KATHLEEN McGOWAN

AZ I M A EREJ E
A hétköznapi csodákért
 Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a te neved;
Jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk azoknak,
a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól.
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség
mind örökké.
Ámen

A HATSZIRMÚ RÓZSA
Térkép a csodák forrásához
 Bevezető

Az Úr imádsága

Húsvét vasárnapján a Los Angeles Times arról számolt be, hogy világszerte kétmilliárd ember, a föld
népességének egyharmada egyazon időben adta tanúbizonyságát hitének az Úr imádsága által.

Míg a kereszténység különböző teológiai okok miatt megosztottá vált, ez az ima mégis egyesíti híveit, hiszen
az Úr imádságát nem befolyásolják sem a dogmák, sem a politika. Fellelhetők kisebb eltérések, ám a lényeges
szavak és a bennük rejlő tanítás azóta változatlanok maradtak, mióta Jézus megosztotta őket a tanítványaival. A
magát kereszténynek valló kétmilliárd hívő sok tekintetben különbözik egymástól, ám ez az ima szilárd
közösséget jelent a számukra. Jézus oly egyetemes és hatásos imával ajándékozott meg bennünket, mely kiállta
az idők próbáját és évezredekig fennmaradt. Örök érvényű szavak ezek.

A Miatyánk most és Jézus idején is személyes és egyetemes átalakuláshoz vezetett. A keresztények már
gyerekkorukban megtanulják ezt az imát, bármikor fel tudják idézni. Annyira belevésődött az emlékezetünkbe,
hogy már el sem gondolkodunk rajta.

Es éppen ez a probléma. Az, hogy el sem gondolkodunk rajta.

Míg a legtöbben automatikusan elmormoljuk az egyik legszebb, legfontosabb, a kereszténység egyik

mérföldkövét jelentő imánkat, elfelejtjük a szavak mögött rejlő erőt és tartalmat. Valószínűleg sosem szántunk
időt arra, hogy megfejtsük a jelentésüket. Jómagam háromévesen, óvodás koromban tanultam meg a Miatyánkot,
amikor még fel sem fogtam a „szenteltessék", „vétkezés" és „kísértés" szavakat. Kortársaim közül senki sem
magyarázhatta volna el az ima lényegét, ám a szülői értekezleten mindannyian hibátlanul elszavaltuk. A sok
ismétlésnek köszönhetően, kicsiny papagájokként mormoltuk a számunkra értelmetlen szavakat. Gyerekként az
ima eredetére sem tanítottak meg bennünket, de ha valaki mégis megkísérelte volna, akkor sem értük volna fel
ésszel a spirituális erejét, valamint azt, hogy segítségével örömteli, teljes életben lehet részünk.

Felnőttünk, és nem tudtuk, hogy Jézus egy csodatévő receptet adott a kezünkbe, melyet nemcsak a szükség
órájában, hanem nap mint nap alkalmazhatunk. Amikor véletlenszerűen kiválasztott keresztényekkel készítettem
interjút, döbbenten tapasztaltam, milyen kevesen tudták, hogy ez az ima egyenesen Jézustól származik. „Nahát, a
Miatyánkot Jézus alkotta?" - hüledeztek. Még a szorgalmas templomba járók is meglepetten néztek rám, amikor
elmondtam, hogy ez az ima Jézus műve. Egyesek még akkor sem hittek nekem, amikor felolvastam a vonatkozó
részeket a Bibliából. „Hiszen ezt nem tanították az iskolában", mondták. Igaz, lelki neveltetésünk más téren is
sok kívánnivalót hagy maga után.

Jézus azonban megalkotta a lelki változáshoz szükséges, tökéletesen megalkotott művet. Az Új Testamentumban
a Miatyánk megtalálható a Máté Evangéliumában, a 6. rész 9:13-ban, a Hegyi beszéd részeként, majd Lukácsnál,
a 11. rész 1-4 verseiben, amikor a tanítvány ezekkel a szavakkal fordul Jézushoz: „Uram, taníts meg minket
imádkozni." Ő pedig megtanított rá. Megajándékozott bennünket ezzel a kinccsel, egy sor imába öntött egyszerű
és örök érvényű útmutatással, melyek segítségével rátalálhatunk arra az életre, melyre mindig is vágytunk: egy
szeretettel, boldogsággal, sőt gazdagsággal teli életre. Az ima megmutatja, milyen csodálatos ajándékokra te-
hetünk szert több hit által; az Istenben, önmagunkba, embertársainkba vetett hitünk révén. A Miatyánk olyan
kérdéseket vet fel, melyek fájdalmat, zavart keltenek bennünk és gátolják a fejlődésünket, ám Jézus szavai
megvilágítják az utat, velük minden akadály legyőzhető. Az ima segítségével megtisztíthatjuk lelkünket
mindattól, ami bánt és visszatart a „kiteljesedéstől", hogy boldogságban és bőségben élhessünk. Ha
rendszeresen, lelki gyakorlatként mondjuk el az imát, lelkünk igazi, tartós változáson megy keresztül, mely földi,
látható módon is megnyilvánul majd. Ha hittel mondjuk, varázsszavakká válnak. Miután elköteleztem magam
Jézus tanításainak megértése mellett, a harmincadik születésnapom előestéjén, 1993 tavaszán azt a küldetést
kaptam, hogy másokkal is

megosszam ezt a tudást. Tizenöt évvel, több ezer oldalnyi olvasással, száz meg száz spirituális beszélgetéssel
töltött órával később egy egyszerű, talán ellentmondásos keresztényi szemléletre tettem szert. Meggyőződésem,
hogy ha betartjuk a Miatyánk, a Boldog-mondásokat, a Máté 22. rész 37—39-ben olvasható parancsolatokat
(„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből."), akkor nagyjából mindent
megteszünk, hogy tökéletes életünk legyen, és elősegítsük, béke legyen a földön. Ám minden ajándék közül a
Miatyánk az, amelyből a legtöbb áldás fakad. Jézus minden szava értékes spirituális tanítás, ám ebben az imában
minden benne van, ami közvetlenül összeköt bennünket a bennünk lévő forrással: a hittel, szeretettel és
megbocsátással. És összességükben ezek valóságos csodák forrásává lesznek.

Az életem drámai fordulatot vett, amikor rendszeres spirituális gyakorlatként kezdtem alkalmazni a Miatyánkot.
Ennek folytán csodálatos eseményeket, többek között az élet és halál csodáját is megtapasztaltam. Hihetetlen
gazdagságban és boldogságban van részem, ám ez nem mindig volt így.

Ahhoz, hogy elmagyarázzam, hogyan értettem meg, mennyire megváltoztatja az életünket a Miatyánk - és önök
is megtapasztalhatják ugyanezt -, vissza kell kanyarodnunk a múltba, benyitunk egy titkos társaság, középkori
misztériumiskola egykor zárt ajtaján.

Először meg kell ismertetnem önöket a hatszirmú rózsa titkával.

II.
A hatszirmú rozsa titka

LOS ANGELES: 2001. AUGUSZTUS 17.

A gyönyörű kisbabánk, a kisfiunk egy órán belül meghal.

Ezt mondták az orvosok. És ha hittem volna nekik, valószínűleg meg is halt volna. De nem tettem. Azért nem,
mert előtte sokat tanultam a hatszirmú rózsából.

Shane Francis, három fiunk közül a legkisebb 2001 augusztusában, délután jött a világra. Gyönyörű és
egészséges volt. Legalábbis ezt hittük. Alig néhány órája volt közöttünk, amikor légzési nehézségei támadtak, de
azt mondták, ez gyakran előfordul a császármetszéssel világra segített babáknál. Ekkor még senki sem aggódott
miatta. Oxigénsátorba helyezték és pár óráig megfigyelés alatt tartották.
 Aztán hamuszínű, majd kísértetiesen szürke lett az arca, s végül teljesen elkékült. Nem bírt lélegezni, a tüdeje
egyszerűen nem működött. Később megtudtuk, hogy születési rendellenességgel született, ezért nem funkcionált
ez a szerve.

Ám akkor nem ez adott okot a legnagyobb aggodalomra. A baj oka az volt, hogy a szervezete órákig nem
jutott oxigénhez, és ezt senki sem vette észre. A szervei, sőt az agya is súlyosan károsodott.

Az intenzív osztályon cseppet sem bizakodtak az orvosok. A baba nem reagált a lélegeztetőgépekre - minden
hiába, nem lehetett megmenteni.

Nem voltam hajlandó belenyugodni, amit az orvosok természetes reakciónak tekintettek. Kirendeltek mellénk
„tanácsadónak" egy szociális munkást, akinek az volt a feladata, hogy megértesse velünk, hogy haldoklik a
kisbabánk.

- Nem az önök hibája — nyugtatgatott kedvesen a férfi. - Ne legyen lelkifurdalásuk. Senki sem láthatta előre, mi
fog történni, de ha van papjuk vagy lelki tanácsadójuk, javaslom, hívják ide, hogy segítsen ebben a nehéz
időben. A babának már csak percei vannak hátra.

Tudtam, hogy jót akar, de el akartam hallgattatni. Haragudtam, amiért mindenki leírta a kicsikémet, hogy
máris halottnak tekintették, holott még ott volt mellettünk.

Ám tudtam valamit, amiről senkinek sem beszéltem, tudtam, hogy a kicsikém életben marad. Már láttam
mindezt három hónappal azelőtt, amikor a labirintusban imádkoztam. Ez is egyike volt azoknak a csodáknak,
melyeket hat éve, amióta egy franciaországi katedrálisban jártam, állandóan megtapasztalok.

CHARTRES, FRANCIAORSZÁG, 1995. MÁJUS

Egy legenda szerint, amikor Napóleon beviharzott a chartres-i Notre-Dame-katedrálisba, megtorpant a tündöklő
hely láttán. Különös módon elcsöndesedett, majd körülnézett és magába szívta a fenséges katedrális művészi,
szent szépségét. - Ateistáknak semmi keresnivalójuk Chartres-ban - jelentette ki elcsukló hangon.

Nem értek egyet vele. Szerintem Chartres igenis ateistáknak való hely. A kecses, gyönyörű épület a
legádázabb kétkedőket is képes meggyőzni Isten jelenlétéről. Ez az isteni sugallatra épült katedrális tökéletesen
illusztrálja a „mint a mennyben, úgy a földön is" szavakat.

1995-ben, éppen Anyák napján, amikor „véletlenül" átautóztam Franciaországon, körülbelül harmincöt kilo-
méterről pillantottam meg először Chartres-t. Az össze nem illő, mégis impozáns templomtornyok egyenesen az
égbe mutattak az évezredek óta szentnek tartott dombról. E könyv túl kevés lenne ahhoz, hogy részletesen
leírjam Chartres fenségét. Orsón Welles, akinek a zsenialitásához nem fér kétség, úgy említette ezt a katedrálist,
mint az emberiség legfontosabb alkotását, Isten dicsőségének és az emberi méltóságnak az emlékművét.
Tökéletes megfogalmazás, hiszen jómagam is láttam, milyen csodák erednek erről a helyről.

Ám 1995 májusában inkább turistaként, semmint zarándokként tartózkodtam ott. Zarándokként már induláskor
tudnom kellett volna, milyen szent és különleges az úti célom, ám akkoriban minden ismeretem egy párizsi
útikönyvből származott.

Első alkalommal a pompás nyugati kapun léptem be a katedrálisba, a trónján ülő Krisztust ábrázoló dombormű
alatt. Elállt a lélegzetem a hatalmas építmény és a lenyűgöző szépség láttán.
Sok más turistához hasonlóan én is ritkán nézek a lábam elé, ha belépek a katedrálisba. A festett üvegablakok
többemeletnyi magasságban sorakoznak, így a látogatók, akik képtelenek levenni tekintetüket ezekről a
csodákról, sokszor egymásnak ütköznek. Akkoriban nem is sejtettem, hogy nemcsak fentről, de lentről is sok
csoda vár még rám. Sajnos a legtöbb látogatónak nem adatik meg, hogy felfedezze ezt a hatalmas titkot, mely
egész életüket megváltoztathatná.

Felfigyeltem a padlón végigfutó szokatlan díszítésre. Eltűnődtem rajta — éreztem, hogy fontos lehet —, és
visszamentem, hogy jobban megnézzem a kőpadló közepébe ágyazott nagy mozaikot. Akkora volt, hogy
legalább tíz felnőtt elfért rajta. Egy virágot, hatszirmú rózsát ábrázolt, közepén körrel. A régi mintázat nagy
részét széksorok takarták el, ezért elég nehéz volt teljesen belátni. A látható rész gyönyörű és megkapó volt, ami
felkeltette a kíváncsiságomat. Beálltam a központi körbe, a rózsa szívébe, mivel ez volt az egyetlen terület, amit
nem borítottak el a székek.

Ott álltam, hatalmasat sóhajtottam... és térdre rogytam. Forró energia áramlott végig a testemen, s a földre
húzott. Olyan gyengeség vett rajtam erőt, hogy kénytelen voltam leülni az egyik székre, ami eltakarta a rózsamo-
zaik többi részét. A kábulat elmúltával elragadtatás lett úrrá rajtam.

Miután visszatértem az Államokba, még hosszú ideig nem hagyott nyugodni a katedrális padlóján látott rózsa
emléke. Végül rögeszmémmé vált, ami csodás és váratlan spirituális utazáshoz vezetett. Életre szóló élményben
volt részem.

A hatszirmú rózsa rejtélyének megértéséhez vezető ösvényen rájöttem, hogy az ábra egy óriási labirintus
közepe volt, ami több mint tizenhárom méter hosszan húzódik végig a chartres-i katedrális padlóján. A nagy
gótikus francia katedrálisok építői több alkotásuk padlójában is elhelyeztek labirintusokat, de sajnos csak alig
néhány művük élte túl az idők viharát. Néha útvesztőként hivatkoznak rájuk, de ez nem felel meg a valóságnak,
mivel az útvesztőkben el lehet tévedni. A labirintusra ennek az ellenkezője igaz.

A tudósok és teológusok még nem találtak magyarázatot a francia katedrálisokban fellelhető labirintusokra.
Egyesek szerint a középkorban azok a személyek, akiknek nem ált módjukban a Szentföldre zarándokolni,
ezeket a metaforikus ösvényeket járták végig. Mások, mint jómagam is, úgy vélik, imaeszközöknek szánták,
melyeken végig lehetett haladni imádkozás közben, a középpontba, ahol Isten vár ránk. A labirintusoknak mind
egyetlen útvonaluk van, melyek egy központi, szent helyre, az imára alkalmas helyre irányítanak. Megtudtam,
hogy a chartres-i katedrálisban található az egyetlen hatszirmú rózsával díszített középkori labirintus.

A kora középkorban, talán már jóval azelőtt neves spirituális iskola működött Chartres-ban. A teológia és
misztérium központja volt, számos legenda helyszíne.

Válogatott tanítványai és mesterei között szentek, misztikusok, filozófusok, politikusok, sőt néhány hírhedt
eretnek is található. Ha elég mélyre ásunk, rábukkanhatunk néhány misztikus chartres-i tanításra.

A chartres-i labirintus, középpontjában a hatszirmú rózsával

Fáradhatatlanul kutattam utánuk.
Szerencsés voltam, mert találtam olyan mestereket, akik időben visszahívtak, hogy beléphessek a chartres-i
misztériumiskola ősi ajtaján. A labirintus szellemében oktattak, és rámutattak, hogy a központi rózsa a
legbecsesebb, legtökéletesebb spirituális átalakuláshoz nyíló kapu.

A következő oldalakon megosztok önökkel néhány tanítást, melyek megváltoztatták az életemet, ám a

felfedezésem lényege a következő sorokban olvasható:

A hatszirmú rózsa titka tökéletes megegyezésben van a Miatyánkkal. A szirmok az ima egy-egy tanításait
jelképezik, a központi kör pedig a SZERETET lényegét jelenti, mivel a szeretetnek az életünk minden területét
táplálnia kell ahhoz, hogy elérjük az igazi beteljesülést. A rózsa a tökéletes spirituális gyakorlat szimbóluma,
ahogyan Jézustól ránk maradt. A csodák forrásához vezető térképünk.

A chartres-i katedrális labirintusának közepén látható rózsa az ima erejének tiszteletére emelt páratlan templom
szíve. Fontos helyet foglalt el a középkori misztériumiskola tanításaiban, ám mára szinte teljesen homályba
veszett ez a szent keresztény hagyomány.

Megtanultam úgy alkalmazni a Miatyánkot, ahogyan annak idején a chartres-i iskolában tették, és amióta ez az
ima beépült a mindennapjaimba, nemcsak az én, hanem az ismerőseim élete is megváltozott, sőt az újszülött
kisfiam életét is megmentette.

SAN FRANCISCO, KALIFORNIA, 2001. MÁJUS

Anyák napja volt, hat évvel és hatezer mérfölddel távolabb Chartres-tól. Meglátogattam Stacey barátnőmet
Észak-Kaliforniában. Annak is megvolt az oka, hogy éppen ő volt az útitársam azon a sorsfordító chartres-i
kiránduláson, 1995-ben. Hozzám hasonlóan őt is rabul ejtették a labirintusok és mindaz, amit spirituális téren
elérhettünk az ima és a séta közbeni elmélkedés idején. Ezen az ünnepi vasárnapon felmentünk a Grace-
katedrálishoz vezető meredek domboldalon. Ebben a San Franciscó-i templomban a chartres-i labirintus és a
hatszirmú rózsa két tökéletes másolata is megtalálható; az egyik benn, a másik odakinn. Mindkettőnknek
megvolt az oka, hogy bejárjuk mindkét labirintust. Rémes vetéléseim voltak, és most, a negyvenedik évemhez
közeledő várandós anyaként szörnyen aggódtam a baba miatt. Elsősorban érte és a könnyű szülésért szerettem
volna imádkozni.

Aztán útmutatást akartam kérni a Mária Magdolna és Jézus kivételes kapcsolatát feldolgozó regényhez, amin
dolgoztam. Óriási felelősséget jelentett Jézus életéről írni, és ezt nem volt könnyű feldolgozni. A kutatásaim
során fantasztikus dolgokat tudtam meg arról, hogy milyen szerepet játszott Mária Magdolna Jézus életében és
munkájában; ezek a részletek nem lelhetők fel a hagyományos vagy akadémikus forrásokban. Megvolt-e hozzá a
bátorságom, hogy megírjam az igazságot arról, amit felfedeztem? És mi legyen a Jézus által végrehajtott
csodákkal? Hogyan írjam le azokat a jeleneteket a regényben, amikor magam is úgy véltem, hogy szimbolikusan
kellett értelmezni őket? Reméltem, hogy a középkori imádkozási folyamat megvilágítja az elmémet.

Hat hónapos terhesen léptem be a Grace-katedrális labirintusába, ahol bejártam a tizenegy kört. A rózsához érve
a kisbabám egészségéért könyörögtem, s egyik sziromtól a másikig haladtam. A középpontban olyat
tapasztaltam, amit még soha: megpillantottam Mária Magdolnát. Tisztán, sürgetően, hangosan szólt hozzám: -
Ne törődj azzal, amit mondanak neked, a kicsid jól lesz. Próbára tétetsz, de tudnod kell, a gyermeked életben
marad és egészséges lesz. Ne kételkedj, ne add fel a reményt. Történjék bármi, őrizd meg a hited.
LOS ANGELES, 2001. AUGUSZTUS 17.

Három hónappal később az aprócska, aranyos kisfiam inkubátorban feküdt, s a testéből kiálló rengeteg cső és tű
sem segített rajta.

- Senki sem tehet róla - mondta ismét a szociális munkás, aki továbbra is arról próbált győzködni, hogy a
gyermekem meg fog halni, és a kórház nem felelős ezért. Én csak az erőteljes női hangot hallottam, aki három
hónappal korábban a labirintusban szólt hozzám. - Ne törődj azzal, amit mondanak neked, a kicsid jól lesz.
Próbára tétetsz, de tudnod kell, a gyermeked életben marad és egészséges lesz. Ne kételkedj, ne add fel a
reményt. Történjék bármi, őrizd meg a hited.

Az orvosok azt mondták, ne érjek hozzá Shane-hez, mert „túlságosan érzékeny". Ám miután azt is a tudtomra
adták, hogy bármelyik percben meghalhat, nem voltam hajlandó szót fogadni. Felálltam a kerekes székből,
mindenkit félretoltam, s átöleltem a kisfiámat. Abban a pillanatban csekély, ám mérhető reakciót mutattak ki a
műszerek: a gépek végre reményt keltőén megvillantak. Éreztem, hogy a gyermekem küzd. Velem akart
maradni.

Összeszedtem a maradék erőmet, hogy segítsek neki. Shane élet és halál közt lebegett, teste kihűlt és elkékült.
Már csak a hit maradt nekünk, a hit és szeretet.

Ám azokban az órákban megtanultam, hogy pontosan erre a két dologra van szükségünk, hogy megváltoztassuk
a világot. Hittel és szeretettel minden lehetséges.

Az UCLA Gyógyászati Központ körülbelül húsz mérföldre volt a Westwood Village-i kórháztól, ahol világra
hoztam Shane-t. Az ottani újszülött osztály az egyik legjobb a világon, és úttörő munkát végeznek az új,
életmentő technikák terén. Nem volt ott a mentőhelikopter, mellyel elszállíthattak volna bennünket, és az UCLA
orvosi csapata - ha egyáltalán ráértek, mert ez is bizonytalan volt — kénytelen volt mentőautóval átvergődni a
pénteki csúcsforgalmon. Az orvosok elmondták, hogy Shane valószínűleg nem lesz életben, mire megérkezik a
felmentő sereg, és ha mégis, akkor sem biztos, hogy túléli az utat a mentőautóban, a városon keresztül.

Én azonban a karjaimban tartottam és majdnem két órán át imádkoztam érte. Shane velem együtt küzdött és
kitartott, míg beértek a kertvárosi kórházba, és gondjaikba vették a UCLA Gyógyászati Központ földi angyalai.

Sajnos nem mehettem vele.

Nem sokkal azelőtt komoly műtétem volt, s jó néhány komplikáció adódott. A kisfiam miatti aggódás tovább
rontott az állapotomon. Amikor az együtt érző UCLA nővérke áttette Shane-t az inkubátorba, a kisfiam olyat tett,
amire senki sem számított. Kinyitotta a szemét.

- Hihetetlen! — kiáltott fel az orvos, aki nemrég kis híján holtnak nyilvánította. Shane azonban mindenkit
meghazudtolt. Hosszú másodpercekig nézett rám, majd a tekintete kétségbeesett apjára vándorolt, aztán
kimerülten lehunyta a szemét. Ott volt, tudtam, hogy vissza fog térni hozzánk. Számtalan gyönyörű
perccel ajándékozott meg a gyermekem, de mind közül ez volt a legszebb.

Akkor este nem hagyhattam el a kórházat, pedig nagyon szerettem volna. Magamra maradtam a
rémálmaimmal, miután egy másik orvos megpróbált felkészíteni a legrosszabbra. Elmondta, hogy Shane olyan
súlyos oxigénhiánynak volt kitéve, hogy a szervezetét visszafordíthatatlan károsodás érte. Az, hogy kinyitotta a
szemét, szerintük csupán automatikus reakció volt, amit nem lehet agyi tevékenységként értékelni. A tüdeje nem
működött, és ha egyáltalán életben marad, lélegez-tetőgépre szorul. A mellékveséje bevérzett, és képtelen lesz az
élethez és növekedéshez szükséges hormonok termelésére. Feltehetően a többi szerve is hasonlóan súlyos
állapotban volt.

Az egyik orvos ki is mondta, hogy nem biztos, hogy jó lesz a gyereknek, ha túléli az éjszakát.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy oly erős volt a hitem, hogy egyetlen szavukat sem hittem el. Sosem láttam
csodákat, melyekből erőt meríthettem. Még ki kellett állnom a próbát.

Életem legsötétebb éjszakája volt. Szegény, beteg kisfiam a város másik felében volt, és nem lehettem vele.

Magamra maradtam, mert a családom Shane-hez sietett. Szörnyen nyomorultul éreztem magam.

Másnap elbocsátottak a kórházból. Siettem a kisfiamhoz, és a következő tizenkét nap alatt el sem mozdultam az
ágya mellől.

Naponta csak egy órára hagytuk magára, amikor a nővérek műszakot váltottak. Talán véletlen, de a Shane-re
vigyázó három nővért Marynek, Magdalénának, illetve Mary Annek hívták. Ezek a nők ugyanolyan együtt
érzőek voltak, mint híres névrokonaik.

Ott ültünk a Shane ágya mellett elhelyezett fotelekben, beszéltünk hozzá, de leginkább imádkoztunk érte.
Imádkoztunk a kórteremben, a kápolnában, a kertben, és megkértük a barátainkat szerte a világon, hogy
telefonon és az interneten keresztül imádkozzanak velünk. Több ezer ember könyörgött Istenhez a
gyermekünkért.

A Miatyánkba kapaszkodtam ezeken az embert próbáló napokon, és meditálás közben magam elé képzeltem a
rózsát. Mindennap imádkoztam, hogy legyen elegendő hitem, hogy alávessem magam az Úr akaratának. Ezek az
első és a második sziromban foglalt feladatok. A Miatyánk többi részét is a szokásos gyakorlat szerint mondtam
el. Néha komoly anyagi gondjaink adódtak, ugyanis nem tudtunk dolgozni, de a gyereket sem hagyhattuk
magára. Máskor úrrá kellett lennem a körülmények miatt felgyülemlett haragomon, sőt az orvosoknak is meg
kellett bocsátanom, akik majdnem lemondtak a fiamról. Az ima segítségével elviselhetőbbé váltak a terheim, és
mindvégig kétségbeesetten kapaszkodtam a labirintusbeli látomásom és az üzenet emlékébe. Ne add fel,
hajtogattam.

A tizenkettedik éjszaka felkeltem, hogy sétáljak egyet. Elzsibbadtam a széken, és a hasam is fájt. A műtét után
nem volt módom a gyógyulásra, ráadásul a gyógyszereket sem voltam hajlandó bevenni, mert éber akartam
maradni. Shane-nek akármelyik pillanatban szüksége lehetett rám, és teljes erőmmel mellette akartam lenni.
Néhány percig a folyosón sétáltam, majd visszatértem a kórterembe.

Akkoriban az újszülött osztály egy nagy, nyitott helyiség volt, és Shane ágya a bal hátsó sarokban állt. Ahogy
odanéztem, lágy fényben fürdött. Valaki föléje hajolt. Először azt hittem, egy orvos vagy nővér van mellette, ám
amikor közelebb léptem, elállt a lélegzetem a gyönyörű, hosszú hajú férfi látványától.

Shane apja, Péter nagyon szép, hosszú hajú férfi, ezért először azt hittem, ő az. Aztán megpillantottam a Shane
ágya melletti széken. Mélyen aludt.

Nem tudom, meddig álltam ott, mert teljesen elveszítettem az időérzékem. Néztem, ahogy a férfi lehajol, és
homlokon csókolja a kisfiámat. Utána... egyszerűen eltűnt.

Másnap Shane kinyitotta a szemét.

 Nem tudnám elmesélni, mi történt a következő napokban. Boldogok és döbbentek voltunk, a szívünk
csordultig telt hálával. Csak annyit mondhatok, hogy 2001. szeptember 2-án egy teljesen egészséges kisfiút
vihettünk haza. Az összes szerve rendbe jött, a tüdeje tökéletesen működött.

A UCLA felvette Shane-t az újszülöttek agyának formáihatóságát kutató kétéves programjába. Elete első
éveiben számtalan MRI, ultrahangos és egyéb vizsgálatoknak vetették alá, ahol a szakma legjobbjai foglalkoztak
vele. Mindannyian egyetértettek abban, hogy jóllehet a modern orvostudománynak sikerült életben tartania,
regenerálódott szerveire már senki sem tudott magyarázatot adni.

Shane egyszerűen egy két lábon járó csoda volt.

Egyedül a mellékveséje nem gyógyult meg teljesen. Az egyik visszafordíthatatlan károsodást szenvedett. A
másik még működött ugyan, de az is rossz állapotban volt. Az első endokrinológiai vizsgálat rögtön véget vetett
a kisfiam megmenekülése feletti örömünknek. Az orvos kertelés nélkül a szemünkbe vágta, hogy szerinte kizárt,
hogy Shane két évnél tovább éljen. A mellékveséje túlságosan rossz állapotba került ahhoz, hogy kitermelje az
életben maradáshoz szükséges hormonokat. Visszatért a legrosszabb eshetőségre felkészítő forgatókönyv.

Ám azok után, amiken keresztülmentünk, nem voltam hajlandó tudomásul venni egy újabb halálos ítéletet.
Imádkoztam, s közben megpróbáltuk felkutatni a legjobb orvosokat. Meggyőződésem, hogy a tudomány és a hit
jól megférhet egymás mellett.

A családomban gyakran felidézünk egy történetet: árvíz volt, és a csónakban mindenki kétségbeesetten
imádkozott, ugyanakkor erejét megfeszítve evezett. Tökéletes példája a „Segíts magadon, és Isten is megsegít"
mondásnak.

A következő két évben folytatódtak a csodák. A jobb mellékvese tökéletesen működött, ráadásul a bal is tel-
jesen regenerálódott. Isten és Shane mindent megtettek, hogy megerősítsenek, jó úton járunk, és bebizonyították,
hogy csodák márpedig történnek.

Amikor azokon a sötét, elkeseredett napokon Shane ágya mellett imádkoztam, gyakran elmélkedtem a labi-
rintus közepén lévő rózsa szolgálatot jelképező harmadik szirmán. „Mint a mennyben, úgy a földön is", áll a
Miatyánkban. Megfogadtam, hogy ha túlleszünk ezen a megpróbáltatáson, egy nap mesélek az embereknek a
csodákról. Később feltettem Shane történetét az internetre, és az évek során olyan családok írtak, akiknek
reményt adtam a legsötétebb időkben, s arra bátorítottam őket, hogy a saját csodájukért imádkozzanak.
Chicagóban él egy különleges kisfiú, akinek a családja azt állítja, hogy ha nem hallottak volna Shane-ről, ő sem
részesülhetett volna a csodás gyógyulásban.

Amikor ezt a könyvet írom, Shane már betöltötte a hetedik évét. A legszebb, legokosabb, legboldogabb kisfiú
a világon, és néhány megfázástól eltekintve sosem betegeskedik. Mindennap elmondja a Miatyánkot.*

* A bibliai idézetek forrásául Károli Gáspár Biblia-fordítását vettük alapul. (A kiadó)

A CSODÁK FORRÁSA

Emlékeznek arra, amikor 2001-ben, Anyák napján végigmentem a San Franciscó-i Grace-katedrális labi-
rintusában? Amikor nem tudtam, hogyan írjam meg Jézus és Mária Magdolna történetét? Shane születésekor
Jézus csodatételeiről írtam, ám naivan azt hittem, az Új Testamentumban szereplő csodákat metaforaként kell
értelmezni. Természetesen senki sem várja el tőlünk, hogy elhiggyük, hogy Jézus finom borrá változtatta a vizet,
vagy két hallal és némi kenyérrel jóllakatott ötezer embert. Lázár feltámadása is jelképes, hiszen nincs ember a
huszonegyedik században, aki elhiszi, hogy megtörténhet ez a csoda.

És aztán tanúi voltunk Shane gyógyulásának. A szervezete tökéletesen regenerálódott, ami nem metafora, sem
allegória. Igazi, fizikai csoda történt, és meggyőződésem, hogy Shane többek között az ima erejét bizonyítja. A
fiam segített nekem felfogni, hogy Jézus megalkotta az emberiség történetének legszebb imáját, számtalan csoda
forrását. Az együtt érző Jézus jóvoltából mi is részesülhetünk ebben.

Kiapadhatatlan forrással ajándékozott meg, mert a csodák soha nem szűnnek meg.

III.
Hogyan használjuk ezt a könyvet?

Figyelem: Ha szívvel-lélekkel alkalmazza ezt a folyamatot, minden képzeletet felülmúló boldogságban és

bőségben lesz részük.

A könyv alcímében is jeleztem, hogy „az ima megváltoztatja az életét". Tudom, nagy szavak, de ez az igazság.
Egyébként a Miatyánknak és a hozzá kapcsolódó gyakorlatnak pontosan ez a célja.

A legfontosabb azonban, hogy szívvel-lélekkel végezzük a gyakorlatot.

Hamarosan megismerkednek a legerősebb eszközzel, melynek segítségével megváltozik az életük és az egész

világ. Előtte azonban tudniuk kell néhány dolgot.

Először is a lélek világában nem létezik azonnali jutalom. A valódi változáshoz igazi erőfeszítés és
elkötelezettség szükséges. Ez nem valami „gyorséttermi" spiritualitás, mint oly sok más, manapság népszerű
technika. Azokkal talán csillapíthatja az éhségünket, ám néhány órával később ismét enni vágyunk; pont úgy,
mint egy dupla sajtburger, forró almás pite és egy jókora pohár ásványvíz elfogyasztását követően.

Napjainkban a piacot elárasztották a vonzás törvényeiről, valamint a korlátlan bőségről szóló könyvek és DVD-
k. Ezek a programok azonnali beteljesülést ígérnek. Ha elképzeljük, hogy a Ferrari a kocsifelhajtón van, és
érezzük is, hogy a miénk, akkor megkapjuk. Kérj, higgy, megkapod! Ez ennyire egyszerű.

Csakugyan?

Emlékeznek arra a közhelyre, hogy valami túl szép, hogy igaz legyen? Fogadok, hogy önök közül sokan olvastak
már ilyen könyveket. Azt is lefogadom, hogy nem áll Ferrari a kocsifelhajtójukon. Akkor sem kapták meg, ha
kérték és hittek benne. Egyszerű az oka: azokban a technikákban nincs semmiféle felelősség, e^ért nem
működnek. Ennyi. Azt sugallják, hogy mindent megkaphatunk, amit csak akarunk, felelősség és
következmények nélkül. Ám a bőség törvényének egyik nagy igazsága, hogy nem kaphatjuk meg azt, ami nem
szolgálja a körülöttünk lévő világ érdekét. Nem légüres térben, hanem egy majdnem hétmilliárd embert számláló
bolygón élünk, és ahhoz, hogy megkapjunk mindent, amire vágyunk, először meg kell tanulnunk harmóniában
élni a nagyobb képpel, s megtalálni a helyünket Isten tervében. Természetesen, ha összhangba kerülünk a
spirituális énünkkel és sorsunkkal, akkor a vágyaink is változnak, és a beteljesülés sem várat magára.

Ebben a könyvben sokkal mélyebb tanításokat osztok meg az olvasókkal. A következő fejezetekben arra kérem
önöket, hogy ássanak le a szívük és a lelkük legmélyére. Arra kérem, hogy vizsgálják meg az önmagukról,
Istenről és embertársaikról kialakított véleményüket. E kapcsolatok összhangja drámai eredményeket hozhat.
Nem elegendő, ha tudjuk, mit akarunk, azt is tudnunk kell, hogy miért akarjuk azt a bizonyos dolgot, és mihez
kezdünk vele, ha már megkaptuk. Ezek az elemek mind-mind hatással vannak a körülöttünk lévő világra, ezért
alaposan meg kell fontolnunk őket.

Ha igazán végig szeretnének menni ezen a folyamaton, rendkívül gyors és drámai változásokat fognak
megtapasztalni. Ha ma este elmondjuk a Miatyánkot, holnap reggelre még nem változik meg a világ, ám ha
rendszeres spirituális gyakorlatként alkalmazzuk, minden varázsigénél, vizualizációs technikánál vagy „titoknál"
hatásosabb lesz.

Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik, néktek..." De ezeket a szavakat félreértették és megmásították azok,
akik az azonnali manifesztáció eszméjével házalnak. Feltételezem, hogy a vonzás törvényeinek modern tanítói jó
szándékkal vannak, ugyanakkor tény, hogy nem működik, amit hirdetnek. Jézus nem valami csodalámpás
dzsinnt adott nekünk, aki bármikor előugrik és teljesíti legvadabb, a legképtelenebb kívánságainkat is.

Az ősi és modern irodalomban számtalan történetet olvashatunk olyan személyekről, akiknek hirtelen teljesítik
egy vagy több kívánságát. Minden történet főszereplője rossz véget ér. A szerencsétlenség tulajdonképpen a kí-
vánságuk következménye, és a legtöbb esetben a tanulság a kapzsiságot hangsúlyozza ki. Sokszor utalnak az
elszigeteltségre is. Ha úgy kívánunk valamit, hogy nem vagyunk tekintettel a köröttünk levő világra, akkor nem
tartjuk tiszteletben a nagyobb családot, Isten családját.

Sajnos azok, akik a „kérjetek és megadatik" szavakat hajtogatják és azonnali csodára számítanak, nem is sejtik
a gondolat eredeti összefüggéseit, miszerint, ha jó és felelősségteljes életet élünk, akkor „kérhetünk", s ha
harmóniában éltünk az isteni tervvel, akkor meg is kaphatjuk a méltó jutalmunkat.

Ez rendkívül jó hír. Jézus arra tanít, hogy tökéletesítsük a lelkünket, s válaszoljunk Istennek, ezáltal megkapjuk a
kulcsot a világegyetem titkaihoz. Ha betartjuk a szabályokat, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van.
Jézus ehhez is megadta a szükséges eszközöket.

A Miatyánk segítségével minden ajtó kitárulhat előttünk.

KÖTELEZZÜK EL MAGUNKAT

Meg akarja változtatni az életét, hogy mindennap boldogan, izgatottan, könnyű szívvel ébredjen Meg akarja
változtatni a környezetét, segíteni akar másoknak, hogy ők is megtalálják a boldogságot és a szabadságot?
Megteheti, de ehhez el kell köteleznie magát. Itt és most el kell döntenie, hogy szívét-lelkét ennek az imádkozási
gyakorlatnak fogja szentelni, ám amint a későbbiekben, a hatodik sziromról szóló fejezetben olvasni fogja, az
elégedettség az ördögtől ered. Minden, ami gátol bennünket a felsőbb célok elérésében, megzavarja hitünket, a
gonosz műve. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elégedetten végigrobogjunk az életen. Amint a
gyakorlatban is megtapasztalja ennek az imának a hatásait, biztosan elmúlik az elégedettsége is.

Egy bölcs mester egyszer azt mondta: „Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek bennük." Ezzel a lelki
gyakorlattal képes lesz hálát adni a megtapasztalt sikerekért, felismer minden szinkronicitást. Minél inkább
felismeri a történések isteni hátterét, annál gyorsabban következnek majd be a pozitív változások. Olyan, akár a
varázslat. Csak éppen sokkal jobb.
 Jézus gyakran emlegette, hogy olyanokkal beszél, akiknek van fülük a hallásra és szemük a látásra. Nem
könnyű felfogni a sorokban rejlő fontos üzeneteket, ám a végén minden képzeletet felülmúló jutalomban lehet
részünk. Ez az ima oly tökéletes, hogy műveltségi szinttől függetlenül mindenki megtalálhatja benne a
követendő ösvényt.

Jóllehet Jézus Krisztus tanította ezt az imát, nem csak a keresztények használhatják. Jézus nem különböztette
meg az embereket, tanításaiban azt hirdette, hogy Isten országának kapuja mindenki előtt nyitva áll. Az imád-
kozási gyakorlatot megosztottam zsidó, buddhista, sőt nem hívő barátaimmal is, és mindig eredményes volt.
Nem kell okvetlenül kereszténynek lenni ahhoz, hogy higgyünk egy magasabb hatalomban.

Jézus, az isten, ember, próféta, tanító rengeteget változtatott a világon. A történelem során senki sem volt ilyen
nagy hatással rá, senkiről sem írtak ennyit. Ebben a kötetben Máté és Lukács evangéliumaiból, valamint néhány
kora keresztény írásból fogok idézni, melyek meghatározták szellemi fejlődésemet, amikor bejártam a középkori
misztériumok labirintusát.

„Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. {...}
Hanem a ki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki
magát megalázza, felmagasztaltatik", olvasható Máté 23. rész, 8-12-ben. írás közben mindvégig szem előtt
tartottam e sorokat. Nem vagyok sem guru, sem mester, sem valami new age-es vezető, csupán az igazságot és
békét keresem, Istenért teszek mindent, amit teszek. Igyekszem testvérként végigvezetni mindenkit ezen az
ösvényen, megosztom a tapasztalataimat az emberekkel, mert ez az ima és a hozzá tartozó lelki gyakorlat
teljesen megváltoztatta az életem. Szeretném, ha mások sokkal rövidebb idő alatt juthatnának hozzá ezekhez az
információkhoz. A világ egy kritikus tömeg, gyorsan meg kell tisztítanunk a dolgokat; először a saját életünket
kell megváltoztatni, majd következhet a globális átalakulás. Nincs időnk arra, hogy mindenki lassan, a maga
tempójában tanuljon!

A huszonegyedik században olykor hasonlóan nehéz körülmények között érnek Jézus szavai, mint annak
idején: újságjaink háborúról, éhínségről, népirtásokról, bűnözésről, gazdasági összeomlásról, korrupcióról
tudósítanak. A Miatyánk azonban manapság ugyanolyan időszerű, mint amikor Galileában és Jeruzsálemben
mondták.

A Miatyánk segítségével képesek leszünk mennyországot varázsolni a földre. Könyvtárnyi köteteket tölthetne
meg ennek az alig néhány soros imának az értelmezése. A nagy középkori elmék azonban megfejtették a
jelentését, s katedrálisaik köveiben, tanításaikban örökül hagyták ránk.

KÖVESD A RENDET - ÉS CÉLLAL ALKOSS

A Miatyánk hat fő tanítást tartalmaz; a hetedik a szeretet, melynek ima közben mindvégig jelen kell lennie. A hat
tanítás megfelel a chartres-i labirintus rózsájának hat szirmával. Fontos, hogy ezeket a leckéket egymás után
gyakorolja, és ne ugorjon hirtelen a bőséget jelképező negyedik sziromhoz, míg végig nem csinálta az előző
hármat (hit, lemondás, szolgálat).
A negyedik lecke csak az első három gyakorlat után lesz hatásos. Hit, lemondás és szolgálat nélkül nem
részesülhet a bőség csodájában minden erőfeszítés nélkül.

Oka van annak, hogy a bőség nem az első, hanem a negyedik a sorban. Az olyan lenne, mintha egy kamaszt
minden előképzés nélkül doktori iskolába küldenénk, ahol kellő tudás híján képtelen lenne felfogni a bonyolult
információkat.

Semmi sincs ingyen, még lelki téren sem! Ám, ha keményen megdolgozunk valamiért, sokkal jobb érzés tölt el,
amikor megkapjuk.

Tehát amint elérjük a negyedik szirmot, összpontosítsunk a bőség-technikára, amely valószínűleg a legerősebb
eszköz lesz, amit valaha is megtapasztaltunk. Azonban az első három szirom nélkül mit sem ér az egész. Ha
mind a hat szirmot uraljuk, képesek vagyunk kiválasztani azt, amelyre az adott helyzetben szükségünk van, ám
kezdőként sorban, sziromról sziromra kell haladni. A rózsa a szirmok végeredményét jelképezi.

Jézus maga is óvott bennünket a fölösleges ismétlésektől. Ha minden érzés vagy megértés nélkül mormoljuk
egymás után az imákat, az bizony fölösleges ismétlésnek számít. Teljesen felesleges és értelmetlen, ráadásul
sértő az isteni intelligencia számára. Ha unottan motyogjuk az imát, hiányzik a lélek a szavainkból, és ezzel nem
érjük el a célunkat.

Ezért, ha vállaljuk ezt a gyakorlatot, mutassunk egy kis szenvedélyt, és vegyünk komolyan minden lépést.

Fogadjuk meg, hogy a mai naptól intelligensen, szívvel-lélekkel fogunk imádkozni, s használjuk a bennünk
rejlő készségeket, hogy az ima erejével tökéletes, gazdag, boldog, szeretetteljes életet alakítunk ki magunknak.
Mennyei Atyánk boldog, ha gyarapodni látja gyermekeit, s a Miatyánk olyan, akár egy kézikönyv a
gyarapodáshoz.

A FOLYAMAT

A kötet fejezeteiben az ima egy-egy fontos sorával foglalkozunk. A fejezeteken belül egy sor kérdés és feladat
segítségével próbálom rávenni az Olvasót, hogy mélyebbre ásson a szívében és elemezze az életét. A
fejezetekben meditációk, állítások és egyéb javasolt tevékenységek olvashatók, melyek segítenek rögzíteni az
imában rejlő tanításokat. Egyik egyszerű, a másik nehéz lesz, így több időre és türelemre lesz szükségük, hogy
megtanulják azt a lépést. Nem vagyunk egyformák, így a jelenlegi életkörülményeinktől függ, milyen gyorsan
sajátítjuk el a gyakorlatokat. Azt javaslom, kézzel vagy elektronikusan jegyezzen fel minden kérdést és választ
egy naplóba. Később, ha elolvassa a jegyzeteit, láthatja, milyen haladást ért el.

Többféleképpen is gyakorolhatunk a hatszirmú rózsa ábrázolásával. Vizuális kapcsolatként használhatjuk a

könyvben bemutatott illusztrációkat, vagy ellátogathatnak a honlapomra, ahonnan kinyomtathatják a rózsát, s
feltehetik a falra vagy az íróasztalra. Jómagam vásároltam egy hatszirmú rózsával díszített imaszőnyeget, így
imádkozás közben sziromról sziromra haladhatok, akárcsak a középkori iskolák növendékei. A kertemben is
kiraktam kövekből egy hatszirmú rózsát. Ez egyrészt jó szórakozás volt, másrészt nem került semmibe. A másik
olcsó megoldás, ha egy külső felszínre vagy egy szőnyegre krétával megrajzoljuk a rózsát. Legyenek kreatívak
és gondoljanak arra, hogy a kreáció, az alkotás is Istentől származik, így a kreativitásunk alkalmazása során az
Úrhoz is közelebb kerülünk.

Minden fejezetben közzéteszek néhány gondolatot, melyek segítenek a különösen nehéz elemekkel való
munkában. Például az ötödik sziromról, a megbocsátás ösvényéről szóló fejezetben arra emlékeztetnek, hogy ő£
emberek minden tőlük telhetőt megtesznek av^ak amijük van. Mindig ezt a mantrát mondogatom, ha valaki
elkeserít vagy csalódást okoz, legyen az egy jó barát, vagy egyszerű bolti eladó, aki nem végezte túlságosan
lelkesen a munkáját. Meg fognak lepődni, mekkora segítséget jelentenek ezek a kijelentések a nehéz
helyzetekben. Azt javaslom, nyomtassák ki őket, s helyezzék el jól látható helyekre, mint például a
számítógépre, fürdőszobai tükörre. Ez különösen akkor hasznos, ha barátaival, családjával közösen végzi ezt a
folyamatot, akik megértik és támogatják ennek az új filozófiának az elsajátításában.

Mindenkit arra buzdítok, hogy beszéljék rá barátaikat, ismerőseiket, hogy önökkel együtt lépjenek rá erre az
ösvényre. Minél többen támogatják ebben a folyamatban, annál gyorsabb és látványosabb lesz az eredmény.
Ahogy leírtam ezeket a sorokat, egy barátomnak panaszkodtam valamelyik ismerősömre, aki rengeteg
feszültséget okozott a családunkban. Nekem valószínűleg az a feladatom, hogy az álnok módon viselkedő
embereket is próbáljam meg szeretni. Nehéz feladat, ám a barátom azonnal helyre tett, amikor megjegyezte,
hogy ez nem volt éppen szeretetteljes vagy megbocsátó. Igaza volt. A harag haragot szül, ahogyan a
megbocsátás is megbocsátást generál. Szerencsére volt egy társam az ösvényen, aki segített nekem
megbocsátássá alakítani haragomat.

Másvalaki talán végighallgatott volna, majd tovább gerjesztette volna a feszültséget. Táplálta volna a haragomat,
így a negatív energiák sem csökkentek volna. Általában ez történik.

Hallgassanak a Miatyánk tanításaira, még nehéz helyzetben is. Különösen akkor.

Gyakran kerülünk nehéz, embert próbáló helyzetbe. Tudom, én szinte minden nap megtapasztalom. Senki sem
szent, és a többségünk nem is pályázik erre a tisztségre, a mártírság nehézségeiről már nem is beszélve.

Azonban, ha változtatunk a viselkedésünkön, jobb emberek lehetünk. Nem befolyásolhatjuk mások viselkedését,
de uralkodhatunk a saját tetteinken, és szeretettel, megbocsátással, harmóniával jobb környezetet, sőt világot
teremthetünk magunknak. Hihetetlen, mennyire megváltozik az életünk. Ha felfogjuk végre az imában rejlő
tanításokat, a világot is képesek leszünk megváltani.

A MIATYÁNK MINDENNAPI ALKALMAZÁSA

Mostantól mindennap lassan, érthetően mondja el a Miatyánkot, s közben gondolkodjon el minden sor, minden
szó értelmén. A következő fejezetekben részekre osztjuk és elemezzük az imát. Remélem, Önöknek is
ugyanannyi örömöt és jólétet hoz majd, mint nekem, de mindenekelőtt azt kívánom, értsék meg, mekkora
ajándékot hagyott ránk örökül Jézus ezzel az imával.

Fejezetről fejezetre haladva látni fogják, hogy bizonyos dolgok pontosan ráillenek a jelenlegi problémáikra.
Összpontosítsanak azokra az elemekre, melyek tovább viszik, és mindennap próbáljanak meg időt szakítani az
imádkozásra. Nem kell hosszú folyamatnak lennie. Néha több időt, máskor kevesebbet töltünk el imával. Nincs
ezzel semmi baj. És ha azt mondanám, hogy abszolút mindent megkaphatnának, amit csak akarnak, napi öt-tíz
perces imádkozásért cserébe, akkor, ugye, megtennék?

Ha rossz kedvem van, haragszom vagy semmi sem alakul úgy, ahogyan terveztem, azért van, mert
elmulasztottam az imát. Ha elfelejtem elvégezni a lelki gyakorlatot, máris belesüppedek a sötét, mindent elnyelő
hangulatba. Elvégre én is túl sokat vállalok, sietek, mint mások. Iskolába viszem a gyerekeket, megsétáltatom a
kutyát, betolom a vacsorát a sütőbe, megírom a napi penzumom, elolvasom azt a rengeteg e-mailt, amit írnak
nekem, de közben szakítok egy kis időt magamnak és Istennek.

Nem találhatjuk meg a lelki békét, s a nagy változások is csak akkor következnek be, ha nem hanyagoljuk el a
gyakorlatokat. Legyen időnk magunkra. Én olykor este vagy éjszaka végzem el, amikor mindenki alszik, és a
ház is elcsendesedett, máskor ezzel kezdem a napot. Napszaktól és időjárástól függően a házban vagy a
szabadban imádkozom. Ha ünnepélyesebb légkört akar, készítsen egy kis oltárt a szobájában, vagy alkosson egy
hatszirmú rózsát a kertben. Lehet egyszerű vagy díszes környezet, ahogy jólesik. Ebben a folyamatban csakis az
ön elszántsága számít. Ezzel saját magának, a szeretteinek és Istennek tartozik.

Íme az alaplépések a rendszeres imához:

• Minden nap pontosan ugyanúgy kezdődjön. Vegyen néhány mély lélegzetet. Lazítson. Minden lélegzetvé-
tellel hagyja szétfoszlani a nap feszültségét, s a maradék rosszat hangosan fújja ki magából. Tudatosítsa
magában, hogy most belép egy szeretetteli helyre, ahol Isten hallja és érzi minden szavát.

• Mondja hangosan, lassan és érzéssel az imát anélkül, hogy megállna. Aztán mondja el még egyszer, s ezúttal
képzelje maga elé a hatszirmú rózsát. Mindegyiknél álljon meg, s gondolkodjon el a hat tanításon (a következő
fejezetekben ezekről is szó esik). Ha több feladata van egy-egy sziromnál, imádkozzon. Beszéljen Istennel,
mondja el neki, mire van szüksége, mi bántja.

Ha valamelyik tanításnál úgy érzi, nincs különösebb problémája, térjen rá a következőre.

• Hagyja, hogy a napok történései befolyásolják az imádkozási folyamatot. Néha Isten kezébe kell adnia az
aggodalmait. Máskor meg kell szabadulnia a haragtól és irigységtől, s kérnie kell a megbocsátást.

• A könyvben olvasható tanácsok segítségével összpontosíthat a fontos dolgokra, s ha szükségét érzi, mondjon
még más imákat is.

• Minden alkalommal fejezze ki az Isten iránti szeretetét és háláját. Én így szoktam befejezni a Miatyánkot:
„Legyen meg a Te, nem az én akaratom."

Minden alkalommal tekintettel vagyok a fentiekre. Minél inkább a mindennapjaink része lesz ez a gyakorlat,
annál természetesebbé és könnyebbé válik. Számomra a hosszas imádkozás pihentetőbb, mint egy élményfürdő.

Szánjon időt Istenre és önmagára. Ezzel a folyamattal eljut a csodák kiapadhatatlan forrásához. Isten hozta. Már
vártuk.

IV.
Mi az ima?

Csodálatos dolog történik, amikor imádkozunk; ezt nem tudom megmagyarázni. Nekem az is elég, ha nap mint
nap boldogan Isten színe elé járulhatok az imáimmal, ugyanakkor tudom, hogy az ima csodákra képes. Tudom,
hogy megváltoztatja az emberek életét és a világot. Nem a vakhit mondatja ezt velem, hanem az, hogy többször
is megtapasztaltam.

A teológusok könyvtárnyi anyagot írtak össze az imáról. Én a saját kis meghatározásomat írom ide:
Imával ünnepeljük Istent, s közben megerősítjük az isteni erő és a sorsunk közötti kapcsolatot, hogy olyan
világot teremtsünk a földön, akár az égben.

Ima közben megerősítjük a hitünket. Energiáinkat Isten, a jóság és mások megsegítése irányába küldjük, ami
csakis pozitív eredménnyel járhat. Ha másokért imádkozunk, sokszorosan növeljük ezt az erőt. Amikor Shane az
intenzív osztályon volt, az egész világon minden felekezetből imádkoztak érte az emberek. Biztos vagyok benne,
hogy ezek az imák is befolyásolták a gyógyulását. Számtalanszor voltam tanúja olyan csodáknak, melyek az
„imakörök" tevékenysége nyomán következtek be. Néhány évig házigazdája voltam egy hatszáz fős internetes
spirituális fórumnak, melyből aztán kialakult egy imacsoport. Ha valakinek gondja volt, mindannyian
imádkoztunk érte, és sokszor megadatott nekünk, hogy megtapasztaljuk a fohászaink pozitív hatásait. Köteteket
tudnék írni ezekről a csodákról, és sosem fogynék ki a történetekből.

Az ima egyik leghatásosabb eleme a szeretet: az egymás és az Ur iránti szeretetünk, amit maga Jézus is
sokszor a két legfontosabb parancsolatnak tartott.

LEGYEN MEG A TE, NEM AZ ÉN AKARATOM

Nem állítom, hogy imádkozás közben kérnünk kell Istentől ezt-azt. Azt sem mondom, hogy nem szabad kérni,
de vigyázzunk, ne csak akkor imádkozzunk, ha szükségünk van valamire. Az ima közelebb hoz Istenhez, ezáltal
ünnepeljük az Úr jelenlétét az életünkben. Mindennap a puszta örömért kellene imádkoznunk, s ha rendszeressé
válik ez a gyakorlat, a fohászban megfogalmazott kérések is erősebbek lesznek.
Ha vakon kérünk valamit, nem jutunk közelebb Istenhez. Ez csak akkor történik meg, ha az imádkozást a
„Legyen meg a Te, nem az én akaratom" szellemében végezzük. Ezért is mondja el Jézus pontosan, hogy hogyan
kell imádkozni (Máté és Lukács evangéliuma).
Az isteni intelligencia végtelen és felfoghatatlan az emberi elme számára. Felfogjuk a végtelenséget, de nem
ismerhetjük meg. A hit egyik jellemzője, hogy szó nélkül tudomásul vegyük, hogy Isten sokkal több, mint amit
el tudunk képzelni. Eltűnődöm a naponta bekövetkező szink-ronicitásokon, melyek segítségével eljutunk a
számunkra megfelelő helyekre; elképzelem, micsoda isteni munka folyik a háttérben, hogy összhangba kerüljön
a magam és a mások élete. Beleborzongok.
A minap láttam a tévében egy ateista komikust, aki gúnyt űzött az ima erejéből. Azt kérdezte, hogyan képes
Isten milliárdok imáját meghallgatni, akik ráadásul különböző nyelveken motyogják a magukét. Hogyan képes
foglalkozni a kérésekkel?
Hitetlen komikusunk olyat kérdezett, ami még a hívők fejében is megfordul olykor. Én erre azt válaszolom,
hogy Isten meghallgatja az imáinkat és válaszol is rájuk - ha megfelelő módon adjuk elő a kéréseinket. Vagyis a
megfelelő nyelven kell szólni. Ha az imáink harmóniában vannak az isteni elmével, akkor meghallgattatunk, és
teljesülnek a kívánságaink. Megtörténnek a csodák.
Ami nincs összhangban Istennel - az önző, kapzsi, bűnös szándékú kérések -, meg sem hallgattatik. Ez a fajta
hamis imádság nem több ócska fecsegésnél.
Ha megfelelően akarunk imádkozni, csak kövessük Jézus tanácsait. Gyakran kérjük mások gyógyulását, s a
végén, amikor magunkért imádkozunk, mindig tegyük hozzá, hogy „legyen összhangban a Te isteni
akaratoddal". Én azt szoktam mondani, hogy „Legyen meg a Te, nem az én akaratom". A második (lemondás),
valamint a negyedik (bőség) sziromról szóló fejezetekben sor kerül még ezekre a kérdésekre. Ha megadóan
imádkozunk, s felfogjuk, hogy azért vagyunk itt, hogy létrehozzuk a földi mennyországot, akkor meghallgat
bennünket az isteni elme.
 URAM, TANÍTS MEG MINKET IMÁDKOZNI

Jézus sokat mesélt az ima természetéről, különösen Galileában, amikor először elmondta követőinek a Hegyi
beszédet. Ez a beszéd mintegy összefoglalja Jézus tanításait, melyekben egyszerűen, tisztán adta tovább az élet
titkait. A Miatyánk azonban Jézus szolgálatának legfontosabb tanítása.
Máté evangéliumában Jézus pontosan elmondja, hogyan kell imádkozni:

És amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletén
fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek... Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső
szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És amikor
imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért
hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek,
mielőtt kérnétek tőle.
Ti ezért így imádkozzatok:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te

országod;
l-egyen meg a te akaratod,
Mint a mennyben úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
Es bocsásd meg a mi vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk azoknak,
A kik ellenünk vétkeztek;
Es ne vígy minket kísértetbe,
de szabadíts meg minket a gonosztól
Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké.
Amenl
Hangsúlyozom, hogy a különböző fordításokban a „kísértet" szó „kísértés"-ként szerepel. Ugyancsak érdekes,
hogy Jézus a megbocsátásról szóló erőteljes emlékeztetővel zárja a Miatyánkot.

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti
vétkeiteket."

Később, Lukács evangéliumában Jézust megkéri az egyik tanítványa, hogy tanítsa meg imádkozni. Ekkor az
Úr a Miatyánkkal válaszol. Tökéletes ima, az egyik legnagyobb szellemi-lelki ajándékunk, amiben valaha
részesültünk.
Nincs ebben semmi rejtély, semmi titok. Jézus szó szerint szétkiáltotta a hegytetőről azokat a varázsszavakat,
melyeknek segítségével tökéletes boldogságban és végtelen bőségben élhetjük le az életünket. Kétezer évvel
később végre ideje, hogy meg is hallgassuk a szavait.
 V

„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek."

(Jeremiás 1:5)
Az első szirom — a Hit

A rózsa első szirma ezeknek a soroknak felel meg:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved.

A hit az átalakító spirituális gyakorlat alapja, minden ima kiindulópontja. Ez az első lecke, ahol meghatározzuk
a hitünket és Istennel való kapcsolatunkat. Minél erősebb az alap, annál szilárdabb a szerkezet, melyre
építkezünk. Az első sziromról szóló leckében arra kérek mindenkit, hogy elmélkedjen arról, hogy ki és mi Isten
az életében, majd válaszoljon egy sor kérdésre, amelyek a hite mélységére hivatottak rávilágítani. Fontos, hogy
szoros kapcsolatot létesítsen a Teremtővel, mielőtt továbblépne az első sziromnál várakozó lényegi kérdéshez:
Miért van itt? Mi az élete értelme? Mi a szerepe és célja Isten tervében?
Az első szirom tanulsága, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy mi is részei vagyunk a Teremtő mesteri
tervének. Nekünk is megvan a magunk szerepe, s már születésünk előtt „ígéretet" tettünk Istennek. Rá kell
jönnünk, milyen ígéretet tettünk, s milyen szerepet vállaltunk. Vajon a mostani életünk összhangban van ezekkel
az ígéretekkel?
Ezek után el kell tűnődnünk a hitünk emberi aspektusán: a magunkba és embertársainkba vetett hitünkön.
Ugye, mondtam, hogy mélyre kell ásnunk.

MI ATYÁNK

Mi Atyánk... nem túl forradalmi... Pedig az, sőt Jézus idejében mindenképpen az volt. E két, látszatra oly
egyszerű szó tökéletesen kifejezi, mi és ki számunkra az Isten: ő a mi atyánk.
Jóindulatú szülő, tökéletes, isteni atya, aki feltétel nélkül szeret bennünket. Jézus ezzel a két egyszerű szóval
mutatott rá, hogy Isten nem valami féltékeny zsarnok; nem félni kell tőle, hiszen ő egy szerető és oltalmazó lény.
Egy ilyen kijelentés Jézus idejében valóban forradalmi, sőt veszélyes is volt. Akkoriban az Ótestamentum Istene
félelmet és megtorlást hirdetett, az az Isten féltékeny, mindenek felett álló volt.
 Mielőtt továbblépnénk, szeretnék kitérni egy érdekes témára, mely a huszonegyedik században egyre nagyobb
teret kezd hódítani. Harris Poll nemrégiben elvégzett kutatása szerint a megkérdezett amerikaiak több mint fele
úgy vélte, Isten nem feltétlenül férfi. Mindössze 34%-uk mondta, hogy határozottan férfi. Egyre többen vélik
úgy, hogy Isten egyszerre férfi és nő. Más szóval, ha létezik egy atyánk, akkor létezik egy anyánk is? Es ha igen,
akkor nem kellene őt is bevenni az imába? A modern teológusok szerint az imádság korai arámi és szíriai
változataiban anyaként és atyaként utaltak Istenre.
Gondoljunk csak bele, ha segítségre volt szükségünk, egyformán közelítettük meg a szüleinket? Vagy kéréstől
függően másképp beszéltünk velük? Ha pénz kellett, apához, ha szeretetteli ölelés, akkor anyához futottunk? Ez
a megkülönböztetés az apa és anya archetípusa: az apa a gondoskodó, az anya a tápláló fél.
Ha a rózsa eredeti, középkori tanításait vesszük figyelembe, akkor továbbra is hímneműként utalok Istenre, az
Atyánkra. Imájában Jézus is így tett.
Ha ön azon milliók egyike, akik egyszerre férfinak és nőnek is tekintik Istent, akkor próbálják meg úgy
felfogni a Miatyánkot, mint az édesapjukhoz szóló kérést.
Istennek nem számít, hogyan fogják fel ezt az imát. Mint mondtam, Ő se nem féltékeny, se nem rosszindulatú.
Ő a szeretet és gondoskodás esszenciája.
A rózsa első szirmánál elmélkedhetünk a hitünk mélységén, Isten lényegén.

Gyakorlat: Milyen a kapcsolata Istennel?

Kérem, feleljen őszintén ezekre a kérdésekre:

• Ön szerint hogyan néz ki Isten?

• Számít önnek Isten neme? Ön szerint Isten férfi, nő, vagy mindkettő? Vagy egyik sem?
• Tiszteletben tudja tartani mások istenképét akkor is, ha más, mint az öné?
• Ha imádkozik, atyaként fordul Istenhez?

Ha atyánkként tekintünk Istenre, egy újabb kulcsot kapunk a bölcsességhez: azt, hogy ami a szülőben, az
benne van a gyerekben is. Ahogy itt, a földön továbbvisszük a szüleink jellegzetes vonásait, a mennyei atyánk
jellegzetességei is bennünk vannak. Nem vagyunk Isten, csak a sarja, ezért bennünk rejlik a mennyei eredetünk
természete. Egy régi ír mondás szerint „ami a macskában van, az már a kiscicában is megvan". Jézus is ezt
mondja, amikor megkérdezi: „Vajon szednek-e tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?" Aztán ezt mondja: „így
minden jó fa jó gyümölcsöt terem." Arra is figyelmeztet, hogy a gyermek mindig a szülő lényegének a
kifejezése.
így a világegyetem mindenható, mindentudó, mindenütt jelen lévő hatalma a mi atyánk, aki a legjobbat akarja
nekünk, és segít megtalálni a boldogságot. Nem elérhetetlen, sem valami félelmet keltő vénember a fellegekben,
nem is diktátor. Ő a mi atyánk, aki szeret minket és gondoskodik rólunk. Nincs szükségünk közvetítőre, hogy
beszéljünk az atyánkkal, hiszen ő is azt akarja, hogy érezzük a szeretetét, és cserébe a mi szeretetünket is meg
akarja tapasztalni. Imádkozáskor létrehozhatjuk ezt a kapcsolatot.
A Miatyánk legelső szavai meghatározzák az alaphangot, és megkapjuk a legfontosabb üzenetet; Jézus nem
azt mondta, hogy „én Atyám", hanem „mi Atyánk". Többes számban, hogy mindenkit beleértsen. Pontos,
szándékos szóválasztás, mellyel azt hangsúlyozza, hogy mindannyian testvérek vagyunk az Úrban. Egyetlen atya
gyermekeinek kell hogy lássuk magunkat, és ebből következően embertársainkkal is testvérekként kellene
viselkednünk. Földi szüléinkhez hasonlóan mennyei Atyánk is azt szeretné, ha gyermekei harmóniában élnének.
A többes számmal Jézus azt is érzékelteti velünk, hogy tőle sem maradunk elszigetelve. Jézus nem áll
felettünk, nem érinthetetlen, sőt mellettünk van, akár egy testvér, s velünk együtt tiszteli az Úr isteni akaratát,
intelligenciáját és szeretetét. Jézus azért jött közénk, hogy irányítsa lépteinket ebben a folyamatban. Ő a mi
idősebb, bölcsebb, védelmező bátyánk.
 A nyitó szavaiban Jézus máris kihangsúlyozta a Miatyánk egyetemes voltát. Egyek vagyunk, Isten egyetlen
nagy családja.

Gyakorlat: Ölelje magához az Isteni Atyát és Földi Testvéreit

Kérem, feleljen őszintén ezekre a kérdésekre:

• Hogyan változtatta meg a hithez való viszonyát az, hogy jóságos szülőként tekint Istenre?
• Az atyai Isten hogyan változtatta meg az emberekhez fűződő viszonyát?
• Milyen érzés fivérként, egyszersmind teljesen elérhető erőként tekinteni Jézusra?
• Amikor testvérként tekint embertársaira, milyen faji, vallási, nemi, osztálybeli vagy egyéb előítéletei
támadnak? Legyen őszinte. Úrrá tud lenni ezeken a fentiek fényében?

Ha előítéletei támadnak, ismételje el ezt a mondatot:

Egy család vagyunk. Minden férfi és nő a testvérem Isten színe előtt.

A MENNYBEN

Hol lakik az Atya? És miért hangsúlyozza ki az ima?

A Miatyánknak ez az eleme arra emlékeztet, hogy mi a földi létet választottuk, míg Isten a mennyből irányítja
a lépteinket. A mennyország a lelki tisztaság és tökéletesség helye. Mi is erre törekszünk, míg a föld buktatókkal
teli, tökéletlen hely. Isten a mennyekben lakozik, ahol a válaszok vannak, ám a föld tele van megválaszolatlan
kérdésekkel.

Azért vagyunk a földön, hogy tanuljunk. Isten a mennyben van, hogy tanítson. E z az
isteni rend.

Azért vagyunk ott, mert úgy döntöttünk, hogy megtanuljuk a leckét, s idelenn megtanulunk az Úr méltó másai
lenni. Ez az Atyának tett egyetemes ígéret első része: tökéletesítjük a lelkünket, mialatt harmóniában, mások
szolgálatában élünk azokkal, akik hasonlóképpen cselekednek.
Isten szerető szülőként a legjobbat akarja nekünk, ezért olykor megnehezíti számunkra a tanulást. Előfordult
már, hogy teljes lelkéből imádkozott valamiért, mégsem kapta meg? És később - néha évek múlva - rájött, hogy
jó oka volt annak, hogy nem talált meghallgatásra az imája?
Három fiú édesanyja vagyok, ketten közülük kamaszok. Szavakkal ki sem fejezhetem, mennyire szeretem
őket, de olykor olyat kérnek tőlem, amiről tudom, hogy nem biztonságos vagy nem tesz jót az egészségüknek.
Ilyenkor nemet mondok, mint minden felelősségteljes szülő. A saját védelmükben teszem ezt.
Bizonyos értelemben mi is kamaszok vagyunk az Úr szemében, aki a mi érdekünket nézi, amikor nem teljesíti
a kérésünket. Senkit sem szeretnék megbántani ezzel a hasonlattal, ez a hasonlat spirituális jellegű. Higgyék el,
én is így érzem magam, és életem során mindössze egy emberrel találkoztam, akit felvilágosult mesternek
tartottam. Természetesen sokan hirdetik magukról, hogy azok, de az már más lapra tartozik.
Fülöp evangéliumában az áll, hogy ami az apáé, az a fiúé, ám csak akkor kapja meg örökségét, ha felnő. Az
utunkba kerülő akadályokkal Isten csak azt akarja tudtunkra adni, hogy ne térjünk le a számunkra kijelölt
ösvényről.
És van még egy jó hírem: minél többet imádkozunk, annál szorosabb kapcsolatot építünk ki az Úrral, s annál
kevesebb csalódás ér majd bennünket. Ha összhangban maradunk a magasabb céljainkkal, kevesebb külső
ellenállásba fogunk ütközni. Ez már a földi mennyország kezdete.
 SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED

A „szenteltessék" szó azt jelenti, hogy Isten neve szent. Ez nem egyszerűen figyelmeztetés, mint az „Isten nevét
szádra hiába ne vedd!" parancsolat, hanem arra utal, hogy ha felidézzük Isten szeretetét és jelenlétét, minden
alkalommal szent helyet hozunk létre magunk körül. A szavainkban erő van, így ha Istenhez szólunk, szeretettel
tegyük!
Ám Isten nevének szentsége a jelentésében is rejlik. O mindent tud, és mindent lát, amit mi nem. Ez a hit
egyik alappillére, s ha képesek vagyunk megérteni ezt, akkor azt is megtanuljuk, hogy szerető szülőként bánik
velünk, mert ő átlátja az életet és teremtést.
Néha nem tudhatjuk, miért nem kapunk választ, de Isten tudja, milyen hatással lehetnek másokra a vágyaink.
Nem foghatjuk fel az isteni akarat nagyságát és a mi szerepünket, de tudnunk kell, hogy fontos helyet foglalunk
el az Úr tervében, ami megszilárdítja spirituális és fizikai jövőnk alapjait.
Azzal, hogy felidézzük Isten szent nevét, megszentelt helyet képezünk, melyben imádkozunk. Ezzel a sorral
megidézzük Istent és megalapozzuk az imádság folytatásának a helyszínét, ahol megerősítjük az Úr iránti
elkötelezettségünket, mialatt előadjuk a kívánságainkat, hogy meghallgatásra leljenek.

AZ ÉLET TITKA

„Teljesítsd meg az Úrnak tett esküidet."

Máté 5:33

Az első szirom útján azt a feladatot kaptuk, hogy vizsgáljunk meg mindent, amit a „hit" szó jelent: az Istenbe,
egymásba és önmagunkba vetett hitet. Amikor megosztom másokkal is ezt a folyamatot, mindig rájövök, hogy a
zarándokok többsége is ugyanezzel az elemmel szembesül.
El kell fogadnunk, hogy ez a spirituális fogalom rendkívül fontos a hitünk szempontjából ahhoz, hogy tovább
léphessünk. Ez az élet igazi titka. Felkészültek rá?

Ígéretet tettek Istennek, hogy eleget tesznek egy sor kötelezettségnek és a földi életükben
meghatározott feladatuknak.
Az már a szabad akaratunkon múlik, hogy hogyan tesszük meg, de mindez igen nagy
jelentőséggel bír a boldog és teljes élethez vezető úton.

Különlegesek és egyediek vagyunk. Mi akartunk itt lenni, mert ezáltal így megtehetjük azt, amire csakis mi
vagyunk képesek, valamit, ami az Istennel kötött megállapodásunk tárgyát képezi.
Mi lenne az?
Azt tapasztaltam, hogy vannak, akik pontosan tudják, mi dolguk ezen az úton, másoknak azonban sejtelmük
sincs róla. Nagyon kevés a lefedetlen terület. Ha ön tudja, mi a feladata ezen a világon, akkor őszinte
elismerésem! így egy lépéssel közelebb került a beteljesüléshez, de mindenképpen el kell végeznie ezt a
gyakorlatot ahhoz, hogy a megértés újabb és magasabb szintjére emelkedhessen.
A többség, akik nem tudják, mi a céljuk a világban, fel kell hogy mérje a sorsát érintő lényeges kérdéseket.
Kezdje az álmaival és vágyaival. Ezek legyenek az útjelző táblái.

A z álmok nem a véletlen művei.

A lelke az álmai segítségével arra figyelmeztetik, hogy azért van itt, hogy teljesítse az Istennek tett ígéretét.
 Gyakran már gyermekként megkapjuk az életcélunk be-teljesítéséhez szükséges megoldásokat. Egyesek
szeretnek énekelni, mások született vezetők, vagy a tudományok területén jeleskednek. Esetleg olyan, akihez a
többiek szívesen fordulnak tanácsért, vagy jól bánik a kisgyerekekkel, állatokkal. Vagy nagyon figyel a
részletekre, mások azonban szeretnek olvasni. Ezek a készségek és hajlamok meghatározzák a sorsunkat,
mintegy eleve elrendeltetik a küldetésünk.
Jómagam már harmadik osztályos koromban tudtam, hogy írni akarok. Heves vérmérsékletű ír családból
származom, s a nagyszüleim mindig gyönyörű fényképekkel tértek haza írországi látogatásaikról, melyek
megmozgatták a fantáziám. Mindennap arról álmodtam, hogy egyszer ellátogatom az őseim földjére, de mivel
nem tehettem, novellát írtam egy kislányról, aki varázslat segítségével megtalálta a módját, hogy a világ bármely
pontjára eljusson.
Mrs. Margucci, a tanítónőm felfigyelt a művemre, és ezzel meghatározta az egész életem (a mennyországban
biztosan létezik egy különleges hely a tanítók, tanárok számára). I'elolvasta az írásomat, hogy az egész osztály
hallhassa, majd felhívta az anyámat, és elmondta neki, hogy tehetségem van az íráshoz. Akkor hasított belém a
gondolat, hogy író leszek, és folyton arról álmodoztam, hogy milyen is lesz az. Élveztem a történetek
megalkotását, s szívesen felolvastam őket a társaimnak meg a szüleimnek. Ezek a jelek eleve a későbbi
pályafutásomra utaltak. Ezt akartam tenni, mert ezért jöttem a világra. Ezért vagyok itt.
Később, amikor a lelki fejlődésem miatt végighaladtam a hatszirmú rózsán, meg kellett értenem, hogy az
Istennek tett ígéretem miatt lettem író. Az ima és élettapasztalataim révén rájöttem, hogy az lehetett az ígéretem,
hogy felkutassam a feledés homályába veszett történelmi tanításokat, s a világot megváltoztató emberekről írjak.
Emberekről, hiszen elsősorban az emberi oldalukat kellett kihangsúlyoznom, ígéretem szerint elő kellett ásnom a
múlt kollektív bölcsességét és örökségét, majd szórakoztató könyvek keretében másokkal is megosszam ezt a
tudást. Amint tudatosult bennem ez az ígéret, az írói karrierem is sínre került, és egymás után tapasztaltam meg a
csodákat. Az írás mindig is nagy örömöt jelentett számomra, de most eufórikus érzéssel töltött el ez a
tevékenység.
Ahhoz, hogy önök is rátaláljanak az ígéretükre, megtanítok egy „kék ég gyakorlatot", melynek segítségével
minden lehetségessé válik, így merjenek olyan szabadon álmodni, amennyire a képzeletük engedi. Ne szabjanak
határt a fantáziájuknak. Ha életük nagy álma egy világ körüli utazás, akkor valószínűleg ezt kell tenniük.
Megtalálják azt a munkahelyet, ahol megtehetik ezt, és még fizetnek is érte. Nekem ilyen állásom van.
Emlékeznek a harmadik osztályos történetemre? Eredetileg azért írtam, mert Írországba akartam menni, de nem
sikerült. Végül megszállottan foglalkoztatott ez a gondolat, ugyanakkor rámutatott az életcélomra is.
Folyamatosan utaznom kellett, hogy összegyűjtsem a megírásra váró történeteket. Ezek szerint az utazás iránti
vágyam nem a véletlen műve volt. Azok, akik nem szeretnek utazni, gyűlölnek repülni, vagy nem szívesen
ismerkednek más kultúrákkal, nem lelkesednének a munkámért, de számomra ez maga az áldás.
Egyszóval ne tétovázzanak, és merjenek álmodni. Ezért vannak itt.
Ne feledjék, sosincs túl késő rálépni az ösvényre. Sokan mondják, hogy túl öregek ahhoz, hogy változtassanak
az életükön. Butaság. Azonnal űzzék ki ezt a gondolatot a fejükből. Sosem vagyunk túl öregek, hogy megleljük a
hitünket és megtapasztaljuk a legtisztább boldogságot. Soha. És elvesztegetett idő sem létezik. Szabaduljunk
meg a régi, berögzült gondolatoktól, s ne legyen bűntudatunk a meg nem tett dolgok miatt. Életünk egyetlen
perce sem volt hiábavaló, mert minden egyes cselekedetünk segített azzá válni, akik vagyunk. Minden nap sokat
számít, és mondjunk hálát a megtanult leckékért, melyek segítenek célba érni.

A HIT SEGÍT BETELJESÍTENI A SORSUNKAT

Ha jelenleg olyan életszakaszban van, ami boldogtalanná teszi, akkor rossz helyen van, letért az ígéretét
beteljesítő ösvényről.
Íme egy lényeges igazság, melyen eltűnődhet:
 Az igéret beváltása sosem tesz boldogtalanná. A sorsunk megélése csakis örömöt hozhat.

A sors számos próba elé állíthat bennünket, de mindig boldogsággal tölt el, és állandóan jutalomban
részesülünk, ha megoldjuk az ígéretünk teljesítéséhez közelebb vivő feladatokat.
Olyan, akár egy állásinterjú, ami után sikeres, hosszú távú munkaviszony következik. Amikor megpályázunk
egy állást, munkaköri leírás is van hozzá. Az interjú során a leendő főnökünk felsorolja a feladatokat, mi igent
mondunk rájuk, s mindvégig bizonygatjuk, hogy nem is találhatnak nálunk alkalmasabb személyt erre a
pozícióra. Aztán felvesznek, és munkába állunk. Kiválóan teljesítünk, jól kijövünk a kollégákkal, így a főnök is
boldog. Ha jóindulatú, tisztességes ember, akkor fizetésemelést, előléptetést és egyéb juttatásokat is kaphatunk.
A jó főnök mindig tesz róla, hogy elégedettek legyünk, mert úgy teljes odaadással, szívvel-lélekkel dolgozunk.
Értik? Ebben az esetben az életünk a munkahelyünk, és Isten a főnök. Ha a megállapodás szerint teljesítünk,
mindenki boldog. Ha azonban olyan dolgokat teszünk, melyek nem tartoznak a munkaköri leírásunkba, akkor a
főnök elbeszélget velünk, hogy a helyes irányba terelje az energiánkat.
Sok embert ismerek, akik a szüleik vagy partnerük rábeszélésére olyan munkahelyet választott, amiben nem
leli örömét. Pedig stabil, előnyös állás, jobb nem is lehetne. Általában azért maradunk meg egy munkahelyen,
mert évekig keményen tanultunk érte, de a végén rá kell jönnünk, hogy tévedés volt az egész. Én hosszú éveket
húztam le vezetői állásban egy szórakoztatóipari cégnél, ahol a feszített munkatempó mellett nem maradt időm
az írásra. Képtelen voltam megvalósítani a kreativitásomat. Az utolsó két évben borzasztó migrén gyötört, és
semmilyen kezelés vagy gyógyszer nem segített. A lelki gyakorlatok során rá kellett jönnöm, hogy a
munkahelyem miatt fáj a fejem, mert akadályoz a küldetésem teljesítésében. Először megrémültem attól, hogy ha
tovább akarok lépni, akkor el kell hagynom a jól fizető, stabil állásom, de kiderült, hogy helyesen döntöttem.
Azóta soha sem volt migrénem.
A kapcsolatban élő párok számára is van egy fontos üzenet: a hitünket ki kell terjeszteni a partnerünk irányába
is, és ugyanolyan szenvedéllyel kell támogatni a sorsukat, mint a sajátunkat. Ez az üzenet a szülőkre is igaz.
Minden lehetséges módon támogassák gyermekeiket, de közben hagyják, hogy önmaguk lehessenek. Azt
akarjuk, hogy a gyerekeink sikeres és stabil életet éljenek, ugyanakkor fontos, hogy ne térítsük el a sorsuktól
azzal, hogy boldogtalan életet kelljen élniük. Több középkorú ügyvédet, orvost és mérnököt ismerek, akik
nyomorultul érzik magukat a bőrükben, pusztán azért, mert a pályaválasztásukkal a szüleik kedvére akartak
tenni.
Bátorság kell ahhoz, hogy az életünk derekán személyes vagy szakmai ösvényt váltsunk, ám amint
megfogadjuk Istennek, hogy eleget teszünk ígéretünknek, sorra megnyílnak az ajtók, melyek eddig zárva voltak.
Szó szerint csodás folyamatban lesz részünk. Lefogadom, hogy e sorokat olvasva sokan eltűnődnek azon, hogy
változtatni szeretnének az életükön. Olykor Isten gyengéden vállon vereget bennünket, de ha nem figyelünk rá,
erőteljesebbé válik a noszogatás.
Ahogy a jó szülők is inkább jutalomban részesítik gyermekeiket, mint büntetésben, Isten is örömteli
lehetőségekkel lát el bennünket. Nem örül, ha betegség vagy boldogtalanság gyötör. A döntés azonban a mi
kezünkben van.
Az emberi természet része, hogy ugrás előtt látni akarjuk a biztonsági hálót. Keményen dolgozunk, spórolunk,
s bízunk benne, hogy egy nap meglesz mindenünk ahhoz, hogy végre „azt tegyük, amit igazán szeretnénk".
Sajnos ez a terv ritkán válik be, mert nincs összhangban a spirituális tervvel. Isten is azokat részesíti előnyben,
akik elég bátrak teljesíteni az ígéretüket. Tulajdonképpen az ugrás energiája - az a bizonyos halálugrás -
generálja a biztonsági hálót. Egyfajta spirituális 22-es csapdája, ám a valóságban az erőnk és hitünk próbája. A
nagy tettek mindig nagy kockázatot igényelnek, ám ha összhangban vagyunk a sorsunkkal, akkor ez a kockázat
biztonsági hálóvá lényegül.
 Az egyik kedvenc filmem az Indiana Jones harmadik része, az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag,
amelyben a főhős meg akarja szerezni a Szent Grált. Az egyik jelenetben próbára tétetik Indiana Jones hite,
amikor a mélybe kell ugrania egy szikláról, ám az utolsó pillanatban megjelenik egy híd, s ő biztonságosan
továbbhalad, hogy beteljesítse sorsát. Szeretem ezt a jelenetet, de, kérem, ne feledjék, hogy ez csupán allegória,
és az Indiana Jones is csak egy film. Nem kell leugrani semmiféle szikláról. És ne is nevessenek. Beleestünk
abba a csapdába, hogy életünk nagy részét lélekölő munkával töltjük, ami nem tesz boldoggá. Azért vagyunk itt,
hogy éljünk, és nem azért, hogy túléljünk. Az Atya boldognak akarja látni a gyermekeit, és ha úgy látja, hogy
nem jó ösvényen járunk, mely szomorúvá tesz, akkor noszogatni kezd, hogy változtassunk a helyzetünkön. Ha
azonban nem törődünk a noszogatásával, legközelebb erőteljesebb figyelmeztetésben lesz részünk.
Megbeszéltem ezt Claire-rel, egy bölcs barátnőmmel, akivel nemrég franciaországi zarándokúton voltam.
Pszichológusként és életmód-tanácsadóként keresi kenyerét. Szerinte, ha Isten azt látja, hogy nem figyelünk rá, a
következő üzenete már sokkal egyértelműbb lesz.
Ugorj vagy lelöknek, szokta mondani Claire.

Gyakorlat: Miért vagyunk itt?

• Van valamilyen különleges, kiemelkedő tehetsége? írja le ezeket a tulajdonságait, valamint azt, hogy milyen
hatással vannak a hangulatára.
• Szenvedélyesen szeret bizonyos tevékenységeket? Sportolni, zenélni, utazni, számítógépezni? írjon róluk
részletesen, majd fogalmazza meg, hogyan válhatna valamelyikük az életpályájává. Ne akarjon realista lenni.
Az isteni intelligencia sokkal kreatívabb, mint gondolnánk. Koncentráljon arra, hogy milyen lehetne a
személyes és szakmai élete, de ne törődjön az odavezető lépésekkel. A részleteket bízza Istenre.
• Ön szerint milyen a tökéletes élet? írja le, milyen lenne egy tökéletesen boldog napja, reggeltől estig.
• Van valami, ami visszatartja önt az igazi életcéljától, ami boldogabbá tenné? Mik az akadályok? Olykor már az
is sokat számít, ha rájövünk, mi hátráltat bennünket. Ha például művész akar lenni, de az egészségügyi
juttatások miatt nem hagyhatja ott a jelenlegi állását, ne higgye, hogy nem kaphatja meg mindkettőt. Isten igen
kreatívan teljesíti az emberek kívánságát. A bőségről szóló fejezetben még szó lesz erről az igazságról.

íme egy utalás, hogy megértsük, mi is a küldetésünk ezen a világon:

Mindannyian, minden egyes élő emberi lény ígéretet tett, hogy

a sorsa részeként megteremti a mennyek országát a földön. Ez az ígéret egyetemes, mindannyiunkra
vonatkozik.

A hit segítségével bele is kezdhetünk. Beletelhet egy kis időbe, míg rájövünk, pontosan mi is a feladatunk, de
kezdetnek megalkothatjuk a küldetésünk nyilatkozatát, melyben kijelentjük, hogy azért jöttünk a világra, hogy
pozitív módon járuljunk hozzá az emberiség nagy családjához.
Gyakorlat: Küldetés-nyilatkozat

• Hogyan kezdhet bele egy tevékenységbe, amit szeret, s bizonyos mértékig másoknak is a hasznára válik vele?
Ez lehet pedagógiai, szórakoztató vagy inspirációs, de fontos, hogy jobbá legyen a világ, segítsen vele az
embereknek. Olyasvalami legyen, ami anyagilag annyira sikeressé teszi, hogy utána megerőltetés nélkül
jótékonykodhat, de lehet olyan tevékenység is, ami a másokkal való kommunikáción alapul. írjon a
lehetőségekről.
• Hogyan segítenek a fenti kérdésekre kapott válaszok abban, hogy megértse a küldetésünk lényegét? Más
szóval, milyen ígéretet tett Istennek az élete vonatkozásában? Ha a válasz nem eléggé egyértelmű, hagyjon
elegendő időt magának az elmélkedésre.
- Kérje az Urat, hogy emlékeztesse ígéretére. A válasz csodálatos módon érkezik majd. ' »)Ha még mindig nem
biztosak, miért vannak itt és milyen ígéretet tettek az Úrnak, akkor sincs semmi baj. Ezen a szinten azonban
tudniuk kell, hogy küldetésük és eleve meghatározott sorsuk van, s nyitottak ezek beteljesítésére. Egyelőre az is
elég, ha tudják, hogy dolguk van ezen a világon. Higgyenek magukban, higgyék, hogy minden cselekedetük
sokat nyom a latban, és értékesek a világegyetem számára.
Ha szükséges, ismételjék az alábbi mondatot:

Egyedülálló sorsom van, és naponta, újabb és újabb módokon mutatkozik meg a% odavehető út.

• írják le a küldetésüket. Ez a mondat tartalmazza az itt létük okát, az Istennek tett ígéretük mibenlétét, az ígéret
teljesítésének módját. Minden ilyen kijelentés személyes és egyedi, de mindnek tartalmaznia kell egy
kijelentést arról, hogy miért vannak itt, s meg kell erősíteniük az Istennek tett fogadalmukat, miszerint tejesítik
az isteni terv részét képező feladatukat. Ha továbbra sem sikerül, írják le a fenti mondatot, amit a mindennapi
imáikban is alkalmazhatnak. Olyan gyakran ismételjék, ameny-nyire csak szükséges.
• Bármikor képesek módosítani és javítani a küldetésükről szóló mondatukon. Minél többet imádkoznak, annál
tisztábban látják küldetésüket. Ezért hát készüljenek fel arra, hogy változtatni is kell rajta. Ezáltal már nem kell
félniük attól, hogy mi lesz, ha elrontanak valamit. Ne féljenek emiatt, csak vágjanak bele.

Az első szirom a lelki életünk alapját, a hitet jelképezi. Gandhi azt mondta: „Te magad légy a változás, amit a
világban szeretnél látni." Én merészen csak annyit tennék hozzá, hogy „És légy a változás, amit az életedben is
szeretnél látni". Éljük meg a küldetésünket, legyünk tudatában minden egyes nap. Ha döntés elé kerülünk a
személyes vagy szakmai életutunk során, először is tegyük fel a kérdést, hogy vajon melyik választás szolgálja
legjobban a célunkat. Ha így lépünk, biztosan helyesen fogunk dönteni.

Most, hogy feltártuk az Istennel való kapcsolatunk hátterét, és tisztáztuk, hogy milyen feladatunk van ezen a
világon, következhet a második szirom, a lemondás, a megadás. Ez kissé trükkös, ám amint megtanuljuk uralni,
olyan lelki szabadságban és lelki békében lesz részünk, amilyenről nem is álmodtunk. Elárulok egy titkot: ez a
kedvenc szirmom, s most már fel sem foghatom, hogyan élhettem nélküle.

„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok... Tekintsetek az égi madarakra,

hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak és a ti mennyei Atyátok
eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, a
ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? {...} Mert jól tudja a ti
mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. {...} Ne aggodalmaskodjatok tehát
a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől."
(Máté: 6:25-34)

A rózsa második szirma az ima következő szavainak felel meg:

Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod.

Ezzel a két sorral ígéretet teszünk, hogy létrehozzuk a mennyeknek országát a földön. Minden alkalommal,
amikor kimondjuk, hogy Jöjjön el a te országod, megfogadjuk, hogy jobbá tesszük a világot. A Legyen meg a te
akaratoddá lemondunk az egónk által vezérelt vágyainkról, hogy kövessük az Isten által kijelölt utat.

EHHEZ ISTEN JOBBAN ÉRT, MINT MI

Két lépés van a második sziromhoz vezető ösvényt jelentő lemondáshoz. Az első, a legnehezebb, az isteni
akaratnak való teljes megadás. Ha egyszer felfogtuk, hogy már születésünk előtt ígéretet tettünk Istennek, hogy
teljesítjük a terveiben szerepet játszó küldetésünket, akkor adjuk át magunkat teljesen ennek a gondolatnak,
merüljünk el benne. Az emberek többsége idegenkedik az olyan szavaktól, mint a „lemondás" vagy
„engedelmesség", ám az Istennel való kapcsolatunkra kivetítve nem is találhatnánk szebb szavakat.Telszabadító
hatással vannak életünkre, hiszen amint átadjuk magunkat az isteni tervnek, azonnal rátalálunk a belső békére.
Életünk során vagy közelebb kerültünk az Istennek tett ígéretünk beteljesítéséhez, vagy nem. Ha minden a
helyére kerül, és a napjaink csendesen, eseménytelenül telnek, akkor jó úton járunk. Ha azonban egyre-másra
akadályokba ütközünk, s mintha mindennap meg kellene küzdeni az élettel, az feltehetően arra utal, hogy nem
vagyunk összhangban a célunkkal, s érdemes lenne helyére igazítani egyet s mást.
A nehéz, küzdelmes időszakokban, amikor szinte semmi sem alakul terv szerint, gondoljunk a következő
szavakra:

Legyen meg a Te, nem az én akaratom.

Mondjuk ki hangosan. Kellemesen meg fogunk lepődni, milyen gyorsan és egyszerűen ki tudtuk mondani. Ha
Sívből mondtuk, ez a kis változtatás sem jelentett nehézséget. Ha van olyan kívánsága, ami sehogy sem teljesül,
ismételje el ezeket a szavakat, s közben összpontosítson a jelentésükre. Ha nem teljesült a kívánsága, akkor nem
is kellett teljesülnie. Feltehetően ellentétes volt Isten terveivel. Nem könnyű tudomásul venni mindezt, ám ha
sikerül, a szívünk-lelkűnk megnyílik majd Isten akarata előtt, aki jobb, nagyszerűbb lehetőségekkel áraszt el
bennünket, hogy kárpótoljon a csalódások miatt.
Ezek a szent szavak akkor hatásosak, ha valóban hiszünk bennük. Ha nem látjuk a körülményeinkben
bekövetkezett változásokat, akkor gyorsan haladjunk a következő szintre, ahol megerősítjük a hitünket.

Biztos vagyok benne, hogy azért kell elviselnem ezt a fájdalmat/nehézséget/szorult helyzetet, mert
ebből is tanulok, hogy előbbre jussak a spirituális tanulásban. Megadom magam az isteni
bölcsességnek és imádkozom, hogy segíts nekem gyorsan felfogni a leckét, hogy mielőbb a
szolgálatodba állíthassam az életemet!\
 Ha őszintén mondjuk és gondoljuk, ezek a kijelentések mindig hatásosak. Mintha a világegyetem titkát
tartalmaznák ezek a szavak. Ne féljünk használni őket, mert ha az Úr látja mennyire őszintén és lelkesen
igyekszünk teljesíteni az akaratát, biztosítani fogja a szükséges eszközöket. Ez a csodák kezdete.
< Van egy régi mondás, miszerint Isten háromféleképpen válaszolhat az imában előadott kérésünkre:

Igen-Igen, de majd az én időmben. Nem, de csak azért, mert sokkal jobbat tartogatok a számodra.

Amikor elkezdtem tanulni ezt a folyamatot, ha lelkileg vagy szellemileg zsákutcába kerültem, ami nagyjából
naponta ötvenszer is előfordult, elmondtam a Legyen meg a Te, nem a% én akaratom mondatot. Jól van, egy
kicsit túloztam, de nem nagyon. Ugyanakkor sok időbe telik, míg megszokjuk a gondolatot, hogy ami történik
velünk, az mindannyiunkra hatással van. Hányszor megesett már, hogy a kívánságunk nem egészen úgy teljesült,
ahogyan akartuk? Ez csak azért történt így, mert Isten másképp rendelkezett. (A másik ok a felebarátaink szabad
akarata, ám erre később fogok kitérni.)
A végén mindig Isten akarata győz. Ha a terveink dugába dőlnek, lemondásra kényszerülünk, hogy megértsük,
az isteni akarat túl van az emberi megértés határán.
Nekem mind közül a lemondás volt a legnehezebb, de a végén ez lett a kedvenc tanításom. A hitem
mérföldkövévé vált, és a lelkem legsötétebb éjszakáin hozott számomra világosságot. A megadás gyakorlata
teljesen átalakított. Segítségével megkaptam a lelki békét, amikor azt hittem, sose fogom megérteni e szavak
értelmét. Most, ha nyugtalan vagyok és a lelkem aggodalmakkal van tele, tudom, hogy csak térdre kell esnem, s
Isten kezébe kell helyeznem a gondjaimat, ahogyan azt a második rózsaszirom tanítja.
Nem mi, hanem Isten építi ezt a világot. Mi csak munkások vagyunk, ám mindenkinek meg van a maga
feladata. Egyesek túlságosan igyekeznek, hogy belelássanak a nagy tervbe, holott csak annyi lenne a dolguk,
hogy szeretettel elvégezzék a feladatukat. A részleteket Istenre kell bízni, s hagyni, hogy irányítsa a dolgokat. Ez
nem a mi tisztünk.
•A lemondás a mindennapjaim részévé vált. Reggelenként ezekkel a szavakkal kezdem a napot:

Istenem, átadom Neked ezt a napot. Legyen meg a Te, nem az én akaratom. Kérlek, vezesd a
lépteimet, hogy helyesen cselekedjem, s ne térjek le a kijelölt ösvényről, hogy szeretettel
szolgálhassalak,

Olyan ez, mint valami egészséges, megelőző gyógyszer. Ha elmondom ezt az imát, ritkán van szükségem más
„megerősítő" gondolatokra is. Ha kell, elmondom még Assisi Szent Ferenc imáját is, melyet a számítógépemben
is eltároltam, valamint a fürdőszobámban is kifüggesztettem, nehogy elfelejtsem. Jézus jóvoltából megkaptuk a
világegyetem kulcsát, az őt követő Ferenc azonban a helyes viselkedésre tanított meg bennünket.
Rájöttem, hogy óriási szabadsággal jár a tudat, hogy nem csak rólunk szól az élet! Próbálják meg önök is, és
nem fogják megbánni.

A GAZDA ÉS A TEHÉN

Volt egyszer egy gazda, aki immár ötven éve élt egyszerű, de boldog házasságban gyerekkori szerelmével. Az
asszony törékeny, érzékeny teremtés volt, ám keményen dolgozott. Az évek során felépítették a kis
gazdaságukat, ahol gabonát termesztettek. A megélhetésüket azonban egy különleges tehénnek köszönhették, aki
bőven ellátta őket édes, finom tejjel. Rendszeres vásárlóik voltak, s a tehén kényelmes megélhetést biztosított
gazdáinak, akik megbecsülték érte.
 A gazda egyszerű, istenfélő ember volt. Elalvás előtt minden este imádkozott, hogy Isten őrizze meg a szép kis
felesége egészségét. És Isten meghallgatta az imáját.
A gazda és felesége sikeresen átvészeltek egy nehéz időszakot, amikor métely fertőzte meg a gabonát. A
szomszéd tanyák tönkrementek, de a házaspár a tehénnek köszönhetően úrrá lett a nehézségeken. Aztán egy
szörnyű reggelen nagy csendre ébredtek. Ez furcsa volt, mert a tehén mindig hangos bőgéssel követelte a fejést.
A gazda rémülten rohant ki az istállóba.
A tehén élettelenül hevert a szalmán.
A gazda visszaszaladt a házba, s elmesélte a feleségének, mi történt, majd együtt siratták a csodálatos jószágot.
Szerették a tehenüket, ami egy ideje az egyetlen megélhetési forrásuk is volt.
Elmentek a falusi templomba, s térden állva imádkoztak.
Édes Istenem, becsületes, egyszerű ember vagyok, mindig hű voltam hozzád. Miért büntettél ilyen ke-
gyetlenül? Miért, Uram? Miért?
Hamarosan mennydörgő hang reszkettette meg a templom falait: — Nem büntetlek - szólt az Úr. —
Meghallgattam az imádat. Idestova ötven esztendeje, mindennap.
De hogyan? Nem értem - hüledezett a gazda.
Minden este a szeretett feleségedért imádkozol — folytatta az Úr hangja.
Igen.
És tegnap este a feleséged kiment a mezőre, hogy megnézze, talál-e valami zöldséget, ami nem rohadt el. Ezt
meg is beszélted vele. Emlékszel?
Igen, Uram.
A föld végében talált volna néhány retket, de azok mérgezőek voltak. Nem látszott rajtuk, de azok voltak. Te
erős, egészséges ember vagy, de a feleséged belehalt volna, ha eszik belőle. így hát kénytelen voltam kiengedni a
tehenet a mezőre. Megette a retket, s a feleséged megmenekült.
A gazda sírva fakadt, amikor látta, hogy a templomot elönti az égi fényesség. Isten valóban meghallgatta az
imáit. A felesége egészséges volt, noha majd' megszakadt a szíve a tehén elvesztése miatti fájdalmába. A férfi
alig jutott szóhoz a döbbenettől.
Isten megjutalmazta őket a hitükért. A következő évben gazdag termésben volt részük, aminek az árából két,
jól tejelő tehenet is vehettek. A házaspárra még hosszú-hosszú, szeretetteli, bőséges évek vártak.
Sok helyen, sokféleképpen mesélték már nekem ezt a történetet. Először Írországban hallottam, még kamasz
koromban, ezért feltételeztem, hogy őseim földjén keletkezett.
A családomban sokszor emlegetjük ezt a mesét. Úgy szoktuk mondani, hogy „elvész a tehén". Ha életünkben
negatív esemény történik, amelynek során nem esik bántódása a szeretteinknek, ugyanúgy megadjuk magunkat
Isten akaratának, ahogyan a gazda tette. Egymásra nézünk, s azt mondjuk: „Elvette a tehenet", aztán hálát adunk
Istennek, amiért megvédte a családunkat, s bízunk benne, hogy jó okkal történt, ami történt. Furcsa, hogy idővel
mindig kiderül, miért következtek be ezek az események. Csak türelmesnek kell lennünk.
Az én okos és hivő ír barátom, aki bámulatosan le tudja egyszerűsíteni a dolgokat, azt szokta mondani, hogy:

Ha igazán hiszünk abban, hogy minden okkal történik, akkor sosem les% egyetlen rossf( napunk sem.

Ez ennyire egyszerű.
Számtalan alkalommal láttam, hogy Isten megválaszolta az imáinkat, de azt is láttam, hogy nem úgy
teljesítette a kívánságainkat, ahogyan kértük. Életem egyik meghatározó leckéje volt, hogy a mesebeli gazdához
hasonlóan fogadjam el a váratlan eseményeket, és bízzak Istenben. Honnan tudhattam volna, hogy ezt a tanítást a
fiam betegségén keresztül fogom megtanulni?
Shane betegsége után teljesen megváltoztam. Ezt így írja le Jézus János evangéliumában (3:5,6,7):
 „Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség
néktek újonnan születnetek."

Gyakorlat: Adjuk át magunkat az isteni akaratnak

Gondoljon egy olyan időszakra, amikor semmit sem kapott meg abból, amire vágyott, s később rájött, hogy így
volt a legjobb. Ez vonatkozhat egy kapcsolatra, állásra, lehetőségre. Válaszoljon az alábbi kérdésekre:

• Mit akart, és miért akarta? Akkoriban mit gondolt, milyen hatással lesz az életére?
• Miért nem teljesült, amire vágyott, és hogyan értette meg ennek az okát? Haragudott emiatt? Szomorú volt?
• Mennyi idő múlva jött rá, hogy a saját érdekében nem teljesült a kívánsága? Napok, hetek, évek múlva? Vagy
először küzdött ellene? Ha igen, akkor olvassa el még egyszer a fejezet elejét, és figyelje meg, hogy segít-e
megszabadulni a maradék fájdalmától vagy keserűségétől.

S BÍZZA ISTENRE A FÉLELMEIT

Ennek a gyakorlatnak a második lépése, hogy Isten kezébe helyezi félelmeit, aki képes elbánni velük. Az ön
jutalma az lesz, hogy ezzel együtt megszabadul a fájdalmától is.
Az egyik rossz tulajdonságom, hogy folyton aggódom. Az aggódás éveket vett el az életemből, tönkretette a
gyomrom, és általában véve nem származott belőle semmi jó. Csak most jöttem rá, hogy az aggodalom
szellemileg és lelkileg is káros, ráadásul a hit hiányára utal. Mielőbb le kell küzdeni, meg kell szabadulni tőle.
Evekig harcoltam ellene, de még most sem sikerült teljesen legyőznöm. Ám amíg az ima folyamatát tanultam,
egyszer igen életszerű és gyönyörű álmot láttam Jézusról.

JÉZUS ÉS A GONDOKKAL TELI FEHÉR ZSÁK

Nehéz időszakon mentem keresztül, és túl sok minden miatt aggódtam. Egy éjszaka szokás szerint álomba sírtam
magam, mert sejtelmem sem volt, hogyan fogom átvészelni a következő napot, a hétről és évről már nem is
beszélve.
Elkezdtem álmodni, de még álmomban is sírtam. Mindig nagyon életszerűek voltak az álmaim, és ezúttal sem
volt másképp. Egy folyóparton ültem, mely buja, zöld mezőn haladt keresztül. Azt hiszem, Walesben vagy
valamelyik gyönyörű kelta vidéken, ahol gyakorta megpihentem álmomban. Nem akartak apadni a könnyeim.
- Miért sírsz? - szólt rám egy erőteljes férfihang. Körülnéztem, és megpillantottam egy tökéletes, fénnyel
körülvett férfialakot. Jézus volt az.
- Gyere velem - intett. - Mutatok valamit. Elindultunk a folyó mentén. A könnyeimet törölgettem, és O ismét
megkérdezte, miért sírok, amikor ilyen gyönyörű, Istentől áldott világban élek. Azt feleltem, hogy fáradt vagyok,
és túl sok terhet cipelek, és fogalmam sincs, miből fizetem ki a jelzálogot a jövő héten. Fgy sor más dolog is
nyomta a lelkem. Jézus csendben meghallgatott, majd egy vén tölgyhöz vezetett, melynek ágáról nagy fehér zsák
lógott alá. Odalépett, s kioldotta a kötelet, majd kinyitotta a zsákot, és felém tartotta.
- Ez a bánat zsákja. Tégy bele mindent, ami bánt. Vedd ki az agyadból, a testedből, és pakold bele ebbe a
zsákba. Beszéld bele minden búdat-bajodat, amíg semmi sem marad.
Nem vitatkozhattam a Megváltóval, és egyébként is tetszett, amit mondott. Fogtam hát a zsákot, és belesírtam
minden gondomat, amíg össze nem rogytam a kimerültségtől.
 - Végeztél? - kérdezte Jézus, majd amikor némán biccentettem, szorosan bekötötte a zsák száját, s
belehajította a folyóba. - Látod? Ez az idő vize, ami egyenesen Istenhez folyik. Ő átveszi minden félelmed, hogy
ne nyomasszanak tovább. De előtte el kell engedned őket. Nézd, mint hullanak a vízbe, aztán engedd el őket.
Ezt tettem, és máris sokkal könnyebbnek éreztem magam. Távozáskor Jézus még rám nézett, és azt mondta: -
Ezen a fán mindig megtalálod a gondok fehér zsákját. Ha túl sok a bánatod, csak tedd bele őket, és küldd el
Istennek. És meséld el a barátaidnak is, mert ez a zsák mindent elbír, akár az Isten.
Azzal eltűnt. Észrevettem, hogy Jézus mindig érdekesen jelent meg és távozott. És ajtóra sem volt szüksége.
Amikor felébredtem, sokkal jobban éreztem magam. Eltöltött a remény, ami azelőtt ismeretlen volt a szá-
momra. És a remény kézzelfogható csodákká változott. A következő néhány nap során hihetetlen módon
megoldódtak a gondjaim. Váratlanul pénzhez jutottam, sőt más lehetőségeket is kaptam. Isten valóban a vállára
vette a gondjaimat.
Az emberek kétféleképpen reagálnak erre az álomra. Egyesek kipróbálják, és jól járnak vele, mások azonban
teljesen elzárkóznak előle. Sok barátomnak meséltem róla, és kértem őket, hogy alkalmazzák ezt a vizualizációt,
ha túl sok a gondjuk. Akik hallgattak a tanácsomra, elképesztő dolgoknak voltak a tanúi. Olyanokkal is
találkoztam, akik féltek kapcsolatot teremteni Istennel, mert úgy érezték, ez a „hitük ellen való", és kizárólag a
lelkipásztoron keresztül kommunikálhatnak vele. Mások azért nem mernek személyesen szólni Istenhez vagy
Jézushoz, mert a vallási vezetők vagy a szüleik azt mondták, nem szabad ilyet tenni. Tévednek, hiszen Jézus
maga is erre buzdít bennünket. Arra bátorít, hogy imádkozzunk közvetlenül Istenhez (nem csak a templomban
vagy egy egyházi méltóság jelenlétében):

„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek amiket mondok? Valaki én hozzám jő és
hallgatja az beszédimet és azokat megtartja, megmondom néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő
emberhez, a ki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentomot: mikor aztán árvíz lett, beleütközött a
folyóvíz abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta: mert kősziklán épült. Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg,
hasonló ahhoz az emberhez, aki csak a földön építette házát fundamentom nélkül: amelybe beleütközvén a
folyóvíz, azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása."

Az Istennel való közvetlen kapcsolat pontosan az az alap, amiről Jézus is beszél, és a Miatyánk segítségével
megmutatta, hogyan tegyük. Mégis vannak olyanok, akik úgy érzik, nem éri meg egyenesen Istenhez fordulni a
bajainkkal, mert kizárólag a szentek részesülhetnek csodákban. Ez nem igaz. János evangéliumában (14:12)
Jézus világosan értésünkre adja, miért nem:

„Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a
melyeket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek."

Gyakorlat: Szabaduljon meg a kétségektől és higgyen a saját értékeiben

• Úgy érzi, nem méltó arra, hogy közvetlenül szóljon Istenhez?

• Úgy érzi, lehetnek misztikus élményei, álmok vagy víziók, melyek a lelki fejlődésének természetes részét
képezik? Ha nem, akkor miért nem?
• Egyszer egy ateista vendég azt mondta keresztény házigazdájának, hogy bolond, amiért rendszeresen
beszélget Istennel. Azonban az ima során így vagy úgy mindenki beszélget az Úrral. Úgy érzi, az emberek
elítélnék, ha kiderülne, hogy beszélni szokott Istennel?

Ha szükséges, alkalmazza ezt a kijelentést:

 Érdemes vagyok az Istennel való közvetlen kapcsolatra, ebben sosem kételkedem.

Kérem, szedjék össze minden gondjukat-bajukat, s dobják bele őket abba a bizonyos fehér zsákba. Képzeljék
el, ahogy végiglebegnek a folyó vizén, egyenesen Istenhez. Engedjék el a problémáikat.
Most, hogy már sokkal könnyebbek lettek, továbbléphetünk a szolgálatot jelképező harmadik sziromhoz, hogy
mások is részesüljenek a szerencsénkből.

VII.

„A ki tőled kér, adj néki; és ak i tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól."
(Máté 5:42)
A harmadik szirom — a Szolgálat

A rózsa harmadik szirma az ima következő sorának felel meg:

Mint a mennyben úgy a földön is.

Isten mindig jó.

Ezt akkor is szoktam mondani, amikor valami jó vagy rossz történik velem, mert fontos, hogy emlékeztessem
rá magam. Minden nap.
Túl könnyű lenne minden rosszért Istent hibáztatni. Ismerek embereket, akik nehezen tudtak hinni Istenben,
mert oly sok szenvedés van a világon. Egyszerűen nem bírják elfogadni a tényt, hogy egy jóságos Teremtő meg-
engedheti a világot sújtó rengeteg szörnyűséget.
Én is ilyen voltam. Amikor sok évvel ezelőtt, Írországban megismerkedtem a férfival, aki a férjem lett, az első
randinkon bevallottam neki, hogy ateista vagyok. Egy ideig még magamat is meggyőztem erről. Mit
mondhatnék? Fiatal, befolyásolható és reménytelenül naiv voltam. írói babérokra pályáztam, lelkes aktivista
voltam, és akkoriban igen sok erőszakos cselekmény történt az országban. Az 1980-as évek eseményei egy időre
Isten ellen fordítottak. A sok halál, szenvedés és igazságtalanság állítólag Isten nevében történt, aki semmit sem
tett ellene. Emlékszem, akkor egy versben ezt írtam: „Már nem hiszek Istenben. Túl sokat láttam Belfastból."
 Istent okoltam a nyolcszáz éve tartó háború szörnyűségeiért, O azonban nem engedte el a kezem. Életem során
apránként megmutatkozott nekem, míg felfogtam végre isteni jelenlétét és jóságát. Azóta rájöttem, hogy a
háborúkat mindig hatalomra éhes, erőszakos emberek vívják.
Tehát arra a kérdésre, hogy miért nem söpri ki Isten a rosszat a világból, azt tudom mondani, hogy azért, mert
a világban létező minden ross^ a% embertől s^árma^ik. Felelősséggel tartozunk a tetteinkért. Isten nem
semmisíti meg az emberi és környezeti károkat, mert nem ő okozta őket, az emberiség tette. Ezért nekünk kell
megszabadulni ezektől, és Isten legfeljebb segíthet ebben, de először nekünk is be kell látnunk a hibáinkat, és
akarnunk kell a változást.
Térjünk vissza a szülő-gyerek példára. Mit tehet a szülő, ha a gyermeke nagyot hibázik? Takarítsa el a
romokat, és hagyja, hogy megússza? Nem, dehogy, hiszen így semmit sem tanulna belőle, és sosem térne vissza
a jó útra. A jó szülő megdorgálja gyermekét, és a helyes útra tereli. így van ez a világgal is.
Sok dolgunk van még, míg mindent rendbe hozunk.

A FÖLDI MENNYORSZÁG LÉTREHOZÁSA

A harmadik, szolgálatot jelképező szirom azt tanítja, hogy jótékony cselekedeteink révén hozzuk létre a földi
mennyországot. Minél jobban igyekszünk, annál gyorsabban tisztítjuk meg a földet a rossztól. Ha jól szolgálunk,
azzal hatással vagyunk az egész világra.
Sajnos annyi rossz van a világon, hogy néha elbizonytalanodunk a láttán. Óriási környezeti károkkal,
szegénységgel, éhínséggel, háborúkkal, népirtással szembesülünk. Huszonhétmillió ember sínylődik rabszolga-
sorsban, többen, mint bármikor a történelem folyamán. Hogyan jutottunk ide? És hogyan tehetnénk jóvá ezt a
sok szörnyűséget? Mit tehet az egyes ember ellenük?
Hiszik vagy sem, szándékainkkal és cselekedeteinkkel megváltoztathatjuk a világot, mert minden egyes jó tett
ellensúlyoz egy rosszat.
Képzeljenek el egy mérleget, az egyik serpenyőjében a világossággal, a másikban a világra boruló sötétséggel.
A jót és a rosszat. Ha jót teszünk, és békével járunk a világban, növeljük a jót tartalmazó serpenyőt. A döntés
minden egyes nap a mi kezünkben van.
Fontos lecke ez, amely megmentheti a világot. Tanítsák meg másoknak is, a barátaiknak, rokonaiknak, de
legfőképpen a gyerekeiknek, akik természetüknél fogva közelebb állnak Istenhez, és ösztönösen felismerik az
igazságot. Minél zsengébb korban tanulják meg ezt, annál jobb. Kemény munka vár ránk egy hétmilliárd lelket
számláló bolygón, de képesek vagyunk rá.
Már e tanítás terjesztésével is jót cselekszünk!
Most arra gondolnak, hogy mindenkinek megvan a maga baja, miért kellene a világ gondjával is fáradoznia.
Erre csak azt felelhetem, hogy a jó tettek pozitív és védelmező hullámokkal ölelik körül önöket és a családjukat,
melyek jólétet és szeretetet generálnak.
Ne feledjék, hogy minden tettük sokat nyom a latban.
Ha semmit sem tesznek, és kevélységükben elégedetten hátradőlnek, azzal hagyják, hogy felülkerekedjen a
rossz, és az nagyon veszélyes. A kevélység egyike a hét főbűnnek, melyektől mielőbb meg kell szabadítani a
világot.
Sokféleképpen tehetünk jót. Az is elég, ha kedvesen és nagylelkűen viszonyulunk embertársainkhoz, ha
segítünk a rászorulókon. Az ima is a szolgálat része. Mindennap válasszanak ki egy személyt, akiért
imádkoznak. Ha fáradtak és kimerültek, akkor is szánjanak néhány percet egy embertársukra. Még ez a
csekélység is sokat számít.
Gyakorlat: Az ima a szolgálat része
• Készítsen listát öt emberről, akikért ma este imádkozik. Mindegy, mi okból. Esetleg az egyik ismerőse
betegeskedik, depressziós vagy nehéz időszakon megy keresztül. Imádkozhat a gyerekeiért, a házastársáért,
szüleiért, testvéreiért, pusztán azért, mert szereti őket, és azt akarja, hogy biztonságban, boldogan éljenek.
• írja le, mi bántja abból, ami a világban zajlik (éhínség, háború), ami nagyon bántja. Jómagam a rabszolgaság
eltűnéséért szoktam imádkozni.
• Fogadja meg, hogy mindennap — lefekvéskor vagy \ ébredéskor — elmondja ezeket az imákat.

MI AZ ÖN INDÍTÉKA?

A szolgálatot szeretettel, nem pedig kötelességből kell végezni, különben semmi értelme. Az indíték sokat
számít Isten szemében. Jézus is felhívta figyelmünket arra, hogy Isten mindent lát, ismeri a tetteink mögött
meghúzódó indítékokat.
Ne azért adjunk, mert muszáj, vagy jó pontokat akarunk szerezni az Úrnál, hogy a végén a mennybe kerüljünk.
Képmutatással nem jutunk sehova.
Nemrég egy barátommal Olaszországban voltunk, és meg akartunk nézni egy rendkívül szép templomot. Míg a
barátom a súlyos ajtóval küszködött, mögöttünk egy öregasszony türelmetlenül dörömbölni kezdett a botjával.
Mindenáron be akart jutni a misére, de nem éppen a szeretet jellemezte a cselekedetét. Úgy érezhette, neki ott
„dolga" van, nem a szeretet, hanem a kötelességtudat ösztönözte.

ISTEN MEGJUTALMAZZA AZOKAT, AKIK ADAKOZNAK

Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincseket szerzel a mennyben,
olvashatjuk Máté evangéliumában.
Rendkívül fontos szavak, ugyanakkor sokakat megriasztanak. Az add el a vagyonodat, oszd ki a szegényeknek
szavakkal Isten nem arra buzdít, hogy mindenünktől megszabaduljunk. A világ nem ennyire fekete vagy fehér. A
szélsőséges gazdagság vagy önkéntes szegénység sem célravezető.
Anyagias világban élünk, ebben kell boldogulnunk. Tulajdonképpen hatékonyan kell cselekednünk, ha
változtatni akarunk a bolygónk állapotán. Közben az életünknek is kényelmesnek és biztonságosnak kell lennie,
ha másokon is segíteni akarunk.
Ha ültek valaha repülőgépen, ismerik a biztonsági instrukciókat, melyeket az utaskísérő szokott bemutatni
közvetlenül a felszállás előtt. Elmutogatja, mit kell tennünk vészhelyzet esetén, hogyan használjuk a
mennyezetről aláhulló oxigénmaszkokat, amikor csökken a légnyomás. És mire hívják fel a figyelmünket? Arra,
hogy először tegyük fel a maszkot, és csak utána próbáljunk segíteni másokon. Ez ezért van, mert ha támogatni
akarjuk felebarátainkat, előbb magunknak kell biztonságban lennünk.
I gyanez vonatkozik a szolgálatra is. Előbb képesnek kell lennünk az önálló levegővételre, és csak azután
nyújthatjuk k i a kezünket mások felé. Ezért a szolgálat szempontjából k'lesleges és nem ajánlott, hogy
mindenünket elajándékozzuk. A cél az egyensúly. Adjanak, amennyit csak tudnak, amikor tudnak. Ha nincs
pénzük, áldozzanak másokra az idejükből. Ha idejük nincs, akkor pénzzel segítsenek, és ha tehetik, adjanak
mindkettőből. Keressék meg azt a jótékonysági szervezetet, mely a legközelebb áll a szívükhöz, s kötelezzék el
magukat az ügyük mellett. Én a gyermekeket vagy nőket segítő szervezeteket részesítem előnyben, melyek
szponzori programokat szerveznek. Egy kisebb havidíj, körülbelül harminc dollár fejében megváltoztathatják
egy ember életét, mivel élelmiszerhez, egészségügyi ellátáshoz, tanuláshoz vagy más létfontosságú
szolgáltatásokhoz juttatják őket. Elfoglalt emberek szoktak ilyen szervezetekhez fordulni, akik tudni akarják,
hova kerül a pénzük, de személyes kapcsolatot is akarnak létesíteni azokkal, akiken segítenek.
Ha kevés a pénzük, vállalhatnak önkéntes munkát valamelyik állatmenhelyen, vagy dolgozhatnak
ételosztóként az Üdvhadseregnél, vagy valamelyik hajléktalanszállón. Vért, csontvelőt adhatnak, és ezzel
életeket menthetnek. Keressék meg a módját, hogyan szolgálják a közösségüket. A helyi könyvtáraknak vagy
kórházaknak mindig szükségük van önkéntesekre, akik felolvasnak a vakoknak. Ezer és ezer módja van a
segítségnek, csak keresni kell a lehetőséget. Még a jótékonysági szervezet keresésébe fektetett energia is a
szolgálat részét képezi.
Gyakorlat: Keresni a szolgálat módját

• Milyen globális ügy érinti meg az ön szívét, ami változásra sarkallja? Ha hirtelen varázserővel rendelkezne,
és eltörölne valamilyen rosszat a világból, mi lenne az? Vágjon bele, keressen egy jótékonysági szervezetet,
de ha mégsem, akkor legalább naponta imádkozzon azért az ügyért.
• A közösségében milyen ügy mellé állna szívesen? Hol fejtene ki önkéntes tevékenységet? Vannak a
közelben hajléktalanszállók, állatmenhelyek vagy idősek otthona, ahol szükség lehet önkéntes munkára?
Vagy adományokra? Ne gondoljon feltétlenül pénzbeli adományra. A menhelyek az élelmiszereknek,
takaróknak is hasznát veszik. Hogyan segíthet a szomszédain?

Gondoljon olyan közéleti személyiségekre, akik rendkívül gazdagok, s hihetetlenül sokat áldoznak jótékony
célokra. Az interneten megjelent egy lista a jótékony hírességekről, és nem meglepő módon, a két első helyen
Billy Gates és Oprah Winfrey állt. Most bizonyára azt gondolják, könnyű nekik, hiszen milliárdos vagyonnal
rendelkeznek. Én azonban hozzátenném, hogy talán azért milliárdosok, mert sokat jótékonykodnak. Isten anyagi
jóléttel ajándékozta meg őket, mert tudatos életet éltek, és tudta, hogy a munkájuk révén képesek változtatni a
világon. Nézzék csak, milyen hihetetlen segítséget nyújt a Bili és Melinda Gates Alapítvány a szenvedőknek, s
milyen csodálatos humanitárius tevékenységet végzett
Oprah Winfrey az évek során. Ők nem azért segítenek, hogy leírhassanak egy tekintélyes summát az adójukból,
hanem azért, mert szívükön viselik a világ sorsát, ahol élnek. És minél többet adnak, annál inkább gyarapodik a
birodalmuk. Csodálatos emberek, akikről mindannyian példát vehetnénk.

Gyakorlat: Adjunk egy tizedet a világegyetemnek

• Ebben a gyakorlatban válasszanak egy projektet vagy helyzetet, melyet nagyon szeretnének bevonzani az
életükbe. És most társítsanak hozzá egy jótékonysági fogadalmat. Más szóval tegyenek egy ígéretet az Úrnak.
Mondják azt, hogy „Ha ez a Te akaratod, akkor segíts nekem valóra váltani, és ezzel a szerény
hozzájárulásommal én is segítek szebbé tenni a világot". Az ön jutalma az lesz, hogy megtalálja azt a globális
vagy helyi segélyszervezetet, ahol kifejtheti tevékenységét, esetleg segíthet egy barátjának vagy rokonának.
Mindezt tegye sok szeretettel.
• Gondoljon Bili Gatesre és Oprah Winfrey-re, akik szívvel-lélekkel segítenek a bajba jutottakon, s jutalmul
gyarapodik a birodalmuk. Ha korlátlan lehetőségeik lennének, milyen szervezeteket támogatnának?

Érdemes „imádkozni valamiért", ha a kéréséhez felajánlja a szolgálatát is.

Mindig tartsa be az ígéretét, mert Isten is ezt teszi. Óvakodjon azoktól, akik felelőtlenül ígérgetnek, holott
előtte teljesült a szívük vágya. Csak egyszer szeghetjük meg az Istennek tett ígéretünket. „Ingyen vettétek,
ingyen adjátok", áll Máté evangéliumában (10:8). Bölcs szavak.
Ha emberségesen bánunk felebarátainkkal, azzal a Teremtőnknek is örömöt szerzünk.

ÁLDOTTAK A BÉKETEREMTŐK

Isten és felebarátaink iránti szeretetünket leginkább azzal bizonyíthatjuk, ha békés megoldásokat próbálunk
keresni a világ konfliktusaira. Globális és emberi felelősségünk, hogy megteremtsük a földi paradicsomot, mert a
mennyeknek országa mindenekelőtt a béke országa. Amikor azt mondjuk, „amint a mennyben, úgy a földön is",
a béketeremtés mellett kötelezzük el magunkat.
Hatalmas munkát jelent békét teremteni a konfliktusokkal teli világban, de nem lehetetlen. Mint minden mást,
ezt is lépésről lépésre kell megtenni. Az ima is sokat segít, ahogy a saját, békére irányuló cselekedeteink is.
Fontos, hogy az életünk, a saját kis világunk mentes legyen minden háborúskodástól.

Gyakorlat: Teremtsen békét a saját életében

• Készítsen egy listát a személyes életében bekövetkezett konfliktusokról: vitákról, nézeteltérésekről, kemény
szavakról. Egyeseknek nem is kell olyan messzire menni, másoknak azonban igen. Vegyék figyelembe az
internetes tevékenységet is, amikor egy idegen név mögé rejtőzve, gonosz üzenetekkel konfliktusokat idéztek
elő. Ez is az agresszió egy fajtája. Legyenek őszinték magukhoz. • Ezután készítsenek egy újabb listát,
melyben felsorolják, hogyan oldanák meg békés eszközökkel ezeket a helyzeteket. Lehetséges, ha egyszerűen
csak abbahagyták volna, már azzal is megszüntették volna a negatív helyzetet? Megtörtént már önökkel, hogy
rosszul érezték magukat, miután rákiáltottak valakire, amiért megbántottak másokat? Ebből kitűnik, hogy
felismerik-e a rosszat.

Ha konfliktushelyzetbe kerül, alkalmazza az alábbi kijelentést. Nekem rengeteget segít, hogy megszabaduljak
a haragomtól és feloldjam a viszályt, mert arra emlékeztet, hogy minden konfliktus, melyben részt veszek,
legyen az bármilyen kicsiny is, hatással van a körülöttem lévő világra.

Önmagam és a világunk érdekében igyekszem, hogy a legbékésebben oldjam meg ezt a konfliktust.

Szókimondó asszony vagyok, és ezért olykor a magánéletemben s lelki fejlődésem során is kellemetlen
helyzetekbe kerülök. Szenvedélyesen kitartok a véleményem mellett, melyet nyíltan vállalok. Egy ideje figyelek
arra, amit mondok, de a régi énem vissza-visszatér. Még m< >st is sok erőfeszítésembe kerül leküzdeni a negatív
érzéseimet. Olyankor veszek egy mély lélegzetet, s felidézem a fenti mondatot, így sok fájdalomtól kímélem
meg magam. Szívből ajánlom mindenkinek ezeket a szavakat, mielőtt megnyomnák a gombot és elküldenék
azokat a dühös e-maileket.
Ne feledjék, hogy a többi emberre irányuló dühük Isten elleni cselekedetnek minősül, ami gátolja lelki
fejlődésüket, s képtelenek lesznek befogadni életükbe a bőséget. Ha negatív energia veszi körül, Isten sem lesz
képes szerencsével és bőséggel megáldani önöket. Egyébként is miért kellene megjutalmaznia azokat, akik a
felebaráti szeretettel ellentétes módon viselkednek? A jó apa sem halmozza el drága ajándékokkal a szófoga-
datlan, rosszcsont gyermekét. Ha ellenségesen viselkednek, elsősorban önmaguknak ártanak. A megbocsátásról
és a leküzdendő akadályokról szóló fejezetben elárulok néhány technikát, melyek segítségével elengedhetik a
mélyen magukba temetett haragjukat.
Szeretném tisztázni, hogy a békés, jámbor viselkedés nem jelenti azt, hogy ezután nem adhatnak hangot a
véleményüknek. Isten kellő értelemmel és józan ésszel ruházott fel bennünket. Elég, ha felidézzük Jézus életét,
hogy lássuk, hogyan állt ki a kora jeles politikai, társadalmi és vallási képviselői ellen, és kemény szavakkal
illette őket, ha igazságtalanságot vagy egyszerűen csak tévedést tapasztalt. A hozzáállás a legfontosabb, és
szükség van némi gyakorlatra, míg megtanuljuk higgadt, tiszteletteljes modorban, békésen előadni érveinket.
 A CHARTRES-I KATEDRÁLIS LEGENDÁJA

Az emberek már évezredek óta imádkoztak a chartres-i katedrális helyén, ahol ezerötszáz éve keresztény
templom áll. Története során számos tűzvészt túlélt; a középkorban a legtöbb épület a faszerkezete, valamint a
rengeteg gyertya és fáklya miatt igen gyúlékony volt.
A tizenegyedik században ilyen tűzvész elpusztította a katedrálist, ám a katasztrófát követően a környékbeliek
összefogtak, hogy újraépítsék. Ne feledjék, különleges közösségről van szó, és a vidéket a kereszténység hajnala
óta hihetetlen bölcsesség és hit jellemezte. így, amikor felvetődött, hogy sokkal nagyobb épület kerüljön a régi
helyére, a chartres-iak fizikailag, anyagilag és lelkileg is felkarolták az ügyet. Sajnos nem találtunk
feljegyzéseket arról, hogy mennyibe került az építkezés. Néhány nemesi származású támogató jelentős
adományokkal járult hozzá, de ez édeskevés lehetett.
Nincsenek feljegyzések, mert a chartres-iak Jézus tanításainak szellemében éltek, és szolgálatként fogták fel
részvételüket az építkezésben. Egy emberként cselekedtek egy jó ügy érdekében, hogy méltó hajlékot hozzanak
létre Istennek, hogy ezáltal is hozzátegyenek egy keveset a földi mennyországhoz.
A béke szellemében építették fel a katedrálist.
Akkoriban Európát keresztes hadjáratok dúlták, s a kontinens vezető családjai is hadba küldték fiaikat. A
chartres-iak azonban úgy vélték, nem ölhetnek Isten nevében, hiszen azzal Krisztus tanításait tipornák sárba.
Áldottak a béketeremtők, mert ők Isten gyermekei. Fiaikat a véres háború helyett dolgozni küldték, hogy Isten
szent hajlékát, nem pedig vért és halált hagyjanak örökül. A katedrális tehát olyan emberek műve, akik tudatosan
tiltakoztak a háború ellen, s a béke mellett kötelezték el magukat. Összefogtak felebarátaikkal, hogy
megalkossák ezt a csodát.
Nem véletlen, hogy amint befejezték az építkezést, lassan véget értek a véres háborúk is. A békés cselekedetek
a háborúra is hatással vannak. Minden egyes kő a békét hozta közelebb.
1200-ban elkészült a katedrális ékköve: a padlón megjelent a labirintus, a Miatyánkot jelképező hatszirmú
rózsával.
Az évszázadok során a chartres-iak megkapták a hitükért kijáró jutalmat, s békés, igazságos tettük örökké
áldásként kísérte utódaikat is. A francia forradalom idején, amikor oly sok templomot fosztottak ki és gyújtottak
fel, Chartres érintetlen maradt. A rombolni vágyók eljutottak a lépcsőkig, de egy láthatatlan kéz visszafordította
őket. A két világháború alatt, amikor az egész országban sok gótikus templom, például a reimsi vagy a vézelay-i
katedrálisok a bombák áldozatává váltak, Chartre megmenekült. Különleges, béketeremtő céllal épült, alapjai a
hit és szolgálat voltak, és a mai napig érezzük, hogy Isten háza, amit Isten gyermekei alkottak, ezért az Úr
védelmét élvezi.

MI VAGYUNK ISTEN KEZE A FÖLDÖN

Chartres történetét többféleképpen lehet értelmezni. Egyrészt arra emlékeztet bennünket, hogy ki lehet alakítani
az egymással harmóniában élő közösséget; aztán arra, hogy a harc és harag helyett választhatjuk a pozitív
ösvényt is, mert létezik. A katedrális Jézus tanítását is tükrözi, mert ami az Ő igazságára és Igéjére épült, az
örökké állni fog.

Egy másik tanítás is létezik:

A pusztítás helyett alkossunk, mert az alkotó tevékenység semlegesíti a romboló energiákat.

Legközelebb, ha úgy érzik, harag dúl a lelkükben, menjenek és építsenek valamit. Alkossanak: végezzenek
valamilyen kétkezi munkát, kössenek, kertészkedjenek, főzzenek, vagy írjanak egy verset, fessenek, játsszanak a
gyerekekkel. Olyasvalamivel foglalkozzanak, ami semlegesíti a negatív energiáikat, s helyette kreativitással
töltődnek fel. Elmondhatatlanul jótékony hatása van, hiszen ezáltal egészségesebb síkra terelődik az életük.
Szeretnünk kell egymást még akkor is, ha nem mindig könnyű. Akkor is, ha más hitben élnek, ez különösen
fontos. Jézus azt tanítja, hogy könnyű szeretni azokat, akik viszontszeretnek, de az már sokkal nehezebb, ha
olyan ember felé akarunk szeretetet sugározni, akik gyűlölnek és átkoznak bennünket. „Szeresd felebarátodat,
mint tenmagadat", mondta. Ha megértjük, hogy minden férfi és nő a felebarátunk, máris jobbá, békésebbé
tehetjük a világot.
Egyetlen család vagyunk, Isten előtt egyenlőek. Isten a mi Atyánk, aki egyformán bánik gyermekeivel. Azt
akarja, hogy bőségben éljünk, és vigyázzunk egymásra. Ha a biológiai testvérünk bajban lenne, azonnal a
segítsegére sietnénk. Ha a családban megbetegszik egy gyerek, mindent megtennénk érte, hogy meggyógyuljon.
Az a helyzet, hogy a földön sok testvérünk szenved, gyermekek milliói vannak veszélyben.
Lelki utazásom során sokat tanulmányoztam az elmúlt kétezer év női vezetőinek életét. Meghatódva olvastam
a zseniális misztikusok, különösen a tizenhatodik századi spanyol szent, Ávilai Szent Teréz műveit. Teréz
rendkívül termékeny költő és író volt. Számos imáját magam is alkalmazom a mindennapjaimban. „Krisztus
Urunknak már nincs teste a földön, csak a tiéd. Se keze, de lába a földön, csak a tiéd. A te szemeddel figyeli
együtt érzően a világot", írta.
Krisztusnak nincs teste a földön, csak a tiéd...
Immár a mi felelősségünk, hogy befejezzük Jézus művét... kezünkkel, lábunkkal, az a feladatunk, hogy az ő
szemével lássuk a világot, és határtalan együttérzést tanúsítsunk embertársaink iránt. Minden cselekedetünkkel
Isten akaratát kell hogy tükrözzük. Méltónak kell lennünk az Úr bizalmára.
A harmadik szirom a szolgálatot jelképezi, valamint azt, hogy minden cselekedetünkkel jobbá kell tennünk az
emberiséget. A bőség, a negyedik szirom népszerű ajándéka szorosan kötődik a szolgálat terén tanúsított
nagylelkűségünkhöz. Ha jól és hittel szolgáljuk embertársainkat, Isten minden bizonnyal megjutalmaz
tetteinkért.
Azonban adni is kell ahhoz, hogy kaphassunk. Ráadásul olyan jó érzés!

VIII.

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek, és megnyittatik

néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál;
és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret
kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vájjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz
létetekre tudtok a ti fiaitoknak
 jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik
kérnek tőle? A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is
úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták." (Máté: 7,7-12)

A negyedik szirom — a Bőség

A rózsa negyedik szirma az ima következő sorának felel meg:

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.

Isten azt akarja, hogy kapjunk meg mindent, amire csak vágyunk. Azt akarja, hogy a létező legnagyobb
boldogságban, bőségben éljünk, könnyedén, szenvedés nélkül. Ő a mi mennyei Atyánk, akitől pontosan azt
kapjuk, amire szükségünk van - és amit kérünk -, amennyiben teljesítjük a neki tett spirituális ígéret cinket, és
rendületlenül szolgáljuk felebarátainkat. A nélkülözés nem a természetes állapotunk; ezt akkor érezzük, amikor
lelkileg kiegyensúlyozatlanok vagyunk.
A jólét a természetes állapotunk, amit minden erőfeszítés nélkül megkapunk, de ahhoz összhangban kell lennünk
a felsőbb erővel, és nem feledkezhetünk meg az ígéretünkről.

A JÓLÉT KÖRFORGÁSA

Ebben a részben megtanítom önöknek a jólét vonzásának legerősebb technikáját. Nem azonnali, hanem intenzív
és tartós eredményre számítsanak, valóságos, kézzelfogható bőségre, mely életük végéig kitart. Ha azok, akik
várnak, jó dolgokban részesülnek, akkor a hittel várakozókat csodálatos ajándékok illetik meg. A jólét
körforgása öt szintből áll:

hála
világosság
elkötelezettség
bizalom
hála

A hála

Észrevették, hogy ez a körforgás a hálával kezdődik, és azzal is ér véget? Először is, ha Jézus tanításai szerint
élünk, figyelünk arra, hogy jobb világot teremtsünk és kellőképpen szolgálunk, Isten megad mindent, amire
szükségünk van. Ha naponta megköszöni, amit kapott, több eséllyel vonzhatja életébe a jólétet. Amikor a
Miatyánkot mondja, álljon meg ennél a sornál, és gondolkodjon el rajta. Mondják azt, hogy: „Adj nekünk
elegendő kenyeret". Ezzel tudomásul veszik, amit eddig kaptak, és legyenek hálásak érte. Kérjék Istent, hogy
adja meg a mindennapi kenyerüket, és ő megteszi. Ha a családjukkal alapvető holmikra van szükségük,
megkapják, de legyenek hálásak érte. Ne tekintsék magától értetődőnek az ajándékokat. A föld népességének
jelentős hányada el sem tudna képzelni a miénkhez hasonló jólétet.
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni ennek a lépésnek a fontosságát. Ha rendszeres és őszinte hálát mutatnak az
eddig kapott javakért, minden megsokszorozódik. Vésse az eszébe ezt az isteni törvényt, és egész életében jól jár
vele:

A manifesztációs törvény
 aktiválódik, ha azonosulunk a magasabb küldetésünkkel, hogy szolgáljuk Istent, teljesítsük ígéreteinket, s
jobbá legyük a világot.
A törvény akkor a leghatásosabb, ha rendszeresen hálát adunk azért, amiben eddig részesültünk.

Ez a „köszönöm törvénye". Csak meg kell köszönni az eddigieket... gyakran és szívből. Én hangosan ki
szoktam mondani, vagy eldúdolom, amikor belenézek a gyerekeim szépséges arcába, hiszen számomra ők
jelentik a bőséget és gazdagságot. Amikor felébredek, kimegyek az erkélyre, és onnan adok hálát azért, amit
magam körül látok. Isten minden nap megtartja ígéretét. Ő mindig jó velem, ezért is mondom, éneklem,
suttogom oly sokszor, hogy „Köszönöm, Uram". Áldott vagyok, tudom, és ez végtelen hálával tölti el a szívem.
Isten ajándékokkal halmozza el azokat, akik értékelik a jóságát. Miért is ne tenné? Gondoljanak csak bele. Ha
önök naponta gondoskodnának az emberekről, hogy meglegyen mindenük, kényelemben és biztonságban
éljenek, nem esne jól, ha hálásak lennének a jótéteményekért? Dehogynem. Es rendszeresen megköszönnék,
amit kaptak, nem érezne késztetést, hogy még többet adjon nekik? Azokkal is rendszeresen jótékonykodna, akik
csak ritkán, fél szívvel mondanának köszönetet? Vagy inkább keresne valaki mást?

Gyakorlat: Köszönőlevél Istennek

• Gondoljon arra a sok jóra, amivel elhalmozta Isten. Semmit se tekintsen magától értetődőnek: az egészségét, a
szeretteit, házi kedvenceit, anyagi javait, a lehetőségeket a gyarapodásra. Készítsen listát ezekről.
• Fogja a listát, és írjon őszinte köszönőlevelet Istennek mindenért, amit eddig kapott.
• Most írjon egy hálálkodó sort, melyet a mindennapi imájába is bevezethet. Például:\sDrága Uram, hálás
vagyok a sok áldásért, amiben részesítettél, és köszönöm, hogy gondoskodsz rólam?j
• Ha konkrét dolgok miatt szeretne köszönetet mondani, nyugodtan tegye meg.
Világosság

Most, hogy megfogalmazta a háláját, tudnia kell, menynyire fontos, hogy tisztán, világosan fejezze ki magát,
amikor kér valamit. Ha világosan elmondja, mit akar és miért, meg is kapja. Isten nem érzi, hogy túlzásba
estünk, hogy túl gyors gépkocsit, túl sok pénzt akarunk. Jóindulatú szülőként azt akarja, hogy mindenünk meg-
legyen a biztonságos, boldog és elégedett élethez.
Nézzük meg jobban a fejezet elején olvasható idézetet. Jézus azt mondta:

„Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vájjon
kígyót ád-e neki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád
a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?"

El sem tudjuk képzelni, milyen nagylelkű Isten a gyermekeivel, de ne feledjük, nem vagyunk egyedül a
bolygón, és ha kérünk tőle valamit, tekintettel kell lennünk embertársainkra és a Földanyára is. Felelősséggel és
világosan fogalmazzuk meg kívánságainkat, s mielőtt belekezdünk az imába, gondoljuk át, mit akarunk.
Ha megtanulták az előző fejezetekben olvasottakat, joggal kérhetik Istent, hogy árassza el jótéteményeivel.
Ha például meg szeretne vásárolni egy házat a családjának, ne azt mondja, hogy „Meg akarom venni a Maple
Drive 1234. számú házat", hanem inkább azt, hogy „Szeretnék vásárolni egy házat, ami tökéletes lenne a
családom számára, ahol biztonságban, boldogan élnénk, [ és a következő tulajdonságokkal rendelkezik..."
Ha stabil szerelemre vágyik, akkor ne azt mondja, hogy „Azt akarom, hogy John (vagy Jane) szeressen",
hanem így kérje az Urat: „Meg szeretném találni a megfelelő társam, akivel hosszú, közös életünk lehet, akiben
megtalálom a következő értékeket..."
 Azért nem javaslom, hogy túlságosan egyértelműen fogalmazzanak, mert a kívánságaink néha nem válnak a
javunkra. Ezt Isten tudja a legjobban. Lehetséges, hogy Önök a Maple Drive-on található házra vágynak, de Isten
jobban ismeri azt a házat. Talán tele van termeszekkel, vagy a közeli iskola nem lenne alkalmas a gyermekeik
számára.

(Gyakorlat: Mire vágyik és miért?

• írjon le egy dolgot, amit szeretne, ha megjelenne az életében. Lehet az egy családi ház, igaz szerelem,
gyerek, egészség, állás, több pénz, amiből kifizetheti az adósságát, megbízható gépkocsi. A határ a
csillagos ég, bármit választhat. Ezúttal önmaga számára válasszon valamit. Mindennap másokért
imádkozott, így most ideje, hogy önmagára is figyeljen. Ebben a gyakorlatban csak egy dologra
fókuszáljon.
• Írja le, miért akarja ezt a bizonyos dolgot. Hogyan érzi magát tőle? Hogyan javíthat az életminőségén? Milyen
más okai is vannak, hogy vágyik rá? Ha
nem képes felsorolni az okokat, akkor érdemes lenne elgondolkodni a kérésén. Szenvedélyesnek kell lennie,
olyan dolgot kell kérnie, amire tiszta szívéből vágyik. Ez a szenvedély annak a jele, hogy a lelke figyelmezteti
arra, hogy mire van szüksége. Az előző fejezetben arról írtam, hogy az álom nem a véletlen műve. Az álmok
mintegy összefoglalják, hogy mit kell tennünk az életünkkel. Akkor hát a legnagyobb vágyaik is azt jelzik, hogy
mitől leszünk igazán elégedettek az életben. • Olvassa fel hangosan a kérését és az Istennek címzett indokolást.
Mindig így fejezze be a kérését: „Ha összhangban van az akaratoddal és az isteni tervvel."

Elkötelezettség

Isten tudja, hogy minél biztonságosabb és elégedettebb az életünk, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy
másokkal is megosztja a javait. Ilyen az emberi természet, ezért Istennek is jó oka van arra, hogy teljesíti
leghőbb kívánságainkat. Az első a természetes, szülői szeretet, hiszen boldognak szeretné látni gyermekeit. A
második a tudat, hogy a legengedelmesebb és leghálásabb gyermekei másoknak is juttatnak a javaikból. Fontos,
hogy cserébe mi is elkötelezzük magunkat iránta. Ezzel el is jutottunk a következő szintre.
Gyakorlat: Erősítse meg az elkötelezettségét

• Térjen vissza a kívánságához, melyet az előbbi gyakorlatban már papírra vetett.'Most írja le, hogy ha
teljesülne a kívánsága, az ho*gyan tehetné jobbá a világot. Például, ha olyan társat keres, akivel leélné az
életét, akkor valószínűleg olyasvalakire vágyik, akit ugyanolyan dolgok érdeklik, mint önt, akivel vállvetve
dolgozhatna, hogy szebbé, jobbá tegyék a világot. Ha olyan embert keres, aki szívén viseli az állatok ügyét,
akkor közösen tehetnek valamit a megmentésük érdekében. Vagy ha új autóra vágyik, hozzájuthat egy
megbízható járműhöz, amivel ételt szállíthat a betegeknek. A gépkocsi révén felszabadulna az addig
tömegközlekedésben elvesztegetett ideje, amit most mások szolgálatára ajánlhatna fel.
• Ha nem tudja megindokolni a kérését, tegyen egy fogadalmat. Például: „Ha megadod nekem, amit kértem,
időt vagy pénzt ajánlok fel az XY jótékonysági szervezetnek."

Mondok egy példát arra, hogyan válhat a bolygónk javára még egy olyan kívánság is, amelynek látszólag
semmi köze a lelkiséghez és hithez. Van egy barátom, nevezzük Jamesnek, aki az apjához és fivéreihez
hasonlóan rajong a gépkocsikért, és nagyon vágyott egy ritka európai gépkocsira. Gyerekkorában rengeteget
jártak autóbemutatókra, így számára a gépkocsik a boldog, biztonságos gyermekkort jelentik. Azt is tudta, hogy
ha sikerül szert tennie álmai autójára, azzal kivívná a családja elismerését is. Az ő szeműkben sikeres embernek
számítana, és ez volt számára a legnagyobb hajtóerő, mivel fontos volt neki a család véleménye.
 Említettem már, amennyiben a kívánságaink összhangban vannak az isteni tervvel, az Úr sem ítélkezik
felettük, nem firtatja, mit és miért szeretnénk megszerezni magunknak. Éppen ezért nekünk sem szabad elítélni
másokat, amiért ragaszkodnak a kívánságaikhoz, mert nem ismerjük a háttérben rejlő érzelmi okokat. James
esetében a kocsi a családja elismerését, a siker zálogát jelentette. Mivel tisztában volt vele, hogy a kérése cseppet
sem spirituális természetű, megfogadta, hogy ha megveszi az autót, jótékony célra is áldoz egy bizonyos
összeget. És képzeljék, megtudta, hogy hihetetlenül alacsony áron eladó egy rendkívül ritka modell. A
tulajdonosa külföldre akart költözni, ezért mielőbb meg akart szabadulni tőle. James megvette álmai autóját, és
minden hónapban, amikor befizeti az esedékes részletet, a jótékony célról sem feledkezik meg.
A történet nem ér itt véget. A kocsi láttán mindenki nagyon sikeresnek könyvelte el Jamest. Érdeklődtek, hogy
hogyan jutott hozzá, így a barátomnak lehetősége nyílt megosztani velük a történetét.

A bizalom

James történetével eljutottunk a következő lépéshez, a bőség vonzásának folyamatához. Bíznia kell Istenben,
meg kell hajolni az isteni terv előtt. Míg mennyei Atyánk mindent meg akar adni nekünk, amit a k a r u n k ,
abban i s biztos akar lenni, hogy kívánságaink a j a v u n k a t s z o lgálják.
James barátomra például nem jellemző, hogy a fellegekben járna, de ha így lenne, akkor feltehetően nem kapta
volna meg olyan könnyen álmai autóját. Tehát, ha nem lett volna képes hangot adni a kívánságának, nem is
bízhatott volna benne, hogy megkapja. Ebben az esetben Isten inkább védelmezte, mint büntette volna.
Máté evangéliumának 6. részében, amikor Jézus elmondja, hogyan kell imádkoznunk, azt is elárulja nekünk,
hogy Isten már jóval azelőtt tudja, mit akarunk, és mire van szükségünk, hogy kérnénk. Ez nagyon fontos, ezért
is hangsúlyoztam, hogy amikor előadjuk a kívánságainkat, ne írjuk körbe túl pontosan. Bízzunk Isten
bölcsességében.

Amikor jólétért imádkozunk, a pontos körülírással korlátozzuk magunkat, és ez óriási hiba.

Most azokhoz szólok, akik elolvastak néhány népszerű könyvet „a vonzás törvényéről". Most bizonyára
összezavarodtak, hiszen azok a kiadványok ennek az ellentétét tanítják. Arra buzdítanak, hogy tisztán és
világosan fejtsük ki, milyen ajándékot szeretnénk a „világegyetemtől".
Rosszul teszik.
Miért? Csak.

Ha túlságosan részletes a kérésünk, azzal a^t a látszatot keltjük, hogy többet tudunk, mint maga a Teremtő.

Spirituális arrogancia, ami nem is válik a javunkra. Bízzanak Isten végtelen hatalmában, és akkor életük leg-
csodálatosabb meglepetésében lesz részük!

A MUNKÁS ÉS A BAKANCS TÖRTÉNETE

Élt egyszer egy Frederick nevű ember, aki keményen dolgozott, hogy eltartsa feleségét és gyerekeit. Nem volt
válogatós, minden létező munkát elvállalt a faluban. Egyik napról a másikra éltek a nyomorúságos keresetéből,
de abban a kis közösségben nem volt más lehetősége. így tengődtek, amikor pestisjárvány söpört végig a falun.
Frederick és a családja megmenekült, de most végképp elapadt minden pénzforrásuk.
A férfi tudta, hogy el kell mennie a faluból, hogy munkát keressen. A legközelebbi város mérföldekre volt,
Frederick azonban nem habozott. Elindult a rossz, köves úton, ám ócska cipőjének vékony talpa gyorsan
kilyukadt. A lába vérzett az éles kövek ejtette sebektől.
 Szerencsére talált munkát, de annyira fájt a lába, hogy nem tudta, hogyan tehetné meg mindennap a hosszú
utat hazáig és vissza, hiszen új lábbelire nem tellett volna.Elérkezett a délután, s Frederick nekiveselkedett a
gyötrelmes útnak. Közben megállt a foltozóvarga műhelye előtt, és amikor bekukucskált az ablakon,
megpillantott egy pár gyönyörű, vastag talpú bakancsot.
Pont erre lenne szükségem!, gondolta Frederick. Ettől biztosan nem fájdulna meg a lábam.
A bakancs árából azonban egy család egy egész hónapig megélhetett volna. Frederick mégsem tett le róla, és
bízott benne, hogy így vagy úgy, de meg tudja szerezni.
Egy nap, amikor lassan, kínkeservesen bicegett a város felé, úgy döntött, a folyó felé kanyarodik. Ez az út
hosszabb volt, de a parton legalább könnyebben haladhatott. Hirtelen meghallotta, hogy a közelben valaki
segítségért kiabál. Frederick teljes erejéből futni kezdett a hang irányába.
A parton előkelő külsejű férfi kétségbeesetten hadonászott a sétapálcájával. - A fiam! - jajveszékelt. - A fiam
beesett a vízbe, és nem tud úszni! Én sem tudok! Kérem, segítsen!
Frederick egy percig sem habozott, beugrott a vízbe, megtalálta a fiút, megragadta, és a felszínre hozta, aztán
kiúszott vele a partra, a kétségbeesett apához.
Az elegáns férfi és a fia hálából meghívta vacsorára a közeli fogadóba. Kiderült, hogy a környező földek
birtokokosa, és a gyermek az egyetlen örököse. A lovaikat akarták megitatni a folyónál, akkor esett a vízbe a fiú.
- Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg, hogy megmentetted a fiamat, a családomat. Hatalmas ajándékot
kaptunk tőled. Mondd, mit adhatnék neked? Mire van szükséged? - kérdezte a földesúr.
Frederick nem akart hinni a fülének. Lesandított az ócska, lyukas bakancsára, s a varga boltjában látott
lábbelire gondolt. Hát nem erről álmodott már napok óta? - Uram, van egy pár bakancs, amit nagyon szeretnék. ..
- kezdte. A földesúr közbe akart vágni, de Frederick annyira izgatott volt, hogy észre sem vette. Egyre csak a
bakancson járt az esze. Isten végre kegyes volt hozzá, kezébe adta a megoldást.
- Ha megkapnám azt a bakancsot, uram, abban eljárhatnék dolgozni. Higgye el, ez az egyetlen kívánságom.
Olyan izgatott volt, hogy a földesúr elküldetett a vargáért, aki magával hozta a bakancsot, és azon nyomban
Frederick lábára igazította. Erős, kényelmes viselet volt, és a férfi hanyatt-homlok rohant haza, hogy
megmutassa a feleségének a szerzeményét.
- Nahát - csóválta a fejét a földesúr. - Bármit megadtam volna neki, hintót, lovakat, töménytelen aranyat...
mindent, amit csak kért volna. Még annál is többet... Annyira akarta azt a bakancsot, hogy végig se hallgatott.
Frederick azonban most már mindennap elégedetten tette meg a hosszú utat. Boldog volt, mert teljesült a
kívánsága, és sohasem tudta meg, mi mindent kaphatott volna még.

Elmeséltem ezt a történetet valakinek. - Ostobaság - hördült fel az illető. - Miért érte volna be egy pár
bakanccsal, amikor bármit megkaphatott volna?
Igaza volt, hiszen bármit megkaphatnánk, csak akarnunk kell.
íme egy példa. Egy barátom szorgalmasan gyakorolta az oly népszerű „vonzás törvényeit". E gyakorlatok
szerint pontosan meg kell fogalmazni, mire vágyunk. Az illetőnek anyagi nehézségei voltak, ezért az előlépte-
tésre összpontosított, amitől jelentős béremelést remélhetett. Néhány héttel később valóban előléptették, és a
fizetést is megkapta. Elvégre erre vágyott.
És boldogan élt, míg meg nem halt, mondanánk. Sajnos nem így történt, mert gyűlölte a munkáját, és a cégve-
zető törtető, erőszakos zsarnok volt. Az előléptetés csak fokozta az ismerősöm szorongását, és egyre rosszabbul
érezte magát a bőrében. A fizetésemelés sovány vigasz volt a hosszú munkanapokért, ráadásul eltávolodott az
igazi álmaitól. Immár kizárólag a munkájának élt.
Frederick megkapta az áhított bakancsot, de továbbra is meg kellett tennie a hosszú utat a városba és vissza. A
barátom megkapta az előléptetést, de még mindig egy olyan helyen gürcölt, ahol nyomorultul érezte magát. Ilyen
körülmények között mindkét férfinak fel kellett volna ajánlania a problémáját Istennek, és kérni, hogy végtelen
bölcsességében találjon valami megoldást. Ha a barátom ugyanannyi energiát áldozott volna arra, hogy
imádkozással megszilárdítsa a kapcsolatát Istennel, akkor hosszú távon sokkal jobban járt volna.
El sem tudjuk képzelni, mekkora jóság lakozik Istenben. Bízzák rá az életüket, ő megtalálja a megoldást.

VÁLASSZA KI A LEGNAGYOBB JÓINDULATOT TANÚSÍTÓ BEFEKTETŐJÉT ÉS

PARTNERÉT

Az utóbbi néhány év csodálatos eseményeit tapasztalva úgy határoztam, terjeszteni fogom ezt a folyamatot az
ismerőseim között. Sokszor láttam, hogy az emberek csalódottak, és tudtam, hogy ez az imádkozási folyamat az
ő életüket is megváltoztatná. Csupán a gondolkodásmódjukat kellett átalakítaniuk. Sok művész és vállalkozó
szellemű barátom van, akik igyekeznek saját vállalkozást alapítani, hogy a maguk urai lehessenek. A többségük
pénzért és anyagi biztonságért imádkozik, ezért a következő gyakorlatot alkottam meg. Népszerű és hatásos volt.

Gyakorlat: Mit tenne, ha Bili vagy Oprah lenne az üzlettársa?

Ebben a gyakorlatban képzelje el, hogy Bili Gates vagy Oprah Winfrey a barátja és üzlettársa. Természetesen
nyugodtan választhat más személyt is, én csak azért javasoltam őket, kettejüket, mert nemcsak a vagyonuk,
hanem emberbaráti tevékenységük miatt is felnéznek rájuk az emberek.
Az üzlettársa és jó barátja, Bili vagy Oprah minden bizonnyal azt szeretné, ha ön is sikeres és boldog lenne.
Ám ők nagyon okos üzletemberek, jól megnézik, mibe fektetnek be. Győzzék meg őket, hogy érdemes foglal-
kozniuk az elképzeléseikkel.

• Írjon üzleti tervezetet, amit átadna Bilinek vagy Oprah-nak. Körvonalazza az ötletét, és sorolja fel a
lényeges részleteket, melyekkel meggyőzi őket.
• A tervben annak is szerepelnie kell, hogy mire van szüksége az induláshoz és a vállalkozás fenntartásához.
Milyen anyagi vagy más eszközöket szeretne? Részletesen soroljon fel mindent, amire szüksége van.
• Ne feledje, Bili és Oprah sokat jótékonykodik, ezért írja le, milyen jó ügyet támogatna a vállalkozásaval.
Hogyan akarja megvalósítani? Mik lennének a rövid-, illetve hosszú távú emberbaráti tervei egy sikeres
vállalkozás esetén? • Hogyan változtatná meg az életét ez a vállalkozás? Milyen hatással lenne a családjára
vagy a világra?

Ha megválaszolta ezeket a kérdéseket, már nagyjából tudja is, milyen körülményeket szeretne a vállalkozása
megindításához. Ezek után van néhány jó és rossz hírem.
A rossz hír az, hogy Bili Gates nem az üzlettársa. Oprah Winfrey sem, és a közeljövőben valószínűleg nem
fognak befektetni a vállalkozásába.
Isten azonban az üzlettársa. Ez a jó hír. Ő biztosan befektetne az ötleteibe, és ő sokkal befolyásosabb, mint Bili
Gates vagy Oprah Winfrey. Ráadásul korlátlan eszköztárral rendelkezik, és képes a föld minden egyes lakosáról
gondoskodni. Önnek pedig a nap bármely percében módjában áll előadni a kérését, és a terve eleve sikerre
ítéltetett, hiszen az üzlettársa mindenható.
Ha anyagi függetlenségre vágyik, összpontosítson a következő gondolatra:

Isten az én üzlettársam. Minden, amire szükségem van és amire vágyom, megvalósulhat Isten
támogatásával.
 ELŐBB HIGGYEN, ÉS CSAK AZUTÁN KÉRJEN, ÉS MEGADATIK

Vessünk egy utolsó pillantást arra az Újtestamentumbeli versre, melyet oly gyakran idéznek a „vonzás törvénye"
programokban:

„jézuspedigfelelvén, monda nékik: bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek,nemcsak azt
cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is
meglészen; Es a mit könyörgés-tekben kértek, mindazt megkapjátok, ha hisztek."

Máté: 21, 21-22

A fent említett programok sajnos igen sekélyesen értelmezik ezeket a sorokat. Ha figyelembe vesszük a Máté
21:12, 22:45 részeket, megértjük, hogy amikor Jézus arra buzdít, hogy higgyünk, a jóindulatú, erős Istenre
gondol és arra, hogy mindig készen áll arra, hogy meghallgassa a kérésünket. Elsősorban abban kell hinnünk,
hogy Isten képes teljesíteni bármilyen kívánságunkat. Ha a hitünk - alázat és szolgálat - által megszilárdítjuk a
kapcsolatunkat az Úrral, bátran kérhetünk, mert megadatik.
Fontos tanítás, amit nem szabad a puszta anyagi síkra korlátozni.

A hála

Végül bezárul a kör... Mutassanak hálát mindenért, amit kaptak. A mindennapi kenyerükért imádkoztak, és meg-
kapták, ezért nap mint nap hálásnak kell lenniük érte. Most már elég sokat tudnak ahhoz, hogy ne tekintsék
magától értetődőnek az ajándékokat.
A mindennapi kenyér nem pusztán anyagi biztonságban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy felfogjuk Isten
korlátlan hatalmát, valamint a helyünket az ő terveiben. A negyedik szirom arra tanít, hogy amikor kérünk,
figyeljünk oda a környezetünkre is, és legyünk hálásak Isten nagylelkűségéért.

IX.

„Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti

mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti
mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6:14-15)
 Az ötödik szirom — a Megbocsátás
Az ötödik rózsaszirom a Miatyánk következő szavainak felel meg:
Es bocsásd meg a mi vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek.

Legnagyobb hibánk, hogy nem vagyunk képesek vagy nem hajlunk a megbocsátásra. Ez az oka a személyes
problémáknak, de a világban dúló háborúknak is. Ha haragot, dühöt, neheztelést táplálunk mások iránt, azzal a
saját boldogságunkat ássuk alá. Értékes spirituális energiáinkat negatív érzésekre pazaroljuk, holott ezzel az
erővel elégedett életet is élhetnénk, s a világot is jobba tehetnénk.

Ha valaki nem akar vagy nem képes a megbocsátásra, azzal magába fordul, elzárkózik a világ elől, míg a
megbocsátás kitárja a kapukat a jólét és boldogság felé.
A megbocsátással megszüntethetjük a romboló érzéseket. Nem könnyű, mert az emberek többsége ritkán él
vele. Nem arra nevelnek, hogy megbocsássunk, pedig azzal sokat változna a világ. Biztosíthatom önöket, hogy
ha sokszor megtesszük, a végén egyre könnyebben fog menni.
Most elmesélek egy igaz történetet a megbocsátásról, amit tizenhárom éve hallottam, és azóta is sok erőt
merítettem belőle. Ha haragot vagy gyűlöletet táplál valaki iránt, olvassa el, és remélem, utána másképp látja
majd a világot.

TÖRTÉNET A MEGBOCSÁTÁSRÓL AMY BIEHL ÉS CSALÁDJA

Amy Biehl a Stanford Egyetem Fullbright-ösztöndíjas hallgatója volt. Okos, együtt érző, társasági ember. 1992-
ben a dél-afrikai Cape Townba költözött, ahol az apartheid - a Dél-Afrikán óta végigsöprő, intézményesített
rasszista rendszer, mely 1948 óta számtalan erőszakos cselekménybe torkollott - áldozatainak szentelte életét.
Amy a fekete városrészekben harcolt az elnyomás ellen, és amikor meghirdették az első „szabad választásokat",
amikor végre a feketék is szavazhattak, a szavazók nyilvántartásba vételénél segédkezett. A munkatársai
legendákat meséltek a lányról, aki kiállt a tolerancia, egyenlőség és faji diszkriminációtól mentes oktatás mellett.
1953. augusztus 25-én, egy nappal azután, hogy elkezdték nyilvántartásba venni a fekete szavazókat, Amy
hazaindult a
Cape Town közelében található Gugulethuba. Rossz helyen volt, rossz időben. A dühös tömeg a faji
megkülönböztetés ellen tüntetett, és amikor egy csapat fiú megpillantotta Amy kocsiját, úgy döntöttek, példát
statuálnak vele. Ok feketék voltak, Amy fehér. Más nem is számított. Nem tudhatták, hogy Amy a szövetségesük
volt, aki jó ideje harcolt a faji egyenlőségért. Köveket dobáltak a lány autójára, hogy megállásra kényszerítsék,
majd kirángatták a kocsiból, belökdöstek a tömegbe.
Ami azután történt, maga volt a rémálom. Amyt téglákkal ütlegelték, s végül agyonszúrták. Huszonhat éves
volt.
Amy gyilkosai közül négyen emberölés miatt nyolc évre rács mögé kerültek, de a Nelson Mandela
kezdeményezésére létrejött Dél afrikai Igazság és Megbékélési Bizottság - mely az apartheid idején elkövetett
faji bűncselekményeket volt hivatott felülvizsgálni - segített nekik, hogy benyújtsák a kegyelmi kérvényüket.
1988-ban Amy szülei, Linda és Péter Biehl részt vettek a lányuk gyilkosainak a kegyelmi tárgyalásán, és ekkor
váratlan dolog történt. Kijelentették, hogy megbocsátanak, és arra kérték a bírót, hogy bocsássa szabadon őket.
Erőszak helyett párbeszédre van szükség, mondták, és amikor a bíró meghozta a kedvező ítéletet, kezet fogtak a
fiatalemberekkel, akik elvették a lányuk életét.
 A gyilkosok alig négy évig voltak börtönben.
Elképesztő... Amy Biehl szülei azonban a megbocsátással akartak örök emléket állítani lányuk emlékének.
„Amyt vonzotta Dél-Afrika, és nagy rajongója volt a megbocsátást és megbékélést hirdető Nelson Mandelának...
Mi is az ő szellemében jártunk el", mondták.
Ahelyett, hogy elhagyták volna az országot, létrehozták az Amy Biehl Alapítványt, és folytatták a lányuk
munkáját. Ifjúsági és közösségi programokat létesítettek, hogy munkahelyeket teremtsenek a fiataloknak. A
szülők szívvel-lélekkel részt vettek a béketeremtő folyamatban, hogy segítsenek begyógyítani a faji gyűlölködés
okozta sebeket, melyek idestova száz éve gyötörték az országot. Szeretettel és megbocsátással cselekedtek.
Az elmúlt tizenhárom évben sokaknak elmondtam már Linda és Péter Biehl történetét. Ha „vétkeznek
ellenem", elég, ha rájuk gondolok, és tudom, hogy az én fájdalmam semmi ahhoz képest, amit nekik kellett
elviselniük.
A Biehl család megmutatta, mire képes a megbocsátás. Amy emléke örökké velünk él.

Gyakorlat: Ön mennyire megbocsátó?

Eddig mindenki könnyes szemmel hallgatta a Biehl család, a feltétel nélküli megbocsátás történetét.
Ám nem mindenki reagál így. Egyesek el sem tudják képzelni, hogy ennyi erőszak és tragédia után valaki
képes a megbocsátásra.
Amy Biehl története ajándék, és rendkívül fontos spirituális üzenetet hordoz magában.

Gondoljon Árny Biehl szüleire, akik megbocsátottak a lányuk gyilkosainak, sőt velük együtt tevékenykedtek a
közösségük gyarapodásáért. Ön képes lenne erre? • És most írja össze azokat a személyeket, akikre neheztel.
Gondolatban menjen vissza az időben,
amennyire csak szükséges. írja le, miért haragszik rájuk, aztán kérdezze meg magától, hogy meg tudja-e
bocsátani az emberi botlásukat. Hasonlítsa össze az ő „vétkeiket" az Amy Biehl gyilkosaival. így
könnyebben megy a megbocsátás?

AZ EMBEREK MEGTESZNEK MINDEN TŐLÜK TELHETŐT

Az életben sokszor okoznak csalódást az emberek, de higgye el, ők valójában szívességet tesznek önnek.
Tetteik révén lehetőséget kapnak, hogy jelét adják a feltétel nélküli szeretetnek, és megbocsássanak
felebarátaiknak. Könnyű szeretni azokat, akik viszontszeretnek, ám Jézus is arra kért, hogy „Áldjátok azokat,
akik titeket átkoznak" (Lukács 6:28). Ez már sokkal nehezebb, de érdemes gyakorolni.
Mindenki sérül az évek során. Ha valaki rosszul viselkedik, gyakran a múltjában felgyűlt fájdalom miatt teszi.
Ha egy barátunk bánt meg bennünket, a legtöbbször tudjuk, miért viselkedett így, de idegenek esetében nem
ismerhetjük a viselkedésük hátterét. Nem tudjuk, min mentek keresztül, mennyi fájdalom van a lelkükben. Nem
ismerjük a gyerekkorukat, sőt azt sem tudjuk, mi történt velük a nap folyamán. Ezért szoktam azt mondani, hogy

Az emberek megtesznek minden tőlük telhetőt.

Ez igaz. A mogorva recepcióstól a főnökükig mindenki boldogulni igyekszik. Tanúsítson hát együttérzés! iránt
ul Hányszor fordult elő, hogy döbbenten letette i telefont, vagy fejcsóválva kisétált valakinek az irodájából, s
nem értette, mi üthetett az illetőbe. A világ legkedvesebb embereinek is lehetnek rossz pillanatai. Talán csak
rosszkor került az útjukba.
Mindenkivel megesik. Velem is megtörtént. Egyszer a bankban olyan hangosan kiabáltam, hogy a biztonsági
őrnek kellett kikísérnie. A rend kedvéért megjegyzem, hogy nem szoktam így viselkedni. Ezen a napon azonban
a gyermekorvos közölte velem, hogy Shane valószínűleg nem éli meg a második születésnapját. A pénztárosnak
feltehetően sejtelme sem volt az engem sújtó tragédiáról.
Mindenkinek megvannak a maga sötét napjai, ezért megértőnek kell lennünk másokkal. Tudják, a látszólag
legtökéletesebb idegennek is lehetnek pokoli pillanatai.
Ha spirituális fejlődésre vágyik, imádkozzon az ön ellen „vétkezők" gyógyulásáért és boldogságáért, mert
azzal sok jót tesz a világnak. Drámaian segíti a lelki fejlődését. Isten boldog lesz, és ezáltal ön is sokkal több
jóságot és gazdagságot hívhat be az életébe. A harag csak a sötétség energiáit növeli, és akadályozza a boldogság
iránti törekvéseit.

SENKI SEM LOPHATJA EL A SORSUNKAT

Olykor, ha bántanak, a körülményeket okoljuk, és nem értjük, miért történik velünk mindez, holott mi
helyesen cselekedtünk.
A válasz egy újabb egyetemes törvény:

Nem mindig rólad van szó.

Keményen hangzik? Pedig nem az, sőt egyenesen felszabadító érzés. Néha a^értjönnek be az emberek az
életünkbe, mert a mi feladatunk, hogy lehetőséget adjunk nekik; lehetőséget, hogy helyesen cselekedjenek. Ám
Isten egyik nagy ajándéka a szabad akarat, tehát mindenki eldöntheti, hogy helyesen cselekszik, vagy sem.
Tehát, mi teljesítjük a feladatunkat, amikor nyíltan és őszintén viselkedünk azokkal a személyekkel, ám ha ők
visszaélnek a bizalmunkkal, és negatív vagy destruktív módon cselekszenek, az az ő döntésük. Ha így történik,
imádkozzunk értük, bocsássunk meg nekik, majd lépjünk tovább. Amennyiben mindvégig tisztességesen jártunk
el, eleget tettünk spirituális kötelezettségünknek.
Ezt a hozzáállást személyes és szakmai kapcsolatainkban is alkalmazhatjuk. íme egy példa az életemből, ami
segített megérteni ezt a folyamatot. Nélküle sokáig vergődtem volna a keserűség csapdájában.
Miután befejeztem a Mária Magdolnáról szóló regényemet ( A gyűrű titka), nekiláttam, hogy keressek egy
ügynököt, hogy képviseljen engem és a könyvet, ami nem mellesleg tizenöt évnyi munka eredménye volt. Ez
általában sok bosszúsággal és elutasítással jár, ezért igen boldog voltam, amikor egy sikeres és tehetséges
ügynök érdeklődött a könyvem iránt. Miután a hölgy elolvasta a kéziratot, találkozni akart velem. Izgatottan
készültünk az első beszélgetésre, melyre az irodájában került sor, s órákig tartott, míg feltette a könyvvel
kapcsolatos kérdései!, s adott néhány ötletet, melyek segítségével piacképesebbé tehettem a könyvet. Majdnem
egy évig dolgoztam az zal a nővel, aki többször is megígérte, hogy hamarosan hivatalosan is aláírja velem a
szerződést, s amint úgy látja, hogy a kézirat megfelelően alakult, kiadót is keres neki.
Nem volt okom kételkedni benne, így vártam türelmesen. Közben elutasítottam néhány másik ajánlatot, mert
azt hittem, a nő is ugyanúgy elkötelezte magát a könyvem mellett, mint jómagam.
Aztán minden előzmény nélkül kaptam tőle egy egysoros e-mailt, melyben értesített, hogy hosszas tűnődés
után úgy döntött, hogy nem képviselhet.
Ennyi. Semmi magyarázat, sem bocsánatkérés, se egy szó az egyéves közös munkánkról. Egyszerűen lerázott.
Kétségbeestem. És haragudtam. Nemcsak rá, hanem Istenre is. Miért kellett egy ilyen nő mellé rendelnie, aki
miatt elvesztegettem egy egész évet? Most kereshettem másik ügynököt, ráadásul a könyvem már egy éve a
piacon lehetett volna. Teljes szívemből hittem ebben a könyvben, és tudtam, hogy a benne rejlő információk
sokak életét megváltoztatják, ahogy az enyémet is. Hittem abban, hogy Isten is akarja, hogy kiadjam, hiszen
fontos üzenetet hordozott szeretetről, hitről, megbocsátásról.
És most úgy éreztem, Isten mégsem akarja, hogy kiadják a könyvet. Végül rájöttem, hogy ez nem is rólam
szólt. Én azért adtam meg a lehetőséget az ügynöknek, hogy legyen részese a munkámban, mert valószínűleg
Isten szerepet szánt neki ebben a folyamatban. Egy bizonyos szinten együtt kellett dolgoznunk, aztán ő szabad
akaratából úgy döntött, hogy már nem akar közösséget vállalni velem, és a továbbiakban semmi közöm a
dolgaihoz.
Azt azonban megtanultam, hogy senki sem lophatja el a sorsunkat, s bármit is tesznek, nem téríthetnek le
bennünket az előre kijelölt ösvényről. Csak mi irányíthatunk, az Istennel együtt kialakított terv keretén belül.
Ebben az őrült világban számtalan buktatóban van részünk, sokszor csalódunk majd, de ne feledje, az ön sorsát
nem változtathatja meg egy másik ember, legfőképpen akkor nem, ha már jó úton halad az Istennel kötött
szövetségben.
Úgy szól a mondás, hogy „Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik". Ez igaz. Ha mások tettei nem illenek bele
a terveibe, akkor újabb és újabb lehetőségeket hoz az utunkba, ám ezek a közbelépések csak ideiglenesek. Isten
sokkal nagyobb minden szabad akaratnál, és mindig egy egészségesebb, áldottabb irányba fordít bennünket.
Amikor megtörtént az az eset, dühös tombolás helyett imádkozni kezdtem az ügynökömért, s kértem Istent,
hogy mutassa meg neki, milyen következményekkel járt a döntése. Könyörögtem, hogy többé senkit se bántson
meg úgy, mint engem. Talán ez volt a leckém. Aztán hagytam az egészet, és folytattam az életem. Tudtam, hogy
az Úr meg fogja nyitni számomra a megfelelő ajtókat. Meg is tette. Számtalan alkalommal, és álmomban sem
képzeltem volna ennyi és ilyen nagyszerű lehetőséget. Külön könyvet írhatnék arról, ahogyan megérkezett az
életembe az új ügynököm, aki mindent megváltoztatott a feltétel nélküli támogatásával. O volt az az angyal, aki
segített, hogy megleljem a helyes utat és valóra váltsam az álmaimat.
Tehát:

Minél megbocsátóbbak vagyunk,

Annál gyorsabban érkeznek az újabb lehetőségtk
Ültek már olyan gépkocsiban, melybe GPS-t szereltek? A sorsunk is ehhez hasonlatos: követjük a térképet, s
közben egy hang segít, hogy pontosan milyen irányba menjünk. Ha azonban rossz irányba kanyarodunk, és nem
találjuk az eredeti célt, a GPS automatikusan újra kalkulálja az úti célt. Tökéletes metafora Istenre, aki
hasonlóképpen cselekszik, ha lekanyarodunk a számunkra kijelölt ösvényről. O is újrakalkulálja a távot és a
körülményeket, majd egy másik irányban ugyan, de végül mégis célba juttat.
Péterrel „Isten GPS-ének" szoktuk nevezni azokat a helyzeteket, amikor valami nem a tervek szerint alakul.
Olyankor várunk türelmesen, míg megkapjuk a következő lehetőséget.

Gyakorlat: Kiért imádkozhatsz ma?

• Válasszon ki egy személyt a közelmúltból, aki fájdalmát okozott, vagy olyasvalakit, aki hatással volt a sorsára.
Olyan ember is lehet, aki „lenyúlta" az előléptetését, vagy aki hirtelen lemondta a randevúikat, és azóta sem
találkoztak. Minél intenzívebbek a körülmények, annál jobb. Minél nehezebben megy a megbocsátás, annál
erőteljesebb lesz a gyógyulás.
• Imádkozzon, hogy ez az ember találja meg a gyógyuláshoz vezető utat, legyen számára fény ott, ahol eddig
sötétségben tapogatózott. Imádkozzon, hogy adassék meg neki a megkönnyebbülés, szűnjön meg a fájdalma, és
a jövőben senkit se bántson úgy, ahogyan önt. Az imájának köszönhetően a jövőben valaki megmenekül egy
rossztól, és ez igen nagylelkű cselekedet. Még ha utólag nem befolyásolhatjuk is a szabad akaratot, máris jobbá
tettünk valamit a világon. • Ha az illető olyan személy, akinek nincs már helye az életében, akkor engedje el.

Mondja a következőket: „Megbocsátok és szeretettel elengedem (a személy neve) az életemből, és imádkozom,

hogy találja meg a gyógyulást az útján, és többé ne bántson meg senkit"

Tisztázzuk, a megbocsátással nem kell az életében tartania azt a személyt. Egyesek mérgező hatással lehetnek
ránk, ha nem mozdulunk el mellőlük. Vessen véget azoknak a kapcsolatainak, melyek gátolják a lelki fejlődését.
Ha tudja szeretni őket, bocsásson meg nekik és engedje el őket, s közben kívánjon nekik gyógyulást. így ön is
sokat fejlődhet lelkileg. Ha nem megy, akkor a napi Miatyánk elmondásakor összpontosítson az ötödik
rózsasziromra. A megbocsátás hiánya csak visszatart bennünket, és spirituálisán stagnálunk miatta. Ha így
érzünk, mondjuk a következőket:

Édes Istenem, segíts megtalálni magamban az erőt és szeretetet, hogy meg tudjak bocsátani másoknak, és
továbbhaladhassak a szolgálatodra kijelölt utamon.

A MEGBOCSÁTÁS BENNÜNK KEZDŐDIK

Ha olyanokért imádkozik, akik bántották, a megbocsátás energiája fogja körüllengeni, és ezáltal valaki más, aki
haragszik vagy neheztel önre, könnyebben fog megbocsátani önnek.

Gyakorlat: Kitől várunk el megbocsátást?

• Írjon listát azokról, akiknek szavaival, cselekedeteivel szándékosan vagy sem, csalódást vagy szomorúságot
okozott. Lehetséges, hogy most ők is önért imádkoznak?
• Mit tanult az eddigiekből önmagáról és a viselkedéséről? Mit tehetett volna másképp, és ennek következtében
hogyan viselkedik majd a jövőben?
• Fejezze ki őszinte szándékát, hogy imáival segítsen azokon, akiket megbántott. Ismerje be Isten előtt, hogy
felfogta, mekkora fájdalmat okozott, de vállalja érte a felelősséget, és készen áll arra, hogy továbblépjen.
• Bocsásson meg magának, és így minden egyes leckével tovább fog haladni az ösvényen.

És ne feledjék Jézus szavait: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek" (Máté 7: 1-2). Ne ítéljék el mások tetteit, mert
nem ismerik szívük titkait, sem a vágyaikat. Legyenek együtt érzőek embertársaikkal, kedvesek önmagukkal, s
ha a közelükben valaki elesik, segítsék őt fel. Legközelebb, ha ön esik el, meglepődve tapasztalja majd, hány
segítő kéz nyúl ön után.
És most következzen a bűnnel és rosszal foglalkozó hatodik szirom. Ezek a lelki fejlődésük utolsó gátjai, tehát
mielőbb meg kell szabadulni tőlük.
Ne féljen, nem olyan rosszak, mint első hallásra gondolná, sőt teljes mértékben az ellenőrzése alatt tarthatja
őket.
„A bűn nem létezik. Ti hozzátok létre, amikor Rossz természeteteknek engedelmeskedve
cselekedtek. Itt van a bűn természete." (Mária Magdolna evangéliuma)

És ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg minket a gonosztól.

A Miatyánk utolsó szavaiban — kísértés, vétek és gonosz — hatalmas erő van. Két okból is a „gonosz"-szal
kezdeném. Először is azért, mert sokszor úgy érezzük, mindent elborít a gonosz ereje, holott ez nincs így;
másodszor azért, mert ha sikerül meghatározni a gonoszt, akkor könnyebben megértjük a kísértést és vétket is.
Mi a gonosz? Ezt a kérdést évezredek óta fejtegetik a teológusok és filozófusok. Nem fogok hosszas
elemzésekbe bocsátkozni, de amikor a chartres-i középkori imádságot tanultam, így definiálták a gonoszt:

Ami visszatart a küldetésed teljesítésétől,

S attól, hogy megtartsd Istennek tett ígéreted, I
A z a gonosz

A gonosz nem valami külső erő vagy egy ördög szarvakkal, ami megkísérti az embert az úton, hanem a saját
gyengeségünL-A gonosz a kísértés erejével támad, mely bűnbe sodor.
Akkor hát mi a bűn?

A bűn az általunk felállított korlát, ami

Lőtérit a szolgálat ösvényéről, és
Elfeledteti velünk, hogy a szeretetben és megbocsátásban
Egyek vagyunk az Úrral.

Ezért a kísértés és a bűn feledtetik velünk a spirituális tanításokat, és a gonoszhoz vezetnek, ami megakadályoz
a sorsunk és az Istennek tett ígéretünk beteljesítésében.

LEKÜZDENI A HÉT HALÁLOS BŰNT

Általában a gonoszhoz vezető spirál a hét „főbűn" egyikével kezdődik. Érdekes, hogy amikor a negyedik
századi keresztény írásokban megjelentek ezek a „bűnök", még csak gonosz gondolatokként jellemezték őket.
Eredetileg azért keletkezett ez a lista, hogy a hívők felismerjék a spirituális gyengeségeiket, és tisztább,
jellemesebb életet éljenek.
Kétszáz évvel később Gergely pápának köszönhetően a ma ismert sorrendbe kerültek, és azóta is a hét
főbűnként vagy hét halálos bűnként ismerjük őket.
Ezek olyan kísértések, melyeknek ellen kell állnunk, ha meg akarunk maradni az Isten által kijelölt úton.
Olyan kísértések, melyek által az emberek, mi magunk, sok szenvedést okozunk magunknak, de ha felismerjük,
akkor le is győzhetjük őket:

• kevélység
• fösvénység
• bujaság
• irigység
• torkosság
• harag
• a jóra való restség
És most egyenként nézzük meg őket.

KEVÉLYSÉG (VAGY BÜSZKESÉG, GŐG)

Nem véletlen, hogy a kevélységgel kezdődik a főbűnök felsorolása, ugyanis ez minden bajok forrása.
A kevély viselkedéssel mintegy Isten és Isten gyermekei fölé helyezzük magunkat, s meggyőződésünk, hogy
minden rólunk szól. Ha ezen az úton haladunk, egyre jobban eltávolodunk az eredeti céljainktól, az Úr által
kijelölt ösvénytől.
Nem sokan állítanák, hogy nagyobbak, jobbak Istennél, ám a viselkedésük másról árulkodik. ítélkezünk, holott
semmi sem jogosít fel rá; szellemileg eltunyulunk; mindenféle káros szer rabjaivá válunk, s megfeledkezünk
arról, hogy testünk Isten temploma; a pénzre és anyagi javakra összpontosítunk, mintha más célja nem is lenne
az életünknek.
Annyira elteltünk önmagunkkal, hogy Istenre már nem is jut idő.
Az önteltség, önimádat, hiúság és kevélység elidegenít bennünket az Úrtól és embertársainktól.
Kevélységünkben éktelen haragra gerjedünk azok ellen, akik nem hajlandók behódolni nekünk.
Kevélységünkben irigyek leszünk másokra, mert azt hisszük, mi, csakis mi érdemlünk meg mindent.
Kevélységünkben önelégültté válunk, és elfelejtünk segédkezet nyújtani embertársainknak.
Kevélységünkben úrrá lesz rajtunk a kapzsiság, mert azt hisszük, jogunkban áll felhalmozni mindent, amit
csak látunk, hogy elorozzuk mások javait. Isten már nem számít, csak a pénz és anyagi javak.
Kevélységünkben elhatalmasodik bennünk a különféle élvezeti szerek iránti vágy.
Kevélységünkben úrrá lesz rajtunk a bujaság.

HARAG

Azt hiszem, a legtöbben a haragot találjuk a legnehezebben leküzdhető érzésnek. Én legalábbis így vagyok vele.
Mindennap feladatul kapom, hogy annyi szeretettel bánjak felebarátaimmal, mint jómagámmal. Igyekszem Isten
akarata szerint élni, de a harag az én nemezisem, mely ellen sokat és tudatosan kell tennem, hogy legyőzzem.
Sok minden felbosszant, és nagyon nehezen tudok uralkodni a haragomon. Az igazságtalanság, intolerancia,
bigottság és közöny mind feldühítenek. Néha azonban az olyan apróságok is felbosszantanak, mint a rossz
kiszolgálás az étteremben, egy kosárlabdameccs, a szülői értekezlet, idegesítő kollégák, tiszteletlen kamaszok, a
csúcsforgalom.
 És akkor meghallgattam egy interjút Bob Geldoffal, a híres ír rockzenésszel, aki pályafutása során rengeteget
tett a világ szegényeiért. Félelmet nem ismerő, szókimondó ember, akinek munkája és tevékenysége sokakat
megihletett... A temperamentuma... nos, Bob Geldof haragos, dühös ember, ezt ő is elismeri.
Az interjúban Sir Bob az aktivizmusról beszél, és arról, hogy mi a különbség közte és barátja, Bono (a másik ír
rocker, aki csodálatra méltó dolgokat tett a világért) között. „Tudjuk, hogy Bono szerelmes a világba", mondta
Geldof. „Teljesen belezúgott. Én haragszom rá. O legszívesebben megölelné a világot, én azonban behúznék
neki egyet. Akkorát, hogy egy pillanatra kihunyjon minden fénye."
Amikor meghallottam, hangosan felnevettem, de aztán elgondolkodtam rajta. Hogyan vigyünk szeretetet a
világba, miközben mérhetetlen harag dúl a lelkünkben a sok igazságtalanság láttán? Mindannyian küzdünk a
haraggal, de Bob Geldof példájából okulva a következőket tudom tanácsolni:

A düh erőteljes érzelem, Es ha ügyesen irányítjuk, Ellenállhatatlan, pozitív erővé

válhat.
Ne morogjunk a világra, s ne hagyjuk, hogy belülről emésszen a harag, hanem keressünk egy konstruktív
megoldást a dühünk levezetésére.

Gyakorlat: Mennyire dühös?

• írjon össze mindent, ami feldühítette a héten.

• Tegyen hozzá mindent (globális vagy egyéb ügyet), amitől ideges lesz, ha eszébe jut.
• Át tudja alakítani haragját békés, pozitív cselekedetté?
• Ha nem, akkor a megbocsátás révén próbálja csökkenteni a dühét. Ha egy bizonyos személy dühítette
fel, akkor gondoljon arra, hogy „azzal dolgozunk, amink van".

IRIGYSÉG

Az irigység valószínűleg az összes bűn közül a legmérgezőbb. Megrágja a lelket, szétmarja a szívet, a szeretetet
és vidámságot keserűséggé változtatja. Az irigység olyan, akár a szteroidokkal kevert féltékenység. Az irigy
ember mások bukását várja, annak örül, az élteti, ám nem tudja, mennyire Isten ellen cselekszik.
Az irigységben szenvedő emberek nem hajlandók tudomásul venni, hogy mások kaptak valamit, mi meg nem.
Sőt, azt hiszik, a másik ember olyasmit kapott, ami egyébként nekik járt volna. Elfelejti, hogy Isten mindent
megadhat a gyermekeinek. Istennek nincsenek kedvencei,
Ö igazságos. Ha valaha mellőzöttnek érzi magát, idézze fel a következő mondatot:

Igazságos világegyetemben élünk, melyet egy igazságos és szerető Isten teremtett, aki egyformán bánik
gyermekeivel. Mindenkinek jut a bőségből, és hamarosan rám is sor kerül.

Hasznos gondolat, melyet azonnal bevethet, ha a kis zöld szörnyeteg közelít. Az irigység valójában egy bűnös
gondolat, egy kis odafigyeléssel és türelemmel azonban leküzdhető.
Ha elveszít valamit — előléptetést, barátot, versenyt — az csak annak a jele, hogy más ösvényen kell haladnia,
mint amilyent elképzelt magának. Tanuljon meg bízni az isteni intelligenciában, de a sajátját is tartsa kordában.
Ha irigykedni kezd valakire, az megakadályozza a bőség befogadásában. Minél keserűbb az irigység, annál
többet árthat saját magának.
Emlékszik, az előző fejezetben azt írtam, „senki sem lophatja el a sorsunkat" Nagyon nagy a világ, sok a ten-
nivaló, de néhányunknak hasonló feladat adatik, ám ha valaki olyasmihez jut, amire ön is vágyott, az még nem
azt jelenti, hogy senki sem foglalkozik a kívánságaival. Egyszerűen más ösvényre került, és neheztelés helyett
tanulja meg testvéreként szeretni azt az illetőt.
Az irigység az ítélkezés mellékterméke lehet. Nem érzi méltányosnak mások sikerét, abból, amit eddig látott,
úgy véli, nem érdemlik meg. Azonban egyedül Istenre kellene bízni az ítélkezést, hiszen ő az egyetlen, aki
belelát más lelkébe, és ismeri a múltjukat, szándékaikat. Ahelyett, hogy arra pazarolná az energiáját, ami
másoknak van (ön szerint méltánytalanul), változtasson az életén azzal, hogy ugyanazzal az energiával arra
összpontosít, amivel jobbá tehetné a saját életét.
A személyes és romantikus kapcsolatokat illetően hasonlóan érezhet, ha valaki azzal a személlyel randevúzik,
akit ön is kiszemelt magának. A szíve, egészsége és boldogsága érdekében kérem, kezelje ezt a féltékenységet,
amilyen gyorsan csak lehet. Ha elhagyták, akkor azért történt, meg rossz emberrel volt, és Isten megpróbálta
szabaddá tenni a megfelelő személy számára.

A z igaz szereimet nem lehet ellopni. A megfelelő társ ott vár rám, és ha készen állok rá, azonnal belép az
életembe,

Készüljön fel arra, hogy szeretettel és megbocsátással engedje el azokat, akik bántották. Tanulja meg, hogy
minden szakítás és elutasítás lehetőség a továbblépésre.

A z elutasítás Isten ajándéka.

Ő így adja tudtul, hogy rossz út°n haladsz,
Es másik irányba kellfordulnod.

Az elutasítás az ajtó, melyen beengedjük az irigységet. Bár sosem jó, könnyebben megbirkózunk vele, ha Isten
gondoskodásaként és ajándékaként fogjuk fel.

Ha elhiszed, hogy minden okkal történik, akkor többé nem lesz egyetlen rossz napod sem.
Gyakorlat: Mitől önti el a sárga irigység?

• Gondoljon arra, amikor mások sikere miatt emésztette az irigység. (Üzleti vagy személyes jellegű is lehetett.)
• Most feleljen a következő kérdésekre: Miért érzek így? Kell nekem az, ami a másiknak van? Úgy érzem, én
többet érdemlek? Talán azért nem kaptam meg valamit, mert más elvitte előlem? Jobban érezném magam, ha
látnám, hogy az illető elveszítette mindenét? Legyen őszinte.
• A személyre vagy csak az eredményekre neheztel? Általában a kettő elválaszthatatlan, de nem mindig. Néha
igazán kedvelünk valakit - például egy kollégát —, de ha olyasmit kap, amit mi is szerettünk volna, akkor
irigykedünk rá. Nem tudná megfordítani ezt az érzést, hogy legyen boldog a másik ember sikere láttán, tudván,
hogy azt, amije van, nem öntől vették el?

Senki sem képes a helyünkbe lépni, magunknak kell megélni a sorsunkat. Sok minden vár ránk, tehát semmi
értelme másokra irigykedni. Az ő sikerük fokozza a miénket, nem csökkenti. Hagyja, hogy mások is örüljenek a
sikereiknek, mert minél több felebarátunk boldog, mi is annál boldogabbak leszünk.

A JÓRA VALÓ RESTSÉG

A lustaság, a nem cselekvés, nem hoz változást az életünkbe, sem a világéba. Ám van még valami e látszólag
nem is oly jelentős bűn mögött.
Az Isteni színjátékban Dante úgy jellemzi a restséget, mint az első parancsolat — „Szeresd az Urat, a te
Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből" — betartásának elmulasztását.
 Dante lényeges dologra tapintott rá, hiszen a restség, lustaság, közöny, tunyaság, tespedés, tétlenség a hit
hiányát jelképezik, tehát az illető személy nem tudja kimutatni a szeretetét, és nem képes arra, hogy
engedelmeskedjék Istennek. Az ilyen ember nem használja ki a tehetségét, nem akar részt venni mások életében,
nem szolgálja Istent. Ha közönyösek vagyunk a világunkkal szemben, nem érdekelnek Isten tervei, akkor nem
vagyunk tekintettel az Úrnak tett ígéretünkre, és semmit sem teszünk a földi mennyország létrehozásáért.
Amikor az imádkozási folyamatról beszélek az embereknek, gyakran megkérdezik, hogy „Vajon másoknak is
hasonló ígéreteket kell teljesíteni, nekik is van hozzám hasonló küldetésük"? A válaszom: igen. Egyeseknek
ugyanolyan, másoknak hasonló küldetésük van. Ennek két oka is van. Az egyik, hogy sok munka vár ránk ezen a
hatalmas bolygón, ezért sok kézre van szükség az előttünk álló feladatok elvégzésére. A másik ok az, hogy nem
mindenki teljesíti be a végzetét, nem tartja be az ígéretét, ezért az ő feladatuk a többiekre hárul.
A kevélység és restség olyan bűnök, melyek folyton-foly-vást aláaknázzák a „létjogosultságunkat".
Ugye, milyen szomorú? A közöny és a restség a boldogság gátjai, miattuk nem szolgálhatjuk Istent ezen a
szépséges földgolyón, ezért nem is részesülhetünk a szeretetében. Márpedig valakinek el kell végezni a feladatot,
de szerencsére vannak elegen, akik hajlandók magukra vállalni a terheket.
Egy nagyszerű barátnőm, Sarah Symons sikeres zenei és filmes pályát tudott maga mögött, amikor az
Emancipation Network alapítójaként az embercsempészet ellen és a rabszolgaságból kimenekített áldozatok
mellett kötelezte el magát. Rengeteg szörnyűséget tapasztalt meg, s amikor látta, hogy világszerte milliónyi a
szexuális rabszolgaságba kényszerített nők és gyermekek száma, tudta, hogy egész életét ennek az ügynek a
szolgálatában tölti el. Fáradhatatlanul dolgozik, és több száz asszony személyesen neki köszönheti a
szabadulását.
Ha többeket is megérintene ez az ügy, talán a Sarah barátnőm vállára nehezedő terheken is enyhíthetnének
kicsit.
Egy helyi közösségi összejövetelen megemlítettem egy vendégnek Sarah esetét. Akkor találkoztam először
azzal a férfival, de a közösségünk igen nyitott, így azt hittem, őt is hasonló dolgok érdeklik, mint bennünket.
Mondtam neki, hogy aggódom a barátnőmért, ezért a törékeny, aprócska asszonyért, aki takarítással keresi a
kenyerét. A férje halálos betegen fekszik a kórházban, s szegény barátnőm egyik napról a másikra él. Nem
tudom, hogyan segíthetnénk rajtuk és a hozzájuk hasonlókon, mondtam a látogatónknak.
A férfi úgy nézett rám, mintha kínaiul beszéltem volna. „Az emberek azért szegények, mert nem voltak elég
szorgalmasak", vágta rá végül. „Ok tehetnek róla, és nem az én dolgom, hogy kihúzzam őket a bajból", tette
hozzá, majd faképnél hagyott.
Istenem...
Döbbenten álltam ekkora közöny hallatán, de végül csak sajnálatot éreztem iránta. Ez az ember lezárta a sorsa
kiteljesedése felé vezető utat azzal, hogy elfordult a felebarátaitól. Megkeményítette a szívét, és emiatt fájdalmas
próbatételekben volt része. Senkinek sem kívánom a sorsát, de tudom, hogy Isten olykor szigorú tanító, hogy
megértsük, mi végre vagyunk a világon. Ha megfeledkezünk a feladatunkról, kegyetlen leckékben lesz részünk.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy sok igazán jó ember is beleesik ebbe a csapdába, amibe a saját viselkedése
sodorja. Sikeres, családszerető emberek, mégis közönyösen reagálnak mások balsorsára, akik azt hiszik, ha
megfelelő körülményeket teremtenek maguknak és családjuknak, azzal teljesítették a feladatukat. Sikereiket
magától értetődőnek tekintik. Igen, keményen megdolgoztak mindenért, s arra költik a pénzüket, amire akarják.
Nem?
Nos... igen... és mégsem...
Igen, megérdemeljük, hogy élvezzük munkánk gyümölcsét. Isten is azt akarja, hogy boldogok legyünk,
ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy hálából hozzájáruljunk embertársaink boldogulásához, és ezáltal még több
jóban legyen részünk. Minél jobb anyagi helyzetben vagyunk, annál inkább figyelnünk kell másokra. így, ha
jólétért imádkozunk, ne feledjük, hogy Isten kegyelméből jutottunk el idáig, aki elvárja tőlünk, hogy adakozzunk
kevésbé szerencsés fivéreink és nővéreink javára.
 A jelen gazdasági helyzetben ez fokozottan igaz, és mindenkinek kötelessége szolgálni a világot.
A jóra való restség tehát Isten, az emberek és önmagunk elleni, súlyos spirituális bűn.
Sok évvel ezelőtt, amikor még az utamat kerestem, majdnem részt vettem egy jótékonysági munkában, amit
egy nagyon gazdag ember irányított volna. Az egész projekt e híresség köré épült, ezért fontos volt az ő
részvétele. Az elején érdekelte az ügy, és sok időt, energiát áldozott rá, ám ez az aranyifjú az utolsó pillanatban
meggondolta magát.
Kedélyesen elmagyarázta nekem, hogy hálás a nagyszerű lehetőségért, pillanatnyilag nem ér rá jótékonykodni.
Egyszerűen nem volt kedve hozzá. Élvezte a gondtalan életet, és nem volt kedve semmihez, ami munkával járt
volna. Nem elég, hogy kihátrált a projektből, de minket is lerázott, s bár korábban a barátainak tekintett, most
már a telefonjainkat sem volt hajlandó fogadni. Mindenkit sikerült megbántania, de elsősorban az Istennel kötött
megállapodását rúgta fel. Annak idején elmesélte, hogy tudja, milyen rosszul cselekszik, mert többet kellene
tennie a társadalomért, hiszen kivételes szerencsével áldotta meg az élet, de ennek nem jött még el az ideje.
Ennyi.
És tudják, mi történt? A híresség élete váratlan fordulatot vett, és egyik napról a másikra mindent vagyonát
elveszítette.
A saját reakciómra sem vagyok büszke. Örültem, amikor megtudtam, mi történt vele, és azt mondtam, úgy kell
neki. Kérem, egyszer s mindenkorra felejtsék el az ilyen és ehhez hasonló, ítélkező szavakat. Akkoriban azonban
annyi mindent kellett még megtanulnom a megbocsátásról, hogy még évekig nem bírtam szabadulni a
nehezteléstől. Mennyi elpocsékolt energia! Ő mit sem érzett a rosszallásomból, nekem viszont sok kárt okozott.
Csak most jöttem rá, hogy ez a helyzet arról szólt, hogy képes vagyok-e megbocsátani. Imádkozzunk azokért,
akik a restség csapdájában vergődnek. Én azért az emberért is fohászkodom, aki úgy véli, az emberek saját
maguk miatt szegények, és sorsukra kell hagyni őket.

Ha úgy érezzük, az ismerősünk viselkedésével kárt okoz magának vagy másoknak, kötelességünk imádkozni
érte.

Ez a szabály nem arról szól, hogy ítélkezzünk mások felett, vagy korlátozzuk őket a szabad akaratukban.
Imádkozzunk, hogy Isten találja meg a módját, és terelje vissza a helyes útra. A megoldás az Ő kezében van, ám
a mások boldogságáért mondott ima rendkívül hatékony. Segítségével egy embertársunk megmenekül egy rossz
tapasztalattól, és mindenki jól jár, ha ráébred a feladatára.

A nagylelkűség a jóra való restség ellentéte

A könyvem vége felé jártam, amikor olyan történetet láttam a híradóban, amitől először bánatomban, majd
örömömben is sírva fakadtam. Dallasban egy asszony egy aukciós ház padlóján ült, és keservesen sírt. Tracynek
hívták, és miután tönkrement, elárverezték a házát. Azért ment el az árverezésre, mert még mindig nem akarta
elhinni, hogy nincstelenné vált a családja, és arra gondolt, az aukcióval talán le tudja zárni a múltat.
Egy Marylin nevű asszony a fiával akart találkozni az épületben, aki szintén licitálni akart egy házra. Most
megállt a zokogó Tracy mellett, és megkérdezte, miért keseredett el annyira. Tracy elmondta, és amikor az ő
háza került kalapács alá, Marylin licitálni kezdett rá. Újra és újra emelte az összeget. Még fényképet sem látott a
házról, azt sem tudta, mekkora lehet a piaci értéke, azt azonban tudta, mekkora ára van Tracy könnyeinek, ezért
addig licitált, míg övé nem lett a ház, amit visszaadott az asszonynak.
Harmincezer dollárt költött el, hogy megmentse egy ismeretlen család otthonát. Amikor megkérdezték tőle,
miért tette, láthatóan megdöbbent. Más is ezt tette volna, felelte.
Amikor ezt meghallottam, ismét elsírtam magam. Marylin azért segített Tracynek, mert módjában állt. Ennyire
egyszerű. Őszinte, mély együttérzésről tett tanúbizonyságot, amikor azt hitte, a helyében mindenki más így
cselekedett volna. Úgy viselkedett, ahogyan I s t e n is elvárja tőlünk, és habozás nélkül segített Tracyn, aki
valóságos csodaként élte meg a történteket.
Gyakorlat: Volt már valaha rest a jóra?

• Előfordult-e már önnel, hogy „kitáncolt" egy fontos feladatból, mert túl sok munkával járt volna? Mikor
történt és miért?
• Érzett már bűntudatot, amiért nem segített eleget a kevésbé szerencsés embertársain? Ha igen, írja le a
helyzetet.
• Mondta - vagy gondolta - valaha, hogy a szegények maguknak köszönhetik a sorsukat? Vagy mondta
valaha, hogy „Nem az én bajom", ha szerencsétlenségről hallott?
• Másképp érez, miután elvégezte ezt az imagyakorlatot és ráébredt az Isten tervében elfoglalt jelentős
helyére?
• Milyen összefüggés van a boldogságának és szerencséjének az emberekkel való kapcsolatához?
• Ha Marilynhez hasonlóan lehetősége lenne segíteni valakin, megtenné?

A FÖSVÉNYSÉG (VAGY KAPZSISÁG)

A nagylelkűséggel szemben a fösvénység azt jelenti, hogy valaki nem hajlandó másoknak is juttatni bőséges
javaiból. A fösvény becstelenségre is hajlandó az anyagi haszonszerzés érdekében, ám a fösvény nem feltétlenül
gazdag is.
„Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket,
a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak", mondja Jézus (Máté 6:24).
A Mammon, amit néha pénzként értelmeznek, arámi eredetű szó, és ebben az esetben mindenféle anyagi vagy
világi javakra vagy élvezetekre vonatkozik. Ha az Istennek vagy egymásnak tett ígéreteknél is nagyobb
jelentőséget tulajdonítunk nekik, félő, hogy fösvények leszünk. Ha sikereinket anyagi javakban mérjük, akkor
megfeledkezünk a lényegről, és életveszélyes csapdában találjuk magunkat.

E z csak üzlet...

Nincs sötétebb bűnös gondolat, mint Isten fölé helyezni az anyagi javakat, melyeket egyesek mások
boldogsága vagy biztonsága árán is hajlandók megszerezni. Ez mindenkire káros hatással van, sötétebb lesz tőle
a világ. És nehogy azt higgyék, hogy ha „üzletként" fogják fel az anyagi javak hajszolását, és ennek
következtében embertelenül viselkednek, az felmenti önöket a felelősség alól. Azt hiszik, ettől elfogadhatóbbá
válik a viselkedésük?

Gondolja, hogy Istent érdekli a szemantika,

ha az emberek bánatot és mérhetetlen fájdalmat okoznak
egymásnak?

Dolgoztam egy óriáscégnél, amikor egy fiatalember agyonlőtte magát az irodájában. Azért tette, mert
megalázóan bántak vele. Higgyék el, az özvegyét és gyerekeit nem vigasztalták a „csak üzlet volt" szavak.
Durva, de szemléletes példa. Biztos vagyok benne, hogy a Wall Streeten számos ehhez hasonló történetet
ismernek. Ocsmány dolog, ha az üzleti sikerek álcája mögé bújva szenvedést okozunk valakinek, mégis
megtörténik. Ezerszer, milliószor. „Nem személyes", szokták még mondani. Nevetséges, hiszen minden
személyes, ami egy embertársunkat is érinti. A fájdalom igenis személyes.
 Milyen más is lenne, ha a munkahelyünkön is „emberi kapcsolatokat" ápolnánk „üzleti kapcsolatok" helyett.
Ha minden helyzetben úgy viselkednénk, ahogyan másoktól is elvárnánk? Bizony nagyot változna a világ.

Minden rossznak a gyökere a fösvénység

Sokszor hallottuk a „Minden rossznak a gyökere a pénz" mondást. Nem értek egyet vele, hiszen a pénzt jó
célokra, szépségre is lehet fordítani. Az én szememben a rossz inkább a fösvénységben rejlik, ami több módon is
megnyilvánulhat.
A hataloméhség ugyanolyan veszélyes, mint a pénzsó-várság. Hány meg hány mocskos politikai kampányt
láttunk már, amikor a jelöltek mindenre képesek voltak a szavazatokért? Ez is a fösvénység egy formája, csak itt
az „üzlet" helyett a „politika" címkét viseli.

Gyakorlat: A fösvénység a mindennapjainkban

A fösvénység súlyos bűn, ami különböző mértékben jelentkezik, és néha a legtisztességesebb embert is ma-
gával sodorhatja.
• Volt valaha tisztességtelen egy üzleti nyereség érdekében? Például becsapta egy kollégáját vagy ügyfelét,
túlszámlázott valakit, mert tudta, hogy megúsz-sza, vagy hazudott? Hazudott valaha az előléptetés
reményében?
• Használta valaha a „csak üzlet" vagy „nem személyes" kifejezéseket? Gondolja, hogy ezek után is kimondja?
• Ha igennel válaszol, akkor itt és most ígérje meg, hogy a lelki fejlődése érdekében változtat ezen a
szemléletén. ígérje meg, hogy sohasem esik abba a hibába, hogy üzleti ügyként tünteti fel a fösvénységét, és
azt hiszi, azzal mindent elintézett.
• Idézzen fel egy esetet, amikor gorombán bánt egy üzletfelével. És most képzelje el, hogy Jézus, Isten fia ott ül
Ön mellett. Vele is így viselkedne?

Ha azt hiszi, bármilyen okból kihasználhat egy másik embert, akkor rossz úton jár. Ezt nem ússza meg senki.
Senki. És ez a viselkedés akadályozza a boldogságát és jólétét is. Lehet, hogy most azt hiszi, mindene megvan,
de a végén elveszíti a meccset. Az az igazság, hogy az igazi gazdagsághoz és jóléthez senkinek sem kell ártania.
Sőt! Sokkal többet kaphat, ha szeretettel és méltósággal közelít az emberekhez. Ne feledje, ők a fivérei és
nővérei a földön, Isten gyermekei.
Jézus szavaival zárom e fejezetet: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő
lelkében kárt vall?" (Máté 16:26)

A TORKOSSÁG (FALÁNKSÁG)

A középkorban, amikor összeírták a hét főbűnt, a torkosságot rendszerint a túlzásba vitt evésként értelmezték. A
falánkság a gazdagokra volt jellemző, akik mértéktelenül tömték magukba a válogatott finomságokat, míg a
szegényeknek kenyérre se tellett. Képzeljék el, hogy több száz dollárt költenek néhány deka kaviárra, s közben a
szomszédjuk és gyermekei napok óta a szemetesből kikotort maradékon tengődnek. Ez a torkosság. Azok, akik
nem adnak a szegényeknek, amikor ők bőségben élnek, a torkosság bűnébe estek. Természetesen olyan
környezetben, ahol az éhínség szedi az áldozatait, és emberi életek forognak kockán, a torkosságot valóban
bűnnek tekintették.
A mai korban a falánkság a túlzással egyenértékű, azonban szeretném tisztázni, hogy nincs abban semmi rossz,
ha élvezettel fogyasztjuk a finom ételeket, italokat. Kétlem, hogy Isten aszkétaéletre kárhoztatna, hogy meg
akarna fosztani bennünket minden jótól. Jézus sem állt be az aszkéták soraiba.
 Természetesen Jézus nem volt sem torkos, sem iszákos. Ezzel csak azok vádolták, akik csökkenteni akarták a
tanításainak jelentőségét. Ám a tény, hogy nem követte az unokatestvére, Keresztelő János tanait, arra utal, hogy
nem vetette meg a jó életet, de túlzásba sem esett.
Modern spirituális értelemben a torkosság az önuralom hiányát és a luxus szeretetét jelenti. Nemrég azt
olvastam egy női magazinban, hogy egy brit popsztár a több mint százdarabos Hermés táskából álló gyűjte-
ményével dicsekedett. Azok kedvéért, akik nem sokat tudnak a divatról, elárulom, hogy francia luxusmárkáról
van szó, és az ára hétezer dollárnál kezdődik, de nem ritka a hat számjegyű darab sem. Ezek egzotikus
állatbőrökből készülnek, és arannyal, gyémánttal díszített csatok díszítik. Egyszóval ennek a nőnek a
gyűjteménye dollármilliókat érhet.
Mi ez, ha nem falánkság? De kérem, ne ítélkezzenek. Kik vagyunk mi, hogy megmondjuk, mi a sok, mi a
kevés, vagy hány táskája lehet egy popsztárnak? Ki határozza meg a torkosság mértékét? Ki húzza meg a határt?
Természetesen Isten. Ha mélyen a lelkünkbe nézünk, rájövünk, hogy néha mi is beleestünk ebbe a csapdába.
Az is lehetséges, hogy ez a bizonyos popsztár jelentős összegű adományokat juttat a szegényeknek, így
ellensúlyozva a táskákra költött pénzt. Őszintén szólva fogalmam sincs, miért akarhat valaki ötvenezer dolláros
vörös strucctáskát hordani, de bizonyára megvan az oka. Talán a gyermekkorában megtapasztalt szegénység, és
ebben az esetben csak sajnálni tudom az illetőt.
Amikor ezt a történetet olvastam, rögtön az jutott eszembe, hány ember lakna jól, hány szerencsétlen
menekülhetne meg a rabszolgaságból az árából. Tiszta szívből remélem, hogy a popsztár is így gondolkodik,
mert ha nem, akkor csak idő kérdése, hogy megtanulja a leckét. Imádkozom, hogy egy nap ébredjen rá, milyen
sok emberen segíthetne, ha leszokna a költekezésről.
Gyakorlat: Ön torkos?

• Kísértésbe esik bizonyos tárgyaktól, melyeket mindenáron meg akar szerezni? Mik azok? A dohányzás,
alkohol, sőt a szerencsejáték is torkosságnak minősül. Aránytalanul sok pénzt költ ezekre?
• Érzett bűntudatot, amiért túl sok pénzt költött valamire? Mi volt az és miért? Ha igen, a jövőben hogyan
vehetné elejét a hasonló eseteknek?
• Mondjon példát egy ilyen kirívó költekezésére.
• Hajlandó lenne a féktelen költekezésre kiadott pénzének tíz százalékát jótékonyságra fordítani? Még mindig
maradna rengeteg pénze, amit luxuscikkekre költhetne.
• Elítélt már másokat a költekezésük miatt? Kit és miért? Most hogyan látja ezt a kérdést?

Hogyan viszonyul a gazdagsághoz?

Miután elmélkedett a torkosság bűnéről, sokat tanulhat önmagáról és a gazdagsághoz való viszonyáról. Például,
ha bűnös dolognak tartja a gazdagságot, akkor úgy is fog viselkedni, amivel nagyon rosszat tesz magának, mert
sose fogja magához vonzani a pénzt. Át kell programoznia a gondolkodását, mert a pénz is egyfajta energia,
amivel nemcsak a saját, de mások, a világ életét is jobbá teheti. Ha jó irányba mozdítja ezt az energiát, akkor
nemhogy nőne, de elképesztő mennyiségben áramlik majd önhöz.
A. gazdagság lehetővé teszi a szabadságot és boldogságot. Leendő vagyonomat arra jogom használni, hogy
szép életet teremtsek magamnak és másoknak.

Emlékeznek James barátomra, aki az európai gépkocsikért rajong? Megvette az áhított autót, ugyanakkor
fogadalmat tett, hogy rendszeresen jótékonykodik, és most boldogan él, mert módjában áll segíteni. Bevallom,
nekem a francia és olasz divattervezők a gyengéim, de remélem, nem ítélnek el miatta. Óvatosan vásárolok, és
ha egyszer-egyszer mégis többet költenék a kelleténél, mindig adományozok egy összeget a szegények javára,
hogy ezáltal mások is részesüljenek az örömömből.
 Érdekes dolog történik, ha a luxust a jótékonysággal kombináljuk, nevezetesen kénytelenek vagyunk számba
venni, mi mindet vehetnénk azon a pénzen.
Ez a gyakorlat végül megváltoztatta a luxuscikkekről alkotott véleményemet. Igen, még most is szívesen
nézegetem a gyönyörű Dior táskákat a lapokban, de eszemben sincs megvásárolni. Gondoljunk csak bele: veszek
egy retikült — vagy fedelet, biztonságot, orvosi ellátást nyújthatok az embercsempészek áldozatainak.
Számomra ez nem kérdés többé. Minél többet foglalkozom jótékonysági ügyekkel, annál ritkábban merül fel
bennem, hogy divatcikkekre költsék. Tény, hogy hatalmasat sóhajtok, ha meglátok valahol egy Chanelt vagy
Puccit, de nincs szükségem rájuk. Sokkal elégedettebb vagyok, ha segíthetek valakin. Valószínűleg nem rólam
mintázták a Szex és New York szereplőit, de nem bánom.
Szeretném leszögezni, hogy szabad akaratomból, a mindennapos imák hatására döntöttem így, senki sem
kényszerített. Talán megveszek még egy-két drága holmit, de tény, hogy már nincs szükségem rájuk. Ettől
függetlenül nem ítélek el senkit, aki luxuscikkekre költi a pénzét, de szeretettel odaterelem őket egy ösvényre,
ahonnan belátják, hova jutnak, ha így folytatják az életüket.

A BUJASÁG

A testünk a lélek megszentelt edénye. Amikor a szerelem aktusában egyesülünk egy másik emberrel, a lelkünk
a testünkön keresztül egyesül vele. Megszentelt cselekedet ez.
A bujaság azonban elválasztja a testet a lélektől. Állatias, fizikai vonzalmon alapul, és szeretet híján
lealacsonyodunk tőle. A szeretet nélküli szex azt jelenti, hogy nem tiszteljük a testünket, melyre templomként
kellene tekintenünk; azt jelenti, hogy megfeledkezünk az egyesülés isteni voltáról. Ha alkalmi szexet folytat,
nem tiszteli a lelkét. A testi egyesülés komoly dolog, hiszen kihat az életünkre. A gnosztikus evangéliumok azt
állítják, hogy bizalomra és tudatosságra is szükség van a testi aktushoz. A bizalom azt jelenti, hogy a szeretők
ismerik társukat és tekintettel vannak a másikra, szívükben és lelkükben is tudják, mi a jó neki. Ez ahhoz a
tudatossághoz vezet, mely révén a felek felismerik tettük szent voltát.
Természetesen ez nem vonatkozik az alkalmi együttlétekre és egyéjszakás kalandokra. A bizalom és a
tudatosság igazi kapcsolatot feltételez. Ez az oka, hogy Jézus és későbbi követői is óvtak bennünket a szeretet
nélküli szeretkezéstől. „Én pedig azt mondom néktek,hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért
immár paráználkodott azzal az ő szívében", mondja Jézus (Máté 5:28). Ezzel azt is sugallja, hogy uralkodjunk a
testi vágyainkon, és senkit se alacsonyítsunk le azzal, hogy pusztán szexuális tárgyként tekintünk rá.
A huszonegyedik században, a médiának köszönhetően gyakran találkozunk ezzel a problémával, ráadásul a
szex könnyen eladható árucikké vált. Ennek következtében egyre gyakoribb a nők ellen elkövetett erőszak, és
napról napra nő a szexrabszolgák száma.
Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ha mindenkit úgy neveltek volna, hogy szentségként tekintsenek a
szeretkezésre, új és egészségesebb világban élhetnénk.
Akinek volt már része egyéjszakás kalandban, tudja, milyen érzés bűntudattal ébredni. Ennek az az oka, hogy a
lelke mélyén tudja, hogy erőszakot követett el a lelkén, amikor szeretet nélkül szinte odadobta a testét egy
idegennek. A bujaság önző dolog, és amint kielégül, hatalmas üresség marad a helyén. A bujaság a szeretet
ellentéte, nem ismeri az együttérzést. Ha szerelmesek vagyunk valakibe, nem a bujaság hajt a karjaiba, hanem az
emberre vágyunk. Gondoskodni, védelmezni akarjuk, és tudjuk, mire számítsunk mellette.
A szeretet az adásról szól, a buja ember azonban csak elvenni akar.
És végül, ha Isten a szeretet, akkor a buja ember Istentől is eltávolodik. Miért akarná Isten olyan emberekre
pazarolni a szeretetét, akik úgy bánnak a testükkel, mintha lélektelen tárgy volna?

Gyakorlat: Bujaság kontra szeretet

• Idézzen fel egy helyzetet, amikor puszta fizikai vágyat érzett valaki iránt. Hagyta, hogy a vágy vezesse? Ha
igen, hogyan érezte magát utána?
• Most, hogy tudja, a szeretkezés nem csupán két test, hanem a lelkek egyesülése is, másképp gondol rá?
• Mit jelent a bizalom és tudatosság a hálószobában? Ön megtapasztalta már?

A megszentelt szexualitás Istentől való ajándék, és ha megtapasztaljuk, utána az üres, alkalmi együttlétek
szánalmassá válnak. A bujaság lealacsonyít, a szeretet felemel. Ezzel el is érkeztünk a hatodik rózsasziromig, a
rózsa közepéig, ahol a tiszta szeretet vár ránk!

A rózsa közepe — a Szeretet

„Aki nem szeret, Nem ismeri az Istent, Mert az Isten Szeretet."

(János 4:8)
Fülöp gnosztikus evangéliumában az áll, hogy

A Szeretet nem az} mondja, „az enyém", hanem „a tiéd".

A rózsa közepén a Szeretet áll, mert ez az imagyakorlatunk szíve. Szeretettel kell imádkoznunk, hogy igazán
hatásos legyen.

Mindig szeretettel cselekedj, és akkor a szeretet mindent legyőz

A hitnek és megadásnak az Isten, önmagunk és embertársaink iránti szeretetünkből kell fakadnia. A Neki tett
ígéreteinket szeretetből, nem pedig kötelességből kell beváltanunk. Ahogy eltelünk szeretettel, az életünk is
gazdagabbá lesz, s ha szeretetben élünk, a megbocsátás természetessé válik.

Ahol erős a szeretet, nem létezik gonoszság.

MI A SZERETET?

A szeretet meghatározása hatalmas feladat, de az, hogy megértsük a természetét, nemes próbálkozás lehet. A
középkori imagyakorlataim során felfedeztem, hogy a kora gnosztikus keresztényeknél hat kifejezést is
használtak a szeretetre. Ezek tanulmányozásakor rengeteget tanultam a szeretetről.

Agapé — Az evangéliumokban a legtöbbször egyszerűen „szeretet"-ként szerepel. A lelki, isteni szeretetről

szól, az egymás megtalálása felett érzett boldogságról, a spirituális kifejezés legtisztább formája. Az benne a
legszebb, hogy feltétel nélküli, ezért mindannyian erre törekszünk. Ez a „legmélyebb szeretet".

Philia — Néha a testvéri szeretet megfelelője (Philadelphia városa is „a testvéri szeretet" városa). A barátok,
vértestvérek, igaz társak szeretik így egymást. Ez halandók szeretete.
„Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a
Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek", mondta Péter apostol (Péter 1:22). Az eredeti görög
szövegben az első „szeretet" valójában philia, míg a második az agapé. Milyen kár, hogy a mi nyelvünkben
nincs annyi szó a szeretetre, mint a görögöknek volt. Ezek szerint Szent Péter azt üzeni nekünk, hogy előbb a
magunk halandó módján szeressük testvéreinket, aztán, ha ezt tökélyre fejlesztettük, a következő szintre érünk,
és Isten feltétel nélküli szeretetével közelítünk hozzájuk. A szeretet fejlődés. Növekszik, terjeszkedik. „Szeresd
testvéredet, mint lelkedet", mondja Jézus Tamás evangéliumában.

Charis - Ezt a szeretetet a kellem, báj, elkötelezettség és Isten dicsérete jellemzi. így szeretnek bennünket a
szüleink, úgy a földön, mint a mennyben. A „charis" vagy „charites" a szívből fakadó gondoskodás, a mások
szolgálata, és ez a szeretet van jelen, amikor a megbocsátást gyakoroljuk.

Eunoia — A „szép gondolkodás", jóakarat, a szeretet, mely mély együttérzésre sarkall, hogy szolgáljuk Istent
és a világot. Ez a mozgásban lévő, cselekvő szeretet.

Storge - „Vonzalom", a gyengédséggel és együttérzéssel telített, ártatlan, játékos, édes, gyermeki szeretet.
Ugyanígy érzünk a kedvenc állataink iránt is.

Eros — A romantikus, a lelkek egyesülését dicsőítő érzéki, testi szerelem.

Gyakorlat: A szeretet hat megnyilvánulása
• Vegye sorra a szeretet hat formáját, és mondjon példákat arra, hogy hogyan voltak/vannak jelen az életében.
• Vajon az ókorban miért használtak különböző szavakat a szeretet bizonyos formáira? Ezeknek a szavaknak az
ismerete megváltoztatta a szeretetről alkotott felfogását?

A PROBLÉMÁK MEGOLDÁSA: SZERESS JOBBAN

A középkori chartres-i tanítások egyik legegyszerűbb, mégis döbbenetes tapasztalata a szeretetről szólt:

Nincs probléma,
Amire a „szeress jobban"
Tanítás ne lenne megoldás.

Emlékszem arra az első hétre, amikor az egyik mesterem azt javasolta, hogy minden helyzetben alkalmazzam
ezt az elvet. Függetlenül attól, hogy mikor vagy kivel kerülök összetűzésbe, igyekezzek még több szeretetet
sugározni feléje. Higgyék el, nem könnyű. És ha mégsem, akkor próbálják ki ezt a gyakorlatot:
Gyakorlat: Tanuljon meg jobban szeretni!

• Válasszon ki egy napot, lehetőleg munkanapot, amikor tudja, hogy sokféle emberrel találkozik. Fogadja meg,
hogy az ébredés pillanatától lefekvésig minden helyzetben több és több szeretetet sugároz majd a környezete
felé. Ez mindenkire vonatkozik: a családjára, barátaira, munkatársaira, idegenekre, eladókra. Mindenkire.
Akkor is, ha netán kellemetlenül viselkednek.
• A nap végén gondolkodjon el minden találkozást >n, és tegye fel magának a kérdést, valóban szeretetteljesen
viselkedett-e. Nem tanúsíthatott volna több szeretetet? Esetleg bizonyos helyzetekben kudarcot vallott?
• Idézze fel a szeretet hat formáját. Megtapasztalta őket a nap folyamán?
• Elmondta valakinek, hogy mivel kísérletezik, vagy titokban tartotta? Természetesen nincsenek erre vonatkozó
szabályok, de ha másokkal is megosztja ezt az élményét, akkor kíváncsiak lesznek, és esetleg ők is meg
akarják tapasztalni, amit ön.
• Ha sikerült ez a kísérlete, fogadja meg, hogy egy egész héten át így viselkedik.
• A hét elteltével terjessze ki az időintervallumot. A cél, hogy lehetőleg minden nap a szeretet jegyében teljen el.

Számomra döbbenetes eredménnyel járt ez a gyakorlat. A bosszantó apróságok, melyek miatt felcsattantam
vagy gúnyosan odamondtam valamit, most cseppet sem zavartak. Úgy érzem, a legtöbb esetben a szeretet a meg-
bocsátásban nyilvánul meg. Ha szeretettel és kedvesen reagáltam bizonyos helyzetekre, mások is megérezték, és
végül ők is hasonlóan kezdtek viselkedni.
Charis... a kedvességből fakadó szeretet, amit a mindennapi életben és helyzetekben tanúsítunk. Most
elmesélek egy történetet, mely mintegy összefoglalja az előző fejezetekben olvasottakat.

PÉLDABESZÉD A HALASTÓRÓL

Egy fiatalember, aki nagyon szeretett horgászni, egyszer belelapozott egy drága magazinba és megpillantott
egy hirdetést. Azonnal felkeltette figyelmét a csillogó vizű tó, fölötte a szivárvánnyal. A reklám azt sugallta,
hogy a tóban annyi a hal, hogy az a horgászok paradicsoma. A fiatalember izgatottan összepakolta a
horgászfelszerelését, és elindult a tóhoz, ahol lesátorozott. Már napok óta próbált fogni valamit, de egyetlen halat
se látott. A mesebeli, szivárványos hátú halacska sem bukkant fel, hogy teljesítse három kívánságát. A férfi
csalódottan morgolódott, de nem mozdult a partról. Úgy okoskodott, hogy ha kitartóan próbálkozik, előbb-utóbb
szerencséje lesz. Egyre csak a drága magazinban látott ígéretes fénykép lebegett a szeme előtt.
 A fiatalember nem tudta, hogy egy öreg nagyanyó, a tó őre titokban figyeli minden mozdulatát. Három nap
elteltével a bölcs öregasszony előjött a dombon álló viskójából.
- Fiam, adtam neked három napot, hogy magadtól is rájöjj arra, ami nyilvánvaló, de hiába. Fogd már fel, hogy
nincs hal ebben a tóban.
A fiatalember meghökkent, de aztán kinevette az öregasszonyt. — Már hogyne lenne benne hal? Abban a
drága lapban is olvastam róla, csak eddig nem volt szerencsém.
- Itt éltem le az egész életemet - ingatta a fejét az anyóka. - Nincs itt egy árva hal sem, nem is volt soha.
A férfi türelmetlenül legyintett. Mit tudhat egy öregasszony a halakról, gondolta.
Az anyóka szomorúan visszaballagott a kunyhójába. Máskor is látott már ilyen eltökélt halászt, és biztos volt
benne, hogy nem ő az utolsó.
A fiatalember nem hagyta magát eltántorítani, ám egy hét múlva csalódottan összepakolt. Igaza lehet az
öregasszonynak, sóhajtotta. Hallgatnia kellett volna rá, de nem tette, és most elpocsékolt egy egész hetet,
ráadásul csúnyán megfázott, s a mérges szömörce miatt az egész teste tele volt fájdalmas kiütésekkel. Ideje volt
hazamenni.
Elindult a dombra, amikor a tóparton észrevett két lelkes fiatalembert, akik a horgászbotjaikat állították fel.
Úgy érezte, kötelessége figyelmeztetni őket, nehogy ők is úgy járjanak, mint ő.
- Nem szeretném elrontani az örömötöket, de csak az időtöket pocsékoljátok, és a végén ti is betegen,
fáradtan, hal nélkül fogtok hazakullogni - szólt oda nekik.
Ostobaság, a tó tele van hallal, nevettek fel a fiatalok. Hiszen olvastak is róla.
- Nem hazudok! Egy hete, éjjel-nappal itt vagyok, de egy árva halat se láttam. - A férfi a dombon álló házra
mutatott. - Látjátok? Ott lakik egy öregasszony, aki egész életében itt élt. Ő is tanúsíthatja, hogy nincs hal ebben
a tóban.
Az újonnan érkezett horgászok összenéztek, mintha bolondnak néznék a férfit. Most már dacból is be akarták
bizonyítani neki, hogy nekik van igazuk.
Az első halász, faképnél hagyta őket, majd távozás előtt még benézett az öregasszonyhoz, aki kedvesen
köszöntötte.
— Most már bánom, hogy nem hittem magának — mondta a férfi. - Nyugodtan az orrom alá dörgölheti,
hogy megmondta előre.
- Nem, fiam, nem mondok ilyet - rázta meg a fejét az asszony. - Nekem nem okoz örömöt a fájdalmad.
Amikor figyelmeztettelek, hogy hiába vársz kapásra, miattad tettem, hogy megkíméljelek a felesleges
csalódástól. Sokszor láttam már hozzád hasonlókat. Nem számítottam rá, hogy hallgatsz a szavamra, ritka az az
ember, aki hallgat rám.
- Ezt honnan veszi? - kérdezte a fiatalember. Az anyóka adott néhány gyógyszert a fiatalember
kiütéseire, majd bekötözte az ujjait borító sebeket. - Onnan, hogy az emberek általában nem hallgatnak a jó
szóra, mert meg kell hogy tanulják a szükséges leckéket. Hosszú út vezet el a bölcsességhez, de az is igaz, hogy
a fiatalok már nem fogadják el az öregek tanácsait. Mindig megsajnálom az idejövő horgászokat és
figyelmeztetem is őket, hogy hiába fáradoznak, de nem dönthetek helyettük. Miért hinnének egy viskóban lakó
öregasszonynak? Nincs semmi értékem, tehát nem is érdemes figyelni a szavaimra. Én azért imádkozom értük...
mindegyikükért, ahogy érted is. Imádkoztam, hogy ne legyen túl fájdalmas a lecke, amit megtanulsz. Mást
úgysem tehettem.
Az ablakhoz léptek, s az újonnan érkezett fiatal embereket nézték. - Hozzájuk is lemegy? - kérdezte a férfi.
- Igen, természetesen - bólintott az anyóka. - Mindig lemegyek ahhoz, aki idejön, ezért is lakom itt. Ha
legalább egy emberen tudnék segíteni, már nem éltem hiába. Ha mégsem, akkor tiszteletben kell tartanom a
döntésüket, mert valószínűleg tanulniuk kell. Ám, ha a végén mégis eljönnek hozzám, szeretettel kell bánnom
velük.
A parton a halászok munkához láttak. Hosszú, feltehetően fájdalmas lecke vette kezdetét.
 Ez a történet igen tanulságos. Az öregasszony a hitet jelképezi. Tudja, mi a küldetése, aminek hűségesen eleget
is tesz. Az önfejű fiatalemberek mégsem hallgatnak rá, de ő tiszteletben tartja az akaratukat.
Minden alkalommal szeretettel közeledett a horgászokhoz. A szolgálata során nem ke lle tt pénzt költeni és nem
is kellett sokat fáradoznia, megis az emberek szolgálatának szentelte életét. Egyszerűen helyesen kellett
cselekednie. Amikor a horgászok csak legyintettek a tanácsaira, megbocsátott nekik, majd imádkozott értük,
melyekkel újabb jó cselekedeteket hajtott végre.
Nem töltötte el örömmel a horgászok fájdalma, és szó nélkül segített rajtuk. Mindvégig az Isten és embertársai
iránti szeretet vezérelte. Agapé, philia, eunoia, charis.
A történet másik tanulsága, hogy ha valakinek meg kell tanulnia egy leckét, és végig kell járnia az útját, hiába
is próbáljuk megóvni a felesleges fájdalomtól.

Gyakorlat: Szeressük és segítsük felebarátainkat

• Előfordult már, hogy megpróbált figyelmeztetni valakit, ám ő nem hallgatott magára; amikor alig bírta
megállni, hogy az illető orra alá dörgölje, hogy „Én megmondtam"?
• Másképp is cselekedhetett volna bizonyos helyzetekben? Szeretettel és kedvességgel bánt az emberekkel, ott
volt, amikor szükség lett volna egy segítő kézre, vagy elégedetten megállapította, hogy magának volt igaza?
• Mit tenne másképp, ha lehetősége lenne rá? Képes alkalmazni a feltétel nélküli szeretetről szóló tanításokat?

A LELKI TÁRSAK

Sokan imádkoznak Istenhez, mert magányosak, és meg szeretnék találni a lelki társukat. Romantikus, szenve-
délyes szerelemre, az eros-ta. vágynak; Isten is pontosan ezt szeretné. Egy régi kelta mondás szerint „Amikor
Isten megteremti az embert, társat is rendel neki". A világon mindenkinek megvan a tökéletes társa, és ha készen
állunk rá, meg is jelenik az életében.
Ha ön a társát keresi, de még mindig nem találta meg, ne adja fel. Ha rendszeresen gyakorolja ezt az imát,
biztosan bevonzza majd azt a személyt az életébe. Nem kell tennie mást, csak imádkozzon.

Ha harmóniában él a küldetésével, Természetesen vonzani fogja a többi lelket, Akik önnel együtt akarják
beteljesíteni sorsukat. Ők az igazi lelki társai.

Emlékeznek a harmadik sziromról szóló fejezetre, amelyben azt tanultuk, hogy sokan teszik meg ugyanazt az
ígéretet, és a sorsuk is hasonló? A lelki társ fogalma pontosan erről szól: azoknak, akik a miénkhez hasonló
ígéretet tették, az a sorsuk, hogy csatlakozzanak hozzánk, és közösen tevékenykedjünk, hogy elérjük a lelki
céljainkat. Ezek az emberek a „lelki családunk". Ilyen értelemben „lelki társunk" is van, és ha már összekap-
csolódtunk ezzel a különleges lelki közösséggel, nem lesz többé egyetlen magányos napunk sem. Ezek az
emberek arra várnak, hogy eszünkbe jusson az ígéretünk, és akkor ők is felfedik magukat, hogy segítsenek az
úton.
És, igen, létezik egy „különleges" lélek is ebben a családban! Az a személy általában arra vár, hogy lelkileg
rendezzük sorainkat, hogy beléphessen az életünkbe. Ne feledje, a hasonló hasonlót vonz. Ha szellemileg,
lelkileg, érzelmileg életének egy szerencsétlen szakaszában van, akkor nem valószínű, hogy találkozzanak. Ez
fordítva is igaz: ha lelkileg erős, akkor egészséges kapcsolatokban lesz része. A teljes, kiegyensúlyozott emberek
hozzájuk hasonló társakra lelnek.
Fülöp evangéliumában olvastam, hogy azért születtünk, hogy hozzánk hasonló, isteni eredetű spirituális
családokban éljünk, és az ilyen lelkek egyesülése a boldogság záloga.
 Ha a tökéletes társát vagy „lelki családját" keresi, alkalmazza ezt a kijelentést:

Mindennap, amikor az életcélom és Istennek tett Ígéretem beteljesítésén munkálkodom, egyre több szeretetet
vonlok az életembe.

Ne feledje, csak korlátozott számú kapcsolat fér bele az életünkbe, tehát, ha szorgalmasan gyakorolja az imát,
és továbbra sem képes bevonzani egy igazi lelki társat, akkor annak az lehet az oka, hogy még mindig ragasz-
kodik egy olyan kapcsolathoz, ami nem szolgálja a javát. Képzeljen el egy szobát, ahol nincs sok hely, meg egy
ajtót. Ha túl sok ember van odabenn, valakinek távoznia kell, hogy az újonnan érkezők is beférjenek.
Gyakorlat: Azoknak, akik a szerelmet keresik

Ha a társát keresi, és mégsem találja, tegyen fel magának néhány lényeges kérdést:

• Még mindig ragaszkodom egy beteges kapcsolathoz vagy szerelem-ideálhoz, ami nem tesz boldoggá?
• Mit tanultam magamról ebben a kapcsolatban? Mit szerettem benne? Mi volt benne fájdalmas? Tanultam
valamit a boldog kapcsolatokról? Mi a kapcsolat tanulsága?

Néha a fájdalmas kapcsolatok is hozzátartoznak a spi rituális felkészülésünkhöz. Sosem vész kárba az időnk,
mert lehetséges, hogy ezekben a kapcsolatokban olyasmit kell megtanulnunk, amire normális esetben nem lenne
lehetőségünk. Ahhoz, hogy igazán boldog lehessen, előbb meg kell tapasztalnia néhány dolgot, majd el kell
engednie a partnerét. Kérdezze meg magát:

• Készen állok arra, hogy szeretettel elengedjem azokat a kapcsolatokat, amelyek már sem lelkileg, sem
szellemileg nem segítenek engem? Próbálja ki az alábbi mondatokat, hátha illenek a jelenlegi helyzetére:

Ma szeretettel elengedek minden olyan kapcsol a ló l, ami fájdalmat okoz Áldom a leckéket és tapasztalatokat, és
hálás vagyok azoknak, akik segítettek, felkészülni a legnagyobb szeretet megszerzésében.

A SZERETET BENNÜNK KEZDŐDIK

A szeretet vonza a szeretetet. Ez az elv vezérelje, amikor egy egészséges, boldog szerelemre vágyik.
Igyekezzen több szeretetet adni minden cselekedetével, a napi imái során mutassa ki Isten iránti szeretetét, és
akkor elmondhatatlan bőségben lesz része. Ám elsősorban önmagát szeresse.
Jézus azt mondta, „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat", tehát ahhoz, hogy másokat szerethessünk, előbb
önmagunkat kell elfogadnunk és szeretnünk. És miért ne tennénk, amikor Isten is szeret minket?

XII.
Zárógondolatok: Mit tenne Jézus?

L o s Angelest az emberiség hatalmas olvasztótégelyeként képzelem el, amit számtalan kultúra és vallás
gazdagít. Egy dél-kaliforniai utcán nemrég láttam egy férfit, aki rasszista, gyűlölettel teli beszédet intézett az
emberekhez, s közben folyamatosan azt hajtogatta, mennyire jó keresztény is ő. Ugyanolyan karkötőt viselt, mint
a gyerekeim, rajta a MTJ (Mit tenne Jézus?) betűkkel. Mit tenne Jézus?
Vajon mit felelt volna ez az ember, ha rákérdeztem volna? Nem tudom, de az ő Jézusa igen távol áll az én
szeretetteljes, együtt érző Jézusomtól. Az én Mesterem nagyon más.
Utána napokig zaklatott voltam, mert elképzeltem, hogy amerikaiak milliói nap mint nap könyörögnek Hozzá.
De vajon ugyanazt a Jézust szólítjuk meg? Az én Jézusom úgy néz ki, mint azé a gyűlölettől vezérelt emberé?
Egyszer szerepeltem egy országos, konzervatív talk show-ban, ahol a riporter azzal vádolt meg, hogy „rossz
keresztény" vagyok, majd gyorsan bevágtak egy reklámot. Mindennap imádkozom, rendszeresen olvasom a
Bibliát, igyekszem minél több emberrel megosztani Jézus tanításait, és az az ember mégis „rossz kereszténynek"
nevezett.
Miért? Mert az én Jézusról alkotott képem nem egyezett az övével.
Lényeges kérdés, de kik vagyunk mi, hogy kijelentsük, milyen is volt az igazi Jézus, hogyan nézett ki? Honnan
vesszük a bátorságot, hogy jó vagy rossz kereszténynek bélyegzünk másokat?
Ezekben a kérdésekben csak és kizárólag Isten ítélkezhet, hiszen ő láthat bele szívünkbe és elménkbe. Nekünk
mindössze annyi a dolgunk, hogy minden különbözőségünk ellenére szeressük és tiszteljük egymást, ahogyan
Jézus is tanította.
E kötet írásakor megmutattam az olvasóimnak azt a Jézust, akit én ismerek. Senkire sem akarom ráerőltetni a
nézeteimet, mindenkinek jogában áll kialakítani a sajátját.
Fülöp evangéliumában az áll, hogy Krisztusban megvan minden: az ember, angyal, titok, az Atya. Fülöp
szerint Jézus mindig olyannak mutatkozott, amilyennek látni akarták: a nagyoknak nagy, a kicsiknek kicsi, az
embereknek ember, az angyaloknak angyal volt.
Mikor írtam ezt a könyvet, rájöttem, hogy a konzervatív talk show házigazdája és az utcán gyűlölködve
prédikáló férfi feltehetően nem ért egyet velem, de fogadok, hogy egy dolog mégis közös bennünk: mindannyian
tudjuk a Miatyánkot. Ha hármunkat betennének egy szobába, ez lenne a közös nevező, tehát ez a gyönyörű
imádság még ilyen ellentétes embereket is képes összehozni, hiszen mindannyian szeretjük Istent, és előbb-utóbb
egymást is megtanuljuk majd szeretni. Imádkozom, hogy megleljék a csillagukat, mely mindannyiunkat elvezet
az úton, hogy létrehozzuk a földi mennyországot.

Köszönetnyilvánítás

Ugyanazon a héten, amikor befejeztem ezt a kéziratot, a UCLA összejövetelt szervezett azoknak a babáknak és
családjaiknak, akiket az újszülött osztályuk mentett meg. Az élet és a csodák, a hit és tudomány harmóniájának
az ünnepe volt ez. Aznap sok szülővel beszélgettem; sokan közülük „A gyerekem egy csoda" feliratú pólót
viselt. Mindenkinek megvolt a maga döbbenetes története, és egyhangúan állították, hogy az ima fontos szerepet
játszott a gyerekek gyógyulásában. Minden nap történnek a miénkhez hasonló csodák, csak hinni kell bennük.
Az összejövetelen részt vevő nővérek, légzésterapeuták, orvosok, szociális munkások példás szolgálatukkal
segítettek a csodák létrejöttében. Rendületlenül szolgálnak, naponta életeket mentenek, és nemcsak a gyerekekét,
hanem a szülőkét is.
Ahogy elnéztem az orvosokkal játszó gyerekeket, rájöttem, hogy a UCLA dolgozói a családunk és életünk
részévé váltak.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani azért, amit értünk tettek. Joyce, Leslie, dr. Mir, dr. Smith, Mary Ann,
Mary V., Magdaléna (Maggie), Jodi, Anahit, Barbra,
Michael, Besa, Tracy és Nancy Hansen, aki majdnem két évig dolgozott Shane-nel — köszönöm.
 Stacey Kishi e könyv és az utazásom része. Velem volt Chartres-ban azon a sorsdöntő napon, amikor
rádöbbentünk, hogy örökre megváltozott az életünk, és azóta sem hagyott magamra. Sok áldott, jó tanácsot
köszönhetek neki, többek között azt is, hogy ne hagyjam abba a labirintus titkának a kutatását.
Köszönöm a chicagói Maureen Breennek, aki engedélyezte, hogy megosszuk a világgal a kis Patrick Joseph
csodáját. Az ő története sok tekintetben hasonlít Shane-ére. A honlapomon bővebben is olvashatnak róla.
Mindenkinek hálás vagyok, aki a Magdolna-vonal fórumon engem is megemlített a csodákról szóló
elbeszéléseikben; sok ihletet kapok tőletek! Csak így tovább, folytassátok a csodákat!
Köszönet Sarah Symonsnak, John Bergernek és Becky Bavingernek (Emancipation Network, valamint Made
by Survivors); minden hálám, tiszteletem és szeretetem azoké, akik segítenek a rabszolgaságból kimenekített
nőkön és gyerekeken. Mindennap erőt merítek a munkájukból ahhoz, hogy magam is létrehozzak olyan
programokat, melyek biztonságot és boldogságot nyújthatnak a túlélők számára.
Külön köszönetem illeti a tehetséges Dana Tynant, aki a negyedik osztály óta a feltétel nélküli szeretetre
tanított engem; Patrick Rufinót, lelki ikertestvéremet; Dawn Molkenburt a sok szeretetért és segítségért, amiben
a családomat részesítette; és Filip Copperst, a kézirataim tökéletes szerkesztéséért és javításáért.
Áldottnak érzem magam, amiért oly sok bölcs mesterre leltem, akiknek évszázadokon átívelő művei - kövön,
üvegen, papíron és szájhagyomány útján — a mai kor gyermekei számára is fennmaradtak. Túl sokan vannak,
hogy egyenként megnevezzem őket, másoknak pedig a nevét sem tudom, de mindnyájukat a szeretet vezérelte.
Örök életemre Richmond Lattimore adósa maradok a görög nyelvű Újtestamentum fordításáért, mert sok
tekintetben felnyitotta a szemem. Nagy rajongója vagyok az Archeológiai bibliatanulmánynak, mely tartalmazza
az új nemzetközi változatot is; mindenkinek ajánlom, aki egyedül tanulmányozza az írást. A gnosztikus és kora
keresztény írások is számtalan bölcsességet tartalmaznak; szívből ajánlom mindenkinek. A
www.EarlyChristianWritings.com-on több száz kézirat angol nyelvű fordítását és egy kiváló mutatót találnak.
Ugyanitt korai héber írások és számos online könyvet is olvashatnak.
Ez a könyv nem jött volna létre angyali ügynököm, Larry Kirschbaum és csodálatos szerkesztőm, Trish Todd
segítsége nélkül, akiknek köszönöm, hogy támogatták a munkámat. Ok ketten életem nagy csodái.
Számomra a családom a boldogság és gazdagság forrása, mind közül ők a legnagyobb csoda.
Ajándékul szánom az olvasóimnak a honlapomon (www.kathleenmcgowan.com) található megzenésített
Miatyánkot. Zene: Péter McGowan. Szöveg: Jézus.
Nem fejezhetném be e könyvet anélkül, hogy hálát ne adnék a mindenekfelett jóságos Istennek.