Tartalomjegyzék

0. Előszó

1. Bevezetés

1.1 A térinformatika feladata, a térinformatikai rendszerek felépítése

1.2 A MapInfo alapelve, alkalmazásának lehetőségei

2. A MapInfo kezelői felülete

2.1 Elindítás után

2.2 Menürendszer

2.3 Eszköztárak

2.4 A MapInfo elemei és kapcsolataik

2.5 Párbeszédpanelok és jellegzetes elemeik

3. A MapInfo-ban kezelt adatok

3.1 Táblák létrehozása és adatszerkezetük módosítása

3.2 Táblák megnyitása

3.2.1 MapInfo állományok

3.2.2 Egyéb közvetlenül kezelt állományok

3.2.3 ODBC táblák

3.3 Táblák feltöltése és adataik módosítása

3.4 Raszteres adatok kezelése

3.4.1 Raszteres állományok megnyitása

3.4.2 Raszteres kép regisztrálása (beillesztése, tájékozása)

3.4.3 Kép dinamikai jellemzőinek beállítása

3.5 Állományok exportálása

3.6 Állományok importálása

3.7 ArcLink

3.8 Universal Translator

4. A geometriai objektumok modellezése

4.1 Koordinátarendszerek és vetületek

4.2 Pontszerű (0D) objektumok

4.2.1 A pont vagy szimbólum

 4.2.2 A szimbólum megjelenítési jellemzői

4.3 Vonalas (1D) objektumok

4.3.1 Egyenes szakasz (line)

4.3.2 Ellipszis ív

4.3.3 Vonal (Polyline)

4.3.4 Vonalas elemek megjelenítési jellemzői

4.4 Felületszerű (2D) objektumok

4.4.1 Ellipszis

4.4.2 Téglalap

4.4.3 Lekerekített sarkú téglalap

4.4.4 Felület (Region)

4.4.5 Felületszerű elemek megjelenítési paraméterei

4.5 Feliratok

4.5.1 A felirat

4.5.2 A felirat betűtípusának jellemzői

5. Lekérdezések, leíró adatok kezelése

5.1 Keresés leíró adatok alapján

5.2 Egyszerű lekérdezések

5.3 A MapInfo-ban alkalmazható kifejezések

5.3.1 A kifejezésekben használható operátorok

5.3.2 A kifejezésekben használható függvények

5.3.3 A kifejezések megszerkesztésére szolgáló ablak

5.4 Az objektumok geometriai jellemzőinek lekérdezése

5.4.1 Mértékegységekre való hivatkozás

5.4.2 Area

5.4.3 Perimeter

5.4.4 ObjLen

5.4.5 CentroidX, CentroidY

5.4.6 Distance

5.5 Lekérdezések SQL SELECT parancs segítségével

5.5.1 Select
 5.5.2 From

5.5.3 While

5.5.4 Group by

5.5.5 Order By

5.6 Hasonló szövegek keresése

5.7 Geometriai objektumok közt alkalmazható logikai operátorok

5.7.1 Contains

5.7.2 Within

5.7.3 Contains Entire

5.7.4 Entirely Within

5.7.5 Intersect

5.8 Oszlopok kapcsolása más táblákból (Join)

5.9 Sorok hozzáfűzése

6. Browser ablakok

6.1 Browser ablakok jellemzői

6.2 Oszlopok megjelenítésének módosítása

7. Térképablakok

7.1 A térképablakok kezelése és általános jellemzői

7.2 A kozmetikai réteg

7.3 Vektoros rétegek és jellemzőik

7.4 Raszteres képek megjelenítése

7.5 Objektumok létrehozása (rajzolása) a térképablakban

7.6 Objektumok kijelölése a térképablakban

7.7 Térképi objektumok módosításának egyszerűbb esetei

7.8 Térképablakból való lekérdezést támogató eszközök

7.8.1 Info Tool

7.8.2 Vonalzó

7.8.3 Gyorsstatisztikák

7.9 Objektumok címkézése

7.10 Kivágatok használata a megjelenítés során

8. Tematikus térképek

8.1 A tematikus térkép rendeltetése

8.2 Tematikus térképek létrehozásának lépései és módosításuk

8.3 Egyedi megjelenítési paraméterek (Individual)

8.4 Fokozatos ábrázolás (Ranges)

8.5 Különböző méretű szimbólumok (Graduated)

8.6 Pontsűrűség (Dot Density)

8.7 Oszlopgrafikonok (Bar Chart)

8.8 Tortagrafikonok (Pie Chart)

8.9 Raszteres adatok generálása interpolálással (Grid)

8.10 Jelmagyarázat a tematikus rétegekhez

9. Grafikonok

9.1 A grafikon és kiegészítő elemei a MapInfo-ban

9.2 Grafikonok létrehozása

9.3 Grafikonok jellemzőinek módosítása

10. Térbeli nézetek (3D Map)

10.1 Térbeli nézet létrehozása

10.2 Térbeli nézet mozgatása

10.3 Lekérdezési lehetőségek

11. Elrendezések (Layout)

11.1 Az elrendezések rendeltetése

11.2 Az elrendezés jellemzői

11.3 Más ablakok tartalma, mint az elrendezés elemei

11.4 Díszítő jellegű elemek

12. Munkaterületek

12.1 Munkaterületek létrehozása és beolvasása

12.2 A munkaterületek tartalma

12.3 A munkaterület állományának felépítése

13. Szerkesztési műveletek

13.1 Egyszerűbb szerkesztések

 13.1.1 Másolás és kivágás

13.1.2 Beillesztés

13.1.3 Törlés

13.1.4 Csak a geometriai elem törlése

13.1.5 Szerkesztés visszavonása

13.2 Összetett szerkesztések

13.2.1 Tárgy kijelölése és szerepe

13.2.2 A létrejövő objektumok leíró adatai

13.2.3 Egyesítés (Combine)

13.2.4 Darabolás (Split)

13.2.5 Kitörlés (Erase)

13.2.6 Kilógó részek törlése (Erase outside)

13.2.7 Metszéspontok beszúrása (Overlay Nodes)

13.3 Felületszerű és (zárt) vonalas objektumok közti konverzió

13.4 Vonalas objektumok képének simítása

13.5 Hatászóna (pufferzóna, övezet) generálás

13.6 Befoglaló konvex sokszög generálása

13.7 Egyesítés leíró adatok alapján

13.8 Pontok létrehozása leíró adatok alapján

13.9 Geokódolás

14. Beállítási lehetőségek

14.1 Rendszer beállítások (System Settings)

14.2 Térképablak beállításai (Map Window Preferences)

14.3 Indítási beállítások (Startup)

14.4 Címek szerkezete (Addres Maching)

14.5 Könyvtárak (Directories)

15. Egyéb lehetőségek

15.1 Digitalizáló tábla használata

15.2 GPS vevő használata

15.3 Új vetületek definiálása

15.4 Jelentések készítése Cristal Reports-szal

16. A telepítéssel kapcsolatos tudnivalók

16.1 A MapInfo régebbi verzióinak telepítése

16.2 A MapInfo 6.0 telepítése és regisztrálása

16.3 Külön telepítést igénylő kiegészítő modulok

17. Alkalmazásfejlesztés MapBasic-kel

17.1 MapBasic programok alkalmazásának lehetőségei

17.2 A MapBasic feladata és jellemzői

17.3 Fordítási direktívák

17.4 Változók

17.5 Elágazások és ciklusok

17.6 Alprogramok és függvények

17.7 Felhasználói felület kezelése

17.8 Leíró adatok kezelése

17.9 Térképi objektumok kezelése

17.10 Fejlesztési lehetőségek más programnyelveken

0. Előszó
Jelen segédletet abból a célból kezdtem el írni, hogy a Jáky József Műszaki Szakközépiskola ötödéves térinformatikai
technikus tanulóinak segítséget nyújtson a MapInfo megismerésében. Mivel a program elsajátítására bőséges időkeret
áll rendelkezésünkre (háromhetente nyolc óra), célom elsősorban egy olyan kézikönyv megírása, melyben a tanulók
utánanézhetnek az órán tanultaknak, és szükség esetén a feladatok végrehajtása során is segítségül vehetik.

Azon célból, hogy a leírtak minél hamarabb eljussanak a diákokhoz, a segédlet elkészült részeit folyamatosan
közzéteszem az Interneten. A munka során nem feltétlenül fogok fejezetek szerint sorban haladni, és könnyen
elképzelhetőnek tartom azt is, hogy korábban megírt részeket módosítok, máshová helyezek át.

Az anyag tanulmányozását nem csupán az ötödéveseknek, hanem a többi térinformatikus osztálynak is ajánlom. A
közzétett részekkel kapcsolatos bármilyen észrevételt vagy ötletet örömmel fogadok az ngabor79@index.hu címen,
vagy személyesen.

Mivel a reményeim szerint elkészülte után nyomtatott formában is kiadott segédletet Wordben készítem, a HTML
konverzió során kisebb hibák léphetnek fel, melyekért az olvasó szíves elnézését kérem.

1. Bevezetés

1. A térinformatika feladata, a térinformatikai rendszerek felépítése

Ide még írnom kell valamit.

2. A MapInfo alapelve, alkalmazásának lehetőségei

 A MapInfo egy vektoros térinformatikai rendszer. Ez azt jelenti, hogy alapvetően vektoros adatokkal végzendő
műveletekre fejlesztették ki, bár a megjelenítés szintjén képes raszteres adatok kezelésére is.

A térinformatikai rendszerek egyszerre valósítják meg a leíró és a geometriai adatok kezelését, ebből adódik, hogy
programnak többek közt egy adatbázis kezelő eszközeivel is rendelkeznie kell a leíró adatok kezeléséhez. A MapInfo-
ban (és a legtöbb hozzá hasonló szoftverben) ez a relációs adatbázismodell segítségével történik.

Ennek lényege az, hogy az adatokat táblákba (relációkba) rendezzük. Ezen táblák egy oszlopa egy tulajdonságnak
(attribútum), egy sora pedig egy egyednek fog megfelelni. A sorok és oszlopok metszésében lévő mezők tartalmazzák
az adatokat, vagyis mondják meg azt, hogy egy bizonyos egyednek egy bizonyos tulajdonsága éppen mi.

A programnak kezelnie kell tudnia még geometriai adatokat is. Ezt a MapInfo úgy oldja meg, hogy az objektum
geometriáját, azt a vektoros adatot, mely az objektum térbeli elhelyezkedését és kiterjedését határozza meg, egy
speciális mezőnek tekinti. (Erre a speciális mezőre a későbbiekben OBJ vagy OBJECT néven hivatkozhatunk.) Ezáltal
az objektum geometriája és leíró adatai szorosan kötődnek egymáshoz, a felhasználónak nem kell a kettő közi
kapcsolat megadásával törődnie.

A fenti elvek egyszerű megoldást adnak a térképi és leíró adatok kapcsolására. Az egy táblában (az obj mezőben)
található térképi objektumok összessége ad egy vektoros réteget. Ez nem teljesen azonos a táblával, de a MapInfo-ban
szoros összefüggésben van vele. (Ellentétben sok más rendszerrel, ahol a réteg egy külön, önálló egység, melyhez ezt
követően akár több relációs táblából is rendelhetünk attribútumokat valamilyen kulcs alapján.)

A MapInfo egyszerűségének kulcsa, de egyszersmind komolyabb feladatokra való alkalmazásának nagyon sokszor
hátráltatója, hogy a réteg és az (attribútum) tábla máshol jól elkülönülő fogalmát teljesen egybemossa. Ezzel
gyakorlatilag teljesen elrejti a felhasználó, de még a MapBasic-ben fejlesztő programozó elől is a geometriai és a leíró
adatok kapcsolásának máshol komoly problémáit.

Természetesen a MapInfo-ban előfordulnak olyan táblák is, amelyek soraihoz nem tartozik geometriai elem.

2. A MapInfo kezelői felülete

1. Elindítás után

A program elindítása után egy párbeszédpanel jelenik meg. Ebben négy lehetőség közül tudunk választani,
vagy a Cancel gombra kattintva bezárhatjuk az ablakot.

A legfelső lehetőség a legutóbbi munkaterület betöltése. A MapInfo szabályos kilépés esetén kilépés előtti
állapotát a windows könyvtárban található mapinfow.wor állományba menti el, ennek megnyitására ad itt
lehetőséget.

A második lehetőség, hogy a legutoljára megnyitott munkaterülete nyitjuk meg ismét. A harmadik illetve a
negyedik lehetőség, hogy egy munkaterületet vagy egy táblát nyitunk meg. Ilyenkor megjelenik egy szokásos
párbeszédpanel, ahol ki tudjuk választani a kívánt állományt.

2. Menürendszer

A MapInfo ablakának felső részén, mint azt már sok más programban megszokhattuk, egy menüsor található.
Ennek a menüsornak vannak állandó elemei (File, Edit, Objects, Query, Table, Options,) és vannak olyan
pontok, amelyek csak akkor jelennek meg, ha a munkaterületnek egy meghatározott eleme aktív. (Map,
Browse, Graph, Layout, 3DMap) Ezekben az esetekben a menüből elérhető parancsok arra az elemre
vonatkoznak, amelyik aktív.

A fenti menüsoron túl létezek gyorsmenük, melyek akkor jelennek meg, ha valamelyik elem felett az egér
jobb gombjával kattintunk. A menüben található parancsok a kérdéses elemre vonatkoznak, és nagy átfedést
tapasztalhatunk köztük, és az elem aktív állapotában a menüsoron megjelenő pont között.

A menüsorban MapBasic programok hatására újabb pontok tűnhetnek fel, esetleg meglévők tűnhetnek el.

3. Eszköztárak

A MapInfo-ban eszköztárakat is találunk, melyek használata teljesen megegyezik a más programokban

megszokottal. Az eszköztárak elhelyezkedhetnek közvetlenül a menüsor alatt, vagy lehetnek lebegőek,
 amikor egy külön, szabadon mozgatható kis ablakban jelennek meg ikonjaik. A lebegő eszköztáraknak a
méretét is tudjuk változtatni.

A MapInfo-ban viszonylag kevés eszköztárral találkozunk. Ezek egyike a Tools eszköztár, amely az
állományok kezelésével, alapvető szerkesztési funkciókkal valamint új elemek létrehozásával kapcsolatos
funkciókat tartalmaz és alapértelmezésben a menüsor alatt található. Másik két fontos eszköztár a Main és
Drawing, melyek alapvető rajzolási és térképszerkesztési eszközöket tartalmaznak, alapértelmezett
helyzetben lebegőek és ikonjaik két gomb széles oszlopokba vannak rendezve. Ha később valamelyik
gombra helyzetével hivatkozunk, akkor azt ebben az alapértelmezett elrendezésben kell érteni.

Amennyiben a lehetőséget telepítettük, megjelenik a kezelőfelületen az ODBC eszköztár is. Ennek ikonjai a
külső adatbázisok kezelésében nyújtanak majd segítséget.

Természetesen MapBasic programok segítségével az eszköztárak is tetszőlegesen átalakíthatóak.

Az eszköztárak jellemzőit az Options menü Toolbars pontjával tudjuk beállítani. Itt egy listában tudjuk
szabályozni, hogy az egyes eszköztárak láthatóak, legyenek-e illetve ha láthatóak helyzetük lebegő legyen
vagy a menüsor alatt helyezkedjenek el. Ugyanitt lehet beállítani még azt is, hogy a gombok színesek
legyenek-e, illetve milyen legyen a színük.

4. A MapInfo elemei és kapcsolataik

A MapInfo-ban minden, a program által kezelt adatállományt táblának hívunk, legyen az térképi elemekkel
rendelkező vagy térképi elemek nélküli adattábla vagy akár raszteres állomány. A MapInfo minden további
elemének közvetlenül vagy közvetve ezek a táblák lesznek a kiindulási alapjai.

A lekérdezések sok szempontból hasonlítanak a táblákra. Több helyen, például további lekérdezések
forrásaként is, gyakorlatilag ezekkel teljesen egyenértékűen alkalmazhatjuk őket. Létrehozásuk alapvetően az
SQL SELECT parancsa szerint történik, de a program egyszerűbb lekérdezési lehetőségeket is nyújt. A
MapInfo lekérdezései valahol a pillanatfelvételek és a nézettáblák között helyezkednek el, mert adataik
követik a forrás változásait, de a szűkítési feltételek nem.

A lekérdezések közt speciális helyet tölt be a kijelölt objektumok halmaza. Erre a Selected néven tudunk
hivatkozni. Ez mindig egy meghatározott táblának tartalmazza azon elemeit, melyek kijelölt állapotban
vannak. (Kijelölés mindig egyszerre csak egy táblából lehetséges!)

Relációs táblák és lekérdezések leíró adatait Browser ablakokban jeleníthetjük meg. Egyszerre több ilyen
ablak is nyitva lehet sőt, egy azonos táblához (lekérdezéshez) is tartozhat egyszerre több ilyen elem.

A geometriai objektumokkal is rendelkező relációs táblákat és a raszteres táblákat térképablakokban tudjuk

megjeleníteni. Ezekben a térképablakokban a fenti elemek mint rétegek (layer) fognak megjelenni.
Természetesen itt is igaz, hogy egyszerre több térképablak is meg lehet nyitva. Egy tábla több helyen is
szerepelhet rétegként, sőt ugyanabban a térképablakban is többszörösen lehet jelen.

A fenti elemekhez kötődik egy speciális réteg, a Cosmetic Layer, amely ha több térképablak is van,
térképablakonként különböző. Szintén a térképablakhoz kötődnek a tematikus rétegek. A kozmetikai réteghez
hasonlóan ezek sem hívhatók be más térképablakokba mint rétegek, csak ott szerepelhetnek ahol létrehoztuk
őket.

A program lehetőséget kínál még grafikonok készítésére is. Ezek forrása valamilyen relációs tábla vagy
lekérdezés lehet. Az eredmény a fentiekhez hasonlóan külön ablakban jelenik meg.

Szintén külön ablakban jelennek meg a tematikus rétegek jelmagyarázatai. (Legend)

A 6.0 verziótól lehetőségünk van a térképablak tartalmából térhatású nézete (3DMap) létrehozni. Ez bár
mindig egy meghatározott térképablakból kiindulva jön létre, önálló ablakként jelenik meg.

Abból a célból, hogy munkánkat nyomtatásra előkészítsük (bár az eddig felsorolt ablakok egyenként is
kinyomtathatóak), a nyomtatandó elemeket egymáshoz, illetve a meghatározott méretű papírlaphoz
viszonyítva elhelyezzük, a MapInfo lehetőséget kínál elrendezések létrehozására. Ezekben szerepelhet
valamennyi eddig felsorolt ablak tartalma, sőt akár a későbbiekben bemutatásra kerülő segédeszközök
ablakai is.
 A fenti ablakok mindegyikére jellemző, hogy amennyiben éppen aktuálisak, akkor egy speciális, az ablak
típusával megegyező nevű menüpont jelenik meg a menüsoron, melynek tartalma jelentős átfedést mutat az
ablak gyorsmenüjével. A menü parancsai segítségével a kérdéses elemre vonatkozó művelteket és
beállításokat tudunk elvégezni. Ezek mindig az éppen aktuális elemre vonatkoznak, azaz például több
térképablak esetén csak az aktuális térképablakra!

A MapInfo-ban számos segédeszköz áll rendelkezésünkre (Ruler, Info Tool, Legend, stb.) melyekhez szintén
külön ablak tartozik. Ezek többek közt abban térnek el az eddig látottaktól, hogy a programban egyszerre
csak egy ilyen elem lehet, továbbá nem jelenik meg hozzájuk tartozó menüpont a menüsoron.

A fenti elemek mindegyike valamilyen módon a megnyitott táblához kapcsolódik, azok adataiból ered.
Fontos tehát, hogy a különféle helyeken felhasználni kívánt táblák meg legyenek nyitva. Attól még, hogy egy
tábla meg van nyitva, még nem feltétlenül kell “megjelennie” valamilyen formában a program kezelői
felületén. Hiába zárjuk be a térképablakokat és a Browsereket, a bennük található állományok még
megnyitott állapotban maradnak, amit legkönnyebben azon láthatunk, hogy az eszköztárak és menük számos
eleme aktivizálható állapotban marad. (például nem szürkül el a New Mapper és a New Browser menüpont)

Ha munkánk során tiszta lappal akarunk indulni, akkor használjuk a File menü Close All parancsát Ennek
hatására valamennyi tábla és ezzel együtt valamennyi belőlük származtatott elem bezáródik, miközben
szükség esetén a program rákérdez ezek mentésére. A táblák egyenként a Close Table menüpont segítségével
zárhatóak be. Ha több tábla volt nyitva, akkor ilyenkor listából kell kiválasztanunk a bezárni kívántat.

A megnyitott táblák, és a belőlük származtatott elemek összességét munkaterületnek (Workspace) nevezzük.

A munkaterületet el tudjuk menteni a File menü Save Workspace parancsával egy .WOR kiterjesztésű
állományba. Ez egy szöveges állomány, amely hivatkozásokat tartalmaz a megnyitott táblákra, valamint
megtalálható benne a többi elem (Browser és térképablakok, elrendezések, stb.) beállításainak, tartalmának és
elrendezésének részletes megadása.

Ezt az állományt később a File menü Open Workspace parancsával nyithatjuk meg. Ilyenkor a korábban
elmentett dolgok mintegy rátöltődnek a már meglévő elemekre, vagyis a munkaterület megnyitása nem jár
együtt az addigi munkák bezárásával. Ez abból adódik, hogy a MapInfo-ban nincsenek olyan elkülönített
elem, mint például az ArcView project fájljai, a .WOR állomány sorai utasítások, melyeket végrehajtva a
mentéskori környezetet kapjuk, a már meglévő elemek ezzel kiegészülnek.

5. Párbeszédpanelok és jellegzetes elemeik

A MapInfo-ban a legtöbb beállítást párbeszédpanelokban (ablakokban) kell megadnunk. Ezek legtöbb eleme a más
programokban megszokottaknak teljesen megfelelően működik, vannak azonban olyanok, melyek speciálisan a
MapInfo-ra jellemzőek.

Ezek a MapInfo által picker-nek nevezett gombok, melyek magukon hordozzák a beállított érték jellemzőit. A gombra
kattintva egy újabb párbeszédpanel jön be, ahol a kérdéses értékeket be tudjuk állítani.

Például a Symbol Picker gomb egy szimbólumot ábrázol, egy olyan szimbólumot, amilyen éppen az adott beállításhoz
tartozik. Ha ezt meg szeretnénk változtatni, akkor rákattintunk erre az ikonra, és bejelentkező párbeszédpanelban
beállítjuk a szimbólum kívánt jellemzőit.

A vonaltípusok jellemzőinek beállítására szolgáló elem egy minta vonaldarabot hordoz magán. Ez régebbi verzióknál
egyetlen átlós szakasz, újabb verziókban viszont két egymást X szerűen keresztező vonal. Ennek oka, hogy az újabb
verziókban a vonalak kereszteződésének módját is be lehet állítani.

Felületek kitöltésének, illetve határvonalaik vonaltípusának jellemzőit a beállításukra való ikon egy ötszög alakú
minta formájában viseli magán. Bizonyos esetekben, ha ilyen ikonnal találkozunk, csak a kitöltést tudjuk beállítani a
határvonalat nem. (Például a Bar Chart típusú tematikus térképek oszlopainak kitöltésekor.)

A betűtípusok beállítására szolgáló ikon egy “Aa” szöveget tartalmaz, olyan jellemzőkkel, mint amiket az aktuális
beállítása tartalmaz.

Jellegzetesek még azok a legördülő listaelemek, melyekből színeket tudunk kiválasztani. Ebben 16 oszlopból és 17
sorból álló palettából tudjuk kiválasztani a kívánt színt. A jobb alsó sarokban lévő … jelre kattintva egy kis panel
jelenik meg, ahol tetszőleges színeket tudunk kikeverni komponenseik (pl. RGB szerint) változtatásával. A kiindulási
alap mindig az előzőleg kijelölt szín. Az egyedileg kevert színeink a legalsó sorba kerülnek, innen a későbbiekben már
egyszerűen kiválaszthatóak.
3. A MapInfo-ban kezelt adatok

1. Táblák létrehozása és adatszerkezetük módosítása

Új táblát létrehozni a File menü New table parancsával vagy az ennek megfelelő ikonnal (tiszta lap) tudunk.
Elsőként azt kell tisztáznunk egy párbeszédpanelban, hogy milyen ablakokban jelenjék meg az új tábla a
munkaterületen. Az Open New Browser opcióval új Browser ablakot tudunk létrehozni, az Open New
Mapper-rel egy új térképablakot. Az Add to Current Mapper hatására a táblázathoz tartozó réteg az éppen
aktuális térképablakhoz adódik hozzá. A három lehetőség tetszőlegesen kombinálható.

A következő lépésben kell megadnunk a létrejövő tábla szerkezetét. Az erre szolgáló ablak bal felső részében
található listában fel vannak sorolva a létrehozandó tábla oszlopainak nevei, típusai, valamint egy
jelölőnégyzet, ahol az oszlop indexelt voltát lehet beállítani.

A lista kijelölt elemének jellemzőit a lista alatt, a Field Information csoportban lehet megadni. Ilyen jellemző
a mező neve, mely betűkből, számokból és aláhúzás karakterekből állhat. Az első karakter nem lehet
számjegy. Megengedett, de nem ajánlott az ékezetes betűk használata.

Az oszlop típusát egy legördülő listából kell kiválasztani. A típus függvényében esetenként egyéb adatokat is
meg kell adni. A MapInfo-ban alkalmazható mezőtípusok:

Character: Megadott hosszúságú szöveges mező

Integer: előjeles egész számok 32 biten.

Small Integer: előjeles egész számok 16 biten

Float: 64 bites lebegőpontos számok

Decimal: szövegszerűen ábrázolt számok, megadott hosszal és megadott számú tizedessel.

Date: Dátum

Logical: Logikai (igaz/hamis)

Ha egy újabb oszlopot szeretnénk beszúrni, akkor az Add Field gombra kell kattintani. Az oszlopok
sorrendjét az Up és a Down gombok segítségével lehet megváltoztatni. Az éppen aktuális oszlopot a Remove
Field gomb segítségével tudjuk törölni.

Mint már sokszor említettük, a MapInfo-ban az egyes adatrekordokhoz térképi elemek is csatlakozhatnak,
bár ezt a lehetőséget nem kötelező kihasználni. Ha a Table is Mappable négyzet bejelölt állapotban van,
akkor a táblához térképi elemek is tartoznak. Ha az első lépesben kiválasztottunk olyan opciót, aminek
eredményeként a tábla térképablakban is megjelenik, akkor ennek a beállításnak a kijelölt állapotát nem is
lehet megszűntetni.

Amennyiben a táblához térképi elemek is tartoznak, meg kell adni, hogy ezeket milyen vetületben és milyen
alkalmazási tartományban ábrázoljuk. A projection gombra kattintva egy párbeszédpanel segítségével lehet a
kívánt vetületet kiválasztani. Mivel a MapInfo rengeteg vetületet támogat, először a fenti legördülő listából
kell kiválasztani a kategóriát, ezután pedig a lenti listából a kategórián belül a kívánt vetületet. A következő
lépésben meg kell adnunk az alkalmazási tartomány határai. Itt X és Y koordináta szerint tudjuk megadni a
maximum és minimum értékeket. (az X itt mindig a vízszintes tengely)

Ha később módosítani szeretnénk egy táblát, akkor azt a Table menü Maintenance/Table Structure pontjával
tudjuk. Ha több tábla is meg van nyitva, akkor először egy listából ki kell választanunk, hogy melyik
szerkezetét szeretnénk megváltoztatni. Az a párbeszédpanel, ahol a kívánt módosításokat el tudjuk végezni
lényegében megegyezik a tábla létrehozásakor bemutatottal.

2. Táblák megnyitása

1. MapInfo állományok

Már meglévő MapInfo állományokat a File/Open Table menüpont vagy az ennek megfelelő ikon
 segítségével tudunk megnyitni. Az ekkor a szemünk elé táruló panel nagyban hasonlít a
Windowsban már megszokottra. Az ablak alján azonban találunk egy legördülő listát, melyben azt
tudjuk beállítani, hogy megnyitás után a tábla miként jelenjék meg.

Ha csak a táblához tartozó adatokat akarjuk közvetlenül a tábla megnyitása után a munkaterületen
megjeleníteni, akkor válasszuk a Browser pontot. Ennek hatására egy Browser ablak jön létre a tábla
leíró adataival.

A Current Mapper hatására a táblához tartozó réteg bekerül az aktuális térképablakba. Ha nincs a
munkaterületen térképablak, akkor létrehoz egyet. A New Mapper segítségével tudjuk azt elérni,
hogy egy teljesen új térképablak jöjjön létre a tábla számára függetlenül attól, hogy a
munkaterületen van-e már más térképablak megnyitva.

Alapértelmezésben az Automatic pont van kiválasztva. Ekkor, amennyiben táblához tartoznak

térképi elemek, hozzáadja az aktuális térképablakhoz, illetve ha ilyen nincs, létrehoz neki egyet. Ha
nincsenek térképi elemek, akkor egy Browser ablakot nyit meg a táblának.

Lehetőségünk van a No View pont választására is, hiszen a MapInfo-ban egy tábla megnyitott
állapotának nem feltétele, hogy a munkaterületen a benne tárolt adatok vizuálisan is megjelenjenek.

2. Egyéb közvetlenül kezelt állományok

A fenti panelban a már megszokott helyen tudjuk beállítani a megnyitandó állomány típusát. Ez
alapértelmezésben MapInfo, ilyenkor a MapInfo állományainak .tab fájljait tudjuk kiválasztani.

A fájltípus módosításával lehetőség nyílik más közvetlenül megnyitható állományok kiválasztására.

Nem keverendő ez össze a későbbiekben bemutatásra kerülő exportálással! Akkor miközben a forrás
érintetlen marad, adatai alapján egy MapInfo állomány jön létre. Ha itt nyitunk meg egy fájlt, akkor
annak adatait a MapInfo közvetlenül fogja kezelni. Nem jön tehát létre önálló MapInfo állomány,
minden művelet, így az adatok módosítása is, az eredetin hajtódik végre!

Meg tudunk a fenti módon nyitni szöveges formátumban tárolt adatbázisokat (delimited ASCII).
Ezek szöveges állományok, melyeknek minden egyes sorát egy rekordnak tekintjük. Kiválasztásuk
után meg kell adni, hogy milyen karakter szolgál a sorokon belül a mezők elválasztására és, hogy
milyen karaktertábla érvényes a szöveges adatokra.

Módunkban áll megnyitni a Lotus 1-2-3 és az Excel táblázatkezelők tábláit is.

Lehetőség van a dbase .dbf és az Access .mdb fájljainak megnyitására. Az Access esetében, mivel
egy állományon belül több tábla is lehet, a fájl kiválasztása után ezt tisztáznunk kell.

3. ODBC táblák

A MapInfo-ban lehetőségünk van ODBC kapcsolat létesítésére is.

3. Táblák feltöltése és adataik módosítása

A táblák leíró adatainak feltöltésére és ezek későbbi módosítására több helyen is lehetőségünk nyílik. A
legkézenfekvőbb talán az, ha nyitunk egy Browser ablakot és ebben végezzük el a kívánt módosításokat. Ha
a térképről szeretnénk kiválasztani azokat az elemeket, melyeknek leíró adatait módosítani szeretnénk, akkor
az Info Tool-t tudjuk alkalmazni, mely a leíró adatok megjelenítésén túl azok módosítására is lehetőséget
teremt.

4. Raszteres adatok kezelése

1. Raszteres állományok megnyitása

A raszteres adatokat is a File menü Open Table pontjával tudjuk megnyitni. A megjelenő
párbeszédablakban a fájltípus legördülő listából válasszuk ki a Raster Image pontot. Ezt követően a
panelban már csak azok a raszteres képet tartalmazó állományok láthatóak, melyeket a MapInfo
ismer.
 Miután kiválasztottuk itt a kívánt állományt (ez tipikusan egy szekennelt térkép, távérzékelt adat
vagy esetleg digitális ortofotó) egy kérdést tesz fel nekünk a program, hogy egyszerűen csak meg
akarjuk nézni a képet vagy el kívánjuk-e helyezni valamilyen a MapInfo által ismert koordináta
rendszerben. Válasszuk ez utóbbit!

Amennyiben a regisztrálást már elvégeztük, az így létrehozott .tab kiterjesztésű állományt más
MapInfo táblákhoz hasonlóan tudjuk megnyitni. A különbség csupán annyi, hogy nem egy relációs
adatbázis és esetleg hozzá kapcsolódó vektoros térképi elemek, hanem egy raszteres állomány fog
megjelenni.

2. Raszteres kép regisztrálása (beillesztése, tájékozása)

Egy ablakba jutunk, ahol elvégezhetjük a kép beillesztését. Az ablak közepe felé a kép illetve egy
kinagyított részlete látható. Ezen a részen az egérrel a megfelelő részletre kattintva tudjuk lemérni az
illesztéshez használt jelek (control point - őrkeresztek vagy egyéb alkalmas illesztőpontok) a
raszteres képen lévő koordinátáit. Ezt követően egy ablak jelenik meg, melyben a kérdéses jel
geodézia koordinátáit tudjuk megadni. Megadhatunk még itt egy azonosító címkét (label) is a pont
számára.

A kép alatt elhelyezkedő + és – gombokkal nagyíthatunk, illetve kicsinyíthetünk.

A mért illesztőpontok a képen piros kereszttel és címkéjükkel jelennek meg. Ezzel párhuzamosan
bekerülnek a panel tetején lévő listába címkéjükkel, geodéziai x és y koordinátáival valamint a
maradék eltérésekkel. Ezeket úgy kapjuk, hogy az azonos pontok alapján számított transzformációt
elvégezzük az ismert pontpárokon és az így kapott értékeket összehasonlítjuk az ismertekkel.

Lehetőségünk van a geodéziai koordinátákat nem bebillentyűzni, hanem a Table/Raster/Select

Control Point from Map menüpont segítségével a munkaterület valamely térképablakából
kiválasztani. Ilyenkor az egérkurzor a térképablak felett szálkeresztté alakul, mellyel
megirányozhatjuk az azonos pontok térképi helyzetét. Ügyelni kell arra, hogy ilyenkor mindig a
fenti listában kijelölt pont térképi koordinátáit mérjük le, ha a listában egyetlen pont sincs kijelölve,
akkor új pontot hozunk létre, melynek a képkoordinátája (0,0) lesz!

A lista mellett lévő gombok segítségével módosíthatjuk a listában éppen kijelölt pont geodéziai
koordinátáit (Edit) eltávolíthatjuk a listából (Remove) vagy a képére ugorhatunk (Goto). Ha a
listában ki van jelölve egy elem, akkor a képen ennek képkoordinátáit tudjuk módosítani az egér
segítségével. Ha ismét újabb pontokat szeretnénk felvenni, akkor a New gombra kell kattintani,
mellyel a kijelölést meg tudjuk szüntetni. Vigyázzunk, mert ha ki van jelölve egy elem a listából,
akkor a képre kattintva ennek a képkoordinátáit fogjuk változtatni új pont megadása helyett!

A panel alján lévő gombok közül az Ok, Cancel és Help gombok jelentése magától érthető. A
Projection és a Units gombokkal a vetületet és a mértékegységet tudjuk beállítani. Ez nagyon fontos
a koordináták értelmezéséhez. Mindig az őrkeresztek mérése előtt állítsuk be ezeket a
paramétereket!

3. Kép dinamikai jellemzőinek beállítása

A későbbiekben a Tables/Raster/Modify Raster Registration menüpont segítségével tudjuk módosítani a kép

elhelyezését. Ilyenkor ugyanabba a panelba jutunk mint az előbb. A Tables/Raster/Adjust Image Styles
menüpont segítségével a kép fényerősségét és kontrasztját lehet szabályozni. Itt akár fekete-fehér módba is
átválthatunk.

5. Állományok exportálása

Az exportálás során egy megnyitott MapInfo állomány adataiból valamilyen más formátumú állományt
hozunk létre. A művelet a Table menü Export pontjával történik.

Ilyenkor egy panel jelenik meg melyben meg kell adni az exportálással létrehozandó állomány nevét és
típusát. Ezen a helyen négyféle formátumba tudunk adatokat kiírni: MIF, DXF, DBF vagy szöveg. A DXF és
a DBF általánosan elterjedt, kvázi-szabványként elfogadott formátumok. A MIF állományokat térinformatikai
programok jelentős része képes kezelni.

A MIF (MapInfo Interchange Format) a MapInfo saját szöveges adatcsere formátuma. Két szöveges
 állományból áll. Egy .mif kiterjesztésű fájl egy fejlécet követően tartalmazza az egyes objektumok
geometriájának leírását. Egy másik, .mid kiterjesztésű állományban a leíró adatok találhatóak, minden egyes
sor egy objektumnak felel meg, abban a sorrendben, ahogy a .mif állományban voltak felsorolva.
Exportáláskor a forrásként felhasznált MapInfo tábla és a létrehozandó fájl nevén túl más adatot nem kell a
programnak megadni. A felhasználandó tábla kiválasztása egy külön panelban egy listából történik, de ha
csak egyetlen tábla van nyitva akkor a program ezt a pontot automatikus átugorja.

A DXF az AutoCAD adatcsere formátuma. Az forrásként felhasználandó tábla és a létrehozandó .dxf

kiterjesztésű állomány nevének a fentiekhez hasonlóan történő megadása után egy párbeszédpanelban kell
meghatároznunk az exportálás egyéb jellemzőit. Ilyen beállítások (fentről lefelé haladva), hogy a több
poligonnal határolt felületek poligonjai egy blokkba kerüljenek-e a .dxf állományban (Preserve Multi-
Polygon Regions as DXF Blocks), vagy hogy a leíró adatok átvételre kerüljenek-e (Preserve Attribute Data).
Megadhatjuk, hogy szöveges vagy bináris .dxf állományt akarunk-e létrehozni. A gyakorlatban általában az
előbbit szokás használni, sok program a bináris .dxf fájlokat nem is tudja kezelni. Megadható még továbbá,
hogy a számok az állományban hány tizedessel legyenek ábrázolva, és hogy 12-es vagy 13-as AutoCAD
verzióhoz tartozó adatcsere állományt kívánunk-e létrehozni.

A fenti beállításokat a fogadó program jellemzőinek ismeretében célszerű megválasztani. Esetenként

többszöri próbálgatással kell kitapasztalni a legkedvezőbb beállítást.

A létrejövő állományban egyetlen egy réteg lesz, minden az adott MapInfo rétegből ide kerül.

Lehetőségünk van még az adatok DXF formátumba való kiírása előtt egy egyszerűbb transzformáció
végrehajtására. Ehhez a Set Transformation gombra való kattintás után megjelenő panelban kell megadnunk
két pont (Point1, Point2) koordinátáit a MapInfo által alkalmazott koordináta rendszerben és a DXF állomány
koordináta rendszerében. Ezzel tulajdonképpen egy Helmert-transzformációt tudunk végrehajtani. (eltolás,
elforgatás, méretarány változtatás)

Amennyiben szöveges állományokat (Delimited ASCII) szeretnénk létrehozni a fentiekhez hasonlóan kell
eljárnunk. A forrás, mely itt akár egy lekérdezés is lehet, és a létrehozandó fájl kiválasztása után egy
párbeszédpanel jelenik meg. Ebben megadhatjuk az alkalmazandó elválasztó karaktert és karakterkészletet.
(bővebben lásd a függelékben) Ha kívánjuk, a program a létrehozott állomány első sorába a MapInfo-ban
használt megnevezést felhasználva beírja az oszlopok nevét. Ezt a funkciót használva, amennyiben a fogadó
program (pl. az Access) is támogatja, megtakaríthatjuk az oszlopnevek újbóli begépelését.

A DBF állományokba exportálás nagyban hasonlít szöveges állományok létrehozásához. Itt csupán az
alkalmazandó karakterkészletet kell megadnunk. A művelet eredményeképpen egy .dbf kiterjesztésű
állomány jön létre, amelybe a forrásként felhasznált tábla vagy lekérdezés adatai kerülnek, a MapInfo-ban
alkalmazott oszlopnevekkel és mezőméretekkel. Természetesen itt is, mint a szöveges állományok (Delimited
ASCII) esetében, csak a leíró adatok kerülnek átvitelre.

6. Állományok importálása

Importálás során valamilyen más formátumú adatból MapInfo állományokat hozunk létre. Az eredeti
állományon a program nem hajt végre változtatásokat, a művelet után már nincs szükség rájuk.

Más formátumú fájlok importálására szolgál a Table menü Import parancsa. Ezt meghívva az első megjelenő
panelban ki kell választani az importálandó állományt és típusát. A következő lépésben meg kell adnunk az
importálás egyes paramétereit, ha szükséges, ezt követően pedig azt, hogy melyik létrehozandó állományba
kerüljenek az adatok. Ez az állomány az importálás után megnyitott állomány lesz, de automatikusan a
térképablak(ok)ba nem kerül be, illetve nem jön létre leíró adataihoz Browser ablak.

Az importálható fájltípusok közül három a MapInfo DOS alatti változatainak különböző állományai, ezekkel
a gyakorlatban ritkán találkozunk, valamint az exportáláskor megismert MIF és DXF típusú állományok.

MIF típusú állományok importálásakor elsőkét a .mif fájlt kell kiválasztani. A .mid fájl neve megegyezik a
.mif fájléval, ezért nem kell külön kiválasztani, hiánya természetesen hibaüzenethez vezet. Mivel a MIF a
MapInfo szöveges adatcsere formátuma, tartalma tulajdonképpen megfelel a hagyományos MapInfo
állományok tartalmával. Ennek köszönhetően, akár csak az exportáláskor, itt sem szükséges semmilyen
kiegészítő információt megadnunk, a művelet egyből annak az állománynak a kijelölésével folytatódik,
ahova az adatok kerülnek.

Bonyolultabb a helyzet a DXF állományok importálásakor. Ilyenkor az állomány kiválasztása után megjelenő
panelban többféle dolgot tudunk beállítani. Ezek közül a Preserve DXF Blocks… és a Preserve Attribute
 Data funkciója megegyezik az exportáláskor leírttal, de most az importálásra vonatkozik.

A felmerülő problémák egy része abból adódik, hogy a DXF állomány több réteget tartalmaz. Ezek a rétegek
a panel tetején lévő listában láthatóak, itt lehetőségünk van kijelölni azokat, amelyek az eredményként
létrejövő táblába kerülnek. Arra is módunk van, hogy a DXF állomány egyes rétegeit külön-külön MapInfo
állományokba tegyük. Ilyenkor a kijelölt rétegek nem egyetlen táblába kerülnek, hanem egy következő
panelban egyenként tudjuk megadni az egyes állományok nevét és elérési útvonalát. (A listában kijelölt
állományét, a Change Table Name gomb megnyomását követően) Lehetőség van az attribútumok átvételének
(Preserve Attribute Data) és a DXF blokkok több poligonnal határolt felületként való kezelésének
rétegenkénti beállításra (Preserve DXF Blocks…). Az esetleg már létező állományok felülírását is
rétegenként kell szabályozni.

A problémák másik része onnan ered, hogy a DXF állományban nem találhatóak meg a MapInfo számára
lényeges adatok a használt koordinátarendszer vetületének típusáról és elhelyezéséről. Ezt a Projection…
gombra kattintva tudjuk pótolni a már megismert módon. Második lépésben lehatárolhatjuk az ábrázolt
területe, szintén a táblák létrehozásakor már megismert módon. A harmadik ablakban bekapcsolhatjuk az
Autoflip funkciót, ezzel elérhetjük, hogy a térképet a program megpróbálja automatikusan illeszteni.

7. ArcLink

8. Universal Translator

4. A geometriai objektumok modellezése

A MapInfo alapvetően egy vektoros térinformatikai rendszer. Ez azt jelenti, hogy az objektumok geometriáját
alakjelző pontjaik koordinátáival (helyvektorával) adjuk meg. Az egyértelmű meghatározáshoz persze ezen túl még az
is szükséges, hogy koordinátarendszert egyértelműen és pontosan meghatározzuk.

Az ebben a fejezetben bemutatott pontszerű, vonalas, felületszerű és szöveges objektumok szerepelhetnek térképi
vonatkozással rendelkező táblákban, mint geometriai elemek, kozmetikai rétegekben és elrendezés ablakokban, mint
díszítő elemek.

A vonalas és felületszerű elemek esetében többféle típus közül is választhatunk. Mindkét kiterjedés esetében van egy
általános típus (polyline illetve region) és ezen túl lehetőségünk van speciális, szabályos elemek rajzolására is. A
szabályos elemek jellemzői, hogy geometriájuk előre meghatározott számú adattal megadható és, hogy bármikor
átalakíthatóak általános típusú elemmé.

A valós világ elemeit általában symbol, polyline vagy region típusú objektumokkal modellezik, más megoldás csak
elvétve fordul elő.

A MapInfo-ban a térképi elemek megjelenítési jellemzőit (jelkulcsát) elemenként egyedileg lehet beállítani. Ezek a
jellemzők a geometriai adatokkal együtt jellemzik az egyes elemeket, képezik a térképi objektumot.

1. Koordinátarendszerek és vetületek

Alapvetően a MapInfo síkbeli koordinátákkal, síkbeli objektumokkal (az objektumok síkbeli vetületével)
dolgozik. Ha magassági jellemzőket is szeretnénk kezelni, akkor azokat mint leíró adatokat tudjuk tárolni.

A MapInfo-ban mindig következetesen meg kell adni hogy milyen vetületi rendszert (koordinátarendszert)
alkalmazunk, legyen szó akár geometriai vonatkozással rendelkező tábláról (raszteres vagy vektoros), akár
térképablakról. Ha helyesen járunk el, akkor a tetszőleges számú, eltérő vetületi rendszerben adott réteget
tudunk egy térképablakban megjeleníteni úgy, hogy a térképablak vetületi rendszerét ezektől függetlenül
határozhatjuk meg. A program az ehhez szükséges vetületi átszámításokat automatikusan elvégzi!

A vetületet jellemzi az alapfelület, a koordináták mértékegysége, a vetület típusa és ezen utóbbi

függvényében a vetület különféle paraméterei. (pl.: kezdőpont helye, redukció, eltolás, stb.) Alapvetően
kétféle koordinátarendszert alkalmazhatunk: alapfelületit, melyben a pontok helyzetét szélességgel és
hosszúsággal adjuk meg (longitude / latidue) fokban, tizedes tört alakban, egy meghatározott alapfelületen és
vetületi, amelyben valamilyen vetületi rendszerben adjuk meg a pontok koordinátáit, meghatározott
hosszmértékegységben.

Lehetőségünk van még vetület nélküli rendszer (Non-Earth) alkalmazására is. Ekkor is meghatározott
hosszmértékegységben tudjuk megadni a koordinátáinkat, melyeket nem tudunk pontosan elhelyezni a Föld
 felületén.

A vetületi rendszerek paramétereit szerencsére nem nekünk kell egyenként megadni, hanem a Choose
Projection párbeszédpanelban már előzőleg definiált vetületek közül kell választanunk. Mivel a MapInfo
rengeteg vetületi rendszert ismer, a panelban ezeket kategóriákba gyűjtve találjuk meg. A kategóriát a felső
legördülő listából tudjuk kiválasztani. Ekkor az alsó listában megjelennek a kiválasztott kategóriába tartozó
vetületek. Ha kiválasztottuk a kívánt vetületet, döntésünket az OK gombbal tudjuk jóváhagyni. Ha valahol a
MapInfo-ban egy Projection feliratú gombot látunk, akkor mindig a fent leírt panel megjelenésére
számíthatunk.

A hazánkban alkalmazott vetületek sajnos nem találhatóak meg ebben a felsorolásban. A gyakorlatban
általában a Non-Earth meter vetületet alkalmazzuk az EOV helyett. A 6.0 verzió már ismeri az EOV
alapfelületét és dátumát (HD-72), nem találjuk azonban a vetületek közt az EOV-t.

A vetületekkel kapcsolatban további hasznos tudnivalók olvashatóak az Egyéb lehetőségek fejezetben. Itt
írom le, hogyan lehet a Magyarországon használatos vetületekkel a MapInfo alapértelmezett listáját
kibővíteni.

2. Pontszerű (0D) objektumok

1. A pont vagy szimbólum

Legegyszerűbb esetünk akkor van, ha a modellezni kívánt entitás geometriáját pontszerűnek

tekintjük. Az objektum kiterjedésétől ekkor eltekintünk, egyetlen jellemző pontjával adjuk meg. Ez
két adatot, vagyis egy koordinátapárt jelent.

A pontszerű elemeket a MapInfo Symbol-nak hívja.

2. A szimbólum megjelenítési jellemzői

A pontszerű elemek megjelenítése az adott pontban elhelyezett szimbólum segítségével történik. A 4.0
verziótól kezdődően bármilyen, a számítógépre telepített szimbólumkészlet (fontkészlet) használható erre a
célra.

A szimbólum kiválasztása a Symbol Style párbeszédpanelban történik. Itt ki lehet választani a kívánt
fontkészletet, és meg tudjuk adni a szimbólum méretét. A szimbólum mindig az itt kiválasztott méretű lesz,
függetlenül a térkép méretarányától!

Meg tudjuk még adni a szimbólum színét. Ilyenkor a legördülő elemben egy 16× 16 négyzetből álló táblát
kapunk, melyből 256 színt tudunk kiválasztani. A táblázat alján, a jobb alsó sarokban egy … ikon látható.
Erre kattintva egy további panelba jutunk, melyben az alapszínekből tudunk kikeverni egy tetszőleges
árnyalatot. (Alapszínenként 256 fokozat = 2563 = 16777212 különféle árnyalat) Az így létrehozott egyedi
színek a táblázat aljára kerülnek. (Később más helyeken is ugyanilyen legördülő listákból tudjuk majd
kiválasztani a kívánt színeket)

Lehetőségünk van arra, hogy a kiválasztott szimbólumot elforgassuk. Az elforgatás szögét (Rotation Angle)
fokban kell megadni az óramutató járásával ellentétes értelemben.

Meg tudjuk határozni, milyen legyen a szimbólum háttere (Background). A szimbólum vonalai fekete
(Border) vagy fehér (Halo) vonalakkal lehetnek kihúzva. Alapértelmezésben egyikkel sem (None).

A szimbólumhoz még speciális hatásokat (Special Effects) is rendelhetünk. Ezek segítségével árnyékhatást
(Drop Shadow) érhetünk el, vagy megvastagíthatjuk a szimbólumot (Bold)

A fent leírt panelba jutunk többek között akkor, ha a Drawing eszköztár ikonjára kattintunk. Ilyenkor a
kijelölt pontszerű elemek megjelenítési jellemzőit tudjuk beállítani, illetve az eztán rajzolandó pontokra
vonatkozó alapértelmezett értéket tudjuk meghatározni.

Párbeszédpanelokban gyakran találkozunk speciális nyomógombokkal, melyek valamilyen szimbólumot

ábrázolnak, mutatva hogy milyen érték tartozik a panelban hozzájuk rendelt beállításhoz. Erre, az ún. Symbol
Picker-re kattintva szintén a Symbol Style panelba jutunk, ahol módosíthatjuk a kérdéses értéket.
3. Vonalas (1D) objektumok

1. Egyenes szakasz (line)

Ez az elem két pontot köt össze egy egyenes szakasszal. Az elem geometriája négy adattal adható
meg. Ez a négy adat a kezdő és végpont koordinátái. A MapInfo megkülönbözteti a kezdő és a
végpontot, ezáltal meg tudjuk adni a szakasz irányítottságát. Az objektum középpontja a szakasz
felezőpontja.

2. Ellipszis ív

Egy ellipszis (ld. felületszerű objektumoknál) határvonalának egy szakasza, mint vonalas elem is
lehet objektum. Ezen objektumok geometriáját a kérdéses ellipszis adataival (Center X, Center Y,
Radius X, Radius Y) valamint az ív kezdő és záró szögével (start angle, end angle) tudjuk megadni.

3. Vonal (Polyline)

Ezek az elemek egymáshoz csatlakozó egyenes szakaszok összességei. A MapInfo-ban egy ilyen
vonalsorozatot (vonalsztringet) szekciónak hívunk, azokat az egyenes szakaszokat, melyekből
felépülnek szegmenseknek nevezzük. Egy objektum több, egymástól geometriai értelemben
független szekcióból is állhat.

Az objektum geometriáját tehát a vonal töréspontjainak szekciónként felsorolt koordinátáival tudjuk

megadni. A sorrendből következik a vonal irányítottsága.

A vonalakat az egyenesen túl a töréspontokat összekötő szakaszokhoz simuló görbével is

ábrázolhatjuk a térképen. A két mód között az Object menü Smooth és Unsmooth parancsai
segítségével válthatunk. Fontos viszont megjegyezni, hogy sok műveletnél a program a görbe
vonalakat is úgy értelmezi, mintha egyenes szakaszok lennének.

4. Vonalas elemek megjelenítési jellemzői

A vonal megjelenítését a vonal típusával, színével és vastagságával adhatjuk meg. A 6.0 verziótól
lehetőségünk van továbbá a vonalak kereszteződésének módját megadni. Ezek beállítása egy a pontnál
leírthoz hasonló párbeszédpanelban történik. Ez az ablak jelenik meg, amikor az alapértelmezést vagy az
éppen aktuális objektum vonaltípusát állítjuk, illetve ha valahol egy dialógusablakban egy Pen Pickerre
kattintunk. Ez a jellegzetes elem egy nyomógomb, mely az éppen beállított értéket hordozza magán.

A vonal típusát egy legördülő listából választhatjuk ki. A listában a minták fekete színnel szerepelnek, de
természetesen majd a kiválasztott színnel fognak megjelenni. Vannak olyan vonaltípusok, amelyek
mintájában a fekete mellett a vörös szín is szerepel. Ilyenkor az általunk kiválasztott szín a vörös helyét fogja
betölteni, a fekete és fehér részek feketék illetve fehérek maradnak.

Különleges szerepe van a lista bal felső sarkában található, “N” betűvel (None) jelzett típusnak. Ezt
kiválasztva érhetjük el, hogy a vonal ne jelenjék meg.

Természetesen több vonalas elem keresztezheti egymást, vagy találkozhat egy pontban. Ezeket
alapértelmezésben úgy ábrázolják, hogy egyszerűen csak egymásra helyezik őket. A program a 6.0 verziótól
kezdődően lehetőséget nyújt arra, hogy az ilyen estekben csomópontszerű ábrázolást alkalmazzunk. Ha nem
választjuk ki ezt a lehetőséget, akkor minden úgy történik, mint a régebbi verziókban.

4. Felületszerű (2D) objektumok

1. Ellipszis

A felületszerű objektumok lehetnek ellipszisek. Nem akármilyen ellipszisek, hanem csak olyanok,
melyeknek tengelyei párhuzamosak a koordinátarendszer tengelyeivel. Az ellipszis egy speciális
esete a kör, amikor a két tengely hossza megegyezik. Ilyenkor tulajdonképpen indifferens a
tengelyek iránya.

Geometriai értelemben való megadása négy adattal lehetséges: az ellipszis középpontjának két
koordinátájával (Center X, Center Y) és a két koordináta tengely irányába eső sugárral (Radius X,
 Radius Y).

2. Téglalap

Az ellipszisekhez hasonlóan, a téglalapok is csak speciális helyzetűek lehetnek. Oldalaiknak

párhuzamosnak kell lenniük a koordináta tengelyekkel.

A téglalap által tartalmazott pontok koordinátáinak mind X, mind Y értelemben egy-egy

meghatározott intervallumba esnek. Most is négy adat szükséges tehát a geometria megadásához:
Ezen intervallumok határai (Bounds X1, Bounds Y1, Bounds X2, Bounds Y2), melyek nem mások,
mint a bal alsó és a jobb felső sarok koordinátái.

A fenti adatokból számítani lehet a téglalap középpontjának koordinátáit (Center X, Center Y),
szélességet (Width) és magasságát (Height). Az elem geometriája ezek segítségével is megadható.

3. Lekerekített sarkú téglalap

Ez az elem annyiban különbözik az előbbitől, hogy sarkai lekerekítettek. Megadásához a téglalap

négy jellemzőjén túl szükségünk van sarkok lekerekítésénél alkalmazott sugárra. (Corner Radius)

4. Felület (Region)

Fontos az elején tisztázni a poligon és a felület fogalmát, valamint a két dolog közti különbséget. A
poligon egy zárt vonallánc, melyet megadhatunk töréspontjainak körüljárási irány szerint felsorolt
koordinátáival. A töréspontos közt a poligont egyenes szakaszok határolják. Ezzel egyetlen
összefüggő területet tudunk meghatározni.

A felület (region) állhat egyetlen poligonból (ez a leggyakoribb eset és rajzolni is csak ilyeneket
tudunk), de felépülhet tetszőleges számú külső, illetve belső poligonból. A külső poligonok
egymástól függetlenül, elkülönülve helyezkednek el, csupán logikai szintű összerendelés
eredménye, hogy az általuk lefedett területeket egyetlen felületnek, egyetlen geometriai elemnek
tekintjük.

A felület külső poligonjain belül egy vagy akár több belső poligon is elhelyezkedhet. Az ezek által
lehatárolt terület mintegy kivágódik, kiesik az objektum területéből, nem része a felületnek.

A MapInfo nem tesz éles különbséget a külső és a belső poligonok közt. Ha egy felület típusú elem
adatait lekérdezzük (dupla kattintás vagy F7), akkor csak azt látjuk, hogy a felület hány poligonból
épül fel (külsők és belsők együtt) és, hogy ezek a poligonok összesen hány töréspontot tartalmaznak.

A felület jellemzésére tetszőlegesen definiálhatjuk középpontját, amit a MapInfo centroidnak hív. A

későbbiekben ennek nagy jelentősége lesz, mert az automatikus címkézés feliratai, a tematikus
térképek diagramjai és szimbólumai mind ide szúródnak be. Bizonyos geometriai elemzések során,
mikor az objektumokat pontszerűnek kell tekinteni, szintén a centroid az irányadó.

A felülethez hasonlóan más geometriai elemeknél is szükség lehet arra, hogy egyetlen ponttal
jellemezzük őket. Szabályos elemeknél (pl.: szakasz, téglalap, ellipszis, stb.) és persze a pontnál
ilyenkor egyértelműen a kérdéses elem középpontja tölti be a centroid szerepét, nincs lehetőségünk
ilyen módosításra.

Megjegyzés:

Hazánk településhálózatában nem túl gyakran, de előfordul olyan eset, hogy egy település ún.
domíniummal rendelkezik. Ilyenkor vannak olyan, közigazgatásilag a kérdéses városhoz/községhez
tartozó településrészek, melyek területileg nem függenek össze a település központi részével. Az
ilyen települést kettő (vagy több) poligonból álló felülettel lehet modellezni.

Olyan is előfordul, hogy ez domínium teljes egészében egyetlen másik település területén belül
helyezkedik el. Ilyenkor a másik település is két poligonból áll. Ezek közül az egyik belső poligon.

5. Felületszerű elemek megjelenítési paraméterei

A felületszerű objektumoknak mind a kitöltését, mind a határvonalát be tudjuk állítani. Az előzőekben már
 megszokott módon a MapInfo egy külön erre a célra létrehozott párbeszédpaneljában tudjuk e jellemzőket
beállítani. Ebbe a panelba jutunk más panelok jellegzetes nyomógombjaival, melyek egy ötszög formájában
mindig magukon hordozzák az éppen aktuális beállításokat, vagy a Drawing eszköztár Region Style
ikonjával, mellyel az újonnan rajzolt és az éppen kijelölt felületszerű elemek jellemzőit tudjuk meghatározni.

A felületeket határoló vonalak tekintetében a vonalas objektumok esetében megismert lehetőségek állnak
rendelkezésünkre, ennek megfelelően tudjuk kiválasztani a vonal típusát, színét illetve vastagságát. A
különbség csak annyi, hogy a kereszteződések típusát nem áll módunkban kiválasztani, de ennek most nincs
is értelme.

A felület kitöltésénél három dolgot tudunk beállítani: a kitöltés mintáját, valamint az előtér és a háttér színét.
A kitöltés mintáját (Pattern) egy legördülő listában felajánlott típusok közül kell kiválasztanunk. A listában a
minták fekete-fehéren vannak ábrázolva. A fekete részeknek az előtérszín (Foreground), a fehéreknek a
háttérszín (Background) fog megfelelni.

A lista legelején, a bal felső sarokban egy “N” betűvel jelzett minta található. Ezt kiválasztva tudjuk elérni
azt, hogy a felület teljesen átlátszó legyen. Ilyenkor előtér- és háttérszínről nincs értelme beszélnünk.

Közvetlenül az előbbi minta mellett találhatunk egy teljesen kitöltött négyzetet. Akkor használjuk ezt a
“mintát” ha azt szeretnénk, hogy a felület kitöltése egyetlen homogén színnel (az előtérszínnel) történjék. A
háttérszínt természetesen ilyenkor sem értelmezzük.

A háttérszín legördülő listája előtt egy kijelölő négyzet található. Ez alapértelmezetten be van jelölve, ami azt
jelenti, hogy a minta fehér részeinek színét a listából szeretnénk kiválasztani. Ha nincs bejelölt állapotban,
akkor az azt eredményezi, hogy a felület a minta fehérrel jelzett részein átlátszó lesz.

5. Feliratok

1. A felirat

A MapInfo lehetőséget nyújt feliratoknak, mint térképi elemeknek a létrehozására is. Ezek a
fentiekben megismertekhez hasonló térképi elemek lesznek, amelyekhez ugyanúgy rendelhetőek a
táblának megfelelő leíró adatok is. Ezeket a feliratokat nem szabad tehát összekeverni az
objektumok címkézése során keletkező címkékkel.

A feliratot jellemzi szövege, amely akár több sorból is állhat, beszúrási pontja és a megírás iránya.
Ezen túl jellemzi még betűtípusa, amit alább részletezünk majd. Beállíthatjuk továbbá a felirat
néhány egyéb jellemzőjét. Ilyen a sorok távolsága (Line Spacing), amely a többsoros szövegek
esetében szimpla, másfeles vagy dupla lehet. Megadható a szöveg igazítása (Justification), ami
szintén többsoros feliratoknál jelentős és balra, középre vagy jobbra zárt lehet. Lehetőség van
továbbá zászlós feliratok elhelyezésére (Label Line), ha a Simle Line vagy az Arrow Line
lehetőséget választjuk. Az utóbbi esetben a vonal nyílban fog végződni. Természetesen lehetőség
van meghatározni a feliratot és a vonatkozási pontot összekötő vonal típusát is.

Új felirat létrehozására akkor van lehetőségünk, ha kiválasztjuk a rajzoló eszköztár megfelelő

ikonját. Ekkor a térképablak egy pontjára kattintva Lehetőségünk van az új felirat szövegét
begépelni a megadott helyre. Mivel a MapInfo támogatja a több soros feliratokat, az ENTER leütése
nem a bevitel jóváhagyását, hanem a soremelést eredményez. A megírás szöge alapértelmezetten 0
fok lesz, a felirat betűtípusa pedig az, amit a rajz eszköztár megfelelő ikonjával (jobb oldalt legalul)
beállítottunk.

Amennyiben egy feliratra a kijelölő nyíllal rákattintunk, kijelölt állapotba kerül, és kis négyzetek
jelennek meg körülötte. Ezen négyzetek elmozgatásával tudjuk változtatni a felirat beszúrási pontját,
a megírás irányát, illetve ha van zászló, akkor annak a vonatkozási pontját. Dupla kattintásra (vagy
F7) egy párbeszédpanel jelentkezik be, ahol részletesen beállíthatjuk a fent már részletezett
jellemzőket.

2. A felirat betűtípusának jellemzői

A feliratok fontos jellemzője betűtípusuk. Ezt egy olyan párbeszédpanelban lehet beállítani, amellyel a MapInfo-ban
sok más helyen is találkozhatunk, ahol valamilyen szövegnek a betűtípusát kell meghatározni.

A betűtípus egyik legfontosabb jellemzője a fontkészlet, ami esetünkben bármely a Windows-ban telepített fontkészlet
lehet. Fontos még a betűk mérete, amit pontban kell megadni és színe, amit egy szokásos legördülő listából kell
 kiválasztani.

További jellemző a szöveg háttere (Background). Ez alapértelmezett esetben ki van kapcsolva, de lehetőségünk van a
szöveg körvonalainak (Halo) vagy teljes szövegdobozásnak kiszínezésére egy megadható színnel.

A program lehetőségeket nyújt a szöveggel kapcsolatban néhány speciális hatás beállítására. Ezek: félkövér (Bold),
dőlt (Italic), aláhúzott (Underline), csupa nagybetűs (All Caps), Árnyékolt (Shadow) illetve széthúzott (Expanded).

A panel jobb felső részében folyamatosan nyomon követhetjük a beállítások hatását egy mintaszövegen.

5. Lekérdezések, leíró adatok kezelése

1. Keresés leíró adatok alapján

Gyakori feladat, hogy van egy meglehetősen sok objektumot tartalmazó digitális térképünk, melyen meg
szeretnénk valamit keresni egy leíró adat után. Például rendelkezésünkre áll egy térkép egy ország összes
településével, melyek közül meg szeretnénk keresni valamelyiket a neve alapján.

Ha a Query menü Find parancsára kattintunk vagy lenyomjuk a CTRL+F billentyűkombinációt, akkor egy
párbeszédpanel jelenik meg, ahol beállíthatjuk a keresés jellemzőit. (Ha ezt már korábban megtettük, akkor a
program a későbbiekben majd automatikusan a második lépésre ugrik.) A két legfontosabb dolgot, hogy
melyik táblából és annak melyik oszlopa alapján a panel felső részén tudjuk legördülő listák segítségével.
Fontos, hogy az oszlopnak, amely alapján keresni akarunk, indexeltnek kell lennie!

Az Options gombra kattintva tudjuk beállítani a keresés néhány egyéb jellemzőjét. Az első opció a
rövidítésekre vonatkozik. Ha bejelöljük akkor a program a keresés során figyelembe fogja venni a
mapinfo.abb fájlban talált rövidítéseket. Ez egy szöveges állomány melyet akár mi is bővíthetünk. A másik
két opció a címek vizsgálatára vonatkozik, nem szoktuk őket használni.

A panel középső részén opcionálisan be lehet állítani egy másik táblát. Ha a program esetleg a megadott
néven több objektumot is találna, akkor azokat a szerint fogja egymástól megkülönböztetni, hogy ennek a
táblának melyik objektuma tartalmazza őket. A táblának meg kell adni egy oszlopát, melynek értékeivel a
kigyűjtött elemeket megkülönböztetjük majd egymástól. Például, ha az Egyesült Államokban szeretnénk
megkeresni egy várost, akkor célszerű itt a szövetségi államok tábláját és az államok nevét tartalmazó
oszlopot megadni, így ha azonos néven több helyen is megtalálható az adott város, akkor az állam szerint
tudjuk közülük kiválasztani azt, amelyikre gondoltunk.

A panel alsó részén tudjuk megadni azt a szimbólumot, amivel majd a program a keresett objektumot
megjelöli.

Második lépésben történik maga a tényleges keresés. Ilyenkor meg kell adni a keresett szöveget. A MapInfo
megkeresi az ehhez tartozó objektumot és megjelöli a térképen úgy, hogy a kozmetikai rétegben egy
megadott típusú szimbólumot helyez el. Ha netán több elem is megfelel a feltételnek, akkor azok közül a
lenti listából tudunk választani. Ha nem találja a program a megadott szöveget, akkor szintén a lenti listában
a hozzá leginkább hasonlítóak jelennek meg.

A Respecify gombbal tudunk visszatérni az első lépésben megismert panelhoz, és tudjuk megváltoztatni a
keresésé paramétereit.

2. Egyszerű lekérdezések

A Query menü Select pontjával könnyedén tudunk egyszerű lekérdezéseket készíteni. Ezek az egyszerű
lekérdezések tulajdonképpen egy táblának egy megadott feltétel alapján képzett szelekciói, melyeket, ha kell
sorba is tudunk rendezni egy oszlop alapján.

A megjelenő ablakban be kell állítani, hogy melyik tábla legyen a lekérdezés forrása. Alatta meg kell adni a
szelekció alapjául szolgáló feltételt, mint logikai kifejezést. Azok a sorok, melyek esetében ez az érték igaz,
bekerülnek a lekérdezés eredményébe, amelyekre nézve hamis kimaradnak. A logikai kifejezést a sorok
egyes mezői alapján kell megalkotni, szükség esetén az Assist gombra kattintva egy külön segédpanelban
tudjuk megszerkeszteni. A kifejezésekkel bővebben a következő alfejezetben foglalkozunk.

Meg kell még adni, hogy a létrejövő lekérdezésnek mi legyen a neve (Store Results in Table), illetve hogy
mely oszlop szerint legyenek a sorok rendezve (Sort Results by Column). A Browse Results négyzet
 segítségével azt tudjuk beállítani, hogy a lekérdezéshez létrejöjjön-e automatikusan egy Browser ablak.

3. A MapInfo-ban alkalmazható kifejezések

A MapInfo-ban számos helyen van lehetőségünk kifejezéseket alkalmazni. Ekkor nem csak arra van
lehetőségünk, hogy egy értéket a tábla sorainak valamelyik mezőjétől tegyünk függővé, hanem ezek
mezőkből tetszőleges kifejezéseket alkothatunk. A kifejezések mezőkre való hivatkozásokból, konstans
értékekből, operátorokból és függvényekből állnak. A MapInfo-ban az objektum térképi részét jelképező obj
nevű mezőre speciális operátorok és függvények alkalmazhatóak, melyekkel külön alfejezetekben
foglalkozunk.

A mezőkre a képletben nevükkel hivatkozunk. A konstans számokat egyszerűen csak számként adjuk meg, a
konstans szövegeket viszont idézőjelek közé kell tenni.

1. A kifejezésekben használható operátorok

Az operátorok két érték vagy kifejezés között állnak. A MapInfo-ban a számok közti műveletekre
használható a négy alapművelet (+, -, *, /), valamint a hatványozás (^) és az osztási maradék
képzése (mod).

Két szám összehasonlítására relációs jeleket (=, <>, <, >, <=, >=) alkalmazhatunk. Logikai
kifejezések közt is tudjuk használni a szokásos operátorokat (not, and, or).

Szövegek összefűzésére a + és az & jel egyaránt használható.

Az műveletek végrehajtási sorrendje a szokásos: hatványozás, negáció, szorzás és osztás, összeadás

és kivonás, relációjelek és térképi elemek közti műveletek, majd a not, and és or logikai operátorok.
A műveletek sorrendjét zárójelek segítségével tudjuk befolyásolni.

2. A kifejezésekben használható függvények

A függvényeknek egy vagy több meghatározott típusú argumentuma van. A függvény ezek értéke
alapján visszaad egy meghatározott típusú értéket. A függvényeket általában a szerint szokás
csoportosítani, hogy milyen típusú értéket adnak vissza.

3. A kifejezések megszerkesztésére szolgáló ablak

A kifejezéseket egy külön ablakban is meg lehet szerkeszteni. Ez a panel jön például be, ha valamilyen
listában az Expression gombra kattintunk.

A bal felső oldalon lévő beviteli mezőbe tudjuk beírni a kifejezést. A panel jobb oldalán három legördülő lista
van, melyekből könnyedén és egyszerűen tudjuk kiválasztani a mezőket, az operátorokat valamint a
függvényeket.

A Verify gomb segítségével tudjuk ellenőrizni a begépelt szöveget szintaktikailag.

4. Az objektumok geometriai jellemzőinek lekérdezése

1. Mértékegységekre való hivatkozás

Az alábbiakban részletezett függvényeknél lényeges annak a megadása, hogy a lekérdezni kívánt

geometriai jellemzőt milyen mértékegységben szeretnénk megkapni. Ezt, mint látni fogjuk, a
függvények szöveges argumentumaként tudjuk megadni.

Ezeknek a szöveges kifejezéseknek a lehetséges értékei hosszegységek esetében:

mm: milliméter

cm: centiméter

m: méter
 km: kilométer

yd: yard

mi: mérföld

nmi: tengeri mérföld

in: inch ()

ft: láb (30.48 cm)

És még jó pár olyan mértékegység melyeket Magyarországon sehol sem használnak.

Területeknél:

sq mm: mm2

sq cm: cm2

sq m: m2

hectare: hektár

sq km: km2

sq mi: négyzetmérföld

A sort itt is hosszan lehetne folytatni egzotikus mértékegységgel. A hazánkban még gyakran használt
négyszögölt (1 öl=3.5967m2) és kataszteri holdat (1600 öl=5755m2) a program sajnos ennek
ellenére sem ismeri, így ha valamilyen értéket ilyen mértékegységben szeretnénk megkapni, akkor
egy plusz osztást vagy szorzást kell a képletbe beiktatni.

Vigyázzunk, mert a MapInfo gyakran az angolszász mértékegységeket ajánl fel alapértelmezettként!

2. Area

Az Area(obj, me) alakú függvény egy felületszerű objektum területét adja. Nem felületszerű
objektumok esetében az eredmény 0. Az obj a térképi objektumra való hivatkozás, az me a függvény
által adott eredmény mértékegysége, az előző részben leírtak szerint.

Például az Area(telep.obj, ”sq km”) függvénnyel egy SQL lekérdezésben a telep nevű tábla
(felületszerű) elemeinek területét tudjuk lekérdezni négyzetkilométerben.

3. Perimeter

Az Perimeter(obj, me) alakú függvénnyel egy felületszerű objektum kerületét kapjuk eredményül.
Nem felületszerű objektumok esetében az eredmény 0. Az obj a térképi objektumra való hivatkozás,
az me a függvény által adott eredmény mértékegysége.

Például a Perimeter(telep.obj, ”km”) függvénnyel egy SQL lekérdezésben a telep nevű tábla
(felületszerű) elemeinek kerületét tudjuk lekérdezni kilométerben.

4. ObjLen

Az ObjLen(obj, me) alakú függvénnyel egy vonalas objektum hosszát adja eredményül. Nem
vonalas objektumok esetében az eredmény 0. Az obj a térképi objektumra való hivatkozás, az me a
függvény által adott eredmény mértékegysége.

Például az ObjLen(vasut.obj, ”km”) függvénnyel egy SQL lekérdezésben a vasut nevű tábla vonalas
 elemeinek hosszát tudjuk lekérdezni.

5. CentroidX, CentroidY

A CentroidX(obj) és a CentroidY(obj) függvények a geometriai objektumok X és Y koordinátáit

adják eredményül. Pontszerű objektumok esetében ez elég egyértelmű. Ezeket a függvényeket
azonban vonalas, felületszerű és szöveges objektumokra is értelmezi a program, a középpontra,
centroidra illetve beszúrási pontra vonatkozólag. Mértékegységet itt nem kell megadni, az mindig
ahhoz a táblához tartozó koordinátarendszernek a mértékegysége, amelyben a kérdéses objektum
található.

Például a CentroidX(pontok.obj) függvénnyel a pontok tábla objektumainak X koordinátáit tudjuk

lekérdezni abban a koordinátarendszerben (vetületben) és abban a mértékegységben, melyben a
tábla elemeit tároljuk.

6. Distance

A függvény alakja: Distance(x1,y1,x2,y2)

Paraméterei kizárólag szám típusú kifejezések (melyeket persze akár egy Centroid függvény segítségével is
előállíthatunk). A négy számmal, mint koordinátákkal két pont síkbeli helyzetét adhatjuk meg, amelyek közt
a program számítja a távolságot. Tulajdonképpen egy egyszerű Pitagorasz tételről van csak szó.

5. Lekérdezések SQL SELECT parancs segítségével

A korábban bemutatottnál jóval tágabb lehetőségeink vannak lekérdezések készítésére a Query menü SQL
Select pontja segítségével. Az SQL Select parancsának megfelelő lekérdezéseket tudunk szerkeszteni egy
párbeszédpanelben. Az SQL egyes predikátumai utáni részeket külön-külön beviteli mezőkbe kell
értelemszerűen begépelni. A munkánkat segítik a panel jobb oldalán lévő legördülő listák, melyekből
táblákat, oszlopokat, operátorokat, csoportfüggvényeket és függvényeket tudunk kiválasztani. A panel alján
lévő into Table Named és Browse Results beállítások a sima lekérdezésekhez hasonlóan azt szabályozzák,
hogy mi legyen a létrejövő lekérdezés neve illetve, hogy megjelenjék e tartalma egy Browser ablakban.

Az ablakban mindig a legutóbbi lekérdezés látható. Ez sokszor hasznos, de ha egy teljesen új lekérdezést
akarunk létrehozni, akkor a Clear gombra kattintva “tiszta lappal” indulhatunk. A Verify gomb segítségével
lehetőségünk van a lekérdezés előzetes szintaktikai ellenőrzésére.

Az SQL nyelv részletes bemutatása meghaladná jelen segédlet kereteit, ezért a következőkben csak röviden
foglaljuk össze az egyes predikátumok utáni részeket.

1. Select

A Select után meg kell adnunk a létrehozandó lekérdezés oszlopait, mint kifejezéseket. Ezek a
kifejezések egyszerű esetben egy forrástáblának valamelyik oszlopára hivatkoznak. Ha több táblából
végezzük a lekérdezést, akkor az oszlopokra a tábla nevével együtt hivatkozhatunk
táblanév.oszlopnév alakban, ponttal elválasztva.

Természetesen a fenti mezőkből kiindulva kifejezéseket is tudunk szerkeszteni, a korábban már

bemutatott módon. Ilyenkor fel lehet használni azokat a függvényeket, melyek az objektum
geometriai adatait adják eredményül.

Az egyes kifejezéseket vesszővel kell elválasztani egymástól. Lehetőség van egyszerre több oszlop
megadására is a * vagy a táblanév.* kifejezéssel.

A lekérdezésnek legalább egy oszlopot tartalmaznia kell.

2. From

Itt kell felsorolnunk vesszővel elválasztva azokat a táblákat, melyek a lekérdezés alapját képezik
majd.

Legalább egy táblát meg kell adni.

 3. While

Meg lehet adni egy logikai feltételt, ami alapján az eredmény sorait szűkítjük. Ez jelenthet a
gyakorlatban valamilyen válogatást a sorok közt, de táblák összekapcsolását is, amivel a From után
megadott táblák Descartes féle szorzatából válogatjuk ki a kapcsolási feltételnek megfelelőeket.

Itt tudjuk hasznát venni azoknak az operátoroknak, melyekkel a különböző táblák térképi elemeinek
geometriai viszonyait tudjuk lekérdezni. Ezek segítségével össze lehet kapcsolni két táblát anélkül,
hogy klasszikus értelemben vett kulcsokat tartalmaznának.

Természetesen ebben a logikai kifejezésben tetszőleges operátorokat használhatunk, sőt akár még
allekérdezéseket is tudunk használni.

Ha ez a mező üres, akkor szelekció nem történik.

4. Group by

A Group By után egy vagy több oszlopot tudunk megadni, amelyek alapján a program csoportokat
képez a szelekció utáni sorokból. Egy csoportba azok a sorok fognak tartozni, melyeknek a
megadott az összes megadott mezőjében azonos érték található. A továbbiakban egy csoporthoz fog
tartozni a lekérdezés eredményének egy sora.

A csoportosítás alapjául szolgáló oszlopokat megadhatjuk nevükkel, vagy egy sorszámmal, ami a
Select kulcsszó utáni felsorolásban elfoglalt helyre utal. Kifejezések esetében ez utóbbi az egyetlen
megoldás.

A fentiekből következik, hogy csoportosítás esetén a Select predikátum után nem hivatkozhatunk
akármelyik oszlopra, hanem csak a csoportosítás feltételében szereplőkre, illetve a többi oszlopnak a
csoportfüggvényeire. A MapInfo-ban ezen szabály megszegése nem eredményez hibaüzenetet,
hanem a lekérdezésbe kerülő mezők kiszámíthatatlanul veszik fel a csoport valamelyik tagjának az
értékét.

A fent említett csoportfüggvények a csoport különböző értékű mezőiből valamilyen statisztikai

jellegű elemzés után képeznek egyetlen értéket. A MapInfo a következő csoportfüggvényeket ismeri:

Count(): számosság. Count(*) megadja a csoport elemeinek számát, Count(oszlop) megadja azoknak
a soroknak a számát, ahol az adott oszlophoz tartozó mező nem NULL.

Avg(): számtani közép

WtAvg(,): súlyozott számtani közép

Min(): minimum

Max(): maximum

Sum(): összeg

A csoportosítás eredményének további szelekciójára (Having) sajnos nem nyílik lehetőség.

Ha ez a mező üres, akkor csoportosítás nem történik.

5. Order By

Lehetőség van a lekérdezés sorainak valamely oszlop vagy oszlopok szerinti sorba rendezésére. Ebben a
mezőben kell megadni azokat az oszlopokat, amelyek szerint a rendezés történni fog. Több oszlopot is
megadhatunk vesszővel elválasztva.

A rendezés alapjául szolgáló oszlopokat a csoportosításhoz hasonlóan megadhatjuk nevükkel, vagy egy
sorszámmal, ami a Select kulcsszó utáni felsorolásban elfoglalt helyre utal. Kifejezések esetében ez utóbbi az
egyetlen megoldás.
 Az oszlopra való hivatkozás után megadható a DESC kulcsszó, aminek hatására a rendezés csökkenő
sorrendben történik az alapértelmezett növekvő sorrend helyett. Ha több rendezési feltételt adunk meg, akkor
azoknak a sorrendje fogja meghatározni a rendezés során elfoglalt sorrendjüket. Ha a rendezés során az
elsőként megadott mezőben lévő érték azonos, akkor a program a második rendezési feltételben megadott
mezők értékeit veti össze, és így tovább.

Ha ez a mező üres, akkor rendezés nem történik.

6. Hasonló szövegek keresése

A MapInfo-ban lehetőségünk van a szövegek összehasonlításánál az SQL helyettesítő karaktereinek az

alkalmazására. Ilyenkor az = jel helyett a Like operátort kell alkalmaznunk.

A Like operátor már eleve nem különbözteti meg a kicsi és a nagy valamint az ékezetes betűket. Az “Uj”
Like “új” kifejezés például igaz értéket ad.

Ha egy tetszőleges hosszú rész akarunk helyettesíteni, akkor a % jelet kell használnunk. A “A%D” kifejezés
például ráillik az “ABCD”, az “axd” vagy akár az “AD” szövegekre is. Látható tehát, hogy a jel helyén akár
egy nulla karakter hosszúságú szöveg is állhat.

7. Geometriai objektumok közt alkalmazható logikai operátorok

A geometriai objektumoknak (az obj nevű oszlop elemeinek) nem csupán egyenként tudjuk geometriai
tulajdonságaikat lekérdezni. Vannak a MapInfo-ban olyan operátorok, melyeket két ilyen objektum közt
értelmezünk és eredményül mindig egy logikai értéket adnak. Ezek segítségével SQL lekérdezésekben két
tábla elemei közt tudunk speciális kapcsolatot létesíteni aszerint, hogy elemeik milyen viszonyban vannak.

Ilyen operátorból a MapInfo ötfélét ismer.

1. Contains

A Contains B

A kifejezés igaz, ha A objektum tartalmazza B objektum középpontját (centroidját). Egyébként

hamis. B objektum összes többi pontja közömbös a feltétel szempontjából.

2. Within

A Within B

A kifejezés igaz, ha A objektum középpontja (centroidja) B objektumon belül található. Egyébként

hamis. A objektumnak kizárólag a középpontja számít.

3. Contains Entire

A Contains Entire B

A kifejezés igaz, ha A objektum tartalmazza B objektum valamennyi pontját. Ha B objektumnak

akár csak egy apró része is “kilóg” B alól, a feltétel hamis.

4. Entirely Within

A Entirely Within B

A kifejezés igaz, ha A objektum valamennyi pontja B objektum területén belül található. Egyébként
hamis.

5. Intersect

A Intersect B
 A kifejezés igaz, ha A és B objektumnak legalább egy közös pontja van. Ha nincs közös pontjuk, akkor
hamis.

8. Oszlopok kapcsolása más táblákból (Join)

A relációs adatbázisok táblát közt többszörösen tárolt oszlopok, a kulcsok segítségével tudunk kapcsolatot
teremteni. Kulcs lehet például földrészletek esetében a helyrajzi szám, települések estében a KSH kód, de
lehet egy kimondottan csak az adott rendszeren belül használatos adat. A MapInfo a táblák kapcsolására
oszloponként ad lehetőséget, tehát nem az egész táblát, hanem csak egyes oszlopait kapcsoljuk a másik
táblához.

A művelethez válasszuk a Table menü Update Column pontját. Látni fogjuk, hogy itt nem csupán a
kapcsolásra van módunk, hanem arra is, hogy egyes oszlopok mezőinek új értéket adjunk a többi oszlopra
hivatkozó képletek segítségével.

A legfelső legördülő listából kell kiválasztani azt, hogy melyik táblához akarjuk az oszlopot csatolni vagy,
hogy melyik tábla valamely oszlopának szeretnénk új értéket adni. Alatta tudjuk beállítani, hogy melyik
oszlop értékét akarjuk módosítani. Kapcsolás esetén ez a beállítás lényegtelen. Fontos még, hogy melyik
táblából szeretnénk az oszlopot kapcsolni, amit közvetlenül a fenti két beállítás alatt lehet kiválasztani egy
legördülő listából. Attól függően, hogy itt melyik elemet válasszuk, dől el, hogy máshonnan csatolunk egy
oszlopot, vagy egy meglévő oszlop mezőinek adunk új értékeket.

Ha ez a tábla ugyanaz, mint a legfelül beállított, akkor ennek a táblának a kiválasztott oszlopában lévő
elemeknek fogunk új értéket adni. A Value mezőbe tudjuk begépelni a kívánt kifejezést, amiben az Assist
gombra kattintva a már jól ismert kifejezés szerkesztő párbeszédpanel is a segítségünkre van.

Ha egy másik táblát választunk, akkor abból a táblából egy oszlopot fogunk csatolni. A Join gombra kattintva
tudjuk beállítani a kapcsolás módját, ami alapvetően kétféle lehet.

Az általános rendeletetésű adatbázis-kezelőkben is használatos módszer az, hogy a két táblát valamely leíró
adat oszlopa alapján kapcsoljuk. Ekkor meg kell adni, hogy a kapcsoláshoz használatos kulcsot mely oszlop
tartalmazza az egyik, illetve a másik táblában. Ezt két legördülő listában tehetjük meg.

Amennyiben mind a kettő táblához tartoznak térképi elemek, lehetőségünk van a kapcsolást ezek viszonya
alapján megtenni. Itt azt kell csak kiválasztanunk, hogy az első tábla elemének kell-e tartalmaznia a második
tábla elemét (contains) vagy fordítva (is within), esetleg megelégszünk ha közös metszetük létezik
(intersects).

Akármelyik lehetőség szerint történik is a kapcsolás, egy sorhoz a másik táblából a megadott feltétel alapján
több sor is tartozhat, tehát a több érték is rendelkezésünkre állhat. Egy legördülő listából van lehetőségünk
kiválasztani, hogy milyen módszert kövessünk ilyen esetekben. Alatta meg lehet adni, hogy melyik oszlop
értékét szeretnénk csatolni. A csatolt érték kiszámításának módszerei:

Value: Egy értéket vesz fel a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok adataiból. Akkor használható célszerűen,
ha a kapcsolási feltétel és a kapcsolandó táblák ismeretében biztosak vagyunk abban, hogy a kapcsolódó
sorokban kérdéses mezőiben csak egyféle adat szerepel.

Avg: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok kérdéses mezőinek számtani közepe. (átlaga)

Count: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok száma.

Min: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok kérdéses mezőiben lévő legkisebb érték.

Max: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok kérdéses mezőiben lévő legnagyobb érték.

Sum: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok kérdéses mezőinek összege.

WtAvg: a kapcsolási feltételnek megfelelő sorok kérdéses mezőinek súlyozott számtani közepe (átlaga)

Három további típussal területtel súlyozott számításokat (Proportion) lehet végezni.

Súlyozott átlag esetében a csatolt oszlop mellett azt az oszlopot is meg kell adni, melyben a súlyok értékei
vannak.
 9. Sorok hozzáfűzése

Lehetőségünk van arra, hogy egy táblához hozzáfűzzük egy másik tábla vagy lekérdezés sorait a Table menü Append
Rows to Table pontjával. Ezt követően legördülő listák segítségével be kell állítanunk, hogy melyik táblához
csatolunk újabb sorokat, mely táblából vagy lekérdezésből.

6. Browser ablakok

1. Browser ablakok jellemzői

A Browser ablakok szolgálnak a MapInfo-ban megnyitott táblák leíró adatainak táblázatos formában történő
megjelenítésére és módosítására. Browser ablakokban megjelenhetnek térképi vonatkozással rendelkező vagy
nem rendelkező táblák leíró adatai, valamint a lekérdezések eredményei.

Új Browser ablakot a Window menü New Browser Window pontjával, az F2 funkcióbillentyűvel, vagy a
tools eszköztár megfelelő ikonjával tudunk létrehozni. Ha több alkalmas forrás (több megfelelő megnyitott
tábla vagy lekérdezés) is van, akkor egy panelban egy listából kell kiválasztanunk, hogy ezek közül melyiket
szeretnénk megjeleníteni, itt akár több táblát is kiválaszthatunk, ha csak egyetlen tábla van megnyitva, akkor
ez a lépés kimarad és a kérdéses táblához egyből létrejön egy Browser ablak. Bizonyos esetekben egy tábla
megnyitásakor automatikusan is létrejön Browser ablak.

Az ablak felső részén, a táblázat első sorában találhatjuk az egyes oszlopok megnevezéseit. Ha az egérkurzort
valamelyik oszlopcímke felé visszük az ott mancs alakúvá alakul. Ekkor az egér bal gombjának folyamatos
lenyomása mellett lehetőség van az oszlop elmozdítására, az egyes oszlopok sorrendjének ily módon történő
megváltoztatására. Ha az egeret két oszlopcímke közé visszük ott egy másik alakot vesz fel, amellyel, szintén
az egér bal gombjának folyamatos lenyomása mellett, az egyes oszlopok szélességének szabályozására nyílik
lehetőség.

A táblázat bal oldalán minden sor előtt találhatunk egy négyzetet, amely üres vagy kitöltött lehet. A Browser
ablakban ez szolgál annak jelölésére, hogy az adott elem kijelölt állapotban van-e. Ha igen, akkor ez a
négyzet kitöltött, ellenkező esetben üres. Magunk is kijelöltté tehetünk elemeket úgy, hogy az egérrel egy
ilyen négyzetre kattintunk. Ilyenkor egyben megszűntetjük az addigi kijelölést, kivéve ha eközben a SHIFT
billentyűt is nyomva tartjuk, mert ekkor az addigi kijelölés megmarad és kibővül az érintett sorral. Ha SHIFT
lenyomása mellett egy már kijelölt sor négyzetére kattintunk, akkor annak az egyetlen sornak a kijelölését
szűntetjük meg, a többi kijelölés (ha volt ilyen) megmarad.

Az ablak jobb oldalán és alul görgetősávok vannak az ablak tartalmának vízszintes és függőleges
mozgatására. Az egész Browser ablak a megszokott módon méretezhető és elmozgatható az egér
segítségével.

A Browser ablak segítségével lehetőségünk van a leíró adatok megtekintésére és módosítására. Ha

valamelyik mezőre rákattintunk az egérrel, akkor lehetőségünk nyílik a mező tartalmának megváltoztatására
a billentyűzetről segítségével.

A CTRL+E billentyűkombináció hatására, illetve az ennek megfelelő New Row parancsot kiválasztva az Edit
menüből vagy a Browser ablak gyorsmenüjéből, egy új sort tudunk beszúrni. A létrejövő sorhoz nem tartozik
geometriai elem, még akkor sem, ha a táblához egyébként igen. Ezt később kell megrajzolnunk egy olyan
térképablakban, ahol a kérdéses réteg a szerkeszthető, miután az új elemet (és csak azt) a kijelöltté tesszük.

2. Oszlopok megjelenítésének módosítása

A Browse menü mindössze két pontot tartalmaz. Az Options pontra kattintva csupán egyetlen dolgot, a táblázat
vonalainak megjelenítését tudjuk szabályozni.

A Pick Fields paranccsal tudjuk beállítani az ablakban megjelenő oszlopokat egy párbeszédpanel segítségével. A panel
felső részén két lista található. A bal oldali felsorolja a tábla összes oszlopát, a jobb oldali pedig azokat, melyek az
ablakban szerepelnek. A két lista közt az Add és Remove gombokkal elemeket átcsoportosítani, ezzel szabályozva azt,
hogy mely elemek jelenjenek meg az ablakban. A jobb oldali lista alatt található Up és Down gombok segítségével
tudjuk módosítani az oszlopok sorrendjét. Ez azért lényeges, mert az oszlopok ennek a sorrendnek megfelelően
fognak megjelenni az ablakban.

A bal oldali panelban lévő felsorolás kiegészül kifejezés megadásának lehetőségével (Expression). Ennek hatására
nem valamely mezők tartalmai jelennek meg a táblázat soraiban, hanem egy vagy több mezőből származtatott
 mennyiségek. Ezeknek megjelenése a többi mezőéhez hasonló, de értékük megváltoztatására érthető okokból nem
nyílik lehetőség.

Ha a jobboldali listának valamely elemét kijelöljük, annak jellemzői megjelennek a panel alsó részén. Itt lehetőség
nyílik külön beállítani az oszlop nevét a Name mezőben. Ez az a megnevezés, ami táblázat fejlécében fog szerepelni
az oszlop tetején. Ezt itt kötetlenül tudjuk beállítani, függetlenül a forrásban használatos névtől, szabadon használva
szóközt vagy ékezetes karaktereket. Alatta, az Expression mezőben az oszlophoz tartozó kifejezés áll. Ez többnyire az
oszlopnak a forrásbeli megnevezése, de ha valamilyen kifejezéssel származtatjuk a mezők értékeit, akkor azt láthatjuk
itt. Ha a kifejezést a már megszokott panelban akarjuk szerkeszteni, akkor az Assist gombra kell kattintanunk.

7. Térképablakok

1. A térképablakok kezelése és általános jellemzői

Egy térképablakban különféle rétegeket jeleníthetünk meg, meghatározott kitakarási viszonyok és egyéb
jellemzők mellett. A térképablakban rétegként megjelenhetnek egyrészt azok az állományok melyek relációs
táblaiban térképi elemeket tartalmazó mező is található, másrészt raszteres képek is. Kimondottan az egyes
térképablakokhoz kötődnek a tematikus rétegek és a kozmetikai réteg.

Térképablakot a Window menü New Map Window parancsával, ez ennek megfelelő ikonnal vagy az F3
funkcióbillentyű lenyomásával hozhatunk létre. Az ekkor megjelenő ablakban ki kell választani azt a
legalább egy, de legfeljebb négy táblát, amelyeket a térképablak kezdetben tartalmazni fog. A választás
legördülő menükből történik, melyekben megjelenik minden olyan tábla, amely térképablakban szerepelhet.
Ha csak egy erre alkalmas tábla van, akkor a fenti párbeszédpanel elmarad, és a térképablak egyből
megnyílik azzal az egyetlen táblával. Bizonyos esetekben táblák megnyitásakor a program automatikusan is
létrehoz egy térképablakot a megnyitott állománynak.

A munkaterületen természetesen több térképablak is elhelyezkedhet. Ha a munkaterület ablakai közül egy

térképablak van éppen kijelölve, akkor a menüsorban megjelenik egy új, Map nevű menüpont. Ennek
tartalma jelentős átfedést mutat azzal a gyorsmenüvel, amit a térképablakra az egér jobb gombjával kattintva
kapunk. Ebben a menüben végezhetjük el a térképablakra vonatkozó beállításokat és egyéb műveleteket.
(Mindig az aktuális térképablakra vonatkozólag!)

A térképablak jellemzőit a Map menü legalján elhelyezkedő Options menüponttal tudjuk beállítani. Itt tudjuk
megadni, hogy milyen legyen a térképlak vetülete és, hogy milyen mértékegységben értelmezzük a
hosszakat, a területeket illetve a koordinátákat. Ez utóbbi erősen függ a beállított vetülettől.

Meg tudjuk még adni a Display is Status Bar alatt, hogy a státuszsorban a kurzor koordinátái vagy a
méretarányt kifejező valamilyen mennyiség jelenjék-e meg. A When resizing Window alatt lehet
meghatározni, hogy hogyan viselkedjék a térképablak átméretezéskor, a tartalmat vagy a méretarányt
kövesse-e.

A térképablakban szerepelő rétegeket, azok sorrendjét illetve egyedi jellemzőit a Layer Control panelban
tudjuk beállítani. A párbeszédablak több helyről is elérhető, ha több térképablak van a munkaterületen, akkor
természetesen mindegyikhez külön beállítások tartoznak. Ha egy térképablak felett az egér jobb gombjával
kattintunk, akkor egy menü jeleni meg melynek legelső pontja a Layer Control. Szintén megtalálható ez a
menüpont a Map menüben. (Map menü csak akkor jelenik meg ha egy térképablak aktív! Ennek az aktív
térképablaknak a rétegbeállításait tudjuk itt megtenni.) Használhatjuk a Layer Control ikont is a Main
eszköztáron. Ez szintén csak akkor aktív, ha egy térképablak van kijelölve.

2. A kozmetikai réteg

A kozmetikai réteg (Cosmetic Layer) egy speciális réteg, melyben tetszőleges vektoros rajzi elemeket
helyezhetünk el, azokkal ott műveleteket végezhetünk. Az elemekhez leíró adatok nem tartoznak. Ez
szolgálhat egyrészt arra, hogy a térképre firkákat, jegyzeteket helyezzünk, másrészt bizonyos szerkesztéseket
elvégzésére is használhatjuk, ilyenkor a művelet eredményének megtekintése után tudjuk eldönteni, hogy azt
átmásoljuk-e a végleges rétegébe.

A fenti műveletre a Map/Save Cosmetic Object menüpont használható. Egy párbeszédpanelben csupán azt
kell csak kiválasztanunk egy legördülő listából, hogy melyik vektoros rétegbe szánjuk az objektumokat. A
lista elején, a munkaterület vektoros táblái előtt egy <New> pont található. Ezt választva a kozmetikai réteg
elemeinek egy új táblát tudunk létrehozni. A táblában leíró adatként mindössze egy ID nevű, integer típusú
oszlop lesz.
 A kozmetikai rétegben lévő elemeket egyébként csak a munkaterülettel együtt tudjuk elmenteni. A
kozmetikai rétegben lévő elemek törlésére a Map/Clear Cosmetic Layer menüpont alkalmas. A program ezt
követően még rákérdez egyszer a törlésre, majd eltávolítja a kozmetikai rétek valamennyi elemét.

Az egyes térképablakok kozmetikai rétegei függetlenek egymástól, vagyis ha az egyikbe rajzolok valamit,
annak eredménye egy másikban nem fog jelentkezni. A kozmetikai réteg mindig a legfelül helyezkedik el a
kitakarási sorrendben és láthatóságát sem lehet kikapcsolni.

3. Vektoros rétegek és jellemzőik

A MapInfo-ban a leíró adatokhoz a már említett módon térbeli (térképi, grafikus) adatok is csatlakozhatnak,
ezek táblánkénti összessége képez egy réteget, melyeket a térképablakokban meg tudunk jeleníteni.

Az egyes rétegek jellemzőit a Layer Control panelban tudjuk beállítani. Módosíthatjuk a rétegek sorrendjét és
ezzel együtt a kitakarási viszonyokat az Up és a Down gombok segítségével. Új réteget tudunk a
térképablakhoz hozzáadni az Add gomb segítségével a megnyitott táblák közül vagy a listában éppen kijelölt
réteget tudjuk eltávolítani a Remove gombra kattintva.

A rétegek nevei mellett jelölőnégyzeteket is találunk melyekkel négy fontos jellemzőt tudunk beállítani. Az
első a réteg megjelenítését szabályozza. Ha nincs bejelölve, akkor réteg nem látszódik, melynek
következtében nem is szerkeszthető, kijelölhető vagy címkézető. A második jelölőnégyzettel a réteg
szerkeszthetőségét lehet beállítani. Ha a réteg szerkeszthető, akkor egyben látható és kijelölhető is. A
harmadik beállítási lehetőség a réteg kijelölhetőségére vonatkozik. Ez azon túl, hogy a réteg elemeit a
későbbiekben bemutatásra kerülő eszközökkel ki tudjuk jelölni a térképablakban, az illesztésre (SNAP) és az
Info Tool használatára is vonatkozik. A negyedik jellemző a réteg elemeinek felcímkézése, melyről később
még bővebben szó lesz.

A réteg további jellemzőit tudjuk beállítani a Display gombra kattintva a Display Options panelban. Az ablak
függőlegesen három részre tagolt.

Legfelül van lehetőségünk a réteg térképi elemeinek megjelenítési jellemzőit az adott esetre vonatkozólag
felülbírálni. A jelölőnégyzetet bejelölése után aktívvá válnak azok az ikonok, melyek segítségével az új
jellemzőket be tudjuk állítani külön-külön a pontszerű, a vonalas valamint a felületszerű elemek, illetve a
feliratok esetében.

A panel középső részén a réteg megjelenítését egy méretarány intervallumhoz tudjuk kötni. A jelölőnégyzet
kiválasztása után be kell állítani a méretarány tartománynak a két végpontját, a már ismert módon, a
térképablak szélességében megadva. Ha egy réteg az előbbi okból nem lesz látható, akkor a Layer Control
panel listájában a réteg mellett a pipa színe lilára változik.

A panel alján a térképi objektumok geometriai jellemzőinek megjelenítésével kapcsolatos dolgokat tudunk
beállítani. Ezek:

Show Line Direction: Bekapcsolt állapotban a vonalas elemek irányítottságát az adott réteg elemeinek
esetében egy nyíllal jelöli.

Show Nodes: Bekapcsolt állapotban az elemek töréspontjait kicsiny kék négyzetekkel jelöli meg.

Show Centroids: Bekapcsolt állapotban a felületek középpontjait (centroidjait) kicsiny kék négyzetekkel
jelöli meg. Ha a réteg szerkeszthető, lehetőségünk nyílik ezen négyzetek segítségével az egeret használva a
centroid módosítására.

4. Raszteres képek megjelenítése

A térképablakokban raszteres rétegek is megjelenhetnek. Ezek jellemzőit néhány korlátozással a vektoros

rétegekhez hasonló módon tehetjük meg.

Jellegéből adódóan a raszteres rétegeket nem lehet kijelölni, szerkeszteni és címkézni, egyedül a
megjelenítést tudjuk ki és be kapcsolni. Nem lehet továbbá, szintén magától érthető okokból, megjelenítési
paramétereit felülbírálni, töréspontjait megjeleníteni. Ebből következően a Display Options panelnak csupán
a középső része használható, ahol a megjelenítést méretarány intervallumhoz tudjuk kötni.

5. Objektumok létrehozása (rajzolása) a térképablakban

 Térképi objektumokat rajzolni a Drawing eszköztár felső részén elhelyezkedő ikonok segítségével tudunk.
Ilyenkor alapértelmezésben egy új objektumot hozunk létre üres leíró adatmezőkkel. Ha szerkesztésre kijelölt
táblában éppen egy olyan elem van kijelölve, melyhez nem tartozik térképi elem, akkor a megrajzolt elem
ehhez a rekordhoz fog tartozni.

A rajzolás egér segítségével történik. Pontszerű objektumok esetében egyszerűen csak a kívánt helyre kell
kattintani, hogy létrejöjjön a térképi elem, alapértelmezés szerinti jelkulccsal. Szabályos geometriájú elemek
esetében az egér folyamatos nyomva tartása mellett kell megadnunk a befoglaló téglalapot. Polygon és
Polyline típusú elemek esetében a töréspontok helyeit kell sorban megadni az egérrel a kívánt helyekre
kattintva. A művelet befejezését azzal tudjuk elérni, hogy az utolsó ponton duplán kattintunk vagy hogy az
utolsó pont után lenyomjuk az ALT billentyűt. Polyline típusú elem esetében legalább kettő, Polygon
esetében legalább három töréspontot meg kell adni.

A legtöbb gyakorlati esetben követelmény, hogy a felületszerű elemek egymáshoz hézag és átfedés nélkül
csatlakozzanak, vagy hogy a vonalas elemek pontosan ugyanabba a csomópontban fussanak össze. A
MapInfo-ban ilyenkor az illesztés (Snap) módot be kell kapcsolni. A Snap mód ki- és bekapcsolására az S
betű szolgál. Ha a Snap mód be van kapcsolva, a státuszsorban megjelenik a SNAP felirat. Ilyenkor ha az
egeret egy már meglévő objektum alakjelző pontjának közelébe visszük, a ponton egy halvány kereszt fog
megjelenni jelezvén, hogy az egér kattintását pontosan azon a helyen fogja értelmezni a program, ahol a már
létező pont van.

(A Snap művelet toleranciáját vagyis, hogy milyen közel kelljen vinni az egérkurzort a már létező ponthoz, a
Map Window Preferences panelban lehet beállítani.)

Feliratok létrahozásánál első lépésben a beszúrási pontra kell kattintani. Ekkor a kívánt helyre be tudjuk
gépelni a kívánt szöveget.

Akár pontszerű, vonalas vagy felületszerű objektumokról illetve feliratokról van szó mindig az
alapértelmezés szerinti megjelenítési paramétereket veszik fel. Ezek beállítására használhatjuk a rajzoló
(Drawing) eszköztár alján található ikonokat, az Options menü felső részében lévő pontjait vagy a megfelelő
billentyűkombinációkat.

6. Objektumok kijelölése a térképablakban

Az objektumokon végzett műveletek szempontjából lényeges, hogy melyik elemek vannak kijelölve.
Alapvető szabályként elmondhatjuk, hogy egyszerre csak egy rétegből lehetnek kijelölve elemek. A kijelölés
nem korlátozódik az aktuális térképablakra, a MapInfo egész felületén érvényes, nem csak a többi
térképablakban, hanem pl. a Browserekben is. A kijelölt elemek egy speciális lekérdezést alkotnak, melyre a
Selection néven tudunk hivatkozni.

Objektumok kijelölésére a Main eszköztár felső részén található ikonokat használhatjuk. Legegyszerűbb
esetben az egyes objektumokat egyenként, az egérrel egyszerűen rájuk kattintva tudjuk kijelölni. Ha több
objektum is található egymáson a térképablakban, akkor a CTRL billentyűt lenyomva tartva az egymás utáni
kattintások során más és más objektumok kerülnek kijelölt állapotba.

Objektumok tömeges kijelölésére használhatunk téglalapot, kört vagy poligont. Téglalap esetében az egér bal
gombjának lenyomása közben kell a kívánt téglalapot kijelölni. Kör használatakor először a középpontot kell
megadni, majd szintén a bal gomb lenyomása közben ki kell jelölni a kör egy pontját. A művelet közben a
státuszsorban folyamatosan látjuk a kör sugarának értékét. A poligonnal történő kijelölés a poligon
rajzolásához hasonlóan történik. Ezeknél a módszereknél azok az objektumok kerülnek kijelölt állapotba,
melyek középpontja (centroidja) az alkalmazott síkidom területébe esik.

Kijelöléskor, történjék a fenti módszerek bármelyikével, alapesetben az addigi kijelölés megszűnik. Ha ezt el
szeretnénk kerülni, tartsuk lenyomva a SHIFT billentyűt, minek következtében az eddig kijelölt elemek
kijelölt állapota megmarad, az újabb kijelölés ezekhez adódik hozzá. A SHIFT gomb lenyomása mellett az
objektumok egyenkénti kijelölését végző eszköz segítségével lehetőségünk van egyes elemek kijelölésének
megszűntetésére is.

7. Térképi objektumok módosításának egyszerűbb esetei

Az objektumok szerkesztésekor fontos, hogy a módosítani kívánt elemeket tartalmazó réteg szerkeszthető
legyen. Ilyenkor pontok esetében a kijelölés formája is megváltozik.

Az egyszerű kijelöléseknél használt nyíllal egy elemre kattintva, a jobb gomb folyamatos nyomva tartása
 mellett lehetőségünk van az elem eltolására. Kiterjedéssel rendelkező elemek esetében a befoglaló téglalap
négy sarkában megjelenő négyzetek segítségével az objektumot méretezni tudjuk.

Ha az elemek geometria jellemzőit nem az egér segítségével akarjuk módosítani, hanem számszerűen
szeretnénk megadni, akkor kattintsunk duplán az érintett objektumra vagy kijelölés után nyomjuk az F7
funkcióbillentyűt. Az ilyenkor már megszokott panelban megjelennek a geometriai jellemzők számszerű
értékei, de ha a réteg szerkeszthető, módosítani is tudjuk őket.

Polyline és Polygon típusú elemek esetén szükség lehet az egyes töréspontok módosítására. Ezt az objektum
kijelölése után a Drawing eszköztár középső részének bal oldali ikonjára kattintva tehetjük meg. Ekkor az
elem befoglaló téglalapjának sarkaiban elhelyezkedő négy kis fekete négyezet helyett valamennyi
törésponton megjelenik egy-egy ilyen kis négyzet, melyeket az egér segítségével megfoghatunk és
elmozdíthatunk. A SHIFT billentyű lenyomása mellett lehetőség nyílik egyszerre több töréspont kijelölésére,
melyeket a következőkben közösen tudunk mozgatni.

Új töréspontot beszúrni az eszköztár középső részének jobb oldali ikonjával tudunk. Amennyiben valamely
vonalszakaszra kattintunk, a kijelölt helyen egy újabb töréspontot iktathatunk be, amely a szakasz
egyenesében lesz. Ha nem ezt szeretnénk, akkor a bal oldali gombot lenyomva húzzuk az egeret a kívánt
helyre, ahová az új töréspontot helyezni akarjuk.

8. Térképablakból való lekérdezést támogató eszközök

1. Info Tool

Az Info Tool nagyon hasznos eszköz, ha a térkép alapján beazonosított objektumok leíró adataira
vagyunk kíváncsiak. Alkalmazásához a Main eszköztár jellegzetes i betű alakú ikonjára kell
kattintani.

A kis keresztté alakult egérkurzorral a térképablak egy pontjára kell kattintani. Amennyiben az adott
helyen egyetlen objektum sincsen (fontos, hogy csak azokból a rétegekből tudunk így lekérdezni,
melyek kijelölhetőek!) akkor az Info Tool ablakban a “No record” üzenet jelenik meg. Ha a kérdéses
pontban egy objektum helyezkedik el, akkor az Info Tool ablakában az objektum leíró mezőinek
nevei és értékei jelennek meg egymás alatt elrendezve. Amennyiben az objektumot tartalmazó réteg
szerkeszthető, a mezők adatait módosítani is tudjuk.

Ha a kijelölt pontban több objektum is található, akkor az Info Tool ablakban első lépésben ezen
objektumok listája jelenik meg, melyből ki tudjuk választani, melyik objektum adataira vagyunk
kíváncsiak. A lista elemei táblanév, kettőspont, az első szöveges mező tartalma vagy ennek híján az
első mező tartalma szerkezetűek. Az ablak alján ilyenkor három nyomógomb is megjelenik, mellyel
a különböző objektumok közt lépkedhetünk, illetve a listához tudunk visszatérni.

2. Vonalzó

A vonalzót (Ruler) akkor használjuk, ha a térképen távolságokat akarunk lemérni. Nem csupán
egyetlen egyenes szakasz hosszának lemérésére van lehetőségünk, egyenes szakaszokból álló
útvonal hosszát is egyszerűen meg lehet határozni. Alkalmazásához a Main eszköztár vonalzó alakú
ikonjára kell kattintani.

Az útvonal töréspontjait egymás után kell az egér segítségével megadni. A megjelenő Ruler
ablakban folyamatosan látjuk, hogy az éppen aktuális egérpozíció mekkora távolságra van a
legutóbbi csomóponttól, melyet egy egyszerű egérkattintással adtunk meg, és mekkora az egyenes
szakaszokból álló útvonal teljes hossza. A távolság mértékegysége a Map/Options Distance units
beállításától függ. A művelet befejezéséhez, illetve egy újabb útvonal mérésének megkezdéséhez
duplán kell kattintani vagy le kell nyomni az ESC vagy az ALT billentyűk valamelyikét.

3. Gyorsstatisztikák

Ha az éppen kijelölt objektumokra vonatkozó statisztikákra vagyunk kíváncsiak, akkor kattintsunk a Main
eszköztár szumma jel (Σ ) alakú ikonjára. A megjelenő ablakban folyamatosan nyomon tudjuk követni a
kijelölt objektumok szám típusú leíró mezőinek összegét és átlagát.

9. Objektumok címkézése
 A MapInfo lehetőséget nyújt egy réteg objektumainak automatikus feliratozására, címkézésére. Ezt a Layer
Control panelban tudjuk bekapcsolni, mint ahogy korábban volt már szó volt róla. A címkézés jellemzőit is itt
tudjuk beállítani a Label gombra kattintva.

Az ilyenkor bejelentkező panel legfelső részében tudjuk beállítani egy legördülő lista segítségével azt a
mezőt vagy kifejezést (Expression), ami alapján a címkézés történni fog.

A párbeszédpanelnek az előbbi elem alatt elhelyezkedő részében a címkék megjelenésének feltételeit tudjuk
szabályozni. A bal oldalon ki illetve be tudjuk kapcsolni, vagy méretaránytól tudjuk függővé tenni a címkék
megjelenését. ki illetve be tudjuk kapcsolni, vagy méretaránytól tudjuk függővé tenni a címkék megjelenését.
Jobb oldalon beállíthatjuk a szövegek duplázásának, átfedésének engedélyezését, valamint a címkék
maximális számát.

A panel bal alsó részében tudjuk beállítani a címkék betűtípusát, valamint a címke és az objektum közötti
vonal típusát. Ez alapértelmezésben ki van kapcsolva (None), de lehet egy egyszerű (Simple) vagy egy
nyíllal ellátott (Arrow) vonal is.

A jobb alsó részen lehet meghatározni a címke elhelyezkedését, értelemszerű ikonok segítségével, az
objektum középpontjához (centroid) viszonyítva. Vonalas objektumok esetében lehetőség van a címkének a
vonalra történő illesztésére is (Rotate Label with Line). Be tudjuk állítani a címkének a középponttól, illetve
a vonaltól mért távolságát (Label Offset).

10.Kivágatok használata a megjelenítés során

Lehetőség van arra, hogy térképablakban csak egy bizonyos terület felett rajzoltassuk ki az objektumokat. Ehhez első
lépésben ki kell jelölni azokat az objektumokat melyek a kívánt területet lefedik, a Main eszköztár jobb alsó sarkában
lévő Set Clip Region ikon segítségével. Ha már ki van jelölve valami, akkor a program rákérdez a cserére. A bal alsó
sarokban lévő ikon segítségével ki és be kapcsolhatjuk a kivágat alkalmazását.

8. Tematikus térképek

1. A tematikus térkép rendeltetése

A tematikus térképek feladata az objektumok valamely attribútumának térképi ábrázolása, úgy hogy az
objektumot képviselő térképi megjelenését valamilyen szabályos elv szerint az objektum kérdéses
tulajdonságától tesszük függővé. Ez történhet úgy, hogy az objektum rajzolatát (pontját, vonalát vagy
felületét) átvéve és azt más, a ábrázolandó értéktől függő, megjelenítési paraméterekkel rajzoljuk ki, például
annál sötétebb vagy világosabb színben jelennek meg az objektumok a térképen, minél nagyobb a kijelölt
mezőben tárolt érték. Másik gyakori megoldás, hogy az objektumokra (szintén az ábrázolandó adatoktól
függően) különböző grafikai elemeket helyezünk, melyek legfeljebb csak nagyjából követik az objektum
geometriáját.

A fenti feladatra számos eljárást dolgoztak ki, melyek közül a könyvben azokat mutatom csak be, amiket a
MapInfo Professional 6.00 verziója támogat.

2. Tematikus térképek létrehozásának lépései és módosításuk

A MapInfo-ban a tematikus rétegek a térképablakokhoz kötődnek, azokban mint speciális rétegek jelennek
meg. Ez azt eredményezi, hogy a kezelésükkel kapcsolatos parancsokat a Map menüben találhatjuk meg.
Mivel a térképablakhoz kötődnek, elmenteni is csak úgy lehet őket, hogy az egész munkaterületet elmentjük
a térképablakkal együtt. A tematikus rétegek térképablakok közti másolására nincs mód.

Tematikus térképet a Map menü Create Thematic Map… pontjával tudunk létrehozni. (A Map menü eleve
csak akkor jelenik meg, ha egy térképablak aktív. Ha több térképablak is van a munkaterületen, akkor a
tematikus réteg ahhoz fog tartozni amelyik éppen aktív.) A tematikus réteg létrehozása ezt követően három
lépésben történik.

Első lépésben ki kell választanunk, hogy milyen típusú tematikus térképet szeretnénk létrehozni. Ez régebbi
verzióknál egy egyszerű panelban történt, ahol 3x2-es tömbbe rendezve a hat támogatott típust jelképező
ikonok közül választhattunk. A 6.00-ás verziótól az ikonok a párbeszédpanel bal oldalán, oszlopba rendezve
sorakoznak, tőlük jobbra egy lista található, ahonnan a típusokon belül az előre definiált stílusok közül
választhatunk, és a panel jobb oldalán egy mintát is láthatunk a kiválasztott stílusról. Ilyen stílusokat az
alapbeállításban szerepelőkön túl mi is létre tudunk majd hozni.
 Második lépésként meg kell adni, hogy melyik táblából és mely attribútum alapján szeretnénk tematikus
réteget létrehozni. A panel tetején egy legördülő listából tudjuk kiválasztani a táblát azok közül a táblák
közül, melyek az aktuális térképablakban mint vektoros rétegek szerepelnek. Ez alatt tudjuk beállítani, hogy
a tematikus térkép készítéséhez a tábla mely oszlopának (oszlopainak) adataiból kívánunk kiindulni. Ezt
általában szintén egy legördülő listából lehet kiválasztani, de vannak olyan tematikus térképtípusok (oszlop
és torta diagrammok) ahol egyszerre több jellemző ábrázolására is lehetőségünk nyílik. Ilyenkor egy a panel
bal oldalán elhelyezkedő listából tudjuk kiválogatni a kívánt mezőket, kiválasztásuk után az Add gombra
kattintva. Ezek a mezők ezután a jobboldali panelba kerülnek ahonnét eltávolításuk az előbbiekhez hasonlóan
a Remove gomb segítségével történik. A mezők sorrendjét az Up és Down gombokkal tudjuk változtatni. (A
sorrend a későbbiekben fontos lehet)

Akármelyik eset is áll fenn a rendelkezésünkre álló oszlopok listája azonos. Szerepelnek benne a fent
kiválasztott tábla attribútumai (a tematikus térkép típusától függően, általában csak a számszerűek), és még
két speciális lehetőség. A táblához másik táblából (vagy lekérdezésből) kapcsolhatunk egy oszlopot a Join…
pont segítségével. Ilyenkor egy Update Column for Thematic nevű panelba jutunk, amely megegyezik az
Update Column panellal, csak az első két paraméter már adott és nincs Browse Result jelölőnégyzet. Az
ilyenkor létrehozott oszlopkapcsolat a későbbiekben is fennmarad.

Másik speciális lehetőség, hogy nem egy konkrét mezőre hivatkozunk, hanem egy kifejezést adunk meg,
amelyben a tábla valamennyi oszlopa szerepelhet. Itt szintén egy ismerős panelba jutunk, ahol az alkalmazni
kívánt kifejezést meg tudjuk szerkeszteni.

Lehetőség van arra, hogy az üres vagy 0 értékű mezőket tartalmazó (a MapInfo-ban nincs külön NULL érték)
elemeket ne vegyük figyelembe a tematikus térkép készítésekor, erre szolgál az Ignore Zeroes or Blanks
jelölőnégyzet. Ha ezt bejelöljük, akkor a 0 vagy üres mezőkhöz tartozó objektumok a kérdéses tematikus
térkép szempontjából olyanok lesznek, mintha nem is léteznének.

Harmadik lépésként a tematikus térkép stílusát és egyéb jellemzőit kell beállítanunk. (a Customize csoport
felső két gombja) Ezek nagy része a tematikus ábrázolás típusától függ és ezért a kérdéses típusoknál
tárgyaljuk őket. Másik részükkel a tematikus réteghez generálódó jelmagyarázat jellemzőit állíthatjuk be
(Legend… gomb), ezzel a későbbiekben szintén részletesen foglalkozunk. Ezeket a beállításokat a 6.00-ás
verziótól kezdve el is tudjuk menteni. Ilyenkor a továbbiakban az általunk összeállított stílus a megadott
néven lesz elérhető az első lépésben említett listából.

A harmadik lépésben beállított jellemzőket a későbbiekben is lehetőségünk lesz módosítani. A Map menü
Modify Thematic Map… pontját választva egy panelba jutunk. Ha több tematikus réteg is van az aktuális
térképablakban akkor itt tudjuk kiválasztani, hogy melyiket akarjuk módosítani. Ha csak egyetlen tematikus
réteg van az aktuális térképablakban akkor az előbbi panel kimarad, egyből a tematikus réteg módosítását
szolgáló párbeszédablakba jutunk. Ez teljes egészében megfelel a létrehozáskor használt harmadik panelnak,
csupán a címe más a fejlécben és a Back gomb hiányzik róla, mivel az első két lépésben beállított
jellemzőket később már nem lehet megváltoztatni. Mivel minden a jellemzők utólagos megváltoztatását
szolgáló művelet teljesen megegyezik a létrehozáskor alkalmazandó eljárással, ezekre az egyes típusok
leírásánál külön nem térünk ki.

A Layer Control panelban a tematikus rétegek a listában kissé beljebb kezdve, mindig a forrástábla rétege
felett jelennek meg, sorrendjüket csupán egymás közt tudjuk változtatni (ha egy táblából több tematikus
réteget hozunk létre). Mivel a tematikus rétegeket szerkeszteni, címkézni és elemeiket kijelölni nem lehet, az
ezeknek megfelelő jelölőnégyzetek és a Label gomb szürkék. Csupán a tematikus réteg megjelenítését tudjuk
kikapcsolni. A Display gomb hatására megjelenő panelban is csak az ablak középső részén lévő beállításokat
tudjuk alkalmazni, melyek segítségével a tematikus réteg megjelenítését a méretaránytól (a térképablak
szélességétől) tehetjük függővé, a hagyományos rétegeknél megszokott módon. A Thematic gomb hatására a
tematikus térkép jellemzőit módosító, feljebb már ismertetett panelba jutunk.

3. Egyedi megjelenítési paraméterek (Individual)

Ezzel a típussal az objektumok egy kiválasztott tulajdonságát, ami akármilyen típusú mezőben lehet, úgy
ábrázoljuk, hogy minden egyes előforduló értékhez más és más megjelenítési jellemzőket rendelünk. Az
objektumok kiterjedése bármilyen lehet, hiszen ezt meg tudjuk oldani akár felületekkel akár vonalakkal vagy
pontokkal.

A program automatikusan különböző megjelenítést rendel minden egyes előforduló értékhez, amelyet később
természetesen módosíthatunk a Modify Thematic Map panel Styles gombjára kattintva. Az ekkor megjelenő
ablakban egy listát találunk az előforduló értékekről, és módosíthatjuk az ezekhez rendelt megjelenítési
paramétereket.
4. Fokozatos ábrázolás (Ranges)

Ezzel az ábrázolási móddal mennyiségeket lehet szemléletesen ábrázolni. Ebből fakadóan csak egyetlen,
szám típusú oszlopot (vagy kifejezést) lehet kiindulási alapul megadni.

A program megvizsgálja ezeket az értékeket és meghatározott számú osztályba sorolja őket nagyságuk
szerint. Ez az osztályba sorolás többféle szempont szerint történhet:

Azonos számosság (Equal Count): A program az egyes intervallumok széleit úgy határozza meg, hogy a
létrejövő osztályokba azonos számú elem essék. Ez úgy valósítható meg, hogy az elemeket sorba rendezzük,
majd ezt a rendezett mintát osztjuk meghatározott számú részre, tehát ilyenkor az értékek sorrendjén túl
azoknak az ezen túlmenő egymáshoz való viszonya nem lényeges.

Azonos szélesség (Equal Ranges): A program az egyes intervallumok széleit úgy határozza meg, hogy azok
azonos szélességűek legyenek. Ilyenkor meg kell keresni a legnagyobb értéket, majd a kettő közötti részt
meghatározott számú egyenlő szélességű intervallumra osztjuk. Nem számít, hogy az egyes intervallumokba
mennyi elem fog esni, az is könnyen előfordulhat valamelyikbe egyetlen egy sem.

Egyedi (Custom) beállítás esetén a felhasználó teljesen szabadon állíthatja be, hogy milyen intervallumokat
akar, egyenként megadva azok határait.

Mindegyik módszer esetében meg kell adni, hogy hány darab intervallumot akarunk és, hogy hány tizedesre
kerekítsen a program a kívánt besorolás elvégzése előtt. Ezen kívül lehetőség nyílik egyes speciálisan az
adott módszerhez szükséges paraméter megadására is. A kívánt beállítások elvégzése után a Recalc gombra
kattintva tudjuk elérni, hogy a program a kívánt paraméterekkel a felosztást ismételten elvégezze.

A program a létrejövő kategóriákhoz automatikusan olyan megjelenítési paramétereket rendel, amelyek

kifejezik a kategóriák sorrendjét. Ez bármilyen kiterjedésű objektum esetében történhet a megjelenített elem
színének fokozatos változtatásával. Pontszerű objektumoknál szóba jöhet még a pontra helyezett jelkulcs
méretének vagy elforgatási szögének változtatása, vonalasoknál pedig a vonalvastagság változtatása.

5. Különböző méretű szimbólumok (Graduated)

Az előbbiekhez hasonlóan itt is egyetlen, számszerű érték ábrázolására nyílik lehetőség. Az objektumokra
szimbólumokat helyezünk a térképen, melyek mérete az ábrázolandó értéknek a függvénye. Ez a függvény
lehet lineáris ilyenkor a szimbólum átmérője egyenesen arányos a kívánt mennyiséggel. Lehet még négyzetes
is, ilyenkor az ábrázolt mennyiség a szimbólum területével egyenesen arányos. A harmadik lehetőség, hogy
az arányosság logaritmikus legyen. Ez bár geometriailag nem szemléletes, de hasznos, ha egymástól több
nagyságrenddel eltérő értékeket szeretnénk megjeleníteni.

A fentiek beállítása a programban úgy történik, hogy megadunk egy értéket, és megadjuk a hozzá tartozó
szimbólumot. Miután ugyanebben a panelban megadjuk, hogy milyen összefüggés van a méret és az
ábrázolandó mennyiség közt, más értékek esetére a szimbólum mérete a megadott arányossággal már
számítható.

Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor az ábrázolandó érték negatív. Ezekre az esetekre megadhatunk egy
negatív értékekhez tartozó szimbólumot, melynek mérete ugyanúgy fog váltakozni a negatív
számtartományban, az abszolút érték függvényében.

Az objektumokra helyezett szimbólumok pozíciója pontszerű elemeknél nyilvánvalóan maga a pont. Vonalas
vagy felületszerű kiterjedés esetében a szimbólum az objektum középpontjára kerül, ez szabályos elemek (pl.
téglalap) esetében a szabályos vonalszakasz vagy síkidom geometriai középpontja, region típusú felületeknél
pedig a centroid, az objektum tetszőleges szempontok szerint szabadon változtatható középpontja.

A negatív értékekre és az összefüggés fajtájára vonatkozó beállításokhoz tartozó elemek csak az Options
gombra kattintva, a panel oldalra való kigördítése után jelennek meg.

6. Pontsűrűség (Dot Density)

Sűrűség jellegű jellemzők ábrázolására alkalmas típus, ami ebből adódóan kizárólag felületszerű objektumok
esetében, szám típusú mezők értékeinek demonstrálására használható. Lényege hogy az objektumok
felületére az ábrázolandó mennyiség arányában meghatározott számú pontot szórunk szét.
 Be tudjuk állítani, hogy mekkora értékhez tartozzék egy pont. Például ha a világ országainak népsűrűséget
szeretnénk ábrázolni, miután kiválasztottuk az államok népességét tartalmazó mezőt beállítjuk az 1 000 000
értéket (unit). Ennek hatására a térképen minden egyes pontnak egymillió ember fog megfelelni. Azokban az
országokban, ahol nagyobb a népsűrűség, ott sok pontot kell szétszórni egy viszonylag kis területen, míg
máshol jóval nagyobb területeken fognak elhelyezkedni az embermilliókat jelképező pontok.

Hazánk területén például tíz pont fog elhelyezkedni, Lengyelországén pedig 38, de mivel Lengyelországnak
a területe is kb. négyszerese hazánkénak a pontsűrűség azonosnak tekinthető. Hollandia esetében viszont
másfélszer annyi pontot kell szétszórni Magyarország területének alig több mint egyharmadán, így itt a
pontok jóval sűrűbben helyezkednek el. Ezzel ellentétes példának Oroszországot lehetne felhozni, melynek
bár népessége majdnem tizenötszöröse hazánkénak, de területe viszont közel 180-szor nagyobb mint
Magyarország, ebből adódóan a pontok jóval ritkábbak lesznek.

Oroszország példáján azt is jól be lehet mutatni, hogy az aggregált adatok esetenként félrevezethetőek
lehetnek. A pontok elhelyezkedése egyenletes, pedig jól tudjuk, hogy az Európai részeken jóval nagyobb a
népsűrűség, mint mondjuk Szibériában. Ezt persze a számítógép nem tudja, neki csak egy felület és egyetlen,
az egész objektumra vonatkozó adat áll a rendelkezésére, ez alapján hozza létre a tematikus térképet.

A pontoknak beállíthatjuk méretét (kicsi/nagy – small/large) illetve magasabb verziók esetén a színét is.
Ilyenkor akár több mennyiséget is ábrázolhatunk kihasználva, hogy a különböző jellemzők alapján készült
Dot Density típusú rétegek egymásra helyezhetőek.

7. Oszlopgrafikonok (Bar Chart)

A következő két típusnak nagy előnye, hogy egyszerre több mennyiség ábrázolását is lehetővé teszik. Ennek
megfelelően a típus kiválasztása után megjelenő ablakban egyszerre több mező kiválasztására nyílik
lehetőség. A létrejövő grafikonokon minden egyes mezőnek egy-egy oszlop fog megfelelni.

A tematikus réteg jellemzőit a Customize csoport Styles gombjára kattintva tudjuk változtatni. Az ekkor
megjelenő panel tetején lévő listában fel vannak sorolva az egyes mezők a lista mellett levő ikonra kattintva
pedig be lehet állítani, hogy a mezőkben lévő értéket ábrázoló oszlopok milyen mintázatban és színekben
jelenjenek meg, a felületszerű objektumok kitöltésénél leírtaknak megfelelően.

Ha a panel közepén lévő Char Type csoportban a Stacked lehetőséget választjuk, akkor a program az egyes
oszlopokat egymásra helyezve jeleníti meg. Ha a választógombtól balra található Gradueted Stack
lehetőséget is kiválasztjuk, akkor ennek az oszlopnak a magassága arányos lesz a mezők értékeinek
összegével, egyébként pedig egységnyi magasságú oszlopokon a mennyiségek objektumonkénti arányait
jelenítjük meg.

Ha a Multiple Bars lehetőséget választjuk, akkor oszlopok egymás mellett fognak megjelenni. Az
Independent Scales jelölőnégyzetet kiválasztva ezeknek az oszlopoknak a léptéke független lesz egymástól, a
beállított oszlopmagassághoz minden esetben az adatok közt fellelhető maximális fog tartozni. Egyébként a
különböző oszlopokhoz egységes lépték fog tartozni.

A Char Dimensions csoportban be kell állítani az oszlopok méreteit. Legfelül a magasságot kell beállítani, ha
Graduated Stacks vagy az Independent Scales jelölőnégyzet nincs beállítva, akkor be kell állítani, hogy ez a
magasság milyen értékhez tartozik. Alul tudjuk meghatározni, hogy az oszlopok milyen szélesek legyenek.

További beállítási lehetőségek tárulnak elénk, ha az Options gombra kattintunk. A kigördülő részen legfelül a
grafikon irányultságát, az oszlopok növekedésének irányát tudjuk beállítani magukért beszélő ikonok
segítségével. A grafikon beszúrása a térképre a Graduated típusnál ismertetett elvek szerint történik. Középen
a grafikon elemeinek kihúzási vonaltípusát, valamint hátterének kitöltését tudjuk beállítani két ikon
segítségével. Legalul azt lehet megadni, hogy a mennyiségek és az oszlopok magasságai közt milyen
arányosság legyen. Az arányosság lehet lineáris, négyzetes vagy logaritmikus, szintén a Graduatednél
megismert módon.

8. Tortagrafikonok (Pie Chart)

Az előzőhöz nagyban hasonlító típus, minek lényege, hogy az objektumokra tortagrafikonokat helyezünk.
Ezek az ábrázolt mennyiségek arányát cikkelyeik arányával fejezik ki.

A Customize csoport Styles gombjára kattintva megjelenő párbeszédpanel nagyban hasonlít az

oszlopgrafikonoknál látottra. Az ablak tetején megjelenő listaelem, melyben az egyes cikkelyek kitöltését
tudjuk meghatározni.
 Alatta található a Bar Chart Type csoport, mely két egymástól független jelölőnégyzetből áll. A Graduated
mezőt kipipálva el tudjuk érni, hogy a diagramok mérete az ábrázolt mennyiségek függvényében változzék
hasonlóan, mint az azonos nevű típusnál a szimbólumok nagysága, a Half Pie opciót választva pedig a torták
nem egész, hanem félkör alakúak lesznek.

A Pie Dimensions is nagyban hasonlít az oszlopdiagramoknál látottra. Be tudjuk állítani a torták átmérőjét, és
amennyiben a Graduated opciót kiválasztottuk azt is, hogy mekkora mennyiséghez tartozzék a megadott
érték.

Az Options gombra kattintva itt is újabb lehetőségek bukkannak fel. Az Orientation lehetőségei nagyban
hasonlítanak az oszlopdiagramoknál megismertekre, amennyiben félbevágott tortákat (Half Pies)
alkalmazunk, akkor fél torták talpa is követi a kijelölt irányt.

A Start Angle mezőben tudjuk beállítani, hogy az első cikkely (a listában elsőként szerepelő mezőhöz tartozó
cikkely) kezdővonala milyen szögben helyezkedjék el. Az alapértelmezett érték 180 fok. A Clockwise
négyzettel szabályozható, hogy a cikkelyek az óramutató járásával megegyezően vagy azzal ellentétesen
kövesék-e egymást. (Sorrendjük megfelel a tematikus térkép létrehozásakor a második lépésben
megadottnak, ennek módosítására később sajnos már nincs lehetőség) A Border Pen ikon segítségével azt a
vonaltípust tudjuk beállítani, amivel a diagram éleit kihúzzuk.

Legalul található Graduated Size By csoport, ahol három lehetőség közül választhatunk a Graduated és a
Chart típusoknál már megszokott módon, amennyiben a Graduated opciót megjelöltük. Az összefüggés itt is
háromféle lehet: lineáris, négyzetgyökös vagy logaritmikus.

9. Raszteres adatok generálása interpolálással (Grid)

10.Jelmagyarázat a tematikus rétegekhez

Minden típushoz rendelhető jelmagyarázat. Ezeket minden esetben a létrehozáskor harmadik lépésben megjelenő
ablakból vagy a vele gyakorlatilag megegyező Modify Thematic Map panelból kiindulva, a Custimize csoport legalsó
gombjára a Legend-re kattintva megjelenő ablakban tudjuk módosítani.

A panel bal oldali részén tudjuk beállítani a főcím és az alcím szövegét és betűtípusát, a bal oldalt legalul található
négyzet segítségével pedig lehetőségünk van kikapcsolni az egész jelmagyarázatot, ha nincsen rá szükségünk. Ekkor a
Legend ablakban nem fog megjelenni a kérdéses réteghez tartozó jelmagyarázat.

Az ablak jobb oldalán az egyes tételekhez tartozó megírásokat tudjuk meghatározni. A betűtípust csak egységesen az
összes tétel feliratára vonatkozólag áll módunk beállítani a csoport tetején. A középen lévő listában ki tudjuk
választani az egyes tételeket alatta pedig megadhatjuk a hozzájuk tartozó szöveget. Az alapértelmezetten megadott
értékek, akár csak a főcím esetében itt is szabadon megváltoztathatóak. A legalul lévő jelölőnégyzet segítségével ki
tudjuk kapcsolni az adott tételhez tartozó megírást.

Az, hogy milyen tételek vannak, nagyban függ a kérdéses tematikus térkép típusától. Ranges illetve Individual
estében minden egyes kategóriához, ami a térképen különböző színnel jelenik meg, tartozik egy réteg. A Don Density
esetében csupán egyetlen tétel van, ami azt közli, hogy egy pont hány egységnek felel meg. Graduated típusnál
néhány kiemelt kerek mérethez tartoznak tételek, a Bar Chart és a Pie Chart típusnál pedig az egyes oszlopokhoz
illetve cikkelyekhez tartozik egy-egy tétel. A Grid típus esetében jellemző színfokozatok képezik a tételeket.

A jelmagyarázat tételeihez grafikus elemek is tartoznak, amik a tematikus térkép értelmezését lehetővé teszik. Ezek
módosítására nincs lehetőség.

9. Grafikonok

1. A grafikon és kiegészítő elemei a MapInfo-ban

2. Grafikonok létrehozása

3. Grafikonok jellemzőinek módosítása

10.Térbeli nézetek (3D Map)

 1. Térbeli nézet létrehozása

2. Térbeli nézet mozgatása

3. Lekérdezési lehetőségek

11.Elrendezések (Layout)

1. Az elrendezések rendeltetése

Gyakran előfordul, hogy a munkánk során létrejövő térképeket, táblázatokat, grafikonokat és a MapInfo-ban
előforduló egyéb elemeket megfelelő kiegészítő szövegekkel és grafikákkal el szeretnénk rendezni egy
kinyomtatandó papírlapon.

Ez megoldható úgy is, hogy az egyes ablakok tartalmát raszteres állományként elmentjük (Save Window),
majd egy megfelelő programban ezek felhasználásával elkészítjük a kívánt eredményt. Van amikor ez a
célravezető, de az estek többségében sokkal kényelmesebb, ha mindezt magában a térinformatikai
szoftverben meg tudjuk csinálni, mégpedig úgy, hogy az egyes beszúrt elemek folyamatosan kövessék az
adatok esetleges változásait.

Erre nyújt lehetőséget a MapInfo, számos más programhoz hasonlóan, az elrendezésekkel.

2. Az elrendezés jellemzői

Amikor egy elrendezés aktív, a menüsorban megjelenik a Layout menü. Ennek a menünek legalsó pontja az
Options, mellyel az elrendezés általános jellemzőit lehet beállítani.

A legfontosabb ezek közül talán a megjelenő panel alján található Layout Size csoport, amellyel a papírlap
méretét lehet beállítani. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy mind szélességében, mind magasságában megadjuk
hány lapon férjen el a kívánt nyomtatni kívánt kép. A lap méretét és fekvő vagy álló helyzetét a File menü
Page Setup pontjában tudjuk beállítani. Itt lehet egyébként meghatározni a margók méretét és a lapadagolás
módját

Be tudjuk még itt állítani a beszúrt keretek frissítésének módját. Választhatjuk azt a lehetőséget, hogy soha
sem frissítsen a program (Never), ilyenkor a keretek helyén kék téglalapok lesznek, dönthetünk úgy, hogy a
frissítés mindig folyamatos legyen (Always), de meghagyhatjuk az alapértelmezett beállítást, vagyis, hogy
csak akkor legyen frissítés, ha a kérdéses elrendezés ablak az aktív.

A panel tetején be lehet állítani az oldalsó vonalzók, illetve több lapos nyomtatvány esetén a hajtások
megjelenítését.

3. Más ablakok tartalma, mint az elrendezés elemei

Az elrendezés létrehozásakor a program feltesz egy kérdést, hogy melyik ablak vagy ablakok tartalmát
szeretnénk kezdetnek beszúrni. Három választásunk van: ha csak egyetlen keretet akarunk, akkor a felső
lehetőséget kiválasztva a mellette lévő legördülő listából tudjuk kiválasztani azt, hogy melyik legyen ez az
ablak, ha az összes lehetséges ablakot be akarjuk szúrni, akkor a középső lehetőséget kell választanunk, ha
üres lappal szeretnénk indulni, akkor pedig a legalsót.

Keretet persze ezt követően is lehetőségünk lesz beszúrni. Vegyük észre, hogy a rajz eszköztárnak egy a
térképablakok esetében eddig szürke gombja most aktiválhatóvá vált. Ennek a sárga keretnek a segítségével
tudunk új keretet létrehozni, úgy hogy az egeret bal gombjának lenyomása mellett végighúzzuk az elrendezés
kívánt helyén.

Miután felengedtük az egér gombját, egy párbeszédpanel jelenik meg, ahol a beszúrt kép jellemzőit tudjuk
beállítani. Az panel legtetején tudjuk egy legördülő listából megadni, hogy megadni, hogy melyik ablak
legyen a beszúrt kép forrása. A többi beállítási lehetőség a keret méreteinek numerikus megadására szolgál.
Térképablak esetében lehetőség van a méretarány pontos beállítására, ami az ablak méretének változását
vonja maga után. A térképablakokhoz tartozó keretek tartalma egyébként szoros összefüggésben van a
térképablak tartalmával és helyzetével.

Ha később módosítani akarjuk a keret jellemzőit, akkor az elemre duplát kattintva a fent bemutatatott ablakba
 jutunk vissza. Lehetőség van a keret méretének és helyzetének interaktív megváltoztatatására is, ha kijelöljük
a kívánt elemet, majd az egeret lenyomva tartva eltoljuk, illetve a sarkaiban lévő négyzeteknél fogva a széleit
változtatjuk.

4. Díszítő jellegű elemek

Az elrendezésben el tudunk helyezni mindenféle olyan rajzi elemet, amelyekkel objektumok geometriai részét is
tudjuk modellezni. Itt persze nem földrajzi vonatkozásuk lesz, hanem a papírlap koordináta rendszerében fognak
elhelyezkedni.

Elsősorban a feliratok jönnek számításba, de az elrendezés esztétikussá tételében hasznos segítségünkre lehet a többi
típus is. Például szimbólumok beszúrásával észak jelet tudunk könnyen és egyszerűen létrehozni, MapInfo Arrows,
vagy bármilyen, akár általunk készített, hasonló funkciójú fontkészlet felhasználásával.

A különböző elemek kitakarási viszonyát az elem kijelölése után az egér jobb gombjának megnyomására megjelenő
gyorsmenü két pontjával lehetséges. Ezek az előtérbe hozás (Bring to Front) és a háttérbe küldés (Send to Back).
Lehetőség van árnyékolásra is, de ez csupán azt jelenti, hogy a program kissé eltolva létrehoz egy hasonló, fekete
színű elemet, amelyet az előző elem alá helyez.

Ha törölni akarunk egy elemet, akkor miután kijelöltük, nyomjuk meg a DEL gombot.

12.Munkaterületek

1. Munkaterületek létrehozása és beolvasása

Korábban már esett szó a munkaterületekről. Ezek célja az, hogy a MapInfo-ban a munkánk során megnyitott
különféle táblákat, a belőlük származtatott elemeket és ezek beállításait el tudjuk menteni, illetve később be
tudjuk olvasni.

A munkaterületek elmentésére gyakorlatilag mindig lehetőségünk van, még akkor is, ha egyetlen tábla sincs
megnyitva. Az aktuális munkaterület elmentéséhez a File menü Save Workspace pontjára kell kattintanunk,
amit követően egy szokványos panelban kell megadnunk azt a .wor kiterjesztésű állományt ahová a
munkaterület kerül.

A létrehozott munkaterületet a később a File menü Open Workspace parancsával vagy a Ctrl+A
billentyűkombinációval lehet. Ilyenkor szintén egy szokásos ablakban kell kiválasztanunk azt a munkaterület
állományt, amit meg szeretnénk nyitni. Ennek az állománynak az elemei mintegy rátöltődnek a már
megnyitott elemekre.

Vigyáznunk kell, mert a munkaterület elmentésére, ellentétben a táblák elmentésével, a program kilépéskor
nagyon sokszor nem kérdez rá!

2. A munkaterületek tartalma

A munkaterület a táblák adataira csak hivatkozásokat tartalmaz. Ahhoz tehát, hogy a munkaterületeket
problémamentesen meg lehessen nyitni, szükség van ezeknek a tábláknak az állományira, mégpedig az
eredeti helyükön.

A munkaterületek a fenti hivatkozásokon túl számos dolgot tartalmaznak még. Elmondhatjuk, hogy a
táblákon túl program többi elemét, különösen az alacsonyabb verziók esetében, szinte kizárólag a
munkaterülettel együtt tudjuk csak elmenteni.

Térképablakok esetén a munkaterület tartalmazza a térképablak helyzetét, méretét és az összes jellemzőjét,

amit a Map/Options illetve a Layer Control párbeszédablakokban tudunk beállítani. Elmentődnek a
térképablakokkal együtt a tematikus rétegek és a kozmetikai réteg rajzi elemei is.

Tartalmazza továbbá a munkaterület a Browser ablakok, grafikonok és elrendezések minden jellemzőjét,

kezdve az ablakok elhelyezkedésétől egészen az egyes elemek egyedi beállításaiig, beleértve ebbe az
elrendezések esetében még a kiegészítő, dekorációs célú grafikai elemeket is.

3. A munkaterület állományának felépítése

 Nagyon érdekes a munkaterületek .wor (workspace) kiterjesztésű állományainak felépítése. Ezek szöveges
állományok, melyben egy három soros fejlécet követően, miben megtalálható a verziószám és az alkalmazott
karakterkészlet, MapBasic parancsok követik egymást.

Ezek a MapBasic parancsok az állomány megnyitásakor sorban végrehajtódnak, aminek következtében előáll az
elmentett munkaterület. Nem véletlen, hogy a MapBasic-ben egy munkaterületet a Run Application paranccsal lehet
megnyitni. Ennek köszönhető, hogy a már megnyitott állományok ilyenkor nem zárodnak be, hanem az újabb
állományok ezekre rátöltődnek.

Ha beletekintünk egy ilyen fájlba, amit bármilyen szövegszerkesztő programmal meg tudunk tenni, akkor látjuk, hogy
az állomány elején a táblákat megnyitó utasítások vannak, majd ezeket követik az egyes elemeket létrehozó,
esetenként rendkívül összetett parancsok.

A munkaterületek állományinak ezt a tulajdonságát jól ki lehet használni egyszerű soros programok készítésére
anélkül, hogy a MapBasic-et megvásárolnánk. Nem kell mást tenni, mint az utasításokat a már említett három soros
fejlécet követően elhelyezni az állomány soraiban. Ezt akár megteheti egy általunk készített program is.

A tapasztalatok szerint a munkaterület állományaiban szokás parancsokon túl bármilyen olyan utasítást
alkalmazhatunk, amelyeket a MapInfo MapBasic ablakából is ki tudunk adni. Sajnos a ciklusok és elágazások nem
tartoznak ezek közé, de a fent felvázolt lehetőségeket így is jól ki lehet használni bizonyos célokra.

13.Szerkesztési műveletek
Az alábbi fejezetben a MapInfo szerkesztési funkcióit tárgyaljuk, elsősorban a térképi elemekkel végzett műveleteket
szem előtt tartva. Az alábbiakban leírtakon túl fontos az új elemek rajzolásával, valamint a kijelölésekkel kapcsolatos
műveletek ismerete is ahhoz, hogy a tárgyalt dolgokat alkalmazni tudjuk.

1. Egyszerűbb szerkesztések

A MapInfo-ban az egyszerűbb szerkesztési műveletek az Edit menüben találhatóak. Ezek jellemzői, hogy az
objektumnak nem annyira a geometriai értelemben vett szerkesztésére irányulnak, hanem más programokból
már jól ismert alapfunkciót valósítanak meg mint a törlés, másolás, kivágás vagy beillesztés.

1. Másolás és kivágás

Az Edit menü Copy pontjával vagy a CTRL+C billentyűkombinációval lehet az éppen kijelölt
elemet vagy elemeket a vágólapra másolni úgy, hogy az objektum érintetlen maradjon. A másolás
mind a térképi, mind a leíró adatokat érinti.

A vágólapra másolt objektum vagy objektumok más programokba is beszúrhatóak lehetnek. Ez

gyakran a leíró adatoknak mint szövegnek a beillesztését jelenti, de vannak programok, melyek a
térképi elem rajzolatát veszik át raszteres vagy vektoros formában.

Ha a fenti műveleteket úgy szeretnénk elvégezni, hogy a kijelölt elem vagy elemek eközben
törlődjenek, akkor az Edit menü Cut parancsát, vagy a CTRL+X billentyűkombinációt kell
alkalmaznunk.

2. Beillesztés

Az előbb bemutatott módon a vágólapra másolt adatokat az Edit menü Paste pontjával vagy a
CTRL+V billentyűkombinációval lehet beilleszteni. Az elem abba a rétegbe fog kerülni, amelyik
éppen szerkeszthető. Ha a térképablak egyik rétege sem szerkeszthető, akkor nem lehet ezt a
műveletet elvégezni.

Az új térképi elem pontosan azon a helyen lesz, mint az eredeti volt. Leíró adatok esetében, ha nem
ugyanarról a tábláról van szó, az eredmény bizonytalan.

3. Törlés

Ha törölni kívánunk egy vagy több elemet, akkor miután kijelöltük nyomjuk meg a DEL gombot
vagy válasszuk ki az Edit menü Clear pontját. Természetesen ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha az
elemet tartalmazó réteg szerkeszthető. A művelttel törüljük a kijelölt elemek mind térképi részét,
 mind pedig a leíró adatokat.

4. Csak a geometriai elem törlése

Amennyibe azt szeretnénk, hogy csak a térképi elem törlődjék, válasszuk az Edit menü Clear Map
Objects Only parancsát, miután a kívánt elemeket kijelöltük. Ekkor a térképi elem törlődik csak a
leíró adatok megmaradnak. Ezekhez később újabb térképi elemeket tudunk szerkeszteni.

(Ha ez a művelet netán nem működne, próbáljuk meg ismét a kérdéses tábla elmentése után)

5. Szerkesztés visszavonása

Mint a többi fejlett szoftver, a MapInfo is lehetőség van a szerkesztési műveletek hatásának visszavonására.
Sajnos csak a legutolsó változtatás visszavonására nyújt lehetőséget az Edit menü Undo parancsa, mely teljes
nevében a legutóbbi, visszavonandó művelet megnevezését is tartalmazza, vagy a CTRL+Z
billentyűkombináció, illetve a nekik megfelelő jellegzetes ikon a tools eszköztáron.

Ha valamit nagyon elszúrunk, de a fentiek miatt nem tudjuk az összes nem kívánt változtatást visszavonni,
akkor utolsó lehetőségként az marad, hogy mentés nélkül bezárjuk az érintett táblát, majd megnyitjuk.
Ilyenkor a legutóbbi mentéskor érvényes állapot áll helyre, aminek következtében természetesen minden
olyan műveleteknek is elvész az eredménye, melyeket a legutolsó mentés óta hajtottunk végre.

2. Összetett szerkesztések

1. Tárgy kijelölése és szerepe

Az alábbiakban részletezendő szerkesztési műveltek ismertetéséhez és megértéséhez szükséges a

tárgy (Target) szerepének bemutatása.

Ha egy vagy több objektumot tárgynak szeretnénk kijelölni, akkor először hagyományos értelemben
kijelölnünk bármely lehetséges módon, majd a CTRL+T billentyűk lenyomásával, esetleg az Objects
menü Set Target pontjával tárgynak jelöljük ki. A hagyományos kijelölés ezzel egy időben
megszűnik, az objektumok a térképablakban jellegzetes mintázatot vesznek fel.

A későbbiekben a darabolás, törlés, kilógó részek törlése, metszéspontok beszúrása műveletek során
mindig a tárgynak kijelölt objektum vagy objektumok fognak megváltozni a művelet hatására, a
hagyományosan kijelölt elemek érintetlenek maradnak.

A tárgynak való kijelölést az Objects menü Clear Target pontjával lehet megszűntetni, de az a
tárgyon végzett műveltekkel egy időben is megszűnik.

Mivel a tárgyon szerkesztéseket fogunk végrehajtani, fontos hogy az objektum rétege szerkeszthető
legyen. A műveletek jellegéből adódóan ezen túl még az is lényeges, hogy a tárgynak kijelölt elem
csak felületszerű vagy vonalas lehet. Egészen pontosan a következőekben bemutatandó
szerkesztések region és polyline típusú elemeken hajtódnak végre, a nem ilyen (speciális) elemeket
a program a szerkesztés előtt ilyen típusokká alakítja kiterjedésüktől függően.

2. A létrejövő objektumok leíró adatai

A következőekben ismertetett műveletek egy részében az objektumok több, kisebb részre

darabolódhatnak (darabolás, törlés, kilógó részek törlése). Ennek következtében több új objektum
jön létre, melynek geometriája az elvégzett művelettől függ, de a programnak azt is meg kell adni,
hogy milyen elvek szerint kapjanak leíró adatokat az új objektumok.

Ezeket az opciókat a Data Dissagregation panelban tudjuk megadni, ami mindig megjeleni, ha egy
darabolódással járó szerkesztést végzünk. Az ablak felső részében egy lista található ami a kérdéses
tábla oszlopait tartalmazza. A lista egyes elemeit kijelölve van lehetőségünk a teendőket
oszloponként szabályozni, mivel a listaelem alatti rész beállításai mindig az éppen kijelölt oszlopra
fognak vonatkozni.

Egy újonnan létrejött objektumnak egy leíró adatmezője háromféleképpen kaphat értéket. Az egyik
lehetőség, hogy a darabolás során létrejött elemek megőrzik az eredeti adatot (Value), de dönthetünk
 úgy is, hogy a mezők legyenek üresek (Blank). Kizárólag számszerű értékeknél választhatjuk a
harmadik lehetőséget (Area Proportion), aminek lényege, hogy területarányosan lecsökkentett
adatok kerülnek az egyes mezőkbe. (új érték=eredeti érték×(új terület/eredeti terület))

Az ablak alján található No Data opció nagyjából azzal egyenértékű, mintha minden egyes mező
esetében a Blank opciót választanánk.

A másik eset, ami előfordulhat, hogy több objektumot egyesítünk. Ilyenkor szintén meg kell adni,
hogy a létrejövő objektum leíró adatait hogyan származtatjuk az eredeti objektumok leíró adataiból.
A szükséges beállításokat itt is egy a parancs kiadását követően megjelenő panelban lehet megadni.

Ez nagyban hasonlít az előzőekben bemutatott ablakra, a különbséget csupán a választható

módszerek jelentik. Ebben az esetben a program négy lehetőséget kínál fel nekünk.

A No Change lehetőséget választva a létrejövő objektum az eredeti objektumok valamelyikének

fogja nehezen kiszámítható módon átvenni a kérdéses leíró mezőjét. A Value lehetőséget választva a
mellette található beviteli mezőben megadott értéket fogja felvenni az érintett mező. A mellette lévő
legördülő listából kiválasztva egy elemet lehetőség van arra is, hogy a mező egy másik mező értékét
vegye fel.

A másik két módszer csak számszerű adatok esetében alkalmazható. Az egyik ilyen lehetőség, hogy
vesszük az eredeti mezőknek az összegét (Sum) a másik pedig, hogy átlagot számolunk (Average).
Lehetőség van súlyozott átlag számítására is, ha a Weight by legördülő listában megadjuk, hogy mi
szerint történjék a súlyozás. A listában a tábla számszerű mezői és a terület (Area) közül
választhatunk, a none elem jelöli a egységnyi súlyozással történő átlagszámítást.

3. Egyesítés (Combine)

A művelet hatására (Objects/Combine) a kijelölt objektumok egyetlen objektummá egyesülnek.

Amennyiben volt tárgynak kijelölve valami, az összevonásba a program ezt is bevonja, de ennél a
szerkesztésnél nem lényeges, hogy legyen tárgy kijelölve.

A művelet csak azonos kiterjedésű vonalas vagy felületszerű elemeken hajtható végre. Ha az a
feltétel nem áll fenn, a program a művelet elvégzése helyett egy hibaüzenetet ad.

Felületszerű elemek esetében a létrejövő objektum region típusú, ha szükséges akkor több
poligonnal határolt felület. Azokon a részeket, ahol az eredeti objektumok egymást átfedték, átfedték
egybeolvadnak, vagyis mindenféle határvonal eltűnik közülük.

Vonalas objektumos esetében a létrejövő elem általános esetben több vonalszekcióból fog állni. Ha
az egyesített vonalak csatlakoztak egymáshoz ezt a program felismeri és két egymáshoz csatlakozó
vonaldarabot egy szekciónak veszi.

4. Darabolás (Split)

Ezzel a művelettel (Objects/Split) lehetőségünk van arra, hogy a tárgynak kijelölt objektumokat az
aktuális kijelölés tartalma szerint különálló részekre osszuk fel. Ebből adódik, hogy a hagyományos
kijelölés tartalmában csak felületszerű elemek lehetnek. A tárgyban ezzel ellentétben mind vonalas,
mind felületszerű elemek lehetnek, akár vegyesen is.

A műveletet úgy kell elképzelni, hogy a hagyományos
magának az általa lefedett területeket. Annyi objektummá
felület a hagyományos kijelölésből fedésben van vele.
objektumot, melyek “fedetlenek” voltak. A hagyományos
külön objektumnak minősülnek.
kijelölés minden egyes felülete kivágja
vágódnak tehát szét a tárgy elemi, ahány
Azok a részek is képeznek egy külön
kijelölés eleminek egymást átfedő részei

A fentiekből következik, hogy a létrejövő objektumok összterülete megegyezik az eredeti objektum

területével. (vonalas objektumok esetében a hosszakra áll fenn hasonló összefüggés)

5. Kitörlés (Erase)

Némileg hasonlít az előbb bemutatott szerkesztésre. A művelet (Objects/Erase) hatására mintegy

kivágódnak és kitörlődnek azok a részek, melyek a hagyományos kijelölés valamely elemével
 fedésben vannak. A tárgy és a hagyományos kijelölés elemeinek kiterjedéseire itt is azok a szabályok
érvényesek, mint a darabolásnál.

Ha netán a tárgy valamely elem teljes egészében le lenne fedve, akkor a kérdéses objektum teljes
egészében törlődik. Ezt az esetet leszámítva az objektumoknak csak a területe változik a szerkesztés
hatására, a számuk nem.

6. Kilógó részek törlése (Erase outside)

Az előző művelettel ellentétes szerkesztés (Objects/Erase Outside). Itt azok a részek törlődnek ki az
objektumokból, melyek a hagyományos kijelölés egyetlen elemével sincsenek fedésben, tehát
mintegy “kilógnak” alóluk. A tárgy és a hagyományos kijelölés elemeinek kiterjedéseire itt is azok a
szabályok érvényesek, mint a darabolásnál.

Ha netán a tárgy valamely elem teljes egészében kilógna, akkor a kérdéses objektum teljes
egészében törlődik. Ezt az esetet leszámítva az objektumoknak csak a területe változik a szerkesztés
hatására, a számuk nem.

7. Metszéspontok beszúrása (Overlay Nodes)

Ez a művelet (Objects/Overlay Nodes) az egyes felületeknek illetve vonalaknak a gyakorlati értelemben vett
geometriai jellemzőit tulajdonképpen nem változtatja meg, csupán újabb töréspontokat iktat be a tárgyként
kijelölt elemekbe ott, ahol a hagyományosan kijelölt elemek vonalai metszik azokat. Mind a tárgyként, mind
a hagyományosan kijelöl objektumok lehetnek akár vonalasak, akár felületszerűek.

A szerkesztés során nem változik az objektumok száma és területükben is csak kerekítési jellegű eltérések
lehetnek

A művelet lényege, hogy később a töréspontokhoz már tudunk különféle elemeket csatlakozatni a SNAP
funkció segítségével.

3. Felületszerű és (zárt) vonalas objektumok közti konverzió

Lehetőségünk van arra, hogy egy felületszerű elemet vonalassá alakítsunk. Ha kijelölünk egy vagy több
felületszerű elemet, majd kiválasztjuk az Objects/Convert to Polylines parancsot a felületekből zárt vonalak
lesznek. Ha valamely felület több poligonból állt, akkor abból több szekcióból álló vonal jön létre. A művelet
csak felületszerű objektumokon hajtható végre, ha a kijelölésben másmilyen kiterjedésű elemek is vannak,
akkor azokat a változtatás nem érinti.

A művelet fordítottja is végrehajtható az Objects menü Convert to Region pontjával. Itt a kijelölt
objektummal szemben fontos követelmény azon túl, hogy vonalasnak kell lennie, hogy zárt legyen. A
művelet csak azokon a vonalas objektumokon hajtódik végre, amelyek zártak, a többi elem nem változik. A
több szekcióból álló vonalas objektumokból több poligonnal határolt felületek lesznek.

4. Vonalas objektumok képének simítása

Egy vonalas objektum alapesetben egyenes szakaszokból áll. Módunkban áll ezeket az egyenes szakaszokat
egy simuló görbével helyettesíteni az Objects menü Smooth pontja segítségével. A művelet kizárólag vonalas
objektumok esetében alkalmazható (felületek határvonalait nem lehet ilyen módon elsimítani), ha más
kiterjedésű elemek is voltak kijelölve a parancs kiadásakor, akkor azok érintetlenek maradnak.

Simított elemnek egyenes szakaszokból álló vonallá való visszaalakítására az Object menü Unsmooth
parancsával van lehetőségünk. A művelet itt sem érinti a kijelölésnek a nem vonalszerű elemeit valamint a
nem simított vonalakat.

A tapasztalatok szerint a fentiekben bemutatott simítás kizárólag esztétikai jellegű, csak a megjelenítésre
vonatkozik. Erről könnyen meg lehet győződni, ha a simított képű objektum köré például egy kis sugarú
övezetet generálunk.

5. Hatászóna (pufferzóna, övezet) generálás

A MapInfo gyors és egyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy előállítsuk azt a felületet ami egy vagy több
objektumtól meghatározott távolságnál közelebb van. Ha a kijelölt elemek köré ilyen hatászónát szeretnénk
 generálni, akkor válasszuk az Objects menü Buffer pontját. Egy párbeszédpanel fog megjelenni, melyben
meg kell adni a művelet paramétereit.

A legfontosabb adat, hogy a generálandó hatászóna milyen szélességű (Radius) legyen, vagyis mekkora
távolságnál a kijelölt objektumokhoz közelebb eső pontok halmaza képezze. Ezt az ablak felső részén lehet
megadni, vagy egy konstans értékként (Value), vagy pedig az objektum valamelyik adatmezőjeként illetve a
már jól ismert módon kifejezésként (Expression) a From Coulumn lehetőség utáni legördülő listából
választva. Tisztáznunk kell azt is, hogy az előbb meghatározott érték milyen mértékegységben értendő, amit
a Units utáni legördülő lista segítségével határozhatunk meg. Magasabb verziókban lehetőség van annak a
beállítására is, hogy ez a távolság az alapfelületen vagy az éppen alkalmazott vetületen legyen-e értelmezve.

Pontoknál, felületek határvonalának konvex szögeinél valamint vonalak törésszögeinek a konvex oldalán a
hatászóna definíciója szerint körívek keletkeznek. Mivel a MapInfo-ban a felületek határvonalát kizárólag
egyenes szakaszok képezhetik, a köríveket is ezekkel kell közelíteni. Az ablak középső részén lévő beviteli
mezőben megadhatjuk, hogy egy teljes körívet a program hány törésponttal közelítsen. Az alapértelmezett
érték a 12, ebben az esetben tehát egy pont körül létrejövő övezet tulajdonképpen egy 12 oldalú szabályos
sokszög lesz.

A művelet tetszőleges számú és kiterjedésű elemmel végrehajtható. Fontos ezzel kapcsolatban annak a
tisztázása, hogy a kijelölés minden egyes eleméhez szeretnénk külön-külön hatászónát létrehozni, vagy
valamennyi kijelölt elemhez akarunk egyetlen övezetet generálni. A két lehetőség közül az ablak alsó részén
tudunk választani.

A létrejövő objektum vagy objektumok a szerkeszthető rétegbe kerülnek, ha a térképablakban nincs

szerkeszthető réteg, akkor a művelet nem alkalmazható.

6. Befoglaló konvex sokszög generálása

Ezt a műveletet csak magasabb verziókban tudjuk alkalmazni. Lényege, hogy a kijelölt objektumok köré,
melyeknek száma és kiterjedése tetszőleges lehet, egy konvex sokszöget hoz létre. (Objects/Convex Hull) Ez
az a legkisebb területű konvex síkidom, ami a kijelölés minden elemét tartalmazza.

A létrejövő objektum itt is abba rétegbe kerül, amelyik éppen szerkeszthető, ha ilyen nincs a művelet nem
alkalmazható.

7. Egyesítés leíró adatok alapján

A feljebb már leírt egyesítést lehetőségünk van a leíró adatok alapján automatizáltan végezni. Ennek a
lényege az, hogy a leíró adatok valamely oszlopa alapján csoportosítjuk az objektumokat, egy csoportba
gyűjtve azokat, melyekben a kérdéses mező értéke azonos. A művelet hasonlatos ahhoz, mint amikor az SQL
SELECT parancsának GROUP BY operátorát használjuk. Az azonos csoportba sorolt elemeket ezt követően
összevonjuk az egyesítés (Contains) műveletnél megismert módon.

A művelet elvégzéséhez először a Table menü Combine Objects using Coulumn pontjára kell kattintanunk.
Ezt követően megjelenik egy párbeszédpanel, melyben legfelül azt tudjuk kiválasztani egy legördülő listából,
hogy melyik tábla legyen a forrás. Középen azt lehet megadni, hogy melyik oszlop alapján történjék a
csoportosítás, legalul pedig, hogy hová kerüljenek az így létrehozott elemek.

Második lépésben egy az egyesítésnél látotthoz hasonló panelban azt kell megadnunk, hogy a létrejövő
objektumok milyen módon kapjanak leíró adatokat. Ez a lépés most különösen lényeges, hiszen nagy számú
objektum jöhet létre, melyeknek amilyen adatát csak lehetséges célszerű a forrásobjektumokéból
származtatni a manuális adatbevitel helyett. Ha ezzel is megvagyunk, az OK gombra kattintva elindíthatjuk a
műveletet, ami esetenként (sok objektum, sok töréspont) hosszú futásidőt igényel.

Példának hozható fel, hogy van egy digitális térképünk, ami hazánk településeit tartalmazza. Leíró adatként
meg van adva mindenhol a település neve, a megye kódja és a lélekszám. Létrehozunk ezután a megyéknek
egy új táblát, ahol a megye kódja és lélekszáma a leíró adat. Alkalmazzuk a bemutatott utasítást, forrás a
települések táblája, a csoportosítás alapját képező oszlop a megyekód, a cél pedig az előbb létrehozott tábla.
Második lépésben megadjuk, hogy a megyekód mező tartalmát a települések hasonló mezőjéből vegye
(value:megyekod) a lélekszámot pedig a települések lélekszámának összegzésével. Végeredményként létre
fog jönni az ország megyéit tartalmazó állomány.

8. Pontok létrehozása leíró adatok alapján

 Előfordulhat, hogy valamely táblánk soraihoz nem tartoznak térképi elemek, de a leíró adatok közt
megtalálhatók az objektumok X és Y koordinátái. Ebben az esetben célszerű a Table menü Create Points
pontját alkalmaznunk.

A megjelenő panel felső részén lehet kiválasztani azt, hogy melyik táblán szeretnénk alkalmazni a műveletet.
A legördülő listában minden olyan megnyitott tábla szerepel melyben legalább két szám típusú oszlop
található. Közvetlenül alatta tudjuk megadni a létrehozandó pontokra kerülő szimbólum típusát. Alattuk
legördülő listákból tudjuk kiválasztani azt a két mezőt melyekből az X illetve az Y koordináta származik. A
MapInfo-ban X-el mindig a vízszintes, Y-al a függőleges tengelyt jelöljük. Lehetőségünk van még
tengelyenként megadni egy-egy szorzószámot a panel alsó részén. A panel jobb oldalán található Projection
gombbal tudjuk beállítani azt a vetületet, amelyben ezek a koordináták értendőek, a tábla létrehozásakor már
megismert módon az alkalmazási terület határaival együtt.

Ha magához a táblához tartozhattak már térképi elemek, akkor most csak azokhoz a sorokhoz generálódnak
pontok, melyekhez nem tartozott térképi elem. Ha a tábla szinten nem tartoztak térképi elemek az
objektumokhoz, akkor a tábla átalakul térképezhetőre, vetülete olyan lesz, mint amit az előző panelban a
Projection gombbal megadtunk.

9. Geokódolás

Képzeljük el a következő feladatot! Van egy térképi vonatkozás nélküli adattáblánk, mondjuk az ország településeire
vonatkozó adatokkal. A táblában megtalálhatóak a települések KSH kódjai. Van egy másik táblánk is, az ország
településeinek térképével. Ebben szintén megtalálhatóak a települések KSH kódjai. Szeretnénk az első táblához is
térképi vonatkozást létesíteni, elemeihez pontokat (szimbólumokat) rendelni.

Válasszuk a Table menü Geocoding… pontját! A megjelenő párbeszédpanelban a legfelül elhelyezkedő legördülő
listából tudjuk kiválasztani a térképi vonatkozás nélküli táblánkat, közvetlenül alatta adhatjuk meg, hogy a kapcsolás
melyik oszlop alapján történjék (a fenti példánál maradva melyik oszlopban találhatóak a települések KSH kódjai). A
térképi vonatkozással rendelkező táblát a Search Table legördülő listából lehet kiválasztani. Közvetlenül alatta meg
kell adni, hogy ebben a táblában mely oszlopban vannak a kapcsoláshoz használható információk (vagyis, hogy a
KSH kódok ebben a táblában mely oszlopban vannak).

Meg tudjuk még adni, hogy a létrejövő pontokon milyen szimbólumok legyenek továbbá, hogy automatikusan vagy
interaktívan szeretnénk a műveletet megoldani. Interaktív mód esetén, ha nem talál valahol a két tábla kapcsolatát
biztosító oszlopok adatai alapján kapcsolódó térképi elemet, a program a felhasználó segítségét kéri. Ilyenkor egy
ablakban tudunk válogatni a térképi elemekkel rendelkező tábla hasonló sorai közül. Ennek akkor van jelentősége, ha
valamilyen szöveges adat alapján történik a kapcsolás. (pl. településnév) Az Ignore gombra kattintva a kérdéses
elemet átugorjuk, ahhoz pont nem fog tartozni. Automatikus üzemmód esetében minden ilyen esetben ez fog történni.

A művelet végeztével egy ablak jelenik meg. Ebből megtudhatjuk, hogy mennyi elemet sikerült pontot rendelni, hány
esetben volt a dolog sikertelen, illetve hány elemen lett ismételten elvégezve.

A panel alsó részén elhelyezkedő két legördülő lista funkcióját tekintve képzeljük el fenti példánkat hazánk helyett az
Egyesült Államokban! Mint azt már a keresések kapcsán elmondtuk, az USA-ban két városnak csak egy államon belül
nem lehet azonos neve, tehát előfordulhatnak (és elő is fordulnak szép számban) olyan településnevek, melyet több
város is visel, más-más államban. Ilyenkor lehet hasznos megadni a körzeteket tartalmazó táblát (Refine Search with
Table). Természetesen itt is szükséges azoknak az oszlopoknak a megadása, melyek alapján ez a tábla a térképi
vonatkozással még nem rendelkező táblához kapcsolódik. Ezt a Boundary Column és a using Boundary Name
Column legördülő listákkal tudjuk beállítani.

Lehetőségünk van még egyéb opciók megadására is. Ezek közül a legfontosabb, hogy itt is van lehetőség a
mapinfo.abb állományban megadott rövidítések alkalmazására.

14.Beállítási lehetőségek
Azokat a beállításokat melyek a MapInfo egészére vonatkoznak (nem csupán például egy térképablakra vagy annak
egy rétegére) az Option menüben tudjuk megtenni.

Itt lehet beállítani a megjelenítési paraméterek alapértelmezett értékeit, a menü felső részében lévő pontokkal.

A középső rész menüpontjai a kezelőfelület különböző elemeinek ki és bekapcsolását szolgálják. A felül található
Toolbars… pont hatására egy párbeszédpanel jelenik meg, melynek listájában beállítható, hogy mely eszköztárak
jelenjenek meg, illetve a menüsor alatt legyenek vagy lebegő helyzetben. Itt határozható meg, hogy színesek
 legyenek-e a gombok, nagy legyen-e méretük, megjelenjen-e súgószöveg, ha az egér felettük tartózkodik.

A további menük a jelmagyarázat ablak (Legend Window), a statisztikai ablak (Statistic Window), a MapBasic ablak
(MapBasic Window) és a státuszsort tudjuk ki és bekapcsolni.

A utolsó előtti menüben a MapInfo színpalettáját lehet beállítani. Ezzel a palettával számos helyen találkozunk,
amikor legördülő listákból kell színeket kiválasztani.

A legalsó menüpontra (Preferences…) kattintva egy párbeszédpanel jelentkezik be, melyen függőlegesen
nyomógombok sorakoznak.

1. Rendszer beállítások (System Settings)

Itt tudjuk beállítani, hogy milyen formátumokban kerüljenek a vágólapra a kijelölt elemek. Ez elsősorban
más programok számára lényeges.

Meg tudjuk adni a képernyő méreteit, ami ahhoz szükséges, hogy a program által kiírt méretarány értékek
pontosak legyenek.

A TrueType betűtípusok használatát is itt lehet beállítani.

2. Térképablak beállításai (Map Window Preferences)

Az ebben az ablakban beállított jellemzők abban különböznek a Map menü Options pontjával megjeleníthető
panelban szabályozott dolgoktól, hogy míg ott egyetlen térképablakra érvényes, itt a MapInfo egészére
érvényes beállításokat tudunk megadni.

Ilyen például az, hogy a kijelölt vagy tárgy objektumok fölé milyen kitöltést húzzon a program. A SNAP
műveletek toleranciáját is lehet pixelben megadni.

3. Indítási beállítások (Startup)

Itt lehet beállítani, hogy a MapInfo indításakor megszokott kezdőablak megjelenjék-e, valamint hogy
megtörténjen-e kilépéskor a munkaterület mentése a mapinfow.wor állományba és hogy ez betöltődjék-e
indításkor.

4. Címek szerkezete (Addres Maching)

Meg tudjuk adni, hogy a címekbe a házszám a közterület neve előtt vagy után szerepeljen-e.

5. Könyvtárak (Directories)

A MapInfo által megnyitható adatforrások alapértelmezett könyvtárakat lehet beállítani.

A panel felső részén azt tudjuk megadni, hogy a megnyitáskor a fájl kiválasztását szolgáló ablak melyik könyvtárban
kezdjen. Alul megadhatunk könyvtárakat, melyekben a MapInfo szükség esetén állományokat keres.

15.Egyéb lehetőségek

1. Digitalizáló tábla használata

2. GPS vevő használata

3. Új vetületek definiálása

A MapInfo számos vetületi rendszert ismer, melyek sorát magunk is bővíthetjük. A vetületi rendszerek
megnevezései és paraméterei a mapinfow.prj állományban találhatóak. Ennek a szöveges állománynak a
módosításával tudjuk bővíteni a program által ismert vetületek sorát.

Az állományban minden sor egy idézőjelek közé tett szöveggel kezdődik. Ez lehet egy vetület megnevezése,
 de ha a szöveg elején és végén három kötőjel van, akkor egy vetület kategória megnevezése. Ebben az
esetben a következő vetületek ennek a kategóriának a tagjai lesznek, egészen addig, míg nem jön egy másik
olyan sor, ahol a szöveg elején és végén három kötőjel van.

A vetületek definiálásánál a megnevezést vesszővel elválasztva követik a vetület paraméterei. Ezek közül az
első a vetület típusa, a második az alapfelülete, a többi pedig attól függ, hogy milyen a vetület típusa.

4. Jelentések készítése Cristal Reports-szal

16.A telepítéssel kapcsolatos tudnivalók

Az alábbi fejezetben leírtak sokkal inkább tekinthetőek személyes tapasztalatoknak, mint a program leírásának, mégis
úgy gondolom, hogy fontosak lehetnek azok számára, akik a MapInfo-val a jövőben közelebb kapcsolatba kerülnek
majd.

1. A MapInfo régebbi verzióinak telepítése

A MapInfo régebbi verzióit hazánkban ún. hardverkulccsal védték az illetéktelen használat ellen. (sok más
országban nem támogatják ezt az eljárás) Ez egy a számítógép párhuzamos portjára illeszthető toldat. A
toldatban megfelelő elektronikai elemek vannak, mely segítségével a program érzékelni tudja, hogy a
hardverkulcs a gépen van-e, és amennyiben nincs nem hajlandó működni.

A MapInfo folyamatosan ellenőrzi, hogy a hardverkulcs a számítógépen található-e. Ez egyrészt azt jelenti,
hogy a programot maximum annyi helyen lehet egyszerre használni, ahány hardverkulcsunk van, viszont
maga a program ennél több gépre is telepíthető. Mikor a hardverkulcsot áthelyezzük egyik gépről a másikra,
ajánlott a gépeket kikapcsolni.

2. A MapInfo 6.0 telepítése és regisztrálása

A 6.0 verziótól egy teljesen más védelmi módszert vezettek be. Ennek lényege, hogy a telepítéskor a program
a számítógép különböző elektronikai elemeinek azonosítóiból egy kódot generál. Ezt a kódot, mely még
teljesen azonos konfiguráció mellett is más és más, el kell küldeni a forgalmazónak, aki válaszul küld egy
másik kódot. A program, miután megkapja ezt a másik kódot, teljes értékű szoftverként működik tovább, ezt
megelőzően csak 10 napig, mint demó üzemel.

Ez a megoldás sokkal hátrányosabb a felhasználók számára, mert nem csak azt teszi lehetetlenné, hogy egy
programot több számítógépen használjuk (természetesen nem egy időben), hanem számos gondot okozhat a
gép bővítésénél, egyes alkatrészeinek cseréjekor, vagy például ha a jövőben egy másik számítógéppel
szeretnénk folytatni a programmal kapcsolatos munkáinkat. Ilyenkor kénytelenek vagyunk egy újabb kódért
folyamodni a forgalmazóhoz, a telepítéskor ismertetett procedúra megismétlésével, a változtatás okának
indoklása mellett.

3. Külön telepítést igénylő kiegészítő modulok

17.Alkalmazásfejlesztés MapBasic-kel
Az alábbi fejezet – főként terjedelmi okokból – feltételezi, hogy az olvasó jártas a programozásban, ismer más
(elsősorban Basic jellegű) programnyelveket. Szintén a helyigénye miatt nagyon sok parancsot nem részletezek, az
alábbi sorok mellett ezért ajánlott elolvasni a MapBasic interaktív súgójában leírtakat is azoknak, akik MapInfo alá
szeretnének programokat fejleszteni. Itt valamennyi parancsról bőséges leírást találunk, példákkal.

1. MapBasic programok alkalmazásának lehetőségei

Sok más fejlett programhoz hasonlóan a MapInfo is lehetőséget biztosít alkalmazások fejlesztésére egy olyan
nyelven, melyet kifejezetten erre a célra hoztak létre. Maga a MapBasic egy külön program, amit megvenni
viszont csak annak kell, aki alkalmazásokat szeretne fejleszteni.

Miután megírjuk a program forráskódját, ami egy. mb kiterjesztésű szöveges állományban található, a
MapBasic egy. mbx kiterjesztésű bináris állománnyá alakítja át, melyet ezután már minden megfelelő
verziójú MapInfo alól tudunk futtatni.

Akkor is jól hasznosítható a MapBasic ismerete, ha nem rendelkezünk a MapBasic programmal. A MapInfo
 MapBasic ablakát kétféle célra is használhatjuk. Egyrészt megjelennek benne egyes az interaktív
kezelőfelület segítségével elvégzett műveleteknek megfelelő MapBasic utasítások másrészt, ha MapBasic
parancsokat gépelünk be az ablakba, akkor azok végrehajtódnak. Soros MapBasic programok írására és
futtatására jó lehetőséget nyújt a munkaterületeknél leírt módszer, melyhez szintén szükségtelen a MapBasic
program megléte.

2. A MapBasic feladata és jellemzői

A MapBasic tehát a MapInfo makrónyelve. Nevéből adódóan közel áll a többi Basic nyelvhez, viszont
tartalmaz olyan utasításokat, melyek kifejezetten a MapInfo egyes elemeinek kezelését szolgálják. A leíró
adatok kezelése az SQL parancsaihoz nagyban hasonlító utasítások segítenek. Sok más elem kezelésénél is az
SQL utasítások mintájára megalkotott parancsok segítségével tudunk dolgozni.

A MapBasic követi a többi Basic nyelv egy sor egy parancs elvét, azaz nincs külön sorlezáró karakter
definiálva. A többi Basic nyelvvel ellentétben viszont lehetőséget nyújt arra, hogy egy parancsot több sorba
tördeljünk, amire elsősorban bonyolultabb utasítások esetében van szükség. Ebből később gondok
származhatnak, mivel ha nem sikerül jól felismernie a fordítónak a parancs végét, akkor a program többi
sorát is hibásnak veszi, ami végeláthatatlan hibalistákhoz vezethet.

A program egyik nagy hátránya, hogy nem biztosít lehetőséget a debuggolásra, a program futásának hatékony
nyomon követésére. Ha például szeretnénk megtudni, hogy egy adott helyen egy változó milyen értéket
hordoz, magunknak kell a szükséges utasítást a programban elhelyezni, ami majd kiírja a változó értékét.

3. Fordítási direktívák

A MapBasic-ben is megtalálható az include és define, ami funkcióját tekintve megegyezik a C nyelv hasonló
nevű preprocesszor utasításával, de itt teljesen szabályos parancsok, ezért nem megjegyzés sorokba kerülnek.

Az Include után meg kell adni egy állomány nevét. (Az elérési út alapértelmezésben a MapBasic könyvtár)
Ennek az állománynak a szövege a forráskód fordítását megelőzően beszúródik a parancs helyére. Gyakran
használjuk például az include “mapbasic.def” utasítást a programok elején, mivel a mapbasic.def
állományban egy sor olyan konstans van definiálva, ami hasznos lehet a munkánk során.

A Define segítségével konstansokat tudunk létrehozni. A parancs után megadhatunk egy azonosítót, majd egy
értéket. A forráskódban a fordítás előtt mindenhol erre az értékre fog lecserélődni a megadott azonosító. Ez
akár egy parancssor is lehet, mint pl.: define CLS print chr$(12).

4. Változók

A MapBasic nagyon fontos jellemzője, hogy minden változót előre definiálni kell. Ezt a DIM vagy a
GLOBAL parancs segítségével tudjuk megtenni. A kettő közt csupán annyi a különbség, hogy a DIM-et
alprogramokban, helyi változók, míg a GLOBAL-t globális változók definiálására használjuk. A parancs után
meg kell adnunk a változó azonosítóját (nevét), ha a változó egy tömb, akkor zárójelben a méretét, majd
pedig a típusát.

A MapBasic-ben a következő szám típusok alkalmazására nyílik lehetőség:

SmallInt: egész szám –32767-től +32767-ig.

Integer: egész szám –2147483647-től +2147483464-ig

Float: 64 bites lebegőpontos szám, IEEE (Institute of Electronical and Electronics Engineers) szerinti forma

A MapBasic-ben rögzített és változó hosszúságú szöveges változók (sztringek) is vannak. Maximális hosszuk
a máshol megszokott 255-el ellentétben itt akár 32767 karakter is lehet. Lehetőségünk van még logikai és
dátum típusú változók alkalmazására is. A dátum típusú változók értékeit megadhatjuk szöveges
konstansként is, de ekkor formátumának követnie kell a gép éppen aktuális beállításait. Egyszerűbb ha
számként adjuk meg úgy, mintha az évet a hónapot és a napot egyszerűen egymás mellé írnánk. Pl:
19790501.

A MapBasic-ben vannak speciális, a MapInfo-hoz kötődő változók. Ezek:

 Symbol: szimbólum (jelkulcs) típus

Pen: vonaltípus

Brush: kitöltéstípus

Font: betűtípus

Object: egy teljes térképi elem (tetszőleges típusú)

Alias: egy oszlopra való hivatkozás

A fenti speciális változókhoz speciális parancsok és függvények tartoznak. Ezek segítségével tudunk velük
különféle műveleteket végezni, valamint értéküket a MapInfo egyes elemeinek átadni.

A MapBasic lehetőséget nyújt összetett változók definiálására is a TYPE parancs segítségével, a többi Basic
nyelvben szokásos módon.

5. Elágazások és ciklusok

A MapBasic-ben alkalmazhatunk egyszerű elágazásokat, a szokásos IF <feltétel> THEN <ha igaz> ELSE
<ha hamis> END IF alakban. A <feltétel> helyére egy logikai kifejezés kerül, a <ha igaz> és a <ha hamis>
egy vagy több MapBasic utasítást jelent. Az ELSE elhagyható, de az END IF használata minden esetben
kötelező, még akkor is, ha az utasítás egyetlen sorban helyezkedik el.

Többszörös elágazásokra is lehetőség nyílik, de mivel a SELECT parancs a MapBasic-ben az SQL

lekérdezésekre már le van foglalva a megszokottól kissé eltérő a szintaktika.

DO CASE <kifejezés>

CASE <érték1>

<ha érték1>

CASE <érték2>

<ha érték2>

CASE <értékn>

<ha értékn>

CASE ELSE

<ha egyik sem>

END CASE

A <kifejezés> tetszőleges típusú kifejezés lehet, <értéki> vele megegyező típusú kell hogy legyen. A <ha …
> részek programrészeket jelentenek, melyek közül az hajtódik végre amelyikhez tartozó <értéki>
megegyezik az első sorban megadott kifejezés értékével. Ha egyik sem értékkel sem egyezik meg, akkor a
CASE ELSE utáni rész hajtódik végre. Ez utóbbi rész el is hagyható.

Megtalálható a MapBasic-ben a többi Basic nyelvből is jól ismert számlálásos ciklus. A FOR <ciklusváltozó>
= <kezdeti érték> TO <befejező érték> [STEP <lépésköz>] szintaktikájú sor és a NEXT utasítás közti rész
annyiszor hajtódik végre, amíg a ciklusváltozó, mely értéke minden alkalommal lépésköznyit
(alapértelmezésben egyet) növekszik, el nem éri befejező értékét. (A befejező értékkel még egyszer utoljára
végig fut)

Szintén található a MapBasic-ben a feltételes ciklus. Ennek alakja WHILE <feltétel>…WEND. A két
kulcsszó közti programrész addig ismétlődik, míg a WHILE utáni logikai kifejezés igaz. Ezt mindig a ciklus
elején kerül ellenőrzésre, ezért is hívják ezt elől tesztelő ciklusnak.
 A MapBasic-ben a feltételes ciklusnak másik, a Basic nyelvekben elterjedt (bár a WHILE…WEND ciklusnál
ritkább) formája, a DO…LOOP ciklus is megtalálható. Ez lehet elől vagy hátul tesztelős, attól függően, hogy
a feltételt a DO vagy a LOOP után írjuk-e. A feltételt WHILE vagy UNTIL kulcsszónak kell bevezetnie, attól
függően, hogy a feltétel teljesülése vagy nem teljesülése esetén kívánunk a ciklusban maradni. Például:

DO WHILE <feltétel>

<ciklusmag>

LOOP

A fenti ciklus tulajdonképpen egyenértékű egy hagyományos WHILE…WEND ciklussal.

6. Alprogramok és függvények

A MapBasic-ben lehetőségünk van alprogramok és függvények létrehozására. Egy alprogramok esetében a

következőképp történik:

SUB <alprgnév>[(BYVAL <param1név> as <param1tip>, …, <paramNnév> as <paramNtip>)]

<alprogram>

END

a fentieken túl el kell helyezni a program elején egy deklarációs részt, a következő formában:

DECLARE SUB <alprgnév>[(BYVAL <paraméter1> as <paramtip1>, …, <paramétern> as <paramtipn>)]

Az alprogramot a következőképpen tudjuk meghívni:

CALL <alprgnév>(<paraméter1>,…,<paraméterN>)

Mint az a szintaktikából is látszik, a híváskor meghatározott számú és típusú paramétert tudunk az

alprogramnak átadni. Ezekre az alprogramban a deklarációnál megadott néven tudunk hivatkozni.

Az alprogramok közül kiemelt szerepet tölt be a MAIN. A program futása ennek a végrehajtásával kezdődik
meg.

A függvények létrehozása nagyban hasonlít az alprogramokéhoz.

FUNCTION <fgvnév>[(BYVAL <param1név> as <param1tip>, …, <paramNnév> as <paramNtip>)] as

<fgvtipus>

<függvény programsorai>

END

a függvényeket is deklarálni kell a program elején:

DECLARE FUNCTION <fgvnév>[(BYVAL <param1név> as <param1tip>, …, <paramNnév> as

<paramNtip>)] as <fgvtipus>

A függvények abban különböznek az alprogramoktól, hogy visszaadnak egy meghatározott típusú

(<fgvtipus>) értéket. Ezt az értéket a függvény program részében egy <fgvnév>=<visszatérési érték>
értékadó utasítással tudjuk megadni. A saját magunk által definiált függvényekre úgy tudunk a különböző
kifejezésekben hivatkozni, mint a MapBasic beépített függvényeire. Pl: a=sajátfgv(b,c)

7. Felhasználói felület kezelése

A MapBasic lehetőséget nyújt párbeszédablakok létrehozására, a menürendszer és az eszköztárak kezelésére.

Természetesen a MapInfo megszokott elemeit (browserek, térképablakok, elrendezések, stb)
 Párbeszédpanel megadása a DIALOG paranccsal történik. A parancs után megfelelő kulcsszókkal bevezetve
kell megadni az egész párbeszédpanelra vonatkozó paramétereket (méret, név), majd hasonló szerkezetben
kell leírni a panel elemeit. A MapBasic-ben sajnos meglehetősen kevés típusú elemet helyezhetünk el a
párbeszédpanelokon.

Egyszerűbb esetben, ha csak egyetlen dolgot szeretnénk közölni a felhasználóval, használhatjuk a

NOTE(<üzenetstr>) parancsot. Jobb híján, mivel a MapBasic-ben debuggolási lehetőségek gyakorlatilag
nincsenek, a változók értékeinek követésére is lehet használni.

Másik egyszerű, tipikus esetben egy eldöntendő kérdést szeretnénk feltenni a felhasználónak. Ilyenkor
használhatjuk az ASK(<kérdés>,<igenstr>,<nemstr>) függvényt, ami egy logikai értéket ad vissza. Ez az
érték igaz, ha a felhasználó az <igenstr> feliratú gombra kattintott, hamis ha a <nemstr> feliratú gombot
választotta.

A MapBasic-ben egy újabb menüt a CREATE MENU paranccsal tudunk létrehozni. (A parancsok részletes
leírását a továbbiakban mellőzzük.) Ebből a program felhasználója még semmit sem fog észrevenni mivel ezt
a menüt, ami egy megnevezésből, és menüpontokból áll, még el kell helyezni valahol. A menüpontok többek
közt tartalmazzák a menüpont megnevezésén és a meghívandó alprogramon túl egy numerikus azonosítóból
(ID) áll. Ez egy egész szám, később erre az azonosítóra tudunk majd hivatkozni.

Az ALTER MENU BAR parancs segítségével a MapInfo ablak felső részén elhelyezkedő menüsorba tudunk
újabb menüpontokat elhelyezi, szintén ezzel lehet már meglévőeket eltávolítani. A CREATE MENU BAR
segítségével egy teljesen új menüsort tudunk létrehozni.

Az egyes menüket az ALTER MENU, pontjaikat az ALTER MENU ITEM parancs segítségével tudjuk
módosítani. A beépített menükre a menu.def állományban található kódokkal hivatkozhatunk. (Érdemes a
program elejére beírni, hogy include “menu.def”, mert ekkor a beépített menükre az állományban
meghatározott azonosítókkal hivatkozhatunk.) Az egér jobb gombjára előugró ún. gyorsmenühöz például a
17-es kód tartozik.

Új eszköztár létrehozására a CREATE BUTTONPAD parancs szolgál. Már meglévő eszköztárak jellemzőit
az ALTER BUTTONPAD paranccsal tudjuk megváltoztatni, ezzel tudunk új ikonokat hozzáadni, vagy
régebbieket eltávolítani. Az eszköztár egyes elemeit az ALTER BUTTON paranccsal tudjuk kezelni. Az
eszköztárakhoz illetve egyes ikonjaikhoz a menüknél megszokott módon numerikus azonosító (ID) tartozik.

Az eszköztárak nyomógombjai háromfélék lehetnek. A PUSHBUTTON a rá való kattintáskor elindít egy

alprogramot. A TOGGLEBUTTON ki illetve bekapcsolt állapotba helyezhető ha az egérrel rákattintunk. A
TOOLBUTTON hatására egy olyan eszközt nyerünk mellyel a MapInfo munkaterületének elemeire (például
a térképablak egyes részeire) kattintva tudunk műveleteket elvégezni. Az egérműveletek helyét később a
COMMANDINFO függvénnyel tudjuk lekérdezni.

8. Leíró adatok kezelése

A leíró adatok kezelése SQL parancsok segítségével történik.

A SELECT parancs lekérdezések létrehozására használható, a lekérdezésekről szóló fejezetben már

bemutatottak szerint.

Használhatóak továbbá még a következő SQL parancsok is: CREATE TABLE, ALTER TABLE, DROP
TABLE, CREATE INDEX, DROP INDEX, INSERT, UPDATE, DELETE, COMMIT TABLE, ROLLBACK.
Ezen parancsok használata is az SQL mintájára történik, de számos korlátozással. (ld. MapBasic súgó)
Például az UPDATE és DELETE parancsokban a WHERE kulcsszó után mindössze egy RowId=<szám>
feltételt szabhatunk, ami a törlendő vagy módosítandó sornak a (fizikai) sorszámára vonatkozik. A WHERE
elhagyása esetén egyébként a műveltek itt is a tábla valamennyi sorára vonatkoznak!

A táblák egyes jellemzőit (például oszlopaik vagy soraik számát, oszlopaik elnevezését, stb.) a TABLEINFO
függvénnyel tudjuk lekérdezni.

A táblák adataira az összetett változókhoz hasonlóan <táblanév>.<oszlopnév> kifejezéssel lehet hivatkozni,

vagy akár új értéket adni. Mivel a tábláknak általában több sora is van fontos kijelölni, hogy melyik
mezőinek adatait akarjuk lekérdezni a fenti módon. Ez a FETCH parancs segítségével történik. A FETCH
FIRST a tábla első, a FETCH PREV a legutolsó nem törölt sorát jelöli ki. A FETCH NEXT a következő, a
FETCH LAST az előző nem törölt sort jelöli ki. A FETCH REC <n> segítségével lehetőségünk van az n-edik
sor beállítására.
 9. Térképi objektumok kezelése

Mint már korábban volt róla szó, a MapInfo a geometriai (térképi) elemeket mint speciális mezőket kezeli,
melyekre OBJ vagy OBJECT néven hivatkozhatunk.

Új térképi objektumot létrehozni a CREATE ARC, CREATE ELLIPSE, CREATE LINE, CREATE PLINE,
CREATE POINT, CREATE RECT, CREATE ROUND RENCT, CREATE REGION, CREATE TEXT
parancsokkal lehet. Módosítani az ALTER OBJECT paranccsal tudjuk őket.

A geometriai jellemzők lekérdezése itt is a már megismert függvények segítségével történhet. (Pl. Area)

10.Fejlesztési lehetőségek más programnyelveken

MapInfo alkalmazásokat más nyelven is fejleszthetünk. A program leírása a Delphi-t, a Visual Basic-et és a Visual C++-t emeli
ki.

Visual Basic-ben első lépésben létre kell hozni egy MapInfo típusú objektumot. (Set <obj.változó> =
CreateObject(“MapInfo.application”)) Később ennek az objektumnak a metódusaival tudjuk a MapInfo-t kezelni.

Tippek, hasznos tanácsok

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések

Tárgymutató

Felhasznált Irodalom