Szarvasmarha-tenyésztés

A szarvasmarha-tenyésztés jelentősége, helyzete.

Alapvető élelmiszereket (tej, hús), emellett a vaj, sajt, tejpor és egyébb termékek gyártásához ipari
nyersanyagot szolgáltat. A szarvasmarha szinte valamennyi, táplálkozásra nem alkalmas testrészét
(bőr, fagyyú, csont, szaruképletek, a gyógyszergyártáshoz szükséges endokrin mirigyek stb.) további
feldolgozások útján hasznosítani lehet. Jelentős a trágyatermelése 8-16 t/év.
Mint kérődző állat, nagyrészt nagy rosttartalmú takarmányokon tarthat
Magyarországon az '50-es években a szarvasmarha létszám meghaladta a 2 milliót, ebből 1 millió
tehén.
Kettős hasznosítású magyar tarka fajtánk részaránya csökkent, és megnövekedett a tejelő típusú,
holstein-fríz létszáma. Kialakult az egyhasznú húsmarhatartás.
A tejtermelés terén a fő cél a hazai szükségletek megteremtése. Az EU kvótarendszerrel korlátozza a
tejtermelést. Az egy lakosra jutó tej és tejtermék fogyasztás, vaj nélkül 140-150 l körül alakul
Magyarországon, míg más országokban akár 400 l is lehet.
A marhahús termelés, és a húsmarha ágazat fejlesztése mellett az exportlehetőség szól. Fajlagos
marhahús fogyasztásunk 4-4,5 kg/fő, az USA-ban 34 kg/fő, de Ny-Európában is eléri a 25-30 kg.
A szarvasmarha biológiai, faji sajátosságai.
A kérődzők osztályába, a marhafélék családjába tartozik.
Egyet ellő (unipara) állatfaj. A borjak születési súlya az anya élősúlyának 5-8%-a, 20-25 kg. A
fejlődő szarvasmarhák súlygyarapodása napi 0,8-1,3 kg, de függ a fajtától, ivartól és a
tkarmányozástól. Az üszők tenyészérettségüket 15-22 hónapos kor között érik el, mikor testsúlyuk a
kifejlett korinak a 2/3-a, 3/4-e. A tehenek kifejlettkori testsúlya 500-550 kg, a bikáké 950-1200 kg.
Biológiailag lehetséges életkora 30-35 év, de átlagosan 5-8 évet élnek.
Vemhességi idejük átlagosan 285 nap. Az ellés után az első ivarzásuk 15-20 nap múlva következik
be, majd átlagosan 21 naponként. A termékenyítést azonban a harmadik ivarzástól (ellés után 8-9
hét) célszerű megkezdeni. Az ivarzás tartama 6-36 óra. A két ellés között eltelt idő 12-13 hónap,
ebből a tejtermelés 10-11 hónapot, a szárazon állás pedig 2 hónapot tesz ki. A tejelő típusú tehenek
laktációs tejtermelése általában 7000 kg feletti.
A kifejlett szarvasmarha saját testsúlyának számában kifejezve zöldtakarmányokból hozzávetőleg
10%, silózott takarmányból 5%, szénafélékből pedig 1-2%-nyi mennyiséget képes naponta megenni.
A szarvasmarha termékei.
Fő- vagy elsődleges terméke a tej és a vágómarha. Másodlagos terméke a sajt, vaj, marhahús-
készítmények stb. Melléktermkei pedig a bőr, faggyú, szaruképletek stb.
A tej.
A nőivarú emlősállatok tejmirigyének szekrétuma, az újszülött állatok első tápláléka. A tej és a belőle
készített tejtermékek könnyen emészthető, nagy biológiai értékű emberi táplálékok.
A tej egy polidiszperz rendszer, 12-13%-a szárazanyag, 3,6-4%-a zsír, 3,4-3,6%-a fehérje, 4,7-
4,9%-a tejcukor és 0,7%-a ásványi anyag.
A tejzsír a tejben apró, szabad szemmel nem látható golyócskák formájában, finom eloszlásban van
jelen. A vajgyártás alapanyaga.
A tejfehérje magas biológiai értékű, nagyon sok fontos eszenciális aminosavat tartalmaz. Mintegy
80%-a kazein.A kazein a sajtgyártás alapanyaga.
A tejcukor a tej legállandóbb összetevője. Glükózból és galaktózból felépülő diszaharid. Az ásványi
anyagok a tejben az ember számára könnyen felvehető, jól hasznosítható, szerves és szervetlen
vegyületek formájában találhatók. Fontosabb makro- és mikroelemeket tartalmaz. A vas azonban
kevés a tejben. A vitaminok közül a tej az ember számára szükségeseket kivétel nélkül tartalmazza.
A szomatikus sejtek a tőgy szöveteiből, a vérből kerülnek a tejbe.Ezek mennyiségének növekedése,
minek oka rendszerint tőggyulladás, rontja a tej minőségét.
A friss tej sűrűsége 1028-1033 g/l, fagyáspontja -0,6 fok körüli, forráspontja 100,16 fok, pH értéke
6,-6,7, savfoka 6-7.
Fontos a fizikai tisztaság. A fogyasztásra fordított tej összcsíraszáma 100 ezer/köbcm, a sejtes
elemek száma (szomatikus sejtszám) 400 ezer/köbcm. Nem szabad tartalmaznia erjedést gátló
anyagokat, tisztítószereket, fertőtlenítő szereket, antibiotikumokat, gyógyszereket.
A fontosabb tejtermékek: fogyasztói tej, ízesített tejkészítmény, savanyított tejkészítmény, tejföl,
tejszín, joghurt, kefir, túró, fagylalt, fagylaltpor, vaj, vajkrémek, sajt, sűrített tej, tejpor, tejfehérje
készítmény stb.
A vágómarha és marhahús.
Bármelyik ivarban, testtömegben, életkorban, és tápláltsági állapotban vágásra értékesíthető, húsa és
belsőségeinek nagy része élelmezési célra felhasználható. A növendék állatokat hízlalni szoktuk, a
selejtezett felnőtt állatokat pedig feljavítani vágás előtt.
Vágómarha kategóriák.
Vágóborjú: maximum fél éves és 250 kg.
Fehérhúsu borjú: 180-200 kg, 20-22 hetes, világos színű húst ad, úgy, hogy a borjakat kizárólag
tejjel vagy tejpótló készítményekkel takarmányozzák, szilárd takarmányokat (széna, abrak) nem
kap,igy a vasfelvételi lehetőségek kizártak-a hús szine fehér lesz.
Baby beef: 350-400 kg, 10-12 hónapos. Főleg a kistestű húsmarhák (hereford, angus) szolgálnak e
célra.
Növendék bika: 550-600 kg, hímivarú. Elő lehet állítani intenzív (sok abrak kevés széna), és
félintenzív (nagy mennyiségű silókukorica szilázs, kevesebb abrak és széna) takarmányozással. Az
előbbi esetben 13-15 hónapos korban, az utóbbiban 16-18 hónaposan készülnek el.
Növendék tinó (borjúfogas tinó): a bikákat fiatalon ivartalanítják, és tinóként hízlalják. Lehet 550-
600 kg. Növekedési eréje kisebb, mint a bikáké, de húsuk márványozottabb, ízletesebb,
porhanyósabb.
Növendék üsző: 400-450 kg, 15-20 hónapos, nőivarú. Növekedési eréje, takarmányértékesítése
rosszabb. Az üszők elsősorban a tehénállomány pótlására szolgálnak, csak a tenyésztésre nem
alkalmasakat szokták hízlalni, vágásra értékesíteni.
Fiatal tehén (előhasznosított üsző): 400-500 kg, 24-28 hónapos, egyszer ellett.
Selejt tehén, selejt bika: tenyésztésből kiselejtezett felnőtt állatok. Különböző súlyúak, korúak, és
kondíciójúak. Húsa száraz, durva rostú, melegen darálva sok vizet vesz fel. Elsősorban leveshúsnak,
vagy nem tartós töltelékárúnak (párizsi) való.
A vágómarha minősítése.
Élő állapotban történő minősítés: az állat megszemlélésével, illetve pontozásával. A bírálat kiterjed
az élősúlyra, a hízottság fokára, az egyes testtályak izmoltságára, hústeltségére, az értékes húzrészek
arányára, a ccsontozat mennyiségére, az állatról alkotott összbenyomásra.
Vágás utáni minősítés: a vágóhídon mért paraméterek alapján, és a húsminőség vizsgálatával is
kiegészül.
SEUROP minősítés: S=szuper, E= kiváló, U= nagyon jó, R= jó, O=elég jó, P= megfelelő.
A faggyúságot 1-5 számjeggyel értékelik: 1= nagyon sovány hús, 2= fényes felületű, 3= ha a hát és
az oldal faggyúval fedett, 4= ha az egész testet faggyú fedi, 5= nagyon faggyús.
A vágómarhából kitermelhető húsrészek.
A vágóhídon a húsrészeket a tőkehús (forgalmazásra) és ipari hús (további feldolgozásra) különítik
el.
A tőkehús:-első osztályú (pecsenye húsok): bélszín, hátszín, rostélyos, gömbölyű felsál, hosszú felsál,
fehérpecsenye.
Másod osztályú(leveshús):fartő,csípőfartő,lapocka,oldallapocka,puhahátszín,csontos oldalas,szegy
Harmad osztályú (gulyáshúsok): inakkal átszőtt, tarja, nya+k, puhaszegy, lábszárhús
A szarvasmarha termelését befolyásoló tényezők:
Fontosabb tényezők:-a genetikai tényező: A tej mennyisége gyengén öröklődik, a tejzsír és
tejfehérje százalékos aránya azonban jól. A növekedés közepesen, a vágóértékkel kapcsolatos
tulajdonságok nagy része pedig jól öröklődik.
Fajta és típus: mind a tej-, mind a hústermelésben fontos. A húsmarhafajták csak annyi tejet
termelnek amivel felnevelik borjaikat, 1500-2000 kg/év. A kettős hasznosításúak éves termelése
5000-7000 kg, a tejhasznosításúaké pedig 6000-10 000.
A tehenek testtömege: a nagyobbtestű tehenek életfenntartó szükséglete nagyobb, mint a kisebb
testűeké, így azonos tejtermelés esetén egységnyi tejmennyiségre több takarmányt Takarmányozás:
akkor érünk el kedvező termelési szintet, jó súlygyarapodást, ha az állatokat szükségletüknek
megfelelően takarmányozzuk.
A borjazás hónapja: hagyományos takarmányozás esetén az ősszel és télen borjadzó tehenek
tejtermelése kedvezőbb. A borjazás hónapja az éves takarmányozási, és egyébb költségeket is
jelentősen befolyásolja.
Tartási technológiai tényezők: az állat olyan körülmények között termel kielégítően, amelyben
igényeit kielégítjük, viszonylag kevés stressz-hatásnak van kiszogáltatva, a jó közérzete biztosított.
Az éghajlati, isőjárási tényezők: a kifejlett szarvasmarha hőmérsékleti komfortzónája 5-15 fok. 27-
30 fok fölött a a takarmányfelvétel csökken. A nagyobb termelésű tehenek érzékenyebbek a
hőmérséklettel szemben.
Az állatok egészségi állapota, kondíciója: jó termelést csak egészséges állatoktól lehet várni.
Az életkor: a tehenek tejtermelése bizonyos ideig növekszik, majd stagnál végül csökken.
Legnagyobb a tejetermelés a 4-6. laktációban.
A laktáció állapota, az ellés után eltelet idő: a tehén napi termelése a laktáció elején (6-12 hét) a
legmagasabb, majd folyamatosan csökken és a laktáció végén a legalacsonyabb.
A borjazások gyakorisága: olyan állományban amely ritkábban borjazik, kevesebb lesz az
utánpótlási hányad és a hízóalapanyag.
A fejések száma: ha többször fejünk, különösen a jobb termelésű tehenek esetében, növekszik a tej
mennyisége. Napi héromszori fejéskor 5-20% többlet-termelésre lehet számítani.
Napszak: a reggeli fejéskor általában több, de hígabb a tej, mint este.
Szarvasmarhafajták.
A világon 400 marhafajtát tartanak számon. A tenyésztői munka eredményeként a szarvasmarhafajták
korszerűsödnek. A holstein-fríz létszáma világszerte dinamikusan emelkedik.
A leggyakoribb a termelési irány és a típus szerinti csoportosítás:
 kettős hasznosítású (kombinált típus)
 tejhasznú, tejelő típus
 húshasznú, hústípus
A tejelő típussú tehenekre jellemző a finom szervezet, a megnyúlt, keskeny fej, a viszonylag hosszú,
izomszegény nyak, mar, hát, far, ágyék, a jól fejlett, mirigyes tőgy, továbbá az hogy a törzs
oldalnézetből hátrafelés mélyülő.
A hústípusú állatok feje rövid, széles, nyaka rövid, valamennyi testtája jól izmolt, tőgye kicsi,
fejletlen, a törzs oldalnézetben tégla alakú.
A kettős hasznosításúak a kettő között foglalnak helyet.
Hagyományos fajták.
Kialakulásuk során döntően a természetes szelekció érvényesült, a hely sajátosságaihoz jól
alkalmazkodtak, nagyfokú ellenálló képességgel, igénytelenséggel rendelkeznek, de mind az
izmoltságuk, hústermelésük, mind a tejtermelésük csekély. Jelentőségük géntartalékként jön
számításba.
A magyar szürke: a '30-as évekig a legjelentősebb fajta volt. Külleme tetszetős, az őstulokhoz
hasonló. A tehenek színe többnyire ezüstszűrke, a bikák kissé kormosak és a szemük körül sötét
okula van.A borjak első vedlésig pirókok.
A tehenek 550-600, a bikák 700-900 kg-osak. Igénytelen, könnyen ellő, késő érő fajta. Az üszők 3
éves kor körül tenyészérettek. Tejtermelésük 1000-1500 kg, 4-2% zsírtartalommal. Izmoltságuk
mérsékelt.
Egyéb hagyományos fajták: kistestű busa vagy riska marha, az olasz maremann, a francia gasconne, a
svájci eringi marha, finn marha, skót hegyi marha, angol parkmarha stb.

Kettős hasznosítású fajták.

Nemesítésük során mind a tej-, mind a hústermelést javítani igyekeztek.
Tej-hús típus: finomabb szervezet, kisebb testű (600 kg alatt), jobb tejtermelésű (5000 kg felett),
gyengébb hústermelésű.
Hús-tej típus: durvább szervezetű, nagyobb testű, kisebb tejtermelésű, jobb hústermelésű.
Hegyi tarka fajtacsoport.
Származási helye az Alpok. Edzett, ellenálló jó alkalmazkodó képességű, közepes tejtermelésű, jó
növekedési erélyű fajták.Szabálytalan sárga, vagy piros tarkák. A fej a has, a lábvégek, a tőgy és a
farokbojt rendszerint fehér, testük többi része világossárga, piros több-kevesebb fehér folttal.
A tehenek 600-700 kg, a bikák 900-1300 kg-osakVágóértékük jó.
Tőgyük tömb alakú, gyakoriak a szabálytalan tőgybimbók, ezért gépi fejhetőségük nem a legjobb.
Tejtermelésük 4000-6000 kg/év, 3,9-4% zsírtartalomma.
A magyar tarka: a 19. százat mésodik felétől alakult ki. Létrejöttében a szimmentálinak volt nagy
szerepe.
1972-ben az állomány egy részét holstein-frízzel átkeresztezték, más részén húsirányú szakosodást
végeztek. A harmadik rész maradt kettős hasznosításúnak.
A magyar tarka hús-tej típusba sorolható. A tehenek 600-700, a bikák 900-1300 kg-osak. Az üszők
17-18 hónaposan vehetők tenyésztésbe. Tejtermelésük 4500-5500 kg, 3,8-4% zsírtartalommal. A
bikák napi súlygyarapodása 1200-1300 g.
A szimmentáli: robusztusabb, durvább szervezetű, nagyobb testű hús-tej típus. A tehenek 650-750,
a bikák 1100-1300 kg. Tejtermelésük 4500-5000 kg. Hústermelése kiváló.
Az osztrák marha: tej-hús típusú. Finomabb szervezetű, valamivel kisebb testű, jobb tejtermelő
(5000-5500 kg). Gépi fejhetősége kedvezőbb.
A bajor tarka: tej-hús típusú, tejtermelése 5500-6000 kg.
A montbeliard: tej-hús típusú, de tejtermelése és gépi fejhetősége annyit javult, hogy
tejhasznosításúnak is mondhatnánk. Tejtermelése 6000-7500 kg.
Az amerikai szimmentáli: testtömege – különösen a testhosszúsága és növekedési eréje –
jelentősen növekedett. Izmoltsága és húsformái is felülmúlják európai társaiét.
Borzderes fajtacsoport.
A legősibb fajták közé tartozik. Származási helye Svájc. Színük a világosszürkétől a sötétbarnáig
változó. A bőr, a szutyak, a szarvvégek, a körmök és a nyelv palaszürke. A tehenek 550-650 kg-
osak. Tej-hús típusba sorolhatók.
Az európai borzderes (Braunvieh): tejtermelése 5000-6000 kg.
A kárpáti borzderes tejtermelése 4000-4500 kg, 3,9-4% zsírtartalommal.
Az amerikai borzderes az európainál nagyobb testű, de kevésbé izmolt. Tejtermelése 7000-8000 kg.
Lapályi fajtacsoport.
Eredetük az Északi-tenger partvidáke. Tej-hús típusba tartoznak, jellemzőjük a finom szervezet, a
szabályos tőgyalakulás, a jó gépi fejhetőség. Középkorán érő fajták, az üszők 16-18 hónaposan
tenyészérettek.
A feketetartka lapálymarha: nagyobb testű, legjobb tejtermelő. Színe szabálytalan feketetarka. A
tehenek 600-700 kg-osak, 5800-6000 kg tejtermelésűek,3,8-4% zsírtartalommal.
A vöröstarka lapálymarha: kisebb testű kevesebb tejet termel. Színe szabálytalan vöröstarka. A
tehenek 550-600 kg-osak, 5500-6000 kg tejtermelésűek, 4% zsírtartalommal.
Az egyszínű vörös lapály: a legkisebb testű. Legismertebb a dán vörös. A tehenek 550-600 kg-osak,
5000-5500 kg tejtermelésű, 4,2% zsírtartalommal.
Tejhasznosítású fajták.
A holstein fríz: az európai feketetarka lapálymarhából alakították ki. Súlya 650-750 kg, a bikák
1000 kg körüliek.
Átlagos termelése 7000-9000 kg, 3,5-3,8%-os zsírtartalommal.
Könnyen ellő. Növekedési erélye nagy. A növendék bikák napi 1,1-1,2 kg körüli súlygyarapodást
érnek el. Izmoltságuk, húsformáik, az értékes húsrészek aránya kedvezőtlen.
A jerzei: világos fakkó, szürke és barna színváltozatban fordul elő. Kistestű. A tehenek 400-500 kg-
sak. Szervezete szilárd, csontozata finom. Tőgyalakulása szabályos, a gépi fejhetősége kiváló.
Növekedési erélye kicsi, vágóértéke gyenge. Az üszők 13-15 hónapos korban tenyészérettek.
Könnyen ellik. Tejtermelése 4000-4500 kg, 5-8% zsírtartalommal, a legkoncentráltabb tejet termeli.
A hungarofríz: 50-75%-ban holstein fríz, 25%-ban jerzei és 0-25%-ban magyar tarka.
Szín, testtömeg és termelés tekintetében még elég heterogén. A tehenek 500-600 kg. Közpesen érő.
Az üszők 16-17 hónaposan tenyészérettek. A fajta növekedési erélye, vágóértéke közepes.
Tejtermelése 4500-5000 kg, 4,2-4,5% zsírtartalommal. Reprodukciós teljezítménye jobb mint a
holstein-frízé.
Az ayrshire: sötétvörös- mahagónitarka, sok fehérrel. Közepes testű, a tehenek 450-550 kg.
Könnyen ellő.Tőgyalakulása és gépi fejési lehetősége kiváló. Termelése 4500-5500 kg, 4,2-4,5%
zsírtartalommal. Növekedési erélye kicsi, vágóértéke gyenge.
Húshasznosítású fajták.
Brit húsmarhafajták.
Kistestű igénytelen fajták. A tehenek 450-600 kg-sak. Körán érők, az üszők 13-18 hónaposan
tenyészérettek. Könnyű ellők, 1-1,2 kg napi súlygyarapodásúak. Korán faggyúsodnak, vágóértékük
közepes, kisebb súlyra hízlalhatók (500 kg).
A hereford: színe szabályos vöröstarka (a fej, a martájék, a has alja, a lábvégek és a farokbojt fehér,
máshol élénk vörös). Szarvalt és szarvatlan változatban is előfordul. Tejtermelése csekély, sokszor a
borjúnak sem elég.
Az aberdeen angus: színe fekete, de vörös is előfordul.Szarvataln fajta.
A lincoln red: egyszínü vörös. Nagyobb testű, jobb növekedési erélyű és izmoltságú.
A galloway: egyszínü fekete, fehér, vagy öves, szarvatlan. A tehenek 350-400 kg-sak.
Francia és belga húsmarahafajták.
Nagytestűek.A tehenek 600-850, a bikák 900-1200 kg-sak.Nehéz ellők. A napi súlygyarapodásuk
1,2-1,4 kg. Vágóértékük kiváló.
A charolais: színe tejfölsárga. Nagy rámájú, erős csontozatú. Nehezen ellő.
A limousin: barnásvörös. Az előbbinél kisebb testű, finomabb csontozatú, kisebb növekedési erélyű,
jobb csont-hús arányú, könnyebben ellő.
A blonde d'Aquitaine: világos és sötétebb sárgás-, barnásvörös színárnyalatban fordul elő.
Közepesen ellő.
A rouge des prés: sötétvörös tarka sok fehérrel. A francia fajták között a legnagyobb testű. Hosszú
törzsű. Vannak 850 kg feletti tehenei is és az 1400 kg-ot meghaladó bikák. Nehezen ellő.
A kék-fehér belga: színe fehér, vagy csipkézett kék esetleg feketetarka. Jellemzője a túlizmoltság.
Reprodukciós telejesítménye kicsi. Nehezen ellő, császározni kell.
Olasz húsmarhafajták.
Színük fehér, szürkésfehér. A tehenek 600-800 kg. A bikák 1000-1200 kg-osak. Későn érő fajták, az
üszők 20-26 hónapos korban tenyészérettek.
A chianina. Színe porcelánfehér. A legjobb tehenek 1000 kg körüliek, a legjobb bikák 1500 kg
körüliek.
A marchigiana majdnem fehér, a romagnola és a piemonti sötétebb, szürke színű.
A szarvasmarha-tenyésztés gyakorlata.
Technológiai folyamatai a következők: tejtermelő tehenészet, húshasznosítású tehenészet,
borjúnevelés, növendéküsző nevelés, szarvasmarha hízlalás, tenyészbika nevelés.
Tejtermelő tehenészet.
Tejhasznosítású, vagy kettős hasznosítású teheneket tartanak. Cél a nagy mennyiségű, jó minőségű
tej előállítása. A tehenészeti tevékenység magába foglalja a tehenek elhelyezését, takarmányozását,
gondozását, ápolását, állat-egészségügyi kezelését, vemhesítését, elletését, továbbá a fejést és az
elsődleges tejkezelést.
A tehenészetek működtetéséhez szükséges a legnagyobb beruházás.
A tehenek elhelyezése.A tehenek elhelyezése történhet nyitott és zárt istállókban.
A zárt istállók: minden állandó fallal határoltak, klímájuk az időjárástól többé-kevésbé független.
Előnyük, hogy az állatoknak kellő védelmet nyújtanak. Hátrányuk, hogy beruházási költségük
magasabb, levegőjük nem friss, bennük az állatok kevesebbet mozognak, ami a tehenek termelése és
alkalmazkodó képessége szempontjából kedvezőtlen.
A nyitott istállók: egy, vagy több oldalon nincs faluk, így klímájuk a környezetétől kevéssé tér el.
Mérsékeltebb klímájú országokban jellemző. Előnyük, hogy olcsóbbak, az állatok többet
tartózkodnak a friss levegőn, mozgásukban kevésbé korlátozottak, edzettebbek, ellenállóbbak
lehetnek.
A tartásmód szerint megkülönböztetünk kötött és kötetlen rendszerű tartást.
Kötött tartásban az állatokat egyenként lekötve helyezzük el. Régen keresztállásos, aztán pedig
hosszanti állásos rendszerben építették. Az előbbi szinte teljes mértékben kézimunka végzésre
alkalmas, az utóbbi jobban gépesíthető.
Kötetlen tartásban az állatokat lekötés nélkül csoportosan tartják. A fejést fejőházban végzik. Az
etetés az etetőtérben történik, ahol az állatok maguk keresik fel az élelmet.
A pihenőhely szerint lehetnek pihenőbxos, vagy mélyalmos rendszerek.
A pihenőboxos rendszerben az állatot három oldalról fa, vagy fémszerkezettel határolt helyen
(boxban) pihenhetnek. Előnye, hogy az állatok nyugodtabban kérődzhetnek.
A mélyalmos tartás: az állatok a pihenőtérben csoportosan pihenhetnek.
A tenyésztés és szaporítás szervezése.
A tenyésztői munka fontos része a párosítási terv elkészítése. Az apaállatokat bikakatalógusokból
lehet kiválasztani.Figyelembe kell venni, hogy elsősorban mely tulajdonságok javítására törekszünk.
A tenyésztői munka során fontos a nőivarú állomány szelekciója.
A termelési eredményt a selejtezések szakszerű elvégzésével is lehet befolyásolni. A gyengébb
termelésűek kiselejtezésével a jobb teljesítményűek maradnak meg tenyésztésre, ezáltal a
tehénpopuláció generációról generációra javul.
A szaporítás szervezsée az ivarzó egyedek kiválasztásával kezdődik. Ezeknek megváltozik a
viselkedése. Az ellés utáni 15-20. napon az ivarzás csendes, és nincs peteleválás. Kifejezett ivarzási
tünetekkel és peteleválással járó ivarzásra az ellés utáni 36-42. napont lehet számítani, és rendszerint
a következő ivarzáskor, az 51-63. napon termékenyítünk. Ma már általánosan a mesterséges
megtermékenyítést alkalmazzák. A vemhességvizsgálat fontos annak érdekében, az ellési időközt
rövidíthessük. Következtetni lehet a vemhességre a külső jelekből: ivarzás elmaradása, az állat
megnyugszik, később a has terjedelme megnő. Végezhetünk rektális(végbélen keresztül) vizsgálatot
is, de a tej hormonszintjéből is következtetni lehet a vemhességre.
A vemhes teheneket a vemhesség 7. hónapjának a letelte után nem célszerű tovább fejni. A várható
ellés előtt két hónappal el kell apasztani a tehenet. Nagyobb tejtermelésűek esetében, először
csökkentik a fejések számát, majd kétnaponta fejnek végül elhagyják a fejést. Elvonják továbbá az
abrakot, csökkentik a tejtermelést serkentő takarmányok (zöldtakarmányok) és az ivóvíz
mennyiségét is. Kisebb termelésű és egészséges tőgyű teheneknél a gyors apasztást is alkalmazhatják,
mikor egyik napról a másikra leállnak a fejéssel.
Az ellés idejére az állatokat elletőistállókba teszik, ahol 10-40 napot töltenek. Ezek lehetnek kötött
tartási rendszerűek, vagy kötetlen tartási rendszerűek csikóboxosak.Az elletőhelyet meg kell
tisztítani, fertőtleníteni, az állatot úgyszintén. Ellés után figyelemmel kell kísérni a nemiszervek
visszaalakulását. A magzatburok ellés után mintegy 6-8 óra múlva távozik, a méh a teljes
működőképességét pedig 45-50 nap múlva nyeri vissza.
Az újszülött borjú ápolása. Születés után ellenőrízni kell a légzését, az orrából és a szájából a
nyálkát el kell távolítani. A köldökzsinór rendszerint az elléskor elszakad, de ha ez nem következne
be akkor el kell szakítani, vagy roncsoló ollóval el kell vágni. A sérült köldökcsonkot minden esetben
fertőtleníteni kell alkoholos jódoldattal. A tehén ösztönösen lenyalja a borját.
Fontos hogy a borjú minél korábban jusson föcstejhez (születés után 1-2 órán belül, minimum 2
literhez).

A tehenek takarmányozása.
A tehenek táplálóanyag szükséglete.
A teheneknek szárazanyagot, ebben energiát, fehérjét, rostot, ásványi anyagokat és vitaminokat kell
biztosítani. A napi szükséglet függ a tehenek testtömegétől, tejtermelésétől, kifejlettségi állapotától,
kondíciójától és tartásmódjától:
A nagy tejtermelésű frissfejős tehenek kezdetben nem képesek annyi szárazanyagot felvenni,
amennyire termelésük alapján szükségük lenne, és a testsúlyuk csökken. Később a takarmányfelvétel
és a szükséglet egyensúlyba kerül. Legkisebb a napi szükséglet a szárazonállás időszakában van.
A tehenek takarmány-ellátásának szervezése.
Éves takarmányellátás szervezése.
A takarmányozás jelenti a legnagyobb költséget.
Az éves takarmányellátás szempontjából megkülönböztetünk évszaktól függően változó és
monodiétikus takarmányozást.
Az évszaktól függően változó takarmányozás során tavasztól őszig az állatok folyamatos
zöldtakarmány-ellátására törekszünk. Tavasszal legkorábban az őszi takarmánykeverékeket
etethetjük (rozsos, búzás, bükköny stb.), majd egyéb zöldtakarmányok (lucerna) jöhetnek
számításba. Később a tavaszi takarmánykeverékek, majd a lucerna második kaszálása, borsó
csalamádé, stb. etethető.
Téli időszakban a zöldtakarmányokat silózott takarmányok váltják fel.
A monodiétikus takarmányozásnál a tehenekkel egész évben folyamatosan azonos
tömegtakarmányokat (silózott takarmányok, széna) etetünk.
Napi takarmányozás szervezése.
Az állatok számára napi takarmányadagot állítunk össze.
A kifejlett tehenekkel saját testsúlyuk százalékában kifejezve zöldtakarmányokból hozzávetőleg
10%-ot, silózott takarmányokból 5%-ot, szénafélékből pedig 1-2%-ot etethetünk naponta.
A tehenek táplálóanyag ellátását egyedi és csoportos takarmányozással biztosítjuk.
Az egyedi takarmányozást elsősorban kötött tartás mellett alkalmazzák, de kötetlenben is lehet ha
van számítógéppel vezérelt az állatok egyedi kódjával működtethető abrakadagoló berendezés. Az
alaptakarmány főleg tömegtakarmányokból áll, de egy kevés abrakot is tartalmazhat.
A csoportos takarmányozásnál a termelés szerintcsoportokat alakítanak ki (frissfejős, a laktáció
közepe táján levő, a laktáció vége felé levő, szárazonálló).
A fejés
Történhet kézzel vagy géppel. A kötött tartási rendszerekben a fejés az állatok tartózkodási helyén
történik. Korábban sajtáros vagy tankos fejőberendezéseket használtak. Ma már vezetékes
fejőberendezéseket használnak, melyek előnye, hogy a tej az istálló levegőjével nem érintkezik,
hanem a tejvezetékeken keresztül közvetlenül a tejházban elhelyezett hűtőtartályba kerül.
A kötetlen tartásnál a fejést külön erre a célra kialakítot fejőházban végzik. A fejőházak lehetnek
szakaszos üzemelésűek (tandem, halszálkás, poligon) vagy folyamatos (karuszel, unilaktor)
üzemelésűek.
Általában naponta kétszer fejünk, de nagy tejtermelő állományokban háromszor is fejnek.
A tej képződése olyamatos, a tejleadás veleszületett feltétlen reflex által kiváltott hormonhatásra
következik be. A reflexet a borjú szopása, gépi fejés esetében pedig a fejéssel kapcsolatos zörejek
váltják ki. A reflex hatására oxitocin jut a vérbe, onnan a tőgybe kerül.Az oxitocin hormon hatása
pedig 6-8 percig tart. A fejést ez alatt az idő alatt kell elvégezni.
A fejés során beszélünk előkészítő műveletekeről, az állatok fejőházba hajtása, vagy a fejőgép
előkészítése, a tőgy tisztítása, a fejőkelyhek felhelyezése. A fejés a fejőkelyhek felhelyezésétől a
tejfolyás megszűnéséig, illetve a fejőkelyhek levételéig tart.
Az utóműveletekhez tartozik a kézi utófejés, a tőgyfertőtlenítés, a fejőberendezések tisztítása stb.

A fejés műveletei:
 a tőgy mosása: tisztítás, a tehén előkészítése és a reflex kiváltása a célja. 35-40 fokos
vízzel, mert a hideg víz tejvisszatartást eredményezhet.
 Tőgytörlés és masszázs: a tejleadást (reflex) segíti.
 Az első tejsugarak kifejése: cél, hogy a baktériumban gazdagelső tejsugarakat
elkülönítsük Az első tejsugarakat minden esetben meg kell semmisíteni.
 A fejőkelyhek felhelyezése
 a fejőkészülék eligazítása, a tejfolyás ellenőrzése: az átlátszó csöveken figyeljük a
tejfolyást.
 Gépi utófejés: a tejfolyás csökkenésekor a legtöbb géptípus kisebb vákumra vált át, és
elvégzi az utófejést.
 A fejőkészülék levétele: e műveletet a legtöbb gép ma már elvégzi. A legtávolabbi
fejőkehelybe ujjunkkal levegőt engedünk, így a vákum megszűnik, a készülék könnyen levehető.
 Bimbóvégek letörlése, fertőtlenítése: a tejcseppeket letöröljük, majd
fertőtlenítőszerrel kezeljük a bimbót. A bimbócsatornát így elzárjuk a kórokozók bejutásától.
A fejőkészülékből el kell távolítani a bennemaradt tejet, alaposan el kell mosni és fertőtleníteni.
Tisztítás lehet kézzel vagy géppel.
Fontos a tej fejés utáni kezelése.A kifejt tej elsődleges kezelése a tehenészetekben történik (a tej
szűrése). A vezetékes fejőberendezések beépített szűrővel rendelkeznek.
A tej hűtése és hűtve tárolása: a kifejt tej 37-38 fokos. Ilyen hőmérsékleten a baktériumok gyorsan
szaporodnak. Törekedni kell a hűtés minél gyorsabb elvégzésére. A gyakorlatban 4-6 fokra szokták
hűteni a tejet.
A tehenek gondozása.
A külső élősködők elleni védekezés, rovarirtó szerekkel, permetezéssel.
Rendszeres bőr- és szőrápolás, kefével, vakaróval, porszívóval, lemosással.
Rendszeres csülökápolás, ami ha kimarad a körmök elnőnek és ingyulladás jelentkezhet. A
körmözést évente kétszer végzik kalodában.
A szarvtalanítás célszerű borjúkorban, de idősebb korban is lehet. Érzéstelenítés után a szarvakat
csontfűrésszel eltávolítják. A vérzést nyomókötéssel vagy besütéssel szüntetik meg.
Az állatok egyedi megjelölése: életszámot kapnak füljelzőn.
Az állatok mozgatása jártatása, ami az egészségi állapot fenntartása, az ellenállóképesség megőrzése
érdekében kell.
Tej és kettős hasznosítású borjak felnevelése
Itatásos módszerrel történik. A húshasznosításúakat az anyjuk neveli természetes úton.
A borjúnevelés a születéstől hat hónapos korig tart. A fiatal borjak érzékenyek, hamar
megbetegsznek, és közöttük az elhullás nagy mértékű lehet.
Az itatásos módszenél a borjút azonnal vagy a föcstej kiszopása után az anyjától elválasztják, és tejjel
vagy tejpótló tápszerrel itatva nevelik fel.
A föcstejes időszak a borjú 8-10 napos koráig tart. Ekkor tarthatjuk az annyával együtt egyedi
boxban, vagy csoportosan, illetve anyjától elkülönítve egyedi ketrecben, vagy egyedileg lekötve.
Ebben az időszakban a kizárólagos táplálék a borjúnak a föcstej vagy kolosztrum.
Ennek szárazanyag- vitamin és ásványi anyag tartalma magasabb, és fontos immunanyagokat
tartalmaz. Fontos hogy születés után 2 órán belül legalább 2 l kolosztrumhoz jusson a borjú.
A föcstej biztosítása történhet szoptatással, kifejéssel és itatással.
A tejitatási időszak 8-10 napos kortól 50-90 napos korig tart.
A borjú takarmányozása a kezdeti időszakban kizárólag itatással történik. Az emésztőcstorna
garnitúrája kezdetben csak tej eredetű táplálékot képes lebontani.
6-7 liter napi adagja van, ezt napi kétszeri kiosztással adjuk.Az itatott tej tőgymeleg kell legyen. Az
itatás történhet vödörből, vagy szopókás itatóból.
Fontos, hogy a borjakat minél korábban szoktassuk szilárd talakrmányok fogyasztására. Ez elősegíti
az előgyomrok fejlődését, és a bendőemésztés megindulását.
A második héttől a borjú már kóstolgatja a szénát és az abrakot. A legjobb minőségű, ízletes szénát
adjuk a borjaknak.
5-6 hetes korára a borjú már rendszeresen és egyre többszilárd akarmányt eszik. Itatását akkor lehet
abbahagyni, mikor naponta 1 kg abrakot és ugyanennyi szénát elfogyaszt.
Utónevelési időszak a tejitatás után, 50-90 napos kortól 5-6 hónapos korig tart. Ekkor 12-14 állatból
álló csoportokat alakítanak ki. Célszerű ivarszerint is szétválasztani. A takarmányozás kizárólag
szilárd takarmányokkal történik. Fő takarmányként abrakot és szénát etetünk. A napi mennyiség 2-3
kg borjanként.
Ha a borjakat később hízlalni akarjuk, már a borjúnevelés utolsó időszakában intenzívebben
takarmányozzuk, a tenyésztésre szántakat pedig mérsékeltebben.
Fontos az ivóvíz ellátás, elfogyasztott szárazanyag kg-ként 5-6 l.
Az utónevelés befejezésekor a borjak 180-220 g-osak.
A borjak ápolása és gondozása: higiénia betartása, itatóedények tisztítása, fertőtlenítése, a külső
élősködők elleni védekezés. Egyedi megjelölés, szarvatlanítás.
Húshasznú tehenészet.
A teheneket azért tartjuk, hogy borjakat hozzanak a világra, és azokat 6 hónapos korukig
szoptatással neveljék fel.
A hozam csupán a választott borjú.
A tehenek tartása.
Kötetlenül tartják. Elhelyezhetik épületekben, de az épület nélküli tartás a legjellemzőbb. A nyári
időszakban a tehenek borjaikkal együtt éjjel nappal a legelőn vannak. Télire telelőkarámban,
telelőketrecekben helyezik el őket. Célszerű pihenődombot kialakítani, ahonnan lefolyik a víz és
szárazabb helyet biztosít az állatoknak. Fontos hogy a széltől védeni kell az állatokat, szélcsendes
helyek kiválasztásával, vagy szélfogó palánk segítségével.
A szaporítás szervezése.
A teheneket szezonálisan termékenyítik meg. Leggyakoribb a nyári megtermékenyítés, aminek
eredményeképpen a borjak, tél végén, tavsszal születnek
A kedvezőbb vemhesűléshez a fedeztetési időszakot meg szokták nyújtani. A borjazások ideje
nagyon eltolódik. Szoktak még egy téli pótfedeztetési időszakot beiktatni, ilyenkor a borjak ősszel
születnek. Néhány gazdaság két termékenyítési időszakot tart.
A fedeztetés történhet mesterséges megtermékenyítéssel, vagy bikákkal, egy-egy bikára 25-30
tehenet osztanak be. Ez történhet hárembeli vagy csoportos pároztatással. Sok telepen kombinált
termékenyítést alkalmaznak, a fedezési időszak elején inszeminálnak, a végén pedig bikákat
engednek a tehenek közé.
Takarányozás.
Táplálóanyag szükségletük kisebb mint a tejelő teheneké. Igényük az ellés utáni szoptatási
időszakban a legnagyobb, majd a laktációs görbe alakulásának megfelelően csökken. Miután a
borjakat elválasztottuk a szükséglet életfenntartó körülire csökken, majd a téli
hőmérsékletcsökkenésre és a magzat fejlődése következtében újra nő.
Kora tavasztól őszig a tehenek legelnek. Zsenge legelőkön szükség van azonban szárazanyag
kiegészítésre, szénára, takarmányszalmára. Júliusban, augusztusban kisülhetnek a legelők, ezért ilyen
helyeken telepített legelőkről kell gondoskodni. Ősszel a kukoricatarló maradványai bőven
biztosítják a szükségleteket. Ha nincs ilyen a teheneket tartósított takarmányokon tartjuk: silók,
szénafélék. Abrakot csak ritkán adunk. Főleg a termékenyítési időszakot megelőzően kondíció
javításra.
Húshasznú borjak felnevelése.
A borjakat természetes úton, az anyjuk neveli szoptatással.Ezért a húshasznú tehenet anyatehénnek is
szokták nevezni.A borjak edzettek, ellenállóak, növekedésük egyenletes, harmonikus.
A borjak fő tápláléka az anyatej.A nagyobb választási súly elérése érdekében azonban célszerű lehet
kiegészítő abrakolásban részesíteni.A választásig etett abrak mennyisége 50-200 kg. 3-4 hónapos
koruktól döntően legelő füvet fogyasztanak.
Választásuk egyszerre történik. Utána jól el kell különíteni őket az anyjuktól, mert visszaszöknek.
Tenyészüsző nevelés.
6 hónapos kortól első borjazásig tart. Inproduktív időszak ezért a lehető legolcsóbban kell megoldani
a tartást.
A tenyészüszők elhelyezése gondozása.
Kötetlenül, csoportosan, általában egyszerű nyitott istállókban. Nyáron az üszőket a legelőn tartjuk.
A tenyészüszők takarmányozása.
Az állatokat korcsoportokba osztják: éven aluli, éves kortól a vemhesség 6. hónapjáig, 6. hónaptól
idősebb borjak. Korcsoportonként eltérő, de korcsoportokon belül azonos takarmányozást
alkalmaznak.
Nyáron a legelő és a zöldtakarmányok, zélen a silózott takarmányok és a szénafélék jönnek
számításba.
Az éven aluli üszővel esetleg 2-3 kg abrakot etethetünk, éves kor és a vemhesség 6. hónapja között
max 3 kg körüli abrakot szoktak etetni. A vemhesség 6. hónapja után 3-5 kg abrak jöhet számításba.
Üsző előhasznosítás.
A szaporulat növelése érdekében a szokásosnál korábban veszik tenyésztésbe és elletik le.
Vágóüsző hasznosításnál azokat az üszőket is termékenyítik, amiket eredetileg hízlalásra szántunk.
2-2,5 hónappal korábban termékenyítenek, mint ahogy vágásra értékesítették volna, így 7 hónap
többlet tartás után kapnak egy többlet borjút.
Szarvasmarha hízlalás.
Vágás előtti hízlalással az előállított vágott áru mennyisége és minősége javítható. Hízlalásról csak
növendék marháknál lehet beszélni. A kifejlett állatok izomállományukat már nem növelik, ezért
nálluk feljavításról beszélünk.
A hízóalapanyag.
Hízlalásra a növendék bikákat használják inkább, mert tenyésztési célra kevesebb kell. A tengeren
túlon tinókat hízlalnak többet. Az üszők elsősorban tenyésztésre kellenek.
A hízlalási súly felős határa általában a tehén kifejlettkori súlyának a 75-80%-a. Ennél nagyobbra
nem érdemes mert faggyúsodik, romlik a takarmányértékesítés.
A piaci igényeknek megfelelően van:
 vágóborjú
 baby beef
 növendékmarha stb.
Tartás takarmányozás.
A növendék hízómarhák elhelyezése istállókban, karámokban történik. Alkalmazhatunk kötetlen és
kötött tartást egyaránt, azonban a kötött tartásnál a munka termelékenysége kisebb.
A táplálóanyag szükséglet annál nagyobb minél nagyobb súlygyarapodásra törekszünk.
A magas rosttartalmú takarmányok nem hízlalnak, a keményítőben és egyéb könnyen bomló
szénhidrátokban gazdag takarmányok viszont igen.
Magyarországon általában félintenzív hízlalást alkalmaznak. Naponta 8-15 kg szilázst, 2-3 kg szénát,
és 4 kg abrakot etetnek.
Hízlalásra eredményesen felhasználhatóak a különféle ipari melléktermékek (szukoripari, szeszipari,
olajipari stb.), fehérjepótlásra pedig a karbamid.

Juhtenyésztés.

A juh a legkorábban domesztikált állatfajok egyike.

A juhtartás olyan területeken történik ahol rosszak a termőhelyi viszonyok.
A juh biológiai sajátosságai.
A kérődzők alrendjébe, a marhafélék családjába, a juhok nemébe tartozik. A ma tenyésztett juhfajták
ősei az európai muflon, az arkal, és az argali.
Szezonálisan ivarzó faj. A termékenységi időszak 1-2 hónaptól 6-8 hónapig terjedhet, de vannak
fajták, amelyek egészéven át (aszezonálisan) ivarzanak. Csendesen ivarzó állat, keresőkosok
alkalmazása szükséges. Az ivarzások átlagosan 17 naponta ismétlődnek.
Ellés után az első ivarzás 4-6 hét múlva következik be. Vemhességi idejük átlagosan 150 nap. A
bárányok születési súlya 1,5-5 kg. Az iker és az egyet ellés egyaránt előfordul. 5-7 hónaposan
ivarérettek, a jerkék 9-12, a kosok 6-12 hónaposan tenyészérettek.
Az anyák 40-80 kg-osak, a kosok 70-130 kg-osak.
Jól hasznosítja a magas rosttartalmú takarmányokat, melléktermékeket. Kevésbé igényes a legelő
minőségével szemben. Az értéktelen takarmányokat is jól hasznosítja.
A kifejlett juhok zöldtakarmányból testtömegük 10%-át, szénából 3-4%-át, erjesztett
takarmányokból pedig 4-6%-át kitevő mennyiséget fogyasztanak.
A juh termékei.
Vágójuh és juhhús.
A legjövedelmezőbb ágazat a hústermelés, a bárányhízlalás. A vágóbárány elsősorban exportcikk.
Vágójuh kategóriák:
 tejesbárány: 60-70 napos, 14-20 kg
 pecsenyebárány: 4,5-5 hónapos, 30-35 kg-os
 éves pecsenyebárány: egyéves körüli, 40-45 kg
 idősebb selejt tenyészállatok is értékezíthetőek.
Kereskedelmi értékét a vágott testek izmoltsága, és a faggyúborítottság határozza meg. Minősítését
a SEUROP rendszerrel végzik. A faggyúságot 1-5 számmal értékelik.
A világospiros, rózsaszínes árnyalatú termék iránti kereslet, és az ár is nagy.
A juh húsát csontos húsként értékesítik, a meghatározó a comb, a gerinc és a lapocka aránya,
izmoltsága.
A formák is döntőek: a hát legyen széles és mély, a combok rövidek és teltek, a mellkes szélessége és
mélysége a kevésbé értékes húsrészek arányát növeli.
A gyapjú.
Olyan állati szőrköntös, amely sajátos szerkezete miatt nyírás után egyben marad, és kedvező
tulajdonságai miatt fonálkészítésre és nemezesítésre alkalmas.
A bunda szőrféleségei:
 valódi gyapjúszál (pehelyszál)
 felszőr
 hamis gyapjúszál
Ezekből csak a pehelyszál alkalmas textilipari felhasználásra.
A pehelyszál: a normál szőrszál három rétegből áll: felhám, kétrétegű kéregállomány és velőállomány.
A pehelyszálból a velőállomány hiányzik.
A pehelyszál textilipari értékét meghatározza:
 finomság: minél vékonyabb annál jobb
 hosszúság: minél hosszabb annál jobb
 szín: a fehér a jó
 fénye: ezüstös vagy nemes fény
 hűség: fizikai, kémiai tulajdonságai és az alak azonos legyen egész hosszában.
 Erősség, szakító szilárdság, simulékonyság, alakíthatóság, nyújthatóság, rugalmasság
stb.
A gyapjú bundát alkot. A gyapjúszálak pászmákban állnak össze, a pászmák fürtöcskékké, a
fürtöcskék fürtökké, a fürtök bundarészekké, a bundrészek bundává alakulnak. Ezt nevezzük
belszerkezetnek. A gyapjúban található anyagok a gyapjúzsír, a víz, az izzadmány és a különböző
szennyeződések (por, takarmány, egyéb növényi szennyeződések stb.).
A gyapjúzsír a bőr járulékos mirigyeinek váladéka, és a szálak védelmét szolgálja
A nyírás évente egyszer tavasszal történik, zömmel géppel. Egy nyíró 60-100 állatot tud megnyírni
naponta. A nyírást követi a válogatás (has-láb, bundagyapjú, szennyezett, anya-, bárány-, kosgyapjú).
Bezsákolják, osztályozzák, mossák, majd feldolgozzák.
Fontosabb hibák: nem mosható festék, rendellenes belszerkezet, csaposság, koloncosság, bogáncs és
egyéb, legelőről rákerült növényi szennyezettség, takarmányosság.
Gerezna és prém.
A gyapjúval együtt lenyúzott bőr a gerezna. A bőr oldali kikészítés az irha, a szőrmés oldali pedig a
prém.
A juh termelését befolyásoló tényezők.
A juh hús-, tej- és gyapjútermelését genetikai és környezeti hatások befolyásolják.
A genetikai tényezők alapvetők. A reprodukcióval kapcsolatos tulajdonságok gyengén, a
tejmennyiség gyengén, a tej összetevői jól öröklődnek. A növekedési tulajdonságok közepesen, a
vágóérték és a húsminőség jól, a gyapjútermelő késpesség közepesen illetve jól öröklődik.
Fajtatiszta tenyésztéssel 4-5 generáció alatt javíthatók az eredmények. Keresztezéssel már a második
generációban növelhető a szaporaság.
A hústermelést nagyban befolyásolja a szaporaság. A magyar merinók 120-130%-os, a booroola
merinók 200%-os szaporulatra képesek.
A hízóállat fajtája, típusa a növekedést és a vágóértéket befolyásolja. A napi súlygyarapodás a
hízlalás alatt 300-350 g/nap, húshasznú fajtáknál 450-600 g/nap is lehet.
A gyapjú mennyisége és minősége az állat ivarától, korától, fajtájától függ, és hogy milyen testtájról
nyírjuk. A hiányos takarmányozás mind a mennyiséget, mind a minőséget kedvezőtlenül befolyásolja.
A gyapjú szenyeződhet az istállóban keletkezett ammóniától (sárga lesz), vizelettől, bélsártól,
takarmánytól, az út porától, a legelő tüskés növényzetétől stb.
A juhfajták.
A világon több mint 400 fajta van. A merinók aránya a legnagyobb 500-550 millió.
A fajták több módon csoportosíthatók:
 ősök szerint
 farokalakulás szerint
 a hasznosítási irány figyelembe vételével
Gazdasági szempontból a hasznosítási irány és az intenzitás a legfontosabb.
Hasznosítási irány szerint:
 hús fajták
  tejelő fajták
 szapora fajták
 kettős hasznosítású fajták(hús-gyapjú,gyapjú-hús,szapora-hús,szapora-tej,gyapjú-
szapora)
 őshonos fajták (extenzívek).
Húsfajták: suffolk, texel, charollais, német feketefejű hús juh, dorset, dorper, barbados.
Tejelő fajták:keletfríz (akár 1000 l felett), awassi,lacaune,cigája.A fajta átlagos teljesítm.:400-600 l
Szapora fajták: romanov, finn és svéd landrace, booroola, a szapora merinó, a bábolna tetra.
Kedvező tulajdonságuk a nagy ikerellési arány és az aszezonális, a sűrített ellethetőség.
Őshonosnak minősített juhfajták a racka, a gyimesi racka, cikta, cigája génrezerként vagy
hobbiállatként vannak tartva.
Az intenzív fajták közé sorolhatók a tejelő, a szapora és húsfajták és a gyapjú-hús hasznosításúak.
Extenzív fajták: wells, mountain, corsa, sarda, walaska, curkán, cigája stb.
A juhtenyésztés gyakorlata
A juhok tartásának általános szempontjai.
A juhtartó telepek szélvédett és lejtős helyen kell legyenek, hogy ne legyenek sárosak. A telepet
célszerű körülkeríteni, vagyonvédelmi és higiéniai célból.
Lehet épület nélkül terelgetéses juhászat. Lehet félintenzív és intenzív telepszerűen elrendezett
juhászat, melyhez zárt karámok és kerített legelők is tartoznak.
Magyarország éghajlata mellett télen istállózni kell, ezért a juhtartásban legeltetési és teleltetési
időszakot különböztetünk meg. Vagyonvédelmi okok miatt a juhok nyáron is istállókban
éjszakáznak.
A juhok a hidegre alig, de a huzatra annál inkább érzékenyek.
Istállókkal szembeni néhány követelmény:
 belső magassága legalább 3,2-4 m legyen a gépesítés miatt
 szellőztetése 12 m fesztávolságig kielégítő. A 60 m-nél hosszabb épület huzatos és
munkaszervezés szempontjából sem előnyös.
Almozásra gabonaszalmát használunk. A legelterjedtebb módszer a mélyalmos tartás. A tiszta friss
alom az ellető istállókban a legfontosabb, mivel a szennyeződött tőgyekről a fiatal bárányok könnyen
fertőződhetnek.
A folyamatosan emelkedő trágyaszint miatt a választórácsokat, etetőket, itatókat állandóan át kell
helyezni.
Fontos, hogy az épület mindkét végén legyen ajtó, de nem árt ha a közepén is van néhány, lehetőleg
mindkét oldalon, mert a juhok szorosan egymáshoz tömörülve igyekeznek mozogni a ki és
behajtáskor, és a törődés csak így kerülhető el. A kapuk mérete a gépek miatt 3x3 m legyen.
Általában 250-300 állatra lehet számítani egy kaput.
Szellőztetéstechnikai szempontból az ajtókat magasságuk felénél általában megosztják.
A kezelő-, ápoló- és osztályozóberendezések közé a rekesztőrács, a fogadtató ketrec tartozik.
A térelválasztó (dranka, rekesztőrács, választórács) az épületen belül a rekeszek, folyosók
kialakítására szolgál.
Ha háremszerű pároztatás folyik, a térelválasztók egészen sűrű rácsok kell legyenek, mert a
szomszédos rekeszben levő kosok még a fémszerkezetet is szétverik.
Etetőkre télen a kiegészítőtakarmányok etetése miatt van szükség. Ezeket kézi erővel töltik fel, de
lehet géppel is. A szénarácsokhoz kisebb vályúkat illesztve az abrakanyagokat is ugyanott lehet
kijuttatni. Az egy anyára jutó etetőhossz 30-40 cm kell legyen.
A bárányoknak szoptatóberendezés is van.
Az itatók a legelőn a vályúk, melyeket lajtkocsiból, vagy szivattyúkkal töltenek fel. Épületekben
szelepes és szinttartós önitatókat használnak. Ezek 1,5-2 l űrtartalmúak.
A kifutókat, karámokat az épületek mellé építik, mert a növendékek egészséges fejlődése
megköveteli a mozgatást. Kedvezően hat a kosok teljesítményére, ha szabadon mozoghatnak az
épületen kívül. A hízó bárányoknak ilyenre nemigen van szükség.
Anyajuhtartás és báránynevelés.
A szaporítás szervezése.A juhászatok zömében a bárány az egyetlen termék, amely bevételt hoz. Az
alacsony szaporulat oka lehet a rossz vemhesülés, a vetélés, a gyenge szaporaság.
A juh évente adott időszakban – csökkenő fény idején, az északi féltekén ősszel – egy-két ciklusban
ivarzik.A juh ivarérése 4-5 hónapos korra tehető. A jerkék 10 hónaposan vehetők tenyésztésbe.
Ivarzását külső jelek alig kísérik.Szinte teljesen hiányzik a felugrás, az erős izgalmi tünet.A péra
pirosodása duzzadása sem kifejezett. Az ivarzás tartama 12-36, ritkán 48 óra. Két ivarzás között 16-
17 nap van.A vemhesség ideje átlagosan 150 nap. Az ellés közeledtét jelzi: a kitőgyellés, a has
leereszkedése, a péra megduzzadása.
Az ellés szakaszai:
 megnyílás (1-6 óra)
 kitolás (0,5-2 óra)
 utószakasz (0,5-3 óra)
A juhra nem jellemző a nehéz ellés. Ellés után az anya lenyalja a bárányt.
Az ellések napi lefolyása két csúcsra öszpontosul: döntően hajnalra, kisebb részben kora estére.
A házi juh általában késő nyáron és ősszel ivarzik, a többi hónapban nem.
Hagyományos elletés: a teljes állomány őszi termékenyítése és tél végi elletése.
Osztott elletés: az állományt két vagy több részre osztják, s egy-egy rész termékenyítését egy-egy fő
értékesítési időszakra időzítik.
Sűrített elletés: a teljes állományt évente egynél többször elletik. Évi kétszeri, kétévenként
háromszori, és háromévenként ötszöri elletést tesz lehetővé.
Folyamatos elletés: a juhállomány egy része az év valamelyik hetében ellik.
Takarmányozás.
Az újszülött bárány jó ideig nem tekinthető kérődzőnek.
A leggazdaságosabb és legtermészetesebb takarmányozásmód a legeltetés.
A takarmányadag az állattól, a takarmánytól és egyébb környezeti tényezőktől függ.
Az állattól függő tényezők:
 testsúly
 szaporaság
 tejtermelés
 a szporodási ciklus különböző szakasziban jelentkező testtömeg-ingadozás
A takarmánytól függő tényezők: energia és fehérjetartalom, ezek aránya és a nyersrosttartalom.
Környezeti tényezők: levegő hőmérséklete, szén-dioxid-, ammónia- és páratartalma.
Az üres anyajuhok takarmányozása.
Nyáron kizárólag legeltetjük.
Az üresen állás időszaka 28-60 napos választási és a tejtermelési időszak mellett 116-234 nap.
Üres juhoknak 2-3 kg lédús takarmány, 1-1,5 kg széna vagy szalma kielégíti a táplálóanyag-
szükségletet.
Az anyák előkészítése a termékenyítési időszakra.
Jellemző a flushingolás, vagyis a nőivarú állatok olyan szintű táplálása, ami az erőnlét növekedését
eredményezi. Az előkészítésre 2-6 hetet kell számolni. Egyedenként 0,2-0,3 kg, magas energiaszintű
takarmányt kell etetni.
A mínusz kondícióban levő anyák 3-5 kg testtömegnövelése ajánlott.
Káros lehet az optimális erőnlétű anyák flushingolása.
A termékenyülési időszak után a flushongot nyújtsuk ki 2-3 héttel a zigóta életben maradása és a
méhnyálkahártyán való kellő megtapadás céljából.
A vemhes anyajuhok takarmányozása.
Táplálóanyag-szükségletének növekedésével a 85. naptól kell számolni. Egy bárány vehembeli
növekedésekor 10-12%, ikervehem nevelésekor pedig 18-20%-os testsúlygyarapodást kell elérni. Ez
megóv attól, hogy a magzat az anyai táplálóanyag-tartalékok terhére gyarapodjon.
A tejelő juhok takarmányozása.
Ellés után az anyák 3 csoportra oszthatók: a szoptató, a fejős, és a bárányaiktól azonnal elválasztott
anyák.
A szoptató anyák testsúlyának csökkenésével a szoptatás 50-60 napos ideje alatt kell számítani. A
havi csökkenés mértéke nem haladhatja meg a 2 kg.
Az ikerellő anyák termelése 20-50%-kal felülmúlja az egyet ellő társaikét.
Legelés és legeltetés.
A legeltetés időtartamát befolyásolják:
 a növényzet 140-160 napig növekszik
 33% a zölden etethető takarmányok hányada
 április 3. dekádjától október végéig
A juh takarmányozására alkalmas legelők:
 feltétlen juhlegelő
 szarvasmarha legelők tovább hasznosítása
 gyümölcsösök gyepnövényzete
 gabonatartló, kukoricatarló
 takarmánynövények tarlója
 borsótarlók
 burgonyaföldek 1-2 héttel a kiszedés előtt
 learatott dohányföldek dércsípés után
 zöldségtarlók
 cukorrépa tarlók.
Vigyázni kell a földevéssel.
A juh által elfogyasztott növényi részek sorrendje:
 levél
 virág
 fiatal szár
 magvak
 egyéb részek.
Az éhség és a várható rossz idő csökkenti a válogatást.
Legeltetési módok.
 legegyszerűbb a terelgetéses legeltetés
 szabad legeltetés: a 300 anyából álló nyájat a juhász terelgeti az éppen aktuális
legelőre
 legeltetés kerítésrendszerrel: fix, vagy mobil kerítéssel.
A mobil kerítések típusai: speciális telepítőberendezéssel fém, vagy műanyag háló.
Villanypásztor: fémszállal átszőtt zsinórt húznak ki, amlyeket erre a célra kialakított áramforráshoz
csatlakoztatnak, ami nagy feszültségű, de kis amperszámú áramot bocsájt ki. A juhok gyapjúja jó
szigetelő, ezért 20x20 cm-es hálókat alkalmaznak. Ennél a gyepet le kell kaszálni, hogy az alsó
drótot a fűszálak ne földeljék.
A stabil kerítések lehetnek természetes kerítések (sűrű sövények), mesterségesek (dróthálók).
A korszerű legeltetés alapelvei.
 csak szakaszokra osztott legelőn használható ki a legelő hozama
 megfelelő felhajtó út kell
 a felhajtó utak 6-8 m szélesek, így a legkisebb a taposási kár
 a legelést függetleníteni kell az embertől
 kerítéssel, vgy villanypásztorral jól megoldható az őrzés
 az ivási és szalmafogyasztási lehetőségről gondoskodni kell
Elletés, báránynevelés.
Az ellető szigetelt épület kell legyen, mert mindig van ellés télen is. Feltétlen szükség van víz és
áramellátásra.Az épület lehetőséget kell nyújtson a kisebbrekeszek kialakítására. Anya és báránya
részére 1,2-1,5 négyzetméter terület kell. Anyánként 40 cm etetőhosszt kell biztosítani.
Bárányiskola, bárányóvoda: a bárányokat beszokatjuk egy olyan helyre, ahol külön vnnak az
anyjuktól, ehetnek, hozzászoknak későbbi táplálékaikhoz. Már az első napokban rágcsálják az almot.
A szilárd takarmány fogyasztás 2 hetes kor körül kezdik el.
Az abrak más mint az anyáké, ezért olyan helyet kell kialakítani, ahol az anyák nem tudnak
hozzáférni. A választás az iskoláztatással kezdődik. Itt a búvóráccsal ellátott rekeszekben állandóan
legyen előttük friss takarmány.
A választás időpontja előtt egy-másfél héttel naponta egy-egy órára ki kell zárni a bárányiskolába a
bárányokat. 5-6 nap múlva az idő jelentős részét már itt töltik. A harmadik negyedik héttől a
bárányok egyre többet tartózkodnak itt maguktól is. Egy hét elteltével csak éjjel vannak együtt az
anyjukkal. Ekkor már kis töréssel elválaszthatók.
A bárányok választása 35-42 napos korban történhet. Az anya mellett, legelőn való tartáskor a
választás akár a bárány másfél ésves koráig is eltarthat.
A szopós bárányok takarmányozása.
Emésztőrendszere csekélyebben fejlett, kezdetben hiányzik a fogazat és a bendőfunkció.Kezdetben
kizárólag csak tejet fogyaszt, amit szopással vesz fel.A kiszopott tej az oltógyomorba kerül.Az
előgyomrok elkerülését a nyelőcsővájú bezáródása teszi lehetővé. Az újszülött érzékeny az E-, B- és
a K-vitamin ellátásra,a fehérjére, a szénhidrátok és a zsírok emészthetőségére.A bárányok
bendőemésztési funkcióinak fejlődése 21-27 napos korra fejeződik be.
A mesterséges báránynevelés.
Csak annyiban térhet el a természetestől, hogy a tejet a bárány nem az anyjától kapja. Jelentős időt és
technológiai fegyelmet igényel.
A bárányhízlalás.
A bárányok hízlalását kifejlettkori testsúlyuk 50-55%-ánál kell befejezni.
A szénanélküli neveléskor fokozott alomfogyasztásra kell számítani. Ez csökkenti a tápfelvételt, és
rontja a fajlagos mutatókat. Hetente csak egyszer almozzunk. Még jobb ha gyaluforgáccsal
almozunk, mert azt nem eszik meg.
A bárányok zömét választás után értékesítik.
A hízlalóépületben a kiscsoportos tartás az ideális, 10-30 legfeljebb 50 db.
A takarmányt önetetőkből kapják, egy-egy csoportban 5-10 etetőhellyel. Friss víz mindig kell legyen.
A lemaradó állatokat érdemes a nagyobbak közül kiemelni, mert kevesebb takarmányhoz jutnak és
még rosszabbul fejlődnek.
Télen a 10-12 fokos hőmérsékletet kell biztosítani. Ennél alacsonyabb hőmérsékleten sok tápanyag
fogy el a testhőmérséklet fenntartására. A nagy melegben az állatok étvágya csökken.
A hízlalás különleges formája a battériás bárányhízlalás, ahol a 3-5 egyedet magába foglaló
báránycsoportokat egy- vagy többszintes fémketrecben tartják.
Tenyészkostartás.
Kiscsoportos vagy egyedi tartásban, egész éven át karámos van kifutós elhelyezésben vannak. Az
elhízás a kos teljesítményének romlásához vezet. A tenyésszezon előtt 50 nappal a kosokat
flushingolják.
A legkedvezőbb a kétnaponta való 3-3 ugrás. Nyáron az ondó minősége rosszabb. A túlzott
igényebevétel a kondíciót és a sperma minőségét is rontja. Mesterségesen is termékenyítenek. A
kossperma hígítva is felhasználható. 4-6 fokra lehűtve szállítható, termékenyítő képességét egy
napig megőrzi. A mélyhűtött termékenyítési anyag lényegesen gyengébb teljesítményű. Egy
szezonban egy kostól több száz ivadék is származhat, homogén állományt képezve.
A kosok takarmányozásában két időszakot különböztetünk meg. A tenyész- és a
pihenőidőszakot.
A nagy igénybevétel miatt romlik a kosok kondíciója, csökken a keresőaktivitás, ondójuk felhígul.
A keresőkosok a tenyészkosokéval közel azonos szintű ellátást igényelnek.
A kosok sokkal igényesebbek az anyánál, ezért a fedeztetési időszakon kívül is célszerű
abraktakarmányokat adni. A gabonadara vagy gazdasági abrak is megfelel. Napi adagja 0,4-0,6 kg.
A tömegtakarmányok a takarmányrépa, répaszelet, ezek hiánya esetén jó minőségű szilázs is adható,
1-1,5 kg. Nélkülözhetetlen a jó minőségű széna, de a pihenőidőszakban pillangósszalmával
helyettesíthető.
Az abraktakarmányok közül a zab a legfontosabb. Ha nem áll rendelkezésre rozzsal, tritikáléval,
árpával, cirokkal helyettesíthető. Zabból legfeljebb 1,5 kg adható.
A vitaminok közül az A-vitamin fontosabb.
Tenyésznövendék tartás.
A kostoklyók nagy genetikai értékű tenyészjelöltek. Az állomány 1-5%-át kitevő koslétszámmal a
teljes anyaállomány fedeztetése biztosított. Törzstenyészetből, igazolt származással és
paraméterekkel kerülnek ki.
A jerketoklyók az anyaállomány pótlását szolgálják. Az intenzív anyahasználat, nagyobb arányú
selejtezéssel jár, éves szinten akár 15-30%. A született jerkék 30-60%-a szükséges a visszapótlásra.
A természetszerű tartás a célszerű. 400-600 egyed is együtt legeltethető. A rendszeres mozgás
mellett a csülökszaru ápolása is fontos.
Csökkenteni kell az abrakadagjukat 50-70%-kal.
Emésztőtraktusuk fejlesztéséhez szénát is kell kapniuk tetszés szerinti mennyiségben.
Jó minőségű tömegtakarmány is szükséges, ez nyáron legeltetéssel, télen nedves és száraz
répaszelettel vagy szilázzsal.
A természetszerű tartás, a kellő mozgás nélkülözhetetlen.
Az emésztőtraktus erőteljes növekedése céljából növelni kell takarmányuk szárazanyag és
rosttartalmát.

Nyírás gyapjúkezelés.
Nyírás: évente egyszer, tavasszal, április második fele és májusban. Túl korai nyírásnál a juhok
megfáznak, túl késői nyírásnál a gyapjú zsírosabb lesz. A nyírás stresszhatást okoz a juhoknak , ezért
kerülni kell a nyírást a vemhesség kezdő és utolsó hónapjában, illetve szoptatáskor és fejéskor.
Nyíráshoz száraz, világos, jól szellőztethető helyiség kell. Lehetőleg száraz, meleg időben nyírjunk.
Az állatok a nyírás előtt ne ázzanak meg.
Nyírás előtt fél nappal fel kell függeszteni a takarmányozást. Farukról le kell vágni a bélsárral
összetapadt gyapjútincseket, a koloncokat, és el kell távolítani a szennyező anyagokat.
Végezhető földön ültetve, padon és asztalon.
Ügyelni kell, hogy a gyapjút ne szecskázzák, anyírás egyenletes sekély legyen. 2-5 mm magas
gyapjútarlót kell hagyni. Ha keletkeznek sebek azonnal fertőtleníteni kell.
Nyírás után a juh könnyen megfázik.
Gyapjúkezelés: a bundákat a nyírott oldallal kifelé hajtogatjuk össze. Ha nem elég szárazak akkor 24
órát szárítóállványon szárítjuk. Utána osztályozzuk ivar, kor, jelleg, szín szerint.
A csapos gyapjút 3-4 napig kell szikkasztani, a bundát naponta át kell forgatni.
16%-os nedvességtartalomnál zsákoljuk. Egy zsákba 70-90 kg színgyapjú, 40-50 kg hasláb gyapjú
helyezhető el. A zsákot nem tapossuk csak gyömöszöljük.
A válogatással előkészített gyapjút bálákba préselik, 200-250 kg. Megdohosodhat, penészedhet,
csökkenhet szakító szilárdsága és rugalmassága. 3-4 naponként át kell őket rakni és közben
megforgatni.
Egyéb feladatok.
Félintenzív tartás mellett kellenek takarmánytárolók, speciális munkagépek.
Az ápolás egyik legfontosabb művelete a körmözés. A külső élősködők ellen manapság a fürösztés
helyett gyógyszereket alkalmaznak. Az almot frissíteni, kezelni kell.

Sertéstenyésztés

Jelentősége.
A hízlalt és levágott sertésből szinte minden hasznosítható.
Bőréből ruházati cikkek, cipők, kesztyűk stb., szőréből kefék, ecsetek, egyes belső mirigyeiből
gyógyászati cikkeket készítenek.
Trágyája a növénytermesztésben, kertészetben, a szőlő- és gyümölcskultúrákban hasznosítható.
Tenyésztése ott alakult ki, ahol a gabonatermesztés vagy más takarmánynövények ökológiai feltételei
adottak voltak.
A hazai húsfogyasztásban a sertéshús uralkodó. Az ágazat nagyon piacérzékeny.
A sertés biológiai sajátosságai.
Multipara állatfaj. Gyors a nemzedékváltása is. 8-10 hónaposan tenyésztésbe vehető, ellési
gyakorisága egy évben átlagosan 2,2-2,3 is lehet. Napi 700-800 g súlygyarapodás, 180-190 napos
élthosszúság, 100-110 kg élősúly jellemzi.
Kifejlettkori súly 150-300 kg.
Születési súly 1-2 kg.
Tejtermelés 7-9 kg/nap.
Választási súly 8-12 kg.
Két fialás között 150-180 nap.
Mindenevő, jellegzetes a fogazata.
Gyomra együregű, ürtartalma 6,5-9 l.
A felesleges hőtől kontakt módon, és lihegéssel szabadul meg, vagy vízbe, vizes helyre fekszik.
Takarmányának optimális nyersrosttartalma 4,5-5,5%. Elsősorban strukturális rost igénye van.
Érzékeny a takarmány szagára és ízére.

A sertés termékei.
A vágósertés- kategóriák.
Pecsenyemalac: 8-12 kg. Korán érő fajták és hibridek.
Könnyű pork: 25-40 kg
nehéz pork: 60-80 kg. Húsuk világos, finom rostú, korán érő fajták.
Baconsertés: 85-90 kg. Későn érő, nem zsírosodó, hosszú törzsű, telt húsú, terjedelmes sonkájú,
vékony szalonnájú, hússal jól átszőtt hasaljú, vékony fehér bőrű sertések.Dán lapály, svéd landrace.
Sonkasertés: 100-110 kg, vékony a szalonnája, és sok az értékes színhúsa. Később érő, nagy
növekedési eréjű, kedvező hústermelésű fajták. Magyar nagy fehér, magyar lapály.
Tőkesertés: 105-115 kg. Húsa zömmel friss fogyasztásra alkalmas, de húskészítmények
alapanyagának is használják. Finom rostú, ízletes, tömör állományú, világosvörös színű és kevéssé
zsíros húsú. Főzés, sütés hatására nem esik össze, jó víztartó képességű.
Speciális termékek: pármai sonka, serrano sonka, csabai, gyulai kolbász érettebb, szárazabb,
nagyobb súlyra hízlalt sertésekből. A kiselejtezett kanok és kocák húsa kifejezetten alkalmas
szalámifélék és kolbász készítésére stb.
A vágósertés minősítés.
SEUROP minősítéssel:
színhús 60% vagy több S
55-60% E
50-55% U
45-50% R
40-45% O
kevesebb mint 40% P
Vágási módszerek:
 bőrös-forrázásos
 bőrfejtéses (a bőrt nyersen húzzák le, ványolják)
A vágott állat fejét, a tokatájékot, a mellső és hátulsó lábvégeket forrázzák és perzselik.
A fehéráru alapján:
fehéráru 30% alatt I. osztály
30,1-35% II.
35,1-40% III.
40,1-45% IV.
45,1% V.
A sertés termelését befolyásoló tényezők.
-Az értékmérő tulajdonságok: a szaporaság, az ágyékszalonna mérete,a törzshosszúság,a színhús
-A kocát az 5-6. fialásig érdemes tartani.
-A takarmányozás az összes költség 70-80%-a a takarmányköltség.
-A komfortzóna biztosítása
-Az állomány egészségi állapota:-az ivari koraérés, az ellési gyakoriság, a szaporaság, a
malacfelnevelő képessgé és a tejtermelő képesség.
Sertésfajták és hibridek.
Feloszthatjuk szín szerint: fehér, színes, egyszínü, tarka, szabályos és szabálytalan tarka.
Hasznosítási típus szerint: hússertés, zsírsertés.
Termelékenység szerint: primitív (parlagi), átmeneti (nemesített), kultúrfajta (kinemesített).
Fejlődési típus alapján: korai, középkorai, későn érők.
A kultúrsertések:
I csoport: szaporaság, malacnevelő képesség, hízékonyság, szervezeti szilárdságra
vannak kitenyésztve.
II Csoport: szaporasági teljesítményekre és vágóértékre. (kombinatív fajták)
III csoport: hízékonyságra, vágóértékre, stressztűrő képességre. (robusztus fajták)
IV csoport:intenzív hústermelésre. (négysonkás)
A magyarországon tenyésztett fontosabb fajták.
Mangalica.
Régen csak génrezerv, manapság a serrano sonkagyártásnak alapanyag.
Nemesített, zsírsertés, lassú fejlődésű, korán érő fajta.
Négy színben: szőke, vörös, fekete és fecskehasú.
Ősei az alföldi, a bakonyi, a szalontai, melyek nemesítésére a sumadia sertést hozták be.
Vágásra éretten 230-250 kg.
Szaporasága 6-7 malac, ebből 5-5,5-et nevel fel. A malacok születéskor csíkozottak,
szőrváltással nyerik el jellemző színüket.
Magyar nagy fehér.
Az angol large white-ból honosították. Későn érő, fehér színű, kitenyésztett kultúr hússertés.
Bacon típusú.
Hústermelése jó 56-58% színhús. Súlygyarpodása 750-780 g/nap, 2,5-2,7 kg
takarmányfelhasználás jellemzi.
10-11 malacot fial, ebből 9-10-et fel is nevel. Törzskönyvi besorolása I. Stresszrezisztens.
Magyar lapály.
Színe fehér, hústermelése magasabb színvonalú, mint a nagy fehér hússertésé. 800-900 g/nap
súlygyarapodású.
Későn érő, valamennyi végtermék előállítására alkalmas fajta. Az állomány 20-25%-a
stresszérzékeny.
10-12 malcot fial, ezt fel is neveli.
Dán lapály.
Későn érő bacon típus.A 90 kg-nál vágott sertések átlag hátszalonna vastagsága csak 21 mm.
10-12 malacot fial. Színe fehér, szőrzete festékmentes. Stresszérzékeny hajlamú.
Norvég lapály.
Teljesítményei sok tekintetben felülmúlják mind a magyar, mind a nyugat-európai
lapályfajátkat.
Duroc.
Egyszínü, általában mahagóni vörös. Közepesen korán érő.
7-8 malacot fial, ebből 6-8-at fel is nevel.
Hústermelése jó 60-62% színhús. Húsminősége kiváló.
Más fajtákkal jól kombinálható.
Hampshire.
A színes tarkák közé, a szabályos tarka csoportba tartozik. Alapszíne fekete, de a maron, a
lapockán a mellső végtagon és szegyenfehér öv van.
Közepesen korán érő.
Hústermelése közepes, szaporasága mérsékelt. Kombinálódó képessége a durocéval
vetekszik. Hízékonysági, vágási teljesítményei a durocéval megegyezik. Szervezeti szilárdsága
kiemelkedő, elenyésző a stresszérzékenysége.

Pietrain.
Szabálytalan tarka, közepesen korán érő, extrém hústermelő fajta.
6-9 malacot fial.
700-800 g/nap súlygyarapodású, vágóértéke kiemelkedő, színhústermelése eléri a 65-68%-ot.
Kifejezetten izmolt far és combok, túlizmolt lapocka jellemzi. 100%-ban stresszérzékeny, húsa
vizenyős.
Belga lapály.
Extrém hústermelő. Bőre fehér, keselyfehér szőrzettel és viszos sárga körmökkel. Füle előre
álló, de nem lógó, közepesen nagy.
Szaporasága gyenge, hízékonysága közepes, vágóértéke kiváló. Stresszérzékeny.

Cornwall.
Főként töltelék áru előállítására tartották.
Kiváló a legelőkészsége és a malacnevelő képessége.
Színe fekete, későn érő, hús-zsír típusú.
Egyébb fajták: middle white, small white, essex, német öves, német nemesített stb.
Fontosabb Magyarországon tenyésztett hibridek
Pannonhibrid, KA-HYB, Hungahib 39
külföldi tenyésztésű hibridek.
Dalland, Seghers, PIC, BHZP, Rattlerow
Párosítás.
Ismeretes az éves és az eseti párosítási terv. Az éves tervnél a teljesítmények alapján megtervezzük a
tenyészállatok párba állítását. Alternatív apa és anyaállat kapcsolatot kell tervezni, mert előre nem
lehet tudni, hogy egy kan mennyire lesz leterhelve.
Szaporítás.
Döntő a fiaztatóhley-foglalás, amit alapvetően a szoptatás időszaka határoz meg. A szaporítást
befolyásolja a termékenyítési módszer is. Természetes pároztatás esetén 75-78%-os vemhesüléssel
kell számolni. Mesterséges megtermékenyítés esetén ez az arány nagyobb. Egy fiaztatóhely foglalási
ideje 45-50 nap. A választott malacokat az utódnevelő-istállókban nevelik tovább. Az elválasztott
anyakocák a vemhesítési istállóba kerülnek, ahol megtörténik az újravemhesítés. Ez a választást
követő 3-10. nap között zajlik. 25-30 napig még a vemhesítő istállóban tartjuk a kocákat. Innen a
vemhes-koca szállásra telepítjük át a kocaállományt, a várható ellés előtti 6-10. napig. Ekkor
visszakerülnek a fiaztatóba.
Elhelyezés.Szoptató kocák és malacaik.
Nagyüzemben a fiaztató istállóban vannak. A legnagyobb a beruházási költsége.
Lehet almozásos és alom nélküli tartásmód. Természetes megvilágításúnak kell lennie, ezért legalább
15-17% ablakfelületet kell biztosítani.
Az almozásos technológia természetszerűbb, kisebb stressz éri az állatokat. Egy kocára és malacára
4-4,5 négyzetméter területet kell számolni. Egy teremben 8-16 fiaztató-férőhelyet célszerű
kialakítani. A fiaztató rekeszben helyezzük el a malacok agyonnyomását megakadályozó malacvédő
rácsot, a koca etetésére szolgáló vályút, a malacönetetőt, és az önitatót. Minden rekeszben ki kell
alakítani malacpihenőteret. Ez a kutrica védett sarkában van, melegítéséről infralámpa, búvóláda
vagy elektromos melegítőlap gondoskodik. Padozata lehet tömör,kemény fa, vagy aszfalt. A beton
nem jó mert csúszik. A rekeszoldalfala 60-80 a kocaszorító 100-110 cm magas kell legyen.
Almozásra szecskázott szalma, faforgács, de szárított tőzeg is jó.
A fiaztató istállóban kettős fűtésről kell gondoskodni. A terem légterét a kocának megfelelően 16-20
fokra, a malacpihenőteret 28-32 fokra kell melegíteni.
Alom nélküli tartástechnológiánál magasabb szintű a gépesítettség. A rekeszek padozata fém, vagy
műanyag rácspadló. A keletkező bélsár és vizelet a rácspadozaton áthullik, és egy csatornába kerül,
onnan vízöblítéssel, vagy mechanikus úton távolítják el a hígtrágyát.
A malacvédő rács, a pihenőtér és a kocák, valamint az etető és itatóberendezések itt is
megtalálhatók.
Könnyebb a fertőtlenítés, a tisztítás, azonban a rácspadló károsítja a kocák végtagjait. Üzemeltetési
költsége lényegesen magasabb, és a hígtrágya kezelése további gondot okoz.
Üres és vemhes kocák elhelyezése.
Az elválasztást követően a vemhesítő istállóba kerülnek a kocák. Itt általában csoportos tartásban
vannak.A kocák 35-40 napig vannak itt. Innen a vemheskoca-szállásra kerülnek, ahol az ellés előtti
10. napig vannak. Mesterséges termékenyítés esetén a kocákat egyedileg helyezik el, ami
megkönnyíti a beondózási folyamatot.
A vemhesítő istállók berendezése:
 térhatároló elemek
 etetés és itatás elemei
 a trágyaeltávolítás gépei
 szellőztetést biztosító berendezések.
Lehet almozásos vagy alom nélküli tartású, de kedvezőbb az almozásos. Nem fűtik.
Tenyészkanok elhelyezése.
Természetes pároztatás esetén egy kanra éves átlagban 25-30, mesterséges termékenyítés esetén
300-350 kocát számolunk.
Egész éven át egyedi férőhelyet kell biztosítani nekik. 6 négyzetméteres pihenőhelyet és legalább
ekkora kifutót kell kialakítani. Kedvező ha a pihenőtér almozott. Osztott túratóterületet is szoktak
kialakítani.
Takarmányozás.
A tenyészkocák takarmányozása 4 szakaszra osztható:
 a szoptatás alatt
 választástól az újravemhesítésig
 a vemhesség 90. napjáig
 a 90. naptól az ellésig.
Az üres és vemhes kocák takarmányozását dercés állapotú abrakkeverékkel, semmi ad libitum
módszerrel oldják meg. Ügyelni kell hogy a tenyészkocák ne nehezedjenek el. Általában a
létfenntartó szükséglet + 30% szintre takarmányozunk, száraz és nedves abrakkeverékkel. Kedvező
étrendi hatású a zöldtakarmány etetése: lucerna, pillangós takarmány, vagy zsenge csalánt. Kedvező
a gyökér és gumós takarmányok etetése is.
A szoptató kocákat nedvesített eleséggel etetjük, hogy a nagy vzigényt kielégíthessük. Ezen felül
mindig kell legyen friss ivóvíz. Táplálóanyag-igényük függ a szoptatott malacok számától. Általánaos
gyakorlat, hogy a létfenntartó szükséglet mellett malaconként még 40-45 dkg abrakkeveréket
biztosítunk. 10 malac szoptatása esetén nem korlátozzuk a takamányfelvételt.
Választás után a kocák 24 órán át nem kapnak semmien takarmányt, sem vizet, hogy a csecsek
beszüntessék a tejtermelést. A második napon vizet kapnak, délután kevés takarmányt. A harmadik
naptól emelt szintű takarmányozásban részesítjük. A termékenyítést követően még 10-12 napig
flushingoljuk. A vemhesség 90. napja után ismét magasabb szintű a táplálóanyag-bevitel. Az ellés
napján korpás ivós takarmányt kapnak.
Szopós és választott malacok takarmányozása.
Fő táplálék a kocatej. A kezdeti időszakban 24-26, majd később 10-12 szopás van naponta. A szopós
malacok számára gondoskodni kell a vaspótlásról, szájon át vagy intramuszkuláris injekcióval.
21-25 napos korban az anya már nem képes fedezni táplálóanyag-igényüket tejével. Ettől az
időszaktól ki kell egészíteni.
Korai 21-28 napos választáskor prestartert etetünk, ami megközelíti a kocatej táplálóértékét.
A közepesen kései – 42 napos – és kései – 60 nap felett – választás esetén malactáp I. etetünk 20 kg
eléréséig. Utána malactáp II. adunk.
Az utónevelés 90 napos korig és 25-30 kg súlyig tart.
Szoptatási időszakban 190-220 g/nap, utónevelés alatt 390-450 g/nap súlygyarapodással lehet
számolni.
A tenyészkanok takarmányozása.
Fontos hogy ne nehezedjenek el idő előtt. A napi szükségletet kell kielégíteni. Fokozott igénybevétel
esetén + 15-20% szinten kell takarmányozni. Ilyen esetekben célszerű napi 4-6 nyers tojást adni.
Napi nyersrost szükséglete 150-200 g, ezt napi 1-2 kg zöldtakarmány nyáron, és gyökgumós vagy
pillandós szilázs fedezi.
Ápolás, gondozás, munkaszervezés.
A tenyészállatok: az egészségi állapotot és az étvágyat naponta kell figyelni. A pihenőterek
kitrágyázása, bealmozása, a körmök időszakos állapotvizsgálata is kell. A tenyészkanok agyarfogát
évente egyszer vagy kétszer le kell csípni. A kiselejtezett kanokat ki kell herélni.
A zsenge korú malacok: naponta többször meg kell figyelni őket, a szoptatást, hogy a csecsveszett,
kimart malacokat észrevegyük. Régebben napos korban lecsípték a fogukat.
Ilyenkor végzik az egyedi megjelölést fülcsipkézéssel vagy fülbe tetoválással.
A malacokat a legjobb 2-3 hetes korban kiherélni.
A szoptatás 16-18. napjától prestartert adunk, naponta többször. Eleinte csak pár dkg, 25-28 napos
korban már többet.
Választás után a rekesz tisztán tartása és a napi többszöri tekermányadagolás a feladat. 50 napos kor
után a magfigyelés és a tisztán tartás a feladat, a takarmányozás ad libitum megy.
Tenyészsüldők: takarítás megfigyelés, jártatás.
Tenyészsüldő nevelés.
-Olyan környezeti feltételeket kell termeteni ami növeli a hasznos élettartamot és életteljesítményt,
hogy 8-10 hónaposan és 115-125 kg-osan tenyészérettek.
-A mozgás és fényhiány a generatív szervekre hat negatívan.
-Ad libitum takarmányozunk.
-A nagy kifutóval rendelkező, tágas, levegős istállók a legalkalmasabbak a tenyészsüldők
felnevelésére.
-A mozgás előnyös minden szerv fejlődésére, ezért kell kifutóval rendelkező istállót kialakítani. Az
állatoknak 1,2-1,5 négyzetméter terület álljon rendelkezésre.
-A legalább 12 egészséges, jól fejlett csecsbimbóval rendelkező süldőket tenyésztésbe vétel előtt
szelektáljuk még egyszer küllem alapján is.
-A tenyésztésre szánt egyedeket 15 egyedet számláló falkában helyezzük el.
-A tenyészsüldők takarmányozása: nem szabad a hízókkal együtt nevelni, mert elhízik.
-Az egészséges, higiénikus, edző felnevelés a legelőn való tartást és a korszerűen felszerelt
süldőszállásokon tartott állatok takarmányozását jelenti.
-Az abrakot úgy kell adni, hogy 60-65 kg súlyig a napi súlygyarapodás 650-680 g, majd 550 g körül
alakuljon.
-8-9 hónaposan,110-120 kg-nál a 3-4. ivarzás előtt a napi fejadagot érdemes megemelni 3-3,5 kg-ra.
-A tenyészkan-süldő a tenyésztésbe vételkor 8-10 hónapos és 120-130 kg.
Sertéhízlalás.
A hízósertések környezetigénye.
Komfortzóna biztosítása szükséges.
Alaconyabb hőmérsékleten a sertések szorosan közelhelyezkednek el, hasukat védve a megfázástól.
Takarmányfogyasztásuk megnövekszik. A legtöbb takarmányt a hőveszteség pótlására a
rácspadozatú istállóban tartott állatok veszik fel. Ha almoznak 60-70%-kal kevesebb takarmány
fogy. A száraz tiszta alomban jobban érzik magukat, sokkal kevesebbet fogyasztanak. Hidegebb
istállókban tartott állatoknál megfigyelhető a fokozott zsírdepó lerakás.
A nagyon meleg istállókban csökken a napi takarmányfelvétel. A sertésnek nincsenek verejték
mirigyei, a fölösleges hőtől kontakt módon szabadul meg, vagy légcserével szájon át.
Célszerű a hűvösebb órákban etetni, nappal pedig intenzívebben szellőztetni, vagy vízpermetezéssel
hűteni.
Fontos az ammóniatartalom minimálisra sorítása. A szellőztetési rendszert úgy kell kialakítani, hogy
intenzív de huzatmentes légcserét tegyen lehetővé.
A por elfedi a légzőhám jelentős részét, és mérsékli az oxigénfelvételt.
Javasolt a száraz tiszta szalmával való almozás, a fertőzési lánc megszakítása, az egyszerre töltés,
egyszerre ürítés elvének betartása, az istállók tökéletes fertőtlenítése és időszakos pihentetése.
A sertések hízlalás alatti tartása.
A hízlalórekeszek üzemelhetnek almozással, részleges és teljes rácspadlóval.
A zsúfolt istállókban össze-vissza ürítenek, nem lesz kedvező a takarmányfelvétel, rossz lesz a
mikroklíma.
A hízók etetését vályúból vagy önetetőkből oldjuk meg. A vályúból nedvesített, moslék formájú, de
száraz eledelt is kaphatnak, míg az önetetőkből csak szárazat. Legújabban víztakarékos kombinált
önetetőket használnak, melynél a vályú felé van beépítve az önitató, így az ivásnál mellécsurgó víz is
hasznosul. Ilyen etetőből 10-15 sertésre kell egy.
A vályús adagolt etetés közel azonos feltételes reflexeket alakít ki, az önetetésnél viszont az
egyedektől függően szóródnak az élettevékenységek.
A rekeszek elhelyezésekor figyelembe kell venni, hogy a legnehezebb munkákat is a legrövidebb idő
alatt, a lehető legkisebb munkaerőigénnyel kell elvégezni.
Vályús etetésnél a vályúkat úgy kell elhelyezni, hogy ne zavarják a ki és behajtást, könnyen
tisztíthatók legyenek és a sertés kényelmesen tudjon belőlük táplálkozni. A vályú belső átmérője 35-
40 cm legyen, magassága 20 cm, és egy sertésre 30 cm vályúhosszúságot kell számítani.
A folyamatos etetést önetetőkből tudjuk megoldani. Adagolt módszer esetén annyi etető kell ahány
disznó van, ad libitum módszernél 10-15 sertésre kell egy etetőhely.
Az egyedileg tartott állatok takarmányfelvétele egyenletesen nő, a csoportban tartottaké a hierarchia
kialakulásakor és változásakor ingadozik.
Szabadban való sertéshízlalás: tavasztól őszig a disznók kint vannak. Ilyenkor elvégezhető az istállók
karbantartása, felújítása.
A kifutós istállóknál a szabad tér akkora volt mint az épületen belüli pihenőtér. Az etetés történhetett
itt is ott is, az itatás viszont a szabadtéren. Előnye volt hogy a bélsár és a vizelet ürítés is itt történt a
kifutóban.
Hízósertések takarmányozása.
Rövid idő alatt, kedvező takarmányértékesítés mellett magas színhústartalmú végterméket állítunk
elő. Ehhez magas fehérje-, és esszenciáliaminosav-tartalmú, drága takarmányok kellenek.
Sertést lehet hízlalni:
 8-12 kg pecsenyemalacot
 110 kg könnyűtőke sertést, ebben benne van a sonkasertés és a tőkesertés.
A hízók etetésének itatásának módozatai.
Általánosan használt az önetető, melyből ad libitum és semi ad libitum módszer szerint
takarmányozhatunk.
Az etető lehet egy- vagy kétoldalas, hosszanti vagy kör alakú és eltérő méretű.
Nedvesített vagy moslékos állagú takarmányok etetésére a vályús megoldás javasolt. A padlóról
higiéniai okok miatt nem etetnek.
Kombinált etetési módszer: az első etetésnél a vályúba adagoljuk a takamányt, mikor ez elfogyott
feltöltjük az önetetőket.
Kalapácsos darálóval összezúzott gabonamagvakhoz kevert állati és növényi fehérjehordozók,
premixek és más kiegészítők elegyét etetjük. Ha nedvesítve etetjük, akkor a komponeneseket
lisztszerűvé kell darálni, mert a sertés a nedves-moslékos takarmányt rágás nélkül fogyasztja. Télen
javasolható a mobil takarmánykiosztó kocsi, ami melegített állapotban napi 4-5 alkalommal adagol.
A napi takarmányadag szintje szerint kétféle etetési mód van: az ad libitum és a semi ad libitum. Ad
libitumnál a sertések bármikor, bármennyi mennyiségben vehetnek fel táplálékot. Ilyenkor alakul ki a
luxus takarmányfelvétel, mikor nagyobb a súlygyarapodás de rosszabb a takarmányhasznosítás.
Semi ad libitumnál a spontán takarmányfelvételnek megfelelő mennyiséget 10-20 %-kal csökkentjük.
A hízlalás első fázisában 60 kg súlyig nagy energia- és fehérjetartalmú hízótáp ad libitum etetésekor
kapunk kiváló eredményeket, majd a befejező hízlaláskor 60-110 kg mérsékeltebb enregiaszintű
eleséget semi ad libitum módszerrel etetve kapunk kedvező vágási teljesítményeket.
Az itatás vályúból vagy önitatókkal történik.
Az önitatók lehetnek szopókásak, vagy harapós rendszerűek. Az utóbbi jobb, mert a sertésnek a
szájába kell venni ahhoz, hogy vízhez jusson, így minimális a vízpazarlás.
A stresszérzékenység és a sertéshús minőségének kapcsolata.
Szoros közöttük a kapcsolat. Az élő sertés izomszövetének a pH értéke 7-7,2 között van. Levágás
után ez az érték csökken. Stresszhetásra az izomtejsav a vizelettel gyorsabban távozik, a hús pH
értéke hirtelen 6,2-6,5 körülire csökken és DFD jellegű, extra száraz, sötétvörös, sőt lilás árnaylatú
lesz a hús. A PSE jellegű húsok esetében a levágott sertés izomszövetének pH értéke gyorsan 5,6
érték alá csökken, a hús fehéres, vizes jellegű lesz.
A stresszérzékenységet befolyásoló tényezők:
 fajta
 keresztezési kombináció
 a beltenyésztettség foka
 a biotípus
  a táplálóanyag-ellátás szintje
 tartástechnológia, gondozás
 kíméletes szállítás és vágás előtti tartás
 a vágás technológia és a hús kezelése vágás után.

Baromfitenyésztés.

A baromfitenyésztés jelentősége.
Az ágazat bruttó termelési értéke az állattenyésztés 30%-át teszi ki. A vágóbaromfi a sertés után a
legjelentősebb. A baromfihús fogyasztás 33-35 kg/fő/év.
A baromfi termékei.
Baromfihús.
Az összes eszenciális aminosavak gazdag forrásai. Kedvező tulajdonságukat a konyhatechnikai
eljárások során is megtartják.
A csirkehús a legnépszerűbb, mert:
 könnyű feldolgozni
 húsa puha, kötőszövetei zsírban szegények
 a zsír döntően a bőr alatt helyezkedik le és könnyen eltávolítható
 energiatartalma 113 kcal/100g
 főleg B-vitaminban gazdag.
A pulyka mind vörös, mind fehér húst nyújt, telítetlen zsírsav tartalma miatt jelentős a szív- és érvédő
hatása.
A libahús ízletes, a baromfihúsok között a legnagyobb emergiaértékű.
A kacsahúst főleg az ázsiai országokban fogyasztják, ott tojástermelését is kihasználják.
A gyöngyös húsa sötét, fehérjében gazdag, zsírban szegény.
A máj.Májtermelésre a lúd mellett a kacsát hasznosítják. A libamáj kiváló csemege. Energiaértéke
470 kcal/100g. A kacsamáj elsősorban pástétotm készítésére alkalmas. A jó minőségű máj friss
állapotban világossárgás rózsaszín, jegelés után világos krémszínü. Fontos hogy vérerektől mentes
legyen.
A tojás. Az emberiség alaptáplálékai közé tartozik. A benne található fehérjék az összes esszenciális
aminosavat tartlamazzák, ezenkívül számos vitamint és ásványi anyagot könnyen felvehető formában
tartalmazza. Magyarországon a tojásfogyasztás 300 tojás/fő/év.
Betegségmegelőző tulajdonságai alapján a funkcionális élelmiszerek közé is sorollható.
Tenyésztojásként is terméknek minősül, de nem hozható kereskedelmi forgalomba.
A toll. A ludak és a kacsák másodlagos terméke. A tépett toll kiváló minőségű, az egészvilágon
keresett exportcikk.
A baromfi termelését befolyásoló tényezők.
A tojástermelő képesség, a tojás termékenysége, a keltethetőség közepesen vagy gyengén öröklődik.
A hústermelő képesség, a májtermelő képesség pedig közepesen vagy jól öröklődik.
A tojástermelést befolyásoló tényezők.
-a korai ivarérés: a mai tojó- és húshibridek valamint a kettős hasznosítású fajták koraérők.
A túl korai ivarérés azonban szaporodással kapcsolatos problémákat okozhat (apró tojás, a tojócső
sérülése stb.).
-a perzisztencia: a tojóállomány hosszú ideig tartó magas szintű termelését jellemzi. A perzisztencia
hossza az első tojáslerakástól az első teljes vedlésig tart, ez a tojó év. A tojásrakás ciklusokban
történik. A tyúk a kora reggeli és a késő délutáni órák között rak tojást. A tojás képződéséhez 24-26
óra kell. A ciklusok közötti tojásrakási szünet a tyúk, lúd, kacsa, gyögytyúk esetében 4-5, de a
pulyka esetében 8-12 nap is lehet. A tojástermelés intenzitását az éves tojástermelés és a ciklusok
számának hányadosa teszi ki.
A kotlás: alatt a tojásrakás szünetel. A korszerű hibrideknél egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán
jelentkezik.
A vedlés: világítási programokkal egyre jobban szabályozható, késleltethető. A vedlés ideje alatt nem
raknak tojást.
Befolyásolja még: a fény, a takarmányozás, a hőmérséklet, a levegő páratartlama.
A tojás temékenységét és keltethetőségét befolyásoló tényezők.
A termelési időszak hatással van a termékenységre. A tojástermelés első néhány hetében, valamint a
termlési időszak végén nem jó a tojások termékenysége. Az ivararány döntő jelentőségű.
A hőmérséklet szerepe is jelentős. Mind a magas, mind a tartósan alacsony hőmérséklet kedvezőtlen.
A kakasok ondóminőségét, párzási kedvét a fény tartama és intenzitása is befolyásolja.
A tartási módok közül a legkedvezőbb a természetszerű technológia, ezért ügyelni kell az optimális
telepítési sűrűségre, az ivararány betartására, a padozat milyenségére, minőségére.
Az etetett takarmányok táplálóértéke, különösen a fehérje- és vitaminellátottság döntően
meghatározó.
A keltethetőséget befolyásolja a tenyészállatok típusa. A tojó típusú állományok keltethetősége
általában jobb, mint a hústípusúaké.
A keltethetőséget befolyásolja a tojástermelésben eltöltött idő. Optimális a csúcstermelés és az azt
követő időszak.
A repedt héjú, szennyezett, deformált stb. tojások nem alkalmasak keltetésre.
A tojások, súlya, nagysága a termelésben eltöltött idővel arányosan nő. A tojássárgája/tojásfehérje
arány eltolódik a fehérje javára, mert a tojássárgája súlya viszonylag állandó.
A tárolási idő meghosszabbodása csökkenti a keltethetőséget. Az a jó, ha a tojásokat 3-4 napig
tároljuk, de a 7-10 nap még elfogadott.
A tenyésztojás rendkívül érzékeny a takrmányozási hibákra. Fontos, hogy a takarmányok fehérje-,
ezen belül aminosav-tartalma optimális legyen.
A tenyésztési eljárások közül a rokontenyésztés kifejezetten rontja, a keresztezés javítja a
keltethetőséget.
A baromfi hústermelését befolyásoló tényezők.
Az állat kora: minél idősebb, annál gyengébb az izomképződés, és előtérbe kerül a zsírbeépítés. A
növekedési erély a kor előrehaladtával csökken. A hímek nagyobb növekedési kapacitással
rendelkeznek mint a tojók. A pecsenyehízlalás során az optimális hőmérséklet 17-18 fok. Az ennél
nagyobb meleg csökkenti a takarmányfelvételt. Az alacsony hőmérséklet növeli a takarmányfelvételt,
de annak nagy része a hőtermelésre fordítódik.
A telepítési sűrűséget úgy kell meghatározni, hogy 40 kg/élősúly/ négyzetméter pecsenyeáru legyen
előállítható.
Tyúk.Tojástermelő fajták.
Leghorn.
20 fajtaváltozat van, de a legismertebb az egyszerű, fűrészes tarajú, fehér leghorn.
Gyors fejlődésű, tollasodású, kistestű, élénk vérmérsékletű fajta. A bőr, a csőr, a láb sárgán
pigmentált. Korán 4,5-5 hónaposan ivarérett. Kotlásra nem hajlamos.
Kettős vagy vegyes hasznosítású fajták.
150-210 db tojás/év. Jó ellenálló képességűek.
New hamshire, rhode island, fehér plymouth. A sávozott plymouth-ból kialakítottak kisebb
testűek, de 240-270 db tojást adnak évente.
Őshonos magyar fajták: sárga magyar, fedett és kopasznyakúkendermagos.

Hústípusú fajták.
Fehér cornish apai vonal a brojler előállításban. Alacsony tojástermelésű és gyenge
szaporaságú.
Cobb, Rossz, Arbor, Acres stb.
hibridek.
Mind a brojler- mind a tojóhibrid forgalmazásban 3-4 cég uralja a világpiacot.
Brojler: Ross, Arbor, Acres
alternatív tartástechnológiában: labelle rouge, labelle kabir, farm chicken, sasso.
Tojóhibrid piac: tetra SL, Hy Line Brown, Schaver, Bábolna Harco, Tetra H.