Az S-tengely: homoszexuális (hermafrodita) és a szadista betegek képeinek

választásából Szondi a szexualitásra következtet. Személyiséglélektani

rendszerében a szexualitás, a libidó fogalomhoz hasonlóan, magába foglalja:
a) az örömszerzés általános tendenciáját,
b) ennek energetikai bázisát,
c) az ebből fakadó kóros tünetek jelzését. (Szondinál, mint minden
mélylélektanban az ösztönös feszültség kedvező feltételek között pozitívan
feldolgozható, kedvezőtlen feltételek között kórokozó.)

A P-tengely: a század húszas éveinek pszichiátriai felfogásában a pszichózis

epileptica és a hisztériás pszichózis még önálló kórképként szerepeltek;
mindkettőt öröklődő megbetegedésnek tekintették. Szondi személyiségtanában
ezek a kórképek negatív határesetei az indulat feszültségdinamikáját
meghatározó ösztönök megnyilvánulásának. Az epilepsziás és a hisztériás
betegek képéhez való rokonszenvi viszonyulásból következtethetünk tehát:
a) az érzelmi-indulati feszültségre,
b) az indulat etikai,
c) az indulat elhárítását kísérő félelemre és az ezzel
összefüggő támadási készenlétre,
d) Az érzelmek kifejezésének áttételes érvényesítésé-
re: A magamutogatási (exhibiciós) tendenciára vagy
ennek befelé fordítására, s így az élénk fantázia-
életre.

Az Sch-tengely: Szondi rendszerében az énfunkciók körébe a következő

jelenségek tartoznak:
a) Az én-tudat, azaz az átélés élménye és az ezekből az élményekből kidolgozott
stabilizált szubjektum: az a tudat, hogy amit észlelek, gondolok, elképzelek, azt
én észlelem, én gondolom, stb., ami történik velem történik, és amit régebben
éltem át azt is én éltem át. Ez az én-tudat a test-séma része, éppen úgy
tapasztalatilag kidolgozott rendszer, mint a mozdulataink irányítása vagy a
testrészeinkről alkotott kép.
b) Az én, mint elhárító rendszer. A bevetített tilalmak és szabályok belső
impulzusként átélt viselkedés szabályozó instanciája; a személyiség fontos
ökonómiai tényezője, amely az alkalmazkodást veszélyeztető indulatokat gátolja,
fékezi feldolgozza.
c) Az én mint az önmagunkhoz való viszonyulás eszköze és terméke: az
önértékelés ítéleteinek és az ezekre vonatkozó tapasztalatoknak a sűrítése. A
katatón szkizofrének és paranoiások választásából Szondi az én két funkcióját -
az én-tágító és az én-szűkítő működést, s ezeknek a személyiségben való
jelentőségét - valamint az én, és a külvilág viszonyát olvassa le. E választások
konstellációiból az alkalmazkodásra, a tudatosság fokára, a tudat stabilitására, a
vizsgált személy intellektuális arculatára következtethetünk.

A C-tengely
A cirkuláris elmebetegek képeire adott rokonszenvi választás a kontaktusra
jellem, a kapcsolatteremtés igényére és készségére. Az énnek a tárgyhoz való
viszonyát látjuk benne. Szondi felfogásában - és általában a mélylélektanok
személyiségtanában - a dolgok önmagukban semlegesek, és csak a rájuk helyezett
indulat révén lesznek szépek vagy csúnyák, vonzók vagy taszítók. A kapcsolatnak,
a tárgyhoz való viszonynak az alapja tehát az "indulati megszállás" (investmen,
cathexia). A cirkuláris kör azért nyújthat támpontot a kapcsolódás
értelmezéséhez, mert fázisait a tárgymegszállás különböző változatai jellemzik.
A depressziót a tárgyvesztés élményével, a mániát a tárgyakhoz való paradox
viszonnyal magyarázhatjuk. A depressziós indulatig megszáll egy tárgyat és azt
elveszíti. Az elvesztett tárgy igen sokfélé lehet: házastárs, szülő, gyerek,
szerelem, de lehet társadalmi pozíció vagy egy eszme vagy akár az ember
fiatalsága, haja, fogai, egészsége stb. Egyszóval a depressziós elveszít valamit,
ami fontos volt számára, azaz indulatilag megszállta. A mánia fokozott
megszállás, késztetés is. A mániás mindent megszáll; minden személy vonzza,
minden tárgyat kíván, minden gondolatot fontosnak tart, de a tárgyak gyors
változtatásával végül is semmivel sincs kapcsolatban. Szondi ezt a két tendenciát
úgy fogalmazta meg, hogy a depressziós képekre adott reakció a keresés,
szerzés igényét, a mániás képek választása pedig a megkapaszkodás igényét
fejezi ki. Ezzel a C-tengely értelmezésében Hermannak egyik fontos
felismerését követi. Hermann csoportosította az embereknél és az
emberszabású majmoknál megfigyelhető keresési és kapaszkodási
viselkedésmódokat. Ezeket a megkapaszkodás és a keresés ösztönellentét
párjával magyarázza. Eszerint az ember fokán is feltalálható a megkapaszkodás
ösztönszükséglete; ennek biológiai magja az, hogy a majomgyerek életének első
hónapjait úgy tölti, hogy megkapaszkodik az anyja szőrzetébe. A fán élt
függeszkedő életmódja ezt szükségessé teszi. E szükséglet fiziológiai
megfelelője a fogóreflex, amellyel az újszülött saját testsúlyát kitartani képes,
valamint a Moro reflex, amely az átkarolás reflexszerűségét biztosítja. A fogó
reflex regresszív állapotban is észlelhető. Áttételesen feldolgozva pedig a
megkapaszkodás változataiban jelentkezik. Ennek az ösztönös viselkedés-
egységnek az ellentétpárja, s így kiegészítője; a keresés. Ha a kapaszkodás
igénye tárgy nélkül marad, működésbe lép a keresés (illetve a negatív
megnyilvánulásában az elbújás). A C-tengely tehát a személyiség kontaktus-képe,
amelyben kapaszkodás és leválás, illetve keresés és elbújás ösztönös
megnyilvánulásai olvashatók le a cirkuláris betegek képéré adott rokonszenvi
választási reakcióból A kötődésen kívül még két ezzel összefüggő személyiség-
összetevőre tartja jellemzőnek Szondi a C-tengelyt; az analitás-oralitás
tendenciákra és a hangulati színezetre.

A h-faktor: a nőies, passzív nemiségnek, a szoros értelemben vett erotikának a

kifejezője. Az örömszerzésre irányuló, bonyolult feltételrendszerhez kötődő,
fékezhető, elfojtható, társadalmilag értékes szinten feldolgozható
(szublimálható) ösztönfeszültség. A pozitív h-reakció az átlagember erotikus
szabadságának felel meg, a viszonylag kevés feltételhez kötött örömigénynek.
- A negatív h-reakció a nőiesség elhárítása, az erotikus szabadság belső
korlátozása. Ennek mechanizmusa: a negatív h lényege az, hogy a személy egyre
több feltételhez köti a szexuális igény kielégítését. Az elfojtásnak olyan jelei
korlátozzák az örömszerzést, mint szégyen, undor, szorongás. Az elhárítás
viselkedési jegyei közt egyre több a "faxni". De az elfojtott indulat
elaborálható, szublimálható; művelődési igényben, szellemi erőfeszítésben
nyilvánul meg. A szublimálás mellett hozzájárul ehhez az elhárítás
racionalizálása; ennek gyakori megnyilvánulása az esztétikai érzékenység.
- A nulla h-reakció az infantilis nemiség jele. Magába foglalja az infantilis
gyengédség igényét, bizonyos gátlástalanságot (kevés "faxni"), az erotikus
polimorfia tendenciáját: a részösztönök hangsúlyt kapnak, az orgazmus
jelentősége háttérbe szorul. A képzetáramlás erősen erotizált; kidolgozott
nappali álomvilág.
- A megosztott h-reakció a nemiség ambivalenciáját jelzi. Ennek egyik aspektusa
az interszexuális beállítottság, de még lényegesebb a plusz irány eleven vágya és
a mínusz irány feltételekben megnyilvánuló védekezése; ez az átélésben "vágy és
szégyen, "vágy és undor" paradox feszültségben jelentkezik; a viselkedésben
ennek megfelelője az irreális választás, amely lehetővé teszi a vágy fenntartását
és a faxnik érvényesülését a kompromisszumokkal szemben.

Az s-faktor: támpontot nyújt az agresszív feszültség meghatározásában. Az

agresszióhoz, a szadista gyilkoshoz való viszonyulásban kifejezésre jut, hogy a
fenyegető helyzet (a szadista gyilkos) milyen fokban mozgatta meg a személyt,
mennyiben vált ki belőle megszállási (rokonszenvi) vagy ellenmegszállási
(ellenszenvi) reakciót. Ez egyben az alá-fölérendelés tendenciáját is megmutatja.
Mennyiben érvényesíti a személy agresszióját annak érdekében, hogy az adott
helyzetben fölénybe kerekedjék, illetve mennyiben követ egy olyan viselkedési
mintát, amelyben szükségszerűen alul marad ("Inkább egyenek meg a férgek,
minthogy a férget megegyem").
- A plusz s-reakció a férfias agressziónak, a fölény keresésének a jele. A
személy igyekszik minden helyzetben, beleértve a szexuális helyzetet is,
fölérendelt szerepet játszani. A világ érzékletes felfogása; jó szemmérték,
kézügyesség, anyagformálás.
- A mínusz s-reakció a férfias agresszió elfojtása. Alárendeltség a
helyzetekben, a kapcsolatokban. Férfiaknál az inverzió tendenciája, kifejezett
helyzeti mazochizmus. Gyakori az ügyetlenség, a motoros fejletlenség. Az
elhárított agresszió elaborálható civilizációs igény formájában.
- A nulla s-reakció az agresszió helyzeti érvényesítését, a libidó feszültség
robbanásos elvezetését mutatja. A személy nem alárendelt. Ha a helyzet kívánja,
sőt, ha lehetővé teszi, támad. Mínusz h mellett jól gazdálkodik az energiájával,
plusz h mellett az agresszió számára az elsődleges helyzetmegoldás.
- Megosztott s-reakció bizarr, extravaganciára hajló személyek választása.
Interszexuális alkatnál gyakori. Éppen az interszex meghatározatlanság révén
magas fokú nemi alkalmazkodóképesség; az alá-fölérendelési helyzet
egyensúlyával.

Az e-faktor
A durva indulatok feszültségét mutatja, ezeket gyűlölködés, bosszú és főként
türelmetlenség formájában éljük át. Általános megnyilvánulásuk - a mai lélektan
nyelvén megfogalmazva - az alacsony tolerancia frusztrációs, ambiguis és
várakozási helyzetben. Az e faktor magas telítettsége vagy ürülése azt jelzi,
hogy a személy a helyzet által kiváltott indulatai fölött nem tud uralkodni. Így ez
a faktor a szituatív-reaktív indulatokat jelzi.
- A nulla-reakció azt mutatja, hogy a személy szabadon érvényesíti a helyzet
által kiváltott indulatokat: frusztrációra agresszióval, kétséges vagy fenyegető
helyzetben haraggal vagy dühvel reagál.
- A pozitív e-reakció azt mutatja, hogy a személy fékezni tudja a helyzet-
kiváltotta indulatokat, alkalmazkodik a számára kínos helyzethez. Ez azt jelenti,
hogy tekintettel tud lenni a másikra, decentrálni tud; a másik szempontja is
érvényes.
Szondi elsődlegesen hangsúlyozza, hogy a +e az ethost képviseli, az erkölcsi
attitűdöt. Ez igaz abban az értelemben, hogy az etikus viselkedésnek fontos
összetevője az indulatok elaborálása, decentrációval. A +e tehát az etikus
viselkedésnek egyik fontos összetevőjét, a toleranciát jelzi; így
következtethetünk belőle az erkölcsi színvonalra.
- A negatív e-reakcióban a szituatív indulatok (frusztrációs, ambigus, várakozási
feszültségek) nem robbannak, nem is feldolgozottak, hanem felduzzadnak.
Félelmek, dühös indulatok feszülnek a viselkedésben. Ennek megnyilvánulásai:
nyugtalanság, turbulencia, alkalmazkodási zavarok, aszociális-kriminális
cselekvések. Jellegzetes, hogy mínusz e reakció az átlag népességben 27,5%-
ban, gyilkosok között 60%-ban fordul elő (20 közül 12 esetben).
- A megosztott e-reakció az indulati elaboráció konfliktusát mutatja. A szituatív
indulatok nagy feszültségét jelzi, olyan türelmetlenséget, amelyet a személy
duzzaszt is, elaborál is. Eszmeiség és oldhatatlan düh egyszerre (+p mellett).
Elaboráció és kirobbanás konfliktusa. A viselkedés belső vezérlésű, indulatilag
motivált, a kompromisszumok megkötése nehéz.

A hy-faktor: A gyengéd érzelmeket fejezi ki. A hisztériások fényképeire adott

rokonszenvi reakció az erotikát kísérő érzelmekre jellemző, főként arra, hogy
ezek az érzelmek milyen fokban válnak le a külső erotikus tárgyról és szolgálják
az ént. Elsődlegesen értelmezhető jelentésük így a magamutogatás.
- A pozitív hy-reakció arra utal, hogy az önmutogatás fontos szerepet játszik a
viselkedés motivációjában. A le nem kötött érzelmek, a "szabad vegyértékű
vágyak" a viselkedést szerepszerűvé teszik: a "lebegő libidó"
szuggesztibilitásban, csapongó érdeklődésben mutatkozik meg. A viselkedésnek
exhibiciós hátsógondolata van, s így gyakran a gesztus fontosabb, mint a
cselekvés vagy a hanghordozás lényegesebb, mint a közlés. A viselkedést a
teatralitás jellemzi.
- A negatív hy-reakció azt jelzi, hogy a személy nem meri megmutatni magát. Ezt
szégyenkezés, szorongás formájában éli át. A szereplési vágy fantázia
formájában érvényesül. Kialakul a "belső teátrum", a képzeletbe fordított
exhibiciós és siker-igény. Élénk fantáziaélet, esetleg pszeudológia phantastica.
(A befelé fordított exhibiliciónak mint fantáziának a megfelelője a
Rorschachban a Bkl, extrovertált élménytípus mellett.)
A nulla hy-reakció az indulati elvezetés jegye. Különösen gyakori a legkisebbeknél
(4-6 éves korban); ez is alátámasztja azt, hogy érzelmileg tárgyhoz kötött
állapotra utal. Emellett jellemzi az "acting out" készséget is.
- A megosztott hy-reakció az érzelmek megjelenítésének és elrejtésének (a
szereplésnek és a szégyenkezésnek) az ambivalenciáját fejezi ki. A vágyak
rejtetten jutnak kifejezésre, innen a viselkedés bizarrériája. A “leplezett
megjelenítésnek” egyik módja a konverzió és a lelki állapot testi jelzése
(vegetatív és extrapyramidális labilitással). Így a +/- hy jellegzetes a
pszichoszomatikus tünetek képződésére. Szuggesztibilis, a körülmények által
vezérelt személyek választása.

A k-faktor
Ez az énszűkítés funkciójának képviselője a tesztben. Ez a funkció élesebbé
teszi az én határait, világosabban kirajzolja a személyiséget. Minél szűkebb az
én kiterjedése, annál élesebbek határai, mert annál kevésbé folyik össze a
külvilággal. Ebben az értelemben az én tökéletes elhatárolódását a külvilágtól,
mint háttértől a katatónia valósít-ja meg. A megdermedt katatónhoz viszonylag
kevés külvilági inger ér el; õ sem tulajdonít másnak semmit; nem vetít be
inspirációkat, nem vetít ki indulatokat, az én elhatárolása tehát igen szigorú. Ez a
funkció határesete, de ezt az elhatárolási sajátosságot érvényesíti - enyhébb
fokban, kevésbé észlelhetően - a nem kóros esetekben is.
- A pozitív k-reakció a tudatszintű elhatárolást, szűkítést mutatja. Ennek
általános módja a tudat tartalmatlanítása, így a formák fokozott jelentősége a
gondolkodásban. A formális logika primátusa, a túlzott, helyenként morbid
racionalizálás, amely az ellentmondásmentesség érdekében újra és újra megszűri
a tartalmakat és különösen nagy jelentőséget tulajdonít a pontos
megfogalmazásnak. A gondolkodásnak tehát szegényesek a tartalmai, de élesek a
műveletei. A tudatszintű énszűkítésnek egy másik változata a meg-ismétlés
öröme. Az ismert tartalmak erősítik az ént, ezekben az én önmagára ismer,
hiszen egyszer már átélte: az új tartalmak viszont gyöngítik az ént, mert a
határain kívül álló, tehát idegen tartalmakra utalnak. Így a megismétlés, tehát a
szokássá vált viselkedés és a rögzített ítélet (a szemellenző és a
konzervatizmus) is ehhez a reakciómódhoz tartozik. De az éles határok ellenére
is a személynek számos be-nyomása van a külvilágról. Minél inkább beépíti
önmagába, annál kevésbé lesznek ezek én-idegenek, tehát annál kevésbé
veszélyeztetik az ént. Így a tilalmak igen gyorsan válnak a személy saját
véleményévé, az előírások saját ízlésévé. Így ez a reakciómód magába foglalja az
introjekciót, mint preferált én-mechanizmust. Ennek a reakciónak az
elsődlegessége a személyiségben a határok hangsúlyozásához vezet a
kapcsolódásokban, a kötődésekben is. Az én fontosabb, mint a kapcsolat; a
presztízs-hangsúly érvényesül a kötődésekben. A k+ ember általában hidegebb a
kapcsolataiban. Érzelmi-indulati életét egocentrizmus-nárcizmus jellemzi:
kapcsolataiban is inkább önmagát szereti, mint a tárgyat.
- A negatív k-reakció a nem-tudatszintű, hanem viselkedés szintű én-elhatárolás
és én-szűkítés jelzése. Vezető mechanizmusa a gátlás. Gondolkodásban, a
helyzetek felisme-résében és megítélésében mutatkozó bizonytalanságot, az
emlékezetben fellelhető funkcionális elakadásokat, elfelejtéseket, a szellemi
rugalmasság hiányát jelenti. Viselkedésben a döntésképtelenségben, habozásban,
cselekvési befolyásolhatóságban mutatkozik.
Ebben a reakciósmódban jelentékeny szerepe van a megismétlésnek, amely itt
főként az izolációs mechanizmust táplálja, tehát az elhárított tartalmak és
indulatok szétválasztását megismétlési rítusokkal; így könnyen hoz létre
kényszerszüneteket. A szokások fékezik az indulati feszültséget, szabályozzák a
viselkedést, és ezzel elősegítik az alkalmazkodást. Így a negatív k-reakció az
alkalmazkodás egyik összetevője.
- A megosztott k-reakció az énszűkítés minden változatát magában foglalja.
Kedvező az alkalmazkodás szempontjából, mert a gátlás tudatosítással együtt
rugalmasabb szokásrendszert biztosít. Viszonylag stabil egyensúly jön létre,
tudatosítás révén kimunkált szabályozó rendszerrel. Ez indulati veszteséggel,
érzelmi elhidegüléssel jár együtt. A "hideg alkalmazkodás" reakciója; érthető,
hogy gyerekeknél az átpártolás szakaszában gyakoribb; akkor is leválást,
elhidegülést jelez.
- A nulla k-reakció: sem tudatszintű, sem gátlásos elhatárolás nincs. Gyenge,
tartás nélküli én; a vágyak sodorják el, nem a külvilág. Gyakran az autista-
fegyelmezetlen személyiség jegye. Gátlástalan, amorális (főként hy=0 mellett).

A p-faktor
Az én tágításának, kiterjesztésének a folyamatát jelzi. Ennek a tendenciája az
én és a külvilág határainak az elmosása. Míg a k-funkció kiemeli az ént a
történésekből, p-funkció egybeolvasztja, azonosítja az ént a személyiség
hátterét adó történésekkel. A személyiség így gazdag, nagykiterjedésű, de
életlen, könnyen azonosul a helyzettel a környezettel. Az énnek ez a kitágítása
és a körülményekkel való azonosítása a paranoid vonatkoztatásra jellemző.
Mindenütt róla van szó, minden őrá vonatkozik.
- Mínusz p-reakciónál az egybefolyás mechanizmusa a projekció: a személy
rávetíti a külvilágra vágyait, indulatait, illetve ezeknek megfelelően színezi át
érzékleteit. Ez a projekció elsődleges értelme a pszichológiában: az adualizmus
tendenciája, az én és a nem-én között elhalványulnak a határok. A projekciós
mechanizmussal jellemezhető személy világa vágyaira és indulataira mintázódik;
ha fél valamitől az félelmetes, fenyegető, ha haragszik valakire azt üldözik. A
tájékozódás is szubjektív vezérlésű, gyakoriak a mágikus gondolkodási lépések. A
megismerés útja intuitív, ami az ítéleti elfogultság mellett nem egyszer művészi
inspirációban is megnyilvánul.
- A pozitív p-reakció az én határainak tudatszintű elmosása. A személynek az az
élménye, hogy "mindent tud", "mindent ért". Nem megismeri a világot, hanem
mindenben ráismer saját gondolataira. Nem igénye a logikai ellentmondás-
mentesség (mint a pozitív k-reakciónál); a benyomások analógiás; úton kapnak
számára elégséges magyarázatot. A megszállottság jellemzi, amelyben a rajongás
hitelesíti a szubjektív kiindulású azonosításokat, vonatkoztatásokat.
- A megosztott p-reakcióban együtt van a vonatkoztatásnak mind projektív, mind
rajongó változata. Az indulatvezérlésű tudatosítás jellemzi; projektív gyökerű,
indulatvezérlésű gondolatrendszer, amelynek kóros változata a doxazmaképzés.
A nulla p-reakció tudatzárlatra utal. A tudattágitó funkció nem működik, vagy
alig működik, az én határai nem terjednek ki sem indulatvezérelten, sem
gondolati megszállás révén.

A d-faktor
Változataiból a következőkre kapunk támpontot:
a) keresés-elbújás ösztöntendencia,
b) az analitás és ennek megnyilvánulásaként gyűjtögető magatartás,
c) a figyelem koncentrációja vagy ingadozása, vagyis az indulati megszállásnak az
az általános formája, amely a ráirányulásban jut kifejezésre
- A pozitív d-reakció első érzelme a keresés; felkutatni, megszerezni, gyűjteni.
Ennek háttere az analitás elaborációja (pl. tisztaság). A keresés szükségszerűen
hűtlenséghez vezet. De egyben az európai ember számára a realitás elvnek is
megfelel. A keresés folyamán állandóan a külvilágra kell irányulni, így a figyelem
fokozottan inger-determinációjú, tehát szétszórt. A keresés-szerzés-gyűjtés;
fokozott realitásérzék; hűtlenség; szétszórt figyelem - ezek a pozitív d-reakciók
személyiség-jegyei.
- A negatív d-reakció, azt jelzi, hogy a személy nem keres, sőt elbújik,
eltávolodik a tárgytól, mégis hû marad, hiszen irreális, s ezt a projekciós
mechanizmus (-p) igen veszélyessé teheti. Figyelme viszont koncentrált és
kitartó, mert valósággal rátapad a tárgyra. Az analitást elhárítja, de minthogy
kellőképpen elaborálni nem tudja, ez a tendencia kerülő úton visszatér.
Toleránsabb a piszokkal szemben. Az analitás belekerül a nemi
szokásrendszerébe is. Irreális társkapcsolat; hűség és elbújás; kitartó figyelem;
fokozott anális viselkedési elemek fejezik ki a d-faktor negatív pozícióját.
- A megosztott d-reakció a keresni vagy elbújni dilemmáját fejezi ki. Nem
konfliktuózus; a bátortalan keresésnek felel meg. Inkább a harmonikus
tárgykapcsolatra utal.
- A nulla d-reakció kétféle viselkedésmódnak felelhet meg: lehet kapaszkodó
keresés, tartás nélküli igyekezet arra, hogy mindenhez hozzájusson (ez főként
e=0 és m=- mellett). Lehet keresési csend (főként m=+ mellett), s a kapcsolódás
biztonságára utal. '

Az m-faktor
Értelmezési támpontot nyújt:
a) a kapaszkodás, a tárgyhoz való kötödés igényéről, fokáról
b) az oralitásról és ezzel összefüggésben az örömkeresés és az örömszerzés
képességéről.
- A pozitív m-reakció azt jelzi, hogy a személy kötődik, "belekapaszkodik" vagy
kapaszkodni próbál valakibe, és ez a kötődési feszültség tudatos benne. Jelzi
továbbá a fokozott oralitást, bizonyos mohóságot az örömszerzésben.
- A negatív m-reakció azt mutatja, hogy a kötődések megszakadtak, a személy
leválik; magányos. Oralitása elfojtott, az örömszerzésben gátolt.
- A megosztott m-reakció kötődési konfliktust jelez, akár azért, mert saját
gátlása miatt nem tud kötődni, akár azért, mert a sikertelenség ellenére sem tud
leválni. Gyakran a magány dilemmája ez; inadekvát kötődést vállal, mert fél a
magánytól. Mindenképpen boldogtalan, a depresszióra utaló konstelláció.
- A nulla m-reakció görcsös kapaszkodást, s ebben az értelemben infantilis
viselkedést és vágyteljesítést jelez. Szondi hangsúlyozza, hogy a reakciót
kaphatjuk olyan esetben is, amikor a személy "belefárad" a kapcsolódásba,
elengedi magát. (Meg kell jegyezni, hogy ezzel a jelentéssel mi ebben a
pozícióban nem találkoztunk).

ELŐTÉR

S = - +/- : a negatív h-reakció a nőiesség elhárítása, az erotikus szabadság belső

korlátozása. Ennek mechanizmusa: a negatív h lényege az, hogy a személy egyre
több feltételhez köti a szexuális igény kielégítését. Az elfojtásnak olyan jelei
korlátozzák az örömszerzést, mint szégyen, undor, szorongás. Az elhárítás
viselkedési jegyei közt egyre több a "faxni". De az elfojtott indulat
elaborálható, szublimálható: művelődési igényben, szellemi erőfeszítésben
nyilvánul meg. A szublimálás mellett hozzájárul ehhez az elhárítás
racionalizálása; ennek gyakori megnyilvánulása az esztétikai érzékenység.

S = - 0: Aktív, férfias magatartás, kóros esetben ritka. A széniumban nem fordul

elő. Elaborált formájában jelentkező agresszió; plusz e mellett a közérdek
fontossága a tudatműködésben; mínusz e tendencia mellett szorongásos
tünetképződés. Jól elaborálható intenzív elhárítás; az alá-fölérendelés
egyensúlyával. A szellemi aspiráció könnyen háttérbe szorul az érvényesülés
érdekében. Érdekvezérelt, gyakran felületes. Cirkuláris tünetképződés, inkább
hipomániás irányban.

P = 0 -: A szituatív indulatok közvetlenül érvényesülnek. A személy azonnal

megsértődik, támad. Indulatosságát szégyenli, robbanásait racionalizálni
igyekszik. Ennek megnyilvánulásaként fél attól, hogy másnak nézik, mint amilyen
(pl. bolondnak vagy gyávának). Ez az érzékeny, sértődési beállítottság egész
életvezetését színezi. Kóros esetekben paranoid tünetképződés, esetleg
paranoid szkizofrénia.

P = - -: Ez a Szondi-tesztben a pánik-blokk. A várakozási és az ambiguitási

tolerancia igen alacsony. A személy szorongásszerűen éli át a kiváltott
feszültséget. Fél minden döntéstől. Cselekvési helyzetben vagy megbénul a
pániktól, vagy menekül a helyzetből. Gyermekeknél kétszer olyan gyakori, mint
felnőtteknél.

Sch = - +: Megszállottság és gátlás. A két tendencia együttesen az önismereti

tudatosságban és önkontrollban mutatkozik. Adolescenseknél gyakori. A
kiegyensúlyozott fejlődés jegye (főként S = 0 - és +e tendencia mellett), a
"szimmetrikus lelkeké", akiknek életvitelében a gátlás elektív és a mérsékelt
hőfokú szabályozott indulatot képviseli. Kedvezőtlen konstellációban (S = + 0, P =
- - tendencia mellett) minden kórképben kényszeres tünetet jelez.
Sch = - 0: Gátlás és gyakran zárlatos tudatállapot. A serdülők gyakori képe.
Általában az alkalmazkodás jegye. Így prognosztikailag kedvező, klinikailag
gátláshangsúlyú tünetképződés, kényszerek, esetleg a fóbia mellett szól.

C = + +: Keres is, kapaszkodik is. Többszörös kötődés. Csapongó, gyorsan változó

érdeklődés. Szétszórt figyelem, homoerotikus tendencia. ("Mindenevő") Sch =
+/- - mellett: laza személyiség,

elaborációs jegyek: Az itt következő tengely- konstellációk azt jelzik, hogy a

személy az elhárított indulatokat elaborálni képes. Különösen akkor gondolhatunk
erre, ha egy profilon több tengelyben és a megismételt profilon, esetleg más
variációkban ugyancsak több tengelyben találhatjuk meg ezeket a
konstellációkat.
S = (-;-)
S = (-;0)
S = (-;+)
S = (-;+/-)
S = (0;-)
P = (+;-)
P = (+;+/-)
P = (+/-;-)
SCH = (-;+)
SCH = (+;0)
SCH = (+/-;+)
SCH = (+/-;+/-)
C = (-;+)

a szorongás jegyei: főként a P és az Sch tengely a lényeges.

S = (0;-)
S = (-;-)
S = (+/-;+/-)
P = (-;-)
P = (-;0)
P = (0;-)
SCH = (+/-;+/-)
SCH = (+;+/-)
SCH = (+/-;+)
C = (-;0)

szuicidium jegyek: Az S-tengely irreleváns. Bármely változata mellett fennállhat

a suicidum veszélye. A döntő jegyek:
SCH = (-;+/-)
C = (0;+/-)
C = (-;+/-)
C = (-;-)
E jegyek közül az Sch = (-;+/-) jelzi az én megsemmisítését, a pusztító
mozzanatot, a C = (-;-) pedig az irrealitást, a csökkent tudatállapotot. A C =
(0;+/-) diszfóriás mozzanat, amelyet a P =(0;0) is kiegészít. Belejátszhat a
suicidum konstellációba a P = (-;0), ez az "acting out " mechanizmust jelzi, s arra
utal, hogy az öngyilkosság indulatelvezető cselekvés volt.

infantilis jegyek:
S = (0;0)
S = (0;-)
P = (0;-)..
SCH = (0;-) regresszív jegy is.
SCH = (+;-)
C = (0;0)
C = (0;-)
C = (+;-)

regresszív jegyek:
SCH = (0;-)

Realitás - irrealitás: a jó realitásérzékre utaló jegyek:

S = (-;0)
SCH = (-;+/-)..
C = (0;+)

irrealitásra utaló jegyek:

S = (0;+/-)
S = (+;+/-)
P = (0;-)
SCH = (0;-)
SCH = (0;+/-)
SCH = (-;+/-)
SCH = (+;+/-)
C = (-;-)
C = (-;+/-)
C = (+/-;-)
C = (+/-;+/-)

A döntő az, hogy a p, d, m, faktorokban mínusz vagy megosztott reakció legyen.

pszichózisra utaló jegyek:

S = (+;0)
P = (0;+)
P = (-;+)
SCH = (0;0)
SCH = (0;+/-)
SCH = (-;+/-)
C = (-;-)
C = (+/-;-)
C = (0;+/-)
C = (-;+/-)

Hiszteroid tünetképződés: A nők és férfiak elkülönítése csak az S tengelyre

vonatkozik. nőknél:
S = (-;+)
S = (-;+/-)
S = (+/-;0)

férfiaknál
S = (0;-)

mindkét nemnél
P = (+;+)
P = (0;-)
P = (-;-)
P = (-;0)
SCH = (+;-)
SCH = (-;+/-)
SCH = (0;+/-)
SCH = (+/-;0)
C = (0;0)

homoszexualitásra utaló jegyek:

S = (+;-) - csak férfiaknál
S= (-;+) csak nőknél

E két tendencián kívül a többi három tengelyben nincs különbség a két nem
között:
SCH = (0;+/-)
P = (0;+)
C = (+;+)

depresszióra utaló jegyek: Főként a C tengelyen olvasható le m = +/- pozícióból.

C = (0;+/-)
C = (+/-;+/-)
C = (-;+/-)
C = (+;+/-)
P = (0;0)
SCH = (+;-)
SCH = (-;+/-)
S = (+/-;-)
S = (-;-)
S = (+;-)
S = (0;-)