ALAPÍTOTTA:

RAVASZ LÁSZLÓ

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

DR. IMRE LAJOS

DR. TAVASZY SÁNDOR

XVII. ÉVFOLYAM.

1935.
 TARTALOMJEGYZÉK.

Az Ige tü kréb en
Horváth fenő: Tiszta búza . . . 49
„ Kiválasztó szeretet 149
Járosi Andor: Egyenlő indulattal 181
Káli Dénes: A c s ő d ................. 25
„ Az „ámenek* felé 73
Nagy József: Az ajtó előtt 1
Igehird etés Kultusz.
Bedő Béla: Prédikációvázlatok . 93
Dávid Gyula: „ . . . 29>
Gönczy Lafos: „ 3b 27*/197
Horváth Jenő: „ . 117.
Imre Lajos: „ 183," 199
Káli Dénes : „ 151.
László Dezső: „ 75
M. Nagy Ottó: „ 58
Nagy József: „ (¿9
Régeni István: , 121.
Tar Mihály: „ 124
V allásos nevelés.
Imre Lajos: Vázlatok a vallástanftás számára . . 8, 61
Mózes András: A lelkipásztor és a vasárnapi iskola 202
Gyülekezeti m unka.
Pálffy Károly: Tervvázlat a gyülekezet téli munkájához 207
T udom ány és V ilágnézet.
Czirják János: Fajkutatás és az új germán*pogány vallás 235
Gönczy Lajos: HegyiAndrásemlékezete . . 188
Illyés Géza: Régi zsinatih a tá r o z a to k ........................... 55
Imre Lajos: A belmisszió és iskolai munka viszonya 156
László Dezső: Elmélet és gyakorlat a lelkipásztori
é le tb e n .............................................................. 99, 128
Nagy Géza: A kér. nacionalizmus és internacionaliz­
mus a lelkipásztori szolgálatban . . . 14, 33, 51
Tanyogi Cs. András: A deutercnomiumi reform theolo-
giai értelmezése 171
Egyházi Szem le.
Czirják János: Megegyezés reménysége a német ev.
egyházban................................................................. 240
^ Horváth Jen ő : Tudományos theol. konferenciánk . 79
 Kiss Béla: A németországi egyházi helyzet újabb fej
l e m é n y e i .............................................. 105
Szász Vilmos: Külmissziói konferencia Halléban . 142
Megbeszélések.
Czirják János: A szórványmisszió és külmisszió vi­
szonya .............................................................. 87
Horváth György: Szórványmisszió és külmisszió 67
Horváth Jen ő : Református sajtókérdésünk . . 250
Imre L ajos: Szórványmisszió és külmisszió . 40
„ Egyházunk megújulásáért 217
László Dezső: Hozzászólás.................................. 41
Liszkai Kálmán: Néhány szó a szórvány és külmisz-
s z i ó r ó l ......................... 65
M. Nagy Ottó: Hozzászólás 66
Nagy Sándor: Szent te rro r.......................................... 90
Péter Endre: A theol. munkaközösség angol nyelvcso-
> portjának feladatai . 175
Szőcs Endre: H o zzászó lás.......................................... 89
Tunyogt Cs. András: Szórványmisszió és külmisszió . 111
— Felhívás 67,112
Lelkészértekezlet.
Nagy Géza: A papi hivatás 242
Irodalom.
Ady László: Zece a ni In slujba bisericii §i neam ului. 21
Horváth Jen ő : Draskóczy-Virágh: Félelmes Tibet . . 71
„ Macgregor Vm. M. Fór Christand the
K in g d o m .........................................................................177
Imre Lajos: Két magyar paedagógiai mű (W eszely:
Pedagógia, Mitrovics: A név. tud. alapvonalai) . 45
Imre Lajos: Dávid-Nagy: Magyarok a Kárpátokon túl . 114
, S zó rv án y ain k ..................... 115
Járosi Andor: Az Úr csodásán működik 22
„ A Kiáltó Szó könyvei............................. 23
Kiss B éla : Althaus: Dér Herr dér Kirche, Dibelius:
Heimkehr zum Wort, Rendtorff: Oottes Aufgebot,
Niemöller: Dienst dér Kirche, K. berle: Das Licht
dér W e l t .......................................................... A tlS
Mezey M ihály: Incze G ábor: Az az ember te vagy . *258
M. Nagy O ltó: Pap B éla: Tár&adalmLxendszerváltozás 114
Nagy G éza: Iván László: Dávid Ferenc arca . 228
Szabó Zoltán: Napsugár-füzetek 116
Folyóiratok szemléje.
Horváth Jenő: Life and Work . . 92,259
Imre L ajos: Evangelical Quarterly . . . . . . . 226
 Ig e h ird e té s-K u ltu sz

P r ó d ik á d ó - v á zla tok.*
1. Megáldalak téged.
I. Mózes 12. r. í —6. v.
Az ember története annak az OrOk harcnak a története, amely«
ben az ember a maga akaratát igyekezett érvényesíteni a rajta
kivül álló mással szemben. Az ember akar lenni a kezdeményező,
a megszólító, a parancsoló, egyszóval az úr. Akár az egyes embe­
rek, akár emberi közösségek. Már a külső körülmények, akár a
természet ez a velem szemben álló más, azt szolgálatomba igyek­
szem állítani, hogy erői és javai felett én rendelkezzem és Így én
lehessek a rendelkező és ajándékozó fél, én legyek az, akitől
■függ a más.
A legelszántabb, legszívósabb harcot az ember azért vívta és
vívja, hogy a leghatalmasabb akaratot, Isten akaratát állítsa a maga
szolgálatába. A vallások története az embernek Isten leigázására
irányuló harca. Ez a harc dúl mindenütt, ahol az ember mint
ígérő és követelő fél áll szemben Istennel. Ahol az ember azt
hiszi, hogy közte és Isten között a viszony olyan, hogy hol az
ember a kezdeményező, a megszólító, hol Isten. Amig az ember
azt hiszi, hogy lehetséges Isten követelésével követelést, ígéreteivel
Ígéreteket szegezni szembe.
Ez a, harc azonban kilátástalan. Mert Ifste.íi Isten, azaz min­
dig csak Ö a kezdeményező, megszólító, a parancsoló, mert Ö az
ajándékozó. Az ember mindig csak a megszólított, az engedelmes-
meskedő, mert ö az elfogadó. Nincs, soha sem lehet olyan hely­
zet, hogy az ember ígérjen, az ember szabjon feltételeket. Az ígé­
ret, a feltételszabás mindig Istené, mert Ő az Úr. Miként a fel­
olvasott igében Isten követel és igér, Ábrahám pedig némán en­
gedelmeskedik.
Abrahámnak, aki az ige tanúsága szerint (4—6. v.) engedet-
* Ebben a rovatban minden hónapban négy beszédvázlatot óhajtunk
adni. Lapunk régi és ma is fennálló felfogásához hiven kész beszédeket csak
ritkán közlünk, mert azt tartjuk, hogy a kész beszédet nehezebb fölhasználni,
hacsak nem változatlanul mondja e! az illető, mint a vázlatot, amely a gyü­
lekezet helyzete és körülményei szerint úgy élezhető ki, ahogy szükségesnek
látja az, aki használni akarja,
A vázlatok adásában úgy járunk el, hogy követjük a Református Nap­
tárban közölt blbliaolvasó kalauz vasárnapra osztott textusát. Ugyanezen
kalauz hétköznapra felvett bibliai részét lehet követni a hétköznapi isten­
tiszteleteken és használni bibliaolvasási lecke gyanánt, ahol nagyon rövid a
kijelölt rész, még hozzávéve annyi verset, amennyi szükséges. így a vasár­
napi igehirdetés textusai egy összefüggő gondolatmenetet alkotnak s kapcso­
latban vannak a hétköznapi istentiszteletek lekcióival is.

AZ U T 3
meskedett Istennek, kezdődik az új ember története, annak az
embernek a története, aki Krisztus engedelmességében jut vissza
arra a pontra, ahová Isten teremtő akarata állította volt, de ahonnan
Ádám engedetlensége következtében kiesett.
Ábrahám példája mutatja, hogy az Isten előtt minden fel-
tétel nélkül meghódoló ember a diadalmas ember. Fel kell
adni, el kell hagyni mindent, amit az enyémnek, amit az én ki­
zárólagos tulajdonomnak gondolok. Mikor magunkat megüresitve
elismerjük: nincs semmink, minden a Tied, mikor feladtuk a
magunk álláspontját, gondolatát, lemondunk a magunk akaratáról,
akkor következik a felmagasztaltatás, a meggazdagodás (2. v.) Mert
az Isten akarata szolgálatába való állás nemcsak a magunk akara­
táról való lemondást, hanem Isten győzedelmes erejének védelme
alá jutást jelenti. Az engedelmesség és áldás nem két, egymástól
független dolog. Engedelmesség és áldás elválaszthatatlanul össze­
tartoznak. Az áldás már benne van az engedelmességben, mint
nagypéntekben a husvét és áldozócsütörtök.
2. A csaló.
I. Mózes 27. r. 1 9 -2 8 . v.
Szörnyű csalás ez. Minél inkább részletezzük, annál szörnyűbb.
Akár azt nézzük, kiket csalt meg, miért csalta meg, mi módon
csalta meg: egyformán felvetődik lelkűnkben a kérdés, hogyan is
lehetett ilyet tenni?
A legszörnyübb ebben a történetben, hogy Jákob az örök
embert példázza: engem, minket. Mi is, mint Jákob, csalással
akarjuk megszerezni az atyai áldást, Isten áldását.
A csalás abban áll, hogy kegyes külsőségek, Istennek tetsző
cselekedetek álruhája mögé el akarjuk rejteni a magunk igazi
énjét. Az imádkozás, az adakozás Ézsau-ruhája mögött Jákob rej­
tőzik : egy más gondolkozás, egy más érzület, más akarat, amely­
nek a cselekedetekhez semmi köze. Más vagyok, mint amilyennek
mutatom magamat.
Jákob tudta, hogy rém a ruha teszi az embert. Jákob tudta,
hogy Ő bármily ügyesen alakoskodik is, csak Jákob marad. Tudta,
hogy csalás az. A mi nyomorúságunk nagyobb, mint az övé. Mi
elhitetjük magunkkal, hogy maradhatunk azok, akik vagyunk, elég,
ha a külsőségeket magunkra erőszakoljuk. Mi önmagunkat is meg­
csaljuk. Csak a csalásban vagyunk Jákobok, de nem a megbánás­
ban és a jóvátételben.
Izsákot meg lehetett csalni, mert szemei annyira meghomá-
lyosodtak, hogy nem látott. A mindentlátó Istent nem lehet meg­
csalni. Ö nem a külsőre, jhanem a belsőre, nem a cselekedetekre,
hanem az érzületre néz. 0 nem adja addig áldását, amíg a hang
is nem az Ézsaué, az elsőszülötté, a Krisztusban újjászületett
emberé.
Hála legyen Istennek, hogy Szentlelke és Igéje által mind?
nyájunknak, mindennap kínálja ezt az elsőszfllöttséget.

4 AZ ÖT
 3. Irigykednek vala red.
I. Mózes 37; 1 -1 1 . v.
Az irigység rút bűn. Ezt mindnyájan tudjuk és elismerjük.
Ha valakire azt mondjuk: irigy ember, van valami megvetés ebben
a megállapításunkban. De az irigységnek inkább a rútságát, mint
a veszedelmét látjuk, Pedig az írás sokszor és nyomatékosan int:
ne irigykedjetek, és sokszor rámutat arra, hogy az irigység mennyi
szomorúság és nyomorúság forrása lehet úgy arra nézve, akiben
úrrá lett, mint arra nézve, aki ellen felébredt. József és testvérei
példája világosan mutatja ezt. Kihat a testvérek szivéből a szeretet,
megtelnek gyűlölettel, annyira, hogy jó szót sem tudnak szólani
testvérükhöz. És nemsokára olyan cselekedetre ragadtatják magu­
kat, mely Józsefet a halál szélére, majd szomorú rabszolga-sorsra
juttatja, atyjuknak pedig vigasztalhatatlan szomorúságot okoz.
József története véges végig mutatja az irigység veszedelmeit,
következményeit, a felolvasott rész különösen azt tárja fel, honnan
fakad fel ez, az annyi gonosz forrásául szolgáló indulat.
Egészen kicsinyes okok ébresztik fel a testvérek szivében ezt
az indulatot. A Jákob megkülönböztető szeretete és a József álmai.
Olyan dolgok, amelyekkel nem ártott József a testvéreinek és
amelyek nem voltak József hatalmában. Mit tehetett arról József,
hogy ő kisebb volt bátyjainál és ezért szerette őt az atyja; mit
tehetett arról, ha Isten különös álmokat adott neki?
Ma is nem ilyen okok ébresztik-e fel az irigységünket ? Irigy­
kedem a szomszédomra szerencséjéért, egészségéért, vagyonáért,
előmeneteléért, békés családi életéért. Irigykedem, azaz elkívánom
tőle, dacára annak, hogy abból, ha ő szerencsétlen, beteg, szegény
lesz, nekem semmi hasznom nem származik, azáltal én nem leszek
szerencsésebb, egészségesebb, gazdagabb. Elkívánom csak azért,
hogy neki ne legyen. „Irigykedtek és nem nyerhetitek meg“, —
mondja Jakab apostol.
Az irigység a krisztusi indulatnak, a szolgáló szeretetnek a
halálos ellensége. Kétségtelenül veszedelmes az irigyletfre nézve
is, mint József sorsa is mutatja, de első sorban az irigykedöre
nézve. Neki okoz mérhetetlen károkat. Mert ha cselekedetekké
soha nem is lesz, egészen bizonyosan megrontja az irigykedő lei­
két és életét. Ezért az irigy ember nemcsak veszedelmes, hanem
mindenekfelett szerencsétlen ember.
Végső forrása szerint az irigység a hitetlenség szülötte. Az
irigy ember nem akar tudni Istenről, a nagy ajándékairól, aki
annak osztogatja adományait, akinek akarja. Egyiknek ezt, a má­
siknak azt ajándékozza jótetszése szerint, érdem nélkül. Nem akar
tudni a kegyelemről. Nem hiába bélyegezte meg az Úr olyan
keményen az irigységet a szöllőpásztorokról szóló példázatában.
Mert a kereszt alatt hömpölygő ár legszennyesebb hullámai az
irigység tajtékától sötétlettek.

AZ Ú T 5
 4. A tetté lett Ige.
János 1. r. 1—14
Kicsoda a Jézus? E kérdésre sokféle feleletet adhatunk és
adunk. Ö a jó pásztor, aki megkeresi az elveszett juhocskát. Az
áldott orvos, aki meggyógyúja minden betegségünket. A magvető,
aki leikével szórja az Ige magvait. Ő a király, aki uralma alá hajtja
a világot. 0 a világ világossága, aki a sötétben tévelygőknek utat
mutat, 0 az örök bíró, ki számadásra von.
De akármit mondunk is Róla, mind csak egy egy vonását,
egy-egy sugarát mutatjuk be. A felolvasott Ige a maga teljességé­
ben tárja elénk, amikor azt m ondja: Ö a testté lett Ige. Ebben
kifejezésre jut Jézus lényének csodája és személyének egész felsége.
Mert az Ige nem más, mint Istennek világteremtő, világkor­
mányzó és fenntartó akarata. Nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
ő benne vala az élet és az élet vala az emberek világossága.
Gondoltam-é arra, mit jelent ez?
Benne nemcsak megismerhetjük a világteremtő, kormányzó
és fentartó istent akaratot, hanem hit által magunkévá tehet­
jük. (12. v.)
Micsoda alázattal, micsoda bizodalommal és micsoda hálával
kell közelednünk Hozzá, ehhez a világbiró és a világért önmagát
odaáldozó hatalmas úrhoz! Milyen boldog örömmel kell hallgat­
nunk hivó szavára, engedelmeskednünk parancsolatának, reátámasz­
kodnunk ígéretére. És milyen keserű bánattal kell vallásttennfínk
hitetlenségünkről és engedetlenkedésünkröl.
Jézus a testté lett Ige, aki teljes kegyelemmel és igazsággal.
Milyen kárhozatra méltó nyomorultak vagyunk és maradunk, ha
ezt az igazságot el nem fogadjuk, ez előtt a kegyelem előtt örven­
dezve meg nem hódolunk. Mert ez a kegyelem és igazság azért
jött közénk, hogy mi a legnagyobb méltóság birtokába jussunk:
Isten fiaivá legyünk.
A Jézus iránti hódolat és bizodalom, amelyek nélkül senki
sem lehet jó keresztyén, csak akkor hatalmasodhatik el a mi lel­
kűnkön, lehet úrrá életünk fölött, ha az 0 szolgai formájában az
Igét ismerjük meg, aki kezdetben volt, Isten volt és aki által lett
minden, ami lett. Akkor tudunk igazán örvendeni annak, hogy ez
a mindenek fölött való hatalom, testté lett, lakozék miközöttünk,
teljes vala kegyelemmel és igazsággal: pásztor, orvos, magvető,
testvér lett érettünk. Közénk jött, hogy velünk maradjon mind a
világ végezetéig.
5. Szükség nékiek újonnan születnetek.
János 3. r. 1—8. v,.
Köztünk és Nikodémus között kétségkívül vannak különbségek.
Mi nem csodálkozunk, ha Jézus, aki új eget és új földet hoz, ebbe
a megújult világba új, más embert kiván. Mi már nem állunk
olyan értetlenül Jézus e követelésével szemben: értjük, mit kíván

6 az úr
és nem tartjuk lehetetlennek Nem csodálkozunk, sőt egészen ter­
mészetesnek találjuk Jézus követelését, ha arra a sok gonosz
emberre gondolunk, akik a szomszédunkban, a falunkban, a világ­
ban élnek.
Nem különbözünk azonban Nikodémustól a leglényegeseb­
ben: nem akarjuk elismerni, hogy 1. nekünk, elsősorban nekünk
szükséges újonnan születnünk, 2. hogy ez az újjászületés felül­
ről van.
Nincs olyan elfogult ember, aki be ne ismerné, hogy van
benne is fogyatkozás, hiba. Néha indulatos, szeretetlen, haragtartó,
irigy, kötelességmulasztó vagyok. Néha elfeledkezem arról, amivel
Istennek tartozom. De alapjában véve nem vagyok rossz. Több,
jelentősebb bennem a jó, mint a rossz. Nem arra van nálam szük­
ség, hogy újjá, mássá legyek, hanem arra, hogy legyek, lehessek
minden tartózkodás és akadályoztatás nélkül az, ami lényegem
szerint vagyok. Nálam csak arról van szó, hogy pár, nem jelentős,
rossz szokást elhagyjak, hogy fegyelmezzem magam.
És mivel csak erről van szó, elég lenne, ha egyszer igazán
akarnám, ha minden erőmet összeszedném. Belülről, önmagámból,
a magam erején véghezvihessem és véghez is viszem ezt. Pálnak,
aki öldökölte Krisztus követőit, Zákeusnak, a sokakat tönkretevő
vámszedőnek, Augusztánusnak, aki ifjúságát istentelenségben és
dobzódásban töltötte: felülről, csodálatosan és titokzatosan'; újjá
kellett születnie. Nálam azonban mindez belülről, természetesen,
a lassú fejlődés úiján mehet végbe.
Nem ott van é a hiba, hogy a nagy kérdésre magam adok
magamnak feleletet? Nem viszem Jézus elé, nem Vele beszélem
meg, mint Nikodémus. Nem ott van-é a hiba, hogy csak szájjal
vallom: hiszek Szentlélekben?

AZ Ú T 7
% V a llá so s n e v e lé s m

V á zla to k v a llá sta n ítá s s z á m á r a .

1, Bevezetés.
A vallástanítás kérdését nem szabad lezárnunk azzal, hogy
mivel az új tanterv és az új tankönyvek készen vannak, mostmár
ezzel meg is történt minden arra nézve, hogy a vallástanítás mun­
kája zavartalanul follyon az egész vonalon. A tulajdonképeni munka
most jön, az igazi, a tényleges munka, amely már nem egyesek,
a tanterv, vagy tankönyvek előkészítésében résztvevők munkája,
hanem mindenkié, aki a vallástanítás munkájában résztvesz. Most
már nem egyesek hanem mindenki hozzájárulhat ahoz a munká­
hoz, annak a gondolatnak a megvalósításához, ami az egész új
tanterv vezető gondolata volt: maivá, jelenvalóságában kényszerítővé
tett formában mutatni meg isten akaratát a gyermekeknek.
Ám de tudjuk, hogy ez a munka csak úgy folyhatik igazán,
ha erre is, mint az igehirdetésre állandóan készül a vallástanitő.
Itt is az az eset, mint az igehirdetésben, hogy mig régen meg­
elégedhettünk azzal, hogy egy általános, mindig és mindenütt egy­
formán igaz beszédet mondunk el a gyülekezetnek, vagy mindig
ugyanazon tanítási leckét magyarázzuk el a gyermekeknek, ma már
ezzel ezzel nem elégedhetünk meg. M i nem lehet azt mondani,
hogy az Ábrahám története ma is ugyanaz, mint volt 50—100 év­
vel ezelőtt. Ma látjuk, hogy ez a történet és minden bibliai és
egyháztörténeti anyag mindig és mindenütt egy speciális mondani­
valót hordoz, amit épen most és épen ott, azoknak kell monda­
nunk, akik előttünk vannak. Az Ábrahám és Lót története, régeb­
ben lehetett szép példája az atyafiak közötti viták szelíd elintézé­
sének, ma életbevágó tanítás a veszekedő nemzetek és egyének
számára. A samariai asszony kérdése: hol kell imádni igazán Is­
tent, lélekbemarkoló kérdéssé kell, hogy váljon ott, ahol szekták
léptek lel, kérdésévé annak, hogy mi az igazi istentisztelet s az
első keresztyének üldözése nem a múlt egy kegyes története, ha­
nem a jelen véres valósága, mikor pl. Oroszországra gondolunk.
Világos ebből, hogy a vallástanításnak aktuálisnak kell lennie
helyi és idői tekintetben és ha régen azt vallották, hogy nem lehet
ugyanazt a prédikációt többször elmondani, mert az magán hordja
annak a gyülekezetnek a szükségei és kérdései képét, akkor ma ez
százszorosán igaz, nemcsak a prédikációról de a vallástanításról
is. Ezért ebben az évben néhány vallástanitási leckét fogunk váz­
latosan feldolgozni, hogy bemutassuk, hogyan lehetne alkalmazni
a vallástanítást a mai időkhöz s igy hogyan lehetne azt megeleve-

8 AZ Ú T
 níteni és életbe markolóvá tenni. Természetesen ezekben a helyi
gyülekezet kérdéseit nem tudjuk érinteni, inkább arra törekszünk,
hogy rámutassunk a leckéből kiemelhető gondolatokra s talán arra,
hogy ennek a leckének milyen esetben, milyen speciális tanítása
van a mai időkre.
Mielőtt azonban hozzákezdenénk ehez, először egy nehány
megjegyzést kell tennünk magára a vallásórára való előkészületre.
Legelőször azt, hogy a vailásórára épertúgy készülnünk kell, mint
az Igehirdetésre. A készület abból áll, hogy először is nagyon jót
megtanuljak magát a leckét, csaknem szószerint és különösen a
kátékérdést, ezt azonban szószerint, A kátét könyvből kérdezni a
legnagyobb hiba, mert ez a gyermeket valósággal elszoktatja a ta­
nulástól. Ha a leckét jól tudjuk, akkor megkeressük benne azt a
gondolatot, amit Isten Igéje ebben a leckében a gyermekeknek
mond. Erre a könyvben rendesen már utal a kátékérdés, vagy pe­
dig a bibliai, ige, aztán az imádság és a gondolatok. Megtörtén­
hetik, hogy ugyanazt a leckét egészen különböző alapgondolat sze­
rint használjuk fel. Ebben természetesen nem mi döntünk, hanem
az, hogy abban a leckében Isten Igéje mit akar a gyermekeknek
mondani. Pl. a rejtett kincs és drágagyöngyröl szóló leckét (IV.
osztályban) feldolgozhatom úgy is, hogy arról beszélek, hogy Isten
országa kincsére vágyakozni kell s ezt kiemelhetem pl. egy olyan
gyülekezetben, ahol az ige utáni szomjúságra akarom a gyermekek
figyelmét irányítani, de úgy is, hogy arról beszélek, hogy az Ige
odaadást és lemondást kíván, ha pl. a gyülekezetben azt látom,
hogy Isten igéjét nem becsülik, a tiszta hitet könnyen elhagyják
az emberek. Nagyon fontos tudni, hogy mit akarok a leckével, mert
ha igy nincsen kiélezve, akkor a gyermekek számára érdektelenné,
unalmassá válik s elszakad az élettől az ige. Az egész történet,
vagy lecke tulajdonképen arra való, hogy ezt az izenetet, ezt a pa­
rancsot matassa meg, tehát, hogy vágyakozz az ige után, hogy add
oda mindenedet, hogy Isten országát megkaphasd stb. Persze, egy
igének sokféle oldalú ¡zeneiéről lehet szó.
Ha most tudom, hogy milyen tartalmú izenetet kell átadnom,
akkor az egész leckét ennek az irányába állítom be. Az a célom
a leckével, hogy a gyermekek meglássák, hogy milyen nagy kincs
Isten országa. Ezt úgy látják meg, ha látják, mit tettek ezek az
emberek a példázatban, hogy azt megnyerjék, mert minél több fá­
radság, áldozat van kötve valamihez, annál nagyobbnak látszik az.
Erre mutat, hogy ez a példázat nem csak két ember története, de
minden ember története, aki keresi Isten országát, mindenkinek igy
kell keresnie és megtalálnia. A kátékérdés mutatja, hogy ez az or­
szág az egyház, amelyért a II. kérésben imádkozunk s a kis tör­
ténet mutatja, hogy milyen drága volt ez Aranyszáju Jánosnak.
Az előkészületnél arra igyekszem tehát, hogy az egész lecke
egyetlen parancsot mutasson, erre törekedjék, hogy ne menjen félre,
egyéb kérdésekre és utakra. A legtöbbször a vallástanttónak az a
hibája, hogy nagyon sok mindent akar megmutatni a leckéből, ki

AZ U T 9
 akarja meríteni s ezért az eJáltalánosodik és erőtlenné válik, mert
aki mindent elmond, az nem mondott el semmit.
Magára a tanításra nézve szeretném figyelembe ajánlani azt,
hogy minél többet beszélgessünk a gyermekekkel és minél inkább
tegyük a dolgot előttük láthatóvá s őket tevékennyé. Hallgassak
meg véleményüket, bátorítsuk őket arra, hogy kérdezzenek, írassunk
le velük énekeket, bibliai mondásokat, rajzoltassunk jeleneteket (pl.
itt ebben a leckében, mikor a szántóvető a kincset megtalálja stb.)
a történet forduló pontjain ismételjük el velük az eddig történte­
ket, szóval tegyük őket a tanítás aktív résztvevőivé és ne passziy*
hallgatóivá. Végül még egyet. A tanítás azzal végződik, ho g /’á
gyermekek meglátják Istennek egy parancsát, ebben a parancsban
ítélet van (milyen kevésre becsültem én eddig Isten országát!) és
egy rendelkezés (keresnem kell, imádkozással és engedelmességgel!)
Ez minden tanításban igy van. Ahol nincs Ítélet és nincs parancs,
ott a gyermek feje felett elment az egész lecke. Ez azért fontos,
mert ez teljesen szakit a régi módszerrel, ahol egy tanúság kívá­
nása volt a tanítás célja. Mi nem tanúsággal dolgozunk, amelyet
a gyermek megtanul s elfelejt, hanem Isten parancsával, amelynek
engedelmeskednie kell s amely az életéhez tartozik hozzá.
Ezek alapján lássuk most egy nehány leckének a vázlatát.
Ezeket úgy fogjuk kiválasztani, hogy minden osztályból legyen egy
pár és pedig a tanítás anyaga különféle részeiből. Hogy egyhangú
ne legyen, nem is követjük az osztályok sorrendjét.

2. A keresztyén egyház alapítása.

(Hí. osztályban.)

1. Célkitűzés. Hogyan alapította Krisztus az egyházat.

A tanítás célja megmutaini, hogy az egyház, amelybe én is
beletartozom, a Krisztus vezetése alatt áll, folytonosan növekedik
s erősödik s Isten gyermekeinek közösségébe engem is belekap­
csol. Meg akarjuk mutatni, hogy Isten engem az egyházban tett
és tesz a maga gyermekévé. Ebből látszik, hogy Isten Igéje meg­
ítél engem abban, hogy az Ö egyházát nem becsülöm s azt pa­
rancsolja, hogy éljek az egyházban és ott szolgáljam Őt.
2. Tanítás. Az egyház alapításáról szóló kátékérdést szem­
léltetem a Szentlélek kitöltésének történetével. Ebben a kátékér­
désben a következő pontok vannak: a) Az egyház tagjai a világ
kezdetétől a világ végéig minden nemzetségből gyüjtetnek; b) ez
történik a Szentlélek és az Ige által; c) az egyház igaz hitben
megegyező és örök életre elválasztottak serege; ú) Krisztus védel­
mezi és megtartja az egyházát; e) ebben én is benne vagyok,
tehát engem is oltalmaz és megtart.
Lehet a tanításnál úgy járni el, hogy először a szemléltető
anyagot mutatjuk be, vagy, mivel a múlt évben ezt már tanulták,
ismételtetjük el s erről megyünk át az elmélyítés és alkalmazás
anyagára, vagy lehet úgy eljárni, ami itt különösen ajánlatos, mert

10 AZ Ü T
 az anyagot a gyermekek ismerik, hogy a tanítás egyes forduló­
pontjainál veszem elő a szemléleti anyagot. Az első esetben elis­
mételjük a pünkösti történetet, különösen súlyt helyezve a fent
felsorolt a)—d) pontjaira a káténak, tehát kiemelve a történetből
azokat a vonásokat, amelyek ezeket a pontokat megvilágítják. A
második esetben a történet egy-egy részét veszem s mutatom meg
abban a kátékérdés pontjait. Ez esetben az az előny, hogy nincs
olyan nagy távolság a gyermek számára a történet és az elmé­
lyítés között. A második esetet yéve, így járok e l :
a) Mi történt pünköst első napján? Hol voltak a tanítvá­
nyok? Mi volt ekkor Jeruzsálemben? Kik voltak oda összegyűlve,
a világ milyen részéről ? Miért gyűltek össze ? Hallottak-e prédi­
kációt ? Ki tartotta ? Miről beszélt Péter ? Erre mit cselekedtek ?
Hányán keresztelkedtek meg? Kinek a megbízásából szólt hoz­
zájuk Péter? Kihez tartoztak és mit vallottak, akik megkeresz-
telkedtek ?
Ez egy sereg volt, Isten egyháza, akiket Krisztus gyűjtött,
tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetségből származtak. Az
egyház fgy áll felette térnek és időnek, mint Krisztus hadserege.
Ide tartoztak mindazok, akik valaha Istent igazán ismerték és
tisztelték. *
Vájjon Krisztusnak ez a sereggyüjtő munkája most szünetel-e ?
A kisgyermekek beletartoznak-e az egyházba ? Mit mondott róluk
Krisztus? A keresztséggel pecsételjük meg, hogy ők a Krisztusé.
Ma hogyan gyűjti Krisztus a sereget? A misszióban pogányokat
és zsidókat. Most is gyűjti és örökké gyűjteni fogja.
b) Most nézzük meg, hogyan történhetett az, hogy az em­
berek megtértek ? Hogy gondolkoztak a zsidók Krisztusról ? Mégis
sokan voltak, akik megtértek. Mit mondott a sokaság először Pé­
terről ? Hát a Péter beszéde után hogyan gondolkozott ? Minek
lehet tulajdonítani ezt a változást, hogy először gúnyolták, aztán
hittek neki ? Péternek, mert ügyesen beszélt ? Valaki kényszerítette
őket?
Van-e olyan eset ma is, hogy egy ember, aki gonosz és
istentelen volt, megtér és istenfélő lesz? Ismerünk-e olyan embert?
Pál apostol történetét. Mi változtatta meg ezt az embert? Isten
Igéje a Szentlélek által.
Ilyen ereje van Isten Igéjének és a Szentléleknek. Ma is
szól Isten Igéje. Hol? Megmutatja a bűneinket (mint a zsidóknak,
hogy megölték Krisztust, megmutatta), megmutatja a Krisztus ke­
gyelmét, amellyel érettünk meghalt, megvigasztal, hogy Őbenne
bizzunk. A Szentlélek indít imádkozásra, engedelmességre. így
gyűjti a bűnösök, gonoszok, szomorúak közül a maga seregét ma
is Igéje és Szentlelke által Krisztus. Nekem is szól az Ige (hol ?),
azért, hogy meghallgassam és engedjek neki, mint azok az emberek.
c) Miről beszélt Péter ? A megfeszített Krisztusról. Hallgas­
sátok meg, mit mondott (felolvasunk egy pár versel). Mit mondott
Krisztusról ? Hogy Ő a Megváltó. Mit tett velünk ? Akik megke-

AZ UT 11
resztelkedtek, vallást tettek erről. Hittek Krisztusban. Aki Krisztus
tanítványa, mind hisz benne. Akik az egyházba tartoznak, mind
megegyeznek abban a hitben, hogy Krisztus a Megváltó. Ezek
azok, akiket Isten örökre elválasztott, hogy benne higyjenek.
Ne gondoljuk, hogy valaki csak úgy, lehet a Krisztus tanít­
ványa. Éhez az kell, hogy igaz hitben megegyezzék, vagyis igazán
higyjen Istenben úgy, ahogy Isten Igéje tanítja és el legyen vá­
lasztva az örök életre. Isten az igehirdetéssel keresi azokat, akik
örök életre elválasztattak. Azért hirdetteti nekünk is, mert az igaz
hitre akar vezetni, mert minket is elválasztott. Mi is beletartozunk
a választottak közé. A keresztséget azért adta, hogy ezt megmu­
tassa. Nagy dolog ez, Isten gyermekei közé tartozni s ezért igazán
hálásaknak kell lennünk. Megköszöntük-e ezt valaha ?
d) De nézzük, mi lesz tovább az egyházzal? Vájjon a töb­
biek szívesen látták-e, hogy olyan sokan csatlakoznak a Krisztus
hivei közé ? Miért nem ? (Már Krisztusra sokan haragudtak és
gyűlölték a követőit is.) Később sokat kell szenvednie az egyház­
nak. Üldözik, gyilkolják a keresztyéneket. Később tanulunk róla.
Ma is sok szenvedése van az egyháznak. Ki az egyház ellen­
sége? Hogy akarja.a Sátán tönkretenni? (Pl. Oroszországban,
eseteket mondani el.) Van-e nekünk védelmezőnk? Krisztus az.
0 tartotta meg s tartja meg ma is. Ő az erős, Ö az egyház feje.
Itt mi közöttünk, hogyan akarja a Sátán Isten egyházát tönkre­
tenni? Mi bennünk is ezt akarja, úgy, hogy rá akar venni, hogy
ne szeressem Isten Igéjét, ne engedelmeskedjek neki, ne hallgas­
sak rá.
De Krisztus védelmez bennünket, Rá kell hallgatni, az Ö
Igéjét tanulni s a Szemléteknek engedelmeskedni.
3. Összefoglalás. Láttuk, hogyan gyűjti Isten Fia a maga
seregét. Örökké gyűjtötte és védelmezte. Engem is arra szánt, hogy
az egyházba tartozzam. Ez nagy kegyelem, melyért hálásnak kell
lennem. Imádkozni kell az egyházért s azért, hogy engem tartson
meg Krisztus a neki való engedelmességben.
4. Megjegyzések. Ezt a tanítást többféle oldalra ki lehet
élezni. Úgy is, hogy arra mutatok rá, hogy a keresztyén egyház
mindig szenvedő egyház. Vagy hogy megmutatom, hogy milyen
nagy dolog Krisztus seregéhez tartozni, vagy hogy kiélezem az
igehirdetés fontosságát az egyházban, stb., aszerint, amint a helyi
szükség hozza különösen magával. Természetesen ez nem engedi
meg, hogy a tanítás anyagából elhagyjak.
A kátékérdést, az egyes részeknél, amikor rájutottam, egyes
mondataiban feli rom a táblára, elolvastatom, elismételtetem s így
a lecke végén már értik is s nagyrészben tudják is a gyermekek.
Az elkérdezésnél a tanítás után úgy járok el, hogy a kátékérdést
veszem elől s mondatonként ebből megyek át a történeti részre s
ehez kapcsolom azt. A tanifás végén még egyszer pár szóval

12 AZ UT
rámutatok, mit jelent Isten egyházához tartozni s az imádságban,
ha magam mondom azt, ezért adok hálát, ha pedig meg lehet
tenni, a gyermekeket felszólítom, hogy aki köz ülök a saját szavai­
val ezt meg akarja köszönni Istennek, tegye meg. Ahol a vasárnapi
iskola komolyan folyik s így a gyermekek imádkozásra nevelése
történik, ott a vallásórán sem lesz ez szokatlan.
/. L.

AZ UT 13
• Tu d om án y és V ilág n ézet •

A k e r e s z t y é n n a c io n a liz m u s é s in te r -
n a clo n á lfz m u s a le lk ip á s z to r i
s z o lg á la than.
Ez a kérdés, hogy a lelkipásztor nacionális vagy internacio-
nális szellemben végezze szolgálatát, sokkal fontosabb, mint ahogy
első pillanatra hinnénk. Nem kisebb dolgok, mint egyházunknak
jövője és szolgálatunknak maradandó értéke függenek e kérdés
helyes megoldásától. Csak egy pillantás a kereszíyénség mai hely­
zetére és belátjuk, hogy ez ma tk. a nacionálizmus és inter-
nacionálizmus malomkövei közt őrlődik vigasztalanul. Németország­
ban a lelkipásztorok egy része a Deutsche Christen nevű mozga­
lomhoz csatlakozik s a nemzeti szellemben újjászületett kereszlyén-
ségtől várja az egyházi élet üdvét, míg a komolyabb rész a
Pfarrernotbundban tömörül az evangélium egyetemes értékű igaz­
ságainak megvédelmezésére. S a helyzet nálunk, magyar refor­
mátusoknál sem tisztább. Elkezdve a politikai agitátor lelkésztipustól
egészen a munkásgyülekezetek papjáig, aki a híveivel való szoli­
daritás kifejezésére a szociáldemokrata szervezetnek tagja, a leg­
különbözőbb irányú lelkipásztori munkákkal találkozunk, amik hol
erősségére, hol veszedelmére vannak az anyaszentegyháznak. Mind
ennek oka az, hogy még mi magunk sem vagyunk tisztában azzal,
hogy milyen fundamentumon állunk: nacionálisták, vagy inter-
nacionálisták vagyunk-e? S ha mindkét irány hatása meglátszik
munkásságunkon, vájjon milyen viszonyban kell, hogy álljon ez
a két elem egymással? Hiszen — amint mindnyájan ludjuk —
a legtöbb esetben a lelkipásztor sem a nacionálizmussal, sem az
internacionálizmussal nem szakit teljesen, de nem tudja, hogy hol
és mikor kell az egyik vagy a másik szellemében szólania, mun­
kálkodnia. Innen van az a sok tervszerütlenség, elvtelenség, kap­
kodás, amelyeknek nemcsak az egyes gyülekezetek, hanem az
egész anyaszentegyház is megadja az árát. Nem akarjuk magunkat
például exponálni még nemzeti életkérdéseinkért sem — gondol­
junk a magyar iskolázásért folyó lanyha küzdelemre! — vagy pedig
hősködésünkkel, meggondolatlan elszólalásainkkal rossz hírbe
keverjük [magunkat, egyházunkat, fajunkat a külső hatóság elölt.
Mindezek a jelenségek arra késztetnek, hogy a kérdésre tőlem
telhetőleg elvi alapon keressem a megoldást. Nem vagyok ugyan
gyakorlati szaktheologus, de úgy papi, mint tanári működésemben
igyekeztem eddig mindig a dolgok gyökeréig hatolni s minden
egyes igazságot, akár az élet, akár a szellemi mozgalmak vetik fel
azt, mindig kipróbálni a reális életben való használhatóság szem­
pontjából.

14 AZ U T
 I.
Nézzük először a kérdés elvi alapjait.
A nacionálizmus és internacionálizmus előállása tk. az
ember kettős létformájára vezethető vissza. Mint egyes ember tagja
vagyok az én tágabbkörü családomnak, a fajnak és nemzetnek,
mint ember pedig az egész emberiség egyetemének. Az első cso­
porttal az én egyéni tulajdonságaim (származás, testalkat, nyelv,
temperamentum stb.) kapcsolnak össze, a másodikkal azok a tulaj­
donok, amik bennem minden emberrel közösek. Maradjunk egyelőre
ez utóbbiaknál, Közös tulajdona minden embernek például az
önfenntartást ösztön. Ezért tehát minden olyan életnyilvánulás, ami
ezzel áll összeköttetésben, az emberiség egyetemével hoz kapcso­
latba minket. A gazdasági élet, ipar, kereskedelem stb. mindig
nemzetközi szelleműek voltak, elkezdve a régi idők világotjáró
mesterlegényeilől egészen a modern kapitálizmusig, vagy a mun­
kásmozgalmakig. Ezeknek, különösen a legutóbbinak nincs semmi
érzéke a faji vagy nemzeti problémák iránt. „A munkásoknak —
irja Marx a kommunista kiáltványban — nincs hazájuk. Nem lehet
tőlük elvenni azt, amijük nincsen. . . Az egyes népeknek nemzeti
elzárkózása és ellentéte mindinkább elenyészik már a burzsoázia
fejlődésével, a kereskedelmi szabadsággal, a világpiaccal, a termelés
egyformaságával és az ezeknek megfelelő életviszonyokkal."1 A
szociáldemokrácia és kommunizmus nemzetközisége tehát nemcsak
tűnő hangulat, hanem e mozgalmak gyökeréből táplálkozó alap-
természet. Ha az ember csak gazdasági lény, akinek legfőbb célja
a földi élet fenntartása, javainak élvezete, akkor a nemzetiségi
ellentétek teljesen háttérbe szorulnak a közős érdek melleit. Innen
magyarázható elsősorban — és nem valami ösztönös humaniz­
musból — az a békés együttlét, amely az erdélyi magyar és román
parasztság közt évszázadok óta fennáll különösen a kezdetleges
életviszonyok közt élőknél. Választásoknál ez az összhang néha
megbomlik, de azután űjra helyreáll, mert a megélhetés gondjai
és eszközei egy táborba terelik őket.
De odakapcsolják az egyes embert az egyelemes emberiség­
hez az ő szellemi életének általános jellegű megnyilvánulásai. Ilyenek
a gondolkozás és az ezen alapuló tudomány, a humánus szellemi
erkölcsiség és a tiszta művészet. Kant minden lehető metafizikához
és erkölcstanhoz írja az ő prolegomenáit s gondolkozásának csúcs­
pontja — éppen, mint a magyar Bólyay Jánosé — a világbéke, a
nemzetek testvéri összeolvadása. A humánus erkölcstan elvei a
szabadkőművességben jutnak kifejezésre. Ennek alkotmánya a fel­
világosodás terjesztését és a humanizmus ápolását tűzi ki célul az
emberi testvériség és a tisztán emberi erkölcsi törvény alapján.
A hazaszeretetet, mint a humanizmus egyik alfaját, megtartja, de
már politikai és vallási vitát, ahol egyéni meggyőződések juthatnak
1 Sombort W. A szociálizmus és a szociális mozgalom. Ford. Vezsényi
R. Budapest, 1908. 227. I.

AZ ÜT 15
szóhoz, kebelében nem tűr.3 Ami végül a művészetet illeti, erre
vonatkozólag már rég megmondta Arany Ján o s: Művész hazája
széles e világ! A vándorköltő, a világhírű festő, a minden népnél
ünnepelt színpadi író vagy színművész örök emberi jelenségek.
Politikailag rendesen kedves és megbízhatatlan bohémek ők, akik
sokszor a legszélsőségesebb irányzatok karjaiba dobják magukat s
akiket éppen ezért az államépítés szempontjából vagy hasznavehe-
hetetleneknek, vagy éppen veszedelmeseknek minősítenek. A tudo­
mány, a humánus erkölcstan és a művészet birodalma tehát ép olyan
nemzetközi, mint a gazdasági életé. Mindenik az ember szellemi
életének örök tulajdonságain, illetve az ezeket szabályozó örök,
egyetemes törvényeken alapszik s ezért a nemzeti élettel nem sokat
törődnek.
Pedig — ezt nyugodtan megállapíthatjuk — itt is olyan érté­
kek merülnek fel, amiket az emberiség magasabbrendü életénél
nem hanyagolhatunk e). Az örök igazság, jóság és szépség csak
úgy bírnak vonzóerővel s úgy hatnak megtermékenyitöleg, ha nem­
csak hidegfényű csillagok a szellemi élet égboltozatán, hanem
testet is öltenek. Ez pedig az eszméknek és eszményeknek egyéni
színezését vonja maga után. Sőt ennél tovább is mehetünk. Bizo­
nyos történeti, faji és nemzeti fejlődés szükségképpen előkészíti a
talajt, amelyen az eszmény megtestesülhet. A választott nép vallási
fejlődése nélkül nem érthetjük meg az idők teljességét s a Messiás
eljövetelét. Az árja faj megjelenése nélkül, amint ezt H. Chamberlain
már ezelőtt 37 évvel (1898) megállapította a nyugateurópai kultúrát
és a reformációt.8 Nem véletlen — ennek igazságát el kell ismer­
nünk úgy nála, mint Hitlernél — hogy ebből a testileg lelkileg
kiemelkedő, világuraló fajból* kerülnek ki az emberiség legnagyobb
szellemei, tudósai, költői, politikusai. Másfelől minden történeti
szemléletnél és társadalmi magatartásnál hangsúlyoznunk kell a
nemzetnek, mint a faj vetületének és megvalósulási helyének fon­
tosságát. A nemzeti állam (völkischer Staat) legmagasabb feladata
Hitler szerint a faj megtartása és emelése.5 H í nem is fogadjuk el
az ő államelméletét 6 ennek szélsőségeit (mi a jogállam hívei
vagyunk 1), igazat kell adnunk neki abban, hogy az erőteljes,
öntudatos nemzeti élet kikerülhetetlen előfeltétele a fajra és ennek
egyedeire reábizott értékek megvalósulásának. Hogy egy közelfekvő
példát hozzak fel: a híres magyar becsületesség csak egy politi­
kailag, társadalmilag is megszervezett, öntudatos nemzeti éleiben
valósulhat meg akadály nélkül. A XVIII. század korrupt világában
csak tengődnek a nemzeti erények, de a XIX. század első fele,
8 A magyarországi szimbolikus nagy páholy alkotmánya. Budapest, 1905.
11—12. I.
8 H. A. Chamberlain: Die Grundlagen des XIX. Jahrhunderts. IX. Aufl.
München, 1909. I. köt. 549. s köv. 1.
* U. 0. 596., 597. 1.
5 /?, Karwehl; Politisches Messiaslum Zwischen den Zeiten. 1931. évf.524.1<

16 AZ U T
a nemzeti ébredés kora, tele van nagy ideálistákkal, akik mindent
képesek áldozni eszményeik szolgálatában.
Valahogy úgy áll tehát a dolog, hogy eszményi célok megva­
lósítására is csak azok alkalmasok, akik felismerik történelmi adott­
ságaik Islenlől ajándékozott értékeit. Kétségtelen tény, hogy az
egész emberiségért áldásos munkát csak az tud végezni, aki meg­
becsüli családját, faját, nemzetét. Az Idvezítő még a halát előtti
órákban is siratta bűnös nemzetét, Pál apostol pedig kívánt volna
átok lenni, elszakasztatva élni a Krisztustól az ő test szerinti ro­
konaiért, az Izraelitákért s szíve szennt könyörög azoknak idves-
s égé ért. (Róm. 9 r. 3 v., 10 r. 1 v.) A nemzeti összetartozás ápo­
lása, annak legszentebb gyakorlása tehát nemcsak új, érdekes szint
ad az örök értékeknek, hanem azoknak megvalósulásához is segít
a mieinkért való tusakodás hatalmas motívuma által. Alig van olyan
kérdése az egyetemes emberiség életének, amit a nemzeti élet ke­
retein belül nem lehetne megoldani. A nemzeti szociálizmus pl.
elsősorban itt akarja megoldani az osztályellentétek kínzó problé­
máját s enélkül meddőnek tart minden nemzetközi kísérletezést.®
Azt pedig naponként olvassuk, hogy a világbéke legkomolyabb elő­
feltétele a kisebbségi kérdés megoldása, ami minden nemzetközi
egyezményen túl elsősorban az egyes államalkotó nemzetek faladata.
Eddigi fejtegetésünk eredménye tehát az, hogy emberiség és
nemzet egymás nélkül elképzelhetetlenek. Az internácionális törek­
vések is tehát csak akkor eredményesek, ha azok szervesen kap­
csolódnak bele a világ életébe s nemzeti talajon felsarjadni első­
sorban a nemzeti élet számára gyümölcsöznek.
II.
Tisztázzuk most már a keresztyénség helyzetét a világot uraló
szellemi áramlatok közt.
Alig van valami, ami kézzel foghatóbb in bizonyítaná vallá­
sunk isteni eredetét, mint az, hogy mndenféle szellemi mozgalom­
hoz, tudományos vagy politikai irányhoz képes alkalmazkodni. Ez
nem annak a jele, hogy a keresztyénség puszta létérdekből bár­
melyikkel gyáván megalkuszik, bár erre is van példa a történelem­
ben, hanem annak, hogy egyik humánus mozgalomban sem ol­
vasztható fel maradék nélkül, mindeniknél magasabb életcélt, gaz­
dagabb lelkiséget, egyetemesebb törekvést képvisel. Másfelől tény
az, hogy a keresztyénségnek minden belső megújhodása nagy nem­
zeti újjászületéseket is von maga után.
Énnek a ténynek okát abban kereshetjük, hogy a keresztyén-
ségben isteni és emberi elemek vegyesen fordulnak elő Hiszen ez
a lételtenmonddsai és az Isteni kijelentés által nyugtalanított, el­
gyötört lelket akarja kibékíteni istennel és a Jézu s K risztus vált-
sá g á b a n lehetőséget adni arra, hogy egykor ez a szeretetteljes vi­
szony tökéletes lesz. S ha ez a feladata, akkor természetesen Isten
* H. Hanck Sociale Bewegungen dér Oegenwert. Zeitwende 1931. 9 F.
204, 226. 1.

AZ UT 17
 bele estek abba a tévedésbe, hogy a Krisztus poklokra való á t ­
szállását és a testünk feltámadását kihagyták. Ebben a szülők ne­
velése látszik meg, ők így tanulták a múlt századi liberálísta- rá­
ciónál izmusban és (gy is tanították tovább.
15. óra. Ismétlés. Itt szembe állítjuk a nyomorúságról tanúi-
takat a szabadulásról tanúltakkal. Mindkét állapotot ismernünk kell,
de külön külön egyik sem igaz. Az élet dialektikáját az adja,
hogy mindkettőben benne vagyunk egyidöben. Csak a halál által
kerülünk ki tényleg ebből a kettősségből, addig hitünkben mint
Ígéretet birjuk a megváltást.
16. óra. 20. kérdés. A földrajz a tudomány nyelvén arról
beszél, hogy miképpen állott elő Isten teremtő szavára a világ?
Ez az értelem munkája. A földrajz elméleteket alkot. A káté
gyakorlati és személyes kérdésekkel állít szembe. A két álláspont
egymással ellenkezik, de egyik sem zárja ki a másikat a maga
sajátos területéről. Isten, aki teremtett, Atyám rám gondot visel,
a rosszat javamra fordítja. Ezt csak Isten igéjéből tanúlhatom meg.
Isten mindenhatósága és atyai hűsége nem áll egymással szemben.
17. óra 21—22. kérdés. A gondviselése erő. Mindenkinek
akkora kiterjedésű és hatású gondviselés van, amekkora és milyen
ereje van. Nekünk van erőnk, éppen ezért mi is lehelünk gond­
viselők, de csak erőnkhöz képest. Ránk bíznak értékeket, munkákat,
állatokat, kis testvérünket stb. Ezekre kicsiben gondot tudunk
viselni, de roppant korlátolt módon. Mi csak akkor viselhetünk
gondot, ha közvetlenül jelen vagyunk és akkor sem minden tekin­
tetben, mert a mi erőnk nem mindenütt jelenvaló és mindenható,
mint az Isten ereje. A gonviselés kizárja a véletlent. A véletlen
rokonai: szerencse, szerencsétlenség, balsors, végzet stb. Ma külö­
nösen lehet látni, hogy akik a gongviselésben nem hisznek, hogy
ragaszkodnak a modern bálványokhoz. Például egy úri asszony
elcsapta a nevelőnői, mert nem tette fel egy kirándulás alkalmával
a luxus-gépkocsira a kis automobil bajazzót (gummi- majom) és így
a rábízott gyermekeket kitette annak, hogy szerencsétlenség történ­
jék velők. A kis majom elhárítja a veszedelmet. Ez fétisizmus.
18. óra. 23—24. kérdés. Jézus Krisztus neve. Jézus zsidó
szó, éppen úgy alkalmazták ezt a nevet azokra is, akik valóban
nem voltak üdvözítők, mint ahogy a mai Győzök közül tényleg
senkire sem talál ez a név. A Krisztus név (görög szó: felkent)
zsidóul Messiást jelent. Példákat mondunk arra, hogy ki kent fel
prófétát, főpapot és királyt. Felkenés Isten szolgálatára való elhívás
külső jele Hasonlatszerüleg megfelel neki: felavatás, megkoronázás.
Különösen a három hivatal jelzőit szoktam megvilágítani: legfőbb
próféta (az előtte éltek rá elő, az utánna éltek rá vissza néznek.
A sorban ő a legfőbb központ) egyetlen főpap, itt megbeszéljük a
papi hivatal kérdését, püspök nem főpap, (a pap áldoz, közbenjár)
örökkévaló, király, mellette tehát van földi király.
19. óra. 25 kérdés. Ez a kérdés csak az előzőből érthető.
Krisztus kenete jelenti az 6 prófétai, főpapi és királyi hivatalát.

30 AZ ÜT
Ha én hit által ennek a kenetnek részese vagyok, Krisztusban én
is próféta (hogy az ö nevét valljam,) főpap: (magamat neki áldo­
zom hálából) és király: (bűn elleni harcos és uralkodó) vagyok.
Itt arról beszélgetünk, hogy mindenkinek kell Krisztus nevét valla­
nia; mindenkinek kell érette az emberek között áldoznia és
mindenkinek kell a bún ellen harcolnia. A keresztyén gyülekezet
ezeket a munkákat a jó rend kedvéért és hogy a megbízottak a
többieket ebben a három munkában vezetni tudják különösképpen
rá is bízza egyes gyülekezeti tagokra: prófétai tisztet lelkipászto­
rokra, tanítókra, főpapi tisztet diakónusokra, diakonisszákra, karitá-
tiv alakulatokra, királyi tisztet presbiterekre, gondnokokra.
20 óra 26. 27. kérdés. Krisztus Ur voltának megértéséhez
szükséges a rabszolga-kor intézményeinek felújítása. A rabszolgát
meg lehetett venni aranyon, vagy ezüstön. Mi ennél drágábbak
vagyunk. Régi urunk a bűn és a halál. A széni séges fogantatás
kérdésénél ki kell emelni a kérdés gyakorlati beállítását: mi hasznát
veszed ? A hogyan ? kérdés itt sem használ. Nem a szentséges
születés magyarázza Jézus életét, hanem jézus Krisztus élete és
müve magyarázza szentséges születését.
21. óra. 28. 29. k. Az istállóban való születéstől a haláláig
felvázoljuk Jézus Krisztus szenvedéseit. Ez a szenvedés másért volt.
Az ószövetségi történetek közül Jób története mutatja, hogy a szen­
vedés nem mindig büntetés. A mai Indiában Ghandi mutatta ezt
meg. A világháború előtt Mott Jánost Indiában kifütyülték, amikor
azt mondotta, hogy az Istenfia szenvedett. Ez náluk káromkodás
számba ment, mert csak az szenvedhet, aki a megelőző életben
sok bűnt követett el. Ma, miután Ghandi megmutatta, hogy szen­
vedni másért is lehet, India kezd hinni abban, hogy a szenvedő
Krisztus is lehet megváltó. Ma is különbséget tesznek a bűn mi­
nősége szerint a kivégzési eszközökben. A hazaárulót felakasztják,
ez ma a legundokabb halálnem, van, akit a háborúban a föbe-
lövéssel megtisztelnek. Jézust az akasztásnak megfelelő legundokabb
halálnemmel végezték ki.
22. óra. 30—32. k. Ez a három kérdés különösen alkalmas
arra, hogy mögéje felébresszük a gyermekekben [levő legnehezebb
kérdéseket: halál, legnagyobb kisértések. Ilyenek ábrázolására főleg
a drámákból és balladákból lehet figyelmeztető jeleket venni. Krisz­
tus a pokoltól, annyi, mint Istentől való elszakadás, valóságoe
halál egészen * megdicsőülésig az emberi élet minden viszonylatát
átfogta. Nincs az emberi életben olyan kérdés, amire az 6 élete
ne rezonálna. Egyetlen történelmi alaknak sincs meg ez a gazdag­
sága. Bárhol vagyok, öt segítségül hivhatom. Nemcsak az ünne­
pélyes alkalmakkal, de sokkal inkább az [élet mélységekben kell
és lehet Krisztushoz fordulnom. A Krisztusban élő embernek nin­
csen tragédiája.
23. óra. 33. 34. kérdés. Eddig Krisztus prófétai és főpapi
munkájáról volt inkább szó. Feltámadása és mennybemenetele
inkább királyvoltára irányítja a figyelmet. Ez nem magasabb eme-

AZ Ü T 31
ségek, addig a plsztor munkája állandó jellegű s rendeltetése
egy reá bízott nyájban az evangélium hirdetése, a szentségek ki­
szolgáltatása és a fegyelem gyakorlása.9 Tehát munkája inkább
megtartó, mint kezdeményező \ És emellett helyhez kötött. Csak
akkor munkálkodhatik más gyülekezetben is, ha ezt „a közszükség
úgy kívánja.“
Dr. Nagy Géza.
(Folytatjuk.)

9 A keresztyén vallás rendszere, IV. könyv, III. fej. 4—7.

20 AZ U T
 I r o d a l o m

Z e o e a n i in s/u jb a b i s e r i c i i ; / tte a m u lu L
1924—1934.
(Tiz év az egyház és nép szolgálatában).
A kolozsvári görög-keleti theologia 10 éves fennállásának emlékkönyvét
karácsony előtt, fenti címen, közel 400 oldalas, szép kiállítású kötetben adta
ki« A könyv a reá Fordított figyelmet és tanulmányozást mindenképen meg­
érdemli.
Előszavában Iván Miklós, a kolozsvári egyházkerillet püspöke az 1924-
ben megnyílt 3 éves theologiai intézet, később (1927-től) 4 éves akadémia
felállítása előzményeit vázolja« Azutáni oldalain a könyvnek az illetékes kul­
tuszminiszterek és a professzoráig arcképét látjuk, utóbbiak rövid életrajzát
és irodalmi munkásságának felsorolását olvashatjuk. Igen érdekes annak a tu­
domásul vétele, hogy a theologiai tanárokat és a mai görög-keleti egyházat
miféle tudományos problémák ösztönzik munkára és érdeklik.
A mii tulajdonképeni része csak az 55-ik lapnál kezdődik és 250 ol­
dalnyi terjedelemben a professzorok kilenc tanulmányát adja. dr. Lupa? egye­
temi tanár, historikus: Varleam, XVII. századbeli moldovai metropoJitáról, dr.
BucevschJ, a dogmatika tanára: az eredendő bűnről, dr. Muntean, az ú jtes-
tarnentomi tanszék betöltője; Jézus fel támadásáról, dr. Párvuíescu gazdasági
akadémiai tanár: az individuális biológiai elemzésről, mint a kerestyén erkölcs
princípiumainak a prédikálásban való alapjáról, dr. Peíra?cu, a theologiát
végzett zenetanár: a zene jelentősége és az egyházi ének szerepe az isten-
tiszteletben címen, dr. Sava, az egyházjog tanára, ki az egyházkerület egyik
tanácsosa i s : az egyház és állam viszonyáról, dr. Stánescu, az egyetemes
egyháztörténet és patrologia professzora: a manicheismusról, dr. Vascá igaz­
gató, a fundamentális theologiai és a pedagógiai tudományok professzora:
hitetlenség egyik elöharcosáról, Nitzschéről, dr. Pa?ca, az erkölcstan tanára:
adalékok a pápai csalatkozhataflanság történetéhez címen figyelemreméltó dol­
gozatokat irtak. Nincs itt hely az értekezések részletes, tartalmi ismertetésre,
de nem lenne haszon nélküli munka egy-kettőnek a lefordítása egyházi lap­
jaink számára.
Az emlékkönyv H-ik részében a 10 éves jubileum alkalmi himnusza
után, mely a zenetanár verse és zenéje, egyik theologus aktuális ódája és több­
nek verse, ünnepi beszédei között érdekes" beszámolót olvashatunk a püspök,
tanárok és theologusok minden dicséretre méltó, példaadó munkájáról, mely­
nek eredményeképen a bibliát a vakok kezébe adták. Kifejezett céljuk ezzel
az v o lt: „a vakoknak megmutatni Istent, az élet világosságát". Egy vak nyom­
dász szedte, az u. n. „Braille" abc-vei, diktálás után. 1929 április 15-<ől 1930
julius 7-ig az új-testamenlumot a theologusok 639 órán át diktálták. Eddig az
új-testamentum jelent meg 8 hatalmas kötetben s a munkát az ó-testamentum
kinyomtatásával fogják folytatni.
A biblia mindennapi olvasásáról megkapó cikkecske állítja az olvasó elé
ezt a „parancsot“, mert ez volt és ma is ez a „bizonyság minden népeknek"
(Máté 24. 14) a vallás igazsága felől. Természetesen a biblia olvasását a „szent
hagyományok mellett" ajánlja, hogy a jövő papi nemzedék „az Írásokban
erős legyen".
Ez a mü útjelző híve a rohamosan fejlődő theologiai tudományosság­
nak a görög keleti egyházban s olvasása közben ez egyházról vallott néze­
teinkben sokat revideálnunk kell. Tanulmányozását mindenkinek ajánljuk.
Ady László.

AZ UT 21
 ,,A x Ú r c s o d á s á n m ű k ö d ik .**
Tsten és a népek. Bibliaköri vezérfonal. Az „Élő Könyvek*
10-ik száma. Ifjú Erdély kiadása. 1934.
A bibliaköri munkaév bibliatanulmányozó vezérfonala a mi helyzetünkre
és feladatainkra való tekintettel átírt, Martin Schlunk kitűnő könyve: Gott
und die Völker, a misszió munkájáról szól, szem előtt tartva a missziónak
ügy a belső, az egyházban és gyülekezetben, mint a külső, a pogány népek
között folyó munkáját. A kiadó szándéka, hogy a misszió gondolatát öntuda­
tos, élő birtokává tegye a bibliaköri ifjúságnak. A misszió tudata az Isten
megbízó feladataira figyeltet fel s a felelősségre, hogy az egyház munkája
isteni megbízatásból fakad s ezért egészen sajátos indítóértékű és sajátosan
halálos komolyságé. A könyvecske ötvenkét fejezete számtalan szentírási helyre
útal, a megbeszélés kérdéseinél az ó- és újtestámentomi helyeket úgy kapcsol­
tatja Össze, hogy mindig megérezteti az Ige egyetemes és mégis idő és hely-
szerű aktuális voltát. A kor aktuális kérdéseire nem sub spécié aeternitatis
ad választ, hanem az Isten Igéjét tolmácsoló Szentírás fölé hajoltatja a kereső
lelket. A könyv menetét összefogó főcímeik jellemzik: l. Az Úr, aki küld.
II. A követek. IIÍ. A föld népei. IV. Az üdvösség izenete. V. Nép vagy népek?
VI. Jeruzsálemtől Rómáig. VII. Az új élet. VIII. Az új gyülekezet. IX. Világ-
misszió és világvége. A Könyv eschatologikus beállítottsága nyilvánvalóan tilta­
kozás az egyház emberi, társadalmi célkitűzései ellen, pozitive pedig a leg­
nagyobb pozitívum érdekvédelme: az Isten dicsőségének. fdrosi Andor.

A K iá lt ó S z ó k ö n y v ö t .
Az erdélyi magyar kálvinizmus harcos, keresztyén öntudatra ébresztő
folyóiratának kiadásában egy hasznos és szükséges könyvsorozat első két
száma jelent meg a napokban, A ml egyházunk és Egészségügyi Tanácsadó
címen. Az elsőt Bíró Sándor, Borbáth Dániel, Dr. Imre Lajos, László Dezső,
Dr. Tavaszy Sándor, Zágony Anna, a másodikat Dr. Jancsó Béla orvos írták.
A sorozat célja határozott tájékoztatás és irányítás az élet minden területán.
Jellemzője az adott viszonyok valószínű, komoly számbavétele kor- és helyzet­
ismeret alapján és a biztos célkitűzés. Általános igazságok helyett a való élet
adott, aktuális, közvetlen szolgálni akarása> természetesen a háttérben ott
éreztük a tudományos felkészültséget és megalapozást.
A mi egyházunk című füzet őt pontban fogja össze azt, amit a kálvi­
nista embernek tudnia kell és mindenkinek tudnia jó az erdélyi s amennyire
a szűkszavú adatok alapján lehet, a királyhágómelléki kálvinista egyházról:
1. Amit mindenkinek tudnia kell egyházunkról. II. Egyházuuk iskolái. HL Egy­
házunk szeretetmunkát végző intézményei. IV. Egyházunk missziói munkái.
V. Egyéb munkák. (Egyházunk időszaki sajtója, A Károli Gáspár Társaság.)
Nagy érdeme a füzetnek a szigorú bibliai és hitvallási alapra való
törekvés. Tavaszy Sándor és Imre Lajos írásain a reformátori theologia üde
levegője érzik, meghatározásaik tiszták, világosak, határozottak, megalkuvás
nélküliek, félreismerést, félremagyarázást nem tűrök. Amikor T. S. az egyházról,
mint a Krisztus testéről írva, azt állapítja meg, hogy mint társadalmi alakulat,
melyet bizonyos jogi szabályok tartanak össze — tünemény s amelynek igazi
lényege ugyanakkor a Krisztus láthatatlan teste s mert fejéből az élet kimerít­
hetetlen ereje árad, azért igazi közösség, — vagy a hitvallásról megállapítja,
hogy bár egyesek írták, az írásukban kifejezett tartalmat az egyház egyeteme
alakította ki a Szentírásból hangzó Ige bizonyságtétele alapján, akkor éreznünk
kell a reformátor! theologia dialektikai módszerének tisztító erejét, fegyelme­
zett, erőteljes használatát. Egy-egy megjegyzése egész gondolatsorokat indít
meg; például amikor ezt írja: „egyházunk tehát a Krisztus fösége alatt csak
egyházi hatóságot: presbitériumot és csak egy egyházi hivatalt ismer e l : a
presbiteri hivatalt vagy tisztet. “ Egy másik helyen a szolgálatról többek között
így ír : „a mi egyházunk szolgálata tehát nem szociális, vagy nem gazdasági
szempontból történik, hanem a Krisztusban való szeretetközösség belső indo-

22 AZ ÚT
 Kából." I. L. az egyházkormányzásról beszélve, többek közt ezt jegyzi m eg:
„meg kell jegyeznünk, hogy sokan ezt a kormányzási és alkotmányformát
demokratikusnak szokták nevezni, ez azonban nem helyes, mert itt tulajdon­
képpen nem a nép akaratára, hanem Isten akaratára támaszkodik az egyház,
a gyülekezet felelős azért, hogy döntésében, határozataiban Isten akaratát
keresse és ne a saját tetszését.“
Sajnos, amennyire tiszta a Iheologiai háttér T. S. és I. L. írásai m ö­
gött, annyira kell nélkülöznünk a iheologiai elvi tisztaságra és precizitásra
való törekvést a többi írásban. A reformátori theologia immár több mint év­
tizedes tisztító munkája után még sem szabad ilyesmiket Írni: „egyházunk szü­
letése a XVI. század első felébe nyúlik vissza és egy hosszú, vallásos fejlő­
dés eredménye. Ez a fejlődés az akkori római katnoükus egyház megújflá-
sára vonatkozó első kísérletektől veszi kezdetét és tart egészen 1564-ig, ami­
kor a tordai országgyűlés kimondja a református egyház ünnepélyes elisme­
rését, biztosítva egyúttal annak szabad vallásgyakorlását is", — vagy tovább
* . . , a Luther fellépésére külön szervezkedtek azok, akik a vallási élet leg­
főbb forrásának csak a Bibliát fogadták el és annak alapján akarták az egy­
házat megújítani. Ezért sok mindent nem helyeseltek a róm. kath. egyház ta­
nításában, mert azoknak eredetét nem találták meg a Bibliában. Luther az ál­
tala szervezett gyülekezetben mindenütt a Biblia alapján irt kátékkal és hit­
vallásokkal igyekezett a vallásos életet megújítani. Azonban egy nehány kér­
dést nem fejtett ki tisztán s igy az egyház megújítására kezdeményezett mun­
kája sem vol* végleges. Az, aki folytatta és befejezte az egyház megújítására
megindított munkát, a nagy genfi reformátor, Kálvin János volt. E két nagy
reformátor munkássága következtében jött létre két fő egyháza a reformá­
ciónak: a lutheránus és kálvinista. Az előbbit ágostai evangélikus, utóbbit
evangélikus református egyháznak is nevezik. A Luther fellépését követő két
évtizedben inkább a lutheránus, később a kálvinista egyház terjedt el a kü­
lönböző európai országokban, igy a minket közelebbről érdeklő Magyar- és
Brdélyországban is “. Azután: „A lutheránus egyházak nagyrésze kálvinista
lett a XVI. század második felében, mert a kálvinizmus az Úrvacsoráról és
más fontos kérdésekről sokkal tisztább és határozottabb mértékben tanított,
mint Luther és követői. Ez utóbbiak ugyanis a róm. katolikusokkal való
esetleges kibékülés érdekében (?), a reformáció néhány igazságát kevésbbé
hangsúlyozták, mint a kálvinisták“. (Az aláhúzás tőlem származik). A „Nem
tudom én ki volt nagyobb“ elvének Tóth Kálmán ifjúsági versével együtt le
kell tűnnie nemcsak a nemzeti, hanem vallási, egyházi téren is. A leegyszerű­
sített népies, vulgáris magyarázat, melyet itt kapunk, még népszerűsítő füzet­
ben sem, sőt éppen ott nem írható le. Különösen akkor nem, mikor aztán az
ilyen indokolással, a fejlődés, haladás elvének ilyenszerü alkalmazásával az
írónak szükségképpen kell a következő mondatokig jutnia: „Ez a folyamat,
mint láttuk, 1556-ban kezdődőit és nyolc év alatt a magyar református egyház
kialakulására vezetett Ha ezt a fejlődést összevetjük a külföldi hasonló ese­
tekkel, meg kell állapítanunk, hogy a maga nemében szinte páratlanul gyors
lefolyású volt. Magyarázata csak egy lehet: az erdélyi magyar lélek szenve­
délyes érdeklődése az igazság iránt, melyet ha megpillantod, kész volt ulánna
menni, mert igy kívánta a lelkiismerete. Ugyanezt a mohóságot látjuk nem
sokkal később az unitárius egyház megalakulásánál is.“ Az ilyen elírásokkal
szemben viszont igazán hálásnak kell tennünk az trónak azért, hogy nemcsak
egy halom adatot sorol fel az erdélyi ref. egyház iskoláiról, hanem kimerítő,
jól csoportosított statisztika és a történelmi események felsorolása mögött
nagy szellemi hátteret és művelődéstörténeti anyagot közöl a rendelkezésére
álló kis területen is. Kár, hogy a kolozsvári ref. kollégium ma élő volt nö-
vendékei közül egyedül Szabó Dezsőt említi fel. Ha már nevet említett a sok
érdeme^ közül legalább Makkai, Reményik és Áprily nevét is megemlíthette
volna. Es kár, hogy a középiskolák szerepével szemben, elejti az elemi isko­
lák jelentőségének kidomborítását
A szeretetintézményeket ismertető B. D. érdemben helyesen, jól indokol,
folyamatok vallási hátterét szépen mutatja meg és különösen jó, hogy éppen
a szeretetintézményeki^ vonatkozó, eddig köztudatban nem élő adatokat so­

AZ Ü T 23
 rakoztatja fel, csak kár, hogy fogalmazása kissé pongyola. Ha a sorokon ál
is üt a lárgyáért való lelkesedés tüze, mondanivalója helyes formában és
helyes stilizálással nagyobb erejű lenne. Nagy Károly püspök bizony méltat­
lanul feledésbe menő alakja mennyivel élesebben állhatna előttünk. Az össze­
függések is világosabbak lennének. Gondolkoznunk kell például az ilyen egy­
más után futó mondatok felett: „Dr. Makkai Sándor püspökünk 192b. X. hó
26-án meglátogatta a zaboiai árvaházat, melyet nemeslelkü alapftónőiétöl,
gróf Mikes Árminnétó! egyházkerületünk 1927. jan. elsején vezetésre és fenn­
tartásra átvett", stb.
L, D.-nek a missziói munkáról szóló cikkeiben az itt-ott elénkbukkanó
elhamarkodott állítások zavarnak. A nagy területről bizonyára nagy körülte­
kintéssel lelkiismeretesen összegyűjtött, ügyesen csoportosított adatok mellett
például alapvetően hibás az elvi beállítottság egy-egy kérdésben. A belmisz-
sziói munka elvi meghatározása nem precíz s fokép nem állja meg a helyét
az a szembeállítás, hogy míg a németországi Wichern-féle belmisszió „inkább
azt az egyházi munkát jelöl*, amit mi szeretetmunkának szoktunk nevezni",
„a belmisszió egy másik formája Nagybrittániában alakult ki. Ez szervezet­
tebben egyházi munka, mint a Wicherné és célja inkább a szabad keretek
közötti evangéliumhirdetés. A belmisszíónak ez a formája a szóbeli evan­
géliumi hirdetésen keresztül akarja az egyházat felébreszteni és a szeretetben
munkássá tenni.“
Ugyancsak nem állja meg a helyét az az állítás sem, hogy az erdélyi
ref. egyház világháború utáni közelmúltjában a belmisszíónak ez a második
típusa alakult volna ki és nyert volna szervezetet. Az erdélyi ref. egyház bel-
missziójának formai és tartalmi forrásai egyidejűleg németek, angolok és
amerikaiak, részint másodkézből vett magyarok (Szabó Aladár, Vidor János,
MKDSz, Bethánia). A döntő jelentőségű nevek, Nagy Károly, Makkai Sándor,
Imre Lajos nevti mellől igen hiányzik a Ravasz Lászlóé, aki pedig elsőnek és
dö/ tőén állóit szembe közvetlenül a világháború befejezése után a szabad
evangéliumi mozgalmakkal, munkákkal s bár theologiai műveltségénél fogva
elsősorban a német iskola neveltje volt, sajátos, kimondottan erdélyi útra
vitte át a belmisszió ügyét.
Z. A. cikke az erdélyi ref. leányszö véts éget ismerteti.
A könyvecske, egy új kiadásban könnyen kiküszöbölhető hibái ellenére
is, úgy gondolom, hogy az erdélyi ref. egyházi irodalom egyik legnagyobb
jelentőségű írása; terjesztését, olvastatását minden erővel biztosítani kellene
az egyházi öntudat érdekében.
A Kiáltó Szó második füzete, dr. Jancsó Béla Egészségügyi Tanács-
adó-ja, frissen megirt röpirat, mely az egyetemes erdélyi magyarság egyik
legelhanyagoltabb élet- és munkaterületén ad hasznos útbaigazításokat. Az
erdélyi orvosokat a népegészség ügyének kérdésére felfigyelteto előszava után
szól csak a laikusokhoz, mindig nagy gondot fordítva a betegségek világos,
egyszerű ismertetésére, főkép a preventív intézkedésekre. Beszél az egészséges
életről, fertőző betegségekről, népbetegségekről s végül az anyáról, csecsemő­
ről, első segélyről. Záradékul 20 kérdésből álló kérdéstáblát állít fel, melynek
alapján meg lehet rajzolni a falu egészségügyi állapotát.
Az ügyesen, világosan, közérthetően megirt füzet, melynek jelentőségét,
ha igazán eljut oda, ahova el kell jutnia, papokhoz, tanítókhoz, nevelőkhöz,
olvasókörökhöz, Biblia- s ifjúsági körökhöz, iskolákhoz, — mérni sem lehet,
megérdemelné, hogy, mint ahogy a szász ev. egyház a maga népegészségügyi
füzeteit százezrével ingyen is juttatja falvaiba, az erdélyi ref. egyházak leg­
alább is a hivatalos apparátus teljes mozgósításával legyenek azon, hogy a
füzet betölthesse elgondolt hivatását.
Mindenesetre örömmel kell üdvözölnünk a Kiáltó Szó vállalkozását E
téren való megindulása, a jelekből ítélve, okot ad arra a reményre, hogy ma­
gas színvonalú, hasznos, olvasható s magukat olvastató füzetek sorozatát
fogja eljuttatni népünkhöz, egyháza gyülekezeteihez. Járosi Andor,

24 AZ Ú T
 4 / ige tükrében

A e stid .
Luk. 22:57. és Mt. 2 7 :5 .
Péter — minden átforrósodott jószándéka ellenére is — ha­
zugságon kapta magát. Judás, a praktikus meggondolás és kiegyen­
súlyozottság módszerese se bírta ki magát. Szemétté lettek a saját
szemük láttára, sőt tevékeny ügybuzgalmuk révén. Csődöt mondott
a lényük legjava. A tönkrement, a tönkretett Jézus arcáról olvasták
le a kétségbeesésüket Mindkettejük csődje a Jézus tragédiájának
közvetlenségében fejlődött és kulminált.
Kissé mi is „elkészülünk" a Jézus közelében. Az ő hatalmi
területén mozgunk, szavaival operálunk, nyereségeiben sütkérezünk,
amerre hódit, leszámítoljuk a sikereit. Mindenünk vele áll vagy
esik. Mik is volnánk mi N é lk ü le ? ... Senkit se fenyeget köze­
lebbről, egyenesen a foglalkozásánál fogva, hogy egyszer csak
hüledezve a Jézus elfehéredett arcába fog tekinteni, mint a lelkészt.
*
De talán minek tépelődni? Mikor — általános felfogás sze­
rint — drámai fejlemények nem igen fenyegetik a lelkész élet­
menetét. Mikor egyenesen „normális", hogy simán fusson a sze­
kere. Megállapodott emberekre lehet csak bízni a javakat. Forranf
tán csak nem illik élethossziglan? Kell már tudnia az embernek
bizonyos korhatáron túl, hogy mit akar. (Vagy legalább is a gon­
dolkozó fő látszatát kelteni.)
Van is abban valami donkihótei, ha felfokozott fordulatok,
megrendülések közé képzeli magát az ember. Nagyzolás és hóbort
kerekedik belőle, ha mindenáron problémákat vél felfedezni maga
körül. Holott mi se történik vele. (Ámbár miért ne hagyni meg
kinek-kinek a maga ibseni „vadkacsáját"? Amit naponta célba
vehet, de — le nem lőhet.)
*
Az előbbi nem épen ártatlan megjegyzéseknek akadhat nem
egy és nem tekfntélytélén gazdája. Viszont a problémában embe­
rek a rég megfejtett, máris elfelejtett találós kérdések együgyüsé-
gével hatnak. A hétköznapi emberek kedvéért sok engedményt
lehet tenni. Csakhogy a lelkész nem hétköznapi ember. Önmaga
talán szürke figurája az embersokadalomnak, de a dolga különös,
sőt még csak az esetei is rendkívüliek és megrázók. Akinek a keze
az élet ábrázatán dolgozik, kivételes lény és az önmagából való
teremtés gyötrődéseivel végez. Akinek az ajkát visszavonhatatlan­
ságok kell elhagyják, az a törvénylátás kiszemeltje. Akin, mint az
üllőn, kalapács és pöröly csattoghat kényére, — csak gránit lehet,

AZ Ü T 25
csak nagyszivü ember lehet, mert egyedül csak a szív bír el min­
dent, még a szenvedést is.
*
Dehát ezek után mégis mi változtatja át a prédikációmat
csömörlős izü retorikai házidolgozattá ? . . , Mi siklaszt ki, hogy a
szószerint valókat jelképesen, a jelképest szószerint vegyem ? . . .
Mi cselekedhette meg, hogy a pap typikus regényalakja fellengős,
naiv semmitmondónak ? . . . Hol van a papok őszinte vallása, amiért
mellet hasogató gyötrelemmel úgy meg kell szen v ed n i?...
Templomok üresednek s magad se hiszed, hogy hétről-hétre
végighallgatnád magadat. Találkozol a hebehurgya elszólásaiddal,
hirtelenkedésed becsapták a szádat, kerülgetned kell a lokusokat,
hogy végig ne vágjanak rajtad. . . Megecetesedett gyülekezet, neki­
vadult nép, nyers emberek. . . várják a félreállásodat vagy épen a
halálod at... Szavad kifogyott, a szád megkeseredett, mállik min­
den a kezed között, . . magad is mennél már . . .
Jézus-látás derengése ez. Az kell. hogy legyen, mert igaz.
Óh ha ott ülne a templom egyik padjában, be fennakadna a
szava annak a nyavalyás kis ügyvédkedésnek Isten, — Krisztus
mellett, be meglapulna a neki lendülő páthosz és elszégyelné magát
a sok laposra kalapált okosság, amivel „kihúzom, kihúzod" a
vasárnapot. Pedig ez csak elképzelés. Mit irtózol tőle ? Vagy fel­
borulsz egy eléd vetett szón: extázis. Hiszen most is magadon
kívül vagy és nem tudod, hogy mit csinálj magaddal ? 1 . . .
Jaj, be sietni kell azzal a találkozással,. . . amig könnyeink
vannak. . . Mert nem bírja ki magát, aki Jézust tönkretette . . .
nincs azután más hátra, mint a . . . mint az . . .
de — óh Uram — szabadíts meg minket a gonosztól 1...
Káli Dénes.

26 AZ ÜT
m Igehirdetés-Kultusz

P r é d ik á c ió v á zta to k .
6. Hitt 6 és az ö házanépe.
Ján. ev. 4 : 4 6 —54.
Ritkán, de mégis megtörténik, hogy az emb^r élete valami­
lyen esemény következtében megváltozik. A mesék alakjai mindig
mások a történet kezdetén, mint végén. Szomorúan gondolunk
arra, bár csak a mi életünk is megváltoznék, a megváltozott életek
bárcsak emberi életkörülményeinket is megvdtozialnák. A magunk
megváltozásában azonban nemigen hiszünk. Bár látjuk, hogy má­
sokká kell lennünk ; hogy azonban másokká is lehetünk, ebben
kételkedünk.
Mi magunkat másokká nem tehetjük. Gondoljunk arra a sok
kudarccal végződő próbálkozásra, amellyel életünkön jó irányban
változtatni akartunk. Szerettünk volna egy bűnös szenvedélytől
szabadulni, valaki másnak, talán gyermekeinknek, családunknak,
gyülekezetünknek életén egyet fordítani; oda jutottunk vissza,
ahonnan elindultunk. A helyzet mindig változatlan. Pedig mennyire
kellene a változás.
Mert nálunk olyan ritkán történik valami, éppen ezért annál
nagyobb figyelemmel fordulunk a felolvasott történet embere felé ;
pár pillanat telt el és már nem az az ember, aki volt. Életének
megváltozása annál csodálatosabb, mert előkelő, kirá'yi ember volt.
É'etének megváltozása annál csodálatosabb, mert előkelő, királyi
ember volt. Az ilyen emberek életében pedig igazán csak a mesé­
ben szokott változás beállani.
*

Mi történt ezzel az emberrel ? Beteg a gyermeke és elment

Jézushoz, hogy házához hívja, hogy meggyógyítsa. A gyermeke
betegsége az ő nagy baja. Jézus első szóra nem segít, mert ez a
királyi ember Jézust nem annak tartja, aki Jézus. Főemberi mivol­
tában áll Jézus előtt, Jézust pedig csodatevő erővel felruházott
prófétának tartja. Sem Jézusra, sem a szavára nem volt szüksége,
csak csodára. Akinek a hite csak a csodára ébredez s Jézus sza­
vát, igéjét, evangéliumát feleslegesnek tarija, annak a hite sem­
mit ér.
Mi is úgy vagyunk, mint ez a királyi ember. Jézusban nem
azt látjuk, akit látnunk kell s ezért az ő erejét nem érezzük. Éle­
tünket nem mprjük hitre fölépíteni. Nem merjük a megjobbulá-
sunkat, átváltozásunkat, magunk és mások életét ráhelyezni arra
a hitre, hogy Jézus egyetlen szava segíthet rajtunk. Szeretjük,

AZ UT 27
hogyha a hitnél kézzelfoghatóbb támaszunk van. Műveltség, elő­
kelőség. társadalmi állás, összeköttetés, pénz stb.. . . s mert mi?
csak ezekben bizunk, azért marad el a Jézus segítsége. Jézusra.'
csak akkor biznók rá magunkat, ha szemünk láttára csodát tenne.
*
A nagy fordulat akkor következett be a főember és gyermeke
életében, amikor nem várt csodára, hanem hitt a szónak s e hitre
a csoda is bekövetkezett.
Ez a hit: hit Krisztusban, az Isten Fiában, akinek szava
(igéje) élet.
Ez a hit: segítség; már nem nekünk kell töprengenünk,,
hogy hogyan; ő segil a maga módján.
Ez a hit: biztos segítség, nincs benne semmi esetleges és
véletlen.
*
Imei az élet más lehet; itt a főember. Megnyerhetjük a
segítséget; itt a fia. S nemcsak mi, hanem rajtunk át házunk népe
is hívövé lehet. Boldog család, ahol a kérdések megoldódtak, mert
hittek Jézus szavának. Mi is hinni szeretnénk. Jöjj Uram I Légy
segítségül nekünk, Dávid Gyula.

7. Engem gyűlöl a világ.

Ján. 7:6-9.
Mennyi embernek az álma: kilépni az ismeretlenség homá­
lyából, megjelenni a világ előtt. Türelmetlenül várják a pillanatot,,
minden napot keserűinek, amely még nem hozta el a várvavárt
bemutatkozást. Mert azt hiszik, hogy amit ők produkálnak, tetszeni
fog a világnak: elismerést, ünnepeitetést, gazdagságot fog hoznL
Úgy érzik, készen van, rég eljött az ő idejük. Türelmetlenkednek,
sietnek tehát, hogy ne várjon hiába a világ. Bizonyosak, hogy a
világ szájaízét, a kor kívánalmait eltalálták. És a világ majd el­
halmozza elismerésével.
Milyen szörnyű tragédia az ilyen telkekre léivé, ha várako­
zásukban megcsalódnak, ha a világ nem fogáé; el őket. Hiszen
ők arra készültek, arra vártak, hogy a világnak szolgáljanak.
Semmi egyébre nem gondoltak, minthogy tetszedjenek. Mindent
kockára vetettek, testüket, lelkűket. Ha elszám ítoííák magukat, vagy
ha elkéstek: mindent elveszítettek.
Jézus éles válaszfalat von az ilyenek és önmaga közzé. Pedig
senki sem készült több türelemmel, áldozatosabban a világ elé,
mint ő . Senkinek sem volt sürgetőbb mondanivalója a világ szá­
mára, mint neki. Hiszen ő a világért jött. És mégsem siet. Mert
nem a világ tetszését kereste, ö nem fog a világ szája ize szerint
beszélni. Öt gyűlöli a világ, mert leleplezi. Ezért az Ö idejét nem.
a világ szabja meg. Neki nem akkor kell odalépni, amikor a világ
rendez ünnepet. Az ő ideje Isten kezében van. Isten szabja meg
az időpontot. Reá nézve nem az volt a tragikus, mikor á világ

28 az úr
 ellene fordult, tehát nem a nagypéntek, hanem az amikor Ünne­
pelte, a virágvasárnap.
Mikor tanuljuk meg, hogy ne a világ tetszésére pályázzunk,
hogy mi nem abból élünk. Hogy az természetes, ha gyűlöl minket
a világ. Hogy a mi időnket nem a világ, hanem Isten készíti elő,
függetlenül a világ ünnepétől. Mikor tanuljuk meg, hogy ne gon­
datlan örvendezéssel, hanem komoly magunkbaszállássál fogadjuk,
ha a világ tapsa, elismerése között járhatunk, ha nem gyűlöl min­
ket a világ.
Jézus nemcsak az időnek egy pontjára, hanem örök időkre
állapította meg: engem gyűlöl a világ. Nem a tanítványoknak,
hanem a hitetleneknek (5. v.) m ondotta: titeket nem gyűlölhet a
világ.
Mikor minden nagyon jól megy: vessünk számot; nem azért
ünnepelhetünk- é oly nyugodtan, mert Krisztustól távol vagyunk,
mert mindenestől a világéi vagyunk, mert mi mindent megtagad­
tunk és elárultunk azért, hogy mindig együtt ünnepelhessünk a
világgal?
Akik a Krisztuséi, azok egy ünnepre készülnek. Arra, amely­
nek óráját nem tudják még az Űr angyalai sem, amelynek titka
Istennél van. Arra az ünnepre, amelyet a hetedik angyal trombi­
tája hirdet: „E világnak országai a mi Urunkéi és az ö Krisztuséi
lettek.“ G. L.

8. A jó pásztor életét adja a jahaiért.

Ján. ev. 10: 1—18
Meg/. A Ján. ev. 1 0 :1 —18. részben, két különálló, első pil­
lanatra egymásnak ellentmondó gondolatot találunk. Az egyiket az
1—10, a másikat a 11—18 versek foglalják magukba. Az első
részben arról beszél Jézus, hogy 9in vagyok az ajtó" ; a második­
ban : „én vagyok a jó p á s z t o r E rész feldolgozása igehirdetésre,
egymásután következő alkalmakra ajánlatos, esetleg délelőtti és
délutáni istentiszteletre. És az ige, azt mondhatjuk, inkább lelki-
pásztoroknak való ige. Sok őszinteségre van szükség, hogy róla
a gyülekezetben is prédikálhassunk. Az őszinteségnek sablont adni
nem lehet, ezért csak a gondolatokat emelem ki, kiki használja
fel helyzete és legjobb lelkiismerete szerint.

A juhok akta, ahol Krisztus az övéit összetartja: áz anya-

szentegyház. Isten célja az emberrel, hogy az egyház védelme és
oltalma alá helyezze őt s az evangélium közösségébe bevezesse
az övéit. Isten ott közli az ő javait az emberrel.
Hogyan vihetjük be az embereket az egyház közösségébe?
Az őszinte felelet ítélet alá vonja módszereinket, fogásainkat, minden
emberi próbálkozásunkat, mert az ajtó Krisztus s aki az egyházhoz

AZ U T 29
 bele estek abba a tévedésbe, hogy a Krisztus poklokra való á t ­
szállását és a testünk feltámadását kihagyták. Ebben a szülők ne­
velése látszik meg, ők így tanulták a múlt századi liberálista-rá­
ciónál izmusban és így is tanították tovább.
15. óra. Ismétlés. Itt szembe állítjuk a nyomorúságról tanúi-
takat a szabadulásról tanúltakkal. Mindkét állapotot ismernünk kell,
de külön külön egyik sem igaz. Az élet dialektikáját az adja,
hogy mindkettőben benne vagyunk egyidőben. Csak a halál által
kerülünk ki tényleg ebből a kettősségből, addig hitünkben mint
Ígéretet bírjuk a megváltást.
16. óra. 20. kérdés. A földrajz a tudomány nyelvén arról
beszél, hogy miképpen állott elő Isten teremtő szavára a világ?
Ez az értelem munkája. A földrajz elméleteket alkot. A káté
gyakorlati és személyes kérdésekkel állít szembe. A két álláspont
egymással ellenkezik, de egyik sem zárja ki a másikat a maga
sajátos területéről. Isten, aki teremtett, Atyám rám gondot visel,
a rosszat javamra fordítja. Ezt csak Isten igéjéből tanúlhalom meg.
Isten mindenhatósága és atyai hűsége nem áll egymással szemben.
17. óra 21—22. kérdés. A gondviselése erő. Mindenkinek
akkora kiterjedésű és hatású gondviselés van, amekkora és milyen
ereje van. Nekünk van erőnk, éppen ezért mi is lehelünk gond­
viselők, úe csak erőnkhöz képest. Ránk bíznak értékeket, munkákat,
állatokat, kis testvérünket stb. Ezekre kicsiben gondot tudunk
viselni, de roppant korlátolt módon. Mi csak akkor viselhetünk
gondot, ha közvetlenül jelen vagyunk és akkor sem minden tekin­
tetben, mert a mi erőnk nem mindenütt jelenvaló és mindenható,
mint az Isten ereje. A gonviselés kizárja a véletlent. A véletlen
rokonai: szerencse, szerencsétlenség, baisors, végzet stb. Ma külö­
nösen lehet látni, hogy akik a gong viselésben nem hisznek, hogy
.ragaszkodnak a modern bálványokhoz. Például egy úri asszony
elcsapta a nevelőnőt, mert nem tette fel egy kirándulás alkalmával
a luxus-gépkocsira a kis automobil bajazzót (gummi-majom) és így
a rábízott gyermekeket kitette annak, hogy szerencsétlenség történ­
jék velők. A kis majom elhárítja a veszedelmet. Ez fétisizmus.
18. óra. 23—24. kérdés. Jézus Krisztus neve. Jézus zsidó
szó, éppen úgy alkalmazták ezt a nevet azokra is, akik valóban
nem voltak üdvözítők, mint ahogy a mai Győzök közül tényleg
senkire sem talál ez a név. A Krisztus név (görög szó: felkent)
zsidóul Messiást jelent. Példákat mondunk arra, hogy ki kent fel
prófétát, főpapot és királyt. Felkenés Isten szolgálatjára való elhívás
külső jele Hasonlatszerűleg megfelel neki: felavatás, megkoronázás.
Különösen a három hivatal jelzőit szoktam megvilágítani: legfőbb
próféta (az előtte éltek rá elő, az utánna éltek rá vissza néznek.
A sorban ő a legfőbb központ) egyetlen főpap, itt megbeszéljük a
papi hivatal kérdését, püspök nem főpap, (a pap áldoz, közbenjár)
örökkévaló, király, mellette tehát van földi király.
19. óra. 25 kérdés. Ez a kérdés csak az előzőből érthető.
Krisztus kenete jelenti az Ő prófétai, főpapi és királyi hivatalát.

30 AZ ÜT
Ha én hit által ennek a kenetnek részese vagyok, Krisztusban én
is próféta (hogy az Ö nevét valljarn,) főpap: (magamat neki áldo­
zom hálából) és király: (bűn elleni harcos és uralkodó) vagyok.
Itt arról beszélgetőnk, hogy mindenkinek kell Krisztus nevét valla­
nia; mindenkinek kell érette az emberek kózótt áldoznia és
mindenkinek kell a bűn ellen harcolnia. A keresztyén gyülekezet
ezeket a munkákat a jó rend kedvéért és hogy a megbízottak a
többieket ebben a három munkában vezetni tudják különösképpen
rá is bizza egyes gyülekezeti tagokra: prófétai tisztet lelkipászto­
rokra, tanítókra, főpapi tisztet diakónusokra, diakonisszákra, karftá-
tiv alakulatokra, királyi tisztet presbiterekre, gondnokokra.
20 óra 26. 27. kérdés. Krisztus Ur voltának megértéséhez
szükséges a rabszolga-kor Intézményeinek felújítása. A rabszolgát
meg lehetett venni aranyon, vagy ezüstön. Mi ennél drágábbak
vagyunk. Régi urunk a bűn és a halál. A szentséges fogantatás
kérdésénél ki kell emelni a kérdés gyakorlati beállítását: mi hasznát
veszed ? A hogyan ? kérdés itt sem használ. Nem a szentséges
születés magyarázza jézus életét, hanem Jézus Krisztus élete és
müve magyarázza szentséges születését.
21. óra. 28. 29. k. Az istállóban való születéstől a haláláig
felvázoljuk Jézus Krisztus szenvedéseit. Ez a szenvedés másért volt.
Az ószövetségi történetek közül Jób története mutatja, hogy a szen­
vedés nem mindig büntetés. A rnai Indiában Qhandi mutatta ezt
meg. A világháború előtt Mott Jánost Indiában kifütyülték, amikor
azt mondotta, hogy az Istenfia szenvedett. Ez náluk káromkodás
számba ment, mert csak az szenvedhet, akt a megelőző életben
sok bűnt követett el. Ma, miután Ghandi megmutatta, hogy szen­
vedni másért is lehet, India kezd hinni abban, hogy a szenvedő
Krisztus is lehet megváltó. Ma is különbséget tesznek a bűn mi­
nősége szerint a kivégzési eszközökben. A hazaárulót felakasztják,
ez ma a legundokabb haláltiem, van, akit a háborúban a főbe-
lövéssel megtisztelnek. Jézust az akasztásnak megfelelő legundokabb
halálnemmel végezték ki.
22. óra. 30—32. k. Ez a három kérdés különösen alkalmas
arra, hogy mögéje felébresszük a gyermekekben ¡levő legnehezebb
kérdéseket: halál, legnagyobb kísértések. Ilyenek ábrázolására főleg
a drámákból és balladákból lehet figyelmeztető jeleket venni. Krisz­
tus a pokoltól, annyi, mint Istentől való elszakadás, valóságos
halál egészen a megdicsőülésig az emberi élet minden viszonylatát
átfogta. Nincs az emberi életben olyan kérdés, amire az O élete
ne rezonálna. Egyetlen történelmi alaknak sincs meg ez a gazdag­
sága. Bárhol vagyok, Őt segítségül hivhatom. Nemcsak az ünne­
pélyes alkalmakkal, de sokkal inkább az 'élet mélységekben kell
és lehet Krisztushoz fordulnom. A Krisztusban élő embernek nin­
csen tragédiája.
23. óra. 33. 34. kérdés. Eddig Krisztus prófétai és főpapi
munkájáról volt inkább szó. Feltámadása és mennybemenetele
inkább királyvoltára irányítja a figyelmet. Ez nem magasabb eme­

AZ ÜT di
szeretetünk táplálkozhatok. Megváltás, kimentés a bűn börtönéből.
Felszabadítás a szeretetre.
*

„Erről ismerjenek meg“. Ez a legszebb ismertető jel. Ma még

talán egyéb kiválóságainkra vagyunk büszkék és szeretjük talán,
ha egyébről ismernek meg ; de mától kezdve arról ismerjenek meg,
akár mint embert, akár mint egyháztagot, akár mint egy nép gyer­
mekét, hogy a Krisztus szeretete lakozik bennünk. Krisztus is erről
ismer majd reánk.
Dávid Gyula.

32 AZ ÖT
• tudom ány é s Világ nézőt ,

A k e r e s z t y é n n a c io n á llz m u s é s tn ter*
n a c io n a liz m u s a le lk ip á s z to r i
sz o lg á la tb a n .
A lelkipásztornak mindkét megbízatása, úgy a belső, mint á
külső, természetesen személyes. Csak abban van a különbség a
kettő közt, hogy egyik, a mennyei vagy belső elhivaiás az Isten
egyetemes világába, ennek az egész emberiségre kiterjedő munkás­
ságába kopcsol bele, míg a második egy bizonyos gyülekezet tör­
ténetileg megadott feladataiba. Az elsővel az egyetemes, a máso­
dikkal az egyes egyház van adva. Az utóbbiak közt természetesen
egyiknek sincs joga magának a többiek felett elsőséget igényelni,
a római egyház e tekintetben Zvingli szerint éppen csak annyi,
mint az appenzelli, mindkettőt az ige kell összetartsa.1 A pásztorok
pedig, bár a felső hatóság (zsinatok) fölöttük áll, mind csak
eszközök, akikkel Béza szerint él az Isten az ő kegyelme közlé­
sénél.® De ép ezért őket, mint Isten titkainak sáfárait, meg ne
utáljuk, hanem adjuk meg nekik a köteles tiszteletet.
A ref. lelkipásztornak ez a bibliai alapon tisztázott fogalma
kezünkbe adja már most annak a kérdésnek a megoldását, hogy
munkája mennyiben egyetemes (univerzális) és mennyire nemzeti
(nacionális) jellegű. Fölösleges talán újra hangsúlyoznom, hogy a
kettő nem zárja ki egymást, sőt egyik a másikat kölcsönösen fel­
tételezi, megtermékenyíti. Égy ökumenikus, az egész egyetemes
egyházat kormányzó főpásztor nálunk elképzelhetetlen, mert a
bibliai konfesszióink és egyházi törvényeink szerint pásztor csak
az, akinek az egyetemes isteni megbízatás mellett sajátos, törté­
neti jellegű, egy földi egyház által adott elhivatása is van. Ebből
természetszerűleg következik az, hogy minden pásztor nálunk nem­
csak az általános, minden nép számára szóló‘ evangéliumot hir­
deti, hanem azt a speciális üzenetet is, amit Isten egy nemzeti
egyháznak s abban egy bizonyos gyülekezetnek akar mondani az
ő gyarló ajkai által.
Kálvin egyházában éppen a predestinációból folyó személyes,
sajátos megbízatás következtében először az evangélium nemzeti
elemei lépnek előtérbe. Nálunk, mint tudjuk, egyenesen magyar
vallásnak nevezik el. S ha ezt más országok reformátusai nem is
teszik, mindenütt a reformáció a nemzeti élet, irodalom, erkölcsi
világ és államrendszer megújhodásával jár. A genfi Kálvin emléken
i U. o. 5 6 -5 7 1.
* Tarcali hitvallás. K iss Á ron A XVI. sz.-ban tartott magyar ref. zsinatok
végzései, Budapest, 1881. 387—389.

AZ UT 33
á négy papi alak meilett hat hadvezér és politikus szerepel, akik
nélkül a ref. egyház megszilárdulása és fejlődése el sem képzel -
hető. De épp oly erős a ref. egyházban az egyetemességre törekvő
szeltem is. Előbb Kálvin személye és munkái, majd az egyetemes
ref. konfessziók, később a 30 éves háborúban a nagy protestáns
szövetség, a ref. talajon mindegyre jelentkező ökumenikus törek­
vések, amelyek ha a r. katholicizmust nem is, de legalább a pro-
testántizmus egyházait egy nagy testvéri közösségbe akarták össze­
foglalni, mutatják, hogy egyházunk világegyház is akar lenni a
szó igazi értelmében. Az 1875 ben létrejött Presbyteri Világszö­
vetség, amely nagygyűlésein most is buzgón keresi a testvéri egye -
sütés lehetőségeit, ennek kézzelfogható biyonysága. Másfelől tény
az, hogy a legújabb ökumenikus mozgalmakban is (£<et és Munka
Stockholm, 1925. Hit és Szervezet Lausanne, 1927.) ismét a ref.
angolok, skótok, amerikaiak és svájciak viszik a főszerepet. Min-
denik egyesülés célja a Keresztyén egyházak testvéri, szerves közös­
ségének megteremtése. A pápa alatti mechanikus internacionátizmust,
mint bibliaellenest, elvetik. Nálunk épp, mint az egyes léleknek,
úgy a nemzeti életnek is megvan a maga sajátos értéke, ami
ennek különleges adottságaiban és feladataiban nyilvánul meg.
Egy test vagyunk — valljuk Pál apostollal (Róm. 12, 5 v.) élő,
önálló célokkal biró tagok, — de a Krisztusban, tesszük hozzá,
aki minket egy szervezetté összeköt.
IV.
A lelkipásztori munka tehát nálunk nemzeti és egyetemes jel­
legű. S ha előbb az elsőt tárgyaljuk, annak oka nem az, hogy ez
talán értékesebb volna, mini a másik, hanem az, hogy ez az
egyetemes célú munkának a természetes előfeltétele.
Mi a nemzet? Az imént azt mondottuk róla, hogy a fa j
veltiiete és megvalósulási helye. A fajról találóan mondja Chamber­
lain, hogy ez számtalan, egyforma hajlamú lélek élő összege,
mely az egyes embert önmagán fúl emeli s rendkívüli, mond­
hatjuk természetfölötti képességeket kölcsönöz neki. Ez a nemesen
kitenyésztett em ber-í Mentéiben a mindenféle népből előálló indivi-
dum lesz, mint zseni, az európai kultúra hordozója és nem a
tömegember.9 A nemzeti szociálizmus ezt a gondolkozást átveszi
s egyúttal rendszeresíti is, amennyiben nemcsak a »vezérek* lét-
jogosultságát, hanem ez egyénnek a nemzeti élet közérdeke előtti
feltétlen meghajlását is levezeti belőle.1
A ref. lelkipásztor ezt az egész felfogást, ami kétségtelen
tényeken nyugszik, át kell hogy dolgozza az evangélium szelle­
mében. Ha valaki, akkor mi igazán meg tudjak becsülni fajunkat,
nemzetünket. Hiszen egész történelmünk nem egyéb, mint szívós
harc ennek megmaradásáért, történelmi hivatása betöltéséért. A
reformáció pedig nemhogy elszinteleni ette volna ezt a törekvést,
» 1. m. I. 320 s fcöv. 1.
* Karwebt i. d. 529, 530, 53Í 1.

34 AZ UT
 sőt megerősítette, megszentelte azt. Első apostolainkat, tudós pap­
jainkat mindegyre foglalkoztatja a nemzet sorsproblémája. S érde­
kes, hogy az akkori szörnyű romlás okát nemcsak a római egyház
visszaéléseiben, hanem a magyarság ősi bűneiben: a luxusban, a
kicsapongásban, iszákosságban, paráznaságban, testvérharcban stb.
látják. Tehát azokban a bűnökben, amikkel a nép nemcsak Isten,
hanem a fa j ellen is vétkezett 1 S a reformációt, elkezdve Batizitól
Károlyi Gáspárig, nemcsak az egyes lélek, hanem az egész nemzet
megújhodása eszközének tekintik, igehirdetésük, papi szolgálatuk,
de különösen fegyelmi munkásságuk (gondoljunk csak a vas­
szigorral végrehajtott kánonokra) a reájuk bízottak külső, testi
megújulása érdeket is szolgálta. Ugyanez a szellem lengi át az
erdélyi ref. fejedelmek intézkedéseit is, akik közöl Bocskay hajdú
telepítése, Bethlen kiváltságlevele a diákok és papok számára,
végül 1. Rákóczy György puritán szellemű kormányzása mind a
„fogyásra jutott szegény nemzetünk- megmaradását, külső és belső
fejlesztését célozták.
Ezek a példák figyelmeztetik a lelkipásztort arra, hogy ő
népének minden tekintetben gondviselője kell hogy legyen. Anélkül,
hogy feladná életcélját: az Isten országáért való munkát, állandóan
tudnia kell azt, hogy ennek fejlődési szintere, addig, mig eljön az
Úr, a világ. S ha már Luther is hangsúlyozta azt, ra világi felső­
ségről szóló iratában, hogy Isten a világ felett is Úr s parancsai
nemcsak tanácsok, hanem szent törvények,5 mennyivel komolyabban
kell ezt vennünk nekünk kálvinistáknak, akik az egyetemes ke­
gyelem tanát valljuk s a világgal szemben mindig bizonyos szabad,
megértő álláspontot foglaltunk el ?
A lelkipásztor tehát a nemzeti élet megtartásának és fejlesz­
tésének elsőrendű tényezője. Erre útalja őt nemcsak a nép egye­
temével való közvetlen kapcsolat, hanem az az isteni megbízatás
is, amelyik őt egy bizonyos, történetileg adott gyülekezet pásztorává
tette. Ez a munka elsősorban a megtartás munkája kell hogy
legyen. És itt most már az általánosságok helyett egyenesen
azokra a feladatokra utalok, amik reánk, mint az erdélyi magyarság
pásztoraira vár.
Köztudomású, hogy Erdély lakosságának mi magyarok csak
31'7°/o-át tesszük, mig a többségi nemzet 53*9°/o.* Az 1927-i
népszámlálás ttt 1,724.309 magyart talált, amelyiknek tekintélyes
része református: 750 ezer. Ez a nép részben a Királyhágó mel­
lékén és a Székely vármegyékben alkot homogén tömeget, részben
a két terület közti városokban és folyamvölgyekben helyezkedik el
más fajú lakosságtól körülvéve. A feladat tehát a megtartás szem­
pontjából kettős. A színmagyar vidékeken népünket inkább a
degenerálóddsiól, a vegyes lakosságú vidékeken pedig inkább az
erőszakos vagy önkéntes asszimildlástól kell megóvnunk. Ami az
5 Luther M. müvei III. k. 364 I.
6 Jakabffy E. Erdély statisztikája,
7 Magyar kisebbség 193.

AZ ÚT 35
elsőt, az elsatnyulást illeti, ezt sok minden előidézheti. így külö­
nösen a sajátos nemzeti bűnök, a féktelen mulatozás, a pazarlás,
kicsapongás, perlekedés stb. De előidézhetik más okok is, pld a
népegészségügy elhanyagolása (körorvosi állások pld. még most is
sók helyt betöltetlenek!) a gyermekáldás korlátozása vagy az egy­
másközti összeházasodás. Az általános nemzeti bűnök elleni küz­
delem módozatait itt nem ismertetem, csak éppen azt állapítom
meg, hogy itt nem elég az egyszerű evangélizálás, hanem intéz­
ményesen is (mértékletesség! mozgalom, szövetkezetek, háziipar,
békebiróság stb.) közbe kell lépnünk a romlás feltartóztatására.
Komolyabb tanulmányozást és egész társadalmi harcot követelnek
a népegészségügy egyes égető kérdései. Tudtommal az egyke
veszedelme még csak szórványosan kisért (Kolozsvár, Bánffy-
hunyad s a székelyföld egyes falvai), de ez már elég arra, hogy
már most, mielőtt még Baranya megye ijesztő példájára jutnánk,
gondolkozzunk a helyzet gyógyítása felett. Itt nem múlaszthatom
el, hogy rá ne mutassak arra, mennyire szükséges e téren az
egész erdéyi magyarság összefogása, segítő munkája a lelkipásztor
tevékenysége mellett. Szégyen és keserűség fog el. hogy mi csak
politikailag vagyunk úgy, ahogy szervezve, de sem Központi Kultur-
hivatalunk, sem Központi Fajvédő Egyesületünk nincs. Ezeknek
megalkotása, munkába indítása már csdk azért is szükséges, mert
az egyes ember ilyen téren, ahol országos és társadalmi bajok
következményei ellen kell küzdenie, magára hagyatva alig tehet
valamit. Valamivel könnyebb a helyzet az összeházasodás elleni
küzdelemben. Itt a legcélravezetőbbnek tartom az ilyen elzárkózó
községek bevonását az egyetemes magyar és egyházi életbe, első­
sorban természetesen a vidékébe. Ismeretes tény az, hogy a faj-
nemesítés szempontjából elsőrendű eszköz a más vidéken élő rokon
vagy legalább is magasabb rangú fajokkal való összeházasodás.8
A magyar és székely, a palóc és az alföldi nép keveredéséből
testileg-lelkileg erős, egészséges egyedek állanak elő s biztosítják
a magyarságnak nemcsak a megmaradását, de ellenálló és alkotó
erejének növekedését is.
Azokon a helyeken, ahol az utóbbi bűnökkel szemben Isten
kegyelméből még mindig szép és szapora magyar faj virágzik,
igen súlyos gondot okoz az utódok elhelyezkedése. Ezelőtt még
pár évtizeddel jobb volt a helyzet, hiszen népűnk feleslegét elhe­
lyezte az állam vagy telepeken, vagy a közigazgatás, közlekedés
és ipari élet különböző ágaiban. Ma — éppen kisebbségi és elzárt
helyzetünknél fogva — súlyos veszedelmek fenyegetnek e téren
minket. Választania kell a felszaporodott lakosságnak sok helyen
vagy az ottani meddő, nyomorgó élet, vagy a nagy városokban
való elproletárizálódás köz*. Olyan baj ez, amint egyházunk is
bizonyos kérdésekkel (regáti kérdés, cselédügy, tanonc elhelyezés)
kapcsolatban mindegyre napirendre vet, anélkül, hogy egyetemes
8 Ennek egyes törvényeit k Chamberlain i. m. i. 326 s köv. I.

36 AZ ÚT
és megnyugtató megoldást tudna találni reá. Lelkipásztorainknak
azonban — erre sok dicséretes, követendő példát tudnék felhozni —
a már meglevő eszközöket is (Nőszövetség, Székely Társaság köz­
vetítése, városi papokkal való érintkezés) fel kell használniok, ha
nem akarják, hogy nyá uk egy része elvesszen nemcsak a ref.
magyarság, de a kér. társadalom számára is.
Nagy és súlyos veszedelmek fenyegetik — a fentemlítetteken
kívül, amik itt is előfordulhatnak — az Erdély középső részén
más fajok közzé ékelt magyarságot. Ezt t. i. nemcsak a belső,
hanem a külső romlás is fogyasztja, amik közt a legelső a ro
mánok közé való beolvadás. Olyan tény ez, amivel Kossuth Lajos
is érdemesnek találta foglalkozni, anélkül, hogy a segítés módját
kielégítően meg tudta volna találni. Kétségkívül itt a legsürgősebb
teendő a faji, a nemzeti öntudat felébresztése, fokozása. Ennek
eszköze pedig nem az ú. n. hazafias szellemű prédikációk tartása,
amikből sok helyt semmit sem értenek, vagy ha értik is únják,
hanem a nemzeti nyelv és műveltség ápolása. Az erdélyi kálvinista
papnak tudnia keli azt, hogy ezek nélkül nincs fajmentés és nincs
öntudatos református egyházi élet sem. A szekták könnyen napi­
rendre térnek e kérdés felett, hiszen — amint mondják — a Biblia
más nyelvre is le van fordítva. A róm. katholicizmus előtt az
egyháznak való engedelmesség s a szertartások gyakorlása a fon­
tos. Amért valaki elfelejt magyarul, azért idvezülhet. Mi azonban,
akiket Isten egy nemzeti tradícióval és hivatással biró egyházba
állított be, súlyos felelősséggel tartozunk, ha ez a vonás gyüleke­
zetünkben elszintelenedik, vagy éppen elmosódik. Épp, mint a
reformáció idejében, ma is a nemzeti nyelv és művelődés apostolai
kell legyünk. Boldog az a gyülekezet, ahol a lelkipásztor mellett
buzgó ref. kántortanitó, felekezeti iskola és megértő vezetőség mun­
kálkodik ezen a téren. Bármennyi áldozatba, belső háborúságba,
szenvedésbe kerül a hitvallásos iskola fenntartása, mégis egy ga­
rancia ez arra, hogy egy gyülekezet él és élni akar. A gyermekek
számára, még ha egy részük állami iskolába jár is, szent mementó-
ként áll az olt, „ hogy ők magyarok s a gyülekezet számára egy
áldott otthon, ahol a legbensőbb, legáldottabb megbeszélésektől
elkezdve a közönséges gyűlésekig mindig nyugodtan összegyűlhet
testvéri Találkozóra. Néhány évvel ezelőtt sokat harcoltam tettel és
szóval ref. iskoláinkért, tanítóinkért s most is elmondhatom, hogy
töretlenül vallom régi meggyőződésemet: az .erdélyi ref. egyház
számára életszükség ezek megtartása, fejlesztése.
De mit tegyen az a lelkipásztor, akinek ez az áld ás: az
iskola útján való működés öröme nem adatott meg? Testvéreim,
különösen a féltő, felelősségteljes szeretet mindig találékony. Egy
eldugott, tiszta román vidéken élő paptársasn beszélte a napokban,
hogy ő a vasárnapi iskolában, amelyet egész vasárnap délután
tart, gondoskodik arról, hogy gyermekeink a Bibliát, énekesköny­
vünket, káténkat olvasni tudják. Mások, ahol ezt nem akadályoz­
zák, a vallásórákon olvastatják, íratják sokat növendékeinket. Az

AZ*UT 37
 ifjúsági munka az ő különböző alakulataival szintén beállítható a
nemzetnevelés szent munkájába. Csak az a fő, hogy minden ilyen
tevékenység atapos, tartós szolgálat és nem reklámszerü szerepel­
tetésre való élökészilés fegyen. Egy ifjúsági otthon, amit falukon
egyszerűbb méretekkel, közös áldozatkészséggel nem nehéz meg-
vaiósitni, az ö könyvtárával, olvasótermével beláthatatlan áldást
tud nyújtani a veszendő telkeknek.
Külön kell szólanom a nemzeti művelődés kérdésénél az
egyes vidékek iájszólásának, ősi szokásainak, viseletének ápolásá­
ról, halódó népmeséinek, határneveinek, régi emlékeinek össze­
gyűjtéséről. A liberálizmusnak s az állami mindenható iskolapoli­
tikának, amely egységesítésre tör, ezekhez nincs érzéke. Vagy leg-
fennebb az uralkodó nemzet kulturjavait ápolja. A lelkész, aki ezeket
nálunk is megakarja menteni, kétséges segítséget kap népünk ér­
telmes elemeiben. Előtte mindaz, ami közvetlen környezetükhöz
tartozik s ami évszázados sajátosság, hagyomány, mind becses és
drága. Ősztönszerüleg érzi, hogy ez az ő sajátos élete s aki ebből
kiforgatja, lelki exisztenciájára tör. Benedek Eleknek és Gyallay-
nak a könyvei, versgyűjteményei, tréfás színdarabjai ezért olyan
népszerűek székely népünknél. Aki pedig az egyház, a község
múltját tárja fel előtte, azt feszült figyelemmel hallgatja. Sokszor
a jelen legégetőbb kérdéseit is megoldhatjuk előtte egy, a köz­
vetlen múltból vett találó illusztrációval. Szerintem nem volna sza­
bad egyetlen nagyobb vidéki vagy egyetemes egyházi gyűlést sem
tartani anélkül, hogy abban a mi népi sajátosságaink valami
úton-módon ne jussanak szóhoz vagy kifejezéshez. Ezzel tartozunk
nemcsak Istennek, aki egy nemzeti egyházat bízott reánk, hanem
annak a népnek is, amelyik egyházunk fennmaradásának ma is
legbiztosabb fundamentuma.
A nemzeti szellemű munka azonban nemcsak a megtartás,
hanem a nevelés is. Gondoskodnunk kell arról, hogy népünk ne
csak megőrizze fajának értékes vonásait, hanem hogy fejlessze is
azokat. Es itt ezen a ponton hajlik el leginkább a kér. lelkipásztori
munka a nemzeti szociálizmus tanításától. Az utóbbi a fajt ön­
célnak tekinti a faji és nemzeti érdeknek, mint teljes világnézetnek
(totalitás) mindent alárendel. így a nevelést, még pedig az 6
keresztyén alakjában is. Éppen ezért úgy lép fel, akinek ellenlá­
basa, a bolsevizmus, mint a vallási élet pótléka. A keresztyén vallás
bibliai kifejezéseit, jelképeit, szertartásait kisajátítja, átdolgozza,9
Így a fa j Őncéluságából fajlstenités lesz, ami hiába dolgozik sok­
szor ideális jelszavakkal, még végeredményében naturálizmus.
Ennek bizonysága az, hogy a Darwin—Nítzsche-féle arisztokrata
erkölcstant vallja: a tömeg csak vak eszköz a nagyrahívatott ve­
zérek szolgálatában.
Találóan mondja Zwingli, hogy a hamis pásztorok egyik
ismertetőjele az, hogy ezek a teremtőtől eltávolítanak s a teremt-
8 Egy sereg példa összegyűjtve K arw eh t i. d. 540—541. I.

38 AZ UT
minyre fordítják figyelmüket. 10 Működésűk célja Önmaguk, saját
dicsőségük, hasznuk, uralmuk mások felett. Mi ezen az úton a
nemzeti gondolat tulző képviselőit nem követhetjük. Kétségtelen
az, hogy a nemzeti összetartozás, a faji tudat az embert önmaga
főié emeli és sokszor saját erejét meghaladó tettekre képesíti.
Ennek számtalan példáját ismerjük a mi történetünkből is. Az is
igaz, hogy a nevelésnél ez egyike a leghatalmasabb motívumok*
nak. Mikor az Úr Nátánáelt igazi Izraelitának nevezi (ján. 1:48),
vagy mikor Pál apostol Ábrahámról és a lelki Izráelről beszél
(Róm. 2, r. 29. v. 4. r.), akkor erre az érzésre hivatkoznak. De
a faj, a nemzet egyikük előtt sem egy természetadta, egyenes nö­
vésű vadfa szúrós ágaival és élvezhetetlen gyümölcseivel, hanem
egy beoltott, megtört vonalú gyümölcsfa, amelyikben a Krisztussal
való egység megnemesíti, a teremtő és az emberiség számára
kedvessé teszi az indulatokat. Valaki elveszti önmagát, tehát faját,
nemzetét is én érettem, megtalálja azt — mondhatjuk Krisztussal.
Az ilyen nemzeti életnek célja nem a világuralom vagy a többi
nép fölötti elsőség kíméletlen gyakorlása, hanem a szolgálat. Mert
tudjuk, hogy csak ez tehet elsővé Isten országában.
Dr. Nagy Géza.
(Folytatjuk.)

to 1. in. 71. i.

AZ Ü T 39
 M egbeszélések

S z ó r v á n y m is s z íó é s k ü lm tssz íó .
Az utóbbi időben a szórványkérdés ieti aktuálissá az egy­
házi közgondolkozásban. A regáti reformáfusság nehézségeiről rég­
óta olvasunk bukaresti Egyházi Újság hasábjain. Több helyen,
konferenciákon és megbeszélésekben szóban, de Írásban is fel­
hangzott és sok léleknek komoly kérdése az, hogy milyen viszony
van a szórványokért és a szórványokban emésztődő és pusztuló
reformátusságunkért érzett felelősség és azon felelősség közt, ame­
lyet a külmisszió feladata ró reánk. Ez a kérdés nem könnyű és
nem is intézhető el könnyed kézlegyintéssel egyik oldalon sem
Már csak azért sem, mert egyik oldalon, a szórványmisszió kér­
déséért felelősséget különösen érzők oldalán úgy tűnik fel a dolog,
mintha itt pártokról volna szó, mintha azok, akik a külmissziói
felelősséget megérezték és ápolják, egyenesen a szórványokban élő
testvérek közötti munkát akadályoznák, vagy legalább is elszívnák
az egyház közvéleményétől azokat az erőket, amelyek épen a szór­
ványaink kérdésének tisztázására és a szórványok támogatására
most nagyon szükségesek. Mernénk mondani, hogy sok helyen
egyenesen ellenséges hangú megnyilatkozások hallatszottak a kül­
misszió ellen, vagy legalább is rosszaló megjegyzések. Ezért azt
gondoljuk, hogy feltétlenül szükség van a kérdésnek világos tisz­
tázására s arra, hogy határozottan és alaposan szembenézzünk a
kérdéssel: milyen viszony van a két munka között, akadályozza-e
egyik a másikat, lehet-e a két kérdést egymás fölé állítani s ha
igen, melyik az, amelyikért való felelősséget inkább kell éreznie
az egyháznak.
A következő kérdések tehát azok, amelyek feleletet igényelnek:
1. Van e lényeges különbség a szórványokban végzett munka
és a külmissziói munka között, magának e munkának lényegét ille­
tőleg? Természetes, hogy van különbség abban, hogy a szórvá
nyokban lakók közelebb állanak hozzánk földrajzilag is, de lelkileg
is, lévén ugyanazon református egyháznak a tagjai, amelynek mi
s részei annak az örökségnek, amely épen ennek az egyháznak
múltból átszármaztatott öröksége. Ez a különbség azonban olyan
döntő-e, hogy ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a ktílmisszióra
elég azt a felesleget fordítani, ami az itthoni munkából erőben, áldo­
zatban fennmarad?
2. A szórványmunkát missziói munkának tekintve, kérdés,
mi általában a missziói munka lényege, az alkalmazható e egy­
formán a külmisszióra és a szórványmisszióra, lehet e itt külön­
böző méreteket és távolsági fokokat megállapítani, azaz lehet-e

40 AZ U T
a missziói munkájával kapcsolatban elsőrendű és másodrendű mun­
kákat megjelölni? Ha ugyanis a szórványmunka missziói munka,
akkor ugyanazon szabályok, ugyanazon felelősség alá tartozik,
mint a missziói munka általában s akkor keresni kell azt,
hogy ennek a két irányú munkának hol van s van-e közös talál­
kozó pontja?
3. Hogy áll a való helyzet abban a kérdésben, hogy a ktíl-
missziói munka elveszti az érdeklődést, az anyagi támogatást, a
rokonszenvet a szórvány munka elöl? Tény-e az, hogy a szórvány­
munkát azért sem hordozzák az emberek a leikükön, mert túlsá­
gosan el vannak foglalva a külmisszió munkájával s túlságosan
annak a szolgálatában állanak? Úgy kell-e gondolnunk, hogy le­
gyenek az egyházban olyanok, — minél többen — akik a szór­
ványmunkára pénzt, időt, munkát és imádságot áldozzanak és
lehetnek olyanok, — kevesebben — akik inkább a külmisszió
munkáját hordozzák a szivükön? Tényleg úgy áll-e a helyzet,
hogy akik külmisszióra adakoznak s iránta a felelősséget érzik,
azok a szórványmunkát kikapcsolták és másokra bízták, míg akik
a szórványok ügyéért lelkesednek, azok minden áldozatot oda for­
dítanak és igy nem jut alkalom számukra a külmisszió gondjának
a felvételére?
Ezek és még ezeken kívül fontos kérdések azok, amelyek a
szórványmisszió és külmisszió viszonyával összefüggenek. Mivel
ezek a kérdések megvitatásra várnak, azért kérjük olvasóinkat,
hogy erre vonatkozó véleményüket a Megbeszélés rovatban közöl­
jék velünk. Helyet adunk itt minden olyan véleménynek, amely az
ügy fontosságához éB a kérdés súlyához mérten óhajt megnyi­
latkozni. /. L ,

H o z z á s z ó lá s
■Járősi Andornak ,,A mi egyházunk“ o. könyvről
irt kritikájához.*
A könyv missziói munkákról szóló cikkeit én írtam. Ezekkel
kapcsolatban Járosi azt kifogásolja, hogy „az itt-ott előbukkanó
elhamarkodottságok állítások zavarnak“, „például alapvetően hibás
az elvi beállítottság egy egy kérdésben". „A belmissziói munka
elvi meghatározása nem precíz s főkép nem állja meg a helyét az
a szembeállítás, hogy ming a németországi Wichern-féle belmisi-
szió" inkább azt az egyházi munkát jelöli, amit mi szeretet mun­
kának szoktunk nevezni", a bel misszió egy másik formája Nagy-
brii léniában alakult ki. Ez szervezettebben egyházi munka, mint a
Wicherné és célja inkább a szabad keretek közötti evangéliumhir­
detés. A belmiesziónak ez a formája a szóbeli evangéliumhirdeté­
sen keresztül akarja az egyházat felébreszteni és a szeretetben mun-
* A kérdésnek az erdélyi belmisszióra vonatkozó részére lapunk egyik
későbbi számában még visszatérünk. S zerk.

AZ Ú T 41
 kássá tenni. „Nem csak ez az elvi alapozás nem helyes, de az a
tény sem, mintha a beim ssziónak ez a második formája alakult
volna ki nálunk a világháború után. Nagy hiánya a munkának,
hogy a helmissziói munkák kialakulásánál nem említem Ravasz
László nevét, „aki elsőnek és döntően állott szembe közvetlenül a
világháború befejezése után a szabad evángéliumi mozgalmakkal
s bár theoiogiai műveltségénél fogva elsősorban a német iskola
nevel je volt, sajátos, kimondottan erdélyi útra vitte át a belmisszió
ügyét“ . (Az út, 1935 24 o )
Tehát három tévedésem v a n : nem precíz a belmisszióról al­
kotott elvi megállapításom, nem ismerem az erdélyi belmisszió
munkák sajátos karakterét és nem ismerem Ravasz László jelentő*
ségét az erdélyi belmissziót illetőleg. Elég súlyos vádak egy olyan
emberrel szemben, aki hat éven át volt az erdélyi betmissziói
munkáknak theologiát végzett egyik speciális munkása és aki ma
is egyik belmissziói alakulat titkára.
A vádakra tehát meg kell felelnem:
1. A belmisszió lényegét illetőleg nincs egyetlen meghatáro­
zás. Ahány ide vágó munkát olvas az ember, annyi meghatározást
talál. Én nem tudományos, hanem népszerűsítő könyvbe Írtam,
tehát nyugodtan elhagyhattam a különböző felfogások helyességé­
nek vitatását. Mivel a sajátosan erdélyi belmisszióval kellett foglalkoz­
nom, megkerestem a sajátosan erdélyi belmisszió elvi kérdéseit
tisztázó irodalmat és azt megtaláltam Dr Imre Lajos írásaiban.
Sajnos, a Wichern-féle és a nagybrittániai belmissziói fogalom
szembeállítását is tőle vettem. Az Imre Lajos elvi és theoiogiai
tisztán látásában talán járosi sem kételkedik. Tessék elolvasni Az
Út 1924 évf 62. oldalát, ahol szóról-szóra ez áll: „Hogy minden
félreértést tisztázzuk, kijelentem, hogy — jobb híján — ezzel a
névvel (a belmisszió nevével t. i.) mindazokat a tevékenységeket
óhajtom összefoglalni, amelyeket egyházépítés, egyház társa­
dalmi munka, szabad vallásos nevelői tevékenységek alatt értünk.
E tárgyban tehát az angol amerikai szóhasználatot (home mission)
fogadom el a német történeti (innere Mission) fogalommal szem­
ben, amely utóbbi, mint azt a Wichern féle eredeti megjelölés tar­
talmazza, csakis intézményes és pedig elsősorban társadalmi szer­
vezeteket és munkákat ért alatta. Ezzel pedig együtt jár, csak:
mei ékesen említem meg, mert elfogadásával olyan belmissziói
tevékenységeket értek, melyek — szemben a szabad evangéliumi
mozgalmak által elfogadott német meghatározással — az egyház­
ban annak tagjai és szervei által végeztetnek,“ Nem tartottam
szükségesnek, hogy cikkemben a forrást is megnevezzem, csupán
eleztem, hogy dr. Imre Lajos tisztázta az erdélyi belmisszió alap*
; ait. A másik forrás, ahonnan az elvi tisztázást vettem, szintén a
)r. I. L. cikke. A marosvásárhelyi nagyhéten tartott előadása a Re­
formátus Szemle 1930 évi391.sköv. oldalain jelent meg Az egyház és
a misszió d m alatt. Ebben a cikkben megállapít ja azt a szerepet, melyet
a missziónak az egyh. életében be kell töltenie, négy pontot állít fel.

42 AZ ÚT
1. A misszió „képviseli és fenntartja az egyházban az önkéntes
munka és szolgálat elvét“. 2. „A misszió s különösen a belmisz-
szió egy állandó tiltakozás az egyház külsőleges, szervezeti élete
ellen, hogy az öncéllá ne legyen.“ 3. A misszió állandóan ébren
tartja az egyházat. 4. „Uj lehetőségeket nyit, új utakat mutat, ame­
lyeken át az egyház többi munkájával, szervező, fenntartó, igaz­
gató munkájával a megnyert és felébresztett lelkeket rendes és
szervezett módon neveli tovább“, „a misszió úttörő munkája az
egyháznak“. ,,Az őskereszlyén egyház, mié őrt szervezetet létesített
volna, missziói munkát fejtett ki. kezdette a szegényeké- gondozni,
felvenni a betegek gondját s azután választott diakónusokat erre a
munkára, mikor már szükség volt erre a szerv;zttre. így ma is
az egyház számára elkészíti az útat olyan lelkekben, akiket az egy­
ház nem ér el, hogy azután azokat az egyház a maga többi szer­
veivel a közösség életébe beiktassa és megtartsa". (Ref. Szemle
1939. 4 0 6 - 7 o )
Főleg ez a két idézet képezte az elvi alapot az én meghatá­
rozásom alá. Az olvasók döntsék el. hogy lenet-e tehát azt állí­
tani, hogy meghatározásom elhamarkodott, hogy helytelen a német
és angol koncepció szembeállítása, hogy „alapvetően hibás* e kér­
désben vallott felfogásom. Én mit sem változtattam azon, amit
Dr. I. L.- tói vétsem, csupán az angol-amerikai kifejezést nagy-
britiániai-ra változtattam, ennek az az oka, „hogy nem akartam a
skótokat kihagyni ebből a megállapításból Ő< bek tartoznak a
briit fogalmába, az amerikaiak pedig a br t ám dáktól vették át
ezeknek a munkáknak a koncepcióját.
2. Épen a fenti idézetek mutatják, h"gy Erdélyben a bel-
missziönak egy egészen sajátos formája alakult ki. Aki ismeri a
mi egyházunk belmissziói munkáit, az észre is veszi ezt a különb­
séget, Mi a Mi egyházunk c. könyvben is azon az állásponton
voltunk, hogy azokat a szeretetintézményeket, amelyeket Német­
országban a belmisszió szerveiként könyvelnek el, külön fejezet­
ben kell tárgyalni. Az utóbbi évek alatt jött létre a szászvárosi
árvaház, a diakonissza intézet és a kórház, aki ismeri az egy­
házunk életét, az tudja, hogy az egyházkerületi b e l m i s s z i ó i elő­
adónak alig valami köze volt ezek megalapozásában és elindításá­
ban és ma sem tartoznak az ő közvetlen felügyelete alá. Ismét
csak oda jutunk, hogy a sajátosan erdélyi belmisszió az a szabad
keretek közötti szóbeli evangéliumhirdetés, aminek én neveztem.
Természetes dolog, hogy a belmisszió munkája a szeretetmunkák-
hoz áll a legközelebb és bizonyos fokig helytelen az az állapot,
hogy azok nálunk nincsenek szorosabban a belmisszió munkáihoz
kapcsolva. A szeretelintézmények természetesen szolgálják a bel­
misszió munkáját épúgy, mint az egyház más kialakult szervei.
3. A fentiekben a harmadik kifogásra is feleltem. Elismerem,
hogy Ravasz László tényleg ott áll egyházunk világháború utáni
ébredése bölcsőjénél, elismerem, hogy az ő ébresztő hatása nélkül
ma az egyház egészen távol lenne mai szellemi arcától, de éppen

AZ ÜT 43
Imre L. áj belmissziói koncepciója és az itt kialakult új és eredeti
belmissziói front igazolja, hogy ez nem felei meg az ö német
iskolák után haladó felfogásának. Nála a belmisszió tényleg az,
aminek Járosi a német példák mán tartja. Erdélyben pedig nem
az. Az én feladatom az volt, hogy a nagyközönségnek egy nép*
8zerUsflö munkát Írjak, szerintem itt felesleges lett volna egészen
előírói kezdeni a belmissziói munkák kialakulását Nem történél*
met, hanem jelent kellett megmutatnom. Ha történelmet irok, Ravasz
Lászlót okvetlen szerepeltetem, de sokkal inkább Kenessey Bélát
és Kecskeméthy Istvánt.
Ezt a pár sort nemcsak azért Írtam, hogy írói becsületemet
az elhamarkodottság és elvtelenség vádjától megvédjem, hanem
azért is, hogy rá mutassak a mi sajátos, itt kialakult belmissziói
koncepciónkra. Ez utóbbi szempontra nagyobb szükség volt, mert
még, sajnos, most is kevesen ismerik egészen közelről a mi egy­
házunk sajátos életét. László Dezső.
 I r o d a l o m m

Két magyar pedagógiai mű.

Weszely Ödön: Pedagógia, Tud♦ Zsebkcnyvidr 171— 172 a-b* Bp.
1932, — Mitroms G yula: >4 /leve/éstoífa/nd/jy űtopiwwta/.
Debrecen, 1933.
A magyar neveléstudomány az utóbbi évtizedekben egészen uj fejlődé­
sen ment keresztül» Az alap, amelyből kiindult a herbarti irány és a Schneller-
féle pedagógia volt. Az előbbi volt a hivatalosan elfogadott és a tanítóképző
intézetek a herbarti tradíciókhoz igazodtak. A személyiség pedagógiája soha«
sem tudta azt a hatást kifejteni, amire érdemes lelt volna, mert nem volt
képes olyan szabatos, minden ponton kidolgozott rendszerrel, mint a herbarti,
felvenni a versenyt. Bár ennek az iráninak a képviselői, különösen ennek a
magyar tudományban nagyjelentőségű úttörője: Schneller István jelentős mű­
vekkel gazdagította pedagógiai irodalmunkat, kétségtelen nehézsége volt ennek
a rendszernek az, hogy nem alkotott olyan művet, amely rendszeresen és a
legapróbb részletekre kiterjedöleg kifejtette és felmutatta volna a személyiség
pedagógikájának gyakorlatát A másik nehézsége az volt, hogy bár alapjaiban
tisztázva volt mindaz, amit ez a pedagógika magába foglal, csak utaljunk a
Makkal Sándor könyvére: Bevezetés a személyiség pedagógikájába, a rész­
letes kidolgozás hiánya miatt nem tudott eléggé közismert és közkedvelt
lenni. Hozzájárultak ehhez más dolgok is, mint pl. föképen az, hogy ekkor
már a kísérleti pedagógia mindenütt megkezdte a maga hódító körútját és
kíméletlenül leváltotta mindazon irányokat, amelyek vele kezet nem fogtak.
A magyar gyermektanulmányozás, amelyet Nagy László, Ranschburg
Pál és mások kezdettek meg, tudományos felkészültségének nyilvánvaló hiá­
nyai mellett is, amelyek különösen az első időkben észrevehetők voltak, az
újság ingerével lepett meg mindenkit s támogatva az által az egész világ*
nézeti felfogás által, amely a lélektani kutatások jelentőségét mindenütt elő­
térbe nyomta, meghódította a közérdeklődést rövid idő alatt. A mai magyar
pedagógia két irányt mutat. Az egyik a személyiség pedagógikájából indul ki
s felhasználja azokat a szolgálatokat, amelyek a lélektant irányból szán ¡az­
nak, a másik a herbarti, főképen a Rein-féíe irányhoz kapcsolódik, amely
szintén egyik ágában mindenütt azonnal magáévá tette és felkarolta a lélek­
tani irányt. Az első, a személyiség pedagógikájából hozolt értékes örökség
révén nagyobb és átfogóbb gondolatokra törekszik, a másik inkább a részlet-
kérdések kidolgozását tűzi ki célul. Mindkettő felhasználja a lélektani irány
eredményeit és a magyar pedagógiai folyóiratok leginkább ennek az iránynak
a képviselői. Ma már állami intézetek is állanak fenn a lélektani kutatások
céljaira s azoknak a nevelés kérdésében való érvényesítésére. Ami a magyar
pedagógiának a külföldi pedagógiai tudománnyal való kapcsolatát illeti, ebben
a kérdésben egy bizonyos elzárkózást láthatunk. Igaz, hogy ma már a peda­
gógia tudományköre olyan nagy és az egyes irányok közötti különbségek
olyan mélyrehatóak, hogy alig lehet várni, hogy aki egyik irányhoz tartozik,
az a többiről is alapos tájékozódással rendelkezzék, mégis a magyar peda­
gógiára nézve nem kedvező az, hogy jelenleg egyoldalulag, vagy csak a lélek­
tani, vagy csak a Rein-féle irány hatása alatt áll. A pedagógia problematiká­
jában beállott nagy változásokat, amelyeket Spranger, Krieck, Messer, Gaudig.
majd más oldalon az „evangelische Pädagogik* Schreiner, Kesseler stb. kép-

AZ UT 45
viselnek, alig látjuk hatni a magyar pedagógiai tudományosságra, aminek
világnézeti okokon kívül valószínűleg felekezeti okai is vannak, lévén az
említettek közül a legtöbben protestánsok.
Az utóbbi hat évben három olyan mutika jelent meg a könyvpiacon,
amelyek a nevelés kérdésével rendszeresen foglalkoznak. A legkorábbi, az
Imre Sándor Neveléstan c. munkája (Bp. 1928.) egy küön ismertetés tárgya
Ie6z. Két évvel ezelőtt jelent meg Weszely Ödönnek Pedagógia c. könyvecs­
kéje a Tudományos Zsebkönyvtárban s a múlt évben Mitrovics Gyulának, a
debreceni egyetemen a pedagógia tanárának „A neveléstudomány alapvonalai“
cimü munkája. Az előöbi egy kis összefoglalás, de azért képet nyújt a magyar
pedagógiai gondolkozásról, az utóbbi nagyobb munka s bár a módszertani
résszel nem foglalkozik, éppen azokat a kérdéseket foglalja magában, amelyek
a pedagógai alapkérdései lévén, a legérdekesebbek és legdöntőbbek.
A Weszely könyve a neveléstudomány rendszerét akarja adni rövid
összefoglalásban. Abból a felfogásból indul ki, hogy a nevelés segítség-nyújtás
a fejlődő növendék számára, oly célból, hogy életfeladatait annak idején meg­
oldhassa. Éhez mindenkinek a mai kultúrában megfelelő műveltségre van szük­
sége s ezért a nevelés ezt a műveltséget adja meg. Itt tehát a nevelés egy
átadó tevékenység, bizonyos mértékig a régi HerbarFféle felfogás alapján. A
könyv először egy elméleti alapvetést ad, amelyben foglalkozik a pedagógia
tudomáfíyvoHának kérdésével, majd a nevelés fogalmával és céljával, itt in­
tézi el a művelés és fejlődés, az álöröklés kérdését. A nevelés céljáról azt
vallja, hogy az a z élet céljával szoros kapcsolatban áll, de nem azonos vele,
mert a nevelés csak segíti a gyermeket az életcél megközelítésében. Tárgyalja
a világnézet és nevelés kapcsolatát, majd az értékelméletnek jelentőségét a
nevelésben, külön pedagógiai értékeket véve fel, amelyek megvalósítása a ne­
velés feladata. Foglalkozik a kultúra, kulturfilozófia, kultúrpolitika stb. kérdé­
seivel, amelyek ide már nem tartoznak. A nevelés tényezőiről szólva beszél
a növendékről, itt aprólékosan kitér a lélektani módszerek ismertetésére, majd
a nevelőről, a környezetről, a kuíturjavakról beszél. Ez a rész sok felesleges
dolgot foglal magába.. A második rész a tulajdonképeni neveléstan, amelyet
ő Hodegetikának^Rem mán) nevez. A tulajdonképem neveléstan először a
nevelő hatás eszközeivel és módjaival foglalkozik, a direkt hatások között
hármat említ, a kényszerítő eszközöket, itt foglalkozik a büntetéssel is, az
érzelmi eszközöket, szuggesztió, tekintély, szeretet, jutalom, példa, értelmi
eszközöket. Aztán a fegyelmezés kérdésével foglalkozik. A harmadik főrész a
testi neveléssel, annak feladataival, a testgyakorlatokkal, kirándulások, cser­
készet, egészségtani ismeretek kérdéseivel foglalkozik. A könyvnek legnagyobb
része a szellemi nevelésről szól. Kettős célt ír ez elő: a szellemi képességek
kifejlesztését és a kulturertékek továbbadását. A szellemi képességek között
először az akarat neveléséről szól, igen részletesen említve fel a problémá­
kat, majd az érzelmi nevelésről, aztán az értelem fejlesztéséről, itt a figye­
lem, emlékezet, képzelet, gondolkozás, beszéd és a formális képzés eredménye
kérdéseiről. A kulturértékek továbbszármaztatásának kérdésénél megkülön­
böztet realisztikus értékeket s itt a technikai nevelés és gazdasági nevelés
kérdéséről szól, maid szociális értékeket, a társadalmi műveltség és állam­
polgári nevelés körében, szól az erkölcsi nevelésről s az ideális értékekről,
mint a tudományos, esztétikai, vallásos nevelés, hivatásra nevelés kérdéseiről,
A könyvecske, dacára annak, hogy kénytelen rövidségre törekdni, mégis
jelzi a legfontosabb problémákat, amelyek a nevelés terén kiemelkednek.
Talán az a nehézsége éppen, hogy rengeteg kérdést felemlít, amelyek ma
már nem is számíthatók a pedagógia körébe s ebben a minden tekintetben
zűrzavaros világban Önálló tudománynak nőtték ki magukat. A nevelés céljá­
nak a meghatározásából következik az egész tárgyaláson keresztülhúzódó bi­
zonyos zavar, amelynek a következményei pl. az ilyenek, hogy az erkölcsi
nevelést a szociális nevelés körébe számítja, az idealisztikus értékekre való
nevetésből kizárva. A vallásos nevelésről mondottak egy elavult, félraciona­
lista álláspont következményei.
A második könyv, Mitrovics Gyula: A neveléstudomány alapelvei című

46 AZ UT
 munkája, Mitrovics, aki eddiq főleg eszthetikai munkáiról volt nevezetes, itta
nevelés tudományának rendszerét adja 399 oldalon. Műve nem terjed ki a
módszer kérdéseire, hanem a pedagógia alapvető kérdéseivel foglalkozik,
a módszeri kérdéseket a módszertan körébe utalja. Már a könyv címe is
mutatja, amit az előszóban ki is fejez a szerző, bogy alapvetést akar adni,
főképen a lelki élmények ismertetéséből kiindulva. A nevelés munkájának fő­
képen a lelki élet lényeivel való kapcsolatát keresi s azokra akarja az egész
munkát visszavezetni. Ezért követi a rendszerben is a régi megkülönböztetést:
beszél az értelmi, érzelmi és akarati élet neveléséről.
Az alapvető szempontok között először azt állapítja meg, hogy a világ
nagy összefüggése az emberi éledet is befoglalja s így az ember fejlődése
nem szakítható el a kihűlte levő világtól. Másik oldalon azonban az egyéni
tipusok és különbségek ismerete szükséges a neveléshez. így jut el a nevelés
céljának megál lapíásá hoz, amely a tiszia humanitás, amely tartalmát az em­
ber megkülönböztető vonásaiban foglalja össze, három fokon halad keresztül:
az egyéni érvényesítés, a szellemi kapcsolatok és a transcendentális kapcso­
latok fokain. Ez a humanitás magába foglalja az erkölcsöt, vallást, művé­
szetet, erkölcsi jellemet. Tisztázza a nevelés lehetőségei és határai, a játék
és nevelés kérdését, majd a nevelés célját a valláserkölcsi személyiségben
tűzi ki.
Ezek után három körben beszél a nevelésről: az értelem, az érzelem
és az akarat neveléséről. Mind a három, a lélektani anyag alapos és széles­
körű felhasználásával feldolgozott rész, magában foglalja együtt a nevelés
három körét. Az értelem nevelésénél hangoztatja, hogy ez nem öncél, hanem
arra szolgál, hogy a lélek képességei összhangzatosan fejlődjenek. Ez a cél
is abban a hármas megoldásban fejeződik ki, ameiyen az emberiség kiábrá-
zolódik: az értelem nevelése egyéni Önfenntartásunkon túl, az érzelmi élet
kialakítására s vele a lelki habitus kifejlesztésére törekszik. Foglalkozik itt a
figyelem, a szemlélet, az emlékezet jelentőségének pedagógiai használatának
kérdésével. Különösen értékesek itt azok a tanácsok, amelyeket a tanítás pe­
dagógiájára vonatkozólap ad. Ezekben látszik, hogy a szerző nemcsak arra
tud tanítani, hogy a tanítás módjait hogyan használjuk fel a gyermek értelmi
erősítésére, hanem arra is, hogy megmutassa, hogy a tanítás nem állhat meg
bizonyos ismeretanyag beemléztetésénél, mert vallja, hogy az anyag nem célja,
csak hordozója a tanítás céljának. Hangoztatja, hogy a tanítónak feladata a
gyermek számára úgy előkészíteni a tanítás anyagát, hogy annak megtanulása
számára könnyű legyen s hogy abból az anyagból csakugyan szellemi gyara­
podás szármázhassák reá. Ezek között a megállapítások között nagyon sok
van, amelyet éppen most, nekünk, akiknek nincs módunkban a tanítás anya­
gát változtatni, meg kell szívlelnünk, hogy gyermekeinket a tanítás helyes
módjára való eljutásban elősegítsük s hogy számukra az iskola necsak bizo­
nyos anyagot átadó intézmény, hanem tényleg nevelő intézmény lehessen.
Az érzelmi élet nevelésének a kérdésénél részletesen tárgyalja az érzel­
meket általában, az azokra gyakorolt befolyásokat, az érzelmi élményeket.
Itt is három különböző fokú érzelmi élményt, ismer: egyénieket, közös­
ségieket és transcendentális érzelmeket. Ez utóbbiakban kell keresni a val­
lásos élet érzelmi alapjait. Az érzelmi nevelésnél hangsúlyozza, hogy érzelmi
nevelés csak élmények útján lehetséges. A családban fontos ezért a szülők
példája, az iskolában rámutat arra, milyen fontos a világszemlélet kérdése
a tanterv összeállításánál, kiemeli a sztmpátikus érzések, tehát a vallásos
érzés jelentőségét a jellem teljességére nézve.
Az akarat neveléséről szól a könyv harmadik része, ahol ennek a célját
abban találja, hogy az akarat önmagunk érvényesítése a külvilággal szemben
s az akaratnevelés biztosítja azt, hogy a gyermek ne csak szempontokat
lásson, amelyeket értelmileg elfogad, ne csak ragaszkodjék azokhoz érzelmi
életével, hanem meg is valósítsa őket. Az akarati nevelés is három fokon
megy keresztül, az önérvényesítés, a közösségi akaratnak való hódolás és a
transcendendentális közösségben és kapcsolatoknak való engedelmesség fokán.
Az akaratról általában szólva, tárgyalja a különböző felfogásokat, megái la-

AZ Ú T 47
pitjaf hogy az akarat centrifugálta, benne a célképzet az uralkodó. Szól röviden
az akaratszabadság kérdéséről is, melyről megállapítja, hogy most nem aktuális
kérdés. Az akarat nevelésének két formáját különbözteti meg: a közvetlen
akaratnevelést s itt szól a fegyelmezésről, felügyeletről, büntetésről, amelynek
lényegét abban találja, hogy az arra való, hogy az elhatározásra kényszerítő
gyönge vagy elégtelen oksert kiegészítse. A fegyelmezésnél hangoztatja a
szigorúsággal párosult szeretetet. A közvetett akaratnevelés három oldalon
folyik, a három fokozatnak megfelelőig: emberi életközösségre, a szimpátikus
érzések kifejlesztésére és a transcendentális életközösségre. Itt nyer halyet a
vallásos nevelés akarati oldala is.

48 AZ ÜT
 A z lg& tükrében

T is z ta b ú za .
» . . , Akinél az én igém van, beszélje
az én igémet igazán. Mi köze van a
golyvának a búzával ? azt mondja az
Úr. „Nem olyan-é az, én igém, mint a
tűz? azt mondja az Úr, mint a szikla­
zúzó pöröly?“ Jer. 23:28—29,
Aki polyvát ad búza helyett, az csaló. Isten világháztartásában
az emberi beszéd, a földi bölcsesség a polyva és az Ő igéje a
tiszta búza.
Nagy kegyelem az, mikor valakit Isten arra választ, hogy a
mennyei búzát reábizza, de nagy felelősség is egyszersmind: az
Űr nevében kell szólania (ezt nem kerülheti el), de viszont az Úr
nevében csak búzát szabad adnia. Mert „mi köze van a polyvának
a búzával?“
Érezzük, hogy semmi. Még összekeverni is bűn a kettőt.
A mi földi életünk tragikuma azonban az, hogy nincs búzánk
polyva nélkül. Már úgy terem a búza polyvával, hasztalan vetünk
polyvátlan, tiszta búzát. A legigazabb próféta, vagy pap se tudja
Isten igéjét másként szólni, mint emberi beszéddel. A legtökélete­
sebb prédikáció is a földön olyan, mint a polyvás búza: együtt
van benne az emberi és isteni beszéd. Még az emberként szóló
Isten Fia se szólhatott másképp, mint emberi beszéd alakjában.
Nem kell megvetni a polyvát: szükséges az. Hordozza és
védi a tiszta búzát, mig megérik. Akkor, de csak akkor, nincs
többé szükség rá.
A búza csak polyvával terem, ám az embernek megvan az
a képessége, hogy a kettőt meg tudja különböztetni, el tudja vá­
lasztani egymástól. Ha ismeri a búzát. A tudatlan ember a polyvá-
ban levő búzát is csupa polyvának nézi. Vagy tarthatja a polyvát
értékesnek és eldobhatja a tiszta búzát. Ez a természetes búzával
aligha eshetik meg, de ennél gyakrabban megtörténik az Isten igé­
jével. Jobb példa nem is kell rá, mint a farizeusok, akik az Űr
Jézus szavaiban is csak a polyvát látták és elvetették. . . Pedig a
Mózes székében ültek, „az Úr nevében" szóltak. Az Úr nevében —
csaltak. . .
*

„Akinél az én igém van, beszélje az én igémet igazán 1“ Ezt

ember mondta, Jeremiás mégis, bizonyíték nélkül is, érzem, hogy
teljesen jogosan tette hozzá: „azt mondja az Űr". Mert Jeremiás
rég elhangzott emberi szavain át Isten üzen nekem : akinél az én
igém van, beszélje az én igémet igazán!

AZ ÜT 4»
 Mert nemcsak felfogni, szólni is lehet hamisan az igét. Kü­
lönösen akkor, mikor a mi emberi bölcsességünkkel ellenkezőt
mond Isten. Mikor mi azt mondanék: ne hagyd magad! a Krisz­
tus éppen azt teszi és parancsolja: hagyd magad! Mikor a mi em­
beri hajlamunk szégyenkezve takargatná a polyvát, Isten igéje pe­
dig égetne, mint a tűz. Mikor kényesebb lenne simán elcsúszni a
megkövesedett lelkek mellett s érezzük, hogy az ige itt keményen
lecsapna, mint a sziklazűzó pöröly. 0 , rettenetes sokszor Istennek
ezt a tüzes, ostorozó igéjét kimondani i Ennél csak egy rettenete­
sebb van; elhallgatni, lehazudni — búza helyett polyvát adni.
„ Akinél az én igém van, beszélje az én igémet igazán!1' jaj ne­
kem, ha tudom az igét és mégis a magam szavát mondom, jaj
nekem, ha féltem a népszerűségemet, ha emberek sima nyelvéhez
akarok simulni — ha az Isten beszédének ürügye alatt akarom
magamat az emberek szivébe lopni!! Senkivel és semmivel, az
életemmel sem szabad törődnöm, csak azzal, hogy — ha az Úr
nevében kell szólnom — beszéljem az ő igéjét igazán.
Éhez azonban legelsösorban is tadnom kell az ő igéjét Is­
mernem kell a tiszta búzát. Ezért az igazi istenszolgájának örökre
találó vallomása e z: „Az Űr törvényéről gondolkodom éjjel és
nappal".
Mert van még egy csalás: ha a polyvát, a magam szavait
játszom ki tiszta búzának. A leggyilkosabb csalás ez: öncsalás.
Sohasem szabad elfelejtenem, hogy az ige bennem is polyva-
égető lűz, bennem is kőszívet zúzó pöröly.

5Q AZ UT
m Tudomány és Világnézet

A k e r e s z t y é n s z o c iá llz m u s é s In te r -
n a c io n á liz m u s a le lk ip á s z t o r i
sz o lg á la tb a n .
Hangoztassuk-e hát a lelkipiszton munkában, hogy magyarok
vagyunk? Feltétlenül, hiszen a nevelésnél, a tanításnál, a pro­
dukciónál ez képes megsokszorozni gyönge erőinket. De minden
ilyen motiválásnál nem a természetadta faj álljon előttünk az ö
nyers ösztöneivel, erőszakos törekvéseivel, hanem az, amelyik mint
elrejtett mennyei kép szunyadozik a nemzeti élet mélyén Amelyiket
a legnagyobb nevelő: Isten sokszor felvillant előttünk, sokszor
egy-egy nemzeti prófétánk beszédeiben, írásaiban vagy történel­
münknek egy-egy klasszikus korában, mint valóságot elénk állít.
S amelyik felé vezet minket győzelmeken és bukásokon keresztül.
Mai fejlődésünk magaslatán már körülbelül tisztázhatjuk, hogy mit
is akar ő ezzel az Európa közepébe sodródott kicsiny néppel s
mit akar elsősorban az erdélyi református magyarsággal s állítsuk
pásztori munkánkat is ennek a célnak a szolgálatába. Én nem
képzelek el szebb célt a magunk számára, mint bizonyságot tenni
az itteni sajátságos népi viszonyok közt Krisztusnak megújító, üdvö­
zítő hatalmáról még pedig nemcsak az egyes emberi életben (ezt
a szekták is megteszik), hanem a társadalmi élet minden viszony ■
latai közt is. Ez az a bizonyos evangéliumi színezetű erdélyi gon­
dolat, amit elődeink sokszor öntudatlanul ápoltak s aminek letéte­
ményese elsősorban éppen az itteni református egyház.
A nemzeti szellemű pásztori munkának ilyenformán egyik
leghatalmasabb eszköze lesz a biblia világánál tanulmányozott
történelem. Az Igének megalkuvást, önáltatást nem tűrő, metsző,
éles fénye reá kell, hogy hulljon múltúnknak úgy dicsőséges, mint
sötét lapjaira. Meg kell látnunk és másokkal is meg kell láttat­
nunk, hogy sokszor önhibánkból buktunk el. De ez sohasem szabad,
hogy gyáva önmarcangolássá, szadista önkritikává fajuljon el, ami
a nemzeti önérzet és a hit halála. Ezért kérve-kérek mindenkit,
hogy bukásainkban, amint ezt Müller német birodalmi püspök
joggal teszi a Luther-ünnep alkalmával kiadott szózatában1, lássuk
meg ennek a világnak a Krisztus-ellenes képmutatását, összes
imperialista hazudozásait is s ezeknek is üzenjünk hadat az egy
örök Igazság nevében. Viszont nemzeti önérzetünk sohase fojtsa
el bennünk a jogos, Istentől parancsolt önkritikát. Ez ismét refor­
mátort örökség és nem defétizmus, amihez nekünk ma az őnmagunkba-
1 Reformierte Schweizer Zeitung. 1933. sz.

AZ Ü T 51
 szállás napjaiban ragaszkodnunk kell. A magyarság nagysága nem­
csak abban áll, hogy nagy tetteket vitt véghez, hanem abban is,,,
hogy ha kell, vezekelni is tud mélységes türelemmel, néma szen­
vedéssel, Istenhez fordulással.
Valójában ez a legnehezebb feladat: a kettőt, a jogos nemzeti
önérzetet es önkritikát összhangba hozni. Megtalálni a kettő helyes
arányát, mindeneknek a maga helyét a beszélgetésben, tanításban,
viselkedésben. Úgy jelenlegi, mint leendő lelkipásztoraink sokszor
esnek egyik vagy másik túlzásba. A papság tekintélyes része még
mindig duzzad a régi, hamisfény& nemzeti önérzettől, az ifjúság
pedig sokszor Önmagát megbénító és múltúnkért szégyenkező
Önkritikát űz. Így azonban nemzeti szellemű lelkipásztori munkát
végezni nem lehet. Irtsuk ki magunkból a megtévesztő érzelmi
motívumokat, rázzuk le magunkról a régi és újabb frázisokat,
tanuljunk meg tisztán látni az Ige fényénél s felismerni múltúnkban
Isten kétségtelen áldásait, vezetését, amellyel minket emel szent,
országának örök célja felé.
Módszertanilag mindebből az következik, hogy a lelkipásztori
munkát kimélyítjük a múlt irányában és kiszélesítjük a többi nem­
zetekkel való viszonylatok felé. Igehirdetésünk, iskolai tanításunk,
lelki gondozásunk Így hihetetlenül meggazdagodik, szint, életet
nyer, mert Isten munkáját nemcsak az egyes ember, hanem a
nemzet és az emberiség életében is szemléltetjük, ezen a téren is
győzelemre akarjuk segftni. A pap Így népének nemcsak pásztora,
hanem a szó legnemesebb értelmében Öntudatos politikai vezére is
lesz, aki anélkül, hogy útszéli agitációt folytatna, kezében tartja
népe nemzeti életének is az irányítását. Az ilyen lelkipásztort a
külső hatóságok és más nemzeti egyházak lelkészei is respektálják,
mert érzik, látják, hogy az illető a saját biztonságát is kész kockára
tenni népéért Ellenben a kegyes szólamokba burkolózó, de emellett
önzőén alkalmazkodó vagy éppen a külső hatalmak kegyét hajhászó,
azokkal cimboráló lelkipásztor előttük is visszataszító jelenség. A
nép pedig — ezt ismét tapasztalatból mondom — ma mindenütt
olyan lelkipásztort óhajt, akire magát ebben a szörnyű zűrzavarban
nyugodtan redbízhatja s aki gyermekeit is keresztyén nemzeti szel­
lemben neveli.
Talán túlságos részletességgel foglalkoztam a lelkipásztori
munka nemzeti jellegével. De szolgáljon igazolásomra az, hogy ma
egyfelől a németországi események, másfelől erdélyi helyzetünk:
miatt kénytelen voltam erre. Most <”ondom, újból hangsúlyozom
azt, hogy nekünk, ref. keresztyéné .ek a nemzeti élet evangélizár
lása mellett nem szabad megállani. Nem, különösen nekünk erdé­
lyieknek, akik itt ebben az országrészben akár akarjuk, akár nem,
egy saját fajunk korlátain túl tekintő, más népekkel is kér. kap­
csolatot kereső életet kell élnünk. Erdélyt népi megosztottsága
valósággal predesztinálja az egyetemes kér, életre s Kálvin népé­
nek itt erről megfeledkezni nem szabad. A katholicitás — amint
Söderblom mondja — nem jöhet felülről vagy kívülről, mint valami

52 AZ UT
 külső forma. Annak a kér. tudatból kell nőni. A Krisztus szerete­
ttének kell naponként bennünk növekednie. Krisztus átöleli az egész
emberiséget keresztre feszitett tagjaival.“ 1
Ez a körülmény rávezet minket arra, hogy a lelkipásztori
munka hol kell, hogy egyetemes legyen: A keresztyén élet feléb­
resztésénél és betetőzésénél. A Miatyánk és az Apostoli Hitvallás
ott szerepelt régebben az egyház által készített ábécés könyvek*
ben, Raikes Róbert vasárnapi iskolai kézikönyvének első mondata
pedig ez: Isten a szeretet. Svájcban az iskolai hatóságok annyira
mennek, hogy a népiskolában a vallástanitás legtöbb helyen fele*
kezetközi.
Ebben a szellemben tanítják a tanítók a bibliai történe­
teket s a papok csak a vasárnapi iskolában, vagy a gyermek-isten*
tiszteleten gondozhatják növendékeiket. Ez természetesen túlzás,
de annyi tény, hogy a hit felébresztésénél, amennyire ez hatal­
mukban áll, mindig elsősorban az evangélium örök, minden ember
számára szóló üzenetét kell tolmácsolnunk. Ez nem ellenkezik a
hitvallásos oktatással, hiszen ha ez a biblián alapul, akkor ebben
legelőször is az univerzális elemek lépnek előtérbe.
Ilyen jellegű kell, hogy legyen minden olyan munka, amit
általában evangélizáldsnak szoktak nevezni. Ennek a célja csak
külsőleg egyházunkhoz tartozó, vagy ahhoz egyáltalán nem tartozó
lelkek megnyerése a Krisztus számára. Az elsőt belmissziónak fs
nevezik s értik alatta ennek a munkának egész ismeretes appará­
tusát. Éppen azért itt vele nem is foglalkozom bővebben. A máso­
dikra azonban ami a térítői munka, egy pár megjegyzést kell ten­
nem. Elsősorban azt, hogy ez nemcsak jogosult, de egyenesen a
Krisztus által reánk parancsolt kötelesség. (Máté 2 8:19.) A kér.
lelkipásztor nem zárhatja el az ige világosságát csak egy gyüle­
kezet, egy felekezet számára, azzal világitania kell mindenkinek.
Egyik tavalyi előadásomban (A ref. egyház felekezetközi missziója.)
már rámutattam arra, hogy mit adott egyházunk a múltban az
itteni felekezeteknek s mire van kötelezve ma is ezekkel szemben.
Itt csak újból hangsúlyozom, hogy amelyik egyház nem térit, nem
missziónál, az hűtlen sáfár, akitől még az is, amije van, elvétetik,
jaj annak a lelkipásztornak, akinek nincs mondanivalója, munkája
a más felekezetüek közt is. Minket a Szent Léleknek ugyanaz az
ereje kell hogy szorongasson, mint az apostolokat s ha szerényebb
körben is munkálkodunk, ezt a munkáságat sem szabad elhanya­
golnunk, különösen az általános testi és lelki nyomor gyógyításá­
ból kell kivennünk részünket (munkanélküliség, betegség.) Ugyanez
az eset a külmissziói munkánál is, ami hatalmasan ébren tart és
fokozza egy egyház univerzális öntudatát. Ez csak úgy folytatható
sikeresen, ha Krisztus követői legalább a főbb typusok szerint
egységre lépnek egymással. „A missziói terület már majdnem lázad
■a türelmetlenségtől — mondja a lausannei konferencia (1927)
1 Theologiai Szemle. Debrecen 1928. 326. 1.

AZ UT 53
üzenete — a nyugati egyházak megoszlása miatt és merész kez­
déseket kezd a saját jogán az egységet illetőleg.“
A Krisztus egy, ö t nem lehet részekre szakgatni. 0 a z t
akarja, hogy mindnyájan egyek legyünk O benne (Ján. 17. r.
22. v.) Ezt az egységet sokféleképen lehet munkálni s itt Erdély­
ben, különösen a magyar egyházak közt ez elengedhetetlen szent
kötelességünk is. De ne feledjük el, hegy ennek az egységre törek­
vésnek s ha sem szabad gyáva megalkuvássá fajulnia. Annak a
liberálízmusnak, amelyik mindent: iskolát, nyelvet, híveket, szüle­
tendő és megszületett gyermekeket kész volt feláldozni a feleke­
zeti békességért, ma már vége. Ma az erős egyedeknek s az ön­
tudatos, szerves egyesüléseknek korát éljük. Ezt parancsolja az
élet s maga Isten.
S amit itt Erdélyben kell tennünk, ugyanazt kell tennünk
világviszonylatban is. Karoljuk fel bátran, bízó hittel az ökume­
nikus mozgalmakat, bízva a Szent Lélek erejében, de vigyük azokba
bele a mi saját színeinket, problémáinkat, szent törekvéseinket is,
mert mi hozzzánk is éppen úgy szól ezekben az Úr, m inta nagy
nemzetekhez. Anti pedig a mi egyházunk létfeltétele, arról ne
mondjunk le semmiféle h í mis békesség kedvéért. Azok megvé-
delmezéséért meg kell tennünk mindent úgy az itteni, mint a
nemzetközi fórumok előtt. így lesz az ökumenízmus nemcsak meg­
nyugvás, hanem munkára, tettre sarkaló tevékenység is. Keresz-
tyénségünk védelme és egyúttal emberi jogainkért folytatott szent
fájdalmas harc is, melynek áldását aratni fogja majd nemzeti éle­
tünk és az egyetemes Anyaszentegyház.
Dr. Nagy Géza.

54 AZ ÖT
 R é g i z s in a t i h a tá ro z a to k .
Irta: Dr. Illyés Géza.
A generális synodusnak a 16. és 17. század folyamán tartott
üléseiről készített jegyzőkönyvei a háborús pusztítások, főképen az
aiudi püspöki levéltár felégetése következtében megsemmisültek,
azonban fontosabb határozatainak jelentékeny része az egyház-
megyék levéltárában megtalálható, miután a generális synodus
tudomásul vételt és végrehajtást igénylő határozatait Ieküldte az
egyházmegyékhez. Különösen a küküllöi egyházmegye levéltárában
található sok fontos zsinati határozat, melyek közül ezúttal az aláb­
biakat szándékozom ismertetni.
Az 1606. évi julius 2-án Tárgu-Mure?en tartott gén. synodus
18. artikulusa szigorú büntetést szabott azokra a pásztorokra, akik
az esperes hire, tudta nélkül alattomban kerestek maguknak eklé­
zsiát és ezt a hívekkel, illetve a patronussal kötött megegyezés
alapján foglalták el. Ez a zsinati határozat a híveknek és patro-
nusoknak idáig gyakorlatban volt papszegődési, illetve papmarasz-
tási jogát igyekszik korlátok közé szorítani, azt előzetes esperesi
hozzájárulástól teszi függővé, hogy a visszaéléseknek és ezek követ­
keztében előállott tarthatatlan állapotnak végetvessen. Azonban a
gyülekezetek, főképen a patronusok nem mondtak le könnyen kor­
látlan papszegődési jogukról. Az 1639 évi júliusi !argumuré$i gene­
rállá synodusnak megint szigorúan kellett figyelmeztetnie a pász­
torokat és elrendelnie, hogy „senki ezután Senior Püspök enge-
delme nélkül, ha hivatalt adnak neki, el ne menjen.“ Ezt a hatá­
rozatot még szigorúbb formában ismételte meg az 1640. évi jun.
18-án tartott albaiuliai zsinat.1 Mindezek dacára azonban még egy
évszázad múlva is előfordult, hogy kedvelt papjának elmozdítása
miatt megsértődött patrona visszautasította az esperes által küldött
papot, az állást önkényesen maga töltötte be más egyházmegyéből
hozott pásztorral és azt sikerült ott tartania a keménykezü, szigorú
esperes, parciális és generális szinódus minden erőfeszítése ellenére.
Ugyancsak az 1606. évi tárgumure$i zsinat elrendelte,
hogy a gyülekezet a távozó pásztornak minden járandóságát hiány­
talanul fizesse ki. Amíg ennek eleget nem tett, addig más pásztort
nem vihetett ki. Elrendelte továbbá, hogy a pásztorok törvényes
igazukat csak saját hatóságuk előtt kereshetik. Szigorúan meg­
tiltotta, hogy pereikkel polgári hatóságok elé forduljanak. Aki
ennek nem tett eleget és perét polgári hatóság elé vitte, arra a
pásztorra 12 forint büntetést szabott.2
A zsinat jogot biztosított esperesnek, hogy pásztort tehessen
oda, hova szükséges. Az ifjú papjelölteket, zsinati végzés alapján,
a parciális szinódus megvizsgáztatta és az esperes helyezte el az
üres eklézsiákba. Felszentelésüket és kibocsátásukat a zsinat vé-
1 Acta Synodi I. 8., 19., 20n 66. 1. Kük. em. levéltár.
* Acta Synodi 1. 8 1. 66 1.

AZ ÜT 55
 gezte. Az 1619. évi jun. 2—4*én T&rgu-Mure$en tartott zsinat
elrendelte a pásztorjelölteknek, hogy a kibocsátásukat é$ felszen­
telésüket végző zsinatra ne csak egyedül jelenjenek meg, hanem
gyülekezetüknek egy-két tagját hozzák magukkal, akik igazolják
alkalmazásukat és tanúi legyenek a felszentelésének.* Később, az
1791. jut. 3.-t küküllővári zsinat elrendelte, «hogy minden felszen­
telendő személynek, mikor felszenteltetés végett a Gén. Sz. Syno-
dusra jő, Canonja, Papi Tiszti Titulusi könyve, Helv. Confessiója
és Hejdelbergai Cathecc s issa, még pedig tulajdon magáé, magával
legyen és az azokba befoglaltatott dolgokat értse, állandóul ren­
deltetik, még pedig úgy, hogy aki ezek nélkül áll elé a Gén.
Synodusba. fel nem szentelteti«.“ 4
Az 1638. jun. 13,-i aiudi zsinat arra kötelezte a pásztoro­
kat, hogy a Miatyánkct — a katedrán kivül — mindig letérdepelve
mondják ei. A határozat a következőképen szó!: „Imponáltatik
minden helyeken, hogy a pásztorok templomban, temetőben is
Mi Atyánk mondásakor a Cathedrán kivül letérdepeljenek. Hasonló­
képen a Deákok is, mind öregek, mind aprók.“ Ez a rendelxezés
azonban a Miatyánk elmondásánál nem új szokást akar behozni,
hanem a régit akarja fentartani, mely úgy látszik, akkor már sok
helyen megszűnőben volt.5
Az 1640. jun. 18.-i albaiuiiai zsinat az úrvacsorától meg­
maradt kenyér és bor felől intézkedik: „Ezután sehol a Diákok­
nak vagy Mestereknek vagy Egyházfiaknak ne adják a Pastorok,
hanem a magok Házokhoz vigyék s ott is ne adják Gyermekeknek
vagy Feleségeknek, hanem magok megehetik. Sokáig se tartsák,
hogy Macska vagy mi meg ne egye ott Házokban. Nem mintha
az mégis Sacramentomi Kenyér és Bor volna, mert nihil habét
rationem Sacramenti extra usum divinitus institutum, hanem a
scandalumnak eltávoztatásáért.“ 0 Elrendeli, hogy úrvacsorát hatszor
osszanak mindenütt. „Adventben, Karátsonban, quadragesima vasár­
nap, Husvétban, Pünköstben, Takarodás után dominica XI. post
trinitatis.“ Három év múlva az 1643. évi marosvásárhelyi zsinat
ismételten elrendeli, hogy az aratás utáni urvacsoraosztás mindenik
gyülekezetben megtartassák.7
Az 1642. évi aiudi zsinat a botránkozást okozó pásztorokra
vonatkozólag megszabja a fegyelmezés, illetve büntetés módját.
A pásztorokra kiszabott minden büntetés Ügyét fel kellett terjesz­
teni a püspökhöz.
Az 1643. évi jun. 14. tárgumurc$i zsinat a francia nótákra
irt zsoltárokat elfogadta. Megengedte, hogy a templomokban éne­
kelhessék, de azzal a feltétellel, hogy a régi énekeket el ne hagy-8

8 U. O.
4 U. o. 157. 1.
s U. o. 19. I.
« U. o. 21. I.
7 ü. o. 28. I.

56 AZ ÜT
ják, hanem az újakkal felváltva „etegyesleg" énekeljék. Elrendelte,
hogy az ünnepeken „arra nézendő énekekkel éljenek" és hétköznap
a francia zsoltárokat ritkán énekeljék.8
Végül megemlítem az 1640. évi zsinat következő határoza­
tait: Senior híre nélkül senkit sem lehet templomából kitiltani.
Beteg gyermeket háznál is lehet keresztelni. Hol nincs templom,
esketést, keresztelést háznál is lehet végezni. Temetéskor tilos
mindegyre harangozni. Ha nem engedelmeskednek, se minister, se
mester ne menjen temetni. Halálraítélteknek vigaszt kell nyújtani
és az úrvacsorát ki kell szolgáltatni. Vegyes házasságoknál a
vőlegény vallásán lévő pap végzi az esketést, de unitárius pap
ref. templomban nem eskethet. A következő zsinat megengedi, hogy
az unitárius vőlegény saját papját magával hozhassa a ref. gyüle­
kezetbe, de az esketést csak háznál végezheti.

* u. o. 2a i.

AZ UT 57
 Ig e h ird e té s-K u ltu sz

P r é d ik á c ió -v á z la to k .
10. A gyümölcstermő élet.
János 1 5 :1 —8. v.
q) A szőlőművelő termést vár minden szőlővesszőről: Isten,
életünk ura gyümölcsöt vár mindnyájunk életéből. A sok gyümöl­
csöt adó, termékeny élet dicsőíti Őt.
b) Életünk ebből a szempontból csak egy szőlővesszdhöz
hasonlít, nem pedig egy szőlő/dhöz. Magunk erejéből semmire
sem vagyunk képesek: Isten törvényét meg nem tarthatjuk, a
megsértett Urát ki nem enges: telhetjük, akarata szerint nem élhetünk.
Isten nekünk, a tehetetleneknek adta Egyetlenegyét, Jézust,
hogy belé, az igazi szőlőtőbe oltassunk mi, vad és terméketlen
szőlővesszők.
Jézus Krisztusnál azonban elválnak az emberek. Nem minden
oltás fogamzik meg. Aki nem marad Benne, beszédét nem tartja
meg, azt elhagyja Ő s annak gyümölcstelen lesz az élete. A
Krisztusban meg nem gyökerezett élet elsorvad és megsemmisül
az Ítélet súlya alatt.
A Krisztushoz kapcsolódott életen Isten elvégzi csodálatos
tisztító munkáját az Ö igéje által. A bűnös természet vad hajtá­
saitól és a rajta élősködő vétkektől megtisztít a kegyelem hitet
ébresztő és fegyelmező beszéde. Krisztus életünkbe lépése nyomán
gazdagon fakadnak a z Istennek tetsző tettek.
A legnagyobb ajándéka Istennek egy ilyen, Öt dicsőítő élet
számára: a Hozzá intézett kérések meghallgatása és teljesítése.
c) A te életedben milyen szerepe van Krisztusnak? Tiszsitó-e,
termékenyítő-e? Tudsz-e Istent dicsőítő tettet és meghallgatott
imádságot felmutatni ? Légy szőlővessző az igazi szőiőtőn, Krisztus
tanítványa!
11. Múló szomorúság — örök öröm.
János 16:16—22. v.
a) Aki Krisztusé, szomorkodik Nélküle, de örvendez Vele.
b) A világ gyermeke nem osztozik sem az ilyen fájdalomban,
sem az ilyen örömben. Jár a maga külön utján. Megvannak a
maga örömei is, amelyek kielégítik. Krisztusnak nem érzi hiányát,
az élet Ura idegen számára, sőt gyűlöletes. Néha épen Krisztus
sznvedésében, ügyének elnyomásában, a Hozzá hűségesek gyöt-
résében leli örömét.
Ezzel szemben a Krisztushoz tartozók szomorúsága őszinte
és elkerülhetetlen: életük Urát, igaz barátjukat nélkülözik, az el-

58 AZ UT
hagyatottság, a ki sértések ostromolják őket, kereszthordozás, üldö­
zés súlyosbítja helyzetüket.
Ez a szomorúság örömére válik. Hogyne válna: Krisztus az
Atyához ment felesebb dicsőségbe. Visszatérése bizonyos és közeli
Isten szerint kevés választ el Tőle, csak a mi nyugtalankodó és
sietni szerető életünk tartja soknak. Visszatérése elfeledtet mindent,
elpusztíthatatlan forrása a hűséges várakozóknak.
Addig is az Ö igéjét hirdetik és Lelke állandóan munkál­
kodik : vígasztal, tanít, erősít. Egész életünket átalakítja ez az
előlegezett öröm és közösség.
c) Ha Krisztuséi vagyunk, vágyunk a vele való találkozásra
élő reménységgel s amit reánk bízott, addig is hűségesen, az Ő
akarata szerint végezzük.
12. Az én országom nem e világból való.
János 18:28-40 v.
aj Az igazságból valók királya Krisztus.
b) Krisztus király-volta az Isten igazságáról való bizonyság­
tételben van. Ö igéje és Lelke által gyűjti alattvalóit. Csak az az
Övé, aki hallgat Reá,
Országa sem olyan, mint e világ birodalmai. Nem segíti,
védi és tartja meg földi erő vagy éppen erőszak. Viszont nem is
éri el a földi birodalmak sorsa. Nemhogy ártana neki Krisztus
kereszthalála, még erősíti igazságát. Ez ország védelme nem harccal
történik, hanem a Krisztus küldetéséről és az általa hozott igaz­
ságról való, szóval és tettel történő igehirdetés által.
Csak azokat tarthatjuk ez ország alattvalóinak, akik Krisztus
igazságához ragaszkodnak.
c) Krisztus szolgáiként szenvedünk, szólunk és imádkozunk,
mig a küzdelem megszűnik, az az ország, mely nem e világból
való, megjelenik e világban s Krisztus ismeretlen igazsága egyetlen
igazságként tölti be a földet.
13, Krisztusnak hozott áldozat.
Máté 26:1-13. v.
a) íme egy tett, amelyet Krisztus örömmel fogad, jó tettnek
nevez. Az a vágyunk, hogy a mi tetteink ilyenek legyenek,
b) A tett fontos, nem aki teszi. Az asszony névtelen, sőt
tette sincs indokolva. Egyszerre végbemegy a tett, ahogy a hitből
fakadó tett szokott: biztosan, határozottan, önként fakadva, igaz
hálából.
A halál utján járó Krisztus királyi megtiszteltetésnek tekinti
a megkenetést. Igazi áldozat és hódolót az, amely egyedül Neki
szól s Neki is úgy szól, mint királynak.
Amit Krisztus jó tettnek tekint, az emberek helytelenítik, sőt
botrányos tévedésnek tartják. A szegénygondozási tartanák fonto­
sabbnak, mint a Krisztusnak szánt áldozatot.

AZ UT 59
 Krisztus a Neki szánt áldozatot elfogadja, a tettet megvédi
a támadásoktól. Egyedül 0 , aki Ítélni fog eleveneket és holtakat,
illetékes annak eldöntésére, mi jó, mi nem. Az emberi vélekedést
elutasítva, rámutat, hogy ha Érette hozunk áldozatot, semmi se
riasszon vissza, használjuk fel a gyorsan tűnő alkalmakat.
c) Ma éppen az által mutathatjuk ki hálánkat a test szerint
távollevő Király iránt, ha az Ö nevében a szeretet munkáit vé­
gezzük.
14. Uram, bocsásd meg nekik!
Lukács 23 :22—34. v.
a) A halált vállaló Jézus körül bántó összevisszaságba tűn­
nek fel a különböző emberek,,és kavargnak az események. A mai
élet forgatagában is ott áll Ö, a szenvedések Ura. Hogyan visel­
kednek vele szemben az emberek s mi Krisztus válasza az Ő
maguktarlására ?
b) A közvéleménnyel gyáván megalkuvó, ingatag ember el­
ejti az igazság hordozóját. (Pilátus.) A feltüzelt szenvedély vakon
küzd ellene, inkább vállal a bűnnel együvétartozást. (Barabbás
népszerűsége.)
Aki terhet hord, áldozatot hoz Érette, nem önként, hanem
kényszerből és lázongva teszi. (Cirénei Simon.) Kíváncsiság (mi
lesz vele ?) és a szenvedésnek kijáró, de meddő sajnálat is fordul
felé (jeruzsálemi asszonyok). Kapzsi haszonlesés osztozik ruháin.
Ma ügyének eredményein 1
Mi a Krisztus felelete minderre ? Életét adja ezekért az em­
berekért, türelmesen, hallgatagon szenved. A sajnálkozást vissza­
utasítja: rettegje kiki Isten súlyos ítéletét. És a legnagyobb: bűn-
bocsánatért könyörög ellenségei számára. Mindnyájunk számára.
c) Élete árán életünket nyerjük meg, ha hittel fogadjuk el
az Általa nyert bűnbocsánatot.
M. Nagy Ottó.

60 AZ ÚT
9 Vallásos nevelés

V á lla to k v a llá sta n ítá s s z á m á r a ,

5. Mózes születése is gyermekkora,
(II. elemi osztály.)

1, Célkitűzés. Hogyan szabadult meg Mózes a nagy vesze­

delemből? A történetben a célunk annak a megmutatása, hogy
Isten őrködik az övéi felett. Minél nagyobb a veszély, annál
inkább s ezért annak, aki Istenben nyugszik s Istent szereti, nem
szabad félnie semmitől.
Mi ad aktuálítást ennek a történetnek? A jelen idők félel­
mekkel telei, helyzete, amelyben mindenki fél a háború bekövet­
keztétől, mindenféle ismeretlen eseménytől, amelyben a gyermek
is résztvesz, hiszen naponként hallja és látja, amint az emberek
állásuk elvesztésétől, nyomorúságtól stb. való félelmüknek kifejezést
adnak. A félelem benne van a világban s ez a gyermek előtt is
ismerős. Az Ige arra figyelmeztet bennünket, hogy akik Istent
szeretik, azoknak minden javukra van. Tehát nem azt mondja,
azokat nem éri veszedelem, nélkülözés, nyomorúság, fenye-
S ;, vagy éppen sanyaruság, hanem, hogy mindezek éppen az
ellenkezőre fordulnak, javára annak, aki szenvedi hittel és kárára
és Ítéletére annak, aki azokat elköveti. Ez a része a gondolatnak
csak később, a tiz csapás történetében bontakozik ki, de már itt
előre kell tekintenünk reá.
Minél világosabban ecseteljük a gyermekek előtt a zsidók
sanyargatásának a képét, annál világosabb és hatalmasabb lesz
előttük Isten megszabadító munkájának a valósága.
Tekintetbe kell vennünk, hogy Mózes a Bibliában a nép
képviselője, története kicsiben a nép története, azé a népé, amely
a sanyargatás alatt volt s amelyet Isten csodálatos módon onnan
kihozott s amely nép mégsem láthatta meg a kegyelem teljességét,
mint Mózes nem mehetett be az Ígéret földére. Természetesen ezt
a gyermekeknek most még nem lehet megmagyarázni, de a tanítást
úgy végezzük, hogy ez benne legyen a tanítás gondolatában.
Isten Mózesben a maga egyházának állít szabadítót, az egyház
nyomorúságai között vigasztal ez a történet.
2. A tanítás. A lecke maga három mozzanatra oszlik, ame­
lyeket a három bekezdés szemléltet. Az első a nép sanyargatása,
a második Mózes születése és elrejtésé, a harmadik a szabadulás.
A Mózes vízbe tétele mutatja, hogy a szabadulás a szenvedésen
és halálon át történik, Mózes mintegy meghal a vízben, hogy
aztán új életre keljen. Ezért utal ez a történet a váltságra, amelyben

AZ ÚT 61
 Krisztusban meghallunk, hogy élhessünk Ő általa. Ez adja a
történet kapcsolatát éppen az 1. kérdésével a Káténak. A lecke
tanításánál úgy járunk el, hogy a három mozzanatot egymás után
dolgozzuk fel annak a szemléltetésével, elmélyítésével és alkalma­
zásával s aztán összefoglaljuk. Külön tanítani végig a történetet
s utána külön végezni az elmélyítést és alkalmazást itt azért nem
praktikus, mert a gyermekek az utóbbi kettőre nem szívesen
figyelnek.
a) Először össze kell kapcsolni a leckét az előzővel úgy,
hogy a gyermekekkel megállapíttatjuk, hogyan jutottak a zsidók
Egypfomba? Először hogy fogadta őket a Faraó s miért nem
szerették őket később ? A történés. Felolvassuk a Bibliából II. Móz.
1:6—14, verseket. Milyen különös, hogy minél jobban sanyar­
gatták a zsidókat, annál jobban terjeszkedtek? Mi lehet ennek az
oka? Valaki védelmezte őket? Nem egy harc-e ez. Isten és a
pogány egyptomiak között? Ki lesz az erősebb? De a Fáráó
újabb kegyetlenséget talál ki: a gyermekeket akarja elpusztítani.
Hogyan? Elmondjuk a 15—22 vers tartalmát. Milyen rettentően
félhettek az egyptomiak, hogy ilyen dolgot határoztak! Tudták,
hogy a zsidókat védelmezi valaki? Ki védelmezte őket? Miért
védte őket Isten? Az Ö népei voltak. Az egyptomiak azt hitték,
hogy egy árva népről van szó, akinek nincs pártfogója. Lehet,
hogy a zsidók is azt hitték, hogy ők árvák. De nem voltak azok.
Isten népét sokszor sanyargatják így, Sokszor van az ember
is veszedelemben. Minket védelmez-e valaki? Ki a mi védelme­
zőnk? Kié vagyunk mi? Kinek a tulajdona vagy le? Krisztusé,
aki megszabadított. Erősebb minden földi hatalomnál. Tudni kell,
hogy az övé vagyok és szeretnem kell őf. Krisztus él és segít.
Lehet, hogy az emberek nem tudják, sokszor én sem, de Krisztus
örökké él és ez bizonyos.
Tudom, hogy az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, a
Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki érettem eleget tett és a
Sátán hatalmától megszabadított.
Ameddig Ö él s ameddig Ő segél, nem kell félnem.
b) Mit rendeltek tehát az egyptomiak? Elmondhatjuk az
eddigi történetet, igyekezve a tankönyv kifejezéseit használni.
Ennek a résznek az a jelentősége, hogy a veszedelem, amely a
gyermekek előtt eddig általános, tehát kevésbbé megfogható volt,
most speciálissá, konkrétté lesz, mert egy gyermeket fenyeget. Itt
is ki kell élezni a veszedelmet konkrét formában, ami Mózest
fenyegeti.
Most születik Mózes, Elmondjuk itt már részletesen azt, ami
a II. Móz. 2:1—4 ben van. Kiemeljük, hogy milyen félelemmel
vegyes örömmel vették a szülők a gyermek születését s azt, hogy
fiú. Hogyan rejtegették, félve a felfedeztetéstöl. Hogy gondolt az
anya folytonosan arra, hogy egyszer meg kell válnii tőle s hogyan
aggódott folytonosan. Hogy imádkozott, hogy Isten, aki adta,
védelmezze meg és tartsa meg. Egyszer eljött a nap, mikor nem

62 AZ UT
 lehetett tovább rejtegetni. A gyermek három hónapos volt. Ilyenkor
már nehéz eltitkolni. Valamit kellett vele csinálni. Az anya elkészíti
a ládát. Elhatározza, hogy Istenre bizza a gyermeket. Legyen vele,
amit Isten akar. Milyen veszedelmek rejtőzködtek a gyermek
számára a folyó szélén? Vadállatok, áradás, mely elsodorhatja ki
a vízbe. Úgy bocsátotta el, mintha a halálba bocsátaná. A gyermek
úgy is volt, mintha meghalt volna. Egy leánytestvére is volt a
gyermeknek, az elbújt a nád közt, hogy figyelje, mi lesz vele.
A gyermek ki van téve a halálnak, igazán nagy veszélyben volt.
A Páráó halálra ítélte, pedig nem is ismerte. Az anya kénytelen
volt a veszedelem torkába helyezni. Megmenekülhet-e a gyermek ?
Kiben lehet bizni ilyen helyzetben? Most tűnik ki, hogy
Isten gondot visel-e reá is. Kiben bizolt az anya? Istenre bízta.
Mert tudta, hogy minél nagyobb a veszedelem, annál jobban lehet
bizni Istenben. A zsidó nép Istené, ez a gyermek is Istené. Az
anya Istennek adta vissza a gyermeket.
Volt-e valaha valaki ilyen veszedelemben ? Emlékezünk jézusra.
Heródes halálra kereste. Úgy látszott, nem szabadulhat meg. Mégis
megszabadult. Isten nem akarta, hogy elvesszen. Volt-e közületek
valaki nagy veszedelemben, vagy valaki, akit szerettek? Beteg­
ségben, halálveszedelemben ? isten megmentette. Ki védelmez
minket a félelmek és veszélyek között? Krisztus, aki úgy őriz,
hogy még egy hajszál sem eshet le a fejünkről Isten akarata
nélkül. Milyen nagyon lehet benne bizni. Ma is sok ember van,
aki fél, akit mindenfelé félelem rettent. Kiben bizhat? Krisztusban
csak. Az övéi vagyunk, ő megőriz.
Mit cselekszik velünk Krisztus? Úgy megőriz, hogy Isten
akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről, sőt inkább
mindennek az én üdvösségemre kell szolgálni.
Ameddig Jézus él, ameddig Ö segél, nem bánthat gond és
félelem.
c) A történet harmadik mozzanata váratlan eseményt hoz.
Elolvassuk a 2 :5 —10 verset. Isten beleszól az emberek dolgába.
Hiába volt a gonosz rendelet. Hiába a kegyetlen parancs. Isten
megvédelmezte, akit Ö magának kiválasztott. És hogyan védel­
mezte meg? Először is váratlanul. Az anya már el volt készülve
rá, hogy a gyermek elvész. Rettegve várta a hirt a leánytól, otthon
sirt és imádkozott, hogy Isten ne hagyja el. Senki sem hihette,
hegy azon a vizen, abban a gyenge tádikóban megélhessen. Azután
Isten éppen az ellenséget rendelte ki, hogy megmentse a gyer­
meket. Azok közül, akik gyűlölték a zsidókat. Végül éppen annak
a leányát, aki a gonosz parancsot kiadta. Erről lehetett volna
legkevésbbé hinni. De isten parancsolt. Könyörületet ébresztett
abban a szívben, amely gyűlölettel volt tele a zsidók ellen. A
Fáráó leánya hazavitte a gyermeket. Sőt egy másik kegyelem is
történt: az anya is a gyermekhez jutott.
„ Milyen gazdagon és hatalmasan cselekszik Isten, ha egyszer
O valamit végbe akar vinni. Előtte nincsen akadály. Akit Ő meg

A 2Ú T 63
 akar tartani, azt megtartja. Hiába az emberek dühe, irigysége,
gyűlölete, Isten parancsol a lelkeknek, azt kell tenniök, amit Isten
akar s nem azt, amit ök akarnak. Milyen lehetett az, amikor a
leány visszament az anyához és elmondta, hogy a gyermek meg­
menekült I
Mózes igazán Mózes lett. A halálban volt, végső veszede­
lemben, de kimentették. Ki mentette ki? Isten. Keresztülment a
halálon, hogy éljen. Meglátta Isten kegyelmét, hogy örökké Istennek
szolgálhasson. Minket mentett* e igy ki Isten, betegségből, veszély­
ből ? Visszaadta az életünket, hogy az övé legyünk. így szabadított
meg minket a halálból Krisztusban. Krisztus meghalt érettünk (az
ő drága vérével eleget tett s engem a Sátán hatalmából meg­
szabadított). Miért? Hogy neki éljünk. Nem a mienk az élet, az
Övé. Új életet adott, reménységet adott.
Mit ajándékozott neked ? Hogy Szentlelkével biztosít az örök
élet felöl s késszé tesz arra, hogy ezután neki éljek.
Ezt láttuk meg most. Mi vagyunk a Mózes, aki megszaba­
dultunk Krisztusban, neki kell éljünk.
Ameddig jézus él, ameddig ö segél, nem bánthat gond és
félelem, ö van mindig velem.
3. Összefoglalás. Elmondjuk a Luther, mint tanuló c. kis
történetet. Ennek a célja az, hogy összefoglalólag megmutassuk
az Ige jelentését. Aztán elmondhatjuk a Mózes történetét, a káté­
kérdést s végül felolvassuk az ének egész szövegét. Az első
szakaszt, amit már tudnak is, elismételjük. Végül egy pár szó
személyes életre vonatkozó összefoglalás után imádság.
Lehet a történet egyes mozzanatait akár rajzban, akár fel­
írással a táblán emlékezetessé tenni és jelezni. Előbbi esetben az
első kép egy gúla, amely jelzi a sanyargatást, a második kép a
víz partján a gyermek a ládában, a harmadik a király leány kar­
jában a gyermekkel. A képek mellé odaírjuk az éneket, az első
kép mellé az első két sort, a második mellé a harmadik, a har­
madik kép mellé a negyedik sort. Ha rajzolni nem tudunk, fel­
írjuk az első sorba: Sanyargatás — Krisztusé vagyok — Ameddig
Jézus él. A második sorba: Veszedelem — Megőriz — Nem
bánthat gond és félelem. A harmadikba: Szabadulás — Örök
életet ad — ö van mindig velem. A történet egyes mozzanatait
a gyermekeknek ki is lehet adni, hogy maguk otthon rajzolják le.
/. L.

64 AZ ÜT
 M e g b e s z é lé s e k

N éhá ny s z ó a s z ó r v á n y - é s k iilm S ssz ió ró l.

Négy esztendőn át egyházunk egyik legnagyobb kiterjedésű
szórvány területén teljesítettem lelkészt szolgálatot, tehát úgyis mint
a szórvány-gondozás fontosságát ismerő, úgyis mint holtomig a
szórvány-gondozás fontosságát hangsúlyozó és az ügyet imádsá-
gos és áldozatos szeretettel viselő, bátorkodom a szórvány- ¿ b
külmisszió kérdéséhez hozzászólni „Az Út“ múlt havi számában
felvetett gondolatok alapján.
Legelsősorban is megállapíthatjuk, anélkül, hogy egyiket a
másiknak fölébe helyeznék, hogy a szórványainkért minden lehetőt
meg kell tenni, de a külmissziót se m . lehet semmi körülmények
között elhanyagolni, mert anélkül az egyház nem egyház. Azt hiszem
ezzel (a nem űj gondolattal) minden meg van mondva. Elég saj­
nos, hogy majd mostanáig elhanyagolta az egyház a külmissziói
munkamezőt. Talán szórványaink azért vannak szorongatott hely­
zetben, mert egyházunk jelenleg tényleg tesz valamit a külmisz-
szióért, tollal, imádsággal, némi anyagi segéllyel? Bár úgy gon­
dolom, hogy az ütközőpont itt van, a szórvány gondozást elsőbb­
nek vélők maguknak követelik az anyagi támogatást, a tollai, élő­
szóval való agitálást és imádságot. Az anyagi segitség nemde azért
lenne szükséges, hogy a jelenlegi szórvány-gondozók jobb anyagi
helyzetbe kerüljenek, újabb szórvány munkások álljanak frontba,
(utazó lelkészek, diakónusok stb.)* bőséges iratterjesztés legyen,
a tollal, élőszóval való agitálás pedig a közvéleményt rázná fel és
terelné figyelmét a szórványmisszióra, az imádság pedig demon­
strálná Isten előtt, hogy felelősséget érzünk a munka iránt. Mind­
ezekre valóban égetően szükség van, de nem a külmisszió rová­
sára. Hálás megbecsülést érdemelnek azok, akik a külmissziót
egyházunkban lelkükön hordják. Nem az a baj a szórványok rová­
sára, hogy a kül missziónak lelkes barátai vannak, hanem az, hogy
református népünknek általában nincs érzéke a szórvány misszió
iránt (természetesen a külmisszió iránt sem), azért, mert ezekről
szinte napjainkig édes-keveset hallott. Hogy épen napjainkban
tagadhatatlan érdeklődés nyilvánűl a külmisszió iránt, az azért van,
mert fürge tollak sokakban felébresztették a külmisszió iránti ér­
deklődést. Jöjjenek mind szívbemarkolóbb jajszavak, minél többen
a szórványokból. (Valamelyik vasárnap a vallásos estélyen felolvas­
tam Földes Károly „Jajszó a pusztuló szórványokból“ című iratát,
síri csöndben, visszafojtott lélegzettel, kicsurranó könnyekkel hall­
gatták, adagoltam a magam szomorú élményeiből is.) Tárassékfel

AZ ÚT 65
szórványaink siralmas helyzete, nem hiszem, hogy meg ne indulná
a református társadalom szive, fel ne ébredne felelősségérzete, fel
ne korbácsolódna jobb'indulata. Lelkészek és a belmissziói szer-
vek viseljék szivükön a szórványmissziót és vigyék be a köztu­
datba az érette való felelősség érzetét. És ami a legfontosabb, akik,,
ameddig s j órványgondozással vannak megbízva, a leglelkiismere­
tesebben végezzék feladatukat, mert a legtöbb rajtuk áll. A múlt­
ból sok keserű példa ijeszt.
jó keresztyén, most közelebbről református keresztyén nem
tesz különbséget missziói munka között imádságos szeretettel csügg
mindeniken és tehetségéhez mérten áldoz mindenikre. Missziói
munkában nem lehet válogatni, nem emberi dolog ez, hanem
isteni követelmény, e lelki nyomorúságban levőkön egyformán kell
segíteni. Elevenbe vág a szórványokban levő magyar reformátusok
lelki nyomorúsága, mert véreink és szemünk láttára vergődnek.
Ez egy megdöbbentő, de áldott lecke keli legyen nekünk, hogy
meglássuk a múlt hűtlenségének elrettentő eredményét és teljes
erőnkkel sorompóba álljunk.
Kéz a kézben jó békességgel tegyünk meg minden lehetőt
mindkettő érdekében, igy lesz áldás munkánkánkon, különben
sorsunk a hamis sáfár sorsa lesz. Liszkay Kálmán.

H o z z á s z ó lá s .
A szór vány misszió és külmisszió viszonyának tisztázásakor
előttem is felmerült nehány kérdés és pedig a következők:
Ha valakit anyaszenteeyházunk tagjai közül Isten arra indít
igéje és Lelke álfal, hogy Krisztus parancsának engedelmeskedjék
és életét kockáztatva szolgálja Isién igéjét szóval és tettei egy
Krisztust még nem ismerő nép között, merhetem- e e tépéstől
visszatartani akármilyen indokkal is? Van-e jogom akadályozni
munkájában ?
Ha másokat pedig Isten arra indít, hogy az előbb említett
munka iránt érdeklődjenek, azért imádkozzanak és anyagi támo­
gatással is mellé álljanak, van e joga valakinek ezeket az embe­
reket magatartásukért számoltatni és attól való elállásra biztatni?
Annak végső gyökerében való eldöntésére, hogy ki, hol, milyen
módon szolgálja Isten dicsőségét és mit áldozzék Neki, tekinthető-e
más Istenen kívül illetékesnek?
Ha én, bármilyen indoklással is, a fenti szolgálatok egyikére
sem érzek indítást, azt jelenti e az, hogy Isten ezekre a szolgála­
tokra engem nem is kötelez, sőt e szolgálatok vállalói helytelenül
cselekednek, velük szemben nekem van igazam?
Ha az anyaszentegyházat Isten más irányba hangzó paran­
csával szemben (nemcsak a szétszórtságban élő testvéreink hité­
nek erősítését és a róluk való szerető gondoskodást parancsolja

66 AZ Ü T
Isten, hanenj sok elfelejtett egyebet is!) nagy mulasztás terheli és
Isten (nem más I) indít arra, hogy magam személyesen vállasam
a mulasztást pótló munka végzését vagy legalább támogatását,
valamint másoknak támogatásra buzdítását merhetem-e ezt úgy
végezni, hogy ugyanakkor Isten má3ik parancsának teljesítését
feleslegesnek nyilvánítsam, sőt ellene dolgozzam ? Használhat-e az
általam támogatott ügynek a másik ügy leszólása, félretolása?
Hihető- e, hogy az, aki Isten parancsait igazán megismerte és
akiben a kegyelmes Isten iránti engedelmesség és hála felébredt,
arra igyekszik, hogy Isten akaratának csak egyetlen módon és
csak egyetlen körben (lehetőleg a legszűkebben) tegyen eleget ?
Hihető-e, hogy egyik szükség szolgálata közben érzékíeíe-
nebb lesz más szükségek iránt, sőt másoktól egyesen elzárkózik?
Származhatik- e abból az anyaszentegyház bármelyik munkájára
is valami jó, ha a reávonatkozó kérdéseket talán nagyon magas-
rendű és nagyon indokoltnak látszó emberi szempontok „szerint
tárgyaljuk és próbáljuk megoldani, nem pedig Istennek az Ő igéjé­
ben kifejezett fog yul ejtő akarata szerint, szüntelenül munkálkodó
Lelkének útmutatását követve?
Én ezekre a kérdésekre nem-mel felelek.
(Református Wesselényi-kollégium.) M. Nagy Ottó.

F e lh ív á s .
Anyaszentegyházunknak az utóbbi években egyre növekvő
területen és egyre többféleképen végzett munkája állandóan életbe­
vágó elvi kérdéseket és gyakorlati feladatokat vet felszínre. Ezekre
anyaszentegyházunk igazi érdekeinek megfelelő megoldásokat csak
rendszeres tudományos munka és több oldalról való 'alapos meg­
vitatás segítségével találhatunk.
Ez a segítés, az anyaszentegyház munkáinak tudományos
eszközökkel végzett támogatása nem teljes addig, mig csak egyesek
esetlegességektől függő, bár hűséges szolgálatából áil. Szükséges,
hogy mindazok, akik ezt a szolgálatot vállalják, együtt dolgoz­
zanak egy közösségben és a helyzet követelte gondos terv­
szerűséggel.
Ilyen megfontolások alapján felvetődött egy, minden külső
szervezettséget nélkülöző tudományos munkaközösség megalakításá­
nak gondolata. A munkaközösség céljául tűzné ki egyházunk alap­
vető kérdéseinek tudományos feldolgozását és a romániai refor­
mátus egyház életnyilvánulásainak minden területen való támoga­
tását. Tagja lenne az, aki ennek a célnak szolgálatát a munka-
közösség által adott irányelvek elfogadásával egy általa választott
theologiai ágban vagy az egyházi munkával kapcsolatban álló
területen (pl. nevelés-, történeti- vagy bölcsészeti tudomány) meg­
határozott felad<uok megoldása által végzi.

AZ ÚT 67
 E munkaközösség keretében helyet és keretet találna minden
olyan eddigi munka és kezdeményezés (pl. ifjúsági munka kérdé­
seinek tudományos szolgála a, külföldet jártak egyházismertető és
kapcsolattartó munkája stb ), amely a munkaközösség célkitűzésé­
vel rokon irányban kíván dolgozni meghatározott területen.
E munkaközösség ügyének megtárgyalására és létrehozására
kedvező alkalomnak ígérkezik az 1935. március hó 13— 16. napjain
Tárgu Mure§en tartandó tudományos theologiai konferencia. Ez az
egy összejövetel biztosítható ez ügy megtárgyalására.
Útegyengetésképen felkérjük mindazokat, akik a fentvízolt
gondolatokkal egyet értenek, hogy csatlakozási szándékukat a kon­
ferencia rendezőségének elmére a jelentkezési határidőig jelentsék
be. Azok, akik valamilyen okból a konferenciai megbeszélésen
meg nem jelenhetnek, de a munkaközösségben részt óhajtanak
venni, csatlakozási szándékuk jelzését ugyanoda küldjék be pontos
címükkel együtt, hogy a munkaközösség megalakulása esetén őket
a megállapodásokról értesíthessük.
Az egyházunk munkáját támogató folyóiratokat kérjük e fel­
hívásnak egész terjedelmében való átvételére.
1KE Szénior Osztály elnöksége.

68 AZ ÚT
 S z ó r v á n y m is s z ió é s k iitm lssz ió •
Előre kell bocsássam, hogy én sem iró, sem pap nem vagyok
¿9 ezért ne tűnjék fel az olvaaó előtt, hogy soraim nem lesznek
eléggé tudományosak. Azért írok mégis, mert a lélek indít erre,
hogy szerény véleményemmel hozzájáruljak e nagy ügy előmene­
teléhez.
I. Szerény véleményem szerint nagy különbség van a szór*
ványmisszió és a külmisszió között. Mégpedig: a szórványmunka
elsősorban is legfőképpen a meglévőt akarja megtartani, illetve
menteni és csak másodsorban van hivatva arra, hogy új lelkeket
hódítson az egyház részére (negatív munka).
Mig ellenben a külmisszió elsősorban pogánylelkeket akar
Krisztus egyházába téríteni, olyan lelkeket, amelyek eddig nem
hallottak Krisztus szeretetéről, az üdvösségről és a Megváltóról
és csak másodsorban végzi a telkeknek az egyház részére való
megtartását és ekkor végez szórványmissziót. (A külmisszió a po­
zitív munka)
A szórványokban elpusztult testvéreink bár ismerték, illetve
kellett volna ismerjék a tiszta Evangéliumot, de hűtelenek lettek
Krisztushoz (Apóst. Cselek. 13. r. & —47. v.), hogy kik a fele­
lősek ezért, az más kérdés.
Mindezekkel nem azt mondom, hogy egyik vagy másik fon­
tosabb, mert mindkettő egyformán fontos.
II. A kétirányú munkának a missziói parancsban (Máté 28 r.
19. v.) van a közös találkozási pontjuk.
III. Szerintem nem az áll, hogy a külmisszió elveszi az érdek­
lődést, rokonszenvet és anyagi támogatást a szórványmissziótól.
Csak egy példát hozzak fel városunkból a kül misszióra a múlt
évben körülbelül 900 leu gyűlt [be és a szórványmisszióra rövid
idő alatt közei 5000 leüt adtak. A helyzet úgy áll, hogy akik a
külmisszióra adnak, azok biztosan támogatják a szórványmissziót
is, de nem a másik rovására, hanem egy többletet hoznak igen
sokszor saját életszükségletük megvonásával.
Ellenben akik a szórványra adnak, azok a külmisszióra aligha
adnak, mert előttük nem az Evangélium a fontos, esetleg azzal
nincsenek is ismeretségben.
Egyszerű felébredésből adnak, mert esetleg meglátták, hogy
ők vagy őseik követték el azokat a helyrehozhatatlan bűnöket,
mulasztásokat egyházunk és népünkkel szembe, ezek sajnos még

AZ ÜT 69
nem jutottak el odáig, hogy a missziói parancsot megértik és ma­
gukra nézve kötelezővé tartanák.
Legyen szabad egy képet mutatnom a finn testvéreinkről.
1924-ben 2,200000 finn lélek élt, abban az évben több mint
22,000.000 leüt adtak külmissziói célra. Afrikában 60, Kinában
10 misszionárius működött. Természetesen a belmisszió is ugyan­
olyan nagy mértékben folyt. Hol tartunk mi ettől évi 30 000 lei
és 1 küimissziónárus.
Miért vannak olyan nagyon ellene a külmissziónak az emberek
itt nálunk, sőt még maga a hivatalos egyház is? Egyrészt azért,
mert nem akarnak időt szentelni e kérdés áttanulmányozására. Más­
részt pedig a mi református vallásunkat sokan és általában nem­
zeti, magyar vallásnak nevezik, mert az összes egyházi teendőket
anyanyelvűnkön keli, hogy végezzük. Ebből kifolyólag lett bizonyos
mértékben önző, egyházunk — nemzeti szempontból. Ez különös­
képpen nálunk erdélyi magyaroknál áll fent, annál is inkább, mert
nincsen gyarmatunk, ahol végezzük az egyház terjesztését. Csak
magunkat láttuk!
A franciáknál más a helyzet, ott nincsen olyan nagy ellentét,
mert ott a külmisszió is nemzeti, gyarmat-politikai színezetű. Ép
ezért szép nálunk erdélyi magyaroknál a külmisszió kérdése, mert
a cél egyedül az Evangélium terjer-fése! M is nem is lehet!
Legyen szabad egy összevetési tér ’r*m. Ami folyik a pogá-
nyok között a katholikus misszió sz jmponf’ából, az folyik itt ná­
lunk is a többségi, a katholikus egyházak részéről, amelyeknek
gyarmat-politikai elvük: angyagi kérdés és lélekszdm emelés a fontos.
Mig ellenben a protestáns egyházak missziója nem annyira
ezekre, mint inkább a lélek, a lélek megnyerése Krisztus számára
fekteti a fősúlyt.
Végül én magam nem határozhatom meg, hogy kül-, bel-,
szórvány vagy regáti „misszióba megyek, mert a Szent Lélek Úr
Isten határozza meg! O ad nekem megbízást, küldetést, hogy itt,
vagy ott végezzem az én missziómat!
Horváth György.

70 AZ U T
9 I r o d a l o m

Draskóczy László és Virágh Sándor: Félelm etes Tibet.

Ref. Külmissziöi Szemle. III. A Magy. Ref. Külm. S zíív. kiadása.
Bp. 1935. 92. o. Ára 1 P.
Magyarországi ref. testvéreink e harmadik külmissziói évkönyve, mint
címe is jelzi, legtöbb cikkében a távol keleti kérdésekkel foglalkozik a misszió
szempontjából. Tibetiéi két cikk is. Az aktuáliíást nyilván a Cső ma-évforduló adta.
A könyv hármas tagozódásában, az eddigi szokástól eltérően, a Világ-
misszió c. ciklus áll elöl. A félelmetes Tibet arcát Draskóczy L. rajzolja elénk.
Ma külföldi ember nem léphet be ebbe az országba. A bon-po és buddhista
vallás babonáival van tele az ország. A legnagyobb erkölcstelenség és kegyet­
lenség uralja az országot. A kath. missziók sokáig eredménytelenül próbáltak
az országba behatolni. Határmenti missziói állomások munkája révén a herrn-
hutiak, majd a finn protestáns misszió értek el némi eredményt. A bibliának
tibeti nyelvre való lefordítását, Körösi Csorna munkája után 60 évvel, faschke
végezte el. Baktay írja le a mai nagyarányú határmenti felirat- (Asboe) és
irat* missziót. Legtöbbet tett Sadhu Sundar Singh, ki itt is tűnt el 1929-ben.
Nacionalista törekvések és a misszió címen dr. Major László az egyház és
állam mai viszonyát veszi vizsgálat alá. Az államhatalom ama igyekezete, hogy
fölébe kerüljön Krisztus uralmának, több európai országban veszélyezteti a
tiszta missziói munkát, a diktatórikus kormányformák alkalmazása révén.
Afrikában, Kínában, Japánban, Perzsiában és Törökországban az ébredő nacio-
nálizmus áll a munka útjába. Kár» hogy cikkiró nem vet egy pillantást ebből
a szempontból a magyarországi helyzetre. Draskóczy a keleti misszió hármas
arcát így látja: Japán keresztyénségét a hódító politikai törekvés állította
válság elé, Indiában a Stanley Jones által beindított campany-munka a szo­
ciális keresztyénség felé irányit, Szovjetoroszországban a keresztyénség mártír-
vonása domborodik ki. Itt nélkülözzük a negyedik keleti arcot: a kinai keresz­
tyénségét. Elvi kérdések főcím alatt két tanulmányt találunk: Dr. Dómján
jános a misszió gondolatát a prófétáknál mutatja be. A szószék és o misszió
címen Virájjh S. tisztázza a misszió szerepét az itthoni templomi igehirdetés­
ben. Előbbi úgy tekinti a prófétákat, mint az istenfogalom elméleti univerzá-
lizmusának, vnágkormányzoi hatalmának és Izrael missziói elhivatásának ki­
fejezőit. A fogság megaláztatásai és szenvedései fordították különösen Izrael
szemét a pogányok felé, de a pogánymisszió azután se lett a nép közkincse.
Virágh cikke rövid bevezetésben leszögezi, hogy az egyház és misszió fogalma
elválaszthatatlanok, tehát, ha az igehirdető teljesen elhanyagolja a misszió
ügyét szolgálatában, nem teljesíti híven feladatát. Három utat jelöl k i : missziói
textusválasztást (textuáriumot, missziói beszéd- és előadásvázlatokat is ad),
a textusok missziói vonatkozásának kiemelését és missziói illusztrációk alkal­
mazását (több ilyet közöl, az utolsó túlságosan tréfás a szószékre). Mindkét
cikkiró megállapításai helytállók, csak azt kell sajnálnunk, hogy tanulmányai­
kat oly rövidre szabták. A magyar missziói irodalom éppen elvi kérdésekben
szegény, ezért lett volna szükség e helyeken egyfelől részletesebb fejtegetést
adni, másfelől idegen forrásokat is felhasználni. Magyar külmisszió a har­
madik ciklus címe. Balázs Lászlónak Körösi Csorna Sándorról szóló tanul­
mánya Dutka és Baktay ismert adatain kívül feldolgozza a Britt és Külföldi
Bibhatársulattói közvetlenül kapott s a misszió szempontjából igen fontos
ama bizonyítékot is, hogy Csorna foglalkozott a Zsoltárok, Lithurgia és Ima-

AZ Ú T 71
könyv lefordításával is, a tibeti missziói munka érdekében* A misszió mai
helyzetéről Bolgártában Döbrössy Lajos misszionárius ad összefoglaló képet.
A 6 milliónyi lakosságból 800 000 muzulmán, részben török, részben pomák-
bolgár. A pravoszláv egyház mellett van több prot. denominatio (methodista,
korgregácionáliöta stb.), 72 gyülekezetben, 6000 egyháztaggal. Némi missziói
munkát az ő részükről is lehet látni, A Frankfurti és Német Keleti Misszió
mellett itt dolgozik 3 szabadgyülekezeti misszionárius s ezekhez csatlakozott
1930* bán a magyarországi. Kilátásai a legkedvezőbbek a magyar munkának, csak
munkás kell. György Antal gondos összegyűjtésében a török hódoltság alatti nagy
re/. egyházban feltalálható mohamedán-missziót vonatkozások igen értékes jeleit
mutatják annak, hogy a magyar reformáció hősei megpróbálták a hódító
törökök közt is megismertetni az evangéliumot (Gyulai Tordai Zsigmondnak
Melanchtonhoz, Fejértói Jánosnak Buliingerhez intézett levele stb.), sót Szegedi
Picus Ferenc Konstantinápolyban is hirdette azt. Végül egy kimutatást találunk
a gazdag tartalmú füzetben a magyarországi ref. gyülekezetek egy évi kiilm.
adományairól Az 1100 gyülekezetnek mintegy harmadrésze vette ki részét az
áldozathozatalból.
A könyv jelentős nyeresége missziói irodalmunknak. H. ]«

72 AZ UT
9 A z iffo tükrében

A * „ á m e n e k " fe lé .
I. Kor. 14 : 16-19.
Sokszor minden azon fordult, hogy megkerült-e a találó ki­
fejezés. Világmozgaló erők gyakran egy-egy darabos jelszóba sű­
rűsödve futották meg hódító útjukat. A legrövidebb s tán legjel­
legzetesebb világtörténelem ezeknek a jelszavaknak a gyűjteménye
lenne. ««sj & £
Aki a szónak avatott mestere: a lelkek és tömegek ura, a
történelem mestere. Nemhiába, hogy gazdag 'nyelvek birtokosai
gazdag és hatalmas népek. Jeléül, hogy a beszéd dicsősége fel­
becsülhetetlen.
Mi közelről szemlélhetjük ezt. Sőt a fordítottját is. Hogy ho­
gyan tikkadnak el a szavak labirintusában eszmék, igazságok, sor­
sok. jeléül, hogy a beszéd felelőssége felmérhetetlen.
Nem csoda, ha a lelkész is áhított felmagasulást tapogat
benne s vágy-vitorlákat bontogat a hitető sikerek felé. Nem tudni,
hogy kik a sajnálatra érdemesebbek: akik beleveszitették magukat,
vagy akik lemondtak róla.
Meggondolkoztató az a kissé tulgazdag eredetiség és önké­
nyesség, ami a kívánatos eredmény — a lelkek eldöntése — felé
tekintget. Meggondolkoztató — legalább is tapasztalatai értelmé­
ben — az a hézag, ami a természetes képességek bőkezű és na-
turálista használata s másrészt a hatás másik, de egyként fontos
tényezőjének, a hallgatóságnak alapos és bennső ismerete között
fennáll. ,-s*%
Az ige az idézett helyen a széljegyzetek halk különvélemé­
nyével figyelmeztet erre a követelményre.
*

A gyülekezetek, mint hallgatóság rosszul nevelődötteége köz­

ismert. A politikai és agitációs szónokiatok szintje, taktikája rá­
szoktatta a rögtöni hatáskiváltás felületességére és a futólagos
reakcióra. Fércujságok szenzációra beállított riporttonusa idegessé,
kapkodóvá, kimerültté tették a lelkeket. Méltó gyanú tanyáz a lel­
kekben a „verba volánt" egyetemes érvénye felöl. Másrészt pedig
az egyhangú mindennapiság szegényes választékában csakis a
prédikátort tekintheti időnkénti elragadtatások felidézőjének. Egye­
dül tőle várhatja, hogy megc6elekedje vele a zsibbadtság tornáját.
Az ige szerint minden, a kathedráról elindult szó „építeni"
jő. Talán elragadhat, gyönyörködtethet, csilloghat, fölébe kerülhet,
tudás, tehetség eddig nem látott íveléseit produkálhatja. Mindez
talán megeshetik, talán nem. De egynek nem lehet elmaradnia:

AZ ÚT 73
le kell szállnia a földszintre, a padok közé, a benne ülők mellé;
azonosulnia kell a személyekkel, a személlyel, mint egyetlennel,
egyedülivel. és meg kell éreztetnie, hogy „ nemcsak ti vagytok
érettem, hanem én vagyok érettetek". „Nekem nemcsak szavaim
vannak: én magam egészen benne vagyok, elevenen benne élek a
szavaimban és jót állok érettük." „Belém lehet fogódzni, rám lehet
támaszkodni: hihetsz nekem."
Sok és méltó kifogást lehet felróni a hallgatóság számlájára,
de egy dolog kétségtelen: hogy aki a templomba jó, még eltor­
zított alakban is hinni jő. Meg akar kapaszkodni valami biztos­
ban. Még ha neklvadultan tagadna is, azon örülne leginkább, ha
hazugságban maradna. Titkolt és szégyelt „ámen"-ekkel jön a
szivében és boldog, ha ütődött lelke végre kimondhatja. Ezek az
„ámen*-ek a kathedrai szó diadalútja.
Ennek persze ára van. És nem olcsó. Pál apostolnak fel­
tehetőleg ma se volna oka akár a felkapottabb szónokainktól is
tanulni valamit. S ő az „ámen“-ek érdekében arról mondott le,
amiben utólérhetetlen volt.
Hogy mi ez az ár természetben, nehéz megmondani, még
nehezebb elviselni. Az ige azonban himezés-hámozás nélkül meg­
mondja kinek-kinek — négyszemközt. Meglehet, hogy igy szólna:
ez a beszéd annyira sikerült, hogy szinte tapsot érdemelne, az
annyira alapos tanulmány eredménye, hogy meg kell gratulálni,
amaz ügy eltalálta a szájízét, hogy „éljent" kiván maga után.
És az „ámen" ? . . . Az „ámen" nem tetszésnyilvánítás. Hanem
az istenlátás induiatszava. Létesítése a kathedrai beszéd létjoga.
Klbuggyanásának önkéntelen liturgiájánál illik — kissé oldalt állani.
K áli D énes.

74 AZ U T
• tgohirűGtés-Kuiiusz •
✓

P ré d ik á c ió vá zia to k .*
15. Elvégeztetett.
— Nagypénteki."—.
János ev. 19:30,
A mi nagypéntekünk kizárólag szomorú ünnep. Temetési
takaró a szószéken, böjt, szomorú énekek stb. Ezt a halotti ünnep­
hez találó hangulatot látszik igazolni a Jézus haláláról szóló mai
Ige. Különösen a központban álló elvégeztetett ige adja első lát­
szatra ezt az igazolást. Ezt a kifejezést tényleg lehet a halál, a
megsemmisülés értelmében venni. De van egy másik értelme is.
Ha valami munkánkat sikerrel végeztük be, akkor is ezt a szót
mondjuk, de teljes örömmel.
térdés: mit jelent ez a sző a Jézus ajkán? Bukást vagy
győzelmet ?
I. Ha csupán emberileg nézzük Jézus halálát, minden okunk
megvan arra, hogy az „elvégeztetett“ kiáltást halálsóhajnak vegyük
csupán. Nem marad élete nyomán semmi alkotás. Tanítványai
gyáván szétfutottak, judás elárulta, Péter megtagadta. Népe, akiért
jött, halálra adta. Ezt a vele szembeni emberi magatartást jelké­
pesen összefoglalja az emberektől hozzá nyújtott ecetes szivacs:
halálában sem kap mást az emberek részéről. Ennyi sikertelenség
után az „elvégeztetett“ a teljes sikertelenséget jelenti. Ha Így embe­
rileg nézzük Jézust, tényleg nem lehet más nagypéntek, mint rész-
vétteijes halotti ünnep.
II. De minden jogunk és okunk megvan arra, hogy a nagy­
pénteki kiáltást a bevégzett munka feletti öröm jeléül foghassuk
fel. E célból ezt a kiállást bele kell állítanunk a Jézus istállóban
történt születésével megkezdett áldozatának sorozatába. Jézus maga
által vallott küldetése az volt, hogy áldozza magát az emberért.
Élete minden kis esete ennek az áldozatnak egy része. Ezt az
áldozatot most fejezi be, most teszi teljessé.
III. Jézus emberi és isteni természetét nem szabad szétvá­
lasztani. A kettő egységében kell a halálát is néznünk. Halálánál
szomorúan kell megálíanunk, mert 1. emberi természetéből követ­
kező haláltusája és halála valóságos és komoly emberi halál.
Éppen ez mutatja áldozata nagyságát, 2. sehol ilyen megrendftően
nem látjuk az ember meztelen arcát: ecetet ad az érette szenvedő­
nek. De ezen a két dolgon csak akkor tudunk igazán megdöbbenni,
* Különös gonddal vigyázzunk arra, hogy az öt prédikáció egymással
gondolati egységben legyen. L. D.

AZ UT 75
ha látjuk, hogy az érettünk áldozatot hozóval történt mindez.
nagypénteki evangéliumban elrejtett örömhír még jobban kimélyiti
az emberi szomorúságot, de egyúttal túl is visz azon Isten bol­
dogító Igéjéig: Isten fia feláldozta magát érettünk.

16. Jézus é l
— Húsvéti. — Lukács ev. 24:1—&.
Jézus nagypénteki halála munkájának nem elmúlását, hanem
áldozatának betetőzését jelenti. Hogy halála valóban nem'elmúlás,
igazolja a feltámadása. Ennek ténye most már az utolsó kételyt
is kiűzi belőlünk, ami a nagypénteki halált látva gyökeret verhet
bennünk. Az asszonyok nem az élet reményével mentek a sirhoz.
A halottnak akarták megadni a végtiszfességet. Nem voltak bizo­
nyosak a Jézus munkájának sikerében. A halottat keresték. Ezért
volt megdöbbentő a szó: Miért keresitek a holtak közt az élőt.
I. Mennyiben vagyunk mi ilyen hasvéti emberek ? Élet e szá­
munkra Krisztus? Olyanok vagyunk, mint a Jézus halotti tisztes­
ségét ápolni akaró asszonyok, ha: 1. A keresztyén élet számunkra
hagyományokhoz való tiszteletteljes, de száraz ragaszkodás. 2. Ha
félelemből való elfogadása az egyház megállapított igazságainak.
3. Ha cselekedetek nélküli holt hitünk van. Nekünk nemcsak ilyen,
csak halott formák között élő keresztyéneknek nem szabad len­
nünk, de még a holtak között sem szabad Krisztust keresnünk,
ő t az élet vonalán, nem az élettől elszakadva, a vallás keretei
közé bezárkózva kell keresnünk.
II. Mit jelent ez? A legelső keresztyén beszéd arról szólt,
hogy a Megváltó él. (9.) Jézus halála előtt és halála után is minr
dig az életet szolgálta, még a halálát is ennek szolgálatába állí­
totta. Munkája az emberi élet felszabadítása, megtartása, új erőkkel
való felszerelése. A húsvéti beszéd arról győz meg, hogy ez a
hatás halálával nem szűnt meg, mert feltámadott a maga sze­
mélyes valóságában. Az igazi kereszlyén élet nem más, mint ennek
az élő Krisztusnak a megtalálása és a neki való szolgálat, a róla
való ^bizonyságtétel. Egyházias életem, keresztyén gondolataim,
betühitem semmit sem ér, ha életem központjában nem az élő
Krisztus áll.
Ilii Miből győződhetem meg Krisztus mai nap is élő való­
ságáról? A hatásaiból. Ott hat, ahol az Igéjét hirdetik, ahol az
úrvacsorát kiszolgáltatják és ahol benne hivő emberek tesznek. Ha
az élő valóságáról személyes bizonyosságot akarok szerezni, már
pedig arról azt kell szereznem, azokat az alkalmakat és helyeket
kell keresnem, ahol ö ilyen hármas módon hat. Ez a hely egy­
szóval az anyaszentegyház. Ne kevesebbet keressek az egyház­
ban, mint az élő Krisztussal való személyes találkozást s ha vele
találkoztam, erről a találkozásról tegyek bizonyságot. így látszik
meg majd, hogy az egyház a Krisztusba épült lelkek élő temploma
és nem múzeumi tárgy.

76 AZ ÜT
 17. Az élő reménység.
— Husvét utáni. — I. Péter 1 :3 —4.
Husvét után élő keresztyének számára Krisztus nem történeti
alak többé. Munkájának történeti része: a prófécia és az engesz­
telő áldozat megismételhetetlenül be van fejezve. Ő a mi örökké­
való, élő királyunk. Erről nekünk bizonyságot ad feltámadása és
az igéje által bennünk támadt hit. Ez a hit azonban önmagában
ebben a világban gyenge.
I. Isten ezt a hitet az élő reménységgel erősíti. A mi remény­
ségünk az Ószövetség reménységével szemben élő, mert akiben
és akinek végleges diadalában reménykedünk: Krisztus mint emberi
élet megjelent a földön, sőt halála után is mint élő lény mutatta
meg magát. A mi reménységünket nem jóslatok, hanem történe­
lemben és élő hitben gyökerező bizonyítékok teszik élő és biztos
reménnyé.
II. És mivel ilyen élő bizonyosság van a mi reményünk alatt
bátran nézünk előre arra az életre, ami a halál után vár mireánk.
A Krisztusban nem hivő ember legnagyobb reménytelensége a
halál, mert benne látjuk meg az Urat úgy, amint van, aki ott
mennyei örökséget készített nekünk.
III. Akiben pedig megvan ez az élő reménység, az örök­
élet reménye, az ebben az életben is ebben a reményben él. Aki
pedig ebben az életben éli ezt a reményt, az megtisztítja magát,
megtartóztatja magát, odaáldozza magát másokért. Ez az ember
nem félti a maga külső emberét éhségtől, betegségtől, haláltól.
Ez az ember nem aggodalmaskodik, nem lázad, nem átkozódik.
Mert akármi is történik is vele, élete végső kimeneteléről és a világ
sorsának kibontakozásáról: a maga örökéletéről és a Krisztus világ
feletti végső diadaláról egészen bizonyos.
E nélkül az élő remény nélkül az élet elviselhetetlen, ebben
a reményben a kis és nagy kérdések egyaránt megoldódnak.

18. Az élő közösség.

— Husvét utáni. — I, Péter 2 : 4 —8.
Amint a megelőző vasárnap láttuk, a husvét utáni ember új
¿mber. Ezt az új embert a régi ember kétségeivel szemben erősíti
az élő reménység. A reménység mellett azonban van egy másik
támasza is, ez az élő közösség. Ez az új közösség az egyház.
I. Ez az egyház választás alapján gyűl Össze. Nem azok a
tagjai, akik egyházi adót fizetnek, akik eljárnak a templomba,
hanem azok, akik az Úr Jézus Krisztus Igéjének emberek előtti
»bolondságain“ meg nem botránkoznak. Akik előtt az egyetlen
lehetséges életforma a Jézus által diktált emberi józanésszel és
egyéni érdekkel szemben álló élet. Az igazi egyház-tagság mértéke
az a titkos magatartás, amivel az Igével szemben viseltetünk.
II. Akik az Igével szemben dacolnak, azok kimaradnak a szá­

AZ ÜT 77
mításból. Az engedelmeseket a Krisztus, az a kemény szikla kőj
akin a hitetlenek megütköznek, akitől visszariadnak, akiről vissza­
pattannak, ágy tartja egyben, mint a hatalmas oromkő együtt tartja
az egy épületbe összefoglalt köveket. Aki ebben a kőben hisz, meg
nem szégyenül; mert támaszt talál benne.
Ili. Ez a Krisztusra épült templom azonban élő templom.
Életműködése: a papi áldozat. Ez a papi áldozat nem bűnért való
engesztelés, azt elvégezte Krisztus a kereszten, hanem arra felelő
engedelmes hálaáldozat, magunk feláldozása másokért. Ezt az ál­
dozatot várja a világ, de nem meri ezt senki végezni, mindenki
csak magával szemben követeli mindaddig, míg nincs fundamen­
tuma Krisztusban, aki egyedül tud az áldozatos életre felsza­
badítani.
Aki Krisztus Igéjén megbotránkozik, az az emberiségre nézve
halott és haláltterjesztő, aki neki engedelmeskedik, az az élő egyház
szolgáló papja akár lelkipásztor, akár laikus.
19. A z élő áldozat.
— Husvét utáni. — Római levél 14:7—8..
A megelőző vasárnapokon arról beszéltünk, hogy akinek van
élő reménysége és aki tagja a Krisztus egyházának, annak van
bátorsága életét az Istennek és rajta keresztül az embereknek ál­
dozni. Ma erről az áldozatról lesz szó még részletesebben.
I. Természeti törvény, hogy senki sem él és senki sem hal
önmagának. Mindenki életéből és minden életéből valami más vagy
valaki más él. Sőt a halál is életforrássá lesz. Példák az ásvány-,,
növény-, állat-világból.
II. Az egymásért való élésnek és halálnak ez a törvénye tel­
jes mértékben fennáll minden emberre nézve, még az is másnak él
és hal, aki szándékosan rém akarja ezt. Van, aki földjének, a
pénzének, iparának, családjának, hírnevének, az irodalomnak stb.
él. Ha másért nem merünk meghalni, meghalunk a belőlünk táp­
lálkozó férgeknek vagy a belőlünk kinövő növényeknek.
III. Az igazi keresztyén ember, aki ismeri az Úr Jézus Krisz­
tus áldozatát, amit Ő önként vállalt, az áldozatnak ezt az egyete­
mesen kényszerítő törvényét olyan öntudatosan kívánja vállalni,
mint ahogy azt Krisztusnál látta. Tudja, hogy minden létező igazi
értelmét nem önmagában, hanem abban a viszonyban hordja,
melyben azzal a nálánál magasabb rendű létezővel áll, akinek
érdekében magát fel kell áldoznia. A keresztyén ember előtt ez a
létező az Isten.
Amint Jézus élete mutatja: az Istenért élt és halálra adott
élet az életnek nem elvesztése, hanem megtalálása, az emberi élet
igazi értelmének nem elferdítése, hanem helyes irányba való állí­
tása. Hatásában pedig nem rombolás, hanem építés az emberiség
épületén. Életünk egyetlen igazi biztosítása annak Isten kezébe
való átadása. László Dezső.

78 AZ ÚT
 Egyh ázi Szem le

T u d o m á n y o s th eo lo g ia i k o n fe re n c iá n k .*
— Tárgu-Mure$, 1935. 111. 13—16. —
Március 13-án reggel pontosan a programszerinti időben vette
kezdetét énekkel, I. Péter 2. fejezetének olvasásával és közös imádr
kozással, a marosvásárhelyi kollégiumba egybehívott tudományos
theologiai konferencia. Dr. Imre Lajos theologiai igazgató, miután
így a konferenciát megnyitotta, felolvasta gyengélkedő püspökünk­
nek a konferencia tagjaihoz intézett üdvözlő sorait, melyekben a
mai időkben annyira szükséges szellemi és lelki felkészülésre buz­
dít, az Ige teljesebb uralmát és Isten áldását kivánja a pásztorok
konferenciai és azutáni munkájára. Bejelentette a konferencia veze­
tője, hogy remélhető még, hogy püspökünk a konferencia utolsó
napján együtt lehet velünk. Őszinte együtt-érzéssel és vágyakozás­
sal hallgatta meg a konferencia a levelet és bejelentést.
Ezután három csoportban bibliatanulmányozás volt dr. Imre
Lajos, dr. Nagy Géza és Maksay Albert professzorok vezetése alatt,
* A konferencia külső történetéhez tartoznak a következő adatok: A
konferencián résztvevők száma, a kitett íven eszközölt aláírások szerint 130
volt. Ezek egyházmegyénként a következőképen oszlottak m eg: Bekecsalji 10,
deji 5, erdővidéki 1, görgényi 11, hunedoarai 3, kalotaszegi 2t kézdi 1, cluji 2,
küküllöi 12, mure§i 24, aiudi 8, nagysajói 3, sibiui 6, sep$í 5, széki 2, odor-
heiui 3, theol. tanár 5, theologus 15, világi 4, vallástanár 5, utazótitkár 3,
királyhágómelléki résztvevő 1, Senki sem jött az alba-iuliai, orbai, sálaji és
óromániai egyházmegyéből* Természetesen ezek közt csak azok vannak, akik
a jelenléti ivet aláírták, ezeken kívül sokan voltak, akik több Ízben jelen vol­
tak ugyan az előadásokon, de az ivet nem írták alá.
Bár a résztvevők között természetesen legtöbben voltak olyanok, akik
közel lakván, könnyen megtehették az utat, mégis az, hogy a távolabb lévők
elmaradtak, nem tisztán tulajdonítható a távolságnak, hiszen volt olyan lel­
kész, aki 100 kilómétert tett meg szekéren és volt két theol, hallgató, akik a
konferenciára a theologiáról gyalog mentek, hogy azon résztvehessenek. Úgy
érezzük, hogy épen most több elszántság és áldozatkészség kell a részünkről,
hogy keresve keressük az együttes tanulmányozás és munka lehetőségeit, amit
ez a konferencia bőségesen nyújtott is a jelenvoltaknak,
A konferencián általában nagy többségben voltak azok, akik az ifjabb
lelkipásztori nemzedékhez tartoznak. Ez mindenesetre az ifjabb nemze­
déknek a theologiai tudományok iránti érdeklődése mellett mutatja az
egyház életének alapkérdései iránt való mély érdeklődését is. Azok, akik az
idősebb lelkészek közül jelen voltak bizonyíthatják, hogy úgy a megbeszélések
és előadások során, mint a bibliaórákon milyen hasznos volt a lelkipásztorok­
nak az Ige világosságában együtt állani és együtt tusakodni a tudományos
kérdéseknek az egyház élete kérdéseivel való súlyos kapcsolata felett. Szo­
morú lenne, ha az idősebb lelkészek ezt a munkát ráhagynák a fiatalabbakra
s azt hinnék, hogy pusztán technikai fogásokkal megelégedhetünk egyházunk
mai feladatai között
Az a tény, hogy isten sok lelki megerősödéssel áldotta meg a konfe­
renciát, reménységet ad arra, hogy ezutáni konferenciáinkon, azok is igyekezni
fognak részt venni, akiket most valami akadály ettől visszatartott. /. L.

AZ ÚT 79
 I. Péter 4 :1 2 —19 alapján. Megláttuk ezen az órán, hogy szenve­
déseink, melyek hol a Krisztus Agyéért, hol saját bűneinkért zúdul­
nak reánk, próbák, melyek az Istenben való örvendezést nemhogy
kizárnák, de sőt nevelnek, Istenhez közelebb visznek, ha hisszük,
hogy ma is velünk szenved Krisztus és érette Isten szeretetböl
sujtol, hogy övéi legyünk.
Maksoy Albert theologiai tanár tartotta meg ezután előadását
Exegetikai szempontok a Jelenések könyvében címmel. Abból indult
ki, hogy csak hivő lélekkel foghatunk a kutatáshoz. Nem ígérhet
kimerítő tanulmányt: egy egész élet munkája sem elég ehez. (Char­
les!) A könyv a maihoz hasonló időt idéz, ezért az időszerűségre
való utalás se nélkülözhető a vizsgálatnál. Ez a könyv hódolat
Isten felsége előtt. Isten uralma, országa kész, mellyel teljesen
egybe fog esni az egyház, ma azonban még távol van ettől. A
különböző magyarázó irányoknak mind van valamelyes igaza, csak
az a nézet hamis, mintha e könyvben a későbbi századokban le­
folyt történelmi események lennének leirva. A kortörténeti módszer
a háttért hangsúlyozza, az eschatologiai a végső dolgokkal való
való szoros kapcsolatát, az irodalomtörténeti módszer a szerző*
ség kérdését kutatja, a filológiai sajátos nyelvéből igyekszik ma­
gyarázni a könyvet, a filozófiai módszer merő vallásfilozófiát lát
benne, a lélektani pedig élmények regisztrálásának veszi. Egyikre
se esküdhetünk. Az a legfőbb szempont, hogy mi Isten kijelentése
a könyvben. A hozzászólások a könyv szerzősége, még inkább
gyakorlati magyarázatának kritériumai körül forogtak.
A legmostohább idők az érd. ref. egyház történetében, külö­
nös tekintettel nehány lelkipásztor életére cimen dr. Nagy Géza
theologiai tanár tartott előadást III. Károly idejéből (1711—40). Ez
időszak első felében kiverik a törököt az egész magyar területről,
a szatmári békével a belpolitikai helyzet is nyugvópontra jót. Az
egész magyarság lélekszáma egy és háromnegyed millió. Megin­
dulnak az erdélyi és bánsági telepítések, beszivárgások. Alkotmá­
nyos, de az abszolút királyi hatalmon felépülő a belpolitika. Er­
délyben szörnyű a gazdasági helyzet az adó erőszakos behajtása,
stb. révén. Pestis a 80.030-nyi erdélyi magyarság egynyolcadát el­
pusztítja. A katholikusok törvénytelen többséget ragadnak maguk­
hoz a guberniumban. Megkezdődnek a vallási erőszakoskodások.
Templomokat foglalnak el, lelkipásztorokat üldöznek. Hal püspö­
künk szolgál e rövid idő alatt. A lelkipásztorok fizetését támadja,
megvonja az egyre szegényedő nép. Éhség, nagy katonaság a nép
nyakán. A főkonzisztorium derekasan küzd. A másik támadás a
katholikusság részéről éri egyházunkat. Az állami és katonai ható­
ság beleszól a hitbeli dolgokba. 1721-ben a főkonzisztorium össze­
foglaló jelentésben tárja fel a legsúlyosabb sérelmeket (kath. ünne­
pek megtartására kényszerítik a reformátusokat, zavarják isten­
tiszteleteiket stb.). Elveszik a buzáskocsárdi, kerelőszentpáli, bor-
bándi stb. ref. és sepsiszentiványi és ernyei unitárius templomokat.
Szenvednek a lelkipásztorok. (Petrőczi magyarigeni pap.) Egy iz-

80 AZ ÜT
ben házkutatást tartanak a püspöknél, vezető egyházi embereknél,
majd elfogják, bíróság elé állítják őket, a Rákóczival való konspi-
rálás gyanúja miatt.
Ilyen szenvedések közt éltek ref. őseink e szomorú időben,
de Isten nem hagyta kialudni szívükben a kitartó hitet.
Délután Pállffy Károly bevezetése után kétórás megbeszélés
folyt a lelkészek együttműködéséről. A bevezető leszögezte, hogy
csak Isten igéjének síkjában lehető igaz egység. Ismertette az együtt­
működést szolgáló lelkészértekezleti munkát, az ezt lelkileg segítő
JKESzO és lelkészt baráti szövetség jelentőségét. Említette a tu­
dományos munka terén való nagyobb együttműködés szükségét,
ami a felszólalásokban még erőteljesebben kifejezésre jutott. Vilá­
gossá tették a hozzászólások, hogy az egység csak cél, mely felé
törekszünk. Első akadály ebben az én bűnöm s első lépés előre:
a szomszéd lelkésztestvérekkel való együttműködés s az igazi bib-
iiás élet kiépítése. A konferencia határozati javaslatot fogadott el, mely
szerint felhívja a megyei lelkészértekezleteket, hogy az új E. T.
1. törvény cikkben lefektetett értekezlet] alapelvhez szigorúan ra­
gaszkodjanak $ kéri egyházi főhatóságunkat a kerületi lelkészérte­
kezlet megalakulásához tegye meg a szükséges lépéseket.
14 én ismét bibliatanúlmányozással kezdődött a napi munka.
I. Pét. 3 : 8 —17 alapján kerestük az útját annak, hogy egy érte­
lemben legyünk egymással. Sok akadálya van ennek magunkban.
Ha Isten lelke megszenteltetik szivünkben, tudunk bizonyosságot
lenni a reménységünkről a mindennapi életben is, nemcsak aszó ­
széken. Apák és fiuk egymás igazi megbecsülését Krisztusnál ta­
lálják meg. Ez az ige azt mutatja meg, hogy egy ellenséges világ
szenvedéseivel szemben miképpen kell viselkednünk.
Dr. Gönczy Lajos előadásában, Ma hogyan prédikáljunk ?,
az alábbiakra mutat rá. A hic el nunc értelmében örök kérdés.
A tartalom állandó, csak a forma kívánság tehát. Sok a panasz az
igehirdetővel szemben és sok tekinfetben nem ok nélkül. Nehéz­
ségek, hogy a mai ember rohanóan változó világban él, nehéz ha­
sonló változatossággal az örök változatlant hinni. Köt az is, hogy
prédikáció kultikus beszéd. Legyen aktuális, de az eszközből ne
legyen cél. Az igehirdetés magában hordja az állandó válság mag-
vát. Nem az igét kell az élet aktuálitásának szolgálatába állítani,
hanem megfordítva. Aktuális az, ami az itt, a most és a reám-
vonatkozás (intencionálitás) kategóriájában van. Minél életbevágóbb
valami, annál aktuálisabb. Van az igének aktuálitása önmagában,
mert isten igéje existenciálitásában teszi kérdésessé az embert.
Igehirdetésünk nagy veszedelme az igétlen aktuálitás. Az igének
először az én lelkemben kell visszahangoznia. Ma hogyan prédi­
káljunk? Ne korszerűbben, hanem több hittel.
A hozzászólások feltárták a jelen sok mulasztását az igehir­
dető és hallgatók részéről egyaránt és az igehirdetés megújulásá­
nak sok-sok útja nyilt meg a fejtegetések során.
Dr. Imre Lajos előadása következett ezután, A belmissziói és

AZ Ü T 81
iskolai munka viszonya címen. Sok téves felfogás van e viszonyt
nézve, melyek vagy szembeállítják a kettőt, vagy elhanyagolják
egyiket. Első kérdésünk: Kapcsolatban áll-e e két munka az egy­
ház lényegével ? Semmisem így a belmissziói és iskolai munka se
függetleníthető az egyházban az igétől. Az egyház lényegéből, az
igehirdetés megbízásából ered a belmissziói és iskolai munka is és
csak így eredményes. Meg kell becsülnünk a módokat, amiket
Isten ad. El is zárhatja őket, mást adhat, de nem az út a fontos,
hanem az üzenet átadása. Mi e munkák sajátos jelleme, sajátos
feladata ? Az iskolai munka rendszeres, intézményes, kötelező, mód­
szeres, meghatározott anyaga külön is színezi e vonásokat a fele­
kezeti iskolai munka. A belmissziói munka önkéntes, szabad, sze­
mélyes, sajátos módszerü és Erdélyben egészen sajátos szinezetü.
Egyik munkának ki kell egészítenie, sőt pótolnia a másikat, amily
mértékben erre szükség lesz. Az összes belmissziói munkákat a
gyülekezetben egységesen, szervezetten kell végezni. A sűrű hozzá­
szólások a sok külső akadályra mutattak rá, amire az egyetlen
megoldás a közvetlenebb és fokozottabb személyes munka útja.
Délután rendkívüli összejövetelen ŐÖ önkéntes résztvevő Af.
Nagy Oltó bevezetése után megtárgyalta azokat a módokat, aho­
gyan a tudományos theologia különböző ágaiban képezhetik magu­
kat és ápolhatják a külföldi kapcsolatokat. A jelenlevők megalkot­
ták a lelkészek tudományos theologiai munkaközösségét, az IKESzO
esti közgyűlésére bízva (minthogy a terv az SzO bán merült fel),
hogy szervezetileg építse ki.
Az esti megbeszélést, A presbiterek nevelése címen Rakk Jó ­
zsef vezette be. Elénk állította a Szentírás alapján a presbiter igazi
képét. A valóságos helyzet ettől messze van. Ezért szükséges ége­
tően a presbiternevelés. Lelkiekben és anyagiakban is. E nevelés
már a gyermekeknél kezdődik. Az előkészítésben, presbiterekkel
való együttműködésben mindig vigyázni kell a lelki alap megte­
remtésére, ápolására. Alaposan meg kell ismertetni velük a pres­
biteri hivatás Istentől rendelt, magasztos voltát, tegyük ünnepéllyé
beiktatásukat, kisérjük figyelemmel életüket és munkájukat. A lel­
kész pedig, mint első presbiter, járjon elől példaként. Ezután dr.
Schmidt Béla, a Magyar Népegészségügyi Szemle szerkesztője, a
presbiterek és a nép egészségügyi nevelésének fontosságára hívta
fel a figyelmet. A hozzászólások hangsúlyozták a (legalább körze­
tileg) egyöntetű elindulást a nevelésben.
A presbiterek nem állanak nagyrészben hivatásuk magaslatán,
mert nem volt alkalmuk a nevelődésre. De ma égetően fontos.
Az előadónak két javaslatát fogadta el a konferencia: kérjük meg
a főhatóságot a presbiternevelés érdekében körlevél kiadására s az
egyházmegyei belmissziói előadókat a körzeti presb. konferenciák
rendszeres megrendezésére.
Vacsora után dr. Tavaszy Sándor elnöklete alatt az IKESzO
tartotta meg közgyűlését, csaknem az összes koherenciái tagok
részvételével. Megválasztatott alelnöknek Horváth György. Beszá­

82 AZ Ü T
moltak az egyes körzeti megbízottak a munkáról és számbavételek
a tagok. Tudomásul vétetett Sípos G. pénztári jelentése. Ady
László sajtókérdésűnket tárta fel, őszintén rámutatva a súlyos
bajokra. Élénk megvitatás után a közgyűlés egyhangúlag kimondja,
hogy felterjesztést küld a főt püspök úrhoz, melyben kéri az ille­
tékesek összehívását egy sajtó-ankétra. ref. sajtónk ügyének ren­
dezésére, szervezésére. Kimondja az Út, Kiáltó Szó, Ifjú Erdély és
Ref. Ifjúság teljes szívvel való támogatását. A Ref. Ifjúság ügyében
vállalja a SzO a lap anyagi felelősségét, biztosítja a szerkesztés
rendezését és kéri főhatóságunk támogatását. Biró Sándor tartotta
meg ezután előadását, mely abban csúcsosodott ki, hogy első fel­
adatunk odahatni, hogy Isten Lelke ébredjen fel bennünk, hogy
megtartassunk. Bekess Károly indítványát László Dezső terjesztette
elő, melyek közül az önsegélyző egylet és IKE-nyaraló terve ala­
posabb előkészítés végett az elnökséghez tétetett le; elfogadtatott
a külföldet járt lelkipásztorok, tanárok tudományos megszervezé­
sének terve, kibővítve a délutáni tanácskozás tervével, lehetőleg a
Károli Gáspár Irodalmi Társaság keretén belül.
15-én bibiiaóra előtt a Ref. Lelkipásztorok szerkesztőségével
vitatták meg a külön tanácskozásra összejöttek a tennivalókat.
Több kritika, több írás és általános szellemi támogatás igértetett
avégre, hogy a lap jobban betöltse hivatását.
A bibliatanulmányozás rendjén I. Pét. 1 :1 3 —25. alapján
megláttuk, hogy mennyire az örökkévalóság szempontja alá tudja
helyezni az apostol mindennapi életre szóló intéseit. A betölthetet-
lenül nagy parancsok mögött Krisztus kegyelme áll.
A konferencia nagy örvendezéssel fogadta ezután Dr. Brunner
Emil zürichi professzort, kit Dr. Imre Lajos a konferencia nevében
igaz szeretettel üdvözölt. Előadásának, melyet Borbáth Dániel tol­
mácsolt, a Szentlélek volt a címe. Egyike a három alaptannak. E
tan mostoha gyermeke volt aTheologiának, noha a biblia a lélek­
ről mond legtöbbet. A római egyház féltette tőle intézményes ha­
talmát. Sürgősen szükséges, foglalkozni kell ez elhanyagolt kér­
déssel. Egyház, keresztyén ember csak az, ahol a Lelket bírják.
Három dimenzió van az ember életében is: múlt, jelen és jövő.
Lelki sikban: hit, remény, szeretet. A hit alapja, tárgya: a meg­
történt Ige, amint a bibliában van. Ez az idegen dolog sajátunkká
tevése, hívése, a Sztlélek munkája: a megvilágositás. A Sz ti élek
által lesz nekem egyénileg bizonyos, hogy Krisztus engem meg­
váltott. Én magam — ő Maga: csodálatosan megvilágítja ezeket
a Sztlélek. Az Isten múltban való igéjét a jelenben valóvá teszi a
Lélek. Most vegyük a szeretetet. Van halotthítü, dogmahítü, fejjel­
hivő ember vagy lelkész. Az kell, hogy nem az eszemhez, hanem
hozzám, bönőshöz szóljon az Ige. Csak az keresztyén, aki elmond­
hatja, hogy az a Krisztus, aki meghalt érette, benne él. A világ
vallásai kétfélék; szubjektív misztikus és objektív kultikus. A mi­
enk egyikhez se tartozik, de mindkettő megjelenik köztünk. Újjá
kell lennünk s ez az Isten szeretete által lehetséges: kiömlik a

AZ U T 83
 kegyelem, ez az új élet, ez a szeretet. Az evangélium szerint, mi­
kor valami történik isten és ember közt, történik rögtön valami az
ember és embertársa közt is. A szeretet a jelen dolga. Csak, aki
szeret, az a jelenben élő ember. Ezt én magam teszem, de nem
magamtól: a Lélek által. Az egyedül valóság bűn, a szeretet kö­
zösségivé tesz. Akit Krisztus megragadott, új ember. Az Új testa­
mentum tanítása szerint gyümölcse van ennek: a hit, a szeretet
láthatatlansága és a szeretet a hit láthatósága. Az új élet princí­
piuma, Krisztus, a gyökér láthatatlan. Ebből a láthatatlanból él az
új élet látható gyümölcse. Az új élet örök küzdelem e földi élet­
ben az önbálványozás és lustaság elten. Isten megkezdte, véghez
is viszi. így fordul az ember a jövő felé. A biblia a jövő könyve.
A hitetlen is él a jövőnek, amiben csak a halál bizonyos. Ezt a
Krisztus lelke félelem helyett fénnyel ragyogja be. Optimista, ki a
jövő minden javát magáénak a megvalósultnak fogja fel, pesszi­
mista, akinek nem csak ígéretek jelentik az Isten országát. Úgy
vagyunk e világ éjszakájában, mint a közeledő autó világosságá­
ban levő ember. Ezért ez a harmadik dimensió, a reménység,
mint a jövő, hozzátartozik a hithez. Ezt a reménységben élő Isten
országát, a diadalmas Krisztust bírjuk a Lélek által. A Sztlélek
bizonyossá tesz minket afelől, hogy Krisztusban Istent bírjuk s
hogy a történeti Jézus ma élő. A Szentháromság Isten arca áll
így előttünk. A Szentháromság — egy Istenben való hitünk a
Sztlélek műve. A kérdésekre adott válaszában ezeket mondotta:
A Sztlélek kitöltése jelzi, hogy ez csoda, vétele jelzi, hogy belép
az emberi existenciába, munkája, hogy onnan ismét kilép. Isten
ránk máskép hat, mint a többi teremtményre, együttműködés közte
és köztünk. A paradoxon az, hogy a Lélek vétele előtt kérésnek,
utánanyulásnak érezzük a szükségét, míg utána teljesen Istentől
függő ajándéknak. Innen a „Vegyetek Szentleiket!“ felhívás ellen­
téte Isten független lélek-adásával. A biblia olvasása magában csak
nagyon ritkán vezet el megtérésre. Az igazi prédikáció csak az,
ami a Szentiélektől van. Egy ígehirdető csak annyit adhat, ameny-
nyivel bir. A Sztlélek az Ujlestamentumban a napkelte, az Ö bán
hajnalhasadás. A biblia emberi bizonyság Isién igéjéről: szolgai
formában az Ige, mely a Sztlélek bizonyságtétele által lehet
mienk.
Délután ugyancsak Brunner professzor tartotta az egyik elő­
adást az oxfordi mozgalomról, az egyház szempontjából. A jelen
nyomorúságából kell kiindulnunk, melyben olyan tehetlen. E külső
nyomorúsága mögött ott a belső: az egyház gyakran nem egyház,
hívei nem hívők. Ezt a háttere az oxfordi mozgalomnak. Frank
Buchmann, stgalleni svájci ember, egyszer Oxfordban, egy filozó­
fiai vita végén bizonyságot tett, amit sok személyes beszéd, majd
a mozgalom követett. Ez ifjak közül sokan Délafrikába mentek,
ahol azt tették, amit Buchmann. Mintegy három évvel ezelőtt in­
dult meg a mozgalom Svájcban s nagy lelki ébredés lett a követ­
kezménye. Akik tagjai, Krisztus missziónáriusainak vallják magu-

84 AZ U T
Icát. A mozgalom egyik vonása: az egyetemes papság teljesen ko­
molyan való vevése. Ez fontos, mert sokan nem tudják hallgatni
a papot, olvasni a bibliát vagy akár vallásos iratokat. Igazi lelki
gondozója még száz embernek sem lehet egy ember. Milliók van­
nak, kik prédikáció által nem, csak személyes lelkigondozás által
találhatók meg. Leikészi modorunknál fogva nem vagyunk képesek
sok embert gondozni. Ezt igyekszik pótolni a lelkigondozó moz­
galom. A másik: kiveszett a közösség hatalma egyházunkból.
Magányosok vagyunk, álarcosak, bűntől szétszakítottak. A csoport
mozgalomban őszinték az emberek egymáshoz. Az ősegyházban
feltárták egymás előtt lelkűket az emberek. Csak egy kelt ahoz,
hogy ezt megtegyük,s bizonyságot tehessünk Krisztusról: átadni
magunkat neki, az Ő akaratát cselekedni. Saját életéből tesz ezután
bizonyságot az előadó. Sehol sem olvasnak annyian bibliát, mint
a csoportban. Az egyházhoz még szorosabban kapcsol. A mozga­
lom a laikus emberek megmozdítása az aktív szolgálatra. Mérhe­
tetlen áldást jelentett.
A fáj, nép és nemzet etikai értelmezése cimen dr. Tavaszy
Sándor tartotta meg ezután előadását. Napjaink nacionalizmusa
megingatta a nemzet fogalmának eddigi felfogását. A nemzet fo­
galma egészen más, mint a faj. Tiszta fajról beszélni nem lehet.
Természeti fogalom. A nép társadalmi, a nemzet etikai, történelmi
fogatom. A nép reális, a nemzet az ideális közösség. A nemzeti
élet útja a meggazdagodás két úton: a különöstől az egyetemesig
és vissza. Puszta faji adottság még nem jelent értéket. Nemzetté
kell lennie. Ha ez csak küzdelem árán lehető, legyen a háború
szellemi, etikai -értékküzdelem. Számolnunk kell vele, hogy az ide­
ális nemzetkép sohase olvad fel a nép minden rétegében. Az igazi
nemzeti élet útja a nemzetnevelés. Ez sem exkluzív se nemzeti é r­
téket megvetően internácionális nem lehet. Az ilyen nemzetnevelés
más népek értékeinek megbecsülését jelenti. A nemzetnevelés gyü­
mölcse a nemzeti műveltség. Csak egyik út erre az iskolai neve­
lés. A nemzeti életnek, kultúrának egyként történeti gyökerei van­
nak. Nálunk a nemzetnevelés ietétemenyesei az egyházak, iskoláik
és a tudományos, művészeti és társadalmi tömörülések, intézmé­
nyek. Alapvető feladat az elvek tisztázása, A hozzászólásokra
hagyta az előadó a theologiai szempont leszögzését. Isten parancsa
kívánja, hogy tiszta elvi magaslatról, állandó hűséggel nézzük a
faj és nemzet viszonyát, a nemzetnevelés útját. Isten egyik pa­
rancsa itt és most, személy szerinti életet jelent. Másik parancsa
a másokkal való békés együttélésre mutat rá. Egyik örökségünket,
másik gyarapodásunkat határozza meg. A megoldást itt teljessé
tenni nem lehet: mindig lesz összeütközés. Az ige és az örökké­
valóság szemponlja vezessen.
A lelkipásztor közéleti etikájáról br. Kemény János szólt. A
misszionárius ieikületével kell forognunk a közélet fórumain, hogy
Isten dicsőségét a lehetőséghez képest, hirdethessük. Egyházunkat
nem szabad eszközként odaengednünk, sőt inkább az a célunk,

AZ Ú T 85
hogy áthassuk a világi erőket evangéliummal. Meg kell keresnünk
a kapcsoló pontokat. Mi ne zárkózzunk el. Különösen rosszindulat
esetén fontos az önfegyelem és tapintat. Helytelen a lelkipásztor
túlságos aktivitása a politikai téren. A közgazdasági téren fontos
a részvétel a szövetkezeti munkában, de ne vezetőként. A községi
tanácsban őrizze meg pártatlanságát. Pénzintézetnél vagy bizto­
sításban nem vállalhat aktív tevékenységet a ref. pap. Kulturális
téren oda kell hatnunk, hogy az ifjúság értékesebb eleme továbbra
is nyerjen felsőbb oktatást. Fontos teendő vár reánk az iskolán
kívüli népnevelés terén is. Tudományos és irodalmi téren, az egy­
házi idevonatkozó munkán túl, ismernie kell a lelkipásztornak az
igaz irodalmat, irányítás végett is. A közéleti alkalmakban is ige­
hirdetési lehetőségeket kell látnunk. Élénk hozzászólások során
került megvitatásra a földmivelés, szövetkezeti munka, politikai
aktivitás sok veszedelme; a társadalmi osztálykülönbségek, egyházi
bál elleni küzdelem is felvetődött,
A beszámoló megbeszélésen dr. Jmre Lajos tett rövid össze­
foglaló visszapillantást a megtárgyaltakra. Megelőzőleg sajnálattal
jelentette, hogy a főtisztelelű püspök úr nem jöhetett le egészségi
helyzete miatt. Rövid búcsúbeszéddel köszöntötte a konferenciát
dr. Bernády György koll. főgondnok, amire konferenciánk vezetője
hasonló szeretettel válaszolt. A bevezető összefoglalás ebben
csúcsosodott k i: Isten országának sokféle munkáját köztünk ezer­
féle nehézség és akadály gátolja, de tulajdonképen csak egy kell:
hogy a Lélek felébredjen és szolgálatra indítsa egész egyházunkat.
Szükségünk van a belső megújúlásra és megerősödésre. Az
Ö munkájában teljes szivvel és erővel kell résztvennünk. Be kell
töltenünk a kereteket, főként személyes munkával. A hozzá­
szólások kihangsúlyozták annak a szükségét, hogy a lelkészek
csak saját beszédüket mondják el. Mélységes bűnbánatra kell elő­
készítenünk magunkat és gyülekezetünket. A paróchiális könyv­
tárban évente több kötet jelenjék meg. A segélyegyletünk legyen
segítségünkre nemcsak halálozás esetén. Sok a megdöbbentő ba]
körülöttünk, de ne feledjük, hogy Isten jelét adta, hogy meg akarja
tartani egyházunkat. Legyünk a legtürelmesebb szeretettel má*fajú
és felekezetű testvéreink iránt. Köszönet a konferencia rendezőinek
és nagy kérés, hogy ne hagyják el ennek rendszeres megrende­
zését. Megvitattatok Brunner professzor előadásának több részlet-
kérdése (az inspiráció-tan stb.) Köszönet Nagy Endre koll. igaz­
gató házigazdának. Legyen igazi beszámolónk otthoni munkánk
megújúlása.
A záró-áhitaton I. Péter 5. részét olvasta fel a konferencia
vezetője, majd imádkoztunk és énekeltünk.
Íme, igy folyt le 130 résztvevővel eddigi legnépesebb tud.
theol. konferenciánk. Világossá vált, hogy minél nagyobb nyomo­
rúság vesz körül, annál inkább életkérdés számunkra az ilyen,.
Isten előtt való készülődés áldott alkalma.
Isten óvja egyházunkat, népünket. H. J.

86 AZ UT
 M egbeszélések ________ •
S z ó rv á n y é s k ü lm is s z ió v isz o n y a .
Misszió az Isten szava hirdetésének, hit általi küldetését jelenti,
célja annak az örömnek továbbadása, hogy Isten nem hagyta az
emberiséget magára, hanem megkönyörült azokon, akik Krisztust
hittel magukhoz kapcsolják. Ha a jézus Krisztus küldetése meg
a mi küldetésünk homályos lenne előttünk, akkor s csakis akkor
lehetne indokolt Krisztus nagy s az egész világot átfogó missziói
parancsának a boncolgatása, hogy t. i. vájjon szűkebb, vagy tágabb
értelemben vegyük s afelett spekuláljunk, hogy egyik vagy másik
oldalra döntsük el. Szeresd az Urat, szeresd felebarátodat! (A zsidó
persze úgy okoskodott, hogy felebarátod alatt csak a fajánbelülie-
ket akarta érteni. A felebarát fogalmának ilyen meghatározása
egyenes következménye a keleti sémi gondolkozásnak, de mi már
hallottuk „én pedig azt mondom néfcíek“-et s nem vonhatjuk ki
magunkat annak kötelezése alól.)
Csekély az erőnk s azért lett fontos annak a tisztázása, hogy
a szórványmisszió és külmisszió között milyen a viszony ? Legyen
inkább a kérdésünk e z : mint tudnánk erőnket megsokszorozni ?, azt
lássuk meg inkább, hogy a külmisszió és szórványmtssziő között
sem kontradiktorikus, sem kontrer ellentét nincs. így inkább annak
meglátására törekedjünk, hogy miként szolgálhatjuk egyiket a
másikkal, milyen kölcsönös jó hatással vannak egymásra s mi
áldás marad el, ha valamelyik hiányoznék ?
I. Ha a külmisszióról mondanánk le, elveszne az egyház
azon cselekedete, mely álltai az egyháznak bizonyítani keit
Krisztus iránti, feltétel nélküli engedelmességét s egyúttal azt,
hogy az egyház = egyház s nem érdekegyesület, nem klikk s
nem a nepotizmus legtágabb érvényesülési helye, hanem egyedüli
mozgató alapja célja kitűzésében s végrehajtásában a hiten-keresztül­
megismert Krisztus. Az evangélium szempontja nem - kis, elszigetelt
(vér, faj, nemzet, felekezet, osztály, rang, család, nem s tudom is
én még mi szerinti) szempont, hanem az egész világra szóló szem­
pont, az egész világot megváltani akaró, univerzális szempont
Mi nem lehetünk büntetlenül Krisztus világraszóló evangéliumának
s egész világraszóló hirdetésének eleven akadályai, hitetlenségünk
élő bizonyságai. „An dér Mission scheidet sich die Geister“ egészen
ismeretes. Jézus életét adta sokakért. . .
II. Éppen olyan nagy bűn lenne annak az egészen közeli
feladatnak a meg nem látása, mely a szolgáló nyitottszemű pásztor
elé folyton napfényre jön. Népünk lelkimódja, anyagi nyomora,
saját ikultúránk álmossága s tudományos életünk luxusként való
felfogása, érd. ref. egyházunk belső életének nem látása, illetve
fekélyeinek nem orvoslása s szórványainkban évről-évre egyházunk
számára (s talán Krisztus számára is) elvesző lelkek öntudatlansága,
hitetlensége, elnemzetietlenedése — elpusztulása. Bűn fel nem
venni a harcot a magunkéi megtartásáért felekezetek, fajok és
AZ ÜT 87
 népek nagy harcában idehaza, annak a tudatában, hogy ezt mások
sokkal hathatósabban cselekszik, mint mi. Mi (egyházunk) ezeken
a szórvány-nyilt-sebeken keresztül veszünk el! Talán könnyebb
az egytömegben élő ref, híveink között bármiféle munkát folytatni,
újat kezdeni, mint a , földeskárolyi“ híveknek visszavezetése, idegen
néptengerben sok kisértés közötti megtartása ott, hol gyermekeink
még egymás között vallás órán is már csak idegen nyelven beszél­
nek, mert ez megszokottabb s könnyebb, mint a saját anyanyelvűk,
hol otthon is a családban azzal büszkélkednek, hogy jobban birják
az idegen nyelvet, mint az otthoniak. Ez utóbbi ellen semmi
kifogásunk nincs, beszéljenek is minél több nyelvet, ha képesek
reá, de tulajdon anyanyelvűk nem tudása, azon való tolmácsos-
kodás (!) már Isten elleni vétek. Mi nem foglalkozunk se nép-, se
nyelvpolitikával (magam részéről meg éppen nem óhajtok belőle),
mi csak a reformáció nagy örökségéi; mindenki istent a maga
nyelvén imádja — akarjuk megtartani, az Igét a mi népünknek
a mi nyelvünkön hirdetni. . . s ez a szórványok konfirmándusai
között ma már lehetetlen. . . csak idegen nyelven tudnak Írni és
olvasni. . . szüleiknek idegenből haza más nyelven Írnak s a'szülök
másokkal olvastatják tulajdon gyermekük írását, pedig nem írás­
tudatlanok .. Már odajutottunk, hogy a konf. oktatást a lelkész
a szórványokban ábc-és könyvekkel kell kezdje. Ha belmisszió
hiányoznék, meghalnánk mások számára s külmissziót nem támo­
gathatnánk.
III. S milyen csudálatos az Isten út j a. . . Szórványainkért
küzdés elengedhetetlen feltétele a világ táborába való lelki bekap­
csolódás, a nagyösszefüggés, egy helyretartozás csodájának meglátása.
Mások iránti tettrekészség nélkül nem láthatjuk meg azt a boldog­
ságot, amit azáltal kaptunk, hogy Krisztushoz mehetünk bajainkkal
naponta. A szórványban élők terhe akkor könnyül, ha megtanulnak
áldozni azokért, akik rr.ég annyi lelkitáplálékban sem részesülnek,
mint ők. Ha a kereszthordozás mély értelme, hogy minél több
(látszólag) idegen keresztet veszünk magunkra, annál könnyebben
visszük a miénket, mert ez a többi és nagy keresztek között
eltörpül. Csak keresztet hordozó ember tud áldozni a külmisszióért
és tudja belátni annak világszükségét, Krisztus universalis szem­
pontját s örömmel is ad a maga kévéséből. Ez nekem — mint
szórványt gondozó lelkésznek — meggyőződésemmé vált s csak
így hirdetem folyton a kereszt egyik bölcseségét töldnélküli, leron-
gyosodott, erkölcsileg is a széthullás útjain talált munkásgyüleke­
zeteimben : imádságos, hálás, hivő-adakozó lélekre van szükségünk,
Ha a hivőgyülekezet külmisszióra adakozó készsége meg­
növekszik, látván annak fontosságát, érezvén a Lélek benne mun-
kodó erejét, látván a közös célt és szintért akkor, amikor arra kerül
sor. hogy a mi kis erdélyi egyházunkba tartozó szükségekre
adakozzanak a (látszólag) közelebb álló célért, sokkal készsége­
sebben fognak hozzájárulni. Példát reá Schweizban láttam, ott,
ahol a gyülekezet megértette, hogy nemcsak a jómódban élő

88 AZ ÜT
 schweizi reí. egyházért kell áldozatosnak lenni, hanem a diaszpó­
rában élő testvérekért (az ukrajnaiakért, csehországiakért) is, ott
nem vertek nagy port, ha épp a lelkészlakást javítani kellett.
Mondjuk meg őszintén, hogy ennek a távolabb néző és ada­
kozni kész ¡¿lek kialakulásának integráns feltétele a lelkésznek e
kérdéssel szembeni magatartása, mely akarva, nem akarva kisugár­
zik híveire s megtenni a maga gyümölcsét a nagyszerű betakarí­
tásra, hol a szórólapét Krisztus kezében lesz.
Ha még eddig nem, de most igen fájdalmasan tapasztaljuk
saját bőrünkön, hogy eljött már épp a 12- ik: órája annak, hogy
tisztába legyünk a kesesztyénség legelemibb igazságaival, hogy a
külmissziót vagy belmissziót ne egymás fölé helyezzük, hanem úgy
sáfárkodjunk — amit Krisztus meg is követel, — hogy egyik a
másik jóindulatú segítségére legyen, hogy ne civakodjunk az első­
ség és aktualitás felett, hanem tegyünk értük s ne csak meggyő-
zödéseinket nyilvánitsuk, hanem a szeretet- tényét ragyogtassuk tit­
kon is és nyíltan i s . , . mert ez a Krisztus akarata: minden népet
tegyünk az ő tanítványává. Meddig akarunk még időtvesztegetni
Jeruzsálemben, ha már az Úr Macedóniába való küldését is vettük?
A hitteljes belmissziói (szorványgondozói) munkát hathatósan
segíti a külmisszióra felkészülés, — külmissziónak pedig elenged­
hetetlen feltétele a jó belmisszió. így ölelkezik össze a két eszköz
az egy közös isteni akarat alázatos szolgálatában.
1935 március. Dr. Czirják János.
H o z z á s z ó lá s .*
A szórványmisszió elsőbbségének hangsúlyozása, illetve a
külmissziónak kérdésessé tétele a következő okokkal magyarázható:
1. Erdély a vallási türelem klasszikus földje, így az eleinte
missziói egyháznak induló protestáns egyház is, a vallási türelem
hangoztatásával a tagok leikébe véste a mások hite és vallásos
élete kérdéseibe való beleszólás helytelenségének gondolatát s így
a missziótól való idegenkedést, melyet a mások molesztálásának tart.
2. Éhez a humanisztikus felfogáshoz járul a másik: hogy
minden népnek és embernek megvan a saját vallása, ahogyan
Istent megtalálja. Minden vallásnak van kijelentése, azért az ellen
törni és a keresztyénséget másokra ráerőszakolni helytelen. Minden
vallás egy életforma, melyek békességben kell, hogy éljenek egy­
mással, a külmisszió pedig gyűlöletet ébreszt fel és versengést a
vallások között, ezért elvetendő.
3. Erdélynek nem lévén gyarmati érdekeltsége, így a pogány
népekkel kapcsolata sincs. Sokan azt tartják ezért, hogy a misszió
annak a népnek feladata, amely gyarmatai népéért felelős, a mi
lelkünket ilyen felelősség nem terheli. Az erdélyi magyarságot
annak idején támadott török és tatár nép missziói érdeklődést
nem ébresztett.
4. A keresztyén kultúra, civilizáció eszközeivel visszaélő
* E hozzászólást vázlatosan közöljük. Szert

A Z ÚT 89
missziói munka a pogátiyokban ellenszenvet váltott ki, több okból:
a) először, mert a misszió örve alatt a pogány népek meghódítása
és leigázása folyik, b) mert a misszió nem Isten, hanem a meg­
szálló államhatalom fegyverei erejére támaszkodik, c) a misszió
nem Krisztust hirdeti, a direkt igehirdetés helyett gazdasági, kul­
turális, egészségügyi szolgálatot végez, ami a szabadulást sóvárgó
lelkeket szomjan hagyja s megerősíti azt a felfogást, hogy idegen
kultúra szolgálatát végzi a misszió, cf) a missziói munkások és
intézmények életszínvonala a benszülött népekével összehasonlítva
fényes s így sok irigységet és féltékenységet kelt fel.
5. A külmisszió gondolata Erdélyben új, tulajdonképpen az
egyháznak nincs is erre szüksége, külföldről hozták be nyugha­
tatlan emberek, nekünk sem tehetségünk sem erőnk erre nincsen.
6, Előbb itthon kell rendet teremteni és csak ha az itthoni
súlyos problémák meg vannak oldva, akkor lehet szó erről a fel­
adatról, addig ezt az erők szét forgácsolására s az Isten igéje saját
népünk számára való hirdetése felelősségének le vetésire vezet.
Szőcs Endre.

Szen t te rro r.
Tudvalevő dolog, hogy Anyaszentegyházunkban a néhány
éve megindult és rohamosan elhatalmasodott szó- és Írásbeli kul­
in issziói propaganda ténye s még inkább a vele kapcsolatos jelen­
ségek ellen egyidejűleg jelentkeztek a tiltakozások és ellenvéle­
mények is. A „reakció* ugyan igen erőtlennek látszott, ösztönösen
visszahúzódott az elsodró lendülettel és kizárólagos igénnyel fel­
lépő propagandával szemben, meglétét mindmáig csak negatív
értelemben mutatja az a szenvedélyes küzdelem, mellyel a kül­
misszió propagálói szóban és írásban hadakoznak ellene.
Némi örömet jelentett számunkra, amikor „Az Üt* ezévi 2.
számában „Szór vány misszió és külmisszió* címen, bár a problémák
megfogalmazásában és a kérdések feltételében a külmisszió felé
hajlolag, de nyílt felhívás Jelent meg, mely alkalmasnak Ígérkezett
arra, hogy nyomában megindulhasson a fogalmak, tények és állás­
pontok tisztázása. Lehetőség Ígérkezett arra, hogy nem ugyan „a
külmisszió ellenségei*, — mert ilyenek legfeljebb a pogányok közt
lehetnek — hanem annak mai formái és módjai ellen idegenkedők
ezen ellenszenvük okait és jelentéseit kifejthessék; vele szemben
az alkalom- és időszerűség, a lehetőség és kényszerűség kérdéseit
felvethessék; a szórványmisszió ügyeit mai méltatlan helyzetükből
és viszonyításaikból kiemeljék slb., stb.
Ám azóta újra meg kellett győződnünk arról, hogy ezen oly
igen szükséges kitisztulási folyamat feltételei még nincsenek meg,
ideje még nem érkezett el. Lehetetlenné teszik ezt a másik olda­
lon levők.
Legyen elég erre a sok közül két rikítóbb jelenségre rá­
mutatnunk ‘

90 AZ ÜT
 Az „Egyház és Misszió“ c. külmissziói lapunk múlt évi
novemberi számában megjelent .Körlevél a külmisszió barátaihoz“
c. írás többek között a kővetkező kedvességeket tartalmazza : „Akik
sírnak az otthoni bajok felett és kifogásolják azt, hogy egy pár
százan megbolondulva a pogányokkal törődnek, azok az otthoni
bajokon való segítésért se sokat tesznek. Nekünk csak az Úr
Istennel van tárgyalni valónk, de nem emberekkel. Aki gyáva, aki
félszívü, az álljon félre az útból, de mi egy tapodtat se fogunk
engedni abból, ami nekünk életünk meggyőződése és hitünk. Az
Isten Igéje nem szavazás alá bocsátható valami.“
A „Lelkipásztor“ ezévi számában külmissziói napra szánt
ébresztő elmefuttatást közöl „Kétféle misszió“ címen. Az iró szerint
e kettő a „Krisztus missziója" és a sátán missziója. A Krisztus
missziója pedig az, amit a külmissziói napon hirdetni kell.
Amint ezen apostoli szenvedelmü testvéreink írnak, legalább
azon módon beszélnek is. Mely szerint aki nem adja meg magát
feltételnélküli engedelmességgel s az általuk kivánt módon a
„(kül)missziói parancsának, az minden más Krisztusunkért, egy­
házunkért és népünkért való munkára alkalmatlan és tehetetlen.
A sátán missziónáriusa. Kaptam például névtelen Írásos intelmet,
hogy „nem lesz a regáti misszióból semmi, amíg Bábost a vadak
gyomrába“ kívánom.
Hát ezért nem lehet ezidőszerint szőlanunk, mert milyen
felzúdulás lenne például a külmissziói berkekben, ha egyazon
jogon visszafordítanánk a vádat: azért engedi Isten pusztulni
népünket a szórványokban és a Regátban, mert mint régente is,
most a végveszély perceiben Is idegenekért, a „vadakért* gyújto­
gatjuk lángra a legigazabb sziveket? stb.
Kicsoda magyar nem harcol szívesen igazáért? De úgy,
amint hozzánk méltó. Az előítéletes elfogultság, a szent gőg, a
gyanúsítás, lekicsinylés, rágalom és kárhoztatás bandázsa nélkül,
az érvek becsületes kardjával és a hitből fakadó bizonyságok
tiszta fegyvereivel.
Ilyen feltételeket kérünk a külmissziói vitában is, másként
nem harcolunk. Mintsem vállaljuk a ránktukmált testvérháborut,
inkább letesszük a kardot és várunk — mint eddig — csendesen,
dolgozgatunk „egész“ szívvel, de szétszórt gonddal és megosztott
erővel saját ügyeinkért, bármennyire is sarkalna minden csepp
erőnk végső összeszedésére, egyakaratú és egycélú cselekvésre
síelő életünk elkésett tartozása: népünk rohanó veszedelme. Várunk,
amig elfogynak a külmissziónáriusi képes levelező-lapok, meg­
apadnak a perselyek és kimerülnek a nekivadult szenvedelme
írások, mert eliramlik a beteg külmisszió-láz is minden divatok
út j án. . .
Várunk, mert a terror —- akár szentek, akár ördögfiak moz­
gatják — egyformán messze van az evangéliumtól.
Bucure$ti, 1935 március. Nagy Sándor,
lelkész.

AZ UT 91
 irodaion* •
LIefe and work.
„Élet és Munka*. Skócia Egyháza lapja. Szerkeszti: W. P. Li­
vingstone. 1934. julius—szeptember.
A lap nagynevű és nagy munkájú szerkesztője nyugalomba készül. Még:
ő szerkeszti a negyedévet, de már csak arra várva, míg alapos megfontolás
után alkalmas utódot talál e nagyjelentőségű munkára az egyház. Jellemző,
hogy az egyetemes egyházi lap és testvérlapja, a külmissziói munkával fog­
lalkozó Other Lands szerkesztésére külön embert alkalmaznak a skótok 8
jellemző az i$, hogy milyen hosszas megfontolással keresik ki az arra alkalmast»
A júliusi szám, mint rendesen, most is csaknem kizárólag a május
végén lefolyt nagygyűlés (General Assembly) krónikáját adja. Az egyesülés
óta ötödik nagygyűlés istentisztelettel kezdődött az edinburghi St. Gites ka-
thedrálisban, majd dr. L. M Walt távozó moderátor, ki ott is az igét hirdette,
a rendes gyülésteremben vezette az imát. Utána megválasztotta a nagygyűlés
az új moderátort, dr, P. D, Thomson személyében, ki átvette a püspöki gyűrűt
s elfoglalta az elnöki széket. Üdvözölték a király levelét hozó megbízottat s
a külföldi (gyarmati, francia és portugál) ref. egyházak kiküldötteit, kik az
első esti összejövetelen beszéltek is. A magyar ref. egyház üdvözletét J. Calder
bpesti skót zsidó misszionárius olvasta fel másnap, a magyar üdvözletét J. M.
Webster tolmácsolta. Az egyház általános adminisztrálásában a nehéz gazda­
sági helyzet nem okozott súlyosabb bajokat: a lelkészek mindenütt megkapták
a minimális évi 300 fontot. Az európai skót egyházközségek és zsidómissziói
munkák sorsa azonban anyagiak miatt nagy veszélybe került Utóbbi mun­
kával kapcsolatban elitélőleg foglalkozott a nagygyűlés a németországi hely­
zettel. A külmisszió terén ez volt a legnehezebb év, még mindig fenyeget
deficit, ami „eltűnne, ha az egyház egy hétig nem dohányozna“. 32 helyi
egyesülés jött létre, A belmisszió terén talán túlságos agresszív evangélizációt
hangoztattak egyfelől, másfelől megkapó volt a királyi megbízott bejelentése,
hogy új gyülekezetek szervezésére egy névtelen ismételten 1000 fontot ado­
mányozott. Akcióba kezdett a békéért az egyház, de a háború teljes elveté­
sének gondolatát leszavazta a gyűlés.
A többi számok cikkei közül nevezetesebbek: Egy gaHleai viharról,
mely a tenger színe alatt 682 lábnyira fekvő Tiberias városát pusztította vé­
gig s öntötte el árvízzel, dr. H. W Torrance ír. E palesztinai városban néhány
perc alatt 29 élet és sok ház esett áldozatául a nagy viharnak. A sebesültek
a skótok itteni missziói kórházában nagy segítséget találtak. Több, a nagy­
gyűlésen felvetődött kérdésnek visszhangja támadt, látszik, hogy a skótoknál
az egyetemes egyházi gyűlést szkleskörü érdeklődés kíséri az egyes gyüle­
kezetekből. W. P. Livingstone hosszú nekrológot ir dr. Róbert L ows- tőI, ki
félévszázados missziói szolgálata $ pár évi pihenője után aug. 5-én elhunyt.
A veterán misszionárius 84 évet élt s ezt a hossza életidőt gazdagon megál­
dotta Isten. A szerkesztő, ki már könyveket is irt róla;* a nagy Livingstone
örökösének nevezi. Valóban sok oka van rá : Laws is orvosként ment ki
Afrikába s egy emberöltőn át éppen Livingstone álmát valósította meg. Az
afrikaiak rajongva szerették. Mint Livingstonenak Szuszi, neki is volt egy hű­
séges bennszülött segítője, Yuraja, ki egyszer azt mondotta róla: „Mindenki
prédikálhat, én is, te is, de ahogy az én gazdám prédikál, abban van valami,
ami nélkül a prédikáció hiábavaló." Keleteurópai utazásával kapcsolatban a
budapesti sköt misszióról ir lelkesen Elisabeth Kyle, közölve a városról ké­
szített felvételét is. Elmondja, hogy miként jött létre a múlt század második
felében a budapesti skót misszió (az ott átutazó dr. Keith beteg lett, őt fel-
keteste Mária Dorottya hercegasszony s felhívta figyelmét a sok zsidóra stb.V
Megemlékezik dr. J. M. Webster, munkájáról, ki 1895-től kezdve 17 éven át
végzett nagyszerű munkát itt. O építtette a missziói házat és középiskolát
nyitott, melynek ma több, mint 200 tanulója van. A misszió munkásai közül
kiemeli a magyar Forgács Gyulát. Általában nagy örömmel ir az eleven
munkáról. H. /♦
* W. P. Livingstone: Laws oi Livingstonla. London. 1921—22—23.
w The Hero of the Laté. London, 1926.

92 AZ UT
 Sgohfrd&iés-Kuitus

P ré d ik á c ió -v á z la to k .
Kegyelmedtől el ne szakadjak.
Biblia olv. Mt. 18. r. 23—35"
Text. Zsidó lev. 12, r. 12—17.
Bűnösök vagyunk. Többek, mint bűnösök, elitéit emberek,
akiknek az Isten kegyelme adott szabadulást. Bűneink büntetésére
érdemesek vagyunk, de a könyörülő Úr megkegyelmezett nekünk.
Élni ebben a kegyelemben nem olyan könnyű, mert életünk, mely
kísértésekkel van tele, sokszor egészen elsodor minket. Az adós
szolga kegyelmet kapott királyától, de Ő nem tudott élni ez alatt
a kegyelem alatt. Vájjon mi élünk-e a kegyelem alatt, javunkra
szolgál-e a kegyelem vagy bűneink miatt elszakadunk kárhoza­
tunkra tőle ? Mit jelent a kegyelem alatt élni ma számunkra ? Mit
tehetünk, hogy megmaradjunk a kegyelemben?
1. A kegyelem alatt élő embernek le kell számolni azzal,
hogy nem magától, nem a maga erejéből él, hanem az Úr Isten
kegyelméből. Önmagámban tehetetlen férge vagyok e világnak,
csak az ő kegyelme tett azzá, ami vagyok, szabad, szerető szivő,
tiszta életre törekvő emberré, önmagam bűnös, gyenge életem
megismerése egyfelől s másfelől hálás érzés a kegyelmet adó
Isten iránt.
Ha Így látom életem a maga semmiségében s a kegyelem
világánál feltárul előttem az űj élet áldott lehetősége, hogy aki
magamban semmi voltam, most a kegyelem által új emberré let­
tem, akkor az életem minden vonatkozásában kitartással kell tusa-
kodnom ennek a megtartásán.
2. Harcolnom kell minden kísértésemben, hogy? valamiképen
méltatlan ne legyek a kegyelmet adó Úrhoz. Életem az a nemes
küzdelem kell legyen, melyről Pál apostol beszél, mert csak a
végén a kitartók és jól futók nyernek koronát. Mit tegyünk, meg­
felel a 12— 14. vers. Az új élet erős keresését, a biztos járást, ,a
békességes és szentségre törekvő életfolytatást megkívánja az Űr
a kegyelmében részesülőtől. Hogy milyen nehéz ez a küzdelem
az élet kísértései között, azt a sok példa igazolja. Miért nem tudott
az adós szolga megmaradni a kegyelemben ? Miért dobta el Ézsau
az ó örökségét? Miért bukik el Judás? Hogy veszítjük el a ke­
gyelmet, mely annyi kísértés között megtartott?
Ha egyszer eljátszottuk a kegyelmet, újra megszerezni és
megtartani milyen lehetetlen, Ezsau sem találhatta meg a meg­

AZ ÜT öl
bánás helyét, noha könnyhullatással kereste azt az áldást. Ezért
tehát előre kell keresni a megtartás lehetőségeit. Előre óvni ma-
gunkat a különféle fertőzésektől, melyek megejtenek. Előre kell
felkészülni a harcra, mely reánk vár a kegyelemben részesülés
pillanataiban. Felövezni derekainkat és letölteni a lélek fegyverzetét
s azokkal élni, azokat forgatni, az ige és imádság által erősíteni
magunkat, csak egyedül a biztos zálogai a kegyelemben való
megmaradásnak.
Bármilyen elvégzett tény az Isten kegyelme, nem ér addig
semmit nekem, amig annak nagy értékét nem látom be s nem
tudok alázattal így könyörögni: őrizz meg Uram, hogy kegyel»
medtől el ne szakadjak.

Kishitűség.
Biblia olv. Ef. 6. r. 11—20.
T ex t Luk. 12. r, 6 —7.

A mai világ megpróbáltatásai alatt élő emberiséget a félelem

lelke szállotta meg. Félelmében mindenhez kapkod erőért, bátor»
Ságért $ nagy lármájában nem hallja, vagy csak nehezen érti az
Ur beszédét, hogy nem a félelem lelkét kaptátok, ne féljetek. A
keresztyén ember ereje és bátorsága a mindenható Úr Istenbe
vetett hit áldása volt és az is marad mindig, mely nélkül a kis­
hitűségbe sülyedf ember a világ legnyomorultabb teremtményévé
válik. Ezért meg kell keresnie a keresztyén hitének egyetlen bizto­
sitékát és táplálkoznia kell belőle.
1, A keresztyén anyaszentegyház az ő életével példázza előt­
tünk, hogy a hit mekkora erő tud lenni a gyenge ember számára.
A világot csak a hit győzi le, mondja János apostol. Az Atya
Istenben bizó hithősök tudtak nagy dolgokat művelni. A hit szá­
munkra nem más volt, mint a gyermeki rendíthetetlen bizodalom
Benne, aki a világ kormányának kerekét igazgatja s Őket meg­
őrzi. A verebecskék is számon vannak tartva, hogy ne volna az
ő legdrágább teremtménye, az ember, aki sokkal értékesebb sze­
mében. Aki hisz az nem fél, mint a hajós kis fia, amikor az édes
apja ül a kormánynál, bármint hányják is a habok a csolnakot.
A hitben erő van, békesség van és kitartás a legnagyobb meg­
próbáltatások között is.
2. Keresztyén életünk legnagyobb veszedelme, hogy ezt a
rendíthetetlen hitet felcseréltük a félhittel, amikor magunkban is
bizni akarunk. A kísértő legelső támadására nem egész hittel fele­
lünk, mint Jézus, hanem alkudozunk vele. Megpróbáljuk, hogy mit
is tehetünk mi s meginog az Istenben vetett bizalmunk s mi ment­
hetetlenül kishitüekké váltunk. Két urnák akarunk szolgálni. Kezeink
e világ erői után nyúlnak s mikor azok, mint múló délibábok
tovatűnnek, már nincsen elegendő erőnk, hogy Isten felé nyújtsuk
kezeinket. Innen a nagy bizonytalanságunk, határozatlanságunk,
félelmünk a jövendőnket illetőleg. Kishitűségünk legszomorubb

94
. jelenségei között már nem halljuk a mentő szót 8 nem találjuk a
szabadulás útját. A láthatók elvakltanak s ha halvány fénye fel is
gyűl az üdvösség utáni vágynak, gyakran úgy járunk, mint a gaz­
dag ifjú, nincs erőnk elszakadni a láthatástól.
3. Csak a teljes hit tarthat meg minket is, életünk hullámain
bizonytalanul járó Pétereket. Jézus a biztosítéka, hogy mi kedvesek
és drágák vagyunk Isten előtt. Rajta csüngve érthetjük meg, hogy
nincs okunk a félelemre. Ö megharcolt a kísértésekkel, nem ismerve
a bűnt, bűnné lett érettünk, feláldozta magát, hogy általa mi új
életet nyerjünk. Valamint Ö nem csalatkozott az Atyában, akiben
hit által él, azok sem csalatkoztak, akik ő utána hittek.
Több erőre, nagyobb bátorságra és kitartásra van szükségünk,
amit ez a világ nem adhat az ő javaiban, ezt egyedül csak 6 adja
a tőle kérőknek. Gályarabok utódai, szenvedéssel dicsőségben meg­
harcoló ősök fiai ma nem kereshetik másban az oltalmazást, mint
Benne, aki ma is mer és tud így kiáltani felénk: „ne féljetek.*
Van-e elég erő bennünk az ő dicséretének éneklésére, a hozzá
való imádkozásra, ha van, akkor megszűnik kishitűségünk és el-
oszlik félelmünk, mert nem vagyunk magunkéi, hanem Jézus vére
bére, testünk, lelkünk Istenéi.

Minden bűntől őrizz meg Uram.

(Áldozócsütörtök.)
Biblia olv. Rom. 7. r. 14—25.
Text. Rom. 7. r. 17.
A bűn hatalom az ember életében. A nyomorult ember ezzel
a benne levő bűnnek hatalmasságával folytat ádáz harcot. Ez a
harc minden igyekezetünk dacára is a bűn javára dől el, ha nem
talál segítséget az ember. Magára maradt ember csak a bűnt cse-
lekszi. Ezért könyörög a hivő az Úrhoz, hogy Ö őrizze meg és
segítse diadalra életét. Nincsen másban menedékünk, csak az Űr
Jézusban.
Erről a harcról ír Pál apostol és mutatja fel az egyetlen
menedéket, akinek hálát ad a szabadíiásért.
A jónak ismerete nem vonja maga után annak a cselekvését,
mert a lelki és testi ember viaskodásában, ha magunkra vagyunk
csak, a testi győz akaratunk ellenére is. Kivételt nem képez egy
ember sem. Káténk tanítása szerint nemhogy meg tudnánk szaba­
dulni a bűn hatalma alól, hanem még napról-napra növeljük tar­
tozásunkat.
Ennek a magával tehetetlen embernek jön segítségére az Úr
Jézus, akinek felénk nyúló kezét csak meg kell ragadni, figyelmez­
tetését elfogadni. Ezt csak a magában bízó óemberünk meghalása
után tehetjük.
Helyet adva neki az életünk irányításában s úgy nézni 0
reá, mint megtartó királyunkra, aki a mennyei dicsőségben ül,
hogy minket magához felemelhessen. Bűnnel való küzdelmünk

AZ ÚT 95
fölé nevekedve a belé vetett hitünk, megérezzük szabadítását és-
alázatosan adhatunk hálát neki.
Azért ment fel a mennnybe, hogy uralkodjék felettünk és el-
küldje vigasztaló, erősítő, megszentelő Lelkét. Várjuk a Lélek ere­
jét, hogy igazán hálát adhassunk neki.

Az imádság előfeltétele.
Biblia olv. Eféz. 3:14—2P
Text. I. Péter. 4 :7 -1 1 .
Mi az imádság? Sokféle feleletet adhatunk. Igénk szerint az
életünk maga kell az imádság legyen $ csak akkor teljes az imánk.
Életünk kell fedezze a szóval elmondott és elmondható imáinkat.
Feltételei az imádságunknak:
1. Életünknek az Ítélet, az elközelgő végnek mértéke elé
állítása.
2. Élelünk magunk, embertársaink és Isten előtt való igazi
betöltése.
I.
Az eljövendő és el nem kerülhető biztos vég kell irányítsa
szivünk érzelmeit, agyunk gondolatait és életünk minden cseleke­
deteit. Mindnyájan meg kell jelennünk Isten ilélőszéke előtt. Hogy
meddig van még haladék adva az előtte való megjelenésre, nem
tudjuk, de annyit tudunk, hogy olyan közel van, hogy bármely
pillanatban eljöhet. Az Úr az ajtó előtt áll. Az Úr közel. Készen
áll az Ítéletre vagy a jutalmazásra. Hivő az, aki minden nap készen
áll a vele való találkozásra s bizalommal, jó reménységgel várja,
ezt s élete ennek az eljövendő életnek világánál folyik le.
II.
a) Magunk életét az Isten igéje szerint mértékletesen és jó­
zanon éljük. Nem jelent ez kevesebbet, mint a lelkünket elnyomni
akaró testünk kívánságaitól szabadulni s addig élni vele csupán,
amíg még az is az Isten dicsőségét szolgálja. A szenvedélyek rab­
jai, a test zsarnokságainak kielégítői ezt nem ismerve, m aga-
magukat szakítják el az Úrtól.
b) Embertársainkkal szemben a szeretet gyakorlása, ami a
szolgálatban kell megnyilvánuljon. A reánk váró szolgálat csak a
szeretet lelke által vihető végbe. Szeretet és szolgálat egymás­
ból folyó és egymást kiegészítő megnyilvánulása a keresztyén
ember életének.
c) Istennel szemben a teljes alázat, hogy dicsőíthessük az Ő
nevét. Igazi imádság csak az alázatos szívvel szállhat fel a min­
deneket teremtő, megtartó és gondviselő Istenhez.
*
Minderre erőt az Úr Jézus ad.
1. Benne látjuk az Atya rendelése alatt mindvégig engedel­
mesen megálló életet.

96 AZ ÚT
 2, Dicsőséges feltámadása és mennybemenetele zálog arra,
hogy neki hatalma van megküzdeni minden ellenségével és a benne
bízókat így segítheti a győzelemhez.
3. Örökkévaló lelke, mint erősítő, megszentelő erő nekünk is
birtokunkban lehet, ha hittel kérjük és várjuk.

Töltsd be sziveinket.
( Pünkőst.)
Biblia olv. Cselekedetek. 2. r* 1—13.
Text Cselekedetek k. 2. r. 4,
A pünkösti történet a Szentlélek Úristen munkáját szemlél­
teti a tanítványok és az első pünkösti gyülekezeten keresztül.
A tanítványok várták és megteltek Szendétekkel.
Ez az ünnepi alkalom bizonyság arról, hogy akik várják,
azok megnyerik Istennek ezt a legnagyobb ajándékát is, akik meg­
kapják, azok élete az Úr szolgálatába áll feltétlenül.
1. A tanítványok együtt voltak egyakarattal és várták a Szent-
leiket, Várni kell, mert enélkül minden élet kicsinyhitű, nyomorult
és félelmetes élet. A gyűlölködő, a félelem leikétől megszállott
világunk ma azért nem tudja várni, mert a várásnak föltétele az
egyakarattal való együttlét. Addig, amig a testvér a testvérben,
egyik nép a másikban ellenséget lát, a hatalmas fél az elnyomott
lázadásától, a gyönge és kicsiny az erős zsarnokságától, amig a
nagy megpróbáltatás bár az úgynevezett keresztyéneket össze nem
hozza, a nagyobb ellenség a hitetlenség és bűn ellen, addig nem
jöhet el a Lélek teljes uralma. A Szentlélek kitöltésének napján
énnek a vágynak kellene felébrednie kölcsönösen a Krisztus ma
élő kicsinyhitű, erőtlen követőinek szivében, hogy együtt egyaka­
rattal várják a Szentlelket, mely azt a 11-et Jeruzsálemben betöl­
tötte s mely azután is olyan diadalmasan bizonyította be világ­
feletti hatalmát. Isten gyermekei az erőnek, a szeretetnek és a
józanságnak lelkét kapták s nem a félelmét, mely ma megszállva
tartja világunkat.
Ennek a Léleknek várására kell felkészülnie minden ke­
resztyén egyháznak. Az fog diadalmasan kikerülni a küzdelemből,
mely hamarább megérti ezt. A ml egyházunk minden tagja
meg kell érezze és értse, hogy csak ez az egyakarattal váró Lélek
a mi erőnk. Jövel Szentlélek Ur Isten, töltsd be sziveinket, szivünk
mélyéből felzúgó kérés által kell hassa életünket. Ez meg is lesz.
Isten igéje nem csalás és a Szentlélek minket is uralma alá hajtva
bennünk és általunk is megkezdi munkáját.
2. Ez a munka az Isten igéjének szólása, mint a tanítványok
tették. Hányszor érzik ennek szükségét a keresztyének, de nincs
meg a bátorságuk hozzá. Emberi hatalmasságok ma minket egy­
általán nem segítnek, de nem is segíthetnek ebben, de nincs is
szükség reájuk, mert embereknél hatalmasabb áll mellettünk, mint
támogatónk és szószólónk.

AZ ÜT 97
 Hirdetni a Krisztusról szóló bizonyságtételt nem elég szóval,,
a tanítványok is többet tettek. Elmenni, mint ők mindenfelé a
bűnösökhöz, betegekhez és egész életünket az ige szolgálatába
állítani. Ma már igazán olyan a sok szó, mint a falról alá perg&
borsószemek, ebből elég volt nekünk is, a világnak is, ma tettek
kellenek. Erre a tettekkel prédikáló életre ad erőt a Szentlélek.
Református keresztyén az, aki hisz a Szentlélek munkájában
és kész annak szolgálatába állani. Hinni abban, hogy a kegyel­
mes Isten ezt a munkát bennem is megkezdette az ő a n y a sze n t-
egybázán kérésziül. Imádságomban ezt a Lelket kérem s hogy
életem is lehessen eszköz az ö kezében az űj világ, az új
élet kiépítésében, melyet várok s melyben rendületlenül bizom.
Bedő Béta„

96 AZ UT
• T u d o m á n y és V i t á g n é z o t •

E lm é ié t é s g y a k o r la t a le lk ip á s z t o r
é le té b e n .
— Előadás a theologiai hallgatók konferenciáján. 1935. —

Az utóbbi négy-öt évtized egyik legtöbbet hangoztatott kér­

dése az elmélet és gyakorlat egymáshoz való viszonya. Néha úgy
látszik, hogy az elmélet és gyakorlat jelszava mögött két tábor
kerül egymással szembe. Az elméleti és gyakorlati érdeknek ez a
szembe kerülése nyilvánvalóan feltalálható egyházunk életében is.
Egyfelől a theologiai tudomány hivatásos művelői és a lelkipász­
torok, másfelől az egész egyház és a körülöttünk élő társadalom
kerül ebben a harcban egymással szembe. A gyakorlati lelkipász­
tori érdekekkel szemben a theologia egész szelleme és munkája
túl elméletinek látszik, másfelől az egyház egész munkája nem
felel meg a gyakorlati követelményeknek azoknak szemében, akik
kivülről nézik egyházunk életét. Ebben az évszázadban kétszer is
szó volt a theologiai nevelés reformjáról és mind a kétszer keve­
sebb elméletet és több gyakorlatiasságot követelt az egyházi köz­
vélemény a theologiai neveléstől.1
Ez a tanulmány a kérdést gyökerében akarja megfogni, fel­
építésében egészen elméleti és céljában egészen gyakorlati kiván lenni.
I.
Mi az elmélet és gyakorlat helye és szerepe az ember egyéni
és közösségi világában ?
Az elmélet és gyakorlat ugyanannak az emberi életnek két,
egymástól megkülönböztethető, de szét nem választható magatar­
tása. Eredteid tevékenységük egyfelől az ismerő képességek soro­
zata, másfelől a cselekvő akarat. Az ember ismer és cselekszik,
cselekedetei mindig ismeretei alapján nyugosznak. Az ismerő tevé­
kenységek legmagasabb fokú, rendszerezett termékeit elméletnek,
az akarat megnyilatkozásának összefüggő rendszerét pedig gyakor­
latnak nevezzük. Az ember magasabbrendű mivolta természetrajzi
szempontból abban mutatkozik, hogy az ember homo sapiens, azaz
olyan lénye a természetnek, aki a puszta, ösztönös cselekedetek
helyett ismeretekkel indokolt magatartással védi és tartja fent magát.
1 Az 1900-as évek reformjára vonatkozótag 1. Nagy K ároly-. Tudomány
és elmélet, elmélet és gyakorlat c. évmegnyító beszédét. (Theol. Ért. 1908/9.)
A világháború utánira I. a Ref. Szemle 1922. évf. D r. M a k k a l S án dor, N a g y
Géza, Musnay L ászló, S á m u el A la d á r vonatkozó cikkeit: 22., 53., 86., 377. o.

AZ ÚT 99
Ismerőképességeinek munkája által nagyobb biztonságot teremt
magának a többi élőlények rovására. Az emberi életnek ez az
ismeretbeli fölénye azonban egy egész csomó összeütközésnek lesz
az okozója.
A fejlődése kezdeti fokán álló egyén, akár mint gyermek,
akár mint primitiv ember, ismerő képességeit csupán a pillanatnyi
létfenntartás szolgálatába állítja. Ezen a fokon az elméleti és gya­
korlati magatartás, amennyiben ilyenről beszélni lehet, töretlen,
természetes egységet jelent. Az ismeröképességei által fölényhez
jutott ember azonban a fejlődés egy bizonyos fokán olyan külső
és belső körülményekhez tud elérkezni, amelyek mellett gondolko­
zását a pillanatnyi lét szükségeitől elvonva, nagyobb összefüggések
megalkotására tudja fordítani. A jelenség-világ egyes eseményei­
nek adott szükségek szerinti megismerése helyett okozati össze­
függéseket keres, általános érvényű megállapításokhoz jut el, elmé­
leteket alkot, nagyobb egységeket átölelő magyarázatokat tálát.
Kezdi önmagát is megismerni. A filozofálásnak erre a magaslatára
eljutott ember azt veszi észre, hogy élete valójában nem is az
egyes jelenségek, hanem a jelenségek mögötti nagy összefüggések
miatt kerül veszedelembe és az egyes jelenségek ellen is annál
inkább tud védekezni, minél inkább ismeri az összefüggéseket.
Az elmélet-alkotásnak ilyen magaslatára eljutott ember azon­
ban magában hordja annak a veszedelemnek a lehetőségét, hogy
cselekedeti és gondolati világa, az élet legmindennapibb szükségei­
től eltekintve, nagyon sok ponton egymástól elszakad. Ismereti
anyagának egészét nem kell a mindennapi létfenntartás szolgála­
tában felhasználnia és ezért gondolatait magatartása sikerei által
nem is igazoltatja. Így olyan gondolatokra is eljuthat, amelyek
által diktált cselekedetei életének sikerét nem szolgálják.
Az az ember azonban, aki az ismerés terén ilyen „felesleges"
eredményekre tudott eljutni, már fejlett és szervezett társadalmi
életet él. A társadalomnak pedig szüksége van azokra az ismereti
eredményekre, amelyeknek egyéni élete szempontjából nem sok
jelentőségük van. A közösség létfenntartása olyan ismeretektől függ,
amelyek az élet nagy összefüggéseinek vizsgálatából állottak elő.
A közösség létfenntartásának helyes szabályait csak olyan embe­
rek tudják megadni, akikben az ismerésnek az egyéni élet méreteit
és szükségeit túlhaladó mértéke van meg. Ezekkel a többletisme­
retekkel viszont a közösségnek nem mindenik tagja tud rendel­
kezni. így áll tehát elő a magasabb társadalmi fejlődés fokán az
emberiség kettős tipusa, az elméleti és gyakorlati ember. Az előbbi
ismeretekből álló elméleti, az utóbbi cselekedetekből álló gyakorlati
magatartásával szolgálja a közösség érdekeit.
Az egészséges társadalomban az elméleti és gyakorlati em­
berek a legszorosabb életkapcsolatban állanak egymással. Azonban
a két típus elkülönítése igen gyakran bekövetkezik. Megtörténik,
hogy a közösség elméleti emberei gondolkozásukban egészen el­
szakadnak azoktól a kérdésektől, melyeket az élet üteme álüt a

100 AZ ÚT
közösség elé és amelyekkel a gyakorlati embereknek cselekedetek­
kel kell szembe nézniük. A gyakorlati emberek a kérdésekkel szem­
ben egészen tanácstalanul állanak, ő k csak azt látják, hogy az
elméleti emberek által diktált életparancsok mellett a létfenntartást
nem lehet biztosítani. Amikor az elmélet és gyakorlat között ez a
meghasoniás bekövetkezik, a közösség élete mindig döntö forduló
előtt áll. Meglazul az egyensúly az élet és a róla alkotott elméle­
tek között. Minél mélyebb ez a meglazülás, annál szükségesebb
az ismeretek és a tények újabb összemérése, átértékelése. A sza­
kadás azonban olyan mély is lehet, hogy a gondolatok átértéke­
lése már nem segít és Így a gondolkozást alapjaiban kell újra
kezdeni. Ezek a nagy történelmi fordulók azonban nagyon kivéte­
lesek az emberi közösségek életében.
Az elmélet és gyakorlat kettészakadása azonban akkor Is be­
következik, amikor az elmélet emberei nem elmaradnak a gyakor­
lati emberek mögött, hanem megelőzik őket. Ez az elszakadás
azonban mindig a haladásnak az egészséges tünetét idézi elő.
összefoglaló megállapításom a következő: Az emberi élet
kezdeti fokán a csirájában élő elmélet és gyakorlat mindig a leg­
természetesebb és legszorosabb kapcsolatban van egymással. A két
magatartás szétszakadása csak a fejlettebb társadalmi fokon kö-
vetkezhetik be, amikor önként alakúi ki a társadalom elméleti és
gyakorlati egyedeinek típusa. A közösség életében az elmélet és
gyakorlat világa mindig elszakad egymástól, valahányszor az el­
mélet emberei elszakadnak az élet kérdéseitől, vagy a gyakorlati
emberek nem követik az elméleti emberek előttük járó gondolatait.
A létérdek az elmélet és gyakorlat hosszabb elszakadását soha­
sem engedi meg, az átértékelés, haladás, vagy egy egészen új
elmélet megjelenésével mindig igyekszik azt áthidalni.*
1).
Megállapítottuk, hogy elméleti és gyakorlati emberről tulaj­
donképpen csak a társadalommal való viszonyban lehet beszélni,
a két érdek szintén csak a társadalomba tagolt ember életében
következhetik be. Most megkíséreljük annak felvázolását, hogy a
keresztyén egyház életének legtipikusabb fordulóiban miképpen
állott egymás mellett, vagy egymással szemben az elmélet és a
gyakorlat? Mivel nagy összefogást végzek és típusokat ábrázolok,
a felsorolás nem kimerítő. Ezért marad ki a rövidség kedvéért pl.
Augustinus és a pietizmus.
Erre a visszapillantásra azért van szükségünk, hogy bő anya­
got és tiszta szempontokat nyerjünk a kérdés mai vonatkozásához.
1. Az apostoli kor az elmélet és gyakorlat megkülönböztetést:
a gondolati és cselekedeti világ szétválasztását nem ismeri. Ez
2 A kérdés általános vonatkozásait részletesebben kifejtettem E lm élet
c. cikkemben. Erdélyi Fiatalok VI. évf. 1. o. Az elmélet és élet
és g y a k o rla t
közti mai egyensúlymegbomlást vázoltam A m egbom lott e g yen sú ly c. cikkem­
ben, Kálvinista Világ 1933. évf. 51. és 64. o.

AZ ÜT 101
nem csak abban látszik, hogy a „gyakorlat“ és „elmélet“ kifejezést,
annak ellenére, hogy az Aristoteles filozófiájában, mint gyökeres
megkülönböztetés már jóval előbb ott van (384—322. K. e.), egy*
általán nem használja, hanem még inkább abban, hogy számára
a keresztyén élet még annyira reflexiómentes Ő6valóság, hogy abban
nem is szükséges elméleti és gyakorlati magatartást megkülönböz­
tetnie. Aki valóban az Istennek való engedelmességben él, abban
az ismerés egyenlő az engedelmességgel. Az Ige, amint a refor-
mátori theologia mondja Tatwort, a tett és gondolat egysége.
Az elméletnek és gyakorlatnak ugyanezt az ősegységét látjuk
a prófétáknál is. Gondolatviláguk megállapításai mindig gyakorlati
magatartásra kényszeritőek, igy teljesen mentesek az élettől el­
szakadt elméletiség kísértésétől.
Nemsokára azonban kialakult gondolat-rendszerekkel, elmé­
letekkel találja magát az egyház szemben. A legelső támadás kí­
vülről, a gnoszticizmus oldaláról éri az egyházat. Ezzel a táma­
dással szemben meg kellett védeni az egyházat. Mivel a támadás
elméleti formában érte az egyházat, az egyháznak is elméleti úton
kellett válaszolnia. így alakul ki a keresztyén theologia első tudo­
mánya, az apologétika, amelynek a gnoszticizmus történelmet, hitet
és az Isten személyes valóságát tagadó magatartásával szemben a
kor filozófiájának nyelvén kellett megmutatni, hogy a keresztyén-
ség magasabbrendü valóság, mint a gnoszticizmus.
A keresztyénség elméleti védekezésének másik vonala az egy­
házon belül, mint a polemika munkája indúi meg. Az apostoli kor
egysége az egyházon belül is azonnal megbomlik, mihelyt az Ige
formába-öntésétől az egyház időben eltávolódik. Ez a harc leg­
világosabban az Arius-Athanasias-féle küzdelemben látszik. Az
egyháznak ismét elméleteket, gondolati egységeket kellett teremtenie,
hogy azok segítségével gondolati egységek, elméletek támadásával
szemben kivédje az egyház sajátos lényegének érvényesülési lehe­
tőségét. Már Origenes megkezdette az egységes hit megfogalma­
zását. Az ő kezdeteit vitte diadalra Athanasius, amikor a niceai
zsinaton érvényt szerzett a tradíción alapuló egységes hitnek. így
az apologétika és polemika lesz az összes (theologiai részlettudo-
mányok szülöanyja. Az első nagy apologéta Alexandriai Kelemen,
aki kora tudományos színvonalán a tudomány eszközeinek segít­
ségével szolgálja a keresztyén hit védelmét, már dogmatikus, exe-
géta és szövegkritikus. Origenes csak tovább viszi ezeket a tudo­
mányokat, hogy a bibliai tradíción állva a keresztyén hit egysé­
gét megmutasa.8
A keresztyén theologia megszületését az egyházi élet létér-

9 A theologia kialakulására nézve történelmileg 1. Bartók Gy. Theol.

tud. és lp. i. képzés 1. fej. Elvi megvilágítást ad Britnner: Thcologie und
Kirche. Z. d.Z. 1930. idézve Dávid Gy. cikkében: Az Út 1933. 290. Dr. Nagy
Q.: Barth theologiájának előzményei, kritikája és jelentősége és Ravasz L . :
Bevezetés a gyak. theologiába és Homüetika (történelmi része) szintén sok
helyes szempontot ad a kérdéshez.

102 AZ UT
deke okozta. Nem azért lett theologiai tudomány, mert azt néhány
ember nagyon ambicionálta vagy mert ezzel elismerést és tekin­
télyt akart magának szerezni, hanem azért, mert az egyház ellen
intézett támadásokkal szemben elméletekkel kellett a theologusok-
nak védekezniük. A theologia már elindulásában exisztenciális tu­
domány, abból a gyakorlati kényszerből állott elő, hogy az egy­
háznak a tiszta hitét a hamis hittel szemben meg kellett védenie.
A keresztyén theologiában az apologétikus-polemikus kor le­
zárulása után hanyatlás állott be. Ennek oka abban rejlett, hogy
az egyház a gondolkozás területén, kisebb támadásoktól eltekintve,
biztonságban volt. Ennek a belső csendnek a szomorú következ­
ménye az egész egyházi életnek úgy gondolkozásában, mint élet-
nyilvánulásaiban való elvilágiasodása.
2 A theologia újabb tipikus jelentkezését a skolasztikában
látjuk, A skolasztika theologiát nem olyan mély életszükség hozta
létre, mint az apologéták theologiáját. Ez a világi hatalomhoz ju­
tott, elkényelmesedett egyház felesleges szellemi erők játékaképen
megszületett theologiája. Amikorra az egyházi tan a tradíció alap­
ján egészen tiszta volt, a keresztes háborúk után megindult a gö­
rög szellem reneszánsza. Ez a reneszánsz a legmagasabb értéket
az ésszerűségben látta. A pápaság csúcspontján álló egyháznak, ha
a kor színvonalán akart maradni, be kellett bizonyítania, hogy a
keresztyén dogma észszerű. Ebben a szolgálatban fáradott a sko­
lasztika theologia. Munkájában letért a keresztyén theologia igazi
vonaláról, mert feladata nem a hit tisztaságának tartalmi megvé­
dése volt, hanem csak a forma kérdése. Nem annyira a keresztyén
igazság hódító előmutatása, mint inkább megalkuvás a kor irány­
zata elölt. Ebből kifolyólag nem is volt meg az a megtermékenyítő
hatása saját korában, amint azt az apologéta theologiában lehetett
látni. Az egyház elméleti világa az egyház gyakorlatától soha any-
nyira el nem szakadt, mint épen a skolasztika theologia korában.
Amig Aquinoi és társai a legzseniálisabb elmemunkával építik a
skolasztika hatalmas dómját, addig az egyház gyülekezeteket ve­
zető lelkészei a legnagyobb szellemi szegénységben élnek. Az egész
egyház élete termékeny gondolatok nélküli reflexmozgások sorozata.
A theologia letért a létérdek igazi szolgálatáról és szellemi tornává
változott.*
3. Az ó- és középkori theologiának ez a kettős korszaka is­
métlődik meg nagyjában a protestáns theologián belül is. A refor­
mátorok közül különösen a Luther theologiája hordozza magán az
elmélet és gyakorlat prófétai egységének vonásait. Mielőtt theologi-
zálni kezdett volna, történt vele valami. Isten gondolat-világánál
mélyebben: egyénisége gyökerében ragadta meg és kényszeritette
a maga szolgálatára. Theologiájában elméletileg is utána megy an­
nak, amit meg kellett élnie, a gondolkozás segítségével is meg-
* A skot. theol.-ra vonatkozólag 1. N a g y G é z a : Duns Scotus theoL Az
Út 1927. 8., 9. sz. D r. T rikói J . : Duns Scotus és a kétféle igazság M. Filoz.
Társ. Közi. 1909. 26. s köv. o.

AZ ÚT 103
világította azt, ami vele történt. Kálvin szintén akarata ellenére lett
theologussá, őt is belső kényszer hajtja arra, hogy a keresztyén
egyház igazi létérdekét az elméleti munka eszközeivel védje meg.
Hatalmas munkája, hogy élete nagy szintézisét említsem csupán,
a Keresztyén vallás rendszere, nem az elme öncélú játékából szü­
letett meg, hanem az egyház létérdekének a szolgálata volt. Hogy
Kálvin is mennyire az ú] kort kezdő nagy ember, mutatja, hogy
létérdekből született theologiájában nem lehet az elméletet és gya­
korlatot külön választani. Az Institúció a legelméletibb, de egyben
leggyakorlatibb keresztyén könyv, amint Ravasz László mondja:
egy nagy katekhézis. Az elmélet és gyakorlat összeesését még job­
ban mutatja, hogy Kálvinnál nincs külön a gondolatokat megszabó
dogmatika és a cselekedeteket meghatározó etika. Zwinglinek épen
azért nincs meg az a nagy hatása, amivel Luther és Kálvin ren­
delkeztek, mert a három reformátor közül ő állott a legközelebb a
kör tisztán elméleti világához, a humánizmushoz.8
A reformátorok theologiája életszükségből született. Az egy­
ház attól a létalaptól, melyben egész élete gyökerezett, az Igétől
t. i., elszakadt. Az egyház léte megkövetelte, hogy élete erre a
létalapra ismét vissza kerüljön. A reformátorok theologiai munkája
egyfelől az elszakadást, másfelől az Igéből következő igazi életet
mutatta meg. Hogy a reformátorok valóban az egyház igazi lét­
érdekének a szolgálatában állottak, bizonyltja az a hatás, ami
munkájuk nyomán fakadt. Nemcsak a szükebb értelemben vett
egyháznak, hanem az egész kor összes életformáinak cselekedetei
á reformátorok theologiai munkája nyomán új erőt és irányt nyer­
tek. Ennek az új theologiai munkának hordozói legelsősorban a
lelkipásztorok voltak.
László Dezső.
(Folytatjuk.)

5 A humanizmus és reformáció közti különbséget erőteljesen mutatja

Stefan Z w e ig : Rotterdami Erasinus diadala és bukása c. új könyvének A nagy
ellenfél c. fejezete.

1M AZ ÜT
 E g y h á z i S z e m i e

A n é m e to r s z á g i e g y h á z i h e ly z e t
ú ja b b e s e m é n y e i.
ii.
A németországi egyházi fronton a harc változatlan hevességű.
A „hitvalló front"-nak egyrészt az alkotmányellenes intézkedésekkel
való bátor szembehelyezkedése, másrészt heves theologiai-irodalmi
harca egyre lehetetlenné teszi a hivatalos egyházi vezetőség hely­
zetét. Ezért az állam, amelynek presztizskérdése az általa állított
vezetőség uralmonmaradása, kénytelen az egyházi ügyekbe beavat­
kozni, noha ennek látszatát elkerülendő, szakadatlanul hangoztatja
semlegességét s az is, hogy az egyházi vitákat kizárólag az egy­
ház belügyinek tekinti s őt csak a német nép „érdeke", az országos
egyházak egységesítése érdekli. Azonban eljárásai, melyek mindenkor
a „hitvalló front" ellen irányulnak s amelynek megrágalmazásától
sem riad vissza és amelyekkel mindig a Müller kormányt támo­
gatja (I. Frick belügyminiszter ez évi februári rendeletét, melyben
kijelenti, hogy a birodalmi kormány csak az 1933 jul. 11-i egyházi
alkotmányt és a jul. 25-i egyházi választásokat tekinti érvényesnek;
továbbá csak e választások alapján összeállított nemzeti zsinatot
s az általa választott birodalmi püspököt ismeri el törvényesnek),
kétségkívül igazolják, hogy az állam mindent elkövet a „hitvalló
front" megtörése és az általa kierőszakolt vezetőség pozíciójának
megtartása érdekében, a legsúlyosabb fenyegetésektől sem riadva
vissza.
Igazolja ezt Göbbels nov. 30-án tartott beszéde i s : „az egy­
ház azt hiszi, hogy mi reformátoroknak akarjuk magunkat kiját­
szani. Semmi sem áll tölünk távolabb. Mi nem vagyunk reformá­
torok, hanem politikai forradalmárok. Ha az egyház ezután is
szükségét érzi annak, hogy civakodásait a német nép előtt folytassa
és attól sem riad vissza, hogy szennyeseit a nyilvánosság elé tere­
gesse, tegye, de csak két feltétel alatt: 1. hogy ezáltal az állam
kárt ne szenvedjen és 2. nem a mi gyüléshelyeinken, hanem az ö
templomaiban, az ő Istene előtt, ha van rá bátorsága! Nem aka­
runk az ö szószékeire lépni, de mi sem türjük, hogy a mi szónoki
emelvényeinkre lépjenek, mert ott semmi keresni valójuk! Egy
66 milliós népnek nem lehet 28 országos egyháza. Itt az ideje
e 28 orsz. egyház egy birodalmi egyházzá való egységesítésének.
Azt hittük, hogy ez akadály nélkül fog menni. Mert ezt csak az
egyház javáért és hasznára akartuk tenni. Előttünk nagy keresztyén

AZ ÚT 105
feladatok állnak* s azt hittük, hogy az egyház a munka és gond
egy részét magára fogja venni. Nem tette, hanem ehelyett dogma­
tikai szőrszdlhasogatdsokba bocsátkozott. Kérdem: nem lett volna-e
jobb az egyházra nézve, ha az átalakulások idejében dogmatikai
szőrszálhasogatások helyett a lelki erők belső újjáélesztésére adta
volna magát?“ stb. (Chr. IV. 48:24.)
Mindezen vádak, amelyek mind a „hitvalló front“ ellen irá­
nyulnak, azonban nem zavarták meg a hitvalló front elszánt harcát
az alkotmány és reformátori elvek újból való érvényesítése érde­
kében. E harcnak és igazának tudható be, hogy ez év elején a
világi jogászok és jogi fórumok a hitvalló front alkotmányossága
mellett fogltak állást, mert csak ott érvényesül a nép akarata I
E nem várt eredmény maga után vonja az első fenyegetést és
gyanúsítást. Frick belügyminiszter Wiesbadenben a hivatalos ható­
ságokkal szembehelyezkedőket hazadrulóknak, államelleneseknek
bélyegzi és első fenyítéskép az államsegély elvonásának lehető­
ségét jelenti ki. „Az állam nem akar egyházi ügyekbe keveredni,
de sajnos, az az eset áll fenn, hogy egyházi ügyek köpenye alatt
minden lehetséges államellenes és hazaáruló elem összegyűl, hogy
egyházi téren űzze politikáját s ezáltal a Harmadik Birodalom útja
elé gördítsen akadályokat. Az állam ezek ellen hamar kész fel­
lépni! A német népnek elege van az egyházi viszályokból. A lel­
készek civódásának semmi hasznát nem látja. Mindenesetre a biro­
dalmi kormánynak nem érdeke, hogy oly egyházakat segélyezzen,
amelyek csak viszályt, civóddst visznek a nép közéi“ Ez ellen a
gyanúsítás ellen a Német Evangélikus Egyháznak a hitvalló front
által állított ideiglenes vezetősége Marahrens o. püspökkel az élén
élesen tiltakozott, rámutatva, hogy az egyházi oppozició az alkot­
mány és így a német nép érdekében történik. A hitvalló front a
maga nevében külön is tiltakozót!, egyben újból bizalmát fejezte
ki Marahrens püspök iránt.
A tiltakozásra hat nappal: dec. 18-án az aldenburgikultusz-
miniszter kijelenti, hogyha az egyházban hamarosan nem áll helyre
a rend, az állam mindennemű segélyt ^meg fog tagadni tőle I . . .
Dec. 21-én pedig Göring miniszterelnök a hitvallási érdekből tör­
ténő oppoziclót egyenesen hatalmi érdektörekvéseknek minősiti.
„Az evangélikus egyházi vita, melytől az állam teljesen távol tartja
magát, a valóságban másként néz ki, mint ahogy festik. Ugyanis
a vita mindössze nehány személy hatalmi vágyára és törekvésére
vezethető vissza, kik állandóan fűtik az oppoziciót. A kormány
nem avatkozik az egyház belső ügyeibe, de védi a kereszlyénséget (!)
és mindenkit a maga módja szerint enged boldogulni. Azonban
nagyon kevésre becsüli azokat, akik az egyházi véleményvitákat
okozzák s ily módon tesznek bizonyságot „testvérszeretetükről“.
Viszont Göbbels újból kifejezésre juttatja, hogy „ha így megy
tovább, eljöhet az idő, amikor a 28 orsz. egyháznak magát kell

• Aláhúzás főiem származik.

106 AZ ÜT
 financiroznia". A württembergi miniszterelnök, Mergenthaler ki­
jelenti, hogyha a béke az ország evangéliumi egyházában rövidesen
nem áll helyre, súlyos következményei lesznek ennek az állam és
egyház viszonyát illetőleg.
Mindezekből világosan látszik egyfelől az, hogy az állam tel­
jes értelmetlenséggel, sőt rosszhiszeműséggel áll a protestáns hit­
vallási törekvésekkel szemben, másfelől az, hogy eltökélt szándéka
a Mtlller féle tekintélytvesztett kormány uralmát biztosítani, ha kell,
az egyház anyagi rombadöntése árán is.
Maga Müller püspök zavart kapkodással igyekszik ingadozó
pozícióját biztosítani. Egyrészt zsarnoki lapbetiltásokkal (Ref. Kir-
chen Zeitung 3 számának, az Allgem, Ev. Luther Zeitung; „Unter
dem Wort", „Licht und Leben“, „Reichbote“, „Dér Ruf" elkob­
zása), majd egyezkedő gyülésösszehfvásokkal és engedményekkel
(letartóztatott lelkészek szabadonbocsáttatása) igyekszik eredmé­
nyekhez jutni, de hasztalan, mert a „hitvalló front" ellenállásán
minden igyekezete megtörik és a gyűléseken a hannoveri, württem­
bergi, bajor, pfalzi, badeni, kurhesseni, lippei, schaumbergi, schles-
wig-holsteni, westfali egyházi vezetők nem jelennek meg.
Emiatt a „hitvalló front" által állított ideiglenes „német­
evangélikus egyházi vezetőség" ellen fordul és világi bírósághoz
feljelentést ad be a fenti cím használói ellen, de amelyet a bíró­
ság elutasít. Erre rendeletet bocsát ki, melyben kijelenti, hogy aki
a „hitvalló íront “-hoz csatlakozik, elhagyja az 1933 jun. Il-iki al­
kotmányt és következményeit fogja ennek viselni. Legújabb intéz­
kedései, melyekkel a fenti alkotmány talajára igyekszik magát állí­
tani, minden törvényességet nélkülöznek, amit 14 jogász írásban
is kijelent.
Tekintettel arra, hogy Müllert legfájdalmasabban a theologiai
professzorok egységes fellépése érintette (az első távirat sikertelen­
sége után egy másodikat is menesztettek, amelyben leszögezik,
hogy a német nép evangéliumi tudatra való ébresztése nem az ő
(Müller) érdeme, hanem a hit valló fronté!), a legenergikusabban
lépett fel ellenük febr. 28-án a tudományügyi minisztérium által
küldött leiratban, amely páratlan az egyetemek történetében. E le­
irat leszögezi, hogy a theologiai professzoroknak — állami hiva­
talnokok lévén — oly magatartást kelt tanusítaniok, mely a nem­
zeti szocialista állam érdekeinek felel meg. Mivel e kötelességükét
az evangéliumi theologiai professzorok és docensek az egyházi vi­
tában való részvétellel megszegték és magatartásukkal az egyházi
vitában való részvételre az ifjúságnak példát mutattak, a minisz­
térium elrendeli, hogy 1. az ev. theologiai fakultásoknak az egy­
házi vitában való nyilvános állásfoglalástól tartózkodtok kell; a
professzorok egyházpolitikai jellegű közleményeket ki nem adhat­
nak; 2. semlegességüket meg kell őrizniük; 3. ha személyi meg­
győződésből egy professzor kényszerítve érzi magát e vitában való
részvételre, ez csak a következőkép lehetséges: a) az állam által
elismert egyházi vezetőség érdekeit kell szolgálja; b) a nemzeti

AZ ÚT 107
szocializmus eszméit képviselő alakulat keretén belül és c) ha a
béke érdekében fejt ki munkát. 4. Meg kell akadályoztok az ifjú­
ságnak az egyházi vitában való részvételét és 5. „Ehrenpromotiok“
csak miniszteri engedéllyel adhatók . . . “
Haragjának éle még mindig Barth ellen irányul, akinek nyil­
vános előadásait is beiilttatta, állásából elmozdittatta és Bonnba,
helyére Gogartent neveztette ki. Barth egyébként bejelentette, hogy
a Hitlerre teendő eskünek, amelynek megtagadása vonta maga
után e hatósági eljárást, kész alávetni magát, miután az általa kí­
vánt hozzátétel: „engedelmeskedem a világi felsőbbségnek, ameny-
nyiben ezt mint evangéliumi keresztyén tehetem“, — feleslegessé
vált a német evang, egyház ideiglenes vezetősége által közbeiktatott
azon kitétel által, hogy „Istennek kell engedelmeskedni inkább,
mint embernek". Sőt Barth Lütgerí, Horst, Weber, Wolf stb. pro­
fesszorokkal együtt nyilatkozatban óv mindenkit az unió elleni
harctól és az uniót a legmelegebb módon pártfogolja.
A „hitvalló front“ kijelentette, hogy a harcot a protestáns el­
vek és alkotmány érvényesülése érdekében végsőkig folytatni fogja.
Egyben akciót indít a német keresztyének által előtérbe került új
pogányság ellen (Rosenberg, Hauer, Rcwentlow stb). Erejében
megizmosodott Btden, Hessen, Kassel csatlakozása révén, melyek
kimondták a Mülkr-féle kormánnyal való teljes szakítást, A bél­
és külmissziói egyesületek, valamint a külföldi egyházi alakulatok
ismételten a legszorosabb együttérzésükről biztosították a „frontot“.
A „német keresztyének*, maguk mögött érezve az államhatal­
mat, szintén folytatják akciójukat. Hauer kijelenti, hogy a pozitív
keresztvénség immár teljesen -megvalósult a „német hitmozgalom*
révén.' Hatalmas irodalmat mozgósít eszméi terjesztése érdekében,
amelynek a nép között van is eredménye (Rosenberg könyve 300 000
példányszámnál, Bergmann művei 150 ezres példányszámnál tar­
tanak), azonban a komoly tudományos fórumok és orgánumok
előtt lesújtó kritikában részesülnek.
Fokozott akciót akarnak az ifjúságnak az ő eszméik szerint
való nevelése terén. A vallásianltdssal kapcsolatban az egyik leg­
nevesebb tanítói sajtóorgánum elrendeli, hogy az iskolákban a Mt.
7 :2 4 —27 et a Führer beszédére, a kovász és mustármag példáját
a nemzeti szocializmusra, a naini ifjú feltámasztását a német nép­
nek Hitler által való feltámasztására alkalmazva kell tanítani. Az
ifjúságot rá kell nevelni arra, hogy „az erkölcsi (ethikai) életet
nem a dekalog, Új szövetség vagy Jézus alapozza meg, hanem a
saját teremtő szubsztancia“ (Hauer); Jézust pedig mint a zsidók
ellen harcoló prófétát kell beállítani.
Az igehirdetés terén propagálni kell — mondják — azt az
igazságot (?), hogy a nemzeti szocializmus az egyetlen keresztyén
világnézet. De nem kíméli a „német kér.“ szellem az egyházi éne­
keket sem ; újabban két átköltött ének is jelent meg, az egyik az
„Erhalt uns“ kezdetű — a Harmadik Birodalomra alkalmazva, a
másik a „Csendes éj* című. mely új formájában Így végződik:

108 AZ UT
„Baldur megszületett. . De nem érdektelen megismerkedni a
Wilhelm Schwaner „germán bibliájában" (6. kiad.) megjelent „né­
met kér.“ hiszekeggyel sem:
„Hiszek az emberben (ezalatt a Mt. 5 :4 8 alapján értelmezett
ember értendő: „tökéletes, mint az Atya Isten az Égben“, mint
Isten hasonmása, mint a Goethe és Nietsche „Übermen$ch“-e)(
mindenható urában minden dolgoknak és hatalmaknak e földön.
Hiszek a „németu-ben, Istennek ama másik kedves fiában,
aki önmagának ura, aki fogantatott az északi Ég alatt, született az
Alpok és tenger között, szenvedett pápisták és mammonisták alatt,
megrágalmaztatott, megverettetett és elítéltetett á pokol minden
ördögei által, a kétely és szegénység évtizedei után mindig újra
feltámadt az állami és népi halálból, felemelkedett Eckehart, Bach
és Goethe üdvözítő szellemi világába, ülvén názáreti testvérével
együtt az Örök jobbján, honnan időnként visszatér ítélni messiási
mivoltánál fogva élveeltemetetteket és halottakat.
Hiszek az emberiség jó lelkében, a jövő szent egyházában,
minden komoly, tiszta és önzetlenül akaró ember közösségében, a
„tökéletesítő“ jelenség újjászületésében és a németség örök életé­
ben. Ámen.“
Éhez nem kell kommentárt
Ugyancsak érdekes és a német keresztyének „keresztyéni“ fel­
fogására jellemző képet nyerünk az egyik röpiratukból:
„Német, az új idő határozott döntést követel tőled 1 Keres­
hetsz kibúvókat, kapaszkodhatsz szalmaszátakba, mégis véghez kell
vinned ezt a döntést! Minél előbb, annál jobbt
Némethitü vagy keresztyén hitű?
A keresztyén: A kereszt, a biblia és az Úr ígéretei az én bű­
nös lelkem menedékei.
A némethitü: Nép és haza, vér és talaj (Bódén), dicsőség és
szabadság és saját lelkiismeretűnk jelenti számunkra az isteni ki­
nyilatkoztatásait !
K ér.: A keresztbe kapaszkodom, benne az én megváltásom
és üdvöm.
N .: Egyik kezemben a fegyver, másikban a szerszám, ez az
én megváltásom I
K .: „Dicsőséged előtt porba hull a Te néped.“ (Ének.)
N .: Büszkén, egyenes pillantással állunk mi az isteni (Gött-
íich) előtt!
K .: Uram, ne vigy minket a kísérletbe, de szabadíts meg a
gonosztól. . .
N .: Az élet feladataival bátran nézünk szembe, semmi kísér­
téstől nem félünk.
K .: Én hinni akarok J. Krisztusban, jó tetteket akarok véghez­
vinni, ellenségeimet szeretni, hogy a Mennybe juthassak és ne
kelljen a pokol borzalmait szenvednem. (Hitvallás.)
N .: Törekszem a jóra, hogy magam és lelkiismeretem előtt
megállhassak.

AZ ÚT 109
 K .: Én szegény bűnöst Isten kegyelme segít rajtam!
N .: Segíts magadon, Isten is megsegít!
K .: Tisztelettel tekintek a palesztinai szent sirra.
N .: A mi szent sirunk a hazáért elesett hős sírja.
K.: Az idvesség a zsidók közül támadt. (Ján. 4 :2 2 )
N .: A német nép üdve öröktöl fogva van önmaga által 1
K .: Atyát, anyát és testvért kész vagyok elhagyni és az Ural
követni. Mert mindenem, amim van, az Övéi
N .: Fajom és népem nélkül semmi vagyok, mert az Üdvösség
útja a népen keresztül vezet.
K .: A keresztyénség halálos Ítélet minden más. hitre ?
N .: A hit a fajisághoz van kötve. A német hit velem születik»
N .: Testvér, a különbséget látod 1 Lépj azért azonnal az örök
Németországért küzdők győzedelmes sorába.
A néniét hitmozgalom. 10. Hessberg."
Mindezekből világosan látszik a német hitmozgalom útja.
Egyre feltartózhatatlanabb sülyedés a legrettenetesebb bálvány­
imádás, az embernek önmaga istenitése felé. Az evangélium szem­
pontjából a német népnek a mai, annyira magasztalt „öntudatára
való ébredése dicsőséges történelmének legmélyebb szégyenfoltja.
Németország méltán ünnepli „nagypéntekét.* Ha ugyan Isten le­
győzhetetlen világossága hamarosan át nem töri a legsúlyosabb
bűn, az önimádás mai sötét fellegeit 1
Kiss Béla.

110 AZ UT
 M o g b e s z é i é s e k

S z ó r v á n y m is s z ió é s k iilm issz ió .*
A szórványmisszió és kiilmisszió egymáshoz való viszonyát,
amennyiben nem pusztán nemzeti vagy kulturális szempontból
nézzük, pusztán theolögiai álláspontról kell szemügyre vegyük.
Különbség kétségkívül van közöttük, ami főleg abban áll, hogy az
első az egyháztagoknak, a második pedig nem az egyház tagjai­
nak való igehirdetés. A szórványmisszióban olyan lelkeket keresünk
meg, akik felett az eleve elválasztottság alapján, a keresztség Ígé­
retében nyilvánvalóvá lett az, hogy ők az örökéletnek örökösei.
Lehet, hogy az egyéni lélek erről még bizonyosat nem tud, de az
egyház már bízik reá nézve ebben az Ígéretben. Az ilyen lélek
helyzetét úgy kell tekintenünk a missziói munka szempontjából,
mint akiben a megtérés magva megvan, ami azt jelenti, hogy a
teljes öntudatossággal biró és az egyház testéről leszakadni készülő
lélek között csak fokozati különbség van és csak idő kérdése, az
űtóbbi az előbbivel egy értékű síkban helyezkedik el. Ha a ke-
resztségnek ebben az ígéret jellegében nem bíznánk, lehetetlen
volna a szórványmisszió folytatása, de lehetetlen volna minden
igehirdetés is.
A pogánymisszió ezzel szemben olyan lelkek felé irányul,
akik ki vannak ugyan választva, d^ még az egyház sem bizonyos,
hogy közülük kinek adatott meg az üdvösség ígérete. Míg tehát az
egyházban lévő lelkekben a megtérés lehetősége a keresztségben
már adva van, addig a pogány lélek az üdvösség felé vezető úton
egy állomással hátramaradt. A reáirányuló missziónak tehát az a
feladata, hogy az eleve elrendelésben bizva, ezt a lélek előtt is bi­
zonyossá tegye és őt az üdvösség felé a keresztség által elindítsa,
az egyház tagjaira vonatkozó ígéretnek részesévé tegye. E nélkül
az eleve elválasztásba vetett hit nélkül nem lehetne pogánymisz-
sziót folytatni.
Az elmondottakból kitűnik, hogy mind a két munka ugyan­
abból az alapból táplálkozik és ugyanazon eszközzel folyik, dacára
annak, hogy a munka tárgyát képző lelkek közölt az a különbség,
hogy egyik tagja, másik nem tag|a az egyháznak, egyik megkeresz-
telkedett, a másik nem, az egyik elindult, a másik még áll, az
egyikben a megtérés magva megvan, a másikban még nincs, fennáll.
A közös alap az eleveelrendelés. A közös eszköz az igehirdetés.
Mindkét esetben az a cél, hogy az elválasztottság tudatát a lélek-
* E gondolatok kifejtésénél kizárólag a theologiai szempontra voltam
figyelemmel.

AZ UT 111
ben öntudatossá tegyük, az egyetlen eszköz, az igehirdetés által,
noha a munka módjára nézve fennáll az a feladat, hogy az egyik­
nél már a keresztségben megadott magot virágba szökkentse, a
másik vetés, de mindkettő az igehirdetés által.
Mármost nyilvánvaló, hogy a két munka között nem lehet
elsőbbségi kérdést feltenni, mert a megkeresztelt és a pogány lé­
lek állapotában lévő különbség nem olyan, hogy ez igazolható le­
hetne. Az egyháznak kötelessége, hogy ágy a híveiben, mint a po-
gányokkan egyénileg bizonyossá tegye a kiválasztottság tudatát,
ami azt jelenti, hogy mindkét irányban ugyanolyan felelősséggel
és buzgalommal kell hirdetnie az Igét. Meglehet, hogy némelyek
szemében az anyagi erőket egyik elvonja a másiktól, de ez még
nem lehet ok arra, hogy akármelyik elől is ki lehessen térni, sőt
aki anyagi okokból kíván szakítani bármelyikkel is, az olyan síkba
viszi át a misszió ügyét, ami tőle idegen. Az sem igaz, hogy az
egyház gondoskodását a szórványmisszió szempontjából károsan
befolyásolná a pogánymisszióval való törődés, mert, ha az egyház
tisztában van önmagával és a kötelességével, ugyanazon gonddal
fordul egyszerre mind a kettő felé és akik egyikkel komolyan tö­
rődnek, a másik épen annyira a szivükön fekszik. Ha hitetlenség
és bűn, ha egyikkel sem törődnek, ép annyira hitetlenséget és ön­
tudatlanságot árul el az, ha csak az egyik munka folyik.
Tanyogi Cs. András.

F e lh ív á s .
A március havában tartott tudományos theologiai konferen­
cián alkalom nyílott a tudományos theologiai munkaközösség ügyé­
nek megbeszélésére. 33 an mindjárt jelentkeztek is a munkára. A
jelentkezettek munkaterület szerinti megoszlása ez (többen több
területet is jelöltek m eg): bibliai tudományokkal 2 en, rendszeres
theologiával 8 an, gyakorlati theologiával 14en, egyháztörténelem­
mel 11 -en, egyéb, a theologiával kapcsolatos tudománnyal 13-an
akarnak foglalkozni.
Minthogy több fontos munkaterület vár munkására és mivel
valószínűleg azok közül is, akik a megbeszélésen jelen nem vol­
tak, remélhet a munkaközösség jelentkezőket, elhatároztatott jelen
felhivásnak mindkét református egyházkerületünk hivatalos lapjá­
ban való közrebocsátása.
Felkérünk mindenkit, aki romániai református egyházunk
életbevágó elvi kérdéseinek és gyakorlati feladatainak rendszeres
tudományos munkával való tisztázását halaszthatatlan szolgálatnak
tartja és kész az anyaszentegyház munkájának támogatása érde­
kében egy minden külső szervezetet nélkülöző tudományos munka-
közösségben tervszerűen dolgozni, hogy (amennyiben eddig még
nem tette) jelentkezzék ez év május 15-éig az IKE Sz. O. elnök­

112 AZ ÜT
 ségénél (Cluj, Ref. Theologia, C. M. Foch 38.) Az Írásbeli jelent­
kezésben a pontos címen kivttl feltüntetendő az a theologiai ág
vagy egyházi munkával kapcsolatos terület (pl. nevelés, törléneti
vagy bölcseleti tudomány), amelyen a jelentkező a munkaközösség
elvei szerint meghatározott tudományos feladatok végzését vállalja,
valamint az az idegen nyelv, amelyen az illető olvas. Akik eddig
jelentkeztek, de jelentkezésükkor ezeket az adatokat nem adták
meg, jelentkezésüket szíveskedjenek kiegészíteni.
A munka egyöntetűsége és eredményessége érdekében az
értekezlet figyelembe veendőknek tartja egyelőre az alábbi szem­
pontokat :
a) Kívánatos, hogy ez év hátralevő részében minden jelent­
kező tudományos rendszerességgel tisztázza a vállalt tudomány-
terület határait, az anyaszentegyház életében mutatkozó szerepét és
jelentőségét, valamint a tudományág alapkérdéseit és azok fontos­
sági sorrendjét.
b) Minden jelentkező kétirányú munkát végez. Egyfelől tet­
szésszerinti terjedelemben minden rendelkezésére álló tudományos
eszköz felhasználásával készíti el a különböző kérdésekről dolgo­
zatait, amelyeknek elhelyezéséről maga rendelkezik, másfelől min­
den nagyobb dolgozatának vezetőgondolatairól rövid (kb. egy nyom­
tatott oldal terjedelmű) összefoglalást ad. Ez utóbbi összefoglalások
megfelelő csoportosítás mellett a munkaközösség által megjelölt
folyóiratban látnak napvilágot.
c) A munkaközösségnek a tudományos munkában jártasabb
tagjai időnként általános tájékoztató tanulmányokban adnak tájé­
koztatást a tudományos módszerekről, a tudományos munka leg­
fontosabb kérdéseiről. A munkaközösség tagjai egymástól bármikor
kérhetnek útbaigazítást, tanácsot, munkáikra őszinte és lelkiisme­
retes bírálatot, minthogy ez a kölcsönös segítés a munkaközösség­
nek lényeges alkotórésze.
d) A függőben maradt kérdések tisztázása (iiányítószerv vá­
lasztása, folyóirat ügye, irányelvek pontos megfogalmazása stb.)
levelezés vagy alkalmas időben tartandó találkozó által történnek
meg. Addig is minden kérdés, vélemény vagy javaslat, amelyik a
munkaközösség ügyére vonatkozik, az IKE Sz. O. elnökségének,
címére küldendők.
Az egyházunk munkáját támogató folyóiratokat ezúton kérjük
e felhívásnak egész terjedelmében való közreadására.
A z IKE Sz. O. elnöksége.

AZ UT 113
 / r o d a l o m

Pap B éla: Társadalmi rendszerváltozás; Evangélium.

Solt Deo Glória kiadás, (Magyar Út könyvek.) 1934. 120 old.
Azok közé az időszerűségre épült és érdeklődést keltő munkák közé
tartozik amelyek mögött nagy olvasottság, a jelen kérdései iránti lelkes érdek­
lődés és a kérdésekkel való leszámolás határozottsága áll.
Vezetőgondolatai: vannak szociális kérdések. E kérdések még nem
kapták meg az Evangélium feleletéi. (Már pedig, mint a cím jelz i: társadalmi
rendszerváltozást csak az Evangélium hozhat.) A szociális kérdésekre az
Evangélium feleleteit a szociális igehirdetésnek kell megadnia. A szerző tehát
a munka három részében vizsgálja a szociális igehirdetés tartalmát (Mi az
Evangélium szociális üzenete a XX. század legégetőbb szociális kérdéseire?),
módját (Hogyan és mennyiben érvényesülhet ez a szociális üzenet a modem
igehirdetésben) és tipikus történeti képviselőit (Milyen főbb kísérletek történtek
erre nézve a protestantizmus világában az elmúlt évtizedekben ?)
A célkitűzésnél hiányzik két, szerintem feltétlenül tisztázandó kérdés:
Szükséges-e külön szociális igehirdetés? Ha elkerülhetetlenül szükséges,
lehetséges-e ? E kérdések fel nem vetése érezhető bizonytalanságot okoz.
Általában, úgy vélem, az író nem döntött afelől, hogy tudományos theologiai
munkát akar-e irni, vagy általános érdeklődésre számító röpiratszerű program­
munkálatot. Így a könyv az utóbbi lett, bár részletei, különösen a feldolgozott
és idézetekben is felhasznált irodalom inkább tudományos theologiai alko­
táshoz szabottak. De bármelyik is akart lenni e mű, nagy előnyére szolgált
volna, ha az író azokat a fogalmakat, amelyeket szinte magától értetődőknek
vesz, tisztázza és éles theologiai meghatározásukat adja. Elsősorban a theo­
logiai jellegű kifejezésekre gondolok, mint pl. Evangélium, ige, igehirdetés,
láthatatlan anyaszentegyház, Isten országa, prófétai hit, látomás stb. Ezekre
a legtöbbször csak utal, rövid megállapításokat (gyakran idézet alakjában)
közöl vagy megelégszik szellemes gondolatok, megvilágílások, jelszavak bejegy­
zésével is. Különösen „Az evangélium szociális üzenetének érvényesülési lehe­
tősége a modern igehirdetésben“ c., legrövidebbre fogott fejezetében ejt el
tisztázatlanul sok fontos fogalmat és gondolától. Lehet, hogy lendületes írás­
készsége is kisértésbe vitte az írót, lehet, hogy a legkülönbözőbb, gyakran
éles ellentétben álló területekről vett idézetek okoztak zavart: mindegy. Az
az ügy, amelyet az író (és vele együtt a könyvkiadó szövetség) a legnemesebb
hűséggel védeni akar, megérdemli, azok az élő kérdések, amelyek őt (és mind­
nyájunkat) létünkbevágóan nyugtalanítanak, megkívánják, hogy a legjózanabb
és legvilágosabb gondolati munka és rendtartás szüntessen meg minden gon­
dolati bizonytalanságot. Világos és valódi kérdéseket pedig csak az tehet,
igazi feleleteket reá csak az kaphat, aki azon a helyen áll, ahol Isten élő,
személy szerint megszólító és parancsot (itt és most érvényes parancsot) adó
szava hangzik és Isten Lelke teremt hitet és engedelmességet.
A magam részéről hálás vagyok a könyv szerzőjének, hogy nehány régi
kérdésein újból való végiggondolására termékenyen hatott munkájával.
(Református Wesselény¡-kollégium.) M. Nagy Ottó.

Dr. Dávid György és Nagy Zoltán: Magyarok a Kárpátokon tűk

Élő Könyvek 22. sz. Ifjú, Erdély kiadása. 82. lap.
Nem véletlen, hogy az egyház közvéleményének figyelme most foko­
zottan fordul két olyan terület felé, ahol az igehirdető munka számára újabb,
parancsolóbb szükségek léptek fel; az ó-királyságban levők és a szórványokban
levők felé. Az egyik területet megismertetni s reá a figyelmet felhívni, a fel­
adata ennek a könyvnek, amely, mint az elősző írja, már két évnél több,

114 AZ Ü T
hogy előkészületben van. Az sem véletlen, hogy a könyv harmadik része»
a feladatokat tárgyaló rész megiratlan maradt, mintegy jelképe ez annak,
tiogy itt beláthatatlan feladatok vannak, amelyekre az egyháznak még rá kell
nevelődnie s hogy a feladatokat ma még nem összefoglalni lehet, csak egyes
részeiben megsejteni s hogy ezek a feladatok nem kitűzni, előírni való
programpontod hanem az egyház minden tagjának megérzendő kötelessége.
Dr. Dávid György foglalja össze a könyv első részében azt, ami eddig
történt ebben a munkában, a regáti magyarság történetét. Rajzolja a beván­
dorlás menetét, azt a társadalmi szervezkedést, ami a bevándorlottak között
keletkezett s az ottani magyarság magánéletét, majd az egyház munkájának
történetére tér át, ismertetve a Sükei, Diraény, majd Koós Ferenc működését,
a Czelder munkáját s a jelen helyzetet. Ismerteti az egyes egyházközségek
rövid történetét, az iskolaügyet s az egyháztársadalmi helyzetet. Nagy Zoltán
a jelenlegi helyzetről ír. Vázolja azokat a külső körülményeket, amelyekben
a regáti magyarság él, azokat a szükségeket, amelyben a lelki élet terén
vannak az öt csoportba osztható regáti reformátusok, folyton távolódva az
egyházuktól és fokozatosan esve idegen szokások és a babona hatalmába.
Majd a missziói terület egyes pontjait ismerteti, a nagyobb tömegben lakó
falusiak és városiak, vagy gyártelepiek életét, azokat a pontokat, ahol ezek
laknak, a nagyvárosok református lakosait, aztán azokat, akik a szétszórt­
ságban élnek.
Az egész könyv elevenen és megrázóan van megírva s alkalmas arra,
hogy felébressze a felelősséget mindenkiben az ó királyságban pusztuló hit­
testvéreink iránt. A képek, amelyeknek reprodukciója nem mindenütt sikerült
eléggé, az egyes református imaházakat és templomokat ábrázolják. L L.

Szórványunkról.
í r t á k : F öldes K á ro ly, G ergely Ferenc, H o rv á th Jenő, K ovács P ú i S a s s K á lm á n
és S zig e th y B éla. K iá ltó S zó k ia d á sa . 1935 . 148 la p .

Az ókirályság területe mellett a szórványok azok, amelyek felé ma

különös érdeklődés fordul. A Szórványainkról címen megjelent könyv ezekről
akar tájékozást nyújtani, nem azzal az igénnyel, hogy teljesen feltárja ezek
helyzetét, hanem csak hogy egy fénysugarat vet nehány ilyennek nevezhető
területre. Öt ilyen területet vázol f e l: a hunedoarai, duci, királyhágómeliéki
é s mezőségi szórványok helyzetét, ötödiknek ide jön a regáti helyzetről egy
dkk. A hunedoarai helyzetről Horváth Jenő ir, eg y rövid bevezetés után, mely
a szórványmunka kérdését elvi síkra állítja, sorbavéve az egyházközségeket s
azok szórványait s mindenütt a lelkész javaslatát is a szükségekről Kovács
Pál a ciuci szórványok ügyét ismerteti, ügyes történeti összefoglalással kí­
sérve, szól arról a munkáról, amelyet ott az egyház végez s javaslatokat tesz
a munka megerősítésére. A Szigethy Béla cikke a regáti magyarságról rend­
szeres, szép összefoglalásban ismerteti a helyzetet. Értékes, szép dolgozat a
Sass Kálmáné, a királyhágómeliéki egyházkerület szórványairól, míg a Földes
Károlyé a mezőségi állapotok felöl jajkiáltás. Gergely Ferenc lelkes, sok helyen
dagályos és mesterkélt hangú leírása a nagysajói egyházmegye állapotát is­
merteti meg.
Mindenesetre ez a munka kezdő lépés ahoz, hogy jöjjünk tisztába tel­
jesen a szórványaink állapotával. A könyvben feldolgozott nyersanyagot követ­
nie kell a helyzetkép kiegészítésének, hogy a kép teljes és minél több oldalú
legyen. Ebben a világos és határozott, biztos statisztika több szolgálatot tesz,
•mint a lelkes vagy dagályos felhívások. Ennek a kezdeményezésnek a kapcsán
szükség van az egész szórványügy pontos helyzetképének felvételére, főként a
statisztika és pedig megbízható statisztika terén, azután azoknak a módszerek­
nek kidolgozására, amelyek ebben a munkában fontosak. Itt ebben a könyv­
ben még ezek a módszerfelmutatások nagyon tétován nyilvánulnak, ami nem
is csoda, hiszen ez alapos tanulmány kérdése s ezt az egész kérdést is szük­
séges egyházunknak mielőtt sikerülne ennek teljes mértékben való felkaro­
lása, a módszerek tudományos kutatása tárgyává tenni. Bár természetesen

AZ ÜT 115
minden egyház ki van téve egy bizonyos diffúziónak s ilyen átszüremlés min­
den egyházban történik, nem szabad felejtenünk, hogy mi felelősek vagyunk
minden lélekért, aki a mi egyházunk kebelére van helyezve. Ez a könyv
komoly figyelmeztetés erre a felelősségre s ha még ebben a könyvben nem is
kapjuk meg mindazt, amit e téren tudni szeretnénk, úgy kell tekintenünk, mint
egy újonnan meglátott, sürgetően fontos munkaterület apellálását egyházunk
lelkiismeretéhez. J* £•

Napsugár füzetek. Csendben, észrevétlenül állottak elő ezek a fűzetek

s most áldóan munkálkodnak, akárcsak a napsugarak. Horváth Jenő és Csulak
Ferenc lelkésztestvéreink dicséretes buzgósága adta, hogy az Ur gondviselé­
sének sugarai e fűzetek által is eljuthatnak a legkisebb gyülekezetekbe, leg­
szegényebb hittestvéreink házához is. Mindenkinek szüksége van e fűzetek­
ben írtakra, mert életforrások, mint a nap sugarai és mindenki meg is sze­
rezheti, hiszen példányonként egy lejért hozta forgalomba az önzetlen igye­
kezet.
Az első fűzet: „Hogy mindnyájan egyek legyenek“ cimen Horváth Jenő
tolla által szól a missziói parancsról és érteti meg a külmisszió sokak előtt
felesleges gondját és célját, aminek szolgálására — úgy látszik — Horváth
enő barátunk életét áldozta oda. A hit győzelmével vonul be áldozatra a
Í íízet olvasása által minden szívbe, ahol idegen és kitaszított volt eddig, a
külmisszió gondolata. A második fűzet dr. Nagy Géza ujjmutatása mellett
térit magunkhoz s „Múltúnk m egbecsüléséire tanítván, állandóan erősít a
jelen próbái között. Biztató, erősítő írás, olyan áldott, mint a kenyér az
éhezőnek. „Hitem és házasságom“ cimű a harmadik füzet, amiben Gazda
Lajos lelkésztestvérünk gyújtott fényt a házasság gondjai és kisértései között
botorkálók számára, hogy lássa népünk a helyes irányt a vegyes házasságok
és reverzál isok útvesztőiben. Olvasására áldóan döbben reá a házasság révébe
készülő pár, hogy egyházával szembeni kötelességeiről ilyenkor sem szabad
megfeledkezni.
Ez a három fűzet jelent meg eddig, a negyedik most készül útjára
»Hitélet a családban“ címmel, minden házba bemenetelt keres, melengető
napsugarat visz a kihűlni készülő hitnek, reményt, biztatást a mai református
családnak és megtartó erőt egyetemes egyházunknak. Világosság és öröm tét
a hajlékokba, ahova szétosztásra magunkkal visszük ezeket a füzeseket. Min­
den füzet egy-egy sugár az Űr írántunkvaló gondviseléséből, aminek bizo­
nyosságára most olyan nagy szükségünk van. A vágyódó lelkek várják, adjuk
oda-nekik a segííésnyujtás és megmentés boldog, diadalmas örvendezésével!
S z. Z ,„

116 AZ ÚT
 Igehirdetés-Kultusz

P r é d ik á c ió - v á zla to k .
Az alábbi négy vázlat ^összefoglaló gondolata (a missziói
parancs, a test lámpása, az Úr szöllöje, a megízetlenült só, a tör­
vény betöltése tartalmú részek alapján) az, hogy Isten Krisztusban
nemcsak magához hív, hanem el is küld, hogy elsötétülés, meg-
izetlenedés helyett az 0 világosságával gyümölcsöt teremjünk, az
ő teljes akaratának betöltésében.
Missziói parancs.
Máté 2 8 : 1 8 -2 0 .
Tétel: Aki úr mindenen, Krisztus, tanítványai híresztelése és
igehirdetése által akarja birtokba venni minden népét.
I.
1. A misszió — parancs. A megdicsöűlt Krisztus adta tanít­
ványainak s míg egészen végrehajtva nincs, kötelez. Minden tanít­
ványra vonatkozik (nem tette hozzá: kivéve egyiket vagy másikat)
s épenígy minden népre. Aki ellene mond, Krisztussal találja
magát szembe.
2. Az Úr küld. Előbb mindenütt hívás: jöjjetek, kövess. Ma
is előbb hív. Kiemel, meggyógyít, aztán küld (Mt. 10.), elküldi
még azt is, aki tiszta vággyal mindig a közelében szeretne maradni
(Lk. 8 : 3 8 - 3 9 )
3. A küldetésünk alapja, hogy övé minden hatalom, Úr
mennyen és földön. Célja, hogy engedelmességben vegye birto­
kába minden választottját. Eszköze a Szentháromság-Egy* Isten
nevébe vagy nevére (ejsz tó ónoma) való elpecsételés és az Ige
hirdetése. Lehetősége, hogy Ő a lélek által velünk van.
II.
4. A missziói parancs Krisztus valamennyi tanítványának,
tehát az egyháznak adatott. Egyetlen hívőnek s egyetlen egyház­
nak se lehet tehát felmentése alóla, sem az újabb nemzedékkel
(belmisszió), sem a pogányokkal (külmisszió) szemben. A misszió
isteni parancs, nem emberi dolog, ami fölött okoskodni lehetne.
Amennyiben ilyen emberi szempont kapott lábra a mi egyhá­
zunkban, szivünkben, oly mértékben hiányzott is abból a bel- és
külmisszió.
5. Könnyen adódó kisértés azt hinni, hogy csak mennünk
kell Krisztushoz. Mintha egész egyházunk erre szorítkozott volna:
csak építettük a templomokat s ha eljöttek bele az emberek, mintha

AZ ÚT 117
 minden rendben lett volna. Ne lettünk volna századokon át iga­
zán nála? Hiszem, voltunk. Az Ö müve egyházunk. Küldött, de
nem mentünk messzire. Hamar elfáradtunk. Tartogattuk a kincset,
mint a rossz szolga. Igazán a lehetetlent próbáltuk így: elfojtani
az örömhírt.
6. A missziói parancs iránti engedetlenség mélyén kishitűség
van: nem hiszünk Krisztus világhatalmában. A magunk kicsiny­
ségéhez mérünk mindent. Elfelejtjük, hogy 0 velünk van (Péter
tengerenjárása) s a cél, amit maga az Úr munkál, nem az, hogy
hozzánk hasonlókká tegyen másokat, hanem a Krisztus tanítvá­
nyává.1 Mi csak eszközök vagyunk az Úr kezében, a mi munkánk
csupán emberi ütkészítés (keresztelés), bizonyságtevés (igehirdetés).
De ezt tennünk kell. Bizonyos, hogy itthon is sok a pogányság,
a világ nagy, az élet rövid és sokszor olyan semmi, amit tehetünk,
de Isten engedelmességet kiván tólünk, nem nagy teljesítményeket
s ha úgy akarta, hogy mindnyájunknak része legyen a világmisz-
szióban, vállalnunk kell.
*
A missziói parancs szédületes távlata alázatosságra, imádko­
zásra int. Lehetlen látni közel s távolban a sok aratnivalót és nem
kérni Istentől a több aratót, vagy éppen kérkedő önerőnkben bízni.
Aki misszióra vállalkozik, akár bent, akár odakint, nem hordoz­
hatja terhét testvériesek imája nélkül. „Naponként halál révén
állok“, — irja a misszionárius apostol. Ezt hordozzák ¡misszioná­
riusaink. Tudsz-e rájuk gondolni őszinte fohászkodás nélkül? Ezt
kell vállalnod neked is. Meghaladja erődet, de a Szentháromság-
Egy-Isten parancsa. És nemcsak parancsol, erőt is ad annak be­
töltésére minden engedelmes szívnek.
Világosság vagy sötétség?
Máté 6:22—23.
Tétel: Ahogy vak a test szem nélkül, úgy vak az életünk
önmaga világosságában Krisztus nélkül.
a) A szem — lámpás a testben. Orvosok rendesen ezt nézik
s tudják, hogy egészséges-é a test. Hű tükre a test indulatainak,
sőt bizonyos fokig magának a léleknek is. Sok igazság van abban,
mikor azt mondják valakire: még a szeme se áll jól. Nézd meg
egy parázna vagy elvetemült ember szemét 1 Viszont a tiszta (nyilt,
egyszerű12 szem mintha bevilágítaná az egész testet. Lámpása,
irányítója, mely nélkül örökös sötétségben, bizonytalanságban bo­
torkál a test. Ilyen rossz lámpás a mi „jó szivünk“, a lelkünk, az
úgynevezett „isteni szikra“.
b) Isten világosságnak teremtette a lelkünket, meggydjtva
benne a hit szövétnekét. A bűn az, ami ezt a fényt egyre oltja,

1 L. Kecskemélhy kifejező fordítását: .. tegyetek tanítványaimmá. . . “

2 Az eredetinek megfelöbb jelentéssel. így adja vissza Luther és Tyndale.
Némely fordítás az »egészséges* használja.

118 AZ ÜT
teljes kihúzássá! fenyegetve. Ilyen értelemben igaz az. hogy min­
denkinek van hite, ha eltorzult formában is. Torz (babonás, bálvány­
imádó) hitünket mi nem tudjuk megjavítani: a rossz látású ember
nem segíthet magamagán, még azt se tudja valójában, hogy milyen
hibásan lát. A magunk világossága tehát, bármilyen jó, lángel­
m éje kicsiszolt, nem segít rajtunk. Ki se találtunk volna soha
életünk zűrzavarából, de „ 0 gyújtott világosságot“ Krisztusban
s 6 ad tiszta lelki szemet a hitünkben, hogy a világosság fiai legyünk.
*
Nem hiába int régóta Isten igéje. Minden féltett dolognál
jobban őrizd meg szivedet, mert abból indul ki minden!“ (Péld.
4 :2 3 .) A megelőző bibliai részben a földi kincs, a következőkben
a két úrnak való képmutató szolgálat kísértésére mutat rá az Úr.
Itt azt tárja elénk, hogy milyen életkérdés a szivünk tisztasága,
világossága. S ez nemcsak ideálista álomkép-festés volt részéről,
hanem Ömaga volt a világosság. Csak Ő ma is mindnyájunk
számára.
Rossz föld.
Ésaiás 5 :1 —7.
T étel: Ahogy elvetette Isten méltatlanná lett népét, úgy ma
se menekülhet meg Ítélete elől a rossz gyümölcsöt termő élet.
1. Amilyen lenyűgöző az a szeretet, mellyel Isten, mint az
ószövetségből látjuk, vezette népét, ép olyan megdöbbentő a nép há­
látlansága. Világos jelei vannak annak, hogy Isten mindent meg­
tett érte s annak is, hogy ez a rossz föld mégis vad gyümölcsöt
termett.
2. Az Isten mindent megtevő szeretete és az ember teljes
méltatlansága kiegyenlílhetetkn, szörnyű igazságként áli a pró­
féta előtt. Nem következhetik más belőle, csak az elsöprő ítélet.
3. Az elvetés jóslata igaznak bizonyult a történelem folya­
mán. Ésaiás helyesen érezte, hogy ez nem lehet másként. S hogy
mégis prófétáit s későbbi szavaiban megtérést és kegyelmet hir­
detett, e kötelezés okát bizonyára maga se értette.
II.
4. Isten mindent megtett érettünk. De szivünk, ez a rossz
föld, mégis termi a bűn gyümölcsét Nyilvánvaló, hogy nincs más
menedék, mint a Kisztusban adott kegyelem.
5. Aki kegyelmet nyert Istentől, az lehetetlen, hogy háláda-
tosság gyümölcsét ne teremje.1 Ez a megszentelödés útja, amit
félelemmel és rettegéssel kell járnunk.
így élhetünk mi már a jövő sejtelme helyett a jelen élő
valóságában új életet. Tükrözik-e tetteink azt a bizonyosságot, ezt
az öntudatosságot?
♦
A rossz főid nevet mindnyájan megérdemeljük s csak Isten*

* Heid. Káté 64. k.

AZ ÜT 110
kegyelméből lett alkalmassá, aki Krisztusba oltatott, így teremvén
nemes szöllőt.1 Világos hát, hogy egyedül Istené a dicsőség s jaj
nekem, ha a zsidókkal vagy bárkivel szemben magamnak a leg­
parányibb érdemet is meghagyok. „Kicsi kovász az egész tésztát
megposhasztja.“

T étel; Krisztus tanítványai, mint a só az ételt, kell hogy

áthassák a földet, különben hasznavehetetlenekként vettetnek el.
1. „Ti vagytok a föld sója*,1 — ez a Krisztus kinevezése
egyetemes hivatásunkra. Elkerülhetetlenül az vagyok, ha nem is
vállalom. Nem a magam erejéből, hanem kegyelemből lettem azzá.
Betöltőm-e hivatásomat?
2. A sóval ritkán történik meg, hogy megizetlenül. Magában
is megáll. Az ember azonban azonnal a megízetlenedés útján van,
a) ahogy elszakad Istentől (az imádkozás, templomlátogatás,
bibliaolvasás, úrvacsorával való élés fontossága),
b) vagy ahogy magdba-zárkózik és nem teljesiti rendeltetését
(szolgálat).
3. A megizetlenült sót, a hasznavehetetlen tanítványt meg­
menteni nem adatott kegyelem.
4. Az fz, ami rajtunk keresztül át kell hogy hassa a földet
az evangélium, nem áll a mi hatalmunkban, de nem hat gépiesen
sem, hanem a mi öntudatos engedelmességünk által.
5. A só önmagát emészti fel, mig az ízt szolgáltatja. Krisztus
tanítványainak szolgálata is sokszor kiván Önfeláldozást. Elveszt­
hetünk mindent, egészséget, földi életet, nem veheti azonabn semmi
és senki el tőlünk az örökélet kincsét.
*
A só izével leghamarabb közvetlen környezetét hatja át s
csak azon át hathat tovább. Ez törvény hivatásunk betöltésében
is, amelynek ott kell kezdődnie, ahol vagyunk: családunkban,
gyülekezetünkben.

Töltsd be a törvényit
Máté 5 :1 7 -2 0 .
Tétel: Isten törvényéből semmit lealkudni nem lehet; teljes
betöltésére az Úr Jézus adott példát szeretettben.
Nálunk minden fogyatékos, ezért adódik könnyen a kisértés,
hogy Isten törvényét is csak nagyjából vegyük. A kisebb vagy
távolabbi feladatokat elhanyagolhatóknak gondoljuk. Jellemző példa
erre a külmissziói parancs gyakori mellőzése. Nincs felesleges tör*
vény, elnézhető bűn.

1 Kecskeméthy után. így jobb, mint „savai“, nemcsak azért, mert az

eredetiben is így van, hanem mert így jobban kifejezésre jut a hívők egysége:
s hogy egyetlen ízről, az evangéliumról van sző.

120 AZ ÜT
 1. Krisztus törvény-betöltése. Szabad az eddigi rabságban
'vergődéssel szemben. Magasabb a szempontja, van a törvénynél
is nagyobb: a szeretet s ennek megtestesülése: 0 maga. Termé­
szetes, hogy akiknek a törvény lett az istenük, ebben a magatar­
tásban a törvény eltörlését látták. Csak hivő szemmel láthatjuk
Krisztus minden törvénynél magasabb igazságát: a kegyelmet.
2. A törvény örök. k i emberi rendelések változók, tökélet­
lenek, kijátszhatók. Isten törvénye akkor is változatlanul érvény­
ben marad, mikor a világ elmúlik. Az emberi törvényalkotás igazi
útja: a bibliai alapon maradni. Roosewelt amerikai elnök mon­
dotta, mikor a magyar urak azzal dicsekedtek, hogy alkotmányuk
alapja egy 1222- bői való okmány, hogy Amerikáé még régebbi
alapon, a biblián nyugszik.
3. Isten parancsai közt nem lehet válogatni, rostálni, azok
egyformán fontosak. A legkisebb is életbevágó. Állandó kisérté­
sünk a farizeusoké, hogy t. i. a látszatnak éljünk s a teljes tör­
vényt megtartani nem tudván, a külsőségekre szorítkozzunk. Ez
lehet dicséretes az emberek előtt, de Isten országának a kapuja
zárva marad előttünk. Csak azoké Isten országa, akik az egész
törvény megtartását tartják szem előtt és úgy tanítják az embereket
is Isten útjára. Aki pedig le akar alkudni, akár életben, akár szó­
ban belőle, az a mennyeknek országában a legkisebbnek mon­
datik. 1 Mert Isten szuverén akarata nincs alávetve a mi kritikánk­
nak, mérlegelésünknek. Övé a parancsolás, mienk az engedel­
meskedés.
*
Isten törvénye nem könnyű: minden emberi rendelkezés köny-
nyebb. Mikor komolyan meg akarjuk tartani, akkor látjuk igazán,
hogy bűnnel fertőzött lelki erőnket mennyire meghaladja. De enged­
nünk mégse szabad belőle. Szentek, feddhetetlenek, a törvény
teljes betöltői e földi életben nem lehetünk, de épen ez a kegye­
lem, hogy Krisztusért kipótolja az Úr gyarlóságunkat, szenteknek
vesz minket Őérette. Csak vállaljuk az Úr Jézus útját, higyjünk
Benne, fogadjuk szivünkbe az Ö szeretetét, mely el tud vezetni
az ¿let sok útvesztőjében, el tud juttatni a teljes betöltésig, ami
a szeretet. „ H. J.
0 teremtett.
I. Mózes. I. 27.
Az emberi élet feltételei mind készen vannak, semmi sem
állja útját annak, hogy a nagy elhatározás: „teremtsünk embert!...*
testet öltsön és a nagyszerű kezdet méltó koronát kapjon. „Teremté
tehát az Isten az embert.“
I.
A világ és emberi élet eredetére vonatkozó feltevések és
vélemények egymásra tarajló hullámaiból, mint mozdíthatatlan szikla
1 Vagy: tartatik, neveztetik, amint az az eredeti szövegben benne van
s amit érthetetlenül (s azt hiszem, egyedülállóan) mellőz a mi bibliafordításunk.

AZ UT 121
emelkedik ki a Szentirás állítása: teremté az Isten) Ez az állftás
nem vitatkozik, nem cáfol, nem igazol, hanem kijelent. Egyszerű
formában, de biztos fennséggel útal minden létező forrására, a
teremtő Istenre. Hogy milyen erővel mutatja azt, hogy a végső
okra utaló harcos feltevéseié apró csatái után, mind ez ellen a
nyugodt fennségben álló szikla ellen intézik döntő támadásaikat.
De ez a szikla áll rendíthetetlenül, némán és mégis hóditó erővel,
a hivő emberre azzal a bizonyossággal, hogy az örök igazság
fundamentomából nőtt ki. Hogy azokból a feltevésekből mi és
mennyi az igazság, sejteni is alig lehet, de a hivő ember élete
biztonságban épül azon, hogy Isten teremtette. Az ember ura tehát
az Isten. Mondhat-e valaki többet és megnyugtatóbbat ennél?
II.
Milyennek teremtette Isten az embert ? Alapigénk azt m ondja:
„férfiúvá és asszonnyá teremté őket.“ Férfi és asszony Istennek
egy-egy sajátos gondolata. Férfi és asszony nem ellenfelei, még
kevésbbé ellenségei egymásnak. Mind a kettőnek útja az „emberség"
útja. Ez a „más" nem mennyiségi, hanem minőségi, árnyalati;
úgy azonban, hogy egyik a másik által egészül, teljesedik ki és
lesz emberré. Egyik a másikban keresi és találja meg embersége
hiányzó alapelemeit. A férfi életútjának iránya kifelé vezet a világba;
azt építi alkotásokkal, küzdelemmel, megállás nélküli harccal. A
nő önmagában építi a világot szelidséggel, türelemmel, lemon­
dással. A nő a férfi által épített világból meríti, a férfi a nő vilá­
gából kapja emberségének anyagát ás feltételeit. Egyik a másikért
lett és egyik a másik által lesz emberré. Nemcsak az igaz: a férfi
végzete az asszony, de fordítva is igazság. Annak akarata ez, aki
teremté az embert férfiúvá és asszonnyá. Csak egy Valaki volt,
akinek Isten az egész emberséget adta, Az, akire egy világbiro­
dalom hatalmas képviselője is így mutatott rá: ecce homol
III.
Mi célra teremté Isten az embert? A Szentirás kétszer is
hangsúlyozza: „az Ő képére, Isten képére teremté őt." Ez az
ember minden teremtmény felett álló megtiszteltetése és méltósága,
jussának és jogainak örök alapja. De csak a teremtményekkel
szemben. Azzal szemben, aki ide emelte fel az embert, minden
dicsősége, jussa és joga alázatos meghódolássá kell, hogy vál­
tozzon. Az istenképüség sohasem lehet nagyképűséggé. Az isten-
képüség kötelezettség: Isten akaratának engedelmes szolgálata.
„Az ember“ : Jézus Krisztus életén tanuljuk meg, hogyan kell ezt
a méltóságot viselni.
Ha a kezdetre nézünk, a Teremtő hatalmának súlya, — ha
a végre gondolunk, a bún által eltorzított istenkép ítélete nehe­
zedik reánk. De ha a hit szemeivel felfelé nézünk, Arra, aki kezdet
és vég, hálásan örvendhetünk, mert tisztán megismerjük, hogy a
teremtő hatalom: kegyelem; a teremtés ura: gondviselő Atya.

122 AZ ÜT
 Te vágy é az eljövendő?
Luk. VII. 18—23.
jézus Krisztus tanításainak és csodáinak híre bejárta már
egészJudeát és a körül való tartományokat. Eljutott a börtönbe
zárt Űtegyenlítőhöz is. Lelke megérezte, hogy ilyeneket csak az
tehet, akiről az ígéretek szó k n ak : a Messiás. Az idők teljessége
tehát betelt, neki alá kell szállania, Annak növekednie. Prófétai
felelőssége azonban nem tud itt megpihenni. Ebben a kérdésben
nem lehet csalódni, vagy tévedni, mert a csalódás, vagy tévedés
végzetes lehet Minden kétséget kizáró teljes bizonyossághoz kell
jutnia. Ezért O tőle, magától kérdezi: Te vagy-é az eljövendő?
I.
Azóta is itt van ez a kérdés a világban. Különböző meg*
fogalmazásai már nem egyenes és — csak feleletet váró kérdések.
Némelykor úgy hangzik, mint ébresztő szemrehányás azokhoz,
akik az Ö nevét viselik, de Leikét nélkülözik. A megüresedett,
legfeljebb szavakban keresztyénekhez szól ennek a kérdésnek ez a
változata; hátha magukhoz térnek, öntudatra ébrednek, eszükbe
veszik, honnan jönnek, hová tartanak? Máskor, a modern világ
Keresztelő Jánosainak ajkairól dörög, mint kemény vád, vagy Ítélet
azért, hogy elkallódott a krisztusi lélek és erő, bizonytalanul zeng
a trombita, hiányzanak a Krisztusra valló jegyek. A gyertya véka
alá rejtetett, a só megízetlenült. Krisztus helyett Antíkriszíus ural­
kodik és ezt tűri a kér. világ. Még a világ fiai, a hitetlenek is ezt
azt a kérdést veszik fel, hogy üres életüket igazolják és a fele­
lősséget magukról a keresztyénekre hárítsák át.
II .
Valljuk be, hogy e kérdés mindenik változata jogosult. Jogo­
sulttá maga a keresztyén világ teszi azáltal, hogy nem tud kétségen
felüli feletet adni arra, hogy Krisztus Lelke él benne és irányítja
életét. Pedig nagy buzgőságot fejt ki ennek bizonyítására; sokat
beszél és ir róla, tudományt szervez érdekében, stb., csak éppen
nem cselekszik. A kérdés éppen ezért nem szűnik meg, hanem
tovább morajlik. A születésétől fogva vakot az viszi a színek és
tárlatok megismeréséhez, a süketet a hangok harmóniájához, a
nyomorékot az egészséges élet lehetőségeihez, aki megszabadítja
őket gátlásaiktól. „Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat,
amelyeket én cselekszem ..." (Ján. XIV. 12.)
III.
A jánosi kérdést csak a Krisztus felelete hallgattatja el: a
Krisztusi Lélek tényei, a munkásszeretet valósága, melyeknek
nyomán a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisz­
tulnak, a hílottak feltámadnak és a szegényeknek az evangélium
prédikáltatik. Mindaddig, mig a keresztyénség és a keresztyén
egyházak ezekkel a tényekkel nem felelnek, minden válaszuk szá­

AZ UT 123
 nalmas dadogás és tehetetlenségük feltárása lesz. Ezek nélkül a
gyümölcsök nélkül nem él Krisztus közöttünk és Kér. János kér­
dése tovább vádol. A Krisztusi Lélek tény, beszédeire azonban
elhat a kérdés és bizonyságtétellé lesz: Te vagy az eljövendő!
Régenl István.
Istenszeretet.
I. János 4.16.
Amióta az ember eszmélni tud s a körülötte levő titkokat
meg akarja oldani, azóta a lélek legnagyobb kérdése ez: mi az
Isten a maga igazi lényege szerint ?
A feleletet e kérdésre két úton kereste és keresi az ember:
1. az értelem és 2. a hit, vagyis: 1. a tudomány és 2. a vallás
útján. A tudományok tudománya: a filozófia, amikor az élet a
világ titkait akarja felfedni, — tulajdonképen az Isten felé
tapogat, még ha „Absolutum“-nak, „Substantia“-nak nevezi is
az Istent. Tisztán tudományos úton azonban az élő, a szemé­
lyes Isten megtapasztalásához nem lehet eljutni, mert a tudományos
kutatás tulajdonképeni területe a teremtett világ és élet. A Terem-
tőhöz, Istenhez, a hit, a vallás fénye mellett juthat el a lélek.
Ezért van az, hogy amelyik szív Istenre éhes, Istent akarja meg­
ismerni és birtokába venni, az valamelyik vallás vezetésére bizza
rá magát.
A vallás — a maga ezer meg ezer formájában is — nem
más, mint az emberi lélek ösztönszerű, vagy tudatos próbálkozása
arra, hogy 1. Istenhez jusson, 2. Istent megismerje és 3. Istent
birtokába vegye és megtartsa.
A történelem folyamán kialakult vallások külömbözöségének
oka az, hogy más és más útat mutattak meg az Isten felé, más
és más képet röpítettek bele a lélekbe Istenről és más és más
módon igyekeztek birtokba venni az istent. (Ú tak: a sámánizmus
bódftó itala, a misteriumok borzalmas ceremóniái, az askézis, a
vakhit stb. Istenképek: vigyorgó bálvány, egy szép emberalak,
egy szeszélyes lény, vagy egy magas erkölcsi eszmény. Birtokba­
vétel módja: hordható fétisek, amulettek, mágia, imádságos élet stb.)
A vallás különböző formáiban azoknak az embereknek, népeknek
lelki nivója tükröződik, melyek az illető vallást kialakították.
A vallásos fejlődés csúcspontján Isten Fiának az ö Mennyei
Atyjához kapcsoló vallása áll, amelynek középpontja egy csodálatos
áfás. Látás az Istenről. Jézus előtt is voltak látók, akik Isten
titokzatos arcán felvillanni láttak egy-egy fénysúgarat: a bölcses­
séget, a hatalmat, az igazságot, a bosszútürést, stb. A Jézus látása
abban külömbözik a többitől, hogy ó az Isten szivét, annak tar­
talmát látta meg és élte át. Átélte azt, hogy a Bölcsesség, a Szent­
ség, az igazság és minden, amit mások Istenből felfogtak, csak
formája, edénye Isten örök lényegének: az ő Szeretetének. A Ha­
talom, a Szentség, az Igazság csak eszközei Isten szive lénye­
gének: a Szeretetnek.

124 AZ ÜT
 Ezt élte át Jézus és ezért tudta az Ő életét olyan maradék
nélkül az Ö Mennyei Atyja Szeretetének szolgálatába állítani, ezért
tudott a halálig boldogan engedelmeskedő Isten fia lenni, mert
nincs nagyobb öröm, kitüntetés annál, mint önként, szabadon,
hálából oda adni magunkat annak a Valakinek, akinek szerelmes
szivében csak egy szándék van: gyermekeinek java, üdvössége.
Ezért tudta Jézus életét, drága vérét is egyetlen zúgolódó szó
nélkül Istennek oda adni, mert meglátta, hogy ezzel is az Ö Mennyei
Atyja rossz gyermekei miatt bánkódó, azokat megmenteni akaró
üdvözítő Szeretetének lehet eszköze.
Ezt^élte át Jézus s ezt a látást adta és adja mindazoknak,
akik az Ő hatása alá kerültek. Az Isten lényegét: szivének irántunk
való szeretetét csak azok élhetik át, akik a Jézus keresztje mellett
megtudnak állani s megértik, hogy az onnan aláömlő ártatlan vér
érettünk, miattunk is ömlik. Édes anyánk meleg szive, az aszta­
lunkra kerülő kenyér, az élet örömei mind arról beszélnek, hogy
az Isten szivében szeretet is van, de hogy az Isten mindenekfölött
és csak Szeretet, azt mi akkor éljük át, ha Jézushoz kapcsolódunk,
az Ő életébe belemerülünk, mint tették az övéi, köztük Jézus is
és aztán szóltak: „Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk
való szeretetét. Az Isten szeretet. . . “ Ez a Krisztus által nyert
látás nekünk is megadja a minden titkot megoldó, a minden kér­
désre feleletet adó filozófiát, a mindenség céljával összhangban
álló s annak örömmel szolgáló akaratot s az üdvösség névvel
nevezett tiszta, teljes örömet.
Ez a látás megtölti a mi életünket is szent, öntudatos szere­
tettel, vagyis Istennel. A vallások örök kérdése, hogy a már egyszer
megérzett, megtapasztalt Isten hogy maradhat az elragadtatás pil­
lanata után is, a hétköznapokban is a mi birtokunkban! János
apostol felel: Aki a szeretetben marad, az Istenben marad és az
Isten is ő b en n e. . . Hogy mi szeretni tudjunk s a szeretetben meg­
maradjunk, annak egyetlen lehetősége az, ha állandóan tudatában
vagyunk annak, hogy mi szeretve vagyunk. Krisztussal mindjobban
összeforrni s ezáltal mindjobban átérezni az Ige igazságát: „Úgy
szerette Isten e v ilá g o t...“ (János 3.16); „Azáltal lett az Isten
szeretete nyilvánvalóvá bennünk. . . “ (I. János 4. p .); ez lehet az
egyedüli kimeritetlen forrása bennünk is a szeretetnek. Aki állan­
dóan eszi az Isten szeretetét, annak lehetetlen, hogy szivéből a
hálás szeretet forrása fel ne fakadjon. Az ilyen lélek nemcsak
megtalálta az Istent, de birtokában is tartja, mert „aki a szeretet­
ben marad, az Istenben marad és az Isten is Ő benne".
Ámen.
Áldáshozö.
Lukács 4:17—19.
Isten szivéből több csatornán át ömlik felénk az Ö ajándé­
kainak zuhataga. Ilyen csatorna 1. az anyagi világ is, melybe mi
testi mivoltunknál fogva beletartozunk s amely hozza nekünk a

AZ UT 125
mindennapi kenyeret,, az éltető levegőt, az üdítő vizet, a nap­
fényt, erőt, egészséget, azt a sok szépséget, amivel Isten a mi
földi életünket mintegy bekeretezi. Ilyen csatorna 2. a ml lelki
mlvoltunk, amelynek révén birtokunkba Jut mindaz a kincs, ami
által életünk a többi élőlények élete felé emelkedik: az útmutató­
gondolat, a lelkiismeret parancsai, az akaratot megmozdító érzés
stb. De Isten ajándékai jönnek 3. azokban az emberi életekben,
is, amikkel összekapcsolt vagy össze fog kapcsolni az Isten. Minden
emberi élet hoz valamit, jelent valamit azoknak, akik közé küldve
van. Az Isten mindenkitől áldást küld, de — mivel sokan a rájuk
bizott tálentumot elveszítik, vagy nem akarják átadni — ezért
nem minden emberi élet jelent áldást. Vannak életek, amelyek hoz­
nak és át is adnak önfeláldozó szülői-szeretet, élettársi hűséget,
lelkiismeretes munkát, gyermeki engedelmességet, bűnt ostorozó,
erkölcsi szigort, nyomorúságban levők felé hajló könyörületet, egy-
egy nagy látást, szépségeket, igazságokat megmutató képességet.
És vannak életek, amelyektől ugyanezeket küldi az Isten, de őt
nem tudják e kincsekkel az életet meggazdagitani, mert eltékozol-
ták. Ezeknek az élete nem áldás, hanem átok mások számára.
Mindaz a sok ajándék, öröm, amit az anyagi, lelkivilág és
emberi életek útján küld nekünk az Isten s amit meg is kapunk,
ezektől, együttvéve sem teszi ki azt az áldást, amit a Jézus életé­
ben, személyiségében adott és ad szakadatlanul az emberi világ­
nak. Ha egy emberi lélek Hozzá kapcsolódott, akkor Általa Isten
minden más ajándéka értelmet, jelentőséget nyer, mert Benne maga
az Isten jön felénk s az életnek az a teljessége, amit Isten jelent
egy emberi életben: az üdvösség.
0 az áldáshozö.
Az 0 bennünk levő munkája azzal kezdődik, hogy legelőször
is lerombol bennünk egy régi világot. Megnyitja a mi lelkünk
addig vak szemét, hogy lássuk: 1. milyen sötétségben járók, 2.
milyen betegek, 3. a bűnnek, szenvedélyeinknek, gyarlóságainknak,
önmagunknak mennyire rabszolgái vagyunk.
Ha szemünk megnyílt s ezáltal rádöbbentünk a mi lelki
szegénységünkre (Máté 5 : 3 —4.) és sírni tudunk emiatt (mint
Dávid, Mária Magdolna, Tékozló fiú, a bűnös publikánus), ha rá­
döbbentünk betegségünkre s megakarunk gyógyulni, mint azok az
életek, amelyek a halál, a kárhozat fekélyeitől borított testüket,
lelkűket a Gyógyító Jézus elé kiterítették; ha rádöbbenünk rab­
ságunkra, azokra a bilincsekre, amiket a bűn kötözött ránk s
szeretnénk megszabadulni, akkor megkezdi bennünk egy új világ
felépítését:
1. lelki szegénységünkben hirdeti nekünk Isten ' megbocsátó
irgalmát (Tékozló fiú, adós szolga, jézus Simon farizeusnál stb .);
2. a halál hullafoltjait mutató lelki betegségünkre felajánlja
a gyógyító orvosságot: az ő szent személyiségét, az Ő eleven, élő
közösségét, jelenlétét, ami által a közelében élő betegek mind meg­
gyógyultak (bűnös asszony, Augustinus, Assisi Ferenc stb.);

126 AZ ÚT
 3. letépi lelkűnkről a bőn bilincseit s szabaddá tesz minket
■(Pál) és végül
4. reménységet ad arra, hogy — ha minket újjászült — elég
hatalma van arra is, hogy másokban is véghezvigye a teremtő
munkát s újjászületett szivek, életek által megvalósítsa Isten kedves
esztendejét, azt az időt, amikor minden vak szem megnyílik, min­
den töredelmes bűnös bocsánatot nyer, minden beteg lélek meg­
gyógyul, minden rab lélek szabaddá lesz.
, És mindezt azáltal tudja megcselekedni, mert birtokában van
az Úr Lelkének (Luk. 3 :2 2 ) , mert őt Isten szerelmes Fiává teszi,
akire mindig gyönyörűséggel nézett az Isten. E Szent Lelket ígéri
és adja nekünk is, ami által mi is Isten szerelmes gyermekeivé
lehetünk, hogy reánk is ne bánkódással, szomorúsággal, hanem
örömmel, gyönyörűséggel nézzen a Mennyei Atya.
Amíg Isten Jézusban felénk irányított ajándékait el nem
fogadjuk, addig életünk szegény, üres, beteg, torz és nem jelent
semmit másoknak: legfeljebb terhet és átkot. De ha Jézus által
élelünkbe ömlik az Isten életének folyama, úgy nemcsak mi jutunk
az élet teljességének, az üdvösségnek birtokába, de a mi életűnk is
dldáshozóvá váíik azok számára, akik közé küldött az Isten.
Bárcsak így lenne. Ámen. Tar Mihály<

AZ U T 127
 Tu d om án y é s VHágnémet 9

E lm é ié t é s g y a k o r ié t a le lk ip á s z t o r
é le té b e n -
4. Amilyen szoros volt az elmélet és gyakorlat egysége a
reformátori korban, éppen olyan távol került az egymástól az egy­
háztörténet újabb szakaszában. A protestáns orthodoxia megőrizte
a reformátori tan tisztaságát, a theologiai munka a Szentirás alap­
ján vigyázott erre a tisztaságra. De mivel az egyház uralkodott az
Ige felett, az egyház egész élete megmerevedett s Így elmélete és
gyakorlata szétvállott. Az élet és a gondolkozás szétválása ered­
ményezte a racionálizmus egyre erősebb térhódítását. Az orthodox
egyház visszavonult a szellemi küzdelem porondjáról és a maga
elzárt világában hangoztatta örök igazságait, de az emberek, akik
nagyon benne állottak az élet mozgásaiban, gondolatvilágukat a
felvilágosodás hatása alatt nem az isteni tekintélyű Iheologia,
hanem az ész mértéke alatt rendezték be. Ez a folyamat annyira
erősödik, hogy a protestáns egyház elméleti embereinek egy része
saját hivatását abban látja, hogy magát a vallást is az ész mértéke
alá állítsa és abból csak azt tartsa meg, ami ésszerű; így zsugo­
rodott össze az egyház szellemi tartalma az Isten, lélek, halhatat­
lanság 'észszerű, minden vallásban megtalálható háromságának
általánosságává. Ez a racionálizmus bizonyos mértékben rokona
a skolasztikának, mert ez is, mint amaz az észszerűség jelszavával
indul, de az eredmény éppen ellenkező. T. i. a skolasztika kimu­
tatta, hogy a hit, anélkül, hogy sajátos vonásait fel kellene adni,
teljesen észszerű, itt tehát az észszerűsités csak formális kérdés
volt a tartalmi érték feladása nélkül, a racionálizmus ellenben nem­
csak a formában, de a tartalomban is megalkudott a keresztyén
tan sajátosságainak érvényességében. Ennek a szellemnek a gya-
korlatisága termékeny volt abból a szempontból, hogy a lelki-
pásztorok sokat dolgoztak gyülekezeteik jólétén, azok gazdasági,
kulturális és nemzeti téren való emelésén. A gyakorlat tehát virágzó
volt, de nem ez a gyakorlat következett be az egyház sajátos
lényegéből. Nem az egyház gyakorlata volt. Azt a munkát, amit
az egyház végzett, sok más közösség és intézmény is elvégez­
hette volna.
5. A tizennyolcadik század végén a keresztyén világ úgy el­
méleti, mint gyakorlati megnyilatkozásaiban annyira nem az, ami­
nek lennie kellett volna, hogy a kor legnagyszerűbb elméi arról
álmodtak, hogy pár évtized alatt a keresztyén egyház a Bibliával
együtt már csak a történelemé lesz. Ez a támadás a keresztyén-
séggel szemben ismét az elmélet oldaláról érkezett. A protestáns

128 AZ UT
 keresztyénség életerejét az mutatja, hogy ezzel a támadással szem­
ben olyan hatalmas elméleti munkával válaszolt, amelynek párját
alig tudjuk az európai szellemiség életében feltalálni. Új apológiára
volt szükség. Ezt az új apologia! munkát végezte el a Scheier-
machertől kiinduló u. n. modern, vagy liberális theologia. Akkor,
amikor egész Európában diszkreditálták a vallást, az Istent, a Szent-
írást és az egyházat, ez a theologia a legbámulatosabb apparátus­
sal kimutatta, hogy a vallás történelmileg, lélektanilag és filozófi-
lag minden más emberi tevékenységtől megkülönböztethető, önálló
megnyilatkozása az emberi életnek. A vallás valóságának kimuta­
tásával igazolta Isten valóságát és az egyháznak mint a vallást
ápoló közösségnek a létjogát. Egyetlen theologiai irányzat sem
hirdette annyira, hogy nem ismer maga előtt semmi gyakorlati
célt, csak az igazság tudományos keresését, mint ez a vallástudo­
mány formájába öltözött liberális theologia és mégis olyan gya­
korlati szolgálatot végzett, aminek párját alig lehet találni. Az igaz,
hogy ez a gyakorlati eredmény nem az egyház munkáinak köz­
vetlen eredménye volt, hanem egy magasabbrendü gyakorlati hatás.
Ennek a theologiának a közvetlen gyakorlati hatása meglehetősen
szegény, mert az egyház érdekeit szolgáló elméleti theologia akkor,
amikor az egyházi gyakorlat számára a mozgató, elméleti tartalmat
tisztázta, nem elsőleges, isteni formájában adta át az egyházi
életnek azt a szellemi kincset, ami az egyház kollektív öntudatá­
ban évszázadokon át felhalmozódott. A külső támadásokkal szem-
ban az egyház szellemi tartalmából főleg azokat az elemeket állí­
totta oda, amelyek a vallás tapasztalati, emberi oldalán rakodtak
le. Az egyház lényegét alkotó isteni, ember feletti erőket, a keresz­
tyén gondolat trancedens érdekeit az immanens érdekekért szívesen
feláldozta. Annyira átvette az ellenfél harcmodorát, hogy gyakran
egészen hasonlóvá lett ahoz.1
Mialatt a liberális theologia a világnézet’ oldalán elméletileg
igazolta a keresztyénség létjogát azzal, hogy kimutatta az emberi­
ség életében betöltött szerepének sajátosságát, az egész európai
életben súlyos változások állottak be. Az a nagy világnézeti érdek­
lődés, ami a múlt század közepén még általános volt, veszitett
az elevenségéből. Uj tudományok születtek. Mig eddig a filozófiá­
val és természettudományokkal szemben kellett a keresztyén theo­
logiának a harcot felvennie, addig most a társadalom-tudomány
kezd a tudományok világákan új hegemóniát létesíteni. Az életnek
nem annyira az elméleti, mint inkább gyakorlati oldalai dombo­
rodnak ki az emberiség előtt. A tudományok gyakorlati tendenciát
öltenek. Általános prakticizmus kezd minden vonalon uralkodóvá
vállani. A technika új fellendülése egy csomó elméleti megállapítás
gyakorlati alkalmazásának volt köszönhető. A fizika, kémia, biológia
elméleti megállapításai az orvostudományban, a gyáriparban, a

1 Schleiermacherre nézve érdekes szempontokat ad Raffay /.: Sch. és a

főiskolai oktatás c. tanulmánya. Athenaeum X. évf. 305, 422. s köv. o.

AZ Ú T 129
 hadászatban nyernek új, gyakorlati alkalmazást. A leresztyénség
elleni támadások nem világnézeti oldalon, hanem a gyakorlat felöt’
indulnak meg. Nem az a vád többé, hogy a keresztyén tanítás
észellenes, hanem sokkal inkább az, hogy nincs szükség kérész-
tyénségre, mert a keresztyén egyháznak nincs valami olyan sajátos
hivatása, ami a többi társadalmi szervek jobban ne tudnának be­
tölteni. Az egyház maga is egy csomó lényegébe vágó munkáját,
legelső sorban a szeretetszolgálatot más jótékony egyleteknek adta
át. Ezek között a gyakorlati szükségek között az az elmélet, amit
az egyház theologiája képviselt, kevés erőt jelentett. Az az igazság,
hogy a vallás önálló valóság, hogy az egyháznak a valláserkölcsi
élet ápolása sajátos feladata, nem felelt meg azokra a kérdésekre,
amit a kor támasztott a keresztyén egyház elé. Mélyen érezték ezt
a szükséget azok a theologusok, akik legelső sorban 'a gyakorlati
theologia újjáépítésében látták azokban a feszítő erőknek a fel-
ébresztését, melyekkel az egyház új kérdéseivel szemben sikeresen
veheti fel a harcot. A vallástörténeti iskola empirikus, leiró, tehát
statikai igazságait dinamikai értékrendszerré akarták átdolgozni.
Gyakorlati dogmatikát akartak készíteni. Amikor ezt a gondolatot
meglátták, egyszerre közelebb kellett kerülniök a keresztyén értékek
hordozójához: a Szentiráshoz és a hitvallásokhoz. Minálunk ezt
a hatalmas munkát Ravasz László eddigi theologiai munkájában
lehet megtalálni. Németországban Niebergall hivatása volt ennek
a szerepnek a betöltése.
6. Amikor még közvetlenül a világháború után is általános
és egyedülálló uralkodónak látszik a teljesen elméleti liberális,
vallástudományi theologia, amelyiknek elméleti művelése, az egye •
temek előadótermeiben és szemináriumaiban olyan exaktsággal
folyik, mint akár a kémia, vagy botanika, tanítása, az egyház
theologiai gondolkozása és az élet által feladott új kérdések közötti
különbség már elviselhetetlenné válik. A világkatasztrófa teljessé
mélyül, a szervezett marxizmus gyökerében akarja a keresztyénséget
kiirtani, emberek milliói kiáltanak megváltás után, apokalitptikus
rémek méreteit öltik magukra az emberiség létét fenyegető vesze­
delmek : háború, éhhalál, világforradalom. Az egész emberiség élete
pár év alatt akkora átalakuláson megy át, amekkorára ilyen rövid’
idő alatt sehol a történelemben nem volt példa. Az egyház helyzete
éppen centrális. öntudatában a theologiában vált lehetetlenné. Ennek
a világháború utáni új embernek a vallást még értékrendszer for­
májában sem lehetett hiányai pótlékául adni, hiszen maga a vallás
is diszkreditálódott a háború alatt, de még kevésbé lehetett az
egyházat magát tenni a megrokkant ember gyógyítójává, mert az
egyház maga is mint intézmény teljesen a világválság hatalma alá
került. Mi még jobb helyzetben voltunk, mert az egyház világ­
háború utáni lelki ébredése tekintetünket határozottan vitte a Biblia
és a hitvallások felé. Belmissziói munkák, az egyháznak új gya­
korlatai indultak el ebből a tökéből, de a Szentirás alapján ébredő-
gondolataink nem voltak ennek a kornak a nyelvére lefordítva, ha

130 AZ UT
 indult is nálunk épílő theologia név alatt egy termékeny új irány,
annak egész beállítottsága nagyon magán viselte az időből kiesett
liberális theologia koncepcióit.
7. Ilyen előzmények után tőrt fel egészen váratlanul az az
új figyelmeztetés, amit dialektikai theologidnak, reformátori theolo-
giának vagy exisztenciális theologiának nevezünk, amit első sor­
ban Barth Károly neve jegyez. Ezt a theologiát a válság theolo-
giájának is nevezik. Ez a találó elnevezés abban az értelemben is
igaz, hogy az emberiség mai válsága hozta létre és az emberiség
mai egyetemes válságában akarja az egyház létérdekét a tudomá­
nyos gondolkozás formáival és eszközeivel szolgálni, de válság
theologia mivoltának igazi értelme abban látszik, hogy függetlenítve
magát minden szebbitő humanizmustól, ami a reformátori theolo­
gia i kor ulán az ember bűn miatti egyetemes válságát kevesbifeni
vagy egyenesen eltüntetni akarta, határozottan rámutat az emberi
élet teljes megromlására és csonkaságára.1 Ezzel a megromlott
emberi világgal szemben viszont alázatos rámutatás akar lenni
Isten örökkévaló Igéjére. Célját az igehirdetésében látja. Ebből
kifolyólag olyan mértékben találja meg az elmélet és gyakorlat
prófétai egységét, amilyen mértékben az Ige engedelmes szolgája
tud lenni. Nem azzal védi a keresztyén gondolat valóságának ér­
dekét, hogy annak létjogát abban mutatja meg, hogy az egyike az
emberi élet sajátos megnyilatkozásainak, amint azt a liberális theolo­
gia tette, hanem ellenkezőleg a keresztyén gondolat és munka lét­
jogát az ember történelmi és lelki jelenségeinek körén kivül az
Igében alapozza meg. Az Igéhez való visszatérésében a reformá­
torok theologiájának a felújúlása, természetesen a mai kornak a
nyelvén. Gyakorlati eredménye abban látszik, hogy ebben a kor­
ban, amikor minden szellemi irányzat a maga sajátos lényegét a
legtipikusabb formákban és lényegének legmegfelelőbben fejezi ki,
a keresztyén gondolat elfelejtett sajátos isteni lényegét páratlan
tömörséggel és tettrefeszítö erővel állítja az egyház elé. A megelőző
kor általános theologiai megállapításaival szemben minden kérdés­
nek személyes beállítást ad. Mivel az egyházi életnek az ütőér
hálózatán, Isten személyekhez szóló igéjén tartja szemét, koncep­
ciójában megszűnik az elmélet és gyakorlat eddig oly nagy távol­
sága. Nem azt mondja, hogy itt vannak az elméleti theologia álta­
lános megállapításai és ezeket most váltsd aprópénzre, alkalmazd
az egyház gyakorlati éleiében annyira, amennyire lehet, hanem
Isten személyes parancsa előtt való elöntésre, örökös új és új
olyan magatartásra kötelez, amelyben a gondolat mindig cselekedet,
a cselekedet pedig az igéből nyert gondolat közvetlen megvaló­
sulása. Ez a theologia az egyház igehirdetői munkájának gyakor­
lati érdekéből született, nem akar sem több, sem kevesebb lenni,
mint igehirdetés a tudományos szintézis formái között.

1 Tavasty S. több közismert diai. theol.-val foglalkozó tanulmánya

közül különösen 1. Barth a theologus. Prot. Szemle 1931. 269 s köv. o.

AZ U T 131
 Végeredményében az elmondottakat a következőkben foglal­
hatják össze. A keresztyén theologia mindig az egyház sajátos lét­
érdekével áll szoros kapcsolatban. Abból a szükségből született,
hogy elméleti utón igazolja az egyház sajátos lelki tartalmának
tisztaságát. A theologia annál inkább szolgálta ezt az érdeket, mi­
nél szorosabb kapcsolatba került az egyházat létrehozó Igével. Az
egyház gyakorlati munkáira való hatása is egyenes arányban áll
az Igével való kapcsolatával. Ezt a tételt különösen igazolja a
próféták és apostolok munkája, akiknél tulajdonképpeni theologiá-
ról nem ie beszélhetünk. Legközelebb a reformátorok theologiája
áll ehhez az ideálhoz. Az új reformátori theologia jelentősége ab­
ban a figyelmeztetésben van, amelyik erre az igazságra mutat. A
skolasztikusok, raclonálisták és liberális theologusok elméleti mun­
kája nem kicsinylendő le abból a szempontból, hogy saját koruk­
ban a kor irányzataival szemben a keresztyén gondolat létjogát a
kor eszközeivel akarták igazolni, tehát ók is apologétikai munkát
végeztek. Hibájuk az volt, hogy elméleti munkájuk részben formá­
lis volt (skolasztika), részben a sajátos keresztyén tartalom elhal-
ványításához (líberálizmus), részben teljes elejtéséhez (racionáliz-
mus) vezetett. A skolasztika, prot. orthodoxia, racionalizmus, libe­
ralizmus uralkodott az Ige felett, így megfeledkezvén az Ige isteni
lényegéről, nem tudták azt az egyház engedelmességre feszítő ere­
jévé tenni. Ez az oka annak, hogy a gyakorlati egyházi élet szá­
mára kevés erőt adtak. A skolasztika megmerevedett elméleti igaz­
ságaival szemben a reformátorok theologiája hozta az eleven, en­
gedelmességet követelő Igének elméletet és gyakorlatot ősegységbe
fogó erejét. A racionálizmussal szemben értékes apológiát végző
liberális theologia által okozott elmélet és gyakorlat közötti ellen­
tétet a megújult reformátori theotogiának a hivatása az Ige mellett
való állásfoglalás által áthidalni.
III.
Az elméleti és gyakorlati érdek megkülönböztetését a theo-
logiai életben és a lelkipásztori szolgálatban körülbelül a liberális
theologia megszületésével egyidöben tudjuk feltalálni. Érdemes ettől
az időtől kezdve egy pár koncepciót magunk elé idéznünk. Az
Idézetek nemcsak azt fogják igazolni, hogy minden theologus
akarta az elméletet a gyakorlattal kapcsolatba hozni, hanem azt is,
hogy a kettő között a szakadék mindig fennállott. A szakadék
fennállása pedig azt mutatja, hogy az élet kérdéses körében, jelen
esetben az egybázi életben, betegség van.
1. Schletermacher jelentősége a theologia történetében az,
hogy a theologia vallástudománnyá formálása által, azt az exakt
tudományok közé emelte; A legszorosabb értelemben elméleti tu ­
dománnyá tette a theologiát. De viszont az egyház fogalmában
megtalálta az elmélet és gyakorlat kapcsolatát. Azt az elméleti
anyagot, amit a theologus a theologián tanul, az egyházi életben
gyakorlattá kell tennie. A történelmi és rendszeres theologia anya­

132 AZ U T
 gát a gyakorlati theologia alakttja át az egyház életében felhasz­
nálható hatásokká. Ez a gyakorlati theologia elméleti, mert ennek
az átalakításnak az elméletét adja meg, viszont a theologia többi
ága a kizárólagos igazságot öncélulag kereső jellegénél fogva is
végeredményében gyakorlati célt szolgál az egyház életében. Jó
lelkipásztor csak jó theologus lehet. Ezzel a megállapításával
Scheiermacher lett a tudományos értelemben vett gyakorlati theo­
logia elindítója, de koncepciójának gyengeségét, a gyakorlati egy­
háztól való távolságot maga is érezte, mert a fenti értelemben vett
egyetemi stúdiumként kezelt gyakorlati theologia mellett mégis szük­
ségesnek látta, hogy a theologiai hallgatók bizonyos gyakorlati fo­
gásokat az egyetemen kívül is elsajátítsanak. így például ő, aki a
szemináriumi módszert először alkalmazta a theologiai nevelésben,
nem tartja megengedhetőnek, hogy a tulajdonképpeni értelemben
vett dogmatikai, homilétikai és katekhétikai szemináriumok az egye­
temen tartassanak. Ezeket az egyházak papneveldéiben kell meg­
szervezni.1
Azért időztünk kissé hosszasabban Schleiermacher koncep­
ciója mellett, mert felfogása majdnem egy évszázadra szabta meg
a kérdés megoldását.
2. A schleiermacheri iskola legnagyobb hazai képviselője
Kovács Ödön: az elmélet és gyakorlat egységét az éleiben (?) ta­
lálja meg. „Az elméletnek gyakorlattá kell lennie. A vallás az élet­
ben nyilvánul, a tudományt pedig az életért műveljük; az igazi
tudomány mindig meg fogja teremni gyümölcseit az élet számára
is. Ha bölcselmileg vizsgáltuk a vallást, ha felismertük lényegét,
kikutattuk eredetét, úgy abból megtanulhatjuk, hogyan lehet emelni,
erősíteni, hogyan tisztítani, reformálni.“ „Itt jönnek azon tudomá­
nyok, melyek practica Theologia neve alatt szoktak előadatni s
melyek ezen összeköttetésben nyerik meg először tudományos be­
csüket. Minden ékes szólás egy, de a kérdés, hogyan kell prédi­
kálni, hogy a legtartósabb és legmélyebb vallásos benyomást gya­
koroljuk, az a vallástudományhoz tartozik.“ Hogy ezt a vallástör­
téneti alapon álló felfogást legvilágosabban lássuk, a részletkérdé­
sek közül idézzük a misszió lényegét megállapító elgondolását.
„A misszió tanitja a vallások egységét ismerni, a hiányos alakot
becsülni és reformálni kell, azaz magasabb vallási fejlődési fokra
segíteni, nem pedig rombolni, mint ahogy ezt a missziónáriusok
teszik."2
Míg Schleiermacher az elmélet és gyakorlat egységét az egy­
házban, addig Kovács Ödön a vallásos életben látja. A vallásos
'életet ismerő, a vallásos életet eo ipso tudja ápolni.
3. A kolozsvári theologiai fakultás megalapítása utáni évek­
ben Kenessey Béla igazgató évnyitó beszédei állandóan a theologiai
nevelés kérdésével foglalkoznak. Itt nincs hely ezeknek a mi szem­

1 Lásd R a ffa y i. tanulmányát.

1 A vall. tudományos tartalma. . . Pfot. Tud, Szemle 1869. 245. s köv, o.

AZ ÚT 133
pontunkból való méltatására, inkább elolvasásukat ajánlom min­
denkinek. Nagy Károly theol. évnyitó beszéde az 1908—9 iskolai
év elején1 egyenesen ezzel a kérdéssel foglalkozik, amikor a „Tu­
domány és élet, elmélet és gyakorlat“ c. előadásában, miután a z
elmélet és gyakorlat között akkor tényleg fennállott ellentétet és
harcot vázolja, megállapítja, hogy az ellentét és szétszakadás oka
a felületes elmélet és a felületes gyakorlat. Ha az elmélet felületes,
akkor nem végez összefoglaló munkát, pedig az összefoglaló munka
megadná azt a célgondolatot, amit az elmélet önmagában hordoz.
A gyakorlat felületes, mert nem a szellem életében való személyes rész­
vételre, hanem a szellem által létrehozott intézményekre, formákra
néz, mint célra. A papok felületesek, mert nem a vallást, hanem
az egyházat nézik. A jó papság, az igazi gyakorlati munka felté­
tele a jó theologusság, amelyik elméleti utón a vallásos élet cél­
gondolattá sűrített lényeges tartalmáig jut el. A gyakorlat és el­
mélet ilyen egységének a meglátása után is, éppúgy, mint Schleier-
macher, bizonyos gyakorlati fogások elsajátítását is szükségesnek
látja. „A theologiának, mint vallástudománynak, legyen meg a
helye az egyetemen előadott tudományok organizmusában“, az
egyházat gyakorlati érdekei istápolására, az időrendben ezután
(egyetemi képzés) következő gyakorlati szemináriumokba utalja.
Nagy Károly felfogása lényegében nem különbözik az ismertetett
két felfogástól.
Ha a liberális theologia a maga módján meg is kísérelte az
elmélet és gyakorlat egységesítését, ezt az egységesítést az elmélet
és gyakorlat hordozóján, a lelkipásztori személyen, kívül: vagy az
egyházi életben, vagy a vallásos életben Játta. Mivel pedig az el­
méletet és gyakorlatot hordozó személyiséget nem állította az egy­
ségesítő központka, elmélete és gyakorlata természetszerűleg hul­
lott szét. Másik hibája az volt, hogy elméleti megállapításait nem
tudta olyan sugalló erejű parancsokká tömöríteni, amelyek az aka­
ratot cselekvésre indítják. Nem tudott a gyakorlat számára nor­
mákat Írni elő.
4. Ravasz László jelentősége a református theologiában az,
hogy az elmélet és gyakorlat kérdésében ezt a két hiányt kikü­
szöbölte. Egyfelől a lelkipásztort, mint prófétai személyiséget állí­
totta az egyházi élet központjába, másfelől a gyakorlati dogmatika
gondolatának felvetésével és homilétikájába való beledolgozásával
a theologia többi ágaiban nyert elméleti anyagot kötelező formá­
ban irta elő az egyházi élet gyakorlata számára.8 A lelkipásztor
prófétai egyénisége az elmélet és gyakorlat egységének biztosítéka.
A lelkipásztor személyes hitében megéli azokat az igazságokat,
melyeket a theologia elvi rendszerezésben ad eléje. A prófétaság
fogalma nem zárja ki a tudomány szükségességét. A próféták töb­

1 Lásd 1. jegyzetet.
* Lásd R. L J. i. könyveit és Dr. Makkal S .: Az erdélyi ref. egylu
irod. stb. c. tanulmánya 37. s köv. o.

134 AZ ÚT
 bet tudtak a maguk dolgában, mint a többi ember. Az Igét, amit
hirdettek, az embereket, akikhez szólották, a kort, amelyikben él­
tek, ismerték. Ezért kell a lelkipásztori prófétai személyiségnek is
történelmileg, lélektanilag és axiologiailag ismernie a kérész-
tyénséget.1
Ezen a csapáson halad theologiai tanári székfoglalójában8
Dr. Imre Lajos is, amikor a lelkipásztor eszményének egyik ol­
dalát az „elméleti, vagy tudományos*1 előkészületben látja, amely­
nek az a feladata, hogy a lelkipásztori munka logikai alapjait tárja
fel. De az elméleti oldal mellett meg kell látni a lelkipásztori esz­
mény másik vonását, ami „annak belső meghatározottsága, a sze­
mélyes, lélekszerinti előkészület feltétele". Enélkül a belső szemé­
lyes, lelki élet nélkül a lelkipásztor mindig kívülről fogja nézni a
maga tudományát, az nem válik az ő S2ív- ügyévé és így elméleti
és gyakorlati világa szerte válik. Az elmélet és gyakorlat közötti
egységet ezek szerint a lelkipásztor istenben való élete adja.
Nem tisztán a lelkipásztori munkával kapcsolatban, hanem
inkább a mai általános helyzet megítéléseképpen foglalkozik ugyan­
ebben a vonalban t. i. a személyiség központosító szerepének elő­
térbe állításában az elmélet és gyakorlat egységének kérdésével
Dr. Makkai Sándor újabban megjelent két előadás kötele is. Lélek
és gyakorlat c. előadásában kimondja: „Az kétségtelen, hogy a
világnak gyakorlati megoldásra, gyakorlati emberekre van szük­
sége. De az is kétségtelen, hogy ez a gyakorlatiság csak akkor ér
valamit, ha méltó az emberhez és ha valóban segíteni tud az
emberiség igazi nyomorúságán, a lélekben való megüresedésen. Az
igazi gyakorlatiságnak tehát valóban csak a hitből fakadó erköi-
csiség lehet az alapja. Miért mondom én azt, hogy a gyakorlati­
ság erkölcsi törvény? Azért, mert lelkiismeretes gyakorlati Ságra
van szükségünk és mert a gyakorlatilag megvalósítandó feladatok
nem materiálisak, hanem lelkiek és erkölcsiek. Mihelyt a gyakor-
latiságot lelkiismeretbeli kötelességnek fogjuk fel, rá kell jönnünk,
hogy csak egyetlen egy igazi gyakorlatiság van és ez nem egyéb,
mint a legtisztább és legelszántabb elméletiség. . . A gyakorlat
tehát a legalaposabb tanulást és a legteljesebb lelki felfegyverke­
zést kívánja."8 Az ifjúságnak azért kell különösen ezzel az elő-
előadással nagyon alaposan foglalkoznia, mert az ifjúság rosszul
értelmezett gyakorlatiságával szemben állapítja meg a gyakorlati­
ságnak ezt az erkölcsi formáját. Dr. Makkai Sándor másik rokon
tárgyú előadása: „Parancsoló tények“ * az elmélet és gyakorlat
kérdésének azt a vonatkozását tárgyalja, amikor az elméleti igaz­
ságok nem tartanak lépést a tények világával és mint megköve­
sedett előítéletek állanak a jövendő szolgálata előtt. Ez a vonat- 1*4

1 Lásd Homilétika 275. o.

* Ref. Szemle 1922. 22. s köv. száma.
* Harc a szobor ellen 1933. 84 s köv. o.
4 Magunk revíziója 7 s köv. o.

AZ UT 135.
 kozás a mi kérdésünk szempontjából különösen azért fontos, mert
éppen a lelkipásztori életnek van meg az a tragédiája, hogy elmé-
leti kiképzésünknek azért nem tudjuk semmi hasznát venni, mert
megmaradunk azzal a tudománnyal, amit a theologiáról magunk­
kal hoztunk és továbbképzésünk híjával elméleti világunkban el­
maradunk a tények mögött. Csupán a teljesség kedvéért említem
meg, hogy Dr. Makkai Sándor theologíai tanári székfoglalójában,
évmegnyitó beszédeiben és a theologíai reform kérdésével foglal­
kozó cikkeiben a lelkipisztori élet vonatkozásaiban is foglalkozik
az elmélet és gyakorlat kérdésével és itt is a személyiségben találja
meg a két oldal egységét. Vallja, hogy gyakorlatibbá kell tenni a
theologiát, de annak útja nem új külső receptek ráaggatása, hanem
„lélek ébresztés.“ 1
A fenti koncepciókból világosan láthattuk, hogy a lelkipász­
tor prófétai vonásának megragadásával, a gyakorlati dogmatikának
mint értékrendszernek a beállításával, a lelkipásztor Istenhez való
viszonyának követelésével és munkában álló személy erkölcsi jel­
legének követelésszerü kiemelésével a mi theologíai gondolkozásunk
útban van az elmélet és gyakorlat prófétai egységének megtalálá­
sába. Ha azonban ezeket a koncepciókat az alá a kritika alá állít­
juk, amit az új reformátor! theotogia mond az elmélet és gyakor­
lat és egységének kérdésében, akkor a koncepciók gyenge oldalait
azonnal észrevesszük.
5. A dialektikai íheologia az elmélet és gyakorlat prófétai
egységét mindennél jobban hangsúlyozza. Erre nézve utalok Bntnner
Etikájára, amit sajnos csak Dávid Gyula ismertetéséből ismerek.
Brunner a keresztyén dogmatikát és etikát, úgy mint Kálvin is, a
lényeg tekintetében teljesen egynek veszi. „Mivel csak az Isten
igéje iránti hitből folyó cselekedet nevezhető a kér. Etika értelmé­
ben vett jó cselekedetnek, azért a jó cselekedetrőlszóló tudomány,
az Etika, az Isten kijelentéséről szóló másik tudománynak, a
Dogmatikának határain belül lehetséges, Isten igéjének újtestamen-
lumi hirdetését az jellemzi, hogy benne a dogmatikum és etikum
egymástól elkülöníthetetlenek.“ Ugyanezen az állásponton van a
Heidelbergi Káté is, amikor a cselekedetekről szóló harmadik ré­
szében az Isten iránti hálának mutatja a jó cselekedetet. Az ember
jó cselekedete végeredményben Isten cselekedete. így a „keresztyén
Etika az isteni cselekedet által meghatározott emberi cselekedetről
szóló tudomány (Brunner i. m. 73 o.)12 Ugyanezen az állásponton
a cselekedet és keresztyén, gondolat egységének álláspontján áll
Vasady Béla is,* mikor megállapítja, hogy a hit, mint existen-
ciális resonálás „mindig a megismerés közben cselekvő és cselek­
vés közben megismerő embernek az aktusa.“ „Az é!et theologusa,
mint existenciálisan gondolkozó, miután hitében az ismerés és

1 Az Út 124 s köv. o.
2 Az Út 1934, 142 o*
8 A hét misztériuma 222 o.

136 AZ ÚT
 cselekvés tevékenységeit egyesíti, ép azért theologiai gondolkozás
és életfolytatás, elmélet és gyakorlat, dogmatika és etika között
élesen különböztetni nem tud.0 B arth1 Dogmatikájában kiemeli
a hit engedelmesség karakterét és ezzel ismét az ismerés és cse­
lekvés egységére utal. A Dialektikai theologia közismert kifejezése
szerint a kijelentésben adott Ige: Tatwort, azaz cselekvő Ige. A
vele szemben való egyetlen megfelelő magatartás csakis az enge­
delmesség lehet. Krisztus maga mondja, hogy aki az ő Igéjét
megtartja, annak magát kijelenti, az őt megismeri. (János ev. 14:21.)
Az ismerés és cselekvés tehát az engedelmességben teljes egységbe
kerülnek. A theoria (elmélet) igazi ősi, primér értelmére visz vissza
a dialektikai theologia. A görög mithoíogiából közismert tény, hogy
„theoria0 alatt azokat a nemzeti ünnepeken előadott játékokat
értették, amelyek az egy város elszármazott lakóit tartották az
évenkénti megismétlés által össze. Theorétikus volt az az ember,
aki szemlélte ezt az ünnepi liturgiát. Innen vette át Platón a szem­
lélés, a mi szóhasználatunk szerint, elmélet jelölésére a theoria
szót. Az igazi értelemben vett theorétikus nem aktív, hanem pasz-
sziv szerepet töltött be a theoria alkalmával. Nem birtokolta a
theoriát, hanem engedelmeskedett a cselekvő theoria hatásának.
Az igazi keresztyén elméleti magatartás tehát nem más, mint
„valódi theoria, azaz a szemlélete az ember szükségének és re­
ménységének és evvel együtt mint thea theou Isten megismerése
az ő kijelentésének aktív megismerése által. Ez az ismerés, ameny-
nyiben emberi tevékenység, csak dialektikus ismerés lehet.1023 Ha
valaki igazán Isten igéjének hatása alá került, akkor előtte „a
Logos nem nyugszik többé mint szemléletének (theoriájának) tárgya,
hanem maga a Logos szólítja meg a szemlélőt. így lesz a Logos
erkölcsi követeléssé*, állapítja meg Max, Stauch fenti Barth inter­
pretációja után Brunner.®
Mit tesz tehát a dialektikai theologia ? Az Isten élő igéje
hatása alá állítja a lelkipásztort és azt mondja, hogy mindaddig,
míg nem állasz az élő Isten előtt, elméleti és gyakorlati világodat
állandóan ellentétben fogod látni. Az elmélet és gyakorlat érdekei­
nek hangoztatása, a kettő kibékítésére irányuló minden törekvés
azt igazolja, hogy a lelkipásztor és az egyház nem áll Isten Igéjé­
nek tekintete alatt, nem engedelmeskedik annak. Isten Igéjét és
annak tudományát, a theologiát aktuálissá, az itt és most viszo­
nyában szóló, felettünk uralkodó élő valósággá teszi ez a theolo­
gia. Kizár minden intellektuálizmuBt és minden prakticizmust. Lelki-
pásztor csak theorétikus, azaz Isten igéjét engedelmesen szemlélő
ember lehet, ez a szemlélet pedig minden emberi erőlködés és
gyakorlatiaskodás nélkül a maga saját feszítőerejénél fogva les2
cselekedetté: gyakorlattá. Ha az egyház vagy a lelkipásztor gya­

1 323 s köv. 0.
3 M . S t a u c h : Die Theol. K, Barths 13 o.
3 Erlebuis etc, */s Anfloge 87 o.

AZ Ú T 137
korlati munkája más indokból, mint az Igének való engedelmes­
ségből születik, akkor az akármilyen nagyszerű emberi teljesítmény
is, hazugság, mert csak az Ige iránti engedelmességből születő
cselekedet lehet, keresztyén cselekedetnek, lelkipásztori szolgálat­
nak tekinteni.
Tartozom még azzal, hogy összemérjem a nálunk kialakult
elméleti és gyakorlati egység értékét azzal, amit a dialektikai theo-
logia alapján állítottam. A Ravasz László által adott koncepció
formáját illetőleg megfelel az Ige öntermészetének. Az egységet
egyfelől az Ige mint értékrendszer, másfelől a lelkipásztor -prófétai
személyisége biztosítja. A tartalomban azonban a megállapítás
olyan tendenciákat tartalmaz, amelyeket kritika tárgyává kell ten­
nünk. Mindenek előtt az Ige értékrendszerré alakítása azt a lát­
szatot kelti és ez nem is csak látszat, hogy én uralkodom az ige,
mint tárgy felett. Nem a passziv szemlélet értelmében vagyok theo-
rétikus, hanem én a néző alakítom, rendezem a színpadon folyó
játékot. Pedig nekem annak az életnek a hatása alá kellene kerül *
nőm, ami a színpadról felém hat. Másfelől a lelkipásztori szemé­
lyiség 'prófétai és erkölcsi karakterének kiemelésében ismét az
emberi aktivitás kiemelése képezi kritika tárgyát. A lelkipásztor
személyesen megéli 'a gyülekezet objektív hittartalmát. Ebben a
beállításban eltűnik Isten személyes karakterének szent nagysága
és az ige ismét mint tárgyiasult objektív valóság áll a mi ren­
delkezésére.
IV.
Eddigi tárgyalásunk alatt tulajdonképpen már megláttuk azo­
kat a szempontokat, melyek szerint a lelkipásztor elméleti és
gyakorlati világát egységben kell tartanunk. Csak a biztonság
kedvéért foglaljuk egységes képbe az elmondotta lényegét.
Az új theologiai álláspont teljes mértékben megfelel a Szent
Írás parancsának, amikor a lelkipásztor egész munkakörét Igehir­
detésnek fogja fel. A munka egyes módozatai: liturgikai, homilé-
tikai, katekhétikai, missziói egyházkormányzati, fegyelmezési munka
nem egyéb, mint ennek az Igehirdetésnek a különböző módozata
és alkalma. Az Igehirdetés munkája gyakorlati munka abban az
értelemben, hogy cselekedetekben nyilvánul, az akarat csatornáin
ömlik alá. Az új theologia magát a theologiai tudományt, a lelki­
pásztori élet elméletét is Igehirdetésnek lógja fel. A theologia Ige­
hirdetés tudományos formában.1 „A theologia bizonyos emberek­
nek egy bizonyos időben és helyen a fogalmi gondolkozás formái­
ban végbemenő szolgálata az Isten kijelentésének*, vallja Thur-
neysen,2 Végeredményében tehát ez is gyakorlata azoknak, akik
ennek ápolására szentelik életöket. De igazi elméleti gyakorlat. Az
igazi theologus elméleti ember, theoritikus, aki szemléli az Isten
1 Dr. T a v a s z y S . : Dogmatika 3. o.
4 D á v i d G y u l a ; Hogy maradhat a lelkipásztor theologus V Az Üt 1929.
312. o.

138 AZ Ú T
cselekedeteit és engedelmeskedik az abból kiütköző személyes pa­
rancsnak. Ez az engedetmessége a gyakorlata. Ilyen értelemben a
theologus nem más, mint a lelkipásztor s a lelkipásztor nem más,
mint theologus, Isten Igéjének szemlélője és a szemléletből kiáradó
parancsnak végrehajtója. Egyetlen theologiai irány sem tudta ezt
az egységet ennyire biztosítani. A gyakorlatnak ez az egysége
ugyanaz a teljes egység, amiben a próféták elmélete és gyakorlata
került egymással a legteljesebb elválaszthatatlan kapcsolatba.
Most felmerül az a kérdés, hogy miért kell a theologus lelki-
pásztornak tudományos formában is szemlélnie Isten Igéjét, miért
nem elég, ha az Igét abban a természetes formájában olvassa,
ahogy az Írásban megtalálja? Az első ok, ami erre a lelkipásztort
kényszeríti, az emberi szellem sajátosságában rejlik. A fejlődés egy
bizonyos fokára eljutott ember keresi a logikai kapcsolatokat, az
elvi rendszerezést mindabban, amivel szelleme szembe néz. Nem
teheti a szellem, hogy ezt az igényét feladja. Az Ige Szentirásban
foglalt rendszertelen világának ez a rendszeresítése már az egyház-
történet folyamán megindult, mert éppen az élő élet gyakorlati kö­
vetelményei kényszerltették az egyházat érre. Az egyházat kívülről
és belülről rendszerezett szellemi formákkal felszerelt irányzatok
támadták meg a gondolkozás síkjában. Az egyház válaszoló mun­
kájának is hasonló formát kellett öltenie. Ma szintén hasonló tá­
madások tüzében áll az egyház és így csak az tud védekezni, aki
Isten Szentirásban adott Igéjében az elme törvényeinek megfelelően
gondolati rendszerezést tud látni. Végül az ember akarati meg­
nyilvánulásainak sikere szintén függ attól, hogy áz a motívum,
ami az akaratot cselekvésre indítja, milyen sürltettségü. Ezenfelül
az egyház egész munkája bizonyos rendszer szerint halad, hogy
ebben a rendszeres munkában tervszerűen részt tudjak venni,
szükségem van arra a belső szellemi rendszerességre is, amit csak
a rendszeres tudomány formájában végzett Igehirdetés tud megadni.
A tisztán theologiai tudományok mellett a nyelvészet, törté­
nelem és filozófia segédtudományaira is szükségem van, mert Is­
tennek úgy tetszett, hogy a maga Igéjét a kijelentés történelmi és
emberi beszédben jelentkező formájában adta nekünk. Azt az ak­
kor és ott-ot, amiben Isten Igéje megjelenik, csak úgy tudom meg­
ismerni, ha meg van annak az akkornak és ottnak megfelelő tu­
dományos készültségem. Másfelől a lelkipásztornak itt és most
kell Igét hirdetnie. Adott konkrét viszonyok közé keli Isten Igéjét
lefordítania. Tehát kel! ismernie azt az időt és helyet, ahol szolgál.
Ennek teljes ismerete tudományos munka nélkül lehetetlen. A lelki­
pásztornak tehát ismernie kell azokat a tudományokat, amelyek
segítségével alaposan beletekinthet az Ige történelmi és nyelvészeti
kereteibe, de ismernie keli azokat az általános tudományokat is,
melyek a mával ismertetik meg. De mindezek felett ismernie kell
a filozófiát, mivel az emberi szellem tudományát, főleg lélektani,
ismeretelméleti és logikai vonatkozásaiban.
Ha a lelkipásztor csak a theologiai évek alatt theologus, ak­

AZ U T 139
kor bizonyságát adja annak, hogy elszakadt attól az ügytől, melyet
képviselnie kell. Ez legelső sorban abban látszik meg, hogy gya­
korlati munkájában nehézségekkel találkozik. A nehézségek eltün­
tetésére sok minden kísérletet meg lehet próbálni, de orvossága
csak egy van: visszatérés a theologiához: az Ige tudományos
hirdetéséhez. A theologia állandó művelése a lelkipásztori élet sine
qua nonja.
Ahogy a testünk táplálását helyettünk más el nem vé­
gezheti, úgy nem is theologizálhat helyettünk senki más. A theo-
logiai fakultáson eltöltött évek a szó valódi érteimében igazán csak
bevezetnek a theologus életbe. A theologiai tudományosság tehát
múlhatatlan feladata minden lelkipásztornak. Nem azért foglalkozik
theologiával, mert theologiai magántanár akar lenni, mert doktori
diplomájával magasabb kongruára, társadalmi elismerésre, intelli­
gensebb feleségre tart igényt, hanem azért, mert enélkül nem lehet
lelkipásztor, mert a lelkipásztor theologus és semmi más és a
theologus Igehirdető és semmi más.
A theologiai tudomány gyakorlása mellett a lelkipásztor ál­
landó tudományos munkát folytat abban az irányban is, hogy máa
tudományokon keresztül megismerje azt az embert és világot,
amelyikben szolgál. Élete és munkája aktuális szinterét nem csak
egyes jelenségeiben, de valódi összefüggésében is ismernie kell.
Ezt pedig csak tudományos úton tudja elérni. Annak a lelkipász­
tornak, aki theologus a szó igazi értelmében és aki tudományosan
is ismeri azt a helyzetet, melyben szolgál, a gyakorlata egészen
bizonyosan termékeny fog lenni.
Még egy kérdés marad hátra. Milyen álláspontot foglaljon el
a lelkipásztor azokkal a gyakorlati törekvésekkel szemben, melyek
gyülekezete tagjai között érvényesülnek, de amelyek nem az [egy­
ház keretei közül indulnak el? Gondolok gazdasági, kulturális és
politikai mozgalmakra és szolgálatokra. Ebben a kérdésben recep­
tet adni nem lehet. Mindig a lelkipásztor Isten előtt végzett egyéni
döntésétől függ a magatartás iránya. Egy bizonyos: ezeket a fizi­
kai élet fenntartására irányuló megmozdulásokat nem szabad le­
becsülni, szektás felfogással a sátán munkáinak minősíteni, de nem
is szabad a lelkipásztor theologus mivoltából folyó igazi gyakor-
latiságáva! azonosítani. Az igazán gyakorlati lelkész nem is jó
földmíves, hanem jó igehirdető. A lelkipásztornak tudnia kell, hogy
az 0 sajátos küldetése nem kultuturmunka, nem gazdasági felada­
tok betöltése, nem politikai agitáció, ő igehirdető. Az igehirdetés
ÖstermészetébŐl következik, hogy az élet egész körét ítélet alatt
tartja és az élet egészét akarja Isten akarata, suggalata alá fogni.
A lelkipásztor legelső feladata, hogy gyülekezete előtt ezeket a
mozgalmakat Isten Igéjének a feltétele alá állítsa. Mint gyülekezeti
vezetőnek kötelessége ezekbe a mozgalmakba olyan embereket be­
állítani, akik ezekben a mozgalmakban Isten Igéjének a szempont-
ait és követeléseit tudják érvényesíteni, maga csak akkor vállal
Ijennök aktív szerepet, ha senki más nincs, aki a vezetésre alkal-

140 AZ Ú T
más és ha ez a többletszolgálat az igehirdetés elméleti és gyakor­
lati követelményeinek teljesítésétől nem vonja el.
Mialatt előadásomra készültem, egyik esti csendes órám al­
kalmával Malakiás II. része 7. versét olvastam: „Mert a papnak
ajkai őrzik a tudományt és az őszájából törvényt várnak, mivel a
seregek Urának követe ő."
Ez az Ige világosan összefoglalja egész előadásomat. A pap­
nak van tudománya, ez a tudomány gyakorlati dolog, az élet tör­
vénye. Tudománya és gyakorlata azért van ,, mert tudománya és
gyakorlata nem egymáson, hanem a kettő mögött álló, a kettőt a
megbízás folytán egyesítő Istenen áll. ő adja a tudományt és Ő
adja a tudománnyal bevont ajak által az élet gyakorlati parancsait.
Tudományos vagy gyakorlati munkánk minden kérdésének meg­
oldása a tudományos és gyakorlati munkára küldő Isten előtt van.
Akinek Ő adja a tudományt, az a theologus, theologus tudománya
és gyakorlata pedig elválaszthatatlanul egy. Jézus azt mondotta
m agáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet." A mi szá­
munkra is ő az út, hogy theologusok az igazság és élet együttes
megbízottai tudjunk lenni! László Dezső.

AZ ÚT 141
• E g y h á z i 5 z 0 m i o •

K ü lm is s z ió i k o n f e r e n c ia H a lléb a n .
Március utolsó hetében zajlott le Halléban, Franké városában,
ahol a német külmisszió első megmozdulása történt, a „Diákok
nyolcadik külmissziói konferenciája". A német diákság küimissziói
konferenciáját minden negyedik évben rendezi meg a „Studenten-
bund ftlr Mission" (Diákok Missziói Szövetsége), azzal az elgon­
dolással, hogy minden főiskolai hallgató tanulmányideje alatt el­
jusson egy ilyen külmissziói konferenciára. A konferencia tehát az
egyes diáknemzedékek számbavétele a külmisszió szempontjából.
Az idei konferencia azonban kimagaslik jelentőségében a konferen­
ciák sorából és pedig azért, mert az 1933-as „nemzeti forradalom"
óta ez volt az első küimissziói konferencia. Ez a forradalom pedig
nemcsak az egyháznak és a külmissziónak, de a diákságnak a
helyzetében is nagyon jelentékeny változásokat hozott. Röviden
megemlítem csak, hogy az egyház kettészakadt hivatalos állam­
egyházzá és hitvalló egyházzá és új ellenségeket kapott a „Német
hitmozgalom" legkülönbözőbb árnyalataiban, melyek ki akarják
irtani a keresztyénséget a német népből. De ellenséget kapott az
egyház magában az államban is, különösen ami a kül­
missziói törekvéseket illeti. Az állam „totalitást igény"-nyel tép fel,
vagyis arra tart igényt, hogy egyedül és kizárólag oldja meg a nép
minden szükségletét, nemcsak az anyagiakat, hanem a lelkieket is.
A keresztyénségnek ezen felfogásban csak annyiban van létjogo­
sultsága, amennyiben „pozitív", ahogy a hivatalos pártprogramot
mondja, vagyis amennyiben az állam építésének a szolgálatába
szegődik és semmit sem tesz azon kivül, amit az állam ajánl vagy
parancsol. Ilyen körülmények között a külmisszió majdnem faj és
hazaárulás számba megy. A hitvalló egyház azonban nem enged
ennek a totalitási igénynek és harcol az egyház önállóságáért és
azon jogáért, hogy kötelességeinek eleget iegyen nemcsak az or­
szág határain belül, hanem minden népek között, az Ur parancsá­
nak megfelelően. Ma Németországban csak a hitvalló egyház gon­
dolhat külmis8zióra és ezért természetes, hogy az a majd ötszáz
főnyi sereg, mely a konferenciára összegyűlt, előadók és diákok,
egy gyülekezetei képezett, mely az Urnák parancsát akarta újra
hallani és kinyilatkoztatni, hogy engedelmeskedik annak. Az állam­
egyház párthívei közül alig egy-két ember volt jelen a konferen­
cián megfigyelőnek, természetesen erősen helytelenítve, hogy a mai
diákság ráér külmissziőval, idegen népek sorsával, más fajoknak
az életével foglalkozni, mikor annyi feladat vár rá itthon, mikor az
lenne a feladata, hogy az államfő iránt vak engedelmességgel szol­

142 AZ UT
gálja a párt = állam == nép = faj építését. Ezen véiemény meg­
kapta azonban a feleletet. D. Hartenstein (Basel) nagyon világosan
rámutatott arra, hogy zárkózottságban lehetetlen a saját fajnak és
a saját egyháznak az építése. Az öskeresztyénség, melyet a mai
egyházhoz hasonlóan, pogányok vettek körül, csak úgy tudott épí­
teni, hogy a misszió mezejére lépett. Különben is a misszió hozzá­
tartozik a hitvalláshoz; nem egyéb, mint funkciója, hitvallási tény­
kedése az egyháznak'. Élő egyház sohasem lehet egyéb, mint misz-
sziót végző egyház, mert ebben építi a jövő nemzedék egyházát.
Valamint az egyház önmaga munkálkodna saját pusztulásán, ha
önmaga tagadná meg Krisztust, ha felhagyna az igehirdetéssel,
különösen a gyermekek között, éppúgy megtagadná önmagát, ha
nem foglalkozna misszióval. A misszió t. i. ugyanaz térben, ami
az igehirdetés időben; nem szünhetik meg előbb, mint ez. Hogy
ezen fejtegetésekkel ennyire egyet értett a diákság, arra legjobb bi­
zonyíték a megbeszélés volt, amelyen D. Hartensteinnek erősen
kellett fékeznie a külmisszióra vállalkozók buzgalmát, figyelmeztetve
Őket arra, hogy itthon is lehet ám nagyon sokat tenni az Ige hir­
detéséért, viszont odakint a misszió munkamezején most is any-
nyian vannak, ahánynak az anyagi támogatását az itthoniak viselni
tudják. Most nem azt kell feladatnak tartani, hogy minél többen
menjenek ki a munkamezőre, hanem azt, hogy a munkásoknak
meg legyen a hátvédje, talán nem is annyira anyagiakban, mint
lelkiekben. A missziónak most azzal lehet legjobb szolgálatot tenni,
hogy a támadások ellen megvédik a hazai keresztyénséget. A kon­
ferencia rendezősége is láthatólag inkább a hátvéd szervezésére
gondolt, mikor a konferenciát megrendezte, mert a munkamező
feladataira csak egyetlen egy előadás irányította a figyelmet és
pedig dr. Olpp filmbemutatással egybekötött előadása, melynek
utján a pogány népek testi nyomorába és az orvosi misszió munká­
jába nyert bepillantást a diáksereg. A többi előadás a misszió és
a keresztyénség ellen intézed támadásokkal foglalkozót!. Ezeknek
a középpontja, a magva az, hogy a keresztyénség nem felel meg
a fajnak, tehát a vallás a faj szerint változik. A vallás és a faj
problémájának megoldására Németországban ma két felelet van;
1. Egy a fajnak megfelelő keresztyénséget (artgemässes Christen­
tum) teremteni, azaz a fajt elsődlegesnek tekinteni és a keresz-
tyénségből mindent elhagyni, ami nem felel meg a fajnak; 2. A
keresztyénséget, mint egy csak az előázsiai zsidóságnak megfelelő
vallást teljesen elejteni és egy a német fajnak megfelelő vallást te­
remteni. Ezen két megoldásnak a támadásaira válaszoltak az elő­
adások és pedig természetesen minden előadás a problémának
mindkét megoldására. Ha azért a következőkben külön választjuk
a megoldásokat és a feleleteket az azokból folyó támadásokra,
csak azért tesszük, hogy könnyebb legyen a bepillantás az egyes
előadásokba. A fajszerinti keresztyénség követelésére két előadás
válaszolt: Mennyiben lehet a missziói egyházaknak népi jellege
(D. K.-nak, Berlin) és A keresztyénség felvétele a germán népek-

AZ UT 143
 •nél (Dr. Baetke, Bergen). D. K.*nak előadása annyira tárgyilagos
volt, hogy szinte a fajnak megfelelő keresztyénség igazolásának
látszott. Világosan és félreérfhetetlenül elismerte, hogy van igazság
is abban, mikor azt követelik, hogy a keresztyén misszió alkal­
mazkodjék a fajhoz. Tagadhatatlan ugyanis, úgymond, hogy létez­
nek a faji különbségek. Az is tény, hogy a pogányok nemcsak
idegen vallásnak, de idegen fajnak, a muakálkodásának veszik a
missziót, de ez nem jelenti azt, hogy a missziót fel kell adni, ha­
nem azt, hogy a missziónak alkalmazkodnia kell a népi sajátsá­
gokhoz. Ez pedig aképpen történik, hogy a misszió nem a keresz-
tyénséget viszi a népeknek, hanem az evangéliumot. A keresztyén-
séggel ma sok minden függ össze, ami nem tartozik az evangélium­
hoz. Különösen az angol-amerikai missziói törekvések munkálkod­
nak azon, hogy a „szociális evangéliumot“ (social Gospel) vigyék
a népeknek, új társadalmi renddel, új intézményekkel, új fogal­
makkal, amit a pogányok nem értenek és ami nem felel meg ne­
kik. De ez nem misszió, hanem propaganda, mert ez a keresz-
lyénséget, mint világnézetet viszi. A misszió azonban az evangé­
liumot kell hogy vigye. Hogy az evangéliumnak a hirdetése teremt-e
új társadalmi rendet vagy sem, az nem a misszió dolga. Az evan­
gélium egyesegyed ül a pogány népeknek Istenhez való viszonyát
változtatja meg. Minden misszió, amely mást akar és mást mun­
kál, meghamisítja az evangéliumot Mert semmiképpen sem felel
meg az evangéliumnak az a törekvés, amely kiszakítja az embere­
ket a közösségből. A misszió egyházépftésre törekszik, egyház pe­
dig közösséget jelent. Ha az új közösség szembe kerül a régivel,
az evangélium munkálta közösség a népivel, akkor ez nem más,
mint az a feszültség, ami mindig fenn fog állani aközött, ami test
szerint való és ami a Szentlélektöi van. Ez azonban nem a misz-
szión múlik, mert ez mindig azon munkálkodik, hogy egy egész
népet nyerjen meg az evangélium számára. Dr. Baetke előadása
egy Németországban ma nagyon vitatott kérdést tárt fel a konfe­
rencia előtt. A fajgondolat t. i. azzal támadja a keresztyénséget,
hogy a régi germán erényeket és általában a régi germán életet
egészen elrontotta, amennyiben az erényes és öntudatos germánok­
nak a bűn gondolatát szuggerálta, ezáltal őket egy mesterkélt és
nem fajszerinti megváltási szükségre vezetve. A fajszerinti keresz­
tyénség harcosai ezt a gondolatot annyiban teszik a magukévá,
hogy a régi germán erények felkutatását, annak felvirágoztatását
követelik s a keresztyénséget csak ennek a fajszerinti erényes életé­
nek a támogatására akarják hasznosítani. Ezzel szemben dr. Baetke
kimutatta, hogy a germán népeknél nem volt mesterkélt a meg­
váltás után való vágy és nem a missziónáriusoknak kellett ezt
szuggerálniok, hanem a keresztyénséggel való érintkezés önmaga
hozta az áttérést. Germán misszióról nem lehet ma nagy általá­
nosságban beszélni. Azokat a vádakat, amelyeket ma a keresztyén
misszióval szemben érvényesítenek, csak egy nagyon kis részére
lehet alkalmazni. Ezen vádaknak a veleje az, hogy a misszió nem

144 AZ U T
volt evangélium szerinti, hanem nagyon erősen belejátszott a poli­
tika. Ez igaz; de azt a politikát nem a keresztyénség űzte, hanem
maguk a germánok. Ami pedig a missziónak a lelki oldalát illeti,
úgy nyilvánvaló, hogy a keresztyén misszió nem idegen meggy -
ződéseket propagált, hanem az evangéliumot hirdette. Ezt bizonyí
hogy a germánok a hirdetett Krisztust a maguk képére és hason­
latosságára formálták eleinte és csak később jutottak el a tiszta
evangéliumhoz, mikor már misszióról, szó sem lehet. Ilyenképpen
lehetetlen most azt követelni, hogy a régi germán étetet helyre­
állítsák és egy keresztyén mázzal vonják be. Maguk a germánok
hagytak fel a régi és ma idealizált életükkel s ezt helyreállítani
nem lehet. De még ha a vádak igazak lennének is, ha a keresz-
tyénséggel egy nagyon értékes valláslörténeti fejlődés vált volna
lehetetlenné, akkor sem lenne okunk szégyenkezni — így fejezte
be előadását dr. Baetke, — mert a keresziyénség, nem, Krisztus
sokkal nagyobb kincs annál, mintsem hogy az ember ne hagy­
hatná el szívesen mindenét érte, csakhogy követhesse őt.
A német vallásos kutatásnak a másik problémája, mint fen-
nebb említettem, a fajszerinli vallás követelése, vagyis egy olyan
vallásnak, amely a fajnak a kivetítése a világ felett uralkodó ha­
talmak sorába. D. Witte Hamburg előadásában (Istenkeresés az új
német vallásosságban) Így jellemezte a vallási kérdésnek ezt a
második megoldását: Ma egy-új hit kel életre, a vérnek a mythosza.
Rosenbergtől származik ez a megállapítás, mely egy hitvallás, egy
dogma akar lenni: a létező legmagasabb erkölcsi értékek, a ger­
mán erkölcsi értékek, a germán jellem. Az egész világnak ez után
kell igazodnia, mert ez az Isten. Ebben három hatalmasság van:
faj, vér és föld. Ezek kormányozzák a világot. D. Witte megálla­
pítja, hogy ezekben a hatalmaikban maga az ember jelenti ki ma­
gát és önmagát teszi Isten mértékévé. Nagyon jellemző erre nézve
úgymond, a német keresztyénség, (amelyről fennebb mint a vallási
kérdés első megoldásáról már szó volt). Itt megállapítják, hogy a
keresztyénség az előázsiai vallástörténetnek egy fejlődési foka, de
Krisztust magát áriafajnak tekintik ¿s ezért elfogadják, amennyiben
megfelel a germán faj különlegességeinek. De ez következetlenség.
A következetes megoldás a másik vonal, ahol az ember maga
váltja meg magát. A mythosz lép az üdvtörténet helyébe, Krisztus
helyébe a nép. „Kezdetben vala a nép“, ez a jelszó; megváltó az
ártatlanul szenvedett és megkínzott német nép és a feltámadott, az
Önmagát feltámasztó német nép. Nyilvánvaló — mutatott rá D.
Witte —, hogy ez nem egyéb, mint a népnek a saját létébe vetett
hite és bizalma. Lélektanilag nem is rendkívüli jelenség, hogy az
ember az önön megnyugtatására sajátmagát, a saját vitalitását teszi
Ítélő birónak az élete felett, mert tudja, hogy az a bíró nem fogja
elítélni. De a bűnnek ilyetén módon való kiküszöbölése lehetetlen,
mert az egy valóság, amelyet semmi félremagyarázással sem lehet
kimagyarázni a világból. S ha nem az ember teszi magát bűnössé,
akkor nem is válthatja meg önmagát azáltal, hogy megnyugszik a

AZ ÚT 145
saját vitalitásában, amely nem ítéli el. A bűnt csak az veheti le
rólunk, akivel szemben bűnösök vagyunk, tehát egy személyes élő
hatalom: Isten. Ő nem kivetifődése tehát a fajnak, vérnek, föld­
nek, hanem élő személyiség. Ezt azonban csak a kereszt mutat­
hatja meg az embernek. Az önmagát megváltó nép nem hisz a
keresztben, mert az ellene van minden emberi vitalitás-gondolat­
nak. Így a hanyatlás, romlás, pusztulás jelképévé lesz számára,
botránkozás és bolondság. Azoknak azonban, akik megváltatnak,
Istennek ereje az, mert a kereszt a feltámadásra mutat. A német
népnek is csak benne lehet feltámadása. A német istenkeresés kö­
zéppontja tehát nem egyéb, mint a megváltás, Ugyanezzel a kér­
déssel foglalkozott D. Schomerus-Halle előadása: Keleti és nyugati
misztika; Ekkehard és Manikka-vasaga. Ekkehard, a középkor nagy
német misztikusa, úgy vált aktuálissá, hogy a faji vallás követelői
vele akarták bizonyítani, miszerint a kereszlyénség sem egyéb,
mint egy mythos, melyben az ember végeredményben önmaga
váltja meg magát, amennyiben elvonul a világ zajától és figyel a
lelke mélyén élő vagy születő Istenre. Ez a lélek mélyén születő
Isten pedig nyilván nem születhetik másból, mint a vérből. D.
Schomerus azonban párhuzamba állította Ekkeharddal Manikka-
vasagat, ezt az előindiai misztikust, aki még hozzá nem is volt
fajtiszta ária és kimutatta, hogy a kettő között csak nagyon lényeg­
telen eltéréseket fedezhet fel a kutató tudós, annyira hasonlítanak
egymáshoz. Az összehasonlításnak a haszna azon eredmény volt,
hogy 1. a vallás nincs fajtisztasághoz, tehát végeredményben faj­
hoz kötve; 2. a keresztyénség lényege nem azonos a misztikával,
amit mindenütt meg lehet találni, ahol él az emberekben a meg­
váltás uténi vágy. így minden támadás, mely Ekkehardra támasz­
kodik, alaptalan, helyesebben nem irányulhat a keresztyénség ellen.
D. Frick-Marburg előadása: Az evangélium és a vallások, tovább
vezette ennek a kérdésnek a boncolását, amennyiben szembe állí­
totta a vallást és az evangéliumot. A keresztyénségnek, mint a val­
lásnak, sokféle árnyalata van (Így Ekkehard is lehet egy árnyalat),
de ezek az empirikus árnyalatok nem jellemzik a keresztyénséget.
A keresztyénség, különösen ami a missziót illeti, nem vallási ár­
nyalatokon nyugszik, hanem az evangéliumon. Az ember, ha a
vallás és az evangélium viszonyát akarja megállapítani, rendesen
vagy egybe helyezi az evangéliumot és a vallást, vagy csak a ha­
táskörükben választja szét őket. Ez azonban nem ad sem jogot,
sem alapot a missziónak, mert az ember nem kényszerítheti rá
másra a saját vallását. Ezt már Zizendorf is látta, mikor azzal bo­
csátotta ki az első missziónárusait, hogy ne a keresztyén vallást
vigyék a pogány népeknek, hanem az evangéliumot. A szinkretiz­
mus, a misszió óriási veszélye és ellensége csak akkor keletkez­
hetik, ha a misszió nem az evangéliumot hirdeti, hanem a keresz­
tyén vallást propagálja. A különbség a kettő között Luthernél az,
hogy az evangéliumhoz nem tartozik semmi más, mint az Ige,
míg a keresztyén valláshoz még sok minden tartozik. D. Frick

Í46 AZ ÚT
 szerint az evangélium és a vallás, ideértve a keresztyénséget is,
kettős viszonyban állanak. Kiindulási pont a „divinitatis sensus“,
amely Kálvin szerint minden emberben megvan. Ezt az ember vagy
mint Isten előtti mentséget használja fel, amennyiben Isten haragja
elé oda akarja tartani annak bizonyítására, miszerint érzi teremt­
mény mivoltát s ekkor a vallás evangéliumellenes, vagy pedig mint
az evangéliumra való előkészítést nézi és annak hirdetésekor be­
fogadja a z t. . . De ezentúl még azt is meg kell gondolni, hogy ha
evangélium Isten felé irányítja a vallásos ember életét, úgy az
sohasem nyugodhatik meg ezen a földön (amire a vallás lehető­
séget nyújt), mert az evangélium a mennyeknek eljövendő országát
hirdeti azok számára, akik e földön jövevények és vándorok. Ezt
azonban csak azok látják be, akiknek az életét az evangélium
megtörte. Hogy ez a törés nem mindenkinek az életében követ­
kezik be, még azokéban sem, akik olvassák a Szentírást, arra D.
Schlunk-Tüben előadása mutatott rá, Sokak számára a Biblia nem
egyéb, mint egy szép könyv, a világirodalomnak egy remekműve.
Ezt azok látják igy, akik csak közömbös érdeklődéssel olvassák
azt. De vannak, akik keresnek benne valamit: a megoldást életük
kérdésére. Ezeknek a Biblia személyes találkozás az élő istennel
az Ő Kijelentésében. Ez a Bibliának a jelentősége, mint „minden
népnek a könyve" (ahogy az előadás címe hangzott). Hallatlan
egy igény azok számára, akik a Bibliában nem látnak egyebet,
mint egy vallástörténeti okmányt. Pedig a Biblia az egyetlen könyv,
amely az igazságot tisztán, elegyitetlenül tartalmazza. Ezért kell a
missziónak a Bibliát vinnie mindenüvé, mégpedig a maga egészé­
ben, mint Ó- és Új-szövetséget és nem, mint egyesek szeretnék,
csak mint Üj-szövetséget, mely az egyes népeknek szent irataihoz
kapcsolódik. A Biblia ugyanis egy zárt egész az ígéret és betelje­
sedés által. Az Ígéretet az Ó-szövetség mutatja: az eljövendő
Krisztus. És ez az ígéret az, amit a misszió visz a pogány né­
peknek.
Erről az Ígéretről különböző képeket állítottak a konferencia
elé a kisebb előadásokban azok, akik kinnt munkálkodtak a misszió
mezején. Bár ezek a képek a legkülönbözőbb dolgokat tárták fel,
egy vonás mindenütt kiütközött: a pogányok erősen érzik a világ
válságát, de minden keresésük hiábavaló. Azt gondolták, hogy az
európai kultúra megváltást fog hozni nekik. Ezen reménységükben
keservesen csalódtak, mert az európai kultúra és civilizáció pro­
pagálói csak épen azt nem akarták, hogy a pogány népek önállókká
váljanak és feleletet kapjanak kérdéseikre. A misszió viszi a fele­
letet az Ígéretben: az eljövendő Krisztus, aki megváltotta a világot.
Ahol az hangzik, ott harc van egyelőre a világi célokkal De a
harc kimenetele nem kétséges már azok számára, akik nemcsak
hallgatják az Igét, de be is fogadják azt. S ezért szívesen vállal­
ják a harcot a pogányok és szívesen hagynak el sokszor mindent
és szívesen fordítanak hátat az őket addig hordozó közösségeknek,
mert tudják, hogy egy még nagyobb közösségbe jutnak az Ige

AZ ÜT 147
 befogadása által: azoknak a közösségébe, akiknek az Ige az élet
kenyere. Ezen a ponton a konferencia is megtalálta a közösséget
a pogányokkal, mert nemcsak konferencia volt, hanem gyülekezet
is, mely reggel és este összegyűlt az Ige köré és abból nyerte
táplálékát. A konferencia lelkipásztora, aki a bibliai munkát végezte
D. Lilje, a német keresztyén Diákszövetség vezére volt. A reggeli
bibliaórákon az Apostolok Cselekedeteiből vett fejezetek alapján
mutatta fel, hogy miképen élt a missziónak az öskeresztyén gyü­
lekezet jó és balsorsban és innen kiindulva felmutatta a mi köte­
lességeinket is a misszióért. Nincs ember, aki ha egyszer keresz­
tyénnek vallja magát, ne kellene hogy felelősséget érezzen a misz-
szióért. Ezen a téren a legkisebb munka, a legkisebb áldozat sem
jelentéktelen és nem szabad kibújni azzal, hogy az embernek csak
nagyon csekély eszközök állanak rendelkezésére. Ugyanezt a gon­
dolatot domborította ki a konferenciát lezáró istentiszteleten dr.
Trillhaas Eriangen Ján. ev. 6 ,1 —15. Az Úr kevésből sokat csinál;
ő a keveset, a csekélyét használja fel az ő országának építésére.
Minden missziói munka haszontalan és hiábavaló, ha az Úr nem
akarja felhasználni. De ő parancsot adott a misszióra, önmagát
adta azért, hogy békességünk legyen Istennel és ezt ő nem tette
hiába. „ 0 tudja, hogy mit akar csinálni.“ (Ján. 6 :6 .)
A gyülekezeti közösségen kívül munkaközösség is volt a
konferencián. Kisebb csoportok különböző kérdéseket beszéltek
meg. Ezt az alkalmat a magyarok is felhasználtuk, hogy egy dél­
utánon összejöjjünk egy órára a mi kérdéseink megbeszélésére. Dr.
vitéz Csia Sándor, a magyarországi missziói egyesületeknek külön
a konferencia céljából Haliéba utazott képviselője elbeszélte a
magyar külmisszió történetét és munkáját, amit mint a misszió­
nak nagyon régi munkása, saját élettapasztalatából ismer. Mi töb­
biek, hét Németországban tanuló hittanhallgató és segédlelkész
örömmel hallgattuk, majd megemlékeztünk a mi erdélyi külmissziói
munkánkról is, hogy ismerve mindén magyar külmissziói munkát,,
imádkozhassunk érte és a munkásokért. Dr. Szász Vilmos„

148 AZ ÚT
 Az igo tü k ré b e n

K iv á la s z tó s z e r e t e t .
Máté 13 : 47—50.
Földi dolgot is, ha meg akarunk valakivel ismertetni, valami
olyanhoz hasonlítjuk, amit az illető már ismer. Mennyivel fonto­
sabb ez, ha nem földi dolgot akarunk megértetni.
Az Úr Jézus ezért beszélt Isten országáról többnyire példá­
zatokban. A mindennapi életből vett hasonlatból a legegyszerűbb
ember is megérthette, ha egyébként volt szivében iránta fogékony­
ság, hogy milyen a mennyeknek országa.
Egyik ilyen hasonlat a gyalomról és a halakról szóló. Egye­
dül Máté evangélista jegyezte föl,
A gyalora régies neve a nagy, kerítő hálónak (szagéné), melyet
a Galileai tengerben halászó nép gyakran használt s melyet jelen­
legi hallgatósága (a tenger partján beszélte ezt, 1 3 :1 . v.) ugyan­
csak megértett, mert mindennap látta. Nem egy tanítványát ilyen
háló mellől hívta el az Úr. (Márk 1 :1 6 —17.)
A gyalom olyan háló volt, mely nem csupán az ehető hala­
kat fogta össze, hanem a használhatatlanokat is. Kihalászták hát
vele azokat is, de mikor az egész a parton volt, akkor következett
a kiválasztás: „a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig
kihányták“.
így van együtt e világban a jó és a gonosz. Mindeniknek
része van az élet javaiban. Itt nincs különbségtétel. Maga az Úr
is afelhozza az ö napját mind a jókra, mind a gonoszokra“. Még
kevésbbé lehet nekünk jogunk ahhoz, hogy némelyeket besoroz­
zunk Isten országába, másokat meg már most kivessünk belőle.
Nemcsak nem szabad ezt megtennünk, de ha még annyira akar-
uk is, nem vagyunk rá képesek, éppen úgy, mint ahogy nem
cépesek a halászok kiválogatni a halakat, míg azok a hálóban
vannak. És így van ez nemcsak a halászat terén. Már a szenet se
lehet úgy bányászni, hogy ne kerüljön közéje egy kis kő, vagy
homok, az sranyat meg éppen csak kővel együtt lehet lefejteni.
Isten országa olyan, hogy e földön nem tehet a határát meg­
vonni az emberek közt. Ám ez nem jelenti azt, hogy mindig így
marad ez a helyzet. Lesz különbségtétel. Kiválesztják a jó halakat
és eldobják a rosszakat. Bizonyosan, de csak a parton. Csak odaát,
Isten színe előtt. A kiválogatást azonban akkor se mi végezzük el,
hanem Isten. Az Ő szeretete kell ehhez. Az a szeretet, amely
egészen addig várni tud annyi gonosz gonoszságával szemben. Az
a szeretet, melyet még a legjobb se tud megérdemelni soha . , .
Ám e- a szeretet mintha mégse lenne határtalan. Mintha

AZ ÜT 149
árnyék lenne rajta: kiválasztó szeretet, amelyikből nem jut min«
denkinek. Hiszen, ha addig vár is és kegyelmes a gonoszokhoz,
de ott, a nagy kiválogatásnál mégis elveti őket: angyalai tüzes
kemencébe, sírás és fogcsikorgatás kínjai közé dobják az elkár-
hozottakat. Ez is szeretet azonban, mert igazság. Nem igazi sze­
retet az, ami az igazság rovására megy l És milyen istenországa
lenne az, ahová mindenki, bármilyen aljassággal és elvetemültség­
gel is van tele, bemehefne? Az az edény, amibe a halászok a
halakat gyűjtik talán befogadhatná azokat is, amik csak eldobni
valók, de Isten országába lehetetlen bejutni annak, ami szenny,
sár, b ű n ...
Senkit se fogadhatna be közülünk ez az ország, ha nem jött
volna az Űr jézus, hogy »tisztítson magának népet".
Kicsoda neked Krisztus ? Ezen fordul meg nemcsak most az
életed, hanem a világ végén is a földi életnél nagyobb üdvösséged.
Mert a nagy kiválasztásnál az Isten követei, az angyalok is
csak ezt a nevet fogják szivedben keresni. H, J,

150 AZ UT
*I g e h i r d e t é s - K u l t u s z •

P r é d ik á c ió - v á z la to k .
A hit feltételei.
Róm. 10:14.
A szöveg lánckövetkezíetés iskolapéldája. Formájával is jelzi,
hogy írója az emberi gondolkozás állandóságára alapit. Választania
kell az olvasónak az elfogadás és a képtelenség között. És mégse
az elméleti gondolkozás, hanem Írójának viszontagságokban gazdag
tapasztalata igazolja. Aki úgy nyilatkozik, hogy „az ember hitből
él" és élete győzelmének a hitet tartja — „a hitet megtartottam*
— annak a hit nem valami szabatos vélemény vagy kedélyének
érzelmi színezete volt. Egyetlen mód volt, hogy az élettel szemben
viharálló, a halállal szemben reménykedő maradhasson.
Bizonyos, hegy amig emberek vagyunk, ösztönösen meg kell
támaszkodnunk valami bizonyosban. Hinni a legnagyobb hitel kér­
dése. Ez azonban nem fog örvendező öntudattá kivirágozni még a
legélesebb gondolkozás útján sem. Meg van a fokozatos iskolája.
1. Templom, gyülekezeti élet, testvéri közösség, missziói
munka nemcsak az egyház hivatalos meglétének formációi, hanem
termékeny ösztönzések nyújtói, pótolhatatlan alkalmak, hogy a hit
megtartó erő szerepét vehesse át. Aki igy írhat: „kívánlak látni
titeket, hogy egymás hite által felbuzduljunk*, vagy „ügyeljünk a
szeretetre a jócselekedetekre való felbúzdulás végett*, az valóban
életszükségletét elégítette ki a gyülekezeti közösségben.
Ha eszünkbe jut a szórványok helyzete, reverzális adók, szek-
táskodók, asszimilánsok statisztikája, elszorúltan látjuk a valóság
tükrében az ige igazát. És egyénileg sincs másképen. Aki bármi
okon is el kellett hogy veszítse az emberekhez való bizalmát, meg
kellett hogy tapasztalja, hogy ez magával vonja istenbizalma inga­
dozását. Sokan vannak, akik öntetszelgő fölényből, tanúltságuk
vagy az élet kedvezése folytán közömbösökké, zárkózottakká vagy
éppen fölényesekké lettek. Elfeledik, hogy szándékosan zárták ki
magukat a titkokat közlő Szentlélek megvilágositásából, a magát
megbizonyltó Isten megjelenéséből. Az elhanyagolt templomot el­
került az Isten.
2, A következtetés utolsó láncszemével a „prédikáló* jelen­
tőségét fűzi bele az ige a hit feltételei sorába. Mindenesetre a
tekintély elve ez. A mi korunk szelleme előtt nem rokonszenves.
De a szent írás nem tágít tőle, hogy prófétai látás nincs próféta
nélkül és pap szája nélkül nincs kitől törvényt várni. A prédikátor
létjogosultsága után gyakran kullog a gyanú, hogy egyeseket a
puszta foglalkozás köt hozzá, többeket a paraszt udvartartása tart

AZ U T 151
el, egészben véve pedig a legimproduktivabb réteg a társadalom
testében. De íme, egyenlők lehetünk születésben, halálban és lé-
nyegben, de a mester mégis kevés. Sok rossz prédikáció és sok
gyarló prédikátor lehetséges, de a kevés prédikáció a nagyobb baj.
Mindig szüksége lesz az életnek azokra, akik az eszményt ma­
gukra veszik és megszentelik magukat az igazságban; akiknek
láttára az emberek eidöntöttebbek, bizóbbak lesznek; akiknek az
ajánlólevele az, hogy a jelentőségük rásegítés és ösztönzés az Isten
felé, hitel az Istenben való élet mellett.
Krisztus indulata.
Fii. 2 : 1-11.
Aki e sorokat írta, sokat és tisztán látott az életből. Ember­
ismeretét a pásztoráció közvetlen tapasztalatából állította össze.
Arra a következtetésre jut, hogy megfelelő alaplelkület nélkül a
legnagyobb ügybuzgalom is sikertelen marad. Az Istenért folytatott
munka, de bármely munka is, elsősorban lelki minőséget kíván.
Semmi tettvágy, semmi vállalkozási kedv nem boldogúl, ha még
oly lázas és divatos is — Krisztus lelke nélkül. Előbb minden
térdnek oda kell hullania Jézus lábaihoz és minden nyelv előbb
meg kell tanulja a jézus uraságát, hogy meghódoltathassa feladata
nehézségeit.
Korábban nem voltunk erre a tapasztalatra ráutalva. A gyü­
lekezeti élet döccenő nélkül folyt le a hagyományos formák be­
tartásában. Időnk az elhanyagolt vagy fel se ismert feladatok egész
raját lökte elénk. Megindultak és folynak vállalkozó szellemű grup­
pok sűrű hőstettei. De a zajban is hallani kell a hangot: „ne
örüljetek. . . hanem inkább annak, hogy a lelket vettétek."
A legszerényebb bibliaköri munka csakúgy, mint kőfalrakó
buzdulás, igazolja, hogy könnyebb nagy lendületet venni, mint a
kicsinyes természetű dolgokkal megküzdeni. Fel vagyunk készülve
nagyot akarni, de szinte tehetetlenek a konvencionális bűnök ellen.
Olyanok ezek, mint a mikróbák: nem bír velük a fegyver, csak a
steril levegő.
Jobbkor, több érvénnyel nem szólhatna az ige, mint most,
amikor emberismeretünk és élettapasztalatunk fogyatékossága mel­
lett megismertük még az érzékenység beteges fajtáit, hiúság,
dicsőség-vágy, öntetszelgés egyéni árnyalatait. Fel voltunk készülve
a kirívó bűnök ellen, de nem tudjuk, mit kezdjünk a jó módor,
jó neveltség stb. cimén hitelesített színlelés, tettetés, hazudozás,
elsőségkeresés, sértödékenység mikróbáival.
Meghasonlott egyesületek, elerötlenült kezdeményezések, hitel­
telenült célkitűzések népesítik be a küzdőteret. S a kép teljessé­
géért látni kell a népszerűségvadászat hínárjába tévedt pásztort s
mellette az akaraterő szívósságát makacs akaratossággal helyette­
sítő tyránuBt, az elvhűség egyedárusát.
Nagy és nemes Ügyekhez nagy és nemes lélek kell. Alázatos
lélek. Ezt puszta belátás alapján senkinek se sikerült hiányos fegy­
verzetébe beilleszteni. Mysztikuma van. Nem kisebb, mint az a
152 AZ ÜT
 hajdani, apostoli hittapasztalat, mely jézus-Krisztust az Atya-Isten
jobbjára ültette. Alázatosság Úr-Jézus nélkül: leereszkedés, az ön­
teltség raffinált fajtája. Jézus-Krisztussal pedig mély, mint a tenger,
derűs, mint a napfény, súlyos, mint a havas. Beteget ápolni er-
nyedetlenül, árvát gondozni, téglát hordani vidáman és meghalni
féJreismerten nem lehet nélküle.
E rn á n k jár.
Mk. 16 : 1—7.
A keresztyénség történetének zajos fejezetei léptek a három
asszony gyér nyomába. És beszélnek pálmáról, ami egykor még
a fegyverek számára is itt termett a legdicsőségesebben. Azután
mennyi buzgalom lüktetett korokon át a legjava elmék erőfeszíté­
seiben, amelyekkel megakarták közelíteni az örök kérdést: kicsoda
Jézus, micsoda dogmákkal, szertartásokkal, életmóddal lehetne leg­
inkább felmagasztalni, érzékeltetni, hozzáidomulni? Nem volt az
emberi szellemnek olyan képessége, ami a maga módján fel ne
ölelt volna valamit e jelenetből. Áradtak a szavak, ömlöttek az el­
ragadtatások és szertelenségek. Csakugyan e tárgyban csak a sza­
vak legjavával lehetett beszélni és szélsőségekkel kísérletezni, mert
az emberileg felfogható felemelkedésnek is itt a csúcsa. A „kő®
rengeteg erőfeszítésnek symbolumává lett.
Csábitó és könnyű volna ezen állomásokon meg-megállani
s mint madártávlatból végigfutni irdatlan korok erőfeszítésein. De
érezhető, hogy a lélek nem ezt akarja. Mindenikünk világosan
számot ad magának, hogy hitünk balgasága vagy valósága dől el
a jól feltett és igazán megválasztott kérdésen: Jézus mögöttünk
vagy előttünk? A kő minden korok és egyének számára vissza­
ereszkedik.
Hányán elolvassák és úgy tesznek, mintha jártak volna ott.
Hányán beérik kenetes kegyelettel s. szépen elkerülik a nehezét.
Vannak, akik úgy tesznek, mintha éppen ők támasztanák fel Öt.
De a lelkek nem leírást, nem tant és nem höskölteményt akarnak,
hanem szilárdságot, elevenséget, átélést akarnak. Az ember, aki
született, él és meg fog halni: meg akar erősödni a halállal szemben.
Hogy lehet megállani e sorsdöntő ponton valóságos tapasz­
talás nélkül ? Jézus feltámadásának kihordozására annak van meg­
bízatása, aki egész szivével kipróbálta, hogy mire kész és mire
képes a szeretet. Beszélni nem elég és már elég is volt. „Megele­
v e n ít valósággá kell lennie a magunk jótállásában“. A hívő lélek
mindig angyallá fogja magasztalni, aki ilyennel áll elő. A lelkek
már túl vannak a szavak virágesőjén. De akiknek „előtte megy“,
azok előtt megnyílnak, mint a virágkehely a napsugár előtt.
Akiknek „előtte megy“ önkéntelen belső kényszer alatt indul­
nak el elhirleini a látottakat. Amely hit nem missziónál, még min­
dig csak a sírba bámul és csak a tradíció kenetes őre. A misszió
a hit elevenségének ellenprőbája. Az élet akarja önmagát.

AZ ÚT 153
 „Hittem, azért szóltam . . . «
II. Kor. 4 :12—18.
Az apostol felőrlődő életét teszi föl önigazolásul. A szavak
híg, hináros fajsúlya mellé a masszív tapintatu törődöttséget. Nála
a szavaknak nagy ára volt: az élet minden kilátásába kérőitek.
Nem beszélő foglalkozást űzött, hanem a Krisztus volt az élet­
eleme, a beszéd pedig ennek egyik fontos, de nem egyedüli módja.
A döntő dolog az volt, hogy nemcsak élni, legkevésbé megélni
akart Krisztussal, hanem az Érette való halált is győzelemnek vette.
Lelkészi életünk egészen abban telik el, hogy a hit dolgait
beszéljük elő. Meg akarunk láttatni egy láthatatlan világot, amely
általunk lesz láthatóvá vagy nem látszik ki miattunk. A képzettség
alaposságával tudjuk is amiről beszélünk.
A helyzeti előny — mert csak mi beszélhetünk — könnyen
a fölény kivételességévé válhatik. Holott hit dolgában az állás
közömbös. Alacsony, de nem ritka gyanú, hogy beszédeink hajtó>
rugója nem mindig a saját hit belső kényszere. Talán nem akarjuk
szégyenben hagyni magunkat, talán a bennünk személyesülő egy­
házi szervezetet, — talán a beszéden kívül nem is értünk egyéb­
hez. Nekünk nincsenek kételyeink, minket nem gyötör tépelödés,
mi nem kell megrendüljünk. Keresztelünk, esketünk, temetünk,
gondjaink is vannak, rongyoskodunk is, de mindéhez a Krisztus
p e a lr c tilc y p ftt iH ÍT P t

A hivatali állapot tehát a kétes hitel forrása. Jóllehet élet­

hossziglan benne vagyunk az irányító szerepében, mégis valójában
a magunk vonásait rajzoljuk bele népünk ábrázolatába. Ha eszünkbe
ötlik, hogy a szavunk járása, kiszólásaink, skepticizmusunk állandó
döntvényekké edződnek a köztudatban, bizony meg kell ijednünk
magunktól és hatásunk következetes érvényesülésétől. Hiszen szám­
talan alakban sokszorosítva és torzítva találkozunk önmagunkkal.
Mindenkivel fölvehettük a versenyt, csak sajátmagunkkal szemben
szűnt meg a fölényünk. (így szokik le az ember a csipősködésről,
nagyhangú Ságról, a csal hatatlanság egyedárusitásáról stb.)
Szónoki sikereinket, levelezéseinket mind elfelejtik embereink»-
de a csökönyösségünket, amivel kútba esett követ emelgettünk»
azt nem. Ami bennünk élt és aminek éltünk, az magáért szavatol.
Azt akarják tőlünk, hogy mutassuk fel, amit megtaláltunk, mutas­
suk fel az életünk szerelmét, a halálunk boldogságát. Mert nagy
dolog az, amiért az ember élni tud, — de amiért meg is tud
halni: az igazán a komoly dolog. Mert azt maga-magánál is
többre tartja.
Tőlünk tehát a lelkek állandó igénye minden idő próbáját
kiálló tanuságtételt vár. A prédikáló embertől nem azt, hogy a
hagyomány és jogrend segítségével megszolgálja a kenyerét. Nem
azt, hogy megvédelmezze az Istent. Hanem hogy lássa rajta, hogy
miként él egy ember az Istennel élő közösségben az öt újjászülő
és megszentelő Jézus Krisztus által.

154 AZ ÚT
 A i elnyomottak evangéliuma.
Ef. 6 : 5 —8. v.
Az ige történelmi kerete a hajdani Róma legmérgesebb kele-
vénye. A rabszolgaság, rabszolgasors, szolgalelküség a mai ember
előtt többnyire súlytalan szókép a sülyedtség és embertelenség
árnyalására. Máskép vélekszönk azonban, ha hozzávesszük, hogy
az akkor gazdasági és termelési rendszer, a falánk hóditásvágytol
fütött politikai hatalom és állam szerkezete, műveltségének bámu­
latos nagyszerűsége, — szóval a fogalommá vált római nagyság
szörnyű méretű alkotmánya az eltiportak millióin fekűdött, mint a
világ máskép se képzelhető rendjén. Az állattá sfllyesztett, tárggyá
degradált ember nemcsak balsors szülte esetlegesség, a kiváltsá­
gosak véletlen játékszere: hanem egyetemes szükségesség, szét-
törhetetlen világrend és korszellem.
Ebbe a történelmi környezetbe lép be az ige. Odafordul az
elnyomoritottak felé oly gyakorlatiatlan jóakaratusággal, hogy már
csaik érzelmes álmodozásnak látszik. Nem igazol, nem vádol, nem
bujt, nem lázit, sőt hozzá se nyúl a testűket-lelkűket lealjasitó
rákfenéhez. Mintha se érzéke; se hozzáértése nem volna a kérdés
szörnyű rengetegségéhez.
És mégis az ige az Ige, a megváltó szó, a világukat és
magukat átteremtő belenyúlás. Mert embert csinál belőlük, lelket
ád, Istent ád nekik. Azt adja, amit se felszabaditás, se polgárjog,
sőt végül a korhadt római rendszer összeomlása se adhatott m eg:
hitet egy másik, korlátlan, végtelen életben, belekapaszkodást az
emberen túli jóság valóságába, túllépést önmaga nyomom mértékén
és örvendező alárendelkezést a megtalált felső világ értékei alá.
Általa visszakapták az egyetlen módot, ahogy örvendeni lehet az
életnek, a hitet.
Ennek az ódonságában érdekét veszitett kérdésnek a hullámai
itt örvénylenek a lábaink előtt a mi korunk történelmi formáinak
friss mezében.
Ma tiszta szemmel láthatjuk, hegy az eszközzé, a numerussá
tett ember belsőleg elszegényedik, elsorvad és állati elemei lesz­
nek úrrá felette. Ma bátor lehet a szavunk hozzá, hogy kimondjuk,
hogy az Istenétől megfosztott ember csak sülyedhet, mert önmagát
kell mértékké tennie, tehát öntelt, felületes és kegyetlen lehet. (Aki
ezt nem hiszi, annak juttassuk eszébe a nagy háborút. Elég lesz
rágondolnia, hogy az egyenruhával darabbá tett ember micsoda
törvényszerűséggel merült bele az embertelenségbe. S még az bi­
zonyít inkább, hogy nem is tehetett róla.)
Semmi rendszerváltozás nem segíthet a kétségbeesetten utolsó
ugrásra készülő világunkon. Semmi külső forradalmi győzelem
nem hozhatja, amire legelőször van szükség, az ember belső át­
alakítását Csak az Ige segíthet rajta. És az a jóltevő, aki ezt
tudja cselekedni. Csak Jézus, az Élő Ige teheti, ü t kell kipróbálni
mielőbb. Mert a világ sorsa a nyílt, egyetemes, felelősséggel teli
emberek kezében van letéve. Káli Dénes.

AZ ÚT 155
• Tu d o m á n y és V H ágnéxot •

A b e lm ls s z ió i é s Is k o la i m u n ka v isz o n y a .*
Az a kérdés, amellyel foglalkozni akarunk, szorosan érinti
egyházunk munkáját, de érinti azt a felfogást is, amelyet az egy­
házról és annak munkájáról táplálunk. Ha az .egyházat olyan kö­
zösségnek tartjuk, amelynek első feladata egy bizonyos tan átadása
8 az egyház munkáját abban látjuk kimerítve, hogy ezt a tant
tagjainak megtanítsa, akkor mindig inkább az iskolára helyezzük
a súlyt s az egyház munkáját lehetetlennek tartjuk az iskola nél­
kül. viszont, ha egy olyan egyházfogalmat teszünk a magunkévá,
amely annak munkáját főképen társadalmi síkon keresi, s amely
a maga életét tagjai személyes életének befolyásában, irányításában
akarja kiélni, akkor az iskola másodrendű kérdés az egyházra
nézve. A középkori és protestáns orthodoxia tanegyháza, mig teljes
erővel vetette magát reá az iskola kézbentartására s amíg az isko­
lában a vallás és egyéb tárgyak tanítása által akarta a maga taná­
nak tisztaságát megvédeni, teljesen figyelmen kiv&l hagyta azokat
az eszközöket, amelyekkel az iskolán kívül lehet az egyház tagjait
megtartani és reájuk hatást gyakorolni. Viszont a pietizmus egy­
háza, amely a személyes befolyás gondolatát tűzte ki az egyház
feladatául, az iskolai hatások háttérbe szorításával egészen új
útjait és lehetőségeit dolgozta ki és érvényesítette az egyház mun­
kásságának.
Szemlélhetjük ezt a két oldalát az egyházi munkának úgy is,
mint amelyekre az egyház különböző életsorsában volt kényszerítve.
Azok az egyházak, amelyek kezükben tartották az iskolázás feletti
hatalmat, rendesen megelégedtek azzal a hatással, amelyet ezen
keresztül tudtak a híveikre gyakorolni, mint ahogyan a mi refor­
mátus egyházunkban sok ideig feleslegesnek látták ezt a munkát,
mig olyan egyházak, amelyek kezéből a népoktatás és nevelés
kérdését egy másik közösség, az állam vette a kezébe, kénytelenek
voltak az iskolán kivül eső munka területére lépni s volt olyan
eset, hogy csakis ez maradt meg az egyház számára.
Lehet ezt a két munkaágat vagy módszert úgy felfogni, mint
két egymással szemben álló és egymás ellen küzdő módszert. Sokan
tekintik ma is a belmisszió munkáját itt ebben az egyházban olyan
jövevénynek, amelynek vendégjogot csak a kényszerítő körülmények
adnak s amely alapjában véve kiszorította az egyház érdeklődésé­
ből és munkaköréből annak igazi veteményes kertjét, az iskolai
munkát. Azok, akik még mindig, bár még meglehetősen kevesen
és erőtlenül azt vallják, hogy a belmisszió néven itt végzett munka
* A theol. tud. konferencián elhangzott előadás.

156 AZ ÚT
 csak valami idegen talajból ideplántált növény, amelyet némelyek
divatból hoztak ide, vagy valami téves elgondolásból védelmeznek,
azok az iskolai munkát tekintik az egyház egyetlen munkalehetősé­
gének s keservesen védelmezik ezt minden missziói túlkapás ellen,
félve, hogy ezzel az egyház igazi munkamezeje lát hiányosságot.
Mások lehetnek elvakult belmissziősok, akik ezt a módszert egye­
nesen mint egyedül üdvözítő és egyedül lehetséges módszert akar­
ják kijátszani minden egyéb tevékenységgel szemben. Vájjon most,
ha az egyház életének ezt a két munkaágát nézzük, milyen viszony­
ban vannak ezek egymással? Vájjon az egyház lényegével melyik
van kapcsolatban? Az egyház lényegéből folyik-e mindkettő? Mi
a speciális feladaték és jelentőségük ? Ezek a kérdések azok, ame­
lyekre itt meg kell felelni.
A következő négy kérdést kell tehát feltennünk, i. Hogyan
állanak ezek fa munkák kapcsolatban az egyház lényegével és
miben áll közős feladatuk ? 2. Ml a lényege és mik a speciális
vonásai ennek a két munkának ? 3. Mit ad a belmissziói munka
az iskolai munkának ? 4 Mit nyújt az iskolai munka a belmissziói
munkaág számára, hogy így ez a keltő közösen egy cél érdekében
legyen felhasználható?
1. Az első kérdés az, hogy milyen módon származnak le
ezek a munkák az egyház lényegéből ? Az a leifogás, amely nem
látja ezeknek az egyház munkájává! és lényegével való belső ösz-
szefüggését. állítja őket egymással szembe és hajlandó kijátszani
őket egymással szemben. Innen származik az a tévedés, mintha
itt lehetne elsőrendű és másodrendű munkaágakről beszélm, innen
származik az a gondolat, hogy az egyház többi munkáját, vagy
munkájának többi vonását, mint a gyülekezeti igehirdetést, az
adminisztrációi, az iskoiai munkát félteni szokták a belmissziói
munkáktól, azt gondolva, hogy ezek a munkák amazok megsem­
misítését vonják maguk után.
Természetesen megtörténhetik, hogy tájékozatlanságból és az
egyház lényegének helytelen felfogásából az egyház életének egyik
vagy másik oldala előtérbe lép, esetleg túlteng s elnyom minden
más életnyiivánulásí, mint ahogyan az emberi testben is túltenghet
egy szerv vagy egy életműködés. Az ilyen elephantiasis azonban
mindig betegség jele s azt mindig gyógyítani kell.
Ha az egyházat úgy nézzük, mint Isten választoltat közösségét,
akik a váltság és kegyelem alapján állanak s akik az egyház
közösségében neveltetnek arra az üdvösségre, amely részükre
eltétetetett, hogy az utolsó napon nyilvánvaló legyen, akkor az
egyháznak tagjai egész életét kell vezetnie a számukra s az Isten
Igéjét minden módon és minden vonatkozásban kell hirdetnie. Az
egyház egész élete nem lehet akkor más, mint az Ige szolgálata,
arra irányuló munka, hogy az Ige parancsát és hivó szavát meg­
értsék és meghallják azok, akik tagjai közé tartoznak. Amint Isten
igénye az emberre nézve magában foglalja az ember minden élet-
nyilvánulását s élete egész körét, az egyház feladata az, hogy ezt

AZ ÚT 157
az igényt az egész életre kiterjedőleg hirdesse és pedig hirdesse
az embernek nemcsak földi viszonylataiban és kérdéseiben, hanem
Istennel való viszonyára nézve. Az a munka, amelyet az egyház
látszólag erre a világra végez, mint az egyház gazdasági érdekei­
nek védelme vagy tagjai testi életének biztosítása, szociális viszo­
nyainak megjavítására való törekvés, nem tekinthető olyannak, amely
ellentétben all az egyház lényegével, de mindezeket az egyház mint
az Ige szolgálatát végzi és teljesíti.
így van most, hogy az egyház élete és munkája több ágra,
munkatérre és feladatra oszlik. Nem akarva most megfelelni annak
az igénynek, hogy ez a felsorolás rendszeres legyen, csak meg­
említünk ilyen feladatköröket és munkatereket, hogy szemléltessük
ezek egybetartozását. Ilyen munkatere az egyháznak az egyház
igazgatása és kormányzása, amely dacára annak, hogy az egyház
földi alakjával, annak földi viszonyaival van összefüggésben, leg­
szorosabban függ az Igétől, mert sem az egyházalkotmány, sem
egyházszervezet nem lehet Ige nélkül, sem az egyház nem tekint­
heti a maga anyagi javait a magáénak, hanem olyannak, amely­
nek célja az ;Ige minél komolyabb hirdetése. Egy másik ilyen
munkatér az, amelyen az egyház az Igét a maga belső élete rend­
jében hirdeti és szolgálja, a fegyelemben. A fegyelem is csak akkor
igazi, ha az Ige alapján áll, s ha azt akarja hirdetni, különben
önkényeskedéssé, vagy a bűnnel való megalkuvássá válik. Egy
harmadik ilyen munkaterület a kultusz, amelynek szintén attól függ
a tisztasága és ereje, milyen viszonyban van az igével, mennyire
érvényesül benne az Ige szolgálatának elve. A z iskolai munkában
szintén ez a szempont kell hogy vezesse az egyházat. Az egyház
kezében az iskola sohasem sülyedhet oda, hogy tisztán világi
ismeretek átadásának a helye és eszköze legyen, hanem minden
ismeretet az Ige szempontja és világossága atd kell helyeznie, min­
den tantárgyat abból a szempontból kell néznie, hogy az hogyan
mutatja az Ige világosságánál Isten hatalmát, dicsőségét és kegyel­
mét a gyermeknek, mert ha nem ezt teszi, akkor egyszerű ismeret-
közlő intézménnyé válik, amelynek értékét a gyermekekbe betömni
sikerült ismeretanyag mennyisége dönti el s amely a gyermeket
nem a világ igazi, az Ige fényében való megismerésére, hanem
annak félreismerésére vezeti. Ugyanez a helyzet most már, hogy
ne említsük az egyház életének több megnyilvánulását, a belmisszioi
munkával is. Ha ezt a munkát nem az egyház lényegéből szár­
maztatjuk, ha ezt nem is hatja át az a tudat, hogy általa az élő
Isten izenetét kell átadnunk s útat készítenünk vele az Igének,
mint Isten megszólításának, akkor ez is, mint akármelyik a többiek
közül vagy bálvánnyá lesz, amely az Ige helyébe lépett s amelyről
azt hisszük, hogy önmagában és önmagától nyeri erejét és hatását,
vagy pedig léha és üres játék, amellyel az időt akarjuk tölteni.
Mindkét esetben megszűnik igazán egyházi munka lenni s lesz
emberi próbálkozás. Íg y nem csoda, ha az így emberinek nézett
és emberi célokra felhasznált eszközök ellentétbe kerülnek egy-

158 AZ UT
mással, vitába elegyednek afelöl, hogy melyik a fontosabb és érté­
kesebb s nem csoda, ha ennek az lesz a vége, hogy az egy­
házat nem hogy segítenék, hanem még akadályozzák a maga egyet­
len célja szolgálatában. Minden önmagáért valóvá lett eszköz bün­
tetése, akár iskola legyen az, akár betmissztó az, hogy lehetetlenné,
sőt károssá válik.
Az egyház munkái tehát s közöttük az iskolai nevelés és
tanítás munkája is és a bel misszió munkája is, leszármaznak az
egyház megbízásából, amelyet az egyház nem utasíthat el magától
abból a megbízásból, hogy minden teremtménynek hirdesse az
evangéliumot és erre használjon fel minden eszközt, ami rendel­
kezésére áll. Semmiféle munkája az egyháznak önmagában és ön­
magáért nem bír igazsággal, hatással és eredménnyel, minden
munka, mint az egyház maga is, a bűn korlátái közé van szorítva,
a bűn alatt van, önmagában tehetetlen. De a Szentlélek Isten, aki
az egyházban munkálkodik s aki Istennek az egyházban hirdetett
Igéjét csakugyan Igévé, életújftó és kegyelemről bizonyságot tevő
Igévé akarja tenni azok számára, akik elválasztottak és akiket Így
akar elhívni, ez a Szentlélek Isten kegyelemből, nem azért, aki azt
végzi, hanem a Krisztus érdeméért elfogadja az egyház ezen szol­
gálatát és szent tetszése szerint teszt hatékonnyá a hirdetett Igét
azon munka által, amit neki hitben felajánlanak.
Ebből következik az, hogy mivel abszolút biztos eszközök és
munkák, amelyekkel mi emberi szóval vagy erővel biztosítani tud­
nánk azt, hogy ezek által a lelkek igazán Istenhez térnek, nincse­
nek, az egyház mindig a Szentlélek Istennek engedelmeskedve,
keresi azokat az útakat, eszközöket, módokat, ahogyan az Igéi
hirdetheti az adott helyzetben és körülmények Y Lehet idő,
mikor egyik vagy másik módszer vagy út elzárk i / vagy lehe­
tetlenné lett az egyház elölt, akkor nyújt Isten más útakat és
módokat az Ige hírde'ésére vagy lehet idő, mikor egy út nyitva
áll, de az egyház vagy nem látta meg azt, vagy nem használta
fel eléggé. Mivel Isten mindig azt akarja, hogy Igéje hirdeLessék
s mivel erre a megbízást az egyháztól nem vonta meg, bízni kell
abban, hogy ¿z úrakról is gondoskodik, csak attól kell óvakodni,
hogy az útakat lebecsüljük, vagy azokat megvessük. Az olyan ú>,
amelyen nem járnak, lassanként eizáródik, belepi a gyom és feí-
ismerheteílenné lesz, amelyet használnak kimélyül és kiszélesedik.
Az egyházi munkának sok bezárödott útja azért záródott be, mert
nem használtuk eléggé s megnyílt ütak lassanként járhatóvá leltek
és áldások hordozóivá sokak számára. Lehet olyan idő, amikor
isten csak egy útat hagy nyitva egy egyház számára, de ezer. az
egyetlen úton olyan gazdagságát tudja kiárasztani az Igének, ami­
lyent ezer úton sem tudna az az egyház elérni. A mi kötelessé­
günk az, hogy megbecsüljük az alkalmakat, amiket Isten ad az
egyháznak %z ige hirdetésére, hogy legyen szemünk szoknak a
meglátására, amelyekre Ő mutat rá és legyen alázatosságai" arra,
hogy azokat az eszközöket engedelmesen, nem a magunk, han;;n

AZ U T 159
 az Ö akarata szerint felhasználva, bízzunk abban, hogy az, aki
meg tudta keresni Pált a damaskusi úton és a szerecsenországi
komornyikot a Gáza felé vivő járatlan országúton, a Járatlan, sőt
járhatatlan útakon is el tudja vezetni azokat, akik az Ő Igéje hir­
detésén fáradoznak.
így az egyházi munkák kérdésénél nem anyira a módszerek
is útak kérdése a döntő, hanem a lelkek kérdése. Minden módszer
és út csak azért van, hogy a telkeknek tudomására hozza az evan­
gélium áldott izenetét, nem az útak fenntartása és azokhoz való
ragaszkodás a fontos, hanem az izenet átadása. Viszont minden
meglevő útat teljesen és engedelmesen kihasználni az egyháznak
az Ige iránti felelősségből folyó kötelessége.
Ha most speciálisan [az iskolai munkáról és a belmissziói
munkáról beszélünk, mindkettő közös feladatát abban találhatjuk
meg, hogy ezekkel az egyház, különböző módokon ugyan, de az
Ige hirdetését akarja végezni. Ha tehát ez a kétoldalú munka el­
válik egymástól és esetleg ellentétbe kerül egymással, annak min­
dig az az oka, hogy vagy Laz egyik vagy a másik elfeledkezett
erről az őket eggyé tevő és összekötő nagy feladatról és emberi
célokat tűzött maga elé. Minél jobban törekszik mindkét m unkáig
a saját körében és saját eszközei szerint arra a célra, hogy való­
ban az Igét szolgálja, annál inkább találkoznak, kiegészítik egy­
mást és annál áldásosabb lesz együttmunkálkodásub. Annál inkább
lehetséges lesz az, hogy egyiknek a hiányait, korlátozottságát a
másik pótolja és elősegítse. így kapcsolódik mindkét irányú munka
egy közös cél alá és Így találják meg egymást az egyház egyetlen
célja szolgálatában.
2. A második kérdésünk az, hogy melyek azok a speciális
vonások, amelyeket ezek a munkák hordoznak, mi jellemzi őket,
miben nem egyesithetők egymással? Hz a kérdés azért fontos,
mert minden munkaágnak az egyházban megvan egy bizonyos
módszere és köre, amely annak speciális jellegéből folyik s amely
így ezt a munkát képessé teszi arra, hogy végezzen olyan felada­
tokat, amelyeket a másik képtelen elvégezni. Ha megismerjük eze­
ket a sajátos vonásokat, akkor könnyebben tudjuk az illető mun­
kát felhasználni és beállítani az egyház szolgálatába. Ezeknek a
vonásoknak elhanyagolása az, hogy ezeket nem tanulmányoztuk
eléggé, volt az akadálya annak, hogy ezekkel úgy tudjunk élni,,
ahogyan keli s ma is az oka annak, hogy nagy kezdeményezések
hogyan buknak meg. Vádolnunk kell magunkat, hogy ml lelkészek
sokkal kevesebb tanulmányt fordítottunk ezekre a dolgokra, mint:
kellett és tehettük volna s ennek a ténynek nagy része van egy­
házunk jelen nyomorúságában. Azt hittük, hogy a belmisszió vagy
az iskola olyan dolog, amihez mindenki hivatalból ért, hiszen gya­
korlati munka s mi büszkék voltunk arra, hogy leikészkedő papság
és a gyakorlati szempontok világos ismerői vagyunk s elfelejtettük,
hogy a | gyakorlati munkának nevezett tevékenység épenűgy elvi
alapokon nyugszik, mint akármi más s kiejtettük kezünkből a

160 AZ ÜT
 fegyvereket, amelyekkel csak hadonázni tudtunk, de szabályosan
és öntudatosan vívni nem.
Melyek azok a sajátos vonások, amelyek az iskolai nevelés
munkáját az egyház szolgálatában és az Isten Igéje szolgálata
szempontjából jellemzik ?
Az első, amit az iskolai munka sajátos vonása gyanánt meg
kell említenünk az, hogy ez a munka rendszeres és intézményes.
Az iskola, akár felekezeti, akár más jellegű iskola benne van egy
köznevelési szervezetben, amelynek törvényei, szabályai vannak s
amelynek az a célja, hogy a gyermeket a köznevelés eszközei
útján vezesse azoknak a céloknak megismerésére és elsajátitására,
amelyek az iskolát fenntartó állam, egyház, társadalom élete céljait
alkotják. Ez azt jelenti, hogy az iskolánál mindig számolnunk kell
azzal a ténnyel, hogy egy rendszerbe van beállítva. De még ezen
a köznevelési rendszeren belüt is, amelybe tulajdonképen minden
ágú és eszközü nevelés tartozik, az iskola egy kötött nevelési rend­
szert alkot. Ennek a kötött nevelési tevékenységnek megvan a
maga anyaga, amelytől nem lehet eltekinteni, amely magában fog­
lalja mindazokat az ismereteket, amelyek szükségesek arra, hogy
a gyermek ebben a világban Isten hatalmát megismerje és elfo­
gadja. A tanítási anyag nélkülözhetetlen az iskolára nézve, mert
különben nem lenne iskola, de épen olyan nélkülözhetetlen az,
hogy ez az anyag ne önmagáért legyen, hanem szolgáljon egy
nevelési célt, azt a célt, hogy a gyermek isten hatalmát megismerje
s Isten akaratát szolgálni akarja. Az anyag az iskola számára
eszköz s úgy is kell azt tekintenie, mint eszközt, mert különben
felébe nő az iskolának s a gyermeknek és elviselhetetlen teherré
válik. Túl tehát azon a célon, amit a reformálás Iskola elé az
egyetemes közoktatás célkitűzése szab, áll az a cél, amit elénk
állít az iskola református jellege, hogy abban az iskolában csak­
ugyan Isten akarata hirdettessék.
A másik vonása az iskolának, ami azt különösképen jellemzi,
az, hogy kötelező jellege van. A kötelező népoktatás alapgondo­
lata az, hogy ne legyen senki az ország lakossága közül, aki el
nem sajátít bizonyos alapismereteket, amelyek számára szüksé­
gesek. Az iskolának ezt a jellegét a modern állam emelte ki és
érvényesítette legelőször és legjobban. Mi ennek a jelentősége
reánk nézve? Az, hogy meg van szabva bizonyos ismeretanyag,
amelyre mint minden ember által elsajátitott anyagra számot tart­
hatunk, tehát mindenki kényszerítve van arra, hogy egy bizonyos
ismeretanyaggal rendelkezzék. Az iskolázás kötelező volta számunkra
is összegyűjti a gyermekeket, alkalmat ad nekünk arra, hogy velük
foglalkozzunk és rákényszeriti a szülőket arra, hogy gyermekeiknek
a műveltség általános, legszükségesebb alapjait megadják. Ebből
a szempontból tehát ezt az eszközt nekünk meg kell ragadnunk,
igyekeznünk kell arra, hogy a szülőkkel megértessük, hogy a gyer­
mekek számára, sőt egyházunk és nemzetünk számára sem kö-
zönbös az, hogy a gyermekeink birtokába jussanak mindazon

AZ ÚT 161
műveltségnek, amelynek más gyermekek birtokába jutnak. A fele­
kezeti iskolának ezen a téren sokkal nagyobb hivatása van, mint
más iskolának, mert neki nemcsak a kényszer, hanem a rábeszélés
eszközeivel is kell dolgoznia, nemcsak arra kell törekednie, hogy
a szülőket a törvényes eszközökkel kényszerítsék a gyermekek
iskolába küldésére, hanem meg is kell láttatni velük annak a jelen­
tőségét, hogy a református gyermekek nem maradhatnak tudatlanok
és műveletlenek.
A harmadik, vonása az iskolának, ami különösképen jellemzi,
az, hogy az iskola munkája módszeres. Nemcsak tárgyában kötött,
nemcsak abban kötött, hogy csak gyermekeket fogad be és azokat
kötelező erővel kapcsolja az iskolához, hanem kötött abban a mód­
szerben is, ahogyan a gyermekekkel eljár. A tanításnak nemcsak
meghatározott anyaga van, hanem ezt az anyagot egy bizonyos
módszer szerint dolgozzák ott fel, olyan módszerekkel, amit a
tanítás tudománya a legalkalmasabbnak talált. Minél alkalmasabb
ez a módszer, annál sikeresebb a tanítás és az iskola munkája.
A felekezeti iskolának itt ismét egy nagy fontossága van, amit ki
kell emelni. Ez pedig az, hogy a felekezeti iskola ismét iulnézve
a módszer kérdésein, nemcsak azt kérdezi, hogyan tudok egy bizo­
nyos anyagot megtanítani a gyermeknek, hanem azt is nézi hogyan
tudok ezzel az anyaggal a gyermekben maradandó nevelői hatá­
sokat elérni. Tehát a felekezeti iskola a keresztyén református
nevelés gondolatát és feladatát odaállítja a tanítás módszere kér­
dése mögé és azon keresztül nézi emezt Hogy azonban ez lehet«
séges legyen, arra kell törekednünk, hogy a felekezeti iskoláink
tanítói ne csak kitűnő tanítók, a tanítás módszerében elsőrangúan
felszerelt és előkészült didakták legyenek, hanem nevelők is, mert
az iskola hatása nem az anyagtól, hanem attól a szellemtől függ,
amiben azt az anyagot feldolgozzák. A tanítók és nevelők ön­
képzésének, a kérdésekkel való foglalkozásának itt van valódi
szüksége.
Az iskolai munkára nézve tehát látunk olyan meghatározó
vonásokat, amelyek attól elválaszthatatlanok, annak a rendszeres­
ségét és intézményességét, egyetemesen kötelező voltát és azt a-,
speciális módszert, amellyel az iskolai munka dolgozik. Ha abból
indulunk ki, hogy az iskola munkája az egyház munkásságának
olyan fontos ága, amelyet nem lehet elhanyagolni, akkor meg kell
állapítani, hogy ez a munka az említett vonásai miatt fontos s bár­
milyen munkában, amely ezt pótolni akarja, ezeket a vonásokat
kell érvényesíteni.
Melyek most a belmissziói munkának azok a vonásai, amelyek
ennek a lényegéből folynak?
Az első ilyen vonás gyanánt kell említenünk a belmissziói
munka önkéntességét és szabadságát. Különösen az első időkben,
mikor ez a munka a mi egyházunk háború utáni történetében
megkezdődött, hangsúlyoznunk kellett ezt a két vonást, hogy biz­
tosítsuk ennek a munkának azt a vonását, hogy az Isten Leikétől

162 AZ UT
inditott lelkek munkája, akik ebben a munkában nem kényszerből,
nem is hivatalból, hanem áldozatos szolgálatból vesznek részt. Az
a tény, hogy akkor ezt az egyház meglátta, sok veszedelemtől
szabadította meg ezt a munkát s segitségül volt abban, hogy rá­
mutasson az egyház minden munkájában rejlő ezen önkéntes,
szolgálat vágyából folyó vonásra. Önkéntes és szabad tehát ez a
munka azok részéről, akik végzik, de nem abban az értelemben,
mintha ez a szabadság az önkényességet jelentené, vagy mintha
érdemek szerzésének a módja lehetne az egyházban, hanem a
keresztyén lélek Istennek való szolgálata szabadsága szerint. Ez
a vonása a belmissziói munkának erre a munkára nagy jelentő­
ségű, mert olyan hajtóerőt képvisel, amelyet intézményes és kény­
szerű munkánál nem lehet könnyen elérni. Az egyháznak az isko­
lákon keresztül végzett munkája mellett ez a munka volt a sza­
bad karja, amellyel oda is el tudott jutni, ahova a másik eszköz­
zel nem volt képes s olyanokat [is be tudott vonni a munkába,
akik eddig nem vehettek részt abban. Azért a belmissziói munka
lényegéből ezt a szabadságot és önbéntességet sohasem szabad
kiejtenünk, ha nem akarjuk azt, hogy ez a munka teljesen meg­
bénuljon és erőtlenné váljon.
Ezzel jár egy másik jellemvonás, a belmissziói munka szemé*
fyessége. Természetesen az iskolai munkának is igyekeznie kell
arra, hogy a növendékek személyes nevelését végezze, hogy azokkal
személyesen is foglalkozzék, de láthatjuk, hogy erre az iskola már
ma is képtelen és hovatovább képtelenebbé lesz. Még a felekezeti
iskoláink sem tudják a gyermekek személyes gondozását végezni,
hát még azok az iskolák, ahova gyermekeink más felekezetek vagy
az állam iskoláiba járnak, amelyek, ha akarnák, sem tudnák a
személyes gondozást abban az értelemben végezni, ahogyan azt a
mi református hitünk követeli. A belmissziói munkák ezzel szemben
lényegük szerint a személyes gondozás kérdését vannak hivatva
szolgálni még akkor is és olyan esetben is, mikor azok egészen
intézményesek. Egy református árvaház vagy kórház is abban
nyer külön jelentőséget, mint belmissziói intézmény, hogy ott az
árvákat, a betegeket személyesen, egyéni kérdéseik szerint része­
sítik gondozásban s hogy az ottani kezelés példázza azt a szere-
tetet, amelyet a Krisztus megváltó szeretetében látunk s ennek
elismerésére, ezen megváltó szerelethez térésre akarja a reá bízot­
takat elvezetni. Nincsen tehát a belmisszió munkának olyan ága,
amelyből az a személyes elem, a kegyelemről való személyes bi­
zonyságtétel és a telkeknek az Igében hozzájuk intézett megszó­
lítás átadása szerepet ne játszana, mert különben semmit sem
különbözik más, hasonló jótékonysági intézményektől. Hogy ennek
a személyes gondozásnak milyen jelentősége van azokban a bél-
misszió munkákban, amelyek speciálisan nevelőmunkák, azt csak
említeni kell, mert első pillanatra látható. Ezért nagyon fontos az,
hogy a személyes gondozás feladatát a belmissziói munkákban
sohasem engedjük szem elöl tévedni, hanem igyekezzünk azt

AZ ÚT 163
 mindenütt érvényesíteni. Itt kapcsolódnak ezek a munkák azokhoz,
amelyek az egyház kötött munkái, különösen a pásztorációhoz,
amely szintén személyes munka s amelynek a lelkekkel való el­
járás, azok számára az Isten Igéjének személyes izenet gyanánt
való elvitele terén olyan nagy fontossága és olyan sok lehetősége
van. Ez a vonása a belmissziói munkának egyúttal olyan előnye
is annak, amivel semmi egyéb munka nem dicsekedhetik s ami
olyan lehetőségeket nyit az egyház munkása számára, amilyeneket
alig is lehet elgondolni.
Nézzük még egy harmadik vonását a belmissziói munkának,
amely azt speciálisan meghatározza. Említsük azt, hogy a bel­
missziói munka módszerében is más, mint az iskolai munka. Ez
már az előbbiből is következik. Itt is azt látjuk, hogy az iskolai
munka kötöttségével szemben egy bizonyos szabadság jellemzi a
belmissziói munkát. Sokan eleinte félre i3 értették ezt a szabad­
ságot, mert ötletszerűséget, önkényességet értettek alatta, azt hitték,
hogy ez a munka valami olyan kintorna, amit csak forgatni kell
tudni s aki forgatja, annak szól is. Pedig ehhez is nem gyakorlat,
hanem tanulmány szükséges s ezt sem lehet megfelelő lélek és
megfelelő készültség nélkül használni, mert ez a hangszer is csak
annak a keze alatt szól, aki tud hozzá. Ezért van. hogy mikor a
mi egyházunkban a belmissziói munka egyes ágai kezdődtek, az
első dolog az volt, hogy ezeknek a munkaágaknak az elméletét
kezdték megcsinálni, kezdtünk beszélni arról, mi a vasárnapi iskolai
munka módszere, hogy kell foglalkozni az ifjúsággal, milyen alapjai
vaunak a diakóniának stb. Az a tény, hogy a mi egyházunkban
ezeknek a munkáknak a módszerei igy tudományosan és theolo-
giailag is ki kezdtek alakulni, hozta magával azt, hogy ezek a
munkák a theotogial tudomány alapjára állottak s igy megme­
nekültek attól, hogy egyszerű technikává váljanak s szervesen
beilleszkedtek az egyháznak theologiai szempontok által irányított
életébe. Azoknál a munkáknál, ahol ez a theologiai módszeri ala­
pozás nem történt meg, ennek a hiánya világosan látható s ezek­
nek mindig is küzdeniük kell az ellen, hogy üres kertekké ne
váljanak.
Még egy következménye volt annak, hogy e munkák mód­
szerükben is kialakullak és ez az, hogy egyházunk helyzetéhez,
jelleméhez úgy alakultak, hogy a belmissziói munkák egyes ágai
nálunk sajátos karaktert öltöttek. Már ez is tarthatatlanná teszi
azt a sokszor hangoztatott állítást, mintha ezek külföldről impor­
tált és meggondolás nélkül alkalmazott eszközök lennének. Ezzel
szemben a helyzet úgy áll, hogy egyházunk ezen munkák hasz­
nálata közben kitermelte azokat a módszereket, amelyek a bel­
missziói munkák tekintetében nálunk a mi egyházunk jelen fel­
adataiból és annak theologiai és hitvallási felfogásából származnak.
Most itt az a feladat hárul ebből reánk, hogy ezeknek a mód­
szereknek további kidolgozásában és használatában részt vegyünk
annál is inkább, mert ezekre ma sokkal jobban szükségünk van,

164 AZ ÜT
mint valaha volt. Szükséges tehát, hogy minden lelkipásztor ko­
moly tanulmányozás alapján próbálja a belmissziói munkák mód­
szereinek még nem érintett részletkérdéseit kidolgozni, hogy ezek
a kezében ne technikai fogások, hanem komoly egyházi munka
eszközei lehessenek.
3. Ha most láttuk, hogyan rendelkezik mindkét munkaág
olyan sajátos jellemvonásokkal, amelyek azt használhatóvá teszik,
arról kell beszélni, hogy a két munkaágnak mi mondanivalója van
egymás számára, és pedig mi az, amiken a belmissziói munkaág
támogatására lehet az iskolai munkának s miben nyújthat segít­
séget az iskolai munka a belmissziónak ?
Különösen fontossá teszi ezt a két kérdést az a tény, hogy
erre a támogatásra nagyon sok helyen és pedig növekvő arányban
szükség van. Ahol egyházunknak rendelkezésére áll az iskolai
munka lehetősége, ott feltétlenül szükség van arra, hogy ezt az
iskolai munkát segítse és erősítse a belmissziói munka speciális
eszközeivel és módszereivel. Ahol viszont ilyen iskolai munka nem
áll rendelkezésre, ott a belmissziói munkának kell ezt pótolnia
s ezért ennek a munkaágnak kell felölelnie olyan feladatokat
és használnia olyan módszereket, amelyek a munkáját ebben az
irányban befolyásolják.
Hogyan segíti a belmissziói munkát az iskolai munka ? Ha
ezt a két munkaágat az egyház életében nézzük, ügy kellene
lennie, hogy ezek együttműködjenek és egymás munkáját kiegé­
szítsék. Sajnos, sok esetben találkozunk azzal a helyzettel, hogy
a felekezeti iskola és az ugyanazon egyházközségben működő
belmissziói munka mintegy ngymásról semmit, vagy alig valamit
tudva, dolgoznak. így elvész az a hatás, amit egymásra gyakorol­
hatnának és amivel egymást segíthetnék. Szükséges tehát, hogy
az iskolai munka szoros kapcsolatot tartson a belmisszió munka­
ágaival. Hogyan teheti ezt? Legelőször is a gyermekek pdsztorá-
ciójának a munkájában, ha a gyermekek gondozásának különféle
módjait az iskola segíti és támogatja. Számontartja, hogy lehe­
tőleg minden gyermek járjon vasárnapi iskolába, gyermekisten­
tiszteletre, különösen gondolva azokra a gyermekekre, akiknek a
vallásos és egyéb nevelése olthon elhanyagolt, akik egyházunktól
különböző környezetben vannak, gondolva azokra, akik az isko­
lából kimaradtak, vagy más iskolába járnak. Ez a kapcsolat a
két munka között inkább lelki együttműködés legyen, mint szer­
vezeti s mindenesetre óvakodjék attól, hogy a vasárnapi iskolát a
mindennapi iskola formájára alakítsa. Meg kell hagyni annak a
szabadságát és önkéntességét s inkább indítani a gyermekeket,
mint kötelezni annak a látogatására.
Az ifjúság gondozásának különféle formáiban is támogatást
nyújthat az iskola. Itt elsősorban az a fontos, hogy szakítsunk
népünk azon régi és veszedelmes felfogásával, hogy az iskola
hatása egy bizonyos életkorban elvégződik és lezáródik. Ha az
iskolát igazán bele tudtuk építeni a gyülekezet életébe és gondo -

AZ U T 165
zásába, akkor ennek a hatása maradandóbb lesz. Ennek azonban
egyik fö feltétele az, hogy tanító és lelkipásztor a nép nevelésében
közös munkát végezzenek. Sajnos, az iskolai oktatásnak a tárgya
is és a módszere is, különösen a falusi ifjúság számára, olyan
felesleges és haszontalan dolognak tűnik fel, hogy örvendenek,
ha ettől megszabadulhatnak. Ezért van, hogy az iskola hatása
olyan kevés magára az ifjúságra s hogy úgy örvend mindenki,
ha annak kényszerétől megszabadult. Egy olyan iskolai nevelés
és tanítás, amely meg tudná mutatni azt, hogy az ott tanultak
valóban az élet reális kérdéseivel állanak összefüggésben, amely
a gyermekekben a műveltség valódi értéke iránti megbecsülést
tudna kelteni, amely tovább tudna mutatni, mint az anyag, egészen
a világ és emberi élet legsúlyosabb és legkomolyabb kérdéséig
(és ez nem a tanításnak, hanem a nevelésnek a kérdése már),
egy ilyen iskola hatása nem lenne múlandó.
Az iskola tehát az ifjúság gondozására irányuló munkát is
támogathatja azzal, hogy az ifjúságban igaz érdeklődést kelt a
műveltség s annak Isten egyházával való kapcsolnia iránt, vagyis
a keresztyén műveltség iránt. Igyekszik nemcsak annak az igény­
nek a kielégítésére, amelyet vele szemben a hivatalos oldalról
emelnek, hanem amelyet emel vele szemben az Isten Igéje hirde­
tésének kötelezettsége, amelynek eszközei közé ő is beletartozik.
Fontos segítsége az iskolának az, hogy a szülőkben a gyer­
mek iránti felelősséget igyekezzék felébreszteni. Mivel a szülők
úgy tekintik az iskolát, mint azt a fórumot, amely a gyermekkel
leginkább foglalkozik, az iskolának kell lennie annak a szervnek,
amely nemcsak azzal, hogy igényeket támaszt a szülőkkel szemben,
de azzal is, hogy megmutatja a szülöttnek a gyermekek szellemi
képzésének fontosságát, felelősséget igyekszik bennük ébreszteni a
gyermek iránt. Meg kell mutatnia az iskolának azt, hogy a gyer­
mek leikéért, azokért a javakért, amiket a gyermeknek Isten a
hitében, nyelvében, a műveltségében adott, a szülők felelősek,
mert a gyermekben látják maguk előtt nemzetük és egyházuk
jövendőjét s alakíthatják azt. Ha a szülők látják, hogy az iskola
a gyermekben a mi egyházunk és nemzetünk jövőjét őrzi, fej­
leszti, ápolja, akkor bennük is jobban felébred annak a kötele­
zettségnek a tudata, hogy nekik is gondozniok kell a gyermekeket.
A Nőszövetségek, Férfiszövetségek szükséges, hogy ebben a nagy'
kérdésben segítséget kapjanak az iskolától s a gyermekek nevelé­
sének a kérdésében az iskola támogassa őket. Itt megint az isko­
lának a gyülekezet életébe való beépítése szüksége áll előttünk.
Ezeken a külső támogató munkákon kívül azonban vannak
olyan dolgok, amelyekben az iskolai munka a maga sajátságainál
fogva támogatására kell, hogy legyen a belmissziói munkának.
Gondolunk most olyan gyülekezetekre, ahol református iskola nem
lévén, a belmissziói munkára vár az a feladat, hogy a református
nevelés munkáját irányítsa és segítse. Azt mondottuk, hogy az
iskolát különösen az jellemzi, hogy annak a munkája intézményes

166 AZ ÜT
és kötött anyagában, hogy kötelező jellegű és hogy módszerében
is határozott. Láttuk azt is> hogy ettől a belmissziói munka külön­
bözik. Az most a kérdés, hogy a belmissziói munka nem vehet*e
fel olyan munkamódszert, amellyel anélkül, hogy az a saját ter­
mészetével ellenkeznék, a nevelés munkáját intézményesen és meg­
határozott anyaggal, lehetőleg minden rétegét a gyülekezetnek
összefogva és határozott módszerrel végezhesse. Kétségtelen, hogy
a belmissziói munkának is van ilyen lehetősége. Miben áll ez?
Először is abban, hogy arra kell törekednünk, hogy az összes
belmissziói munkák a gyülekezetben szervesen végeztessenek. Ha
megláttuk azt, hogy ez a munka nem valami kegyes időtöltés,
akkor látni kell azt is, hogy ennek a munkának a gyülekezetben
egységesen kell folynia. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy
olyan hivatalos formában és eszközökkel, mint az iskolai mun­
kának, de éppen olyan egységesen. A gyermekekkel, az ifjúsággal,
a felnőttekkel való foglalkozásnak rendszeresen kell történnie, meg­
határozott módon és megállapított eszközökkel. Ezeknek a mun­
káknak ma már az egész kerületre kiterjedő szervezete lehetővé
teszi azt, hogy bizonyos intézményes kereteket is építsünk ki
ezekben a munkákban. Ez vonatkozik az anyagra is. A vasárnapi
iskolában szükséges, hogy a gyermekekkel a Bibliát és Énekes­
könyvet olvastassuk, az aranymondásokat leirassuk, hogy az Isten
Igéjét olvasni és megérteni képes legyen s az énekeket énekelni
tudja. A vasárnapi iskola anyaga magában foglalja az egész Bibliát
s ezzel kapcsolatban tájékozást nyújt a gyermekeknek mindazokról
a kérdésekről, dolgokról, amelyek az ő mai életét is körülveszik,
alkalmunk van rá, hogy a gyermekeknek ismereteit ezek által
növeljük és bővítsük, megismertessük azokkal a nélkülözhetetlen
ismeretekkel a föld, a történelem, az emberi élet, az életviszonyok
stb. tekintetében, amelyek az ő életében szerepet játszanak. Ezért
szükséges, hogy a vasárnapi iskolai munkában is a bibliai törté­
netek általi tanítás mellett a nevelés, az ismeretterjesztés és a
testi élet gondozása rendszeresen történjék, gondot fordítva arra,
hogy ezek mind nem egy kötött iskolai, hanem egy szabad evan­
géliumi szellemben folyjanak. Az ifjúság gondozásánál igénybe
kell venni azt a munkatervet, amelyet erre nézve évről-évre kiad
ennek a munkának a központja, amelyben a Biblia tanulmányo­
zására szánt alkalmak mellett előadások, megbeszélések, a szol­
gálat gyakorlására vonatkozó munkák szerepelnek. Ne tekintsük
ezt a munkatervet valami haszontalan és felesleges elgondolásnak,
hanem lássuk meg benne azt, hogy ez a református keresztyén
nevelés egységes munkáját akarja az ifjúság számára biztosítani.
Ugyanilyen rendszeres tervet kell végigvinni a nőszövetségi és
férfiszövetségi munkában is, ahol szintén nem szabad megeléged­
nünk tétova és csak időt töltö munkával, vagy szórakozásokkal,
hanem arra kell törekednünk, hogy azokat a kérdéseket, amelyek
a mi egyházunk életét ebben a világban megszabják, megismer­
tessük és megbeszéljük ezen szövetségek tagjaival. Az egész bel-

AZ ÚT 167
 missziói munkának tehát így kell adnunk egy rendszeres formát,
amelyben tervszerűen egy bizonyos anyagát az ismereteknek és a
nevelésnek akarunk közkinccsé tenni és a lelkek elé tárni. Erre
a munkára az egyes munkaágak központi vezetősége által kiadott
utasítások, programok, tervezetek mindig nyújtanak utasítást is és
anyagot is. De tekintet nélkül arra, hogy valahol református iskola
is szolgálja-e, vagy nem a nevelés ügyét, ezt a munkát szükséges
rendszeresen és tervszerűen végezni, mert ez a munka az iskola
munkáját kiegészíti, ahol ilyen van, de pótolni van hivatva, ahol
ilyen nincs.
A másik, ahogyan az iskolai munkától a belmissziói mun*
kára nézve indítást és támogatást nyerhetünk, ha az iskolai munka
általánosságát és kötelező erejét próbáljuk bevinni a belmissziói
munka ágaiba. Persze itt is abban a formában, ahogy az ennek
a munkának megfelel. Arra nincsen módunk s ellenkeznék is e
munka lényegével, hogy kötelezővé tegyük a vasárnapi iskolát,
nőszövetségbe járást és büntessük azokat, akik elmaradnak. De
meg kell tenni azt, hogy erkölcsileg kell igyekeznünk kötelezővé
tenni az ezekben a munkákban való részvéteit. Mi nemcsak azokért
vagyunk felelősek, akik szívesen és könnyen vesznek részt ezekben
a munkákban, hanem azokért is, akik távol tartják magukat tőle,
akik el vannak idegened ve az egyháztól és a református hittől,
vagy abban a veszedelemben vannak, hogy elidegenednek. Ezért
meg kell ragadni minden eszközt, hogy azok, akik ma távol
állanak, szintén közel jussanak az egyházhoz ezen munkák által.
A legnagyobb veszedelem sokszor nem azokat fenyegeti, akik leg­
távolabb látszanak állani. Arra kell törekednünk, hogy minden
gyermeket magába foglaljon a vasárnapi iskola, minden fiút és
leányt az ifjúsági egyesület és ieányszövetség, minden asszonyt és
férfit a nőszövetség és férfiszövetség s minden reformátust az
Igehirdetés templomi alkalmai. Ezt nem presszióval és kényszerrel
lehet elérni, hanem azzal, hogy munkát biztosítunk neki, részt
adunk neki abban a munkában, hogy megmutatsuk, hogy ő sem
egy üres szám, jelentéktelen valaki, hanem egy református lélek,
akire számítunk s aki Isten előtt hordozza a maga életét s akinek
lerázhatatlan felelőssége van a másikkal szemben. Itt van ezeknek
a munkáknak a missziói karaktere, amely nem erőszakkal, amely
az Isten egyházának sohasem, de különösen most, nem áll rendel­
kezésére, hanem a lelkeket megnyerni akaró és Isten által adott
feladataira vezetni akaró lélek tüzével és erejévet igyekszik össze*
gyűjteni mindenkit azon tűzhely köré, amelyet a református egyház
ma képvisel. Számontartani az embereket, utánuk járni, megnyerni
őket, munkásokat állítani be, akik szolgáljanak az egyház éle­
tének különböző köreiben, akik lássák, hogy reájuk szüksége van
az egyháznak, ez az a mód, ahogyan biztosítanunk kell, hogy a
gyülekezet minden tagja az egyház vezetése alatt maradjon.
Aztán itt van a módszer kérdése, amely a belmissziói mun­
kánál sajátos, de színién tanulhat az iskolai munka módszeréből.

168 AZ Ú T
 Ez a módszer a személyes munka módszere, de határozott és
öntudatos vonását meríti abból, hogy az iskolai munkára tekint.
A belmissziói munka módszere a személyes gondozás módszere
egyik oldalon s ez azt követeli meg, hogy mindezekben a mun­
kákban a személyes elem uralkodjék. Itt különösen óvakodnunk
kell attól, hogy a lelkeket csak számoknak, egyforma egyénisé­
geknek tartsuk, személyesen kell felkeresnünk mindenkit, meglátni
a kérdései személyes voltát és azt, hogy abban a kérdésben az
egész egyház döntő kérdése van elrejtve. A személyes pásztoráció
ma ismét különösen fontos az egyházban. A vasárnapi iskolai
vezető nem elégedhet meg azzal, hogy elmondja és megtanítja
a bibliai történetet, hanem bele kell hatolnia a gyermek leikébe,
azon kérdések közé, amelyek ott a háttérben vannak s meg keli
beszélni azokat. Ugyanez áll az ifjúságra is, amelyet meg kell
nyernünk és meg kell értenünk, mert ma nálunk nélkül és* álta­
lunk meg nem értve járja a maga útját. Fel kell vennünk a kap­
csolatot az egyes lelkekkel, hogy anyákkal és férfiakkal meg tudjuk
beszélni mindennapi életünk kérdéseit, abban a távlatban és azon
szempont alatt, amelyet ők talán nem is látnak. Nem elég oda
várni az embereket, eiibük keii menni és meg kell mutatni nekik
az a feladatot, amit ma ezekben az időkben a mi egyházunkra
helyezett Isten, hogy meglássák annak kötelező és kényszerítő
voltát és fel tudják venni azt.
Másik oidaton azonban, amint a személyes munka fontos és
elengedhetetlen, éppenúgy kell ezt szervezetten végezni. Az egy­
házat olyan emberek közösségévé kell tenni, akik nemcsak tárgyai
a munkának, hanem akik egymást is tudják megtartani és erő­
síteni, tehát az egymásért való felelősség gondolatát kell érvénye­
síteni s meg kell szervezni a laikus munkások seregét, akik nem
elismerésért, nem haszonért, hanem a szolgálat igaz leikétől indít­
tatva állanak az egyház feladatának szolgálatába. Igyekeznünk kell
összekapcsolni azokat, akik az egyháznak öntudatos tagjai s fel­
ébreszteni bennük az összetartozás, egymásrautaltság és együtt-
munkálkodás tudatát.
Az egész belmissziói munkának van egy egységes célja,
szempontja, amit sehol sem szabad figyelmen kivül hagynunk és
ez az, hogy a mi egyházunk minden munkája egy nagy refor­
mátus nevelői munka egy-egy vonása. Mindegyikben azt keressük
és azt akarjuk megvalósítani, hogy Isten ma mit akar itt velünk,
hogyan akar megtartani, hogy ezt a megtartó akaratot elfogad­
hassuk és szolgálhassuk. Egy ilyen összetartó gondolat és cél
nélkül a munkánk ötletszerű próbálkozás lesz. Isten minket itt
ezen a földön arra hivott el. hogy a mi műveltségűnk, nyelvünk
é$ gondolkozásunk keretei között szolgáljuk Őt. Erre adta eszkö­
zül azokat a munkákat, amelyeket belmissziói munkáknak neve­
zünk. Ezeknek a feladata az, hogy mindenkihez az 0 Igéjét vigyük
el és az 0 Igéjét mindenkihez elvigyük. Ezért vagyunk mi fele­
lősek. A ml egyházunk a mai helyzetében határozottan és komo­

AZ ÜT 169
lyan meg kell, hogy kezdje mindenütt ezt a munkát, amely által
tagjait Isten által adott értékein keresztül Isten szolgálatára akarja
nevelni. Erre ezek a munkák több lehetőséget nyújtanak, mint
eddigi módszereink és eszközeink s ezért kell ezeket öntudatosan
felhasználni.
4. Végül még vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogyan segítheti
a belmissziói munka az iskola munkáját. Ebbe a munkába, amely
az egész református népnek Isten akarata megismerésére és elfo­
gadására való komoly nevelése, az iskoláknak is részt kell venniük. Es
ebben a belmissziói munkák nagy segítségükre lehetnek. Csak
röviden érintjük ezt a kérdést, mert ebben a tekintetben már látunk
is kedvező jeleket. Az iskolának is meg kell keresnie a minél
nagyobb lehetőséget a személyes munka, a gyermekekkel való
személyes foglalkozás végzésére. Törekednie kell arra, hogy az
tovább is vezessen mint bizonyos ismeretanyag elsajátítására,
vezessen református keresztyén jellemnevelésre, az egyház életében
való részvételre, az egyház életében letett értékek megbecsülésére
és felhasználására. A gyermekek együttélésében alkalma van az
iskolának megmutatni a keresztyén emberek igazi együttélése mód­
ját, ahogyan kint az életben kell majd együtt élnie azoknak, akik
ugyanazon hitnek és ugyanazon tradícióknak ápolására vannak
hivatva. A keresztyén nevelésnek, az Isten Igéje megbecsülésének
és annak való engedelmességnek gondolatait kell az iskolának a
gyermekek leikébe bí levinni és keresni a módokat, ahogyan ezek
már az iskolai életben megvalósíthatók. Ezért a református iskola
saját létérdekében cselekszik, ha az iskolán kívül eső belmissziói
munkákat támogatni és elősegíteni igyekszik.
Abból a kérdésből indultunk ki, hogy az egyház munkájának
két karja v an : az iskola és a belmissziói munkák. Ezeknek egy­
mással együtt kell dolgozniok. Láttuk, hogy ez az együtt munkál*
kodás tulajdonképpen abból a belső egységből fakad, amelyben
mindketten Isten Igéje szolgálatában egyek. Láttuk, hogy van idő,
mikor az egyik eszköz megbénul vagy egyenesen megsemmisül,
akkor a másiknak kell átvennie annak a szerepét is, de a saját
módszereivel és a saját eszközei szerint. Ma a belmissziói munka
végzésére igazán nagy szükség van. Ennek eszközeit nem tudtuk
itt mind felsorolni, csak azokat az elveket, amelyek szerint ebben
a munkaágban dolgoznunk kell. Az eszközök készen állanak s ami
hiányzik, még lehet és kell pótolni. De akárhogyan vélekedjünk
is a belmissziói munka kérdése felől, a mai idők Isten kötelező
parancsát mutatják nekünk arra, hogy ennek a munkának a vég­
zésétől függ egyházunk jövője s azon értékek jövője, amelyek
teánk bízattak, /. L.

170 AZ UT
 A d e u ta ro n o m iu m i r e f o r m theoíog/a/
é r t e lm e z é s e .
A deuteronomiumi reformról, amelyet Józsiás király hajtott
végre, már sokan és sokféleképen írtak. E reform abból indult ki,
amint a 2. Kir. 22. elbeszéli, hogy amikor Hilkiás főpap 621-ben,
a templom renoválása közben reáakadt az elveszett törvénykönyvre,
azt Sátánnak, a király íródeákjának adta át, aki azt a királynak
felolvasván, az porban és hamúban búnbánatot tartott és e könyv
alapján hozzáfogott a kultusz megtisztításához. Magának a reform­
nak a lényege a kultusznak kizárólagosan Jeruzsálemre való kor­
látozása, a vidéki kultuszhelyek, barnák lerombolása és bizonyos
intézkedések megtétele volt, amely intézkedéseket épen a bámák
lerombolása tett szükségessé.
A múlt század eleje óta, amikor De Wette tudományos okok­
kal is bebizonyította azt a már nagyon régen sejtett igazságot,
hogy a Józsiás király reformjának törvénykönyve a D volt, ez a
megállapítás általános elfogadásra talált az Ó-szövetséggel foglal­
kozó tudósok között. Ma már csak arról folyik a vita, hogy mikor
és milyen módon állott elő ez a könyv, kik és milyen gondol-
kozásu emberek voltak, akik azt megírták. Vannak, akik azt mond­
ják, hogy Jósiás kortársai voltak a szerzők, akik a papok és pró­
féták sorából kerültek ki és munkájukban a két osztály érdekeit
megegyeztették (Wellhausen, Marti), mások szerint egy prófétai
iskolának a tagja irta volna és benne a maga társaságának gon­
dolatait fejezte ki, (Steuernagel) van, aki azt állítja, hogy ez a
könyv az Ezekiás király reformja nyomán állolt elő és a Manasse
idejében írták, (Dr. Kecskeméthy) más vélekedés szerint ez a
köeyv az Ezékiás reform törvénye, (Sellin) sőt akadnak olyanok
is, akik azt mondják, hogy az északi királyságban állott elő
(Buchanan Gray.)
Bármilyen megoszlók is legyenek a vélemények, a könyv
szerzői, keletkezési ideje és körülményei felől, annak célja szem­
pontjából mindenik tudós egyet ért: a kultusznak Jeruzsálemre
való korlátozása volt ez, szemben a régi szent helyekkel. Az ok,
amiért ezt meg kellett tenni, amiért a vallástörténelemben egyedül
álló kulíuszreformnak, melyhez csupán az »eretnek“ faraó, Akhn-
Aton (a híres Tut-Ank-Amen apja) sikertelen reformja fogható,
létre kellett jönnie az volt, hogy „a D szerkesztői szerint a Jahveh
kultusza megtisztításának egyetlen reménysége az összes helyi
szenthelyeknek az elpusztításában és az áldozatnak a jeruzsálemi
templomra való korlátozásában állott. A népies vallás volt az a
nyitott ajtó, amelyen át a pogányság állandóan betört Izráelbe,
ugyannyíra, hogy a falusi szenthelyeknek teljes elpusztítása, azok­
nak minden bálványaival és jelképeivel együtt, látszott annak az
egyetlen módnak, amely által a Jahveh szolgálata minden pogányo6
vonástól megtisztítható“ (Oltley ) Hogy pedig miért épen Jeruzsá­
lem a központi is'entisztelet helye, arra a történelmi fejlődés ad

AZ UT 171
 feleletet, amely szerint ennek pozitív oka az, hogy itt volt a poli­
tikailag fontos királyi kultuszhely és hogy egyedül ez kiméltett meg
Ezékiás idejében az asszír rombolástól, negatív oka pedig, hogy
a vidéki bániák akkor mind elpusztultak, továbbá ezeken volt
igazi fészke a baáloknak, aseráknak és minden kanaáni szokások­
nak, melyeket a próféták a nyolcadik századtól kezdve mindinkább
összeegyezhetetleneknek tartottak Jahveh tiszteletével. Ezzel törté­
netileg meg is van magyarázva a D-i reform kikerülhetetlensége.
Annyit azonban még hozzá kell tennünk, hogy itt nem ezeknek
a pogányosoknak minősített kultuszformáknak az eltörlése fontos
elsősorban, hanem a ^hangsúly azon van, hogy csak. egy helyen
szabad áldozni Jahveh'nak, t. i. Jeruzsálemben. A hely a fontos
elsősorban, az a kérdés, hogy hol és csak másodsorban jön szóba
az, hogy miképen tisztelik a jahveht. Ennek igazságát a D törvény­
adásának a jellege mutatja, amely negatív, nem pozitív, azaz min­
dig csak azt mondja meg, hogy miképen nem szabad, de nem azt,
hogy miképen kell végezni a kultuszt. (Nehány nem fontos kivétel
van.) Ha a kultusz mivolta és nem a helye volna fontos, akkor
azt szabályozná elsősorban, holott nyilvánvaló, hogy az itt talál­
ható törvények a régi báma gyakorlatból vannak átvéve, úgy hogy
a Jeruzsálemben folyó kultusz bizonyos helyi sajátosságok és a
próféták által eltiltott gyakorlatok kivételével nagyon hasonlított
bármely más helyen folyó istentisztelethez.
Miért voli hát fontos a hely? Elegendő erre a már adott
magyarázat ?
Kétségtelen, hogy Javeh — legalább a prófétai felfogás sze­
rint — a bálnákon elpogányosodolt. De nem a kultuszban főképen,
hanem sokkal inkább a tisztelők gondolkozásában, hitében. Ott,
ahol a Baal—Javeh, Astaríe és a tyirusi Baal együtt tiszteltettek,
Javeh egyenrangú lett velük, a pogányistenekkei. Manasse alatt,
aki az asszír isteneket importálta, még inkább megtörtént a hatá­
roknak ez az elmosódása. Ki volt a népies Jahveh? Pogány isten,
akinek természete, kultuszának alapjellege ugyanazon alappal bír­
tak, mint a pogány isteneké. Ez az isten éppen úgy élt és éppen
úgy halhatott volna meg a vallástörténelemben, mint a többiek.
Ezt a D szerkesztői tadták. Érezték, hogy Isten a világgal össze­
kevertetek az ember lett úrrá Istenen és nem fordítva. Mi volt
tehát a cél? Hogy ezt a határelmosódást, összekeveredést, emberi
uraságot megszüntessék és minden ilyen lehetőségnek egyszer és
mindenkorra elejét vegyék. Ezért kellett egy helyet keresni, ahol
Jahvéht, az ég és föld teremtőjét imádni lehessen és ahol bizto­
san meg lehessen találni őt. A történelmi fejlődés Jeruzsálemre
mutatott, azt választották. (A P később ettől a gondolattól is füg-
getlenftette magát, amikor a frigyládához kapcsolódott.) így nyil­
vánvalóvá lett, hogy nem minden Jahveh igaz Isten, hanem csak
az, akit Jeruzsálembe tisztelnek, mert ez a város jegye, emblémája
őneki. Nagy botránkozás volt ez, de épen a botránykő felállítása

172 AZ U T
volt fontos. A kultusz ellenőrzési lehetősége csak másodrendű kér­
dés volt.
Ezt a felfogást meg kell látnunk a reform háta megett, mert
.enélkül történetileg sem teljes annak megértése. Azonban — és ezt
minden bibliai tudománnyal foglalkozónak élesen kell látnia — a
Biblia emberei nem csupán bábui voltak a vallástörténetnek, ha­
nem hivő emberek is voltak, theologusok. A D szerkesztői is bele*
tartoztak ebbe a sorba. Ök nem a vallástörténet eredményeire
mutattak reá akkor, amikor Jeruzsálemet tették meg egyetlen kul-
tuszhetlyé — hiszen éppen a vallástörténet ellen harcoltak — ha­
nem a Jahveh önmagán nyugvó akaratát hozták fel eredtető ok
gyanánt Ez az ő hitük vallástörténeti tény, amely ebben a sikban
is felhozandó a reform sikerének magyarázata szempontjából, de
még inkább igazzá válik akkor, ha az illető kutató, az összes
vallástörténeti okok és eredmények teljes fenntartásával azoknak
háta mögé tud lépni és ezt a hitet a magáévá is tudja tenni. Mert
a Biblia mindenkori tudományos theologiai magyarázatának helyes­
sége attól függ, hogy a miénk is legyen a bibliaírók hite. Enélkül
a Biblia a vallástörténet filmjének egy szép felvonása lesz, de nem
az Ige hordozója. Tisztába kell tehát lennünk azzal, hogy itt Isten
akarata munkálkodott, tőle származott a pogány istenek és önmaga
közötti határvonal felállítása. Tudnunk keli azt is, hogy amig a
fejlődés eredményét és a D szerkesztőjének hitét csak mint vallás-
történeti eredtető okokat látjuk, addig a reform e rejtett okába
nem látunk bele tisztán. Az igazi oknak ezt a rejtett, titkos, nem
könnyen elfogadható voltát a 0 szerkesztői is tudták és nem is
akarják elkerülni. A reformnak való engedelmeskedést nem ész­
okokkal támogatják, hanem a jahveh eddigi hűségét és az ezután
következő jutalmakat hozzák fel. Azt is lehetőnek tartják, hogy
olyan próféta áll elő, aki prófétaságának szemmel láthatólag ad
bizonyitékot és Így szól hamisan Jeruzsálem ellen. Tudták, hogy
akkor az igaz prófétaságnak minden kritériumával szemben, lát­
szólag hamis lesz az ő rendelkezésük és éppen azért azt előre
hamis prófétának nyilvánftják, hogy a látszólagos igazság megett
a rejtett hazugságot a nyilvánvaló hazugság megett a rejtett igaz­
ságot megmutassák. (13.1—5 ) Ha így látjuk a D-i reformot, ha
tudjuk, hogy annak első célja Jeruzsálemet az igaz Isten jegyévé
tenni és hogy Jeruzsálem igazsága rejtett és titkos, akkor nyilván­
való, hogy Jeruzsálem analógiája nem, typusa a názereti Jézusnak,
akiben Krisztus megjelent. Amint csak Jeruzsálemben lehet meg­
találni az igaz Istent, úgy csak jézusban lehet meglátni az Isten
Fiái, amint Jeruzsálem botránykő és az is akar lenni, úgy bot­
ránykő és pedig Isten akaratából, a názáreti Jézus is. Az újszövet­
ségben az ember jézus lépett Jeruzsálem helyére.
Más oldalról Jeruzsálem typusa a látható és láthatatlan anya-
szentegyháznak is. Amint csak Jeruzsálemben lehet megtalálni az
igaz Jahvet, úgy csak a látható egyház igehirdetésében, az ö bir­
tokában levő Kanon által található meg isten, rajta keresztül lehet

A Z ÜT 173
belépni a láthatatlan Egyházba. A látható egyház ott van, ahol az
ember jézusról szó van, már pedig ő az ajtó, amelyen át Krisztus­
hoz lehet belépni, a láthatatlan egyháznak tagjává lehet lenni. Az
újszövetségben Jeruzsálem helyébe a látható egyház lépett.
Talán különösnek tetsző magyarázata ez a D-i reformnak.
Azonban csak fgy értékesíthető az egyházi igehirdetés szempont­
jából és mint igehirdetés csak így igaz. Másképen az egész dolog,
vallástörténeti különlegesség lesz, amelyben a D szerkesztői vallás-
történeti hősök, de nem Isten eszközei, Isten pedig a vallástörténet
igazgatója, de nem annak megszüntetöje, felette álló Ura lesz.
Tunyogi Cs. A..

174 AZ UT
• M e g b e s z é l é s e k •

A th eo lo g ia i m u n k a k ö z ö s s é g a n g o l
n y e lv c s o p o r t já n a k fela d a tá n
Szükséges, hogy közösségünk munkájában minél teljesebb
odaadással vegyünk részt. Meg kell szilárdítanunk az angol nyelv-
területek egyházaival való kapcsolatokat, hogy ennek a révén is
egyházunk egyre jobban beilleszkedjék a világ nagy keresztyén
közösségébe. Ha egymást jobban megismerjük, ha meglátjuk külön­
böző tereken egyazon Lélek munkáit, új erőforrások nyílnak meg
számunkra, amelyek egyházunk és népünk hivebb, körültekintőbb
szolgálatára indítanak. A Lélek különböző kegyelmi ajándékokon,
szolgálatokon és cselekedeteken keresztül nyilvánul meg, de Isten,
„aki cselekszi mindezt mindenkiben“, ugyanaz.
1. Szükséges, hogy kiki válasszon egy vagy két munkaágat
a theologiai tudomány területén, amire hajlamot, tehetséget érez,
mert mindennel foglalkozni annyi, mint semmivel sem foglalkozni.
A szakaszok megválasztásánál gondolni kell arra is, hogy milyen
irányban lehet leginkább hasznosítani az angol theologiai irodal­
m at: Ezek, nézetem szerint, a bibliai tudományok, a misszió é6 a
gyakorlati igehirdetés elsősorban.
2. Az eredményes munka elengedhetetlen feltétele a személyes
kapcsolatok elmélyítése és kiterjesztése. Számba kell vennünk kik
azok az angol, skót vagy amerikai fontosabb egyházi személyi­
ségek, akikkel kapcsolatot tartunk fenn vagy kapcsolatot tudnánk
felvenni, felújítani.
3. Számba kell vennünk milyen angol nyelvű egyházi lapok
járnak nekünk és ki kellene jelölni egyeseket közülünk, akik azo­
kat rendszeresen ismertessék.
4. Viszont a mi erdélyi református egyházi lapjainkat is kel­
lene ismertetni az illető angol nyelvű sajtó orgánumokban.
5. Theologiai tanár aai, mint arra leginkább hivatottak, is­
mertethetnék egyházunk múltját, jelenlegi életét és munkáját az
angol nyilvánossággal. Nekünk is meg kell ismerkednünk az angol,
skót és amerikai egyházak jelenével és múltjával. Kérnünk kelt
tőlük ismertetést. Meg kell vizsgálnunk, milyen kapcsolatok és köl­
csönhatások állottak fenn a múltban egyházaink között.
6. Külön cikkekben kell megismertetnünk a magyar református
theologiai tudomány múltját és jelenlegi állását. Ebben is a köl­
csönösség alapján kell eljárnunk,.
A skót theologia ismertetésére felkérhetnök a nálunk is meg­
fordult Mackitosh edinburghi theologiai tanárt, volt moderátort.

AZ UT 175>
Mint egkori hallgatója, szükség esetén vállalhatnám theologiájának
ismertetését.
7. Valamelyik kiválóbb angol nyelvű theologiai vagy egyházi
munka magyarra fordítandó és viszont.
8. Ki lehetne adni egy gyűjteményt régi és új angol nyelvű
igehirdetök beszédeiből. Ebből a kötetből nem hiányozhatnak
Spurgeon és Robertson: Ök minden idők legnagyobb igehirdefői
közé tartoznak. Az újak közül fel kell vennünk Fosdick-ot. Az
általam hallottak közül pl. Black- et, az edinburghi Szent György
kathedrális prédikátorát ajánlom.
Bizonyára lehetnek még más feladataink is. Ha a felsoroltak
közül csak egyet-kettőt is meg tudunk valósítani, hálásak lehetünk
Istennek. Adja az Úr, hogy egymás szeretetteljes támogatása útján,
«egymás terhét hordozva“, tehessünk valamit a keresztyén világ­
közösség, a «Krisztus teljessége“ javára.

176 AZ UT
 I r o d a l o m

Wm, M. Macgregor D. D. : Fór Christ and the Kingdom-

SCM. London, 1932—1934., 126 o.
Örömmel vettem kezembe ezt a dokumentumot: egyik legöregebb skót
theol tanár irta (félszázada, hogy végzett) a Brit Kér. Diákmozgalom felkér
résére. S míg a könyv alcímét megmondom — néhány fejezet a keresztyén
szolgálatról és az igehirdetői elhivatásról —, hirtelenében nem is tudom,
melyik szeb b : a brit protestáns diákok régi (nemzedék) becsülése e könyv
¿létrehívásában, vagy agg professzoruk lelki ifjúsága annak megírásában.
A szerző, a glasgowi Szentháromság-theologia igazgatója, egyike a.
magyarok őszinte barátjának. Mintegy tiz évvel ezelőtt megjelent egyik kis
füzetében (Scotland and Europe), az európai egyházak szükségeiről 6zólva,
tanújelét adta, hogy ismer és szeret minket.
De térjünk vissza 1932 novemberében megjelent s azóta több kiadást
ért könyvére s látni fogjuk, hogy figyelmünkre nem csupán irányunkban meg­
nyilatkozott szeretetéért érdemes.
A könyv hét fejezetre oszlik. Az elsőben felmutatja, hogy milyen szét­
ágazó az Úr szolgájának munkamezeje. Mint minden téren, itt is fenyeget a
gépiesség veszedelme, itt-ott már üzem egy-egy lelkészi hivatal, de a hiva­
tása magaslatán a lelkipásztornak nem kell egyhangúságtól tartania: meg­
bízatása egész embert és egész életet kíván. A Foglalkozás vagy hivatás ?
című második fejezetben mindenekelőtt megállapítja, hogy „a keresztyén szol­
gálat az elhivatás reális megérzése nélkül eredményesen nem végezhető/ Azaz
Isteni küldetésnek kell lennie elsősorban. Minden másnál inkább Isten köz­
vetlen ellenőrzése alatt áll. Elengedhetetlen fontos a lelkipásztornál, hogy ura
legyen idejének. Az elhívott szolga három ismertetőjele : 1. életét, munkáját
nem saját kényelme vagy ambíciója, hanem egyedül Isten akarata irányítja,
2. a rábízott népet a Jézus szemével nézi, becsüli 3. és hordozója Isten igé­
jének. A képzéssel foglalkozva a harmadik fejezetben, állást foglal a puszta
akadémikus lelkészképzés ellen. Idézi Carlylet : „Tanítani a vallást annyit
jelent, mint megtalálni a vallásos em bert/ Míg egyfelől világosan látja az
anglikán lelkészképzés csaknem kolostori jellegének hibáit, másfelől erőtel­
jesen követeli az elmélyedés és imádkozás nagyobb szerepét. Az igehirdetés
eredményessége érdekében szükséges az aktuális életbe való belekapcsolódás.
A theologiai tudományos képzés tekintetében, miután leszögezi, hogy Isten
nagyobb, mint a mi minden gondolatunk Róla s tisztán tudományos eszkö­
zökkel még senkit se tettek igehirdetővé, int a veszélyre: a múlt század
második felében bevezetett gyakorlati theología mostani kiszélesedése, a
szociális és segédtantárgyak egyre tömegesebb bevezetése elhomályosítással
fenyegeti a központi tárgyakat, a bibliát és dogmatikát. A szükséges jellemről
szóló negyedik fejezet elmaradhatott volna, többet amúgy se tud mondani
róla, hogy az igehirdetőnek teíőtől-talpig keresztyénnek kell lennie. Annál
szükségesebb volt a lelkipásztor lelki életéről szóló ötödik fejezet, mely a
szolgálat egész kérdését teljesen Isten szempontja alá helyezi (nem egyszer
kisértett eddig az emberi oldalról való nézés). Az emberi Ige szolgálatának
kezdete, táplálása, haladása, kiteljesedése mind-mind csak a Szentlélek véte­
lének feltétele alatt lehetséges. Ennek világos tudatában az igehirdető lelki
(devotional) életén fordul meg, emberileg, minden szolgálata. A részletkérdé­
sekben már zavaros elkalandozást ad, majd rátér, a hatodik fejezetben, a lelki-
pásztori munka tárgyalására, Ez, mint tanítás, pozitív és nemesen egyszerű
Tegyen, mint Istentisztelet-vezetés Istenre figyelő. A pásztorációban vigasztalás
a célja, a lelkekért való harcban meggyőzés. Nyomában életeknek kell átala­

ÁZ UT 177
kulnia. Végül az utolsó fejezetben Isten országát, mint az Igehirdetöi szol-
gálát célját mutatja be. A történeti és bibliai felfogásán áthaladva, összegezi
a transcendens és immanens vonásokat.
A tudományos megalapozottsággal, sok idézettel és példával élénkítve
megirt munka mindvégig lebilincsel s Oreá mutat, Akiben minden keresztyén
szolgálat értelme van» Jellemzően skót írás, de haszonnal forgathatja minden
theologus, a szót nem csupán diák értelemben véve. H. J.
P au l A lth au s: D ér H err d ér K irche. Predikten 1—5. H eft
Bertetsmann.
Althaus, e kiváló erlangeni theologus 2 —3 havonként megjelenő füzet­
sorozatban bocsátja ki prédikációit, részint, hogy aktualitásukból ne vészit
senek, részint, hogy alacsony áruknál fogva szélesebb rétegekhez jussanak el.
A prédikációk célja a gyülekezetek hitvallásos nevelése; valamennyi az evan­
gélikus hit alapigazságait és fogalmait igyekszik e kor problémái kereszt­
tüzében megelevenítve a gyülekezetek elé állítani, hogy ezáltal a hitvalláshoz
való ragaszkodás minél tudatosabb, törhetetlenebb és az egyház szolgálata
minél nélkülözhetetlenebb legyen számukra. Az első fűzet „az egyházról" al­
cím alatt a templombajárásról, „az élő egyházról“, «az apostoli egyházról";
a második „a kegyelemről" szólva a „lelki szegénységről", „a sors“ keresz­
tyén felfogásáról, Luther üzenetéről; a harmadik az evangéliumi hitről és az
imádkozásról; a negyedik „a nagy ünnepek" kapcsán az „Isten nálunk” (ka­
rácsony), „Isten értünk" (husvét), „Isten bennünk" (pünkösd) tém áról; az
ötödik „Pál harcban" cim alatt az igazi dicsőségről, az odaadásról, az „egy­
házi frontiról tartalmaz 3—3 prédikációt. A lebilincselő, egyszerű nyelven
írott igazán evangéliumi prédikációk nagy szolgálatot tesznek mindenkinek,
akit az egyház problémája éget. Egy fűzet ára csak 20 Lei.
Ottó D ibelius: Heimkefir zum W o rk Wandenhoeck. 1934.
320 old. 4 Mk.
A mai időben egyfelől a katholicizmus, másfelől az új pogány szellem
előretörése által két tűz közé szorított protestáns egyházak csak híveik tu­
datos evangéliumi életfolytatása révén remélhetik megmenekülésüket vagy
győzelmüket. A tudatos evangéliumi élet elérésére azonban naponként szük­
sége van a léleknek a világ zaja és kisértései közepette Isten Igéjének vilá­
gos meghallására, Isten akaratának felismerésére és a mellette való döntésre.
Ebből a szükségből született meg O. Dibelius generalszuperíntendensnek a
„hitvalló front" elszánt harcosának komoly, mély, nagyszerű könyve, melynek
célja — címe szerint is — az Igéhez való teljes visszatérés. Ez az áhítat-
könyv, mely e téren egyike a legkiválóbbaknak, az év minden napjára rövid
evangéliumi rész kapcsán egy 15—20 soros elmélkedést, imát es éneket
közöl; a hitvallást és evangéliumi igazságokat rendkívül közel tudja általuk
szivünkhöz hozni. Nemcsak lelkipásztoroknak és keresd telkeknek elsőrangú
„csendes órai" vezérfonal, hanem reggeli, délutáni áhitatok formájában szó­
széken is igen jól lehet használni.

H. R en d to rff: G ettes A ufgebot In d é r W elt. Kranz Verlag.

132 old. 1 8 0 Mk.
Ugyancsak ezen szükségből nőttek ki a Rendtorff prédikációi is. Könyve
27 beszedet tartalmaz Trinitatis vasárnapjától halottak napjáig. Rendkívüli
előnye, hogy elevenen, erőteljesen, könyörtelenül mutat rá arra, hogy az egy­
háznak és tagjainak egy kötelessége van : figyelni Isten parancsára és azokat
össze ne téveszteni semmi emberivel. Minden szaván érzik, hogy szerzője a
„hitvalló front" bátor, evangéliumi szellemű embere, aki a németországi álla­
potok kapcsán élesen utal rá az evangéliumnak minden emberi dologtól vaió
„más" voltára. „A mi egyházunk, a népi-, országos-, birodalmi egyház néni
azonosítható minden további nélkül Krisztus gyülekezetéveL Egy darab „világ"

178 AZ ÜT
ez is, szántóföld, ahol a jó gabona között konkoly is akad. Csak annyiban
„egyház", amennyiben Isten megbízatása elevenen áll előtte. Ezért reá is vo­
natkozik : nem ebből a világból való. Az ő szuverén ura egyedi\l Jézus Krisztus.
Létalapja, amelyből élete állandóan megújul, egyedül az Ige. Életereje egyedül
Isten Lelke. Nem földi erőkből, történelem, nép, talaj, vérből nőtt ki, hanem
csodálatosan teremtett örök Ura által. Minél inkább Öt vallja, minél közvet-
vetlenebbül az Ö kegyelemmel teljes erejéből táplálkozik, annál inkább képes
kitölteni azt a szakadékot, mely közte és a világ között fennáll." Ez a
gondolat szinte az egész könyvnek mottója. Theologiai felfogása rendkívül
tiszta, reformátort
M. Niemöller: Dienst dér Kirche am Volk. 2 . A a f Bucholz Vg.
Niemöller, dahlemi lelkész, az egykori U-hajó parancsnok, a „hitvallók“
ismert nevű vezére a német énkeresés mámorában, mely mámorban osztozik
sok helyen az egyház is, evangéliumi felelőséggel mutat az egyház igazi fel­
adatára. Jól esik ilyen ?józan hangokat olvasni a mai Németországból. A
könyv alapgondolata, hogy ma az egyháznak csak mint népegyháznak szok­
ták létjogát elismerni, azaz oly adottságnak tekintik, melynek a nép vallásos
javait megőrizni, a vallásos élet ápolása révén a „vallás" erőit épífőleg hasz­
nosítani egyetlen kötelessége. Ez a felfogás oda vezetett, hogy az egyháznak
a nép kívánságaihoz kell alkalmazkodni, a „világ" követelményeihez kel
alkalmazkodni, a „világ" követelményeihez kell szabnia magát így Krisztus
helyét a „világ" foglalta el az egyházban és azt igazi erejétől fosztotta meg.
Ma különösen erős ez a kisértés. Az egyház feltétlen ura azonban Krisztus
és a néppel szemben való feladatait is csak úgy tudja betölteni, ha minden
téren a Krisztus evangéliumának szerez érvényt
Adolf Köberle : Das Licht dér Welt. Predigten. Majer Verlag
Basel 212 S. 240 Lei.
Köberle, a baseli theologia professzora egyike a legmélyebb, legköz­
vetlenebb és legtermékenyebb theologusoknak. „Rechtfertigung u. Heiíigung",
„Die Seele des Christentuns", „Evangélium u. Zeit geist" mindmegannyi
hatalmas mű egymásután hagyja a sajtót és mindenik több kiadást er el.
Jelen prédikációit 1932—34. között mondotta leginkább Baseíben. Több kö­
zülök külön lenyomatban is megjelent Három csoportra vannak osztva:
vasárnapi, ünnepnapi és missziói beszédek. Valamennyi rendkívül egyszerű,
lebilincselő; valósággal újjá születik az ember olvasásuk közben és azon
gondolkozik: hogy lehet ily kevés szóval, ily egyszerűen annyit mondani!
Tiszta lutheránus meggyőződés áramlik minden beszédből. Kevés theologus
tud annyira Luther-r maradni, mint Köberlé. itt veszi az ember a Luther
lelki-szellemi nagyságát észre és azt is, hogy sokszor még kiváló theolgusok
is mennyire félre értik Luthert Akik az igazi „lutheránus" szellemmel akarnak
megismerkedni és akik megakarják látni, hogy mi kell legyen egy prédikáció,
azoknak igen ajánlható e predikációs kötet.; Kiss Béla.

Előfizetési felhívás. Folyó év őszétől kezdve jövő év tavaszáig négy

Kálvin-tanulmányt, illetve gyűjteményt jelentetek meg, melyek egyrészt refor­
mátorunk magyar fordításban meg nem jelent prédikációit, imádságait, Jeve^
leit, másrészt a művészetről alkotott felfogását tartalmazzák. A négy mű kö­
vetkező lenne?
1. Kálvin prédikációt C: Bevezetésében tanulmány Kálvinnak a prédi­
kációról alkotott felfogásáról. Kálvin 5 prédikációja: ’Karácsony (Luk. 2 : 1 — 14),
Husvét (Máté 2 8 :1 —10), Pünköst (Ap. Csel. 2 : 1 —4), Az egyház (115. Zsol­
tár: 1—2), Az úrvacsora (I. Korinthus 11:11—16). — Mintegy 120 oldal. Ára
100 Lei.
2. Kálvin im ádságai C: Bevezetésben kisebb tanulmány Kálvinnak az
imádságról alkotott felfogásáról, Kálvinnak Jeremiás és Ezékiel könyve kom­

AZ UT Í79
mentárjához írott imádságai egybevetve a Corpus Reformatorum vonatkozó
részeivel és Werner Dahn 1935-ben (Kaiser Vrtg) megjelent kisebb tanul­
mányával, — Mintegy 64 oldal. Ára 40 Lei.
3. Kálvin levelei. C: Tanulmány leveleiről. Levelei közül azokat fogja
tartalmazni ezen munka, amelyek Kálvin legszemélyesebb nyilatkozatai, pld
reformátor- és munkatársairól, valamint azokat, amelyek a mai idők egyházi
kérdéseire adnak a múltból választ: egyházfegyelem, papi rend, úrvacsora és
a Servet-pör Kálvin leveleiben, stb. — Mintegy 120 oldal. Ára 100 Lei.
4. Kálvin és a m ű vészetek . E dm alatt »Dolgozatok a theologiai tudo­
mány körébőr című sorozat 14. füzeteként jelent meg tanulmányom, melynek
ezen tanulmány második, bővített kiadása lesz. Tartalom: Kálvin és a szob­
rászat, festészet, irodalom, zene, tánc, színház stb. — Mintegy 120 oldaL
Ára 80 Lei.
A könyvek finom fehér papíron, fekete kartonkötésben jelennek meg.
A tanulmányok nem egyszerre, hanem időközönként fognak megjelenni. Aki
mind a négy tanulmányt megrendeli, annak a nyomdavállalat 10°/o enged­
ményt ad. Megrendelések a dévai ref. lelkész] hivatalhoz küldendők.
N agy József*

180 AZ ÚT
 Az I ff o tiI k r é b g n
E g y e n lő indulattal*
Filippi 4 :2 . Evodiát intem, Szintikhét is intem,
hogy egyenlő indulattal legyeitek az Urban.
Rendszeres bibliaolvasók is megszoktuk, hogy mikor nevekre
bukkanunk a levelekben, átfutjuk a neveket s az iti-ott megemlített
embereknek küldött sajátos üzenetekkel egyáltalában nem törődünk.
Az az érzésünk, hogy ami másnak a nevére szól, nem tartozik
reánk. Más verssort még csak úgy veszünk, hogy az annyira
amennyire, többékevésbé nekünk szól, mert valamilyen tanítás
van benne. Pedig ezek a személy szerinti és személyeknek szóló
mondanivalók, üzenetek különösképen figyeltethetnek töl arra, hogy
az Ige csakugyan mindig személyszerint, személynek, szólott és
Isten ma is így akar s éppen ezeken az üzeneteken át is személy­
szerint, személyenkint minket megszólítani.
Ez a kis iniővers először is azt jelenti, hogy minden más
iránnyal szemben az Ige sohasem ad általános személytelen elvet,
irányítást, tanítást. Mi az élet minden területén megszoktuk azt,
ma különösen, hegy nagy, általános irányelveket adunk és várunk.
Tanításban is, politikai vagy bármiféle programbeszédben is álta­
lánosságokat szoktunk mondani és általánosságokat kapni. Refor­
mációi emlékünnepeken például a keresztyénségnek a hit által való
megigazítíatása-tanáról szoktunk valahogy így beszélni. Máskor
valláserkölcsi igazságokról, tanításokról szólunk, megint csak ilyen
formán. Világi síkon a közösség érdekeinek szolgálata címén és
alkalmával beszélünk osztályokról, fajokról, osztályoknak, fajoknak.
Ha jól megvizsgáljuk a beszédnek az írott, vagy elmondott gon­
dolat és szóközlésnek ezt a módját, azt látjuk, hogy ez a mód­
szer kettőt mindenesetre biztosít a beszélő, a hallgató és mondani­
való számára: a mondanivalót, illetve az általánosságot; minket
illetve, akik mondunk és akiknek mondjuk a személytelenséget.
Mindent egybevéve pedig biztosit egyetlenegyet, a felelőtlenséget.
Innen is van aztán, hogy úgy az emberekkel, mint mondaniva­
lónkkal, de elsősorban önmagunkkal szemben olyan kicsi a fele­
lősségérzetünk, hogy az általánosságokban mozgó szó erejében
már eleve alig bízunk s ugyancsak hamar túlmegyünk rajta, ha
nyorta, hatása el Is marad s az ügy érdekében tulajdonképen a
szónak igazi hatása nincs is. A felelősségünket könnyen meg­
nyugtatjuk : mi megtettük a magunkét, ha nincs tovább, annak
nem mi vagyunk az oka. Ez a megnyugtatás pedig épen az igazi
felelősségérzet hiánya. S ez a hiány ráadásul egy sereg bűnt fed
még, a szeretetlenség’et, a türelmetlenséget, az önáltatást, könnyel­
műséget, felületességet s mindenekfölött pedig a hitetlenséget. Mert
a felelősség feladása — már pedig az igazi felelősségérzet hiánya
éppen ezt jelenti — éppen arra mutat rá, hogy feladtam a hite­
met és bizalmamat abban, hogy Isten bennem és körülöttem lé-

AZ UT 181
nyegszerüen változtatni akar és előtte e változtatást illetően lehe­
tetlenség nincs. Az általánosság, személytelenség, felelősséghiány
tehát a hitetlenség tudatos vagy tudatlan, nyilt vagy rejtett for­
mája éppen akkor, amikor életűnk folytonos változtatásáról van
szó, vagy amikor nekünk valahol döntően kell befolynunk. A fele­
lőtlenség legszívesebben a hitetlenséggel fog kezet
Az út tovább magától értetődő. A felelőtlenség és hitetlenség
következménye, hogy maga Isten is személytelenné és általános­
sággá válik, még ha ezerszer is mondjuk a nevét. Mondanivalója
pedig általános valláserkölcsi tanítássá lesz, tehát személytelenül
és általánosságban szétfolyó „igazsággá“, amelynek sem hatalma,
sem ereje, sem súlya nincs és nem is lesz. De mi még itt sem
hagyjuk magunkat, felelősségnélküliségünkben és hitetlenségünkben
ő t kezdjük védeni: az Ő utjai kiszámíthatatlanok, Ő mindent jó
utón visz, csak 0 tudja, hogy mit akar ezzel vagy azzal. így fele­
lünk a Jób-kérdésekre vagy a nyomor szörnyű kérdéseire általá­
nosságokkal, amikben magunk sem hiszünk, vagy Isten védelmével,
amelyre neki a mi részünkről semmi szüksége nincs.
Ide jutottunk tehát és ide kerültünk, mert nem akarjuk meg­
érteni, hogy az evangélium nem általánosság, nem elvont tanítás,
nem megtanulható tan, még ha az egyház tanítja is, nem is le­
szűrhető valláserkölcsi igazság, hanem a személyes Isten személy-
szerinti megszólítása, elhívása, rendelkezése meghatározott időben,
meghatározott körülmények között. Ezért drága nekünk ez a jelen­
téktelennek látszó kis vers. De hát van-e egyáltalán jelentéktelen
vers vagy sor a Biblában? Midegyik az addig, amíg maga Isten
nem szólítja meg rajta keresztül az embert. Hogy ő akar meg­
szólítani és minket személy szerint akar megszólítani, ezt jelenti
a két ismeretlen név. Isten az Igén keresztül a mindennapi élet
pillanatnyi viszonylataiba szól bele és érvényre akarja juttatni a
maga terveit. Hogy milyen nézeteltérés volt Evodia és Szintikhé
között, azt nem tudjuk. De hogy kettőjük között egy személyes
ügy volt és ez Istent személy szerint érintette, erre mutat a vers
utolsó szava: az Urban. Isten minden ellentétet, minden nézetel­
térési, minden harcot személy szerint akar elintézni. Az Urban I
Tehát Krisztusban. Benne hoz egynevezőre. A meggyőződéseink
lehetnek mások, de az idulatunk nem. És ez az indulat mérhe­
tetlen távolságokat tud áthidalni. Akit ez az indulat ellep, az „meg­
előzi a másikat szeretetben." Mert Krisztus is megelőzött minket.
Éspedig úgy, hogy mi egy életen át nem tudunk utána járni az O
mérhetetlen szerelmének. Mi az, ami elválaszt? Csupa múló do­
log: rend, rang, osztály, faj, állás, tudományos meggyőződés,
művészi irány. A nézeteltérés és a különbség nem szűnik és nem
szünhetik meg emberi számítás szerint. Megszűnésükről csak az
utópiák beszélnek, tehát az önáltatás. Az Ige szerint Isten kezé­
ben fekszik minden megoldás, ő pedig a Maga idejében majd el­
dönti a falakat és korlátokat. Az egyenlő indulatot azonban meg­
követeli és Krisztus keresztjével kötelez reá. „Evodiát intem, Szin-
tikhét is intem, hogy egyenlő indulattal legyenek az Urban.*
1935 szeptember hava. Jdrosi Andor.
182 AZ ÚT
• Igehirdetés-Kufiusz •

P r é d ik á ciő -v á z la tok.
Legyen a te hited szerint.
Máté 8:5—13.
A kapernaumi százados minden tekintetben megérdemli, hogy
gondolkozzunk róla. Idegen ember volt, akiről másutt azt olvassuk,
hogy maguk a zsidók fejei mondták róla jézusnak, hogy megér­
demli, hogy segítsen rajta. Idegen ember létére — egy győzelmes
világhatalom képviselője egy meghódított nép között — nem szé-
gyelte megismerni és megszeretni azt a népet, amelyet a többi
fajtájabeli lenézett és megvetett. Ennek következtében olyan aján­
dékot kapott ettől a néptől, ami mindennél több volt: megismerte
az igaz Istent. Mint ember is, ennek az igazi istenismeretnek a
következtében olyan vonást mutat, ami szintén ritka abban a kor­
ban : a szolgája iránti szeretet, akiért Jézushoz fordúl. Mindezek
olyan vonások a jellemében, amik méltán állhatnak sok mai ke­
resztyén előtt. De a legfontosabb, ami benne feltűnik, az ennek a
pogány embernek a hite. Nézzük meg ennek a hitnek a jellem­
vonásait :
1. A százados hite egyik jellemvonása, hogy Krisztushoz
fordúl. Egy pogány ember fordúl ahoz a Jézushoz, akit a zsidók
közül is olyan sokan megvetnek és gyűlölnek. Azt mutatja ez,
hogy ez az ember meglátta Krisztusban azt, akit a zsidók nem
láttak meg: Isten küldöttét, a betegség és nyomorúság terhe alól
szabadító Urat. Mi, a keresztyének, szintén ritkán látjuk meg
Krisztust így. Tudunk róla történeteket, ismerjük, mit beszél róla
a Káté, de, hogy bajainkban és nyomorúságaink felett ő az Ur,
akihez f&rdúlhatunk, azt nem látjuk. Itt az első pont, ahol meg­
szégyenít a százados hite.
2. Éhez az Úrhoz a százados teljes alázatossággal fordúl.
Ezzel az alázatossággal szemben a mi hitünkben, imádságunkban
mennyi gőg, követelőzés, kevélység van. Mi ki akarjuk követelni
Istentől, ami nekünk kell, kényszerűm akarjuk Istent. Zúgolódunk,
ha nem azt adja, amit kérünk, úgy hisszük, Istennek kötelessége
rajtunk segítni. A százados mit mond: „Nem vagyok méltói* Ezt
kell nekünk meglátni, a mi teljes, méltatlanságunkat. Csak akkor
mehetünk hozzá, ha megláttuk, hogy nem hivatkozhatunk semmire
s ha elvetünk magunktól minden érdemet.
3. A százados hite fegyelmezett hit. Ez az ember katona, s
úgy nézi a világot, mint amely éppen úgy áll a katona uralma
alatt, mint egy hadsereg a hadvezér alatt.
Nem kételkedik abban, hogy, ha az Ur parancsol, akkor meg
is történik. Ez is mennyire különbözik a mi hitünktől, amely in­
gatag, bizonytalan és erőtelen.

A Z ÚT 183
 Ezért hallja a százados: „a te hited szerint“. Ez neki öröm,
hogy úgy lesz, ahogyan hiszi, nekünk Ítélet, mert azért megy min­
den rosszul, mert a mi hitünk szerint megy. Kérjük azt az aláza­
tos, feltétlen, szilárd hitet Istentől!
Prédikáljatok.
Máté 1 0:7.
Jézus ezekkel a szavakkal küldi ki a tanítványait. Kiküldi
őket, hogy hirdessék az üzenetet azoknak is, akik még nem hall­
hatták azt. Akik eddig Jézus mellett voltak, hallották szavait és
látták csodáit, most kénytelenek elindulni a bizonytalan útra, va­
lami ellenséges nép közé, másodmagukkal, hogy tovább adják a
hirt, ami Jézus ajkáról hangzott eddig feléjük.
Mikor a Bibliában ezt a parancsot olvassuk: „elmenvén,
prédikáljatok“ — szól-e az nekünk? Vagy csak a tanítványoknak
szólott. Sokan azt gondolják, ez csak apostoli parancs, és van
benne igazság. Tőlünk nem azt kívánja Isten, mint az apostolok­
tól. Nem kivánja, hogy hagyjuk el házunkat és családunkat. De
van, amiben nekünk is szól. Tőlünk is bizonyságtételt kiván. Azt
akarja, hogy mi is prédikáljunk a szavainkkal és az életünkkel.
Hogyan kell nekünk prédikálni és m it? — ez az ige kérdése.
1. Hogyan akar Isten minket az ige hirdetésére felhasználni?
Valaki azt feleli erre: én nem lehetek pap, nem prédikálhatok a
templomban. Igaz. Isten azért adott lelkipásztorokat, hogy azok
tanulják magyarázni isten Igéjét. Ezért a Bibliával és a mi hitünk­
kel ellenkezik az, amit a szekták állítanak, hogy bárki prédikálhat.
Az igehirdetés a gyülekezetben szent dolog, arra készülni kell.
Hát akkor milyen igehirdetést kiván tőlünk? Van közöttünk
egy gyülekezet, amelynek mi kell, hogy legyünk a papjai: ez a mi
családunk. Milyen feladat vár ránk abban,' hogy a családunknak
Isten akaratát hirdessük ? Isten Igéjével vele együtt éljünk. Felelő­
sek vagyunk értük. Egy másik hely, ahol prédikálni kell, az egy­
ház, aztán a nemzet Ezekben kell nekünk megállani. A legigazibb
prédikálás nem a szó, hanem az élet prédikációja. Ebben vagyunk
mi gyöngék.
2. Mit kell hirdetnünk? Azt, hogy Isten országa elközelgett.
Hogy Isten uralma itt van a világon. Nem emberi bölcsesség hir­
detését követeli Isten tőlünk, hanem az ö országa eljövetelét. Hir­
detni kell, szavunkkal és életünkkel, hogy a Krisztus eljövetelével
Isten kegyelme szállott alá. Hogy Isten megbékült velünk, hogy
Isten uralkodni akar a világ felett és a mi életünk felett. Hirdetni
kell, hogy mindenki vesse alá magát Isten uralmának és lássa
meg, hogyan kell Istennek engedelmeskedni.
Miért van, hogy a világ olyan nyomorult, miért van, hogy a mi
hitünknek, Isten üzenetének olyan kevés láttatja van a családok­
ban, egyházban, lelkekben? Azért, mert mi nem hirdetjük ezt az
üzenetet, elbuvunk vele gyáván, magunk sem hisszük és nem éljük.
Pedig ez ránk van bízva, református kér. emberekre. Krisztus küld
ma is: elmenvén, prédikáljatok! Induljunk e szent megbízásban

184 AZ ÜT
és kezdjük el a szolgálatot gyermekeink, ifjúságunk között, az
egész egyházban, még ma és adjuk még ma az életünket ennek
a szolgálatára.
Boldog, aki bennem meg nem boirdnkozikl
Máté 1 1 :2 —6.
Keresztelő János a börtönben ül. Hosszú évekig hirdette a
Krisztus eljövetelét. Sokan hittek neki és várták a Krisztust. Maga
János is látta az Urat. Bizonyságot tett róla: Ez az Isten Báránya,
aki elveszi a világ bűneit. Most börtönben ül és a börtönben, az
elzártságban, a tehetetlenségben, a sötétségben kínzó kétség Ül a
lelkére. Hall Jézusról, a bűnösök barátjáról, aki felemeli a gyöngét,
ahelyett, hogy lesújtaná a bűnt, aki megbocsátja a bűnt, ahelyett,
hogy tűzzel irtaná a bűnöst, aki gyógyítja a betegeket, ahelyett, hogy
elvesztené azokat, akik sanyargatják és beteggé teszik a népet.
Kétség ébred a lelkében. Vájjon ez*e, akit váriunk? Vájjon nem
csalódott-e ? Követeket küld Jézushoz, hogy megkérdezze: Te vagy-e
az, vagy még várni kell, még tűrni kell? Ki vagy te ?
Ez a Keresztelő János, aki nem érti Jézust, aki kételkedve
és bizonytalanul néz reá, arra, akiről annyit beszélt, akit olyan
lelkesen hirdetett — ez a János mi vagyunk. Mi is sokat tudunk
róla, azt mondjuk, hiszünk benne, azt mondjuk, az övéi vagyunk,
de mikor szembe kerülünk vele, akkor nem ismerjük meg. Krisztus
mcfs, mint aminek gondoljuk és képzeljük. Ez lehet a mi életünk
számára egy nagy csalódás, amelynek az útján elveszítjük Őt, vagy
lehet az út, amelyen igazán megtaláljuk.
Sok ember veszíti el Krisztust úgy, hogy mást gondol róla,
mint amit Ő mond magáról. Sokan nagy tanítónak nézik s azt
várják tőle, hogy emberi bölcsesség szavait mondja — ő ahelyett
olyan tudományt hirdet, amit emberi ésszel nem lehet felfogni.
Mások orvosnak tartják, aki azért jött, hogy az emberek beteg­
ségét meggyógyítsa, s ő ehelyett a lélek bajaira mutat rá. De az
embereknek fontosabb a test, mint a lélek és megbotránkoznak
benne. Ismét mások szociális forradalmárnak nézik, aki gazdag­
ságot, jólétet, érvényesülést akar, s mikor Jézus a lélek békessé­
géről, szeretetről és önfeláldozásról beszél, megtagadják őt. Van­
nak, akik csodatevőt keresnek benne, aki boldogságot hozzon
nekik s ő a keresztjét mutatja, vagy akik azt hiszik, tetszeni lehet
neki imádkozással, kegyes szokásokkal s mikor ö megtérésről,
újjászületésről, az élet megtagadásáról szól, elhagyják őt és meg­
botránkoznak benne.
Krisztus úr. Nem az a fő vele szemben, hogy mi mit várunk
tőle, hanem 6 mit vár tőlünk. Meghódolást és nem dicsérő szókat,
engedelmességet és nem kegyes arckifejezést követel tőlünk. Aki
benne megbotránkozo'd, önmaga mondta ki maga felett a kárhoz­
tató ítéletet. Ö szól önmagáról, szól Istenről: öt kell hallgatnunk.
2. Mit mond magáról? Először is azt, hogy látnunk kell,
mit tesz ő. Krisztust abból lehet megismerni, amit ő tesz. Amit
tett, az az ö értünk való halála, az, hogy új életet ad nekünk, a

AZ Ú T 185
kegyelem és bünbocsánal életét. Keresztelő Jánosnak is rámutatott
arra, amit tett; „A vakok lá tn a k ..,“ Jelentsétek — mondja a
János tanítványainak — amit hallotok és láttok. Nem az, amit
mások mondanak róla, hanem amit magam láttam tőle, az a
Krisztus megismerésének a titka. Honnan ismerem én Krisztust ?
Mások beszédéből, abból, amit róla tanultam, vagy abból, amit
láttam, hogy találkoztam vele, hogy megnyíltak a szemeim előtt
az ő cselekedetei.
Mit látok tőle? Azt, hogy az életemet megújította. Látást
adott, képességet a járásra, szomorú, szegény életembe beöntve az
evangélium vigasztalását, hogy önmagát adta értem és életet adott
nékem.
Krisztussal szemben nincs közömbösség. Vagy megbotrán-
kozom benne és elfordulok tőle, vagy leborulok előtte, m int Ta­
m ás: »én Uram, én Istenem!“
A jó föld.
Máté 13 :3—9. 1 8 -2 3 .
Mindenki ismeri a magvető példázatát. Már tanúltuk az isko­
lában. Mindig úgy nézték ezt a példázatot, mint amely árról beszél,
milyen sorsa van az igének az emberi lélekben. És úgy néztük,
hogy az igét az egyik ember befogadja, a másik nem. Mintha
Isten Igéjének volna fontos az, hogy befogadják, vagy elvetik. Most
nézzük úgy ezt a példázatot, mint amelyikben az Igével szemben
álló emberi lélek sorsa van leírva. Hogyan viselkedünk Isten Igé­
jével szemben? Ez a kérdés az emberi lélek kérdése, a mi sor­
sunk kérdése. Nem lehet büntetlenül megvetni az igét és vissza­
utasítani azt. Azért nézzük most ebben a példázatban ne csak azt,
hogy a különféle talajok hogyan fogadják a magot, hanem nézzük
azt, hogyan utasítják vissza és teszik hiábavalóvá az Isten Igéjét
némely szivek és hogyan fogadják azt be mások.
1. A föld azért van, hogy befogadja a magot. Amint a búza­
szem nem tud kicsirázni, szárba szökni és gyümölcsöt hozni, csak
a földben, úgy Isten Igéje azért van ezen a világon, hogy telkekbe
jusson s a lelkek azért vannak, hogy Isten Igéjét befogadják. Az
a lélek, amelybe az Ige nem hűlt, amely azt be nem fogadja, cél­
talan, árva, bizonytalan lélek, olyan talaj, amelyik megköti magát
és csak azt akarja teremni, amit ő szándékozik. A példázat meg­
mutatja milyen szivek ezek. Az a szív, amely az Igét nem fogadja
el, útféli lélek, amelynek nincs semmi mélyebb gondolata. Olyan,
mint az országút, minden jó gondolat, minden nagy elhatározás
csak átmegy rajta, de nem áll meg. Tövises lélek, amelyben gonosz
indulatok és gondolatok bozótja fojtja meg Isten gondolatát, köves
szív, amelynek mélyén titkos és rejtett akadályok állanak az Ige
előtt. Ennél a példázatnál mindenki meg szokta állapítani magáról,
hogy ő a jó föld, most itt alkalom van rá, hogy meglássuk a saját
szivünk gonoszságát és hibáit.
2. A jó föld onnan ismerszik meg, hogy terem, amint a rossz
föld onnan, hogy nem terein. Isten Igéje nem azért hűli a szivekbe,

186 AZ UT
hogy ott haszontalanig megőriztessék, hanem, hogy gyümölcsöt
hozzon. Nem a láda fiába kell elzárni és őrizni, hanem élni kell
vele és táplálkozni. A gyümölcs az engedelmesség és jócselekedet.
Látjuk ebből először, hogy a gyümölcs nem a mienk. Az Ige
hozza. A mi életünk csak a talaj, amiben felnő. Isten ajándéka,
így kell nézni a keresztyén életet.
Aztán látjuk, hogy nem attól függ, hogy mennyi. Harminc-,
hatvan-, vagy százannyi lehet, de mind jó, ha igazi gyümölcs.
Isten nem a mennyiség szerint Ítél meg bennünket, hanem aszerint,
befogadjuk-e az Igét és akarunk- e gyümölcsöt hozni Isten
dicsőségére.-
A megrepedt nádat nem töri el.
(Advent.) Ésa. 4 2 : 1 —3.
Milyen forró vágyakozás beszél ezekből a szavakból 1 Egy
fogságban levő, siralmak és nyomorúságok között élő, megalázott
nép sóvárgása az után, aki eljövendő. Egy bűneiben élő, azok
súlya alatt vergődő nép vágya a tisztaság és szent élet után.
Krisztus után sokan vágyakoznak ma is. De nem minden vágya­
kozás tiszta és nem minden sóvárgás igaz. Nekünk Krisztusban a
Megváltót kell várnunk, Isten Fiát, aki a bűn sötétségéből és rab­
ságából akar kivenni bennünket. Ez az ige azt mutatja meg, kit
kell nekünk várni, mikor Őt várjuk.
1. Krisztusban azt kell várnunk, akit Isten küld hozzánk,
„íme az én szolgám, akit szivem kedvel.“ Krisztus Istentől jön
hozzánk. Elveszi azt az átkot, ami rajtunk a bűn miatt van. A
bünbeesett, a bűn hatalmában levő ember, a bűn rabságában levő
világ számára jön a Megváltó, a Szabadító. Meg kell gyűlölni a
bűnt, szakftni kell vele, szabadulni akarni tőle s akkor látjuk meg
Krisztust, Isten áldott követét, aki jön összetört szivünkhöz, gyarló
életünkhöz.
2. És azért jön, hogy igazán jelentse meg Isten törvényét.
Tovább azt Írja az ige, hogy „a szigetek várnak a tanítóra“, a
világ legtávolabbi részei is az Isten akarata igaz kijelentését várják.
Ma sajnos, nem azt. Ma emberi törvények uralkodnak, emberek
akarata dönt, akik saját magukat emelik fel, azt akarják, hogy az
6 akaratuk legyen parancs. Miiyen nagy dolog vágyakozni Isten
törvényére, annak hallására. Ezt a törvényt Krisztus jelenti meg
igazán. Benne látjuk Isten akaratát. Ö mutatta meg, mit parancsol
nekünk Isten.
3. Isten akarata kegyelmes akarat. Nem oltja ki a pislogó
mécset, nem töri el a megrepedezett nádat. Milyen jó ezt tudni.
Ha ez nem lenne, Krisztus megjelenése csak Ítélet és megsemmi­
sülés volna nekünk. Itt van a mi gyarló életünk, erőtelen csele­
kedeteink, gyarlósággal tele imádságaink. Leborulhatunk előtte,;
felajánljuk ezeket neked, hogy ezekben „ téged dicsőítsünk. S Ő
elfogadja ezt az áldozatot kegyelmesen, Ö betölti gyönge életün­
ket a neki való szolgálat örömével. /. Lm

AZ ÜT 187
• T u d o m á n y é s V ilá g n é z e t •

H e g y ! A n d r á s e m lé k e z e te .
( 1887— 1934)

Az erdélyi református egyház fennállása óta sohasem volt

olyan papi generáció, amelynek életében az erdélyi ref. papisors
úgy kiteljesedett volna, mint a mi nemzedékünk életében. És ennek
a nemzedéknek sorsát legtipikusabban a Hegyi András életében
szemlélhetjük.
1887-ben született (jul. 1. Bájenii-Mari) és így abban a kor­
ban kezdette megismerni és értékelni a világot, amely kort a Mil­
lenáris Magyarország dicsősége ragyogta be. Ez a millenáris fény,
mely a múltból csak dicsőséget, a jelenből csak a jót, a jövendő­
ből csak a reménységet mutatta meg, világította be tanulói éveit.
Az iskola természeténél fogva bizonyos mértékig mindig el volt
és el lesz szakadva a mindennapi reális élettől. Évtizednyi, sőt
emberöltőnyi távolságra követi az eseményeket. A világhátamögötti
diákvárosban, a székelyudvarhelyi református kollégiumban növekvő
diáksereg természetesen még kizárólagosabban élt ebben a való­
ságot elfedő világszemléletben, mely nem látott tű! a magyarság
határain, nem volt egyetemes nézőpontja az ország problémáinak
meglátására és értékelésére. Hegyi Andrással együtt úgy készültünk
az iskolában a jövendőre, mint egy újabb és dicsőséggel teljes
ezerév küszöbén álló nagy nép boldog gyermekei.
Nem kevésbé látszott biztatónak és reményteljesnek a helyzete
és jövendője a református egyháznak, amelynek emlőin nőtt fel és
amelynek szolgálatára készült Hegyi András. Az egyházpolitikai
harcok, vele a felekezeti súrlódások már elültek és ha az 1848.
20. törv.- cikkben Ígért jogok és előnyök maximumát még nem is
élvezte a református egyház: sok külső és belső jel arra muta­
tott, nem messzi van az a bizonyosan elkövetkező idő, amelyben
zavartalanul élvezheti műit szolgálatainak, szenvedéseinek aprán­
ként mégis csak megérő gyümölcseit. Az 1907-ben, épen Hegyi
András theologiai pályájának kezdő évében szentesített új egyházi
törvények a Szász Domokos heroikus munkája nyomán, szinte a
földbői nőtt templomok, papilakok, iskolák százai, köztük a Kolozs­
várra átplántált, a tudományegyetemmel kapcsolatba állított pompás
theologiai fakultás, az 1900-as évek első évtizedében egymásután
megújuló református középiskolák, az államsegélynek egyre foko­
zódó és az egyház összes szükségleteit kielégíteni látszó bő mér­
téke, valamint az egyház belső konszolidációját rohamosan kielégítő
kebli intézmények napról-napra szaporodó serege: a református
egyház egy új, boldogabb korszakának hajnalát hirdették. Jó volt,
kívánatos volt ennek az egyháznak szolgálatába állani, hiszen béke,

188 aF ü t
biztonság, polgári jólét honolt falai között. Csoda-é, hogy az ifjak­
nak olyan nagy és válogatott serege árasztotta el a kolozsvári
theologiát, amilyenre példa azelőtt nem volt. Az’ 1907/8. tanévben,
mikor Hegyi András immátrikuláltatott, 120 on felül volt az intézet
hallgatóinak a száma, az első év hallgatói közül hétnek volt jeles
érettségije és a tizenegy ifjú közül, akik Hegyivel együtt jöttek az
udvarhelyi kollégiumból a theologia első évére, csupán egynek volt
elégséges az érettségi bizonyítványa.
Az ifjúságot nemcsak a lelkészek biztató anyagi helyzete
vonzotta a theologiára, hanem a cluji theologiai fakultásnak az
a magas tudományos színvonala, országos híre, amelyet kiváló
és éppen a 1907/8 ik esztendőben nagyigéretű, ifjú erőkkel, Ravasz
Lászlóval és Bartók Györgygyel megújított tanárkara biztosított s
amely tanárkarnak munkájában dönlömódon érvényesítette nevelő,
serkenlő hatását a legnagyobb magyar filozófus, Böhm Károly, aki
a theologiának a kolozsvári tudományegyetemmel való kapcsolata
folytán a theologus ifjúságnak is, sőt elsősorban annak, mestere
lett. Nemcsak Erdélyből, hanem tnás egyházkerületekből is jöttek
tanulni vágyó ifjak a nagyhírű fakultásra. Az az idő, amelyet
Hegyi András a theologián töltött, úgy a theologiai fakultásnak,
mint az anyaszeritegyháznak igazi kegyelmi ideje volt, nemcsak
azért, mert akkor kezdett csírázni az a református theologiai tudo­
mány, mely hivatva volt új, jövendőt formáló erőket árasztani az
anyaszentegyház életébe, hanem azért is, mert egy olyan ifjú
szolgaserget bocsátott ki falai közül, amely nemcsak az erdélyi,
hanem az egész magyar református egyháznak adóit vezető embe­
reket. 1907-tő) a világháború kitöréséig több, mint tiz olyan ifjú
nyert a fakultáson lelkészt oklevelet, ki ma, mint püspök, egyetemi
és akadémiai tanár tesz bizonyságot arról, hogy Isten után a
kolozsvári theologiának köszönheti azt, amivé lett.
Milyen biztos reménységgel, milyen nagy tervekkel, ragyogó
álmokkal indulhatott a jövendő elé egy olyan ifjú ember, aki, mint
Hegyi András, Istentől különös karizmát nyert arra, hogy ezeket
a páratlan lehetőségeket teljes mértékben felhasználhassa. Mint a
középiskolában mindig jeles diáknak, megvolt a kellő felkészült­
sége ahhoz, hogy zökkenés nélkül vehesse át a főiskolai tanulmá­
nyozás lázas tempóját. Világos feje nemcsak arra tette képessé,
hogy könnyen felvegye, mintegy magábaszfvja a tananyagot, hanem
arra is, hogy az elsajátított anyag felett úrrá legyen. Az erős ver­
seny, amely évfolyama nagyszámú jeles diákja között egész theo­
logiai tanulmányi ideje alatt arra kényszerítette, hogy lankadatlanul
tartsa az iramot, mert egy kis hanyagság, egyetlen nem jeles kol­
lokvium elegendő volt arra, hogy esztendőkre visszaessen a rang­
sorban, áldott alkalmul szolgált arra, hogy képességeit ne hagyja
parlagon. Vérmes, türelmetlen temperamentuma, mely meg nem
alkuvó egyenességgel, gyorsan döntő határozottsággal és bizonyos
fölényeskedő gőggel, harcos természettel párosult, hangadóvá, később
vezérré tette az ifjúság között.
A 20. század eleje a theologiai tudományoknak nemcsak a

AZ ÚT 189
többi tudományok részéröl való elismertetést hozta meg, hanem
a laikusok köreben is olyan érdeklődést ébresztett kutatásainak
eredményei iránt, amilyenre talán a reformáció óta nem volt példa.
Az összehasonlító vallástörténeti módszer alkalmazásával, a nagy
erővel és meglepő eredménnyel meginduló keleti ásatások ered­
ményeinek felhasználásával a Bibliát és annak világát új fényben,
és döbbenetes realitásban állították a meglepett világ elé. A Biblia
és a keresztyén ség kérdései az érdeklődés középpontjába kerültek.
A Fr. Delitzsch által provokált Babel-Bibel vita esztendőkön
keresztül foglalkoztatta a közvéleményt, A. Harnack: Das Wesen
des Christemtums c. előadássorozata sok kiadásban, szinte száz­
ezres példányszámban került a könyvpiacra. Nem meglepő, ha
ily körülmények között Hegyi András érdeklődése a bibliai tudo­
mányok, elsősorban az új-szövetség felé fordult. Ez az érdeklődés
vezette másfél esztendős külföldi tanulmányútján, melyből két
szemesztert a bázeli, egyet a jénai egyetemen töltött. Ezek a tanul­
mányok minden ifjúban, de különösen Hegyi Andrásban a meglevő
kritikai hajlandóságot és magabíró kulturoptimizmust a legnagyobb
mértékben kifejlesztették.
Mikor a külföldi tanulmányozás és az azt megelőző turdai,
az azt követő tárgu-mure$i segédlelkészi szolgálat után a 25. élet­
évét betöltött Hegyi András lelkipásztori szolgálatát a micásasai
kicsi gyülekezetben megkezdi (1913. okt.), már egészen készen
van az az élet- és munkaprogram, amely a külső körülményekből
és a belső adottságokból szinte természetes szükségképeniséggel
nőtt ki. Egy nemzetiségileg, felekezetileg nagyon exponált, kultu­
rális téren elmaradt, az elődök által elhanyagolt kicsiny gyüleke­
zetben mi más lehetett volna e program, mint a hatalmas nemzeti
állam segítségével, az intézményes egyház oltalma alatt a kultúra
ragyogó fegyvereivel megvédelmezni, diadalra segíteni a magyar­
ságánál és kálvinistaságánál fogva nagyon hivatott népet. E gyüle­
kezetei épitő programot kiegészítette, mintegy betetőzte a tudo­
mányos munkálkodás, amelyről, mivel talán ez volt titkos életcélja,
Hegyi András sohasem akart lemondani. Erre mutat az a lázas
sietség, mellyel micásasai szolgálata első esztendeiben elkészítette
doktort és magántanári értekezéseit.
Beiktatása után azonnal hozzáfog programja megvalósításához.
Először csöndes, boldog otthont biztosít magának, házasságot kötve
gyermekkori ideáljával, aki mint igazi feleség állott innentől kezdve
oldala mellett. Két esztendei tábori lelkészt szolgálata, melynek
egy részét Sibiuban, másik részét Bécsben töltötte el, ha folyto­
nosságában meg is szakasztottá gyülekezeti és tudományos mun­
kálkodását, intenzitásban még növelte, mert Sibiuban közelebbi
ismeretségbe juthatott a szász egyházi és népi szervezettel és
munkával, Bécsben pedig újibb alkalma volt a német kultúrával
való kapcsolata kimélyítésére.
Micásasai működése jellegzetesen magán viseli az ismertető
jegyeit annak a kulturprotestántizmusnak, amely a nemzeti kultúra
és intézmények segítségével remélte az ezekkel elválaszthatatlanul

190 AZ UT
összeforrt egybáz romlásainak megépítését. Vallásos estélyeken,
gyermekistentiszteleteken, pásztori látogatásokon kivül egyéb bel-
missziói munkát nem végez. Gazdasági és kulturális tevékenysé­
gekre fordítja minden erejét.
A világháború befejezésekor a harmincadik életévéhez közelgő
Hegyi András egyéni arravalóságánál, tanulmányainál és addigi
tapasztalatainál fogva fel volt készülve arra, hogy komolyan a
siker reményével hozzáfogjon életprogramja megvalósításához. De
ekkor váratlanul beteljesedett népén, egyházán és önmagán az az
Ítélet, amelynek dekrétumáról a pecsétek már régóta kezdettek
felpattanni s amelynek következtében a régi útak betemetődtek, a
remények megsemmisültek és nyilvánvalóvá lett, hogy Isten valami
egészen más útat, más jövendőt készített a mi nemzedékünk
számába.
Ötesztendei munka után, tehát még micásasai szolgálata
idején kellett véglegesen feladnia azokat a reményeit, amelyeket az
egyház és a nemzeti állam együttműködéséhez fűzött. A háború
kitörésekor be kellett vonulnia a tani; ójának, az iskolázatlanság
veszedelme fenyegette a gyermeksereget. Hegyi András habozás
nélküi átveszi a tanító munkáját addig is, amíg az államiól sikerül
megnyerni a helyettesítéshez szükséges támogatást. De az államnak
kisebb gondja is nagyobb, mint a micásasai maroknyi magyarság.
Hegyi András hiába zörget, hiába kilincsel elébb türelmesen, majd
türelmetlenül az állami segítség kapúján. Hasonlóképpen hiábavaló
minden igyekezete akkor is, mikor a háború alatt elértéktelenedett
micásasai papijavadalmat próbálja az államsegély kieszközlése
által a megélhetést biztositóvá tenni. Keseredett szívvel kezd hozzá
a gazdálkodáshoz, amelytől mindig azért félt, mert attól tartott,
hogy elvonja az igazi lelkipásztori munkától: a gyülekezet építé­
sétől és a tudományos tanulmányozástól. Azok a kötelékek, amelyek
a Hegyi András nemzedéke elképzelése szerint, az egyházat az
állammal nemcsak szorosan, hanem szükségképpen kapcsolták
össze, már ekkor szakadozni kezdettek. De véglegesen csak akkor
számolt le ezzel a keserű ténnyel, mikor az impériumváltozás első,
viharos napjaiban arcába zuhantak a csendőrököl csapásai és a
falú piacán, a papilak előtt bele kellett néznie abba a máglya-
tüzbe. amelyen iskolája berendezésével, könyvtárával, a magyar
állam szimbólumaival együtt hamuba roskadtak, pernyévé váltak
azok az uiolsó szálak is, amelyek az államot és az egyházat még
összefűzték.
Még keservesebb és hosszantartóbb volt az a leszámolás,
amely az intézményes egyházban való hitét temette el. Az iskola
fenntartásáért, a papi jövedelem kiegészítéséért vívott micásasai
küzdelmei idején próbál először rátámaszkodni az egyház önere­
jére. De ez az önerő nincs sehol. A tőkéiből, az államsegélyből,
a patrónusok jóvoltából addig vígan élő, virágzónak látszó micá­
sasai egyház azonnal erőtlenül roskad össze, mihelyt kihullanak
ezek a külső támaszok. A templom, az iskola csupasz falai, az
egyházi adminisztráció sablonjai üresen, élettelenül, mint egy ki­

AZ UT 191
 száradt patakmeder tátonganak, belőlük régen kiapadt az élő hit,
amely azokat egykor táplálta. A gyülekezet semmi áldozathozatalra
nem hajlandó, ha szűkkeblüségének martalékul esik is templom és
iskola. Ádázul és konokul szembefordul minden olyan kisértettel,
mely belső pillérekkel akarja pótolni az omladozó külsőket. A
kapacitáló rábeszélés éppen úgy nem használ semmit, mint az
egyházi törvények által biztosított kényszereszköz: az adókiróvás.
Mert nyomukban élet nem támad, de felparázslik a gyűlölet és harc.
Hegyi András először abban reménykedik, hogy ez csak
szórványos, kóros jelenség, csak a sorvadozó micássssi gyüleke­
zetben van így Örömmel fogadja a püspöki kinevezést, mely a
szinmagyar és református, népes Körtvéiyfájára helyezi át. Rövid
ideig tartó, kezdeti sikerek után itt is ugyanazon jelenségekkel
találja magát szemben. Itt is megkezdődnek a hosszú huzavonák,
a szenvedélyes viták, puskaporos levegőjű gyűlések, az ellensé­
geskedés, pártoskodás, a gyűlölködés,
Pedig itt már komoly, szívós erőfeszítéseket tesz, hogy az
intézményes egyházat élő, lelki egyházzá formálja át. A belmissziói
munkák egész seregét állítja b e : vasárnapi iskolát, bibliakört,
egyesületeket, családi istentiszteletet. Áldozatos, kitartó munkája
nyomán itt i6, mint Micásasan, melléje ált a gyülekezet jobbik
része, de annál szúrósabban és elkeseredettebben küzd ellene a
gyűlölet fegyverével az ellentábor. És Hegyi Andrásnak, aki, ha
arról volt szó, az ingét odaadta, az életét és az egészségét koc­
káztatta híveiért, mint tette egy árvíz alkalmával, amikor a falu
egy részét maga mentette ki a veszedelemből, meg kellett érnie
egy másik, az elsőnél fájdalmasabb és félelmetesebb lüznek a fel-
lobbanását: egy éjszaka valamelyik hive felgyújtja a csűrös kertjét.
Ha e tűz után is maradt volna Hegyi András lelkében valami
bizalom az élettelen intézményekben, halott paragrafusokban, holt
tőkéből élő egyház iránt, gyökeresen kiirtotta azt belőle a betűhöz
ragaszkodó adminisztráció. Két, nagyon fájdalmas eset kapcsán
kellett megtapasztalnia, hogy az egyházi adminisztráció milyen !é-
leknélküli és lélekölő. Az egyik eset az volt, hogy eltűnt a kört-
vélyfájai gyülekezetnek egy kicsi, de régiségénél fogva értékes úr­
asztali pohara. A másik pedig az, hogy a kepeváltság alapnak
időközben megnőtt jövedelmét Hegyi András pár esztendeig jogo­
san, de szabálytalanul vette fel. Mindkét esetben egyházmegyei
vizsgálatot rendeltek el. H:gyi András nem tagadta, hogy a vizs­
gálat jogosult, mert mindkét esetben mulasztást követett el. Köte­
lessége lett volna jobban őrizni a poharat és a kepeváltsági alap
kamattöbbletét a fokozatos egyházi hatóságok jóváhagyásával kel­
lett volna felvennie. Az fájt neki, hogy a vizsgálatok beindítása,
lassú lefolyása hosszú ideig tápot és alkalmat nyújtott arra, hogy
a gyülekezet rosszhiszemű része erkölcsi megbélyegzésnek tekint­
hette és hirdethette a különben sablonos eljárást. Különösen a má­
sodik eset, amelyben nyilvánvaló volt, hogy egyszerű adminisztrá­
ciós mulasztásról van szó, mert Hegyi András évről-évre felvette
a kepeváltságot egész összegében a számadásba, annyira össze­

192 AZ Ü T
 törte, hogy volt idő, amikor a lelkiösszeroppanástói kellett félteni
Hegyi Andrást. Aki bepillantott azokba a rettentő lelkiharcokba,
amelyeken Hegyi ez időben keresztül ment, tudja meglátni lelké­
nek igazi nagyságát. Még akkor is csak magában kereste a hibát
és teljes lélekkel meg tudott bocsátani, minek jeléül azután is kész
volt minden egyházmegyei munkát vállalni. Kétségtelen azonban,
hogy ez önmegtagadó harc után még reménytelenebből összeom­
lott lelkében az a bizodalom, amellyel a régi egyház iránt vi­
seltetett.
E harcok és csalódások hosszú évei alatt Hegyi András me­
nedéke a tudományos tanulmányozás és munka volt. A Micásasan
készített két értekezése nem porosodott a fiókjában, talán többször
is átdoigozta azokat. Állandóan olvasott, tanulmányozott. Igyeke­
zett lépést tartani a theol. tudományok haladásával. Ahányszor
Clujra fe jőit, mindig könyvekkel megrakodva tért haza. Felesége,
legközvetlenebb baráiai tudták, hogy halomszámra áll a kézirat
fiókjában. Nyilatkozatai, felszólalásai, kisebb előadásai elárulták,
hogy komoly, aíapos tudományos tájékozottsággal bír. Felesége,
jóbarátai egyre várták, mikor lép munkálkodása gyümölcseivel a
nyilvánosság elé. Hiszen néha-néha tett olyan megjegyzéseket, me­
lyekből következtetni leheteti e szándékára. Annál meglepőbb és
megdöbbentőbb volt az a harmadik tűz, amelyet ő maga gyújtott
kézirataiból. Halála előtt pár héttel, 1934 junius elején, pár nap­
pal azelőtt, hogy Clujra, a leikészképesiiő vizsgálatokra feljött
volna, csaknem összes Írásait tűzbevetette. Feleségének, aki arra
lett figyelnes, hogy égnek a kéziratok, akkor nem mondotta meg
tettének okát. Később pedig nem mondhatta meg, mert Clujról
hazamenve ágynak esett és onnan nem is kelt fel többé. Tudo­
mányos értekezései, melyeknek témáját sohasem árulta el, éppen
úgy megsemmisüllek ebben a tűzben, mint kevés kivétellel összes
prédikációi és egyéb Írásai. Mi vezeti? őt e tettében? — nem le­
het megállapítani. Cluji találkozásunk alkalmával semmi sem árulta
el, hogy lelkén újra elhatalmasodott volna az a depresszió, amely­
től már megszabadulni látszott. Lehet, hogy az az erős kritika,
melyet első sorban önmagával szemben érvényésített, késztette
kéziratai megsemmisítésére. Annyi bizonyos, hogy az a júniusi
nap, melyen hamuvá vált minden kézirata, tette Hegyi Andrást az
erdélyi református papi sors olyan képviselőjévé, akin a mi nem­
zedékünk tragédiája a legmegdöbbentőbben szemléltethető. A fé­
nyes lehetőségek, a ragyogó álmok ezzel mind széjjel foszlottak.
Éjszaka borította el először a millenáris fényt, majd meginogtak
az anyaszentegyház szilárdnak hitt falai, végül az utolsó menedék,
a fellegvár, ahová a nehéz harcok idején visszavonulhatott, a tu­
dományos munkálkodás lehetősége is tűzbeborult. Évtizedek becsü­
letes, szívós munkája után, férfikora virágjában úgy költözöl! el
az élők közül, hogy nem maradt utána semmi, mintha soha sem­
mit nem dolgozott volna, ö , aki nemcsak ambíciója, de képessége
szerint is tarsolyában hordozta a marsall-botot, mint a névtelen
katonák legkisebbike hullott kora sírba, szaporítva azoknak a kiváló

AZ UT 193
képességű, európai műveltségű, nagy reményekre jogosító erdélyi
református papoknak a seregét, akik öelötte úgy tértek meg ma
már ismeretlen sírjukba, mintha a reájuk bízott talentumokat hűt­
len szolgákként elásták volna, s akik közűi ritka keveseknek jut
osztályrészül az a szerencse, hogy egyszer valamikor az utókor
kiássa őket az ismeretlenségből. Hegyi András bizonyosan nem
fog eme kevesek közé tartozni, mert maga semmisítette meg azo
kát a dokumentumokat, melyek alapján rekonstruálni lehetne vala­
mikor az Ö lelki arcát, be lehetne pillantani heroikus harcaiba.
Kívülről nézve, a láthatók szerint ezzel a szörnyű deficittel
zárult Hegyi András életének számadása.
Ha ezzel a szomorú akkorddal le kellene zárnunk a meg­
emlékezést, ha Hegyi Andrásról több mondanivalónk nem lenne,
tragikus, de nem tipikus képviselője lenne a mi lelkipásztori nem­
zedékünknek. Mert az erdélyi református lelkipásztor életmérlegé­
nek két serpenyője van. Az egyik, amelyikről eddig veit szó, az
állandóan romló külső emberé, a másik, amiről ezután emléke­
zünk, a napról-napra újuló belső emberé. Mindenki más csak a
passzívákat láthatja Hegyi András életében; mi, az ő barátai, néz­
zünk az aktívákra. Mert mi láttuk és számontartottuk azokat.
1921. augusztusa, a vécsi szövetség megszületése az a dátum,
amikortól kezdve számot tudunk adni arról, hogy Hegyi András
életének alaptörvénye lett az, amiről a II. Korinthusi levél 4. részé­
ben szól az Ige. Bizonyos, hogy Isten Lelke már előbb munkába
vette Hegyi Andrást, bizonyos, hogy először nem akkor fordult
tekintete a láthatókról a láthatatlanokra; de mi ettől az időponttól
tudjuk nyomon kisérni életének nagy fordulatát. Ekkor tárta ki
előttünk lelkét a testvéri, őszinte vallomásban, ekkor kapcsolód­
tunk össze a közös célért a közös programm alapján. A nagy
szükségnek, a nagy sötétségnek ama idején, amikor döbbenetesen
megegyező vallomásban tettünk bizonyságot arról, jhogy köddé
foszlottak az álmok, melyeket népünk, egyházunk, önmagunk jö­
vendője felől eddig lelkűnkben hordoztunk, néztünk együtt szembe
a komor valósággal és fordult tekintetünk be- és felfelé.
Azokban a harcokban, amelyek a gyülekezetében és az egy­
házmegyében vártak Hegyi Andrásra és különösen azokban, ame­
lyeket ezekkel párhuzamosan a saját lelkében, önmagában vívott
meg, mindenütt a külsőről a belsőre, a láthatóról a láthatatlan felé
való fordulás mozzanatait látom. A gyökerében megváltozott kör­
nyező világ nemcsak új módszereket, de új lelket kiván a lelki-
pásztortól. Új lelket, amely nem e világra, nem az emberekre, nem
önerejére, hanem a kegyelmes Istenre támaszkodik. Új, a bűn-
bánatban megtisztult lelket, amely a mindent hivő, mindent remélő,
mindent eltűrő, mindent megbocsátó szeretet által munkálkodik.
Abban a három, rövid cikkében is, amelyeket mint az ö
egész irodalmi hagyatékát, a Ref. Szemlében megtalálhattam (Je­
lentés a gurghiui ref. egyházmegyében folyó belmissziói munkáról
1926. októberétől 1927. junlus 30-ig terjedő időben. Ref. Szemle
1928. évf. 210 skv. 2. Fogjunk össze 1 (Szövetség vagy Egyesület)

194 AZ UT
Ref. Szemle 1928. 329 skv. és 3. Krisztus — Kenyeret. (Budapest
nyomora és hite) Elekes Boldizsár könyvének ismertetése. Ref.
Szemle 1932. 373 skv.) erről az új lelkipásztori típusról, annak
kötellességeiről tett bizonyságot. De mindennél erőteljesebb bizony­
ságtétel volt egész magatartásának megváltozása. Évek óta meg­
figyelhettük rajta azt a csöndes átformálódást, mely a harcos,
temperamentumos, hirtelen Hegyi Andrást higgadt, megfontolt,
bölcs emberré tette. A felületes szemlélő {hajlandó volt fáradság­
nak, megtörtségnek, legalább is abból eredőnek minősíteni ezt a
változást. De azok, akik állandóan közelében voltak, akik csöndes
baráti beszélgetésekben, az egyházmegyei tanácskozásokban és
harcokban, a gyülekezeti munkában egyformán gyakran láthatták,
hallhatták öt, tanúságot tesznek arról, hogy {nem fáradt, megtört,
hanem lehiggadt, bölcs ember lett Hegyi Andrásból. Nem a
fáradtság és megtörtség tette őt csöndessé, türelmessé, megfon­
tolttá, hanem a dolgoknak, embereknek és eseményeknek az a
felülről való szemlélete, amire csak az jut el, aki megtanult nagyon
komolyan beszélni önlelkébe és nagyon alázatosan ielnézni a Ma­
gasságba. Élete utolsó heteinek, amikor hiábavaló harcát vivta az
alattomos betegséggel, meghitt beszélgetései is mind erről szóló
drága bizonyságtételek voltak, melyekre ma is könnyes meghatott­
sággal emlékeznek azok a baráti lelkek, akik részesültek e benső­
séges órák ajándékában.
Innen nézve hajlandó az ember azt a tüzet is, melyben írásai
ellobantak, nem egy meghasonlott lélek kétségbeesett tettének,
hanem egy belső, nagy leszámolásnak tekinteni, melyben mindent,
ami néki egykor nyereség volt, kárnak, szemétnek Ítélt és veszni
hagyott. (Fiiip. 3 : 7—8.) Merésznek látszik ez a következtetés. De
én, aki ismertem Hegyi Andrást gyermekkora ó ta: mint hebe­
hurgya, hetyke diákot, mint magabizó (hiteHeti) ifjút, mint türel­
metlen, a makacsságig harcos férfit, azt az "őrtási változást, ame­
lyen az Ő egész gondolkozása, magatartása keresztülment, nem
tudom másként megérteni, mintha egész életét ennek a külsőről a
belsőre való nagy visszavonulásnak tekintem. Ha élete fölé, mint
mindent magyarázó textust felirom a II. Kor. levél 4. rész 16— 19.
verseit: „Azért nem csüggedünk, sőt ha a mi külső emberünk meg­
romol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pilla­
natnyi szörnyű szenvedésünk igen-igen nagy, örök dicsőséget sze­
rez nékünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, haném a látha­
tatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig
örökkévalók”.
A vetés későn érik, csak türelemmel kell kivárni, ezzel biz­
tatta Hegyi András elégedetlenkedő övéit mindannyiszor, valahány­
szor úgy látszott, hogy semmivé lett a munkájának eredménye.
Ömaga keveset, szinte semmit sem láthatott meg a későn érő
vetésből. Olyan volt az egyénisége, hogy élete egész folyamán a
harcok középpontjában állott. Mihelyt valahol, akár a gyülekeze­
tében, akár az egyházmegyében munkába kezd, azonnal kialakul
körülötte az az atmoszféra, mely egész életén végigkíséri és amely

AZ ÚT 195
szerétéiből és gyűlöletből tevődött össze. Vagy őszintén szeretik,
vagy szenvedélyesen gyűlölik/ de közömbös nem maradhat senki,
mint ahogy Hegyi András is vagy hév vagy hideg volt, de lágy­
meleg soha nem tudott lenni. Mivel a gyűlölet hangja és lángja
mindig nagyobb szokott lenni, mint a szereleté, mint hó alatt a
vetés növését, életében nem lehetett látni munkájának eredményét.
Egy olyan képességű és képzettségű lelkipásztor, mint ő, nem
tekinthette kielégítő eredménynek azt, hogy Micásasan is, Kört-
vélyfáján is kitatarozta a templomot, utóbbi helyen új papilakot
épített és nem könyvelhette el elismerésként azt. hogy belmissziói
előadóvá, majd 1elkészértekezléti elnökké lett. Egészen jelentékte­
len emberek is tudnak ennyit produkálni és el tudnak jutni ezekre
a nem kapós tisztségekre. A Hegyi András vetése most halála után
kezd érni. Koporsója mellett megrendült lélekkel állottak meg azok
is, akik életében ellenfelei voltak. Micásasaról, ahonnan úgy tá­
vozott el, mint aki teljesen elveszítette a csatát, most kezdjük
hallani a hirt azoknak a gyümölcsöknek megmutatkozásáról, ame­
lyek az ő, különösen a gyermeksereg lelkében végzett magvetése
nyomán érlelődtek. Hegyi András életszámadása nincs lezárva.
Nevét, emlékét — ha mi nem őrizzük — hamar belepi a feledés
pora. Amit épített, abban volt fa, széna, pozdorja, mely égett az
Ítélet ama fűzében, amely az Isten házán elkezdődött. De több
volt benne a megéghetetlen arany, ezüst és drágakő, semhogy
munkája nyomtalanul elveszhetne. Azok beépülnek az új, evan­
géliumi lelkipásztorok munkája nyomán az új, lelki egyház időt
és vihart álló, a külső változásoktól nem függő épületébe.
Az erdélyi református lelkipásztor tragikus dicsősége abban
van, hogy a munka mögött elvész az ember, hogy más a vető és
más az arató, hogy mások jutnak a csúcsra, mint akik utat mu­
tattak, utat törtek a fénylő magasságok felé. Hegyi András em­
lékké finomodó alakján e fájdalmas dicsőség glóriája ragyog.

196 AZ ÜT
 Igehirdetés-Kultusz

P r é d ik á c ió - vázlatok^
Elpdrtólának tőlem.
Esaiás I. 2—3
Mig a világ lármája, Ígérete és követelése eget-földet betöltő
erővel harsonázik, felveri az otthonok és templomok csendjét is,
— az elhallgattatásnak, a ránemfigyelésnek hangtompító, hang­
elnyelő falai állják útját annak, hogy Isten szava kihallatszódjék a
belső szobák és a templomok titkos mélyéből. Pedig az Úr szava
eget és földet betöliő nyilvánosságot, a vesék és velők elosztásáig
ható erőt igényel. Nem akar fölbesugott titkos üzenet maradni,
melyről csak a választottak kifinomodott hallása vesz tudomást,
mert az Úr szava nemcsak egyszer, nemcsak a természet hajnalán,
hanem ma is és mindörökké a mindenség minden zugát betöltő
királyi szó, mely előtt nincs sem térbeli, sem időbeli távolság. Át­
zeng egyik naprendszerből a másikba, egyik évezredből a másikba.
Ezt az időn és téren átzengő erőt a tartalma adja, amelyben
csodálatos egységben fonódik egybe az Ítélet és kegyelem. Az íté­
let, amelynek tükrében önmagunkat láthatjuk, a kegyelem, amiben
Isten dicsősége tündöklik.
A felolvasott Igében az Ítélet tükrébe pillantunk bele. Az íté­
let a mi hűtlenségünkről, elpártolásunkról szól. Arról a hűtlenségről
és elpártolásról, amelyhez hasonló az oktalan állatoknál sem
tapasztalható. Nem ismerjük, nem akarjuk ismerni a mi urunkat,
gazdánkat, atyánkat 1 Nem ismerjük mint urunkat, aki parancsol,
gazdánkat, akinek tulajdona vagyunk, atyánkat, akinek életünket
köszönhetjük. Ekkora hűtlenség, ily szörnyű elpártolás maradhat-é
titokban? Nem kell-é betöltse és megrázza az eget és a földet?
Betöltse és megrázza még a legkeményebb és legsüketebb szivet,
az én szivemet is ? Mig bünvallással nem emlékezem arra a mél­
tóságra, ahonnan kiestem, amelyet Isten készített nekem az ö Fia
által. Mfg fel nem ébred szivemben az olthatatlan vágyakozás a
szabadulás után. Mig adventivé nem forrósodik körülöttem a világ
és kegyelemmé fényesül a sötét Ítélet. Krisztussá nem lesz a ha-
ragvó Úr I

Lészen az utolsó időkben,

Ézsaiás 2:2—3.
Van- é ma valami, ami kisebb, jelentéktelenebb, erőtlenebb és
elhagyatottabb lenne, mint az Urnák szava? Ami gyámoltalanabb,
megvetettebb lenne ? Van é hely, amely idegenebből és lenézetteb­

AZ U T 197
 ben tengődne e világban, mini a Sión, mint Jeruzsálem, mint az
anyaszentegyház ? Van-é hely, ahonnan kevésbbé vár és fogad el
tanítást e világ, mint az Ur házának csúfolt helyről?
Még azok a kevesek is, akik néha-néha fel szokták keresni e
házat, akik néha-néha tatarozgatni próbálják romlásait, akik néha­
felfigyelnek arra a tanításra, amely onnan árad k i: kénytelenek el­
ismerni, hogy mindenütt csak romokat, erőtlenséget, elesettséget,
árvaságot lát szemük.
Minta hogy mindig csak ezt láttunk és ezt fogunk látni az
időben.
De egykor, az utolsó időkben majd másként lészen. Minden
nappal közelebb jutunk a jövendőhöz, amelyben, mint magból a
virág, csodálatos dicsőségben, győzedelmes erőben ki fog bonta­
kozni az Ur háza a maga igazi, mennyei mivoltában és hódító,
mindeneket magához vonzó hatalmában. Amikor árvasága, koldus
magánysága, nyomorult gyöngesége véget ér, mert nyilvánvalóvá
lesz, hogy onnan jő a tanítás, onnan jő az Urnák beszéde.
A anyaszentegyháznak egyetlen kincse, minden reménységé­
nek egyetlen záloga: az Urnák beszéde, melynek őrzése és hirde­
tése reábizatott. Akármilyen nagy is ma a romlása, elhagyatottsága,
megaláztatása: mindezeknek a sötétségén átsüt ama dicsőséges jö­
vendőnek a fénye, amelyet az utolsó idők beteljesítenek. Mindeze­
ken átragyog az a jövendő dicsőség, amelynek előíze az első ka­
rácsony, tökéletességre vivője az utolsó karácsony, amelynek ad­
ventiében élünk és imádkozunk.

Ne félj, kegyelmet találtál l

Luk. 1:30-33.
Hogy az adventbői karácsony legyen, annak nemcsak 2000
év előtt, de ma is és mindörökké van egy isteni és egy emberi
feltétele. Máriának kegyelmet kell találnia, azaz az isteni Ígéretet
hittel el kell fogadni. Nem elég, hogy az, aki született a Magas-
ságos Fiának neveztessék, nem elég, hogy néki adassék Dávidnak
királyi széke, hanem szükséges az is, hogy te Jákob házanépe
közé hit által beiktattassál. Szükség, hogy fölötted örökkévaló, vég-
nélküli uralmat nyerjen az, akinek neve Jézus.
Mária a kegyelmet akkor találta meg Istennél, mikor alá­
zatosan szólt: „Imhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te
beszéded szerint“. Istennél semmi sem lehetetlen. Amiként az első
karácsony útjából el tudta hárítani mindazokat az emberi megíté­
lés szerint leküzdhetetlen akadályokat és szülhetett a szűz, aki
férfit nem ism ert: a kegyelem képes azokat a semmi tekintetben
sem kisebb akadályokat is, melyek a te karácsonyod útjában álla­
nak, épen olyan csodálatosan elhárítani. Csak legyen hited, amely
nem a te alkalmatlan, képtelen voltodra, hanem a mindenekre
egységes kegyelemre néz. A karácsony, mint minden csoda, a
kegyelem és hit nászából születik.

198 AZ U T
 Az első karácsony, a történeti karácsony örök záloga annak,
hogy ami volt, az mindig újból lehet, hogy minden igazi advent
végén ott ragyog a karácsony, a boldog beteljesedés. G. L.

Dicsőség és békesség.
(Karácsony.) L uk. 2 : 1 4 ,
Az angyalok éneke ez. Ahogyan megzendtllt a bethlehemi
mezőn, úgy zendúl meg mindig ilyenkor a mi szivünkben is. Ez
ének szavára elhallgat a föld. Szivünkben is a földi gondok, át­
adjuk magunkat annak az áldott izenetnek, amely a mennyből
hangzik felénk. Ez az igazi szó, amelyre mi vágyunk. Erre van
szükségünk. Ez tud nekünk új életet adni. MoBt ezen a napon, a
háborúságben vergődő föld, a keserűségben gyötrődő lélek fölött
ez az ének hangzik fel, hogy emlékeztessen bennünket arra, amit
Isten tett érettünk, amit adott nekünk Szent Fiában.
Mit mond ez az ének nekünk?
I.
„Dicsőség a magasságban Istennek!0 Ezt az éneket az an­
gyalok énekelik, hogy dicsőítsék Azt, aki váltságot szerzett az em­
bernek. Isten dicsőségé lett ezzel világossá a világon. A bűn miatt
megátkozott világ egyszerre ragyogni kezdte Isten dicsőségét, az a
sötét és néma világ, amely a bűn miatt vala ilyen, világossá lett,
mint Isten egyszülött Fiában az Atya dicsőségét látta meg, egyszerre
hangossá vált az ö dicsérete szavától. Dicsőség Istennek 1 — néz­
zétek meg, a meggyógyult és megújúlt emberek tömegét, akiket
Krisztus keze ért, hogy zeng a dicséret szava megváltozott életük­
ből. Nézzétek meg a lelkeket, akik Krisztusban megtalálták Istent,
akik megtapasztalták, mit jelent Istennel megbékülni Krisztusban,
— hogy zeng a dicséret és magasztalás szava belőlük. Hogy vissz­
hangozza az egész világ Isten dicsőségét.
Tudjuk e mi is ezt az éneket? Ma megzendűlt az orgonán
és zúgott bele a templom. Hát a lelkünk? Hát az életünk? Most
karácsonykor úgy érezzük, igen. Most az ünnepen itt zsong a lel­
kűnkben az ének szava. De azután ? Istennek ez a dicsősége azért
hangzik ma angyalajkakról felénk, hogy lássuk meg ezt a dicső­
séget az életünk minden napján. Az az Isten, akit ma magaszta­
lunk, ugyanaz, aki mindennap velünk van. Az a Krisztus, aki ma
született, ugyanaz, mint aki mindennap itt van köztünk Igéje és
Szentlelke állal. Dicsőség Istennek nemcsak ma, de mindenkor.
Dicsőség a megváltó Istennek, — nemcsak az örömben, de a szen­
vedések, nemcsak a boldogság, de a háborúság napjaiban is. Ez
a dicsőítő ének zengjen ajkunkon!
II.
„Békesség az embereknek 1“ — így szól az ének másik fele.
Amilyen bizonyos, hogy a karácsony Isten dicsőségét zengi, olyan
bizonyos, hogy békességet hoz az embernek. Csak azért nem tudjuk

AZ ÜT 199
 elhinni a másodikat, mert nem hisszük az elsőt. Pál apostol azt
mondja egyik levelében Krisztusról: „Ő a mi békességünk.“
Ö a mi békességünk Istennel Megbékített minket. Ilyenkor
érezni, milyen jó Istennel békességben lenni. Milyen jó t.udni, hogy
ő Atyánk, érezni gondviselő szeretetét, látni a kegyel ré t, amellyel
hozzánk fordul. — 0 a mi békességünk Önmagunkkal A mai
ember nagy nyomorúsága a saját magával való meghasonlás. Nincs
békessége magával. Tori és gyötri magát, mert nem találta meg
Krisztust, aki az életnek célt és értelmet ad, akinek érdemes és
lehet szolgálni, akire rábízhatja magát. 0 a mi békességünk egy­
mással Krisztus nélküli emberek harca a világ, gyűlölködés és
háború. A Krisztusban élő emberek az igazi béke emberei, amelyet
nem emberek csinálnak, hanem Krisztus, nem a hatalomban bizva,
hanem őbenne.
Isten dicsősége mikor megjelenik, ez a békesség. Ezt fogadjuk
a szivünkbe I
Isten megmarad.
Zsolt. 90: t - 2 .
Olyan világban élünk, amelyben mindig elhagy valami ben­
nünket. Egymásután kell elszakadnunk azoktól, akik kedvesek vol­
tak nekünk és akik ebből a világból átmennek az örökkévalóságba
előttünk. El kell szakadnunk ifjúkori örömeinktől,, amelyek elhagy­
nak bennünket, elválunk attól, aminek örvendtünk, elbúcsúzik tő­
lünk a dicsőség, hírnév, a vagyon és a jólét, sokszor elhagy az
emberek szeretete, a bennük való bizalom is. Azt találjuk, hogy
az élet kifoszt és koldussá tesz lassanként.
Aki ebbe az életbe helyezte a reménységét, az kétségbeesik.
De a keresztyén ember, aki Isten igéjéből az ö kegyelmét vizs­
gálja, tudja, hogy ez miért van. Tudja, hogy Isten ezzel a figyel­
münket a földi élet kérdéseiről az örökkévaló világra akarja irá-
nyitni. Azt akarja megmutatni, hogy a földi élet java nem a meg-
gyarapodás, nem újabb és újabb diadalok, hanem a külső meg-
szegényedés mellett a lelki gazdagság. Rá akar mutatni arra, hogy
minél inkább „marad el tőlünk minden, annál biztosabban marad
meg velünk Ö, az örökkévalóságig.
1. Mózes, mikor végigtekint azon az úton, amelyet életében
a néppel megtett s végignéz Isten csodálatos munkáin, az első
szó, amit Istenről mond az, hogy Isten volt hajléka és menedéke
népének nemzetségről nemzetségre. Ez az első dolog, amit nekünk
is kell látni. Visszatérünk a mi népünk és egyházunk életére. Küz­
delmeiben Isten volt vele, bűneiben ő javította és vigasztalta, ke­
gyelmesen felemelte. Jobban bánt velünk, Isten, mint érdemeltük.
Nézzünk a mi életünkre. Hogyan adta Ö ezt az életet. Hogyan
védelmezett veszedelmektől. Hogyan adta bizonyságát, hogy az
Övéi vagyunk, igéjével táplált és vezetett sasszárnyakon e mai na­
pig. Hajlékunk volt és menedékünk a pusztulás, bűn és kárhozat
ellen.

200 AZ ÚT
 2. Ebből meríthetjük a reménységet, hogy ezután sem hagy
el. Ez a reménység arra épül, hogy Isten mindöröktől fogva mind­
örökké Ura e világnak s Ura a mi életünknek is. Milyen nagy vi­
gasztalás arra gondolni s azt tudni, hogy Isten az egyedüli Úr.
Te vagy az egyedüli Isteni Ez az Isten a mi Istenünk. Aki a vi­
lágot azért teremtette, hogy belőle dicsősége ragyogjon ki s min­
ket Fia által kegyelmébe fogadott. Hogyne bízhatnánk benne!
Hogy ne építhetnénk életünket e múló világban egyedül Őreá, aki
kormányozza ezt a világot és kezében tartja életünket. /. L.

AZ ÚT 201
 Vallásos növelés

A le lk ip á s z t o r é s s v a s á r n a p i is k o la .
A zsidó és a pogány vallások áldozó papját a római k a t o ­
likus miséző pap,1 ezt a reformáció korában a tanító, igehirdető,
prédikátor váltja fel, aki lassan népe pásztorává lesz. Bár népe
mpapjának“ nevezi, őmaga nem szívesen használja magára nézve
a »pap“ elnevezést egészen addig, mig a pápista pap magával
szemben csak prédikátornak szereti feltüntetni, ami sérti önérzetét,
nem tartván magát sem képzettsége, sem munkájánál fogva kisebb­
nek amazoknál. így a pásztorból pap lesz, majd a nyelvújítás ko­
rában lelkész, lassan ismét pásztor, a gondjaira bizott lelkek pász­
tora: lelkipásztor.
Sokan ma is csak papot látnak a lelkipásztorban, akinek a
templomban van a helye s akitől nem szívesen veszik azt, hogy
hivei életének minden dolgaiba kötelességének érzi beleavatkozni
s nekik segítséget nyújtani. Abból a mondásból, hogy „a papot
szájáért tartják" s „nem sok dolga van egy papnak", következ­
tetni lehet, hogy csak a templomi predikálást tartják az ő dolgá­
nak. Ahol Így gondolkoznak, ott nagyon nehéz dolog csak úgy
„egészen könnyedén“ véve a dolgot, pásztoraim a híveket. Viszont
vannak olyanok is, akik nincsenek megelégedve azzal, ha a pap
csak prédikál, adminisztrál, illetve ha csak az E. T.-ben előirt
kötelességeit végzi el, hanem sokkal többet kívánnak tőle ma,
mint valaha.
Hol van az igazság? Pap legyen a lelkész a templomban,
vagy pásztor a gyülekezetében? Mindkettő egyszerre, de ön­
tudatosan.

Isten gondoskodott arról, hogy a maga eszközeit idők folya­

mán egyre alkalmasabbá tegye céljai elérésére. Ez a gondoskodó
munkája emberileg szemlélhető csak az itt felemlített újabb theolo-
giai irányoknak a lelkipásztorról alkotott felfogásából is. Ravasz
László és követői a p ip prófétai személyiségét domborítják ki.8
A próféta jellemvonása egyfelől, hogy ismeri Urát, küldőjét és
akaratát, másfelől ismeri azt a kort, helyet és népet, amikor, hova
és kikhez küldetik.
Ezt az igazságot úgy általánosan vallja a mai ielkipásztori

1 Dr. Ravasz László: A gyűl. igehird. elm, 265.

* U. o. 266.

202 AZ ÜT
 kar legnagyobb része, érzi küldetését és igyekszik ott lenni min«
den vonalon a maga munkájával. Ostoroz, gyógyít, tanít és nevel,
minden, a theologián, iskolában s máshol szerzett képességeivel.
S hogy a dolog még sem megy úgy, ahogy kellene, valami hiba
van még. Sokan a népben, vagy a körülményekben keresik a hiba
gyökerét, de a legújabb theologiai irány, a dialektikai, vagy az Ige
theologiai irány mesterei és vallói által Isten gondoskodott arról,
hogy a pásztoráció körül támadt nehézségeket eloszlassa nálunk
is, amikor nagy nyomorba és válságba jutott az ember.
Ez az irány azt az isteni üzenetet hozta a lelkipásztor szá­
mára, hogy Ő próféta, a seregek Urának követe s neki nem szabad
tudnia egyebet, de azt tudnia kell, amire Isten az O Igéjében taní­
totta és nem szabad mást végeznie, de azt el kell végeznie/ mivel
épen őt bízta meg a seregek Ura.
így a lelkipásztor az Isten Igéjét, leltétien akaratát tűzzel,
megalkuvás nélkül hirdeti s ott, ahol van nem ezt vagy azt csinál,
jó vagy kevésbé jó dolgokat, hanem egyet te sz: Igét hirdet.
Ez az egyetlen munkája, életének egyetlen feladata, melyet
nem egy helyen s a napnak egy bizonyos órájában végez csupán,
hanem végzi minden életnyilvánulásában, mint aki tudja az igét:
Akár esztek, akár isztok, akármit cseleksztek, mindent Isten dicső­
ségére műveljetek. (I. Kor. 10:31.)
így a lelkipásztori élet és munkája egy sikba esik: igehir­
detés. Messzire vezetne a lelkipásztori munkákat itt mind részle­
tezni, e megállapítás mértéke alá állítani, csupán a lelkipásztor és
a vasárnapi iskola viszonyát vizsgáljuk.
*
Akár egy új, akár egy régebbi, lelkipásztor gyülekezetében a
templombajárás és a munkába való részvételre nézve csak két eset
lehetséges: vagy növekedő, javuló s ekkor igyekeznie kell, hogy
visszaesés ne legyen, vagy csökkenő s ekkor még épen igyekeznie
kell, hogy egészen el ne sorvadjon a gyülekezet. Alkalmas és al­
kalmatlan időben hirdetnie kell az igét I
A telt templomok megtartására, vagy az üresek megtöltésére
a legalkalmasabb eszköznek a gyermekek közötti lelkipásztori
munka kínálkozik.*
A gyermekek előítélet nélkül, a lelkitáplálékot mohón kivánó
üde lelkűkkel mennek a pásztor hivó szavára s áldott talaj ők az
Ige magvetése számára. így egy új generációt nevelhetünk ma­
gunknak. De nemcsak ennyit érhetünk el, hanem a gyermekeken
keresztül megnyerjük a szülőket is, különösen az édes anyákat az
Ige számára, mert amilyen szép az elmondandó kis történet, oly
igazságot tartalmaz.
„Egy, a juhnyájat őrző $ egy kisbárányt vivő pásztortól azt
kérdezte egy kis gyermek:
— Miért viszi azt a báránykát ölében?

• Az Üt L évi. 124. 1. Dr. Imre L. cikke.

AZ út 203
 — Azért, mert beteg szegénykének az édes anyja. Lefeküdt
és nem akar a nyáj után jönni.
— Hát akkor inkább az anyajuhai kellene ölébe vennie,
— Igen, de az anyajuhot nem birom fel, a kis bárányt pedig
könnyen viszem s mikor hallja annak a bégetését, ha beteg is
feláll s követi a nyájat."
így van ez a gyülekezeti munkában is. Egy édes anya talán
világból is kimenne, ha gyermekéről van szó. Ha a gyermekeket
felkarolta a pásztor, mondhatni összegyűjtötte ez által a szülőket is.
*

A lelkipásztor gyermekek közötti munkájának több ágú, mind

egy célra vezető munkája van s ezek a következők: vasárnapi
iskola, vallástanftás, gyermekistentisztelet, konfirmációi előkészítés,
bibliakörbe leendő beszervezés.
Ezek közül minket most csak a vas. iskola munkája érdekel.
Láttuk fennebb, hogy milyen nagy fontossággal bir ez a
munka. Ez a legelső. Azért, mert a gyermek életébe már akkor
kapcsolódhatik bele, mikor ez még sem az iskolába nem jár, sem
az istentiszteletben igazán részt nem vehet, a vasárnapi iskolában
már nagyon korán ott lehet, megismerheti az Igét s az iránt enge­
delmességre szoktathatják.
Nem mondom, hogy külföldi mintára most már minden gyü­
lekezetben csináljuk meg a vasárnapi iskolai bölcsödét, (bár váro­
sokban ma szükség volna erre is), de mulasztást követ el a lelki­
pásztor, ha a 4—7 éves gyermekekkel nem foglalkozik.
Módszerét tekintve is ez az első munka. Az istentisztelettel
szemben az az előnye van, hogy nincsenek olyan szigorú, a kis
gyermekek által be nem tartható, meg nem érthető form ák; a val­
lástanítással szemben pedig az, hogy nincsen egy kötött anyaga,
melyet tűz-víz át kell adnia.
A vasárnapi iskola egy szabadabb keretű, a gyermek nagyon
is hajlilható leikéhez a legjobban találó, közelfírő nevelői munka.
Sehol sincs olyan nagy lehetősége a gyermek életével, személyes
kérdéseivel való foglalkozásra, a lelki, értelmi, testi és akarati ne­
velés munkájának elvégzésére, mint a vasárnapi iskolában.
A módszeri kérdések feszegetése helyett ez alkalommal csu­
pán azt hangsúlyozom ki újra, hogy a lelkipásztornak, mint ige-
hirdetőnek: itt is munkába kell állania, az ezen korú gyermekek­
nek legmegfelelőbb módszerek segítségével prőfétailag, hévvel és
tűzzel Isten akaratát kell hirdetnie s igyekeznie minden lehetőt
megtenni, hogy Isten megmentő akarata a gyermekek akarata is
legyen az engedelmes és háiás cselekedetek gyakorlása áltat.
Amelyik lelkipásztor nem ezt teszi, hanem egyebet, talán
nagyon is sok s szerinte .üdvös“ dolgokat tesz a gyermekkel,
nem a seregek Urának követe ő.
*

A lelkipásztorí kar egy részének sok és súlyos kifogása van

a vasárnapi iskolai munkával szemben. A legelső kifogás az, hogy

204 AZ ÜT
felesleges a vasárnapi iskolai munka, mert az, amit ott végezne ei,
elvégzi majd a valiástanitás munkájában. Másik kifogás az, hogy
csak egyedül van a gyülekezetében s így vasárnap egyéb, fonto­
sabb dolgai lévén, nem végezheti el a vasárnapi iskolai munkát
is. Egy harmadik kifogás, hogy a vasárnapi iskolai munka, laikus
munka, végezze laikus, ha akad ilyen, én mint pap nem végzem.
Egy negyediknek talán elvi kifogása van a munka iránt. Az itt
felsorolt, vagy nem említett kifogás helyt- és meg nem álló voltát
kimutatgatni nem tartom szükségesnek. El lehet képzelni, hogy
bárkinek lehetnek kifogásai akármilyen dologgal szemben, de azt
nem szabad felednünk pillanatig sem, hogy „alkalmas és alkal­
matlan időben hirdetnünk kell az Igét.“ E paranccsal szemben
minden magyarázat erötelen csak azért is, mert a magyarázkodás
emberi, a parancs pedig: isteni.
A cáfolgatások helyett bátor leszek rámutatni a vasárnapi
iskolai munkának a gyülekezeti élet lendítő hatásán kivül arra
az áldott hatására, melyet épen az igehirdeiőre gyakorol e mun­
kán keresztül.
*

Annak a lelkipásztornak van életteljes mondani valója, aki

a vasárnapi iskolából megy a templomba. Legtöbb lelkipásztor
(én úgy voltam I), az élet, a megélhetés gondjaival is küzködik
állandóan. Vasárnap sem mentes e gondoktól, munkáktól, még
akkor sem, ha már addig jutott az anyagiak terén, hogy egy fejős
tehene van. Ha cselédje nincs, mert nem telik annak fizetésére;
bizony még vasárnap is a lelkipásztornak magának kell ellátni a
tehenét. Bekövetkezik az a furcsán hangzó dolog, hogy a lelki-
pásztor az istállóból megy a templomba.
Ezt elkerülheti, ha egy órával hamarább kel fel vasárnap;
mint máskor s az istállói, feltétlenül kötelező munka után először
a vasárnapi iskolába megy s ott a gyermekek, talán épen a leg­
kisebbek között tölti el azt az egy, vagy másfél órát, mely a
templomozásig van s akkor innen megy a templomba.
Tekintve azonban, hogy &okan a templomi igehirdetést tart­
ják a legfontosabb lelkipiszton munkának, úgy gondolják, hogy
kárára volna az az igehirdetésnek, ha harangozás előtt és alatt
nem a prédikációra készülnek. Kétségtelen, hogy fontos a templomi
igehirdetés, de a harangozás alatti készületnél, jobb és megfele­
lőbb a vasárnapi iskolában való igehirdetés, énekelgetés és imád­
kozás.
Egy jól beindított, kedvvel, örömmel vezetett vasárnapi isko­
lai munka a lehető legjobban intonálja az igehirdetőt templomi
hangulatba.
Nem kis jelentősége van annak sem, ha a lelkipásztor a
gyermekekkel élükön megy a vasárnapi iskolából a templomba s
ott talán épen azokat az énekeket énekelteti, melyeket a vasárnapi
iskolások már megelőzőleg kipirult orcával és nagy lelkesedéssel
begyakoroltak s milyen felemelő, mikor igehirdetésében, egy-egy

AZ UT 205
 ismerős Ige hallatára felcsillan a gyermekek egyik-másikának te­
kintete s szinte látható, hallható rábólintása, felelgetése: Isten
szava igazság.
Lélektanilag is helytálló megállapítás, hogy egy jól és köny-
nyen elvégzett munka sikerén felbuzdulva egy utána jövő ugyan­
olyan természetű, de esetleg nehezebb munkát könnyebben elvé­
gezhetünk.
A reggel megtartott vasárnapi iskola nemcsak a lelkészre,
hanem a vezetőre is jó hatást gyakorol. De jó ez magának a
munkának is. Első helyet kap, közbe jövö akadályok (gyűlések,
látogatók) nem teszik mellékessé, nem hanyagoltatják el és nem
siettetik el a munkát. Nem kis jelentőségű dolog, hogy a gyer­
mekek a reggeli órákban frissen és jókedvvel készülnek az Ige
elé. Továbbá kézenfekvőbb, hogy a gyermekek innen a templomba
menjenek, minthogy esetleg otthonról jöjjenek a harangozásra,
mikor szüleik maguk készülnek a templomba s nem öltöztethetik
gyermekeiket s főzhetik ebédjüket is egyszerre.
Nagyon jó hatása van a vasárnapi iskola délelőtti templomozás
előtti megtartásának még azért is, különösen faluhelyen, ha úgy
intéztetjük a presbitériummal a három harangozást, hogy az első,
9 órai harangozásra gyermekek gyűlnek a vasárnapi iskolába, mely
hogy egy óráig tart, mindenki tudja, ami fontos körülmény azok
számára, akiknek nincs órájuk s nem tudnak tájékozódni, hány
óra lehet ? Mikor meghallják az egymásután ledarált három haran­
gozást, legtöbbször elkésve érkeznek a templomba, mig az egy­
előre való harangozás jó figyelmeztetés s utána s/* e d óra múlva
a második ismét, mely a vasárnapi iskolai munkásokat is befeje­
zésre serkenti, hogy mikor a harmadik harangozás megcsendül,
útba legyenek felnőttek, gyermekek egyaránt az Úr háza felé, hova
a lelkipásztor is nyugodt méltósággal s nem sietve, izgatottan és
kiizadva rohan 5, 10 perc késéssel.
S legvégül még egyet: Hogy ott, ahol sok-sok laikus vasár­
napi iskolai vezető van, ott is a lelkész felelős a munkáért s kí­
vánatos, hogy neki is legyen egy csoportja; ahol pedig egyetlen
laikus vezető sincs, igyekeznie kell a lelkésznek, hogy kapjon ilyen
munkásokat, mert egyedül s egy csoportban nem végezheti el még
a legkisebb gyülekezetben sem azt, amit legalább három munkás­
nak kell egy időben és három különböző helyen végeznie, ha
meggondoljuk, hogy az iskolába nem járóknak egy, az I—III. osz­
tályosoknak más és a IV—VII. osztályosoknak ismét másképen
kell átadnunk talán ugyanazt az üzenetét Istennek.
A vasárnapi iskolai munka Igehirdetés: természetes most már
ugy e, hogy az igehirdető semmiképen ki nem húzhatja magát a
a munkából!? Mózes András.

206 AZ Ü T
• Gyü/ekezeti Munka «

T e r v v á z la t a g y ü le k e z e t tál! m u n k á já h o z.
1. Szempontok.
A lelki ébredés jelei abban látszanak meg egy lélek, vagy
egy egész közösség életében a mai egyházunkbbn, hogy felébred
az érdeklődés, majd a határozott vágyakozás Isten igéje után.
„Uram, mit cselekedjem?“ Ebből a szempontból nevezetes idő­
szak erdélyi egyházkerületünk életében az inferiumváltozástól nap­
jainkig eltelt 15 esztendő. Meg is történt az első lépés: odafor­
dultunk Isten igéjéhez s azt mondhatjuk, hogy ma már mind töb­
ben és többen kérdezzük: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem.“
Az Urnák pedig a szándéka velünk fs az, ami Saullal volt, légy
az enyém s add át nekem az életed, mert az az enyém s én aka­
rok felette rendelkezni. Ez a folyamat azonban nem ér véget és
nem záródik le. Szüntelenül ez hozzánk az Ur akarata. Erre
azonban következik a második lépés is. Az Ur elküld: menj és
hirdesd, amiket láttál. Menj és valősitsd meg az életedben, amit
tőlem tanultál, menj és rendezkedj be azok szerint, amiket tőlem
hallottál.
Egyházunk lelki nevelő munkájában eddig inkább az első
lépés nyert különösebb hangsúlyt. Vettünk kijelentést, égünk a
tennivalóktól, de ott van előttünk egy nagy parlag. Isten akaratá­
val ellentétes valláséletgyakorlat, egy, az Isten Igéjét meghazud­
toló egyházi étetfolytatás, ott van az Isten nélkül való nemzeti,
gazdasági, társadalmi, kulturális életmező s most már az a fel­
adat, hogy az életnek az egyén területébe kell érvényt szereznünk
Isten akaratának.
Keresnünk kell azt, hogy a Krisztusban megtalált üdvösség,
mint a Kijelentés tárgya, mit jelent az egyén, az anyaszentegyház,
a társadalom, a nemzet stb. életében gyakorlatilag.
A mi számunkra ez a felndat sürgős és életbevágó, mégpe­
dig helyzetünknél fogva. A kisebbségben élő népnek u. i. az a
küldetése, hogy fentartás nélkül csatlakozzék az Isten akaratát
megvalósítani akarók munkatáborába, mert különben, mint egyed,
mint egyéniség elveszíti életfeladatát, vagy lezüllik, vagy beolvad.
Ma még mindkettőre találunk példát a magunk s népünk
életében.
Látunk Isten akaratával szemben makacs és engedetlen egye­
seket és tömegeket, de látunk azelőtt meghódolt magyar ref. éle­
teket. Látunk a mai időkből kihullott és lemaradt, a ma szintjére
fel nem jutott, tájékozódás hiányában senyvedőket s akadnak olya-

AZ ÚT 207
 nők is, akik kiemelték fejüket a mocsárból s tiszta levegőt szívnak
és helyesen tájékozódnak. A „vallásos“, de vaskalapos, egyházias,
de hitetlen, templombajáró, de istentelen református egyháztagok
légiója között elszórtan élnek hivő, imádságos életű, sáfárkodó,
áldozatos, szolgáló lelkek is. Az álmodozó, nagyhangú, de műve­
letlen és hazug magyarok között akad egy-egy, aki feladatnak,
erkölcsi kötelességének, hitnek, küldetésnek és egyedülvaló kultur-
értékek hordozójának tudja és éli, valamint teljesíti a maga ma­
gyarságát.
Az új világban, új, megváltozott körülmények között régi tu­
datlanságban és vakságban, régi babonákkal és ábrándokkal ter­
helten nyomorgók nagy csordája között vannak már lendületes,
szabad és erős lelkek, akik nem megalkudtak, hanem hozzáiga­
zodtak az új életkörülmények parancsaihoz.
Mindenik csoportból az utóbbiak, az életre szánt lelkek, meg­
gazdagodtak s rendelkeznek még egy nagyon fontos ajándékkal:
tudják, hogy amit nyertek az élet számára, azt az egyházuk révén
Istentől nyerték. Ez a kisebbség a kisebbségben mialatt átalakult
és megújult, egyben megtudta, hogy minden életnek, jónak, szép­
nek egyedüli forrása Isten kegyelme. Erre a kisebbségre igy ala­
pítani lehet és csakis erre lehet alapítani.
Azt kell tehát ma itt Erdélyben minden vonalon keresnünk,
amit ezek hoztak és képviselnek. Nem kiagyalt elméletekre és ide­
gen gyakorlati fogásokra, nem a magunk ilyen-olyan avatag fel­
fogására és meggyőződésére kell támaszkodnunk, hanem azokat a
hajtásokat kell plántálnunk, öntöznünk, amelyek a magyar refor­
mátus lélek Isten akaratához és kisebbségi sorsához idomult tala­
jából hajtottak ki. Ezeknek a melegágya s további fejlődésük fel­
tétele is az egyház. Ma a teljes élet műhelye számunkra csak az
egyház lehet Nem azért, mert nem maradt számunkra más keret
és lehetőség ennél, hanem azért, hogy az élet minden területén
érvényesíteni lehessen az Ige követelését.
Az egyház keretei közé szorult a nemzeti élet nevelése: le­
gyen, sőt már lett is evangéliumi szellemű, lelki és etikai tartalmú,
politika mentes nemzeti életprogramm. Odakerül a gazdasági élet
nevelésének lehetősége: legyenek kereszlyén gondolkozásu gazdák
s legyen egy evangéliumi szellemű gazdasági életfelfogás és össze­
fogás. Az egyház csak arra ügyeljen, hogy mindenütt és minden­
ben az Isten akaratának szerezzen érvényt.
Ma a gyülekezeti munkában döntő jelentőségű az a tény,
hogy új életfelfogásra kell egész népünket elindítanunk. Természe­
tes, hogy minden régi szempontot, fogalmat, célkitűzést revízió
alá kell vennünk. A gyülekezeti munka fogalma alá tartozik min­
den, ami az életnek pozitív alkatrésze. A lelki élet ápolása és erő­
sítés mellett munkába kell vennünk a gazdasági, kulturális, társa­
dalmi élet minden megnyilatkozását. A cél az, hogy a gyülekeze­
teinkben hivő református öntudatosan és belső értékeiben magyar
aktuális látású lelkek és jellemek formálódjanak, amelyek megáll-

208 AZ ÚT
 iák a helyüket a mai és jövendő életben itt ezen a helyen mos­
tani helyzetünkben a saját lábukon.
Nézetem szerint ehez a követelményhez az életünket átható
élő h tre, történelmi öntudatra, kulturjavaink és értékeink tudatos
birtoklására, gazdag és aktuális életismeretre, gazdasági művelt­
ségre van szüksége társadalmunk minden tagjának. Ha ezt a ne­
velő munkát a próféták hitével, látásával és küldetésével elkezdjük,
népünk élő tairsadaimi organizmussá alakul át, amely egységbe
fogja s életre lendíti a most széthulló, tétova tömegeinket. Ha a
külső megszervezést nem, de a belső és egyben elsődleges nevelői
munkát az egyházunknak kell vállalnia.
Ehez a tervszerű, nagyjelentőségű nevelő munkához akar út­
mutatást adni ez a tervezet. KettőB megbízatás eredménye a vécsi
szövetség a férfiszövetségek téli programmjának, a mure$i lelkész
értekezlet a vallásos estélyek vezető gondolatának összeállitásával
bízott meg. Munkaközben derült ki, hogy a két dolog összeállitása
egy alapos tanulmányt kíván, amely a belmissziói munka mai ál­
lásával, eddigi fejlődésével, jelen válságával és szükséges kiszéle­
sítésével kellene foglalkoznia és a tisztán látást volna hivatva elő­
segíteni. Ez a munka nem késhetik, de nem maradhat el ezután
egy őszről se a teljes gyülekezeti munkaprogramm se, amelynek
részeit eddig az 1KE szövetség, Leányszövetség, Férfiszövetség
adta ki füzetek alakjában. (Az Ur csodásán működik, Értelem, erő,
akarat, Egymás terhét hordozzátok, Mit cselekedjem.) Ez a vázlat
tehát kettős megbízatás eredője s szerény kezdet, amit jövőre ta­
lán egy bizottságra kellene bizni és sokkal alaposabban kellene
elkészíteni.
2. Tárgykörök.
1. a) Lelki élet kérdései. Ennél a pontnál arra vigyázzunk, hogy
személyes, közvetlen és igaz legyen, lehetőleg bibliaköri formában
történjék meg az összejövetel. Könnyű keresztülvinni ezt ott, ahol
külön bibliaőrák vannak, de ezt a szempontot érvényesíteni kell
ott is, ahol vallási estélyek keretei közé vonjuk be ezt a munka­
ágat is.
Vezérfonalképpen használjuk az eddig megjelentek valamelyi­
két, de haladhatunk egy-egy bibliai könyv szerint is. Haszonnal
forgathatjuk Vásárhelyi „Egymás között" c. köteteit Magyar Nép
kiadás, sőt a Fankhauser köteteit is, ha más kéznél nem lenne.
b) Egyháztársadalmi kérdések. Egyháztörténeti előadások,
vallásos személyiségek. Különös súly fektetendő az erdélyi vonat­
kozásokra. Nagy Géza dr. és Pokoli munkái a parochiális könyv­
tárban kezünknél vannak, de ne felejtsük el a saját egyházközsé­
günk egész történelmét feldolgozni.
c) Egyházunk mai kérdései. A megbeszéléseket, előadásokat
kapcsoljuk a Heidelbergi Káté és II. Helvét hitvallás vonatkozó
kérdéseihez.
P ld .: Hitem, életem és vallásom. Heid. K. 1. kérdése.

AZ ÚT 209
 Mi egyik, mi a másik. Hogyan állok és hogyan keii áilanom
egyikkel és másikkal. Hogyan lesz a „vallás“ akadály az életem­
ben. A vallás, mint a kér. életfolytatás álpótléka. Hogyan érvénye­
sítsem a hitet az élet egész sikján.
A mai élet válsága és az ember nyomorúsága. H. K. I. rész.
A bűn valósága az életemben, a világ, egyház, társadalom,
gazdasági, kulturális stb. élet területén.
Krisztus is a mai élet kérdései. Krisztus, mint a váltság és
a megoldás. H. K. 19, 20., 21. k.
Az egyház és az anyagi élet forrásai. H. K. 1. 21., 125. k.
A földbirtok? Alapítvány? Egyházi adó? Rovatalok? Aján­
dékok? Estélyek? Bálok jövedelme? Stóla? Nem. Az egész éle­
tem és minden javam Istené. Az ő sáfára vagyok. (Imre L .: Sá­
fárkodó egyház.) A templomi persely, vagy a 10-ed persely, mint
az egyház áldott pénze.
Az egyház, mint népünk nevelője.
Történelmi visszapillantást adunk azért,' hogy megérkezzünk
egyházunk ma vállalt nevelői mujikárhpz. A giultat azonban ne
idealizáljuk, sőt mutassuk fel a'mulasztásokat Is, ha látunk s mu­
tassunk rá arra, hogy az egyház ma hogyan akarja átfogni gyer­
mekei minden rétegét s az élet egész területét. (Oyermekek, ifjak,
felnőttek, gazdasági, kulturális élet.) Az egyház munkájának értéke
minden más törekvés felett a nevelés területén: Isten népévé akar
nevelni s nevelési célja adva van mindenkor, nem változik.
Isten gyermekei ebben a világban.
A prédikáció általánosításai mellett és után mutassunk rá
arrra, hogy mi, mint Isten gyermekei, mostani életkörülményeink
között, hogyan tudunk megállani.
(Hátrább közölt könyvjegyzékünk fontosabbjai nélkül ne fog­
junk hozzá a kérdések felvázolásához!)
A felvázolt kérdéseket vallásos estély keretében is előad­
hatjuk olyformán, hogy maga a kérdés képezze az egész estély
központi gondolatát, amit egy közvetlen bibliaóra előzhet meg,
vagy fejezhet be. Nehány szavalat, egy felolvasás a kérdéssel fog­
lalkozó páros jelenet, bibliai előkép, szóló vagy dalárdaszám
egészíti ki az estélyt.
„Az egyház, mint nevelő“ c. kérdésből egész sorozatot állít­
hatunk össze. Az első estélyen egy vasárnapi iskolai estélyt tar­
tunk egy mintatanitással s ezt egészítjük ki egy egész estély és
„Az én kicsinyeim“ felhasználásával és a „Vasárnapi iskola tör­
ténete“ c. kis fűzet segítségével. Következő alkalommal IKE-estei
tartunk. Az előadó vázolja az 1KE munka lényegét s azután b e ­
mutat egy egész IKE összejövetelt. Lásd IKE munka alapjai 1934.
Az igazi élet útján. Élő könyvek, Református Ifjúság.
Külön leányszövetségi összejövetelt is rendezhetünk. NŐ-
szövetségeink értenek, nemkülönben Férfiszövetségeink is az ünne­
pély rendezéséhez. Ezek az estélyek azonban mutassák meg, hogy
Isten hogyan akar nevelni minket e szövetségek által s mik azok

210 AZ ÚT
a vonások, amelyeket csak a mi szövetségeink kell, hogy kép'
viseljenek.
3. A kulturális élet kérdései. (Városi gyülekezetekben.)
a) E tárgy körül figyelemmel kell lennünk gyülekezetünk szel­
lemi és kulturális színvonalára. Tekintettel arra, hogy magas szín­
vonalú férfiszövetségeink, hol bőven akad szakelőadó, maguk
állítják össze téli programjukat, itt legfennebb azokra a szempon­
tokra kell a figyelmet felhívnunk, amelyek alatt régi kérdések és
fogalmak új viszonyaink között a legtöbbet adhatnak.
Így jó mindjárt tisztázni az ehő összejövetelen, hogy mi a
kultúra és mi nem a kultúra, össze lehet hozni városon egy
olyan estélyt, ahol bemutatásra kerülhet az emberi szellem minden
irányú kulturmegnyilatkozása, a technikai kultúrától a képzőmüve-
letekig zenéig. Mi a mértéke a kultúrának: a jó, igaz és szép,
az emberi szellem ezeket valósítja meg, mint isteni értékeket. Az
estélyt abszolút értékű bemutatók töltik ki. Zenéből, irodalmi alko­
tásokból stb.
b) A magyar szellem egyetemes kulturértékei. Itt a kérdést
már közelebb hozzuk magunkhoz s azt szándékunk kihozni az
előadásból és a bemutatókból, hogy a magyar kulturhősök s álta­
lában a magyar szellem mit hozott olyant, ami egyetemes emberi
kulturérték. Nagy magyar kulturhősöket mutatunk be, akik tudo­
mányos, irodalmi, művészi, zenei téren abszolút értéküt alkottak.
A terület meglehetősen gazdag sigy nincsen szükség arra, hogy
útmutatót közöljünk s ezzel a vezetők kezét megkössük.
c) A magyar lélek sajátos értékei. Itt adhatjuk hosszmet­
szetben a magyar lélek életét, fejlődését, vergődéseit, úgy, amint
azt a történelmünk megmutatja. Vagy korszakokra bontjuk a tör­
ténelmünket s azt vesszük vizsgálat alá, hogy ez a lélek Európá­
ban hogyan változott és alakult s mégis hogyan tartotta meg
különös sajátosságait.
d) Külön estélyeket rendezünk a néplélek és népélet bemu­
tatása céljából. Itt nagyon kell figyelnünk arra a körülményre,
hogy ne a romantikus, irodalmi fantázia képzelgései szerint, hanem
a valóságnak megfelelően jelenjék meg a néplélek a hallgatóság
előtt. Ne úgy állítsuk be a jelent, mint exotikumot, hanem mint a
magyar múlt és jövőbeli kulturéiet letéteményesét és meghatáro­
zóját. A cél az legyen, hogy intellektuális rétegeink megszeressék
és megbecsüljék a magyar népi lélek megnyilvánulásait s ébredjen
felelősség bennük időszerű tennivalók iránt. Különösen meg kell
válogatnunk a nép életéből vett képeket. Itt Baksai Sándor, Gár­
donyi Géza, Benedek Elek, Móricz Zsigmond jöhetnek elsősorban
számításba az írók közül.
Rendezhetünk külön irodalmi estélyt, ahol a népballadák,
regék, népmesék kerülnének színre.
Azután következnék a népdal és néptánc bemutatása. Mindkét
esetben fel kell mutatnunk azt a folyamatot, hogy a magyar szel­

AZ ÜT 211
lem nagyjai hogyan emelték világszintre a népiélek alkotásait.
Arany, Petőfi, Ady, Jókai stb. irodalmi téren; Liszt, Bartók, Kodály
zenei téren; Fadrusz, Kisfaludi Stróbl Zs,, Barabás, Munkácsi az
ő körükben.
Külön figyelmet kell szentelnünk a néprajz egyéb alkotásainak
is, így a népi alszités, népérzék kifejezéseinek. Fel kell hivni a
város figyelmét azokra a mulasztásokra, amelyek e tekintetben
terhelték a múltban s terhelik ma is. Utalni kell arra a köteles­
ségre, amit a tanult rétegnek vállalnia kell kulturális téren a nép­
iélek alkotásai és hordozott érlékeivel szemben, amely abban áll,
hogy az intelligencia öntudatosba, tovább fejleszti és megéli azokat,
szükség esetén visszajuttatja a népnek, hogy azt ismét megtermé­
kenyítse s hogy ezzel az életfolyamattal lelkileg egybeforrjon a
magyar falu népe a magyar intellektuális réteggel. Ennek a meg­
történte számunkra ma a fennmaradás kérdése.
Kulturális egyéniségünk megtartása és továbbfejlesztése, lelki
és szellemi értékek birtokolása adhat ma számunkra jogcímet arra,
hogy külön néplségképpen helyet követeljünk magunknak a hazában.
E célnak a munkálása, a feladata a kultúra e területén a mi férfi­
szövetségeinknek. llt is egészen nevelő, illetve önnevelö is a feladat.
A gazdasági élet területén (városon)
is különös küldetésünk van. E tekintetben feladataink a legsürgő­
sebbek. Középosztályunk az utcán van, vagy nyugdíjból tengődik,
a kerti munka, gyümölcskertészet, kisipar, kereskedelem azonban
még mindig megvetett és lenézett foglalkozások előtte. E téren
minden vidéknek, városnak megvan a maga külön lehetősége.
Ezek felkutatása, tanfolyamok rendezése főfeladatunk. Ugyanakkor
életrevalóságra, elevenségre, a testi munka megszerelésére, mozgé­
konyságra és önállóságra kell ránevelnünk hivatali szobákban,
kitartottságában elernyedt intelligenciánkat.
4. Református szempontú közművelődés falun.
Ma ez a legnehezebb, legnagyobb intelligenciát s legjobb fel­
készülést igénylő gyülekezeti munka. Eddig az volt a felfogás, hogy
mi, tanúit emberek a" magunkéból adunk a falunak s akármit adunk
az tágranyilt szemmel hallgat s figyel és hálás a kapott „kultúráért".
Az anyagot nem válogattuk meg, hanem ami elavult könyvtárunk­
ban kezünkbe akadt, mindent felolvastunk és előadattunk. Abban
a hitben éltünk, hogy nagyon fontos munkát végeztünk, különösen,
ha a bevétel is jól sikerült. Úgynevezett vallásos estélyeink is ha­
sonló nyomorúságban leiedzettek. Általánosságokban mozogtak és
olyan kegyes szórakozási alkalmaknak néztük, amelyekkel szemben
sem a hivek, sem mi nagyobb és különösebb igénnyel nem lép-
lünk fel. Ma nagyon tisztán kell tudnunk, hogy milyen hiányokat
akarunk pótolni, milyen értékeket érdemes és szükséges nyújtani.
A falu önmaga leikétől fordult el, saját lelki gyermekeit veti meg,
sajátos lelkiségét hányja le magáról anélkül, hogy lelki, szellemi

212 AZ ÜT
színvonala sajátságai fejlődési irányában emelkedett volna s ön*
maga kifejlesztett értékeit öntudatosan birtokába vette volna.
Ebben a helyzetben nagyon alapos belső lelki nevelés az
elsődleges feladat. Hiába tanítjuk meg régi népdalait, táncait, hiába
öltöztetjük régi viseletébe, hiába lakodal áraztatjuk a régi módi sze ­
rint. Be kell látnunk, hogy ezek egy primitívebb népi élet termé­
szetes velejárói, fontos megnyilatkozásai. Magasabb fejlődési fokon
is megtalálja a sajátos lélek sajátos kifejezési eszközeit. Csak az
elfajulástól, a félrefejlódéstől kell óvni a nép lelkét. Ha sikerült ez
a továbblendités, önmegismertetés és önmegbecsülés, akkor célnál
vagyunk s az ilyen lélek akkor is magyar marad, ha nem jár
harisnyában mindig. Viszont az is igaz, hogy ez a lélek tudja,
hogy neki kötelességei vannak az ilyen külső formák és megnyi­
latkozásokkal szemben is s azokat magához tartozóknak tudja
és vallja.
Ma a mi falusi népünk lelke csak gyökereiben mondható
sajátosnak. Voltaképpen ami belőle látszik, az idegen tollazat, ide*
gén lomb és elfajult bozót a legtöbb helyen s hogy idáig jutott,
abban a felelősség minket terhei. Ilyen körülmények között a falu
művelése alapos tudományos felkészülést, talpraesett gyakorlati
képességet, a lényeg megérzésének az adottságát és az egész lel­
künk odaszánásából táplálkozó kitartást igényel. Egy ilyen kezdet­
leges vázlat nem léphet fel ilyen igénnyel s csupán tapogatódzás
akar lenni s ha a figyelmet felhívta erre a feladatra s jövőre töb­
beket elindít e munka tanulmányozására: elérte célját.
5. Nagy idők, nagy emberek. (Történelem.)
Itt összeállíthatunk pld. egy ilyen sorozatot:
a) Képek a magyar előidőkből. A magyar mondavilág a ve­
zérekig. Felhasználhatjuk Arany, Vörösmarty époszait, Benedek
Elek s mások feldolgozásait, a hunn—magyar mondavilágból. Élő­
képekkel tehetjük megfoghatóvá azt, amit a beszéd egészen nem
érzékeltet.
b) I. István. Hogyan lett a pogány magyarból keresztyén
magyar, mit nyert és mit vesztett ezzel? Vázolni kell azt a nagy
átalakulást, amelyen e korban a magyarság átment. Imre herceg
alakja nagyon vonzó és sokatmondó a mai ifjúság számára. For­
rásul használjuk: Kós Károly .Országépítő“ c. regényét és törté­
nelmi munkákat. Ajánlom: Asztalos*Pető új munkáját s Görög F.
müvét.
c) II. Endre és kora. Hogyan látta Katona József a Bánk bán­
ban? Mik a törekvések ebben az időben? Katona müve a jelle­
mek egész sorát szolgáltatja bemutatásra. Egyes jeleneteket be is
mutathatnánk. Élőképekbe rögzíthetjük a tömör mondanivalókat.
d) IV. Béla, az országipítő. A tatárpusztítás. Miért volt olyan
tökéletes, miért omlott össze alatta a magyarság? Mit tett Béla?
A csapás hatása a magyarság további életének alakulására. Forrá­
sul használjuk: Makkai:Táltos király és Sárga viharcimüregényét.

AZ ÜT 213
 e) Nagy idő kis emberekkel. A mohácsi vész. Az elölte levő
parasztlázadás. Dósa György alakja és törekvése. Az ország álla­
pota. A kis emberek kicsinyes önzései. Az általános lezüllés, mint
a pusztulás közvetlen oka. A veszedelem, mint az új élet felé lökő
kegyelmi eszköz és az igére való felkészítése Isten által a mi né­
pünknek. Használjuk fel: Makkal Miért? c. elbeszélését. Erdélyi
írók antológiája 1927.
f) A siető ember. Zrínyi Miklós. Olvassuk el László Dezső
hasonló cimú tanulmányát. Vegyük elé a szigeti veszedelmet, egy
kis nekifeküvéssel kis jelenetekben, magánbeszédben is bemutat­
hatjuk ezt a nagy embert. Olvassunk részleteket az époszból.
g) Az erdélyi ember. Bethlen Gábor. Felhasználandó: Makkai
Sándor: Egyedül, László Dezső: Bethlen Gábor keresztyén élete.
Vers: Áprily: A fejedelemhez. Megrajzolandó B. G. ifjúsága,
h) A mai idők mai emberei. Előadás: A kisebbségi élet, mint
hivatás. A lelki magyarság, amely evangéliumi keresztyén életben,
tiszta magyar kulturértékek élésében és hordozásában, jobb és iga-
zabb emberi életben, szellemi éberségben, folytonos tanulásban és
az élettel való lépéstartásban nyilvánúl meg.
Hogyan nevelt eddig erre az életre a mi egyházunk? Mit
tettünk eddig e hivatás betöltésére s mit kell még megtennünk ?
Itt jelenetekben bemutatunk egyes képeket egy falunak a
leendő életéből:
1. kép. a) Egy presbiteri ülés régen: veszekedés, durvásko-
dás, értelmetlenkedés, b) Ugyanaz a jövőben: A presbiterek tiszta,
népies ruhában jelennek meg a gyűlésen. A kurátor előterjeszti az
évi számadást. A bevétel-rovatban csak perselyezés és megajánlás
van. Kiadási rovatban iskola, árvaház, külmisszió, könyvtár, segé­
lyezés szerepelnek. Az egyház földjein közös mintagazdaság, fa­
iskola stb.
2. kép. Az ifjúság régen: Mindenféle tarka ruhában a tánc­
ban. A jövőben: Egyforma ruhában az összejövetelen. Egy ifjú­
sági estély tervét beszélik meg.
3. kép. Községi gyűlésen. (Akinek egy kis érzéke van ilyen
dolgok rendezéséhez, nagyon meggondolkoztató, szórakoztató, de
egyben építő jeleneteket sorakoztathat fel.)
6 Képek a magyar szellemi életből.
1. Könyvek, írások világa. Vörösmarty: Zalán futása.
2. Arany: Buda halála, Keveháza, Szent László füve, Nagyidai
cigányok.
3. Tompa: Virágregék.
4. Kriza: Vadrózsák. Népballadák.
5. Petőfi: János vitéz. Költemények. Előadandó: Vásárhelyi
J . : Szülők öröme. (Ünnepnapok sorozatban.)
6. Arany Balladái. Bemutatható megjelenítve: A tengerihán­
tás, feiolvasandók a Hunyadi ház balladái. Előadás Arany Jánosról.
7. Széchenyi: Hegedűs Széchenyije alapján. Előadás Sz.-ről:

214 AZ ÜT
László D .: Akarom tisztán lássatok cimü k. alapján.
8. Jókai legszebb regényei és hősei. Szabadon választhatók
regények és alakok.
9. Szemelvények Vas Gereben munkáiból, előadás: a V. G.
emberei.
10. Mikszáth Kálmán és kora.
11. Anekdóta-estély. Tóth: Magyar anekdóta kincs alapján.
Előadás: a tréfacsináló magyar természet
12. Nyirő József: A sibói bölény cimü regénye, a Wesse-
lényiek.
13. Arany: Toldi trilógia.
14. Ady Endre és a dekadens magyarság.
15 ítélet alatt. Szabó Dezső műve.
16. A falu szerelmesei: Petőfi, Baksay, Gárdonyi, Szabó
Dezső, Móra Ferenc.
17. A falu szerelmesei: Bartók, Kodály, Kriza, Arany László.
18 A falu mérgezői, a népszínművek faluja: A képzelet fa­
luja, a hazug falu. Bemutatók bármely divatos népszínműből.
19. A falu lelke. Költeményekben, elbeszélésekben, p ld .:
Falu végén kurta kocsma, Családi kör, Fülemiie, A bajusz.
20. Népdal-estély (esetleg tánc bemutatóval).
Előadás a népdalokról, regősök, Igricek, Ti,módi Lantos Se­
bestyén és nótái.
Népdal bemutatók iárgykör szerint (katona, szerelmi dalok).
Népdal élőképek.
Népies műdalok, különbség a kettő között.
Népies játékok, (régi helyi játékok, Ifjúsági játékok könyve).
7. Gazdasági élet.
Itt arra kell gondolnunk, hogy általános közgazdasági isme­
reteket is adjunk, de különösen az agrár termékek termelési és
értékesítési változásaira kell rámutatnunk. Erdély a szemtermelés
terén nem bírja ki a versenyt se a Regáttal, se Amerikával, ahol
„gyártják* hozzánk képest a gabonát. Olyan ágakra kell rátérnünk,
amelyekben versenyképesek vagyunk. Állattenyésztés, gyümölcster­
melés, gyógynövények, ipari növények termesztése, kisállattenyész­
tés. A gabonatermelésben a jelszó a kicsi helyen sok és jó minő­
ség termesztése.
A szövetkezés gondolata a termelésben. Közös faiskolák,
gyümölcstermelő és értékesítő szövetkezetek. Hitelszövetkezetek,
tejszövetkezetek létesítésének fontossága.
A mi falunk, vagy vidékünk gazdasági helyzete és további
fejlődésa.
Kisnépek gazdasági élete:
a) Svájc állattenyésztése, háziiparából fejlődött nagyiparara.
b) Hollandia.
c) Dánia átalakulása mezőgazdasági állammá. Grundtwig és
munkája. A dániai füldmives, a dániai szövetkezeti élet.

AZ ÜT 215
 d) Az ukrán kisebbség megszervezése gazdasági és kulturá­
lis szempontból szövetkezeti alapon.
Ezeknek az estélyeknek nem lesz igazi hatásuk, ha nem egé­
szítjük ki tanfolyamokkal. Gondolhatunk gyümölcsészeti, szőlészeti,
háziipari, háztartási, varró stb tanfolyamokra. A gazdanap nem
alkalmas gazdasági nevelésre. Ez szórakozási alkalom. Rá kell ve­
zetnünk népünket arra, hogy a gazdálkodásnak tudománya van s
a jó gazdának tanulni keli. (Gazdasági iskolánk.)
8. Egészségügyi téren
alkalmas könyvek és Írások állanak már rendelkezésünkre: Dr.
Jancsó D .: Népegészségügyi tanácsadó R. Sz. rovata, Egészség-
ügyi Szemle Tárgumure? (folyóirat), amelyek alapján könnyen
tudunk összejöveteleket tartani.
Zárszó: Annak, aki ezt a tervet végig akarja csinálni, sokat
kell tanulnia és tanftni. Szüksége van olyan könyvekre, amelyek
nélkül komoly és időszerű munkát végezni nem tudunk. Ezek a
könyvak gazdasági, némileg irodalmi vonatkozásban lehetnek régiek
is, de a szempont adó könyvek azok legyenek, amelyek kisebb­
ségi életünkben állanak: Makkai S., László D , Imre Lajos, Ifjú
Erdély, Kiáltó Szó, Református Ifjúság cikkei, Szabó Dezső kritikai
munkái. Erdélyi Fiatalok új szempontja, Minerva akciója, Brasovi
„Agisz“ elgondolásai. Inkább semmit, mint avatagot és időszerűt­
lent adjunk. A programot úgy állítsuk Össze, hogy abból minden
alakulat kiveheti a maga részét A vasárnapi iskola pld. több
súlyt fektet a mesék, regék, versek ismertetetésére. Az iskola isko­
lai szövetkezetét alakit, az IKE és R. L. megbeszéléseket tart 8
ugyanazt teszi a Nő- és Férfiszövetség, a dalárda a népdal kul­
tuszát űzi.
Az egész munkát pedig egy közös bizottság beszéli meg s
az is segédkezik a megvalósításban. Arra kel) ügyelni, hogy min­
den alakulat kapcsolódjék bele a munkába s a gyülekezet pedig
tekintse saját maga nevelésének az egész téli munkát.
Az egyes estélyek bibliaolvasással, imádsággal kezdődjenek
s rövid bibliamagyarázattal végződjenek.
Fontos könyvek: Élőkönyvek sorozata (Ifjú Erdély.) Kiáltó Szó könyvei
(Ami egyházunk stb.) Dr. Imre L: A falunevetés irányelvei E. M, F„ kiadása
60 Lei. 1933.

216 AZ UT
 M e g b e s z é t é s e k

A z e g y h á z m e g ú ju lá s á é rt.*
(Brunner Emil professzor könyve.)
Brunner professzornak ez az egyik legújabb könyve lénye­
gében azt a kérdést tárgyalja, amelyről ittléte alkalmával theolo-
giánk hallgatósága előtt is előadást tartott, de elsősorban a svájci
református egyházat tartva szem előtt. Megállapításaiban s az
egyház jelen válságának meglátásában azonban olyan egyetemes
értékű igazságokat mond, amelyek elől mi sem térhetünk ki s
amelyek megismerése reánk nézve is fontos.
Ennek a könyvnek most csak az első részével foglalkozunk,
amely „Az egyház, mint a jelen kor kérdése és feladata“ címet
viseli s egy lelkészt értekezleten tartott előadást tartalmaz.
Brunner ebben az előadásában abból indul ki, hogy az egy­
ház kérdése még mindig elintézetlen kérdése a protestáns theolo-
giának. Bár az egyházról való beszéd szinte a napi sajtó szen­
zációjává nőtte ki magát, különösen a németországi események
következtében, de ez is az egyháznak a válságát hozta napfényre,
ami abban áll, hogy száz és száz éve egyháznak neveztek vala­
mit, ami egyáltalában nem egyház. Az egyház kérdése a reformáció
óta nem tisztázódott s csak arra szorítkozott, hogy egy jelenték­
telen megkülönböztetést tegyen, amely maga is tévedésekre adott
alkalmat a látható és láthatatlan egyház megkülönböztetésében.
A reformáció az egyházról való felfogást három klasszikus
meghatározásban szögezte le. Az egyik szerint az egyház coetus
electorum, a választottak gyülekezete. Ez az egyház isteni eredetét
emeli ki, hogy azt Isten a maga elhívása által alkotta s annak
alapja Isten kegyelmes hívása. A másik meghatározás, hogy az
egyház a Krisztus teste, azt fejezi ki, hogy az egyház a Krisztus
fösége alatt álló hívőknek a Szentlélek által fenntartott egysége,
mig a harmadik meghatározás: communio sanctorum, az egyház
közösségi mivoltára figyelmeztet, amely szerint a tagok a Krisz­
tusban nyert üdvösségben közösen vesznek részt, de ugyanakkor
személyesen.
Foglalkozik azután Brunner azokkal a torzképekkel, amelyek
az egyház ezen igazi gondolatával szemben tapasztalhatók. Ilyen
először a klerikálizmus, amely azt a gondolatot, hogy az egyház
az egyesekkel szemben objektív valóság, úgy torzítja el, hogy ezt
az objektivitást dologiaBságban (tisztségben, törvényben, szerve­
zetben) keresi. A másik torzkép az orthodox intellektualizmus,
amely azt az igazságot, hogy az ige az egyház alapja, eltorzítja,
* A felvetett kérdésekre beküldött hozzászólásokat szívesen veszünk
és örömmel közlünk.

AZ UT 217
 mikor az igét a tannal cseréli fel. Látszik ez már az augsburgi
hitvallásban, amely azt mondja, hogy igazi egyház ott van, ahol
az evangéliumot helyesen tanítják s a szakramentumokat helyesen
szolgáltatják ki, holott ezek csak ismertető jelei az egyháznak s
az igazi egyházat nemcsak az ige hirdetése, hanem az igaz hit is
jellemzi. A harmadik torzkép ennek ellentéte, a szubjektivista pie-
tizmus. Alapja az embernek hitben való ujjáteremtése, igazsága,
tévedése az, hogy ezt az újjászületést lélektani élményekkel zavarja
össze, elfelejtvén, hogy nincs mértékünk az igazán hívők és kép­
mutatók megkülönböztetésére s hogy az újjászületés ténye nem
azonosítható a vele kapcsolatos élményekkel. A negyedik torzkép
az individualista spiritualizmus, amely azt az Igazságot, hogy a
hit az egyes lélek döntése, eltorzítja úgy, hogy az egyházat egyé­
nek társaságává s a hívőket privát keresztyénekké teszi, az igehir­
detés és szakramentum jelentőségét lecsökkenti. Végül ilyen torz­
kép a theokrátikus-utópisztikus képe az egyháznak, amely az Isten
országa eljövetelének tanához kapcsolódik, téved abban, hogy az
Isten országának történeti és végső eljövetelét, a regnum gratiaet
és regnum glóriáét összezavarja s vagy szembeállítja az egyházat
Isten országával vagy az egyházban egy kisebb kört, a szentek
körét különíti el.
Kérdezi ezután, hol van az az egyház, amely ezen torzké­
pekkel szemben a valóságos egyház, Krisztusnak a történelemben
valóságos egyháza? Cz a kérdés a látható és láthatatlan egyház
kérdése. Ezt a meghatározást úgy érti, amint az Augusztinusnál
előfordul, hogy a látható egyház a megkereszteltek társasága,
amelyben a láthatatlan egyházat a hivők kicsiny csoportja teszi.
Azt mondja, hogy ez a megkülönböztetés, amely olyan sok zavart
okozott, az ördögtől van. Az újszövetség beszél ugyan látható és
láthatatlan egyházról, de ez alatt egészen mást ért. Ha azt értjük
egyház alatt, amit a fenti meghatározások mondanak, akkor ez
egészen más, mint amit ma egyháznak neveznek. Luther szerint
egy egyház van, amely láthatatlan abban az értelemben, amint
láthatatlan minden, ami a hit tárgya s hogy csak Isten tud vég­
leges ítéletet mondani arról, ki tartozik belé, bár a hivők épen
úgy ismerik egymást benne, mint ahogyan a saját üdvösségükről
meg vannak győződve. Viszont látható az egyház az igehirdetés­
ben s egész külső életében, de itt is láthatatlan marad a hitetle­
nek számára. Ez az igazi egyház. Viszont az álegyház az, amely
ezzel ellenkezik. Az egyházhoz vaió tartozás nem a megkereszte-
léstől, egyházi adófizetéstől függ, hanem attól, hogy az egyház
tagja el tudja-a mondani: tudom, ki az én Megváltóm s tudja-e
ezt szivbeli bűnbánattal és szivbeli bizodalommal mondani. Aktuá­
lisan csak azók tartoznak az egyházhoz, akik újjászülettek, poten­
ciálisan azok, akik kiválasztattak, de még nem jutottak ennek
tudatára.
Innen jönnek most már az igazi egyház kritériumai. Igazi
egyház ott van, ahol Krisztus jelen van az Igében és Szentlélek-

218 AZ ÚT
 ben. Tehát nem ahol tiszta tant hirdetnek. Nem lehetetlen, hogy
Ist n igéje a nem tiszta tan által is szólhat. Ugyanígy áll a dolog
a szakramentumokkal. De ezeken kivül más kritériumok is van­
nak, ide számítja Luther a hitet, bizonyságtételt, egyházi fegyel­
met, az igehirdetői tisztséget, istentiszteletet s végül a keresztet
vagyis a Krisztusért való szenvedést.
Mit tartsunk most ezek után a népegyházról ? Ez a reformá­
toroknak is nagy kérdésük volt. Luther, bár nem vonta meg az
egyház nevet attól a közösségtől, amely a megkeresztelt s az evan­
géliumot hallgató egyénekből állott, mint ennek kiegészítésére egy
kisebb, csak a valóban hívőket magában foglaló közösségre gon­
dolt, tehát a szabad hitvalló egyház képe állott előtte, anélkül,
hogy a népegyházról lemondhatott volna. Zwingli, de különösen
Kálvin a hitvalló egyházat és népegyházat összekapcsolta egy egy­
ségbe s a hitvalló egyház gondolatát érvényesítette. Most, tekintve,
hogy a jelenlegi egyházban kevés azok száma, akik Krisztusról
igaz hittel vallást tenni hajlandók, az a kérdés: megmaradjunk-e
theologiai vagy missziói szempontból amellett, hogy egyháznak
nevezzük azt a tömeget amelynek nagyrésze nem hisz, vagy
ragaszkodjunk a hit megválásához, mint kritériumhoz s feladjuk
a népegyház gondolatát, de az előbbi esetben azt igazán egyház­
nak nem nevezhetjük. Mit lehet most tenni ebben a dilemmában,
ahol választani kell a népegyház között, amely elvesztette szorosan
vett egyházi karakterét, amelyet a hit megváltása ad és a hitvalló
egyház között, amely elveszti az egész népre való hatását ? Luther
ide akarta betolni a hivók kisebb seregét $ így a népegyházat
tisztán eszközi jelentőségű szervezetté tenni. Mert kétségtelen, hogy
a Krisztus egyháza csak azokból állhat, akik valóban hisznek benne.
A mi korunk abban különbözik a korábbi évszázadoktól,
hogy egy teljes szekulárizmus, tömeghitetlenség áll velünk szem­
ben, ez az egyház feladatát missziói feladattá teszi, noha más
értelemben, mint a középkorban vagy a reformáció idején. A másik
vonáB az egyház belső szekulárizmusa, amely miatt az egyház
maga is bizonytalanná vált a maga izenete felől s Így tagjai közül
sokan szembekerültek maguk is az egyház igazi életalapjával. Mit
lehet ebben a helyzetben tenni? Két feladatot lát itt Brunner. Az
egyik az, hogy az egyház legyen ismét igazán egyház, álljon Isten
Igéje alapjára. A legújabb theologiai kutatások sok mindent tisz­
táztak, de nem lett belőle az, aminek kellett volna: az egyház
gyakorlati megújulása, intellektualisztikus kincs maradt, nem lett
életté. Ha az egyház igazán egyház akar lenni, nem szabad meg­
elégednie csak theologiai munkával, hanem gyakorlati térre is kell
ezt vinnie. A második feladat az egyház megváltozott külső körül­
ményeiből következik. Régebben megelégedhettünk a gyülekezet
gondozásával, most gyülekezetei keli alkotni. A népmisszió mun­
káját kell végeznie az egyháznak azok között, akik nem ismerik
Krisztust és nem hisznek benne. Át kell alakítani módszereit, hogy
azok necsak a meglevő gyülekezetek gondozására legyenek alkal­

AZ ÚT 219
masok, hanem a misszió munkájára is. A helyben maradd templom
helyett a mozgatható szentsátor legyen az egyház jelképe, amely
elmegy azokhoz, akik nem élnek az egyház többi tagjaival közös­
ségben. Mozgósítani kell a világi tagjait az egyháznak, meg kell
keresni az igehirdetésnek szabadabb, kultuszi formák által kevésbbé
kötött formáit, lelkigondozó munkát végezni, olyan igehirdetési
formát keresni, amely bár nem a Bibliából indul ki, de oda vezet
vissza. A prédikáció jelen formája helyett, amely a már megalakult
keresztyén gyülekezethez szól, olyan formát találni, amely missziói
karakterű. Az egyház még alszik, de a lelkipásztorok feladata
felébreszteni s ráeszmélteim, hogy az ő órája ütött.
II.
Brunner ezen iratában vannak olyan kérdések, amelyek álta­
lában az egyház életének elvi kérdései közzé tartoznak, dé vannak
olyanok is, amelyek nagyon közelről érdekelnek bennünket s rávi-
lágítnak a mi egyházunk sok olyan nehézségére, amelyek napról-
napra tapasztalhatók.
Az első elvi kérdés, amelyet Brunner a látható és láthatatlan
egyház megkülönböztetésének jogosulatlanságára vonatkozólag fel­
vet, már az ez év tavaszán tartott tudományos theólogiai konfe­
rencián is felmerült, ahol ugyanazt jelentette ki s ugyanilyen indo­
kolással, amit ebben az iratában is m ond: hogy a látható és lát­
hatatlan egyház közötti különbségtétel az ördögtől van. Megálla­
pítottuk akkor, hogy ez alatt nem azt a különbséget érti, amit mi,
mikor a látható és láthatatlan egyházról beszélünk, hanem egy
olyan különbségtételt, ami a mi theologiai diskussztóinkban nem
fordul elő s maga Brunner elismerte, hogy a mi általunk tett kü­
lönbség látható és láthatatlan egyház között bibliai és hitvallási
alapon nyugodván, helyes.
Ebből folyik azonban egy másik kérdés, amelyet Brunner
úgy fogalmaz meg, hogy az egyháznak választania kell népegyház
és hitvalló egyház között. A népegyház, amely mindazokat magá­
ban foglalja, akik meg vannak keresztelve, most azt a képet mu­
tatja, hogy hiányzik belőle az, ami az egyházat egyházzá teszi,
tagjainak a Krisztus váltságába vetett hite s az arról szóló bizony­
ságtétel. Viszont azok, akik ebben az értelemben tagjai az egy­
háznak, nagyon kevesen vannak s Így a hitetlenek és közömbösek
tömege, akik az egyház tagjai többségét teszik, gátolják az egy­
házat a maga igazi munkájában. Nem ott van egyház, ahol az
ige hirdettetik, ahol a szakramentumok kiszolgáltattatnak, hanem
ott, ahol hisznek is ebben az igében. Logikus következménye en­
nek az volna, hogy vagy szüntessük meg a jelen egyházi kerete­
ket és csak azokat számítsuk az egyház tagjai közzé, akik a
hitükről csakugyan vallást tesznek (és itt egy engedmény van,
akik erre az isteni kiválasztás ereje által rendelve vannak, de még
ezt nem tették meg, ezek potenciáliter tagjai az egyháznak), vagy
a másik lehetőség az, számot vetni vele, hogy a jelenlegi egyház

220 AZ ÚT
 nem lehet igazi egyház s belenyugodni, hogy egyszerűen egy em
aeri intézmény marad. Brunner maga ebben a kérdésben nem
avasol valami radikális megoldási formát, megelégszik azzal, hogy
tét feladatot ir az egyház elé: komolyan venni az egyház gya
torlati megújulását és a népmisszió munkáját komolyan végezni
íz az egész kérdés, gondolatom szerint, Összefüggésben van •<
predesztináció és a keresztség kérdésével. Az ugyanis itt a kérdés
hogy a keresztség szakramentuma csakugyan jele e az egyházhoz
tartozásnak. Brunner azt mondj), hogy nem lehet állítani, hogy
ott van egyház, ahol igehirdetés és szakramentum van, hanen
ahol hit van. Ha igy áll a dolog, nem jelent e ez szakítást azza
a tanításával a Heidelbergi Káténak, amely 69 —70. kérdéseiben <
keresztséget úgy tekinti, mint a Krisztus áldozatában való rész­
vétei jegyét s a 73.-ban, mint zálogát és jegyét a kiválasztásnak
Ha pedig ez igaz, akkor a keresztség nem azt jelenti-e, hogy akit
megkereszteltettek, azok számára ez záloga kiválasztásnak, az üd­
vösségnek, tehát a keresztség azokat, akik ebben részesültek, a:
egyház tagjaivá teszi. Ha pedig az egyházban olyanok vannak
akik az üdvösségre választattak, eltekintve attól, hogy jelen pilla­
natban erről a kiválasztásról van-e tudomásuk, vagy nincs, ez
elfogadták-e vagy nem, tehát hisznek-e vagy nem, akkor ez az1
jelenti, hogy az egyház nem tagadhatja meg őket, mert azokai
Isten bizta az egyházra, hogy az egyház munkája által ez elhí­
vásról tudomást szerezzenek s magukat hivő engedelmességber
ennek odaadják. Úgy tetszik tehát, hogy ez a nehézség, ami ifi
felmerül, alapjában véve a predesztináció tanának és a szakramen-
tumnak, mint a kiválasztást megerősítő cselekménynek figyelmet
kívül hagyásából származik. Ez a megállapítás az egyház felelős­
ségét nem csökkenti, hanem növeli. Mert amig lehetetlenné teszi
hogy az egyház könnyedén lemondjon olyan tagjairól, akik meg
vannak ugyan keresztelve, de hitükről bizonyságot nem tesznek
azon ürügy alatt, hogy ezek nem igazi tagok, ugyanakkor felelőssí
teszi az egyházat az igehirdetés komolyságáért, amely igehirdetés
az egyetlen út arra, hogy az egyház tagjai elhívásuk tudatára jut­
hassanak s hivő tagok lehessenek, legalább is az egyetlen út
amely az egyház rendelkezésére áll. A népegyháznak, — í
Brunner elnevezésével élve — tehát az a feladata, hogy hitvallé
egyház legyen s a hitvalló egyháznak, hogy az egyház potenciális
tagjait igazi tagokká lenni segítse.
Egy harmadik kérdés, amit Brunner megemlít, az egyház
élet és theologia kapcsolata. Hangsúlyozza munkájában azt, hogy
az egyház megújulására sohasem nélkülözhető a theologia meg­
újulása, de ez még nem elég. Tudjuk, hogy a dialektikai theologia
legnagyobb szolgálatát éppen abban fejtette ki, hogy a theologiál
az egyházhoz visszavezette s tudjuk azt is, hogy ezzel milyen
jelenlősen hozzájárult az egyház megújulásához. Most a helyzei
az, különösen Svájcban, amint az a Brunner füzetéből kitűnik
hogy ezt a theologiai megújulást nem követte az egyház meg­

AZ UT 221
újulása. Bár a svájci lelkészek sokkal közelebb voltak, több érte­
lemben is, ahoz a munkához, ami a theologia (erén az utóbbi
évtizedben, még a dialektikai theologia fellépése előtt, végbement,
mégis az egyházi életben ennek nem volt meg a kellő nyoma.
Ez a tény, amely mindenütt tapasztalható, szükségessé teszi, hogy
a theologiai megújulás és az egyházi megújulás kapcsolata valami
módon biztos<ttassék. Vagyis, amint óvakodni kell attól a theologiai
munkától, amely az egyház életétől függetlenül és elszakadva üres
elmélkedésben éli ki magát, épen úgy óvakodni kell attól, hogy a
theologia kutatásai, amelyeket az egyház életével kapcsolatban
végez, megmaradjanak olyan kincsnek, amely az egyház életében
nem értékesíttetik. Kiszámíthatatlan baj származik abból, ha a theo­
logiai munka az egyháznak valami, a maga mindennapi életétől
független dísztárgyává változik, amelyet betesznek az egyházi élet
szalonasztalára s gyönyörködnek benne ünnepeken, dicsekednek
vele idegenek előtt, de az egyház mindennapi életét nélküle élik,
mert hát ez a mindennapi élet nem az „elmélet“ hanem a „gya­
korlat“ élete. A mi egyházunk ezen kísértéséről vagy veszedelméről
a megfelelő helyen fogunk szólani. De itt meg keli állapítani, hogy
abban az esetben, amikor a theologia és az egyházi élet nem
kapják meg egymást, súlyos bajok származhatnak.
Hl.
Azok a kérdések, amelyeket Brunner ebben a füzetében fel­
vet, kényszerűen kihívják, hogy a saját egyházunk jelen helyzetét
és életét is megvizsgáljuk. Különösen azért, mert egyetlen in­
doka és kiindulópontja van ennek a kérdésnek: az egyház igazi
mivoltának és hivatásának helyreállítása. Különösen három olyan
nehézséggel kell ift foglalkoznunk, amelyek egyházunk jelen életé­
ben súlyos akadályok gyanánt állnak előttünk.
Az első nehézség abban áll, hogy az egyház tömegegyház
lett. Amit Brunner arról mond, hogy az egyháznak vannak olyan
tagjai, akik az egyház hitével nem egyeznek, érint minket is súlyo­
san. Nemcsak azért, mert a Kultusztörvény rendelkezései szerint
valaki beléphet az egyházunkba anélkül, hogy ez ellen tiltakozni
vagy azt visszautasítani Jogunk lenne, hiszen nem is igen való-
szinü most, hogy anyagi előnyökért épen reformátussá akarjon
lenni valaki, de főként azért, mert az egyház nem képes megfetelő
módon gondozni a tagjait. A statisztikából kitűnik, hogy az összes
reformátusoknak átlag 14%-a jár templomba s 10% él űrvacsorá­
val. Nagy gyülekezeteink tagjai lelkigondozása, ahol 4—5000 lélek
van egy lelkészre bizva — ne is beszéljünk arról, ahol 9—10
ezer — gyakorlatilag lehetetlen s lelkiismeretesen nem is vállal­
ható. Épen a mai időben, amikor az átszürödés a széleken olyan
súlyos mérveket öltött, valósággal könnyelműség azokkal az el­
avult eszközökkel dolgozni, amivel eddig s azt reményleni, hogy
az igehirdetési alkalmak szokásos fenntartásával valami eredményt
lehet elérni, holott tulajdonképen csak behunyjuk a szemünket azon

222 AZ UT
 tény előtt, hogy épen a legnagyobb s így legveszélyeztetettebb
egyházközségekben a 10%> ot sem éri el az istentiszteletlátogatók
száma. Számolni kell vele, hogy az egyház tagjai legnagyobb ré­
szére teljesen elvesztette a hatását s azok az egyházhoz még azért
tartoznak, mert restéinek elmenni az anyakönyvi hivatalba, hogy
kijelentkezzenek. Az egyházfegyelem, amelyhez annyi reményt fűz­
tünk, épen ott bukott meg, ahol legjobban lett volna szükség reá,
olyan nagy gyülekezetekben, ahol eszköz lehetett volna a gyüle­
kezet református és evangéliumi tudatának felébresztésére s olyan
helyeken, $hol az Isten Igéje szigorúságát és határozottságát kellett
volna érvényesítenie. A hit kérdésében, amely az egyháznak mégis
alapkérdése, ma is legteljesebb tájékozatlanság uralkodik az egy­
ház tagjai között, akiket a legjobb akarattal sem lehet Krisztus
ügye harcosainak nevezni, csak egy társadalmi szervezet többé-
kevésbbé buzgó tagjainak. Az egyház anyagi helyzetének nehéz­
sége ismét előtérbe hozta azt a kritériumot, amely az egyházi adó
pontos befizetését többre becsüli bármilyen erős hitnél s így ter­
mészetesen szorítja háttérbe a szegényebbeket. A farizeus aranya
kétségtelenül többet jelent és több megbecsülést nyer, mint a
a szegény asszony fillérje s az adományt tömege s nem a lélek
szerint becsüljük.
A másik nehézség abban áll, hogy az egyház a maga ige­
hirdetésében és izenetében az utóbbi években szintén hanyatlást mutat.
Évekkel ezelőtt fontos és közérdeklődést kiváltott kérdés volt az
igehirdetés megújűlása. Cikkek jelentek meg róla, lelkészi konfe­
renciák foglalkoztak vele. Belmissziói munkák vezetői számára
tartott konferenciákon hangoztattuk, hogy az egyház munkájában
való részvétel, vasárnapi iskolában, ifjúsági munkában való szol­
gálat igehirdetés s hangoztattuk azt a gondolatot, hogy az egy­
háznak nem lehet olyan munkája, még a presbiteri gyűlés sem,
amely nem az ige szolgálatával van kapcsolatban s nem az szol­
gál alapjául. Ebben a tekintetben ugyanazt a nehézséget, amelyet
Brunner ismertetett munkájában említ, fokozottabb mértékben látjuk
egyházunkban, t. i. a theologia és az egyházi munka közötti
kapcsolat lazaságát. A theologia megújulása nálunk ^elvileg refor­
mátus alapokra fektette az egyház egész életét. Megtárgyaltuk az
igehirdetés megújulása követelményét, a belmissziói munka csak­
nem minden ágában megállapítottuk azokat a követelményeket,
amelyek annak református hit szerinti felfogására és végzésére
vonatkoznak, kiadtuk a Heidelbergi Kátét, megújítottuk a liturgián­
kat kálvini alapokon, megalkottunk egy egyházfegyelmi szerveze­
tet, a vallástanítási tantervűnk egészén a református hit alapján
áll, de ezek mind nem tudtak eléggé behatolni az egyház mun­
kásai leikébe, jelszavak lettek, még az igehirdetést sem járták át
eléggé, nemhogy világi embereink közkincsévé lettek volna, csak
annyit értünk el velük, hogy megnyugodtunk, hogy most már ezek
készen vannak, nem kell velük többet foglalkozni. Vagyis az egy­
ház igehirdető munkája ezzel a theologiai megújulással nem kapta

AZ UT 223
 meg azt, amit kellett volna, mert az egyház vezeíől s e munkák
vezetői számára ezek csak átvett jelszavak maradtak, Azt a harcot,
amit régebben egyházunk önmagában vívott kérdésekért, ma már
nem látjuk, azért ma nincs kérdés, nincs véleménykülönbség, nincs
vita, mindenki azt a nótát fújja, elismeri ugyanazon igazságokat,
nagy, tétlen, kérdéstelen szomorít egyértelműségben Ma már félünk
is a vitától és harctól — békesség van köztünk.
Az egyház izenetére nézve súlyos kísértést jelent az, hogy
sokan az egyház és a magyarság életét olyan módon láljákjösszekap-
csolva a jelen helyzelben, hogy az egyházra bizott Igét a nemzeti
kultúra, a nemzeti értékek szolgálatával tévesztik össze. Azt hiszik,
az egyház egyetlen hivatása itt az, hogy a magyarság életét tartsa
meg. Amennyire igaz az, hogy a református igehirdetésnek magyar
reformátusság életét kell megszentelni és Isten akaratát e népnek
azon formák között hirdetni, amelyek nekünk adatlak, ez a fel­
fogás épen olyan mértékben alkalmas arra, hogy meghamisítsa és
igazi tartalmától megfossza azt az evangéliumot, amely az egyház
egyetlen alapja s eszközül állítsa gazdasági és kulturprogrammok
számára. Ettől a meghamisítástól az egyháznak egész erejével
óvakodnia kell és tisztáznia kell azt a viszonyt, ami az Ige tiszta
hirdetése é3 a reábizoit magyarság gondozása között van.
A harmadik nehézsége az egyháznak munkái intézményese­
désében rejlik. Az egyházban emberek munkáján keresztül ugyan,
de Krisztus munkálkodik Szentlelke és Igéje által. Az egyház
szántóföld, amelybe az isteni Magvető veti a magot. Egyházi bel-
missziói munkáink eleinte próbálták is ezt a gondolatot érvénye­
síteni. De eljött az idő, mikor kénytelenek voltunk a különállóan
és nagyrészben elszigetelve végzett munkát összefoglalni s annak
egységes szervezetet adni. Eunek a szervezetnek az volt a feladata,
hogy biztosítsa mindenütt a munka egységes szellemét és vezeté­
sét, segítséget nyújtson a helyi munkák vezetőinek s azoknak
képzésére több gondot fordítson. Most viszont azzal a veszéllyel
találkozunk, hogy ezek a szervek a munka missziói és eleven
szellemét károsan befolyásolták. Sok helyen azt hiszik, hogyha a
szervezetet megalakították, már készen van minden s elhanyagol­
ják magát a munkát, vagy csak immel-ámmal, a látszat kedvéért
folytatják azt. Ebből az következett, hogy minden munka veszített
a mélységéből s a legtöbb eltért eredeti elgondolásától. Elég itt
csak arra rámutatni, hogy egyik Férfiszövetségi tagozatnak a Férfi-
szövetség szellemével homlokegyenest ellenkező munkáját az egész
egyházközség vezetőségének minden erejével sem sikerült helyes
útra terelni, elég rámuiatni a bálrendező Nőszövetségekre, Ifj. Kér.
Egyesületekre, a látszatra alapított vasárnapi iskolákra. Ezek a
szövetségek összesen kb. 55 ezer tagját foglalják be az egyhá­
zunknak. Kérdem, ezek közül hány tag az, aki tényleg komolyan
veszi a munkát s komolyan veszi az egyházat? Nem a külső
munkát, nem azt, hogy elnököl, gyülésezik, adományt gyűjt, |vagy
megfizeti a tagdíjat, hanem azt, hogy neki a Krisztus ügyét' kell

224 AZ ŰT
 szolgálnia. Ezek a munkák a legjobb esetben odáig jutnak el,
hogy tagjaikat egy vallásos életgyakorlat külső formáira megtanít­
ják, hogy az egyház iránt érdeklődést ébresztenek, de hol van
ezen túl az a feladat, ami reájuk van bízva, hogy az Isten ügyét
szolgálják az egyházban. Itt is, az egyház ügye, a földi egyház
iránti propaganda elfoglalja a Krisztus ügye szolgálatának a helyét
s kicseréltetik azzal. Nem olyanok-e ezek, mint egy szép épület,
amelynek csak a homlokzata van meg, de belsejéből hiányzik
maga a ház?
Ezek egyházunk jelen életének legsúlyosabb kérdései, ame­
lyeket még sokáig lehetne fejtegetni. Bizonyítékai annak, hogy az
egyház nem vesn elég komolyan Isten Igéjét és nem fordít elég
gondot annak igazi hirdetésére. Ezt közvetve bizonyítja az a tény
is, hogy a Biblia terjedése egyházunkban megáliott, sőt visszaesett.
A Britt és kü'földi bibliatársaság múlt évi statisztikája szerint
Romániában eladtak 1928 bán 45.000 román nyelvű és 11.000
magyar bibiiát, 1932-ben 27.000 román, 4000 magyar nyelvüt.
Tehát mig a román nyelvű bibliák száma felére sem esett, a ma­
gyar nyelvüeké egyharmadrésznyire csökkant le. Nem a drágaság,
hanem az a tény magyarázza ezt, hogy a biblia kezd háttérbe
szorulni az egyház munkájában és életében. Két dolgot kell itt
ten ni: először nagyon határozottan újból érvényesíteni az egyház
életében Isten Igéjét s ennek parancsa alá helyezni az egyház
minden munkáját egyéb célok helyett. A másik: az ige izenetét
személyessé tenni a munkában, úgy, hogy az egyház munkái sok­
kal jobban domborítsák ki azt a pásztori jelleget, amely hozzájuk
tartozik s amelyre rá is vannak utalva. Minden szövetség pásztori
gondviselésben részesítse azokat, akik reá vannak bízva s így
próbálja beállítani őket, nem az egyháznak, mint társadalmi kö­
zösségnek, hanem Krisztus ügye harcosainak tagjai közzé.
Nem az egyház ügye, nem társadalmi ügy, amiért mi vagyunk és
harcolunk, hanem Krisztus ügyének szolgálata ezen a világon.
Éhez azonban az szükséges, hogy a vezetők komoly önképzéssel
és elszánt odaadással álljanak ez ügy mellett. A lelkészt értekez­
leteink és nagyheteink, tudományos konferenciáink olyanok legye­
nek, ahol valóban tanulni akarnak a résztvevők, nemcsak találko­
zási alkalmak s az egyes munkaágak fordítsanak gondot arra is,
hogy a vezetőket ne csak gyakorlati fogásokban, hanem szellem­
ben is képezzék és tovább vezessék. /. L.

H elyreigazítás. Múlt számunk Hegyi András emlékezete című cikkében

a 195. lapon alulról a 20. sorban „hitetlen“ helyett „hirtelen“ olvasandó.

AZ ÚT 225
 Folyóiratok Szem léje
The Evangelicai Quarterly 1935 . VIL évfolyam .
E folyóiratban, mely, mint alcíme mutatja, nemzetközi jellegű s a törté­
neti keresztyén hit védelmére indult meg, ez évben is számos értékes cikket
találunk.
A b ib lia i tudom ányok, köréből a következők említésre m éltók: M acleod
John (Edinburgh) A S zen t írá s In spirációja kérdésével foglalkozik. Hangoztatja,
hogy az írás tekintélyét az adja, hogy az Isten igéje. Az Ószövetségről maga
Krisztus tett bizonyságot, mint amely a benne kinyílt kijelentést tartalmazza.
Az Újszövetségben Krisztusról tanítványai tettek bizonyságot, akiknek kettős
feladatuk volt: bizonyságtétel és tanítás s akiket erre az Úr Szentlelke által
tett képessé. A Bibliában tehát az emberi szó Isten szava s ez az írásban a
titokzatos. Ugyanaz a titokzatos dolog, hogy a Biblia emberi szó az Isten
Igéje, történik az újjászületett emberrel, akinek cselekedetei a Szentlélek
munkái, de mégis az ő cselekedetei. Ez alapon elveti a mechanikus inspiráció
elméletét, mint Isten absolutságával ellenkezőt, 8 vallja, hogy az inspiráció
teljes és verbális, vagyis nem csak általános tekintélye van az írásnak, hanem
ez a tekintély annak kifejezésében is van. Voorhts lohn W. A jé z u s keresztsén
g é rő l és bün tetlen ségéről ír, vizsgálva Mt. 5 :1 4 alapján a Jézus megkeresztel-
kedésére vonatkozó feltevéseket s arra az eredményre jut, hogy Jézus meg­
keresztel tetőse az ö helyettes elégi étele egyik aktusa volt, amellyel hasonlóvá
lett hozzánk. U nm ack Ed. C. A z Ó szö vetség m odern k ritik á ja címen a verbális
inspiráció álláspontjáról védekezik a racionalista kritika ellen. (Januári szám.)
E d m r d s C. E. A S e p tu a g in ta k ritik á já ró l szóló cikkében a Septuaginta
fordításának hibáiról s azok eredetéről beszél, O rossheide P. W. cikke. A
tradíció jele n tő sé g e a z Ú jszö v e tsé g i K ánon k ialaku lására, azon eredményre
jut, hogy az apostoli egyházak az újszövetség különböző könyveit azzal a
bizonyossággal fogadták, hogy azok eredetiek és isteni eredetűek s így adták
át az utókornak. Az egyházak s az egész egyház később ezen kialakult tradició
alapján őrizte a szent írásokat. (Ápr.) H ou gh ton Thom as: A ró m a i levél b i­
zon ysá g tétele a z Ó szövetség fe le tt címen megállapítja, hogy a Római levél az
ószövetséget; szentnek, prófétáinak, Isten beszédeit tartalmazónak, történeti
előadásában teljesen megbízhatónak, a tanításra alkalmasnak tartja s olyannak,
mely az Újszövetség nélkül is megadja a hit és cselekedet zsinórmértékét. (Oct.)
A z egyh áztörtén eti tu d om án yok köréből a következő cikkek említésre
méltók: M ac Calloch J[. o. A p ic te k a történelem ben és a h a gyom án yban
címen Britannia ezen oslakóiról fentmaradt hagyományt állítja a történet-
tudomány vizsgálata alá, C zeglédy Sándor ir szép tanulmányt a M a g y a r p u r i­
tán okról (Január). Aíűc Lean Lauchlan A s k ó t kovenanterekről, M enderson G. 0 .
A bib lia a X V I I szá za d b a n S kóciában cimen ír, felsorolva azokat a rendel­
kezéseket, amelyekkel polgári és egyházi hatóságok egyeseknek és egyház-
községeknek a biblia vásárlását elrendelik, felmutatja, hogyan használták a
bibliát a XVII. században családok, egyének és egyházközségek, szól azokról
a babonás szokásokról, amelyek a bibliával kapcsolatban állottak, megmutatja,
hogy a bibliát hogyan használták különösen a római egyház tanításával való
harcban s tárgyalja a bibliáról való iheologtai felfogást e század íróiban. (Okt.)
A S ziszte m a tik a -th e o lo g ia köréből is érdekes dolgozatot ad ez az év­
folyam. S to k er H. G. E g y k á lvin ista filo zó fia lehetőségéről ir. Holland tudósok
(Bavnisch, Volienhoven) kutatásaira támaszkodva megállapítja, hogy a kálvi­
nista filozófiát először is a törvény elve jellemzi, amely Isten, mint teremtő
és törvényadó s az ember, mint a világ szerint teremtett és szabályozott kö­
zötti különbséget érvényesíti, azután jellemzi a theologiával való szükségképeni
viszony, jellemzi az immánens filozófiából származó „izmusok elvetése, így a
kálvinista filozófia nemcsak lehetséges, hanem sokat lehet tőle várni (Január.)
C ooper R. E. vallástörténeti cikke B u tá n népe ku ltú rá já ró l szól, majd K o lfh a u s
W. ir szép értekezést K ris ztu s eg yh á za és a z Ó szö vetség cimen, foglalkozik
azokkal a támadásokkal, amelyek Németországban az Ószövetséget érték külö­
nösen a Rosenberg ismert könyve alapján. Chamberlan támadásával szemben

226 AZÚT~
 hivatkozik Nielsche és Paul de Lagarde nyilatkozataira 8 főként arra, hogy
maga Jézus Szentírásnak ismerte el azt s az apostolok is. Fejtegeti, milyen
kárt jelent az egyházra az ószövetség elhanyagolása s hogyan rejlik az
ószövetségben már az evangélium. Harvey—jelhe W .; Vissza a református
theologia hoz c. cikkében a dialektikai theologiának a reformátor! theol. kieme­
lésében végzett szolgálatából indul k i: hangsúlyozza, hogy kedvez ennek a
tudományos gondolkozásban bekövetkezett változás is. Hammond C. K. Isten
szuverenitása s az ember szabadsága címen a Hiszekegy 1* artitulusa magya­
rázatát adja. Anema A .: Isten szuverenitása és a politikai viszonyok cim alatt
először az Isten szuverenitása dogmájának történetét vázolja, amint az a kö­
zépkorban minden hatalom forrásául Istent ismerte el, majd a renaissance
szakított ezzel a gondolattal, a reformáció újból helyreállítja, a római egyház
államjogi elmélete az egyházat akarta ismét az állam fölé emelni, míg az
Isten szuverénitása hite ismét leszegezíeteU a XIX, században. Maga a tétel
negative minden emberi hatalom önállósága tagadását jelenti, pozítive egyik ol­
dalon a törvényes hatalomnak való engedelmeskedés parancsát és a nép joga
gyakorlását, mindkettő Isten szuverénitásából fakad. Ezekből gyakorlatilag a
felelősség iránti engedelmesség és a joghoz való ragaszkodás parancsa követ­
kezik a kálvinista emberre. (Április). Gordon H. Clark : Kant és az ószövetségi
éthika cimü cikke azt tárgyalja, lehet-e a Katit etikáját a héber-kér. erkölcs­
tan kifejezésének tekinteni. Erre a kérdésre határozott nem-mel felel. Az
ószövetségi írók s a zsidó farizeusi erkölcstan, a jutalom és büntetés, mint az
erk. cselekedet motívumaival teljesen ellenkeznek a Kant etikai felfogásával,
maga a keresztyénség is e kettőre építi fel a kér. életet. Mackód John: A
természetes vallás htlye kérdésében, a reformátori hitvallásokra támaszkodva
azt vallja, hogy a theologia naturális lehetőségét nem lehet tagadni, de azt
sem, hogy ezzel isten igazán meg nem ismerhető.
Kálvin is vallja, hogy az emberi lélekben megvan Isten ismerete, de
elégtelenül és eltorzulva. Mindemellett a theologiai naturális gondolatának
elejtése az üres spekulációba való merülés (Julius) Rose H. A; Vallás és
összehasonlító vallástudomány c. cikke után Lamrus D ániel: [Az utolsó ítélet
mértéke cim alatt azt keresi, hogy a Biblia bizonysága szerint mik képezik
az utolsó ítéletben kárhoztatandó bűnöket és pedig különösen mit kell érteni
Mt. 12:36-ban a „hivalkodó beszédek*4 kifejezés alatt. Kimutatta, hogy az
utolsó ítéletben kárhoztatandó bűnök sora tulajdonképen egyre: a belső
minőségre, a Krisztussal való viszonyra megy vissza. Childs Robinson W .:
A nagyobb bizonyságtétel címen a Péter vallástételénél nagyobb s annak
alapjául szolgáló bizonyságtételéről szól Krisztusnak a saját mesiási voltáról.
Hesse T b : A reformáció egyháza, ma újból felmerült két nagy ellensége: a
romantizmus és humanizmus Németországban való uralomra jutásáról ír.
A gyakorlati theologiai szakcsoportba tartozó cikkek közül említésre
méltók: Francig Davidson: A kultusz bibliai tana c. cikke abból indul ki,
hogy a kér. kultusz alapja Ján. 4 : 24. Ez a lélekben való tisztelet kifejezi,
hogy Isten lélek s az ember lélek. A kultusz tehát az embert lelkiségében
érinti. Ez a kultusz következő elemeit hozza magával: az alázatosságot, mely
Isten tökéletességének s az ember tökéletlenségének bevallásában áll, a hó­
dolatot, megalázkodást, amely a lelket megremegteti Isten előtt, végül a
szolgálatot, mely három elemből á ll: a közösség, mely nélkül kultusz nincs,
az áldozat és megfelelő szertartások, melyek közé tartozik az imádság, di­
csőítés, igeolvasás s a lelki ajándékok gyakorlása. (Január.)
Coetze 1. C tr.: Vallásos nevelés és kálvinista theologia c. cikkében meg­
állapítja, hogy minden nevelési elmélet alapját egy életfilozófia képezi, így az
igazi kálvinista nevelés alapját a kálvinista életfilozófia. Ma minden irányban
új nevelést sürgetnek, a kér. nevelés megújulása a kálvinizmustól várható,
mely különösen Hollandiában hatalmaz erőfeszítéseket is tett e téren (Bavinek,
Los, Waterind). Maga Kálvin, az Isten szuverénitása hangoztatásával nemcsak
megadta egy igazi nevelés alapját, de saját maga is úgy rendezte be a neve­
lést iskoláiban, Kálvinnak különösen két tanítása az, amiből a nevelésre je­
lentős dolgok következnek: Isten abszolutsága és Isten szuverénitása tana.
A nevelésre ezekből a következő fontos tételek származnak: a nevelésben
egyedüli tekintély Istené, a gyermek a váltság által Isten tulajdona, a pre­
desztináció által a gyermek személyes elhívása, a gyermek és a nevelés sorsa
Isten kezében van. A gyermek bűnös, akit Krisztushoz kell vezetni. A nevelés
szükséges és lehetséges, mert Isten így akarja a gyermeket üdvösségre ve­
zetni, de a nevelés csak a kegyelem által lehetséges. Végül a Szentirás jelen­
tősége a nevelésben szintén kálvinista vonás. (Julius.) I. L
A7 ITT
 • I r o d a l o m •
D r.Jván László: Dávid Ferenc arca a szellemtudományi
lélektan tükrében.
Keresztény Magvető füzetei 1935, 62 lap.
A tudós ifjú unitárius vallásbölcsész, aki egyházát már eddig is sok ér­
tékes tanulmánnyal ajándékozta meg s állandóan búvárkodik az újabb protes­
táns vallásbölcsészeti irodalomban (Oltó, Heiler, James stb.), ezúttal egy tör­
ténelmi probléma megoldásával próbálkozik: Dávid Ferenc érdekes személyi­
ségét akarja a szellemtudományi lélektan, elsősorban Spranger segítségével
megérteni. Az eddigi D. F. irodalom eredményeivel részletesen nem foglal­
kozik, csak három tipikus megítélést említ a bevezeté ben. A Ravasz Lászlóét,
aki az élmény nélküli elméleti embert, a Thienemann Tivadarét, aki a felvilá­
gosodás előharcosát, a józan filozófust és végül a Borbély Istvánét, aki egye­
nesen az objektív istenhit nélküli emberhivöt (anthroposophust) kereste Dávid
Ferencben. Ezekkel szemben joggal hangsúlyozza azt, hogy Dávid — és itt
érvényesül a Spranger ismeretes tana az életformákról — nem a teorétikus7
hanem a vallásos embertípus rendjébe tartozik. Nem tőle idegen elméleti moz­
galmak, hanem elsősorban az ö vallásos lelki struktúrája, illetve az ezt tük­
röző s kétségkívül tőle származó szellemi hagyatéka írásai alapján kell meg­
érteni. A feladat tehát 1. valláslélektani, 2, történeti.
A dolgozat első részében világos és ügyes összefoglalást kapunk az em­
beri ételtípusokról s ezeknek egyik csoportjáról, a vallásos személyiségekről.
Hogy ez utóbbiakat a tényeket és törvényeket tárgyilagosan vizsgáló tudósok­
tól, különösen az értékelés s az ehez kapcsolódó érzésaktus, vallásos élmény,
ennek kibontakozása különbözteti meg, közhelye volt az elmúlt évtizedek val-
lákfilozófiájának. Ennek felelevenítése ma már kissé meghaladott álláspont.
Ma szívesebben hangsúlyozzuk a vallásban Isten valóságának elsődleges vol­
tát s ennek existenciális jelentőségét. „Te nem keresnél engem, ha előbb meg
nem találtál volna“ — mondja Pascal. Tehát a kiindulási pont az igazi val­
lásban mindig Isten, aki valósággal keresztezi sokszor az ember életpályáját,
kizökkentve rendes kerékvágásából és ragadja ismeretlen tájak felé. Meg va­
gyunk győződve, hogy ezzel a vallásíélektani előfeltétellel közelebb jutott volna
a szerző D. F. megértéséhez, mint a következő képlettel: 1. világkép, 2. en­
nek irracionális magyarázata, 3. az élmény fogalmi rendezése.
Az elvi megalapozás mellett foglalkoznunk kell a dolgozat történeti
részével is. Hiszen ez szolgáltatja tk. a döntő bizonyítékot ahoz, hogy D.
tényleg vallásos személyiség volt. Itt szerző maga is elfogadja Borbély Ist­
vánnak azt a tételét, hogy Dávid azokat a gondolatokat, amiket terjesztett,
„kivétel nélkül mindig mástól kapta,“ Mi pedig egy lépéssel tovább mehe­
tünk: Az a két munkája is, amiket még mindig sajátjának tekint: a Rövid
magyarázat és De regno Christi szintén nem eredetiek. Az első az 1567-íki
híres kompiiációnak, a lengyel és olasz szerzők munkáiból készített hitvallási
könyvnek (De falsa et vera unius Dei . . . cognitione 1567.) szabad átdolgozása,
részben szószerinti fordítása, a második a Servét híres munkájának, a Resti-
tucio Christianismi-nek és Wilini gyermekkeresztségrő) irt könyvecskéjének
átvétele, feldolgozása. (Pokoly J. Az unitárizmus Magyarországon. Prot. Szemle
1398. 161, 230, 244, 303. 1.) Ilyenformán csak a Rövid útmutatás, a Prédiká­
ciók és a non adorantista művek maradnak a D. unitárius hitének a forrásai.
Az elsődleges nyilatkozatokat tehát komoly forráskritikával kell kezelni.
Ami az eredményt illeti, az részben felemelő, részben lehangoló. Dávi­
dot James terminológiájával az „egyszer született“ emberek közzé sorozza és
a keresztyénség jánosi typusa megvalósulásának tartja, holott tudnivaló, hogy
János evangéliuma az újjászületést s ennek forrását, a Krisztus váltsághalálát
szintén hangsúlyozza. Örömmel állapítja meg, hogy hőse biblikus gondolkozó,
hivő volt, amint ez nem is lehetett másként a reformáció korában. Dávidnak
a Krisztus istenségéről való felfogását pedig ezzel akarja pótolni, hogy ő „is­
teni“. Itt nagy eltérések mutatkoznak a történeti unitárizmus adoptiánizmusa
és a Dávid utolsó fejlődési stádiumán felépülő ú, n. tiszta unitárizmus közt.
Akarva nem akarva tehát mégis csak dogmatikailag kell a kérdést eldönteni
és mint a Bibliának a Szentlélek általi magyarázatát, ami mást jelent a refor­
mátoroknál, a szektáknál és Dávidnál. Reméljük, hogy a tudós szerzőnek lesz
bátorsága e kérdések tárgyalására is és akkor feladja bántó relativista állás­
pontját (6 0 .1.), amit különben egyháza sem vall a gyakorlatban. Dr. Nagy Géza%
AZ IJT
• Igahfrdaiós-Kuitusz•

P r é d ik á c ió v á cia to k .
Ét» vagyok . « .*
Én vagyok az ajtó.
(Űj~esztendói meditáció.) János ev. 10:9,
A holnap ajtója előtt állunk. A tegnapok ajtója bezárult mö­
göttünk. Ajtó előtt elfogódottan áll meg az ember, ha ismeretlen
helyre vezet az ajtó, ahol még soh’se járt. Hová jutunk az ajtón
keresztül? Ki vár, ml vár az ajtó megett? Otthon-e, vagy börtön?
Barát, vagy ellenség? A múlt hamis reménységeink temetője, mer­
jünk-e reménykedni az új esztendő ajtajánál?
Régi jó szokás, hogy új házba nem megyünk üres kézzel.
Valamit vinnünk kell. Mit viszünk?
Sokan vagyonukat mentik át, azt mondják: „Jól gazdálkod­
tam a gazdasági krízis jellemezte esztendőben."
Mások politikai vívmányaikkal mennek át. Ok magukról s
mások róluk azt mondják: hatalmasok.
Sokan magukkal cipelik tradícióikat. A holnaptalanságban
vigasztalódnak a szép tegnapokkal. Sokan a technika vívmányai­
val agyukban s hónuk alatt vonulnak be s csak a holnapra néz­
nek, az új lehetőségek, új vívmányok idejére.
Ezek a „sokan* úgy haladnak át az ajtón, hogy nem veszik
észre, hogy Valaki áll az ajtóban. Ö az ajtó.
A gazdagok keze tele van pénzzel: nem tudják megragadni
az ő feléjük nyújtott kezét.
A szegények az elkeseredés és irigység könnyein át nem lát­
ják meg Öt.
A politikusok a zöld asztalhoz sietnek. Ott nincs Ö.
A tradíció-emberek visszafelé néznek és háttal mennek be az
ajtón. Ezért nem láthatják meg Őt.
A technika és tudomány emberei nem látnak benne Über-
menschet. Ö nem is az.
S Így az új-esztendőbe rohanó millió ember között egyedül
marad az ajtóban. Ajtó marad.
Az emberek nem akarnak és nem mernek az új esztendőben
legelőször Jézussal találkozni. Majd később — mondják s ez a
tragédiájuk.
* Ezen cikluson belül Jézusnak azon Igéiről beszélünk, melyek leg­
személyesebb megnyilatkozásai.

AZ UT 229
 Jézussal kell legelőször találkozni az új esztendőben. Mert
másként az új esztendőben ó- emberként zarándokolunk tovább.
Vele kell elindulni.
Az az otthon, melynek Ő az ajtaja, olyan hely, ahová mi
semmit sem vihetünk! Ahol „minden készen vár reánk." ó már
az ajtóban elveszi tőlünk mindazt, ami eddig megakadályozta, hogy
az új esztendőink más esztendők legyenek.
A fájdalom ó-esztendő sorai után ne kezdjük Nála nélkül
az újat.
Lépjünk be Rajta keresztül.
Nélküle az új évben még örömeink is fájdalmakká válnak.
Vele a fájdalmaink is örömökké lesznek.
2, Én vagyok az életnek kenyere.
János ev. 6 : 4 6 —58. Lectio: II. Móz. 1 6 :8 —18.
Milyen különös, hogy Jézus magát kenyérnek nevezi, hiszen
mi úgy tudjuk, hogy a kenyér-gond oka a háborúnak, békétlen­
ségnek, irigységnek, kapzsiságnak. A kenyér miatt szakadtak osz­
tályokra az emberek. A kenyér miatt néz farkasszemet egyik ember
a másikkal.
Jézus a kenyeret az élettel kapcsolja üssze. Az élet legfon­
tosabb tápláléka: kenyere ö .
A kenyérkérdés az élet legnagyobb kérdésével: a halállal
van összefüggésben, ahogy mi látjuk. Az első bűn legrettentőbb
következménye a kenyérgond volt. Verejtékezéssel, gonddal jár
annak megszerzése. Tőle függ az élet és a halál.
Ebből az ítéletből s a pusztai manna példájából látjuk, hogy
a kenyér nem a mienk. Még akkor sem az, ha mi szereztük verej­
tékkel. Minél inkább hisszük, hogy verejtékkel szerzett kenyér a
mi munkánk gyümölcse, mely felett mi rendelkezünk, mely való­
ban a mienk, annál mélységesebben sújt az Isten ítélete: a világ
veszi el tőlünk a kenyeret 1 Ez a legnagyobb isteni Ítélet és figyel­
meztetés számunkra, hogy nem a mi munkánk és különösen nem
a mi érdemünk gyümölcse a kenyér, De abból az Ítéletből is meg­
látszik, hogy minél inkább hisszük, hogy ml szereztük a kenyerét,
annál inkább rettegünk attól, hogy elveszítjük. Az aggodaimasko-
dás gyehennája, ahová a kenyér magunkénak vallása eljuttat.
jézus, amikor azt mondja, hogy Ö az élet kenyere, azt is
mondja ezzel, hogy ne aggodalmaskodjunk a kenyérért.
Mert bármennyire is földi életünkkel van összekötve a kenyér,
mennyei a kenyér. Ez a nagy paradoxon, mely elvezet bennünket
Jézushoz. Mely megérteti velünk, minden kenyér átkozott, melyet
a világ ad, mert bűnnel fertőzött. S minden kenyér áldott, melyet
Isten a d : a kegyelem közöltetik benne és általa.
Azért olyan verejtékes a kenyér gond (ez az Isten Ítélete),
mert sohasem elég nekünk a kenyér. Minél főbb van, annál több
kellene belőle. A telhetetlenség gyehennájába jutunk így el.
Ezért csak az érti meg Jézust, amikor azt mondja magáról,

230 AZ ÜT
hogy Ő az élet kenyere, akinek tökéletesen elég, ha Jézus az élet
kenyere. Aki hálaadással veszi azt a kenyeret, ami „fennről száll
a lá " : ami aj á n d é k, aki látja, hogy a kenyér nem a mienk. Aki
h á l á t tud adni a kenyérért.
Ha az új esztendő első vasárnapján, amikor ez esztendő
legnagyobb kérdésére, a kenyér* kérdésre kerestünk az Igéből fele­
letet, megfogad nők, hogy addig n en kérünk, ameddig minden
dologért hálát nem adunk, (1) akkor nem lenne aggodalmaskodó
és nem lenne telhetetlen egytkünk sem.
Ha Jézuson keresztül nézzük, akkor a kenyér nem az aggo­
dalmat juttatja eszünkbe, vagy a fel he tétlenséget, hanem a halát.
A háládatos lélek nem fél a holnapok gondjaitól, de örvendez a
mindennapi kenyérnek.
3, Én vagyok az át,
János ev. 14:5,6/a,
«Uram nem tudjuk, hogy hová m égy?“ Ezt a kérdést a
keresés és hitbeli tudakozás súlyával tette fel Tamás jézusnak. A
világ azóta a hitetlenség és közönyösség tagadásával felejtette el,
hogy Jézus hová ment. Ismeretlen az az út, ahol 0 jár. És járatlan
út. A szenvedés útja. És a megpróbáltatás útja, amely szenvedések
között magasba vezet. Qolgothaí ú t . . . A világ útjai könnyű útak.
Az emberi találékonyság még a göröngyeit is kitölti álörömökkel
s a veszélyes kanyarokat kiépíti a könnyen megalkuvás és alkat ■
mazkodás gátjaival, hogy tovarohanó életünk még csak véletlenül
se térhessen le róla. A széles világi útak mindentcépen alkalmasak
arra, hogy az ember jól érezze magát rajtuk. Azonban az útak
csak látszólagosan szélesek és biztosak. Az útak optikai csaló­
dása jellemzi igazán az útakat: ha megállunk bármely széles,
nyílegyenes úton látjuk, hogy a szemhatár felé egyre S2fikfil az út
s végül az út két széle a semmiségbe vesző pontba fut össze. Ez
az optikai csalódás a világ útjainak igazi képét adja. Mert végül
minden világi út megszükü! s szertefoszlik, mint a délibáb. Mert
minden emberi út a halálba vezet. Ha szélesen, ha keskenyen, ha
hatalomban, ha gazdagságban, ha szegénységben és erőtlenségben
vezet is egy életen át s minden emberi út végén hatalmas torlaszt
képez mindaz, amit az embernek itt kell hagynia a világon a halát
pillanatában. Az emberiség történelme így nézve nem is egyéb,
mint ez a halál előtti torlasz: egz csomó múlt emlék, örökség,
melynek örömeit és átkait hordozzuk egy életen át,
jézus útja: keskeny út. Főtulajdonsága, hogy nem fémek el
sokan rajta. Járatlan út s a hiú és tudós emberi tekintet számára
elhanyagolt, veszélyes út. Az önmaguk felett kétségbeesett embe­
rek járkak rajta, olyanok, akik egészen jézusra bízták magukat.
Milyen szűk kis ösvényről indul el ez az ú i : minden emberi
erőről való lemondás ösvényéről 1 De hogy szélesedik ez az ú ti
Egyre huil le rőtünk a teher, amit az emberi élet, a világ élete
rakott reánk, s ahogy szélesedik az út, úgy lesz egyre kisebb a

AZ ÚT 231
világ 8 egyre nagyobb az Isten kegyelme. Ez az ú t az igazság
útja, mert tudja az Ú r az igazak útját, a gonoszok útja pedig
elvész. Ez az út a megmaradás útja. Ez az út nem végződik a
halálban, de ott kezdődik igazán.
A világ útjainak vége van. A Jézus útja végtelen. Mert
Ő az Út!
4. Én vagyok ax igazság.
János ev. 14:6/b
Az igazság relátiv dolog. Ami nekem igaz, másnak igaztalan
lehet. Ami nekem igazság, másnak igazságtalanság lehet.
Mi az igazság? Mennyi könny, mennyi vér hullott, mennyi
háború indult, mennyi forradalom lobbant, mennyi eszme indult
és hullott porba, mennyi bizonyságtétel csendült, mennyi némult
el, hogy megfejtessék ez a nagy talány. És mikor az egyik ajakon
boldogan csendül fel; mégis van igazság, a másik keserű szájjal
rebegte, vagy ordította: nincs igazság!
A mi életútunkon is végigkísér igazságunk keresése. Minden
ember azzal a téves feltevéssel indul el az igazság keresésére, hogy
n e k i van igazsága. Ezzel a nagy emberi tévedéssel szemben Isten
határozottan figyelmeztet miáltalunk igaztalannak vélt szenvedésen
keresztül: Enyém az igazság. Én vagyok az igazság. Te eljátszol-
tad az igazságot a bűnnel való clmboraságban.
Isten azt akarja, — mondja a Heidelbergi Káté — hogy
igazságának elégtétel adassék. Tartozásunkért meg kell fizetnünk.
Istennel nem lehet pajtáskodni. A modern, szubjektív keresztyén-
ség Istent „tatának* fogja fel s ezzel leszállítja a saját szentimen­
tális gondolkozásának síkjára: az emberi útra s azt hiszi, hogy
„jótettei" között találkozhatik Istennel, hiszen „kiérdemelte" ezt
a találkozót.
Isten szentségét komolyan kell venni akkor is, ha az ö ke­
gyelmét mindenek felett valónak valljuk. „Isten úgy érvénye­
sítette az ő igazságát, hogy abban az ő kegyelmes szeretete nyil­
vánult meg s a Krisztusban megjelent kegyelmes szeretetét
úgy érvényesíti, hogy saját isteni szentségét nem sértette meg."
(Tavaszy.)
Ezért Isten igazságosságának útja az az út, amelyen Jézus
járt. 0 az Isten igazsága. Ö az egyedül abszolút igazság.
Ennek az isteni igazságnak az útja, ahol Jézus jár, nem a
tömegek útja. Jézus és a tömeg soha együtt nem emlegethető,
összeegyeztethetetlenek. Hogy elfogyott Jézus mellől a tömeg,
ahogy egyre többet beszélt az Isten igazságáról s egyre keveseb­
bet az ember tetteiről. Ahogy meglátta a tömeg, hogy Jézus nem
saját elképzelése szerinti igazsága érdekében munkálkodik, elhagyta,
majd megölte őt. Az önigazságukba merült emberek nem tudták
és nem tudják ma sem elviselni az Isten megfelebbezhetetlen, szent
igazságának jelenlétét ezen a világon.
Pedig nem leverettetés vagy kétségbeesésre ok, hogy egyedül

232 AZ ÜT
 ézus az igazság, hanem egyetlen öröm és reménység, mert a
Íézus igazsága ment meg bennünket az Isten ítéletétől, jézus nél­
kül egyetlen igazság van: az én igazságom.
Jézusban az igazság a mi igazságunk. így lesz Jézus az
igazság megtestesítője, az abszolút igazság kijelentője; Benne és
általa szűnik meg az igazság viszonylagos igazság lenni s az 0
hatalma által lehet a más igazsága az én igazságom is. Ez a leg­
nagyobb titka annak, hogz Jézus az igazság.
5. Én vagyok a világ világossága
János ev. 8 ; 12.
A teremtés első kijelentés-cselekvése a világosság. A világos­
ság kérdése az emberiség legelső problémája volt. A nap járása-
kelése felkeltette a primitív ember érdeklődését s a vallások törté­
netében talán a legtöbb helyet a napimádókról szóló fejezet
foglalja el.
S az ember-gyártotta világosság is azóta hajszolja az embe­
riséget, amióta az első éjszaka a világra hullott. S amikor ma egy
gombnyomásra gyűl világosság szobánkba, meg se gondoljuk,
hogy mennyi vér, mennyi könny, mennyi verejték, mennyi mate­
matikai képlet, mennyi fizikai kísérlet előzte meg ezt a világos­
ságot I
Az embernek a nap, a világosság felé való vágyakozását egy
dolog hajtotta: az ember félt a sötétségtől. A sötétségben moz­
gási szabadságát az éjszaka láthatatlan szálai kötötték gúzsba. Az
ember érezte, hogy a sötétségtől szabadulnia kell. Primitív hitében
miben láthatta volna istenét, ha nem a világosságban. Egyre több
világosság után vágyott az ember. S amikor a vakság szolgaságá­
ból vélte kiszabadítani a tudomány önmagát s az emberiséget
magát felvilágosodásnak nevezte el.
S ezeknek az egyre több világosság után vágyakozó embe­
reknek : nekünk mondja Jézus: Én vagyok a világosság. Vájjon
nem szögezzük-e a farizeusokkal együtt Jézussal szembe: A te
bizonyságod nem igaz 1 Mert ha a napot, tüzet, olajmécsest, gyer­
tyát, petróleum, gáz és villanylámpát materiális világosságnak ne­
vezzük is, ott van az ész világossága, melyet abszolútnak, egye­
dül uralkodónak, hatalomnak nevezünk.
S Jézust azért nem látjuk meg, mert emberi világosságunk
tudatában vakok vagyunk. Mert ha még azt is megtehetnők, hogy
a napot megállítsuk delelón, hogy sugarait mindig földünkre hul­
lassa, vagy ha nappali világosságot tudnánk is varázsolni techni­
kai vívmányokkal az éjszakában, akkor is be kell látnunk, hogy
életünk a halál árnyékában való bolyongás. Árnyékban való járás
az élet, melynek motiválója a halál.
Itt látjuk meg, hogy Jézusnak volt igaza. 0 egyedül az igazi
világosság. Mert a napnak, az ember gyártotta világosságnak az
4 jellemző vonása, hogy nem mindig és nem mindenütt világíta­
nak! Jézus örökre elűzi a sötétséget, mert azáltal világosit meg

AZ ÚT 233
bennünket, hogy rádöbbent arra, hogy a sötétségben járunk. Müyen
sokszor elveszítjük reménységünket, milyen sokszor lesz úrrá raj­
tunk a halálfélem. Milyen sokszor zúdul reánk a kétségbeesés
éjszakája. S innen semmiféle materiális, vagy észbeli felvilágoso-
dottság megszabadítani nem tud.
Csak az a diadalmas hit, hogy Jézus a világ világossága s
aki öt követi, nem járhat sötétségben!
Nagy József L

234 AZ ÚT
 T u d o m á n y é s WiSágnéxot

F a jk u t a t á s o k é s a z ú j g o rm á n -p o g ú n y
va ttá s.
— Részlet egy kéziratban tevő tanulmányból. —

A német nemzeti*szocialista elvek, a nemzeti forradalom (1933)

uralomra jutásakor az evangélikus és kath. hitvallások mellett egy
keresztyénségellenes is követelte létjogosultságát Németországban.
Keletkezése jóllehet visszanyutik az elmúlt század közepére, de
most talált először neki igazán megfelelő termőtalajra. Már vessző­
paripává válott az a mondás, hogy a harmadik birodalom a pozitív
keresztyénség talaján áll s Így benne a felekezetenkivülieknek, az
istentagadók propagandájának helye nincs. Még a jámbor szektá-
rius összejövetel is tilos. Az istentelenek ördöge elég okos arra,
hogy ha kell angyalbőrben jelenjék meg s egy olyan mozgalom
indult hódító útjára, mely a hit harcát a nép harcával veszi egynek,
a „vox populiM „vcx dei“- nek tartja, szóval a bűnös és félre­
vezetett ember előtt jóhangzású neve van. Ez a mozgalom az új
germán pogány vallás mozgalma, mely faji, nemzeti világnézetet
képvisel, legfőbb tévedése, hogy a nép mássálcvését, újjászületését
e világon belüli tényezőktől, emberek hatalmában levő erőktől,
természeti adottságoktól várja. Célja az, hogy a Jézus Krisztus*!
tanokat a világnézeti küzdőtér síkjába rántsa le s világnézeti harcot
kezdjen vele. A tagok száma rohamosan nő (1933. év végén alig
1—2C0 ezer, ma félmilliót számlál hív tagjaiul).
Az új germán*pogány vallás többek között népvallás, előállása
és rohamos terjedése szorosan összefügg a modern és tudomá­
nyosnak mondott, de inkább az önhitt fantázia és mithologia vilá­
gában mozgó fa/eiméletiel, a divatossá vált faj, ősök szellemének,
erejének kutatásával, vérben s egyéb biológiai adottságban való
rejtettség felfedezésének, kitalálásának hitével. A céltudatos (sőt
tendenciózus) fajkutatás az északi germán faj „istenitését" szolgálja.
Rathenau szerint, mivel az északi népek alkotják a magasabb,
fejlettebb, nemesebb embertípust, modifikálni kell a népet propa­
gandista neveléssel, állami törvényadással meg kell akadályozni
a keleti vér bekapcsolását a házasság megnehezítésével, ezzel
szemben oly eszközt kell kitalálni — Itt már nem látszik elég
okosnak a tanácsadásra —, amivel az északi emberekkel való
házasságkötést fokozni lehetne.
Günther1, a divatos és túlságosan felkarolt fajkutató, szintén
1 RassenkundejEuropas, 1929; Rassenkunde des deutschen Volkes, 1933
Die nordische Rasse bei den Indogermanen Asiens, 1934; Dér nordische Ge-
danke unter den Deutschen, 1927. München.

AZ ÜT 235
 az északi fajt állítja a legelső belyre s ezt követik szerinte a kevésbé
értékes fajok (dinari, nyugati, keleti) s amikor a balti fajról beszél
(ahova a magyarokat is sorolja), azt egészen sötét színben tünteti
fel. Dicsőíti az északi germán hősiességet, akadálytnemismerését,
terjeszkedő hatalmát s ezekben nagyon emlékeztet a szép északi
mithoszokra. Sok félreértésre ad okot, véleményem szerint, hogy
a fajkutatók általában a fa j fogalmáról nem adnak egybehangzóan
definiciot. (V. ö. pl. Günther i. m.-vel B iur-Fischer-Lenz: Mensch­
liche Erblichkeitslehre, 1927. München.) Zűrzavar tárul elénk, nem
tudjuk, hogy a fa j alatt helyi vafriációt, az emberiség alsóbb nemét
vagy egyáltalán az egész emberiségen belüli alakzatot kell értenünk.
Rosenberg Alfred*, az új Németország egyik legnagyobb
világnézeti vezére, azt állítja, hogy a keresztyénségnek annyi értéke
van, amennyiben a germánérzületnek megfelel. (A .germ an“ mint
norma!) Beszél a fajlélek-tö), mely saját erejéből működik s az
élet céljáról, mely szerinte a nemzeti becsület kivívása és az örök
Németországnak való szolgálat* „Egyház, jog, művészet, tudomány
csak eszközök a nép megtartása érdekében. A nemzet az első és
utolsó, minden más neki kell engedelmeskedjék. A germán jellem­
érték az Örökkévaló s ezután kell mindennek igazodnia. Az Isten
beszéde a vérnek mithossza. Erre a misztikára kell a német népet
visszavezetni s akkor szabad az út a jövő némát népvallás, egy
német egyház és egy egységes német népkaltara felé.
A germán-pogány vallás, mivet a keresztyénség terminoló­
giáját használja fel átfestett színekkel, a bábeli zűrzavart juttatja
Korunkban kifejezésre. Eredendő bűn = fajkeresztezés. „Mmden
népnek csak a maga sajátságának megfelelő népvallás és kultúra
lehet osztályrészéül." (Eszerint le kellene mondaniok kolónia-igé­
nyeikről.) A fa j az Isten kijelentése. „Egy nép, mely mint tiszta (?)
faj él és a fajához idegen vallást elútasítja — írja Ludendoií
Maliid —, melynél a hit és vér ereje fennáll, az a nép istenileg,
Igazán és mint jó nép él." „Istent a saját vérűnk nyelvében talál­
hatjuk fel. A nem személyileg működő világszellem, akit minden­
hatónak és világerejének neveznek, a saját fajilag meghatározott
lélekben jelenti ki magát. Ez az „isteni". Ludendorf M. a Krisztus
általi megváltás helyett a Krisztustó/i megváltást hirdeti. (Szerinte
Jézus zsidó s a bosszúálló Jahveh kétezeréves szolgaságot szabott
minden idegen népre, így a német népre is, ez a népek szolga­
sága a római-zsidó világuralom javára történik. Kummer szerint
a germánok misszionálása teljesen kulturaellenes 8 az egész elmúlt
évezred a német történet megzavarodása.
Reventlow gróf a régi germán vallást akarja „rekonstruálni".
Berlini heti lapja: Reichswart, követel minden olyan hitvallás­
szabadságot, mely nem sérti az állam vallási és erkölcsi s a germán
/o/érzéBt. (Persze nincs tisztában azzal, hogy a hit csakis a Jézus

2 Blut und Ebre és Mythos des 20. Jahrhunderts.

* Kölnische Zeitung, 1934 lebr. 23. esti kiadás.

236 AZ U T
KrisztusbavetettetjelenHsmindenmáscsakelhivést, valaminek igaznak
tartását jelenti.) „A n i pártunk (programm 24. §.) a pozitív kérész-
tyénséget képviseli, anélkül, hogy megbatározott bitvalláshoz csat­
lakoznék." Nyílt útat akar hagyni a legnagyobb „vallásos* sza­
badságnak.
Háttér (Ihübingiai theol. tanár, előbb misszionárius) és Günther
párhuzamot von a keresztyénség és a „nemet vallás" között. Míg
a keresztyénség a megalázkodó szolgaságot (összetévesztik persze
az alázatossággal!) hirdeti, addig az északi germán érzéshez a
hősiesség és a nagylelkűség áll közel. A keresztyénség a gyöngét
felveszi, dicséri az alárendeltséget és gyengeséget, — ök az erőt
hangsúlyozzák ki. A keresztyénségnek „lelket letipró" bűnvallá­
sával, megváltásra-szorultság hirdetésével szemben a „bűntudat-
nélküli lelkinemességet" (?) és legtisztább életörömöt 'propagálják.
(V. ö. a nietzschei Herrenmorallal.) A keresztyén isten, Hauer
szerint, előázsiai kényúr, vele szemben az árja-északi isten a min-
denség anyakeble. (Mutlerschoss des Alles.) Az árja ember előtt
a hiba vagy bún bevallása abszolút idegen és ismeretlen s nincs
megváltásra szüksége. Günther szerint pedig a keresztyénség sokat
ártott, mert mielőtt a germánok „életelrejtettség érzése" átszellemült
volna, szétrombolta azt a keresztyénség. A keresztyénség nem mis,
mint a faj korlátainak az eltávolítása, a házasság elértéktelenítése (?)*,
a női nem rágalmazása5, a keresztyénség individuális vallás, mely
az emberiséget az atyafiságtói s a közösségtől mentesíteni akarja.
A keresztyénség tagadója, sőt megrontó ja és összetöröje az árja­
északi, vagy indogermán értékeknek".4
Bergmann új reformációra vár, amikor is az „ex oriente lux"-ot
„ex septemtrione íux'-ra változtatják. (A fény északról jön.) „Én
(Bergmann) nem térdepiek le egy Krisztus előtt sem s azt hiszem,
hogy egy valódi ember ezt nem is tudja megtenni, mert a német­
vallás büszke tana: Te Magad vagy a Krisztus, egy népnek üdv­
hozója, vagy pedig azzá kell légy, az istenembernek világító képét
követve, A német hit kultuszhelyévé kell tenni Németország közepét,
ahol nemzeti szentet kell felállítani; egy még soha nem létezett
4 Szintén e mozgalomhoz tartozó Düpre véleményét is olvassuk azonnal
ide. Szerinte a monogatu-házasság a »tervszerű ;embertenyésztés“ legnagyobb
akadálya s helyette a „gyümölcsöző idői házasságot" akarná életbeiéptetni. Az
asszonyok az öregek tanácsa szerint magasértékű öröklött tulajdonsággal ren­
delkező s e célra kiállított férfiak közül választanak találó „partnert“. Az anyává
lettek közköltségen élnek. Körülbelül 2 év múlva iámét egy új. gyümölcsöző
idői házasságba lépnek egy más, „tenyésztési szempontból kimagasló férfi*
partnerrel..." Az egészséges gondolkozású ember megcsömörlik még az
olvasásakor ettől a házassági öolsevizmustól. —(de tartozik Rosenberg „szép“
véleménye ss: „A férfi házasságtörése sem jurisztikusan, sem morálisan nem
jelent házasságíörést, ha *— gyermekáldással jár,0 Ilyen férfiak támadják a
kereszlyénségeí I
5 V. ö. Rosenberg véleményével: „A gyermektelen asszony, legyen az
akár férjezett vagy férjezetlen, nem tekintendő a népközösség teljesjogú tag­
jául . . (Az embertenyésztés negatív titón való propagálása !)
0 Junge Front, 1934. 11. sz.

AZ Ü T 237
 hatalmas gótikát, melynek oltára az északi fényisten Krisztus­
szerű alakját kell kiábrázolja, mint harcoló és győzó hőst, mely
a sötétséget kettészeli"
Legnagyobb badarság kerül ki a »komoly és tudományos"
kutatások folyamán. A keresztyénség, az egyik pogány-germán
irányzat szerint árja, mert Jézus árja volt. Jézus vallása árja-északi,
de a keresztyénség fajilag (?) meghamisítódott. Ezzel szemben
másik elmélet is járja, mely szerint jézus Krisztus teljesen zsidó,
azaz másfajú, megrontó volt. A népi vallásosságnak egyik elBő
hirdetője Klagges Dietrich (Das Urevang. Jesu, Dér deutsche
Glaube. Előtte Chamberlain, Lagarde, Reventlow, Rosenberg) sze­
rint jézus Krisztus az árja-atya-istenben bízott, az igazi Jézus
indogermán, német. Halála árja-tragédia. Vallása a német sajátság­
nak megfelelő. Jézusnak a zsidó-sémi megzavarodásnak uraskodó
terrorja ellen kellett harcolnia haláláig, 0 az árja szellem elő-
harcosa.
A legfájdalmasabb, hogy ezek a gondolatok, a népi-vallás
fundamentumai nemcsak az új germán-pogányok közötti szórakozás
s nemcsak az ő könyveikben találhatók fel, hanem a nép számára
nyomtatott naptárak időnként idézetekben adják be a mérget s aki
jó németnek tartja magát, azt hiszi, hogy ezt is le kell nyelje
nemzetsége megtartásáért. Napilapok, képes folyóiratok, magán-
beszélgetések telve vannak az idő kóros járványaival. A legnagyobb
veszély a német vallás részéről az evang. egyházat fenyegeti. Míg
a római egyházban gondoskodnak a hívek védelméről, ki merték
hirdetni a heves viták idején Rosenberg, Bergmann könyveinek
indexre vételét, a híveknek nyilvánosan tudtukra adták azok fertőző
voltát s kérték a híveket azoktóli tartózkodásra, addig az evang.
egyház olyan, mint a szeles helyre kitett gyertyaláng, nem tud
egyértelemre jutni7 (egy igen Öntudatos részét [hitvallók] leszámítva)
s nem tud nyílt állást foglalni, mert belső féreg emészti. . . min­
denki ahhoz az irányzathoz szegődik, amelyik egyéniségének inkább
megfelel. A római egyház és hivei nagyrésze elítéli az idő pogány-
áramlatait s veszély esetén a pápa széles köpenye alá búvik, az
evangélikusok pedig egymás árulóivá lesznek s egymást elnemze-
tietlenedéssel vádolják s államellenesnek bélyegzik csak azért, mert
Isten mellett, hitük mellett ki akarnak tartani s mert az Örökké­
valót fölé kell helyezik az idői jelenségnek.
♦
A fajkutatásnak egyetlen haszna, hogy feloldotta az egyed
egyedüliségének, egyedül valóságának köteleit s azokat igyekszik
összekötni, akik tulajdonságban, (relatív értelemben!) külső jelben,
nyelvben megegyeznek. Világossá akarja tenni az egyes előtt a
másokkali vérségi kapcsolatot s a belőle való .kiszakadás, mással
keveredés átkát. A faj reá mutat a Teremtőre, bár maga is a
Teremtő azon átka alatt szenved, mint minden más teremtmény,
7 L. „A németországi ev, egyház Ítéletidőket él“ c. cikkemet. Kiáltó Szó
Vili. évf. 7. sz. (1934 július 1.)
238 AZ Ü T
úgyhogy a fajok nemesítése és gondozása mindig immanens. Ezért
helytelen a népvallásban a fajba, mint életképességbe, megváltó
erejébe vetett bizalom, melyet legalább is a fajkutatók úgy szeret'
nének feltüntetni, mint valami transcedensbe vetett hitet. Az embe­
riség megújúlásának nem lehet a faj, vagy abba vetett hiedelem az
alapja, mert az világon belüli, még akkor is az, ha valaki azt nem
úgy tapasztalja. Nem szabad a keresztyénség terminológiáját egy­
szerűen a fajra átírni lényeg-, igazságváltoztatás nélkül, mert pl.
ami az egyikre nézve igazságérték, másikra nézve nem. PJ. a szép
testalkat, külső forma fontos a fajok kiválasztásában, de a keresz-
tyénségben nem. Nyomorék ember faj szempontjából kevés vagy
semmi értékkel sem bir, de Krisztusra nézve lehet kedves, meg­
váltott lelke, érette Jézus meghalt. A fajkutató az ilyenektől szíve­
sebben megmenekülne egy injekció segítségével, keresztyén pedig
ezekkel foglalkozni tartozik, mint felebarátjával. Fajimádó nem ismer
felebaráti szeretetet, a fajszeretet pedig önBzeretet. Az egész embe­
riségen való segítés Jézus Krisztus megváltó kegyelméből fakad.
Ez a kegyelem megérzése láttatja meg «másban* az Imago dei-L
Ez a kegyelem hirdeti, hogy mindazok, akik bár látszólag elvesz­
tek, de tényleg megtértek, a világ számára meghaltak, de Krisztu­
sá n feltámadtak, azoknak «erejük megújul.. .* a Krisztusnak való
szolgálatukban. Nála fogják megtalálni a «hívek tengerében* azt
az otthont, melyre egész életükben vágytak, de soha meg nem
találtak.
Ezért egyházaink egyik legszükségesebb feladata a Krisztus
megváltásának, tiszta, világos hirdetése s annak életében való fel­
mutatása, hogy Isten országa nem beszédből áll. Ezzel győzheti
meg a fajba s minden egyébbe vetett hitet (hiedelmet): tiszta tan -
inai és tiszta élettel.
Az emberiség m egújít % ez az igaz útja.
Dr. Czirjdk János.

AZ Ü T 239
• E g y h á z i S z o m ! o »

M e g e g y e z é s r e m é n y s é g e a n é m e to r s z á g i•
e v a n g é lik u s e g y h á z b a n .
A németországi evang. egyház belsejében dűlő áldatlan harc,
amit a „német*keresztyének" és „hitvallók" egymás ellen vezettek,
megakadályozta az egységessé tett államnak egyházat egyesftenni
akaró törekvését. 1933-ban Mtlller birodalmi püspök személyében
szerették volna látni az egységet (legalább is a 28 egyház külső
egységének kifejezését), de az ő biblia- és hitvallásellenesnek bi-
zonyúlt német-keresztyén egyház-politikája (miért természetesen
nemcsak 6 egyedül, hanem a fajelméletektől megfertőzött gondol­
kozásnak csatlakozása éppoly hibás) — teljes szakadást idézett
elő. Ezen áldatlan helyzeten akart a birodalmi kancellár segíteni,
amikor néhány hónapai ezelőtt egyházi ügyeket intéző birodalmi
miniszteri nevezett ki Kerrl személyében azzal a határozott meg­
bízással, hogy a német evang. egyházban a viszonyokat rendezze
s az egységet hozza létre. Kerrl birodalmi bizottságot hivott össze
8 a tagokat oly szerencsésen választotta ki, hogy egymásközött
meg tudtak egyezni. Bizottságban sem a német keresztyének, sem
a hitvallók nincsenek túlsúlyban. (A hltvallófront fővezérét pl. nem
választották be, de olyat igen, mint dr. Koopmann [hannoveri ref.
egyh. elnöke], aki élesen támadta Müllert és a német-keresztyéne­
ket anélkül, hogy a hitvallók táborába állott volna.) Ez a bizottság
képviseli a német evang. egyházat, amennyiben a birodalmi és
régi porosz egyház bizottságát egyesíti magában. Ez egységes bi­
zottság egységes belügyi határozatokat hoz a birodalomban levő
összes evang. egyházakra vonatkozólag, egységes munkaalapelvet
dolgoz ki. Igv az egyház vezetése, mi előbb Müller püspök kezé­
ben volt, most e bizottságéban van. Az erőtemésztő küzdelem két
év utáni eredménye ez a központosítás. E megoldási kísérletet
csaknem teljes mértékben helyeselnök mi is, de annyiban mégis
sajnálatos, hogy állambeavatkozással történt meg az, ami az egy­
ház hitéből és hitvallásából kellene következzék s hogy az egyház
belügyeinek vezetése, képviselete sóját ügye s nem külhatalom pa­
rancsa kell legyen. Vigasztalásul az szolgálhat, hogy sok fárado­
zás után végül is egy olyan bizottság összehívása volt lehetséges,
mely egyezni is tud, továbbá hogy Kerrl miniszter megígérte, hogy
az egyház belügyébe sohasem fog beleavatkozni.
A közös bizottság első ténykedése a hívekhez intézett felhí­
vás volt, melyben hitbeni engedelmességre és a szeretet tettek
általi megmutatására szólította fel. Mindenek eié helyezi, hogy a
német evang. egyház ingathatatlan alapja Jézus-Krisztus evangé-

240 AZ Ú T
liiama úgy, amint az az írásban található s a reformáció hitvallá­
saiban újra kifejezésre jutott. Az egyház bármelyik munkája, Így a
«kormányzása és a theológia“ ezen evangélium hirdetése. Másrészt
vallja a felhívás a nép-, ország-, vezér iránti hűséget és helyesli a
„faj-vér-föld“ elméletén felépült nemzeti-szociális népiséget, nem­
zeti méltóságot, a népközösségért való szociális áldozatkészséget.
Ennek, az ilyen népnek hirdeti az egyház a megfeszített, feltá­
madott és „minden nép és faj Üdvözítőjét“ : Jézus-Krisztust.Meg­
győződése, hogy csakis az új bizalom ébredésével lehet az egyházi
harcok szomorú következményeit elhárítani s keresztyénségben
növekedni, ellentétet, feszült hangulatot őszinteségben és igazság­
ban feloldani. Hiszi, hogy Isten az egyházat feloldhatja.
Ezek szerint a legjobb reménységgel nézhetünk a németor-
«zági hittestvéreink megegyezése elé, sőt az írás és hitvallás mint
rendíthetetlen alap hangsúlzozása ki fogja később küszöbölni bi­
zonyára azokat az Irásellenes határozatokat (árja paragrafus, vezér­
elv, totális államiság egyházra kényszerítése), amiket Müiler püspök­
sége alatt a német- keresztyének hoztak. Reménység alap ja: Jézus-
Krisztus, mint minden nép és faj megváltójában, üdvözítőjében
vetett hit hirdetése az egységes birodalmi bizottság tagjai által,
így a németországi ev< egyház most — hivő szemmel nézve,
emberileg szólva — a megoldás legjobb útjára lépett. A hívek
bizalmát csak fokozta az az őszinte tépés is, hogy a még fogság­
ban (Konzentrazionsiager) levő ev. lelkészeket szabadon bocsátot­
ták, (a sokhelyt megtiltott) Ige- hirdetés szabadságát újra megadták
s a széthúzások miatt bezárt templomokat újra megnyitották.
Ilyen dicsőséges az Úristen nyomdoka felkavart szenvedélyek
világában.
1935. nov. Cz. J.

AZ ÚT 241
• Lelkészértekezlet •

A p a p i h iv a tá s -
Az odorhciw i egyházmegye 1935 szept. 24—25-én tartott lelkész-
értekezleti megbeszélésének bevezető előadása *
Amikor Lelkészértekezletünktől Simó János kollégám ulján azt
a megbízatást kaptam, hogy a papi hivatásról megbeszélésünkhöz
bevezető előadást tartsak, nehezen vállalkoztam erre. És pedig
azért, mert úgy érzem, hogy még magam sem vagyok tisztában
vele. Jóllehet már tíz éve elmúlt, hogy gyakorolom s lelkemben él
az igazi papnak a képe, hivatásom magaslatára, érzem és meg­
vallom, nem tudtam felemelkedni. Tudom, mi kellene legyek, de
a célt megközelíteni, ahoz csak közeledni is erőm gyenge. S így
legfennebb arról beszélhetnék, hogy milyen távol állok az igazi
papi hivatástól, milyen akadályokkal küzdők, amik nem engedik,
hogy azzá legyek, ami szeretnék lenni. S én biztosan tudom, hogy
az én lelkésztársaim legnagyobb része is ilyen formán van ezzel
a kérdéssel. Ha elkezdem vizsgálni magam, szégyenkezve kell
megvallanom, hogy én mint lelkipásztor milyen gyenge vagyok a
hivatalom betöltésében, a reám bízott kincsek kezelésében, milyen
gyenge vagyok a magam megerősítésére is, de mennyivel gyengébb
a mások megtartására.
Igen sokszor olvassuk és halljuk a mi köreinkben, hogy: „a
lelkészi állás betöltése nem kizárólagosan kenyérkereső pozíció,
nem tekintély szerzés és nem hatalom gyakorlása, hanem a leg-
fönségesebb és legdrágább megbízatás“. Most tehát meg kellene
tapasztalnunk ennek igazságát. Meg kellene látnunk azt, hogy a
megbízott ember magatartása, munkálkodása, viselkedése nem olyan,
mint a másoké. Nem gőgös dicsekedéssel megrakott egymás fölé
emelkedés, hanem a megbízatásnak szent szolgálata. Úgy az Ö,
mint az Újtestamentum követe komoly, alázatos szolga. Aki, amint
megkapta a megbízatását, akadályt nem ismerve halad előre.
Naponta veszi a parancsot s tudja, ki küldi, miért küldi. Meglát­
szik rajta, hogy követségben jár, hogy fontos a megbízatása és
erről a megbízatásról neki be kell számolnia. Be jó volna nekünk
is minden napon számotvetni önmagunkkal, megvizsgálni, hogy
ismerjük- e a megbízónkhoz vezető útat s rátérni arra az útra,
melyet ő jelölt ki számunkra. Mert lelki pásztori életünk feladatait
csak úgy tudjuk megoldani, sok fontos kérdésre csak úgy tudunk
felelni, ha megvizsgáltuk magunkat s ennek alapján döntjük el,
hogy igazi őrállói vagyunk-e gyülekezetünknek. Kérdezzük meg,
* Lelkészi értekezleteken elhangzott, értékes előadásokat e rovatban s z í ­
vesen közlünk. Szerk.

242 AZ ÚT
 hogy miképpen vigyázunk a ránk bízott nyájra? Űgy-e, hogy
közüllük csak egy is el ne vesszen? Mi a pásztori hivatal szá­
munkra ? Teher vagy drága megbízatás? Hocy végezzük, lelki
örömmel vagy kényszerből, mint robotos vagy béres ? Ezeknek és
még sok más kérdésnek megvizsgálásánál ismerhetjük meg fogya­
tékosságainkat, tévedéseinket. Amit pedig meg kell ismernünk a
maga idejében, mert ha mi meg nem ismerjük, megvizsgálják és
megismerik mások: a környezetünk, a világ, de főkép a míndent-
tudó Isten, aki felettünk folyton ítéletet tart. S jaj nekünk, de jaj
még a gyülekezeteinknek is, ha mások hozzák meg az ítéletet s
hajtják végre felettünk a büntetést, amit máris fájó lélekkel kell
éreznünk. Ezért kell most nekünk alázatos lélekkel, Isten után
vágyó szívvel megvizsgálnunk magunkat s igyekeznünk megtalálni
az útat az igazi lelkipásztori hivatásunk felé. Megindulni a hitet­
lenségnek, közönyösségnek, nemtörődömségnek útjáról a felé, aki
elküldött minket s aki egykor számonkéri tőlünk, miképpen sáfár­
kodtunk az Ő szőlőjében.
Lelkésztestvéreim, reánk nézve nem lehet közömbös az, hogy
Istennek célja van velünk. Szabad-e erről tudomást nem vennünk?
S ha ezt tudjuk, szabad-e lépnünk csak egyet is úgy, hogy meg­
feledkezzünk a célról. Csak az öntudatos pásztor tud igazán szol­
gálni és munkálkodni a cél érdekében. E nélkül nincs pásztor,
nincs gyülekezet, nincs munkamező s nem lehet beszélni hivatásról.
Mi a mi hivatásunk, küldetésünk? Eltévedt telkeknek az
Atyához vezetése. $ hogy ezt megtehessük, előbb saját lelkünket
kell oda vezessük. Addig, mig mi nem vagyunk az Atyánál, hiába
prédikáljuk, .hogy híveink kövessék a Krisztust, legyenek hűek,
igazak az Ö követésében, mert elsősorban nekünk kell hűségesek­
nek és igazaknak lennünk. Már pedig nagyon sok szomorú esetre
lehetne rámutatni éppen a lelkipásztori élet mezején, amellyel olyan
nagyon megcsufolják és kigunyolják maguk a lelkipásztorok ezt a
legfontosabb papi hivatást.
Nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy melyik az a munka­
mező, melyen a lelkész a maga hivatássát gyakorolja, amelyről most
nekem szólanom kell. Szerettem volna ezt a munkatért határolni.
De úgy érzem, erre erötelen vagyok, mert a mi munkamezönk
végtelen és határtalan. Benne van az egész világ, minden egyes
emberi lélek, kívül, belül a falakon, templomban és a nagy ter­
mészetben; áhitatos csendben épen úgy, mint véres zivatarban s
nekünk ott a helyünk, el kell foglalnunk, be kell töltenünk. De
hogyan?
Milyen kár, hogy csak most kezdjük vizsgáló tekintetünket
magunk felé irányítani, mikor minden összeomlással fenyeget,
minden kivezető út kezd elzáródni előttünk. De most már feleljünk
rá s mondjuk meg, kik akarunk lenni, mi a hivatásunk.
Erre legtisztábban a feleletet a II. helvét hitvallásban találjuk
meg, ahol a szentlrás alapján a legvilágosabban van kifejtve a
lelkipásztori hivatal mibenléte.

AZ U T 243
 A II. helvét hitvallás így tanít az egyház szolgáiról, azok
intézményéről és kötelességeiről:
„Isten az Ő egyházának egybegyűjtése, alapítása, kormányzása
és fenntartása végett mindenkor alkalmazott szolgákat, most is
alkalmaz és alkalmazni fog ezután is mindaddig, míg az egyház a
földön meglesz. Az egyházi szolgák eredete, intézménye és műkö­
dése iehát igen régi és Istentől van. Isten ugyan az ö hatalmánál
fogva közvetlenül is egybe gyfijthetné az emberek közül az egy­
házat, de inkább akart emberekkel és emberek szolgálata által
cselekedni. Következésképpen az egyházi szolgák nem csupán
szolgák gyanánt tekintendők, hanem úgy, mint Isten szolgái, akik
által Isten az emberek idvességét munkálja*. E szerint Isten az
emberek idvességét, lelki életét szolgái által akarja munkálni. Ezért
int a II. helv. hitvallás, „hogy a megtérésünkre, oktatásunkra vo­
natkozó dolgokat ne tulajdonítsuk a Szentlélek annyira rejtelmes
hatályának, hogy az egyházi hivatalt szükségtelenné tegyük. Mert
illő dolog, hogy emlékezetben tartsuk mindenha az apostol eme
szavait; „Mi módon hisznek abban, aki felől nem hallottak ? Mi
módon hallanának pedig hirdető nélkül ? Azért a hit hallásból van,
a hallás pedig Isten igéje által“. (Rom. 1014, 17.) „Viszont óva­
kodni kell attól is, hogy az egyházi szolgáknak és egyházi hiva­
talnak sokat ne tulajdonítsunk... Azért sem, aki plántál valami,
sem aki öntöz, hanem Isten, aki előmenetelt ad*. (I. Kor. 37.)
„Azért higyjük el, hogy Isten minket külsőképpen, szolgái
által tanít igéjében; belsőképpen pedig választottjainak szivét a
Szentlélek által hitre gerjeszti úgy, hogy ezen jótéteményért egye­
dül Istenre tér minden dicsőség*. A következő részben szól a hit­
vallás az Űr szolgáinak elnevezéséről. A lelkipásztorokról azt
mondja: „A lelkipásztorok őrködnek az Űr nyája felett és ennek
szükségleteiről gondoskodnak“.
A következőkben szól a hitvallás és a papi hivatalról: „Az
Apostolok mindazokat papoknak nevezik, akik Krisztusban hisznek,
de nem szolgálatra való tekintetből, hanem azért, mert Krisztus
által minden hivő királlyá és pappá lett és mindnyájan vihetünk
Istennek lelki áldozatokat. Tehát a papi hivatal és az egyházi
szolgálat nagyon különbözik egymástól. Amaz közös minden ke­
resztyénnel, de emez nem. A Krisztus új szövetségében nincs többé
olyan papság, mint amilyen volt az Ószövetségi népnél, melynek
megvolt a külső kerete, szent öltözete és különféle ceremóniája,
melyek a Krisztus előképei voltak, aki midőn eljött a földre, azokat
betöitvén, mind eltörölte, ö az egyedüli főpap marad örökkön-
örökké, akinek méltóságából, hogy semmit le ne vonjunk, a pap
elnevezést egyetlen egy szolgának sem adjuk meg. Mert a mi
Urunk az Újszövetségbeli egyházban sehol sem rendelt olyasféle
papokat, akik a szentelő püspöktől nyert hatalomnál fogva napon­
ként az ostyát, mint az Űr testét és vérét áldozzák meg élőkért
¿s holtakért, hanem olyanokat, akik tanítsanak és a sakramentu-
mokat kiszolgáltassák.*

244 AZ U T
 A il. helv. hitvallás, bár a papi hivatalt, mint lelkipásztori
hivatalt, szükségesnek tartja, de kiemeli, hogy „a pipi elnevezést
egyetlen szolgának sem adjuk meg.MA hitvallás ugyan ezt a róm.
kath. papi hivatalra érti, amint azt meg is magyarázza, de mégis
akkor, amikor a mi papi hivatásunkról beszélünk, — jóllehet az
a helvét hitvallás Íróinak kívánalmai szerint lett beállítva — mégis
valami hiba van a mi ielkipásztori hivatalunk körül. A kálvinista
egyházban az első kálvinista papok nemcsak papok voltak, egy
testületnek, az egyháznak szolgái, hanem az Istennek szolgái,
próféták, akik éppen az egyház papjai az egyház szolgái ellen
léptek fel mint Isten kiküldöttei, Isten uralmának hirdetői. Azt a
küldetést érezték, hogy nem az egyházuk küldte őket, hanem
éppen Isten küldte bele az egyházba, hogy ott ők Isten uralmát
hirdessék és az Ő akaratát valósítsák meg.
Ennek tudatában jár-e el mindig a mi lelkipásztori karunk,
aki mint a mi egyházunk törvényes őre szerepel? Isten akaratát,
az igét, vagy az egyházi törvénykönyvet tartja fontosabbnak? Mi­
közben az egyház érdekeit védelmezi, sokszor nem feledkezik- e
meg az Isten érdekeiről, vagy nem kerül-e éppen ellentétbe vele
a régi jezsuita papi mondás alapján: „a cél szentesíti az eszközt*.
Sokszor nem történik-e meg, hogy ez az eszköz nem Isten aka­
ratát célozza, hanem egyházi érdekek leple alatt emberi érdekeket
segít éppen Isten akaratával ellentétbe. A kálvinista papság lelké­
ben az a prófétai hivatás halványult el, mely lángolt az első kál­
vinista papok lelkében. Pedig minden kálvinista papnak prófétának
is kell lennie egyben. Prófétának kell lennie, mert különben a
papságnak és próíétaságnak ellentéte van egymással (példa rá a
reformáció). Amint a papságunk elveszítette prófétai jellegét, vele
^gyütt egyházunk papi egyházzá lett. S most már, mintha nem is
isteni törvények kormányoznának, híveink az isteni törvénytől nem
félnek, csak az emberi törvényektől tartanak még valamit. A kál-
vinizmus és benne a kálvinista lelkész, mint próféta kell megje­
lenjék a mai világban is. Aki nyíltan szembehelyezkedik minden
megalkuvással s egyedül Isten világuralmának álláspontjára he­
lyezkedik. Nem alkalmazkodik, alkuszik. Isten országa áll előtte
csupán, ennek szempontját nem helyezi semmi más szempont alá
s nem az embereknek akar engedni s tetszeni, csak egyedül Isten­
nek. Nem ismer maga felett semmiféle kényszerítő körülményt,
sem hatalmat, csak egyedül egy urat, a Jézus Krisztust, de neki
engedelmeskedik, mint anyaszentegyházunk egyedüli fejének.
A II. helv. hitvallás azt mondja: „Pál apostol megmondja,
hogy mit tartsunk a kér. egyház szolgáiról. (I. Kor. 4.1.) Úgy
tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkai­
nak sáfárait. Ezzel azt akarja mondani az Apostol, hogy az egy­
ház szolgáit szolgáknak tekintsük. Olyan emberek ezek, akik nem
önmaguknak és saját kényük-kedvük szerint, hanem másoknak,
saját uraiknak élnek és parancsaitól függnek teljesen. Mert az
egyház szolgájának az van parancsolva, hogy mindennemű köte­

AZ ÚT 245
 lességében ne a saját önkényét, kövesse, hanem csakis azt kövesse,
amit az Ő ura parancsol. Az Ö ura pedig a Krisztus, akinek az
egyházi szolgálat minden teendőiben alá vannak rendelve az egy­
házi szolgák, mint az Isten titkainak sáfárai, vagyis kezelői. Régente
a Krisztus &akramentumait is titoknak nevezték. Tehát az egyház
szolgáinak hivatása az, hogy a hívőknek az evangéliumot hir­
dessék és a sakramentumokat kiszolgáltassák.
Most szótanunk kell az egyház szolgáinak hatalmáról és
kötelességeiről. A II. helv. hitvallás azt mondja: „Hatalomról nem
igen beszélhetünk, mart jézus övéinek megtiltotta az uralkodást és
az alázatosságot ajánlotta nekik. . . Egészen más a hivatali vagy
szolgálati hatalom. Ez inkább hasonlít a szolgálathoz, mint az
uralkodáshoz. Mert ha valamely úr a saját háza felett hatalmat ad
a sáfárjának, azért adja át neki a kulcsokat is, hogy azokkal be-
.bocsássa a házba, vagy kizárja a házból azokat, akiket az úr be-
bocsátani vagy kizárni akar. E hatalom szerint a szolga köteles­
ségből cselekszi, amit az úr parancsolt és az úr helyesli, amit
szolgája „cselekszik és azt akarja, hogy ennek tettét úgy tekintsék,
mintha Ö maga cselekedte volna. (Vájjon mindig helyesli-e Jé^us
cselekedeteinket?) Ide vonatkoznak az evangéliumi mondások :
Neked adom a menyországnak kulcsait és valamit megkötendesz
vagy oldasz a földön, meg leszen kötve, vagy oldva az egekben
is. (Mt. 16 10.) Ha pedig a szolga nem az ura parancsa szerint
teljesít minden parancsot, hanem túllép a megbízás határain, Ura
bizonyára rosszaim fogja minden cselekedetét. Tehát az egyház
szolgálnak egyházi hatalma az a hivatali cselekmény, amellyel a
szolgák Isten egyházát kormányozzák ugyan, de az egyházban
mindent úgy cselekesznek, amint az Úr igéjében meghagyta. Ha
ezek így történnek, akkor úgy tekintsék a hívek, mintha maga az
Űr cselekedte volna.“ Az egyházi szolgák hatalmára vonatkozóan
tovább Így szó l: „Az egyházban minden szolgának egy és ugyan­
azon hatalom vagyis foglalkozás adatott. Elv a szolgálatban, aki
közöttetek első akar lenni, legyen szolgátok.“ (Luk. 22.20.) Ez
azt jelenti, hogy a szolgáknak kötelességük alázatosságban össze­
tartani, kölcsönös szolgálatokkal egymást támogatni az egyház
kormányzásában és fenntartásában.
A helv. hitvallás az egyházi szolgák kötelességeit két cso­
portba foglalja össze: 1. A Krisztus evangéliumának tanítása és
2. a sakramentumok helyes kiszolgáltatása. Azután felsorolja a
különböző kötelességeket. Ezek: a gyülekezet egybehivása, az
Isten igéjének magyarázása, a tudatlanok tanítása. Pásztori köte­
lességek: a késedelmeskedöket vagy aluszékonyokat intsék, szor­
galmazzák az Űr útján való haladásra. A csüggedöket vigasz­
talják, erősítsék, övezzék fel a sátán kisértései ellen. A bűnösöket
feddjék, tévelygőket útbaigazítsák, az elesetteket felemeljék, az
ellenmondókat meggyőzzék, a farkasokat az Űr aklától elűzzék. A
bűnöket és bűnösöket komolyan megróják. A sakramentumokat
kiszolgáltassák, az azokkal való helyes élést ajánlják és az azokban

246 AZ^ÚT
való részesüléshez tanítással mindenkit előkészítsenek. A hívőket
szent egységben megőrizzék, a viszálykodásokat megakadályozzák,
mint szintén tudatlanokat a keresztyénségben oktassák. A bete­
geket és különféle megpróbáltatásokkal terhelteket látogassák,
oktassák és az élet útján megtartsák. Szent önmegtartóztatással
ügyeljenek mindarra, ami csak az egyházak nyugalmára, békes­
ségére és javára szolgál. „Hogy pedig az egyház szolgája mindezt
teljesíthesse, legyen istenfélő, buzgó az imádkozásban, a szent-
írást olvasgassa, mindenkor és mindenben ébren legyen és fedd-
beteheti élettel tündököljék mindenek előtt. A fegyelmezésre vonat­
kozólag azt mondja a helv. hitvallás: „Mivel áz egyházban kell
lenni fegyelemnek, a közjó és szükség kívánalmai szerint a tagok
épülésére alkalmazzák. Szabályul mindig szem előtt tartván, hogy
mindenek épülésére történjenek jó renddel zsarnokoskodás és
zavar nélkül.“
A református egyház szolgáinak ezt a beláthatatlan nagy és
sokoldalú feladatát egyetlen eszközzel, az ige hirdetésével kell
megoldaniok. Tehát a református lelkipásztor legfőképpen ige-
hirdetö. Sehol a világon nincsen annyi drága alkalom Isten üze­
netének hirdetésére, mint éppen a ref. lelkipásztor munkájában,
aki, mint Istennek küldött követe áll ki és hirdeti az igéi. Szép
dicsőséges ez a hivatásunk, melyet némelyek irigyelve csodálunk,
mások közönyösségükkel vagy megvetésükkel tüntetnek ki. De
nekem nem feladatom most erről szólani. Inkább meg kellene
vizsgáljuk azt, hogy miképpen munkálkodunk, milyen a készsé­
günk ezen a nagy és változatos munkamezőn.
Szoktunk-e imádkozni segedelemért ahoz, akinek követsé­
gében járunk, mielőtt az útra elindulnánk? Imádkozunk-e segít­
ségért akkor, mikor az Ő nevében akarunk szólani, mielőtt a bib­
liához hozzányúlnánk, hogy belőle kiválasszuk a textust? Mikor
fogunk hozzá vasárnapi prédikációnk elkészítéséhez? Egész héten
gondolkozunk rajta, vagy csak vasárnap reggel? Magunk készit-
jük-e beszédeinket, vagy valakiét betanuljuk s lélek nélkül el­
mondjuk? Beszédünkből a hivő lélek odaadása, öröme szól-e a
gyülekezethez? Meghallhatja-e belőlünk gyülekezetünk Krisztus
nívó szavát? A magunk erősítésére és evangéliumi életünk neve­
lésére olvassuk-e mindennapon a szentirást? Ha magunk nem
kapunk, honnan adunk isteni üzenetet másoknak? Amikor adjuk,
olyan tiszta-e Istennek beszéde ajkunkon, mint amikor azt vettük?
A koporsóknál is mindig csak Isten szól-e rajtunk keresztül gyü­
lekezeteinkhez? Ha ifjú a halott, hirdetjük-e mindig az igét fölötta
is, vagy megelégszünk egy rövid imádkozással is ? Hogy szoktunk
a gyülekezetben imádkozni? Egyszerű, alázatos, Istent kereső
vágyódással, vagy szóvirágokkal felcicomázott hangos szavalással ?
Könyvnélkül lélekből, vagy könyvből lélek nélkül? Eljuthat-e a
gyülekezet lelke imádságunkkal Isten elé, vagy találkozás nélkül
kell távozzék? A magunk lelkének megerősítésére imádkozunk-e
gyakran ? Mikor halljuk, hogy egyik vagy másik lelkésztársunk

AZ Ü T 247
 az evangéliumi élet áldásairól, Örömeiről beszél 8 kiérezzflk belőle
az imádságos lelkűiét boldog örömét, csatlakozni vágyunk-e hozzá,
vagy elfordulva tőle, minden igaz ok nélkül farizeusnak ítéljük?
Igehirdetésünk mezején járva, kérdéseket halmoztam fel
élőtökbe, melyekre csak a magam részéről tudok feleletet adni.
Engedjétek meg hát, hogy először alázatosan én valljam meg,
hogy mindezekben sokszor vagyok hanyag, erőilen és szegény s
aztán ti is feleljetek meg magatokban?
Most egy másik munkatér áll élőnkbe. A gyermekek serege,
vasárnapi iskolák vezetése, irányítása. Vallástanítás, a konfirmán-
dusok előkészítése, összetartása. Ifjúsági egyesületek megszerve­
zése, vagy ha megvan, munkába állítása, gondozása és nevelése.
Úgy végezzük-e, hogy általuk megújul, megnemesedik a jövő gyü­
lekezete? Ezek után jönnek a férfiszövetség, nőszövetség vezetése,
munkáinak irányítása. Hát a személyes pásztori munka, a hitet­
lenek, templomkerülők, részegesek, paráznák terelgetése és meg­
javítása. Beteglátogatás, híveink felkeresése otthon. Az elesett
szegények ügyének felkarolása. Egyházunk közigazgatása, anyagi
szükségleteinek előteremtése. Iskolaügyünk, iskoláink fenntartása,
megvédése. Egyesületek, dalárdák, szövetkezetek. Nemzeti öntudat
ébrentartása és emelése. Árvaház, Szeretetház, Károlyi Társaság,
Diakonissza intézet, Református Kórház, stb. stb., el egészen
Mandzsúriáig, a községházától mind a mi munkamezönk, hiva­
tásunk várományosa. Ehhez hozzávéve az önképzést, a családi
gondot, bajt, nyomorúságot, amiről már szinte meg is feledkeztem,
pedig ebből is van bőven részünk mindnyájunknak. Emellett a
nagy munkamező mellett ki meri azt állítani a régi mondás szerint,
hogy jó dolguk van a papoknak, mert nincsen semmi dolguk.
S ha mégis így volna, vonjuk le magunkban a következtetést és
ne akarjuk átélni a szavakkal le nem írható sodorna! pusztulást.
Nincsen a világon nehezebb és felelősségteljesebb munka,
mint a mi munkánk, mert a mi munkamezönk láthatatlan. Látha­
tatlan anyaggal dolgozunk, a lélekkel s ezt a lelket kell alakíta­
nunk az örökévalóság számára, mert ezen alapszik a jelen és jövő
látható világa.
Komoly és felelősségteljes munka ez, melyet csak az a lelki-
pásztor tud elvégezni, aki ismeri és tudja elhivatásának célját. Ezt
a munkát csak komoly, elszánt lélek tudja elvégezni. Az, aki lel­
készt hivatását nem csupán megélhetési lehetőségnek tekinti, hanem
mindenkor és minden körülmények között úgy ét, mint Istennek
követe, kire az ő országának felügyelete, gondozása és terjesztése
van bizva. Ezen a munkatéren csak az tud megállani, aki élete
minden pillanatában el tudja mondani Pál apostollal: „Élek többé
nem én, hanem él bennem a Krisztus.“ Istennek tetsző munkát
csak az a lelkipásztor végezhet, ki mindennapon Isten igéjével
táplálkozik, kinek legjobb barátai a könyvei, akinek magántársa­
dalmi és családi élete szeplőtelen és tiszta, akit megáldott Isten
olyan feleséggel, aki méltán viselheti a tiszteletes asszony nevét,

248 AZ Ú T
olyan gyermekekkel, akikből igazi ároni ifjak nőnek fel. Most m ár
az a kérdés testvéreim, hogy ilyenek vagyunk- e mi 8 ha nem,
milyenek vagyunk? Ez a kérdés fekszik most értekezletünk előtt.
Tegyünk őszinte vallomást e kérdésre mindnyájan ki-ki magának
és annak, aki őt elhívta s egykor majd számonkéri tőle, miképpen
sáfárkodott.
Bicafáláu, 1935 szept. 23.
Nagy Géza,
ref. lelkész.

AZ U T 249
 M o g b e s z ó f é s e k

R e fo r m á tu s mmjtókérdémünk.
1. Sajtónkról általában.
A sajiókérdés számunkra nem elmefuttatás tárgya, hanem
életkérdés. Sokat hangoztatták és vitatták ezt az erdélyi magyar
sajtóról általában; mi nem hangoztatjuk és nem vitatjuk, hanem
tadjuk, hogy éppen a református sajtó, azaz a református szellemű,
tehát bibliái* sajtó az, ami életkérdést jelent számunkra.
Életparancsolta szükségből fakad az is, hogy most foglalko­
zunk a sajtó kérdésével és hogy éppen a református sajtó felada­
tát akarjuk mindenekfölött tisztázni. Éne a szükségre elég csupán
Kossuthnak ma is fájdalmasan aktuális szavait idéznem: „A sajtó
sehol a világon nincs oly nyomorult állapotban, mint nálunk.'
VessUnk egy pillantást sajtónkra általában. A napilapokkal
kapcsolatban az első benyomásunk, hogy ami körűi forognak, az
meztelenre vetközíetve — üzlet. Ezen túl még két babona szokta
nagyon befolyásolni mondanivalóikat: az egyik, hogy az a napilap
jó, amelyik rémitöbb hatást tud kiváltani, a másik, hogy az olva­
sókat a politikával okvetlenül tömni kell, aminek következtében
egy diplomata, még ha véletlenül szélhámos is, ha tüsszent, azt
okvetlenül egy félhasábon keresztül teszi, de a kicsi névtelen éle­
tét is csak pár sorban áldozhatja oda. Folyóirat- és könyvkiadá­
sunk viszonylagosan megélénkült, mondhatnék virágzik, az új
helyzet által előidézett megújulás le nem tagadható, de a tömörü­
lések (szépirodalmi téren az EIT helyében a Helikon és EM1R,
tudományos téren az EME-kiadványok, nem is szólva az ifjúsági
tömörülésekről) nem mindig eszmei célkitűzésekből és nem az ol­
vasók szellemi szükségletéből fakadnak. A kritika is jobbára párt­
kritika: nem elég független és túlságosan fémjelző jellegű.
Egész sajtónkról általában el kell ismernünk, hogy hősies
erőfeszítéssel küzd népünk szellemi kincsének megőrzéséért és to­
vábbépítéséért, a változott helyzetben mérhetetlenül többet tesz,
mint azelőtt itt Erdélyben, de határozott nemzetnevelői programja,
különösen napisajtónknak, még sincsen. Népünkkel szembeni vi­
szonyában általánosságban szükkörü, népünk nagy tömegeihez (pl.
szépirodalma legjavában) el nem jutó, anyagilag vergődő s végül
nem képes nagyon sok esetben alárendelni az egyéni szempontot
a közösségben egy magasabb cél szolgálatának.
2. Református sajtónk mai képe.
Amiket általában a sajtónkról mondtunk, pro és contra, nagy­
jából talárnak egyházi sajtónkra is, kivéve a napilapjainkra vonat­

250 AZ U T
 kozó fentebbi megállapításainkat. Hozzátehetjük még, hogy az élen
kellene járnia, de vezetöszerepét nem hiszik, nem veszik komolyan
(talán ő maga sem). Hol a tartalom vérszegénysége, hol a hang
tétovasága, hol a rendszeres megjelenés bizonytalansága (gondol­
junk csak egyik-másik egyházi lapunk meg — vagy megnemjele­
nésére, a K. G, I. T. elakadt könyvkiadására), hol az elhanyagolt
külső forma, hol az üzlettelenség (hirdetések szervezetlenségei)
vagy égpen valami jámbor élhetetlenség miatt csak kullog egyházi
sajtónk a világi után s minden föllendülése mellett is még mindig
nagyon háttérbe van szorulva. Sok az egyházi lapunk s mégis re­
formátus népünknek ma is csak elenyésző hányadához jut el. Egy­
más rétjébe kaszálnak a pontos munkamegosztás hijján s nem
egyszer riválisai, ellenlapjai egymásnak. Sok embert elkerülünk,
soknak adunk felesleges sorokat. Gyökeres rendezés és általános
megszervezésre van szükség minél hamarabb református sajtónk
egész területén.
Vegyük számba református sajtónk mai munkáját.
a) Napisajtó. Fájdalom, még nincs református napilapunk
Erdélyben, amelyiket egészen a magunkénak vállalhatnánk. Ma új
kezdeményezés helyett azzá kell kiépítenünk az egyik erdélyi ma­
gyar napilapot, amit ugyan ezidöszerint inkább csak intelligenciánk
ismer, népünk nagy tömegéből éppen azokhoz, akiknek legfonto­
sabb lenne, nem jutott el. Egy igazán református szellemű napilap
jelentősége pedig vitán felül áll.
b) Időszaki sajtónk. Ha a világháború előtti helyzethez mér­
jük, vagy azt nézzük, hogy mindössze 65 év óta létezik református
egyházi lap (a debreceni Közlöny; a legelső prot. lapunk, az
Annales Evangeiid provinciarum domui Austriacae hereditaríum
1793-ban, az első magyarnyelvű prot. lapunk, a cluji Erdélyi
Prédikátori Tár 1833-ban indult),1 vagy azzal vetjük össze, hogy
magyarországi ref. testvéreinknek 40. a Csehszlovákiáknak 4 (Ref.
Egyház és Iskola, Szeretet, Kis Tükör, Hajnal), a jugoszláviaiaknak
1 (Magvető) egyházi lapja van, nekünk nincs okunk szégyenkezni,
mert 23 református időszaki lap jelenik meg ezidöszerint Románia
területén s ezek közül 19 a mi, erdélyi ref. egyházkerületünk
kebelében. A lapok nagy száma azonban meg ne tévesszen: nem
egyszer az elaprózódottságnak a jele inkább, hogysem a gazdaságé.
Legrégibb egyházi lapunk az erdélyi kerület hivatalos lapja,
a XXVIII. évfolyamában járó Református Szemle (példányszáma
800), jobbára csak lelkészekhez, igazgatókhoz jut el, noha igen
sok közleménye szélesebb körnek, egyházunk egész egyetemének
van szánva. Valamennyi többi egyház: lapunk a világháború utáni
új helyzetben született meg, az egyetlen Az ífr-at (350 péld.) kivéve,
mely 1915-ben indult a lelkipásztori és nevelői munka tudományos
orgánumaként. Ugyancsak az erdélyi kerületben jelennek meg
egyetemes igénnyel: a Kiáltó Szó (900 péld.) felnőtt intelligen-
1 Jcő Tt: A magyar prot. időszaki sajtó. Prot. Szemle. 1933. 3. sz.

~ az 251
ciánk, öntudatos egyházi vezetőink, presbitereink, IKE szénioraink
számára; a Református Csatád (€00 péld.), a nőszövetségeink
hivatalos lapjaként; a Vezetők Lapja (800 péld.), a vasárnapi
iskolai és ifjúsági vezetők részére; az Ifjú Erdély (11C0 péld.), az
ifjúság, elsősorban középiskolásaink számára; a Református Ifjúság
(3400 péld.), falusi ifjúságunknak; a Lelkipásztor (400 péld.), lel­
készeink gyakorlati használatára; a Harangsző (2450 péid.), a téli
három hónapban megjelenő néplapunk; Az Én Kicsinyeim (3200
péld), református gyermekeink részére és végül a Szászvárost
Árvaház Körlevele (10, 100 péld.), mely kézirat helyett mintegy
levélként tudósítja az árvák gondviselőit az árvaház helyzetéről.
Utóbbi negyedévenként, a hivatalos lap havonta háromszor, a Ref.
Ifjúság évente húszszor, a többiek havonta jelennek, nyáron csak
a hivatalos lap és az Ifjú Erdély. Mindkét egyházkerület egyetemé­
hez szól a Református Lelkipásztor (650 péld.), melyet a lelki-
pásztorok számára a két kerületből közösen választott szerkesztök-
kiadók jelentetnek meg félhavonfa és az Egyház és Misszió, kül-
missziói munkánk havilapja (1650 péld.). Ezeken kivül van erdélyi
kerületünkben 6 gyülekezeti lapunk: a Reformátusok Lapja, az
Egyházi Újság, az Egyházi Közélet, a Református Egyházi Élet,
az Egyetértés és a körlevélként megjelenő A pásztor és o nydf
(példányszáma mindeniknek 300 körül van). A királybágóraelléki
református egyházkerület hivatalos lapja a Reformátusok Lapja
(250 péld.), egyetemes néplapja a Református Jövő (7800 péld.),
gyülekezeti lapjai a Református Híradó (9:0 péld.) és az Egyházi
Híradó (1200 péid.) összesen tehát 38200 református lappéldány
jelenik meg egész romániai református egyházunk háromnegyed-
milliónyi népe számára, ebbőt körülbelül 27.685 erdélyi egyház­
tagjainknak (a körlevelek nélkül 17.285).
Lapjaink tehát felölelik egyházunk munkájának és tagjainak
minden rétegét, csupán az erdélyi kerület egyszerűbb népe (falu­
siak, iparosok) számára, tehát azok számára, akik egyházunk zömét
teszik, nincs egy megtelő egyházi folyóiratunk. A meglévők pél­
dányszáma megdöbbentően csekély, külső formája többé-kevésbé
rideg, nem eléggé vonzó, szegényesen illusztrált. Tartalmilag nagy
hiány legtöbb lapunknál, hogy a szerkesztés nem történik bizo­
nyos programmszerüséggel, túlságosan az esetlegességre marad.
Áz egyházi sajtónak attól a beteges tünetétől, hogy az egyházi
újságnak nem szabad nivótlannak is lennie, lájdaiom, mi sem va­
gyunk egész vonalon mentesek. Sokszor meglátszik a cikkeken,
hogy ingyen Írják. A szervezett, öntudatos írógárda nincs min-
deniknél kialakulva. A terjesztésük terén a lelkipásztorok egy kis
hányada viszi az oroszlánrészt, ezzel szemben a nem-lelkész segí­
tők, bizományos kereskedők közreműködő lehetősége csak jámbor
óhajtás. A szerkesztésben a munkamegosztás, a kiadásban az egy­
ségesítése olyan hiány, hogy ha nem segítünk rövidesen rajta, ez:
le6z egyházi lapjaink megölő betűje.
c) Könyvkiadás, iratterjesztés. A háború előtt egyházi könyv­

252 AZ ÜT
 kiadásunk és könyvtárlétesítésünk jóformán a lelkészekről való
némi gondoskodásban nyilvánult meg. Nekik szólt a ParókhiáUs
Könyvtár évenkénti egy kötetének kiadása s a szegényes egyház-
községi (lelkész!) hivatalos könyvtárak használata. E könyvkiadás
folytatódott az Erdélyi Református Egyházi Könyvtár immár meg­
jelent lő kötetében, semmiben sem maradva el a múlt mögött. A
szükség azonban már jelzi, hogy az évenkénti egy kötet belőle
kevés. Rendkívül fontos a Theol. Fakultásunk tanárai által bein­
dított s immár 15 kötetre terjedő Dolgozatok a ref. theol. tudo­
mány köréből c. sorozat. Az egyházunk többi tagjainak is szóló
könyvkiadásunk megindítását. Az Út szerkesztői érezték szüksé­
gesnek legelőször az 1920 as évek elején. Ők adják ki először
az azóta évente megjelenő Erdélyi Magyar Református Naptárt is.
Többi kiadványaink közül külön is meg kell említenünk a Maradj
Velem c. imakönyvet és a Ref. Presbiter Kis Kátéját, mint amelyek
ébredő egyházunkban hamarosan közkinccsé váltak. Erdélyi Egy~
házkerűleti iratterjesztésűnk különösen a traktátusok kiadása terén
s épen az Ünnepnapok c. sorozattal találta el a szükséget, nem
egy hézagpótló nagyobb kötet mellett, Bibliák és énekeskönyvek
terjesztése terén természetesen elől járva. Az Út a könyvkiadással,
fájdalom, felhagyott. Az 1929 ben megalakult Károli Gáspár Iro­
dalmi Társaság nagy Ígéreteinek még korántsem felelt meg egy
egyháztörténeti adattári kötet s egy építő irat kiadásával és a
magyarországi Protestáns Szemle elterjesztésével. Első felolvasó
ülését, hisszük, követni fogja a többi is. A KGIT kerete a leg­
tágabb és legfontosabb lehetőséget adja egyházi sajtónk megszer­
vezéséhez, új kezdeményezések beindításához. Nem tudjuk, mi az
akadálya aktívabb működésének, mikor olyan sürgető célt is tűzött
maga elé, mint a szórványok könyvtárral való ellátása és olyan
távoli feladatra is kitekintéssel van, mint a Biblia (önálló kiadása.
Utoljára hagytuk az Ifjú Erdély Iratterjesztését, mely pedig egész
iratterjesztési munkánknak a megindítója volt 1921-ben, a könyv-
és traktátus-kiadás terén pedig, különösen az Élő Könyvek soro­
zattal, a legmozgalmasabb sajtómunkát fejtette ki. Ennek az ifjú­
sági sajtómunka terén mutatott elevenségét méltán kívánhatjuk a
nagyobb felelősségű Egyházkerületi Iratterjesztéstől és a KGIT-tól
munkájuk egész szélesebb vonalán, még mielőtt át nem tolódik
feladataik több része amoda, a parancsoló szükség által felébresz­
tett felelősség vállalása révén. Megemlítjük még, hogy figyelemre­
méltó könyv- és traktus-sorozatot indított be még a Lelkipásztor
c. lap szerkesztősége, nagy szolgálatot végezve vele különösen az
ilyen dolgokban szegény múltban s ugyanígy a ma már megszűnt,
laikus (C. E.) irányítású Evangéliumi Misszió Iratterfesztése a
missziói iratok terjesztése terén. Nemrég indult meg a Kiáltó Szó
Könyvei e. sorozat három égető szükségre felelő kötettel és A
Harangszó Könyvtára egy szerény füzettel. A szükség nyilatkozott
meg végül az olcsó Napsugár fűzetek egyéni vállalkozásában. A
nem egyházi kiadású, de egyházunk életébe vágó, református szel-

AZ UT 253
leinti könyvek, önálló művek megjelenése pedig minden nehézség
dacára szaporodik (felsorolásukra sincs terünk itt), sőt nemcsak
szaporodik, hanem megjelenve el is fogy, nyilvánvaló bizonysága­
ként annak, hogy egyházi sajtónk terén az eddigieknél többet mer­
hetünk. A Kírályhágómeltéki Egyházkerületi Iratterjesztés külön
munkája néhány, jobbára népies fűzet kiadásával s más kiadású
építő iratok, bibliák, énekeskönyvek terjesztésével szintén megindult.
Egyházi népkönyvtárak tétesilése és a szennyirományok elleni
harc, valamint egy központi sajtóiroda létesítése érdekében egy­
házunkban egyetemes megmozdulás nem volt, annál kívánatosabb,
hogy ne késsék soká.
Az elmondottakhoz csak annyii füzünk még a könyvtárkiadá­
sunkkal és iratterjesztésünkkel kapcsolatban, hogy ezt a munkát
áldozat nélkül végezni nem lehet. Például idézhetném akár a Brit
és Külföldi Bibliatársulat munkáját (ma már évente tízmilliónyi
bibliát és bibliarészt terjeszt előállítási áron alul, vagy ingyen),
vagy akár a Rusell 150 millióra rugó és amellett súlyos tévely­
géseket tartalmazó füzeteinek az egész világon való elárasztását,
amely kér, egymástól ugyancsak távoleső példa egyként igazolja
azt is, hogy az isten országának szolgálatába állított iratterjesztés
áldozata sohasem idéz elő ka’aszirófális kárt, sőt inkább gazdagon
megtérül. Fájlalnunk kelt ezen a téien a letagadhatatlan ellany-
hulást, a pár év előtti irammal szemben, amit nem lehet menteni
a gazdasági viszonyok rosszabbodásával. Ez a munka olyan ter­
mészetű, ami meg nem szűnő agilitást követei. És éppenigy nem
nélkülözheti a tervszerű egységes irányítást és a munka haladása
által követelt kezdeményezést, továbbépítést. Ha általában az iro­
dalomtól is „elvárjuk, hogy a mindenkié legyen“, 8 sokszorosan áll
ez a követelmény az egyházi sajtóra vonatkoztatva. Mindenkié nem­
csak olyan értelemben, hogy minden emberhez legmélyebb szük­
ségében szóljon, hanem hogy ez a szó valóban el is jjusson egy­
házunk minden tagjához. így látva a dolgot, egyenesen lehetetlen
állapot pl., hogy a ml erdélyi református egyházunk ellehet kol-
portőr nélkül, vagy megelégedjék a lelkipásztorai kisebb részének
ilyenirányú ténykedésével, amikor egy-egy szektának minden tagja
született misszionáriusa a maga iratainak
3. A református egyházi sajtó feladata.
A fentiekből önként következik most már, hogy a református
sajtó az egyháznak missziói munkája s így feladata nem lehet
más, mint az egyházi és a misszióé, azaz az igehirdetés. A Biblia
aktualizálása. Tolmácsolása Isten hazahívásának a tékozló fiúhoz,
kísérlet kifejezni a kifejezhetetlent: Isten végtelen szeretetét. Ezt a
váltói hatatlan tartalmat pillanatról pillanatra változó idői és helyi
meghatározottságában megmaradni és adni — ez az egyházi sajtó
és így a mi sajtónknak is a feladata.
8 Dr. Ravasz László: Irodalmi schisma. A Táborhegy Ormán. 132. o .

254 AZ Ú T
 Tulajdonképpen az általános vagy világi sajtónak se lehetne
más feladata. Ma azonban n.ág egymástól meglehetősen íávoláíló
kettősség áll fenn e téren, hozzátehetjük, hogy soha egészen el
nem tüntethető kettősség, melynek alapja a világ elesettségében
rejlik. Az a humanista evolucionizmus, ami ma a világi sajtót
uralja, az evangéliummal soha közös nevezőre nem hozható. Ezt
nem szabid egy pilísna-iig sz szem elől téveszteniük azoknak, akik
a kettő összebékitésén fáradoznak. Másfelől az is kétségtelen, hogy
a világi sajtó igen nehéz helyzetben van, amikor a ma annyira
megoszlott keresíttyénség mellett próbál egyetemes érdekeknek
megfelelni. Nem „általános keresztyén«ég“ az, amit tőle kívánunk,
hanem az feljövendő felekezetfölöttiség, egy magasabb, bibiiás egy­
ség hirdetése, amit egyébként az egyházi sajtó se hanyagolhat eft
de természetéből íolyólag nem ez áll benne előtérben. Ilyen, érte­
lemben a világi sajtó egy része legalább misszionáihaíó és evan­
géliumi szolgálatba ádi ható, anélkül, hogy valamelyik felekezet
pecsétje rajta lenne, Egyházhoz kötött lenne akkor is, csak nem
egy látható epyházaiakuiathoz, hanem a láthatatlan egyházhoz.
Református sajtónk feladata tehát csak az lehet, amivel hir­
detheti Isten akaratát, az íróit szó útján. Ennél nemesebb, ma-
garztosabb feladat nem állhat előtte. Ne feledjük, hogy bár soha
nem állítható azzal egysorüa, ugyanazt teszi, amit a Biblia: Isién
akaratát hirdeti az írott szó útján. A Biblia tehát úgy tekinti1¿¿ö,
mint az evangéliumi sajtó elődje, ősképe, rnety egyszersmind min­
denkori mérteke és alapja s?jtó írni mánknak, ahogyan alapja az
Úr Jézus müve az Isten országa történelmi kibontakozásának, vagy
ahogyan alapja a bibliai vers a prédikációnak. Minél bibliásabb
ennélfogva a sajtónk, annál inkább nevezhető a szó igazi értelmé­
ben református sajtónak. Ami viszont nem jelenti azt, hogy az a
jó egyházi újság, amelyik minél több prédikációt közöl, vagy hogy
a prédikációs kötetek nevezhetők elsősorban református sajtóter­
mékeknek. Le kell számolnunk azzal a babonával, hogy csak a
prédikáció igehirdetés. Még kevésbé jelent református sajiót az a
kenetes vagy régies egyházi stílus, amely még annak a félszeg
felfogásnak az öröksége, hogy az embernek, mikor templompa
megy vagy éppen egyházi szolgálatot végez, ki keli cserélnie az
arcát, hangját stb. Az ilyen szavak, hogy „atyámfia*, „feiedÖ“,
„segedelem* sib. lomtárba valók, minden patinájukkal együtt,,
mert csak arra jók, hogy a való élettől elszigeteljék a mondani­
valóinkat.
Ha most már közelebbről vesszük szemügyre a sajtónk fel­
adatát, látjuk, hogy az Ige hirdetését két oldalon kell vállalnia:
antológiái oldalon adnia kell az egyház életének, vagy ha munka­
rész-lap, akkor egy munkaágának hü tükrét, történelmi kitekinté­
sében és a jelen események keresztmetszetében, valamint beállítva
az egyetemes élet reális sodrába (gondolok itt a kulturális, társa­
dalmi, politikai és a többi felekezetek életéhez való viszonyára az
egyháznak). Ez a református sajtó statikai munkája. Axiológiai

AZ ÜT 255
oldalon irányítania kell a református sajtónak, megoldást kell ke­
resnie az égető szükséggel jelentkező jelen egyházi kérdéseire, az
őrök megoldás, a Kijelentés szempontja alatt s be kell áilinia az
egész élethullámzást Isten szempontja alá. Ez a célkitüző, dina­
mikai tevékenység a személyes bizonyságtételen át érvényesül, a
másiknak objektív jellegével szemben. Természetesen ez a kétol­
dali feladat szigorúan el nem határolható s olyan életegységben
kell is megnyilvánulnia, mint azt az őskép, a Biblia mutatja.
Ebből következik, hogy ha szükség van az egyházi sajtónak
az egyház szétágazó munkásságának megfelelően az egyes munkák
(szószéki tevékenység, belmisszió, külmisszió stb.) és egyháztagok
rétegeződése (gyermekek, ifjúság, férfiak, nők) szerinti tagozódá­
sára, sokkal inkább szükség van olyan egyetemes sajtóra, napi
vagy időszaki sajtóorgánumra, mely ezeket a munkákat és rétege­
ket egységbe fogja, egységesen irányítja. Erre legalkalamasabb
egy egyetemes református hetilap, mely egyházunk minden tagjá­
hoz szóljon.
Külföldön már régen felismerték ennek a szükségét. A német
evangélikus egyház már 1830 bán így indítja meg a Christenbote
c. hetilapját. A múlt századba nyúlik vissza a skót református
egyetemes lap,4 mely ugyan havonta, de negyedmillió példányban
jelenik meg, egy olyan egyházban, ahol az űrvacsorával élők összes
száma 1,297 817. (Emellett van még vagy 50 egyházi lápjuk.)
Ilyen egyetemes igényű, összefoglaló jellegű egyházi folyó­
iratunk, fájdalom, nincs erdélyi református egyházkerületünkben.
Királyhágómelléki testvéreink néplap formájában megközelítették
ezt az ideált. Azt mindenesetre elérték, hogy az egyháztagok nagy
részét bevonták az egyház érdeklődési körébe. Nálunk, magyar
reformátusoknál általában ezt az orgánumot a múltban s jórészt
mai is az ű. n. hivatalos lap próbálta pótolni. De elérkezett az
Ideje, hogy papi egyházból nipegyhizzá legyünk. Néplapunk, a
Harangszó, nem töltheti be az egyetemes egyházi lap szerepét
már azért sem, mert csak a téli három hónapban jelenik meg. De
különben is nem a leszállított nívójú néplap az, ami kell, hiszen
éppen a nivótlanság az egyik gyökérbaja egyházi sajtónknak,
hanem egy egyszerűen és mégis a helyét minden körben meg-
állóan szerkesztett, hatalmas példányszámú és olcsó, szépirodal­
munk legjavát felölelő, képes református hetilap, amit áldozatok
árán is eljuttathassunk minden családunk asztalára s amiből az
egyes munkaágak vagy néprétegek közleményei különlenyomatban
is megjelenhetnének. Egy ilyen lap a szórvány híveinek égető ügyét
is nagy lépéssel vinné közelebb a megoldáshoz. Ez a sajtóorgánum
még a református napilapnál is fontosabb és sürgősebb lenne. A
gondolat hat éve fel van vetve már egyházunkban, anélkül, hogy
5 D. J. Steinweg: Die innere Mission dér ev. Kirche. 396. o.
4 A Life and Work című. Az egyesülés előtt ilyen című volt az állam­
egyház egyetemes lapja s a szabadegyházé p ed ig : The Record of the United,
Free Church of Scotland. (Teljes címül a kettő összevonatott.)

256 AZ ÚT
megvalósításához közelebb léptünk volna. Ha a Biblia egyszerű és
mégis mindenkihez szóló voltát tekintjük, nem is tartjuk annyira
megvalósitbatatlannak.
Szerény véleményem szerint nincs ennél az egyetemes lapnál
égetőbb szükség, fontosabb részletkérdés református egyházi saj­
tónkban. Ha megszervezhető úgy, hogy eljusson egyháztagjaink
tömegéhez (természetesen áldozat árán s valamennyi lelkipásztor,
tanító, egyházi elöljáró segítségével), akkor még a református
napilapnál is súlyosabb és általánosabb jelentősége lenne a refor­
mátus közvélemény és öntudat kialakításában, egyházunk missziói
felelőssége és munkái számára pedig tág mezőt nyitna.
Egyébként nem kivánom részletezni e helyen sajtónk konkrét
részletkérdéseivel kapcsolatban a teendőket: mind vezetőink, mind
egyházi „közvéleményünk“ előtt amúgyis tisztán áll már, hogy
egész egyházi sajtónk revizióra, egységesítésre és mélyebb meg­
szervezésre szorul. A fenti terv kiemelését is ez tette indokolttá.
Befejezésül pedig aláhúzok egy szempontot, mely eddig se volt
idegen egyházi sajtónkban s mely a lehetetlennek látszot is hinni
jogosít, hogy tudniillik a református sajtószolgálat valóban —
szolgálat. H. J.

AZ ÜT 257
 í r ó d a l o m

Inoxo Gábort ,,4 x ox ombor fo vagy!“

Incze Gábor prédikációinak tanulmányozása közben más, márkázott,
igehírdetők prédikációival is foglalkoztam. Ez az eljárás erős próbatételt je ­
lent a tanulmányozóra, de a tanulmányozott munkára is. Egy előnye azonban
elvitathatatlan ennek az eljárásnak: az olvasó mindegyre vissza-víssza lapoz
s az összehasonlítások és megkülönböztetések során mind jobban elmélyül
az előtte levő írásokba s óvatosan tartózkodik az ember a hirtelen ítélet-
mondástól. Az írott igehirdetéssel való ilyenszerü foglalkozás fáradságosabb,
de áldásosabb is, még ha nem is járna olyan értékgyarapodással, mint ami­
lyennel az Incze Gábor prédikációinak tanulmányozása jár.
Ravasz László egyik igehirdetésében a gyülekezet, nemcsak a Kálvin­
ién, hanem az ő nagy rádiós gyülekezete előtt arra a kérdésre keresett fele­
letet : mi a prédikákió?* Mielőtt azonban a végleges feleletet megadta volna,
arra a közbevetett kérdésre válaszolt: min alapszik a prédikáció 7 A prédi­
káció az Isten, az Anyaszentegyház és egyéni megbízáson alapszik. Az utóbbi
az ethivatásban jelentkezik. Az Isten és az Anyaszentegyház meghívása ki­
váltságos és sajátságos tekintélyt ad a prédikációnak, de minden valódi pré­
dikációnak ez a háromszoros megbízatás az alapfeltétele. Az elhivatás ugyan
nem egyéb, mini Istennek belső kényszere, de enéikül nincsen igazi prédi­
káció, igehirdetés, mivel „minden igehirdetőnek az a legfőbb célja, hogy az
Igének lehetőleg tiszta visszhangja legyen.*
Mikor tehát egy írott prédikációt végig olvasok, elsősorban nem külső
formája, nyelvezete után fogom értékelni, hanem a leglényegesebb és döntő
szempontot r lkai mazom azzal szem ben: mennyiben „tiszta visszhang ja# az
Igének? Benyomásaim között azt keresem, hogy az elolvasott beszédből
csakugyan kiérezhető, hogy a beszéd e hármas megbízatásból született? Az
igehirdetőnek csakugyan el kellett mondania azokat, amket ie is irt? Való«
bán lehetetlen volt kitérnie, mert foglya volt az Egének, amelyről bizonyságot
telt szóban és írásban? Megragad a művészi forma, a műalkotás szépsége
is s viszont érzem, kivált a megrögzített formában, a z írásban, a kifejezés
fogyatékosságát, a tagoltság egyenletfenségét is, de az első és legfőbb szem ­
pont : a b e l s ő t a r t a l o m .
Ha ln n e Gábor 13 beszédét magában foglaló könyvecskéjét a fenti
szempontok szerint nézzük, mindjárt meg kell mondjuk, hogy az igehirdetés
irodalmában nyereséget Jelent Sajátos, Önálló felfogás jellemzik beszédeit.
Nem tartja ugyan fontosaknak a prédikációdnak mint műalkotásoknak formai
követelményeit, de annál jobban kiérzcd’k belőlük valami nyers, de még sem
bántó őszinteség, amire ma olyan nagy szükség is van a sok eszféüzáló és
utáiuezgéBekhöI élő mai igehirdetésben. Az elhivatás belső forrósága hevíti
át szavait s azért nem szines üvegcserepekbe rejtegeti mondanivalóit, hanem
belső énjének eleven darabjaivá lesznek azok.
Megkapók témái, amelyeket nem szegez ki a homlokzatra, hanem be­
szédei súlypontjába helyez el. „A mennyei látás* c. beszédét Pál apostol
legjellemzőbb vonására épiu fel, amennyiben az apostol „az ellentétes erők
győzelme dacára* is mindig engedelmeskedik a mennyei látásnak, ami a da-
maskuszi utón sugárzott reá. A dm et viselő beszédbe egy drámai pillanatban
tárja fel a főgondolatoi: a bűn belátásának megtisztító erejét. „A betlehemi
pásztorok“, „A Bíró* s a többi mind-mind az evangéliumi élet megelevenítő
leheletét hordozzák. E beszédek valóban az Ige visszhangjai s ha mégis va­
lami kifogást kellene emelni, akkor talán a szerkezetben, a formai elrende­
zettségben keresnők azt.
♦ kuvasz László: Alfa és Omtga I. 159. old.

258 AZ ÚT
 Incze Gábor beszédei tartalmuknál fogva kiválóan alkalmasak igehir-
detői tanulmányoknak, de nem prédikációi mintáknak Akármennyire kihang­
súlyozzuk is a tartalmat, de a formai elrendezésre, a könnyebb áttekinthető­
ségre éppen a maradandóbb hatás céljából figyelemmel kell lenni. Ha nem
is veszem sió szerint az „egy-kettő -három" tagoltságot, mégis egy prédiká­
cióban, ha az egyszersmind irodalmi alkotás is kiván lenni, már pedig az
Incze Gábor prédikációinak meg va erre a jogcíme, — egymásba illeszkedő
tagoltság, külső csín és stílusbeli csiszollság is kell legyen.
Awszerzőre, amint maga is bevallja, külföldi igehirdetők is hatással
voltak. Ő azonkau a régi magyar igdiirdető irodalomnak is szakavatott kuta­
tója ¿3 ismerője. Mi is és éppen ma még a prédikácó-irodalomban is szí­
vesebben vesszük a magyar jellegzetességek alkalmazását és érvényesítését.
Hisszük, hogy a szerző jövőre az evangéliumi tartalmat a magyar lelket job­
ban megragadó formában fogja tolmácsolni. A kegyelem Istene segítse m eg!

• F o ly ó ira to k S ze m lé je •
Life and work
The Record o f the Church o f Scotland. Skócia Egyháza lapja.
1934. X —XII.
E negyedév kimagasló eseménye a lap életébn W . P. L ivin gston e szer­
kesztő nyugalomba vonulása. Mint a decemberi számban irt vezércikkében
irja, Livingstone hosszú, munkában gazdag életében azt tartotta legfontosabb­
nak, hogy önző ambícióit félretéve, engedelmeskedjék a belső ösztönzésnek,
mely őt a nemes szolgálat felé vonta. Nem volt lelkészember, se misszioná­
rius, hanem újságíró Jamaikában, de mikor 1912-ben a Skót Szabadegyház
akkori egyetemes lapja, a R eco rd szerkesztésére elhívta, páratlan odaadással
és mély hittel állt mostanig hordozott szolgálatában. 0 alapította a skót ktil-
missziói lapot, az O th er L a n d s - t 14 könyve közül nem egy elterjedt az egész
világon. Munkái mögött maga szerényen meghúzódott, a búcsú-mterju elöl is
a híres, de félreeső helyen levő Candida Casa-ba rejtőzött el. Érdekes egy
nyilatkozata: nS g é s z szerkesztőségem ideje a ia tt egyetlen álm om v o l t ; a z e g y ­
h á zi hetilap. D e sohasem voltam képes ebben m a g a m m a l vin n i a z e g y h á z a t*
Az új szerkesztő, G eo . C arstairs, volt misszionárius és lelkipásztor, ötven
éven túl is fiatalos erővel látott munkához.
Mindhárom számban közli Lesciie D uncan b en yom ásait fá m áikéról,
„melynél kedvesebb helyre nem sütött még a nap.“ A keskeny sziget hosszú­
sága egy a Szentföldével, lakossága (egymillió, melyből 800.000 afrikai néger
s csak 15,000 fehér) még kevertebb. Egyetlen városa Kingston, Bennszülöttei
pusztulóban. Misszionált és jórészt modernizált, búja növényzetű ország. A
brittek K555-ben vették el a spanyoloktól. Az elnevezések spanyol, britt és
bibliai eredetűek. Itt-ott ősi szokások élnek, de már áthat mindent az erős
evangéliumi egyház. — / . G. G ra n t F lem in g, Skócia egyházának berwicki
ten g erp a rti m isszió i m u n k á já ró l beszámolva idézi egy kilencéves gyermek
írását, melyben ez ezt a mindennapos szabad istentiszteletet sajnálja a nyár
után leginkább. Az evangélizáló összejövetelt a tengerpart azon részén tar­
tották délelőtt, ahol fürödni szoktak az emberek. Hordozható harmónium,
fekete tábla, a „Skócia Egyháza tengerparti missziójau felirású vászontábla
jelezték, hogy azon a helyen Isten igéje hirdettetik. Az alkalmi hallgatóság a
homokra ült, néha homok-emelvényt építettek a gyermekek a rövid, megkapó
beszédben szolgáló lelkésznek, vagy éneket kisérő feleségének. Olykor ki­
rakták kagylóból a napi bibliai verset. Játék, megbeszélés, stb. is volt. Bár
perselyezés egy héten csak egyszer volt, naponta jöttek adományok a mun-

AZ ÚT 259
 kára. Templomsátora volt a nyáron az egyháynak a sátortáborban nyaralók
közt is. D. B ertzies az afrikai A ra n yp a rtró l küldött írásában és képekben azt
mutatja be, hogy megtért bennszülöttek miképpen égetik el bálványaikat —
A z a u sz tria i p ro te stá n s m egú jh odásról / Af. W. ír. Noha ebben az országban
egy r. kar. embernek legalább 50B/o-kal több esélye van az elhelyezkedésre,
mégis az utóbbi pár hó alatt 22.000 (16.000 bécsi) r. kát. lett protestáns. A
reform áció r a p já ró l az októberi számban csupán egy kis apróbetüs cikk emlé­
kezik meg, (A . B o yd S cott), megünneplésül a közeli vasárnapot emlegetve.
A zsid ó m isszió i ro v a t megemlékezik arról, hogy Erdélyben T. C otilter szemé­
ly ébon új munkás kezd dolgozni, a budapesti misszió leányiskolájának mun­
káját pedig kiemeli. — A n a g yo b b veszedelem c. cikkében a sze rk e sztő rá­
mutat — idézve egy szovjet írót — arra, hogy Európa, mint a régi Róma
egykor, annyira el van foglalva saját bajaival, hogy nem veszi észre a körü­
lötte levő népek tömörülésében rejlő veszélyt Nincs megoldva a szines fa|
problémája; Amerikában pl. a néger hontalan. A kultúrálatlan nép a legfogé­
konyabb i kommunizmus iránt Megoldás csak a keresztyénségen belül lehet­
séges. Rossz jel, hogy a külmisszió támogatása gyengül. — M ű vészet és e g y ­
h á z rímen M illa r P a tr ik emeli ki a jelentőségét annak, hogy az egyház leg­
utóbbi nagygyűlése egyházművészeti bizottságot szervezett. Érdekesen ált
szemben cjkkiró a régi puritán skót templomépítési szokással. Az az állás­
pontja, hogy ma már nem lehet nélkülözni a művészi elemet a templom épí­
tésében, berendezésében, aminek hiánya zavarja, bősége elősegíti az áhitat-
keltést. — G . S. D u n can a H it és R en d M ozgalom állandó tanácsának most
lefolyt herten stein i kon feren ciájáról beszámolva leírja, hogy az egyes egyhá­
zaknak az Igéhez való viszonya világos, de az egyházról magáról nagyon
eltérők és sokszor zavarosak a felfogások. — H ív á s im á d k o zá sra és o d a -
szen telődésre címen az egyház jelenlegi m oderátora hívja fel a lelkipásztorokat,
egyházi hivatalnokokat és tagokat nagy közös imára, teljesebb odaadásra a
munkában, felmutatva a sürgető feladatokat, az egyház sebeit. A m érték letes -
sé g i ro va tb a n ugyanő grafikonnal mutatja be, hogy mennyire párhuzamosan
haladnak az alkoholfogyasztással a rossz családi életből és részegségből szár­
mazó bűnök. Skóciában az utolsó emberöltő alatt nagy javulást mutat az
irányvonal. — A nemrég elhunyt nagy misszionáriusról, D o n a td F raserről, ki
Afrikából hazatérve, minden életrajzára vonatkozó írását elégette, most özvegye
írt könyvet. — A B rit R á d iö tá rsa sá g „Az új keresztyénség" és „Az Istenhez
vezető út" címmel evangéliumi előadás-sorozatot iktatott be programjába. —
A z ú j m oderátor-jelölt, D r . M a rsh a ll B uchanan L á n g . — Végül megemlítjük;
hogy novella, vers és sok kép élénkíti a lapot. H. / .

260 AZ ÚT