Professional Documents
Culture Documents
Magyar Szemle 1
Magyar Szemle 1
M A G Y A R S Z E M L E
Repertórium és tartalomelemzés
I.
Bevezető és címjegyzék
Írta és összeállította
Saád József
rat ritkábban jelent meg, majd el is tűnt. A rovatok azonban tovább éltek: a
Szemle minden egyes száma továbbra is hozott mindkét témakörbe sorolható
írásokat. Ezek bizonyos mérvű formalizálására az évtized második felében ke-
rült sor: az 1936-tól indított kisebbségi tudósítássorozattal. A tudósítá-
sok két-három oldalas - cikk eleji un. "kopf"-ban külön is összefoglalt -
helyszíni beszámolók voltak. Felváltva érkeztek Romániából /Zathureczky
Gyula/, Csehszlovákiából /Ölvedi János/ és Jugoszláviából /Fekete Lajos/, s
érezhetően előre megadott szempontok szerint /politikai szerveződések, kisebb-
ségi pártélet, közigazgatás, közművelődés, iskolaügy, sajtó, események/ hó-
napról-hónapra követték a kinti magyarság életét. /A cikkösszefoglalókat a
repertórium bibliográfiai része tartalmazza/.
A folyóirat legkövetkezetesebben végig vitt rovata a Külpoliti-
kai Szemle: 1927 novemberében jelent meg először /3.sz./, s ettől kezd-
ve egyetlen számból sem hiányzott. Az 1937/123. számig Ottlik György, a 125.
számtól előbb OBSERVANS álnéven, majd a saját nevén Gogolák Lajos írta.
A 34. 35. 36. és 124. számok OMIKRON álnéven írt "szemléjének szerzője Ottlik
György fivére: Ottlik László. A Külpolitikai Szemle tényközlő,
havi helyzetjelentés a nemzetközi élet aktuális fejleményeiről. Stílusa:
az összegzés nagyvonalú eleganciája, a diplomatikus - indirekt eszközökkel
politizáló - távolságtartás az évek folyamán, úgy látszik, a lap kötelező
*
A továbbiakban a folyóiratszámok azonosítására két számot használok: az
első az évfolyamot, a második a lapindítástól számított sorszámot jelö-
li.
12
E l ő z m é n y e k és r o k o n v á l l a l k o z á s o k . A k o n z e r v a t í v
revüirodalom buktatói
műveltség, amely az írástudót teszi, s van egy másféle, amely ötven évvel is
elmaradhat az időtől, de azért csak műveltség, néha igazibb, mint az írástu-
dóké. Vitatkozni nemigen lehetett itt, de az összbenyomás nem volt rossz:
akik itt a Múzeum-kávéház külön szobájában ültek, értettek valamihez... Volt
valami vonzó magyar anakronizmus az egész társaságban, amiből még jó is
pattanhatott ki, nem is belőlük, hanem akik az egész országban hozzájuk ha-
sonlítottak.10 Amíg írói, ideológusi, kritikusi ambíciókkal telt ifjak, ami-
lyen Németh László is volt a húszas években, ilyesféle érzésekkel közelednek
egy laphoz, addig annak nem sok esélye van arra, hogy a perifériáról beljebb
kerüljön.11
Ez az áttekintés talán illusztrálja, hogy a tekintélyes és hivatalos,
a mértéktartó és felelősségteljes, a konzervatív és nemzeti értékeket őrző
lapvállalkozásoknak vannak /voltak/ buktatói. Különösen nehéz ezekkel a buk-
tatókkal megbirkózni egy olyan politikai rendszerben ahol, - mint a századelő
/tízes- húszas és jórészt a harmincas évek/ Magyarországán - sajtószabadság
van: a nyilvánosság, a sajtó világa alapvetően és gyakorlatilag liberális.
Ami ebben a közegben egy hivatalos lapnak a legnehezebb: azt elérni, hogy
ne váljék hivatalos tekintélyek, többé-kevésbé zárt társaságok beltenyészeté-
vé, legyen közönsége.
Erre a nehézségre figyelmeztette az induló Magyar Szemlét a polgári-
radikális revü-társ: a Századunk. A figyelmeztetés apropója Szekfű
Magyar S z e m l é -t bemutató szerkesztői cikkének egyik Huszadik
12
Század-ot /A Századunk elődjét/ sértő kitétele volt. A Századunk pa-
zarul ironikus szerkesztőségi cikke a gonosz megjegyzést visszautasítva élt
az alkalommal, hogy Szekfűt saját háza tája körébe utalja, s /ugyancsak nem
19
A konzervatív áttörés
Ezek az újítások a húszas években általában már nem számítottak igazán újdonsá-
goknak: többségük a világ revüirodalmában - és a világra nyitottabb hazai
urbánus-liberális periodikák világában is - szerkesztési axióma, bevált alap-
elv, technikai fogás volt. Röviden sorra vennék ezek közül néhányat.
s sajátos karakterét akkor tartotta, amikor már nem Szekfű volt a szerkesz-
tője. Szerkesztő-egyéniséggel "jegyzett" konzervatív periodika persze -
Herczeg Új Idők-je, Tormay Cecil N a p k e l e t -je például - volt
már korábban is. De olyan szerkesztő-egyéniség konzervatív folyóiratok élén
nem-igen volt, akinek nemcsak a lapalapítók-fenntartók körén belül volt igazár
presztízse. Akivel a "másik térfélen" is mindig számolni kellett, akinek ott
is komoly hatása, sőt vonzása volt Szekfű ilyen szerkesztő-egyéniség volt.
ítéletét és ízlését immár évtizedek óta nagyvárosi sajtó, reklám, rossz szép-
irodalom és pártpolitika rontogatta és rombolta." Ehhez a nemes szándékhoz
ugyan kiben is lelhettek volna odaadóbb támogatóra, mint az ország miniszter-
elnökében, Bethlen István grófban, aki az ő megkeresésükre vállalta, hogy élé-
re áll a kis társaságnak egy feltétellel: hogy lapjuk nem lesz a kormánypoli-
tika szócsöve. S amikor egy ilyen szerep lehetősége "az idők folyamán újra
felmerült, nem habozott kijelenteni, hogy a kormánynak megvannak a maga szó-
csövei, melyek az ő politikáját képviselik, a Magyar Szemlének mentesnek kell
lennie a pártpolitikától" - így Szekfű Gyula a Szemle jubiláris /1934/86./
18
számában, amit nem a folyóirat valamely kerek évfordulója, hanem Bethlen
István hatvanadik születésnapja kerekített ünnepi számmá. Kilenc évvel később
egy másik - ezúttal a 60 éves Szekfűt köszöntő - emlékszámban /1943/189./ vi-
szont Bethlen tett hitet a Magyar Szemle függetlensége mellett, tárgyszerűen,
mindenféle eredetmítoszt mellőzve: "... az én részemről ez a munka /a szer-
kesztés Szekfűvel - S. J./ abban merült ki, hogy időről időre megbeszéltük a
főbb elvi szempontokat, amelyek az előtérben álló közéleti kérdések tárgyalá-
sánál eldöntendők voltak és ha néha szükségesnek látszott, gondoskodtunk ar-
ról, hogy egyes fontosabb közéleti kérdések a közvélemény tájékoztatása és
irányítása végett diszkusszió tárgyává tétessenek és napirenden tartassanak."
/Kiemelések tőlem: S. J./ "... sohasem volt az a szándékunk, hogy eltekintve
a főbb irányítástól, a magunk véleményét a részletekben is ráoktrojálni akar-
juk a Szemle írói gárdájára. Hiszen a Magyar Szemlének sohasem lehetett az a
célja, hogy akár a Szekfű, akár az én politikai nézeteimnek legyen a rivaldája
hanem inkább olyan 'tribune libre' -féle akart lenni, ahol a közéleti kérdések
emelkedett hangú, de szabad megvitatására adatik alkalom, amennyiben ennek a
25
elfogultsága miatt nem árt fenntartásokkal fogadni, abban mégis lehet némi
igazsága, hogy Szekfű a Szemle-körből és saját kultúrpolitikusi tevékenységé-
ből is bőven meríthetett élményanyagot "neobarokk"-koncepciójának megfogalmazá-
sakor.21 A kezdeti évek társadalompolitikai kérdésfelvetéseiben a "nyitás"
mellett a szoros "túlbiztosítás" is jól követhető. Az irodalom- és művészet-
kritikai tájékozódásban a lépéstartás igénye ritkán tör át a konzervatív ízlés
zártságán és rigidségén. A Szemle soha sem, ekkor sem volt igazán hivatalos,
akadémikus, zárt és merev lap. De az akadémizmus árnya, a túlzott "felelősség"
terhe, a merevség és zártság ott kísért az első évfolyamokban. S mindezzel
együtt a konzervatív-hivatalos revük sorsa: hogy a lap nem lesz képes kreatív
módon kapcsolódni a szellemi élet igazán izgalmas áramlataihoz, tényleges
súlypontjaihoz.
Nem így történt. A Szemle a harmincas évekre, amennyire csak lehetett,
megszabadult a "konzervatív hivatalosok" ballasztjaitól, s az évtized pezsgő
szellemi életének egyik súlypontja lett.
A Bethlen-kormány bukása kifejezetten használt a lapnak: lényegileg
mentesítette a "kormányszócső" hálátlan szerepétől. "Csak" a bethlen-szekfű-
i politikai koncepciók - vagy inkább politikai filozófia - fórumának szerepé-
ben már nagyobb hitele volt a lap mindig is hangoztatott napi politikán fe-
lül álló "emelkedettségének", "nemzetpolitikai", "nemzetnevelési" hivatásának.
Szekfű a Magyar Szemle indulásakor még önérzetesen vállalta Tisza és Herczeg
Magyar F i g y e l ő - jét mint szellemi előzményt és mintát. A harmincas
években viszont már fenntartásokkal szólt erről a párhuzamról. Volt alapja
az elhatárolódásnak: nemcsak a Szemle Bethlen bukásával megváltozott politikai
28
státusa, s nemcsak az, amit Szekfű emelt ki: hogy a lap a Magyar Figyelőhöz
képest kevéssé vesz részt a napi politikai debattériákban, kevésbé "harcias
orgánum".22 A különbség lényegét Szekfű, természetesen, inkább csak éreztet-
hette: az ő párosuk Bethlennel más mint a Tisza-Herczeg kettős volt annak ide-
jén, ő nem egy koncepciózus politikus nézeteit osztó és annak szolgálatára
kész író-publicista /mint Herczeg volt Tisza mellett/, hanem olyan tudós-
ideológus, akinek történetpolitikai, nemzetpolitikai, államtani koncepciói
egy nagy formátumú államférfi /Bethlen/ politikai filozófiájának alapjait
erősítik.
Hogy ez a helyzet mennyire kedvezett a nagyvonalúbb szerkesztésnek,
a nagyívű koncepciók keretében politizáló lapvezetésnek, a jő laphoz szüksége;
szerkesztői kreativitásnak, azt Szekfű Szemléje tanúsítja. A lap szellemi
dinamizálódása már az 1931-32-es évfolyamokban következő: ekkorra tehető a
nevezetes Szekfű-i "nyitás", amelynek tételes /"antinómiák"-ba foglalt/ ösz-
szegzése a Három nemzedék 1933-as kiadásának függelékében olvasható.
Ekkortól kezdve volt igazán képes a Szemle eredményesen betölteni egyik alap-
funkcióját: az értelmiségi elitek integrálását és szervezését. A lap az évti-
zed közepén-végén a szekfűi "reformkonzervativizmus" fóruma lett. Rendszerese
helyet kapott benne a földkérdés /földreform/, az agrárrétegek /kiemelten az
agrárproletariátus/ helyzete, a középosztály- és értelmiségi problémakör, a
kisebbségügy és nemzetiségpolitika elvi és aktuális problematikája /minden
egyes lapszámban több cikkben is/; s egy sor - fejlődési alternatíváink,
identitástudatunk, kulturális és politikai orientációink, kormányzati rend-
szerünk elevenébe vágó - eszme-, szellem- és művelődéstörténeti, államtani,
geopolitikai kérdés. A folyóirat kulturális és irodalmi tájékozódása, alap-
29
Jegyzetek
- Az 1933-as választmány:
Chorin Ferenc /iparmágnás, felsőházi tag, a Salgótarjáni Kőszénb. rt.
vezérig., 1926-tól GYOSZ alelnök, Magy. Munkaadók Közp. megsz./;
Eckhardt Sándor / irod. történész, romanista egyet. tanár, az egyet.
fr . intézetének ig., Szent István Akad. tagja, Magy. Fil. Társ. alel-
nöke, akadémikus/; Ernszt Sándor /kanonok, a háb. előtt ker. néppárt-
politikus és lapkiadó, Kat. Népszöv. vezető, 1930-31: népjóléti és
kultuszminiszter, a 30-as évek közepétől is keresztény pol. és társ.
mozg. vezetője/; Gratz Gusztáv /l. fent/; Hóman Bálint /l. fent/;
Kornfeld Móric báró /l. fent/; Kornis Gyula /l. fent/; Osvald István
/jogász, 1929: felsőházi tag, 1931: Magy. Jogászegylet elnöke, 1934:
Curia-elnök/; Puky Endre /1920 előtt főispán, 1920: Magyar-Olasz Bank
elnöke, 1932: külügyminiszter, 1933: Közig. Bíróság elnöke, ref. közé-
let vez. egyénisége, magy.-olasz kapcs. szervezője/; Szekfű Gyula
/történész egyet, tanár, akadémikus, Szent István Akad. tagja, MSZ-
szerkesztő. vez. rendszerideológus/; Szász Zsombor /kormányfőtanácsos,
kisebbségpol. és románság-szakértő/; Walkó Lajos /ny. külügy- és keresk
ügy miniszter, Népszöv. diplomata, a 20-as évek külp. nyitásában és
pénzügyi stabilizációjában kulcsszerep, 1932-től visszavonultan/;
Weis István /agrárius szoc. pol., társ. pol., társ. tud., közig. tud.
szak- és közíró, 20-as évek: népjóléti min. főhivatalnok, Faluszöv.
vez., 30-as évek: min. oszt. főnök, 0TI vezérig./.
3. A felsorolás sorrendjében:
Szekfű Gyula: Bethlen Gábor, 1929.
Sz. Gy.: Állam és nemzet, 1942.
Weis István: A mai magyar társadalom, 1930.
Gratz Gusztáv: A dualizmus kora, 1934.
Genthon István: Az új magyar festőművészet története 1800-tól napjain-
kig, 1935.
Bierbauer Virgil: A magyar építészet története, 1937.
Németh Gyula: Attila és hunjai, 1940.
Egyed István: A mi alkotmányunk, 1943.
Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei Szent Istvántól
Mohácsig, 1931.
H. J.: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus, 1935.
Babits Mihály: Amor sanctus. Középkori himnuszok latinul és magyarul,
1932.
Mi a magyar? /Szerk. Szekfű Gyula/, 1939.
4. A felsorolás sorrendjében:
Kerék Mihály: Földbirtokpolitika, MSZK 64.
Laky Dezső: Népesedéspolitika, MSZK 65.
Mihelics Vid: Keresztényszocializmus, MSZK 123.
Kilián Zoltán: Rádióesztétika, MSZK 59.
Szerb Antal: Az angol irodalom kistükre, MSZK 33.
Bartucz Lajos: Mikép fedezte fel az ember önmagát? Kis antropológia,
MSZK 45.
37
11. Érdemes összevetni ezzel azt, ahogyan Németh László ugyanebben az idő-
ben Osváth-tal és a Nyugat-tal, az induló Magyar Szemlével és Szekfű-
vel tárgyal. N. L.: Ember és szerep , i. m. 316-325. és 343-344 o.
38
12. "Itt említjük meg, elrettentő példaként, azt a magyarul írt szemlét,
homlokán századunk nevével, mely munkájával következetesen a társadalom
átalakulását célozta, míg nagyzási hóbortja példátlan impotenciában
nem pukkant szét, akárcsak gyermeknek falhoz vágott üres staniclije;
emléke ma az akarhatnám és a tehetség aránytalansága miatt homéroszi
kacajt kelthetne, ha nem terhelnék egyúttal, más vonatkozásokban,
tragikus bukásunk előidézésének is súlyos bűnei." Szekfű Gyula: A ma-
gyar folyóirat problémája. MSZ, 1927. szept. l. sz. 2. o.
15. Szabó Dezső: Ede megevé ebédem. Bp., 1937. In: Ludas Mátyás Füzetek,
31-32. sz..
26. "Én nem éreztem, hogy Szekfű el akarta volna roppantani a derekamat,
és ehhez fájdalommentes módszerei lettek volna, én az ellenkezőjét
éreztem. Szekfű legalább annyira hatott énrám mint amennyire én hatot-
tam Szekfűre." Huszár Tibor interjúja Kovács Imrével. In: H. T.: Be-
szélgetések, 1983. 83. o.
R Ö V I D Í T É S E K
alt. altábornagy
an. angol
angl. anglikán
ansz. angolszász
ap. agrárpolitika
Au. Ausztria
Áj. államjog
b. d. bécsi döntés
biol. biológia(i)
Bp. Budapest
civ. civilizáció(s)
délv. délvidéki
egyh. egyház(i)
évf. évfolyam
f. festészet
fil. filozófia(i)
F. o. Finnország
főv. főváros
fr. francia
Fr.o. Franciaország
g. görög
gazd. gazdaság(i)
g. é. gazdasági élet
geop. geopolitika(i)
g. p. gazdasági potenciál
h. horvát
hat. hatalom
h. e. hadművelet-elemzés
In. India
ism. ismertetés
irz. irányzat
K. könyvismertetés
kat. katolikus
42
K. ig. közigazgatási
külf. külföld(i)
külp. külpolitika(i)
kvsr. kiadványsorozat
ld. lásd
lib. liberális
l. m. lásd még
Li. Litvánia
Lo. Lengyelország
M. monográfia
magy. magyar
megj. megjegyzés
mg. mezőgazdasági)
mn. munkanélküliség
Mo. Magyarország
N. nekrológ
Nb. Nagybritannia
No. Németország
ny. nyelv(i),(ű)
okt. oktatás
ol. olasz
osztr. osztrák
P. publicisztika
P. pagina
parl. parlament(i)
pm. posztumusz
pol. politika(i)
rád. rádió(zás)
stat. statisztika(i)
44
Sz Szomszédaink /rovat/
szept. szeptember(i)
szf. századforduló
Szg. szociográfia
szl. szlovák
szo. szovjet
szoc. szociális
szocp. szociálpolitika
szp. szempont
szöv. szövetkezet(i)
szt. szent
SzU Szovjetunió
T. tanulmány
tak. takarékossági
tek. tekintély
tört. t. történettudomány(i)
trö. trónörökös
tud. tudományos
tvg. tervgazdálkodás
tvj. törvényjavaslat
v. vitacikk
vm. Vármegye(i)
ÁLNEVEK, SZIGNÓK
AR
ÁRGUS
Clio
ez Czakó István
F. Flachbarth Ernő
F-s.
g. l. Gogolák Lajos
Helveticus
J. B. Jancsó Benedek
JÚNIUS
ki.
K-s
M. e. Máthé Elek
o. l. Ottlik László
ö. Ölvédi János
Pannonicus
Parisiensis
Plurimus
Q.
-r-
R-k
Sinister
s. l. Steier Lajos
ssy
Veredicus
Viennensis
Vindex
X.
Y.
C Í M J E G Y Z É K
48
389 VÁRKONYI Nándor: Mai líránk. Beszámoló a háború utáni magyar líráról.
108-112.p. É.
401 WEIS István: A falu válsága. Epilógus Oláh György könyvéhez. 187-190.p. K.
Oláh György: Hárommillió koldus /Miskolc, 1929./ c. könyvéről.
497 KÖNYVES TÓTH Kálmán, ifj.: Ifjúsági kérdések. II. Ifjúsági mozgalmak.
378-383.p. P.
498 HEGEDŰS Kálmán: Belpolitikai szemle. 383-388. p. P.
Megint a tűzzel játszunk. Si duo faciunt idem... "Munkanélküli se-
gélyt a honatyáknak!" Az új katonai büntetőtörvénykönyv. A székes-
fővárosi törvényjavaslat. "Jöjjön haza minden emigráns!"
598 KAFFKA Péter: A Dunán tervezett két híd hatása Budapest terjeszkedésére.
255-260.p. É.
599 BALOGH László: A modern sport útja. 261-270.p. É.
600 BALOGH József: Harnack. 271-273.p. P.
601 KILIÁN Zoltán: Magyar muzsika külföldön. 273-276.p. P.
602 HAJDÚ István: Nyelvrontás műfordításainkban. 276-278.p. P.
603 CSISZÁR Béla: Az európai műsorpolitika. 279-282.p. É.
604 OMIKRON/OTTLIK László/: Külpolitikai szemle. 282-288.p. P.
A francia belpolitika mai képe. Francia és olasz külpolitikai nyilat-
kozatok. Az új bolgár kormány. Román restauráció. Állam és Egyház
vitája Máltában.
605 TRÓCSÁNYI Zoltán: A kastélytól a Teleki-térig. 289-296.p. É.
85
738 OLAY Ferenc: Bajor tudós magyarvédő irata száz év előtt. Schultes József
Ágost /1773-1831/. 96-104.p. T.
810 ASZTALOS Miklós: A holnapi Erdély. A mai erdélyi magyar ifjúság. 253-262.
p. T.
1229 BAJZA József: Basagic Savfet bég. A bosnyák muzulmánok költője. 49-56.1
T.
1230 KARSAY Géza: A középkor elismertetése. 57-67.p. É.
1231 SZABOLCSI Bence: A cigányzenétől a népzenéig. 68-73.p. É.
1232 TOLNAI Gábor: A vidéki irodalom kérdése. Új folyóiratok vidéken.
74-80.p. É.
127
1880 SZEKFŰ Gyula: A népi elv két arca. Bajza József emlékének. 5-12.p. É.
A cikkben az MSZ-ben publikáló kisebbségpol. szakíró B. J.-ről
van szó.
1881 PARECZ György: A bánsági svábok Romániában. 13-23.p. T.
177
2093 TÖRÖK Pál: Tisza István román tárgyalásai román szemmel. 372-376.p. K.
Mihu, Joan: "Spimiri din gondurile mele" c. könyve felhasználásá-
val.