A pitypang meséje

Tompa Mihály

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, és megkérdezte tőlük, nincs-e
panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti
szél, fölkeresik-e őket a pillangók?

A kényes kerti virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsa arra kérte a tündért, intézze úgy,
hogy a viola illata ne legyen olyan fűszeres - mert irigy volt ez a kerti rózsa. Irigyelte a viola
édes illatát. Azt szerette volna, hogy az emberek csak az ő illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívű volt, amint az egy tündérhez illik. Megszidta hát az irigy rózsát, és
megsimogatta a hallgatag, csöndes violát. A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen
neki töviseket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A liliom élesebb kardokat
kért. Az estike meg azt szerette volna, ha ő nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illő sok kérést meg panaszt. Rosszkedvűen
ment el a kertből. Elhatározta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényeztetett
virágokat. Lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé az erdőben.

Így történt, hogy meglátta az út szélén a porban virító pitypangot.

Megállt előtte:

- Mondd, kedves pitypang van valami kérésed, kívánságod?

A pitypang csak ingatta sárga fejét, hogy nem, nincs sem kérése, sem panasza.

- Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket, hogy ne tudjanak leszakítani a

gyerekek?

Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündér továbbment, felsóhajtott.

Meghallotta a tündér a pitypang sóhaját, visszafordult:

- Talán mégis szeretnél kérni valamit?

- Hiába minden, kedves tündér, az én bánatomon te sem tudsz segíteni - mondta a pitypang.
- Messze földről kerültem ide, ebbe az országba. Meggyökereztem itt. Tudom, hogy soha
többet nem láthatom a hazámat. De ha eszembe jut a régi táj, mindig nagyon szomorú
vagyok. Csak legalább a gyermekeim elmehetnének..., de hát azoknak sincs szárnyuk!

Gondolkozott egy kicsit a tündér. Mert csodatevő, nagy hatalma volt, úgy intézte, hogy a
pitypang bolyhos fiacskái, leánykái - a termésbóbiták - ezentúl apró szárnyakkal szülessenek.
A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, repíti őket hegyen - völgyön át. Messzi földre
elkerülnek, s ha jó szél fúj, a pitypang egyik - másik fia, lánya visszaröpülhet a régi, elhagyott
hazába.
 Péter Erika: Pitypang

Sárga virág vagyok

a zöldellő réten.
Új tavaszkoszorú
fejed tetejében.
Később leszek
szöszkorona,
ejtőernyő, tollbóbita.
A szél szárnyán szállok
könnyedén, szabadon.
Végül megpihenek
okos kobakodon.

Hozzávalók: 5-6 saláta levél, 8-10 zsenge pitypang levél, 2-3 medvehagyma levél, 2-3 pitypang virág
leszedett szirma
Öntet: 3 evőkanál szőlőmagolaj, 1 kávéskanál citromlé, csipet citrombors

A hozzávalókat nemes egyszerűséggel kézzel összetépdestem, vigyáztam arra hogy az ismert dolgok,
mint saláta és medvehagyma legyenek a nagyobb darabok A zöldeket összekevertem,
meglocsoltam az öntettel és megszórtam a szirmokkal.

HOZZÁVALÓK:
 30 dkg pitypanglevél
 5 cl ecet
 2 cl olíva olaj
 1 mokkáskanál fehér bors
 1 evőkanál kapor
 2 db tojás
 2 db paradicsom só

ELKÉSZÍTÉS:
A zsenge pitypangleveleket megtisztítjuk, alaposan megmossuk, szárazra itatjuk. Salátástálba helyezzük,
ráöntjük az ecetet, az olajat, megsózzuk, és őrölt fehér borssal ízesítjük.

Lazán összekeverjük, és megszórjuk apróra vágott friss kaporral. Cikkekre vágott főtt tojással, és
paradicsommal díszítve tálaljuk.