Bu

rn
in
gR
eb
el
s
 Raine Miller

Eyes Wide Open

(The Blackstone's Affair 3.)

s
el
Tágra nyílt szemek
R eb
Rajongói fordítás!
ng
Fordította
ni

Hannah
r
Bu

~2~
 A fordítás az alábbi műből készült:
Raine Miller: Eyes Wide Open
The Blackstone Affair, book 3

Atria Paperback
A Division of Simon & Schuster, Inc.

s
el
ISBN 978–1–4767–3560–3

R eb
ng
nir
Bu

~3~
 Prológus

2012. július

s
London

el
Nézelődöm. Emlékszem, milyen érzés volt érezni őt.

eb
Hogyan mozgott és milyen volt a hangja. Mindenre – minden
egyes dologra emlékszem vele kapcsolatban. Ő viszont nem lát
engem. Ez először zavart, de már tudom, hogy ez nem számít,
R
mert hamarosan látni fog engem.
A sors sok évvel ezelőtt utamba sodorta, és a sors újra
közbeszólt, mikor az a repülő lezuhant. Soha nem feledkeztem
ng
meg az édes Brynne Bennetről. Soha. Évekig gondoltam rá, de
soha nem képzeltem, hogy ismét találkozunk. Tudtam, hogy
elhagyta az Államokat, Londonba költözött, de csak akkor
ni

jöttem rá, mennyire meg akartam találni, mikor a róla készült

fényképeket láttam. Most megtaláltam. Minden összeállt.
Megkapom a fizetségem és eközben megkapom őt is. Brynne
r

megérdemli ezt. Ő egy kincs. Egy ritka ékszer a koronán.

Valami, amit élvezhetek, amíg csak akarom. Mindannyian
Bu

bábuk vagyunk, ő is ugyanannyira, mint én. Bábuk egy

játékban, amit nem én találtam ki, viszont nagyon jól tudom
játszani ezt a játékot. Ez életem lehetősége, és nem fogom
hagyni őt a kezem közül kicsúszni. Már alig várom, hogy
megmutathassam neki, mennyire hiányzott ő és az együtt
eltöltött idő. Mentségemre szóljon, hogy próbáltam rávenni,
~4~
 hogy közvetlenül segítsen. Kedves lettem volna, és udvaroltam
volna neki. Örült volna, hogy újra lát. Tudom, hogy örült volna.
Azok a seggfejek nem érdemelték meg őt, de azt már biztos
megérdemelték, amit kaptak. Ez már mind nem számít, mert
már kiestek az egyenletből, és ez csak nekem válik a javamra. A
végén én leszek az egyedüli haszonélvező. Blackstone viszont
már más tészta. Az a rohadék lecsapott rá, és elragadta.

s
Tudom, hogy elcsavarta a fejét a jó megjelenésével és a

el
pénzével, ami nagy kár, mert ha ő nem lenne, minden
zökkenőmentesen ment volna. Blackstone tönkretette az
eredeti tervem, de nem teljesen. Azt viszont elismerem, hogy

eb
jók az ösztönei. Azt gondoltam Brynne a markomban van,
mikor a pasas kiment cigizni az épület mögé, a jótékonysági
rendezvény estéjén. A lány bent maradt. A riasztó óramű
R
pontossággal megszólalt. Egyedüli hibám az volt, hogy nem
számítottam arra, hogy Blackstone-nál lesz Brynne mobilja. Az
határozottan meglepetés volt. De mégis azt akartam, hogy
ng
tudjon rólam. Tudnia kellene. A lány évekkel ezelőtt az enyém
volt, hamarabb, minthogy az övé lett volna. Aztán történt
valami, és a dolog az ő javára sült el. Nem tudom miért, de
ni

Brynne nem volt ott, ahol lennie kellett volna, és nem jött ki,
mint azt kellett volna. Biztos vagyok benne, ha nála lett volna
az a mobil, mikor befut az üzenetem, most együtt lennénk, és
r

ott folytathatnánk, ahol 7 éve abbahagytuk. Elvesztettem őt a

Bu

nagy zűrzavarba… és ezzel együtt a nagy lehetőségemet. Ez

nagy csalódás számomra. Néhány büntetést szét kell majd
osztanom, annak érdekében, hogy helyre álljon a világ rendje.
Viszont nem nagy probléma, mivel idővel minden az én
javamra fog fordulni. Blackstone nagyon védelmezi, de már
dolgozom rajta is. Ő sem tudja mindenre a választ, én majd

~5~
 útjába csöppentek pár dolgot, csak hogy összezavarjam. Ez a
specialitásom. Nem, nem adom fel. Van néhány trükk a
tarsolyomban még, és nagyon türelmes tudok lenni. Van még
időm, hogy megtegyem a szükséges lépéseket, így is egyre
közelebb érek a célhoz.
Közelebb.
Akkor még nem tudtam, de a dal, amit az idióták annak

s
idején kiválasztottak tökéletes volt. Egyszerűen tökéletes.

el
R eb
ng
rni
Bu

~6~
 1. Fejezet
Brynne

s
el
Ethan szemei fogva tartottak, miközben a testemet uralta,
erős kezei a csípőmön, vastag farka kitöltött és mozgott
bennem, a szája rajtam volt mindenhol, a foga a bőrömön.

eb
Mindez a férfitől, aki áttörte a falakat, amiket magam köré
építettem, és foglyul ejtett. Ezzel bizonyította a szenvedélyét,
R
ilyen módon erősítette a köztünk lévő kapcsolatot. Ez volt az ő
módszere. Viszont nem kellett emiatt aggódnia. Az övé voltam.
A ma esti szarságok ellenére alatta feküdtem, a karjában
ng
tartott, parancsoló erejével átvette az irányítást, ahogy első
perctől tette. Biztonságban őrizve. Azon az estén, amikor
becsábított az autójába, és az azt követő telefonhívások,
ni

amelyekkel arra kényszerített, hogy tudomást vegyek róla, volt

a kezdete annak, hogy megértsem és megismerjem Ethan
Blackstone-t. Sokkal több van ebben a férfiban, mint azt akkor
gondoltam.
r

Nem megyek sehova. Szerelmes vagyok belé.

Bu

– Azt akarom, hogy a farkam egész éjjel benned legyen! –

mondta reszelős hangon, kék szeme csillogott a holdfényben,
ahogy mozgott. Fölém magasodva játszott a testemmel, ahogy
meztelen bőrünk ragyogott az erkély ablakán bevilágító
fényben. Keze, szája, farka, nyelve, fogai, ujjai – mindent
használt. Ethan szex közben mindig mocskos dolgokat
~7~
 suttogott, amitől pokolian beindultam, táplálva önbizalmam,
és megmutatva mennyire kíván. Pontosan erre volt szükségem.
Ethan volt a válasz mindenre, és pontosan tudta, mit kívánok.
Nem tudom, hogyan érthetett meg annyira jól. A mai este
minden kétséget kizárva ezt üzente. Azt hiszem, végre
bevallhattam, hogy szükségem van még egy személyre ahhoz,
hogy boldog lehessek. Ez a személy Ethan. Valakit

s
beengedtem. Ethan áttörte a szívem körüli kemény páncélt. A

el
rengeteg érzelmi problémám ellenére szeretett, és soha nem
adta fel. Ezt tette értem Ethan. Most kedvem leltem abban,
hogy egy olyan férfi szeretett, akit én is viszont szerettem.

eb
– Nézz rám, bébi – parancsolta élesen lélegezve. –Tudod,
hogy rajtam kell legyen a szemed, amikor magamévá teszlek –
R
kezével megragadt a hajam és megrántotta, de soha nem húzta
olyan erősen, hogy fájjon. Ethan mindig tudta, mit kell tennie,
hogy felrepítsen a csúcsra. Igen, ismertem a szükségleteit, és
ng
minden akaratommal kapaszkodtam gyönyörű, kék szemébe.
De Ethan jobban ismert engem, mint én őt.
– Először te fogsz elmenni – nyögte, közben keményem és
ni

mélyen döfött, simogatva azt az érzékeny pontot, ahhoz hogy

célját elérje. Éreztem, hogy csak emelkedik az édes nyomás,
elengedtem magam, és Ethan testével egybeforrva elrepültem
arra az eksztázissal tele tökéletes helyre. Miközben az
r

orgazmus magával ragadott, megcsókolt, megtöltve egy másik

Bu

részem, arra késztetve, hogy még többet fogadjak be belőle,

még jobban erősítve kettőnk kötelékét. Orgazmusa
másodpercek múlva követte enyémet. Mindig tudtam, mikor
közel van a csúcshoz, olyankor elképzelhetetlenül
megkeményedett. Mennyeien intenzív és felemelő volt. Az
érzés, hogy ilyen szinten hatással voltam rá, minden egyes

~8~
 alkalommal gyógyító volt. Ethannek és szerelmének
köszönhetően egyre jobban éreztem magam a bőrömben.
Reméltem, hogy boldog és normális életem lehet. Ethan adta a
reményt.
– Mondd ki – suttogta, hangjából a merészség mögött
sebezhetőség bujkált. Ethannek is megvoltak a maga
bizonytalanságai.

s
– Örökké tiéd! – mondtam komolyan gondolva, és

el
éreztem, ahogy belém lövellt. Kis idő elteltével, mikor
kinyitottam a szemem, rájöttem, hogy elszundítottam. Ethan
eligazított minket oldalra fordítva, még mindig bennem volt.

eb
Szeretkezés után imádott még egy darabig belém temetkezni.
Engem nem zavart a dolog, mert ez volt, amit Ő óhajtott, és én
R
szerettem Őt boldoggá tenni. Azt kívántam, bárcsak többet
mesélne a sötét dolgairól. Félt megosztani velem ezeket, és ez
zavart is, de ugyanakkor megértettem a félelmét. Gyakran
ng
eltöprengtem, hogy az állandó érintési vágyának, valamint a
szex közben előtörő erős birtoklási vágyának valami köze volt a
fogságban eltöltött időhöz. Megkínozták, megsebezték és
ni

bántották. Visszaemlékezni is fájdalmas volt, milyen volt azon

az éjszakán, mikor a rémálmai páni félelemben ébresztették.
Kezemmel a vállát simogattam. Elképzeltem a tetoválását, az
angyal szárnyakat az alatta lévő szavakkal. A forradásokat is
r

tapintani lehetett.
Bu

Ethan kinyitotta szemét, és szorosabban magához húzott.

– Miért éppen szárnyak? Nagyon szépek, ugye tudod?
– A szárnyak anyára emlékeztettek – válaszolta pillanatnyi
csönd után. – És sok heget eltakartak.
Előre hajoltam, és finoman megcsókoltam ajkait.
Felemeltem az állát, és úgy döntöttem, fejest ugrok. Nem
~9~
 akartam a beszélgetéstől elriasztani Ethant, ha ehhez volt
kedve, de úgy gondoltam meg kell próbálnom.
– És az idézet? Miért pont ez?
Vállat vont, és suttogott
– Azt hiszem, ma este egy kicsit meghaltam.
Ennyit arról, hogy megnyílik és megosztja titkait. Többet
nem volt kedve a múltat részletezni.

s
– Hogy érted, hogy meghaltál egy kicsit?

el
– Miután elolvastam az üzenetet a mobilodon, és nem
találtalak!

eb
Ujjaival az arcomat és ajkaimat simogatta, könnyed
érintésétől borzongás szaladt végig rajtam.
– Végül megtaláltál, és szó se legyen semmiféle halálról,
R
úrfi, az totál alkuszegés lenne. – Próbáltam jobb kedvre bírni,
de nem úgy tűnt mintha sikerülne. Nehéz volt Ethant a komoly
gondolataiból kizökkenteni.
ng
– Örülök, hogy jobban vagy – szünetet tartott, és feléledt
merevedésével előretolta csípőjét, mélységembe süllyedve –
mert nagyon nagy szükségem van erre, veled.
ni

– Itt vagyok, és a tiéd vagyok – mormogtam közel az

ajkaihoz, vállaira emelte a lábaimat, és átvette az irányítást egy
újabb örömteli körre. Ritkán volt egyszer elég neki.
r

Kívánatosnak éreztem magam. Szépnek és szexinek

Bu

éreztem magam szavai hallatán és attól, ahogy a testemet

érintette szeretkezés közben. Utána, mikor karjaiba zárt,
értékes voltam. Valaki akart engem a múltamban történtek
ellenére. Valaki hajlandó volt harcolni értem. Egy másik
személynek fontos voltam. Ethannek az voltam. Ez a beismerés
sorsdöntő volt. Ethan különleges figyelmessége túl sok volt, és

~ 10 ~
 először nehezen tudtam elfogadni, de sikerült meggyőznie.
Megmutatta, mennyire akart engem, most először kezdtem
abban reménykedni, hogy a kapcsolatunk működni fog. A
"lassítsunk" rész nem úgy történt, ahogy megegyeztünk első
találkozásunk alkalmával. De ha lassítottunk volna, kétlem,
hogy most itt lennék vele meztelenül az ágyban, egy királyhoz
illő angol udvarházban, Somerset csodás partvidéken, ami

s
mellesleg a nővére tulajdona, miközben egy újabb mindent

el
elsöprő orgazmus felé repít. Az ember lányának el kell fogadni
a dolgokat, ahogy jönnek.
Kellett egy kis idő, míg összeszedtem magam a második

eb
menet lepedőszaggatós szex után, sikerült kibújni öleléséből,
hogy a fürdőszobába menjek tisztálkodni és lefekvéshez
készülődni. Imádtam, hogy állandóan megérintett. Egyszerűen
R
szükségem volt erre, és Ethan ezt nagyon jól tudta. Egy másik
érzelmi összeférhetőség. Bevettem a tablettát, amit dr. Roswell
receptre kiírt az éjjeli rémségek ellen. Ez volt a bevett
ng
szokásom. Fogamzásgátló és vitaminok reggel, altató este,
mikor végre aludni is kész voltam. Az elegáns tükörbe
mosolyogva rájöttem, hogy az ágyat és az alvást nem lehet
ni

együtt emlegetni, ha Ethannel osztozom. Sok időt töltöttünk

alvás nélkül az ágyban, de nem panaszkodtam. Nem
gondoltam, hogy még ébren lesz, mikor kijöttem, de szeme
r

nyitva volt, minden egyes mozdulatomat követve, ahogy ismét

Bu

elhelyezkedtem az ágyba. Felém nyúlt, és két keze közé fogta

arcom.
– Hogy létezik, hogy még ébren vagy? Biztosan kimerített
a hosszú vezetés – szünetet tartottam, hogy jobban kiemeljem
–, és a fenséges dugás…

~ 11 ~
 – Szeretlek, és soha nem akarlak elengedni – szakított
félbe.
– Akkor ne is tedd – belenéztem a kék szemébe, amelyek
égettek a homályos fényben.
– Soha nem fogom – mondta némi keménységgel, és
éreztem, hogy komolyan is gondolja.

s
– Én is szeretlek, és nem megyek sehova.
Odahajoltam, hogy megcsókoljam. Visszacsókolt, de

el
valamit még mondani akart, az egész teste megfeszült, ami
meglepő volt a sok orgazmust figyelembe véve.

eb
– Az igazság az, hogy nekem... Nekem többre van
szükségem. Szükségem van arra, hogy mindig mellettem legyél,
hogy megvédhesselek, és hogy együtt legyünk minden nap és
R
éjszaka.
A szívverésem felgyorsult, és kezdett elönteni a pánik.
Mikor végre elfogadtam a kapcsolatunkat, Ethan megint
ng
sürgetett. Mindig ezt tette.
– De most is mindennap együtt vagyunk – mondtam neki.
Összevonta szemöldökét…
ni

– Ez nem elég Brynne, nem elég azok után, ami ma este

történt, és az a kibaszott üzenet, Isten tudja ki küldte. Neil már
dolgozik rajta, hogy lenyomozza a mobilod, és megoldjuk az
r

ügyet, valami hivatalosra van szükségem, ami megmutatja a

Bu

világnak, hogy hozzáférhetetlen és érinthetetlen vagy, bármit is

terveznek.
Nehezen nyeltem, hüvelykujjával simogatta az állam,
próbáltam kitalálni, hova akar mindezzel kilyukadni.
– Mire gondolsz, mikor azt mondod hivatalos? Mennyire
hivatalos? Te jó ég, a hangom vékony volt és a szívem majd

~ 12 ~
 kiugrott a mellkasomból. Mosolygott, és pihe-puha, lassú
csókot lehelt ajkaimra, picit megnyugtatva felkavarodott
gondolataim. Ethan mindig megnyugtatott. Bármikor
nyugtalan voltam és féltem, sikerült neki megnyugtatni és
sikeresen enyhíteni a pillanatnyi feszültséget.
– Ethan?
– Minden oké, baby – csillapított – Minden rendben lesz,

s
és én vigyázni fogok rád, de tudom, mit kell tennünk – mi kell,

el
hogy történjen.
– Tudod?

eb
– Mmm-Hmm….
Hátamra fordított, megfogta arcomat, könyökére
támaszkodott, csapdába szorítva csodás testével.
R
– Igazán biztos vagyok benne – csókokkal bombázott a
nyakamon, a fülemig, majd az államon, a torkomon keresztül
át a másik fülemhez – Nagyon, nagyon biztos – suttogta édes
ng
csókok közepette.
– Ma este, mikor megérkeztünk, és láttam, hogy ezt
viseled, ráébredtem.
ni

Megcsókolta a nekem ajándékozott, nyakamon függő,

ametiszt medál helyét a nyakamon.
– Miben vagy annyira biztos? – hangom halk volt, de
r

kristálytisztán csengett, mintha kiáltottam volna.

Bu

– Megbízol bennem, Brynne?

– Igen.
– És szeretsz?
– Igen, persze. Tudod, hogy szeretlek.
Ismét mosolygott.
– Akkor megbeszéltük.
~ 13 ~
 – Mit is beszéltünk meg? – kérdeztem, arra a káprázatos
arcára nézve, mellyel első pillanattól megbabonázott.
Gyönyörű száján – Ethanre annyira jellemző – magabiztos
mosoly jelent meg, miközben birtoklóan magához szorított.
– Össze fogunk házasodni!
Csak bámultam rá, biztos voltam, hogy a szavak, amelyek a
szájából elhangzottak, részletek egy romantikus regényből.

s
Lehet, hogy álmodom.

el
Reméltem.
Fölém tornyosult, és ezzel kiszállt minden gondolat a
fejemből. Kibaszott! Szent! Szar!

eb
– Tökéletes – mondta vigyorogva. – Megtesszük a nagy
bejelentést, hivatalosan is hozzám költözöl, és mindenki tudni
R
fogja, hogy a vőlegényed a biztonsági szakmában utazik.
– Megőrültél? –szakítottam félbe, és láttam, amint a
szemével végigszaladt az arcomon, figyelve, hogy reagálok a
ng
szavaira.
– Ethan, nem mehetek férjhez. Nem akarok. Most kezdem
megszokni a gondolatot hogy kapcsolatban élek. Túl... túl korai
ni

lenne a mi esetünkben egyáltalán erre gondolni.

Teljes nyugalommal és magabiztossággal somolygott rám.
– Tudom bébi. Még túl korai, de a világnak azt nem kell
r

tudnia. Ők csak azt látnák, hogy a Blackstone Kft. nagyra

Bu

becsült vezérigazgatójának a felesége leszel, aki mellesleg a

Különleges Alakulat tagja volt. Ez kristálytiszta üzenet lesz
bárki számára, aki tervez valamit: tartsák távol magukat tőled;
hogy nem lesz lehetőségük semmiféleképpen hozzád érni, mert
még annyira sem kerülhetnek a közeledbe, hogy rád
pillantsanak, nemhogy a tegnap esti szarsághoz hasonló

~ 14 ~
 üzeneteket küldözgessenek – finoman megcsókolt, látványosan
büszke volt magára. – Ez egy briliáns terv.
Csak bámultam rá. Biztos voltam, Ő valamelyik
fantasztikus álmom koholmánya.
– Ugyanakkor tisztességtelen, Ethan. Arra gondoltál, mit
kérsz tőlem, hogy megtegyek? Hogy hazudjak? Hogy
félrevezessem a családtagjainkat és barátainkat, hogy elhiggyék

s
a mesét, miszerint két hónapja találkoztunk, és most

el
összeházasodunk?
Makacs arckifejezéssel megfeszült fölöttem.
– Ha a védelmedről van szó, bármit megteszek, ami

eb
szükséges. Nem vállalok kockázatot, ha rólad van szó – már túl
késő van ahhoz. Már mondtam neked, mindent egy lapra
R
tettem fel, ami minket illet, és ez nem változott az utóbbi
órában.
Vakító tekintete a tompított fényben is megfélemlítő volt.
ng
Próbáltam kimagyarázni magam.
– Nos, nem, az én érzelmeim sem változtak, de ez nem azt
jelenti... – Hangom elcsuklott, miközben próbáltam
ni

megemészteni, amit az imént magabiztosan kijelentett – hogy

jó ötlet lenne összeházasodni –, mintha jó ötlet lenne több
zöldséget enni, vagy jó ötlet lenne napvédő krémet használni.
Eltűnődtem, vajon nem a ma esti gyomorrontástól
r

hallucinálok-e.
Bu

– Nincs ok, amiért ne tehetnénk.

Ethan egy picit megsértve figyelt, amit kb. két másodpercig
sajnáltam is. Ajánlata teljes őrület volt. Alig voltam képes
felfogni, hogy beleszerettem egy férfiba, aki csupán két hónapja
arcátlanul és bocsánatkérés nélkül berobbant az életembe.
Hogy a pokolba egyezhetek bele a házasságba az alapján, hogy
~ 15 ~
 ismeretlen személyek, ismeretlen okból, rejtélyes üzenetekkel
fenyegetik biztonságomat.
– Én – én – te – neked most teljesen elment az eszed!
Ethan, te felfogtad, mit javasolsz?
Arca csak centiméterekre volt az enyémtől, úgy bólintott.
Nem tudtam kiolvasni a gondolatait. Annyit kitaláltam, hogy
tényleg akarja, de az indítéka igazán meglepett. Tudtam, hogy

s
szeret. Gyakran el is mondta. Én is ugyanúgy éreztem iránta....

el
De házasság?! Ennél sokkolóbb dolgot nem is javasolhatott.
Ethan biztosan nem akart feleséget. Ez túlságosan korai volt.
– Igen, Brynne, nagyon is tudom, mit mondtam az előbb.

eb
Arca közömbös és szigorú maradt, semmit nem árult el.
– Feleségül akarsz venni engem, egy nőt, akit nyolc hete
R
ismertél meg, akinek kapcsolatfóbiái vannak és – és elbaszott
múltja-
Olyan domináns csókkal hallgattatott el, amely minden
ng
kétséget eltörölt, ami a javaslata komolyságát illette. Istenem,
Bizzaro Worldben 1 vagyok? Egy pillanatig hagytam, hogy
szájával kifossza az enyémet, majd kezemet a nyakához tettem,
ni

hátrahúztam őt, és kezem közé fogtam az arcát, hogy ismét a

szemébe nézhessek.
– Baby... A ma esti dolog megrémisztett – suttogta. – Ezt
r

nem terveztem; csak azt tudom, amit helyesnek érzek. Nem

lenne szükséged munkaengedélyre sem. Itt lakhatsz és
Bu

dolgozhatsz Londonban, a szakmádban. Lenne időd megtalálni

a tökéletes munkahelyet, a bevándorlási törvények nyomása
nélkül, és ami a legfontosabb, hogy együtt lehetünk. Ezt

1 Képregény címe.
~ 16 ~
 akarom. Férjedként megvédhetlek. Mindig biztosíthatom a
védelmed. Bármit megtennék, hogy megóvjalak.
Szeretlek. Te is szeretsz engem, ugye? Mi a probléma? Ez a
tökéletes megoldás. Sandán nézett, mintha teljesen hülye
lennék.
– Ethan, annak ellenére, hogyan érzek irántad, erre még
közel sem vagyok felkészülve.

s
– Én sem, és rémes az időzítés, de azt hiszem, ez az

el
egyedüli jó alternatívánk. Finoman elsimította hajamat az
arcomról.
– Én hajlandó vagyok... Legalább fontold meg – felemelte

eb
szemöldökét – Még egy ilyen eseményt, mint ma este a
Nemzetiben, nem fogok elviselni.
R
Ellenkezni készültem, de egy követelőző csókkal, ami
annyira jellemző volt rá, belém fojtotta a szavakat. Maga alatt
tartva a puha matracba nyomott, miközben ügyes nyelvével a
ng
számba simogatott. Engedtem csókjának, és csak sodródtam
vele egy picit, megpróbálván feldolgozni, amit az előbb
megosztott velem.
ni

– Mielőtt ingerlékeny leszel és aggódni kezdesz, arra

kérlek, most csak gondolkozz ezen. Lehet egy hosszú
jegyességünk, de a bejelentésre fognak igazán felfigyelni.
r

Nehéz esténk volt, és egy rakás szart kell kibogozzunk, de

végeredményben együtt vagyunk, és ez nem fog változni –
Bu

megpuszilta a homlokom. – És beköltözöl hozzám.

Csak bámultam és emésztettem a szavait.
– Az utolsó rész nem kérés, Brynne. Ma este totális
zűrzavar volt, és nem lakhatunk két helyen.

~ 17 ~
 – Istenem, mit fogok veled csinálni? Elfojtottam egy
ásítást, és észrevettem, hogy kezd megjönni az altató hatása.
Tudtam, hogy nem folytathatom sokáig a beszélgetést.
Bevillant az eszembe, hogy Ethan ezt ki is használta a javára.
Nem hiába volt jó póker játékos.
– Kimerült vagy, és igazából én is – ásítva egyetértettem
vele.

s
– Igen... de még mindig nem tudom, mit szóljak a

el
javaslatodra – mondtam, miközben a szemébe néztem.
Magához ölelt alvásra készülődve, arcát a nyakamba fúrta.

eb
– Most szépen elalszol, és gondolkozz a dolgon... bízz
bennem... és hivatalosan is költözz hozzám.
– Csak úgy? – kérdeztem.
R
– Igen, csak úgy – megpuszilt a nyakamon. – Ennek
egyszerűen így kell lennie.
Borostája bőrömet súrolta, ahogy még közelebb nyomult.
ng
– Szeretlek, baby. Most aludj.
Ethan erős karjai körül öleltek, csodálatos érzés volt,
annak ellenére, hogy azt hittem, elment a józan esze. Viszont
ni

tudván, hogy olyan nagyon szeret, hogy ilyen drasztikus dolgot

is megtenne csak a védelmezésem érdekében, kurvára mesés
érzéssel töltött el – csakhogy a mocskos szájú pasimat idézzem.
r

A karjaiban biztonságban aludtam el.

Bu

~ 18 ~
 2. fejezet

Ethan

s
el
Járőrözés közben mindenféle rémséges szart láttunk. A
demokrácia az a valami, ami a legtöbb ember számára, mint

eb
lehetőség, soha nem adatott meg, hogy értékelje. Feltételezem,
ez a világon sokak részére egy szerencsés dolog, de még
mindig szellemi táplálék azoknak, akik nem is tudják,
R
mennyire jó nekik, hogy ez létezik. Ami legjobban zavart a
lehetőségek hihetetlen pazarlása. Az elnyomott, terrorizált
embereknek így nagyon kevés a lehetőségük – a harmadik
ng
világbeli diktátorok ezt így szeretik.
Korábban láttuk őt koldulni Kabul utcáin, de a fiú soha
nem volt vele. A szolgálatot teljesítő férfiak nem léphettek
ni

kapcsolatba az afgán nőkkel. Túl veszélyes volt, és nem csak a

csapatoknak, a kanos férfiak a bolygó
legkiszámíthatatlanabb, leghülyébb teremtményei. Punci
r

keresés közben minden alkalommal bajba keverednek. Helyes

feltételezés szerint prostituált volt. Nem volt megszokott
Bu

dolog, de Kabulban voltak bordélyházak, ámbár semmi

pénzéért be nem tenném a lábam oda. Néhányan a fiúk közül,
viszont a farkukkal gondolkodtak és kockáztattak. Én a dolgot
megoldottam egy kis pornóval, és alkalom adtán, titkos
dugással egy-egy besorozott "bajtárssal". Eléggé érdekelt a
dolog és bőven jöttek az ajánlatok a női katonáktól. A
~ 19 ~
 diszkréció kulcsfontosságú volt, ami a támaszponton történő
szexet illette. A női csapatoknak jelentős okuk volt óvatosnak
lenni, mivel a férfiak számbeli fölényben voltak.
A nő neve Leyya volt, és kegyetlen halált halt. A tálibok, a
bűnei miatt kivégezték város központjában. Egyetlen bűne az
volt, hogy dolgozott, hogy fiának ételt tudjon adni. Az
ordítozó fiúra figyeltünk fel. Három éves lehetett, az anyja

s
vérében ült az út közepén. Később azon tűnődtem, vajon

el
felvette volna valaki a városiak közül, vagy ott hagyták volna
meghalni az anyja megszentségtelenített holtteste mellett. A
végén ez vitatható volt. Az őrületbe kergetett, hogy ott kellett

eb
hagynom, amíg az öngyilkos merénylet lehetőségét kizárták.
Kurva hosszú órákig tartott. Én voltam az, aki elindult, hogy
elhozzam a holttesttől. Gyorsan odamentem, és ölbe vettem. A
R
gyerek nem akarta otthagyni az anyját, és a burkájába 2
kapaszkodott, magával húzva azt, ahogy felemeltem. A nő
torkát az egyik fülétől a másikig elmetszették, majdnem
ng
levágva a fejét. Nagyon reméltem, hogy a fiú túl fiatal, és
később nem fog erre a látványra emlékezni. Rögtön rossz
érzésem támadt. A hideg átjárta testem miközben szaladtam
ni

vele. És aztán hirtelen a sírás abbamaradt. Fülem mellett

levegő süvített, és aztán... vér. Olyan sok vér a pici testhez
képest. Pillanatok alatt elszabadult a pokol.
r

– Baby, álmodsz – suttogta gyengéden a fülembe egy hang.

Bu

A hang irányába fordultam, hogy megtaláljam a forrását. Ez a

hang mindennél jobban megnyugtatott. Aztán ismét – Ethan,
baby, álmodsz.

2 A testet és az arcot eltakaró ruha.

~ 20 ~
 Kinyitottam a szemem, és a lélegzetem elakadt, mikor
megláttam és a szavaira figyeltem.
– Álmodtam?
– Igen, valamit motyogtál és kicsit mozgolódtál. –
Tarkómra tette kezét miközben tekintenünk találkozott. –
Felkeltettelek, mert nem akartam, hogy valami rémeset
álmodj.

s
– Basszus. Bocsánat. Felkeltettelek? – Még egy picit zavart

el
voltam, de kezdtem magamhoz térni.
– Nincs semmi baj. Fel akartalak ébreszteni mielőtt...

eb
rosszabb lesz. – Szomorúnak tűnt, gondoltam, hogy most
megpróbál rávenni, hogy beszéljek az álmomról, mint a
múltkor. R
– Bocsánat – ismételtem meg, és szégyelltem, hogy ezzel a
szarsággal megzavartam.
– Nem kell bocsánatot kérned, amiért álmodtál, Ethan –
ng
mondta határozottan. – De nagyon szeretném, ha elmesélnéd
miről szólt.
– Oh, bébi. – Magamhoz húztam és a haját simogattam.
ni

Megpusziltam homlokát és mély levegőt vettem. Érezni az

illatát, a melleit a kalapáló szívemhez közel, nagyon nagy
segítség volt. Ő valódi volt, itt és most.
r

Biztonságban, velem.
Bu

A farkam kemény volt. Kemény és forró a puha bőrével

szembe.
– Sajnálom, hogy felköltöttelek – mondtam, miközben
keményen megcsókoltam. Végig nyaltam az ajkait, majd
befurakodtam a nyelvemmel, mert még többet akartam belőle.
Semmi nem segíthetett, csak Brynne. Ő volt az egyedüli

~ 21 ~
 gyógyír. És tényleg sajnáltam, de nem ez volt az első, hogy így
látott. Rémálomból ébredve, szexre volt szükségem, hogy
kijussak a mély szorongásból.
– Minden rendben van – mondta rekedt hangon. Válasza
felbátorított. Minden tette felizgatott. Szerettem domináns
lenni, és az még jobban felvillanyozott, hogy Brynne készséges
volt, és annyira kívánt, mint én őt. Ösztönösen tudtam, hogy

s
akar engem. Ez is a köztünk zajló kommunikáció része volt. Azt

el
kívántam, bárcsak minden ilyen könnyen menne a
kapcsolatunkban. A szex részt hamar kisilabizáltuk, az első
perctől. A baszás mindig forró és piszkosul jó volt.

eb
Magam alá fordítottam, szélesre nyitottam lábait a
térdemmel és lehajtottam a fejem. Félredobtam a takarót, és
R
lenéztem arra a gyönyörű, készséges testre, amelybe egy
pillanat múlva mélyen beletemetkezem.
Köszönöm édes Jézus.
ng

Brynne
ni

– Jó, mert most addig foglak dugni, míg a nevemet sikítva

r

fogsz elélvezni – mondta jellegzetes stílusában. – Utána

Bu

kihúzom a farkam az isteni puncidból és megbaszom vele a

csodaszép szádat. És nézem, miközben ajkaid körül ölelik és
szárazra szopsz. – A szeme tüzelt és gyönyörűen kidolgozott
mellkasa mozgott a nehéz levegővételtől, miközben
elhelyezkedett.
– Igen, baby. Ezt mind megteszem.
~ 22 ~
 Ethan és az Ő mocskos szája. Pokoli bolondság volt, de az a
mocskos beszéd beindított. A várakozástól megfeszülve
nyöszörögtem, mikor erőteljesen és mélyen belém merült,
teljesen megtöltve, oly nagyon közel kerülve egymáshoz,
átvillant az agyamon, amit korábban mondott. Össze fogunk
házasodni. Nem kérdezett, csak irányított, mint oly sok
alkalommal találkozásunk óta. Ethan egyik kezével a

s
csuklóimat fogta, másik kezével bebarangolt, miközben

el
erőteljesen dugott. Ki és be, vad ütemben, csaknem
feldühödve. Viszont tudtam, hogy rám nem dühös. Az álommal
küzdött. Ki kellett űzze a fejéből. Tökéletesen megértettem.

eb
Nekem nem számított. Teljesen készséges résztvevője voltam
az ő ilyen módú önfegyelmezésének. Még jobban szétnyitott, és
azon az édes ponton dolgozott, így nem tartott sokáig, és én
R
máris az orgazmus felé igyekeztem. Izmaim megfeszültek a
robbanásra készülődve, ami a fényes mennyországba repített.
Megcsípte a szokatlanul érzékeny mellbimbómat, és a fájdalom
ng
egy pillanatig elvakított. Felkiáltottam, amint az orgazmus
végigsöpört testemen. Nyelvével enyhítette érzékeny húsomat
és suttogta:
ni

– Mondd a nevem! Hallanom kell!

– Ethan, Ethan, Ethan! – kántáltam, miközben a nyelvével
megrohamozta a számat és elnyelte szavaim. Megremegtem, és
r

összeszorítottam izmaim a farka körül. Még soha nem voltam

Bu

ennyire kielégülve, mint most. Uralta a gyönyöröm, és Én soha

nem csalódtam benne. Eszembe jutott mit mondott, és tudtam,
hogy még nem végzett. Mikor kihúzta farkát, tiltakozni
akartam a hiány miatt, de örömmel fogadtam, hogy lerántott
az ágy végéhez és a pénisze forró makkja betöltötte számat.
Megragadtam a csípőjét még mélyebbre húztam, beszívtam

~ 23 ~
 egészen a torkomba. Még párszor végigsimogattam
férfiasságát, és éreztem a kilövellő ondót lecsúszni. A hangok,
amiket kiadott, már érzékinek tűntek egy ilyen domináns tett
ellenére. Mindig hatalmasnak éreztem magam, mikor Ethan
elélvezett. Én tettem azt lehetővé. Figyelt engem, nézte, ahogy
rajta dolgozok, és az összekapcsolódó tekintetünk sokkal több
volt, mint egy fizikai kapocs.

s
– Oh, Istenem – súgta, amint kihúzódott a számból, és a

el
karjába vont. Ismét rám ereszkedett, ezúttal finoman belém
csúszott, mielőtt a merevedése elmúlt. A testünk tökéletesen
összeillett. Belekapaszkodtam, és hagytam, hogy kedvét lelje

eb
bennem. Hosszú ideig csókolt és simogatott, szüksége volt
arra, hogy bennem maradjon még egy darabig, babusgatva,
R
mondogatva, hogy szeret. Sok minden jellemvonását ismertem
ennek a férfinak, beleértve azt is, hogy mi hajtotta. Annyi
mindent tudtam róla; kivéve egy dolgot, amit nagyon szerettem
ng
volna tudni, Ethan sötét gondolatai rejtélyek maradt
számomra.
– Szeretem, hogy ide hoztál – kezdtem ismét elszundítani.
ni

Elhatároztam, holnap ismét kérdezni fogom a rémálomról,

tudván, hogy ez nem fog neki tetszeni, nem érdekel, akkor is
megteszem.
Elmerengtem, vajon érzi, mit fogok tenni. Ethannek
r

hátborzongató képessége volt előre látni szándékaim. – És

Bu

szeretlek.
Karjaiban tartott, és a hajamat simogatta. Beszívtam a
fűszeres szexszel vegyített illatát, és elengedtem magam,
tudván, hogy az egyedüli férfinak a karjában vagyok, aki képes
volt maradásra bírni.

~ 24 ~
 Kivilágosodott. Óvatosan kiszabadítottam magam a körém
tekeredett test alól. Ethan csak a párnájába sóhajtott, és jobban
beburkolózott a takaróba. Kimerült lehet a tegnap esti
stressztől a Nemzeti Galériában, majd a későesti, háromórányi
vezetéstől. Azt sem tudom, mennyi időt töltöttünk el a szexszel.
Majd jött a rémálom, és utána a baszás. Tekintete és a
domináns viselkedése a múltkori rossz álom ismétlése volt. Az

s
ezt követő légyott nem volt annyira intenzív, mint akkoriban,

el
de éreztem, hogy Ethan erősen dolgozott azon, hogy
uralkodjon magán, ne veszítse el a fejét, mint az előző
alkalomkor. Szegény kicsikém. Soha nem mondanám meg

eb
neki, de fájt, hogy szenvedni láttam, és azt felerősítette a tény,
hogy nem tehettem semmit, hogy segítsek, mert nem volt
hajlandó róla beszélni.
R
A férfiak pokolian idegesítőek.
A zuhany alatt bosszúsan beszappanoztam bőröm, sietve
hogy gyorsan végezzek, hogy felöltözzek és kimenjek a
ng
szobából, anélkül hogy Ethant felébresszem. Még szüksége volt
alvásra. Zsebre dugtam a telefonom, lábujjhegyen kisurrantam
a szobából, és finoman becsuktam magam mögött az ajtót.
ni

Csak álltam és lenéztem az épületi szárny előszobájára.

Gyönyörű volt. Mr. Darcy Pemberly birtokának árnyalatai Mr.
Rochester Thornfield Halljával összevonva. Alig vártam a
r

hivatalos körbevezetést, még mindig lenyűgözött a tény, hogy

Bu

mindez Ethan nővérének és a férjének a tulajdona. A lépcső

felénél, a pihenőnél megtorpantam. Ott volt a falon a
legcsodálatosabb festmény. Óriási volt, és a művész nagyon
ismerős volt számomra. Egy arckép, nem más, mint Sir Tristan
Mallerton keze munkája, és itt lógott egy magán lakás falán.

~ 25 ~
 Wow. Ez a család annyira nem az én súlycsoportom.
Kivettem a telefont, és tárcsáztam.
– Nem fogod elhinni, mit bámulok? – A válasz csak egy
rekedt "Halló" volt, ez nem lehetett más csak a szobatársam,
aki egyáltalán nem úgy hangzott, mint a szokásos határozott
önmaga.
– Oh! Mi lehet az? És azért egy picit korán van, nemde?

s
– Bocs Gab, de nem tudtam ellenállni. Csöpögne a nyálad,

el
ha ezt láthatnád... oh... század közepi Mallerton, alig egy
lépésre tőlem. Végigdörzsölhetném a kezemmel, ha akarnám.

eb
– Inkább ne tedd, Bree. Mondd tovább – kérte, kezdett
úgy hangzani, mint önmaga.
– Hát, kb. 2 m x 1,5 m, pokolian gyönyörű. Egy családi
R
portré egy szőke nőről és a férjéről, meg a két gyerekekről, egy
fiú és egy lány. A hölgy egy rózsaszín ruhát visel és egy
gyöngysort, ami a Towerbeli korona ékszerek gyűjteményében
ng
illik. A férfi pedig úgy néz ki, mint aki nagyon szerelmes
feleségébe. Istenem, de szép.
– Hirtelen nem tudom hova tenni. Kérdezd meg, hogy
ni

lefényképezheted-e? Akkor megnézhetem.

– Persze, amint találkozok valakivel, akit megkérdezhetek.
– Látod az aláírást?
r

– Természetesen, az volt az első, amit megnéztem. Jobb

Bu

oldalt alul, T. Mallerton, azokkal a jellegzetes nagy betűivel.

Minden kétséget kizárva, ez igazi.
– Wow – mondta Gabi.
– Minden rendben van veled? Tegnap este bolondokháza
volt, és sehol sem láttalak, miután megszólalt a riasztó. Rosszul

~ 26 ~
 voltam, és Ethan szuper stresszes volt attól, ami még ezen kívül
történt.
– Mi történt?

Még nem vagyok benne biztos. Valami fura üzenet jött a

régi mobilomra, ami át volt irányítva Ethanéra. Az illető valami
hülye szöveget küldött és a számot… ah... ami azon a videón

s
volt, amit rólam készítettek.

el
– A francba, ez komoly?
– Ja, attól félek igen. – Csak attól, hogy elmondtam neki,

eb
egy picit megugrott a gyomrom. Nem akartam most ezzel
foglalkozni. A múltban jól működött nálam az elterelés, és
biztos voltam benne, hogy ez most is így lesz.
R
– Nem csoda, hogy Ethan stresszes volt, Bree. Te miért
nem akadtál ki?
– Nem tudom. Csak azt szeretném hinni, hogy senki nem
ng
akar elkapni, és ez csak egy pici bökkenő, ami eltűnik a
választások után. Bízz bennem, Ethan rajta van az ügyön.
– Ja, hát legalább valaki foglalkozik vele – zsörtölődött.
ni

Akkor rögtön eldöntöttem, jobb, ha nem osztom meg Ethan

előző esti "ajánlatát". Kávéra volt szükségem, mielőtt ilyen
nagyságrendű dolgokkal megbirkózom. Jobb, ha várok, és még
r

nem mondom el neki Ethan ultimátumát sem, ami a költözést

Bu

illeti. Gabinak soha nem jelentett gondot, hogy elmondja a

véleményét a dolgokról. Pillanatnyilag nem volt kedvem az
egészet végighallgatni.
– Hé – kérdeztem –, nem válaszoltál a kérdésemre. Jól
vagy? A tegnap este annyira szar volt. Tudom, SMS-eztünk, és
nem történt baj, de akkor is...

~ 27 ~
 Csend.
– Gabrielle? – kérdeztem ismételten, picit erősebb
intenzitással, a teljes nevét használva.
– Jól vagyok – a hangja tompa volt, és tudtam, hogy
valamit nem mond el.
Hová tűntél el. Be akartalak mutatni Ethan
unokatestvérének, ami nyilván nem történt meg.

s
– Elvonták a figyelmem... és utána megszólalt a riasztó és

el
ki kellett mennem, mint mindenki másnak. Kint vártam az
úton, amíg megkaptam az üzeneted. Mikor már tudtam, hogy

eb
biztonságban vagy, fogtam egy taxit és hazamentem. Csak
zuhanyozni akartam és ágyba bújni. Fura este volt. – Úgy
hangzott, mint önmaga, de úgy éreztem, csak be akart etetni.
R
– Benny is telefonált. Látta a hírekben, mi történt, és
idegeskedett miattunk. Hosszasan beszélgettem vele.
– Oké, ha te mondod. – Gabi makacs volt, és ha nem volt
ng
kedve beszélni, akkor telefonon semmit nem lehetett kiszedni
belőle. Ahhoz személyesen kell elcsípnem.
– Viszont, egy nap tényleg szeretnék találkozni Ethan
ni

unokatestvérével, akinek háza dugig van Mallerton műveivel.

Talán te elintézheted – mondta békeajánlatként.
– Ja, talán. Megbeszélem, Ethannel.
r

Ahogy kimondtam, éreztem, hogy már nem vagyok

Bu

egyedül. Megfordultam, és a legszebb kislány komoly, arcával

találtam szembe magam, kék szemei annyira emlékeztettek egy
másik szempárra, amit oly jól ismertem.
– Mennem kell, Gabi. Később beszélünk, és meglátom, mit
tehetek a fotóval kapcsolatban. Szeretlek.

~ 28 ~
 Letettem, és a mobilt visszacsúsztattam a zsebembe.
Komoly kísérőm csak bámult. Rámosolyogtam.
Visszamosolygott, sötét fürtök keretezték arcát, és előre láttam
csodaszép nővé fejlődni. Alig vártam, hogy Ethannel
láthassam.
– Brynne vagyok – kinyújtottam a kezem. – És te? Mi a
neved? – kérdeztem, habár már tudtam a választ.

s
– Zara – megfogta kezem, és maga után vonszolt.

el
Tudom ki vagy. Ethan bácsi szeret téged, és most miattad
mexikói sört iszik. Hallottam, mikor a Mami ezt elmondta
Papinak.

eb
A kuncogást nem tudtam visszatartani.
– Én is hallottam már rólad, Zara. Ethan elmondta,
R
mennyire csodálja, hogy milyen okosan kezeled a bátyáidat.
– Tényleg?
– A-ha – bólintottam, ő meg csodálkozva nézett rám.
ng
– Hová megyünk? – Zara ezt az információt nem osztotta
meg velem, de én hagytam, hogy maga után húzzon több
szobán és folyosón keresztül, amíg a konyhából áradó meleg
ni

fény feltűnt és a mennyei kávéillat megcsapta az orrom.

– Mami, megtaláltam – jelentette be Zara, miközben
behúzott a helységbe.
r

– Ahh, látom, kedvesem – mondta a sötét hajú szépség,

Bu

aki nem lehetett más, mint Ethan nővére, Hannah. Rám

mosolygott, miközben válaszolt lányának, és egy pillanatig
mintha Ethan vonásait láttam volna megvillanni
arckifejezésében. Határozottan láttam a hasonlóságot, de
Hannah inkább az édesapjukra ütött. Ugyanaz a sötétszínű haj,
de Hannah szeme nem kék volt, mint Ethané. Az ő szeme

~ 29 ~
 szürke színű volt, alkata filigrán, Ethannel ellentétben, aki
magas és izmos volt. Érdekes, hogy a genetika miként keverte a
női és hím géneket, a tökéletes kombinációt megalkotva.
– Isten hozott, Brynne. Örülök, hogy megismerhetlek –
mondta előre lépve, szeme gyors felmérést végezve. – Hannah
Greymont, a kis foglyul ejtőd édesanyja, és nővére egy férfinek,
akiről soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe hoz. És

s
aki még tartogat meglepetéseket számunkra, az az érzésem.

el
Nevettem azon, amit mondott, rögtön megkedveltem
őszinteségét, amint melegen kezet rázott.
Úgyszintén, Hannah. Már régóta vártam ezt a kirándulást.

eb
Ethan olyan szeretettel beszél rólad. Megismerkedtem
édesapáddal. Nagyon elbűvölő teremtés, amint azt biztosan
tudod.
R
– Igen, valóban. Ő volna az apám. – Átnyújtott egy bögre
kávét az asztalon lévő cukorra és tejszínre mutatva. – Ethan
ng
mesélt a kávézási szokásaidról. – Vigyorgott és Zara fele
kacsintott.
– Köszönöm. – Beszippantottam az ízletes illatot és
ni

szintén Zarára kacsintottam.

– A lányod közölte velem, hogy Ethan mostanság mexikói
sört iszik, és ez teljesen az én hibám. Utánzott borzalommal
r

mondta Zarának. – Ugye, nem tette!

Zara ki kuncogott.
Bu

– Az öcsém majdnem felismerhetetlen, Brynne. Hogy a

csodába csináltad, és mellesleg hol van?
Tejszínnel és cukorral kezdtem javítani a kávém.
– Őszintén szólva, fogalmam sincs. Ethan eléggé... ah...
önfejű szokott lenni. Kivéve most – kacagtam. – Teljesen

~ 30 ~
 kidőlt. Hagytam aludni. Hosszú volt az út, és az este... furán
végződött. – Zara fele pillantottam, aki csak úgy rögzítette a
beszélgetés minden szavát, gondoltam jobb, ha többet nem
mondok. Pici fülek sokat meghallanak, és nem ismertem ezeket
az embereket, akármennyire is kedvesek voltak.
– Ja, elmesélte az este, amikor felhívott. – Vállat vont és
megcsóválta fejét. – Sok bolond van odakint, ami pedig Ethan

s
önfejűségét illeti, az nem újdonság. Mindig ilyen volt.

el
Parancsoló, makacs – nagyon idegesítő volt kisfiú korában.
Csak mosolyogtam, és nekitámaszkodtam a konyhapultnak
szemben vele. Úgy tűnt, hogy kenyeret készít. Szóval Hannah

eb
szakács.
– A ház – elképesztő. A szobatársammal a telefonon
R
pletykáltam a Mallertonról, amelyik a lépcsőnél lóg.
Megtaláltad Sir Jeremy Greymontot és az ő Georgináját.
Freddy elődei, és helyesen láttad, Mallerton volt a művész. –
ng
Bólintottam, és ittam egy kortyot a kávéból.
– Művészetrestaurálást tanulok a londoni Egyetemen.
– Tudom. Ethan mindent elmesélt rólad. Hannah szünetet
ni

tartott, majd hozzáfűzte – meglepetésünkre.

Kérdőn néztem rá.
– Meglepett, hogy mesélt rólam?
r

Önelégült mosollyal bólintott.

– Oh, igen. Az öcsém soha nem mesélt egy lányról sem,
Bu

soha senkit nem hozott el hozzánk hétvégére. Mindez nagyon

más – intett a kezével–, mint egyébként Ethannél lenni
szokott.
– Hmmm, hát nekem is más. Első találkozásunk óta nehéz
volt visszautasítani... Igazából lehetetlen.

~ 31 ~
 Rám villantott egy mosolyt. – Nos, örülök neki, és boldog
vagyok, hogy végre megismerhettelek, Brynne. Úgy érzem, még
sok minden vár rátok. – Kérdésként hangzott, és pontot kellett
adjak, hogy ennyire ráérzett, de semmiképpen nem fogom
megosztani Ethan tegnap esti, őrületes házassági ajánlatát.
Semmi esetre sem. Erről még jó alaposan és hosszan el kell
beszélgetnünk. Inkább vállat vontam.

s
– Ethan nagyon... magabiztos, ha arról van szó, mit akar.

el
Soha nem volt gondja, hogy el is mondja nekem. Azt hiszem
nekem nagyobb gond hallani, mint neki elmondani. Az öcséd
olyan nyers tud lenni, mint egy deszka.

eb
Kacagott a megjegyzésemre. – Ezt én is tudom. A finomság
nincs a szótárában.
R
– Ezt kétszer is mondhatod. – Egy fénykép tűnt fel a
szekrény polcán. Egy anya két gyerekkel – egy lány és egy fiú.
Vajon... Közelebb léptem és jól megnéztem, biztos voltam
ng
benne, hogy Ethan és Hannah volt rajta, fiatal és gyönyörű
édesanyjukkal egy kőfalon ültek pózolva, vagy az is lehetséges
csak egy váratlanul megragadott tökéletes pillanatban.
ni

– Ezen ti vagytok ketten, édesanyátokkal?

– Igen – mondta Hannah lágy hangon. – Rövid idővel
azelőtt készült, hogy elveszítettük volna.
r

Nem mindennapi pillanat volt. Kíváncsian szívtam

magamba a négy éves Ethan és a neki életet adó nőnek a képét,
Bu

de ugyanakkor nem akartam tapintatlan lenni és a felszínre

hozni a szomorú emlékeket. Ennek ellenére a kíváncsiságom
nem engedte, hogy elnézzek. Mrs. Blackstone előkelően,
hihetetlenül gyönyörű volt, elegáns, mosolya mégis melegséget
árasztott. Haja feltűzve volt, egy burgundi vörös kabátruhát és
hosszúszárú csizmát viselt. Rendkívüli stílusa volt. Nem
~ 32 ~
 akartam abbahagyni a bámulást. A képen Ethan szorosan
hozzásimult, ölébe bújva, kezével a térdén. Hannah a másik
oldalán ült, fejét a vállára hajtotta. Egy kedves, szeretetteljes
pillanat volt megörökítve. Annyi kérdést akartam feltenni, de
nem merészeltem. Úgy éreztem, tapintatlan és tolakodó lett
volna.
– Nagyon szép volt. Hasonlítasz rá. – Hannah pont úgy

s
nézett ki, mint a nő a fényképen, én viszont a kis Ethant

el
akartam jó sokáig szemügyre venni. Kerek, ártatlan
arcocskáját, kis testét rövidnadrágban és egy fehér pulóverben
látva, erős késztetést éreztem, hogy karomba zárjam.

eb
– Köszönöm, szeretem, ha az emberek ezt mondják. Soha
nem unom meg ezt hallani.
R
– Mindketten hasonlítotok rá. – Szerettem volna kézbe
venni a fényképet, de nem volt bátorságom a kérdést feltenni.
– Apa mindkettőnknek adott egy másolatot arról a
ng
fényképről. – Hannah csodálkozva nézett rám. – Még soha
nem láttad?
Megráztam a fejem. – Nem, nincs kitéve a lakásában, és az
ni

irodában sem láttam. – Kínzó fájdalom hasított belém az

irodája említésére; mikor utoljára ott jártam, nem végződött
jól. Mérges lettem, és elhagytam, nem akartam meghallgatni
r

mondanivalóját. Beleértve azt is, hogy „szeretlek”. Még

emlékszem megbántott arckifejezésére, amint rám nézett,
Bu

mielőtt a liftajtó becsukódott. Fájdalmas, kellemetlen emlékek.

Ethan nem hívott az irodájába, miután kibékültünk, és én sem
ajánlottam, hogy benézek. Fura volt. Úgy tűnt, hogy egyelőre
elég kényelmetlen helyzet mindkettőnknek az irodájában lenni.
Ah, talán az idő elteltével ismét komfort zónává válnak a
Blackstone Nemzetközi Biztonság KFT. Irodái.
~ 33 ~
 – Hmmm... Érdekes... vajon, hol tartja. – Hannah
visszatért a kenyérkészítéshez. Én ittam a kávém és folytattam
a fénykép tanulmányozását.
– Ethan majdnem egy évig nem beszélt a halála után.
Egyik napról a másikra, egyszerűen nem beszélt. Azt hiszem,
sokk érte, mikor nem jött többé haza; és időbe telt, míg
belenyugodott, még a négy éves elméjével is. – mondta

s
Hannah lágyan, miközben a tésztát dagasztotta.

el
Wow. Szegény Ethanem. Fájt hallani a történetét. Hannah
hangjában a szomorúság erősen érezhető volt. Bárcsak
tudnám, hogyan halt meg az édesanyjuk.

eb
– El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett
mindenkinek. Ethan olyan kedvesen beszél rólad és
R
édesapjáról. Azt mondta, nagyon közel kerültetek egymáshoz
miután édesanyátok elhunyt.
Hannah bólintott. – Igen, így igaz. – Megpaskolta a tésztát,
ng
majd ismét betakarta, hogy tovább kelessze. – Azt hiszem, a
hirtelen halála végül is jó dolog volt. Nem volt hosszú betegség,
és szomorú elmélkedés, valami olyasmiről, amit megváltoztatni
ni

úgysem lehet, és idővel Ethan alkalmazkodott, és újra beszélni

kezdett. A nagymamánk bámulatos volt. – Zarára mosolygott
szomorúan. – Ő, nagyjából hat éve hunyt el.
Nem tudtam mit mondhatok, így csendben ittam a kávét,
r

és reménykedtem, hogy még többet mesél a családról.

Bu

– Autóbaleset. Késő este. Anya és Rebecca nénikém

hazaféle tartottak, a nagytatájuk temetéséről. – Hannah Zara
felé fordult, aki felállt a székéről, és kifelé ment a konyhából. –
Ne ébreszd fel Ethan bácsit, kedvesem. Nagyon fáradt.
– Nem fogom – válaszolta Zara édesanyjának, miközben
rám nézett és integetett.
~ 34 ~
 Majd elolvadtam tőle, visszaintettem és rákacsintottam.
– Elragadó kislányod van. Annyira önálló. Imádom.
– Köszönöm. Néha nehezen kezelhető és túlságosan
kíváncsi. Biztosan megpróbálja felkelteni Ethant, hogy
édességet kunyeráljon. – Ezt nagyon szórakoztató volt
elképzelni. Reméltem, hogy láthatom.
– És ahogy hallottam, van még két gyermeked –

s
mindkettő fiú. Nem tudom, hogy kezeled mindezt. –

el
Mosolygott, mintha a gyerekeire gondolva jó érzés járja át.
Megítélésem szerint, Hannah nagyszerű anya volt, és én

eb
csodáltam ezért.
– Nagy szerencsém van a férjemmel, és szeretem, ha
vendégeink vannak. Sok érdekes emberrel találkozunk.
R
Néhányukat többé nem szeretnénk látni, de egészében nézve,
jól van ez így – mondta viccelődve. – Vannak napok, mikor
nem tudom, hogy csinálnám Freddy nélkül. Elment a fiúkkal
ng
egy jótékonysági reggelire, önkéntes munkára, a cserkészekhez.
Nemsokára itthon lesznek, s akkor megismerheted a klán többi
tagját is.
ni

– Nincs más vendégetek?

– Ezen a hétvégén nincs. Csak te és az öcsém. Mellesleg,
mit szeretnél reggelire?
r

Közelebb léptem, és szemügyre vettem a kenyérkészítés

Bu

folyamatát.
– Egyelőre a kávé is megteszi. Megvárom Ethant. Addig is,
segíthetek a kenyérrel? Szeretek sütögetni. Terápia lenne a
tegnap esti őrület után.
Vigyorgott, és az öklével eltolt egy hajtincset az arcából.

~ 35 ~
 – Fél vagy véve, Brynne. A kötények a kamrában az ajtóra
vannak felakasztva és mindent tudni akarok a tegnap esti
őrületről.
– Ez könnyen ment – mondtam, és a kötényért mentem.
– Nem vagyok bolond. Az évek során megtanultam, a
segítség jó dolog. – Kedvesen rám nézett szürke szemeivel. –

s
És engem soha nem kell kétszer kérdezned.

el
R eb
ng
r ni
Bu

~ 36 ~
 3. fejezet
Ethan

s
Nem tudom, mi késztetett arra, hogy kinyissam a szemem.

el
Valószínű a lekvárillatú lehelet az arcomon, de ettől eltekintve,
most már minden kétséget kizárva megértem, miért olyan
ijesztőek a horror filmek, amelyekben gyerekek is szerepelnek.

eb
Semmihez sem hasonlítható az, ha egy gyerek csendben bámul
rád miközben alszol. Kivéve, ha erre ébredsz, ami még
R
rosszabb. A kérdések kurvára gyorsan jutnak eszembe. Pl.
milyen régóta állsz ott és figyelsz engem, mint valamelyik
Grady testvér a Ragyogásból? Kb. két másodpercig halálra
ng
rémisztett. És akkor mosolygott.
– Ethan bácsi felébredt! – ordított torkaszakadtából, és az
ajtóhoz szaladt tágra nyitva azt.
ni

– Zara! Csukd be az ajtót magad után, légy szíves…

Óvatosan felültem, magamon tartva a takarót, mivel
meztelen voltam alatta. Egyedül voltam az ágyban, a
r

fürdőszoba felé néztem, Brynne-t keresve. Brynne sehol se volt.

– Lent van, Mamival beszélget. Kávékat iszogatnak. Zara
Bu

ismét bedugta a fejét.

– Valóban? – mondtam, azon tűnődve, vajon miért a
földön alszom, mint egy halott, és hogy mióta lézengett
körülöttem az unokahúgom.
Hátborzongató? Kb. 12-es fokozat a skálán.

~ 37 ~
 Zara komolyan bólintott.
– Már egy évtizede lejött.
– Mi a véleményed róla?
Figyelmen kívül hagyta kérdésem, és oldalra hajtotta fejét.
– Ethan bácsi, te megházasodtál?
A szemem biztosan kiugrott a helyéről, mert Zara még

s
nagyobb kíváncsisággal nézett rám, a válaszra várva.
– Ööö... nem. Brynne a barátnőm.

el
– Mami és Papi házasok.
– Igen. Ott voltam az esküvőn – mosolyogtam, azt kívánva

eb
bárcsak kimászhatnék az ágyból, hogy belebújhassak a
ruháimba, de rendesen csapdába ejtett a kis csaj.
– Miért alszol meztelenül?
R
– Bocsáss meg Zara, fel kell öltöznöm-
– Papi nem alszik meztelenül, mint te. Brynne nagyon
ng
kedves. Elviszel fagyizni, Rongyossal? Szereti a fagyit, és én
engedem, hogy nyalogassa, és a Mami azt mondja, hogy nem
szabad, mert undorító dolog, de én akkor is engedem. Mami
ni

azt mondta, hogy ne jöjjek fel, de meguntam kivárni, hogy

felébredj. Te vagy az egyedüli, aki még alszik.”
Hihetetlen. Egy öt éves tartott fogva az ágyba, nem
tehettem mást, mint figyelni, megbabonázva a
r

megfigyeléseinek, véleményének és kívánságainak litániájától,

Bu

és szökési lehetőségért imádkozva. Meglehetősen undokul

nézett az utóbbi miatt, mintha azt akarná mondani „Mi a fene
bajod van, Ethan bácsi?” És tényleg, igazat kellett adjak egy öt
éves logikájának. Sok minden nincs rendben velem.

~ 38 ~
 – Oké! Elmondom, hogy csináljuk, Zara kisasszony.
Meglátom, mit tehetek, ami a fagyizást illeti Rongyossal, ha
kimész, hogy felöltözhessek.
Áll az alku? – húztam fel a szemöldököm.
– És mi lesz Mamival? – kérdezte változatlan
arckifejezéssel.
Ez a kölyök egy nap nyugodtam pókerezhetne a

s
nagyágyukkal, kétségkívül. Az unokahúgom nagyszerű.

el
– Én mindig azt mondom, amit Mami nem tud a
fagyizásról, az nem bánthatja. – Vajon mennyi idő múlva jön

eb
vissza ez a kijelentésem, hogy kísértsen. Valószínűleg, annyi
idő után, amennyire szüksége van, hogy lemenjen a lépcsőn, de
a pokolba is, ha ettől lesz egy kis nyugalmam...
R
– Áll az alku! – Zara alaposan megnézett, mielőtt az
ajtóhoz hátrált, kék szemével ezt a bizonyos üzenetet sugallva:
ha rövidesen nem vonszolod le a segged, visszajövök.
ng
– Rögtön jövök én is – mondtam kacsintva.
Miután elment, egy bő percnyi várakozás után, felkeltem az
ágyból. Egy párnával eltakartam a korona ékszereim,
ni

berohantam a fürdőszobába, és bezártam az ajtót, mielőtt

beléptem a zuhany alá. Még csak az hiányzott, hogy a gyerek
elkapjon, mikor mindenem kint van. Szóval Brynne lent van és
r

Hannah-val beszélget. Azon tűnődtem, mit mondhatnak

egymásnak rólam, és siettem, hogy mielőbb végezzek a
Bu

zuhannyal. A tusolás jól esett. A forró víz segített kibogozni az

összekuszálódott szálakat a fejemben. Viszont az a kibaszott
álom. Nagyon felmérgesített, hogy Brynne megint tanúja volt a
rémálmomnak. Miközben megkönnyebbültem, hogy ez most
nem volt olyan rossz, mint a múltkor. Utáltam, hogy a sok
szarságnak pont most kellett a felszínre törnie, mikor semmi
~ 39 ~
 szükségem arra, hogy ezzel foglalkozzak. Brynne majd kérdezni
fog róla, ismét... erre most nem vagyok felkészülve.
Ahogy mostam magam, a kezem végigsimított a farkamon,
eszembe juttatva, mit tettem vele a rémálom után. Ha a szexről
volt szó, mindent elfogadott, amit adni akartam, tiltakozás és
panasz nélkül, készséges és nagylelkű volt a testével, segített
eloszlatni a rettegést. Azért teszi, mert szeret téged.

s
Azon agyaltam, vajon a reakciójának köze van-e a

el
múltjához – ahhoz, amit elmesélt az őt ért erőszakról, hogy
milyen véleménye volt önmagáról, mikor fiatalabb volt.
Legtöbbször Brynne magabiztosnak tűnt, nehéz volt elképzelni,

eb
hogy valaha megtörtnek és sebezhetőnek érezte magát. Ami
álláspontomat illette, az igazából egyszerű volt. Nem érdekelt a
múltja. Semmit sem változtatott az érzelmeimen iránta. Ő volt
R
az Igazi – az egyedüli személy, akire szükségem volt. Most csak
meg kellett őt győznöm erről – meg fogom győzni, mert
szeretem. Kiléptem a zuhany alól, és megszárítkoztam a puha
ng
törülközővel.
Vigyorogtam a tükörbe, miközben a szakállamat nyírtam.
Az arckifejezése, mikor elmondtam neki, hogy össze kellene
ni

házasodjunk – megfizethetetlen. Videóra kellett volna rögzíteni

a mobilomon. A tegnap esti videó gondolatára vigyorom
szemöldökráncolásba ment át. Eszembe juttatta, hogy
r

valamikor, ma feltétlenül beszélnem kell Neillel. Részleteket

Bu

akartam arról a gennyládáról, aki játszadozik Brynne-nel.

Megfogadtam, hogy ezt nem fogja sokáig csinálni. Fájdalom
hasított belém, mikor a tegnap estére visszagondoltam.
Számtalan kép futott át az agyamon – Brynne levendulakék
ruhája, nyaka körül a medál, amit ajándékba adtam, az a
nyugtalanító üzenet és a videó, a bombariadó, amint pánikba

~ 40 ~
 esve kerestem őt, aztán amint az út szélén kidobta a taccsot.
Jézus! Az egész abszolút őrültség volt. Szükségünk van egy kis
pihenésre és nyugalomra. Ezt eltökélten biztosítani fogom ezen
a hétvégén.
Bűntudatot éreztem amiatt, hogy olyan követelőző voltam
este az ágyban. A csajomnak nem jutott sok pihenés és
nyugalom velem egy ágyban. Emlékszem, mennyire

s
kétségbeesetten kívántam, hogy beletemetkezzek az álom után.

el
Bassza meg! Megkönnyebbültem, hogy most nem voltam
annyira feszült, mint a múltkor, de azért aggódtam, hogy
túlzásba vittem a dolgokat. Hogy esetleg túl sok voltam.

eb
Jobban meggondolva, Brynne nem is éreztette azt, még az után
sem, hogy elmondtam a tervem, ami az eljegyzésünk
bejelentését illette. Igaz, azt mondta, hogy megőrültem, de
R
amint láttam nem haragudott rám.
Valójában, még segített is rajtam, mikor az afganisztáni
rossz emlékek kísértettek. Maximálisan. Kibaszott. Szarság.
ng
Azt mondta, felkeltett, mielőtt a rémálmom rosszabbra fordult
volna. És mit tettem cserébe? Megdugtam még egyszer. Durva
voltam, és ő elfogadott mindent, elfogadott engem. Azt
ni

mondta, hogy rendben van. Igen, valóban szeret engem.

Brynne érintése mindennél jobban megnyugtatott. Ő volt
az egyedüli mentőöv, amibe kapaszkodni akartam abban az
r

elmeállapotban. Csak a befejezésre gondolva, a vérem forrni

Bu

kezdett és elszállt az agyam. A ruháimért mentem, és

rádöbbentem, hogy mostanában túl sokat gondolok a szexre.
Határozottan jól jön a figyelem elterelés. Per pillanat.
Ellenben, ha megint kettesben leszünk, nem tudom róla
levenni a kezem, azt garantálom. Ez megint csak azt igazolja,
mennyire jók voltunk együtt, és ezért akarom ezt az egészet az

~ 41 ~
 én amerikai csajommal. Soha senkire nem volt ennyire
szükségem, mint rá. Határozottan szerepel ma egy hosszú
edzés a teendők listáján. Kellemes változás lesz átlagos
dolgokat csinálni Brynne és a családom társaságában, messze a
munkától és a többi problémától. Azt akartam, hogy Brynne-
nek jól teljen ez a hétvége. Talán szeretne egyet kocogni a
tengerparton. Reméltem, hogy jól érezte magát ma reggel.

s
Magamra kaptam egy tréninget és sportcipőt, és magamhoz

el
vettem a mobilom. Elhatároztam, hogy beszélek Neillel mielőtt
lemegyek. Az mindig segített más fényben látni a dolgokat, ha
megbeszélhettem vele a dolgokat.

eb
– Későn keltél ma, főnök – szólt bele a telefonba Neil az
első csengetés után. Ráförmedtem.
R
– Lehet, hogy már régóta fent vagyok, nem gondolod?
– Azt kétlem. Meglepett, hogy nem hívtál fel az este,
rögtön, mikor odaértetek.
ng
– Meg tettem volna, ha a hosszú vezetéstől nem lettem
volna olyan kimerült! – válaszoltam. – Oh, és közben meg
ni

kellett állni az út mellett, mert Brynne rosszul volt és rókát

kergetett.
– Jézus, az kellemetlen.
r

– Egyetértek. Az egész este kellemetlen volt.

– Mi baja van?
Bu

– Nem tudom. Gyomorrontás, vagy valami ilyesmi. A

Galériában is rosszul lett.
– Ugye nem gondolod, hogy valaki megpiszkálta a kajáját
vagy az italát?

~ 42 ~
 Annak ellenére, hogy vöröset láttam a gondolattól, ezt is
latolgattam. – Nem zárhatom ki teljesen. Utána kellene nézni
ennek a Paul Langley fickónak. Megvan neki a régi mobilszám,
és ott volt a gálán, de most az új számot használja. Tudod, ha
visszagondolok, adott Brynne-nek egy pohár vizet.
Szerettem volna egyedül lenni egy szobában azzal a fasszal.
Biztos vagyok benne, hogy mindenfélét ki tudnék szedni belőle.

s
Próbáltam a beszélgetésre összpontosítani.

el
– A lényeg az, hogy akárki is küldte az üzenetet, ott volt.
Lehet, hogy nem vett részt az eseményen, de figyelt, amikor
rágyújtottam. És a riasztó nem sokkal az után szólalt meg, hogy

eb
az üzenetet küldték.
– Langley tiszta volt, mikor előzőleg utána néztünk.
R
– Kérlek, ne juttasd eszembe. Ha az a gennyláda benne
volt a dologban, esküszöm, hogy halott ember. El kell
beszélgetnem Brynne-nel a Langley-vel való közös múltjukról,
ng
ami még kellemetlenebb, mint a tegnap esti fiaskó.
– Csak nézz utána, mit tudsz kideríteni. Van előrehaladás,
ami a hívó hollétét illeti? – A nyomozást Neilre bíztam.
ni

Elhatároztam, hogy ezen a hétvégén nem foglalkozom sem a

munkával sem a Brynne ügyével.
Némi. A hívás a Nagy Britanniából futott be. Akárki is volt
r

a hívó, élőben figyelt, és nem valami webkamerán keresztül az

Államokból. Kitaláltam, hogy erre a lehetőségre is gondoltál?
Bu

– Bassza meg! – egy cigi most nagyon kecsegtető volt. –

Merész gondolat volt, de attól még reméltem. Tehát akkor nem
lehetett Oakley, Irakban van szolgálatban. Montrose kihúzva,
mert jól megérdemelt örökálmát alussza. Nem maradt más,
csak a harmadik személy a videóról. Az a faszszopó a következő
a listámon. Semmit sem tudunk róla. A róla szóló mappát a Q
~ 43 ~
 drive-on találod meg. Minden fontos infó benne van. Egy picit
mélyebbre kell ásni. Tudd meg, mit csinál mostanában.
Bizonyosodjunk meg arról, hogy nem használta az útlevelét. A
neve Fielding. Justin Fielding, huszonhét éves, Los Angelesben
él, ha jól emlékszem. Tudni akarom, hogy részt vett-e
Montrose temetésén. Lefogadom, alig -
– Ethan, rajta vagyok. Elintézem – szólt közbe Neil. –

s
Élvezd a hétvégét, és próbáld félre tenni a sok szart.

el
Utánanézek a dolgoknak. Te most vigyázz Rá.
– Köszönöm. Nagyra becsülöm a segítséged. Oh, igen,
bedobnál egy kis kaját Szimbának?

eb
– Nem kedvel engem – mondta Neil.
– Engem sem kedvel, de szereti, ha megetetik. Ha nem
R
adsz neki enni, felfalja a társait.
– Jól van. Megetetem a mogorva, mérgező haladat.
– Nem kell megölelgesd, csak dobj be neki néhány rákot.
ng
– Könnyebb mondani, mint megtenni. Meg vagyok
győződve, hogy az a teremtmény félig piranha. – Ezen a képen
nevetnem kellett.
ni

– Köszönöm, bátor katona, hogy harcba állsz értem, azzal

hogy megeteted a halam.
– Szívesen.
r

Tartsd a frontot, és ha valami történik… Tudod, hogy

Bu

érhetsz el. Hétfőn este a városban leszünk.

Bontottam a vonalat, és kiléptem a fürdőszobából,
türelmetlenül Brynne keresésére indultam. Ideje szembenézni
a csajommal és megtudni, mekkora bajban vagyok a tegnap
esti rossz viselkedésem miatt. Noha igazából nem aggódtam. A
kedvesem szeret, és én tudom, hogy adjam meg azt, amire
~ 44 ~
 szüksége van... Önelégült vigyorral nyitottam ki a hálószoba
ajtaját, és majdnem ráléptem az unokahúgomra. Zara, a
hátával a falnak dőlve a padlón üldögélt, nyilván rám várva.
Amikor visszanyertem az egyensúlyt, leguggoltam hozzá.
– Csakhogy kijöttél – mondta felháborodva.
– Bocsáss meg. Telefonálnom kellett, de most már
végeztem.

s
Reménykedve nézett rám.

el
– Mehetünk végre fagyizni? Azt mondtad, elviszel.
– Még reggel van. Meg vagyok róla győződve, hogy a fagyi

eb
délutánra való.
Válaszként megráncolta helyes kis orrát, amiből arra
következtettem, hogy nem osztotta gyakorlatias véleményem.
R
Arcomra mutattam:
– Még nem kaptam melegszívű üdvözlést a kedvenc
hercegnőmtől.
ng
Pici karjaival körülölelte nyakamat, és puszit adott az
arcomra.
– Így már jobb – mondtam – Szeretnél egy fuvart? –
ni

Hátamra mutattam.
– Igen! – derült fel.
– Hááát akkor, ugorj fel.
r

Felpattant, tüstént átkarolta nyakamat, mihelyt a

Bu

lábacskáit hónom alá dugtam. Jajgattam, színlelve, hogy

nehezemre esik lábra állni. Túlzott mozdulatokkal a falhoz
botladoztam, kis fejére vigyázva.
– Istenem, de nehéz vagy. Sok fagyit eszel, ugye?
Kuncogva oldalba döfött:
Gyerünk, Ethan bácsi!
~ 45 ~
 – Próbálok! – Felmordultam, tettetve, hogy botorkálva a
falnak ütközünk. – Mintha elefántot cipelnék ott hátul!
Hercegnőből elefánttá változtál?
– Nem! – nevetett a bohóckodáson, és erősebben
megbökött. – Még gyorsabban!
– Kapaszkodj! – Kiabálások, hujj-hujjozások közepette

s
mentünk le a hosszú lépcsőn.
Nővérem és Brynne már vártak, mikor bebújtunk az

el
otthonos konyhába. A kacagás és kiáltozás bizonyára
megelőzte érkezésünk, de Brynne tekintete mellbevágott.

eb
Szeme elkerekedett a látványtól, valószínű sokkolta, hogy így
lát játszadozni.
– Szia Han – odamentem megpuszilni a nővérem. Zara,
R
enyhén fojtogatva, még mindig a hátamon csüngött.
– Ethan. – Nyugtató ölelésbe vont, apró termetével csak az
államig ért. Korán elveszítettük édesanyánkat, így egymás
ng
gondját viseltük. Örökös anyáskodása viszont nem maradt el.
Brynne-re néztem, és rákacsintottam. Zara kacarászott és fel-le
szökellt, tovább szeretett volna ”lovacskázni”.
ni

– Zara, felkeltetted Ethan bácsit? – kérdezte felvont

szemöldökkel a lányát. Észleltem, hogy Zara erőteljesen
jobbra-balra rázza fejét, és próbáltam visszafojtani az árulkodó
r

vigyort.
Bu

– Teljesen egyedül nyitotta ki a szemét, Mami.

Brynne nevetett.
– Sajnálom, hogy erről lemaradtam, érdekes lehetett.
– Zara – dorgálta finoman –, mondtam, hogy hagyd
aludni.

~ 46 ~
 – Semmi baj – mondtam a nővéremnek –, csak egy-két
évet veszítettem az átlagos élettartalmamból. – Úgy tettem,
mint aki megborzong. – Emlékszel a kislányokra a
Ragyogásból?

Hannah nevetve vállon csapott. Brynne-hez fordultam.

– ’Reggelt Baby. Úgy tűnik, egy kis majom van a hátamon.

s
– Jó volt viccelődni egy picit.

el
– Oh, elnézést, mi még nem találkoztunk. Nem látta
valahol a barátom? – kérdezte. – A neve Ethan Blackstone.

eb
Nagyon komoly fickó, ritkán mosolyog, és biztosan nem
száguldozik történelmi kúriákon keresztül kiabálva, falnak
ütközve, kis majmokkal a hátán. – Megcsiklandozta Zara fülét,
R
amitől ő meg hangosabban kacarászott.
– Nem. Az a pasas nincs a közelben. Londonban hagytuk.
– Brynne vagyok, örülök, hogy megismerhetlek – komoly
ng
arccal kezet nyújtott.
Hannah felhorkant mögöttem, miközben Zarát lehámozta
a hátamról. Brynne kinyújtott kezét a számhoz emeltem egy
ni

csókra. Rápillantottam, szeme fátyolossá változott, amint

mosolygott és összevonta ajkait. Azok az ajkak. Varázslatos
dolgokat művelt azokkal az ajkakkal...
r

Az enyém.
Hannah ekkor szólalt meg hátam mögül.
Bu

– Ön úgy néz ki, mint az öcsém, a hangja is olyan, mint az

övé, viszont határozottan nem az öcsém. – Kinyújtotta kezét –
Hannah Greymont. És Ön kicsoda?
Nevettem rajta, és a szememet forgattam. – Szükséged van
egy kis szórakozásra, E. Gyakrabban kellene eljárnod

~ 47 ~
 otthonról, ismerkedj meg új emberekkel. Lazíts és élvezd egy
kicsit az életet. – Gúnyosan ismételtem Hannah oly sokszor
hallott szavait.
– Ne értsd félre, szeretlek így látni, lovacskázni és nevetni
– rám mutatott –, csak adj egy percet, hogy felfogjam.
– Megszokod – mondtam Hannah-nak, miközben Brynne-
t átkaroltam, megpusziltam homlokát, s belélegeztem

s
samponja virágos illatát. Mindig olyan jó illata volt.

el
Hogy érzed magad ma reggel Baby?
– Nagyszerűen. Fogalmam sincs, mi volt velem az este, de

eb
ma remekül vagyok. – Ivott egy kortyot a csészéjéből. –
Hannah erős kávét készít.
– Ez igaz. – Töltöttem magamnak is egy csészével. –
R
Reggeliztél?
– Nem. Rád vártam. – Szeme ma reggel barna színben
úszott. Valami a tekintetében azt súgta, hogy tárgyalni akar a
ng
dolgokról. Nekem megfelel. Sok megbeszélni valónk van. Még
egy kis rábeszélés is vár rám. Nocsak rajta.
– Nem kellett volna rám várnod, de van egy ötletem, ha
ni

érdekel – mondtam, és gőzölgő bögre kávémmal visszamentem

mellé.
– És mi lenne az, különös-férfi-aki-hasonlít-a-barátomra-
r

de-mégsemlehet-Ő? – Úgy ugratott, hogy legszívesebben

Bu

felkaptam volna a vállamra, és felcibáltam volna a

hálószobába.
– Milyen viccesek a hölgyek ma reggel – néztem rájuk
gúnyosan, beleértve az 5 éves kislányt is. – Apropó, hol van a
többi férfi, komoly hátrányban vagyok.

~ 48 ~
 – Cserkész dolog. Ebédre itthon lesznek. – válaszolta
Hannah.
– Ah, értem – válaszoltam, majd visszafordultam Brynne-
hez. – Lenne kedved kocogni egyet a tengerparton? Nagyon
szép, és van ott egy kis kávézó, utána bekaphatnánk ott
valamit.
Arcán valami leírhatatlan kifejezés jelent meg, szépség és

s
boldogság keveréke.

el
– Szuperül hangzik. Csak gyorsan átöltözöm.
Széles mosollyal ment fel a szobába. Imádtam mikor ilyen

eb
boldog, főleg ha én voltam azért a felelős.
– Én is akarok menni – mondta Zara.
– Oh, hercegnő, ma reggel nem jöhetsz velünk, ahhoz túl
R
messzire fogunk szaladni. – Leguggoltam hozzá, hogy újra
szembenézzek vele.
Megígérted, hogy elviszel Rongyossal… – Zara nem nézett
ng
ki boldognak. Egyáltalán nem, és ettől fura érzések töltöttek el.
A boldogtalan kislányok pokolian ijesztőek. Nem beszélve a
Nagy lányokról.
ni

– Tudom – vágtam közbe, miközben felpillantottam

Hannah-ra, aki karba tett kézzel forgatta a szemét.
– Délután megyünk. Emlékszel, mit mondtam... – fülébe
r

súgtam –, a fagyi délutánra való, hercegnő. Mami figyel

Bu

minket. Jobb lesz, ha egy picit játszani mész a babákkal, hogy

el ne kezdjen gyanakodni.
– Rendben – súgta picit hangosabban –, nem fogok szólni,
hogy elviszel fagyizni engem és Rongyost a délutáni órákban.
– Ügyes kislány. – Nevetve puszit adtam a homlokára.
Büszke voltam magamra, hogy ilyen könnyen elsimítottam ezt
~ 49 ~
 a kis problémát. Zara integetve ment játszani. Felnézve, a
nővérem gúnyos tekintetével találtam szembe magam.
– Alig ismerek rád, Ethan. Téged aztán jól elkapott, mi?
Felálltam, és egy nagy kortyot ittam a kávémból, mielőtt
válaszoltam. – Csak fagyi, Han.
– Nem arról beszélek, hogy sunyiban édességgel
kényezteted Zarát, és ezt nagyon jól tudod.

s
Egyenesen a szemébe néztem, majd válaszoltam.

el
– Igen. Nagyon elkapott.
Hannah kedvesen rám mosolygott.

eb
– Örülök neked, Ethan. Örülök, hogy ilyen boldognak
látlak. Boldog vagy vele. – Hannah szemében könny csillogott.
– Hé. Mi ez? – karjaimba húztam egy ölelésre. Erősen
R
átölelt.
– Boldogság könnyek. Megérdemled, Ethan. Bárcsak Anya
is itt lehetne, hogy ezt lássa... – hangja elhalt, mert a sírás
ng
fojtogatta.
A polcon lévő fényképre néztem, amin hárman voltunk
Hannah, én és Anya, nagyszüleim kőfalán ülve.
ni

Itt van velünk – mondtam.

r
Bu

~ 50 ~
 4. fejezet
Brynne

s
Ethan egy magas partvidéki ösvényen vezetett végig, ami a

el
Bristol öböl fodrozódó, szikrázóan kék vízére nyújtott rálátást.
Egy idő után az ösvény a sziget felé vette az irányt. Gyönyörű
idő volt; friss levegő és napsütés. Az ember azt gondolná, hogy

eb
a fizikai terhelés segít az összekuszálódott gondolataimat
tisztázni, de nekem nem volt ilyen szerencsém. Az agyam csak
R
úgy kattogott. Eljegyzés? Összeköltözés? Házasság?! Ha
visszatérünk Londonba, első dolgom az lesz, hogy időpontot
kérek Dr. Roswell-nél.
ng
Ethant figyeltem előttem, ahogy mozgott, természetes
gyorsasággal, óvatosan, amint izmos felépítése előre hajtotta a
testét. Még mindig élveztem a kilátást. Az én pasim, az én
ni

kilátásom. Ja, mindkettő lenyűgöző, a táj és a pasim.

Tényleg szerettem itt lenni, és boldog voltam, hogy
elhozott ide, annak ellenére, hogy milyen fordulatot vett a
tegnap esti beszélgetés. Ethan reggel, mikor lejött jó kedvű és
r

gyengéd volt, mintha semmi fontosról nem tárgyaltunk volna.

Bu

Pokolian feldühített, hogy csak úgy felvetette a házasság

ötletét, akár a jogosítvány megszerzését.
Viszont azt szerettem, ahogy együtt futottunk, ezt a
városban is megtettük reggelente, az együtt töltött éjszaka
után, ha nem esett az eső. Ethan tartotta az iramot, és én
reméltem, hogy nem fog csak miattam lassítani.

~ 51 ~
 Amint az ösvény a tengerpart felé ereszkedett, egy köves
hegyfokhoz értünk. Ethan hátra fordult és rám villantotta
címlap fotós mosolyát.
Majd elolvadtam a csodás mosolyától. Boldog volt.
– Éhes vagy? – kérdezte mikor utolértem.
– Igen. Hová megyünk?
Egy kilátó alakú épületre mutatott, a sziklákon.

s
– A Sea Bird. Nagyszerű reggelit készítenek abban a kis

el
helységben.
– Jól hangzik. – Megfogta a kezem, a szájához emelte, és

eb
gyors puszit lehelt rá. Mosolyogtam, és vonzó arcát
tanulmányoztam. Nem nagyon foglalkozott azzal, mennyire
jóképű. Kérdezni akartam arról a tegnap esti Priscilla nevű
R
nőről. Azt tudom, hogy valamikor a múltban összemelegedtek,
annyit mondott: "Egyszer randiztunk." Nem kellett zseninek
lenni, hogy az ember tudja, hogy lefeküdtek. Le nem vette a
ng
mancsait róla a bárnál. Egyáltalán nem tetszett nekem az a nő.
Egy ragadozóra emlékeztetett. Paul érdeklődését ellenben
felkeltette. Együtt láttam őket kint, miután a Nemzetit
ni

kiürítették.
– Mi jár a fejedben, szépségem? Látom, hogy csak úgy
pörögnek a kerekek odabent. – Megpuszilta a homlokom.
r

– Sok minden.
Bu

– Akarsz beszélni róla?

– Azt hiszem, igen. Nincs más választásunk Ethan, meg
kell beszéljük.
– Ja – válaszolta, és a szeméből eltűnt az iménti boldog
csillogás.

~ 52 ~
 A vörös hajú pincérnő alaposan megbámulta, amint egy
ablak előtti asztalhoz vezetett. Lassan ezt is kezdtem
megszokni. A nők nem titkolták rajongásukat, sokszor
megfordult a fejemben, vajon hogy viselkednének, mit
mondanának, ha én nem lennék ott. "Itt a telefonszámom, ha
esetleg lenne kedved feljönni hozzám egy gyors és piszkos
numerára.

s
Megteszek mindent, amit csak akarsz." Pfuj.

el
Megvárta, amíg elment és akkor belevágott.
– Szóval, visszatérve a tegnap esti beszélgetésünkre...
megemésztetted már az ötletet?

eb
Ittam egy korty vizet. – Azt hiszem, még mindig sokkol,
hogy te szeretnél…. – tétováztam.
R
– Nem kell félned kimondani a szavakat, Brynne. –
mondta neheztelve.
– Jól van. Nem tudom elhinni, hogy hajlandó vagy
ng
"feleségül venni "! – Idézőjelet mutattam az ujjaimmal, és
láttam, ahogy az álla megrándult.
– Ez miért meglepő?
ni

– Ez túlságosan korai. Most kezdjük megismerni egymást,

Ethan. Miért nem maradhat így minden?
Arca komor lett. – Folytatjuk, mint eddig is. Nem tudom,
r

mit gondolsz, hogy ez az egész hová vezet, de én biztosan

tudom, valahová ahol együtt leszünk. – Összehúzta a szemeit,
Bu

és kis időre elrévedt. –Mindent egy lapra tettem Brynne, vagy

ily hamar elfelejtetted? Az este azt mondtad, te is ugyanezt
akarod.
Láttam rajta, hogy kicsit csalódott bennem. – Nem
felejtettem el – mondtam halkan és az étlapot nézegettem.

~ 53 ~
 – Jól van. – Elvette a saját étlapját, és pár percig meg sem
szólalt. Végül jött a pincérnő, felvette a rendelést. Egész idő
alatt Ethannel flörtölt, majd felfordult a gyomrom tőle. A
szemeimet forgattam mikor végre megfordult és elsasszézott.
Ethan egy pillanatra sem vette le a tekintetét rólam,
miközben beszélt. – Mikor fogod megérteni, hogy nem
érdekelnek a pincérnőhöz hasonló nők, és nem érdekel, hogy

s
flörtölni próbált, miközben te itt ülsz mellettem. Ízléstelen

el
dolog, és ki nem állhatom. Egész felnőtt életemben ilyesmi
történt, és meg kell, hogy mondjam pokolian idegesítő. –
Átnyúlt az asztal felett és megfogta a kezem. – Egy nő van,

eb
akivel flörtölni akarok, és te tudod, hogy ki az.
– De hogy lehetsz annyira biztos egy olyan fontos
R
dologban, mint a házasság – tértem vissza a megbeszélni
valónkra.
Hüvelykujjával a kézfejem simogatta – érintése számomra
ng
több volt, mint érzéki gesztus. – Eldöntöttem mit szeretnék
veled, baby. Nem fogom meggondolni magam.
– Biztosan tudod ezt. Tudod, hogy soha nem fogod
ni

megváltoztatni a véleményed rólam, vagy azzal kapcsolatban,

hogy velem légy. – Gúnyosan jött ki, de valójában hozzá
intézett kérdések voltak. Hallani akartam, hogy miért. – Nem
volt kitől példát vegyek. A szüleim házassága egy vicc volt.
r

– Nem fogom meggondolni magam, Brynne. – Szeme

Bu

elkeskenyedett, tekintetében megbántást láttam. – Egyedül

téged akarlak, te vagy minden, amire szükségem van. Ebben
biztos vagyok. Azt akarom, hogy a világ előtt is hivatalos
legyen, hogy a legjobb védelemben részesítelek. Az emberek
kevesebbért is megházasodtak. – Összekulcsolt kezünkre
pillantott, majd ismét a szemembe nézett. – Szeretlek.
~ 54 ~
 A szívem elolvadt az érzéseink intenzitását látva, és megint
úgy éreztem magam, mint egy gonosz ribanc. Itt volt előttem,
feltárta legmélyebb érzelmeit, elmondván mennyire fontos
vagyok neki, én pedig mindent megnehezítettem.
– Tudom, hogy szeretsz, és én is szeretlek. –
Megszorítottam a kezét, hogy nyomatékosítsam, amit teljes
szívemből mondtam. – Előtted még senki nem érte ezt el...

s
Csak te.

el
– Akkor jó.
Abban a pillanatban sebezhetőnek tűnt, meg akartam
nyugtatni, azt akartam, hogy érezze, hogy fontos nekem. Mert

eb
az volt az igazság, Ethan nagyon is fontos volt nekem. Előre
hátra simogattam a kezét az ujjammal.
R
Az elmúlt huszonnégy óra őrületes volt, én pusztán
próbáltam lépést tartani. Ethan javaslata feszültséget keltett
bennem, ugyanakkor a szeretetét is éreztem. Jó ember volt, aki
ng
hajlandó volt elkötelezni magát mellettem, és ugyanezt kérte
cserébe is. Miért jelentet ez akkora gondot nekem? Az igazság
az – amit nagyon is megértettem, még ha gyűlöltem is
ni

elismerni –, hogy mélyen belemászott a lelkembe. Az Ethannel

való együttlét arra kényszerített, hogy szembe nézzék a
démonjaimmal.
– Hozzád költözöm. Hogy hangzik kezdetnek?
r

– Ez csak – egy kezdet. Amúgy is, ezen nem alkudozunk,

Bu

ezt már mondtam neked.

– Tudom. Sok mindent szoktál mondani, Ethan! – Nem
voltam képes visszatartani a gúnyos megjegyzést, amint ott ült
magabiztosan, teljes férfias szépségében.

~ 55 ~
 – Minden egyes szót komolyan is gondolok – válaszolt
vigyorogva.
És akkor a pincérnő meghozta a reggelinket, kuncogva
áthajolt az asztalon, hivalkodása undorító volt, még a gyomrom
is felfordult tőle. Szó szerint. Hirtelen, az előttem lévő sonka és
a tojás már nem volt annyira kecsegtető.
Nem bírtam ki szemforgatás nélkül nézni, ahogy csípőjét

s
ringatva elhúzott. Ethan erre elnevette magát, és csókot

el
küldött a levegőben.
– A tervedet pedig bővebben megtárgyaljuk, majd ha
visszatértünk Londonba. Rendben? Élvezni akarom ezt a

eb
hétvégét veled, el akarom felejteni a tegnap esti üzenetet, és
szórakozni akarok. – Nem tudtam megállni, hogy pikírten
R
hozzá ne tegyem: –Nem mintha nem lenne szórakoztató nézni,
ahogy a nők rád vetik magukat.
Erőltetetten felnevetett. – Isten hozott a világomba, baby.
ng
A fenébe is, ha a féltékenységed a javamat szolgálja, talán
jobban kellene bátorítanom a rajongó hölgyeket.– A pincérnő
irányába intett.
ni

– Meg se forduljon a fejedben, Blackstone – a slicce felé

bólintottam. – Egyáltalán nem szolgál a javadra, vagy arra,
hogy többet megkapj abból, amit annyira szeretsz.
Leharapta a szalonna véget, teljesen hidegen hagyta a
r

fenyegetésem, lassú szexi pillantása végigszaladt rajtam. –

Bu

Nagyon szeretem, ha féltékeny vagy. Teljesen felizgat –

mondta mély hangján.
Mi nem izgat fel? Éreztem, ahogy a bizsergés elönti
minden porcikámat, amint ismét végignézett rajtam. Ethan a
legkisebb gesztussal is képes volt beindítani. Észrevettem,
amint az izmai mozogtak az póló alatt, és ott helyben le
~ 56 ~
 akartam tépni róla, hogy végignyalogassam gyönyörűen
faragott mellkasát, lejjebb haladva a hasán ahhoz a V alakhoz
érkezve, ami a legcsodálatosabb…. -
– Most mire gondolsz? – kérdezte felemelt szemöldökkel,
megszakítva kéjes fantáziámat.
– Arra, hogy mennyire szeretek veled futni – válaszoltam,
büszke voltam rögtönzött feleletemre, mikor nyilvánvalóan

s
elcsíptek, amint – szégyentelenebbül, mint a vöröske, aki

el
felszolgálta az ételt – nyálcsorgatva bámultam a pasim.
– Persze. – felelte abszolút kételkedve. – Szerintem pedig

eb
arról álmodoztál, hogy levetkőztetsz és megdugsz.
Rémülten néztem a tányéromra, eltűnődve vajon mitől
vagyok mostanában olyan felajzott. A hormonjaim ismét
R
megzavarodtak. Csak.
Az. Ő. Hibája.
– Ha már álmokról van szó...– Ideje volt témát váltani.
ng
Szeme elsötétült és homlokát ráncolta. – Ja... és volt még
egy. Nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek. Tényleg nem
tudom miért törtek rám ismét, ennyi idő után.
ni

– Tudni akarom, hogy ezek az álmok miről szólnak, Ethan.

Témát váltva próbálta elterelni a figyelmem. – De igazad
van, baby, tényleg nem kellett volna az éjszaka közepén így,
r

egyből rád zúdítanom az egész házasodjunk össze dolgot, de

még mindig úgy gondolom, hogy ez a legjobb alternatíva. Majd
Bu

részletesen megbeszéljük mikor visszatértünk a városba és

beköltöztél a lakásomba. Mint már mondtam, az, ami a
Nemzeti Galériában történt teljesen kiborított. Mikor nem
találtalak sehol… Nincs ennél rosszabb, Brynne. Még egyszer
nem élném túl. A szívem nem bírná ki.

~ 57 ~
 Bosszúsan néztem rá, hogy megint kirekeszt, és
rezdületlenül tartottam az álláspontom.
– Miért nem mesélsz nekem a rémálmaidról? Az Én
szívem EZT nem bírja.
– Majd ha otthon leszünk. Megígérem – mondta kérlelő
szemekkel nézve, halkan. Finoman simogatta az ujjperceim. –
Töltsünk el együtt, kellemesen ezt a hétvégét, anélkül, hogy

s
csúnya dolgokkal elrontsuk. Kérlek?

el
Erre, hogy mondhattam volna nemet? Rémült tekintete
elég volt nekem, hogy egy időre haladékot adjak. Pár nap már
úgy sem számítana. Tudtam, hogy Ethan iszonyú dolgokon

eb
ment keresztül; elképzelni is fájdalmas volt. Azt mondta, hogy
a rémálmok a háborúban töltött időről szólnak, és eszembe
R
jutottak Neil korábbi szavai: „E. egy élő csoda, Brynne.”
Igen, valóban egy csoda. Az én csodám.
ng
Visszafelé a házhoz egy másik úton mentünk, ugyanis
Ethan meg akarta mutatni nekem a környéket. Hálás voltam,
amiért ez már nem volt annyira kimerítő; valamilyen okból
ni

kifolyólag megint fáradt voltam. Elpirultam, mikor

feleszméltem, hogy mitől. A múlt éjjeli szexmaraton. Egy másik
csoda, figyelembe véve, hogy hányással kezdtem és zártam az
estét. Pfuj. Ellenben Ethan nagyon kedves volt. Tényleg
r

figyelmes, gondos és jó modorú férfi volt, ahhoz képest, hogy

Bu

anya nélkül nőtt fel. Ezt meg kell köszönjem, az édesapjának,

Jonathannak, ha legközelebb találkozunk.
A tengerpartot elhagyva, erdős térség fogadott. A fák ágai
és levelei között átvillanó napsugarak árnyjátékot játszottak.
Nagyon békés volt. Az öreg tölgyek között az eldugott sírkert,
ideális hely volt egy kis pihenőre. A temető, úgy nézett ki, mint

~ 58 ~
 valami gótikus regényben, mindenütt kiálló ágak és díszes
sírkövek. Ethan a kapunál várt, és felém nyújtotta kezét. Amit
hozzáértem, magához húzott és karjaiba zárt.
– Szeretnél bemenni és szétnézni? Gondolom igen, mivel
úgy szereteted a történelmet.
– Nagyon is. Olyan szép itt. – Körülnéztem.– Békés és
csendes.

s
A sírhelyek közt sétáltunk, s a sírköveken azoknak az

el
embereknek a neveit olvasgattuk, akik egykor a környéken
éltek és itt is haltak meg. A márvány kriptánál, megtaláltuk a
Greymont család – Hannah férjének, Freddy elődeinek –

eb
nyugvóhelyét. Jeremy és Georgina neveket felismertem, ők
szerepeltek azon a bámulatos festményen, amit ma reggel
R
fedeztem fel a lépcsőnél. A Mallerton. Nagyon reméltem a
család megengedi, hogy katalogizálás végett lefényképezzem a
festményt, amelyen Sir Jeremyt és gyönyörű feleségét,
ng
Georginát ábrázolta. Talán elhívhatnám Bennyt, hogy készítsen
pár nagyszerű fotót. Gaby látni szeretné, és a Mallerton
Társaságot is nagyon érdekelné a festmény jelenlegi állapota.
ni

Elhagytuk a temetőt és tovább sétáltunk az erdei ösvényen.

Egy impozáns vaskapuhoz érkeztünk, rajta egy ingatlan
ügynökséghirdető táblája állt, Stonewell Court felirattal.
– Ismered ezt a házat? – kérdeztem.
r

Ethan a fejét rázta. – Nem jártam még soha ezen a

Bu

kocsiúton. De úgy tűnik, a telek eladó. – Megrázogatta a zárt és

meglepetésünkre a kapu nyikorogva kinyílt. – Menjünk,
nézzük meg. Jössz?
– Szerinted szabad?
Vállat vonva a táblára pillantott. – Valószínűleg, igen.
– Akkor gyerünk.
~ 59 ~
 A rozsdás kapu nagy zajjal becsukódott mögöttünk.
Megfogtam Ethan kezét, közelebb húzódtam hozzá. Így
mentünk tovább a kanyargós köves úton.
– Félsz, hogy bajba kerülünk? – kuncogott – Nem, dehogy
– füllentettem.
– Ha valaki megszólít engedély nélküli behatolásért,
tudatni fogom velük, hogy a te ötleted volt, és azt mondtad,

s
hogy beszabad jönni. – Nyájasan néztem rá, és próbálta még

el
pár másodpercig visszatartani a nevetést
Hirtelen megtorpant, és sértődött képet vágott felém.
– Szép. Elárulsz engem, csak azért, hogy megmentsd a

eb
csinos kis segged?
–Nos, én biztosan meg fogom látogatni a Te dögös, szexi
R
segged a börtönben – válaszoltam mézes-mázosan,
kihangsúlyozva az angol kiejtését a segg szónak, de valahogy az
ő szájából jobban hangzott. Nem voltam valami jó a brit
ng
akcentus használatában.
Egy kézzel szorosan fogva tartott, míg a másikat
oldalamhoz csúsztatta. – Valóban? – könyörtelenül
ni

csiklandozva megtörte az ellenállásom.

– Igen! – kiáltottam, s amint sikerült, kicsavarodtam a
karjai közül és a fák közé szaladtam. Ő viszont máris kacagva a
r

nyomomban volt. Tudtam, hogy hamarosan utolér, és teljes

erőmből futottam a kocsifelhajtón, hogy tartani tudjam a
Bu

távolságot.
Amint a kanyarhoz értem, Ethan elkapott és a puha fűre
borított, és fölém kerekedve őrülten csiklandozni kezdett.
Hiába próbáltam kiszabadulni, minden hasztalan volt erejével
szemben.

~ 60 ~
 – Nem menekülhetsz, szépségem – lihegte, egyik kezével
leszorította a csuklóm, másikkal az államat fogta.
– Persze hogy nem – suttogtam válaszként, máris éreztem,
hogy elönt a forróság és a vad vágy. Most már megszokott
dolog volt ez a testemmel Ethan közelében.
Szemében fellobbant a szenvedély, amint szájával mohón
lecsapott ajkaimra. A gyönyörtől felnyögtem, és engedtem a

s
csókjának. Ethan tudott ám csókolni. Nem szívesen gondoltam

el
arra, mennyi gyakorlata volt, ellenben becsben tartottam
ügyességét, ahogy a nyelve alaposan fedezte fel a számat. A
súlya rám nehezült, amitől még jobban beindultam.

eb
Nyalta, harapdálta, beszívta alsó ajkam, mielőtt egy finom
cuppanással elengedte. – Elfutottál előlem – szidott, szájával
R
körözve ajkaim fölött.
– Megbökted a seggem – mondtam felháborodva –, ami
mellesleg futásra késztetett! Ne hidd, hogy ezt csak úgy
ng
elfelejtem, Blackstone.
– A seggednek nem tudok ellenállni, soha. – Megnyalta a
fülcimpám. – Ellenben, szeretted a csókjaim.
ni

– Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem – hazudtam, és

megpróbáltam komoly maradni.
– Rendben... Akkor nem bánod, ha soha többé nem
r

csókollak meg? – piszkálódott. Lehajtotta fejét, hogy homlokát

Bu

az enyémhez érintse, mikor oldalra fordítottam fejem. És akkor

megláttam a házat, lehetetlen volt nem megbámulni. Ethan
követte példám – Te jó Ég – suttogta.
Mindketten, a legcsodásabb György korabeli ház, pompás
kőhomlokzatát bámultuk. A szürke kőház, a tengerpart
párkányára épült, kilátással a tengerre. Lélegzetelállító volt, a

~ 61 ~
 sorban elhelyezett kockás ablakaival és magas, keskeny, hegyes
háztetővel. Fogadni merek, hogy a tengerpartra nyíló
ablakokból bámulatos a kilátás.
Ethan felállt, majd engem is felsegített. – Wow – csak
ennyit tudtam mondani.
– Fogalmam se volt, hogy ez itt áll, olyan titokzatosan van
elrejtve. – Összekulcsolta két kezünk – Gyere menjünk, nézzük

s
meg közelebbről. Kíváncsi vagyok a hátsó kilátásra.

el
– Olvasol a gondolataimban – mondtam, és a másik
kezemmel a fenekére csaptam.
– Nagyon, nagyon rossz vagy ma – elkapta a csapkodós

eb
kezem, és puszit adott rá. Ezt soha nem fogom megunni. Ethan
maga volt a dögös, rosszfiú, szexisten és a jó modorú,
R
romantikus úriember egybecsomagolva; ritka és elragadó
kombináció, esélyem sem volt a vonzásnak ellenállni. Csak
mosolyogtam rá.
ng
– Úgy vélem, ki kell találnom a vétségednek megfelelő
büntetést.
– Ahogy gondolod – válaszoltam, amint a ház oldalánál a
ni

hátsó kert felé sétáltunk. A kert, hát az valami hihetetlen volt.

Magam előtt láttam, amint a volt tulajdonosok kerti partikat
rendeztek a szép nyári napokon, és az öblön keresztül elláttak
r

egészen Wales partjaiig. Sejtettem, hogy sokan egy órát is

eltöltöttek ennek a festői látványnak a megtekintésével. A
Bu

bankszámlámra lefogadtam volna.

Tovább sétáltam a part felé a zöld fűben, és ott
megpillantottam egy beton alapon egy angyal szobrot. Ahogy
közelebb értem, láttam, hogy nem is angyal volt, hanem inkább
egy hableány, angyal szárnyakkal. A szobor talapzatába vésve
egyetlen név állt. Jonathan.
~ 62 ~
 Ethan hátulról átkarolt, állát a fejem búbján pihentette. –
Apukád neve. A szobor olyan kísérteties. Egy hableány angyal.
Elképesztő, még soha nem láttam ehhez foghatót. Vajon ki volt
Jonathan.
Ki tudja. Ez a ház legalább 250 éves lehet, még ha eladó is,
szerintem évek óta lakatlan. Hannah és Freddy tudná, ha lakna
itt valaki.

s
– Ki ne szeretne egy ilyen szép házban élni? –

el
Megfordultam, hogy szembe legyünk egymással.
– Nem tudom, baby. Ne értsd félre, szeretem a várost, de a
vidék magáért beszél. – Csodálattal nézet a házra. – Talán

eb
meghaltak, vagy idősek voltak és nem tudták fenntartani.
– Valószínűleg, igazad van. De szomorú látni, hogy valami
R
ehhez hasonló kimaradjon családi örökségből. Gondolj bele, ha
Hannah és Freddy elveszítenék Hallborough-t.
– Az tragédia lenne. Hannah imádja azt a házat, tökéletes
ng
a gyerekek felnevelésére.
– Ez az egész környék bámulatos. Úgy örülök, hogy erre
jártunk és felfedeztük ezt az ösvényt. Mintha egy titkos
ni

búvóhelyre bukkantunk volna. – Lábujjhegyre álltam, hogy

megcsókoljam. – Köszönöm, hogy elhoztál ide. Remek élmény
kirándulni veled.
r

Ethan magához ölelt, és egy édes puszit adott a fülem alá.

– Igen, az– súgta.
Bu

Ölelkezve indultunk vissza Hallborough-ba. Fejemet a

vállán pihentettem, elégedett voltam, hogy bízhatok az
erejében. Hirtelen az agyamba villant valami. Egy kép volt
rólunk, ebben a pillanatban, Ethan erős karjai a vállamon,
ahogy szorosan maga mellett tart. Ekkor jöttem rá, a végén
mindig megkapja, amit akar. Megkap mindent, amit nekem
~ 63 ~
 mondott arról, hogy mit szeretne. Az, hogy beköltözöm hozzá,
az eljegyzés bejelentése és a házasság. Istenem.
Ethan tényleg egy ász volt a pókerben.

s
el
R eb
ng
r ni
Bu

~ 64 ~
 5. fejezet

Ethan

s
el
– Már harmadszor ásítasz. Ki bírod a házig, vagy ölbe kell,
vigyelek, mielőtt összeesel?

eb
– Oh, persze – gúnyolódott – mindketten tudjuk, miért
vagyok ma olyan fáradt. Pimaszul vigyorgott, ami arra
késztetett, hogy csúnya dolgokat műveljek azokkal a szép
R
ajkakkal. Hát igen, fél éjszakát fenntartottad, baszással. Mit
vártál? Mosolyognom kellett, amint eszembe jutott. A csajom
soha nem utasított vissza, még akkor, sem ha szeszélyes
ng
voltam. Nagyon, nagyon szerencsés férfi vagyok. Ez már nem
újdonság.
– Sajnálom, baby. Boldog lehetsz, mert minden egyes
ni

percet élveztem. – Lecsúsztattam a kezem, és megcsíptem a

csinos hátsóját, amitől felugrott.
– Bolond vagy! – sikítva próbált ellökni magától.
r

– Megbolondulok érted – válaszoltam, és átkarolva

Bu

magam felé húztam. – Amúgy is mindjárt ott vagyunk.

Remélem Freddy és a srácok otthon vannak, és megismerheted
őket.
– Már alig várom – mondta, és egy újabb ásítást próbált
visszafojtani.

~ 65 ~
 – Ennyi volt. Ha visszaértünk, beteszlek az ágyba
szundikálni.
Nevetett. – Nem egy rossz ötlet. Kezdem megszeretni a
szundikat.
Amikor visszatértünk, az ajtónál férfihangok és frissen sült
kenyér illata fogadott. Ez, és Zara idősebb testvérei rontottak
nekem óriási hangzavarral.

s
A srácok! Jézusom, óriásira nőttél Jordan. És Colin, hány

el
randid volt a héten?
Teljesen figyelmen kívül hagyva engem, Brynne-t
vizslatták. Úgy vélem Jordan esetében szerelem első látásra

eb
volt, míg Colin arca vörösre váltott. – Fiuk, Ő itt Brynne Benett
…a barátnőm. – Derülten néztem rá.
R
– Brynne, ők a nővérem porontyai – úgy értem, az
unokaöccseim, Jordan és Colin Greymont.
– Örülök, hogy megismerhetem, Brynne kisasszony. –
ng
Jordan kezet nyújtott. Colin úgy nézett rám, mintha időközben
két fejem nőtt volna.
– Tényleg van barátnőd – mondta döbbenten.
ni

Brynne kezet fogott Jordannel, és rávillantotta gyilkos

mosolyát. – Látom, leckét vettél Ethan bácsikádtól, vagy talán
a nagypapádtól – mondta, miután Jordan puszit adott
r

kézfejére, majd Colinhoz fordult. – Nem kell, kezet csókolj

Colin, de örülök, hogy megismerhetlek.
Bu

Colin csak bólintott, arca még vörösebb lett. – Örvendek –

motyogta.
– És az a jóképű krapek pedig a porontyok apja. – A kis
Zara odajött, és oldalamhoz tapadt, mint a ragasztó, nehogy
lemaradjon. – Freddy Greymont, a sógorom, briliáns vidéki

~ 66 ~
 orvos, a nővérem élete szerelme, és őt lehet hibáztatni
mindezért – mutattam körbe.
Fred előlépett, hogy Brynne-t üdvözölje, rám pillantva
tekintete azt üzente, később részleteket akar hallani, mint férfi
a férfitől. – Brynne, örömömre szolgál, hogy végre személyesen
is találkozunk. Sokat hallottunk már rólad. – Freddy
összeszűkült szemmel nézett rám – a legtöbbet Hannah

s
édesapjától; Ethan nekem semmit nem mond. Brynnere

el
fordította teljes figyelmét, és ebben ő jó volt orvosként és
emberként is. – Köszönjük, hogy itt tölthetjük a hétvégét a
csodás otthonodban. Eddig minden tökéletes. Nagyszerű

eb
családod van. – Szegény pasast feltételezem sokkolta, hogy
valakivel együtt lát. Több mint 15 éve ismerjük egymást, de
még soha nem találkozott egy barátnőmmel sem.
R
Alapos vallatásra számíthatok részéről. Sok titkomat
ismerte, de nem az összest. Talán beszélnem kellene vele a
rémálmokról. De egyszerűen nem tudok. Gyorsan kizártam
ng
ezeket a kellemetlen gondolatokat, és inkább figyelemmel
kísértem, amint Brynne a családomat odaadó rajongóivá
varázsolja.
ni

– Annyira csodás a kenyér illata, Hannah. – Brynne a

konyhapulthoz lépet, és szemügyre vette a friss kenyereket. –
Rég nem sütöttem kenyeret, ez jó móka volt ma reggel.
r

– Én is jól szórakoztam. Kérsz? Pont most akartam teát

Bu

készíteni Freddynek és a gyerekeknek. Friss kenyér, és házi

eper lekvár.
– Istenien hangzik, de már vár rám a zuhany a hosszú
kocogás és séta után. Megpróbált még egy ásítást visszafojtani,
de lehetetlen volt. Kecses kezével eltakarta a száját, és azt

~ 67 ~
 mormolta. – Elnézést kérek. Nem tudom, miért vagyok ennyire
fáradt. Talán a sok friss levegőtől elálmosodtam.
Elkaptam egy kis somolygó pillantás cserét Freddy és a
nővérem közt, amikor a hálószobánk felé indultunk. Meg
vagyok győződve, hogy amint kitettük a lábunkat a konyhából,
kacagni kezdtek. Mulatságos időtöltés a családdal, akik a
magánéletem minden részletébe beledugják az orrukat. Azt

s
hiszem, kénytelen leszel megszokni.

el
Brynne tusolni ment, én pedig ellenőriztem az üzeneteket a
telefonomon. Frances, az asszisztensem megígérte, hogy elküld
mindent, ami fontos lehet, de örömmel láttam, hogy csak

eb
semmiségek voltak, és ez mind várhatott. Most le kell mossam
magamról a mocskot, és Brynne meztelen volt a zuhany alatt.
– Ugye tudod, hogy Angliában vízhiány van? – kérdeztem,
R
és beléptem mögé, tusfürdőtől és forró víztől sikamlós teste
teljesen megbolondított.
ng
Megfordult, a samponért nyúlt, és alaposan megnézett. –
Azt hiszem, láttam a riportot a tv-ben, igen.
Ezért, szerintem jobb lenne, ha osztoznánk a vízen, amikor
csak alkalmas.
ni

– Értem – válaszolta, tekintete ébredező merevedésem

stírölte. – És szerinted most alkalmas?
– Kifejezetten alkalmas.
r

– Akkor tessék, a vendégem vagy. – Kilépett a vízpermet

Bu

alól, hogy én is odaférjek.

– Oh, közelebb kell jönnöd, hogy a vizet maximálisan
kihasználjuk.

~ 68 ~
 – Elég közel vagyok így? – lépett egyet előre, kipirult,
nedves bőrét látva összefutott a nyál a számba, arra várva, hogy
megkóstoljam.
– Nem. Még mindig mérföldekre vagy tőlem.
– Úgy hittem, szeretsz engem nézni – mondta félénken.
– Oh, igen, baby, nagyon is. De leginkább azt szeretem, ha

s
nézhetlek, és ugyanakkor megérinthetlek.
Még egyet lépett előre, testünk egy vonalba került, alig pár

el
milliméter távolságra egymástól, de még mindig nem ért össze
és a forró víz végigfolyt a köztünk lévő kis résben, amely

eb
elválasztotta a testünket. Kiélveztem a pillanatot, tudván, hogy
nemsokára minden porcikáját felfalom.
– De csak nézel, és nem érintesz meg – suttogta –, így
R
lesz?
– Oh, meg foglak érinteni, baby. Abban biztos lehetsz. –
számat a nyakára tapasztottam, és belélegeztem a bőre illatát a
ng
szappan és forró víz illatával vegyítve, ez a varázslatos illat még
erősebben felizgatott. – Milyen nagyon akarod, hogy
megérintselek?
ni

– Nagyon, nagyon akarom.

Hangján hallható volt a vágy. Az, hogy ennyire nagyon
akarta ezt velem, mámorító volt. Ajkaimmal megérintettem az
r

érzékeny pontot a füle alatt, és éreztem, amint az édes

Bu

borzongás végigszalad a testén: – Itt?

– kérdeztem.
– Igen. – Hátra ívelt, amitől a megkeményedett
mellbimbói a mellkasomhoz súrlódtak.

~ 69 ~
 – Vagy inkább itt? – Nyakától indulva, végignyaltam
finom bőrét, le a melléig, ahol a kihegyesedett bimbók már
nagyon várták, hogy megszopogassam.
– Ahhh, igen – megremegett, lábujjhegyre állva ajkaimhoz
nyomta a szép, puha, rózsaszín dombokat.
Nyelvemmel megérintettem a bimbója csúcsát, amire lágy
nyögés volt a válasz. Karjait a vállamhoz emelte, de én

s
hátraléptem. – Nem, most ne érj hozzám. Ez rólad szól. Tedd

el
hátra a kezed, dőlj neki a csempének, és ne mozdulj.
Figyeltem, amint mellei fel-le mozogtak a szapora levegő
vételtől, a szeme szürkés-zöld csillogása a tengervíz színére

eb
emlékeztetett. Tette, amit mondtam, a fejét is hátra döntötte,
így várta a következő utasítást. Látva, ahogy megadja magát
R
nekem, olyan magas érzelmi csúcsokra repített, amit még soha
senkivel előtte nem kívántam, vagy tapasztaltam.
Csak Ő. Egyedül Brynne volt képes arra a helyre eljuttatni.
ng
– Annyira kurvára szexi vagy most.
Megborzongott, és a teste megfeszült szavaim hallatán;
csalódottságtól lángoló szemekkel nézett rám. Visszaléptem
ni

hozzá, amitől megremegett, és nehezebben lélegzett. – Kérlek.

– Mit szeretnél baby? – kérdeztem, mielőtt a másik édes
bimbóját megnyaltam.
r

– Érints meg! – nyöszörögte halkan.

Ismét megnyaltam a bimbója hegyét, ez alkalommal a
Bu

nyelvemmel körözve a sötét udvarán is. – Így?

– Még... – lihegte. Próbálta visszatartani magát, hogy a
kezeit elmozdítsa.
Kezelésbe vettem a másik mellét, erősen beszívtam a
számba a csúcsát, egy picit megcsippentve a fogammal.

~ 70 ~
 Megmerevedett érintésem alatt, és a legszebb, legszexisebb
hangot pihegte, amit valaha hallottam. – Ezt a hangot akarom
hallani az édes szádból, baby. Akarom hallani, újra meg újra
meg újra. Csináld még egyszer! – rászorítottam számat a másik
bimbóra is, a szabad kezem pedig lecsúszott a lábai közé. – Oh,
basszus, olyan síkos vagy, baby. Hadd halljalak! – Előre-hátra
simogattam a csiklóját és hasadékát, amíg ott helyben, a

s
zuhanyzó csempéjének dőlve elolvadt nekem, teljes szexuális

el
odaadással, engedelmességgel..
Ismét hallottam a szexi hangot. A kezem a punciján, a
szemem az arcán tartottam, figyeltem teste minden rendkívüli

eb
remegését és hullámzását, amint az orgazmushoz repítettem.
Egy pillanat múltán a szemembe nézett.
– Ez kibaszott gyönyörű volt nézni.
R
– Ezt akarom most – súgta, megfogta a farkam és a lába
közti síkos, forró mennyországhoz igazította.
ng
– Mondd ki. Visszahúztam a csípőm.
– Mélyen, magamban akarom érezni a farkad.
– Igazán, hmmm? – Hozzá nyomultam, férfiasságom előre
ni

és hátra csúsztattam a puncija ajkai közt.

– Igen! Kérlek! – könyörgött.
– De rossz kislány voltál, és levetted a kezed a falról.
r

Mondtam, hogy ne mozdulj – miközben ki-be csúszkáltam a

Bu

nedves redői közt.

– Bocsánat, de már nem bírtam tovább várni...
– Olyan türelmetlen vagy, baby.
– Tudom!
– Most mit akarsz tőlem? – kérdeztem, a szám a nyakán,
miközben a farkam lent lassan tovább mozgott.
~ 71 ~
 – Azt akarom, hogy megbassz, hogy újra elélvezzek. –
Lágyan, kérlelve mondta, mintha komoly fájdalma lenne, ha
nem basznám meg. Ez valamit elindított bennem. Megkaptam
tőle az engedélyt, hogy még tovább feszegessem a határait,
mint bármikor előtte. A legjobb érzés volt az egész kibaszott
világon.
– Tedd a kezed a nyakam köré, és kapaszkodj. – combjánál

s
fogva felemeltem. – Ölelj át a lábaiddal, hogy megadhassam,

el
amit akarsz!
A csempének dőlve összekulcsolta lábait a csípőmön.
– Ethan...

eb
– Igen, szépségem? Annyira szép vagy így, arra várva, hogy
megbasszalak itt, a zuhany alatt. Ugye szereted, ha a falnak
R
döntve megbasznak? – Tekintete lángolt, miközben ringatta a
csípőjét.
– Igen!
ng
– Elmondok egy titkot, baby.
– Mi az? – türelmetlenül tiltakozott.
Farkam a puncija kapujához igazítottam, és mélyen
ni

beletemetkeztem.
– Oh, Istenem! – kiáltotta, amint befogadott.
– Imádlak a falnak döntve megbaszni. – Keményen
r

döngettem, a puncija lüktető szorítása azonnal olyan

Bu

szédületes gyönyörbe repített, hogy nem tudtam meddig bírom

vissza tartani a robbanást. Azt akartam, hogy örökké tartson.
– Emlékszel, arra az estére, mikor a lakásodban, a falnak
döntve megbasztalak? Annyira jó volt, most is annyira jó.

~ 72 ~
 – Igeeeeen – beleremegett a kemény lökésekbe, keze
erősebben szorított. – Azt akartam, hogy jó legyen. Imádtam,
és gyűlöltem mikor utána hazamentél.
Már majdnem zokogott, ahogy testünk és elménk teljesen
összeforrva, egy őrült ritmusban hajtottuk egymást. Majdnem
fájt, hogy milyen tökéletes összhangban voltunk. Nem
majdnem – basszus, fájt is. Kibaszott Brynne, fájdalmasan jó

s
érzés volt benne lenni.

el
– És még mit kértem, hogy mondj nekem, azon az estén?
Akkor mondtad először.
A gyönyörtől elhomályosult, felvillanó tekintete úgy

eb
hasított belém, mint a farkam a puncijába most.
– Hogy a tiéd vagyok – lihegte.
R
– Igen. Az. Enyém. Vagy. – Lökéseimhez hozzátettem egy
kis körkörös csavart, éreztem, a belső izmai még erősebben
szorítottak. – És most még egyszer el fogsz élvezni nekem!
ng
Brynne megfeszült, éreztem, ahogy mélységében izmai
összehúzódnak és rendületlenül fejni kezdte a farkam. Oh!
Basszus, igen! Megremegett alattam és jöttek azok a finom
ni

szexi hangok, melyeket imádtam hallani – amelyektől

elszálltam. Darabokra hullott a karjaimban, miközben
felnyársaltam a forró víz zuhataga alatt.
r

Úgy éreztem magam, mintha a naprendszeren kívül

repültem volna.
Bu

És hála az égnek, Ő is rögvest elélvezett, mert még egy

másodpercig se bírtam tovább késleltetni a gyönyör hullámát.
Néztem, amint a szeme kikerekedett, ahogy az orgazmust
elérte; imádtam, hogy én juttattam oda. Én is elengedtem
magam és egy robbanással megtöltöttem...

~ 73 ~
 A nyakát harapdáltam, a farkam még mindig benne
rángatózott, mikor visszatértem a valóságba. Fogalmam sincs,
hogy sikerült a lábamon állva maradni. Valószínűleg ez
automatikus reakció volt, mert az ölembe tartottam és nem
akartam leejteni. Ezen kívül semmi más nem észleltem
magunk körül. Teljesen elmerültem Brynne érzékiségének
ködében és iránta érzett szerelemben; ahogy mindig. Nyelvem

s
végigszaladt a nyaka finom bőrén, majd megtaláltam a száját,

el
és egy mély csókkal kiélveztem szeretkezésünk utórengéseit.
Lassan kinyitotta a szemét, olyan gyönyörű volt az orgazmus
utáni tündöklésben, és egy álmos mosollyal ajándékozott meg.

eb
– Hát, itt vagy – mondtam.
Tekintetem megakadt a piros nyomon, amit a nyakán
R
csináltam a fogammal. Gyakran tettem ezt, utána pedig mindig
rám tört a bűntudat, amiért megjelöltem. Ő viszont sohasem
panaszkodott emiatt. Soha nem tiltakozott, azért, amit
ng
szeretkezés közben tettem vele. Néha alig tűnt valódinak.
– Le foglak tenni. Oké?
Bólintott.
ni

Lassan kihúzódtam, kiélvezve ezt az utólagos érintkezést,

máris hiányzott, maga a mennyország volt benne lenni. Lábára
ereszkedett és a nyakamba kapaszkodott. Pár percig még
álltunk a vízsugár alatt, majd lemostuk magunkról a szex
r

maradványait. Milyen kár. Tudom, hogy ősemberré tesz, de

Bu

imádtam, hogy az ondóm mélyen benne volt. Lezártam a vizet,

kiléptünk a zuhanyzóból. Engedte, hogy megszárítsam,
szerettem ezt csinálni, mikor volt rá időnk, mint most.
– Meg kell szárítsam a hajam – sóhajtott. Derekam köré
tekertem egy törülközőt és becsomagoltam Brynne-t a sárga

~ 74 ~
 szatén köntösébe, picit duzzogva amiatt, hogy már nem volt
meztelen.
– Milyen szomorú hogy ezeket eltakarjuk. Igazából már
tragikus. – Tenyerembe vettem mindkét pompás cicijét, és
megszorítottam a selymes anyagon keresztül, amitől
megrándult.
– Fájt?

s
– Nem igazán, csak mostanában nagyon érzékenyek –

el
ásított.
– Most tényleg szükséged van egy kis alvásra. Teljesen

eb
kimerültél, de egyszerűen nem bírok magammal.
Megbocsájtasz? – felemeltem az állát, és hüvelykujjammal
megsimogattam az ajkát.
R
– Miért kérsz bocsánatot? A zuhany alatti dugásért?
Semmi esély, Blackstone. – határozottan rázta a fejét.
– Szóval most haragszol rám? – kétség tört rám, és
ng
gyűlöltem azt az érzést.
– Egyáltalán. Imádtam újra meglátogatni veled a falat. –
Nevetése eltörölte minden rettegésem.
ni

– Rendben. ugráló szépségem. Ülj le, hadd fésüljem ki a

hajadat. – Finoman rácsaptam a popsijára, és azon kuncogtam,
ahogy a székhez szökkent.
r

– Vigyázz Blackstone! – figyelmeztetett.

Bu

– Mert ha nem....? – kérdeztem.

– ...akkor minden jövőbeli fali dugástól
eltiltalak... tudod, megtehetem... ha, akarom – nézett
rám szigorúan a tükörben. Óvatosan fésültem a kócos
tincseket a hajában.

~ 75 ~
 – Ahh, igen megtehetnéd, de miért tennéd ezt? Majdnem
annyira szereted a fali dugásomat, mint amennyire én
szeretem a hajadat fésülni.
Talán még jobban.
Sóhajtott. – Utálom, mikor igazad van, Blackstone.
Tizenöt perccel később, most már száraz hajjal ágyba
bujtattam Brynne-t. Nézte, ahogy öltöztem. Egy hajtincset

s
csavargatott az ujja körül, kibaszott szexi volt.

el
– Mit fogsz mondani nekik?
Odamentem és megpusziltam a homlokát. – Azt, hogy
addig basztalak, míg elaludtál.

eb
Szeme kikerekedett. – Nem tennéd...
Most rajtam volt a sor, hogy nevessek.
R
– Baby, nem vagyok hülye. Mit gondolsz, mit mondanék?
Azt, hogy szundikálsz.
– Azt hiszik majd, hogy gyenge vagyok.
ng
– Nem, nem fogják. Kimerült vagy, és a tegnap beteg
voltál, meg mindig nem vagy teljesen a régi. Alig ettél a reggel,
és a futás közben is lemaradtál.
ni

– Nem maradtam le a futásban, te segg! – hadarta

miközben mérgesen nézett rám.
Egy dolgot el kell, hogy mondjak Brynne-ről. Nagyon
r

versenyképes. Eltökéltsége és lendülete vetekedhetett

Bu

bármelyik fickóéval a Különleges Erők osztagából. És soha ne

gyanúsítsd azzal, hogy fizikailag gyenge. Irtó dühös lesz attól.
De a fenébe is, gyönyörű, mikor mérges.
– Jól van. Egy icipicit voltál csak lemaradva –
csillapítottam csókjaimmal. – És ez rendben van, figyelembe

~ 76 ~
 véve, hogy a tegnap este beteg voltál, baby. A testednek idő
kell, hogy rendbe jöjjön. Te csak pihenj. Azt akarom.
Lenézett a takaróra, és a szöszöket szedegette róla.
– Mit csinálsz, amíg alszom?
– Randim van egy helybéli szépséggel. Igazi szívtipró.
Sötét haj, nagy kék szemek, elragadó. Azonban egy kicsit
alacsony. Kivételes mértékben szereti a fagylaltot.

s
Kacagva ásítozott. – Sajnálom, hogy lemaradok a randidról

el
a helybéli szépséggel. Elbűvölő kislány. Készíts majd fotókat a
telefonoddal nekem.
– Úgy lesz, baby – még egy csók –, most aludj.

eb
A csajom már aludt is, mint a bunda, mikor kiléptem a
szobából. R
ng
r ni
Bu

~ 77 ~
 6. fejezet

Ethan

s
el
– Miért olyan okosak a halak? – kérdezte Zara.
Feltűnően vállat vontam.

eb
– Fogalmam sincs miért olyan okosak a halak. Te tudod?
Bólintott komolyan.
– Mert mindig iskolában vannak.3
R
Elnevettem magam a beképzelt, eperfagyival maszatos
arcocskáját látva.
ng
– Kérsz egy kicsit, Rongyos? – ajánlotta fel fagyiját a terasz
asztala alatt ülő golden retrievernek. A kutya hosszú, rózsaszín
nyelvével párszor megnyalta a fagyit. Zara, a kis ördög
ni

figyelmesen nézett rám, hogy mit szólok hozzá.

– Engem nem érdekel, hogy a fagyi tele lesz bacis
kutyanyállal. Azt csinálsz, amit akarsz. – És vállat vontam.
Kuncogni kezdett, és a lábát lógatta a székről.
r

– Brynne furán beszél.

Bu

– Tudom. Régóta mondom neki, de nem hallgat rám, és

csak úgy beszél.

3 Az Egyesült Királyságban, az iskolákban gyakran tartanak osztályállatkaként

aranyhalat.
~ 78 ~
 Elővettem a telefonom, hogy készítsek pár fotót, Zara pedig
amint feleszmélt, hogy mire készülök, rögvest pózolni kezdett.
Irtó vicces volt. A szüleinek jól meggyűlik a bajuk vele tini
korában.
– Úgy beszél, mint a Spongyabob kockanadrágban –
nevetgélt tovább.
Meglepődést színlelve válaszoltam.

s
– Tudod mit? Igazad van. Elmondod neki?

el
– Nagyon kedves, és azt hiszem, nem tehet róla – mondta
Zara bíráló tekintettel, és tovább ette a fagyit. Valami ilyesmit

eb
sugallt: te idióta, csak egy igazi faszfej viccelődik más
beszédmódján. Tiszta anyja lánya.
– Ez remek, E., hagytad, hogy az unokahúgod megossza a
R
fagyit a kutyával. Mindent láttam a bolt kirakatából.
Hannah felháborodva nézett ránk, amint csatlakozott
hozzánk.
ng
– Két percre lelépek és…
– Azt mondta, nem érdekli, mami – szakította félbe Zara,
gond nélkül elárulva engem.
ni

– Ó, szerintem Rongyosnak nincs semmilyen betegsége –

megsimogattam a kutya buksiját. – Te pedig egy kis áruló vagy.
– Mutattam Zarára. – Hát perelj be, Han. Én a nagybátyja
r

vagyok. Az én szerepem hagyni, hogy szórakozva ámokfutást

Bu

rendezzen.
– Ja… Hát nekem nem volt esélyem az engedékeny
nagynénit játszani… még.
Erre felkaptam a fejem, és valami különöset vettem észre a
tekintetében. Ismertem a nővérem, láttam rajta a gyanakvást.
A gondolataiba mélyedt.

~ 79 ~
 – Mit jelentsen ez a kódolt megjegyzés?
– Te és Brynne. Ez most komoly, ugye? Még sohasem
láttalak így.
A tenger felé néztem, és megigazítottam a
napszemüvegem.
– Feleségül akarom venni.

s
– Gondoltam… Hát, úgy vélem, amúgy is ez lenne a végén.
A reggeli beszélgetésünk beigazolta, és ma, amikor aludnia

el
kellett, összeraktam a képet.
Mi köze van Brynne alvásához a dolognak?

eb
– Akkor helyesled? – kérdeztem.
– Helyeslem, ha te és Brynne összeházasodtok? –
különösen nézett. – Persze hogy támogatunk. Azt akarom,
R
hogy boldog légy, és ha szeretitek egymást… hát, akkor ennek
így kell lennie – átnyúlt az asztalon, és megfogta a kezem. – Ez
néha megesik. Senki sem tökéletes. Fred és én, velünk is
ng
megtörtént, E., semmit sem változtatnék velünk kapcsolatban,
vagy azt, hogy a gyerekek mikor jöttek. Ez áldás.
Felemeltem kezét és megpusziltam.
ni

– Tényleg azok, és egy nap talán… de a gyerek most még

nem része az egyenletnek. Először azon igyekszem, hogy
egyáltalán megszokja a házasság gondolatát.
r

Hannah megkönnyebbült.
Bu

– Jól van. Most még jobban megkedveltem. Bevallom, már

aggódtam, hogy csapdába csalt, és utáltam volna, ha ez
megtörténne veled, öcsi.
Örülök, hogy te is ezt akarod.
Felhorkantam.

~ 80 ~
 – Persze… inkább őt kellene csapdába ejteni. Brynne-t
nehéz lekötni, és maga a kapcsolat fogalma is ijesztő számára.
Szerencsém lesz, ha egy év múlva az oltárhoz vezethetem.
Próbálom meggyőzni, hogy a hosszú távú elkötelezettség
működik a legjobban.
Hannah lassan bólintott, mint aki emészti a hallottakat.
– Akkor vártok, és csak utána lesz az esküvő? Az is egy

s
lehetőség, de apa gyűlölni fogja. Emlékszel milyen volt, mikor

el
Freddy és én elsiettük a dolgot Jordannel? Apa egy hónapon
belül kiházasított: „az én unokám nem fog fattyúként a világra
jönni! Szegény anyádnak összetörne a szíve, ha ezt látná” –

eb
parodizálta apa egykori szavait.
– Mi van?! – szájtátva néztem rá. – Brynne nem… úgy
R
értem, nagyon tévedsz, ha arra utalsz – sokkolt a feltételezése,
csak bámultam. – Azt hitted… – erőteljesen ráztam a fejem. –
Nem, Han. A csajom nem várandós. Semmi esélye. Nagyon
ng
figyelmes, ami a tablettáit illeti. Minden reggel látom, hogy
beveszi. A pokolba is, biztos vagyok benne, hogy hallottam ma
reggel a fürdőben, hogy bevette.
ni

Hannah megértően és bölcsen figyelt, de én nem vettem

be.
– Azt hiszed, hogy terhes, és azért akarom elvenni? – Meg
r

voltam sértve, hogy a nővérem azt képzeli, ennyire felelőtlenek

vagyunk. – Ezzel nagyon melléfogtál, Han. Istenem! Jaj,
Bu

nektek, kishitűek! – mondtam megvetően, és a kávém után

nyúltam.
– Nektek, kettőtöknek el kellene beszélgetnetek Freddyvel,
mert a házamat is felteszem arra, hogy Brynne nagyon is
várandós, és ti ketten szülők lesztek, ha tetszik, ha nem.

~ 81 ~
 Majdnem megfulladtam a kávétól, megijesztve a kutyát,
ami a farkát csóválva az asztalt zörgette a kövezett teraszon.
Hannah Zarára nézett, aki úgy tűnt beszélgetésünk minden
szavát figyelmesen követte.
– Légy kedves, és vidd Rongyost hancúrozni egy kicsit a
fűre. Rendben?
Zara egy pillanatig elmerengett, aztán úgy döntött, hogy itt

s
most nem nyerhet csatát, és kérés szerint elment a kutyával és

el
a kezében az olvadozó fagyival. A szívem hevesen zakatolt,
félelem, nyugtalanság és izgatottság kavalkádja keveredett
bennem.

eb
– Várj egy átkozott percet, Hannah! Nem beszélünk
Freddyvel. Mi a kibaszott pokol?! Tudni akarom, mitől vagy
R
annyira biztos, hogy terhes, hogy még arra a bámulatos házra
is fogadnál – most már kiabáltam is. – Mond csak!
Végighúztam a kezemet a szakállamon, elöntött a verejték,
ng
és arra vártam, hogy a nővérem azt mondja, az egész csak egy
rossz vicc akart lenni. Hannah mosolyogva nézett körül a
cukrászda teraszán üldögélő többi vendégére, akik
ni

udvariatlanul figyeltek.
– Nyugi, tesó. Mi lenne, ha inkább sétálnánk egyet.
Összeszedte a bevásárló szatyrokat és felállt, miközben
türelmes tekintete ezt üzente: hallgass a nővéredre, te
r

hatalmas seggfej. Eljátszottam a gondolattal, hogy otthagyom

Bu

az unokahúgom és a nővérem a falu főterén, visszarohanok a

házhoz, felveszem Brynne-t, bepakolok a Roverbe, és
visszamegyünk Londonba. Itt hagyjuk az egészet, és úgy
teszünk, mintha ez csak egy furcsa, lehetetlen álom vagy
félreértés lenne. Öt másodpercig komolyan gondoltam.
Ehelyett, valahogy feltápászkodtam, annak ellenére, hogy a
~ 82 ~
 térdem teljesen elgyengült, felvettem egy régiségboltból
vásárolt dolgokkal teli szatyrot, és követtem a nővérem.
– Mennyit késik neki? – kérdezte Hannah menet közben.
– Késik? Bassza meg, nem tudom én ezeket a dolgokat!
Említette, hogy a tablettától néha kimarad.
– Ah, szóval nem is tudná, ha késik. Most már értem.

s
Mesélte, hogy az este beteg volt, és hogy félre kellett állnod az
út szélére. Azt is említette, hogy egy picit szédült is.

el
– Igen, és? Lehet, valami rosszat evett.
Hannah vállon ütött.

eb
– Ne légy már akkora segg. Három gyerekem van E.,
felismerem a terhesség jeleit, és a férjem orvos. Tudom, mit
beszélek. R
Éreztem, amint egy izzadságcsepp leszaladt a hátamon.
– De… ez nem lehetséges.
– Ó, fejezd be a nyavalygást, és mondd a tényeket.
ng
Biztosíthatlak, nagyon is lehetséges. Mi történt, amikor úgy
érezte, szédül?
– Le kellett ülnie és szomjas volt.
ni

– A szomjúság egy tünet.

– És utána hányt. Ó, Istenem.
r

– Van, akinél a reggel rosszullét este jelentkezik –

válaszolt. – Freddy elmondhatja, hogy ez nagyon gyakori.
Bu

– És még mi történt veled?

– Én szeszélyes voltam és érzelmes. A tömérdek
mennyiségű hormon tombolásának hatása.
Pipa. Múlt héten elsütött medúzás vicc már nem tűnt
annyira mulatságosnak.

~ 83 ~
 – Extrém kimerültség, álmosság. Én soha életemben nem
szundítottam, kivétel a három terhességem alatt.
Pipa. Brynne a nővérem házában aludt, és én csak egy szál
cigit kívántam, és utána még egyet, amíg az egész csomag el
nem fogy.
– A mell is érzékenyebb az érintésre, egy picit fájdalmas. A
hormonok miatt, melyek hatására elindul a tejtermelés, a baba

s
táplálására.

el
Azt hiszem tátott szájjal bámultam, mint a falu bolondja,
ahogy ő a hormonokról, mellekről és tejtermelésről beszélt. Ez
nem történhet meg. Nem lehet. Most nem. De a nővérem csak

eb
folytatta, minden egyes mondatával teljesen halálra rémisztve.
– Van még valami, ami történni szokott, és hidd el, nem
R
mondom szívesen, de ha már kérdezted… Nem akarom tudni,
hogy igaz-e. Nem kell, tudjak róla.
– Micsoda? – kiabáltam vele – ne baszakodj velem, csak
ng
mond már el.
Hannah rám nézett és vigyorogni kezdett.
– A terhes nők nagyon felajzottak és állandóan szexelni
ni

akarnak. A pasik általában túl ostobák ahhoz, hogy

észrevegyék, mi az oka a sok szexnek.
Biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezte, hogy ezt
r

elmondhatta nekem.
– Határozottan a hormonok hatása – Hannah karba tett
Bu

kézzel várt.
– Vissza kell mennünk – mondtam fura hangon. Még az
én fülemnek sem hangzott normálisan. Csak azt láttam magam
előtt, amint Brynne könyörögve arra kér, hogy megbasszam a
zuhany alatt, mielőtt eljöttem volna. Te jó ég. Dermesztő sokk

~ 84 ~
 még csak meg sem közelítette ennek a bomba hírnek a
rettenetes voltát. Ott álldogálva a nővérem mellett Somerset
partvidékén, egy meleg júliusi napon, amint az unokahúgom a
kutyával játszott a fűben, két dolog abszolút biztos volt.
Az első, hogy Brynne egyáltalán nem fogja jól fogadni a
hírt.
A második fele gyorsan és tisztán ugrott be. Újra

s
megerősítést kaptam arról, hogy nagyon, nagyon szerencsés

el
férfi vagyok. Ennek okát csak magamnak ismerném be, még
Brynne-nek sem mondanám el. Ezt csak nekem kell tudnom.
Igazából egyszerű logika. És minél többet gondoltam erre,

eb
annál könnyebb volt elfogadni a lehetőséget.
Ha Brynne tényleg a gyerekemet várja… akkor sohasem
hagyhat el.
R
ng
r ni
Bu

~ 85 ~
 7. fejezet

Ethan

s
el
– Miért nem hatott a tabletta? Brynne azt mondta, évek
óta szedi. Ezt magyarázd meg nekem – követeltem.

eb
Freddy együtt érzőn nézett rám.
– Nyugi, haver. Nem a világ vége. Semmibe sem lesz
belekényszerítve. 2012-ben élünk, vannak opciók.
R
– Ó, bassza meg! – A terhesség lehetőségét megemészteni
elég nehéz volt e pillanatban, de arra gondolni, amire Freddy
ng
utalt, az még ennél is rosszabb. – Úgy érted, terhesség-
megszakítás?
– Igen. Jogában áll, és ez csak az egyik lehetőség. Az
ni

örökbe adás egy másik – mondta lágyan.

Ledobtam magam a székre, térdemre könyököltem, a
homlokomat a tenyerembe temettem, csak ültem ott és
lélegeztem. Bármennyire is sokkolt, hogy Brynne terhes lehet,
r

megszakítás nem volt kérdés. Semmi esetre sem fogom

Bu

megengedni, hogy megöljék, vagy eldobják a gyermekemet.

Reméltem, Brynne ugyanígy érez. Mi van, ha mégsem?
– Nos, ezt muszáj megbeszélnetek és csinálnotok egy
tesztet, ami megerősíti. Ha akarod, megcsinálom a tesztet, és
beszélek vele, de E., először ti ketten kell, hogy tisztázzátok a
helyzetet.
~ 86 ~
 Bólintottam, és feltápászkodtam a székről. Fred
támogatóan a vállamat veregette.
– De mégis, hogy? Szedi a tablettát, hogy történhetett
meg? – ismételtem.
Még most is abban reménykedtem, hogy megszólal egy
ébresztő csengő.
Freddy mosolyogva rázta a fejét.

s
– A dolgok változhatnak, más gyógyszerek csökkenthetik a

el
fogamzásgátló hatását, az óvszer kilyukadhat, az emberek
lerészegednek, és egymásnak esnek az ágyban, egyes
betegségek is befolyásolhatják a gyógyszer felszívódását a

eb
szervezetben, és ami a legfontosabb, nem létezik száz
százalékos védekezés. Egyedül a cölibátus. Óvszer?
R
A fejemet ráztam, és padlót néztem.
– Hm, hát akkor, ha betétet helyeztél el a bankban, haver,
akkor könnyen megeshet.
ng
Összerezzentem.
– Hogy menjek fel megmondani neki, hogy azt hiszem,
felcsináltam, és tesztet kell csinálnia. Hogyan?
ni

Freddy a bárhoz lépett, töltött egy pohár vodkát, és

odaadta. Bevágtam a vodkát.
– Szerintem már nem kell felmenned, hogy megtedd –
r

mondta Fred.
Felkaptam a fejem, hogy megkérdezzem, mit ért ez alatt, és
Bu

a térdem ismét elgyengült. Zara és Brynne, kéz a kézben,

beléptek a szobába. Olyan boldog volt… Olyan szép… és nagyon
terhes.

~ 87 ~
 Brynne

– Ó, helló – mosolyogtam Ethanre, aki úgy nézett rám,

mintha két fejem nőtt volna.
– Ti meg miről pletykáltok itt bent? Pasi-téma?

s
Ethan idegesen kacarászott, és kissé sápadtnak tűnt.
Igazából rémültnek látszott. Na, ez már nagyon furcsa.

el
– Minden rendben? Felhívott Neil? – kérdeztem
nyugtalanul. – Kiderítette, hogy ki küldte az üzenetet tegnap

eb
este? – Kezemet a tarkómra tettem, és megpróbáltam
csillapítani feltörő pánik érzését.
Ethan mindig nagyon biztos volt a dolgában, csak úgy
R
sugárzott belőle az önbizalom. Vele biztonságban érzem
magam, és így látva… aggódón… hát pokolian megijesztett.
Rögvest odajött hozzám, és a mellkasához szorított.
ng
– Nem. Semmi olyasmi – megpuszilta homlokom, és
arcomat a keze között tartotta, így már inkább hasonlított arra
az Ethanre, akit ismerek és szeretek. – Még dolgozik rajta. Ne
ni

is gondolj arra az átkozott üzenetre, oké? Szomjas vagy? Kérsz

egy kis vizet? Mi lenne, ha leülnél?
A kanapéhoz vezetett, és gyakorlatilag rálökött.
r

– Hm… rendben – összeszűkült szemmel figyeltem. – Mi a

Bu

fene van?
– Semmi, kicsim. Csak fáradtnak tűnsz. Hogy aludtál? –
még a hangja is fura volt. Homlokráncolva figyeltem.
– Jól, de nem aludtam sokáig.
Zara felkucorodott az ölembe, én pedig simogatni kezdtem
hosszú fürtjeit.

~ 88 ~
 – Amíg te fagyizgattál, körbevezettek a házban,
készítettem pár fényképet a Mallerton festményről Gabynak,
amit el is küldtem neki.
– Az jó – mondta Ethan, miközben a hajába túrt.
– Igen… kellemes volt.
Freddyre pillantottam, még ő is furcsán viselkedett.

s
Kellemesen elbeszélgetünk, miközben körbevezetett a házban,
most viszont úgy viselkedett, mint aki alig várja, hogy

el
eltűnhessen innen.
– Mi a baj? Miért viselkedtek ilyen furcsán?

eb
Ethan vállat vont, és tehetetlenségében felemelte a kezét.
Bébi…
Freddy odajött hozzám, és kezét nyújtotta Zarának.
R
– Gyere apával, kicsim. Ethan bácsinak beszéde van
Brynne-nel.
– Ó, rendben. Pedig azt akartam, hogy elmeséld, milyen
ng
volt a fagyizás Ethan bácsival – szomorú képpel néztem Zarára.
– A fagyizás jó volt – mondta édesapja karjából –, a mami
azt mondta Ethan bácsinak, hogy a házra fogadja, hogy te
ni

nagyon várós vagy, és szülők lesztek, ha tetszett, ha nem –

édesen somolygott. – Én pedig osztoztam a fagyin Rongyossal,
hogy a mami és Ethan bácsi a várósodról tudjanak kiabálni.
r

Több dolog történt egyszerre. A lábamon álltam, de már

Bu

nem emlékeztem rá, hogy csináltam. Láttam magam, ahogy ott

állok Hallborough szépséges, György-kori nappalija közepén.
Láttam Ethan jóképű arcát, a magas ablakokon besurranó nap
sugarait. Még azokat az apró porszemcséket is, amelyek
láthatatlanok, de ha a nap sugarai a megfelelő szögben
világítanak, látni lehet, amint lustán lebegnek mintegy

~ 89 ~
 varázsütésre; ha jól meggondolom én is lebegtem. Csak a
plafon tartott vissza attól, hogy felszálljak az égig, és meg annál
is tovább. Ethan káromkodni kezdett, és felém botladozott. A
nevemet hallottam. Újra meg újra hallottam, hogy a nevem
mondták. Mindent láttam. Ott álltam. Ethan repült hozzám,
Freddy, Zarával az ölében, olyan gyorsan szaladt ki a szobából,
mintha csak egy elmosódott folt lett volna egy felgyorsított

s
mozifilmből. A szobában hirtelen nagyon meleg lett, nem is

el
meleg, inkább forró. Mint egy kemence. Lenéztem a plafonról,
és láttam, amint Ethan a nappaliból felém siet. Kinyújtotta a
karját, és minden lelassult. Ethan mozgásban volt, de nagyon

eb
lelassított. Azt hittem, már nem fog elérni. Pislogtam, és
próbáltam értelmezni azt, amit Zara mondott. De Freddy már
kivitte a szobából, így nem kérdezhettem meg őt. Még azt is
R
hallottam, hogy azt kérdezi az apjától.
– Apa, mi az a várós?
– Szeretlek – hallottam Ethan szavait, mikor felébredtem.
ng
Ismét a kanapén voltam, immár fekve. Ethan a padlón
térdelt, és a hajamat simogatta aggódó tekintettel.
– Visszatértél… – becsukta, majd kinyitotta szemét. Olyan
ni

elveszettnek tűnt, mint ahogy én éreztem magam. Várj a

sorodra, cimbora. Az előbb testen kívüli élményben volt
részem. Ezt kihúzhatom a bakancslistámról.
r

Minden eszembe jutott. És a tudat óriási súllyal nehezedett

Bu

mellkasomra, nagyokat lélegezve próbáltam felülni. Ethan nem

engedett. A késztetés nagy volt, hogy elmeneküljek. Mintha a
tudatalattim felismerné, hogy a pánik most egy cseppet sem
segít, viszont a menekülés nálam olyan, mint a függőség
esetében: tudod, hogy csak rontasz a helyzeten, de mégis
megteszed.

~ 90 ~
 A fejemet ráztam.
– Nem, Ethan. Nem vagyok terhes. Szedem a
fogamzásgátlót, egy nap sem hagytam ki…
Csak tovább simogatott, egyik kezével a hajamat, a
másikkal a vállamat. Félt, hogy elfutok. Ismerem, és néha
látom, min gondolkozik. A kanapén tartott, hogy ne tudjam
elhagyni, vagy ne tudjak elszaladni.

s
Nagyon bölcs ember vagy, Ethan Blackstone.

el
Mert pontosan ezt akartam csinálni.
– Jegyezd meg, amit most mondtam neked, Brynne –
hallottam a hangján a sebezhetőségét és aggodalmát.

eb
– Azt, hogy szeretsz?
Lassan bólintott le sem véve rólam a kezét.
R
– De nem vagyok terhes – ragaszkodtam ehhez. – Engedj,
fel akarok állni.
Brynne, tesztet kell csinálnod, és akkor tudni fogjuk, mi a
ng
helyzet. Hannah és Fred azt gyanítják… – elkalandozott,
hangja annyira bizonytalan volt. – Hannah segített beszerezni
néhány terhességi gyorstesztet a gyógyszertárból… Erősen
ni

meglöktem.
– Engedj el!
– Brynne… bébi, kérlek, hallgass meg!
r

– Engedj. El. Most!!!

Bu

Hátralépett. Felültem, összekulcsoltam a karjaim a mellem

előtt. Forró és szomjas voltam, annyira rosszul éreztem magam
abban a pillanatban, hogy képtelen voltam rendesen
gondolkodni.
– Ne borulj ki, rendben? Meg kell ezt beszélnünk felnőttek
módjára.

~ 91 ~
 Úgy csikorgatta fogait, hogy az állkapcsa lüktetett.
– Ja. Persze – mondtam megvetően. – Megbeszélni. Ez jó
ötlet lett volna, mielőtt kibeszélsz a nővéreddel és Freddyvel.
Ethan!? Miért csináltad?! Miért?
– Nem tettem. Fogalmam sem volt róla. Hannah hozta elő,
majd Freddy is belekeveredett. Azt gondolják, terhes vagy. A
tegnap esti rosszullét… állandóan szundítasz… és még a többi

s
dolog is.

el
– Miféle többi dolog?
Ethan úgy nézett ki, mint aki inkább lenyel egy marék

eb
törött üveget, minthogy erről beszéljen.
– Lennél szíves csak egyszerűen megcsinálni a tesztet? –
grimaszolt.
R
– Nem! Csak azért nem fogom megcsinálni, mert te és a
családod úgy vélitek, hogy meg kellene tennem. Milyen többi
dolog?!
ng
Mindkét kezét a mellemre tette, és finoman megszorította.
Megrezzentem, és pánik kezdet jobban rám törni. Emlékeztem
erre a fájdalomra, előtte is éreztem. Neeeeeeem! Hirtelen
ni

ellöktem a kezét.
– Te beszéltél nekik erről?! Te Jó Ég!
Nem úgy volt, Brynne. Nem beszéltem rólad. Hannah csak
r

feltételezett néhány dolgot, és amikor magyarázatot kértem,

Bu

akkor mesélt… a tünetekről – lehalkította hangját. – Nálad

minden tünet jelentkezett. Rosszul vagy, gyakran álmos vagy,
és azok ott fájnak…
A mellemre mutatott, és a hangja ismét elcsuklott, ettől
megint úgy éreztem magam, mint egy rosszindulatú ribanc.
Tudtam magamról, ha úgy adódik, simán kitör belőlem. Ez

~ 92 ~
 pedig egy olyan alkalom volt. Előre hajoltam, kezemet a
hajamba temettem, és csak ott ültem a padlót bámulva, és
próbáltam feldolgozni az egészet. Ethan békén hagyott, ami jó
dolog volt, mert közel álltam ahhoz, hogy kirobbanjak és
harapjak, mint egy bekerített állat. Tünetek… a ciklusom
rendszertelen, és volt már rá példa, hogy teljesen kimaradt. De
mivel az orvosom tájékoztatott arról, hogy ennél tablettánál

s
megszokott dolog, sohasem idegeskedtem. Igazat megvallva,

el
nem is volt miért idegeskedni, mert ha nem szexelsz senkivel,
nem esel teherbe! Ethan előtt a szex ritka volt, és mindig
védekeztünk. Nem voltam annyira hülye, hogy óvszer nélkül

eb
csináljuk, mikor nem ismertük egymást eléggé. Akkor meg
miért csináltad anélkül Ethannel, te idióta? A francba
Ethannel csak egyszer használtunk óvszert. Egyetlen egyszer.
R
Rengeteg alkalmuk volt a kis úszó bajnokoknak, hogy célba
érjenek. Ismét: óriási, nagy idióta vagyok.
A tegnapi rosszullét nagyon furcsa volt, mert miután
ng
hánytam, jól éreztem magam, mintha semmi bajom sem lett
volna. Ugyanaz történt a reggelinél is. Éhes voltam, és amikor
kihozták a kaját, csak pirítóst kértem. Ha bele gondolok, a
ni

gyomrom most sincs jól. A marhasültes szendvics, amit késői

ebédre elfogyasztottam, nem esett valami jól. A melleim
tényleg fájnak. Azt utóbbi két napban pedig gyakran kellett
r

szundítanom.
Bu

Minden megvilágosult és összeállt. A villanó felismerést

iszonyú aggodalom követte. Miért volt Ethan annyira nyugodt?
Ha ez igaz, megdöbbentnek kellene lennie.
– Ez nem lehet igaz. Egyszerűen nem lehet – mondtam.
– Jegyezd meg, amit mondtam, Brynne.

~ 93 ~
 Kinyújtottam a kezem és ő megfogta, túlságosan
felzaklatva ahhoz, hogy válaszoljak. Mégis mit mondhatnék
neki? Bocsi, a fogamzásgátlóm nem működött? Egy kibaszott
csődtömeg vagyok, mindig is az voltam; akkor már csináltasd
fel magad, hogy még jobban tönkretedd az életed? Vagy:
tudom, hogy ez komplikálja a stresszes életed, Ethan, nagyon-
nagyon sajnálom, de gyerekünk lesz.

s
Görcsösen nyeltem. A torkomba kezdett összegyűlni a nyál.

el
És még több jött, már tudtam, hogy irtó rosszul leszek megint.
Küzdöttem a hirtelen rám törő émelygés ellen. Vesztettem. A
legközelebbi fürdőszobához rohantam, miközben az agyam

eb
próbálta felidézni az alaprajzot, hogy megtaláljam azt, ebben az
óriási labirintusban, ami ez a ház volt. Kezemmel a számon
botladoztam be a szolárium melletti fürdőszobába, és WC
R
kagylóra vetettem magam. Kihánytam a belemet is, amíg
semmi nem maradt.
El akartam futni.
ng
ni

Ethan
r

Másodszor voltam itt a csajommal kevesebb, mint

Bu

huszonnégy órán belül, és szar volt. Főleg neki. A beszéd

értelmetlennek tűnt, így nem is beszéltem. Csak tartottam a
haját, és hagytam, hogy kiürítse a gyomrát. Hideg vízzel
benedvesítettem egy törülközőt, és odaadtam neki. Elvette, az
arcához szorítva felnyögött. Tehetetlen voltam. Te tetted ezt
vele, és most gyűlöl érte.
Fred kopott a nyitott ajtón.
~ 94 ~
 – Nem tudsz adni neki valamit, Fred?
Brynne levette arcáról a törülközőt, sápadt volt, és közel
állt a síráshoz.
Fred mosolygott rá.
– Adhatok valamit az émelygés ellen, de az csak tüneti
kezelés lenne.
– Kérlek – bólintott Brynne.

s
– Mit jelent az, hogy csak tüneti? – kérdeztem.

el
Fred Brynne-hez beszélt.
– Kedvesem, nem kezelnélek szívesen addig, amíg a

eb
gyanúm be nem igazolódik. Készen állsz, hogy megcsináld a
tesztet? – kedvesen beszélt. – Akkor biztosan tudni fogjuk, és ti
ketten majd eldönthetitek, hogyan tovább. Viszont előtte
R
nagyon kell az a teszt.
– Rendben.
Ez volt minden, amit Frednek mondott anélkül, hogy rám
ng
nézett volna. Hidegnek és közönyösnek tűnt, mintha idegenek
lennénk. Ez fájt. Kétségbeesetten vágytam arra, hogy a
szemembe nézzen, de nem tette. Továbbra is az arcához
ni

szorította a törülközőt, és tekintetét a falra szegezte. Fred

letette a két terhességi tesztet a kagyló mellé. Hannah segített
korábban ezeket kiválasztani, mert nekem halvány fogalmam
r

sem volt arról, hogy mit művelek. Ő volt az, aki meggyőzött,
Bu

hogy be kell szerezni pár terhességi gyorstesztet. Ez szürreális

volt. Itt álltunk hárman a fürdőben, és próbáltunk úgy tenni,
mintha ez mindennapos dolog lenne, ellenben elbaszott egy
helyzet volt. Brynne-m gyakorlatilag egy váratlan terhességi
tesztre kényszerült úgy, hogy én mindent tudok a múltjáról és
az előző teherbe esésének körülményeiről.

~ 95 ~
 BASSZAMEG! Be akartam ütni a falat, de itt nem mertem.
Ezek a falak túlságosan értékesek. Sok őrült gondolat
árasztotta el az agyam. Mi van, ha gyűlöl azért, mert
felcsináltam? Mi van, ha ez tönkretesz minket? Mi lesz, ha
terhesség-megszakítást akar? Mi van, ha végül nem
várandós, és ez elriasztja? Meg voltam rémülve, de tudni
akartam. Most. Válaszokra volt szükségem.

s
– Jól van – szólt Fred –, hamarosan beszélünk, és azon

el
leszünk, hogy jobban légy, kedvesem. – Már indult kifelé, de
visszafordult. – Brynne, itt vagyunk, és mindenben
támogatunk. Komolyan gondolom, és biztos Hannah is

eb
melletted áll.
Brynne feszülten állt, lehajtott fejjel, mint egy sarokba
R
szorított őzike.
Megszakadt a szívem így látni. Kurvára fájt.
– Köszönöm.
ng
Miután Fred elment, ketten maradtunk. Brynne
mozdulatlanul állt.
Kínos volt. Meg akartam érinteni, de féltem.
ni

– Brynne?
Rám nézett, és nagyot nyelt, sápadt és elkeseredett volt.
Elindultam felé, de meghátrált, és felemelte a kezét, hogy távol
tartson.
r

– Én… én egyedül szeretnék lenni…

Bu

Alsó ajka remegett, ahogy kinyögte a szavakat. Annyira

más volt, mint a szexi mosolya. Brynne gyakrabban
mosolygott, mint én. Mosolyától az egész arca felragyogott, és
olyankor engem is mosolyra fakasztott. Most viszont nem
mosolygott. Halálosan félt. Majd megölt, hogy így látom.
– Bébi, emlékezz arra, amit mondtam.
~ 96 ~
 Akaratom ellenére kiléptem a fürdőszobából. Ott akartam
lenni mellette, amikor meglesz a teszt eredménye. Nem
akartam egyedül hagyni. A karjaimba akartam zárni, miközben
azt mondja, szeret, és hogy együtt megoldjuk. Nagy szükségem
lett volna erre a részéről, de tudtam, hogy ezt most nem fogom
megkapni. Tekintetünk találkozott, és lassan becsukta az ajtót.
– Ne feledd – mondtam mielőtt az ajtó teljesen

s
becsukódott, és az elegáns, faragott ajtóval találtam szembe

el
magam, miközben a csajom a túloldalán küzdött.
Az idő lassan telt, míg arra vártam, hogy kijöjjön. A
félelmem egyre csak nőtt a percek múltával. Közben

eb
ellenőriztem az üzeneteket a mobilomon, néhányra
válaszoltam is, amikor befutott egy SMS Neiltől:
R
Új híreim vannak Fieldingről. Eltűntszemély-
bejelentés.
ng
Tárcsáztam a számot, és vártam, hogy válaszoljon, közben
az ajtót bámultam, és azon merengtem, mi történik bent. Az
elmém teljesen éber volt, rögtön védelmi módba kapcsoltam.
ni

– Főnök.
– Eltűnt személy? Fielding eltűnt? Kérlek, mond, hogy
nem igaz.
r

Neil sóhajtott.
Bu

– Igaz. A szülei, akik valahol északnyugaton,

Pennsylvaniában élnek, pár napja jelentették az eltűnését.
Utoljára május 30-án látták. A jelentés szerint nem ment be
dolgozni. A lakása tiszta. Az útlevele megvan, és nincs
semmilyen jel, amely szökésre utalna. A konzulátuson nincs
semmilyen adat az Egyesült Államokon kívüli utazásról.
~ 97 ~
 – Bassza meg, ez nem jó hír, haver.
– Tudom. Számtalan lehetőség áll fent. Az újságcikkek
szerint az apja idegenkezűségre gyanakszik.
– Fogadni merek, hogy Oakley csapata imádja a sajtót –
mondtam gúnyosan.
– Vádaskodás azonban nincs. Oakley szenátort nem

s
emlegeti senki, szóval nem jöttek rá Montrose, Fielding és
Lance Oakley közti kapcsolatra.

el
Tehát a következőket tudjuk. Április elején lezuhan
Woodson képviselő gépe. Oakley neve merül fel rögtön a

eb
helyetteseként. Montrose egy kocsmai verekedésbe keveredik
április 24-én, és megkéselik, sebeket ejtve a mellkasán és a
nyakán. A faszfej két napra rá belehal a sérüléseibe a
R
kórházban. Ismeretlen tettes. Május 3-án Tom Bennet
kapcsolatba lép velem, és átveszem Brynne védelmét az
Andersen Galériánál. Fieldinget utoljára május végén látták.
ng
Egy hónapig csend van. Aztán június 29-én Brynne mobiljára
befut az üzenet ArmyOps17-től.
– Igen.
ni

– Az ösztönöd mit sugall Fieldingről? Láttad a

jelentéseket.
– Szerintem a hullája valahol egy gödörben van, vagy a
r

Csendes-óceán halait eteti.

Bu

– Gondolod, Oakleynak van valami köze ehhez?

– Nehéz megmondani. Justin Fieldingnek drogproblémái
voltak. Kokain.
Az egyik oka annak, hogy Neil és én jól dolgoztunk együtt,
az a gondolataink összhangja volt. Neil nem volt szószátyár.
Elmondta, amit kellett, és elkerülte a fölösleges locsogást. Csak
~ 98 ~
 a tényekre szorítkozott. Jók voltak az ösztönei, voltaképpen, ha
azt mondta, nem tud valamit, akkor a dolgok még nem
kerültek a helyükre.
– Rendben van. A videón szereplő személyek közül kettő
kiesett: egyik halott, a másik eltűnt. A harmadik Irakban van,
szolgálatot teljesít, és valószínűtlen gyanúsított. Az üzenet az
Egyesült Királyságon belülről jött, valakitől, aki egy adott

s
időpontban látta a videót, mert ismerte az eredeti zenéjét.

el
– Így van.
– Mit szólsz egy rövid kaliforniai utazáshoz?

eb
– Jöhet. Ezúttal le is barnulhatok.
Rendben van. Akkor szólj Francesnek, hogy jövő hét
elejére intézze el. Addig nem mehetsz el, míg vissza nem
R
tértem a városba.
– Brynne, hogy van? Remélem már jobban? – érdeklődött
Neil.
ng
Sóhajtottam, és azon gondolkodtam, hogy erre mit
válaszoljak.
SEMMIT!
ni

– Hm… még mindig nem érzi jól magát. Fred kezeli.

Kinyögtem egy gyors hellót, és letettem. A munkáról egy
teljes napot is átbeszélnénk, de személyes dolgaimról semmi
r

kedvem sem volt tárgyalni. Az órámra néztem, és az ajtóhoz

Bu

mentem. Húsz perc telt el azóta, hogy bezárkózott.

Bekopogtam.
– Brynne? Bejöhetek?
Semmi. Megráztam a kilincset, a nevén szólítottam, ezúttal
hangosabban. Csend. Fülemet az ajtóhoz tapasztottam és
hallgatóztam. Semmi mozgást nem hallottam, és elkezdtem

~ 99 ~
 feltérképezni a belső tér alaprajzát, elvégre a kiképzésem része
volt: az épültek struktúrájának felmérése, és a leggyorsabb
menekülési út megtalálása. Néha igazán ijesztő, ha a dolgok
hirtelen megvilágosodnak. Ez ilyen eset volt. A szolárium a
fürdő szomszédságában helyezkedett el. Akkor már tudtam.
Tudtam, mielőtt megkaptam az üzenetet tőle a
telefonomra:

s
el
El kell… annyira sajnálom. WATERLOO.

R eb
ng
r ni
Bu

~ 100 ~
 8. fejezet

Brynne

s
el
eb
– Kérlek, adj erőt, hogy ezt végigcsináljam! – imádkoztam.
Csak láttam magam előtt, milyen volt Ethan arca, mielőtt
becsuktam az ajtót. Mi járhat most a fejében? Talán azt
R
kívánja, bárcsak ne is hallott volna rólam. Ostobának és
megszégyenültnek éreztem magam. Ez viszont nem
változtatott semmit azon, hogy mit érzek iránta. Ugyanúgy
ng
szerettem, mint az előtt. Csak azt nem tudtam, hogyan fogjuk
ezt átvészelni és párként túlélni. Hogyan is sikerülhetne?
Kinyitottam a csapot, és talán megittam egy vödör vizet,
ni

kiöblítettem a szám, és megmostam az arcom. Úgy festettem,

mint Frankenstein menyasszonya, abban a régi, fekete-fehér
filmben. Úgy akartam tenni, mintha ez nem történt volna meg,
r

de tudtam, hogy ez lehetetlen. Ezek egy gyerek gondolatai, s én

már nem vagyok az! Két hónap múlva 25 éves leszek. Hogy
Bu

követhet el egy ember ennyi hibát 25 év alatt? Elvettem és

kinyitottam az egyik tesztet. A kezeim reszkettek, ahogy
egyikben a pálcikát, másikban az útmutatót tartottam.
Mínuszjel, ha nem vagy terhes, pluszjel: „annyira terhes vagy,
te felelőtlen kurva”. Ismét azt éreztem, mintha a testem el
akart volna szállni. Becsukott szemmel mélyet lélegeztem, hogy
~ 101 ~
 valahogy összeszedjem magam, és akkor az ajtón keresztül
meghallottam Ethan egyenletes, lágy hangját. Telefonált,
valószínű, hogy munkaügyben. Röhögnöm kellett a helyzet
abszurditásán. Én itt voltam bent, terhességi tesztet csináltam,
ő a másik oldalon nyugisan élte tovább az életét. Hogy a
pokolba sikerült neki?

s
Körbenéztem a börtönöm szép falain, és akkor láttam meg.

el
Egy ajtó. Nem hiszem, hogy valaha használták, de az nem azt
jelenti, hogy használhatatlan. Nem gondolkodtam, csak azt
tettem, amit akkor akartam tenni, amikor Zara megjegyzését

eb
hallottam.
Futottam.
Nem érzékeltem az idő múlását, de egyszer csak a sziklás
R
parton találtam magam, ahol reggel kocogtunk, és akkor
észleltem, hogy már régóta futok. Minél messzebb jutottam,
annál inkább gyötört a bűntudat, amiért szó nélkül jöttem el.
ng
Ethan nagyon meg lesz bántva. Megbántva? Kibaszott dühös
lesz! Nagyon ki lesz akadva rám. Elmerengtem, vajon
észrevette, hogy leléptem? Értesítenem kell. Emlékszem arra,
ni

amit egyszer, régen mondott. Arra kért, válasszak egy

biztonsági szót, amit akkor használhatok, ha távolságra van
szükségem, és ő békén fog hagyni. Amikor utoljára használtam,
r

betartotta szavát. Ethan őszinte volt velem. Bíztam benne,

Bu

hogy most is betartja a szavát. Elküldtem az üzenetet,

lehalkítottam a telefonom és futottam tovább. Nem tudom mit
akartam ezzel elérni, de a fizikai megterhelés segített. Le kellett
vezetnem valahogy az adrenalint, legalább ezt én
irányíthattam. A móló végénél kötöttem ki, a Sea Bird Café
előtt, ahol órákkal ezelőtt reggeliztünk.

~ 102 ~
 Milyen gyorsan változhatnak a dolgok egy nap leforgása
alatt.
Ethan azt mondta, „Emlékezz arra, amit mondtam,
Brynne.” Többször elismételte. Azt akarta, tudjam, hogy szeret.
Ez volt Ethan. Mindig megnyugtatott, amikor irracionális
voltam. De ez… Túl sok volt, nem akartam mindezzel

s
szembenézni. Nem akartam szembenézni az igazsággal… de

el
tudtam, hogy muszáj lesz. Ha a tengerparti faluban
szaladgálok, mint egy bolond, az semmit sem old meg.
Szedd össze magad, Bennett.

eb
Hát ez adott erőt, hogy belépjek a kávézó ajtaján.
Odaléptem az első alkalmazotthoz, akit találtam, elmondtam,
itt reggeliztem ma, és lehet, hogy a WC-ben felejtettem a
R
napszemüvegem. Beengedett, és én mentem is. Kivettem a
tesztpálcikát a zsebemből, csináltam a dolgom. Irtó mérges
voltam önmagamra, amiért egy nyilvános WC-ben voltam, és
ng
nem a házban, ahol Ethan várt rám. Támogatott engem. Utolsó
szavai, egy szigorú „ne feledd” volt. A maga módján ezzel
biztosította, hogy mellettem áll. Olyan hülye vagyok.
ni

Annyira próbáltam visszafojtani a rám törő zokogást, hogy

meg sem néztem az eredményt. Feltettem a kupakot a tesztre,
és visszacsúsztattam a zsebembe, megmostam a kezem, és
r

leléptem. Sohasem éreztem magam ennyire elveszettnek,

Bu

gyengének és szánalmasnak. Hát, azért egyszer mégis. Hét éve

sokkal rosszabb volt.
A késő délutáni időben a nap melege fogyatkozni kezdett,
és könnyű szél fújt, de nem fáztam. Nem. Izzadtam, amint a
visszafelé vezető utat követtem, amit Ethan ma reggel
mutatott. Tudtam, hová akartam menni. Ott ücsöröghetek és

~ 103 ~
 gondolkodhatok egy darabig… és aztán… aztán mi lesz? Mit
teszek azután? Az ösvény sötétebb volt, mint ma reggel, már
nem volt mesebeli, de a célom felé tartva, alig vettem észre. A
fémkapu retesze kinyílt, mint előző alkalommal, majd hangos
zörejjel becsukódott mögöttem. A hosszú, kövezett kocsiúton
szaladtam fölfelé. Siettem, látnom kellett ismét.

s
Megkönnyebbülve sóhajtottam, amikor megláttam a hableány-

el
angyalszobrot. Igen. Még mindig ott volt. Persze, hogy ott van,
nem a képzeletem szüleménye – szidtam magam. Teljesen
elment az eszem.

eb
Leültem a szobor talapzatánál, a szívem majd kiugrott a
helyéből, olyan hevesen dobogott. Nem voltam futáshoz
öltözve, a cipőmet kivéve. Sokáig, nagyon sokáig ültem ott. A
R
tenger sötéten hullámzott, a szél felerősödött, és érezni lehetett
a közeledő eső illatát a levegőben.
Számomra ez kellemes volt: föld és víz szaga keveredett a
ng
levegővel. Az élet illata.
Élet.
Tényleg egy kis élet kezdet növekedni bennem? Mindenki
ni

más azt hiszi. A gondolattól, hogy ők hárman kibeszéltek, mint

valami kísérleti egeret, vöröset láttam. Titkok. Megint. Ethan
tudta, hogy nem bírom a titkolózást. Ha utolsónak tudok meg
r

dolgokat, még ha apróságról is van szó, mindig visszatérek az

Bu

időben oda, amikor először láttam a videót rólam, amint a

biliárdasztalon… megbasznak, mint egy utolsó kurvát.
Haszontalan. Undorító. Olyan nagyon undorító.
Ez az, ami nem hagy tovább lépni. A keresztem, amit
cipelnem kell. Remélem, egyszer eljön az a nap is, amikor
lecsukhatom ezt a Pandora szelencéjét, és többé nem nyílik ki.

~ 104 ~
 A szelence párszor már kinyílt, amióta megismertem Ethant,
de nem miatta.
Az én hibám volt. Döntéseket hoztam, mint mindenki más,
és ezzel együtt kell élnem. Most már van értelme a régi
közhelynek, hogy „ki mint vet, úgy arat”. Nem álltam még
készen arra, hogy megnézzem a teszt eredményét. Gondolom,

s
ez gyengeség jele volt, de sohasem állítottam, hogy tiszta a

el
fejem. Ez Dr. Roswell feladata. Szegény nőnek bőven adtam
munkát az elmúlt években. Ez a hír biztosan érdekesebbé
tenné a napját. Szükségem lenne még egy munkahelyre, hogy

eb
ki tudjam fizetni a plusz terápia költségeit.
Visszatérve a lehetségeshez. Terhesség. Egy baba. Egy
gyerek. Ethan gyereke. Mi ketten mint szülők… Az biztos, hogy
R
az apaság meg sem fordult az fejében, amikor a házasság
ötletét felvetette. Viszont csodálatos apa lenne. Láttam Zarával
és a fiúkkal. Jól kezelte őket. Játékos és ugyanakkor
ng
megfontolt. Olyan apa lenne, mint amilyen az enyém. A
legjobb. Ha egyáltalán akarja ezt az egészet. Erre nem tudtam a
válasz, és ez megrémisztett. Teljesen megtörtem, mikor
ni

elképzeltem Ethant apaszerepben. A könnyeim csak potyogtak,

egy másodpercig sem tudtam visszafojtani. Ott sírtam a füvön,
a gyönyörű udvarház kertjében, Somerset partvidékén, egy
r

hableány-angyalszobor talapzatánál.
Bu

Addig sírtam, amíg nem maradt több könnyem, és

elérkeztem a folyamat következő szakaszához. A tagadás és düh
már megvolt. Mi következett? Alkudozás? Ethanek ennél a
pontnál lenne mondanivalója. Ismét rám tört a bűntudat,
amiért csak úgy otthagytam a házban. Gyűlölni fog…

~ 105 ~
 Furcsa módon a sírás segített, mert lényegesen
megkönnyebbültem. Viszont rettenetesen szomjas lettem.
Vízre volt szükségem, ezt a dehidratáció számlájára írtam. A
sok hányás és futás ezt teszi az emberrel. Körülnéztem és
észrevettem egy csapot. Megengedtem, hogy folyjon a víz,
mielőtt a markomba engedtem, és ittam. Annyira jó volt az íze.

s
Addig ittam, amíg elég nem volt. Megmostam az arcomat is,

el
próbáltam rendbe hozni könnyáztatta, piszkos képemet. Aztán
visszatértem a szoborhoz és a tengert néztem. Nedves
arcomnak jól esett a szellő.

eb
Itt az idő, hogy megnézzem.
Eljött az idő, hogy megnézzem, mit rejt a jövőm. Ennél
jobban már nem lehetek felkészülve. A zsebembe nyúltam a
R
pálcikáért, de újra rám tört az émelygés, azon merengtem, mi
maradt bennem, amit még kihányhatok. Nyilván még a víz sem
tetszett a gyomromnak, mert a köveken térdelve az összes
ng
frissítő víz visszajött.
ni

Ethan
r
Bu

Egész idő alatt a háttérben maradtam. Tiszteletben

tartottam kérését, és teret adtam neki. Ameddig újból rosszul
nem lett. Nem engedhettem egyedül szenvedni. A csajomat
nem. Nem, amikor segítségre és együttérzésre volt szüksége
valaki részéről, aki szereti. Nehéz volt nézni, ahogy ott ül a
hableány-szobor alatt, és kisírja a lelkét is. Nem volt más

~ 106 ~
 választásom. Nem engedhettem, hogy így csinálja végig,
egyedül, nyilvános helyen, kitéve a kockázatnak.
Gondoskodtam arról, hogy a telefonjába telepített GPS
működjön az után, hogy egy reggel kávézni ment, és találkozott
Langleyvel az utcán. A faszszopó. És mivel ma nála volt a
mobilja, és be is volt kapcsolva, egész nap nyomom

s
követhettem a mozgását. A Sea Bird kávézóba tett látogatása

el
azonban meglepett. Vajon mit csinált bent? A szobor, na,
annak, már sokkal több értelme volt. Nagyon békés volt ez a
hely. Rögtön megértettem, miért jött ide, hogy egyedül legyen.

eb
– Itt vagyok – megsimogattam a hátát, és összefogtam a
haját.
R
– Ó, Ethan… – nyögte ki. – Sajnálom… Annyira sajnálom.
– Csitt, minden rendben. Engedd ki, bébi. Ez csak a víz,
amit ittál.
ng
Mikor végre befejezte, elbágyadt, mint egy hervadt virág, a
földre görnyedve nagyon betegnek látszott. Amilyen gyorsan
lehetett, vissza kellett vinnem a házhoz. Égető szüksége volt
ni

orvosi segítségre és pihenésre. Felsegítettem, ramaty állapotát

látva a fájdalom hasogatott legbelül. Rettenetesen bűnösnek
éreztem magam, amiért ezt tettem vele.
– Kö-köszönöm, hogy e-e-eljöttél értem – mondta
r

vacogva, ajkai teljesen megkékültek.

Bu

Ki volt hűlve, és reszketett. Levettem az ingem és feladtam

az övére, hátha ez egy kicsit felmelegíti. Hatalmas
megkönnyebbülés volt, hogy közreműködött és engedte, hogy
segítsek. Azt megtehettem, hogy vigyázzak rá. Csak annyit
kellett tudnom, hogy elfogadta a segítségemet.
Elfogadott engem.
~ 107 ~
 – Én mindig megtalállak.
Felnyaláboltam, és a kapu előtt parkoló autóhoz indultam
vele. Becsukta a szemét, és a kezét a mellkasomra tette.
Pontosan a szívemhez. Mindig ámulatba ejtett, hogy milyen
könnyű volt ölben vinni. Tudtam, hogy azért, mert magával
hordta a szívem bármerre ment. A szívem a kezében volt, és

s
talán egyfajta önfenntartás volt az, hogy az ölemben vittem.

el
Nem tudtam megmagyarázni, de értettem. Számomra
tökéletesen érthető volt.
– Én mindig megtalállak, Brynne – ismételtem.

eb
Amit megérkeztünk Hallborough-ba, Fred utasított, hogy
vigyem fel a szobánkba, és fektessem le. Aludt, mikor az ágyra
R
tettem. Még attól sem ébredt fel, hogy levettem a cipőjét, és
betakartam a pléddel. A kicsim szörnyen nézett ki. Ezt
sohasem mondanám ki hangosan, de igaz volt. Ez viszont nem
ng
jelentette azt, hogy nem ő a legszebb nő a világon. Nekem az
volt. Az én szépséges, amerikai csajom.
Fred az ágy másik oldalán állt, párszor megcsipkedte
ni

Brynne karján a bőrt, megmérte a nyakánál a pulzusát, és a

fülénél a testhőmérsékletét.
– Nagyon dehidratált, és gyors a pulzusa. Szeretnék
bekötni egy infúziót. Most azonnal szüksége van a folyadékra,
r

vagy bajba kerülhet.

Bu

Alacsony a testtömege és nem szabad…

– Meg tudod itt csinálni, hogy ne kelljen kórházba
mennie?
– Igen, de be kell mennem a klinikára, hogy elhozzam,
amire szükségem van, és valakinek figyelnie kell őt egész idő
alatt.
~ 108 ~
 – Majd én. Nem hagyom egyedül.
– És… Mi az ítélet? Nagybácsi leszek vagy sem?
– Nem tudom, Fred. Nem mondott semmit. Még mindig
nem tudjuk.
De olyan nagyon szerettem volna tudni.

s
Amint Fred elment, kitakartam, hogy levehessem a
farmerét. Azt akartam, hogy kényelmes legyen, mert jó ideig az

el
ágyban fog maradni. Akkor is pihenni fog, ha a kibaszott
ágyhoz kell kötöznöm. Találtam egy cicanadrágot a farmer

eb
helyett, és egy pár, bíbor bolyhos zoknit, amit esténként
hordani szokott.
Brynne-nek szép lábfeje volt és szerette, ha masszírozzák.
R
Esténként láttam, hogy bekrémezi a lábát, és ilyen zoknit húz
rá. Azt mondta, ezért olyan puha a bőre. Kigomboltam a
farmerét, és finoman lehúztam a hosszú, szexi lábáról, a kék
ng
bugyija is jött vele. Láthattam a testét, mint számtalanszor
ezelőtt, tökéletes és hihetetlenül vonzó volt. A lapos, hasát
bámultam, de most nem a szex jutott eszembe, hanem
ni

eltűnődtem azon, ami ott bent növekedhet. Kisbabánk lesz?

Brynne talán halálra rémült annak a lehetőségétől, de ha
valóban igaz, minden kétséget kizáróan tudtam, hogy
csodálatos anya lenne. A csajom mindenben, amit csinált,
r

briliánsan teljesített. Nyugtalanul mozgatta a fejét a párnán, de

Bu

nem ébredt fel. Feladtam rá a cicanadrágot és a zoknit, hálás

voltam, hogy a kezem a bőrét érinti valamilyen hasznos céllal.
A legfontosabb, hogy újra itt volt, biztonságban, még ha a
másodszor nekem küldött „Waterloo” nem volt kedves dolog.
Végül örültem, hogy használta, amikor szükségét érezte. Az
üzenetben előtte még azt is beírta, „sajnálom”.
~ 109 ~
 Sóhajtottam.
Laza pólóba bújtatni igazi kihívásnak bizonyult. A
Hendrix-pólóját választottam, mert az puha volt, és azt
akartam, hogy kényelmes legyen. Szerencsére a melltartójának
elől volt a kapcsa. Kikapcsoltam, hogy felfedjem a gyönyörű
cicijét, olyanok voltak, mint mindig. Tökéletesek! De nézni egy

s
dolog, ugyanis emlékszem, hogy reagált előzőleg, ha

el
megérintettem azokat.
Hogy a picsába ejthettem teherbe, mikor mindig figyelt a
tablettára?

eb
A helyzet dacára a faszfej farkam máris vigyázzba állt a
meztelen domborulatai láttán. Le akartam tekerni a francos
szerszámomat, amiért ebbe az egészbe belerángatott, de
R
tudtam, hogy értelmetlen lenne. Csak akkor tudnám tőle távol
tartani, ha a sírban feküdnék, ami nemsokára bekövetkezhet,
ha ilyen ütemben haladunk. Alig bírtam lépést tartani. Az volt
ng
a benyomásom, hogy legalább egy évet öregedtem az elmúlt 24
órában.
Siettem felöltöztetni. Óvatosan felemeltem az ágyról, és
ni

átbújtattam a fejét, leengedtem a pólót a hátán.

Megigazítottam, és a szép meztelen bőre újra takarva volt.
Megcsókoltam a homlokát, mielőtt a karját is bebújtattam a
r

póló ujjába. Egész művelet alatt nem ébredt fel, ez egyáltalán

Bu

nem volt vigasztaló. Nem akartam, hogy beteg legyen, és vissza

akartam kapni. Olyan nagyon. Próbáltam az érzelmi kitörést
visszatartani, nem volt könnyű, mert az én Csipkerózsikám
nem fog felébredni mély álmából a csókomtól.
Felvettem egy plédet, hogy ismét betakarjam, amikor
valami leesett az ágy végénél. A telefonja? Valószínű Brynne

~ 110 ~
 mobilja a farmerje zsebében volt. Lehajoltam, hogy felvegyem
a padlóról, és akkor láttam, hogy valami más is kicsúszott a
zsebéből. Kék anyagba volt bugyolálva. A fehér műanyag
pálcika, egyik végén bíbor kupakkal, ami megjövendöli sorsunk
egy részét. Tudtam mi az a pálcika, de hogy milyen titkot rejt,
azt még nem. Az eredményt hirdető kijelző lefelé fordítva állt.

s
el
R eb
ng
r ni
Bu

~ 111 ~
 9. fejezet

Brynne

s
el
Kinyitottam a szemem, és megpillantottam Ethant, amint
az ágy mellett aludt egy kényelmes fotelban. Karba tett kézzel

eb
ült, a lába az ottománon kinyújtva. Annyira szép volt, majdnem
fájdalmas volt sokáig nézni. Még mindig csodálkoztam azon,
hogy utánam jött. Hogy akarhatta ezt? Hogy lehetséges? Miért
R
nem futamodott meg?
A bal karomban furcsa érzés támadt, rájöttem miért,
amikor megláttam a benne lévő csövet, ami az infúzióhoz
ng
vezetett, az pedig egy erre használt kerekes állványon lógott.
Felülve az ágyban az órát kerestem. Mennyi ideig aludtam?
Az óra 10:30-at mutatott. A délutáni események árhullámként
ni

törtek rám, és további fájdalomra és a szenvedésre vártam, de

nem jött. Ehelyett melegben voltam, puha ágyban, infúzióval a
karomban, és Ethan vigyázott rám. Szörnyű állapotban
r

lehettem, mikor Ethan idehozott, ha intravénásan kapom a

folyadékot.
Bu

Visszabújtam a takaró alá, és elmerültem a látványában,

ahogy a fotelban aludt. Nem lehetett valami kényelmes.
Szegény pasi. Annyi minden történt az utolsó másfél napban,
teljesen kimerülhetett.

~ 112 ~
 Még nem voltam képes szembenézni ezzel az egésszel, de
már jobban éreztem magam, mint pár órával ezelőtt, és…
biztonságban voltam.
Újra álomba merültem, azzal a tudattal, hogy egyelőre nem
voltam egyedül. Mikor ismét felébredtem, Ethan fotele üres
volt. Az óra éjfél után egy óra tizenöt percet mutatott,

s
feltételeztem, hogy lefeküdt. Egy másik ágyba. Máshol. Mély

el
lélegzetvétellel próbáltam összeszedni a bátorságom. Az nem
fog segíteni, ha elgyengülök. Néha jól esett az összeomlás, ha
volt, aki megfogjon.

eb
Mint például Ethan…
A fürdőbe kellett mennem, ezért felemeltem a takarót, és
óvatosan felkeltem az ágyból. A lábam egy picit remegett,
R
izomlázam volt, és mosolyogtam, amikor megpillantottam a
zoknimat. Ethan húzhatta fel a lábamra. Tényleg szeret. Meg
voltam győződve arról, hogy szeret, és azt hiszem féltem, hogy
ng
a terhesség megöli a még friss és törékeny szerelmét. Túl
gyorsan haladunk, ahhoz hogy ez valójában működhessen.
Ugye? Magammal gurítottam az infúziós állványt is,
ni

máskülönben kitépődött volna a csuklómból a tű. Amilyen

szörnyen nézett ki, örültem, hogy nem emlékszem rá, ahogy
belém szúrták. Picit ügyetlenkedtem az állvány miatt, de végül
r

sikerült elintézni a dolgom.

Bu

Ezután első dolgom az volt, hogy fogat mossak. Istenien jól

esett a friss menta íz a számban, a visszatérő hányási rohamok
után. Az apró dolgok… Beletúrtam a hajamba, mondhatom
elég kócosan állt. Arra nem is akartam gondolni, mi
száradhatott bele. Nagyon szerettem volna zuhanyozni, de az
képtelenség volt, amíg infúzióra voltam kötve. Megfésülködtem

~ 113 ~
 és oldalt befontam a hajam, de még mindig pokolian festettem.
Sóvárogva szemeztem a fürdőkáddal.
– Miért keltél fel az ágyból? – Ethan a homlokát ráncolva
rám förmedt az ajtóból.
– WC-re kellett mennem.
– És végeztél?

s
Bólintottam, és vágyakozva pásztáztam a márvány

el
fürdőkádat.
Tekintete követte az enyémet a kádhoz.

eb
– Ne is gondolj rá. Visszamész az ágyba.
Ujjával az ágyra mutatott.
– Te az ujjaddal mutogatva akarod megmondani nekem,
R
hogy hova menjek? – vontam fel a szemöldököm.
– Ja. És arra van. – Bökött a szoba felé a hüvelykujjával
nyomatékosítva.
ng
Pár lépéssel mellettem termett, és nehézség nélkül
felnyalábolt.
– Kapaszkodj a rúdba, bébi, jön az is.
ni

Nyafogtam és megragadtam a rudat. Ethan nem

vesztegette az időt. Se perc alatt visszavitt az ágyba, és
eligazította az infúziómat.
r

– Mégis miért van erre szükségem? – kérdeztem tőle.

Bu

Közel hajolt, ajkai pár milliméter távolságra voltak az

enyémtől.
– Mert Fred szerint olyan súlyosan dehidratált voltál,
amikor megtaláltalak, hogy be kellett volna feküdnöd a
kórházba, az állapotodat tekintve.

~ 114 ~
 Tekintete szigorú volt, de lágy hangon mondta el a
kegyetlen igazságot. – Ó.
Erre nem tudtam, mit válaszolhatnék. A feltörő érzelmek
azzal fenyegettek, hogy átveszik az uralmat az amúgy is gyenge
lábakon álló magabiztosságom felett. Szabad kezemmel
megsimogattam a borostás arcát. Ethan lehunyta a szemét,

s
láthatóan kiélvezve az érintésem. Ez elszomorított, neki is

el
szüksége volt egy kis vigaszra.
– Kint voltál cigarettázni, ugye?
Bólintott, és szemében megbánás és – talán – szégyen

eb
villant. Ettől még rosszabbul éreztem magam. Most nem volt
szüksége a bírálatomra. Ez a szegény férfi, miattam egy csomó
R
szarságnak volt kitéve, és még mindig itt volt mellettem.
Utánam jött megkeresni, elmondta, hogy szeret, és
gondoskodott rólam, mikor beteg voltam. Mindezek után én
ng
mit tettem? Önsajnálatomban elfutottam, betegre hajszoltam
magam, és ha Freddy nem lenne orvos, most a kórházban
feküdnék.
– Annyira sajnálom… – suttogtam. – Ismét
ni

megbántottalak… olyan nagyon sajnálom, hogy ezt tettem.

– Shhh.
Édesen megcsókolt, mentás, fűszeres illata
r

megnyugtatott, és megerősítette, hogy még mindig

Bu

ott van mellettem. A kősziklám.

– Örülök, hogy itt vagy, felébredtem korábban, és láttalak
a fotelben aludni… aztán már nem voltál sehol…
– Hol akarnék máshol lenni, bébi? – ujjával megsimogatta
az ajkaim.
– Tőlem távol?
~ 115 ~
 Lassan rázogatta a fejét.
– Soha.
– De még mindig nem tudom a teszt eredményét, mert
meg se néztem – a helyzet teljes összeomlással fenyegetett.
– Én sem – mondta a hajamat simogatva közben.

s
– Hogy létezik, hogy nem tudod?

el
– Mikor levettem rólad a farmert, a teszt kiesett a padlóra.
– És te nem nézted meg? – kérdeztem hitetlenkedve.
A fejét rázta és mosolygott.

eb
– Nem. Arra vártam, hogy együtt nézzük meg.
Karjaimat a nyaka köré fontam, és teljesen elvesztettem az
R
önuralmam. Próbáltam legalább csendben maradni. Ethan
csak ölelt, és a hátamat simogatta. Túlságosan jó volt hozzám,
és azon csodálkoztam, mivel érdemeltem ki egy ilyen férfit,
ng
mint ő.
– Gyere, bújj be mellém – mondtam a vállához bújva.
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
ni

– Igen, biztosan ezt akarom – pityeregtem könnyek között.

Tetszett neki a válaszom, mert nem sokat vacillált a
készülődéssel, és amíg a szemem törölgettem, le is vette a
r

farmerét. A bokszerét magán hagyta. Nem mintha ez

visszatartotta volna, ha meztelen akart lenni, de szerintem az
Bu

alváson kívül másra nem lettünk volna képesek.

Ethan bebujt a takaró alá, és átölelt, ahogy oly gyakran
szokta, oldalra fordulva úgy helyezkedtem el mellette, hogy
részben a mellkasán feküdtem. Az infúzió a bal karomba volt
bekötve, így az felül maradt. Bal kezemmel köröket

~ 116 ~
 rajzolgattam a mellkasára az ingén keresztül. Szorosan
odabújtam hozzá, és belélegeztem a kellemes, finom illatát.
– Olyan jó illatod van. Én biztosan bűzlöm, mint egy
disznóól.
– Hát, nem tudnám megmondani szépségem, mert még
soha nem jártam disznóól közelében – hallottam a hangján,

s
hogy vigyorog.

el
– Te mikor jártál disznóól közelében?
– Csak metafora volt – motyogtam nevetve.

eb
Masszírozni kezdte a nyakamat.
– Ha tényleg ilyen szaga van a disznóólnak, akkor az egész
kellemes. Valójában, akár azt is mondhatnám, hogy kurvára
R
szeretem a szagodat.
Ez működött. Megnevetetett, és ez segített, hogy
összeszedjem a bátorságomat, hogy elmondhassam, készen
ng
állok megtudni, mit tartogat számomra a jövő.
– Ethan?
– Igen, kicsim…
ni

– Honnan tudtad, hogy vissza fogok menni a

hableányangyalszoborhoz?
– A múltkori incidens után feltöltöttem egy GPS
r

programot a mobilodra – karja megfeszült és szorosabban

Bu

ölelt. – Még ha nem is tetszett a Waterloo szó az üzenetedben

– szünetet tartott, és mély levegőt vett –, örülök, hogy azt
tetted, amit szükségesnek éreztél. – Megpuszilta a homlokom.
– És örülök, hogy nálad volt a mobilod, és be volt kapcsolva.
Kifejezetten ragaszkodom ahhoz, hogy ezután mindig nálad

~ 117 ~
 legyen, mikor nem vagyunk együtt. Újra beszélnünk kell
biztonságodról.
Miért? Mi történt?
Csókolni kezdett, közben azt mormolta:
– Később – és ezzel elvetette a kérdésem.
Hangjáról hallottam, hogy ezt most komolyan gondolja.

s
Igaza volt. Más dolgunk is akadt ebben a pillanatban.

el
– Én… meg szeretném nézni most a teszt eredményét.
– Előtte szeretnék mondani valamit – türelmetlennek

eb
hangzott.
Éreztem, hogy a teste megfeszült, és egyáltalán nem
tetszett ez a változás. Megrémisztett az, amit mondani akart.
R
És ha azt fogja mondani, amitől leginkább tartottam, tudtam,
hogy ez a kapcsolatunk végét jelenti. Egyetlen dolog volt, amit
képtelen voltam megtenni. Egyszer már végig jártam azt az
ng
utat, még egyszer nem élném túl.
– Rendben. Mondd.
A gyomrom görcsbe rándult, de elhatároztam, hogy
ni

meghallgatom. Tudnom kellett. Lehunytam a szemem.

– Nézz rám – megsimogatta az arcom körvonalát, és az
ajkaimnál megállt. – A szemembe nézz, hogy elmondhassam.
r

Kinyitottam a szemem és láttam, hogy teljes figyelme rám

Bu

összpontosul.
– Brynne, akarom, hogy tudd – nem, azt akarom, hogy
hidd el nekem – bármit is mutat a teszt, az érzéseimen semmit
sem fog változtatni. Talán nem így terveztem, de ha arra vezet
az út… akkor nem fogok irányt váltani. Tudom, merre akarok

~ 118 ~
 menni és kivel. – A hasamra tette a kezét. – Te, és bárki, akit
mi ketten hoztunk össze, velem jöttök.
Tekintete eltökéltséget sugallt, ugyanakkor egy kis
sebezhetőséget is látni véltem, vagy talán félelmet. Komoly
szavak voltak. Azt hiszem megértettem, amit mondott, de
biztosra akartam menni. Szívemben a remény szikrája égett, és

s
jó mélyen, mélyen magamba ástam, hogy megtaláljam a

el
bátorságot, hogy a következő kérdést feltegyem.
– Akkor nem fogod kérni, hogy abor…
– Basszus, nem! – szakította félbe mondanivalóm. – Szó

eb
sem lehet megszakításról, Brynne. Nem tartom helyesnek, és
nagyon remélem, hogy te is így érzel ezzel kapcsolatban.
R
– Ó, hála az égnek! – reszketve nagyon sóhajtottam.
Könnyek gyűltek a szemembe. – Mert még akkor sem tudnám
megcsinálni, ha ezt követelnéd. Az anyám megpróbált
ng
kényszeríteni a múltkor és… és teljesen kiborultam. Tudom,
hogy nem lennék rá képes…
Csókjával belém fojtotta a szavakat, és a homlokát az
ni

enyémen pihentette.
– Köszönöm – súgta, és puha ajkaival cirógatta az arcom.
Fellélegeztem és engedtem, hogy szorosan magához
öleljen.
r

Megértettem az érzéseit, és hatalmas megkönnyebbülés

Bu

volt.
– Akkor te… Örülnél?
Habozás nélkül válaszolt.
– Nem tudom, hogy az öröm lenne-e a megfelelő szó arra,
amit érzek, azzal kapcsolatban, hogy fennáll a lehetősége
annak, hogy szülők leszünk, de tudom, mit diktál a
~ 119 ~
 lelkiismeretem… és ha várandósak vagyunk… akkor,
gondolom, a sors akarata, hogy így történjen, és végig kell
csinálnunk.
Ethan szeme annyira kék volt, akár bele is fulladhattam
volna.
– Te hiszel a sorsban?

s
Csak bólintott. Szavak nélkül is megértettem.

el
– Oké, hol van?
– Mi hol van?

eb
– A teszt. A farmerem első zsebében volt.
Elmerengett, majd nevetni kezdett. Ez egyáltalán nem
vallott rá, főleg az adott körülmények között.
R
– Mi olyan vicces?
Csak eszembe jutott, hogy már nincs nálam. Freddy tudja.
Ő az egyedüli, aki tudja a választ.
ng
– Hogy-hogy ő tudja, te pedig nem?
– Hát elszaladt a klinikára, hogy elhozza az infúzióhoz
szükséges dolgokat. Amíg távol volt, megtaláltam a tesztet –
ni

megpuszilta a halántékom. – Ott volt a padlón, én meg csak

bámultam, mikor Fred belépett. Kérdezte, hogy szeretném-e
megnézni. Mondtam neki, hogy ő nézze meg, de ne árulja el
r

nekem. És így is tett. Megnézte és az ingzsebébe tette. Igazából

Bu

arra koncentrált, hogy minél hamarabb folyadékot jutasson a

szervezetedbe, és őszintén, én is inkább arra figyeltem.
Teljesen ki voltál ütve. Akkor sem ébredtél fel, amikor
átöltöztettelek. Halálra rémisztettél. – Megszorított egy picit. –
Ne merészeld megismételni. Kérlek.

~ 120 ~
 – Hidd el. Soha többé nem akarok ilyen rosszul lenni.
Szörnyű… – elkalandoztam, eszembe jutott, hogy még mindig
nem kaptunk választ a jelenlegi kérdésre.
– Várj, a másik teszt – emlékeztettem.
– Pontosan, arra gondoltam én is. Vajon, még mindig lent

s
van a fürdőszobában? – Felült az ágyban és felvette a farmerét.
– Nagyon remélem, Fred érdekében, mert nem hiszem, hogy

el
díjazná, ha felébreszteném éjjel kettőkor, hogy ideadja az elsőt.
– Lemész megkeresni?

eb
– Hmm. Órákon át vártam, hogy megtudjam, nem akarok
többé várni.
Neked megfelel?
R
Bólintottam, mély levegőt vettem.
– Én is tudni akarom.
Felállt, ellenőrizte az infúziós tasakot majd gyorsan
ng
megcsókolt.
– Ne menj sehova, bébi.
Nem fogok – válaszoltam gúnyosan –, meg akarok
ni

szabadulni ettől – mutattam a csuklómra.

– Majd reggel kiveszi. Most nagyon lassan csöpög.
Édesen rám mosolygott. Szerettem így látni. Szerettem,
r

amikor Ethan mosolygott, és pont. Egész arca megváltozott

Bu

olyankor, igazán boldognak tűnt.

– Akkor itt várok.
Arca komolyra váltott, az ajtó felé ment farmerben és
mezítláb, összekócolódott hajjal. Elállt tőle a lélegzetem.

~ 121 ~
 Ethan

A lépcsőn lefelé végre fellélegezhettem. A rettegés, ami úgy

nehezedett a mellkasomra, mint a mázsás kő, végre
megemelkedett annyira, hogy képes voltam fájdalom nélkül

s
lélegezni. Brynne, először is, visszatért az élők sorába,

el
másodszor pedig, egy véleményen voltunk, ami a nem tervezett
terhességet illeti. A többit majd megoldjuk menet közben.
Első lépés: megtalálni az új tesztet. Nem volt a

eb
fürdőszobában, ami várható volt, figyelembe véve, hogy a ház
szállodaként működött. Hannah nem hagyna szem előtt
R
ilyesmit olyan helyen, ahol megtalálhatják a vendégek.
Következő állomás a konyha. Volt egy ötletem, hogy hova
tehette, és felkapcsoltam a villanyt. A kamra óriási volt, egy
ng
egész falat szenteltek nem élelmiszer jellegű dolgoknak.
Végigpásztáztam a polcokat, és bingó, ott is volt. A doboz, amit
a Kilve gyógyszertárban vásároltam ma délután, ott volt a
polcon a szappan mellett. Újra elolvastam a doboz feliratát
ni

„Több, mint 99%-os pontosság” „Pontos, mint egy orvosi

vizsgálat”. Ennek kell valamit jelentenie, ugye?
A konyhából kifelé menet elhaladtam a polc mellett,
r

amelyiken a fénykép állt anyáról, rólam, és Hannah-ről.

Bu

Megálltam előtte, és elvettem a polcról. A fényképet

tanulmányozva ráeszméltem, hogy mindig is így képzeltem el
őt. A szépségét tökéletesen ragadta meg ez a fénykép utoljára,
mielőtt elveszítettük. Néztem a négyéves önmagam, hogy
bújtam oda hozzá, és ő hogy érintett, eltűnődtem azon, vajon
mondtam-e neki, mennyire szeretem. Álmaiban és imáimban,

~ 122 ~
 persze mondtam, de vajon elhangzottak-e valaha ezek a szavak
a jelenlétében? Ezt senkitől sem kérdezhetem meg. Kegyetlen
lenne azt kérni apától és Hannah-től, hogy ilyesmire
visszaemlékezzenek. Arra gondoltam, hogy pár perc múlva mit
fogunk csinálni Brynne-nel, és nagyon szerettem volna, ha
anya is tudna rólunk. Szerettem volna, ha felhívhatnám

s
telefonon, és azt mondhatnám, „anya, híreim vannak,

el
remélem, örülsz annak, amit hallani fogsz.” Megsimogattam az
ujjammal kedves arcát, visszatettem a polcra, mintha
érzékeltem volna a kapcsolatot vele, és annak a lehetőségét,

eb
hogy tud rólam. Szívembe zártam ezt az érzést, lekapcsoltam a
villanyt, és visszamentem a csajomhoz.
Brynne, türelmetlenül és gyönyörűen ült az ágyban, és
R
annyira intenzív védekezési késztetés tört rám, hogy
megtorpantam. És akkor valami fontosra jöttem rá. Abban a
pillanatban tudtam, ha valaki bántani akarja őt és a
ng
gyermekemet, először engem kell megölnie, ha a közelébe akar
férkőzni. Wow. Megráztam magam, én nem számítottam, de ha
valaha történne velük valami, nekem végem lenne.
ni

– Megtaláltad? – kérdezte édes hangján.

– Íme, a hiányzó teszt – válaszoltam magam előtt lóbálva a
csomagot.
r

– Rendben, készen állok – mondta halkan, és kinyújtotta

Bu

kezét.
Az ölébe tettem a dobozt, és megfogtam a jobb kezét.
Kézfeje helyett, a csuklóját pusziltam meg. Éreztem a pulzusát.
Szeme könnybe lábadt, ezért mosolyogtam és csak annyit
mondtam:

~ 123 ~
 – Minden úgy lesz, ahogy lennie kell. E felől semmi
kétségem sincs.
– Az meg hogy lehet?
– Mert tudom, hogy bármi történik, mi együtt leszünk, és
ha ez a jövőnk része, akkor állunk elébe.

s
Elhúztam a takarót, és felsegítettem az ágyból.
– Tudok járni. És megígérem, hogy ez alkalommal

el
ugyanazon az ajtón jövök ki, amelyiken bementem – lesütött
szemmel, szégyenkezve nézte a padlót.

eb
Ebben a pillanatban megengedtem magamnak egy kis
pimaszságot, kaptam is az alkalmon, még akkor is, ha ebből
úgy jövök ki, mint egy rohadék.
R
– Igen, abban biztos vagyok, szépségem. Kicsit nehéz
lenne úgy megszökni a lépcsőn, azzal a rúddal, hogy ne vegyem
észre.
ng
Rögtön eltűnt a szeméből a szégyen, és huncut szemekkel
pillantott rám.
– Lenne pár ötletem a rúd hasznos felhasználására.
ni

– Ez az én csajom – a rudat tolva a fürdőszobához

kísértem, képtelen voltam a számat megfékezni. – Ez valóban
egy szép darab, tudod? Valószínűleg sok praktikus dologra
r

lehetne használni.
Bu

Becsukta előttem az ajtót, és ott hagyott, már másodszor,

arra információra várva, ami most már reméltem, hogy igaz.
Furcsa, de amint felvetődött a lehetőség, rögtön el is fogadtam.
Igaz, a baba gondolata ijesztő kilátás volt, de értelmes emberek
voltunk, akik mellett több minden szólt, mint sokaknak, akik
családot alapítanak. A gyerekünk még inkább összekovácsolna

~ 124 ~
 bennünket, és ez a szememben csodálatos volt. Egy dolgot
akkor is tudtam, még ha ezt senkinek sem vallanám be a
Földön. Ha teherbe ejtettem a csajom, ha csináltunk egy
kisbabát együtt, és a baba most is növekszik benne, akkor őt
sohasem veszítem el, sohasem fog elhagyni engem, semmi
sem választhat el tőle.

s
Senki és semmi sem vitatkozhat a logikámmal. Számomra

el
ez teljesen ésszerű volt.

R eb
ng
r ni
Bu

~ 125 ~
 10. fejezet

Brynne

s
el
Amikor teszttel a kezemben kiléptem a fürdőszobából,

eb
Ethan még mindig ott állt, ahol hagytam előbb, és vigyorgó
arcára csuktam az ajtót. Isten áldja, amiért viccelődéssel
próbálta könnyebbé tenni ezt a stresszhelyzetet. Ha jól látom, ő
R
viszont nagyon jól kezeli annak a lehetőségét, hogy apa lesz.
Sőt, úgy tűnt, reméli is, hogy terhes vagyok. Vajon miért,
morfondíroztam. Azt biztosan tudtam, hogy nem vagyunk egy
ng
hullámhosszon, ezt az egészet illetően. Még távolról sem.
Ethan sokkal idősebb volt nálam. Nyolc évvel idősebb.
Évek, melyek meghatározó különbséget jelentenek, ha a
ni

házasság és család közelgő lehetőségével szembesülünk. Az élet

eseményei igencsak felgyorsultak, és ez ijesztő volt. Egyedül
Ethan hozzáállása tartott vissza a totális agybajtól.
r

Igazából fel sem fogtam, hogy talán terhes vagyok. Erről

lenne pár kérdésem az orvosomhoz. Mint például, hogy a
Bu

pokolban csúszhat be egy terhesség, ha rendszeresen,

figyelmesen szedtem a gyógyszert évekig?
Ethan átkarolta derekam, és az állvánnyal együtt
visszakísért az ágyhoz.
– Itt vártál rám egész végig?

~ 126 ~
 – Igen, persze – ajkaihoz emelte az állam, egy lassú,
megfontolt, és nagyon nedves csókra.
Erre volt szükségem. Mindig megérezte, amikor szeretetre,
gyöngédségre, és bíztatásra volt szükségem, és bőkezűen meg
is adta nekem. A kezébe nyomtam a tesztet, és láttam
kikerekedni a szemét.

s
– Az akarom, hogy először te nézd meg. Te megnézed,

el
majd megmondod nekem is. Pár percet kell várni az
eredményre – hangom is elárulta mennyire izgultam.

eb
Rám mosolygott.
– Jó. Azt meg tudom csinálni. De előtte a csajom
visszamegy az ágyba.
R
Megpuszilta a homlokom, a tesztet pedig az
éjjeliszekrényre tette. Ágyba bujtatott, újra megszabadult a
farmerétől, és bemászott mellém. Magához vont, úgy
ng
helyezkedtünk el, mint előzőleg. Fejemet a mellkasán, és a
tenyerem a kemény izmain pihentettem. Sok mondanivalóm
volt, és nem tudtam mivel kezdjem. Legjobb, ha szónoklatom
ni

legfontosabb részével kezdem.

– Ethan?
– Igen?
r

– Olyan nagyon szeretlek – amint kimondtam a szavakat,

Bu

egész teste ellazult.

Éreztem, hogy teste keménysége ellazult, tudtam, hogy jó
ideje már várta tőlem ezt a vallomást. Tudtam, hogy nem
szoktam olyan gyakran és olyan könnyen kimondani, mint
Ethan, próbáltam a tetteimmel megmutatni, és beláttam, hogy

~ 127 ~
 nem volt helyes részemről elzárkózni előle. Ő viszont
megérdemelte, hogy legalább próbáljak többet adni magamból.
– Én is sze… – az ujjaimat az ajkára téve elhallgattattam,
és felemeltem a fejem.
– Tudom. Egyfolytában mondod nekem. Jobban ki tudod
mutatni az érzelmeidet, mint én, és azt akarom, hogy tudd:

s
látom és érzem. Érzem, abból, ahogy gondoskodsz rólam,

el
ahogy hozzám érsz és abból, hogy olyan megbízható vagy és…
csak úgy mellettem állsz – mélyen lélegeztem.

eb
– Brynne… én csak így…
– Kérlek, hadd fejezzem be – visszatettem az ujjaimat
ajkára. – El kell mondanom, mielőtt megnézzük a tesztet, és
R
teljesen elveszítem a fejem, mert biztos vagyok benne, hogy ez
fog történni, bármit is mutat.
Kék szeme annyi mindent elárult, annak ellenére, hogy a
ng
szája csukva maradt. Megpuszilta az ajkán levő ujjaimat, és
várt, hogy folytassam.
Újra nagy levegőt vettem.
ni

– Utoljára szaladtam el tőled. Soha nem fogom bedobni

Waterloot. Iszonyú volt csak úgy elfutni, és nagyon szégyellem,
hogy olyan gyenge és önző voltam. Úgy viselkedtem, mint egy
r

gyerek, és el sem tudom képzelni, most mit gondolhat rólam a

Bu

családod. Feltételezem, azért imádkoznak, hogy inkább valami

gyomorbajom legyen, mint hogy terhes legyek. Minden
bizonnyal úgy vélik, nem vagyok más, csak egy dilis amerikai,
aki be akar téged cserkészni…
– Nem. Nem, nem, nem, nem, nem gondolják azt –
szakított félbe, ajkai rám tapadtak, és ezzel végképp belém

~ 128 ~
 fojtotta a szót. Maga alá gördített, bal karomat óvatosan a
fejem fölé nyújtotta, hogy véletlenül se üthessem meg. Ez
annyira ethanes volt részéről: átvenni az irányítást felettem,
ahogy tőle elvártam, a számára egyetlen ismert módon.
Honnan tudja mindig, hogy mire volt szükségem?
Keményen megcsókolt maga alá szorítva, nyelvét mélyen a

s
számba csúsztatta, lusta köröket írt le a nyelvem körül. Mint

el
mindig, most is éreztem azt a felemelő érzést, hogy birtokba
akar venni – a vágya, hogy bennem legyen, az iránta érzett
vágyammal párosítva.

eb
Felemelte a fejét, egyik kezére támaszkodott, a másikkal az
arcomat simogatta. Arca komoly lett.
– Én tudom az igazat, Brynne. Ott voltam az első naptól,
R
emlékszel? Tudom, mennyit harcoltam, hogy megkapjalak. –
Lehajtotta fejét, borostájával végigsimított a nyakamon, hogy a
ng
fülem alatt megnyaljon. – Akkor is úgy kívántalak, mint most,
mint ahogy örökké kívánni foglak – suttogta, miközben a
nyakamon és a torkomon felfelé haladva csókolgatott ajkával
csipkedve, a számhoz ért, hogy újra felfaljon. Kivirultam intim
ni

simogatásától, megtaláltam a helyem, ahol lennem kellett.

Visszahúzódott, gyönyörű, kemény arcvonásait csak az éjjeli
lámpa fényének árnyéka világította meg. Abban a percben, az
r

éjszaka késői órájában, egy olyan esemény közepette, amelynek

Bu

hatalmában állt az életünket örökre megváltoztatni, az én

Ethanem a legtökéletesebb szavakat mondta ki:
– Azt kívánom, bárcsak szeretkezhetnék veled. Most.
Mielőtt megtudnánk, mit mutat… mert semmin sem fog
változtatni azon, amit itt érzek… irántad – megfogta a jobb
kezem és a szívéhez tette.

~ 129 ~
 – Igen. Kérlek. – valahogy sikerült kinyögnöm, iránta
érzett szerelmem csak megerősödött. Ez a dolog kettőnk közt
valóban visszafordíthatatlan volt.
Felemelkedett a térdére. Átható kék szemével a
beleegyezésem kérte. Ethan tudta, hogy mit akar, és el is veszi
tőlem, de előtte tudnia kell, hogy én is hajlandó vagyok-e rá. Az

s
voltam. Nem kellett kimondani a szavakat. Lassan felemeltem

el
a másik kezem is a fejem fölé, és ívbe feszítettem a hátam,
felajánlva magam oly módon, ahogy tudtam, hogy szereti.
Teljesen alávetve magam törődésének, tudva hogy olyan helyre

eb
visz, ahol tökéletes összhangban lehetünk együtt. Levette a
pólóját és elhajította. Faltam a tekintetemmel a szépen faragott
R
has- és delta izmát, bicepsze határozott körvonalait. Órákig
tudtam volna bámulni, sohasem fogom megunni a látványát.
Feltolta a pólómat a fejem fölé, a bal karom köré tekerve. A
ng
pólót ott kell hagynom, mert még az infúzióra voltam kötve.
Kezét visszahúzta a bőröm fölött tartva, meg sem érintett,
amíg a szeme végigpásztázott. Egy zongoraművészre
emlékeztetett, aki játszani készülődik a hangszerén. Szép volt
ni

így látni.
Fölém hajolt, nyelvével fájdalmasan lassan haladt lefelé a
nyakamtól a szegycsontomhoz, a hasamhoz, a köldökömhöz,
r

ami különleges bánásmódban részesült. Egyszer sem ért a

Bu

mellemhez, és e mellőzés miatt testem lángra lobbanva,

érintésére éhezve hullámzott. Mielőtt a cicanadrágom korcához
nyúlt, felpillantott rám. Miközben lehúzta azt, a nyelve tovább
vándorolt lefelé, amíg elérte és megnyalta a puncimat.
Nyelvével behatolt a redőim közé, ahol rátalált a duzzadt,
vágyakozó csiklómra. Testem ívbe feszült, és nyöszörögtem,

~ 130 ~
 amint szájával és nyelvével mohón falva az orgazmus
küszöbére repített.
– Még nem, szépségem – mondta reszelős hangon, lassítva
nyelve mozgását, és a szakadék szélén tartott. Egyik tenyerét a
hasamra fektette, a másikkal egészen lehúzta rólam a nadrágot.
Szélesre nyitotta a lábaimat, az bámulva, hogy nyílok meg

s
előtte, tenyerét a hasamon tartva morgott, hangja hamisítatlan

el
testi vágyról árulkodott. Teljesen kiszolgáltatva és
lecsupaszítva feküdtem előtte, kezével az ágyhoz szögezve,
ismét lehajolt, és nyelvével olyan mélyre hatolt belém,

eb
amennyire csak tudott. Varázslatos nyelvével csodákat művelt,
éreztem, hogy zuhanok, s testem minden porcikája a
R
megkönnyebbülésre várt.
Meghalok, ha nem adja meg.
– Most mondd – parancsolta.
ng
Tökéletesen megértettem. Pontosan tudtam, mit akart
hallani.
– Szeretlek, Ethan! Szeretlek. Oly nagyon szeretlek… –
ni

zokogva mondtam, alig voltam képes a hallható szavak

megformálására.
Ő viszont hallotta. Ethan, fantasztikus nyelvével a
csiklómat cirógatta, majd keményen megszívta. Úgy
r

robbantam, mint egy nukleáris detonáció, először lassan, majd

Bu

egy másodpercnyi szünet után számtalan apró darabkára

estem szét, darabkákra, melyeket egyetlen férfi gyűjthet össze.
Egyedül Ethan tehette ezt. Egyedül neki állt hatalmában, hogy
ízekre szedjen, és újra összerakjon.
Ethan kék szemét rajtam legeltette, amikor én is
kinyitottam az enyémet. Testhelyzetét megváltoztatta,
~ 131 ~
 hosszában feküdt mellettem, száját felváltotta a keze, hosszú
ujjai lassan, ki-be csúsztak bennem, hüvelykujjával enyhén
simogatta az érzékeny idegcsomót. Hevesen lélegezve szemébe
néztem, elmerülve csókjaiban, intim érintéseiben lebegtem.
Saját ízemtől az ajkain, valamilyen okból kifolyólag, mindig
dédelgetettnek éreztem magam. Mintha az általa átélt élményt

s
velem is meg akarná osztani. Kihúzta belőlem az ujjait, számba

el
dugta, és a nyelvemen ki-be csúsztatta. Meghittség volt,
meghittségre halmozva. Ethan buja dolgokat suttogott arról,
hogy milyennek érez, hogy milyen szép vagyok, milyen az ízem,

eb
az illatom, hogy mit fog velem tenni az elkövetkezőkben.
Türelmetlenül, még többre vágytam, főleg amikor
megéreztem az óriási, kemény farkát a lábamnak feszülve.
R
Észre se vettem, mikor szabadult meg a bokszerétől. A
csípőmmel körözve próbáltam közelebb férkőzni. Kuncogott, és
valami olyasmit suttogott, hogy megkapom, de mindent a
ng
maga idejében. És újra visszatértem a gondolathoz, hogy addig
meghalok.
– Én Ethanem… – meg akartam érinteni, de ő csak
ni

visszatette karom a fejem fölé, és rám nézett. Mindent értettem

a tekintetéből.
Kétségbeesetten többet akartam, a fejem jobbra-balra
r

forgattam.
Bu

– Mondd el nekem, mit szeretnél… – dúdolta a nyakamhoz

simulva. Testem ívbe feszítettem, megpróbáltam összefonódni
vele, de most Ethan irányított.
– Szeretném… szeretnélek magamban érezni – kérleltem.
– Mmmm… érezni fogsz, bébi – duruzsolta rekedtes
hangján. – Most… nagyon… nagyon lassan fogod megkapni.
~ 132 ~
 Olyan lassan és mélyen, hogy minden egyes molekulámat
érezni fogod.
Meg fogok halni.
Lábam közé helyezkedett, széttárva azt, kemény
férfiasságával a lucskos puncimat simogatta, de még nem
hatolt belém. Tudtam, hogy mit csinál. A végsőkig kiélvezte,

s
késleltetve a behatolást, minden apró érintéssel, gyönyörrel,

el
olyan lassan kényeztetett, mintha miénk lenne az
örökkévalóság. Egy gyengéd és nagyon türelmes Ethan
szeretkezett velem ma éjszaka.

eb
Kezére támaszkodott, és csípőjét egyre erősebben ringatta,
még mindig lassú, kontrolált mozgással, ahogy végtelennek
tűnő simogatással, makkja újra, újra meg újra forró puncim
R
redőit csókolgatta.
Teste lüktetett felettem, tekintetünk egymást égetve olvadt
össze, amikor a fejét lehajtotta, és homlokát az enyémhez
ng
érintette. Amint összekapcsolódtunk, teljes hosszával belém
hatolt. Farkát a golyókig belém temette, átadva magát a
gyönyörnek, s a legerotikusabb hang jött ki a torkán.
ni

Felsikoltottam a kéjtől. Ethan ismét az ajkaimra tapadt, és

nyelve – farka elegáns lökéseivel – egyszerre nyomult a
számba. Lassan, nyugodtan repített magával. Tudtam, hogy
r

addig fogja vissza magát, amíg én vagy elérem a csúcsot, vagy

Bu

már nagyon közel leszek hozzá.

Egyre gyorsított a tempón, én pedig olyan erősen
szorítottam össze belső izmaimat a farka körül, amennyire csak
bírtam, hogy minél többet megkaphassak belőle. Tudtam, hogy
ez működik, mikor éreztem, hogy még nagyobbra duzzadt, és
minden lökésnél hevesebben lélegzet. Imádtam a hangokat,

~ 133 ~
 amiket ilyenkor kiadott. Mikor egyik mellbimbómat a szájába
vette, a másikat gyengéden megcsípte és meghúzta, hirtelen ott
voltam, zuhantam, magammal ragadva mindent, mint egy
árhullám. Ethan lenézett rám, amint remegő morajjal robbant,
és forró kitöréssel megtöltött, tomboló gyorsasággal döngetett,
s végül szelíd körözésbe lassult, ezzel kiszorítva az utolsó csepp

s
gyönyört is mindkettőnkből, míg lebegő mozdulatlanságba

el
nem merültünk.
Megtöltött, és ezt a teltségérzetet nem akartam elveszíteni.
Örökre így akartam maradni vele. Ebben a pillanatban az

eb
örökkévalóság dicsőséges lehetőség volt.
Hátára fordult, magával ragadva engem is, míg rajta
feküdtem, bal csuklóm egész idő alatt érintetlen maradt. Most
R
engedte, hogy a kezemet használjam és megérintsem. A
mellkasára tett tenyerem alatt éreztem szíve dobogását. Kezébe
fogta az arcomat, és egy darabig csókolt, tovább suttogva, hogy
ng
mennyire szeret, hogy az életünkben bármi is fog történni, az
övé vagyok, hogy örökké szeretni fog. Lassan fel-le simogatta a
hátamat, a gerincem mentén. Még több intim percet töltöttem
ni

karjaiban.
– Ne aludj még el – mormolta puha csókot lehelve
ajkaimra.
r

– Nem fogok.
Bu

– Felkészültél?
– Igen – bólintottam.
– Ez semmin sem változtat köztünk.
– Semmit sem fog azon változtatni, hogy szeretjük
egymást – tisztáztam.

~ 134 ~
 – Első perctől tudtam, hogy nemcsak szép vagy, de okos is
– válaszolta kacsintva.
Felemelte a tesztet az éjjeliszekrényről, és a fényhez
tartotta.
Szívdobogásom felgyorsult, de nem a pompás
orgazmusoktól.

s
– Mínuszjel, ha negatív és pluszjel, ha pozitív – böktem ki.

el
Ethan felvont szemöldökkel nézett.
– Kösz a tippet, de azt hiszem, erre én is rájöttem volna,

eb
bébi.
Sanda pillantás vetett a tesztpálcikára. Arcomat a
mellkasára fektettem, és próbáltam tovább lélegezni. Csak
R
nézte azt a vacakot, aztán ismét elkezdett lassan simogatni a
gerincem görbületén. Az volt az érzésem, hogy évek teltek el,
de Ethan csendes maradt, csak cirógatta a hátam, farka
ng
félmereven még mindig bennem volt, amíg nem bírtam tovább
várni.
– Mit mutat? – súgtam.
ni

– Nézz rám.
Az önbizalomhiány, amit évekig ismertem, amellyel szoros,
személyes kapcsolatom volt, rögvest visszakúszott, bosszús
r

pusztítást indítva az imént átélt, csodás érzések ellen. A félelem

Bu

majdnem megbénított, de Ethan ezt nem engedte. Folytatta a

dédelgetést.
– Felejts el minden mást, és nézz rám, Brynne.
Összeszedtem a bátorságomat, és felemeltem a tekintetem.
Megismerkedésünk első pillanatától Ethan érzelmei
mindig nyilvánvalóak voltak – látni lehetett az arckifejezésein,

~ 135 ~
 hangján, testbeszédén. Könnyű volt megtudni, ha elégedett,
ideges, nyugodt, felajzott vagy akár boldog. A „boldog Ethan”-
arckifejezés nem volt gyakori, de láttam már elégszer, hogy
felismerjem, ha látom.
Mostani arckifejezését látva, egy dologban biztos voltam.
Az én Ethanem boldog, igazán boldog volt a puszta ténytől,

s
hogy apa lesz.

el
R eb
ng
r ni
Bu

~ 136 ~
 11. fejezet

Ethan

s
el
– Dr. Greymont feljegyzéseit tekintve egyetértek a

eb
megállapításával, miszerint ön hét hetes terhes, Miss Bennett.
A dokinak szerencséje volt a korával, és hogy megtanultam
tisztelni az idősebbeket, mert egyáltalán nem tetszett, hogy
R
most hol jár a keze. Dr. Thaddeus Burnsley elszántan kereste a
babánk szívverését a Brynne hüvelyében lévő, óvszerbe burkolt
ultrahangszonda segítségével. Még jó hogy a monitorra
ng
összpontosított és nem a puncijára. Elégé kínos volt, de a
pokolba vele, ez is az eljárás része volt, szóval, jobb lesz, ha
megszokom. Viszont nem fért a fejembe, hogy tudja bárki is ezt
ni

munkát csinálni. Terhes nők intim részeiket vizsgálni egész

nap? Te jó ég, az embernek olyan lehet a szervezete, mint egy
bikának. Fred irányított minket hozzá, és íme, itt vagyunk az
r

első vizsgálaton. Ethan Blackstone és Brynne Bennett, a jövő év

elején érkező Blackstone-baba leendő szülei.
Bu

– Szóval, május közepén lehetett?

Brynne rám nézett. Kacsintottam, és csókot küldtem a
levegőben. Tudom, mire gondolt, rájött, hogy már a legelején
teherbe ejtettem. A bennem rejlő ősember nagyon is büszke

~ 137 ~
 volt, gondolatban már Tarzanként vertem is a mellemet. Persze
voltam olyan okos, hogy erről nem tettem említést.
– Úgy tűnik, kedvesem. Aha, máris megvan. Nagyon
szeretnek rejtőzködni, mikor ilyen picik. Ott van. – Dr.
Burnsley a képernyőn egy apró fehér foltra mutatott, egy
nagyobb fekete folt közepében, a monitoron látszott a gyors

s
ütemű szívverés, mellyel a babánk jelezte, „itt vagyok”.

el
Brynne kissé zihált, megszorítottam a kezét. Mindketten a
rémülettől megdermedve bámultunk. Amit egy teszt elárul,
teljesen megváltozik, mikor a saját szemeddel látod és saját

eb
füleddel hallod. Egy másik személyt nézek, akit együtt
csináltunk. Apa leszek. Brynne anya lesz.
R
– Olyan picike – mondta lágy hangon.
El sem tudtam képzelni Brynne hogyan dolgozza fel ezt az
egészet, mert még engem is letaglózott. Nem tudom miért, de
ng
hirtelen bevillant az elmémbe, hogy ez most a valóság, és
szülők leszünk, ha tetszik, ha nem.
És Hannah szavai.
ni

– Körülbelül áfonya nagyságú, és a jelek alapján nagyon

erős. Szívverése erőteljes, és a méretek is megfelelőek. – Egy
gombnyomással kinyomtatta a képeket, és eltávolította a
szondát. – Minden jel szerint a szülés időpontja február elején
r

várható. Most felöltözhet, a többit pedig megbeszéljük az

Bu

irodában.
A jó doki átadta Brynne-nek a képeket, és magunkra
hagyott.
– Hogy érzed magad, kedvesem?

~ 138 ~
 – Próbálom feldolgozni – mondta. – Igazából teljesen más
látni őt… Felült, és a fotókat tanulmányozta. – Még mindig
nem hiszem el. Ethan, hogy lehetsz ennyire nyugodt?
– Egyáltalán nem vagyok az – válaszoltam az igazat
megvallva. – Kurvára reszketek a bőrömben. Cigit akarok, és
egy italt, és biztos vagyok benne, hogy te tökéletesen

s
megoldasz majd mindent, én meg csak egy abszolút

el
hasznavehetetlen idióta leszek.
– Váó. Ez nagy fordulat a múlt hétvége óta – mosolygott

eb
rám.
Freddel már mindent átvettünk. Tudtam, hogy nem
haragudott. Megbeszéltük, voltak pillanataink, amikor
R
megrémültünk: néha én, néha Brynne, de továbbléptünk
ezeken is. De mivel ez volt az első hivatalos orvosi vizsgálat,
még sok minden volt hátra. Mindketten elfogadtunk, hogy a
ng
Nap továbbra is felkel, és a Föld tovább forog, így a legjobb,
amit tehetünk, ha egyszerűen haladunk. Odaléptem Brynne
mellé, és megnéztem a képeket.
ni

– Szóval, áfonya nagyságú, mi? Elképesztő, hogy milyen

beteggé tesz a kis gazember.
Brynne az ujjával a karomat bökdöste.
r

– Az előbb kis gazembernek nevezted a babánkat? Kérlek,

Bu

mondd, hogy nem hallottam jól, amit az előbb mondtál! –

gúnyolódott.
– Látod, máris bekövetkezett. Abszolút hasznavehetetlen
idióta vagyok, az áfonya nagyságú kisbabánkat sértegetem –
ujjammal a mellkasomra mutattam.

~ 139 ~
 Brynne nevetni kezdett, és hozzám simult. Átkaroltam és
felemeltem az állát. Örömmel töltött el a szemében látott
csillogás. Ha sikerült megnevettetnem, akkor tudtam, hogy
rendben van. Brynne képtelen az érzéseit színlelni, ha velem
volt. Ha szomorú lenne, vagy küzdene ezzel a helyzettel, azt
biztosan tudnám. A pokolba is, mindketten kurvára féltünk, de

s
minden kétséget kizáróan tudtam, hogy nagyon, nagyon jó

el
anya lesz. Szikrányi kétség sem volt bennem: tökéletes lesz.
– Szeretlek, áfonya nagyságú kisbabánk anyja.
Megcsókoltam, a hüvelykujjammal az arcát cirógattam, és

eb
arra gondoltam, hogy milyen ragyogóan néz ki ebben a
pillanatban.
R
– Köszönöm, hogy ilyen vagy velem. Ha másmilyen
lennél… Nem hiszem, hogy tudnálak ennyire szeretni. Érted? –
suttogta.
ng
– Igen. Értem – bólintottam.
Leugrott a vizsgáló asztalról felhúzta a csipkés bugyiját,
majd a nadrágját és a cipőjét.
ni

– Meglátom, mit tehetek, hogy jó viszonyba kerülj

áfonyával – pocakjára mutatott. – Kapcsolataim vannak.
Megnevetetett.
– Jól van te kis szemtelen, menjünk és beszéljünk Dr.
r

Banán Szondával, hogy végre eltűnhessünk innen.

Bu

– Vicces. Említettem már milyen szexin hangzik, mikor ti,

britek azt mondjátok, banán?
– Éppen most – elkaptam a hátsóját és újra megcsókoltam
–, neked adom a banánomat, ha akarod.

~ 140 ~
 Tátva maradt a szája a meglepetéstől, de bedobta az
ütőkártyát. A csajom kinyújtotta kezét, megragadta a farkam és
a golyóim. Magához rántott, és a mellkasomhoz dörgölte a
csodás cicijét.
– A banánodnak kell egy kis segítség, ha valami
kellemeset akarsz vele csinálni.

s
– Szent szar, a nővéremnek igaza volt. A hormonok miatt,

el
ti, terhes nők megvadultok a fütykösért. Meg is halhatok a sok
szextől.

eb
Vállat vonva megfordult, hogy kimenjen a vizsgálóból.
– Igen, de nem lenne szórakoztató ilyen módon kimúlni?
Kézen fogtam és együtt mentünk ki, közben hálát adtam
R
ostoba vigyorral a képemen a terhességi hormonokért az
isteneknek.
– Tehát a jelek szerint, minden rendben. Szeretném, ha
ng
elkezdené a terhességi vitaminok szedését, és jóváhagyom a Dr.
Greymont által felírt émelygés elleni gyógyszert, szükség esetén
beveheti. A többit már nem szedi, ugye? – kérdezte Dr.
ni

Burnsley, hatékony módszerességgel.

– Nem, nem szedem. Dr. Greymont szerint valószínűleg az
antidepresszáns és a fogamzásgátlóm kölcsönhatása miatt…
r

– Igen, az meglehet. Ezért előírás szerint tanácsos

Bu

másodlagos védekezési módot is használni. Meglepő, hogy a

gyógyszerész nem említette.
Nem emlékszem, hogy említette, de ha terhes vagyok,
akkor nem biztonságos, hogy továbbra is szedjem, ugye?
– Így van. Tilos az alkohol, a dohányzás, és más
gyógyszerek használata. Kivétel a vitaminok és az émelygés

~ 141 ~
 ellen felírt tabletta, ami segít a következő hónapot átvészelni.
Az azt követő időszakban megnő az étvágya, és a rosszullét már
nem fog gondot okozni, így nem lesz rá szükség. Viszont több
kalóriát kellene bevinnie a szervezetébe. Nagyon vékony.
Próbáljon egy kicsi növelni a súlyán, ha lehet.
– Rendben. És a sport? Reggelente szeretek pár mérföldet

s
futni.

el
Jó kérdés. Lenyűgözött az okos és megfontolt kérdéseivel,
ahogy mindent megbeszéltek az orvossal. Én csak ültem ott,
füleltem, s próbáltam nem túl ostobának látszani. A

eb
dohányzásról sem feledkeztem meg. Az üzenetet tisztán és
hangosan hallottam. Abba kell hagynom. Kibaszott fontos,
R
hogy abbahagyjam. Brynne és a baba egészsége érdekében nem
cigarettázhatok a közelükben. Tudtam, hogy mit kell tennem,
csak épp azt nem tudtam, hogy fog sikerülni.
ng
– Pillanatnyilag folytathatja a mindennapi tevékenységeit,
a nemi életet is beleértve.
Miközben a doki hosszú szünetet tartott, mindenféle
ni

kellemes gondolat jutott eszembe a hormonoktól feldúlt

csajomról, és hogyan tudok segíteni neki ebben. Ő ellenben
szépen elpirult, amitől a farkam kemény lett. Láttam előre,
hogy fájdalmasan lassan fog telni az idő az irodában, míg
r

mindenféle erotikus fantáziával kínoztam magam arról, hogy

Bu

mit tartogat számomra a kedvesem, ha hazaértem. Szerencsés

egy rohadék vagyok.
– A mérsékelt testmozgás mindig egészséges.
Bőven segítek a testmozgásban, doktor úr.
Dr. Burnsley újra az orvosi papírokat tanulmányozta.

~ 142 ~
 De itt azt látom, hogy egy galériában dolgozik,
restaurátorként. Ki van téve oldószereknek, vegyszereknek és
más hasonló jellegű kémiai anyagoknak?
– Igen – Brynne bólintott és rám nézett. – Állandóan.
– Hát ez baj. Az ólmot tartalmazó gázok belégzése káros
lehet a magzat fejlődésére nézve, és mivel régi festményekkel

s
dolgozik, pontosan ezzel fog érintkezni. A modern háztartási

el
festékek nem jelentenek problémát, a régi kémiai vegyületek
aggasztóak. Abba kell hagynia a munkát azonnal.

eb
Kérhet más jellegű feladatot a terhesség ideje alatt?
– Nem tudom – válaszolta Brynne gondterhelten. – Ez a
munkám. Hogy mondjam meg, hogy nyolc hónapig nem
R
lehetek oldószerek közelében?
Dr. Burnsley felemelte az állát, és kellemes arckifejezése
egy pillanatig sem vert át.
ng
– Szeretne egy egészséges kisbabát, Miss Bennett?
– Persze. Csak nem gondoltam – a szék karját szorította,
és mély levegőt vett. – Valahogy megoldom. Nem én vagyok az
ni

első restaurátor, aki gyereket vár. Beszélek az egyetemi

tanácsadómmal, és találunk valami megoldást.
Brynne rávillantott egy hamis mosolyt, ami nekem
r

elárulta, hogy nem örül az új fejleménynek, de nem fog vitázni

Bu

az orvosi véleménnyel. A csajom ésszerű volt, ha fontos

dolgokról volt szó.
Tudtam, milyen fontos számára munkája. Imádta.
Remekül csinálta. De ha a vegyszerek veszélyt jelentenek,
akkor a munkát most félre kell tenni. A pénz sohasem volt
téma a kapcsolatunkban. Igazán nem is beszéltünk róla. Már
úgyis beköltözött a lakásomba, és nem voltak kérdéses, hová
~ 143 ~
 tartunk. A feleségem lesz, és ami az enyém, az az övé is.
Gyerekünk lesz. Az utunk nyílegyenes haladt előre, a többi meg
szervezés kérdése. Tudtam, mit akarok, de az időzítés olyan
pokoli rossz volt, hogy nem maradt egy szabad perc sem a
tervezgetésre. Addig nem, ameddig az olimpia véget nem ér.
Miután a hétvégi terhességi bomba a fejünkre esett, vissza

s
kellett rohannunk Londonba és a munkába. Még a szüleinknek

el
sem mondtunk semmit, a nővérem és Fred titoktartást
fogadott – halállal fenyegettük őket, ha kikotyogják a hírt,
mielőtt mi szólhatnánk. Próbáltunk mindent kézben tartani

eb
annak ellenére, hogy rengeteg munka és feladat várt rám az
irodában, mivel az olimpiáig alig maradt 21 nap. Alig volt idő
ezt a vizsgálati időpontot is beszúrni. Nagyon kívántam egy
R
cigit. Vagy hármat.
Amint kiléptünk az orvosi rendelőből, megöleltem és
csókot adtam a feje búbjára.
ng
– Ez jó móka volt, bébi. Dr. Burnsley elbűvölő fickó, nem
gondolod?
– Ja. Szuper – mondta Brynne gúnyosan keresztbe tett
ni

kézzel.
– Au. Ne csináld. Nem volt olyan rossz. Használta a
banánszondát rajtad – hízelegtem.
r

– Te jó ég, mekkora seggfej vagy! – meglökte a vállam és

Bu

nevetett. – Csak te csinálhatsz viccet egy ilyen kényes

helyzetből. Ami mellesleg mulatságos is.
– De sikerült. És ez a lényeg.
– Aggódom a munkám miatt. Sohasem gondoltam arra,
hogy abba kell hagynom. – Szomorúan hangzott.

~ 144 ~
 – Talán egy kis szabadság jót tenne. Lenne időd tervezni az
előttünk álló dolgokat – a hasára néztem, de próbáltam
optimistán és lazán állni a dolgokhoz. Jobb, ha nem
mélyedünk el ebben, amivel arra emlékeztetem, hogy az
elkövetkező hónapokban fel kell adnia valamit, amit szeret. –
Én biztosan örülnék, ha többet lennél otthon, és sok pihenésre

s
lesz szükséged. Talán most belekezdhetsz egy új projektbe,

el
vagy dolgozhatsz valamin, amit már régóta szerettél volna
csinálni, de eddig nem volt rá időd.
– Hát igen – válaszolt.

eb
Már láttam is forogni a kerekeket a csinos kis fejében.
Nehéz volt kitalálni, milyen ötletek jutottak eszébe, mert ha
R
Brynne-nek nem volt kedve elárulni, akkor biztosan nem
fogom megtudni.
– Valamit kitalálok.
ng
– Persze, hogy kitalálod.
Közelebb húztam magamhoz. Utáltam, hogy vissza kell
mennem az irodába, és emiatt nem maradhattam vele. Órákat
ni

akartam együtt tölteni az ágyban – egymásba gabalyodva. Ez

volt az egyetlen kívánságom.
Megállítottam a járdán, és magam felé fordítottam.
r

– Kérlek, ne aggódj túl sokat emiatt. Én mindkettőtöknek

Bu

a gondját viselem. – A pocijára tettem a kezem. – Te és a kis

gazfickó… hm, akarom mondani áfonya, most az első helyen
vagytok a fontossági listámon.
Brynne elmosolyodott, aztán alsó ajka remegni kezdett, és
könnyek gyűltek a barnás zöld szemében. Kezét a kezemre
tette. Magányos könnycsepp futott le a csajom gyönyörű arcán.

~ 145 ~
 A szám mosolyra húzódott. Szerettem, ha szüksége volt
rám, és szerettem tudni, megengedi, hogy a gondját viseljem.
Másra nem is volt szükségem. Csak a szerelmére, és hogy
cserébe elfogadja a szerelmem és a gondoskodásom. Zavarában
a szemét forgatta.
– Nézz rám. Most micsoda érzelgős őrült vagyok.

s
– Nézlek, de valamit elfelejtettél, bébi. Egy káprázatosan

el
érzelgős őrült vagy. – A hüvelykujjammal megsimítottam az
arcát, majd lenyaltam a könnycseppet. – Úgy értem, ha már

eb
érzelgős őrültként viselkedsz, legalább káprázatosan csináld.
Ezzel sikerült felvidítanom.
– Nos, lenne kedved egy szendvicshez ebédre? – az órámra
R
néztem. – Bárcsak több időm lenne egy finom ebédre, és nem
csak erre a gyors kajára.
– Nem gond. Nekem is vissza kell mennem. – Sóhajtott és
ng
ismét mosolygott. – Úgy tűnik, fontos bejelentést kell tennem a
munkámmal kapcsolatban. – Összekulcsolta ujjainkat, és
továbbmentünk.
ni

A véletlen folytán pontosan a sósvízi akváriummal

szemben foglaltunk helyet egy padon, miután kijöttünk a
csemegeboltból a szendvicseinkkel. Rámutattam és
r

megkérdeztem, lenne-e idő arra, hogy bemenjek, mert

szerettem volna időpontot kérni az akváriumom féléves
Bu

ellenőrzése miatt.
Brynne a bolt felé tekintett, és mosolygott.
– Fountaine Akvárium – a mosolya szélesebb lett,
miközben a pulykás szendvicsébe harapott.

~ 146 ~
 – Mi az? Miért vigyorogsz, mint Vigyori úr? 4 Nem
válaszolt, ellenben egy másik kérdést tett fel.
– Ethan, mikor vásároltad Simbát?
– Hat hónapja, már mondtam.
– Nem, úgy értem, melyik napon?

s
Elgondolkoztam azon egy percre.

el
– Hát, most hogy kérded, azt hiszem, karácsony este –
kérdően néztem rá.
– Te voltál az! Igen! – Az egész arca felderült. – Ajándékot

eb
vásároltam Marie nénikémnek, és dermesztő hideg volt. Még
volt egy kis elintéznivalóm, és beléptem oda, pár percre csak,
hogy megmelegedjek, nagyon szép volt bent. Sötét és meleg.
R
Néztem a sok halat, és láttam Simbát. – Nevetett magában, és
hitetlenül csóválta a fejét. – Még beszélgettem is vele. Az eladó
mondta, hogy eladták, és hamarosan érte jön a vásárló.
ng
A megvilágosodás hirtelen robbanásként ért.
– Havazott – mondtam ámuldozva.
Lassan bólintott.
ni

– Az ajtóhoz mentem, hogy ismét szembenézzek a

hideggel, és te akkor léptél be. Olyan jó illatod volt, de annyira
elbűvölt a hóesés, hogy nem néztem rád. Amíg a boltban
r

melegedtem elkezdett havazni.

Bu

– Döbbenten nézted… Emlékszem. Lilába voltál burkolva,

lila kalap volt a fejeden.
Brynne, szépségesen és egy picit öntelten bólintott.
Teljesen lehidaltam attól, amit mondott. Ez ám a sors keze.

4 Cheshire macska. Lewis Carroll: Alice Csodaországban.

~ 147 ~
 – Láttalak kilépni a hóba, és mielőtt továbbmentél,
megnézted magad a Roverem ablakában.
– Igen, így volt – kezét a szájához kapta. – Nem tudom
elhinni, hogy te voltál az… és Simba, két idegen meg karácsony
este.
– Én meg alig tudom elhinni, hogy erről beszélgetünk –

s
ismételtem, ámulatom a hangomon is nyilvánvaló volt.

el
– Olyan szép volt, amikor kijöttem. Soha nem fogom
elfelejteni azt a látványt. – Ragyogva emlékezett vissza.

eb
– Szóval jó volt az illatom, hm?
– Nagyon. – Kicsit megrázta a fejét. – Emlékszem
megfordult a fejemben, hogy szerencsés lány lehet az, aki
R
állandóan téged szaglászhat.
– A fenébe, hónapokat hagytam ki abból, hogy engem
ng
szaglássz. Már nem tudom, hogy örüljek-e, vagy sem ennek a
felfedezésnek. – Vicceltem, legbelül komolyan gondoltam. Jó
lett volna a sok szarság előtt megismerkedni. Talán már
házasok lennénk…
ni

– Ó, bébi, olyan édes vagy. – Közben a fejét rázta, mintha

azt akarná mondani, hogy bolond vagy, de azért szeretlek.
– Imádom, ha bébinek szólítasz.
r

– Tudom, hogy szereted, ha így hívlak – mondta lágyan.

Bu

Ettől a hangtól őrülten akartam birtokolni, magam alatt

meztelenül kiterítve, hogy nyugodtan, lassan kúszhassak bele,
hogy újra, újra meg újra a nevemet kiáltva elélvezhessen
nekem.
– Mire gondolsz, bébi? – kérdezte megszakítva belső,
erotikus fantáziálásom.
~ 148 ~
 Elmondtam a színtiszta igazságot, persze csak halkan, hogy
más ne hallja meg.
– Azon gondolkodtam, hányszor sikerül elélvezned ma
este, amikor hazamegyek a munkából, és meztelenül magam
alá gyűrlek.
Brynne nem válaszolt semmit a kis beszédemre. Ellenben a

s
lélegzete szakadozott volt, nagyot nyelt, és pír elöntötte a szép

el
arcát. Ínycsiklandó…
A lágy szellő egy-egy tincset a csábító, barna hajából az
arcába fújt időnként. Brynne-ben megvolt az a különleges

eb
valami – életöröm, amit mások is felismertek. Amikor így
láttam őt, nehéz volt másfelé nézni. Tudom, mások is voltak
R
vele. Nem szerettem, ha mások is felfigyeltek rá és bámulták.
Az mindig ijesztő volt számomra, és azt is tudtam, miért. A
figyelemtől sebezhető célponttá vált, ez teljesen
ng
elfogadhatatlan volt számomra. Szemem már megszokásból is
alaposan végigpásztázta a parkot és a csemegebolt vendégeit
amint jöttek-mentek.
Egy szép júliusi nap volt és zsúfolt. Az olimpia miatt ez a
ni

hely meg fog telni istentelen csőcselékkel. Ezt is aggasztott.

Most emberek ezrei utaztak Londonba. Nap, mint nap, egyre
több sportoló és nemzeti csapat érkezezett. Hála az égnek, hogy
r

velük nem kellett foglalkoznom. A V.I.P ügyfelek amúgy is elég

Bu

fejfájást okoznak majd. Brynne-nel így is minden alkalommal

óvatos voltam, megvolt rá az okom. Amíg nem tudom, hogy ki
küldte az üzenetet a telefonjára, nem kockáztattam. Főleg
most, amikor Neil az Államokban volt. Szombaton jön vissza,
remélhetőleg lesz valami nyom, ami segít kideríteni, ki lehet az
a faszfej. Ha Oakley szenátor csapatához vezetnek, akkor a

~ 149 ~
 szarházinak vége. Ismertem pár fickót a kormánynál, akiktől
szívességet kérhettem. Brynne-t megfenyegetni olyan volt,
mint a csörgőkígyó fészkét bottal piszkálni. Kész voltam bármit
megtenni, hogy megvédjem.
– Nem eszel többet? – kérdeztem, mikor láttam, hogy nem
eszi tovább a szendvicsét.

s
– Nem. Most csak apró lépésekben – tenyerét a hasára

el
fektette. – Szó szerint.
– Tudom, de enned kell. Dr. Banán Szonda is azt mondta.

eb
Tisztán hallottam, és ő abszolút szaktekintély ezen a területen
– felhúzott szemöldökkel néztem.
– Hát abban biztos vagyok, hogy a jó doki is elkerülné az
R
evést, ha olyan sok időt töltene a WC-re hajolva, miközben a
belét is kihányja egy kis kajától.
– Ó, te szegény, és igazad van szépségem – közel hajoltam,
ng
hogy megcsókoljam. – Mit tettem veled?
– Hát az elég nyilvánvaló, figyelembe véve, hogy hol
töltöttük az elmúlt egy órát – gúnyolódott és visszacsókolt.
ni

– De a gyógyszer segít, ugye? – megsimogattam az arcát.

Utáltam nézni, hogy szenved a csajom.
– Igen. Csodákat művel. – Felállt, hogy a kukába dobja a
r

szendvics csomagolását. Még ez az egyszerű mozdulat is

Bu

fegyelmet keltett a közelünkben lévőknek. Legalább három

férfit és egy nőt vettem észre amint bámulta. Nem csoda, hogy
a fotósok sorban álltak nála. Átkozott faszszopók.
Brynne, persze semmit sem vett észre, ami ritkaságnak
számított.

~ 150 ~
 Egymásra vigyorogva léptük át a Fountain Akvárium
küszöbét, mindketten visszaemlékeztünk arra a napra, amikor
a sors fintoraként összefutottunk. A bolt zsúfolt volt, és sorba
kellett állni, míg egy másik eladó jött a pulthoz.
Mellettünk egy nő állt, hátán egy gyerekkel valami gyűrűs
hordózóban. Emlékszem Hannah is ilyet használt, amikor Zara

s
csak bébi volt. Kivéve, hogy ez a gyerek nem tűnt boldognak.

el
Egy cseppet sem. Biztos voltam benne, ha a kis srác beszélni
tudott volna, a boltban mindenki azt hallaná, hogy baszd meg.
Ordítva és rugdalózva próbált kiszabadulni. A nő nem törődött

eb
vele, mintha nem lenne semmi kellemetlen abban, hogy a
hátán egy mini emberke nyöszörög és vonaglik, olyan
hangosan sikítozva, hogy a bolt ablaka is szétreped tőle.
R
Brynne-re néztem, de ő is kikerekedett szemmel nézett vissza
rám. Ugyanarra gondolt, mint én? A mi kisbabánk is ezt fogja
csinálni?
ng
Ó, Istenem, könyörgöm ne.
Előbbre léptünk a sorban, már csak egy személy volt
előttünk, amikor a kis édes piros arccal és erős tüdővel igazán
ni

belekezdett. Azt hittem, felrobban a fejem. A nő hátra lépett

egyet, amitől a kis ördög egyenesen az orrom elé került. A
kereskedés olyan szűk volt, hogy sarokba szorultam a gyerek és
r

a pult között. Brynne próbálta visszatartani a röhögést, amikor

Bu

a helyzet tovább rosszabbodott, nem is gondoltam, hogy az

még lehetséges. Nagyon is lehetséges volt. A gyerek alig egy
lépésre tőlem rotyintott. Erejével a festéket is le lehetett volna
hántani, azon kívül nedvesen is hangzott. A kölyök egy rakás
szarban ficánkolt, amihez én most túlságosan közel voltam. Az

~ 151 ~
 anyja hátra fordult, és úgy bámult rám, mintha én tettem
volna.
A kibaszott pokolba, szabadítsatok ki!
Brynne, rázkódott mellettem, miközben kezét a szájára
szorította, mikor az eladó megkérdezte, miben segíthet.
Majdnem átugrottam a pulton, hogy egy oxigénmaszkot kérjek

s
tőle. Fogalmam sincs, hogy sikerül elintézni a dolgomat az

el
üvöltöző és felháborító szagok mellett, aztán Brynne szólt, hogy
kint megvár, és kisietett.
Ez az, bébi, menj ki, mielőtt megfulladsz. Fuss és vissza se

eb
nézz.
Okos lány.
Amikor sikerül kiszabadulni a boltból, Brynne a járdán állt,
R
és a járókelőket figyelte. Meglátott és nevetni kezdett. A
hajamba túrtam, és mély levegőt vettem. Tiszta, friss, londoni
levegő. Hát, lehet, hogy nem igazán tiszta levegő, de legalább a
ng
szemem nem könnyezet. Vagy talán mégis – a látásom
elmosódott, és nagyon kívántam a cigarettát.
– Jól vagy? – kérdeztem, azon tűnődve, hogy a bolti
ni

támadástól nem lett-e rosszul.

– És te? – nevetett.
– Bassza meg. Mindenre, ami szent ez ijesztő volt! Mond,
r

hogy az, ott bent a Sátán megtestesülése volt. Igazam van?

Bu

Brynne nevetett, és belém karolva az autóhoz irányított.

– Szegény Ethan, letámadta egy büdös kisbaba –
kuncogta.
– Az nem egy büdös kisbaba volt. – Inkább egy kibaszott,
nagyon hatásos fogamzásgátló. – Édes Istenem, nem hiszem,
hogy létezik megfelelő szó azt leírni.
~ 152 ~
 – Hm. Megijedtél – aggódó képet színlelt.
– Bassza meg. Igen. Te miért nem ijedtél meg? – Brynne
még jobban kacagott.
– Kérlek, mond, hogy a mi kis áfonyánk nem fog így
viselkedni.

s
A kacagástól rázkódva felém fordult, megcsókolt, és
elismételte, hogy mennyire szeret.

el
– Azt hiszem, ezt le kell fényképezni, bébi. Mosolyogj
nekem – mondta.

eb
Kivette a mobilját, és egy készített egy fotót tovább
kacagva. Olyan gyönyörű volt, ismét arra emlékeztetett, hogy
mekkora ajándékot kaptam, mikor úgy döntött, engem fog
R
viszontszeretni.
ng
r ni
Bu

~ 153 ~
 12. fejezet

Brynne

s
el
Dr. Roswell szép, türkiz töltőtolla kellemesen szólt a füzet
lapjain, miközben jegyzetelt.

eb
– Szóval, az egyetem nem változtathat a programon, csak
az én kedvemért. Előbb-utóbb, meg kell csinálnom a
restaurációs gyakorlatot. Viszont szívesen felmentettek a
R
Rothvale-ben végzett munka alól, és jóváhagyták, hogy
helyettesítsek a kutatás részén.
– És mit érzel ez ügyben?
ng
Tudtam, hogy ezt meg fogja kérdezni.
– Hát… csalódott vagyok, persze, de nincs más
ni

választásom. Furcsa, de annak ellenére, hogy halálra rémiszt,

hogy kisbabám lesz, jobban félek attól, hogy valami olyat
teszek, ami káros a babára.
Dr. Roswell mosolygott.
r

– Csodálatos anya leszel, Brynne.

Bu

Hát azt majd meglátjuk.

– Semmit sem tudok az anyaságról, vagy arról, hogy
kerülhettem ilyen helyzetbe. – Az égnek emeltem a kezem. –
Fel sem ismerem az életem, ahhoz képest, hogy milyen volt
hónapokkal ezelőtt. Nem tudom, hogy leszek képes valaha is

~ 154 ~
 megkapni azt a munkát, amire évekig képeztem magam. Sok
mindent van, amit nem tudok.
– Ez így igaz, de biztosíthatlak, hogy ez mindenkire,
mindenhol igaz.
Elgondolkodtam a sokatmondóan bölcs kijelentésén. Ez a
nő néhány szóval is képes volt sokat mondani. Hogy tudná

s
bármelyikünk megjósolni a jövőt? Az lehetetlen.

el
– Ja, feltételezem – mondtam végül.
– És Ethan? Nem mondtál sokat arról, hogy mit akar.

eb
Elmerengtem, és arra gondoltam mit csinálhat most.
Keményen dolgozik, hogy megvédhesse a sok hírességet az
olimpián, R parancsokat vakkant az üléseken,
konferenciahívásokon még több parancsot oszt, és stresszeli
magát. Aggódtam érte, még akkor is, ha neki nem szóltam
erről. Sohasem panaszkodott. De a rémálmok továbbra is
ng
visszatérnek, ugye?
– Ethan nagyon tárgyilagos, ami azt illeti. Első perctől
támogatott. Nem úgy tűnt, mint aki fél, vagy mint akit tőrbe
ni

csaltak… vagy ehhez hasonlók. Őszintén, azt vártam, hogy így

fog érezni. Rövid ideje ismerjük egymást, és a legtöbb férfi
gyorsan az ellenkező irányba szaladna, ha nem kívánt
r

terhességgel szembesül, de nem ő. – A fejemet ráztam. –

Hajthatatlan volt, ami a megszakítást illeti. Azt mondta nem
Bu

tudja megtenni. Meg hogy most én és a kisbabánk elsődlegesek

vagyunk.
A doktornő újra mosolygott.
– Úgy hangzik, mint aki örül a dolognak, és ez
biztonságérzettel kell, hogy eltöltsön.

~ 155 ~
 – Így van. Azt akarja, hogy összeházasodjunk az olimpia
után, amilyen gyorsan csak meg tudjuk szervezni. Nagyon
szeretné, ha bejelentenénk az eljegyzést. Tartózkodó vagyok
ezen a téren, és egyáltalán nem boldog emiatt.
Feljegyzett valamit, és anélkül, hogy felnézett volna
megkérdezte:

s
– Mit gondolsz, miért zárkózol el az eljegyzés

el
bejelentésétől?
– Ó, Istenem… nem is tudom. Csak úgy tudom leírni, hogy

eb
tehetetlennek érzem magam, félek, hogy elveszítettem az
irányítást az életem felett. Mintha áramlat sodorna magával.
Nem küzdök a felszínen maradásért, nem vagyok
R
fulladásveszélyben, de szabadulni sem tudok. Az áramlat
magával ragad, és olyan helyekre visz, ahova sohasem mennék.
– Kezdtem kissé érzelgőssé válni, és azt kívántam, bárcsak ne
ng
mondtam volna semmi, de már túl késő volt. Csak úgy ömlött
belőlem a vallomás. – Nem mehetek vissza a kezdetekhez. Csak
előre mehetek, ha akarok, ha nem.
ni

– Ki akarsz lépni? – tudtam, hogy Dr. Roswell alternatívát

kínál. – Mert nem kell, hogy gyereket szülj, vagy elkötelezd
magad, esetleg férjhez menj. Te is tudod, Brynne.
r

A hasamra nézve ráztam a fejem. Arra gondoltam, amit

együtt hoztunk létre, és bűntudatot éreztem, amiért hangot
Bu

adtam az aggodalmaimnak.
– Nem akarok kilépni. Szeretem Ethant. Folyton azt
mondja, hogy szeret. És most szükségem van rá.
– Brynne, felfogtad mit mondtál az imént?

~ 156 ~
 Mosolygó szemébe néztem, és tudtam, a többit is
elmondom.
– Szükségem van Ethanre. Mindenben szükségem van rá.
Szükségem van rá, hogy boldog legyek, szükségem van arra,
hogy az apja legyen ennek a kisbabának, akit együtt hoztunk
létre, hogy szeressen és gondomat viselje…

s
A hangom nyafogásba fulladt, ami már annyira

el
szánalmasan hangzott, hogy utáltam magam ebben a percben.
Dr. Roswell lágyan mondta:
– Ez nagyon ijesztő, ugye?

eb
Potyogtak a könnyeim, és papírzsebkendő után nyúltam.
– Az – zokogtam, szünetet kellett tartanom, hogy
R
elmondhassam a következő részt is. – Olyan nagy szükségem
van rá… és ez egészen sebezhetővé tesz… és mi lesz velem, ha
egy nap úgy dönt, hogy nem akar többé velem lenni?
ng
– Ezt nevezik bizalomnak, Brynne, és ez a legnagyobb
ajándék, amit valakinek adhatsz.
Ebben igaza volt.
ni

Egyedül vacsorázni szívás volt. De Ethannek nem

siránkoznék. Megértettem, hogy nagyon el volt foglalva az
r

irodában, és sok esti rendezvényen kellett részt vennie

mostanában. Eltüntettem a zöldséglevesből és francia
Bu

kenyérből álló vacsorámat, ami egyelőre a gyomromban

maradt. Hála Istennek az émelygés elleni gyógyszerért,
máskülönben már rég meghaltam volna. Ha egyszerű kaját
ettem, és rendszeresen bevettem a gyógyszert, kimaradt a
hányás. Freddy és Dr. Burnsley, mindketten azt mondták,
hyperemesis gravidarumban szenvedek, ami egyszerűen
~ 157 ~
 súlyos reggeli rosszullét. Az én esetemben esti rosszulléttel és
dehidratációval kezdődött, ami alultápláltsághoz vezetne, ha
nem kezelnék. Remek. Szóval, elég annyi, hogy próbáltam
rendesen enni.
Egy órával korábban Ethan üzenetet küldött, azt írta, hogy
későn jön haza, és az irodában fog vacsorázni. Megértettem, de

s
ez nem jelentette azt, hogy tetszett is. Az olimpia óriási dolog,

el
és nyitó ceremóniára való készülődés izgalmas volt. Tényleg
megértettem a feladatokat, amelyek Ethanre hárultak, és egy
picit jobban éreztem magam, mert ezt ő is pont annyira utálta,

eb
mint én, ha nem még jobban. Mindig azt mondta, mennyire
szeretne itthon lenni egy házi készítésű vacsorára, majd a TV
előtt összebújni, és desszertként szexelni. Ja, én is azt
R
kívántam.
Emberi roncs voltam, és ezt tudtam is. Magányos voltam,
és hormonjaim tomboltak. Utáltam az érzést.
ng
Vágyakozva néztem a Miele kávéfőzőt, amelynek nagyobb
volt az értéke, mint a csizmagyűjteményemé. Duzzogva
töröltem le a gránitmunkaasztalt. Az elkövetkező kávémentes
ni

hét hónap pont annyira szívás, mint a magányos vacsora. A

koffeinmentes kávé nem jött be nekem, és napi egy kávéval
kínozni magam értelmetlen volt. Ehelyett a belső zent keresve
r

személyes kapcsolatba kerültem a gyógynövényteákkal. A

Bu

Málna és Mandarin Zinger bevallom kellemes meglepetés volt.

Készítettem egy bögre Málna Zingert és felhívtam Bennyt.
– Halló, kedvesem.
– Hiányzol. Mit csinálsz ma este? – kérdeztem, miközben
reménykedtem, hogy nem hangzik szánalmasan.
– Itt van Ricardo, és most fejeztük be a vacsorát.
~ 158 ~
 – Ó, hát akkor miért vetted fel a telefont? Más
elfoglaltságod is akad. Bocsánat hogy megzavartalak.
– Nem, nem, nem édesem. Ne olyan gyorsan. Mi a helyzet
veled? – Kétség kívül Ben volt a legintuitívabb férfi a bolygón.
A legkisebb célzást is félreértette, és képes volt mindenféle
őrült forgatókönyvet kitalálni. Elég jól ismertem, ahhoz hogy

s
ezt tudjam.

el
– Semmi – hazudtam. – Vendéged van és elfoglalt vagy.
Hívj fel honlap, oké?

eb
– Nem. Ricardo is valami munkával kapcsolatos hívást
intéz. Kezdj el beszélni.
A telefonba sóhajtottam. Miért is hívtam fel Bent?
R
– Várok, kedvesem. Mi van veled?
– Ben, jól vagyok. Minden rendben van. Összeköltöztem
Ethannel, és nagyon sok munkája van az olimpia miatt. Én
ng
meg intézem a saját dolgaim.
– Akkor egyedül vagy ma este? – Ben a rá fog kérdezni a
részletekre, egyik a másik után. Néha olyan buta vagyok.
ni

– Igen. Nagyon lefoglalják a szervezés és az értekezletek.

– Miért nem hívtál fel? Elvitelek volna bulizni.
– Nem, terveid vannak a fantasztikusan
r

jóképű
Ricardóval, emlékszel?
Bu

Amúgy sem voltam bulizós kedvemben az elmúlt

napokban.
– Nem érzed jól magad?
Basszus.

~ 159 ~
 – Ben, igazán jól vagyok. Csak egyedül voltam itthon,
hiányzik a barátom, és csak akartam hallani a hangod, ennyi. A
csizmás fotózás óta nem beszéltünk.
– Ó, Istenem, káprázatosak lettek. Küldök bizonyítékot e-
mailben.
– Alig várom, hogy láthassam

s
Nem bírtam várni, hogy lássam, de Ethan biztosan tudna.

el
Mindig azt hangoztatta, mennyire nem tetszik neki, hogy
modellkedtem, de ezen a téren hajthatatlan voltam. Főleg

eb
most. Ha nem dolgozhattam a festményeken a Rothvale-ben,
irtó sok időm maradt modellt állni. Legalább most, mielőtt a
testem nagyobb lesz. Reméltem, hogy akár terhességi témájú
R
fotózáson is részt vehetek. Ez is megfordult a fejemben, még ha
senkivel sem oszthattam meg a hírt egyelőre. Ben és Gaby nem
tudott semmiről.
ng
Mindketten megölnek, amiért nem mondtam el.
– Szóval, összeköltöztél Blackstone-nal, hm?
– Igen, Ben. Valójában Ethan követelte. A Nemzeti
ni

Galériában a Mallerton Gálán történtek után a sarkára állt. A

bérleti szerződést a lakásomra még nem mondtam fel, hogy
Gabynek ne nehezítsem meg a helyzetét az év végéig, de igen,
r

most együtt élünk.

Bu

– Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Ben álmodozva.

– Befejeznéd, végre? – kacagtam.
– Komolyan mondom, csajszi. Minden abba az irányba
mutat, biztosan tudom, hogy Blackstone nagyon erősen szeret
téged, kedvesem.
– Tényleg kinézed belőle?
~ 160 ~
 – Az embernek halottnak kellene lennie, ha nem így érez.
Örülök neked. Megérdemled, és még ennél is többet –
gúnyolódott Ben.
Ó, hát a több már úton is van.
– Sírni fogok, ha még egy szót szólsz, Ben, komolyan – és
most nem hazudtam.

s
Úgy tűnik, megérezte a hangulatom, mert lágyított a

el
hangnemén.
– Ígérd meg, hogy segíthetek a ruha kiválasztásában –

eb
kérlelt. – Klasszikus darab, kézzel varrt csipke. Igazi istennő
leszel, ha rám bízod magad.
Mosolyogtam, és azon merengtem, mennyire meglepődne
R
Ben, ha megtudná, hogy ő és Ethan egy oldalon állnak, ami ezt
illeti.
– Egy szót sem szólok, öcskös. Mennem kell, de jó volt
ng
hallani a hangod. Rég nem beszéltünk.
– Nekem is hiányoztál, csajszi. Szólj, amikor szabad leszel
a jövő héten, elviszlek ebédelni.
ni

– Úgy lesz, Ben. Szeretlek.

Hm, ez közel volt, gondoltam. Jobb ha Gabyt nem hívom
fel. És ha belegondolok, aput, anyut, és Marie-t sem. Gaby egy
r

pillantást vetne rám, s már megtervezné a terhességem

Bu

hátralevő idejét, és időpontot is kérne a kórházba. Tudtam,

hogy nem tarthatom titokban sokáig. Ethan az eljegyzés
bejelentését sürgette, és ő mindig megkapta, amit akart.
Ezek után bejelentkeztem a Facebookra. A bejövő levelek
között üzenet várt egy középiskolai barátnőmtől, Jessicától.
Mióta Londonba költöztem, a Facebookon keresztül tartottuk a

~ 161 ~
 kapcsolatot. Nem volt sok ismerősöm, a profilom eléggé zárt
volt. Ethan alaposan leellenőrizte, és mindent rendben talált.
Azt mondta, a fenyegetés olyan valakitől jött, aki már régóta
ismert, tudta, hogy hol lakom és dolgozom, így ha fent vagyok a
Facebookon, az már nem számít.

s
JESSICA VETTNER: Helló, kedves. Hogy vagy? Velem

el
minden a régi, az élet, a munka és nem fogod kitalálni, kivel
futottam össze ma. Karl Westmannel, Bayside-ból. Emlékszel
rá? Még mindig mega jóképű!!! LOL Elkérte a telefonszámom.

eb
 Karl eddig Seattle-ben dolgozott, de most visszahelyezték
ide. Annyi lehetséges hely közül pont az edzőteremben
botlottam bele. Most is a First Fitnessbe járok, a Hemlockon.
R
Néha apuddal is találkozom, ugyanaz a személyi edzőnk!
Apukád olyan édes, és olyan büszke rád.  Csak rólad beszél,
mesélte, hogy többet modellkedsz és imádod. Örülök neked,
ng
Bry. Már nagyon szeretnélek újra látni! Mikor jössz vissza
látogatóba SF-be??5 
Jess
ni

Váó. Egy váratlan kísértet a múltból. Nem Jessica, hanem

Karl. Nem hiszem, hogy Jess emlékezett, de én – igen. Karl volt
r

az a srác, akivel találkozgattam, miután Lance egyetemre ment.

Bu

Karl, akire Lance írtó féltékeny lett, mikor megtudta, hogy nem
vártam meg, hogy hazajöjjön az egyetemről és megbasszon,
leglábbis én ezt a mesét ismertem. Ez volt az oka annak, hogy
Lance és a haverjai meggyaláztak, megerőszakoltak a biliárd
asztalon, és úgy gondolták, jó móka erről videófelvételt is

5 San Francisco, USA.

~ 162 ~
 készíteni. Soha többé nem találkoztam vagy beszéltem Lance-
szel és Karllal. Tudom, hogy Karl megpróbált kapcsolatba lépni
velem, mielőtt Új-Mexikóba küldtek, de nem akartam
találkozni se vele, sem a többi, régi barátommal. Kivéve
Jessicát. Egyszerűen nem tudtam abba az időbe visszamenni,
így négy év alatt egyszer sem mentem vissza a szülővárosomba.

s
És nem állt szándékomban valaha is visszamenni.

el
Furcsa volt visszaemlékezni. Nem nehezteltem Karlra.
Semmit sem éreztem vele kapcsolatban. Karl mindig
illedelmesen viselkedett velem, ahhoz képest, hogy milyen volt

eb
a hírnevem a középiskolában, de az eset után teljesen
elzárkóztam, és képtelen voltam azoknak a szemébe nézni, akik
látták a rólam készült videót. Vajon Karl mit gondolt, amikor
R
látta? Vigasztalni akart, mert sajnálta a történeteket, vagy csak
abban reménykedett, hogy ő is megkaphat belőlem egy
darabot? Ki tudta? Akkor nem tudtam, és nem is érdekelt.
ng
Túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy megtaláljam a kiutat
abból az életből. Egy boldog-kedves üzenettel válaszoltam
Jessnek, és kiléptem a Facebookról.
ni

Új életem van. Londonban… Ethannel… és a születendő

kisbabánkkal.
r
Bu

Ethan

~ 163 ~
 Neil szemben ült velem, és olyan megviseltnek tűnt, ahogy
még soha életemben nem láttam. Igazából nem is hibáztattam.
Elmondani azt, hogy már nem kell azért aggódni, hogy valaki
megmérgezte Brynne italát vagy az ételét csak a döbbenete
kezdete volt.
– Mindjárt lehidalok!

s
– Egy hetet vártam azzal, hogy elmondjam neked. Még a

el
szüleinknek sem mondtunk el, és Brynne súlyos reggeli
rosszullétekkel küzd.

eb
A fejét forgatta és megrezzent.
– Te vagy az, E.? Hallanod kellene magad.
– Mi van? – alig vártam, hogy Neil is ugyanebben a
R
csónakban evezzen. Pár hónap múlva lesz az esküvője, és utána
már nem lesz messze ettől.
– Úgy mondod, mintha semmiség lenne. Apa leszel, haver.
ng
– Nos, mit akarsz? Mit mondjak? Nem terveztük, hogy a
fogamzásgátló ne hasson, de ez igazán semmin sem változtat.
És kösz a tippet, de tudatában vagyok.
ni

Neil szélesen vigyorgott.

– Te boldog vagy – kacagott. – Büszke vagy magadra,
ugye?
r

Az voltam, és semmi okom nem volt hazudni.

Bu

– Ja, az vagyok. És feleségül veszem. Még jóval előtte,

hogy elvennéd Elenát. – Provokáltam, mire felvonta a
szemöldökét. – Azt mondom, minél hamarabb megy ki a
bejelentés, annál jobb. Hadd olvassák a szenátor és a bandája a
hírességek pletykaújságjában. BLACKSTONE FELESÉGÜL
VESZI AZ AMERIKAI MODELLT, ÚTON AZ ELSŐ

~ 164 ~
 GYEREK. Minél nagyobb a felhajtás annál jobb. Vagy mit
szólsz ehhez: A
VÁRANDÓS, AMERIKAI MODELLSZÉPSÉG, FÉRJHEZ
MEGY A KORÁBBI SF SZÁZADOSHOZ, A KIRÁLYI CSALÁD
BIZTONSÁGI CSAPATÁNAK TAGJÁHOZ? Ez már jobban
hangzik, azt hiszem. A meghívottak listája lenyűgöző lesz, azt

s
megígérem. Minden híresség, akit ismerek, meghívást kap.

el
Minél nagyobb a felhajtás, annál több rétegen kell átküzdeni
magukat, hogy a közelébe kerüljenek. El tudod képzelni, hogy
bármelyik amerikai szolgálat kezet mer emelni rá ilyen

eb
körülmények között? Nem kockáztatnak egy háborút. Minél
híresebb, annál nehezebb célpont lesz. Elfogadom a blöfföt, és
módszeresen felkészülök, hogy durván megbasszam őket –
R
mondtam színlelt vigyorral. Neil bólintott.
– Örülök neked, E. Brynne gyógyír neked, bárki láthatja,
ng
akinek szeme van – rövid szünet után folytatta. – Mit szól
ahhoz, hogy anya lesz?
Nem tudtam a büszkeség hullámát visszatartani, ami
feltört bennem erre kérdésre.
ni

Ismered Brynne-t, nagyon érzékeny a fontos dolgokat

tekintve, és ez egyike azoknak, de tudom, hogy fél, mint bárki
más. Baszd meg, igazán rémisztő. Rágyújtottam egy Djarum
r

Blackre.
Bu

– Igen, de nektek, kettőtöknek sikerül majd megoldani. Az

biztos – mondta Neil mielőtt témát váltott. – Len hogy
boldogult, míg távol voltam?
– Jól. Szilárd és megbízható. Valójában most is a
lakásomnál van, és azt hiszem, ahogy közeledünk az olimpiai

~ 165 ~
 megnyitóhoz, Len fog rá vigyázni. Szükségem lesz rád, hogy itt
irányítsd a dolgokat, amíg távol vagyok.
Len helyettesítette Neilt a Brynne-feladatkörben. Elvitte az
autóval ahova mennie kellett, és minden percben őrizte a lakás
bejáratát, amikor nem voltam otthon vele. Nem kockáztattam,
hogy sebezhetővé váljon. Minél mélyebbre ástunk Oakley

s
szenátor csapata körül, annál több jel mutatott arra, hogy a

el
szenátor keze nagyon is benne van az okosan álcázott,
Montrose és Fielding ellen elkövetett merényletekben. A
nyomok alapján Fielding halott volt, de nem lehetett

eb
megsaccolni, mikor bukkan fel a tetem, ha egyáltalán
felbukkan. Neil kiszúrta, hogy a titkosszolgálat emberei lesben
állnak Fielding Los Angeles-i, elhagyatott lakásánál. A faszit
R
kinyírták, a Victoria Keresztemre fogadom.
– Ideje elhúzni innen, főnök. Már túl késő van, hogy itt
ng
bujkálj, és az asszonyod egyedül van otthon – mondta Neil.
– Ezzel egyetértek – sóhajtottam a gondolatra, hogy még
sok késő esti munka vár a következő hetekben. Nagyot szívtam
ni

a cigimből, és eloltottam. Igazán jól haladtam a napi adag

csökkentésével. Néha hagytam, hogy égjenek anélkül, hogy
beleszívtam volna.
Neil vállon veregetett kifelé menet.
r

Szóval, apa, ünneplésként jól leitatunk az első adandó

Bu

alkalommal. Felcsináltad a csajod, és megbilincselnek. – Ismét

a fejét rázta a döbbenettől. – Semmit sem csinálsz könnyedén,
ugye?
– Attól félek, nem – morogtam.

~ 166 ~
 A lakás sötét és csendes volt, amikor beléptem. Csak
Brynne-t akartam érezni a kezem alatt. Egy pillanatra minden
alkalommal páni félelem tört rám, amikor hazaérkeztem, és
üresnek éreztem a lakást. De ez hülyeség volt, mert átkozottul
későn jöttem haza, és Lent most váltottam le az ajtónál. Persze,
hogy a lakásban volt! Már alszik, és a hely sötétbe burkolózott.

s
Megszabadultam a zakótól, és a nyakkendőmet kezdtem

el
kibogozni, ahogy a hálószoba felé indultam. Hálás voltam,
hogy nem értem el odáig, mert az üres ágy láttán szívrohamot
kaptam volna. Megtorpantam, amikor észrevettem a kanapén

eb
kinyújtózva, e-book olvasójával a hasán, iPodján szólt a zene,
és csak ittam a látványát.
Hosszú lábai a takaróval összekuszálódva, egyik karja
R
kinyújtva a feje fölé, haja szétterülve körülötte. A szobát csak a
kiugró ablakfülkén át beszűrődő városi fények világították meg,
de ez elég volt ahhoz, hogy láthassam. A fekete bokszereim
ng
egyikét viselte, és egy kis zöld toppot, ami eleget mutatott a
lágy domborulataiból, ahhoz hogy a farkam megkeményedjen.
Amúgy sem kellett sok, hogy életre keljen. Minél többet
ni

kényszerültünk egymástól távol lenni, annál nehezebben

kezeltem a rám törő irracionális vágyat. Kívántam őt. Mindig.
Szükség. Vágy. Lassan az eszemet vesztettem, és biztos vagyok
r

benne, hogy Brynne tudta ezt. Aggódott értem, és ezért még

Bu

inkább szerettem. Végre találtam valakit, aki önmagamért

törődött velem, és nem a kinézetemért, vagy a pénzemért.
Szeme kinyílt és rám nézett. Helyemen maradtam, kb. két
méterre tőle, és lerúgtam a cipőmet. Felült a kanapén, és
nyújtózkodott, hívogatóan ívbe feszítve a hátát és a mellét
felém tolva. Egy szót sem szóltunk még egymáshoz, de már

~ 167 ~
 annyi mindent elmondtunk. Egymásnak fogunk esni, mint az
állatok és gyötrelmesen jó lesz. Mint mindig. Szóval…
kölcsönös sztriptíz műsor, hm?
Rohadt jól hangzik.
Előbb én. Több ruhától kellett megszabadulnom, mint
neki. Azt hiszem, mosolyogtam. Ha ez kívül nem is látszott,

s
legbelül vigyorogtam, mint egy bohóc. Lassan gomboltam ki az

el
ingemet, néztem, amint engem figyelt, szeme egyre fátyolosabb
lett. Leráztam az inget a vállamról, és hagytam a padlóra esni.
A lábammal elrúgtam, és rá pislogtam.

eb
Te következel, szépségem.
Felemelte a karját keresztbe téve a nyaka mögött, és felfelé
húzta a hajában, hátrafelé hajlítva a nyakát. Imádtam, amikor
R
ezt csinálta, és annyira jól csinálta, hogy be kellene tiltani.
Majd visszatette kezét a szűk, zöld trikó aljára, felém lesett és
megállt.
ng
Mély morgás tört fel a torkomból. Puszta ösztönből, és
lehetetlen volt visszatartani. Fel kellett falnom, most azonnal.
Lassan emelte felfelé a zöld ruhadarabkát, felfedve hasa
ni

finom bőrét, kicsit késleltetve a melle dombjainál, majd egy

finom kis ugrással szabaddá téve azokat, és a felső már repült
is a levegőben. Kiegyenesítette a karjait, tenyerét pedig a
r

kanapéra helyezte. Egy lépéssel közelebb mentem, közben

Bu

kicsatoltam az övem, mely egy csörgéssel a padlón landolt.

Megnyaltam az ajkam, amint elképzeltem milyen ízű lesz a
tökéletes melle, ha hozzáérek. Olyan kurvára édes.
Kigomboltam és kicipzáraztam a nadrágot, majd hagytam
a padlóra esni. Az inghez hasonlóan elrúgtam a
keményfapadlón.

~ 168 ~
 Brynne a szájába vette két ujját, lassan kihúzta, és egyik
mellbimbóján körzött, ami most sötét rózsaszínűen, és
feszesen meredezett. Édes Jézus, ma este biztos meg fogok
halni.
Tekintetem rászegeztem, azt akartam, hogy megértse, mit
akarok.

s
Szükségem van a szádra, hogy magamon érezzem, bébi.

el
Félig lecsukott szemekkel nézett rám, és megértette az
üzenetem.
Kezét, a rajta lévő alsónadrágom gumija alá csúsztatta,

eb
megemelte csípőjét, és finomam lenyomta a hosszú lábai
mentém. Ujja hegyével leejtette a fekete selymet, és hátradőlt,
mint egy istennő az emelvényen, lába enyhén begörbítve, egyik
R
karja kinyújtva, másikat a könyökénél behajlítva. Egy póz volt.
Nem olyan, amit egy képhez vesz fel. Ez a póz csak nekem
szólt. Olyan gyönyörű volt, nem akartam megmozdulni.
ng
Először innom kellett a látványát. Meg kellett részegednem
tőle. Soha nem volt elég Brynne-em látványa. Egy lépéssel még
közelebb léptem, megszabadultam egy zoknitól. Még egy lépés,
ni

és a másik is repült. Én voltam és az alsónadrágom.

Brynne megnyalta a száját, ahogy a kanapé széléhez
léptem, és arra vártam, hogy megérintsen. A testem
r

maximálisan feszült volt, a golyóim már fájtak, alig bírtam

Bu

visszatartani magam attól, hogy rá ugorjak és mélyen

beletemetkezzek. Előre csúszott, és megsimogatta a farkam a
selyem alsóneműn keresztül. Kezébe nyomtam magam, és
hátrahajtottam a fejem. Éreztem, hogy a bokszer a combomon
lefelé haladt és gyorsan kiléptem belőle. Egy kéz a

~ 169 ~
 férfiasságomat ragadta meg, másik kéz a golyóimat. És utána
magamon éreztem a bársonyos nyelvét.
– Baszuuuuus, bébi… – ziháltam, amint a farkam erős
szívással ki-be járt a szájában.
Szép szemével rám nézett, tekintenünk összeolvadt, ahogy
újra meg újra a torkáig beszívott. Forró. Mély. Tökéletes.

s
Vissza akartam tartani az orgazmust, de tudtam, hogy képtelen

el
leszek, ha így dolgozza tovább a farkam. Túlságosan jó volt, és
nagyon kellett. Elvesztem az érzésben, és olyan csodás volt,
nem akartam, hogy valaha is rám találjanak. Elveszni vele

eb
örökre ebben a pillanatban. Boldog halált halhatnék most, és
biztosan mosolyognék.
R
– Áhhh, basszus. Elmegyek.
A farkamról egy nyalintással és egy szorítással áttért a
golyóimra. Egyszer. Kétszer. Harmadszorra a nyitott szájába
ng
lövelltem. A legszexibb, kibaszott dolog volt, amit valaha
láttam. A csajom kinyújtott nyelvvel, nyitott szájjal várta, hogy
a spermámat elkapja.
ni

Szentséges pokol. Ezt hamarosan megismétlem.

Remegő üvöltés jött ki belőlem, ahogy robbantam. Mikor
újra magamhoz tértem, térden voltam, Brynne az ölébe
fektetett arcomat és a hajamat simogatta. Még szükségem volt
r

pár percre, hogy visszatérjek a földre.

Bu

– Te aztán tudod, hogyan fogadd a pasid, amikor hazajön

egy szar nap után – motyogtam, miközben kezem felfelé
kalandozott sima lábán.
– Hiányoztál ma este – mondta lágyan, és tovább cirógatta
a hajam. Érintése mindig isteni hatással volt.

~ 170 ~
 – Te jobban hiányoztál nekem – morogtam. – Utálok este
távol lenni tőled.
Picit megnyugodott. Éreztem a változást, amint ellazult
alattam. Mélyen belélegeztem az kipárolgását: bőrének illata a
virág aromájával keveredett, ez olyan mély szexuális ködbe
repített, hogy elvesztettem emberségem egy részét.

s
Felajzottsága illatától előbújt a bennem lévő állat. Perverz

el
dolgokat akartam vele csinálni. Felemeltem a fejem, és kezem a
térdére tettem. Széttártam a lábait, és a csupasz punciját
bámultam. Csodaszép volt, csak nekem kitárulkozva. Csak

eb
nekem? Félretettem ezt a fájó gondolatot, és az előttem lévő
kincsre összpontosítottam.
R
– Jézusom, csurom nedves vagy, szépségem. Szükséged
van egy kis figyelemre, ugye?
– Igen… – suttogta, szája elnyílt, ahogy hevesen lélegzett.
ng
– Hanyag voltam – előrerántottam a csípőjét a párna
széléhez. – Meg kell bocsájtanod.
Ráfújtam a nyílására, és imádtam a reakcióját, hullámzó
ni

csípő és lágy, szexi nyögés. A hangok, amiket kiadott…

A farkam ismét bevetésre készen állt a dorombolását
hallva. Hosszasan, mélyen végignyaltam a punciján,
r

szétválasztva az ajkakat hogy az érzékeny pontjához

hozzáférjek. Felfelé emelte a csípőjét, és még több szexi
Bu

hanggal ajándékozott meg. Lakmároztam. Más módon nem

írhattam le. Szívtam és nyaltam, harapdáltam és majszoltam,
egy örökkévalóságig tudtam volna ezt csinálni. Mindig
megőrjített az íze. Mikor éreztem, hogy izmai megfeszültek a
nyelvem és az ujjaim körül, amelyek egy adott pillanatban

~ 171 ~
 megtalálták az utat a mennyei puncijába, felkészültem arra,
ami jönni fog. Mindenhol ott volt.
– Készen állsz, bébi? – sikerült kimondanom ajkaimmal az
ajkain.
– Igeeeeen…
Kiáltása lágyan jött ki, vibráló légzéssel. Olyan tisztán,

s
szépen hangzott, már majdnem gyűlöltem, hogy tovább kell

el
vinnem, és elveszítem ezt a hangot.
– Élvezz el, nekem – a csiklójára összpontosítottam, és

eb
megcsíptem a fogammal. – Most, azonnal.
Ez parancs volt, mint sokszor ez előtt, és ő tökéletesen
teljesített. A teste ívbe feszült, remegő kiáltás tört fel mélyen a
R
torkából, mialatt belenyomtam és meggörbítettem az ujjaim.
Láttam a szememmel, ízleltem a nyelvemmel, hallottam a
fülemmel, és éreztem az ujjammal, ahogy a gyönyörű csajom
ng
elérte a csúcsot. Egyedüli dolog, amit nem használtam,
miközben darabokra hullott, az a beszéd volt. Nem voltak
szavak, amivel jellemezhettem, vagy amelyeket érthetően
ni

megfogalmazhattam volna ebben a pillanatban: műalkotás

volt, és én szótlan voltam.
r
Bu

~ 172 ~
 13. fejezet

Brynne

s
el
Ethan felnyalábolt a kanapéról. Ahogy a szép, kék szemébe

eb
néztem, ismét elöntött az érzelmek hulláma. Olyan nagyon
szerettem, hogy megismertem a félelmet. Hallottam másokat
erről beszélni. Olvastam erről a könyvekben. Most
R
megértettem. A félelem, amit akkor érzel, ha végre valakinek
odaajándékozod a szíved. Sebezhetővé tesz. Ha sohasem
szeretsz senkit, akkor sohasem fáj, ha a szeretet nem
ng
kölcsönös, vagy ha elhagynak. Most megvolt a gyakorlati
tapasztalatom, ami segített ezt megérteni. Szívás. Azt hiszem,
Ethan megérezte, hogy valami megváltozott bennem.
ni

Ösztönösen figyelt, és lehajtotta fejét, hogy megcsókoljon. Ott

csókolt az ablaknál, miközben meztelenül tartott a karjaiban.
Összeolvadtam vele, és megadtam magam az istenverte
r

érzelmeimnek. Az előszobán át a hálószobába vitt, és a csókot

megszakítva az ágyra fektetett. Megértette.
Bu

– Ó, ó, bébi… ne sírj – suttogta, megfogta az arcom és

szembefordulva lefeküdt.
Nem tehettem róla. Annyi minden felgyűlt bennem.

~ 173 ~
 – Csak olyan nagyon szeretlek, Ethan – pityeregtem, a
szememet lecsukva próbáltam menedéket találni a rám zúdult
érzelmek elől.
Ethan átvette az irányítást, kinyújtózott mellettem, testünk
egyvonalban volt tetőtől talpig, amikor csókolni kezdett.
Mindenhol.

s
– Én jobban szeretlek – suttogta ajkaival letörölve a

el
könnyeim. Majd az állam, a nyakam, a torkom következett, a
nyelve meleg simogatása megnyugtatott valamennyire.

eb
– Tudom, mire van szükséged, és mindig itt leszek, hogy
megadhassam neked – ujjai a hajamba fonódtak, a szája egyik
mellbimbómra zárult és szopta. És ilyen egyszerűen egy másik
R
világba repített. Olyan világba, ahol dédelgettek, becsben
tartottak, és megfeledkezhettem arról az időszakról, amikor
álmodni sem mertem arról, hogy valaha így szeretnek. Ethan,
ng
hajamat markolva, felváltva kényeztette nyelvével a
mellbimbóim, ajkaival csipkedve, addig szívta, amíg éles,
fájdalmas pontokká váltak. Olyan nagy szükségem volt arra,
ni

amit tett velem. Tiltakoztam, amikor felemelte fejét a

mellemről. Látni akarta a tevékenysége eredményét.
Ethan imádta a testünket nézni szex közben. Nem volt
olyan testrészem, amit nem látott volna, vagy nem érintett
r

volna meg valamilyen módon. Az önbizalmam az egekig ugrott,

Bu

amikor nézett, és én tudtam, hogy tetszik neki, amit lát.

– Jó érzés, amikor a csodás melleidet szopom, és a
bimbóid megkeményednek? – megrántotta a hajam.
– Igen! Szeretem, amikor szopod őket – kezdtem
kétségbeesni.

~ 174 ~
 – Szereted, ha meg is harapom? – rászorított az egyikre a
fogával, nem olyan erősen, hogy fájdalmas legyen, de eléggé
hogy megrázkódjak, és nyögjek a gyönyörtől és a csöppnyi
fájdalomtól.
– Azt hiszem, ezt igennek veszem – motyogta. –
Átkozottul gyönyörű vagy, amikor ezeket a hangokat kiadod…

s
– megharapta a másik bimbót is, amitől ziháltam, és még

el
többre vágytam.
Ethan, minden kétséget kizárva megmutatta nekem, hogy

eb
igenis szexuális teremtmény vagyok. Amikor ebben az
állapotban voltam, még én is nimfomániásnak éreztem
magam. A kezét elvette a hajamtól, és lefele haladt, hogy
R
szélesre tárja a lábaim, hogy a puncimat csodálja.
– De most ezt akarom – mondta rekedten, és a résemet
simogatva, az előző orgazmusom nedvességét hátrafelé, a
ng
másik nyílásomhoz kente.
Már egy ideje készültünk erre, Ethan nem siette el a dolgot.
Én sohasem csináltam az anális szexet, senkivel: ő lenne az
ni

első. Örültem, hogy szűz voltam ezen a téren, így olyasmit

adhattam neki, amit senki másnak. Benyomta két ujját, és rám
nézett.
– Akarom ezt, bébi. Minden részedet akarom, mert az
r

enyém vagy, és örökre az enyém leszel.

Bu

A szúró, behatoló nyomás hatására meggörbültem.

– Tudom – súrolták ajkai az enyémet.
Lihegtem. Szavai segítettek még többet érezni abból, amit
tőle kívántam, arra összpontosítottam, és gondolatban csodás
helyre jutottam. Az enyém vagy, és örökre az enyém leszel.

~ 175 ~
 – Lazítsd el magad. Engedj be, és meglátod mennyire jó
lesz – lassan simogatott ujjaival minden egyes lökéssel beljebb
hatolva. – Bébi, kurvára szűk. Erre igényt tartok ma este.
– Csináld – ziháltam oldalra fordítva a fejem. – Azt
akarom… hogy… megtedd végre.
Ethan megfogta az állam, szembe fordított magával,

s
miközben ujjait még mélyebbre nyomta, és birtokba vette

el
számat a szájával, nyelvével erősen körözve.
– Szeretlek – mondta szigorúan – olyan nagyon, hogy nem

eb
tudom, mit kezdjek magammal legtöbbször, de azt tudom,
hogy itt mit szeretnék csinálni. Kihúzta, majd ismét
visszacsúsztatta ujjait a szűz fenekembe. Felkiáltottam a
R
behatolás intenzitásától, amint az égető utat tört magának.
– Minden egyes porcikádat meg akarom ismerni, Brynne.
Kapzsi vagyok és mindenedet akarom, bébi. – Hüvelykujjával a
ng
csiklómat simogatta behatoló ujjaival összhangban. – A szép,
és tökéletes seggedet akarom, mert ez is te vagy, és tudni
akarom, milyen érzés odabent lenni.
ni

Remegtem alatta, képtelen voltam többet mondani, mint

egy egyszerű igent. Amint megkapta a beleegyezésem,
lecsúszott rólam és átfordított. Szépen lassan állított be –
r

kedve szerint. A csípőm hátra húzva a térdemen pihentem.

Kinyújtott karokkal a fejtámlába kapaszkodtam. Térdem még
Bu

jobban széttárva és aztán… semmi. Hallottam légzését, és

tudtam, hogy ismét engem tanulmányoz. Volt Ethanben egy kis
kukkolási vágy, és attól, hogy valóra válthattam a fantáziáját,
még jobban felizgultam. Várakozva figyeltem mikor testével
hozzám simult, mellkasa a hátamnak nyomult, a szája a fülem
mellett.
~ 176 ~
 – Biztos vagy benne? – kérdezte a fülcimpámat puszilva és
nyalogatva.
– Igeeeeen – válaszoltam remegve.
Ajkaival simogatva, imádva haladt a nyakamtól a gerincem
mentén. Minél közelebb került a céljához a testem annál
inkább lángolt. Reszkettem.

s
– Finoman, szépségem, itt vagyok – kezét a hátam

el
hajlatára fektette, és egyik farpofám simogatta.
– Így tökéletes vagy – mormolta, és megragadta a

eb
csípőmet. – Abszolút tökéletes és pompás.
Hallottam, hogy mozgolódott mögöttem, és hallottam,
hogy kihúzta az éjjeliszekrény fiókját. Síkosítót cseppentett a
R
bőrömre, és körbe-körbe oszlatta a nyílásomnál.
– Lélegezz, oké? Vigyázni fogok rád.
Bólintottam, hogy tudja, hallottam, mert beszélni nem
ng
voltam képes. Annyit tehettem csak, hogy mélyeket lélegeztem,
és kivártam, hogy mi fog történni. A farkának hegye édesen
siklott a redőim közé, majd a csiklóm mentén, szikrákat szórt a
ni

bensőm, még többre vágyva hátra toltam a fenekem.

Igen, bébi. Megkapod – farka tompa hegye belém nyomult.
Erős nyomást éreztem, izmaim önkéntelenül összehúzódtak. –
r

Lazulj el és lélegezz – még egy kis lökés, és a makkja behatolt, a

Bu

nyílásom tágult, hogy alkalmazkodjon a méretéhez.

– Még egyszer. Majdnem bent vagyok. Lassan és
egyenletesen csinálom, rendben? – keze szétnyitva tartotta a
fenekem, ahogy a kemény férfiassága mélyebbre hatolt,
mindkettőnket hajtotta a vágy, hogy ez az egyesülés teljessé
váljon. Némi fájdalmat éreztem, de nagyon erotikus érzés volt,

~ 177 ~
 amitől valami felszabadult bennem. Érezni akartam. Igazán
érezni. A nyomás egyre csak nőtt, csak vitt előre, az orgazmus
felé. Elébe mentem a lökéseinek, így tudatva vele, hogy
folytathatja.
– Ah… ó, Istenem – mondtam remegve, amint ismét előre
nyomult, a feszítő érzés fájdalmasan, a lehetetlenségig

s
erősödött, a testem lángolt. Aztán hirtelen, egy szúró lökéssel,

el
teljesen megtöltött. Felkiáltott, én lehunytam a szemem,
megdermedtem az érzéstől.
– Basszuuuus, mennyeien jó, bébi! – mozdulatlanul

eb
tartotta magát, és a fenekem két oldalát simogatta a kezével. –
Bébi… ó, basszál meg… oké?
R
Képtelen volt szavakba önteni érzéseit, ezt én is meg
tudtam érteni. Nem bírtam már mozdulatlanul, a remegés
visszatért. Nem a fájdalom miatt reszkettem, hanem az erogén
ng
zónáimra gyakorolt hihetetlen ostrom hatására. Kevés volt a
fájdalom, mert Ethan már ezelőtt lassan, gondosan készített fel
erre az alkalomra.
ni

– Nézd, hogy remegsz – áhítatosan simogatta a csípőm. –

Megállok, ha akarod. Sohasem szeretnélek bántani, bébi –
hallható volt hangján a feszültség. – Őrülten jó érzés, én… én…
basszus, mennyire jó.
r

Elmondhatom, hogy ő is annyira a dolog hatása alatt volt,

Bu

mint én. Ethan és én mindig őszintén kötődtünk egymáshoz,

ami a szexet illeti.
Nem tudom, miért ment ez mindig ilyen könnyen.
– Én… én jól vagyok – dadogtam. – Akarom, hogy
folytasd.
– Basszus, szeretlek! – nyögte.
~ 178 ~
 Ethan lassan kihúzódott, majd, ismét mélyen belém
temetkezett, a mozdulat szikrát szórt bennem. Minden lökés
lassú és szabályos volt – egyre mélyebben. Megdöbbentett a
gyönyör intenzitása, ahogy épült bennem, amint egyenletesen
gyorsított a tempón. Kezével szorosan tartott, és a farka
teljesen birtokba vette a bensőm. Mélyen legbelül minden

s
felgyülemlett, és közeledtem a robbanáshoz, éreztem, hogy

el
Ethan is ugyanabban a kétségbeesett állapotban volt, mint én.
Egyik kezét a csiklómra tette, körbe-körbe masszírozta, és
piszkos dolgokat suttogott a fülembe. Érintésétől rögtön a

eb
csúcs közelébe értem.
– Elmegyek – zokogtam.
R
Arcomat a lepedőbe temettem, hogy felkészüljek a
robbanásra, farka hihetetlenül kemény lett, amint az
irgalmatlan ritmust tartotta.
ng
– Ó, basszus! Én is! – üvöltötte.
Vonaglottam alatta, és darabjaimra estem szét, teljesen
kifacsartan tartottam magam, ahogy tovább hajtott a cél felé.
ni

Egy pillanat múltán, éreztem, hogy kihúzódott, hátamra

fordított, testem még mindig a valaha tapasztalt
legerőteljesebb orgazmus hatása alatt volt.
– Szemek! – kiáltotta.
r

Kinyitottam szemem, és a lángoló, kék tekintetébe

Bu

meredtem. Csodálatos látvány volt. Pogány istenségre

hasonlított, izzadságtól nedves, csupa feszülő izom, ahogy a
lábaim között térdelt, megragadta a farkát, és a melleimre,
nyakamra lövellt.
Gyönyörű volt abban a pillanatban.

~ 179 ~
 Kis idő múlva, vízcsobogásra ébredtem, álmos
elégedettségben. Ethan ott volt mellettem, és figyelt fürkésző,
komoly arckifejezéssel, ujjaival a hajammal játszadozott.
– Hát itt vagy – arcáról eltűntek a szigorú vonások,
ajkaimhoz simult.
– Elálmosodsz, miután elélveztetlek.

s
Úgy vélem, rám fért egy kis pihenés mindezek után.

el
A homlokráncolás visszatért.
– Túl sok? Saj…

eb
Kezemet a szájára téve elhallgattattam.
– Ne. Ha sok lett volna, akkor szóltam volna.
– Jó érzés volt? – kérdezte óvatosan, szép vonásait
R
aggodalom árnyékolta.
– Ó… igen.
– Bántottalak? – hangjából áradó törődéstől majd
ng
elolvadtam.
– Csak a legszebb módon – feleltem őszintén.
ni

Az aggódást, megkönnyebbülés váltotta fel.

– Ó, hála az égnek!
Lefelé nézett, mintha imádkozna, ami abszurd volt:
megköszönni a mennyeknek az anális szexet, amikor én is
r

beleegyeztem. Ismét rám nézett.

Bu

– Mert, igazán szeretném megismételni valamikor.

Megkönnyebbülése látható volt, talán egy kis önelégültség
is. Örültem, hogy boldoggá tehettem, és vígasztalt a tudat, hogy
rábízhatom a szívemet és testemet. Kitűnően viselte gondomat.
Azt nem láttam mennyire akarta, csak azt, milyen jól csinálta.
Szexuálisan és érzelmileg is.
~ 180 ~
 Ethan brutálisan őszinte volt minden téren, néha el is
pirultam nyíltsága miatt. Legbelül viszont tudtam, hogy ez is
oka annak, amiért ilyen tökéletes volt számomra. Kissé
nevetnem kellett rajta. Egyedül Ethan úszhatta meg, hogy édes
legyen, amint abban reménykedett, hogy lesz még része anális
szexben, az elkövetkező időben, anélkül, hogy nyersen és

s
durván hangzott volna.

el
Hogy a fenébe csinálja?
Az én perverz, mocskos szájú, romantikus úriember
szeretőm.

eb
Véleményem szerint a tökéletes kombináció.
– Rendben – mondtam, és közelebb hajoltam hozzá egy
csókra.
R
Egy ideig gyengéden, finoman csókolt, ami már tipikus
volt. Előszeretettel vártam a szex utáni csókolózást. Ethan
ng
utána mindig csókolózni akart, és ez olyan volt, mintha az
ajkaival és a szájával újra szeretkezne velem. Elhelyezkedett
fölöttem, és fogva tartott kemény teste alatt, csípője a
combjaim között, ajkai mindenhol bebarangoltak: számon,
ni

nyakamon, melleimen. Addig nem hagyta abba, amíg nem volt

teljesen kielégült.
Ajkai elhagyták az enyémet, és üveges kék szemekkel
r

nézett.
Bu

– Olyan nagyon szeretlek, hogy néha megijeszt. Nem… a

legtöbbször megijeszt – lustán rázta a fejét. – Gyűlölöm, hogy
itt kell hagynom téged egyedül. Nem helyes. Nagyon utálom.
Dühöngő őrülté változom… és remélem, hogy ez nem túl sok.
Hogy én nem vagyok túlságosan sok. – Összeérintette
homlokunkat. – Meglátlak, és csak így akarok veled lenni.

~ 181 ~
 Simogatta a mellem, és megszorította az orgazmusának
rám száradt bizonyítékával együtt, amelynek nagy részét, úgy
tűnt, letörölte. Talán akkor csinálta, amikor szundítottam.
– Hát, én nem panaszkodom – megfogtam az arcát. –
Tetszik az őrült éned, ha te így akarod nevezni, és csak hogy
tudd, magányos voltam ma este, hiányoztál és minden miatt

s
aggódtam, de aztán hazajöttél, és úgy néztél rám, mint aki

el
rögvest meghal, ha nem kap meg… és… hát, pont erre volt
szükségem, hogy jobban érezzem magam. Mikor egyedül
vagyok a gondolataimmal, hajlamos vagyok olyan dolgok miatt

eb
aggódni, amiért nem kellene. Kétségeim lesznek. Te vagy az
első személy, aki igazán segít legyőzni a kétségeim. Egyszerűen
R
kitörlöd azokat, amikor megérintesz, és amikor megmutatod,
mennyire kívánsz.
Csodálkozó szemekkel nézet.
ng
Valóságos vagy? – suttogta, miközben a kézfejével
gyengéden simogatta az arcom. – Mert örökre magamnak
akarlak.
Ethan már ez előtt is feltette ezt a kérdést, és imádtam.
ni

– Mikor ilyeneket mondasz, a szívem gyorsabban dobog.

Kezét a bal mellemre tette.
– Érzem. Ez az én szívem is.
r

Bólintottam.
Bu

– Így van, a te szíved, és nagyon is valós vagyok, Ethan.

Mindent akartam, amit együtt csináltunk, és a szívem most a
tied.
Ugyanúgy simogattam én is az arcát, alig pár centi
távolságra, elmerülve a szemében. Ethan megkönnyebbülve
nagyot sóhajtott.
~ 182 ~
 – Gyere szépségem, fürödj velem. Meg kell mossalak, és
egy ideig ölelgesselek – ölbe vett, és a remekmű
fürdőszobájába vitt, majd besegített a kádba.
Kinyújtóztam és a kemény mellkasának dőltem. Átölelt a
karjaival, közben vizet locsolt a mellemre és a vállamra.
– Felhívtam Bennyt ma este – mondtam.

s
Ethan beszappanozta a szivacsot, és a karomat mosta vele.

el
– Hogy van Clarkson? Még több fotót akar készíteni rólad?
– Nem arról beszélgetünk.

eb
– De fog.
Ethan válasza nem lepett meg. Nem tetszett neki, hogy
modellt álltam, és nem is értette, milyen nagy szükségem volt a
R
modellkedésre. Nem volt szokásom ezt a képébe vágni, mert
nem akartam, hogy ismét ideges és esztelen legyen emiatt.
Minden alkalommal, amikor fotózásra mentem, irracionálisan
ng
viselkedett, szóval, egyszerűbb volt elkerülni a témát.
– Azt hiszem, Ben gyanakszik, és biztos vagyok benne,
hogy Gaby is gyanakodna, ha személyesen találkoznánk, de
ni

eddig csak telefonon beszéltünk.

– Eljött az ideje, hogy elmondjuk nekik, bébi. Be akarom
jelenti, és ezt nagy felhajtással akarom.
r

– Mennyire nagy felhajtással?

Bu

– Londoni sajtó? V.I.P vendégek? Flancos tervezés? –

Megmerevedtem a karjaiban. Szorosabban tartott, és fülembe
suttogott: – Na, most ne pánikolj, oké? Az esküvőnk…
hírértékű esemény kell, hogy legyen, annyira, hogy mindenki
tudjon rólunk.
– Mint például a szenátor?
~ 183 ~
 – Igen – rövid szünet után folytatta. – Úgy véljük, hogy
Fielding is halott. Május végén eltűnt.
– Ó, Istenem! Ethan, nekem miért nem szóltál?
Előrehajoltam, megfordultam és vádlón néztem rá.
Magához szorított ismét, és a nyakszirtemet csókolgatta. Ezzel
próbált megnyugtatni, szerencséjére ez a taktika általában

s
bevált. Ethan egy gyengéd érintéssel is képes volt lenyugtatni.

el
– Most kaptam a megerősítést, amikor először felmerült a
kérdés, Hallborough-nál voltunk, és te kétségbeejtően beteg

eb
voltál… Ne légy mérges. És Neil mindent tud rólunk. Tudja,
hogy babát várunk. És mielőtt azért is mérges lennél, tudnod
kell, hogy nagyon örül nekünk. Most mindent tudsz, Brynne. –
R
Megpuszilta a vállam. – Nincs titkolózás.
Az agyam kezdte feldolgozni a hallottakat, a gondolattól
libabőrös lettem.
ng
– Aggódsz, hogy megpróbálnak engem is elkapni, de ha a
kapcsolatunk és az esküvő celeb hír lesz, akkor nem
merészelik? – még én is hallottam a félelmet a hangomban, és
ni

gyűlöltem.
Nem tudtam elképzelni, hogy Oakley szenátor a halálomat
akarja. Mi rosszat tettem, leszámítva azt, hogy a fiával
r

randiztam? Lance Oakley volt a rosszfiú, nem én! Miért kellett

félelemben élnem olyan dolog miatt, amit nem én tettem? Itt
Bu

én voltam az áldozat, és bármennyire utáltam, ez volt az

igazság.
– Nem vállalom a kockázatot, ami téged illet. Soha. –
Ethan ismét megpuszilta a nyakamat és a szivacsot a hasamhoz
tette. – Mindig azt mondom, hogy briliáns vagy. Akkor most
már érted?
~ 184 ~
 – Igen, felfogtam. Megértem, hogy egy erős politikus
ellenfél félre akar söpörni, de ez nem jelenti azt, hogy tetszik a
kirakat-esküvő – éreztem, hogy Ethan megfeszült mögöttem,
gondolom, nem volt boldog a hallottak miatt.
– Mondtam már, bármit megtennék, hogy biztonságban
tudjalak, Brynne, és meg is teszem. Megígérem, hogy a

s
helyszín és a meghívottak listája semmit sem változtat a célon.

el
Az én szempontból nem. És azt akarom, hogy a bejelentésben
szerepeljen azt is, hogy babát várunk. Ettől még értékesebb

eb
árucikknek számítasz majd. És az is vagy!
Hát igen, a pasim nem volt boldog. Kissé sértettnek tűnt,
én pedig újra bűnösnek érezte magam, amiért ilyen hálátlan
R
voltam. Azt hiszem, ez még egy téma, amit a pszichiáteremmel
meg kell beszélnünk. Miközben hálás voltam, hogy Ethan
feleségül akar venni és elkötelezni magát a gyerekünk mellett,
ng
gyűlöltem, hogy a fenyegetés volt a leánykérés valódi oka.
– Sajnálom. Tudom, hogy nem könnyítem meg a dolgodat,
Ethan. Bárcsak képes lennék másként viszonyulni az egészhez.
ni

De tudnod kell, hogy nem minden lány álmodik V.I.P

esküvőről, csak azért mert valaki meg akarja ölni.
– Engem azért ennél több motivál. És ezt tudod –
r

morogta.
Meghúzta a lefolyó dugóját, és kilépett a kádból. A kezét
Bu

nyújtotta, hogy segítsen, arckifejezése kissé mérges és

megbántott volt. Ott állt nedvesen, meztelenül, lenyűgözően.
Ja, és hát a baba, akit akaratlanul hoztunk össze.
Megfogtam a kezét, és engedtem, hogy segítsen kilépni a
fürdőkádból. Elvett egy törülközőt, és tetőtől talpig

~ 185 ~
 megszárított. Mikor a hasamhoz ért, lehajolt és puszit adott
arra a helyre, ahol a babánk növekedett.
Elakadt a lélegzetem, és könnyeim ismét potyogni kezdtek,
képtelen voltam féken tartani az érzelmeimet. Elmerengtem
azon, vajon, hogy fogom ezt az egészet épségben átvészelni.
Miért vagyok ilyen gyenge?

s
Tekintetét felemelte és a szemembe nézett.

el
– De szeretlek, Brynne, és veled akarok lenni. Ez nem elég?
Na, ettől kiakadtam. Teljesen. Átkozott milliomodszorra.
Könnyek, hangos zokogás, csuklás – teljes mértékben. Ethan

eb
ma este az egész érzelmi csomagot megkapta tőlem. Szegény
fickó.
Kitörésem Ethant egy cseppet sem hozta zavarba, ágyba
R
fektetett, odabújt mellém, és szorosan magához szorított.
Hajamat simogatta, és hosszú ideig csak ölelt, követelőzés,
kérdések, és vallatás nélkül. Várta, hogy megnyugodjak,
ng
nagylelkűen vigaszt és erőt nyújtott, semmit sem kérve cserébe.
Gondolkodott. Hallottam, amit a kerekek kattogtak a
fejében, ahogy rólam elmélkedett. Ethan elég gyakran csinálta
ni

ezt, gondolkodott anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna.

Viszont én is elmélyültem gondolataimban.
Visszaemlékeztem valamire, amit Dr. Roswell többször is
r

elismételt. Amikor a jövő miatt félelmet éreztem, mindig azt

Bu

mondta: „Lépésenként ezen is túl leszel. Egyik nap a másik

után, Brynne.” Közhely volt, tudom, de ahogy Ethan is
mondogatta, fején találta a szöget.
Lépésenként haladva ezen is túl leszek, és Ethan ott lesz,
hogy segítsen.

~ 186 ~
 – Igen. Ez elég Ethan – súgtam. – Ez nekem elég. Elég
vagy.
Ethan finoman, lágyan megcsókolt. Nyelve lassú táncba
kezdett, mintha semmi gondunk sem lenne jelen pillanatban.
Tenyerét a hasamra fektette, meleg védelmet nyújtva.
– Rendben leszünk, bébi. Tudom, hogy így lesz.

s
Mindhárman.

el
Mellkasához bújtam.
– Ha te mondod, elhiszem.

eb
– Úgy lesz. Ezt biztosan tudom. – felemelte fejét, és ujját a
halántékához tette. – Vannak elképzeléseim, ahogy te is
nagyon jól ítéled meg az eseményeket és embereket, amiről
R
már egyszer meséltél – rám kacsintott.
– Igazán? – Kérdeztem némi szarkazmussal, így adtam
tudtára, hogy már nem duzzogok az esküvő miatt.
ng
– Bizony! Te, én és a kis áfonyánk, boldogan élünk, míg
meg nem halunk.
Fejemet ráztam.
ni

– Nincs többé áfonyánk.

– Mi történt áfonyával? Ne mondd, hogy megetted –
mondta megbotránkozva.
r

– Te süsü! – böktem oldalba. – Áfonya most már málna

Bu

lett.
– Honnan van ez az információ? – kérdezte egyik
szemöldökét felvonva.
– Egy weboldalról. A címe bump.com. Meg kellene
nézned. Minden le van írva, amit a gyümölcsökről és a
zöldségekről tudnod kell.
~ 187 ~
 Kacagott.
– Imádom, amikor játszol velem. Legfőképpen, amikor
látom a szemedben a csillogást, és boldog vagy. Ez minden,
amit akarok. Hogy boldog légy velem, hogy boldogok legyünk.
Együtt.
– Boldoggá teszel, Ethan. Sajnálom, hogy mostanában

s
ilyen vagyok. Hormonok által irányított csődtömeg, aki

el
mindenért sír, duzzog, pfuj… Még azt is utálom, ahogy
hangzom, miközben bocsánatot kérek.

eb
– Ne. Ilyesmiről hallani sem akarok. Nem kell bocsánatot
kérned, bébi. Csak a beleegyezésed kell az eljegyzési
bejelentésre. Ma írtam. Készen van.
R
Olyan komolyan kérte, hogy abban a pillanatban
ráébredtem, az esküvő, a kisbaba és a fenyegetés miatti
félelmeim előli menekülésnek ezennel vége. Továbblépés – ez
ng
volt az egyedüli opció.
– Oké. Készen állok.
– Tényleg? – Ethan meglepetten figyelt. – Csak úgy, most
ni

egyszerűen készen állsz?

– Igen. Felkészültem. Tudom, hogy szeretsz, és vigyázol
majd ránk. Végre beismertem magamnak és Dr. Roswellnek,
r

hogy szükségem van rád. Szeretlek és szükségem van rád –

Bu

kezem közé fogtam az arcát. – Vágjunk bele.

És a jutalmam egy nagyon ritka és látványos Ethan-mosoly
volt, ami mindent megért. Tényleg szerettem ezt a férfit
boldoggá tenni. Betöltötte az egész lényemet, és melegséggel
árasztott el.

~ 188 ~
 – El kell mondanunk a szüleiknek és a családunknak.
Hogyan akarod megosztani a hírt? – kérdezte lágyan.
– Hmmm. Jó kérdés – az éjjeliszekrényen lévő órára
néztem. Egy óra volt. – Mit szólsz, ha most rögtön elkezdjük?
– Most? – egy pillanatig bizonytalan volt, majd kitalálta,

s
mit is akarok. – Először apádnak akarod elmondani – láttam,
hogy fejben számol. – Péntek délután 5 óra van. Gondolod,

el
hogy eléred?
– Biztosan. Öltözz fel.

eb
– Tessék?
Kiugrottam az ágyból és felvettem a jóganadrágom.
– Skype-on akarom elmondani – gúnyosan néztem rá, és
R
még büszke is voltam magamra. – Kétlem, hogy díjazná, hogy
nagyapa lesz, miközben meztelenül állsz, és olyan a kinézeted,
mint most – mondtam a meztelen, izmos testét pásztázva. –
ng
Szóval öltözz fel. Kérlek. Biztosíthatlak, hogy váltani akar majd
pár szót veled, miután megtudta, mit tettél velem.
ni

– Hercegnő, olyan szép vagy. Imádom látni az arcodat

azon a micsodán. Minek köszönhetem ezt a megtiszteltetést,
miért vagy még ébren éjjel egy órakor?
r

Vigyorogva néztem apura, és pillangókat éreztem a

Bu

hasamba arra gondolva, amit mondani fogok neki. Tudtam,

hogy örülni fog nekem. A múltban sohasem ítélkezett, és most
sem fog.
– Istenem, nagyon hiányzol. Bármit megadnék, hogy most
itt legyél velem, apa. – A jóképű apukámnak egy törülköző volt
a nyakában és nedves volt a haja.

~ 189 ~
 – Most csináltam 40 kört a medencében, és remek volt. Jól
kezdődik a hétvégém. Ideális idő van az úszáshoz. Bárcsak itt
lennél, hogy te is élvezhesd velem.
– Én is szeretném. Szeded rendesen a
vérnyomáscsökkentő gyógyszered?
– Hát persze. Öreg fickó létemre kitűnő formában vagyok.

s
– Ó, kérlek, még nagyon távol vagy attól, hogy öreg fickó

el
légy, apu. Mikor öreg pasasra gondolok, te egyáltalán nem
illesz a képbe. Még Jess is azt írta a Facebook üzenetében, hogy

eb
látni szokott az edzőteremben, és milyen elragadó vagy.
Fogadok, alig tudod levakarni magadról a hölgyeket, mikor
edzel. R
Elnevette magát, és elhessegette az előbbi megjegyzésem.
Mindig eltűnődtem életének ezen a részén. Sohasem beszélt
nőkről, vagy randikról, szóval, nem tudtam sokat. Biztos
ng
magányos volt néha. Az embereknek nem szabadna egyedül
lenniük. Azt kívántam, bárcsak találna valakit, aki boldoggá
teszi.
ni

– Jess édes lány. Leginkább rólad beszélünk, Brynnie.

Viszont nem válaszoltál a kérdésemre. Miért vagy még fent
ilyen későn?
r

– Hát, Ethan és én valami fontosat szeretnénk mondani,

Bu

és nem akartam még egy másodpercet sem várni.

– Rendben… mosolyogsz, akkor feltételezem… jó hír?
Felemelte az állát, és önelégülten nézett. Magabiztosságom
picit megingott, amíg Ethan oda jött, és leült mögöttem. Kezét
a vállamra tette, és előre hajolt, hogy apu őt is láthassa a
monitoron.

~ 190 ~
 – Hé, Ethan, tisztességes asszonyt csinálsz a lányomból?
Erről szól a nagy bejelentés?
– Ahh… hát… hm… igazából szeretnénk néhány dolgot
elmondani, Tom.
– Nos, kíváncsian várom – mondta apu, hatalmas

s
vigyorral a szép arcán, nyilvánvalóan élvezte Ethan
ficánkolását a Skype-on. Istenem, nagyon reméltem, hogy

el
boldog lesz, ha meghallja a szavakat.
Belevágtam. Egy nagy hasast ugrottam a metaforikus

eb
medencébe, ami az életemet jelképezte.
– Apu, nagypapa leszel.
Éreztem, Ethan szorítását a vállamon, és néztem amint apu
R
arcán a hatalmas vigyor mélységes döbbenetté változik.
ng
r ni
Bu

~ 191 ~
 14. fejezet

Ethan

s
el
Megálltam a heamsteadi, vörös téglás ház előtt, amiben

eb
felnőttem, és leparkoltam az utcán.
– Ez itt az apám háza.
– Nagyon szép, Ethan. Egy elegáns angol ház, pontosan
R
olyan, mint amilyennek elképzeltem. Az udvar gyönyörű.
– Apa szereti összepiszkolni a kezét.
ng
– Mindig csodáltam azokat az embereket, akiknek van
érzékük a kertészkedéshez. Egy nap én is szeretnék egy kertet,
de semmit sem tudok a növényekről. Lenne mit tanulnom ezen
ni

a téren – mondta sóvárogva. – Neked jó érzés ide jönni? Még

mindig úgy érzed, mintha haza jönnél? – úgy hangzott, mintha
honvágya lenne.
– Igen. Az egyedüli otthonom volt, amíg nem vettem meg
r

a saját lakásom. És abban biztos vagyok, hogy apa örömmel

Bu

megtanít mindent. Anya kertje a ház mögött van. Azt igazán

szeretném, ha megnéznéd. – Brynne-re néztem, gyönyörű volt,
mint mindig, egy virágmintás ruhát, és valami sötétlila csizmát
viselt. Istenem, imádtam mikor csizma volt a lábán. A ruha
mehet, de a csizma marad… bármikor. – Ideges vagy?
– Nagyon… – bólintott.
~ 192 ~
 – Nincs miért, bébi. Mindenki szeret, és azt gondolják,
hogy te vagy a legjobb dolog, ami valaha történt velem. –
Lassan megcsókoltam, megízlelve édességét, mielőtt kilépünk a
nyilvánosság elé, és türtőztetnem kell magam az elkövetkező
pár órában. Elég szar lesz nekem… – És az is vagy.
– Ó, ugyan már: emlékszem, amikor apu kihallgatott, és

s
ahogyan a hangod elcsuklott – kuncogott – és az arckifejezése,

el
megfizethetetlen volt, ugye?
– Azt hiszem. Nem nagyon emlékszem az arcára. Csak arra

eb
tudtam gondolni, milyen hálás voltam, hogy több ezer
kilométer távolság volt köztünk, tudod így megúsztam anélkül,
hogy lecsavarja a farkam a helyéről.
R
– Ó, te szegény – a hasát fogta a nevetéstől.
– Jól vagy? Hogy viselkedik ma este a mi kis málnánk?
Brynne a kezét az arcomra tette.
ng
– A kis málna eddig nagyon együtt működő, de sohasem
tudhatom, mitől leszek rosszul. Az esti időszak a végzetem,
valamilyen okból kifolyólag. Úgy hogy inkább csak lassítok.
ni

– Csodaszép vagy ma este. Apa le lesz nyűgözve –

felemeltem a kezét, és megpusziltam a tenyerét, majd a hasára
fektettem.
r

– Elsírom magam, ha ezt folytatod – kezét az enyémre

Bu

tette.
– Nem, ma este nem lesznek könnyek. Ez most boldog
időszak. Gondolj arra, milyen boldog volt édesapád a tegnap
este, mikor elmondtuk neki. Legalábbis, miután rájött, hogy túl
messze van ahhoz, hogy kiheréljen – az volt – mondtam gyors
kacsintást villantva.
~ 193 ~
 – Szeretlek, Blackstone. Megnevettetsz. Gyerünk, essünk
túl rajta.
– Igenis, főnök – kisegítettem a csajom a kocsiból, és
felmentünk a lépcsőn.
Becsengettem, és vártam. Egy meleg test simult a
lábamhoz. Megnőtt a cica, mióta utoljára itt jártam.

s
– Kormos, haver. Hogy vagy? – felemeltem, és

el
bemutattam Brynnenek. – Ez itt Kormos. Az önjelölt
tulajdonosa apa. Örökbe fogadta.

eb
– Hm… Milyen szép cica. És micsoda zöld szemek. –
Brynne kinyújtotta a kézét, Kormos máris a keze irányába
nyújtózott, egy kis simogatásra. – Nagyon barátságos, ugye?
R
– Igen, az…
Az ajtó nyílása félbeszakított. Brynne Marie nénikéje
mosolyogva állt apa verandáján.
ng
– Meglepetés – mondta –, lefogadom, hogy ti ketten nem
számítottatok rá, hogy itt találkozunk.
Félszegen nevettem, a valóságban viszont készületlenül ért,
ni

de a döbbenet ellenére gyorsan összeszedtem magam.

– Marie, nagyon kellemes meglepetés. Segítesz apának
vacsorát készíteni?
r

– Bizony. Gyertek be, ti ketten – mindkettőnket puszival

Bu

és öleléssel üdvözölt.
Brynne és én gyors pillantást váltottunk. Fogadok, hogy
Brynne-t is pont annyira meglepte, hogy Marie itt van, mint
engem.
Apára néztem, és tudtam, hogy valami baj van. Megtörölte
kezét a konyharuhában, és köszöntött. Egy meleg ölelés, és

~ 194 ~
 kézcsók a csajomnak, nekem pedig meglehetősen fagyos
fejbiccentés. Kormos leugrott a karomról és elszaladt
valamerre.
– Ma estére már meg volt beszélve a vacsora Marie-val,
amikor telefonáltál, hogy átjöttök – mondta apa.
Igazán? Még egy gyors pillantás váltottunk egymás közt

s
Brynne-nel, és rögtön látszott rajtunk, hogy nagy erőfeszítéssel

el
próbáljuk lazán venni a dolgot. Szóval apa és Marie néni…
Szép. Én mindig is úgy gondoltam, hogy Marie nagyon dögös
volt – érett kora ellenére. Szöget ütött a fejembe, talán apa

eb
mérges, amiért megzavartuk a romantikus estéjét.
Hát, a francba.
R
Miért nem szóltál – mondtam –, nem lett volna muszáj ma
este átjönni.
Apa a fejét rázva nézett rám, megőrizve óvatosságát. Ha
ng
nem tudnám, azt mondanám, hogy hűvösen lekezel. Csak
engem, Brynne-t nem.
– Ó, azt hiszem, ennek ma este kellett megtörténnie, fiam.
ni

Mi a fene? Vajon már tudja? Lesz ám haddelhadd, ha a

nővéremnek vagy Frednek eljárt a szája. Összehúzott szemmel
néztem rá, apa pedig szilárdan, határozottan viszonozta. Marie
törte meg a feszültséget. Hála a kurva szenteknek.
r

– Brynne, kedvesem, gyere, segíts a desszerttel.

Bu

Málnahabot készítek, isteni lesz.

Kacagnom kellett, mikor azt mondta, málna. Tekintetem
villámgyorsan megtalálta Brynne-t. Mosolyogva kacsintott, és
követte Marie-t a konyhába.

~ 195 ~
 – Apa, miért vagy ilyen elutasító? Megzavartuk a közös
estéteket, vagy mi? Mondhattad volna, hogy ma este nem
alkalmas.
Apa megfeszítette állkapcsát, és mindkét szemöldökét
felvonva, tudatta velem, hogy ki irányítja ezt a beszélgetést.
Hihetetlen, hogy egy szülőnek milyen hatalma van. Egyből

s
visszarepített a tinédzser koromba, amikor azért izzadtam a

el
székben, mert valami bajba keveredtem.
– Valójában tényleg megzavartad az estém, de most nem

eb
erről van szó. Mindig boldogan látom a fiam. Nem, inkább az
zavar, hogy ennyit kellett várni a hívásodra, Ethan – fürkésző
szemével szinte felnyársalt.
R
– Abbahagyhatnánk a kódolt beszélgetést? Nyilvánvaló,
hogy feszült vagy valami miatt.
– Ó, igen, valami miatt – mondta kurtán.
ng
– Ezt hogy érted? – A hangom akadozott. Basszus! Most
bajban vagyok. Apa tudta? Hogyan?
– Azt hiszem, tudod miért fiam. Valójában tudom, hogy
ni

tudod.
Tudod? – hangom még mindig olyan vékony volt, mint egy
operaénekesé a színpadon. – Az meg hogy lehet?
r

Kissé enyhített arckifejezésén.

Bu

– Úgy tűnik, sok minden lehetséges, fiam. Képzeld el azt a

meglepetést, mikor felhívtam Hannah-t, erre a kis unokám
vidáman meséli, hogy Ethan bácsi és Brynne néni várósak.
Hajaj! Rögtön a szakállamat simítottam.
– Szóval a kis szörnyeteg, elmondta, hm?

~ 196 ~
 – Bizony – apa továbbra is szigorúan nézett. – Zarának
volt még némi mondanivalója erről.
Megadóan felemeltem a kezem.
– Mit szeretnél hallani, apa? Elkaptál, oké? Nem volt
szándékos, és tanúsíthatom, hogy mi is pont úgy
meglepődtünk, mint mindenki más!

s
Összefonta karját a mellkasán, láthatóan nem befolyásolta

el
a tény, hogy felkészületlenül ért.
– Mikor lesz az esküvő?

eb
A padlót bámultam, hirtelen elszégyelltem magam, hogy
erre nem tudok választ adni.
– Még dolgozom rajta – motyogtam.
R
– Kérlek, mondd, hogy azonnal összeházasodtok – apa
hangja kezdett hangosabb lenni. – Nem várhatjátok meg, hogy
a baba megszülessen, mint ezek a celebek mostanában!
ng
– Lennél szíves halkabban beszélni? Brynne…
elővigyázatos, ami a kapcsolatokat illeti. Számára ijesztő az
elkötelezettség… a múltja miatt.
ni

Apa olyan pillantást villantott felém, amit tisztán elárulta,

hogy mit is gondol a magyarázkodásomról.
– Túl késő van arra, fiam – horkant fel. – Ennél
r

elkötelezettebb már nem is lehetsz. Hidd el, az még ijesztőbb

Bu

lehet, ha a gyereked törvényes házasságon kívül születik.

Mindkettőtök számára. – A fejét rázta.
– Felejts el a múltat, a jövőre kell gondolnod. Megkérted
egyáltalán a kezét? Nem látok gyűrűt az ujján.
– Mondtam, hogy dolgozom rajta – mondtam mogorván.
Kurvára dolgozom rajta, apa!

~ 197 ~
 – Telik az idő, Ethan.
– Tényleg, apa? Kösz a tanácsot – a szarkazmusért fiatal
koromban pofon lett volna a jutalmam, most megúsztam egy
fagyos tekintettel.
Feleszméltem, hogy talán már meg is osztotta a hírünket.
– Marie is tudja? – kérdeztem dölyfösen.

s
– Nem tudja – apa szemforgatással még egy ellenséges

el
pillantást villantott felém, mielőtt csatlakozott Brynne-hez és
Marie-hoz a konyhában. Ingerülten bámultam, amint elment,

eb
és eldöntöttem, hogy most távolságra van szükségem. Semmi
értelme családi csetepatét rendezni és mindenkit felzaklatni.
Jobb, ha csak én szenvedek. Inkább ledobtam magam a
R
kanapéra, nagyon kívántam egy cigarettát. Vagy inkább egy
egész csomaggal.
Érdekes, hogy a szülők különböző módon fogadták a hírt.
ng
Tom Bennett örült a boldogságunknak, miután túltette magát a
kezdeti sokkon. Nem érdekelte az esküvő dátuma, csak azt
akarta, hogy boldogok legyünk, hogy szeressem a lányát, és
ni

hogy elkötelezve gondját viseljem neki és a gyerekünknek. Azt

tervezte, hogy az ősz vége felé eljön meglátogatni minket,
amitől Brynne örömmámorban úszott.
r

Brynne anyukája sem kérdezte, mikor lesz az esküvő. Mrs.

Exley más dolog volt, igaz, nem kedvelt engem, és valószínűleg
Bu

az sem tetszett neki, hogy nagymama lesz. Hát akkor

kibaszottul rossz neki. Hideg csend fogadott bennünket a
telefonvonal túloldalán, amikor felhívtuk, hogy elmondjuk az
újságot. Most már én is megértettem, Brynne miért nem akarta
neki is a Skype-on elmondani. Anyu tekintete biztosan
szikrákat szórt, amikor megtudta, és ezt az édes csajomnak
~ 198 ~
 nem kellett látnia. Elég rossz volt, hogy vigasztalni kellett,
amikor letettük a telefont. Megvolt már a véleményem. Brynne
anyja ítélkező tehén volt, akit jobban érdekelt a saját
társadalmi helyzete, mint a lánya. Remélhetőleg minimális
kapcsolatunk lesz vele a jövőben.
Szóval igen, apa hirtelen ellenségeskedése az esküvővel

s
kapcsolatosan meglepetésként ért. Főleg azért, mert ha lenne

el
egy kis türelme, véget vethetnénk az aggodalmainak.
Kormos visszajött, az ölembe ugrott, és kényelembe
helyezte magát. Zöld szemével bámult rám, ahogy puha, fényes

eb
bundáját simogattam, és azon elmélkedtem, hogy ez a szép este
hogyan siklott félre abba az irányba, hogy bársonypárnán
nyújtsák át nekem a seggfejség koronáját.
R
– Van egy tervem – mondtam a cicának. – Csak még
senkinek sem árultam el. – Kormos dorombolva, teljes
megértéssel nézett rám a zöld szemével.
ng
ni

Brynne
r

Ethan kihúzta a széket és felsegített.

Bu

– Meg akarom mutatni Brynne-nek a kertet – mondta.

– De előbb ne segítsünk leszedni az asztalt? – kérdeztem.
– Ne, kérlek, kedvesem, hadd mutassa meg Ethan az
édesanyja csodálatos kertjét. Szeretném, ha látnád.
Jonathan határozott volt. Eszembe sem jutott volna
vitatkozni vele.
~ 199 ~
 Felnéztem Ethanre, és megfogtam a felém nyújtott kezét.
– Ha nem haragszol, akkor rendben. A lazac nagyon finom
volt. Lenyűgözött a főzési tudományod, Jonathan. – Marie-ra
kacsintottam. – Azt tudtam, hogy a nénikém egy
konyhatündér, de te megleptél.
Jonathan vállat vont.

s
– Kénytelen voltam megtanulni.

el
Rögtön rossz érzésem támadt, amiért mindenkit
emlékeztettem Ethan édesanyja elvesztésére. Egy kisfiú

eb
elvesztette az édesanyját, de Jonathan elvesztette a feleségét, a
lelki társát. Ez olyan szomorú volt, de Jonathannak sok év
gyakorlata volt az ilyen kínos pillanatok kezelésére, és simán
R
átsiklott felette.
– Marie és én viszont jó csapatot alkotunk ma este. Én
készítettem a halat és a rizst, ő pedig a salátát és a desszertet.
ng
Jonathan egy rámenős kacsintást villantott mosolygós
nénikémre. Elmerengtem, hogy vajon ők… randiznak-e, fura
volt romantikus viszonyban gondolni rájuk, de örültem volna,
ni

ha igaz lenne. Talán csak barátok, de nagyon édesek voltak

együtt. Vajon Ethan mit gondol arról, hogy az édesapját egy
nővel látja.
Ethan tenyerét a hátamra tette, és kivezetett a kertbe.
r

– Ez olyan szép, pontosan olyan, mint egy képeslapon lévő

Bu

angol kert – Ethanre pillantottam, aki nagyon feszült volt egy

egyszerű kerti sétához képest. Megfeszítette az állkapcsát, és az
arckifejezése kemény volt.
– Nehéz édesapádat Marie-val látni? – kérdeztem
óvatosan.
Megrázta fejét.
~ 200 ~
 – Dehogy. Marie dögös – vigyorgott – én azt mondom,
hajrá, apa.
– Na, most megkönnyebbültem. Aggódtam egy pillanatig.
A vacsora alatt… feszült voltál.
Lehúzott maga mellé egy kis padra, a karjaiba zárt, és a
nyakamhoz bújt.

s
– Most is úgy tűnik, hogy feszült vagyok? – motyogta a

el
hajamba.
– Nem annyira – válaszoltam a nyakát simogatva az

eb
ujjaimmal. – De az izmaid nagyon feszesek. Mikor mondod el
nekik? Azt hiszem már meg kellene tennünk.
– Majd bejelentem, amikor visszamegyünk. Előtte
R
szükségem van egy kis időre kettesben.
– Rendben. Akarok egy kis időt kettesben veled.
Jóképű arcára néztem mosolyogva, elszántan figyelt, a
ng
kerti lámpák világító fénye apró szikraként csillogott a
szemében. Lehajoltam és megcsókolt, majd felfalt az ügyes
technikájával. A gyomrom ugrott egyet, most is olyan nagy
ni

hatással volt rám, mint amikor először találkoztunk azon a

májusi estén az Andersen Galériában. Ethan sokkal hosszabb
ideig csókolt, mint egy pillanat, de tőlem egész este
r

csinálhattuk volna. Ajkai és a nyelve varázslatos volt.

Bu

Becsesnek éreztem magam, amikor csókolt. Egyetlen férfinál

sem éreztem, hogy ennyire szeretett volna.
Amikor elhúzódott, keze közé fogta az arcom. A
hüvelykujjával gyengéden simogatta az alsó ajkam. Egyszerű
üzenet volt: „az enyém vagy", gesztus, ami fura dolgokat
ébresztett bennem. Ethan egy egyszerű érintésével sikerült

~ 201 ~
 mindig ezt éreztetni velem. Ettől még jobban szerettem, ha ez
egyáltalán lehetséges volt.
– Vettem neked valamit, amikor Hallborough-ban
voltunk. Egy régiségboltban találtam, amikor a faluban jártam,
tudtam, hogy neked való. A megfelelő pillanatot vártam, hogy
odaadhassam neked – kis négyszögű csomagot vett ki a

s
dzsekije zsebéből, és az ölembe tette.

el
– Ó… ajándék, nekem? – felemeltem és kibontottam a
puha, kék selyempapírt. Egy könyv volt benne. Nagyon régi és

eb
különleges könyv. Szívem hevesen zakatolt, amikor felfogtam,
hogy pontosan mit is adott nekem. – Lamia, Isabella, Szent
Ágnes estje és egyéb versek. John Keats? – Kiáltottam teljesen
R
ledöbbenve.
– Tetszik?
Ethan tétova tekintete elárulta, hogy sokat civódott az
ng
ajándék miatt, bizonytalan volt abban, hogy tetszeni fog-e
nekem, vagy sem. Egy korai Keats-kiadás méregdrága, és ez
pedig az volt. Zöld bőrbe kötve, a gerincén még láthatóak
ni

voltak a halvány, aranyozott, domború betűk, számomra egy

mestermű volt.
– Ó, Istenem! Igen, ezt mondhatod, bébi. Ez gyönyörű,
r

nagyszerű ajándék. Örökké becsben tartom – óvatosan

kinyitottam a fedlapot, és egy kerti lámpához tartottam, hogy
Bu

megnézhessem. – Van benne ajánlás. „Az én Marianne-emnek.

Örökre a te Dariusod. 1837. június”. – Ethanre pillantottam. –
Egy szerető ajándéka. Darius szerette Marianne-t, és neki adta
a könyvet.
– Ahogy én is szeretlek téged – mondta lágyan.

~ 202 ~
 – Ó, Ethan ismét megríkatsz, ha folyamatosan ilyeneket
csinálsz.
– Hát, engem nem igazán zavarnak a könnyeid. Sohasem
zavartak. Főleg, ha nem szomorú könnyek. Bármikor sírhatsz a
boldogságtól, amikor csak akarsz, bébi – lehajolt és a homlokát
az enyémhez érintette.

s
– Imádom a könnyeid ízét – mondta.

el
Megsimogattam arcát.
– Én is szeretlek, és túlságosan drága ajándékokat adsz

eb
nekem – suttogtam.
– Soha, bébi. A világot is neked adnám, ha tudnám.
Sohasem kérsz semmit. Olyan nagylelkű vagy önmagaddal, a
R
lelki erőd alázatra kényszerít. A legtöbbször bámulatba ejtesz.
Így igaz – bólintott, hogy jobban hangsúlyozza a szavait. –
Nem hazudok.
ng
– Most rajtam a sor, hogy megkérdezzelek, valódi vagy?
Szeme bebarangolt, és ismét bólintott.
– Azt hiszem, akkor váltam valósággá, amikor
ni

megismertelek.
Szívem kiesett a lábam alatti kőburkolatra, amikor Ethan
felállt a padról, letérdelt előttem, és megfogta a kezem.
r

– Tudom, hogy egy kicsit durva vagyok, és csak úgy

Bu

beletapostam az utam az életedbe, de teljes szívemből

szeretlek. Ebben sohase kételkedj. A csajom vagy, és azt
akarom, hogy örökre mellettem maradjál. Veled képzeltem el a
jövőt mindentől eltekintve. A kisbaba érkezése még egy jel
arra, hogy ez így helyes. Tökéletesek vagyunk együtt,
szépségem.

~ 203 ~
 Beszélni ugyan nem tudtam, de egyetértettem vele.
Tökéletesek voltunk együtt. Nem tehettem mást, csak a
gyönyörű szemébe néztem, és még inkább beleszerettem
mindenbe, ami Ethan Blackstone volt. Az én elképesztő pasim.
Az út, amin életünk során végighaladunk sohasem
akadálymentes, és senki sem jósolhatja meg a jövőt, de azon az

s
estén, amikor Ethant megláttam, tudtam, hogy különleges. És

el
amikor először elmentem vele a lakására, tudtam. Tudtam,
hogy a döntésem megváltoztatja az életem. Számomra az volt.
Ő volt minden, amire egy társban vágytam, és még több annál

eb
is, amit valaha elképzeltem. Az időzítés mindig rossz. Szembe
nézel azzal, ami jön akkor, amikor jön az életedben. Ethan volt
számomra egyszerűen az igazi. Megszorítottam a kezét. Ez volt
R
az egyedüli válasz, amit adni tudtam, figyelembe véve, hogy a
szívem olyan hevesen dobogott, hogy biztosan elszálltam volna,
ha nem fog meg.
ng
– Brynne Elisabeth Bennett, tegyél a legboldogabb elő
emberré: összeházasodnál velem? Légy a feleségem és a
gyerekeim anyja. – Oldalra hajtotta fejét, és a többit suttogta: –
ni

Tégy valósággá. Ezt egyedül te teheted meg, bébi. Csak te…

– Igen. – Bólintottam gyorsan.
Még azt sem tudtam, hogy sikerült-e ezzel az egyetlen kis
r

szóval is válaszolnom. Hallottam magam, ahogy kimondtam,

Bu

de igazán csak nézni tudtam őt. Nézni, ahogy ott térdel

előttem, és érezni a kicsorduló szeretetét. Annyi mindent
mondhattam volna, de nem tettem. Élvezni akartam ezt a
pillanatot, hogy emlékezzek majd arra, amit akkor éreztem,
amikor Ethan arra kért, tegyem valósággá.

~ 204 ~
 Megértettem, mire gondolt, amikor ezt mondta. Értettem,
mert én is ugyanazt éreztem iránta. Ethan kivezetett a
sötétségből a fénybe. Visszaadta nekem az életem.
Valami hideg és nehéz csúszott az ujjamra. Amikor
lenéztem, hogy megnézzem, mi az, a legkáprázatosabb gyűrűt
láttam a bal kezem gyűrűsujján. Antik díszítésű és óriási –

s
hatszögletes, mélylila ametiszt, gyémánttal díszített platina

el
csillogott előttem. Felemeltem a kezem, hogy jobban
megnézhessem. Fenséges volt, gyönyörű és eltúlzott volt
hozzám képest, de szerettem, mert Ethan ezt választotta. A

eb
kezem reszketett, és a könnyeim kibuggyantak. Képtelen
voltam megállítani. Jó, hogy az előbb azt mondta, nem bánja,
ha sírok, mert nemsokára őt is elárasztják a könnyeim. Ezek
R
határozottan boldog könnyek voltak.
– É-én hozzád megyek feleségül. Én is a-akarom. Nagyon
ng
szeretlek, Ethan.
Mondtam zokogva. Teljesen magával ragadott, és a
hiperhormonos állapot még rátett egy lapáttal. Ethan felemelte
a kezem és megpuszilta. Kecskeszakálla ismerős érintése és
ni

ajkai melegsége olyan szinten volt vigasztaló, hogy szavakkal le

sem tudtam írni. Mindig éreztette velem, hogy becses vagyok.
Mostantól hozzá tartoztam, és tárt karokkal fogadtam a
r

felismerést. Kellett egy kis idő, hogy ezt belássam, de

Bu

megtörtént. Elfogadtam Ethan szeretetét, és cserébe

önmagamat ajánlottam fel neki. Végre.
Sohasem tudtam, hogy létezik az életben ekkora boldogság.

Szakáll csiklandozta a bőröm. A forró nyelv játszadozott a

mellbimbómmal. Ívbe feszültem, a szájához, felnyögtem a

~ 205 ~
 gyönyörtől, úgy tűnt, ez még inkább ösztönözte. Valaki már
teljesen ébren volt, és szándékában állt reggeli előtt
elélveztetni: a lehető legjobb módon indítva a napom.
Pislogva nyitottam ki a szemem, és tekintenünk
összeolvadt. Ébredésem zöld jelzést adott a továbbhaladásra.
Imádtam így ébredni Ethan mellett. Súlya lenyomott,

s
csípőjével szorosan elhelyezkedve a combom között, kezével

el
ágyhoz szegezte a kezeim. Pupillája kitágult, ahogy a farka egy
határozott lökéssel, simán belém hatolt. Hangot adva a
gyönyörnek, ívbe hajlítottam a hátam, hogy még többet

eb
magamba fogadhassak belőle. Száját az ajkaimra tapasztotta,
és a nyelvével birtokba vett.
Jó volt, amikor Ethan birtokba vett. Annyira jó volt.
R
Lassan és egyenletes mozgott, mély lökésekkel kialakítva a
ritmust, csípőjével körözve fokozta az ingerlést.
Összeszorítottam körülötte a belső izmaimat, tudván, hogy ez
ng
majd neki is segít, és hamarabb jutok a célhoz. Mohón vágytam
rá mostanában.
– Még nem, bébi. Ezúttal várnod kell. Jövök veled, és
ni

szólok majd mikor – nyögte.

Gyorsan átfordított, elhelyezett maga fölött, de nem
elégedett meg azzal, hogy meglovagoljam, felemelkedett ülő
r

pozícióba, szorosan tartotta a csípőmet, hogy a farkán el tudjon

Bu

mozdítani, mélyen magára rántva, arcunkkal közel egymáshoz,

ahogy a testünk összeforrt. Mindent kiolvashatott a
szememből: azt, hogy mennyire szeretem, milyen nagyon
szükségem volt rá, milyen erősen kívántam.
– Óóóó, Istenem… – remegtem, kétségbeesetten
próbáltam uralni a rám törő orgazmus hullámát, tudva, hogy

~ 206 ~
 ez lehetetlen, mert Ethan mesterien tudta megadni ezt nekem.
Mesterien irányított a szexben. Domináns énje ekkor jött
felszínre, és ő határozta meg, mikor enged elélvezni. Néha
megváratatott. Ma is ilyen alkalom volt. Viszont nem aggódtam
amiatt, hogy merre visz. A várakozástól csak még jobb lett a
vége.

s
– Mennyei érzés vagy a farkamon – mondta, és ismét

el
megcsókolt. – Olyan nedves vagy nekem… ahogy szorít a szűk
puncid. Imádom a puncidat, bébi.
Már vártam a rituálénak ezt a részét – a mocskos beszédet.

eb
Semmi sem izgatott fel ilyen erősen, mint a dolgok, amik a
száján kijöttek. Talán az is, amit a szájával csinált. És a farka.
R
Ethan erotikus szavaitól őrülten felizgultam.
Befogadtam és hagytam, hogy magáévá tegyen, a nyelvünk
tánca egyre hevesebb lett, ahogy alulról dugott a farkával, ő
ng
irányította a mozgásomat, újra és újra felemelt, majd
visszahúzott a vastagodó dorongjára. Éreztem, ahogy egyre
keményebb és vastagabb lesz, és azért imádkoztam, hogy a vég
magába szippantson.
ni

– Kérlek… – könyörögtem, de hangomat elnyelték a

csókjai.
– A szépségem el akar élvezni?
r

– Igen, nagyon akarom!

Bu

Éreztem, hogy a kezét elvette a fenekemtől, és megcsípte a

mellbimbómat.
– Mondd a nevem, amikor elélvezel.
Az éles csípés belém hasított, áttörte a gátat, és szabadon
engedett minden elfojtott érzést. Repültem.

~ 207 ~
 – Ethan, Ethan, Ethan… – kiáltottam, rázuhanva, képtelen
voltam uralni a testem.
Ezután minden önkéntelenné vált számomra, de éreztem,
amikor ő is eljutott a csúcsra. Hallottam erőteljes nyögését,
amint a forró magját mélyen belém lövellte, arra emlékeztetve,
hogy így kezdődött a kisbabánk élete. Pontosan így. Testünk

s
kéjes őrjöngésben összefonódva, amíg bekövetkezett a nirvána,

el
és már semmi sem számított.
Felemelt, csípőjét lassan mozgatta, hogy kiszorítsa a
gyönyör utolsó cseppjeit is. Mellkasához bújva doromboltam,

eb
és nem akartam onnan elmozdulni. Soha.
– Hm… jó reggelt, Mrs. Blackstone – mondta kuncogva.
R
– Mmmm… Az volt, ugye? – körkörösen mozogtam a
csípőjén, miközben félkemény farka még bennem volt. – Még
nem vagyok Mrs. Blackstone.
ng
– Nyugi szépségem, ne készíts ki, mielőtt még tisztességes
asszonyt csinálnék belőled – mondta, miután picit elakadt a
lélegzete.
ni

– Azt hiszem, ez inkább rám nézve veszély. Istenem, őrült

dolgokat művelsz velem – ajkaihoz és orrához dörgölőztem,
szerettem az így együtt töltött időt, és örültem, hogy még kicsit
r

az enyém lehet, mielőtt munkába menne.

Bu

Nagyon keményen dolgozott, olyan túlterhelt volt az utóbbi

időben az olimpia miatt, elhatároztam, hogy mindenben
segítek neki, amiben csak tudok. A reggeli agyeldobós szex
ilyen módszer volt, amiből én is hasznot húztam.

~ 208 ~
 – Szeretek őrült dolgokat művelni veled. Szeretlek –
lassan, édesen megcsókolt. – És hamarosan Mrs. Blackstone
leszel, szóval jobb, ha megszokod, hogy így szólítalak.
– Oké. Azt hiszem, ezt megtehetem a kedvedért –
kinyújtottam a bal kezem, és ismét a gyűrűt néztem, a sötétlila
kő majdnem fekete volt a halvány hajnali fényben. Ethan

s
menyasszonya voltam, és tényleg össze fogunk házasodni. És

el
valóban a gyerekét vártam. Meg kellett ismételnem magamban,
hogy ez nem csak álom.

eb
– Igazán tetszik a gyűrű? – kérdezte lágyan. – Tudom,
hogy szereted az antik dolgokat, és ez annyira egyedi,
gondoltam, jobban tetszene, mint valami modern darab –
R
kezébe fogta az arcom, és a hüvelykujjával az államat
simogatta. – De ha mégis másikat szeretnél, akkor szólj.
Tudom, ez nem hagyományos eljegyzési gyűrű, de azt akarom,
ng
hogy boldog légy.
Jobb kezemet védelmezően a balra tettem.
– Szeretem a gyűrűmet, és sohasem fogod visszakapni –
ni

gúnyolódtam. – Tudod, bizonyos fényben majdnem feketének

néz ki. Fekete kő.6
Szélesen mosolyogtam rá. Visszamosolygott rám, ahogy a
r

felismerés megvilágosult.
– Jó?
Bu

– Nagyon jó, Mr. Blackstone. Kiváló az ízlésed, ami az

ajándékokat illeti, amelyek túlságosan kirívóak, de ettől még
mindegyiket egyformán szeretem. Rohadtul elkényeztetsz.

6 Szójáték: blackstone jelentése angolul: fekete kő.

~ 209 ~
 Kavart alattam a csípőjével, emlékeztetve hogy testünk
még összefonódott egymással.
– Ez az én kiváltságom, és csak most kezdtem el, bébi.
Várd csak ki a többit – kacsintott.
– Én nem adtam neked egy ajándékot sem – mondtam,
miközben a térdem alatt az összegyűrődött lepedőt

s
megigazítottam.

el
– Nézz rám – hangja komoly volt, eltűnt belőle a gúny.
Felnéztem az égető kék szemébe.

eb
– Ne mond ezt. Nem igaz. Nekem adtad ezt. – Megfogta a
kezem, és a szívéhez tette. – És ezt – másik kezét a szívem fölé
helyezte. – És ezt – aztán mindkettőnk kezét a hasamra
R
fektette. – Nem létezik ennél nagyobb ajándék, Brynne.
ng
r ni
Bu

~ 210 ~
 15. fejezet
Brynne

s
A bevásárló utunk bebizonyította az elméletemet,

el
miszerint ez elmebajos gyakorlat.
– Hogy érted azt, hogy nem viseled ezt a cipőt? – mutatott

eb
Benny a kezében lévő, majdnem 15 cm-es, kristályokkal
díszített, Louboutin tűsarkúra.
– Nagyon dögös. Nagy sikered lenne, kedvesen. Szép
R
hosszú lábaid lesznek tőle.
A szememet forgattam.
– És annak mi értelme lenne?
ng
– Szexi kinézet?
A fejemet ráztam.
– Nem, kedves. A lényeg, hogy azon a napon, amikor
ni

férjhez megyek, ne úgy nézzek ki, mint egy luxuskurva. – A

hasamra mutattam. – Terhes, emlékszel?
– Ja – mondta Gaby gúnyosan –, még mindig nem hiszem
r

el, hogy majdnem két hétig titkoltad előttem!

Bu

– Ne haragudj, nem volt szándékos, és említettem már,

hogy engem is megdöbbentett? – válaszoltam. – Épp, hogy
újra embernek kezdem érezni magam. Kihangsúlyozom, épp.
Gaby a fejét rázta.
– Lefogadom – mondta, miközben a ruhák között
keresgélt, remélve, hogy talál valamit, ami elmenne
~ 211 ~
 nyoszolyólány ruhának – 7 hét, Bree. Hét hetünk van, hogy
megszervezzük ezt az esküvőt. Őrület.
– Tudom. Bárcsak több időnk lenne a szervezésre, de
Ethan a lehető leghamarabb szeretné, ha meglenne. Két teljes
hét mozgásterünk lesz az olimpia után – a többit halkabban
mondtam. – Azt gondolja, ha egy nagy, nyilvános esemény

s
keretében házasodunk össze, és ha bejelenti, hogy kisbabát

el
várunk, az elriaszt bárkit is, aki figyel engem, hogy bármit
tegyen ellenem. Csak remélhetem, hogy igaza van.
A gyomrom összeszorult, de sikerült a félelmet háttérbe

eb
szorítani. Igazán nem volt időm a zaklató miatt aggódni. Babát
várok – egy másik élet, amelyet meg kell óvnom. Meglepett,
R
hogy milyen könnyen elfogadtam ezt a szerepet. Rájöttem,
hogy ez biológiailag, ösztönösen belénk íródott. A meg nem
született kisbabám védelmezése természetes késztetés volt.
ng
Mély lélegzetet vettem, és emlékeztettem magam arra, hogy
Ethan gondoskodott a védelmemről, és nem kockáztatok. Már
nem. A furcsa üzenet, ami a régi telefonomra érkezett, és a
tény, hogy a videón szereplő támadóim közül ketten halottak,
ni

rendesen megrémisztett. Lenre néztem, aki szó szerint őrt állt a

boltban. Az árnyékom volt az elmúlt napokban, mivel Ethan és
Neil elfoglaltak voltak az olimpia miatt. Rá mosolyogtam,
r

arcvonásai egy pillanatig meglágyultak, mielőtt visszakapcsolt

Bu

őrző-védőbe, a bolt minden zugát figyelte. Hála Istennek.

Gaby érzékelhette aggódásom, mert odajött hozzám és
megölelt.
– Annyi mindenen mentél keresztül. Hogy nem lettél
eddig dühöngő őrült, te csajszi? – szünetet tartott. – Szín? Lila
vagy levendula színű nyoszolyólány-ruhát szeretnél?

~ 212 ~
 – Ez nagyon jó kérdés, amire nincs válaszom – vállat
vontam. – A dühöngő őrült kérdésedre értem – sóhajtottam. –
És lila színűt szeretnék, ha valami elnyeri a tetszésed. Azt
akarom, hogy te és Elaina jól érezzétek magatok benne, Gab.
Nem fontos, hogy a ruháitok egyformák legyenek sem színben,
sem anyagban. Azt akarom, hogy azt viseljétek, amit szerettek.

s
Te mindenben szép leszel.

el
– Oké, elég volt a hasztalan fecsegésből, hölgyeim.
Mennyasszonyi ruhát kell keresnünk, és szalad az idő –

eb
mondta Ben ellentmondást nem tűrő hangon, és teátrálisan az
órájára nézett. – Kedvesem, mondd: milyen elvárásaid vannak
a ruhát illetően? Jobban csinálnám a dolgom, ha tudnám, mit
R
keresel pontosan. – Mindkét kezével csettintett.
Gaby a szemét forgatta Ben kijelentésére.
– Ez azért egy kicsit merész, Ben. Te férfi vagy. Miből
ng
gondolod, hogy megtalálod Bree menyasszonyi ruháját London
millió boltjának egyikében?
Ben Gabyre nézett és csettintett.
ni

– Meleg vagyok. Ennyi elég, asszony. Adtam neked valaha

rossz tanácsot? – Ben alaposan végigmérte Gabyt, fel és le.
Nem volt titok, hogy állandóan Ben választotta ki Gaby ruháit,
r

és Gaby mindig megfogadta a tanácsait. Ben nagyon jó volt a

divat területen. Istenem, annyira szerettem mindkettőjüket.
Bu

– Tetszik az előző javaslatod, Benny. Egyszerű, klasszikus

– a csipke az szép, és ujjakat akarok. Lehet rövid ujjú, de az
ujjatlan nem nekem való – mutattam a hasamra. – Talán
magasabb derékvonallal lenne a legjobb, ha netalántán
elkezdek nőni. És talán egy kis lila beütés?

~ 213 ~
 – Kedvesem, nem is látszik rajtad, hogy várandós vagy –
forgatta Ben a szemét. – Augusztus 24-ig látszani fog már a
pocakod?
– Nem tudom, és légy szíves ne kezdd. Minden vendég
tudni fogja, hogy terhes vagyok, szóval nem kell titkolni. Hidd
el, már eleget hallottam az anyámtól. Azt hiszi, valahogy

s
tisztességesebb lenne, ha úgy teszünk, mintha nem várnánk

el
gyereket. Hm, gyűlölöm, ahogy túldramatizálja a dolgokat.
Miért nem tud egyszerűen örülni nekem?

eb
Unokája lesz, az ég szerelmére!
Gaby a vállamra tette a kezét.
– Pocakkal, vagy pocak nélkül gyönyörű leszel, és az anyád
R
majd túlteszi magát rajta. Úgy elvarázsoljuk a csodás
esküvővel, és olyan elbűvölő menyasszony leszel, hogy nem
lesz más választása, mint szeretni az egészet.
ng
Kedvesek voltak, hogy vigasztalni próbáltak, de ehhez nem
fűztem nagy reményt. Hallani sem akart Ethanről, vagy a
kapcsolatunkról. Volt pofája azt mondani, hogy elpazarolom az
ni

életemet Ethan és a baba miatt. Azt kérdezte, mi értelme volt

az elmúlt négy évnek, ha ismét teherbe estem. Ez fájt. Az első
terhesség nem az én hibám volt, és ez, a mostani… hát, nem állt
szándékomban felcsináltatni magam. Tudom, hogy Ethan és én
r

felelőtlenül viselkedtünk, de nem bánom, hogy ez lett az

Bu

eredménye. A hasamra tettem a kezem, és simogatni kezdtem.

A kisbabám szerelemből fogant, függetlenül attól, hogy mit
gondol anyám, vagy mit gondolok magamról. Annyit tudtam,
hogy ez igaz. Szerettem Ethant, és ő is szeretett engem. Más
választásom nem volt, és az anyám vagy megértette ezt, vagy
nem.
~ 214 ~
 – Köszönöm, srácok. Igazán… Nélkületek nem tudom,
hogy szervezném meg az egészet ilyen rövid idő alatt –
mondtam sóhajtozva. – Elaina, és Hannah is keményen
dolgoznak. Remélem, hogy tényleg össze tudjuk hozni.
– Mintha nem tudnánk megcsinálni – gúnyolódott Ben. –
Csak fegyverrel tudnál visszatartani attól, hogy segítsek

s
megszervezni ezt a flancos, A-kategóriás, vidéki udvarházban

el
rendezett esküvőt, ahol Őfelsége is meghívott!
– Ja, hát imádkozzunk azért, hogy ne jöjjön el. Hála az

eb
égnek, Elaina ehhez az esküvőszervezőhöz irányított, valami
Victoriához. Biztosítottak róla, hogy ő mindent elintéz, ami a
királynőket és hercegnőket illeti. Semmit sem tudok arról,
R
hogy mi a protokoll, ha királyi személyek vesznek részt az
esküvőn. – Benre és Gabyra néztem, felemeltem a kezemet, és
nagyot nyeltem, amikor a felismerés fejbevágott. – Azt hiszem,
ng
rosszul leszek.
– Nem, semmi rosszullét, kedvesem – mondta Ben
határozottan, miközben hosszú karjával a vállamat ölelte. –
ni

Először elmegyünk ebédelni, hogy megerősödjünk, aztán ismét

munkára fel, hogy megtaláljuk a tökéletes ruhát a flancos,
vidéki celeb-esküvődre, amely hét rövid hét múlva lesz – Ben
r

felnézett és keresztet vetett. – Meg tudjuk csinálni.

Bu

Nem tudtam ellenállni, és ebéd közben üzenetet küldtem

Ethannek. Élvezte az incselkedésünket, és általában válaszolt,
ha nem volt értekezleten, néha még akkor is visszaírt. Pajkos
üzeneteket is küldözgettünk egymásnak. Vigyorogva írtam:

~ 215 ~
 LEHETSÉGES, HOGY MEZTELENÜL KELL AZ OLTÁR
ELÉ LÉPNEM. MÉG NEM
TALÁLTUK MEG A RUHÁT. EBÉDELÜNK. SZERETLEK.

Nem kellett sokat várni a válaszra.

s
NEM BÉBI. TÉVEDSZ. A MEZTELENSÉG CSAK A

el
NÁSZÚTON MEGENGEDETT! AZ
ESKÜVŐHÖZ A RUHA LÉTFONTOSSÁGÚ. XX

eb
Hangosan felnevettem, és magamra vontam a barátaim
nem kívánt figyelmét. A salátát turkálva próbáltam leplezni
hibámat. Viszont semmi esélyem sem volt megúszni.
R
– Ismét szex-text? – kérdezte Ben önelégült mosollyal.
– Bocsánat. Spontán történik. A hormonok hatása? –
ng
legalább egyszer megpróbálhatom, hogy a hormonokat
használjam kifogásként.
– Megértettem, kedvesem – mondta Ben vigyorogva,
ni

kíváncsiságradarja teljes készenlétben. Esküszöm, még egy

apácáról is ledumálná a bugyit, ha akarná. Ijesztő, hogy milyen
gyorsan kitalálja a dolgokat.
– Elég, ha egymásra néznek, és a szobában lévők spontán
r

meggyulladnak a puszta látványtól – mondta Gaby

Bu

csipkelődve, amint nagyot kortyolt a borból.

Duzzogtam, amiért nem ihattam én is egy pohárral, és
eldöntöttem, hogy most őrülten irigykedem.
– Ne gonoszkodj, Gaby, már így is túlfeszíted a húrt azzal,
hogy a borral kínzol. Ethan engem is spontán lángra lobbant,
nem tehetek róla.
~ 216 ~
 Gaby kacagott, és újratöltötte a poharát Chardonnay-val.
– Nem csodálkozom, hogy Ethan teherbe ejtett.
Gondolom, még az is nehéz volt, hogy elég vizet és táplálékot
vegyetek magatokhoz a túléléshez az első napokban. Mást se
csináltatok csak dugtatok, mint a nyulak.
A legkomolyabb arccal néztem rá. Kb. tíz másodpercig,

s
mielőtt kuncogni kezdtem.

el
– Tényleg így volt.
Hülyéskedtünk, és viccelődtünk, amikor megszólalt a

eb
telefonom. Anyu? Ebben az órában? Sohasem szokott hívni,
amikor náluk reggel van.
– A francba! Az anyám keres. Szerintetek megérezte, hogy
R
róla beszéltem? – hagytam hangpostára kapcsolni.
– A Psziho zenéje anyád csengőhangja? – kérdezte Gaby, a
kezében lévő sült krumpli megállt a levegőben.
ng
– Ethan állította be – mondtam vállat vonva. – Folyton
játszik rajta az applikációkkal és a szerkentyűkkel – kínos
csend. – Úgy értem, találó… – próbáltam viccesre venni.
ni

Benny mentett meg a hangos, ragályos kacagásával. A

pokolba is, ha már ki kell bírnom anyám ellenségeskedését,
legalább lássam a vicces oldalát is a dolognak. Ben találkozott
r

vele és túlélte. Anyám elviselte őt, de imádta Gabrielle-t, szóval

Bu

Gaby biztos azt gondolta, hogy egy picit kemény voltam. Nem
voltam. Ben igazolhatja ezt a tényt.
Egy perc múlva a telefonom „új üzenet”-et jelzett a
hangpostán, ami nem volt meglepő. Anyu állandóan hagyott
üzenetet. Tudta, hogy elkerülöm a hívásait, és ez még jobban
feldühítette. Hirtelen elkapott a fáradtság. Fárasztó volt az
örökös vitatkozásunk. Csak egy kis békét akartam végre.
~ 217 ~
 Megölne, ha ilyen lenne a kapcsolatom a lányommal vagy akár
a fiammal. A limonádémat szürcsölve picit töprengtem, és
boldogan hallgattam amint Gaby és Ben különböző
fátyolmodellekről beszélgettek, és hogy a fehér vagy a krém
szerelés a legmegfelelőbb a felcsinált menyasszonynak. Amíg a
bűntudat kezdet befurakodni.

s
Mit mond el rólam az, ahogy ezt a helyzetet kezelem? Mi

el
lesz, ha egy nap a lányom már nem akar velem beszélni? Ha
nem bírna a közelemben lenni? Ha azt gondolná rólam, hogy
egy álszent boszorkány vagyok?

eb
Az összetörne.
Elvettem a telefont, és meghallgattam az üzenetet.
„Brynne, R beszélnem kell veled. Vészhelyzet van…
Megpróbálom felhívni Ethant.”
Hirtelen félelem fogott el. Ha anyám megalázza magát
azzal, hogy felhívja Ethant, akkor valóban nagy baj lehet. Nem!
ng
Kérlek, ne az apukámmal legyen valami. Ne ő. Arra még
gondolni sem akartam. Lefagytam. Hangja sem a megszokott
volt. Úgy hangzott, mintha sírt volna. Az anyám sohasem sírt.
ni

Reszkető kézzel nyomtam meg a telefonszámát a gyorshívó

gombon. Észrevettem, hogy Ethan is most küldött üzenetet, de
nem akartam róla tudomást venni. És aztán Ben mobilja is
r

villogni kezdett, mint egy karácsonyfa.

Bu

– Mi a baj, Bree? – Gaby kinyújtotta és a karomra tette a

kezét.
– Nem tudom. Anyu… azt mondta vészhelyzet van… sírt…
A falak körülöttem gyorsan kezdtek összezáródni, a szívem
hevesen dobogott, az egész testem remegett. Ben fogadta a
hívást. Tekintete rám villant, amint beszélt.

~ 218 ~
 – Itt van. Most hívja az anyját.
Tudtam, hogy Ben Ethannel beszél, és tudtam, hogy rossz
hír. Az agyam ködbe burkolózott, amint anyu hangját
meghallottam a vonalban. Minden olyan gyorsan történt, és én
nem tudtam megállítani az eseményeket. Meg akartam állítani
az időt. Állj. Kérlek… nem akarom tudni, bármi is legyen.

s
– Brynne? Édesem, van valaki melletted? – az anyám soha

el
nem szólított „édesemnek", és sohasem beszélt úgy, mint most.
– Anyu! Mi a baj? Gaby és Ben itt vannak velem.

eb
Menyasszonyi ruhát vásárolunk – a hangom elcsuklott. – Miért
hívtad Ethant? – Anyám hallgatása olyan volt, mintha éles kés
döftek volna a szívembe. Tudtam, hogy nem a ruha emlegetése
R
miatt hallgatott. Azt akartam hinni, de tudtam, hogy nem ez az
oka.
– Brynne… az apádról van szó.
ng
– Mi van apuval? Jól… jól van? – alig bírtam kimondani a
szavakat. Bennyre néztem, és láttam a fájdalmat az arcán.
Aztán halkan beszélt a telefonba. Nem nézett rám, csak a
ni

padlót bámulta. Tudtam, hogy mit csinál. Elmondta Ethannek,

melyik étteremben vagyunk, hogy értem jöjjön.
Neeeeeeem! Ez azt jelenti valami nagyon nagy baj történt.
r

– Brynne, kicsim, az apád… belefulladt az

Bu

úszómedencéjébe… a karbantartók találták meg!

A fülem hallotta a szavakat, de az agyam fellázadt.
Képtelen voltam elfogadni. Nem akartam elfogadni.
– Nem! – szakítottam félbe.
– Brynne, ez az igazság. Bárcsak ne lenne… de igaz.

~ 219 ~
 – De nem lehet, anyu. Nem lehet, ha… nem! Ne mond ezt
nekem!
Anyu… anyu?
– Kicsim, sokáig volt a vízben. Valószínűleg szívrohama
volt.
– N-n-nem – nyöszörögtem. – Ez nem lehet igaz. Apu

s
Londonba jön, hogy meglátogasson. Jön az esküvőmre… ő fog

el
az oltár elé vezetni. Azt mondta. Azt mondta, itt lesz.
– Brynne… elment, kicsim. Annyira sajnálom – sírt.

eb
Az anyám zokogott a telefonba, és én leragadtam a
gondolatnál, hogy még soha ezelőtt nem láttam vagy hallottam
őt sírni. R
A telefon nagy loccsanással esett bele a leveses tálamba.
Csak bámultam, amint elmerült a csirkehúslevesben. Ethannek
másikat kell vennie. Az a telefon már történelem. Soha többé
ng
nem akarok hozzáérni.
Valahogy lábra álltam, de nem volt hova mennem. Nem
volt egyetlen hely sem, ahova mehettem – csapdába estem.
ni

Lebegni kezdtem, mint a múltkor. Kellemes érzés volt. A

könnyedség jól esik, amikor a szíved olyan nehéz, hogy a pokol
mély bugyraiba húz le. Igen, a testemen kívül lebegni sokkal
r

kellemesebb volt.
Addig lebegtem, míg lenéztem, és magamat láttam.
Bu

Láttam, hogy Ben az ölében tart, az étterem padlóján ülve.

Gaby is ott volt mellette, és a telefonba beszélt valakivel. Egy
pincér odasietett segíteni.
De ez az egész olyan hülyeség volt.
Miért ültünk mindannyian egy flancos, londoni étterem
padlóján, amikor ebédelnünk kellett volna? Mennünk kell.
~ 220 ~
 Meg kell találnom a ruhám, és meg kell szervezni az esküvőt.
Apu is jön, hogy a szertartáson az oltárhoz vezessen, alig 7 hét
múlva. Az Isten szerelmére, Anglia királynője is kapott
meghívót. Nem volt idő így baszakodni.
A könnyedség, amely olyan kellemes volt, eltűnt, helyébe
súlyos fájdalom és bánat költözött. Nem akartam visszatérni a

s
földre, itt akartam maradni, pontosan ott, ahol voltam.

el
Nem igaz. Addig akartam lebegni, amíg már teljesen
feloldódtam. Ez nagyon jól hangzott. Feloldódni…
Iszonyúan gyűlöltem a plafont. Az a kurva, kibaszott plafon

eb
nem engedett tovább lebegni.
Engedj ki! Engedj elszállni…
R
ng
r ni
Bu

~ 221 ~
 16. fejezet

Ethan

s
el
Felültem és Brynne-re pillantottam. Aludt. Egy kényelmes

eb
ágyban, az apja modern házának vendégszobájában, San
Francisco egyik szép, külvárosi negyedében, a csajom aludt.
Összetört szívvel, de egyelőre nyugodtan pihent. Pillanatnyilag
R
nem érzi a gyász terhét.
Fel sem merült, hogy nélkülem utazzon el Londonból az
Államokba az édesapja temetésére. Mi van, ha Amerikában
ng
próbálják elkapni? Nem, ezt nem kockáztathattam. Most
Brynne védelme volt a legfontosabb. A fenébe az olimpiával.
Neil visszatért Londonba és helyettesít, ő és Frances intézik a
ni

céges ügyeket. A munka miatt nem idegeskedtem. Sokkal, de

sokkal ijesztőbb dolgok aggasztottak.
Szerettem volna kideríteni, hogy mi történt Tommal, de
r

sok remény nem volt erre. Viszont nem adom fel harc nélkül.
Megpróbálhatják, hogy Brynne közelébe férkőzzenek, de ahhoz
Bu

először engem kell elkapniuk.

Mrs. Exley azt akarta, hogy a házában lakjunk, amelyben a
férjével élt, a hallgatag Frankkel, de Brynne hallani sem akart
róla. Ő az apja házában akart maradni, az apja dolgai közt,
azon a helyen, ahol utoljára látta őt, amikor Skype-on

~ 222 ~
 beszéltünk. Hálás volt azért a boldog időszakért, amikor
utoljára beszéltek. Állandóan azt mondogatta nekem:
– Apu örült nekünk. Mindenről tudott, és boldog volt.
– Igen, az volt, bébi… – suttogtam felé fordulva.
Az alvó szépségem hosszú haja összekuszálódott a párnán,
a takarót a nyakáig felhúzta, mintha védeni akarná a testet.

s
Még mindig sokkos állapotban volt, és alig evett valamit.

el
Féltettem az ő és a babánk egészségét. Féltem, hogy ez
megváltoztat minket. Megváltoztatja az érzéseit irántam, és

eb
érzelmi örvénybe taszítja őt. Nagyon jól ismertem a múltját.
Mindent tudni róla: hihetetlen nyomást gyakorolt rám. A
csajom depressziós volt. Életének mélypontján még
R
öngyilkossági kísérlete is volt. Tessék, kimondtam. De attól,
hogy beismertem, semmi sem lett jobb. Igen, rég volt, és
Brynne most nagyon összeszedett és értelmes… de semmi
ng
garancia sincs arra, hogy nem fordul ismét az önpusztítás felé,
vagy elküld a picsába, és elhagy, ha túl sok lesz ez az egész.
Nagy levegőt vettem, és az arcomat kémleltem a tükrös
ni

szekrényajtókon. Kit is akarok átverni? Brynne nem volt ebben

egyedül. A depresszió durva szerető, és mi ketten már jó ideje
ismerősök vagyunk. Ellenálltam a kísértésnek, hogy
megérintsem. Pihennie kellett, nekem meg egy cigire volt
r

szükségem. Az éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam, és

Bu

óvatosan felkeltem az ágyból. Felvettem egy tréningnadrágot,

pólót, kimentem, és leültem a medence mellett, hogy
nikotinvágyamat csillapítsam. Neillel is akartam beszélni.
A sötét vizet bámultam, amíg a telefon kicsengett.
Ugyanazt a sötét vizet, amelyben Tom Bennett élete utolsó
pillanatait töltötte. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy

~ 223 ~
 halljam, ha Brynne-nek szüksége van rám. Visszatértek a
rémálmai, de a terhesség miatt a gyógyszert nem szedhette. Túl
nagy volt a kockázat a baba fejlődését tekintve. Egyébként is
visszautasította volna. Így ő szenvedett, én meg aggódtam.
A nyári holdvilág megcsillant a víz felszínén, és a vízben
haldokló Tomra gondoltam. Nem voltam gyilkossági nyomozó,

s
de többféle forgatókönyv is bevillant a gondolataimba. Viszont

el
fel sem merült, hogy ezeket hangosan kimondjam. Nem
tehettem meg Brynne-nel.
– Hé, cimbora.

eb
– Tartod a frontot? – feleltem Neil hirtelen köszöntésére.
– Kaotikus, mint mindig, szóval nincs miért idegeskedj. A
R
szokásos üzleti cécó, E.
– Igaz. Én bízom benned. Légy szíves, add át az üzenetem
a seggfejeknek.
ng
– Szívesen megteszem, főnök, de tudnod kell, hogy
minden ügyfél nagyon megértő volt. A legtöbben emberek.
Mélyen a tüdőmbe szívtam a szegfűszeges cigaretta füstjét.
ni

Neil türelmesen várt. A legnyugodtabb pasas, akit valaha

láttam.
– Az ilyen esetek gyorsan rávilágítanak a prioritásokra,
r

tudod?
Bu

– Ja, azt elhiszem. Brynne hogy bírja?

– Ő… mindent tőle telhetőt megtesz, hogy erős legyen.
Neki még nem vetettem fel a lehetőségeket, és nem hiszem,
hogy ez valaha meg fog történni. Úgy tűnik, súlyos szívrohama
volt úszás közben, amelynek az esélye meglehetősen magas, de
én akkor is szeretném látni a boncolási jegyzőkönyvet –

~ 224 ~
 sóhajtottam. – Tudod, hogy az még sokáig eltarthat. A
törvényszéki laborok az Államokban is ugyanolyan
elcseszettek, mint otthon.
– Találtál bármilyen nyomot a házban?
– Még nem. Hagyatéki eljárásokban, végrendeletekben
jártas ügyvédként minden rendben volt, gondolhatod, de talán

s
van valami oka annak, hogy mindent ilyen rendben hagyott.

el
Mintha tudta volna, hogy kifut az időből. A szíve is lehetett az
ok. Brynne tudta, hogy gyógyszert szedett a vérnyomása miatt,

eb
és ezért aggódott. Ránézésre nem is hitted volna. A fickó
nagyon fitt volt.
– Hmmm. Egyedül Oakley emberei húznak hasznot Tom
R
Bennett halálából.
– Tudom. És hidd el, utálom, hogy tudom. Mindent
Brynne örökölt: a házat, az autót, a befektetéseket. Ez,
ng
mondjuk, nem meglepő, de azon morfondírozom, hogy Tom
hagyott-e valami terhelő bizonyítékot Oakley ellen.
– Mint egy videóra vett tanúvallomás?
ni

– Igen… pontosan arra gondoltam. Holnap kiderül. Reggel

találkozónk lesz az üzlettársával, átvesszük a vagyonkezelői
alapot, utána lesz a temetés. Hosszú, kibaszott nap lesz.
r

– Mikor jöttök haza?

Bu

– Ha sikerül mindent elrendezni, akkor holnap este a késői

járattal. Kurvára idegessé tesz ez az egész, és nem vagyok jó
formában.
– Rendben. Megkérlek, add át Brynne-nek részvétünket.
Csörögj, ha szükséged van rám. Itt vagyok.
– Kösz… Találkozunk 24 óra múlva.
~ 225 ~
 Letettem a telefont és rágyújtottam a második szál
cigarettára. Szívtam és gondolkodtam, fejben visszatértem arra
a helyre, ahol már rég nem voltam. Ez halálra rémített – jó
okkal. A fulladásos halál borzalmas, ha közben magadnál vagy.
Ezt tapasztalatból tudom. A hideg és kétségbeejtő érzés, amint
a víz elönti a szádat és az orrod. Ahogy lehetetlen nyugodtan

s
maradni, és visszatartani a lélegzetet. Az oxigénhiánytól

el
kimerült tüdő fájdalma.
Azt hiszem, az afgánok kísérleteztek rajtam. Nem volt
megszokott kínzási módszer. A közkedvelt módszer az volt,

eb
hogy csörlővel felemeltek, és a hátamat darabokra törték.
Aztán alvásmegvonás, ami néha hetekig is eltartott. Az elme
szar dolgokat tesz, ha nem pihennek a kerekek. Felnéztem az
R
égre, a csillagokat bámultam, és rá gondoltam. Anyura.
Angyalként fent volt valahol. Ebben biztos voltam. Erre nem
kellett semmiféle bizonyíték, mert a szívemben éreztem, hogy
ng
igaz. Ott, fent volt, és valahogy vigyázott rám, ott volt
mellettem, amikor le akarták vágni a…
Nem. Most nem gondolatok erre a rémségre. Később…
ni

Felkeltem, és eloltottam a második cigarettát. A csikkeket

visszadugtam a dobozba, és bementem az apósom kellemes,
modern, amerikai házába. Többé nem fogok vele beszélgetni, a
r

sors iróniája viszont az, hogy életem egyik legfontosabb

Bu

beszélgetése vele volt. Egy segítséget kérő email… és egy

fénykép. Amint bebújtam Brynne mellé az ágyba, imádkoztam.
Reméltem, hogy Tom Bennett eszméletlen volt, amikor
elhagyta ezt a világot.

~ 226 ~
 Brynne ragyogóan nézett ki feltűzött hajjal és a fekete
Chanel kosztümben. Rettenetesen szomorú, gyászosan szép
volt. Az anyja hozta át a ruhákat, hogy viselje. Úgy tűnik, egy
méretet hordtak, és Brynne tehetetlen volt a felhozott érvekkel
szemben. Éreztem, azzal birkózik, hogy átvészelje, de még nem
engedte meg magának, hogy igazából gyászoljon.

s
Félre vonultam, és amennyire lehetett, kimaradtam a

el
társalgásból. Brynne nem volt olyan állapotban, hogy egy
családi vitát kibírjon, ezért a béke kedvéért, befogtam a szám.
Mrs. Exley és köztem pillanatnyilag béke honolt – lényegében

eb
kerültük a közvetlen kapcsolatot. Egyszer sem hallottam, hogy
arról érdeklődik, Brynne hogy érzi magát. Egyetlen egyszer
sem. Olyan volt, mintha úgy tett volna, a terhesség nem is
R
létezik. Milyen anya az, akit annyira sem érdekel a lánya
terhessége, hogy kérdezzen róla?
Azt kívántam, hogy ennek mielőbb vége legyen, hogy
ng
elvigyem innen a kedvesem. Ismét brit földön akartam tudni.
Türelmetlenül vártam már az esti hazarepülés idejét.
A temetés rendben volt, már ha lehet ezt mondani egy túl
ni

korai halálról. Azt kívántam, hogy ami történt, az egy

szerencsétlen baleset következménye legyen, és nem pedig
gyilkosságé. Brynne nem kérdezett erről. Szerintem eszébe sem
r

jutott ilyesmi, és ezért hálás voltam.

Bu

Abban a pillanatban felismertem, amint belépett a

gyászszertartás utáni összejövetelre. Elég fényképet láttam a
szemétládáról, hogy első látásra felismerjem. Grapefruit
nagyságú golyói lehetnek, ha csak úgy besétál. Rögtön odajött,
és a kezét rátette Brynne-re, megölelte, és kamu részvétet
nyilvánított a szörnyű veszteségért. Azt hiszem, Brynne

~ 227 ~
 túlságosan szomorú volt, hogy reagáljon. Mrs. Exley ott állt
Brynne mellett, szeretettel üdvözölte – ez nagyon feldühített.
Hogy tehette ezt? Ennek az embernek a fia megerőszakolta a
gyerekét, videót is készített róla, amelyet nyilvánosságra
hozott, és ő barátnak nevezi? Blabla, lószar. Oakley szemébe
néztem, és keményen megszorítottam a kezét.

s
Igen, Szenátor, még csak most ismerkedünk. Mindjárt

el
találkozni fogsz a farkammal is. Óriási.
Arrébb kellett lépnem, hogy összeszedjem magam.
Megpusziltam a kedvesem a homlokát, és szóltam neki, hogy

eb
hamarosan visszajövök. Randim van a Szenátorral. Követtem
minden lépését, és rögtön kiszúrtam a biztonsági emberét. Úgy
értem, könnyen felismerhetőek vagyunk ebben a szakmában.
R
Csak beszélgetni akarok a Szenátorral. Ártalmatlan, nemde?
Mikor Oakley a mosdó felé vette az irányt, kis késéssel én is
ott voltam mögötte. Tökéletes időzítés. Az ostoba gorillája el
ng
volt foglalva azzal, hogy a tányérját telepakolja étellel. A férfi
mosdó ajtaján lévő zár pedig plusz bónusz volt. Úgy tűnik, a
szerencsém határtalan a mai napon.
ni

A mosdópultnak támaszkodva vártam, amíg az övét

igazítva kilépett a fülkéből.
– Csak kettesben vagyunk, Oakley, és az ajtó zárva van.
r

Hirtelen megtorpant, és felmérte a helyzetet. Úgy látszik a

Bu

Szenátort megáldották némi intelligenciával. Nem esett

pánikba.
– Ön megfenyeget engem, Blackstone? – kérdezte nyugodt
hangon.

~ 228 ~
 – Emlékszik a nevemre. Nagyon helyes. Én igazából nem
mondhatom ezt… még. – Vállat vontam. – Miért nem mondja
meg ön, Szenátor úr?
– Azért vagyok itt, hogy megadjam a végtisztességet egy
régi barátnak, semmi több – a csaphoz lépett, és megengedte a
vizet.

s
– Ááá, így akarja nevezni. Én inkább azt mondanám, hogy

el
kampányállomás, nem gondolja?
– Tom Bennett halála engem is sokkolt, mint mindenkit.

eb
Brynne nagyon kedves lány. Mindig is az volt. Az édesapja
halála hatalmas teher lehet számára. Tudom, hogy Tom
nagyon szerette. Brynne volt az élete.
R
Csak bámultam, lenyűgözött a drámai monológ. Biztosan
gyakorol a jövőbeli politikai beszédekre.
– Gratulálok az elkövetkező esküvőhöz és a születendő
ng
gyerekhez – mondta miközben kezet mosott.
– Szóval már olvasta a bejelentést – mondtam, és az ajtó
elé álltam. Ez a kibaszott nem megy ki innen, csak ha én
ni

megengedem. – Szenátor, ide figyeljen. Ön hallgat, én

beszélek.
Elvett egy törülközőt, és módszeresen szárítgatta a kezét.
r

– Mindent tudok. Montrose halott. Fielding májusban

Bu

eltűnt. Fogadni merek, hogy ő is halott, és sohasem fog

előkerülni. Tudom, hogy a fiát a hadseregbe száműzte.
Összekapcsoltam ám a pontokat. Mindenki eltűnik. Mikor kész
lesz Tom boncolási jegyzőkönyve, el fogom olvasni. Azon
tűnődöm, vajon miről fog árulkodni? – drámaian vállat
vontam.

~ 229 ~
 – Nem én tettem, Blackstone – barna szeme szinte lyukat
égetett a retinámba. – Nem én vagyok mindezért felelős.
Kicsit közelebb léptem hozzá.
– Ezt jó tudni, Oakley. Tegyen róla, hogy ez igaz legyen.
Videón rögzített tanúvallomásom van, dokumentumok,
különböző feljegyzések… meg minden. Tom Bennettnek is volt.

s
– Ezt nem tudtam biztosan, de jól hangzott. – És ha azt hiszi,

el
hogy elsöpör az útból, hogy Brynne-hez férkőzhessen, olyan
mértékű szarvihart indít el, amelyhez viszonyítva Watergate

eb
viccnek tűnik majd. – Még egy lépést tettem előre. – Az
embereim tudják, mi a dolguk, ha eltűnök – suttogtam. –
Kipukkasztják a léggömböt és… puff, minden a levegőbe repül
R
– kézmozdulatokkal hangsúlyoztam mondanivalóm.
Alig láthatóan nyelt egyet, de én észrevettem, majd azt
mondta:
ng
– Mit akar tőlem?
– Nem arról van szó, hogy én mit akarok, Oakley. Hanem
arról, hogy ön mit akar – adtam egy percet, hogy megeméssze.
ni

– Alelnök akar lenni? Szeretne a saját ágyában aludni,

ellentétben egy börtöncellával, ahol a szobatársa közelebbről
akarja megismerni? – vigyorogtam. – Mindent meg akar tenni
r

annak érdekében, hogy abszolút biztos legyen, hogy Brynne

Bennett, hamarosan Blackstone bűbájos és békés életet él a
Bu

férjével és a gyermekével Angliában, anélkül, hogy aggódna,

vagy fenyegetné a múltja – a következő szavakat szigorúan
hangsúlyoztam. – Egy szégyenletes eset, aminek az áldozata
volt. Egy. Kegyetlen. Bűntett.
Izzadni kezdett. Láttam az előbukkanó cseppeket a
halántékán.
~ 230 ~
 – Biztosan ezt akarja, Oakley. Értve vagyok?
Egy arcizma sem rándult, de a szeme beleegyezett.
Ismerem ezt a nézést, és a szemével igent mondott.
– Jól van. Örülök, hogy megértette, mert ez az egyetlen
figyelmeztetés. Ha bármi is történik valamelyikünkkel… hát…
minden a levegőbe repül. És ez alatt az angol parlamentre, a

s
Washington Postra, a London Timesra, a Scotland Yardra, a

el
brit titkosszolgálatra, az Egyesült Államok kongresszusi
vizsgálatra gondolok… a teljes csomag… ahogy mondani

eb
szokták. Nem beszélve a londoni olimpiáról, meg nemzetközi
kapcsolatokról az amerikaiak és britek között. – Felemeltem a
tenyerem. – Nem létezik olyan mély lyuk, ahova majd elbújhat.
R
Gondoljon, mondjuk… Sadam Husseinre… ha így könnyebb.
Az ajtóhoz léptem és kinyitottam. Elindultam kifelé a férfi
mosdóból, és még egyszer visszafordultam.
ng
– Sok szerencsét az elkövetkező választásokon. Hosszú és
sikeres pályafutást kívánok önnek, Szenátor. Egészségére!
Oakley biztonsági gorillája lökött félre, miközben a
ni

mosdóba sietett, kissé összezavarodva a barátságos búcsú

hallatán.
Bólintottam, és Brynne keresésére indultam. Életem
szerelme, meg nem született gyerekem anyja, az édes
r

kedvesem, túl sokáig volt egyedül, vissza kellett mennem

Bu

mellé.

~ 231 ~
 17. fejezet

Brynne

s
el
Megkönnyebbültem, amikor Ethan visszatért. Szükségem

eb
volt rá, könnyebb volt mindent elviselni, ha a közelemben volt.
Gyenge voltam, és utáltam magam emiatt, de nem tehettem
róla, és túl fáradt voltam, hogy érdekeljen. A mentőövem volt –
R
az egyetlen. Haza akartam menni.
London – az otthonom.
Két tele tányérral a kezében lépett mellém.
ng
– Hoztam egy keveset mindenből – mondta.
– Ó, köszönöm… de nem vagyok éhes. Ezt nem tudom
megenni – mutattam a croissant-ra és a gyümölcsre.
ni

Elkomorodott és megfeszítette az állkapcsát. Tudtam, most

következik az érvelés.
– Enned kell valamit. Ma csak egy kis teát ittál – suttogta.
r

– Gondolj a babára…
Bu

– Nem lehet senkit sem arra kényszeríteni, hogy egyen.

Bízz bennem, tapasztalatból tudom.
Anyám megvető hangja zavarta meg a szóváltásunk.
Persze, semmi olyasmit nem mondott, hogy: „Ethannek igaza
van, Brynne, enned kell, mert a babának akkor is szüksége van

~ 232 ~
 tápanyagra, ha te nem is vagy éhes.” Nem. „Most kettő helyett
eszel, drágám.” De nem. Hát igen… mit is vártam?
Ethan megfordult, és tekintetével célba vette anyámat. Azt
hiszem, még a füle is füstölgött egy kicsit, de végül nem szólt
semmit, ügyet sem vetett rá.
– Gyere, ülj ide mellém, és egyél pár falatot – mondta

s
kedvesen, és határozottan. Hogy mondhatok neki nemet?

el
Sohasem tudtam visszautasítani. Amit tett, azt törődésből
tette. Ennem kellett, annak ellenére, hogy nem volt étvágyam.
Ethannek igaza volt. Másra is tekintettel kell lennem, nem csak

eb
magamra. Főleg most.
Anyámra néztem, tekintetem végigpásztázta a tökéletes
R
frizuráját és a makulátlan öltözetét, amelyet a volt férje
temetésére öltött magára. Egyáltalán, mi a fenének jött el? Alig
váltott pár szót apuval, miután Londonba költöztem. Az biztos,
ng
hogy nem volt bánatos igazából. Vagy tévedek? Fogalmam sem
volt. Elszomorított, hogy most eszméltem rá arra, hogy nem is
tudom, mit érezhet, mert nem ismerem eléggé az anyámat.
Nem álltunk közel egymáshoz. Nem voltak közös titkaink, nem
ni

kötöttek össze minket mély érzelmek. Sohasem tudtam meg,

miért vált el aputól oly hirtelen, vagy hogy szerette-e
egyáltalán. Hogy találkoztak? Hol kérte meg a kezét? Mi volt a
r

történetük? Mindezekről semmit sem tudtam.

Bu

Megfordultam és Ethan kíséretében egy asztalhoz

mentünk, a szívem minden lépéssel távolabb került anyámtól.
– Olyan gyönyörű vagy – szólalt meg Ethan lágy hangon,
miközben próbáltam elfogyasztani a kaját, amit hozott nekem
–, belül és kívül egyaránt.

~ 233 ~
 Megpróbáltam lenyelni a sárgadinnyét, aminek olyan íze
volt mintha nedves fűrészpor lett volna, és azt mondtam:
– Haza akarok menni.
– Tudom, bébi. Haza is akarlak vinni. Már nincs miért
aggódni, mivel az apád mindent egy vagyonkezelői alapban
helyezett… visszajövünk pár hónap múlva. Mr. Murdoch

s
amúgy is azt javasolta, várjunk egy picit… Nem könnyű elsőre

el
dönteni ilyen személyes ügyben. – Kezét az enyémre tette.
Igen. Pete Murdoch volt apa üzlettársa az ügyvédi

eb
irodában. Mindent, amit apa 51 év alatt szerzett, a ház
Sausalitóban, a pénz és a befektetések, most már az én
kezemben volt. Nem akartam ezeket. Apát akartam
R
visszakapni.
Barátságos hang szakította félbe a gondolataimat.
– Brynne… ó, édesem, hát itt vagy.
ng
Megfordulva Jessica nyitott karjai fogadtak. Odaléptem és
szorosan megöleltem. Jess és én már az általános iskola óta
barátok voltunk. Elsős korunktól Mrs. Flagler osztályába
ni

jártunk. Szinte elválaszthatatlanok voltunk az utolsó

középiskolás évig. Pontosabban a hálaadási szünetig.
Igen, Jessica ott volt velem, azon az estén. Igazi barátnak
bizonyult, amikor szükségem volt rá, de a történtek után
r

túlságosan beteg voltam, nem volt kedvem a barátokhoz. El

Bu

kellett tűnnöm. Ez a gyógyulási folyamat szükséges eleme volt.

Mióta Londonba költöztem, az évek során ugyan tartottuk a
kapcsolatot, de több, mint négy éve nem találkoztunk. Még
mindig napbarnított és kisportolt volt, a rövid, szőke frizurája
tökéletesen illett filigrán testalkatához. Meghatott, hogy eljött,
hogy megadja a végtiszteletet apunak.
~ 234 ~
 – Nagyon sajnálom, Brynne. Az apád a legkedvesebb
ember volt – mindig is élveztem a beszélgetéseket az
edzőteremben. Szeretett rólad beszélni.
– Ó, Jess… – ömlött a könnyem. – Köszönöm, hogy
eljöttem ma. Nagyon sokat jelent nekem, hogy itt látlak. Ő is
kedvelt téged. Azt mondta, nagyon édes vagy – újra megöleltük

s
egymást, majd jobban szemügyre vettem.

el
– Úgy örülök, hogy látlak. – Ethanhez fordultam. – Jess, ő
itt Ethan Blackstone, a vőlegényem.

eb
Felemeltem a kezem, hogy megmutassam az eljegyzési
gyűrűt.
– Ethan, bemutatom Jessica Vettnert, gyerekkorunk óta
R
barátok vagyunk.
– Örvendek, Jessica – mondta Ethan, és kezét ráztak.
Vajon emlékezett arra, hogy Jess-szel voltam a bulin azon
ng
az éjszakán?
Ethan semmi jelét sem mutatta, hogy emlékezne.
Jessica a kísérőjéhez fordult, és bemutatta őt. Egy másik
ni

arc a múltból. Karl Westman. Váó… oly sok érzelem futott át

rajtam. Elég nyomasztó volt látni Lance Oakley apját is
korábban. Viszont olyan ködös volt az elmém, alig jegyeztem
r

meg, bármit is volt az, amit mondott nekem. Anyám többet

Bu

beszélgetett vele. És most Karl is itt van?

– Brynne, nagyon sajnálom a veszteséged – mondta Karl,
és közelebb jött, hogy megöleljen.
– Helló Karl. Rég volt.
Kínos helyzet volt. Igazából nem a közös múltunk volt az,
amitől az amúgy is megtört szívem összeszorult, hanem a tény,

~ 235 ~
 hogy mind a négyen tudtunk arról. Mindenki tudott a videóról,
és volt köztünk olyan is, aki látta.
Nagyon szerettem volna most hazamenni.
– Köszönöm, hogy eljöttél ma, nagyon kedves tőled.
– Nincs mit – elengedett az ölelésből, és a sötét szemét
fürkésztem. Nem láttam rosszindulat jelét. Tekintetében

s
kedvességet és némi kíváncsiságot fedeztem fel. Ez, ugye,

el
normális? A pályán találkoztunk kilencedik elején, majd a
végzős évem elején ismét összefutottunk. Voltunk néhány

eb
randin, ami úgy végződött, mint az összes randim akkoriban –
szexszel, valamilyen eldugott helyen. Nagyon kedveltem őt.
Karl édes srác volt, most pedig egy jóképű fickó. Mindketten
R
szerettük Hendrixet, és sokszor beszélgettünk a zenéjéről.
Mindig tisztességesen bánt velem. Nem úgy, mint Lance
Oakley.
ng
Lance egyetemre járt, én pedig fiatal voltam és buta. Sok
évvel ezelőtt. Egy rég elmúlt világban. Tudta Karl egyáltalán,
hogy miatta volt Lance olyan dühös, hogy bedrogozott, és
ni

videóra vette, amint a haverjai megerőszakoltak a

biliárdasztalon? Talán, ha nem randizom Karllal, akkor mindez
nem történt volna meg. Talán… de az emlékezés nem segített.
– Jesstől hallottam, mi történt, természetesen – mondta,
r

és egy-egy megszokott, szeretetteljes gesztussal átölelte Jess

Bu

vállát –, és személyesen szerettem volna leróni tiszteletemet.

Jessica csillogó szemmel nézet rá. Nem kellett zseninek
lenni ahhoz, hogy észrevegyem, a barátnőm teljesen belezúgott
Karl Westmanbe. Úgy tűnt, Karl is nagyon kedveli. Őszintén
reméltem, hogy jól alakul köztük a dolog. Tökéletes párt
alkottak.
~ 236 ~
 Mosolyt erőltettem az arcomra, és talán életem legjobb
színészi alakítását nyújtottam.
– Örülök, hogy láttalak titeket. Túl sok idő telt el.
Ethan szorosan maga mellé húzott, miközben mindennapi
dolgokról beszélgettünk. Ezt már jól ismertem. Ezzel adta
mindenki tudtára, hogy hozzá tartozom. A kezével fel-le

s
simogatta a karom, amint teljes figyelmét Karlnak és Jessnek

el
szentelte. Különösen, amikor Karl megemlítette, hogy a
munkaadója Londonba küldi az olimpia alatt kutatni, és jó
volna találkozni az ott-tartózkodása alatt.

eb
Hm… ez valószínűleg nem fog megtörténni, Karl.
Ethan biztosra ment, és megemlítette közeledő esküvőnk
R
dátumát. Majd összekulcsolt kezünket a szájához emelte, és
megcsókolta a kézfejem. Ugyanaz a hatás igazából, mint
amikor a kutya lepisili a villanyoszlopot, elegánsabban
ng
kivitelezve, ahol én lennék a metaforikus villanyoszlop. Ethan a
gáláns módszerével mindig megúszta az ilyen jellegű
viselkedést. Ismét azon merengtem, vajon rájött-e a „közös
múltunkra” Karllal? Esküszöm, mindig kiszúrta az ilyesmit.
ni

Ethan Pókember-érzéke rendkívül éles volt, más férfiakkal való

kapcsolatomat tekintve. Emlékszem a kirohanására, amikor
összefutottam Paul Langleyvel az utcán, beismerte a
r

féltékenységét, ha más férfiakkal való kapcsolatomról volt szó.

Bu

Minden bizonnyal megvolt a múltam, ez igaz. Több is volt

néhány férfinál, és ezt neki is el kellett ismernie. Ezen már nem
változtathatok. De Ethannek is volt múltja, és elfogadni azt,
amin már úgysem lehet változtatni – része volt annak, hogy
tanulunk megbízni a kapcsolatunkban. Mindkettőnknek el
kellett engednie bizonyos dolgokat. Nem fogom elkerülni a

~ 237 ~
 beszélgetéseket olyan emberekkel, mint Paul és Karl csak azért,
mert Ethan őrülten féltékeny minden férfira, akivel előtte
együtt voltam. Most vele voltam, és nem a többiekkel.
Leráztam magamról, ahogy a legjobban tudtam. A múlt
már nem számított. Lezárult. Annak ellenére, hogy fájdalom
gyötört legbelül, és iszonyú mélyponton voltam az apám

s
elvesztése miatt, már értettem, mi a legfontosabb. Ez a

el
tapasztalat felnyitotta a szemem. Megtanultam, hogy egy
szeretted elvesztése másodpercek alatt megváltoztatja a
sorrendet. Az apám elment, de az eszem a helyén volt. Tudtam

eb
mi az, ami számít, és mi az, ami nem. Ez a személy, aki szerető
gondoskodással, védelmezve ölelt magához, és a bennem
növekedő pici emberke jelentették most nekem az egész
R
világot.
ng
Ethan
ni

Napok óta nem éreztem ilyen jól magam, mint most.

Brynne mellettem aludt, miközben hazafelé repültünk,
r

Londonba. Annyira elcsigázott és kimerült volt, szinte azonnal

Bu

elbóbiskolt, amint a helyünket elfoglaltuk. Nem is hibáztattam.

Az anyjától való búcsúzkodás… fájdalmas volt, másként nem
tudnám leírni. Én magam is kimerültem a tapasztalattól.
Istenem, egy szikrányit sem kedveltem azt az átkozott
nőszemélyt. Kurvára a legrosszabb rémálmaimban szereplő,
pokoli anyósom lesz. És én nem tehettem semmit ellene. Az én

~ 238 ~
 édes csajom anyja egy Medúza. Gyönyörű volt a maga elegáns
módján úgy, ahogy elképzeltem, de attól még egy szörnyeteg.
Lelki szemeim előtt láttam, amint Tom Bennett megkapja
angyalszárnyait, jutalmul, hogy annyi évet kibírt mellette.
Elfojtottam magamban a borzongást. A kedves mama próbálta
meggyőzni Brynne-t, hogy hosszabb ideig maradjon, én pedig

s
egyedül utazzak haza. Még a fogamat is összeszorítottam a

el
gondolatra. Mintha valaha is megengednék ilyesmit!
Valószínűleg megpróbálta volna rábeszélni, hogy szakítsa meg
a terhességet, és költözzön vissza az Államokba. A végén

eb
Brynne alig reagált az anyja jelenlétére. Egyszerűen hátat
fordított neki, és azt válaszolta, hazamegy Londonba, hogy
összeházasodjunk, és megszülje a gyerekünket. Nem hiszem,
R
hogy valaha is büszkébb lettem volna valakire, mint a
csajomra, amikor rám nézett, és ezeket mondta.
Brynne kinyitotta a szemét, és elkaptam az ártatlanságnak
ng
a pillanatát, azt a boldog tudatlanságot ébredéskor, amikor a
megtörtént, rossz dolgok még nem merülnek fel… mint például
a szeretett szülő elvesztése. Tapasztalatból tudom már, ez csak
ni

a másodperc töredékéig tart. Elsőre csillogott a szeme, majd

pár pislogás után visszatért a fájdalom, amelyet mélyen
magába zárt, hogy valahogy átvészelhesse ezt az utazást. Az
r

első osztály jobb volt, mint a turista, de ettől függetlenül

Bu

idegenekkel voltunk körülvéve. Brynne eddig jól tartotta

magát. Még nem roskadt össze, és el kell mondanom, hogy
emiatt aggódtam is, de semmit sem tehettem. Vagy mégis?
Nem gyászolhattam helyette. Ezt neki kell megtennie a maga
idejében. Jött a légiutas-kísérő, hogy felvegye a vacsora-
rendelést. A mai legjobb ajánlat a lazac, vagy a parmezános

~ 239 ~
 csirke volt. Brynne-re néztem, de ő csak szomorúan rázta a
fejét. Tudomást sem vettem róla, és megrendeltem a lazacot,
mert eszembe jutott, hogy az ízlett neki, amikor apuval és
Marie-val együtt vacsoráztunk.
– Bébi, enned kell valamit.
Bólintott, és szeme könnybe lábadt.

s
– Mit… m-mit fogok most csinálni?

el
Felemeltem a kezét, és a szívemhez szorítottam.
– Hazamegyünk az otthonunkba, és kipihened magad,

eb
utána pedig azt csinálsz, amihez kedved lesz. Elmész Dr.
Roswellhez beszélgetni. Folytatod a kutatói munkát az
egyetemnek, ha már készen állsz rá. Bennel és Gabyval
R
megszervezitek a lagzit. Elmegyünk Dr. Burnsleyhez a második
vizsgálatra, hogy megnézzük, hogy érzi magát a mi kis, zöld
olívabogyónk. Megengeded, hogy vigyázzak rád, a gondodat
ng
viseljem, és tovább éled az életed. Mi tovább éljük az életünket.
Figyelmesen hallgatta, és magába szívta minden egyes
szavamat, én pedig örültem, hogy adhatok neki valamit, és azt
ni

hiszem, nagy szüksége volt arra, hogy hallja ezeket a szavakat.

Néha csak arra van szükséged, hogy valaki azt mondja, minden
rendben lesz, és így könnyebb elviselni a legrosszabb dolgokat
is. Tudom, hogy Brynne-nek épp annyira szüksége volt arra,
r

hogy hallja ezt, mint amennyire én szükségét éreztem ezt

Bu

kimondani.
– Én pedig melletted leszek minden lépésnél – kezét a
számhoz emeltem. – Megígérem.
– Honnan tudsz az olívabogyóról? – kis mosoly jelent meg
arcán.

~ 240 ~
 – Bejelöltem a bump.com oldalt a kedvencek közé, és
rendszeresen követem, ahogy javasoltad. Ezen a héten egy
olívabogyónk van, jövő héten pedig egy szilvánk –
kacsintottam.
– Szeretlek – suttogta lágyan.
– Én is szeretlek, szépségem, nagyon, nagyon.

s
Megérkezett a légiutas-kísérő, a meleg törülközőkkel és az

el
italkínálattal. Én egy pohár bort kértem, Brynne pedig egy
pohár jeges, vörösáfonya-levet. Megvártam, amíg ivott egy

eb
kortyot. Nem akartam erőltetni, de ha muszáj, bevethetem a
meggyőzési taktikámat.
Meglepetésemre és megkönnyebbülésemre úgy tűnt, jól
R
esett neki.
– Ez igazán finom – még egy korty. – Kezdem felvenni a
szavaid.
ng
– Biztosíthatlak, még mindig úgy hangzol, mint az én
amerikai csajom, bébi.
– Tudom, úgy értem, hogy a te szavaidat kezdem
ni

használni. Például nem azt mondom, hogy ez jóízű, hanem azt,

hogy finom. Olyan sok időt töltök körülötted, hogy már kezd
rám ragadni.
r

– Hát… mivel tőlem sohasem fogsz megszabadulni, azt

Bu

hiszem, ez azt jelenti, hogy se perc alatt úgy fogsz beszélni,

mintha itt születtél volna.
– Mindenképpen megpróbálhatod. – Tovább iszogatta az
üdítőt, és máris jobb lett a kedve.
– Mire megszületik olívabogyó, jenkiként felismerhetetlen
leszel.

~ 241 ~
 Ebben biztos vagyok.
Felragyogott az arca.
– Hirtelen rájöttem egy klassz dologra.
– És mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian, boldog voltam,
mert napok óta nem volt ennyire felvillanyozva.
– Olívabogyó, maminak fog szólítani majd, anyu, vagy

s
anya helyett – kis grimaszt vág. – Egy picit fura… de azt

el
hiszem, majd megszokom… tetszik a hangzása.
– Te leszel a legjobb anyuka, akit olívabogyó valaha

eb
ismert.
Mosolygott röviden, de mosolya amilyen gyorsan
megjelent, olyan hirtelen tűnt el.
R
Nem leszek olyan, mint az én anyám, az biztos – a
fájdalom és a szenvedés tisztán hallható volt a szavaiból.
– Ne haragudj, hogy megemlítettem.
ng
A fejemet ráztam, mert nem akartam csúnyán beszélni az
anyjáról, amely nagyon nehezemre esett.
– Úgy érted, nem akartad őt megemlíteni.
ni

– Azt is – feleltem.
Tényleg nem akartam belemenni, a Brynne és az anyja
közti bonyolult kapcsolatba, de ha erről szeretne beszélni,
r

akkor elmondom a véleményem. Csak abban reménykedtem,

Bu

hogy erre nem kerül sor. Egy másik kérdéssel mentett meg
ettől.
– És a te anyukád, Ethan?
– Hát, alig emlékszem rá. Leginkább fényképek adta
emlékeim vannak. Azt hiszem, emlékezhetek dolgokra vele
kapcsolatban, de valószínűleg csak elképzelem ezeket az
~ 242 ~
 élményeket, mert a fotók témáin és a történeteken alapszanak,
amelyeket apa és Hannah meséltek.
– Azt mondtad, miatta készíttetted a szárnyas tetoválást a
hátadra.
Nem, nem akarok most erről beszélni. Majdnem
sóhajtottam, de végül sikerült visszafojtani. Tudtam, hogy

s
Brynne-t most nem zárhatom ki. Már kérdezett korábban is a

el
tetoválásról, és tudom, azt akarta, hogy megnyíljak, de erre
még nem voltam felkészülve. Nem most, egy emberekkel teli
repülőn, és nem ilyen tragikus körülmények között. Ez most

eb
nem a megfelelő időpont, és nem a megfelelő hely, hogy
kiengedjem ezeket az érzelmeket. Épp időben hozták a lazacot,
R
és kaptam egy kis haladékot. Brynne tovább itta az üdítőt, de
hozzá sem nyúlt az ételhez, amely nem volt rossz ahhoz képest,
hogy egy repülőn szolgálták fel.
ng
– Tessék. – Megkínáltam a hallal, mert eldöntöttem, ha
nem fog enni önszántából, akkor majd én megetetem. A villán
lévő falatot bámulta, de végül csak kinyitotta a száját, majd
ni

lassan, óvatosan megrágta.

Finom a lazac, de tudni szeretném, miért emlékeztetnek a
szárnyak édesanyádra.
Szóval, ezt játsszuk? Érzelmi zsarolás cserébe evés… Még
r

egy falat halat ajánlottam neki.

Bu

– Miért ez a tetoválás, Ethan? – kérdezte ajkát

biggyesztve.
Mély levegőt vettem.
– Angyalszárnyak, mivel én angyalként gondolok rá, ezért
testhezálló volt a hátamra tetováltatni a szárnyakat.
– Ez egy szép gondolat – mosolygott.
~ 243 ~
 Egy újabb falat lazacot kínáltam, amelyet ezúttal vita
nélkül elfogadott.
– Mi volt az anyukád neve?
– Laurel.
– Ez szép. Laurel. Laurel Blackstone… – ismételte.

s
– Szerintem is – feleltem.

el
– Ha olívabogyó kislány, azt hiszem, megtaláltuk neki a
tökéletes nevet, nem gondolod?
Éreztem mozogni a torkomat, amint nagyot nyeltem. És

eb
nem az evéstől. A javaslata fontos jelentőséggel bírt számomra
– valami mély és személyes dolog volt.
– Megtennéd?
R
– Tényleg tetszik a Laurel név, és ha te is akarod, akkor…
igen, természetesen – válaszolta, a szeme erősebben fénylett.
ng
Ledöbbentem, és alázattal töltött el nagylelkűsége és
hajlandósága, hogy ilyen csodálatos ajándékot adjon nekem,
különösen most, egy, a számára igen szörnyű időszakban.
– Nagyon szeretném, ha a kislányunkat anya után,
ni

Laurelnek neveznénk el – mondtam őszintén, mielőtt egy kis

falat kenyeret adtam neki.
Bekapta a kenyeret, lassan rágta, közben folyamatosan a
r

szemembe nézett.
Bu

– Rendben, akkor ezt megbeszéltük – felelte lágyan,

hangja bánatosnak és távolinak hangzott. Elképzeltem, mire
gondolhatott, és belevágtam.
– És ha az olívabogyónk kisfiú?
– Igen, igen, igen. – Sírni kezdett. – Szeretném, ha Thom-
m-mas lenne a neve. – Sikerült kimondania, mielőtt teljesen
~ 244 ~
 összeomlott, az Atlantióceán fölött, a British Airways San
Francisco és London Heathrow közötti, 284-es járatának első
osztályán. Magamhoz húztam, és megcsókoltam a feje búbját.
Öleltem és hagytam, hogy végre azt tegye, amelyre igazán
szüksége volt. Csendes volt, és senki sem figyelt ránk, de akkor
is fájt, hogy tanúja vagyok annak, hogy keresztülmegy egy

s
normális folyamat következő szakaszán.

el
A légiutas-kísérő, akit a jelvénye szerint Dorothynak
hívtak, és akit mellesleg beavattunk, rögvest odasietett
segítséget nyújtani. Megkértem, vigye el a vacsora maradékát,

eb
és hozzon még egy plédet. Úgy tűnt, Dorothy megértette, hogy
Brynne gyászol, és gyorsan eltakarította az ételt, lekapcsolta a
világítást, és hozta nekünk a takarót.
R
Az út hátralevő részében is extra figyelmes volt velünk, és
ezért őszinte köszönetet mondtam a kedvességéért, amikor
órákkal később elhagytuk a repülőt. Az utazás további ideje
ng
alatt magamhoz öleltem a csajom, amíg a könnyei elfogytak, és
álomba merült. Én is aludtam hébe-hóba. Az agyam nem állt
le. Bőven volt miért aggódnom, és azt csak reméltem, hogy
ni

Oakley bevette a horgot, amit a temetésen bedobtam neki.

Felkészültem arra, hogy mindazt megtegyem, amit
megígértem, ha bárki egy ujjal is hozzáér Brynne-hez, tudtam,
r

ezúttal erősebb védelem alatt áll majd.

Bu

Nem tudtam, ki a felelős Montrose és Fielding haláláért.

Nem tudtam,
Tom Bennett része volt-e az egész maszlagnak, és hogy
meggyilkolták-e.
Nem tudtam, ki küldte az őrült üzenetet Brynne régi
mobiljára, vagy ki jelentette be a bombariadót, amikor a

~ 245 ~
 Mallerton Gálán voltunk. Sok minden volt, amit nem tudtam,
és amire választ akartam kapni.
Féltem.
Kurvára, őrületesen, dermesztően féltem.

s
el
R eb
ng
rni
Bu

~ 246 ~
 18. fejezet

Brynne

s
el
eb
– Három teljes napot aludtam, miután visszatértünk
Londonba. Szükségem volt az alvásra, és a családias környezet
nagyon sokat segített – mondtam Dr. Roswellnek. – Elkezdem
R
az egyetem által jóváhagyott kutatási projektet, a jó barátaim
mellettem állnak, és segítenek megszervezni az esküvőt.
– Mi a helyzet a rémálmokkal, most hogy nem szeded a
ng
gyógyszert? – kérdezte.
– A rémálmok visszatértek, amikor abbahagytam a
ni

gyógyszert, de most a történtek után – most hogy apu meghalt

–, már nincsenek rémálmaim. Lehetséges, hogy ez azért van,
mert az elmém most sokkal rosszabb dolgokkal van tele, mint
amelyről eddig álmodtam?
r

Dr. Roswell óvatosan rám nézett, és azt kérdezte:

Bu

– Az édesapád halála rosszabb, mint ami tizenhét éves

korodban történt veled?
Huh. Nehéz kérdés, ezen még nem gondolkodtam. Elsőre
azt mondanám, hogy természetesen apu halála rosszabb, de ha
őszinte vagyok magammal, nem hiszem. Most, felnőttként,
több tapasztalattal rendelkezem, és másként látom az egészet,
~ 247 ~
 mint tinédzser koromban, és öngyilkossággal is próbálkoztam
akkoriban a videó miatt. Most nem voltak ahhoz hasonló
gondolataim. Élni akartam. Ethannel akartam leélni az életem,
és vigyázni akartam a kisbabánkra. Más alternatíva nem
létezett. Ott ülve Dr. Roswell irodájában, hirtelen minden
megvilágosult. Végre láttam a fényt, segített felismerni, hogy

s
rendben leszek. Ezt is átvészelem, és az öröm ismét visszatér az

el
életembe – idővel.
A fejemet ráztam, és őszintén válaszoltam:
– Nem, nem rosszabb.

eb
Ezt feljegyezte a szép, türkiz tollával.
– Köszönöm, hogy segítesz most először tisztán látni a
R
dolgokat – mondtam.
– Elmagyaráznád, mit értesz ez alatt, Brynne?
– Azt hiszem – mély levegőt vettem, és a legjobb tudásom
ng
szerint válaszoltam. – Tudom, hogy apu szeretett, és tudom, ő
is tisztában volt azzal, mennyire szerettem. Kapcsolatunk olyan
volt, hogy állandóan megosztottuk egymással az érzéseinket,
ni

szóval, ezt tekintve nem bánok semmit. Megszakad a szívem,

hogy ilyen kevés időnk volt, de nincs mit tenni. Ilyen az élet.
Nézzük például Ethant, négy évesen veszítette el az édesanyját.
r

Alapvetően nem volt sok együtt töltött idejük, alig emlékszik

rá. Én meg majdnem huszonöt évig kaptam egy csodálatos,
Bu

szerető apát.
Dr. Roswell sugárzó mosollyal nézett.
– Olyan boldog vagyok, hogy ezt hallom tőled. Attól tartok,
megfejtetted a titkos kódot. Hamarosan nem lesz több
mentségem, hogy számlát küldjek neked a szolgáltatásomért.

~ 248 ~
 – Hm… nem, ez nem fog megtörténni, Dr. Roswell. Évekig
sem fogsz megszabadulni tőlem. Képzeld csak el, mennyi anyai
bűntudatom lesz nemsokára.
Kedvesen nevetett.
– Alig várom azokat a beszélgetéseket.
Becsukta a jegyzettömböt, és feltette a kupakot a

s
töltőtollra.

el
– Nos, akkor mesélj nekem azokról az esküvői tervekről.
Minden részletet hallani szeretnék.

eb
Felfedeztem, hogy a Facebook nagyon hasznos eszköz az
esküvő tervezésében. Elaina javasolta, mert ő is mélyen
R
betemetkezett a saját lagzija szervezésekor. Vörösáfonya-teával
a kezemben leültem a gép mellé, és bejelentkeztem.
Létrehoztam egy saját csoportot, fényképek és üzleti
ng
kapcsolatok megosztására. A csoport tagjai jómagam és a
gyalogos katonáim voltak: Gaby, Ben, Hannah, Elaina, Marie
és Victoria, az esküvőszervező. A dolgok meglepően simán
ni

kezdtek összeállni, alig 5 hét volt hátra, amely eléggé lehetetlen

határidő. Figyelembe véve, hogy terhes voltam, a hormonok
tomboltak és gyászoltam, azt hiszem, egész jól voltam.
Ethant annyira lefoglalta munkája, hogy alig láttuk
r

egymást, leginkább szöveges üzenetekkel kommunikáltunk.

Bu

Tudom, hogy aggódott miattam, és megpróbált a lehető

legtöbbet mellettem lenni, de nem volt sok szabad ideje.
Megértettem, hogy mekkora nyomás alatt volt, és egyébként
nekem is időre volt szükségem, hogy megemésszem mindazt,
ami az elmúlt hetekben történt. Esténként későn jött haza, és
csak két dolgot akart. Szeretkezni és hogy karnyújtásnyira
~ 249 ~
 legyek, amíg aludt. Ethan szükséglete a testi kapcsolatra
erősebb volt, mint valaha. Ezt egyáltalán nem bántam. Azt
hiszem, nekem is pont akkora szükségem volt rá, mint neki.
Mindketten aggódtunk egymásért. Gyors üzenetet küldtem
Elainának az általa feltöltött, virágdekorációt ábrázoló fénykép
miatt, és azon viccelődtünk, hogy többet beszélünk

s
Facebookon, mint személyesen. Ez igazából butaság volt, mert

el
ugyanabban az épületben laktunk. Elainát és Neilt ugyanúgy
elárasztotta a munka a Blackstone Security Internationalnél,
mint Ethant. Senkinek sem volt vesztegetni való ideje.

eb
Ezután benéztem a profil oldalamra, ahol új üzenetek
vártak rám. Volt néhány üzenet adományokat illetően a San
Francisco-i Meritus College Fundtól, amelyet apu éveken
R
keresztül támogatott. Ez egy jótékonysági szervezet, amely
hátrányos helyzetű, egyetemi tanulmányokra vágyó
gyerekeknek segített. A temetés előtt megkértem mindenkit,
ng
hogy virágok helyett inkább küldjenek adományt a Meritusnak.
A szervezet mindig küldött értesítést, ha valaki adományozott
apu nevében. Paul Langley, a Rothvale Galéria, Gaby apja, Rob
ni

Hargrave, mindannyian küldtek adományt. Figyelmességük

mélyen meghatott, és mindenkinek személyre szóló köszönő
üzenetet küldtem.
r

Egy szép fotót is feltöltöttem a profil oldalamra, apuról és

Bu

rólam, amikor még kisbaba voltam. Valószínűleg reggel

készült, mert mindketten pizsamában voltunk. A képen apu
előtt ülök az íróasztalán, a kamera felé nézve, mindkettőnk
arcán óriási vigyor. Kíváncsi voltam, ki készítette. Anyu? Apu
olyan fiatal volt ezen a képen… és igazán boldognak tűnt.

~ 250 ~
 Legalább voltak ilyen értékes emlékeim, amelyet a
szívembe zárhattam. Szomorú lettem, amikor eszembe jutott,
hogy nem lesznek nagypapás fényképek róla a kisbabámmal.
Most már nem… A már ismerős fájdalom mellbevágott, be
kellett csuknom a szemem egy pillanatra, és csak lélegeztem.
Fájdalom, amelyet érzel, amikor emlékezteted az agyad arra,

s
hogy többé nem fogod őt látni, nem fogod többé megölelni,

el
nem fogsz vele nevetni vagy beszélgetni… Gáz.
Viszont Jonathannak lesznek nagypapás képei. Tudtam,
hogy Ethan apja aktív nagyszülő lesz. Örömmel töltött el a

eb
gondolat, hogy Jonathan és Marie bevállalják a
gyerekfelügyeletet. Ott volt a nagynénim, aki „nagymamája”
lesz a kisbabámnak, akkor is, ha az anyám semmiféle
R
érdeklődést sem mutatott ez iránt. Hm. Témaváltás.
A képernyőn egy új üzenet jelent meg.
ng
KARL WESTMAN: SZIA. MOST JELENTKEZTEM BE, ÉS
LÁTTAM A ZÖLD PONTOT A NEVED MELLETT. ITT
VAGYOK LONDONBAN, AZ OLIMPIA MIATT, REMÉLTEM,
ni

HOGY TALÁLKOZHATUNK, AMÍG A VÁROSBAN VAGYOK.

TEGNAP REGGEL
ÉRKEZTEM. MÉG NEM SZOKTAM MEG AZ
r

IDŐÁTÁLLÁST.  HOGY VAGY?

Bu

Karl… A temetés után talált rám a Facebookon, párszor

csevegtünk azóta. Emlékszem, mondta, hogy a cége küldte ki a
játékokra. Jess is említette, és csalódott volt, mert – nagy
sportrajongó lévén – nem kísérhette el. Az olimpia inkább volt
az ő terepe, mint az enyém. Izgalmas dolognak számít, hogy a

~ 251 ~
 városodban tartják a XXX. Olimpiai Játékokat, akár szereted a
sportot, akár nem.

BRYNNE BENNETT: JOBBAN… KÖSZI. HOL SZÁLLTÁL

MEG LONDONBAN?

s
KARL WESTMAN: TERMÉSZETESEN CHEALSEA-BEN!

el
NEM MARADHAT EL A
JIMMY TÖRTÉNELMI TÚRA, HA MÁR ITT VAGYOK.

eb
BRYNNE BENNETT: HM! EMLÉKSZEM. ETHAN APJA
MEGHÍVOTT EBÉDRE. RÉGEN TAXISOFŐR VOLT
LONDONBAN, ÉS ISMER MINDEN ILYEN JELLEGŰ
R
HELYSZÍNT ÉS AZOK TÖRTÉNELMÉT. VELÜNK
TARTASZ? MÉG EGY RÖVID
TÖRTÉNELEMÓRÁBAN IS LESZ RÉSZED.
ng
KARL WESTMAN: PERSZE, HOGY SZERETNÉM. KÖSZ!
ÍRD MEG AZ ÉTTEREM
ni

NEVÉT, ÉS MAJD MEGTALÁLLAK.

Kijelentkeztem a Facebookról, és zuhanyozni mentem.

r

Ebédelni megyek a jövendőbeli apósommal, utána pedig

Bu

fotózásra. Nincs idő ma lustálkodni.

– Szóval, Ethan ma őrszolgálatba állított, ugye? –

kérdeztem Jonathant, két falat igazán finom csirkesaláta
között. Az étvágyam kissé javult, de nem tudtam, hogy a

~ 252 ~
 terhesség miatt, vagy azért, mert kezdtem elfogadni apu
halálát. Most már émelygés nélkül is ránézhettem a kajára.
– Semmi ilyesmiről nem tudok, kedvesem, csak el akartam
vinni a jövendőbeli lányomat ebédelni – mondta vállvonogatva
és ragyogó barna szemekkel –, és Ethan szólt, hogy Len ma
távol lesz.

s
– Hm. Gondoltam – nevettem. – Már ismerem a

el
taktikáját, Jonathan. Ethan ok nélkül nem hagyja ilyen
könnyen lankadni az éberségét. – Kortyoltam a gyümölcsléből.

eb
– Tudom, hogy nagyon védelmező, és azért teszi, mert szeret.
– Nagyon jól megérted őt. Sőt, mondhatnám olyan
személlyé változtattad a fiamat, amilyenné reméltem, hogy
R
válik egy nap. Attól féltem, hogy ezt már nem fogom megélni. –
Jonathan kedvesen mosolygott rám, nyoma se volt
ítélkezésnek.
ng
– A háború? – kérdeztem. – Tudom, hogy valami
borzalmas dolog történt vele akkor, de nem tudom, mi volt az.
Nem avatott be… még.
ni

Jonathan gyengéden megpaskolta a kezem.

– Hát, akkor már ketten vagyunk. Én sem tudom, mit
tettek a fiammal. Csak azt tudom, hogy amikor hazajött, űzött
r

volt a tekintete, és olyan kemény a természete, amely előtte

Bu

nem vallott rá. De tudom, most, hogy megismert téged, egyre

jobban hasonlít a fiatalkori önmagára. Visszahoztad őt,
Brynne. Látom, hogy néz rád, és hogy vigasztaljátok egymást –
ivott a söréből. – Röviden, nagyon boldoggá tettél egy
öregembert.

~ 253 ~
 – És is hasonlóan érzek vele kapcsolatban. Ethan
önmagamtól mentett meg.
Jonathan figyelmesen hallgatott, és a hasamra mutatott.
– Majd megtudod, hogy mindig fogsz aggódni a
gyerekeidért, függetlenül attól, mennyi idősek.
– Gyakran mondják ezt – sóhajtottam. – Már aggódom…

s
– megérintettem a hasam. – Ha valami történik velem… hát

el
akkor… Most kezdem megérteni, hogy működik ez.
– Semmi sem fog történni veled, kedvesem. Ethan nem

eb
hagyja és én sem. A következő hetekben nagyon elfoglalt leszel,
a naptárad tele lesz programokkal és eseményekkel, de aztán
hamarosan elcsendesednek a dolgok, ti ketten pedig
R
próbáljátok majd megfejteni a házasélet rejtélyeit, én meg
várom a negyedik unokám érkezését.
Rám mosolygott, én pedig teljes szívemből viszonoztam.
ng
Kezdtem nagyon megkedvelni Ethan apját. Szerető nagyapja
lenne a kisbabánknak, és nagyon jó érzés volt tudni, hogy
szurkol a kis családunknak. Másoknak ez apróság, de nekem
ni

óriási dolog volt. Jonathantól olyasmit kapok, amelyet a saját

anyám nem képes megadni – egyszerű áldást egy sikeres és
boldog család alapításához.
r

Az étteremből kifelé menet Karl rohant felénk, kissé

zaklatott volt, ahhoz a nyugis, középiskolás sráchoz képest,
Bu

akire én emlékeztem.
– Brynne! Istenem, sajnálom, hogy elkéstem. Megkaptam
az üzenetet, de aztán egyik dolog jött a másik után. Feltartottak
a munka-ügyekkel.
Közelebb lépett, megölelt és egy puszit adott az arcomra.

~ 254 ~
 – Karl, ő itt… az apósom, Jonathan Blackstone. Jonathan,
Karl Westman, egy régi barát a szülővárosomból. Régen együtt
jártunk atlétikai versenyekre.
Kezet fogtak, és csevegtünk egy pillanatig. Karl
nyugtalannak tűnt amiatt, hogy lekéste a találkozót. Egyáltalán
nem voltam biztos abban, hogy Ethan kezelni tudja, hogy

s
bármilyen jellegű kapcsolatom legyen Karllal. Őszintén, én

el
megvoltam Karl nélkül is. Nem volt ellenvetésem a régi
barátságok felújítása ellen, de jelen esetben más érzelmek is
közrejátszottak, és ettől kissé kényelmetlenül éreztem magam.

eb
– Jess majd megöl, hogy itt vagyok Londonban, és nem
volt időm veled találkozni – mondta nekem, mielőtt
R
Jonathanhoz fordult. – és sajnálom, hogy lemaradtam az
utazási tippjeiről, Mr. Blackstone.
– Ha kíváncsi Hendrix történetére és a helyszínekre, ahol
ng
megfordult, szívesem megosztom, amelyet tudok. Száz meg
száz turistát fuvaroztam ebben a városban több, mint húsz
éven át. Azt hiszem, mindent láttam – Jonathan átadta
ni

Karlnak a névjegyét. – Küldjön e-mailt, és mindent átküldök,

amelyet tudok. Gondolom, a Samarkand Hotel érdekli a
Lansdown Crescent 22. szám alatt, Chelsea-ben.
– Pontosan – Karl elvette Jonathan névjegyét, és a zsebébe
r

tette. – Bármilyen javaslata van, megköszönöm. Maximálisan

Bu

ki akarom használni azt a kevés időt, amely a rendelkezésemre

áll. – Ismét felém fordult. – Szóval… van még lehetőség
összehozni valamit? Gondolom, programod van ezután, ugye?
– Igen, egy óra múlva fotózásom lesz, és készülődnöm kell.
– Gondolkodtam egy pillanatig. – Részt veszel az olimpián,
ugye?
~ 255 ~
 Ethannek bármelyik eseményre lesz belépője, amelyet látni
szeretnél. Miért nem egyeztetünk, és elmehetnénk valamelyik
atlétikai sportrendezvényre, mint pl. gátfutás, vagy a száz
méteres síkfutás? Igazából, most már én is izgatottan várom,
hogy láthassak néhány versenyt.
– Tökéletes – válaszolta. – Akkor ezt még megbeszéljük.

s
Karl ismét megölelt, majd elváltak útjaink.

el
Jonathan csendes volt az autóban, amíg elvitt a stúdióig.
Úgy tűnt, nagyon elmélkedik valamin, és eltűnődtem… Mi a
véleménye az aktmodellkedésről? Mit mesélt neki erről Ethan?

eb
Látta a fotóimat? Azt hiszem, ezt nem fogom megtudni, csak ha
rákérdezek, de erről nem szoktam beszélgetni az emberekkel. A
R
modellkedés magánügy, és nem alku tárgya.
Nincs idő. Úgy tűnt, Jonathan pillanatok alatt elfuvarozott
a Notting Hill-i címre, és Jonathan megvárta, amíg bementem
ng
az elegáns fehér házba, amelyben ma tartották a fotózást.
Intettem neki, amint beléptem az ajtón, és ezután már csak a
munkámra összpontosítottam.
ni

Ethan
r
Bu

Az ostoba kérdéseket, amelyeket az emberek feltesznek

beszélgetés közben, néha annyira nevetségesek, hogy azon
tűnődöm, hogyan tudom megállni azt, hogy ne ugorjak fel az
asztalra és kiabáljam: hogy létezik, hogy ilyen kibaszott hülye

~ 256 ~
 vagy, és még mindig lélegezel? Sajnos… Megtanultam befogni
a csőröm, még ha nagyon fájt is ezt tenni.
Éppen egy cigiszünetet készültem tartani egy
eredménytelen konferenciahívás után, amikor Elaina csöngette
be. Olyan ritkán fordult elő, ezért rögtön felébredt a
kíváncsiságom.

s
– Ethan, azt hiszem, ki kellene jönnöd a recepcióhoz.

el
– Miért, mi történt?
– Muriel… az újságárus. Egy csomagot hozott, amelyet

eb
személyesen csak neked hajlandó átadni…
Sietve hagytam el az irodát, és az előtérbe szaladtam,
mielőtt Elaina befejezhette volna a mondatot. Szívem hevesen
R
dobogott, és hirtelen aggodalom árasztott el. Fékezve álltam
meg, miután hirtelen rontottam ki az ajtón a recepciónál. Ott
állt Muriel lófogú, bajuszos tündökléssel. Egy csomagot tartott
ng
a tintafoltos kezében, és mihelyt elébe siettem, rám meredt a
zöld szemével.
– Uram, van valami magának – lóbálta felém a borítékot.
ni

– Azt mondta, bárki és bármi…

– Így van. Valaki mostanában otthagyta azt az újságos
standnál? – kérdeztem a kezében lévő csomagra mutatva.
r

Bólintott, és a berendezést szemlélve nézett körbe az

Bu

irodában, talán a honoráriumát számolgatta közben.

– Ja. Úgy egy órája. De hamarabb nem hagyhattam el a
standot. Írja rajta: Blackstone. Maga mondta, negyvennégy.
Próbáltam nem meglepődni azon, hogy tud olvasni és
bólintottam. Adrenalin öntötte el minden porcikám. Most mi
lehet benne? Még több fenyegetés Ivan számára?

~ 257 ~
 – Kiváló a memóriája, Muriel. Köszönöm, hogy elhagyta a
standot, hogy személyesen adhassa ide. – A zsebembe
nyúltam, és kivettem a pénztárcám. – Értékelem az odaadását.
Átnyújtottam neki egy húszast és cseréltünk. Biccentve
fordult a kijárat felé. A vörös szalagot meghúzva nyitottam ki a
borítékot. Tudatában voltam annak, hogy azonos volt azzal,

s
amelyet a Mallerton Gála napján kaptam. Ugyanolyan boríték

el
volt, amely tartalmazott egy fenyegetést Ivannak és egy rejtett
üzenetet: „Ne próbálj meggyilkolni egy olyan személyt, aki már
öngyilkosságot követett el.” Vagy valami hasonlóan értelmetlen

eb
szarságot, amelyre most nem volt időm. Mégsem
kockáztathatom az unokatestvérem életét. Egy hét múlva ő lesz
R
a figyelem középpontjában az olimpián, az íjászversenyeken, a
médiacirkusz kellős közepén interjúkat adva a nyilvánosság
előtt. Ha valaki célpontnak választotta, megfelelő
ng
óvintézkedéseket kell tennem. Benyúltam és kivettem a boríték
tartalmát. Pont, mint múltkor, fényes, fekete-fehér fotókat
vettem ki belőle. Szörnyű fájdalom hasított belém.
Ezeken nem az unokatestvérem volt, hanem Brynne… A
ni

kurva életbe! Nem. NEM!

Az utcán készült sorozatképek voltak – Brynne és én,
amikor Dr. Burnsleynél voltunk az első vizsgálaton, majd a
r

padon ülve ebédeltünk, mielőtt a Fountaine Akváriumába

Bu

bementünk. Ölelkezve a járdán, miután kijöttünk az orvosi

rendelőből. Amint a hasát simogatva megcsókolom. Még arról
is volt egy fotó, ahogy Brynne nevetve fényképet készített a
mobiljával, rögtön az után, hogy kijöttem a gyerekkakitól bűzlő
boltból. Viszont észrevettem volna, hogy valaki fotóz. Láttam

~ 258 ~
 volna őt. Hogy létezik, hogy nem tűnt fel? Hogy a picsába nem
tűnt fel?
Figyelmetlen voltam. A figyelmetlenség az első számú
ellenség a biztonsági szakmában, és én elbuktam. A vizsgálat
elvonta a figyelmem, aztán az akvárium bolti bolondulás.
Sóhajtozva lapoztam át másodszorra is. Ezúttal nem

s
találtam semmiféle üzenetet a képek közé rejtve vagy a fotók

el
hátulján. Felnéztem, és akkor jöttem rá, hogy Muriel elment.
– Hívd fel Brynne-t, és mondd meg neki, hogy tartsa a
vonalat! Beszélnem kell vele! Most! – Kiáltottam Elainának, és

eb
a lifthez szaladtam.
– Muriel, várjon! – rohantam utána az előtérben.
R
Biztos vagyok benne, a körülöttem lévők őrültnek néztek,
de az nem számított. Gondoljanak, amit akarnak.
– Igen, uram?
ng
– Ki volt az? Látta, ki hagyta ott ezt a borítékot?
Rám nézett. Ez az – az igazság pillanata, amikor kiderül,
hogy segít nekem, mert jó ember, vagy rossz ember, és
ni

kihasználja az alkalmat.
– Láttam, amikor elment. A pasi hátát láttam.
– Emlékszik rá? Testalkat, a haja színe, bármire, amit
r

elmondhatna nekem? Nagyon fontos – kérleltem. – A csajom…

Bu

a feleségem fotói voltak abban a csomagban. Veszélyben lehet

az élete. Kérem, Muriel! Bármilyen apróság legyen is az,
amelyre emlékszik, talán segíthet.
Elmélázott egy pillanatig.
– Telefonon beszét, és a hátát láttam mikó elment. Barna
haja vót, és nem vót olyan magas, mint maga – mondta.

~ 259 ~
 Barna haj, és alacsonyabb, mint én. Ez nem nagy segítség.
Millió emberre illik ez a személyleírás. Vissza kellett mennem,
hogy megbizonyosodjak arról, hogy Elaina elérte Brynne-t.
– Még egyszer köszönöm – mondtam csüggedten, és
sarkon fordultam.
– Viszont, vót még valami, amit észrevettem – kiáltott

s
utánam Muriel. – Hangja… nem idevalósi. Hanem jenki.

el
A zaklató amerikai. Minden bizonnyal Oakley embere
lehet… vagy talán Fielding mégsem halott. Talán itt van

eb
Londonban.
Ó ne! Kérlek, ne!
A vérem is
R elhűlt az információ hallatán.
Lehetőségek és forgatókönyvek sokasága rémisztően
villantak be az agyamba.
És aztán megmozdultak a lábaim.
ng
r ni
Bu

~ 260 ~
 19. fejezet

Brynne

s
el
Az öltözőből kifelé menet csörögni kezdett a mobilom. A
csengőhangról rájöttem, hogy Elaina hív, és hagytam, hogy
hangpostára kapcsoljon anélkül, hogy meghallgattam volna az

eb
üzenetet. Inkább egy rövid szöveges üzenetet küldtem:

NEM BESZÉLHETEK, FOTÓZÁSON VAGYOK. KÉSŐBB

R
HÍVLAK. – B

Lehalkítottam, de Ethan utasítására bekapcsolva hagytam

ng
– a GPS miatt, amelyet a múltkor teleptett –, és gondolkodás
nélkül a köntösöm zsebébe tettem. Most a munkára
fókuszáltam.
ni

A meghosszabbított tincseim a hátamat csiklandozták, és a

padló hideg volt a fenekem alatt. Ma még tangát sem viseltem,
ellenben volt rajtam egy pár káprázatos, fekete combfix,
r

amelybe a felső részénél rózsaszínű szalag volt befűzve és

csokorba kötve.
Bu

Simon, aki a mai fotókat késztette, szokatlan öltözködési

stílusával, szűk, acélkék farmerjével társított citromzöld inggel
nem elég, hogy a látásomat károsította, hanem olyan pózba
állított, amelyet még nem próbáltam. Gondolni se mertem
arra, mit fog mondani Ethan, ha ezeket a felvételeket meglátja.

~ 261 ~
 Első látásra gyűlölné, majd felvásárolná az összeset, hogy
senki másé ne lehessen. Az ismeretlen hatására áramlott
bennem az adrenalin.
Szeretem feszegetni a saját határaimat, azt akartam, hogy a
felvételek jól sikerüljenek.
Háttal ültem a kamerának, széttárt lábakkal, enyhén

s
behajlított térdekkel, talppal a padlón, kezemmel a vádlim

el
belső részét fogtam. Provokatív póz volt a cél, és ha most valaki
szemben állt volna velem, a női részeimmel találná szemben
magát pornográf megjelenítésben. Ethan biztosan

eb
helytelennek fogja tartani. De nem idegeskedtem. Erre
szabályok voltak, és ezeket mindenki betartotta… vagy
másodszorra már senki sem fog visszahívni.
R
A hajhosszabbítás vége alig súrolta a padlót, eltakarta a
fenekemet, ami jó volt, mert nem akartam, hogy most
látszódjon a popsim.
ng
Ezt Simonnak is elmondtam, aki nevetve felelte:
– Brynne, szerelmem, ha valaki képes arra, hogy egy
elegáns popsi hasítékot mutasson, az csakis te lehetsz.
ni

– Hát, kösz, Simon, de inkább nem szeretném, ha érted a

szándékom.
– Megígérem, hogy csak a körvonal látszik és a tökéletes,
r

hosszú lábaid. Csak úgy ragyogsz, kedvesem. Valami új

Bu

vitamin? – kérdezte szórakozottan, miközben a kamera

kattogott.
– Hát, igazából igen.
– Ó, kérlek, oszd meg velem. Minden szépségtitkodat
tudni akarom – ömlengett.

~ 262 ~
 – Nem hiszem, hogy azt kérnéd, amit én szedek, Simon –
nevettem –, hacsak nem kívánsz melleket.
– Ó, kedvesem, kérlek, mondd, hogy nem implantátumról
beszélsz. A melleid így tökéletesek, ahogy vannak!
Nevettem, és szerettem volna az arcát látni.
– Hm… nem, nem implantátumról beszélek. Természetes

s
módszerrel nőnek.

el
– Hm? Milyen kezelésnek a hatására?
Teljesen más irányba tapogatózott, mint amerre tereltem.

eb
Meleg vagy sem, Simon is férfiból van, és a legtöbb esetben,
egyszerűen képtelenek felfogni a finom célzást. Azt hiszem,
ennek köze a van a péniszhez.
R
– Amelynek a végén kisbabád lesz – vigyorogtam, és
nagyon szerettem volna az arcát látni ebben a pillanatban.
– Te jó ég! Terhes vagy, ugye?
ng
– Igen.
– Gratulálok, kedvesem. Remélem, boldog vagy.
ni

– Igen, az vagyok.
Egy pillanatig csendben ültem, és arra gondoltam, hogy
rövid időn belül mennyi minden megváltozott az életemben.
Küzdöttem a feltörő érzelmek ellen. Talán a hormonok
r

számlájára írhattam, de nap, mint nap küzdöttem, hogy az

Bu

egyensúlyt megtartsam.
Simon, tovább kattogtatta a gépet, kisebb
helyzetváltoztatásokat kérve, közben a beszélgetést is folytatta
szokása szerint.
– Szóval férjhez mész a barátodhoz?

~ 263 ~
 – Igen. Augusztus huszonnegyedikén lesz a nagy nap.
Vidéken tartjuk meg, a nővére somerseti nemesi birtokán.
– Elegánsan hangzik… Picit megdöntenéd a fejed oldalra
és néznél felfelé?
– Igen… az lesz. Szeretnél eljönni, Simon?

s
– Kedvesem, azt hittem már meg sem kérdezed! Tökéletes

el
ürügy egy új öltöny vásárlására – csacsogta.
Zöld színű, olasz selyemről fecsegett, amelyet Milánóban
látott egy üzletben, és amely tökéletesen illene a vidéki

eb
esküvőhöz.
Megfordult a fejemben, hogy apu már nem fog új öltönyt
vásárolni. Nem lesz ott, hogy az oltárhoz vezessen. Most már
R
nincs senki, aki ezt megtegye. Franket biztosan nem fogom
megkérni. Anyu megpróbált rábeszélni, de semmi esetre sem.
Inkább egyedül vonulok be. Semmi kifogásom Frank ellen, de
ng
ő nem volt az apám a szó szoros értelmében. Az anyám férje
volt, és semmi több. A gyász hulláma hirtelen elöntött,
próbáltam magamba fojtani, de a tartásom fáradtságról
ni

árulkodhatott, mert Simon megkérdezte:

– Szükséged van egy kis szünetre, szívem?
Bólintottam, mert beszélni már nem tudtam. Néha, ha
r

valaki kedves veled, és sebezhető állapotban vagy, minden a

Bu

felszínre tör, bármennyire is próbálod magadban tartani. Ez

esett meg velem is, amikor Simon letette a fényképezőgépet, és
a hátam mögött állva, támaszt és vigasztalást nyújtva, a
vállamra tette a kezét.
– Hallottam, mi történt az apáddal. Nagyon sajnálom,
édesem. Nehéz periódus lehet ez számodra.

~ 264 ~
 – Köszönöm… még nagyon friss. Apró dolgok
emlékeztetnek… annyira hiá…
Ez volt az a pillanat, amikor Ethan úgy rontott be a
helységbe, mint az arénába készülő gladiátor.

s
el
Ethan

eb
– Brynne! Mi a fa… – a hangom is elment, amikor
megláttam a csajomat teljesen meztelenül, széttárt lábakkal,
R
miközben egy piperkőc tapogatja!
A reakcióm gyors volt. Csak ennyire
emlékszem. Brynne-t felrángattam, a zöldinges fickó
ng
pedig nekirepült a vászonnak.
– Ethan! – kiáltotta Brynne. – Mit művelsz?
– Téged kereslek! Miért nem veszed fel a kibaszott
ni

telefont?
– Dolgoztam! – visította, ott állva meztelenül, leszámítva a
fekete harisnyát, és a hosszabb hajat.
r

– Itt befejezted! Itt a vége az egésznek! – a hadonászva

Bu

léptem felé. – Öltözz fel, elmegyünk.

– Nem megyek sehová, Ethan. Mi a fene bajod van? Most
dolgozom!
Ó, de még mennyire, hogy jössz, szépségem! Abban biztos
vagyok, mert én magam viszlek ki innen, ha kell.

~ 265 ~
 A színes ruhába öltözött fényképész ekkor eldöntötte, hogy
közbelép, és elvette a telefonját.
– Szólok a biztonságiaknak.
– Én vagyok a biztonság, ami őt illeti – mutattam Brynne-
re, amint elvettem a pasitól a telefont, és megszakítottam a
hívást. – Brynne végzett itt. Hívja fel az irodámat, ha

s
kárpótlást akar a fáradalmakért. Örömmel kifizetem.

el
Elővettem a névjegyem és a lába elé dobtam. Úgy vélem,
rendkívül nyugodt voltam a körülményekhez képest… A színes

eb
ruhás Brynne-re nézett, aki tátott szájjal bámult minket. És
még mindig kibaszott meztelen volt!
– Ne nézz rá, faszfej! – ordítottam.
R
Sikított, mint egy kislány, majd alázatosan elfordította a
fejét.
– Simon, nagyon sajnálom, ezt az egé… – lépet hozzá
ng
Brynne.
– Ó, nem! – karjánál fogva a hátam mögé állítottam. –
Lennél szíves felvenni valamit! Meztelenül állsz itt, a kurva
ni

életbe!
Brynne tekintette szikrákat szórt, úgy nézett rám,
miközben a köntös után nyúlt. Egész idő alatt ott volt, oldalt, az
r

asztalon. Nem is vettem észre. Gyors mozdulatokkal magára

Bu

vette, és megkötötte az övet a derekán. Kiszedte a hajából a

hosszú barna tincseket, és óvatosan az asztalra helyezte. Aztán
hátat fordított, lehajolt, lehúzta egyszer egyik lábáról, majd a
másikról a harisnyát, majd kiegyenesítve a hajdísz mellé tette
az asztalra.
Tudtam, hogy kimondhatatlanul dühös volt, azért amit
tettem, de egyszerűen nem érdekelt. Legalább rendben volt.
~ 266 ~
 Ezt nem mondhattam el fotós barátjáról, de Brynne
biztonságban volt, itt előttem, és nem kapták el holmi
emberrablók. Meztelen volt egy helységben, egy másik pasival,
aki fényképeket késztett róla, de legalább a legrosszabb
rémálmom nem következett be. Itt volt, és láthattam őt.
A hazafelé vezető út csendes volt. Brynne nem beszélt, de

s
én sem álltam készen megtárgyalni a dolgokat. Ki tudja, miket

el
mondtam volna ilyen állapotban. Jobb, ha egy picit hagyjuk
fortyogni.
Amint beléptünk a lakásban, a fürdőszobába igyekezett, és

eb
bezárta az ajtót. Semmilyen más hangot nem hallottam a
vízcsobogáson kívül. Az ajtóhoz léptem és hallgatóztam. Nem
akartam, hogy magányosan sírjon, de még mindig mérges
R
voltam. A modellkedés? Abba kell hagynia. A gondolatát se
bírtam többé. Teljesen elvesztem a fejem, ha eszembe jut, hogy
meztelenül pózol, és mások is láthatják. És arról álmodoznak,
ng
hogy megbasszák… vagy még ennél is rosszabb.
Millió dolgom lett volna ebben a pillanatban. Találkozók
meg miegymás, de fontolóra vegyem, hogy itt hagyjam Brynne-
ni

t egyedül, és visszamenjek az irodába? Negatív. Kurvára nem

megyek most sehová.
Ehelyett kimentem a teraszra, és lehuppantam a pihenőre,
r

ahol nézhettem, amint a város nappalról éjszakára vált.

Bu

Egymás után szívtam el a cigarettákat. Nem sokat segített.

Vártam, hogy Brynne végre kijöjjön a fürdőből, de az első
menetet megnyerte. Nem úgy tűnt, hogy ő teszi meg az első
lépést ma este.
Nem bírtam sokáig az önként vállalt magányt, és
bementem, hogy megpróbáljak szót érteni vele.

~ 267 ~
 – Brynne? – csend. – Engedj be – megmozgattam a
kilincset, és meglepetésemre az ajtó kinyílt.
Mégsem volt bezárva.
A zsámolyon ülve a lábujjkörmét festette, haja feltűzve, és
a sárga köntös volt rajta, amelytől a bőre csak úgy ragyogott.
Rám se hederített.

s
Úgy folytatta mintha ott se lennék.

el
– Beszélhetünk? – kérdeztem.
– Miről is? Hogy durván kirángattál egy fotózásról, amely

eb
mellesleg a munkám, és gyakorlatilag megverted a
fényképészt? Nem beszélve arról, hogy emiatt csorbát
szenvedett a hírnevem ebben a szakmában.
R
– Többé nem akarom, hogy ebben a szakmában dolgozz.
– Csak az a fontos, hogy te mit akarsz, ugye? – kérdezte, és
becsavarta a körömlakk kupakját, majd a pultra tette.
ng
– Tudnom kellett, hol vagy, és nem válaszoltál a hívásomra
– szünetet tartottam, esélyt adva neki a magyarázatra, de
semmit sem szólt. – Rendben, bevallom, hogy elvesztettem a
ni

fejem, de csak a nyomokat követtem pánikhelyzetben. A

hajamba túrtam. – És kurvára meztelen voltál, Brynne.
A padlót bámulva válaszolt:
r

– A mai nap után, valószínűleg már nem fognak fotózásra

Bu

hívni. Senki sem akar majd velem dolgozni.

Ó, a faszfejek még mindig kívánni fognak.
Elé álltam, és az állát fogva felemeltem a fejét, hogy rám
nézzen.

~ 268 ~
 – Jó. Remélem, hogy nem fognak hívni – némán nézett
rám. – Komolyan mondom, Brynne. Nem fogsz többet
meztelenül modellt állni. – Tessék. Kimondtam.
– Ez az én döntésem, Ethan. Nincs jogod megszabni, mit
tehetek, és mit nem.
– Tényleg? – megfogtam a bal kezét, és felemeltem. –

s
Akkor mit jelent ez a gyűrű? A feleségem leszel, a gyerekem

el
anyja – a személy, akit nem akarok többé meztelenül pózolva
látni. Igenis van jogom.

eb
Elrántotta a kezét, és rám förmedt:
– Nem érted. Semmit sem értesz, ami engem illet! – most
már kiabált, és nagyon dühösen meglökte a mellkasom, hogy
R
ne menjek a közelébe.
Bassza meg! Ismét kezdett eldurranni az agyam, amint
azért küzdöttem, hogy egyetértsünk ebben az ügyben. Viszont
ng
volt egy ötletem, amellyel ezt elérhettem. Letéphetem róla azt a
sárga köntöst, jól megbaszom, és utána majd
megtárgyalhatjuk, vagy megvitathatjuk a témát. Ez talán
ni

működne.
A vállánál fogva felemeltem az ülőkéről karjaival az
oldalához szorítva, hogy ne tudjon ellenkezni. Még mindig
r

küzdött, akkor is, amikor szorosan a mellkasomhoz öleltem,

arcunk milliméterekre egymástól, lágy vonalai belém olvadva
Bu

pillanatok alatt megkeményítették a farkam.

– Próbálom megérteni a csajom, miért érzi szükségét
annak, hogy levegye a ruháit, hogy mások ilyen fényképeket
nézzenek róla! – mondtam indulatosabban, mint ahogy
akartam… és aztán a számat az övére tapasztottam.

~ 269 ~
 Először a nyelvemmel törtem utat. Később jöhet a többi,
egyelőre csak arra volt szükségem, hogy benne legyek –
bármilyen módon. Az elfogadására viszont nagyobb szükségem
volt. Még mindig dühös volt, de ettől még éreztem a válaszát.
Még mindig a csajom volt, és ezt mindketten tudtuk.
Keményen csókoltam, az állát tartva. Ajkaim, nyelvem és a

s
fogaim együtt dolgoztak, konkrét üzenetet küldve.

el
Az enyém vagy, és tudom te is azt szeretnéd, hogy az
enyém légy.
Csak most kezdtem el. Ez a tárgyalás csak egyetlen egy

eb
módon végződhet, a farkammal az édes puncijába temetkezve,
őrületes orgazmusban. Nem volt bocsánat arra sem, amelyet a
következőben tettem. Magamévá tettem. Elvettem azt, ami az
R
enyém volt. Testben biztosan velem tartott egész idő alatt. A
szellemi rész későbbre marad.
Először dugunk, utána beszélgetünk.
ng
Ez minden alkalommal bevált nálunk, bíztam benne, hogy
ez most is így lesz. Felnyaláboltam, és az ágyunkhoz vittem.
Lángoló tekintettel nézett rám, amint az ágyra fektettem,
ni

lehámoztam róla a selyemköntöst, és kiszabadítottam a haját.

Gyorsan emelkedő mellkasán mellbimbói feszesen ágaskodtak,
miközben vetkőztem. A farkam olyan kemény volt, azt hittem
r

darabokra fog törni, mihelyt először elélvezek.

Bu

Nemsokára kiderül. Hajlandó voltam vállalni a kockázatot,

mert lesz még második és harmadik menet is. Ez el fog tartani
egy darabig. Betakartam Brynne csodálatos meztelen testét,
melyet csak én láthatok, és megbasztam. Keményen
megbasztam. Ő is keményen baszott addig, amíg mindketten
elélveztünk. És utána ismét basztunk, amíg szükségét éreztük,

~ 270 ~
 amíg nem maradt más hátra, mint a mély álom a sok
orgazmust követően, mindketten kimerülve a szenvedélytől,
amely megégetett a forróságával, és elkábított a füstjével.

Brynne

s
el
A rémálom ébresztett fel. Egy régi álom volt, amelyben
látom a videót magamról, és azt kívánom, bárcsak meghalnék.
Egy szörnyű kép, amely beleégett az agyamba, és velem maradt

eb
az életem során. Nem hiszem, hogy valaha is sikerül onnan
eltávolítani. Arra voltam ítéltettem, hogy egész életemben
magammal hordozzam. Nem először tűnődtem el azon, vajon
R
ők, hárman, gondoltak-e a videóra az eset után. A másik kettőt
egyáltalán nem ismertem, de volt-e Lance-ben egy csöppnyi
megbánás is azért, amelyet velem tett? Amiért az életem a
ng
tettét követően szomorúvá vált? Gondolt-e valaha is erre?
Csúnya. Olyan piszkos és csúnya. Megpróbáltam
csendben összeomlani az éjszaka közepén, de Ethan mindent
ni

meghall. Kirobbanó szexben volt részünk, dühünket a testünk

segítségével kieresztettük, de a probléma gyökere még mindig
zászlóként lobogott a szélben. Nem oldódott meg semmi.
r

Ethan közelebb húzott magához. Erős karjába zárt, és

Bu

megpuszilta a fejem búbját. A hajamat simogatta, és ölelt, amíg

sírtam.
– Úgy szeretlek. Belehalok, ha szomorúnak látlak. Inkább
haragudj rám, minthogy így szenvedj, bébi.
– Minden rendben. Tudom, hogy szeretsz – suttogtam
zokogás közben, a szememet törölve.

~ 271 ~
 – Szeretlek – édesen megcsókolt. – Sajnálom, ahogy a
fotóssal viselkedtem ma, de még ki nem állhatom ezt, többé
nem akarom, hogy ezt csináld.
– Tudom…
– Akkor abbahagyod a modellkedést? – remény volt a

s
hangjában, amelyet szétzúzni készültem.
Nem hiszem, hogy megtehetem, Ethan. Nem tudom

el
abbahagyni, még érted sem.
Csendben várt, miután a szavak elhagyták a számat.

eb
Fájdalmas volt elmondani ezt neki, de tőlem kellet hallania. Az
igazságot néha nehéz elviselni, képzelem, ez számára is így
volt, de tartoztam neki a teljes igazsággal.
R
– Miért nem, Brynne? Miért nem hagyhatsz fel a
modellkedéssel?
Miért nem teszed meg értem?
ng
A fránya könnyek ismét előjöttek.
– Mert… – pityeregtem –, mert a mostani fotók o-o-olyan
sz… szépek. Csak ez van, ami szép rólam.
ni

Ethan a karjában tartott, amíg sírtam. Úgy tűnt, felfogta,

hogy ez áttörés számomra. Bárcsak itt lett volna Dr. Rosswell,
hogy ezt lássa.
r

– Azok. Igazad van, Brynne. A fényképeid

Bu

lélegzetelállítóan gyönyörűek – lágyan megcsókolt, nyelve

finoman simogatta az enyémet –, de mindig is gyönyörű voltál.
Mekkorát tévedett. Ethan sohasem látta azt, és nem tudta
az igazat.
– Nem. Nem értesz engem – letöröltem a könnyeim. –
Nincs is azzal semmi baj, de nem érted, miért van szükségem

~ 272 ~
 azokra a szép képekre magamról – sóhajtottam, és köröket
rajzoltam ujjaimmal a mellkasára.
– Akkor magyarázd el, hogy megértsem.
Nem tudom, hogyan mondtam ki a szavakat, de valahogy
sikerült. Egyre jobban hullatva a könnyeket, Ethan erejének és
türelmének köszönhetően, amint ölelt és simogatta a hajam,

s
végül elmondtam egy másik személynek is a szörnyű igazságot.

el
– Mert az a videó rólam olyan… csúnya volt. A képek
csúnyák voltak. Én csúnya voltam rajra! És ha valami széppel

eb
helyettesíthetem a csúnyaságot, lassan elengedhetem a múltat
minden egyes alkotással.
Ethan maga alá fordított, és felkönyökölve az arcomat a
R
kezébe fogta.
– Nincs semmi, ami csúnya lenne benned – mondta.
– De van. Azon a videón csúnya voltam.
ng
Elcsendesedett, és tekintetével a vonásaimat
tanulmányozta. – Ezért, bébi? Ez volt az oka annak, hogy…
ezért akartál öngyil… – Igen.
ni

Zokogtam a mellkasának, és hagytam, hogy magához

szorítson.
Most már tudta rólam az igazat. A fenntartásomat. A
r

motivációmat, amely nap, mint nap hajtott, és amelyről azt

hiszem, örökre velem marad. Imádkoztam, hogy mindezek
Bu

ellenére elfogadjon.
Sokáig ölelt szótlanul. Eltöprengett azon, amelyet
mondtam. Megtanultam, hogy ez volt a módszere; Ethan
hihetetlenül őszinte és nyers, ami a véleményét és a
szükségleteit illeti, és mélyen gondolkodó.

~ 273 ~
 – Nem a fotózást magát gyűlölöm. Tudom, hogy profik
vagytok a munkában. A fényképész a művészete
kifejezőeszközeként használ.
Lélegzetet elállító kép vagy – keze simogatóan siklott a
csípőmhöz. – Tudom, hogy az a fickó ma nem akart lefektetni.
A testedet műalkotásként látta.

s
– Ezen kívül Simon melegebb a melegeknél, ha nem vetted

el
volna még észre.
– Észrevettem, bébi, ha nem is a ruhája, de a lányos

eb
sikítása megerősítette – nevetett halkan.
– Szegény Simon. Tudod, meghívtam az esküvőre. Egy új,
zöld öltönyt akart felvenni, amelyet Milánóban látott egy
R
üzletben – próbáltam ugratni kissé.
– Fantasztikus – sóhajtott. – Holnap felhívom, és
bocsánatot kérek.
ng
– Köszönöm.
De Ethan még nem fejezte be a kitárulkozást. Még volt
mondanivalója.
ni

– Azt utálom, hogy az emberek meztelenül látnak azokon a

fényképeken. Férfiak látnak. Férfiak, mint én, meztelenül
látnak, és meg akarnak dugni. Brynne, ezt az oldalát utálom,
r

mert nem akarom, hogy úgy lássanak, és ilyen gondolataik

Bu

legyenek rólad. Magamnak akarlak.

Önző vagyok, de ezt érzem.
– Ó…
– Szóval, most már tudod, hogy érzek ezzel kapcsolatban –
mondta halkan, őszintesége egyenesen a szívembe hatolt.

~ 274 ~
 – Felfogtam, Ethan, és remélem, te is megérted, mit érzek,
és miért modellkedem.
Megérintett ajkaival, lassan finoman simogatva, ha nem is
szavakkal, de így mondta el, hogy megérti. Miután alapos
csókolózással eltöltöttünk egy kis időt, elhúzódott és
hüvelykujjával cirógatta az arcom. Ez már a kezdetektől a

s
szokásává vált, és én imádtam a gesztust.

el
Kíváncsi voltam, mire gondol most. Azzal a mélykék
szemével óvatosan tanulmányozott, könyökére támaszkodva
nézett le rám. Azt hiszem, még nem fejezte be a beszélgetést.

eb
Vártam. Egész este vártam volna, ha őt nézhetem. Ethan,
meztelenül az ágyban, olyan látvány volt, amelyet sohasem
R
untam meg. A megtestesült férfiszépség volt. Karjai, a
mellkasa, kockahasa és a V a csípőjénél, minden porcikája –
ízletes lakoma volt a szememnek.
ng
Érdekes, hogy néha ő is ezt mondta rólam. De a testem a
baba növekedésével változni fog. Nagy leszek, mint a többi
terhes nő. Vajon Ethan akkor is így fog majd kívánni, mint
most?
ni

– El kell mondanom valamit, ami ma történt. Nagyon

megrázó volt, és ez volt az oka a fotózáson történteknek…
Hajamat a fülem mögé simította.
r

Ennek már van értelme. Tudhattam volna, hogy van

Bu

valami, amelyet Ethan irracionális viselkedését előidézte.

Történt valami, amely ezt kiváltotta.
– Rendben, mond el.
A sötétbe burkolózott ágyunkba elmondta az újabb
fejleményeket: a zaklató fényképeket, amelyeket ma küldtek,
hogy az illető amerikai, és egész idő alatt itt volt, figyelt engem.
~ 275 ~
 Figyelt minket, a napi mozgásunkat. Most igazán féltem, már
értem, miért esett pánikba, és veszítette el a fejét a fotózáson.
A helyzet nem javult, hanem rosszabbodott. Ki tudja, mi
állíthatná le őket? Vagy, hogy egyáltalán túlélem-e? Csak
annyit tehettem, hogy a babára és Ethanre gondolok, és
bármilyen áldozatot meghozok, amely szükséges, mindent

s
megteszek, annak érdekében, hogy ezt átvészeljük. A

el
biztonságról, GPS-ről, őrökről és óvintézkedésekről beszéltünk.
Mindenről, amely a védelmemet illeti az elkövetkező hetekben,
amíg nem lesz meg az esküvő, és Ethan a teljes figyelmét

eb
kizárólag nekem szentelheti. Mindent világosan elmagyarázott,
én pedig figyelmesen végig hallgattam. Mindketten ugyanazon
a hullámhosszon voltunk, amikor végre a mellkasán, erős
R
karjaiban elaludtam. Tudtam, hogy a lehető legjobb kezekben
vagyok, és a férfi, aki magához ölelt, valóban szeret.
Ethannek is épp úgy szüksége volt rám, mint nekem rá.
ng
Legalább ezt kisilabizáltuk.
r ni
Bu

~ 276 ~
 20. fejezet

Brynne

s
el
eb
– Milyen érzés újra nyugodtan lélegezni, fiam? – emelte
fel apa a poharát elragadtatott mosollyal.
– Mintha a három tonnás elefánt, amelyik a mellkasomat
R
nyomta, most a lábamon ülne. – Válaszoltam az igazat
megvallva, koccintás közben.
ng
– Azt elhiszem. De igazából a megnyitó ceremónia volt az
egész rendezvény fénypontja. Briliáns előadás volt. Bravó,
mondhatom. – Azt hiszem, mindannyian feltételezhetjük, hogy
ni

apát teljesen lenyűgözte a megnyitó, mert nem tudta megállni,

hogy ne beszéljen róla a késői vacsorán.
Hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, hogy minden
zökkenőmentesen zajlott. Még ha kimerült is voltam, és nem
r

kívántam egyebet csak Brynne-el a karjaimban ágyba bújjak,

Bu

valójában élveztem a ma esti ünnepi vacsorát a Gladstone-ban.

A városban levő őrület ellenére Ivannak sikerült valahogy
asztalt foglalni, de hát mindenki szerette Lord Ivant a jó
kinézetével, és az ismertségével. Régóta nem mozdultunk ki
együtt egy kis kellemes időtöltésre, és tudtam, apa, Neil és
Elaina megbecsülték a kapcsolataikat, még akkor is, ha engem

~ 277 ~
 hidegen hagyott. Brynne láthatóan jól érezte magát, nekem
ennyi elég is volt. Az egész város ünnepi hangulatban volt
most, hogy az olimpia elkezdődött. Már kezdtem látni a fényt
az alagút végén. Átvészeltünk egy újabb hetet és az olimpia
kezdetét problémák és fenyegető üzenetek nélkül. Csak a
megszokott élet. Brynne hátát simogattam.

s
– Igen, túl vagyunk a nehezén. Simán zajlott le a

el
megnyitó. Nem zavarták meg őrültek a műsort. Tökéletes
befejezése a sokhónapnyi tervezgetésnek. Már csak a VIP
személyeket kell a különböző eseményekre és helyszínekre

eb
elkísérni, de ezek könnyebben kezelhetőek. Plusz kiváló
személyzetem van, amely megoldja ezeket a dolgokat. –
R
Biccentettem Neil felé felemelt pohárral.
– Ha sikerül Ivantól távol tartani a pszichopatákat, akkor
sínen vagyunk – mondta Neil önelégült mosollyal.
ng
– Igen, kérem szépen. Igazán értékelném, ha a
pszichopaták nagy ívben elkerülnének – felelte Ivan.
Még ott van ez is… Ivan egyik őrült koreai riválisa akart
ni

bosszút állni, aki neheztelt rá, mert három olimpiával ezelőtt a

bírák diszkvalifikálták, és így Ivan kapta meg az aranyérmet. A
piszok azóta sem takarodott el, mint ez általában lenni szokott.
Ha szarba lépsz, hosszú ideig ragad a cipőd talpára, kurva
r

nehéz teljesen levakarni.

Bu

– Fáradtnak tűnsz, bébi – Brynne lágy hangja szakította

meg a gondolataim, miközben a karomat simogatta.
– Fáradtnak is érzem magam – válaszoltam, és az órámra
pillantottam –, gondolj bele, ha most elindulunk, fél óra múlva
már ágyban lehetünk. – Kacsintottam rá, ma este igazából már
csak arra vágytam, hogy Brynne olyan közel legyen, hogy
~ 278 ~
 megérinthessem, és pár óra alvás. Csak ennyi kellene, és
tökéletesen végződne a mai estém. Ugratásnak szántam, de a
csajom ismét meglepett.
– Akkor mire várunk? – suttogta. – Azt hiszem,
beleájulhatok a levesembe.
Ránéztem, láttam a fáradtság jeleit, és bűntudatot éreztem,

s
amiért nem vettem észre korábban. Terhes volt, és pihenésre

el
volt szüksége. Megragadtam a lehetőséget.
– Jó éjszakát, mindenkinek. Ideje, hogy hazamenjünk. Az

eb
asszony könyörögve kér, hogy lefektessem. – Brynne
meghökkenve a karomra csapott. – Ééés lévén, hogy csak félig
intelligens pasas vagyok, azt hiszem, az lesz a legjobb, ha szót
R
fogadok. Terhes nők – telhetetlenek. – Az ütés helyét súrolva
hangsúlyoztam a kis csoportunknak.
Felmordultam, amikor megrúgta a lábam, de a nevetés,
ng
ami ezt követte, megérte.
– Véged van, Blackstone – mondta Brynne az autó felé
menet.
ni

– Hé, kimentettem magunkat, nemde? – magamhoz

öleltem, és lehajoltam, hogy csókot lopjak tőle. – És minden,
amelyet mondtam rólad, igaz.
r

Elfordította fejét, hogy elkerülje az ajkaim érintését, és

felnevetett.
Bu

– Hülye vagy, és úgy öt hónap múlva már nem leszel ilyen

önelégült.
– Mi történik öt hónap múlva? – kérdeztem zavartan.
– A telhetetlen terhes nő dolog? – felemelte fejét, és lassan
mozgatta jobbról balra. – Elmúlik. Teljesen. – Kezével vágó

~ 279 ~
 mozdulatot csinált. – Gondolj bele. Semmi szex. Egyáltalán.
Hónapokig.
Nos, ebbe belegondolni is kellemetlen… – Várj. Viccelsz?
Ugye?
– Látnod kellene az arcod ebben a pillanatban! –
bolondozva nevetett tovább, mert övé volt a végső szó. Ja, a

s
csajomban dúlt a versenyszellem, és nem adta fel harc nélkül.

el
– Hűha, annyira rossz? – magamban reménykedtem, hogy
csak szívatni akar, mert ez igazi kínzás lenne.

eb
– Bizony – kezét hátracsúsztatta a seggemhez, és
belemarkolt. – Teljes mértékben megérdemled, még akkor is,
ha szeretlek, Blackstone.
R
Micsoda szerencsés gazember vagyok.
– Csak húzni akartad az agyam a még-öt-hónapos-
dologgal, ugye?
ng
Önelégülten és baromi szexin mutatott, ahogy tovább
kacagott, de nem válaszolt a kérdésre.
ni

Brynne
r
Bu

– Nem, te, faszfej! Azt mondtam, nincs felvétel! Nincs

videófelvétel!
Ethan kiáltására ébredetem. Ismét álmodott. Nem –
határozottan rémálmot látott. Igazán ijesztő dolgokat kiabált.
Megrémített. Máskor is hasonló dolgokat mondott. Nincs
felvétel – könyörgött újra meg újra. Megijesztett, mert ilyenkor
~ 280 ~
 minden alkalommal teljesen kifordult önmagából. Mintha
egészen más személy lenne – vadidegen. Tudtam, hogy a
rémálmainak köze van a háborúban töltött időhöz, amikor
fogva tartották Afganisztánban. Viszont velem sohasem akart
erről beszélni. Valami borzaszó szörnyűség lehetett – ez
nyilvánvaló volt.

s
– Ethan, fel kell ébredned – ráztam olyan óvatosan,

el
amennyire lehetett, de összevissza hánykolódott,
elérhetetlenül, egy más világban.
– Elveszítettük… ó, Jézusom! Egy kisbaba! Csak egy

eb
csecsemő, kibaszott seggfejek!
– Ethan? – ráztam meg ismét a karjánál fogva.
R
– Nem! Ezt nem tehetitek meg… Nem… nem… nem…
könyörgöm ne… nem… nem nézhetik végig a halálomat videón.
– Ethan! – kissé meglegyintettem az állát, azt remélve,
ng
hogy az ütéstől felébred.
Tágra nyílt szemekkel, vad és rémült tekintettel ült fel az
ágyban. Fejét a térdére hajtotta, és zihálva, mélyen vette a
ni

levegőt. A hátára tettem a kezem. Az érintésemre összerezzent,

de a tenyeremet továbbra sem vettem el. Légzése egyre
szaggatottabb lett, hozzám se szólt. Én sem tudtam, mit
r

mondjak neki.
Bu

– Beszélj hozzám – suttogtam a hátának.

Felkelt az ágyból, és öltözködni kezdett, magára kapott egy
melegítőt és inget.
– Mit csinálsz?
– Most ki kell mennem – mondta halkan.

~ 281 ~
 – Ki? De hiszen hideg van kint. Ethan, maradj itt velem, és
beszéljük meg. Meg kell beszélnünk! – kérleltem.
Úgy viselkedett, mintha nem is hallott volna, de én tudtam,
hogy hallotta, mit mondtam, mert odajött hozzám, és
megérintette a fejem. Gyengéden és alig egy pillanatra, de
éreztem a remegését. A keze reszketett, és elveszettnek tűnt.

s
Kinyújtottam a kezem, hogy megfogjam az övét, de elhúzódott.

el
Aztán kisétált a hálószobából.
– Ethan – kiáltottam utána –, hová mész? Gyere vissza és

eb
beszélgessünk!
Semmi válasz. Egy pillanatig csak feküdtem az ágyban,
próbáltam eldönteni, mit tegyek. Egyik részem szembesíteni
R
akarta, és kényszeríteni, hogy elmondjon mindent, míg a másik
felem halálra volt rémülve attól. Lehet, hogy még több
fájdalmat és szenvedést okozok neki? Ethannek profi
ng
segítségre volt szüksége, hogy ezt feldolgozza. Ha foglyul
ejtették és kínozták, nagy valószínűséggel
poszttraumásstresszszindrómában szenved. Azt felismerem.
ni

Döntöttem, magamra vettem egy cicanadrágot és pulóvert,

aztán a keresésére indultam.
Nem kellett volna meglepődnöm azon, hogy találtam rá. Az
igazat mondta. Kint volt a teraszon. A szegfűszeges cigarettáját
r

szívta. Rövid ideig csak álltam az ablaknál, és figyeltem.

Bu

Kinyújtózva feküdt a nyugágyon, meztelen lába lelógott a

végén, mert olyan magas volt, a cigaretta füstje kígyózva
lebegett fölötte, az előtte elterülő város fényei körülragyogták a
testét.
Igazából soha nem zavart, hogy dohányzott. Szerettem
kedvenc cigarettamárkájának az illatát, ritkán érződött rajta a

~ 282 ~
 dohány íze. Fanatikusan mosta a fogát, mindig menta és finom
íze volt, de a fűszeres illat körüllengte akárhányszor elszívott
egy szálat. Viszont a kedvenc márkája nem volt hétköznapi –
Djarum Black, Indonéziából importált, szegfűszeggel
fűszerezett dohány. Nem tudtam, miért pont ezt a fajtát
kedvelte, erről sem beszélt, mint ahogyan a fejében időnként

s
előtörő sötétségről sem. Ez én Ethanöm most biztosan egy

el
sötét helyen volt, és megszakad a szívem, hogy így láttam.
Elhúztam az ajtót, és kiléptem.
Addig észre sem vett, amíg le nem ültem a mellette lévő

eb
nyugágyra.
– Brynne, menj vissza az ágyba.
R
– De veled akarok lenni.
– Nem. Menj vissza a lakásba. A füst nem tesz jót neked és
a babának. – A hangja kísértetiesen távoli volt, és halálra
ng
rémített.
– Neked sem tesz jót – mondtam határozottan. – Ha nem
engeded meg, hogy itt maradjak veled, akkor olts el a
ni

cigarettát, gyere be velem, és beszélgessünk. Ethan, ezt meg

kell beszélnünk.
– Nem – tagadóan rázta a fejét, és nagyot slukkolt a
r

cigarettájából.
Bu

Elszakadt bennem a cérna, és dühös lettem, de annyira

távol volt tőlem ebben a pillanatban, tennem kellett valamit,
hogy egy apró reakciót is kicsiholjak belőle.
– Ez nagy baromság, Ethan! Segítségre van szükséged a
rémálmok miatt. Nézd, mit tesznek veled!

~ 283 ~
 Meg sem szólalt. A közénk telepedett csend, sikított a város
zajával ellentétben.
– Ha nem akarsz velem beszélni róla, keresned kell egy
terapeutát, egy csoportot, vagy valamit, amely segíthet, hogy
ezzel megbirkózz.
Semmi reakció, csak folytatta tovább a dohányzást. A

s
fekete cigaretta hegye vörösen izzott a sötétben, de Ethantől

el
nem kaptam semmilyen visszajelzést.
– Miért nem válaszolsz? Szeretlek, itt vagyok melletted,

eb
számíthatsz rám, te még el sem akarod mondani, miért
cigarettázol, nem beszélve arról, hogy mit tettek veled
Afganisztánban – közelebb hajoltam hozzá. – Mi történt ott
R
veled, Ethan?
Hallottam a félelmet a saját hangomban, és tudtam,
nagyon közel állok a síráshoz. Borzasztóan bántott a
ng
viselkedése, azt éreztette, nem vagyok elég fontos számára
ahhoz, hogy megossza velem a legnagyobb félelmét. Ethan
minden mély szarságomat ismerte, és azt mondta, mindez
ni

cseppet sem zavarja. Hát nem tudta, hogy a tűzön is

keresztülsétálnék érte? Bármit megtettem volna, hogy segítsek,
amikor szüksége volt rám. Lassan elnyomta a cigarettacsikket a
nyugágy melletti hamutartóban. Összefonta a kezét az ölében,
r

és a várost bámulta. Egyszer sem nézett rám, miután lágy

Bu

hangon beszélni kezdett.

– Azért szívom ezt a fajtát, mert az őreim is ezt szívták.
Kézzel sodort, fűszerezett dohányt, amelynek olyan kibaszott jó
illata volt, majdnem az eszemet vesztettem. Kívántam. Annyira
kívántam, majdnem megbolondultam a vágytól.

~ 284 ~
 Lefagytam a hideg éjszakában, Ethant hallgatva, a szívem
minden egyes szavától darabokra tört.
– Aztán… azon a napon, amikor ki akartak végezni, csoda
történt… és engem megkíméltek. Életben voltam. A hitvány
pengéjük nem találta el a nyakam. – Elcsuklott a hangja.
– Penge? – Sejtettem, hogyan folytatódik, de féltem

s
belegondolni, hogy Ethan mit is próbál elmagyarázni.

el
– Igen. Videóra akarták venni, hogy fejeznek le, és meg
akarták mutatni az egész világnak – halkan beszélt, de a szavai

eb
brutálisan hangosnak tűntek.
Jézus Krisztus! Nem csoda, hogy rémálmai voltak. El sem
tudtam képzelni, mit kellett fizikailag elviselnie, amikor
R
kínozták a testét, de a szellemi kínzás, hogy tudatában volt
annak, mit fognak tenni vele, az sokkal rosszabb lehetett. Nem
bírtam visszatartani a fájdalmas sóhajt, amely kiszabadult,
ng
olyan nagyon meg akartam ölelni, de ő folytatta.
– Akarod tudni, mi volt az első kívánságom?
– Mondd!
ni

– Kisétáltam a börtönből, nem voltam teljesen biztos, hogy

élek, vagy meghaltam, és a pokolban voltam. Egy amerikai
tengerész jött oda hozzám, megdöbbent, hogy élve sétáltam ki
r

a romok közül. Azt kérdezte, jól vagyok-e, én meg azt

Bu

mondtam, kérek egy szál cigarettát.

– Ó, bébi…
– Éltem, érted? Életben maradtam, és végre elszívhattam
egyet abból a pompás, kézzel sodort cigarettából, amelyért
heteken át megőrültem. Most ezért szívom… mert… úgy vélem,

~ 285 ~
 segít abban, hogy felfogjam, életben vagyok – nagyot nyelt. –
Ez akkora nagy kupac szar…
– Ó, Ethan… – felálltam és odamentem hozzá, hogy
átöleljem, de visszatartott.
– Nem – mondta, és felemelte kezét, hogy távol tartson.
Elérhetetlennek tűnt. Sírhatnékom volt, de tudtam, hogy ettől

s
csak nehezebbé teszem számára az egészet, és nem akartam

el
még jobban felzaklatni.
– Menj be, Brynne. Most nem akarom, hogy itt kint legyél.

eb
Ez rossz neked. Nem vagyok… jó… társaság. Magányra van
szükségem.
– Elküldesz?
R
Lassan meggyújtott egy újabb szálat, az öngyújtó lángja
fényesen ragyogott, ahogy a dohány felizzott.
– Csak menj vissza az ágyba, bébi. Szeretlek, de most kell
ng
egy kis idő egyedül.
Éreztem. Nem tudtam elhinni, de megesküdtem volna,
hogy tisztán látom. Ethan rettegett attól, hogy valami olyat
ni

tesz, amellyel árthat nekem, és ezért kérte, hogy hagyjam

egyedül. Teljesítettem a kívánságát, még akkor is, ha
megszakadt a szívem közben.
r
Bu

~ 286 ~
 21. fejezet

Ethan

s
el
eb
Megsimogattam Brynne asztalomon álló képét. Én
készítettem a telefonommal, amikor először mutatta be Lady
Percivalt a Rothvale-ben. Annyira boldog és gyönyörű volt
R
akkor. Múlt éjjel viszont egyáltalán nem. Nem, megijesztettem
őt, és a dolgok még rosszabbak lettek azzal, hogy elküldtem,
amikor megpróbált segíteni nekem.
ng
Istenem, elbasztam. Megpróbáltam magam a helyébe
képzelni. Milyen lett volna, ha ő küld el a rémálom után, és
visszautasítja a vigasztalásom? Már voltam azon az oldalon
ni

korábban, és nagyon szar. Borzalmasan éreztem magam,

pontosan, ahogy ő érezhette.
Még mindig meg voltam ijedve a múlt éjszaka miatt, hogy
r

mit tehettem volna vele, ha még jobban megérint, mint tette.

És amikor felébredek azokból a rémálmokból? Hát… nem
Bu

valami szép. A szó szoros értelmében kifordulok magamból. A

szex és Brynne visszahoznak arról a szörnyű helyről, ahol az
álmaimban találom magam. Nem érti meg, mennyire a penge
élén táncolok azokban a pillanatokban. Nem bízom
magamban. Mi van, ha bántom, vagy túl messzire megyek a

~ 287 ~
 szexben? Terhes és sebezhető. Én csak egyszerűen nem tudom
vállalni a kockázatot azért, amelyet talán tenni fogok.
A legnehezebb dolog volt elküldeni őt a múlt éjszaka,
amikor velem akart maradni, és meg akarta hallgatni a
történetem. Megpróbált közel kerülni hozzám, de én távolságot
tartottam. Még csak az arcába sem néztem, mert ha megtettem

s
volna, beadom a derekam. Semmi akaraterőm nincs, ha

el
Brynne-ről van szó.
Hogy távol tudjam magam tartani tőle, eljöttem, és az
éjszaka hátralevő részét a kanapén töltöttem. Nem bíztam

eb
magamban annyira, hogy egy ágyban aludjak vele. Csak annyi
kellett volna, hogy megérzem az illatát és a hangját, ahogy veszi
a levegőt mellettem, és azonnal rajta lettem volna, mélyen
R
elmerültem volna benne, és megpróbáltam volna elveszni
benne… Egy örökkévalóságig. Nagyon is jól ismertem magam.
Mindazonáltal igaza volt. Nagyon sok mindenben, de a
ng
múlt éjszakai kudarcban teljesen. Segítségre volt szükségem.
Voltak helyek, ahova fordulhattam volna. Nagyon sok katona
jött haza a háborúból gondokkal és bajokkal. Én csak egy újabb
ni

voltam a hosszú, kibaszott sorban – sokak mögött. Ezzel

tisztában voltam. Nem akartam a démonaim szembenézni, de
tudtam, meg kell tennem. Sokkal fontosabb dolgok voltak az
r

életemben. Brynne. Gyerekünk lesz. Egyáltalán nem

Bu

hiányoznak az elmebeteg álmok, és hogy tönkretegyem a békés

álmukat.
Meg kellett kérdeznem saját magamtól, miért. Miért
mentem hirtelen vissza a tudatalattimban ennyire mélyre?
Brynne állapota elő tudja hozni a hosszú távú emlékeim
azokból az időkből, amikor fogoly voltam, és újra életre tudja

~ 288 ~
 őket kelteni? Kibaszott pokol… fájdalmas gondolat volt, de
valószínűleg teljesen pontos.
Ma este kibékülök vele. Virágok, vacsora, romantika –
teljes őszinteség a pokollal kapcsolatban, amelyben voltam, és
hogy jöttem ki belőle. Megérdemli, hogy mindent tudjon, és
elég erős, hogy kezelje. Ebben az érzelmi hullámvasútban a

s
támogatása lesz az igazi főnyeremény. Egy komoly kapcsolat

el
így működik. Ő is megosztott velem a dolgokat. Én mért nem?
Azért, mert legtöbbször egy tapintatlan seggfej vagy, és ezen
dolgoznod kell.

eb
Brynne gyűlölte, amikor elzárkóztam előle. Elsőkézből
tapasztaltam, hogy ő hihetetlenül erős, és a harcossága mélyen
belül gyökerezett. Nem gyáva, nem fogja feladni anélkül, hogy
R
nem próbált volna meg mindent. A csajom szembe nézett a
félelmeivel. Példát kellene vennem róla, és ugyanazt kellene
tennem. Tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor profi
ng
segítségre lesz szükségem, és bíznom kell valakiben, aki a
démonok okozta teher egy részét leveszi a vállamról. Brynne
ott lesz, hogy átsegítsen ezen, és nem lehettem jobb kezek
ni

között, mint az övéi.

Brynne ezüst tálcán fogja a seggem felszolgálni, és nekem
fel kellett készülnöm arra, ami vár, ha hazamegyek. Mindentől
r

függetlenül sohasem fogja ezt a problémát a szőnyeg alá

Bu

söpörni. Már ha csak rágondolok a ma esti reakciójára,

vigyorognom kell. Bámulatosan fog kinézni, mint mindig, a
szikrázó szemeivel, a kezével a csípőjén, harcra készen, és tele
tűzzel. Alig várom, hogy lássam, hogy változik meg, amikor
hazamegyek az ajándékkal, és megbántottan, készen arra, hogy
végre megosszam vele a bennem levő legsötétebb démonaimat

~ 289 ~
 a lelkem kimondhatatlan részéből. És hogy hogyan fog
megjutalmazni, miután…
Le kellett bonyolítanom néhány hívást, és pár dolgot
mozgásba kellett hoznom. Az idő úgy rohant, mintha
felgyorsították volna, és nekem nem volt időm olyan dolgon
agyalni, amelyeket ne lehetne rendbe hozni.

s
Először is küldtem Brynne-nek egy üzenetet:

el
SZERETLEK. BOCSÁNAT A MÚLT ÉJSZAKA MIATT. XX
RENDBE FOGOM HOZNI, OKÉ?

eb
A testvérem számát tárcsáztam Somersetben, és arra
vártam, hogy létrejöjjön a kapcsolat.
R
– Testvérem, tökéletes az időzítésed, éppen most volt itt
Mr. Simms, és itt hagyott pár papírt, amit alá kellene írnod.
ng
– Ezek nagyon jó hírek. Adj Francesnek egy napot, és
akkor megcsináljuk.
– Persze. Szerintem ez csodálatos ötlet, E.
ni

Elvigyorodtam a székemben.
– Szerintem is. Most, hogy vetettél rá egy pillantást, mit
gondolsz, lehetséges ilyen rövid idő alatt?
r

– Nos, szoros lesz, de úgy gondolom, meg lehet csinálni –

Bu

nem mindent, ez jól jegyezd meg, de a célnak megfelel, igen…

– Jó. Úgy értem, fenntartás nélkül megbízom benned,
Han. Csak hozd a legjobb formád.
– Mikor tudsz idejönni? Valamikor a saját szemeddel is
látnod kell.

~ 290 ~
 – Rendben. Nem tudok semmit, ígérni a záró
ünnepségekig, de amint ezen túl vagyok, beugrom… valahogy.

Brynne

s
el
Megcsókoltam Benny arcát, és szorosan megöleltem. Aztán
azonnal visszatértem a képekhez a képernyőn.

eb
– Ó, édes istenem. Mindegyiket imádom, Ben. Nem tudok
választani.
R
Finoman felnevetett.
– Azt fogja mondani, hogy gyönyörűek, Bree. Azok.
Lélegzetelállítóak.
ng
– Köszönöm szépen, hogy ilyen gyorsan megcsináltad ezt
nekem. Az ötlet azután jött… azután, hogy valami történt… és
meg akartam csinálni ezeket a képeket Ethannek. Rajtunk
ni

kívül soha senki sem fogja látni ezeket – megérintettem az

arcát. – Köszönöm, hogy ezt lehetővé tetted, kedvesem, igazi
barát vagy.
r

Ben szeretettel mosolygott rám – tudom, hogy meghatotta,

amikor megkértem, hogy csináljon különleges képeket rólam.
Bu

Valóban nagyon különleges képeket. Csak én és a

mennyasszonyi fátylam. Csakis Ethan szemeinek.
Ethan… igen. Beszélnünk kell a múlt éjszakáról. Nem jött
vissza az ágyba, és amikor reggel felkeltem, már elment. Habár
a duma ma este nem lesz elég. Le fogom ültetni, amikor
hazaért, s beszélni fogunk – különben…
~ 291 ~
 Különben mi? Nem voltak válaszaim, de valamit tudtam.
Rossz formában volt érzelmileg azoktól a rémálmoktól, és
nekem egyáltalán nem volt szándékomban azt nézni, ahogy
szenved, ahelyett, hogy szakmai segítséget kérne. És az a rész,
amit megosztott velem a múlt éjszaka, darabokra törte a
szívem. Akik megkínozták, le akarták fejezni, és ezzel

s
gúnyolódtak. Nem tudom elképzelni, hogy viselte ezt el, és

el
hogy nem lett belőle dühöngő őrült. Köré akartam fonni a
karom, és el akartam árasztani a szeretetemmel. Ethan ezt
kapja tőlem, ha akarja, ha nem, erre megesküdtem.

eb
– Hé, minden rendben veletek? Mintha kicsit aggódnál,
drágám.
R
Bólintottam, és elkezdtem óvatosan összehajtani, és
elcsomagolni a fátylam.
– Minden rendben. Csak néhány magánéleti dolgot rendbe
ng
kell tenni. – Csípőre tettem a kezem. – De kezemben tartom a
dolgokat. A férfiak olyan átkozottul makacsak tudnak lenni,
nemigaz?
ni

Ben rám nevetett.

– De mennyiiiiire. Csak a férfiak. A legjobb embert
kérdezted meg ebben a témában, Bree. Teljesen egyet értek
veled – Ben rám kacsintott, és összecsomagolta a felszerelését.
r

– Gyerünk szépségem, hadd vigyelek haza mielőtt Blackstone

Bu

azt gondolná, hogy olajra léptél. Le merem fogadni, hogy ez

meglepetés, és neki fogalma sincs arról, hogy velem vagy, és ezt
csináljuk.
– Nem. A legcsekélyebb mértékben sem. Ez „hirtelen
felindulásból” elkövetett ötlet volt, és egész reggel be sem
kapcsoltam a telefonom, így nem tud megtalálni a GPS-szel
~ 292 ~
 sem. Bekapcsolom, ha hazamentem, és akkor majd látja, hogy
biztonságban vagyok, épen és sértetlenül, és amelyről nem tud,
az nem fáj.
Ben megrázta a fejét, aztán a plafonra emelte a tekintetét.
– Gonosz kis besurranó tolvaj vagy, és fogalmam sincs
róla, miről beszélsz.

s
Felhorkantam.

el
– Halott ember vagyok, Bree. Ne keverj bele abba, ha
rászeded a pasid. Köszönettel, meg szeretném érni a

eb
harmincat.
– Ne aggódj annyit – piszkáltam, miközben az autójához
mentünk. – Ráncos lesz tőle a homlokod.
R
Ben homlokráncolva nézett rám, aztán azon kaptam, hogy
kisimult a homloka. Ben általában vicces, és jó érzés volt vele
nevetni.
ng
Annabelle a lakásban volt, amikor Ben kitett. Lebeszélt egy
újabb találkozóról, de megbeszéltük, hogy a hétvégén együtt
vacsorázunk. Akartam kérni tőle egy szívességet, és Ethannel
ni

már beszéltünk róla, de azt akartam, hogy Ethannel együtt

kérdezzük meg. Nem hajtott a tatár, és ez nagyon fontos volt
nekem.
Annabelle félbeszakította a gondolataim a szokásos
r

köszöntésével.
Bu

– Helló, asszonyom.
– Ó, szia, Annabelle. Van üzenet a számomra? –
kérdeztem óvatosan, remélve, hogy Ethan nem tombolt, és
senkit sem zaklatott fel.

~ 293 ~
 – Nem, asszonyom. Csendes nap volt. Jött egy levele, és
néhány csomag.
– Ó, jó. Remélem a köszönő ajándékok mintái. –
Reméltem, hogy Brynne-nek fog hívni, de Annabelle nagyon
régimódi volt a maga módján, és úgy látszik, az asszonyomon
kívül semmi sem jöhetett szóba.

s
Mégis nagyon szerettem. Annabelle kétszer jött egy héten,

el
hétfőn és csütörtökön, leginkább takarítani, és mosni-vasalni.
Főzött is nekünk, de csak ezeken a napokon. Ahhoz szokott,

eb
hogy főzzön, és lefagyassza őket Ethannek, aki bármikor
felmelegíthette, ha itthon evett, de amikor beköltöztem, ezt a
szokást megszüntettem.
R
Ethanről én gondoskodtam a hét többi napján, és élveztem
a főzést.
Ez okozott némi feszültséget Annabelle-lel az elején
ng
leginkább, mert ő volt a háziasszony öt évig, és szerette a
dolgokat megszervezni, megtervezni. Habár mióta
megérkeztem, nyugodtabb köztünk a hangulat, azért
ni

kidolgoztuk a szabályokat és szerepeket. Megegyeztünk, hogy ő

főz hétfőn és csütörtökön, amikor dolgozik, és kidolgoztuk a
menetrendet.
– Az asztalra tettem az irodában, ahogy mindig.
r

– Köszönöm, Annabelle, később kinyitom őket –

Bu

körülnéztem a konyhában, és meglepetten láttam, hogy

semmit sem kezdett el készíteni vacsorára. Annabelle mindig
főzött vagy sütött valamit, amikor dolgozott.
– Miss Frances telefonált, és azt mondta, Mr. Blackstone
vacsorázni viszi ma este – úgy látszott, Annabelle olvasott a
gondolataimban.
~ 294 ~
 – Valóban? – Ráncoltam a szemöldököm. – Imádom,
ahogy Frances az információt megosztja.
– Igen, asszonyom – mosolygott rám Annabelle.
– Nos, le kell zuhanyoznom, aztán össze kell készülődnöm
– mondtam, és ránéztem az órámra.

s
– Ó, mielőtt elmegyek, majdnem elfelejtettem mondani

el
önnek, az akvárium szerviz négy órakor jön. Mr. Blackstone
pár héttel ezelőtt foglalta le az időpontot, és biztos akart lenni
benne, hogy az egyik olyan napon jönnek, amikor itt vagyok.

eb
Telefonon hívtak, hogy megerősítsék az időpontot, de nekem
időpontom van ma délutánra, és korábban kell elmennem –
éppen csak annyira állt meg, hogy levegőt vegyen –, de nem
R
kell aggódnia asszonyom, szóltam Mr. Lennek, mikor jönnek,
és be fogja engedni őket Mr. Blackstone irodájába.
– Köszönöm, Annabelle. Biztos vagyok benne, hogy Simba
ng
fel lesz villanyozódva.
Nevetett a megjegyzésemre, és megrázta a fejét.
– Az a hal teljesen külön történet.
ni

Jól esett a zuhany, és örültem, hogy Ethannek tervei voltak

ma estére. Ez azt jelentette, hogy helyre akarja hozni a múlt
r

éjszakát, és nagyon reméltem, hogy ki fog nyílni nekem a

Bu

múltjával kapcsolatban. Ideje volt megtudnom. Őszintén

szólva, nagyon jó érzés volt, hogy én lehetek az, aki része ennek
a változásnak. Az egész kapcsolatunk arra épült, hogy Ethan
megvéd, gondoskodik rólam, és a nemrég történt terhesség
után kész arra, hogy feleségül vegyen. Egy rövid ideig én
akartam lenni, aki fogja a gyeplőt, de ehhez az kellett, hogy

~ 295 ~
 Ethan megengedje ezt. Örültem, hogy végre úgy látszik,
megtörténik. Ma este én leszek az ő támasza.
Miközben megszárítottam a hajam, eszembe jutott, hogy
elfelejtettem bekapcsolni a telefonom, amikor hazajöttem.
Ethan biztosan szóvá fogja tenni, ebben biztos voltam. Fenébe.
Gyűlöltem, amikor leszidott, de az lett volna az ésszerű, ha

s
igazán aggódik értem, akkor felhívja Lent, és beszél vele. Len

el
pedig megerősítené, hol voltam. Csak remélhettem, hogy Len
nem fogja megemlíteni azt a részt, amikor Ben elvitt, aztán
hazahozott. Azt akartam, hogy a fényképek meglepetés legyen.

eb
Azok lesznek az esküvői ajándékaim Ethannek.
Gyorsan összekészülődtem, aztán lementem, és
megkerestem a telefonom, hogy megnézzem az üzeneteim, és
R
nagyon reméltem, hogy Ethan annyira elfoglalt volt a
helyszínekkel, hogy nem tűnt fel neki a távollétem. Erre nem
sok reményem volt. Mindent észrevesz.
ng
A konyhapulton hagytam a tárcám, amelyből kivettem a
telefonom, de amikor be akartam kapcsolni, az akkumulátor
teljesen le volt merülve. Kellett egy töltő, hogy legalább az
ni

üzeneteim megnézhessem.
Az összes töltő Ethan irodájában volt. Az előszoba felé
pillantottam, és emlékeztem az akvárium szerviz időpontjára.
r

Valószínűleg már itt voltak, és dolgoztak. Megnéztem a

Bu

mikrohullámú sütőn mennyi az idő; 4:38-at mutatott. Igen, itt

voltak. Úgy döntöttem, bármi is történjen, bemegyek.
Szükségem volt a telefonomra.
Kopogtam, mielőtt bementem volna.
– Elnézést a zavarásért, de szükségem van a
telefontöltőmre.

~ 296 ~
 A férfi az akvárium fölé hajolt, és a keze tele volt csövekkel,
és vödrökkel. Bólintott, egy „persze” kíséretében, és tovább
folytatta, amit csinált. Nem törődött velem, így miután
bedugtam a telefonom, és bekapcsoltam, elkezdtem átnézni a
leveleket az asztalon.
Az első dobozt nyitottam ki, amikor karok fonódtak körém,

s
és lefogtak.

el
– Mi a pokol… – Egy számra kulcsolódó kéz szakította
félbe a beszédem.
– Brynne… olyan régóta várok erre a pillanatra. Olyan

eb
régóta… – dörmögte. A hangja ismerősnek tűnt, mégsem
tudtam hova tenni.
R
A gondolataim száguldottam; bárki is volt ez az ember,
azért jött, hogy megöljön. Véget ért az időm. Ma este meg fogok
halni, és Ethan fogja megtalálni a testem. Nem fogjuk együtt
ng
leélni az életünk. A gyermekünk nem fog megszületni
februárban, mert ha megölnek, a gyermekem is megölik. Nem
fogunk megesküdni Hallborough-ban, és soha nem fogom
ni

odaadni Ethannek a fotókat…

Ha lehetőségem lett volna, könyörögtem volna az
életemért. De nem tudtam beszélni, vagy sírni, vagy egyáltalán
levegőt venni.
r

De az, hogy tudtam, meg fogok halni, nem a legrosszabb

Bu

volt. Az volt a legrosszabb, hogy mindezek után soha többé

nem fogom látni Ethant, vagy megérinteni, vagy azt mondani
neki, mennyire szeretem. Az utolsó pillanatom vele a múlt
éjszaka volt, amikor elküldött, hogy egyedül lehessen. Ó,
Istenem, ez meg fogja semmisíteni Ethanömet. Sohasem fog
ezért megbocsátani magának.

~ 297 ~
 A foglyul ejtőm szorosan a testének szorított, a száját a
fülemhez nyomta. Küzdöttem, de az erőm egyre fogyott.
Megragadta a tarkómat, és megszorította, az orrom és a szám
befogta, a tüdőm pedig levegő után sikított. Éreztem, ahogy
köd ereszkedik rám, homályosan láttam, és kezdtem elveszíteni
az eszméletem. Végül megtörténik. Ethan minden

s
próbálkozása ellenére mégis megtörténik… és én nem tehettem

el
semmit.
Ó, Ethan… annyira sajnálom. Annyira szeretlek, és olyan
borzasztóan sajnálom…

R eb
ng
r ni
Bu

~ 298 ~
 Ethan

s
el
Az órámra néztem, azt kívántam, bárcsak ebben a percben
itt hagyhatnám a Lord’s Cricket Groundot, de tudtam, még
legalább egy órát itt kell maradnom. Ivan éppen befejezte az

eb
íjászversenyt, és a tévés közvetítés véget ért, de a lelátót csak
most kezdték kiüríteni, és tudtam, hogy ez még időbe telik. Az
unoktestvérem személyre szabott szolgáltatást kapott,
R
ugyanabban a bánásmódban részesült, mint a királyi család
tagjai, és eddig minden renden ment. A férfi egyéni
versenyszámban nem volt nagy meglepetés, és én semmire sem
ng
vágytam jobban, mint hogy hazamehessek a csajomhoz, hogy
ismét a kegyeibe férkőzhessek. El kell ismernem, rosszul
kezeltem a tegnap éjjel történteket, bocsánatot kell kérnem, és
ni

részemről ez rendben is volt. Ivan útban volt felém, amikor

megszólalt a telefonom. Reméltem, hogy Brynne az. Semmit
sem válszolt az előző üzenetemre. Mosolyogtam, amikor
r

megláttam a nevét… de elolvastam, amelyet írt az üzenetben.

Bu

És akkor összeomlott a világom.

Én ezt nem tudom tovább folytatni veled Ethan, a

tegnap éjjel tönkretettél minket. A Régi életemet
akarom… már nem szeretlek…és nem akarom a
gyerekedet sem…hazamegyek és azt akarom, hogy

~ 299 ~
 békén hagyj… ne gyere utánam és ne Telefon álj! kérj
segítséget, ethan, azt hiszem nagy Szükséged Van Rá.
– Brynne.

Nem emlékszem, hogy jöttem el onnan. Tudom, ott volt

velem Ivan, biztosan ő segített. Később apa is megjelent. Haza

s
akartam menni, mert a GPS azt jelezte, Brynne otthon van. Az

el
utolsó jel a mobiljáról a lakásomból jött. A mi lakásunkból. De
nem volt ott. Meg akartam halni, amikor megtaláltam a
telefonját, és az eljegyzési gyűrűjét Szimba akváriumának

eb
alján. Hangos, világos üzenet volt. Brutálisan fájdalmas,
kegyetlen, és felfogtam rejtett jelentését.
Első találkozásunk az akvárium boltban volt, bár abban az
R
időben még egyikünk sem tudta. Brynne már azelőtt látta
Szimbát, hogy találkoztunk volna. Szimbával kezdődött, és
ugyancsak Szimbával végződik. Milyen megfelelő.
ng
Ellenben az egész szituációnak abszolút semmi értelme
sem volt. Az érzelmi oldalam fel akarta adni, de a gyakorlatias
oldalam még mindig próbált értelmet keresni ebben a nagy
ni

szarkupacban. Persze a tegnap este rosszul sült el, de ezért

szakítani? Aligha. Brynne nem volt kegyetlen. Lágyabb szívű
volt, mint a legtöbb ember. És nagyon őszinte. Ha ki akarna
r

lépni, személyesen mondaná el, nem pedig egy ilyen

Bu

személytelen üzenetben. A szöveg egyáltalán nem volt rá

jellemző. Azt is mondta, hogy soha nem vág a képembe még
egy „Waterloo”-t. Igaz, nem írta be az üzenetbe, de megígérte,
hogy soha többé nem fog elszaladni.
Len nem is tudta, hogy Brynne elhagyta a lakást. Azt
mondta, négykor beengedte az irodámba a pasast a Fountaine

~ 300 ~
 Akváriumtól, ahogy meg volt beszélve. Kb. fél hatkor, Brynne
küldött neki egy üzenetet, és megkérte, szaladjon le a Hot Java
kavézóba, és hozzon neki Masala Chai teát, ezt itta most, hogy
terhes volt. Len elment a kávezóba, de amíg sorban állt, Brynne
felhívta telefonon, hogy ne zavartassa magát a tea miatt, mert
én úton vagyok hazafelé, és már beszereztem neki. Mire Len

s
visszatért, úgy tűnt, az akváriumos pasas már befejezte a

el
munkát és elment. A fürdőszobában vízcsobogás hallatszott, és
feltételezte, Brynne zuhanyozik.
Annabellel is beszéltem, ő azt mesélte, Brynne teljesen

eb
normálisan viselkedett, izgatottan készült átnézni az esküvői
dekorációs mintákat, amelyek korábban érkeztek. A fátylát is
megtaláltam szépen összehajtogatva egy szatyorban. Ennek
R
semmi értelme sem volt. Miért volt izgatott az esküvői
dekorációk miatt, ha el akart hagyni? Miért volt előkészítve a
fátyla? A zöld ruháját is kikészítve találtam az ágyon, mintha
ng
azt akarta volna viselni a vacsorához.
Miért készült volna így a vacsorához, ha azt tervezte, hogy
elmegy? És az a rész is hibádzott, hogy nem akarja a
ni

kisbabámat. Brynne akarta ezt a babát. Nem szabadulna meg a

gyerekünktől. Már így is anyaként szerette. Ezt teljes szívemből
tudtam, nem számított, mit írt az üzenetben.
r

A másik ok, amiért igazán kezdtem gyanakodni az az volt,

Bu

hogy az ajtónál elhelyezett biztonsági kamera pont akkor

hibásodott meg, amikor Len a kávézóban sorban állt.
Ugyanakkor, amikor feltételezhető, hogy Brynne elhagyta a
lakást, és akkor lépett le az akváriumos pasi is. Ilyen jellegű
véletlenek nem történnek meg a való életben, csak a
televízióban.

~ 301 ~
 Felhívtam az állatkereskedést, és megkérdeztem, kit
küldtek ki Szimbához.
A válaszukra a vér is megfagyott az ereimben.
– Uram, ma reggel hívott fel, hogy új időpontot kérjen.
Akkor jöttem rá, hogy az a személy, aki a fényképeket
készítette Brynne-ről és rólam a Fountaine előtt, ott volt a

s
kibaszott üzletben. Végig követett Londonon, és ott állt a

el
kereskedésben, és hallotta, amikor megbeszéltem az időpontot
az alkalmazottal. Adtam neki alkalmat, időpontot és helyet,
hogy elkapja a csajomat a saját lakásában, fényes nappal, a

eb
kibaszott orrom előtt.
Átkozott legyek a kibaszott pokol legsötétebb bugyraiban.
R
Brynne
ng

Egy harang szólt. A harangtorony mély, telt hangzású

ni

hangja időzítve szólalt meg London valamelyik részén. Hét

csengést számoltam meg, mielőtt a szemem kinyitottam volna,
és egy furcsa szobában találtam magam, azért fohászkodtam,
r

hogy ez csak egy csúnya álom legyen.

Bu

Nem az volt.
Kábult voltam a két ájulás következményeként. Az első
alkalomkor fogvatartóm csak félmunkát végzett – épp annyira,
hogy rá figyeljek, amíg elmondta, mit tegyek.
Szőrnyű, kegyetlen dolgokat kellett megtennem, amellyel
megbántottam azokat, akiket szeretek. De megtettem abban

~ 302 ~
 reménykedve és imádkozva, hogy ezzel megmenthetem az
életüket. A fogvatartóm nem volt idegen a számomra. Sok éve
ismertem és minden értelemben. Nem riadt vissza a
gyilkosságtól sem. Gyilkolnia kellett, hogy eljusson oda, ahol
most volt. Semmi okom sem volt azt hinni, hogy engem nem
fog megölni. Nem volt több vesztenivalóm.

s
– Ébredezik a szépségem – suttogta mellettem, keze

el
kutatkodva járta végig a testem, leheletét a nyakamon éreztem.
– Nem… kérlek ne csináld ezt, Karl. Kérlek… –

eb
könyörögtem, miközben próbáltam ellökni magamtól.
– De miért ne? Régen sokszor keféltünk. Akkor szeretted.
Tudom, hogy szeretted. – dudolta. – Akkor még csak gyerek
R
voltam. Most tudom is, mit csinálok.
Kezét felcsúztatta a mellemre, és megszorította az egyiket.
Szája a nyakamon kalandozott, és próbált megcsókolni, de
ng
összeszorítottam az szám, és elfordítottam a fejem.
Durván megragadta az állam és megszorította, így fordított
maga felé.
ni

– Brynne, ne játszd el nekem a megközelíthetetlent –

mondta erőszakosan, mielőtt a szájával lecsapott az enyémre, a
nyelvével befelé furakodott.
r

– Karl, terhes vagyok... ne, kérlek... fejezd be, kérlek! –

Bu

könyörögtem, miközben levegőért kapkodtam.

– Ughh… annak a gazembernek a benned növekvő kölyke
nem a legszebb kép, amelyre gondolni akarok, különösen most,
amikor meg akarlak dugni. Igazán jól csinálod, tudod, hogy
kell elvenni az ember kedvét – panaszkodott –, de rendben,
legyen, ahogy akarod. Tudok várni.

~ 303 ~
 Karl elszakadt tőlem, és a falnak támaszkodott, a szeme
vágyakozva koborlta be a testem. Megigazította magát a
sliccénél, és gúnyosan vigyorgott.
– Meg-meg fogsz ölni? – próbáltam nem gondolni az
inditékára és arra, mi történik majd, ha sikerrel jár. Harcot
vívtam, hogy nyugodt maradjak, és ne fussak el. Karlnak bíznia

s
kellett bennem ahhoz, hogy a tervem sikerüljön. Első lépés: ne

el
fussak el.
– Még nem tudom. Talán igen, talán nem – vigyorgott

eb
gonoszan. – Szólj, ha eldöntötted, most akarsz baszni vagy
később. Lehet, hogy javadra válik, kicsim.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni a megjegyzését.
R
– Oakley szenátor bízott meg azzal, hogy megölj? – A
szívem már-már fájdalmas ütemben dobogott a mellkasomban.
A falnak döntötte fejét és kacagott.
ng
– A szenátor egy balfék majom… ó, nem, kicsikém, nem
Oakley szenátor bérelt fel.
– Akkor miért? Miért teszed ezt, Karl? Mindig olyan…
ni

kedves voltál velem.

– Baszd meg, te kis kurva. Hét év alatt semmit sem tudtál
rólam – csattant fel, mint egy őrült. Teljesen megőrült.
r

– Már nem vagyok az kedves srác, akit a gimiben ismertél

Bu

– mondta önelégülten vigyorogva. Viselkedése

másodpercenként váltott át őrültről vidámra.
– Mondd el, mi változtatott meg, Karl. Miért nem vagy
már az a kedves pasi, akire emlékszem? – tettem fel a kérdést,
majd csendbe maradtam. Amennyire csak tudtam, a
környezetemet tanulmányoztam, próbáltam nem gondolni

~ 304 ~
 Ethanre és arra, mit csinált abban a pillanatban. Megfejtette
már az üzenetem? Vagy még mindig gyötörte a fájdalom,
amelyet a szavak okoztak, azt gondolván, már nem szerettem.
Mintha ez valaha megtörténhetne!
Ha sikerült Ethannek dekódolni az üzenetem, vajon lesz-e
egyáltalán lehetőségem, hogy megadjam az egyetlen nyomot,

s
amely akkor eszembe jutott?

el
Karl beszélni kezdett; igazából összevissza hadovált. Azzal
hencegett, hogyan ölte meg Eric Montrose-t, és úgy rendezte
meg, mintha kocsmai verekedés lett volna. Alig figyeltem.

eb
Megpróbáltam megtalálni a módját annak, hogy elvegyem a
telefonját, mert tudtam, mit tennék vele abban a minutumban.
Csak egyre lett volna szükségem. Egy pillanatra. Seperc alatt
R
meg tudom csinálni, ahogy alkalom adódik.
– Tudod, Montrose után senkinek sem kellett volna
ng
meghalnia – mondta.
– Hogy érted ezt? – kérdeztem.
– A te hibád, hogy még többen haltak meg. Nem szeretem
ni

a gyilkolós részt, Brynne. Számomra nagyon undorító. –

Elkomorodva nézett ismét a testemre, kétségtelenül arra
gondolt, mivel üthetné el az időt a hálószobában, ahova bezárt.
– Karl, nem… te nem olyan vagy, mint ők. Te nem tettél
r

volna soha olyat, mint amit azok a fiúk műveltek velem azon a
Bu

bulin.
Egy másodpercig összehúzta a szemét, és azt mondta:
– Igazad van. Disznók voltak, hogy azt csinálták veled.
Ájult csajok megerőszakolása nem az én stílusom.
Felállt az ágyról, az ablakhoz lépett, és kibámult a sötétedő
égboltra.
~ 305 ~
 – Előbb-utóbb meggondolod magad, és végül könyörögni
fogsz érte.
Ó… nem, nem fogok, te, mániákus faszfej.
– Hogy érted, hogy senki másnak nem kellett volna
meghalnia, Montrose után?
Megfordult, és úgy nézett rám, mintha idióta lennék.

s
– Itt voltam, Londonban. Mindent alaposan elterveztem.

el
Ismét találkozunk volna, és ott folytattuk volna, ahol
abbahagytuk sok évvel ezelőtt. Megállapodtunk volna, hogy

eb
tegyük tönkre Oakleyt azzal a videófelvétellel, amelyet az a
szarzsák fia készített. – Úgy magyarázott, mintha egy
kisgyerekkel beszélne. – Aztán eladtuk volna Oakley
R
embereinek, vagy az ellenségeinek, ha őt nem érdekelte volna,
majd elmentünk volna egy csendes helyre, ahol boldogan,
nyugodtan élhettünk volna.
ng
– És mi történt, hogy meggondoltad magad? – kérdeztem
gyengéden.
– A kibaszott barátod történt! – morogta. – A sok pasi
ni

közül, akivel összejöhettél volna, pont egy biztonságist kellett

választanod, akinek összeköttetései vannak a kibaszott királyi
családdal és a brit katonai hírszerzéssel! Kösz, Brynne. Szép
r

volt!
Bu

– De nem én találtam meg, ő talált rám. Apu szerződtette

Ethant, hogy megvédjen… – Ahogy kimondtam a szavakat, a
köd eloszlott, és apám halála világossá vált számomra.
– Tudom – mondta Karl egyszerűen, a sötét szeme azt
mutatta, milyen mélyen gyökerezett benne az őrültség.
– Megölted az apámat, ugye?
~ 306 ~
 Küszködtem, hogy megőrizzem bármely racionális
gondolkodás és cselekvés esélyét. Veszítettem.

Ethan

s
el
– Hol van?! HOL A FASZBAN VAN?! – kiáltoztam. Ott
volt Ivan, Neil, Len és az apám. Ott álltak körülöttem,

eb
útmutatást vártak tőlem. Azt sem tudtam, hol kezdjem.
Minden erőmre szükségem volt, hogy ne essek szét, és
R
változzak reszkető péppé a félelemtől és a kétségbeeséstől.
– Fiam, ezt nézd meg. Azt hiszem, Brynne hagyott neked
egy rejtett üzenetet ebben a szövegben.
ng
Apa a telefonom tanulmányozta a kezében.
– Tessék? Mondd el! – Elvettem tőle a telefont, és megint
elolvastam.
ni

– A nagybetűk – mondta apa a vállam fölött –, csak

néhány szó. Nézd a többit is.
A szavak: Ethan, Á, Régi, Telefon, Szükséged, Van, Rá,
r

voltak az egyedüliek nagybetűvel. Apának igaza volt. Képtelen

voltam elhinni. A csajomnak sikerült kódolva üzenni nekem,
Bu

miközben éppen elrabolták. Becsukott szemmel újabb csodáért

imádkoztam.
– Más szavak meg, amelyekez nagybetűvel kellene írni,
kicsivel vannak, mint a neved is.

~ 307 ~
 – Igen, apa, megértettem! – szakítottam félbe, miközben
az íróaszatalom fiókjához szaladtam, és addig matattam, amíg
sikerült töltőre dugni, és bekapcsoltam. A várakozás kész kín
volt, amíg elindult. Semmi újat sem találtam benne. Az
izgalmam lelohadt, de legalább volt némi remény. Kevéske
esély, amelyre fogadhatok. Le tudtam hámozni egy réteget,

s
hogy lássam, mit van alatta. Ismertem azokat az esélyeket. Egy

el
üzenet reményt jelentett, és azt, hogy életben van. És ha
Brynne-re kellett fogadjak, biztos voltam benne, hogy utolsó
leheletéig küzdeni fog, hogy nyerjen. Ilyen volt a csajom, és

eb
senkiben sem hittem annyira, mint benne.
– Kódolt üzenetet küldött – ismételtem magamnak, még
R
mindig csodálva a gyors észjárását a szörnyű helyzet közepette.
Feltoltam a hangerőt, és ott hagytam a drága telefonját az
íróasztalomom töltödni. Leültem és figyeltem a kijelzőt.
ng
Muszáj volt. A csajom azon fog felhívni, hogy megmondja, hol
van, hogy érte mehessek és hazahozzam.
Gyerünk, bébi…
ni

Az idő fájdalmasan lassan telt. Később eszembe jutott,

hogy egyszer sem kívántam a cigarettát, amíg vártam, hogy a
kedvesem értesítőt küldjön onnan, ahol volt. Nem gondoltam
arra, hogy elszívjak egy szálat, nem képzeltem el az ízét sem,
r

nem éreztem a nikotinelvonás szúrását. Semmit ezek közül.

Bu

Soha többé nem nyúlok a cigarettához, ha cserébe

biztonságban visszakapom Brynne-t. Nem valami nagy eskü,
tudom. Inkább szánalmas. De ez volt az egyetlen, amelyre
fogadhattam. Az angyalomhoz foházkodtam újabb csodáért, és
azt reméltem, hogy életemben másodszor is meghallja.
Anya, ismét a segítségedre van szükségem…

~ 308 ~
 És akkor jött át a kép, médiaüzenetként, a
legcsodálatosabb hang kiséretében, amelyet valaha is
hallottam. Megnyitottam, a szemem elmélyülten bámulta,
amelyet épp küldött. Brynne kijátszotta a lapjait egy idegölő
játékban, hatalmasra emelve a tétet, amely bárhogy elsülhetett.
Annyira szerettem ezért, azt hittem ott helyben szétrobban a

s
szívem. A kedvesem olyan ösztönnel játszott, mint egy

el
tapasztalt mester. Hát persze, az én csajom.
– Apa? – Reszkető kézzel mutattam neki a telefont. – Hol
van az a torony? Biztosan tudod merre van, vigyél oda azonnal.

eb
Brynne ezt látja, onnan, ahol van.

R
ng
r ni
Bu

~ 309 ~
 23. fejezet

Brynne

s
el
eb
Ösztönösen kitépném a lámpát a falból, és Karl fejéhez
vágnám. Nem tudom, miért nem tettem meg. Bántani akartam,
azt akartam, hogy halála előtt hosszan-hosszan, fájdalmasan
R
szenvedjen. A gonoszságokról, amelyeket elképzeltem számára,
nem tudhatott senki más. Mélyen magamban kellett tartanom,
örökre. Semmi probléma.
ng
Időbe telt, de előbb utóbb megérkeztünk ehhez a ponthoz.
Karl elunta magát a kis börtönünkben, és valakinek üzenetet
írt, majd valamilyen játékot játszott, nem tudtam pontosan
ni

megállapítani, mit. Innen tudtam, hogy nála volt a telefon, és

hol tartotta. Egy adott pillanatban meg kellett szereznem tőle,
hogy felhívjam az egyedüli számot, amelyre emlékeztem – a
r

telefonszámot, amelyet azóta használtam, hogy Londonba

költöztem négy évvel ezelőtt. Más számot nem tudtam kívülről,
Bu

de ezt igen. Azon gondolkodtam, hogy szerezhetem meg Karl

Iphone-ját. Idővel rájöttem, hogy ez csak akkor sikerül, ha
mélyen magamba ások, hogy képes legyek mindent feltenni egy
lapra, ahogy Ethan mondaná. Mindenre fogadni. Óvatosan
irányítani a kockázatot – vagy a következményeket. Megnyerni
vagy mindent elveszíteni.
~ 310 ~
 Erre a harag megfelelő eszköz lehetett.
– Megölted az apámat, te, gonosz faszfej – mondtam
halkan.
Felemelte tekintetét a telefonról, és rám bámult.
– Megérdemelte. Már régen is gyűlöltem, amiért nem
hagyta, hogy találkozzak veled, miután megtörtént. Távol

s
tartott a barátaidtól és tőlem. Segíteni akartam neked,

el
melletted lenni. Akárhányszor beszélni akartam veled, a pöcs
apád visszautasított.

eb
– Engem óvott, hogy ne essen még több bántódásom.
Szülőként viselkedett, te, seggfej! – hagytam az érzelmeket
felgyülemleni magamban. – Szeretett engem!
R
– Ja, hát útban volt. A megölése csak javított a terven.
Oakley be volt szarva a temetésen. Láttad, hogy izzadt?
– Nem – válaszoltam. – Az apámat gyászoltam, te,
ng
lelketlen fasz.
Karl csak vigyorgott rám, én meg mást sem akartam, mint
a szemét kikaparni a helyéről egy tompa kanállal.
ni

– Nem úgy, mint apád, amikor kinyírtam. Nyugodt

rohadék volt, még a végén is, amikor már tudta, mi fog
következni.
r

Karl elutasítóan mért végig.

Bu

– A nevedet mondta ki utolsó… – Nem bírtam

visszatartani a zihálást, a kétségbeesett kiáltást, amely a
szívemből kitört, amikor hallottam a közönyös szavait, mintha
mindez mellékes lett volna. Ez már túl sok volt. Az apám úgy
halt meg, hogy tudta, mit tervezett Karl a számomra.

~ 311 ~
 – Brynne, ne légy ennyire dühös. Mondtam az apádnak,
hogy én majd gondoskodom rólad – felelte hencegve, nekem
hátat fordítva.
Köszönöm, te, kibaszott szörnyeteg!
Azt mondják, hogy az emberek adrenalinlöket hatására
extrém tetteket képesek véghezvinni. Anyák autókat emelnek

s
meg, hogy kiszabadítsák a gyereküket alóla, meg hasonlók.

el
Nem tudtam, hogy ez rám is érvényes lehet, de nem is érdekelt.
Lámpazúzás ideje volt – ez volt a legjobb lehetőség a kezemben
az adott helyzetben. Egy szép, tömör, kőtalapzat megoldhatta a

eb
feladatot, még ha ripityára is törik, amikor hozzá vágom.
Ebben. A. Pillanatban!
R
Megfogtam az átkozott darabot, és teljes erőmből fejbe
vágtam Karlt. Középiskolában gyakoroltam a súlylökést, most
ismét megtettem. Megfelelő érintkezési pont, tökéletes
ng
pontossággal és brutális erővel párosítva. Karl úgy csuklott
össze, mint egy rongybaba. Talán az autót emelő anyákról szóló
történetek rám is vonatkoztak. Anya voltam, és Karlt épp most
emlékeztettem erre az igen fontos tényre.
ni

Felkaptam a padlóról a telefonját, és azt tettem, amely

elsőre eszembe jutott. Az ablakhoz emeltem, és lefényképeztem
a kilátást. Azután elküldtem a régi telefonszámomra.
r

Reméltem, hogy megöltem Karlt, mert pontosan azt

Bu

érdemelte, de nem volt biztos, hogy sikerült, és nem is akartam

tovább maradni, hogy kiderítsem ezt.
Leléptem onnan.
Az ajtónál jelentős időt veszítettem, mivel belül felszerelt
rá egy láncos zárat, amelyet csak többszöri nekifutásra sikerült
kibogozni, mert olyan erősen remegett a kezem. Tudtam, a

~ 312 ~
 harmadik, vagy negyedik emeleten voltunk, és hogy le kellett
mennem az utcára, hogy biztonságban legyek, ám amikor
kiléptem a lakrészből, egy folyosón találtam magam. A hely
építészetileg teljes zűrzavar volt. Teljes káosz. A legkönnyebb
menekülési utat kerestem. A leggyorsabb utat. A zeg-zugok és a
lépcsőház a Mission Innre emlékeztetett Riverside-ban, ahol a

s
szüleimmel jártunk még gyerekkoromban. Különböző

el
útvonalat választhattál, rejtett alkóvok körül körbe-körbe
keringve, fel és le a lépcsőkön, míg ismét visszaértél oda,
ahonnan elindultál. Hol vannak a liftek?

eb
Gondolataim újra visszatértek Ethanhez, ha
csodálatosképpen megértette a rejtett üzenetet a szövegben,
hogy fog valaha is rám találni? Aztán a GPS-re gondoltam,
R
amelyet egyszer átbeszéltünk, és akkor bevillant. Facebook!
Facebookon bejelentkezhettél különböző helyekről, és a
beépített GPS pontos helymeghatározást tett lehetővé. Karl
ng
telefonját böngészve rábukkantam a Facebookra.
Bejelentkeztem a saját fiókomba, és a Helyekre kattintottam.
Hagytam, hogy az applikáció csinálja dolgát, és kiválasztottam
ni

az első helységet a megjelenő lehetségesek közül. Majdnem

elnevettem magam, amikor megláttam, mi jelent meg.
Landsowne Crescent 22–23, Samarkand Hotel. Odaírtam a
r

bejegyzéshez: „Itt vagyok, Ethan, gyere értem.″

Bu

Megjelöltem Karl Westmant, a Kivel vagy? menüpontban, és

megnyomtam a megosztás gombot, majd kétségbeesetten
folytattam a liftkeresést, el kellett hagynom ezt a helyet. Egy
örökkévalóságnak tűnő idő után megtaláltam a lifteket, és
megnyomtam a lefele vezető gombot, figyelve Karl, vagy bárki
más közeledtét. Miért volt ilyen kihalt ez a hely, és hol voltak az

~ 313 ~
 emberek? Kinyíltak az ajtók, én meg beugrottam.
Megnyomtam az F, mint földszint gombot, a következő
pillanatban már csukódtak az ajtók, engem bezárva, és a lift
elkezdett nehézkesen lefele menni.
A szabadság a markomban volt. Majdnem kint vagyok.
Ethan láthatta a képet az üzenetben a régi telefonomon és a

s
Facebookon, tudni fogja, hova jöjjön. Felhívhattam, amint

el
találtam egy biztonságos helyet: egy éttermet, vagy egy üzletet.
Az ajtók simán nyíltak, kiléptem a sötét, udvarszerű
szolgálati bejárathoz. Ez nyilvánvalóan a hotel hátsó bejárata

eb
volt, nem pedig a főbejárata, ahogy reméltem. Mindenesetre
kimentem, ekkor meghallottam Ethant, amint a nevemet
kiáltotta.R
– Brynne! – a legédesebb hang volt, amelyet valaha
hallottam.
A hang felé indultam, csak rá összpontosítva. Hangjából
ng
hallatszott a sürgetés, mérhetetlenül megkönnyebbültem.
Ethan megtalált: életben voltam, és minden rendben lesz.
– Ethan!
ni

Ethan felé szaladtam, a szerelmemhez, a szívemhez, mikor

hátulról dulakodó kezek elkaptak, és szorosan lefogtak,
megállítva, mint egy legyet a ragadós pókháló.
r

– Neeeeeeeee – kiáltottam megsemmisülve.

Bu

– Csak nem gondoltad, hogy megszökhetsz előlem,

Brynne? – éreztem Karl undorító lihegését a fülemnél.
A kísérlet, hogy megöljem, nyilvánvalóan nem sikerült,
mert most egy éles pengét szorított a nyakamhoz, sokkoló
hidegvére arra kényszerített, hogy abbahagyjam a küzdelmet. A
csalódás keserű pirula volt, de még rosszabb volt Ethan
~ 314 ~
 arcának szívszorító látványa a félhomályban. Ott állt, alig 9
méterre tőlem. Olyan közel, de mégsem eléggé.
Ethan futása csikorgó fékkel ért véget, karjait megadóan
széttárta, a fejét rázta, miközben halkan kérlelte Karlt, hogy ne
vágjon meg.
Ez… elpusztítaná Ethant.

s
A penge miatt bármilyen alkuba belemegy, hogy

el
kiszabadítson. Tudtam. Ethan feláldozná önmagát is, hogy
megakadályozza azt, hogy elmetsszék a torkomat. Karl nem is
választhatott volna jobb módszert, amellyel kiválthatta Ethan

eb
egyetlen félelmét a világon.

R
Ethan
ng
Az események sorozata majdnem tökéletes harmóniában
következtek, de a majdnem ebben esetben nem volt elég, és
ni

nem is lesz, amíg nem tarthatom őt a karjaimban ismét –

biztonságban.
Apa abban a pillanatban pontosan tudta, hol van a torony,
r

amikor megmutattam a fotót, amelyet Brynne küldött, ebben

Bu

nem is kételkedtem. Senki sem ismerte jobban Londont, mint

az apám. A torony, amelyet Brynne az ablakból láthatott, a
Notthing Hill-i Szent János templom tornya volt. Apa azt
mondta, hogy a fényképet Landsdowne Crescenten készíthette.
Elaina felhívta Neilt, miközben a mellékutcákon át
száguldottunk, hogy megerősítse Brynne helyzetét a

~ 315 ~
 Landsdowne Crescenten, Notting Hillen…, és ki rabolta el.
Karl Westman? Arra nem számítottam, küzdenem kellett a
feltörő pánik ellen. Az egyetlen dolog, amely működésben
tartott, az a tudat volt, hogy Westman valamikor vonzódott
Brynne-hez. Ha magának akarta, nagyobb esélye volt az
életben maradásra. Legalábbis ezért fohászkodtam teljes

s
erőmből. Elaina Brynne nekem szánt üzenetét is továbbította,

el
és mélyre kellett ásnom azért, hogy ne essek szét. Bébi, jövök
érted. Brynne zseniális problémamegoldása megint
lenyűgözött. Kényszer és báj. Talán hivatást tévesztett, és a

eb
titkosszolgálatnak kellett volna dolgoznia – restaurálás helyett.
Meg is pillantottam kijönni az épületből, amikor odaértünk.
Felém szaladt, és a nevemet kiáltotta. A csajom életben volt, és
R
a karjaimba futott. Közel voltam ahhoz, hogy visszakapjam,
ismét megérinthettem, megcsókolhattam, és elmondhattam
neki, hogy ő a mindenem.
ng
De faszkalap szarzsák közbelépett, és rátette mancsát.
Elkapta, és pengét szorított a gyönyörű, ártatlan nyakához.
Ennél nagyobb szörnyűség nem létezett számomra, mint a
ni

fenyegető kés látványa a kedvesem nyakánál. Az életét

veszélyeztette. Karl Westman két lábon járó hulla volt. Életem
célja ez volt, még akkor is, ha ezt azt jelentette, hogy vele együtt
r

pusztulok el, ha ezt végrehajtom. Amíg Brynne-t megkímélte,

Bu

együtt élhettem, vagy halhattam a döntésemmel.

– Tudod, hogy nem bánthatod, Westman. Bármit is
akarsz, megkapod. Pénz? Biztonságosan kijutni az országból?
Mindkettőt? Megoldhatom számodra, de el kell engedned
Brynne-t. – Milyen kár, hogy épp a halálod tervezem, te,
faszfej.

~ 316 ~
 – Nem kell azt csinálnom, amit mondasz, Blackstone! –
vonyította.
– A világ nem lesz elég, hogy elrejtőzz, ha ártasz neki. Már
így is elérhetetlen számodra, Westman. Ha megölöd, egy
másodperc alatt követed őt. Ne gondold, hogy a fenyegetésem
kamu. Nézz körül. A célkeresztben vagy. Rád szálltak – minden

s
irányból…

el
Westman megrémült, ahogy reméltem. Kétségbeesetten
emelte fel és fordította el a fejét, hogy körülnézzen, a

eb
mesterlövészeket kutatva, akik készen álltak arra, hogy
kinyírják. Erre volt szükségem, egy kis figyelemelterelésre,
amely megváltoztatta az erőviszonyokat. Adódott a lehetőség, a
R
habozás fel sem merült. Brynne szemébe néztem, amint
rávetettem magam, hogy elintézzem. Ha ez volt a vég
számomra, azt akartam, hogy ő legyen az utolsó, amit látok
ng
ezen a világon.
A levegő süvítését éreztem közvetlenül az arcom mellett.
Perifériás látókörömben, előttem, bal oldalt fény villanását
ni

láttam. Volt egy ötletem, hogy mi volt az első. Elképzelni sem

akartam, mi volt a második. Vagy kitől. Fémes csengés
hallatszott, amint a kés az udvar kövére esett. A földre hulló
tárgy tompa hangja. Önkéntelen nyögés. Egy sikoly. Majd
r

mindhárman a földön voltunk, testek összevisszaságában.

Bu

Egyetlen célom volt, hogy megérintsem a kedvesem, ez

alighanem egy szempillantásnyi időbe telt. Arrébb gurultam
vele, felemeltem a fejem, és körbe néztem. Nem láttam a
lövészt, sem fent, sem a járdán, de ha profik voltak, nem is
láthattam. Westman a hátán feküdt a macskaköves földön,
sötét vér ömlött a halántékából. Azt reméltem, hogy a golyó,

~ 317 ~
 amelyet az imént a koponyájába kapott, fájdalmas volt, de
valószínűleg azt sem tudta, mi történt vele. Nagy kár, hogy
nem köszönhetem meg annak, aki a lövést leadta.
– Jól vagy, bébi?
– Igen!
Ennyi elég is volt. Gyorsan magammal vittem Brynne-t,

s
kifelé az udvarból. Csak szaladtam vele, nem törődve azzal,

el
vajon hogyan lehetséges, hogy nem találtak el, vagy miért
működőképes még a testem. Elég biztos voltam abban, hogy

eb
épp kitértem egy golyó elől, és épphogy lemaradtam Ivan
nyíllövéséről. De honnan jött a golyó? Vajon a titkosszolgálat
lőtte ki Westmant titkos bevetés keretében? Most nem volt idő
R
spekulációkra – későbbre halasztottam, és tisztába voltam
azzal, hogy az embereim mindent kiderítenek, amelyet
tudnunk kell. Drága rakományt tartottam a karjaimban, és
ng
csak vele törődtem. Az autómhoz rohantam vele, és miután
Brynne-t beültettem a hátsó ülésre, én is beszálltam mellé.
Hála Istennek, apa készenlétben várt bennünket. Nem, hála
ni

anyának. Mondtam apának, induljon, és vigyen haza minket.

A hátsó ülésen végre szemügyre vehettem Brynne-t.
Megvizsgáltam a nyakát, miközben arcát a kezembe fogtam,
nem láttam vért.
r

– Rendben vagy… valóban rendben vagy, ugye? –

Bu

hadováltam, talán értelmetlenül, mint egy idióta. Bámulni

akartam örökre, soha el nem engedni tekintetét. Tekintete
tudatta velem, hogy él. Brynne életben van!
Bólintott, arcát még mindig a kezemben tartottam, rám
nézett a gyönyörű, könnyekkel telt, nedves szemével.
– Me-me-megtaláltál – hebegte. – Jól vagyok, Ethan…
~ 318 ~
 – Mondtam, hogy mindig megtalállak… és ma te tetted
lehetővé – suttogtam az ajkaihoz. – Megcsináltad.
Előbb megköszöntem az angyalomnak a mennyben, azután
magamhoz préseltem Brynne-t, és magamhoz szorítottam. A
szíve együtt dobogott az enyémmel a Roverem hátsó ülésén,
ugyanazon a helyen, ahol elkezdődött a történetünk, azon a

s
májusi estén, amikor megismerkedtünk, és meggyőztem,

el
engedje meg, hogy hazavigyem. Micsoda utazás volt az elmúlt
pár hónap! Göröngyös, tele váratlan fordulatokkal, de a végén
érdemes volt az ezért a pillanatért és azért, amerre most

eb
haladunk – előre a közös jövő felé.
Egész úton hazáig magamhoz öleltem. A legnagyobb
R
szerelmem és a legnagyobb potenciális veszteségem,
biztonságban volt a karjaimban, és egyszerűen képtelen voltam
elengedni.
ng
Nem beszéltem sokat az utazás alatt. Amikor apa behajtott
az épület garázsába, megköszöntem a segítségét, és csak annyit
mondtam, hogy később felhívom. Brynne-t az ölemben vittem
fel a lifttel.
ni

– Képes vagyok járni – mondta a mellkasomra bújva.

– Tudom – feleltem a feje búbját megpuszilva –, de most
szükségem van arra, hogy az ölembe vigyelek.
r

– Tudom – suttogta.
Bu

Hozzám dörzsölte az arcát, és lehunyta szemét, mélyen

lélegezve. Beszívta az illatom. Megértettem, miért érezte ezt
szükségesnek. Még mindig igaz volt, hogy fenntart engem,
hogy fenntarthassam őt. Örökre megteszem ezt a számára. Ezt
mindig meg kell tennem majd neki – addig, amíg a testemben
elég erő van, hogy felemeljem. A szívemnél tartani Brynne-t:
~ 319 ~
 szükséges volt… ahhoz, hogy létezzek. Ha már egy másik
személy iránti szükségről beszélünk. Számomra nem lehetett
ennél mélyrehatóbb. Ha a dolgok másképpen alakulnak, a
végkifejlet tragikussá vált volna, az én időm ebben az életben
lejárt volna… semmi egyébnek nem lett volna többé
jelentősége. Brynne-nel ez volt a valóság. Bárhova ment,

s
nekem is ott kellett lennem vele.

el
Még mindig nem beszéltünk sokat, de ez egyikünket sem
zavarta. Bevittem a fürdőszobába, és megengedtem a vizet a
zuhanyzóban. Felültettem a pultra, és először levettem a

eb
cipőjét, aztán az ingét, majd egyenként lehámoztam róla
minden darabot, amíg tökéletesen és gyönyörűen meztelen
volt. Óvatosan megvizsgáltam, de semmi mást nem láttam,
R
csak a hibátlan bőrét, erőszak jeleinek nyoma sem volt. Majd
én is megszabadultam a ruháimtól, és bevittem a zuhany alá.
Csak álltunk a zuhanyrózsa alatt egymást ölelve… és
ng
hagytuk, hogy a víz tisztára mosson minket.
r ni
Bu

~ 320 ~
 24. fejezet

Ethan

s
el
eb
Négy héttel később…

– Szóval, úgy hallom, gratulálhatok kettőjüknek – Dr.

R
Burnsley felnézett Brynne lábai közül, ahol éppen újra
megvizsgálta. Azt kellett mondanom, hogy féltékeny voltam a
vizsgálatra. Annak a kibaszott műszernek több akcióban volt
ng
része, mint a farkamnak mostanában. Brynne az elkövetkező
pár hétben azt akarta, ne érjünk egymáshoz, hogy így a
nászéjszakánk sokkal különlegesebb legyen. Ez volt a valaha
ni

hallott legnevetségesebb elképzelés, de a pokolba is, én csak

tettem, amelyet mondtak nekem. Többnyire.
– Így van. A következő alkalommal, már nem Miss Bennett
r

jön. Mrs.
Bu

Blackstone lesz, aki kisétál innen – Brynne-re

kacsintottam.
Azt tátogta: Szeretlek.
Én is szeretlek, szépségem. Gondoltam magamban.
– Ezek nagyon jó hírek, akkor – mondta dr. Burnsley a
monitort nézve, miközben megtalálta a fekete foltot dobogó

~ 321 ~
 szívvel a fehér foltban, amely már egyáltalán nem hasonlított
foltra többé. A szemem nem tudtam levenni róla – karokat,
lábakat, kezeket, lábfejeket láttam folyamatosan mozogni. A
bébink kis emberré fejlődött odabent. – Minden a lehető
legjobban fejlődik. A bébi erős, és nagyjából akkora, mint egy…
…barack – mondtam az orvosnak. Hitetlenkedve és

s
meglepetten fordult felém.

el
Brynne halkan felnevetett, de nem vette le a szemét a
monitorról, azt nézte, hogy a kicsikénk milyen fantasztikusan
tornázik.

eb
– Igen, a súlya körülbelül nyolc uncia, és máris elkezdtek
nőni a fogai, és a hangszálai – rávigyorogtam a dokira. – És
R
Brynne túl van a terhesség harmadán, és hivatalosan a
második trimeszterben van.
– Valaki utána olvasott a dolgoknak – mondta Dr. B.,
ng
összezavarodottan húzva össze az ősz szemöldökét.
– Bump.com, doktor – briliáns információforrás. –
Rákacsintottam, de nem hiszem, hogy nagyon tetszett neki.
ni

Három órával később…

r

Hivatalosan is vakáción voltunk.

Bu

Táskák bepakolva? Pipa.

A Rover tetőcsomagtartója telepakolva mindennel, amire
szükségünk lesz az esküvőn Hallborough-ban, és pár egyéb
dologgal? Pipa.
Mennyasszony? Pipa – kibaszottul leghatározottabban.

~ 322 ~
 A csajom láttán, abban a lila virágos ruhában, és kócos
konttyal a fején, azonnal összefutott a számban a nyál, mint
mindig. Szerettem, ha így viselte a haját, mert eszembe juttatja,
hogy milyen, amikor kiengedem a haját, és átfuttatom rajta a
kezem, amikor meztelenül vagyunk az ágyban. Nemsokára…
– Nos, készen állsz, hogy hozzám láncold magad, Miss

s
Bennett? Az utolsó lehetőség, hogy elfuss a hírességekkel teli

el
felhajtás elől, és megszökj velem – élcelődtem, a mellkasomhoz
húztam, és egy hajtincset a füle mögé tűrtem.
– Hm, még egyszer, kinek is az ötlete volt ez? – kérdezte

eb
incselkedve.
– Csak mondd ki a szót, és nem kell megtennünk, bébi –
R
mondom komolyan, és ha Brynne tényleg ezt akarja, akkor
lefújom, de ember, a testvérem ezért újra, és újra meg fog ölni.
– Nem, nem, nem, Mr. Blackstone. Te akartad ezt a puccos
ng
eseményt királyi személyekkel, és méltóságokkal, hogy ínyenc
fogásokat falatozzanak, és drága pezsgőt igyanak a testvéred
történelmi kúrájában. – Összeráncolta a szemöldökét. – És
ni

neked kell azokról a dolgokról gondoskodnod. – Megrántotta a

pólóm. – Amint vetünk, úgy aratunk.
– Ez igaz.
r

– Mindemellett, látni akarlak, ahogy ott állsz a folyosó

Bu

végén, rám várva, azzal a gyönyörű, kék szemmel, amely csak

az enyém.
– Kibaszottul igazad van – csak a tiéd. – Alaposan
megcsókoltam, megízleltem mennyire finom, és azt gondoltam,
egész hátralevő életemben élvezhetem.
Elvigyorodott, kicsit megrázta a fejét.

~ 323 ~
 – Te és a mocskos szád…
– Szereted azt, amelyet ez a mocskos száj szokott veled
tenni.
– Hmm, nagyon is – elvigyorodott. – Igaza van, Mr.
Blackstone. – Megsimította a pólómon, aztán megráncigálta,

s
ami mosolyra késztetett. Brynne sokszor csinálta ezt, amikor az
érzéseiről beszélt, mint most is. Ezt hihetetlenül szexinek

el
találtam, de mindent szexinek találtam vele kapcsolatban.
Különösen, mióta túlságosan is sok nap telt el azóta, hogy

eb
benne voltam. Még negyvennyolc óra van hátra ebből semmi-
szexbaromságból – kibaszottul hála istennek. Aztán? Nos,
nászút, kibaszottul jövünk! Sok, és még annál is több orgazmus
R
vár ránk azon az úton. Olasz villa a tengerparton, félreeső,
nyugodt helyen – semmi dolgunk sem lesz, csak szeretkezni,
enni, aludni, úszni az óceánban, és még többet szeretkezni.
ng
Valószínűleg képes lennék ezt csinálni egész hátralevő éle…
Plusz, van egy szép, új ruhám, és egy fátylam, erre a
dzsemborira – felnézett, és rám kacsintott. – Te fizettél érte.
ni

– Dzsembori? Ez meg milyen jenki szó?

– Tulajdonképpen a megfelelő szó. Azt jelenti vidéki parti
tánccal és hegedűsökkel. – Úgy csinált, mintha hegedülne. –
r

Tudom, hogy ezek a dolgok a leghatározottabban vidéken

Bu

történnek, és David Garrett is jön – egyébként nincs nála

dögösebb hegedűs –, most nem csak a zenei képességeiről
beszélek, Blackstone, szóval igen, most a legfontosabb dolog a
dzsemborira eljutni. Szóval, jobb, ha csipkeded azt a szexi brit
segged, és útnak indulunk végre.
– Szóval, bejön neked Davis Garrett, igazán?

~ 324 ~
 Úgy tett, mintha gondolkodna, aztán gonoszság villant fel
az arcán, és az ujjaival megütögette az állát.
– Egy hölgy ilyesmiről sohasem beszél.
– Kibaszottul csodálatos! A feleségem dobni akar a
hegedűs miatt a saját esküvőmön! Abszolút briliáns! –
elővettem a mobilom. – Elnézést, fel kell hívnom David

s
Garrettet, hogy lemondjam a meghívást az eskü…

el
– Eszedbe se jusson, hapsikám – mondta szigorúan. – Ha
ezek a hírességek megjelennek az esküvőn, párat csak

eb
választanom kell közülük.
Ez így fair.
Úgy tettem, mint aki féltékeny.
R
– Szóval, csak a hegedűs miatt játszottad ezt az egész
színházat?? – A kérdésem gúnyos volt, de határozottan
egyértelmű.
ng
Ironikus, hogy a terv, amelyet mozgásba hoztam a védelme
és a biztonsága érdekében, milyen felesleges volt a végén.
Brynne-nek nem volt szüksége a nagy horderejű híresség
ni

státuszára, mert az elrablója halott volt, amely jól megérdemelt

büntetés volt a számára.
Soha nem tudtuk meg pontosan, mi történt Karl
r

Westmannel, de van egy elég jó elképzelésem. Miután apa

elvitt minket a helyszínről, Neil, Ivan és Len ott maradtak. A
Bu

legfontosabb az volt a számomra, hogy Brynne először is

biztonságban legyen, és nagyon sok holttestet láttam már
ahhoz, ha látok egyet, azt felismerjem. Westmant egy nagy
kaliberű fegyverből származó tölténnyel lőtték fejbe.
Ami ott történt, az nagyon különös. A legtöbb részét
kitaláltam, és erősen kétlem, hogy valaha a szenátor
~ 325 ~
 megerősíti, de Ivan azt mondta nekem, elment, hogy
megkeresse a nyilat, amelyet kilőtt, és addig valaki elvitte a
testet. Éppen a megfelelő időben. Csak profik képesek erre a
fajta műveletre. Neil és Len újra körbeszimatoltak a következő
reggelen, amikor világos volt, és semmit sem találtak. Még a
vért is eltüntették. Mintha semmi sem történt volna.

s
Brynne azt mondta, az egész hely hátborzongatóan csendes

el
volt, és hogy sohasem látott másik embert a hotelnél, amelynek
semmi értelme sem volt. Így emiatt nagyon is azt gondolom,
hogy a legmagasabb pozícióban levő emberek voltak benne: az

eb
amerikai titkosszolgálat – a legvalószínűbb. Westman már
azelőtt halott volt, hogy kivitte volna Brynne-t a lakásból.
A katasztrófát megakadályoztuk, de ez még mindig nem
R
vigasztal. Ez az egész felfordulás okkal történt. Nagyon furcsa,
de igaz. A tudat, hogyha Westman nem rabolta volna el, akkor
nem találkoztunk volna, vagy nem lettünk volna együtt, vagy
ng
nem házasodnánk össze, és nem lenne gyerekünk. Ez az egész
egyszerűen túl ésszerű, még akkor is, ha ez a mi valóságunk
volt. Próbáltam nem gondolni erre a részére. Brynne szabad
ni

volt, hogy átlagos életet éljen, anélkül, hogy odakint valaki azt
tervezné, elviszi, vagy árt neki, illetve megzavarná az élete
bármelyik részét, és ez volt a legnagyobb ajándék. Hála a
r

magasságos angyaloknak… és különösen egy rendkívüli

Bu

angyalnak.
– Ethan! – ráncolta a szemöldökét felém.
Igen? – kérdeztem, megérintve a hüvelykujjammal a
szemöldöke közötti részt, hogy elsimítsam a ráncolástól
keletkezett vonalakat.

~ 326 ~
 – Nem figyelsz rám. Kérdeztem valamit tőled, és te mintha
itt sem lennél.
– Ne haragudj. Mit mondtál?
Rám meresztette a szemét, aztán újra elkezdte az ingem
húzogatni, aztán kisimítani.
– Amit mondtam, az az, hogy… akár százszor is

s
végigcsinálnám ezt a hírességekkel teli felhajtást, ha az az ára,

el
hogy hozzád mehetek – rám emelte a barnás-zöldes-szürke
szemét. – Ön nagyon is megéri, Mr.

eb
Blackstone.
Nagyon sokáig tartott, mire el tudtunk indulni
Hallborough-ba.
R
ng
Brynne
ni

Két nappal később…

Bent és én Simont néztük a rózsakertből, és reméltem,

hogy nem szúrt ki minket. A nagyon zöld milánói, testre
r

szabott öltönyében vendégeket rendezgetett, hogy mindenféle

Bu

őrült avantgárd pózokba álljanak.

– Isten mentsen meg minket attól, hogy ezek a képek a
nyilvánosságra kerüljenek. Mindet királyhoz méltó módon
basszuk el – a szó legszorosabb értelmében! – mondta Ben
szárazon, a fejével egy bizonyos, csintalanul bohóckodó, vörös
hajú herceg, és az ismeretlen randipartnere felé biccentve. –
~ 327 ~
 Mi a csudáért kérte meg Ethan Simon Carstairst, hogy ő
készítse az esküvői fotókat?
– Hm… nos, ez olyan szituáció volt, ahol Ethan elismerte,
tévedett, vagy mondhatnám úgy is, ahogy az Államokban
mondjuk: szégyenteljesen alulmaradt a mi kedves
Simonunkkal szemben. Ethan felhívta őt, hogy elnézést kérjen

s
a dührohamáért, és végül megbeszélték, hogy egész London –

el
vagy inkább Európa – legfeltűnőbb meleg fotósa készíti a
képeket. – Vállat vontam – gyönyörű képeket készít, és a végén
ki fog derülni, hogy megérte. – Oldalba löktem Bent. – Simon a

eb
szívét is beletette ebbe a furcsa zöld öltönybe.
Ben és én együtt nevettünk, és tovább néztük a mulatozást.
R
Simonról egyszerűen nem tudtad levenni a szemed a levélzöld
öltönyében. Összeállította Gabyt és Ivant pár képre. Azon
gondolkodtam, milyen jól boldogultak, mióta ők lettek a
ng
nyoszolyólány és az esküvői tanú. Gaby gyönyörűen nézett ki,
mint mindig, és Ivan úgy pillantott rá, mint aki szintén így
gondolja. Meg kell környékeznem később, és ki kell
puhatolnom a szándékait. Láttam a lehetőséget kettőjükben a
ni

testbeszédükből, és ahogy egymáshoz viszonyultak. A kémia

működött köztük, biztos voltam benne.
– Tudod, nekem kellett volna az esküvői fotókat
r

készítenem – mondta Ben.

Bu

Ránéztem a jóképű arcára.

– Tudom. De szükségem volt a barátomra, akit nagyon
szeretek, egy valami sokkal fontosabb dologban.
– Tudom – suttogta vissza Ben, és megragadta a kezem –,
és nem is érhetett volna nagyobb megtiszteltetés annál, hogy
én kísérhetlek az oltárhoz az esküvődön. Én… én szóhoz sem
~ 328 ~
 jutok, Bree. Annyira gyönyörű vagy, kedves barátom, kívül és
belül. – Megszorította a kezem. – És boldogan, itt állva Ethan
mellett, ez valami olyan lélegzetelállító, hogy nem is találok rá
szavakat, kivéve, hogy szeretlek. – Felemelte a kezem, hogy
megcsókolja.
– Oké… sírni fogok, Benny. – Nevettem fel a zokogás

s
közben. – Adnál egy zsebkendőt a síró, hormonoktól

el
megzavarodott mennyasszonynak?
Ne haragudj, drágám – mondta szégyenlősen, és
átnyújtotta a zsebkendőjét.

eb
– Te vagy a megfelelő – mondtam neki, óvatosan
megtörölve a szemem. – Tényleg senki sem volt, akit
R
megkérhettem volna. Nem akartam egyedül odamenni. Nem
tudom, miért, de tudom, hogy apa azt akarná, hogy te kísérj
oda. Fontos voltál neki, és a barátságod is, Benny. És ott voltál
ng
a galériában azon az estén… te mondtad nekem, hogy nézzem
meg a meleg srácot a szürke öltönyben, tágra nyílt szemekkel,
akinek a tekintete már a szoba túlsó feléről feltüzelt. Ott voltál
ni

az első pillanatnál Ethannel.

– Igen, ott voltam – Ben nagyon elérzékenyült.
– Tessék – adtam vissza zsebkendőjét.
r

Mind a ketten felnevettünk, és összeölelkeztünk.

– Köszönöm, hogy meghívtad anyát – mondta.
Bu

– Még szép! Szeretem anyukádat. Imádni való, amikor

ivott már párat, és szeret téged szépen kiöltözve látni. Örülök
neki, hogy elhoztad magaddal.
– Nos, ő is szeret téged, és ha nem lennék meleg, hozzád
adott volna évekkel ezelőtt. Nagymama akar lenni, és teljesen

~ 329 ~
 odalesz azért a babáért, ha megszületik, szóval, készülj – Ben
lenézett a pocakomra, ami éppen csak kezdett láthatóvá válni.
– Ez annyira édes – mondtam, és kinéztem az
összejövetelre, ahol azt láttam, hogy az anyám, és Frank pár
olasz diplomatával beszélget az asztaluknál. Néhány dolog
némiképp jobb volt anya és köztem, de nem tudtam, hogy

s
reménykedhettem-e a kapcsolatban a jövőre nézve. Ez rendben

el
is volt. Most már volt családom, amelynek legalább annyira
szüksége volt rám, mint nekem rá. Ezek az emberek mind
Angliában éltek. Most már itt volt a helyem.

eb
Sokan voltak körülöttem, akik számítottak. Először is a
kisbabám. Ethan apukája és a nagynéném, Marie lesznek azok
R
a nagyszülők, akik az én szüleim soha nem lesznek. Hannah,
Freddy, Gaby, Ivan, Ben, Neil és Elaina lesznek a nagynénik és
nagybácsik. Jordan, Colin és Zara lesznek az unokatestvérek.
ng
Olyan sok szeretet vett körül.
Erős karok fonódtak körém hátulról, és ismerős szakáll
simította meg a nyakam.
– Mrs. Blackstone, a saját esküvőjén a kertben bujkál?
ni

– Egy kicsit – mondtam hátradőlve mély

megelégedettséggel.
– Aú, Krisztus az égben! Ne az anyámmal! – nyögött fel
r

Ben a tánctér felé nézve, ahol Simon egy nagyon szemérmetlen

Bu

rumbát lejtett Mrs. Clarksonnal az éljenző tömegnek.

– Menj, kap el őket, Ben – Ethan és én Benre nevettünk, és
visszahúzódtunk, miközben elment megmenteni az édesanyját
Simon hullámzó csípőjétől.

~ 330 ~
 – Bármilyen elmebetegnek néz ki Simon, az az őrölt
nagyon is tud táncolni – mondtam még mindig nevetve. –
Továbbra sem tudok napirendre térni a tény felett, hogy őt
bérelted fel a fotók elkészítésére.
Ethan még szorosabban ölelt.
– Ne emlékeztess rá, kérlek. Te is tudod, hogy megzsarolt.

s
Azt mondta, elfelejti az egész felfordulást, ha elkészítheti az

el
esküvői fotókat. Azt gondoltam, ez jó lesz így, ezért
belementem. Aztán elküldte a szerződést. Hidd el nekem, ha

eb
azt mondom, hogy a barátodat, Simont nagyon is kárpótoltam
a mai szolgálataiért. Még a számláját is elküldte a kibaszott,
testre szabott, milánói öltönyéről.
R
Majdnem megfulladtam a nevetéstől.
– Édes istenem! – mutattam Simonra, aki megcsúszott
Ben anyukája mögött a fényes, zöld selyemben. – Tessék, bébi.
ng
Én azt mondom, a pénzt jól költöttük el. Simon annyira
boldognak tűnik – nevettem tovább.
Ajánlom, hogy kibaszott múzeumi minőségű fényképek
ni

legyenek – dörmögte Ethan.

– Láttalak táncolni a fagyiért rajongó, helyi szépséggel,
nem sokkal korábban – mondtam, remélve, hogy valami sokkal
r

kellemesebb felé terelem el a figyelmét.

Ethan arca azonnal megváltozott.
Bu

– Ő annyira fantasztikus. Remélem, hogy a mi kis

barackunk is olyan lesz, mint ő, ha lányunk lesz. – A hasamra
tette a kezét. – Most már érzem kisbarackot. A hasad kemény,
és korábban nem volt az.

~ 331 ~
 – Igen. Rendben, szóval kisbarack van a pocakomban – a
kezem az övére tettem.
– Tetszik a ruhád. Tökéletes. Tökéletes vagy.
– Te is nagyon dögös vagy abban a szmokingban. Csak
miattam vettél fel lila mellényt. Tetszik. Nagyon, de nagyon

s
összeillünk, Mr. Blackstone. – És tényleg. A krémszínű, fűzős
ruhámnak lila öv volt a hátán, és a nyakamban az ametiszt

el
színű gyöngyszívet viseltem. Ethan lila csíkos mellényt, és
mélylila liliomot a zakóján. A fátylam hosszú és egyszerű volt,

eb
de szerettem, mert ezt viseltem azokon a képeken, amelyeket
csináltattam. A képeken, amelyek csak Ethan szemének
készültek. Azt akartam, hogy lássa őket. – Van számodra egy
R
ajándékom – mondtam.
– Ez nagyon jól hangzik – mondta, miközben újra
megsimította az orrával a nyakam. – De már te magad egy
ng
ajándék vagy – két kezébe fogta az arcom, amelyet nagyon
szerettem. – Mit gondol arról, Mrs.
Blackstone, ha eltűnnénk innen, és megkezdenénk a
ni

nászéjszakánkat?
r

Egy másodperccel később…

Bu

– Mrs. Blackstone, nagyon egyetértek a tervével.

Kinyújtotta felém a kezét.
– Hölgyem, szabad lesz?

~ 332 ~
 – Mondtam már, mennyire élvezem az úriemberhez illő
magatartásod? Annyira az ellentéte a mocskos szádnak, de
csak hogy tudd, kedves férjem, nagyon is tetszik.
Ethan boldogan nézett rám.
– Nos, ezt jó tudni, bébi. Azt hiszem, ez megoldható, ha ezt
szeretnéd – a szemét elfedte, ahogy a kezem az ajkaihoz

s
emelte. – Biztosíthatlak, ma éjszaka megkapod ezt.

el
Köszönöm, édes Istenem.
– Fel kell mennem az emeletre, a szobánkba, hogy

eb
odaadhassam az ajándékod, oké? Csak egy pillanat.
Mielőtt elengedett, megcsókolta a kezem, és a nyelvével
egy kört rajzolt éppen oda, ahol a gyűrűm volt, az esküvői
R
kötelékünket kifejező szalag mellett, amelyet ő húzott az
ujjamra az eskünk alatt.
– A lépcső alján fogok rád várni, amikor lejössz. Muszáj
ng
szólnom Hannah-nak, hogy megszökünk – dorombolta.
– Istenem, annyira szeretlek – mondtam neki.
Ethan megajándékozott egy rendkívüli mosollyal, és azt
ni

mondta:
– Én annál is jobban.
– Erősen kétlem – kiáltottam oda a vállam felett –, de
r

elhiszem.
Bu

Siettem, hogy felvegyem a csomagot a hálószobánkból, és

miközben visszafelé mentem, melegség öntött el. Megérintett,
a testem köré fonódott, mint egy kényelmes köpeny.
Megálltam a fenséges, Mallerton festette Sir Jeremy és
Georgina képe előtt. Szerettem nézni ezt a festményt, és nem
csak azért, ahogyan megfestették – egyszerűen elképesztően –,

~ 333 ~
 hanem az érzés miatt, amelyet kifejezett. Hatalmas szeretet
volt ebben a családban. Sir Jeremy a kék szemével és a
vörösesszőke hajával úgy nézett a csinos és gyönyörű
Georginára, olyan kifejezően, hogy jól látható volt a mély
szerelme iránta. Fogalmam sem volt róla, hogyan tudta Tristan
Mallerton ezt megfesteni, de kétségkívül elkapta a pillanatot a

s
kettejük között sok évvel ezelőtt. És ettől a tisztaságtól a

el
lélegzetem is elállt.
Na és ott voltak a gyerekek is – egy idősebb fiú és egy
fiatalabb lány. A kislány az anyja ölében ült, de nem vette le a

eb
szemét az apjáról. Elképzeltem, hogyan kellett lefoglalnia
órákon keresztül, hogy nyugodtan üljön egy ilyen portréhoz. A
művészeti képzésem miatt tudtam, hogy időre volt szükség egy
R
ilyen kép megfestéséhez – rengeteg időre. Ez a kislány imádta
az apját, és az apa is nagyon szerette a kislányát. Mint ahogy
én.
ng
Annyira szeretlek, apa…
Miközben elfordultam a festménytől, hogy lemenjek a
többi lépcsőn, láttam, hogy Ethan a lépcső alján rám vár. Csak
ni

várt türelmesen, mintha megértette volna, hogy szükségem

volt egy pillanatra, és szükségem volt egy kis magányra. Ethan
láthatóan felismerte, ha erre volt szükségem, mint most is. És
r

ha jobban belegondoltam, Ethan volt a legnagyobb ajándék,

Bu

amelyet apa valaha nekem adott.

Thomas Bennett, az én drága, és imádott apám küldte
Ethan Blackstone-t Londonba, hogy találjon meg, hogy
megmenthessen. Egész életemben hálás leszek neki ezért.
Köszönöm, apa. A kislányra pillantottam a festményen, és
éreztem a kapcsolatot vele, még ha évszázadok is választottak

~ 334 ~
 el minket. Reméltem, hogy Sir Jeremy Greymont lánya sok
évet tölthetett az apjával. Nekem huszonöt év adatott meg az
enyémmel, és hálásnak kellett lennem ezért a felbecsülhetetlen
ajándékért.
Nem engedtem meg magamnak, hogy szomorú legyek az
esküvőm napján, amikor apára gondolok. Csak boldog

s
gondolataim lehettek.

el
Szeretett engem, és én szerettem őt. Még mindig valahogy
velem volt, mint ahogy én is, és ezt senki sem vehette el tőlünk.

R eb
Ethan

– Tartsd becsukva a szemed, amíg azt nem mondom, hogy

ng
kinyithatod, oké? – Leparkoltam az autót, és Brynne oldalához
mentem, hogy kisegítsem. – Semmi leskelődés, Mrs.
Blackstone, rendesen akarom csinálni.
ni

– Szemek becsukva, Mr. Blackstone – mondta előttem

állva. – A csomag. Add ide, kérlek.
Elvettem az ülésről, és óvatosan a kezébe adtam. Könnyű
r

volt, csak egy lapos fekete doboz, amelyet ezüst szalaggal

Bu

kötöttek át.
– Kész vagy?
– Igen – mondta.
– Oké, tartsd a szemed csukva, ölbe veszlek és odaviszlek.
– Ez nagyon hagyománytisztelően hangzik – mondta.

~ 335 ~
 – Szeretek úgy gondolni magamra, mint
hagyománytisztelő férfira, bébi – felvettem, óvatosan
elrendeztem a ruháját, hogy nehogy meggyűrődjön, és
elindultam a köves Stonewell Court-on. A kövek csikorogtak a
lábam alatt, és hallottam, ahogy a hullámok a sziklának
csapódnak, nem messze tőlünk. Fantasztikusan nézett ki, és

s
reméltem, neki is tetszeni fog. Az egész hely régi urnákban levő

el
fáklyákkal volt kivilágítva, és gyertyák égtek az üvegtartókban a
földön. Még az emeleti lakosztály is ki volt világítva. A
nászéjszakánk helyszíne.

eb
– Hallom az óceánt – mondta, miközben az egyik kezével
lágyan simogatta fel és le a tarkóm.
R
– Mmm-hmmm. – Megálltam, és azt éreztem, ez a
tökéletes pillanat arra, hogy megmutassam neki. – Oké,
megérkeztünk a nászunk helyszínére, Mrs. Blackstone.
ng
Leteszlek, így teljes képet kaphatsz az egészről. –
Figyelmeztettem, mielőtt a lábára állítottam.
Szembeállítottam a házzal, és óvatosan eltakartam a
ni

szemét a kezemmel.
– Meg akarom nézni. Itt fogunk aludni?
– Nem vagyok benne biztos, hogy olyan sokat fogunk
r

aludni… de itt töltjük az éjszakát – megcsókoltam a nyaka

Bu

hátulját, és elvettem a kezem. – Csak neked, szépségem. Most

már kinyithatod a szemed.
– Stonewell Court. Arra gondoltam, hogy itt vagyunk.
Emlékeztem az óceán illatára, és a köves útra, amin idejöttünk.
Ez annyira gyönyörű, én… én ezt nem is tudom elhinni. –
Kitárta a karját. – Kinek köszönhető mindez?

~ 336 ~
 Még mindig nem értette. A kezemet a vállára tettem, és
hátulról megcsókoltam a nyakát.
– Leginkább Hannah-nak. Megpróbálta a kedvemért
véghezvinni a csodát.
– Nos, azt hiszem sikerrel járt. Eláll tőle a lélegzetem –
szembe fordult velem. – Ez a tökéletes hely a nászéjszakánkra

s
– mondta, és hozzám hajolt.

el
A kezembe vettem az arcát, és finoman megcsókoltam
körülöttünk a fáklyák fényével és az óceán illatával.

eb
– Tetszik?
– Nem csak tetszik. Imádom, hogy itt lehetünk –
körbefordult, hozzám dőlt, és vetett egy újabb pillantást a
R
házra.
– Ennek nagyon örülök, Mrs. Blackstone, mert miután itt
voltunk, nem tudtam kiverni a fejemből a helyet. Vissza
ng
akartalak hozni ide. A belső rész még igényel némi munkát, de
az alapok jók, a falak kőből vannak, és sziklára épült. Ez a ház
nagyon régóta áll itt, és még nagyon sokáig itt fog.
ni

Kihúztam a kis borítékot a zsebemből, és elé tartottam,

hogy láthassa.
– Mi ez? – kérdezte.
r

– A nászajándékod. Nyisd ki.

Bu

Kinyitotta a borítékot, és kiborította belőle a különböző

dolgokat a kezébe – volt köztük korszerű, és nagyon öreg is.
– Kulcsok? – megfordult, a szeme a döbbenettől tágra
nyílt. – Te megvetted a házat?
Nem tudtam visszatartani a vigyorom.

~ 337 ~
 – Nem egészen – újra a ház felé fordultam, hátulról
átkaroltam, és az állam a fejére támasztottam. – Otthont
vettem. Neked, nekem és kisbaracknak és kismálnának, vagy
kisáfonyának, akik később talán csatlakoznak hozzánk. Ennek
a helynek rengeteg szobája van, amelyben elférnek.
– Hány kisgyümölcsről beszélünk? Mert ahogy elnézem,

s
ebben a nagyon nagy házban rengeteg szobát lehet megtölteni.

el
– Ezt, Mrs. Blackstone, később meglátjuk, de azt
megígérhetem, hogy mindent beleadok, hogy néhányat

eb
megtöltsünk.
– Hm, akkor mire vársz még? Vagy csak a szád jár? –
kérdezte önelégülten.
R
Felkaptam és elindultam. Gyorsan. Ha készen állt a
nászéjszakára, nem voltam akkora bolond, hogy tovább
késleltessem. Újra, mint egy idióta.
ng
A lábam gyorsan megtette a maradék utat, aztán az új,
vidéki házunk kőlépcsőit is átszelte.
– A mennyasszony átlépi a küszöböt – mondtam,
ni

miközben a nehéz tölgyajtót belöktem a vállammal.

– Időről időre egyre hagyománytisztelőbb lesz, Mr.
Blackstone.
r

– Tudom. És nagyon tetszik.

Bu

– Ó, várj, a csomagom! Azt akarom, hogy bontsd ki az

ajándékom.
Tegyél le. A megvilágított hall tökéletes lesz, hogy
megnézd.
Átnyújtotta nekem a fekete dobozt az ezüst szalaggal,
miközben nagyon boldognak és nagyon bájosnak nézett ki az

~ 338 ~
 esküvői fátylában és a nyakában levő szívvel. Felvillant a
fejemben egy emlékkép arról, mit kellett elviselnie azon az
éjszakén Westmannel, de félretoltam – jó messzire. Semmi
helye sem volt ilyesminek ebben a pillanatban, vagy bármikor
ma éjszaka. Ez az idő az örömé.
Felemeltem a tetőt, és félrehúztam a fekete papírt. Az elém

s
táruló fotóktól megállt a szívem. Brynne volt rajtuk

el
gyönyörűen, meztelenül, több művészi pózban, csak a
mennyasszonyi fátylát viselve.
– Csak neked, Ethan. Csakis a te szemednek – suttogta. –

eb
Szeretlek teljes szívemből, minden gondolatommal és egész
testemmel. Mindenem csak hozzád tartozik.
R
Először nem tudtam megszólalni, így csak bámultam rá egy
pillanatig, és köszönetet mondtam magamban.
– A képek gyönyörűek – mondtam végül neki, amikor meg
ng
tudtam szólalni. – Gyönyörűek, bébi, és én… megértem, miért
most. – Brynnenek el kellett készítenie a testéről a képeket. Ez
volt ő. Nekem pedig birtokolnom kellett őt – gondoskodnom
ni

kell róla, hogy kielégítsem a lelkem néhány domináns igényét –

ez voltam én.
– Azt akartam, hogy a tiéd legyenek a képek. Csak neked
készültek, Ethan. Csak te fogod őket egyedül látni. Ez az én
r

ajándékom neked.
Bu

– Szóhoz sem jutok. – Lassan megnéztem a pózokat,

magamba szívtam a képeket, és ízlelgettem őket. – Szeretem
ezt, ahol a vállad felett visszanézel, és a fátylad eltakarja a
hátad. – Még alaposabban megnéztem a fényképeket. – A
szemeid tágra nyíltak… és rám nézel.

~ 339 ~
 Fogva tartotta a tekintetem a többszínű szemével, amely
minden alkalommal meglepett azzal, hogy változtatja a színét,
és azt mondta:
– Rád néznek, de a szemem igazán csak akkor nyílt ki,
amikor beléptél a világomba. Mindent nekem adtál. Te vagy az
oka, hogy igazán látni akartam, mi van körülöttem, először,

s
mióta felnőtté váltam. Akartalak téged. Miattad akartam… élni.

el
Te vagy az életem legnagyobb ajándéka, Ethan James
Blackstone. – Felnyúlt, hogy megérintse az arcom, és a
tenyerébe fogja, a szeme pedig megmutatta nekem hogyan is

eb
érez.
Az arcomon lévő kezére tettem a tenyerem.
R
– Ahogy te is nekem, gyönyörű, amerikai lány.
Hosszan megcsókoltam a szépséges mennyasszonyom az
új-régi kőházunk halljában. Nem siettem, és ő sem. Miénk volt
ng
az örökkévalóság luxusa, és ki akartuk élvezni ezt az értékes
ajándékot.
Amikor készen álltunk, újra felvettem. Tetszett, ahogy az
ni

édes súlya a testemnek nyomódik, és ahogy az izmaim

feszültek, miközben felvittem a lépcsőkön, a ránk váró
lakosztályba, ahol egész éjjel a karomban fogom tartani.
Belekapaszkodtam azzal a céllal, hogy felemeljen. Ez most
r

nyert értelmet. Senkinek sem tudtam volna elmagyarázni, de

Bu

nem is kellett semmit sem elmagyarázni. Tudtam, mit

jelentünk egymásnak.
Brynne volt a legnagyobb ajándék. Ő volt az első személy,
aki igazán belém látott. Úgy látszik, csak az ő szeme voltak
képes erre.
Csak az én Brynne-m szeme.

~ 340 ~
 Bu
rni

~ 341 ~
ng
R eb
el
s
 Karácsonyi történet

Ethan és Brynne legelső

találkozása

s
el
Szentestéhez képest az utca rendkívül üresnek tűnt. Talán

eb
azért, mert átkozottul hideg volt, az emberek pedig elég
okosak, és otthon maradtak. Tisztára közhely volt, hogy utolsó
R
percben indultam ajándékot vásárolni, de, íme, itt voltam a
Harrod’s bejáratánál átfurakodva, abban reménykedtem, hogy
találok valami tökéletest Marie nénikémnek. Tudtam, hogy
ng
sietnem kell, mert holnap együtt töltjük a napot, üres kézzel
meg nem mehettem. A különleges és formabontó Marie-nak
nehéz volt vásárolni tekintve a nevetségesen bonyolult
életstílusát. Elég pénze volt: bármit megvásárolhatott, amelyet
ni

csak kívánt. Számtalan dolog miatt Mame nénire emlékeztetett

a filmből az egzotikus kirándulásoktól elkezdve a gazdag halott
férjekig, a szekrényében lévő fantasztikus ruhákig. 45 perc
r

múlva feladtam, és kifelé vettem az irányt, de még előtte

Bu

vettem egy kávét a kajanegyedben. Koffeinre és melegre

vágytam. Az utcán sétálva kortyoltam a kávét, miközben
érdekességeket keresve nézegettem a kirakatokat. Az biztos,
hogy a hideg levegő egy kis színt varázsolt az arcomra.
Legalább volt egy kis kávém, és a közelből kihallatszó
karácsonyi énekek hangja is kellemes. Nagyon karácsonyi a

~ 342 ~
 hangulat. Biztos vagyok abban, hogy Dickens szerette volna
tudni, hogy 168 évvel később még mindig elhangzott néhány
dal az ő korából. Szerettem a történelmet, és
megmosolyogtatott a gondolat, hogy egyes hagyományok nem
változnak a hosszú évek során. A változás nem minden esetben
jó. Erőss karakterre van szükség, hogy ellenálljunk az idő

s
változásainak. Szeretnék én is olyan erős lenni. Voltak napok,

el
amikor eltűnődtem azon, képes leszek-e helytállni hosszabb
ideig. Azon elhatározásom ellenére, hogy egyedül akartam élni
Londonban, hiányoztak a szüleim az ünnepek alatt. A díszítés,

eb
a süti sütés, és a bulik. Nos, a bulik talán nem. A bulikhoz nem
volt igazán kedvem. Komolyan elgondolkodtam azon is, hogy
valaha visszatérek-e San Franciscóba.
R
Lépj tovább – válts témát, kérlek.
Megálltam egy érdekesnek látszó kirakatnál. Mintha egy
régiségbolt lett volna. Az üvegbe vésve áll a neve: ELREJTVE.
ng
Kétségkívül az volt. Rengeteg ilyen kis bolt volt Londonban,
ezek közül néhány szépen berendezett. Ez egy volt azok közül.
Beléptem, és felcsendül az ajtó fölött elhelyezett csengő.
ni

– Boldog karácsonyt – szólalt meg egy vidám hang.

– Boldog karácsonyt – válaszoltam a mosolygó, idős
úrnak, aki egy angol egyenruhához tartozó mellényt és
r

gyapjúszövetzakót viselt. Kellemes fahéjillat töltötte be a

Bu

levegőt. Marie nénikémnél sütögetni is fogok, és már nagyon

vártam. Szerettem főzni, de nem volt semmi varázsa, ha nem
volt, akinek főzzek. Egy sóhaj kívánkozott ki belőlem, amelyet
el is fojtottam. A puha, kötött holmik felé fordultam. Ez
biztosan valamiféle bizományi áru lehetett. Nem régiség. Sál és
sapka együttes tengernyi színben. Kiválasztottam egy sötétlila

~ 343 ~
 összeállítást, és megérintettem a sálat. Olyan puha volt akár a
kasmír. Bár lehetséges, hogy báránygyapjú volt. Megnéztem az
árát, és felvontam a szemöldököm. Ellenben nagyon akartam.
A pokolba is, szükségem volt rá az ilyen napokon, mint a mai.
Újra az árcédulára néztem, és úgy döntöttem, megérdemlek
egy kis kényeztetést. Elvégre karácsony volt.

s
Hogy is gondoltad, ostoba nőszemély? Még mindig nem

el
vásároltál semmit Marie-nak.
Azt hiszem, kicsit kezdtem pánikolni. Sóhajtottam, és
tovább keresgéltem. Körülnéztem, de nem találtam semmit,

eb
amely megfelelt volna, és eldöntöttem, ideje menni. A
kasszához léptem, hogy kifizessem a sálat és a sapkát, és
megláttam az ékszereket az üvegpult alatt. No, ez felkeltette a
R
figyelmemet. Elsősorban nagyon szép darab volt – bohém,
klasszikus, abszolút illett Marie személyiségéhez. Telitalálat!
Egyik darab egyértelműen felkeltette a figyelmemet,
ng
tökéletes volt. Egy galamb-bross. Ezüst, apró gyöngyszemekkel
a szárnyán és a farok részen, fekete kristály volt a szeme,
csőrében szív alakú mütyürke lógott kék kristállyal a közepén.
ni

A galamb a békét jelképezte, és csak Isten tudja, hogy a

világnak mennyire szüksége volt erre. A legjobb az egészben az
volt, hogy el tudtam képzelni a nénikémet, amint hordja ezt a
r

brosst. Tudtam, hogy imádni fogja.

Bu

Sietve fizettem, forgott velem a világ, boldog voltam, mert

az egész ajándékvásárlási stresszben aranyra bukkantam. Az
órámra pillantottam, mennem kellett, és rájöttem, hogy
metróig kénytelen leszek gyalogolni.
Hideg volt.
Francos hideg.

~ 344 ~
 Nagyon hideg volt, ezért felhúztam az új sapkát, a sálat a
nyakam köré tekertem akkor és ott, az utcán. Gyorsan
megnéztem az arcom egy parkoló autó ablakában,
megbizonyosodva arról, hogy a megjelenésem nem bugyuta –
nem mintha érdekelt volna ilyen fagyos időben. Pár utcát
haladtam, amikor éreztem, hogy egy másodpercnél tovább sem

s
bírom a hideget, és bementem az első helyiségbe, amelyiknek

el
az ajtaján megláttam a NYITVA táblát. Fountain Akvárium.
Egy állatkereskedésben voltam. Helyesebben egy trópusihal-
kereskedő bolt. Nekem megfelelt. Meleg volt, enyhén

eb
megvilágított, a tartályból felszálló pára kellemes változás volt
a fagyos hideghez képest. Kibontottam a sálam, és minden
tartálynál megállva lézengtem. Megnéztem a halakat, és
R
elolvastam a nevüket. A sósvizi halak részlege egy 14 éves
koromban tett maui kirándulásra emlékeztetett. Akkor volt
alkalmam könnyű búvárkodásra, és olyan halakat láttam, mint
ng
amilyenek itt voltak, ezekben a tartályokban.
Akkoriban még nem tudtam, de az volt az utolsó közös
kirándulás a szüleimmel. Nem sokkal azután a szüleim
ni

elváltak, és nem voltak többé közös családi kirándulások.

Szomorú. Most küzdeniük kellett, hogy civilizált módón
viselkedjenek egymással. Nos, nem ez a tökéletes oximoron…7
r

„küzdeni, hogy civilizált legyen”.

Bu

Megálltam egy különösen érdekes példánynál. Egy

tűzhalnál. A tűzhal csodálatos közelről: a színes, tüskés

7 Az oximoron szó maga is oximoron: a görög okos, éles elméjű (oxus) és az

ostoba, bolond (moros) egymásnak ellentmondó szavak összekapcsolásával jött
létre.

~ 345 ~
 úszóival varázslatos volt. Ez a példány kíváncsinak tűnt, közel
jött az üveghez, és úszóit lebegtette, mintha beszélgetni akarna.
Cuki volt. Tudtam, hogy mérgező, és nem szabad megérinteni,
de elragadó volt a látvány. Belegondoltam, hogy mekkora
munkát igényel egy sósvizi akvárium fenntartása.
– Helló szépség – suttogtam a halnak.

s
– Segíthetek valamiben? – kérdezte egy fiatal srác

el
mögöttem.
– Csak csodálom. Igazán gyönyörű a hal – válaszoltam az

eb
eladónak.
– Valóban az. Már eladtuk. A gazdája ma jön érte, hogy
hazavigye.R
– Hát, remélem, boldog leszel az új otthonodban, szépség
– mondtam ismét a halnak. – Remélhetőleg egy olyan valaki a
gazdid, aki finomságokkal fog majd kényeztetni. Az eladó
ng
kuncogva bólintott. Elfordultam a tartálytól, és eldöntöttem,
hogy ideje hazaindulni, és újból szembenézni a kinti hideggel.
Be kellett még csomagolnom Marie ajándékát, és ma estére
ni

sütikészítést terveztem – cukros sütit, amelyet holnap

magammal akartam vinni. Ez apró hagyomány volt, amelyet
beiktattunk: szórakoztató volt cukormázzal díszíteni és apró
r

cukorkákkal megszórni a finomságokat. A kedvenceim a

Bu

hópehelyalakúak voltak.
Az ajtóhoz indultam, megigazítottam a sapkám, és
feltekertem a sálat a nyakam köré, egészen fel az arcomig,
amikor valaki belépett a boltba. Félreálltam, hogy beengedjem,
és lenyűgözött a tünemény, amely magas férfinak és szép
kabátnak tűnt, de nem néztem fel rá. A szemem arra
összpontosított, amely a bolt ajtaján kívül volt.
~ 346 ~
 Hópelyhek.
Szenteste havazott Londonban!
– Hull a hó! – motyogtam csodálkozva.
– Igen… esik – mondta.
Kiléptem a fehér utcára, és megéreztem a férfi vonzó
illatát, amint egymás mellett elhaladtunk. Mintha egzotikus

s
fűszerek, enyhe szappan és kölni keveréke lett volna. Kellemes,

el
ha egy férfinak ilyen jó az illata, gondoltam. Szerencsés lány
az, aki ezt állandóan érezheti.

eb
Odaléptem az utcán parkoló, fekete Range Rover HSE
ablakához, és ellenőriztem a sapkám, mint előzőleg is. Nem
akartam, hogy úgy nézzek ki, mint egy hülye hazafelé menet.
R
A havazás felerősödött, és Rover ablakának
visszatükrözésében láttam, hogy néhány hópihe gyűlt össze az
új, lila sapkámon. Mosolyogtam a sálam mögött, amint útnak
ng
indultam.
Fáztam hazafelé úton. Fáztam, de mégis – furcsa módon –
elégedett voltam. Havas karácsony, egy kaliforniai lány
ni

számára, aki egyedül volt Londonba az ünnepek alatt, abszolút

váratlan volt. De rájöttem valamire hazafele menet. Az apró
dolgok az életben lehetnek a legértékesebb ajándékok,
amelyeket kaphatunk, és ha ezeket abban a pillanatban
r

felismered, akkor valóban áldott vagy.

Bu

~ 347 ~