Szemelvénygyűjtemény

A világítástechnika szakmérnöki oktatáshoz

( Forrásanyag: Dr. Novothny Ferenc: Villamos energiaellátás)

Beltéri hálózatok felépítése 2.

Témakörök és tartalom:

8. HÁLÓZATOK HIBAMENTES ÜZEMÁLLAPOTÁNAK JELLEMZŐI

Ha már meglevő hálózat, akár megtervezett, akár megvalósított esetében kívánjuk meghatá-

rozni az ismeretlen jellemzőket, akkor hálózatszámításról beszélünk, ami tehát nem más, mint

egy hálózat villamos szempontból való vizsgálata.

Állandósult, hibamentes üzemállapotot tételezünk fel, azaz ilyen állapotban levő

hálózat feszültség-, áram- és teljesítmény-eloszlási vizsgálatát végezzük.

Lineáris hálózatokat vizsgálunk, amelyekben a feszültség- és árameloszlás számítására

lineáris egyenletrendszerek szolgálnak.

Ahhoz, hogy a hálózatszámítást el tudjuk végezni, előbb ismerni kell:

- a hálózati elemek egyfázisú helyettesítő vázlatát:

- a hálózat helyettesítési módját.

8.1. Villamos hálózatok helyettesítése, hálózatszámítások

8.2. A vezetéken történő teljesítményáramlás számítása

8.2.1. A fogyasztó felvétele impedanciaként
8.2.2. A fogyasztó állandó árammal való leképzése
8.2.3. A fogyasztó leképzése állandó teljesítményfelvétellel
8.3. Teljesítmény-átvitel szabadvezetéken
8.3.1. A szabadvezeték természetes teljesítménye
8.3.2. A természetes teljesítménytől eltérő teljesítmény-átvitel jellemzése

1. HÁLÓZATOK VILLAMOS MÉRETEZÉSE

A méretezés feladatára akkor kerül sor, ha:

- meglévő hálózat bővítését vagy teljes felújítását kell elvégezni, vagy
- új hálózatot, ill. hálózatrészt kívánunk létrehozni.
A létesítés első részfeladata a tervezés, amely során a választott vezetéktípus megfelelő
keresztmetszetének meghatározása a vezetékméretezés.
1.1. A vezetékméretezés általános szempontjai
1.1.1. Feszültségesés
1.1.2. Teljesítményveszteség
1.1.3. A vezetékméretezés feltételének megválasztása

1.2. Egy oldalról táplált egyszerű nyitott vezeték méretezése

1.2.1. Méretezés feszültségesésre
1.2.2. Méretezés teljesítményveszteségre
1.2.3. Méretezés egyenletes terhelés esetén

1.3. Sugaras hálózat méretezése

1.3.1. Sugaras hálózat méretezése feszültségesésre
1.3.2. Sugaras hálózat teljesítményveszteségének számítása

2
1.4. Két végéről táplált vezeték méretezése
1.4.1. Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése feszültségesésre
1.4.1. Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése feszültségesésre
1.4.2. Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése teljesítmény-
veszteségre

3. TÁVVEZETÉK AZ ENERGIARENDSZERBEN

3.1. Szabadvezetékek szerkezeti elemei

3.1.1. Szabadvezetéki vezetőanyagok

3.3. Kábelek alkalmazása

3.4. Kábelek szerkezete, kábeltípusok
3.4.1. Telítettpapír-szigetelésű kábelek
3.4.2. Műanyag-szigetelésű kábelek
3.4.3. Gumiszigetelésű (különleges) kábelek
3.4.4. Jelző- és működtető kábelek
3.7. Vezetékek és védőcsövek
A villamos hálózat galvanikus összeköttetéseit létesítő vezetékek lehetnek:
- csupasz vezetékek,
- kábelek,
- szigetelt vezetékek, ill. kábelszerű vezetékek.
A csupasz vezetékek közül a sodronyokat a 3.2.1. Szabadvezetéki vezetőanyagok című
fejezet tárgyalta részletesen, míg a kábeleket a 3.4. Kábelek szerkezete, kábeltípusok című.
A megfelelő vezetékfajta kiválasztása a helyi viszonyok, az átviendő teljesítmény és a
távolság szerinti mérlegelés alapján történik.

3
3.7.1. Csupasz vezetékek
3.7.2. Szigetelt és kábelszerű vezetékek
3.7.3. Védőcsövek és szerelésük
Acél védőcsövek
…

3.7.4. Szigetelt és kábelszerű vezetékek szerelése

Szerelési módok

(4.7.3. Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések)

7.2. A vezetékek villamos méretezése, kiválasztása

Az erősáramú vezetékeknek és kábeleknek egyidejűleg több követelményt kell kielégí-
teniük, így megfelelő méretezésre, kiválasztásra és szerelésre van szükség. A figyelembe ve-
endő főbb szempontok a következők:
- üzemi melegedés; - zárlati melegedés;
- feszültség, feszültségesés; teljesítményveszteség
- üzemszerű mechanikai igénybevétel; - zárlati mechanikai igénybevétel;
- üzembiztonság; - érintésvédelem;
- gazdaságosság.
Az előbb felsorolt követelmények egy részére mindenesetben méretezni, ill.
ellenőrizni kell, míg másik csoportja egyes vezetékfajtáknál automatikusan teljesül, vagy
szintén méretezést, ill. ellenőrzést igényel.

7.2.1. A vezetékek és vezetékhálózatok terhelésének megállapítása

7.2.3. Vezetékek hőigénybevétele
7.2.4. A kábelek kiválasztása
7.2.5. Szigetelt vezetékek kiválasztása

4
6. HÁLÓZATOK HIBAÁLLAPOTAI, EGYSZERŰ HIBASZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

6.1. A hibák fajtái, okai, gyakorisága

6.2. Hálózati elemek egyfázisú helyettesítő vázlata
6.2.2. Transzformátorok helyettesítő vázlata
6.2.3. Távvezetékek helyettesítő vázlata

6.3. Szimmetrikus zárlatok egyszerű számítási módszerei

6.3.1. Zárlatszámítás a reaktanciák ohmos értékével
6.3.2. Zárlatszámítás a reaktanciák százalékos értékével (  - módszer)

7. ASZIMMETRIKUS HIBÁK SZÁMÍTÁSA A SZIMMETRIKUS ÖSSZETEVŐK

ALKALMAZÁSÁVAL

7.1. A hálózati elemek különböző sorrendű impedanciái

8. HÁLÓZATOK HIBAMENTES ÜZEMÁLLAPOTÁNAK

JELLEMZŐI
Ha már meglevő hálózat, akár megtervezett, akár megvalósított esetében kívánjuk meghatá-
rozni az ismeretlen jellemzőket, akkor hálózatszámításról beszélünk, ami tehát nem más, mint
egy hálózat villamos szempontból való vizsgálata.

Állandósult, hibamentes üzemállapotot tételezünk fel, azaz ilyen állapotban levő

hálózat feszültség-, áram- és teljesítmény-eloszlási vizsgálatát végezzük.
Lineáris hálózatokat vizsgálunk, amelyekben a feszültség- és árameloszlás számítására
lineáris egyenletrendszerek szolgálnak.
Ahhoz, hogy a hálózatszámítást el tudjuk végezni, előbb ismerni kell:
- a hálózati elemek egyfázisú helyettesítő vázlatát:
- a hálózat helyettesítési módját.

5
8.1. Villamos hálózatok helyettesítése, hálózatszámítások
A hálózat árameloszlási, feszültség-eloszlási problémáinak megoldásában a Kirchhoff-egyen-
letekből indulunk ki. A két Kirchhoff-törvénynek megfelelően a megoldás kétféleképpen
közelíthető meg.
Ha Kirchhoff I. törvénye alapján számítunk, (csomóponti módszer), akkor az energia-
forrást áramforrásként, a fogyasztót áramfelvevőként (negatív áramforrás) kezeljük. A másik
lehetőség Kirchhoff II. törvényének felhasználása (hurok módszer), amikor is az energiafor-
rást feszültségforrásnak tekintjük, a terheléseket pedig egyenértékű impedanciákkal helyette-
sítjük.
Ebben a fejezetben a csomóponti módszert ismertetjük. A betáplálásokat (generátorokat) az
egyfázisú helyettesítő vázlatban a nullasín és az erőművi csomópontok közé kapcsolt ideális
áramgenerátorokkal helyettesítjük (a párhuzamos admittanciát elhanyagoljuk), azaz csomó-
pontba befolyó áramok lesznek. Az elmondottaknak megfelelően a terheléseket a csomópon-
tokból kifolyó áramokkal, azaz szintén csomóponti áramokkal vesszük figyelembe.
A távvezetékeket, transzformátorokat impedanciával képezzük le.
A sok csomóponttal rendelkező hurkolt hálózatok jellemzésére és számítására egysé-
ges rendszer; és számítógépre vitelhez mátrix ábrázolásmód szükséges. Ezért a gyakorlatban
az összes csomópontot azonos irányítással, azaz minden ágáramot a csomópontból kifolyó-
iránnyal vesszük fel. (Természetesen így az erőművi generátorokat jellemző áramértékek
negatív számértékkel helyettesítendők.)
Egy hálózat elmondottak szerinti helyettesítését a 8.1.-1. ábra alapján mutatjuk be.
Legyen egy háromfázisú szimmetrikus hálózat a 8.1.-1a. ábra szerinti. Az ábrán 4 csomópon-
tot (1, 2, 3, és föld) és 6 ágat találunk. A feszültségek viszonyítási pontja, az ún. referencia-
pont a "0" (nulla sín).
Helyettesítsük tehát az 1,2 csomópontok generátorát árambetáplálással I 1 , I 2 , a 3.
csomóponti fogyasztót pedig áramterheléssel I 3 . A 8.1.-1b. ábrán látható, hogy ebben az
esetben a "0" csomópont elszigetelt pont lesz, és így a hálózatszámításban nincs szerepe. Új
referenciapontot kell választani, amelyik tetszőleges lehet. Ekkor a többi csomópontnak az új
referenciapontra vonatkozó feszültségét kell új feszültségértékekként bevezetni és ezzel a
hálózat az eddig tanult áramköri számítási módszerekkel megoldható.

6
 2

3
H1 H2

I1,2

1
jX 1,2 2
I1 I2

I 1,2

,2
I3,2
jX 1,3

3
jX
U2

I3

8.1.-1. ábra. Háromfázisú hálózat egyfázisú helyettesítése hálózatszámításhoz

a) A háromfázisú hurkolt hálózat; b) A helyettesítő vázlat csomóponti módszerhez.

8.2. A vezetéken történő teljesítményáramlás számítása

Ebben a fejezetben a legegyszerűbb tápellátás esetére – amikor is egy táppontból egyetlen ve-
zetéken egyetlen fogyasztót látunk el – megvizsgáljuk, hogy hogyan számítható a fogyasztói
teljesítmény és a hálózati veszteség, ha a fogyasztó különböző villamos paramétereit tekintjük
függetlennek és állandónak. Természetesen állandósult üzemállapotot vizsgálunk, és feltéte-
lezzük, hogy a hálózat, a táplálás és a fogyasztó szimmetrikus. A mintahálózat a 8.2.-1. ábrán
látható.

7
 T F
Fo
Vezeték
Mögöttes hálózat
Táppont Fogyasztói pont Fogyasztó
a)

Zm T RV jXV V
IT IF
Um ~ UT UF ZF = RF +jXF
3 3 3
b)

Zm T RV jX V V IF ;(IF;cosF)

IT
Um ~ UT UF
3 3 3
c)

Zm T RV jXV V 13SF = 31(PF +jQF )

IT
Um ~ UT UF
3 3 3
d)

8.2.-1. ábra. Teljesítményáramlás számítása

a) mintahálózat; b) fogyasztó mint impedancia
c) fogyasztó mint áramterhelés; d) fogyasztó, mint állandó teljesítményfelvétel

8.2.1. A fogyasztó felvétele impedanciaként

Az egyfázisú helyettesítő vázlat készítésekor a mögöttes hálózatot mint valóságos generátort,
a vezetéket mint rövid távvezetéket vettük figyelembe. Így a vizsgálandó hálózatunkra a
8.2.-1b ábra helyettesítő vázlata rajzolható fel. Ha – és ez a gyakorlatnak megfelel – a generá-
torok korszerű feszültségszabályozókkal vannak ellátva, abban az esetben a betáplálási ponton
a feszültség állandó, így a hibamentes állandósult állapotban ideális generátorral helyettesít-
hetjük, jelen esetben U = állandó.
f

Az 8.2.-1b. ábrán látható, hogy a fogyasztót állandó impedanciával

Z F  RF  jX F
képeztük le. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztó felvett teljesítménye a fogyasztói pont feszült-
ségének U Ff
2 négyzetétől függ, a feszültség változására négyzetesen reagál.

A hálózatra Kirchhoff II. huroktörvényét felírva:

8
 U Tf  I T ( Rv  jX v )  U Ff  I T Z v  U Ff , (8.-1)
mely összefüggésben
(8.-2)
U Ff  I F ( RF  jX F )  I F Z F ,
ill.
I F  IT. (8.-3)
mert egyetlen soros áramkör van.

A vezeték csatlakozási pontján a szállított háromfázisú teljesítmény:

*
S T  3U Tf I T  3U Tf I T (cos  T  j sin  T ) , (8.-4)
míg a fogyasztói ponton; a vezeték végén:
*
S F  3U Ff I F  3U Ff I F (cos  F  j sin  F ) . (8.-5)
A feladat tehát ezen teljesítményfüggések megadott paraméterekkel való kifejezése.

Fejezzük ki (8.-1) és (8.-2) egyenletek segítségével a fogyasztói áramot és a fogyasztó fázis-

feszültségét:
1
I F  U Tf , (8.-6)
ZV  Z F
ZF (8.-7)
U Ff  U Tf
.
ZV  Z F
Ha a fogyasztói teljesítményt S F -et a fogyasztói feszültségtől függően akarjuk meg-
határozni, célszerű a teljesítmény komplex konjugáltját először kifejezni.
* * (8.-8)
S F  3U Ff I F .
(8.-6)-at és (8.-7)-et helyettesítsük (8.-8)-ba, akkor
* * U Tf * 1 ZV  Z F
S F  3U Ff  3U Ff U Ff .
ZV  Z F Z V  Z F ZF
azaz
* U Ff2
SF  3 . (8.-9)
ZF
A impedanciát behelyettesítve (8.-9) konjugáltjába:
Z F  Z F (cos F  j sin  F ) .
U Ff2 U Ff2
SF  3 3 (cos  F  j sin  F ) . (8.-10)
*
Z F ZF
A hatásos- és a meddő teljesítmény kifejezés Z -el bővítve a törtet:
f

U 2
U Ff2 R Ff
PF  3
Ff
cos  F  3 , (8.-11)
ZF Z F2

9
 U Ff2 U Ff2 X F
QF  3 sin  F  3
, (8.-12)
ZF Z F2
A tápponti és a fogyasztói komplex teljesítmény különbsége a távvezetéken keletkező
komplex teljesítmény veszteség:

S V  S T  S F  3(U Tf  U Ff ) I T .
*
(8.-13)
A (214) összefüggésbe (202)-ból ( U Tf  U Ff )-et behelyettesítve:
*
S V  3( RV  jX V ) I T I T  3RV I T2  j 3 X V I T2 . (8.-14)
azaz
Pv  3I T2 Rv ; Qv  3I T2 X v (8.-15)

8.2.2. A fogyasztó állandó árammal való leképzése

Legyen táphálózatunk megint a 8.2.-1a. ábra szerinti! A fogyasztó csatlakozási pontján legyen
ismert az áram nagysága I és a teljesítménytényező (cos  F ), ahol  F az U Ff és I F
F
közötti szög (8.2.-1c. ábra). Ilyen feltételezések mellett az U Ff fogyasztói feszültség
számítására a (8.-1) képletből indulhatunk ki:

U Ff  U Tf  I F ( R L  jX L ). (8.-16)
Ha I F és cos  F ismert, akkor (217) így írható:

U Ff  U Tf  I F (cos  F  j sin  F ) ( RV  jX V ) . (8.-17)

Legyen a fogyasztó teljesítményadata (P és Q ) adott, ebből kell I F értékét meg-
F F
határozni, anélkül, hogy U Ff tényleges értékét ismernénk. Így csak egy durva közelítéssel él-
hetünk, miszerint U helyett a névleges fázisfeszültséget helyettesítjük be ( U Fn / 3 ):
Ff

 PF Q F 
U Ff  U Tf    j ( R  jX L ). (8.-18)
 3U 3U  L
 nF nF 
Az így adódó (8.-18) számítási összefüggés csupán közelítő összefüggésként al-
kalmazható. A következő 8.2.3. pontban megmutatjuk, hogy előre adott fogyasztói teljesít-
ményfelvétel esetében a teljesítményeloszlást hogyan lehet iterációs számítási eljárással
meghatározni.

8.2.3. A fogyasztó leképzése állandó teljesítményfelvétellel

Vegyük előre megadottnak – mint ahogy az a nagyfeszültségű hálózatok teljesítmény-elosz-
lásának számításánál ma szokásos – a fogyasztói terhelést mint állandó hatásos- és meddő-
teljesítmény-felvételt (8.2.-1d ábra).

10
 Azaz sem a fogyasztói impedancia, sem a fogyasztói áram nem állandó, így egy má-
sodfokú feladattal állunk szemben, amelyet a következő iterációval oldhatunk meg.
Az iterációs lépéseket a következő egyenletek szerint végezhetjük el, ha tekintetbe
vesszük, hogy

I F  I T és
* *
S F  3U Ff I F :
akkor: U Ffk  U Tf  ( RV  jX V ) I Fk , (8.-19)
*
és: SF (8.-20)
I Fk  *
.
3U Ff ( k 1)
A "k" index az egyes iterációs lépések összetartozó értékeit jelöli. Az esetek többségé-
ben egyszerűsíti a feladatot, hogy U Tf  U Tf helyettesíthető a (8.-19) egyenletbe.
Első közelítésként vegyük fel kiindulási értékül, hogy U
*
Ff  U Tf , és helyettesítsük a
(8.-20) egyenletbe, hogy aztán az így kiszámított I Fk , k=1 azaz I F 1 fogyasztói árammal a
(8.-19) egyenletből a fogyasztói feszültség U F 1 , k=1 azaz U Ff 1 értékét ki tudjuk számítani.
A második lépés U Ff 1 segítségével (8.-20) összefüggésből I F 2 , majd ezzel U Ff 2
kiszámítása. A két összetartozó azonos indexű áram és feszültségérték számítása a 3...n
indexek esetére az elmondottak szerint tovább folytatható. Minden azonos indexű fogyasztói
feszültség és áramérték kielégíti a (8.-19) egyenletet. Annak eldöntésére, hogy hányadik
közelítés kielégítő, ki kell számítani a k-adik közelítés fogyasztói teljesítményét:
*
S Fk  3U Ffk I Fk  PFk  jQFk , (8.-21)
és össze kell hasonlítani a megadott fogyasztói teljesítményadattal S F  PF  QF . . A közelítés

 p ;  Q szinten megfelelő, ha kielégíti a következő összefüggéseket:

PFk  PF (8.-22)
  p , ill.
PF
QFk  QF (8.-23)
 Q .
QF

8.3. Teljesítményátvitel szabadvezetéken

Általában az üzemi viszonyok tárgyalásánál a 8.3.-1. ábrán vázolt jellemzők nagyságát ill.
változását vizsgáljuk.

11
 I1 I2

Szabadvezeték
U1 (ismert villamos jellemzőkkel) U2

S1 S2
cos 1 cos 
2

8.3.-1. ábra. A villamosenergia-átvitel üzemi jellemzői

8.3.1. A szabadvezeték természetes teljesítménye

A természetes teljesítmény egy adott szabadvezeték igen fontos jellemzője és a szabadvezeték
üzemi viszonyaival van szoros kapcsolatban.
Az üzemi viszonyok között speciális helyzetet foglal el az az állapot, amikor azt kívánjuk
elérni, hogy a vezetéket csak a hasznos teljesítmény terhelje, csak wattos teljesítményt kelljen
átvinni.
A törekvés oka a gazdaságosság, ugyanis a vezetéket a látszólagos áram terheli, így vagy
kisebb keresztmetszet kell, vagy meglévő keresztmetszetben nagyobb teljesítmény vihető át,
ha csak wattos komponens van.
E cél elérése érdekében olyan viszonyokat kell létesíteni, amelyek között a vezeték
(Q ) induktív meddő teljesítmény igényét a kapacitív teljesítmény (Q ) kiegyenlíti. Ekkor
L c
energiaegyensúly is van, azaz W =W .
L c

8.3.-2. ábra. Távvezeték helyettesítő vázlata: (a) egyszerűsített, (b) ideális

Vagyis:

12
 1 2 1 (8.-24)
LI te  CU 2f
2 2
ahol I = az az áram, amely ezen egyenlőséghez tartozik.
te
A fenti egyenletből:
U 2f L Uf L
   Z  X X) (8.-25)
2
I te C I te C
1
ahol jX  j  L és  jX )  .
j  C
Ez azt jelenti, hogy adott feszültség és terhelés esetén a vezeték impedanciájának, avagy adott
impedanciájú vezeték esetén a feszültség és az áram viszonyának meghatározott értékűnek
kell lennie.
Ugyanez az eredmény adódik természetesen, a meddőteljesítmények egyenlőségéből is:
Q L  QC (8.-26)
3U 2f
vagyis 3I te2 X L  3I cU  U 2  C  . (8.-27)
Xc
3I te2   L  U 2  C  3U 2f   C. (8.-28)
U 2f L Uf L
ebből:    (8.-29)
I te2 C I te C
ahol L egy fázisfeszültség és fázisáram viszonya, tehát ellenállás jellegű jellemző.
C
Ha  L   H ill. H/km, és  C  = F vagy F/km; akkor:
L
 Rh , (8.-30)
C
ahol  Rh    a vezeték hullámellenállása.
Tisztán wattos vezetéki áram esetén az R értéke a vezeték minden pontjában ugyanakkora –
h
hiszen hosszegységre eső L és C-re is ugyanakkora a hányados, mint akár milyen hosszra
(8.-31) – vagyis a feszültség és az áram egymással fázisban van a vezeték minden pontján, így
a tápponti és a végponti helyen is. (8.3.-3. ábra)
L nL (8.-31)

C nC

I te I te
1 L 2
uf

i te t
Uf C Uf Rh

8.3.-3. ábra. A vezetéken átvitt (természetes) teljesítmény

13
Az ilyen vezetéken átvitt teljesítmény a természetes teljesítmény:
Uf
U v2 ,
Pt  3U v I te  3U f I te  3U f  (8.-32)
Rh Rh
ahol  Pt  = MW, a természetes teljesítmény; U v   kV, vonali feszültség;  Rh    , vezeték
Uf Uf
hullám ellenállása, I te  .  (8.-33)
L Rh
C
Nevét onnan kapta, hogy ekkor a feszültség és áram viszonyok a vezeték minden pontján a
legegyszerűbbek:
- u1  u 2 ,
I 2  I 1  I W  I te a természetes teljesítményhez tartozó áram,
cos  =cos  .
2 1
- veszteség nincs a vezetéken (veszteségmentes vezeték).
- az induktív és kapacitív teljesítmény egymást mindenütt kiegyenlíti.
- a vezetéken hosszirányú feszültségesés nincs (U =0),
H

   
I  Z  I w  jI m  R  jX   I w R  I m X  j I w X  I m R  U H  jU K
  
U H 0

 
I  0  I m X  0
P átvitele esetén:  m  , ebből következően: UH=0.
t
R  0  I R  0
 w 
- a természetes teljesítmény független a periódusszámtól és a vezeték hosszától.

8.3.2. A természetes teljesítménytől eltérő teljesítmény-átvitel jellemzése

a.) Ha az átvitt teljesítmény nagyobb, mint a természetes teljesítmény P>P :
t

3UI > 3UI te ,  I > Ite

Q >Q =Q
ltényleges L c

mivel: I > I , így U f < R .

te h
I
akkor a vezetéken feszültségesés lép fel, van az áramok wattos és meddő összetevője I és I :
w m

U H  IwR  Im X
ha R=0 akkor is U  0 ; U =I X .
H h m

b.) Ha az átvitt teljesítmény kisebb, mint a természetes teljesítmény P < P :

t

I<I így U f > R .

te h
I
vagyis a fogyasztónál ill. a vezetéken feszültségemelkedés lép fel.

14
P = 0 vagyis üresjárásnál a generátortól a fogyasztóig feszültségemelkedés lép fel. (Ferranti
jelenség!)

U
U >U
2 1
P < Pt

Pt
U1 U =U
2 1

P > Pt

U <U
2 1

vez. eleje vez. vége

8.3.-4. ábra.

Természetesen P<>P átvitel esetén is biztosítani lehet a természetes üzemet, ha R értékét

t h
mesterségesen megváltoztatjuk L ill. C változtatásával!
 L 
 Rh  
 C 
 
Legyen: P <P
átvitt t

Pátvitt  Pt )  Pt úgy érjük el, hogy Rh-t megnöveljük.

U v2 , ahol
Pt  ))
Rh) >Rh
Rh
R növelhető: - L növelésével
h
- C csökkentésével (ez a gyakorlati eset, mégpedig ún. söntfojtó te-
kerccsel)

L L L

C L L C
2 2

8.3.-5. ábra

Legyen P >P
átvitt t

15
 Pátvitt  Pt ))  Pt ehhez Rh-t csökkenteni kell.
U v2 U v2 , ahol ))
Pt  ))  Rh  Rh  Pt ))  Pt
))

Rh Rh
R értéke csökkenthető: - L csökkentésével
h
- C növelésével

C L C

C C C C
2 2

8.3.-6. ábra

1. HÁLÓZATOK VILLAMOS MÉRETEZÉSE

A méretezés feladatára akkor kerül sor, ha:

- meglévő hálózat bővítését vagy teljes felújítását kell elvégezni, vagy
- új hálózatot, ill. hálózatrészt kívánunk létrehozni.
A létesítés első részfeladata a tervezés, amely során a választott vezetéktípus megfelelő
keresztmetszetének meghatározása a vezetékméretezés.

1.1. A vezetékméretezés általános szempontjai

A vezetékméretezés során is, mint minden műszaki berendezés tervezésénél a négy
alapszempont:

- műszaki,
- emberi (személyi biztonság),
- gazdaságossági,
- szakmai jogi szempont a figyelembe veendő.
A műszaki szempontból való megfelelés a konkrét esetben:
a) a villamosenergia-szolgáltatás minőségi jellemzőinek (feszültség, frekvencia)
biztosítása a fogyasztói pontokon;

16
 b) a folyamatos energiaellátás biztosítása mind villamos, mind melegedési, mind
szilárdsági szempontoknak megfeleléssel.
c) az ember védelmének biztosítása a létesítési- és az érintésvédelmi előírások
betartásával.
A gazdaságosság követelményének kielégítése a beruházási és üzemeltetési költségek
együttes minimumára, rövid létesítési időre és hosszú élettartamra való törekvéssel. A
törvényes előírások (szabványok), rendeletek betartása és betartatása teszi lehetővé az
esetleges vitás kérdések jogi elbírálását.
Ebben a fejezetben azzal foglalkozunk, hogyan kell a vezetéket úgy méretezni, hogy a
fogyasztói feszültség a szabványos tűréshatáron belül maradjon. Ez minden fogyasztó
alapvető igénye, aminek fő indoka az, hogy a fogyasztói berendezéseket, az ún. névleges
feszültséggel való üzemeltetésre tervezték, és a tűréshatáron kívüli feszültséggel való
üzemeltetéskor üzemük nem optimális, esetleg üzemképtelenekké válhatnak, netán meg is
hibásodhatnak.

Nézzük meg, hogyan viselkedik például a volfrámszálas izzólámpa 5%-os feszültségeltérés

hatására!

Ha Uüzemi = 0,95 Un, akkor az élettartam kb. 50%-kal nő, míg a fényáram kb. 20 %-kal csök-
ken,
Ha U = 1,05 U , akkor az élettartam kb. 50%-kal csökken, míg a fényáram kb. 20 %-kal
üzemi n
nő.

Néhány fogyasztó minőségi viselkedését mutatja a 1.1.-1. táblázat, a névlegestől eltérő

feszültséggel táplálás esetére.

A feszültség megengedett tűréshatárai:

- kisfeszültségű elosztóhálózatokon: 2008-ig: + 5,2%, 2008. után: + 7,8%

– 8,7%, –
7,4%
- nagyfeszültségű hálózatokon: + 15%,
– 10%,

A fogyasztói feszültség névleges feszültséghatárok között tartásának aktív módja a

feszültségszabályozás, passzív módja a vezeték feszültségesésre méretezése.

17
 1.1.-1. táblázat
Fogyasztók minőségi viselkedése névlegestől eltérő üzemi feszültségen

Fogyasztó U <U U >U

üz n üz n

Volfrámszálas izzólámpa élettartam nő élettartam csökken

fényáram csökken fényáram nő
Fénycső gyújtási zavarok (0,85 U )
n
élettartam csökken
Villamos fűtőtest a kívánt hőmérséklet veszélyes
lassabban áll be túlmelegedés
Rádió és TV készülékek kevésbé élvezhető kép élettartam csökken
Aszinkron motor billenő nyomaték csökken, fordulatszám mágnesező áram nő,
csökken, felvett áram nő, tekercs túlmelegedik vastest túlmelegszik

1.1.1. Feszültségesés
Vizsgáljuk meg, hogyan változik meg a tápponti feszültség értéke, ha egyetlen vezetéken
keresztül táplálunk egy háromfázisú fogyasztót. A rövid távvezeték helyettesítő vázlatát és
vektorábráját az 1.1.–1. ábrán láthatjuk.

tápoldali feszültség fázisértéke, a táppontból a vezetékbe folyó áram, amely jelen

U Tf
esetben — a távvezeték söntágainak áramát elhanyagolva — megegyezik az , fogyasztói
árammal, " " az és közötti szög, azaz a fogyasztói impedancia szöge. Az 1.1.-1b. ábrán
U Ff

a gyakorlati esetek többségét kitevő induktív fogyasztó fazorábrája látható, azaz késik U Ff

-hez képest. A fogyasztó feszültsége a távvezetéken át folyó áram ( ) és a távvezeték ( )

impedanciájának ismeretében az U Tf tápfeszültségből számítható:

U Tf  I Z  U Ff  0 , (1.-1)
azaz

U Tf  U Ff  I Z . (1.-2)
A fogyasztó számára az a fontos, hogy a tápponti (névleges) feszültséghez képest
mekkora a feszültsége. Ezért feszültségesésen a két végponti feszültség abszolút értékének
különbségét értjük, így a táppont és a fogyasztó közötti feszültségesés definíciónk szerint:

e  U Tf  U Ff (1.-3)

18
 

1.1.-1. ábra. Rövid távvezeték

a) helyettesítő vázlat; b) fazorábra

A feszültségesés százalékos értéke a feszültségesés névleges fázisfeszültséghez viszonyított

értéke (gyakorlatban a tápponti feszültség fázisértékéhez viszonyított értéke):

e U Tf  U Ff
  100  100% (1.-4)
U Tf U Tf

Ahhoz, hogy a feszültségesés értékét közelítően számítani tudjuk, fejtsük ki a (1.-2)

egyenletet. Miután
és I  I w  jI m
,
ahol
I w  I cos  és I m  I sin  ,

mert induktív fogyasztót feltételeztük, így

U Tf  U Ff   I w  jI m   R  jX  = IwR + ImX + j(IwX - ImR). (1.-5)

A feszültségkülönbség valós része a hosszirányú feszültségesés;

Uh = IwR + ImX , (1.-6)

képzetes része a keresztirányú feszültségesés;

Uk = IwX – ImR , (1.-7)

(1.1.-2. fazorábra). Így felírhatjuk, hogy:

U Tf  U Ff  U h  jU k . (1.-8)

19
Az 1.1.-2. ábrán látható, hogy ha az U Tf és U Ff közötti " " szög nem nagy, akkor a
feszültségesés pontos értéke "e" és a beforgatás helyett egyszerű vetítéssel adódó Uh
hosszirányú feszültségesés között elhanyagolhatóan csekély a különbség.

1.1.-2. ábra Hosszirányú feszültségesés

Ilyen körülmények között

e Uh = IwR + ImX (1.-9)

Az (1.-9) összefüggés szerint a hosszirányú feszültségesés egyenáramú átvitelnél is fellépő
(I R) tagjához egy másik tag is járul, a meddő áram és a reaktancia szorzata (I X).
w m
Igen érdekes jelenség adódik, ha a fogyasztói áram kapacitív, vagy ha egy hosszabb,
figyelembeveendő kapacitású távvezeték üresen jár. Ekkor a vezetéken csak kapacitív
töltőáram folyik, és a kapacitív áram az induktivitáson átfolyva a tápfeszültséghez képest
megnövekedett fogyasztói feszültséget hoz létre. Az üresen járó távvezeték ezen jelenségét
Ferranti-jelenségnek nevezzük (1.1.-3. ábra).

20
 


1.1.-3. ábra Ferranti jelenség

a) helyettesítő vázlat; b) fazorábra

Visszatérve a vezetékméretezés és a feszültségesés kapcsolatára, nekünk egy vezeték

keresztmetszetét kell kiszámítani, azaz az egy vezetéken eső feszültség értékére van szükség,
amely a Villamosenergia-ellátás I. (VEL I.) jegyzet 2.4.3. pontjában elmondottak alapján, a
különböző típusú ellátási esetekre a következőképpen számítható:

a) Egyfázisú váltakozó áramú, valamint egyenáramú táplálás esetén mivel az oda- és

visszavezetést azonosnak feltételezzük, a feszültségesés az egy vezetékszálon eső feszültség
kétszerese:

e = 2 e (1.-10)
ahol e' az ún. mértékadó feszültségesés azaz a feszültségesés egy vezetékszálra vonatkoztatott
értéke az (1.-4) összefüggés átrendezésével, valamint (1.-10) figyelembevételével számítható:

 Un
e'  V, (1.-11)
100 2
ahol [U ]=V a hálózat névleges feszültsége.
n
A megengedett százalékos feszültségesés ( ) kisfeszültségű hálózatrészre szokásos
értékeit a 1.1.-2. táblázat tartalmazza.

21
b) Háromfázisú váltakozó áramú rendszer szimmetrikus háromfázisú terhelése esetén —
mivel a nullavezetőben áram nem folyik — csak a fázisvezetőn keletkezik feszültségesés
(1.1.-4. ábra). Így teljes szimmetria esetén a mértékadó feszültségesés értéke:

 Un
e'  V. (1.-12)
100 3

1.1.-4. ábra Háromfázisú, váltakozó áramú rendszer szimmetrikus terheléssel

a) vezeték helyettesítő vázlata; b) fazorábra

1.1.-2. táblázat

Hálózatrész Lakóházakban megengedett, üzemekben

szokásos legnagyobb feszültségesés, %
Csatlakozóvezetéken és betápláló fővezetéken 1
együttesen
Felszálló és leágazó fővezetéken együttesen 1
általában 1,5
Fogyasztásmérő utáni
ha csak motorikus
hálózaton: 3
fogyasztót lát el

c) Háromfázisú váltakozó áramú rendszer vegyes terhelése esetén (amely

szimmetrikus háromfázisú fogyasztókon kívül, a különböző fázisokra kapcsolt egyfázisú

fogyasztók ellátását jelenti) mind az egyes fázisvezetékeken, mind a nullavezetőn

22
 különböző a feszültségesés értéke. A vezetékméretezés ez esetben bonyolult, részletes

tárgyalása meghaladja a tantárgy kereteit.

Ahol a terhelés szimmetriája konkrétan nem értékelhető, csak statisztikailag

becsülhető, megengedhető a következő közelítő összefüggés használata:

 Un
e'  0,75 V, (1.-13)
100 3
ahol [U ]=V a háromfázisú váltakozó áramú rendszer névleges, azaz vonali feszültsége.
n

1.1.2. Teljesítményveszteség
A vezetéken az átfolyó áram hatására wattos veszteség keletkezik; amely hő
formájában a környezetnek átadódik. Miután ezen veszteség fedezéséről a táppontban a
fogyasztói teljesítményigényen túlmenően kell gondoskodni, az átvitel hatásfokát ezért
jelentősen befolyásolja. Az energiaszolgáltatás szempontjából fontos, hogy a hálózati
veszteség gazdaságilag elérhető, minimumára törekedjünk.

Jelölje a tápponton betáplált teljesítményt P és a fogyasztó felvett teljesítményét P .

T F
A vezetéken keletkező wattos veszteség (v):

v = PT - PF (1.-14)

A veszteség mértékének megítélésére, annak százalékos értéke, a százalékos

teljesítményveszteség ( ) alkalmas, amely a veszteség összfogyasztáshoz való viszonya:

(1.-15)
A gyakorlatban a százalékos teljesítményveszteség elfogadható értéke kb. 5%.
a) Egyfázisú váltakozó áramú, valamint egyenáramú táplálás esetén; mivel az oda- és
visszavezetés ellenállását azonosnak tételeztük fel,

v  I 2 ( 2 R ).

Az egy vezetékszálon keletkező ún. mértékadó teljesítményveszteség:

v’ = I2R, azaz v = 2v’.

Ha tehát adott (%) értékének betartása a feladat, akkor a vezetékméretezéshez szükséges

mértékadó teljesítményveszteség a fenn említett táplálásmódok esetén:

23
   Pn
v'   W. (1.-16)
100 2
b) Háromfázisú táplálás és teljes szimmetria esetében a teljesítményveszteség az előző
esethez hasonlóan számítható.
A három fázisvezetőben folyó áramok pillanatnyi értékének összege nulla, így a nullavezető-
ben nem folyik áram, azon veszteség sem keletkezik. A vezetékek azonos ellenállásúak, így az
egy vezetékre jutó vezetékveszteség a teljes veszteség harmada, azaz:

v
v'  ; v '  3I 2 R (1.-17)
3
Az előírt százalékos teljesítményveszteség értékével kifejezve:

  Pn
v'   W. (1.-18)
100 3
c) Háromfázisú négyvezetékes ellátás és aszimmetrikus terhelés esetén is az (1.-18)

összefüggést alkalmazzuk, feltételezve az egyfázisú fogyasztók szimmetrikus elosztását a

három fázisra.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a legtöbb esetben a kisfeszültségű hálózat veze-

tékeinek csak az ohmos ellenállását vesszük figyelembe. A vezetéken a

teljesítményveszteséget a fogyasztó áramával, míg a feszültségesést a fogyasztói áram wattos

összetevőjével kell számolni, mint azt az előző fejezetben láttuk.

1.1.3. A vezetékméretezés feltételének megválasztása

A méretezés tanulmányozására válasszuk a legegyszerűbb esetet, amikor egy
táppontból egyetlen vezetéken keresztül egyetlen fogyasztót látunk el.
Első közelítésként a tápvezetéknek csak az ohmos ellenállását vegyük figyelembe (R), és a
fogyasztó adatai: U, I, és cos() legyenek ismertek!
A mértékadó feszültségesés (1.-9) alapján

e'  I w R  IR cos  . (1.-19)

A mértékadó teljesítményveszteség

24
 v'  I 2 R . (1.-20)
Az egyszerű összevethetőség kedvéért egyfázisú táplálást vizsgálva és (1.-19)-et figyelembe
véve:

 U  l 
e'   I    cos  , (1.-21)
100 2  A
valamint (1.-20)-t felírva:

 P  UI cos   l 
v'     I 2   . (1.-22)
100 2 100 2  A
Miután a vezeték hosszát és anyagát azonosnak tekintve különböző és értékre más
más vezeték-keresztmetszeteket kapunk, vizsgáljuk meg, hogy a szokásos betartandó érté-
kekre milyen cos mellett lesz a két keresztmetszet azonos. A (1.-21) egyenletet (1.-22)-vel
elosztva:

(1.-23)
=3% és =5 értéket figyelembe véve belátható, cos =0,8 teljesítménytényező az az érték,
amelynél a százalékos feszültségesésre az I wattos árammal méretezett vezeték azonos
w
keresztmetszetet ad, mint a százalékos teljesítményveszteségre a teljes terhelési árammal
méretezett vezeték.

Ebből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy az átlagos

teljesítménytényező esetén a hálózatot feszültségesésre elegendő méretezni, mert az így

kiadódó keresztmetszetben fellépő teljesítményveszteség a megengedettnél mindig kisebb
lesz.
Tekintettel arra, hogy az országos rendeletek büntetőtarifával sújtják azon nagyfo-
gyasztókat, amelyek meddőenergiát vételeznek, ezért az átlagos cos 0,95, így a wattos
áramok figyelembevételével feszültségesésre lehet méretezni.
Ha azonban az átlagos

,
akkor a vezetéket a teljes terhelési áram figyelembevételével teljesítményveszteségre kell
méretezni. Mivel a szabvány előírásai a fogyasztói feszültség nagyságára vonatkoznak a
méretezett vezetéket utólag ellenőrizni kell feszültségesésre.

25
(A feszültségesésre való méretezés során, ha cos < 1, és ha a vezeték induktív reaktanciája
nem hanyagolható el, nagyobb keresztmetszet adódik az I X tag miatt, mint a csak ohmos
m
ellenállású vezeték esetében. A nagyobb keresztmetszeten kisebb teljesítményveszteséget
keletkezik, így a cos < 0,8 határ még lejjebb tolódik.)
A fejezet bevezetőjében a feszültségesést a méretezendő vezetéknek csak az ohmos ellen-
állásával számoltuk. Így pl. a (1.-21) összefüggésből is látható, hogy a feszültségesés és
vezetékkeresztmetszet között egyértelmű összefüggés van. A gyakorlati számítások során a
kisfeszültségű vezeték feszültségesésre méretezésekor ezért a vezetékek induktív reaktanciáit
elhanyagoljuk, azaz csak az ohmos ellenállást vesszük figyelembe.
Többerű kábelek esetében a reaktancia szintén elhanyagolható. Tekintsük meg azonban a
1.1.-3. táblázatot, amely a közép- és kisfeszültségű szabadvezetékek fajlagos r és x adatait
mutatja!

1.1.-3. táblázat
Tipizált közép- és kisfeszültségű alumínium szabadvezetékek fajlagos reaktanciájának és
rezisztenciájának értékei

Jellemzők Keresztmetszet A, mm2

16 25 35 50 70 95
Középfeszültség x, /km - 0,406 0,397 0,386 0,376 0,366
r, /km - 1,385 0,977 0,677 0,512 0,362
Kis- három- x, /km - 0,783 0,602 0,469 0,394 0,322
feszült-
fázisú
ség
r, /km - 1,2 0,844 0,587 0,493 0,312
terhelés

1.1.-4.táblázat
A C korrekciós tényező értékei tipizált elrendezésnek megfelelő kisfeszültségű szabadvezeték
e
esetén. A : fázisvezető, A : nullavezető (alumínium anyagú vezetők)
f o

A  = mm2 16 25 35 35 50 50 70 70 70 95 95 95
f

A  = mm2 16 16 25 35 35 50 35 50 70 35 50 70
0

cos
0,6 1,22 1,29 1,5 1,59 1,67 1,77 1,75 1,87 2,0 2,0 2,17 2,37

26
 0,65 1,19 1,25 1,43 1,52 1,58 1,67 1,65 1,67 1,87 1,87 2,16 2,20
0,7 1,17 1,22 1,37 1,45 1,52 1,58 1,57 1,66 1,75 1,77 1,90 2,06
0,75 1,14 1,19 1,32 1,38 1,43 1,50 1,48 1,57 1,65 1,65 1,76 1,91
0,8 1,12 1,40 1,27 1,33 1,37 1,44 1,42 1,50 1,57 1,56 1,67 1,79
0,85 1,10 1,13 1,22 1,27 1,31 1,35 1,34 1,40 1,45 1,46 1,53 1,62
0,9 1,08 1,10 1,17 1,21 1,24 1,27 1,26 1,31 1,35 1,35 1,41 1,48
0,95 1,05 1,07 1,11 1,14 1,16 1,18 1,18 1,21 1,23 1,24 1,28 1,33
1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0 1,0

Láthatjuk, hogy szabadvezetékek (és egyerű kábelek) esetében a reaktanciák elhanyagolása

már nem engedhető meg. A feszültségesésre való méretezés e részben levezetésre kerülő
összefüggései tehát a ténylegesen szükségesnél kisebb keresztmetszetet adnak. Ilyen
esetekben a számítottból (A ) a ténylegesen szükséges keresztmetszetet (A ) egy „C”
sz t
korrekciós tényező segítségével számítható.

Egyfázisú váltakozó áramú táplálás esetén:

. (1.-24)
Háromfázisú váltakozó áramú rendszer háromfázisú terhelése esetén

. (1.-25)
A C és C tényezők értékeit a keresztmetszet és a cos függvényében az 1.1.-4.
e h
táblázat és a 1.1.-5. táblázat tartalmazza.
1.1.-5. táblázat
C korrekciós tényező értékei (alumínium anyagú vezető)
h

A = mm2 25 35 50 70 95

cos
0,6 1,42 1,58 1,81 1,04 2,43
0,65 1,36 1,50 1,70 1,92 2,24
0,7 1,32 1,44 1,61 1,79 2,09
0,75 1,27 1,37 1,52 1,67 1,93
0,8 1,23 1,32 1,45 1,58 1,80
0,85 1,19 1,26 1,37 1,47 1,65

27
 0,9 1,15 1,20 1,28 1,37 1,51
0,95 1,10 1,14 1,19 1,25 1,35
1,0 1,00 1,00 1,00 1,00 1,00

1.2. Egy oldalról táplált egyszerű nyitott vezeték méretezése

Az 1.2.-1. ábrán látható több fogyasztóval terhelt egyszerű nyitott vezeték keresztmet-
szetét kell meghatározni.

1.2.-1. ábra. Egy oldalról táplált egyszerű nyitott vezeték több fogyasztóval

A fogyasztókat csatlakozási pontjaikon felvett állandó nagyságú árammal és

teljesítménytényezővel képezzük le:

I 3 , cos  3 , ... I n , cos  n .

A fogyasztók tápponttól vett nyomvonaltávolsága rendre:

Az egyes szakaszokon (két fogyasztói csatlakozás között) folyó áramok:

Az egyes szakaszokban a szakaszáram hatására fellépő mértékadó feszültségesések

e 01) , e12) , e 23) , ..., e ()n 1) n .

28
 A méretezés során minden szakasz vezetékkeresztmetszete ugyanakkora, ez az állandó
keresztmetszet módszere.

1.2.1. Méretezés feszültségesésre

Mint az előzőekben elmondtuk, a vezetékek induktív reaktanciáját elhanyagoljuk, így feszült-
ségesést csak a fogyasztói áramok wattos komponensei hoznak létre, amelyek rendre:

A vezeték keresztmetszetét jelen esetben úgy kell meghatároznunk, hogy a táppont és

a legtávolabb eső pont között a vezetéken fellépő feszültségesések összege ne haladja meg az
egész hálózatra megengedett feszültségesés értékét, és a vezeték maga végig azonos
keresztmetszetű és anyagú legyen.
Ennek alapján tehát egy vezetékszálon fellépő feszültségesés:

e )  e01
)
 e12)  e 23
)
 ...  e ()n 1) n , (1.-26)

ahol

.
.
.

(1.-27)
Egy-egy vezetékszakasz ellenállása az állandó keresztmetszet figyelembevételével:

(1.-28)
így a (1.-26) egyenlet a következőképpen írható:

(1.-29)

vagy összevonva:

(1.-30)
A megengedett legnagyobb mértékadó feszültségesés:

(1.-31)
ahonnan az állandó, ún. végigfutó keresztmetszet:

29
  n
)  k k
A I  cos  k mm2, (1.-32)
e k 1

mely összefüggésben e’=V a mértékadó feszültségesés; I =A a k-adik fogyasztó árama;

k
cos a k-adik fogyasztó teljesítménytényezője; =m a k-adik fogyasztó távolsága a
k
tápponttól;
[]=mm2/m a vezető fajlagos ellenállása.
Ha a (1.-27) egyenletek szakaszáramokkal kifejezett alakjaiva1 írjuk fel a (1.-26)
összefüggést:

(1.-33)
amiből az (1.-32) méretezési összefüggést szakaszáramokkal és szakaszhosszakkal is
felírhatjuk:

 n
A
e)
 I (k 1)kW ( k 1) k mm2. (1.-34)
k 1

Mind az (1.-32), mind az (1.-34) méretezési összefüggés természetesen azonos

keresztmetszethez vezet, mégis gyors számításokra az (1.-32), míg véglegesnek tekinthető
számításainkhoz az (1.-34) egyenlettel való számítás célravezető, mivel a szakaszáramokat a
melegedés és a biztosítók kiválasztása miatt úgyis meg kell határoznunk.
Az így számított keresztmetszetet természetesen még több szempont szerint ellenőrizni
kell, pl. üzemi melegedés, zárlati melegedés stb. Ezen kérdésekkel a jegyzet későbbi
fejezeteiben foglalkozunk részletesen. Az 1.2.-1. táblázatban ezért csak a feszültségesésre
méretezéshez nélkülözhetetlen szabványos keresztmetszetsort tüntettük fel.

1.2.-1. táblázat.

Szabványos keresztmetszetek
[A]= mm2

0,5 0,75 1,0 1,5 2,5 4 6 10 16 25 35

50 70 95 120 150 185 240 300 400 500

30
1.2.2. Méretezés teljesítményveszteségre
A feladat ez esetben is az, hogy úgy kell megválasztanunk a vezető végig állandó kereszt-
metszetét, hogy az azon fellépő veszteség a táppont és a legtávolabb eső fogyasztó között ne
lépje túl a megengedett értéket.
A mértékadó vezetékveszteséget az egyes szakaszokban fellépő mértékadó vezetékveszteség
összegeként felírva:

(1.-35)
mivel

(1.-36)
így az (1.-35) egyenlet a szakaszáramokkal és szakaszhosszakkal kifejezve:

(1.-37)
Az (1.-37) összefüggésből a kívánt végigfutó méretezendő keresztmetszet kifejezhető:

 n
A
v)
 ( k 1) k I (2k 1) k mm2. (1.-38)
k 1

I az egyes szakaszokat terhelő teljes terhelési áram, azaz a wattos- és a meddő áram
(k-1)k
eredőjének abszolút értéke.
A szakaszokat terhelő teljes terhelési áram meghatározásához azonban a fogyasztói áramösszetevőket előzetesen ki kell számítani a
fogyasztói teljesítményekbő1.

Például egyfázisú fogyasztó esetén a fogyasztó árama

,
ill. annak összetevői:

alapján számíthatók.
A fogyasztói áramot a csatlakozási helyen uralkodó feszültséggel kellene számítani. Ez a feszültség a hálózat minden pontján más és
más a terhelési állapottól és a fázistényezőtől függően, de értéke mindenkor a szabványos tűréshatárokon belül marad. Ezért
megállapodás értelmében — mivel a névleges feszültség és a fogyasztói csatlakozóhelyeken uralkodó feszültség között még a
legkedvezőtlenebb esetben is csak néhány százalékos eltérés a megengedett — számításainknál a hálózat minden csatlakozási helyén
mindig a névleges feszültséget vesszük figyelembe.

Így bármely egyfázisú fogyasztó terhelési árama az

képlettel számítható.

31
 A szakaszáramok meghatározásához tekintsük meg a 1.2.-2. ábrát! Az egyes terhelési
áramok és fázisszögek ismeretében a 1.2.-3. ábrán látható hálózati fazorábrát megszer-
keszthetjük. Mint látható, a fogyasztók teljes komplex terhelési áramát egymáshoz adjuk, fá-
zisszögüket pedig mindig az U -hez viszonyítjuk. Az egyes eredők a keresett szakaszáramok:
n

I 23  I 3 ,

A 1.2.-3. ábra azonban kezünkbe adja egy igen kényelmes számítási módszer kulcsát is, mert rámutat arra, hogy a feladat megoldható
azon tétel alapján, amely szerint az összetevők vetületeinek összege egyenlő az eredő vetületével, azaz a szakaszáramok komponenseit a
fogyasztói áramok komponenseiből kell számítani.

Az egyes szakaszáramok összetevőikből pythagorasi összegzéssel számíthatók.

1.2.-2. ábra Szakaszáramok meghatározása mintahálózatra

A 1.2.-2. ábra mintahálózatára az egyes fogyasztói áramok összetevőikkel kifejezve:

I 32  I 32W  I 32m  ( I 3 cos  3 ) 2  ( I 3 sin  3 ) 2 ,

I 22  I 22W  I 22m  ( I 2 cos  2 ) 2  ( I 2 sin  2 ) 2 ,

I 12  I 12W  I 12m  ( I 1 cos  1 ) 2  ( I 1 sin  1 ) 2 ,

Ezek segítségével a szakaszáramok:

I 232  I 23W  I 23 m  ( I 3 cos  3 )  ( I 3 sin  3 ) ,

2 2 2 2

I 122  I 122 W  I 122 m  ( I 3 cos  3  I 2 cos  2 ) 2  ( I 3 sin  3  I 2 sin  2 ) 2 ,

I 012  I 012 W  I 01m  ( I 3 cos  3  I 2 cos  2  I 1 cos  1 )  ( I 3 sin  3  I 2 sin  2  I 1 sin  1 ) .

2 2 2

32
  

1.2.-3. ábra. Hálózati fazorábra

A látottak alapján általánosan is felírható az I szakaszáram, ha n a fogyasztók száma:

(k-1)k

(1.-39)
Azaz a (k-1)k-adik vezetőszakaszban folyó áram wattos-, ill. meddő összetevője egyenlő a
k...n fogyasztói áramok wattos-, ill. meddő összetevőinek összegével, és a (k-1)k-adik
szakaszáram ezen összetevők eredője.
Az összefüggések szemléletessé tétele kedvéért a 1.2-2. ábra mintahálózatára a 1.2.-4. ábrán szerkesztéssel bemutatjuk a szakaszáramok
képzésének lehetőségét.

1.2.-4. ábra Szakaszáramok szerkesztése

A (k-1)k-adik szakaszáram fázistényezője pedig a szakaszáram wattos összetevőjének a teljes áramhoz való viszonyából számítható

33
 . (1.-40)
A szakaszáramok ismeretében most már a keresett (állandó) keresztmetszet az (1.-38) összefüggés alapján kiszámítható.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a választott szabványos keresztmetszetet feszültség-

esésre ellenőrizni. kell.
Az ellenőrzésre az előző fejezet (1.-31) összefüggése a legalkalmasabb.

1.2.3. Méretezés egyenletes terhelés esetén

Legyen az egyik végéről táplált, egyszerű nyitott vezeték nagyszámú fogyasztóval úgy

terhelve, hogy a fogyasztók egyenlő teljesítményűek, és csatlakozási pontjuk egymástól

egyenlő távolságra van. Más szóval a fogyasztói áramok és szakaszhosszak egyenlők (1.2.-

5. ábra).

1.2.-5. ábra Egy oldalról táplált, egyenletesen terhelt vezeték

Irható tehát:

Ha a keresztmetszetet az állandó keresztmetszet módszerével a feszültségesés

szempontjából megfelelően kívánjuk meghatározni, akkor (miután és állandó) a mértékadó
feszültségesés:

azaz

34
vagy röviden:

(1.-41)
Mivel

a (1.-41) összefüggésben szereplő összeg a következőképpen írható:

(1.-42)
A (1.-42) összefüggést (1.-41)-be helyettesítve:

(1.-43)
Figyelembe véve, hogy a teljes nyomvonalhossz: L=n és n >> 1 esetén (n+1) n, valamint, nI
W
épp a tápponton befolyó áram wattos összetevője (I ), a mértékadó feszültségesés:
01w

(1.-44)
Ebből az összefüggésből látható, hogy egyenletesen elosztott terhelés esetén a vezeték végén fellépő legnagyobb feszültségesés
feleakkora, mint a vezeték végén ugyanakkora összárammal terhelt vezetéké.

A (1.-44) képletből az egyenletesen terhelt vezeték méretezése:

1 
A LI 0 cos  . (1.-45)
2 e)
A vezeték mentén fellépő feszültségértékeket is meghatározhatjuk. Tételezzük fel, hogy a
vezetéken teljesen egyenletes az áramlevétel (megoszló terhelés)! Ebben az esetben az áram
tápponti I értéke lineárisan csökken a vezeték végéig nulla értékre (1.2.-6. ábra). A tápponttól
o
x távolságra folyó I szakaszáram erőssége:
x

amiből (1.-46)
feltételezve, hogy a keresztmetszet állandó, a dx hosszon fellépő mértékadó feszültségesés:

,
ahonnan I (1.-46) helyettesítésével:
x

Integrálás után a tápponttól x távolságig a fellépő mértékadó feszültségesés:

35
A vezeték végén, azaz az x=L helyen a legagyobb értéke:

(1.-47)
Megállapítható, hogy állandó keresztmetszetű, egyenletesen terhelt vezeték mentén a feszültségesés a tápponttól kezdve másodfokú
függvény szerint nő, és a vezeték végén feleakkora, mintha az összáramot a vezeték végén koncentráltan vennénk le.

1.2.-6. ábra Egy oldalról táplált, egyenletesen terhelt vezeték szakaszáramának és mértékadó
feszültségesésének alakulása

A vezetékveszteséget vizsgálva, a dx szakaszon:

I (1.-46) kifejezését behelyettesítve és az x pontig -et integrálva megkapjuk az x pontig

x
fellépő mértékadó teljesítményveszteség értékét:

A végeredménybe x=L értéket behelyettesítve, a teljes vezeték mértékadó

vezetékveszteségét számíthatjuk ki, ami minden vezetékre a táppontból többletként adódik:

1
v)  LI 02 . (1.-48)
3 A
Összevetve a (1.-48) összefüggést az (1.-37)-tel megállapítható, hogy állandó keresztmetszetű, egyenletesen terhelt vezetékben fellépő
összes veszteség egyharmada annak a veszteségnek, ami akkor lépne fel, ha az egész terhelés a vezeték végén koncentráltan hatna.

1.3. Sugaras hálózat méretezése

Sugarasnak nevezzük az egyik végéről táplált, tetszőlegesen szétágazó nyílt vezetékrendszert, amelyben minden fogyasztóhoz az áram
csakis egy meghatározott úton juthat el. (1.3.-1. ábra). Ha a vezetékrendszer jellemzői (keresztmetszet, hossz) és terhelési adatai adottak,

36
 akkor a tápponttól bármely vezetékág végéig fellépő feszültségesés egyszerűen úgy számítható ki, hogy az egyes sorbakapcsolt
vezetékszakaszokon fellépő feszültségeséseket összegezzük.

1.3.-1. ábra Sugaras vezetékrendszer

1.3.1. Sugaras hálózat méretezése feszültségesésre

Ha a vezetékrendszert méretezni kívánjuk, akkor a vezetékszakaszok keresztmetszetét
kell úgy meghatározni, hogy a feszültségesés a tápponttól valamennyi ág végéig lehetőleg
ugyanakkora legyen. Azaz minden fogyasztó a néveges feszültséget kapja. A megoldásnak
egyik gyakorlati módszere a végigfutó keresztmetszet módszere.
A módszer lényege, hogy minden szétágazásnál a közvetlenül szétágazó összes vezeték
keresztmetszetének összege azonos a szétágazás előtti vezeték keresztmetszettel. Termé-
szetesen több újabb elágazás esetén az összes elágazás előtti és az összes elágazás utáni
vezeték keresztmetszet összegére igazak az elmondottak.

Az 1.3.-1. ábra alapján írható:

(1.-49)
valamint Kirchhoff csomóponti törvényét figyelembe véve:

(1.-50)
amiből következik:

37
azaz az áramsűrűségek:

.
A végigfutó keresztmetszet elvéből tehát az következik, hogy az eredő wattos áramsű-
rűség állandó. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes vezetékágakban is egyenlő és állandó nagy-
ságú az áramsűrűség. A megállapítás csak az egész wattos áram és az összes keresztmetszet
hányadosára vonatkozik.

I.) A méretezési összefüggések meghatározására először vizsgáljuk a sugaras rendszer

egy elemét, amely törzsvezetékből és annak végéhez csatlakozó n számú elágazó
vezetékből áll (1.3.-2. ábra).

A teljes feszültségesés tehát két részből áll, úgymint a törzsvezeték feszültségeséséből (

e 0) ) és az elágazási pont (K) utáni vezetéken fellépő feszültségesésből ( e K) ).

e )  e0)  e K) .
Az 1.3.-2. ábrát választva a keresztmetszetekre írható:

(1.-51)

1.3.-2. ábra. Sugaras vezetékrendszer egy csomópontú eleme

Az elágazás utáni vezetékek mindegyikére ugyanakkora feszültségesés ( e ) ) jut, így az egyes

K
keresztmetszetekre a korábbiak szerint írható:


A1  1 I 1W ,
e K)

38
 
A2   2 I 2W ,
e K)

A3  (3 I 3W   p I pW ),
e K)
.
.
.


An   n I nW . (1.-52)
e K)

A harmadik elágazó vezetékre felvett „p” jelű fogyasztó azt szimbolizálja, hogy akármelyik
elágazó vezetéken akárhány fogyasztó lehet. A „k”-val jelölt fogyasztó az elágazási pont
fogyasztója. Az (1.-52) egyenletrendszert (1.-51)-be helyettesítve:


A0  (0  I kW  1 I 1W   2 I 2W   3 I 3W  ...   p I pW  ...   n I nW ).
e K)
A zárójelben levő összeget másképp írva:

 n
A0 
e K)
j 1
( j I jW ). (1.-53)

Az elágazási pont (K) utáni szétágazó hálózat adatainak ismeretében a törzsvezeték

keresztmetszete (1.-53) alapján számítható lenne, de nem ismerjük „ e ) ” értékét, csak az
K
egész hálózatra jutó „ e ” értékét. Fejezzük ki (1.-53)-ból „ e ” értékét:
) )
K

 n
eK) 
A0

j 1
( j I jW ). (1.-54)

A törzsvezeték keresztmetszete segítségével a törzsvezetékre jutó feszültségesés „ e 0)

”értéke is meghatározható:


e0)  0 I 0W . (1.-55)
A0

Miután
n
I 0W   I jW , (1.-56)
j 1

(1.-55) a következőképpen is felírható:

 n
e0)   0  I jW . (1.-57)
A0 j 1

39
Figyelembe véve, hogy

e )  e0)  e K) , (1.-58)
írhatjuk, hogy

  n n 
e)    l 0 I jW   l j I jW . (1.-59)
A0  
 j 1 j 1 
Vezessük be a „j”-edik fogyasztó tápponttól mért távolságára az „l ” kifejezést amivel
0j
(1.-59) a következőképpen írható:

  n   n
e)    (l 0  l j ) I jW   l I jW (1.-60)
A0   A 0j
 j 1  0 j 1

Az (1.-60) kifejezés átrendezésével most már a keresett törzsvezeték keresztmetszet

meghatározható:

 n
A0 
e)
l
j 1
0j I jW (1.-61)

A mechanikában tanultak mintájára az „l I” szorzatot áramnyomatéknak is szokták

0j
nevezni. (1.-61) szerint tehát a törzsvezeték keresztmetszete egyszerűen számítható úgy, hogy
vesszük a fogyasztók táppontra vett lineáris wattos áramnyomatékainak összegét, azt
megszorozzuk a vezeték fajlagos ellenállásával, majd elosztjuk a mértékadó feszültségeséssel.
„A ” ismeretében (1.-55) felhasználásával a törzsvezeték feszültségesése „ e 0) ”
0
számítható. Az (1.-58) összefüggésből „ e k) ” kifejezhető és értéke meghatározható:

e k)  e )  e0) . (1.-62)
A „K” elágazó pont mögötti hálózatra jutó mértékadó feszültségesés ismeretében az
(1.-52) összefüggésekkel az elágazó vezetékek keresztmetszete rendre meghatározható.
Megjegyzendő, hogy abban az esetben, ha a törzsvezetéket is terheli fogyasztó
áramnyomatéka egyszerűen hozzáadódik az áramnyomatékok összegéhez, amit az (1.-31)
összefüggés ismeretében könnyen megérthetünk.

40
 1.3.-3. ábra Újabb elágazási pontú (N) sugaras hálózat

II.) Az 1.-61 összefüggés az imént elmondott gondolatmenet alapján általánosítható, és

tetszőleges sugaras hálózat méretezése elvégezhető. Tekintsünk először egy kétszeres elága-
zással rendelkező sugaras hálózatot.
Legyen az újabb elágazási pont „N” úgy kialakítva, hogy a törzsvezeték ezen „N”
elágazási pontjához — az 1.3.-2. ábra szerinti — egyetlen elágazási pontú sugaras hálózatok
(K ;K ;…K ) csatlakoznak (1.3.-3. ábra). Az egyes sugaras hálózatokon legyen rendre (n ;n ;
1 2 z 1 2
…;n ) fogyasztó. Így a hálózat összes fogyasztóinak száma:
z

n = n1+n2+…+nz+t (1.-63)
ahol t a törzsvezetéket és az N elágazópontot terhelő fogyasztók száma.
Tegyük fel, hogy az I.) pontban ismertetett méretezési eljárás alapján az egy elágazási
pontú hálózatok keresztmetszetei rendre ismertek: A ;A ;…;A miszerint
1 2 z,

 n1
 nz
A1  )
eN
l
i 1
I
Ni iW Az  )
eN
l
j 1
Nj I jW . (1.-64)

Miután méretezési stratégiánk szerint a törzsvezeték keresztmetszete egyenlő az elágazási

pont utáni keresztmetszetek összegével, ha bevezetjük a táppontra a „T” jelölést írhatjuk,
hogy

ATN  A1  A2  A3  ...  Az . (1.-65)

Az (1.-65) egyenletbe (1.-64) összefüggéseket behelyettesítve kapjuk

 n1  ... n z
ATN 
e N)
j 1
( Nj I jW ). (1.-66)

41
Ahol e N) -re, az elágazási pont utáni hálózatrészre jutó feszültségesésre (1.-66)-ból felírható,
hogy

 n1  ... n z
e N) 
ATN
 j 1
 Nj I jW . (1.-67)

Az (1.-53)-tól (1.-60)-ig bemutatott levezetést megismételve adódik:

e )  eT)  eTN
)
 e N) , (1.-68)
 n
)
eTN  TN  I jW . (1.-69)
ATN j 1

Az (1.-59), (1.-60) és az (1.-61) összefüggéseket alapul véve (1.-68) a következőképpen írható

 n
eT) 
ATN
j 1
Tj I jW . (1.-70)

(1.-70)-ből a kétszeres elágazási pontokkal rendelkező sugaras hálózat méretezési

összefüggése kifejezhető

 n
ATN  )
eT
j 1
Tj I jW . (1.-71)

III.) Tetszőleges sugaras hálózatra a méretezési összefüggés a teljes indukció módszerével

általánosítható. Beláttuk, hogy egy elágazási pontú vezetékre az összefüggés igaz (1.-61). Sőt
újabb elágazási pont esetében a kifejezés „öröklődik”(1.-71). Ha feltételezzük, hogy n szét-
ágazási szintre az összefüggés igaz, akkor az (1.-65)-től (1.-71)-ig megadott összefüggések
értelemszerű alkalmazásával bizonyítható, hogy a méretezési összefüggés n+1 szétágazási
szintre öröklődik.

A méretezés menete:

1. A megengedett százalékos feszültségesés ismeretében meghatározzuk a mértékadó

feszültségesést, pl. háromfázisú négyvezetékes rendszerre:

 Un
e )  0,75 (1.-72)
100 3
2. Kiszámítjuk az egyes fogyasztók áramainak hatásos összetevőjét

Si
I iW  cos  i (1.-73)
3U n
3. A fogyasztók tápponttól vett távolságainak ismeretében kiszámítjuk a törzsvezeték
keresztmetszetét (A )
0sz

42
  n
A0 sz 
e)
l
j 1
0j I jW , mm2 (1.-74)

4. A törzsvezeték névleges keresztmetszetét meghatározzuk

A0 n  A0 sz (1.-75)
és ellenőrizzük terhelhetőségre.
5. Kiszámítjuk a törzsvezetéken eső tényleges feszültségesést

 n
e0)  l 0  I iW . (1.-76)
A0 n i 1
6. Meghatározzuk a törzsvezeték mögötti hálózatrészre jutó megengedett feszültségesést

e ))  e )  e0) (1.-77)
Ezután a sugaras hálózatot a törzsvezeték végén lévő elágazási pontban felhasítjuk, minek
következtében a törzsvezeték mögötti hálózatrész sugaras vezetékekre esik szét. Ezen sugaras
vezetékek első vezetékszakaszát törzsvezetéknek tekinthetjük. A megoldásmenet 2-től 6. pont-
ját megismételve ezen újabb vezetékszakaszok keresztmetszete meghatározható. Majd újabb
felhasítást követően a méretezési lépéseket addig ismételjük ameddig az összes vezető
keresztmetszetét meg nem határoztuk.

Az (1.-74) összefüggés azt bizonyítja, hogy bármely elágazási pont előtti vezeték törzs-
vezetéknek tekinthető, és keresztmetszetét megkapjuk, ha ezen törzsvezetéknek tekintett vezeték
elejére felírjuk a mögötte lévő hálózat áramnyomatékát és megszorozzuk -vel ahol ezen
e)
törzsvezeték elejétől a mögötte levő hálózat legtávolabbi pontjáig megengedett mértékadó
feszültségesés.
A (1.-74) összefüggés a gyors számításokhoz elengedhetetlen, és lehetővé teszi a
méretezési feladat ciklikus programonkénti számítógépre vitelét.

1.3.2. Sugaras hálózat teljesítményveszteségének számítása

Ha a sugaras hálózat vezetékveszteségét kívánjuk kiszámítani, akkor először meg kell
határozni minden szakaszban az átfolyó áram nagyságát. Ezen látszólagos áramok a mögöttük
levő szakaszok áramösszetevőinek összegzésével számított szakasz-áramösszetevők Pythago-
ras szerinti eredőjeként számíthatók. Az adatok ismeretében a vezetékveszteség:
m
x
v)   A
x 1
I x2 , W (1.-78)
x

43
ahol „m” a vezetékszakaszok száma;  l x  = m az egyes vezetékszakaszok hossza;  Ax  =
mm2 az egyes vezetők keresztmetszete;  I x  = A az egyes szakaszáramok nagysága;    =
mm2/m a vezetők fajlagos ellenállása.

1.4. Két végéről táplált vezeték méretezése

A két végéről táplált vezetékek létesítésének oka a fogyasztók biztonságosabb ellátása,
azaz az egyik tápoldal kiesése esetén az energiaellátás még megoldható legyen. Azonban
ezen rendes üzemállapottól eltérő táplálási módra a vezetéket nem méretezzük. Ennek
következtében az üzemzavar tartamára a feszültségesések túlléphetik a megengedett
értéket, melyre a vezetők üzemi viszonyainak megállapításánál kellő figyelemmel kell
lenni, és az üzemi melegedés ellenőrzése során is gondolni kell.

1.4.1. Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése feszültség-

esésre

1.4.2. Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése teljesít-

ményveszteségre

44
3. TÁVVEZETÉK AZ ENERGIARENDSZERBEN

A villamos energia előállítása a felhasználás helyétől általában távol történik. Az

energiarendszer ilyen kiépítését sok tényező befolyásolta, elsősorban az, hogy a primer
energiahordozók lelőhelyei a fogyasztás helyétől távol esnek, és a nagyobb teljesítményű
termelőegység (pl. generátor) gazdaságosabb, mert a létesítési költsége fajlagosan kisebb. A
nagy hálózatrendszerek kialakulásához vezetett az is, hogy a fogyasztók időben változó
mennyiségű energiát igényelnek, és a fogyasztótípusonként felhasznált energia mennyisége is
igen különböző, termelni pedig nagy energiamennyiséget időben állandóan gazdaságos. Ezért
célszerű volt olyan nagy fogyasztói területeket kialakítani, amelyeknél az egyedi
fogyasztásváltozások már sokkal kevésbé változó igényben összegződnek.
E feladatok megoldására építették a távvezetékeket, vagy röviden vezetékeket,
amelyek az erőművek, transzformátorállomások és a fogyasztók között létesítenek
összeköttetést.
A távvezeték kiviteli szempontból kétféle lehet: szabadvezeték vagy kábel.
A szabadvezeték olyan csupasz (burkolt, esetleg szigetelt) vezeték, amely a földtől
elszigetelten a vétlen érintés megszabta magasságban tartószerkezeten van elhelyezve.
A kábel olyan — többnyire földbe fektetett — szigetelt vezeték, amely nedvesség-
behatolás, mechanikai- és vegyi sérülés ellen védőburkolattal van ellátva.
Mind a szabadvezeték, mind a kábel általános felépítését és villamos jellemzőik szá-
mítását a Villamosenergia-ellátás I. tantárgy keretében már megismertük. Most a különböző

45
feladatokra készített szerkezetek, szerkezeti elemek részletes ismertetése, és a mérnöki felada-
tokhoz nélkülözhetetlen, a méretezéshez szükséges számítás következik.

3.1. Szabadvezetékek szerkezeti elemei

3.1.1. Szabadvezetéki vezetőanyagok

A szabadvezetéki vezetőanyagokkal szemben támasztott követelmények összetettek.
Elsődleges a mechanikai biztonság, azaz a leszakadás- és a különböző vezetéklengések,
rezgések elkerülése. A gazdaságos létesítésre nemcsak a vezetékanyag ára, hanem a
szerelvények és a szerelésnek a vezetékanyag minőségétől függő költsége, valamint az
oszlopok szerkezete és méretei is hatnak. Az olcsó üzemeltetést az üzemben levő vezetékben
keletkező veszteségek, valamint a karbantartás és a felújítás költségei határozzák meg.
Ezeknek megfelelően jó villamos vezetőképességű, nagy mechanikai szilárdságú, a
korrózióval szemben jó ellenálló képességű vezetékanyagot alkalmaztak, illetve több
különböző anyagból készített vezeték szerkezeteket fejlesztettek ki.
A távvezetékek vezetékanyaga eleinte kizárólag a réz volt, amit később a nagyobb
oszlopközű távvezetékeken a bronz, ill. a kadmiumbronz váltott fel. A mai távvezetékek
nemcsak nálunk, hanem világszerte alumínium-, ötvözött alumínium-, ill. acélalumínium
sodronyszerkezetekkel (acél szálak köré sodort alumínium vezetékek) épülnek. Az ötvözött
alumínium és acélalumínium vezetőjű távvezetékek előretörését az magyarázza, hogy e
vezetők felelnek meg legjobban a korszerű távvezetékkel szemben támasztott
követelményeknek.
A szabadvezetékek céljára általánosságban csupasz sodronyokat alkalmaznak, de
egyes természetvédelmi területeken a burkolt, illetve kisfeszültségű hálózatokon a szigetelt
sodrony is kezd elterjedni, utóbbi szigetelt szabadvezeték néven.

A sodrony túlnyomórészt egynemű anyagú és azonos átmérőjű elemi szálakból

készül. Használnak két különnemű anyagból készült sodronyt is, mint az acélalumíniumot,
amelynek belső része horganyzott acél, külső része alumínium. A jobb térkitöltés elérése
érdekében esetenként az egyes rétegekben eltérő átmérőjű elemi szálakat is alkalmaznak.
A sodronyszerkezet előnye, hogy biztonságosabb:

– mert a vékony elemi szálak homogén minősége jobban biztosítható, mint a vastagoké;
– és egy-két elemi szál meghibásodása, szakadása esetén a sodrony nem válik használ-

46
 hatatlanná.
A sodrony a szélrezgés okozta kifáradás ellen is nagyobb biztonságú, mert az elemi szálak
jobban hajlíthatók, és egymáson súrlódásuk energiát emészt fel. A sok elemi szál folytán a
sodrony hajlékonyabb.

A csupasz vezetéksodrony huzalanyag szerinti típusai:

– alumínium vezetéksodrony, jele: ASC;

– ötvözött alumínium vezetéksodrony, jele: AASC;
– alumínium vezetéksodrony acél erősítéssel, jele: ACSR;
– ötvözött alumínium vezetéksodrony acél erősítéssel, jele: AACSR.
Az azonos átmérőjű elemi szálakból sodort sodrony felépítése 6-os rendszer szerint
történik. Ez azt jelenti, hogy minden réteg az előző rétegnél 6 elemi szállal többet tartalmaz.
Ha az elemi szálak átmérője változik, a 6-os felépítés, az átmenetet kivéve teljesül. A
többrétegű sodrony egymást követő rétegeinek sodrásiránya ellentétes, de a külső sodrat
mindig jobbmenetű. Indokolt esetben az ötvözött alumínium és az acél erősítésű ötvözött
alumínium vezetéksodrony külső rétegének sodrásiránya balmenetű lehet.
A szabvány szerinti alumínium vagy nemesített alumínium sodronyt alkotó huzalokat csak hegesztéssel lehet toldani. A
sodronyszerkezetben a toldási távolság elemi szálban
500 m-nél, egy rétegben 20 m-nél, különböző rétegekben 5 m-nél nem lehet kisebb. A toldás helye a sodrony legkülső rétegén gyárilag
maradandóan jelölt.

A sodronyszerkezet következménye az is, hogy a sodrony szakítószilárdsága és rugal-

massági tényezője mindig kisebb a sodronyt alkotó huzalokénál.

A sodronyszerkezetet alkotó huzalanyagok fizikai tulajdonságait a 3.1.-1. táblázat tartalmazza

20 C hőmérsékletre vonatkoztatva.
3.1.-1. táblázat
Sodronyszerkezetet alkotó huzalanyagok fizikai jellemzői
Fizikai jellemzők Al 99,5E(k) AlMgSiE (n) AV4 jelű
jelű alumínium jelű ötvözött acélhuzal
huzal alumínium
huzal
Sűrűség  = g/cm3 2,703 2,700 7,800

47
Rugalmassági tényező E = N/mm2 60 000 70 000 200 000
Lineáris hőtágulási együttható  = 1/C 23*10-6 23*10-6 11*10-6
Fajlagos egyenáramú ellenállás
r  = mm2/m 0,0283 0,033 0,220
20

A villamos ellenállás hőmérsékleti

0,004 030 0,003 600 0,001
együtthatója (10-30C intervallumban)

Alumínium Al 99,5 E(k)

A vezetéksodrony jele ASC. A villamos kemencéből kikerült 99,8%-os, rendkívül lágy
és kis szilárdságú alumíniumot közvetlen vezeték céljára felhasználni nem lehat. Az 1%-nál
nagyobb szennyeződés esetén viszont a levegőn gyorsan oxidálódik és fehér porrá, timfölddé
alakul át.
Vezetőanyagnak csak 99,5% tisztaságú alumínium használható. A huzalok szilárdságát
hidegenhúzással növelik, ui. így a felületén egy kemény réteg keletkezik.
Az alumínium szabadvezeték csak ilyen keményre húzott huzalokból készült sodrony-
szerkezet lehet.
Az alumínium huzalok felületén keletkező oxidréteg vegyi hatásokkal szemben rendes
körülmények között kellően megvédi a vezető anyagát. Meg kell azonban jegyezni, hogy
klórral, kénnel, alkáliákkal, humuszsavval szemben igen érzékeny tehát ilyen jellegű
szennyezett levegőben nem használható. Nagyon gondosan kell ügyelni arra, hogy szállítás
vagy szerelés közben ilyenekkel ne érintkezzen (a földre fektetés kerülendő!). Nedvesség
jelenlétében más fémekkel érintkezve rohamosan korrodál, különösen ha rézzel érintkezik.
Így nagy körültekintést kíván a szerelvények anyagának megválasztása és azok kialakítása. A
szabványos alumínium vezetéksodronyok jellemző adatait a 3.1.-2. táblázata tartalmazza.
A 3.1.-2. táblázat alapján az alumínium vezetéksodrony szakítószilárdsága
140…180 N/mm2, ezért csak kisfeszültségű hálózatokon alkalmazzák. Itt kicsik az
oszlopközök (20…40 m), így nincs szükség nagy húzó igénybevételre és gazdaságossági
szempontból előnyös a kis vezetékveszteség azaz a jó vezetőképesség.

Ötvözött alumínium Al Mg Si E
A vezetéksodrony jele AASC. A szakirodalomban elterjedten használják a nemesített
alumínium, ill. az aludur elnevezést. Az alumínium szilárdsága ötvözéssel növelhető. A

48
99,5% tisztaságú alumíniumot főleg magnéziummal, szilíciummal és kevés vassal ötvözik. Az
ötvözött tömbből 10...15 mm átmérőjű huzalt készítenek, ezt edzik, majd több napig
pihentetik és végleges átmérőre húzzák, végül megeresztik (edzés, pihentetés, lágyítás). Az
így előállított nemesített alumínium szakítószilárdsága 300 N/mm2.
Mivel a kemény alumíniumnál lényegesen nagyobb szilárdságú, nagyobb húzóerővel
feszíthető, így az oszlopközök nagyobbak lehetnek. E tulajdonsága folytán hazai
középfeszültségű távvezetékeinket úgyszólván kizárólag nemesített alumínium sodronnyal
szerelik. Vegyi tulajdonságai az alumíniuméval azonosak. A szabványos ötvözött alumínium
vezetéksodronyok jellemző adatait a 3.1.-3. táblázat mutatja.

Acélalumínium (ACSR)
A szakmai nyelvben sokszor ACAL rövidítéssel emlegetik. A sodrony szilárdságának
növelése céljából az alumínium vagy nemesített alumínium elemi szálakat acélhuzalbélre
vagy acél sodronybélre sodorják. A sodronyt az acél és az alumínium keresztmetszetének
arányával jelöljük.
Ez az arány változik aszerint, hogy mennyire kell megnövelni a sodrony szilárdságát.
Hazai viszonyok között általánosságban 1:6 arányú sodronyt alkalmazunk. Nehéz hegyi tere-
pen vagy zúzmarás vidéken az 1:5 vagy az 1:3 arányt, nagy folyam- ill. völgyátfeszítésekhez
pedig 1:1 arányt is alkalmaznak. A szabványos acélalumínium sodronyok jellemző adatait a
3.1.-4. táblázat tartalmazza. Az acélbél huzalainak tűzben horganyzott anyaga AV4 jelű, az
alumínium sodrat elemi szálai keményre húzottak.
Az acélalumínium sodronyokban két olyan fémet foglalnak egységes szerkezetbe,
amelynek rugalmassági tényezője és hőtágulási együtthatója számottevően különböző. A
szilárdsági számításoknál feltételezzük, hogy az alumíniumburkot olyan szorosan sodorták az
acélbetétre, hogy a súrlódás kölcsönös elmozdulást nem enged meg, s így a két fém egynemű
anyagként kezelhető. A húzóerő felvételében mind az acél, mind az alumínium részt vesz, míg
a villamos ellenállás szempontjából csak az alumíniumburok keresztmetszetét vesszük
figyelembe.
Ha a szilárdsági követelmények nem oldhatók meg az acélbél keresztmetszetének
növelésével, akkor az alumínium sodrat helyett nemesített alumíniumból (aludurból) sodort
köpenyt alkalmaznak.
Az ötvözött alumínium vezetéksodrony acélerősítéssel (AACSR) jellemző adatait 3.1.-
5. táblázat adja meg. A sodronyok eredő rugalmassági tényezőit és lineáris hőtágulási együtt-
hatóit a 3.1.-6. táblázat tartalmazza.

49
Acél
Az acél kedvező mechanikai tulajdonságai és olcsósága ellenére sem jöhet szóba
távvezetékanyagként, mert villamos tulajdonságai ezt nem teszik lehetővé.
Az acél ellenállása nagy, a váltakozó áramú ellenállást a szkinhatás fellépése teszi igen
kedvezőtlenné. A nem mágnesezhető fémekből készült vezetőkhöz képest az acélvezetők in-
duktivitása ugyancsak nagyobb a nagyobb permeabilitás miatt, amely az acél minőségétől, a
vezetők szerkezetétől és az áramerősségtől függ, és annak változásával természetesen állan-
dóan változik is.
Az acélvezetőket rozsdásodás ellen horganyzással védeni kell. A horganyzás épségére
a szerelésnél nagyon kell vigyázni.
A szabadvezetékeket légköri túlfeszültség ellen védő ún. védővezeték anyaga régen
kizárólag acélsodrony volt. Ma már a védővezetők is acélalumíniumból készülnek.

A burkolt szabadvezeték (BSZV)

Ezt a középfeszültségen alkalmazott szabadvezeték típust (3.1.-1. ábra) az jellemzi,
hogy olyan műanyag burkolattal rendelkezik, amely az adott feszültségszintre ugyan nem
teljes értékű szigetelés, de alkalmazása csökkenti az üzemzavarok számát, mert a fázisvezetők
összeérése vagy a vezetékre rádőlt fa nem okoz földzárlatot, és kisebb helyigényű, mert
csökkenthető a fázistávolság ill. a szükséges szabad terület. Erdős területen a BSZV létesítési
költsége 10-20%-kal kisebb, mint a csupasz vezetéké, hiszen a biztonsági távolság
csökkenésével jelentősen csökken a gallyazási feladat és a kivágandó erdőnyiladék szélessége
(2.5-2.5 m), belterületi létesítéskor pedig a nyomvonal közelebb helyezhető az egyes
mesterséges, illetve természetes eredetű objektumokhoz.

3.1.-1. ábra Burkolt szabadvezeték sodrony felépítése

Az üzemzavari statisztikai adatok alapján a meghibásodások jelentős részét a szél, a

hó, a jég, a só és egyéb szennylerakódások teszik ki, illetve a madarak és egyéb állatok,

50
valamint a vezetékek körüli növényzet, a fák és ágaik okozzák. Skandináviában a BSZV

rendszer bevezetésével ezen jelenségek által okozott meghibásodások száma jelentősen

csökkent, sőt a BSZV vonal védelmi elemei járulékos módon védik a hálózat egyéb elemeit

is (pl. transzformátorok). Így a külső összetevőkből származó meghibásodási gyakoriság

ezen rendszer alkalmazásával csökkenthető.

3.1.-2. táblázat
Alumínium vezetéksodronyok (ASC)

51
52
 3.1.-3. táblázat
Ötvözött alumínium vezetéksodronyok (AASC)

53
 3.1.-4. táblázat
Alumínium vezetéksodronyok acélhuzal erősítéssel (ACSR)

54
 3.1.-5. táblázat
Acélerősítésű ötvözött alumínium vezetéksodronyok (AACSR)

55
 3.1.-6. táblázat
Vezetéksodronyok rugalmassági tényezői és lineáris hőtágulási együtthatói
A vezetéksodronyba beépített Eredő rugalmassági tényező,
huzalok száma, N/mm2
n ASC AASC
Al

7 5 9000 6 0000
19 5 8000 5 9000
37 5 7000 5 8000
61 5 6000 5 7000
91 5 5000 5 6000

1/C
Vezetősodronyok lineáris hőtágulási ASC AASC
együtthatója
23.10-6 23.10-6

ACSR vezetéksodronyok számított rugalmassági tényezője és hőtágulási együtthatója

20C hőmérsékleten
A lineáris hőtágulási
A rugalmassági tényező,
A vezetéksodrony szerkezete együttható,
N/m2
1/C
1 Ac+6 Al 7 800.107 18,63.10-6
(1+6)Ac+12Al 10 300.107 15,32.10-6
(1+6)Ac+(9+15)Al 7 200.107 19,58.10-6
(1+6)Ac+(10+16)Al 7 600.107 19,05.10-6
(1+6)Ac+(12+18+24)Al 7 000.107 19,30.10-6

AACSR vezetéksodronyok számított rugalmassági tényezője és hőtágulási együtthatója

20C hőmérsékleten
A lineáris hőtágulási
A rugalmassági tényező,
A vezetéksodrony szerkezete együttható,
N/m2
1/C
(1+6)Ac+12Al 10 400.107 15,34.10-6

56
(1+6+12)Ac+(18+24)Al 9 700.107 16,01.10-6
(1+6+12)Ac+(16+22+28)Al 8 000.107 18,23.10-6

57
Szigetelt szabadvezeték
Egyszerű szigetelt szabványos keresztmetszetű sodrony, amelyet kisfeszültségen alkalmaznak.
Névleges feszültsége 1 kV. A 99,5% tisztaságú lágyított alumínium szakítószilárdsága 70…
110 N/mm2 a keresztmetszet nagyságától függően. Szigetelése vastagított, hideg- (-30C) és
kopásálló, 1% koromtartalmú műanyag (PVC), amely a nap sugárzásának kiválóan ellenáll. A
szigetelt szabadvezeték ereit az esetleges külső mechanikai sérülések ellen külön védelemmel
ellátni nem kell. A szükséges számú szigetelt eret a csupasz nullavezetővel összesodorják, és
külső műanyag szálak körbetekerésével rögzítik. A felfüggesztés mechanikai terheit a csupasz
nullavezető viseli. Szerkezeti adatait és legnagyobb terhelő áramát a 3.1.-7. táblázat mutatja.

3.1.-7. táblázat
Szigetelt szabadvezeték szerkezete és megengedett legnagyobb terhelőárama

Legnagyobb megengedett
A névleges Az ér külső átmérője,
A vezető terhelőárama,
kereszt- mm
huzalainak A
metszet,
száma tartósodronyra védőcsőbe
mm2 min. max.
szerelve szerelve
10 1 6,2 7,2 53 38
10 7 7,1 7,7 53 38
16 7 8,1 8,9 70 53
25 7 9,8 10,8 87 70
35 19 11,1 12,2 110 88
50 19 13,0 14,3 140 110
70 19 14,6 16,2 178 140
95 19 16,8 18,6 220 170
120 37 18,4 20,5 265 205
150 37 20,5 22,8 310 260
185 37 22,6 25,2 340 270
240 61 25,6 28,4 410 320
300 61 28,4 31,6 455 -

Szabadvezeték optikai szállal (üvegszál)

A villamosenergia-átvitel és az információ-átvitel feladatai egyformán nagy távolságok

58
áthidalását igénylik, így az optikai jelátvitel — melyet már fizikailag nem befolyásol a
villamosenergia-átvitel — számára kézenfekvő a nagyfeszültségű távvezetékek felhasználása.

3.3. Kábelek alkalmazása

Erősáramú kábel az a villamos energia átvitelére használt termék, amelyet a rá
vonatkozó termékszabvány közvetlenül földbe fektetésre is alkalmasnak nyilvánít, és a
vezetőjét névleges keresztmetszet, szigetelését névleges feszültség megadásával jellemzi,
alapterhelhetősége szabványosítva van. A kábel lehet árnyékolt, vagy árnyékolás nélküli.
A kábelek két fajtájának meghatározása a következő:
Árnyékolt kábel az az erősáramú kábel, amelynek erenként vagy — több ér esetén —
közös fém árnyékoló szerkezete vagy koncentrikus vezetője, és/vagy fém páncélzata, vízzáró
fémköpenye, továbbá vízzáró burkolata van.
Árnyékolás nélküli kábel az az erősáramú kábel, amelynek nincs sem fém árnyékoló
szerkezete, sem koncentrikus vezetője, sem fém páncélzata, sem fémköpenye, de a
termékszabvány földbe fektetésre alkalmasnak minősíti.
Az előző fejezetben ismertetett szabadvezetékek elhelyezésére feszültségszinttől függő
nagyságú szabad területre van szükség. Ez nagyvárosok vagy ipartelepek sűrűn beépített
részein nem áll rendelkezésre. Ma már épületen belül is vannak olyan nagy teljesítményű
fogyasztók, amelyek kisfeszültségről nem üzemeltethetők. E feladatok ellátásában segítenek a
kábelek, amelyek nagy teljesítmények nagy távolságra történő átvitelére is alkalmasak.
Használatuk számos előnnyel jár. Azáltal, hogy a földben vannak elhelyezve, a környezetre
nem jelentenek zavaró hatást (pl. városkép) és kevesebb az üzemzavaruk (légköri behatás
nincs). Előnyösen alkalmazhatók ott is, ahol erős vegyi hatásnak vannak kitéve. Számos
helyen a villamos energia szállítása csak speciális kábelekkel oldható meg (tenger, bánya
stb.). Árnyékolás nélküli energiaátviteli kábelt talajban közcélú hálózatokban csak az illetékes
áramszolgáltató feltételei szerint szabad alkalmazni. Nem közcélú hálózatokban talajban az
árnyékolás nélküli energiaátviteli kábelt az esetben szabad alkalmazni, ha a kábelt védőcsőben
helyezik el, vagy a kábel fölött szilárd burkolat van, vagy a kábelvonal betáplálási helyén
áramvédő kapcsolást alkalmaznak.

Korszerű középfeszültségű kábelek tervezésénél az alábbi, ma már alapvetőnek

mondható szempontokat kell figyelembe venni:
a) A vizet a kábelből élettartama minden szakaszában — gyártáskor, fektetéskor, majd
az üzemi állapotában — ki kell zárni.

59
 b) Ha a kábelbe valamilyen külső behatás vagy egyéb üzemviteli rendellenesség miatt
mégis víz kerül, annak a kábelben való hosszirányú tovaterjedését meg kell gátolni.
c) A kábel érszigetelésében és annak határrétegein a térerősség extrém növekedését el
kell kerülni, azaz a szigetelésnek tisztának, a határrétegnek kellően simának kell lennie.
Igen fontos a kábelek névleges feszültségének kiválasztása a hálózat földzárlati
viszonyai alapján. Az IEC és a VDE szabvány szerint a hálózatok földzárlati viszonyok
alapján három kategóriába sorolhatók:
- A kategóriába kell sorolni azokat a hálózatokat, amelyeknél az egysarkú földzárlat
leghosszabb időtartama 1 perc. (Ide tartoznak a hatásosan földelt hálózatok, valamint a
földzárlatvédelemmel rendelkező, nem hatásosan földelt hálózatok.)
- B kategóriába kell sorolni azokat a hálózatokat, amelyeknél az egysarkú földzárlat
időtartama esetenként legfeljebb 8 óra. (Ide tartoznak általában a nem hatásosan földelt,
kompenzált hálózatok, amelyeknél a földzárlat időtartama nem nagyobb az említettnél.)
- C kategóriába kell sorolni az A és B kategóriába nem sorolható hálózatokat. (Ide
tartoznak a szigetelt hálózatok és azok a kompenzált hálózatok, amelyeknél a földzárlat
időtartama meghaladhatja az esetenkénti 8 órát és évente a 125 órát.)
Az A és B kategóriák esetében a kábel névleges feszültsége megfelel a hálózat
névleges feszültségének, tehát pl. 20 kV-os hálózatra 12/20 kV; 35 kV-os hálózatra 20/35 kV
névleges feszültségű kábelt kell kiválasztani. C kategóriájú hálózatokra egy lépcsővel
nagyobb névleges feszültségű kábelt kell alkalmazni, tehát pl. 20 kV-os hálózatra 18/30 kV,
35 kV-os hálózatra pedig 40/69 kV (esetleg a nem szabványos 26/45 kV) névleges
feszültségűt. Mivel a magyar elosztóhálózatokon a jelenlegi üzemviteli előírások mellett már
csak elvétve fordul elő C kategóriájú hálózat, ezért — ritka kivételtől eltekintve — teljesen
felesleges a hálózaténál nagyobb névleges feszültségű kábelt alkalmazni!
A kábelek széleskörű alkalmazását — számos előnyük ellenére — az ugyanolyan
teljesítőképességű szabadvezetékkel szembeni többszörös létesítési költség akadályozza.

A kábeltípusok fejlődésének története

Az első kábelek gyengeáramú kábelek voltak, amelyek közül az első tenger alatti,
guttaperchával szigetelt távírókábel (1857) jelentett komoly lépést a fejlődés terén. Ha a kábel
fogalom alatt az előbb említett egy-, vagy többvezetős egymástól elszigetelt és közös vízzáró
burkolattal ellátott áramvezetőt értjük, és elvárjuk, hogy dobra feltekercselhető, tehát
hajlékony legyen, akkor az ilyen kábelek iparszerű előállításának legfontosabb feltétele a
svájci F. Borel által 1875-ben konstruált első hidraulikus ólomsajtoló volt.

60
 Az erősáramú, de legfőképp a közép- és a nagyfeszültségű kábelek eredményes
kifejlesztésének második alapvető feltétele a Ferranti által először alkalmazott itatott
papírszigetelés volt (1888). A papírt szalag formájában egy vagy több rétegben tekercselték a
vezetőre, majd olajgyanta keverékkel itatták át. Ez az eljárás az alapja a még napjainkban is
széleskörűen alkalmazott "masszával töltött" kábelnek. Az ilyen szigetelésű háromfázisú
kábelek 60 kV-ot is meghaladó feszültségre történő előállítását Martin Höchstädter
szabadalma tette lehetővé.
A három ér szigetelését külső felületén fémbevonattal látta el, így a kör
keresztmetszetű erek körül a szigetelésben a térerősség egyenletes eloszlású lett, és
kiküszöbölődött a szigetelés kedvezőtlen tangenciális igénybevétele.
A nagyfeszültségű kábeltechnikában a fejlesztés terén még nagyobb előrehaladást
jelentett Luigi Emanuellinek (Pirelli cég) a szabadalma, aki a hőmérséklet hatására radiális
irányban elvándorló, és maga mögött kisülésre hajlamos üregeket hagyó kábelmasszát hígan
folyó olajjal helyettesítette. Az olaj hőmérséklet következtébeni térfogatváltozását kiegyenlítő
tartályok tették lehetővé, az üregképződést az olaj kismértékű túlnyomás alatt tartása nem
engedte meg. Olajkábellel 1950-ben már 400 kV-os kábelszakaszt sikerült üzembe helyezni. A
szigetelőanyag nyomás alá helyezése sokféle kábelkonstrukció kialakítására vezetett, amelyek
három csoportba sorolhatók:
- nagynyomású olajkábelek,
- gáznyomásos kábelek,
- gáz-túlnyomású kábelek.
A konstrukciós kísérleteken kívül már a század közepe előtt is folytak a kísérletek az új fizikai
tulajdonságú szigetelőanyagok használatára. A szilárd műanyagok, elsősorban a PVC
kisfeszültségű kábelek szigetelőanyagaként már a 40-es években jelentkezett. A fő cél először
a fémmegtakarítás volt, mert a nem higroszkópos műanyag szigeteléseknek nincs szükségük
fémköpenyre. A PVC nagyobb feszültségre történő alkalmazásának dielektromos veszteségi
tényezőjének és permittivitásának viszonylag nagy, és gyakorlatilag tovább már nem
csökkenthető értékei szabnak határt (70 C megengedett üzemi hőmérsékleten tg = 0,05 és
 = 6). Ma 10 kV-on felül már nem használják. A nagyobb feszültségekre történő alkalmazást
a hőre lágyuló polietilén szigetelőanyagként való felhasználása segítette elő. A PE szigetelésű
kábelek már 200 kV-nál nagyobb feszültségen is megbízhatóan üzemelnek, de hőállóságuk
viszonylag csekély, tartós üzemi hőmérsékletük nem haladhatja meg a 75 C-ot.

61
 Ez a hátrány a polietilén térhálósításával küszöbölhető ki. Európában a hatvanas évek
közepén kezdődött a térhálósított polietilén kábelipari felhasználása és ma már a térhálósításra
vonatkozóan különféle eljárások is ismertek. Számos előnyös tulajdonsága folytán a
műanyag-szigetelésű kábelek elterjedése igen dinamikusan nő.
Végül a szabadvezetékek és kábelek üzemi feszültségének időbeni növekedéséről ad
tájékoztatást a 3.3.-1. ábra.

3.3.-1. ábra Szabadvezetékek és kábelek feszültségének növekedése

1 szabadvezetékek; 2 itatottpapír-szigetelésű kábelek;
3 extrudált műanyag-szigetelésű kábelek

3.4. Kábelek szerkezete, kábeltípusok

3.4.1. Telítettpapír-szigetelésű kábelek
A vezetők anyaga szabványos minőségű réz vagy alumínium, amely alumínium
esetében 240 mm2 keresztmetszetig tömör is lehet. A sodrony hajlékonyabb, de az alumínium
hegesztése az elemi szálakon képződött oxidréteg miatt körülményesebb. A tömör vezető
előnye még, hogy sima felületére a szigetelés hézagmentesen fekszik fel. A kábelek sodrony-
szerkezete hasonló a szabadvezetékek szerkezetéhez, de a jobb helykihasználás érdekében a
nagyobb keresztmetszetűek (50 mm2) körcikk (szektor) alakú vezetők.
A szigetelés anyaga kábelolajjal itatott papír. Erre a célra nagy szilárdságú, 11...12 km
szakítási hosszúságú, egyenletes minőségű, jó nedvszívó képességű nátroncellulóz papiros
használható. A papír szakítási hossza az a hossz, amelynél saját súlyával megterhelve elsza-
kad. A vezetőre több rétegben feltekercselt papírt 60...70 C-ra felmelegített szárítókádakban

62
szárítják, majd 110 C körüli hőmérsékleten gyantával dúsított kábelolajjal impregnálják,
amely a papírt teljesen átjárja, telíti. A tulajdonképpeni szigetelőanyag a nagy villamos szilár-
dságú (150...220 kV/cm) kábelolaj. A papír csupán mechanikai tartó váza, az átütési szilárd-
ság szempontjából kedvező vékony rétegben elhelyezkedő kábelolajnak. A kábelolaj dielekt-
romos vesztesége megfelelően kicsi, 10 C-on még képlékeny, így a kábel fektetésekor elke-
rülhetetlen hajlítgatások benne káros repedéseket, üregeket nem okoznak, és a legmagasabb
üzemi hőfokon sem olyan hígfolyós, hogy a papírvázból kifolyjék.
Egyszerű sodrony szerkezetű vezető esetén, az elemi szálak kisebb sugara miatt a
vezető felületén a térerősség nagyobb, mint a sima felületű vezető esetén. Ez az érszigetelés
igénybevételének növekedését jelenti, ami kisfeszültségű kábelek esetén általában nem okoz
gondot, de nagyfeszültségű kábelnél az érszigetelés vastagságának növelését tenné
szükségessé. Ezt a helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy az elemi szálak szélső réseiben
könnyen keletkezhet légzárvány, amely a benne lezajló villogó kisülések miatt a szigetelés idő
előtti romlásához vezet. Sima felületű tömör áramvezető esetén ez a jelenség nem lép fel. Ez
adta az ötletet, hogy a sodronyszerű vezeték külső felületére ún. simítóréteget helyezzenek. A
simítóréteg félvezető- vagy vezetőanyagból feltekercselt réteg (pl. karbonpapír), amely az
elemi szálak okozta egyenetlenséget elsimítja.
A vezető, sodronyszerkezet esetén a simítóréteg, és a szigetelés együtt alkotja a
kábeleret.
Egyszerű kábel esetén ezt a védőburkolat (köpenyszerkezet) borítja, amely a kábeleret
a külső behatásoktól védi. A védőburkolat rendeltetése, hogy a nedvességet távol tartsa a
szigeteléstől, megakadályozza a telítő olaj kiszivárgását és megvédje a kábelt minden külső
behatás ellen. A védőburkolat részei a kábelköpeny, a párnázás, a páncélozás és a
korrózióvédő burkolat.
A kábelköpeny, amely a nedvesség beszivárgását és az olaj kiáramlását akadályozza, a
szerelvényeknél földelt, így a villamos teret lezárja és az esetleges földzárlati áramokat is ve-
zeti. Tömítő és villamos teret lezáró hatását hagyományosan ólom, vagy alumínium anyagok-
kal valósítják meg. Az ólomköpeny igen tiszta, lágy huta-ólom, amelyet a rezgések következ-
tében előálló ridegedés ellen 1% antimonnal szoktak ötvözni, tökéletesen gáz- és nedvesség-
záró burkolatot képez. A felületen keletkező oxidréteg a vegyi behatások ellen jól megvédi és
elég képlékeny ahhoz, hogy a kábelfektetéskor elkerülhetetlen alakváltozásokat, hajlítgatá-
sokat berepedések nélkül követni tudja.

63
 Az ólomköpenyt a kábelmasszával már telített kábellélekre hidraulikus sajtoló segítsé-
gével préselik rá folyamatos, varrat nélküli csőként. A nagy nyomás hatására az ólom olvadási
pontja 180C-ra alászáll úgy, hogy a sajtolás rövid időtartama alatt a papír ezt a hőfokot káro-
sodás nélkül kibírja. A hidraulikus sajtó biztosítja a 2...4 mm vastag ólomburok központos el-
helyezkedését, ami nagyon fontos azokra a belső igénybevételekre való tekintettel, amelyek-
nek a terhelés okozta hőingadozások következtében a kábel gyakran ki van téve.
Az ólmot helyettesítő alumínium köpeny felvitele hasonló módon történik. A papírszi-
getelés gyártás közbeni hővédelmére a fémköpeny alatt fémezett papírréteg, alumínium kö-
peny esetén karbonpapír réteg is található.
A párnázás általában olyan többrétegű burkolat, amely a páncélozás, vagy a
köpenyszerkezetbe épített villamos vezető egyenletes felfektetését és az egyes fémrészek
súrlódásának kiküszöbölését biztosítja. Itt az ólomköpeny és a páncélozás között több réteg
(6) bitumenbe ágyazott itatott papírszalag ad párnázást a páncélozásnak, ill. védi az
ólomköpenyt attól, hogy a páncélzat (acélszalag) hajlításkor esetleg megsértse.
A páncélozás legtöbbször két acélszalag, amely a kábelt mechanikai behatás ellen
védi. A két réteg acélszalag félig átlapoltan, a kábelpapírhoz hasonlóan emelkedő spirális
alakban kerül a párnarétegre. Ha a kábel húzásnak van kitéve (folyami vagy aknakábel), a
páncélzat lapos vagy kerek és ritkán Z alakú huzallal készül.
A páncélozás rozsdavédelmét bitumenbe ágyazott és átitatott kenderfonal adja,
amelyet a tapadósság megszüntetése érdekében talkummal szórnak be.
A külső jutaréteg tűzveszélyes volta miatt belső téren a páncélozást rozsdamentesítő
festékkel védik.
Háromerű kábel esetén a három szigetelt kábeleret kitöltő sodratokkal kör keresztmet-
szetűre összesodorják. Az erek összetartására közös szigeteléssel, ún. övszigeteléssel látják el.
Az övszigetelésű kábel köpenyszerkezete megegyezik az előbb elmondottakkal, ez alól csak a
10 kV-on alkalmazott kábeltípus a kivétel, ugyanis ott a vízzáró réteg PVC-ből készül. Az
övszigetelésű kábel erek közötti érszigetelését U/2 feszültség veszi igénybe, míg a földelt
köpeny és a fázisvezető közötti ér- és köpenyszigetelésre U/3 fázisfeszültség jut. Ennek
megfelelően az övszigetelés az érszigetelésnél vékonyabb. Természetesen az így méretezett
kábel a szigetelt csillagpontú, ill. kompenzált hálózat tartós földzárlatának elviselésére nem
alkalmas, hiszen ekkor a fázisvezetők vonali feszültségre kerülnek a földelt köpenyhez képest.
Az övszigetelésű többvezetős háromfázisú kábelekben azonban a villamos erőtér
viszonyai annyira bonyolultak, hogy azok számítással egyáltalán nem is követhetők. A

64
villamos tér háromfázisú kábel esetén egy egyenletesen forgó elektrosztatikus erőteret hoz
létre, és így a szigetelés igénybevétele nagyság és irány tekintetében pontról-pontra, térben és
időben egyaránt változik (3.4.-1. ábra). Nemcsak a számítás szempontjából bonyolult és a
töltősodrat inhomogenitása miatt határozatlan erővonalkép miatt méretezésre alkalmatlan e
megoldás, hanem az üzem szempontjából is igen kedvezőtlen, ui. a rétegezett szigetelés a laza
töltősodrat-állomány tangenciális igénybevétele, valamint az üzemi felmelegedés és lehűlés
következtében a tágulások és az összehúzódások miatt fellépő üregképződés a veszteségeket
állandóan növeli, a kábel élettartamát megrövidíti és korai átütéshez vezet. Csak 10 kV-os
feszültségig alkalmaznak övszigetelésű kábelt. A szigetelés, különösképpen az övszigetelés
villamos igénybevétele határt szabott a nagyobb feszültségű többerű kábelek készítésének.

3.4.-1. ábra Háromvezetős, háromfázisú övszigetelésű kábel változó villamos tere

A megoldást a szigetelés homogén erőtérbe történő helyezése jelentette. A hengeres

erőtér pontosan számítható és így az érszigetelés a maximálisan igénybe vehető, tehát
lehetőség nyílik a szigetelőanyag gazdaságos kihasználására és a feszültség emelésére. Az
övszigetelésű kábelek szerkezetének módosítása ezen az úton indult el.

65
 3.4.-2. ábra Höchstädter "H" kábel

Az első nagysikerű szerkezeti módosítás Höchstädtertől származik. A "H" kábelekben

a vezetők érszigetelését egy alumínium vagy réz réteggel bevont átlyuggatott papírszalag
borította be hézagmentesen és feszesen (3.4.-2. ábra).
Az egyes erek szigetelését borító alumínium rétegek egymással és az ólomköpennyel
fémesen érintkeznek, így földpotenciálon vannak. Minthogy a vezetőréteggel bevont papír
földpotenciálon van, az övszigetelés villamos tér hatásának nincs kitéve és így fölöslegessé
vált. Elmaradásával az érszigetelés igénybevétele ismét a fázisfeszültségnek megfelelőre
megnőtt. A kör keresztmetszetet töltősodratok biztosítják, de ezek már nincsenek a villamos
erőtérben, tehát az itt képződő üregek a kábel jóságát már nem befolyásolják.
A Höchstädter-kábel további előnyei:
- bár az érszigetelés az övszigetelés elmaradása miatt kissé vastagabbra méretezendő,
mégis a határozott erőtér és az egynemű szigetelés következtében a kész kábel kisebb
átmérőjű lesz, mint a megfelelő övszigetelésű kábel;
- a kisebb átmérő következtében kisebb a súlya is, a hajlékonysága nagyobb,
kedvezőbbek a hűlési viszonyai, így jobban terhelhetők;
- mivel a kábeleket a földelt fémburok veszi körül, a szigetelés meghibásodása
földzárlatot eredményez, amelyre a védelmek megszólalnak és így a pusztítóbb fáziszárlat
kialakulásának kicsi a valószínűsége;
- a sugárirányú igénybevétel és az ionozott üregek elmaradása miatt hosszabb élettartam.

Az érköpenyes kábel a "H" kábel angol változata. Itt az egyes erek burkolatát rendes
ólomköpennyé vastagítják. Ezek köré közös ólomköpeny már nem kerül, csak páncélzattal

66
fogják össze (3.4.-3. ábra). Tulajdonképpen egy közös páncélzattal körülfogott három
egyvezetős kábel. Az érszigetelés és a köpeny között esetlegesen keletkező üregek kiküszö-
bölése érdekében szokásos a szigetelés és a köpeny közé a "H" elvnek megfelelő, a szigetelés-
hez jól tapadó fémréteget felvinni.

3.4.-3. ábra Érköpenyes "SL" kábel

Előnyük a "H" kábellel szemben, hogy

- a három kisátmérőjű egyvezetős kábel egyszerűbben gyártható;
- köpenyük vékonyabb, így hajlékonyabbak;
- a kitöltő sodratok minősége közömbös;
- hőátadásuk kedvezőbb.
Meg kell említeni azonban, hogy az érköpenyes kábel lényegében három egyvezetős
kábel, és így a vezetőkben folyó váltakozó áram által keltett mágneses térben elhelyezkedő
köpenyekben is indukálódik feszültség, amely többletveszteségként jelentkezik. Ez ugyan "H"
kábelek esetében is így van, de ott a rétegek vékonyságánál fogva elhanyagolható. 30 kV
feszültségig használják.
A szigetelés legkényesebb helyei az eddig tárgyalt kábeltípusok esetében, a helyi
felmelegedések és lehűlések következtében keletkező üregek. Az üregekben fellépő villogó
kisülés nemcsak ionozási veszteséget okoz, hanem tönkreteszi a kábel szigetelését,
élettartama rövidül. Ezek a körülmények nem tették lehetővé a kábelek feszültségének 60 kV
fölé emelését.

A fejlődést az olajszigetelésű kábelek megjelenése jelentette. A megoldás lényege,

hogy a papírszigetelés telítésére a sűrű telítőanyag helyett hígfolyós olajat kell alkalmazni és

67
túlnyomás alatt tartani. A szigetelési szilárdság növekedését egyrészt maga a
nyomásnövekedés okozza, másrészt az, hogy a nyomás megakadályozza a légzárványok
képződését. A Budapesten lefektetett Pirelli-Emanuelli-rendszerű 120 kV-os egyerű kábel
szerkezetét mutatja a 3.4.-4. ábra. A kábel belsejében gégecsőből képzett olajcsatorna van,
amelyre a több rétegű alumínium sodronyból álló vezető támaszkodik. A simító
karbonpapírréteget a telített papírszigetelés veszi körül, amelyre ugyancsak karbonpapírréteg
kerül, s azt követi az olajteret lezáró ólomköpeny. A belső olajnyomás ellensúlyozására az
ólomköpenyt ólmozott rézszalagok fedik. A korrózióvédelmet bunagumi réteg és bitumenes
papírréteg biztosítja, amelyre az acélhuzal-páncélozást helyezik el. A kábel külső burkolata
bitumenes kenderfonat.

A vezető közepén levő csatornában túlnyomás alatt álló híg olaj van, amelyet a
kábelhez kilométerenként csatlakozó olajtartály biztosít. A nyomást a tartályhoz csatlakozó
semleges nitrogéngázt tartalmazó palack biztosítja.

3.4.-4. ábra Egyszerű olajnyomású kábel szerkezete

1 olajcsatorna (gégecső); 2 vezető; 3 karbonpapír; 4 telített papírszigetelés;
5 karbonpapír réteg; 6 ólomköpeny; 7 ólmozott rézszalag; 8 bunagumi és bitumenes papír;
9 acélhuzal páncélozás; 10 bitumenes kenderfonat

3.4.2. Műanyag-szigetelésű kábelek

A műanyag a kábeltechnika területén az utóbbi 50 évben fokozatosan kiszorította a hagyomá-
nyos kábelanyagokat. Ma már azt mondhatjuk, hogy a vezetőt és a páncélzatot kivéve minden
egyéb szerkezeti rész készülhet műanyagból.

68
 A masszával telített papírszigetelés helyett megfelelő vastagságú műanyag-szigetelés
felvitele számos előnnyel járt.
A gyártás egyszerűbb lett, mivel a bonyolult papírtekercselési és masszatelítési
művelet helyett egyetlen művelettel, ún. extrudálással (melegen történő rápréseléssel) lehet
felvinni a műanyagot a vezetőre.
A szigetelőanyag-vándorlás okozta üregképződés a műanyag szilárd volta
következtében megszűnt. Természetesen a technológiai utasítások szigorú betartására van
szükség, hogy a műanyagban önmagában a gyártás során légzárványok ne keletkezzenek,
szennyeződésmentes legyen, és a sima felületű tömör alumíniumrétegre légzárvány mentesen
rátapadjon. Kisfeszültségen ez utóbbi követelmény betartása nem szükséges, ennek
következtében készül szigetelés a sodrott vezetőre simítóréteg közbeiktatása nélkül történő
közvetlen felvitellel. A szigetelés anyaga PVC, PE és térhálósított polietilén (THPE; XLPE)
lehet.
A kábelek gyártásához szuszpenziós eljárással előállított lágy PVC keveréket
használnak. Adalékanyag nélkül azonban kemény és merev voltuk, valamint termikus
instabilitásuk miatt nem használhatók fel kábelek szigeteléseként. A különböző stabilizátorok,
lágyítók és töltőanyagok hozzáadásával készített PVC-vel ma már készülnek 30 kV
feszültségre is kábelek. A termoplasztikus PVC felhasználását segítette, hogy az üzemi
hőmérsékletet (a megfelelő keverék kiválasztásával) 70...105 C-ra sikerült emelni.
A PE kiváló villamos tulajdonságai (alacsony és a hőmérséklettől kevéssé függő
veszteségi tényező és permittivitás stb.) következtében a középfeszültségű kábelgyártás
legelterjedtebb szigetelőanyagává vált. A termoplasztikus polietilén a gyártás során
alkalmazott nyomás hatására ráfeszül a vezetőre, ezért egyes típusoknál a simítóréteg is
elhagyható.
A legutóbbi évek fejlesztő munkájának eredménye a térhálósított polietilén. A PE
kiváló villamos tulajdonságai a térhálósítás után is változatlanul megmaradnak. A PE
kábelekhez hasonlóan alacsony veszteségük következtében a PVC, ill. az itatott
papírszigetelésű kábeleknél jóval hosszabb vonalak építhetők. A térhálósítás következtében a
PE kopásállóbb, sav-, lúg- és olajállóbb. A térhálósítás nagy előnye a nagyobb hőállóság,
amellyel nagyobb állandósult vezetőhőmérséklet (90 C) és így nagyobb üzemi terhelés
engedhető meg.
A szigeteléshez hasonló eljárással elkészíthető a kábelek műanyag köpenye is. A
műanyag köpeny vízzáró és megfelelő szilárdságú, így ellátja az ólom, ill. alumínium köpeny

69
ezen feladatát. A vegyileg ellenálló, nehezen éghető, önkioltású PVC bázisú műanyagok nagy
húzó- és kopásállóságúak, így a külső burkolat feladatára, beleértve a páncélozás korrózióvé-
delmét is, kiválóan megfelelnek.
A kábel áramvezetőjének anyaga alumínium vagy réz, kialakítása tömör vagy sodrott
lehet. (Az áramvezető-sodratban a víz hosszirányban szabadon terjed, a tömör kábelér a vizet
a vezetőből kizárja.) A VDE 0223 szabvány megengedi a tömör áramvezető alkalmazását,
néhány német áramszolgáltató már alkalmaz is ilyen kábeleket 50-150 mm2 keresztmetszet-
tartományban. Hollandiában 630 mm2-es tömör vezetőjű kábelt is fektettek. Mi 240 mm 2
felett a kombinált áramvezetőt preferáljuk, ennek magja sodrott alumínium, erre tömör
alumíniumcsövet sajtolunk.
A köpenyszerkezetre vonatkozó alapvető követelmény a hossz- és keresztirányú
vízzárás.
A fenti szempontokat pontosabban megfogalmazni a következők szerint lehet:
a) A köpenyszerkezet megfelelő kialakításával a víz behatolását meg kell akadályozni
(radiális vízzárás);
b) ha a víz mégis a kábelbe kerül, annak hosszirányú tovaterjedését rövid szakaszon
blokkolni kell (axiális vízzárás).
A keresztirányú vízzárás biztosítására hagyományosan használt PVC helyett kis
vízgőzáteresztő képességű, nagy keménységű polietilén köpenyt kell alkalmazni. Ilyen
köpennyel készült THPE szigetelésű kábelt mind -25 C-on, mind +60 C-on fektethetünk
ugyanazon technológiával, különösebb óvintézkedések nélkül.
A keresztirányú vízzárás további tökéletesítése fémes zárással lehetséges. Ennek tech-
nikai megoldása rétegelt alumínium- vagy rézszalagnak a védőburkolat alá átlapolt, hossz-
irányú befuttatása. Ezt a pótlólagos szerkezeti elemet általánosan csak nagyfeszültségű
kábeleknél (70 kV felett) írják elő. Középfeszültségen a kemény polietilén köpeny önmagában
is elfogadható megoldásnak minősül.
Hossz- és keresztirányban tökéletesen vízzáró nagyfeszültségű kábel látható a 3.4.-5.
ábrán.
A műanyag szigetelésű és köpenyű kábelek gyártása, valamint az erre a célra
alkalmazott műanyagok lényeges minőségi változáson mentek keresztül. Így a fejlődés
valamennyi stádiumában gyártott kábeltípus ismertetésére nincs mód.
1980-tól a Magyar Kábel Művek a különböző nemzetközi szabványoknak megfelelő
PVC és térhálósított PE szigetelésű kábeleket is gyárt.

70
 A PVC szigetelésű kábeleket 0,6/1, 3,5/6 és 6/10 kV feszültségre réz vagy alumínium
vezetővel termoplasztikus PVC érszigeteléssel készítik. A vezetőn levő simító árnyékolás a
szigeteléssel összehegedve készül (vezetőképes PVC).
A kábeltípusok egy részét koncentrikus vezetővel gyártják, amelynek feladata a földelő
védő- vagy nullavezetőkénti alkalmazás. Az érintévédelmül is szolgáló vezető anyaga réz,
amely rézhuzalokat ellenspirálban tekercselt rézszalag köti le. Gyártottak négyerű csökkentett
nullavezetőjű kábelt is. A középfeszültségű kábelek egy- és háromvezetős kivitelben is
készülnek.
A térhálósított PE szigetelésű kábelek hazánkban 6/10, 12/20, 20/35, 40/70, 76/132 kV
feszültségre készülnek, de gyártanak 400 kV-os feszültségszintre is. A vezető tömörített sodrat
szerkezetű alumínium, a vezetőárnyékolás és a szigetelésárnyékolás extrudált térhálósított
félvezető polietilén. A szigetelésárnyékolást félvezető karbonpapír borítja, amelyre a PVC
kábeleknél ismertetett koncentrikus rézvezetők kerülnek. A hosszirányú vízzárást biztosító
duzzadó szalagot, ill. a keresztirányú vízzárást biztosító Al fóliát lineáris PE köpeny burkolja
(3.4.-5. ábra). A közép- és a nagyfeszültségű térhálósított PE szigetelésű kábelek egyeres
kivitelben készülnek. Térhálósított PE kábelt képét mutatja a 3.4.-6. ábra.

3.4.-5. ábra Térhálósított polietilén szigetelésű rézárnyékolású, PVC köpenyű 76/132 kV-os
nagyfeszültségű kábel szerkezete
1 vezető; 2 vezetőárnyékolás (félvezető PE); 3 THPE szigetelés; 4 szigetelésárnyékolás
(félvezető PE); 5 félvezető karbonpapír; 6 rézhuzal; 7 rézszalag; 8 duzzadó szalag és Al fólia;
9 PE burkolat

A növekvő villamosenergia-szükségletek valamint a nemzetközi kooperációs

hálózatok összekötése, bővítése következtében szükségessé vált a tenger alatti kábelek
alkalmazása, melyek több száz km-es távolságokra juttatják el a villamos energiát. A villamos

71
energia átvitele egyenáramon történik. Ezen kábelek általában egyetlen vezető eret
tartalmaznak, a visszavezetés a tengervíz. Érdekességképpen egy 250 km hosszú balti-tengeri
kábelvonal adatai: 450 kV, 1333 A, 600 MW.

3.4.-6. ábra Térhálósított polietilén szigetelésű rézárnyékolású, PVC köpenyű 76/132 kV-os
nagyfeszültségű kábel

3.4.3. Gumiszigetelésű (különleges) kábelek

A műanyag-szigetelésű kábelek rohamos fejlődésének eredményeként a
gumiszigetelésű kábelek gyártása és alkalmazása egyre kisebb területre szűkül. Szerkezetük a
műanyag-szigetelésű kábelekhez hasonló, de a gumiszigetelésnek a vulkanizálás előtt és
közben bekövetkező eltorzulás elleni védelmére az ereket a vulkanizálatlan gumiréteg
felvitele után gumiszalaggal tekercselik be. A tekercselés jelenléte az éren javítja a
gumiszigetelésű ér mozgékonyságát a kábel hajlításakor. Legfeljebb 1 kV feszültségig
gyártható, és gyakorlatilag csak különlegesnek számító alkalmazási terület számára, általában
állandó, vagy gyakori mozgatásnak kitett berendezések táplálására készülnek. Ilyenek pl.:
- a hajókábel, amelyben a vezető anyaga réz, a szigetelés anyaga műanyag vagy gumi,
a köpeny készülhet ólomból, éghetetlen gumiból. A kábel nagy érkeresztmetszet esetén egy-,
két- vagy háromerű, kis érkeresztmetszet esetén sokerű;
- az ásványolaj-ipari kábel, amely különleges acél-réz kombinációjú belső tartóérrel
készül. Az érszigetelés vulkanizált gumi, a köpeny pedig különlegesen kopás- és olajálló;
- a bányakábel, amely négy-, hat- vagy héterű lehet, gumírozott szalagborítású egy
vagy több rétegben felvitt gumi érszigeteléssel készül. A köpenyszerkezet felépítése; belső
gumiköpeny, amelyre gumírozott szalagtekercselés és nehezen éghető gumiburkolat kerül;
- a búvárszivattyú kábel, amely háromeres kivitelben készül és szerkezetileg a bánya-
kábelhez hasonló.
A gumiszigetelésű kábelek szűkszavú ismertetésének oka a ritka, csak különleges
feltételek közötti alkalmazás.

72
3.4.4. Jelző- és működtető kábelek
A távmérő és a távműködtető berendezések gyors elterjedése következtében
erőművek, alállomások és villamos berendezések számára egyaránt egyre nagyobb
jelentőségű az energiaátviteli kábelek mellett a vezérlő- és a jelzőkábelek csoportja. E kábelek
alapjában véve hasonló felépítésűek, mint az erőátviteli kábelek, azonban kizárólag kis- és
törpefeszültségre készülnek és kis áramok átvitelére alkalmasak.
Míg korábban a sokerű vezérlő- és jelzőkábelek kis keresztmetszetét papírszigeteléssel
ellátva, itatómasszával impregnálva, ólomburkolatú kábellé, vagy gyakran gumiszigetelésű
kábellé alakították ki, addig ma már kivétel nélkül műanyag-szigetelésű kábeleket többnyire
köpeny nélküli, ritkán alumíniumköpenyű kivitelben gyártanak.

3.4.-7. ábra Jelző- és működtető kábel szerkezete

1 vezető; 2 szigetelés; 3 páncélozás; 4 védőburkolat

Egy tipikus működtető kábel szerkezetét mutatja be a 3.4.-7. ábra. A vezető anyaga réz vagy
alumínium. A szigetelés anyaga PVC, amelyet két réteg acélszalag páncélozás véd a külső
mechanikai sérüléstől. A kábel korrózió és nedvesség behatolás elleni védelmét a fekete színű
PVC védőburkolat biztosítja. Nagyszámú ér esetén az ereket koncentrikus körökben
összefonva helyezik el, és a különböző színű ereket körönként beszámozzák. A 3.4.-8. ábra
egy 0,6/1 kV-os SZRMKVM-J típusú, négyerű kábelt mutat.

3.4.-8. ábra SZRMKVM-J típ. 0,6/1 kV-os kábel

73
3.7. Vezetékek és védőcsövek
A villamos hálózat galvanikus összeköttetéseit létesítő vezetékek lehetnek:
- csupasz vezetékek,
- kábelek,
- szigetelt vezetékek, ill. kábelszerű vezetékek.
A csupasz vezetékek közül a sodronyokat a 3.2.1. Szabadvezetéki vezetőanyagok című
fejezet tárgyalta részletesen, míg a kábeleket a 3.4. Kábelek szerkezete, kábeltípusok című.
A megfelelő vezetékfajta kiválasztása a helyi viszonyok, az átviendő teljesítmény és a
távolság szerinti mérlegelés alapján történik.

3.7.1. Csupasz vezetékek

Sínek és merev áramvezetők
A sínek alumíniumból vagy rézből készült négyszög, kör vagy U alakú, merev, tömör,
csupasz vezetékek, amelyeknek anyagjellemzőit a 3.7.-1. táblázat mutatja.
Elsősorban kapcsoló- és elosztóberendezésekben használják őket. A hálózatok olyan
helyein, ahol viszonylag nagyok az áramerősségek (pl. generátor és blokktranszformátora
között) szintén fémsíneket alkalmaznak, többnyire tokozott kivitelben. A tokozás lehet közös
vagy fázisonkénti, az anyaga általában lemez, esetenként műanyag.
Csupasz vezetőként lapos vasszalagot is használnak, de csak érintésvédelmi (pl.
földelővezető) és villámvédelmi feladatokhoz.
A csupasz, üzemszerűen feszültség alatt álló síneket szigetelőkre szerelik. A
szigetelőket megfelelően kell kiválasztani mechanikai szempontból.
A csupasz vezetékeket egymástól és a környezettől olyan távolságra kell szerelni, hogy
átívelés ne következhessen be. Ezért üzemszerűen feszültség alatt levő vezetők között, ill. a
környezethez legalább a 3.7.-2. táblázat szerinti távolságokat kell betartani.
Réz sínek alkalmazására van szükség ott, ahol a környezet vegyileg agresszív és a
korrózióveszély fokozott.
Sínek anyagjellemzői

74
 Anyagjellemzők Mértékegység E-Al 99,5 E-Cu
Fajlagos vezetőképesség, 20 C-on S/m 35106 56106
Az ellenállás hőfoktényezője C-on 1/C 3.910-3 3,810-3
Hőkiterjedési együttható 1/C 2410-6 1710-6
Rugalmassági tényező N/mm2 7104 13104
Sűrűség kg/m3 2,7103 8,9103
Megengedett mechanikai feszültség
N/mm2 40
Lágy
N/mm2 160
Félkemény 60
N/mm2 80
Sajtolt
.7.-2. táblázat
Átívelési távolság, mm

Névleges feszültség, kV Légköri túlfeszültség által Szabadtéri

Nem veszélyeztetett veszélyeztetett
belsőtéri
berendezésben
1 15 15 15
3 60 65 180
5...6 75 90 180
10 90 115 180
20 160 220 300
30...35* 290 340 400
60...66 470 470 580
100...120 900 1100 1100
220 - - 2200
400 - - 3200

* A 25 kV-os villamosvasúti alállomásokra is a 35 kV-os adatok érvényesek.

3.7.2. Szigetelt és kábelszerű vezetékek

Az épületen belüli szerelést szigetelt vezetékkel kell végezni. A szigetelés anyaga ma
már kizárólag gumi vagy műanyag.

75
 A szigetelt vezeték és a kábel két fogalom, a közöttük lévő különbség az utóbbi
években egyre inkább elmosódott, ezért is szükséges egyértelmű meghatározása.
A szigetelt vezetékek az olyan táp-, vezérlő- vagy mérővezetékek, amelyek
helyhezkötött elhelyezésűek belsőtéren, esetleg szabadtéren, azonban földbe nem fektethetők.
Alkalmasak megfelelő kiképzés esetén villamos gépek és berendezések szerelvényezéséhez és
változtatható helyű fogyasztók csatlakoztatásához.
A kábelek azok a táp- és vezérlővezetékek, amelyek leginkább a földbe fektetve
kerülnek alkalmazásra, de különleges esetben szabadtéren is elhelyezhetők. Nem alkalmasak
azonban változtatható helyű fogyasztók csatlakoztatására.
Az erősáramú szigetelt, ill. kábelszerű vezetékek vezetője tömör vagy sodrott
szerkezetű alumínium, vagy lágyított réz anyagú. Keresztmetszete 400 mm 2-ig
szabványosítva van. Tömör kivitelben 16 mm2-ig készül.
A szigetelt vezetékek területén a gumiszigetelést ma már szinte teljesen kiszorította a
műanyag érszigetelés. Az érszigetelés anyagával szemben követelmény, hogy szorosan illesz-
kedjék a vezetőre, de hozzá ne ragadjon, a szigetelés rendeltetésszerű használat során ne re-
pedjen, legyen ellenálló nagy és kis hőmérséklet behatásával szemben. Kielégítő nyomásálló-
ság és rugalmasság jellemezze.
A szigetelt vezetékek tartalmazhatnak járulékos, mechanikai védelmet nyújtó
érszigetelés burkolatot. A mechanikai védelmet nyújtó burkolat lehet például textilbeszövés,
amely a vezetékre szorosan illeszkedő kender, len, vagy más, ezzel egyenértékű anyagból
készül. Gumiszigetelésű vezeték esetén 10 mm2 keresztmetszet felett az áramvezető ereket
vulkanizálás előtt még gumizott szalaggal kell betekercselni. E szalagnak is természetesen jól
kell tapadnia a rákerülő gumiréteghez.
A textilbeszövést itatni lehet nedvesség behatás elleni védelem céljából, ill. a
megfelelő itatóanyag megválasztásával vihar-, vagy savállóvá is tehető. Természetesen az
itatásnak olyan mérvűnek kell lennie, hogy a beszövés hézagait teljesen kitöltse.
A szigetelt vezetékek egy részénél köpenyszerkezetet készítenek. A köpenyszerkezet
lehet köpenyszigetelés vagy fémköpeny.
A köpenyszigetelés anyaga természetes vagy mesterséges gumi, ma már leginkább
műanyag. A köpenyszigetelés követelményei (hőállóság, rugalmasság, szoros illeszkedés stb.)
megegyeznek az érszigetelésével, és mindkettőre vonatkozik, hogy égést tápláló anyagot nem
tartalmazhatnak.

76
 A fémköpeny az övszigetelés fölött, védelmi célokat szolgáló huzalpáncélozás, vagy
huzal beszövés. Anyaga lehet lágy acél, horgany vagy alumínium szalag. Rozsda elleni
védelméről gondoskodni kell (pl. lakkozás vagy műanyag bevonat).
A külső fémköpeny felett alkalmazott ezen védőburkolat korrózióálló, mechanikailag
szilárd legyen, és még hőre lágyuló műanyag alkalmazása esetén se legyen gyúlékony.
A szigetelt vezetékek termékcsaládja igen széles skálát ölel fel, ezért részletesen
ismertetni őket nem áll módunkban. Röviden csak fajtáik felsorolására és főbb alkalmazási
területük elmondására szorítkozunk.

Műanyag-, ill. gumiszigetelésű vezeték

Alkalmazhatók rögzítetten elhelyezve, védőcsőbe húzva vagy csigákra szerelve;
készülékekben vagy szerelvényekben belső huzalozásra. Közvetlenül falra fektetni, vagy
védőcső nélkül vakolat alá helyezni nem szabad!

Vihar- és saválló, ill. fény- és saválló vezetékek

Az előző vezetéktípushoz hasonlóan alkalmazható, de felhasználhatók szabadtéren is.

Szilikongumi szigetelésű (hőálló) vezetékek

Különösen magas, vagy túl kicsi (-60...+300 C) hőmérsékleten, ill. időjárási
viszonyoknak fokozottan kitett helyeken alkalmazhatók. Fektetési módjuk az eddig
elmondottakkal azonos.

Falra ragasztható műanyag-szigetelésű vezetékek

Védőcső nélkül falra ragasztva alkalmazható.

Falba helyezhető műanyag-szigetelésű vezetékek

Védőcső nélkül falba, vakolatba vagy rögzítetten falra szerelve használható.

Kábelszerű, műanyag-szigetelésű vezetékek (kiskábelek)

Alkalmazhatók rögzítetten elhelyezve védőcső nélkül falba vagy falra szerelve; földbe
fektetve (összekötő szerelvény a földbe nem kerülhet), épület csatlakozásra, és épületek
egyetlen hosszal való összekötésére.

Zsinórvezetékek
Hordozható háztartási készülékek csatlakoztatására használhatók.

Tömlővezetékek

77
 Hordozható készülékek csatlakozóvezetékéül használhatók. A mechanikai igénybevé-
teltől függően többféle típust gyártanak.

Műanyag-csillár vezetékek
Lámpatestekben vagy védőcsőben mérési, jelzési (csengő) célra alkalmazhatók.

Kisfeszültségű szigetelt szabadvezetékek

Kisfeszültségű szabadvezetékes elosztóhálózatok, ill. épületek csatlakozóvezetékeinek
fázisvezetőjeként a csupasz nullavezetőre sodorva alkalmazhatók.

Közvilágítási légkábel - 1 kV
Közvilágítási célokra, szabadban vakolat fölött, ill. tartó acélsodronyra rögzítve alkal-
mazható.

Hegesztővezetékek
Hegesztőelektródák csatlakozására szolgálnak.

Búvárszivattyú kábelek
Búvárszivattyú motorok csatlakozó kábelei.

Gumiszigetelésű felvonókábelek
Szabadban és beltéren egyaránt alkalmasak felvonók úszókábelei céljára.

Daruvezetékek
Nedves és vegyi hatásoknak kitett környezetben is alkalmasak daruvezeték céljára.
Rögzítetten alkalmazhatók.

Nagyfeszültségű szigetelt vezetékek

3,6 és 10 kV névleges feszültségre készülnek. Vakolatra fektetve is alkalmazhatók. A
"neonvezeték" típus fényreklám-berendezések szekunder összekötő vezetékeként használható.

3.7.3. Védőcsövek és szerelésük

A szigetelt vezetékek mechanikai behatás, nedvesség, maró pára és szennyeződés
elleni védelmére, valamint kábelek járulékos, főleg mechanikai védelmére védőcsöveket
alkalmaznak. Az alkalmazott védőcsőfajtát a következők szerint kell megválasztani:
A műanyag védőcsöveket kell tervezéseinknél elsősorban figyelembe venni. Acél
védőcső csak ott alkalmazható, ahol a műanyagcső a fellépő fokozott mechanikai
igénybevételt, vagy hőhatást nem bírja el, vagy mágneses zavarástól kell tartani. A műanyag

78
védőcsövek tűzállóság szempontjából önoltóknak minősülnek, vagyis éghetnek, de az égést
nem táplálják. Előnyük, hogy a műanyag védőcsövek érintésvédelmet nem igényelnek.
A merev műanyag villamos védőcsövek PVC alapanyagból készülnek, általában barna
színűek. Gyártanak vastag falú (MÜ I), vékony falú (MÜ III), könnyű (P1) és középnehéz
(P2) védőcsöveket, amelyek felhasználhatók az acélpáncélcső, és az acélcső (gázcső) helyett,
falonkívüli és süllyesztett szerelésnél.

A vastag falú műanyag védőcső (MÜ I)

A vastag falú MÜ I. műanyag védőcsövek a 3.7.-3. táblázat szerinti méretekben
készülnek. Igen tág (-20...+60 C) hőmérséklettartományban alkalmazható. Erős napsütéses,
ill. csapadékos helyen használata nem ajánlott.

3.7.-3. táblázat
Vastag falú védőcsövek méretei

Névleges méret Külső átmérő, mm

MÜ I MÜ III ApP, ill. Ap
11 18,4 12,1 18,4
13,5 20,4 14,6 20,4
16 22,5 17,2 22,5
21 28,3 24,4 28,3
29 37,0 30,8 37,0
36 47,0 38,2 47,0
42 54,0 - -
66 75,0 - -
80 90,0 - -

Elhelyezhető vakolat alá: falban, födémben, aljzatbetonban; falon kívül: falra,

födémre, feszítősodronyra, valamilyen tartószerkezetre szerelve.
Aljzatbetonba szerelve a mechanikai sérülés elleni védelmet a betonnak kell
biztosítani. Általában is elmondható, hogy durva mechanikai sérüléssel szemben védeni kell.
Szerelés során a csövek vagy műanyag karmantyúval, vagy előmelegítés utáni
feltágítással toldhatók. Iránytörés esetén alkalmazható előregyártott könyökcső, ill.
előmelegítés utáni hajlítás. Elágazás külön e célra gyártott elágazódobozokkal történhet.

A vékony falú műanyag védőcső (MÜ III)

79
 A vékony falú MÜ III. védőcsövek méreteit is megtalálhatjuk a 3.7.-3. táblázatban.
Elhelyezésére a MÜ I. védőcsőre elmondottak a mérvadók, azzal a kiegészítéssel,
hogy falon kívüli szerelés esetén mechanikai behatások ellen mindenütt védeni kell.
Szerelése is a MÜ I. védőcsőhöz hasonlóan történhet, feltágításához és hajlításához
előmelegítés nem mindig szükséges.
A MÜ I. és a MÜ III. védőcső helyett olyan helyeken, ahol az iránytörések száma
nagy, ill. mozgatásnak kitett helyeken hajlékony műanyag gégecső alkalmazható.
Ütésállósága a vastag falú csőével azonos, és a 20...30 m gyártási hossz egész csőszakaszok
toldásmentes beépítését teszi lehetővé.
Ha a 3.7.-3. táblázatban megadott névleges méretnél nagyobb névleges átmérőjű
műanyagcsőre lenne szükség, akkor a P könnyű kivitelű kemény PVC cső alkalmazható a
1
MÜ III. védőcső helyett és a P jelű középnehéz kemény PVC cső építhető be a MÜ I.
2
védőcső helyett. Durva mechanikai hatás ellen ezeket a csöveket is védeni kell.
A P , P kemény PVC csövek méreteit a 3.7.-4. táblázat tartalmazza.
1 2
A műanyag védőcsövek szerelésekor fokozottan kell ügyelni arra, hogy bennük
vízzsákok ne legyenek, és üzemszerű viszonyok mellett a nedvesség vagy víz ne hatolhasson
beléjük.
A műanyag védőcsövek előnye még, hogy a belső felület simasága, valamint a hajlítás
helyén is megmaradó eredeti keresztmetszet nagysága miatt a vezetékek behúzása sokkal
kisebb erőt igényel, és így nagyobb mennyiségű vezeték húzható be, mint egyéb azonos
méretű védőcsövekbe.
A műanyag védőcsövek tárgyalásának utolsó tagjaként meg kell említeni az elsősorban
mérő, jelző, működtető vezetékek burkolására, védelmére szolgáló műanyag vezetékcsatornát.
Az MCS jelű műanyag vezetékcsatornák egy teknő alakú alsó részből és egy rápattintható
fedélből állnak. A teknő az alján készített furatok segítségével rögzíthető a hordozó vázszer-
kezethez. A vezetékeket a fedél levétele után helyezik a csatornába, majd a fedelet zárják.

Acél védőcsövek
Acélpáncél védőcső
Az ApP típusú acélpáncélcső papírbéléssel, az AP típusú papírbélés nélkül a 3.10.
táblázat szerinti méretekben készül.
A mechanikai hatásnak kitett helyeken, továbbá nedves környezetben tömörített,
csavarmenetes csőkötéssel kerül felhasználásra. Padozatban, mennyezetben és falon kívül he-

80
lyezhető el, de elhelyezhető tartószerkezeten is, ha azt a beépítés közben fellépő nagyobb
mechanikai igénybevétel indokolttá teszi. Az itatott papírbélés megkönnyíti a vezeték
behúzását és nagyobb védelmet nyújt a behúzással keletkező esetleges mechanikai sérülés
ellen.

Gázcső
A gázcsövek normál falvastagságú menetes acélcsövek. Nedves, robbanásveszélyes és
mechanikai behatásoknak különösen kitett helyiségekben tömítetten csavarmenetes kötéssel
készíthető, és csőbilincsekkel rögzíthető.

Acélcső
Az acélcsövek varrat nélküli, simavégű vezetékcsövek. Általában kábelek járulékos
védelmeként alkalmazzák, különösen útátfúrások esetén.
3.7.-4. táblázat
Kemény PVC csövek méretei

Külső átmérő,
Könnyű P cső Középnezéz P cső
mm 1 2

belső átmérő, belső átmérő,

falvastagság, mm falvastagság, mm
mm mm
21,8 - - - -
27,3 - - - -
34,2 - - - -
42,9 - - - -
48,8 - - - -
50 2,0+0,40 45,2 2,4+0,45 44,3
60,8 - - - -
63 2,3+0,45 57,5 3,0+0,50 56,0
75 - - 3,6+0,55 66,7
76,6 - - - -
89,5 - - - -
90 2,6+0,45 83,9 4,3+0,65 80,1
102,1 - - - -
110 3,0+0,50 113,0 5,3+0,75 97,9
115 - - - -

81
 125 3,6+0,55 116,7 6,0+0,80 111,4
140,8 3,6+0,55 131,7 6,7+0,85 126,6
160 4,0+0,60 150,9 7,7+0,95 142,7
166,6 - - - -
Alkalmazható MÜ III MÜ I védőcsőként
Gyártási hossz: P:2m P:6m
1 2

3.7.4. Szigetelt és kábelszerű vezetékek szerelése

A szigetelt vezetékekkel kiépített hálózatrész rögzített szerelésű, csak a gépek és
készülékek dugaszolóval történő csatlakoztatása esetén a csatlakozóvezeték maga tekinthető
rögzítetlennek.

Szerelési módok
Vakolat alá helyezett védőcsöves szerelés
A védőcsöveket és a dobozokat általában az épület elkészülte után kivésett hornyokba,
vagy az előregyártott fal-, födémelemekbe süllyesztik azok gyártása során.

Szabadon (vakolat felett) elhelyezett védőcsöves szerelés

Ekkor a védőcsöveket vagy feszítőszalagra szerelik, vagy a falon egyéb szerkezeti
elemen térköztartókra helyezik. A vezetékeket ezen szerelési mód esetén is utólag húzzák a
védőcsőbe.

Vezetékcsatornás szerelés
A vezetékeket nyitható fedelű vezetékcsatornába helyezik, a vezetékek elágaztatása,
kivezetése a csatorna oldalfalán keresztül történik. A szerelés alkalmazása ott előnyös, ahol
sok kereszteződés adódna a különböző helyről érkező vezetékek között.

Vakolat alá (vakolatba) helyezett, védőcső nélküli szerelés

A megfelelő (kettős szigetelésű) vezetékek közvetlenül a vakolatba helyezhetők. Ez a
szerelési technológia igen sok munkaóra-megtakarítást eredményez, elmarad a nehéz fizikai
munkát jelentő horonyvésés. Meg kell azonban említeni, hogy a vezeték védettsége kisebb és
a meghibásodás eseténi cserélhetősége nehezebb.

Szabadon szerelt vezeték

A falon, egymástól legalább vezetékátmérő távolságban bilinccsel vagy egyéb módon
vannak rögzítve.

82
Terített szerelés
A vezetékeket egy síkban, lehetőleg kereszteződés nélkül szerelik. A vezetékek
rögzítése bilinccsel vagy vezetékszorítóval történik.

Kötegelt (bund) szerelés

A vezetékek egymást érintve, kötegelve haladnak, és a kötegeket rögzítik.

Takart szerelés
Csak ott valósítható meg, ahol a vasszerkezetet ennek megfelelően alakították ki, azaz
a vezetékeket fedőlemez takarja.
Az egyes szigetelt vezetékek, kábelszerű vezetékek, védőcsövek és a különböző
szerelési módok alkalmazhatósága a környezet jellegétől és a tűzveszélyesség mértékétől
függ. A környezeti körülmények nemcsak a vezetéktípus, védőcsőtípus és szerelési mód
tekintetében meghatározók, hanem adott szerelési móddal kapcsolatosan eltérő
követelményeket állíthatnak a tömítettség, korrózióvédelem, szerelési távolságok stb.
tekintetében. Az alkalmazható szerelési mód függ még az építési módtól is (pl. paneles
lakóépület).

4.7.3. Kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések

A kisfeszültségű kapcsoló- és vezérlőberendezések a kisfeszültségű fogyasztók
energiaellátásához szükségesek. A fogyasztók sokrétűsége, s ebből következően a
felhasználási és az üzemviteli követelmények, valamint az elosztandó villamos energia
nagyságának különbözősége méreteiben és felépítésében eltérő kapcsoló- és
vezérlőberendezések kifejlesztését és alkalmazását tették szükségessé. A kialakult típusokat
(megoldásokat) a berendezések külső kialakítása szerint következőképp csoportosíthatjuk:

- Nyitott berendezés;
- Mellső oldalon burkolt berendezés;
- Burkolt (tokozott) berendezés, amely lehet:
- szekrényes (többszekrényes berendezés, - pult alakú berendezés,
- dobozos (többdobozos) berendezés, - burkolt síncsatornás rendszer.
Kivitelükre általánosan jellemző, hogy többségükben tipizált, előregyártott elemekből,
egységekből készül.

83
Szerzői megjegyzés: Az itt ismertetett felosztás a nemzetközi és egyben magyar szabvány
alapján készült, de hosszú időnek kell eltelnie, hogy a magyar szaknyelvi szóhasználat is e
terminológiát kövesse.

4.7.3.1. Nyitott ill. mellső oldalon burkolt kapcsoló és vezérlő berendezések

A nyitott ill. mellső oldalon burkolt kapcsoló és vezérlő berendezések elődje az
egyszerű kapcsolótábla volt. A kisfeszültségű kapcsolótáblák feladata az volt, hogy a villamos
energia elosztásával összefüggő kapcsolási műveletek elvégzését lehetővé tegyék. A mai
berendezések olyan készülékeket tartó vázszerkezettel rendelkeznek, amelyek tagoltak
(mezők, cellák), és amelyek magukban foglalják a feladatok ellátásához szükséges
készülékeket, műszereket, vezetékeket. A tagoltság általában azonos magasságú, azonban a
cellák eltérő szélességűek és esetleg eltérő mélységűek lehetnek. Készülhetnek beltéri vagy
szabadtéri kivitelben.
A nyitott kivitelre jellemző (4.7.-14. ábra), hogy a tartószerkezetre, vagy a
vázszerkezetre erősített szerelőlapra szerelt készülékek feszültség alatt álló részei
megérinthetők, ezért a véletlen érintés megakadályozására védelmet nyújtó dróthálót, vagy az
átlátást nem akadályozó szerkezetet kell felszerelni.

A mellső oldalon burkolt kivitelnél (4.7.-15. ábra) a homlokfelületen levő burkolat

(amely legalább IP2X védettséget biztosít, megakadályozza a feszültség alatti részek elölről
történő megérintését (Az aktív részek a többi irányból hozzáférhetők, így a szabadon maradt
részeket természetesen ez esetben is — pl. védőhálóval — védeni kell.). Az egyes mezők, cel-
lák ezeknél a típusoknál a vázhoz tartozó vasszerkezeten kívül más módon nincsenek egymás-
tól elválasztva. Ezek a kiviteli formák csak elzárt villamos kezelőhelyiségben üzemeltethetők.

A fejlődés kisfeszültségen is a burkolt (tokozott) kivitelű kapcsoló-, (elosztó-), és vezérlő-

berendezések megjelenését hozta. A kapcsolóberendezés minden oldalán burkolattal van
ellátva, amely teljes biztonságot nyújt véletlen érintés ellen. A burkolaton belül választólapok
is alkalmazhatók, amelyek az egyes szekrényeket, avagy egy szekrényen belül az egyes ré-
szeket elválasztják a szomszédos, feszültség alatt álló részektől. A burkolt kivitelű kapcsoló-
berendezések — elhelyezésüket tekintve — nem igényelnek külön, elzárható kezelőhelyisé-
get. A burkolt kivitelre több szabványos típusmegoldás született, amelyeket külön pontok mu-
tatnak be.

84
 4.7.-14. ábra Nyitott kisfeszültségű kapcsoló berendezés

4.7.-15. ábra Mellső oldalon burkolt kisfeszültségű kapcsoló berendezés

A kisfeszültségű kapcsolóberendezések egy-, vagy kétgyűjtősínes rendszerrel

készülnek. Elrendezésük hasonló a középfeszültségű kapcsolóberendezésekéhez, azonban
helyigényük lényegesen kisebb, ezért mindig egyszintesek. A gyűjtősínekre csatlakoznak a
jellegzetes kisfeszültségű leágazások, nevezetesen a betáplálási, és a fogyasztói leágazások. A
betáplálási leágazás jellemző kapcsolókészüléke a megszakító. Ha az adott helyen a betáplált
zárlati áram a megszakító megszakítóképességénél nagyobb, akkor olvadóbiztosítót (ún.
előtétbiztosítót) kell alkalmazni. Kisebb igények esetén a megszakítót helyettesítheti
terheléskapcsoló, vagy mágneskapcsoló is. Ezek azonban zárlati lekapcsolásra nem
alkalmasak, ezért a zárlatvédelemről külön kell gondoskodni.

85
 A fogyasztói leágazások jellegzetes zárlatvédelmi készüléke az olvadóbiztosító, ill. a
kismegszakító.

A 4.7.-16. ábra néhány jellegzetes kisfeszültségű leágazás kapcsolási képét mutatja.

4.7.-16. ábra Jellegzetes kisfeszültségű leágazások kapcsolási képe

a) megszakítós leágazás; b) megszakítós leágazás zárlatkorlátozó biztosítóval;
c) terheléskapcsolós leágazás zárlatkorlátozó biztosítóval; d) kapcsolható biztosítós leágazás;

e) sínbontó szakaszoló; f) sínáthidaló megszakító; g) áramszolgáltatói betáplálás

megszakítóval, bontható sínkötéssel

4.7.3.2. Tokozott elosztószekrények

A szekrényes berendezés olyan, általában padlóra állított burkolt berendezés, amely több
mezőt vagy rekeszt tartalmazhat. A többszekrényes berendezés több mechanikailag össze-
kapcsolt szekrény kombinációja (4.7.-17. ábra).

A szekrényes berendezések előnyei: kedvező árfekvés a sorozatgyártás miatt; gyors sze-

relhetőség, a szekrényekbe furatrendszerrel ellátott előszerelt szerelőlapok következtében;
por, víz, időjárási viszonyok, korróziós hatások ellen védett kivitel a rozsdamentes acél ill. az
üvegszál-erősítésű polikarbonát anyagválasztás következtében; gyors telepítés a gyári szerelés
és a készre szerelt szállíthatóság miatt; nagyobb megbízhatóság a gyári szerelés, ellenőrzés
következtében.

A főáramköri elemek (készülékek, egységek) beépítése lehet rögzített (fix) vagy duga-
szolható kivitelű ún. fiókos (4.7.-18. ábra).

86
 4.7.-17. ábra Többszekrényes, tokozott kisfeszültségű elosztó

4.7.-18. ábra Többszekrényes, tokozott, fiókos kisfeszültségű elosztó

4.7.3.3. Többdobozos, tokozott kisfeszültségű elosztó

A dobozos elosztóberendezést, ill. a belőlük összeépíthető többdobozos elosztóberen-
dezéseket (4.7.-19. ábra) az jellemzi, hogy nem a komplett leágazásokat, hanem az egyes ké-
szülékeket építik be külön-külön dobozba (tokba). A készülékek egyenkénti tokozása az eset-

87
leges hibákat kis területre korlátozza, ugyanakkor a tokozás révén a feszültség alatti részek
érintés ellen védettek. A dobozok zártak, tömítettek, s a kialakítás révén az áramköri elemek-
nek a mechanikai behatások, a por, a víz, a pára ellen is védelmet nyújtanak. Ennek következ-
tében a dobozokat, ill. az elosztóberendezéseket nem csak az ún. száraz belsőtéren, hanem po-
ros, időszakosan nedves, ill. nedves helyen, valamint szabadtéren is el lehet helyezni. A dobo-
zok építőkockaszerűen összerakhatók, így az elosztóberendezés bővíthető, átalakítható.

4.7.-19. ábra Többdobozos kisfeszültségű tokozott elosztóberendezés

A tokozott elosztók gyűjtősín-rendszere az egyszeres: osztatlan vagy osztott

megoldásban. A gyűjtősínek anyaga alumínium vagy vörösréz. A gyűjtősínekre a leágazások
csatlakozószerelvényekkel, sínnel, vagy szigetelt vezetékkel csatlakoznak. A villamos
készülékeket szerelőlapokra szerelik, és a dobozokba a már elkészített szerelőlapokat rögzítik
be. A működtető- és a jelzőkészülékeket viszont a fedélen helyezik el, és hajlékony vezetékkel
kötik be a szerelőlapra (az ún. sorozatkapcsokhoz).

4.7.3.4. Burkolt síncsatornás rendszer (tokozott síncsatorna)

Az ipari üzemekben a kisfeszültségű energiaelosztásra az utóbbi évekig a kábeles
energiaelosztás volt a jellemző. Az olyan esetek azonban, amikor gyakori gépátcsoportosításra

88
volt szükség, megkövetelték a költséges és a hosszú időt igénybe vevő átszerelés elkerülését,
azaz új elosztási mód kialakítását. Ezt a feladatot lehet megoldani az ún. tokozott sínes elosz-
tórendszerrel, amelyben a vezetékek (sínek) burkolattal vannak körülvéve és e tokozott sínek
az épületek belsejében mennyezetre függesztve, falra szerelt konzolokra, vagy szabadon álló
állványokra szerelve helyezhetők el (4.7.-20. ábra).

4.7.-20. ábra Burkolt síncsatornás rendszer

A burkolatot tekintve az elosztórendszer lehet fémtokozású, és szigetelt (műanyag) to-

kozású. Ha a burkolatot olyan módon alakítják ki, hogy az a merevítő váz feladatát is
elláthatja, akkor nem szükséges külön teherhordó vázról gondoskodni. A tokozott
elosztórendszer csupasz, vagy szigetelt sínekkel, kisebb áramerősségekre az e célra készített
szigetelt vezetékkel készül. A burkolat az előírt érintésvédelmi követelményeknek is eleget
tesz, így könnyen elérhető magasságban is szerelhető.

89
A tokozott sínes elosztórendszerek főbb egységei a következők:
- Az egyenes síncsatorna a gyűjtősínekből, a síneket tartó, burkolaton belüli távolságtartók-
ból és a burkolatból tevődik össze. A felfüggesztési, ill. alátámasztási közökre vonatkozó
távolságok az egyes típusokra külön megadott értékek. Készülhetnek leágazási helyek
nélkül (nagy áramerősségek esetén) és leágazási helyekkel. Ez utóbbi esetben leágazási
csatlakozószerelvények szükségesek, amelyek megfelelő dobozokban helyezkednek el;
- Az irányváltozást, elágazásokat lehetővé tevő egységek a nyomvonalhoz való alkalmaz-
kodást biztosítják (4.7.-21. ábra). Ezek:
- az irányváltó idom, amelyik a síncsatorna derékszögű irányváltozását teszi lehetővé;
- a rugalmas (flexibilis) összekötő, amelyik az egyenes sínről tetszőleges szögben
ágazik le;
- A betáplálásra külön egységeket fejlesztettek ki, amelyekkel általában a síncsatorna vé-
gére csatlakoznak, de mód van közép betáplálásra is

4.7.-21. ábra Változtatható leágazású tokozott síncsatornás rendszer elemei

1 Egyenes síntokozás; 2 Betáplálás nagy keresztmetszettel; 3 Betáplálás kis keresztmetszettel;

4 Közép betáplálás; 5 Megtámasztó és betáplálási egység; 6 Irányváltó idom;

7 Flexibilis idom; 8 Leágazó doboz; 9 Rögzítő kengyel; 10 Függesztő kengyel

90
7.2. A vezetékek villamos méretezése, kiválasztása
Az erősáramú vezetékeknek és kábeleknek egyidejűleg több követelményt kell kielégí-
teniük, így megfelelő méretezésre, kiválasztásra és szerelésre van szükség. A figyelembe ve-
endő főbb szempontok a következők:
- üzemi melegedés;
- zárlati melegedés;
- feszültség, feszültségesés;
- üzemszerű mechanikai igénybevétel;
- zárlati mechanikai igénybevétel;
- üzembiztonság;
- érintésvédelem;
- gazdaságosság.
Az előbb felsorolt követelmények egy részére mindenesetben méretezni, ill.
ellenőrizni kell, míg másik csoportja egyes vezetékfajtáknál automatikusan teljesül, vagy
szintén méretezést, ill. ellenőrzést igényel. A feszültségesésre történő méretezést e tantárgyban
már elsajátították. Az üzembiztonsággal kapcsolatos követelmények kielégítése az
alkalmazási hely jellegének és tűzrendészeti besorolásának megfelelő vezetékfajta és szerelési
mód alkalmazását jelenti. Az érintésvédelem témakörével a tantárgy negyedik félévében
részletesen foglalkozunk. A gazdaságossági számítások alapjait az Energiagazdálkodás című
tárgy keretében ismerik meg. Az ott tanultakat s a következőkben itt ismertetetteket
együttesen alkalmazva kell a méretezést, ill. a kiválasztást elvégezni.
Az üzembiztonságon és a feszültség-igénybevételen kívül a többi követelmény
többnyire a vezetékkeresztmetszet nagyságára hat ki. A vezető szükséges keresztmetszete
tehát az, amelyik mindegyik követelmény keresztmetszetigényét kielégíti, azaz a méretezés
során adódó legnagyobb keresztmetszet.
A normál üzemvitelre történő méretezéshez az üzemi terhelőáram ismerete szükséges.

7.2.1. A vezetékek és vezetékhálózatok terhelésének megállapítása

Új vezetékek és hálózatok tervezésekor nagy gondot kell fordítani a terhelések helyes
megállapítására. A várható legnagyobb terhelés ui. nemcsak a fővezeték keresztmetszetét ha-
tározza meg, hanem kihat a hálózatképre, a transzformátor nagyságára a beépítendő kapcsoló-

91
berendezések névleges teljesítményére. Ezért van rendkívül nagy jelentősége az adott
fogyasztói terület, épület, ipari vagy egyéb létesítmény várható, a lehetőségekhez képest
pontosan meghatározott villamosenergia-igényének.
Az előzetes villamosenergia-igény megállapításához elsősorban a részletes beruházási
programból lehet kiindulni. Ebből meg lehet határozni a beépítendő alapterület nagyságát és a
kívánt megvilágítási szint ismeretében az épület várható világítási energiaigényét. E
beruházási programból tájékoztató adatokat nyerhetünk a hajtott gépek teljesítményigényére,
üzemeltetésére és a termelési folyamat ütemezésére vonatkozóan. Ezek alapján a beépítésre
kerülő villamos gépek, és készülékek névleges teljesítménye kiszámítható, a várható moto-
rikus és termikus villamos energia így ismert.
Az adatokból a beépített teljesítmény határozható meg, ami nem más, mint a hálózatra
kapcsolható fogyasztóberendezések névleges teljesítményének összege, amelyben termé-
szetesen a bővítésre tervezett fogyasztóberendezések teljesítményének is szerepelnie kell.
A beépített teljesítmény és a hálózatból valóban vételezett teljesítmény azonban nem
azonos. Először is nem minden beépített készülék működik egyidejűleg, és nem minden
fogyasztó (pl. motor) veszi fel üzem közben a teljes névleges teljesítményét.
Adott számú fogyasztó várható egyidejű terhelése névleges teljesítményük
összegéből
(beépített teljesítmény) és a tapasztalati úton megállapítható egyidejűségi tényező segítsé-
gével határozható meg:

kW, (7.-1)
ahol P  = kW az i számú fogyasztó várható egyidejű teljesítményigénye; P  = kW az i-edik
e i
fogyasztó teljesítményigénye; e az egyidejűségi tényező melynek tájékoztató értékeit kommu-
nális épületcsatlakozásokra a 7.2.-1. táblázat tartalmazza.
7.2.-1. táblázat
Kommunális fogyasztók egyidejűségi tényezői

A fogyasztócsoport, amire az egyidejűségi A fogyasztócsoport, amire Egyidejűségi

egyidejűség vonatkozik tényező az egyidejűség vonatkozik tényező

92
 1 1,00 Iroda, óvoda, bölcsőde, Legalább 0,66
2 0,76 kórház, rendelőintézet,
3 0,66 szálloda, üdülő valamennyi
4 0,60 fogyasztója
5 0,56
6 0,53 Üzlet, áruház, vendéglátó 1,0
7 0,50 üzem, klub világítási

Lakóépület 8 0,48 fogyasztói

háztartási 9 0,47

fogyasztói, ha a 10 0,45

lakások száma 15 0,41 Nagykonyha sütő-főző Legalább 0,7

20 0,38 berendezései
25 0,36
30 0,35
40 0,33
50 0,31 Nem háztartási villamos 1,0
60 0,30 kályhák, hősugárzók,
100 0,28 hűtőszekrények
150 0,27
Ipari létesítményekre általánosan ajánlható egyidejűségi tényező adatok nem állnak rendelke-
zésre. A technológiai és az üzemeltetési terv áttanulmányozása után értékét a villamos
tervezőnek kell megállapítani.
Kedvező támpontot nyújthat becsléséhez, hogy hasonló elkészült ipari objektum
üzembehelyezése után a valóságos egyidejű terhelés értékét regisztráló műszerekkel mérni
lehet.
Nagyobb kiterjedésű létesítmény esetében épületenként, gyáregységenként, vagy üzemrészek-
re kell a várható egyidejű terhelés értékét megállapítani. Az így kiszámított egyidejűségi
értékek egymással történő összehangolása után lehet megadni a teljesítmény várható csatlako-
zási értékét.
Az egyidejűségi tényező meghatározása igen nagy körültekintést igényel, mert
helytelen megválasztása, vagy szűk keresztmetszetet eredményez, aminek következtében a
vezetékek túlterhelődnek, és további bővítésre sem nyílik lehetőség, vagy túlméretezett
vezetőkeresztmetszet esetén anyagpazarlást, ill. beruházási többletköltséget okoz. Ezért

93
ajánlatos nagyobb üzemek hálózati tervezésénél minden egyes üzemrész energiaszükségletét
az ott alkalmazott munkafolyamatok és technológiai előírások figyelembevételével külön-
külön meghatározni.

7.2.3. Vezetékek hőigénybevétele

A vezetékek túlmelegedése szigetelőanyaggal burkolt vezetékek esetén a
szigetelőanyag és ezzel magának a vezetőnek a pusztulásához vezethet, tűzkárt, az emberi
életben és vagyonban pótolhatatlan veszteségeket okozhat. Csupasz vezetékeknél a
szigetelőanyag megrongálódásával nem kell számolni, ezért jobban terhelhetőek. Az
áramterhelhetőséget ez esetben a terhelés során fellépő veszteségek, másrészt a vezetőanyag
kilágyulási veszélye korlátozza.
A meg nem engedett melegedést, a káros túlmelegedést nemcsak nagy áramerősség
okozhatja, felléphet akkor is, ha rendes üzemi terhelés mellett a környezet hőmérséklete túl
magasra szökik.
A vezetékek túlmelegedését a hűlési viszonyok erősen befolyásolják. A
csővezetékekben elhelyezett vezetékek például rosszabbul hűlnek, mint a szabadba
fektetettek.
A hőelvezetés mértéke függ a kábel szigetelésének milyenségétől is, különösen ha arra
gondolunk, hogy a kábelszigetelés hővezető-képessége lényegesen kisebb, mint a földé,
amelybe fektetve van. Ebből következik, hogy kisebb szigetelővastagságú kábelek áramter-
helhetősége nagyobb, mint a vastagabb szigetelőréteggel rendelkezőké a jobb hő-vezetőké-
pességük miatt.
Az energiaátviteli feladatokat ellátó vezetékek kihasználhatóságára a fajlagos terhelhe-
tőség, vagyis az áramsűrűség a jellemző. Vizsgáljuk meg, hogyan alakul a megengedhető
áramsűrűség a keresztmetszet függvényében.
A hűlési viszonyok szempontjából a vezető felületének nagysága a mértékadó, hiszen
a hőáramlás ezen a felületen indul meg. Egy adott hosszúságú vezetékszakaszt figyelembe
véve egy kör keresztmetszetű vezető felszíne (F) a sugár lineáris függvénye. A vezető kereszt-
metszete (A) viszont a sugártól négyzetesen függ. A felület (hűtőfelület) a keresztmetszet
függvényében kifejezve tehát:

. (7.-11)

94
Ami azt a közismert tényt fogalmazza meg, hogy kis keresztmetszetű vezetékek viszonylag
jobban hűlnek, mint a nagy keresztmetszetűek, mert a keresztmetszetükhöz viszonyítva
nagyobb hűtőfelülettel rendelkeznek. Ebből az is következik, hogy kis vezetékkeresztmet-
szeteknél nagyobb fajlagos terhelést lehet megengedni, mint a nagyobb keresztmetszetűeknél.
Egyerű, vakolat alá védőcsőbe szerelt szigetelt vezeték keresztmetszettől függő
megengedett áramsűrűségét a 7.2.-3. ábra mutatja.

7.2.-3. ábra Egyerű, vakolat alá védőcsőbe helyezett szigetelt vezeték megengedett
áramsűsrűsége

Miután a vezető megengedett áramsűrűsége függ a keresztmetszettől, a szabvány köz-

vetlenül az adott keresztmetszethez tartozó megengedhető terhelőáramot adja meg, táblázatos
formában. Ez az alapterhelés az üzemi melegedésre történő méretezés kiinduló értéke, amely
rögzített környezeti feltételekre és tartós, azaz időben állandó nagyságú terhelőáram esetére
vonatkozik.
Mint az elmondottakból kitűnik, a terhelhetőség függ:
- a vezeték szerkezeti anyagától;
- a vezeték fajtájától;
- az elhelyezés módjától;
- a környezet hőfokától.
Ezért a vezetők alapterhelését vezetőfajtánként adják meg.
A rögzített környezeti adottságoktól eltérő esetekben a megengedhető állandó
terhelőáram az alapterhelés értékéből módosító tényezők segítségével állapítható meg.
Értéküket táblázatok, diagramok vagy megfelelő összefüggések alapján határozhatjuk meg.
Az alapterhelés értéke állandó terhelés esetére megengedhető terhelőáram. Ilyenkor a
vezeték elegendő ideig, a vezeték melegedési időállandójának háromszorosát meghaladó idő-
tartamig van terhelve állandó áramerősséggel, így a vezető hőmérséklete eléri az állandósult
hőmérsékletet.
Más terhelési mód esetében az ún. mértékadó terhelőáram értékét előzetesen meg kell
határozni.
Ha a terhelés időben váltakozó, akkor a mértékadó terhelőáram ugyan számítható, de
az eljárás bonyolult és hosszadalmas. Természetesen kiszámításához a vezeték
időállandójának és a terhelőáram időbeni változásának pontos ismerete szükséges. A gyakorlat

95
szempontjából ez esetben megengedhető a számítás mellőzése, ha a biztonság irányában
tévedve a legnagyobb nem lökésszerű terhelőáram értékét tekintjük mértékadónak.
Szigetelt és kábelszerű vezetékek olyan szakaszos terhelésekor, amikor ki- és
bekapcsolt állapotból vagy üresjárásból és a teljes terhelésből álló ciklusok követik egymást,
és egy ciklus időtartama 10 percnél nem hosszabb, valamint a bekapcsolt állapot, ill. a teljes
terhelés a ciklusidő 40%-át nem haladja meg, a mértékadó terhelőáram az áramok négyzetes
középértékéből adódó áramerősség:

A, (7.-12)
ahol I  = A, a melegedés szempontjából mértékadó terhelőáram; T = s, a ciklusidő;
t
I  = A, az üresjárási áram; t  = s az üresjárási időtartam; I  = A, a teljes terhelés árama;
0 0 c
t  = s, a teljes terhelés időtartama.
c
Ha a szakaszos terhelés az előbb említett feltételeket nem elégíti ki, akkor ez esetben
számítással kell ellenőrizni, hogy a vezeték nem melegszik-e a megengedettnél
(gumiszigetelés esetén 60C-nál, műanyag-szigetelés esetén 70C-nál) jobban.
Többmotoros hajtás indítási terhelése esetén az indító eredő áramerősség értékének
szintén a négyzetes középérték vehető.

7.2.3.1. Szigetelt vezetékek megengedett áramterhelése

Szigetelt vezetékeknél a maximális terhelhetőséget a vezetékhőmérséklet szabja meg,
amely nem lehet akkora, hogy veszélyeztesse a szigetelőburkolat épségét. Az MSZ 14550 Szi-
getelt vezetékek megengedett terhelése c. szabvány előírásai alapján a vezetőér megengedett
maximális hőmérséklete gumiszigetelés G esetén 60C; műanyag M szigetelés esetén 70C.
A szabvány a vezeték felhasználási célja szempontjából kétféle vezetéket különböztet
meg:
- főáramköri vezetéket, amely a villamos energiát a fogyasztóhoz vezeti;
- segédáramköri vezetéket, amely mérő, működtető, reteszelő feladatokat ellátó
villamos energiát vezet.
A szigetelt vezetékek az érszámtól, vezetékszerkezettől, szerelési módtól és rendeltetéstől
függően a 7.2.-3. táblázat szerinti A, B vagy C terhelési csoportba oszthatók.
Az 1 kV-nál nem nagyobb névleges feszültségű szigetelt vezetékek alapterhelését (I ) az A, B,
a
ill. a C terhelési csoportokra a vezető anyagától függően a 7.2.-4. táblázat adja meg. A táblázat
adatai 25C környezeti hőmérséklet, legfeljebb három terhelt ér, és 10 mm-nél nagyobb
védőcső, vezetékcsatorna, vagy vezetékköteg távolság esetére mérvadóak.

96
Ha a felsorolt feltételek nem teljesülnek, akkor az alapterhelés értékét módosítani kell.
Ekkor az adott keresztmetszetű szigetelt vezeték megengedett áramterhelését az

Im=k1*k2*k3 *k4 *Ia A, (7.-13)

összefüggés alapján határozhatjuk meg.
Az alapterhelés értékét módosító tényezők:
 k ; ha a környezeti hőmérséklet 10...55C, akkor az alapterhelés értékét a k
1 1
tényezővel meg kell szorozni (7.2.-5. táblázat);

97
 Szigetelt vezetékek terheléscsoporttáblázata
Szerelésmód Főáramköri vezeték Segédáramköri vezeték

egyerű 2...5 erű ötnél több egyerű többerű

erű
Vakolat alatt védőcsőben A - - B -
Falon kívüli védőcsőben, ill. A* - - B -
csatornában
Vakolatba helyezve, ill. falra B B A B B
ragasztva
Kötegelt A** B A B B
Terített B B A C B
Szabadon szerelt C B A C B
* 5-nél nem több terhelt vezető esetén B. ** 9-nél nem több terhelt vezető esetén B.
Szigetelt vezetékek alapterhelés-értékei
Vezető keresztm, mm2 I ,A
a

A csoport B csoport C csoport

Cu Al Cu Al Cu Al

98
0,5 7 - 10 - 13 -
0,75 10 - 13 - 16 -
1,0 12 - 16 - 20 -
1,5 16 13 20 17 25 22
2,5 20 16 27 21 34 27
4 27 21 36 29 45 35
6 35 27 47 37 57 45
10 48 36 65 51 78 61
16 63 51 87 68 104 82
25 83 69 115 90 137 107
35 110 86 143 112 168 132
50 140 110 178 140 210 165
70 175 140 220 173 260 205
95 215 175 265 210 310 245
120 255 205 310 245 365 285
150 295 235 355 280 415 330
185 340 270 405 320 475 375
240 400 300 480 380 560 440
300 470 375 555 435 645 510
400 570 450 690 540 770 605
500 660 530 820 640 880 690
7.2.-5. táblázat
A k módosító tényező értékei
1

Környezeti k
1
hőmérséklet, C M vezeték esetén G vezeték esetén
10 1,18 1,15
15 1,12 1,10
20 1,06 1,05
25 1,00 1,00
30 0,94 0,93
35 0,88 0,85
40 0,82 0,75

99
 45 0,75 0,65
50 0,67 0,53
55 0,58 -
55 csak hőálló vezeték alkalmazható

 k ; háromnál több terhelt vezeték(ér) esetére a k tényező értékeit a 7.2.-6.

2 2
táblázat találjuk:
7.2.-6. táblázat
A k módosító tényező értékei
2

Vezetékek vagy 1...3 4 5 6 9 12 15 20 25 30 35 40 45

vezetékerek
száma
k 1 0,92 0,84 0,75 0,61 0,58 0,55 0,51 0,46 0,42 0,40 0,38 0,36
2

 k; ha egymás mellett (<10 mm) védőcsövek, vezetékcsatornák,

3
vezetékkötegek vagy közös köpenyű vezetékek futnak, az alapterhelés értékét a 7.2.-7.
táblázat található k értékével kell megszorozni;
3

7.2.-7. táblázat
A k módosító tényező értékei
3

Védőcsövek, vezetékcsatornák, 2 3 5 10 15 20 25 30
többerű vezetékek és
vezetékkötegek száma
k többerű vezeték, 1 0,85 0,73 0,63 0,58 0,55 0,52 0,49
3
köteg, védőcső,
szabad szerelés
esetén

100
 többerű vezeték 1 0,75 0,65 0,54 0,48 0,45 0,43 0,42
védőcsőben, ill.
vezetékcsatornában
történő szerelés
esetén

 k ; nagyfeszültségű szigetelt vezetékek megengedett terhelését is megkapjuk,

4
ha a 7.2.-4. táblázatban található alapterhelés adatot a névleges feszültségtől függő k
4
módosító tényezővel megszorozzuk (7.2.-8. táblázat).

7.2.-8. táblázat
A k módosító tényező értékei
4

A vezeték névleges 1 3 6 10
feszültsége, kV
k 1,00 0,95 0,90 0,80
4

Végül pár szót kell szólnunk a vezetékek túlmelegedés elleni védelméről. E

kérdéskörrel részletesen a tantárgy következő félévében foglalkozunk, itt csak a legfontosabb
követelményt emeljük ki.
A vezeték védelmére szolgáló készülék (olvadóbiztosító, megszakító) névleges áram-
erősségét, ill. beállítási értékét úgy kell megválasztani, hogy az a vezetékre az adott körülmé-
nyek között megengedett áramterhelés értékét ne haladja meg. Azaz a megengedett terhelés
értékét alulról közelítse meg. (Esetleg érje el.)

7.2.3.2. Erősáramú kábelek megengedett áramterhelése

Erősáramú kábelek terhelhetőségét is az határozza meg, hogy a terhelőáram hatására
fellépő melegedés következtében, a szigetelés nem sérülhet meg. A kifogástalan szigetelőbur-
kolat az erősáramú kábeleknél rendkívül fontos, különösen a nagy névleges feszültségű kábe-
leknél, ahol a szigetelőanyag épségben tartása céljából a vezetékhőmérsékletet alacsonyabb
szinten kell tartani.
A kábelek 70 cm-es fektetési mélységi és 70 Ccm/W fajlagos talajhőellenállás
esetére vonatkozó alapterhelés értékeit szabványok táblázatai tartalmazzák.

101
 Az alapterhelés 20 C környezeti hőmérséklet mellett egyedülállóan földbe fektetett
kábelre vonatkozik. Környezeti hőmérsékletként a talajfelszín hőmérsékletét kell figyelembe
venni, mivel a talaj hőmérséklete csak nagyobb mélységekben állandósul, a szokásos
kábelfektetési mélységekben még jól követi a felszíni ingadozásokat.
Levegőben vezetett kábel esetén ugyancsak 20 C a környezeti hőmérséklet, de ez
esetben a rosszabb hűlési viszonyok miatt az alapterhelés értékét módosító tényezővel
csökkenteni kell. (Az újabb kutatási eredmények alapján egyes műanyag-szigetelésű kábelek
az elmondottaktól eltérően viselkednek.)
Több együttfutó kábel, ill. kábelcsoport (egyszerű kábelekből összeállított három
kábel) földbe fektetése esetén szintén csökkenteni kell az alapterhelés értékét, mivel az
együttfutó érszám növekedése megnehezíti a kábel hőleadását. adja.
Ha az alapterhelésre vonatkozó követelmények közül egyidejűleg több nem teljesül,
akkor az ezekre az esetekre vonatkozó módosító tényezők mindegyikét figyelembe véve kell a
mértékadó áramterhelés értékét meghatározni.

7.2.3.3. Szabadvezetékek megengedett áramterhelése

A szabadvezeték legnagyobb áramterhelésének, azaz adott feszültség és teljesítmény-
tényező mellett rajtuk átvihető legnagyobb teljesítménynek több körülmény szab határt:
- gazdaságosság;
- feszültségesés;
- vezető hőfok.
Rövid vezetékszakaszok és sodronygyűjtősínek legnagyobb megengedhető
áramterhelését azonban a vezetősodrony megengedhető hőmérséklete szabja meg.
Állandó terhelésnél az üzemi viszonyoknak megfelelő legkedvezőtlenebb esetben sem
lépheti túl a vezető azt a hőmérsékletet, amely anyagának szilárdságát csökkenti. A megen-
gedhető hőmérséklethatár alumínium, nemesített alumínium és acélalumínium vezeték eseté-
ben 80 C.

7.2.-9. táblázat

102
 Szabadvezeték alapterhelése, I (A)
a

A vezető Alumínium Nemesített Acélalumínium Acélaludur

névleges alumínium
keresztmetszete,
mm2
a sodrony megengedett legnagyobb állandó árama, A-ben
6 - - - -
10 60 60 - -
16 85 80 - -
25 110 105 - -
35 145 130 - -
50 180 165 - -
50/8 - - 175 -
70 225 195 - -
70/12 - - 215 -
95 275 245 - -
95/15 - - 270 -
110/20 - - 310 -
120 330 290 - -
120/20 - - 325 315
120/120 - - - 340
150 395 340 - -
150/25 - - 370 360
185 440 385 - -
185/60 - - 440 -
240 525 450 - -
250/40 - - 540 500
263/110 - - - 560
300 610 540 - -
350/50 - - 650 -
375 740 650 - -
400/55 - - 740 -

103
 500/65 - - 820 -

A szabadvezetékek alapterhelés-adatai (7.2.-9. táblázat) +40 C környezeti hőmérséklet és 0,5

m/s szélsebesség — mint legkedvezőtlenebbnek tekinthető körülmény — esetére vonatkoz-
nak. Ezen állandó terhelés esetén a vezető éppen a tartósan megengedhető hőmérséklethatárig
melegszik fel.
A megengedhető tartós áramterhelés értékét más szélsebesség és környezeti
hőmérséklet, mint legkedvezőtlenebb körülmény esetében a (7.-14) közelítő összefüggés
szolgáltatja:

A, (7.-14)
ahol I  = A, az adott körülmények (v; t) és adott vezetőkeresztmetszet mellett
m
megengedhető terhelőáram;
I  = A, az adott keresztmetszetű vezető alapterhelése;
a
t = C, a környezeti hőmérséklet;
v = m/s, a szélsebesség.

7.2.3.4. Sínek és csupasz vezetékek megengedett áramterhelése

A gyűjtősínek és csupasz leágazó sínek üzemi melegedésre történő méretezésekor is az
alapterhelés adatából kell kiindulni. A szabvány adatai 35 C környezeti hőmérsékletre és 65 C
vezetőhőmérsékletre vonatkoznak, azzal a feltételezéssel, hogy a sínek hossza vízszintes
elrendezésben legfeljebb 2 m, függőleges elrendezésben legfeljebb 3 m. A megfelelő tompa
színű festékkel festett sínek terhelhetősége 25...30%-kal nagyobb a csupasz felületűekéhez
képest. A gyűjtősínek hő leadó képessége konvekcióval és sugárzással biztosított és a festék
sugárzási tényezője 0,9.
A gyakorlati feladatok során természetesen az alapterhelésre megadott feltételek
többnyire nem teljesülnek. A megengedett áramterhelés értéke eltérő körülmények esetén
megfelelő módosító tényezők figyelembevételével állapítható meg.
1. Ha a környezeti hőmérséklet eltér 35 C-tól, vagy a sín hőmérséklete 65 C-tól
eltérő, akkor az alapterhelés értékét a 7.2.-4. ábra k tényezővel meg kell szorozni.
1
A sín megengedhető hőmérsékletét általában a hozzá csatlakozó készülékek megen-
gedhető hőmérséklete szabja meg. Biztonsági okokból maximum 90 C engedhető meg, de a
gazdaságossági szempontokat is figyelembe véve 65...70 C a szokásos érték.

104
 2. Ha a hűtőfelület nagyságát, ill. a helyzetét megváltoztatjuk, a környezetnek
áramlásos hőcserével leadott hőmennyisége megváltozik, és a sugárzás értéke is módosul.
A lapjával vízszintesen elhelyezett (fekvő) sín terhelhetőségét csökkentő k tényező
2
értékét csak 2 m-nél nagyobb sínhossz esetén kell figyelembe venni (7.2.-10. táblázat).
Megjegyzendő, hogy a fekvő gyűjtősín a zárlati áram dinamikus hatásával szemben
tanúsított nagyobb mechanikai szilárdsága miatt előszeretettel alkalmazott elrendezés.
3 m-nél hosszabb függőleges sínvezetés esetén szintén módosulnak a konvekciós hőcsere
feltételei a vízszintes sínvezetéshez képest, a függőleges szakasz felső része kevésbé hűl.
Ilyen esetben a megengedett áramterhelés értéke az alapterhelés 85%-a.
3. Színalumínium helyett ötvözött, vagy nemesített alumínium sínanyag alkalmazása
esetén az alapterhelés értékét 10%-kal csökkenteni kell.

7.2.-4. ábra k1 tényező értékei a tényleges környezeti hőmérséklet figyelembevételéhez

7.2.-10. táblázat
Fekvő elrendezésű, 2 m-nél hosszabb lapos sínek terhelhetőségét csökkentő k tényező értékei
2

Sínszám, db Sínszélesség, mm k tényező

2

festett csupasz
sín esetén
1 50...200 0,90 0,85
2 50...200 0,85 0,80
3 50...80 0,85 0,80
100...120 0,80 0,75
4
160 0,75 0,70
200 0,70 0,65

A sínvastagság és a közbenső légköz 5...10 mm.

105
7.2.3.5. Ellenőrzés zárlati melegedésre
A villamos hálózat berendezéseit, vezetékeit megfelelő zárlatvédelemmel látják el. A
zárlat fellépésétől megszüntetéséig, azaz a védelem működési ideje alatt a zárlati áram a
hálózat soros elemeit — így a vezetékeket és kábeleket is —melegedés szempontjából is
igénybe veszi.
A zárlati áram az üzemi áram 10...20-szorosa körül van, így az áram négyzetével
arányos Joule-veszteség az üzemi áramhoz viszonyítva 100...400-szoros. Ha ilyen
áramértékre kiszámolnánk az elméleti állandósult hőmérsékletet, messze az anyag
olvadáspontja feletti értéket kapnánk. Ezért a védelmeknek igen rövid idő alatt működniük
kell. E rövid ideig tartó igénybevétel alatt a vezetőben keletkező veszteség gyakorlatilag teljes
egészében annak hőmérsékletét emeli, a környezet felé történő hőleadás elhanyagolható.
Szigetelt vezetékek és kábelek esetén a szigetelésre rövid ideig megengedhető hőmér-
séklet, szabadvezetékek, sínek, ill. csupasz vezetékek esetében pedig a mechanikai és szilárd-
ságtani szempontból megengedhető hőmérséklet határt szab a zárlati áram szempontjából
megengedhető igénybevételnek. A t legnagyobb megengedett zárlati hőmérséklet értékeket a
z
tárgyalt vezetékfajtákra a 7.2.-11. táblázat tartalmazza.
Az A = m2 keresztmetszetű, l = m hosszú, r = m fajlagos ellenállású vezetőn t = (s)
ideig áthaladó I  = A zárlati áram által létrehozott hőmennyiség:
z

J. (7.-15)
Az a hőmennyiség viszont, amely a vezetőt a rövid idejű zárlati terhelés során üzemi
hőmérsékletéről (t ) a megengedett zárlati hőmérsékletre (t ) emeli
ü z

J, (7.-16)
ahol c = J/(kgK) a vezető fajhője; m = kg a vezető tömege; t -t  = K a megengedett
z ü
zárlati túlmelegedés, amely C-ban is számítható.
Ahhoz, hogy a vezető hőmérséklete t fölé ne emelkedjen, szükséges, hogy a
z
vezetőben keletkező hőmennyiség ne legyen nagyobb, mint az általa maximálisan felvehető.
Miután a vezetőben keletkező hőmennyiség a vezető keresztmetszetével fordítottan arányos
(7.-15), adott zárlati áram és zárlati lekapcsolási idő esetén meghatározható a vezeték
minimálisan szükséges keresztmetszete.
Ekkor
(7.-17)
ahol  = kg/m3 a vezető anyagának sűrűsége.

106
 A (7.-17) egyenletből a vezető zárlati melegedés szempontjából szükséges kereszt-
metszete
m2. (7.-18)
Az összefüggést a gyakorlat számára könnyen kezelhető formában írva:

mm2 (7.-19)
ahol I  = kA a zárlati áram effektív értéke; t = s a zárlati áramátfolyás ideje, (a védelem
z
működési ideje); B a vezetékre jellemző állandó, értékét a leggyakrabban alkalmazott
vezetékekre a 7.2.-11. táblázat tartalmazza.
A zárlati melegedésre történő ellenőrzés elhagyható, ha a vezetékek védelmét
biztosító, vagy pillanatműködésű (késleltetés nélküli) zárlatvédelem látja el.

7.2.-11. táblázat

Üzemi Zárlati B
Vezetékfajta
hőfok, C hőfok, C
gumiszigetelésű 60 160
Szigetelt vezetékek
műanyag-szigetelésű 70 160
1 kV-os Cu 70 170 8,4
-"- Al -"- -"- 12,8
3...6 kV-os Cu 60 150 8,7
Papírszigetelésű kábelek
-"- Al -"- -"- 13,2
10-35 kV-os Cu 50 130 9,1
-"- Al -"- -"- 13,7
PVC 1 kV-ig 13,2
Műanyag-szigetelésű
-"- 6 kV-ig 13,7
kábelek
PE 10 kV-ig 14
99,5% Al sín, ill. merev vezető 60 150 13,5
Ötvözött alumínium sín, ill. merev vezető 60 150 14,5
Alumínium vezeték 80 130 17
Ötvözött alumínium vezeték 80 155 15,5
acélalumínium vezeték 80 130 17

107
7.2.4. A kábelek kiválasztása
A kábelek kiválasztása a következő szempontok szerint történhet:

Névleges feszültség
A kábelek névleges feszültsége alatt (U) a vezetők közötti feszültséget értjük. A kábel
névleges feszültségéhez képest 1,15-szörös üzemfeszültségre vehető igénybe.
Háromfázisú rendszerben az övszigetelésű kábel szigetelését a vonali feszültség (U)
határozza meg.
Érköpenyes vagy Höchstädter-kábelek szigetelését a vezető és a fémköpeny közötti
(U ) feszültség jellemzi.
0

A vezető anyaga
Főáramkörben alumíniumvezetős kábeleket alkalmazunk. A vezető általában ne legyen
sodronyszerkezetű, hanem tömör, lágy anyagból készüljön.
A segédáramkör részére rézvezetős kábelek alkalmazása célszerű.

A vezetők száma
A hálózat kialakítása a vezetők szükséges számát meghatározza.
Egyerű kábelek alkalmazása abban az esetben indokolt, amikor az átviendő
teljesítmény nagysága miatt igen sok nagy keresztmetszetű párhuzamos kábelt kell
alkalmazni, amelyek szerelése és vezetése a nagy keresztmetszetből adódó nagy hajlítási
sugarak miatt igen nehézkes.

Szigetelés
Az itatottpapír-szigetelést az 1980-as évek óta nem alkalmaznak, de még évekig üze-
melnek hálózatainkon. Előnye a megbízható üzembiztos kivitel, kis veszteségi tényező. A
PVC-szigetelés megfelelő anyag, és gondos gyártás mellett megbízható üzemű, könnyen fek-
tethető, a kábelfej kialakítása és toldása egyszerű. Hátránya, hogy veszteségi tényezője a fe-
szültség növekedésével nagymértékben emelkedik. Általában 6 kV üzemfeszültségig hasz-
nálják.
A polietilén-szigetelés villamos tulajdonságai kedvezőek, nagy belső ellenállás, kicsi
vízfelvétel és veszteségi tényező.
A térhálósított polietilénnek továbbá még a hőállósága is igen kedvező.

A kábelek külső védelme

108
 Kábelcsatornába vagy a kábelalagútba fektetett kábelek mechanikai sérülésének
veszélye csekély, így ezeken a helyeken elegendő a külső burkolat alatt elhelyezett vékony,
kétréteges acélszalag tekercselés.
Miután a juta burkolatú kábelek épületbe való becsatlakozásánál a tűzveszélyes külső
burkolatot el kell távolítani, és a nem tűzveszélyes korrózióvédelmet festéssel kell biztosítani,
ilyen helyekre nem tűzveszélyes PVC külső burkolatú kábelt használunk.

A kábelek hajlítási sugara

A különböző kábeltípusoknál a fektetés közbeni legkisebb hajlítási sugár figyelembe
veendő értékei:
papírszigetelésű, sajtolt alumínium köpenyű kábel 20d,
papírszigetelésű ólomköpenyű kábel 15d,
műanyagszigetelésű, műanyagköpenyű kábel 7,5d,
ahol d a kábel átmérője.

7.2.5. Szigetelt vezetékek kiválasztása

Névleges feszültség
A szigetelt vezeték névleges feszültsége, amelyre a vezeték üzemi tulajdonságai vonat-
koznak. Az üzemi feszültség (a berendezés két vezetője között fennálló feszültség) tartósan a
névleges feszültségnél maximum 15%-kal lehet nagyobb.

Üzemi körülmények
A kiválasztást egyértelműen befolyásolják az üzemi körülmények és az alkalmazott
szerelési mód (3.9. Vezetékek és védőcsövek c. pont), valamint a helyiség jellege (tűz- és rob-
banásveszélyessége) és a berendezés jellege
Vezetékek színjelölései
Szigetelt vezetékhálózatokban a fázisvezetők színe fekete. A nullavezető színe világos-
kék, a nullázó vagy más (üzemszerűen áramot nem vezető) - védővezető színe zöld/sárga.

109
6. HÁLÓZATOK HIBAÁLLAPOTAI, EGYSZERŰ HIBA-
SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

6.1. A hibák fajtái, okai, gyakorisága

A villamos energiát szállító és elosztó hálózatok egyes elemein (távvezetékek és kábelek,
transzformátorok, kapcsolókészülékek, mérőváltók stb.) bekövetkező mindazon váratlan
eseményt, amelyek a hálózatok rendeltetésszerű üzemállapotát megváltoztatják vagy károsan
befolyásolják, üzemi hibáknak nevezzük.

A hálózatok különféle hibái a berendezések effektív károsodásán túlmenően megbonthatják

a kooperációs villamosenergia-rendszer üzemét, teljesen vagy részlegesen megszüntethetik
a fogyasztók villamosenergia-ellátását, adott esetben közvetlen életveszélyt jelenthetnek a
berendezéseket kezelő személyzet számára.

Az élet- és vagyonbiztonság követelményeinek kielégítése, a villamosenergia-ellátás

folyamatosságának biztosítása megkövetelik a hálózatok üzemi hibái elleni hatékony
védekezést.

110
Ehhez viszont feltétlenül szükséges a hibák fajtáinak, keletkezésük okainak, a hibaállapotban
fellépő hálózati viszonyoknak, a hálózat jellemző paraméterei (pl, áram, feszültség,
teljesítmény stb.) változásának a részletes ismerete.

A hálózati hibáknak három fajtáját különböztetjük meg:

- sönthibák,
- soros hibák,
- szimultán hibák.

A sönthibák azok a hálózati hibák, amelyek söntágként kapcsolódnak a főáramkörbe. A

hálózati sönthibák eszerint a hálózaton fellépő különféle zárlatok.
A zárlat a villamos hálózat olyan hibája, amelyet a hálózat különböző fázisvezetői
közötti vagy a fázisvezető és a föld vagy a földelt nullavezető közötti szigetelés teljes letörése
(átütés, átívelés, vezetők összelengése stb.), vagy a vezetők összekapcsolódása idéz elő.
A különféle zárlatok hatására a zárlat keletkezésének helyén – az ún. hibahelyen –
egyrészt a normál üzemi feszültség kisebb-nagyobb mértékben csökken, sőt szélső esetben
nulla értékű lesz, másrészt a hibahely felé, általában az üzemi áramot többszörösen
meghaladó, zárlati áram fog folyni.
A zárlatok okozta feszültségletörés gyakran igen nagy kiterjedésű hálózatrészeken
érezteti hatását, megbonthatja a kooperációs hálózatra dolgozó erőművek stabil üzemét. Az
üzemi áramnak gyakran 10...20-szorosát elérő zárlati áram a zárlati áramkör soros elemeiben
(vezetékek, transzformátorok, készülékek) káros túlmelegedéseket okozhat, a zárlati ív
termikus hatása nagymértékű pusztítást okozhat a hibahelyen, a zárlati áram dinamikus
erőhatása pedig ugyancsak a zárlati áramkör elemeinek épségét veszélyezteti. A zárlatok ilyen
hatásainak megakadályozása, ill. az esetleges rongálódások lehető legkisebb mértékűre való
korlátozása érdekében a hálózatok zárlatait nagy biztonsággal kell érzékelni, és igen gyorsan
meg kell szüntetni. (Ennek eszközei a különféle zárlatvédelmi készülékek.)
Ahhoz, hogy a zárlatok káros hatásai ellen kellőképpen védekezhessünk, részletesen
ismernünk kell a zárlatok fizikai sajátosságait. Pontosan meg kell tudnunk határozni a hálózat
különféle helyein, az egymástól eltérő üzemállapotokban fellépő, különféle zárlatok áram- és
feszültségviszonyait.
A zárlatok fajtáit többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Ha az üzemszerűen
feszültség alatt álló vezetők közvetlenül, fémesen záródnak egymáshoz, akkor fémes vagy
másképpen merev zárlatról beszélünk. Ellenkező esetben íves zárlat lép fel.

111
 A háromfázisú, váltakozóáramú villamosenergia-rendszerekben a zárlat által érintett
fázisok száma szerint – tehát abból a szempontból, hogy hány feszültség alatt álló fázisvezető
záródik egymással vagy a földdel – a következő zárlatfajtákat különböztetjük meg:
- 3F háromfázisú rövidzárlat földérintés nélkül,
- 3FN háromfázisú földrövidzárlat,
- 2F kétfázisú rövidzárlat földérintés nélkül,
- 2FN kétfázisú földrövidzárlat,
- FN egyfázisú földrövidzárlat,
- Ff egyfázisú földzárlat.

A műszaki gyakorlatban akkor használjuk a rövidzárlat terminológiát, ha a különböző

fázisvezetők egymással vagy a földdel való összezáródása oly módon jön létre, hogy
egészen kis impedancián keresztül alakul ki zárt áramkör. Ellenkező esetben zárlatról
beszélünk.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálati módszer szempontjából közömbös, hogy rövidzárlati

vagy zárlati jelenség problémájával állunk szemben, a következőkben – hacsak erre nincs
valami különleges indokunk (pl. megkülönböztető figyelemfelhívás) – mindig a zárlat szót
fogjuk használni.
Az egyes zárlatfajták szimbolikus jelölése az 6.1.-1. ábrán látható. A felsorolt zárlat-
fajták közül a 3F és 3FN zárlatokat – mivel azok mindhárom fázist érintenek – szimmetrikus
zárlatnak, míg a többit aszimmetrikus zárlatnak is nevezik.
A 3FN zárlatot csak elméletben különböztetjük meg a 3F zárlattól, ugyanis a földérin-
téssel együtt fellépő háromfázisú rövidzárlat (3FN) esetén kialakuló zárlati áram- és feszült-
ségviszonyok gyakorlatilag teljesen azonosak a "tiszta" 3F zárlatnál kialakulókkal, így a
továbbiakban a 3FN zárlattal nem is foglalkozunk.
A 3F és 2F zárlatoknál kialakuló áram- ás feszültségviszonyok függetlenek attól, hogy
a hálózatot tápláló transzformátorok csillagpontja földelt-e, vagy sem.
Az egyes zárlatfajták jelölésében szereplő N betű a közvetlenül földelt csillagpontú
hálózatok földérintéses zárlatait (földrövidzárlatok), míg az f betű a nem közvetlenül földelt
vagy szigetelt csillagpontú hálózatok földérintéses zárlatait (földzárlatok) jelöli.
A 2FN és FN zárlatot tehát csak a közvetlenül földelt csillagpontú hálózatokon értel-
mezzük, amikor is a rövidzárlati áramkör a földön át záródik. Ezért nevezik ezeket kétfázisú,

112
ill. egyfázisú földrövidzárlatnak. Az Ff zárlat viszont csak a nem közvetlenül földelt csillag-
pontú (pl. szigetelt vagy kompenzált) hálózatokon van értelmezve. Az ilyen hálózatok egy
fázisának a földhöz való záródása csak kapacitást zár rövidre, így a kialakuló áram nem esik a
rövidzárlati áramok nagyságrendjébe, még az üzemi áramnak is csak néhány százaléka.
A zárlatok kiváltó okait tekintve beszélhetünk spontán és művi eredetű zárlatokról, Az em-
beri beavatkozás nélkül létrejövő spontán zárlatok leggyakoribb okai: villámcsapás, vezeték-
szakadás, a vezetékek összelengése vagy felcsapódása, a szigetelők átívelése vagy átütése, ill.
kábelhálózatokon a kábelszigetelések elöregedése, kábelszerelvények helytelen szerelése. A
művi zárlatok leggyakoribb oka a téves kezelés vagy a helytelen beavatkozás – pl. kábelek
"megcsákányozása", téves szakaszolás stb. – miatti külső sérülés. A hálózatokon és a
kapcsoló-berendezésekben fellépő zárlatok döntő többsége spontán zárlat.
Megjegyezzük, hogy a szabadvezetékes hálózatokon fellépő spontán zárlatok jelentős
része ún. múló jellegű zárlat, ami azt jelenti, hogy a zárlat kikapcsolása után a hiba meg-
szűnik, tehát a berendezés azonnal ismét üzembe vehető. (Emiatt alkalmaznak a szabadveze-
tékes hálózatok távvezetéki zárlatainak kikapcsolása után önműködő visszakapcsolást.) Ez
azért lehetséges, mert egyrészt a spontán zárlatok kiváltó oka általában igen gyorsan meg-
szűnik (pl. villámcsapás), másrészt a korszerű zárlatvédelmek igen gyorsan érzékelik a zárla-
tot, és a lehető leggyorsabban kikapcsolják a zárlatos objektum megszakítóját, megakadályoz-
va ezzel a hibahelynek az üzemfolytonosságot lehetetlenné tevő mértékű (maradó) sérülését.
(Korszerű védelmi berendezés és gyors működésű megszakító esetén a teljes zárlathárítási idő
100...150 ms, vagy még ennél is kevesebb lehet.)

R R R
S S S
T T T

N N N
3F 3FN 2F

R R
S S
T T

N N f
2FN FN(Ff)

6.1.-1. ábra. Zárlatfajták szimbolikus jelölése

113
 A zárlatok előfordulási gyakorisága a különféle hálózatokon más és más, a hálózat
kialakításától, az oszlopképtől, a földrajzi, éghajlati viszonyoktól stb. függően.
A statisztikai adatok tanúsága szerint a hazai 400 kV-os nagyfeszültségű szabadvezetékes
hálózatok távvezetékein 100km-enként átlagosan kb. 1-2 zárlat lép fel évente, a 220 kV-os
távvezetékeken pedig átlagosan kb. 2-3 zárlat. A 400 és 220 kV-os hálózatok zárlatai szinte
kivétel nélkül FN zárlatok.

A 120 kV-os szabadvezetékes hálózat távvezetékein az éves átlagos zárlati gyakoriság

8-10 zárlat/100km, amelyek nagy többsége (kb. 90%-a) szintén FN zárlat.
A nagyfeszültségű szabadvezetékes hálózatok zárlati gyakorisága tehát viszonylag
nem nagy, aminek elsősorban az az oka, hogy e hálózatok távvezetékei mindig villámvédő
vezetővel létesülnek, vagyis a fázisvezetők a légköri túlfeszültségek (villámcsapás) behatolása
ellen viszonylag hatékonyan védettek,
A zárlatfajták közül itt azért uralkodó az FN zárlat, mert e feszültségszinteken az egyes
vezetők fázistávolsága viszonylag nagy (több méter), így kicsi az esély arra, hogy a
fázisvezetők egymással érintkezzenek. A távvezetékek zárlati szempontból legveszélyesebb
pontjai a szigetelők, amelyek átütése vagy átívelése okozza általában a fázisvezetőnek a föld-
potenciálon levő oszlophoz való záródását, vagyis az FN zárlatot. Az FN zárlati gyakoriság
viszont korrelál a szigetelőlánc hosszával, ezt bizonyítja a 120 kV-os hálózati FN zárlatoknak
pl. a 400 kV-os FN zárlatokhoz képest 5-10-szer nagyobb gyakorisága.
A hazai középfeszültségű (túlnyomórészt 20kV-os) kompenzált, szabadvezetékes
elosztóhálózatok zárlati gyakorisága a statisztikák tanúsága szerint 20-30 rövidzárlat évenként
100 km-re számítva. Ezt a viszonylag nagyobb rövidzárlati gyakoriságot az magyarázza, hogy
ezeknek a hálózatoknak a távvezetékei védővezető nélkül készülnek (kivéve a tápállomások-
ból kiinduló kezdeti rövid szakaszokat), és a fázisvezetők egymástól való távolsága is vi-
szonylag kicsi. Ezeken a hálózatokon az egyfázisú földzárlatok (Ff) gyakorisága a rövidzárla-
tokét meghaladja.
A kábelhálózatok zárlati gyakorisága általában egy nagyságrenddel kisebb, mint a sza-
badvezetékes hálózatoké, ami érthető is, ha meggondoljuk, hogy a kábelhálózatok gyakorla-
tilag teljesen védettek a légköri behatásoktól. A hazai 10 kV-os kábelhálózaton pl. évente
átlagosan kb. 2-3 zárlat lép fel 100 km hosszon.
Soros hiba a szimmetrikus háromfázisú hálózatok mindazon hibája, amelynél legalább
az egyik fázisvezető soros impedanciája egy rövid szakaszon eltér a többi fázisvezető impe-
danciájától (vagyis például egy vagy több fázisban vezetőszakadás lép fel). A vezetékszakadás

114
a nagyfeszültségű hálózatokon viszonylag ritka jelenség. A fázisvezető elszakadását
okozhatják külső mechanikai hatások (pl. nagymennyiségű zúzmara ráfagyása) vagy hibásan
kivitelezett, ill. korrodált vezeték-összekötés (ez az ún. áramkötés, ahol a vezetékszálak nem
kellő érintkezése miatt megnő az átmeneti ellenállás, amelyen az átfolyó üzemi áram akkora
hőmérséklet-növekedést okoz, ami a vezető anyagát kilágyítja és az kicsúszik az áramkötés-
ből.
A nagy feszültségű hálózatokon soros hiba lehet a hálózat soros elemei megszakítói-
nak ún. beragadása. A megszakítóberagadás azt jelenti, hogy adott hálózati elem megszakító-
jával végzett kapcsolási művelet során valamilyen (mechanikai vagy villamos) hiba miatt a
megszakító egy vagy két fázisa nem hajtja végre a vezérelt ki- vagy bekapcsolási műveletet.
(Tételezzük fel például, hogy két csomóponti alállomást összekötő nagyfeszültségű
távvezetéket karbantartási munkák után be akarnak kapcsolni, ezzel helyreállítva a két alállo-
más gyűjtősínei közötti közvetlen összeköttetést.
Ennek szokásos menete az, hogy az egyik alállomási gyűjtősínről feszültség alá helyezik a
távvezetéket majd – az esetleg szükséges szinkronállapot-ellenőrzéssel – a másik alállomáson
az adott vezetéki leágazás megszakítójára kiadják a háromfázisú bekapcsolási parancsot. Ha
ez utóbbi megszakítónak az egyik fázisa valamilyen hiba miatt nem kapcsolódik be (beragad),
akkor a két állomást összekötő távvezetéken az egyfázisú szakadásnak megfelelő soros hiba
lép fel.)
Megjegyezzük, hogy a tisztán soros hiba eléggé ritkán fordult elő, ugyanis ha az
elszakadt vezeték a földre esik vagy az oszlophoz, ill. a többi fázisvezetőhöz csapódik, akkor
ez már zárlatot is okoz, vagyis szimultán hiba keletkezik.
(Hasonló helyzet állhat elő olyan megszakítóberagadás esetén, amely védelmi készülékek
által indított zárlathárító kikapcsolási művelet során lép fel.)
Szimultán hibának nevezzük tehát azt a hibaállapotot, amikor a fémesen összefüggő
hálózat bármely - gyakran egymástól távol levő - pontjain egyidejűleg több hiba lép fel.
A földeletlen csillagpontú és a kompenzált hálózatok gyakori és tipikusnak mondható
szimultán hibája a kettős földzárlat (2Ff).
Kettős földzárlatról akkor beszélünk, ha a hálózat két különböző - gyakran egymástól
távol eső - pontján, két különböző fázisban egyidőben egyfázisú földzárlat lép fel. A kettős
földzárlatok döntő többsége egyfázisú földzárlattal indul, akkor a földeletlen csillagpontú
hálózatokon az ép fázisok feszültsége megemelkedik, s ennek hatására a hálózat elszennyező-
dött (ezáltal leromlott szigetelési képességű), vagy sérült (pl. repedt) szigetelői közül vala-

115
melyik átüt vagy átível, ami az addig még ép fázisok valamelyikén szintén egyfázisú
földzárlatot jelent, tehát kialakul a kettős földzárlat.
(A gyakorlatban úgy mondják, hogy a hálózatokon az egyfázisú földzárlat "megkeresi a
párját".) A 2Ff zárlatok árama a rövidzárlati áramok nagyságrendjébe esik, tehát az üzemi
áramnak általában többszöröse.

6.2. Hálózati elemek egyfázisú helyettesítő vázlata

Egy adott hálózati elem helyettesítő vázlatával szembeni követelményeket már ismertettük,
miszerint az adott helyettesítő séma helyes voltát a vizsgálat célja és kívánt pontossága
egyértelműen meghatározza. Ebben a szakaszban a leggyakrabban előforduló hálózati elemek
olyan egyszerűsített helyettesítő vázlatainak ismertetésére kerül sor, mellyel a hibamentes
állandósult üzemállapot és további egyszerűsítő feltételekkel az állandósult hibaállapot áram-,
feszültség- és teljesítményviszonyai határozhatók meg. Az egyes hálózati elemek fizikai
analízise részben más szaktárgyakban (villamos gépek, villamos készülékek), részben a
Villamosenergia-ellátás II. című jegyzetben található. Most a felsoroláson kívül csak a
legszükségesebb, a további fejezetek megértéséhez nélkülözhetetlen fogalmak, számítások
ismertetésére törekszünk.

6.2.2. Transzformátorok helyettesítő vázlata

Kéttekercselésű transzformátorok. A szimmetrikus háromfázisú transzformátort a 2.4.4.
fejezetben tárgyalt közös feszültségalapra redukálás után egyetlen galvanikusan összefüggő
hálózatrésznek tekinthetjük (6.2.-3. ábra). Az ábrában az átszámított mennyiségeket külön
nem jelöltük. A gyakorlati számításokhoz azonban sokkal egyszerűbb helyettesítés is kellő
pontosságot szolgáltat.
Az elmondottakat érzékeltesse néhány adat: X és X értéke, feszültségszinttől és teljesít-
1 2
ménytől függően 2...5%. R /X , ill. R /X viszony 0,3-0,1. Miután az eredő impedanciát négy-
1 l 2 2
zetes összegzéssel számítjuk, így a szórási reaktanciák mellett a rézveszteséget reprezentáló
soros ellenállások az esetek többségében elhagyhatók. A mágnesező reaktancia X
m
1500...500%, míg a vele párhuzamos, vasveszteséget képviselő R még egy nagyságrenddel
v
nagyobb. Elmondhatjuk tehát, hogy párhuzamos impedanciák elhagyása százalékosan szintén
csak kis hibát okoz. Zárlatszámításkor elegendő a nagyfeszültségű transzformátort a primer és

116
szekunder szórási reaktancia összegével, mint soros reaktanciával helyettesíteni (6.2.-3. ábra),
amelynek értékét a százalékos rövidzárási feszültség (  ) ismeretében a (6.-1) összefüggés
adja.

R1 jX1 R'2 jX'2

I1 I'2
U1 U'2
3 Rv jXm 3

6.2.-3. ábra. Kéttekercselésű transzformátor egyfázisú helyettesítő vázlata

jX

U1 U'2
3 3

6.2.-4. ábra. Kéttekercselésű transzformátor egyszerűsített egyfázisú helyettesítő vázlata

Háromtekercselésű transzformátorok. A korszerű energiaátviteli hálózatokban egyre gyak-

rabban alkalmaznak háromtekercselésű transzformátorokat (6.2.-5a. ábra). Az "a" ábrán lát-
ható elvi jelölésben az l, 2, 3 kivezetés pl. 120/35/20 kV-os lehet. Az ilyen transzformátorok
adattáblája a feszültségadaton kívül három teljesítményadatot és három rövidzárási feszült-
séget (  ,  13,  23) tartalmaz. A rövidzárási feszültségek úgy értendők, hogy értéküket két
12
tekercs között mérték a harmadik kapocs nyitott állapotában. Pl.  az 1 és 2 jelű tekercs
12
által alkotott normális kéttekercsű transzformátor százalékos rövidzárási feszültsége, amelyre
a 3 jelű tekercs nincs hatással, hiszen árammentes. A három tekercs teljesítménye rendszerint
különböző és az egyes gombolyításokon maximálisan áthaladó teljesítményt mutatják. A
három rövidzárási feszültség külön-külön mindig a két érintett tekercs közül a kisebbik
teljesítményűre vonatkozik.
Legyen pl. S < S < S , akkor: S = S , S = S , S < S
3 2 1 12 2 13 3 23 3 .

117
 6.2.-5. ábra. Háromtekercselésű transzformátor
a) egyvonalas ábrázolás; b) egyfázisú helyettesítő vázlat

Első lépésként vegyük fel a helyettesítő, öninduktivitásokból álló csillagkapcsolást a

6.2.-5b. ábra szerint! A. helyettesítő reaktanciák értékét az üresjárási mérésponti impedanciák
segítségével könnyű meghatározni, mert a kapocstábla-adatok ezt szolgáltatják. (A harmadik
kivezetés nyitott.) Az egyszerűség kedvéért most rögtön a közös feszültségalapra redukált
reaktanciaértékeket számítjuk ki.
(U a számítási feszültségszint, vonali feszültség. S az érintett két tekercs névleges
sz xy
teljesítménye közül a kisebbik.):
 12 U sz2 (6.-2)
X 12  ,
100 S12
 13 U sz2 (6.-3)
X 13  ,
100 S13
 23 U sz2 (6.-4)
X 23  .
100 S 23
A 6.2.-5b. ábrán látható egyenértékű reaktanciacsillag üresjárási mérésponti impedanciái:
(6.-5)
X 12  X 1  X 2 ,
(6.-6)
X 13  X 1  X 3 ,
(6.-7)
X 23  X 2  X 3 .
A háromtekercselésű transzformátor egyszerűsített helyettesítő vázlatának reaktanciái (6.-4)
ismeretében (6.-5, 6.-6, 6.-7) egyenletrendszerből:
1
X1   X  X 13  X 23  ,
2 12
(6.-8)
1
X 2   X 12  X 23  X 13  , (6.-9)
2
1
X 3   X 23  X 13  X 12  . (6.-10)
2
Ismételten megjegyzendő, hogy az egyenértékű impedanciacsillag egyik ága negatív is lehet!

118
A számítások során ezt az ágat a hálózat teljes impedanciasémájában hozzá csatlakozó ág
pozitív impedanciájával előjel helyesen kell összegezni (le kell vonni)!

6.2.3. Távvezetékek helyettesítő vázlata

A szabadvezetékeknek és a kábeleknek soros ohmos ellenállásuk és soros induktivitásuk, pár-
huzamos kapacitásuk és viszonylag igen nagy párhuzamos ellenállásuk van. Általános esetben
a párhuzamos tagokat a vezeték elején és végén vesszük kétszeres értékkel figyelembe
(helyettesítő vázlat 6.2.-6a. ábra).

Az egyes helyettesítő impedanciaelemek pontos számítása a 3. fejezetben található. Most csak

röviden ismertetjük az ott részletesen levezetett eredményeket.

6.2.-6. ábra. Távvezeték helyettesítő vázlata; a) pontos; b) közelítő

A keresztirányú ellenállás, amely szabadvezetékeknél a levezetést és a sugárzást, míg kábe-

leknél a szigetelésben fellépő veszteségeket (szivárgási, dielektromos, ionizációs veszteség)
veszi figyelembe, normális üzemi körülmények között igen nagy, ezért gyakorlati számítá-
soknál elhanyagolható. Rövid, közép- (U<120kV), valamint kisfeszültségű (U<1kV) szabad-
vezetékek kapacitása is elhanyagolható a szokásos feszültségszabályozási és rövidzárlati szá-
mításoknál. A kábeleknek nagyobb a kapacitásuk, így a kapacitás elhanyagolása csak lénye-
gesen kisebb távolságoknál lehetséges.
A szabadvezetékek vezetőinek távolsága általában a feszültséggel nő, és így nő a ve-
zetők távolságának a sugarához való viszonya, amivel növekszik a vezeték induktivitása.
Nagyobb feszültségen a vezető felületén, ha annak sugara kicsi, fellép a koronajelenség. Ezért
a nagyobb feszültségű vezetékeken nagyobb keresztmetszetet alkalmaznak, és így növekvő
feszültséggel csökken a soros ellenállás. Jó közelítéssel az R/X viszonyról elmondható, hogy:

nagyfeszültségen : R <1,
X
középfeszültségen : R
X
1, 

119
 kisfeszültségen : R >1.
X
A 7. fejezetben ismertetésre kerülő hálózati zárlatoknál a távvezetéket a 6.2.-6b. ábrán
látható legegyszerűbb közelítő helyettesítő vázlattal vesszük figyelembe, aminek helyességét
az elmondottak igazolják. A háromfázisú vezetékrendszer egy vezetőjének reaktanciáját a
gyakorlati számításokban 0,4  /km közelítő értékkel számíthatjuk.

6.3. Szimmetrikus zárlatok egyszerű számítási módszerei

A szimmetrikus 3F zárlatok áramának és teljesítményének ismerete azért fontos, mert a háló-
zatokon általában a 3F zárlatok adják a különféle készülékek és berendezések méretezéséhez,
ill. kiválasztásához mértékadó legnagyobb zárlati igénybevételt.

A bemutatásra kerülő számítási módszerekben az alábbi – az átlagos gyakorlati igényeket még

kielégítő pontosságot biztosító – elhanyagolásokat tesszük:
- a zárlatokat állandó feszültségről tápláltnak tekintjük;
- a szinkrongenerátorokat tranziens reaktanciájukkal vesszük figyelembe;
- a hálózatokat terheletlennek tekintjük.

6.3.1. Zárlatszámítás a reaktanciák ohmos értékével

Mivel a 3F zárlat szimmetrikus (szimmetrikus terhelés), a táplálás is szimmetrikus – a szink-
ron generátorok szimmetrikus feszültségrendszert állítanak elő – és a távvezetékek is szim-
metrizáltak, azaz az átvitel is szimmetrikus, ezért egyfázisú helyettesítő vázlat készíthető.
Így elegendő egy fázisra elvégezni a számítást, hiszen a fázisáramok, ill. fázisfeszültségek
abszolút értékei azonosak, ( I R  I S  IT , ill. U R  U S  UT ,) szöghelyzetük pedig
egymáshoz képest 120°-kal elforgatott. Első lépésként felrajzoljuk az adott hálózat (6.3.-1a.
ábra) egyfázisú helyettesítő kapcsolási vázlatát (6.3.-1b. ábra). A 6.3.-1a. ábrán szereplő
mögöttes hálózatot leképezhetjük egy U / 3 feszültségű, egyfázisú feszültséggenerátorral és
sz
egy X reaktanciával (6.3.-1b. ábra).
m
A mögöttes hálózatot, a mögöttes hálózat csatlakozási pontján fellépő zárlat (szaggatott jel)
zárlati teljesítményével jellemzik (S ).
zm

U sz2 U
S zm  3U sz I zm  S zm , I z  sz (6.-11)
Xm 3X m
Ebből számítható a mögöttes hálózat helyettesítő reaktanciájának értéke:

120
 U sz2 (6.-12)
Xm  .
Sz
A hálózatok zárlatait az erőművek generátorai táplálják, innen folyik a zárlati áram a külön-
féle hálózati elemeken (szabadvezetékeken kábeleken, transzformátorokon, fojtótekercseken)
át a zárlat helyére, a hibahelyre. Ha kiszámítjuk a zárlati árampályában levő különféle elemek
reaktanciáit, majd elemi hálózatátalakítási módszerekkel meghatározzuk ezen reaktanciák ere-
dőjét (X ), akkor a teljes zárlati áramkört a 6.3.-2. ábrán látható, egyszerű, egyfázisú áram-
e
körre lehet visszavezetni.
Xm
A
mögöttes
hálózat 3F
A B Izm
Szm
U sz ~
Un h 3

a) b)
6.3.-1a. ábra. A vizsgált hálózat.
6.3.-1b. ábra. Egyfázisú kapcsolási vázlat a mögöttes hálózat reaktanciájának kiszámításához

Ebből az áramkörből a hibahelyen, egy fázisban folyó zárlati áram egyszerűen meghatároz-
ható:
U sz
Iz  , (6.-13)
3X e
míg a hibahelyi, háromfázisú zárlati teljesítmény:
Sz  3U sz  I z , (6.-14)

6.3.-2. ábra. Zárlatos hálózat eredő egyfázisú kapcsolási vázlata, a hibahelyen folyó zárlati
áram kiszámításához

121
Ha a zárlati áram értékére nemcsak a hibahelyen van szükségünk, hanem annak a hálózaton
való eloszlását is tudni akarjuk, akkor az eredő impedancia kiszámításakor elvégzett hálózat-
összevonások lépéseit visszafele követve, Kirchhoff-törvényei alapján határozzuk meg az
egyes hálózati ágakban folyó zárlati áramokat. A hálózat egyes pontjain a zárlat ideje alatt
uralkodó feszültségeket az egyes elemek ismert impedanciáin át folyó, s az árameloszlás szá-
mításainak eredményeként már ismert áramok által okozott feszültségesésekből állapíthatjuk
meg a hibahelytől az áramforrások felé haladva.
A hálózat egyes elemeinek komplex impedanciái helyett – a komplex számokkal való
bonyolult számítás elkerülése érdekében – skaláris értékekkel számolunk. Ennek két le-
hetősége van:
a) Csak a reaktanciákat (X) vesszük figyelembe, az ohmos ellenállásokat elhanya-
goljuk.
b) Az impedanciák abszolút értékével ( Z  R2  X 2 ), skalárként számolunk, tehát
elhanyagoljuk az egyes elemek impedanciáinak fázisszöge közti különbséget.
Az a) alatti módszer a ténylegesnél nagyobb zárlati áramokat ad.
A b) alatti módszer pontosabb, azonban az itt kapott zárlati áram a ténylegesnél kisebb.
Mivel az a) alatti módszer kisebb számítási igényű, a gyakorlatban inkább ez terjedt el, s mi is
ezt ismertettük.
Az egyes hálózati elemek reaktanciáit az alábbiak szerint határozhatjuk meg.
Távvezetékek, kábelek: a reaktancia értékét általában egységnyi hosszra vonatkoztat-
va, eleve ohmokban kifejezve ismerjük (pl. táblázatokból).
Pontos adatok hiányában a nagyfeszültségű szabadvezetékek egy fázisvezetőjének reaktan-
ciáját x = 0,3...0,4  /km, a kábelekét x = 0,1...0,2  /km értékre vehetjük fel.
Az L km hosszúságú vezeték vagy kábel reaktanciája tehát:

X  x  L .
Generátorok, transzformátorok és fojtótekercsek: a reaktanciák általában a %-os értékkel
adottak (  ). A százalékos reaktanciából az ohmos érték, a névleges feszültség és teljesítmény
ismeretében az alábbi összefüggésből nyerhető:
 U n2 (6.-15)
X ,
100 Sn
ahol U a névleges vonali feszültség kV-ban; S a háromfázisú névleges teljesítmény MVA-
n n
ben helyettesítendő célszerűen.
A reaktanciák ohmos értékével való számításhoz ki kell jelölni egy U számítási feszültség-
sz
szintet, és a transzformátorok miatt különböző feszültségszintű hálózatok elemeinek reaktan-

122
ciáit erre a közös számítási feszültségre kell redukálni. Az átszámítás a teljesítményazonosság
elvén alapul; tehát:
U n2 U sz2
 )
X X
amiből
2
U 
X   sz   X .
)

 Un 
Az X' reaktancia az U névleges feszültségű hálózati elem X reaktanciájának az U számítási
n sz
feszültségre redukált értéke.

123
 Egy transzformátor reaktanciájának U -ról, U feszültségszintre való átszámított
n sz
értéke:
2
 U n2  U sz   U sz2
X )
     ,
100 Sn  U n  100 Sn
vagyis az átszámított reaktancia értékét azonnal megkapjuk, ha a névleges feszültség helyett a
számítási feszültség négyzetével számolunk.

6.3.2. Zárlatszámítás a reaktanciák százalékos értékével (  - módszer)

A hálózati elemek nagy része (generátorok, transzformátorok, fojtótekercsek) esetében a reak-
tanciák százalékos értékét alapadatként ismerjük. Ezért olyan hálózatok zárlatait, amelyekben
ezen elemek dominálnak, célszerű a reaktanciák százalékos értékeivel számítani.

Xtr Xtr

In In
Urz Zn Un
3 3

6.3.-3. ábra. Zárlatos hálózat eredő egyfázisú kapcsolási vázlata,

a százalékos reaktancia kiszámításához

Ha az ohmokban kifejezett "X" értékek helyett, százalékokkal "  " kívánunk számolni, csak
úgy tehetjük meg, hogyha a százalékos értékek ugyanarra a vonatkoztatási alapra értelmezet-
tek!
X X
U 3I n X Tr
Tr
 100  Tr  100
  rz  100%   100  U n Zn
Un Un
3I n
ahol a  Z n    a névleges terheléshez tartozó impedancia.
Két azonos névleges feszültségű hálózatelem azonos ohm értékű reaktanciájának
százalékos értéke eltérő, ha a két hálózatelem különböző névleges terhelésű. Ekkor azok
különböző névleges teljesítményűek is. Közös alapra úgy hozhatjuk, ha választunk egy
terhelésalapot, amely jelen esetben egyenlő egy teljesítményalap (S ) megválasztásával!
a
Ezek után minden  értéket erre a közös teljesítményalapra kell átszámítani, (vesszős jelölés

 ) )! Az átszámítással az adott elem ohmokban kifejezett reaktanciája (X = állandó) nem

124
változhat meg, így S teljesítményre vonatkozó
n
 százalékos reaktancia és ugyanazon elem
S teljesítményre vonatkozó
a
 ’ százalékos reaktanciája között igaz az alábbi összefüggés:
 U n2  ) U n2 (6.-16)
X   ,
100 Sn 100 Sa
2
az egyenletben az U n = Z vételével a százalékos reaktancia (’) közös teljesítmény-
Sa a figyelembe

alapra vonatkozó értéke:

 )
 , (6.-17)
Sn Sa
vagyis
Sa (6.-18)
)   .
Sn

Az egyes hálózatelemek százalékos reaktanciái:

A távvezetékek (soros fojtótekercsek) ohmos értékben megadott reaktanciáját is kifejezhetjük
százalékos értékben:
100  Sa  X (6.-19)
)  %,
U n2
ahol U n   kV, a távvezeték névleges feszültsége;  X    , a vezeték reaktanciája;  S a  
MVA, a számításhoz választott teljesítményalap.
A reaktanciák százalékos értékeivel való műveleti szabályok megegyeznek az ohmos
értékben megadott reaktanciáknál megismertekkel; vagyis  1 és  2 százalékos reaktanciák
soros eredője:
 e  1   2 . (6.-20)
Ugyanezek párhuzamos kapcsolása esetén az eredő:
1   2 (6.-21)
e  .
1   2
Miután valamennyi hálózati elem azonos teljesítményalapra vonatkozó százalékos reaktan-
ciáját kiszámítottuk, a hálózat lépésről lépésre való egyszerűsítésével meghatározzuk az eredő
százalékos reaktanciát (  ) ). Ennek ismeretében a hibahelyen uralkodó zárlati teljesítmény
er
kiszámítható, ugyanis:
U n2 (6.-22)
SZ 
,
X er
A hálózat eredő reaktanciája a választott alapteljesítményre vonatkoztatva a 6.-16-os
összefüggés szerint:

125
  er) U n2 (6.-23)
X er  .
100 Sa
Behelyettesítve 6.-23-at az előző 6.-22 egyenletbe kapjuk a keresett összefüggést:

2
3U n2
3U
SZ    U n2 , azaz: (6.-24)
n )

3 X er 3  er

100 S a
100
S Z  )  Sa . (6.-25)
er
A zárlati áram pedig:
SZ (6.-26)
IZ  ,
3 Un
ahol U a hibahely névleges vonali feszültsége.
n

126
 Adott táppont mögötti hálózat (mögöttes hálózat) százalékos reaktanciája (  ) ) a vá-
m
lasztott teljesítményalapra szintén megadható 6.-25 helyes értelmezésével:
Sa (6.-27)
 m)   100 %,
S zm
ahol S a táppontra megadott ún. mögöttes zárlati teljesítmény.
zm

7. ASZIMMETRIKUS HIBÁK SZÁMÍTÁSA A SZIMMETRIKUS

ÖSSZETEVŐK ALKALMAZÁSÁVAL
Eddigiekben a zárlati jelenségek elemzése mellett megismertük a zárlati számítások alapvető
módszereit, de ezek alkalmazását olyan esetekre kellett korlátoznunk, amikor a feladatot
egyfázisú áramkörrel tudtuk megoldani. A háromfázisú zárlatok áramát és a zárlatos hálózat
bármely pontjának feszültségét ennek megfelelően szabatosan ki tudjuk számítani, mivel a
fázisok 120-os szimmetriája az áramokban és feszültségekben egyaránt érvényesül, így
egyetlen fázis feszültségével és impedanciáival számolhatunk; a hibahelyen pedig a
feszültséget a szimmetria miatt nullának tekintjük, függetlenül attól, hogy a zárlat ténylegesen
érinti-e a földet vagy nem.

Ha nem is szabatos, de közelítő módon ki tudjuk számítani a kétfázisú zárlat és a

kettős földzárlat áramát is. A közelítés itt abban áll, hogy a hálózat táppontján a feszültséget
merevnek tekintjük, és így a feladatot az érintett fázisok közötti vonali feszültségről táplált
egyfázisú áramkörre vezetjük vissza.
Olyan - egyébként nagyon is fontos és gyakori - zárlati esetekre azonban, ahol a
transzformátorok fázist forgatnak vagy a csillagpont földelésén át zárlati áram folyik, nincs
egyszerűen használható közelítő eljárásunk. Ezt a nehézséget hidalja át a szimmetrikus össze-
tevők módszere, amely az aszimmetrikus zárlatok és soros hibák (szakadások) számítását sza-
batos módon egyfázisú áramkörök megoldására redukálja azon az áron, hogy egy háromfázisú
hálózat helyett három (pozitív, negatív és zérus sorrendű) egyfázisú hálózaton kell a számítást
elvégezni.
A szimmetrikus összetevők módszerének alapelve az a felismerés, hogy bármilyen
tetszőlegesen aszimmetrikus háromfázisú fazor (akár áram, akár feszültség) felbontható há-
rom, olyan szabályos háromfázisú, szimmetrikus fazorrendszerre, amelyek mindegyikében
egy fázis fazora szükségszerűen meghatározza a másik kettőt is.

127
 E három szimmetrikus fazorrendszer, a pozitív sorrendű, negatív sorrendű és zérus
sorrendű összetevő, melyeket korábbi Villamosságtan tanulmányaik során megismertek.
A zárlatszámítási feladatokban az aszimmetrikus fazorkép szimmetrikus összetevőkre
bontása és a számított szimmetrikus összetevőkből az aszimmetrikus fazorkép összeállítása a
feladatmegoldások során többször is ismétlődik. Ezért ismétlésként ezt a két egyenletrendszert
– a kényelmesebb és egyszerűbb mátrix írásmódban – felírjuk.
Az aszimmetrikus fazorkép mindig fázismennyiségeket tüntet fel, amelyeket
egyezményesen a, b, c betűkkel jelölünk, és amelyek egyértelmű meghatározására elegendő a
választott referenciafázis "a" szimmetrikus összetevőinek ismerete (a , a , a index).
1 2 0
Az aszimmetrikus fazorok meghatározása az "a" fázis szimmetrikus összetevőinek ismere-
tében:
 I a  1 1 1 I a0 
   2   (7.-1)
 I b   1 a a   I a1  ,
 I C  1 a a 2   I a 2 
azaz:
I AS  AI S . (7.-2)

128
Az aszimmetrikus fazorok ismeretében az "a" fázis szimmetrikus összetevői:
I a0  1 1 1  I a 
  1   (7.-3)
 I a1   3 1 a a 2  I b  ,
I a2  1 a 2 a   I c 
 
azaz
I S  A 1 I AS . (7.-4)
Az összefüggésekben a , ill. a 2 operátorok értékei:
1 3 
a j  e j120 ,
2 2
1 3 
a2    j  e j 240 .
2 2
ahol j a komplex egységfazor.

7.1. A hálózati elemek különböző sorrendű impedanciái

Ebben a szakaszban a különböző sorrendi áramokkal szemben fellépő impedanciákkal, ill. a
hálózaton okozott különböző sorrendű feszültségeséssel foglalkozunk. Kizárólag állandósult
állapotra és alapfrekvenciára vonatkozó impedanciákat veszünk tekintetbe, és vizsgálatainkat
arra az esetre korlátozzuk, amikor a hálózatban szereplő elemek impedanciái szimmetrikusak.
Ha valamely szimmetrikus impedanciarendszerben pozitív sorrendű áramok folynak,
akkor a három fázisban azonos nagyságú és pozitív sorrendű feszültségesés-rendszer lép fel,
azért mert szimmetrikus hálózatban minden áramot a három fázisban azonos nagyságú és
fázisszögű impedanciával kell szorozni.
A pozitív sorrendű áramokkal szemben jelentkező impedancia tehát:
2
U a 1 U b1 U c1 a U a1 a U a1 U a 1 (7.-5)
Z1     2   .
I a1 I b1 I c1 a I a1 a I a1 I a1
Z 1 tehát nem egy aszimmetrikus impedancia-rendszernek az áramokra vagy feszült-
ségre vonatkozó felbontási módszerével nyert "pozitív sorrendű" impedancia, hanem a pozitív
sorrendű áramokkal szemben mutatkozó impedancia. Hasonlóan, ha negatív sorrendű áram
folyik a szimmetrikus impedancia-rendszeren keresztül, akkor a feszültségek és áramok
nagyságának viszonya, ill. szögelfordulása a három fázisban azonos kell, hogy legyen. Tehát a
negatív sorrendű áramokkal szemben mutatkozó impedancia:
U a2 U b2 U c2 (7.-6)
Z2    .
I a2 I b2 I c2
A kérdés az: Z 1 egyenlő-e Z 2 -vel? Azaz egy hálózati elem pozitív sorrendű áramokkal
szemben ugyanolyan ellenállást fejt-e ki mint negatív sorrendű áramokkal szemben?

129
 A következőkben láthatjuk, hogy statikus elemek, tehát forgó részeket nem tartalmazó
elemek, pl. távvezetékek, transzformátorok esetében, Z1  Z 2 , de forgó gépek esetén ez
általában nem igaz.
Vegyük szemügyre egy szimmetrikusan tekercselt állórészű szinkrongépet! A
forgórész forogjon az óramutató járásával ellentétes (pozitív) irányban  szögsebességgel
(7.1.-1a. ábra).

 

 


a) b)
7.1.-1. ábra. A szinkrongép forgórészének és fluxusának forgásirányai
a) pozitív sorrendű állórész áramok esetén; b) negatív sorrendű állórész áramok esetén

 A pozitív sorrendű állórész áramok hatására forgó mágneses mező keletkezik, amelynek
 1 eredő fluxusa a forgórésszel egy irányban, azzal azonos szögsebességgel forog a tér-
ben. Így a fluxus vektora a forgórész szimmetriatengelyével (hosszirányú tengely) állandó
szöget zár be. A forgórészhez képest az állórész eredő fluxusa állandósult állapotban moz-
dulatlan. A fluxus így nagyobbrészt vasban haladhat végig, és a pozitív sorrendű
impedancia ennek megfelelően nagy lesz.
 Ha negatív sorrendű áramrendszert kapcsolunk a változatlan irányban forgó szinkrongépre,
akkor ez utóbbi fáziskövetési sorrendje a, c, b. Így a negatív sorrendű áramok hatására a
forgórész forgásirányával szemben forgó  2 fluxust kapunk (7.1.-1b. ábra). Az eredő negatív
sorrendű fluxus tehát a forgórészhez képest kétszeres fordulatszámmal mozdul el. Így szó sem
lehet arról, hogy a fluxus behatolhasson a vasba. A negatív sorrendű reaktancia kicsi lesz.
 A zérus sorrendű feszültségek és áramok viszonyára is igaz, hogy:
U a0 U b0 U c0 (7.-7)
Z0    .
I a0 I b0 I c0
Általában azonban

Z 0  Z 1 és Z 0  Z 2 . (7.-8)
A (7.-8) egyenlőtlenségek okát vizsgáljuk meg például egy szabadvezeték esetén!

130
 Ha azon akár pozitív, akár negatív sorrendű áram folyik keresztül, az impedancia
azonos, mert nincs kitüntetett fáziskövetési sorrend. Akár pozitív, akár negatív sorrendű áram
folyik keresztül egy fázisvezetőn, mindig a másik két fázisvezetőn folyik vissza, az oda és
visszavezetés viszonylag közel van egymáshoz (7.1.-2a. ábra). Ennek következtében a pozitív
és a negatív sorrendű induktív reaktancia egymással egyenlő, és értéke viszonylag kicsi.
A zérus sorrendű áramok a földben nagy (kb. 1 km) mélységben folynak vissza. A
zérus sorrendű reaktancia így nagyobb, mint a pozitív vagy negatív sorrendű.
A hálózati elemek zérus sorrendű impedanciáinak vizsgálatakor, a zérus sorrendű áram
természetéből kell kiindulni.
Miután mind a három fázisban egyidejűleg egy irányban folynak, így a háromfázisú
hálózatban kialakulásuknak egyéb feltételei is vannak.
Csillagkapcsolás esetén csak akkor folyhat zérus sorrendű áram, ha a csillagpont gal-
vanikusan össze van kötve a földdel. Amennyiben ez a feltétel nem teljesül (pl. szigetelt csil-
lagpontú generátor), úgy a zérus sorrendű reaktancia a pozitív és negatív Z 2 sorrendű
Z1
reaktancia értékétől függetlenül Z 0   , ami a zérus sorrendű áramokkal szemben szakadást
jelent.


 
  
 

a) b)
7.1.-2. ábra. A szabadvezeték körül kialakuló mágneses tér
a) pozitív vagy negatív sorrendű áramok; b) zérus sorrendű áramok esetén

Háromszögkapcsolás esetében nem tud a zérus sorrendű áram sem befolyni sem ki-
folyni a hozzá kapcsolódó vezetékhálózat felé. A zérus sorrendű áramok számára a deltate-
kercs a hálózat felé szakadást jelent, így a zérus sorrendű impedancia itt is végtelen.
Meg kell azonban jegyezni, hogy magában a delta tekercsben folyhat zérus sorrendű
áram, hiszen három sorba kötött elemről van szó.
Az elmondottak után nézzük, hogy az egyes hálózati elemek különböző sorrendű
helyettesítő vázlatai milyenek és mekkora impedancia értékekkel vehetők figyelembe.

131
7.1.2.3. A transzformátor fázisforgató hatása
A transzformátort zárlatszámításhoz a 7.1.-9. ábra. szerinti kapcsolással vesszük figyelembe,
ahol Z a soros (rövidzárási) impedancia, N a menetszám áttétel.

Vizsgáljuk meg, hogy a tényleges feszültségekre és áramokra milyen hatást gyakorol a

háromfázisú transzformátor áttétele és kapcsolása.

132
 Z
N

Np
U
N N U N
pf
p s
sf Ns
7.1.-9. ábra

A transzformátor „a” feszültség áttétele és „N” menetszám áttétele között a kapcsolási

csoporttól függően az alábbi összefüggések vannak:

Dd ésYy kapcsolás esetén: a  N Dy kapcsolás esetén: a  1 N

3

Yd kapcsolás esetén: a 3N (7-12) Dz kapcsolás esetén: a  2 N

3

Yz kapcsolás esetén: a  2 N
3
Ahol az „a” feszültség áttétel az üresjárási feszültségek abszolút értékének hányadosa.

A kapcsolási csoportok fázisforgatása a 7.1.-10. ábrán követhető nyomon. A szabványos

jelölés első (nagy) betűje a nagyobb feszültségű tekercs kapcsolását, a második (kis) betűje a
kisebb feszültségű tekercs kapcsolását jelenti. Az ezek után következő szám a 12 órás
óralapon a kismutató óraállásával adja meg — a 12-esen álló nagymutatóhoz képest — azt a
szögelfordulást, amellyel a transzformátor kisebb feszültségű oldalán az üresjárási feszültség
elmarad a nagyobb feszültségű oldal azonos betűjelzésű fázisához képest.

Az elmondottak alapján a szimmetrikus pozitív sorrendű feszültségek és áramok közötti

összefüggések felírhatók. (A nagybetű a nagyobb feszültségű, a kisbetű a kisebb feszültségű
oldalra utal az indexben.) Az óraállást ó –val jelölve, és figyelembe véve, hogy egy óra 30
fokos szögelfordulást jelent az óralapon:


1 j ó (7-13)
U a1  e 6 U A1
a
Az áramot a transzformátor ugyanúgy forgatja, de az áttétel reciprokával transzformálja:


j ó (7-14)
I a1  ae 6 I A1
Az impedanciát mint a feszültség és az áram hányadosát felírva kapjuk, hogy az impedanciát
a transzformátor nem forgatja:

133
 1
Z a1  Z A1 (7-15)
a2
Nagyobb feszültségű
Kisebb feszültségű tekercs
tekercs
Jelölő-
12 0 6 5 11
szám

Vektor-
kép

Kapcso-
lás

Vektor-
kép

Kapcso-
lás

Nagyobb feszültségű tekercs Kisebb feszültségű tekercs

Jelölőszám 12 1 7

Vektorkép

Kapcsolás

Vektorkép

134
 Kapcsolás

7.1.-10a. ábra.

Nagyobb feszültségű tekercs Kisebb feszültségű tekercs

12 5 11
Jelölőszám

Vektorkép

Kapcsolás

7.1.-10b. ábra.

A felírt összefüggések akkor is alkalmazhatók, ha a kisebb feszültségű oldalról transzfor-

máljuk a jellemzőket a nagyobb feszültségű oldalra. A kívánt mennyiséget kifejezve azt
kapjuk, hogy a forgatás ellentétes irányú.

Az aszimmetrikus jellemzőketa transzformátor szintén forgatja. Ez esetben úgy járunk el,

hogy az aszimmetrikus mennyiségeket szimmetrikus összetevőkre bontjuk, az egyes szimmet-
rikus összetevőket transzformáljuk, majd az egyenként áttranszformált összetevőkből előállít-
juk az immáron átvitt aszimmetrikus jellemzőket. Az elmondottakhoz nélkülözhetetlen a
negatív és zérus sorrendű szimmetrikus összetevő transzformációjának ismerete.

Szimmetrikus negatív sorrendű feszültségek és áramok közötti összefüggések.

135
A negatív sorrendű összetevőt a transzformátor ugyanakkora szöggel, de ellenkező irányban
forgatja.

A negatív sorrendű feszültségre felírható:


1 j ó (7-16)
U a 2  e 6 U A2
a
míg a negatív sorrendű áramra igaz, hogy:


j ó (7-17)
I a 2  ae 6 I A2
A negatív sorrendű impedanciát a transzformátor szintén nem forgatja:

1
Z a2  Z A2 (7-18)
a2
A zérus sorrendű összetevő nagysága nem írható fel ilyen egyértelműen, mert az a transz-
formátor kapcsolásától, továbbáa csillagpont földelésének módjától függ. Általában a zérus
sorrendű áram és feszültség vagy nem jut át a transzformátor egyik oldaláról a másikra, vagy
ha igen, akkor nincs szögelfordulás (0 jelzőszám), illetve a szögelfordulás 180 (6 jelzőszám),
azaz:

1 (7-19)
U a 0   U A0
a

míg a zérus sorrendű áramra igaz, hogy:

I a 0   a I A0 (7-20)

Befejezésül még egyszer fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a transzformátor egyik oldalán
ismeretes aszimmetrikus fázisáramokból és feszültségekből nem lehet a másik oldal áramait
és feszültségeit közvetlenül számítani, hanem a szimmetrikus összetevőkkel kell számolni!

136