1. A művészet definiálhatósága. Változó művészetfogalom.

Erwin
Panofsky. Peter Sloterdijk.

- Panofsky szerint, aki műalkotással találkozik, a mű három alkotóelemének a hatása alá

kerül:
- 1. Anyagivá vált forma
- 2. Eszme (vagy plasztikus művészetekben a téma)
- 3. Tartalom
- Mindhárom részt vesz a mű esztétikai élvezetében
- A műalkotás újraalkotó felfogása nemcsak a néző természetes érzékenységétől és
vizuális képzettségétől hanem a kultúrában való általános jártasságától is. Teljességgel
naiv néző nem létezik

- Ludwig Wittgenstein: A CSALÁDI HASONLÓSÁGON ALAPULÓ FELFOGÁS

- Egy kicsit hasonlítasz apádra, aki viszont emlékeztet a nővérére, ugyanakkor lehet, hogy
te egyáltalán nem emlékeztetsz apád nővérére. Vagyis egy család egyes tagjai között
lehetnek hasonlóságok anélkül, hogy mindegyikükben megfigyelhető lenne egy közös
vonás. Hasonlóképpen számos játék hasonlít egymásra, mégis nehéz lenne
megmondani, mi a közös a pasziánszban, a sakkban, a rögbiben és a snúrozásban.
- Lehet, hogy a művészet különböző fajtái közötti hasonlóságok pontosan ilyenek:
bizonyos műalkotások közötti nyilvánvaló hasonlóságok ellenére lehet, hogy nincsenek
mindannyiukban megfigyelhető közös vonások, közös nevezők. Ha ez így van, akkor
értelmetlen vállalkozás általános definíciót keresni a művészetre. Legjobb esetben is
legfeljebb egy bizonyos művészeti ág, például a regény, a játékfilm vagy a szimfónia
definíciójában reménykedhetünk.
- Bírálat:
- van valami, ami a család minden tagjában közös: az a tény, hogy genetikai
kapcsolatban állnak egymással

A művészet definiálására tett kísérletek

- 1. Clive Bell: AZ ÉRTELEMHORDOZÓ FORMA ELMÉLET
- Az értelemhordozó forma elmélete századunk első évtizedeiben élte virágkorát és
különösen egy bizonyos művészetkritikus, Clive Bell (1881–1964) tevékenységéhez és
Művészet című könyvéhez kapcsolódik. Az elmélet abból a feltevésből indul ki, hogy
minden igazi műalkotás esztétikai emóciót vált ki a nézőben, hallgatóban vagy
olvasóban. Ez az emóció más, mint a hétköznapi érzések és érzelmek.
Megkülönböztető vonása az, hogy semmi köze a gyakorlati érdekeltséghez.
- Minden igazi műalkotásnak van egy közös minősége, melyet ő az „értelemhordozó
forma” kifejezéssel próbált jellemezni. Az értelemhordozó forma egy bizonyos, részek
közötti viszony – nem annyira a műalkotás témájának, mint inkább szerkezetének
megkülönböztető vonásai közötti viszony.
- Az értelemhordozó forma elmélet híve például Van Gogh elnyűtt cipőket ábrázoló híres
képén a színek és a textúra összjátékára hívná föl a figyelmet, s azt állítaná, hogy ezek
értelemhordozó formát alkotnak, ily módon érzékeny műkritikusokban kiváltják az
esztétikai emóciót, s hogy ezért a szóban forgó festmény: műalkotás.
- 2. R.G Collingwood AZ IDEALISTA ELMÉLET
- Az idealista elmélet, melynek legmeggyőzőbb megfogalmazását R. G. Collingwood
(1889–1943) adta A művészet elvei című művében, abban a tételében tér el a többi
művészetelmélettől, hogy a voltaképpeni műalkotás nem fizikai természetű, hanem egy,
a művész tudatában lakozó eszme vagy érzés. A művész – képzelőereje által – az
eszmének fizikai kifejezést ad, melyet a választott művészeti ág közege tovább szűkít,
ám maga a műalkotás a művész tudatában marad.
- Az idealista elmélet megkülönbözteti a művészetet a mesterségtől. A műalkotások nem
szolgálnak semmilyen konkrét célt. Úgy jönnek létre, hogy a művész elkötelezi magát
egy bizonyos művészeti közeg, például az olajfesték vagy a szavak mellett. A
kézművestermékek egy bizonyos célra készülnek, s a kézműves már az elején egy
bizonyos tervvel lát munkához, míg a művész az elkészítés folyamatában is tervezi a
műalkotást. Például egy Picasso-festmény nem szolgál semmilyen konkrét célt és
feltehetőleg nem volt minden részletében előre eltervezett, míg az asztalnak, amelynél
ülök, nyilvánvaló funkciója van, és előzetesen meglévő tervhez igazítva készült.
- Az idealista elmélet szembeállítja az igazi műalkotásokat a puszta szórakoztatással is
(az olyan művészettel, amelynek célja tisztán az emberek szórakoztatása, illetve
bizonyos érzelmek felkeltése). Az igazi művészetnek nincs célja magán túl: az igazi
 művészet öncél. A szórakoztató művészet mesterség, s ezért alacsonyabb rendű a
voltaképpeni művészetnél.
- 3. AZ INTÉZMÉNY-ELMÉLET - George Dickie
- A művészet úgynevezett intézmény-elmélete új keletű fejlemény, melyet például George
Dickie kortárs filozófus képvisel. Az elmélet annak megmagyarázására jött létre, hogy
miért tekinthetők műalkotásnak olyan eltérő dolgok, mint a Macbeth, az Ötödik
Szimfónia, egy rakás tégla, Marcel Duchamp „Kút” címmel ellátott vizeldekagylója, T. S.
Eliot Puszta ország című költeménye, Swift Gullivere és William Klein fotográfiái. Az
elmélet szerint két vonás van, amely ezekben az oly eltérő dolgokban mégis közös.
- Egyrészt mindegyik emberi produktum, „artefaktum”, vagyis mindegyiken emberek
dolgoztak.
- Fontosabbnak mondható a második mozzanat: mindegyik dolognak a műalkotás
státusát adta a művészeti világ valamely tagja vagy csoportja: egy galériatulajdonos, egy
kiadó, egy producer, egy karmester vagy egy képzőművész. Mindegyik esetben az
történt, hogy egy megfelelő tekintéllyel rendelkező személy gyakorlatilag műalkotásokká
„szentelte” őket.

- A MŰVÉSZETKRITIKA
- A művészettel kapcsolatos filozófiai viták másik fontos területe a művészetről szóló
írások módszereivel és igazolásával kapcsolatos. Az egyik legnevezetesebb vita arról
folyt, hogy milyen mértékben fontosak egy művész kinyilatkoztatott szándékai a
műalkotás kritikai értékelésekor.
- Az anti-intencionalisták amellett érvelnek, hogy csak magában a műalkotásban
megtestesült intenciót – szándékot – kell figyelembe vennünk. Az igazi kritikai
értelmezés szempontjából közvetlenül nem odaillőnek tekintenek mindent, ami
naplókból, interjúkból, művészi kiáltványokból és hasonló forrásokból szűrhető ki. Az
ilyen információk szerintük a művészről szóló pszichológiai tanulmányok területéhez
tartoznak. A pszichológia önmagában nagyon értékes tárgykör és sokat elmondhat a
műalkotások keletkezéséről. A mű keletkezését azonban nem szabad összetéveszteni a
mű értelmével. A műbírálatnak csak a mű belső (vagyis a műben található) tényeivel
szabadna foglalkoznia. Személyes megnyilatkozások arról, hogy a művész mit akart,
mire gondolt, külsődlegesek a mű szempontjából, s ezért az igazi művészetkritika
számára lényegtelenek.
- ELŐADÁS, INTERPRETÁCIÓ, HITELESSÉG
- A műalkotások előadása is felvet bizonyos filozófiai kérdéseket, amelyek hasonlóak a
műbírálattal együtt járó nehézségekhez. Minden egyes előadás értelmezi vagy
interpretálja az előadott művet. Különleges nehézségeket vet föl az, amikor a műalkotás
időben távoli korszakból származik.
-