Magyar Jogtörténet Jegyzet - Bolondok

Bolondok 2012 Magyar Jogtörténet
MAGYAR
JOGTÖRTÉNET
ELTE-ÁJK
Bolondok 2012
-1-
Jogtörténet/1. tétel
A magyar jog kialakulása és történetének korszakai
(15-29. oldal)
I. A magyar jog kialakulása

1. Ősi jog
● kevés ismeret → analógia alkalmazása – azonos fejlettségi fokon álló más népek
intézményeinek, jogának alakulása alapján
● harc a természettel, egymásrautaltság → ösztönös szabályrendszer, öntudatlan
gyakorlat
● csoporttagok konfliktuskerülése, konfliktuskezelése
↓
jobb életkörülmények → csoportkohézió elenyészése
↓
● erősödő egyéni érdekérvényesítése → konfliktusok
● közérdek háttérbeszorulása
● megjelenik a politikai közérdek
↓
Szükség van a jog tudatos kikényszerítésére – de a jog továbbra is természetesen
képződik, szokásokon alapul
2. Bizánci jog
Hatása az ősi jogra
● fejedelmi hatáskör kialakítása – választott fejedelem, seniorátus
● tisztségviselő kiválasztása alkalmassági alapon
● nem öröklődőd országos tisztségek rendszere a nyugati feudális rend helyett
● szolgák felszabadításának lehetősége végrendeleti úton
● házasságtörés szabályozása, papi házasság
Római jog közvetítése
● elbirtoklás szabályozása ↔ Nyugat az egyházi szabályozást követi (jóhiszem)
● leánynegyed az öröklési jogban
● özvegyi haszonélvezet
Intelmek mintája
3. Kánonjog
Az egyházra, mint látható szervezetre fennálló és az egyházban érvényesülő jogszabályok
összessége, illetve a hívőknek az egyházzal szemben tanúsított magatartásait és cselekedeteit
meghatározó normák csoportja.
Egyház és az állam szoros együttműködése → világi- és a kánonjog békés együttélése
Világi jog melletti kiegészítő szerep - olyan területeket befolyásolt, ahol a világi hatalom kis
engedménnyel lemondhatott jelenlétéről:
● Házasság, család
● Személyeket illetően a kor meghatározásában, a rokonság megjelölésében
● Öröklési jog egyes vonatkozásainak meghatározásában
● Büntetőjog terén az erkölccsel, tisztességgel kapcsolatos eljárásokban (hamisítás,
hamis tanúzás, stb.)
↓
Ezek az országos jog részévé váltak
Egyházi bíráskodás
● Egyházi jog stabilitását segítette a megszilárdulása
-2-
● Az egyházjogot félelmetes kényszereszközökkel (interdiktum ,kiközösítés, világi

kar) rendelkező bíróságok alkalmazták ↔ civiljog megismerése egy maroknyi tudós
magánügye
4. Római jog
A Kárpát-medencében a honfoglaló magyarok nem találkoztak ez egykori római joggal.
Keresztény államalapítás – az egyházjogászok a kánonjoggal a római jogot pontatlanul
közvetítették csak.
15. századra szilárd országos jogrendszer alakult ki a szokásjogból → római jog felesleges
A nemesi jog egységessé vált → a recepció a kiváltságos helyzetük (részleges)
megszüntetését hozta volna magával → A nemességet szembeállította a modernizálás
ügyével.
Római jogot ismerő doktorok a diplomácia területére húzódtak vissza ↔ a törvénykezést a
praktikusok gyakorolták
A három részre szakadt Magyarország korában erősödött a római jogi hatás – ennek okai:
● tömeges egyetemre járás
● a közvetítő osztrák jog hatása
↕
A Hármaskönyv szokásjogot rögzítő szerepe erősebb volt, és a magyar társadalom gazdasági
fejletlensége nem is igényelte római jogi szabályozást.
Római jog megjelenése formális jelentőségű:
● formulás könyvek
● bírói ítéletek indoklásai
● elméleti alapvetéseknél, de csak a hűbéri-rendi jogot igyekeztek indokolni,
alátámasztani vele → a bírói gyakorlat nem alkalmazta őket.
5. Ius commune
Elvileg jogforrás → bármely bíró szabadon meríthetett belőle, szabályát magyar szokássá
tehette.
15. századra ellentét:
ius commune hazai consuetudo
municipalis
kezelhetetlen, terjedelme lehetetlenné teszi a teljes bizonytalan és
megismerését, felhasználását megfoghatatlan
↓
Közelíteni kellett őket egymáshoz → a hazai különös szokásjog összefoglalása és
törvényerejének megállapítása - Werbőczi: Tripartitum
↓
Mire elkészült, a politikai helyzet döntően megváltozott- három részre szakadt az ország →
reális veszély a Német-római Birodalomba történő beolvadás → a ius imperiale elfogadása e
saját törvényhozó hatalom feladását jelenthette.
↓
1555: Quadripartum – szerzői hangsúlyozták, hogy a császári jog hazánkban nem érvényes
↓
Kevés európai hatás érvényesült – ha a bíróságok alkalmazták, általános elveket, régi szokást
említettek (nem idézték tételesen)
6. Germán jogok
Hatások okai:
● germán állammodell felhasználása a keresztény államalapításkor
● gazdasági és kulturális kapcsolatok
-3-
● Habsburg-ház magyarországi uralkodása

● magyar városi polgárság és polgárjog német eredete
● peregrináció fő célpontja a német területek (egyetemek)
● mohácsi vészt követő osztrák jogalkotás erőteljes hatása
II. A jog történetének korszakai
1. Feudális-rendi jog
Államalapításkor szokásjog dominál – törvényrontó, törvénypótló, törvénymagyarázó erő
jellemezte.
Szokásjog fölénye miatt az egész jog jellemzői:
● esetlegesség. következetlenség
● partikularizmus – igazodott a privilégiumok sokszínűségéhez
● jogbiztonság hiánya → önkényeskedés
A szokásokról, tradíciókról lassan a bírói gyakorlat felé tolódott a hangsúly:
● jog tagolatlansága – nem voltak jogágak, nem különült el a közjog a magánjogtól
● büntetőjogiasság
16. századtól fokozatosan tért hódított az alkotott jog.
2. Jogágak kialakulása
A jogágak elkülönülése a magyar jogban meglehetősen kései.
A jogágazatiság csírái 13-14. században megjelentek, de csak a 18-19. században vált el a
közjog a magánjogtól ténylegesen.
Szétválás elméleti oka a római jogig nyúlik vissza
● a közjog a közérdekű, közületi viszonyok,
● a magánjog pedig a magánérdekű, magánéletviszonyok jogi rendje
Közjog
A közjog tágabb értelemben azon jogszabályok összessége, amelyek az állami élet jogi rendjét
megállapítják, az ország közéleté, a közviszonyokat szabályozzák.
A közérdek biztosítására szolgál. Alanya az állam.
Jellemző vonásai:
● Általa a közakarat nyilatkozik meg. Az állam érdekében áll fenn, ezért gyakorlása
közkötelesség. Az egyén a közjogot az állam akaratából, mint annak jogát bírja, ezért
másra át nem ruházhatja, el nem idegenítheti.
● Keletkezésénél, alakulásánál, megszűnésénél egyedül az állami feladatok, illetőleg a
közérdek az irányadó
● Minden közjog az államtól, az állam akaratából ered
A középkor közjoga a közhatalom megosztottsága folytán általában magánjogilag kezeltetett →

a közjogok gyakran „magántulajdonba” kerültek:
● Az uralkodás joga pl a család joga lett.
● Magánjogi címen – vétel, zálog, öröklés, szerződés – nagy fontosságú közjogokat
lehetett szerezni.
→A magánjog pedig gyakran közjoggá vált:
● a föld birtokával a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a katonai hatalom joga és
szolgálat kötelezettsége is járt
A jog fejlődése → a közjog köréből egyes részek mint önálló szakok (jogágakként) kiváltak és
önállósultak → A közjog a jogrendszer egyik törzse lett, amelynek több ága volt – Ilyen
jogágak:
● államjog/alkotmányjog
-4-
● közigazgatási jog
● büntetőjog
● peres eljárás
● pénzügyi jog
Magánjog:
A magánjog azon jogszabályok összessége, amelyek a magánjogi viszonyokat, azaz azon jogi
kapcsolatokat rendezik, amelyekben a természetes és jogi személyek mint magánosok állnak
egymással szemben.
A közhatalmat gyakorló szervezetek mint jogi személyek szintén állhatnak magánjogi
viszonyokban, amikor a magánosokkal olyan viszonylatokba jutnak, amelyekben nem mint a
közhatalom szervei lépnek fel.
Magánjogi viszonyok tárgyai:
● az ember személyes életviszonyai
○ az egyes ember személyiségének mások behatásaival szemben való magánjogi
védelme
○ a család egyes tagjainak egymáshoz való személyes viszonya
● az ember gazdasági életviszonyai
○ ún. magángazdaság: az egyenjogú gazdasági alanyok gazdaságát, szemben az
állami gazdálkodással.
A magánjog egységei:
● személyek joga
● családjog
● vagyonjog
III. Polgári jogrendszer:

A magyar polgári átalakulás a jogrendszerben három lépésben zajlott le:
1. Reformkor törvényhozása, áprilisi törvények (1825-48)
● Jogintézmények meghonosítása - kereskedelmi társaságok, váltó, csőd, stb.
● Alapelvek elfogadása - törvény előtti egyenlőség, közteherviselés, stb.
2. Neoabszolutizmus, polgári diktatúra (1848-60)
● jog részleges modernizációja
● a magánjog (pl. telekkönyv) és büntetőjog modern alapintézményeinek és
eljárásainak bevezetése
● kapitalista vállalkozások tartalmi fejlődésének elősegítése (hitelélet fejlesztése)
3. Polgári liberális kormányzat - polgári jogrendszer megteremtése (1867-1914)
● Alkotmányos modell kialakítása - népképviselet, szabadságjogok biztosítása,
parlamentáris kormányzat, hatalmi ágak szétbontása, stb.
● létrehozta a polgári garanciákat biztosító jogszabályokat:
○ magánjog: magántulajdon szentségének elismerése, jogegyenlőség, a
szerződési szabadságot biztosító szabályozás
○ büntetőjog: nulla poena sine lege, nullum crimen sine lege, nulla poena sine
crimine, a nebis in idem elvei törvényi keretbe
○ perjog: nyilvánosság, szóbeliség, bírói szabad mérlegelés, rendelkezési
szabadság, védelemhez való jog, ártatlanság vélelme
● Alaptétele a jogbiztonság - feltétele az áttekinthetőség és a jog nyilvánossága
● jogforrási rendszer gondos kialakítása és a jogszabályok közzététele → jogszabályok
hierarchiája és a hierarchiát szabályozó egységes elvek megjelenése
● Jogágazatiság kibontakozása és a kodifikációs tevékenység:
○ Jogágak pontos elhatárolódása alapvető követelmény → közjog és magánjog
elhatárolását követően tovább tagolódott a jog
-5-
○ Jogterületek átfogó szabályozása

4. XX. század → magyar jogrendszer módosulása
● változások okai: fokozódó állami beavatkozás, gazdasági világválság,
munkásmozgalom, forradalmi mozgalmak, új jogi jelenségek és jogágak
● Kereskedelmi jog - különböző monopóliumformák és szabályozásaik
● Tömegszerződések - közüzemi szerződések
● gazdasági válság → válságjogot
● generális klauzulák használata
● háborús előkészületek → állami beavatkozás - árszabályozás, használati szerződések,
stb.
● Munkaszerződések szabályozása
● közszolgálati és magánalkalmazotti jogviszony szétválása, kollektív szerződés
fogalma
● Büntetőjog: államvédelmi, honvédelmi tv, katonai btk, 1928: 2. büntetőnovella
5. Szovjet típusú kísérlet (1945-53)

● szocializmus elméletében a jog átmeneti, kipusztulásra ítélt jelenség
● politika eszköze - proletáriátus ellenségeinek visszaszorítására, alapvető feladat a
társadalom totális irányításában
● jog = az államilag tételezett és kikényszerített politikai akarat
● államigazgatás jellegű jogalkotás - elsősorban utasítási, rendészeti technika
● országgyűlés által hozott törvényeket az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletei
helyettesítik
● politikai akarat feltétlen érvényesítése → életviszonyok minden területére kiterjedő
részletes, kazuisztikus szabályozás a kevésbé ellenőrizhető szokásjog teljes
kizárásával
● fedőjogszabályok - társadalom széles rétegeit érintő, ám a politikai megítélés szerint
nyilvánosságra mégsem tartozó jogszabályokat egy másik, hivatalosan közzétett és
életbe léptetett érdektelen rendelet száma alatt bocsátottak ki
● jog kettészakadt:
○ közzétett jogszabályi joganyag: megismerhető, szocialista jogeszmény
követelmény
○ mögöttes jogalkotás: politika pillanatnyi érdekei szerint módosítható rész
A jogforrás fogalma és típusai a magyar jogtörténetben
(29-45. oldal)
I. Fogalma
Jogforrásként értelmezhető:
● Maga az állam, mint minden jog forrása
● Minden olyan tény, amelyhez szubjektív jog szerzése tartozik
● Mindazon okiratok, amelyek a jogrend ismeretét közvetítik
A szó technikai értelmében jogforrások azok a hatalmi tényezők és erők, amelyekből az
érvényben lévő jogtételek eredetüket és létüket nyerték.
Ugyanakkor maga a keletkezés módja, valamint a jogtételek külső megnyilvánulását
hordozó közegek is jogforrásnak minősülnek.
-6-
II. Fajtái
Többféle csoportosítás létezik
1. Alaki - anyagi
2. Külső - belső
3. Írott - íratlan
4. Országos – helyi (partikuláris)
5. Általános - különleges
● Anyagi és alaki jogforrás

● Anyagi jogforrások: azon jogforrások, amelyek a jogot származtatják,
létesítik - szokás és döntvény
● Alaki jogforrás: a már keletkezett, fennálló jogszabályokat foglalják
magukban - törvény, rendelet, statútum, privilégium, valamint az 1861.
évi Országbírói Értekezleten hozott Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
● Belső és külső jogforrás
● Belső jogforrás: az a hatalom, amely a jogot alkotja, jogalkotó képességgel
rendelkezik - király, országgyűlés, stb.
● Külső jogforrás: a jogszabály megjelenési formája, amelynek révén
megismerhető az adott jogszabály
● Írott és íratlan jogforrás
● Írott jogforrások: azok a jogszabályok, amelyeket írásban megszövegeztek és
szabályszerűen kihirdettek
● Íratlan jogforrások (szokásjog): létrejötte nincs meghatározott formákhoz
kötve, azokban a jogalkotó akarata mintegy hallgatólagosan jut kifejezésre
● elhatárolásuk pontatlan, hiszen a szokásjog nagy hányadát is írásba
foglalják és folyamatosan rögzítik
● Országos és partikuláris jogforrás
● országos: az egész ország területére terjednek ki
● helyi (partikuláris): az ország egy részére terjednek ki
● Általános és különleges
● általános jogforrások: egy adott országban generális szabályként mindenkire
kiterjedő hatállyal érvényesek
● különleges jogforrások: az adott országban élő állampolgárok egy csoportjára
terjednek ki
III. Szokás, jogszokás és szokásjog

Szokás: Egy norma közmegegyezésen alapuló, az emberei társadalom egy bizonyos köre
által való következetes gyakorlása.
Jogszokás: Jogpótló szokás, amely a mindennapi élet sürgős és feltétlen szabályozásra váró
igényeit rendezi.
Több mint szokás, (következetes kényszerítő erő áll mögötte), de még nem
szokásjog (nem áll mögötte közhatalmi kényszer).
Szokásjog: Egyetemes, valamennyi jogágra kiterjedő jogforrás, a jogalkotás spontán
megnyilvánulási módja.
1790:10. tc.: Magyarországot és társországait törvényei és szokásai szerint kell kormányozni
és igazgatni.
Bírói függetlenségről szóló 1869:4. tc.: a bíróknak a törvények és a törvényerejű szokások
szerint kell ítéletet hozni
● népi eredetű szokásjog: a normák egy közösségen belül jöttek létre, ott általános
meggyőződéssé váltak és utóbb ezeket a bírói gyakorlat is elfogadta.
-7-
● bírósági gyakorlat által kialakított szokásjog: felmerülő hasonló esetekben hozott

azonos ítéletek révén alakult ki → bírók jogalkotó tevékenysége
Érvényesség
● középkor: régi és jó legyen
● Werbőczy: Hármaskönyv szerinti érvényességi kellékek:
○ okszerű legyen, közjó érdekében, köztudat szerint helyes és a jogérzetnek
megfelelő
○ kellő időn át tartós legyen (10 év)
○ gyakran előforduló, ismétlődő legyen
Szokásjog funkciói (Hármaskönyv)

● törvénymagyarázó – kétes törvény esetén
● törvényrontó – ha ellenkezik a törvénnyel
● törvénypótló – hiányzó törvényt pótolja
Értéke, jelentősége:
● a korban mindenkire nézve kötelező
● különböző formákban a polgári jog jogrendszerében is fölbukkan
Bírói gyakorlat jogalkotó ereje a polgári átalakulással megszűnt.
Döntvény
Elvi jelentőségű határozat → célja: jogegység megóvása a jogszolgáltatás terén –
jogalkalmazás során felmerült vitás kérdések eldöntése
A már meglévő jog nem hiteles magyarázata, megállapítása → nincs általánosan kötelező
ereje – csak a bíróságokra kötelező
Döntvény által irányított bírói gyakorlat a jog részévé válhatott, ha szokásjogi erőre
emelkedett.
Kúria jogegységi/teljes ülési határozatait valamennyi bíróságnak és a közigazgatási bíróság
döntvényei az osztály tanácsainak kötelező, amíg egy újabb döntvény meg nem változtatja
őket.
II. világháború után megszűnik a bírói gyakorlat jogforrási ereje – szovjet minta.
Szokásjogi gyűjtemények
A szokásjogot különféle jogkönyvekben, szokásjogi gyűjteményekben összegezték.
15-16. század: az igazságszolgáltatás menetét nagymértékben hátráltatta az a tény, hogy a
bíróságok előtt a felek teljesen eltérő jogszabályokra hivatkoztak → sürgetőbbé vált az
országos jog összefoglalása.
↓
II. Ulászló 1498:6. és 1500:10. törvényei a hivatkozott szokásjog összefoglalásáról
rendelkeztek
↓
Werbőczy István megbízása a törvényi jog, a közvetlen gyakorlaton alapuló szokásjog, a
királyi kiváltságlevelekben, a megyei törvényszékek és országos bíróságok gyakorlatában
megnyilvánuló joganyag összegyűjtésére
Hármaskönyv – Tripartitum
1514-ben terjesztette az országgyűlés elé
Cím: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve”
↓
Az Országgyűlés elfogadta, a király aláírta, azonban pecséttel való ellátása és kihirdetése
elmaradt
-8-
↓
Werbőczy magánúton kinyomtatta - 1517-től alkalmazni kezdték
↓
Szokásjogi úton vált a magyar jog részévé.
1565 - Weres Balázs: első magyar, kivonatos fordítása
1571 - Heltai Gáspár (Kolozsvár): teljes fordítás
1628-tól a Corpus Iuris Hungaricibe is bekerült - a törvénytár elején kapott helyet, mint a jogi
életben a törvényeknél is fontosabb és gyakrabban használt jogforrás
1698-ban bekerült az erdélyi törvénygyűjteménybe, az Approbatae et Compilatae
Constitutionesbe.
Részei:
● bevezetés és előbeszéd: a jog forrásait, az igazság, a jog, a törvény, a szokás, a
kiváltság, a statútum meghatározását, a jó bíró tulajdonságait, valamint az igazságos
ítélet feltételeit taglalja
● I. rész: az országos nemesi jogok - legfontosabb része a „primae nonus”, amely a
nemesi kiváltságokat írja le
● II. rész: peres eljárások
● III. rész: partikuláris jogok (Horvát-Szlavón-Dalmátország, Erdély, városi polgárság,
jobbágyok)
I. Ferdinánd a Hármaskönyv átdolgozására bizottságot állított fel.
↓
Négyeskönyv – Quadripartitum
1553-ra készült el, de az uralkodó német tanácsosai azt három, a magyar alkotmánnyal
ellentétes résszel akarták kiegészíteni → a király félretette a javaslatot.
Bár szokásjogi úton sem ismerték el, ám a bíróságok alkalmazták.
Planum Tabulare
1768. november 14 - Mária Terézia leirata értelmében a Királyi Kúria bíráiból kirendelt
bizottság összegyűjtötte a Kúriának újjászervezésétől (1723) kezdve hozott elvi jelentőségű
döntéseit
↓
A döntvénygyűjteményt a Kúria teljes ülése felülvizsgálta, Mária Terézia pedig királyi
rendelettel megerősítette, alkalmazását kötelezővé tette a bíróságok számára.
Főleg magánjogi és perjogi szabályokat tartalmazott.
Ideiglenes Törvénykezési Szabályok
Az 1860/61-es alkotmányos változások → a magyar jog 1849 után ismét visszatért a bírói
gyakorlatba – az osztrák jogot ki kellett törölni → legegyszerűbb megoldás: visszatértek az
áprilisi törvényeket megelőző joghoz
1861-ben gróf Apponyi György országbíró elnökletével és a Hétszemélyes Tábla bíráinak és
neves jogtudósoknak a részvételével ülésező Országbírói Értekezlet feladata, hogy
megvizsgálja, mennyiben alkalmazhatók az 1848 előtti magánjogi, büntetőjogi és perjogi
szabályok, ill. ezek milyen kiegészítésekre szorulnak.
Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok nem emelkedhettek törvényerőre, mert:
● az Országbírói Értekezlet nem rendelkezett törvényalkotó funkcióval
● a csonka Országgyűlés törvényjavaslatként nem fogadta el azt
● a király nem volt megkoronázva → az ITSz-t nem szentesíthette.
A Kúria döntése folytán azonban az alkotmányos törvényhozás eltérő rendelkezéséig e
joganyagot alapul véve jártak el a hatóságok a törvényes eljárások során.
Oklevél
Középkori jogügylet elismeréséhez szükséges volt a jogügyletről kibocsátott hiteles írás.
Fogalma: jogi természetű tanúsítást tartalmazó okirat.
-9-
Több példányban – eredeti és hiteles másolat → hitelességet pecsét biztosította

Több, kötelezően betartandó írásbeli aktus egymásutánja:
● bevezetés: fohász, kibocsátó neve és címei, címzett megjelölése és üdvözlés
● érdemi rész: kibocsátás ténye, jogi ügylet előzményei és oka, rendelkező rész,
záróformulák (szankció és megerősítés)
● aláírások, keltezés
IV. A törvény
Feudalizmustól a legfontosabb jogforrás - az állami akarat legmagasabb rendű
megnyilvánulása:
● kezdetben a király legjelentősebb akaratnyilvánításának számított
● később az országos képviseleti szerv legfontosabb döntése
Fogalma: olyan egyetemes és általános jogforrás, amely a jogélet bármely viszonyára
vonatkozhat és az ország valamennyi állampolgárára kiterjed.
Királyi törvények (decretumok)
Az Árpád-házi királyok idején a törvények a szokásjog mellett kisegítő jellegű jogforrások.
↓
A törvény csupán az azt kiadó király életében bírt kötelező erővel. → Utód elismerhette,
megerősítette a korábbi törvényhozás rendelkezéseit.
A legfőbb törvényalkotó:
● az uralkodó → az uralkodó által hozott jogszabályok kötelező erejüket magából a
királyi hatalomból merítették.
● országos gyülekezetek még nem voltak törvényalkotó gyűlések – törvényhozás
céljával összehívott országgyűlések a 13. század végétől fordultak elő.
Elsősorban büntetőjogi és az ítélkezésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaztak.
Szt. István törvényei

● biztosították a királyságlakóinak személyes szabadságát
● rendelkeztek vagyonukról
● az egyéni földtulajdonról
● a lakhely sérthetetlenségéről
● védelmezték az özvegyeket, árvákat és a hűtlenül elhagyott nőket
● szóltak a királyság gazdasági alapjairól
● rendezték a királyság hadseregét
● megalapozták az állam- és az egyházszervezet kiépítését
● szigorú büntetéssel léptek fel a király ellen hűtlenséget elkövetőkkel szemben.
László törvényei
● többnyire perjogi és büntetőjogi rendelkezések
● első könyve a 1092.évi szabolcsi zsinat határozatait tartalmazza
● különböző vétségekre vonatkozó büntetések és eljárások összefoglalása
Kálmán törvényei
● többnyire perjogi és büntetőjogi rendelkezések
● első könyve 1096-ban tartott országgyűlés határozatait tartalmazza
● zsidóknak adott privilégiumok, uralkodása alatt tartott zsinati határozatok
II. András
● megváltozott a törvényhozás iránya és tartalma: főleg közjogi (alkotmányos)
szabályozás – 1222. évi Aranybulla és az annak alapján kibocsátott dekrétumok
- 10 -
● Magánjogi szabályok: csak a nemesi szabadságra vonatkozók – András 1231-es

dekrétuma
IV. Béla
● 1267-es törvénykönyve megújította és kiegészítette az Aranybullát
III. András
● XIII. századi dekrétumok külső formája: privilégiumok, szabadságlevelek - a többi
privilégiumtól csak tartalmuk különbözött
● a század fontosabb törvényei: III. András 1290-ben és 1298-ban a királyi tanáccsal, ill.
az országgyűléssel együtt hozott törvényei
Károly Róbert
● a király törvényhozó hatalma érvényesült elsődlegesen – sokszor az országgyűlés
mellőzésével, csak a nagyobb királyi tanácsra támaszkodva
Nagy Lajos
● 1351-ben az Aranybullát megerősítette
● új rendelkezéseket is csatolt hozzá: kifejezte, hogy a törvényalkotó jogot, valamint a
törvény megváltoztatásának és hatályon kívül helyezésének jogát is magának tartja
fent
● megszilárdította az ősiség jogintézményét
● bevezette a kilencedet
● deklarálta az egy és ugyanazon nemesi szabadságot.
Országgyűlési törvények (statútumok)

15-16. századtól a törvényeket a nemzet és a koronás király együttesen alkották.
Fogalma: Törvénynek azt tekintették, amit a törvényesen egybehívott és egybegyűlt
országgyűlés elfogadott és a törvényesen megkoronázott király szentesített.
Középkor törvényhozása a pillanatnyi jogszükségletet orvosolta.
↕
Werbőczy Hármaskönyve
● a törvények alkotásának, módosításának és hatályon kívül helyezésének
elengedhetetlen eleme a nép és a király egyetértő akarat elhatározása.
● törvények alkotásának két módja:
○ A király összehívja a népet és megkérdezi előterjesztett javaslatáról, vagy
○ Maga a nép terjeszt a király elé jóváhagyásra a közjó szempontjából
hasznosnak tartott határozatokat → királyi elfogadás → törvényekké válnak.
↓
A kezdeményezési jog mind a királyt, mind az országgyűlést megillette.
Az 1635:18. tc. megerősítette a Hármaskönyvben foglaltakat.
Habsburg-korszak
● az országgyűlés és a király együttesen alkottak törvényeket
● XVII. század folyamán törvénybe foglalták a rendi felkelésekkel elért békekötési
okmányokat
● XVIII. századtól bővült a törvényhozási tárgyak köre:
○ adókivetés,
○ újoncmegajánlás,
○ királyválasztás,
○ királykoronázás,
- 11 -
○ hitlevél kiadása,
○ ország határainak megállapítása
Az áprilisi törvények
A feudális jogintézményeket megszüntető, polgári korszak szervezetének és működésének
alapjait megteremtő és az egyes szabadságjogokat biztosító törvények, melyeket 1848
tavaszán az utolsó rendi országgyűlés alkotott.
Az „áprilisi törvények” átfogó szabályozása a következő területeket ölelte fel:
● a független felelős magyar minisztérium felállítása 1848:3. tc.
● országgyűlés évenkénti tartása 1848:4. tc.
● népképviselet 1848:5. tc.
● Partium visszacsatolása 1848:6. tc.
● Magyarország és Erdély uniója 1848:7. tc.
● közteherviselésről 1848:8. tc.
● úrbéri szolgáltatások megszüntetése 1848:9. tc.
● legelők elkülönítéséről és a faizásról 1848: 10. tc.
● az úriszék eltörlése 1848:11. tc.
● papi tized megszüntetése 1848:13. tc.
● ősiség eltörlése 1848:15.tc.
● megyei hatóság ideiglenes gyakorlása 1848:16.tc.
● megyei választások 1848:17. tc.
● sajtószabadság 1848:18. tc.
● tanszabadság 1848:19. tc.
● vallásszabadság 1848:20. tc.
● nemzeti őrség 1848:22. tc.
● szabad királyi városok 1848:23. tc.
● községi választások 1848:24. tc.
Az 1848-ban tartott erdélyi országgyűlés hasonló törvényeket hozott.
Törvénykezdeményezési jog:
● király a jogát a minisztérium, ill. egyes miniszterek által gyakorolta
● országgyűlési képviselők
A törvényhozás menete:
● A törvényjavaslat tárgyalását a osztályülési vagy bizottsági vitának kellett
megelőznie.
● követte az 1608 után kialakult eljárást
● A törvényjavaslatokat a képviselőház és a főrendiház is módosíthatta,
megváltoztathatta, elvethette.
● A képviselőház az elfogadott törvényjavaslatot üzenet formájában továbbította a
főrendiháznak. → Ha a főrendiház módosította vagy elvetette, szintén üzenettel
értesítette a képviselőházat → képviselőház újra tárgyalta → a javaslatot ismét
átküldte a főrendiháznak.
A polgári törvényhozás:
Törvényesség és a törvényi szabályozás garanciális elsőségének elve → törvények a
társadalmi élet valamennyi területét átfogták.
A jogi szabályozás előbb-utóbb szinte minden jogágban kódex/kódextervezet formájáig
jutott.
Törvényhozás a szovjet rendszerben:

- a törvény szerepét orosz mintára jelentősen lecsökkentették. → Az országgyűlés évente
kétszer ülésezett néhány napig, és tevékenysége egy-két tv megalkotására korlátozódott.
- 12 -
A törvény tartalmilag veszítette el a jogforrási hierarchiában korábban betöltött vezető

szerepét – formailag a polgári korból kölcsönzött felfogás megmaradt
● törvények érvényességi köre leszűkült
● szabályozásuk keret jellegűvé vált
● Végrehajtási jogszabályok hiánya → konkrétság nélkülözése → racionalizáláshoz
nagyszámú alsóbb szintű jogszabály → többszintű jogi szabályozás gyakorlata
Törvények kihirdetése és közzététele:

Módját kezdetben semmiféle írott jogforrás nem szabályozta
Feudalizmus idején: a királyi szentesítés után a törvényt alkotó országgyűlésen való
felolvasással hirdette ki.
1848. 4. tc. az uralkodó az országgyűlés ülésein a törvényeket külön-külön szentesítse,
valamint lehetőséget adott azok külön-külön való kihirdetésére is. – általános gyakorlat az
volt, hogy az országgyűlésen hozott törvényeket együttesen terjesztették a király elé
1920:1. és 17. törvénycikkek: Magyarország kormányzója a királyi szentesítési jog gyakorlása
nélkül kihirdetési záradékkal látta el.
Szaksajtó megjelenése → a jogszabályt egységesen, mindenki számára hozzáférhető módon
kell közzétenni:
○ 48-ig: megküldés a törvényhatóságoknak
○ 48-tól: központi hivatalos jogszabály közzététel, hivatalos lap:
Közlöny + falragaszok
○ 49-60: birodalmi Reichsgesetzblattban és Magyar megfelelőjében, ill. a
Landesregierungsblattban + félhivatalos: Magyar Hírlap
● 1860-67: Sürgöny, 67-től: Budapesti Közlöny
● 1881: Országos Törvénytár
● 2 VH után: Magyar Közlöny, Törvények és rendeletek hivatalos
gyűjteménye, Hatályos jogszabályok gyűjteménye
● szovjet típusú rendszerben: nyilvánosságra hozatal elve sérül – fedőjogszabályok,
bizalmas jogszabályok
Törvénygyűjtemények
Fogalma: kibocsátott dektrétumok és articulusok időrendbe sorolása – nincs szerkezeti,
tartalmi egyeztetési, sem rendezési igénye
↓
Approbáták, Compiláták:
● már tartalmi megfontolások is → nyilvánvaló ellentmondások, a nem
érvényesülő rendelkezések kiiktatása
● szabályok rendszer szerinti felsorolása
↓
Törvénykönyvek:
● Fogalma: egy teljes jogág koncepciózus, minden részletre kiterjedő rendezése
Corpus Iuris Hungarici

Zsámboki János
● XVI. század
● első nyomtatott törvénygyűjtemény
● I. Mátyás idejéig kibocsátott törvények
Mosóczy Zakariás, Telegdy Miklós
● XVI. század
● első önálló törvénygyűjtemény
Szentiványi Márton: Corpus Juris Hungarici
- 13 -
● 1696
● fenti új kiadása
● részei:
○ 1. rész: Tripartitum
○ 2. rész: Mosóczy Zakariás által rendezett
végzések
○ 3. rész: 1649-ig hozott törvények – kiegészítve 1687-ig
● később része lesz a tárnoki cikkelyek, Mária Terézia 1747-es katonai
rendtartása, III. Ferdinánd Praxis Criminalisa
Erdély
● 1619: Bethlen Gábor - perrendtartása a
törvénykezés módjáról
● II. Rákóczi György: „Erdélyországnak és Mao
hozzákapcsolt részeinek megerősített végzeményei” - az Approbáták. 5
részt rendeztek: egyházjog, államjog, rendek és nemzetek jogai, közigazgatási jog
● I. Apafi Mihály kezdeményezésére 1669-ben: Erdélyországnak és
Mao. hozzácsatolt részeinek összegyűjtött végzeményei – Compiláták,
az Approbáták folytatásai, kiegészítése
● Articuli Novellares (Új cikkelyek) – 1744-1848 közötti törvények gyűjteménye
V. A privilégium
A kiváltság a középkor jogának jellemző forrása.
Királyi privilégiumok: egyházi és világi főurak jogai és kötelességei a királlyal, mint
főhűbérúrral szemben.
Kiváltság egyenlő:
● szabadság fogalma
● Megtestesítette a formát, amiben a király és az egyházi-világi főurak a szabályalkotási
jogot gyakorolták –XII. század: királyi decretumok e formában.
Fogalma: törvényesen megkoronázott király által bizonyos ünnepélyes alakban adott
különös jog, kiváltság
Fajtái:
a. privilegium generale: személyösszességeknek
b. privilegium speciale: egyes személyeknek
● nemes- és címeres levelek

● fiúsítási oklevelek
● birtokadományok,
● vámjogot,
● pallosjogot
● vámmentességet adományozó oklevelek,
● világi és egyházi testületek kiváltságlevelei
Székelyek partikuláris jogfejlődése – oka a törzsi különálláson alapuló privilégiumok
● erdélyi szászok: Diploma Andreanum (1224)
● székelyek: Székely Nemzeti Constitutio
● szepesi szászok: 1271-es kiváltságlevél
● kunok: 1279-es kunprivilégium
Privilégium érvényességi kellékei:
● törvényesen megkoronázott király adja ki
● törvényekkel v. mások jogaival ne ellenkezzék
● nagyobb királyi pecsét
- 14 -
● egy éven belüli kihirdetés (vármegye közgyűlésén, v. megyei

törvényszéken),
● adománylevél a birtokba való beiktatás által keletkezzen
↓
Érvénye megszűnik:
● lemondás,
● királyi visszavonás,
● törvény szünteti meg
VI. Rendelet
Fogalma: végrehajtó hatalom jogalkotó működéséből származó nem dekretális szabályok,
illetve azok a dekrétumok, amelyeket a nagyobb királyi tanácsban hoztak.
↓
Király gyakran használta, ha az Országgyűlés nem volt együtt, vagy meg akarta kerülni.
XVIII. században jellemző:
● Erdély alkotmánya (Diploma Leopoldinum)
● vallásügy (pl: Carolina Resolutio)
● úrbéri kérdés
● tanügyi reform (Ratio Educationis)
● törvénykezés
● büntetőeljárás
Pátensek kiadása a törvények végrehajtására → dikasztériumok elvi jelentőségű rendeletei
(ún. normalék) → összegyűjtése és kivonatolása 1785-87-től a helytartótanácsnál
Miniszteri rendeletek
1848-tól törvények végrehajtására szolgáló miniszteri rendeletek kiadása
- fajtái:
● törvényt helyettesítő
● pótló
● kiegészítő rendelet
● szükségrendelet
- törvénnyel v. országos szokásjoggal nem szabályozott ügyek rendezése rendelettel – kivéve
magán- és büntetőjogi ügyek
↓
Egyesületi rendelet, gyülekezési jogról szóló rendelet, toleranciarendelet
A szükségrendeletek
Fogalma: törvényben, v. országos szokásjogban biztosított jogállapottal szembehelyezkedő
kormányrendelet, melynek célja, hogy a törvény bizonyos időben, bizonyos helyen vagy
bizonyos esetben (az állam létérdekét közvetlenül fenyegető veszély elhárítására) a
rendkívüli körülményekre tekintettel
● ne kerüljön alkalmazásra
● hatályát ideiglenesen függesszék fel
● biz, viszonyokat, amelyek kizárólag a törvényhozás hatáskörébe tartoznak,
rendelettel szabályozzanak
1912: kormánynak rendeletalkotási jog háború, háborús veszély esetén – háború után
meghosszabbítható
1931: évenként megerősítendő felhatalmazás a kormánynak a törvényhozás körébe tartozó
intézkedések meghozatalára
Rendelettípusok
- 15 -
Kormányrendeleteket kibocsátó államhatalmi szerv szerint:

● miniszteri ellenjegyzés mellett kiadott királyi rendelet (magasabb rendű)
● királyi elhatározás alapján kibocsátott miniszteri rendelet (magasabb rendű)
● minisztertanácsi határozat alapján a miniszterelnök által kiadott rendelet
● kiadható egy v. több más miniszterrel egyetértésben, v. egyes miniszterek által
1945-53: rendeleti jogalkotás a törvények helyett. → Állandó módosítások, kaotikus állapot,
bizonytalanság.
VII. Szabályrendelet (statútum)

Fogalma: törvényhatóságoknak és községeknek, mint saját joghatósággal bíró
önkormányzati testületeknek,
törvényhatósági bizottságuk közgyűlésein, ill. képviselő-testületük által megállapított, és a
joghatásuk alá tartozó ügyekben szabályt képező rendelkezései.
Törvénnyel, kormányrendelettel, országos szokással nem ellenkezhet.
Rendeltetése: helyi viszonyok szabályozása → önkormányzat kialakulásával és
megerősödésével nőtt a jelentősége
● Erdély és Horvát-Szlavónország
● kiváltságos T-k
● XIV-XV. században a városok
● XVI. századtól vármegyék, céhek joga is kialakult.
XIX. század: Corpus Statutorum Hungariae Municipalium - erdélyi és magyar joghatóságok
jogszabályainak összegyűjtése
Polgári korban végrehajthatóság feltétele:
● felügyelő hatóság bemutatási záradékkal lássa el
● kihirdetés
Előfordultak országos ügyek is, melyek részletesebb szabályozására szabályrendeletek útján
került sor.
Városi jogkönyvek
partikuláris jogfejlődés eredménye
alapja: idegen hospesek saját jogai
magyar jelleg a királyi privilégiumok + országos jogszokás hatására
első városi jogok: Székesfehérvár, Buda, Selmecbánya, Nagyszőlős, Zágráb
Tárnoki jog (ius tavernicale)

tárnok: Zsigmond idejére a városok állandó bírája lesz
Laki Thuz János tárnokmester: összeállítja a tárnoki jogot és kiküldi a városoknak (Mátyás
idején)
1602 – Bártfa: tárnoki cikkek gyűjteménye
● fellebbviteli rendszer
● tárnokmester előtti eljárás
● 1848-ig alkalmazzák
Szokásjogi gyűjtemények
(30-33. oldal)
l. Jogtörténet/2. tétel - III. Szokás, jogszokás és szokásjog (r)
- 16 -
Személyek a magyar magánjogban 1848 előtt
(78-80., 87-96. oldal)
I. Szabadok és szolgák
1. A nemzetségi társadalom felbomlása
Árpád-házi királyok: nemzetségi társadalom felbomlásának és a rendek, illetve az egységes
jobbágyság kialakulásának kezdeti időszaka
Nemzetségek teljes jogú férfi tagjai elvileg egyenlő tagjai a magyar társadalomnak → de
vagyoni különbségek
Rabszolgák: teljes jogfosztottság → idegen hadifoglyok, vagy súlyos bűncselekmény miatt
kerültek ide
Szent István a jogi egyenlőség álláspontjára helyezkedik → elvileg tehát minden ember
jogképes, vagyis jogok és kötelezettségek alanya lehet - a valóságban a közszabadok (liber) és
szolgák (servus) helyzete élesen elkülönült
Kezdetben egyenlő jogúak → vagyoni differenciálódás és a katonáskodás igényei révén
jogállásuk is eltérő lett → külön jog szerint kezdtek élni a királyi, egyházi és magánföldesúri
birtokon élő népek, de az országba beköltözött külföldi telepesek és a betelepült népek
(besenyők, jászok, kunok, románok, szepesi és erdélyi szászok) is
2. Közszabadok
a közszabadok Szent István törvényei szerint három csoportot alkottak: ispán (comes), vitéz
(miles), népből való (vulgaris)
hospesek → milesekkel azonos jogú
az egyháziak is a közszabadok közé tartoztak
Szent László korában kivált a liberek közül a királlyal tövényeket alkotók csoportja, akiket
nobilisnek neveztek → király tanácsának tagjai, király fő tisztviselői lettek
12-13. században liberek 3 fontos kategóriája:
○ kötött liberek: személye szorosabb vagy lazább módon kötődött a királyhoz,
az egyházhoz vagy a világi földesúrhoz+ személyes függést egyoldalúan nem
mondhatták fel
○ más földjén élő, de személyes jogállásukat megőrzött liberek
○ saját földbirtokkal rendelkező közszabadok
3. Várjobbágyok
(jobbagiones castri)
Király tulajdonosi hatalma alá tartoztak, várszervezetet önkényesen nem hagyhatták el →
kiváltságaikat csak e keretek között élvezhették; nem tartoztak a király joghatósága alá; nem
rendelkeztek nemesi címmel
4. Serviensek
A vagyonos közszabadok egy része az 1200-as években földbirtokossá, földesúrrá vált →
őket kezdték királyi servienseknek nevezni → 1222. évi Aranybullában már bizonyos jogaik
elismerését érték el → király vagy földadományt adott nekik vagy már régóta birtokolt föld
birtoklási jogcímét változtatta meg nemesire → IV. Béla és fiai elismerték országos
kiváltságaikat → jogállásukat a nemesi privilégiumok szintjére emelték; 13. század végében
az egységes nemességbe olvadtak
Ezzel párhuzamosan romlott a közszabadok helyzete → egyre nagyobb tömegben
kényszerültek a világi földbirtokon földet művelni → a volt közszabadok többsége a 14.
században egységesülő jobbágyság keretei közé kerültek
- 17 -
5. Szolgák
(servus)
Hadifogság vagy életfogytig tartó kényszermunka miatt került valaki ide →
vagyontárgynak, dolognak számított (megölésük esetén kártérítést kellett fizetni); eladhatók
voltak; majd helyzetük javult → korlátozott jogképességgel rendelkeztek (szolgatársaik
ügyében tanúskodhattak → ha külön házban lakott, önállóan gazdálkodhatott
13-14. századra kialakult az egységes jobbágyság
II. SZEMÉLYI JOGI INTÉZMÉNYEK

A. A JOGKÉPESSÉG fogalma: a jogképesség a jogalany azon jogi helyzete, lehetősége,
melynek eredményeképpen jogok és kötelezettségek alanyává válhat.
Az ember mint jogalany jogképessége: az ember jogképessége általános felfogás szerint az
élve születéssel kezdődött és halálig tartott
A méhmagzat jogi helyzete:
● jogvédelem a méhmagzatnak
● XIV. századtól az özvegységben maradt feleség áldott állapotára tekintettel a
férj vagyonát nem osztotta fel, hanem megvártam vele a gyermek születését
● 1542. áldott állapotban levő özvegyasszonynak, rangjának megfelelő őrizetet
biztosítsanak → az őrizetet azonos rendi jogállású asszonyok látták el
A halál tényének igazolása:
● halál anyakönyvi bizonyítvány kiállítása
● halál tényét kétséget kizáróan bizonyítani kellett
1. A jogképességet befolyásoló tényezők
● aszerint különbözött, hogy mely rendbe tartoztak nemesi rendhez való
tartozás → az egy és ugyanazon nemesi szabadság elve értelmében nem volt
különbség főnemes és köznemes között
2. A nemesség szerzésmódjai (eredeti [közvetlenül a királytól származik] vagy

származékos)
- az eredeti szerzésmód esetei
- királyi birtokadományozás
- legősibb nemességszerzési mód → Szent István törvényeiből ismeretes →
birtokadományozás
- birtokadomány → nemessé tette az adományozottat
- érvényességéhez szükséges volt a birtokba beiktatás
- címereslevél adományozása
- címereslevél → felsorolták a megadományozott érdemeit, és azokat az indokokat,
melyekért kiváltságban részesült, másrészt pontosan leírták és lerajzolták a címert,
melynek használati jogát megkapta → ez jelentette a nemesi rend tagjainak sorába
emelését
- XVII. században általánossá vált, hogy polgári jogállású személy nemesítéséhez a
városi tanács és legalább két királyi tanácsos ajánlására volt szükség, míg más
szabad ember nemesítését a lakhelye szerint illetékes vármegye közgyűlésének
vagy három királyi tanácsosnak kellett ajánlania
- jobbágyot is lehetett így nemesíteni → földesurának és a vármegye közgyűlésének
az ajánlása kellett → kiállítástól számított egy éven belül ki kellett hirdetni
- fiúsítás
- olyan privilégium, amellyel s király fiágon magva szakadt nemes lányát vagy
nemzetségének valamely nőtagját nemesi jogokban részesítette
- ősi és adományos birtokainak továbbörökítését tette lehetővé
- 18 -
- Anjouk honosították meg Magyarországon

- 1332. Károly Róbert Margitot fiúsította
- Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond is élt fiúsítással
- fiúvá fogadás
- az a nem nemes szerzett nemességet, akit fiágon magszakadás előtt álló nemes
királyi engedéllyel fiává fogadott, és ezzel a királyi adományból származó
birtokában örökösévé tett
- Werbőczy szerint két formája van: amikor egy nemes valakit fiává fogadott, és
amikor egy nemes egy másik nemest testvérévé fogadott → testvérré fogadás →
nem nemességszerzés mód
- fiúvá fogadás feltétele: nemes magszakadás előtt álljon; király engedélyezze;
nemesnek ne legyen törvényes fiú utóda
- törvényesítés
- azt a személyt tekintették törvényesnek, aki törvényes házasságból vagy a
házasság megszűnését követő 300 napon belül született (utószülött)
- házassági jogot a kánonjog szabályozza
- fogamzás vélelmének meghatározása → gyermek fogantatása a születéstől
visszafelé számított 182 és 300 nap közé tehető
- hiányzó törvényességet két féle módon lehetett pótolni: királyi kegyelemmel (ha a
gyermek apjának törvényes házasságából nem származott törvényes utód → apa
kérte az uralkodótól → gyermek sem az ősi jószágot, sem az adománybirtokot
nem örökölte); ha nem nemes anyától született utólagos házasságkötéssel vagy
királyi kegyelemmel tehette meg
- ünnepélyes honfiúsítás
- teljes jogképesség feltétele a honfiúság → aki a Szent Korona joghatósága alá
tartozott, magyar honfiú apának a gyermeke
- uralkodóinknak jogában állt idegeneket honfiúsítani → magyar kiváltságokban
részesíteni
- idegeneket a magyar nemesi rendbe csak az országgyűlés beleegyezésével
lehessen honfiúsítani → ünnepélyes honfiúsítás → első ilyen 1542-ben
- 17. században az uralkodó terjesztette az országgyűlés elé, ha valakit
ünnepélyesen honfiúsítani akart→ jószolgálatok felsorolása az előterjesztésben →
majd honfiúsítandó személynek ezer majd kétezer aranyforintot kellett a
kincstárba fizetni → majd esküt kellett tennie → megkapta a diploma indigenatus
- de történhetett hallgatólagosan is → így csak az ország adózó polgárai közé vettek
fel valakit
- származékos szerzésmódok
- király közvetlenül nem avatkozik be a nemesi rendi állás megszerzésébe, hanem azt
valamilyen családjogi esemény határozta meg (születés, házasság)
- születés
- törvényes házasságból
- apa rendi jogállása volt meghatározó
- ha nem nemes apának nemes anyától → félnemes (agilis)
- házasság
- nők számára jelentett elsőbbséget
- nem nemes nő nemes férfihoz megy nemes lesz közlött nemesség
3. Vallás- és jogképesség
● teljes jogképességgel csak a király és a bevett valláshoz tartozók rendelkeztek
● bevett vallás: egyenjogú a római katolikussal
- 19 -
● tűrt vallás: zsidó, izmaelita gyakorlása nem tiltott, szabadsága nincs védve
nem viselhettek hivatalt, nem lehettek bérlők, szőlőföldnek tulajdonosai
● tiltott vallás: szekták
4. Nem és jogképesség
● teljes jogképesség: férfiak
● nők: apai vagy férji hatalom alatt
● apai szerzett vagyonból fiútestvéreikkel egyenlő arányban részesedtek
● nő nem gyakorolhatott családi jogokat, nem lehetett családfő
● nem viselhetett gyámságot
● családi okiratokat nem őrizhetett
● házasságkötéssel nagykorúvá váltak
● ha nemes emberhez mentek, nemesek lettek
● nők nem kaphattak halálbüntetést
● női különjogok: hitbér, jegyajándék, hozomány, leánynegyed, hajadoni jog,
özvegyi jog
● női jogegyenlőtlenséget királyi kegyelemmel vagy az első birtokszerző ügyleti
rendelkezésével lehetett megszüntetni
● a király a nőknek általában nem adományozott birtokot
● öröklés útján, leánynegyed révén ők is kaptak adománybirtokot
5. Becstelenség (infamia)
● alávaló tett, tehát törvény megsértésének következménye
● jó hírétől és nevétől megfosztották
● becsület elvesztése a jogképesség elvesztésével járt
● vértagadás, gyámnak gyermekei felett elkövetett számadási vétke, okirat
hamisítás, hamis eskü
6. Teljes jogképesség
● az a férfi rendelkezett vele, aki törvényes házasságból született vagy
törvényesítettek, honfiú volt vagy ünnepélyesen honfiúsítottak, a nemesi rend
tagja volt, továbbá az uralkodó vagy a bevett vallások valamelyikéhez
tartozott
- polgárok jogképessége
● szabad királyi városok privilégiuma vagy tanácsa határozta meg
- jobbágyok jogképessége
● jobbágyi birtokképtelenség ha nemesi birtokot szereztek, bármelyik nemes
leperelhette tőlük
● jobbágy csak földesurán keresztül perelhetett, nemes emberrel szemben nem
volt tanúzási képessége
B. CSELEKVŐKÉPESSÉG
● az ember azon képessége, hogy saját cselekedeteivel magának vagy másnak
jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat
● cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes, cselekvőképtelen
1. Cselekvőképességet befolyásoló tényezők
● kor
● szabad állapot megléte
● elmebeli állapot
2. Az életkor
- az életkor az Árpád korban
● etate minores (kiskorú)
● in etate tenera (gyermekkor)
● pupillaria etas (hajadoni kor)
- 20 -
● cselekvőképes (kora a törvénye kor) és cselekvőképtelen emberek

● serdültség alsó határa: 14 év
- életkor a Hármaskönyvben
● serdültség alsó határa: lány-12 év; fiú- 14 év
● emberkorúak teljes korúak
● növendékkorúak törvényes korúak
● 15. században 12. életév a törvényes kor
● teljes kor ma nagykorú férfi- 24 év; nő- 16 év (illetve 12 után is azzé váltak
ha férjhez mentek)
- serdületlenek
● 12. életévük betöltéséig
● teljesen cselekvőképtelenek
● apai vagy gyámi hatalom alatt
- serdültek
● 12. és 24./16. életévük között
● korlátozottan cselekvőképesek
● perjogi cselekvőképesség-12 évesen
● 14 éves fiú- ajándékot fogadhatott el
● 16 éves- kölcsönt vehetett fel, zálogba adhatta birtokát
● 18 éves fiú- örökbevallásokat tehetett
● visszavonási jog saját jogi tényeiket ezzel érvényteleníthették, az árvák
gyámjuknak az ő nevükben létesített jogügyletei ellen vagy az apai hatalom
alatt állók apjuk ellenében élhettek ezzel a joggal
- teljes korúak
● 24. életév betöltésével
● teljes cselekvőképesség
● lehet, hogy apai hatalom alatt állnak még
- kor megállapítása
● 15- 16. századtól van kb. anyakönyveztetés
● ha valamelyik fél kétségét fejezte ki a gyermek perbeli képességét illetően
bíró életkor megállapító eljárást rendelt el gyermeket bíróság elé állították,
bíró az esküdtekkel megpróbálta a kort megállapítani, vagy az illetéke hiteles
helyet bízta meg az eljárás lefolytatására
● időlátott levél kormegállapító oklevél
3. Elmebetegek
● cselekvőképtelenek
● törvényes képviselőjük van
III. JOGI SZEMÉLY fogalma

● jogalanyisággal rendelkező szervezetek
● pl. személyösszesség
1. személyösszesség
● testületet ugyanúgy kellett tekinteni, mint a természetes személyt, mivel ingó
és ingatlan dolgok tulajdonosa lehetett, szerződéseket köthetett, keresettel,
követeléssel perbe szállhatott
2. személyegyesülések típusai
● szabad királyi városok, a jász- és kun területek, hajdúvárosok országos
nemesség, közhitelű pecsét, hiteles bizonyságlevél
● hiteles helyek, azaz a káptalanok és a konventek testületként jártak el,
közhitelű okiratot állítottak ki
- 21 -
3. vagyonösszesség
● rendi korba a legjelentősebb a királyi kincstár
● királyi vagyonnak minősültek: koronajószágok és a megszakadás és hűtlenség
miatt visszaszállt jószágok, melyeket a király a haza és fejedelem iránt
érdemesekké lett polgárok megjutalmazására fordított és a fejedelem
nemzetségi jószágai
4. kereskedelmi társaságok
● hatott a kereskedelmi jog kialakulására
● 1840-ben megszületettek az első, kereskedelmi jog körébe tartozó
törvényeink kereskedelmi társaságokkal is foglalkozik
Személyek a magyar magánjogban 1848 és 1945 között
(167-171. oldal)
A magyar polgári magánjog a személyeknek két csoportját ismerte: a természetes személyt,

az embert, és a jogi személyt.
I. Az ember mint jogalany

● emberi jogok általános elismerése → jogképességet korlátozó tényezők csökkentek
A. Jogképesség
● azt a tételt, hogy minden ember jogképes, a polgári korszakban deklarálták először
● mint jogelvet, az osztrák polgári törvénykönyv mondta ki első esetben
● a magánjogi jogképesség: az embereknek azt az absztrakt lehetőségét jelenti, amely
alapján bárki magánjogi viszony alanya lehet, bármilyen magánjogi jogviszony
alanyaként szerepelhet
● a jogtudomány szerint tehát az ember jogképessége általános, egyenlő és feltétlen,
mely az élve születéstől a halálig tart
● a jogképesség elvesztése, az úgynevezett polgári halál a magyar polgári magánjogban
ismeretlen volt
● 1874:23. törvénycikkig a nők férjhezmenetelükig gyámság alá tartoztak
● eltérő szabályok vonatkoztak a nőkre és a férfiakra
● 1895:43. tc. kijelentette, hogy a polgári jogok gyakorlása a hitvallástól független
● a nemesek vonatkozásában továbbra is megmaradt a hitbér és a közszerzemény
intézménye; hitbizománya is csak nemesnek lehetett
B. Cselekvőképesség
● a cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy saját nevében saját akarat
elhatározásából tud jogokat szerezni és kötelezettségeket vállalni
● a kapitalizmus az egyén akaratát helyezi a középpontba, ezért a cselekvőképesség
jelentősége megnőtt, különösen a szerződés megkötésének feltételeként
● a cselekvőnek a jogrend tilalmába ütköző cselekményei neki vétségként
beszámíthatók-e, továbbá hogy ügyleti cselekményeivel érvényesen előidézhet-e
joghatásokat
● a magánjog az ún. értelmi cenzus alapján állapította meg a cselekvőképességet
● cselekvőképes volt azaz önjogú, nagykorú, 24. életévét betöltött ember, aki nem
állt gondnokság alatt
● önjogú volt az, aki nem állt másnak magánjogi hatalma alatt
- 22 -
● korlátolt cselekvőképesség: házassági törvény óta vált általánossá → 12. életévét

betöltött kiskorú, valamint az a gondnokság alá helyezett személy tartozott, akit nem
soroltak a cselekvőképtelenek közé
● korlátoltan cselekvőképes: reá nézve teherrel nem járó szerződés útján jogokat
szerezhetett, kötelezettségektől mentesülhetett
● egyébként törvényes képviselője nélkül szerződést nem köthetett
● cselekvőképtelen: 12. életévüket még nem töltötték be, vagy akik elmebetegségük
miatt vagyonuk kezelésére képtelenek voltak
C. Jogi személy
● a jogi személy vagyonforgalmi intézmény, amely a jogi kultúra fejlődésének az
eredménye, hiszen a nem természetes személy jogalanyként való elismeréséhez már
megfelelő absztrakciós készség szükséges
● a jog ilyenkor bizonyos szervezeteket, illetőleg vagyonokat úgy tekintett mintha
személyek volnának és jogalanyisággal ruházta fel őket → bizonyos emberi
magatartásokat a jogi személy magatartásként ismert el, hogy a gazdasági
kapcsolatok megfelelően tudjanak működni
● jogi személy első fogalmának első meghatározása: kánonjogászok érdeme
● kánonjogászok: IV. Ince pápa vezetésével kidolgozták az ún. fikciós teória, amely
● feudális városjogok → céhek testületi jellegét szabályozták

● néhány 18. századi törvény csak kegyes alapítványokat ismert el jogi személyként
● Szászy-Schwarz Gusztáv → minden vagyon célvagyon
II. Magánjogi jogi személy típusai

● magánjogi jogi személyek típusai: testülete, korporációk, egyesületek, intézetek,
alapítványok
● egy szervezet azáltal lett jogi személy, hogy vagy közvetlenül a törvény, vagy
valamely jogszabály alapján valamilyen aktussal az állam elismerte → legfontosabb:
egyesület, alapítvány
A. Egyesület
● minden olyan önkéntes alapítású testület, amely különleges rendeltetésénél fogva
eltérő jogi szabályozás alá esett, egyesület
● autonóm szervezet
● kulturális, szociális, politikai, tudományos, művészeti céllal hozták létre
● tehát cselekvés jellemezte
● Magyarországon a szabad egyesületalapítási jog törvény hiányában a bírói
gyakorlatban alakult ki
● egyesület létrejöttéhez nem kellett állami engedély, csak belügyminiszteri
láttamozásra
● polgári törvénykönyv: elválasztja egymástól az egyesületi köz- és magánjogot
● egyesületi közjog: egyesület keletkezésének, működésének és megszűnésének jogi
feltételeit, és a felügyeleti jogot
● egyesületi magánjog: milyen feltételekkel vehet részt az egyesület jogi személyként a
magánjogi forgalomban
B. Alapítvány
● szervezetileg hasonlított a társasághoz, de nem személyek egyesülése volt, hanem az
alapítók tulajdonától elszakadt vagyonok összekapcsolódása
- 23 -
● jótékony célú adományozás egyik formája volt az a nyilvános kezelés és ellenőrzés

alatt álló vagyon, amelynek kamatait csak az előre megjelölt célra használhatták fel
●
● ha szerződéses jogviszonyba léphetett más személyekkel, vagyis ha jogalanyként,
illetve jogi személyként ismerték el
● az alapítvány egyoldalú jogügylet révén jött létre
● az alapító ezzel megvált a felajánlott összegtől, és ezután az általa meghatározott
kezelő szerv vitte tovább az ügyeket, amelynek szerződései révén lett az alapítvány
jogosult, illetve kötelezett
● jövedelmét csak kitűzött célra fordíthatta
● Magyarországon alapítványok tömeges létesítése 186-tel, a „gründolási láz”-zal egy
időben kezdődött
● az alapítványtevőnek közhitelű okiratot kellett kiállítani, amelyhez a 20. század
elejétől hatóságilag előírt formát követeltek meg
● közalapítványok: közcélt szolgáltak és valamely közigazgatási szerv kezelésében
álltak → Ludoviceum, MTA, Nemzeti Színház, Nemzeti Közművelődési Alapítvány,
egyetemek
A birtok és tulajdon fogalmának változása a magyar jogtörténetben; Ingók és ingatlanok
(81-83., 97-98., 171-172., 178-179. oldal)
I. Magánjogi jellegű intézmények az Árpád-házi királyok korában

1. A földbirtok
- szállások
- téli szálláshelyekre vezethető vissza
- állandó épületek, földet a szolgákkal műveltették
- szántóföldeket először ágak, majd családfők szerint osztották fel
- a nemzetség ereje a birtokkomplexusokon nyugodott
- királyság kialakulása → ország területének fő tulajdonjoga a király kezében
összpontosult
- királyi birtoktestek alapja: fejedelmi földek
- Szent István a legtöbb várat és várföldet a saját tulajdonába vette → biztosította az
ország feletti katonai, közigazgatási hatalmat
- terra regia
- Szent István törvényi rendelkezései alapozták meg az Árpád-kori földbirtokjogot
- királyi földbirtokok két csoportja: szükséges földbirtok (állam védelme, közigazgatása,
költségvetése, udvartartása érdekében) fundus publicus; a másik csoport a nem
szükséges földbirtok (híveknek lehetett adományozni → ebből lettek az
adománybirtokok)
- főtulajdonjog alapján Szent István rendelkezett a szállásbirtokról is → egyéni birtokjog
megerősítése, öröklési és özvegyi jog és király háramlási jogának (hűtlenség esetén)
szabályozása
- adományrendszer alapjai
- adományrendszer kezdetei is Szent István nevéhez fűződnek → szolgálatok
jutalmaként
- Magyarországon csak a király adományozhatott földbirtokot, földbirtokos nem
- az adományozás nem eredményezett „szolgálati viszonyt”, hanem biztosíték a
feladatok teljesítésére
- 24 -
- nélkülözhetetlen elem volt az adományt írásba foglaló oklevél kiállítása és az

adományos beiktatása
- Kálmán idején: minimálissá vált a szabad földterület az ország területén → nincsen
föld feudális úr nélkül; Szent István adományaira nézve elismerte, hogy ágról ágra
öröklődnek, tehát a szállásbirtokkal egyenrangúak; pénzen szerzett birtok felett szabad
rendelkezési jogot biztosított
- 13. századra az adománybirtok vált meghatározóvá → nézet: minden birtok eredetileg
a királytól ered
- II. András 1217. évi oklevelében: várbirtokot és királyi birtokot is „örök tulajdonaként”
átengedte azoknak, akik birtokolták → ezzel megszűnt az adománybirtok és
szállásbirtok közötti jogi különbséget
- tulajdon és birtok
- Árpád-kor nem ismerte a tulajdon és birtok közti különbséget
- a földbirtokos inkább csak haszonélvezője volt a földnek → mert hiányzott a szabad
rendelkezési jog
- a birtokvédelem még kezdetleges formában → csak tényleges birtokláshoz fűződött és
legfontosabb eszköze az önhatalom (visszaűzés)
2. Ingó és ingatlan
- középkorban különítik el: ingó → elmozdítható-e az állag sérelme nélkül
- ingatlan: minősített értékű javak (ménes is ingatlannak számított, lakóház ingónak)
- ingatlanok közül a legfontosabb a földtulajdon volt
- a középkorban az ingó vagyon igen alárendelt szerepet játszott, jelentősége inkább csak,
mint ingatlan tartozékának volt
II. A rendi Magyarország magánjoga

1. A dolog fogalma
- a testi tárgyaktól, a dolgoktól megkülönböztetjük az inmateriális értelemben vett testetlen
tárgyakat, azaz a jogokat
- idegen dologi jogi kategória → más formában jelent meg, más rendszerben helyezkedtek el
→ e vonatkozásban jellemző a zálog, illetve a szolgalmi jog megítélése
- haszonélvezeti jog → mindennapi életben özvegyi jog, illetve hajadoni jog néven ismertek
- a dologi jogi értelemben minden testi tárgy, amely jogviszonynak önálló tárgya lehet
2. A vagyon (jószág) fogalma

- vagyon → kötelmi jogi fogalom, de a dologi jog körében is jelentőséggel bír
- a vagyon bizonyos közös cél szolgálatára rendelt, gazdasági érdekű (dologi és kötelmi)
jogok, illetve kötelezettségek összessége
- aktív és passzív vagyon
- a korabeli magyar jogi terminológiában a dolog megfelelője a jószág volt, amely vagyont,
jogot, tárgyat egyaránt jelentett
3. A dolgok fajai
- dolgokat különbözőféleképpen lehet csoportosítani
- a forgalomképes és forgalmon kívüli dolgok fajai
- forgalmon kívüli dolog: az ún. szentelt, azaz az egyház használatára rendelt dolgok:
templomok, kápolnák, szertartási dolgok → ide tartoztak az egyház számára rendelt
javak is → e vonatkozásban érvényesült Magyarországon a holtkézi jog intézménye,
amely azt jelentette, hogy ha egy dolog egyszer az egyház tulajdonába került, onnan
nem kerülhetett ki még hűtlenség esetén sem
- 25 -
- továbbá forgalmon kívüli dolgok az ún. kincstári javak, amelyet a király és

udvartartása számára rendeletek; továbbá a vármegyeház és a városi fundus
- ingók és ingatlanok
- ingó dolog: az a tárgy, amely mozog, vagy állagsérelem nélkül elmozdítható
- Hármaskönyv értelmében ingónak minősült a zálogba adott ingatlan, a legalább 50
lóból álló ménes, a könyvtár, illetve az ősi pénz is, amely azt az összeget jelentette,
amely ősi birtok eladásából származott
- általános fogalom: ingatlan → az a dolog, mely állagsérelem nélkül nem mozdítható el
(föld vagy rajta egy épület, minden olyan vagyontárgy, ami az ingatlanhoz tartozott és
annak rendes megműveléséhez kellett)
- középkori jogrendszer: különbség a nemesi, paraszti, városi ingatlan között
III. A magyar polgári magánjog történeti alapjai (1848-1945)

1. A dolog fogalma
- a dolog olyan testi tárgy, amely emberi uralom alá vehető
- majd egyre több tárgy: pénz, szellemi alkotás, energia, információ
2. A dologi jog fogalma
- dologi jog abszolút, mindenkit kötelező jog valamely meghatározott dolgon
- a magyar magánjog a dologi jogok numerus claususának alapelvén állt
- a magyar magánjog az alábbi dologi jogokat ismerte: tulajdonjog (dolog feletti teljes és
kizárólagos uralom), korlátolt dologi jogok (a jogosultak csak bizonyos vonatkozásában
adtak a dologra másokat kizáró hatalmat), szolgalom, örökbérleti és építményi jog,
zálogjog, telki teherjog, birtokjog
3. Az ingó és ingatlan
- osztrák polgári törvénykönyv: azon dolgok, amelyek állaguk sérelme nélkül egy helyről a
másikra áttehetők, ingók, ellenkező esetben ingatlanok
- 1928. évi magyar magánjogi törvényjavaslat: ingatlanok a telkek, a föld felületének egyes
határozott részei alkotórészeikkel együtt, minden más dolog ingó
- a piacgazdaságban az árutulajdonos s ezzel az ingó vagyon vált meghatározóvá
- az ingó és ingatlan közötti különbség végig megmaradt a szabályozásban
- dologi jogok szerzésének, módosulásának vagy megszűnésének szabályai eltérőek voltak
aszerint, hogy a jog tárgya ingó vagy ingatlan
- 1855. évi december 15-i telekkönyvi rendelet az ingatlanforgalom és a hitel biztonsága
érdekében vezette be Magyarországon
4. A birtok és a birtokvédelem
- a dolog élvezetének tényleges lehetősége a birtok
- birtokos az, aki olyan helyzetben van, hogy a dolgot ténylegesen élvezheti
- birtok nem jog, hanem tény, de olyan tény, melyhez jogi hatás kapcsolódik
- őt a birtoklásban senki ne zavarja, tekintet nélkül arra, hogy milyen módon jutott hozzá az
adott dologhoz
- birtokjog: abszolút jog, mindenki, még a tulajdonos ellen is irányulhat
- a tulajdonos a birtoklás megszüntetését követelheti, de önhatalmúlag nem léphet fel a
birtokossal szemben
- birtok feladata: gátat vessen az önbíráskodásnak
- a törvény a birtokot, mint jelenséget védi
- a kapitalizmus sem nélkülözhette a birtok intézményét a forgalom biztonsága érdekében
- felerősödött a birtok látszatfunkcióit betöltő szerepe, például a nem tulajdonostól való
jogszerzés esetén
- a 19. században egészen Jhering fellépéséig ez volt az uralkodó álláspont
- 26 -
- először Frank Ignác könyve, majd Zlinszky Imre.féle magánjogi tankkönyv is Savigny
elmélet vette át eszerint a birtok tényleges uralom a dolog felett, tulajdonosi akarattal
- a birtok nem dolog, hanem tény, de olyan tény, amelyhez joghatás fűződik
- birtokvédelem: egyszerű, könnyen kezelhető jogvédelem tulajdonos tulajdon joga helyet
csak a birtoklást kell, hogy bizonyítsa
- 19. században a jogszabályok mind többet foglalkoztak az ingókkal is, bár kezdetben csak
mezőgazdasággal kapcsolatban birtok visszaadásának jelentősége +kártérítésé is
- 19. század második fele: dolgok személyhez kapcsolódó formája
- objektív, tulajdonlátszat-elmélete a birtokot alanyi jognak tekintette
- egyrészről tökéletesebbé kívánta tenni a tulajdon védelmét, másrészről minél többfajta
birtoklást kívánt védelemben részesíteni
Dologi jogi intézmények a magyar magánjogban 1848 előtt
(81-83., 97-117. oldal)

A földbirtok
- sui generis jogintézmény (társadalmi státus mérőeszköze)
- eredet: nemzetségek téli szálláshelyei
- elfoglalt területek: közös tulajdon, de elkülönítve
- később a szántóföldet ágak, majd családfők szerint felosztják (többi marad közös
tulajdon)
- nemzetségi ág kihalása = birtok a nemzetség törzsére száll (család még csak gazdálkodási
egység)
- királyság = királyi birtoktestek (alap: fejedelmi földek, majd birtokelkobzások, szembeszálló
törzsfők birtokai)
- Szt. István: legtöbb várat és várföldet a tulajdonába veszi, rendelkezik a nemzetségi
szállásbirtokról, király háramlási joga hűtlenség esetére
- királyi földbirtokok (terra regia)
- fundus publicus (állam védelme, közigazgatás, udvartartás érdekében szükséges)
- possessio regalis (eladományozható földek, innen kerülnek ki az adománybirtokok)
- adományrendszer: király (csak a király, később nádor: helyettes, max 32 jobbágytelek)
szolgálatok jutalmaként bona donationaliá-t adományoz: nem határozott szolgálati viszony
- eljárás:
- adományt írásba foglaló oklevél (litterae donationales)
- adományos beiktatása (statutio)
- Könyves Kálmán:
- Szent István adományai öröklődnek = szállásbirtokkal egyenrangúak
- pénzen szerzett birtok = szabad rendelkezési jog felette
- későbbi királyok adományai – öröklés korlátozva: fiú, testér, ezek egyenes ági férfi
leszármazói
- 13. sz.: adománybirtok és szállásbirtok jogi különbsége teljesen megszűnik (1217-es oklevél:
földbirtok iure perpetuo illeti a családot)
- tulajdon és birtok között nincs különbség
- földbirtokos: haszonélvező (nincsen szabad rendelkezési jog)
- birtokvédelem: csak tényleges birtoklás esetén, eszköze: önhatalom (visszaűzés)
- 27 -
Ingó és ingatlan javak

- ingatlan: minősített értékű javak (római jog: ami sérül, ha elmozdítják)
- ingó (pl. marha): alárendelt szerep, mint az ingatlan tartaléka (legfontosabb: házi állat)

Bevezetés
- közjog-magánjog
- nincs éles elhatárolódás
- magánszemély: a közösség tagja, de nincs magánautonómia
- gyökeres jogok rendi állástól függően változnak
- privilégiumok rendeznek viszonyokat (római jogban ilyen nincsen)
- általánosan érvényes normák + helyi statútumok + személyi előjogok
- közjog ekkor: állami és önkormányzati feladatok, közhatalom gyakorlását szabályozó
normák
- magánjog ekkor: személyi és vagyoni viszonyok szabály együttese (állam is lehet
jogalany)
- ius commune
- európai közös létező jog (római jog, annak glosszái, egyházi jog, feudális statútumok)
- imperátor lex-szel kiegészítheti
- pápa: inkább iurisdictiós hatáskör, mint jogalkotó (az isteni jogot: ius divinum nem
alkotja, csak megállapítja)
- ius consuetudinarium
- magyar bíró meríthet a ius communéból, így az alkalmazása révén a hazai ius
consuetudinarium része lesz
- ha nem talál a ius communében passzoló normát: alap lehet törvény, dekrétum
(dekrétum csak akkor él tovább a kiadó halála után, ha bekerül a szokásjogba = inkább
ediktális jogalkotás)
- privilégiumokat a lex specialis derogat legi generali elv alapján a bíró köteles figyelembe
venni + ezeken belül qui prior est tempore potior est iure
- király, mint legfőbb bíró eseti döntéssel eltérhet az általános jogtól (ha ez előjoggal
szemben történik → kárpótolni köteles)
- alsóbírók joghézagot kitöltő döntése: szokásjog része lesz, ha átveszik, és sokáig
alkalmazzák = jogot alkotó (konstitutív hatás)
Dologi jog
- a rendi dologi jog jellege
- ingatlan: egyénnek csak birtok, nem tulajdon
- birtokhoz való jog: birtokosi szerepkörből következik (társadalmi szerepkör birtokhoz
tapadó módon öröklődik)
- tulajdon: csak ingó dolgon; de árutulajdon jellege csak árutermelő rendeknél marad
meg
- kamatra hitelnyújtás tilos, csak előjogként engedik (zálogház, zsidók, majd bankházak)
- haszonjogok elkülönülése + rendi szerepkörhöz tapadása (haszonjogok előjogok
szerinti bérbeadása, ingatlan bérlete)
- dologi magánjog különállása: csak a jogvédelem területén (birtokon belüli védekezés,
birtokfoglalás tilalma)
- alapvető különbség: a nyugati hűbéri joggal szemben egylépcsős juttatás
- a dolgok felosztása
1. ingó - ingatlan (mobiles, immobiles)
- utóbbi: adott határok közt a föld (légtér + föld méhe is)
- előbbi: minden más (ingatlan használatát biztosító jog is)
- 28 -
2. fődolog és járulék (principale, accessorium)

- járulék osztja a fődolog sorsát
- accessorium (lehet külön tulajdon rajta): reménybeli (speratus), függő (pendens),
elvált (separatus), beszedett és beszedni elmulasztott (perceptus), meglévő és
elfogyasztott (consumptus) - lehet külön tulajdon rajta
- impensae (necessariae, utiles, luxuriosae)
3. osztható és oszthatatlan
- utóbbi lehet: természetes és törvényi (jobbágytelek, városi ház, majorátus)
- előbbi: dologösszesség
4. helyettesíthető és helyettesíthetetlen (genericus, specificus)
5. nemesi birtok
a. szállásbirtok (allódium)
- honfoglaló ősöktől származik
- vélelmezik, majd 14. századtól a donációs jelleget vélelmezik
(székelyeknél marad)
b. adománybirtok
6. vagyon: ősi vagy szerzeményi
- ősi: vér szerinti felmenőtől örökölt vagyon
- szerzeményi: gyermektől v. testvértől örökölt szerzeményi vagyon + első
megadományozott kezében lévő vagyon
7. forgalomképes és forgalomképtelen
- utóbbi: szentelt egyházi szertartás célját szolgáló és közhasználatú dolgok
- korlátoltan forgalomképes: kincstári javak, nemesi birtok, örökbirtok, időleges
birtok
- forgalomképes: kincstári vagyon forgó része, egyházi vagyon, nemesi vagyon
8. értéke lehet: köz- v. igazbecsű és örökbecsű
- utóbbi (aestimatio perennalis) az előbbi tízszerese
- utóbbit csak büntetőszankcióként ítélték
- igazbecsű: méltányos ár, tulajdonképpeni piaci ár
- a tulajdon fogalma
- birtoklás, használat, hasznosítás, forgalmazás, visszaszerzés joga
- tulajdon egységes, csak használat osztható meg
- közös tulajdon és birtok megszüntetésének kifejezése: osztály
- közös birtoklás megszüntetésekor nem minden kerül osztály alá, pl.: erdők, rétek:
közbirtokosság (ingatlanok közös birtoka + regáléjogok (jogok közös birtoka) = közös
birtoklás módja a közbirtokosság)
- koronajavak (bona coronalia)
- királyi udvar költségeit fedezik
- csak bérbe adhatók az ország lakosainak
- ingatlan tulajdona: korona, más csak birtokolja, ez is korlátozható (pl.: vadászati jog,
kisajátítás, erdőirtási tilalom), ekkor az átadó a birtok átengedésébe ezek átengedését
nem foglalja bele
- szerzésmódok jogos birtokra és tulajdonra
- eredeti szerzésmód:
- foglalás (occupatio), de vadakon és halakon birtokbavétellel nem keletkezik
tulajdon
- dologegyesítés (accessio, confusio)
- termelés, tenyésztés
- növekmény
- feldolgozás (specificatio)
- 29 -
- származékos szerzésmód
- átadás (traditio) - feltételei
- jogelőd jogosultsága
- szabad rendelkezés a vagyontárgy felett
- felek közötti megegyezés
- törvényes jogcím (iusta causa)
- tényleges birtokátszállás
- öröklés (successio universalis)
- hagyomány (successio singularis)
- a birtok nemei
- possessio naturalis (puszta ténybeli birtok)
- detentio (más dolgának őrzése)
- iusta possessio (jogcímes birtok, pl.: zálog)
- iniusta possessio (jogellenesen sajátként birtoklás)
- plena possessio (sajátként jogcímes birtok), lehet jó- és rosszhiszemű
- possessio vitiosa (erőszakkal, lopva szerzett, vissza nem adott birtok) = sértett erőszakkal
is visszaszerezheti
- birtok ténye (quaestio facti) és hozzá való jog (quaestio iuris)
- előbbi joghatása:
- védelem (mindenkivel szemben, akivel szemben nem hibás birtokos)
- visszahelyezés: hibás birtokossal szemben, ha erőszakkal fosztották meg
birtokától
- visszatartás (retentio): kárt okozó állat, nem teljesített követelés, vagy el
nem számolt befektetés esetén az egyébként kiadásra kötelezett
- birtokszerzés: szándékos hat alá vétellel, dolognak tényleges uralmunk alá vonásával,
birtoklás szándékával
- birtok megszűnése: animus vagy corpus elenyészése, vagy e jogok másra való átruházásával
- birtokszerzés módjai: foglalás, átadás
- jogellenes foglalással szembeni birtokvédelem: jogos önsegély, sommás birtok-
visszahelyezés hatósági úton és per útján is
- elbirtoklás
- királyi tulajdonnal szemben: 100 év
- egyházi birtokkal és tulajdonnal szemben: 40 év
- nemesi birtokkal és tulajdonnal szemben: 32 év
- városi tulajdonnal szemben: 12 év
- jobbágyé: 1 év és 1 nap
- ezek után kereset elévül, jószág vissza nem perelhető, de a birtokos csak új királyi
adománnyal lesz tulajdonos
- jogcím, jóhiszeműség nem kell
- nyugodhat objektív (pl. birtok szünetelése) v. szubjektív okból (kiskorú örökös,
hadifogoly)
- megszakad: per, nyilvános tiltakozás, ellentmondás, megintés
- adományszerzés
- adomány: jogalappal (privilegium) bíró gyökeres birtokjuttatás
- korlátozott jogképességű személy juttatással jogképességet is szerez
- korlátozott cselevőképesség: gyámja fogadja el számára
- neme szerint:
- királyi
- nádori
(- korlátozottan: kormányzó, királyi helytartó)
- 30 -
- lehet teljes (de manibus regis) v. per alatti, jogcímes (litigiosa; az adományozott átvállalja
a per kockázatát)
- tiszta (érdemekért) v. vegyes (vétel fejében elismert)
- nyílt, v. hallgatólagos (hozzájárulás birtokosok közötti átengedéshez)
- jogcíme (amellyel a koronára száll)
- magszakadás (adományozottak kihalása miatt)
- hűtlenség (automatikus fő- és/vagy jószágvesztés)
- királyi jog (büntetés miatti jószágvesztés)
- szükségöröklés miatt háramlott javak adománya
- jogcím novatio (nova donatio)
- consensus regius (átruházó birtokos rendelkezésének jóváhagyása)
- juttatás: adománylevéllel (királyi okirat),
- tartalmi kellékek: kiváltságé +:
- csak szerzőképes fél kaphatja
- jogcím szerint adományozható jószág
(- az adomány alaki érvényességi kellékei:
- nagypecsétes donatiós oklevél
- törvényes bevezetés)
- oklevél alaki kellékei
- adományozó, adományozhatóság, juttatás jogcímének megjelölése
- adomány tárgyának, adományozott személy(ek) megjelölése
- megfelelő, érvényes, töretlen pecsét
- kancelláriai záradék
- birtokba bevezetés
- célja: ismertté váljék az adományozás = lehessen ellene tiltakozni (1 évig)
- hiteles hely tanúsága mellett
- megye, királyi ember, hiteles hely által
- ellentmondás a bevezetéssel szemben
- ellentmondó a birtokon belül: 15 nap
- birtokon kívül: 1 év
- örökvallás (fassio perennalis)
- nemesi birtok átruházásának módja
- ok: gazdálkodás jegyében ellenértékért, pénzért v. cserében, birtokosnak tett
szolgálatért, fogolykiváltásért, vagyonkezelő szolgálatért, leendő szolgálatok fejében
adományként, peregyezség
- személyesen, hites pecsét alatt, valló levéllel, a birtok osztályos jogúaknak történt
felkínálása után
- királyi kancellárián, nagybírák és ítélőmestereik v. hiteles hely előtt = ők az
örökvallásról igazolást adnak (= felvalló levél: litterae fassionales)
- zálogjószág szerzése
- zálog: zálogos jószág tényleges birtokba adásával, gyümölcsöztetés céljából, x időre =
zálogbirtok x időre szóló jövedelmének előre megvásárlása
- zálogszerződéssel max 32 évre szerezhető
- visszaváltás: felmondással + zálogösszeg felkínálásával (zálogadós örökösei, osztályos
atyafiai is kezdeményezhetik)
- visszaadás előfeltétele: befektetések elszámolása (szükséges: nem számít, hasznos:
elszámolás vagy ius tollendi), addig retentio
- kézizálog: privilegizált zálogházak veszik át a felkínált ingóságot és adtak rá hitelt
(jogos birtokkal járó védelmet kapnak)
- ingatlanjelzálog (hypotheca): ingatlan birtoka nem száll át a hitelezőre, csak a hitelt
biztosítja az ingatlanra bejegyzett teher (ált. városi ingatlanokon)
- 31 -
- dologiasított követelések
- charta Bianka: kereskedőházak és kincstárak részéről, tartozások fejében kiadott, bárki
által beváltható kötelezvények = birtoka: a követelés birtoka
- jobbágybirtok
- birtoka: házhely, telek, szőlő, közös föld, ingatlanhasználati részjogosítványok
(nádvágás, pálinkafőzés)
- birtok terhei: robot (gyalog és igás), egyházi tized és a maradvány kilencede a
földesúrnak
- földesúr saját kezelésű majorjába nem bevonható
- kötött, nem szabad rendelkezésű ingatlan
- halál révén megürülés, nincs örökös = elhunyt hagyatékának (= beruházások) értékét
pénzben ki kell adni, birtok más jobbágynak adható (elköltözésnél hasonló elszámolás)
- mezővárosi szerződések: jobbágyok pénzben elégíthetik ki tartozásaikat + x
önkormányzat
- colonusi (telepítési) kiváltságok: szabadabb rendelkezés a birtokkal, kedvezőbb
tehertétel, adómentesség (kipusztult vidékekre települnek)
- birtokjog a határőrvidéken
- szerb eredetű házközösségek
- családi közös birtokjog, de katonaállítási kötelezettség
- kisebb haszonvételi jogok (regalia minora)
- tulajdon birtokának, ill. hasznainak átengedése révén a földesúri birtokjog tartozékai
(pl. italmérés, vadászat)
- regalia maiora: királyi jogosítványok (donatio, v. maga a korona hasznosítja privilegium
formájában (pl. vámszedés, vásártartás)
- a bányaregálé
- nemesfém, só bányászata: királyé (cseretelekkel váltja meg az ilyen bánya telkét a
földesúrtól, vagy járadékot fizet)
- de bányászat jogát külön adományozzák = földfelszíntől elváló bányabirtok fogalma
- I. Miksa: Berg-Ordnung: függetleníti a nemesfémek és a sóbánya-regálé jogát a
földtulajdontól, a korona rendelkezése alá vonja + gyökeres birtokláshoz kapcsolódó
jog lesz a többi földalatti érték kitermelése
A dologi jog fejlődése 1848 és 1945 között
(171-179. o.)
A dologi jog
- a dolog fogalma
- olyan testi tárgy, ami emberi uralom alá vonható
- dologi jog: abszolút, mindenkit kötelező jog valamely dolgon
- magyar magánjog: dologi jogok numerus claususának alapelve (zárt kör, ezen
tulajdonon dologi jog nem alapítható, törvénytől eltérő módon tartalmuk sem
határozható meg)
- tartalma
- tulajdonjog (teljes és kizárólagos uralom) és birtok jog
- korlátolt dologi jogok
- szolgalom
- örökbérleti és építményi jog
- zálogjog + telki teherjog
- 32 -
- az ingó és az ingatlan elhatárolása

- Magyarország: 1928. ingatlanok a telkek, a föld felületének egyes részei
alkotórészeikkel együtt (fa, építmény), minden más ingó
- rendi jog: ingatlannak nagyobb szerepe
- árutermelés: ingó szerepe nő
- e felosztás szerint különbözik dologi jog szerzése, módosulása, megszűnése
- 1855. telekkönyv bevezetése
- telekkönyvi jog: ingatlanra vonatkozó minden jogváltozást a telekkönyvbe való
bejegyzés idéz elő (nem utólagos bejegyzés, hanem konstitutív hatály)
- Grosschmid: jogcímvédelem (aki ingatlanhoz érvényes jogcímet szerzett +
birtokába lépett: védelmet kap a rosszhiszeműen szerzővel szemben, akire
telekkönyvi bejegyzéssel később átruházták az ingatlant)
- szigorú szabályozás: ingatlanforgalom korlátozása, ill. biztosítása (pl. feudális
kötöttségekkel szemben)
- földbirtokjogi jogszabályok: földosztás, állam elővásárlási joga, telepítés, stb.
- a tulajdonjog
- emberek közötti viszony, a javak szűkösségéből fakad (korlátozza a többi ember
behatását a tulajdonra, az azzal való rendelkezésre, használatra, birtoklásra)
- magántulajdon: biztonság érzete + árucsere előfeltétele + miden más szabadságjog a
tulajdon szabadságra épül
- 1791-es francia alkotmány: mindenkit megillető, veleszületett jog
- 19. sz.: tulajdonjog abszolút, mindenki mást kizáró jellege
- pozitív oldal: legteljesebb jogi hat.
- negatív oldal: hatalom kizárólagossága
- 1848. mindenki felel a tulajdon szentségének megsértéséért (feudális kötöttségek
eltörlése)
- nincs Ptk., de 1861-es ITSZ révén az ABGB ide vonatkozó szakaszai a magánjog részei
lesznek
- szabad tulajdon = szabad földforgalom = nagybirtokosok a hitbizománnyal
védekeznek (1936. korlátozzák a hitbizományt, 1949. megszűnik); holtkéz: 1896-ban
szűnik meg
- századforduló: korlátozások (főleg mezőgazdaság, közérdeknek megfelelő
földhasználat)
- 1920. földreform: állam teljes kárpótlás ellenében megválthatja a földtulajdonostól a
földet
- korlátolt dologi jogok
- tulajdonos változás esetén fennmaradó, másokat kizáró hatalmat adó jog egy idegen
dolgon
- 1928. csak törvényben meghatározott jogokkal terhelhető dolgok (csak kerettípusok)
- a korlátolt dologi jogok fajtái
- állatjogok, v. használati jogok (dolognak hasznát veheti a jogosult)
- örökhaszonbérlet
- építményi jog
- haszonélvezeti jog
- szolgalom
- értékjogok, vagy biztosítási jogok (értékesíthet, bizonyos összeget megtarthat)
- telki teher, jelzálog
- a szolgalom (a jogosult hasznát veszi az idegen dolognak): lehet telki, vagy személyes
- a zálogjog
- követelés biztosításának lehetősége nem teljesítés esetére (eltérő szabályok
ingókra és ingatlanokra)
- 33 -
- kezdetben: akarat megegyezés csak a dolog átadásával válik kötelemmé (még

ingatlan birtokát is át kell adni zálogként kölcsönszerződéskor, ezt az ősiségi
nyílt parancs szünteti meg)
- telekkönyv bevezetése = jelzálog létesíthető ingatlanokon (de marad az adós
birtokában)
- 1927. jelzálog rendezése
- a birtok és birtokvédelem
- birtokos: aki a dolgot ténylegesen élvezheti
- birtok: tény, amelyhez jogi hatás kapcsolódik
- birtokjog: még a tulajdonossal szemben is (célja az önhatalom korlátozása)
- modern birtokelmélet: Savigny – a birtok tényleges uralom a dolog felett, tulajdonosi
akarattal
- birtokvédelem: a tulajdonosnak elég a birtoklást bizonyítani (Magyarország: Frank,
Zlinszky)
- Jhering: objektivitás, akarat alól való függetlenség a birtok kérdésében: objektív,
tulajdonlátszat-elmélet: a birtok alanyi jog (védelem a bérlőnek is a tulajjal szemben)
Magyarország: Szászy-Schwarz
Kötelmi jogi intézmények fejlődése 1848-ig
(83-84., 118-130. oldal)

Szerződések
- „contractus” és „pactum” szavak
- tipikus: reálszerződés
- általános szabály: akarat megegyezés kötelező erővel bír
- írásbeliség = szükséges lesz az oklevélbe foglalás (hiteles helyek előtt valló levelet (littera
fassionalis) állítanak ki)
- ajándékozás
- ingók: szóban, ingatlanok: írásban (ált. egyház részére)
- élők között és halál esetére is
- nemesi birtok: csak gyermekek, vagy egyház javára
- adásvétel
- cserére hasonlít
- Szt. László: városon kívüli adásvétel tilos; ügyletkötés: bíró, város, tanúk jelenléte
- Könyves Kálmán: keresztény és zsidó között: pecsétes okirati kényszer
- nemesi földbirtok:
- felek akarat megegyezése
- kikényszerítő ok (pl. hadifogoly testvér kiváltása)
- rokonok és szomszédok hozzájárulása (+ nekik elővételi jog)
- vásárolt (szerzett) birtok: könnyebb, de rokonok és szomszédok beleegyezése kell
- adománybirtok: királyi consensus
- szóban tanukkal, majd írásban, hiteles hely előtti bevallás (fassio) = létrejön az adásvétel
(örökbevallás: fassio perennalis) + pecsét: befejezett szerződés
- kölcsön
- ritka (kevés pénzforgalom + egyház kamatvételi tilalma)
- csak kézizálog (nincs jelzálog) = zálog, mint kötelem keletkeztető jogintézmény
- 34 -
- ha az adós nem teljesít = zálog a hitelező tulajdonába megy át (korszak vége:

követelés kielégítésére szolgál)

Kötelmi jog
- szerződések általában
- a rendi magyar magánjog legfejlettebb része
- általában városi jogban alakulnak ki
- egyedi megállapodások útján alakul (nehezen hatol be az országos szokásba)
- kereskedelem támaszt igényt a rendezett kötelmi jog iránt (hazai híján osztrák
gyakorlat, 1792-tõl lehetőség, hogy a felek az osztrák jognak, ill. osztrák bíróságnak
vessék alá magukat)
- 1792. regnicolaris bizottság eredménytelen kísérlete
- 1840. magyar kereskedelmi jogot szabályozó törvények (külön törvény, nem Ptk.)
- a kötelmi jog fogalmai
- pactum, conventio: jog szerint nem kötelező megállapodás (egyház előírja betartását)
- contractus: ha a megállapodásból törvényes követelés származott, ez alapján valamely
fél felett terhelő szolgáltatás: kötelezettség (obligatio)
- általános törvényi szabályok a szerződésekről
- hibátlan szerződés teljesítendő
- érvénytelen a szerződés: tévedés, erőszak, fenyegetés, csalárd megtévesztés
- kiskorúak, atyai hatalom alatt állók kötelezettségeket csak atyjuk, gyámjuk,
gondnokuk hozzájárulásával
- szerződés keletkezése:
- megegyezéssel és dologátadással (kölcsön, haszonkölcsön, zálog, őrizet, csere)
- törvényes formák betartása (örökvallás, bíróval, teljes körű meghatalmazás,
perbeli meghatalmazás, ügyvédvállalás
- megfelelő tartalmú kétoldali megegyezés (adásvétel, bérlet, magánfelek közötti
társaság)
- más szerződés járulékaként (elővétel, jelzálog)
- írásban (kereskedelmi ügyletek)
- szerződésekre vonatkozó közös szabályok
- érvényteleníthető: tévedés (error)
- ténybeli: ha lényeges, és ha menthető, ha a felek megkövetelhető gondossága
ellenére merült fel (szerződés tárgya, lényege, személyben)
- jogi: joghatásban való tévedés (nem megtámadhatósági ok)
- csalárd megtévesztésre hivatkozva megtámadható (látható hibára nem
vonatkozhat; csak a megtévesztett részéről)
- többalanyú kötelmek, együttes és egyetemleges követelés és tartozás
- alapelv: részek szerinti követelés és tartozás: a felek együtt, de mindenki csak a saját
tartozási részéért felel
- együttesség: ügy egyszerre perbe vihető
- egyetemlegesség: bármely adóstól követelhető az egész követelés
- halmozás: elvétve
- jogellenes okozó viseli a kárt, még ha vétlen is (természetjogiasság) = objektív
felelősségi szemlélet
- újítás, módosítás, tartozásátvállalás: ius commune és a természetjog szerint
- nevesített szerződések
- melyeknél a lényeges feltételek bekövetkeztével létrejövő szerződés velejáró elemeit a
jog kidolgozta, és automatikusan alkalmazza
- 35 -
- Huszti (1748): adásvétel, bérlet, kezesség, zálog, letét, kölcsön, elővétel, csere,
használat, ajándék
- Frank (1841): adás-vevés, bérlet, kezesség, zálog, letét, kölcsön, kereskedői
munkaszerződés, szállítási szerződés, megbízás, alkusz, adósság, betáblázás
- kötelmek jogellenes magatartásból: a kár
- hátrány, elsősorban a vagyon, dolog értékcsökkenése, romlása (damnum emergens), de
lehet a joggal várt haszon elmaradása (értékcsökkenés)
- véletlen baleset: tulajdonos hátránya
- vétkesség (culpa) esetén: kárt okozó helytállása
- rosszhiszemű, szándékosság: károkozótól előszereteti érték (pretium affectionis)
követelhető
- vétőképtelen is felel a damnum emergens erejéig a jogellenesen okozott kárért
- állatkár esetén: károsult marhabehajtási joga, mint zálogolás
- ha más indokolatlanul behajtja jószágát állatelhajtási kereset illeti meg az állat gazdáját
- kártérítés: út felszántása miatt
- szökött jobbágy befogadása: kiesett teljesítmény megtérítendő
- számadó gulyás, juhász, csikós: vis maior kivételével felel az átvett állatokért
- csősz bántalmazása: kártérítési alapon is megálló kereset a sértő ellen
- fenyegető kár ellen óvadék kérhető (cautio damni infecti)
- magándeliktumok
- sértett magánfél által perelhető, sértett javára kiszabott büntetéssel jár
- kiegyezés lehetősége
- akkuzatórius eljárás
- fajtái:
- nagyobb hatalmaskodás (betörés nemes házába, jószág elfoglalása, nemes
megölése, oltalomlevél megszegése, követek elleni vétség) → főváltság,
jószágvesztés
- kisebb hatalmaskodás (minden erőszak, kivéve jogos önvédelem, pl. jobbágyok
letartóztatása, hamis okirat készítés, álnév, vértagadás) → vagyoni büntetés, v.
birság
- hamis vád = az a büntetés, amit a bevádolt kapott volna sikeres vád esetén
- mellékbüntetés: infámia, silentium (bizonyos időre eltiltás a közszerepléstől)
A kötelmi jog fejlődése 1848 és 1945 között
(179-188. oldal)
A kötelmi jog fogalma

- minden olyan jogviszony, amely meghatározott személyek között jön létre és ahol az egyik fél
(adós) a másik félnek (hitelező) a javára bizonyos magatartásra (tevésre, v. nem tevésre) van
kötelezve, és a hitelező az adóst jogi eszközökkel szoríthatja arra, hogy ezért a magatartásért
helytálljon
- jogtudósok nézetei
- Savigny: két személy, a jogosult korlátozza a kötelezett cselekvési szabadságát (ezért
nem dologi jogviszony)
- Puchta: kötelem relatív szerkezete
- Jhering: kötelemből szolgáltatási és gondossági kötelezettség származik
- modern jog: vagyoni felelősség
- 36 -
- részei
- általános rész: kötelem tartalma, joghatásai
- különös rész: egyes kötelmi típusok
A kötelmi jog fejlődése 1848-tól 1945-ig

- modern gazdasági együttműködés = kell a kötelmi jog (ABGB szabályainak átvétele)
- századforduló: Thirring tankönyv tervezete + bírói gyakorlat
- I. világháború után: állam kezdeményező fél (jóhiszeműség, méltányosság elvének
érvényre juttatása), generális klauzulák (ált. szabályok, vezérlő elvek)
A kötelem keletkezésének esetei

- szerződés
- kettő vagy több fél egybehangzó akaratnyilvánítása
- jogviszonyt keletkeztet, módosít, szüntet meg; bírói úton kikényszeríthető
- minden szerződés ugyanúgy kötelez, mint a törvény (pacta sunt servenda)
- 19. sz.: szerződési szabadság hőskora
- akarnak-e szerződést kötni
- partnerválasztás szabadsága
- szerződési típusszabadság
- tetszőleges tartalom
- állami beavatkozás = jóhiszeműség, méltányosság = gondossági kötelezettség
(igazmondás, közlés, becsületes teljesítés, stb.)
- érvénytelenít: gazdasági lehetetlenülés (ha a gazdasági helyzet jelentős, előre
nem látható mértékben megváltozik, és ezért az egyik fél nyereségre tesz szert,
ill. a másik ugyanilyen veszteséget szenved → birtokot módosíthat
- gazdaadósok védelmére hozott jogszabályok
- 1936. kizsákmányoló ügylet tilalma
- bírói szerződésmódosítás méltányos jogalkalmazás érdekében
- tiltott cselekmény; kártérítési jog
- más személy jog védte érdekének jogellenes és vétkes megsértése, ezt a
magánjog kártérítési kötelezettséggel szankcionálja
- károkozó magatartások
- magánjogi delictum (jogellenes és vétkes)
- objektív (vétlen) felelősség (jogellenes, de nem vétkes)
- jogos védelem, végszükség (nem jogellenes, de vétkes)
- kártérítés eredete: lex Aquilia (büntetőjelleg)
- természetjogászok: vétkesség az alap
- kártérítés: cél a helyreállítás, vagy a kár teljes megtérítése (a vétkesség fokához
igazodik)
- Magyarország:
- teljes reparáció csak szándékosság és súlyos gondatlanság esetén
- 20. sz.: enyhe gondatlanság esetén perelhető az elmaradt haszon
- technikai fejlődés: objektív felelősség, aki veszélyes üzemet tart fenn az
vállalja a következményeket (pl. vasút); kivétel: vis maior, sérült hibája
- 1928. van felelősség vétlenül okozott kárért
- jogalap nélküli gazdagodás
- senki másnak a kárán nem gazdagodhat
- 1928. önálló szabályozása (alap: ABGB)
- 37 -
A kötelmi jog különös része

- leggyakoribb kötelemkeletkeztető tényállások
- alap: római jogi szerződési típusok
- pandekta tudomány: addigi esetjogi szabályozás rendszerbe foglalása, ált. konszenzuál
szerződés kidolgozása
- első különös rész: Pufendorf
- tömegtermelés = szabványosítás = tartós szerződési kapcsolatok, de egyben egyedi, bonyolult
szerződések
- szabványszerződések
- ha sokszor és tömegesen jönnek létre hasonló szerződések
- nincs alku, vagy tárgyalás, az árakat előre kalkulálják, a vevő ezt nem vitatja
- vegyes szerződések: több szerződéstípus jellegzetes szabályait kapcsolják össze a
hagyományos formáktól eltérő módon
Az egyes szerződések
- adásvétel: eladó köteles átruházni a tárgyat a vevőre, vevő köteles kifizetni a vételárat
- Magyarország, feudalizmus: a tulajdont át kell adni
- polgári kor: csak ingókat kell átadni
- ITSZ: ingatlan átruházása telekkönyvi bejegyzéssel
- csere: cserélő felek kötelezik magukat, hogy valamely dolgot más dologért a másiknak
tulajdonul átenged
- római jog: reálszerződés, modern jog: konszenzuál szerződés
- ajándékozás: valaki saját vagyona rovására másnak kötelezettség nélkül ingyenes
vagyoni előnyt juttat, és a másik azt mint ingyenest elfogadja
- 1928. érvényességhez okirat kell
- ABGB hatásaként: ajándékozó hitelezői követeléseik fedezésére igénybe vehetik
az ajándékot
- 19. századtól visszavonható
- kölcsön: a kölcsönnyújtó hitelezési célból ideiglenesen átengedi a kölcsönvevőnek
pénz, vagy más helyettesíthető dolog használatát oly módon, hogy neki a kölcsön
tárgyát tulajdonba adja
- kezdetben reálszerződés (nem elég biztos a kölcsönvevő számára), majd
konszenzuál az 1930-as évekre
- bérleti szerződés: a bérbeadó bizonyos dolog időleges használatának átengedésére, a
bérlő bizonyos pénzbeli vagy más ellenérték fizetésére kötelezte magát
- haszonbérlő: nem csak használja a dolgot, de annak hasznait is szedi
Az öröklési jogi intézmények története 1848-ig
(84-85., 130-138. oldal)
I. Az Árpád-kor
- az Árpád-korban az öröklés elválaszthatatlanul összekapcsolódott a birtokjoggal
- a rá vonatkozó szabályok kógensek voltak
- nem ismerték az egységes hagyaték fogalmát – minden vagyontárgynak megvolt a maga
- öröklési rendje és más-más öröklési rend vonatkozott a férfiakra, nőkre, közszabadokra
és szolgákra
- főszabály a törvényes öröklés volt, sorrendbe: lemenők – felmenők – oldalági rokonok
- 38 -
- nemzetség öröklése vonatkozásban parentélarendszer volt, amely a család képére jött

létre és a 13 rokonsági fokokat tagolta
- törvényes örökös hiányában a királyra háramlott vissza a birtok
- nők elbírálása más volt, kárpótlásul leánynegyedet kaptak
- végrendelkezés az egyházi jog hatására alakult ki, feltételül szabták a nemzetség
hozzájárulását, de nem akadályozhatták meg, hogy valaki az egyházat fiának tekintse és
gyermekrészt ne hagyományozzon rá
- a kánonjogi végrendelet kegyes adomány volt
- Aranybulla szabad végrendelkezési jogot biztosított a királyi szervieseknek, a
leánynegyed kivételével; azonban nem éltek vele, mert a nemzetségi jog így sérelmet
szenvedett
II. A rendi Magyarország

- a rendi Magyarország magánjogában az öröklési jog alapfogalmai: öröklés, hagyaték, utódlás
- öröklés (successio)= egy meghalt ember vagyonának meghatározott jogi rend szerint
való átszállása egy vagy több személyre
- hagyaték (hereditas)= az a vagyon, amely egy elhalt természetes személy után utódlás
tárgyát alkotja
- utódlás csak vagyoni jogokban és kötelezettségekben van, tárgyát képező vagyon
azonban nem azonos az örökhagyó vagyonával
- örökös (heres)= egyetemes jogutód, ezen nem változtat az sem, hogy több örökös van,
ekkor öröklési hányad alapján osztoznak
- hagyományos (legatum)= különös jogutód, a végrendelet egyes jogokat az örökösöktől
független személynek rendel hagyományként (aki csak a megjelölt jogokban
részesedhet)
- az öröklés megnyílása azt a lehetőséget jelenti, amikor az öröklés bekövetkezik, ez
pedig az örökhagyó halálának pillanatában történik, a rendi magyar magánjog nem
ismerte tehát a nyugvó hagyaték fogalmát
- az öröklési jognak egyedüli alapját a nemzetiségi kötelék képezte (a legközelebbi
férfirokon, az atyafi szükségképp örökös volt, a nemzetségi vagyonnak a közösség volt a
tulajdonosa, nem volt megfosztható tőle)
- már Szent István is különbséget tett szállásbirtok és adománybirtok között, Könyves
Kálmán pedig családra korlátozta (apáról fiúra) az adománybirtok öröklését
- Aranybullában megjelenik a ius regium elve, mely szerint csak a fiú utódokat
tekintették szükségképpeni törvényes örökösöknek (nem foszthatók meg, de
fiúgyermek híján járt a leánynegyed a leányoknak), az ősiség erősen behatárolta az
öröklési jogokat
- végrendeleti öröklés
- kezdetben az ún. lélekváltság formája (az emberek egyházi ösztönzésre lelkük
üdvössége céljából vagyonukat az egyházra hagyták)
- végrendelet= halál esetére szóló egyoldalú, örökösnevezést tartalmazó, vagyoni
tartalmú, szabad akaratnyilatkozat, mely meghatározott alakiságokhoz kötött
- nemes ember csak ingóiról és szerzett fekvő jószágokról végrendelkezhetett
- nem rendelkezhetett érvényesen a törvényes kort el nem ért gyermek, az elmebeteg és az
infámis személy
- külső feltétele: cselekvőképesség, törvényi lehetőség és formai követelmények betartása;
csalárdság, megtévesztés, fenyegetés és kényszer rontó hatályú
- a végrendelet alaki feltételeit az 1715:27. tc. határozta meg, fajtái
- közvégrendeletet hiteles helyen kell benyújtani, szóbeliség esetén feljegyzés
- 39 -
- magánvégrendelet esetén tanúk jelenléte (öt nemes, ha nem a végrendelkező írta,

akkor 6 tanú) – aláírás+pecsét (fiókvégrendelethez, vagyis az alapvégrendelet
kiegészítéséhez elég volt három tanú)
- házastársak közös végrendelete érvényes volt - nem volt tilos
- kiváltságolt végrendeletek voltak a kegyes alapítványokról szóló, hadműveleti
területen történő, ill. járvány idején tett végrendeletek, amit hadiállapotban társa
előtt tett, szülő gyermeknek tett (két tanú kellett szóbeli rendelkezés esetén)
- a végrendelet tartalmazhatott örökösnevezést, helyettes örökös megnevezését, sőt
utóörökösét is, a végrendelkező élhetett hagyományrendeléssel: dologi vagy kötelmi
hagyomány lehetett, emellett gyámrendelést is tartalmazhatott
- érvénytelen volt a végrendelet alaki vagy tartalmi hiba esetén: pl. nem volt pecsét,
hiányzott a tanú, valaki nem írta alá
- tilos volt rendelkezni ősi vagyonról, adománybirtokról, férj a feleség hozományáról,
hitbéréről, stb.
- törvényes öröklés
- törvényes öröklés végrendelet hiányában történt, ill. a javak az ősi vagyonhoz tartoztak
- „paterna paternis, materna maternis” elve: apai vagyont az apa örökösei, anyait az anya
örökösei örökölték
- szigorú öröklési sorrend: közelebbi fokú rokon a távolabbi fokú előtt
- rokonok = egymással vérségi kapcsolatban álló személyek
- rokonság lehetett egyenes ági (apa-fiú-unoka) és oldalági (testvér, nagybácsi)
- különbség van teljes és félrokonság között, illetve apai és anyai rokonság között
- a rokonság fokát a nemzések száma határozta meg
- lemenők öröklése: gyermekek egyenlő arányban, unokák törzsenként, ezt követően
elkészítették a hagyatéki leltárt (törvényes öröklés szabályi szerint osztották), az ősi
vagyont a fiúgyermek(ek) fejenként egyenlő arányban örökölték, a királyi
adománybirtokokat az adománylevélben meghatározott módon kellett örökölni
- az örökhagyó szerzett vagyonát, közszerzeményi vagyonának felét és ingóságait
gyermekei örökölték
- felmenők öröklése: főszabály, hogy csak az első szerző szintjéig lehetett az öröklésben
visszamenni
- oldalági öröklése: felmenők hiányában, osztályos atyafiak: ágról-ágra szálló öröklés
- a család magva szakadása esetén a királyi kincstár örököl
- nők öröklési joga: Szt. István idején özvegyi joga volt az özvegy feleségnek (leginkább
haszonélvezet), ingóságokból gyermekrésznyi vagyont örökölt, a közszerzemény fele illette
meg → kölcsönös hitvesi öröklés szabályozta
- polgárok öröklési joga: az adott szabad királyi város kiváltságlevele, ill. statútumok
alapján
- jobbágyok öröklési joga: Hármaskönyv szabályozza, ingó és ingatlan apai vagyonban fiúk
és hajadon leányok fejenként egyenlő arányban, a feleség pedig abban a vagyonban, melyet
férje a házasság alatt szerzett, mindig részessé válik
- az urafogyott jobbágyi hagyatékot a jobbágy földesura örökölte.
- hitbizomány (fideicommissum): olyan elidegeníthetetlen és megterhelhetetlen kötött birtok,

amelyet az osztályos atyafiak jóváhagyásával, a király engedélyével hoztak létre, s az
alapítólevélben meghatározott módon, de mindig csak egy kézben öröklődött
- 40 -
- eleinte király választotta ki az örököst a családból, majd az elsőszülött fiú kapta meg a
birtokot
- először 1653-ban alapítottak ilyen birtokot (gr. Pálffy Pál)
- első jogi szabályozása 1687-ben történt
- csak szerzett birtokon lehetett alapítani, ősin nem és az alapítólevélben pontosan meg
kellett határozni az öröklési rendjét a birtoknak
- Magyarországon 3 öröklési forma: primogenitúra (elsőszülött gyermek), seniorátus
(család legidősebb tagja), maiorátus (alapítóhoz ízben legközelebb álló legidősebb férfi)
Az öröklési jog fejlődése 1848 után
(188-190. oldal)
I. Bevezetés
- az öröklési jog feladata, hogy az örökhagyó halálával a vagyon ne váljék gazdátlanná és
rendeltetésszerű használata továbbra is biztosítva legyen → egyfelől biztosítja az
örökhagyó szabadságát, ugyanakkor megköti a kezét (gyerek-szülő viszony)
- öröklés (successio)= egy meghalt ember vagyonának meghatározott jogi rend szerint való
átszállása egy vagy több személyre
- történelmi fejlődését a tulajdonviszonyok határozták meg → amilyen mértékben
rendelkezhet valaki az élők között tulajdonjogi jogosítványokkal, rendszerint ugyanakkora
a halál esetén is
II. Az öröklés jogalapja szerint van

- törvényes öröklés közvetlenül a törvény rendelkezésein alapul – végintézkedés
hiányában volt helye
- végintézkedésen alapuló öröklés – végrendelettel vagy öröklési szerződéssel a törvényes
öröklést negligálva másokra hagyatja a vagyont
- végintézkedés ellenére való öröklés (köteles rész vagy szükségöröklés)
III. Törvények
- 1848-ban megszűnt az ősiség, adományrendszer és úrbériség → hatályon kívül helyezték a
feudális öröklési jog kellékeit – viszont az 1852. évi osztrák polgári törvénykönyv hatályba
lépéséig figyelmen kívül hagyták és a bíróság mégis alkalmazta ezeket
- a polgári korszakban mindenki szabadon végrendelkezhetett, viszont családfenntartás
érdekében köteles részt (fele annak, amit végrendelet hiányában kaphattak volna -
pénzben) biztosítottak az egyenes ági leszármazottaknak → ami nincs tekintettel a családra,
végrendeleti szabadság visszaélésének fogták el; a köteles részt az Országbírói Értekezlet is
fenntartotta.
- 1861-ben új törvények: leszármazók hiányában megmaradt a különbség a vagyon eredete
alapján → ősi vagyont az ágbeli rokonok örökölték (ági vagyon), a szerzeményt a házastárs
- a gyermektelen örökhagyó utáni vagyon, amely életében rá valamelyik elődjétől
hárult, ugyanezen az elődre vagy leszármazottaira szállt vissza
- túlélő házastárs haszonélvezetet kapott
- az ági öröklést sokáig vitatták → ősiség maradványa
- 1928-ban az ági öröklést korlátozás nélkül szabályozták
- 41 -
A család és a házasság az 1848 előtti magyar jogban
(142-152. oldal)
I. A család
- a magyar jog különbséget tett a tágabb értelemben vett család, nemzetség és a szűkebb
értelemben vett, tulajdonképpeni család (familia) között
- a királyság létrejöttével a nemzetség közjogi, államszervezeti jelentősége megszűnt, de
tagjai kölcsönösen védelmezték egymást → per esetén az esküdttárasak a nemzetség
tagjai közül kerültek ki
- nemzetséget az atyafiak, fiágon lévő férfirokonok alkották, nő férjhezmenetellel kikerült
az apja nemzetségéből → az ősi vagyon nemzetségi köteléken alapuló örökléséből a nők
sokáig ki voltak zárva → ha örököltek is leánynegyedet, azt a nemzetség tagjai
visszaválthatták „igazbecsű áron”
- kiskorú gyámja legközelebbi atyafija volt – nemzetségi alapon
- a családot ugyanazon családatya hatalma alatt álló személyek, feleség, gyerekek,
gyámgyermek alkották (hatalma alatt volt a törvényes korú is, ki a családi vagyonba
maradt)
- korlátlan, uralmi hatalom, később a jogban védelmi természetűvé vált (férj felesége
feletti fenyítésben is megnyilvánult)
- hatalom alól önálló háztartás alapításával, családi vagyon megosztásával lehetett
szabadulni
- feleségét, gyermekét elzálogosíthatta → nővétel előfutára
- vagyonközösség volt, ha a családatya meghalt kezdetben nem örököltek gyermekei,
felesége, hanem vagyonközösség alapján léptek a családi vagyonba
- özvegyen maradt nő vagy ha hűtlenül elhagyták, férje vagyonában élete végéig ill.
férjhezmeneteléig megmaradt
- törvényes kort el ne ért gyermekek a legközelebbi férfirokon hatalma alá kerültek → gyám
nem rendelkezett szabadon a vagyonnal, ha indokolatlanul elidegenítette az ősi vagyont,
akkor a gyámolt a törvényes kort elérve, jogát érvényesíthette
II. Házasság
- legrégibb formája a nőrablás és nővétel volt
- a nőrablás a nő idegen néptől való megszerzését jelenti, a nő kizárólagos birtoklásával
jár együtt
- házasság nővétellel kötettett, azaz vásárlással
- a vagyonközösségnél fogva csak családalapítás után lehetett saját vagyonra szert
tenni → vételárat az atya fizette ki – a vőlegénynek visszaadta azt a lányos apa
- házasságkötés = adásvételi szerződés aláírása és a vételár kifizetése+megkötött
szerződés teljesítése, amely a nőnek a vőlegény házába való kísérését jelentette
- keresztény egyház szerint a házasság csak kölcsönös beleegyezéssel jöhetett létre → nincs
adásvétel, átalakul hitbérré, a nő részére kirendelt vagyonná – foglaló: pénz vagy gyűrű.
- a köteléket egyházjog szerint bírálták el → ld. katolikus, protestáns egyházakat valamint
II. József türelmi rendeletét
- büntették, ha valaki templomon kívül nősült → kiközösítés, nagy összegű váltság 1279-
ben a budai nemzeti zsinaton
- tridenti zsinat: pap jelenléte két tanúval → Magyarországon csak a 17-18. században
kizárólag katolikusok közt
- egyházi kihirdetés kötelezettségét a IV. lateráni zsinat mondta ki → Magyarországon
három, egymást követő vasárnap
- 42 -
- Nagy Lajos korában már gyakori volt a bíró előtt megkötött házasság → büntetőper volt,
erőszakot tett a férfi → kötelezték a házasságra
- érvényes eljegyzést csak hetedik életévét betöltött fiú és lány köthetett – beleegyezése
valódi, komolyan meggondolt kellett, hogy legyen
- hűséggel tartoztak, melyet megszegve egyházi büntetést vontak magukra
- a jegyesség kötelezett a házasságra, együtthálás is házasságot eredményezett
- eljegyzés felbontása
- ha erről kölcsönösen megegyezettek (gyerekkorban eljegyzettek, felnőttként ettől
elállhattak)
- megszűnt halállal
- valamely feltétel meghiúsulása
- egyházi rendbe lépés miatt
- egyoldalú visszalépésre adott okot: az erkölcstelenség, becsületvesztés, indokolatlan
távollét → megállapítása per útján vagy megyéspüspök per nélkül
Házassági akadályok
- fejletlen korú fiú (14 év) vagy lány (12 év) nem köthetett házasságot – Hármaskönyv:
egységesen 12 év
- nősztehetetlenség – elhálás lehetetlensége: boszorkányság, testi fogyatékosság
- megtámadott házasság semmissé nyilvánítása után az erre képes fél újra házasságot
köthetett, ám a képtelen felet örökre eltiltották ettől
- ekkor perújításnak volt helye, ha a képtelen fél utóbb mégis alkalmassá vált →
szakértői szemlét tartottak, és a bíró visszaállíthatta a korábbi házasságot tekintet
nélkül az új frigyre
- érvényes házasság nem jöhetett létre, ha az egyik felet akarata ellenére kényszerítették –
ettől megkülönböztették azokat az eseteket, ha a hatóság kényszerítette a már együtt
háltakat a házasságra
- nem számított a színlelt házasság, akadályként a személy azonosságára vonatkozó
tévedést fogadták el
- tiltva volt a hetedfokú vérrokonságig → fej- és jóságvesztéssel büntettek
- Hármaskönyv különbséget tett rosszhiszemű és jóhiszemű rokoni házasságok közt
- törvényes rokonság, azaz az örökbefogadás valamint a lelki rokonság (keresztelés,
bérmálás) is akadály
- szülők gyermekeik jegyesével és viszont nem köthettek házasságot
- szolgasorban élő csak földesura engedélyével köthetett házasságot
- szabad férfi szabadságvesztéssel volt sújtható, ha rabnővel házasodott I. István korában
- papság nősülése sokáig vitatott volt
- Könyves Kálmán: nős pap megtarthatta feleségét, nőtlen nem házasodhatott
- papi nőtlenség csak a 17. században állandósult
- többnejűséget vagyonelkobzással vagy akár halállal is sújtották
- nőrablást követően csak akkor jöhetett létre házasság, ha az eljárás során a lány a fiút
választotta és nem akart visszatérni szüleihez
- gyilkosság: valamelyik fél a másik házastársát megölte, hogy az új házasságot tudjon
kötni vele
- valláskülönbség mint akadály II. András idejébe jelentkezett → kamaraispánságokat, só-
és vámtisztségeket kezelő zsidókkal szemben mutatott közelégedetlenségben keresendő
- 17. században katolikus egyház elfogadta a vegyes házasságot → III. Károly elismerte
a vegyes házasságot
- szent napokon nem illett házasságot kötni
- 43 -
III. Általános tanok

- középkorban az egyház volt a házassági ügyek hatósága → több vallás, több fórum →
köteléki bírósággal nem rendelkező protestáns felek ügyében is a katolikus egyház járt el
→ 1868. mindegyik félre a saját egyháza volt érvényes
- felesége házasságtörését bizonyító férj újranősülhetett
- nőnek csak meghatározott esetben volt joga ehhez → ha férje hamisan vádolta
házasságtöréssel vagy „gyűlöltségből” elhagyta és elment egy másik városba
- katolikus kánoni bíróság csak az ágytól-asztaltól való elválást ismerte – véglegesen
engedélyezte különválást házasságtörés esetén, a sértett fél kérésére
- a nő házassága révén kikerült az atyai hatalom alól
- férji hatalom csak védelmi természetű, a férj felesége törvényes képviselője volt
perekben, ha bűncselekményt követett el, akkor köteles volt azt megtéríteni
- nőért fizetett vételár átalakult kirendelt vagyonná → belépett a családi vagyonközösségbe,
így férje halála után együtt birtokolta a családi vagyont gyermekeivel – haszonélvezeti jog
- újraházasodásakor csak a vagyon kiházasítási részét kérhette → ruhák, ingóságok
- özvegyen maradt nőt már megillette a férje vagyonából külön vagyoni ellátás is
- jogában állt a kiskorú gyermekei nevelését felügyelni
- az ősi vagyon kezelését az osztályos atyafiak megvonhatták tőle akkor is, ha ő volt
gyermekei gyámja → teljes korú fia kezelte a családi vagyont
- a hitbér a nő részére rendelt vagyon volt, amelyet férjétől kapott → terhelte az ősi és a
szerzett férji vagyont
- kiadásra a férj halála után került sor, ill. ha az özvegyi jog élvezete megszűnt
- előzetes megállapodás hiányában is követelhette
- hozomány a lány rangjától, családja vagyoni helyzetétől függött
- jegyajándék az, melyet a lány férjének házába vitt és melyet a férjétől/apjától kapott →
magántulajdon volt
- különvagyona is lehetett, amelyet a házassága alatt szerzett, de arra való tekintet nélkül
→ királyi adomány, öröklés, adásvétel, csere
- polgárok házassági jogát többnyire a városi statútumok szabályozták

- céhtagok özvegyeinek iparfolytatási joga adott volt
- jobbágynál a törvényes rend volt a közös szerzemény a vagyonban → amit házasság alatt
szereztek, a fele megillette a házastársat – ellenbizonyítást nem engedtek
A magyar polgári magányjog fogalma és fejlődésének fő szakaszai
(153-166. oldal)
I. Bevezetés
- a magántulajdonra épülő piacgazdaság kibontakozásával a magánjog a polgári társadalmak
legjellemzőbb és legfontosabb jogágává vált
- elhatárolták egymástól a köz-és magánszférát, köz-és magánérdeket, köz-és
magánjogot
- szélesebb értelemben vett magánjog: vagyonjog, családjog, kereskedelmi jog, stb.
- közjog: alkotmányjog, büntetőjog, közigazgatási jog, eljárási jogok
- a magánjog egyfajta mellérendelt jogviszonynak számított, a felek jogilag egyenlők,
míg a közjognál alá-fölérendelt viszonyt látunk
- a magánjogot polgári jognak is nevezik a római szabad polgárok jogának, a ius
civilének fordításaként
- 44 -
II. A magánjog helye a jogrendszerben
- a magánjog a jogrendszernek azaz ága, mely legközvetlenebb összefüggésben áll a

gazdasági viszonyokkal, a magántulajdon lehető legteljesebb elismerésére épül
- a magánjog szakjogai az általános magánjogon belül helyezkednek el, több közülük (pl.
munkajog, nemzetközi magánjog) önálló jogággá vált a 20. sz. során
- a polgári magánjog középpontjában: az egyéni szabadság áll
- a magánjog alapelvei: polgári egyenlőség, tulajdon szabadsága, szerződési szabadság, szerzett
jogok tiszteletben tartása
- a magánjogot két fő részre osztják: vagyonjogra illetve személyi és családjogra, ezek elé
egy általános rész illeszkedik, az egész anyagot pedig az öröklési jog zárja
- később Szászy-Schwarz Gusztáv javaslatára eltértek az ötös felosztásról, majd az 1928-
as törvényjavaslat már 4 fő részből állt: személyi-és családjog, dologi jog, kötelmi jog,
öröklési jog
- az ún. általános rész a pandektajog legtipikusabb intézménye, fogalmakból áll, bevezet a
jogág elméleti alapjaiba, jogi kultúrába, jogforrásokba, segítséget nyújt a
jogalkalmazónak konkrét jogeseteknél
III. A polgári magánjog fejlődésének korszakai

- reformkor: ekkor vált szükséggé az egységes magánjog a rendi jogokkal szemben
- Széchenyi művei a tőkés vállalkozásra való áttérés alapjai → 1843-44. évi
országgyűlésen törvényt hoztak a kereskedelmi társaságokról, gyárakról, váltójogról,
lehetővé tették a nem nemes tulajdonszerzését, jobbágyok önkéntes örökváltságát
- individuális liberalizmus kora
- az 1848. évi törvények felszámolták a feudális kötöttséget – úrbéri viszony, ősiség,
adományrendszer → mindez jogkiterjesztéssel történt
- politikailag a legteljesebb elnyomás mellett a gazdasági élet vonatkozásában egymás
után hozta a liberális rendelkezéseket a bécsi abszolutista kormány
- magánjogi pátensek: császári pátensek
- polgári tulajdonviszonyokat szabályozták: ősiségi nyílt parancs megszüntette a királyi
és nádori adományrendszert és a királyi kincstárnak magszakadás/hűtlenség alapján a
birtok utódlását
- megszüntették a fiú- és leányági, ill. öröklött/szerzeményi birtok közti különbséget,
eltörölték az ősiséget, deklarálták a jobbágy felszabadítást és a földesurak kárpótlását
- osztrák polgári törvénykönyv, 1853.
- számos jogintézmény vált hatályossá a magyar jogban ezáltal
- telekkönyvi rendtartás, 1855.
- összbirodalmi gazdasági érdeknek megfelelően szabályozták a kereskedelmi, váltó- és
csődjogot
- 45 -
- Magyarország igazságszolgáltatási autonómiához jutott, mikor Ferenc József visszaállította

a bírósági szervezetet az úriszék kivételével 1861-ben
- az 1848. évi törvényeket viszont nem vette tudomásul → Országbírói Értekezletet
hívtak össze, tagjai a Hétszemélyes Tábla bírái, ügyvédek, tanárok, politikusok,
kereskedelmi és bányászati szakemberek voltak → Ideiglenes Törvénykezési Szabályokat
(ITSZ) alkottak (8 részre osztották):
- magánjog
- váltójog
- büntető eljárásjog
- csődjog
- kereskedelmi jog
- úrbéri, földtehermentesítési, arányossági és mezei rendőrségi ügyek
- bányaügy
- vegyesek
- az 1848. évi törvényekből indultak ki: fő feladat az igazságügyi kiegyezés -
megteremteni az összhangot a neoabszolutizmusban hozott törvények és a korábbi
szabályozások közt.
- az ITSZ magánjogi intézkedései hatályon kívül helyezték az abszolút kor
rendelkezéseit (visszaállította a magyar jogot), alaki joghatállyal ruházta fel a pátensek
egy részét (ősiség, úrbéri), módosította az öröklési és a házassági vagyonjogi
szabályokat
- kötelmi jog területén a bíróságokat saját gyakorlatukra utalta → ellentmondásos
ítélkezés → osztrák polgári törvénykönyv használata
- az ITSZ jogalkotói hatalommal nem rendelkezett → csupán magángyűlésnek
tekinthető → ideiglenes kisegítő gyanánt használták → szokásjogi úton lett jogforrás →
Erdélyben, Fiumében, katonai határőrvidéken továbbra is az osztrák polgári
törvénykönyv hatályos
- magyar igazságügyi kormányzat a magánjog modernizálására törekedett a nyugati
jogintézmények adoptálásával
- az állami beavatkozás korszaka: I. világháború utáni klasszikus gazdaságpolitika válsága
→ kevés az állam „éjjeliőr” szerepe → állami beavatkozás igénye, melyet a
hadigazdálkodás segített elő → a jog közérdekű intézményként való felfogása → magánjog
és közjog közötti határ elmosódott → aktív, kógens szabályok a kötelmi jog területén is,
generális klauzulák használata → jogi szabályozás bonyolultabb és részletezőbb lett, egyre
nagyobb területet ölelt fel
IV. A magánjog fejlesztésének eszközei

- átfogó törvénykönyv nem szabályozta → alakulását több tényező befolyásolta
- a bíró a törvények szerint köteles eljárni → törvény a legjelentősebb jogforrás a
magánjogban (1869.)
- törvényalkotás mennyiségében és minőségében a polgári korszakban nagyot fejlődött,
elősegítette a jogbiztonságot és lehetővé tette a modernizációt
- állami beavatkozással váltak jelentőssé a rendeletek
- hatással voltak a sikertelen kodifikációs kísérletek is a magánjog fejlődésére
- 1848. – először deklarálták, hogy átfogó polgári törvénykönyvet készítenek
- 1867. – résztervezetek, csak a házassági rész vált törvénnyé
- 1900. – első egységes magánjogi törvényjavaslat tervezete
- 1913. – előző átdolgozott változata, háború miatt nem tárgyalták érdemben
- 1928. – fennálló magyar magánjog elemeinek rendszeres összefoglalása → polgári
törvénykönyv hiányában kódex tervezeteket használták
- a szokásjog univerzális jogforrás, melynek ereje semmiben sem marad el a törvény mögött
- 46 -
- a történeti iskola hívei nyíltan egyenrangúnak nyilvánították a törvénnyel

- a bíró használhatta a szokásjogot, ha nincs törvény az adott témáról
- a bírósági ítéletek már Werbőczy óta jogforrásnak számítottak
- ha a két tábla többször egyformán nyilatkozott, akkor irányadó elvi kijelentésnek
számított → bírói gyakorlat nagy súlya eredményezte magyar magánjogban a
szokásjogok uralmát → szokásjog modernizálta a feudális jogot, hatályban tartotta a
Hármaskönyv egyes tételeit, császári pátenseket, osztrák polgári törvénykönyv egyes
szabályait, kancelláriai rendeleteket és az ITSz-t
- a bíróság jogszabály hiányában vagy kialakult szokásjogi tételt alkalmazott (deklaratív
mód), az ítélet alapjául szolgáló jogelvet általános szabályként értelmezve – amennyiben
ez állandósult, létrejött a szokásjog, vagy a hazai jog szellemében analóg jogtételeket,
külföldi törvényeket vizsgálva ítélkezett (konstitutív mód)
- magyar jogtudomány a múltszázad fordulóján vált önállóvá, jogtudósok készítették a
legjelentősebb törvényeket, sőt konkrét jogesetekkel is foglalkoztak
A kereskedelmi jog fogalma, elhatárolása a magánjogtól és forrásai
(191-199. oldal)
I. Kereskedelmi jog
 középkorban: különjog (ius singulare)
 kereskedők joga (ius mercatorium) – kereskedők egymás közötti viszonyait szabályozó
jog
 magánjog szakjoga
 tömegforgalom kialakulása → gyors üzletkötést elősegítő szabályozásra van szükség
II. Kereskedelmi jog (kj.) = vállalkozók szükségleteihez igazodó magánjog

→ magánjogi jellegű szabályok + adott tárgyra vonatkozó közigazgatási, eljárási,
büntetőjogi rendelkezések
→ javak tömeges forgalmát szabályozza
→ eltérő, sajátos és új életviszonyokra külön szabályok
 gazdaság és kereskedelem univerzális jellegűvé válása → kj. nemzetközivé alakul
 kereskedelmi jog nagyobb szabadságot biztosított a szerződés megkötésének módjában
↔ szigorúbb következményeket írt elő
 jóhiszemű forgalom védelme: ún. rendes kereskedő gondossága –
tapasztalatlan/járatlan féllel szemben a kereskedőnek fokozott gondosságot írt elő
1. Kereskedelmi szigor:
 adós intés nélkül is késedelembe esett
 kereskedő ajánlatot hallgatással vissza nem utasíthatott
 kikötés nélkül is megfelelő kamatot kellett fizetni
 a teljesítés akkor is követelhető volt, ha a szerződéskötés és a teljesítés között eltelt idő
alatt az árak változása az eladó gazdasági létét fenyegette
 hatósági ellenőrzés; büntetőjogi szankciók
2. 1840. évi kereskedelmi törvények:

 16. tc a kereskedőkről
 17. tc. a gyárak jogviszonyáról
- 47 -
 18. tc. a közkeresetre összeálló társaságokról

 19. tc. a kereskedői testületről és alkuszokról
→ európai színvonalúak
1872-ben Apáthy István német kereskedelmi kódex alapján elkezdte elkészíteni a magyar
kereskedelmi törvényt
1875:37. tc.: Kereskedelmi törvény (Kt.)
 sok helyen a német törvény (1862) tükörfordítása
 1873. gazdasági válság Magyarországon – részvénytársaságokra nézve részletesebb
és fejlettebb szabályozás
 nincs betéti részvénytársaság és csendes társaság
 nincs szabályozta a tengerjogot
3. Kereskedelmi ügyletek:
 ingó dolgok fel- vagy átdolgozásának elvállalása mások részére
 bank- és pénzváltói ügyletek
 bizományi, szállítmányozási, fuvarozási ügyletek
 közraktárak ügyletei
 kiadói ügyletek
 könyv- és műkereskedés egyéb ügyletei
 nyomdai ügyletek
 azon termelők ügyletei, akik a saját termékeiket át- vagy feldolgozzák
 bányaipar ügyletei
 kereskedelmi ügyletek közvetítése
Alanyi: felek jogállása határozza meg

Tárgyi: kereskedelmi jogszabályok szabályozzák
Vegyes rendszer
III. Kereskedelmi jog forrásai

1. Törvény
 kereskedelmi törvény + egyéb törvények és rendeletek, amelyek kereskedelmi ügyek
szabályozásával foglalkoznak – egyenrangúak
 váltótörvény – 1867:27. tc.
 csődtörvény – 1881:17. tc.
 ipartörvény – 1884:17. tc.
 szerzői jogról szóló törvény – 1884:16. tc.
 tisztességtelen versenyről szóló törvény – 1923:5. tc.
2. Szokásjog
 másodlagos, szubszidiárius jogforrás
 derogáló hatás – csak az általános magánjoggal szemben
 automatikusan érvényesült
 bíró: hivatalból alkalmazta, kivéve: helyi v. különleges szokások
 jogszokást a megoldás helyességének tudata alakította ki → gyakorlatban
meggyőződésből betartották és kötelezőnek tekintették
3. Általános magánjogi szabályok
 szubszidiárius – ius speciale derogat ius generale
IV. Kereskedelmi jog hatása a magánjog fejlődésére

 nagyobb és általános jellegű befolyás a jogéletre, bírói gyakorlatra ← magánjogi
kódex hiánya, bírói gyakorlat hiányosságai
- 48 -
 kereskedelmi törvény számos specifikus kereskedelmi jelleggel nem rendelkező

szabályozást is tartalmazott – pl.: ügyletek általános szabályai; kötelem teljesítésének
módja, helye és ideje; kártérítés
 4 esetben a nem kereskedők is a Kt. hatálya alá tartoztak:
 tárgyi kereskedelmi ügylet
 ún. alanyi kereskedelmi ügyletek
 néhány, csak a kereskedőknek előírt szabályt a másik szerződő félnek is
figyelembe kellett vennie
 nem kereskedők kereskedelmi társaságokban vettek részt
Jogtörténet/16., 17. tétel

Kereskedelmi társaságok joga
Részvénytársaság
(199-211/202-207. oldal)
Kereskedelmi társaságok: gazdasági és szellemi erők egyesítése → teljesítmény

meghatványozása, kockázat megosztása
I. Előzmények
 13. század: technikai forradalom – kapitalista gazdálkodás kezdetei
 egyre bonyolultabb szervezés, nagyobb befektetés
 alkalmi egyesületek: egy-egy nagyobb üzleti vállalkozás lebonyolítására
 kettős könyvvitel rendszerének kialakulása → ker. társ-ok függetlenné válása
 cégjegyzés bevezetése → elkülönülés a családtól
 első nagyméretű ker. társ-ok – tengerentúli kereskedelem, gyarmatosítás
 19. sz. kereskedelmi társaságok virágkora
 Code de Commerce szabályozta először
 20. sz. magánjog centrumában gazdasági-vállalati egységek; objektív érdekek előtérbe
kerülése; többféle vagyon lehetővé válása
II. Közkereseti társaság

 két vagy több személy kereskedelmi üzletet közös cég alatt, korlátlan és egyetemleges
kötelezettség mellett folytat.
 legrégibb és leggyakoribb forma
 tagok tartozásaikért korlátlanul és egyetemlegesen felelnek
 ipari üzemeknél
 családi viszonyon/társak kölcsönös meghatalmazásán nyugodott
 társak egyike az ügyletet a többiek nevében is köti
 egyetemlegesség: tagoknak – teljes bizalom; hitelezőknek: jelentős biztonság
 tagsági jog: csak az összes tag együttes akaratával ruházható át
 nyereség, veszteség: külön kikötés hiányában – egyenlően oszlott meg
III. Betéti Társaság

 közös cég alatt folytatott kereskedelmi üzletnél a társak közül egy vagy több (kül)tag
csak kikötött vagyonbetétével felelős, míg egy vagy több (bel)tagot korlátlan és
egyetemleges felelősség terhel.
 elődje: itáliai commenda
- 49 -
 1840:18. tc.: elismerte kültag felelősségét a betétje erejéig, de a cégjegyzékbe való

bejegyzést nem tartotta szükségesnek
 kereskedelmi törvény: csak olyan Bt-t ismert el, ahol a kültagok is valóságos társasági
tagok
 átmeneti alakulat a személyi és tőkeegyesülések között
 tagsági jogok: öröklés útján is átszállhattak, de csak ha szerződésben kikötötték; kivéve
kültag esetén
 alapítása: ha a vállalat működése nagyobb tőkét, de a cég régi vezetője továbbra is
igazgató maradt
 kültag: veszteség esetén nem volt köteles a megtérítésre (mert a kockázatot ő viselte);
siker esetén a rendes kamatot meghaladó nyereségre számíthatott
IV. Részvénytársaság – 17. tétel

Azon társaságok, melyek előre meghatározott, bizonyos számú és egyenértékű (egész vagy
hányad) részvényekből álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak
részvényeik erejéig felelősek.
1. Előzmények
 18. sz. nagy részvényszédelgések és svindlik korszaka → igazgatóság évente
nyilvános mérleg készített, osztalékot ez alapján állapították meg
 Anglia: rendkívül szigorú intézkedések – csak névre szóló részvények, korlátlan,
egyetemleges felelősség
 Franciaország: modern szabályozás alapja (Code de Commerce)
 legfontosabb irányító szerv: közgyűlés – minden részvényes: egyenlő jogok;
részvényeik számarányának megfelelően szavazhatnak
 19. sz. ipari forradalom – tömegtermelés nagy kezdőtőkét igényelt; megnövekedett a
szélesebb rétegek megtakarítása → érdemessé vált a kistőkét is összegyűjteni és
bevonni a vállalkozásokba
2. Magyar fejlődés
 részvények kibocsátása a szükséges tőke összegyűjtésének érdekében
 első jelentős részvénytársaságok: Széchenyi István – Lánchíd Részvénytársaság, Pesti
Hengermalom (1839)
 1840:18. tc.: Rt-ket is szabályozta
 alapítást nem kötötték állami engedélyhez, csak az alapszabályokat kellett bemutatni
a Helytartótanácsnak
 1867. után: gründolási láz
 1873-as gazdasági válság – túlzott spekulációra és hitelfelvételre alapozott
vállakozások kártyavárként dőltek össze
 I. világháborúig: részvénytársaságok fejlődése nagymértékű
 koncentrációs Rt-k: a gazdasági élet egy-egy jelentős szektorában uralkodó szerepet
töltöttek be
 egyre inkább közérdekű intézménnyé vált
3. Részvényesek
 nagy részvényesek: állandó; döntő befolyás
 kis részvényesek: csak az osztalék v árfolyamnyereség érdekében vásároltak
részvényeket (~kölcsönadók)
- 50 -
4. Legfontosabb jellemzői:
 alaptőke: előre meghatározott induló tőke – egyenlő részösszegekre oszlott, amelyet
értékpapír tanúsít, és amelynek értékét a részvényesek szolgáltatták be a társaságnak.
 társaság kötelezettségeiért egyedül a társaság felelt
 tőketulajdon és tőkefunkció szétválasztása
 tagsági jog nagyfokú forgalomképessége
 részvények: puszta átadással is átruházhatók
 előnye: könnyebb tőkeszerzés, spekulációra igen alkalmas (hátrány is), kitűnő,
szakképzett erők alkalmazása, technikai haladás vívmányainak kiaknázása
 hátránya: nehézkes ügyvitel, vállalkozó teljes felelőssége, egyéni kezdeményezése,
folytonos ébersége, pillanatnyi elhatározásai, találékonysága volt meghatározó,
gyakran túl merész spekulációk
5. Részvényjog
 részvénytársaság belső jogviszonyait, társaknak a társasággal szemben fennálló jogait
és kötelezettségeit tartalmazta
 korrekt működéshez törvényes garanciák szükségesek
6. Részvénytársaság alapítása
 szimultán: alapítók maguk jegyezték az összes részvényt
 szukcesszív: felhívással fordultak a nagyközönséghez, hogy jegyezzenek
részvényeket
7. Szervezete
 közgyűlés: részvényesek; betéteik arányában szavazhattak – tulajdonosi döntések:
igazgatóság, felügyelőbizottság megválasztása, felmentése; mérleg megállapítása;
nyereség felosztása; alaptőke felemelése/csökkentése; alapszabály módosítása –
évente min. egyszer
 igazgatóság: legfontosabb fórum, vezérigazgató: állandó ügyvitel, üzleti tevékenység
irányítása – Ig. nevezte ki, fizetett alkalmazott → szabályok: bírói gyakorlatban
 felügyelőbizottság: min 3 tag; ellenőrzési jog; igazgatóság állandó és szakszerű
ellenőrzése; évi számadás és mérleg; közgyűlésnek jelentés
 könyvvizsgáló
8. Részvényesek legfontosabb jogai

 vagyoni jogok
 osztalékhoz való jog
 likvidációs jog
 társasági jogok
 részvételi, hozzászólási, javaslattételi jog
 közgyűlési döntések vonatkozásában részvényarányos szavazati jog
 aktív és passzív választójog
 részvénytársaság működésének ellenőrzése
 egyéb jogok
 közgyűlési határozatok bíróság előtti megtámadásának joga
 alaptőke felemelése esetén elővásárlási jog
- 51 -
V. Szövetkezet
Meg nem határozott számú tagból álló, ezek egyenjogúságának elvén alapuló személyi
társaság, mely saját tagjainak keresetét vagy gazdaságát közös üzletvitel által önsegély
vagy államsegéllyel kiegészített önsegítség útján mozdította elő.
 egyébként elszigeteltségükben egyedül tehetetlen gazdasági erők a nagytőkével
szemben érvényesülhessenek
 önvédelem, önfenntartás, önsegélyezés
 mozgalom is áll mögött: pl. angol fogyasztási mozgalom
 demokrácia iskolája
 szövetkezet közös vonásai:
 közös részvétel: tagok személyesen közreműködnek a vállalatban, legalábbis igénybe
veszik azt
 demokratikus szervezet: egyenlőség, testvériség, szabadság eszméje
 felesleges közvetítés kikerülése
 munka és ember előtérbe állítása (haszonnal és tőkével szemben)
 Magyarországon: rengeteg visszaélés; állami segítséggel; hiányzott a megfelelő
szakképzettség
 1898. Hangya fogyasztási szövetkezet – gróf Károlyi Sándor vezetésével
 1898:23. tc.
 kétféle szövetkezet: kereskedelmi törvény hatálya alá tartozók; azok a gazdasági és
hitelszövetkezetek, amelyekre nézve a kereskedelmi törvény csak szubszidiárius
jogforrás
 erős központosítás
 állami felügyelet ↔ jelentős állami támogatás
 zárt szövetkezetek: tagfelvétel megnehezítése – antidemokratikus; maguk termelte
áruk eladását szorgalmazták
 nyitott szövetkezet: azért vásároltak, hogy az olcsón szerzett árut egymás között
felosszák
VI. Korlátolt felelősségű társaság

Előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakult. A tag felelőssége a
társasággal szemben törzsbetétének szolgáltatására és a társasági szerződésben
megállapított esetleges vagyoni hozzájárulásra terjedt ki.
 jogtudomány alkotta
 kis- és középvállalatok egyszerűbb vállalkozási formája
 1930:5 tc. tiszta tőkeegyesülés és személyegyesülés között áll
 független a tagok személyében bekövetkező változásoktól
 törzsbetétet csak a többi tag beleegyezésével ruházhatták át
 szervezete: taggyűlés, ügyvezetés, felügyelőbizottság
 rugalmas szabályozás
 nyereségből és veszteségből való részesedés nem függött a törzsbetétek arányától
VII. Csendes társaság

Valaki úgy vett részt más vállalatában, hogy ennek üzleti eredményében – legalábbis a
nyereségben – részesedett, kifelé azonban nyilvános tagként nem jelentkezett, a vállalat
kötelmei pedig egyedül a vállalat tulajdonosát jogosították vagy kötelezték
 1930:5. tc szabályozza (kereskedelmi törvényből kimaradt)
- 52 -
Csődjog története
(211-214. oldal)
I. Egy adósnak több hitelezője van, de nem tudta vagy nem akarta tartozásait megfizetni.
 egyenlő elbánás elve → valamennyi hitelező érdekében kell lefolytatni az eljárást
 fejlett forgalmi viszonyok, sokrétű üzleti kapcsolatok → ki nem fizetett adósság több
helyen is hiányzó tőkeként jelenhetett meg – nemzetgazdasági szinten is jelentkezhettek
negatív hatásai
 három érdek: hitelező, adós, társadalom érdeke
 középkor: adós teljesen kiszolgáltatott helyzet, akár testi kényszert is alkalmazhattak
klasszikus kapitalizmus: adós vagyona, nem személye ellen irányult az eljárás
II. Magyarország
 adósok országa = elnéző jogi szabályozás a reformkorig
 1840:22 tc.: német csődeljárás átvétele (lassú, de 1844-ben korrigálják = gyorsabb)
 1853: nagyon szigorú osztrák szabályozás
 Ideiglenes Törvénykezési Szabályok: 1840-es, 1847-es szabályok visszaállítása
módosításokkal (ok: pl. nemesek és nem nemesek között megszűnik a vagyoni
különbség)
1881:17 tc.: Apáthy István csődtörvénye

 1877-es német csődrendtartás alapján
 csődper helyett csődeljárás, kérelemre indul
 fizetés beszüntetésekor önmaguk ellen csődöt kell kérni
 csődnyitástól (csődeljárást elrendelő határozat bírói kifüggesztése): adós vagyona felett
a csődtömeggondnok rendelkezik
 közadós csődtömeghez tartozó vagyonra vonatkozó ügyletei semmissé válnak, csak a
csődbiztos engedélyével hagyhatja el lakóhelyét
III. Csődeljárás: adós vagyonát értékesítik, aktívumait behajtják, költségek levonása után
szétosztják a hitelezők között követeléseik arányában
20. század: többlépcsős eljárás lesz (hitelezőre is hátrányos a régi lassú, költséges eljárás)
→ új lehetőségek
 csődön kívüli kényszeregyezség: fizetésképtelen adós folytathatja a gazdasági
tevékenységet a csőd elkerülése érdekében, a hitelezők elengedik a tartozások egy
részét. Hitelezők többségi határozatának köteles alávetni magát a kisebbség
 kényszerfelszámolás: csak az illető vállalatot likvidálják, vállalkozót nem távolítják el
az üzleti életből
 csalárd, érdemtelen adós: csődeljárás
- 53 -
Az értékpapírjog és a tőzsde
(215-226. oldal)
I. Értékpapír: olyan okirat, melyet valamilyen jogosultságról állítottak ki, megtestesítette a

benne tanúsított jogosultságot és egyúttal valamilyen forgalmi értékkel is rendelkezett
(jog nem elválasztható a papírtól).
 értékpapírjog (különös jog): értékpapír keletkezését, átruházását, érvényesítését
szabályozza
 középkorban alakul ki
 Savigny: értékpapír minden olyan papír, melyben valamely követelés vagy tartozás
akként testesül meg (inkorporálódik), hogy az elvileg csak a papírban és a papír által
létezik.
 törvényi szabályozás: német kereskedelmi törvény (1861), majd BGB
 kezdetben kézzel, majd egyedi nyomtatással
 Magyarország: értékpapírok egyes csoportjait szabályozzák, nem együtt
 értékpapír célja: jog mobilizálása
 fajtái:
 követelést megtestesítő értékpapírok: egyik fél elismeri a másik követelését, az erről
kiállított értékpapír kötelezi őt x időben és módon való teljesítésre
 részesedési jogot megtestesítő értékpapírok: igazolják, hogy tulajdonosuk x
vállalkozás alaptőkéjéhez hozzájárult, osztalékra jogosult
 dologi jogi értékpapírok: tulajdonjogot, v. zálogjogot testesítenek meg; adott dolog
feletti jog biztosítása a dolog átadása nélkül (pl: közraktárjegy)
II. Váltó: olyan rövid lejáratú (kb. 3 hónap), rendeletre szóló értékpapír, amelyben egy
később esedékes fizetés testesül meg. Fizetési ígérvény, fizetési felszólítás (nem
áruváltó).
 váltójog: különös és szigorú jog (kógens jellegű szabályok)
 eredet: középkori Itália (pénzszállítás lehetetlensége miatt)
 később kialakul a forgatmány (váltókövetelés átruházható)
 Ordonnance de Commerce, majd Code de Commerce és 1847-es német váltótörvény
rendszerez
 1930: genfi szerződés a váltó nemzetközi egységesítése érdekében (Mo is csatlakozik)
 Magyarország:
 váltóhitel hiánya
 csak kiküldött bizottságok eredménytelen munkái
 1792. osztrák bírók ítélkezhetnek a váltókövetelések felett
 1840:15. tc. váltótörvény (magyar nemesség váltóképes lesz)
 1850. német általános váltótörvény az Ideiglenes Törvénykezési Szabályokig
 1876:27 tc. új váltótörvény (Apáthy, német minta)
 váltószigor (célja a fizetés pontos végrehajtása)
 anyagi: váltóígéret abszolút érvényessége
 váltó kiállítója nem élhet olyan kifogásokkal, melyek nem tűnnek ki a papírból
 váltókellékek hiánya = nem váltó, pl.
 váltóelnevezés
 fizetendő pénzösszeg
 rendelvényes, kibocsátó neve
 fizetés, kiállítás helye, ideje
 alaki: végrehajtási eljárás gyorsasága, rövid határidők
- 54 -
 a váltó fajai
 idegen: kibocsátó 3. személyt jelöl meg fizetőként (utalvány jelleg,
USA, Franciország.)
 saját: kibocsátó saját fizetését ígéri (kötelezvény)
 váltó: fizetési és hiteleszköz (hitelező lejárat előtt leszámítolhatja, forgathatja =
kölcsönnél előnyösebb)
III. Csekk: rövid írásbeli utalvány, kiállítója egy bankot (utalványozott) arra hív fel, hogy
a köztük fennálló szerződés alapján annak, aki magát az írásbeli utalvány által igazolja, x
összeget fizessen ki.
 először 1856-ban Franciaországban szabályozzák
 egységesítés: 1912-es hágai konferencia, 1931-es genfi nemzetközi csekkjogi egyezmény
 Magyarország:
 csekktörvény csak 1908-ban
 csatlakozás a fenti egyezményekhez, de ratifikálás csak 1965-ben
 3 személy: számlát vezető bank (utalványozott), csekkszámla-tulaj (kibocsátó),
csekkbirtokos (rendelvényes)
IV. Kötvény: olyan közforgalmú értékpapír, melynek kiállítója kötelezi magát, hogy az
abban megjelölt pénztömeget és annak előre meghatározott kamatait megfizeti.
 kezdetben: királyok által kibocsátott adósságlevelek
 később a hosszú lejáratúakat bevezetik a tőzsdére
 19. sz. nagyvállalatok, bankok is bocsátanak ki
 Magyarország: 1870-es évek: nagyarány államkötvény-kibocsátás (osztrák tőkések veszik
felét); ált. nyugdíjpénztárak, biztosító társaságok veszik
V. Jelzáloglevél: a külön biztosított kötvények fajtája. A kölcsönt vevő birtokos

jelzálogjogot ad földbirtokára a hitelező intézetnek v. társaságnak, az intézet v. társaság
pedig a jelzálog által biztosított kölcsönt kisebb részekre osztotta fel, s az egyes, kerek
összegeket kitevő részekről zálogleveleket bocsátott ki, melyek beváltásáért a társaság v.
intézet még saját vagyonával is felelős volt.
 cél: hosszú lejáratú hitel. Jelzálog biztosításával mobilizálható a földbirtok értéke
 tőzsdei forgalomra alkalmas értékpapír (először: Poroszország, Nagy Frigyes)
 Magyarország: először 1825-ben, kiegyezés után Monarchia jegybankja
VI. Részvény: névre vagy bemutatóra szóló értékpapír, amely könnyen átruházható és a
tulajdonosa a részvénytársaság egy eszmei hányadának tulajdonosává válik.
 elsők: Kelet-Indiai Társaság alapítása
 kezdetben névre szólnak + korlátlan felelősség
 19. sz. minden állam elismeri a bemutatóra szólót is
 részvény árfolyama: tőkésített osztalék (+ függ várakozásoktól, stb.)
VII. Tőzsde: olyan összpontosított piac, ahol rendszeresen a fennálló szokásoknak

megfelelően, nyilvános áralakítással, x személyek köre úgy kereskedik a helyettesíthető
árukkal, értékekkel, hogy azok nincsenek jelen a helyiségben, a tényleges átadás és
fizetés a szokásoknak megfelelően később és máshol történik.
 sui generis jogintézmény, joganyaga nem kodifikált
 a piacok piaca, központosítja a kereskedelmet
 tőzsde - "marhakereskedő" szóból (Die Börse: pénztárca)
 vásárból alakult ki
- 55 -
 első: Antwerpen (más nemzetiségű kereskedők gyülekezőhelye), majd Amszterdam

(Holland Kelet-Indiai Társ. részvényeit adja-veszi)
 fajtái
1. árutőzsde: helyettesíthető áruk (azonos mennyiségű és minőségű darabbal azonos
értékűek), pl: búza, cukor, bor, méz.
2. értéktőzsde: a tőzsdetanács által, indoklás nélkül bevezetett értékpapírok (részvény,
kötvény, zálogjegy, váltó, deviza: külföldi pénznemre - valutára - szóló követelés,
valuta)
 tőzsdekrachok
 1557 (Amerikai arannyal spekuláció)
 1637: tulipánspekuláció Hollandiában
 1873: magyar gründolási láz - Gründerkrach (alapítási láz miatt)
 1895: dél-afrikai aranybányás spekuláció
 1929. október 14.
 Magyarország
 előzmények
 kezdetben csak kávéházakban kötnek üzletet
 szabadságharc után: Pesti Lloyd Társulat kezdeményezi a Gabonacsarnok,
majd a pesti tőzsde alapítását
 1864. alapítás (árutőzsde forgalma jóval nagyobb az értéktőzsdéénél)
 fellendülés: gründolási láz
 testületi önkormányzat, tagok által választott tőzsdetanács (tagfelvétel,
tőzsdeügynökök kinevezése, üzletforgalom szabályozása)
 kereskedelmi miniszter felügyeli (általa kinevezett tőzsdebiztos által)
 1906. Európa legnagyobb tőzsdeépülete megépül
 világháború és Tanácsköztársaság után 1919-ben nyílik meg újra
 infláció = fellendülés (értékpapír vásárlás)
 1929. 1 évre bezárják
 1935. újabb fellendülés
 1941. árfolyamnövekedés a hadiipar miatt
 1948. államosítás = feloszlatják
 a tőzsde funkciói
 áruk és értékpapírok adásvétele
 vagyonértékelés (árfolyamokon keresztül)
 tőkeelosztó funkció
 nemzeti és világgazd. Összekapcsolása
 versenyszemszögből semleges helyen felállított információs központ,
egységes, nyilvános
regisztrációs rendszer (szerep a pszichológiai szempontoknak)
 politikai értékelés is: nemzetközi gazdaságban részt venni akaró kormánynak
meg kell jelennie
 kereskedelmi szokásjog kialakítása
 tőzsdei bíráskodás
 tőzsde által alkotott szabályok
 tőzsde alapszabályai (testület belső rendje, tőzsdebírósági eljárás)
 üzletrendészeti szabályok (tőzsdei forgalom)
 tőzsdei szokások (autonóm hatáskörében állapítja meg)
 spekuláció a tőzsdén: nem befektetés céljából való értékpapír-vásárlás, határidős
üzletkötés, hanem spekulációs célzat
 gyors reagálás, árfolyamesések fékezése
- 56 -
 telefon feltalálása = különböző helyeken egyazon időben való árfolyam-

különbözetekre nem lehet spekulálni
 időbeli árfolyamhullámzásra épített spekuláció: árfolyam-emelkedésre való
spekuláció (hausse)
 árfolyamesésre számító spekuláció (baisse)
 határidőüzlet: a felek 5 napnál távolabbi időpontban határozták meg a
teljesítési határidőt (mezőgazdaságnál jó)
A polgári házasság intézménye
(227-232. oldal)
I. A polgári családjog
- a család intézménye a feudális korhoz képest a polgári korszakban jelentős mértékben
veszített vagyonjogi jelentőségéből
- az ősiség eltörlése, a tulajdon és végrendelkezés szabadságának biztosítása a középkori
családhoz fűződő vagyonjogi, öröklési jogi hatásokat jórészt megszüntette, bár
bizonyos, a családtagokat védő jogintézmények (pl. kötelesrész) fennmaradtak, ill.
továbbfejlődtek
II. Polgári házasság

- Magyarországon a polgári házasság eszméjét II. József fogalmazta meg először 1786-ban
kiadott házassági pátensében
- a házassággal kapcsolatos jogalkotás azonban 1894-ig elsősorban a vegyes házasságok
szabályozásával foglalkozik, különösen a házassági perekben való ítélkezés és a vegyes
házasságból született gyermekek vallásának kérdése kerül e rendelkezések
középpontjába
- a házassági jogi törvényjavaslatot 1889-1893-ig tárgyalta az országgyűlés
- a főrendiház álláspontja szerint a házasságkötés kérdését vallásegyenlőségi és
viszonossági elv alapján kellett volna megoldani a felekezeti házassági jogok
megtartásával és további kiegészítésével
- a képviselőház egységes házassági jogot szorgalmazott, amelynek alapja a kötelező
polgári házasság bevezetése
- a polgári házasságról szóló 1894:31. tc. szentesítésére 1894. december 9-én került sor az
egyházpolitikai reform keretében benyújtott többi törvénnyel együtt
- a törvény értelmében a magyar házassági jog alapja a kötelező polgári házasság lett
- a törvény hatályba lépését követően a házasságot kizárólag csak az erre illetékes
polgári hatóságok előtt lehetett megkötni
- az eljegyzés: a korábbi felekezeti jogi szabályozást elvetve, semmi különös joghatást nem
fűzött hozzá a törvény
- legfeljebb az alaptalanul visszalépő fél ellen biztosított kártérítési kereseti jogot a
felmerült költségek (az eljegyzési lakoma, a megvendégelési költségei és azon kelengye
tárgyak ára, amelyeket kifejezetten a kötendő házasságra tekintettel szereztek be)
erejéig a károsultnak
- a házasság két, különböző nemű cselekvőképes személynek állami törvény alapján
létesült feltétlen és állandó életközösségre irányuló szerződése
- ugyanígy az a jegyestárs is köteles volt természetben visszaadni a jegyajándékot, aki a
másik jegyesnek alapos okot szolgáltatott az eljegyzéstől való visszalépésre
- 57 -
III. A házassági akadályok: a házassági akadályok konstatálása a házasság

érvénytelenségéhez vezetett
1. A bontó akadályok ellenére kötött házasság érvénytelen volt, ez semmisséget vagy a
bíróság előtti megtámadhatóságot eredményezett.
- semmisséget eredményező bontó akadályok
- cselekvőképtelenség
- vérrokonság és egyenesági sógorság
- fennálló korábbi érvényes házasság, ha a korábbi házasság nem szűnt meg
vagy azt nem érvénytelenítették
- házastárs életére törés – nem köthettek egymással házasságot azok, akik közül
az egyik a másikkal egyetértve saját vagy a másik házastársának életére tört
- házasságkötés lényeges alaki kellékeinek hiánya – a lényeges alaki kellékek:
tisztében eljáró polgári tisztviselő előtt; házasulók együttes, személyes
jelenléte; két tanú jelenlétében; házasságkötési kijelentés; időhöz és feltételhez
nem kötött
- a semmis házasságot megszűnése vagy semmissé nyilvánítása után úgy kellett
tekinteni, mintha meg sem kötötték volna
- megtámadhatóságot eredményező bontó akadályok
- fejletlen kor: ha a férfi 18., a nő pedig 16. életévét nem töltötte még be
- kiskorú törvényes képviselője beleegyezésének hiánya
- kényszer: ha a házasságot valamelyik házasfél fenyegetéssel előidézett alapos
félelem következtében kötötte
- tévedés
- ha az egyik házasfél egyáltalán nem akart házasságot kötni és nem tudta,
hogy kijelentésével házasságot köt;
- ha az egyik házasfél mással kötött házasságot, mint a kivel akart és nem
tudta, hogy a személy más;
- ha az egyik házasfél már a házasság kötésekor állandóan képtelen volt a
házassági tartozás teljesítésére és a másik házasfél ezt nem tudta, sem a
körülményekből nem következtethette;
- ha az egyik házasfél halálra vagy fegyházra, vagy börtönbüntetésre volt
ítélve és a másik házasfél ezt nem tudta és utóbbi esetben egyszersmind
alaposan feltehető, hogy ezt tudva, a házasságot meg nem kötötte volna;
- ha a nő a házasság megkötésekor mástól házasságon kívül teherbe volt
ejtve és ezt a férj a házasság megkötésekor nem tudta;
- ha a holttá nyilvánított házastárs az uj házasság megkötése után
jelentkezik és az új házastársak a házasság megkötésekor nem tudták,
hogy a holttá nyilvánított életben van
- megtévesztés
- ha a megtévesztés a másik házastársnak lényeges személyi
tulajdonságaira vonatkozik és a megtévesztést a másik házastárs tudva
maga idézte elő, vagy tudta a megtévesztést, mely egy harmadiktól ered
→ megtámadás határideje 1 év
- az egyik házastárs oly testi fogyatkozásai vagy elváltozásai, amelyek
undort gerjesztő voltuknál fogva a másik házastársat a házassági tartozás
teljesítésére irányuló szándékának végrehajtásában megbénítják, oly
hiányai a házasság lényegéhez megkívánt személyi tulajdonságoknak,
hogy egyéb fogalmi kellékek fennforgása esetében a házassági törvény
55.§-ában meghatározott megtámadási okot valósítják meg
- 58 -
2. A tiltó akadályok ellenére kötött házasság érvényes lett, mert a megkötés által a tilalom
célja meghiúsult, de a törvény megszegése büntetést vont maga után.
- tilos házasságkötés
- tilos házasságot kötnie annak, aki ellen elmebetegség vagy jelekkel megértést is
gátló siketnémaság miatt indított gondnokság alá helyezési eljárás van folyamatban
- tilos házasságot kötnie a gondnok beleegyezése nélkül annak, aki mint
gyengeelméjű vagy magát jelekkel megértetni tudó siketnéma gondnokság alatt áll
- tilos házasságot kötnie a szülő beleegyezése nélkül annak a kiskorúnak, aki 20. évét
betöltötte, akkor is, ha törvényes képviselője beleegyezett
- tilos a házasságkötés az unokatestvérek között
- tilos a házasságkötés az örökbefogadó és az örökbefogadott, valamint ennek volt
házastársa között, úgyszintén az örökbefogadott és az örökbefogadónak volt
házastársa között, míg az örökbefogadási jogviszony fennáll a felek között
- tilos a házasságkötés a gyám, valamint annak leszármazója és a gyámolt között, míg
a gyámsági viszony tart
- tilos a házasságkötés azok közt, akiket a felbontó ítélet házasságtörés miatt az
egymással való házasságkötéstől eltiltott
- tilos házasságot kötni, míg a korábbi semmis házasság meg nem szűnt vagy azt nem
érvénytelenítették
- tilos holttá nyilvánítás alapján házasságot kötni, ha a holttá nyilvánított házastársa
vagy az, akivel új házasságot akar kötni, tudja, hogy a holttá nyilvánított a
vélelmezett elhalálozás napját túlélte
- tilos házasságot kötnie az egyik házastársnak azzal, akit a másik házastárson
elkövetett gyilkosság, szándékos emberölés vagy ezeknek kísérlete miatt tettesként
vagy részesként elítéltek
- tilos a nőnek új házasságot kötnie házasságának megszűnésétől vagy érvénytelenné
nyilvánításától számított 10 hónapon belül
- elhárul ezen akadály, ha a nő időközben szült (várakozási idő)
- tilos az egyházi hatóság engedélye nélkül házasságot kötnie annak, aki azon egyház
szabályai szerint, amelyhez tartozik, egyházi rend vagy fogadalom okából
házasságot nem köthet
- tilos a házasságkötés a véderőről szóló törvény értelmében szükséges nősülési
engedély nélkül
- tilos házasságot kötni szabályszerű kihirdetés nélkül
3. A házasságkötésnél közreműködő anyakönyvvezető köteles volt a megtörtént
házasságkötést a házassági anyakönyvbe bejegyezni
IV. A házasság személyi joghatása

- a házasság megkötésével a férfi és a nő között életközösség jött létre
- a családfő a férj, akinek rangja, társadalmi pozíciója határozta meg felsége rangját és
polgári állását
- a férj viselte a házassággal járó terheket is
- az új házassági törvény nem kötelezte a nőt, hogy férjét annak lakásába kövesse, ha ott
férje szüleivel vagy rokonaival is együtt kellene élnie
- a házasság tartama alatt a férj házastársi tartással tartozott feleségének (lakás, élelem,
ruházat, szellemi szükséglet, gyógyítás)
- a tartás mértékét a férj társadalmi helyzete és vagyona szabta meg
- a nő végleges nőtartásra is igényt tarthatott, ha a bíróság a házasságot a férj vétkessé
nyilvánításának kimondásával felbontotta
- ha a férj feleségét szülei házába vitte, és kizárólag a családi gazdaságban dolgozott, akkor a
vagyontalan férj helyett annak szüleit kötelezte a törvény a tartásra menytartás formájában
- 59 -
V. A házasság megszűnése
- a házasság a polgári házassági jog szerint megszűnt
1. egyik házastárs halálával
2. bírói felbontással – bontó okok vezettek ide
a. feltétlen bontó okok
- a házasság felbontását kérhette az a házasfél, akinek házastársa házasságtörést
vagy természet elleni fajtalanságot követett el, avagy tudva, hogy házassága
még fennáll, új házasságot kötött
- a házasság felbontását kérhette az a házasfél, akit házastársa szándékosan és
jogos ok nélkül elhagyott
- a házasság felbontását kérhette az a házasfél, akinek házastársa élete ellen tört,
vagy akit házastársa szándékosan súlyosan bántalmazott
- a házasság felbontását kérhette az a házasfél, akinek házastársát a házasság
megkötése után halálra vagy legalább ötévi fegyházra vagy börtönre ítélték
- a házasság felbontásának nincs helye, ha a házasfél a bűntettet a házasság
megkötése előtt követte el és erről házastársának a házasság
megkötésekor tudomása volt
b. feltételes bontó okok – a házasság az egyik házasfél kérelmére felbontható, ha a

másik házasfél:
- a házastársi kötelességeket szándékos magaviselete által súlyosan megsérti
- a házastársak családjához tartozó gyermeket bűncselekmény elkövetésére
vagy erkölcstelen életre reábírja vagy reábírni törekszik
- erkölcstelen életet megátalkodottan folytat
- a házasság megkötése után öt évnél rövidebb tartamú fegyházra vagy
börtönre, avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt fogházra ítéltetett
- ezen esetekben a házasság csak akkor bontható fel, ha a bíró a házasfelek
egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével meggyőződött
arról, hogy a felsorolt okok valamelyike következtében a házassági viszony
annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérőre nézve a további életközösség
elviselhetetlenné vált.
- a kereseti jog elenyészett, ha a házastárs a vétkes cselekményt megbocsátotta
3. a házassági életközösség felbontásának speciális változata volt az ágytól és asztaltól

való elválás
- oly esetben, midőn a házasság a törvény szerint felbontható, a házasfél keresetében
vagy viszonkeresetében felbontás helyett az ágytól és asztaltól való elválást kérheti
- a vagyonjogi viszonyok tekintetében az ágytól és asztaltól való elválás a felbontás
joghatályával bír
- az ágytól és asztaltól elválasztott házasfelek a házassági életközösséget bármikor
visszaállíthatják
- ha a házasfelek az életközösség visszaállítását a perben eljáró bíróságnál
bejelentették, a bejelentés időpontjától kezdve az ágytól és asztaltól való elválás
jogkövetkezményei megszűnnek
- ha az ágytól és asztaltól való elválás az ítélet jogerőre emelkedésétől számítva 2 évig
tartott, bármelyik házasfél kérheti, hogy a bíró az ágytól és asztaltól elválasztó
ítéletet felbontó ítéletté változtassa át
- 60 -
VI. Házassági vagyonjog

- a polgári házasságról szóló 1894:31. tc. részletesen szabályozta a házasság vagyoni
joghatásait is.
- a házasság alapvetően házastársi vagyonközösséget keletkeztet a házastársak között,
akiknek azonban a házasság fennállása alatt is lehet különvagyonuk
- házastársi vagyonközösség
- a házasság legfontosabb vagyoni joghatása, hogy a házastársak között
vagyonközösséget keletkeztet
- e vagyonközösségbe az alábbi vagyontárgyak tartoznak
- amelyek már a házasságkötést megelőzően a későbbi házastársak közös
tulajdonába tartoztak
- a házasság fennállása alatt szerzett minden, nem különvagyoni jellegű
vagyontárgy, tekintet nélkül arra, hogy a szerzésben a házastársak együttesen
vagy külön, illetőleg milyen arányok szerint működtek közre
- amelyekre a felek meghatározott alakiságok szerint így állapodtak meg
- különvagyon
- a házastársak különvagyonába azon vagyontárgyak összessége tartozik, amelyekkel a
házasság fennállása alatt is önállóan rendelkezhetnek, és amelyekre így a házastársi
vagyonközösség nem terjed ki
- a házastárs különvagyonába azon vagyontárgyak tartoztak az 1894: 31. tc. alapján,
amelyek már a házasságkötést megelőzően a saját tulajdonában voltak
- a jegyajándék
- a kiházasítási tárgyak
- a hozomány
- a házasság fennállása alatt ingyenesen (ajándékozás, öröklés útján) szerzett
vagyontárgyak
- amelyekre a felek meghatározott alakiságok szerint így állapodtak meg
- a házastársi kötelezettségek teljesítését a házastársak hitbérrel biztosíthatták
Családi jog a polgári korban; Gondnokság és gyámság
(227., 232-235. oldal)
I. A család: házastársak és rokonok köteléke, amelyet házasságkötés és leszármazás hoz

létre.
Ide értendőek még olyan családjogi ügyletek, mint az örökbefogadás és a házasságon kívül
született gyermek elismerése a természetes apa részéről. Anyai ágon a leszármazás tényén
alapul a rokonság, míg az atyai ágon ide tartoznak mindazok, akiket a törvényes
leszármazás köt össze.
II. A család kettős felosztása

1. szűkebb értelemben vett család
- házastársak illetve szülők- gyermekek között fennálló kapcsolat
- vezetője: családfő
- gondoskodik a családtagok szükségleteiről
- családtagjai részesednek a társadalmi állásának jogi előnyeiben (név, nemesség)
- vezetői jogállása a gyermekek teljes korúvá válásával megszűnik (a gyermekek
engedelmességi kötelezettsége megszűnik)
- 61 -
2. tágabb értelemben vett család

- egyes családjogi ügyletek előterjesztésére irányuló indítványoknál (kiskorúság
meghosszabbítása és azok gondokság alá helyezése) és az öröklésnél lesz szerepe
III. GYÁMSÁG
Kiskorú gondviseléséről, vagyonának kezeléséről történő gondoskodás jogintézménye
azok számára, akik nem állnak atyai hatalom alatt
- 1877:20 tc. értelmében az atyai hatalom alatt nem álló kiskorúak gyámság alá kerülnek.
1. Fajtái
- nevezett (az atya választotta kiskorú gyermekének)
- természetes és törvényes (kiskorú gyermek anyja)
- törvényes (rokonok)
- rendelt gyám (a gyámhatóság rendeli ki a rokonok meghallgatásával)
- ha az atya nem nevezett ki gyámot, a gyámság az anyára száll
- a nő újbóli férjhezmenetele a gyámsági viszonyt nem szüntette meg, de a
vagyonkezelést igen
- az anya után törvényes gyámság illeti meg az anyai nagyatyát, utána az anyai
nagyanyát, majd a férfirokonokat
2. Kizáró és mentesítő okok

- gyámságból kizáró okok
- nők (kivéve anya, örökbefogadó anya, házastárs)
- atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állók
- akiket atyai hatalmuktól a bíróság megfosztott, gyámi tisztükből a gyámhatóság
elmozdított
- szerzetesek
- botrányos életvitelt folytató személyek
- csőd alatt állók
- akiket valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt hivatalvesztésre ítéltek
- a gyámság viselése alóli mentesítő okok
- a gyámság viselését a törvényben meghatározott esetek kivételével elutasítani nem
lehet
- a rendelkezés megszegője 200 forint pénzbírsággal büntetendő
- 60. életévüket betöltő személyek
- egyidejűleg más személy gyámjaként is eljártak
- 5 gyermekről gondoskodtak
- a kiskorú lakhelyétől és birtokától távol laktak
- miniszterek, országgyűlési képviselők, katonák, közhivatalnokok, köztisztviselők,
világi papok
- olyan betegségben szenvedők, akiket betegségük gátol a gyámság kielégítő
elvégzésében
3. A gyám feladata
- a gyámsága alatt álló kiskorú törvényes képviselője
- képviseli a kiskorút annak peres és nem peres ügyeiben (nagyrészt teljes jogkörrel)
- gondoskodik a kiskorú vagyonáról, neveléséről, taníttatásáról, testi épségének
megőrzéséről
- a vagyonkezelő gyámnak évente kell jelentést benyújtania a gyámhatóságnak a kiskorú
személyes, tanítási és nevelési viszonyairól
- 62 -
4. A gyámság megszűnése
- a gyám vagy a gyámolt halála
- kiskorú teljes korúvá válása
- kiskorú atyai hatalom alá való kerülése
- a gyám felmentése illetve elmozdítása
- a gyám elmozdítása: ha feladatait nem megfelelően látja el
- elhanyagolta a kiskorú taníttatását és nevelését
- magatartása veszélyeztette a kiskorú erkölcsi és testi fejlődését
- a kiskorú vagyonát hűtlenül vagy hanyagul kezelte
- a kiskorú képviseletének elmulasztásával kárt okozott
IV. GONDNOKSÁG
A gondnokság az ügyek vitelére képtelen, illetve alkalmatlan nagykorúak képviseletének
biztosítását szolgáló jogintézmény.
1. A gondnokság létrejötte
1877:20 tc.: a nagykorú személy gondnokság alá helyezését rendelte el a törvény
- a bíróság mondta ki a gondnokság alá való helyezést
- ha az elmebeteg vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma volt
- magát jelekkel megértetni tudó siketnéma vagy gyengeelméjű, és vagyonának
kezelésére alkalmatlan
- tékozló (aki vagyonát komoly cél nélkül, a józan gazdálkodástól eltérő módon
haszontalan költekezéssel csökkentette)
- a gyámhatóság mondta ki a gondnokság alá való helyezést
- egy évnél hosszabb ideig ismeretlen helyen tartózkodott, vagy hazautazásában és
vagyona kezelésében valamely ok meggátolta
- 1 évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélték
- a gondnokság elsősorban a házassági életközösségben élő házastársat, utána az anyát, majd
a rokonokat illette meg
2. Kizáró és mentesítő okok

- gondnokságból kizáró okok
- nők (kivéve anya, örökbefogadó anya, házastárs)
- atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állók
- akiket atyai hatalmuktól a bíróság megfosztott, gondnoki tisztükből a gyámhatóság
elmozdított
- szerzetesek
- botrányos életvitelt folytató személyek
- csőd alatt állók
- akiket valamilyen bűncselekmény elkövetése miatt hivatalvesztésre ítéltek
- a gondnokság viselése alóli mentesítő okok
- a gondnokság viselését a törvényben meghatározott esetek kivételével elutasítani nem
lehet
- a rendelkezés megszegője 200 forint pénzbírsággal büntetendő
- 60. életévüket betöltő személyek
- egyidejűleg más személy gondnokaként is eljártak
- 5 gyermekről gondoskodtak
- a kiskorú lakhelyétől és birtokától távol laktak
- miniszterek, országgyűlési képviselők, katonák, közhivatalnokok, köztisztviselők, világi
papok
- 63 -
- olyan betegségben szenvedők, akiket betegségük gátol a gondnokság kielégítő

ellátásában
3. A gondnok feladatai
- a gondnok a gondnoksága alatt álló személyt teljes jogkörrel képviseli a bíróság előtt annak
peres és nem peres ügyeiben
- ha a gondnokolt távol lévő vagy szabadságvesztésre szóló ítéletét töltő személy volt,
akkor a gondnok képviseleti joga csak a vagyonkezelésével összefüggő eljárásra terjedt
ki
4. A gondnokság megszűnése
- gondnok vagy gondnokolt halálával
- gondnokság alóli felmentéssel
- kötelességeit nem megfelelően látta el
- gondnokságból való elmozdítás
- bírói elrendelés (az elmebetegek és magukat jelekkel megértetni nem tudók esetében, ha a
gondnokság alá helyezést indokoló okok megszűntek illetve gyengeelméjűek és ügyeik
vitelére képtelen, de magukat jellel megértetni tudók és tékozlók feletti gondnokságot, ha
az a gondnokolt kérelmére jött létre)
- kiskorú vagyonkezelése esetén a kiskor teljes korúvá válásával, vagy ha atyai hatalom alá
került
V. Törvényi rendelkezések
1945-ig a gyámság és gondnokság kérdéskörével csak miniszteri rendeletek foglalkoztak,
egyes részterületeket rendezve, pl. hadba vonultak gondnoksága, gyámi és gondnoki
nyilvántartás, hivatásos gyám kirendelésének a lehetősége
A polgári jog átalakulása 1945 után (különös tekintettel a tulajdonjog és a kötelmi jog
változásaira)
(236-250. oldal)
I. Bevezetés: a polgári jog átalakulása

- szovjet magánjogi elképzelések: földreform, államosítás, szocialista gazdaság új formái,
tulajdoni rendszer totalizálósa, erőszakos termelő szövetkezetesítés
- a szocialista polgári jog szerkezete, fogalma és helye a jogrendszerben
- közjog-magánjog megkülönböztetés tagadása (magánjog helyett polgári jog,
állampolgári jog kifejezés)
- államjog primátusa, ez alatt
- államigazgatási jog (szerepe nő, pl. vállalatok vezetése)
- polgári jog (szabályozandó terület csökken: állampolgárok életviszonyai)
- pénzügyi jog
- új jogágak
- földjog
- mezőgazdasági termelőszövetkezeti jog
- munkajog
- munkafegyelem megsértése sokszor bűncselekmény
- nincs sztrájkjog
- szinte mindenki állami alkalmazott
- 64 -
- családjog („nem vagyoni jellegű”)

- tőzsdejog, versenyjog, csődjog megszűnése
- kerületi jog megnyirbálva, beillesztve a polgári jogba
- nem egy aktussal törlik el a magánjogot (mint SZU)
- 1945. előtti törvényeket miniszteri rendelet is módosíthatja
- 1949. Legfőbb Bíróság felhatalmazása (1959-ig): rendkívüli perorvoslati eljárás
keretében kimondhatja, hogy melyik jogszabályt nem lehet a szocialista
építésre tekintettel tovább alkalmazni
- a szocialista polgári jog forrásai
- kodifikációs hullámok = 1959.IV. törvény: magyar Ptk. (1960 májusában lép életbe)
- benne az 1928-as törvényjavaslat + 1945. után született jogszabályok, nem
recepció, mint alkotmányjog terén
- liberálkapitalista jogtechnika (megfelel a kisárutermelésnek + direkt
tervgazdálkodásnak)
- csak 685 paragrafus (vállalatok közötti jogügylethez elég az adásvétel határidős
változata)
- önállósított jogágakat szabályozó törvények (munkajog, szövetkezeti jog)
- külön szabályozott szellemi alkotások joga
- szokásjog: nem elismert, vagy alárendelt
- bírói gyakorlat: max kiegészítő, értelmező
- az ember mint jogalany
- nagykorúság: 18 év
- jogképesség: kevesebb jogviszonynak lehet alanya magyar állampolgár
- szerzőképesség: magántulajdon szerzésének lehetősége minimális
- állam jogképessége
- állam jogalanyisága elsődleges, abszolút, minden jogra és kötelezettségre kiterjedhet
- jogi személy
- magyar Ptk-ban Venediktov kettős kollektíva elmélete:
- jogi személyek jogalanyiságukat az államtól nyerik
- kettős kollektíva: állami szervben dolgozók, ill. állam mint tulajdonos
- 4 fő típusa
1. állami vállalat
- államapparátus legalsó szerve
- tervutasítás szerinti termelés, szolgáltatás
- irányi tása: állami igazgatás, egyedi beavatkozás
- eredményesség: terv teljesítésétől függ
- igazgatója: állami funkcionárius (bérért dolgozik)
2. szövetkezet
- sztálini mezőgazdasági politika elvei szerint
- kollektivizált parasztgazdaság (nem szabad társulás)
- javai: oszthatatlan közös vagyon
- csak Magyarországon: szövetkezet jogilag is tulajdonosa a földnek
- vezetést állami bürokrácia nevezi ki
- tagság háztáji gazdálkodás igénylésére jogosít
3. gazdasági társaság
- külföldi érdekeltségre tekintettel nem teljes mértékben államosított
kerületi társaság
- csak állam alapithat gazd-i társulást
- betéti, csendes társaság: ptk hatályon kivül helyezi
- 65 -
4. társadalmi szervezet
- párt, szakszervezet, ifjúsági szervezet, Hazafias Népfront állami
felügyelet nélkül működhet
- család határait meghaladó szervezetek betiltása
- magánszemély egyesületet nem alapíthat
- Ptk.: nincsen alapítvány
II. Tulajdonjog
- polgári jog központjában: nem a dologiság, hanem a tulajdonjog
- 1945-50: államosítás: magán- és jogi személyek megfosztása magántulajdonuktól (1949-ig a
hatályos joggal is ellentétesen)
- politikai jelleg
- 1945. előtt állami tulajdon 10%, 1988: 93%.
- lépcsőfokai
- 1945. kormányrendelet a földreformról
- 1945. december: szénbányák, villamos erőművek
- 1946. 5 legnagyobb ipari vállalat
- 1947. legnagyobb bankok
- 1948. egyházi iskolák
- 1952. házingatlanok magántulajdona megszűnik
- tulajdonjog egységes, de tárgya lehet
- fogyasztási javak (személyes használatú, egyéni tulajdonban tartható ingóságok,
kivéve ingatlanok)
- termelési eszközök (állami, vagy szövetkezeti tulajdon)
- tulajdonjog alanya szerint (hierarchikus sorrend)
1. állami tulajdon
- párt- és állami vezetők rendelkeznek vele
- nem örökölhető, elidegenithető jogok
- elvonások és juttatások rendszerére épülő szociális gazdálkodás
- magasabb rendű tulajdon = fokozottabb védelem
- az állami tulajdon védelmében károsodottat teljes kártérítés illeti meg
- ha tulajdonjog vitás, állami tulajdonjogot vélelmeznek
- szövetkezeti tulajdon
- 1945. évi földreform = új birtokosoknak korlátozott földmagántulajdon
(kötelesek megművelni, korlátozott rendelkezési, adásvételi jog)
- 1946. beszolgáltatási kötelezettség
- fordulat évétől termelőszövetkezetekbe kényszerítik a parasztságot
- politikai okok (könnyebb ellenőrzés, kollektív tulajdon elve)
- termőföld forgalomképtelen lesz
- személyi tulajdon
- munkán alapul, csak személyes szükségletek kielégítését szolgálja
- maximált méretű lakás, ill. személyi tulajdon (ezen felül + családi vagyonjogi
intézményekből származó plusz: el kell idegeníteni)
- magántulajdon: átmeneti jelleggel a kiskereskedelemben, mezőgazdaságban, ha a
termelési eszközöket saját munkaerővel működtették (nincsen szerzési szabadság)
III. Kötelmi jog

- kógens szabályok nagymértékű alkalmazása
- bizonyos szerződésfajták tilalmazása
- 3 szektor a Ptk-ban:
- állami vállalatok, ill. szövetkezetek egymás közti szerződései
- 66 -
- állampolgárok egymás közötti szerződései

- állampolgárok és állami vállalatok, szövetkezetek szerződései
- szerződés általános szabályai: állampolgárok közötti szerződések alapján (állami vállalatokra,
szövetkezetekre nem vonatkozik pl. teljesítés, szerződéskötés, engedmény szabályai)
- vállalatok, szövetkezetek: a terv teljesítésének formális eszköze (tervutasítás irányít; termelési-
és nyereségmutatók, szállítandó áru és árának meghatározása)
- tervszerződés: laikus szállítási szerződések, határidős adásvétel
- szigorú típuskényszer, kógens jellegű rendezés
- mezőgazdasági termékértékesítési szerződés (elosztási viszonyoknak megfelelő
rendelkezések, népgazdasági terven alapulnak)
IV. Öröklési jog

- nem sokban változik
- 1946. törvényes öröklés rendjén örökölni jogosultak köre: nagyszülői parantéla (külső határ:
elsőfokú unokatestvérek még igen)
- 1946. házasságon kívül született gyermek öröklési joga: mintha törvényes házasságban
született volna
- eltérés a többi szocialista országtól:
- házastársi öröklés haszonélvezete marad
- szűkül, de megmarad az ági öröklés is
V. Családjog
A család
- szocialista törvényhozás előtt: törvény és szokásjog → 1946. évi törvény hiányosságokat pótol
- 1952. évi IV. törvény
- célja: házasság és család intézményének védelme, nők egyenjogúságának biztosi tása,
gyermek érdekeinek védelme
- rokonság meghatározása
- apaság, apaság vélelmére vonatkozó szabályok
- örökbefogadó: csak nagykorú, teljesen cselekvőképes
- örökbefogadott: örökbefogadó gyermekének jogállása
A házasság
- 1952 előtt
- csak törvények és rendeletek részletszabályai
- 1945. Szovjetunióban kötött házasság érvényes
- 1946. törvényes hitbér megszüntetése
- 1945. 1894:1. törvénycikken kívüli bontóok:
- ötévi különélés után kérhető
- 2 év után mindkét fél kérésére és megegyezésével a bíró megszünteti
- bíró felbontja, ha egyik fél elmebeteg, és nincs remény a gyógyulásra
- vétkesség kérdése fel sem merül
- 1950. nincsen házasságkötést megelőző kötelező kihirdetés
- 1950. nincsen akadály: fejletlen kor, örökbefogadási viszony; nem kell 10 hónapos
várakozási idő
- 1952. évi IV. törvény
- társadalom és házastársak számára értelmét vesztett házasságot fel kell bontani (ha
fennállnak a bontást indokoló okok)
- 67 -
A gyámság
- szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú részére a gyámhatóság gyámot rendel ki
- elsősorban: nevezett gyám (szülői végrendeletben v. közokiratban), ha nincs: alkalmas rokon
- intézeti gyámság: állami gondozás alatt álló kiskorú gyámja az intézet vezetője, vagy annak
helyettese
- gyámság: állampolgári kötelesség (kivéve bizonyos személyek)
- gyám: gondviselő, vagyonkezelő, törvényes képviselő
- megszűnés: gyámolt szülői felügyelet alá kerül, vagy nagykorú lesz, ill. gyám elmozdítása,
felmentése
A gondnokság
- ügyeik vitelére teljesen, vagy korlátozottan alkalmatlan nagykorúak
- bírói ítélet: gondnok kirendelése = cselekvőképesség megvonása
- képviselő
- szerződéskötés a gondnokolt nevében
- cselekvőképességet nem korlátozó gondnokság: cselekvőképesek, de akadályoztattak
- csak ügyviteli segítség
A büntetőjog alapfogalmai; Bűncselekmény és büntetés
(263-268. oldal)
Bevezetés
- Szent István első dekrétumának rendelkezései (isteni és világi törvények) a magyar állam
első dekrétumainak is irányelvei – Szt. István az általa helyesnek tartott, dekrétumában
meghatározott életmódtól, magatartástól eltérőeket kívánta büntetni
- a büntetőjog az ókori és középkori ember életének legfőbb szabályozó eszköze, a korai
társadalmakban a hatalmon lévők eszköze az uralom fenntartásában
- a bűncselekménnyé nyilvánítás lehetősége, a büntetőjog határainak megvonása a
szabályalkotó (jogalkotó) kezében van – azonban ez a döntés nem önkényes, kihat rá a
társadalom megítélése, állapota, fejlettsége, stb.
- fő szempont a szankcionált magatartások kiválasztásánál
a) nemzetségi társadalomban: csoportok egységének és biztonságának fenntartása
b) vagyonilag tagolódott társadalmakban: hatalmon lévők gazdasági érdeke
- a hatalmat gyakorlók feltétlen érdeke a társadalmi békesség megteremtése, amelynek egyik
feltétele a közrend és közbiztonság szavatolása
A bűncselekménnyé nyilvánítást befolyásoló tényezők

- a bűncselekmények köre a történeti fejlődés során folyamatosan változik
- hat darab tényezőtől függ:
1. tudomány fejlődése, a világkép alakulása
2. uralkodó ideológia (gyakran a kizárólagos eszmei uralom büntetőjogi eszközökkel
történő biztosításának érdekében)
3. mindenkori politikai viszonyok
4. gazdasági kényszerűség
5. jogpolitikai megfontolások
6. jog belső önfejlődése (általában jogtechnikai szempontból)
- a változásokat a jog szövegapparátusa nem feltétlenül tükrözi vissza, azaz a jogi forma nem
minden esetben fejezi ki a társadalmi tartalmat
- 68 -
Alapfogalmak
- bűncselekmény
- minden olyan magatartás, amelyet a hatalmon lévők annak nyilvánítanak, melyet a
közre és egyénre olyan veszélyesnek tartanak, hogy meggátlásukra kriminális szankció
igénybevételét ítélik szükségesnek
- negatív értékítéletük a büntetés meghatározásával is ki van fejezve – a bűncselekmények
negatív rangsorát a súlyosbodó büntetések szabják meg
- büntetés
- a jogalkotó rendelkezésére álló kriminális szankciók, melyek lényege valamilyen érték
megvonása
- fajtái:
a) vagyoni büntetés – tulajdonhoz való jog korlátozása
b) szabadságbüntetés – a személyes szabadsághoz való jog korlátozása (leginkább a
városi jogokban való alkalmazása volt általános)
c) testi büntetések – a testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog korlátozása
d) megszégyenítő büntetések – emberi méltósághoz való jog korlátozása (de
fájdalommal is járhat)
e) halálbüntetés – élethez való jog „korlátozása”
- a hétköznapi lét sajátosságai és lehetőségei döntően befolyásolják az alkalmazott
büntetéseket (pl. középkor „véres büntetőjoga” azért volt olyan szigorú, mert
érzékeltetnie kellett a büntetés „nagyobb rosszát” a mindennap érzékelhető rosszal
szemben [pl. háború]) – ezért a büntetés csak saját korába helyezve érthető meg, és csak
saját korának viszonyaihoz mérten minősíthető
- célja
- a büntetés a bűn kezelésére született meg, így fő rendeltetése direkt vagy indirekt
módon mindig a társadalmi köznyugalom fenntartása volt
- a közösség védelme a bűnözéssel szemben
- a bűnelkövető a szabályok biztonságába vetett hitet is megzavarja, és megingathatja a
hatóságok tekintélyét
- eszközök a büntetés céljának megvalósításához
- prevenció (megelőzés): két célpontja volt
a) az elkövető maga: speciális prevenció (különös megelőzés)
b) a társadalom, azaz mindenki más: generális prevenció (általános megelőzés)
- módszerek a büntetés céljának megvalósításához
- elrettentés
- meggyőzés: lehet pszichikai jellegű is; pl. lelki gondozás, oktatás, nevelés, a
társadalom számára címzett jogpropaganda – javítás, nevelés (büntetéssel
egybekötött lelki gondozás), jogismeret terjesztése (a bűn és a büntetés
elválaszthatatlan és feltétlen kapcsolatának tanítása)
- megtorlás: államosított bosszú
- a büntetés (mint a jogi rend keretei között az állam által még igénybe vehető legutolsó
eszköz a fennálló rend biztosítására) hatalmi megfontolásoknak is az eszköze lett
- büntetőjog
- azon intézmények, jogszabályok és gyakorlat összessége, melynek célja a fennálló
társadalmi-jogi rend védelme, és amely oltalmazza a hatalmon lévők speciális érdekeivel
egyetemben a társadalom tagjainak, alattvalóinak, polgárainak érdekeit
- e védelem a bűncselekmények körének és tartalmának meghatározásában, a büntetőjogi
tilalmak áthágásának esetén a felelősségre vonásban és a büntetésben manifesztálódik
- a büntetőjog formai értelme: ius poenale
- jogszabályok foglalata, melyek célokat, feladatokat, a büntetőjogi felelősségre vonás
feltételeit, a büntetések nemeit, a büntetés kiszabásának szempontjait, az egyes
- 69 -
bűncselekménynek nyilvánított magatartások leírását (tényállás), valamint az ezekre

kiszabandó büntetéseket [anyagi büntetőjog], a büntető felelősségre vonás
[büntetőeljárási jog] továbbá a büntetés foganatosításának [büntetés-végrehajtási jog]
körülményeit rendezik.
- a büntetőjog tartalmi értelme: ius puniendi
- az államnak az egyénnel szemben fennálló jogát jelenti, mely szerint a társadalom
biztonságát veszélyeztető cselekményeket megtilthatja, elkövetésüket büntetheti
A magyar büntetőjog fejlődésének korszakai és forrásai
(267-290. oldal)
A) KORSZAKOLÁS
(267-281)
A vérségi igazságszolgáltatás korszaka
- a nemzetségi társadalom jogszolgáltatása kettő felé ágazik
a) belső igazságszolgáltatás
- azon sérelmek körét rendezi, amelyeket a nemzetség tagjai egymás ellen és a
közösség normái ellen követtek el
- alkalmazott szankció: erkölcsi megvetés, megszégyenítő büntetések, közös rituálékból
történő kizárás, végső esetben kiközösítés
b) külső igazságszolgáltatás
- a törzsi-törzsszövetségi korszakot megelőzően nem volt felettes hatalom a
nemzetségek fölött, ami megtorolhatta volna a más törzsek felől érkező sértéseket,
ezért a törzsnek saját védelme érdekében egymagának, kollektíven kellett választ
adnia a támadásra: ez volt az egyedüli garancia a közösség védelmére
- éppen ezért ez a fajta igazságszolgáltatás nagyobb jelentőségű
- a viszontválasz eszköze a háború vagy a bosszú – azaz a fegyveres elégtétel vétele
- a törzsszövetségek korának jogszolgáltatása – katonai demokrácia
- a törzsek, törzsszövetségek megjelenésével kialakultak az addig hiányzó felettes
hatalmak – törzsbíró, aki a törzsszövetségi vezetők ítélkezési funkciót ellátó tagja → a
nemzetség már igényt tarthatott felsőbb védelemre, de egyúttal tudomásul kellett vennie
egy magasabb szintű normarendszer létét
- a felsőbb vezetők egyre kevésbé engedhették az oktalan pusztítást (emberanyag,
technikák és a vagyon védelmében) → megoldás: a háborúskodás korlátozása,
valamilyen nem fegyveres elégtétel adása
- a vagyonosodás következtében a kollektív felelősség egyre inkább az egyéni felelősség
irányába tolódott el, ez elősegítette a felelősségre vonás rendjének kialakítását; a
gazdasági gyarapodás lehetővé tette, hogy bizonyos személyes büntetések részlegesen
vagyonivá váljanak
- különbséget tettek bűnök között:
- a közösséget sértő cselekmények megbüntetésére a politikai vezetés tartott igényt
- a magánügyek eseteinek elintézését a felekre bízta, csupán a békés és a közös
érdeknek megfelelő elbírálás elősegítésére jelölt bírákat
- végrehajtás: magánkézben volt, a politikai hatalom csak az eljárás kereteit adta meg
- ez előkészítette a büntetőjog államosítását, ami Szt. István keresztény
államszervezésével vette kezdetét
- 70 -
A magánjogias büntetőjogi intézmények kora

- az állam büntető igazságszolgáltatásának kiteljesedése az Árpád-ház korára esett
- büntetőpolitikai elképzelések formájában megjelentek a feudális társadalom
uralkodóinak követelményei
- az új rend védelme
- a büntetőjogi jellegű intézményeknek az új rendet kellett elfogadtatniuk
- az új uralkodói réteg büntetőjogi eszközökkel próbálta meg elfogadtatni a keresztény-
feudális társadalom kialakítását, a patrimoniális monarchiát, a keresztény egyházat és
életvitelt
- a védelem fókuszába a király magánjogi birtoklása került; a király sérelme egyben az
állam sérelmét is jelentette
- a keresztény ideológia és az egyház védelme
- a társadalom felfogása teocentrikus (a törvény az Úrtól származik, a király csupán a
végrehajtója): a bűncselekmények körének meghatározására és a büntetésekre is
hatással volt
- a keresztény vallás körében megfogalmazott erkölcsi bűnöket bűncselekményi
formába öntötték; a katolikus vallás szokásainak, egyházi liturgiájának betartását és
kikényszerítését is büntetőjogi eszközökre bízták
- annak az elvnek köszönhetően, miszerint a „bűncselekmények elkövetése nem más,
mint az Isten által szabályozott rend megsértése, és ezáltal egyben az Úr megsértése”,
a büntetések is igen súlyosak
- azonban ellentétes ezzel a keresztény egyház fellépése a büntetőjog oktalan
eldurvulása ellen
- nem idegen, hogy a büntetőjog kifejezetten egyházi szankciónemeket építsen be a
világi büntetési rendszerbe (pl. böjt, kolostorfogság)
- az egyház perjogi szerepet is vállalt: egyes bűncselekményeket (pl. hamisítás) saját
ítélő fórumai előtt büntetett
- a büntetőjog fejletlensége
- hiányzott a büntetőjogi elképzelésekből a rendszer és az elvek érvényesülése
- a törvényhozást alkalmi szabályozás karakterizálta
- kevés volt a törvényben szabályozott bűncselekmény
- inkább ötletszerűnek mondható a bűncselekmények és a büntetések kapcsolódása
- a magán-igazságszolgáltatás rányomta a bélyegét a büntető joggyakorlatra → a
büntetőjog keretét a politikai hatalom már a törzsszövetségi korban megragadta, az
Árpád-házi törvényhozás további lépéseket tett a bírák tekintélyének növelésére →
ezáltal a bírói intézmény segítségével tartalmilag is be tudott avatkozni az eljárásba
- a büntetőjog a magán-igazságszolgáltató jellegének csökkentésére ajánlásokat tett a
feleknek
- kollektív helytállás → eskütársi rendszer (ugyancsak közös kiállás)
- magánharc → a) párviadal (felek személyesre szorított harca)
b) kompozíció (vagyoni elégtétel – sikeres harc szimbóluma)
- sértett elpusztítása esetén → személyes kompenzáció, noxa
- vérbosszú → tálió-elv
- magánharccal vett elégtétel → államilag garantált magánvégrehajtás
- a bűncselekmények tipizálása
- kialakultak az állam rendje elleni, ún. politikai bűncselekmények
- az állam emiatt egyre nagyobb számban vonta szabályozási körébe azokat a
magatartásokat, amelyeket bűncselekménnyé akart nyilvánítani → lassan
bekövetkezett a büntetőjog teljes államosítása
- megváltozott a büntetőjog általános jellege → az állam képessé vált a büntetések
minőségének, mennyiségének, később végrehajtásának befolyásolására
- 71 -
A büntetőjogi intézmények közjogiasodásának kora

- 14. század
- az alkotmányjog szférájában az államhatalom megerősödött, amely egyfelől a királyi
hatalom közjogi felfogását tette lehetővé, másfelől az állam jogalkotási offenzíváját
alapozta meg → csorbult a „király a legnagyobb földesúr” elv → alkotmányjogi
értelemben a király hatalmának felfogása a konkrét felől mindinkább az elvont irányába
mozdult el → a király maga lett a jog → elvben minden jogsértés őt érte → megjelent az
állami büntetőigény a jogéletben
- a felelősségre vonás nem valamiféle magánjogi kapcsolaton alapult, hanem az állam
mint büntetőhatalom meghatározta szabályokon (ezért lett pl. a hatalmaskodás állam
által szankcionált bűncselekmény)
- megfontolt jogalkotás zajlott: az elvek nagyobb befolyása, az anyagi jogi szabályozás
kiszélesítése, a perek kereteinek rögzítése, több ponton a büntetés-végrehajtás
államosítása
- megkezdődött a jogintézmények törvényhozási definiálása, egyes bűncselekmények
csoportosítása, a büntetések segítségével bizonyos differenciálási szándék érvényre
juttatása
- 14-15. század
- kialakultak a rendek, amelyeknek előjogaik voltak → rendi- és osztálykeretek között
folyik az értékelés
- legfőbb különbség a 11-12. századtól, hogy míg akkor a magasabb társadalmi állású
személyt büntették jobban (bizonyos fajta példamutatást elvárva tőle), nem pedig
például a közembert, addig a 14. század kivételezetten bánik a rendi státust bírókkal
- a büntető jogszolgáltatás megkettőződése: más fórumok, más bírák, más jog szerint
ítélnek jobbágy és nemes fölött
- az egyház ebben a korszakban vonul ki a büntetőjog területéről, okai
1. az államhatalom nehezményezte a világi jogalkotás és joggyakorlat területén az
egyház jelenlétét
↕
ezzel egy időben azonban kárpótolta az egyházat ezért: intézményesített részvételt
biztosított neki a világi törvényalkotásban (országgyűlésben), a végrehajtásban
(királyi tanácsban) és a törvénykezés állami szerveiben (bíraként az országos
ítélőszékeken)
2. egyház józan felismerése: áttételes befolyással többet ér el
- a kor büntetőjogáról (csak úgy mint a többi jogágról) elmondható a partikularizmus
általános érvényesülése – nincsen egységes joggyakorlat
- a büntetőjog ebben a korszakban is összefoglalatlanul maradt
A büntetőjog önálló jogággá válásának kezdetei

- a mohácsi vészt követő évszázadok
- Magyarország államiságát sajátos kételyek övezték
1. az Erdélyi Fejedelemség
- közjogi érvelés szerint alárendelt szerep, azonban jogának alapjait a korábbi
magyar törvényhozásban és magyar szokásjogban látta, emiatt szerves része a
magyar büntetőjog fejlődésének
2. Királyi Magyarország
- jelentősége lecsökkent
- Bécs beolvasztó politikája miatt a büntetőjog a magyar nemesi-rendi mozgalmak
ellen is bevethető eszközzé vált
- 72 -
- Habsburgok despotikus kormányzatának pozitív hatásai

- jogrendezési igény
- büntetőjogi eszmék és intézmények terjedése
- a büntetőjog lassú függetlenedési folyamatának kezdete
- bizonyos átfogó szempontok megjelenése
- az állam fokozott védelmének elve
- nemes ellen nem alkalmazható testi büntetés tézis
- az egyházak: a szentszékek hatáskörét a 17. században a világiak esküszegéseire, a
házassági ügyekre és a végrendeleti alakiságokra korlátozták (1647.)
Az első büntetőtörvény-tervezetek kora

- kezdete: a szatmári béke (1711.) – a várt megtorlások elmaradása, a generális amnesztia
békét hozott az országra → jó esély a felvilágosult abszolutizmus megvalósításához
- III. Károly (1711-1740)
- a hűtlenség több száz esetét kilencre korlátozta, a többi hatalmaskodás lett
- a hatalmaskodás eseteit is megváltozatta, halált érdemlőnek minősítették őket
- felbontotta a hűtlenség és a hatalmaskodás határait, a bűntettek átsorolása gyengítette a

középkori cselekménycsoportosítás erejét: megelőlegezte a büntetőjog teljes
közjogiasodásának folyamatát
- ez a tendencia lehetővé tette a büntetőjog jogázatiságának kibontakozását, kezdetét vette a
büntetőjog tudományos művelése
- 18. század jelentősebb alakjai: Huszty István, Bodó Mátyás és Gockhetz Gábor
- munkáik nem váltak korszakos művekké
- 19. század:
- Vuchetich Mátyás műve az legelső, valóban tudományos értékű büntetőjogi
kézikönyv
- Szlemenits Pál: első magyar nyelvű, rendszeres munka
- ezen művek következtében a fogalmak precízebbek lettek, alaposabbak a definíciók és
pontosabbak a jogszabályi leírások
- a büntetőpolitika változásai
- a büntetőjog egyfajta humanizálódása (pl. halálbüntetés eltörlése)
A kodifikáció kezdete
- az abszolutizmus jogrendezési igénye ugyan egészen a kiegyezésig fennállott, de a
rendekkel való szembenállás akadályozta az együttműködést a büntetőjog
összefoglalásában
- 1532. Constitutio Criminalis Carolina
- V. Károly törvénykönyve, mely nagy részben kompilatív
- szabályoz anyagi jogi, eljárásjogi és végrehajtási kérdéseket is – az ún. nagy büntetőjogot
szabályozza
- ritkán, de alkalmazták a magyar bíróságok
- 1656. Praxis Criminalis
- III. Ferdinánd Alsó-Ausztria számára kibocsátott törvénykönyve
- hibrid törvénykönyv
- a magyar bíróságok alkalmazták, noha soha nem fogadta el az országgyűlés
- a mindennapokban alkalmazott joganyag része lett
- beindítja a nemzeti büntetőjogi kodifikációt
- 73 -
- a büntető törvényjavaslatok
- 1712. Bencsik Mihály tervezete
- 1795. évi javaslat
- 1843. évi büntetőtervezet (anyagi jog + büntető perjog + börtönügy)
- 1878:5. tc.: Csemegi-kódex: első magyar büntető törvénykönyv
B) A KÖZÉPKORI BÜNTETŐJOG KERETEI

(281-290)
Bevezetés
- a középkori büntetőjog: partikuláris, rendi állásra épülő, nyíltan (jog)egyenlőtlen, önkényt
és erőszakot befogadó, rendszertelen és tagolatlan, a perjoggal összefüggő, szokásjogokban
és a hétköznapi törvénykezésben élő és alakuló joganyag
- a büntetőjog tudományosan kidolgozott kerete hiányzott
- a büntetőjog aktivizálódásának minimális feltétele, hogy
(1) legyen valaki, aki a társadalom uralkodó körei által helytelenített magatartást tanúsítja
(elkövető)
(2) amelyet azért rendel büntetni a hatalom, mert valakit, valakiket, valakinek az érdekeit
sérti a cselekmény (sértett)
(3) az adott magatartást az arra hivatottak büntetendőnek tekintsék, ezért a
büntetőtörvénykezés megindítását szükségesnek lássák (bűncselekmény)
(4) és a rendelkezésre álló szankciókkal büntetni rendeljék (büntetés)
Az elkövető
- a magán-igazságszolgáltatás korában két személy áll egymással szemben: a sértett és a sértő
és azok nemzetségei
- a sértett, ha bizonyítani tudta a sértő magatartás elkövetését, jogot nyert az elkövető
megbüntetésére, a bosszúra vagy a compositióra
- a bűncselekmény elkövetője bárki lehetett – sőt, bármi (akár állatok, tárgyak is)
- büntetőjog belső öntisztulása miatt → bűncselekmény elkövetője csak ember fizikai
személy lehetett
- elkövető: a büntetendő magatartás megvalósítója
↕
alany: a felelősségre vonható bűnelkövető, akivel szemben büntetést is lehet alkalmazni
- eredményfelelősség háttérbe szorulása → büntethetőségi akadályok (beszámítást kizáró
vagy korlátozó körülmények) megjelenése
- az elkövetők körének korlátozása
- társadalmi státus
- rendi állás (nemesség → hűtlenség; jobbágyság → latorság)
- nemi különbségtétel
- foglalkozás
- vallás
- kezdtek különbséget tenni tettes, részes és bűnpártoló között
- tettes
- a bűncselekmény közvetlen elkövetője
- a korai időszakban nem volt általános elnevezése
- bűnszerző: tettes, felbujtó és bűnsegéd
- cinkostárs
- a cselekményt egyszerre többen hajtották végre, akik mind jelen voltak,
közreműködtek, még ha nem is egyenlő súllyal
- későközépkori szóhasználattal complexek; később cinkostárs, bűntárs
- 74 -
- a complexek büntetése azonos volt

- a tettes és társai sorsa szorosan összefügött
- felbíztató
- a közvetlen megvalósításban nem vettek részt, de mégis érezhetően hozzájárultak az
ügy sikerességéhez
- esetleges büntetésük oka: tevékenységükkel hozzájárultak a tiltott cselekmény
realizálásához
- enyhébb büntetést kapott, mint a tettes
- „híres és tanácsos” formula – mai bűnsegély
- tanácsokat adott a végrehajtáshoz, esetleg fizikai eszközzel is támogatta a sikeres
tettet (pszichikai és fizikai bűnsegély)
- bűnpártoló
- a feljelentési kötelezettség elmulasztása: tudott az illető az elkövetendő
bűncselekményről, de azáltal, hogy nem jelentette, voltaképpen „az elkövető társa
lett”
- bűncselekményhez kapcsolódó forma, amely a megvalósult bűncselekményhez kötődve,
de annak megtörténte után jelentkezett
- latroknak gazdálkodás: a bűncselekményekből származó javak értékesítésében
történő közreműködés
- latorrejtegetés: a bűnelkövető bújtatása
A sértett
a) a közösséget, közjót érő sértések: delictum publicum - közbűncselekmény
- kezdetben a király → állam elvont kategóriája → „polgári társaság”
- üldözésüket az állam vállalta és vindikálta is magának
- a királyi fiscus képviselte a vádat és a közérdeket
b) magánosokat érő sértések: delictum privatum – magánbűncselekmény
- üldözésüket a jog a magánsértettekre bízta
- a törvényhatóságok tiszti ügyészei képviselték a vádat és a közérdeket
A büntetőjogi felelősség
- ~: a büntetendő cselekményért való helytállás
- függ attól a kérdéstől, hogy miért tehető felelőssé valaki → nem mindenkit ítéltek el, aki
elkövetett egy bűncselekményt és fordítva, olyat is elítéltek, akinek semmi köze nem volt a
bűntetthez
- a büntetőjogi felelősséget szabályozta
1. szokás
2. jogszabályok
3. ítélő bíró kegyelme
- tekintetbe vették a cselekmény előrehaladottságát (→ előkészület, kísérlet, befejezett
bűncselekmény) és az esetleges vétlenséget (gondatlanságot)
- a felelősség érvényesítésében három alapvető felelősségi elv játszott szerepet
- eredményfelelősség
- egy ideig értékelhetetlen volt a szándékosság és vétlenség
- a bűnösség mértékét leginkább tárgyi eredményével mérték, arányában vonták
felelősségre azt, akinél a bűnösség a közfelfogás szerint beszámított, a bűnösség
mérője az okozott kár
- „a szándék még nem cselekvés”
- 18. századig él
- 75 -
- kollektív felelősség
- a vérségi társadalom kollektív helytállása
- a sértő egész rokonságát terhelte meg a felelősséggel
- az etikai és büntetőjogi normák közelsége egymáshoz → a bűnért nem csak az
elkövető felelt, hanem az a közösség is, aki engedte őt eljutni a bűncselekményig
- ennek szemében felelősségre vonták a családot is, a falut, később a céhet is akár
- a 13. században lassan felváltotta az individuális felelősség, de még a 16. században is
találkozni vele
- rendi felelősség
- a magasabb rendi állású bűnelkövetőt súlyosabb büntetéssel sújtották →
példamutatás
- a 18. századra változás állt be
- a rendi helyzet vizsgálata inkább a bíróság illetékességének és hatáskörének
megállapítása miatt volt szükséges
- arányaiban nőtt meg a jobbágyok büntetése → pl. nemesre egy sor megalázó
büntetés nem volt kiszabható
A beszámítás
- az elkövető személyi körülményeinek, lelki állapotának, szándékának, valamint az
elkövetés előrehaladottságának bírói mérlegelése
- a beszámítás értékelésére vonatkozó mai garanciális rendszer a középkori büntetőjogból
teljes egészében hiányzott
- az uralkodó büntetőjogi elvek egyébként is inkább a büntetendők körének tágítására
hatottak
- a partikuláris büntetőjog lehetetlenné tette az egységes szabályozás elterjedését
- a 18-19. században azonban megjelentek a bírói praxisban a beszámításra vonatkozó
szempontok (és néhány kivételes esetben már korábban is)
a) téboly
- néha enyhébben büntették, néha keményebben
részegség
- súlyosbító körülmény: olyan tudatzavar, melynek előidézője maga a terhelt volt
b) kor
- ha figyelembe is vették, nehezen döntöttek enyhítő, illetve súlyosbító körülmény
mivoltáról
c) végszükség (azért lop kenyeret, mert különben éhen halna)
- nem büntetendő
d) jogos védelem
- először Szent Istvánnál jelenik meg
- Hármaskönyvben precíz definíció
- időnként figyelembe vették, azonban általános szabály volt, hogy a szolgát ura ellen
nem illette meg a jogos önvédelemre való hivatkozás joga
- a törvény nem tudása nem mentesítetett, azonban a ténybeli tévedést néha
méltányolta a bíró
e) rendi állás
- az ítéletre hatással volt (végrehajtás módja változott általában)
f) kényszer, fenyegetés
- a kényszer és a fenyegetés, továbbá a parancs felmentő körülménynek számítottak
g) elévülés
- általános szabály nem volt rá, de elvétve tekintettel voltak rá a hatóságok
- 76 -
h) egészségi állapot, családi körülmény

- tekintettel voltak rájuk
- egészségi állapot: betegség, terhesség, stb.
- családi körülmények: pl. több kiskorú gyermek eltartása
i) első ízben való elkövetés
- enyhítő körülmény
Az elkövetés körülményei
- enyhítő körülmények: középkor sajátos, bírói méltányosságon alapuló intézményei, melyek
a 18-19. században alakultak ki
- jótállás: a sértő atyafiak jótállhattak a kisebb bűnt elkövetett rokonukért, akinek
büntetését ezáltal felfüggesztették (azonban, ha újabb bűnt követett el, súlyosbító
körülménynek minősült)
- kegyelem: a bíró nevelő célzattal kegyelemben részesíthette a kisebb bűnök elkövetőit
- megbocsátás: a sértett megbocsátása, következménye akár a büntetés elengedése is
lehetett
- súlyosbító körülmények: mindvégig meg voltak
- titkosság: a kor büntetőjoga kevésbé találta a szemtől szemben elkövetett bűnt
veszélyesnek, mint a titkos elkövetést (pl. lopás veszélyesebb volt a rablásnál)
- csoportos elkövetés
- visszaesés
a) különös visszaesés: többször egymás után elkövetett azonos cselekmények
b) általános visszaesés: az elkövetett cselekményre tekintet nélküli bűnismétlés – erre
azonban nem dolgoztak ki olyan részletes definíciót, mint a különös visszaesésre
- a bűnügyi nyilvántartás kézenfekvőnek tűnő eszköze volt a bűncselekmények jellegét
visszatükröző csonkítások és megbélyegzések alkalmazása
Stádiumok
- meddig jutott el az elkövető a tett megvalósításában
- bűncselekménnyel fenyegetés: egy esetben büntették, ha gyújtogatással fenyegetőzött
- előkészületi cselekmény: az eredményfelelősség miatt a 18-19. századig alig van rá példa,
de kezdetben büntetése azonos volt a befejezett cselekményével
- kísérlet: csak a 18. században dolgozták ki
C) A BÜNTETŐJOG-TÖRTÉNET FORRÁSAI
(277-281)
- forrása elsődlegesen a szokás volt
- alig van forrás az utólagosan (át)értelmezett dekrétumokon kívül a kezdeti évszázadokra
vonatkozóan
- oklevelek
- ezekbe leginkább olyan esetek kerültek be, melyeknek magánjogi (de főleg vagyoni)
következményei voltak
- ennek oka az írásbeliség hiánya, illetve az egyházi kézben tartott monopólium
- a nem magánjogi feljegyzések a hatásköri és illetékességi problémák miatt keletkeztek
- Váradi Regestrum – 13. század első fele
- a lajstromba szedett ügyek többsége valamilyen bűncselekmény elkövetéséről vagy
annak gyanújáról szól
- dekrétumok
- az uralkodó és tanácsadóinak akaratát és elképzeléseit tartalmazza
- 77 -
- a kormányzati cél a keresztény egyház védelme, a hűbéri állam felépítése, a feudális

jogintézmények meghonosítása; a büntetőjog ennek a kormányzati célnak a védelmére
használt instrumentum
- e szövegeknek egy része jogesetként szolgált
- a Corpus Juris Hungariciben a 15-16. század táján már következetes büntetéseket
találunk, de a koncepció még hiányzik
- rendeletek
- a törvényi szintű szabályozás követelménye a büntetőjogban majd csak a polgári
korszak garanciális elvárásainak hatására bukkan fel
- szokások
- polgári átalakulásig a büntetőjog fő szabályozóeleme a szokásjog, ennek is a helyi bírói
gyakorlatban érvényesülő hányada
- jogkönyvek
- városi jogkönyvek és statútumok – 14. századtól
- vármegyei törvényszéki iratok – 16. századtól
- az úriszékek iratanyaga a perekre vonatkozóan – 16-17. század
- 1514. Werbőczy: Tripartitum
- a magyar szokásjog egyik legfontosabb összefoglalása
- a büntetőjogi rendelkezések logikus rendszerben jelentkeznek → ez a logika nem a
büntetőjogé, hanem a magánjogé, mert a büntetőjog a magánjog kiegészítő részeként
jelenik meg a műben; a feudalizmus jogának jellegzetessége a magán- és büntetőjog
összefonódása
- a Hármaskönyben a büntetőjog mint a magánjogi intézmények szankciója, mint
perjogi szankció és mint magánjogi következménnyel járó szankció jelenik meg
- megemlíthető még az 1656. évi Praxis Criminalis is, melynek rendelkezései a bírói
gyakorlaton keresztül szivárogtak be a magyar joggyakorlatba
- a büntetőjog vizsgálatának dokumentumai (összefoglalás)
a) kezdetben
1. a jogalkotó szándékát tükröző dekrétumok
2. magánjogi jogkövetkezményt rögzítő iratok
3. nem jogi jellegű dokumentumok (pl. levelezések)
4. szokásjogot összefoglaló jogkönyvek
b) 16-17. századtól a büntetőbíróságok jegyzőkönyvei és peranyagai
Bűncselekmények tipizálása a magyar jogban 1848-ig
(290-300. oldal)
1. A tett az Árpád-kor büntetőjogában

a) közbűncselekmény – delictum publicum
- az állam által legsúlyosabbnak vélt bűncselekmények (pl. hűtlenség, felségsértés) és a
„hivatali” bűntettek (pl. ispánok, bírák kötelezettségmulasztásai)
b) magánbűncselekmény – delictum privatum
- a fellépés a sértővel szemben, az eljárás kezdeményezése, a bizonyítás, az egyezkedés
és megállapodás, a végrehajtás egyformán a sértett vagy nemzetségének dolga volt,
az állam legfeljebb asszisztenciát nyújtott (bíróállítás)
c) egyházi megítéléssel kapcsolatos bűncselekmények
- köz- és magánbűncselekmények között elhelyezkedő bűncselekményi osztály
- egyházi szabályok megsértése és az erkölcsileg súlyosan kárhoztatandó cselekmények
- 78 -
2. A tett a 15-16. századi jogfejlődésben

- az állam egyre erősebb szabályozási igénye felbomlasztotta a korábbi kategóriákat és a
magán-igazságszolgáltatás területe kisebb lett, az egyház jórészt kivonult a
büntetőjogból → elméleti osztályozás nem volt, ezért büntetések szerint osztályoztak
- csoportosítás
a) fő- ÉS jószágvesztés – hűtlenség (nota infidelitatis)
- a hűtlenség tényállásait összefoglaló büntetés, lényege a teljes vagyonvesztés,
függetlenül az esetleges kegyelemtől a fővesztés alól; a jószágok a fiscusra szálltak
- a hűtlenség körébe tartozó bűnök (Werbőczy)
- állam elleni/közhatalom elleni bűncselekmények
- felségsértés
- hazaárulás: ország elleni bűncselekmények (pl. végvárak feladása)
- hamisítás (pl. hamis oklevél készítése, felhasználása bíróságon)
- magánosok vagyona elleni jelentősebb bűntettek (pl. falvak nyilvánvaló
felgyújtsa)
- többféle magánszemély elleni bűncselekmény
- rokongyilkosság
- vérfertőzés
- eretnekség
b) főbenjáró ítélet (sententia capitalis): fő- VAGY jószágvesztés – nagyobb
hatalmaskodás, nyilvános gonosztevők által elkövetett bűncselekmények,
nyilvános bűncselekmények
- lényege a vagylagosság: a sértett fél a halálbüntetés helyett dönthetett a vagyoni
kiegyezés mellett
- a büntetés végrehajtásának menete: halálos ítélet kiszabása → három nap alatt a
sértett és az elítélt kiegyezhetett a vagyoni kiegyezésről → a sértett végrehajthatta
a halálbüntetést vagy a sértő szabadult, ha megszületett a megállapodás
azonban ha nem történt megállapodás és a halálos ítéletet sem hajtotta végre ,
automatikus jószágvesztés következett be, egyharmad a sértettnek, kétharmad a
bírónak arányban
- nagyobb hatalmaskodás: nemesek sérelmére elkövetett önbíráskodás jellegű
bűncselekmény; Mátyás 1486:15 tc.
- nemes házának megrohanása
- nemes birtokának elfoglalása
- nemes igaz ok nélküli letartóztatása
- nemes megsebzése, megverése
- nemes megölése (ha nincs ölési szándék)
- nyilvános gonosztevők által elkövetett bűncselekmények
- publicus malefactor: nyilvános gonosztevő
- büntetése halál
- esetei
- szándékos emberölés (ami nem hűtlenség)
- gyújtogatás (ami nem hűtlenség)
- lopás és rablás
- méregkeverés
- erőszakos nemi bűncselekmények (kiv. vérfertőzés)
- nyilvános bűncselekmények (casus criminalis)
- vagyontalan tettesek → jószágvesztés büntetése eleve ki van zárva
- büntetése általában minősített halálbüntetés (pl. karóba húzás)
c) fejváltság (emenda capitis): főbenjáró ítélet vagyoni oldala
- 79 -
- eredetileg az egyháziak, a nők és a felperesek atyafiai elleni halálos ítélet tilalmából

növekedett ki
- a vérdíj összeolvadása a jószágvesztéssel
d) egyszerű ítélet/kisebb ítélet (sententia minor)
- fejváltság fele (száz forint), fele a bíróé
- keresetben megjelölt károk megtérítésére
e) becstelenséget (infámia) okozó bűncselekmények – becsületbe és tisztességbe
ütköző magatartások
- a büntetés az elítélt becsületének és joggal kapcsolatos képességeinek elvesztésével
volt egyenlő
- infámia következményei
- nem viselhetett hivatalt
- nem indíthatott pert
- nem léphetett fel tanúként
- megszűnt öröklési képessége
- bűncselekmények pl.: szerződésszegők, hamis oklevelet készítők, hamisan
esküvők, álorcás személyek, a gyámoltak vagyonának hűtlen kezelői,
megvesztegetők, stb.
f) pervesztés és nyelvváltság: oktalan és hamis pereskedés büntetése
- patvarkodás (jogtalan perlekedés) és a perszabályok szándékolt áthágása →
büntetése a per elvesztése és a vérdíj megfizetése
- nyelvváltság: pénzbírság, melynek megfizetéséig az illető elvesztette
perképességét („megbénították a nyelvét”); pl. indokolatlan perelhúzás miatt
Az úriszéki büntetőgyakorlat bűncselekmény tipizálása

- a törvénykezési praxis a hétköznapi ügyekben nem tudta felhasználni a
bűncselekményeknek a Hármaskönyv és a törvényhozás által kategorizált csoportjait,
hanem négy másik csoportot alkotott meg
1. „isteni törvények” megsértése
2. emberi törvények szerinti büntetés
3. úrbérrel kapcsolatos engedetlenség be nem tartása
4. sok nem nevesített törvénysértés, csupán a történeti tényállás alapulvételével: ún.
innominat bűncselekmények
Bűncselekmények csoportosítása a 18-19. században

- újnak tűnő osztályozó szempont: „rokon-ügyek”, melyek a sértett érdek köré épültek
- csoportosítás
a) a közre, a társaságra, a közjóra veszélyes cselekmények
- állam ellenes bűntettek
- bűncselekményei
- felségsértés
- hűtlenség
- béketörés
- nyilvános erőszak
- közvagyon elsikkasztása
- hivatalos hatalommal való visszaélés
b) emberölés: homicidium
- (1) szándékos emberölés
(2) véletlen és gondatlan emberölés
(3) szükséges emberölés
- 80 -
- emberölés legtágabb kategóriáján belül

- öngyilkosság
- különös kegyetlenséggel, aljas célból elkövetett emberölés (legsúlyosabb
büntetésű)
- rablógyilkosság
- egyszerű emberölés
- minősített gyilkosság (súlyosabban büntetendő)
- rokongyilkosság (férj, feleség, testvér, apa, gyermek megölése)
- közönséges gyilkosság
- párbaj: Mária Terézia betiltotta, és a viadalból eredő ölést halállal büntette
- reformkorra gyilkossággá minősítették a magzatelhajtást, a magtalanítást és a
gyermekkitételt
c) a magánvagyont megkárosító cselekmények
- egyszerű lopás, pl. terménylopás, ingóságok eltolvajlása
- minősített lopás, pl. előre megfontolt szándékkal, házba behatolva, titokban és az
éjjel elkövetve, illetve (mint a lopás rokoncselekményei) rablás és útonállás
d) tűzokozás, gyújtogatás
- tűzzel való puszta fenyegetést is büntették
e) szexuális bűncselekmények
- központi tényállás a paráznaság (stuprum) volt, eköré épült a többi
(megszeplősítés, házasságtörés, ágyasság, kurválkodás, kerítés, többnejűség,
vérfertőzés, nemi erőszak, állattal való fajtalankodás, nőrablás)
f) vallással kapcsolatos ügyek
- istenkáromlás, káromkodás, eretnekség, varázslás
- a vallásetika hatása a büntető jogalkotásban
- a bűncselekmények és a büntetések meghatározásában a katolicizmus tanai két
szinten vettek részt: (1) azok a magatartások, amelyeket a Biblia értelmezésében
bűnnek kell tekinteni, kötelezőleg tényállásokba foglalták; (2) a többi
bűncselekményre általános érvényű tételt állítottak fel
- nehezen fért meg a világi kegyetlenséggel a keresztény vallás nagy parancsa, a
megbocsátás
- fölbukkant a böjt, mint világi bűncselekmények büntetése
- egyház hatására került be a „fokozatos” büntetés és nevelés gondolata
- a keresztény vallás egyszerre képviselte a kegyetlen retorzió eszméjét és a

humánus keresztényi magatartás modelljét
A büntetőítélkezés korlátjai
- a bírónak tekintetbe kellett vennie, hogy egyáltalán milyen büntetést szabhat ki: társadalom
adta lehetőségeket kellett számba vennie, nem pedig a törvényben foglaltakat
- minden korszak büntetési nemeit az határozza meg, hogy akkor és ott mit tart a társadalom
értéknek (élet, test, vagyon, becsület és szabadság): ezek rendi állás szerint változtak
- igazságossági kategóriák
- egyszerű ember: tálió-elv
- vagyoni érdek megjelenése → compositio lehetőségének megjelenése
- tükröző büntetések
- 81 -
ÁTTEKINTÉS
Szent István felosztása Werbőczy: Tripartitum
nyilvános gonosztevők által elkövetett
bűncselekmények
közbűncselekmények
hűtlenség
vallás és erkölcs elleni
eretnekség
bűncselekmények
nagyobb hatalmaskodás
magánbűncselekmények
kisebb hatalmaskodás
A büntetések végrehajtása 1848-ig
(300-311. oldal)
A) AZ ELMÉLET
- a végrehajtás realizálja a büntetőjog kitűzött céljait, de önálló életet nem élhet, lehetőségeit a
büntetőjog célkitűzéseihez kell szabnia
A büntetőjog fejletlensége és a büntetési rendszer

- a büntetőjog jogázatiságának létrejöttéig a jogrendszer különféle, egymással
összegabalyodó magánjogi és közjogi normák rendszertelen halmaza → a középkori
büntetőjog szankciórendszere nem volt tisztázott
- bűncselekmények és büntetések állandóan változó kapcsolata
- a büntetések egyszerre több funkciót tömörítettek (pl. halálbüntetés: élet elvétele ÉS
megalázás)
- a tudományos büntetőteória hiánya döntően befolyásolta a büntetés alakulását → az
elmélet és gyakorlat egysége a korszak sajátossága volt (a gyakorlat termelte ki a
szokásokat)
A büntetés-végrehajtás keretei
- kegyetlenség
- ököljog uralma a középkorban
- háborúk és különböző pestis járványok, stb. jellemzik a kort → ebben a környezetben
ítélt a bíró, itt kellett megvalósítania az elképzelést, miszerint a megfelelő szankcióval
kell visszariasztani a társadalmat a bűnözéstől → ennek a büntetésnek keményebbnek
kell lennie a hétköznapi (megszokott) életnél → véres, könyörtelen büntetés-
végrehajtásra van szükség
- differenciáltság
- rendi előjogokra épülő társadalom és jogrendszeréből eredő tagoltság
- jogpropaganda
- az államnak érdeke a jogismeret terjesztése és bővítése → kénytelen a nyilvánosság
eszközéhez fordulnia (feudalizmusban ez a meggyőzés lehetősége)
- a kor szellemisége
- a halál a megtisztulás és megváltás jelképe
- nyilvános végrehajtás egyben közönséges vásári mulatság is
- 82 -
A büntetés-végrehajtás jellegének megváltozása

- lényeges változások előidézője: polgárság világi ideológiája és a felvilágosodás
- sajátos kettősség
- az abszolút hatalom érdekeinek és a feudális társadalomnak a védelmezésében hajlandó
volt a legkeményebb büntetőeszközökhöz nyúlni
↕
- érvényesültek a felvilágosodás humanista követelései
- elmozdulás a kevésbé embertelen büntetések irányába
B) A GYAKORLAT
A vérségi igazságszolgáltatás szankciói
- a nemzetségi társadalom sokáig nem rendelkezett felettes hatalommal → egyetlen
megoldás a nemzetség önvédelme, önbíráskodása (háború, bosszú) volt
- a bosszú igazságos és kötelező volt: a sértett egész nemzetsége hajtotta végre és a sértő
egész nemzetsége állta → kollektív felelősségre vonás és felelősségvállalás
- nemzetségi igazságszolgáltatás az érdekközösségen alapult: jellemzője a kollektív
helytállás, kollektív ítélkezés és kollektív végrehajtás
- végrehajtás
a) csoporton belül: megszégyenítés
b) csoporton kívül: kiközösítés és csoportközi megtorlás
A szankciórendszer megváltozása a törzsi társadalomban

- a változást a gazdálkodás módszerek fejlődése hozta: a kiközösítés már nem jelentett
kemény szankciót, és szaporodtak a vagyon elleni bűncselekmények, lecsökkent a közösség
iránt érzett elkötelezettség tudat
- újdonságok
1. közösségi felelősségvállalás helyett egyre inkább egyéni felelősség
2. fizikai elégtételről vagyoni kárpótlásra való átállás
3. tárgyalásos úton való probléma megoldás
4. kiközösítés helyett végrehajtott halálbüntetés
Az állam új megoldásai (a keresztény állam megjelenése)

- állam létérdeke: viszonylagos béke megteremtése, alattvalók pusztításának korlátozása,
más államok elleni erőforrás növelése
- a kiközösítés módosítás nélkül került át az új társadalmak jogába
- száműzés: politikai forma
- közbékevesztés: közönséges gonosztevők ellen alkalmazott szankció
- a korai keresztény államnak három feladatot kellett ellátnia
1. csoportösszetartozás-tudat helyébe valami más állítása: fegyveres erőszak állott
rendelkezésre
2. központi feladat: birtoklás védelme → sértések új köre: a vagyon, az új típusú tulajdon
elleni bűncselekmények
3. a büntetőjog értékrendjének első helyén az állam tekintélyének speciális oltalma →
ennek megsértőivel szemben a legsúlyosabb büntetések alkalmazása
A középkori büntetések
- öt fő típus
a) vagyoni büntetések
- tulajdonhoz való jog korlátozása
- compositióból bontakozott ki
- 83 -
- bírság jellegű pénzbüntetés (részleges vagyonvesztés) ↔ vagyonelkobzás (teljes

vagyonvesztés)
b) megszégyenítő büntetések
- emberi méltósághoz való jog korlátozása
- zárt közösségek bevett büntetési neme
- pl. közszemlére tétel (kaloda), külső jellel való megbélyegzés (billogozás)
c) testi büntetések
- testi épséghez és az emberi méltósághoz való jog korlátozása
- kettő fajta
- fenyítő büntetések: célja elsősorban a bosszú
- csonkító büntetések: elrettentés dominál
- a csonkító büntetéseknek különleges szerepe volt a középkorban: bűnügyi
nyilvántartás
d) szabadságbüntetés
- személyes szabadsághoz való jog korlátozása
- leginkább a városi jogokban volt jelen (polgárok), mert a közrendűeknek a szabadság
nem érték → célra vezetőbb a testi büntetés
- földesúrnak munkaerőre van szüksége: nem fogja bezárni a jobbágyat
- a börtön mint intézmény
- fenntartása költséges volt, elterjedésének fő terepe éppen ezért a város
- két típusa volt
1. tömlöc
- komoly gonosztevők büntetésére vagy előzetes fogságának foganatosítására
- városháza pincéjében vagy a hóhér házánál, a hóhér ellenőrzése alatt
2. árestom
- rendészeti szabályok vagy céhelőírások megszegésének fenyítéke
- a börtön eleve szabadság- és testi büntetés is volt
e) halálbüntetés
- élethez való jog „korlátozása”
- rendes büntetési nemmé vált
- fokozatai a bűnök közötti különbségtételt fejezik ki
- egyszerű halálbüntetés
- élet elvételére szorítkozott
- dehonesztáló és tisztességet nem érintő halálbüntetések közötti különbség
- minősített halálbüntetés
- nagy fizikai fájdalommal járó, lassú kivégzések
- pl. kerékbe törés, felnégyelés
- kettő fajtája ismeretes
- minősített végrehajtású halálbüntetés
- kínzások, sebzések, testcsonkítás, még a kivégzés előtt
- egyéb minősített halálbüntetés
- korai halál a kivégzés elején
- bírói döntésre
- a nyilvánosság kérdése
- nyilvánosság előtt zajlott a per, a bizonyítási aktusok, a végrehajtás is
- nem a peres eljárás volt nyilvános, hanem a jog
- a nyilvánosság korlátozása csak akkor kezdődött meg, amikor az állam kinevelte saját
jogtudósait
- később az eljárás titkos lett, az abszolút hatalom már igényelte ezt (l. processus nélküli
ítéletek), vagy pl. Szent Inkvizíció titkossága
↕
- 84 -
- végrehajtás nyilvánossága: ez kellett ahhoz, hogy a büntetés elérje célját, azaz

elrettentsen
- az állam lassanként felismerte a nyilvánosságban rejlő nevelő-elrettentő-visszatartó erőt
is
- a nyilvánosság jelenléte a végrehajtásnál
- kivégzés: hóhér közreműködésével történt
- a megszégyenítő büntetéseknél nélkülözhetetlen volt
- kalitka, pellengér
- botozás
- megkövetés
- a vérpad
- a 16. századtól állandó helyen (főleg a városokban), addig ideiglenes helyeken
felállított hely, melynek neve: vesztőhely
- testi büntetések (csonkítások) és kivégzések helye
- a tálió-elv
- büntetési elv, amely azt a követelést fejezi ki, hogy az elkövető azonos hátrányt
szenvedjen azzal, akit sértett
- alkalmazása gondot okozott a maradandó változással nem járó büntetéseknél: a sebző a
sértettnek vérdíját téríti meg a törvény ellenében
- a tükröző büntetések
- két módon lehetséges
1. tükröző büntetés
2. tükröző végrehajtás
- a korszak végén megjelenő szabadságvesztés kizárta mind a tálió-elvet, mind a
tükrözést, mert az egyenlőségi igazságosság tézis helyébe az arányos igazság tétele
került
- a sértett általi végrehajtás
- a sértett saját kezű végrehajtása
Kodifikációs kísérletek a büntetőjog terén (1712-1849)
(312-324. oldal)
A) AZ ELSŐ BÜNTETŐTÖRVÉNY-JAVASLATOK
Bevezetés
- a jogrendezés első jelei
- 15-16. században országgyűlési tárgyalások, azonban átfogó kódex a jogrendszer
egyetlen területén sem készült
- a kodifikáció feltételeinek hiánya
- politikai események miatt: három részre szakadt ország, 150 év háborús állapot,
Habsburgok trónra jutása (és ezzel az országközpont határon túl helyeződése)
- a kodifikációs munkálatok egyéb feltételei is hiányoztak
- római jog gyenge recepciója
- szokásjog dominanciája
- magyar jogtudomány fejletlensége
- Erdélyi Fejedelemség
- relatív fejlettsége mutatta, hogy az önállóság határai között kibontakozó fejedelmi
centralizáció és a virágzó gazdaság kikényszerítette a jogösszefoglalást
- Specimen juridici processus, 1619.: perrendtartásra vonatkozó szabályokat kompilálta
- 85 -
- Approbatae constitutiones, 1653., Compilatiae Constitutiones, 1653-1669. és Articuli

Novellares, 1744-1848. – a teljes erdélyi törvényi jog egyfajta szelektáló elvek szerinti
rendszerbe foglalása
- önálló büntetőkodifikációról szó sem volt
- a magyar büntetőjogot a bécsi kormányzat irányította: részben rendeletekkel, részben
osztrák büntető jogszabályok hatályba léptetésével
- megindultak a kodifikációs munkálatok
Az 1712-es, az 1795-ös és az 1829-es büntetőtörvény-javaslatok

1. Az 1712. évi plánum – Bencsik-féle javaslat
- Rákóczi-szabadságharc (1703-1711) utáni megbékélő politikai hangulat
- Bencsik Mihály nevéhez fűződik
- az országgyűlés elfogadta a törvénykönyvet, a becikkelyezés azonban elmaradt
- a törvényjavaslat jellemzői:
- egyeztetési szándék (köznemesi konzervatív igények és a büntetőjog modern eszméi
között)
- tekintettel volt a rendi érzékenységre
- modern és humanitárius elvei voltak
- bűncselekmények jellege szerinti csoportosítás
2. Az 1795. évi javaslat
- az 1790-’91. évi országgyűlés hatályon kívül helyezte a Sanctio Criminalis Josephinát
- a büntetőjog és a büntetőeljárás átfogó szabályozására alkották meg
- soha nem került országgyűlés elé, ennek oka az lehetett, hogy már akkor sem felelt meg
a politikai erők törekvéseinek
- Németh Lajos véleménye: új bizottság egy új javaslat készítésére
- jellemzői
- latin nyelvű
- a főelveket tartalmazó „Principia” a mű elején foglal helyet
- első részében alaki jogszabályok, másodikban anyagiak
- általános elvek: (1) törvények uralma; (2) a polgár szabadságának és jogainak
védelmére való törekvés
- a modern bűncselekmény-fogalommal dolgozott és világos definíciókat próbált adni
- kísérletet tett a bűnösségi alakzatok, bűnösségi stádiumok és a részesség formáinak
meghatározására
- a büntetési rendszerében megjelent a nevelés eszméje
- a büntetési rendszer alapja a börtön, a halálbüntetést hat esetre korlátozta
- a javaslat alapelvei a magyar jogfejlődés szempontjából nagy jelentőségűek
3. Az 1829-es elaborátum
- visszalépésként értékelhető
- jellemzői
- nagy különbség nemes és nem nemes között
- A „Principiát” elhagyták, és az általános elveket törvényszövegben, az érintett
tényállások kapcsán fejtették ki
- a bűncselekmények mellett csupán a kihágásokat különbözteti meg (dichotómia)
- nincs minősített halálbüntetés
- a kihágások önálló részben történő tárgyalása: magyar jogtörténetben először
- kihágások: minden olyan jogsértés, amely nem esik a büntetőjog hatálya alá
- 86 -
- kiszabott büntetések: (1) pénzbüntetés; (2) vagyonelkobzás; (3) meghatározott

jogoktól való megfosztás
- bűncselekmények csoportosítása
- közálladalom elleni
- emberrel vele született jogokat sértő
- ember szerzett jogait sértő
- jó erkölcsöt sértő
Az 1843. évi javaslat – Deák Ferenc

- sürgették a kodifikációt a polgárosodó viszonyok és a modern nyugat-európai eszmék
terjedése
- a javaslatot három alválasztmány dolgozta ki
- európai büntető törvénykönyveket is felhasználtak, és mikor a tervezet elkészült,
rengetegen dicsérték, azonban a főrendek és az alsótábla nézeteltérésein megbukott, főleg
a halálbüntetés kérdésén
- a javaslat politikai háttere
- a büntetőjog művelése három ágon folyt
1. a törvénykezési gyakorlat szakemberei a mindennapi praktikumot próbálták
formálni
2. a jogakadémiák és az egyetem előadói a tételes jog összefoglalására és
rendszerezésére kényszerültek
3. egy új eszmei irányzat, a liberalizmus követői művelték
- a liberalizmus és a szabadságeszmény
- hangsúlyossá vált a szabadságjogok követelése
(1) a büntetőjog polgári szellemű átrendezése → jelentősen csökken az udvar
befolyása → függetlenség kérdéskörébe beilleszthető
(2) a törvény előtti egyenlőség követelménye leginkább a büntetőjogban és a
büntetőperes eljárásban volt megragadható
- a javaslat jellemzői
- általános és különös rész
- általános rendeletek: büntetőjog általános része
- külön rendeletek a bűntettek egyes nemeiről és büntetésükről: különös rész
- törvény előtti egyenlőség
- nincs halálbüntetés, botbüntetés, becstelenítő büntetés
- a büntetési tételeknek csupán felső határát szabta meg
- dichotomikus rendszerű: bűntettek és kihágások
- számos fogalom pontos meghatározása: (1) bűnösség keretében gondatlanság; (2)
kísérlet pontosítása; (3) részesség (felbujtó, bűnsegéd); (4) visszaesést az általános
részben tárgyalta, és súlyosbító körülmény volt, azonban külön megfogalmazta az (5)
enyhítő és súlyosbító körülményeket; (6) elévülés alakjai (közkereset és büntetés
elévülése)
- a büntetések legfontosabbika a (1) szabadságbüntetés volt, lehetőség volt még a (2)
közhivatal elvesztésére, (3) pénzbüntetésre és (4) bírói dorgálásra
- a büntetőeljárásról szóló javaslat – Szalay László
- esküdtbíráskodás intézményén bukott el
- toldalék a rendőrségi kihágásokról
- szoros toldaléka a javaslatnak
- nem csupán a kriminalitás határán mozgó cselekmények és büntetőjogi relevanciájuk
tartoznak e körbe, hanem olyan magatartások is, amelyek igazgatási viszonyból
fakadnak
- ezekre azonban nem lehet általános érvényű szabályt alkotni
- 87 -
- a kihágások elkövetői fogsággal, pénzbüntetéssel és bírói dorgálással sújthatók

- az első kihágási törvény: a mezei rendőrségről szóló 1840:9. tc.
- a veszélyeztető cselekmények összefoglalása és büntetése → cselekmények kárt okoznak
→ két felelősségi forma: (1) kártérítési és (2) „rendészeti” felelősség
- a javaslat értékelése
- magyar liberálisoknak irreális kitűzései voltak, azonban a feudális kiváltságok
kiterjesztésével elérendő jogegyenlőség optimális esetben elérhető lett volna
- börtönök területe az illúziók és realitások sajátos keveréke
- a halálbüntetés a minimumra csökkent
A Csemegi-kódex megalkotásának körülményei és a kódex általános része
(324-333. oldal)
A) A KÓDEX MEGALKOTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI

Az átmenet kora
- a Batthyány-kormány programja
- a reformkor politikai küzdelmeiben a büntetőjogi törekvések másodlagossá váltak
- 1843-ban a büntetőjog, a büntetőeljárás és a börtönügy a magyar társadalom
polgárosodását jelképezte
- 1848-ban az alkotmányos berendezkedésről folyt a vita
- Deák Ferenc mint igazságügy-miniszter
- a büntetőjogi reformok, az alapvető változtatások hirtelen időszerűtlennek tűntek
- a Deák által szerkesztett 1848:18. tc., a sajtótörvény híven követte az 1843. évi
javaslatot
- a szabadságharc büntető jogalkotása
- a másik kodifikációs jellegű törvényének kidolgozását és elfogadását a délvidéki
lázadás váltotta ki
- Deák 1848. júliusra elkészítette a tervezetet: az 1843-44. évi plánum hűtlenségi
alakzataira támaszkodott
- a képviselők már nem tárgyalhatták meg
-1848. végén ismét szóba került a büntetőtörvénykönyv ügye
- az osztrák büntető törvénykönyv
- 1849-ben hatályba léptették az 1803-as osztrák büntetőtörvényt
- csekély jelentőségű és konzervatív
- általánossá tette a szabadságbüntetést
- az ideiglenes törvénykezési szabályok
- 1863. januárjában kezdte meg munkáját az Országbírói Értekezlet, melynek feladata
az ideiglenes joganyag megállapítása volt → 1843. évi javaslat elvetése
- az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok két humánus intézkedést vezettek be
- nemes és nem nemes között többé különbség nem lehet
- a testi büntetés alkalmazásának helye bűntetteknél nem lehetséges
- Pauler Tivadar: Büntetőjogtan c. tankönyve, 1864.
- ez az összekötő kapocs az 1843-as javaslat és a Csemegi-kódex között
- javaslatok az 1843. évi elaborátum szellemében
- megkezdődött a javaslat további átdolgozása
- Csemegi Károly javaslata
- Csemegi Károly: neves aradi ügyvéd
- 88 -
- a kodifikátor életének legnagyobb alkotása a Csemegi-kódex, amely 1873-ra készült

el, de csak 1875-ben tárgyalta az országgyűlés
- Csemegi a törvény elfogadásáig maradt csak hivatalban
B) A CSEMEGI-KÓDEX ÁLTALÁNOS RÉSZE

1878. évi 5. tc. a bűntettekről és vétségekről (Btk.), valamint az 1879. évi 40. tc. a
kihágásokról (Kbtk.) – az első magyar törvénnyé lett teljes büntetőkódexek
A kódex rendszere
- a Btk. általános és különös részre oszlott → 9, ill. 43 fejezet; 486 paragrafus
- a Kbtk.-nak szintén általános és különös része van, és 145 paragrafusa
- a kódex általános részének beosztása fejezetenként: (1) bevezető intézkedések, (2) a
törvény hatálya, (3) a büntetések, a kísérlet, (4) a részesség, (5) a szándék és gondatlanság,
(6) a beszámítást kizáró vagy enyhítő okok, (7) a bűnhalmazat, (8) a bűnvádi eljárás
megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok
- a Btk. különös része a rokon bűncselekményeket együtt tárgyalják: (1) az uralkodó és az
állam elleni bűncselekmények, (2) a társadalmi rend, (3) az egyesek személye és vagyona,
(4) a közbiztonság elleni bűncselekmények, (5) az állam-, illetve az államigazgatás rendje
elleni bűncselekmények és a hivatali bűncselekmények
A bűncselekmények tipizálása
a) bűntett
- bűntettek azok a szándékos jogsértések, amelyek nagyobb súlyúak nagyobb
beszámításúak
- szándékos jogsértés a gyilkosság és a becsületsértés
b) vétség
- azok a szándékos jogsértések, amelyek kisebb súlyúak, valamint a gondatlanságból
eredő jogsértő cselekmények
- nagy a különbség a szándékosan elkövetett gonosztett és a gondatlanságból vagy
könnyelműségből eredő jogsértés között
c) kihágás
- nem valóságos jogsértés, hanem bizonyos cselekményből vagy mulasztásból könnyen
származható jogsértés megelőzése végett alkotott törvénynek a megsértése
- a kihágásról szóló törvények rendszerint preventívek
A kódex elvei
- nullum crimen sine lege/nullum poena sine lege: bűntettet vagy vétséget csak azon
cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít; bűntett vagy vétség miatt senki
sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény
megállapított
↓
ez a törvény arra irányult, hogy kizárja az analogia legist és iurist → a törvénnyel
akarták elérni, hogy a bírói hatalom ne vegye át a törvényhozó szerepet
- testbüntetőjogi szemlélet
- cselekmény: tevést és mulasztást is jelenti
- a cselekmény nem csak a tett, hanem annak eredménye is
- nem azt kell meghatározni, ki a tolvaj, hanem hogy mi a lopás
- 89 -
- egyesítő teória: az igazság és a hasznosság egyesített elveiből képzett alapelvben

gyökerezik
- az erkölcsi igazságosság elmélete nem fogadható el a törvény alapelvéül, mert akkor
már a rossz szándékot is, az előkészületet is büntetni kellene
- nem fogadható el önmagában a hasznosság elve sem
A büntetőjogi felelősség
- büntetőjogi felelősséggel csak olyan fizikai személy tartozott, aki a cselekmény
elkövetésekor életének 12. életévét meghaladta és beszámítási képességének
birtokában volt
- a 12. évet túlhaladott, de a 16. évet még be nem töltött személy büntetlenségét mondta
ki, ha a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bír – az ilyen
kiskorú javítóintézetben volt elhelyezhető
- szakmai elítélés: a fiatalkorú bűntetteseket jóval magasabb korhatárig kell kivonni a
rendes büntetési eszközökkel való büntetés alól → a serdülőkorúakra nézve a börtön és
a fogház eltörlését és helyettük dorgálást, próbára bocsátást, javító intézeti elhelyezést
javasoltak
A kísérlet, a részesség és a bűnsegély, a beszámítást kizáró és enyhítő okok, a

bűnhalmazat és a büntetések témakörét a 29. fejezet tárgyalja.
Büntetések a Csemegi-kódex szerint és a kódex értékelése
(333-335. oldal, 337-341. oldal)
- 1878:5. tc.
- a Csemegi-kódex trichotómikus
- törvény általános része foglalkozik a büntetésekkel és a büntethetőséggel, különös része a
bűncselekményekkel
A) BÜNTETÉSEK A CSEMEGI-KÓDEX SZERINT

A kísérlet
- bűntett kísérlete mindig, vétségé csak a törvény különös részében meghatározott részében
büntetendő
- büntetése enyhébb, mint a befejezett bűncselekményé
- nem büntethető az elkövető, ha a kísérlettől önként elállt vagy, illetve az eredményét
önként elhárította
- előkészületi cselekmény nem büntethető, kivéve ha az sui generis (önálló) bűncselekmény
A részesség kettő alakzata: a felbujtás és a bűnsegély

- a bűnpártolás a törvény különös részében önálló bűncselekményként szerepel
Szándékosság/gondatlanság
- ezek fogalmát a törvény nem határozza meg
Beszámítást kizáró vagy enyhítő okok

(1) öntudatlan állapot: (2) elme megzavarodása; (3) ellenállhatatlan erő és fenyegetés; (4)
jogos védelem; (5) végszükség; (6) tévedés; (7) gyermekkor; (8) süketnémaság
- 90 -
A büntetés alkalmazását kizáró okok

- megakadályozta a büntetőeljárás megindítását, illetve folytatását a (1) bűnös halála, (2) a
királyi kegyelem, (3) az elévülés, (4) magánindítvány hiánya
- a büntetés végrehajtását kizárta a (1) bűnös halála, (2) kegyelem, (3) az elévülés
A bűnhalmazat
- ha az elkövető ellen egy eljárásban több bűncselekmény miatt mondanak ítéletet
- a bíróság külön szabja ki a büntetéseket, majd egyszerűen összeadja őket
- felemésztés: a bűncselekmények legsúlyosabbikát veszik figyelembe és annak büntetését
szabják ki („a kevesebb benne van a többen”-elv)
- asperáció: a bíróság átlépi a legsúlyosabb bűncselekmény felső határát, de a halmozással
kiszabható mértéket nem éri el
BÜNTETÉS NEMEK A CSEMEGI-KÓDEXBEN

- kódex III. fejezete
- büntetések nemei
1. halálbüntetés
2. fegyház
3. államfogház
4. börtön
5. fogház
6. pénzbüntetés
- mellékbüntetés: a szabadságvesztés mellett hivatalvesztés és a politikai jogok ideiglenes
felfüggesztése
- együtt vagy külön állapítható meg
- pénzbüntetés mellékbüntetésként is kiszabható volt
B) A KÓDEX ÉRTÉKELÉSE
- jelentősen eltér az 1843-as javaslatoktól: (1) nem követi a bűncselekmények kettős
felosztását; (2) bevezeti a halálbüntetést; (3) büntetési minimumot állapít meg
- fő hibái
- büntetési rendszere bonyolult
- a fegyházbüntetés általános minimuma túlságosan magas
- fiatalkorúakra és visszaesőkre nem állapított meg megfelelő szabályokat
- sok tekintetben nem felel meg az életnek
- alig tíz évvel később már a törvény revízióját követelték, ami elvezetett az 1908. évi első
büntetőnovellához, majd az 1913. évi dologházi törvényhez
- fő erényei
- önálló munka
- egyike törvényhozásunk legjelesebb alkotásainak
- betetőzése az egyéni szabadság biztosításáért harcoló világnézetnek, valamint a
tényálladék kristálytiszta meghatározására törekvő ún. klasszikus büntetőjogi
irányzatnak
- a marxista büntetőjog-tudomány a burzsoá büntetőjog jellegzetes kifejezőjének
minősítette
- büntetőjogi fogalmak precíz meghatározása
- azonban az 1843-as javaslathoz képest visszalépést jelent
- a büntetési rendszere nem volt kíméletlen, vagy túl szigorú, de voltak kegyetlen ítéletek és
súlyos kilengések
- 91 -
- alkalmazták az elítéltek feltételes szabadságra bocsátását

- Csemegi a kódexben kerülte a definíciókat, viszonylag tág lehetőséget adott az értelmezésre
- a kódex hatálya
- általános része: 1950-ig
- különös része: 1961-ig
Kihágások a magyar büntetőjogban
(342-345. oldal)
A kihágási büntető törvénykönyv - 1879:40. tc.

- a Csemegi-kódex és a törvény viszonya
- a Csemegi-kódex a bűncselekmények hármas felosztásának elvén alapult (trichotomia)
- a kihágások külön kódexbe kerültek
- a kihágást megállapító jogforrások
- a kihágások egy részét törvényben szabályozta, a másik részét alacsonyabb jogforrási
szinten lévő szabályozásnak engedte át
- a közigazgatási büntetőjog problémája
1. a bűncselekmény „a törvényes rend múló jelentőségű megzavarása”
2. a természetjogi felfogás szerint a bűncselekmény az embernek a természettől fogva
létező jogosítványait sérti, míg a kihágás csak a pozitív jogot, azaz: a bűncselekmények
erkölcsellenesek, a kihágások az ember alkotta jog folytán bűncselekménnyé tette mala
prohibita események
3. absztrakt veszély; a bűntettnél a veszély a cselekmény eredményeként jelentős, a
kihágásnál mindez nem észlelhető konkrétan
- a büntetőjog megosztásának eredménye: az igazságügyi – és a közigazgatási büntetőjog
- a büntetőhatalmat a jogalkotásban a törvényhozás, a jogalkalmazásban pedig az
igazságszolgáltatás gyakorolja – ez felel meg az igazságügyi büntetőjognak, míg az ettől
való eltérés a közigazgatási büntetőjognak
- a közigazgatási büntetőjog tehát része a büntetőjognak, azokat a szabályokat
tartalmazza, amelyekkel a közigazgatás törvényhozója felhatalmazás alapján egyes
cselekményeket büntetendővé nyilvánít: a pozitív jog szerint ezek a kihágások; eljárási
szempontból a közigazgatás gyakorolja az igazságszolgáltatást
- a kettő formailag csakis a hatáskörök megállapításával különböztethető meg egymástól:
közigazgatási büntetőjog – igazgatási, igazságügyi büntetőjog – bírói szervek hatásköre
- a kihágás rendbontó közigazgatás-ellenesség, amely a bűntetthez hasonlóan jogellenes
- Kbtk. általános része
- kihágást statuáló jogforrások: egy másik szabályban meghatározott magatartás
megszegését pönalizálják; két féle: (1) kerettényállásos szabályozás (különös rész foglalja
őket össze, (2) közigazgatási szervek büntetőjogszabály-alkotási joga
- a Btk. általános része adja az egységet, a Kbtk. pedig rögzíti a különbségeket: a Kbtk.
általában a gondatlan magatartásért állapított meg felelősséget
- két fajta büntetés: elzárás és pénzbüntetés (behajthatatlan pénzbüntetés → elzárás)
- a kihágási büntetőhatóságok
- csak bírói eljárás: állam, vallás, családi állás ellen, értékpapír-hamisítás, szerencsejáték
- a többi öt területen párhuzamos hatáskör
- 92 -
- a rendőri büntetőeljárás
- a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt összes kihágási ügyekre vonatkozó rendőri
eljárást egységes szerkezetbe foglalta: 1901:20. tc. és az igazságügy-miniszter 65000/1909
BM-rendelete
Büntetőjogi iskolák a 19. század végén és a 20. század elején és a magyar büntetőjog a
Csemegi-kódex után (a büntető novellák)
(345-356. oldal)
A) BÜNTETŐJOGI ISKOLÁK
Bevezetés – a büntetőjogi iskolák
- a kérdés: hogyan orvosolhatók, illetve hogyan kezelhetők a polgári társadalom bajai, és
mindebben mit lehet tenni büntetőjogi eszközökkel
1. A klasszikus büntetőjogi iskola

- a polgári átalakulások során kialakult, az ancien régime tagadására és az emberi jogok
védelmére építő rendszer kereteit adta
- garanciális büntetőjog képe szemben pl. a nyílt egyenlőtlenségi rendszerrel, a kegyetlen
büntetésekkel, az innominat bűncselekményekkel
- központjában az (1) ember elidegeníthetetlen jogai, (2) a személyes biztonság és a
jogegyenlőség állottak, (2) a törvény előtti egyenlőség, (4) a humanizmus, (5) az egységesen
szabályozott büntetőjog, (6) az arányos és igazságos büntetés, (7) a nulla poena sine lege, a
nulla poena sine criminale és a nullum crimen sine lege voltak
- a klasszikus büntetőjogi iskola jellemzői
- tettbüntetőjogi szemlélet: a hangsúly a tetten volt, nem az elkövetőn → a törvény előtti
egyenlőség megvalósulásának biztosítéka
- igazságosság: rosszat rosszért, de arányosan
- arányosság (proporcionalitás): a büntetés nagyságát a cselekmény eredménye minősíti,
annak veszélyessége szabja meg
- individuáletikai felelősség: az elkövető szabad akaratára épített felelősségi konstrukció,
mely nem fogadta el a döntések meghatározottságát (indeterminizmus), alaptétel az
ember választási szabadsága jó és rossz között
- bűnösségen alapuló felelősség: kizárta a sem szándékosnak, sem gondatlannak nem
tekinthető elkövető megbüntetését
- jogászi precizitás: pozitívuma a világos dogmatika; negatívuma, hogy megbénította a
törvénykező szellemet
A kriminalitás
- jellegének megváltozása
- kiegyezést követő időszakban a bűnözés átstrukturálódása figyelhető meg
- a kibontakozó kapitalizmus miatt új bűnözési szokásos jelentek meg, új bűncselekményi
kategóriák, és jelentős növekedést okozott
- ugrásszerű növekedés egész Európában: a dogmatikus felfogásra épülő büntetőjog ezzel
nem tudott mit kezdeni, új módszerekre volt szükség
- a visszaesés
- tartós növekedés volt megfigyelhető mind a bűnözés egészét tekintve, mind pedig a
bűnismétlők számát tekintve
- 93 -
2. A reformiskolák (kriminálszociológia, kriminálantropológia, kriminálpszichológia)

- a kriminálszociológia
- a kriminalitás okait a társadalomban kereste
- bizonyos értelemben a társadalom készíti elő a bűntettet, és ebben a folyamatban a
bűnös csak eszköz
- alaptétele a determinizmus (az embert nem szabad akarata, hanem környezete viszi rá a
bűn útjára) → a bűnözés tehát nem személyes tulajdonságok kérdése, nem pszichikai
jelenség, nem is született dolog, hanem a környezeti feltételek hatására kialakuló
jelenség
- új gondolat a büntetőjog céljával kapcsolatban: a társadalom védekezése dominált a
kriminalitás ellenében
- a büntetőjogon kívüli eszközök használatát javasolták
- kriminálantropológia
- a bűnözés oka az emberben keresendő, testi rendellenességekben, öröklött hajlamokban,
betegségekben
- a bűnözésre hajlamos személy a szakember számára nyilvánvaló külső testi jegyekből és
elváltozásokból felismerhető
- csoportosítás: (1) született, (2) szokásos, (3) alkalmi, (4) szenvedély- és őrült bűnöző → a
bűnöző osztályozás megalapozása
- bevezette a biztonsági intézkedések fogalmát a büntetőjogba: ez olyan eszközt adott a
politikusok kezébe, mely ellenőrizhetetlen volt, és mellyel akár bűncselekmény
elkövetése nélkül is felléphettek az „elkövetővel” szemben
- kriminálpszichológia
- a bűncselekményt az elkövető személyiségének részeként vizsgálja
- közös jellemzőik
- közös név: tettesbüntetőjogi iskolák
- új szemléletet vittek a büntetőjogba: (1) tettesközpontúság, (2) bűnösség határainak
leszállítása, (3) normatívizmus elutasítása, (4) bűnözés körülményeinek sokoldalú
vizsgálata, (5) büntetőjogi célok kiterjesztése
3. A közvetítő irányzat
- egy keretben egyesíti a klasszikus és reformiskolák alapkoncepcióit
- javaslat: individualizáció (egyénítés)
- az alkalmi bűnözők kezelése
- az individualizáció megkövetelte a bűnözők osztályozását, és a csoportosítás
folytatásaként a differenciált elbírálást → szétválasztották a megrögzött és az alkalmi
bűntetteseket
- három kategória született: (1) fiatalkorúak, (2) alkalmi bűnözők, (3) közveszélyes
vagy megrögzött bűnelkövetők
- fiatalkorúak és alkalmi bűnözők
- cselekményének súlya csekély; sem életvitelük, sem erkölcsi állapotuk nem
indokolja, hogy bűnismétlésre kerülhet sor
- értelmetlen lenne olyan szankció kiszabása, amely a „figyelmeztetésen” túl súlyos
represszív tartalommal bír
- mindkét csoporttal szemben olyan eszközöket keresett a tudomány, melyek a
bűnismétlés megakadályozását, a megelőzés céljait szolgálja
- megrögzött bűntettesek (közveszélyes bűnözők)
- három bűnözőcsoport
1. visszaesők garanciákkal ellátott határozat-
2. életmódjukból eredően bűnözők lan tartalmú szabadságvesztés
3. abnormális (beteg) bűnözők → gyógyintézeti kezelés
- 94 -
- büntetések
1. nem büntethető bűnelkövetők: serdületlenek és abnormálisok → kizárólag javítás és
gyógykezelés
2. büntethető bűnelkövetők
a) alkalmi bűntettesek: bűnösségük foka különösen alacsony, legfontosabb a megtorlást
érzékeltetni velük
b) megrögzött bűntettesek: döntő a társadalom védelme, a megtorlás és az elkülönítés
B) BÜNTETŐNOVELLÁK (1908:36. tc., 1913:21. tc., 1928:10. tc.)

Az első büntetőnovella, 1908:36. tc.
- a büntető törvénykönyv módosítására alkották meg
- létrehozatala
- első javaslat, 1892.: orvosolni próbálta többek között a fiatalkorúak kérdését; a javaslatot
nem tárgyalta a ház
- második javaslat: a kódex átfogó revízióját tűzte ki célul
- harmadik javaslat, 1905.: rövid, csak a leglényegesebb kérdésekre koncentráló jogszabály →
ez a javaslat lett az ún. I. novellának (A büntető törvénykönyvek és a bűnvádi
perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról)
- a novella az alkalmi bűnelkövetők és a fiatalkorúak kérdését oldotta meg
- alkalmi bűnözők
- feltételes elítélés: a megtévedt elkövetőt visszatartja az újabb kísértéstől
- a kiszabott büntetés feltételes felfüggesztésének intézménye
- a próbaidő három év volt
- fiatalkorúak
- az elkövető 12. életéve alatt gyermeknek tekintendő, és ellen büntetőeljárás nem
indítható
- a 12-18. életév közötti tettes számított fiatalkorúnak
- esetükben a preventív szemlélet volt a mérvadó
- mindig vizsgálni kellett, hogy a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi
fejlettséggel rendelkezett-e
- megelőző intézkedések és megelőző büntetések
- próbára bocsátás: nem a kiszabott büntetést, hanem az ítélethozatalt halasztották el
egy évi próbaidőre
A dologházi törvény, 1913:21. tc.

- szokásszerű bűnözők elleni fellépést két tervezet alkotta
- az 1913. évi 21. törvénycikként elfogadott javaslat, amelyben a csavargó és visszaeső
bűnözők által okozott problémák megoldása volt a főcél
- a jóval később elfogadott 1928. évi 10. törvénycikként elfogadott javaslat, amelyet a
közveszélyes munkakerülőkről szóló törvényben kifejezésre jutó irány
továbbfejlesztéseként dolgoztak ki
- a dologházi törvény szakaszai a jogalkotó kettős szándékáról tanúskodnak
1. csavargók, koldulók, munkakerülő életmódot folytatók ellen → kihágás miatt
büntetendő
2. visszaesés: fokozott büntetést von maga utána
- precízen meghatározta a visszaesés fogalmát: visszaesőnek kell tekinteni azt, aki a
törvényben meghatározott büntetendő cselekmények alapján már volt büntetve, és
utolsó büntetésének kiállása után két éven belül a vonatkozó cselekményt újfent
elköveti
- 95 -
- büntetése: dologházba utalás (határozatlan tartamú szabadságvesztés intézménye),

melyet a rendesen kiszabott szabadságvesztés-büntetés után kellett az illetőnek
letöltenie; 1-5 évig terjedő büntetés, attól függően, hogy pozitívan változik-e az illető;
munkával kell foglalkoztatni és rendes életmódhoz szoktatni
A második büntetőnovella, 1928:10. tc.

- a büntető igazságszolgáltatás egyes kérdéseinek szabályozásáról
- két témakört érintett
1. büntetés átalakítás
2. megrögzött bűntettesek tetteinek elbírálásával kapcsolatos egyes kérdések
- megrögzött bűntettesek: a visszaesők azon csoportja, akik az élet, a szemérem vagy a
vagyon ellen különböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet
követtek el, az utolsó kettőt öt éven belül, és ezeket a bűncselekményeket vagy
üzletszerűen, vagy pedig a bűnözésre állandó hajlamot mutatva követték el
- büntetésük szigorított dologház, ami lényegében egy fegyházban letöltendő,
legkevesebb három évig tartó, határozatlan tartamú szabadságvesztés
A magyar polgári büntetés-végrehajtás fejlődése, feltételei és jogszabályi környezete; A
rabsegélyezés
(356-376. oldal)
A) A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS TÖRTÉNETE
Büntető elméletek
- önkényes büntetések elleni fellépésre, megfelelő büntetés kiszabására, büntetés-végrehajtás
humanizálására való törekvés → megszülettek a büntetési elméletek
- a büntetési elmélet: milyen alapra vezethető vissza a büntetés joga és a büntetés célját
próbálták megfogalmazni
- abszolút teóriák: a büntetés öncélúságának megfogalmazása; monista álláspont
relatív teóriák: központi eleme a hasznossági szempont, az utilitarista felfogás szellemében
a büntetés célját az újabb bűncselekmények megelőzősében jelölték meg
A szabadságvesztés-büntetés diadala
- a büntetési nem felemelkedése azzal magyarázható, hogy a szabadság olyan értékké vált,
amely az emberi jogok katalógusának élére került; a szabadság egyetemes, egységesen
meghatározott politikai és jogi kinccsé vált
- felvilágosodás: büntetések humanizálása → a börtön volt a legkönnyebben humanizálható,
mert (1) fokozatos volt (a végrehajtási körülmények különbözősége), (2) meghatározott
időtartamhoz kötött és (3) a büntetéskiszabás során a bűnelkövetők és bűncselekmények
közötti differenciálás is megoldható volt
A büntetés-végrehajtás új elvei
- az új elvek
- a polgári korszak a szabadság puszta elvételét tekintette büntetésnek
- a bűnös visszavezetése a társadalomba
- jobbítás (nevelés)
- lelki gondozás, oktatás és munkáltatás
- emberies bánásmód
- 96 -
- egészségügyi gondoskodás
- elkülönítés
- elítéltek osztályozása
- a büntetés-végrehajtás bonyolult rendszer lett, totális intézmény
- a büntetés-végrehajtás kizárólagos állami feladattá lett
A büntetés-végrehajtás magyar kezdetei

- elterjedése a 16-17. századra konstatálható
- a vármegyék tömlöcöket tartottak fent, elsősorban előzetesen lefogott rabok őrzésére
Az abszolutizmus büntetőpolitikája
- a határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés III. Károly uralkodásának idején vált
Magyarországon dekretális szankcióvá (1723:22. tc.)
- Mária Terézia: Constitutio Criminalis Theresiana, 1768.
- nem volt hatályban, de a bírói gyakorlatban szerepet játszott
- szabadságvesztés-büntetések
- fogházbüntetés
- börtönbüntetés
- dologház
- II. József: Sanctio Criminalis Josephina, 1787.
- legfőbb büntetési nemnek tekintette a szabadságvesztés-büntetést (egy hónaptól száz
évig terjedően) – fokozatai voltak (leláncolás; a legsúlyosabb, a kemény, és az enyhe
fogság)
- nem ismerte a halálbüntetést, a legsúlyosabb büntetés a hajóvontatás volt
- sem a Theresiana, sem a Josephina szabadságvesztés-büntetésének végrehajtásához nem
volt meg a megfelelő intézményhálózat → a haditanács jelölt ki néhány nagyobb
erődítményt a büntetések végrehajtásához
- Domus Correctoria: Magyarország első büntetési-végrehajtási intézete (1711.)
- nem tesz különbséget a büntetőintézet és a dologház funkciói között
- az intézményes rabmunkáltatás itt valósul meg először
A börtönügy
- a fogházjavító mozgalom
- képviselői pl. Eötvös József, Szemere Bertalan
- elméleti síkon megkezdődött a börtönügy reformja
- az első börtönügyi törvényjavaslat, 1843.
- tekintettel volt az elítélteket és letartóztatottakat védelmező garanciákra, az elítéltekre
vonatkozó emberies bánásmódra
- az egész országban egységes rendszert javasolt
- pontosan rögzítette a büntetés-végrehajtás igazgatási kereteit és a börtönök
felügyeletének szabályait
- mindig csak elméleti munka maradt
- az osztrák börtönügy
- 1803., osztrák büntetőtörvény (Strafgesetz)
- a szabadságvesztést általános büntetési nemmé emelte
- a halálbüntetés eseteit korlátozta, a kínzó módon történő kivégzést tiltotta
- csökkentette a hozzátartozók felelősségét a bűncselekményért
- a börtönnek három fokozata volt
1. egyszerű fogság: fogva tartás puszta tényében megnyilvánuló szabadságbüntetés
2. fogság keményebb változata
3. legnehezebb fogság: teljes elkülönítés, saját cella
- 97 -
- 1841. évi kiadása már ismeri a házi őrizetet

- 1852. évi humánusabb, egyszerűbb: két féle börtönbüntetés (egyszerűbb fogság és
szigorított forma)
- a magyar fegyintézeti hálózat alapját képező hat országos intézet: az illavai, a váci, a
munkácsi, a márianosztrai és a nagyenyedi fegyházak
B) A MAGYAR BÖRTÖNÜGY JOGSZABÁLYI KERETEI

Garanciális szempontok
- a börtönügy nem egyszerűen szakmai kérdés volt, hanem összefonódott a politikai
függetlenségi harccal
Börtönügyi kodifikáció
- három törvényjavaslat elkészítése – börtönügyi plánum (1843-’44.)
- a büntetőjog sikerének záloga, a büntető rendszer megújításának feltétele a
tömlöcállapotok gyökeres megváltoztatása volt
- a király megtagadta jóváhagyását
- 1863. évi rendelet: egy 1854. évi rendelet fordítása, mégis az első modern, börtönügyet
rendező norma a magyar jogtörténetben (bizonyos börtönminimumot határozott meg)
-1869. Házszabályok: börtönügy tételes szabályozása
- fő szempontjai: garanciák rendezése, humanitárius bánásmód meghonosíttatása, és a
magánelzárás intézményes bevezetése
- megteremtette a modern börtönügy fejlődésének alapjait
- a szabályozás kettészakadt a börtönrendszer kettőségének megfelelően
- igazságügyi tárca alá tartozó országos börtönök
- belügyminisztérium alá tartozó megyei és városi börtönök
- 1871:31. tc.: a börtönök felügyelete a törvényhatóságoktól a bíróságokhoz került, a
fogházaké a királyi ügyészekre lett bízva
- 1878. – igazságügy miniszter 692. számú rendelete – a fogház-börtön-fegyház egyértelmű
használatának meghonosítása a büntetőjogi szakterminológiában
- fogház: azaz intézet, amelyik a járásbíróságok mellett működik
- börtön: azaz intézet, amelyik a törvényszékek mellett működik
- fegyház: hosszabb tartamú szabadságvesztés-büntetés letöltésére szolgáló intézmény
A büntetési rendszer
- az 1878:5. tc. egyértelműsíti
- megállapította a büntetési nemeket, és az ezek végrehajtására vonatkozó legfontosabb
szabályokat és irányelveket
- meghonosította Magyarországon a progresszív börtönrendszert
- a szabadságvesztés-büntetés nemei: fegyház, börtön, fogház, államfogház (elítélt neve:
fegyenc, rab, fogoly, államfogoly) + kihágási tk. kiegészítése: elzárás intézménye
- az államfogház nem volt organikus része a büntetési rendszernek
- nem túl súlyos, politikai jellegű deliktumokért marasztaltak
- táblázat (368. oldal): szabadságvesztés-büntetés és végrehajtásuk
- 98 -
Fegyház Börtön Fogház
Nagyobb súlyú Közép- és kisebb

Bűncselekmény Vétség
bűntett súlyú bűntett
2-15 év vagy
Tartam 6 hó – 10 év 1 nap – 5 év
életfogytiglan
Törvényszéki és
Végrehajtó intézet Fegyház Kerületi börtön
járásbírósági fogház
Választott munka a
lehetségesek közül
Választott munka a
Kijelölt munka (munkakényszer) a
Munkavégzés lehetségesek közül
(kényszermunka) munka alóli
(munkakényszer)
felmentés
lehetőségével
- a börtön és a fegyház szabályozása sok egyezést mutat, a különbségek alig észrevehetők
A fokozatos börtönrendszer Magyarországon

- a progresszív börtönrendszer a vegyes rendszerek egyike, melynek lényege a különféle
börtönrezsimek kombinálása
- vegyes rendszer/1.: a vegyes osztályrendszer alapja, hogy az elítélteket
bűncselekményük súlya, valamint magaviseletük alapján különböző osztályokba
sorolták
- vegyes rendszer/2.: a fokozatos rendszer lényege, hogy az elítélt a magánelzárástól (a
teljes elszigeteléstől) haladt a szabadság irányába
- a fokozatos rendszer
- a Csemegi-kódex szerint az első stádium a magánelzárás, amely a teljes büntetés
egyharmada (ha az hosszabb, mint három év, akkor a magánelzárás egy év)
- a második stádium a közös fogság
- közvetítő intézetbe kerülhettek
- feltételes szabadlábra helyezés: saját kérelmükre és a felügyelő bizottság ajánlásával, az
igazságügy-miniszter beleegyezésével
C) A BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS FELTÉTELEI
Börtönépületek
- a magyar tömlöchálózat alkalmatlan volt a szabadságvesztés-büntetések mint általános
büntetési nemnek a végrehajtására → osztrák kormányzat építkezése → az országos
intézeti hálózat mindmáig érvényes alapjainak megteremtése
- öröklött intézetek
- vármegyei tömlöc: nem volt kész az új európai szellem befogadására
- 99 -
- országos intézetek
- jobb helyzet, de korántsem megnyugtató
- az ország egyetlen valóban korszerű intézete a nagyenyedi női fegyház volt (hol
országos intézetként, hol bírósági fogházként szolgálva)
- századfordulóra: országszerte 65 törvényszéki és 313 járásbírósági fogház működött
- új országos intézetek: első Szegeden, amelyet már csillag formájú elhelyezés jellemzett
- államfogház 1867-től Vácon működött, és Szegeden 1889-től
- fiatalkorúak
- ~ országos fogháza Cegléden
- javítóintézetek Kassán, Aszódon, Kolozsváron, Székesfehérváron és Rákospalotán
- Trianon után nehéz helyzetbe került a büntetés-végrehajtás
A szükségletek fedezése
- fenntartásának két tényezője volt
- szabadságvesztés-büntetés végrehajtására szolgáló intézményhálózat kiépítése
- megteremtett intézményi háttér fenntartása
- nagy költségvetési tétel → állam próbálta az intézményeket minél nagyobb bevétellel
működtetni: vállalkozói rendszer ↔ ún. házi kezelés
Igazgatás, személyi feltételek, szakképzés

- igazgatás: alkalmanként az országos intézetek ellenőrzésére miniszteri biztosokat küldtek
ki
- személyi feltétel: kezdetben a katonaság logikus felhasználása az őrzésben, később vagy (1)
a katonaság direkt módon történő felhasználása vagy (2) leszerelt, obsitos körből való
toborzás
- szakképzés: sokáig „helyben szokásos módon”
D) A RABSEGÉLYEZÉS
- a rabsegélyezés fogalma hagyományosan megoszlik a büntetés időtartama (fogházmisszió)
és a szabadlábra helyezést követő idő (utógondozás) között
- a fogház misszió
- az egyház mindig feladatának érezte az elítéltek lelki kínjainak enyhítését
- a büntetés célja a nevelés, a lelkészek és papok elvállalták a pszichikai kezelést is
- az utógondozás
- a szabadulás utáni törődés
- két féle
- állami gondoskodás: hazajutásig (pl. legolcsóbb közlekedési útijegy)
- érdemi gondoskodás: rabsegélyező egyletek (foglalkoztatás, elhelyezés)
- rabjogok
- a rab bizonyos jogokkal bíró lény
- először csak néhány dologra terjedtek ki: pl. humánus bánásmód, megfelelő
egészségügyi ellátás, lelki vigasz → később pl. minimális levegőzés, látogató fogadása,
panasz és kérelem joga
- a rabbiztosítás elismerése (1913.) hozta a nagy áttörést: kötelezővé tette a munkát végző
letartóztatottak balesetbiztosítását (→ a rab halála esetén belföldi hozzátartozói járulékra
voltak jogosultak)
- 100 -
A szovjet típusú büntetőjog és a büntetés-végrehajtás változásai Magyarországon
(377-394. oldal)
I. A BÜNTETŐ JOGALKOTÁS
A szovjet büntetőjog
- II. világháború után: háborús bűnösök elleni fellépés
- büntetőjog: gazdasági célok eszköze, politikai rendszer védelme, az osztályharc eszköze
(politikai rend-ellenesség = népellenesség = legkeményebb szigor)
- a büntetőjog forrásai
- módosított, kiegészített Csemegi-kódex
- büntetőjogi törvények
- új jogszabályok (rendeletek)
- 1946.: kormányrendelet módosíthat törvényeket + alkothat törvényalkotás
körébe tartozó jogot
- blankettajelleg (keret, akár hatósági utasítás is megtöltheti)
- bíróság anonim tényállású ítéleteit politikai hatósági utasítások szabják meg
- háborús és népellenes bűncselekmények (1945-ös rendeletek)
- háborús bűncselekmény: megszállott területek lakosságával, hadifoglyokkal szembeni
kegyetlenkedés, Magyarországnak a II. világháborúba való belépést előmozdító
közéleti tevékenység
- népellenes bűncselekmény: nép érdekeit sértő jogszabály kezdeményezése, közéleti
szereplés során fasiszta irányzatok hirdetése, haladó társadalmi szervezetek elleni
besúgás
- büntetés: halál, fegyház, börtön, fogház, internálás, pénzbüntetés, állásvesztés, politikai
jogok gyakorlásának felfüggesztése (kegyelem joga: Nemzeti Főtanács)
- a demokratikus államrend védelme (1946. VII. törvénycikk)
- 1946-os, majd 1949-es államrend védelme, bűntett:
- demokratikus államrend megdöntésére irányuló cselekmény, mozgalom,
részvétel, ezek vezetése, kezdeményezése, stb.
- demokratikus államrend, annak alapintézményei, személyek, csoportok, fajok,
felekezetek elleni izgatás
- ami alkalmas a köztársasági elnök életének, testi épségének, szabadságának
elvételére
- köztársasági elnök alkotmányos hatalmának korlátozása
- vétség:
- államrend megbecsülését torzító híresztelés,
- fenti cselekmények nem jelentése a hatóságnak
- kerettényállások (pl. gyűlöletkeltésre alkalmas cselekmény): politikai tartalommal
tölthető meg
- párhuzamos büntetési rendszer: politikai bűncselekményekre
- gazdasági rend büntetőjogi védelme
- II. világháború utáni rendbetétel miatt: rendeletek, de marad a szovjet rendszerben
(nem kodifikált, ált. részrendelkezésként)
- közszükségleti cikk engedély nélküli kivitele bűntett
- hitelfelhasználás bizonyos módjai → sikkasztás
- MKP politikai előretörése =
- 3, majd 5 éves gazdasági terv büntetőjogi védelme
- TSZ működését sértő cselekmény büntetése
- társadalmi tulajdon fokozott védelme
- 101 -
- a 3. büntetőnovella (1948:48. törvénycikk)

- veszélyeztető jellegű cselekmények pönalizálása
- elmebetegek biztonsági őrizetének szabályozása
- súlyos: élet és testi épség elleni, gondatlan, állami tulajdon elleni cselekmények
- ittasság szabályozása, országhatár tiltott átlépése
- a Btk. ált. része (1950. 2. törvény)
- Csemegi-kódex első részének + általános részt kiegészítő jogszabályok felváltása
- népi ülnökök miatt cél: világosság, áttekinthetőség
- bűncselekmény: csak társadalomra veszélyes cselekmény lehet (= bírói mérlegelés)
- büntetés célja: dolgozó nép érdekei, társadalmi tulajdon védelme
- bűncselekmény: bűntett és kihágás (55-ben kihágás is megszűnik)
- nem büntethető: 12 év alatt;
- büntethetőséget befolyásolja: elmebeteg állapot, tudatzavar (ha képtelen felismerni,
hogy tette veszélyes a társadalomra)
- nem büntethető: kényszer, fenyegetés hatása alatt
- jogos védelem, végszükség átfogó szabályozása
- szándék és gondatlanság definiálása
- bűntett megvalósulási stádiumainak meghatározása
- elkövető halála, elévülés, kegyelem: eljárást kizáró ok
- elévülés
- halállal, életfogytiglannal, vagy 10+ évvel fenyegetett bűntett esetén 15 év
- más: az adott bűntettre kiszabott szabadságvesztés felső határa, de min 3 év
- több halálbüntetés
- 18 év fölött, de 20 alatt: életfogytiglan (halál helyett)
- egységes szabadságvesztés: bűntett-börtön; kihágás-elzárás
- határozott időre szóló börtönbüntetés: max 15 év, min 30 nap
- munkakötelezettség
- feltételes szab: 3/4, 2/3 letöltése után, életfogytiglan: 15 év
- pénz mint mellékbüntetés kötelező: vagyon elleni bűntett
- elkobzás
- bűntett eszközei
- bűntett elkövetése után létrejött tárgyak
- bűntett elkövetéséért kapott dolgok
- büntettet megtestesítő sajtótermék
- azok a tárgyak, melyekre nézve a büntettet elkövették
- közügyektől való eltiltás: 1-10 évre (korábban: hivatalvesztés + politikai jogok
gyakorlásának felfüggesztése külön)
- foglalkozástól eltiltás (1-10év)
- aki a foglalkozás szabályainak megszegésével, v. azokban való járatlanság
miatt követett el büntettet
- aki foglalkozását használta fel bűntett elkövetésére
- javító-nevelő munka: 1 hó - 2 év (nincs szabadságvesztés, csak 5 éves börtönbüntetés
alatt): bizonyos munkahelyen bizonyos megszabott munka
- kihágások
- kihágássá nyilvánított társadalomra veszélyes tevékenység v. mulasztás
- főbüntetés: elzárás
- fő- vagy mellékbüntetés: pénzbüntetés
- mellékbüntetés: elkobzás, foglalkozástól eltiltás, kiutasítás
- 102 -
- a fiatalkorúakra vonatkozó törvény (1951.)

- 12 és 18 év között
- szabadságvesztés, pénzbüntetés helyett javító nevelés (min. 1 év), próbára bocsátás,
bírói megrovás szabható ki
- börtönbüntetés: max. 15 év, min. 30 nap (nincs halálbüntetés, v. életfogytiglan)
- a BHÖ (1952): „A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása”
- a Btk. – 1961. V. törvény: különös rész is
Az anyagi büntetőjog a bírói gyakorlatban

- mérlegelés gyakran a bírói gyakorlat joga
- gyakran tényállásokat igazítanak az anyagi jogszabályokhoz
- elvek és értelmezések a bírói gyakorlatban
- társadalomra veszélyesség: lehető legtágabb értelemben
- bűnösség megállapítása nélkül is ítéletek
- bűnösség és politikai megbízhatatlanság: szinonim fogalmak
- demokratikus államrend = kommunista párt diktatúrája
- szervezkedés: baráti asztaltársaság is
- gyakran alkalmazott tényállások
- népi, demokratikus államrend elleni izgatás
- előbbi: MDP, rendőrség, ÁVH, Sztálin, Rákosi, SZU, kommunisták,
gazdaságpolitika, stb.
- utóbbi: negatív összehasonlítás, bírálat, káromkodás, tréfa, tiltott dalok, stb.
- valótlan hírek terjesztése
- termelőszövetkezeti csoport elleni izgatás
- közellátási ügyek
- a büntetéskiszabás szempontjai
- tekintet büntetlen előéletre, magas korra, beteg állapotra, többgyermekes családra, stb.
- de: keresztező momentum esetén súlyos
- legfontosabb: osztályidegenség
- nyugati kapcsolat, klerikális reakció
- büntetések a bírói praxisban
- főszabály: szabadságvesztés-büntetés
- kisebb bűncselekmény: 1-6 hónap
- halálbüntetés (általában: koncepciós perek)
- pénzbüntetés: általában mellékbüntetés
- vagyonelkobzás: önálló büntetés, sokszor legfontosabb
II. A BÜNTETÉSVÉGREHAJTÁS
A sztálini büntetőpolitika a büntetés-végrehajtásban
- a szovjet modell
- egy szabadságvesztés létezett: a börtön
- üzemek, bányák átadása a büntetés-végrehajtásnak
- őrparancsnokságok, munkahely-parancsnokságok
- elítéltek dolgoznak:
- ipari létesítmények építkezései (pl. Ajka)
- középületek létesítése (pl. veszprémi egyetem)
- bányák (pl. Recsk, Tatabánya)
- munkateljesítménytől függ: napelengedés, szabadidő, hozzátartozókkal való
kapcsolattartás
- 103 -
- szervezet és személyzet
- börtönügy irányítása: Belügyminisztérium (politikai ügyekben nyomozás esetében
különösen sok visszaélés: Markó utca, Budapesti Gyűjtőfogház)
- centrális irányítás: Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága
- vállalatok irányítása: Közérdekű Munkák Igazgatósága
- új személyzet: politikai megbízhatóság alapján
- jogi szabályozás
- nincs önálló büntetés-végrehajtási törvény
- 1950. évi törvény: elítéltek nevelése, feltételes szabadságra bocsátása
- 1955. Büntetés-végrehajtási Szabályzat (cél: biztonságos őrzés, gazdaságos elitélt-
munkáltatás, elítéltek nevelése)
A szocialista büntetés-végrehajtás alapjai

- félfordulat a büntetőpolitikában
- 1950-es évek 2. felétől enyhülés
- kétarcúság
1. politikai ellenfelekkel leszámolás (1956.)
2. megtévedt bűnelkövetők nevelése, segítése
- 1960-as évek: hosszú távú, hatékony felépítés a cél, szembesülés a problémákkal
(börtönállapotok romlása, személyi állomány szakmailag pocsék, militáris szemlélet)
- a szabályozás fejlődése
- 1958-59: még diszkriminálják az osztályidegeneket, de létrehozzák a nevelési
szolgálatot
- 1961. évi törvény: két szabadságvesztés-végrehajtás: börtön, büntetés-végrehajtási
munkahely
- 1963. osztályhelyzet szerinti megkülönböztetés megszűnik, széles körű közkegyelem,
büntetés-végrehajtás ismét az Igazságügy minisztérium alá
- törvényi szintű jogszabály a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásáról, az előzetes
letartóztatásról
- 1966. cél az átnevelés, 4 fokozatú szabadságvesztés:
- szigorított börtön
- börtön
- szigorított büntetés-végrehajtási munkahely
- büntetés-végrehajtási munkahely
- a fiatalkorúak büntetés-végrehajtása
- 1951. börtönbüntetés is kiszabható
- 1955. évi Büntetés-végrehajtás Szabályozása: általános iskolai tankötelezettség, szakmai
oktatás
- világháború után: fiúk: Cegléd, lányok: Kecskemét
- 1954: Sátoraljaújhely (felnőttekkel együtt)
- 1963, Tököl: önálló fiatalkorú büntetés-végrehajtási intézet
- 104 -
Jogtörténet/ 34. tétel

A peres eljárás a 11–16. századi Magyarországon. Az akkuzatórius és inkvizitórius
eljárások főbb jellemzőinek összehasonlítása
(405-426. oldal)
I. Az eljárás jellege
 magánkezdeményezésű: akinek sérelme, igénye volt, ő maga indította az eljárást és
hajtotta végre az ítéletet (kivéve: király és ország elleni bűncselekmények – hivatalból
való eljárás)
 szóbeli
 nyilvános
 tárgyalási elvre épült: a perben álló felek egymással vitatkoztak, jelenlétük általában
kötelező
 formalizmus uralta (szövegtévesztés → pervesztés)
 passzív bírói szerep
II. A perbeli személyek

 felperes
 törvényes korú, szabad személy lehetett
 nem lehetett: bűncselekmény miatt elítéltek, becstelenek, egyházi átok vagy
interdictum alatt állók
 megjelent a korlátozott felperesség
 alperes
 törvényes korú lehetett, de voltak kivételek: kiskorú, ha más birtokát
elfoglalta vagy ha megörökölte a pert
 képviselő
 magánjogi perekben nem volt személyes megjelenési kötelezettség
 a perbeli pozíciók nem voltak szigorúan meghatározva
 a kereseti követelésről csak a törvényes képviselő vagy meghatalmazott
tehetett perbeli nyilatkozatot
 a meghatalmazott (procurator) hivatalos képviselő volt
 kötelező képviselet: törvényes kor alattiak esetében, egyházi és kincstári
érdekeket érintő ügyekben
 szószóló
 a peres fél érdekében adott tanácsokat, személyesen megjelenve segítette a
felet
 avatkozó
 mellékszemély, a felperes oldalán szállt be a perbe, mert azzal közös jogi
érdeke volt
 szavatos
 mellékszemély, az alperes oldalán szállt be a perbe, esetleges perbeli
veszteségeit átvállalta
III. A per lefolyása

 felperes panasztétele
 idézés
 szóbeli
 a poroszló feladata volt a perbe fogott értesítése
 valaki ennek nem tett eleget → bírság
 harmadszori távollét → pervesztés, szolgaság
- 105 -
 a távolmaradó perkezdeményező is pervesztes lett

 feleletváltás
 a bírósági hírvivő vagy a bíró kikiáltotta, kik tartoznak bíróság elé járulni
 először a kezdeményező adta elő panaszát, majd a perbe hívott fél válaszolt
 perfüggőség (litis pendentia)
 az alperes nyilatkozatával állt be
 az alperest az adott ügyben más bíróság elé nem lehetett állítani
 bizonyítás, bizonyítási eszközök
 formai bizonyítás: eskü, istenítélet, párbaj – ekkor elegendő a szavahihetőség
vizsgálata, formális eszközökkel
 alaki és anyagi tanúbizonyítás – ez csak előzetes bizonyítási eszköz volt
 az alperes tagadása esetén rendelte el a bíró
 először azt döntötte el, kit terhel a bizonyítás (még nem érvényesült az „aki
állít, az bizonyít elv”)
eskü
 perbeli eskü: valamilyen tényállás/tagadó nyilatkozat megerősítése Istenre
való hivatkozással, a bíróság az előzetes bizonyítás alapján döntötte el, melyik
fél bizonyítson esküvel, azonos feltételek mellett az alperesnek kellett esküt
tennie, gyakran segítették a kötelezett felet eskütársak (teljes korú, becsületes,
valamelyik rendhez tartozó)
 tisztító eskü: bűnperekben az alperesnek és a vádlottnak már a kereset ellen is
tisztáznia kellett magát; ezt megelőzte az inkvizíció (tudományvétel)
 főeskü: felperesi eskü, mert az ünnepélyes nyilatkozattétel az alperes fejére
tett kézzel történt
 földre tett eskü: birtok- vagy ingatlanvita esetén
 mód: kitűzött helyen, meghatározott módon → a hiteleshely tanúsító levelet
állított ki → tárgyalás kitűzése
istenítéletek
 akkor, ha más bizonyíték nem volt, a bíróság nem tudta kideríteni az
igazságot
 az istenítélet alá vetett három napig böjtölt, majd gyónt és áldozott
 a poroszló vezette
 az istenítéletek történetének legfontosabb forrása: Váradi Regestrum
 először I. László törvényei említik
 szerepük jelentősen csökkent, amikor az egyház nem vállalhatott szerepet a
lebonyolításban
 istenítéleti eskü
 tüzesvaspróba
 vízpróbák
 mérlegpróba
 tetemrehívás
 szent falat vagy harapás próbája
 áldozás próbája
 keresztpróba
 sorsvetés
párbaj
 olyan istenítélet, amely az ellenérdekű felek között ügyet jogi formák között,
végérvényesen eldöntötte
 a perdöntő párbaj rendje: nemesek vehettek részt rajta, az eljárás világi jellegű
volt, a felek a bírónál kérvényezték a bajvívás lehetőségét, majd szimbolikus
- 106 -
formában kihívták egymást, a bíró döntött a helyszínről, az időpontról és a

fegyverről
 a király, a nádor, az országbíró, a várispán, ill. a vármegyei, a szabad királyi
városi törvényszékek rendelhettek el bajvívást
 a meg nem jelenő fél elvesztette a pert
 a párbaj perbeli szerepe: polgári peres ügy esetében csak akkor ítélték meg, ha
a felmutatott okmányt hamisnak vagy álnok módon szerzettnek
nyilvánították, vagy ha az eskühöz szükséges feltételek hiányoztak, vagy ha a
felek maguk is a párbajozást választották
 főbenjáró bűntetteknél a küzdelem halálig tartott, gyakran elég volt az első
vér megállapítása, becsületsértési ügyekben a legyőzött fél becsületvesztetté
vált
 I. Mátyás szabályozta a párbajozást
tanúbizonyítás
 a tanúvallomásnak másodlagos szerepe volt
 alaki tanúbizonyítás: nem a perbeli tényekről kérdezték a tanúkat, hanem
esküt vettek ki tőlük a valamit állító vagy tagadó fél igazának megerősítésére
(=eskütársakkal való bizonyítás)
 kezdetben csak ügyleti tanúk vehettek részt a magyar eljárásjogban: ők voltak
jelen pl. egy szerződés megkötésénél
 a szabad tanúskodás később alakul ki, ekkor feltételeket állapítottak meg:
törvényeskor, a perbeli ellenféllel való azonos rendi állás, jó hírnév, családos
állapot, földbirtok
 anyagi(inkvizíciós) tanúbizonyítás: itt a tanúknak az anyagi igazság
felderítését kell szolgálniuk, az általuk tapasztalt valóságról kell nyilatkozatot
tenniük
 az alaki és az anyagi tanúbizonyítás négy különbsége:
1) az alaki tanúkat a felperes fél toborozta – az anyagi tanúkat a bíró hívta
perbe
2) az alaki tanúbizonyításnál a tanúk esküje megerősítő volt, amely a
tanút perbe hívó fél esküjét támasztja alá – a nyomozási tanú az
igazság kimondását vállaló, ún. ígérő esküt tett
3) az alaki tanúbizonyítás ereje a letett esküben rejlett – az anyagi
tanúvallomás önállóbiztosítékot szolgáltatott a per eldöntéséhez
4) az alaki tanúk csak a tanúállító fél javára szolgáltak bizonyítékul – az
anyagi tanúbizonyítás bármelyik perbeli fél javára vagy terhére
felhasználható volt
okirati bizonyítás
 csak a közhitelű pecséttel ellátott okiratoknak volt önálló bizonyítási erejük
 perbeli ítélet
 közbenszóló ítélet: a bizonyítás rendjéről született szóbeli döntés, ebben
határozták meg, hogy kinek, mit és milyen módon kell bizonyítania
 végső ítélet: a formális bizonyítás eredményének megállapítása és kihirdetése
 jogorvoslat
 nem volt rá lehetőség, hanem a bíró ellen lehetett kifogást tenni az
ítélethozatal megtagadása vagy elfogultság miatt a királynál
 fellebbezés
 a városi jogban alakult ki, Zsigmond teremtette meg ehhez a törvényi hátteret
 perújítás
- 107 -
 lehetővé tette, hogy új, perdöntő bizonyítékok előkerülése esetén ismételt

bírói döntés szülessen, királyi engedéllyel
 örökhallgatás: jogerősen befejezett pert nem lehetett újra bíróság elé vinni
 végrehajtás
 kezdetben a pernyertes fél feladata volt
 később a bíró volt köteles ítélete végrehajtásáról gondoskodni
IV. A büntetőjogi igazságtétel

 az Árpád-kori peres eljárásban még nem különült el élesen a magánjogi és a
büntetőjogi igények érvényesítésének rendje
 a sérelem megtorlása magánügy volt, magánharc keretében történt
 az államalapítás utáni eljárásjogi rendszerben ez a magánjogi szemlélet élt tovább
V. A vádelvi (accusatorius) rendszer

 a sérelmet szenvedett fél emelt panaszt a bíróságnál, amely kötve volt a kérelemhez,
mást nem vehetett figyelembe, nem tehetett többet, mint amit a vádló kért
 a bizonyítás is kötött volt: a bíró csak azokat bizonyítékokat vehette figyelembe,
amelyeket számára a felek szolgáltattak
 az eljárást a sértett indíthatta meg
VI. A nyomozóelvi (inquisitorius) eljárás

 az állam büntetőjogi hatalmának növekedésével a sérelem megtorlására irányuló per
nyomozó rendszerűvé (inquisitorius) vált
 lehetőség volt a hivatalból történő perindításra, a bizonyítékok beszerzésére és a
tényállás felderítésére
 a nyomozás eredményét írásba foglalták
 az állam elleni bűncselekmények esetén hivatalból nyomoztak
 az eljárás az idézéssel kezdődött
VII. A bizonyítás és a végrehajtás

 a formális bizonyítási rendszert érvényesítették a bűnügyek elbírálásakor, ez nem a
vádlót kötelezte állításai bizonyítására, hanem a terheltet kötelezte arra, hogy a
váddal, közhírrel, sőt a puszta gyanúval szemben tisztázza magát
 ennek eszközei: tisztító eskü – ezt a fél maga tette le arra, hogy ártatlan; a felek
nyilatkozatát erősíthették eskütársak is, akik a bűnperben azt bizonyították, hogy az
ő felük hitelt érdemel
 a büntető ítélet végrehajtása általában a poroszló feladata volt
 büntetőügyben a leggyakoribb szankció a halálbüntetés volt, ez történhetett egyszerű
és minősített formában
 egyszerű kivégzési módok: fejvétel, akasztás, vízbe fullasztás, karóra vagy
nyársa húzás, megégetés, kövezés, végtagok szétszaggatása
 minősített esetek kivégzési módok: kivégzés előtt kéz vagy nyelv levágása,
izzó fogókkal szaggatás, kivégzés után a holttest vízbe dobása – a kínzások
megszüntetéséről csak 1755-ben született rendelkezés, a minősített kivégzési
módokat csak 1814-ben szüntették meg
VIII. A rendi korszak eljárásjogi rendszere

 Magyarországon is sajátos szervezeti tagozódás alakult ki az egyes bírói fórumok
között, mert más bíróság döntött a nemesek, a papság rendjéhez tartozók, a szabad
királyivárosok és a mezővárosok polgárainak jogvitáiban
- 108 -
 minden vármegyében külön anyagi jogi szabályok és eljárási normák voltak

 megjelentek az egyszerűbb döntést eredményező büntetőeljárási formák
o pl. vádper (I. Mátyás): írásbeli büntetőeljárás, ha a vizsgálat alapján a bíróság
úgy ítélte, hogy egyébként rendes eljárásnak lenne helye, perbe fogó
határozatot hozott
 az eljárás szakaszai: elkülönültek egymástól

 idézés (citatio)
 írásbeli volt
 a perindító fél az uralkodótól vagy a bírói feladatot ellátó országos
méltóságok valamelyikétől perbe hívó parancs kibocsátását kérte
 a hiteleshely jelentőlevelet állított ki, és közölte a perbeli
résztvevőkkel
 perfelvétel
 akkor került rá sor, amikor a felek vagy törvényes képviselőik
megjelentek a bíróság előtt
 feltétele volt, hogy a pert kezdeményező szóban is előadja a kereseti
kérelmét
 perbe bocsátkozás
 ez volt az ügy érdemi elbírálása
 a perbe fogottnak nyilatkoznia kellett a keresetlevélben foglaltakról
 akkor kerülhetett erre sor, ha a bíróság alaptalannak tartotta az
alperes kifogásait
 bizonyítás
 ebben a korszakban alakultak ki a bizonyítás legfőbb jogelvei
 célja: a történeti tényállás felderítése
 alapvetően a felperest terhelte a bizonyítás, ha a felperes nem tudta
igényét, állítását igazolni, keresetét el kellett utasítani
 a bizonyítás tárgyát a perdöntő tények képezik
 a perben csak olyan tények szorultak bizonyításra,melyeket az ellenfél
tagadott
 egyre nagyobb szerepet kaptak a jogbiztosító iratok,az oklevelek, a
tanúkihallgatások
 tudományvétel: azon személyi nyilatkozatok megjelölése, amelyek a
perbeli ügyre vonatkoztak
 egyszerű tudományvétel: a kereset megalapozását szolgálta, a
felperes indítványozta, összegyűjtette az ügyre vonatkozó
tényeket
 közös tudományvétel: erre a per során került sor, ahol
bármelyik fél kérhette, hogy tanúit a hiteleshely kiküldötte és
egy királyi ember részletesen kihallgassa
 eskü: csak a peres felek tehették, csak a perbeli ügyre vonatkozhatott,
hamisan esküvők=ludasok
 előzetes eskü (ún. felfedező eskü): annak kellett letennie, aki
alaposan gyanúsítható volt azzal, hogy más ingatlanjogát
igazoló okiratot tart magánál
 perdöntő eskü: akkor, ha a perbeli tényállás mellett semmilyen
bizonyíték nem volt, és valamelyik fél felajánlotta esküjét, és
azt az ellenfél elfogadta
 bírói szemle
- 109 -
 ítélethozatal:
 a jogerőssé vált ítéletet egy éven belül végre kellett hajtani
 peregyezséget a végítélet után lehetett kötni
 perletétel: akkor, ha a felperes visszavonta keresetét és megfizette a
szokásjog által kialakított összegű bírságot
 perorvoslatok:
 fellebbezés:
 ügyvédszó visszavonása: a pert indítható felperes visszavonhatta
ügyvédje nyilatkozatát, és új tárgyalást kérhetett
 perújítás: csak kivételes esetben
 végrehajtás
 a 16. századig a pernyertes fél feladatának tekintették
 visszaűzés: a birokperekben hozott ítélet végrehajtásával szembeni
jogorvoslat sajátos formája, a pervesztes fél az ítélet végrehajtását
megakadályozhatta
Jogtörténet/ 35. tétel

A peres eljárás fejlődése 1526. és 1848. között
(427-441. oldal)
I. Általános jellemzők
 az igazságszolgáltatás karaktere Mohács után jelentősen megváltozott
 az uralkodók jogi normákba foglalták a jogérvényesítés rendjét, és számos birodalmi
szabályt alkalmaztak a Magyar Királyság területén
 a hatásköri viszonyok és a jogorvoslati rendszer alapvetően szabályozatlan maradt
 a korabeli perrend nem biztosította az ügyek gyors lezárását
 a perhúzódást növelte, hogy az írásbeli perben a bírónak csekély szerepe volt, a
vádelvi rendszerhez hasonlóan nem volt pervezető hatásköre
 az év négy törvényszakra oszlott
 a szervezett jogérvényesítés legfontosabb változása az írásbeli és a szóbeli per egyre
határozottabb elkülönülése volt
 elkülönült a polgári és büntető igazságszolgáltatás szervezete és eljárása
II. Az írásbeli polgári per

 csak az ítélethirdetés volt nyilvános, az eljárás az iratok beszerzéséből és
értékeléséből állt
 az eljárás a felperes által beadott keresettel indult
 a per lányegében a felek megbízottai, prókátorai között folyt
 színtere a pertár volt, ahová a jogvita eldöntéséhez szükséges iratokat gyűjtötték be
 az ítélet ellen lehetett fellebbezni
 gyakoribbá vált a perújítás, amelynek egyszerűbb formáját a vesztes fél kérhette az
elsőfokú ítéletet kimondó bíróságon
III. A szóbeli polgári per

 alsóbb fokú bíróságok előtt zajlottak
 leggyakrabban a községi bíró és az úriszék előtt lehetett a sérelmet szóban előadni,
ezt aztán a hatóság foglalta írásba
 a bíró a bizonyítékokat mérlegelve ítéletet hirdetett
 fellebbezésnek volt helye
- 110 -
IV. Az írásbeli büntetőper

 hivatalból indult
 felperesként a tiszti főügyész vagy a királyi jogügyek igazgatója járt el
 ha valaki ellen vádat emeltek, nekik kellett bizonyítani, hogy bűncselekmény történt,
és hogy azt a perbe fogott követte el
 szakaszai megegyeztek az írásbeli polgári per szakaszaival
 a perben ügyvédek is részt vettek, ismert volt a hivatalból kirendelt ügyvéd
intézménye is
 az ítéletet írásos bizonyítékok alapján hozták
 a nemesi jogállásúak fellebbezhettek a kúriai bírósághoz
V. A szóbeli büntetőper
 sommás (szóbeli, védő nélkül, fellebbezés kizárásával folyó) büntetőper
 a háromévi fogháznál enyhébb büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén
lehetett indítani
 beleegyezésük nélkül csak a nem nemesi jogállásúak ellen lehetett így eljárni
 a megjelentek előtt a vádló és a védő szóban replikázott
 az ítélet ellen a renden kívüli személyek nem fellebbezhettek
VI. A vármegyei bűnvádi eljárás szakaszai

 előkészületi szakasz:
 előkészületi jellegű volt
 a vármegyei bűnvádi eljárás hivatalból indult
 a feljelentést a sértett fél vagy annak hozzátartozója tette, ill. az eset tanúja
tette meg (persze bárki bejelentést tehetett a területileg illetékes fő- és
alszolgabírónál)
 feljelentések: bizonyítékkal alátámasztott vagy csak a hatóság figyelmét hívta
fel valamilyen visszásságra
 feljelentési kötelezettség: felségsértés, istenkáromlás
 az alaptalan vádaskodást szigorúan büntették
 a feljelentés a járási szolgabíróhoz került
 ha a gyanúsított nemes volt, a közgyűlés elé, ha nem nemes volt, a
törvényszékhez kellett terjeszteni az ügyet
 a nem nemeseket már a gyanú felmerülésekor elfoghatta az eljárást vezető
tisztviselő, a nemesek letartóztatásához szükség volt a közgyűlés
hozzájárulásához
 ez a szakasz a bűncselekmény körülményeit és a gyanúsított szerepét
igyekezett tisztázni
 a kihallgatásokat, a szemlét és a látlelet felvételét egyaránt az illetékes
szolgabíró hajtotta végre, ezekről esetleírást készített
 a megyegyűlés a vizsgálati iratokat véleményezésre az ügyészi hivatalnak
adta át
 az ügyész véleményét a közgyűlés elé terjesztette
 a közgyűlés helyezte a gyanúsítottat vád alá vagy szüntette meg az eljárást
 fellebbezni nem lehetett
 vádirat:
 idéző levél is volt
 első részében a vádbeli cselekmény leírása szerepelt
 második része a vonatkozó törvénycikkek felsorolását tartalmazta
- 111 -
 harmadik fejezete az idézés, a nap megjelölése, amikor a vádlottnak

meg kell jelennie a bíróság előtt
 negyedik rész: figyelmeztetés, az ítélet távolmaradás esetén is
megszületik
 törvényszék előtti eljárás, az írásbeli büntetőper:
 nemesek bűnügyeiben minden esetben, a nem nemesek ügyeiben a
súlyosabbnak látszó bűntett esetében folytattak írásbeli pert, más esetekben
szóbeli (sommás) büntetőperre került sor
 megengedett, néha kötelező volt az ügyvédi védelem
 megvolt a fellebbviteli lehetőség
 a sedria előtti per nyilvános volt, a megyei statútumok korlátozták a
nyilvánosságot
 perfelvétel:
 a megyei törvényszék előtti írásbeli büntetőper a perfelvétellel vette kezdetét
 felperesi feladat: tiszti ügyész
 a perjegyzőkönyv első ívére feljegyezte a kereseti és a marasztalási kérelmet
 nemesek esetében az előre elkészített vádlevelet külön mellékelte, nem
nemesek esetében itt fogalmazta meg a vádat is
 ez után a védő különböző perhalasztó vagy pergátló alaki kifogásokat
terjeszthetett elő
 perbe bocsátkozás:
 a megyei büntetőper érdemi része
 a vádlott ügyvédjének a vádbeli állításra tett érdemi nyilatkozata, ezzel
kezdődik a per
 a felperes ügyész a vádbizonyítására becsatolta az esetleírást, a látleletet, a
vádlottnak, a vád tanúinak vallomását
 a védő igyekezett a felperes érveit gyengíteni
 a végítéletre megérett pert a törvényszék jegyzője ismertette a törvénykező
bírák előtt
 végítélet:
 vagy felmentést vagy marasztalást tartalmazott
 ha a felmentés bizonyítékok hiányában történt, a tiszti ügyész később új vádat
emelhetett
 perorvoslati szakasz:
 fellebbezés:
 kezdetben az elmarasztaltat illette meg
 18. század: az ítélet ellen a tiszti ügyész is jogorvoslattal élhetett
 a rendi állás volt meghatározó
 halálos ítélet esetén kötelező volt
 a peranyagot felküldték a királyi kúriára, másodfokon a királyi tábla,
harmadfokon a hétszemélyes tábla döntött
 perújítás (novum judicium):
 a megyei törvényszék előtti perújítás esetén a vádat korábban
képviselő ügyész volt a felperes, az elmarasztalt fél a felperes
 akkor, ha az alperes védője döntőnek látszó, új bizonyítékot terjesztett
elő
o kegyelem:
 a földesúri joghatóság alatt állókat és a visszaeső bűnösöket zárták ki a
kegyelmi körből
 végrehajtás:
- 112 -
 vármegyei feladat, alispán vagy a rangidős szolgabíró hatáskörébe tartozott

 az elmarasztalt alperest terhelte a bűncselekmény által okozott kár, halál
esetén a vérdíj megfizetése, a per és a fogva tartás költsége
 a halálos ítéleteket nyilvánosan, hóhérpallossal vagy akasztófán, az ítélet
kihirdetését követő harmadik napon hajtották végre
VII. A táblai per

 a királyi táblán folytatott polgári peres eljárás
 elsőfokú
 hat szakasza volt:
 előkészületi szakasz
 gyakori intézménye volt a megintés, melynek során a leendő felperes
felhívta az alperest a tartozás teljesítésére vagy a sérelmezett
magatartás abbahagyására
 a táblai per megindítása
 keresetlevéllel: ezzel közvetlenül a döntési joggal rendelkező
bírósághoz lehetett fordulni
 perbe hívó parancs kiadásáért a személynökhöz kellett fordulni
 pontosan meg kellett jelölni a kereset tárgyát, ki, kitől, mités
milyen jogcímen követel
 idézés:
 keresetlevél esetén: a felperes vagy annak képviselője idéző
levelet kért
 történhetett perbe hívó paranccsal is
 a szabály szerű idézés perfüggőséget hozott létre, ettől kezdve
a felperes nem módosíthatta keresetét
 perfelvétel:
 a felperes vagy ügyvédje az idézésben megjelölt napon
megjelent a bíróságon és benyújtotta részletes írásbeli
bizonyítékait és az idézést igazoló okiratait
 levata: a benyújtott okirat
 a felperesi igény bejelentését a királyi tábla
ülésjegyzőkönyvében rögzítették
 ha a felperes nem jelent meg, a bíróság a pert elejtette, és a
távol maradót bírsággal sújtotta
 az alperest ilyen esetben a kereset összegéig marasztalták,
bírságot is kellett fizetnie
 exceptiók szakasza, az alaki kifogások vitája
 kezdetben szóbeli, később írásbeli
 lehetett támadni a felperes soronkívüliség iránti kérelmét, a
keresetlevelet annak félreérthető tartalma miatt, az idézés
szabályosságát, a felperes cselekvőképességét, a kereset
többféle követelést tartalmaz, élhetett hatásköri kifogással is
 perhalasztások
 az alperes szavatosra történő hivatkozása, perbe hívása – ez
ellen gyakran emelt kifogást a felperes
 vitára adott okot a per folyamán utólag belépni kívánó
felperestárs – ez ellen is lehetett tiltakozni
 allegatiók (érdemi érvelések) periódusa
 itt történt az érdemi vita és a bizonyítási eljárás
- 113 -
 az érdemi vitába bocsátkozástól a bíróság perdöntő, definitív

ítéletéig tartott
 oklevélbizonyítás: már alapvető fontosságú, érdemben
megkülönböztették a magán- és közokiratokat (a közokiratok
teljes bizonyítékul szolgáltak)
 tanúbizonyítás: már ennek is nagy szerepe volt
 leggyakoribb az előzetes tanúbizonyítás: a tanúk először esküt
tettek, azután megtették vallomásukat, amelyet jegyzőkönyvbe
foglaltak
 bírói szemle: a bizonyítás további eszköze
 ítélethozatali szak
 itt született meg a végítélet
 ez nem jelentette feltétlenül az ügy végleges befejezését
 a kúriai ítéletek indoklása 1819 óta kötelezővé vált
 a végítéletről a királyi tábla a felek számára ítéletlevelet állított
ki
 permegegyezés: a per nemcsak ítélettel záródhatott, hanem
megegyezéssel is
 perorvoslat
 fellebbezés
 még az ítélethirdetés napján be kellett jelenteni
 a bejelentés tárgyában a királyi tábla határozatot hozott
 a hozott ítéletet a királyi táblán hirdették ki
 ellenállás (oppositio)
 az ítélet végrehajtását a pervesztes fél megakadályozhatta
az ellenállással
 az alperes vehette igénybe
 oppositióra törvényben meghatározott perbeli mulasztás
esetén kerülhetett sor
 visszaűzés (repulsio)
 ezt is az alperes vehette igénybe
 csak az ősiséggel kapcsolatos ügyekben lehetett alkalmazni
 ügyvédszó visszavonása
 csak az ügyvéd addigi cselekményeit semmisítette meg,
utána a pert ugyanaz az ügyvéd vitte tovább
 perújítás: a végrehajtás után is
 ezzel a vesztes az egész eljárást újból lefolytathatta
 két fajtája volt:
 egyszerű perújítás: az első fokon eljáró bíróságnál
lehetett kérni, mindkét fél igénybe vehette, az újító fél
lett a felperes
 kegyelemből való perújítás: az uralkodótól kért
különleges perújító parancs alapján lehetett kérni
 végrehajtási (executio) szak
 az időpontot és a helyet az executióval megbízott bíró jelölte ki
VIII. A királyi tábla előtti büntetőeljárás

 felségsértési, hűtlenségi és pénzhamisítási ügyekben indult
 a királyi jogügyek igazgatója keresetlevelet nyújtott be a királyi táblához, idéztette a
perbe fogottat, majd felvette a pert, mint a polgári perben a felperes
- 114 -
 a vádlott exceptiókkal és allegatiókkal védekezett

 a végítélet ellen a hétszemélyes táblára fellebbezhettek
 politikai perekben lefoglalták a vádlott iratait, vagyonát zár alá vették, tanúkat
kiküldött bizottság hallgatta ki
 személyesen kellett megjelenni
 az ítéletet végrehajtás előtt Bécsbe terjesztették fel
 az uralkodó által jóváhagyott halálos ítéletet Pest vármegye hajtotta végre
A büntetőeljárás az 1896.évi 33. törvénycikk alapján
(445-457. oldal)
I. A törvény
- színvonalas országgyűlési vita → bűnvádi perrendtartás törvényerőre emelkedik →
1896:33. törvénycikként → 1900. január 1. hatályba lépés
- 2 törvény egészítette ki: 1897:33. tc.: esküdtbíróságok szervezetére + 1897: 33. tc.: bűnvádi
perrendtartás életbe léptetéséről
- 1897: 33. tc.: megállapította a büntetőbíróságok hatáskörét, felhatalmazást adott az
igazságügyi miniszternek
II. A büntetőeljárás fő alapelvei

- a bűnvádi perrendtartás alapelvei: francia mintát követ, hivatalból történő eljárás,
közvetlenség, szóbeliség, nyilvánosság, ügyfélegyenlőség, védelem szabadsága, személyes
szabadság indokolt mértékű védelme az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság esetén
- eljárást állami szervek ex officio indítottak → bírói pervezetés elve érvényesült
emellett
- közvetlenség elve: a bíróság a perben a felekkel, tanúkkal, szakértőkkel személyes
kapcsolatot tart, ítéletét csakis a főtárgyaláson fennforgott bizonyítékokra alapíthatja
- szóbeliség elve: szóbeli tárgyalás, kontradiktóriusság, bizonyítékokat megfelelő
formában kellett a bíróság elé tárni az ügy szóbeli tárgyalásán, hogy azokat
figyelembe vegyék
- nyilvánosság elve: két változat
- teljes nyilvánosság: érdeklődők jelenlétének lehetővé tétele → bírósági
tevékenység ellenőrzése végett + generális prevenció → de ez sem teljes:
közrend, közerkölcsiség érdekében ki lehetett zárni
- ügyfélnyilvánosság: érintetteknek és érdekelteknek lehetővé tette, hogy az ügy
releváns részleteiről tudomást szerezhessenek, felek és képviselők jelen
lehetnek ezen elv alapján
- nyomozati cselekménynél nem érvényesült, de a házkutatás esetén pl. az
érintettnek, vagy megbízottjának + 2 tanúnak jelen kellett lennie
- de mindkettő kizárva: bíróság és esküdtek tanácskozásából,
határozathozatalából
- ügyfélegyenlőség elve: nyomozási és vizsgálati szakaszban nem érvényes, de a
bíróság előtt vádlott és védője szabadon fejthet ki véleményt, önmagában a terhelt
beismerése nem bírt bizonyító erővel → kell bűnösség egyéb bizonyítéka is
- személyes szabadság védelmének elve:
- garanciák: előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság esetén
- előzetes letartóztatás
- 115 -
- törvényben meghatározott esetek

- írásba foglalja elrendelését a vizsgálóbíró, vádtanács és ítélőbíróság,
hogy a rendőrség hallgassa ki 24 órán belül
- legfeljebb 15 napig tarthat, de meg lehetett hosszabbítani +15 nappal
- csupán őrizetet jelentett: letartóztatott saját ruháját használhatja,
munkát is vállalhatott → kérelemre saját lakásán is őrizhették
- meg kell szüntetni: ha a vádat ejtették, és - vagy elrendelési ok
megszűnt
- vizsgálati fogság (szabadságmegvonás)
- maximum időtartam 3 hónap, de nyomós indokkal hosszabbítható
- meg kell szüntetni: ha ejtették a vádat és - vagy elrendelési ok
megszűnt
III. A büntetőeljárás fórumai

- enyhébb vétségek, kihágások: 1. fokon: egyesbíróságok, járásbíróságok, közigazgatási
hatóság
- bűntettek, nagyobb vétségek: 1. fokon: társasbíróságok
IV. A törvényszéki eljárás

1. előkészítő eljárás
- 2 szakasz: nyomozás + vizsgálat
- nyomozás
- ügyészség rendeli el
- megfelelő mennyiségű adat esetén be kell fejezni
- meg kell szüntetni, ha nem történt bűncselekmény
- végrehajtása: rendőrség
- ha főmagánvádra indult: nyomozást illetékes rendőrség főnöke rendelte el
- vizsgálat: tények bírói megállapítása, vizsgálóbíró által
- kötelező: legsúlyosabb bűncselekmény esetén és sajtóügyekben, és ha a vádat
egyedül a magánvádló képviselte; csekélyebb ügyekben elrendelése fakultatív
- vádtanács: elnök + 2 bíró
- vád alá helyezési eljárás lefolytatása
- felügyelte a vizsgálóbíró tevékenységét: aki kihallgatta a terheltet, elrendelte a
helyszíni szemlét, szakértői vizsgálatot
- vizsgálat alatt nincs nyilvánosság
- vizsgálat megszüntetése = felmentő ítélettel
- megszüntette azt a vádtanács → vádló dönt: eláll a vádtól vagy bead vádiratot
- magánvád: (közvádat ügyészség képviselte)
- magánvád formái: főmagánvád + pótmagánvád
- főmagánvád: vádemelés és vádképviselet joga a sértett félé: minima non curat
praetor-elv miatt
- pótmagánvád: ha ügyészség megtagadta vagy ejtette a vádat, a sértett, ill.
törvényes képviselője az ügyész helyett magánvádlóként léphetett fel, pótolva a
vádhatóságot
- magánindítvány: vádemelés hivatalból történt ekkor
- vádat vádhatóság képviselte, de eljárni csak a sértett indítványakor lehetett
- az indítványt vissza lehetett vonni az ítélet kihirdetése előtt
- védelem: az eljárás alá vont minden büntetőügyben, az eljárás bármely szakaszában
védő közreműködését kérheti, erre a hatóság képviselője köteles a terheltet
figyelmeztetni
- bizonyos esetekben a bíróság köteles a főtárgyalásra védőt kirendelni
- 116 -
- járásbíróság előtt csak választott védő lehet

- a választott és a kirendelt védő a terhelttől független volt és saját belátása szerint járt
el
- joga volt védencével négyszemközt érintkezni, megtekinteni az ügy iratait
2. közbenső eljárás
- 2 változata: a vád alá helyezés és a főtárgyalásra való közvetlen idézés
- a vád alá helyezés
- ügyész vagy magánvádló vádirata nélkül nem lehetett kitűzni főtárgyalást
- a vádiratot kézbesítették terheltnek is: a vádlottat megvádolta az ügyész és a
független bírósági szerv is, a vádtanács hozott vádhatározatot
- „terhelt” elnevezés: bűnvádi eljárás alá vont személy
- nyomozás alatt: „gyanúsított”
- „vádlott”: akit már vád alá helyeztek, és kitűzték a főtárgyalást
- végrehajtás szakaszban: elítélt
- főtárgyalásra való közvetlen idézés: ha a terhelt nem kifogásolta a vádiratot, és az
ügy csekélyebb súlyú és teljesen egyértelmű volt
- a főtárgyalás
- törvényszék előtt
- vádlott bilincs nélkül
- nyilvános
- bíróság elrendelhette a nyilvánosság kizárását is → csak 2-2 bizalmi férfi volt
jelen ekkor
- menete
- vádlott személyi adatait tisztázták
- megidézettek jelenlétének megállapítása
- vádirat felolvasása → indokai nélkül
- vádlott érdemleges kihallgatása → feleletet megtagadhatta
- bizonyítás
- mindig a főtárgyaláson
- csak az akkor felvett bizonyítékok számítottak
- eszközei
- tanúbizonyítás
- szakértők, eljárás alá vont személyek meghallgatása
- iratok felolvasása
- sor került a perbeszédekre is
1. vádbeszéd
2. vádlott
3. védő
- vádló és védő viszontválasszal élhet, utolsó szó joga: vádlotté
- ítélethozatal
- perbeszédek után, titkosan, visszavonulva, zárt borítékban jegyzőkönyv
- ítélet két fő részből állt
- rendelkező rész:
- vádlott felmentése/elítélése
- bűncselekmény törvény szerinti minősítése
- kiszabott büntetés
- alkalmazott törvényszakaszok
- marasztaló ítélet indoklás
- tények, melyekre alapoztak
- bizonyítékok: súlyosbító– és enyhítő körülmények
- 117 -
- az ítélet kihirdetése: tárgyalás bejezte után azonnal, szóban, állva hallgatás

- kihirdetés után kérdés a vádló majd vádlott irányába, hogy kívánnak-e
perorvoslattal élni vagy elfogadják az ítéletet
- esküdtszéki főtárgyalás
- rendje egyezik a törvényszék előtti főtárgyaláséval
- 12 tagú esküdtszék + 3 tagú szakbírói tanács
- elnök: a szakbírói tanács elnöke
- a felek bizonyos esküdteket indoklás nélkül kizárhattak az esküdtszékből:
hetet, hetet vádlott és védő is
- az elnök nyilvános eskün megeskette az esküdteket, a kérdésekre az
esküdtek igen – nem válasszal felelhettek
- főkérdés: bűnös-e a vádlott a vád tárgyává tett cselekményben?
- az elnök fejtegetése adott útmutatást az esküdteknek
- bűnösséghez: kétharmados többség; többi kérdésnél elég az abszolút többség
- szavazategyenlőség esetén a kedvezőbb
- az esküdti testület: deklaratív – bűnösséget megállapító (ténykérdésben
dönt)
- a szakbíróság: diszpozitív – büntetést kiszabó (jogkérdésben dönt)
3. perorvoslati eljárás
- rendes és rendkívüli perorvoslat
- rendes perorvoslat
- felfolyamodás: eljárás során hozott végzések ellen
- fellebbezés: ítéletek ellen
- a felsőbb bíróság ismét elbírál → egyfokú fellebbezés: szóbeli bizonyítás felvétel
- semmisségi panasz: olyan ítéletek megtámadása, melyek ellen egyénként nem volt
helye fellebbezésnek
- a Kúria bírálta el (ténykérdést nem, csak jogkérdést)
- alaki és anyagi büntetőjog szabályait megfelelően alkalmazzák–e → semmiségi
ok lehetett
- benyújtó: főügyész, vádlott, védő
- alaki semmiségi ok: semmis ítélet
- anyagi semmiségi ok: új ítéletet lehetett hozni, felmenthették vádlottat, büntetés
mértékét megváltoztatni
- rendkívüli perorvoslat
- perorvoslat a jogegység érdekében: törvényt sértő ítélet esetén
- csak koronaügyész élhet vele a Kúriánál → felmentés vagy enyhítés, de a
vádlott terhére nem lehet változtatni a megtámadott ítéleten
- újrafelvétel = perújítás: jogerős bírói ítélettel befejezett büntetőügyben az elítélt
javára vagy terhére meghatározott esetekben, pl. ha hamis okiratot használ
alapperben, vagy megvesztegetés
- új ítélet ellen is lehetett perorvoslattal élni
V. A statáriális bíráskodás
- a bűnvádi perrendtartást életbe léptető törvény hatályon kívül helyezte, de I. világháború
idején bevezették ismét
VI. A járásbíróság előtti eljárás

- járásbíró: egyesbíró → gyorsabb, egyszerűbb
- nincs vizsgálat sem vád alá helyezés
- a vád szóban is előterjeszthető
- 118 -
- védő nem kötelező

- egy tárgyaláson be kell fejezni, ítéletet legkésőbb 24 óra alatt írásba kell foglalni
- büntetőparancs: tárgyalás mellőzésével pénzbüntetés kiszabása
VII. Az ítélet végrehajtás

- marasztaló ítélet jogszerű végrehajtásának feltétele: jogerős bírói határozat
- halálbüntetés: csak ha az államfő nem adott kegyelmet
- kötél általi
- hivatali titok a kihirdetés napjáig
- reggel, hogy maradjon még az elítéltnek 24 órája egy vallásbeli lelkésszel + rokonok
- kivégzés
- zárt udvar
- nem nyilvános
- legalább 10 hatósági tanú
- halál orvosi vizsgálata
VIII. A kártalanítás, rehabilitáció

- ártatlanul szenvedetteknek
- pénzbeli, feltétele: jogerős felmentés, eljárás jogerős megszüntetése, pl. hamis vád
- Kúria döntése, de az összeg megállapítása: igazságügyi miniszter
IX. A bűnvádi perrendtartás jelentősége

- vegyes rendszerű: vád, védelem és ítélkezés feladatai
- korabeli francia, angol, német, osztrák büntetőeljárás elvei
- továbbélés
- bűnvádi perrendtartás novellája: 1907-ben megjelent → semmiségi panaszt
(törvényszéki ítélet ellen) a királyi táblák bírálták felül
- I. világháború: 1912. gyorsított eljárás, rögtönbíráskodás, esküdtbíróságok hatásköre
szűkült
- bűnvádi perrendtartás 1951-ig hatályban volt
- 2. büntetőnovella: 1928:10. tc., honvédelmi törvény: 1939:2. tc.
A polgári eljárásjog 1848 és 1945 között
(457-466. oldal)
I. Kialakulása
Korszerű polgári eljárásjogi törvény
- 1840:15. tc.: rendi különbségek nélkül – peres eljárás és végrehajtás gyors lefolytatása
- 1848. márciusi törvények a perjog terén nem hoztak lényeges változást
2. Neoabszolutizmus
- császári bíróságok az osztrák eljárásjogi szabályokat alkalmazzák: háromfokú eljárás
bevezetése
- járásbíróságokon: szóbeli „sommás” eljárás
- törvényszéki perekre: írásbeli eljárás
- hiányosság: kötött bizonyítás és adósok börtönét is felhasználják
- 119 -
3. Ideiglenes Törvénykezési Szabályok (ITSz)

- 1861. visszaállították a reformkori törvényeket + régi szokásjogot
- úriszék kivételével visszaállította a rendi bíróságokat
- meghagyták a periratok két példányban való benyújtását
- az adósok börtönét nem vették át
- bevezette a semmiségi panaszt
4. 1868:54. törvénycikk a polgári törvénykezési rendtartásról

- kiegyezés éve, polgári törvénykezési rendtartásról szóló javaslat Horvát Boldizsár
igazságügyi miniszter által, törvényerőre emelkedett
- a rendtartás az írásbeliségre épült
- a polgári peres eljárás a felek kérelmére indult
- jogegyenlőség elve
- bíróság illetékessége lakhely szerint
- sommás vagy rendes igazságszolgáltatási eljárás volt jellemző
- sommás
- egyes bíró
- 300 Ft értéken aluli keresetek
- szóbeli és nyilvános tárgyalás
- a bíró a felek között egyeztetést kísérelt meg
- tanúk válaszait jegyzőkönyvbe vették
- eskü általi bizonyítás
- rendes peres eljárás
- elrendelhették a nyilvánosság kizárását
- zárt ülésen ítélethozatal
- ítélet és indokainak kihirdetése nyilvánosan
- bizonyítási eszközök: beismerés, okirat, tanúvallomás, bírói szemle, eskü
- fellebbvitel: fellebbezés mellett semmisségi panasz, mely az eljárásjogi
szabályok megsértése esetén volt használható → perek elhúzódtak
5. 1893:18. törvénycikk: Szilágyi Dezső a sommás eljárás reformjáról: szóbeliség és

közvetlenség elve, kötött bizonyítási rendszer helyett a bizonyítékok szabad mérlegelése
II. Problémák
- a peres eljárás egységének hiánya
- több eljárás különböző nemét (pl. kereskedelmi eljárást) rendeletek szabályozták, míg a
házassági eljárást idejétmúlt jogszabályok és a szokásjog, bírói gyakorlat irányították
- így megszületett az 1911:1. tc., mely 1915. január 1-én lépett hatályba → magyar jogi
kodifikáció legszínvonalasabbika
III. Polgári perrendtartás (Pp., 1911.)

1. Főbb alapelvei
- közvetlenség
- a bíróság maga hallgassa meg a feleket és tanúkat, tekintse meg a
bizonyítékokat, ne csak a jegyzőkönyvet
- szóbeliség
- csak az a tény, nyilatkozat stb. irányadó, melyet a felek a tárgyaláson előadtak
- rendelkezési- és tárgyalási elv
- rendelkezési elv
- a polgári pert nem lehetett ex officio megindítani
- 120 -
- a felek szabadon rendelkezhettek perbeli jogaikkal, pl. a per folyamán

egyezséget köthettek
- tárgyalási elv
- az eljárás tényanyagát, ill. a bizonyító eszközöket a felek jelölték meg és
szolgáltatták, a bíróság csak azt vette figyelembe, amit a felek a perben
felhoztak
- bizonyítékok szabad mérlegelése
- perbeli cselekvés szabadságának elve
2. A polgári per szakaszai

i. perfelvétel
- a polgári per a felperes keresetlevelével indult meg
- meg kellett jelölni a követelést, annak alapjául szolgáló tényeket, azok
igazolására bizonyítékokat
- a perfelvétel célja: kideríteni, nincsenek-e olyan körülmények, melyek a perindítást
kizárnák
- a perfelvételi tárgyalásra szóló idézések kézbesítésével beállt a perfüggőség →
ugyanazon jog iránt újabb pert sem ugyanazon, sem más bíróság előtt nem lehetett
indítani
- ha az alperes maradt igazolatlanul távol: a bíróság a kereseti kérelem egészében
marasztalta és a felperes javára perköltséget állapított meg
- az alperesnek lehetősége volt pergátló kifogások (pl. a bíróság nem illetékes)
előterjesztésére
- azonnal kellett ezekről dönteni
- ha a kifogásnak helyet adtak → megszüntette a pert
- ha nem → sor került a perbe bocsátkozásra
- az alperes érdemleges válasza a keresetre
- elismerte
- tagadta a keresetalapító tényállást
- kijelentette, hogy a kereset tényalapjáról nincs tudomása
- ha az alperes nem ismerte el a keresetalapító tényállást → ellenkérelmet terjesztett
elő, indokolt esetben viszontkeresettel élhetett
- a perbe bocsátkozással a peralapítás lezárult
ii. érdemleges tárgyalás szakasza

- szóbeli és nyilvános
- két szakaszra bontható
a. bizonyítás-felvétel
- közvetlenség elve szerint
- bizonyítás terhe: a bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll,
hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse
- főbizonyítással szemben ellenbizonyítás lehetséges
- szabad bizonyítás a főszabály → kivételes esetekben kötött
bizonyítási rendszer
- bizonyító eszközök: tanúk, instrumenta, szakértők, szemle, fél
eskü alatti kihallgatása, fél esküje
- a felek eskü alatti kihallgatása ún. szükségbizonyítási eszköz volt (csak
akkor alkalmazták, ha más bizonyíték nem állt rendelkezésre, ill., ha a
bizonyítás kiegészítésére mindenképpen szükség volt)
- 121 -
- lehetett „egyezségi” eskü: a felek megállapodása abban, hogy a

döntő körülmény valósága vagy valótlansága egy 3. személy erre
a ténykörülményre leteendő esküjétől függjön
b. érdemleges ítélet meghozatala
- zárt ülés
- külön rendelkező rész és indoklás
- a felek a per befejezése előtt „peregyezséget” köthettek, mely
ugyanolyan hatállyal bírt, mint a jogerős ítélet
- ítéletek változata
- végítélet: a kereset minden része és vonatkozása tekintetében
hozott döntés
- elkülönített végítélet: több alperes közül csak az egyik ügyében
való döntés
- részítélet: a perben érvényesített több követelés közül nem
mindet döntötték el, és a kereseti követelés többi – még nem
érintett részére- a tárgyalást folytatni kívánta
- közbenszóló ítélet: az egész keresetről szóló döntés, de csak biz.
vonatkozásban: pl. a kártérítési kötelmet megállapította, de az
összeget még nem határozta meg
- jogorvoslatok: semmiségi panaszt nem ismert
- felfolyamodás: az eljárás folytán hozott végzések ellen, kisebb
jelentőségű perorvoslat
- fellebbezés: járásbíróság ítélete ellen a törvényszékhez,
törvényszék ítélete ellen a királyi ítélőtáblához → a fellebbviteli
fórum az elsőfokon született ítéletet
helybenhagyhatta/megváltoztathatta/eljárást
megszüntethette/újabb eljárásra utasíthatott
- felülvizsgálat: a fellebbezési bíróság nem jogerős ítélete ellen
irányult
- perújítás: a jogerős végítéletet perújítási keresettel lehetett
megtámadni → a perújítás folytán hozott ítélettel szemben már
nem lehetett perorvoslattal élni
3. Különleges perek
- vagyonjogi perek sajátos szabályokkal - pl.: sommás határperek → cél: meglévő
birtokállapot védelme
- státusperek: házassági per, gyermek törvényességének megtámadása, gondnokság alá
helyezés, holtnak nyilvánítás
4. A törvény jelentősége
- a polgári perrendtartás már keletkezése idején sem felelt meg a korigényeknek, de a
szóbeliséggel, közvetlenséggel, nyilvánossággal, bizonyítékok szabad mérlegelésével,
tárgyalás gyorsításával és olcsóbbá tételével jól szolgálta az ipar és kereskedelem érdekeit
- hiányossága: hatáskör és illetékesség nehezen átlátható szabályozása, a perorvoslati
lehetőségek szűkössége → csak rövid ideig élt, 1912-ben újraszabályozták, ill. 1925-ben is a
háborús érdekeknek kedveztek
- 122 -
A büntetőeljárás története 1945 után
(467-481. oldal)
I. Politikai háttér
- 1945. után kiszélesedő kommunista befolyás → diktatúra jellege
- hangsúly a büntető eljárásjogon van: háborús bűnösök felelősségre vonása, majd később a
demokratikus államrend védelme, proletárdiktatúra intézményeinek elfogadtatása a
meghatározó
- büntető apparátus jó részének politikai kézben tartását szolgálta az állandósult szervezeti,
személyzeti megújulás
II. Büntető eljárásjog fejlődésének szakaszai

- két fejlődési periódus
1. megőrizték – külpolitika miatt – a demokratizmusnak legalább a kereteit → klasszikus
büntető igazságszolgáltatás rendszere
2. nemzetközi helyzet változása: vasfüggöny miatt → moszkvai mintára szabás → belső
változások; külsőségek maradtak, volt törvény, működő bíróságok
III. Büntetőeljárás formái 1954-49 között

- politikatörténészek 1945-49 közti korszakot polgári demokrácia időszakának tartják → ez
nem igaz a büntető eljárásjogra (illetve büntető anyagi jogra sem)
- a köztörvényes bűnök elbírálására fejlesztett polgári büntetőeljárás rend mellett
párhuzamosan kifejlődött a politikai jellegű ügyekre
- 1945. népbíráskodás
- 1947. munkásbíráskodás + háborús események elmúltával is fenntartották a statáriális
eljárást
IV. A rendőrség szerepének átértékelődése

- fel- és átértékelődött
- mentesült a vizsgálóbírói ellenőrzése alól → önálló nyomozó hatóság lett, mint a bizonyítás
ura
- a Vörös Hadsereg oltalma alatt a baloldal birtokba vette a rendőrséget irányító belügyi – és
igazságügyi tárcát → állomány zöme kommunista párttag lett → moszkvai minta egyszerű
másolása
V. Továbbélő büntetőeljárási formák

- 1945. után együtt volt jelen: idegen (szovjetek büntetőhatalma), új (baloldali radikális
eljárásjogi reformok) és feltámadó régi (a kisgazdapárt klasszikus jogállami bűnvádi
perrendtartáshoz való visszatérési igénye) büntetőeljárási forma
- előbb csak sajátos feladatmegosztás a politikai bűnök üldözésére hivatott politikai
rendőrség, népbíróság, ill. a köztörvényes bűncselekmények elbírálását illető hagyományos
törvénykezés között
VI. A módosított büntető perrendtartás

- háború szétzilálja a közönséges (köztörvényes) bűncselekmények miatti büntető
igazságszolgáltatás szervezetét és jogi rendjét
- hadi és állam elleni (majd háborús, népellenes) bűnökkel szembeni megtorlás
folyamatos volt
- 123 -
- az esküdtszék elhalása
- alaptípusként definiált: törvényszéki eljárás 40 év alatt leegyszerűsödött → alig
különbözött az eredetileg sommás (gyorsított) formának elgondolt járásbírósági
eljárástól
- előkészítő eljárás: a nyomozás (rendőri) került előtérbe, korlátozták a terhelt kifogás
emelési jogát → megszűnt a vád előzetes ellenőrzése
- a járásbíróságoknál a tárgyalás nélküli büntetőparancs, a törvényszékeknél a formális
előkészítést és közbenső eljárást mellőző bíróság elé állítási forma hatóköre bővült
- eljárásjogi garanciák sérültek az egyszerűsítések miatt
VII. A rendkívüli állapot rögtönbíráskodási rendje

- 1945-ben bevezetésre került a statáriális eljárás intézménye: a rendkívüli állapottal
összefüggésben
- nem volt helye alakszerű nyomozásnak, vizsgálatnak, vádirat benyújtásának, kifogásnak
- ügyész feladata: terhelt kötelező letartóztatásának elrendelése, szakértők előállítása, bíróság
értesítése, karhatalom, ítélet végrehajtó, lelkész, orvos jelenlétének megszervezésére
irányult
- törvényszék: 5 hivatásos bíróból álló tanács
- ügyész előadása, majd bizonyítás, perbeszéd, döntés (az eljárás max. 72 óra)
- ítélet ellen rendes jogorvoslatnak nem volt helye, kegyelmi kérelemnek sem volt
felfüggesztő hatálya (két órán belül halálos ítélet végrehajtása) → magától értetődőnek tűnt
a háborút követő anarchia közepette
- az 1939. évi eljárási rendet vették át → a hatalom hasonló körülmények közt hasonló
módon cselekszik
VIII. A népbírósági eljárás

-1945. január 25: első rendelet a népbíráskodásról
- a népbírósági jogot alkalmazhatóvá tették a politikai bűncselekményekre általában
- nem volt vizsgálati eljárás, a népügyész járt el vizsgálóbíróként → elrendelhette az előzetes
letartóztatást, mi ellen nem volt helye jogorvoslatnak
- közbenső eljárás nem volt → nem engedett a jog sem kifogást, sem bírói vád alá helyezést
- tárgyalás: politikai szempontokat képviselő ötfős népbíróság
- a tárgyalást vezető bíró: szakbíró → csak vezette a tárgyalást, ítélethozatalba nem szólt bele,
de jogtudó volt
- rendes perorvoslat volt a fellebbezés (egyoldalúan korlátozták) → csak legsúlyosabb
büntetéssel ellen lehetett kezdetben, utóbb is csak háborús bűncselekmény körén kívül eső
vádban
- 1947-ben a fellebbezési jogot is megszüntették
- helyette: semmiségi panasz → ez csak törvénysértés esetén jelentett jogorvoslatot,
ténykérdés ügyében nem
- a politika rendőrség szabad kezet kapott, hiszen hiányzott az eljárásból a vizsgálat, a
vizsgálóbíró, a vádtanács
- a bíróság politikailag kötött volt, az egyetlen jogértő – aki a tárgyalást vezette – pedig nem
vehetett részt az ítélethozatalban
IX. Az uzsorabíróságok ún. munkástanácsainak eljárása

- 1920-tól
- összetétele: tanácselnök, szakbíró, behívott ülnök → munkásszármazásúak
- eljárás: gyors → nincs vizsgálat, sem alakszerű nyomozás
- vádat benyújtja: ügyész, az eljárás a leggyorsabban, megszakítás nélkül kellett, hogy folyjon
- direkt osztálypolitikai eszköz → jogorvoslat kizárásával akár halálbüntetés is kiszabható
- 124 -
X. A proletárdiktatúra büntetőeljárási modellje

- akadálymentes a szovjet mintájú jog adaptációja
- egyetemes néprészvétel → népi ülnökök
- megszűnt a járásbíróságok rendszere, ill. a törvényszékek egyesbírói jogköre → elsőfokú
bíróságok is csak tanácsban járhattak el
- járásbíróságon: hivatásos bíró mellett 2 népi ülnök
- törvényszéken: 2 hivatásos bíró mellett 3 népi ülnök, mint egyenrangú tagok
- egyfokú fellebbvitel és eltörölték a súlyosítási tilalmat a fellebbvitelt illetően → terhelt
terhére való változatás lehetősége
- vizsgálat csakis magánvádas ügyekben → akkor is a rendőrség járt el, ill. az ügyészség
- koncepciós perek
- büntetőeljárások valamennyi területén
- koncepciós ügyek kategóriái
- erkölcsileg, jogelméletileg kifogásolható jogszabályok alapján lefolytatott ügyek
- helytelen szakmai-politikai irányítás hatására elbírált ügyek
- büntető anyagi- vagy alaki szabályok megsértésével elbírált ügyek
- koholt vádak és bizonyítékok
- kegyetlen – embertelen büntetések kiszabása
XI. Az első szocialista büntető perrendtartás: 1951.évi III. törvény

- főszabály: járásbírósági illetve gyorsított bűnvádi eljárás → egységes bűntetti eljárás
differenciálás nélküli megoldással
- alapelvei
- személyi szab. biztosítása
- terhelő és mentő körülmények figyelembe vétele
- szabad bizonyítási rendszer
- büntetőeljárás kizárása
- többszöri eljárás tilalma
- nyilvánosság
- anyanyelv használatának joga
- eljárási szakaszok
- nyomozás: során az ügyész dönt érdemben a vádemelésről, vagy a vádirat
mellőzésével a bíróság elé állításról
- tárgyalás előkészítése: eljár a hivatásos bíró
- tárgyalás: tanács elnöke vezeti
- perorvoslat: rendes és rendkívüli perorvoslat
- rendes: elsőfokú fellebbezés, melyről a tárgyaláson döntöttek
- rendkívüli: perorvoslat a törvényesség érdekében, mellyel a legfőbb ügyész
élhetett
- hiányossága a büntető perrendtartásnak: kimaradt a nyomozás szabályozása, és korlátozta
a védelem intézményét → védő maradjon távol a nyomozási cselekménytől
- vegytiszta inkvizitórius modell → Államvédelmi Hatóság (az Ávó) gyártotta a
bizonyítékokat, minden törvényi kontroll nélkül
XII. Az első novella: 1954. évi V. törvény

- felbukkan a garanciák kérdése
- a nyomozás során több változtatás: kötelező iratismertetés a nyomozás befejezésekor és a
tárgyalás előkészítésekor → ellenőrzik a vádirat alaposságát és helyességét
- fellebbezési eljárásban: szűkül a bíróság reformációs jogköre, bővült a kasszációs jogkör
- 125 -
A polgári eljárásjog szovjet modellje Magyarországon
(481-486. oldal)
I. A szocialista polgári eljárásjog kialakulása

- célja: „a dolgozók kommunista nevelése és átnevelése”
- nem követte mindenben a szovjet példát
- az ún. polgári ügyeket az állam nem tekintette többé magánérdeknek → államérdeknek
minősítette → a felek rendelkezési jogát korlátozta
- új jogintézmények és megoldások
II. Az ügyvédkényszer megszüntetése

- általános érvénnyel megszüntették a kötelező ügyvédi képviseletet, minden perre
kiterjedően: 1952. évi III. törvény (Polgári perrendtartás)
- a hagyományos ügyvédi szerep megszüntetése → a polgári eljárás leegyszerűsítése,
ellenőrzése
III. Közérdekű kifogások

- megszüntették a pergátló kifogások rendszerét → bevezették: közérdekű kifogások
rendkívüli perorvoslati intézményét
- Legfelsőbb Bíróság: a polgári peres és nem peres vagyonjogi ügyekben hozott döntéseket –
akár jogerős, akár nem – hatályon kívül helyezheti
- a Legfelsőbb Bíróság Elvi Tanácsa által hozott határozatot → közzétenni hivatalos lapban →
kiadhatnak kötelező irányelveket, elvi döntéseket
IV. Döntőbizottság
- a vállalatok ügyeit államigazgatási útra terelték → Országos Tervhivatal
egyeztetőbizottságai: szocialista szervezetek vagyoni vitáinak eldöntése
V. Az alkotmány hatása a polgári eljárásra:

- a 1949-es sztálini alkotmány tagadta az államhatalmi ágak megosztásának elvét
- bevezették: népi ülnökök rendszere → ítélőtábla megszüntetése
- ügyész szerepe: legfőbb felügyelet ellátója
VI. Törvény a polgári eljárásról: 1952. évi III. törvény (Polgári perrendtartás)
- hatályon kívül helyezte a korábbi törvényt: 1911.évi 1. törvénycikk
- legfontosabb újítások
- első- és másodfokon bevezeti a társas bíráskodást és a régi ülnöki rendszert
- ügyészek általánosan részt vesznek a polgári eljárásban
- az ügyvédkényszert minden perre nézve megszüntették
- módosítják a rendelkezési és tárgyalási elvet → a felek nem rendelkezhettek
keresetükkel szabadon
- egységes tárgyalások: nincsenek elkülönülő részek
- megszűnt a mulasztási ítélet
- a fellebbviteli rendszer 1 fokúvá vált, a perorvoslatok száma 3 lett
- nagy hangsúly a jóhiszemű eljárás kötelezettségén
- szervezeti alapelvek
- bírósági igazságszolgáltatás kizárólagossága: nem érvényesült → döntőbizottságok is
működtek
- szocialista igazságszolgáltatás egységének elve → nem érvényesült → különbíróságok:
munkaügyi és katonai bíróságok
- 126 -
- társas bíráskodás: minden fokon tanács ítélkezik

- bírák választása: hivatásos bírák és népi ülnökök is választás útján
- bírói függetlenség: ellentmond ennek a bírák politikai okból való leváltása
- működési alapelvek
- jóhiszemű eljárás elve: ezt szankciókkal is kikényszerítették
- felek egyenjogúságának elve: a „kizsákmányoló” osztály megszüntetésével képzelték el
- rendelkezési elv: korlátozták ezt: pl. perbeli egyezséget a bíróság nem köteles
figyelembe venni
- peranyag-szolgáltatási elv: a korábbi tárgyalási elv helyére került
- nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség elve korábbról
VII. A polgári eljárásjogi törvény módosítása

- nem sokáig maradt fenn eredeti formájában → kettő törvény is módosította
1. 1953-ban a Magyar Népköztársaság ügyészségről szóló 13. törvényerejű rendelete
- legfőbb ügyész kezdeményezheti a „perorvoslatot a törvényesség érdekében”
2. 1954. évi II. törvény a polgári eljárásjog novellája
- átalakította a fellebbezési rendszert: a másodfokú bíróság nem folytathatott le
bizonyítást
- perújítás csak három esetben volt lehetséges
- új tények, bizonyítékok
- bűncselekmény (abban az esetben lehetett rá hivatkozni, ha a fél bűncselekmény
miatt lett pervesztes)
- a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már született egyszer
jogerős ítélet
- 127 -

Magyar Jogtörténet Jegyzet - Bolondok

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Magyar Jogtörténet Jegyzet - Bolondok

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Magyar Jogtörténet Jegyzet - Bolondok

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Bolondok 2012 Magyar Jogtörténet

I. A magyar jog kialakulása

● Az egyházjogot félelmetes kényszereszközökkel (interdiktum ,kiközösítés, világi

● Habsburg-ház magyarországi uralkodása

II. A jog történetének korszakai

A középkor közjoga a közhatalom megosztottsága folytán általában magánjogilag kezeltetett →

III. Polgári jogrendszer:

○ Jogterületek átfogó szabályozása

5. Szovjet típusú kísérlet (1945-53)

● Anyagi és alaki jogforrás

III. Szokás, jogszokás és szokásjog

● bírósági gyakorlat által kialakított szokásjog: felmerülő hasonló esetekben hozott

Szokásjog funkciói (Hármaskönyv)

Több példányban – eredeti és hiteles másolat → hitelességet pecsét biztosította

Szt. István törvényei

● Magánjogi szabályok: csak a nemesi szabadságra vonatkozók – András 1231-es

Országgyűlési törvények (statútumok)

Törvényhozás a szovjet rendszerben:

A törvény tartalmilag veszítette el a jogforrási hierarchiában korábban betöltött vezető

Törvények kihirdetése és közzététele:

Corpus Iuris Hungarici

● nemes- és címeres levelek

● egy éven belüli kihirdetés (vármegye közgyűlésén, v. megyei

Kormányrendeleteket kibocsátó államhatalmi szerv szerint:

VII. Szabályrendelet (statútum)

Tárnoki jog (ius tavernicale)

l. Jogtörténet/2. tétel - III. Szokás, jogszokás és szokásjog (r)

II. SZEMÉLYI JOGI INTÉZMÉNYEK

2. A nemesség szerzésmódjai (eredeti [közvetlenül a királytól származik] vagy

- Anjouk honosították meg Magyarországon

● cselekvőképes (kora a törvénye kor) és cselekvőképtelen emberek

III. JOGI SZEMÉLY fogalma

A magyar polgári magánjog a személyeknek két csoportját ismerte: a természetes személyt,

I. Az ember mint jogalany

● korlátolt cselekvőképesség: házassági törvény óta vált általánossá → 12. életévét

● feudális városjogok → céhek testületi jellegét szabályozták

II. Magánjogi jogi személy típusai

● jótékony célú adományozás egyik formája volt az a nyilvános kezelés és ellenőrzés

I. Magánjogi jellegű intézmények az Árpád-házi királyok korában

- nélkülözhetetlen elem volt az adományt írásba foglaló oklevél kiállítása és az

II. A rendi Magyarország magánjoga

2. A vagyon (jószág) fogalma

- továbbá forgalmon kívüli dolgok az ún. kincstári javak, amelyet a király és

III. A magyar polgári magánjog történeti alapjai (1848-1945)

I. Magánjogi jellegű intézmények az Árpád-házi királyok korában

Ingó és ingatlan javak

II. A rendi Magyarország magánjoga

2. fődolog és járulék (principale, accessorium)

- az ingó és az ingatlan elhatárolása

- kezdetben: akarat megegyezés csak a dolog átadásával válik kötelemmé (még

I. Magánjogi jellegű intézmények az Árpád-házi királyok korában

- ha az adós nem teljesít = zálog a hitelező tulajdonába megy át (korszak vége:

II. A rendi Magyarország magánjoga

A kötelmi jog fogalma

A kötelmi jog fejlődése 1848-tól 1945-ig

A kötelem keletkezésének esetei

A kötelmi jog különös része

- nemzetség öröklése vonatkozásban parentélarendszer volt, amely a család képére jött