Aranyosmeggyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aranyosmeggyes (Medieșu Aurit)

A várkastély
Közigazgatás
Ország Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Szatmár
Rang községközpont
Irányítószám 447185
SIRUTA-kód 138093
Népesség
Népesség 2546 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság 364[2]
Népsűrűség 24,65 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 140 m
Terület 103,28 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
 Aranyosmeggyes
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 47′ 22″, k. h. 23° 08′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 22″, k. h. 23° 08′ 11″térkép ▼
Aranyosmeggyes weboldala

Aranyosmeggyes (Aranyosmedgyes, románul: Medieșu Aurit) falu és községközpont

Romániában, Szatmár megyében.

Tartalomjegyzék
 1 Nevének eredete
 2 Fekvése
 3 Népessége
o 3.1 A népességszám változása
o 3.2 Etnikai és vallási megoszlás
 4 Története
 5 Látnivalók
 6 Gazdaság
 7 Híres emberek
 8 Jegyzetek
 9 Források
Nevének eredete
Magyar nevének két tagja Kiss Lajos szerint eredetileg két különböző települést jelölhetett,
amelyek idővel egybeépültek.[3] Előbbit először 1271-ben említették Medyes, utóbbit 1292-ben
Oronos alakban, míg az összetett név először 1608-ban bukkan fel. Román neve korábban
csupán Medieș volt, az 'aranyos' jelentésű Aurit elemet 1918 után, hivatalos névadással adták
hozzá.

Fekvése
Szatmárnémetitől 21 km-re keletre, síkságon fekszik. A község tengerszint feletti magassága 115
és 160 méter között változik. Területéből 6435 hektár szántóföld, 1712 legelő, 482 rét és 317
erdő.

Népessége
A népességszám változása

Népességének történeti alakulása az egyes településrészek el- és hozzácsatolása miatt nehezen

követhető. Az elmúlt másfél évszázadban két jelentős népességgyarapodás történt; az 1890-es
években parcellázás folytán több száz fővel nőtt a falu, 2001–2002-ben pedig több mint ötszáz
fővel a község népessége. Utóbbi többletet főként Szatmárnémetiből ideköltöző családok
okozták.

Etnikai és vallási megoszlás

 1880-ban 2253 lakosából 1613 volt román, 554 magyar, 47 cigány és 32 német
anyanyelvű; 1626 .görögkatolikus, 315 zsidó, 229 református és 80 római katolikus
vallású.
 2002-ben 2704 lakosából 2369 volt román, 298 magyar és 30 cigány nemzetiségű; 2271
ortodox, 238 református, 67 görögkatolikus, 56 római katolikus és 46 pünkösdi hívő.

Története
Határa jelentős régészeti lelőhely. A Șuculeu határrészben a bronzkorból a felsőszőcsi kultúra
gazdag leletanyagát tárták föl, szépen díszített kerámiaedényekkel, az 1–4. századból pedig egy
fazekasműhelyt. A medgyesiek 1271-ben V. Istvántól kaptak hospesszabadságot. Várát és a
hozzátartozó uradalmat (amelyet később szinyéri uradalomként is emlegettek) 1280-ban a Pok
nembeli Morócok szerezték meg. A 15. században mezővárosként említik. 1500 körül ferences
kolostora és a 16. század elején iskolája is működött. A Moróc család kihalása után az
uradalomra már korábban is ácsingózó Báthori-család két tagja, ecsedi Báthori István és András
foglalták el a várat. Ezt követően a Báthori család három ága pereskedett az uradalomért 1520-ig,
amikor is felosztották maguk között. 1598-ban Székely Györgynek nyolcvanegy, Báthori
Istvánnak nyolcvan jobbágycsaládját írták össze benne. A Báthoriak birtoklásának
Aranyosmeggyesen Báthori András halála vetett véget, akitől leányágon Lónyay Zsigmond
örökölte. Gyakran időzött itt Kemény János erdélyi fejedelem, miután feleségül vette Lónyay
Annát. A Kemény és Ali pasa háborúja idején, 1660-ban Iszmail budai pasa ágyúk nélkül
megostromolta. Kemény halála után, 1662. február 16-án, párthívei itt választották vezérükké
Kemény Simont és küldtek hűségnyilatkozatot I. Lipótnak. 1706 elején Ráday Pál itt tárgyalt az
erdélyi rendekkel egy erdélyi konföderáció megkötéséről. A község elöljárói 1864-ben úgy
informálták Pesty Frigyest, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a lakosság jórészt elpusztult és
ezután települtek be szökött román jobbágyok Máramarosból, Kővárvidékről és Erdélyből, majd
a megmaradt kevés református magyar is elrománosodott.[4] 1741-ben 36 görögkatolikus román
családot írtak össze benne. A görögkatolikusok 1753-ban emeltek maguknak fatemplomot.[5] Az
uradalmat 1732-ben Wesselényi Ferenc örökölte és 1740-ben kiváltotta a zálogot, amelynek
fejében az 1660-as évek óta a kamara igazgatta. A 19. század elején a Wesselényi, a Teleki, a
Károlyi és a Becsky családnak volt benne nagyobb birtoka. Zsidó lakosát először 1754-ben
említették.[6] Hitközséget a 18. század végén szerveztek, de zsinagógát csak 1850 előtt építettek
és saját rabbit 1860-tól tartottak.[7] Kis jesiva is működött benne. A 19. század folyamán ismét
mezőváros volt, forgalmas vásárral.[8] 1845-ben parasztfelkelés zajlott le benne. Az 1890-es
években új parcellákra több százan települtek be. 1923-ban kivált belőle Meggyesgombás. Az
1930-as és 40-es években hozzátartozott Szatmárgörbed. 1956-ban kivált belőle Meggyeshegy,
Meggyesforduló és Etény. 1966 és 1977 között hozzácsatolták a korábban Józsefházához tartozó
Józsefházai szőlőhegyet és Gémestanyát és a Szatmárgörbedhez tartozó Románfalvát.

Látnivalók
 Várkastélya. Az első vár az Árpád-korban épült és sokáig Jákóvárnak is hívták. 1490-ben
ecsedi Báthori István és András foglalták el. A középkori várat a 16–17. században, több
szakaszban átépítették. A legfontosabb építési periódus Lónyay Zsigmond birtoklásának
idejére, 1630 és 1657 közé esik. Az általa átalakított várkastély négyszögletes alaprajzú,
kétszintes építmény volt, négy sarokbástyával, kaputoronnyal, belső udvarral és a
középkori vár árokrendszerével. Erre még a 17. században egy harmadik emeletet is
építettek. Miután Lónyay Annától a Habsburgok hűtlenség címén elkonfiskálták, a
szatmári császári őrség 1670-ben lerombolta. Megmaradt részei 1707-ben leégtek.
Wesselényi Ferenc 1732 után újjáépítette és a 19. században még lakták.[9] Elromosodott,
1940 és 44 között részben felújították, de a német csapatok felgyújtották. Ma erősen
romos állapotú. Négy sarokbástyás sáncművének részletei láthatók a környező kertekben.
 Református temploma 1892-ben épült, egy 1774-ből való fatemplom helyén. Építéséhez
felhasználták a Báthoriak által építtetett kőtemplom köveit.[10] Ortodox, eredetileg
görögkatolikus templomát 1883 és 96 között, szintén egy 18. századi fatemplom helyére
építették.[11]
 A Boros család kúriáját Boross Ignác építtette 1869-ben, később Boros Zoltán
átalakíttatta.[12]
 A községháza a 19. századi Grosz-kúria épületében működik.[13]

Gazdaság
 Fafeldolgozás, bútorgyár.
  Bentonitfeldolgozás.
 Zetea cujka- és pálinkagyár.
 Cipőgyár.

Híres emberek

 Itt született 1604-ben Medgyesi Pál református teológus, fordító.

 Itt született 1961-ben Visky S. Béla református lelkész, teológiai tanár, teológiai szakíró,
műfordító, költő.

Jegyzetek
1.

 Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román

nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  Anyanyelv szerint.[1]
  Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I–II. 4. bőv., jav. kiadás. Budapest:
Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4567-5
  Csillag István jegyző, Vonyiga János főbíró és Zmia Demeter hütös, in Mizser Lajos:
Szatmár vármegye Pesty Frigyes 1864–1866. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 2001, 129. o.
  A szatmári ortodox esperesség honlapja Archiválva 2013. december 31-i dátummal a
Wayback Machine-ben (románul)
  Anton E. Dörner: Evreii din comitatul Satu Mare în secolul al XVIII-lea, 1. köt. Cluj-
Napoca, 1998, 286. o.
  Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi
enciklopédiája. 1. köt. Budapest, 2007
  Magda Pál: Magyar országnak és a’ határ őrző katonaság vidékinek leg újabb statistikai és
geográphiai leírása. Pesten, 1819, 447. o.
  Korabeli ábrázolása Az ország tükre c. lapban (1865. 429. old.)
  A Szatmári Református Egyházmegye honlapja Archiválva 2013. december 31-i dátummal
a Wayback Machine-ben (magyarul)
  www.welcometoromania.ro (magyarul)
  Uo.
 13.  Uo.

Források
 Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. In Borovszky Samu szerk.: Szatmár
vármegye. Budapest, 1908 [2]
 Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben: 1541–1720. Budapest – Kolozsvár,
2003 [3] PDF
 A község honlapja (románul)
 Aranyosmeggyes. Történelmi és kulturális kalauz [4] PDF

 m
 v
 sz

Szatmár megye közigazgatása

Municípiumok, városok és községek

Municípiumok, városok és községek településrészekkel

 m
 v
 sz

Térkép

 Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategória:

 Szatmár megye települései

 Szatmár vármegye települései