Daniel Glattauer

DANIEL GLATTAUER
A
HETEDIK
HULLÁM
1
A fordítás alapjául szolgáló kiadás:
Dániel Glattauer: Alle sieben Wellen, Goldmann, 2009
Fordította Kajtár Mária
Minden jog fenntartva.

A könyv vagy annak részlete semmilyen formában
– elektronikus, mechanikus úton vagy fénymásolatban –
sem közölhetı a kiadó elızetes írásbeli engedélye nélkül.
Copyright © by Deuticke im Paul Zsolnay Verlag, Wien, 2009

Hungarian translation © 2010 Kajtár Mária
Magyar kiadás © 2010 Park Könyvkiadó, Budapest

Szerkesztette Lendvay Katalin
Felelıs szerkesztı Szalay Marianne
Mőszaki szerkesztı Kuha Zulejka
A borítót tervezte Gerhes Gábor
A belsı oldalakat tervezte és tördelte Köböl Vera
Készült a Kinizsi Nyomda Kft.–ben
Printed in Hungary
2
ELSİ FEJEZET
3
Három hét múlva
Tárgy: hahó
Hahó.
Tíz másodperc múlva

Vá:
FIGYELEM! E-MAIL CÍMVÁLTOZÁS. A CÍMZETT NEM ÉRHETİ EL A
MEGADOTT CÍMEN. ÚJ E-MAILEK FOGADÁSA AUTOMATIKUSAN
TÖRÖLVE. ÉRDEKLİDÉS ESETÉN A RENDSZERGAZDA ÁLL SZÍVES
RENDELKEZÉSÉRE.
Fél év múlva
Tárgy: nincs
Hahó!

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
30 másodperc múlva
Re:
Ennek már soha nem lesz vége?

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
Három nap múlva

Tárgy: felvilágosítás kérése
Szép jó estét, Rendszergazda úr. Hát hogy s mint van? Hideg a márciusunk,
nemde? Persze olyan enyhe telünk volt, hogy most igazán nem szólhatunk egy
szót se. Ja igen, alkalomadtán szeretnék felvilágosítást kérni. Van egy közös
ismerısünk, Leo Leike. Sajnos elhánytam valahova a jelenlegi e-mail címét. Ha
lenne olyan kedves, és esetleg… Köszönöm.
Maradok virtuális baráti üdvözlettel Emmi Rothner
4
Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
Re:
Szabadna némi kritikát gyakorolnom? Mit mondjak, maga egy kicsit unalmas.
Kellemes éjszakai mőszakot: Emmi Rothner

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
Négy nap múlva

Tárgy: csak három kérdés
Rendszergazda úr, ıszintén szólva kényszerhelyzetben vagyok. Szükségem van
„User” úr, vagyis Leo Leike jelenlegi címére. Mindenképpen meg kell szerez-
nem, ugyanis három kérdést akarok feltenni neki, de SÜRGİSEN: 1. Él-e még
egyáltalán? 2. Ha igen, akkor még Bostonban? 3. Netán egy új e-mail kapcso-
latban? Mert ha az 1.–re igen a válasz, akkor a 2. miatt megbocsátanák neki. De
a 3.–ért soha. Ebben az eltelt fél évben felılem huszonötször nekifuthatott, hogy
újrakezdje Marlenével, és felılem naponta reptethette Bostonba. Felılem nyu-
godtan elposványosodhatott valami olcsó bostoni bár plüssfoteljeiben, és feléb-
redhetett minden áldott reggel egy bostoni Barbie-bár butuska bájoskájának a
betonkeblei között. Felılem megnısülhetett akár háromszor is, és bármikor le-
hetnek hárompetéjő ikrei. Csak egyvalami tilos neki: NEM SZERETHET BELE
ÍRÁSBAN EGY MÁSIK NİBE, AKIT MÉG SOHA NEM LÁTOTT. Nem, azt
aztán nem! Ez csak egyszer adassék meg neki az életben! Tudnom kell errıl,
hogy félig-meddig épségben vészelhessem át az éjszakákat. Itt kitartóan fúj az
északi szél. Kedves Rendszergazda, nagyjából el tudom képzelni, hogy mit vá-
laszol. De mégis, nagyon kérem, lépjen át az árnyékán, és adja át üzenetemet
Leo Leikenek, akivel egészen biztosan jó viszonyban van. És mondja meg neki,
hogy nyugodtan jelentkezhet. Szóljon neki, kérem! Meglátja, mindjárt jobb lesz
magának is. Hát így, és most megint rákezdhet a mondókájára, akár egy imama-
lom. Baráti üdvözlettel: Emmi Rothner

5
Vá:
MEGADOTT CÍMEN. ÚJ E-MAILEK FO-
GADÁSA AUTOMATIKUSAN TÖRÖLVE. ÉRDEKLİDÉS ESETÉN A
RENDSZERGAZDA ÁLL SZÍVES RENDELKEZÉSÉRE.
Három és fél hónap múlva

Tárgy: kérem továbbítani
Halló, Leo, új lakóid vannak ott legfelül, a 15-ös lakásban? Ha netán Bostonban
vagy, akkor ezennel figyelmeztetlek: ne csodálkozz a villanyszámlán. Azok ott
a lakásodban egész éjjel égetik a villanyt. Szép napot, szép életet: Emmi
Kettı perc múlva

Tárgy: nincs
Halló?
Egy perc múlva

Tárgy: nincs
Hahó, Rendszergazda úr, hol van?
Egy perc múlva

Tárgy: nincs
Aggódjak, vagy remélhetek?
Tizenegy óra múlva

Tárgy: haza Bostonból
Kedves Emmi, elképesztı megérzéseid vannak. Nem egészen egy hete vagyok
újra itthon. Ami tehát a villanyt illeti: én égetem. Emmi, kívánom neked, ó, de
hát mit is kívánhatnék ilyen hosszú idı után? Bármit mondanék, csak közhely
lenne. A legjobb, ha öt hónapot elıreugrok: Kellemes karácsonyi ünnepeket és
boldog új évet. Remélem, jól vagy, legalább kétszer olyan jól, mint én. Agyı,
Leo
Egy nap múlva

Tárgy: tanácstalanul
Mi volt ez? Mi volt ez? És ha ez az volt, és tényleg az volt, akkor megint az
volt? Ezt nem hiszem el! E.
Három nap múlva

Tárgy: zavarodottság
Leo, Leo, mi lett belıled? Mit tett veled Boston? E.
6
Egy nap múlva
Tárgy: befejezésül
Kedves Leo, amit öt napja neked köszönhetıen érzek, rosszabb mindennél, amit
valaha is kaptam tıled, de ebbıl a neked köszönhetı sok rosszból tanultam meg,
hogy valójában milyen rossz az, ha rossz érzéseink vannak. (Egyébként voltak
jók is.) De ezzel a mostanival még nem találkoztam: úgy érzem, hogy terhedre
vagyok. Visszajössz Bostonból, aktivizálod az Outlookodat, élvezed, hogy kitő-
nı kilátásod nyílik a visszahódított hazai távlevelezésre. Már befutottak az elsı
újság-elıfizetı hölgyek félrement, izgalmas e-mailjei. Új szellemi kaland szü-
lethet belılük névtelen nıkkel, sıt lehet, hogy akad köztük olyan is, aki nem
férjezett. És aztán: ó, na lám, ezt egy bizonyos Emmi Rothner írta. Valami de-
reng, mintha ismerném ezt a nevet. Csak nem az, akit kifinomult virtuális pat-
kányfogó módszerrel írásban már majdnem az ágyadba csalogattál, és aki már
majdnem a karjaidba vetette magát? Csakhogy észbeli adottságainak legutolsó
reflexével és a sors akaratából ez mégsem sikerült, elvétette az ugrást, de kábu-
latában majdnem súrolt egy hajszálnyira. Hát igen, eltelt kilenc és fél hónap,
réges-rég elfelejtetted a csalódást és a csajt. És akkor tessék, egyszerre csak je-
lentkezik, váratlanul felbukkan a postafiókodban. A nyár kellıs közepén – na-
gyon vicces, Leo, és a fénykorodra emlékeztet – kellemes karácsonyi ünnepeket
és boldog új évet kívánsz neki. És szia! Volt neki is egy dobása. De most már
ott tülekszenek az újak. A régi csak zavart okoz és idegesít. Tehát a legjobb, ha
nem veszel róla tudomást, ugye, Leo? Elıbb-utóbb abbahagyja. Máris abba-
hagyja, ígérem!
UI.: Gondolod, hogy én „legalább kétszer olyan jól vagyok”, mint te? Sajnos,
kedves Leo, fogalmam sincs, hogy te hogy vagy. De ahhoz képest, hogy kétszer
olyan jól lehetnék, mint te, legalább tízszer olyan rosszul vagyok. De ebbıl a
továbbiakban ne csinálj gondot magadnak. Legui.: Köszönöm, hogy egyszer
még meghallgattál. Most újra rám szabadíthatod a derék rendszergazdádat. Vele
legalább zavartalanul társaloghat az ember az idıjárásról.
Egy óra múlva

Vá:
Kedves Emmi, nem lett volna szabad válaszolnom. Most (megint) megbántotta-
lak, pedig nem akartam. TE SOHA NEM VAGY A TERHEMRE. Ezt tudod.
Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig
magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint
vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet. Így tehát
majdnem tíz hónapig velem voltál Bostonban, és most velem együtt hazajöttél.
De Emmi, a fizikai életem idıközben ment tovább, tovább kellett mennie.
Igyekszem valamit összehozni magamnak. Bostonban megismertem valakit.
Még túl korai beszélni róla, tudod, mirıl. De szándékunkban áll tenni egy közös
kísérletet… Lehet, hogy sikerül itt állást kapnia, és akkor talán ideköltözik.
7
Azon a rettenetes éjszakán, amikor „elsı és utolsó” találkozásunk olyan siralma-
san kútba esett, amikor kudarcba fulladt az egész, szóval akkor én brutálisan
megszakítottam virtuális kapcsolatunkat. Te hoztad meg a döntést – még akkor
is, ha máig sem vagy hajlandó beismerni –, de én segítettem a megvalósításban.
Nem tudom, hogy állsz Bernharddal és a családoddal. És nem is akarom tudni,
mert semmi köze hozzánk, kettınkhöz. Nekem szükségem volt erre a hosszú
hallgatásra. (Valószínőleg soha nem kellett volna véget vetnem neki.) Arra kel-
lett, hogy tartósítsa ezt a mi egészen különleges élményünket, hogy élethosszig
meg tudjuk ırizni bensıséges, meghitt és intim nemtalálkozásunkat. Elmentünk
a végsıkig. Tovább nem lehet. Folytatás nincs, már nem is lehet, háromnegyed
évvel késıbb különösen nem. Kérlek, Emmi, nézd te is így ezt a mi dolgunkat.
Becsüljük meg, ami volt! És maradjunk ennél, különben tönkretesszük az egé-
szet. Leód
Tíz perc múlva

Re:
Leo, ez mestermő volt, valódi ínyencség, rövid idı alatt csúcsformába jössz.
„Emmi, te ugyan a Teljesség Illúziója vagy, de nem akarok tıled többé soha,
semmit.” Értem. Értem. Értem. Holnap többet. Ettıl, sajnos, nem tudlak meg-
kímélni. Jó éjt. A T. I.
Másnap
Tárgy: méltó befejezés
Rendben, megbecsülöm, ami volt. Ennél maradok. Nem teszek tönkre semmit.
Tiszteletben tartom az álláspontod, kedves ex-e-mail-”folytatás nincs”-barátom,
Leo Leike. Megelégszem vele, ha szépen akarsz megtartani az emlékezetedben,
és ugyanígy megtartani a „mi dolgunkat is”. Bár meglehetısen tökéletlennek és
illúzióját vesztettnek érzem magam ahhoz, hogy én legyek a „Teljesség Illúzió-
ja”, de még mindig én vagyok számodra „az eszményi szerelem”, bár nyilvánva-
lóan egy másik bolygóról. Mert a bostoni Cindyvel – biztosan Cindynek hívják,
látom magam elıtt, amikor azt suttogja a füledbe, „I’m Cindy”, kuncog, „but
you can call me Cinderella”, kuncog és kuncog –, szóval Cindyvel talán nem
lehet megtalálni az elképzelhetı legeszményibb szerelmet, de a földhözragadt
szerelem különbözı variációit igen. Megtalálhatók, és fıleg megélhetık. Engem
– test és lélek természetes kiegyensúlyozásaképpen – mint „vágyképet” cipelsz
magaddal, és természetesen tökéletesen megértem, hogy ügyelned kell rá, ne
legyek túlságosan nehéz, nehogy vágyképsérvet kapj.
Rendben van, Leo, megkönnyítem „nekünk”, megkönnyíteni neked és nekem a
dolgot, abbahagyom, kivonulok az életedbıl. Nem írok (egyelıre!) több e-mailt.
Megígérem. Szabad a te „vágyképednek” még egyetlenegy vágyát kifejeznie, a
legeslegutolsót? CSAK EGYETLEN, EGYETLENEGY ÓRÁT, egyet szemtıl
szemben veled! Hidd el, ennél jobb tartósítószere nem lehet a mi közös élmé-
nyünknek. Mert egy meghitt, bensıséges nem találkozás egyetlen értelmes befe-
8
jezése a találkozás. Nem kívánok tıled semmit, nem várok tıled semmit. Csak
egyszer az életben látnom kell téged, beszélnem kell veled, éreznem kell a kö-
zelségedet. Szeretném egyetlenegyszer látni, amint a szád az „Emmi” szót for-
málja. Látnom kell a szempilládat, ahogy lecsukódik, mielıtt lemegy a függöny.
Kedves Leo, igazad van, számunkra nincs értelmes folytatás. De van méltó be-
fejezés. Ezért kérlek, csak ezért! Az kéri, aki számodra a „Teljesség Illúziója”.
Három óra múlva

Vá:
Pamela.
Egy perc múlva

Re:
???
Vá:
Nem Cindynek hívják, hanem Pamelának. Igen, tudom, nem hangzik valami jól.
Soha nem szerencsés, ha az apák adnak nevet a lányuknak. De Pamela egészen
másképp néz ki, de tényleg. Jó éjt, Emmi. Leo
Re:
Kedves Leo, hát ezért szeretlek annyira! Kérlek, bocsásd meg a feltételezései-
met. Olyan, de olyan erıtlennek érzem magam. Jó éjt, Emmi
9
Második fejezet
10
Másnap
Tárgy: nem bánom
Találkozzunk. Leo
Három perc múlva

Re:
Te mondád. Remek ötlet, Leo. Hol?
Egy óra múlva

Vá:
Egy kávéházban.
Egy perc múlva

Re:
Amelyiknek tíz menekülı útvonala és öt vészkijárata van?
Öt perc múlva
Vá:
Javasolom, hogy a nagy Huber kávéházban. Olyan közel, mint ott, még soha és
sehol nem voltunk egymáshoz. (Úgy értem: térbelileg.)
Re:
Megint elıreküldöd a szép húgodat, hogy megszondázza Emmit?
Vá:
Nem, ezúttal egyedül megyek, nyílt sisakkal és egyenesen hozzád.
3 perc múlva
Re:
Leo, furcsa tıled ez a nagy elszántság. Te nem ilyen vagy. Mire ez a nagy siet-
ség? Miért akarsz találkozni velem?
Vá:
Mert te akarod.
Re:
11
És mert te le akarod tudni.
Két perc múlva

Vá:
Mert azt akarom, hogy te letudd azt a hiedelmet, hogy én le akarom tudni.
Re:
Leo, ne köntörfalazz! Te akarod letudni!
Egy perc múlva

Vá:
Mindketten le akarjuk tudni. És jól akarjuk letudni. A „méltó befejezésrıl” van
szó. Ezek a te szavaid, kedves Emmi.
Re:
De én nem akarom, hogy csak azért találkozz velem, hogy letudd. Nem vagyok
a fogorvosod.
Másfél perc múlva

Vá:
Bár te gyakran hajszálpontosan eltalálod az ideget. EMMI, KÉRLEK! Ezt most
pipáljuk ki. A kifejezett kívánságod volt, és jogos kívánságod. Megígérted ne-
künk, hogy nem tesszük vele tönkre azt, ami a „miénk”. Én bízom a te
„miénked”-ben és az én „miénkem”-ben, és közös „miénkünk”-ben is. Talál-
kozzunk szemtıl szemben egy órácskára egy kávé mellett. Mikor érsz rá?
Szombaton? Vasárnap? Délben? Délután?
Három óra múlva

Tárgy: nincs
Ma már nem kapok választ, Emmi? Ha nem, akkor jó éjszakát! (Ha igen, akkor
is jó éjszakát!)
Egy perc múlva

Re:
Leo, érzel még valamit, amikor írsz nekem? Én ugyanis úgy érzem, hogy már
semmit nem érzel. És ez az érzés egyáltalán nem jó érzés.
12
Két perc múlva
Vá:
Emmi, hatalmas hajókofferek és kincsesládák vannak tele bennem az irántad
való érzelmekkel. De a hozzájuk illı kulcs is ott van.
Re:
Nem véletlenül Bostonból jön ez a kulcs, és a neve „Pamela”?
Re:
Nem, a kulcs nemzetközi, és úgy hívják, hogy „józan ész”.
Re:
De ez a kulcs nálad csak egy irányban mőködik. Csak bezár. És bent, a koffe-
rekben megfulladnak az érzelmeid.
Vá:
A józan eszem ügyel rá, hogy mindig elég levegıt kapjanak az érzelmeim.
Re:
De ki nem kapaszkodhatnak. Soha nem lesznek szabadok. Leo, hidd el, hogy
nagyon is beskatulyázod az érzelmeidet. Ezen még javítanod kell. Így, és most
elbúcsúzom mára (ezt tanácsolja a józan eszem), és hagyom, hogy hassanak rám
a szavaid, amelyeket az elıttünk álló találkozásra vesztegettél vagy nem veszte-
gettél. Jó éjszakát!
Vá:
Aludj jól, Emmi!
Másnap
Tárgy: célegyenes
Hahó, Leo, tudjuk le: szombaton 2-kor ráérek. Áruljam el, hogy nézek ki, csak
hogy ne kelljen sokáig keresgélned? Vagy azt szeretnéd, hogy én találjalak meg,
ülsz valahol unatkozva a tömegben, lapozgatsz egy újságot, és arra vársz, hogy
megszólítsalak? Kb. ebben a hangnemben: „Bocsánat, szabad az a szék? Ó, nem
ön véletlenül Leike úr, a koffernyi bezárt érzelmével? Hát akkor én volnék az
13
Emmi Rothner, örvendek, hogy mégiscsak sikerül megismerkednem önnel, il-
letve sikerült. És… – belekandikálva az újságodba – …különben mi újság a
nagyvilágban?”
Két óra múlva

Tárgy: sorry
Leo, kérlek, bocsáss meg az elızı e-mailemért. Olyan, olyan, de olyan… Min-
denesetre nem volt valami szép tılem. Ezért az e-mailért tulajdonképpen meg-
érdemelném a rendszergazdát.
Tíz perc múlva

Vá:
Miféle rendszergazdát?
Re:
Ó, semmi, felejtsd el! Ez csak egy kis viccelıdés köztem és köztem. Akkor
szombaton 2-kor. Rendben?
Egy perc múlva

Vá:
Szombaton 2-kor. Rendben. Legyen kellemes szerdád, kedves Emmi.
Re:
Vagyis: „Kedves Emmi, ezen a szerdán már ne számíts új e-mailre Leótól.”
Hét óra múlva

Tárgy: nincs
Legalább tartod a szavad.
Három óra múlva

Tárgy: csak úgy
Leo, ég még nálad a lámpa? (Nem kell válaszolnod, csak úgy magamtól kérdez-
tem. És ha magamtól kérdezem, akkor tulajdonképpen akár tıled is megkérdez-
hetem, nem igaz?)
Három perc múlva

Vá:
Mielıtt téves választ adnál magadnak: igen, Emmi, még ég a lámpa. Jó éjt!
14
Egy perc múlva
Re:
Mit csinálsz? Jó éjszakát.
Vá:
Írok. Jó éjszakát.
Re:
Kinek írsz? Pamelának? Jó éjszakát.
Vá:
Neked írok! Jó éjszakát.
Re:
Nekem írsz? Mit írsz nekem? Jó éjszakát.
Vá:
Jó éjszakát.
Re:
Vagy úgy. Értem. Jó éjszakát.
Másnap
Tárgy: még két nap
Kedves Leo, ez az utolsó e-mail, amit elküldök, mielıtt (megelızve engem) te
küldesz egyet. Csak azért írok, hogy ezt tisztázzam veled. Már nem is kell vála-
szolnod, mert holnapután 2-kor úgyis találkozunk a kávéházban. Az biztos,
hogy nem Leo-fürkészı tekintettel (búcsú)andalgok majd végig a kávéházon.
Inkább egy kis asztalnál ülök, és várok, amíg a férfiú, aki két éve bizonyos ér-
zelmeket hozott össze és szórt szét velem írásban, mielıtt eltávozott volna Bos-
tonba, és lezárta volna a hajókofferét, amelyet külön az Emmi iránti érzelmei
számára csináltatott, tehát várok, amíg rám talál és leül hozzám, hogy a fejünk-
ben lejátszódott kalandot végre méltóképpen befejezhessük. Ezért nyomatéko-
san kérlek, hogy igyekezz felismerni. Mint tudjuk, három változatból választ-
hatsz. Ha esetleg már nem emlékeznél rá, hogyan írt le a húgod, szívesen meg-
15
adok néhány kulcsszót eligazításként. (Vééééééééééé-ééééééletlenül még meg-
van az akkori mailed.) A. Az ıs-Emmi: középtermető, rövid, barna hajú (másfél
év alatt egyébként megnıhetett a haja), fiús, „kimért arroganciával leplezett
enyhe bizonytalanság”, büszke fejtartás, finom arcvonások, folyton izeg-mozog,
pörgıs, temperamentumos. B. Emmi kettı: magas, szıke, nagy mellek, nıies,
lassú mozgású. C. Emmi három: középmagas, barna típus, bátortalan, riadt,
rosszkedvő. Így, azt hiszem, meg tudsz találni. Válaszolj, vagy mindenesetre
lazíts még két napot, kedvesem. És vigyázz a kulcsodra! Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
Kedves Emmi, megkönnyítetted, hogy felismerjelek, feltehetıen könnyebben,
mint ahogy akarnád. Végérvényesen elárultad, hogy az egyes számú Emmi
vagy, persze ezt mindig is sejtettem. Akarod tudni, mibıl?
Egy perc múlva

Re:
Természetesen! Leo, szeretem a benned lakozó, izgatott hobbipszichológust!
Ezzel életre lehet galvanizálni a leállt vérkeringésedet, sıt, érzelmileg abszolút
bedeszkázott állapotodban is e-mail írásra lehet késztetni téged.
Negyedóra múlva
Vá:
Kedves Emmi egy! Vééééééééletlenül még nekem is megvannak az e-mailjeim
abból az idıbıl, amikor távdiagnosztizáltuk egymást. A jelzıkbıl, amelyekkel a
húgom jellemezte Emmi kettıt, egyszerően ejtetted az olyanokat, mint „nagyon
független”, „magabiztos, szexis”, „a férfiakra vetett pillantása tökéletesen kö-
zömbös”, valamint „hosszú láb”, „szép arc”. Neked csak az volt a fontos, hogy
felhívd a figyelmemet a „kicsit lassú mozgására”, a „nagy mellére” (de hiszen
ezzel mindig is hadilábon álltál, legalábbis amióta ismerjük egymást). Világos
tehát, hogy ezt az „Emmi kettıt” nem különösebben csíped. Vagyis: nem te
vagy ı. Ugyanez a helyzet „Emmi hárommal”. İ egyáltalán nem érdekel. Kife-
jezetten a bátortalanságát emeled ki, azt a jellemvonását, amely tıled igencsak
távol áll. Egy árva hangot nem szólsz az „egzotikus arcáról”, a „mandulavágású
szemérıl”, a „fátyolos tekintetérıl”, semmirıl, ami érdekes lehetne benne. Érté-
kelésedben, kedves Emmi, csak „Emmi eggyel” vagy nagyvonalú. Fontosnak
tartod megemlíteni, hogy a haja megnıhetett, idézed „kimért arroganciával lep-
lezett bizonytalanságát”, „büszke fejtartását”, temperamentumosságát. Megemlí-
tetted továbbá, hogy „pörgıs”, de hogy „nyugtalan” és „ideges”, arról lazán el-
16
felejtkezel. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeket nem nagyon szeretsz magad-
ban. Tehát, kedves barna hajú, büszke fejtartású, pörgıs Emmi egy, örülök,
hogy szombat délután a kávéházi asztalnál találkozhatom veled. Viszlát, Leo
Tíz perc múlva

Re:
Ha tudtam volna, hogy ilyen eufórikus állapotba kerülsz (írás közben is), amikor
azt hiszed, hogy átlátsz valamin, akkor, kedvesem, jobban igyekeztem volna
átláthatóbbá tenni magam a számodra. De azért figyelmeztetlek: inkább számolj
mindegyik Emmivel. Ki tudja, mit hoz majd az a kinti élet, milyen erısen vagy
gyengén tükrözi vissza ezt a bentit, ahol a szavak csak szavakban kereshetik a
rejtélyekre a megoldást. Egyébként, drágám, kettınk közül te vagy az, aki hadi-
lábon áll a kebelméretekkel. A melleknek csak az említése is nyilvánvaló
ödipális stresszállapotot vált ki belıled. Mással nem tudom magyarázni, miért
lovagolsz folyton a „nagy melleken”, ha szabad ilyen metaforikusán fogalmaz-
nom. Viszlát, Emmi
Öt perc múlva
Vá:
Ezt majd megbeszélhetjük a kávéházi asztalnál. Különben is, úgy tőnik, hogy a
„kebel, igen, nem, nagy, kicsi” témából amúgy sem igen tudunk kikeveredni,
kedvesem, drágám, kedves drágám.
Tíz perc múlva

Re:
Jó lenne, ha találkozásunkon az alábbi témák nem kerülnének szóba:
1. Mellek és egyéb testrészek. (Nem szeretnék külsıségekrıl beszélni, azokat
amúgy is látjuk.)
2. „Pam” (és hogy ı hogyan képzeli el a jövıjét Érzelem-ládányi Leo Leike ol-
dalán „a vén Európában”).
3. Valamint Leo Leike valamennyi magán- és Emmi-idegen ügyei.
4. Valamint Emmi Rothner valamennyi magán- és Leo-idegen ügyei.
Kérlek, nagyon kérlek, hogy ebben az egy órában ne legyen szó semmi és senki
másról, csakis kettınkrıl. Meg tudjuk ezt valósítani?
Nyolc perc múlva

Vá:
És akkor valójában mirıl beszélgessünk? Nem sok teret hagytál rá.
Negyedóra múlva
17
Re:
Leo, azt hiszem, lassan megint kezdesz beijedni, újra felszínre tör krónikus,
szunnyadó szorongásod attól, hogy élı kapcsolatot létesíts Emmivel. Tulajdon-
képpen nagyon szívesen leragadnál egy „nagy mellek”-kaliberő témánál. Vagy
tévedek? Hogy mirıl beszélgessünk? Mindegy. Beszélgessünk a gyerekkori él-
ményeinkrıl. Nem fog érdekelni a szöveged tartalma és megfogalmazása, csak
az, hogyan ejted ki a szavakat. Leo, LÁTNI akarom, ahogyan beszélsz. LÁTNI
akarom, ahogy engem hallgatsz. LÁTNI akarom, hogyan lélegzek Ilyen hosszú
ideig tartó szoros, meghitt, sokat ígérı, lefékezett, szakadatlan, meg-
megszakított, beteljesült, beteljesületlen virtualitás után szeretnélek végre, sıt
legvégül egy óra hosszat valóságosan LÁTNI. Mást semmit.
Hét perccel késıbb

Vá:
Remélem, nem fogsz csalódni. Mert nem LÁTSZOM különösen izgalmasnak,
se amikor beszélek, se amikor másokat hallgatok, és fıleg akkor nem, amikor
levegıt veszek. (Meg vagyok fázva.) De te akartad így, te akartad a találkozást.
Három óra múlva

Tárgy: ???
(Már megint) valami rosszat mondtam? Szép estét a továbbiakban. Leo
Másnap
Tárgy: szorongás
Jó reggelt, Emmi. Igen, szorongok. Fontosnak tartottál (és talán részben még
mindig annak tartasz), és most attól félek, ennek egyszeriben vége lesz, ha meg-
látsz. Azt gondolom ugyanis, hogy a képernyın szebbek a betőim, mint amilyen
az arcom, amikor kiejtem ıket. Lehet, hogy felszisszensz, hogy kire fecsérelted
két éven át a gondolataidat és az érzelmeidet, méghozzá milyeneket! Ez jutott
eszembe, amikor tegnap este azt írtam, hogy „te akartad így, te akartad a talál-
kozást”. Remélem, már megértesz. Ha már nem válaszolsz, akkor a holnapi vi-
szontlátásig: Leo
Öt óra múlva
Re:
Igen, most már értelek, tényleg nagyon érthetıen fejezted ki magad. Számodra a
„mi dolgunk” mindig is azt jelentette, és máig is kizárólag csak azt jelenti, hogy
TE mit jelenthetsz NEKEM. Attól függ ugyanis, hogy ÉN mit jelentek NEKED.
18
Vagyis: ha sokat jelentesz nekem, akkor én is jelentek neked valamit. Ha nem
sokat jelentesz nekem, akkor én nem jelentek neked semmit. Nyilvánvaló, hogy
ezért tudsz lemondani a fizikai jelenlétemrıl, és ezért nem érzed úgy, hogy min-
denáron találkoznod kell velem, és ezért sem lelkesedsz most valami határtala-
nul, mert úgy érzed, hogy a találkozásunk kikényszerített találkozás. Mert hogy
ÉN valójában ki és mi vagyok, annak nem volt és most sincs jelentısége a szá-
modra. De Leo, ami a szorongásodat illeti, megnyugtatlak: már a találkozásunk
elıtt a legjobb úton vagyok afelé, hogy elıbb-utóbb ne jelentsél nekem semmit.
(De bonyolult egy mondat!) Tehát lehetsz olyan, amilyen csak akarsz, drágám.
Tíz perc múlva

Vá:
A legjobb, ha hagyjuk ezt az egész találkozást, drágám.
Re:
Igen, hagyjuk. A legjobb lesz, ha most rögtön aktivizálod az automatikus üze-
netküldıdet, drágám.
Tíz perc múlva

Vá:
Az én hibám. Boston után már nem lett volna szabad válaszolnom neked.
Egy perc múlva

Re:
Az én hibám. Soha nem lett volna szabad megírnom, hogy a 15-ös lakásban haj-
nali háromkor még ég a villany. Mi közöm nekem a te villanyodhoz? Egyébként
nehogy azt hidd, hogy olyan nagyon fontos vagy: aznap csak véletlenül mentem
el taxival a ház elıtt.
Két perccel késıbb

Vá:
A villanyomhoz valóban semmi közöd, de azért nagyon kedves tıled, hogy spó-
rolni akarsz vele. Egyébként még ha kettınk helyzetét illetıen nincs is jelentı-
sége: egy taxiból nem látni, hogy fent a 15-ös lakásban ég-e a villany vagy sem.
Egy perc múlva

Re:
Akkor biztosan emeletes busz volt, vagy helikopter. De ma már ez tökéletesen
mindegy. Jojcakát.
19
Hét óra múlva
Vá:
Ha véletlenül éppen arra repültél, láthattad: a 15-ösben ma éjjel megint égett a
villany. Nem tudok aludni.
Tíz perc múlva

Tárgy: fontos
Szeretném tisztázni, Emmi:
1. Hogy mit jelentesz nekem, az nekem legalább annyit jelent, mint az, hogy én
mit jelentek neked.
2. Épp azért, mert te olyan sokat jelentesz nekem, jelent nekem az sokat, hogy
lehetıség szerint én is sokat jelentsek neked.
3. Ha nem jelentenél nekem annyit, mindegy volna, hogy én mit jelentek neked.
4. De mivel ez nekem egyáltalán nem mindegy, ez azt jelenti, hogy nekem oly
sokat jelentesz, hogy nem lehet mindegy, mennyit jelentek én neked.
5. Ha tudnád, mennyit jelentesz nekem, akkor megértenéd, hogy miért nem aka-
rom, hogy ne jelentsek neked semmit.
6. Tehát elıször is: nyilván nem tudtad, hogy mennyit jelentesz nekem.
7. Másodszor pedig: most már talán tudod.
8. Fáradt vagyok. Jó éjszakát!
Négy óra múlva

Re:
Jó reggelt, Leo. Ilyet még senki nem mondott nekem. És nem is hiszem, hogy
valaha is mondta volna valaki valakinek. Nem csak azért, mert az ilyesmit két-
szer (ilyen körülményesen) nem lehet megfogalmazni. Hanem mert csak igen
keveseknek sikerülhet ennyi érzelemmel telítetten gondolkodniuk. Nagyon kö-
szönöm. Fogalmad sincs róla, hogy mit jelent ez nekem!!! Akkor tehát ma ket-
tıkor a kávéházban?
Egy óra múlva

Vá:
Ma kettıkor a kávéházban.
Egy perc múlva

Re:
Tehát négy óra és huszonhat perc múlva.
Egy perc múlva

Vá:
20
Huszonöt.
Egy perc múlva

Re:
Huszonnégy.
Vá:
És most tényleg eljössz!
Re:
Természetesen. Hát te?
Két perc múlva

Vá:
El, természetesen. Csak nem fosztom meg magunkat a „méltó befejezésünktıl”?
20 perc múlva
Re:
Az elıbbi az utolsó mailed volt?
Vá:
Nem. És a te mostanid?
Re:
Az sem. Izgulsz?
Vá:
Izgulok. És te?
Re:
Én is, nagyon.
21
Vá:
Fölösleges. Annak, aki elıször találkozik velem, meglehetısen átlagos, viszony-
lag unalmas alak vagyok.
Re:
Leo, a kármentés már elkésett! Az elıbbi az utolsó e-mailed volt?
Vá:
Az utolsó elıtti, kedves Emmi.
Re:
Tılem ez most az utolsó. A mielıbbi viszontlátásig, kedves Leo. Isten hozott a
találkozás szőzföldjén!
22
HARMADIK FEJEZET
23
Aznap este
Tárgy: nincs
Köszönöm, Emmi. Leo
Másnap reggel
Tárgy: nincs
Nincs mit, Leo. Emmi
Tizenkét óra múlva

Tárgy: olyan…
…rossz volt?
Két óra múlva

Re:
Miért kérdezed, Leo? Tudod, hogy milyen volt. Ott voltál. 67 percig teljes testi
valódban ültél szemben azzal, aki számodra a „Teljesség Illúziója”, és a 67
percbıl legalább 54 percet mosolyogtál rá. Nem kezdem el felsorolni, hogy mi
mindent pakoltál bele ebbe a mosolyba, olyan hatalmas volt a program. Min-
denesetre látszott rajtad, hogy rendesen zavarban vagy. De nem, rossz nem volt.
Egyáltalán nem volt rossz. Remélem, már nem fáj annyira a torkod. Mint mond-
tam, legjobb a ribizli ízesítéső Isla-Menta pirula és a lefekvés elıtti gurgulázás
zsályateával. Szép hátralévı estét! Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
„Egyáltalán nem volt rossz.” Akkor milyen volt, kedves Emmi? Egyáltalán, mi-
lyen volt?
Öt perc múlva
Re:
Jaj, Leo, mióta teszed föl te az izgalmas kérdéseket? Nem te vagy-e kettınk kö-
zül az izgalmas válaszok felelıse?
Tehát: ha nem volt rossz, akkor milyen volt, kedves Leo? Gondolkozz csak
nyugodtan. Jó éjszakát, Emmi
Három perc múlva

Vá:
24
Hogy tud két azonos Emmi ilyen különbözı hangnemben írni és beszélni?
Re:
Kemény edzéssel, kedves nyelvpszichológus úr! És most aludj jól, álmodj szé-
pet, és lélegezz mélyeket. Egyébként: a „Köszönöm, Emmi”, hát az igencsak
gyönge volt. Nagyon gyönge! Jóval alulmúlta a lehetıségeidet.
Másnap est
Tárgy: az idegen
Kedves Emmi, egy teljes órája csak törlöm a félig megírt e-maileket, amelyek-
ben megpróbáltam leírni, hogy éreztem magam a találkozónkon. Képtelen va-
gyok összeszedni a gondolataimat. Bármit mondanék, banális lenne, csak frázi-
sok, „jóval alulmúlva a lehetıségeimet”. Most megpróbálom másfelıl közelíteni
meg a dolgot. Elmondom, hogy TE hogy érezted magad a találkozónkon. Meg-
engeded, hogy kivételesen én is olyan ügyes pontokba szedjem, ahogy te szok-
tad volt? Tehát:
1. Bosszantott, hogy hamarabb voltam ott, mint te.
2. Csodálkoztál, hogy mindjárt felismertelek, mert hiszen tudtad, hogy nem „ez-
zel” az Emmivel számoltam.
3. Megütköztél rajta, hogy arcon csókoltalak, mintha ez valami évek óta meg-
szokott szertartás volna kettınk között. (Nem hagytad a másik orcádat is meg-
csókolni – értettem a jelzést.)
4. Az elsı másodperctıl kezdve úgy érezted, hogy egy idegennel ülsz szemben,
aki azt állítja, hogy ı Leo Leike, de adós marad a bizonyítékokkal, hogy való-
ban ı az.
5. Ez az idegen egyáltalán nem volt ellenszenves a számodra. A szemedbe né-
zett. Kinyitotta a száját, és akkor csukta be, amikor kellett. Nem bonyolódott
bele végeérhetetlen történetekbe. Nem esett pánikba, amikor a társalgás közben
hosszabb szünetek álltak be. Nem volt szájszaga és nem rángatózott a szemhéja.
Szórakoztató, egyáltalán nem kellemetlen beszélgetıpartner volt, bár egy kicsit
rekedt. Te azonban ennek ellenére újra és újra rápillantottál a szép smaragdzöld
karórádra – mely valóban kecses csuklót választott magának –, hogy vajon
meddig kell még itt ülnöd, színlelve a meghittségét, annak tudatában, hogy a
másik is tetteti a meghittségét, aminek még a leghalványabb jele sem volt felfe-
dezhetı abban a nyilvános helyiségben. Semmi nem volt rajtam ismerıs neked.
Semmi meghittet nem találtál rajtam. Semmi nem érintett meg belılem. Semmi
nem emlékeztetett a levelezıpartneredre, Leóra. A postafiókból semmi nem volt
átszármaztatható a kávéházi asztalra. Semmi nem teljesült abból, amit vártál,
kedves Emmi. És ezért, ami a Leo Leike fejezetet illeti, némileg… nem, nem
„csalódott vagy”, ez túl súlyos szó lenne – de kijózanodtál. A kijózanodás talá-
lóbb: „Hát tényleg ez az a Leo Leike. Vagy úgy. Na jó.” Most nyilván ezt gon-
dolod. Eltaláltam?
25
Egy óra múlva
Re:
Hát igen, köszönöm a bókot, kedves Leo. A zöld óra tényleg szép, már évek óta
hordom. Lipcsében vettem, egy szerb régiségkereskedınél. „Megy jól, te látni
nappal, látni éjjel pontosan idıt” – ígérte. És valóban: bármikor rápillantottam
az órára, mindig pontosan mutatta a megfelelı idıt. Na és most megint itt a bú-
csúhoz megfelelı idı. Sok szeretettel, Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
Kedves Emmi, igazán nagyon elegánsnak, sıt kacérnak találom, ahogy kitérsz
elılem. De nem gondolod, hogy becsületesebb lenne, ha megmondanád, mi ba-
jod? Akkor éjszaka nem kínlódnék annyit az elalvással, ha érted, hogy mire
gondolok.
20 perc múlva
Re:
Rendben van, Leo, tulajdonképpen jobban érdekelt volna, hogy TE mit gondolsz
rólam, és hogy TE mit éreztél vagy éreztél volna (feltéve ha éreztél volna). A
találkozásunk utáni indulataimat és érzéseimet egy hajszálnyival mégiscsak job-
ban ismerem én, mint te. Ezt elhiheted. De kedves tıled, hogy vetted a fáradsá-
got a boncolgatásukhoz. Jó éjszakát.
Másnap este
Tárgy: a nem létezı
Kedves Leo, látom már, hogy írás közben mostanában kicsit begörcsölsz. A ká-
véházban talán némileg túlvállaltad magad a lazaságoddal. De nem akarom el-
rontani a játékot: elárulom, hogy TE hogy érezted magad a találkozónkon. Te-
hát:
1. Ragyogóan felkészültél rá, hogy jöjjön bár oda bármelyik Emmi, te tökéletes,
jó fellépéső, gáláns, magabiztos, mégis szerény modorú, az e-mail kapcsolatun-
kat méltóképpen befejezı Leo Leike legyél, úgyhogy szinte már mindegy is
volt, hogy valójában melyik Emmi megy el a találkozóra.
2. Gratulálok, Leo, alig lehetett észrevenni rajtad a megdöbbenést, hogy meny-
nyire más vagyok, mint ahogy vártad.
3. Gratulálok, Leo, alig lehetett észrevenni rajtad a meglepıdést, hogy hogyan
lehetek hirtelen középmagas, barna, bátortalan és gátlásos. (A szomorúságot a
biztonság kedvéért a ruhatárban hagytam, ez így is volt rendjén.)
4. Gratulálok, Leo, alig lehetett észrevenni, milyen nehezedre esett kristálytisz-
ta-hegyipatak-színnel keretezett pupilláddal beparkolni a szemembe, és közben
megırizni ártatlan, visszafogottan barátságos bármelyik-Emminek-állok-elébe
mosolyodat.
26
5. Leo, ha rangsorolnom kellene száz olyan rokonszenves ismeretlent, akikkel
az összes Emmik 20 és 60 közötti átlaga fenntartás nélkül másodszor is, leg-
alábbis alkalmilag találkozna, garantáltan bekerülnél az elsı öt közé. (Pontlevo-
nás csakis a futólag foganatosított, némileg elkapkodott arcpuszidért jár, ez még
valóban finomításra szorul.)
6. De sajna, sajna, sajna, én nem vagyok az Emmik átlaga, hanem csak az az
egy, aki abban a hitben élt, hogy „személyesen” ismer téged, és aki az érzelmek
nyitott tárlóinak nappalain és éjszakáin (!) már tudni szerette volna, hogy milyen
veled. (Ilyenkor véletlenül mindig az a rekesz is nyitva volt nálad, amelyikben a
borosflaskáid sorakoznak.)
7. Nem, kedves Leo, nem voltál te nekem idegen, meg se adtad a lehetıséget,
hogy úgy vegyelek szemügyre, mint egy idegent. Te ugyanis, eltekintve a külsı
burkodtól, ott sem voltál, te nyilvánosan elbújtál elılem.
8. Hat szóban összefoglalva a találkozásunkat: én félénk voltam, te pedig zárkó-
zott. Kijózanító találkozás volt? Na igen, hogy ıszinte legyek, egy kicsit. Az
elızı két év – beleértve az Emmi elıli belsı emigrációdat Bostonban – valami-
vel tartalmasabb volt. Puszi az arcodra. Most fogom a szomorúságomat, és el-
vonulok vele a zuhany alá.
Négy óra múlva

Tárgy: Ja igen!
Egyébként menı a zakód. Jól áll a kék. És persze jó utat Londonba! (Nem kell
többé válaszolnod.)
Öt perc múlva
Vá:
Emmi, kérdezhetek valami „személyeset”?
Re:
Na, képzelem, micsoda kérdés lesz!
Vá:
Együtt vagy még Bernharddal?
Re:
Persze. Együtt. Hát hogyne. Nyilván. Miért kérded?
27
Vá:
Ó, csak „személyes” érdeklıdésbıl.
Re:
Irántam?
Vá:
Az életed iránt.
Re:
Nocsak, nocsak. Leo, kérdezhetek valami „személyeset”?
Vá:
Kérdezhetsz.
Re:
Sajnálod, hogy láttál?
Vá:
Kérdezhetek ezzel kapcsolatban valami nagyon „személyeset”, Emmi?
Re:
Kérdezhetsz.
Vá:
Lehet azt sajnálni?
Re:
Válaszoljak erre ıszintén és „nagyon személyesen”?
28
Vá:
Válaszolj.
Re:
Mindig azt gondoltam: nem, azt nem lehet sajnálni. De rólad feltételeztem vol-
na. Jó éjt, én kedves levelezıtársam.
Vá:
Mióta láttalak, tízszer jobban becsüllek azért, hogy milyen magabiztosan tudsz
gúnyolódni a bizonytalanságodon. Jó éjt, kedves levelezıtársnım.
Re:
Remek, a virtuális Leo megint felülkerekedik benned. Ha bármikor kiszellıztet-
néd az érzelemraktáradat: gondolj a te bizonytalanságán magabiztosan gúnyoló-
dó Emmidre
30 másodperccel késıbb
Re:
„Pam” is Londonban lesz?
Vá:
Már ott van.
Re:
Ez aztán a praktikus megoldás. Na hát akkor: jó megérkezést, jó éjszakát!
Vá:
Jó éjszakát, Emmi!
29
NEGYEDIK FEJEZET
30
Egy hónap múlva
Tárgy: hahó, Emmi
Hahó, Emmi, véletlenségbıl nem repültél el és fényképeztél tegnap éjszaka a
helikopterrıl a 15-ös lakás elıtt? Vagy csak vihar volt? Mindenesetre rád gon-
doltam, és nem tudtam többé elaludni. Hogy vagy? Szeretettel: Leo
Öt óra múlva
Re:
Hahó, Leo, micsoda meglepetés! Nem gondoltam volna, hogy miután sikerült
megemésztened a „találkozást”, és egy hónapig hallgattál, még egyszer össze-
kapod magad, és írsz egy mailt. Kinek írsz te tulajdonképpen? És kire gondolsz
olyankor, amikor rám gondolsz? (Mert hogy rám emlékeztet a villámlás és a
dörgés – ez nagyon kedves tıled.) Talán az arc nélküli és testetlen régebbi
vágyképedre gondolsz, „az eszményi szerelemre”, „a Teljesség Illúziójára”?
Vagy arra a fátyolos tekintető bátortalanra ott, a kávéházban? (Ha a következı
egy hónapon belül válaszolsz, akkor még egy lépéssel tovább megyek, és meg-
kérdezem: MI az a konkrétum, ami az eszedbe jut, amikor valamelyikünkre
gondolsz?) Szeretettel: Emmi
Fél óra múlva

Vá:
Arra az Emmire gondolok, aki az ujjaival, amelyek olyan finomak, hogy az em-
ber azt hinné, mindjárt tovaúsznak tıle, félpercenként a füle mögé simította a
szemébe lógó láthatatlan hajtincset, mintha így akarta volna fátyolos tekintete
elıl elhúzni a fátylat, hogy végre egyszer olyan élesen és tisztán lássa a dolgo-
kat, ahogy leírni már régóta tudja. És én újra és újra azt kérdezem magamtól,
hogy vajon boldog-e ez az asszony?
Tíz perc múlva

Re:
Kedves Leo, naponta egy ilyen e-mail, és én leszek a legboldogabb nı a vilá-
gon.
Három perc múlva

Vá:
Köszönöm, Emmi. De sajnos a boldogság nem e-mailekbıl lesz.
Egy perc múlva

Re:
Hanem? Mibıl lesz a boldogság? Mondd meg, úgy szeretném tudni!!!
31
Öt perc múlva
Vá:
Biztonságból, meghittségbıl, közös dolgokból, önzetlen odaadásból, élmények-
bıl, megérzésekbıl, eszmékbıl, elképzelésekbıl, kihívásokból, célokból. És a
lista még korántsem teljes.
Három perc múlva

Re:
Hőha, ez maga a stressz, a modern tíztusa, sporthetek a boldogságért, a boldog-
ságot megalapozó erények és elrendelések teljesítményének nagy seregszemléje.
Akkor már inkább naponta egy e-mailt Leótól, egy kis láthatatlan hajtinccsel.
Legyen szép estéd! Jó, hogy még nem felejtettél el. Arcpuszi. Emmi
Másnap
Tárgy: kérdés
Kedves Leo, ugye tudod, hogy most mit kérdezek tıled!
Húsz perc múlva

Vá:
Amilyen határozottan kitetted a felkiáltójelet, gyanítom.
Egy perc múlva

Re:
Tehát, Leo, mit akarok kérdezni?
Három perc múlva

Vá:
„Milyen volt Londonban?”
Egy perc múlva Re:
Ugyan, Leo, lehet, hogy te így mondanád. De tudod, hogy én szeretem nevükön
nevezni a dolgokat. Tehát: Mi van „Pam”-mel?
Vá:
Elıször is: „Pam” nincs idézıjelben. Másodszor: Pamnek az a neve, hogy
Pamela. És harmadszor: Pamela nem valami tárgy!
Két perc múlva

Re:
32
Szereted?
Három óra múlva

Tárgy: nincs
Hú, de soká gondolkodol rajta!
Tíz perc múlva

Vá:
Emmi, még túl korai lenne errıl beszélni, illetve ezt megbeszélni.
Három perc múlva

Re:
Nagyon ügyesen fogalmazol, kedves Leo. Most tehát találgathatok. Mire gondol
Leo: még túl korai beszélni a szerelemrıl? Vagy: még túl korai megbeszélni
Emmivel „Pam”-et, bocsánat, Pamelát?
Öt perc múlva
Vá:
A másodikra mindenképpen, kedves Emmi. Lám, már megint a „Pam”-nél tar-
tasz, és ez arra utal, hogy egyelıre még nem vagy képes megbeszélni velem ezt
a dolgot. Ugyanis ki nem állhatod „Pam”-et. Úgy érzed, hogy elveszi tıled az e-
mail partneredet. Eltaláltam?
Öt óra múlva
Tárgy: nincs
Hú, kedvesem, de soká gondolkodol most TE azon, hogy mivel cáfold meg ezt a
gyanút.
Negyedóra múlva
Re:
Helyes, igazad van. Nem szeretem, mert elıször is: nem ismerem, és így máris
könnyebb nem szeretni. Másodszor: mert igyekszem olyan utálatosnak elkép-
zelni, amilyennek csak lehet. És harmadszor: ez sikerül is. Negyedszer pedig:
igen, mert elvesz téged tılem, elveszi, ami megmaradt belıled, a levelezıtár-
samból megmaradt morzsákat, a kevés kis reményt. A reményt arra, hogy…
hogy… fogalmam sincs, mire, egyszerően csak a reményt. De megígérem: ha
szereted, megtanulom én is megszeretni. Addig azért ugye szabad még néhány-
szor azt mondanom, hogy „Pam”? Nem tudom, miért, de olyan jólesik. És, ked-
vesem, ami még jólesik: ha azt írod nekem, hogy „kedvesem”. Ugyanis szó sze-
rint veszem. Hát igen, még ez is sikerül, nagy néha. Szép álmokat.
Három perc múlva

33
Vá:
Neked is, kedvesem.
Két nap múlva

Tárgy: most én írok neked
Emmmmmmmmmmmi, részeg vagyok. És magányos. Súlyos hiba. Soha ne le-
gyen az ember a kettı egyszerre, legyen vagy magányos, vagy részeg, de a kettı
egyszerre soha. Súlyos hiba. „Szereted Pamet?”, ezt kérdezted. Igen, szeretem,
ha velem van. Vagy mondjuk másképp: szeretném, ha velem lenne. De nincs
velem. És én sem lehetek vele, mert ı sincs nálam. Érted te ezt, Emmi? Nem
szerethetek mindig csak olyan nıket, akik nincsenek nálam, amikor én velük
vagyok, és szeretem ıket. London? Hogy milyen volt London? Na igen, milyen
is volt London? A felkorbácsolt vágy csillapítása öt napig, hat nap szorongás az
utána következı vágyakozástól. Ez volt London. Pamela hozzám akar költözni.
Hívd csak „Pam”-nek, egész nyugodtan hívd „Pam”-nek. Csak neked szabad így
hívni. Pamela hozzám akar költözni. Velem akar élni. Ezt akarja, de vajon meg
is teszi-e? Nem élhetek örökké abból, hogy mit akar a nı, aki szeret. Azzal a
nıvel akarok élni, akit én szeretek. Élni és szeretni, a kettıt egyszerre. Nem az
egyiket a másik nélkül. Részegen vagy magányosan, a kettıt egyszerre soha.
Mindig csak az egyiket, a másik nélkül. Emmi, érted, mire gondolok?
Várj egy kicsit, töltök magamnak még egy pohár bort. Vörösbor, bordeaux-i
vörös, a második üveg, Emmi-íze van, mint mindig. Emlékszel? Tudod, Emmi,
te vagy az egyetlen. Az egyetlen, az egyetlen, az egyetlen, aki… Nehéz ezt meg-
fogalmazni. Már részeg vagyok egy kicsit. Te vagy az egyetlen, akit közel érzek
magamhoz, még ha nincs is itt nálam, mert én vele vagyok, ha ı nincs is nálam.
És még el kell árulnom neked valamit, Emmi. Nem, nem árulom el, családod
van. Férjed van, aki szeret. Akkoriban éles kanyart vettél. De mellette döntöttél,
jól döntöttél. Lehet, hogy úgy érzed, hiányzik valami. De nem hiányzik neked
semmi. Tiéd mind a kettı: az élet is, a szerelem is. Nekem is megvan mind a
kettı: a magány is, a részegség is. Súlyos hiba. De mégiscsak elmondom. Any-
nyira, de annyira nem akartam, hogy tessél nekem. Nem akartam. Nem akartam,
hogy ne tessél nekem, és nem akartam, hogy tessél. Egyáltalán semmit sem
akartam. Nem akartalak látni. Minek is? Neked ott van Bernhard és a gyerekek.
Nekem meg Pamela. És ha nincs itt, akkor a bordeaux-i van. De azért most csak
elárulom: csodaszép vagy, az arcod például csodaszép. Sokkal ártatlanabbnak
látszol, mint ahogy írsz. Nem írsz ártalmasan, azt nem, de néha nagyon kemé-
nyen, önmagadhoz képest nagyon keményen írsz. Az arcvonásaid viszont lá-
gyak. És szépek. És nem tudom, hogy boldog vagy-e. Nem tudom, nem tudom,
nem tudom. De boldognak kell lenned. Egyszerre élhetsz és szerethetsz. Én ma-
gányos vagyok, és nem érzem jól magam. És mi jut nekem Pamelából, ha olyan
messze van, hogy már nem is érzem, hogy velem lenne? Érted te ezt? Megyek,
lefekszem. De még valamit el kell árulnom: tegnap rólad álmodtam, és láttam az
igazi arcodat. A melled mindegy nekem, nagy mell, kis mell, közepes mell,
34
tökmindegy. De nem mindegy a szemed és a szád. És az orrod se mindegy.
Ahogy rám néztél, és ahogy megszólítottál, és ahogy levegıt vettél, szemben
velem. Az nem mindegy. És minden szó, amit leírsz, most már amúgy is az illa-
tod és a tekinteted, és a szád. Akkor most megyek aludni. Elküldöm neked ezt a
mailt, aztán lefekszem. Remélem, megtalálom a megfelelı billentyőt. Olyan kö-
zel vagy hozzám, megcsókollak. És most megyek aludni. Hol az a billentyő?
Öt perc múlva
Tárgy: írtam neked
Kedves Emmi, küldtem neked egy e-mailt. Remélem, megkaptad. Nem, remé-
lem, nem kaptad meg. Vagy mégis. Úgyis mindegy, megkaptad vagy nem kap-
tad meg, elolvasod vagy nem olvasod el. És most lefekszem. Egy kicsit bepiál-
tam.
Másnap este
Tárgy: ó, kedvesem!
Kedves Leo, tegnap éjjel kaptam tıled egy levelet. Tudsz róla? Elolvastad ma?
El is mentetted? Ha nem, akkor elküldöm. Te olyan egy kedves fiú vagy!!!
Gyakrabban kellene berúgnod. Ha be vagy rúgva, akkor olyan, olyan, olyan…
társ vagy.
Egy óra múlva

Vá:
Köszönöm, Emmi. Reggel fájó fejjel és émelygı gyomorral ébredtem, ami
eszembe juttatta, hogy részegségemben mi mindent zúdítottam rád. És, Emmi,
„eláruljak valamit”? Furcsa, de egyáltalán nem restellem. Sıt valahogy meg-
könnyebbültem tıle. Kimondtam, amit régóta cipeltem magamban. Örülök,
hogy most kint van. És eláruljak még valamit? Örülök, hogy NEKED mondtam
el. Úgy, és most fızök magamnak egy kamillateát. Jó éjszakát, kedvesem. És
bocsáss meg, ha túllıttem a célon.
Másnap reggel
Tárgy: második nekifutás
Leo, szeretnék még egyszer találkozni veled. Még egyszer, egy kávéra. Csak
igyunk meg valahol egy kávét. Semmi mást. Mondj igent! Sikerülhet jobban is,
mint legutóbb. Szép napot, kedvesem.
Tíz óra múlva

Tárgy: kávéház
Hahó, Leo, hol vagy? Remélem, nem vagy megint társtalanul bordeaux-i kómá-
ban. Emlékeztetlek, a ma reggeli kérésem: csak még egy kávéházi kísérletet,
igen vagy nem? Én az igenre szavazok. Egyenlı szavazatnál az a döntı, hogy ki
35
hord kisebb számú cipıt. Lennél olyan kedves, és elárulnád (akár józanon is)
még ma, hogy melyikre szavazol? Szeretném a válaszodat magammal vinni az
álmaimba. Arcpuszi a lágy arcvonású Emmitıl
Két óra múlva

Tárgy: nincs
Leo, kérlek, jelentkezz!!!
Egy óra múlva

Tárgy: nincs
Leo, muszáj ezt így? Megırjít, hogy a nagyon is esedékes válaszaidra várjak! írj
egy „igen”-t, írj egy „nem”-et, írd, hogy „bőőő” vagy „bááá”, írj akármit, de írj!
Különben hamarosan helikopter landol a 15-ös lakás erkélyén. Én figyelmeztet-
telek! Emmi
Másnap reggel
Tárgy: brutális
Köszönöm, Leo. Köszönöm a felejthetetlen éjszakát. Le sem hunytam a sze-
mem.

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
Három perc múlva

Re:
Leo, mondd, kérlek, pont most akarsz végtelenül rossz vicceket kiagyalni? Ha
azonnal jelentkezel, még az egyszer megbocsátok! Emmi

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
36
Egy perc múlva
Re:
Miért csinálod ezt velem?

Vá:
RENDELKEZÉSÉRE.
37
ÖTÖDIK FEJEZET
38
Másnap este
Tárgy: próbaszöveg
Halló, Emmi, átment?
Fél óra múlva

Re:
Igen, átjött. De elárulhatok valamit, kedves Leo? Máskor sokkal gyorsabban
bejöttél nekem, mint az elmúlt napokban. Mi van veled? Hol voltál? Mit tesz-
telsz? Micsoda dolog ez? Miért küldöd a nyakamra a rendszergazdádat? Már azt
hittem, hogy megint áthelyezted a székhelyed Bostonba.
Két perc múlva

Vá:
Sajnálom, Emmi. Úgy sajnálom! Valószínőleg valami nagyobb szoftverhiba
volt. Tévedésbıl lemondták az Out-lookomat. Talán elmulasztottam valami ha-
táridıt. Három napja nem jön postám. Te írtál nekem?
Tizenkét perc múlva

Re:
Írtam, Leo. Én írtam neked. Kérdeztem valamit. Két és fél napot vártam a vála-
szodra. Aggódtam miattad, pont úgy, mint azokban a legszebb órákban, mielıtt
elmenekültél volna Amerikába. Sıt fel is hívtalak, de nem is akartam beszélni
veled, csak a hangodat akartam hallani, a régi számodon azonban mindig azt
mondták be, hogy „nem kapcsolható”. Könnyek nélkül sírtam utánad. Hisztéri-
kusan nevettem miattad. Azt hittem, hogy most másodszor fejezıdött be, ami
soha el se kezdıdött. Ilyen csúcspontjai voltak az én nem túlságosan üdítı éle-
temnek, mialatt a szoftvered a miatt a szörnyen nagy hiba miatt nem mőködött.
Mintha nem volna elég reális okunk a szakitásra, most még rátett egy lapáttal a
rendszer is, amely átvette fölöttünk az irányítást. Rémisztı, hogy miféle terepen
mozgunk. Most egyszerően csak kimerült vagyok. Jó éjt. Örülök, hogy újra itt
vagy. Örülök, és megnyugtat.
Három perc múlva

Vá:
Kedves Emmi, fáj, hogy fájdalmat okoztam, ezt elhiheted. A felsıbb hatalom
volt: a komputertechnika. Amilyen gyorsan összeköt, olyan gyorsan el is vá-
laszt. Ez ellen mi, érzı emberek, tehetetlenek vagyunk. Bocsáss meg, és aludj
jól, kedvesem.
Másnap reggel
Tárgy: a kérdésed
39
Jó reggelt, Emmi. Éppen most beszéltem telefonon egy „szakértıvel”: a rend-
szer megint rendben van. Remélem, kialudtad magad. Ja igen, említetted, hogy
kérdeztél tılem valamit. Mire vagy kíváncsi? Szeretettel, Leo
Egy óra múlva

Re:
Távirati stílusban: ma, 3 óra. A kávéházban. Oké?
Fél óra múlva

Vá:
Jó, de (…). Nem, semmi de. Igen!
20 perc múlva
Re:
Rendben! Es ehhez a roppant érdekes okozati láncolathoz fél órára volt szüksé-
ged, kedvesem? CSAK fél órára? Szabadjon elemeznem a dolgot. Elıször egy
„jó”, ami látszólag határozott beleegyezés. Aztán egy vesszı, a várható folytatás
miatt. Majd egy „de”, a visszatáncolás beharangozására, utána egy kerek zárójel
az írásbeli formamővészet jegyében. Aztán három pont a titokzatosan sokrétő
gondolatok igazolására. Aztán elegendı fegyelem a zárójel bezárásához és a
megnevezhetetlen zőrzavar becsomagolásához. Majd egy hagyományos értéke-
ket ırzı pont következik a külsı rend megırzésére a belsı káoszban. Aztán hir-
telen egy akaratos „nem”, a látszólag határozott elutasítás jeleként. Majd újra
egy vesszı, jelezve, hogy kiegészítés következik. Aztán a „semmi”, kiemelendı
a kompromisszum nélküli elutasítást, aztán megint egy „de”, egy önmagában
feloldódó „de”, amelyik csak azért van ott, hogy megmutassa, hogy több „de”
már nem lesz. Minden kétség tisztázódott. Egyetlen kétség sem mondatott ki.
Minden kétség áthárítva. A végén pedig egy bátor „igen”, akaratos felkiáltójel-
lel. Még egyszer, összefoglalva: „Jó, de (…). Nem, semmi de. Igen!” Micsoda
pompás rondója a tétovaságodnak. Micsoda elragadó kánonja annak, hogy képes
voltál dönteni, és ezt ki is teregeted a nyilvánosság elıtt. Ez az ember aztán pon-
tosan tudja, hogy mit nem tud, és hogy mit akar. Aztán ezt a tudást úgy ruházza
át arra a másik személyre, akit illet, mint senki más. És mindezt alig fél óra alatt.
Zseniális! Nemhiába tanultál nyelvpszichológiát, kedves Leo!
Három perc múlva

Vá:
És te tudod, hogy mit akarsz?
Re:
Tudom.
40
Vá:
Mit?
Re:
Téged. (Még egyszer leülni egy kávéra.) ((Láthatod, én is tudok játszani a záró-
jelekkel.))
Vá:
Minek?
Egy perc múlva

Re:
Mert ugyanazt teszem, amit te, még ha ezt magadnak, zárójel nyit, és nekem,
zárójel bezárva, nyilvánvalóan csak részegen vagy képes beismerni.
Vá:
És mi lenne az?
Re:
Érdeklıdöm irántad.
Vá:
Úgy van, kedves Emmi. Semmi de, nincs pont, nincsenek zárójelek. Egyszerően
csak így: Igen. Igazad van. Helyes a meglátásod. Érdekelsz.
Egy perc múlva

Re:
Remek, kedves Leo. Akkor, gondolom, megvannak a feltételei a második kávé-
házi találkozónknak. Tehát háromkor?
Vá:
Igen. Zárójel nyit. Felkiáltójel. Felkiáltójel. Zárójel bezárva. Háromkor.
41
HATODIK FEJEZET
42
Éjfél felé
Tárgy: te
Kedves Leo, ezúttal én köszönöm meg (elıször). Köszönöm a délutánt. Köszö-
nöm, hogy megengedted, hogy egy keskeny résen bekukkanthassak érzelmeid
tékájába. Amit láttam, meggyızött róla, hogy te vagy az, aki írsz. Felismertelek,
Leo. Újra felismertelek. Te vagy az azonosság. Ugyanaz vagy. Az egy és
ugyanaz. Valóban létezel. Nagyon, nagyon bírlak. Szép álmokat.
20 perc múlva
Vá:
Kedves Emmi, a bal tenyeremen, úgy középtájt, ott, ahol az életvonal a dombo-
rulatok közt az ütıér felé kanyarodik, van egy pont. Nézem ezt a pontot, de nem
látom. Mereven nézem, de nem tudom lokalizálni. De érzem. Érzem csukott
szemmel is. Egy pont. Olyan erısen érzem, hogy beleszédülök. Ha nagyon kon-
centrálok rá, szétterjed a hatása, egészen a lábujjam hegyéig. Bizserget, csiklan-
doz, felmelegít, felkavar. Felkorbácsolja a véremet, megadja a pulzusom ritmu-
sát, meghatározza a szívverésem ütemét. És a fejemben, hát ott olyan kábulatot
okoz, akár valami drog, módosítja a tudatomat, eltorzítja a látóhatáromat. Egy
pont. Nevetni tudnék a boldogságtól, hiszen nagyon jó. Sírhatnékom van az
örömtıl, mert az enyém, és a legkisebb porcikámig fogva tart és betölt. Kedves
Emmi, a bal tenyeremmel, ahol ez a pont van, ma délután, úgy négy óra felé le-
hetett, egy kávéházi asztalnál történt valami. Meg akartam fogni egy pohár vi-
zet. De ekkor egy másik, gyengéd kéz tovakúszó ujjai elindultak az én kezem
felé, megpróbálták lefékezni, megpróbálták eltéríteni, megpróbálták megakadá-
lyozni az összeütközést. Majdnem sikerült is. Majdnem. Az egyik tovasietı ujj
puha hegye azonban egy másodperc töredékéig hozzásimult a vizespohárért
nyúló kezem tenyeréhez. Micsoda gyengéd érintés volt. Elmentettem. Senki
nem veheti el tılem. Érezlek. Felismerlek. Újra felismerlek. Te vagy az azonos-
ság. Az egy és ugyanaz. Valóban létezel. Szép álmokat.
Tíz perc múlva

Re:
Leo!!! Hogy ez milyen szép volt! Hol lehet ilyesmit tanulni? Most innom kell
egy whiskeyt. Ne zavartasd magad. Menj nyugodtan aludni. És ne feledd a pon-
tot. A legjobb, ha ökölbe szorítod a kezed. Az megırzi.
50 perccel késıbb
Tárgy: három whiskey meg én
Kedves Leo, még egy darabig fönnmaradtunk, és rólad beszélgettünk, a fizikai-
lag létezırıl. (A „mi” azt jelenti, hogy három kis whiskey meg én.) Az elsı
whiskeynek és nekem feltőnt, hogy a jelenlétemben igyekszel minél fegyelme-
43
zettebbnek látszani, beszédben, mozdulatokban, nézésben. Az engem jól ismerı
elsı whiskeynek (amit sajnos közben kiittam) az volt a véleménye, hogy erre
nem lenne szükség. Az idıközben sajnos szintén erısen megfogyatkozott máso-
dik whiskey annak a gyanújának adott hangot, hogy te már régen eldöntötted,
hogy soha nem fogsz közelebb kerülni hozzám a postafiókomnál és egy jól
megvilágított, tucatnyi szemtanúval körülvett kávéházi asztalnál. Ehhez képest –
a második whiskey véleménye szerint – a társalgásunk ezúttal örvendetesen
közvetlen, szívélyes, igazi, személyes, szinte bensıséges volt, mi több, a terve-
zettnél fél órával tovább tartott. Véleménye szerint jók a kilátások arra, hogy
nyugdíjaskorunkig folytassuk vasárnaponként az efféle kávéházi találkozókat,
majd aztán együtt pasziánszozzunk vagy tarokkozzunk, ez utóbbi esetében felté-
telezve, hogy a partnereink hajlandók játszani velünk. („Pam” biztosan nagy
tehetség.) Nos, a harmadik, már egy kicsit veszélyes whiskey megkérdezte,
hogy vajon mit érzel testileg? (A whiskey ezt fellengzısen „libidónak” mondta.
Én azt feleltem, hogy azért ennyire nem kell túlozni.) Belılem akarta kihúzni,
hogy vajon tényleg elhiszem-e, hogy csak kb. 3,8 ezrelék bordeaux-itól kezdve
találsz vonzónak. Kávé és víz mellett ugyanis semmilyen érdeklıdést nem tanú-
sítasz a külsım iránt. „Whiskey, ebben biztosan tévedsz – intettem le. – Leo
olyan ember, aki az érzelmeit, mindegy, hogy milyenek, erısek-e vagy sem, a
tenyere közepén lévı egyetlen pontra képes összpontosítani. Mindenesetre az az
ember, akinek soha eszébe se jutna, hogy azt a látszatot keltse egy nıben, aki
tetszik neki, hogy az tetszik neki, sıt, hogy egyenesen a szemébe mondja: tet-
szel nekem! Ezt ı otrombaságnak tartaná.” Erre azt mondta a harmadik
whiskey: „Pamelának bezzeg már legalább ezerszer elmondta.” Tudod-e, kedves
Leo, hogy mit csináltam ezután a harmadik whiskeyvel? Eltüntettem. És most
megyek aludni. Jó reggelt!
Másnap reggel
Tárgy: tehát Emmi!
Hogy is írtad az elsı találkozásunk utáni napon? Idézem: „A 'Köszönöm, Em-
mi', hát az igencsak gyönge volt. Nagyon gyönge! Jóval alulmúlta a lehetısége-
idet.” És hogy fejezted ki magad tegnap éjjel a második találkozásunkat illetı-
en? Idézem: „Kávé és víz mellett ugyanis semmilyen érdeklıdést nem tanúsítasz
a külsım iránt.” Hát ez igencsak gyönge volt, kedves Emmi. Nagyon gyönge!
Jóval alulmúlta a lehetıségeidet.
Három óra múlva

Re:
Sajnálom, Leo. Igazad van, a mondat idétlen. Ha te írtad volna, mindjárt neked
ugrottam volna. Kínos ez az egész e-mailezés. Üres. Tolakodó. Ciki. Iiiiiiii! De
kérlek, hidd el: NEM ÉN VOLTAM, AZ A HÁROM WHISKEY VOLT! Fáj a
fejem. Visszafekszem. Szia!
44
Másnap este
Tárgy: Bernhard
Sajnálom, Emmi. Kénytelen vagyok még egyszer szembesíteni téged a szavaid-
dal (és a whiskeykéivel). Így hát a természetemnek megfelelıen komolyan és
komoran megkérdezlek: ugyan miért érdekeljen, hogy „hogy nézel ki”? Miért
kellene a szemedbe mondanom, hogy „tetszel nekem”? Miért kellene közelebb
kerülnöm hozzád, mint egy jól megvilágított asztal túloldala egy kávéház köze-
pén? Csak nem akarod, hogy még ráadásul „testileg” is (vagy ahogy az alkohol
mondja, libidózusan) beléd szeressek?! Mi hasznod lenne belıle? Magyarázd
meg, mert el nem tudom képzelni. Egyáltalán, néhány dolgot nem ártana meg-
magyaráznod, kedvesem! Kávézás közben megint elegánsan mellébeszéltél.
Hónapok óta, sıt Boston óta bujkálsz ez elıl a téma elıl. De most tudni akarom.
Igenis, tudni akarom, felkiáltójel, felkiáltójel, felkiáltójel, felkiáltójel.
Tehát az elsı kérdéscsoport: Mi a helyzet veled? Hogy áll a dolog Bernharddal?
Mit csinálnak a gyerekek? Hogyan élsz? Mi tölti ki az életed? Második kérdés-
csoport: Hogyhogy Boston után megint felvetted velem a kapcsolatot? Mi a vé-
leményed ma azokról a dolgokról, amelyek az e-mail kapcsolatunk megszakítá-
sához vezettek? Hogy tudtál megbocsátani Bernhardnak? Hogy tudtál megbo-
csátani nekem? Harmadik kérdéscsoport: Mi bajod? Tehetek érted valamit? Mi
a szándékod velem? Mid legyek én? Mi legyen a kettınk jövıje? Folytassuk?
Minek? Áruld el nekem! MINEK? Ne siesd el, elég, ha csak néhány nap múlva
válaszolsz, idınk van elég. Szép estét! Leo
Öt óra múlva
Tárgy: benyomás és lenyomat
Még néhány szót a hiányzó vagy nem felismerhetı érdeklıdésemhez aziránt,
„hogy milyen a külsıd”, kedves Emmi. Általad üzenem a volt és leendı
whiskeyjeidnek: „Tetszel nekem.” Ezt 0,000 ezrelék alkohollal a véremben
mondom. Jó látni téged. Csodálatos rád nézni. És szerencsére bármikor beléd
láthatok. Nemcsak százféle benyomásom van rólad, hanem egy lenyomatom is.
Van egy pont a tenyeremen, ahol megérintettél. Ebben elnézegethetlek. Sıt,
meg is simogathatlak. Jó éjszakát.
Három perc múlva

Re:
Azt kérdezed: „Mit tehetek érted?” Hiszen épp most válaszoltál rá. Simogass
meg, érints meg ott, azon a ponton. Kedvesem!
Egy perc múlva

45
Vá:
Megérintlek. De nem miattad, hanem magam miatt. Mert ezt a pontot csak én
érezhetem, ez a pont az enyém. Kedvesem!
Re:
Tévedés, kedvesem! Az érintéshez mindig ketten kellenek. 1. Akit megérinte-
nek. 2. Aki megérint. Jó éjt.
Három nap múlva

Tárgy: elsı kérdéscsoport
Fiona tizennyolc lesz. Jövıre befejezi az iskolát. Már csakis angolul és franciául
beszélek vele, hogy gyakorolja a nyelveket. Azóta egyáltalán nem áll szóba ve-
lem. Stewardess vagy zongoramővésznı akar lenni. Én a kettı kombinációját
javaslom neki: zongoramővésznı a repülın, repülı zongoramővésznı, nem len-
ne konkurenciája. Csinos, karcsú, középmagas, szıke, fehérbırő, szeplıs, olyan,
akárcsak az anyja volt. Fél éve Gregorral jár. Gregorral járni nála annyit jelent,
hogy mindenkit „Gregor”-nak hívnak, akivel elüti az éjszakáit, függetlenül attól,
hogy az illetı hímnemő vagy nınemő-e. Hivatalosan minden éjszakát nála tölt.
Csak sajnos a szegény fiú errıl nem tud, és semmi haszna belıle. „Mit csináltok
egész idı alatt?” – kérdezem. Fiona ilyenkor olyan kétértelmőén mosolyog,
ahogy csak bír. A fenti helyzetben a fiatalok számára, akik nem akarnak vála-
szolni, még mindig a „szex” a legegyszerőbb válasz, ugyanis magáért beszél.
Fionának egyetlen szót sem kell vesztegetnie rá. Csak néhány monológot kell
végighallgatnia, tele szexuálpedagógiai intelmekkel. Jonas tizennégy. Még gye-
rek. Érzékeny és ragaszkodó. Anyahiánya van, ezért nagy szüksége van rám.
Hihetetlen erıbedobással ı tartja össze a családot. Az iskolához már nincs ener-
giája. Néhány naponként megkérdezi, hogy szeretem-e még az apját. Leo, fo-
galmad nincs róla, hogy ilyenkor hogy néz rám. Akkor a legboldogabb, ha bol-
dognak lát bennünket, és mindkettınknek ı a világ közepe. Néha szabályosan
belelök az apja karjaiba. Ki akarja kényszeríteni belılünk az egymás iránti ra-
gaszkodást. Érzi, hogy lassanként egyre jobban távolodunk egymástól. Bern-
hard. Hát igen, Bernhard. Mit is mondjak, Leo? Miért kell errıl beszélnem, és
éppen veled? Épp elég nehezemre esik magamnak bevallani. Kicsit elhidegül-
tünk egymástól.
A kapcsolatunknak már nincs sok köze a szívhez, pusztán az észhez. Sajnos
nem vethetek a szemére semmit. İ a legjobb és legönzetlenebb ember, akit csak
ismerek. Kedvelem. Becsülöm, mert becsületes. Nagyra tartom a figyelmessé-
gét. Csodálom a nyugalmáért és a bölcsességéért. De nem, már nem ı „a nagy
szerelem”. Lehet, hogy sohasem volt az. Mégis örömmel játszottuk el, egymás
elıtt is a „nagy szerelmet”, mert ezzel arra ösztönöztük a másikat is, hogy a gye-
rekek elıtt úgy tegyünk, mintha… Szerettük volna, ha a gyerekek védettnek ér-
zik magukat. Tizenkét évnyi színészkedés után belefáradtunk a tökéletes házas-
46
pár szerepébe. Bernhard zenész. Szereti a harmóniát. Szüksége van a harmóniá-
ra. Megéli a harmóniát. MI együtt éljük meg a harmóniát. Amellett döntöttem,
hogy része leszek az egésznek. Ha kivonom magam belıle, mindent romba dön-
tök, amit felépítettünk. Bernhard és a gyerekek már egyszer megéltek egy ilyen
összeomlást. Ez másodszor nem történhet meg. Nem tehetem meg velük. Nem
tehetem meg MAGAMMAL. Soha nem bocsátanám meg magamnak. Érted?
Egy nap múlva
Tárgy: Leo?
Hahó, kedvesem, megnémultál? Vagy türelmesen várod a családtörténetem má-
sodik és harmadik részét?
Öt perc múlva
Vá:
Beszélsz vele mindenrıl, Emmi?
Hat perc múlva

Re:
Nem, vele együtt hallgatok, Leo. Ez fokozza a hatást. Nagyon is jól tudjuk,
hogy mirıl van szó. Megpróbáljuk a legjobbat kihozni belıle. Leo, ne hidd,
hogy halálosan boldogtalan vagyok. A főzım bizalmas ismerısöm. Tartást ad,
és megvéd. Csak arra kell ügyelnem, nehogy egy szép nap megfulladjak.
Három perccel késıbb

Vá:
Emmi, 35 éves vagy!
Öt perc múlva
Re:
Harmincöt és fél. És Bernhard 49. Fiona 17. Jonas 14. Leo Leike 37. Hektor,
Krámerné bulldogja 9. Hát Vasziljev, WeiBenbachék kis ékszerteknıse? Ezt
meg kell még kérdeznem, emlékeztess rá, Leo! De mit akarsz ezzel mondani? A
35 évemmel nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy következetes legyek? A 35
évemmel nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy továbbra is viseljem a felelıs-
séget? Nem vagyok még elég öreg ahhoz, hogy tudjam, mivel tartozom magam-
nak és a szeretteimnek, mit kell még elviselnem, hogy hő maradjak önmagam-
hoz?
Négy perc múlva

Vá:
47
Mindenesetre még fiatal vagy ahhoz, hogy már most arra kelljen ügyelned, ne-
hogy egy szép napon megfulladj a szoros főzıd alatt, kedvesem.
Egy perc múlva

Re:
Amíg Leo Leike e-mailben, sıt néha live a kávéházi asztalnál gondoskodik
frisslevegı-szállítmányról, addig nem lesz légszomjam.
Két perccel késıbb

Vá:
Ez jó elterelı hadmővelet volt, kedves Emmi. Szabad legyen emlékeztetnem rá,
hogy egy csomó kérdésemre még nem válaszoltál. Elmentetted ıket, vagy küld-
jem át még egyszer?
Három perc múlva

Re:
Kedvesem, mindent elmentettem, amit valaha is írtál nekem. Mára elég. Szép
estét, Leo! Jó hallgatóság vagy. Köszönöm.
Másnap
Tárgy: harmadik kérdéscsoport
A te különös második számú kérdéscsoportodra majd a végén válaszolok. Most
inkább a jelenrıl beszélnék. Mi a bajom, Leo? – Te. Az, hogy hiányzol. (Már
akkor is így volt, amikor azt sem tudtam, hogy létezel.) Mit tehetsz értem, Leo?
– Legyél itt. Írj. Olvasd el, amit írtam. Gondolj rám. Simogasd meg a megérin-
tés pontját. Mi a szándékom veled, Leo? – Az a napszaktól függ. Többnyire azt
szeretném, ha a fejemben volnál. Néha alatta is. Mi legyél nekem, Leo? – Ez
felesleges kérdés. Már az vagy. Mi legyen a kettınk jövıje, Leo? – Ugyanaz,
ami eddig. Hogy folytassuk-e, Leo? – Feltétlenül. Minek? – Semminek. Egysze-
rően csak úgy. Te éled az életed, én élem az életem. És ami marad, azt együtt
éljük.
Tíz perc múlva

Vá:
De így nem sok marad már „nekünk”, kedvesem.
Három perc múlva

Re:
Az tıled függ, kedvesem. Nekem nagy tartalékaim vannak.
48
Két perc múlva
Vá:
A beteljesületlenség tartalékai. Nem fogom tudni beteljesíteni ıket, kedvesem.
Re:
Fogalmad sincs róla, kedvesem, hogy mi mindent tudsz beteljesíteni, és hogy mi
mindent teljesítettél már be. Ne feledd: tonnányi nehéz hajókoffereid vannak
tele érzelmekkel. Nem kell mást tenned, csak néha kiszellıztetni ıket.
Negyedóra múlva
Vá:
Ami érdekelne: a két találkozásunktól változott-e nálad valami, Emmi?
Re:
És nálad?
Vá:
Elıször te jössz.
Re:
Nem, elıször te.
Egy perc múlva

Vá:
Rendben, tehát elıször: nálam. De ahhoz elıször még meg kell válaszolnod a
kérdéseket, amelyekre még nem válaszoltál. Ez tisztességes ajánlat, kedvesem.
Négy óra múlva

Tárgy: második kérdéscsoport
Rendben van. Intézzük el végre.
1. Hogy miért vettem fel Boston után veled a kapcsolatot? – Mi az, hogy miért?
Mert az a háromnegyed év „Boston” a legszörnyőbb háromnegyed év volt, ami-
óta hivatalosan négy negyedévre szabdalták az éveket. Mert a szavak embere
szó nélkül kisurrant az életembıl. Gyáván, azoknak az elküldött leveleknek a
hátsó ajtaján, amely korunk kommunikációjának egyik legrettenetesebb üzene-
49
tével volt bereteszelve. A mai napig álmodom a mondattal (és ha a technika
rosszindulatú, akkor megint felbukkan a postafiókomban): FIGYELEM! E-
MAIL CÍMVÁLTOZÁS. Blablabla.
Leo, a mi „történetünk” akkor még nem fejezıdött be. A menekülés soha nem a
végpont, mindig csak a tétovázás elnyújtása. Ezt te is nagyon jól tudod. Külön-
ben nem válaszoltál volna kilenc és fél hónappal késıbb.
2. Mi a véleményem ma azokról a dolgokról, amelyek az e-mail kapcsolatunk
megszakításához vezettek? – Leo, micsoda kérdés ez? Neked lett egyszerre na-
gyon eleged belılem, túl sok voltam neked, vagy túl kevés. Túl kevés az érzelmi
befektetésedhez, az illuzórikus kiadásaidhoz. Túl sok a gyakorlati nyereséghez,
a reális bevételeidhez. Az Emmi nevő vállalkozás már nem volt kifizetıdı. El-
vesztetted a türelmedet. Hát, kedves Leo, ezek voltak azok a körülmények, ame-
lyek az e-mail kapcsolatunk megszakításához vezettek.
3. És most lesz izgalmas a dolog: hogyan tudtam megbocsátani Bernhardnak? –
Leo, ezt a kérdést most legalább hússzor elolvastam. Nem értem, becsületsza-
vamra, nem értem. MIT kellett volna megbocsátanom Bernhardnak? Hogy a
férjem? Hogy útját állta az e-mail szerelmünknek? Hogy a létezésével végsı
soron menekülésre kényszerített? Leo, mire célzói a kérdéseddel? Magyarázd
meg!
4. Így, és most befejezésül: hogyan tudtam megbocsátani neked? – O, Leo.
Megvesztegethetı vagyok. Szép e-mailek jönnek tıled, és máris megbocsátok
mindent, sıt a kilenc és fél hónapos mesterséges szünetet is. Ennyi!!
Tíz perc múlva

Tárgy: nincs
Úgy, kedvesem, és most áruld el, hogy a két találkozásunktól változott-e nálad
valami? (És természetesen: mi változott?) Arcpuszi és tenyérpont-megérintés.
Emmi
50
HETEDIK FEJEZET
51
Másnap este
Tárgy: Leo? Leo?
Másnap reggel
Tárgy: ébresztı Leo?
Leeeooo?
Leo eo eo eo eo eo eo eeeeeeeooooooo?
Leeeeeeeee eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeooooooooo???
Tizenegy óra múlva

Tárgy: találkozás
Kedves Emmi, találkozhatnánk még egyszer? Mondanom kell valamit. Fontos,
azt hiszem.
Tíz perc múlva

Re:
„Pam” terhes!
Három perc múlva

Vá:
Nem, Pamela nem terhes. Pamelának semmi köze a találkozásunkhoz.
Van egy kis idıd valamikor holnap vagy holnapután?
Egy perc múlva

Re:
Drámaian hangzik! Ha valami jó hírt akarsz ilyen sürgısen közölni velem sze-
mélyesen, akkor: igen, akkor van „valamikor egy kis idım”.
Két perc múlva

Vá:
Nem jó hír.
Re:
Akkor küldd el írásban. De kérlek, még ma! Holnap nehéz napom lesz. Alud-
nom kell legalább néhány órát.
Két perc múlva

Vá:
52
Kérlek, Emmi, beszéljünk róla inkább valamelyik nap nyugodtan! És most ne
törd a fejed, menj aludni. Jó?
Re:
Leo, vigasztalni igen, de áltatni nem hagyom magam. Tıled nem. És nem így.
Hogy azt mondod: „Ne törd a fejed, menj aludni.” Hát akkor, ki vele!
Vá:
Emmi, kérlek, amit mondani akarok, nem való a jóéjszakát-postafiókba. Szem-
tıl szemben kell beszélnünk róla. És tényleg nem számít, hogy néhány nappal
elıbb vagy késıbb.
Re:
KLL MEMM!!!
(Kedves Leo Leike, mondja el most mindjárt!!!)
Tíz perc múlva

Vá:
Rendben van, Emmi: Bernhard tud rólunk. Legalábbis tudott rólunk. Ezért hú-
zódtam vissza.
Egy perccel késıbb

Re:
??? Leo, micsoda képtelenség ez? Mirıl tudott Bernhard? Egyáltalán, mirıl is
kellett volna tudnia? És te meg honnan tudod ezt? Ha valakinek egyáltalán tud-
nia kellene valamit, az leginkább én lennék, gondolom. Leo, te mintha gyártottál
volna magadnak valami gyanús összeesküvéselméletet. Magyarázatot kérek!
Három perc múlva

Vá:
Emmi, kérdezd meg Bernhardot! KÉRLEK, BESZÉLJ VELE! Nem nekem kell
megmagyarázni ezt a dolgot, hanem neki. Nem tudtam, hogy soha nem szólt
neked errıl. El nem tudtam volna képzelni. Hihetetlen! Azt hittem, egyszerően
csak nem akarsz velem errıl beszélni. De láthatólag tényleg fogalmad sincs róla.
Bernhard a mai napig nem mondta el neked.
Két perc múlva

Re:
53
Leo, lassan kezdek aggódni érted. Lázad van? Merre bolyong a fantáziád? Az ég
szerelmére, miért kell Bernhard-dal beszélnem rólad? És mégis, hogy gondolod?
„Bernhard, beszélnünk kell. Leo Leike azt mondja, hogy tudsz róla, és rólam,
hogy egész pontos legyek. Ki az a Leo Leike? Nem ismered. Valaki, akit pár
nappal ezelıttig magam sem láttam soha, és akirıl soha nem beszéltem veled.
Tehát nem is ismerheted. Most meg köti az ebet a karóhoz, hogy tudsz róla,
hogy tudsz rólunk (…).”
Leo, kérlek, szedd össze magad! Az idegeimre mész!
Egy perc múlva

Vá:
Elolvasta a mailjeinket. Aztán írt nekem. Megkért, hogy egyszer találkozzam
veled, hogy aztán egyszer s mindenkorra békén hagyjalak. Ezután vállaltam el
az állást Bostonban, így történt, röviden összefoglalva. Inkább személyesen
mondtam volna el.
Három perc múlva

Re:
Ne, ez hihetetlen. Bernhard nem ilyen. Ilyet soha nem tenne. Mondd, hogy nem
igaz. Nem, ez képtelenség. Leo, fogalmad sincs, hogy mit mővelsz most. Ha-
zudsz. Mindent tönkreteszel. Szörnyő rágalom, amit mondasz. Bernhard ezt nem
érdemelte. Miért csinálod ezt? Miért döntıd romba, ami köztünk létrejött? Vagy
blöffölsz? Ez valami vicc? Miféle vicc?
Két perc múlva

Vá:
Kedves Emmi, már nincs visszaút. Győlölöm magam ezért, de csak ez a két le-
hetıségem volt. Vagy visszavonulok, és hallgatok egész életemben. Vagy ki-
mondom az igazságot. Túlságosan késın. Megbocsáthatatlanul késın. Ez meg-
bocsáthatatlan, tudom. Ennek az e-mailnek a csatolmányában elküldöm azt a
levelet, amelyet Bernhard több mint egy évvel ezelıtt, június 17-én, közvetlenül
azután küldött, hogy a gyerekekkel töltött dél-tiroli nyaralás közben „keringési
zavarral” kórházba került.
Tárgy: Leo Leike úrnak

Tisztelt Leike úr, nagyon nehezemre esik, hogy írjak Önnek. Bevallom, feszé-
lyez a dolog, és bár én hoztam magam ilyen helyzetbe, a zavarom minden sorral
csak nı. Bernhard Rothner vagyok, és azt hiszem, nem kell közelebbrıl bemu-
tatkoznom. Nagy kéréssel fordulok Önhöz, Leike úr! Meg fog döbbenni, sıt
egyenesen sokkolni fogja, ha elmondom, mit kérek. Levelem végén megpróbá-
lom majd kifejteni, hogy mi indított erre a kérésre. Nem vagyok a szavak embe-
re, sajnos nem. De igyekszem ebben a számomra szokatlan formában elmondani
mindazt, ami hónapok óta foglalkoztat, amitıl az életem fokozatosan kizökkent
54
a megszokott kerékvágásból, az én életem, a családomé, sıt a feleségemé is, ezt,
azt hiszem, ennyi év harmonikus házasság után már meg tudom ítélni.
Tehát az a kérésem, Leike úr, hogy találkozzon a feleségemmel. Kérem, talál-
kozzon már vele, hogy végre vége legyen ennek a zavaros ügynek! Felnıtt em-
berek vagyunk, nem írhatok elı Önnek semmit. Csak könyörögve kérhetem:
találkozzanak! Szenvedek ettıl a megalázó helyzettıl és a tehetetlenségemtıl. El
tudja képzelni, milyen lealacsonyító számomra ilyen levelet írni? Ön viszont a
legcsekélyebb mértékben sem járatta le magát, Leike úr. Nincs miért szemrehá-
nyást tennie magának. Sıt én, én sem tehetek szemrehányást Önnek, sajnos, saj-
nos nem tehetek. Egy szellemnek nem tehet az ember szemrehányást. Önt,
Leike úr, nem lehet megfogni, megtapintani, Ön valóságosan nem létezik, Ön
nem más, mint a feleségem fantáziájának a szüleménye, a végtelen boldogság
illúziója, bolyongás távol a világtól, a szerelem utópiája, betőkbıl felépítve. Ez-
zel szemben tehetetlen vagyok, nincs más választásom, mint hogy várjak, amíg
a sors lesz olyan kegyes, és végre hús-vér embert formál Önbıl, olyan férfit,
akinek vannak körvonalai, akinek gyengéi és gyarlóságai vannak, aki sebezhetı.
Csak akkor szőnik meg a hatalma a feleségem fölött, ha olyannak látja Önt, ami-
lyennek engem lát: sebezhetı, tökéletlen teremtménynek, az emberi gyarlóságok
győjteményének, szóval csak akkor veszíti el a hatalmát a feleségem fölött, ha
szemtıl szemben áll vele. Csak ekkor lesz esélyem rá, hogy megmérkızzek ma-
gával, Leike úr. Csak ekkor tudok majd megharcolni Emmáért. „Leo, ne kény-
szerítsen rá, hogy fellapozzam a családi fényképalbumot”- ezt írta magának va-
lamikor régebben a feleségem. Nos, helyette én érzem úgy, hogy kénytelen va-
gyok fellapozni a családi fényképalbumot. Amikor megismerkedtünk, Emma 23
éves volt, én zongorát tanítottam a Zeneakadémián, és tizennégy évvel voltam
idısebb nála, jó házasságban éltem, két remek gyerekem volt. Egy közlekedési
baleset azonban romhalmazzá változtatta a családunkat, a hároméves fiú komoly
lelki megrázkódtatást szenvedett, a nagyobbik, a lányom, súlyosan megsérült, én
maradandó károsodásokkal élek tovább, Johanna, a gyerekek anyja, a felesé-
gem, meghalt. Ha nem lett volna a zongorám, ettıl a tragédiától atomjaimra hul-
lok szét. De a zene maga az élet, és amíg szól, semmi nem hal meg örökre. Ha
az ember zenész, és játszik is a hangszerén, úgy át tudja élni az emlékeket,
mintha azok a közelmúlt eseményei lennének. Így tudtam megmaradni. És ott
voltak a tanítványaim, akik lekötötték a figyelmemet, volt feladatom, volt értel-
me az életemnek. Igen, és egyszerre csak ott termett Emma, ez a sziporkázóan
szellemes, élénk, csodaszép fiatal nı, hogy eltakarítsa életünk romjait. Csak
úgy, magától, semmi érdeke nem főzıdött hozzá, nem várt tılem semmit. Az
ilyen rendkívüli emberek azért születnek a világra, hogy legyızzék a szomorú-
ságot. Nagyon kevesen vannak. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de Emma
egyszerre csak ott állt mellettem. A gyerekek odafutottak hozzá, én pedig, hát
igen, én fülig beleszerettem. És ı? Leike úr, most felteszi magában a kérdést: jó,
de Emma? Vajon ez a 23 éves diáklány éppúgy beleszeretett ebbe a majdnem 40
éves búsképő lovagba, akit akkoriban csak a zongora billentyői és húrjai tartot-
tak össze? Ezt a kérdést sem Önnek, sem magamnak nem tudom megválaszolni.
55
Mennyi volt ebben a zeném iránti csodálat? (Akkoriban elég sikeres, ünnepelt
zongorista voltam.) Menynyi volt a sajnálat, a részvét, a segítıkészség, a hajlan-
dóság, hogy mellettem legyen a nehéz órákban? Mennyire emlékeztettem az
apjára, aki kiskorában elhagyta? Menynyire bolondult az édes Fionáért és az
aranyos kis Jonasért? Mennyire csak a saját elragadtatásom tükrözıdött vissza
benne, hogy csak az én iránta érzett határtalan szerelmemet szerette, és nem en-
gem? Mennyire élvezte azt a biztonságot, hogy soha nem csalnám meg más nı
kedvéért, mennyire becsülte, hogy egy életen át rám hagyatkozhat, és hogy ón
egy életen át hő leszek hozzá, és ebben biztos is lehet? Higgye el, Leike úr, soha
nem mertem volna közeledni hozzá, ha nem éreztem volna, hogy éppoly erıs
érzelmekkel viseltetik irántam, mint én ıiránta. Érthetetlenül és felfoghatatlanul
vonzódott hozzám és a gyerekekhez, része akart lenni a világunknak, és lett is,
fontos és meghatározó része, a középpontja. Két év múlva összeházasodtunk.
Ennek most nyolc éve. (Bocsánat, most megzavartam a bújócskájukat, leleplez-
tem az ezernyi titkukból egyet: az az „Emmi”, akit ismer, 34 éves.) Nincs nap,
amikor ne ámulnék azon, hogy ezt az eleven, fiatal szépséget magam mellett
tudhatom. Mindennap szorongva várom, hogy „bekövetkezik”: megjelenik egy
fiatalabb férfi, valaki Emma számos tisztelıje és imádója közül. És akkor Emma
majd azt mondja: „Bernhard, beleszerettem valakibe. Mi legyen velünk?” Ez a
megrázkódtatás elmaradt. Sokkal rosszabb történt. Megjelent Ön, Leike úr, a
néma „külvilág”. A szerelem illúziója e-mailen, folyton hullámzó érzelmek,
egyre felfokozottabb, kielégítetlen szenvedély, mindez csak látszólag reális cél-
lal, a legfıbb céllal, amelynek elérését egyre csak halogatják, ez a cél pedig a
találkozások találkozása, amely soha nem fog létrejönni, mert szétfeszítené a
földöntúli boldogság dimenzióját, a vég nélküli, tökéletes beteljesülését, a kor-
látlan, csak a fejekben élı boldogságét. Ez ellen nem tudok mit tenni. Leike úr,
mióta Ön van, Emmát mintha kicserélték volna. Szórakozott és tartózkodó ve-
lem szemben. Órákig ül a szobájában, és a számítógépére mered, álmai világ-
egyetemére. A „külvilágban” él, Önnel. Ha szórakozottan elmosolyodik, a mo-
solya már rég nem nekem szól. A gyerekek elıtt csak nehezen sikerül lepleznie,
hogy igazából nincs jelen köztünk. Látom, milyen kínszenvedés számára, ha
hosszabb ideig mellettem kell ülnie. Tudja, Leike úr, hogy ez mennyire fáj?
Megpróbáltam nagy türelemmel áthidalni ezt a fázist. Emma nálam soha nem
érezheti úgy, hogy be van zárva. Soha nem voltunk féltékenyek egymásra. De
eleinte nem tudtam, merre tapogatózzak. Ugyanis nem volt senki és semmi,
egyetlen valóságos személy, egyetlen valóságos probléma sem köztünk, nem
tolakodott közénk senki – de aztán felfedeztem a változás okát. Majd elsüllyed-
tem a szégyentıl, hogy ide jutottam: kutatni kezdtem Emma szobájában. És vé-
gül egy eldugott dobozban találtam egy mappát, egy vastag mappát, tele leve-
lekkel: Emma összegyőjtött e-mailjei voltak, melyeket egy bizonyos Leo
Leikevel váltott, szép akkurátusan kinyomtatva, oldalról oldalra, levélrıl levél-
re. Reszketı kézzel készítettem másolatot ezekrıl az írásokról, és néhány hétig
sikerült távol tartanom magam tılük. A portugáliai nyaralás rettenetes volt. A
kicsi megbetegedett, a nagy halálosan beleszeretett egy sportoktatóba. A felesé-
56
gem és én két héten át nem szóltunk egymáshoz, de mindegyikünk megjátszotta
a másiknak, hogy minden a legnagyobb rendben, mint ahogy mindig is volt, és
lennie is kell, és ahogy a megszokás parancsolta. De aztán nem bírtam tovább.
Amikor túrázni mentem a gyerekekkel, magammal vittem a mappát, és önpusz-
tító, mazochista rohamomban egy éjszaka elolvastam az összes e-mailt. Elhiheti,
hogy elsı feleségem halála óta nem éltem át ennél nagyobb lelki szenvedést.
Amikor végeztem az olvasással, már nem tudtam felkelni az ágyból. A lányom
kihívta a mentıket, bevittek a kórházba. Onnan hozott haza tegnap este a felesé-
gem. Most már ismeri az egész történetet.
Leike úr, kérem, találkozzon Emmával! És most jutok el megalázkodásom
nyomorúságos mélypontjára: igen, találkozzék vele, töltsön el vele egy éjszakát,
vegye birtokába! Tudom, hogy szeretné. „Megengedem”, hogy megtegye. Ezzel
az írással menlevelet adok Önnek, feloldozom Önt az aggályai alól, nem tekin-
tem úgy, hogy megcsalnak. Érzésem szerint Emma nemcsak a szellemi, hanem
a testi kapcsolatot is keresi Önnel, „meg akarja ismerni”, azt hiszi, szüksége van
erre, vágyik rá. Ezt az izgalmat, ezt az újdonságot, ezt a változatosságot én nem
nyújthatom neki. Akárhány férfi vette is körül és akarta megkapni Emmát, soha
nem vettem észre, hogy csak egyikükhöz is vonzódott volna szexuálisan. De
miután elolvastam az Önhöz írt e-mailjeit, rájöttem, milyen erıs vágyat tud kel-
teni benne az „igazi”. Leike úr, Ön a kiválasztott. Szinte kívánom, hogy szeret-
kezzen Emmával. EGYETLENEGYSZER (e szavak leírásakor az erıszakos
nagybetőket választom, mint a feleségem). EGYSZER, CSAK EGYETLEN-
EGYSZER! Legyen ez a megvalósult célja írásban felforrósodott szenvedélyük-
nek. Legyen ez a végpont! Koronázza meg ezzel e-mail kapcsolatukat, és aztán
fejezze be. Adja vissza a feleségemet, Ön, aki nem e világról való, Ön, a meg-
foghatatlan. Engedje el! Hozza vissza megint a földre! Engedje, hogy továbbra
is a családé legyen! Tegye meg! Ne az én kedvemért, ne a gyerekeim kedvéért!
Emma kedvéért tegye meg! Erre kérem!
Lassan befejezem ezt a kínos és kínzó segélykiáltásomat, ezt a szörnyő kegyel-
mi kérvényt. Még egy utolsó kérés, Leike úr! Ne áruljon el. Hagyjon ki kettejük
történetébıl. Visszaéltem Emma bizalmával, rászedtem, becsaptam! Elolvastam
a bizalmas leveleit. Megbőnhıdtem érte. Nem volnék képes többé a szemébe
nézni, ha tudná, mit tettem. Egyformán győlölné érte saját magát és engem. Ké-
rem, Leike úr, kíméljen meg minket ettıl. Ne említse Emmának ezt a levelet. És
még egyszer: kérem!
És most elküldöm Önnek életem legrettenetesebb levelét.
Kiváló tisztelettel: Bernhard Rothner
57
NYOLCADIK FEJEZET
58
Három nap múlva
Tárgy: Emmi?
Emmi?
(Nem várok választ erre a kérdésre. Csak közölni szeretném veled, hogy minden
percben hatvanszor, másodpercenként teszem fel magamnak.)
Két nap múlva

Tárgy: nincs
Lehet, hogy minden szavamért megvetsz, amit valaha is írtam neked. Lehet,
hogy győlölsz minden betőért, amelyet most elküldök. De nem tehetek mást.
Hogy vagy, Emmi? Úgy szeretnék a segítségedre lenni. Úgy szeretnék valami
értelmeset tenni érted. Annyira szeretném tudni, mit gondolsz és mit érzel. Na-
gyon szeretnék együtt gondolkodni és érezni veled. Úgy szeretném levenni rólad
ennek az egésznek a felét, akármilyen kellemetlen is.
Két nap múlva

Tárgy: nincs
Ne írjak többet?
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Mit jelentsen ez, Emmi? Azt jelenti:
Magad sem tudod, hogy akarod-e, hogy írjak.
Mindegy neked, hogy írok-e vagy sem.
Határozottan nem akarod, hogy írjak.
Soha többé nem olvasod el egyetlen mailemet sem.
Három nap múlva

Tárgy: északi szél
Rendben van, Emmi, megértettem. Nem írok neked többé. Ha fúj (…) északi
szél (…) akkor tudod (…) mindig.
Mindig, mindig, mindig, mindig, mindig! Sok szeretettel, Leód
Öt óra múlva
Re:
Halló, Leo, alszol már?
Három perc múlva

Vá:
59
EMMI!!! KÖSZÖNÖM!!!
Hogy vagy? Kérlek, áruld el! Semmi másra nem gondolok. Meg kellett volna
írni egy jelentést a kutatásaimról, négy órája ülök a képernyı elıtt, és bámulom
a Beérkezı üzenetek ikonját, és várom a négybetős csodát. Megérkezett. Hihe-
tetlen. EMMI. Hát megint itt vagy!
Re:
Elmehetek hozzád?
Egy perc múlva

Vá:
Mit akarsz, Emmi? Nem hiszek a szememnek! El akarsz jönni „hozzám”? Hoz-
zám, a lakásomra? A 15-ösbe? Miért? Mikor?
Re:
Most.
50 másodperc múlva Vá:

Drága Emmi, komolyan gondolod? Beteg vagy? Beszélgetésre van szükséged?
Természetesen eljöhetsz. De most hajnali két óra van. Ne inkább reggel talál-
kozzunk? Akkor több idınk lesz és tisztább fejünk. (Nekem legalábbis.)
Re:
Mehetek vagy nem?
Egy perc múlva Vá:
Fenyegetıen hangzik, de hát jó, világos. Jöhetsz, Emmi.
Re:
Van whiskeyd, vagy vigyek?
Vá:
Van whiskeym. Egy üveg még háromnegyedig van. Elég lesz? Emmi, nem
akarnád véletlenül elárulni, hogy milyen hangulatban vagy? Csak hogy ráhango-
lódhassak.
60
Re:
Mindjárt meg fogod látni. A közeli találkozásig!
Vá:
Addig is!
Másnap este
Tárgy: mélypont
Nem hiszem, hogy ma jobban vagy, nem vagy jobban, mint tegnap, és nálam
sem vagy jobban. Önmagunk sértettsége attól nem lesz kisebb, ha mindenáron
annak a nyakába akarjuk varrni, aki esetleg megsértett. Ha megfizetünk valami-
ért, utána mindig szegényebbek leszünk. A viharos megjelenésed, a félénkséged
és szorongásod levetkızése, „mindent elsöprı szenvedélyed”, amelynek én – és
ezzel nagyon is tisztában voltál – nem tudtam és nem is akartam ellenállni, a
tökéletesen véghezvitt terved, hogy felőztél a csúcsra, aztán hagytál lezuhanni,
mintha az intimitásnak a világon semmi értéke nem volna, jól kiszámított távo-
zásod, professzionális eltőnésed – mindezekkel nem megfizetni akartál, nem, ez
nem volt más, csak egyetlen kétségbeesett akció. Utána a tekinteted mintha azt
mondta volna: „Ez volt az, amit kezdettıl fogva akartál. Hát most megkaptad.”
Nem, nem ezt akartam, és ezt te is jól tudod. Még soha nem voltunk egyszerre
ilyen közel és ilyen távol egymástól. Ez volt a mélypont. Emmi, nem tudsz be-
csapni. Te nem vagy olyan független, olyan kúl, hogy a sértéseket így tudnád
gyızelemmé változtatni. Igazán csak a szótlanságoddal tudtál büntetni. A mai
napig a szavak kötöttek bennünket egymáshoz. Emmi, ha még jelentek neked
valamit, akkor kérlek, állj velem szóba! Leo
Három óra múlva

Re:
Szavakat akarsz? Rendben, még van egy csomó, neked ajándékozom ıket, már
nem tudok mit kezdeni velük. Igazad van, Leo. Bizonyítani akartam Bernhard-
nak. Bizonyítani akartam neked. Bizonyítani magamnak. Most már tudom: ké-
pes vagyok megcsalni valakit. Sıt, meg tudom csalni Bernhardot. Mi több: meg
tudom csalni Bernhardot VELED. Még ennél is több, és a legnagyobb teljesít-
mény: mindeközben egyúttal saját magamat is megcsalom, igen, erre vagyok a
leginkább képes. Egyébként köszönöm, hogy a „játszótársam” voltál. Tudom,
Leo, nem a féktelenséged volt, hanem az együttérzésed. Felajánlottad, hogy át-
veszed az érzelmeim felét. Ezt a feladatot tegnap hajnalban, tekintettel a feszült
helyzetre, bravúrosan sikerült megoldanod. Megosztott ágy – fél ágy. Megosz-
tott szenvedés – dupla szenvedés.
61
Igazad van, Leo. Egyáltalán nem vagyok ma jobban. Nyomorultabbul vagyok,
mint elızıleg bármikor. Nem tudod elképzelni, hogy mit követtetek el ellenem.
Úgy érzem, hogy elárultak és eladtak. A férjem és a virtuális szeretım. Paktu-
mot kötöttek a hátam mögött: hogy ha az egyikük egyszer testi valómban akar
érezni, akkor a másik kivételesen szemet huny. Hogy ha aztán az egyik örökre
eltőnik, örökre megtarthassam a másikat. Az egyik akár egy talált tárgyat, visz-
szaad a férjemnek, a jogos tulajdonosnak. A másik ennek fejében engedélyezi „a
kézzelfogható találkozást”, a szexuális kalandot egy egyébként virtuális szerel-
mi fantáziaképpel, mintegy a megtalálónak járó jutalom gyanánt. Korrekt fel-
osztás, tökéletes szétválasztás, aljas terv. És a szellemileg visszamaradt Emmi,
aki legalább annyira ragaszkodik a családjához, mint amennyire hajtja a kaland-
vágy, soha egy árva szót nem fog megtudni. Bizony, bizony. Hogy mit jelent az
egész nekem és Bernhardnak, Leo, azt még egyáltalán nem tudom felmérni. Fel-
tehetıleg te sem fogod megtudni. És hogy mit jelent „nekünk”, kettınknek?
Mindjárt megmondom. Neked pedig, akinek úgy kellett volna olvasni a lelkem-
ben, mint senki másnak, neked csak nem lesznek kétségeid, vagy igen…? Leo,
ne légy naiv. Nincsenek „négybetős csodák”. Logikus csak egy négybetős kö-
vetkezmény lehet. Olyan gyakran féltünk tıle. Olyan sokáig tétováztunk, olyan
sokáig tettünk úgy, mintha nem volna lehetséges, és csak kerülgettük a levele-
inkben, míg aztán most utolért bennünket, és az én dolgom kimondani: VÉGE.
62
KILENCEDIK FEJEZET
63
Három hónap múlva Tárgy: igen, én
Halló, Leo. Sebesült pszichém diplomás ápolónıjének az a véleménye, hogy
egyszer még azért megkérdezhetnélek, hogy vagy. Tehát, hogy vagy? Mit
mondhatok a gondos pszichológus hölgynek? Csak nem azt, hogy: FIGYELEM!
E-MAIL CÍMVÁLTOZÁS (…)? Üdv, Emmi
Három nap múlva

Tárgy: én, még egyszer
Halló, Leo, épp most olvastam be telefonon a pszichológusomnak a neked írt
csütörtöki e-mailemet. Véleménye szerint ne csodálkozzak, ha nem kapok vá-
laszt. Mire én: „Nem csodálkozom.” Mire ı: „De azért tudni szeretné, hogy
van?” Én: „Persze.” İ: „Akkor úgy kell megkérdeznie, hogy lehetıség szerint
meg is tudja.” Én: „Vagy úgy. De akkor hogy kérdezhetnék a legjobban?” İ:
„Kedvesen.” Én: „De én nem vagyok kedves kedvemben.” İ: „Dehogyisnem.
Maga kedvesebb, mint ahogy bevallja magának. Csak nem óhajtja, hogy Leo azt
gondolja, hogy maga kedves hozzá.” Én: „Tökmindegy, hogy mit gondol.” İ:
„Ezt maga sem gondolja komolyan.” Én: „Igaza van. Maga igazi vesékbe látó
asszony.” O: „Köszönöm. Ez a dolgom.” Én: „Akkor hát? Mit tegyek?” İ:
„Elıször is: tegye azt, amirıl úgy gondolja, hogy jót tesz magának. Másodszor:
kérdezze meg kedvesen, hogy hogy van.”
Öt perc múlva
Tárgy: én, másodszor is
Halló, Leo, akkor most nagyon kedvesen: Hogy vagy? Tudom még kedveseb-
ben is: Halló, Leo, hogy s mint vagy? És tudok még ennél is kedvesebb lenni:
Keeeedves Leo, hogy s mint vagy, hoooogysmint vagy, mooondd, hogy vagy,
milyen volt a kaaaaarácsony, és mit hoz az úúúúúj év, hogy éééélsz, hogy állsz a
szeeeerelemmel, mit csinál „Pam”, bocsánat, Peeemeeela? A
legeslegeslegnagyobb barátsággal, Emmi
Két óra múlva

Tárgy: én, harmadszor is
Halló, Leo, már megint én vagyok. Felejtsd el az elmebajt, amivel elızıleg bol-
dogítottalak. De eláruljak valamit? (Ez az egyik kedvenc Leo-idézetem. Ilyen-
kor mindig tökrészegnek képzellek el.) Eláruljak valamit? Az írás egyszerően
jót tesz nekem!
Holnap megmondom a pszichológusomnak, hogy azt írtam neked, hogy az írás
egyszerően jót tesz nekem. Erre ı majd azt mondja: „De ez csak féligazság.”
Én: „Mi lett volna a teljes?” İ: „Becsületesen meg kellett volna írnia: Ha NE-
KED írok, az tesz jót nekem.” Én: „De nem is írok másnak. Ha tehát azt írom,
hogy az írás egyszerően jót tesz nekem, akkor automatikusan arra gondolok,
hogy ha NEKI írok, az tesz jót nekem.” İ: „Csakhogy ezt ı nem tudja.” Én:
„De. Ismer engem.” İ: „Ez meglepne. Hiszen maga sem ismeri saját magát,
64
ezért is kötött ki nálam.” Én: „Menynyit kér óránként az efféle sértegetésekért?”
Leo, körös-körül minden változóban van, csak a betők a régiek. Jólesik beléjük
kapaszkodnom. Úgy érzem, hogy legalább ebben hő maradtam magamhoz. Nem
kell válaszolnod. Sıt azt hiszem, jobb, ha nem válaszolsz. Ami vonatunk már
elment. „Boston” (és minden, ami még hozzá tartozott) egyéves késéssel zök-
kentett ki a kerékvágásból. Egy teljesen új vasúti kocsi homályos fülkéjében
ülök, és elıször is megpróbálok tájékozódni. Fogalmam sincs róla, hova uta-
zom, az állomásokat még nem jelölték meg, egyelıre az irány is bizonytalan. Ha
kinézek az apró ablak homályos üvegén a rohanó tájra, akkor alkalmasint szíve-
sen tudatnám veled, hogy felismerek-e valamit, és hogy az mi lehet. Rendben
van így? Tudom, hogy az impresszióimat jól megırzöd. És ha egyszer mesélni
akarsz majd a „Pam”-expresszen megtett élményutazásodról, akkor szívesen
meghallgatlak. Akkor tehát: szia, és öltözz fel melegen, állítólag visszajön a tél.
A hideg léghuzattól megdermed a torok, és a látómezı beszőkül. Az ember
mindig csak elırenéz, a vélelmezett cél felé, és soha nem oldalra, ahol azok a
pillanatok vannak, amelyekért érdemes útra kelni. Emmi
Két nap múlva

Tárgy: csak azt áruld el nekem… …hogy vajon az e-mailjeimet
a) olvasatlanul kitörlöd
b) elolvasod és kitörlöd
c) elolvasod és elmented
d) meg sem kapod.
Öt óra múlva
Vá:
C
Másnap reggel
Tárgy: jó választás!
A legjobbat választottad, Leo! És milyen alaposan tudtad leírni, megokolni és
megfogalmazni! Ó, csak nem kaptál a válaszadástól írásgörcsöt és ínhüvely-
gyulladást a csuklódba, vagy jön még valami? Baráti üdvözlettel, Emmi
Két nap múlva

Tárgy: a c) elemzése
Halló, Leo, nyilván tudtad, hogy négy hónap óta elsı és egyetlen betőküldemé-
nyed szárnyakat ad a fantáziámnak. Vajon mit akarhatott Leo Leike nyelvpszi-
chológus a válaszával kifejezésre juttatni? Mi lehetett a cé…lja?
a) Be akart furakodni rekordjai nálam ırzött könyvébe a világ legapróbb életje-
lével?
65
b) Lenyőgözte a gondolat, hogy az e-mailek c-címzettje most majd bizonyára
egy óra hosszat töri a fejét a pszichológusával egyetemben azon, vajon mi a kü-
lönbség a „c” ponttal, és a „c” ponttal és zárójellel és a csupasz „c” között, mely
utóbbi természetes állapotában létezik, úgy, ahogy Leike megteremtette.
c) Tökéletesen minimalizált módon akart „szót kérni” nálam, hogy (ismét) érde-
kesebbé tegye magát az adott helyzethez képest?
d) Vagy csak pusztán a tartalomról van szó? Azt akarta mondani: igen, elolva-
som Emmit, sıt el is mentem a késıbbiekre, de úgy döntöttem, hogy többé nem
írok neki? És vagyok olyan udvarias, hogy ezt közöljem is vele. Adok életjelet,
egy aprócska jelet, amely azért jel, a lehetı legkisebb, de mégiscsak – jel. Kül-
dök neki egy tyúkszemápoló győrőt, melybıl kitéptek egy darabkát. Vagy nem
az volt?
Baráti várakozással egy további betőre, Emmi
Három óra múlva

Vá:
Ellenkérdés, kedves Emmi: ha te véglegesen azt mondod, VÉGE (mint legutóbb
négy hónapja, egy nappal az után, talán még emlékszel, hogy mi után), akkor
mit akarsz mondani azzal?
a. VÉGE?
b. VÉGE?
c. VÉGE?
d. VÉGE?
És akkor miért nem tartod magad sem az a.–hoz, sem a b.–hez, sem a c.–hez, de
még a d.–hez sem?
Fél óra múlva

Re:
1. Mert szeretek írni.
2. Na jó: mert szeretek NEKED írni.
3. Mert a pszichológusnım azt mondja, hogy jót tesz, és ı már csak tudja, ez a
szakmája.
4. Mert kíváncsi voltam, meddig bírod ki, hogy ne válaszolj.
5. Mert még kíváncsibb voltam, hogy mi lesz a válasz. (Elismerem: a „c”-re so-
ha nem gondoltam volna.)
6. Mert még ennél is kíváncsibb voltam és vagyok arra, hogy hogy megy sorod.
7. Mert az ilyen kifelé irányuló kíváncsiság jót tesz az itteni helyiség klímájá-
nak, az én új, steril, kopár kis lakásom klímájának, ahol néma a pianínó és csu-
paszok a falak, és ezek folyton tanácstalan kérdıjeleket vágnak az arcomba. Ez
a lakás egy pillanat alatt tizenöt évvel vetett vissza a múltba, de ettıl még nem
66
lettem tizenöt évvel fiatalabb. Most a harmincöt évemmel megint odalent va-
gyok, egy húszéves lépcsıházában. Ez azt jelenti, hogy újra fel kell másznom a
lépcsıkön.
8. Hol tartottunk? Ja igen, a „végénél”, hogy miért nem tartom magam ahhoz,
hogy vége, ha egyszer azt mondom, hogy „vége”: mert néhány dolgot ma egy
kicsit másképpen látok, mint négy hónappal ezelıtt. Kevésbé véglegesnek.
9. Mert a vége nem azonos a véggel, nem azonos a véggel, nem azonos a vég-
gel, Leo. Mert minden vég végsı soron kezdet is.
Szép hátralévı estét. És köszönöm, hogy írtál! Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
Elköltöztél, Emmi? Elváltál Bernhardtól?
Két óra múlva

Re:
Elköltöztem, és némileg visszavonultam. Távolságot tartok Bernhardtól. Most
végre annyira vagyunk egymástól, mint amennyi távolságra az elmúlt két évben
voltunk. Igyekszem úgy intézni, hogy a gyerekek ne nagyon szenvedjék meg.
Ha bármikor szükségük van rám, továbbra is mindig a közelükben akarok lenni.
Jonasnak nem tesz jót ez az új helyzet. Látnod kellene, hogy néz rám, amikor
megkérdezi: „Miért nem alszol itthon?” Azt válaszolom: „A papa és én pillanat-
nyilag nem jövünk ki egymással valami jól.” Jonas: „De hát éjjel az mindegy.”
Én: „Nem, nem mindegy, ha csak egy vékony fal választ el egymástól.” Jonas:
„Hát akkor cseréljünk mi ketten hálószobát. Engem egyáltalán nem zavar, ha
csak egy vékony fal van köztem és a papa között.” Mit lehet erre mondani?
Bernhard belátja a hibáit és a mulasztásait. Szégyelli magát. Megtört, levert, tel-
jesen kész van. Megpróbálja menteni, ami még menthetı. Megpróbálom eldön-
teni, hogy vajon menthetı-e még valami. Sokat beszélgettünk az elmúlt hóna-
pokban, sajnos néhány évvel elkéstünk. Elıször is benéztünk a kapcsolatunk
homlokzata mögé: ott minden dohos és csüggesztı. Soha nem javítgattunk, soha
nem takarítottunk, soha nem szellıztettünk ott, minden lepusztult, komoly károk
keletkeztek. Vajon rendbe lehet-e hozni valaha?
Sokat beszéltünk rólad is, Leo. De errıl csak akkor mesélek, ha kíváncsi vagy
rá. (Mivel természetesen kíváncsi vagy, maradjunk e-mail kapcsolatban. Így
tervezem!) Nem akarlak terhelni, de a pszichológusnım meggyızött róla, hogy
jót teszel nekem. Szerinte: „Egyáltalán nem értem, miért jön a rendelésemre
drága pénzért? A maga Leo Leikejénél mindezt ingyen megkapja. Tehát törje
magát érte egy kicsit.” így hát, kedves, Leo, most töröm magam érted egy kicsit.
És szeretettel felszólítalak, hogy te is viszonttörd magad értem. Jó éjszakát.
Másnap este
Tárgy: nincs
67
Kedves Emmi, nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pszichológusnıd feltéte-
lezi, hogy képes vagyok helyettesíteni. („Ingyen” természetesen túl olcsó lenne,
de kedvezı árat képeznék számodra.) És természetesen örülök, hogy a pszicho-
lógusnıd meg van gyızıdve róla, hogy jót teszek neked. De kérlek, légy oly
kedves, és kérdezd meg, hogy véleménye szerint jót teszel-e TE is nekem? Sze-
retettel: Leo
Egy óra múlva

Re:
İ csak arra figyel oda, hogy mi jó nekem, és nem arra, hogy mi jó neked, ked-
ves Leo. Ha nem tudod, hogy neked mi jó, és ha meg akarod tudni, akkor menj
el egy pszichológushoz. Egyébként is melegen ajánlanám, de te alighanem saj-
nálnád a fáradságot. Kellemes estét. Emmi
Ui.: Ja igen, Leo, annyira szeretném tudni, hogy vagy. Nem akarnál egyet s mást
elárulni róla? Néhány utalást legalább!
Kérlek!!
Fél óra múlva

Vá:
Magyarázat egy: Már három hete meg vagyok fázva. Magyarázat kettı: Már
csak három hétig vagyok egyedül. Magyarázat kettı kifejtése: Jön Pamela
(„Pam”). És marad.
Tíz perc múlva

Re:
Ó, ez aztán a meglepetés! Gratulálok, Leo. Igazán megérdemelted! (Természete-
sen „Pam”-re gondolok, nem a megfázásra.) Üdv, Emmi
Öt perc múlva
Vá:
Most eszembe jutott az a kérdés, amelyet néhány hónapja kölcsönösen feltettünk
egymásnak, de soha nem válaszoltunk meg. A kérdés így hangzott: Hoztak-e
valami változást az életünkbe a találkozásaink? A magam részérıl: Igen! Amió-
ta soraidat olvasva elıttem van az arcod, azóta sokkal gyorsabban rájövök, hogy
írás közben éppen milyen volt a hangulatod, és hogy valójában hogy gondoltad,
amit írtál, amikor egész biztosan másképp gondoltad, mint ahogy leírva látom.
Elıttem van az ajkad, ahogy formálja a szavakat. Látom a fátyolos pupilláidat,
ahogy kommentálják az eseményeket. Elızıleg azt írtad: „Ó, ez aztán a megle-
petés! Gratulálok, Leo. Igazán megérdemelted!” És ezzel azt akarod közölni:
„Nahát, micsoda kiábrándító fordulat. De magad tehetsz róla, Leo, ezt érdemel-
ted.” Zárójelben aztán még tréfásan megjegyzed: „Természetesen „Pam”-re ér-
68
tem, nem a megfázásra.” És ez nagyon gonoszul azt jelenti: „Még mindig jobb
egy háromhetes megfázás, mint hosszú távra ez a „Pam”!” Eltaláltam?
Három perc múlva

Re:
Nem, Leo, lehet, hogy néha keserő vagyok, de nem keserően gonosz. Meggyı-
zıdésem, hogy „Pam” érdekes nı, és hogy jót tesz neked, jobbat, mint az a szé-
nanátha. Küldesz egy képet „Pam”-rıl?
Egy perc múlva

Vá:
Nem küldök, Emmi.
Re:
Miért nem?
Két perc múlva

Vá:
Mert nem tudom, hogy mit kezdhetnél vele. Mert számodra semmi jelentısége
nincs, hogy hogy néz ki. Mert nem akarom, hogy összehasonlítgasd magad vele.
Mert fáradt vagyok. Mert most lefekszem aludni. Jó éjszakát, Emmi.
Egy perc múlva

Re:
Dacosan és ingerülten írsz, Leo. Miért? 1. Az idegeidre megyek? 2. Nem vagy
boldog? 3. Vagy nincs fényképed róla?
Vá:
Nem.
De.
Van.
Jó éjszakát!
69
TIZEDIK FEJEZET
70
Másnap este
Tárgy: bocsánat
Sajnálom, ha utálatos voltam. Pillanatnyilag nem vagyok a legjobb passzban.
Majd jelentkezem. Szeretettel, Leo
Két óra múlva

Re:
Semmi baj. Jelentkezz, ha megint jelentkezel. Egyáltalán nem kell a legjobb
passzban lenned. Megelégszem a második legjobb passzoddal is. Emmi
Három nap múlva

Tárgy: a passzom
Kedves Emmi, miért van három napja olyan (magunk közt szólva gyötrı) érzé-
sem, hogy türelmetlenül várod a magyarázatomat, miért nem vagyok épp a leg-
jobb passzban? Üdv, Leo
Négy óra múlva

Re:
Valószínőleg mert szeretnéd megmagyarázni. Ha feltétlenül szeretnéd megma-
gyarázni, magyarázd el egyszerően, és ne kerülgesd a forró kását.
Tíz perc múlva

Vá:
Nem, Emmi, egyáltalán nem szeretném megmagyarázni! Ugyanis egyáltalán
nem tudom megmagyarázni, mert még magamnak sem tudom megmagyarázni.
Paradox módon mégis azt hiszem, hogy magyarázattal tartozom neked. Ezt mi-
vel magyarázod?
Nyolc perc múlva

Re:
Sejtelmem sincs, Leo. Lehet, hogy hirtelen feltámadt benned a paranoiás vágy, a
passzmagyarázkodhatnék. (Ez egyébiránt teljesen új vonásod.) Ha akarod, meg-
kérdezem a pszichológusomat, hátha ismer egy jó
passzmagyarázóvágyszakértıt.
Görcsoldóként pedig: szükségtelen megmagyaráznod, hogy miért „nem vagy
pillanatnyilag a legjobb passzban”. Úgyis tudom.
Három perc múlva

Vá:
Nagyszerő, Emmi! Akkor kérlek, magyarázd meg!
71
20 perc múlva
Re:
Zaklatott vagy („…”) miatt, jó rendben van, Pamela. Bostonban vendég voltál
nála. Boston után ı volt vendég nálad. Vagy egyszerre és váltakozva vendégek
voltatok egymásnál, például Londonban, vagy akárhol, mindegy, hogy hívják a
díszletet. Most azonban a földrajzi viszonyok változásával megváltoznak a sze-
relmi viszonyok arányai is. Ide jön hozzád, és nálad marad. A távkapcsolatból
közeli kapcsolat lesz. Vagyis: az emberi kapcsolatok hétköznapjai következnek
a saját négy falad között, a „romantikus hétvége teljes ellátással” helyett. Ab-
lakpucolás és a kimosott függönyök felakasztása ahelyett, hogy vágyakozva
bámulnátok ki az ablakon a vágyak távoli tájaira. Egyébként nem egyszerően
csak hozzád jön. Miattad jön. Érted jön. Egy lapra tesz föl mindent: terád. Ma-
gadra veszed a felelısséget érte. Természetesen már a gondolata is stresszel.
Félsz a bizonytalantól, bágyasztó érzés, hogy hirtelen minden megváltozik köz-
tetek. A nyugtalanságod érthetı és jogos, Leo. Pillanatnyilag egyáltalán nem is
lehetsz „a legjobb passzban”. Mi várható akkor az utána következı passzodtól,
életed ez után következı fejezetétıl? Meggyızıdésem: fogtok még ti gyereket
ringatni! Szeretettel, szép estét kívánva, Emmi
Hét óra múlva

Tárgy: te napló
Hahó, Emmi, már biztosan alszol. Úgy kettı vagy három óra lehet. Pillanatnyi-
lag egyáltalán nem iszom alkoholt, ezért nem is bírom. Ez most csak a harmadik
pohár, és minden összefut a szemem elıtt. Jó, jó, szép nagy pohár, elismerem. A
bor 13 és fél százalékos, ez áll a címkén, ez a 13 és fél százalék alkoholtartalom
már mind a fejemben van, a maradék nyolcvanhat vagy nyolcvanhét még az
üvegben. Most ezt iszom, mivel már nincs több alkohol az üvegben. Csak a fe-
jemben. De ez már a második üveg, beismerem.
Te, Emmi, el kell árulnom valamit: te vagy az egyetlen nı, akinek írok, akinek
úgy írok, ahogy írok, amilyen vagyok, amilyen a hangulatom. Te tulajdonkép-
pen a naplóm vagy, csak te nem maradsz olyan csöndben, mint egy napló. Te
nem is vagy olyan türelmes. Mindig mindenbe beleártod magad, mindig vissza-
vágsz, vitatkozol és összezavarsz. Arcot, testet és alakot öltött napló vagy. Azt
hiszed, hogy nem látlak, azt hiszed, hogy nem érezlek. Tévedsz. Tévedsz. Mi-
lyen nagyot tévedsz. Ha írok neked, akkor mindig egészen közel húzlak ma-
gamhoz. És ez mindig is így volt. És amióta „személyesen” ismerlek, tudod
már, amióta szemközt ültünk egymással, azóta, szerencsére senki nem mérte
meg a pulzusomat, azóta… ezt soha nem mondtam el neked, nem is akartam…
minek? Te férjnél vagy, a férjed szeret. Súlyos hibát követett el, hallgatott. Ez
tulajdonképpen a legsúlyosabb hiba. De meg kell bocsátanod neki. A családod-
hoz tartozol, ezt nem azért mondom, mert ami az értékeket illeti, konzervatív
vagyok, ugyanis egyáltalán nem vagyok értékkonzervatív, de talán egy kicsit
mégis értékkonzervatív konzervatív vagyok, de konzervatív nem vagyok, azt
72
nem. Hol is tartottunk? Emmi, ja igen, megvan, te a családodhoz tartozol, mert
hozzájuk tartozol, a családhoz. És én Pamelához tartozom, vagy ı tartozik hoz-
zám, tökmindegy. Nem, nem küldök képet róla. Képtelen vagyok rá, ez nekem
túlságosan (…) nagyon is kirakatba tenném, megérted, ugye, miért is tenném?
Emmi, ı más, mint te, de ı szeret engem, és eldöntöttük, hogy boldogok le-
szünk, jól összeillünk, van jövınk, elhiheted. Nem baj, hogy ezt megírom ne-
ked? Most dühös vagy rám?
Emmi, neked és nekem már régen abba kellett volna hagynunk, így nem lehet
naplót írni, ezt ember ki nem bírja. Nézel rám – te azt írnád: mindig úgy, úgy,
úgy, de úgy nézel rám. Én pedig látlak, ahogy rám nézel, amikor azt mondod,
hogy úgy, úgy, de úgy, és én mondhatom, amit akarok, hallgathatok, ameddig
akarok, csak nézel rám a szemeddel/a szavaiddal. Minden betőd rám kacsint,
úgy, úgy, de úgy, hol így, hol úgy, máskor amúgy. Minden szótagban benne van
a tekinteted.
Emmi, Emmi, pocsék volt ez a tél. Nem volt kellemes karácsony, és boldog újév
sem Emmi Rothnertıl. Tényleg azt hittem, hogy elmúlt. Azt írtad az után az éj-
szaka után, hogy VÉGE. Ez az éjszaka, aztán VÉGE, nemcsak vége, hanem
VÉGE is, és ez túl sok volt. Leírtalak. Akkor minden elsüllyedt, akkor már nem
volt semmi. Napló sem. Nap sem. Csapnivalóan üres idıszak volt, elhiheted. De
Pamela szeret, ez biztos.
Emmi, emlékszel arra az éjszakára? Azt nem lett volna szabad megtennünk.
Olyan dühös voltál, olyan elkeseredett, olyan szomorú, és mégis olyan, olyan,
olyan (…). A lélegzeted az arcom fölött, a szememben, bevette magát a recehár-
tyám alá. Lehet ennél közelebbi közelség? Milyen gyakran álmodtam errıl,
mindig ugyanazokat a képeket láttam. Ilyen szoros ölelésben, és aztán örökre
megdermedni (…). És már csak a lélegzetedet érezni. De most legjobb lesz, ha
nem írok tovább. Egy kicsit bepiáltam, erıs ez a bor, mindegy, hogy alkohollal
vagy a nélkül. Emmi, még tizenöt éjszaka, aztán jön Pamela. Akkor új élet kez-
dıdik, te azt mondod, fejezet, én azt, élet. De nem vagyok értékkonzervatív,
csak egy kicsit. A te életed Bernhard és a gyerekek. Ne fejezd be velük. Aki
csak fejezetekben él, annak a számára nincs távlat, nincs lendület, nincs értelme
az egésznek. Az tétova, töredezett, semmitmondó részletekben ól. Végül is min-
denben megrövidíti magát. Egészségedre!
És most, mindegy, most megcsókollak, én naplóm. Kérlek, ne nézz rám így!!!
És bocsásd meg az ilyen e-maileket. Pillanatnyilag nem vagyok a legjobb
passzban, de még a második legjobban sem. És egy kicsit berúgtam. Nem na-
gyon, egy kicsit. Hát így. Stop. Ennyi. Elküldeni. Vége, nem VÉGE, csak vége,
Leód
Másnap reggel
Tárgy: még 14 éjszaka
Kedves Leo, ezek a te piás üzeneteid azért nem akármik! Ez utóbbi több volt,
mint beszédfolyam, igazi hegyi zuhatag volt, máskor ne töltsd fel ennyire a tá-
73
rozót. De ha az érzelmeid tárháza megreped, és soraid vörösborözönben úsznak
ki belıle, akkor néha igazi filozófus vagy. Eszmefuttatásaid az értékkonzervati-
vizmusról és az élet fejezeteirıl, hát, ebbıl még a régi mesterek is meríthetnének
ezt-azt. Én még azt sem tudom, hogy kezdjem, mire térjek ki. Még azt sem tu-
dom, egyáltalán kezdjem-e valahol. Érdemes-e tizennégy éjszakáért? Majd
megkérdezem errıl a pszichológusnımet. Te pedig takarítsd ki az alkoholszáza-
lékok maradványát a fejedbıl. Szeretettel: Emmi-naplód, aki soha nem tudja
befogni a száját.
Kilenc óra múlva

Tárgy: a programunk
Jó estét, Leo. Már megint éppen betőket olvasgatsz? (Felismered bennük az ar-
comat?) Mert akkor naplói minıségemben a következı kérdést teszem fel a kö-
vetkezı, valószínőleg utolsó kétheti programunkra vonatkozóan: Mit csinál-
junk?
1. Hallgassunk, hogy nyugodtan készülhess „Pam”-re? (Idézek: „Szeret, eldön-
töttük, hogy boldogok leszünk.” Magánjellegő közbevetés: fantasztikus döntés!)
2. Írjunk továbbra is egymásnak, mintha közted és a naplód között soha nem
történt volna semmi (és most már csak ezért sem történhet)? És pontosan a bos-
toni gép megérkezésekor fejezzük be a párbeszédes feljegyzéseket, hogy végre
koncentrálhass az eljövendı életedre, mialatt én belevetem magam a következı
fejezetembe, vagy a mérsékelt siker miatt megismétlem az elızıt?
3. Vagy találkozzunk még egyszer? Tudod már, egyike a már ismert utolsó ta-
lálkozásainknak. Azzal a céllal, azzal a céllal, azzal a céllal (…). Ne legyen cél.
Egyszerőbb csak úgy. Hogy mondtuk a múlt nyáron? „Méltó befejezés.” Be
akarjuk fejezni valóban, méltó módon, és fıleg, igazán? Gondold meg, hogy
ennek most végérvényesen eljött az ideje.
Másnap este
Tárgy: még 13 éjszaka
Hahó, Leo, úgy látom, hogy meg sem beszélted a naplóddal, és az 1. mellett
döntöttél. Vagy még gondolkodsz? Vagy egyszerően csak józan és hallgatag
vagy? Na ki vele! Emmi
Két óra múlva

Vá:
Józan, hallgatag és tanácstalan.
Tíz perc múlva

Re:
Ha józan vagy, igyál. Ha hallgatag vagy, beszélj. Ha tanácstalan vagy, kérdezz.
Erre való a naplód.
74
Öt perc múlva
Vá:
Mit kérdezzek?
Hat perc múlva

Re:
A legjobb, ha azt kérdezed, amit tudni akarsz. És ha olyan tanácstalan vagy,
hogy nem tudod, mit kérdezz, mert nem tudod, hogy mit akarsz tudni, hát akkor
kérdezz valami mást. (Az ilyen mondatokat tıled tanultam!)
Három perc múlva

Vá:
Rendben van, Emmi. Mi van rajtad?
Egy perc múlva

Re:
Remek, Leo. Ahhoz képest, hogy nem tudod, mit akarsz tudni, ez egy remek,
jogos, hogy ne mondjam, izgalmas kérdés volt.
Vá:
Köszönöm. (Az ilyen kérdéseket tıled tanultam!) Tehát, mi van rajtad most?
Öt perc múlva
Re:
Mit vársz, mit válaszoljak? Semmit? Vagy éppen: „Semmi”? Nos, sajnos, remé-
lem, el tudod viselni az igazságot: szürke flanel pizsamafelsı van rajtam, de
nem találtam a hozzá való nadrágot, így egy világoskék másik nadrággal helyet-
tesítettem, ami mindig lecsúszik, mert elszakadt a gumija, és nagyon sajnálom
ezt a nadrágot, olyan egyedül van, hiszen a hozzá való felsırész a mosógép ki-
lencven fokján elhagyta, azt hiszem, egy ködös novemberi reggelen. Hogy meg-
kíméljem magam ennek az összeállításnak a látványától, felvettem rá egy
Eduscho-féle kávészembarna frottír fürdıköpenyt. Most már jobb?
Negyedóra múlva
Vá:
Ha még egyszer találkoznánk, szerinted milyen lenne?
Három perc múlva
75
Re:
Na látod, ennél a kérdésnél már világosan megfigyelhetı a minıség javulása. A
szerelésem nyilvánvalóan serkentıen hat rád.
Két perc múlva

Vá:
Tehát, hogy képzelted volna el?
Nyolc perc múlva

Re:
Leo, nyugodtan mondhatod, hogy „képzelted el”, nem kell kényszeresen a felté-
teles módot használnod. Enélkül is tudom, hogy már nagyon távol vagy attól,
hogy negyedszer is akarjál találkozni velem. És persze meg is értem. „Pam” elı-
terében nyilván félsz részemrıl egy újabb éjszakai szexuális lerohanástól, amely
ellen nem is akarhatnál igazán védekezni. (Látod, én is kedvelem a feltételes
módot!) Szeretnélek megnyugtatni: ezúttal nem így „képzeltem volna el”, ked-
vesem!
Egy perc múlva

Vá:
Hanem hogy?
Re:
Ahogy te elképzeled.
Vá:
De semmit nem képzelek el, Emmi, legalábbis semmi konkrétumot.
Re:
Ez pontosan megfelel az én elképzelésemnek.
Vá:
Nem tudom, kedves Emmi. Egy „utolsó” találkozást úgy, hogy egyikünknek
sincs semmiféle elképzelése róla, ıszintén szólva valahogy nem tudok elképzel-
ni. Azt hiszem, legjobb lesz, ha továbbra is az írásnál maradunk. Írás közben
jobban szabadjára engedjük a képzeletünket.
76
Re:
Na látod, kedves Leo. Most egyáltalán nem tőnsz olyan tanácstalannak. Hallga-
tagnak sem. Csak józannak, sajnos. Ezt soha nem fogom megszokni. Jó éjsza-
kát, aludj jól. Most kikapcsolok.
Vá:
Jó éjszakát, Emmi
Másnap este
Tárgy: még tizenkét éjszaka
Halló, Leo, a pszichológusnım kifejezetten és nyomatékosan óvott attól, hogy
ebben a szakaszban (amelyik se nem a te legjobb passzod, se nem az én kevésbé
legjobb idıszakom) még egyszer találkozzam veled. Összebeszéltetek?
Két óra múlva

Tárgy: eltaláltam?
Itt vagy. Eltaláltam? Elolvastad az e-mailt is. Eltaláltam? Most már csak azt
nem tudod, mit mondj. Eltaláltam? Most már ugyanis fogalmad sincs róla, hogy
mit kezdj velem. Eltaláltam?
Azt gondolod: Istenem, csak múlna már el ez a tizenkét éjszaka! Eltaláltam?
40 perc múlva
Vá:
Kedves Emmi, bármilyen nehezemre esik, kénytelen vagyok elismerni, hogy
sajnos minden szavad igaz.
Három perc múlva

Re:
Ez bizony szomorú!
Egy perc múlva

Vá:
Nem csak neked!
Re:
Hagyjuk abba?
77
Vá:
Igen, az lenne a legjobb.
Re:
Most mindjárt?
Vá:
Igen, felılem akár most mindjárt.
Re:
Jó.
Vá:
Jó.
Re:
Elıször te, Leo!
Vá:
Nem, elıször te, Emmi!
Re:
Miért én?
Vá:
A te ötleted volt!
Három perc múlva
Re:
De a te ihletésedre, Leo! Napok óta ötletekkel látsz el! Te, és a hallgatásod. Te,
és a józanságod. Te, és a tanácstalanságod. Te, és a te „Jobb így”-ed. Te, és a te
„Jobb, ha többet nem (…)-ed”. Te, és a te „Istenem, csak múlna már el ez a ti-
zenkét éjszaká”-d!
Négy perc múlva

78
Vá:
Az utolsó mondatot te adtad a számba, kedvesem.
Egy perc múlva

Re:
Ha az ember nem adja a szádba a mondatokat, akkor már egyetlenegy sem hagy-
ja el a szádat, kedvesem!
Három perc múlva

Vá:
Csak felidegesít, hogy ilyen melodramatikusan adod elı ezt a búcsú le- és fel-
számolást, kedves Emmi. Tárgy: még tizennégy éjszaka. Tárgy: még tizenhárom
éjszaka. Tárgy: még tizenkét éjszaka. Ez nem más, mint bánattól csöpögı tárgy-
fetisizmus, jó adag mazochista önsajnálattal. Miért csinálod ezt? Amúgy is elég
nehéz, akkor miért nehezíted meg még jobban mindkettınknek azt, ami elég
nehéz azáltal is, hogy úgy van, ahogy van?
Három perc múlva

Re:
Ha nem nehezíteném meg, akkor sem lenne könnyebb. Hadd számolgassam
még az utolsó úgy-ahogy közös éjszakáinkat, kedves Leo. Én így boldogulok
velük. Sok már úgy sincs belılük. És holnap megint kevesebb lesz eggyel. Ami
annyit tesz: jó utolsótizenkettıelıtti éjszakát kíván naplód a rendíthetetlen el-
lentmondás szellemében!
79
TIZENEGYEDIK FEJEZET
80
Másnap
Tárgy: ajánlatom!
Jó reggelt, kedves Emmi: teszek egy javaslatot, hogy hogyan alakítsuk ki virtuá-
lisan a következı másfél hetet. Mindegyikünk naponta egyszer feltehet egy-egy
kérdést a másiknak, aki válaszol rá. Rendben?
20 perccel késıbb
Re:
Mikor támadt ez a remek ötleted, drágám?

Vá:
Ez már a mai kérdésed volt, drágám?
Öt perccel késıbb
Re:
Egy pillanat, Leo, nem mondtam, hogy rendben van. Tudod, hogy szeretek ját-
szani, különben nem ülnék két éve a gép elıtt. De ennek a játéknak még nincse-
nek meg teljesen a szabályai. Mi a teendı például, ha a kérdésemre adott vála-
szod után visszakérdezek?
Egy perc múlva

Vá:
A kérdést felteheted másnap.
Re:
Ez nem fair! De hiszen csak azt akarod, hogy köztem és „Pam” közt gyorsabban
teljék az idı, hogy végre meg legyenek számlálva utolsó párbeszédes naplófel-
jegyzésed napjai.
Sajnálom, Emmi. De hát csak így lehet játszani. Ezt egész biztosan tudom, mert
én találtam ki. Elkezdjük?
Egy perc múlva

Re:
Pillanat. Lehetséges az is, hogy nem válaszolunk a kérdésre?
Vá:
81
Nem, nem érvényes nem válaszolni. Legfeljebb kitérı választ lehet adni.
Re:
Akkor neked elınyöd van, erre gyúrsz már huszonöt hónapja.
Vá:
Kedves Emmi, akkor hát elkezdjük?
Re:
És mi van, ha nemet mondok?
Két perc múlva

Vá:
Akkor ez most egyszerre volt a mai kérdésed és a válaszod. És holnap megint
olvassuk egymást.
Egy perc múlva

Re:
Ha nem te volnál Leo Leike, akit a saját szememmel láttam szenvedni egy ká-
véházi asztalnál, és mit meg nem tenni azért, hogy az a hódító legyen, aki felve-
heti a versenyt a róla alkotott vágyképemmel, akkor azt mondanám: Szadista
vagy! Tehát kérdezz! (De nagyon kérlek, csak azt ne, hogy mi van rajtam!)
Emmi
Három óra múlva

Tárgy: elsı kérdés
Még mindig várom a kérdésedet, kedvesem. Nem jut az eszedbe semmi?
Egyébként ez még nem a kérdésem. Az a kérdésem: „Kedves Leo, a legelsı,
téged és P… P… Pa-melát érintı holtrészeg írásbeli kinyilatkoztatásodban azt
állítottad, hogy ti ketten jól összeilletek. Mennyire? Kérek részletesebb felvilá-
gosítást.”
Öt perc múlva
Vá:
Az én kérdésem, Emmi, így hangzik: „Megtennéd még egyszer azt?”
82
Negyedóra múlva
Re:
Nagyon ravasz, Leo, nagyon ravasz. Azt az „azt” tehát nekem kellene valahogy
kihalásznom, de jaj, ha nem a jót kapom el, úgy ez az „az” örökké az én lelke-
men szárad, pedig te akartál feltétlenül rákérdezni. Ha nem Leo volnál, hanem
egy másik férfi, akkor nyilván nem lenne kérdés, hogy az az „az” semmi mást
nem jelenthet, csak szexet. Esetünkben: a nálad tett „látogatásom”, a csalódott-
ságom, a kétségbeesésem, a pusztító dühöm – ez az az „azt”. Ha erre az „azt”-ra
gondoltál, akkor a válaszom nem. Nem, soha többé nem tenném meg! Azt kívá-
nom, bár soha ne tettem volna meg!
De mivel Leo Leike vagy, azon az „azt”-on természetesen nem a szexet érted,
hanem valami mást, valami nagyobbat, valami magasztosabbat, értékesebbet.
Ha nem csalódom, akkor ez az „azt” az írásbeli kapcsolatunk. Azt kérdezed,
Emmi, megtennéd-e még egyszer? Válaszolnál megint? Másodszor is ezzel a
hévvel, ilyen pazarló érzelmekkel mennél bele ebbe a kapcsolatba? Megtennéd-
e „azt”, még akkor is, ha tudnád, hogy az az „az” hogyan végzıdik? Igen, Leo.
Bıvebben: IGEN! Újra és újra. Így, és most te jössz.
50 perc múlva
Re:
Tudom, nem nagy öröm válaszolni a kérdésemre. De válaszolnod kell, Leo! Te
találtad ki ezt a játékot!
Egy óra múlva

Vá:
A válaszom, kedves Emmi, a következı: „Pamela és én jól összeillünk, mert
úgy érzem, hogy összhangban vagyunk. Kapcsolatunk fesztelen és egyszerő. Ha
egyikünk azt teszi, amit akar, akkor sem tesz semmi olyat, amit a másik ne
akarna. Hasonló a jellemünk, mindketten inkább nyugodtak és megfontoltak
vagyunk, nem horzsoljuk fel egymást, csak annyit követelünk a másiktól, mint
amennyire az képes, nem akarjuk egymást megváltoztatni, olyannak fogadjuk el
egymást, amilyenek vagyunk. Soha nem unatkozunk. Ugyanazt a zenét szeret-
jük, ugyanazokat a könyveket, filmeket, ételeket és képeket, egyformán gondol-
kodunk, ugyanolyan a humorunk vagy antihumorunk. Egy szó, mint száz: tu-
dunk és akarunk is együtt élni. Ezt értettem azon, hogy "jól összeillünk"." Jó
éjszakát, Emmi
Másnap este
Tárgy:???
Halló, Emmi, a mai kérdésem: „Miért nem jelentkezel?”
Tíz perc múlva
83
Re:
Halló, Leo, a mai (fesztelen és egyszerő) válaszom: „Olvasd el, mit írtál tegnap
éjszaka a jó összeillésrıl, és akkor máris tudni fogod, miért nem jelentkezem.”
Negyedóra múlva
Tárgy: a nap kérdése
Rendben van, tudjuk le. A kérdésem: „Jó felé tapogatózom-e, ha felteszem,
hogy egyáltalán nem akarod, hogy kedveljem 'Pam'-et, és hogy esélyt sem adsz
rá, hogy rokonszenvvel nézzem a kapcsolatotokat, különben nem olyan képet
tálalnál fel kettıtökrıl, amitıl egyszerően nem tehetek mást, mint hogy bemá-
szom a képernyımbe, és buzgón sivítom: Júúúúúúúúúúúúúj, ez rettenetes!
Ugyanazt a zenét szeretik, ugyanazokat a filmeket, könyveket, ételeket és képe-
ket, egyformán gondolkodnak, egyforma a humoruk, vagy ami még rosszabb: az
antihumoruk. Júúúúúúúúúúúúj! Lehet, hogy már néhány hét múlva egyforma
világoskékfehér csíkos zokniban masíroznak a golfpályára, és szinkronban vég-
zik az elsı ütést? De láss csodát: ık ketten soha, soha, soha, de soha nem unják
meg egymást. İrület, vajon hogy csinálják? Nekem rögtön leragad a szemem,
ha csak hallgatom, amint Leó leírja, milyen jól összeillenek 'Pam'-mel.” (Megér-
tetted a kérdésemet? Ott volt az elején.)
20 perc múlva
Vá:
Tombold csak ki, Emmi, a gúnyolódókedvedet és a cinizmusodat. Soha nem
állítottam, hogy érdekes pasas vagyok. Ha leragad a szemed, amikor írok vala-
mirıl, akkor legalább megnyugszol egy kicsit, ez csak jót tehet a vérnyomásod-
nak. Csak egy apró megjegyzés, és kérlek, beszéld meg a pszichológusnıddel is,
hogy egyáltalán nem vezet eredményre, és kissé olcsó fogás is elıször hagyni,
hogy elmenjen egy pasinak a vonata (a te szavaid!), aztán pedig leszedni a ke-
resztvizet arról a nırıl, aki együtt utazik vele a fülkében. Így soha, de soha nem
vered ki a fejembıl, ellenkezıleg, még jó reklámot is csinálsz neki. De hogy
rátérjek az érzelmi jégverésedben csaknem elkallódott kérdésed megválaszolá-
sára: hogy a „kapcsolatunkat rokonszenvvel nézed-e”, az, Emmi, nem tartozik
az én hatáskörömbe. Persze jobban szeretném, ha úgy lenne. De ha neked úgy
jobb, ha nem, akkor ám legyen. Elviselem. Ha Pamelával való kapcsolatom
esetleg valamiért meglazulna vagy zátonyra futna, akkor száz százalék, Emmi,
hogy nem azért, mert te nem „rokonszenveztél vele”. Kellemes hátralévı estét,
Leo
Tíz perc múlva

Re:
Leo, ez durva volt. Ha én cinikus vagyok, akkor csak cinikus vagyok. Ha te ci-
nikus vagy, akkor egybıl komisz is vagy.
84
Egyébként pedig: nem ÉN hagytam elmenni a vonatot, drágám. Akkoriban azt
írtam: „A MI vonatunk már elment.” Ez nagy különbség. Úgy teszel, mintha
saját kezőleg állítottam volna pályára a vonatodat, és küldtelek volna a pusztu-
lásba. (Most nem „Pam”-re gondolok!) Leo, a mi vonatunkat mi ketten hagytuk
elrobogni, profi munka volt, több hónapig tartó edzés után, hogy hogyan sza-
lasszuk el az állomásokat. Csak hogy tudd! Jó éjt!
És bocsásd meg nekem a párocska csíkos zokniját. Tényleg övön aluli volt.
Egy perc múlva

Vá:
De ha egyszer jól szórakoztál rajta.
Re:
Persze, remekül!
Vá:
Hát akkor elérte a célját. Aludj jól, kedves Csipkelıdı!
Re:
Te is, aki zsebre vág minden csipkelıdést. És különösen becsülöm benned, hogy
vevı vagy rá, még akkor is, ha rajtad csattan.
Vá:
Mert szeretem, ha nevetsz. És úgy tőnik, semmi nem mulattat jobban, mint hogy
rajtam köszörüld a nyelved.
Re:
Te, Leo, egyébként szeretem a csíkos zoknit! Nagyon édes lehetsz benne. Még
ártatlanabbul nézhetsz ki, mint egyébként. Jó éjszakát!
Másnap
Tárgy: a kérdésem
85
Kedves Emmi, a mai kérdésem: „Mi lesz veled és Bernharddal?”
Öt perc múlva
Re:
Ne, Leo! Muszáj?
Hét óra múlva

Tárgy: Bernhard
Na jó. Húsvétkor elrepül velem egy hétre, gyerekek nélkül, a Kanári-szigetekre,
La Gomerába. Hangsúlyozom: ı repül velem, nem én vele. De valószínőleg én
is elrepülök. Hagyom, hogy megtörténjen. Bernhard részérıl bátorság kell hoz-
zá. Nincs mit várnia, és mindent ettıl vár. Hisz benne, hogy visszahódíthatja az
érzelmeimet, azt hiszi, hogy visszatérhet a nagy szerelem, homokba, sóba, nap-
olajba és kavicsokba ágyazva. Én meg talán leteszem a vitorlás vizsgát.
Öt perc múlva
Vá:
Ez azt jelenti, hogy adsz még egy esélyt a házasságotoknak?
Három perc múlva

Re:
Nyugalom, kedves Leo! Csak egy kérdést naponta!
Két perc múlva

Vá:
Jó, akkor holnap megint megkérdezem. És hol a te kérdésed?
Négy perc múlva

Re:
Azt elteszem az esti fımősoridıre. A mai Tetthelyet már úgyis láttam.
Öt óra múlva
Íme: „Még mindig érzed ıt?”
Két óra múlva

Re:
Kedves Leo, minden kérdést meg kell válaszolni!
86
Két óra múlva
Re:
Gyáva vagy! Nyugodtan elismerhetted volna, hogy nem tudod, ki az az „ı”, akit
érezned kellene. Ez legalább stílusos körülírása lenne annak, hogy éppenséggel
már nem érzed ıt. Mert hogyha éreznéd, akkor tudnád, hogy ki az az „ı”. De ha
ez megvigasztal: én számoltam ezzel. Már késı van, megyek aludni, jó éjszakát.
Még hetet kell aludni, és túl vagyunk rajta. Emmi
20 perc múlva
Tárgy: természetesen!
Halló, Emmi, épp most érkeztem haza. A kérdésedre: „Igen, természetesen, még
mindig érzem ıt.” Jó éjt, Emmi.
Három perc múlva

Re:
Leo, állj! Hirtelen megint éber lettem, és sajnos közölnöm kell veled: így nem
lopakodhatsz bele csak úgy az alvásba, most nem, azt nem tőrhetem, nem enge-
di a regula! „Igen, természetesen, még mindig érzem ıt”, ez semmi, ezzel nem
mondasz semmit, ez nem válasz, még csak nem is kitérı válasz. Semmiféle uta-
lást nem tettél rá, hogy tudod, ki az az ı, akit érezned kell. Szerintem csak blöf-
fölsz, hogy végre nyugton hagyjalak. De sajnálom, kedvesem: az igazi válasszal
még tartozol.
Negyedóra múlva
Vá:
Pont olyan rejtélyesen válaszoltam, mint ahogy te kérdeztél, kedves Emmi. „İt”
nem nevezted a nevén, mert ki akartad próbálni, vajon tudom-e még, ki az az
„ı”. Én sem neveztem nevén „ıt”, mert ki akartam próbálni, hogy megbízol-e
bennem (nem bízol meg), hogy tudom, mirıl beszélek, mire gondolok és mit
érzek, amikor rád gondolok. Például, érzem-e „ıt”. Igen, még mindig. Néha
jobban, néha kevésbé. Néha elıször egészen szabaddá kell tennem a középsı
ujjam hegyével. Néha megsimogatom a másik kezem hüvelykujjával. Legtöbb-
ször saját magától jelentkezik. Akármennyi vizet eresztek rá, nem lehet lemosni,
újra és újra felbukkan. Néha ingerel (megcsiklandoz), ilyenkor szoktál nyomban
egy cinikus e-mailt írni. És néha nagyon fáj, ilyenkor rettenetesen hiányzol,
Emmi, és azt kívánom, bárcsak minden másképp történt volna. De nem akarok
hálátlan lenni. „İ” az enyém, a pont, ahol megérinthetlek, ott van a tenyerem
közepén. Abban vannak elraktározva az összes emlékek és vágyak. Ebben a
pontban egyesül minden, ami Emmi, az összes elképzelhetı kellékével együtt az
igényes, a vágyak tájainak távolába meredı Leo Leike számára. Jó éjszakát!
Hét perc múlva
87
Re:
Köszönöm, Leo. Ez szép volt. Most szívesen lennék nálad!
Egy perc múlva

Vá:
Hát ez vagy te!
Másnap
Halló, Emmi, mint már jeleztem, megismétlem elızı napi kérdésemet: „Adsz
még egy esélyt a házasságotoknak?”
Két óra múlva

Re:
Izgalmas! Izgalmas! A romantikus éjszakai Leo után, aki oly nagy beleérzéssel
beszél bizonyos megérinthetı pontokról, most tehát megint a józan nappali Leo,
a postafióklelkész, aki úgy küzd a rábízottak párkapcsolatáért, mintha részese-
dést kapna a haszonból. Hááát! Közbevetılegesen az én kérdésem: „Az elsı le-
velemben, miután újra beszálltam a Leo-levelezésbe, közöltem, hogy sokat be-
szélgettünk Bernharddal rólad, és rólunk, kettınkrıl. Hogyhogy nem kérdezed
meg, mit beszéltünk? Miért akarod Bernhardot magadtól teljesen függetlenül
látni? Miért nem fogod fel, hogy a vele való és a veled való kapcsolatom össze-
függ egymással?” (És kérlek, most ne gyere azzal, hogy ez három kérdés. Há-
rom kérdıjel, az volt, de attól még ez egy és ugyanaz a kérdés!)
Három óra múlva

Vá:
Kedves Emmi, nem szeretném, hogy Bernharddal beszélj rólam, vagy legalábbis
nem akarok tudni róla. Nem tartozom sem a családotokhoz, sem a baráti körö-
tökhöz. Egyszerően nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a Bernharddal való kap-
csolatod összefügg a velem való kapcsolatoddal. Ezt egyszerően nem akarom!
Soha nem akartam küzdeni ellene. Soha nem akartam kiszorítani. Soha nem
akartam beférkızni a házaséletetekbe. Semmit nem akartam elvenni a férjedtıl
belıled. És fordítva sem viselem el, hogy számodra csak a férjed kiegészítıje
voltam és vagyok. Számomra kezdettıl fogva csak „vagy igen”, „vagy nem”
létezik. Vagyis: amikor te magad mondtad, hogy „boldog házasságban” élsz,
számomra tulajdonképpen már csak a „vagy nem” létezett. Szép estét, Leo
20 perc múlva
Re:
88
Kivételesen replikázom:
1. Akkor ez most két éven át a „vagy nem” volt? De nálad ez a „vagy nem” ren-
desen kilengett a „vagy igen” oldalára, kedvesem. Ha pedig mint „vagy nem”
ennyire „vagy igen” tudsz lenni, akkor elsısorban inkább mégiscsak „vagy
igen” vagy?
2. Azt írod: „Semmit nem akartam elvenni a férjedtıl belıled.” Látod, Leo, ép-
pen ezt a piszkosul konzervatív alapállást nem bírom benned. Ezzel lealacsonyí-
tasz engem. Nem vagyok valamiféle áru, ami egyetlen ember tulajdona, és ezért
nem lehet senki másé. Leo, ÉN SAJÁT MAGAMÉ VAGYOK, nem pedig vala-
kié. Senkitıl nem „vehetsz el”, és nincs olyan férj, aki csak úgy „megtarthat”
magának. Kizárólag ÉN tartom meg és veszem el magam. Néha ide adom ma-
gam, máskor oda adom. De csak ritkán. És nem akárkinek.
3. Leragadtál annál a kifejezésnél, hogy „boldog házasságban” élek-e. Átalud-
tad, hogy mekkora változáson mentem át az elmúlt évben? Nem kommentáltam
elég kimerítıen? Nem célozgatok rá újra és újra?
4. Hogy rátérjek alábbi, kenetteljes, katolikus reménységtıl átitatott kérdésed
megválaszolására, amely kérdés így hangzott: „Adsz még egy esélyt a házassá-
gotoknak?” Hogy adok-e még egy esélyt a házasságunknak? Erre, kedvesem,
lenne egy jó válaszom! De egyelıre még megtartom magamnak. Ma csak azt
szeretném ehhez leszögezni: Te jó ég, Leo, a házasság intézménye számomra
meglehetısen közömbös! Az csak egy váz, amelyben a házasfelek, hitük szerint,
szilárdan megkapaszkodhatnak, ha elvesztik lábuk alól a talajt. Csakis az embe-
rek számítanak. Bernhard fontos nekem. Bernhard és a gyerekek. Ezen a téren
még van feladatom, igen, még mindig van. Hogy ez a feladat „esély-e a jövıre”,
az majd elválik.
5. És holnap bizsergetıbb kérdést szeretnék!!! Már csak hat éjszakánk van, ked-
vesem.
6. Kellemes estét. Most elmegyek moziba.
Másnap este
Tárgy: rendben, bizsergetı lesz
Hahó, Emmi, a kérdésem: „Milyen volt a moziban, mit láttál?” Nem, csak vic-
celtem! „Eszedbe jut még néha velem kapcsolatban az a szex?”
Tíz perc múlva

Re:
Ó, köszönöm, Leo! Ezt az ón kedvemért kérdezted, igaz? Hiszen tudod, hogy
lelkesen rácuppanok minden efféle kérdésre. Sajnos téged az efféle dolgok csak
akkor foglalkoztatnak, ha a bordeaux-i vörös barátod társaságában vagy. De
Leo, tényleg, igazán nagyon örülök, hogy úgy teszel, mintha a szex józan álla-
potban sem volna tabutéma közöttünk. Ezért tisztességes választ érdemelsz:
„Nem, nekem nem NÉHA jut eszembe veled kapcsolatban a szex!” Szívesen
visszakérdeznélek, de különös módon ekkor közbeszól „Pam”, a hamarosan be-
89
toppanó, harmonikus barátnıd. És a szexualitást illetıen teljesen egyetértek az
én értékkonzervatív levelezıtársammal, a „vagy igen-vagy nem” Leikevel. Pu-
szillak. Emmi
Fél óra múlva

Tárgy: Pamela
Különös. Egyszer leírod, hogy „szex”, vélhetıen csíkos zokniban, és én egybıl
úgy érzem, hogy meg kell innom két pohár whiskeyt. Sajnos ma este nem tudok
hasonlóan csábos kérdést felajánlani. Az enyém ez: „Mit tud rólunk Pamela?”
(Látod, „Pamelá”-t írtam. Ezért kéretik komolyan válaszolni.)
Egy perc múlva

Vá:
Semmit!
Két perc múlva

Re:
Tényleg semmit? Ez egy kicsit komolytalanul kevés.
Tíz perc múlva

Tárgy: nincs
Kedves Leo, remélhetıleg egyetértünk abban, hogy a „semmit” mint válasz még
korántsem minden. A kérdésem ugyanis arra vonatkozóan értendı, hogy szeret-
ném tudni, MIÉRT tud rólunk „Pam” pontosan annyit, amennyit tud, és ha
semmit nem tudna rólunk, akkor, könyörgöm, MIÉRT nem tud semmit? Ez a
mai kérdésem. (Nem, nem a holnapi, a mai!) És figyelmeztetlek, ha nem adod
ide önként, akkor odarepülök hozzád a 15-ös lakásba, és elhozom, mármint a
választ. Kell nekem, tudni akarom, holnap reggel el kell mesélnem a pszicholó-
gusnımnek!
Egy perc múlva

Vá:
Látlak magam elıtt, Emmi! Ha ilyen rámenısen követelsz (tılem) valamit, ak-
kor félrecsúszik a fátyol a szemed elıl, és a pupilláid zöldessárga nyílvesszıkké
változnak. Meg tudnál ölni a pillantásoddal.
Re:
Jó megfigyelés! És még mielıtt vicsorító fogakkal nekiugranék a nyakadnak,
hármat verdesnek a szempilláim. Egy. Kettı. Kettı és negyed. Kettı és fél (…).
Leo, választ várok!
90
Tíz perc múlva
Vá:
Bostonban nem szóltam rólunk Pamelának, mert ezt a „rólunk”-ot már lezártnak
tekintettem. Boston után pedig nem szóltam, mert Bostonban sem szóltam neki
rólunk. Nem kezdhettem a közepén. Az ilyen eszement történeteket, mint a mi-
énk, az ember vagy az elejétıl meséli el, vagy sehogy.
Egy perc múlva

Re:
Bepótolhattad volna.
Vá:
Az igaz, tényleg.
Re:
De nem érte volna meg, mert ezt az „eszement” dolgot velem amúgy is olyan
gyorsan be akarod fejezni (illetve egyáltalán nem akartad volna újrakezdeni),
ahogy csak lehet.
Vá:
Nem.
Re:
Mit nem?
Vá:
Sántít az okoskodásod.
Re:
Akkor igazítsd ki!
Két perc múlva

Tárgy: nincs
91
Nem, Leo, nem holnap! (Vigyázat! Ugrásra készülök!)
Három perc múlva

Vá:
Nem meséltem neki rólunk, mert nem értette volna meg. És ha megértette volna
is, az úgysem az igazság lett volna. Az igazság rólunk ugyanis érthetetlen. Alap-
jában véve magam sem értem.
Re:
Ugyan, Leo, dehogynem érted. Sıt nagyon is jól érted. És legalább olyan jól
érted a módját, hogy senkinek ne áruld el. Nem akarod „Pam”-et elbizonytalaní-
tani.
Vá:
Lehet.
Egy perc múlva

Re:
De, kedves Leo, nem jó belemenni egy másik kapcsolatba egy eszement történet
titkával a tarsolyodban.
Vá:
A titok le van zárva, kedves Emmi.
Két perc múlva

Re:
Hát igen, az érzelmek jégszekrénye. Emmi be. Ajtó csuk. Kulcsot teljesen ráfor-
dítani. Belsı hımérsékletet mínusz húsz fokra állítani. Kész. És néhány hóna-
ponként leolvasztani. Jó éjszakát, bebújok a takaró alá, mert fázom!
92
TIZENKETTEDIK FEJEZET
93
Másnap este
Kedves Emmi, ma már nem kérdezünk egymástól semmit? Vége a játéknak?
Mérges vagy? (Három kérdıjel, egy kérdés, a szabályok értelmezésének forrása:
Emmi Rothner.)
Két óra múlva

Leo, valójában mi a helyzet velünk?
Negyedóra múlva
Vá:
Hogy valójában mi? Neked van egy családod, a szíveden viseled a sorsukat, van
egy férjed, aki szeret, és van egy még megmenthetı házasságod. Nekem van egy
kapcsolatom, amelyikre építeni lehet. Mindkettınknek van – jövıje. Csak ne-
künk, kettınknek, közösen nincs. Ha reálisak vagyunk, akkor, kedves Emmi, ez
az igazság.
Három perc múlva

Re:
Utállak, ha reális vagy!
Egyébként éppenséggel nem VELÜNK ez a helyzet, hanem NÉLKÜLÜNK. És
Leo, nem fogod elhinni: ezt már tudtam! Már két éve ott bújik meg minden ötö-
dik e-mailedben. Na, és most el kell mennem. Megyek vacsorázni Philip-pel.
Philip? Weboldaltervezı, fiatal, szingli, jó humora van, rajong értem, és én ép-
pen erre vágyom, nem feltétlenül rá, hanem a rajongására. Ez a helyzet velem és
Philip-pel. Ha esetleg azt tervezed, hogy holnap megkérdezed, milyen volt Phi-
lippel, akkor már ma elárulhatom: nagyon üdítı. Szép estét.
Hat óra múlva

Vá:
Halló, Emmi, négy óra van, és nem tudok aludni. Kérdésem a most kezdıdı
napra: „Látjuk még egymást?”
Délelıtt
Tárgy: minek?
Kedves Leo, meglehetısen késın jutott eszedbe ez a kérdés. Nem egészen két
héttel ezelıtt még a nem találkozás irányának voltál radikális szószólója. Idézek:
„Egy találkozást úgy, hogy egyikünknek sincs semmiféle elképzelése róla,
ıszintén szólva valahogy nem tudok elképzelni.” Akkor most egyszerre miért?
Csak nem tudsz mégis nagy hirtelen „valami”-t elképzelni róla? Leo, hajói szá-
moltam, még három nap, és itt van „Pam”. Három nap adatik megtalálni azt az
94
esetleges másik, nem az általad meghatározott „realisztikus” igazságot velünk
kapcsolatosan. Az igazságot, amelyet bostoni barátnıd, aki semmit nem tud ró-
lunk, valószínőleg nem venne jó néven, amiért is jobb, ha nem tud semmit. Ne-
künk tehát marad a két utolsó este egy titkos találkozóra. Leo, minek? Igen, ez
az én mai kérdésem, hogy úgy mondjam, a harmadik legutolsó: MINEK?
20 perc múlva
Vá:
Nem kell este találkoznunk, Emmi. Inkább egy délutánra gondoltam a kávéház-
ban.
Re:
Vagy úgy. Ja. Már értem. Leo! Ez igen! Minek?
Vá:
Hogy még egyszer láthassalak.
Re:
Mi hasznod belıle?
Vá:
A jó érzés.
Hét perc múlva

Re:
Ennek ugyan örülök, de sajnos én épp az ellenkezıjét érezném. Találkozni ve-
led: rendben van. „Még egyszer” találkozni veled, még egyszer utoljára: a
francba! Leo, másfél éve találkozunk „talán még egyszer, utoljára”. Másfél éve
búcsúzkodunk. Mintha csak azért ismerkedtünk volna meg, hogy elbúcsúzzunk.
Leo, én ezt már nem akarom. Televan-ahócipımabúcsúzkodással,
televanahócipımabúcsúzkodással, televanahócipımabúcsúzkodással. Kérlek,
tőnj el, csak úgy, egyszerően. Küldd a nyakamra a rendszergazdádat, az leg-
alább megbízható, következetesen mindig tíz másodperc múlva jelentkezik visz-
sza, és ridegen üdvözöl. Te viszont szokj le róla, hogy folyton elbúcsúzol tılem.
És ne is szégyeníts meg azzal, hogy el sem tudsz szebbet képzelni, mint „még
utoljára találkozni” velem.
Kilenc perc múlva

95
Vá:
Nem azt mondtam, hogy „még utoljára találkozzunk”. Azt mondtam: „Még ta-
lálkozzunk.” És ez e-mailben ráadásul még drámaibban hangzik, mint a való-
ságban. Szemtıl szemben nem fogod megalázónak tartani. Nem veszíthetlek el
csak úgy. Annyi minden van belıled bennem. Mindig úgy éreztem, hogy gazda-
godtam általad. Bonusz minden érzéki benyomás Emmirıl. Ha búcsút kellene
tıled vennem, az azt jelentené, hogy többé nem gondolok rád, és nem is érzek
semmit. Hidd el, fényévnyire vagyok attól, hogy elbúcsúzzam tıled.
Öt perc múlva
Re:
Leo, ezek remek landolási feltételek egy olyan nı számára, akivel el tudod kép-
zelni a jövıdet. Szegény Pamela! Szerencsére fogalma sincs róla, milyen érzéki
benyomásaid vannak Emmivel. És soha ne add elı a kulcsot, amely az érzelme-
id szekrényét nyitja, kedvesem. Nagyon megsebeznéd.

Vá:
Az érzelem soha nem megcsalás, kedves Emmi. Csak akkor, ha kiéljük, és ettıl
a másik szenved, csak akkor jártunk el helytelenül. És még valamit: igazán nem
kell sajnálnod Pamelát. Amit irántad érzek, az nem vesz el semmit abból, amit
iránta érzek. A kettınek semmi köze egymáshoz. Nem versenytársai egymás-
nak. Te egészen más vagy, mint ı. Veled egészen más a kapcsolatom, mint vele.
Nincs meghatározott mennyiség az érzelmeimbıl, amelyet különbözı emberek
között kellene szétosztanom, akik mind más- és másféleképpen jelentenek ne-
kem valamit. Minden, számomra fontos ember csakis önmaga, és saját helyet
foglal el bennem. De hiszen ez nálad sem lehet másképp.
Negyedóra múlva
Tárgy: megcsalás
Kedves Leo,
1. Nem kell feltétlenül „ember”-t mondanod, mondhatsz nyugodtan „nı”-t is,
úgyis tudom, hogy mirıl beszélsz.
2. Mit jelent az, hogy „kiélni az érzelmeket”? Az érzelmeinket akkor éljük ki, ha
érezzük ıket. Megcsalni a másikat azt jelenti, hogy eltitkoljuk elıle az érzelmek
cseréje során másvalakivel kiélt (iránta érzett) érzelmeinket. Vigasztalódj, Leo.
Ezt én is csak azóta tudom, amióta kezelésre járok. Megcsaltam veled Bernhar-
dot, nem azon az éjszakán, hanem az elıtte lévı háromszáz éjszakán. De ezek az
idık elmúltak. Már tud mindent rólad és rólam. Igen, tudja, mi „a helyzet ve-
lünk”. Lehet, hogy csak az igazság felét, de az én igazságomét. És ez ma már
nem zavar.
3. Természetesen gratulálhatnék neked, és csodálhatnálak a nagy szívedért,
hogy mindjárt több érzelemszekrénynek van benne helye több nı számára is. De
96
sajnos már 35 vagyok, tapasztaltam egyet s mást, és bátran állíthatom, a dolog
ennél egyszerőbb. Te, igen, te is szereted, ha több nı van a szívedben. Vagy,
még jobb, ha úgy fogalmazok: lehetıleg sok (érdekes) nı hordozzon a szívében.
Természetesen mindegyik eeegészen máááááááás, mint a többi. Mindegyikben
„van valami nagyon különleges”. Mindegyik egyedi eset. Hát persze, Leo, mert
TE vagy az, aki mindegyiket egyedül hagyja. Ha az egyikre gondolsz, elfelejted
a másikat. Ha kinyitod érzelmeid egyik szekrényét, akkor a másikat erısen bere-
teszeled.
4. Én más vagyok. Nem tudok párhuzamosan érezni. Lineárisan érzek. És lineá-
risan szeretek. Egyiket a másik után. De mindig csak egyet. Most éppen – de ezt
hagyjuk. Mondjuk, Philipet. Olyan jó Abercrombie & Fitch illata van.
5. Ennyi, és most kikapcsolom a számítógépet, és csak holnap reggel kapcsolom
be újra. Kellemes harmadik utolsó délutánt, harmadik utolsó éjszakát, kedve-
sem. Remélhetıleg ma jobban alszol majd. Emmi
Öt óra múlva
Tárgy: megrendítı mérleg
Kedves Emmi,
a. Józanul unalmas vagyok.
b. Akkor sincs humorom, ha ittam valamennyit.
c. Két éve edzek, hogy kitérı válaszokat tudjak adni.
d. Ha vannak érzelmeim, akkor mindig megcsalok valakit (konkrétan téged
Pamelával, Pamelát veled, és mindkettıtöket saját magammal).
e. Minden ötödik mailemben alattomban arra emlékeztetlek, hogy te és én „fog-
laltak” vagyunk, így nincs közös jövınk.
f. Már két éve folyamatosan búcsúzom tıled.
g. A testi vonzerımnek úgyszólván vége. Egyáltalán nem igényled, hogy még
egyszer találkozz velem.
h. Az életem mottója felejthetı: „Lehetıleg sok (érdekes) nı hordozzon a szívé-
ben.” (Emmi, elárulhatok valamit? Befogadom a nem érdekeseket is. A fı, hogy
sokan legyenek.)
i. Férfi vagyok.
j. De soha nincs Evercromby vagy fene tudja, milyen Fitch illatom.
k. És végül az utolsó elıtti kérdésem: MIÉRT ÍRSZ NEKEM MÉG MINDIG?
Másnap reggel
Re:
Mert válaszolnom kell az utolsó elıtti kérdésedre. Mert ez a játék ilyen. Mert
nem adom fel közvetlenül a vége elıtt. Mert soha nem adom fel. Mert nem tu-
dok veszíteni. Mert nem akarok veszíteni. Mert nem akarlak elveszíteni.
Öt perc múlva
97
Tárgy: ezenkívül
Ezenkívül olyan édes e-maileket írsz. Néha.
És ritkán vagy egyszerre humortalan és unalmas.
Három perc múlva

Tárgy: egyébként
Nem bánom. Még soha nem voltál unalmas! (Kivéve amikor azt ecseteled, hogy
mi a közös benned és ,,Pam”-ben.) És Leo, a külsı nem minden. Az egyik ré-
gebbi kedvenc mondásod. Emlékszel?
Hét perc múlva

Tárgy: egyetértek
Iiiiigen, iiiiigen, iiiigen. Jól nézel ki! Tudjuk, mindenki tudja! Ez kielégíti a hiú-
ságodat?
Egy óra múlva

Re:
Jól van, Leo, várd csak ki szépen, hogy mindez hasson rád.
Két óra múlva

Tárgy: utolsó elıtti kérdésem
Lehet, hogy csak az utolsó elıtti kérdésemet várod. Tessék: „Akkor most hol-
napután abbahagyjuk, vagy továbbra is írunk egymásnak, úgy értem, néha-néha,
ha egyikünknek kedve van hozzá? Mert akkor akár szépen el is búcsúzhatunk
egymástól, hogy hivatalos legyen a dolog. Már csak 'Pam' miatt is tisztázni kel-
lene a viszonyokat. Ja igen, természetesen 'te fényévnyi távolságra' vagy attól,
hogy elbúcsúzz tılem, egyszerően csak jegeled az érzelmeidet. Mindegy. Írjunk
még? Akarod, hogy mostantól, kvázi 'Pam'-tıl kezdve ne zavarjalak? Mondd
csak meg, akkor nem nyitom ki a magánleveleim postafiókját. Vagy lemondom
az internetet, nem, az nem fog menni, van kilenc új kuncsaftom honlap ügyben,
akik online szeretnek dolgozni velem. Mindegy. Írjunk még egymásnak, Leo?
Lehetséges, 'Pam' ellenére is? Nyugodtan megtehetjük bármikor. De vajon meg-
tesszük-e?”
Tíz perc múlva

Vá:
Igen, tegyük meg. Azzal a feltétellel, amelyet mindjárt a harmadik sorban emlí-
tesz: „ha egyikünknek kedve van hozzá”. Hogy ıszinte legyek, Emmi, nem tu-
dom megsaccolni, hogy lesz-e kedvem hozzá, amikor kedvem lesz hozzá, és azt
sem, hogy milyen gyakran lesz kedvem hozzá. És ha kedvem van hozzá, jó-e, ha
98
írok. Kérlek, ne várj soha e-mailt tılem! Ha kapsz, akkor volt kedvem hozzá. Ha
nem kapsz, akkor talán volt ugyan kedvem hozzá, de aztán inkább nem írtam
meg. Ugyanez érvényes fordítva is. Nem szabad soha többé egymást ırjítenünk
azzal, hogy azt reméljük, majd ír a másik, vagy hogy lázasan várjuk a válaszát.
Ha kedved van hozzá, akkor írj, Emmi. Ha kedvem lesz hozzá, akkor visszaírok.

Re:
Ez nem volt valami cuki egy mail. De megértettelek. És ehhez tartom magam.
Szia, mára elég volt. Most hallgatni van kedvem. Holnap is van nap. Még ha
bizonyos értelemben az utolsó is.
Másnap reggel
Tárgy: utolsó kérdésem
Kedves Emmi: hogyan kellett volna akkor viselkednem, mit kellett volna ten-
nem, mi lett volna a legjobb? Akkor, amikor a férjed könyörgött, hogy tőnjek el
az életedbıl, ne tegyem tönkre a házasságotokat, „mentsem” meg a családoto-
kat. Nem „Boston” volt-e az egyetlen értelmes megoldás? Hogy dönthettem
volna másképp és jobban? Másfél éve gyötör ez a kérdés. Kérlek, mondd meg!
Egy óra múlva

Tárgy: utolsó válasz
TE egyedül talán nem dönthettél volna jobban. De nem lett volna szabad egye-
dül döntened. Be kellett volna vonnod ENGEM is a döntésedbe. Be kellett volna
avatnod a Bernhard-féle dologba, ha már ı maga túl gyáva volt hozzá. Nem
RAJTAD múlt akkor, hogy „megmenekül-e” a házasságom vagy tönkremegy.
Ez rajtam és a férjemen múlt! A vele kötött paktumod és titokzatos menekülésed
Bostonba megfosztott még a lehetıségétıl is, hogy a megfelelı idıben a megfe-
lelıt lépjem. És hát igen, Leo, harcolnod kellett volna értem. Nem mint valami
hıs, nem mint valami rámenıs alak, nem mint egy „talpig férfi”, nem, csak az
érzelmeidre kellett volna bíznod magad. Tudom, tudom: nem ismertük egymást,
hiszen egyetlenegyszer sem találkoztunk. Na és? Állítom, hogy akkoriban ennél
már messzebbre jutottunk. Nem a szó hagyományos értelmében éltünk együtt,
de velünk élte az életünket a másik, és ez többet ér. Olyan biztosak voltunk a
vonzalmunkban, hogy hajlandók lettünk volna akár vakon is megcsókolni egy-
mást. Ilyen szoros volt a kapcsolatunk. De te, te ezt nem vallottad be magadnak.
Hamisan értelmezett lovagiasságból feladtál. Harc nélkül. Hát EZ AZ, amit
másképp kellett volna csinálnod, EZ AZ, kedves Leo, amit jobban csinálhattál
volna!
Tíz perc múlva

Vá:
99
Csak a legjobbat akartam neked. Sajnos nem jutott eszembe, hogy én magam
lehetnék a legjobb. Kár. Pech. Elszalasztottam. Sajnálom. Annyira sajnálom!
Öt perc múlva
Tárgy: utolsó kérdésem
Leo, eljössz hozzam?
Negyedóra múlva
Tárgy: nincs
Nyugodtan válaszolhatsz.
Öí perc múlva
Vá:
Két nappal ezelıtt, hasonló helyzetben mit is válaszoltál szép, nagybetőkkel:
MINEK?
Egy perc múlva

Re:
Ez nem válasz. Ez kérdés! De sajnos már nincs jogod kérdezni, kedvesem. Min-
den kérdésedet felhasználtad, részben elpocsékoltad jelentéktelen dolgokra.
Most kockáztatnod kellene. Eljössz hozzám? Pontosabban: Eljössz ma hozzám?
Igen vagy nem.
20 perc múlva
Tárgy: nincs
Mondhatom, nagyon derekasan tartod magad, kedves Leo. Se igen, se nem. Pe-
dig ez most tényleg a TE döntésed. Eldöntheted, közben ne gondolj rám egyet-
len másodpercig sem.
Három perc múlva

Vá:
De nyilván hogy rád gondolok. Rád, és arra, amit csütörtökön írtál: „Találkozni
veled: rendben van. 'Még egyszer' találkozni veled, még egyszer utoljára: a
francba!” Ez mintha valahogy éppen az ellenkezıje lenne a mai tervednek.
Hogyhogy mégis ilyen hirtelen? Hogyhogy elmenjek hozzád? Ha nem vála-
szolsz a kérdésre, akkor majd megválaszolom én.
Egy perc múlva

Re:
Leo, rosszul okoskodsz! Jó, ha döntöttél, megmondom, miért. Tehát, eljössz
hozzám, a Feldgasse 14.–be, a III. emelet 17.–be? Igen vagy nem.
100
Nyolc perc múlva
Vá:
Megyek.
Re:
Tényleg? Biztos vagy benne?
Vá:
Ez két meg nem engedett kérdés volt! Ennek ellenére válaszolok: Nem, Emmi,
nem vagyok biztos benne. Abszolút nem. Rég voltam ilyen bizonytalan. De
megkockáztatom.
Két perc múlva

Re:
Kösz, Leo! Most elfelejtheted az összes rémisztı búcsújelenetet vagy a többi
látomásodat. A találkozás rövid lesz. Mondjuk, tíz perc. Szívesen meginnék ve-
led egy whiskeyt. Egyet, csak egyet! (A whiskey helyett kaphatsz egy pohár vö-
rösbort is.) És aztán – és ezért hívtalak meg – adok neked valamit. Az átadás
nem tart majd öt másodpercnél tovább. Aztán elengedlek, kedvesem.
Egy perc múlva

Vá:
Mit akarsz adni?
Két perc múlva

Re:
Valami személyes dolgot. Egy emléket. Megígérem: nem lesz semmi pátosz,
semmi jelenet, semmi könnyáradat. Csak egy korty whiskey, egy rövid átadás.
És: szia. Nem fog fájni. Úgy értem, ahhoz képest, és tekintetbe véve a helyzetet.
Gyere hát el!
Vá:
Mikor?
Re:
Nyolckor?
101
Vá:
Nyolckor. Jó. Nyolckor.
Re:
Akkor tehát: nyolckor!
Vá:
Nyolckor!
102
TIZENHARMADIK FEJEZET
103
Két hét múlva
Tárgy: életjel
Halló, Emmi, hogy vagy? (Miért nincs erre valami más kifejezés is? De mi-
lyen?) Nekem iszonyúan jót tenne, ha tudnám, hogy többé-kevésbé jól vagy.
Gyakran gondolok rád. Mindig, ha (…), azt hiszem, tudod, mire gondolok. Kö-
szönet érte! Leo
Három nap múlva

Re:
Halló, Leo, örülök, hogy hallok rólad. Volt kedved hozzá? Tényleg volt kedved
hozzá? Vagy csak a szokásos hallgatás-megtörı, a válás-miatt-szánó, lelkiisme-
ret-megnyugtató, távolság-áthidaló frázis volt? Igen, Leo, többé-kevésbé jól va-
gyok. (Voltaképpen miért tételezed fel, hogy én legfeljebb csak félig-meddig
lehetek jól?) Mindenesetre annyira azért nem vagyok jól, hogy viszonzásképpen
megkérdezzelek, hogy vagy. Nem vagyok rá kíváncsi. Ugyanis egyáltalán nem
tenne iszonyúan jót, ha tudnám, hogy kétszer olyan jól vagy, mintha csak „töb-
bé-kevésbé” lennél jól. És én ezt teszem fel. Üdv a távolból, Emmi
Egy hét múlva

Tárgy: most
Kedves Emmi, hát igen, most éppen meglehetıs kedvem volt hozzá! Jó éjszakát.
Leo
Egy nap múlva

Re:
Örülök neki. Jóccakát. Emmi
Két hét múlva

Tárgy: micsoda véletlen
Háj, Leo. Lehetséges, hogy „Pam” olyan magas, szıke, hosszú lábú szépség,
mint a húgod, Adrienne? Úgy korombeli?
Lehet, hogy két-három évvel fiatalabb? Az adótanácsadómnak ugyanis egy sa-
rokkal odébb van az irodája, mint ahol te laksz. (Nem Leo, nem ezért az adóta-
nácsadóm!) És amikor elmentem a kapud elıtt, kiviharzott rajta egy olyan colos,
mármint nagyra nıtt, csinos, sápadtra sminkelt nı, mint amilyenek a csomag-
küldı szolgálat téli ruhakollekcióját szokták bemutatni. Tetıtıl talpig
északamerikai volt, hosszú nyak, világosbarna cipı, szögletes kézitáska,
tornádófaragta, szintén szögletes áll, meg ahogy az állkapcsa mozgott a rágó-
gumizás közben. Ezt garantáltan Bostonban tanulják. Biztos, hogy „Pam” volt.
Na, mit mondjak, ugyancsak meglepıdtem! Most mondd, hát nem kicsi a világ?
Szer. üdv. Emmi
104
Három nap múlva
Tárgy: mérges vagy?
Mérges vagy, Leo? Megnyugtatásodra: az adótanácsadónál csak fél év múlva
lesz a következı jelenésem.
Egy óra múlva

Vá:
Kedves Emmi, természetesen semmit nem írhatok elı neked. De nagyon szépen
megkérlek, hogy a véletlenre és az adótanácsadásra hivatkozó, a környékemre
tett felderítıútjaiddal hagyj fel. Mi hasznod belıle? Szeretettel üdvözöllek, Leo
Ui.: Pamela soha nem rágózik, sem észak-amerikai, sem dél-amerikai módra.
Három óra múlva

Re:
Akkor éppen egy falat cheeseburger volt a szájában. Leo, legyél egy kicsit
könnyedebb. Egyáltalán nem érted a tréfát! Mi történne, ha megismerném
„Pam”-et? Vagy ismerném? Talán megkedvelnénk egymást, egy napon kebelba-
rátnık lennénk, együtt járnánk nyaralni, összehasonlítanánk, amit a naplónkba
írtunk Leo Leikerıl. Aztán megalapítanánk egy háromtagú lakóközösséget.
Vagy egy öttagút, és esténként én vigyáznék a két gyerekre. (…) Jó, jó, abbaha-
gyom. Attól tartok, szerinted ez nem valami vicces. Tulajdonképpen szerintem
se, amióta egyre többet jár a fejemben. Kellemes, zavartalan ünnepnapokat kí-
ván a 15-ös lakás tetıteraszán mindkettıtöknek Emmi. Most elutazom!
Egy hét múlva

Tárgy: a hetedik hullám
Halló, Leo, itt ülök La Gomerán, Playa de Alojerában az erkélyemen, és a sötét
homokpadokkal szabdalt sziklás öböl felett, amelynek partjait fehéren tajtékzó
hullámok nyaldossák, messze kilátok a tengerre, egészen messzire, a világoskék
eget a sötétkék tengertıl elválasztó vízszintes vonalig. Van fogalmad róla, mi-
lyen szép itt? Egyszer feltétlenül el kell repülnötök ide. Ezt a helyet egyenesen
friss szerelmespároknak találták ki.
Hogy miért írok? Mert kedvem van hozzá. És mert nem akarom szó nélkül várni
a hetedik hullámot. Errefelé él egy legenda a makacs hetedik hullámról. Az elsı
hat kiszámítható és kiegyensúlyozott. Meghatározzák egymást, építenek egy-
másra, nem okoznak meglepetést. İk a folyamatosság maga. Hat nekifutás,
akármilyen különbözıeknek tőnnek is a távolból, akkor is hat nekifutás – és
mindig ugyanaz a cél.
De vigyázat, jön a hetedik hullám! Ez kiszámíthatatlan. Sokáig fel sem tőnik,
benne van az unalmas végjátékban, igazodik az elıtte kifutó hullámokhoz. De
néha kitör. Mindig csak ı, mindig csak a hetedik hullám. Mert gondtalan, gya-
nútlan, lázadó, mindent elsöprı, mindent újjáalakító.
105
Számára nincs azelıtt, számára csak a most van. Ami után minden más lesz.
Hogy jobb-e vagy rosszabb? Azt csak azok tudják, akiket elragadott magával,
akiknek volt bátorságuk szembemenni vele, engedni, hogy a bővkörébe vonja
ıket.
Most jó egy órája ülök itt, számolom a hullámokat, és figyelem, hogy mit mő-
velnek a hetedik hullámok. Eddig még egy sem tört ki. De nyaralok, türelmes
vagyok, tudok várni. Nem adom fel a reményt! Itt a nyugati partoknál erıs, me-
leg déli szél fúj. Emmi
Öt nap múlva
Tárgy: hazajöttél?
Halló, Emmi, köszönöm tengeri e-mailedet. És? Kitört már az a hetedik hullám?
Engedted, hogy magával ragadjon? Sok szeretettel, Leo
Három nap múlva

Tárgy: minden hetedik hullám
A történeted valahogy ismerısnek tőnik, és így utánanéztem a hetedik hullám-
nak, kedves Emmi. Az egykori fegyenc, Henri Carriere írta le önéletrajzi regé-
nyében, a Pillangóban. Miután a Francia Guyana partjaitól nem messze fekvı
Ördög-sziget fegyenctelepére számőzve gyakran bámulta hosszasan a tengert, és
megállapította, hogy minden hetedik hullám nagyobb, mint a többi, kókuszdió-
fából ácsolt tutaját az egyik ilyen hetedik hullámra bízta, amelyet „Lisette”-nek
nevezett el. Ez kisodorta a tutajt a nyílt tengerre, s a fegyenc így menekült meg.
De tulajdonképpen csak azt akartam mondani, Emmi, hogy hiányzol.
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Már rég haza kellett volna jönnöd. Vagy nem?
Hat nap múlva

Tárgy: szélcsend
Kedves Emmi, csak azt szeretném tudni, hogy minden rendben van-e. Nem kell
írnod, ha nincs kedved. Csak azt írd meg, kérlek, hogy nincs kedved írni, ha
nincs kedved. De ha véletlenül mégis van kedved, akkor írj! Örülnék neki, sıt
nagyon örülnék! Itt nálam nincsenek hullámok, még az elsı hat sem. És hetedik
aztán egyáltalán nincs. A tenger nyugodt. Csillámlik a tükre, vakít a nap. Nem
várok semmire. Minden megvan, minden megy a maga útján. Változás nincs a
láthatáron. Szélcsend van. Emmi, írj legalább néhány sort magadról. Kérlek!
Leo
Három óra múlva

Re:
106
Minden rendben, Leo! Néhány nap múlva bıvebben írok. Elterveztem néhány
dolgot. Emmi
Egy hét múlva

Tárgy: újrakezdés
Kedves Leo, Bernhard és én újabb próbát teszünk egymással. Szép, sıt harmo-
nikus volt a közös nyaralásunk. Hasonló, mint régebben, nem is, voltaképpen
egészen más, de mindegy is. Tudjuk, hogy mit jelentünk egymásnak. Tudjuk,
mit becsülünk egymásban. Tudjuk, hogy ez nem minden. De már azt is tudjuk,
hogy a minden elérhetetlen. Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másik-
nak. Természetesen berendezhetjük úgy az életünket, hogy várjuk, egyszer csak
jön valaki, aki mindent megad nekünk. Akkor megvan annak a csodálatos, szé-
dítı, felkavaró, szívet dobogtató mindennek az illúziója, amely elviselhetıvé
teszi a krónikus hiányérzetben szenvedı életet, mindaddig, amíg az ember fel
nem éli, mármint az illúziót. Ekkor aztán már csak a hiányt érzi. Nagyon is jól
ismerem ezt az érzést. Már nem töröm magam az ideálokért. A jóból a legjobbat
akarom kihozni, ez elég lesz a boldogságomhoz.
Hazaköltözöm Bernhardhoz. Jövıre sokat lesz úton, nagy hangversenyturnéi
lesznek. Meglehetısen népszerő külföldön. A gyerekeknek szükségük lesz rám.
(Vagy nekem lesz szükségem a gyerekekre? Egyáltalán, gyerekek még? Telje-
sen mindegy.) A kis lakásomat megtartom visszavonulási területnek az „én,
egyedül” esetére. És mi ketten, Leo? Sokat gondolkoztam ezen. Bernharddal is
beszéltem róla, mindegy, hogy helyesled-e vagy sem. Bernhard tudja, hogy mi-
lyen fontos vagy nekem. Tudja, hogy közben néhányszor találkoztunk. Tudja,
hogy fizikailag tetszel nekem, igen, úgy is, egészen normálisan, nem virtuálisan,
hanem teljes valódban. Tudja, hogy mindenre kész lettem volna veled. Azt is
tudja, hogy még mindig mennyire csüngök a szavaidon, és hogy milyen nagy
szükségem van rá, hogy írjak neked. Igen, tudja, hogy még mindig levelezünk.
Csak azt nem tudja, hogy MIRİL. Nem árulom el neki, mert az nem tartozik
másra, csak kettınkre. De szeretném, ha elviselhetı lenne számára az is, ha tud-
ná, mit írunk egymásnak, mirıl folytatunk eszmecserét. Nem akarom többé
megcsalni a beteljesületlen vágyaimmal, a mindenvárás illúziójával. Leo, be
akarom fejezni veled ezt a szigetlétet. Azt kívánom, amit te, ha becsületesen be-
vallód magadnak, mindig is kívántál: azt akarom – kíváncsi vagyok, sikerül-e
kinyögnöm –, azt akarom, azt akarom, azt akarom (…), hogy maradjunk bará-
tok. (Sikerült!) Levelezıbarátok. Érted? Semmi szívdobogást többé. Semmi
görcsöt. Semmi aggódást. Semmi reszketést. Semmi reményt. Semmi vágyat.
Semmi várakozást. Egyszerően csak e-mailek a barátomtól, Leótól. És ha nem
kapok tıle maileket, akkor sincs vége a világnak. Ezt akarom! Semmi hetenkén-
ti világvégét! Érted? Sok szeretettel, Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
107
Szóval elragadott a hetedik hullám?
Négy perc múlva

Re:
Nem, Leo, éppen ellenkezıleg. Nem jött a hetedik hullám. Egy hétig vártam rá.
Nem jött. És tudod, hogy miért nem? Mert nincs is. Csak „a minden illúziója”
volt. Nem hiszek benne többé. Nincs szükségem hullámokra, az elsı hatra sem,
de a hetedikre aztán végképp nem. Inkább Leo Leikevel tartok: „A tenger nyu-
godt. Csillámlik a tükre, vakít a nap. Nem várok semmire. Minden megvan,
minden megy a maga útján. Változás nincs a láthatáron. Szélcsend van.” Lehet
így élni. Vagy legalábbis jobban aludni.
Három perc múlva

Vá:
Emmi, ne várj ettıl túl sokat. A gyenge hullámveréshez a megfelelı típus kell.
Van, aki a szélcsendet a lélek nyugalmaként éli meg, mások örökös csüggedt-
ségnek.
Két perc múlva

Re:
Pontosan úgy írsz, mintha a csüggedıs típus volnál, kedvesem.
Egy perc múlva

Vá:
Én inkább rád gondoltam, kedvesem.
Két perc múlva

Re:
Ez kedves tıled, Leo. De összességében inkább saját magadra gondolj. Magad-
ra, és („…”). Apropó: Tíz hete teljesen új életet élsz, kettesben. Errıl még egy
szót sem meséltél. Egy árva szót sem szóltál a kapcsolatotokról. PEDIG EZT
ELVÁRJA TİLED A MEGHITT LEVELEZİ-BARÁTNİD! Szép estét, Em-
mi
Öt perc múlva
Vá:
Túl sokat követelsz, Emmi. Valószínőleg nem is tudod, hogy MILYEN SO-
KAT! Leo
Négy nap múlva

108
Re:
Nem kétséges, túl sokat.
Három nap múlva

Tárgy: Na ki vele, Leo!
Mi lesz már, Leo! Kapd össze magad! Gyerünk! Mesélj csak szépen magadról
és Pameláról. Kérlek, nagyon kérlek! Milyen vele? Milyen az együttélés? Meg-
szokott itt? Jól érzi magát a 15-ösben? Müzlit reggelizik vagy tonhalas szendvi-
cset? A jobb oldalán alszik vagy a bal oldalán, netán hason, esetleg háton? Hogy
megy a munkája? Mit mesél a kollégáiról? Mit csináltok a hétvégeken? Hogyan
töltitek az estéket? Tangát visel, vagy bostoni ómama-bugyit? Milyen gyakran
szexeltek? Általában ki a kezdeményezı? Ki hagyja elıbb abba, és miért? Van
hendikepje? (Mármint golfozáskor.) Mit csináltok különben? Szereti a bécsi
szeletet és az almás rétest? Mik a hobbijai? Rúdugrás? És még milyen cipıket
hord? (A bostoni világosbarnán kívül.) Mennyi ideig szárítja a szıke haját? Mi-
lyen nyelven beszéltek egymással? Angolul vagy németül mailez-tek? Nagyon
szerelmes vagy belé?
Egy nap múlva

Vá:
Reggelire régimódi bostoni tejeskávét iszik sok vízzel, tejjel és cukorral, de ká-
vé nélkül. És wachaui sárgabaracklekváros kenyeret eszik, de a kenyérre nem
ken vajat. A jobb arcán alszik, és szerencsére még nem álmodik a munkájáról.
De mindezek csak igen kevéssé érdekelnek téged. Eltaláltam? Úgyhogy térjünk
inkább a lényegre: Milyen gyakran szexelünk? Folyamatosan, Emmi, ha mon-
dom, hőőőőő, folyamatosan! Többnyire hajnalban kezdjük (szinkronban), és
egyszerően nem hagyjuk abba többé, például már egy hete. Egyáltalán nem egy-
szerő emellett még plátói leveleket írni Emminek. Az alsónemőre vonatkozó
kérdés így tehát felesleges. És a szex ritka szüneteiben térdhajlatig érı, repdesı
szıke haját szárítja. Szép délutánt, levelezı-barátnım! Leo
Nyolc perc múlva

Re:
A válasz tulajdonképpen jó volt, Leo. Szellemes! Szóval még mindig telik ilyen-
re tıled! Hasonlóképpen szép délutánt kívánok, Emmi. Most elmegyek nadrágot
venni. Sajnos Jonasszal. Sajnos Jonasnak! Nem jó ez így a divattal: azok, akik-
nek új nadrág kell, nem akarnak újat (Jonas). Azoknak, akik új nadrágot akar-
nak, nincs szükségük rá (én).
Ui.: Egyébként még mindig nem tudom, hogy németül vagy angolul maileztek-
e?
Öt másodperc múlva
109
Vá:
Sem-sem.
Másnap
Re:
Oroszul?
Tíz óra múlva

Vá:
Nem e-mailezünk. Telefonálunk.
Három perc múlva

Re:
Ó!!!
Öt nap múlva
Tárgy: halló, Leo!
Te unnál egy levélbeli barátságot, tisztán, csak úgy, ravasz felhangok nélkül.
Eltaláltam?
Két nap múlva

Tárgy: halló, Emmi!
Nem, ebben tévedsz, kedves Emmi. Mióta tudom, hogy számodra nem dıl össze
a világ, ha nem írok, már nem vagyok olyan gyakran online. Ez az oka a hosz-
szabb szüneteknek. Kérem a megértésedet és a mindenkori türelmedet.
Három perc múlva

Re:
Tehát csak azért írtál nekem két éven át, hogy ne dıljön össze számomra a vi-
lág?
Nyolc perc múlva

Vá:
Csodálom, hogy megint kibírtam egy hétig a lélegzetelállító visszalövéseid nél-
kül, kedvesem!
Egyébként van egy kérdésem az elsı kérdésedhez. Vagyis: Egy kicsit mintha
unalmas lenne a szélcsend. Eltaláltam?
Négy perc múlva
110
Re:
Nem, ebben tévedsz, kedves Leo. Nagyon-nagyon tévedsz! Teljesen laza va-
gyok, és élvezem a nyugalmat, a belsı békét, a hosszúmetéltet folyami rákkal és
tejszínes mandulaöntettel. Már nyolc kilót felszedtem magamra. (Vagy legalább
0,8-at.) Tehát: nagyon szerelmes vagy belé?
Egy perc múlva

Vá:
Miért foglalkoztat ez ennyire, levelezı-barátnım?
Re:
Nem foglalkoztat, csak érdekel. Talán azért még érdekelheti az embert a levele-
zıpartnere meghatározó érzelmi állapota. Vagy nem?
Vá:
És ha azt mondom: „Igen, nagyon szerelmes vagyok bele!”?
Re:
Akkor azt mondom: „Örülök neki. Miattad is és ımiatta is!”
Vá:
Ez az öröm azonban valahogy nem hangzana igazinak.
Re:
Ne csinálj magadnak gondot belıle, kedvesem, hogy az örömöm igazi-e vagy
sem! Tehát nagyon szerelmes vagy belé?
Két perc múlva

Vá:
Ez már megint az Emmi-féle vallató módszer, kedvesem! Így semmiféle választ
nem húzol ki belılem! De egyszer valamikor elmehetnénk megint egy kávéház-
ba, és cseveghetnénk azokról a dolgokról, amelyek a szélcsend ellenére is fog-
lalkoztatnak.
Egy perc múlva

Re:
111
Találkozni akarsz velem?
Három perc múlva

Vá:
Igen. Miért ne? Elvégre barátok vagyunk.
Két perc múlva

Re:
És mit mondanál „Pam”-nek?
Vá:
Semmit.
Re:
Miért nem?
Vá:
Mert amint tudod, nem tud rólunk semmit.
Egy perc múlva

Re:
Persze, tudom. De történt valami idıközben, ami nem tudható? Amit nem sza-
bad tudnia? Azt, hogy levelezıbarátok vagyunk?
Két perc múlva

Vá:
Hogy van egy nı, akinek válaszolok az efféle kérdéseire.
Re:
De hiszen épp hogy nem válaszolsz.

Vá:
Emmi, mit gondolsz, miért ülök itt majdnem fél órája a komputerem elıtt?
112
Re:
Jó kérdés. Miért?
Vá:
Hogy beszélgessek veled.
Egy perc múlva

Re:
Stimmel. Ezt „Pam” nem értené. Megkérdezné: „Miért nem hív fel? Így meg-
spórolhatnátok az idı négyötödét.”
Vá:
Stimmel. És az efféle megjegyzések után nyugodtan letehetném a kagylót.
Re:
Stimmel. De az e-mail türelmesebb, mint a telefon. Ez a szerencsém!
Vá:
Stimmel. És az e-maileknél a köztük lévı idıt is egymással töltjük.
Re:
Stimmel. Épp ez a veszélyes bennük.
Vá:
Stimmel. És ez tesz függıvé is.
Re:
Stimmel. Szerencsére sikeres volt az elvonókúra. Épp ezért: Szia, mára, kedves
levelezıbarátom. Bernhard fız, a körmére kell néznem. Minden jót! Emmi
113
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
114
Egy hét múlva
Tárgy: kávé
Halló, Emmi, ne üljünk le egy kávéra?
Négy óra múlva

Re:
Egyheti szélcsendes, mély hallgatás után pont most jut ez az eszébe az én Le-
ómnak, a levelezıbarátomnak.
Három perc múlva

Vá:
Nem akartalak megzavarni benneteket a fızésben és a másik körmére nézésben,
kedves Emmi.
Két perc múlva

Re:
Ugyan, Leo, ne légy ilyen álszent, még hogy megzavarsz! A végén még meg-
hívlak ebédre. Természetesen „Pam”-et is szívesen látom. Megeszi a folyami
rákot?
Egy perc múlva

Vá:
Ez az új, barátinak kikiáltott kommuna-humorod még a te fogalmaid szerint is
erıltetett, kedves Emmi. Tehát: Ne üljünk le egy kávéra?
Öt perc múlva
Re:
Kedves Leo, tulajdonképpen miért nem azt mondod: „Szeretnék veled (…)?”
Miért kérdezed: „Ne üljünk le (…)?” Magad sem tudod, mit akarsz? Vagy arra
az esetre, ha én nem szeretnék, fenntartod magadnak a lehetıséget, hogy te se
erıltesd?
Ötven másodperc múlva

Vá:
Kedves Emmi, le akarok ülni veled egy kávéra. Akarod te is? Ha nem akarod,
nem akarom én sem, mert nem akarok az akaratod ellenére (leülni veled egy
kávéra). Tehát: akarjuk?
Öt perc múlva
115
Re:
Igen, leülhetünk, Leo. Mit javasolsz, mikor és hol?
Három perc múlva

Vá:
Kedden vagy csütörtökön, négy vagy öt óra felé? Ismered a Café Bodingert a
Dreisterngassén?
Re:
Ismerem. Jó félhomályos hely.
Vá:
Attól függ, hogy hol ülsz. Közvetlenül a nagy csillár alatt éppolyan világos van,
mint a másik kávéházban.
Re:
És te persze direkt a nagy csillár alatt akarsz ülni.
Vá:
Mindegy, hogy hol ülök.
Re:
Nekem nem.
Vá:
Hol szeretnél ülni, Emmi, a csillár alatt, vagy inkább egy félhomályos sarokban?
Re:
Az attól függ, kivel ülök.
Vá:
Velem.
116
Re:
Veled? Ezt még meg kell fontolnom, kedvesem.
Vá:
Akkor csak fontold meg, kedvesem.
Egy perc múlva

Re:
Rendben van, megfontoltam. Szívesen ülnék veled félúton a bokszok és a nagy
csillár alatti asztalok között, ott, ahol a félhomály lassan átmegy világosba. Csü-
törtökön, fél ötkor?
Vá:
Csütörtök, a fél öt tökéletes!
Öt perc múlva
Re:
Ja igen, és mit vársz a mi egy, két, hár(!), négy, ötödik találkozásunktól?
Két perc múlva

Vá:
Mivel minden találkozásunk más volt, mint a többi, azt várom, hogy ez a talál-
kozásunk is más lesz, mint az eddigiek.
Re:
Mert most barátok vagyunk.
Vá:
Igen, lehet, hogy ezért is. És mert bizonyos részeink gondosan ügyelnek majd
arra, hogy a barátságot lassan átvezessék a „találkozásba”.
Öt perc múlva
Re:
Melyik volt a legjobb találkozásunk, Leo?
117
Vá:
Egyelıre az utolsó, a negyedik.
Két perc múlva

Re:
Nem sokat gondolkoztál rajta! Mert a legrövidebb volt? Mert (meglehetısen)
egyértelmően végzıdött? Mert már el volt döntve a jövıd? Mert „Pam” már ott
toporgott az ajtó elıtt?
Vá:
Az „emlék” miatt, amit átadtál.
Re:
Ó, hát emlékszel rá?
Vá:
Nem kell emlékeznem. Egy pillanatra sem tudom elfelejteni. Mindig velem van.
Re:
De nem vesztegettél rá egyetlen szót sem.
Vá:
Mert nincs rá szó.
Re:
Nálunk eddig mindenre voltak szavak.
Vá:
Erre nem. Ehhez nem férkızhetnek hozzá a szavak. Csak az „azt”.
Re:
Tehát ugyanúgy érzed „azt” most is, mint régebben?
118
Vá:
De még mennyire!
Re:
Leo, ez nagyon jó!!! (Szünet, szünet, szünet.) így, és most barátok vagyunk újra.
Vá:
Úgy, és most elbocsátlak, levelezı-barátnım. Körmére nézhetsz Bernhardnak,
miközben fız. Kellemes estét!
Re:
Jól van, levelezıbarátom, te meg ott lehetsz, amikor „Pam” a haját szárítja.
Úgyszintén kellemes estét.
Vá:
İ reggel hét és fél nyolc között szárítja a haját. (Kivéve a hétvégéket.)
Re:
Ezúttal egyáltalán nem érdekel a hajszárítás pontos ideje.
Négy nap múlva

Tárgy: Café Bodinger
Halló, Emmi, marad a ma délután?
Szeretettel üdvözöl: Leo
Egy óra múlva

Re:
Halló, Leo. Igen, persze. Csak (…) van egy kis probléma, szervezésileg. De
mindegy. Nem, tulajdonképpen nem is igazi probléma. Tehát marad a ma dél-
után, fél öt. Addig is üdv, Emmi
Három perc múlva

Vá:
Nem akarnád (…), bocsánat, akarod, hogy elhalasszuk a találkozót, Emmi?
119
Két perc múlva
Re:
Nem, nem, dehogy. Minden oké. Csak… nem, tulajdonképpen nem is igazi
probléma. Addig is, levelezıbarátom, üdv. Örülök, hogy találkozunk!
Vá:
Én is!
Másnap reggel
Tárgy: meglepetésvendég
Halló, Leo, nagyon bír téged!
Egy óra múlva

Vá:
Remek.
40 perc múlva
Re:
Dühös vagy? Leo, nem ment másképp. Elmaradt a mőhelygyakorlata, és min-
denáron el akart jönni. Meg akart ismerni.
Kíváncsi volt rá, hogy néz ki az a pasas, aki az embernek (nem, nem az ember-
nek, hanem az anyjának) két éve e-maileket irkál. Ugyanis némileg perverznek
tartja, amit csinálunk, illetve amit nem csinálunk. Olyan voltál a számára, mint
egy földönkívüli, és ezért kétszer olyan érdekes. Mit tehettem volna? Mondjam
neki azt, hogy „Nem, Jonas, szó sem lehet róla, ez az ember az Outlook neveze-
tő idegen bolygóról csak nekem rendeltetett”?
Tíz perc múlva

Vá:
Úgy van, Emmi, dühös vagyok, méghozzá nagyon. SZÓLNOD KELLETT
VOLNA ELİTTE, hogy magaddal hozod Jonast. Akkor felkészülhettem volna
rá.
Öt perc múlva
Re:
Akkor lemondtad volna a találkozónkat. És az nekem csalódás lett volna. Így
viszont felnézhetek rád, amiért derekasan álltad a sarat, amiért teljes figyelmed-
del oda tudtál fordulni feléje, és olyan kedves voltál hozzá. Ugye hogy jobb volt
így? Nagyon jó benyomást tettél Jonasra.
120
Három perc múlva
Vá:
Na, ennek aztán örül majd a papája!
Nyolc perc múlva

Re:
Leo, ne becsüld le Bernhardot. Már régóta nem tekint a vetélytársának. Tisztáz-
tuk a kapcsolatunkat. Végre! És ha mégoly illúziórombolóan cseng is a füled-
ben, igen, „a kapcsolatunk ésszerő”. Megint az. És jól mőködik! Ugyanis min-
den partnerkapcsolat, legyen az hosszú vagy rövid, csakis ésszerő lehet, minden
más olyan, olyan, olyan ésszerőtlen, párkapcsolatilag nézve, ha érted, hogy mit
akarok mondani.
Két perc múlva

Vá:
És én vagyok a ti ésszerő partnerkapcsolatotok újonnan kiválasztott tagja. Alka-
lomadtán elárulnád egyszer, mi az én funkcióm abban az ésszerően megtervezett
családszerkezetben? A mama virtuális pátyolgatása után most inkább a fiúcskára
koncentráljak?
Egy perc múlva

Re:
Kedves Leo, tényleg olyan szörnyő volt az az egy óra Jonasszal? Hidd el, na-
gyon jót tett neki, hogy láthatott és beszélgethetett veled. Szerinte király volt,
ahogy a középkori kínvallatás módozatait fejtegetted. Kíváncsi a további részle-
tekre.
Hét perc múlva

Vá:
Ennek örülök, Emmi. Igazán helyes kölyök. De ha ıszinte vagyok, ha nagyon,
nagyon ıszinte vagyok, de ezt te valószínőleg nem fogod megérteni, egyetlen
ésszerő partnerkapcsolati gyerekekkel ellátott ésszerő partnerkapcsolati feleség
sem értené meg, mert hiszen olyan abszurd, pimasz, gıgös, sıt nagyképő, olyan
hóbortos, irreális, elszállt, nem e világi, amit mondani akarok – de mindegy,
azért mégis elmondom: én tulajdonképpen VELED akartam találkozni, VELED
akartam beszélgetni, Emmi. Ezért szerettem volna randevúzni VELED. VE-
LED, kettesben.
121
Két perc múlva
Re:
De hiszen találkoztunk (nagy örömömre). És a beszélgetést még bepótolhatjuk.
Ráérsz a jövı héten? Kedden, szerdán, csütörtökön? Sıt talán egy kicsit hosz-
szabb idıre?
Három óra múlva

Tárgy: halló
Hahó, Leo, még mindig a határidınaplódat tanulmányozod?
Öt perc múlva
Vá:
Jövı héten Bostonba repülök Pamelával.
Három perc múlva

Re:
Ó! Vagy úgy! Aha. Hm. Értem. Valami komoly ügy?
Egy perc múlva

Vá:
Errıl például szívesen meséltem volna.
Re:
Akkor gyerünk, ki vele, tedd azt! Írásban!
Tíz perc múlva

Tárgy: nincs
Kérlek! (Kérlek, kérlek, nagyon kérlek!)
Egy óra múlva

Tárgy: nincs
Hát jó, ha nem, nem, és sértıdj csak meg! Jól áll neked, Leo! Szeretem a sértı-
dött férfiakat. İrjítıén erotikusak.
Listavezetık az Erósz-listámon: autóversenyzı férfiak, szagosmise-férfiak,
szandálos férfiak, sörsátor-férfiak és sértıdött férfiak! Jó éjt.
Másnap este
Tárgy: a minden illúziója
Halló, Emmi, nem egyszerő megmagyarázni a helyzetemet, de megpróbálom.
Egy Emmi-idézettel kezdem: „Egyetlen ember nem adhat meg mindent a má-
siknak.” Igazad van. Nagyon okos felismerés. Nagyon belátó. Nagyon ésszerő.
122
Ezzel az agyunk hátsó részében motozó felismeréssel soha nem tesszük ki ma-
gunkat annak a veszélynek, hogy túlságosan sokat várjunk a másiktól. És nyu-
godt lelkiismerettel nyugtázhatjuk, hogy néha-néha mégis hozzájárultunk a má-
sik boldogságához. Ezzel energiát raktározunk el a nehéz idıkre. Így remekül
lehet együtt élni. Meg lehet házasodni. Lehet gyerekeket felnevelni, így lehet
teljesíteni az ígéreteket, így lehet „ésszerő partnerkapcsolatokat” kialakítani,
megszilárdítani, elhanyagolni, felrázni, megmenteni, újrakezdeni, válságokon
átsegíteni, keresztülhúzni. Nagy feladat! Leveszem elıtte a kalapom, de tényleg!
Csakhogy: így én nem tudok, így én nem akarok, én nem így gondolkodom,
nem erre a srófra jár az eszem. S bár már felnıttem, sıt még két évvel idısebb is
vagyok nálad, de még mindig megıriztem AZT, és még mindig nem vagyok
hajlandó lemondani róla: „a minden illúziójáról”. A realitás: egyetlen ember
nem adhat meg mindent a másiknak. Az illúzióm pedig: „De akarnia kell. És
soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja.”
Marlene nem szeretett. Szívesen megadtam volna neki „mindent”, de az ajánla-
tom nem érdekelte különösképpen. Köszönettel vagy kegyesen ugyan elfogadott
belıle valamennyit, a többit megtarthattam magamnak. Ez azonban összességé-
ben csak féltucatnyi felszállás megkísérléséhez volt elegendı. A leszállás azon-
ban gyors volt, és egyáltalán nem kíméletes, legalábbis a számomra. Pamelával
más a helyzet. İ szeret. Tényleg szeret. Ne aggódj, Emmi, nem foglak megint a
közöttünk lévı összhang részleteivel untatni. A probléma az, hogy Pamela itt
nem érzi jól magát. Honvágya van, vágyik a családja, a barátai, a kollégái, a
szórakozóhelyei, a régi szokásai után. Ezt azonban alig lehet rajta észrevenni,
titkolja elıttem, meg akar kímélni, mert tudja, hogy ennek az egésznek semmi
köze hozzám, és tisztában van vele, hogy úgysem tudok változtatni rajta.
Tehát vettem két repülıjegyet Bostonba, és megleptem velük Pamelát. Örömé-
ben elsírta egy évre elegendı könnyét. Azóta mintha kicserélték volna, mintha
boldogságdrogot szedne. Azt hiszi, hogy mindössze csak kéthetes „szabadságra
megyünk”, de nem tartom kizártnak, hogy lesz abból több is. Nem mondtam
neki, de bejelentkeztem több német tanszéken bemutatkozó beszélgetésre, hátha
akad számomra hosszabb távra valami munka. Emmi, nem vágyom Bostonba,
egyáltalán nem. Úgy szeretnék itt maradni – különbözı okokból, nem, nem kü-
lönbözı okokból, egy nagyon is konkrét okból. De ez az ok olyan (…), hogy is
mondanád? „Ez az ok olyan, olyan, olyan – oktalan.” Ok nélküli ok. Egy agy-
baj. Nem, inkább: zsigeri közérzet.
Valószínő, hogy a jövım közös Pameláéval, és ha egyáltalán lesz, akkor néhány
ezer kilométerre innen. Azt hiszem, én könnyebben át tudok állni, és hozzá-
szokni egy új környezethez, mint ı.
A boldogsága motivál. Szeretném továbbra is olyannak látni, mint amilyen az
elmúlt napokban volt. És azt akarom, hogy ı is olyannak lásson a továbbiakban,
amilyennek néhány napja lát. Olyan férfinak, aki képes megadni neki „min-
dent”. Nem, nem képes, csak hajlandó. A kettı között ott az illúzió. Egy darabig
még meg akarom ırizni. Mi másért érdemes élni, ha nem „a minden illúziójá-
ért”?
123
Két óra múlva
Re:
„İ szeret. Tényleg szeret.” „Mindent” meg akarok adni neki. „Azt hiszem, én
könnyebben át tudok állni, és hozzászokni egy új környezethez, mint ı.” „A
boldogsága motivál.” „És azt akarom, hogy ı is olyannak lásson a továbbiak-
ban, amilyennek néhány napja lát.” (…) Leo, Leo, Leo! Szeretni alighanem any-
nyit jelent a számodra, mint más boldogságának a sebességváltóját mőködtetni.
DE HOL VAGY TE? Mi van a te boldogságoddal? Mi van a saját vágyaiddal?
Vannak egyáltalán? Vagy ugyanazok, mint „Pam” vágyai? Neked csak a zsigeri
görcsök maradnak? Sajnállak. Nem is, magamat sajnálom. Azt sem: mindket-
tınket sajnálom. Valahogy szomorú ez a mai éjszaka. Valahogy. Sötét tavasz-
vég. Szélcsend. Csüggedt-ség. Most iszom egy whiskeyt. Aztán eldöntöm, hogy
iszom-e még egyet. Én ugyanis a saját vágyaim szerint cselekszem. És a SAJÁT
boldogságomat keresem. Vagy boldogtalanságomat. Fogalmam sincs. Olyan
szeretnivaló vagy, Leo! Tényleg, olyan szeretnivaló! De csak hagyod magad
szeretni, vagy te is tudsz szeretni egyszer az életben? Jó éjszakát! Emmi
Két nap múlva

Tárgy: négy kérdés
1. Hogy vagy?
2. Mikor repültök?
3. Írsz még néhány szót?
Három perc múlva

Vá:
Ez csak három kérdés volt!
Re:
Tudom. Csak ki akartam próbálni, hogy itt vagy-e még annyira, hogy utánaszá-
molj.
Nyolc perc múlva

Vá:
Az 1.–höz: Megvagyok. Másfajta „görcsölést” fogtam ki: valami bélfertızést.
Ha kettesben kell utaznom valakivel, akkor elıtte mindig megbetegszem. Ez
már Marlenével is így volt.
A 2.–hoz: Holnap délelıtt repülünk (ha a vécékagyló belefér a kézipoggyá-
szomba).
A 3.–hoz: Néhány szót? Emmi, nagyon elszomorított a sötét tavaszvégrıl írt
leveled. Nem tudtam, mit válaszoljak rá. Nincs használati utasítás a boldogság
domborzatának helyszínrajzához. Mindenki a maga módján keresi, és ott, ahol
124
azt hiszi, hogy a legelıbb megtalálja. De lehet, hogy egyszerően túl sokat köve-
teltem, amikor bátorító szavakat vártam tıled a „bostoni vállalkozásomhoz”.
Fél óra múlva

Re:
Igazad van, Leo. Bocsáss meg, de a „Boston” nálam egyszerően valami negatí-
vumot jelent, nem tudok vele mit kezdeni. Hidd el: elismerésre méltónak tartom,
hogy egy nınek „mindent” meg akarsz adni, ez tiszteletet parancsoló, bátor, el-
ragadó szándék. (A „nemes” és „lovagias” szavakat inkább töröltem.) A legjob-
bakat kívánom és a lehetı legnagyobb boldogságot. Eltekintve a használati uta-
sítástól és a helyszínrajztól: mindenki a maga módján határozza meg, hogy mi a
boldogság, én inkább magammal kapcsolatosan, te láthatóan „Pam”-mel kap-
csolatosan. Remélem, megtalálod a számításodat. Ja igen, a pszichológusnım-
nek az volt a véleménye, hogy útravalóul esetleg még informálhatnálak arról,
hogy örülök majd, ha visszajössz, mármint két hét múlva. Az a véleménye, hogy
nyugodtan bevallhatom, hogy bizonyos fokig várom, hogy visszagyere, mert
valahogy olyan, olyan, olyan – valahogy olyan jó, ha itt vagy, ha megint itt
vagy, az nagyon jó. Érted? És az útra vigyél magaddal inkább rizslisztes kek-
szet, és ne banánt. A banán egyáltalán nem segít. A banán a legnagyobb hazug-
ság a hasmenések történetében. Minden jót, kedvesem!
Öt perc múlva
Vá:
És negyedszer?
Két perc múlva

Re:
Ja, igen, negyedszer!
4. Ha visszajössz, találkozunk egyszer négyesben? Fiona is szeretne megismer-
ni. Jonas azt mondta neki, hogy olyasmi fazon vagy, mint Kevin Spacey, csak az
kopasz. Fioná-nak tetszik Kevin Spacey, még kopaszon is. Szerintem is épp a
magas homlokától lesz érdekes az arca. De azt hiszem, Jonas összetéveszti
Spacey-t azzal a színésszel, aki mindig olyan kispolgári szappanoperákban ját-
szik, azzal a lópofájúval, hogy is hívják? Mindegy. Leo, találkozunk nemsoká-
ra? Mondd, hogy igen.
Egy perc múlva

Tárgy: MONDD, HOGY IGEN
Lásd: tárgy, és mondd, hogy igen!
125
Vá:
Igen! Igen! Igen! Bocsánat, épp a vécén voltam. És a következı mondat sem
lehet hosszú, mert akkor félbe kéne szakítanom. A mielıbbi viszontlátásig, ked-
vesem!
126
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
127
Egy hét múlva
Tárgy: az otthon „te” vagy
Kedves Emmi, Boston egy hete szorosan fogva tart. Ha ez a város egyszer vala-
kit megragadott, akkor többé nem ereszti. Itt, a környéken, ahol lakunk, Pamela
minden ötödik családot ismer, és abból minden második meghívott bennünket.
Ez azt jelenti, hogy naponta körülbelül nyolcszor eszünk egy-egy ismerısnél. És
akkor a rokonlátogatásokat még nem is számoltam. Ez most neked rettenetesen
kispolgárinak tőnhet. Én azonban jól érzem magam ilyenkor, megfertız ezeknek
az embereknek a kedvessége. Kora reggeltıl késı estig ıszinte, mosolygós, su-
gárzó arcokat látok. Ebbıl a fénybıl rám is vetıdik. Hiszen tudod, hogy egészen
sajátos viszonyom van a boldogsághoz. A boldogság többnyire kívülrıl ragad
rám, és ritkán sugárzik belülrıl. Ritkán, de azért van, hogy elıfordul ez is. Em-
mi, olyan jó rád gondolni! Ennek a mondatnak még nagyobb súlyt kell adnom:
EMMI, OLYAN JÓ RÁD GONDOLNI! Rettenetesen féltem attól, hogy újból
életre kel bennem az a fájó, régi, bostoni érzés: el kell menekülnöm, és el kell
rejtıznöm valami búvóhelyen. Nagyon, nagyon köszönöm, hogy nem reteszel-
ted be a hátsó ajtót, amelyen át akkoriban elhagytam „magunkat”. Most már,
ilyen nagy távolságból, én is szívfájdalom nélkül tudok „otthon” lenni, az otthon
ott van, ahol te vagy, Emmi. Örülök, hogy térbelileg hamarosan megint köze-
lebb leszek hozzád. Örülök a következı találkozásunknak. Hozz el nyugodtan
pubertáskorú meglepetésgyerekeidbıl néhányat. És valamikor elmondok majd
valamit rólad, és „arról” és rólam. Így, és most hivatalosak vagyunk dinnerre
Maggy Wellingtonhoz, Pamela barátnıjéhez, még az egyetemrıl. A közeli vi-
szontlátásig: levelezıbarátod, Leo
Négy nap múlva

Tárgy: megérkezett?
Kedves Emmi, néhány napja küldtem neked egy e-mailt innen, Bostonból. Nem
tudom, hogy megkaptad-e, hozzám egy hibajelentés futott be. Két pontban ösz-
szefoglalom a tartalmát: 1. Jól vagyok, de/és hiányzol! 2. Örülök a következı
találkozásunknak. A közeli viszontlátásig: levelezıbarátod, Leo
Három nap múlva

Tárgy: megérkeztél?
Halló, Leo, megérkeztél? Újra a meghitt 15-ösben vagy? Köszönöm az Álla-
mokból küldött, kedves leveleket. Az alábbiakban földrajzi szempontból össze-
foglalom a keleti partról kapott két leveled tartalmát: 1. Az otthon ott van, ahol
Emmi, a levelezı-barátnıd van. 2. Boston az a hely, ahol az arcok sugárzóak, és
ahol „Pam”-et belülrıl (és egyidejőleg magadat kívülrıl) boldoggá tudod tenni.
Kérdés: Tudod-e már, hogy hova tartozol? És mikortól? A legszívélyesebb üd-
vözlet: Emmitıl És igen: árulj el valamit „rólad és 'arról' és rólam”!
Másnap délelıtt
128
Tárgy: ott ragadtál?
Egybıl Bostonban maradtál?
Hét óra múlva

Tárgy: nincs
Kedves Emmi, tegnap végzetes hibát követtem el. Beszéltem rólad Pamelának.
Amint lehet, megint jelentkezem. Kérlek, ne várj! Szeretettel, Leo
Tíz perc múlva

Re:
Ó, Leo!!! Miért kell neked az ésszerő dolgokat a lehetı legésszerőtlenebb idı-
pontban megtenned? Rendben van, nem várlak. Szeretettel, Emmi
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Nem, nem várlak.
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Mint mondtam, nem várlak.
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Nem várlak, nem várlak.
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Nem várlak, nem várlak, nem várlak.
Egy nap múlva

Tárgy: nincs
Nem várlak, nem várlak, nem várlak, nem várlak.
Egy nap múlva

Tárgy: elég!
Elegem van abból, hogy ne várjalak! Várlak!
Hat óra múlva

Tárgy: Leeeo?
129
Nem akarsz többé írni nekem, vagy nem tudsz írni, vagy többé már nem is sza-
bad írnod? Mit meséltél neki rólam?
MIT? MIT? MIT? Leo, ha a boldogságod szemernyit is függ az én boldogsá-
gomtól, akkor tudd, hogy halálosan boldogtalanná teszel. Kérlek, válts sebessé-
get! Beszélj, és ne hallgass, mint macska a forró kása körül! A nagyon elkesere-
dett Emmi!
Egy óra múlva

Tárgy: adótanácsadó!
Leo, rákényszerítesz: tízig számolok, aztán felhívom az adótanácsadómat, és
megállapodok vele holnapra egy idıpontban. Tudod, hogy ez mit jelent. És tö-
kéletes amerikai angolt beszélek, ha magánügyekrıl kell felvilágosítást adnom.
Egy. Kettı. Három. (…)
Másnap reggel
Tárgy: ultimátum
Halló, Leo, a pszichológusnımnek az a véleménye, hogy írjak még neked egy
utolsó e-mailt, és mondjam meg, hogy ez tényleg az utolsó, ha nem válaszolsz
hamarosan – sıt inkább azonnal, mint hamarosan, és akkor valóban az utolsó e-
mail lesz. Ezért kezeskedem! Továbbá az a véleménye: javasoljam, hogy talál-
kozzunk, és mindent beszéljünk meg. És feltétlenül tegyem hozzá, hogy egyálta-
lán nem óhajtom, hogy „Pam” tudjon errıl a randevúról, vagy utána értesüljön
róla, mert ez a randevú kettınk ügye, és nem tartozik senki másra. Most elég
világosan fejezte ki magát a pszichológusnım? Gyors válaszodat várva, Emmi
Három óra múlva

Vá:
Kedves Emmi, kérlek, adj még idıt. Pamela teljesen elbizonytalanodott, és visz-
szahúzódik a csigaházába. Vissza kell szereznem a bizalmát, hogy egyáltalán
beszélni tudjunk egymással. A pszichológusnıd bizonyára igazat adna nekem
abban, hogy elıször Pamelával kellene tisztába jönnöm, mielıtt mi ketten, te és
én, találkoznánk. Pamela és az én konfliktusom még nincs lezárva, talán még ki
sem bontakozott igazán. Várom, hogy Pamela végre megszólaljon, kimondjon
mindent, ami bántja, a szemembe nézzen, és elém tárja, hogy mi az, amitıl
olyan szörnyen szenved, mitıl szenved, mit vet a szememre. Egy sötét alagút
elıtt állok, amelyen végig kell mennem vele. Te nem jöhetsz velünk, kint kell
maradnod a szabadban. De ha átjutottam ezen az alagúton, elmesélek neked
mindent, mindent, ami téged ós engem illet! Megígérem! Kedves Emmi, kérlek,
130
légy türelmes, és maradj meg nekem! Rég nem éreztem magam ilyen nyomorul-
tul.
Egy óra múlva

Re:
Megmaradok neked, kedves Leo! De TE nem maradsz meg nekem. Végig fogsz
menni „Pam”-mel a sötét alagúton, és az út végén majd felragyog a bostoni nap-
fény. Semmi gond, mindent „tisztázol” majd „Pam”-mel. És a „tisztázás” csak
egyet jelenthet: semmiféle kapcsolat nem lesz közted és köztem. Ez az egyetlen
esélyed, hogy fenntartsd erısen ingadozó „illúziódat a teljességrıl”. Nekem per-
sze fogalmam sincs, hogy mit meséltél neki rólunk. Nyilván nem azt, hogy régi
ismerısök vagyunk, vagy hogy csak olyan futólagos barátok, akik hébe-hóba
írnak egymásnak. Ha „Pam” csak egy kis töredékét ismerné a valódi, nagy igaz-
ságnak, akkor én az ı helyében egy megafonon percenként üvölteném a füledbe:
„Never ever Emma again!” İ valószínőleg ennél félénkebb, óvatosabb, udvaria-
sabb. Csak gondolja az utasítást. De ez mit sem változtat azon, hogy levond a
kézenfekvı konzekvenciát: Emmit lezárni. „Pam” ezt követeli tıled. És meg is
értem! Te pedig megteszed. Mert ismerlek.
Hát így, Leo, és most rengeteg idıd van „tisztázni” a dolgokat. Elıször vele,
aztán velem. És egyszer talán saját magaddal is. Ezt kívánom neked a legjobban.
Szeretettel, Emmi
Három nap múlva

Tárgy: Pókember
Halló, Leo, Jonas üdvözöl. Moziba szeretne menni veled (és velem is, ha mu-
száj). A Pókember 3-at akarja megnézni. Ha szédülıs vagy, akkor lehet A jedi
visszatér is. Az apukája háromhetes ázsiai koncertturnén van. Mindennap telt
ház elıtt játszik. És ha Ázsia koncerttermei telt házasok, akkor ötször annyian
vannak bennük, mint a mieinkben.
De tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy, ígéretemhez híven, még
vagyok neked. Szeretettel, Emmi
Tíz perc múlva

Vá:
Köszönöm, Emmi!!!
Egy perc múlva

Re:
131
Na, látod, Leo, ennyi már elég nekem! írd azt egy héten egyszer, hogy „Köszö-
nöm, Emmi!!!”, és ne feledd a végérıl a három felkiáltójelet – és akkor könnye-
dén kibírom „a szabadban” még néhány évig.
Négy nap múlva

Tárgy: kánikula Ugye, ma nagyon meleg van?
(Ha nincs idıd vagy erıd kitalálni, hogy mit válaszolj, akkor ajánlom: „Igen,
nagyon meleg van!!!” vagy „Igyál sok vizet!!!” Kérlek, ne felejtsd el a felkiáltó-
jeleket!!!)
Hét óra múlva

Tárgy: nincs
Kár, ezúttal egészen biztosra vettem, hogy írsz.
Másnap este
Tárgy: egy kis fény
Még mindig nagyon sötét az az alagút? Vagy látsz már egy kis fényt a horizon-
ton? Izzik? Akkor én vagyok az. (Leégtem a napon.)
Másnap reggel
Tárgy: pontosan mit?
Kedves Leo, tulajdonképpen mit meséltél „Pam”-nek rólunk? Elmondtad neki,
hogy milyen bonyolult a dolog? Például:
a. Hogy két és fél éve e-mail viszonyunk van.
b. Hogy Bostonba menekültél, nehogy tönkretedd a házasságomat.
c. Hogy miután visszajöttél, megint egymásra találtunk a hálón, és ötször hálót-
lanul is találkoztunk.
d. Hogy egyszer még volt köztünk szex is.
e. Mikor volt a d., milyen körülmények között jött létre a d., és milyen volt szá-
modra a d.
f. Hogy még az idetelepülése elıtti estén is találkoztunk néhány percre.
g. Hogy mit hagytam akkor neked emlékbe?
És sikerült legalább félig-meddig jól bevenned a kanyart? Például:
h. Hogy a kapcsolatunk immár csak „bensıségesnek, plátóinak és barátinak”
mondható.
i. Hogy levelezıbarátságunk egyáltalán nem befolyásolja az együttéléseteket.
j. Hogy nem veszek el tıled semmit belıle, és tıle semmit belıled.
k. Mivel amúgy is visszatértem a családomhoz, hogy példátlanul ésszerő part-
nerkapcsolatomat a jól megérdemelt pihenı után folytassam.
1. És mert ti ketten belátható idın belül amúgy is kivándoroltok Bostonba.
132
Öt perc múlva
Vá:
a., b., c, d., e., f., h., i., j., k., l.
Egy perc múlva

Re:
Mindent? Tövirıl hegyire? Az egész ábécét? Megırültél? Az ı helyében csak
azért nem küldenélek el a pokol fenekére, mert ott messze lennél ahhoz, hogy
egyenként tépkedjem ki a szakálladból a szırszálakat.
Re:
Egyébként tudtam, hogy minderrıl remekül lehet veled vitatkozni!
Re:
Ejha, Leo. Most látom csak: az összesét felsoroltad, kivéve a g.–t. Bár meg-
gyóntad „Pam”-nek, hogy szexuális cselekménybe bonyolódtál velem. Sıt még
azt is szemléltetted, hogy mit éreztél közben (illetve mást éreztél-e vagy sem-
mit). De azt nem árultad el neki, mit hagytam neked emlékbe? Miért nem?
Egy perc múlva

Vá:
Mert legalább a legnagyobb és legszebb titkunkat meg kellett ıriznem neked és
nekem.
Két perc múlva

Re:
Bár kétszer kellett elolvasnom a mondatot, ezt azért nagyon szépen mondtad!
Vagy másképpen fogalmazva, a lényeget összetömörítı zsargonodban: köszö-
nöm, Leo!!!
Hat nap múlva

Tárgy: elvesztél?
Kedves Emmi, elvesztél? Még csak rossz néven sem vehetnem.
Egy nap múlva

Tárgy: mikor?
Leo, kettınk közül te vagy, aki elhallgatott! Mondd csak: mikor vándoroltok ki
Bostonba?
133
Öt perc múlva
Vá:
Kérlek, Emmi, légy még pár napig türelemmel. Egy héten belül mindent elmon-
dok. MINDENT!
Hét perccel késıbb

Re:
Egy hét múlva SZABAD lesz elmondanod MINDENT? Vagy egy hét múlva el
KELL mondanod MINDENT? Tudhatja Pam, hogy egy hét múlva MINDENT
elmondasz? Vagy Pam még követeli is, hogy MINDENT elmondj egy hét múl-
va? Miért éppen egy hét múlva? Mi történik ezen az egy héten? Jó, látom már,
hogy csak egy hét múlva fogom megtudni. Szia! Viszlát egy hét múlva!
Négy perc múlva

Tárgy: Isztria
Egyébként pedig: Bernhard egy hét és két nap múlva jön vissza Japánból. És
egy hét négy nap múlva megyünk nyaralni a gyerekekkel az Isztriára. Arra az
esetre, ha megfordulna a fejedben, hogy elıtte még találkozzunk, hogy MIN-
DENT elmondhass, kérlek, tartsd be a határidıt! Sikeres hetet kíván Emmid.
Hat nap múlva

Tárgy: itt lenne az idı
Halló, Leo, holnap vége a hétnek. Mi van a MINDENNEL? Hol az a MINDEN?
Mi a MINDEN?
Egy nap múlva

Tárgy: minden(nek vége)
Kedves Emmi, Pamela és én szakítottunk. Vége. Hétfın egyedül utazik Boston-
ba. Ez MINDEN.
Tíz perc múlva

Re:
Kedves Leo, elismerem, ez tényleg elég sok. De még mindig messze nem a
MINDEN. Ilyen hirtelen azért mégsem LEHETETT ez a minden. Ezt nem hi-
szem. Fel a fejjel! Szeretnél velem találkozni? Szeretnéd kiönteni a szíved és
kisírni magad? Mostantól, hogy úgy mondjam, a nap huszonnégy órájában kor-
látlanul a rendelkezésedre állok, méghozzá teljes két napig. Ha találkozni akarsz
velem, akkor találkozzunk! Ha nem tudod, hogy akarsz-e találkozni velem, ak-
134
kor találkozz velem! Ha nem tudod, hogy egyáltalán akarsz-e valakivel talál-
kozni, akkor találkozz velem! Csak ha biztos vagy benne, hogy nem tudod, jó-e
neked, ha velem találkozol, mert ezt nem tudhatod, akkor ne találkozz velem.
Jaj, dehogynem, találkozzunk akkor is! Ennyi. Pont. Ennél tartózkodóbban már
nem tudok ajánlkozni. Erıszakosabban már nem tudok ajánlkozni. És erıszako-
sabban már nem is fogok soha többé ajánlkozni. Becsszóra!
Negyed óra múlva

Vá:
Kedves Emmi, néhány óra múlva már a hamburgi vonaton ülök. Meglátogatom
Adriennét, a húgomat, és nála maradok keddig. Ha nem tévedek, szerdán utazol
a családoddal Horvátországba. Ezek szerint csak ez után látjuk egymást. Tudom,
Emmi, égsz a vágytól, hogy megtudd, mi történt. Igazad van. És én is szeretném
elmondani neked. Becsületszóra! Meg fogod tudni, minden részletében, ígérem.
Vegyük hozzá még Hamburgot és Horvátországot. Tisztábban kell látnom a
dolgokat! Szükségem van egy kis távolságra – Pamelától és magamtól. Nem
tıled, Emmi, hidd el, nem tıled!
Nyolc perc múlva

Re:
Annál már amúgy sem lehet nagyobb a távolság tılem, mint amekkora most,
kedves Leóm. Leo, megırjítesz az örökös halogatásoddal, vonakodásoddal,
ígérgetéseddel és a szófukar megfutamodásaiddal! Mire visszajövök az Isztriá-
ról, valószínőleg közlöd majd velem, hogy eljegyezted „Pam”-et. De sajnos,
minden bizonnyal, még nem fogsz tudni „részleteket” mesélni errıl az elhatáro-
zásodról. Mert „elıbb világosabban kell látnod a dolgokat”. Leo, elegem van!
Ne haragudj: akármire vársz is, hogy utána valami fontosat mondj el magadról,
én már nem várok tovább. Amióta ismerlek, várok. Ebben a két és fél évben há-
romszor annyit vártam, mint az elızı harmincháromban. Ha legalább azt tudtam
volna, hogy mire! Torkig vagyok a várakozással! Szó szerint degeszre vártam
magam. Sajnálom! (így, és most majd megint hallgatsz és duzzogsz.)
Egy perc múlva

Vá:
Nem, Emmi, nem hallgatok és nem duzzogok. Elutazom Hamburgba. És vissza-
jövök. És írok neked. És nem értesítelek semmiféle eljegyzésrıl. Szeretettel,
Leo
135
TIZENHATODIK FEJEZET
136
Öt nap múlva
Tárgy: búcsú Pamelától
Jó reggelt, kedves Emmi. Üdvözlet a 15-ösbıl az Adriai-tengerhez! Visszajöt-
tem. Megint vagyok! Megint én vagyok. Ülök a laptopom elıtt, a teraszon. Mö-
göttem egy kopár legénylakás, amelyet épp most hagyott el egy nı. Tegnap be-
széltem vele telefonon. Szerencsésen megérkezett, Bostonban esik az esı. Érde-
kes, megint tudunk beszélgetni egymással, kicsit mereven, csikorgó foggal,
közben kiszárad a torkunk, nehezen nyelünk, olyan hangokat adunk ki, mint egy
fuldokló, de mégis, beszélgetünk. Még csak egy hete, hogy sikerült végrehajta-
nunk a bravúrt: minden elızetes bejelentés, különösebb ok nélkül szakítottunk
egymással. Én kezdtem: „Pamela, szerintem…” ı folytatta: „…be kellene fejez-
nünk, igazad van!” Semmivel nem tartozunk egymásnak, mind a ketten kudar-
cot vallottunk, teljes egészében, elegánsan, végérvényesen, hibátlan tartással,
„szinkronban”. Kiteregettük magunk elıtt a csalódásainkat, majd összedobtuk,
és igazságosan elosztottuk. Mindegyikünk elvette a maga részét. Így mentünk
szét. A búcsúnál megöleltük és megcsókoltuk egymást, megveregettük egymás
vállát. Közben, bár nem mondtuk ki, „részvétünket nyilvánítottuk”. Mindketten
sírtunk, mert megindítottak a másik könnyei. Olyan volt, mint egy temetés,
mintha valami közös rokonunkat veszítettük volna el. El is veszítettük! Csak
különféleképpen hívtuk. Pamela bizalomnak, én illúziónak. (Folytatás követke-
zik, ezt a mailt most elküldöm, és fızök egy kávét. A mielıbbi…!)

Tárgy: értesítés
JELENLEG SZABADSÁGON VAGYOK. E-MAILJEIMET CSAK JÚLIUS
23-TÓL FOGADOM ÚJRA. SZÍVÉLYES ÜDVÖZLETTEL: EMMI
ROTHNER
Fél óra múlva

Vá:
Számoltam ezzel, Emmi. És jó is így! Hiszen fogalmam sincs, hogy meg akarsz-
e hallgatni egyáltalán. Ezt leghamarabb másfél hét múlva tudom meg. Nos, ak-
kor tehát most az egyszer zavartalanul bepótolok mindent, kedvesem:
Pamela volt az elsı nı, aki nem emlékeztetett rád, akit nem hozzád mértem,
akiben nem volt semmi belıled, az én virtuális vágyképembıl, és aki éppen
ezért vonzott. Megláttam, és tudtam, hogy bele kell szeretnem. Ez helytelen kö-
vetkeztetés volt, hibás döntés: a „kell”, a terv, a szándék, a türelmetlen igyeke-
zetem. Lelkesített az ötlet, hogy beleszeressek. Betöltötte minden gondolatomat.
A legutóbbi idıkig mindent megtettem érte. Csak egyet nem: nem kérdeztem
meg magamtól, hogy vajon tényleg megteszem-e.
Pamelával való kapcsolatomnak három szakasza volt. Négy hónap Bostonban:
ez volt a legjobb korszakunk, ez volt az ÉN idım, egyetlen napot sem bánok
belıle. Amikor a múlt nyáron hazajöttem Amerikából, itt voltál te, Emmi. Már
137
megint, még mindig: TE! A páncélszekrényeim pedig telis-tele gondosan elrak-
tározott érzelmekkel. Milyen naiv voltam, amikor azt hittem, hogy ezek az ér-
zelmek majd maguktól eltőnnek. Nagyon hamar emlékeztettél rá, hogy nincs
vég kezdet nélkül. Találkoztunk. Láttalak. MEGLÁTTALAK! Mit mondhattam
volna neked akkoriban? Mit mondjak ma errıl? A második szakaszban voltam
Pamelával: távkapcsolat, amelynek során olykor megrohant a vágy, az izgalmas,
új élet utáni vágy, hogy végre egészen normálisan, párosan éljek: kenyeret-tejet
vegyünk, idınként kicseréljük a porzsákot.
Mivel ütöttem el az idıt a jövımre várakozva? Veled, Emmi. Kinél idıztem
eközben a téren kívül? Nálad, Emmi.
Kivel éltem együtt lelkem belsı, titkos bugyraiban? Veled, Emmi. Mindig csak
veled. És a legszebb fantáziaképeimnek arcuk is volt. A tiéd.
És aztán megjött Pamela, és maradt. Harmadik szakasz. A fejemben átállítottam
a fıkapcsolót: Emmi kikapcs, Pamela bekapcs. Brutális vállalkozás volt. A leg-
teljesebb koncentráció az „életre szóló nıre”, a kiválasztottra, a szeretni rendek-
re. „A Teljesség Alkalmazott Illúziója.” Te adtad meg ezt a címszót. Azt hittem,
hogy messzebbre jutok vele, mint te és Bernhard a ti „ésszerő házasságotokkal”.
Lehet, hogy neked is akartam bizonyítani ezzel. Igyekeztem mindent megtenni
azért, hogy Pamela boldog legyen. Ez eleinte hízelgett neki, és biztonságban
érezte magát. Nekem is jót tett, ügyes elterelı hadmővelet volt, okos munkate-
rápia: csak nem magamba, befelé figyelni, csak nem lenni túlságosan sokat
Emminél. Minden személyes e-mailért, minden feléd küldött, bensıséges gon-
dolatért azonnal bocsánatot kellett kérnem, és jóvá tennem ıket a Pamela iránti
elkötelezettség jegyében. Ezzel nyugtattam meg a rossz lelkiismeretemet. Nos,
hiába árasztottam el Pamelát szerelmem bizonyítékaival. Hamarosan ingerlé-
keny lett, úgy érezte, túl sokat követelnek tıle, és megfojtják. Szabad térre, kifu-
tásra, menedékre volt szüksége, hazai pályára. Csak egyetlen ilyen hely volt:
Boston. Úgy láttam, hogy az illúziómat csak ezen az egyetlen helyen valósítha-
tom meg.
Olvastad az e-mailjeimet. Tájékozódó ott-tartózkodásunk arra volt jó, hogy elhi-
tessem magammal: új életet akarok kezdeni vele az USA keleti partján. Jövı év
elején szándékoztunk „kivándorolni”, váltók átállítva, munka és lakás kilátásba
helyezve. De aztán, de aztán, de aztán (…). Igen, aztán meséltem neki rólad,
Emmi. Kellemes strandolási! Leo
Nyolc óra múlva

Re:
Miért meséltél neki rólam?
Egyébként szia, Leo. Remélem, nem vetted komolyan, hogy most egy hétig ha-
gyom, hogy a megjegyzéseim nélkül teregesd ki a melodramatikus „Pam”-
korszakod elemzését, csak azért, hogy aztán utólagosan megint hónapokra ki-
fogyj a levegıbıl. Apropó levegı: éppen egy csodaszép, fekete falú, gondosan
elsötétített, mintegy három négyzetméternyi internet-sírbolt-kávézóban üldögé-
138
lek, a piercinges, horvát háború utáni, no-future nemzedék tanyáján, ahol üvölt a
death metál, és ha már a levegınél tartunk, itt passzív dohányosként öt perc alatt
több füstöt szívok be, mint egy láncdohányos egy óra alatt. Füstfelhıvel nihilis-
tává bódított állapotomban utólagos elmélkedéseid „Pam”-rıl épp ezért különö-
sen furcsának tőnnek. De rajta, folytasd csak zavartalanul! Szóval, miért mesél-
tél neki rólam? És mi történt utána? Mi lesz tovább? Ebben a remek
internetkégliben egyik délután majd megnézem az e-mailjeidet, ha a tüdım ad-
dig fel nem mondja a szolgálatot a sok füsttıl. Puszik, Emmi
Ui. (merıben klasszikus stílusban): már elıre örülök a viszontlátásnak.
Egy nap múlva

Tárgy: az érintés pontja
Kedves Emmi, örülök, hogy ilyen ragyogó formában vagy. A horvátországi ten-
geri és síri-sőrő levegı érezhetıen nagyon jót tesz az érzékeny vénádnak. 1.
Hogy miért meséltem Pamnek, tehát Pamelának terólad? Mert mesélnem kellett.
Volt egy pont, amikor nem tehettem másként. Ez a TE pontod volt, Emmi! Egy
ízben így írtam le és így határoztam meg: „A bal tenyeremen, úgy középtájt, ott,
ahol az életvonal az ütıér felé kanyarodik, van egy pont.” Itt érintettél meg vé-
letlenül a második találkozásunk alkalmával. Ez lett az Emmi-érintés végsı, az
örökkévalóságig prolongált helye a tenyeremen. Hónapokkal késıbb, azon a
nevezetes ötperces találkozásunkon, Pamela megérkezésének elıestéjén ott
hagytál nálam egy „emléket”, egy „ajándékot”. Tudatában voltál egyáltalán,
hogy mekkora jelentısége volt ennek? Sejtetted, hogy mit követtél el? „Psszt!”,
suttogtad. „Egy szót se, Leo! Ne mondj semmit!” Megfogtad a bal kezem, fel-
emelted, és megcsókoltad a megérintés pontját. A hüvelykujjaddal még gyengé-
den meg is simogattad. Majd elbúcsúztál: „Szia, Leo! Minden jót! Ne felejts el!”
És becsuktad mögöttem az ajtót. Százszor eljátszottam újra ezt a jelenetet, ezer-
szer éreztem a csókod helyét a tenyeremen. És mivel a szexuális izgalmi állapot
leírása nem tartozik az erısségeim közé, most inkább mellızöm, hogy mi történt
velem ilyenkor.
Mindenesetre már képtelen voltam intim együttlétre Pamelával úgy, hogy ne
éreztem volna azt a bizonyos helyet, és ne gondoltam volna rád, Emmi. Ezzel
sutba dobtam az én nagy hangon világgá kürtölt megcsaláselméletemet. Emlék-
szel még, hogy mit írtam errıl? „Amit irántad érzek, az nem vesz el semmit ab-
ból, amit iránta érzek. A kettınek semmi köze egymáshoz.” Hülyeség! Tartha-
tatlan! A valóság felülírta. Egyetlenegy pontocska cáfolt rá. Sokáig nem voltam
hajlandó tudomásul venni, hogy a bal kezem egyre inkább elhúzódik Pamela
testétıl, nem akartam látni, hogy védekezı állást vesz fel, és hogy mennyire
igyekszik ökle rejtekében megırizni a titkot. Pamela végül persze észrevette.
Azon az estén határozottan megfogta az elutasító, ökölbe szorított bal kezemet,
és mindenáron ki akarta nyitni, játékosan, erıltetetten nevetett, egyre jobban
igyekezett, rátérdelt az alsókaromra. Eleinte megpróbáltam erıvel visszatartani.
De aztán rájöttem, hogy képtelen vagyok a mi kettınk teljességét huzamosabb
139
ideig elrejteni elıle az összeszorított öt ujjam alatt. Kirántottam a kezem a szorí-
tásából, szétnyitottam az öklömet, odatartottam a kezemet az arca elé, úgy érez-
tem, hogy nyomorult, kiszolgáltatott, megszégyenített, dühös és megtévesztett
vagyok, és ingerülten azt mondtam: „Nesze, nesze, itt van! Most elégedett
vagy?” Pamela döbbenten kérdezte, hogy mi történt velem ilyen hirtelen, hogy
csak nem mondott vagy tett valami helytelent. Elıször csak bocsánatot kértem
tıle. Pamelának fogalma sem volt, hogy miért. Ezek után nem tehettem mást:
meséltem neki rólad.
Eleinte voltaképpen csak a neved akartam kimondani, próbaképpen, hogy mit
érzek ilyenkor. Erre jó alkalom volt a makacs hetedik hullám története: megem-
lítettem, hogy nem is olyan régen hozta elı valaki ismét: „Emmi, az egyik jó
ismerısöm.” Pamela azonnal gyanút fogott, és megkérdezte: „Emmi? Az ki?
Honnan ismered?” Ekkor átszakadt a zsilip, és egy jó óra hosszat csak úgy öm-
lött belılem a szó, mindaddig, amíg mindent el nem mondtam rólunk.
Ez olyan volt, mint például az egyik hetedik hullám, ahogy leírtad: felcsapó,
felhabzó, pusztító – magasra törı hullám, amely mindent megváltoztat, úgy át-
alakítja a tájat, hogy többé már semmi nem olyan, mint elızıleg volt. Kellemes
délelıtti fürdızést! Leo
Három óra múlva

Tárgy: búcsú
2. Hogy mi jött ezután? Már nem sok minden. Apály. Pangás. Hallgatás. Zava-
rodottság. Fejcsóválás. Bizalmatlanság. Hideghullám. Reszketés. Hidegrázás.
Az elsı kérdése: „Miért mondod el ezt az egészet?” Én: „Úgy éreztem, hogy
végre tudnod kell.” İ: „Miért?” Én: „Mert hozzátartozott az életemhez.” İ:
„Micsoda?” Én: „Emmi.” İ: „Tartozott?” Én hallgattam. O: „Számodra vége?”
Én: „Barátok lettünk, néha mailezünk. Emmi boldog, megint összebútorozott a
férjével.” İ: „És ha nem lenne boldog?” Én: „De az.” İ: „Még mindig szere-
ted?” Én: „Pamela. Én téged szeretlek! Elköltözöm veled Bostonba. Ez nem
elég bizonyíték?” Pamela mosolygott, és futólag megsimogatta a tarkómat. Nem
volt nehéz kitalálnom, mi megy végbe benne. Aztán fölállt, és odament az ajtó-
hoz. Ott visszafordult, és azt mondta: „Még egy utolsó kérdés: én csak ımiatta
vagyok?” Egy kicsit tétováztam, gondolkoztam, majd azt mondtam: „Pamela,
semmi nincs elızmények nélkül. Semmi nincs csak úgy magától.” Ekkor kiment
a szobából. Ezzel a maga részérıl lezárta a témát. Többszöri nekifutásra sem
sikerült beszélnem vele errıl. Szerettem volna kitárgyalni a dolgot, még egy ha-
talmas, komoly károkat okozó jégverés árán is, hogy végre derős reggelre ébred-
jünk. Hiába. Pamela elhárított minden beszélgetést. Nem volt veszekedés, nem
volt szemrehányás, egyetlen rossz szó nem esett, egyetlen dühös pillantás. Nem,
egyáltalán nem volt semmilyen pillantás, csak súroló lövedékek. A hangja mint-
ha magnószalagról szólt volna. Ha megérintett, fájt, és mennél puhábban érintett
meg, annál jobban, így tehát továbbra is úgy tettünk, mintha semmi nem történt
volna. Heteken át így kínoztuk egymást, így éltünk egymás mellett, közösen,
140
szinkronban. Míg végre megértettem: Pamelának nemcsak a te és az én elıtör-
ténetemet meséltem el, hanem egyúttal az ı történetét és az enyémet. És ezt az
utóbbit végig. Úgyhogy nem maradt más hátra, csak a búcsú.
Másnap reggel
Tárgy: olyan, olyan, olyan, de olyan szomorú!
Halló, Leo, most valami könnyed hülyeséggel szívesen elterelném mindkettınk
figyelmét az e-mailedrıl. De ezúttal képtelen vagyok rá. Győlölöm az olyan tör-
téneteket – különösen kora reggel –, amelyek rosszul végzıdnek. Megríkattál, és
most már nem tudom türtıztetni magam. A fazon a piercinggel a szemöldöké-
ben, akit az éjszaka itt felejtett mellettem, az, aki fogszabályozót bökött a szem-
öldökébe, szolidaritásból csak félig füstölte el a cigarettáját. Leo, amit írsz, és
ahogy írod, az olyan, olyan, de olyan szörnyen szomorú! Annyira, annyira, de
annyira sajnállak! Most úgy, de úgy átölelnélek, és soha többé nem eresztenélek
el! Olyan, olyan, de olyan édes vagy! És mégis annyira, annyira, de annyira te-
hetségtelen a szerelemben! Mindig mindent rosszkor csinálsz, és ha mégis meg-
felelı lenne az idıpont, akkor garantáltan nem csinálod, vagy ha igen, akkor
rosszul. „Pam” és te – abból nem lehetett semmi. Mindjárt tudtam, amikor meg-
láttam. Együtt golfozni, azt igen, az oké, bostoni rokonokat végiglátogatni, ka-
rácsonyi pulykát enni, esetleg néha-néha (ha nagyon muszáj) egy kis szex, az
még csak hagyján. De hogy együtt élj vele!
Így, és most lassacskán le kell higgadnom. Fiona kint vár. A helyi halászfalu
bevásárlóutcáján akar nyomulni velem. Már készülıdik a következı tragikus
fejezet. A mielıbbire, kedvesem. Emmi
Két nap múlva

Tárgy: harmadik adag
3. Hogy mi lesz tovább? – Fogalmam sincs, kedves Emmi. Most még csak a
címszavakat győjtögetem a következı fél évemre. Ha van valami ötleted, kérlek,
tudasd. Lehet, hogy a nyár hátralévı részét Hamburgban töltöm, a húgomnál, és
az Északi-tengeren várok majd az egyik úttörı hetedik hullámra. Mindenesetre
semmi okod szomorkodni vagy aggódni miattam. Bár egy kicsit kimerültnek
érzem magam, de örvendetesen valódinak. Keveset látok, de amit látok, azt tisz-
tán látom. Például téged – a horvátországi sírboltkávézóban, és a strandon, zöld
bikiniben. (Ne okozz csalódást, és ne mondd, hogy a bikinid kék!) Ha jól szá-
moltam, akkor neked és a családodnak még öt napig tart a nyaralás. A legszíve-
sebben azt kívánnám, hogy zavartalanul élvezd ki még ezt az öt napot. Részem-
rıl azzal járulok hozzá, hogy beásom magam a stószokban álló szemináriumi
dolgozatokba, és csak akkor írok neked újra, ha már itthon vagy. De köszönöm
a füledet, a szemedet, az érintés pontját a tenyeremen. Mindent köszönök! İrü-
letesen fontos vagy nekem! Olyan, olyan, de olyan nagyon! Leo
Három óra múlva
141
Re:
Hát persze, Leo, van egy remek tippem a számodra. Felvennéd a címszógyőjte-
ményedbe? A jövı csütörtökön, este fél nyolcra az Impressione étteremben, két
személyre, Emmi Rothner részére asztal foglalva. Már elıre örülök! És bárm-
ennyire kimerült vagy is: találkozzunk, kérlek! Nagyon-nagyon kérlek! Puszi a
sírboltból, Emmi
Ui.: Majdnem! A barna-fehér mintás bikini volt rajtam. A zöldet ma veszem fel.
Csak hogy tényleg tisztán láss, amikor engem látsz!
Három nap múlva

Tárgy: Impressione
Halló, Leo, még nem mondtál igent a csütörtökre. Nem akarlak sürgetni, csak
tudni szeretném, hogy miért aszalódom itt naponta egy órát a napon, körülvéve
nyugágy-figurákkal, akiket még egy héttel ezelıtt is szívem mélyébıl csodáltam
ezért a tespedt, butító tétlenségért. Szeretettel: Emmi
Ui.: Jonas „Pókember” Rothner üdvözöl! Fogadott velem, hogy lelkes híve vagy
a sárkányrepülésnek és a szörfözésnek. Én viszont arra tippeltem, hogy jobban
szeretsz sétálgatni a homokos parton, kagylót keresni és kavicsokat győjteni.
Egy nap múlva

Tárgy: vallomás
Bár nem akarlak terhelni ezzel a nyaralásod alatt, de bevallom, félek a találkozá-
sunktól.
Négy óra múlva

Re:
Ugyan, Leo, nem kell félned. Ez a hatodik találkozónk. Csak a hetedik lesz ve-
szélyes. ☺
Ezenkívül – és ezennel módosítom a világmindenség erotikus férfiairól felállí-
tott rangsoromat: autóversenyzı férfiak, szandálos férfiak, szagosmise-férfiak,
sörsátor-férfiak, sértıdött férfiak és – félıs férfiak. Viszlát, Emmi
Három perc múlva

Vá:
Kedves Emmi, mit vársz a mi „olasz esténktıl”? Tudom, a kérdés ismerısnek
tőnik, de bennem minden elıttünk álló randevú elıtt föltolakszik, most meg kü-
lönösen.
Két perc múlva

Re:
1. Antipasti di pesce
2. Linguine al limone
142
3. Panna Cotta
4. Hozzájuk, elıttük, közöttük, utánuk, alattuk és a borhoz: Leót!
5. Szemtıl szemben, akusztikusán jelen lévın, hangilag a fülemben, optikailag a
szememben, megfoghatóan közel, kvázi összeérı térdekkel: Leót!
(Ha megígéred, hogy szokásodtól eltérıen nem sokáig tipródsz, és rögtön vála-
szolsz, akkor még néhány percig kitartok ebben a füstös barlangban.)
Egy perc múlva

Vá:
Másképp találkozol velem, mint eddig?
Re:
Leo, ilyesmit nem kérdez az ember. Az úgyis kiderül. Különben is minden ran-
devúnk más és más.
Vá:
Úgy értem, Pamela miatt.
Két perc múlva

Re:
Pontosan tudom, hogy mire gondolsz. Szerintem „Pam” miatt nem fogok más-
képp találkozni veled. Ha másképp találkozom veled, akkor az miattad lesz.
Vagy miattam. Vagy másképpen: ha másképp találkozol velem, akkor én is
másképp találkozom veled. Mivel eddig még mindig másképp találkoztál velem,
ezúttal is másképp fogsz találkozni velem, és én is megint másképp fogok talál-
kozni veled. Ezenkívül még soha nem vacsoráztunk együtt. Már akkor is más-
képpen találkozol velem, ha eszel. Én pedig majd válaszolok rá, vagyis vissza-
eszem, ezt megígérem! Akkor most kimehetek végre a sírboltból a napra?
Három perc múlva

Tárgy: kimehetek?
Ez azt jelenti, hogy kimehetek a napra? Tehát akkor most kimegyek. Szia, Leo.
Jelentkezem, ha otthon leszek. Puszi. Emmi
Ugyanakkor
Vá:
Természetesen. Mielıbbi viszlát. Írj kérlek, ha újra itthon vagy. Szeretettel: Le-
ód
Három óra múlva

143
Tárgy: szép a bikini
Tetszik a bikinid. Szeretem, ha zöldet viselsz!
Másnap
Re:
Nocsak, ez már valami!
Két nap múlva

Tárgy: elıször én
Halló, Emmi, isten hozott itthon! Kérlek, törölj ki az „erotikus férfiak” listájáról.
Jó lesz a holnap esténk, fél nyolckor, az olasznál. Olyan könnyőnek érzem ma-
gam. Egyáltalán nem aggódom, hogy a randevúnk (elvárásaink ellenére) félresi-
kerülne. Leo
Három óra múlva

Re:
Íme, az új Leo: fürge, mint a menyét, halálmegvetı, kiéhezett, mindenre kész!
(Köszönöm a kedves fogadtatást. Hát még ÉN hogy örülök!)
Négy perc múlva

Vá:
A régi Emmi: egyértelmő – szerencsésen megérkezett! (Köszönet az ÉN-ért!)
Másnap délelıtt
Tárgy: egészség rendben?
Kedves Emmi, akkor marad a ma este?
Fél óra múlva

Re:
Persze, kedves Leo. Ja igen, majd elfelejtettem: Bernhard és a gyerekek is jön-
nek. Nem baj?
Tíz perc múlva

Tárgy: tréfa!
Leo, ez vicc volt! Csak egy kis tréfa! Egy trééééééééééé-ééééfa!
Három perc múlva

Vá:
Na, jó kis este lesz! Akkor most inkább nem is jelentkezem többé. Viszlát: Leo
Egy perc múlva

144
Re:
Örülök neked!
Vá:
Én is neked!
145
TIZENHETEDIK FEJEZET
146
Másnap reggel
Tárgy: nincs
Kialudtad magad?
Öt perc múlva
Vá:
Még el sem aludtam. Túlságosan sok kép kavarog a fejemben, és függı vagyok:
újra és újra szeretném látni ıket. Hogy vagy, drága?
Egy perc múlva

Re:
Csak azt kívánom neked, hogy te is úgy érezd magad, ahogy én, drágám.
Két perc múlva

Vá:
Duplázd meg az érzelmeid intenzitását, Emmi, és akkor körülbelül úgy érzed
majd magad, mint ahogy én.
Három perc múlva

Re:
Annak a fele, szorozva néggyel, így érzem magam! Tulajdonképpen miért nem
kérdezted meg, hogy fölmegyek-e hozzád?
Vá:
Többek között azért, mert nemet mondtál volna, Emmi.
Re:
Tényleg? Úgy néztem ki, mint aki nemet mond?
Egy perc múlva

Vá:
Akik nemet mondanak, elızıleg ritkán néznek ki úgy, mint akik nemet monda-
nak. Különben meg sem kérdeznék ıket.
Re:
147
Leo, a nık nagy ismerıje számol be imigyen bıséges idevágó tapasztalatairól.
És száz kikosarazás után nem kérdez már többé, bár a nık egyáltalán nem úgy
néztek ki, mint akik nemet mondanának.
Vá:
Emmi, te nemet mondtál volna. Eltaláltam?
Re:
És az égvilágon semmi kifogásod nem lett volna az ellen, hogy felmenjek hoz-
zád. Eltaláltam?
Vá:
Mibıl gondolod?
Re:
Aki így csókol és … ó… „ölel”, annak nincs kifogása ellene.
Vá:
Erre a következtetésre jutott a férfihódító Emmi, számtalan mintavétele és kós-
tolója alapján.
Re:
Tehát szeretted volna, hogy felmenjek hozzád?
Vá:
Hát persze.
Re:
Akkor miért nem kérdeztél meg? Igent mondtam volna. Becsületszavamra!
148
Vá:
Biztos? A fenébe is!
Re:
De a kapualji jelenet sem volt rossz, kedvesem. Már sok jó kapualji smúzolást
megértem. (Elismerem, a legtöbbet moziban.) Ilyen jót és emlékezeteset csak
ritkán. És egyáltalán nem volt hosszú. Úgy éreztem magam, mintha tizenhét
éves volnék.
Vá:
Lenyőgözı este volt, kedvesem!
Re:
Igen, lenyőgözı, az volt! Csak egyet nem értek, kedvesem.
Vá:
Micsodát, kedvesem?
Re:
Hogy hagyhattál, hogy hagyhattál, hogy hagyhattál?
Vá:
Mondd már ki!
Re:
Hogy hagyhattál ott négy darabot abból a hét darab szenzációs penne asparagi e
prosciutto in salsa limo-néból?
149
Vá:
A te kedvedért!
Re:
Ezt nagyra értékelem.
Vá:
Akkor hát, kedves Emmi, most kijelentkezem, becsukom a szemem, megállítom
az idıt, és álmodom – arról, és még többrıl. Csók!
Re:
Aludj jól, édesem! Este megírom, ami még eszembe jut. Csók vissza! Nem, nem
küldöm vissza. Kapsz saját csókot. A tiédet megtartom. Olyat, mint a tiéd, nem
mindennap kap az ember.
Kilenc óra múlva

Tárgy: feltőnı
Leo, ébren vagy már? Tehát: tegnap este egyetlenegyszer sem vetted a szádra a
„Bernhard” nevet.
Vá:
Te sem, Emmi.
Re:
Ebben a vonatkozásban tudok uralkodni magamon. De tıled nem ezt szoktam
meg, kedvesem.
Nyolc perc múlva

Vá:
Valószínőleg hozzá kell majd szoknod (vagy hozzászokhatsz), kedvesem. Néha
én is tanulékony vagyok: Bernhard a te ügyed, nem az enyém. A te férjed, nem
az enyém. Ha megcsókolsz, az a te lelkiismereti kérdésed, nem az enyém. Vagy
nem is lelkiismereti kérdés, mert hiszen Bernhard tud rólunk… vagy legalábbis
tudhat… vagy számolnia kellene vele… vagy gondolhatná… vagy: fogalmam
150
sincs, már nem ismerem ki magam az ésszerőségi és ıszinteségi verzióidban,
elvesztettem az áttekintésemet. Nem, még inkább: az érdeklıdésemet vesztettem
el. Már nem akarok örökké egy Bernhard nevő árnyékot átugorni, amikor rád
gondolok.
És már Pamela elıtt sem kell titokban elsüllyednem, ha rád gondolok. Rád gon-
dolok, ha úgy tartja a kedvem, annyiszor és úgy, ahogy akarok. Semmi nem
akadályoz, semmi nem gátol meg benne. Tudod, micsoda felszabadító érzés ez?
A tegnapi találkozásunk számomra minıségi ugrás volt. Sikerült úgy látnom
téged, mintha csakis az enyém volnál, mintha csakis nekem találtak volna fel,
mintha az olasz éttermet külön nekünk nyitották volna ki, mintha az asztalt di-
rekt úgy készítették volna, hogy alatta összeérhessen a lábunk, mintha a ház ka-
puja elıtt a rekettyebokrot kizárólag csak nekünk ültették volna, akkoriban, húsz
évvel ezelıtt, azzal a bölcs elırelátással, hogy épp akkor virágozzék, amikor
húsz év múlva elıtte csókolózunk és ölelkezünk.
Hét perc múlva

Re:
Teljesen jól láttad, kedvesem. TEGNAP EGYES-EGYEDÜL A TIÉD VOL-
TAM! És kérlek, nagyon kérlek, ırizd meg magadban a pillantásodat, amelyik
csak engem, és csakis engem látott, és körös-körül minden más megszőnt a
számára, a pillantásodat, amelyik úgy látja, hogy a sárga virágokat bontó rekety-
tyebokrot csak nekünk ültették és a világot csak nekünk teremtették! Gyakorold
elalvás elıtt, ismételd el ébredéskor, memorizáld a tükör elıtt. Bánj vele takaré-
kosan, ne pazarold el másokra, ne engedd, hogy mások hozzájussanak, és óvd a
vakító napfénytıl, ne tedd ki semmiféle veszélynek, ügyelj rá, hogy szállításkor
össze ne törjön. És majd ha újra találkozunk, csomagold ki! Mert ettıl a pillan-
tástól elgyengülök, ez a pillantás megırjít. Már csak ezért is megérte, hogy két
és fél éven át vártam az e-mailjeidre. Leo, így még nem nézett rám soha, senki,
így, így, így. Igen. Pontosan így. Ezt még el akartam mondani neked. Ez egyéb-
ként bók volt, édesem, egy apró kis bók. Észrevetted?
Tíz perc múlva

Vá:
Tudod, mit, kedves Emmi? Mára fejezzük be. Szebben már nem is lehetne. És
talán csak akkor maradhat ilyen szép, ha egy éjszakát hallgatunk róla. Csókol-
lak! Leód. (És most megyek, és gyakorolom az olyan, olyan, de olyan pillan-
tást.)
151
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
152
Másnap este
Tárgy: kérdés
Kérdés a széprılhallgatónak: mit gondolsz, meddig hallgassunk még szép-
magunkról?
20 perc múlva
Vá:
Kérdés a széprılhallgatás megtörıjéhez: hogy legyen tovább?
Három perc múlva

Re:
Az tıled függ, kedves Leo.
Vá:
Nem inkább tıled, kedves Emmi?
Egy perc múlva

Re:
Nem, nem, kedvesem, ez a te nagy, végzetes tévedésed, ami már a kezdetektıl
fogva végigkísér, amelyik a bostoni tévútra vitt, amelyik sértetlenül átvészelte a
hazautat is, amelyik gyorsan akklimatizálódott, és amelyik olyan jól megszokott
melletted. Úgy rád ragadt, mint egy bogáncs. Rázd már le magadról végre!
Vá:
Mi az elképzelésed? Kérdezzelek meg, hogy eljönnél-e ma éjjel hozzám, és
hogy itt is aludnál-e?
Re:
Kedves Leóm, nem arról van szó, hogy mi az én elképzelésem, azt úgyis tudom,
és egyáltalán nem is tudod elképzelni, hogy mi mindent el tudok én képzelni,
fıleg tegnap óta. Ezúttal azonban egyértelmően arról van szó, hogy NEKED mi
az elképzelésed. És: kérlek, ne a ma éjszaka felıl kérdezz!
Vá:
Miért ne?
153
Re:
Mert kénytelen lennék nemet mondani.
Vá:
És miért?
Re:
Mert, mert, mert. Mert nem akarom, hogy azt hidd, hogy csak egy kalandot aka-
rok. És, ami szinte még fontosabb: mert semmiféle kalandra nem vágyom veled!
Ha errıl lett volna szó, akkor megspórolhattunk volna két és fél évet és 37 köb-
méternyi betőt.
Vá:
Ha nem kalandot akarsz, akkor mit?
Re:
Szeretném, ha kimondanád, hogy TE mit akarsz!
Vá:
TÉGED!

Re:
Bravó, Leo! Ez spontán, zsigerbıl jött, egész jól néz ki, méghozzá nagybetők-
kel. De mi az, hogy TÉGED? Téged olvasni? Megırizni valahol a tudatalattid-
ban? Magaddal hurcolni érzelemszekrényestıl? Pontként birtokolni az ökölbe
szorított kezedben? Nem elveszíteni? Tisztelni? Nézni? Hallgatni? Beszívni az
illatod? Érezni téged? Megcsókolni? Megragadni? Lerántani? Teherbe ejteni?
Felfalni?
Vá:
TÉGED, ÉS EZT MIND! (A teherbe ejtéstıl eltekintve – de tulajdonképpen mi-
ért is ne?)
154
Egy perc múlva
Re:
Remek, Leo! Ha nagyon zavarban vagy, akkor néha még vicces is tudsz lenni.
De ıszintén, ki akadályoz meg abban, hogy megtedd velem mindazt, amit
akarsz? Tehát, mondd már meg végre, hogy legyen tovább?
Hét perc múlva

Tárgy: mondd!
Leeeeeooooo! Kérlek! Ne hallgass már megint! Mondd meg! Írd meg! Te tu-
dod! Képes vagy rá! Bízzál magadban! Már majdnem a célba értél!
Rendben, ha mindenáron tudni akarod, hogy mit akarok, bár amúgy is tudod:
kedves Emmi, nem lenne jó… nem: nem tudnád-e… vagy: el tudnád-e képzelni
– jó, jó, nem arról van szó, hogy te mit képzelsz el, hanem arról, hogy ÉN mit
képzelek el. Emmi, azt képzelem, hogy szeretnék nekivágni veled!
Re:
Minek?
Vá:
A jövınek.
Egy perc múlva

Re:
Leo, a „jövı” az olyan bizonytalan valami. Elıször próbálkozzunk inkább az
„együttéléssel” – az megfelelıbb, objektívabb és semlegesebb. Az lenne. Eset-
leg. Talán.
Vá:
De Emmi, hiszen tudtam, hogy elsısorban arról van szó, hogy mi a TE elképze-
lésed! És könyörgöm, mi a különbség a „te” együttélésed és az „én” kalandom
között?
Re:
155
Az óhaj, a szándék, a cél. Egy kaland véges valami. Egy együttlét együtt akar
maradni, talán hogy egyszer leélhessen együtt egy életet.
Három perc múlva

Vá:
Arra az esetre, ha elképzelt együttlétünk az együtt maradáson túl eljut a végle-
ges együttélésig, abban az esetben, sajnálom, csak meg kell kérdeznem: El tud-
nád képz… el tudnál szakadni Bernhardtól? El tudnál válni tıle?
Re:
Nem.
Vá:
Na látod! Felejtsd el!
Re:
Ne mondd, hogy „Na látod! Felejtsd el!”, hanem kérdezd meg: „Miért nem?”
Vá:
Miért kérdezzem meg, Emmi?
Re:
Ne kérdezd, hogy miért kérdezd meg, hanem kérdezd meg, hogy miért nem aka-
rok elválni.
Vá:
Kedves Emmi, nem tőröm, hogy elıírd, mit kérdezzek tıled. A kérdéseket még
mindig én teszem fel. Tehát: miért nem akarsz elválni?
Re:
Mert már elváltam.
Két perc múlva

Vá:
156
Nem létezik.

Re:
De. November 17-e 11 óra 33 perc óta elvált vagyok. Durván: egy fél éve.
Amennyiben ezt a kellemetlen idıszakot már kitörölted az emlékezetedbıl: ez
akkor volt, amikor három hónapig nem írtunk egymásnak, azután, hogy azon a
ködös éjszakán meglátogattalak, azután, hogy nagybetőkkel jelentettem ki, hogy
VÉGE. Akkor költöztem el. Bernhardnak akkor mondtam el mindent rólunk
(illetve történetünk második részét, amelyet még nem ismert). Akkor állapítot-
tuk meg hivatalosan, közös megegyezéssel, nem firtatva, hogy ki a hibás, hogy a
házasságunk már egyáltalán nem olyan fantasztikusan jó, és hogy nem tud ki-
mozdulni akkori szerencsétlen holtpontjáról. Akkoriban történt, hogy levontuk a
konzekvenciákat. Akkor váltunk el. Igen, ez történt akkor. És jól tettük, hogy
megtettük. Fájt, de csak egy kicsit. A gyerekek észre sem vették. Mert a min-
dennapi életünk nem sokat változott. Továbbra is olyanok voltunk, mint egy
család.
Vá:
Miért titkoltad ezt elılem?
Egy perc múlva

Re:
Nem titkoltam el, csak nem mondtam meg. Nem volt számomra olyan nagyon-
nagyon – fontos. Tulajdonképpen csak formalitás volt. Egyszer valamikor el
akartam mondani. De akkor közbejött „Pam”. Kvázi ott állt az ajtó elıtt. Es úgy
éreztem, jobb, ha épp akkor nem mondom el.
Vá:
De Emmi, Bernhard és te idilli hetet töltöttetek kettesben a Kanári-szigeteken,
hogy kibéküljetek.
Re:
Egyáltalán nem volt idillikus békülı-szabadság, csak kellemes, átlagos szabad-
ság, mint mindig. A jól eltöltött szabadságok rangsorában ez a kétfajta szabad-
ság érzelmileg nagyjából az egymástól legtávolabb esı lehetıségeket képviseli.
Tisztában voltunk egymással.
157
Vá:
Annyira tisztában, hogy a nyaralás után visszaköltöztél hozzá. Számomra ez
akkoriban csalhatatlan jele volt annak, hogy a kapcsolatotok szilárd.
Nyolc perc múlva

Re:
És számomra ez akkoriban csalhatatlan jele volt annak a tulajdonságodnak,
hogy képes vagy totál tévesen megítélni a dolgokat, még akkor is, ha már nincs
rajtuk mit félreérteni. La Gomera-i ajánlatom egyértelmőbb már nem is lehetett
volna. De te elutasítottad, elengedted a füled mellett. A hagyományoknak meg-
felelıen hagytad, hogy a vonat elszáguldjon melletted. Mióta csak ismerjük
egymást, egyik hetedik hullámot a másik után szalasztottad el, kedvesem.
Vá:
És ezért döntöttél Bernhard mellett, és költöztél vissza hozzá. Akkor mit ítéltem
meg rosszul?
Öt perc múlva
Re:
Nem, Leo, pusztán arról volt szó, hogy praktikus okokból újra együtt lakunk.
Így jobban szem elıtt tarthattam a gyerekeket, ha Bernhard turnézott. Ezenkívül
így már nem üldögéltem olyan elveszetten a Leo-féle várószobában a fehér falra
meredve.
Vá:
Ezt nem tudtam.
Re:
Tudom.
Vá:
Mindez új és szokatlan nekem, de egyértelmően jót tesz, hogy tudom.
158
Re:
Örülök, hogy így érzed.
Három perc múlva

Vá:
És most?
Re:
Most egy whiskeyt javaslok magamnak.
Vá:
És aztán?
Két perc múlva

Re:
Aztán még egyszer megkérdezheted, hogy elmegyek-e hozzád. Közben elkezd-
heted újra gyakorolni rekettyebokor-nézésedet és a hullámok számolását.
Öt perc múlva
Vá:
Eltüntetted a whiskeyt?
Re:
El.
Vá:
Jössz?
Re:
Megyek.
159
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
160
Három hónap múlva
Tárgy: nincs
Online vagy, édesem? Nem felejtettem ott nálad a mobilomat reggel? Megnéz-
néd? 1. Fürdıköpeny zsebe. 2. Fekete farmer (a szennyeskosárban van, remélhe-
tıleg még nem mostad ki). 3. Az elıszobai komód. Vagy ami még jobb: hívj fel,
és fülelj, hogy hol cseng. Csók. E.
Két perc múlva

Tárgy: nincs
Vissza az egész. Már megtaláltam. İrületesen jó, hogy vagy!
Három óra múlva

Vá:
Hahó, kedvesem, de jó olvasni a leveled! De jó írni neked! Ezt gyakrabban is
megtehetnénk. Ezer csók. És legyél farkaséhes! Viszlát. Leo
161

Daniel Glattauer - A Hetedik Hullám PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Daniel Glattauer - A Hetedik Hullám PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Daniel Glattauer - A Hetedik Hullám PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Fordította Kajtár Mária

Minden jog fenntartva.

Copyright © by Deuticke im Paul Zsolnay Verlag, Wien, 2009

Magyar kiadás © 2010 Park Könyvkiadó, Budapest

Tíz másodperc múlva

Tíz másodperc múlva

Tíz másodperc múlva

Három nap múlva

Tíz másodperc múlva

Négy nap múlva

Tíz másodperc múlva

Három és fél hónap múlva

Kettı perc múlva

Egy perc múlva

Egy perc múlva

Tizenegy óra múlva

Egy nap múlva

Három nap múlva

Egy óra múlva

Tíz perc múlva

Három óra múlva

Egy perc múlva

Három perc múlva

Egy óra múlva

Egy perc múlva

Két perc múlva

Egy perc múlva

Másfél perc múlva

Három óra múlva

Egy perc múlva

Két óra múlva

Tíz perc múlva

Egy perc múlva

Hét óra múlva

Három óra múlva

Három perc múlva

Tíz perc múlva

Egy perc múlva

Tíz perc múlva

Tíz perc múlva

Nyolc perc múlva

Hét perccel késıbb

Három óra múlva

Tíz perc múlva

Tíz perc múlva

Egy perc múlva

Két perccel késıbb

Egy perc múlva

Tíz perc múlva

Négy óra múlva

Egy óra múlva

Egy perc múlva

Egy perc múlva

Egy perc múlva

Két perc múlva

Tizenkét óra múlva

Két óra múlva