DIETRICH

BONHOEFFER
Dietrich Bonhoeffer
ETIKA
 D ietrich Bonhoeffer

ETIKA
(szemelvények)

Dr. Vályi Nagy Ervin válogatása alapján

fordította:
Fórisné Kalós Éva

Szentendre
1999
 A fordítás D. Bonhoeffer: Ethik, hrsg. von E. Bethge,
Chr. Kaiser Verlag München, 1949. c. munkája alapján
készült
2., javított magyar kiadás

Lektorálta: Karasszon István

Szedés: Rásky Miklós

Kiadja: Tillinger Péter

A könyv megjelenését a G2W

támogatta

ISBN 963 550 773 9

Készült Tillinger Péter műhelyében

Szentendrén
 ELŐSZÓ

Dietrich Bonhoeffer a XX. sz. egyik kimagasló theo-

logusa volt, akinek a protestáns egyháztörténet egyik leg­
nehezebb szakaszában kellett helytállnia. Egész theologiai
munkássága arra az időre esett, amikor Németországban
a nemzeti szocializmus uralkodott. Bonhoeffer fiatalon,
29 évesen (1935-ben) lett vezetője a Hitvalló Egyház sze­
mináriumának Finkenwaldében. Egy évre rá megvonják
előadási jogát, 1937-ben pedig feloszlatják a szemináriu­
mot. 1938-ban Bonhoeffert kiutasítják Berlinből, 1940-
ben eltiltják a nyilvános beszédtől, 1941-ben pedig az
írástól. 1943-ban letartóztatják, majd 1945. április 9-én a
flossenbürgi koncentrációs táborban kivégzik.
Ez az életút beszél egyrészt az ellenállási mozgalom­
hoz csatlakozó theologus sorsáról a Harmadik Biroda­
lomban, de ugyanakkor beszél Bonhoeffer rendíthetetlen
kitartásáról is, el egészen a mártírhalálig. Eppezért nem
csoda, ha a II. világháború utáni theologiai irodalom oly
gyakran hivatkozik rá, s több kérdésben a jelen theologiai
munkásság előfutárának tekintik Bonhoeffert. Theologiá-
já t egyetlen mondattal így jellemzi nagy lexikonunk, az
RGG: „Theologiájának középpontjában az egyház problé­
mája áll, dogmatikai, szociológiai és ökumenikus-gyakor­
lati szempontból, valamint a keresztyénség ’evilági’ volta
és a bibliai fogalmak ’nem vallásos’ interpretálása a fel­
nőtt’ világban, továbbá az etika kérdései.”
Az első magyar kiadás óta másfél évtized telt el im­
már; a példányok régen elfogytak, így az újabb kiadás
szükségessé vált. Nem hagyhatjuk azonban szó nélkül,
hogy azóta a helyzet alaposan megváltozott, hiszen az el­

3
telt időszakban megjelent Sebestyén Jenő etikája, mely a
történelmi kálvinizmus álláspontját hűen tükrözi, vala­
mint Szűcs Ferenc tankönyve, mely átfogó képet nyújt ar­
ról az anyagmennyiségről, amelyet a teológiai hallgató­
nak tudnia kell. Bonhoeffer etikája azonban változatlanul
forrásértékű munka, nélkülözhetetlen mind a tanításban,
mind pedig a kutatásban.
Az új kiadás egyszersmind alkalom is számunkra,
hogy köszönetét mondjunk azoknak, akik egy évtizeddel
ezelőtt elősegítették a mű megjelentetését. Első helyen em­
lítsük az időközben eltávozott Vályi Nagy Ervin profesz-
szort, akinek szakavatott válogatása révén az olvasó ki­
sebb terjedelemben is jó képet nyerhet Bonhoeffer egyéb­
ként is fragmentumos etikai munkájáról. Fórisné Kalós
Éva fordítása magyarul is széppé és élvezhetővé teszi
Bonhoeffer szinte lefordíthatatlanul költői stílusát. Illesse
utólagos köszönet Tóth Károly püspököt, aki a nehéz idők­
ben az Állami Egyházügyi Hivatalnál közbenjárt, s nem
engedte, hogy a m ű elkallódjék. Tillinger Péter mind az
első, mind a második kiadás gondozásában szerzett ma­
gának érdemeket. A második kiadás szedését Rásky Mik­
lós készítette; gondos munkájáért minden olvasó hálás
lehet. Miss Zoltán értékes megjegyzésekkel segített a fordí­
tás lektorálásában. Végül, de nem utolsósorban, köszönet
Erich Bryner úrnak, aki a G2W részéről a könyv megjele­
nését anyagilag támogatta.
Az első kiadás előszava azzal a kívánsággal zárult,
hogy minél több művet jelentessünk meg D. Bonhoeffertői.
Ezen a második kiadás sem változtathat.

Budapest, 1998 decemberében

Karasszon István

4
 A FORDÍTÓ APOLÓGIÁJA

Bismarck mottóját („Éhre jedesmannes Vaterland,

das deinige aber liebe!”) adaptálva, minden tisztességes
fordító hitvallása ez: tiszteld minden nép nyelvét - a ma­
gadét szeresd!
Tisztelet-szeretet
Birkózva ölel,
Csókja mar...
Táncolni rajta,
Összekötözve,
Csapdában, jaj!
Mert HŰSÉG a jelszó
És hűségünk csal!
Bonhoeffer munkásságát és áldozatát mindannyian
megtanultuk tisztelni mindabból, amit róla és áldoza­
táról tudunk. Stílusának elragadó voltát, a merész, mégis
könnyen érthető, plasztikus szóképzéseket csak eredeti­
ben lehet igazán megcsodálni és megszeretni. A fordító
kísérletet tett egyik-másik szójátéknak is anyanyelvűnk­
re való átmentésére... Ám a szabad fordítás ne menjen a
theologiai mondanivaló rovására... Viszont a tükörfordí­
tás ne tegye lapossá a ragyogó eredetit...
Bonhoeffer Etikájának „Isten szeretete és a világ
széthullása” fejezetében kulcsszó az „Ursprung” (= ere­
det, származás, forrás). Komor monotóniájában vészjós­
lóan vissza-visszatér. Mi a fordító kötelessége? Válasszon
egyet a három (vagy több) lehetséges magyar szó közül és
tartson ki mellette, akár stílus és nyelvezet rovására is,
avagy variáljon tetszése szerint? Az „Ursprung” hosszú
és rövid hangzású „u”-ja (az egyik folyamatot, a másik

5
 „actio instans”-t takar) genuin hangzásban visszaadható-
e? Szinonimák használata nem hamisítja-e meg az ere­
deti szöveget? Másrészt, ha a mondatok nem bontakoz­
hatnak ki „napkeleti nyelvünk” sajátosságai szerint, nem
lesz-e hatástalan a mondanivaló?... Az „eredet” szó a mo­
notóniát biztosítja, de a sötét tónust nem... Le kell száll-
nunk a gyökerekig, s azokon is túl. - Legyen súgó az eti­
mológia
Segítsen a néplélek, -
Amennyit abból a fordító megértett!
Mi is az „Ur-Sprung” - ősi ugrás! Ugrás a semmiből a
valamibe s ha keresztyén etikát fordítunk: az ősiből - a
kezdetből való ugrás, az isteni ötlet valóra váltása, a te­
remtés, a „lón”.
S most csodálkozzunk rá a magunk szavára: A hegy
méhéből ered a folyó vize („eredet”), a termőföldből szökik
szárba a gabona (származás), a hideg semmit /orrósította
fel az isteni gondolat - s „lón” forrásává a világban min­
dennek, amit tudunk és nem tudunk, sejtünk és kuta­
tunk, amit nem értünk, de olyannyira szeretünk, hogy fel
is tudjuk áldozni (egy igaz vagy vélt) teljesebbért, gazda­
gabbért, álmodottért: az életet. Az isteni szeretet - kez­
det felforrósodása a „legyen”, amely a világot alkotta, az
embernek otthont és munkát adott, ez minden kudar­
cunk és örömünk melegágya. - A „kezdet” a lét, amely ha
elfogy (vagy ha elfogyasztjuk), minden etika, de kivált­
képpen a keresztyén etika szerint azért történjék, hogy
diadalmaskodjék az a tisztultabb Élet („az érdek mocská­
tól távolabb”- Madách), amely „berésít” „en arkhé” Isten­
nél volt és hozzá is tér vissza... Mi „bét”-től „sín”-ig,
„béta”-tól „pszí”-ig egy arasznyi lét korlátái között botla­
dozva sóvárogjuk a kimondhatatlan „alef’-et (meg nem
hódítva azt) és legtisztább álmainkban felmereng előt­
tünk az „ómega” teljessége... Bonhoeffer elérte azt...
A másik kulcsszó a „wissen”, ill. „Wissen”, amit tu­
dásnak, ismeretnek, sőt ész-lelésnek fordítottam.

6
 A harmadik a „Scham”, amit „szemérem” helyett né­
hol „szégyenérzet”-nek, „szégyenkezésének is fordítot­
tam... hiszen a „Schande” nemcsak szégyen, gyalázat,
hanem szégyenletes, botrányos tett is lehet, amelynek
eredménye a szégyenkezés, bűntudat. A szemérem - így
érzem - nem eredmény, csak következmény. Ha szabad
így mondanom: a „Schande” elsőszülöttje a testvérgyilkos
Kain, s tisztultabb, jámborabb gyermeke a megöldökölt
Ábel: a szemérem-szülte áldozat. Az az Ábel, akihez szólt
és beszélt az idősebb jogán a fivér, és aki hallgatott, ami­
kor bátyja kezet emelt rá...
E fordítást avatott és gyengéd kezek gondozzák, ja­
vítgatják, tisztogatják majd, nem kisebb felelősséggel a
vállukon, minthogy megkíséreljék igaz szóra bírni „Ábel”-t,
s útját állni „Kain” véres munkájának...
A fordító ezért arra kéri az illetékeseket, hogy irtsa­
nak és plántáljanak - ahogy írva vagyon - kíméletlenül
és szeretetben.

1983. június 13-án

Fórisné Kalós Éva

7
A VÉGSŐ ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ
DOLGOK
v

MEGIGAZULÁS - UTOLSÓ SZÓKÉNT

Az egész keresztyén élet eredetét és lényegét az az

egyetlen esemény határozza meg, amit a reformáció a
bűnösnek egyedül kegyelemből történő megigazulásának
nevezett. Nem az tárja fel előttünk a keresztyén életet,
ami az ember önmagában, hanem az, ami az ember ebben
az eseményben. Ebben tömörül az emberi élet a maga
teljes hosszúságában és szélességében egyben egyetlen
másodpercbe - az élet egészét ez az esemény fogja össze.
Mi történik itt? Valami végső - semmilyen emberi lét,
cselekvés vagy szenvedés által meg nem ragadható. A
sötét, kívül-belül elzárt, feneketlen mélységbe és kiút­
talanságba egyre mélyebben belevesző emberi élet akna­
járatát hatalmas erő feszíti föl, Isten igéje tör be; az em­
ber a megmentő fényben először ismeri meg Istent és a
felebarátot. Addigi élete labirintusa összeomlik. Az em­
ber szabad - Isten és testvér javára. Ráébred, hogy van
Isten, aki őt szereti és vállalja, hogy testvér áll mellette,
akit Isten éppúgy szeret, ahogy őt is szereti, tudatára éb­
red, hogy van holnapja gyülekezetével a Szentháromság
Istennél. S az ember hisz, szeret és remél. Az egész
múltja és jövője egybefolyik Isten jelenlétében. Az egész
múltat egybefogja a bűnbocsánat szava, az egész jövendőt
hordozza Isten hűsége. A múlt bűne Istennek Jézus
Krisztusban való szeretete mélységébe süllyedt és ele­
nyészett, a jövő bűn nélküli, Istenből fakadó élet lesz
(ÍJn 3,9). Az élet ráeszmél arra, hogy az örökkévalóság
két alapja között feszültségben van, amely hordozza őt, a
világ ideje előtt történt kiválasztás és az örök üdvösség
között; az ember fölismeri, hogy tagja a Szentháromság

11
Isten dicséretét zengd egy gyülekezetnek és egy terem­
tésnek. Mindez valóra válik, amikor Krisztus az embe­
rekhez lép. Krisztusban minden igazság és valóság és ép­
pen azért, mert ez nem álom, az ember léte - ha megta­
pasztalja Krisztus jelenlétét - többé nem veszendő, ha­
nem megigazult élet, egyes-egyedül kegyelemből megiga-
zult élet.
De nemcsak egyedül kegyelemből, hanem egyedül hit
által is. így tanítja az írás és a reformáció. Nem a szere­
tet vagy a reménység, hanem csak a hit igazítja meg az
ember életét. Mert csakis a hit építi az életet új alapra, és
egyedül ez az alap igazít meg, hogy Isten előtt élhessek.
Ez az alap pedig az Úr Jézus Krisztus élete, halála és föl-
támadása. Enélkül nincs megigazult emberi élet Isten
előtt. Halál és kárhozat martaléka. Jézus Krisztus életé­
re, halálára és feltámadására tekintve élni - az élet meg-
igazulása Isten előtt. A hit pedig azt jelenti, hogy ezt az
alapot meg kell találni, meg kell tartani - a cölöpöket ide
verni és ezáltal megtartatni. A hit annyit jelent, hogy éle­
temet önmagámon túli alapra építem, örök és szent alap­
ra, Krisztusra. A hit azt jelenti, hogy foglyul tart Jézus
Krisztus tekintete, hogy Őrajta kívül nem látok semmit,
kiszakadtam saját énem rabságából, megszabadultam
Jézus Krisztus által. A hit ráhagyatkozás* és csak ezen
belül jelenti cselekvésünket; és mégsem elegendő ez a két
szó arra, hogy a benne foglalt titkot kifejezzük. Egyedül a
hit bizonyosság - minden, ami a hiten kívül esik, a ké­
telynek van alávetve. Egyedül Jézus Krisztus a hit bizo­
nyossága. Azt, hogy megigazult az életem, az Úr Jézus
Krisztusnak hiszem el. Nem nyílik más kapu életem
megigazulásához, csakis ez az egy: a hit.

*„Geschehenlassen” - Bonhoeffer e plasztikusan képzett kife­

jezését „ráhagyatkozással” fordítottuk; a szó jelentéstartalma:
engedi, hogy mindez megtörténjék velünk, bennünk, rajtunk. -
A ford. megj.
12
r

Mégsem marad a hit sohasem magában, hanem,

amilyen bizonyos benne Krisztus valóságos jelenléte, úgy
járul hozzá szeretet és reménység. Hamis hit, látszat-hit,
képmutató, magunk alkotta, megigazulást soha el nem
érő hit az, amely híján van a szeretetnek és reménység­
nek. Hittételek betanult recitálása lenne, halott hit,
amely a bűnbánat és a szeretet cselekedeteit nem ismeri.
Egy szempillantásra sem állhat meg egymás mellett hit
és gonosz szándék. A megigazulás eseményében az ember
mindent megkap ajándékul, de csak a hit igazít meg; a
Krisztussal való találkozásban mindent ajándékba kap
az ember, ami Krisztus és ami Krisztusé, de életem meg-
igazulása csak azáltal lehetséges, ami az O tulajdona és
semmiképpen sem azáltal, ami az én tulajdonomba ment
át. így nyílik meg a menny az ember fölött - mint ujjongó
kiáltás érkezik a mennyből a földre Isten üdvösségének
Jézus Krisztusban való örömüzenete; és az ember hisz és
ahogy hisz, már befogadta Krisztust és minden az övé. Az
ember él! - Isten színe előtt.
Mindeddig nem tudta, mi is az élet. Önmagát sem
értette. Csak lehetőségein belül, alkotásain tehetett kí­
sérletet arra, hogy megértse önmagát és életét megigazítsa.
Ily módon igazítja meg magát önmaga és a maga-for-
málta Isten előtt. De szükségszerűen megközelíthetet-
lenek maradtak előtte mindeddig az élő Isten lehetőségei
és alkotásai, és felfoghatatlan az az élet, amely e lehető­
ségekből és alkotásokból táplálkozik. Szükségszerűen
idegen gondolat maradt előtte a más alapon, más erőből,
más segítségére épülő élet. Ezt az életet lelte meg, ami­
kor Krisztus őt a maga sajátos módján megigazította. Az
ember elveszítette a maga életét Krisztusban és most
már Krisztus az élete. „Élek többé nem én, hanem él
bennem a Krisztus”. (Gál 2,20). A keresztyén élet krisz­
tusi élet.

13
 Azt mondtuk a fejezet elején, hogy a bűnös megigazu-
lása valami végső dolog*. Ezt a szó legszigorúbb értelmé­
ben mondottuk. Isten irgalma a bűnös iránt Isten utolsó
szava akar lenni és csak így hallható - vagy sehogy. E szó
végső volta** két értelemmel bír: minőségében, tehát tar­
talmában is az utolsó szó. Nincs Istennek egyetlen igéje
sem, amely a kegyelméről szólót túlszárnyalhatná.
Semmi sem lehet több, mint egy Isten előtt megigazult
élet. Minthogy az addiginak, az utolsó-előttinek („Vor­
letztes”) teljes megsemmisítését magába zárja, oly mó­
don, hogy ez az utolsó sohasem a megtett út természetes
vagy szükségszerű vége, hanem annak totális elítélése,
értéktelenné nyilvánítása; minthogy tehát Isten szabad,
nem pedig kikényszerített saját szava: ezért visszavonha­
tatlanul ez az utolsó szó, a végső valóság. Nem létezhetik
tehát olyan saját módszer, amely idáig elvezet. Nem lu­
theri vagy páli metódus, amely Isten utolsó szavához el­
juttathatna. Sem Pál útja, vagyis a törvénydicsőítés, és
az abból fakadó keresztyénüldözés, sem Luther útja, va­
gyis a kolostor és a törvény előtti bukás okozta kétség-
beesés nem igazult meg Isten e végső szava előtt, hanem
ellenkezőleg, mindkét út végső elítélésbe torkollott - a
bűnös ember Pál és a bűnös ember Luther (és nem a bű­
nük) igazult meg Isten kegyelméből Krisztus érdeméért.
A minőségben utolsó szó tehát az, ami eleve megtiltja, hogy
Luther útjára vagy Pál útjára vessük tekintetünket,
mintha azokat kellene még egyszer végigjárnunk. Hiszen
megítélt utak! Kemény hangnemben: éppoly kevéssé is-
métlendő út számunkra a Lutheré, mint a házasságtörő
asszonyé, a keresztre feszített latoré, a Krisztust megta­
gadó Péteré vagy a Krisztus ellen buzgólkodó Pálé. A mi­
nőségében utolsó szó egyszer s mindenkorra kizár min­
denféle metódust. Hiszen megbocsátó és csak a meg-

*„Sein Letztes” - szó szerint: az ő utolsója. - A ford. megj.

**„Letztlichkeit” - szó szerint: utolsóság. - A ford. megj.
14
bocsátásban megigazulást nyújtó szó. Értelmetlen és jog­
talan tehát - amit manapság nem is ritkán hallunk - azt
hirdetni egy keresztyén gyülekezetnek, hogy minden­
kinek olyanná kell lennie, mint amilyen Magdalai Mária,
a szegény Lázár, a kereszten függő lator volt - vagyis
halvány peremfigurává válnia, mielőtt meghallaná Isten
utolsó szavát. Bármennyire is arra törekednek, hogy
ilyen módon kidomborítsák az isteni ige végső-voltának
jellegét, valójában ugyanannyira aláássák. Nem az a ke­
resztyén üzenet, hogy olyanokká kell válnunk mint a
bibliai alakok valamelyike, hanem az, hogy olyanok le­
gyünk, mint Krisztus maga. S ez irányba nem vezet
semmilyen módszer, hanem egyes-egyedül a hit. Ha
másként lenne, az evangélium árát és értékét veszítené.
Olcsóvá válnék a drága kegyelem.
Isten megigazulást kimondó szava azonban időrendi-
leg is végszó. Mindig megelőzi valami utolsó-előtti („Vor­
letztes”): cselekvés, szenvedés, járás, akarás, bukás, föl-
emelkedés, könyörgés, reménykedés - vagyis szó szerinti
időtartam, amelynek lezárása ez az utolsó szó. Csak az
igazulhat meg, ami az időben már vád tárgya volt. Ez fel­
tételezi a teremtmény vétkessé válását. Nincs mindenkor
kegyelmi idő, hanem éppen most és végérvényesen kö­
szöntött be az „üdvösség napja” (2Kor 6,2). A kegyelmi
idő abban az értelemben utolsó, hogy sohasem szabad
Isten ma kimondott, hozzám intézett szaván túl egy to­
vábbi, majdan felhangzó igéjével számolnom. Van ideje a
megengedésnek, várakozásnak, előkészítésnek, és létezik
egy végső idő, amely az utolsó-előttit megítéli és lezárja.
Luthernek a kolostoron, Pálnak a törvény-kegyességen át
kellett haladnia; igen: a latornak vétke folytán a kereszt­
re mennie, hogy e végső szót meghallhassa. Utat kellett
megtenniük, az utolsó-előtti dolgok útját teljes hosszában
megjárniuk, mindegyiküknek e dolgok súlya alatt térdre
roskadniuk - és mégsem ez az út megkoronázása volt az
utolsó szó, hanem ennek az utolsó-előttinek teljes lerom-

15
bolása. Az utolsó szó tekintetében Luther és Pál sem állt
másként, mint a kereszten függő lator. Meg kell tehát
járnunk egy utat, jóllehet nincs út, amely ehhez a célhoz
elvezetne és ezen az úton végig kell haladnunk egészen
addig, amíg Isten véget nem vet annak. Az utolsó előtti
tehát fennmarad, noha az utolsó teljessége eltörli és ér­
vényteleníti.
Sohasem lép ki Isten megigazulást hordozó kegyelme
az utolsó szó helyzetéből, sohasem mutatkozik úgy, mint
kivívott eredmény, amely éppúgy az út elejére mint végé­
re lenne állítható, sohasem törölhető el az utolsó-előttiből
az utolsóba vezető út. Megfordíthatatlan sorrend szerint
az ige a végső - különben kiszámíthatóvá válnék, áruvá
degradálódnék és ezáltal lényegétől fosztatnék meg. A
kegyelem olcsó lenne. Nem lenne ajándék.

16
 AZ UTOLSÓ ELŐTTI
(Das Vorletzte)

Minthogy azonban a kegyelemből és hitből való meg-

igazulás minden tekintetben az utolsó marad, ezért kell
most az utolsó-előtti dolgokról is beszélnünk, éspedig
nem úgy, mintha bármilyen saját értékük lenne, hanem
úgy, hogy a végsőhöz való viszonyuk világossá váljék. A
végső m iatt kell az azt megelőzőről beszélnünk. Ezt kell
most érthetővé tennünk.
Már itt kérdezzük meg - anélkül, hogy választ ad­
nánk - élhet-e az ember csupán a végsőből, kiterjeszt­
hető-e a hit (hogy úgy mondjuk) időrendileg, avagy csak
egy vagy több periódus utolsójaként lesz valóságossá?
Nem az elmúlt hitre való emlékezésről beszélünk itt, nem
is hittételek ismételgetéséről, hanem az élő hitről, amely
által egy élet megigazul. Azt kérdezzük, hogy ez a hit na­
ponta, óránként realizálható-e és realizálandó-e avagy,
hogy e tekintetben is végig kell járnunk az utolsó-előtti
útját - a végső miatt. Mi tehát a keresztyének életének
utolsó-előttijére kérdezünk rá: vajon kegyes öncsalás-e ezt
tagadni avagy bűn-e ezt a maga módján komolyan venni?
Ezáltal azt is kérdezzük, hogy az ige, vagyis az evan­
gélium az időben kiterjeszthető-e, azaz minden időben
egyformán hirdethető-e, avagy itt is különbözik-e a végső
az azt megelőzőtől? Hogy egészen világosan lássunk: mi­
ért tanúsítok én egészen tragikus helyzetekben, pl. egy
halálesettől mélyen lesújtott ember előtt gyakorta „utol­
só-előtti” magatartást, miért hallgatással fejezem ki te­
hetetlenségével való közösségemet ilyen kemény csapás
láttán - ahelyett, hogy kimondanám a bibliai vigasz jól
ismert, rendelkezésemre álló szavait —éppen keresztyé-

17
nekkel szemben is? Miért akad torkomon a szó, amikor a
végsóról kellene beszélnem és miért döntök az egyér­
telműen az utolsó-előttit képviselő emberi szolidaritás
mellett? Vajon bizalmatlanság-e ez az utolsó szó hatal­
mával szemben, emberektől való félelem-e, avagy e ma­
gatartás jogosultsága az, hogy az ige ismerete és rendel­
kezésre állása, tehát a szituáció (hogy úgy mondjuk)
szellemi birtoklása csak a végső látszatát kelti, valójában
azonban egészen utolsó-előtti maga a szituáció is? Vajon
az utolsó-előttiben való tudatos megmaradás (itt és ott)
nem valóságosabb utalás-e a végsőre, amelyet Isten a
maga idejében (természetesen akkor is csak emberszáj
által) mondani fog? Nem úgy van-e, hogy éppen a végső
miatt kell újból és újból az utolsó-előttit cselekednünk
éspedig nem bűntudattal, hanem tiszta lelkiismerettel? E
kérdés természetesen nemcsak az egyes esetet, hanem
alapvetően a keresztyén együttélés minden területét és
különösen a keresztyén lelkigondozás egészét magába
zárja. Amit valamennyi egyes esetről mondunk, az szám­
lálatlanul érvényes a keresztyének mindennapi együtt­
élésére és felöleli a keresztyén igehirdető munkáját gyü­
lekezetében.
A végső és az azt megelőző viszonyát a keresztyén
életben kétféle szélsőséges módon lehet feloldani: „radi­
kálisan” és kompromisszummal, de ehhez rögtön hozzá
kell fűznünk, hogy a kompromisszumos megoldás is ext­
rém.
A radikális megoldás csak a végsőt látja s benne az
utolsó-előttinek totális lezárását. Az utolsó és az utolsó-
előtti egymást kizáró ellentétben áll. Krisztus minden
utolsó-előttinek szétrombolója és ellensége - és minden,
ami utolsó-előtti, ellenségeskedés Krisztussal szemben.
Krisztus - jel: a világ megérett arra, hogy a tűz martalé­
ka legyen. Itt nincsenek különbségtételek, mindennek
ítéletre kell mennie, és ott csak egy választás létezik:
Krisztus mellett vagy ellene. „Aki velem nincsen ellenem

18
van” (Mt 12,30). Mindaz, ami utolsó-előtti az emberi ma­
gatartásban: bűn és tagadás. Az eljövendő vég színe előtt
a keresztyének számára már csak végső szó és végső ma­
gatartás létezik. Hogy ezáltal mi lesz a világból, már nem
számít - a keresztyén nem felel érte - a világnak úgy is
el kell pusztulnia. Ám roppanjon össze Krisztus igéje
alatt a világ rendje: itt minden vagy semmi a tét. Isten
utolsó szavából, amely kegyelmi ige, itt a minden ellenál­
lást szétzúzó és megvető törvény jeges keménységét érez­
zük (vö. Brand figuráját Ibsennél).
A másik megoldás a kompromisszum. Itt elv az utolsó
szót minden utolsó-előttiről leválasztani. Az utolsó-előtti
fenntartja önmagában való jogát, de azt a végső se nem
fenyegeti, se nem veszélyezteti. Még fennáll a világ, még
nem jött el a vég és mégis szükséges, hogy az utolsó-előtti
dolgok megtétessenek az Isten által terem tett világért
felelősen. Most még úgy kell az emberekkel számolnunk,
ahogy vannak (lásd Dosztojevszkij „Nagy Inkvizítor”-át).
A végső teljesen kívül esik a mindennapokon és végül is
örök igazolása lesz minden fennállónak, metafizikai
megtisztulás a minden fennállóra kiterjedő vádtól. A ke­
gyelem szabad igéje kegyelmi törvénnyé válik, amely
minden utolsó-előtti fölött, azt igazolva és megőrizve,
uralkodik.
Mindkét megoldás szélsőséges és mindkettőben
egyenlő arányban van igaz és hamis elem. Szélsőségesek,
mert az utolsó-előttit és a végsőt egymást kizáró ellen­
tétbe helyezik - egyszer úgy (= radikális), hogy a végső
lerombolja az utolsó-előttit, másszor (= kompromisszu­
mos) oly módon, hogy a végsőt kizárja az utolsó-előtti
szférájából. Az egyikben a végső nem tűri meg az utolsó-
előttit, a másikban az utolsó-előtti nem tűri meg a végsőt.
Mindkettő megengedhetetlen abszolutizálása az egyéb­
ként helyes és szükséges gondolatoknak. A radikális
megoldás minden dolgok vége felől, Istentől, a Bírótól és
Szabadítótói kiindulva: a kompromisszumos pedig a Te-

19
remtőtől és Megtartótól kiindulva gondolkodik; az egyik
a véget, a másik a fennállót abszolutizálja. így teremtés
és szabadítás, idő és örökkévalóság feloldhatatlan ellen­
tétbe kerül, ily módon magának Istennek az egységét
oldják fel - összeroppan az Istenbe vetett hit. A radikális
megoldás híveinek meg kell mondanunk: Krisztus nem
az ő módjuk szerint volt radikális; a kompromisszumos
megoldás híveinek ugyanígy tudomására kell hoznunk,
hogy Krisztus nem alkuszik meg. Ennek megfelelően a
krisztusi élet sem radikalizmus, sem kompromisszum
tárgya nem lehet. Az a harc, amely a két felfogás nagyobb
fontosságáért folyik, Jézus Krisztus egyedüli komoly­
volta előtt jelentéktelen, O leleplezi mindkét megoldás
komolytalan voltát. Sem a steril keresztyénség eszméje
nem komoly dolog önmagában, sem az emberé, úgy,
ahogy fennáll - egyedül Isten valósága számít és az em­
ber valósága számít: e kettő lett eggyé Krisztusban. Nem
valamely keresztyénségnek van súlya, hanem magának
Jézus Krisztusnak, Jézus Krisztusban viszont a radika­
lizmus és a kompromisszum helyébe Isten és az ember
valósága lép. Nincs keresztyénség önmagában - ez szét­
zúzná a világot; nincs ember önmagában - ez kizárná Is­
tent. Csak eszmék ezek - egyedül az istenember, Jézus
Krisztus az, aki valóságos, aki által a világ meg is
tartatik, mindaddig, amíg az meg nem érik a végre.
A radikalizmus forrása mindig tudatos vagy nem­
tudatos gyűlölet minden fennállóval szemben. A keresz­
tyén radikalizmus, akár a világtól menekülő, akár a vilá­
got megjobbítani akaró tendenciájú, a teremtés iránti
gyűlöletből fakad. A radikális gondolkodású ember nem
tudja megbocsátani Istennek a teremtést, ő szembehe­
lyezkedik a világgal, ő Iván Karamazov, aki egyben
megalkotja a radikális Jézus alakját is a Nagy Inkvizítor-
legendában. Amikor a világban a gonosz elhatalmasodik,
egyben a radikalizmus mérgét fecskendezi a keresz­
tyénekbe. Akkor a meglevő világgal való megbékélés,

20
amit Krisztus ajándékozott a keresztyéneknek - árulás­
nak és krisztustagadásnak minősül. Helyébe keserűség,
gyanakvás, az emberek és a világ megvetése lép. A szere-
tetből, amely mindent hisz, mindent eltűr, mindent re­
mél; a szeretetből, amely a világot éppen gonoszságában
szereti isteni szeretettel (Jn 3,16), a gonosszal szemben
farizeusi szeretet-magatartás s a szeretetnek csak a ke­
gyesek zárt körére való korlátozódás válik. Jézus Krisz­
tus nyitott egyházából, amely a világot mindvégig szol­
gálja, valamiféle állítólagos őskeresztyén gyülekezetesz­
mény képződik, amely megint csak összetéveszti az élő
Jézus Krisztus valóságát egy keresztyén eszme megvaló­
sításával. így sikerül a gonosz világnak, hogy a keresz­
tyéneket is gonosszá tegye. A betegség ugyanazon csírája
bomlasztja fel a világot, mint amely a keresztyéneket te­
szi radikálissá. Mindkét esetben gyűlölet az a világ ellen,
akár az istenteleneké, akár a kegyeseké. Mindkét részről
tagadása a teremtéshitnek. Belzebúbbal azonban nem
lehet ördögöt űzni.
A kompromisszum mindig a végső gyűlöletéből fakad.
A keresztyén kompromisszum szelleme a megigazulás-
tan iránti gyűlöletből ered, elviselhetetlen számára az
egyedül kegyelem általi megigazulás -gondolata. A világot
és benne az életet a kegyelem betörése ellen a maga szfé­
rájában meg kell őrizni. A világgal egyenesbe kell jönni,
egyedül e világ eszközei segítségével. A végsőnek nincs
beleszólása a világ ^életének alakulásába. Már a végsőre
való rákérdezés, a puszta kísérlet arra, hogy Isten igéje
autoritásának e világ életében érvény szereztessék, radi­
kalizmusnak, a világ adott rendje és az ahhoz kötődő em­
berek elleni szeretetlensegpek minősül. Krisztustól ke­
resztyéneknek adott ajándékára - a világtól váló szabad­
ságra, a róla való lem ondása (U n 2,17) - rásütik a ter­
mészet- és teremtésellenes világ- és emberkerülés bélye­
gét. Helyette a rezignáeióig menő alkalmazkodást, vagy

21
éppen az üres világi okosságot nevezik igaz keresztyén
nyitottságnak és szeretetnek.
A radikalizmus az időt, a kompromisszum az örök­
kévalóságot gyűlöli; a radikalizmus gyűlöli a türelmet, a
kompromisszum a döntést; a radikalizmus az észt, a
kompromisszum az együgyűséget gyűlöli; a radikalizmus
gyűlöli a mértéket, a kompromisszum a megmérhetet-
lent; a radikalizmus gyűlöli a valóságost, a kompro­
misszum gyűlöli az igét.
E szembeállításokból elég világosan kitűnik, hogy
mindkét magatartás azonos mértékben krisztusellenes,
mert az, ami itt ellenségesen egymásra támad, az Krisz­
tusban egy. A keresztény életre vonatkozó kérdés tehát
sem a radikalizmusban, sem a kompromisszumban, ha­
nem magában Jézus Krisztusban dől el és ott kap felele­
tet. Csak Őbenne oldódik meg az utolsó és utolsó-előtti
viszonya.
Jézus Krisztusban hisszük az emberré lett, megfeszí­
tett és feltámadott Istent. Az emberré léteiben felismer­
jük Isten teremtménye iránti szeretetét, a megfeszítés­
ben Isten ítéletét minden test fölött, a feltámadásban egy
új világra vonatkozó akaratát. Semmi sem lehetne elhi-
bázottabb, mint e három részt egymástól elszakítani,
mert mindegyike tartalmazza az egészet. Amennyire
tárgyszerűtlen egymással szembeállítani az inkarnáció, a
kereszt vagy a feltámadás theologiáját, e három közül
valamelyik abszolutizálásával, ugyanilyen helytelen a
keresztyén életvitelről való effajta gondolkodásmód. Az
az etika, amely csak az inkarnációra épülne fel, könnyen
megalkuvó megoldáshoz vezetne - csak kereszten vagy
fóltámadáson nyugvó etika áldozatul esnék a radikaliz­
musnak és a rajongásnak. Csakis egységben oldódik fel
az ellentmondás.
Jézus Krisztus mint ember azt jelenti, hogy Isten be­
lép a teremtett valóságba, hogy nekünk szabad és kell
Isten előtt embereknek lennünk. Emberi létünk szét-

22
zúzása bűn és így útját állja az ember Isten által történő
megváltásának. Jézus Krisztus ember-volta mégsem je­
lenti egyszerűen a fennálló világ és emberi természet
igazolását. Jézus bűntelen ember volt (Zsid 4,15) és ez
meghatározó. Az emberek között azonban Jézus nagy
szegénységben, nőtlenül élt és gonosztevőként halt meg.
Ily módon már Jézus ember-volta is az emberek kettős
elítélését tartalmazza: a bűn abszolút elítélését és a
fennálló emberi rendszerek relatív elítélését. Ezt az elíté­
lést is beleértve, Jézus valóban ember és akarja, hogy mi
emberek legyünk. így az emberi valóságot - anélkül,
hogy önállósítaná és anélkül, hogy szétrombolná - utolsó-
előttiként létezni hagyja: mint utolsó-előttit, amely a ma­
ga módján komolyan veendő és nem veendő komolyan;
mint utolsó-előttit, amely a végsőnek leple lett.
Jézus Krisztus a megfeszített, azt jelenti, hogy Isten a
bukott teremtés fölött kimondja végleges ítéletét. Isten
Jézus Krisztus keresztjén való elvettetése magába zárja
az emberi nem minden tagjának elvettetését, kivétel nél­
kül. Jézus Krisztus keresztje a világ halálos ítélete. Itt az
ember nem hivalkodhatik ember-mivoltával, a világ sem
a maga isteni rendjével. Itt az emberi dicsőség a megfe­
szített, szétzúzott, vérző, megköpdösöttnek arcképében a
legvégéhez ért. És mégsem jelenti Jézus keresztre feszí­
tése egyszerűen a teremtés megsemmisítését, hanem azt,
hogy a kereszt e haláljele alatt éljenek immár az embe­
rek tovább - ítéletre, ha megvetik azt, üdvösségre azon­
ban, ha hatni engedik. A kereszten a végső valóságos lett,
mint minden utolsó-előttinek nyújtott kegyelem, amely a
végső ítélete előtt meghajlik.
Jézus Krisztus a föltámadott: ez azt jelenti, hogy Is­
ten szeretetből és mindenhatóságában véget vet e halál­
nak, új teremtést hív életre, új életet ajándékoz. „A régi­
ek elmúltak” (2Kor 5,17) „íme mindent újjá teszek” (Jel
21,5). A feltámadás a régi világ közepette már felderen­
gett mint befejezésének és jövőjének utolsó jele, s mint

23
 1

élő valóság. Jézus emberként tám adt föl, így ajándékozta

az embereknek a foltámadást. így az ember ember ma­
rad, jóllehet foltámadott, a régivel semmiképpen sem
azonos ember. Ám természetesen ő, aki Krisztussal már
föltámadt, halála határvonaláig az utolsó-előttinek vilá­
gában marad: abban a világban, amelybe Krisztus belé­
pett és amelyben a kereszt áll. Ily módon, amíg csak a
fold fennáll, a foltámadás nem törli el az utolsó-előttit, de
az örök élet, az új élet mind hatalmasabban nyomul be a
földi életbe és helyet kér abban magának.
Inkarnáció, kereszt és foltámadás egységükben és
különbözőségükben az elmondottak alapján világossá
válhattak. A keresztyén élet: élet az emberré lett, megfe­
szített és feltámadott Jézus Krisztussal, akinek igéje
teljességei a bűnösnek kegyelemből történő megigazulá-
sában jön felénk. A keresztyén élet ezt jelenti: embernek
lenni az emberré-létel erejéből, megítéltetve és kegyelmet
nyerve létezni a kereszt erejéből, új életet megélni a föl-
támadás erejéből. Egyik sem lehetséges a másik nélkül.
Az utolsó-előttihez való viszony kérdését illetően az
előbbiek alapján világos, hogy a keresztyén élet nem je­
lentheti az utolsó-előttinek sem elpusztítását, sem szen­
tesítését, hanem Krisztusban Isten valósága találkozik a
világ valóságával és nekünk megadatott e valóságos ta ­
lálkozásban részt vennünk. Minden radikalizmuson és
kompromisszumon túli találkozás ez. A keresztyén élet a
világgal történő krisztusi találkozásban való részvétel.
így nyilvánvalóvá vált, hogy a végső felől az utolsó-
előtti számára némi tér biztosíttatott és ezért kell ezt az
utolsó-előttit most gondosabban szemügyre vennünk.

24
 UTKESZITES

Mi is ez az utolsó-előtti? Mindaz, ami a végsőt - azaz

a bűnösnek egyedül kegyelemből nyújtott megigazulását
- megelőzi és ami a feltalált végső birtokában vizsgálód­
va utolsó-előttinek minősül. Egyidejűleg mindaz, ami az
utolsót követi, hogy azután ismét megelőzze azt. Nincs
tehát utolsó-előtti önmagában, oly módon, hogy bármi is
utolsó-előttiként lenne igazolható, hanem a végső által
válik csak valami utolsó-előttivé, azaz abban a pillanat­
ban, amikor hatályát veszti. Az utolsó-előtti tehát nem az
utolsó feltétele, hanem a végső határozza meg valaminek
utolsó-előtti voltát. Az utolsó-előtti tehát nem önmagá­
ban való állapot, hanem a végső elmarasztaló bírálata az
őt megelőző fölött. Konkrét formában itt utolsó-előttiként
- a bűnösnek kegyelemből való megigazulása aspektusá­
ban - két dolgot vizsgálunk meg: Mit is jelent, embernek
lenni és jónak lenni.* Helytelen és a végső ellen elköve­
tett rablás lenne például az ember-létet a kegyelemből
való megigazulás feltételeként jelölni. Sokkal inkább az
az igazság, hogy csak a végső felől ismerhető meg, mi az
ember-lét és ily módon az ember-létet a megigazított lét
határozza és alapítja meg. És mégis az a helyzet, hogy az
ember lét a megigazított létet megelőzi és hogy a végső
felől nézve meg is kell előznie. Az utolsó előtti tehát nem
törli el a végső szabadságát, hanem a végső szabadsága
az, amely az utolsó-előttit életre hívja. így megengedett -
a szükséges fenntartások mellett - pl. a kegyelemből való

*Jobb híján: mi is az ember-lét és a jó-lét = „Menschsein und

Gutsein”. - Ford. megj.
25
 r

megigazulást illetően az ember-létről mint utolsó-

előttiről beszélni. Csak az ember igazulhat meg, mégpe­
dig azért, mert csak a megigazult lehet „ember”.
Ebből következik, ami döntően fontos: az utolsó-
előttinek meg kell őriztetnie a végső miatt. Az utolsó-
előttinek önkényes megsemmisítése súlyos akadályokat
gördít a végső elé. Ha tehát pl. egy emberi életet meg­
fosztanak az ember-lét feltételeitől, úgy az ilyen élet ke­
gyelem és hit általi megigazulása, ha nem is lehetetlen,
de komoly akadályokba ütközik. Konkrét szavakban: ha
egy rabszolgát megfosztanak attól, hogy idejével rendel­
kezzék, úgy hogy az igehirdetést sem hallgathatja, akkor
Isten igéje nem is vezetheti el őt a megigazító hitre. Eb­
ből a tényből szükségszerűen következik, hogy az utolsó-
előttire is gondot kell fordítani Isten utolsó szavának, a
bűnösnek kegyelemből való megigazulásának hirdeté­
sére, éspedig azért, hogy a végső ne akadályoztassák az
utolsó-előttinek pusztulása által. Az ige hirdetője, aki
nem követ el egyidejűleg mindent, hogy ezt az igét meg is
hallják, nem felel meg az ige követelményének, amely
szabad terjedést, sima úton haladást igényel. Az ige útját
egyengetni kell. Ezt maga az ige követeli.
Az ige javára való útegyengetés: ez az esszenciája
mindannak, ami az utolsó-előttiről elhangzott: „Készít­
sétek az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Min­
den völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacso-
nyíttatik, és az egyenetlenek egyenessé és a göröngyös
utak simákká lesznek. És meglátja minden test Istennek
szabadítását” (Lk 3,4 kk). Mégis Krisztus, amikor eljön,
maga vág utat magának, ő a nagy úttörő (Mik 2,13) „Ő
összetöri az érckapukat és á vaszárakat letördeli” (Zsolt
107,16). „Hatalmasokat dönt le trónjaikról és alázatosa­
kat magasztal fel” (Lk 1,52). Bevonulása ellenségei fölött
aratott győzelmének diadalmenete. Hogy azonban eljöve­
telének ereje ne sújtson le haraggal az emberekre, hanem
Őket alázatosan várakozókként találja, ezért hangzik be-

26
vonulása előtt a felhívás útegyengetésre. Ez az útkészítés
azonban nemcsak belső történés, hanem szemmel is lát­
ható, hatalmas alkotó cselekvés: „Minden völgy felemel­
kedjék!” (Ézs 40,4). Amit az emberi nyomor mélységeibe
taszítottak, ami az elnyomott és megalázott - az emeltes­
sék föl. Létezik oly mérvű emberi szabadságvesztés, sze­
génység és tudatlanság, amely akadályozza Krisztus ke­
gyelmes eljövetelét. „Minden hegy és halom alászálljon!”
(Ézs 40,4). Hogy Krisztus eljöjjön, minden büszkeségnek
és nagyságnak meg kell hajolnia. Létezik a hatalomnak,
gazdagságnak, tudásnak olyan foka, amely akadályt gör­
dít Krisztus és kegyelme elé. „Az egyenetlenek legyenek
egyenessé” (Lk 3,5). Krisztus útja egyenes út. A hazug­
ságnak, véteknek, magunk munkájának, magunk művei­
nek (Zsolt 9,17), önimádatunknak nagymérvű összefonó­
dása az, ami különösen nehezíti a kegyelem eljövetelét.
Ezért kellene az útnak egyenessé válnia, amelyen Krisz­
tus az emberekhez jön. „A göröngyös utak simákká le­
gyenek” (Lk 3,5). Dac, engedetlenség, elutasítás oly­
annyira megkeményítheti az embereket, hogy Krisztus
már haragjában csak elpusztíthatja az embereket, de
többé nem vonulhat be kegyelmesen - olyannyira, hogy
Krisztus kegyelmes eljövetele elől elzárkóznak az embe­
rek, és egy ajtó sem nyílik meg a kopogtatónak.
Krisztus mégis eljövendő, csapást vág magának -
akár felkészül rá az ember, akár nem. Eljövetelét senki
sem gátolhatja, de kegyelemben való jöttének útját áll­
hatjuk. Léteznek olyan lelkiállapotok, élethelyzetek és
világalakulatok, amelyek különösképpen akadályozzák a
kegyelem vételét - vagyis amelyek a hinni-tudást végle­
tesen megnehezítik. Azt mondjuk: nehezítik, akadá­
lyozzák, de nem azt, hogy lehetetlenné teszik és azt is jól
tudjuk, hogy az elegyengetett út, az akadályok elhárítása
sem kényszerítheti ki a kegyelmet, hanem, hogy Krisztus
kegyelmes eljövetelének is „érckapukat kell összetörnie
és vaszárakat kell letördelnie” (Zsolt 107,16). Tudjuk,

27
hogy a kegyelemnek végül is mindig magának kell utat
törnie és egyengetnie, hogy csakis a kegyelemnek kell
mindenkor, újra és újra a lehetetlent megvalósítania.
Mindez azonban nem mentesít minket az alól, hogy ké-
szítgessük a kegyelem útját és eltávolítsunk mindent,
ami akadályozza és nehezíti azt. Nem közömbös, milyen
állapotban talál minket a kegyelem, még akkor sem, ha
mindenestül kegyelem az, ami hozzánk közelít. Mi ma­
gunk is megnehezítjük magunknak a hitrejutást. Nehe­
zére esik annak, akit végletes szégyenbe, magányba, sze­
génységbe, tehetetlenségbe taszítottak, hogy higgyen Is­
ten igazságában és jóságában, nehéz annak, akinek élete
rendetlenségbe és zabolátlanságba fulladt, hogy hitben
meghallja Isten parancsolatait. Nehezen fogja föl a
jóllakott és hatalmas az Istennek ítéletét és kegyelmét;
keservesen jut el valamely téveszmében csalódott és za­
bolátlan ember az egy-ügyűségig, amelyben szívét Krisz­
tusnak adhatja át. Ezt nem az érintettek mentségére
vagy elcsüggesztésére mondtuk, sőt nekik tudniuk kell,
hogy éppen bukásuk, vétkük, nyomorúságuk mélységei­
be, hozzájuk hajol le Isten Jézus Krisztusban; hogy éppen
a jogfosztottak, letiportak, kizsákmányoltak vannak kü­
lönösen közel Isten igazságához és kegyelméhez; hogy a
zabolátlannak kínálja fel Jézus Krisztus segítségét és
erejét; hogy O a tévelygőket és kétségbeesőket ismét az
igazság szilárd talajára akarja állítani.
Mindez azonban nem teszi semmissé az útkészítés
feladatát. Ellenkezőleg: felmérhetetlen felelőssége e fel­
adat mindazoknak, akik tudnak Krisztus eljöveteléről.
Az éhezőknek kenyér kell, a hajléktalannak otthon, a jog-
fosztottnak igazság, a magányosnak társaság, a zabolát­
lannak rend, a rabszolgának szabadság. Istennek és a
felebarátnak káromlása lenne, ha engednők az éhes em­
bert tovább éhezni, mert éppen a felebarát nyomora van
Istenhez legközelebb. Krisztus szeretetéért, amely
ugyanúgy az éhezőé, mint,az enyém, megosztjuk kenye­

28
r

rünket és otthonunkat a rászorulóval. Ha az éhező nem

jut hitre, a vétek azokra nehezedik, akik a kenyeret meg­
tagadták tőle. Az éhezőnek kenyeret szerezni annyit je­
lent, mint utat készíteni: a kegyelem útját egyengetni.
Utolsó-előtti azonban mindaz, ami itt történik. Ha az
éhezőnek kenyeret adsz, még nem hirdetted meg ezzel
Isten kegyelmét és a megigazulást és a kenyér elfogadása
még nem jelent hitben gyökerezést. Annak számára
azonban, aki ezt a végső miatt teszi, aki a végsőről tud,
ez az utolsó-előtti kapcsolatos az utolsóval. Ez az utolsó-
(végső-) előtti. A kegyelem bevonulása a végső. Nekünk
azonban az útkészítésről, az utolsó-előttiről kell beszél­
nünk, mégpedig azok miatt, akik radikalizmusukban az
utolsó-előttit tagadva elbuktak, és most veszélyben fo­
rognak, hogy ők maguk az utolsó-előtti mögé sodródja­
nak, és azok miatt is, akik megrekednek az utolsó-előtti
dolgoknál, megelégednek azokkal, és akiket most mégis a
végső m iatt kell igénybe vennünk. Végül - sőt talán min­
denekelőtt - azok miatt beszélünk az utolsó-előtti dol­
gokról, akik még ezekhez az utolsó-előtti dolgokhoz sem
jutottak el, akikért senki a szolgálatot nem vállalja, akik
számára senki utat nem készített, s akiken most segíte­
nünk kell, hogy elérkezhessék hozzájuk Isten igéje - ama
végső: a kegyelem.
Mindezt persze félreértenénk, ha azt akarnék mon­
dani, hogy a rabszolgának először szabadságot, a jogfosz-
tottnak igazságot, az éhezőnek kenyeret kell kapnia, va­
gyis az értékek között előbb rendnek kell uralkodnia,
mielőtt az illető keresztyénné lehet. Ez ellen tanúskodik
az Újszövetség és az egyháztörténelem, sőt éppen azok­
ban az időkben, amelyekben a világ viszonylag rendben
levőnek látszott, esett a hittől különösen és ijesztően tá­
vol. Krisztus számára való útkészítésnél tehát nem lehet
egyszerűen arról szó, hogy meghatározott, kívánatos és
célszerű állapotokat teremtsünk, vagyis, hogy szociális
reformprogramot valósítsunk meg. Amilyen biztos, hogy

29
 az útkészítésnél a látható világba való beavatkozásokról
van szó, olyan konkrétakról és olyan láthatókról, mint
amilyen az éhség és a jóllakatás, ugyanolyan biztos, hogy
mégiscsak minden ezen múlik: e cselekvés lelki valóság
legyen, hiszen végsó soron nem evilági állapotok evilági
reformjáról, hanem Krisztus eljöveteléről van szó. Csak a
lelki útkészítést követi az Úr kegyelmes eljövetele. Ez
viszont azt jelenti, hogy a látható tettek, amelyeket végre
kell hajtanunk, hogy az embereket előkészítsük Jézus
Krisztus befogadására, az eljövendő Úr előtti megalázko­
dás tetteinek, azaz a bűnbánat cselekedeteinek kell len­
niük. Az útkészítés (Mt 3,1 kk.) - bűnbánat. A bűnbánat
pedig valóságos megtérés - a bűnbánat tettet követel. így
az útkészítés egészen meghatározott állapotokat is szem­
ügyre vesz, mint amelyeket helyre kell állítani. Amikor
megkíséreljük annak pozitív megfogalmazását, ami az
útkészítés célja: az ember mindenkori helyzete, rátérünk
az ember-lét („Menschsein”) és a jó-lét („Gutsein”) meghatá­
rozásokra.
Csak az Úr érkezése valósítja meg az ember-létet és a
jó-létet. De már az elközelgő Úrtól is fény árad az ember­
létre és a jó-létre, mint ahogy ezt az igaz készenlét és vá­
rakozás meg is követeli. Hogy mit jelent embernek lenni
és jónak lenni, azt az elközelgő és jelenvaló Úr által tud­
hatjuk csak. Minthogy Krisztus eljön, ezért legyünk em­
berek és ezért legyünk jók. Hiszen Krisztus nem a pokol­
ba érkezik, hanem a „sajátjába”, „az övéi közé” (eiq rá iSia
f|X,0ev - Jn 1,11), teremtéséhez jön, amely bukása ellenére
az O teremtése maradt. Krisztus nem az ördögökhöz, ha­
nem az emberekhez jön - persze bűnös, veszendő, átok
alatt levő emberekhez, de emberekhez! Hogy az elbukott
teremtés még teremtés, hogy a bűnös ember még ember
maradt, éppen abból világlik ki, hogy Krisztus hozzá
megy, megváltja a bűnből és az ördög hatalmából. Krisz­
tus felől érthető az elbukott világ mint Isten által Krisz­
tus jövetelére megőrzött és megtartott világ, amelyben

30
mi, emberekként a fennálló renden belül ,jól” élhetünk és
kell is élnünk. Ahol azonban az ember dologgá, áruvá,
géppé válik, ahol a világ rendjét önkényesen megzavar­
ják, ahol Jó ” és „gonosz” között többé nem tesznek kü­
lönbséget, ott Krisztus befogadása elé még egy: a világ
általános bűnös és veszendő voltán fölötti akadály is
emelkedik. Ott a világ önmagát emészti és félelmetes ve­
szélyben forog: abban ti., hogy ördögivé válik. A bukott,
veszendő világban is különbséget tesz Isten, latra veti,
vajon megtartja-e az ember a házasság rendjét vagy szét­
zúzza, igazságot gyakorol-e vagy önkényt? Persze, hogy
bűnös az is, aki megőrzi a házasságot és óvja az igazsá­
got, de megmarad a különbségtétel, hogy vajon vigyáz­
ták-e, komolyan vették-e az utolsó-előttit avagy nem? Az
útkészítés szerves része az utolsó-előttinek tiszteletben
tartása és érvényre juttatása - a közelgő végsőre tekin­
tettel.
Isten igéje által történt kijelentésének sajátossága,
hogy el kell mennem az igehirdetésre, ha hallani akarom
ezt az igét, mert „hit hallásból van” (Róm 10,17). Hogy
tehát az ige hozzám elérkezhessék, az útkészítés utolsó
aktusaként én megyek oda, ahová Istennek tetszett igéjét
adnia. A fennálló rend megőrzésében a templomba-
menetel az a külső határ, amelyet az utolsó-előttiben el­
érni Isten megparancsol. Atyáink még ezt mondhatták.
Ezzel feltételezték, hogy mindenki bír kívülről biztosított
lehetőségekkel, testi képességgel, szükséges belső kon­
centrációval és gondolkodási adottsággal, hogy e kritéri­
umnak megfeleljen. Ha azonban kiderül, hogy ezek az
előfeltételek egy szép napon m ár nem adottak, hogy az
igehirdetésre való hívogatásnak az emberek egészen raj­
tuk kívül álló okok miatt megfelelni nem tudnak - akkor
az utolsó-előttiért való gond másként jelentkezik. Minde­
nekelőtt a külső lehetőség megszerzését kell biztosíta­
nunk, vagyis gondoskodnunk arról, hogy a hívogatás
meghallható és követhető legyen. Ez azt jelentheti, hogy

31
az embernek ismét emberré kell válnia, mielőtt e téren
szót lehetne vele érteni. Nem veszik az eljövendő Úr út­
jának készítését komolyan ott, ahol ezt a feladatot elha­
nyagolják. Az emberek iránti irgalmasság és a minden
emberhez eljönni akaró Krisztus által ránk ruházott fele­
lősség az, ami minket erre a cselekvésre kötelez.
Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy csak az elkö­
zelgő- Úr készítheti el a maga útját, hogy O fogja az em­
bereket egészen új ember-létre és jó-létre elvezetni, és
hogy minden Krisztus számára való útkészítésnek éppen
abban a felismerésben kell állnia, hogy mi sohasem ké­
szíthetjük előre az utat, hogy tehát az útkészítés minket
mindvégig a bűnbánatra vezet. „Oh, tégy, Temagad, en­
gem, szegényt, e szent időben jóságoddal és könyörüle-
teddel, Uram, Jézus, késszé” (Valentin Thilo). Éppen eb­
ben különbözik a Krisztus számára való útkészítés min­
den saját Krisztushoz vezető utunktól. Valóban nincs
„metódus” - ahogy már a kezdetben is hangsúlyoztuk -,
nincs út, amely a végsőhöz elvezetne. Az útkészítés, min­
den módszerrel ellentétben, abból az egyértelmű felisme­
résből indul ki, hogy Krisztusnak a maga útját kell jár­
nia. Nem a mi Hozzá vezető utunk, hanem az O útja mi­
felénk, és ezt csak abban a tudatban építhetjük, hogy Ő
maga az, aki elkészíti. A metódus: út az utolsó-előttiből
az utolsó irányába. Az útkészítés út a végsőből a mába:
az utolsó-előttibe. Az a tény, hogy Krisztus eljön, a maga
akaratából, a maga erejéből, a maga szeretetétól hajtva;
hogy O valamennyi akadályt, a legnagyobbat is, le tudja
és le akarja bírni; hogy O maga-maga útkészítője: ez és
igazán csak ez tesz minket útkészítővé. Hogyan is ne
lennénk és ne akarnánk mi ilyen Úr útkészítője lenni -
miként ne akarnék, hogy általa, az elközelgő által, útké­
szítővé formáltassunk, olyanokká, akik Ót igazán várják?
Minthogy várjuk Krisztust, minthogy tudunk jöveteléről,
ezért és csak ezért készítjük útját.

32
 Csak Krisztus teremti a hitet; mégis léteznek olyan
szituációk, amelyekben a hinni-tudás könnyebb ill. nehe­
zebb.* Fokozatai vannak a megkeményedésnek és a meg-
átalkodottságnak. Csak Krisztus hozza el nekünk a vég­
sőt, életünk Isten előtti megigazulását, mégsem - jobban
mondva, éppen ezért - nem vétetik le vállainkról az utol­
só-előttinek semmi terhe. Az utolsó-előttit a végső elnye­
li, de az utolsó-előtti megtartja szükséges voltát és jogait,
amíg csak a fold fennáll.
A keresztyén élet a végsőnek hajnala bennem, Krisz­
tus bennem való élete. Egyben mindig életvitel az utolsó-
előttiben, amely a végsőre vár. A keresztyén élet jelentő­
sége a végsőben nyugszik, de az utolsó-előttinek is meg­
van a maga jelentősége, mégpedig éppen abban áll ko­
moly-volta, hogy az utolsó-előtti sohasem tévesztendő
össze a végsővel - sohasem fogható fel tréfaként a végső­
vel egybevetve, éspedig azért nem, hogy mind a végső,
mind az utolsó-előtti komoly-voltát csorbíthatatlanul
megtarthassa. Még egyszer kidomborodik itt mindenfajta
radikális keresztyénség csődje, de a kompromisszum-
keresztyénségé is Jézus Krisztus valóságával és világba
jövetelével szemben.
A nyugati keresztyénség szellemi helyzetét problé­
mánk szempontjából a következők jellemzik: a végső
megkérdőjelezése, ahogy ez az utolsó 200 esztendőben
fokozódó mértékben tért hódít, egyidejűleg az utolsó-
előttit, amely itt szoros kapcsolatban áll a végsővel, lété­
ben fenyegeti és a felbomlás felé sodorja. Az utolsó-előtti
összeroppanásából újólag következik a végső mélyebb
megvetése és lebecsülése. A végső és az utolsó-előtti kö­
zött szoros a kapcsolat. Itt tehát az érvényes, hogy a vég­
ső hangsúlyos hirdetése által az utolsó-előtti erősíttessék
és az utolsó-előttinek megőrzése által a végső védelmez-
tessék. Másrészről a mai nyugati keresztyénségben van­

* Vö. „Nachfolge”, I. fejezet.

33
nak széles rétegek, amelyek bár kitartanak az utolsó-
előtti dolgok mellett és eltökélt szándékuk továbbra is
kitartani de anélkül, hogy a végsőkhöz való összefüggése­
ket világosan felismernék, vagy mint meghatározót he­
lyeselnék - jóllehet a végsővel szemben semmiféle ellen­
ségeskedést nem táplálnak. Itt is a végső szem elől té­
vesztése előbb-utóbb az utolsó-előttinek összeomlásához
vezethet, hacsak nem sikerül a végső felől ezt az utolsó-
előttit újból mobilizálni. Ami csak a bukott világban em­
beri és jó található, az Krisztus oldalára való. Egyértelmű
megnyirbálása az evangéliumnak, ha csupán a romba-
dőltnek és gonosznak hirdetjük Jézus Krisztus közelsé­
gét, ha az Atyának a tékozló fiú iránti szeretete hangsú­
lyozásával csorbítjuk az otthon maradt gyermeket ölelő
szeretetét. Igaz, hogy mindaz az emberi és jó, amelyről
szólunk, nem Jézus Krisztus embersége és jósága, és meg
nem állhat az ítélet előtt - mégis, szereti Jézus az ifjút,
aki a parancsolatokat megtartotta (Mk 10,17 kk). Ne
nyerjen az emberi és a jó értéket önmagában, de szabad
és szükséges Jézus Krisztus számára igénybe vétetnie,
különösen ott, ahol öntudatlan maradványként, a végső­
höz való, valaha-volt kötődésként található fel. Talán
gyakran nehezebbnek tűnik ilyen helyzetben levő embert
egyszerűen nem-keresztyénként megszólítani és őt hitet­
lensége bevallására késztetni. De keresztyénibb dolog
éppen az ilyen embert, aki már nem merészeli magát ke­
resztyénnek nevezni, mint keresztyént igénybe venni és
sok türelemmel Krisztus megvallásáig elsegíteni.

34
ISTEN SZERETETE ES A VILÁG
SZÉTHULLÁSA
 A KONFLIKTUSOK VILÁGA

Úgy tűnik: valamennyi etikai eszmélődés célja - a jó

és gonosz megismerése.* A keresztyén etika elsőrendű
feladata éppen ennek az ismeretnek a kiiktatása: Az ösz-
szes egyéb etika alapvető feltétele ellen intézett tám a­
dásban olyan egyedül áll, hogy kérdéssé válik, van-e
egyáltalán értelme keresztyén etikáról beszélnünk? S ha
mégis ezt tesszük, igényünk nem is lehet alacsonyabb
ennél: minden etikai probléma gyökeréhez visszanyúlva
- valamennyi etika kritikájaként jogot formálni az etika
címére.
A keresztyén etika már magát a jó- és gonoszról való
tudás lehetőségét is az eredettől történő elpártolásként
(„Abfall”) értelmezi. Az ember eredetileg („Dér Mensch
im Ursprung”) csak egyet tud: Istent. A másik embert, a
dolgokat, önmagát csak istenismeretével egységben ész­
leli - mindent csak Istenben tud és Istent tudja minden­
ben. A jó és gonosz ismerete már az eredettel történt
szembefordulás jele.
A jó és gonosz ismeretében az ember nem eredete-
szabta rendeltetésének valóságában érti magát, hanem
csakis saját lehetőségeiben arra, hogy jó vagy gonosz le­
gyen. Immár önmagát Isten mellett, Istenen kívül tudja,
azaz már csak önmagát ismeri, Istent többé nem, mert
Istent csak úgy ismerhetné, ha kizárólagosan Ót ismer-

*Ha a modern etika a jó és gonosz fogalmát az erkölcsös­

erkölcstelen, ül. értékes-értéktelen, avagy - az egzisztenciális
filozófiában - valóságos és nem valóságos létnek rendeli is alá,
az a kérdés tárgyalásában ezúttal nem jelent különbséget.
37
né. Ily módon tehát a jó és gonosz tudása meghasonlás
Istennel. Jóról és gonoszról az ember csak Isten ellenében
tudhat.
Az ember azonban eredetétól nem szabadul meg.
Ahelyett, hogy úgy értelmezné magát, mint aki Istentől
származott: önmagából eredőnek kénytelen vallani ma­
gát. Lehetőségei szerint tájékozódva, ti. hogy jó ill. gonosz
lehet, az ember önmagát tekinti a jó és gonosz forrásá­
nak. Eritis sicut deus. „És monda az Úr Isten: íme, az
ember olyanná lett, mint közülünk egy, jót és gonoszt
tudván” (Gén 3,22).
Az eredeti istenképűségból rablott istenszerűség lett.
Míg az ember - Isten képmásaként - teljességgel isteni
származásából él, addig az, aki olyanná lett mint az Is­
ten, eredetéről megfeledkezve, saját magát tette meg ön­
nön teremtőjévé és bírájává. Ám Isten ajándéka - lénye­
gét tekintve Isten ajándéka. Az eredet határozza meg az
ajándékot. Az eredet megváltozása módosítja az ajándé­
kot is. Sőt, az eredet az, ami az ajándékot meghatározza.
Az ember - mint Isten képmása - Istenből, mint eredet­
ből él; az, aki az Istennel egyenlővé tette magát, saját
eredetéből létezik. Az eredet elrablásával az ember ma­
gához ragadta Isten egy titkát - a Szentírás ezt az ese­
ményt a tiltott gyümölcs szakításával ábrázolja - oly tit­
kot, amely elpusztítja. Immár tudja, mi a jó és mi a go­
nosz. Ezáltal azonban nem gyarapította tudását valami
újjal. A jó és gonosz ismerete egész tudatvilágának,
amely addig kizárólag Istennek, mint eredetnek ismere­
téből állt, gyökeres átváltozását jelenti. A jó és gonosz
ismerete által immár azt tudja, amit csak a forrás. Isten
maga tudhat, és egyedül neki szabad tudnia. Egész ta r­
tózkodóan utal a Szentírás arra, hogy Isten a jó és gonosz
tudója. Ez az első célzás az eleve elrendelésre, az örök
meghasonlás titkára, amelynek forrása az örök Egyetlen;
az első utalás az öröktől fogva történt választás és kivá­
lasztás forrására, Akiben nincs sötétség, csak világosság.

38
Hogy ez miként lehetséges, ez annak a titka marad, aki­
ben nincs meghasonlás, mert O az egyetlen és örök ere­
det maga s egyben O az, aki úrrá lesz minden meghason­
lás fölött. Istennek ezt a titkát rabolta el az ember azál­
tal, hogy maga akart eredet lenni. Ahelyett, hogy csak a
hozzá jóságos Istent tudná és benne minden egyebet,
immár önmagát értelmezi a jó és gonosz eredeteként.
Ahelyett, hogy elfogadná Isten választását és kiválasztá­
sát, ó maga akar választani és a kiválasztás forrása lenni
- így tehát úgyszólván, az eleve elrendelés titkát is ön­
magában hordja már. Ahelyett, hogy kizárólag Isten vá­
lasztottja és szeretettjeként értené önmaga valóságát,
most már kénytelen a választás lehetőségeiben felis­
merni magát: a jó és gonosz forrásaként. Olyanná lett,
mint az Isten. De: Isten ellenében! Éppen ez a kígyó csa­
lása. Az ember tudja, mi a jó és mi a gonosz; minthogy
azonban nem ő az eredet, hanem e tudását az eredettel
való meghasonlás árán vásárolta meg, az a jó és az a go­
nosz, amelyet ismer, nem az isteni, hanem az istenelle­
nes jó és gonosz. A maga választása szerinti, Isten örök
kiválasztása ellen való jó és gonosz. Az ember ellenisten­
ként lett olyan, mint Isten.
Ez kifejeződik abban, hogy a jót és gonoszt tudó em­
ber végérvényesen kitépte magát az életből, nevezetesen
az örök életből, amely Isten választásából eredt. „Most
tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét és szakasszon az élet fájá­
ról is, hogy egyék és örökké éljen... és kiűzé az embert és
oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Ke-
rubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet
fájának útját” (Gén 3,22.24). Az Isten ellen, eredete ellen,
saját istentelen választása folytán jót és gonoszt megkü­
lönböztetni tudó, önmagát a meghasonlásbán, ellent­
mondásos lehetőségeiben értelmező ember, elszakadva
Isten egyesítő, kibékítő életéből - a halál martaléka. Az
ember belepusztul az Istentől rablott titok birtoklásába.

39
 A SZÉGYEN

Isten helyett az ember meglátja önmagát. „És meg-

nyilatkozának mindkettőjüknek szemei” (Gén 3,7). Az
ember az Istennel és az embertárssal való meghasonlás­
bán ismeri meg magát. Felismeri, hogy mezítelen. Ama
védelem, a „betakartság” érzete, amit Isten és a másik
ember nyújtott számára - eltűnt, önmaga lelepleződött.
Szégyenérzet ébred benne. Ez a szégyenkezés: az ember
el nem múló emlékezése eredetével történt meghasonlá-
sára, ez a meghasonlás kínja és a tehetetlen vágy - jóvá­
tenni, meg nem történtté tenni a visszavonhatatlant. Az
ember szégyenkezik, mert elveszített valamit, ami az ere­
deti lényéhez, a maga egész mivoltához szervesen hozzá­
tartozott: csupaszságát szégyenli. Miként a fa a mesében
restelli elveszített pompáját, akként pirul az ember is,
hiszen veszendőbe ment az egység... Isten és ember, em­
ber és ember között. A szégyenérzetet a megbánással
többnyire összetévesztik. Megbánás akkor gyötri az em­
bert, ha valami hibát követett el, szégyenérzet azért foj­
togatja, mert hiányzik valamije.* A szégyenérzet ősibb,
mint a megbánás. Sajátos dolog, hogy lesütjük szemün­
ket az idegen szem tekintete előtt: ez nem valamely vét­
künk fölötti megbánás jele, hanem a bennünk élő szé­
gyenérzeté, amely azáltal, hogy a másik néz és lát, ele­

*Az eredeti szövegben szójáték van: „Reue empfindet der

Mensch, wo er sich verfehlt hat, Scham, weil ihm etwas fehlt” -
szabad fordításban, szójátékkal így adható vissza: az ember
bánja, hogy vesztett és szégyenli, hogy valamit elvesztett. -
Ford. megj.
41
mentáris erővel emlékeztet minket a belőlünk hiányzóra,
életünk eltékozolt egész-voltára, a magunk mezítelensé­
gére. Az idegen tekintet elviselése, amely elkerülhetetlen
pl. személyes hűségfogadalom tételekor: nagyságot és
önmagunkon vett erőszakot követel; a szerelemben, ami­
kor keressük annak a másiknak a tekintetét: ott él a só­
várgás, az örök vágy... egyre ismétlődik a fájdalmas kí­
sérlet: Visszanyerni az elvesztett egységet; tudatosan és
eltökélten, vagy szenvedéllyel és odaadással úrrá lenni a
meghasonlás okozta szégyenérzeten.*
„... és körülkötőket csinálának magoknak.” A szé­
gyenérzet leplet keres, hogy a meghasonlást eltakarhas­
sa. A lepel azonban egyben a meghasonlás elismerését is
jelenti és ezért a károsodást meg nem gyógyítja. Az em­
ber eltakarja magát és búvik ember és Isten elől. A lepel
nélkülözhetetlen, mert ébren tartja a szégyenérzetet és
ezáltal az eredettel történt meghasonlás emlékét - de
azért is, mert az ember - a meghasonlott ember - rejtőz­
ködve él, el kell, hogy viselje önmagát. Ha nem így tenne:
önmaga árulójává válnék. „Minden mélységeket ismerő
szellemnek álarcra van szükséges” (Nietzsche). Ez az ál­
arc azonban nem színlelés, nem a másik félrevezetése,

*A. Huxley, Point-Counter Point, 154. o.: „A szégyenkezés nem

spontán dolog... mesterséges, megkívánt. Bármi által megszé­
gyenítheted az embereket. Halálos szégyenérzetet kelthetsz
bennük, ha rájuk pirítasz, hogy barna cipőt viselnek fekete
zakóhoz, avagy, hogy rossz kiejtéssel beszélnek... Ezt a keresz­
tyének honosították meg csakúgy, ahogy a Savile Road-i szabók
azt a tézist, hogy nem illik barna cipőt fekete zakóhoz viselni...”
Ehhez a következőket kell hozzáfűznünk: 1) A zavarban létei,
bizonytalanság nem tévesztendő össze a szégyenérzettel. 2) A
szégyenérzet egészen külsődleges dolgokban is megnyilvánul­
hat, ez az emberek karaktere szerint más és más lehet.
Szégyenérzet mindig ott keletkezik, ahol az ember átéli a
meghasonlást - miért ne keletkeznék éppen a ruházkodás
terén?
42
hanem a bekövetkezett meghasonlás szükséges jele és
ezért tiszteletreméltó: tiszteletben tartandó. Az álarc
alatt él az elveszített egység helyreállítása utáni vágy.
Ahol ez a vágy vehemensen kaput tör: a két nem egymás­
ra találásában, vagyis amikor ember és ember egy testté
lesz (Gén 2,24); valamint a vallásban, amelyben az ember
Istennel való egységet keresi; amikor tehát a leplet erő­
szakkal eltávolítjuk: éppen ott és akkor hozza létre a
szemérem a maga számára a legnagyobb intimitást. -
Kant abban a tényben, hogy szégyenkezett, amikor
imádkozás közben meglepték, érvet vélt találni az imád­
kozás ellen. Nem ismerte föl, hogy az imádkozás lényegé­
ből fakadóan az elzárt, belső szobába való; nem látta
meg, hogy a szemérem alapvető jelentőségű az emberi
egzisztencia szempontjából.
Minthogy a szégyenérzet a meghasonlás igenjét és
nemjét zárja magába, ezért az ember önleplezés és önle­
leplezés, elrejtőzködés és kitárulkozás, magány és társas
élet között él. Ezért történhetik meg az, hogy az egyedül­
létben, azaz a meghasonlásra igent mondva, mélyebben
tapasztalja meg a közösséget (persze a meghasonlott kö­
zösséget), mint magában a közösségben. Mindig mindket­
tőnek jelen kell lenni. A legszorosabb közösség sem rom­
bolhatja le a meghasonlott ember titkát. Ezért érezzük a
szemérem megsértésének, hogy beszéljünk arról a kap­
csolatról, amely összeköt minket - ez önmagunk lemezte-
lenítése, megszégyenítése lenne. Legmélyebb, legsajátabb
örömünk és legmélyebb, legsajátabb fájdalmunk sem tű ­
ri, hogy szavak nyilvánosságra hozzák. Épp így őrzi a
szemérem az Istenhez fűződő kapcsolatot is bármely fajta
magamutogatástól. Végül az ember legbelső leplével ön­
maga takarja el magát, őrzi titkát önmagával szemben...:
nem hajlandó tudatába befogadni egyet s mást, ami énje
mélyén kibontakozik.
Ugyanígy a szemérem leple alatt húzódik meg min­
den kibontakozó, ami az emberben az elveszített egység

43
helyreállítása iránti óhajból fakad.* Az ember teremtő
ereje fölött (és e teremtő erőt a meghasonlott embernek
az eggyé válásért vívott küzdelme szüli és bontakoztatja
ki) a szemérem titka lebeg; benne az Alkotóval történt
meghasonlásnak, a Teremtő megrablásának emléke nyil­
vánul meg. S ez érvényes minden új emberi élet foganta­
tására éppúgy, mint a műremek születésére, tudományos
felfedezésekre, általában minden emberi alkotásra,
amely az embernek a dolgok világával való kapcsolatából
fakad. Csak a világra hozott új élet, a befejezett mű fölött
kitörő ujjongó, kitárulkozó öröm képes a szemérem titkát
áttörni. A keletkezés titkát azonban ez is, mindvégig
megőrzi.
Elrejtőzésünknek és lelepleződésünknek dialektikája
csupán csak jele a szeméremnek. Általa a szégyenérzet
nem küzdhető le, sőt éppen ebben igazolódik. A szégyen­
érzet fölötti diadal csak ott következik be, ahol helyreáll
az eredeti egység: a „mennyei hajlék”-kal, Isten templo­
mával (2Kor 5,2 kk). A szégyenérzet legyőzéséhez el kell
viselnünk a megszégyenülés utolsó stádiumát is: az is­
meretnek Isten előtti nyilvánvalóvá válását: „Hogy meg­
emlékezzél és pirulj és meg ne nyissad többé szádat szé-

*A német kiadó jegyzete: Egyik, 1943. november 26-án, a

börtönből írt levelében egy légitámadás után Bonhoeffer ezt
kérdezi: „Egészen nyíltan beszélnek itt az emberek a féle­
lemről, amelyet átéltek. Nem is tudom, mit tartsak erről,
hiszen voltaképpen a félelem is olyasmi, amit az ember restell.
Érzésem szerint erről csak a gyónásban szabadna beszélni.
Egyébként nagyon könnyen szégyentelenség lopózhat bele. Ez
nem jelenti azt, hogy hőst kell megjátszanunk. Másrészt
viszont a naiv nyíltság megkapó és lefegyverző... de létezik
cinikus, istentelen nyíltság is, amely azután az eszem-iszom
tobzódásában, a szertelen bujálkodás tombolásában fejeződik
ki, úgyhogy egészen kaotikus benyomást kelt. Vajon a félelem
is egyike a pudendumoknak (szégyellni való dolgoknak), ame­
lyeket rejtve kell tartanunk?”
44
gyenletedben, amikor mindent megbocsátok néked, amit
cselekedtél - így szól az én Uram, az Úr” (Ez 16,63).
„Cselekszem... Piruljatok és szégyenüljetek meg útaitok
miatt” (Ez 36,32).* Szégyenérzetünk legyőzetése a
bűnbocsánat végső megszégyenítése árán történhetik
csak meg, Istennel és embertársainkkal való újbóli kö­
zösségünk útján. Ez valósul meg a gyónásban, Isten és
embertársaink előtt. Egy Lipcsében 1638-ban írt vers­
szak foglalja össze, mit is jelent, hogy az ember magára
öltheti az Istentől jövő bűnbocsánat ruházatát, az új em­
bert, s vele Isten egyházát, a mennyei hajlékot.**

*Bonhoeffer az Ez 36,32-t következő bibliafordításban idézi:

„Solches will ich tun... ihr wäret euch schämen müssen und
schamrot werden über eurem Wesen”, ami szerint az embernek
lényét kell szégyellnie; az 1962-ben nyomtatott Pattloch biblia­
kiadás viszont már a Károli-fordítással cseng össze: „Schämt
euch errötet über euren Wandel...”. - Ford. megj.
**A vers eredetiben így hangzik:
„Christi Blut und Gerechtigkeit,
Das ist mein Schmuck und Ehrenkleid”.
E vers énekeskönyvünkben is szerepel. Közöljük itt tükör-
fordításban:
Krisztus vére és igazságossága:
Ez ékszerem és díszruhám.
Verselve talán így lenne leginkább megközelíthető:
Krisztus vére: ember bére.
Igazsága: Öltözéke.
Avagy:
Ékszer rajtunk ontott vére,
Igazsága: díszruhánk.
45
 SZÉGYEN ÉS LELKIISMERET

Míg az embert szégyenérzete Istennel és az emberek­

kel történt meghasonlására emlékezteti, addig a lelkiis­
meret jele annak, hogy az ember önmagával hasonlott
meg. A lelkiismeret az eredettől távolabb van mint a szé­
gyenérzet, már eleve feltételezi az Istennel és emberrel
végbement meghasonlást és jele annak, hogy az eredettel
meghasonlott ember - önmagával is meghasonlik. A
lelkiismeret az elpártolt élet hangja, amely legalább ön­
magával akar egységben, meghasonlás nélkül élni. Az
ember önmagával való egységére hív fel minket, s ez már
abból is kitűnik, hogy a lelkiismeret kizárólag tiltó jelle­
gű: „Ne,... nem kellett volna...” A lelkiismeret nyugodt,
amíg a tilalmat nem szegjük meg. Ami nem tilos, az meg­
engedett. A lelkiismeret előtt az élet megengedettre és
megtiltottra oszlik. Parancsolatot nem ismer. Hogy a
„megengedettében is - amelyet a lelkiismeret azonosít a
jóval - az eredetével meghasonlott ember áll, azt a lelki­
ismeret többé nem érzékeli. Ebből következik, hogy a
lelkiismeret nem fogja át az egész életet, hanem csak
meghatározott cselekvésre reagál. Jóllehet abban kérlel­
hetetlen, hogy a tiltott dolog cselekvésében az egész élet
veszélyeztetését látja: nevezetesen az önmagával való
meghasonlást. Továbbá azáltal, hogy megjeleníti a rég­
múltat, e meghasonlást mindenkor gyógyíthatatlanul
megtörténtként állítja elénk. A végső mérce mégis az
önmagunkkal való egység marad, amelyet egyedül a tila­
lom áthágása veszélyeztet. Hogy azonban ennek az egy­
ségnek már előfeltétele az Istennel és emberekkel vég­
bement meghasonlás, az eredettel történt meghasonlás-

46
ból fakadó kiáltása, az már kívül esik a lelkiismeret ta­
pasztalat-körén. így a lelkiismeretnek nincs dolga az Is­
tenhez és a többi emberhez fűződd kapcsolattal, hanem
csakis az embernek önmagával való viszonyával. Az em­
bernek Istennel és az emberekkel felbomlott kapcsolatá­
ból eredd viszonyulása önmagához csak a meghasonlott
ember Istenhez hasonlatossá válása által lehetséges.
Maga a lelkiismeret fordítja meg a viszonyt. Az Is­
tenhez és az emberekhez fűződd kapcsolatát az embernek
önmagához való viszonyából származtatja. A lelkiismeret
úgy lép fel, mint Isten hangja és mint a többi emberhez
való kapcsolat normája. Az ember tehát önmagához való
helyes viszonyulásában nyerje vissza Isten- és emberek­
hez fűződd helyes kapcsolatát. E fordulat az az igény,
amelyet az Istenhez hasonlatossá vált, jót és gonoszt is­
merd ember támaszt. Az ember jónak és gonosznak ere­
detévé vált. Nem tagadja önnön gonosz voltát, de lelkiis­
meretében önmagát: a gonosszá váltat hívogatja vissza
tulajdonképpeni jobb énjéhez, a jóhoz. Ez a jó, amely az
embernek önmagával való egységében áll, legyen immár
a jó forrása. Ez az Isten jó-ja, a felebarát iránti jó. A jó és
gonosz tudását magában hordozva, az ember Istennek,
embernek, önmagának bírájává lett.
Az eredettel való meghasonlásbán, jót és gonoszt is­
mervén - az ember önreflexiónak veti magát alá. Élete
immár a maga megértése, mint ahogy kezdetben élete
istenismerete volt. Az önismeret az élet mértéke és célja.
Ez akkor sem változik, amikor saját létének korlátain túl
akar jutni. Az önismeret az ember véget nem érd küz­
delme azért, hogy meghasonulását önnön magával együtt
gondolkodva legyőzze, hogy önmagát szüntelenül megkü­
lönböztetve önmagától, végül önmagában egységre jus­
son.
Minden ismeret immár az önismeretben gyökerezik.
Isten, emberek, dolgok kezdeti megragadásából - Isten,
emberek és dolgok ragadománnyá tétele lett. Minden in-

47
volválódik a meghasonlás folyamatában. Az ismeret im­
már azt jelenti, hogy az ember a kapcsolatot önmagára
vonatkoztatja - mindent önnön magában ismer meg és
önmagát ismeri meg mindenben. így hasonlik meg az Is­
tennel meghasonlott ember mindennel: a léttel, a kell-lel,
élettel és törvénnyel, tudással és cselekedettel, eszmével
és valósággal, értelemmel és ösztönnel, kötelességgel és
hajlammal, érzelemmel és haszonnal, szükségessel és
szabaddal, a kivívottal és geniálissal, az általánossal és a
konkréttal, az egyénivel és a kollektívval - de igazság,
igazságosság, szépség és szerelem is egymásra támad,
csakúgy mint a kedv és kedvetlenség, boldogság és szen­
vedés, és még hosszan sorolhatnék... az emberi történe­
lem folyamán pedig szüntelenül növekszik e fogalmak
száma. Mindezek a meghasonlások a jó és gonosz tudá­
sában előállt meghasonlás válfajai. „A specifikusan etikai
élmény döntési pontja mindig a konfliktusban van.”* A
konfliktusban viszont a bíróhoz appellálnak. E bíró azon­
ban a jó és gonosz tudója - maga az ember.

*Spranger: „Lebensformen” (= „Életformák”), 7. kiadás, 238. o.

A konfliktus fogalmát azonban Spranger szorosabbra húzza,
mint ahogy mi tesszük.
48
 AZ ÚJRA LELT EGYSÉG VILÁGA

Mindenkinek fel kell tűnjék, aki csak - ha felületesen

is, de - olvassa az Újszövetséget, hogy itt meghasonlás,
konfliktus, az etika egész problémakörének világa, mint­
egy elsüllyedt. Nem az ember meghasonlása Istennel,
emberekkel, dolgokkal és önmagával, hanem az újra
meglelt egység, a megbékülés az az alap, amelyből kiin­
dulva beszélnek s amely „a specifikusan etikai élmény
döntési pontja”. Az emberek életében és cselekvésében
már semmi sem problematikus, kínzott vagy sötét, csak
az nyilvánul meg, ami természetes, örömteli, bizonyos és
világos.

49
 A FARIZEUSOK

Jézusnak a farizeussal való találkozása világítja meg

legjobban az ó és az új közötti különbséget. E találkozás
egyébként is óriási jelentőségű az evangélium megértése
szempontjából. A farizeus nem egy véletlen történeti idő­
ben meghatározott jelenség, hanem olyan emberről van
itt szó, akinek egész életében fontos volt a jó és gonosz
tudása, azaz itt egyszerűen a meghasonlás embere jön
felénk. Bármilyen hamis képet festenénk a farizeusokról,
az kiiktatná a komolyságot és fontosságot Jézus és a fari­
zeusok vitájából. A farizeus a legnagyobb mértékben cso­
dálatra méltó ember, aki egész életét alárendeli a jóról és
gonoszról való tudásának, aki ugyanolyan szigorú bírája
önmagának, mint felebarátjának, mégpedig Isten dicső­
ségére, akinek e tudásért alázatosan köszönetét mond. A
farizeus számára élete minden pillanata konfliktus-hely­
zetté válik, amelyben a jó és gonosz között választania
kell. Nehogy megtévedjen, egész gondolkodását éjjel és
nappal teljes erőfeszítéssel arra összpontosítja, hogy a
lehetséges konfliktusok áttekinthetetlen tömegét előre
átgondolja, döntésre vigye és a maga választását megha­
tározza. Megszámlálhatatlan az, amit meg kell figyelnie,
ki kell védenie és meg kell különböztetnie. Minél fino­
mabb a megkülönböztetés, annál biztosabb a helyes dön­
tés. Az élet a maga sokrétűségével igenis tárgya ezeknek
a megfigyeléseknek; a farizeus nem akar fejjel a falnak
menni - tekintettel van a különleges szituációkra és
szükséghelyzetekre, a jó és gonosz tudásának súlya nem
zárja ki a szelídséget és a megértést, sőt éppen ezek a tu ­
dás súlyának jelei. Szó sincs itt át nem gondolt elbizako­

50
dottságról és önteltségről vagy öntúlértékelésről. A fari­
zeus nagyon is tudatában van a maga megtévedéseinek
és annak, hogy Isten elé kell vinnie alázatát és háláját.
Azonban természetesen itt is vannak különbségek a bű­
nös és a jóra törekvő, a bűnös helyzetben és a kényszer-
helyzetben törvényt sértő megítélése között. Aki ezeket a
különbségeket nem veszi tekintetbe, aki a számtalan
konfliktushelyzetben nem gondol mindent végig, az vét­
kezik a jó- és gonosz tudása ellen.
Ezek az emberek megvesztegethetetlenül tárgyilagos
és gyanakvó tekintetükkel nem nézhetnek a másik em­
berre másként, hanem csakis úgy, hogy vizsgálat tárgyá­
vá teszik annak élete konfliktusaiban hozott döntéseit,
így kell tenniük, nem tehetnek másként, még Jézusnál is
meg kell kísérelniük, hogy belekergessék a konfliktusok­
ba és a választásokba, hogy megláthassák, hogyan áll
ezekben helyt. Ebben áll Jézus-kísértésük. Csak el kell
olvasnunk a Máté evangéliuma 22. fejezetét az adópénz­
re, halottak feltámadására, a legnagyobb parancsolatra
vonatkozó kérdéssel, s az utóbbihoz az irgalmas samari-
tánusról szóló példázatot (Lk 10,25!), valamint a szombat
megszenteléséről folytatott beszélgetést, hogy erről meg­
győződjünk. A meghatározó mindezen vitákban csak
annyiból áll, hogy Jézus egyetlen konfliktus-döntésbe
sem hagyja magát bevonni. Minden válaszával egyszerű­
en kilép a konfliktus-helyzetből. Amikor tudatos rosszin­
dulatról van szó a farizeusok részéről, olyankor Jézus
válasza az ügyesen felállított csapda fölényes megkerülé­
se, ami bizonyára mosolyt csalt a farizeusok ajkára. Ám
nem ez a lényeg. Amiként a farizeusok nem tehetnek
mást, mint hogy konfliktus-helyzet elé állítsák Jézust,
éppen úgy Jézus sem tehet mást, mint hogy e szituációt
nem fogadja el. Miként a farizeusi kérdés és kísértés for­
rása a jóról és gonoszról való ismeret okozta meghason-
lás, úgy származik Jézus válasza az Istennel való egy­
ségből, az eredetből, az embernek Istennel történt meg­

öl
hasonlása fölülmúlásából. A farizeusok és Jézus egészen
más síkon állnak. Ezért siklanak el oly különösen szava­
ik egymás mellett, ezért nem tűnnek Jézus válaszai
egyáltalán feleletnek, hanem a farizeusok elleni tám a­
dásnak - mint ahogy azok is.
Ami Jézus és a farizeusok között lejátszódik, csak
megismétlődése az első megkísértésnek (Mt 4,1-11),
amelyben a Sátán kísérletet tett arra, hogy Jézust az Is­
ten igéjében található ellentétekbe állítsa bele, és amit
Jézus Isten igéjével való szerves egységében felülmúlt.
Jézus megkísértésének is van előjátéka - abban a kér­
désben, amivel a Kígyó bűnbe vitte Adámot és Évát a Pa­
radicsomban: „Csakugyan azt mondta az Isten?” Ez az a
kérdés, amely minden meghasonlást magában rejt, s
amellyel szemben az ember tehetetlen, mert lényével
azonos; az a kérdés, amit csak a meghasonláson túljutva
lehet - nem megválaszolni - hanem legyőzni. Végül e
megkísértések megismétlődnek mindazon kérdésekben,
amelyekkel konfliktus-helyzetben döntésre szólítjuk fel,
amelyekkel tehát bevonjuk Jézust saját kérdéseinkben,
konfliktusainkba, meghasonlásainkba, megoldást köve­
telve tőle. Már az Újszövetségben sem találunk egyetlen
olyan emberek által Jézushoz intézett kérdést sem,
amely úgy válaszoltatnék meg, hogy Jézus belebocsát­
koznék az emberi vagy-vagy-ba, amiről a kérdésben szó
van. Valamennyi válasz, amit ellenségnek és barátnak
ad, nagyon is megszégyenítő módon utasítja maga mögé
ezt a vagy-vagy-ot: Jézus nem tűri, hogy mindennapi
életkérdésekben döntőbíróul hívják föl - nem engedi,
hogy emberi alternatívákhoz kössék: „Ember, ki tett en­
gem köztetek bíróvá vagy osztóvá?” (Lk 12,14)
Úgy tűnik, Jézus meg se érti, amit az emberek tőle
kérdeznek - hogy valami egészen másra válaszol, mint
amit kérdeztek tőle; úgy tűnik, a kérdést illetően mellé­
beszél s csak a kérdező az, akihez szól. Tökéletes szabad­
ságából beszél, amely a logikus alternatívák törvényéhez

52
nincs kötve. Az a szabadság, amellyel Jézus minden tör­
vényen fölül helyezkedett, a farizeusok előtt csakis úgy
jelenhetett meg, mint minden rend, vallásosság és ke­
gyesség szétromlása. Minthogy minden megkülönbözte­
tést, amit a farizeusok lelkiismeretesen igyekeztek meg­
tartani -, felborított; tanítványainak engedélyezte a
szombatnapi kalásztépést a földeken, pedig biztosan nem
haltak volna éhen, ha ezt nem teszi; minthogy meggyó­
gyított egy beteget szombat napon, aki már 18 éve beteg
és biztosan várhatott volna még egy napot (hiszen való­
ságos szükséghelyzetekre a farizeusok is biztosítottak
mozgási lehetőséget rendszerükben); minthogy Jézus ki­
tért minden világos kérdés elől, amelynek célja az ő vég­
érvényes meghatározása volt - ezért nihilista ő farizeus
szemmel nézve; olyan ember, aki csak saját törvényét
ismeri és vigyázza; ezért tartják énközpontúnak és isten-
gyalázónak. Másrészt, senki sem tapasztalhatja Jézusnál
az önkényesen cselekvő bizonytalankodását és szorongá­
sát, hanem szabadsága neki és az övéinek valami külö­
nös határozottságot, kétségeskedéstől való mentességet,
sugárzást, győzelemtudatot és legyőző erőt nyújt cselek­
vésében; Jézus szabadsága nem önkényes választás meg­
számlálhatatlan lehetőség között, hanem szabadsága ép­
pen eljárásának teljes egy-ügyű-voltából áll, amely soha­
sem ismer több lehetőséget, konfliktust, alternatívát, ha­
nem mindig csak egyet. Ezt az egyet nevezi Jézus Isten
akaratának. Etelének mondja azt, hogy Isten akaratát
cselekszi. Istennek ez az akarata az ő élete. Nem a jó és
gonosz ismeretéből, hanem Isten akaratából él és cselek­
szik. Csak egy isteni akarat létezik. Benne az eredet visz-
szaadatott, benne van minden szabadság és cselekvési
egy-ügyűség megalapozva.
Jézus szavait kommentálva, tartsuk mindig szem
előtt,miaz az új, ami Őbenne eljött hozzánk.
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1). Ezzel
nem arra akar figyelmeztetni, hogy az embertárs fölötti

53
ítéletben elővigyázatosak és enyhék legyünk - a méltá­
nyosságot a farizeusok is ismerték és gyakorolták - ezek
a szavak: szíven döfése a jót és gonoszt ismerő embernek.
Ez annak az igéje, aki az Istennel való egységéből szól,
aki nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy meg­
mentsen („mert nem azért küldte Isten az ő Fiát a világ­
ra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassák
általa” - Jn 3,17). A meghasonlásbán élő ember szemé­
ben a jó az ítéletben van, amelynek végső mércéje maga
az ember. Jót és gonoszt ismervén, az ember lényegét
tekintve: bíró. Bíróként egyenlő Istennel, azzal a különb­
séggel, hogy minden ítéletet, amit hoz, őt magát is érinti.
Amikor Jézus az embert mint bírót támadja meg - egész
lényének pálfordulását követeli meg, és éppen ott, ahol
az ember a maga jóról való ismeretét végső formában
realizálja, ott állítja elénk mint istentelent és bűnöst. Jé­
zus azt követeli meg, hogy túljussunk a jóról és gonoszról
való tudáson - Istennel való egységet követel. A másik
emberről alkotott ítélet már eleve feltételezi a vele tör­
tént meghasonlást, akadályozza a cselekvést. Az a jó pe­
dig, amelyről Jézus beszél, egészen a cselekvésben áll és
nem az ítéletben. A másik ember megítélése megtorpa­
nást jelent a magunk cselekvésében. A bíráskodó soha­
sem jut el a cselekvésig, azaz: amit cselekvése eredmé­
nyeként fel tud mutatni - és ez lehet nagyon is sok min­
den - mindahányszor csupán határozat, ítélet, szemre­
hányás, vádemelés lesz a többiek ellen. A farizeusi cse­
lekvés világosan elismertetést kívánó - bíráskodás a
másik ember fölött, ez meglátható abból, hogy az ítélet
nyilvánosságát keresi - még ha csak a maga énje előtt is.
„Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszi, hogy lás­
sák őket az emberek” (Mt 23,5). A farizeus cselekvése
csak kifejezésmódja a jóról és gonoszról való tudásnak,
tehát a többi emberrel és önmagával való meghasonlás-
nak. S ezáltal a legsúlyosabb akadálya a valóságos cse­
lekvésre jutásnak, oly cselekvésre ti., amely a többi em­

54
berrel és önmagával való visszanyert egységből fakad.
Ebben az értelemben tehát, a meghasonlott létben gyöke­
rezik - és nem a tudatos rosszakarat értelmezésében -
tettetés és álszenteskedés, a jóról és gonoszról való tudá­
sát a végsőkig megvalósító farizeus - azaz ember cselek­
vése.
Ebben az értelemben valóban mélységes ellentmon­
dás van a farizeus beszéde és cselekvése között. „Mert ők
mondják, de nem cselekszik” (Mt 23,3). Ez nem azt je­
lenti, hogy a farizeusok semmit sem tesznek és restek a
jócselekedetben. Ennek az ellenkezője igaz. De cselekvé­
sük nem igazi cselekvés, amely az ember meghasonlását
jóban és gonoszban akarja leküzdeni, nem éri el célját,
hanem csak sarkítja a meghasonlást. így a jó cselekvése
- amelynek a belső meghasonlást és a többi emberrel
való meghasonlást gyógyítania kellene - hatja csak iga­
zán a farizeust meghasonlásba, az eredettől való elsza-
kadtság („Abfall” - amit egyébként „elpártolásának ne­
veztünk) állapotában való megmaradásba. Hogy végül is
a többiek fölött ítéletet mondó ugyanezen ember megha-
sonlása lélektanilag is meghatározható formákban leple-
ződik le, hogy közben tehát a komoly ember a titokban
irigyelt könnyelműen levezeti bosszúvágyát vagy, hogy
éppen amikor a maga fogyatékosságát máson tapasztalja,
az őt különösen kemény ítélkezésre sarkallja; tehát hogy
a titkos hamisság, kétségbeesett felháborodás és rezig­
nált ernyedtség talaján saját gyöngesége ellen fellépő bí­
rói szellem mérges virágokat érlel - mindez ne vezessen
a való tényállás felismeréséhez: nem az emberi szív e hi­
báiból vagy még oly elvetemült rosszindulatból szárma­
zik az ítélkezés, hanem az ítélkezés a forrása mindezen
pszichológiailag megragadható jelenségnek. Nem azért
vetendő el tehát az ítélkezés, mert ilyen sötét motívu­
mokból ered - így vélte Nietzsche -, hanem, mert maga
az ítélkezés az elpártolás: ezért gonosz, ezért érlel gyilkos
gyümölcsöket az emberi szívben. Nem tagadható viszont,

55
 1

hogy lélektani szempontból nézve az ítélkezőt meghatá­

rozó igen nemes szándékok is felismerhetők. Ez azonban
magán az ügyön semmit sem változtat. Az „ítélkezés”
nem a meghasonlott hibája és rosszindulata, hanem -
lénye, amely beszédében, cselekvésében és érzékelésében
megnyilvánul. így azonban a farizeus csakis a vissza­
nyert egységből, Jézus felől ismerhető meg. A farizeus
maga csak erényei és hibái alapján, nem pedig lényegét
tekintve, az eredettől történt elpártolásában ismerheti
meg magát. Csak jóról és gonoszról való tudásán történő
túljutása eredményezheti a farizeus teljes egzisztenciá­
jának megfordulását, csak Jézus döntheti meg a jót és
gonoszt ismerő farizeus autoritását. Jézus szájában a „ne
ítéljetek!” a meghasonlott emberhez szóló kiáltása annak,
aki a megbékélés - felhívás a megbékélésre.
Minthogy létezik nem igazi emberi cselekvés, mint
maga az ítélkezés, amely az ember igaz cselekvése, amely
az eredettel végbement egyesüléséből, Jézus Krisztusból
fakad. Van olyan „tudás”, amely Jézus Krisztusnak, mint
megbékéltetőnek ismeretéből fakad. „A lelki ember azon­
ban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg”
(lKor 2,15), valamint „És nektek kenetetek van a szent­
től és mindent tudtok” (ÍJn 2,20). Ez az ítélkezés és tu­
dás az egységből fakad, nem a meghasonlásból. Ezért
nem is támaszt további meghasonlást, hanem megbéké­
lést. Mint ahogy Krisztus ítélete éppen abból állt, hogy ő
nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért, hogy sokakat
megmentsen („nem azért, hogy kárhoztassa... a világot,
hanem hogy megtartassák a világ általa”- ÍJn 3,17). -
„Ez pedig a kárhoztatás (= ítélet), hogy a világosság e vi­
lágra jött” (Jn 3,19; vő. 3,17.18), éppen úgy fognak az Is­
tennel és emberrel Krisztusban megbékéltek, mint nem-
ítélők, mindeneket megítélni és a jót és gonoszt nem is­
merők mindeneket tudnak majd. ítéletük eligazító segít­
ségben, támaszadásban, a jó útra terelésben, intésben és
vigasztalásban megy végbe (Gál 6. r., Mt 18,15 kk) és ha

56
kell, a közösség átmeneti megszakításában is, de úgy,
hogy a lélek megtartassák az Úr Jézus napjára. (lKor
5,5). Ez a megbékélés nem a meghasonlás ítélkezése lesz;
a nem-ítélők ítélete, ítélet: mint a megbékélés végzése.
Többé nem a jót és gonoszt fogja ismerni az ember, ha­
nem Krisztust, mint eredetet és a megbékélést hirdetve,
mindent fog tudni. Hiszen Krisztusról való tudásában
megismeri és elismeri az őrá érvényes isteni kiválasztást,
többé nem maga áll mint választó a jó és gonosz között,
vagyis meghasonlásbán, hanem mint kiválasztott, aki
többé már nem is választhat, hanem már választott oly­
módon, hogy kiválasztatott az isteni akarat cselekvésére,
szabadságban és egységben. Ezáltal új tudásban áll,
amely már legyőzte a jó és gonosz ismeretét. Isten tudá­
sában áll, de többé nem mint az, aki egyenlő Istennel,
hanem mint az, aki magán hordja az Isten képét. Immár
csak Jézus Krisztusról tud, a Megfeszítettről (lKor 2,2)
és benne mindent tud. Mint nem-tudó ő az, aki egyedül
tudja Istent és benne mindent. Aki Isten Jézus Krisztus­
ban történt kijelentésében ismeri, aki a megfeszített és
föltámadott Istent ismeri, az mindent tud, ami égen-
fóldön és föld alatt van. Ismeri Istent mint minden meg­
hasonlás, bíráskodás és ítélkezés megszüntetőjét, a sze­
retőt és élőt. A farizeusok tudása halott volt és terméket­
len, Jézusnak és a hozzá kötődőknek tudása élő és gyü­
mölcshozó; a farizeusok cselekedete minden igazi cselek­
vés tönkretétele, Jézus és az övéinek tudása egyedül
cselekvésből áll.
„Te pedig, amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a
te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed” (Mt 6,3 kk).
A farizeus is tudta, hogy nem szabad hivalkodnia ala­
mizsnájával, hanem minden jóért amit tesz, Istennek
tartozik hálával. Ha Jézus csak ezt akarta volna mon­
dani, igéje felesleges lett volna. Ám éppenséggel nem ezt
az értelmes és kegyes gondolatot akarta kifejezni, hanem
valami egészen mást, sőt - ennek az ellenkezőjét. Hiszen

57
 1

a farizeus, aki a jóért, amelyet cselekedett, Isten elé vitte

háláját (Lk 18.r.) még a jó- és gonoszról való tudásában
élt, maga mondta ki az ítéletet és utána természetesen
megköszönte Istennek, hogy erre képes volt. A farizeus
tud a jóról, amit véghez vitt. Jézus nem dicsekvését vagy
önelégültségét támadja meg annak, aki jót cselekedett,
hanem újból a meghasonlásbán élő ember szívébe döf.
Megtiltja annak, aki jót tesz, hogy tudjon erről a jóról. A
Jézusról való tudás minden önmagunkra vonatkozó ref­
lexió nélkül maradéktalanul cselekvésbe megy át. Az a
jó, ami a sajátja, immár rejtve marad az ember előtt.
Nemcsak nem kell többé az embernek tudnia arról a jó­
ról, amely sajátja; nem, ne is akarja tudni, azaz nem sza­
bad már tudnia, nem is tudja többé. Annyira mentes lett
a kérdésektől cselekedete, olyan teljesen átadta magát és
annyira megtelítődött cselekvéssel, oly kevéssé egy lehe­
tőség a sok között a cselekvés, mert csak az Egyre, a Fon­
tosra, Isten akaratára koncentrált, hogy a tudás már
nem is léphet gátlólag közbe, hogy itt betű szerint nem
megy már idő veszendőbe, amely a cselekvést főitartóz­
tathatná, kérdésessé tehetné vagy ítélet alá vonhatná. Az
ítélet rejtve marad nemcsak a többi ember előtt, hanem a
magunk tudásának fóruma előtt is. Ez egészen világos:
Jézusról tudva, az ember már nem tudhat arról a jóról,
amely a sajátja, nem tudhat Jézusról többé. Az ember
nem élhet egyszerre megbékélésben és meghasonlásbán,
szabadságban és törvény alatt, egy-ügyűségben és fele­
más életben. Nincsenek átmenetek vagy lépcsők, csak az
egyik vagy a másik. Minthogy azonban az ember önma­
gában képtelen eltörölni vagy legyőzni tudását a jóra vo­
natkozóan, amely a sajátja - még akkor sem, ha megcsal­
ja magát és tudásának módszeres elnyomását összeté­
veszti az eltörléssel - ezért Jézus igéje a jobb kézről,
amelynek nem szabad tudnia, amit a bal cselekszik, va­
gyis annak elrejtettségétől, ami a sajátunk, ismét csak
hívogatás a meghasonlásból, az elpártolásból, a jó és go­

58
nősz tudásából ki a megbékélésbe, az egységbe, vissza az
eredethez, az újjászületéshez, amely egyedül Jézusban
lehetséges. Ez a megszabadító hívogatás egy-ügyűségre,
megtérésre: fölhívás, amely magát az elpártolásról való
régi tudatot is eltörli, és új tudást ajándékoz Jézusban;
azt a tudást, amely teljesen feloldódik Isten akaratának
cselekvésében. Hogy milyen mélyen hatolt be Jézusnak
ez az igéje a gyülekezetébe, az világosan kitetszik az
apostoli adakozásra felhívó intés mellékmondatából,
amely szerint annak egy-ügyűségében (az ügyre koncent­
ráltan) kell végbemennie (Róm 12,8; 2Kor 8,2; 9;11 és 13
és hasonlók). Emlékezetünkben kell itt idéznünk a Hegyi
Beszéd igéjét. De Isten is „egy-ügyűségében” ad (Jak 1,5)
annak, aki nem „fele-más” gondolatokkal kéri (jxriöév
SiaKpivógevo«;). A „két lélekkel bíró ember” persze az ávrp
5í \j/'ü%o<;, az egy-ügyű ellentétje, nem várhatja, hogy Isten
megajándékozza (Jak 1,7). Aki azonban egy-ügyűen kap,
az azt egy-ügyűen adja is tovább.
Az utolsó ítéletről szóló példázatban (Mt 25,31 kk) a
már elmondottak kiegészülnek és lezárásra kerülnek.
Majd ha Jézus ítéletet tart, az övéi nem fogják tudni,
hogy őt etették, itatták, ruházták és látogatták. Nem
fogják tudni, mi volt a sajátjuk: Jézus fogja tudomásukra
hozni. Akkor majd eljő az idő, amire itt a földön nem ju­
tott idő, az az idő, amely az elrejtettet napvilágra hozza
és nyilvánosan megjutalmazza; eljön a bíráskodás és íté­
let ideje. Ám akkor is minden bíráskodás, tudás és ítélet
Istennél és Krisztusnál lesz, mi leszünk a meglepettek,
azok, akik kapnak. A farizeus számára, aki az utolsó íté­
letet tárgyszerű önítélkezésében quasi megelőlegezhető-
nek és előkészíthetőnek vélte, érthetetlennek és elveten-
dőnek kellett hogy tűnjék ez az üzenet, hogy ő a jót egye­
dül Jézus-tudásából, ítéletéből és kezéből vegye át.
Mármost teljesen félreértik a Jézusban végbement jó-
és gonosz tudásának eltörléséről mondottakat, mint
ahogy azt is, ami a szabadságról és egy-ügyűségről el­

59
hangzott, hogyha ezeket, mint lélektanilag meglevő
adottságokat értelmezik és létezésükről ismét reflexiókba
bocsátkoznak önmagukat vagy másokat illetően. Pszicho­
lógiai szempontból valóban lehetetlen, hogy a bal kéz ne
tudja, mit cselekszik a jobb, hogy az egy-ügyűség mindig
csak az egyet cselekedje és egyéb lehetőségekről ne tud­
jon. Ennek oka pedig az, hogy a lélektan látásmódja ma­
ga is meghasonlás törvénye alatt áll. A pszichológia ezért
abban, amit Jézus egy-ügyűség és szabadság alatt értett,
sohasem fedezné fel a Jézus által értelmezett cselekvést,
a képzelt egy-ügyűség, szabadság és irreflektáltság mö­
gött mindenkor egy végső reflexiót, végső szabadság­
hiányt, végső meghasonlást fog meglátni. Am nem ez el­
len irányul Jézus szava. Pszichológiai szempontból a Jé­
zus követésében egy-ügyűvé és szabaddá vált ember igen
bonyolult reflexiók embere lehet - és megfordítva, van
olyan lélektani egy-ügyűség, amelynek semmi köze az
Istennel megbékélt élethez. Ezért szól a Biblia a nagyon
is jogos és szükséges kérdezésről. Isten akarata iránti
tudakozódásról, az éppen ennyire jogos és szükséges ön­
vizsgálatról és pedig anélkül, hogy ezáltal ellentmondás­
ba kerülne azzal a ténnyel, hogy ez eltörölt jó- és gonosz
tudás egzisztenciájában élőknek már nincs a sok variáns
között választási lehetőségük, hanem csak kiválasztott­
ságukból fakadó Isten egyetlen akaratának cselekvése
létezik - hogy tehát Jézus követője nem tudhat arról a
jóról, ami sajátja.

60
 A MEGVIZSGÁLÁS

„Változzatok át a ti elmétek megújulása által, hogy

megvizsgáljátok, mi az Isten... akarata” (Rém 12,2). „És
azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-
jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmesség-
ben, hogy megítéltessék, hogy mi a rossz és mi a jó” (Fii
1,9-10, vő. Róm 2,18). „Úgy cselekedjetek, mint a világos­
ság gyermekei - megvizsgálván mi kedves az Úr előtt”
(Ef 5,9 kk). Az az elképzelés, amely szerint Isten akara­
tának egy-ügyű felismerése intuícióként, minden megfon­
tolás kikapcsolásával, az első feltörekvő gondolat vagy
érzés naiv megragadása által menne végbe, vagyis a
Krisztussal betört új élet egy-ügyűségére vonatkozó pszi-
chologizáló félreértés itt gyökeres korrekciót nyer. Nem
azt mondjuk, hogy Isten akarata a kizárólagosság nyo-
matékával behatol az emberi szívbe, hogy egyszerűen ké­
zenfekvő és a szív gondolatával azonos lenne. Isten aka­
rata nagyon mélyen rejtve lehet sok kínálkozó lehetőség
alatt. Minthogy nem előre meghatározott szabályrend­
szerből áll, hanem a különböző élethelyzetekben mindig
új és más, ezért kell ismét és ismét megvizsgálni, mi Is­
ten akarata. Szív, értelem, megfigyelés, tapasztalat
együttes hatására és munkájára van itt szükség. Éppen,
mert itt többé nem a magunk jó- és gonoszról való tudá­
sunkról van szó, hanem az élő Isten akaratáról; éppen,
mert többé nem emberi rendelés, hanem Isten kegyelme
alatt áll és éppen mert ez a kegyelem minden reggel
megújul és új akar lenni, azért olyan nagy és komoly do­
log Isten akaratának megvizsgálása. Sem a szív hangja,
sem valamely sugallat, sem bármely általános elve nem

61
tévesztendő össze többé Isten akaratával, amely mindig
újonnan nyílik meg a vizsgálódó előtt.
Hogyan folyik le annak megvizsgálása, „mi is Isten
akarata”? Meghatározó itt az az egyértelmű előfeltétel,
hogy e vizsgálat csakis „metamorfózis” révén, az előző
formának teljes megváltoztatásával, az elme „megúju­
lása” által (Róm 12,2), a világosság fiaivá való változás­
ban mehet végbe. Ebben a metamorfózisban csakis arról
lehet szó, hogy eltűnik az elpártolt ember, Adám alakja
és egyidejűleg formálódik az új. krisztusi ember alakja.
Ez világosan kitűnik a fogalmak egyéb biblikus haszná­
latából. Az új alak, amely által Isten akaratának meg­
vizsgálása lehetővé vélik, már felülemelkedett azon az
emberen, aki az elpártolásban magához ragadta a jó- és
gonosz ismeretét. Ez már Isten gyermekének az alakja,
aki az Atya akaratával való egységben él azáltal, hogy
olyanná formálódott, mint Isten igaz egy Fia. Ugyanaz a
helyzet, mint amit Pál a már idézett Filippibeliekhez
írott levelében határoz meg, mondván, hogy a szeretetben
folytatott és növekvő élet az előfeltétel a megvizsgálás­
hoz, hiszen szeretetben élni és növekedni azt jelenti, hogy
Istennel és emberrel megbékélve élni - azt jelenti, hogy
Jézus Krisztus életét élni. Lehetetlen tehát önmagunktól,
a magunk jó- és gonoszról való tudásunk erejével meg­
vizsgálni, mi is Isten akarata; ellenkezőleg, csakis az ké­
pes erre, akitől elvétetett a saját jó- és gonoszról való tu­
dása és aki ezért egészen lemondott arról, hogy önerejé­
ből megismerje Isten akaratát, hiszen Isten akarata rajta
már végbe is ment. Isten akaratát megvizsgálni csakis
úgy lehet, ha tudunk Istennek Krisztusban való akaratá­
ról. Csak Jézus Krisztus alapján, csak a Jézus Krisztus
által kijelölt téren belül, csakis „Jézus Krisztusban” vizs­
gálható meg Isten akarata.
Mit jelent ez a megvizsgálás? Miért szükséges? E
kérdés - bármennyire is szükségesnek tűnik logikailag -
már eleve rosszul fogalmazott. Éppen azért, mert a Jézus

62
Krisztusról való tudomás, a metamorfózis, a megújulás, a
szeretet - bárhogy nevezzük is - eleven és nem egyszer s
mindenkorra adatott, mozdulatlanul álló vagy birtokba
vett valami; ezért keletkezik minden új nappal a kérdés,
hogyan maradok meg és őriztetem meg ma és itt és ebben
a helyzetben ezzel az Istennel és Jézus Krisztussal való
új életemben. És éppen ez a kérdés az értelme Isten aka­
rata vizsgálásának. Más szavakkal: minthogy a Jézüs
Krisztusról való tudás magába zárja azt, hogy ne tudjunk
arról a jóról és gonoszról, amely a sajátunk, minthogy Jé­
zus Krisztusról való tudás egészen Krisztushoz utasítja
az embert, éppen ezért kezdődik el minden nap új és va­
lós vizsgálás, amelynek úgy kell végbemennie, hogy ki­
zárja a tudás minden egyéb forrását Isten akarata vo­
natkozásában. Ez a vizsgálódás abból fakad, hogy tudunk
Isten megőrizni, megtartani, vezetni akaró szándékáról,
tudunk a már nekünk ajándékozott Isten akaratából való
kegyelmes egységről és ezt a tudásunkat naponta akar­
juk a konkrét életben erősíteni. Ezért ez nem dacos és
nem csüggedező vizsgálódás, hanem alázatos és bizakodó
megvizsgálás, a szabadságban való megvizsgálása a
mindig új isteni igének, Isten mindig ugyanazon igéjének
- egy-ügyűségben. Ez olyan meg- vizsgálás, amely az
eredettel való visszanyert egységet már nem kérdőjelezi
meg, hanem feltételezi, és mégis mindig újból el kell
nyernie.
Ilyen előfeltétellel most már igazán meg kell vizs­
gálni, mi Isten akarata, mi a helyes az adott szituáció­
ban, mi az, ami Istennek tetsző, mert „in concreto” kell
élni és tenni. Értelem, felfogóképesség, az adottságok fi­
gyelmes regisztrálása itt mind élénk tevékenységbe lép.
Eközben az imádság mindent átfog és átjár. A megta­
pasztaltak helyesbítve és figyelmeztetve szóhoz jutnak.
Semmiképpen sem szabad közvetlen sugallatra figyelni
vagy várni, mert ez könnyen öncsaláshoz vezet. A szóban
forgó dolgot a józanság magas szelleme fogja majd uralni.

63
Lehetőségek és következmények alapos megfontolásra
kerülnek. Az emberi erő egész apparátusa mozgásba jön,
ha Isten akaratát kell megállapítani. De mindebben men­
tesek leszünk a megoldhatatlan konfliktusok kínjától, az
elbizakodottságtól, amely hízelgőén azt hazudja, hogy
minden konfliktuson úrrá tudunk lenni és nem lesz itt
helye sem a rajongó várakozásnak, sem a közvetlen ins­
pirációról való állításnak. De élő lesz a hit, hogy Isten bi­
zonyosan tudtul adja akaratát annak, aki azt tőle alázat­
tal kéri és elmélyült vizsgálódás után mienk lesz az igazi
választás szabadsága és vele a bizakodás, hogy nem az
ember, hanem a vizsgálódás alapján maga az Isten az,
aki akaratát érvényre juttatja; a szorongás, hogy vajon
helyesen csélekedtünk-e, nem hajszol arra, hogy kétség-
beesetten belekapaszkodjunk a jóba, ami a sajátunk, se
nem csap át a jó- és gonoszról való tudásunk biztonságér­
zetébe, hanem feloldódik a Jézus Krisztusról való tudás­
ban, aki egyedül tart kegyelmes ítéletet; a vizsgálódás - a
maga idejéig - a Bíró tudatában és kegyelmében elrejtve
tartja azt a jót, ami a sajátunk.
Csakúgy, amint az Isten akaratával való egység nem
törli el a vizsgálódást Isten akarata tekintetében, hanem
egyenesen megköveteli, úgy áll meg Jézus szava mellett,
miszerint a bal kéz ne tudja, mit cselekszik a jobb - Pál
intése arra vonatkozóan, hogy vizsgáljuk: mérjük meg
magunkat a magunk hitén és munkáján: „Kísértsétek
meg magatokat, ha hitben vagytok-é, magatokat próbál­
játok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy Jézus
Krisztus bennetek van?” (2Kor 13,5; vö. Gál 6,4). A jóra -
amely a sajátunk - vonatkozó nem-tudás abból fakadó
egy-ügyűsége, hogy cselekvésünkkel betöltve csak Jézus
Krisztusra tekintünk, nem jelent önmagunkkal szembeni
könnyelműséget vagy figyelmetlenséget. Nemcsak fari­
zeusi - keresztyén önvizsgálat is létezik, vagyis olyan,
amely nem a jó- és gonosz ismeretéből áll és annak a
praktikus életben történő megvalósítására törekszik, ha­

64
nem naponta megújítja azt a tudatot, hogy „Krisztus
bennünk van”. Másként keresztyén ember nem is vizs­
gálhatja önmagát, csakis ama perdöntő alternatívának
alapján, hogy Krisztus belépett életébe, sőt ami ennél
több, hogy Krisztus benne és érte él, még pedig úgy, hogy
éppen azt a helyet tölti be, amelyet eddig a jó- és gonosz
ismerete foglalt el. Keresztyén önvizsgálat csakis ezen
előfeltétel alapján végezhető: hogy Jézus Krisztus - és
ezáltal, hogy e név a maga teljességében hangzik, nyil­
vánvaló, hogy itt nem valami neutrumról, hanem Jézus
történeti személyéről van szó - bennünk él. Az önvizsgá­
latban a keresztyén ember tekintete nem fordul Krisz­
tusról a maga énjére, hanem egészen Krisztusra szegezve
marad és ama előfeltétellel, hogy Jézus Krisztus már
bennünk van és cselekszik, hogy O a miénk, már lehetsé­
ges és szükséges annak a kérdésnek a megfogalmazódá­
sa, hogy vajon miként tartozunk hozzá, hogyan hiszünk
és engedelmeskedünk a mindennapi életben. A feleletet e
kérdésre azonban már nem mi adhatjuk meg, hanem a
dolog természeténél fogva csak Jézus Krisztus válaszol­
hat. Nem helytállásunk és hűségünk ilyen vagy olyan jele
ad választ önvizsgálatunkban, hiszen már nincs mér­
cénk, amellyel megítélhetnék önmagunkat, azazhogy
egyetlen mércénk maga az élő Jézus Krisztus. így tehát
az önvizsgálat mindig abból áll, hogy egészen kiszolgál­
tatjuk magunkat Krisztus ítéletének, vagyis nem mi vé­
gezzük az összegzést, hanem ezt annak engedjük át, aki­
ről tudjuk és felismertük, hogy bennünk él. Az önvizsgá­
latnak elvégzése viszont azért nem fölösleges, mert Jézus
Krisztus valóban bennünk van, bennünk lenni akar és
mert ez a bennünk létei nem mechanikusan realizálódik,
hanem mindenkor éppen ebben az önvizsgálatban igazo­
lódik és megy végbe. „Magam sem ítélem meg magamat,
mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok
megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az” (lKor
4,3-4). Amiképpen Isten akarata - azt kívánja, hogy

65
mindig újból és újból megvizsgáltassák és ebben a meg­
vizsgálásban szerez érvényt magának, ugyanúgy él Jézus
Krisztus éppen azáltal egészen bennünk, hogy mi ma­
gunkat őbenne ismét és ismét megvizsgáljuk. Vagyis: Is­
ten akaratának vizsgálása bizonyos mértékig éppen úgy
darabja az isteni akaratnak, ahogy a keresztyén önvizs­
gálat egy darabja a bennünk élő Krisztus akaratának.
Semmi esetre sem csorbítja ez azonban az Isten aka­
ratával való egységet avagy a cselekvés egy-ügyűségét.
Hogy ezt megérthessük, még egyszer végig kell gondol­
nunk, mit is jelent a „cselekvés” az evangélium értelmé­
ben.

66
 A CSELEKVÉS

Nyilvánvaló, hogy az ember Isten előtti egyetlen megfele­

lő m agatartása az O akaratának cselekvése. Azért létezik
Hegyi Beszéd, hogy ez megtétessék (Mt 7,24 kk). Csak és
kizárólag a cselekvésben vetjük alá magunkat Isten aka­
ratának. Amikor az ember Isten akaratát cselekszi, le­
mond minden saját jogáról, minden önmaga megigazítás-
ról, cselekvésben alázatosan kiszolgáltatja magát a Bíró­
nak. Amikor a Szentírás nyomatékosan cselekvésre ösz­
tökél, akkor ez azért történik, hogy útját állja az ember
minden Isten előtti önigazolásának, amely a jó és gonosz
ismeretére épül föl. Nem akarja tehát, hogy Isten tette
mellé állíttassék az ember saját tette - akár hálanyilvá­
nításként, akár mint áldozat - hanem egészen beleállítja
az embert Isten cselekvésébe, és egyben aláveti az emberi
cselekvést Isten cselekvésének. Nem abban áll tehát a
farizeusok tévedése, hogy teljes szigorral rám utattak a
cselekvés szükségességére, hanem abban, hogy nem ju­
tottak el a cselekvésig: „bár mondják, de nem teszik”.
Amikor az írás cselekvést követel, akkor éppen nem saját
képességeihez, hanem magához Jézus Krisztushoz utalja
az ember. „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”
(Jn 15,5). Ez a mondat teljes szigorral, szószerint értel­
mezendő. Valóban nincs Jézus Krisztus nélküli cseleke­
det. Mindaz a sokrétűség, amely a cselekvés látszatát
kelti, a megszámlálhatatlan intézkedés - Jézus ítélete
alatt semmis, olyan, mintha semmi sem tétetett volna.
Az írás egyetlen igéje sem fejezi ki kizárólagosakban a
cselekedetnek Jézushoz kötöttségét, mint Jézus e szavai
által. És semmi más nem vet élesebb fényt arra, hogy mi

67
különbözteti meg az igazi cselekvést a látszat-cselek­
véstől.
Elhatárolásunk védi az írás által értett cselekvést a
félreértések ellen és megismerhetővé teszi a maga sajá­
tosságában. Áthidalhatatlan ellentétben áll a cselekvés­
sel az ítélkezés. „Aki megszólítja és kárhoztatja atyjafiát,
az a törvény ellen szól és a törvény kárhoztatja. Ha pedig
a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája
vagy a törvénynek.”* A törvénnyel szemben két magatar­
tásforma létezik: az ítélet és a cselekvés, s a kettő egy­
mást kizárja. Az ítélkező előtt a törvény a mérce, amelyet
a másik ember ellen alkalmaz, és az ítélkező úgy értel­
mezi önmagát, mint aki felel azért, hogy a törvény ér­
vényre jusson; az ítélkező a törvény fölé állítja magát.
Megfeledkezik arról, hogy „Egy a törvényhozó, aki ha­
talmas megtartani és elveszíteni” (Jak 4,12). Aki tudása
talaján állva testvérét vádolja és megítéli, az magát a
törvény igazságát vádolja meg és ítéli meg, mert kétségbe
vonja, hogy abban Isten élő igéjének ereje jelen van, ér­
vényre jut és érvényt szerez magának. Azáltal, hogy ön­
magát teszi meg törvényadóvá és bírává, Isten törvényét
hatálytalanítja. így áll elő a gyógyíthatatlan hasadás tu­
dás és cselekedet között. Az, aki a törvény ismeretében
testvérének s végül a törvénynek is bírájává lett, soha­
sem jut el addig, hogy a törvényt cselekedetével megtart­
sa, bármennyit is látszik tenni. A „törvény cselekvője”
viszont - a bíróval ellentétben - aláveti magát a törvény­
nek, sohasem válik számára a törvény mércévé, amelyet
a testvér ellen alkalmazhatna, sohasem áll a törvény
másként, mint amiért személy szerinti cselekedetre hívja
fel. A megtévedt testvérrel szemben sincs a „törvény

*Megjegyzendő, hogy Bonhoeffer nem a törvény „megtartójá­

ról”, hanem „cselekvőjéről” beszél a maga bibliafordítása alap­
ján, és a „megszólja” szó helyett a német szövegben „vádolja”
áll - Jak 4,11- Ford. megj.
68
cselekvójé”-nek más módja arra, hogy a törvénynek ér­
vényt szerezzen, csakis az, hogy ómaga megtartja a tör­
vényt. Éppen ezáltal övezi tisztelet a törvényt, ezáltal
érvényesül, ezáltal ismertetik el Isten élő igéjeként,
amely önerejéből szerez magának érvényt és nem szorul
emberi segítségre. így az sem igaz, hogy a törvény cse­
lekvője megelégedik a maga cselekvésével és sanda te­
kintettel Istent hívja a vétkes testvér megbüntetésére,
akit őmaga - sajnálatára - nem ítélhet meg. Itt valóban,
minden félrepillantás nélkül egyedül az Isten törvényé­
hez méltó magatartásról van szó, a törvény cselekvéséről
és csak a törvénynek a magunk cselekedetében történő
kizárólagos, minden mellékgondolat nélküli végrehajtá­
sában marad csorbítatlan a törvény joga és ereje, amely
majd megbizonyul a testvért illetően is. Vagyis a cseleke­
det mellett vagy által nem marad meg az ítélkezés utolsó
lehetősége sem, hanem a cselekedet az egyetlen és kizá­
rólagos magatartás Isten törvényét illetően és az is ma­
rad, bármilyen fenntartott rész a cselekedetet szétzilál­
ná, látszat-cselekvéssé, képmutatássá tenné.
A cselekvés persze a törvény meghallását tételezi fel.
De már ez a megfogalmazás is megfontolandó, mert a
hallást mint előfeltételt, a cselekedettől mint következ­
ménytől így meg lehetne különböztetni és el lehetne vá­
lasztani. Ahol azonban a hallás a cselekvéssel szemben
önállósul és így valamely saját jogot nyer, ott már töre­
dékessé lett a cselekedet. Igaz, hogy a törvény cselek­
vőjének a törvény hallgatójának is lennie kell, de csak
úgy, hogy a hallgató mindig egyidejűleg cselekvő is (Jak
1,22). Az a meghallás, amely nem lesz cselekvéssé
ugyanazon pillanatban, ismét csak ahhoz a „tudásához
vezet, amelyből az ítélkezés keletkezik és amely töredé­
kes cselekvés okozója. Ha a meghallottak azonban nem
cselekvésbe, hanem helyette ama „tudás”-ba mennek át,
akkor — bármily paradoxonként is hangzik - már
„feledésébe mentek (Jak 1,25); ha a tudat még sokáig

69
őrzi is, ha átgondolja és feldolgozza - mégis elfelejtette
már a lényegeset, azt ti., hogy cselekvésre indít. Az ige
hallgatója, aki egyúttal nem cselekvője is, szükségszerű­
en öncsalás áldozatává lesz (Jak 1,22). Míg azt képzeli,
hogy tudván övé az Isten igéje, már ismét mindent elve­
szített, hiszen azt képzeli, hogy Isten igéjét, hacsak egy
másodpercre is, de másként is lehet birtokolni, mint cse­
lekvés által. Jakab polémiája az ige hallgatóival tökélete­
sen fedi Jézus vitáját a farizeusokkal. Nem mintha az ige
buzgó hallgatója, akiről itt szó van, nem tenne meg sok
mindent - mint ahogy a farizeus sem volt rest a cseleke­
detben, de ez a cselekvés, amely a halláshoz viszonyítva a
második, a tudás által közvetített, amely a hallotthoz -
amely már magában is valami - még hozzácsatlakozik: ez
a látszat-cselekvés, öncsalás, Jézus szavával: képmuta­
tás. Azért öncsalás, mert a látszat-cselekvésben áll! Úgy
értelmezi magát, mint aki az igazi cselekvésben áll és
akinek a képmutatás vádját el kell utasítania. Azt az el­
lentétet, amely itt az ige hallgatója és cselekvője között
fennáll, lélektanilag interpretálják, amikor mint gondol­
kodás és akarás, avagy teória és gyakorlat között fennál­
ló ellentétet értenek rajta. Azt a farizeus is tudta, hogy
Isten igéje nemcsak a gondolkodásra, hanem az elszánás-
ra, nemcsak az elvre, hanem a végrehajtásra is igényt
formál és ennek megfelelően ezt az akaratot nem keve­
sebbként gyakorolja, mint az ige iránti engedelmesség­
ben nyugvó értelmet. Nem a gondolkodás és a szándék
szakadt a farizeusnál ketté, hanem a hallás és a cselek­
vés. Szemben az ige hallgatójával, aki a meghallást
önállósítja, viszont ez érvényes: „Cselekedet követője lé­
vén, az boldog lesz az ő cselekedetében” (Jak 1,25). A
cselekvő (= cselekedet követője) az, aki a meghallott igé­
vel szemben nem ismer más m agatartást, mint a cselek­
vést - aki tehát szigorúan csak az igére koncentrál és
nem képez belőle tudást, amelynek alapján azután test­

70
vérének, önmagának; végül is magának Isten igéjének
tórájává válik.
Egészen megvilágosodik a gyülekezetben, ahol is lát­
szólag éppen ennek ellenkezőjét mondja Jézus Máriának
és Mártának (Lk 10,38 kk). Mária ott ült Jézus lábánál,
„Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálat­
ban”. Márta arra kéri Jézust, figyelmeztesse testvérét,
hogy a meghallgatáshoz hozzátartozik a cselekvés:
„Mondjad azért néki, hogy segítsen nekem”, „Jézus vála­
szolt és szólt hozzá: ’Márta, Márta, szorgalmas vagy és
sokra igyekezel. De egy a szükséges dolog; és Mária a
jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle’”. Itt Jé­
zus félreérthetetlenül az (ige) hallgatójának az a cselek­
vővel szemben igazat. Boldog a cselekvő tettében, mondja
Jakab - boldogok, akik Isten igéjét hallják és megőrzik,
mondja Jézus, és mindketten ugyanazt mondják. Mert
amiképpen a meghallás a cselekvéssel szemben nem
önállósulhat, aképpen nem szabad a cselekvésnek az ige
hallgatásával szemben önállósulnia. A cselekvő boldog­
nak mondása éppen úgy magába zárja a hallást, ahogy az
ige hallgatója fölötti „boldog”-mondás a cselekedetet. Egy
a szükséges dolog - az, hogy ne halljunk vagy cseleked­
jünk, hanem hogy mindkettő az egyben, azaz Jézus
Krisztusban legyen és maradjon, őrá irányuljon, hogy az
Ő kezéből vegyük az igét és a tettet, és nem hallás sem
cselekedet által ne váljunk a testvér vádlójává és tórájá­
vá, sőt - miként Márta - Jézus Krisztus vádlójává, ha­
nem hallásban és cselekvésben mindent Jézus Krisztusra
bízzunk és általa, kegyelméből, eljövendő kegyelmes íté­
letéből éljünk. A cselekvő és a hallgató felett elhangzó
„boldog-mondásban” azt nyilvánítják boldognak, aki
megszabadult a maga jó és gonoszról tudása meghason-
lásából a Jézus Krisztussal való egységre. Sem a cselek­
vés, Márta szorgoskodása önmagában, sem a hallás ön­
magában nem számít Jézus előtt. Létezik látszat-cse­
lekvés és látszat-meghallás. Hogy a mi (ige-) hallgatá­

71
sunk és cselekvésünk igaz-e vagy csak látszat, azt mi
meg nem vizsgálhatjuk, sőt ez éppen azáltal válik el,
hogy e vizsgálása egész egyedül Jézus tudásának és ítéle­
tének átengedjük-e? Még két elhatárolás világítja meg a
cselekedetről szóló bibliai felfogást. „Nem minden, aki ezt
mondja nekem: Uram! Uram! megyen be a mennyek or­
szágába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám aka­
ratát” (Mt 7,21). Létezik tehát olyan hitvallás Krisztusról
- még pedig olyan időben, amikor ez végképp nem tarto­
zott a ,jó modor”-hoz, hanem esetleg szenvedéssel és ül­
döztetéssel párosult - amelyet Jézus elvet, mert a cselek­
vés ellentétes Isten akaratával. Itt sem szabad minden
további nélkül tudatos képmutatásra gondolni, amely a
gonosz tette akarná kegyes szavakkal eltakarni, ellenke­
zőleg e bizonyságtétel lehet személyes és őszintén szívből
fakadó. Párosulhat e bátor bizonyságtétellel ugyanilyen
bátor és odaadó cselekvés is. E vallástétel és cselekvés
(„Bekenntnis” és „Tun”) jelleméből fakadó következmé­
nye lehet annak, amit jónak ítél valaki és amelyért ki­
állni eltökélt szándéka. És mégis el fogja vetni Jézus e
vallástételt és cselekedetet és pedig azért, mert az ember
jóról és gonoszról való saját tudásából származik, hiszen
itt frappáns külsőleges hasonlóság áll fenn lényegében
Isten akarata és Istennel meghasonlott ember akarata
között, Vagyis: az ember nem Isten akaratát cselekszi.
Ezért nem segít itt a cselekvésre való hivatkozás: „Nem
cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben?” (Mt
7,22), még ott sem segít, ahol úgy vélték, hogy Krisztus
nevében cselekednek. Megint csak tévedés volna az a fel­
vetés, hogy ezzel vagy ebben a cselekvésben még minden­
féle emberi rosszindulat nyilvánult meg vagy keveredett
bele, ami miatt a cselekvés elvetendő. Nem, éppen ott,
ahol a legtisztább motívumokból származik, ahol a leg­
kegyesebb és legönzetlenebb tettek látnak napvilágot,
éppen ott különösen nagy a veszély, hogy az ember saját
jó- és gonoszról való tudása, az Istennel való meghason-

72
lásból m erített akarat működik - olyan akarat tehát,
amely Isten akaratához a félreismerhetőségig hasonlatos,
és mégis ellenképe annak. Hogy ez lehetséges, hogy léte­
zik őszinte Krisztusról szóló vallástétel, Krisztus-követés,
annak minden konzekvenciájával, amelyet Krisztus ma­
ga vet el e szavakkal: „És akkor vallást teszek majd ne­
kik: ’Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti go­
nosztevők’” (Mt 7,23) - az mélységes talány marad,
amelynek alapja a rablott istenegyenlőség, de épp úgy
tény, amellyel Jézus és Pál egyaránt számolt.

73
 A SZERETET

„És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot

és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van
is úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről,
szeretet pedig nincs énbennem, semmi vagyok. És ha va­
gyonomat mind felétetem, és ha testemet tűzre adom is,
szeretet pedig nincs én bennem, semmi hasznom abból”.
(lKor 13,2.3) Itt hangzik el a meghatározó ige, amely
különválasztja a meghasonlás emberét az eredetében élő
embertől: a szeretet. Létezik Krisztusról ismeret, hatal­
mas Krisztus-hit, sőt a szeretet érzelme és odaadása a
halálig - szeretet nélkül. így van ez. E „szeretet” nélkül
minden szétesik és elvetendő - ebben a szeretetben egye­
sül minden és Isten előtt kedves. Mi ez a szeretet?
Azok után, amit itt számba vettünk, minden definíció
kiküszöbölődik, amely a szeretet lényegét mint emberi
magatartást, érzelmet, odaadást, áldozatot, közösség
iránti jóakaratot, érzést, testvériességet, szolgálatot, tet­
tet értelmezi. Mindez kivétel nélkül - így hallottuk az
imént létezhet szeretet nélkül is. Mindaz, amit megszok­
tunk szeretetnek nevezni, ami a lélek mélységeiben rej­
tőzik és ami a látható tettben él, sőt még az is, ami hívő
szívből s felebarátnak tett testvéri szolgálat - „szeretet”
nélkül való lehet és pedig azért, mert a kérdéses emberi
magatartásban még maradt „valami” az önzésből, ami a
szeretetre homály vet, hanem mert a szeretet valami
egészen más, mint amit e szó alatt értenek. Nem szeretet
az sem, ha közvetlen személyes kapcsolatba lépünk, ha a
személyessel, az egyénivel foglalkozunk, szemben a tör­
vény tárgyszerű, személytelen rendjével. Eltekintve attól,

74
hogy itt a „személyeset és a „tárgyi”-t egészen a Bibliával
ellenkező, absztrakt módon választjuk el, itt a szeretet
emberi - még pedig részleges - m agatartássá válik. A
„szeretet” ez esetben a rend- és tárgyszerű alacsonyabb
etosza mellett a személyes kategória magasabb etosza, az
előbbinek tökéletesítése és kiegészítése. Ennek felel meg,
ha pl. a szeretetet az igazságossággal ütköztetjük; ha a
szeretetet mint személyes kategóriát - az igazságnak
mint személytelennek fölérendeljük, ami által közvetlen
ellentmondásba kerülünk Pál tételével, amely szerint a
szeretet örül az igazságnak (lKor 13,6). A szeretet nem
ismeri ama konfliktust, amellyel definiálni szeretnők -
lényegéhez tartozik, hogy a meghasonláson túl létezik.
Azt a szeretetet, amely megtámadja az igazságot, vagy
akár csak semlegesíti, Luther tiszta biblikus látásával
„átkozott szeretettnek nevezi, még akkor is, ha a legke­
gyesebb ruhát ölti is magára. Az a szeretet, amely csak a
személyes emberi kapcsolatokat fogja át, de a tárgyi előtt
kapitulál, sohasem volt az Újszövetség szeretete.
Ha viszont nincs olyan elképzelhető emberi magatar­
tás, amely félreérthetetlenül „szeretettnek lenne nevez­
hető, ha a szeretet túl van mindennemű meghasonláson,
amelyben az ember él - ha tehát mindaz, amit az embe­
rek szeretet alatt értenek és gyakorolni képesek, még
mindig csak az emberi magatartás, amely az adott meg­
hasonlásbán elképzelhető, akkor itt talány, nyitott kér­
dés előtt állunk, mi léhet tehát az, amit a Biblia „szere­
tet” alatt ért? A Biblia nem tagadja meg tőlünk a választ.
Ismerjük is jól, csak mindig újból félremagyarázzuk. így
hangzik: „Az Isten szeretet” (ÍJn 4,16). Ezt a mondatot a
tisztánlátás kedvéért úgy kell olvasnunk, hogy a hang­
súlyt mindenek előtt az Isten szóra tesszük, míg mi ah­
hoz szoktunk, hogy a szeretet szót hangsúlyozzuk. Isten-a.
szeretet, azaz nem egy emberi m agatartás, érzelem, tett
- hanem Isten maga szeretet. Hogy mi a szeretet, azt
csak az tudja, aki ismeri Istent és nem megfordítva: nem

75
 1

a természetből tudja meg, mi a szeretet, hogy azután

megtudja azt is, mi Isten. Isten nem ismeri senki, hacsak
Ő magát ki nem jelenti. így senki sem tudhatja, mi a sze­
retet, hacsak nem Isten kijelentéséből. így tehát a szere­
tet Isten kijelentése. Isten kijelentése pedig Jézus Krisz­
tus. „Azáltal lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete ben­
nünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte Isten e világra,
hogy éljünk általa” (ÍJn 4,9). Isten kijelentése Jézus
Krisztusban, Isten kijelentése szeretetében minden irán­
t a való szeretetünket megelőzte. Nem bennünk, hanem
Istenben van a szeretet eredete, nem emberi magatartás,
hanem Isten m agatartása a szeretet. „Nem abban van a
szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő sze­
retett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a
mi bűneinkért” (ÍJn 4,10). Hogy mi a szeretet, azt egye­
dül Jézus Krisztusban, nevezetesen az értünk való tetté­
ből értjük meg. „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy ő
az életét adta értünk” (ÍJn 3,16). Itt sem találunk általá­
nos definíciót a szeretetről abban az értelemben, hogy a
másokért feláldozott élet szeretet lenne. Nem az általá­
nos, hanem teljességgel Jézus Krisztusnak értünk való
egyszeri odaadását nevezi szeretetnek. A szeretet felold-
hatatlanul összefonódik Krisztusnak, mint Isten kijelen­
tésének nevével. Arra a kérdésre, mi a szeretet, az Újszö­
vetség egyértelműen válaszol azáltal, hogy kizárólag Jé­
zus Krisztusra mutat. Ő a szeretet egyetlen definíciója.
De megint mindent félreértenénk, ha Jézus Krisztusra,
cselekedetére és szenvedésére tekintve a szeretetről álta­
lános definíciót fogalmazunk meg. Nem az, amit tesz és
szenved, hanem az, hogy 0 tesz és szenved; ez a szeretet.
A szeretet mindig Isten kijelentése Jézus Krisztusban.
Éppen minden szeretetre vonatkozó gondolatot és
mondatot a legszigorúbban Jézus Krisztus nevére kon­
centrálván, nem szabad megtörténnie, hogy ezt a nevet
absztrakt fogalommá degradáljuk, hanem mindig a tör­
ténelmi valóság konkrét sokaságában élő ember értendő

76
alatta. így tehát - megőrizve az imént elhangzottakat -
csak az ember Jézus Krisztus konkrét cselekedete és
szenvedése teszi érthetővé, mi is a szeretet. A Jézus
Krisztus név, amelyben Isten kijelenti magát, Jézus
Krisztus életében és beszédében világosodik meg. Hiszen
az Újszövetség sem áll Jézus Krisztus nevének szüntelen
ismételgetéséből, hanem számunkra érthető események­
ben, fogalmakban, tételekben magyarázza azt. így a
„szeretet”, „ayáTiri” fogalmának hatalm a sem egyszerűen
önkényes, hanem bármennyire is új rendeltetésű e foga­
lom az Újszövetség üzenete által, nem kapcsolat nélküli
azzal, amit mi verbálisán „szeretettnek nevezünk; per­
sze mégsem az a helyzet, hogy a szeretet biblikus fogal­
ma egy bizonyos formája lenne annak, amit általában ér­
tünk e szó alatt, hanem biblikus szemmel nézve: a szere­
tet fogalma éppen a fordítottja ennek, ti. O és egyedül O
a szeretet alapja, igazsága és valósága, éspedig úgy, hogy
a szeretetre vonatkozó minden természetes gondolatunk
csak oly mértékben igazság és valóság, amennyiben ré­
szes forrásában, tehát a szeretetben, amely maga Isten
Jézus Krisztusban.
Arra a kérdésre, hogy miben áll a szeretet, azt vála­
szoljuk az írással: az embernek Istennel Jézus Krisztus­
ban való megbékélése. Véget ért az ember meghasonlása
Istennel, a többi emberrel, a világgal és önmagával. Az
eredet újból neki ajándékoztatott.
A szeretet tehát Istennek az emberen végzett csele­
kedetét jelenti, amellyel legyőzetett az a meghasonlás,
amelyben az ember él. Ezt a tettet Jézus Krisztusnak,
megbékélésnek hívják. így a szeretet olyasmi, ami az
emberrel történik; olyasmi, ami felett az ember nem ren­
delkezik, mert túl van a meghasonlásbán levő egziszten­
ciáján. A szeretet azt jelenti, hogy egész egzisztenciánk
átváltozását szenvedjük el Istentől - azt, hogy bevonjon
abba a világba, ahol csak Isten előtt és Istenben lehet
egyáltalán élni. A szeretet tehát nem az ember saját vá­

77
lasztása, hanem az ember Isten által történt kiválasztá­
sa.
Miként beszélhetünk ebben az értelemben még a sze-
retetről, mint emberi cselekedetről, szeretetról Isten és
felebarát iránt, amiként ezt az Újszövetség félreérthetet­
lenül teszi? Mit jelenthet tekintettel arra a tényre, hogy
Isten a szeretet, az, hogy immár az ember is szerethet és
szeretnie is kell? „Mi szeressük őt, mert ő előbb szeretett
minket!” (ÍJn 4,19). Ez azt jelenti, hogy a mi Istenhez
fűződő szeretetünk kizárólag Isten irántunk való szerete-
tében nyugszik, ami más szavakkal azt jelenti, hogy elfo­
gadjuk Isten szeretetét Jézus Krisztusban. „Hanem ha
valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle” (lKor 8,3).
„Ismerni” a bibliai szóhasználatban azt jelenti: „kiválasz­
tani”, „nemzeni”. Istent szeretni, ez azt jelenti, hogy az ő
kiválasztását, Krisztusban való nemzését elfogadni. Az
isten és emberi szeretet tehát nem úgy értendő, hogy bár
az isteni szeretet megelőzte az emberit, de azzal a céllal,
hogy az emberi szeretet az istenivel szemben, mint az
ember független, szabad, saját cselekvése mozgásba jöj­
jön. Nem mindenre, ami az emberi szeretetról elmondha­
tó, az érvényes, hogy Isten szeretet. Isten szeretete ez és
nem más - mert nincs is más, vele szemben álló, önálló,
ill. szabad szeretet, amellyel az embert Istent és feleba­
rátot szerethetne. Ebben marad tehát az ember szeretete
teljesen passzív. Istent szeretni csak a másik oldala an­
nak, hogy Istentől szerettetni. Istentől szerettetni magá­
ba zárja az Isten iránti szeretetet, de Isten szeretése nem
áll az Istentől szeretettség mellett.
Hogy ez felfoghatóvá váljék, ebben az összefüggésben
még kell egy-két magyarázó szót fűznünk a passzivitás
fogalmához. Itt is - mint minden alaklommal, ha a
theologia az ember passzivitásáról beszél - nem pszicho­
lógiai fogalomról, hanem az Isten előtti emberi egziszten­
ciáról, vagyis theologiai fogalomról van szó. Isten szerete­
te előtti passzivitás nem jelent gondolatokat, szavakat és

78
tetteket kizáró megpihenést Isten szeretetében, amely a
„csendes órában” az enyém lehetne. Isten szeretete nem
csupán a menedéket nyújtó kikötő, ahova a tengeri vi­
harból menekülhetek. Isten szeretetében való lét semmi­
képpen sem tiltja a kemény gondolkodást és a merész
tetteket. Mint egészen ember, gondolkodó és tettrekész
emberek vagyunk Krisztusban szeretettek és megbékél­
tek. Egészen emberként gondolkodva és tettre készen
szeretjük Istent és a testvéreket.
(A fejezetet a szerző nem zárta le)

79
AZ ETIKA MEGFORMÁLÁSA
 AZ ELMÉLETI ETIKA ÉS A VALÓSÁG

Aligha élt valaha nemzedék, amely mindenfajta el­

méleti és programszerű etikával szemben olyan közöm­
bös lett volna, mint a mienk. Úgy tűnik: egy etikai rend­
szerre vonatkozó akadémikus kérdés valamennyi kérdés
közül a legfeleslegesebb. Ennek oka pedig éppen nem ko­
runk etikai közönye, hanem ellenkezőleg: a valóság, a
konkrét etikai kérdések olyan tömegével szembesít min­
ket, amilyenre napnyugati történelmünkben még nem
volt példa. Azokban az időkben, amelyekben a megálla­
podott életvitelek rendjének szilárd volta legfeljebb az
emberi gyarlóság kis, többnyire le nem leplezett bűneivel
vetett számot - amelyben a bűnözőt mint az átlagtól elté­
rőt elrejtették a társadalom döbbent vagy szánakozó te­
kintete elől, érdekes lehetett az etikum mint elméleti
probléma.
Ma ismét vannak gonosztevők és szentek, mégpedig
ország-világ szeme előtt. A csendes esős napok szürkesé­
géből a vihar felhői gomolyognak elő és a villám vakító
fénye cikázik. A kontúrok túl élessé váltak. A valóság le­
lepleződik. Shakespeare alakjai járnak szerte. Ám go­
nosztevőnek és szentnek nincsen semmi köze etikai prog­
ramokhoz, mindkettő az ősokokból emelkedik ki és meg­
jelenésével feltépi a menny és pokol mélységeit, ame­
lyekből előlépett, sohasem sejtett titkokat villantva meg
szemünk előtt. A gonosz-mivolt súlyosabb mint a gonosz
tett. Nagyobb baj az, ha a hazug igazat szól, mint amikor
az igazság szerelmese hazudik: súlyosabb következmé­
nyekkel jár, ha az embergyűlölő testvéri szeretetet gya­
korol, mint amikor az emberbarátot kivételesen hatal-

83
mába keríti a gyűlölség. A hazug szájában a hazugság
előnyösebb az igazságnál, jobb az embergyűlölő gyűlölsé-
ge, mint testvéri szeretete. Vagyis: nem azonos az egyik
bűn a másikkal. Különböző súlyúak. Léteznek súlyosabb
és enyhébb bűnök. Az elpártolás összehasonlíthatatlanul
súlyosabban esik latba, mint a bukás („Dér Abfall wiegt
unendlich viel schwerer als dér Fair). Az elpártoltnak
legragyogóbb erényei éjfeketék a hűségesnek gyarlósága­
ihoz mérten.
Abban, hogy a gonosz a világosság, jótétemény, hű­
ség, megújulás alakjában, a történelmi szükségesnek,
szociális szempontból igazságosnak képében lép elé - a
tisztaszemű a feneketlen gonoszság bizonyítékát ismeri
fel. Az elméleti etikust viszont ugyanez elvakítja. Előre
kialakított fogalmaival képtelen a valóságot befogadni,
nem is szólva arról, hogy nem találkozhatik igazán azzal,
aminek lényét és erejét nem ismeri. Az, aki egy etikai
program elkötelezettje, energiáját értelmetlenül fecsérli
el és még mártíriuma sem válik az általa képviselt ügy
erőforrásává, a gonoszra sem hoz veszedelmet. De milyen
különös: nem csupán az elméleti etikus és erkölcsi prog­
ramadó téveszti el ellenfelét - a gonosz is alig-alig képes
benne vetélytársát látni. Kölcsönösen belesétálnak egy­
más csapdájába. Nem a ravaszság, nem a furfangokról
való tudás tapasztalja meg az etikai valóságot, hanem
egyes-egyedül az Isten igazságában való puszta megállás,
az egy-ügyű, megokosodott szem ismeri fel.
Megrázó az értelmesek csődje, akik sem a gonosz, sem
a szent mélységeit felmérni nem képesek, akik legjobb
szándékkal és némi értelmességgel a minden eresztéké­
ben omladozó építményt helyreállítani remélik. Hiányos
látásukkal mindkét fél igazát tiszteletben akarják tar­
tani, és így az egymásra törő erők között felőrlődnek
anélkül, hogy valamit is elvégezhetnének. A világ értel­
metlensége feletti keserű csalódásukban felismerik, hogy

84
célkitűzésük terméketlen, és rezignáltan félrevonulnak,
avagy menthetetlenül meghódolnak az erősebb fél előtt.
Még megrendítőbb minden etikai fanatizmus csődje.
Szándéka és elvei tisztaságában a fanatikus azt hiszi,
hogy a gonosz hatalmával meg tud vívni. Ám minthogy a
fanatizmus lényéből fakadóan a gonosz teljességét szem
elől téveszti és bikaként a vörös posztónak ront ahelyett,
hogy annak tartójára törne rá, végül is ki kell fáradnia és
el kell buknia. A fanatikus elvéti célját. Bárha fana­
tizmusa az igazság és jogosság nemes javainak szolgál is,
előbb vagy utóbb elvész a lényegtelenben, csekélységek­
ben és a magánál okosabb ellenfél hálójába esik.
Magányosan küzd a lelkiismeret embere a döntést
követelő kényszerhelyzetek túlereje ellen. De a konflik­
tusok sokrétűsége és mértéke, amelyeken belül válasz­
tania kell, pusztán lelkiismeretére támaszkodva, semmi
más által nem tanácsolva vagy hordozva - széttépi őt. A
számtalan tisztes és csábító álruha és álarc, amelyben a
gonosz környékezi őt, lelkiismeretét félénkké teszi, elbi­
zonytalanítja, amíg végül is megelégedik azzal, hogy tisz­
tázott lelkiismerete legyen tiszta lelkiismeret helyett,
vagyis hazudni kényszerül saját lelkiismeretének, ne­
hogy kétségbe kelljen esnie, mert az az ember, akinek
tartást egyedül a maga lelkiismerete ad, sohasem értheti
meg, hogy gyógyítóbb és erősebb lehet a rossz lelkiisme­
ret, mint a megcsalt lelkiismeret.
A lehetséges döntések kusza tömegéből - úgy tűnik -
a kötelesség a legbiztosabban kivezető út. Itt a parancso­
lat válik célravezetőnek - a felelősség a parancsoló vállán
nyugszik és nem a parancs kivitelezőjén. Ám a kötelező
elvégzésre való korlátozódás sohasem vezet el a szabad,
saját felelősségű tett merészségéhez, amely egyedül ké­
pes a gonoszt telibe találni és legyőzni. A kötelesség em­
bere végül is arra kényszerül, hogy az ördöggel szembeni
kötelességét is teljesítse. Aki pedig vállalja, hogy leg-
sajátabb szabadságában férfiként állva maradjon a vi­

85
lágban; aki a szükséges tettet többre becsüli, mint a ma­
ga lelkiismeretét és neve mocsoktalanságát; aki kész ar­
ra, hogy egy terméketlen elvet feláldozzon egy gyümöl­
csöző kompromisszumért, sőt akár a középút terméketlen
bölcsességét a gyümölcsöző radikalizmusért, óvakodjék,
nehogy éppen álmodott szabadsága okozza vesztét. O
könnyen elfogadja a rosszat, hogy a még rosszabbat el­
hárítsa, tudván pedig, hogy ez a rossz, és közben már
nem fogja tudni felismerni, hogy az a rosszabb, amelyet
kivédeni akart, netán jobb lehetne. Itt leljük egyik ősi
motívumát.
A nyilvános konfrontáció előli menekülés ezt is, azt is
a privát erényesség menedéke felé hajtja. Személy szerint
nem lop, nem gyilkol, nem követ el házasságtörést, erejé­
hez képest jót tesz. Ám a nyilvánosságról való önkéntes
lemondásában meg kell maradnia az engedélyezett hatá­
rokon belül, amelyek őt a konfliktusokkal szemben meg­
védik. így be kell kötnie szemét, be kell dugnia fülét,
hogy ne lássa és ne hallja a körülötte tomboló igazságta­
lanságokat. Csak öncsalás árán képes személyes feddhe­
tetlenségét a világban való felelősségteljes cselekvés
okozta bemocskoltatás elől megőrizni. Bármit tesz és
bármit mulaszt, nem lel nyugalmat. Vagy belepusztul
feldúlt nyugalmába, vagy a farizeusok legképmutatóbb
példányává válik.
Kinek lenne joga gyalázni ilyen bukást és ilyen ku­
darcot? Ki ne érezné találva magát itt vagy amott? Az
értelem, az etikai fanatizmus, a lelkiismeret, a köteles­
ségtudás, a szabad felelősségvállalás, a csendes erény, a
nemes humánum javai és magatartásformái. Legjobbja­
ink azok, akik mindazzal, ami sajátjuk, mindazzal, amire
képesek; alámerülnek. Don Quijote halhatatlan figurája
jelenik meg bennünk, a lovag fájdalmasan szánalmas
alakja, aki borbélytányért fogad el sisaknak, egy nyomo­
rult gebét harci paripának, hogy nem szűnő harcba
szálljon szíve választott úrnőjéért, aki sohasem létezett.

86
Ilyen kalandos vállalkozás, amikor a régi világ az új el­
len, az elmúlt az általánosnak túlereje ellen lép fel. Az a
mélységes törés, amely a nagy elbeszélés két része között
tátong, karakterisztikus: Cervantes a második részben,
amelyet évekkel az első rész után alkotott, hősével szem­
befordulva, a gúnykacagó világ oldalára csapott át. Na­
gyon is alantas dolog az atyáktól öröklött fegyvereket
ócsárolni, amelyekkel ők nagy tetteket vittek végbe, de
amelyek a jelenlegi harchoz már elégtelenek. Csak nem­
telen olvashatja a don-quijoték sorsát részvét és megha­
tottság nélkül.
És mégis fényesre kell cserélni a rozsdás fegyvereket.
Csak az állhat meg itt, aki egy-ügyűséget okossággal
tudja párosítani. De mi az egy-ügyűség? Mi az okosság?
Hogyan lesz a kettőből egy? Egy-ügyű az, aki az összes
fogalmak fejtetőre állása, zűrzavara és elferdülése köze­
pette kizárólag Isten egyértelmű igazságát tartja szem
előtt, aki nem ávrip 8í\|/'u%o<;; az, aki nem „kétszívű ember”
(Jak 1,8), hanem megosztatlan szívű, minthogy ismeri
Istent, minthogy van Istene, azért csüng a parancsolato­
kon, az ítéleten és az irgalmasságon, amelynek napon­
ként újonnan hangzanak el Isten szájából. Nincs elvek­
hez bilincselve, hanem Isten szeretete által kötve, mentes
az etikai döntések problémáitól és konfliktusaitól. Ezek
már nem szorongatják, őmaga egészen Istené és Isten
akaratáé. Minthogy az egy-ügyű Isten mellett nem san-
dítgat a világra is, ezért képes szabadon és elfogulatlanul
meglátni a világ valóságát. így lesz az egy-ügyűség okos­
sággá. Az az okos, aki a valóságot olyannak látja, ami­
lyen; az, aki a dolgok mélyére néz. Ezért csak az okos, aki
Istenben látja a valóságot. A valóság megismerése nem
azonos a külső történések ismeretével, hanem a dolgok
lényegének meglátásával. Nem az a legokosabb, aki a
legjobban tájékozott. Éppen a legjobban tájékozott forog
abban a veszélyben, hogy a sokféleségben a lényegeset
nem ismeri fel. Másrészről megtörténik, hogy egy látszó­

87
lag kis jelentőségű részletről való tudomásvétel a dolgok
mélyére enged tekinteni. így az okos arra fog törekedni,
hogy a meghatározó tudást megszerezze anélkül, hogy
attól függővé válnék. A tényszerűben a meghatározót
felismerni: ez az okosság. Az okos tud arról, hogy a való­
ság csak korlátozott mértékben képes befogadni az elve­
ket, mert tudja, hogy a valóság nem elvekre épül fel, ha­
nem az élő, teremtő Istenben nyugszik. Ezért tudja azt is,
hogy a valóságon a legtisztább elvekkel és a legjobb
szándékkal sem lehet segíteni, hanem csak az élő Isten­
nel. Az elvek csak eszközök Isten kezében, és hamar,
alkalm atlanná válna, elvettetnek. Az Istenre és a való­
ságra vetett felszabadult tekintet, amelynek csak Isten­
ben van tartóoszlopa, egyesíti az egy-ügyűséget az okos­
sággal. Nincs igazi egy-ügyűség okosság nélkül, és nincs
okosság egy-ügyűség nélkül.
Ez nagyon is elméleti állításnak hangozhatik, és az
is, amíg világossá nem válik, hol van e tartóoszlop alapja
a valóságon belül, vagyis hogyan válhatik valósággá.
„Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és szelídek mint a
galambok” (Mt 10,16): ez Jézus igéje, és ezért - mint
mindig - O magyarázza is meg. Senki sem képes meg
nem osztott tekintettel Istenre és a tapasztalati valóság
világára nézni, amíg Isten és a világ ketté van szakítva.
Minden fáradozás ellenére mégiscsak sandítgatunk
egyikről a másikra. Minthogy azonban van egy hely, ahol
Isten és a valóság világa megbékélt egymással, ahol Isten
és ember eggyé lett, ezért és csak ezért lehetséges egy
pillantással Istent és a világot szemünkben felfogni. Ez a
hely pedig nem a valóságon kívül van, az eszmék biro­
dalmában, hanem a történelem fókuszában található is­
teni csodaként; Jézus Krisztusban, a világ megbékéltető-
jében nyugszik. Az egy-ügyűség és az okosság mint esz­
mény éppen úgy bukásra van ítélve, mint minden egyéb
kísérlet ami arra irányul, hogy megálljon a valóság előtt
- ez képtelen, nagyon is ellentmondásos eszmény. Ha

88
azonban az Istennel Jézus Krisztusban megbékélt világ
valóságában gyökerezik, akkor Jézus parancsa értelmet
és valóságot nyer. Aki Jézus Krisztusra tekint, az való­
ban egyben látja Istent és a világot, és ezt követően már
nem láthatja Istent a világ nélkül és a világot Isten nél­
kül.

89
 ECCE HOMO

Ecce homo - íme: az ember! Őbenne történt a világ

megbékéltetése Istennel. A világ legyőzése nem összezú-
zatásával, hanem megbékéltetésével megy végbe. Nem
eszmények, programok, lelkiismeret, kötelesség, felelős­
ség, erény, hanem egyes-egyedül Isten tökéletes szeretete
képes a valósággal szembenézni és felette úrrá lenni. Is­
mét nem általános szereteteszme az, amely ezt véghezvi-
szi, hanem Istennek Jézus Krisztusban igazán megélt
szerelme. Istennek ez a világ iránti szeretete nem vonul
vissza a valóságtól - a világtól félrehúzódó nemes lelkek-
be, hanem a legkeményebben megtapasztalja és meg­
szenvedi a világ valóságát. Jézus Krisztus testén tombol­
ja ki magát a világ. A megkínzott azonban megbocsátja a
világnak bűnét. így történik a megbékélés. Ecce homo.
A megbékéltető alakja, az istenember Jézus Krisztus
alakja a középre lép, Isten és az ember közé, minden tör­
ténés középpontjába lép. Rajta lepleződik le a világ titka,
mint ahogy benne válik nyilvánvalóvá Isten titka is. A
gonosznak semmi mélysége nem m aradhat rejtve szeme
előtt, akiben a világ Istennel megbékéltetik. De Isten
szeretetének mélysége átfogja még a világ Isten-nélkü­
liségének szakadékait is. Minden igazságos és kegyes
gondolkodás fejtetőre állításával Isten önmagát mondja
ki a világért vétkesnek és ezzel eltörli a világ vétkét. Is­
ten maga indul a megalázó zarándokútra, és ezáltal fel­
menti a vád alól a világot; Isten maga akar vétkünkben a
vétkes lenni, magára vállalja a büntetést és szenvedést,
amit bűnünk ránk hozott. Isten felel az istentelenségért,
nincs gyűlölet, nincs bűn, amit Isten magára ne vett vol­

90
na, ne szenvedett volna el, ne vezekelt volna le. Nincs
többé valóság, világ, amely Istennel meg ne békéit, benne
nyugalmat ne talált volna. Ezt tette Isten szeretett Fiá­
ban, a Jézus Krisztusban. Ecce homo!

AZ EMBEREK MEGVETŐJE

Ecce homo - íme: az emberré lett Isteni íme: Isten a

világ iránti szeretetének kifürkészhetetlen titka! Isten
szereti az embert, Isten szereti a világot. Nem az eszmé­
nyi embert, hanem az embert úgy, ahogy van; nem az
eszményi világot, hanem a valóságosat. Ami előttünk az
iszonyat tárgya a maga istentelenségében - amitől fájda­
lommal és ellenséges indulattal visszariadunk: a valósá­
gos ember, a valóságos világ ad tápot Isten kifürkészhe­
tetlen szeretetének, azzal egyesül a legbelsőségesebben.
Míg mi azon fáradozunk, hogy ember-mivoltunkon túlnő­
jünk, az emberit magunk mögött hagyjuk - Isten ember­
ré lesz és fel kell ismernünk: Isten akarata, hogy mi em­
berek szintén valóságos emberek legyünk. Miközben mi
különbséget teszünk kegyesek és Isten nélkül élők, jók és
gonoszok, nemeslelkűek és aljasok között, Isten különb­
ségtétel nélkül szereti a valóságos embert. Nem tűri,
hogy saját mértékünk szerint osztályozzuk a világot, az
embereket, hogy bíróként helyezzük magunkat fóléjük.
Ad absurdum vezet minket azáltal, hogy önmaga valósá­
gos ember lesz, bűnösök barátja, és hogy ily módon arra
kényszerít minket: Isten bírái legyünk. Isten a valóságos
ember és a valóságos világ oldalára áll, minden vádlójá­
val szemben. Vádat emeltet maga ellen, az emberekkel és
a világgal közösségben - így teszi bíráit vádlottakká.

91
 Ám nem elég ezzel azt mondani, hogy Isten gondot
visel az emberekre. E mondat sokkal-sokkal mélyebb, a
maga nemében kifürkészhetetlen értelmű alapokon
nyugszik; abban rejlik ti., hogy Isten - Jézus Krisztus
fogantatásában és születésében - az embereket testileg
elfogadja. Isten az emberek iránti szeretetét átemeli a
hamisság, kétely, bizonytalanság minden gáncsán oly­
módon, hogy emberként lép az emberek életébe, hogy
testileg magára veszi és hordozza az ember természetét,
vétkét és szenvedését. Az ember iránti szeretetból lesz az
Isten emberré. Nem keresi ki a maga számára a legtöké­
letesebb embert, hogy szövetkezzék vele, hanem közönsé­
ges emberi természetet vesz fel. Jézus Krisztus nem a
nemes emberség megdicsőülése, hanem Isten igenje a
valóságos emberre; ez nem a bíró szenvedélytelen igenje,
hanem a szenvedésben részes könyörületes igenje. Ebben
az igenben nyugszik a világ egész élete és reménysége.
Az ember Jézus Krisztusban az egész emberiség feletti
ítélet kimondatott és megint csak nem a bíró részvétlen
ítélete, hanem annak könyörületes ítélete, aki az egész
emberiség sorsát maga végigszenvedte és hordozza. Jé­
zus nem egy ember, hanem az ember. Ami vele történik:
az emberen történik, mindenkivel megtörténik és ezért,
velünk is. A Jézus-név magába zárja az egész emberisé­
get és az egész Istent.
Az Istennek emberré léteiéről szóló üzenet olyan kort
támad meg frontálisan, amelyben mind a jók, mind a go­
noszok számára az ember megvetése vagy istenítése a
bölcsesség végső konklúziója. A rohanó viharban sokkal
érthetőbben válnak nyilvánvalóvá az emberi természet
gyarlóságai, mint nyugodt idők csendes folyamán. A soha
nem sejtett fenyegetettségek és lehetőségek láttán ébredő
félelem, birtoklási vágy, önállótlanság és brutalitás lesz
túlnyomórészt cselekvésük hajtórugója. A zsarnoki haj­
lamú embermegvető ilyen időkben játszi könnyedséggel
kihasználhatja az emberi szív aljas ösztöneit oly módon,

92
hogy táplálja és más névvel látja el azokat: a félelmet fe­
lelősségtudatnak nevezi, a birtoklási vágyat igyekezet­
nek, az önállóságot szolidaritássá kereszteli át, a brutali­
tást úr-mivoltnak hívja. Ily módon az emberi gyarlóságok
parázna manipulálásával állandóan újratermeli és soka-
sítja az aljas indulatokat. Az emberszeretetről szóló leg­
szentebb fogadalmak köpönyege alatt a legaljasabb em­
bermegvetés folytatja sötét üzelmeit. Minél aljasabbá
válik az aljas, annál készségesebb, simulékonyabb eszköz
a zsarnok kezében. Az igazak kis csoportját sárral haji-
gálják. Bátorságukat lázadásnak, tisztességüket képmu­
tatásnak, önállóságukat önkénynek, úr-mivoltukat gőg­
nek bélyegzik. A zsarnoki embermegvetb szemében a
népszerűség az emberszeretet legfőbb jele; titkolt, mély,
minden emberre kiterjedő gyanakvást az igazi közösség
lopott szavai mögé rejti. Miközben a tömeg előtt közüle
valónak vallja magát, titokban undorító hiúságában ön­
magát tömjénezi és megveti minden egyes ember jogait.
Az embereket butának tartja és azokká válnak, gyengé­
nek tartja őket és gyengévé lesznek, bűnöző hajlamúvá
véli őket és bűnözőkké lesznek. Legszentebb komolysága
frivol játék; derék, patronáló gondoskodása a legpima­
szabb cinizmus. Minél inkább keresi azonban mély em­
bermegvetésében a megvetettek kegyét, annál biztosab­
ban ébresztgeti személye istenítését a tömegekben. Em­
bermegvetés és emberbálványozás igen közel esik egy­
máshoz. A jó azonban az, aki mindezeken átlát, aki meg­
undorodva húzódik vissza az emberektől, magukra
hagyja őket, aki inkább az elefántcsonttoronyba vonul,
semmint lealjasodjék a nyilvános életben - az ember­
megvetés nemesebb, őszintébb, de terméketlenebb és tet­
tekben szegényebb is. Az Isten emberré létele előtt épp­
oly kevéssé állhat meg, mint a zsarnoki embermegvetés.
Az ember megvetoje azt veti meg, amit Isten szeretett,
sőt megveti magát az emberré lett Isten alakját is.

93
 Van azonban őszinte szándékú emberszeretet is,
amely egy elbírálás alá esik az embermegvetéssel. Ennek
alapja az embernek a benn szunnyadó értékek: legbenső
tisztaság, értelem, jóság szerinti megítélése. Általában
effajta emberszeretet nyugodt időkben növekszik, de
nagy krízisekben is ezeknek az értékeknek esetenként
való felragyogása alapul szolgálhat a nehezen kivívott,
őszintén elszánt emberszeretetnek. Kényszerű engedé­
kenységgel a gonoszt jóvá értelmezik át, az aljas felett
elsiklanak, az elvetendőre mentséget keresnek. Több ok­
ból visszariadnak a határozott nem! kimondásától, úgy­
hogy végül is mindent helyeselnek. Egy képet szeretnek,
amelyet képzeletük alkot az emberről és amely alig-alig
hasonlít már a valósághoz; ezzel végső soron megint csak
megvetik a valóságos embert, akit Isten szeretett és aki­
nek lényét magára vette.
A valóságos embert szeretni és nem megvetni, csak
Isten emberré létele által lehet. A valóságos ember élhet
Isten előtt és nekünk szabad a valóságos embert magunk
mellett, Isten előtt élni hagynunk anélkül, hogy megvet-
nők vagy istenítenék. Nem mintha valóban önmagában
értéket képviselne, hanem csakis azért, mert a valóságos
embert Isten szerette és befogadta. Az ok, amiért mi va­
lóságos emberekként élhetünk és a mellettünk levő való­
ságos embert szerethetjük, megint csak kizárólag Isten­
nek emberré létele, Istennek az ember iránt táplált
megindokolhatatlan szeretete.

94
 A SIKEREMBER

Ecce homo - íme: az Isten által megítélt emberi A jaj

és a fájdalom alakja. így fest a világ megbékéltetője.
Vállán az emberiség vétke, amely Isten ítélete alatt szé­
gyenbe és halálba taszítja. Ilyen árat fizet Isten, hogy a
világgal megbékéltessen. Csak úgy lehet béke Isten és a
világ, ember és ember között, ha Isten önmagán hajtja
végre az ítéletet. Ennek az ítéletnek, ennek a szenvedés­
nek és halálnak titka pedig Istennek a világ, az ember
iránti szeretete. Ami Krisztussal történt, az benne min­
den emberrel megtörtént, Az ember csak úgy élhet Isten
előtt, mint Isten által megítélt; csak a megfeszített ember
élhet Istennel békében. A megfeszített alakjában ismeri
fel és találja meg az ember önmagát. Istentől elfogadva, a
kereszten megítélve és megbékélve, ez az emberiség való­
sága.
A megítélt és megfeszített alakja olyan világban,
amelyben a siker minden dolgok mértéke és igazolása,
idegen és legfeljebb szánandó marad: A világ a siker előtt
meghódolni és a sikernek kell a világot meghódoltatnia.
Nem az eszmék vagy az indulatok, hanem a tettek a dön­
tők. csak a siker igazolja a megtörtént igazságtalanságot.
A vétek a sikerben beheged. Értelmetlen dolog a siker­
embernek etikátlanságát a szemére vetni. Ezzel az ember
a múltban ragad, miközben a sikerember tettről-tettre
továbbhalad, megnyeri a jövendőt is és visszavonhatat­
lanná teszi a múltat. A sikerember olyan állapotokat te­
remt, amelyek többé el nem törölhetők; amit ő lerombol,
már helyre nem állítható; ami megépít, azt legalább egy
utána következő nemzedék, mint fennállót, respektálja.

95
Semmi vád nem hozhatja helyre a vétkes utat, amit a si­
kerember megtett. A vád lassan elnémul és meghatároz­
za a történelmet. A történelem bírálói a sikerember mel­
lett szomorú szerepre vannak kárhoztatva. A történelem
átlép felettük. Egyetlen földi hatalom sem merészelheti,
hogy a mondást, amely szerint a cél szentesíti az esz­
közt, olyan nyíltan és magától értetődően alkalmazza a
maga javára, mint ahogy ezt a történelem teszi.
Az eddig elmondottak tények és még nem értékelé­
sek. Három emberi és korok szerinti magatartásforma
nyilvánulhat meg e tényekkel összefüggésben:
Ahol a sikerember alakja különösen jól láthatóan lép
előtérbe, ott a többség a siker-bálványozás áldozatául
esik. Vakká válik a jog és jogtalanság, igazság és hazug­
ság, tisztesség és tisztességtelenség iránt. Már csak a tet­
tet és a sikert látja. Az etikai és intellektuális ítélőképes­
séget eltompítja a sikerember csillogása és a kívánság e
sikerből valamiképpen részesedhetni. Még a felismerés is
hiányzik, hogy a sikerben hegesedik a vétek, még pedig
azért, mert a vétket már fel sem ismeri. A siker maga a
jó. Ez a magatartás egyedül a bódulta állapotában valódi
és bocsánatos. A bekövetkezett kijózanodás után csak
mély, belső hazudozással, tudatos öncsalással vásárolha­
tó meg. Olyan belső megromlás következik be, amelyből
már aligha van gyógyulás.
A mondattal szemben, amely szerint a siker/es/ a jó,
egy másik mondat lép fel, amely már a maradandó sikert
tartja szem előtt; így hangzik: csak a jó sikeres. Itt az
ítélőképesség a siker tekintetében csorbítatlan: a jog -
jog, a jogtalanság - jogtalanság marad. Itt nem hunyják
be egyik szemüket a döntő pillanatban, hogy csak a vég­
rehajtott tett után nyissák ki újra. Itt a világ egyik tör­
vényét is felismerik, nevezetesen, hogy jog, igazság, rend
hosszútávra maradandóbb, időtállóbb, mint az erőszak,
hazugság és önkény. Ez az optimista tézis mégis tévútra
vezet, ti. vagy meg kell képviselőinek hamisítaniuk a tör­

96
ténelmi tényeket, hogy bebizonyíthassák a gonosz siker­
telenségét, és akkor nagyon hamar ismét a fordított
mondathoz jutnak el, amely szerint a sikeres a jó; avagy
kudarcot vallanak optimizmusukkal a tények előtt és vé­
gül is minden történelmi sikert befeketítenek.
Ekkor a történelem vádlói elkezdik az örökös lamen-
tálást mondván, hogy minden siker a gonosztól szárma­
zik. Az események feletti terméketlen és farizeusi kriti­
kában ők maguk sohasem jutnak el a jelenig, a cselek­
vésig, a sikerig és ebben megint csak a sikeres gonoszsá­
gát látják igazolva. Akaratuk ellenére ők is a sikert te­
szik minden dolog mércéjévé - ha negatív értelemben is -
és nincs lényeges különbség a kettő között, hogy a siker
pozitív mérce-e minden dolog felett.
A megfeszített alakja minden sikerre alapított gon­
dolkodást hatályon kívül helyez, mert az az ítélet megta­
gadása. Sem a sikerember diadala, sem a kudarcot val­
lottnak a sikeres ellen táplált gyűlölete nem képes végső
soron megbirkózni a világgal. Jézus semmi esetre sem a
sikeresnek ügyvédje a történelemben, de nem is áll a ku­
darcot vallott egzisztenciák élére, hogy ezeknek a sikere­
sek elleni felkelését vezesse. Nála nem sikerről vagy si­
kertelenségről van szó, hanem Isten ítéletének engedel­
mes elfogadásáról. Csak az ítéletben létezik megbékélés
Istennel és az emberek között. Minden siker és sikerte­
lenség körül forgó gondolkodással Krisztus a megítélt -
sikeres és sikertelen - embert állítja szembe. Minthogy
Isten - csupán szeretetből - azt akarja, hogy az ember
színe előtt megtartassék, azért ítéli meg. A kegyelem
ítélete az, amit Isten Krisztusban az emberekre mér. A
sikeres ellenében Isten Krisztus keresztje által igazolja a
fájdalom, kicsiség, kudarc, szegénység, magány és két­
ségbeesés megszentelését. Nem mintha mindezeknek
önmagukban értékük volna. De megszentelődnek Isten
szeretete által, aki mindezt mint ítéletet magára veszi.
Isten igenje a keresztre - a sikerember ítélete. A sikerte­

97
lenségnek viszont fel kell ismernie, hogy nem sikertelen­
sége, nem pária-volta önmagában, hanem egyedül az is­
teni szeretet elfogadása élteti öt Isten előtt, Hogy azután
éppen Krisztus keresztje, tehát a világban elszenvedett
kudarc mégiscsak történelmi sikerre vezet, az az isteni
világkormányzás titka, amelyből nem szabad szabályt
levezetni, de ami gyülekezete szenvedéseiben imitt-amott
megismétlődik.
Egyedül Krisztus keresztjében, vagyis a megítélt ál­
tal jut az embernek osztályrészül, hogy igazi alakját fel-
ölthesse.

98
 A HALÁL BÁLVÁNYOZÁSA

Ecce homo - íme: az Isten által elfogadott, Istentől

megítélt, Istentől új életre keltett ember; íme: a Feltá­
madott. Isten igenje az emberre vonatkozóan ítéleten és
halálon keresztül céljához jutott. Istennek az ember
iránti szeretete erősebb volt mint a halál. Új ember, új
élet, új teremtmény született Isten csodája által. „Az élet
vívta ki a diadalt: legyőzte a halált”. Isten szeretete vált
a halál és az ember életévé. Az emberré lett, megfeszített
és feltámadott Jézus Krisztusban az emberiség újjá szü­
letett. Ami Krisztuson történt, mindenkin megtörtént,
hiszen O volt az ember. Az új ember megteremtetett.
Krisztus feltámadásának csodája a halál bálványozá­
sa alól - ahogy az közöttünk járja - kihúzza a talajt. Ahol
a halál a végső, ott a földi élet minden vagy semmi. A
földi örökkévalóságok melletti kardoskodás akkor együtt
jár az élettel való könnyelmű játékkal, a görcsös életigen­
lés a közömbös életmegvetéssel. Semmi sem árulja el a
halál bálványozását jobban, mintha egy kor az örökkéva­
lóságnak akar építeni* és mégsem ér benne az élet sem-

A magyar olvasóban (fordítóban) feldereng e felismerésnek

múlt századbeli szépirodalmi illusztrációja: Az ember tragédiá­
ja negyedik színe:
„De itt e művel, melyet alkotok, / Azt tartom, hogy megleltem
az utat,
Mely valódi nagysághoz vezet. / Művészetét a természet
csodálja
S évezredekre hirdeti nevem. / Nincs földindulás, nincs vész,
Mely ledöntse: / Erősebb lett az ember, mint az Isten...”
99
mit*, s amikor nagy szavak hangoznak új emberről, új
világról, új társadalomról, amelyet be kell vezetni, és ha
ez az új minden csak a meglevő élet elpusztításából áll. A
földi életre kimondott igen és nem radikalitása nyilván­
valóvá teszi, hogy csak a halálnak van némi érvénye.
Mindent megragadni vagy mindent elvetni: ez annak a
magatartása, aki fanatikusan hisz a halálban. Ahol
azonban felismerik, hogy a halál hatalma megtört, ahol a
feltámadás és az új élet csodája beleragyog a halott vi­
lágba, ott nem kérnek az élettől örökkévalóságot, ott el­
fogadják az élettől amit nyújt, nem a „minden”-t és nem a
„semmi”-t, hanem a jót és gonoszát, fontosat és mellék­
eset, örömet és fájdalmat; ott nem kapaszkodnak görcsö­
sen az életbe, de nem is dobják el könnyelműen, ott
megelégednek a kimért idővel, és nem tulajdonítanak
örökkévalóságot a földi dolgoknak, ott meghagyják a ha­
lálnak azt a korlátozott jogát, amellyel még bír. Az új
embert és az új világot azonban kizárólag a halálon túlról
várják, attól a hatalomtól, amely legyőzte a halált.
A feltámadott Krisztus magában hordja az új emberi­
séget, Isten utolsó, nagyszerű igenjét az új ember felett.
Bár az emberiség még a régiekben él, de már túl van a
régieken; bár még a halál világában él, de már túl van a
halálon; bár még a bűn világában él, de már túl van a
bűnön. Az éjszaka még nem múlt el, de már virrad.
Az Istentől elfogadott, megítélt, új életre keltett em­
ber - Jézus Krisztus, de benne az egész emberiség, mi
vagyunk az. Egyedül Jézus Krisztus alakja az, aki győze­
delmesen találkozik a világgal. Az O alakjából származik
az Istennel megbékített világ minden alakzata.

*„... halk a jajnak szava / S a trón magas...” (Az egyiptomi szín)

100
 AZONOSSÁ FORMÁLÓDÁS

A „formálódás” (alakulás) szó már felkelti gyanakvá­

sunkat. Torkig vagyunk a keresztyén programokkal, tor­
kig a gondolatszegény, felületes, ún. gyakorlati keresz-
tyénség jelszavával is, amelyet az ún. dogmatikus keresz-
tyénséggel állítottak szembe. Láttuk, hogy a világot ala­
kító erők nem a keresztyénből, hanem egészen más
irányból jönnek, és hogy az ún. gyakorlati keresztyénség
legalább úgy csődöt mond mint az ún. dogmatikus.
„Formálódás” alatt tehát egészen mást kell ezúttal érte­
nünk, mint amit megszoktunk e fogalom alatt értelmez­
ni, és valóban: a Szentírás első látásra számunkra egé­
szen idegen értelemben beszél formálódásról. Elsődlege­
sen nem tervezés és programok által való világ­
átalakításról van szó, hanem ott minden formálódásnál
csak egy alak számít, azé, aki a világot meggyőzte: Jézus
Krisztus alakjáról esik csak szó. Formálódás csak tőle
indulhat el és megint csak nem úgy, hogy Krisztus taní­
tását vagy ún. keresztyén elveket kellene közvetlen mó­
don a világra alkalmazni és a világot ezeknek megfelelő­
en kialakítani. Formálódás csak úgy lehetséges, hogy
belevonatunk Jézus Krisztus alakjába, az emberré lett,
megfeszített és feltámadott egyetlen alakjával való azo­
nossá formálódás által.
Ez nem a mi erőfeszítésünk által megy végbe úgy,
hogy „Jézushoz hasonlóvá válunk”, ahogy azt értelmezni
szoktuk, hanem úgy, hogy maga Jézus Krisztus alakja
oly mértékben hat ránk, hogy O önalakját bennünk kiáb­
rázolja (Gál 4,19). Egyedül Krisztus a forma megadója.
Nem a keresztyén emberek alakítják eszméikkel a vilá­

101
got, hanem Krisztus formálja az embereket vele azonos­
alakúvá. Ahogy azonban félreismerik Krisztus alakját
ott, ahol a kegyes és jó élet tanítómestereként értelmezik,
ugyanúgy az ember-formálódásának is helytelen felfogá­
sa lenne, ha ebben csak a kegyes és jó életre való utasí­
tást látnok meg. Krisztus az emberré lett, megfeszített és
feltámadott Úr, úgy, ahogy Őt a keresztyén hit vallja. Az
Ő alakjára átváltozni (2Kor 3,8; Fii 3,10; Róm 8,29; Róm
12,2) - ez a formálódás értelme, amelyről a Biblia beszél.
Az emberré lett-tel azonossá formálódni, ez azt jelenti:
valóságos embernek lenni. Az embernek kell és szabad
embernek lennie. Minden emberfólöttiség, minden ipar­
kodásunk, hogy az emberi fölé nőjünk, minden hősiesség,
minden félisteni jelleg lehull az emberről, mert nem igaz.
A valóságos ember nem a megvetés vagy az istenítés, ha­
nem Isten szeretetének tárgya. Isten teremtő gazdagsá­
gának sokrétűségén itt nem követnek el erőszakot hamis
uniformitás által, az embereknek egy ideál, egy típus, egy
meghatározott emberképbe való kényszerítésével. A va­
lóságos embernek szabadságban megadatott, hogy Te-
remtójének teremtménye legyen. Az emberré lett-tel azo­
nossá formálttá lenni azt jelenti, hogy szabad olyan em­
bereknek lennünk, amilyenek a valóságban vagyunk, itt
megszűnt számunkra a látszat, képmutatás, görcsös
erőlködés, kényszer, hogy valami másak, jobbak, ideáli-
sabbak legyünk, mint amilyenek vagyunk. Isten a való­
ságos embert szereti. Isten valóságos ember lett.
A Megfeszített-tel azonossá formálódott, azaz Istentől
megítélt embernek lenni: az ember nap mint nap magá­
val hordozza Isten halálos ítéletét, a tudatot, hogy meg
kell halnia Isten előtt a bűn miatt. Életével tanúsítja,
hogy Isten előtt semmi sem állhat meg. Hacsak ítélet és
kegyelem által nem. Az ember naponként a bűnös halálát
szenvedi el. Alázatosan viseli testén és lelkén a bűn okoz­
ta sebhelyeket és hegeket. Egy ember fölé sem emelked-
hetik, egynek sem állíthatja oda magát mintaképül, mert

102
magában ismeri föl a legnagyobb bűnöst. A mások bűnére
találhat mentséget, a magáéra soha. Minden rámért
szenvedést abban a felismerésben visel el, hogy az neki
arra szolgál: saját akaratával együtt haljon meg, és Isten
igazsága érvényesüljön rajta. Csak akkor igaz az ember
Isten előtt, ha Istennek önmaga fölött és önmaga ellen ad
igazat. „Szenvedések között pecsételi a Mester a szívekbe
és lelkekbe a maga mindenre érvényes képét.” (K.F.
Harttmann)
A Feltámadott-tal azonosra formálódni - ez azt je­
lenti: Isten előtt új embernek lenni. Az ember él a halál
közepette, igaz a bűn közepette, új a régi közepette. Titka
rejtve marad a világ előtt. Él, mert Krisztus él és ő csak
Krisztusban él, Krisztus az élete („Nékem az élet Krisz­
tus”- Fii 1,21). Mindaddig, amíg Krisztus dicsősége rejtve
marad, az ember életének dicsősége is „rejtve van együtt
a Krisztussal az Istenben” (Kol 3,3). De az ismeretre ju­
tott már imitt-amott látja az eljövendőnek egy-egy suga­
rát. Az új ember úgy él a világban, mint mindenki más,
gyakran alig különbözik a többi embertől. Nem is célja
az, hogy önmagát kiemelje, hanem, egyedül Krisztust - a
testvérek javára. A Feltámadott alakjába átszellemülten
itt csak a kereszt és az ítélet jeleit viseli. Azáltal, hogy
készségesen viseli, bizonyítja, hogy vette a Szentlelket, és
Jézus Krisztussal semmihez sem hasonlítható szeretek­
ben és közösségben egyesült.
Jézus Krisztus alakja az emberben ölt formát. Az
ember nem nyer saját, önálló alakot, hanem mindig csak
Jézus Krisztus alakja az ,ami neki formát ad és őt az új
formában megtartja. Nincs szó tehát az Ő alakjának
majmolásáról, megismétléséről, hanem az O alakja az,
amely az emberben formát ölt. És ugyancsak nincs szó
arról, hogy az ember idegen alakká, Isten alakjává for­
málódnék, hanem tulajdon, saját, önlényegű alakját ölti
fel. Az ember - ember lesz, mert Isten emberré lett.
Azonban az ember nem lesz Isten. Nem ő bírta vagy bírja

103
alakja átváltozását véghez vinni, hanem maga Isten vál­
toztatja át alakját emberivé mégpedig azért, hogy az em­
ber - ha nem is Isten - de ember lehessen Isten előtt.
Krisztusban terem tetett újjá az ember alakja Isten
előtt. Nem a hely, az idd, a klíma, a faj ügye volt ez, nem
is az egyes emberé, társadalomé, vallásé vagy ízlésé, ha­
nem végsosoron az emberiség életének ügyéről volt szó,
amely itt képét és reményét felismerte. Ami Krisztussal
történt, az az emberiséggel esett meg.. Megmagyarázha­
tatlan titok, amelyre nincs magyarázat, hogy az emberi­
ségnek csak egy része ismeri fel szabadítójának alakját.
Az emberré lettnek óhaja, hogy minden emberben alakot
ölthessen, mindmáig csillapítatlan maradt. O, aki az em­
ber alakját hordozta, csak egy kis csoportban ölthet for­
mát: egyházában.
Formálódás tehát elsdrenden Jézus Krisztusnak egy­
házában történd alakot öltése. Magának Jézus Krisztus­
nak az alakja az, ami itt formát nyer. E ténynek mély és
igaz néven nevezését az Újszövetség úgy fogalmazza meg,
hogy az egyház Krisztus teste. A test - az alak. így tehát
az egyház nem a krisztustisztelők vallási közössége, ha­
nem az emberek között testet öltött Krisztus. Az egyhá­
zat pedig azért nevezhetjük Krisztus testének, mert Jé­
zus Krisztus testébe az ember, tehát minden ember befo­
gadtatott. Az egyház jelenik meg most abban az alakban,
amely valójában az egész emberiségre érvényes. A kép,
amely szerint formálódik, az egész emberiség képe. Ami
benne történik, minden ember számára előképként és
helyettesítésként történik. Nem lehet eléggé hangsú­
lyozni, hogy az egyház nem sajátos, önálló alak Krisztus
mellett, hogy tehát sohasem tarthat igényt Krisztus
mellet önálló létre, jogra, autoritásra és méltóságra. Az
egyház nem más, mint az emberiség egy darabja, amely­
ben Krisztus alakot öltött. Csak és kizárólag Krisztus
alakjáról van szó - senkiéről sem mellette. Az egyház az
emberré lett, megítélt és új életre keltett ember Krisz­

104
tusban. Ezért semmi lényeges köze nincs az emberek ún.
vallási funkcióihoz, hanem az egész emberrel, annak a
világban betöltött létével és minden vonatkozásával van
dolga. Az egyházban nem a vallás a sarkalatos pont, ha­
nem Krisztus alakja és alakjának egy sereg emberben
történő kiformálódása. Ha csak egy hajszálra is eltánto-
rodunk ettől a látástól, menthetetlenül visszaesünk abba
a programetikába, etikai vagy vallási világalakulatba,
amelyből kiindultunk.
Felismertük: Formálódásról keresztyén és etikai esz-
mélődésben mindig csak Krisztus alakjára szegezett te­
kintettel szabad beszélni. A kialakulás nem önálló fo­
lyamat vagy állapot, amely Krisztus alakjától valahogy
függetleníthető lenne. Csak egy formálódás létezik: az,
amely Krisztus alakjából indul ki és abba torkollik. A ke­
resztyén etika kiindulópontja Krisztus teste, Krisztus
alakja az egyház formájában, az egyház formálódása
Krisztus alakja szerint. Csak ha az, ami az egyházban
történik, a valóságban az egész emberiségre érvényes,
akkor nyer a kialakulás fogalma - közvetve - jelentősé­
get minden ember számára. És megint csak nem úgy,
hogy az egyházat állítanók mintegy példaképül a világ
elé, hanem csak úgy lehet kialakulásról és világról be­
szélni, hogy az emberiség figyelmét ráirányítjuk a maga
igazi alakjára, amely immár az övé, amelyet már megka­
pott, csak még nem ért és nem fogad el, nevezetesen Jé­
zus Krisztus alakjára m utatunk rá, amely már az övé és
ekként hívogatjuk - mintegy anticipálva - az egyházba.
Változatlanul érvényes, hogy ott is, ahol világalakításról
esik szó, egyes-egyedül Krisztus alakjáról van szó.
Krisztus alakja egy és ugyanaz minden időben és
helyen. Krisztus egyháza is egy, minden emberi nemen
túli. Krisztus mégsem elv, amely szerint a világot kiala­
kítani kellene. Krisztus nem valamely most, itt és min­
den időben megfelelő szisztéma hirdetője. Krisztus nem
elvont etikát tanít, amelynek bármi áron érvényt kellene

105
 1
szerezni. Krisztus lényegében nem volt tanító, törvény­
adó, hanem ember, valóságos ember, akárcsak mi ma­
gunk. Ezért nem is akarja, hogy mi, a magunk korában
meghatározott tanok diákjai, képviselői vagy harcosai
legyünk, hanem hogy emberek legyünk. Isten előtt való­
ságos emberek. Krisztus nem egy a jóról szóló elméletet
szeretett, amiként ezt az etikával foglalkozó tudós teszi;
Krisztus a valóságos embert szerette. Érdeklődése nem
az általános érvényű felé fordult, mint egy filozófusé, ha­
nem azt nézte, mi szolgál a konkrét, valóságos ember ja­
vára. Nem törődött azzal, hogy „egy cselekvés maximája
az általános törvényalkotás princípiuma” lehet-e (Kant),
hanem azzal, hogy az én mostani cselekvésem hozzásegí­
ti-e felebarátomat ahhoz, hogy ember lehessen Isten
előtt. Hiszen nem arról van szó, hogy Isten eszme, elv,
program, általános érvénnyel bíró valami, vagy törvény
lett, hanem arról, hogy Isten emberré lett. Ez pedig azt
jelenti, hogy Krisztus alakja - noha biztos, hogy egy és
ugyanaz volt és marad —mégis a valóságos emberben,
vagyis egészen különböző módokon akar alakot ölteni.
Krisztus az emberi valóságot nem hatálytalanítja egy
eszméért, amely megvalósulást követelne minden valósá­
gos rovására, hanem Krisztus éppen a valóságot helyezi
hatályba, igenli azt, hiszen Ő a valóságos ember és ezért
minden valóság alapja. Krisztus alakjára való formálódás
tehát két dolgot zár magába: azt, hogy Krisztus egy és
ugyanaz marad, nem általános eszmeként, hanem a ma­
ga egyszeri mivoltában: emberré lett, megfeszített és fel­
tám adt Isten - valamint azt, hogy éppen Krisztus alakjá­
ért a valóságos ember megőriztessék, és ily módon a va­
lóságos ember elnyerje Krisztus alakját.

106
 A KONKRÉT HELY

Ezzel minden elvont etikától elszakadunk és a konk­

rét etikához utaltatunk. Nem azt lehet és kell megfogal­
maznunk, mi a jó egyszer s mindenkorra, hanem azt kell
megmondanunk, hogy miként öltsön alakot Krisztus kö­
zöttünk a mai napon. Az a kísérlet, hogy az egyszer s
mindenkorra jó kimondassék, ősidőktől kezdve magában
hordja a kudarcot. Vagy olyan általános és formális meg­
fogalmazásokra került sor, hogy már nem is volt tartalmi
jelentősége, vagy pedig abban a vállalkozásban, hogy az
összes elképzelhető tartalom-tömeget felöleljék és feldol­
gozzák s ezáltal úgyszólván előre meghatározzák vala­
mennyi esetre a jót - olyan áttekinthetetlen kazuisztiká-
ba fulladtak, hogy végül is sem az általános érvényű,
sem a konkrétum nem jutott jogaihoz. A konkrét keresz­
tyén etika távol áll a formalizmustól és a kazuisztikától
egyaránt, mert míg a formalizmus és a kazuisztika a jó és
a valóságos közti harcból indul ki, addig a keresztyén
etikának megadatott, hogy kiindulópontja lehessen a
megtörtént kibékülés világ és Isten és az ember Jézus
Krisztus között, a valóságos embernek Istentől való befo­
gadása.
Az a kérdés azonban, hogy miként ölt alakot Krisztus
ma itt közöttünk, azaz hogyan formálódunk alakjával
azonossá, további súlyos kérdéseket hordoz: mit jelent a
„közöttünk”, „ma” és „itt”. Ha lehetetlen minden időre és
helyre meghatározni, hogy mi a jó, kérdésessé válik;
egyáltalán mely időre és helyre válaszolható meg érvé­
nyesen ez a kérdés? Egy percig sem m aradhat kétséges,
hogy minden szakasz, amelyet most szemügyre veszünk,

107
csakis az emberiség egészéből kihasított részletként ér­
telmezhető'. Az ember történetének minden részében vé­
gül is a Krisztusban elfogadott ember. Ezért mindaz, ami
a továbbiakban erről a szakaszról, mint kihasított részről
elhangzik, mindenkor önmagán túlmutatva, az egészre
vonatkozik, Most mégis válaszolnunk kell arra a kérdés­
re, mely időkre és helyekre gondolunk, ha Krisztus alakja
által való formálódásról akarunk beszélni. Először egé­
szen általánosan azokról az időkről és helyekről van szó,
amelyekhez valami közünk van, amelyek tekintetében
tapasztalatokat szerzünk, amelyek számunkra a valósá­
got jelentik. Azokról az időkről és helyekről, amelyek
konkrét kérdésekkel konfrontálnak, feladatokat rónak
ránk, felelősséget raknak vállainkra. A „közöttünk”, „itt
és most” tehát döntéseink és találkozásaink területe.
Kétségtelen: ez a terület egyénenként nagyonis eltérő ki­
terjedésű, és ezért azt lehet hinni, hogy ezek a meghatá­
rozások is a teljes individualizmusba menekíthetők. En­
nek azonban ellene mond az a tény, hogy történelmünk
minket objektíve meghatározott tapasztalati-felelősségi-
döntési összefüggésekbe állít, amelyekből absztrakció
nélkül, nem vonhatjuk többé ki magunkat. Akár tudatos
ez bennünk részleteiben, akár nem: de facto ezekben az
összefüggésekben pregnánsak azáltal, hogy mind a mai
napig ez az a talaj, amelyet Krisztus alakja - mint Ót
hordozót - tudatosan helyeselt és elismert. Mi tehát úgy,
ahogy történetileg létezünk, már a krisztusivá formáló­
dás közepette állunk, az emberiség történetének oly sza­
kaszában, amelyet Krisztus maga választott. Ebben az
értelemben fogjuk fel a területet, amelyért beszélni aka­
runk és amely érdekében beszélnünk kell: ez a Napnyu­
gat, a jelen időkig Krisztus alakjában egyesített Európa
és Amerika népeinek világa. Szűkebbre fogott keret, pél­
dául Németországra való korlátozás, azt a tényt tagadná,
hogy Krisztus alakja a Napnyugat népeinek egysége és
hogy ezért e népek egyike sem állhat meg magában, sőt a

108
többitől függetlenül sem képzelhető el. Tágabbra húzott
keret viszont figyelmen kívül hagyná a napnyugati világ
önállóságának titokzatos tényét.
A továbbiakban mégsem dolgozunk ki a napnyugati
világ mikénti kialakulására vonatkozó programot. Szó
lesz viszont arról, miként ölt Krisztus alakot ebben a
napnyugati világban. Nem beszélhetünk tehát sem
absztrakt, sem kazuisztikus módon, hanem csak egész
konkrét formában. Egy biztos: nem léphet más alak
Krisztus mellé, mert csak O a világ legyőzője és megbé-
kéltetője. Csak az O alakja segíthet. Mindez tehát, amit
konkrétan az O alakjának közöttünk, itt és most való ki­
alakulásáról el kell mondanunk, szigorúan Jézus Krisz­
tus alakjára vonatkoztatandó. Másrészről Krisztus em­
berré létele a biztosíték arra, hogy Ő közöttünk, itt és
most alakot akar ölteni.
Az etika megformálásában tehát az a merész vállal­
kozás, hogy Krisztus alakjának a mi világunkban történő
kirajzolódásáról beszélünk, még pedig se nem absztrakt,
se nem kazuisztikus, nem is programatikus és nem pusz­
tán fontolgató módon. Itt konkrét ítéleteket és döntése­
ket kell majd megkockáztatni. Itt döntést és cselekedetet
már nem lehet az egyes ember személyes lelkiismeretére
hárítani, e helyt már konkrét parancsolatok és eligazítá­
sok érvényesek, amelyek engedelmességet követelnek.
Az etika megformálása csak az egyházában jelenlevő
Jézus Krisztus alakjára koncentráltan történhet meg. Az
egyház az a hely, ahol hirdetik, hogy Jézus Krisztus ala­
kot ölt és ahol ez végbe is megy. A keresztyén etika ennek
az üzenetnek és történésnek áll szolgálatában.

109
 Történelmi örökségről csak a keresztyén területet
illetően beszélhetünk. Természetesen vannak az ázsiai
földrészen is hagyományok, mégpedig a mieinknél sokkal
régibbek, de ezek belesimulnak az ottani időtlen létezé­
sébe, de még ott is, ahol a napnyugati életformához a leg­
szorosabban zárkóztak fel - nevezetesen Japánban - a
történelem megtartotta a maga mitologikus jellegét. A
mai Japán alkotmány első cikkelye (kelt 1940-ben, a ki­
adó megj.) arra a hittételre kötelez, hogy a császár
Tennonak, a napistenségnek leszármazottja. Az időbeli­
ség tudatával egybekötött, minden mitológizálással
szembehelyezkedő történelmi örökség fogalma csak ott
lehetséges, ahol - tudatosan vagy nem tudatosan - meg­
határozza a gondolkodást Istennek meghatározott helyen
és időpontban a történelembe való belépése, nevezetesen
Isten emberré létele Jézus Krisztusban. Itt válik a törté­
nelem jelentőssé anélkül, hogy szentté avattatnék. Isten­
nek a történelemhez szóló igenje és nemje, úgy, ahogy azt
Jézus Krisztus emberré léteiéről és megfeszítéséről ta­
nultunk, minden történelmi pillanatban végtelen, kikü-
szöbölhetetlen feszültséget okoz. A történelem nem mú­
landó hordozója ennek a feszültségnek, hanem éppen Jé­
zus Krisztus élete és halála által lesz igazán időbeli. Ép­
pen időbeliségében Isten által helyeselt történelem. A
történelmi örökség kérdése tehát nem a múlt örökérvé­
nyű értékeire vonatkozó időtlen kérdés. Sokkal inkább
arról van itt szó, hogy maga a történelembe állított em­
ber ad számot a jelenről úgy, ahogy azt Isten Krisztusban
elfogadta.
Az atyák számunkra nem olyan ősök, akiket kultikus
tiszteletben részesítenénk - a genealógiák iránti érdek­
lődés igen könnyen mitologizálásba csap át; erről már az

113
Újszövetség is tud (lTim 1,4). Az atyák Istennek a törté­
nelembe való belépésének tanúi. Jézus Krisztus ezerki-
lencszáz évvel ezelőtt történt, semmi továbbival nem in­
dokolható megjelenésének ténye az, ami visszafordítja
tekintetünket az atyákra és megfogalmazza a történelmi
örökség kérdését.
A történeti Jézus Krisztus a mi történelmünk konti­
nuitása. Minthogy azonban Jézus Krisztus volt az izraeli­
zsidó nép megígért Messiása, ezért Jézus Krisztus megje­
lenése előttre, Izrael népére kell visszatekintenünk, ami­
kor atyáinkról szólunk. A Napnyugat történelme Isten
akaratából feloldhatatlanul össze van kötve Izrael népé­
vel, nemcsak genetikailag, hanem igaz, szüntelen talál­
kozások által is. A zsidó ember a Krisztus-kérdést nyitva
hagyja. Krisztus a jele Isten szabad kegyelmi kiválasztá­
sának és embert elvető haragjának. „Tekintsd azért Is­
tennek kegyességét és keménységét...” (Róm 11,22). A
zsidóknak Napnyugatról való kitaszítása szükségszerűen
Krisztus eltaszítását vonná maga után, mert Jézus
Krisztus zsidó volt.
Egészen más és merőben közvetett módon történelmi
örökségünk a görög-római ókor, az antik-világ. - Megint
más a viszonyunk saját keresztyénség előtti múltunkhoz.
Az antik világ kettős kapcsolatban áll Jézus Krisztus
megjelenésével. Ez az a kor, amelyben Isten ideje betelje­
sedett, amelyben Isten emberré lett, ez az a világ, amely
Istent emberré léteiében elfogadta, ezt használta fel Is­
ten arra, hogy a keresztyén üzenetet elterjessze. Az a
tény, hogy Pál apostol római polgárjogára és a császárra
hivatkozik, nyilvánvalóvá teszi, hogy Róma Krisztus
szolgálatára rendeltetett. Ugyanakkor azonban az antik­
világ az, amely szemében Isten jelenlétének legszentebb
jele, a kereszt, a legnagyobb gyalázat és Isten távollé­
tének szimbóluma is. Krisztushoz való eme kettős viszo­
nyulásában vált az antik-világ történelmi örökségünkké:
Krisztushoz való közelségében és a vele való ütközésben.

114
 Az antik és a keresztyén világ kapcsolatának és asz-
szimilálódásának képviselője a római örökség - szem­
benállásának és Krisztus-gyűlöletének reprezentánsa a
görög örökség. Míg a Napnyugat legnyugatibb népei: a
franciák, hollandok, angolok, olaszok az antik világban
főként a római örökséget keresték, a németeknek az an­
tik-világhoz való viszonyát főként a görögség határozta
meg. Míg a római örökség a római katolikus egyház ré­
vén töretlen tradícióval korunkba nyúlik át, addig a re­
formáció csakhamar a görög forrásokig nyúlik vissza. A
legnyugatibb népeknek az antik-világhoz való viszonya
pozitív fundamentális. Az antik szilárd életformává vá­
lik, különösen a nevelésben és a politikában, amelyeknek
tartalm a keresztyén jellegű. A francia, holland, angol
humanisták azon fáradoznak, hogy az antik-világot a ke-
resztyénséggel megbékítsék. Németországban az antik­
világ és a keresztyénség közötti feszültséget ill. törést a
görögség iránt - a nyugatibb hum anisták szemében szin­
te bosszantóan egyvonalú - mélyen átérzett szeretet jel­
lemzi. Winkelmanntól Nietzschéig tudatosan keresz­
tyénellenes hangsúlyt kap a görög örökség. Nem lehet
kétséges, hogy az ok, amiért Németországban a nyuga­
tibb népektől oly eltérően alakult az antik örökséghez
való viszonyulás, abban a formában rejlik, amelyet Né­
metországban az evangélium a reformáció közvetítésével
magára öltött. Nietzsche csak a német reformáció talaján
nőhetett fel. A természetes és a kegyelem közti ellent­
mondás itt élesen ütközik a római örökségbe ágyazott
természet és kegyelem összebékítésével. Innen kiindulva
nyerhetett Nietzsche —a nyugatibb népek számára érthe­
tetlenül - a német reformátori theologiától pozitív érté­
kelést.
Napnyugaton igazi antik örökség csak Krisztussal
kapcsolatosan létezik. Tóle elvonatkoztatva az antik­
világ csak a múzeum időtlen ügye. Történelmi örökséggé
- a szó tulajdonképpeni értelmében - csakis Krisztus ál-

115
tál válik. Ott, ahol Krisztus emberré létele kerül a keresz­
tyén eszmélődés homlokterébe, keresni fogják az antik­
világ és a keresztyénség összeegyeztetésének módozatát.
Ahol Krisztus keresztje határozza meg az igehirdetést, ott
erősen hangsúlyozni fogják Krisztus és az antik-világ kö­
zötti törést. Minthogy azonban Krisztus az, aki emberré
lett és Ő a megfeszített, és azt is akarja, hogy ekként és
egyenlő" mértékben ismertessék el, az antik-világ helyes
befogadása még el nem végzett napnyugati feladat - en­
nek közös megoldása közelebb viszi majd a nyugatibb né­
peket és a németeket is egymáshoz.
Az antik-világhoz képest sajátos eltéréssel a magunk
keresztyénség előtti népi múltja nem a történelmi örök­
ség viszonylatában jelentkezik, hanem az ösztönös növe­
kedés összefüggésében. Ennek oka a tovább már nem
boncolható tény, hogy német, akárcsak angol, francia,
stb. történelem csak a Krisztussal való találkozás óta lé­
tezik - éspedig a római keresztyénség alakjában. A Ró­
mától, mint a pápa székhelyétől történt elszakadás sem
eredményezte sem Angliában, sem Németországban a
saját keresztyénség előtti múlthoz való visszanyúlást. Sőt
Angliában mind a mai napig lényegében érintetlen ma­
radt a római örökség. A reformáció új tana ezen jóformán
semmit sem változtatott. Németországban a Rómával
történt szakítás megrázkódtatja a történelmi római örök­
ség alapjait is. Mégsem támad itt sem olyan gondolat,
hogy helyébe a saját keresztyénség előtti múlt állít­
tassák. És ennek oka nem felelőtlen népi öntudathiány,
hanem az az egyszerű tény, hogy itt nem található valódi
történelmi örökség. Az újabb kísérletek a saját keresz­
tyénség előtti múlthoz kapcsolódni, együtt járnak a tör­
ténelem mitologizálásával, amelynek a nyugati féltekén
már nincs lehetősége a fennmaradásra. így a saját ke­
resztyénség előtti népi múltunk, bár természetszerű,
mégis számunkra csak mint jelleg, vagy ha úgy tetszik:

116
mint faj jelenik meg. Nem történelmi örökség, és nem is
lehet azzá soha többé.
Egészen más a helyzet saját keresztyén múltunk te­
kintetében. Ez történelmi örökség, mégpedig közös nap­
nyugati örökség. Jézus Krisztus a Napnyugatot törté­
nelmi egységgé kovácsolta. A történelem nagy forduló­
pontjainak napnyugati kiterjedése van. A Napnyugat
egysége nem eszme, hanem történelmi valóság, amelynek
egyetlen oka Krisztus. Ettől kezdve a nagy szellemi moz­
galmak az egész Napnyugathoz tartoznak. Még a nap­
nyugati háborúk is a Napnyugat egységét célozzák. Ezek
nem irtó és elpusztító háborúk, mint amilyeneket a ke-
resztyénség előtti időkben folytattak és amilyenek ma is
lehetségesek. Ázsia területén - ezért, amíg „napnyugati
háborúk” névre tartanak igényt, sohasem totálisak. A
totális háború minden lehetséges eszközt megragad, ami
csak a népi önfenntartást szolgálhatja. A napnyugati há­
borúk kezdettől fogva különbséget tettek a hadviselés
megengedett és megengedhetetlen, megfelelő és elveten­
dő eszközei között. Lemondhattak a talán hatásos, de a
keresztyénietlen eszközökről - mint az ártatlanok legyil-
kolása, kínzások, zsarolások, stb. - ama hit alapján, hogy
Isten igazságosan kormányozza a világot. A háború
mindvégig mintegy istenítéletre való apellálás maradt és
mindkét fél kész volt az előtt meghajolni. Csak ott, ahol a
keresztyén hit veszendőbe megy, ott kénytelen az ember
maga minden eszközt megragadni —a gonosztevő eszkö­
zeit is - hogy kikényszerítse saját ügyének győzelmét. így
lesz Isten történelmet meghatározó bírói ítélete alá ve­
tett, egységet célzó lovagias háborúból keresztyén népek
közötti totális megsemmisítő háború, amely mindent - a
bűntettet is - igazol, ha az a saját ügyet szolgálja és
amelyben az ellenséget - a felfegyverezett és a védtelent
- gonosztevőként kezelik. Csak a totális háború az, amely
a Napnyugat egységét veszélyezteti.

117
 Napnyugatnak Jézus Krisztus alakjában kifejeződő
egysége az az örökség, amelyet történelmünk korai sza­
kaszától kaptunk. Pápa és császár ennek az egységnek
kialakításáért birkózik. Vitán kívül Jézus Krisztus a
mindkettő feletti végső egység. A pápaságban a legmaga­
sabb keresztyén autoritás, Krisztus földi helytartója:
Krisztus országának e földön való megvalósítása érdeké­
ben a legmagasabb politikai hatalm at is a maga számára
veszi igénybe. A császárság a maga legmagasabb politi­
kai autoritásából vezeti le igényét ugyanakkor a legma­
gasabb keresztyén teljhatalomra vonatkozóan is. A nap­
nyugati egység formája a pápa szemében a római egyház,
a császáréban a birodalom. Császár és pápa nem egymás
megdöntésére törekedik - vállvetve és egymás ellen for­
dulva küzd az egyház és a birodalom egységéért, a Nap­
nyugat egységéért hitben és politikai alakzatban. Végső
igényükben csak együttesen győzhetnek vagy bukhatnak
el. A napnyugati hitszakadással a császárság is széthul­
lik. A corpus christianum, a keresztyén-napnyugati tör­
ténelmi rend, amely felett Jézus Krisztus megbízásából
pápa és császár uralkodott és amelyet ezek összefogtak, a
reformációval darabokra tört. A középkor öröksége a ró­
mai egyház alakjában napjainkba nyúlik át. A római
egyház azonban a pápaság. Ezt a felismerését éppen a
belső német széthullás korában mondta ki ünnepélyesen
nagyszerű protestálásával. Nem lehet igényét meg nem
hallottá tenni, amely szerint csak egy egyház és csak egy
hit létezik, és hogy a keresztyénségnek kell, hogy legyen
látható feje, főpásztora, aki vezeti és atyai gondoskodás­
sal karolja fel a híveket. Amíg pedig a pápaság létezik,
addig az elveszett napnyugati birodalom, a corpus
christianum utáni sóvárgás, amelyben császár és pápa
együttesen őrzői a keresztyén Napnyugat egységének, el
nem apadhat.

118
T
I

A reformációval a hit egysége megszűnt, darabokra

tört. Nem mintha Luther ezt akarta volna, sót mindenes­
tül a hit egysége lebegett szeme előtt. A bibliai ige súlya
alatt azonban felismerte, hogy az egyház egysége egyedül
az igéjében és sákramentumában élő Krisztusban állhat
fenn, nem pedig politikai hatalomban. Ezáltal szétrom­
bolta a római tradícióra alapozott egyház szerkezetét.
Csak olyan pápa lehet az egyesített keresztyénség pász­
tora, aki a bibliai igének feltétel nélkül veti magát alá.
Minthogy azonban a pápa - a tradíció által megkötözöt-
ten - ennek a követelménynek eleget nem tehetett, ezért
tört darabokra a keresztyén egység. A corpus christia-
num valóságos részeire bomlik: a corpus Christi-re és a
világra. Egyházában Krisztus nem kardjával, hanem
igéje által uralkodik. Hitegység csak Jézus Krisztus igaz
szavának uralma alatt létezik. A kard viszont a világi
kormányzásé, amely a mag módja szerint, hivatalának
igaz felismerésében ugyanazt az Úr Jézus Krisztust szol­
gálja. Két birodalom létezik, amelyet, amíg csak a föld
fennáll, nem szabad összekeverni, de sohasem szabad
egymástól elszakítani sem; Isten hirdetett igéjének biro­
dalma és a kard birodalma, az egyház birodalma és a vi­
lági felsőbbség birodalma. Sohasem teremtheti meg a
kard az egyház és a hit egységét, sohasem uralkodhatik
az igehirdetés a népek felett. Mindkét birodalom ura
azonban a magát Jézus Krisztusban kijelentő Isten. O
kormányozza a világot az ige hivatala és a kard hivatala
által. Előtte kell mindkét hivatal tisztségviselőinek szá­
mot adniuk. Csak az egyház létezik, még pedig az egye­
dül Jézus Krisztus igéje által kormányzott hit egyháza.
Ez a valóságos katolikus egyház, amely nem tűnt el és
amely a római egyházban is rejtetten jelen van. Ez Krisz­
tus teste - corpus Christi - ez a Napnyugat igaz egysége.
A Napnyugat politikai egységének kérdése Luther sze­
mében nem égetően sürgős. Ő még hiszi, hogy a császár
személyében biztosítva van. Csak akkor válik a politikai

119
törés is láthatóvá, amikor barátai nagynehezen kivívják,
hogy a politikai egység a felsobbségi hivatal helyes felfo­
gásában mindenütt fennállna, továbbá, hogy a hivatásá­
nak megfelelő felsőbbség éppen a hit valós egységének
felismerésében találná meg a politikai egység legszilár­
dabb fundamentumát. A harmincéves háború végül is
leleplezte a Napnyugat - hithasadás által keletkezett -
politikai szétszakítottságát. A vesztfáliai béke a kon-
fesszionális hasadást, mint napnyugati sorsot és öröksé­
get pecsételte meg. Az ebben foglalt közös, emberek által
már el nem törölhető napnyugati keresztyénség vétke és
nyomorúsága elismerésével egyidejűleg új tudat bonta­
kozik ki: a szétválás ellenére is fennálló napnyugati egy­
ség tekintetében. A napnyugati keresztyénség Krisztus
ellen elkövetett vétke, mint közös vétek, ne pusztítsa el a
Napnyugat egységét, amely Jézus Krisztus nevében -
akit itt is, ott is segítségül hívnak - fennáll.
Mégis igen gyorsan megindul most az egész vonalon a
nagy szekularizációs folyamat, amelynek végén most ál­
lunk. A protestáns oldal a két birodalomról szóló, félreér­
tett lutheri tanításból a világnak és a természetnek fel­
szabadítását és szentté avatását olvasta ki. Felsőbbség,
értelem, gazdagság, kultúra az öntörvényűség jogát veszi
igénybe, de öntörvényűségében egyáltalán nem értelmezi
magát a keresztyénséggel ellentétben levőnek. Sőt, éppen
itt tekinti magát mindegyik a tulajdonképpeni reformá-
tori keresztyénség formálta istentisztelet talaján állónak.
Mély feledésbe merült az eredeti reformátori üzenet,
amely szerint az ember megszentelődése nem a szakrális
és nem a profán dolgokban, hanem egyedül Isten kegyel­
mes, bűnt megbocsátó igéjében megy végbe. Úgy ünnep­
ük a reformációt, mint az ember felszabadítását: lelkiis­
meretében, értelmében, kultúrájában; úgy, mint a világi­
nak önmagában való megigazulását. A biblikus reformá­
tori istenhit a világot radikálisan szekularizálta. Ezáltal
készült a talaj a racionális és empirikus tudományok

120
felvirágzásához, és míg a XVII. és XVIII. század termé­
szettudósai még hívó keresztyének voltak, az istenhit
szétfoszlásával már csak egy racionalizált,, mechanikus
világ maradt hátra.
Katolikus oldalon a szekularizációs folyamat gyorsan
vált egyház- sót keresztyénellenessé. így következett be
először a katolikus Franciaországban forradalmi felkelés.
A Francia Forradalom lett és maradt a mai napig a mo­
dern Napnyugat jeladása. Elképesztő gomolygásban ve­
tődnek itt hirtelen és elementáris lendülettel a történe­
lem napvilágára számos későbbi nemzedék gondolatai,
követelései, mozgalmai. A ráció kultusza és természet-
istenítés, a haladásba vetett hit és kultúrkritika, a pol­
gárság és a tömeg felkelése, nacionalizmus és egyházel-
lenesség, emberi jogok és diktatórikus terror - mindez
együttesen valami újként kaotikusán tör fel a Napnyugat
történelmében. A Francia Forradalom a felszabadult em­
ber lelepleződése a maga iszonyatos erejében és irtóztató
eltorzultságában. A felszabadult ember itt a felszabadult
rációt, a felszabadult osztályt, a felszabadult népet je­
lenti. A Francia Forradalom az egész Napnyugat örökéül
hagyta azt a mély megrázkódtatást, amelyet az új ember
e képe ébresztett és az iszonyatot, amelyet eltévelyedésé­
nek mélységei keltettek. Mindenki érezte az igazán újat,
annak összes ígéretével, és mégis, mindenekelőtt a bor­
zalmak megismétlődésétől félt. Am készségesen, vagy
ellenkezve: az újnak helyet kellett adni.
A felszabadult ráció sose sejtett nagyságában emel­
kedett fel. Szabad használata megteremtette a valósá­
gosnak, világosnak és tisztának atmoszféráját. Az előíté­
letek, társadalmi gőg, hazug formák és dohos érzelmes-
ség világában gyógyítóan friss szél érkezett. Intellektuá­
lis tisztesség minden dologban, a hit kérdéseiben is a fel­
szabadult ráció nemes java, és azóta a napnyugati ember
feladhatatlan követeléseinek egyike. A racionalizmus ko­
rának megvetése gyanús jele az őszinteség iránti igény

121
hiányának. Az a tény, hogy nem az intellektuális tisztes­
ség az utolsó szó a dolgok felett, hogy az értelem világos­
sága gyakran a valóság mélységeinek rovására érvénye­
sül - nem törölheti el soha többé a belső kötelezettséget a
ráció becsületes és tiszta használata tekintetében. Nem
mehetünk többé vissza Lessing és Lichtenberg mögé.
A felszabadított ráció mérhetetlen ereje azonban
nem annyira a hit és az élet kérdéseiben mutatkozott
meg, mint inkább a gondolkodás és a természet törvénye­
inek titokzatos korrespondenciájának felfedezésében. A
rációból munkahipotézis, heurisztikai elv lesz, és így a
technika semmihez sem hasonlítható növekedéséhez ve­
zet. Ez pedig valami alapvetően új a világtörténelemben.
Az egyiptomi piramisoktól a görög templomokon, a kö­
zépkor dómjain át egészen a XVIII. századig a technika a
kézműipar dolga volt. Szolgálta a vallást, a királyokat, a
művészetet és az emberek napi szükségleteit. A Napnyu­
gat újkori technikája e szolgai helyzetéből kiszabadította
magát; lényegében a technika nem szolgálat, hanem
uralom. Egészen új szellem az, amely előhívja és annak
kihunytéval vége is lesz: a természetet erőszakosan maga
alá vető, gondolkodó és kísérletező emberek között tá­
madt szellem. A technika öncélúvá válik, saját lelke van
- szimbólum a gép, a természet megerőszakolásának és
kizsákmányolásának testet öltése. Csak az újkori techni­
ka ellen emel érthető módon óvást a naiv vallásosság.
Megérzi itt az emberi elbizakodottságot, amely ellenvilá­
got akar felállítani az Isten által teremtett világgal
szemben és meglátja az időt és teret legyőző technikában
az istenellenes vállalkozást. A technika jótéteményei el­
halványulnak démonjai mellett.
Nem lehet afelett szemet hunyni, hogy a technika
csak a Napnyugat talaján, ez pedig azt jelenti, hogy a ke-
resztyénség, különösképpen pedig a reformáció által
meghatározott világban nőtt fel. Ahol keleti országokba
hatol be, egészen más értelmet nyer azáltal, hogy elve-

122
 szíti öncélúságát. A technikai fejlődés a mohamedán vi­
lágban pl. egészen megmarad az istenhit és a mohame­
dán történelem felépítésének szolgálatában. Ibn Szaud
állítólag egy megbeszélés alkalmával körülbelül a követ­
kezőiképpen nyilatkozott: „Nem zárkózom el az európai
civilizáció elől, de úgy alkalmazom, ahogy az Arábiában,
az arab léleknek és Isten akaratának megfelel. Gépeket
hozattam Európából, de a vallástalanságot nem óhajtom.
A mohamedán népeknek hosszú álmukból fel kell éb­
redniük. Fegyverekre van szükségük, de a leghatéko­
nyabb fegyver az Istenbe vetett hit, az isteni törvények­
nek való alázatos engedelmesség. A gyűlölet nem Istentói
származik; a gyűlölettől terhes Európa saját fegyvereivel
fogja magát megsemmisíteni”.
A rációnak a teremtés feletti uralomra történt«felsza-
badítása vezeti diadalra a technikát. A technika kora a
napnyugati történelmünk hamisítatlan öröksége, egyez­
ségre kell vele jutnunk, mögéje m ár nem mehetünk visz-
sza.
A felszabadított rációból származott az örök emberi
jogok felfedezése. Megtalálták a minden emberrel vele
született szabadságra való jogban, az embereknek tör­
vény előtti egyenlőségében, mindazok testvéri köteléké­
ben, akik ember arcot viselnek. Természetéből fakadó
örökös jogán az ember kiszabadítja magát a nyomasztó
kényszer, az állami és egyházi gyámság és gazdasági erő­
szak alól; a maga számára igénybe veszi az emberi mél­
tóságra, művelődésre, saját teljesítménye elismertetésére
való jogot és meglátja a másik emberben a testvért vagy
az emberi jogok ellenségét. A centrálisztikus és abszolu­
tisztikus önkényuralom, a szellemi és társadalmi zsar­
nokság, a rendi előítélet és előjogok, az egyház hatalmi
igények, mind összeomlanak e roham alatt. Német hu­
manizmus és idealizmus. A hátrányos helyzetű osztályok
mozgásba jönnek. „A nemzet egyetlen részének vagy
egyénének sem lehet a franciák általános érvényű jog-

123
 rendszerén belül privilégiuma és senki sem képezhet
alóla kivételt”. „A törvény az általános akarat kifejeződé­
se” (Az emberi jogok nyilatkozata). Előbb a polgárság
szerez magának a születési arisztokrácia mellett - mint
szellemi arisztokrácia (németül: „Leistungsadel”) az
előbbiekkel azonos jogokkal bíró pozíciót. A ráció a vérrel
szemben kivívja jogait. Polgárság és ráció azóta is elvá­
laszthatatlanul együvé tartozik. A polgárság mögött
azonban fenyegetően és sötéten emelkedik a tömeg, a ne­
gyedik rend, semmi másnak, mint éppen a tömegnek és
nyomorának nevében. A milliók, akiket semmi más nem
nemesít és nemesíthet, mint éppen nyomoruk, most vá­
dat emelnek és igényt tám asztanak a vér szerinti, a
szellemi- és a pénzarisztokráciával szemben.* A tömeg
ugyanakkor megveti a vér és az értelem törvényeit egya­
ránt, és megalkotja a nyomor törvényét. Erőszakos és
^rövid életű törvény ez. Mi, maiak ennek a felkelésnek a
tetőpontján és krízisében élünk.
Különös ellentétben az eddigi, az egész emberiség
felé forduló gondolatokkal most a Francia Forradalom
egyben az újkori nacionalizmus születési órájává is lesz.
Amennyiben előzőleg is létezett nemzeti öntudat, az lé­
nyegében dinasztikus meghatározottságú volt. A Forra­
dalom azonban a nép felszabadítását hozta a „l’état, c’est
moi”** abszolútizmusa alól. A „nemzet” forradalmi fogal­
ma megszületett a dinasztikus abszolútizmus ellenében.
A nép nagykorúnak tartotta magát ahhoz, hogy törté­
nelmét bel- és külpolitikai szempontból maga vegye ke­
zébe; jogot követelt népi szabadságra és kibontakozásra,
jogot egy a nemzet által hordozott kormányzatra.

*A „Leistungsadel”-ben mindkettő benne foglaltatik: a szellemi-

és a pénzarisztokrácia; hiszen ez szellemével éri el eredményét
és gazdagságát - A ford. megj.
** „az állam én vagyok” - XIV. Lajosnak, a Napkirálynak híres­
sé vált mondása - A fordító megj.
124
„Minden szuverenitás eredete a nemzetben van” (Az em­
beri jogok nyilatkozata). A nemzet - forradalmi fogalom,
a nép pártjára kél a felsőbbséggel szemben, a növekvő
„lesz” mellé áll a „van” ellenében, az organikus segíti az
intézményesítettel szemben. Alulról való gondolkodás ez,
szemben a felülről jövővel. Ezért egyike a leggroteszkebb
történelmi tévedésnek éppen Poroszországot jelölni meg
a nacionalizmus születési helyeként és képviselőjeként.
Nem volt egyetlen államalakulat sem, amelynek a nacio­
nalizmus annyira idegen lett volna, sőt, amely olyan el­
lenségesen állt volna vele szembe, mint éppen Porosz-
ország. Poroszország állam volt, de nem volt nemzet. A
felsőbbség a meglevő (= a „van”), az intézményesített
ügyet képviselte. Persze, XIV. Lajoséval szemben Nagy
Frigyes mondása értelmében tette ezt: „Én vagyok az ál­
lam első szolgája”. Poroszország mélységes gyanakvással
állt szemben a német nemzeti üggyel és ez a gyanakvás a
birodalom megalapításáig, sőt azon túl is, mindig újból
kifejezésre jutott a valódi porosz körökben. Poroszország
egészséges ösztönnel megérezte a forradalmit a náció fo­
galmában és elutasította azt. A nacionalizmus idején a
poroszság a „grande nation” (=„nagy nemzet”) fogalma és
annak Németországra való átterjedése ellen harcolt. A
nacionalizmus ellenmozgalomként előhívja az internacio­
nalizmust. Mindkettő egyenlő mértékben forradalmi.
Poroszország mindkét mozgalom ellenében az államot
állította. Sem nemzeti, sem nemzetközi nem akart lenni.
És ily módon napnyugatibb módon gondolkodott mint a
Forradalom.
De a Forradalom győzött. Technika, tömegmozgalom
és nacionalizmus a forradalom napnyugati öröksége.
Mindhárom szoros összefüggésben és egyúttal kemény
ellentétben áll egymással. Ahogy a technika a tömegeket
előhívja és a tömegek megint fokozott technikát követel­
nek, úgy mégis az a helyzet, hogy a technika maga az
erős, szellemi fölényében levő személyiségek ügye. Mér-

125
nők, vállalkozó nem tartozik a tömeghez és kérdéses,
hogy a növekvő eltömegesedés hosszabb távra nem nivel­
lálja-e annyira a szellemi teljesítményeket, hogy a tech­
nikát leállítsa, ami pedig összeomlást jelent. Technika és
tömeg a nemzeti néptestekben keletkezett és ahhoz kö­
tött, de ellenállhatatlan tendenciája a nacionalizmus ha­
tárait leküzdeni. Tömeg és nacionalizmus értelemellenes,
technika és tömeg nemzetellenes, nacionalizmus és
technika tömegellenes.
A Francia Forradalom megteremtette a Napnyugat
új szellemi egységét. Tartalma az emberek felszabadítá­
sa: mint ráció, mint tömeg, mint nép. A felszabadulásért
folytatott harcban e három együtt menetel, a kivívott
szabadság után halálos ellenségekké válnak. Az új egy­
ség tehát már magában hordja a szétbomlás csíráját.
Megmutatkozik továbbá és ezáltal a történelem egyik
alaptörvénye világlik ki, hogy az abszolút szabadság kí­
vánalma az embereket a legmélyebb rabszolgaságba ve­
zeti. A gép ura a gép rabszolgája lesz, a gép az emberek
ellenségévé válik. A teremtmény teremtője ellen fordul -
különös megismétlődése a bűnesetnek! - A tömeg felsza­
badulása a guillotine rémuralmával végződik. A naciona­
lizmus elkerülhetetlen háborúhoz vezet. Az emberek fel-
szabadulása mint abszolút ideál - az emberek önpusztí­
tásába torkollik. Az út végén, amelyre az ember a Fran­
cia Forradalomra lépett, a nihilizmus áll.
Az új egység tehát, amelyet a Francia Forradalom
közvetített Európának, és amelynek krízisét mi, maiak
éljük át, a napnyugati Isten-nélküliség. Merőben külön­
bözik az egyes görög, hindu, kínai és napnyugati gondol­
kodók ateizmusától. Ez nem egy Isten létének teoretikus
tagadása. Sokkal inkább maga is vallás, még pedig az
Istennel szembeni ellenségeskedés vallása. Éppen ebben
napnyugati. Nem tud múltjától elszakadni, lényegénél
fogva vallásosnak kell lennie. Éppen ez tesz, emberi mér­
tékkel mérve, oly reménytelenül Isten-nélkülivé. A nap-

126
nyugati Isten-nélküliség a bolsevizmus vallásától kezdve
egészen a keresztyén egyházak szívéig terjed. Éppen
Németországban, de az angolszász országokban is hang­
súlyozott a keresztyén Isten-nélküliség. A keresztyénség
mindenféle alakzatában akár nacionalista, akár szocia­
lista, racionális vagy misztikus - a Biblia élő Istene,
Krisztus ellen fordul. Istene az új ember, akár bolsevik,
akár keresztyén, „a gyár, ahol az új ember készül”. A po­
gányság minden fajtájával szembeni alapvető különbség,
hogy a pogányságban emberi alakban isteneket imádnak,
itt viszony Isten alakjában, igen, Jézus Krisztus alakjá­
ban az embert imádják.
Luther nagy felismerése a keresztyén ember szabad­
ságát illetően és a katolikus tévtan az ember lényegbeli
jóságáról együttesen az ember istenítésébe torkollt. Az
ember istenítése azonban - jól értsük meg - a nihilizmus
proklamálásába. A biblikus istenhit minden isteni pa­
rancsolat és rend szétzúzásával az ember önmagát pusz­
títja el. gátlástalan vitaiizmus keletkezik, amely minden
érték lerombolását zárja magába és amely csak a végső
önmegsemmisítésben, a semmiben pihen meg.
A Napnyugat a Francia Forradalom óta lényegében
egyházellenes. Az egyházellenes kirohanások a modern
demagógiában különösen sikeresek. Széles fronton, egész
Európán át erős egyházellenes gyűlölködés tapasztalha­
tó, Hogy az egyházból való kilépések száma mégis feltű­
nően csekély, fontos tényre m utat rá: nevezetesen az
egyházellenesség kétértelműségére. Megengedhetetlen a
napnyugati Isten-nélküliséget egyszerűen egyházellenes-
séggel identifikálni. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a
vallásos-keresztyén motívumokkal díszített Isten-nélkü­
liség mellett, amelyet reménytelen Isten-nélküliségnek
mondtunk, létezik egy reményteli Isten-nélküliség is,
amely vallásellenesen és egyházellenesen beszél. Ez til­
takozás a kegyes Isten-nélküliség ellen, amennyiben az
megrontotta az egyházakat és ez őrzi meg bizonyos fokig

127
- ha negatív értelemben is - az igazi istenhit és igaz egy­
ház örökségét. Ide illik Luther mondása, amely szerint
Isten szívesebben hallja az Isten-nélküliek káromló be­
szédét, mint a kegyesek hallelújáját. E reményteli Isten­
nélküliség éppúgy specifikusan napnyugati jelenség,
mint a reménytelen Isten-nélküliség. Az a tény, hogy lé­
nyegbeli egyházellenesség ellenére aránylag ritka az
egyházzal való teljes szakítás kivitelezése, e háttér alap­
ján értendő; az egyik fél kegyes Isten-nélküliségben még
egy utolsó kapaszkodót keres az ürességbe zuhanás ellen,
de aligha kerülheti el a zuhanást. A másikat reményteli
Isten-nélkülisége tartja vissza a lehetséges igaz istenhit
helyével való szakítástól. Hasonlóképpen nem egyértel­
műek az egyházból való kilépések sem. Ezek is végbeme­
hetnek reménytelen vagy reményteli Isten-nélküliség
folytán, egészen eltekintve attól a kérdéstói, hogy a kilé­
pés fakadhat igaz istenhitből is, sőt bizonyos körülmé­
nyek között szükségessé is válhat.
Ezen a ponton kell elgondolkodnunk azon a külön
fejlődésen, amely az angolszász országokban és különö­
sen az Egyesült Államokban végbement. Bár szinte egyi­
dejűleg és politikai összefüggéseknek sem híján vívták
meg a francia és amerikai forradalmat, ezek merőben
különböznek egymástól. Nem a felszabadult ember, ha­
nem éppen ellenkezőleg, Isten országa és minden földi
hatalomnak Isten szuverenitása által korlátozott volta
alapítja meg az amerikai demokráciát. A „Déclaration
des droits de rhomme”-mal („Az emberi jogok nyilatko­
zatáéval) szemben valóban jellemző különbség, hogy az
amerikai történészek elmondhatják: a szövetségi alkot­
mányt olyan emberek írták meg, akik ismerték az ere­
dendő bűnt és az emberi szívek romlottságát. A földi
uralom képviselőit, de a népet is, a velük született hata­
lomvágy és Isten egyedüli hatalm ára való tekintettel, az
őket megillető korlátok közé szorítják. Ezekhez, a kálvi-
nizmusból származó gondolatokhoz kapcsolódik a velük

128
lényegét tekintve merőben ellentétes az Amerikába me­
nekült disszenterek spiritualizmusából származó eszme,
miszerint Isten országát nem az államhatalomnak, ha­
nem egyedül a hívek közösségének kell felépítenie. Az
egyház proklamálja a társadalmi és politikai rend elveit
és az állam bocsátja rendelkezésre az ezek kivitelezé­
séhez szükséges technikai eszközöket. Mindkét, egymás­
tól teljesen elütő érvelés a demokrácia követelésébe tor­
kollik és a rajongó spiritualizmus az, ami az amerikai
gondolkodást meghatározza. Innen nyer magyarázatot az
a sajátságos jelenség is, hogy az európai kontinensen so­
hasem sikerült keresztyén módon demokráciát megala­
pozni, míg az angolszász országokban éppen a demokrá­
cia számít keresztyén államformának. A spiritualisták
üldözése és a kontinensről való kiűzése itt politikailag
óriási jelentőséget nyert. Hogyha most már ennek ellené­
re az angolszász országok is súlyos szekularizációs jelen­
ségekkel küszködnek, úgy ennek forrása éppen nem a két
hivatal ill. két birodalom félreértett megkülönböztetése,
hanem ellenkezőleg, az ok: a rajongásban gyökerező hiá­
nyos megkülönböztetés hivatalok és birodalmak, állam és
egyház között. A hívők közösségének azon igénye, hogy
keresztyén princípiumok szerint építse fel a világot -
ahogy ezt a New York-i egyházi lapba vetett egyetlen
pillantás is eléggé bizonyítja - azt eredményezheti, hogy
a világ dolgaival foglalkozván, az egyház is szétesik.
Hogy ezáltal nem keletkezik radikális egyházellenesség,
az azzal magyarázható, hogy a hivatalok szétválasztásá­
ra sohasem került sor. Az Isten-nélküliség leplezettebb
marad. így viszont megfosztja az egyházat a szenvedés és
az abból fakadó lehetséges újjászületés áldásától is.
Jézus Krisztus alakjában terem tett egységének el­
vesztésével a Napnyugat a semmi előtt áll. Az elszaba­
dult erők egymáson tombolják ki magukat. Minden
fennállót a megsemmisülés veszélye fenyeget. Nem egy
krízisről van szó a sok közül, hanem a végső idő küzdel-

129
mérői. A napnyugati világ érzi a másodperc páratlan vol­
tát, amelyben áll, és a semmi karjai közé veti magát, a
keresztyének maguk között a végső napról beszélnek. Az
a semmi, amely felé a Napnyugat sodródik, nem a virág­
zó néptörténet természetes vége, elhalása, elmerülése,
hanem megint csak specifikusan napnyugati semmi, azaz
felkavaró, hatalmaskodó, isten- és emberellenes semmi.
Mint minden fennállóval való meghasonlás: minden is­
tenellenes erő teljes kibontakozása. Ez a semmi, mint
isten - senki sem ismeri célját és mértékét: abszolutiszti­
kusán uralkodik. Ez: teremtő semmi, amely a fennállóba
istenellenes lélegzetét fújja, látszólag új életre kelti, de
ugyanakkor tulajdonképpeni lényét szívja ki, hogy annak
nemsokára holt leple szétessék és elvettessék. Elet, tör­
ténelem, család, nép, nyelv, hit - a sor a végtelenségig
folytatható, mert semmi semmit sem kímél - minden ál­
dozatul esik a semminek.
A semmi szakadékénak láttán kialszik a történelmi
örökségre vonatkozó kérdés, holott ennek vállalása egy­
ben a jelenben való feldolgozását és a jövő felé való köz­
vetítését is jelenti. Nincs jövő és nincs múlt. Már csak a
semmiből kimentett másodperc létezik és a szándék a
következő pillanat elcsípésére. Már a tegnapi is a feledés
homályába vész és a holnapi még túl messze van ahhoz,
hogy ma elkötelezzen. A tegnap terhét lerázzák olymó­
don, hogy ködös ősidőket dicsőítenek, a holnap feladatai
alól kivonják magukat azáltal, hogy a következő évezred­
ről beszélnek. Semmi sem marasztal és semmi sem ma­
rasztal el. A film, amely végéhez érve az emlékezetből
kitörlődik, jele korunk mély feledékenységének. Világtör­
ténelmi jelentőségű események éppoly kevéssé hagynak
nyomot a feledékeny lélekben, mint az égre kiáltó gaztet­
tek. A jövő: játék tárgya. Lutri és fogadások, amelyek el­
képesztő összegeket emésztenek fel, a munkás napi ke­
nyerének sokszorosát - a jövőben csak a valószínűtlen
véletlent keresik. Múlt és jövő elvesztése folytán az élet a

130
másodperc legbrutálisabb élvezete és legvakmerőbb ha­
zárdjáték között ingadozik. Minden, ami az emberben
legbelül megépült, hosszú érlelődési folyamatok mind
személyes, mind a hivatásbeli szférában, hirtelen pré­
dául esnek. Már nincs személyes sors és ezért nincs sze­
mélyes méltóság sem. Nem viselik el többé a komoly fe­
szültséget és belső szükséges várakozásokat. Ez megmu­
tatkozik a munka területén csakúgy, mint az erotikában.
A lassú fájdalomtól jobban félnek mint a haláltól. A
szennyes értékét, mint halálos veszély általi életformálót,
félreismerik, sőt megvetik. Az alternatíva: egészség vagy
halál. Igazi feszültségeket nem viselnek el. A csendest,
maradandót, lényegszerűt - mint értéktelent - figyelmen
kívül hagyják. A „nagy meggyőződések” és saját útkere­
sések helyét a széljárás kénye szerinti vitorlázás foglalja
el. Politikai téren a másodperc kíméletlen élvezete a ma-
chiavellizmus fedőnevet kapja, a „va banque”-játékot hő­
siességnek, szabad tettnek nevezik el. Amit se nem ma­
chiavellista, se nem heroikus, már csak „képmutatás”-
ként értelmezhetik, éppen, mert már fel sem fogják, mit
jelent a lassú, fáradságos küzdelem annak felismerésé­
ért, hogy mi az adott órában az etikus és mik a szükség­
szernek; vagyis nem ismerik már az igazi napnyugati po­
litikát, amely telítve van lemondásokkal és valódi szabad
felelősségtudattal. így végzetes módon összetévesztik az
erőset a gyengével, a történelmi kötődést a dekadenciá­
val. Minthogy semmi sincs, ami maradandó lenne, ezért
összezúzzák - minden megjelenési formájában - a törté­
nelmi élet, a bizalom alapjait. Minthogy nem bíznak az
igazságban, azért annak helyébe a propaganda lép.
Minthogy hiányzik a bizalom az igazságosság tekinteté­
ben, ezért mindazt, ami hasznot hajt, igazságosnak je­
lentik ki. De még a másik ember iránti kimondhatatlan
bizalom is, amely a maradandóság talaján nyugszik,
óránként torkollik az emberek egymás közti gyanakvás­
sal teli megfigyelésébe. Arra kérdésre, hogy mi az, ami

131
fennmarad, csak egy választ ismernek: a semmitől való
félelmet. Egyik legmegdöbbentőbb tünet, amit ma megfi­
gyelhetünk az, hogy a semmi láttán mindent prédául
vetnek: a maguk ítéletét, az emberi mivoltot, a felebará­
tot. Ahol ezt a félelmet lelkiismeretlenül kihasználják,
ott az elérhetőnek már nincs határa. A szakadékba való
végső lezuhanástól két dolog menthet meg: új hitébredés
csodája és az a hatalom, amelyet a Biblia „visszatartó”-
-"°k, „KaTé%(ov”-nak nevez (2Thessz 2,7), azaz a nagy fizi­
kai erővel felvértezett hatalmi rend, amely a szakadék
felé rohanónak eredményesen útját állja. A csoda mint
történelmileg elérhetőn és valószínűn túli, Istennek fe­
lülről beavatkozó tette, amely a semmiből új életet te­
remt, ez a halottak feltámasztása. A „visszatartó” pedig a
történelmen belül Isten világuralma által hatékonnyá
váló hatalom, amely a gonosznak határt szab. A „vissza­
tartó” maga nem isten, nem vétek nélkül való, de Isten
felhasználja, hogy a világot a széthullástól megóvja. A
hely, ahol Isten csodáját hirdetik, az egyház. A „vissza­
tartó” az állami hatalmi rend. Amennyire különbözik e
kettő lényegét tekintve, olyan szorosan zárkóznak fel
egymás mellé a fenyegető káosz láttán, és a romboló ha­
talmasságok gyűlölete egyenlő mértékben fordul ellenük,
mint halálos ellenségei ellen.
A Napnyugat már-már ott tart, hogy történelmi örök­
ségének vállalását is megtagadja. A Napnyugat krisz­
tusellenes. Ez korunk páratlan helyzete és a tulajdon­
képpeni romlás. Minden meglevőnek széthullása köze­
pette ott állnak a keresztyén egyházak, mint a középkor
és a reformáció örökségének őrizői és mindenekelőtt mint
tanúi Isten csodájának a Jézus Krisztusban, „tegnap, ma
és mindörökké” (Zsid 13,8). Mellettük áll azonban a
„visszatartó”, azaz a hatalmi rend ama maradványa,
amely még hatékonyan száll szembe a széthullással. Az
egyház feladata hasonlíthatatlan. A corpus christianum
darabokra tört. A corpus Christi ellenséges világgal áll

132
 szemben. Olyan világ előtt, amely elfordult Krisztustól,
miután ismerte volt, az egyháznak Jézus Krisztusról,
mint élő Úrról kell bizonyságot tennie. Mint a történelmi
örökség hordozója, a végső nap várása közepette, a törté­
nelmi jövőnek elkötelezettje. Az, hogy minden dolgok vé­
gére tekint, nem béníthatja meg történelmi felelősségét,
Éppúgy Isten tetszésére kell bíznia a véget, mint annak
lehetőségét, hogy a történelem folytatódik; mindkettő vo­
natkozásában őrt kell állnia. Ha az egyház kitart a maga
ügye, azaz a feltámadott Jézus Krisztus hirdetése mel­
lett, halálos csapást mér a pusztítás szellemére. A „visz-
szatartó”, a hatalmi rend pedig úgy tekint az egyházra
mint szövetséges társára és mindaz, ami a rend elemeiből
még fennmaradt, az egyház közelségét fogja keresni. Jog,
igazság, tudomány, művészet, műveltség, emberiesség,
szabadság, hazaszeretet hosszú tévutak után hazatalál­
nak forrásukhoz. Az egyház eközben annál hatékonyabb­
nak bizonyul, minél centrálisabb üzenete, és szenvedése
a rombolás szellemére sokkal-sokkal veszélyesebb mint
az esetleg még megmaradt politikai hatalma. Az élő
Krisztusról szóló üzenettel pedig az egyház világossá te­
szi, hogy szándéka nem csupán az elmúltak fenntartása.
Valósággal kényszeríti a hatalmi rendeket is, hogy hall­
janak és •megtérjenek. Mégsem löki el azokat magától,
akik hozzá jönnek, közelségét keresik. Isten világuralmá­
ra bízza, megengedi-e, hogy siker koronázza a hatalmi
rendek vállalkozását és hogy neki magának, az egyház­
nak - ezekkel szemben gondosan őrzött különbségben és
mégis velük őszinte szövetségben - megadatik-e, hogy a
jövőnek továbbadhassa azt a történelmi örökséget, amely
az atyák áldását és vétkét zárja magába.

133
 A BŰNVALLÁS

Arról van tehát szó, hogy Krisztus alakja közöttünk

alakot öltsön. A valóságos, megítélt és megújult emberről
van tehát szó. Nem létezik másként valóságos, megítélt
és megújult ember, csakis Jézus Krisztus alakjában, va­
gyis a vele való azonossá formálódásban. Csak a Krisz­
tusban elfogadott ember a valóságos ember, csak a Krisz­
tus keresztje által szíven talált ember a megítélt ember,
csak a Krisztus feltámadásában részes ember a megújult
ember. Amióta Isten Krisztusban emberré lett, azóta vált
minden Krisztus nélküli gondolkodás az embert illetően
terméketlen absztrakcióvá. A Jézus Krisztus alakjában
elfogadott ember ellenképe: az ember, mint a maga te­
remtője, mint saját bírája és megújítója; az ember, aki
tulajdonképpeni emberlététől eltávolodva él és ezért ön­
magát előbb vagy utóbb elpusztítja. Az embernek Krisz­
tustól való elpártolása egyben saját lényétől való elpárto­
lás is.
Megtérés csak a Krisztus ellen elkövetett vétek fel­
ismerésének útján lehetséges. Nem itt vagy ott elkövetett
hibákat, nem egy elvont törvény áthágását kell bűnként
elismerni, hanem a Krisztustól való elpártolást, annak
alakjától, aki bennünk akar alakot ölteni és minket tu ­
lajdonképpeni formánkhoz elvezetni. A bűn igazi megis­
merése nem a romlás és széthullás megtapasztalásából
fakad, hanem számunkra, akik találkoztunk vele, csakis
Jézus Krisztus alakja láttán bontakozik ki. Ez pedig az O
alakjával közös mértéket tételez fel. Éppen ezért csoda,
mert miként is lehet a Krisztustól elpártoltnak még
Krisztussal közössége, hacsak a kegyelem által nem,

137
amellyel Krisztus még az elpártoltat is megtartja és a
közösséget vele megőrzi? Bűntudat csak Krisztus ke­
gyelmének talaján létezik, azon a fundamentumon, hogy
Krisztus keze megragadja az elesettet. E bűnfelismerés­
sel kezdődik meg az ember Krisztussal való azonossá
formálódásának folyamata. Ebben különbözik ez a bűn­
felismerés minden más bűntudattól, amely öninduktív és
terméketlen.
Az egyház az a hely, ahol e bűnfelismerés valóságos
lesz. Ezt azonban nem szabad úgy értelmezni, hogy az
egyház mindazon kívül, ami önmaga és amit tesz, az
igazi bűnfelismerés helye is. Hanem: az egyház éppen
azoknak az embereknek a közössége, akiket Krisztus ke­
gyelme a Krisztus ellen elkövetett bűn felismerésére ve­
zetett. Hogy az egyház a bűnfelismerés helye, tehát tau-
tologikus kijelentés. Ahol ez nem így lenne, az egyház
már nem lenne egyház. Az egyház ma azoknak az embe­
reknek a közössége, akik Krisztus kegyelmének hatalmá­
tól megragadva, saját egyéni bűnüket csakúgy, mint a
Napnyugatnak Jézus Krisztustól való elpártolását, Jézus
Krisztus ellen elkövetett bűnként ismerik fel, vallják meg
és vállalják magukra. Ez az a közösség, amelyben a világ
közepette Jézus a maga alakját megvalósítja. Ezért van
az, hogy az egyéni és közösségi megújulásnak egyetlen
helye az egyház.
Az élő Krisztus jelenlétének jele, hogy vannak embe­
rek, akik a Jézus Krisztustól történt elpártolás tudatát
nem csak abban az értelemben tartják ébren, hogy azt
mások esetében konstatálják, hanem úgy, hogy az elpár­
tolásban magukat vallják vétkesnek. Bűnvallásuk nem
úgy történik, hogy oldalra pillantgatnának a bűntársak­
ra. Szigorúan exkluzív bűnvallás ez, minden vétket ma­
gára vesz. Ahol még számolgatnak és méricskélnek, ott
az önigazolás terméketlen morálja lép a Krisztus alakja
előtti bűnvallás helyébe. Éppen, minthogy nem az egyes
eltévelyedések, hanem Krisztus alakja a bűnvallás forrá­

138
sa, ezért feltétel nélküli és maradéktalan az, hiszen
semmi egyébbel nem győz le minket Krisztus inkább,
mint azáltal, hogy vétkünket feltétel nélkül és maradék­
talanul magára vette, önmagát a mi bűnünkben vétkes­
nek nyilvánította és így mi szabadon bocsáttatunk. E ke­
gyelemre vetett tekintet egészen megszabadítja szemün­
ket a mások vétke meglátásától és térdre kényszerít
Krisztus előtt a „mea culpa, mea maxima culpa” megval-
lására.
Ezzel a bűnvallással a világ egész vétke az egyházra,
a keresztyénekre hárul, és ha itt azt nem tagadják, ha­
nem megvallják, úgy feltárul a megbocsátás lehetősége. A
moralisták számára teljesen érthetetlen, hogy itt nem
keresik a tulajdonképpeni vétkest - nem követelik, hogy
a gonoszért igazságos bűnhődés következzék be bünteté­
sül, és a jóért nem követelik a jutalmat; a gonoszt nem
teszik felelőssé gonoszságáért (az apokaliptikus látó sze­
rint „aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is” - Jel
22,11), hanem az emberek azok, akik minden, igazán
minden vétket magukra vállalnak, nem valamely heroi­
kus önfeláldozó elhatározásuk folytán, hanem lesújtva
Krisztus ellen elkövetett legegyénibb vétküktől e pilla­
natban nem tudnak a „főbűnös”-sel szembeni megtorló
igazságra - csakis saját súlyos vétkük megbocsátására
gondolni.
A kezdetben ez az egyes ember személyes bűne,
amelyben ő felismeri a közösséget mérgező forrást. Az
egyes ember legtitkoltabb bűne is Krisztus testének meg-
fertőztetése és pusztítása (lKor 6,15). Tagjainkban rejlő
mohóságból gyilkosság, irigység, viszály, háború támad
(Jak 4,1 kk). Nem nyugtathatom meg magam azzal, hogy
az én részesedésem elenyészően csekély; itt nincs szá­
molgatás - fel kell ismernem, hogy éppen az én bűnöm az
okozója minden rossznak. Vétkes vagyok zűrzavaros mo­
hóságomban; vétkes vagyok, mert gyáván elhallgattam,
amikor szólnom kellett volna; vétkes vagyok, mert az

139
erőszak láttán képmutatónak és hazugnak bizonyultam;
vétkes vagyok könyörtelenségemben és éppen legszegé­
nyebb testvéreimnek megtagadásában; vétkes vagyok
hűtlenségemben és Krisztustól való elpártolásomban. Mi
gondotok arra, hogy mások is vétkesek? Valaki másnak
minden bűnére találhatok mentséget, csak az én bűnöm
marad az én vétkem, amit sohasem bocsáthatok meg. Ez
nem a valóságnak beteges, énközpontú eltorzítása, ha­
nem ez a lényegéből fakadó igaz bűnvallás, amely már
nem tud számolni és elszámoltatni (perlekedni), hanem
felismeri a maga Ádám-bűnét. Értelmetlen dolog lenne
az is, ha e felismerést ad absurdum akarnék tovább ve­
zetni azzal az utalással, hogy megszámlálhatatlanok az
egyes emberek, akik ily módon tudatában vannak az
egészre vonatkozó vétkességüknek. Hiszen e sok egyes
tömörül az egyház össz-énjében. Bennük és általuk is­
meri fel az egyház a maga vétkét.
Az egyház megvallja, hogy igehirdetése az egy Isten­
ről, aki magát Jézus Krisztusban minden időkre kijelen­
tette és aki maga mellett más isteneket nem tűr meg -
nem volt kellően nyílt és meggyőző. Megvallja félénksé­
gét, a nehézségek előli kibúvásokat, veszedelmes enged­
ményeit. Gyakran megtagadta őrállói és vigasztalói fel­
adatát. Ezáltal a kivetettektől és megvetettektől többször
megtagadta a kötelező könyörületet. Néma maradt, ami­
kor kiáltania kellett volna, mert az ártatlanok vére az
égre kiáltott. Nem találta meg az igaz szót, megfelelő
módon, a kellő időben. A hittagadásnak nem állt - akár
vére ontásával is ellene, így vétkes a tömegek istentelen-
ségében.
Az egyház megvallja, hogy meggyalázta Jézus Krisz­
tus nevét azáltal, hogy szégyellte a világ előtt és hogy
nem állt kellő eréllyel ellen, amikor gonosz célt követve, e
névvel visszaéltek: tétlenül nézte, amikor Krisztus nevé­
nek köpönyege alatt erőszakos cselekmények és igazság­
talanságok történtek. De a legszentebb név nyílt kigúnyo­

140
lását is ellentmondás nélkül tűrte és ezáltal előmozdítot­
ta. Felismeri, hogy Isten nem hagyja büntetlenül azt, aki
nevét (mint tette az egyház) ily módon meggyalázza.
Az egyház vétkesnek vallja magát az ünnepnapok
elvesztésében, az istentiszteletek elnéptelenedésében, a
vasárnapi nyugalom megvetésében. Vétkessé vált a pi­
henés-nélküliségben és a nyughatatlanságban, de a mun­
kaerőnek munkanapokon túli kizsákmányolásában is,
mert Jézus Krisztusról való prédikálása gyenge és isten­
tisztelete lanyha volt.
Az egyház megvallja, hogy vétkes a szülői tekintély
összeomlásában. Az egyház nem szállt szembe az idős kor
megvetésével és az ifjúság istenítésével, félelmében, hogy
elveszíti az ifjúságot és vele a jövőt - mintha csak az ifjú­
ság lenne jövője! Nem merte hirdetni a szülők istenadta
méltóságát a forradalmi ifjúsággal szemben, és azt a na­
gyon is földi kísérletet tette, hogy „együtt haladjon az if­
júsággal”. így vétkes megszámlálhatatlan családi élet
széthullásában, a fiáknak az atyákkal szembeni árulásá­
ban, az ifjúság önistenítésében és ezáltal úgy is, hogy ki­
szolgáltatta őket, bátorítva a Krisztustól való elpártolást.
Az egyház megvallja, hogy látta a brutális hatalom
önkényes alkalmazását, megszámlálhatatlan szenvedé­
sét, elnyomást, gyűlöletet és gyilkosságot anélkül, hogy
szót emelt, utat keresett és segítséget nyújtott volna.
Vétkessé vált Krisztus leggyengébb és legkiszolgáltatot­
tabb testvéreinek vére hullásában.
Az egyház megvallja, hogy nem volt útmutató és segí­
tő szava a nemek egymás közti viszonya minden rendjé­
nek felbomlása ellen. Semmi érvényes és nyomatékos
eszközt nem talált, amit a szüzesség kigúnyolása és a
nemi zabolátlanság proklamálása ellen bevethetett vol­
na. Nem jutott tovább az alkalomszerű morális felhábo­
rodásnál. Ezáltal felel az ifjúság tisztasága és egészsége
vonatkozásában. Nem volt képes arra, hogy kellő súllyal

141
hirdesse testünknek Jézus Krisztus testéhez való tarto­
zását.
Az egyház megvallja, hogy némán nézte végig a sze­
gények megrablását és kizsákmányolását, az erősek meg­
gazdagodását és korrupcióját.
Az egyház megvallja, hogy számtalan ember pusztu­
lásában, akiknek életét rágalmazással, denunciálással,
becsületbe gázolással tönkretették, vétkessé vált. A rá­
galmazóra nem bizonyította rá igaztalan tettét és ily mó­
don sorsára bízta a rágalmazottakat.
Az egyház megvallja, hogy jogtalanul biztonságra,
nyugalomra, békére, birtokra, megbecsülésre áhítozott és
így az emberek mohóságát nem fékezte, hanem előmozdí­
totta.
Az egyház megvallja vétkét, hogy megszegte mind a
Tízparancsolatot, bevallja ezáltal Krisztustól való elpár­
tolását. Nem úgy tett bizonyságot Isten igazsága mellett,
hogy minden igazságkutatás, minden tudomány ebben az
igazságban ismerhette volna fel eredetét; nem úgy hir­
dette Isten igazságosságát, hogy minden igaz jogrend lé­
nyegének forrását ebben megláthatta volna; Isten gond­
viselését nem tudta olyan meggyőzővé tenni, hogy min­
den emberi gazdálkodás attól kívánta volna feladatát ki­
jelöltetni. Saját elnémulása folytán vétkes lett az egyház
a felelősségteljes cselekvés, a helytállás bátorságának és
elszántságának elvesztésében: nem volt kész szenvedni
azért, amit helyesnek ítélt. Vétkes lett a Krisztus tőségé­
től történt elpártolásban. Sokat mondtunk ezzel? Álljon
itt fel néhány egészen igaz ember, bebizonyítandó, hogy
nem az egyház, hanem a másik fél a vétkes? Óhajtja-e
néhány egyházi férfiú mindezt durva sértésként elutasí­
tani és elbizakodottságában, hogy hívatott bírája a világ­
nak, a vétek súlyát itt és ott latolgatni és meghatározni?
Nem volt-e egyház minden oldalról akadályoztatva és
megkötözve? Nem áll-e szemben vele az egész világi hata­
lom? Veszélyeztethette-e az egyház utolsó javát: isten­

142
tiszteleteit, gyülekezeti életét azzal, hogy a harcot a
krisztusellenes hatalmasságokkal felveszi? így a hitet­
lenség beszél, amely a bűnvallásban nem azt ismeri fel,
hogy Jézus Krisztus, aki a világ bűnét hordozta, újból
alakot ölt, hanem abban csak a veszélyes morális degra-
dálást képes meglátni. Az önkéntes bűnvallás pedig nem
olyasmi, amit az ember megtehet vagy elhagyhat, hanem
ez Jézus Krisztus alakjának áttörése az egyházban és az
egyház vagy engedi, hogy ez megtörténjék vele, vagy
megszűnt Krisztus egyháza lenni. Aki az egyház bűnval­
lását elfojtja vagy megrontja, az reménytelenül bűnös
Krisztus előtt.
Azáltal, hogy az egyház bűnvallást tesz, nem men­
tesíti az embereket saját bűnvallásuk alól, hanem hívo­
gatja őket a bűnvallás közösségébe. Csak mint Krisztus
által megítélt állhat meg az elpártolt emberiség Krisztus
előtt. Ez az ítélet az, amely alá az egyház hívogatja
mindazokat, akiket elér.

143
 MEGIGAZULÁS ÉS SEBHEGESEDÉS

Az egyháznak és az egyes embernek mint vétkükbén

megyéiteknek, az ad megigazulást, aki minden emberi
vétket magára vesz és megbocsát: Jézus Krisztus. E
megigazulás alapja az egyház és az egyén vonatkozásá­
ban az, hogy részes Krisztus alakjában. Ez az Isten által
megítélt, gonosztevő-halálra adott és Isten által új életre
keltett ember alakja. Ez az ember alakja, ahogy igazság­
ban Isten előtt jár. Csak a kereszt gyalázatában, a nyil­
vános gonosztevő-halálba bevonva nyerheti el egyház és
egyén (és éppen ebben) az új igazságra és új életre keltet­
tel a dicsőség közösségét. Csak az egyház Isten előtti
megigazulásában, amely az egyházat teljes bűnvallásba
és a keresztre feszítettnek alakjába vezeti, létezhet meg­
igazulás a Krisztustól elpártolt Napnyugat számára.
Csak isteni megújítás által, amely az egyházat a feltáma­
dott és élő Jézus Krisztus közösségébe vezeti el, követ­
keztetik be a Napnyugat megújulása.
Avagy megengedhetetlen hiperbola ilyen szavak
használata, mint a Napnyugat megigazulása és megúju­
lása, hiszen sohasem igazulhat és újulhat meg az egész
Napnyugat a Jézus Krisztusban való hit által? Minden­
esetre figyelemmel kell lenni arra, hogy az egyház meg-
igazulásáról és megújulásáról. Az egyház Krisztusban
való hite által, vagyis Krisztus előtti meghajlásban igazul
és újul meg. A Napnyugat - mint politikai alakzat - csak
közvetve „igazulhat és újulhat meg” az egyház hite által.
Az egyház hitben megtapasztalja minden bűne bocsána­
tát és a kegyelem új kezdetét; a népek osztályrésze csak
a vétek hegesedése, amennyiben visszatérnek a rendhez,

144
joghoz, békéhez és a Jézus Krisztusról való igehirdetés­
nek fenntartás nélküli engedélyezéséhez. így a népek to­
vább hordozzák vétkük örökségét és mégis megtörténhe­
tik Isten kegyelmes világkormányzásában, hogy ami
átokban fogant, az a népekre végül is áldást hoz, hogy a
bitorolt hatalomból igazságos jog, a felforgatásból rend, a
vérontásból béke fakad. Többször megtörtént, hogy a ko­
ronát valaki magához ragadta, önkénnyel és hatalmas -
kodással kezdte uralmát, de azután magának a koroná­
nak belső- ereje, a felsőbbség isteni intézmény-volta foko­
zatosan gyógyítóan, sebeket hegesítően hatott. Az impe­
rialista hódító politika folyamán, amely a jog megvetésé­
vel, a gyengébben történ erőszaktétellel indult, ismét és
ismét végbement a joghoz, békéhez, sőt az egykor erősza­
kot szenvedtek boldogulásához vezető lassú fordulat és ez
mindig az elkövetett vétek behegesedésének jele. Ezáltal
ugyan nem igazul, nem töröltetik el és nem bocsáttatik
meg a vétek, hanem megmarad, de a seb, amelyet ütött,
immár behegedt. Míg az egyház és az egyes hívő számára
csak a vétekkel való tökéletes szakítás és új kezdés lé­
tezhet az ajándékul kapott bűnbocsánat által, addig a
népek történelmi életében mindig csak fokozatos gyó­
gyulási folyamatról lehet szó. A korona viselője, aki ha­
talm át igazságtalanság árán ragadta meg, de az idő fo­
lyamán jogot, rendet és békét teremtett, nem kötelezhető
koronájáról való lemondásra; a hódító, aki a leigázott or­
szágokat békéhez, jómódhoz és boldoguláshoz juttatta,
nem kötelezhető arra, hogy hódítása tárgyát feladja. Hi­
szen a koronáról való lemondás, a hódítás tárgyának fel­
adása most már csak még nagyobb felfordulást okozhat­
na, csak még nagyobb vétek állna elő. Az elkövetett vé­
tekkel való kontinuitás, amely az egyház és a hívők éle­
tében bűnbánat és megbocsátás által megszakad, a népek
történelmi életében megmarad. Az a döntő, hogy az elkö­
vetett vétek valóban behegedt-e, és ezen a ponton létezik
a népek kül- és belpolitikai megállapodásaiban is valami

145
megbocsátás-féle, amely azonban csak halvány árnyéka
annak a megbocsátásnak, amit Jézus Krisztus ajándékoz
a hitnek. Itt tehát lemondanak arról, hogy a vétkes az
elkövetett igazságtalanságért egészen megbűnhödjék -
felismerik, hogy a m últat semmiféle emberi erő helyre
nem állíthatja, hogy a történelem kereke nem fordítható
vissza. Nem lehet minden sebet, amelyet ütöttek, meg­
gyógyítani, de az a döntő, hogy további sebeket ne üsse­
nek. A „szemet szemért, fogat fogért” (Ex 21,24) megtor­
lás-törvénye Istennek, a népek bírájának van fenntartva.
Az emberek kezére adva csak új szerencsétlenség okozója
lenne. E történelmen belüli megbocsátás előfeltétele,
hogy a vétek hegesedett legyen úgy, hogy az erőszakból
jog, az önkényből rend, a háborúból béke lett. Ahol ez
nem következik be, ahol az igazságtalanság szakadatla­
nul uralmon marad és mindig új sebeket üt, ott persze
ilyen megbocsátásról nem lehet szó, sokkal inkább az le­
gyen az első feladat, hogy az igazságtalansággal szemben
védekezzünk és a vétkesre rábizonyítsuk vétkét.
„Megigazulás és megújulás” Napnyugaton tehát csak
úgy következhetik be, hogy így vagy úgy helyreáll a jog, a
rend, a béke, hogy azután a múlt vétke megbocsátassék -
ha minden illúziót feladnak atekintetben, hogy a megtör­
téntet meg nem történtté tehetik büntető akciók által és
ha Jézus Krisztus egyházának: minden megbocsátás,
megigazulás és megújulás forrásának teret biztosítanak
a népek között. Amiként a Krisztustól való eltévelyedés
mértéke itt vagy ott - úgy csakis közös napnyugati meg­
igazulás és megújulás jön majd el. A Napnyugat meg­
mentésére - valamely napnyugati nép kizárásával - tett
kísérlet, kudarcra van ítélve.

146
 BIBLIAI HELYEK MUTATÓJA

Gén 25,31kk 59 13,2.3 74

2,24 43 13,6 75
3,7 41 Mk
3,22 38 10,17kk 34 2Kor
3,22.24 38 3,8 102
Lk 5,2kk 44
Ex 1,52 26 5,17 23
21,24 146 3,4kk 26 8,2 59
3,5 27 9,11.13 59
Zsolt 10,25 51 13,5 64
9,17 10,38 71
107,16 26,27 12,14 52 Gál
18 58 2,20 13
Ézs 4,19 101
40,4 27 Jn 6 56
1,11 30 6,4 64
Ez 3,16 21
16,63 45 3,17 54 Kol
36,32 45 3,17.18 56 3,3 103
3,19 56
Mik 15,5 67 Ef
2,13 26 5,9 61
Róm
Mt 2,18 61 Fii
3,lkk 30 8,29 102 1,9-10 61
4,1-11 52 10,17 31 1,21 103
6,3kk 57 11,22 114 3,10 102
7,1 53 12,2 61,62
7,21 72 102 2Thessz
7,22 72 12,8 59 2,7 132
7,23 73
7,24kk 67 lKor lTim
10,16 88 2,2 57 1,4 114
12,30 19 2,15 56
18,15kk 56 4,3-4 65 Zsid
22 51 5,5 57 4,15 23
23,3 55 6,15 139 13,8 132
23,5 54 8,3 78

147
Un 4,16 75 1,25 69,70
2,17 21 4,19 78 4,lkk 139
2,20 56 4,11 68
3,9 11 Jak 4,12 68
3,16 76 1,5 59
3,17 56 1,7 59 Jel
4,9 76 1,8 87 21,5 23
4,10 76 1,22 69,70 22,11 139

148
 N E V -E S TÁRGYMUTATÓ

Ábel, 7 cselekedet, 67; 68; 50; 61; 62; 76;

ayájcri, 77 69; 71 99; 102; 103;
akarat, 53; 57; 73; cselekvés, 11; 15; 122; 130;141
124 27; 30; 54-56; 58; érték, 127
áldozat, 7; 67 66-69; 71; 86; 97; ész, 6
állam, 124; 125; 106; 142; 153
129 félelem, 18; 44; 92
Amerika, 108 demokrácia, 128; fanatizmus, 85; 86
antik, 114-116 129 farizeus, 50; 53-55;
Don Quijote, 86 57; 59; 70
betegség, 21 Dosztojevszkij, 19 farizeusok, 50-55;
birodalom, 118; 57; 67; 86; 153
119; 125; 129 egyház, 3; 104; felebarát, 28; 47;
Bismarck, 5 105; 109; 115; 78
bolsevik, 127 118; 119; 121; felelősség, 32; 85;
bölcsesség, 92 123; 128; 129; 90
bűn, 11; 17; 19; 23; 132; 138; 140- felsőbbség, 119;
45; 84; 90; 100; 144 120; 125; 145
102; 103;128; egyházellenesség, feltámadás, 22; 23;
137; 138; 145 121; 127; 129 100
bűnbánat, 13; 30; egység, 41; 43; 44; film, 130
145 46; 49; 64; 118; formalizmus, 107
bűnbocsánat, 11; 119; 126; 153 forradalom, 125
45; 145 ember lét, 12; 25 Francia For­
bűnhodés, 139 emberi jogok, 121; radalom, 121;
bűnvallás, 138; 123; 125; 128 124; 126; 127
140; 143;153 Emberi jogok nyi­
latkozata, 124 gép, 122;126
cél, 96 emberiesség, 133 gonosz, 20; 21; 31;
Cervantes, 87 erény, 56; 84; 86; 34; 37-39; 47; 48;
cinikus, 44 90 50; 51; 53-65; 67;
corpus Christi, erényesség, 86 71; 72; 83-85; 90;
119; 132 erőszak, 96; 123; 94; 97; 100; 132;
corpus christia- 140 139
num, 118; 132 eredendő bűn, 128 gonosztevő, 117;
család, 130; 141 élet, 11-14; 17; 20; 144
császár, 113; 118; 24; 26; 33; 39; gőg, 121
119 43; 44; 46; 47; görögség, 115

149
gyógyulás, 96 jog, 15; 96; 145; megigazulás, 11-
gyilkosság, 139 146 17; 21; 24-26; 29;
33; 120; 135;
háború, 117; 120; Kain, 7 144;146
139 kálvinizmus, 4; metamorfózis, 62;
házasság, 31 128 63
halál, 39; 99; 100; Kant, 43; 106 módszer, 14
103; 131; 153 Karamazov, 20 múlt, 11; 99; 100;
Harttmann, 103 K(XTé%CDV, 132 113; 116; 130;
hazugság, 27; 84; kazuisztika, 107 146
96 kényszer, 102; 123 munka, 4; 131
hithasadás, 120 kereszt, 22-24;
hivatal, 119; 129 103; 114; 144 nacionalizmus,
humanizmus, 123 keresztyénség, 3; 121; 124-126
Huxley, 42 20; 33; 101; 114; Nagy Frigyes, 125
115-117; 119; Nagy Inkvizítor,
Ibn Szaud, 123 120; 122; 127 19; 20
Ibsen, 19 kolostor, 14 Napnyugat, 108;
igazság, 12; 25; 28; kompromisszum, 114; 115; 117-
48; 77; 83; 85; 19-22; 33 119; 121; 122;
96; 133 konfliktus, 48-52 126; 127; 129;
igazságosság, 48; korona, 145 132; 144; 146
131 kötelesség, 85; 90 napnyugati ke­
igehirdetés, 119 Krisztus teste, resztyénség, 120
imádság, 63 104; 105; 119 nép, 5; 93; 114;
inkarnáció, 22 Krisztus vére, 45 124; 126; 130;
ítélet, 34; 54; 56; kultúra, 120 146
58; 59; 68; 87; Nietzsche, 42; 55;
92; 97; 99; 102; Lajos, XIV., 124; 115
103;143 125 nihilizmus, 126;
Lázár, 15 127
játék, 93; 130 Lessing, 122 nyugati keresz­
Jakab, 70; 71 Lichtenberg, 122 tyénség, 33
jó, 25; 28; 30; 34; Luther, 14; 16; 75;
37-39; 46-48; 50; 119; 127; 128 okosság, 87; 88
51; 53-65; 67; 92;
93; 96; 97; 100; Mária, 15; 71 önigazolás, 138
106; 107; 139 Márta, 71 öntörvényűség,
jó-lét, 30 megbocsátás, 139; 120
145; 146 ördög, 30

150
Pál, 14; 16; 62; 64; spiritualizmus, történelem, 48; 88;
73; 75 129 96; 97; 113; 116;
pápa, 116; 118; Spranger, 48 117; 121; 123;
119 szabadság, 28; 53; 126; 130; 133;
pápaság, 118 60; 126; 133 146
parancs, 85 szándék, 13; 70; törvény, 14; 15; 19;
parancsolat, 85; 130 58; 68; 69; 74;
127 szégyen, 7; 153 106; 123; 137
passzivitás, 78 szégyenérzet, 7; tudás, 33; 37; 50;
Péter, 2; 4; 14 41- 44; 46 56; 58- 60; 63;
polgárság, 121; szekularizáció, 64; 68; 69; 84
124 120; 121; 129 tulajdon, 103
politika, 145 szent, 12; 32; 84
politikai, 118; 119; szeretet, 5; 6; 12; utolsó-előtti, 14-
128; 133; 144 13; 21; 63; 74; 19; 22-26; 29;
Poroszország, 125 75; 77; 78; 98; 31-34
pszichológia, 60 115;153
szociális, 29; 84 üdvösség, 11;
ráció, 121; 122; szocializmus, 3 13;15; 23
124; 126 szombat, 51; 53
radikalizmus, 20; világ, 5; 11; 17- 24;
22 társadalom, 83 29; 30; 34; 49;
reflexió, 58 technika, 122; 123; 54; 56; 59; 62;
reformáció, 11; 12; 125 83; 84; 87; 88;
115; 116; 122; teremtés, 20; 23; 90- 92; 95; 96;
132 30; 123 100; 101; 103;
rend, 23; 28; 31; teremtmény, 15; 105; 107-109;
53; 75; 96; 118; 99; 126 114; 115; 121;
124; 127; 129; terror, 121 129; 130; 133;
132; 144; 146 tett, 5; 7; 52; 74; 138- 140; 143;
Róma, 114 75; 83; 85; 96; 153
142; 146 viszony, 24; 127
sebhegesedés, 153 theologia, 78
Shakespeare, 83 Thilo, 32 zsarnok, 93
sicut deus; 38 titok, 39; 104 zsidó, 114
siker, 95- 97; 133 tömeg, 93; 121;
sors, 131 124;126

151
 TARTALOM

ELŐSZÓ............................................................................ 3
A FORDÍTÓ APOLÓGIÁJA............................................ 5

A VÉGSŐ ÉS AZ AZT MEGELŐZŐ DOLGOK.............. 9

Megigazulás - utolsó szóként...................................... 11
Az utolsó előtti............................................................... 17
Útkészítés...................................................................... 25

ISTEN SZERETETE ÉS A VILÁG SZÉTHULLÁSA..... 35

A konfliktusok világa.................................................... 37
A szégyen....................................................................... 41
Szégyen és lelkiismeret................................................ 46
Az újra lelt egység világa.............................................. 49
A farizeusok................................................................... 50
A megvizsgálás.............................................................. 61
A cselekvés..................................................................... 67
A szere té t....................................................................... 74

AZ ETIKA MEGFORMÁLÁSA........................................ 81
Az elméleti etika és a valóság...................................... 83
Ecce homo.................................................................... 90
Az ember megvetóje................................................ 91
A sikerember................................................................. 95
A halál bálványozása.................................................... 99
Azonossá formálódás...................................................... 101
A konkrét hely................................................................ 107

ÖRÖKSÉGÜNK ÉS HANYATLÁSUNK.......................... 111

BŰN, MEGIGAZULÁS, MEGÚJULÁS........................... 135

Abűnvallás..................................................................... 137
Megigazulás és sebhegesedés........................................ 144

BIBLIAI HELYEK MUTATÓJA...................................... 147

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ.............................................. 149