II. Szavak

F T ra n sf o F T ra n sf o
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
A B B Y Y.c A B B Y Y.c
II.
A szavak
Nekem hosszúnak tűnt a szünet míg újra találkoztunk. Mind itt vagyunk
újra, körbeülve, kényelmesen, oldottan és nyitottan. Még jól emlékeztem
mivel hagytuk abba hisz engem e téma nagyon érdekel. Hát amint Ő is leült
közénk máris nekiszegeztem a kérésemet:
— Kérlek beszélgessünk a magyar szavakról! —többen bólogatni kezdtek,
néma nyomatékkal megerősítve kérésem — mind ezt kérjük.
— Kezdtek ráérezni az ízére? — kérdezte mosolyogva. — Rendben, hát
kérdezzetek. Melyik szó vagy fogalomkör érdekel most benneteket?
— A szerelem! A nyelv szerkezete! A zene! A jelképek! — soroltuk
azonnal többen is egymás szavába vágva.
—Lassan, lassan! Csak szépen sorjában. Kezdjük hát a szerelemmel.
Mélyen érintő téma ez mindegyikőtöknek. A szeretet szót már a múltkor
megbeszéltük. Szer-etet. Az éltető, tápláló, erőt adó harmónia.
Valamennyiünk „része". Emlékeztek? Mi is tehát a szerelem? Szer-elem. A
SZER szót értitek már. Mi az „elem "? „Elemi vágy ", „elemi szükséglet",
„elemi erejű" — ugye ismerős kifejezések. Mit is értesz ilyenkor az „elemi"
szó alatt? Alapvető, létfontosságú, nélkülözhetetlen és mindenképp nagyon
erős. Az „elemi csapás" pedig a természet erejét jelzi. A „legerősebb",
„legnagyobb" értelemben érted ilyenkor. No és mi van, ha Te az
„elemedben " vagy? Akkor olyasmit csinálsz ami nagyon jól megy neked.
Néha még „hevesen ", „gyorsan " is teszed vagy mondod, ha az
„elemedben " vagy. Nagy erővel „tör ki", „fakad fel" belőled. Na és mit csinál
aki „elemez"? A legalapvetőbb összetevőire bontja amit épp elemez, ilyenek
az atomok, azaz az „elemek".
Tehát az elem jelent: erősét, természeteset, létfontosságút, alapvetőt
és „legkisebb" összetevőt. (Ezért „elem" a duracell is — kicsi és erős) . Ha
jobban megnézed az elemi részek a: „tiszta " minőségek. Pl.: „elemi" szén
az ami csak tisztán szénatomokat tartalmaz. Tehát az elem „tiszta
minőség"-et is jelent. Pontosan ebben az értelmében használjuk akkor
amikor a „négy elemről" beszélünk. Ismeritek a Tűz-elem, Víz-elem,
Levegő-elem és a Föld-elem fogalmait. Ha elemedben vagy, akkor boldog
is vagy. Ugyanúgy mint akkor ha „élsz mint hal a vízben". A halnak a víz az
„eleme". Tehát ő is „elemében" van. Aktív, erős, élénken ficánkol, élni tud.
Ha „nem vagy elemedben" — akkor pedig nehézkesen, erőlködve,
„döcögősen" teszed amit csinálsz. Sikertelenül, örömtelenül,
bosszankodva, erőltetve. Akkor mondod valakire, hogy „elemében van "
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
amikor látod, hogy az illető „sugárzóan boldog" és „nagyon jól megy neki"
amit csinál. Mikor van ez így? Ha azt teszi épp amire való. Belőle fakad,
képessége van hozzá. (A képes-égről már beszéltünk, emlékszel?) Ez a
„tiszta minőség". A víz arra „képes", hogy víz legyen. A szén arra, hogy
szén legyen. A természet arra, hogy „természetes" legyen. Amikor a vizet
víznek nézed és arra használod amire a víz jó, sokkal eredményesebben
használhatod, mintha nem ismére és olajnak nézed. Igaz, hogy ez is az is
folyékony, de nem ugyanaz. (Nem mindegy, hogy melyiket használod
oldószernek pl.)
Ha felismered a „tiszta minőséget" akkor hatásosabb azaz „erősebb"
lesz amit teszel. (Ezért „elemzed" a lehetőségeidet is, hogy a
„leghatásosabban " tudj cselekedni...) Kezdesz ráérezni mi is az „elem "?
Az az alapvető (legkisebb) rész, amiben az a „dolog"a legtisztábban és
legerősebben, zavaró egyebek nélkül önmaga teljességében
megmutatkozik!
Ha elemedben vagy — akkor vagy „teljesen és tisztán " önmagad, abban
a cselekvésben fejeződik ki önnön lényed legalapvetőbb, legjellegzetesebb
vonása. Ezért örülsz és „sugárzol" — végre „megmutathatod" valódi énedet.
Ezért olyan „erős", hisz nincsenek „zavaró", „beárnyékoló" egyebek — teljes
szépségében, erejében, tiszta minőségében meg tud nyilvánulni az amit
épp „megnyilvánítasz".
EZ „A” szerelem! A szer azaz a rend, a törvény, az elv, az irány —
legtisztább és legerősebb megnyilvánulása, zavaró egyebek nélkül
megmutatkozó valósága! A legalapvetőbb, legszükségesebb, létfontosságú,
tiszta minőségű, csak önmaga.
Tehát úgy is mondhatod — mivel a „szer" az „törvény", hogy A
szerelem A törvény! Vagyis a valódi szerelem érzése az amikor megérzed
teljes tisztaságában, szépségében és erejében a rend, a harmónia a
törvény boldogságos csodáját lényed legmélyéből, minden pici porcikáddal,
nélkülözhetetlen mivoltában.
Kezded érteni? A szerelem úgy viszonyul a szeretethez mint (bocs a
„konyhanyelvi" hasonlatért) az óceán a bableveshez. Vagyis (főzzünk!) a
„recept": végy egy fazék vizet a végtelen óceán tiszta vizéből (szerelem)
tedd oda a lángra főni (akaratod, szándékod, emberi lényed cselekvőereje-
energiája) tegyél bele ezt-azt (amire a másiknak épp szüksége van, amit
szeretne, amit szívesen „eszik”) és ha kellőképp összefőtt (vagyis ha a
„szerelem" kellőképp átitatta azt ami épp „szükséges) akkor lehet tálalni:
ehető a bableves. Kész a szeretet. Vagyis: a szeretet a szerelemnek az
éppen szükségesben való kifejeződése. Ha nem csinálsz semmi
„szükségtelent" akkor minden tettedből a szeretet sugárzik — feltéve, ha
tudod (és tenni, átélni is tudod) mi is az igazi szerelem. Ha úgy veszed, a
szerelem a Végtelen és a szeretet ennek épp „felfogható" cseppje. Mármint
az igazi szerelem. Amit maga a szó mutat meg nekünk.
Ne keverjétek össze e tiszta, csodás és végtelen erejű érzést ami Isteni
lényedhez emel, azzal a sok zagyvasággal amit manapság e szó alatt
értenek az emberek.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Ma „szerelmes" lehet valaki „szerelme (csodálata) tárgyába". Ez csupán

kivetítése vágyképeinek, elképzeléseinek. Ezért is mondja „szerelmét"
tárgynak. Nem a másikat szereti, hanem egy rögzült (nem élő-változó,
hanem „mozdulatlan"azaz „tárgy") ideát vetít ki rá. Persze jó nagyokat bír
csalódni mikor a „szerelme " „nem felel meg " az elképzeléseinek...
De „szerelmes" lehet akkor is, ha megérzi a szintén „elemi erejű"
vágyakat. Ez fajfenntartó ösztön „tisztán".
De „szerelmesnek" gondolja magát akkor is, ha rátalál „szükségleteinek
kielégítőjére". Ez az ego-én. Az akarat zsarnoksága, birtoklási vágy — ez
esetben „kiszolgáltatja " magát és „kihasználja" a másikat. Hizlalja az
egóját. Vagy pedig lustaság, valódi cselekvésre való képtelenség, netán
félelem — ez esetben kiszolgál és kihasználják, ő pedig hagyja, mert
„szereti" — azaz fél, hogy vállalnia kellene önmagát és valóban, szabadon,
saját magától cselekedni. Sajnos még sorolhatnám sokáig e csodás szóval
jelölt hamisságokat. Kevesen képesek a valódi szerelemre éppen úgy mint
a valódi szeretetre. (Tudjátok a „valódi", „igazi" az a szó által jelölt teljes és
tiszta tartalom — és csak az.)
A mai „piacorientált", haszonelvű civilizációban a lélek és összes
érzése, azaz a „szeretet" is árucsere „tárgya" lett. „Szeretlek" — ha
megfelelsz nekem, „szeretlek" — ha és amíg ezt vagy azt teszed, ha így
vagy úgy viselkedsz, stb. „Szeretlek" ha „szeretsz". Piaci kofák alkudoznak
így a vásárban: adok, ha fizetsz. Mint oly sok ember, aki a „szeretetét"
akarja „árulni". Kínálgatják, mint valami megvehető „tárgyat", a „legjobb
árat" akarják érte kicsikarni. Ha meg nem tudják „jó áron "értékesíteni, mert
nem találnak rá „megfelelővevőt", akkor sírnak: „engem nem szeret senki...
" Csoda ? „Pedig én mindent megtettem!" — persze, pontról pontra
kilistázva. Ennyi és ennyi „kiló" „figyelmességet", ennyi és ennyi „deka"
gondoskodást, ennyi és ennyi „liter" „alkalmazkodást", ennyi és ennyi
„darab" lemondást stb. „adott el" a másiknak és nem az elvárt „fizetséget"
kapta érte. No akkor most lehet szomorkodni, sírni, panaszkodni, átkozódni
és haragudni — de javaslom, csak óvatosan, hisz mindezeket az ember
önmagára mondja ki.
Hát igen. Ha az ember önmagát „árunak" fogja fel és éli meg —
mindenét (tudás, tehetség, képesség, érzések, tetterő stb.) akként is fogja
kezelni. Amíg arra törekszel egész életedben, hogy kelendő „áru " légy a
„munkaerőpiacon ", addig „tárggyá" degradálod magadat és vele minden
érzésed-értéked, csodás isteni lényedet is a „sárba" rántod. Természetes,
hogy az ilyen ember a másik embert is tárgynak " kezeli.
Ne vedd a szívedre, ha valamit is valamelyest is magadra illőnek érzel.
Ha belátod és felismered az már „félgyógyulás". Erős, elszánt és életképes
lélek kell ehhez. Én meghajlok az emberséged előtt, ha képes vagy a
hibáidat önmagadnak belátni és van erőd-akaratod, hogy ezen változtass.
Nem csoda egyébként, ha ilyenné lettél, hisz a technokrata civilizáció,
amelyben élünk s amelyhez alkalmazkodni tanulunk mióta megszülettünk:
gépek civilizációja. Géppé kell válnod magadnak is. Ülsz a számító-gép
előtt és nem is gondolsz tán bele mennyire számító az a masina és
mennyire számítóvá válsz Te is általa. Gépiesen dolgozol, gépies au-
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
tomataként az „automatizmusaid" által gondolkozol és cselekszel és

pontosan ugyanúgy „szórakozol" ahogy azt „előírja" a „modern világ", a
„divat" és a „reklámok". „Szörfözői az interneten " — ahelyett hogy magyarul
gondolkoznál és felismernéd: az internet — világháló. Egy óriási gép-pók
„szőtte" ragacsos csapda. „Odaragaszt" a „gép elé", mint ahogy a légy
ragad a pókhálóba. Megvagy. Talán észre sem veszed amikor „felfal".
Megeszi éned, önálló gondolataid, emberi mivoltod. Mit csinál a pók a
léggyel? Körülszövi, belefecskendezi a mérgét, amitől a légy elkábul, és
mivel a méreg enzimeket is tartalmaz, a körbehálózott légy a gubában
megemésztődik, elfolyósodik — vagyis átváltozik olyasmivé amit a pók
„használni tud" és megeszi.
Figyeld csak meg a folyamat azonosságát. A gép „odacsalogat"
magához — kínálva a kapcsolatot az „információt" stb. Ha már „elkábultál"
tőle (és néha néhányan éppen úgy „rászoknak" mint a valódi kábítószerek-
re, hisz hiányzik már a gép előtt töltött idő...) észre sem veszed mennyire
„behálózott" már. Gondolj csak a világ-hálóra (Internet) a telefon-hálóra,
sőt hálózatokra, a villany-hálózatra, a kereskedelmi-ellátási hálózatokra, a
bankok, pénzintézetek, biztosítótársaságok stb. hálózataira, vagy akárcsak
a közmű-, víz-, csatorna-hálózataira, vagy csak az út-hálózatra. Stb.
Körül vagy szőve a „hálókkal". Munkád „jutalma" amivel sajnos sokszor
az értéked méred, a „pénz-automatában". Az adataid: — kártyán. A társad,
„akivel" beszélgetsz: a gép amivel dolgozol, meg a „mobil". Gépek közt élsz.
Kiszolgálnak Téged — gondolod. Figyeled a magyart? Aki téged „kiszolgál"
az által vagy „kiszolgáltatott". Nekik — a gépeknek — vagy „kiszolgáltatva "
— mindaddig míg „kiszolgáltatod" magad nekik. Észre sem veszed
mennyire „leépülsz". Emberi cselekvő, átlátó, feladatmegoldó-értelmező
képességeid „lebomlanak", „elsorvadnak". (Mint ahogy a légy bomlik fel a
pókhálóból köréje szőtt gubában a pókméregtől.)
Észrevetted ezt magadon? Nézz körül! Van egyáltalán amit Te magad
tudnál megcsinálni — gépek és „hálózatok" „segítsége" (?) nélkül? Tudsz
gyalog menni oda, ahova akarsz? Tudsz ételhez jutni? Autó, úttest, járda,
boltok, gáz (vagy villany) tűzhely, hűtő, villanyáram, csapból jövő víz — no
és ezek működtetéséhez szükséges pénz, bankautomata, telefon,
benzinkút stb. NÉLKÜL?!
Sajnos a legtöbb mai ember gépek közt élve, általuk „kiszolgálva "azaz
nekik „kiszolgáltatva" az ő „kiszolgálójukká" válva szinte maga is géppé
változva létezik. Mechanikus gondolkozásmóddal, automatikus
cselekedetekkel... Vigyázz, hogy az énedet szétbontó mérges „pókgubót"
nehogy e méregtől elkábulva biztonságnak, védelemnek, netán, „hala-
dásnak " véld...
A modern civilizáció kialakulása, megjelenése és azzá fejlődése amit ma
tapasztalsz, egy gondolathibát feltételez. Talán az a „ bibi"amit a
„tudományos szaknyelv" úgy nevez, hogy „divinális hasítás". Ez a „hasítás"
még az atommagok hasításánál is nagyobb és pusztítóbb erőhatás — az
ember lelkére nézve.
Mi is ez a bábeli időkben történt „jelenség"? Az amit a „psziché" (vagyis a
lelked) úgy él meg azóta, hogy Istent s vele a jót, a szépet, az erőt és
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
mindent ami pozitív — önmagán kívül keresi! Azóta nem képes felfogni-
elhinni az ember, hogy Isten (bár tényleg „kívül" is ott van... ) benne él,
általa él, általa cselekszik. Azóta keresi az ember Istent „kívül", „felül",
„messze", s azóta van a lelkében a sötét: a félelem.
Fél-elem. Ugye tudod mi az elem? E „tiszta", „teljes", „szép", „erős"
minőségnek a fele maradt csak meg. Kívül. A másik fele — belül, mélyen az
emberi lélekben él. Azaz élne, ha a kinti felével eggyé válhatna... Csak a
lelkedben ez az apró „isteni szikra" nincs a helyén. Szó szerint — hisz a
dolgok helye, rendje a szer az ami szintén csak félig-meddig van meg az
emberben. A szer-elem fele a félelem, a Fény „fele". Nézd csak meg, mit is
csinál azóta az ember? Elemez. Szétszed, felboncol, darabol. És elmerül a
részletekben. Keresi a „tiszta" minőségeket, az „erőt" az „alapvetőt". De
csak az „elemi részt" figyeli annak helye és működése azaz
összefüggése, rendje NÉLKÜL. Pontosan tud mindent — csak éppen
semmit sem ért.
A másik fele pedig „rendszerez". A törvényeket, működési elveket
keresi. A régi szertartásokat, „előírásokat" pontról pontra betartja. (Ez a
„klónozás" elve, ami bár élőlénynek tűnik, mégis az élet legalapvetőbb
megnyilvánulását, a változást nélkülözi.) Egyik sem eleven, fejlődő és
„helyén való". Ami pedig csak „félig" él, mert fél-elemben létezik — azt
haldoklónak nevezi a magyar.
Már csak az a kérdés — vajon a régóta halódó emberiségnek sikerül-e
„meggyógyítania " magát, vagy végleg meghal... Az egyetlen gyógyír erre a
bajra, ha a félelem megszűnne. Az pedig akkor szűnne meg, ha nem „fél" (-
ős) ember vagy, hanem egész-séges. Ez az amit a szer-vezet mutat. Az
egész-ség úgy egyénileg, mint globálisan, a teljes társadalomra nézve
ugyanazt jelenti. A törvény, a szer ugyanúgy érvényes a molekulákra, mint
a szerves életre, vagy a társadalmakra, vagy akár a csillaghalmazok
spirálkarjainak mozgási rendjére. A szer-etet és szer-elem fontosságát
hatalmas, valóban gyógyító erejét valamennyien tudjuk, hisszük, érezzük.
Ezért vagyok oly végtelen hálás anyanyelvünk csodájának, hogy általa
érteni lehet, mit is keresünk, hol is találjuk valójában.
Ugye már érted: bárhol, bármikor — azaz mindig, mindenütt, mindenhol
és mindenben. Mindenki ismeri haloványan — ezért „élünk", még ha létünk
szintén „haló-vány" is. Érzed? A halvány, halovány azt jelenti, hogy haló-
van. Meghalsz, elpusztulsz a Szeretet Élő Fénye nélkül. Bármily kicsiny
fénysugár is ebből a Teljességből élni segít. Bármelyik része hármas
lényednek, bármily csekély mértékben is de ha „megérzi", ha „rárezdül" erre
a Harmóniára, az összhang által hatalmas élő energiához jut általa. A
tiszta (azaz „elemi", „szer-elemből" való) energiát érzékeled „örömnek",
„boldogságnak".) Ettől vagy „feldobott", „ragyogó", „sugárzó". Hiszen
„fentről" jön. Ha ez az érzés elmúlik akkor „leeresztett", „lemerült", „padlót
fogott", „magába zuhant" stb. kifejezésekkel jellemzed az állapotodat. A
„fent" mindig pozitív, a „lent" pedig negatív értelmű szó, bármihez is
kapcsolódjon. Hogy értsd: „minden dolgok mértéke az ember". Mert mindent
önmagához mérve tud csak érzékelni. A teljes embernél a „fent" az „égi"
hármas azaz a Teljesség, a Szellem és a Fény szintjeit s ezek minőségét
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
jelenti. A „közép" a lélek a „szívcsakra" ahol ő van. (Mármint a teljes,

„egész"-séges ember.) A lent pedig az „alsó" három a fizikai létben
felfogható minőség: a tudat (mentál-sík-napfonatcsakra), az érzelmek
(asztrálsík-hara) és a fizikai cselekvő életerő („éteri" síkja a gyökércsakra.)
Tudod: a „csakrák" és „síkok" minőségek jelképei. Erre mindig figyelj oda! A
„koronacsakra" minőségének jelképe a „gyöngy "a „legfelső" az általunk
felfogható minőségek közül. Erre vágyunk, „őt" keressük s „Ő" önmagára
mindig mindenütt „fel-hívja" a figyelmünket. Fel-hívom én is a figyelmed
erre a szóra (is). Fel-figyeltél arra, hogy a fel-fogásod arra való hogy a fenti
„minőséget" fogd fel a segítségével? Azt is észrevetted, hogy ez mennyire
más mint a negatív fel-hangú fel-kapaszkodás? Ha kapaszkodsz felfelé,
akkor önmagad akarod fel-minősíteni az égi szintre. Helytelen ilyen „szer-
telenül" törtetni — hisz csak törni (azaz darabokra szedni, „részletezni")
tudsz így.
Figyeld a magyar kifejezéseket. Ha valamit — szó szerint fizikailag — fel
akarok fogni, pl. a csapadékvizet, akkor egy tálat teszek ki s várom azt ami
beléhull. A felfogás nem azt jelenti, hogy „marokra" kapod és „szorongatod",
hanem éppen ellenkezőleg „nyitottságot" jelent.
Érted ugye a különbséget? A „jó felfogású "ember egyben „nyitott" is. Mi
az amivel fogni tudsz? A kezed — amiről ugyebár „láttuk", hogy a
szemednek, a látásodnak, azaz annak a működésnek felel meg. Vagyis a
jó felfogású, nyitott embernek a lelke van nyitva és „nyitott szemmel" jár a
világban. „Széles látókörű" — mert nem csak néz — lát is. Sok mindent
megért azaz „leesik" nála a „tantusz". (Remélem nálatok is „leesett"...)
A tantusz — aranypénz, „talentum " volt egykor. Tehát a legértékesebb, a
valódi „kincs " az: ami „leesett", amit meg tudtál látni és valódi értelmét
felfogni! Ha sikerült „felhívni" a figyelmedet, akkor nézd meg mire és hogyan
„hívja fel a figyelmed" — maga az élet.
Ha alvajáróként, vakon és süketen járod „életed útját" — hogyan
„szólnak" hozzád? Megérintenek! Ha figyelsz — elég egy gyengéd
mozdulat. Isten szeret: „kézen fogva vezet és vigyáz Rád". Ha engeded
magad. Ha nem, ha ellenállsz a „vezetésnek", akkor kénytelen „rángatni" —
pedig nem is ő rángat — hanem Te rángatod magad, bősz egódra hallgatva
az Isteni „súgás"helyett. Persze, hogy ilyenkor „sorscsapást", „bajt",
„betegséget" és „fájdalmas életet" emlegetsz. No és keményen edzesz és
gyakorolsz, hogy „figyelmen kívül" hagyd a bajokat, gondokat...
Ha okulni tudnál mi lenne? Arra ami helyes, igaz, tényleges, arra azt
mondod: „ez a dolog ül". Ha pedig okulsz, azaz helyes a felismerésed
akkor: okul = ok-ül, az ember. Az okra találtál rá — helyesen. Felismerted
— azaz fel-is-mer-ted? Igen. Mert isteni lényed „lehajolt és felmert” azaz
„felszedett", „felemelt" önmagához (nem te voltál a „felkapaszkodott"...).
Kiemelt a „magad alá zuhant" szomorú állapotodból. Amikor felismerted
mert okultál — akkor Isten „felmert" s Te a részévé váIhattál mint a
vízcsepp az óceánnak. (Meregetni ugyebár folyékony dolgot szoktál. No
meg a szemedet — hiszen ez a kéz amivel „meregetsz"...) Aztán mondd
csak: ismered — önmagad? Mi is kell az önmegismeréshez? A mer szó
„másik" értelme. A mer nem csak merítést — hanem bátorságot is jelent!
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Csak azt ismerheted, amihez volt elég bátorságod, hogy alaposan, minden
részletében és összefüggésében megismerd. Akkor tudod megismerni
önmagad, ha van elég bátorságod hozzá.
Mihez is? Mi a bátorság? Hát nem „botorság". Aki botor, az „bot-orr".
„Fából van az orra". Vagyis „nem jó a szimata", „nem arra megy, amerre
kellene". Ezért érzed a szó jelentését „tévedésnek", tudatlanságnak,
meggondolatlanságnak. Aki viszont bátor (bár néha ez is
meggondolatlanságnak tűnik, mégis) az be-tér azaz „be mer menni"
valahová, azaz cselekedni tud valami „mélyreható" dolgot. Ezért érzed,
hogy bátorság kell ahhoz, hogy „be menj" önmagad, lelked „mélyébe". No
és ahhoz is, hogy fel-is-merj. Ahhoz is, hogy „oda merj menni" Istenhez. Ha
félsz azaz nem mersz (nem vagy bátor, hogy be-térj önmagad lelkébe)
akkor nem is mersz azaz nem ismersz. Csak részleteket tudsz. Van különb-
ség. Tudd-tedd. A fizikai szintről szól mindkettő. A tudás „morzsáit" kell
összerakni működő-eleven ismeretté — a megismerés által.
Mit is ismersz meg? Az összefüggést, a szert. A helyét a dolgoknak, mert
a működéshez mind a kettő kell. Kell a tudás (mit) és a szer (hova, hogyan)
— így válhat csak élővé. Azt kell „felismerni", hogy rész-ed van a szer-ből.
Ezt, ha megláthatnád teljesen, azt mondanád a „teljességet" látod.
Tudod — a lelkedbe a Fény hoz „üzenetet". Ha be tud jutni. Ha
„elzárkózol az igazság elől" akkor olyan lettél mint a „színszűrő". A
színszűrő pici résén csak az a színű fény jut át, ami a rés szabta
„hullámhossz". Ha Te is ilyenné válsz a lelkedben, „elzárod magad a
teljességtől", akkor csak bizonyos „árnyalatokat" tudsz megérteni, érzékelni.
A lelkedbe „épült" sémák, blokkok, félelmek és torzítások által „lelked tiszta
ablaka" elsötétedett. Ha csak azt az „árnyalatát a valóságnak" vagy
hajlandó felfogni, ami ezen, „falaid résén " bejut (színszűrő), akkor nemigen
állhatsz „Isten színe elé". Az ő színe a Teljesség fehér fénye. Minden ár-
nyalata a Valóságnak. Ha nem tudod befogadni a Mindent — önmagadat
zárod ki a Teljességből. Szerencsére amit Te építettél, Te le is tudod
bontani. Vagy, ha nem akarod akkor — falaid mögött — a lelked éken hal
Mert nincs meg a szer-etet. Azt, hogy ez így van no és azt, hogy „mit kell
tenni" oly sok szép kifejezéssel mondod, érzékelteted.
Ha érted, miről beszélek, akkor „egy hullámhosszon" vagyunk. Ha nem
érted, azaz „nem fogod az adást", nem vagy a témára „ráhangolódva",
nemigen lesz tejesen „világos" a mondókám a fejedben. A tévét, rádiót „be
tudod hangolni" és „veszed az adást"? Mit is csinálsz ilyenkor? A
hangológombbal a beállítást szabályozod. Hát épp ezt kellene tegyed a
lelkeddel. Önmagad „beállítódásán" kell változtatni, hogy „ráhangolódj" az
Élő élet „hullámhosszára ". Akkor nem kell ilyen „lehangoltan " élned
tovább.
A „hullámhossz" a hangra éppen úgy jellemző, hisz a Fény is, Hang is
„rezgés". A rezgések-hangok erejét, lélekre való hatását mindenki ismeri,
de ezt ősidőktől fogva ismerik az emberek, s használják is. Ez az ének, a
dal, a zene. Mikor „dalol a lelked", mikor „mennyei muzsika" szól odabenn,
mikor hallod a „szférák zenéjét"... A közös ének vagy ima, zsolozsma, a
mormoló tibeti imamalom, az indiai „mantrák" ismétlése mind ilyen rezgés.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„Átrezegtetetik" a csakráid, aurádat. A zene — megmozdít. A pezsgő

ritmustól szinte „magától" mozdul a lábad a táncra, hisz a tánc e ritmus
„rezgés" fizikai megjelenése. A rituális táncok, a „kerengő" dervisek éppen
ezt a célt szolgálják. Éppen úgy át tud rezgetni, „hangolni" mint a zene vagy
a mantrák, vagy az ima.
Mi is a különbség zaj és zene közt? A zenében van ritmus, harmónia,
összhang. Az összevissza, rendezetlen kaotikus hangok sorozatát
érzékeled „zaj"-nak. Nincs meg benne az az összhang ami „megmozdít" és
nekiállnál táncolni, pörögni-forogni. A forgó mozgásról mára bölcső
mozgásánál beszéltünk. A pörgés az élő-működő dolgokra jellemző. A Föld
is forog, közben a Nap körül kering. A Föld körül a Hold teszi ezt, a Nap
pedig az egész naprendszerrel együtt a Tejút karjában a spirál galaxissal
együtt forog. Ezért váltakoznak fejünk felett a csillagképek egy éven belül
12 -szer a (Föld kering) és ezért változik az ún. „nagy évkor " is, (Nap
mozgása) és ezért kerültünk bele most a „vízöntő" korba. Érzed ugye, hogy
mennyire alapvetően fontos ez a mozgás. Az aurád éppígy forog, a csakrái
úgyszintén hisz már a nevük is „forgó kereket" jelent. Az „élet árama " — a
spirálmozqás. Talán azt is érzed, miért a mai kor emberének szórakozása
(s miért nem tették eleink) az „ugrálás". Akár a lift le-fel mozgására, akár a
kötéllel való leugrásra, az „extrém" sportok e legkedveltebbikére gondolsz
láthatod a mai „ringatást", a mai gondolkozást. A földet s az anyagot
(anyagiasságot) próbálták az „égbe emelni" s az „eget" a sárba rántani. Ezt
„tanítja", írja beléd a sok-sok emelet, amit liftekkel jársz be...
A testben a koronacsakrából beáramló energia is (és a testben felfelé
szálló is) nem egyenesen, hanem spirálban forogva áramlik. Ha „nyitott" is a
csakra, de a spirálmenet csavarodásához szükséges vízszintes irányú
forgás nincs, vagy lassú, akkor „lassan" tud csak az energia is „bejönni". Ez
is egy út. A tánc, a „kerengés" (mint a dervisek) a „harcművészetek" —
bármi ami a test tudatos mozgás sorozatával aktivizálja, segíti az energiák
áramlását. Ha ehhez tudod is mit teszel s miért, azaz a „tudatosodás" is
hozzájön, meg a „meditációk" segítsége a bátor-betéréshez önnön lényed
csodálatos, „rejtélyes" világába — valóban nagy hatásfokkal „tisztulnak" az
energiarendszerek. Minden ahhoz segít, hogy magadra találj.
A „régi"szokásokban sok mély bölcsesség van „elrejtve". Akik még
valóban értették az életet, hagyták ránk a szokások, szertartások,
ábrázolási módok, jelképek és édes anyanyelvünk szavaiba rejtve, azok
rendszerében — ugyanazt. Az Életet. Csak annyit kell tennünk, hogy
megnézzük mi az ami változik, ami mozdul, ami „történik". Ha érted (hisz a
megértés is éppen úgy mint az evés — folyamat!) akkor élő, mozgó, változó
— azaz valóban értelmessé váló lesz a számodra. Bátran lépj ki a falak, a
beléd nevelt „ez lehetséges — ez nem lehetséges" korlátai mögül. Ezért
mondtam már a múltkor, hogy az ún. „külföldi" nyelvek szavai közt is
találhatsz „magyart". Ha érted — magyarul, akkor használd ezt a megértést
nyugodtan magyarnak. Nekem elég, hogy érthető magyarul.
Ha valamelyikőtök azt akarná tudni mikor és miképp került a magyar szó
Indiába, Angliába, Kínába vagy Egyiptomba vagy akár az amerikai
indiánokhoz — hát nézzen utána. Csapjon fel történ-észnek, rég-észnek,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
nyelv-észnek és e sok „ésszel" megáldva előbb-utóbb rájön. Hogy mire?

Amire rá mer jönni. Ha a Valóságot is fel meri ismerni — rengeteg falba fog
ütközni. A saját hitébe, elképzelésébe, tanult és igaznak vélt „tudásába ", a
félelmeibe — és másokéba. A saját falait le tudja bontani — a másokét
pedig kikerülheti, hisz azok a falak amiket mások építettek maguknak —
csak e „másokat" korlátozzák, zárják be s fosztják meg a megismeréstől, a
Valóságtól. Ha vagy elég bátor átnézni a falaidon — akkor egész csomó
újdonságot, döbbenetes felfedezéseket, elképesztő összefüggéseket
megláthatsz. Aki ezt nem meri — az saját magát fogja börtönben tartani.
„Az igazság — szabaddá tesz " — hiszen csak akkor ismered fel ha szabad
vagy. Ha megszabadultál a sémáktól. Én csak annyit mondhatok, amit
Jézus is mondott: „legyen neked a Te hited szerint''.
Hadd mutassam meg mire gondolok. Nézzünk meg pár „külföldi" szót.
Nyelvünk mélyén, a szerkezetéhen, használati módjában őrzünk jó néhány
ilyent. (Akkor pedig nem lehet ugyebár, hogy netán mi vettük át onnan...)
Ha el tudjátok fogadni, azaz képesek vagytok átgondolni amit mondok,
talán hasznotokra válik. Ha „tudományos megalapozottságot", rég-ész-eti,
meg nyelv-ész-eti „bizonyítékokat" akartok, akkor keressétek meg
magatoknak. Bizonyosan meg fogjátok találni, s mindaz a felismerés és
megtapasztalás ami odáig elvezet, mind-mind a ti javatokra váló részetekké
fog válni. Én nem fogok ilyesmit bizonygatni — ha nem meritek megérteni,
úgysem fogjátok. Ha igen, ha engeditek a szavak és kövekeztetések
értelmét a telketekbe jutni, hogy mennyire helyénvaló azaz „életképes" azt
abból veszitek észre, ha új és új „dolgokhoz" kapcsolva is ugyanazt mondja,
és ugyanakkor a teljesebb megértéshez segít.
Az indiaiak „bölcsességéből" már néztük a „bölcset" azaz a babát.
Nézzünk egy másik „közismert", gyakran használt szót, a karma fogalmát.
A karma szót úgy fordítják, hogy „sors", „eleve elrendelés". Azt érted alatta,
hogy az „előzőéletedben elkövetett" jó és rossz cselekedeteid
következményét kell ebben az életedben megélned. Ezért törekszenek az
indiaiak arra, hogy „jó karmát" építsenek maguknak. Ezért viselik oly
türelmesen a „sorsukat", hogy majd a következő jobb lehessen. Ezt a
„leszületési folyamatot" a másik ún. szamszara szóval is jelölik, amit megint
csak úgy fordítottak le nekünk, hogy „létkerék", „sorsforgatag".
Amit ebben az életedben teszel, az forgatja e „kereket" s ez határozza meg
a következő életed, sorsod. Buddha arra tanít, hogyan „tedd le a karmád",
hogyan „lépj ki a szamszara körforgásából". Mivelhogy akkor már ugyebár
nem kell újra leszületned ide a földre... (persze, jöhetsz, ha akarsz,
„bódhiszattva"azaz „megvilágosodott tanító-vezető" minőségben...) A
számunkra kissé nehézkes nyelvezet, furcsa kifejezések, másféle gondo-
latfűzés — az „eltérő környezet és társadalom miatt" (mondják a tudósok)
eléggé megnehezíti a sok kötetre rúgó tan megértését. Számomra
egyszerűbb a magyar nyelv útmutatása. Ha számodra is az, hát értsd, és
használd. Nos, mit is jelent a karma, ha magyar szónak nézem ?
Karma: kar-ma. A karod az a testrészed ami által a kezed tenni tud
azaz „cselekedeteid mozgatója, okozója ". Ugyanakkor a szemednek a
„kezét" a figyelmed, a megértésed, a „beállítódásod” mozgatja. Ugyebár azt
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
látod meg, azaz ragadod meg a világból amire figyelsz, amire a

beállítódásod szerint kíváncsi vagy. A karod az ami „közel hozza" illetve
„távol tartja" Tőled amit kezed megragad. Ugyanígy a beállítódásod,
elgondolásaid „nagyítják fel" illetve „takarják el" amit szemed „felfog " a
világból. Emlékszel ugye, hogy ezeket a szemnél megbeszéltük. Nos akkor
a karma a „mai", „mostani" beállítódásod, szemléletmódod, felfogásod
jelenti. Ez az ami mindig „visszafordít" a világba, ez által éled meg a világot
s eseményeit olyannak, amilyennek megéled. A dolog csak van — Te
minősíted a saját gondolkodásmódod szerint. Az a karmikus, az az „eleve
meghatározott", hogy úgy látod, olyannak éled a világot ahogy TE
VÉLEKEDSZ róla. Ezért mondják a világ jelenségeire a „Maya-fátyla"
kifejezést. A világ illúzió mivoltát nem az adja, hogy tulajdonképpen nincs is,
hiszen van. Attól „illúzió", hogy olyan amilyennek Te látod. AZ a világ a
nemlétező, amit a meg nem értés, a kivetített elképzelések, a gondolati
blokkok-sémák, félelmek-vágyak, a tudatlanság és a „szer"-telenség láttat
Veled. A „kar-ma ", a Sors az által „íródik" Neked, hogy mit és mi módon
értesz félre. A következő életedben pedig olyan helyzetekkel találkozol,
amik pontosan ezt a meg nem értett, nem helyesen látott dolgot mutatja
meg újra. Hogy megtanulhasd — helyesen látni. Hogy felismerd. Ezért
mondják a földi életre, hogy „tanulni" jövünk. Mert az „élet iskolája" a
legjobb tanító.
Egyébként valóban az, ha érted mi módon „tanít" és mire is akar
megtanítani. Annyit kellene csupán „megtanulni", hogy meg tudd látni a
Valóságot. Hogy le tudd tenni a hamis, torzító elképzeléseket. Ezt tanítja
Buddha „nirvánának". Ha felismerted a Valóságot már semmit sem „akarsz"
vagy „nemakarsz". Képes vagy a „nemcselekvő cselekvésre. Ugye ez így
nem egészen magyaros — ezért is oly bonyolult és kissé érthetetlennek
tűnő. Pedig magyarul egyszerű. A növény nem azért hoz termést nyáron
mert „teremni akar", hanem mert a rá érvényes törvények hatására „teszi a
dolgát". Ha Te is érted a „szer"-t, a szer-etet (-et) és éltet, és „általa
"cselekszel, akkor nem azért mert „akarod" vagy mert valami mást meg
„nemakarsz", hanem „csak" azért teszed mert mást (helyesen, rend azaz
„szer "-szerint) nem is tehetnél. Mint ahogy a fa sem tehet mást — ha
tavasz van, kizöldül. Ha nem ezt teszi: halott. Ha Te nem „csak" azért
teszed amit csinálsz, mert ez a „dolgod", hanem mert „akarod", akkor Te is
„halott vagy " — jöhetsz újra „tanulni". Éspedig pontosan azt, amit eddig
nem értettél meg. A karma mozgatója az amit az ember akar-ma. „Az amit
az ego-tudat akar azaz a kar, ami a „kar-ma"okozója. Hogy ne akarj, ahhoz
— Budd-ha szerint — nem szabad „érezni", mert akkor a vágyak és
félelmek újra „akartatnak” Veled. Ezért „old fel a karma alól" a „nirvána" az
üresség.
Ami az az állapot amikor semmit sem akarsz vagy „nemakarsz". Érted? Mi
is az ami „forgatja" a „létkereket"? A szamszara. A szám-szára. Ami a
szavaimból „fakad”. MI az ami a szavakból a szádból „szárba szökken"?
Kinő, kihajt, fakad? (Mint ahogy a bimbóból a virág is „fakad" a
„rügyfakadáskor".) A szavaidból világosan látszik az, hogy hogyan
gondolkozol, minősítesz, értékelsz. Mi az amit helyesen és mi az amit
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
hibásan látsz, tudsz, gondolsz és érzel. A minősítéseidből fakadóan Téged

is minősíteni lehet. (Remélem Ti már nem tesztek semmi „minősíthetetlen"
viselkedést...) Jézus ezt egyszerűen úgy mondja: „ne ítélj, mert
megítéltetsz." Ugye emlékeztek rá, hogy már volt erről is szó? Magyarul ez
„úgy hangzik ": ne itt élj, mert még itt éltetsz! ... Érted?
Mivel az ítéleted pontosan azt mutatja, hol tartod a tudatodat, melyik
síkon élsz. Ha érzelmi alapon minősítesz dolgokat — akkor az asztrálsíkon
vagy. Ha „ott vagy " azaz „ott élsz"akkor — ott éltetsz, azaz élj csak ott
nyugodtan tovább. Csak ne csodálkozz, hogy ott csupa érzelmi problémát-
feladatot kapsz „leckének"...
Ha a tudatodat-énedet a mentálsíkon tartod, mert mindent
„tudományosan" akarsz tudni, akkor azt látod majd „minél többet tudsz,
annál inkább arra jössz rá, mennyi mindent nem tudsz még"... Nos, ad
Neked a sors (kar-ma) ami érdeklődésednek, azaz beállítódásodnak
megfelelő újabb „fejtörő", amit „tudni lehet", amin „csiszolhatod-bővítheted"
a tudásodat. Azt kapod amit a gondolatod „akar ma " mert ugyebár ez a
„karma " és mivel „okosnak " születtél — bizony sorsszerű, hogy okoskodj.
Igen — ha „itt élsz" akkor „itt éltetsz". Ha tudatod és éned Istennel
válik eggyé akkor „ott élsz " és — bizony — „ott éltetsz ". Ezért „praktikus "
az énedet a szívcsakrába lélekszintre emelni — hisz onnan lesz érthető és
elérhető mind a két „világ ". Az alsó három által képviselt „földi" és a felső
három minőséggel jelzett „égi világ". Az „égi világba "a mesék, mondák
bölcs és jelképes mindannyiunk által ismert „útmutatása " szerint hogyan jut
a mesehős? Az égig érő fa a meséinkben — babszemből ered, fakad,
növekszik. Bab (báb, bábu, baba, bába). Érzed mennyire nem véletlen? A
szádból nő ki, azaz a szavaidból fakad, a bölcsességedből az a fa, melyen
az „égi" világba jutsz. Vagy amelyik újra és újra megszületni sodor — a
szamszara forgatagába. Érted már az „indiai" szavak valódi jelentését?
Minden megnyilvánulás, cselekedet vagy szó „ok nélküli" kellene legyen.
Mert, ha az életből „okulsz" azaz ok-ülsz, (ahogy azt az imént már
elmondtam) akkor helyes a felismerésed, a világnézeted, az elgondolásod.
Aki „ül" az „helyet foglal", „helyben marad". (Hányszor kértél már arra
embereket, hogy „foglaljon helyet" azaz üljön le?) Ha a felismerés „ül",
akkor a „helyes" okra találtál rá. Árra amiből a megnyilvánulás „fakad".
(Szárat növeszt...) Ha ez „ül" akkor „nem mozog" — amiből rögtön tudod:
megállta „számszára" „forgása" is. ÍGY lehet „letenni a karmát", kilépni a
szamszara, az újjászületések „forgatagából". Helyes felismeréssel,
okulással. A helyét pedig a szer mutatja meg. Amit a szervezetben a szer-
etet érzésében a szer-elemben találsz meg a legtisztábban. Ugye, hogy
magyarul egyszerű a világ? És számomra ezek az „indiai" szavak —
magyarok... Nézzünk más nyelvből való szavakat. A kínai Lao-Ce Taójáról
már mind hallottatok, olvastatok. Én is említettem már a „megnevezhetetlen
mindent"a Taót. Mi is ez? Tao — Te-ő. Bizony! Te és ő, azaz minden amire
nézel, amit látsz amit tudsz — meg az is amit nem látsz, minden EGY: Te
vagy a Tao. Te vagy Ő. Te vagy Istennek — jelenleg — egy cseppje, s Te
válhatsz a Mindenséggel eggyé!
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Te-Ő. Ő pedig TE. Mivel egyek vagytok — egyek vagyunk. Nagyon szép,
találó magyar szó a Mindenre és a Mindennel való egységre: te-ő. Tao.
Nézzünk másik szót. Az erőnek a neve ott a: csí. Bizonyára ezt is
hallottad már. Hol találod ezt a magyarban? Ami „erős" étel arra azt
mondod: csíp. Akol az ősi életerő rejlik az a: csíra. Ha van erőd cselekedni,
akkor valamit csinálsz. Érzed a szó csodáját? Csín-állsz. Ráállsz,
rátámaszkodsz a Csí energia „erejére". Keress csak tovább és mindenütt
megtalálod, hogy ahol a „cs" hang felbukkan ott az erő is megjelenik.
Csattan, csapkod, reccsen, csobban, vagy akár kapocs, kapcsol, stb.
Próbáld meg elképzelni a szavak jelezte történéseket és láthatod mindhez
kell a mozduló belső erő. No és mi van, ha a veszekedőket, vagy a
nyugtalan gyermeket „elcsitítod"? Mit teszel? Csitít — csít itt. Erőt — valódi
békét hozó lelkierőt adsz, mutatsz. Ha magad „csitulsz" — akkor csít-ülsz.
Van erőd nyugodni, megbékélni. Mintha egy erős lovad lenne s te
„megülnéd". A lelked erejét „megzabolázod". Csít-ülsz. Bensőd
„csodalovát". Csoda? Csí-oda. Ha csodát vársz lesel, netán amit látsz
csodának véled — akkor nincs meg benned e hatalmas nyugodt erő: a csí
oda. Ami „oda" van az „elveszett". Csoda — csí-oda: a „bensőd békéjének
lelkiereje elveszett"szavakkal „fordítható". Ezt látod abban is, hogy ha
valamit vagy valakit csodálsz. Csodál: csíd-áll. Megállt az erő áramlása.
Nem Tebenned van az erő, nem Te vagy aki valamit csinál, hanem csak a
másikat csodálod, hogy ő mit tud. Csak csodáld nyugodtan mit csinálnak
mások, de ne csodálkozz, ha ettől a saját csíd a lelkierőd-tetterőd „elakad".
Jöhet az önbizalomhiány, kisebbrendűség-érzés és az összes többi
„komplexus” .
Picit figyelsz, hogy mit monda magyar és máris elkerülhető illetve
megoldható a probléma. Hogyan? Csodáld—önmagad. Isteni lényed
teljességének csodáját. Csinálj olyant ami által érzed: „elemedben" vagy.
Az sikerül az örömöt ad, azt „csíped". Emlékszel még hogyan altatott az
Édesanyád? Csicsíja babája. Csí-csí-jó, Baba-jó. Bizony a „babának" (azaz
a bölcsnek) jó a „csí" a nyugodt lélek ereje. A Te lelked is megnyugodott,
elaludtál. Bensődben csend lett.
Mi is a Csend? Csí-éned. Áradó, végtelen, szeretetteljes és békés erő.
Ez a Csend. Lelked valódi ereje. A Csend nem süket némaság. Muzsikáló,
áradó Élet erős és végtelen nyugalma. Lelked teljessége. Tudsz csendben
maradni, úgy, hogy ne vedd körül magad mindenféle zajjal (tévé, rádió,
magnó stb.)? Ha nem — akkor azért, mert a beálló csendben esetleg
meghallanád lelked ürességét, süket némaságot. Ha igen — akkor azért,
mert van benned Csí és szívesen hallgatod ahogy a Csendben a lélek
ezernyi hangon, teljes harmóniában dalol Benned édesen.
Nos, lépjünk egy nagyot mondjuk Egyiptomba, nézzünk meg ott is pár
magyar szót. A piramisok, múmiák és hieroglifák őrizte „halottkultuszuk",
szakrális tudásuk mindannyiunknak ismerősek. Gyakran tűnik fel
ábrázolásaikon a Nap, sugarai végén kezekkel. A Napisten neve Ré. És ez
bizony „eredeti" magyar szó. Nyelvünkben, a nyelv szerkezetében találod,
mint ragot. Ra, -re, -rá, azaz „föléje", a „tetejére". Mindig a „felülvaló"-ságot
jelzi. Mint a Nap — ami szintén mindig fenn van ugyebár. Hányszor
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
mondtuk már, hogy ha valamit felismersz akkor „világos" lesz az a dolog,

amire „rájöttél".
Rájött: Rá-jött. A Napfénye ragyogott fel a fejedben, azért lett „világos".
A Nap a fény forrása. A napsugár az, amit ad, amit ont miránk, ami a földön
az életet adja. Energiát és információt. Mivel minden belőle jön, (ezért volt
főisten Amon-Ré) és ezért ábrázolják „áldó" kezekkel a sugarak végén. A
szemed „kezét" kézen fogja, úgy vezeti, irányítja látásod a fény. Ha pedig
„kézfogót" tartasz, akkor nászt, egyesülést szeretnél, s ezt a szándékodat
fejezed ki a kézfogóval (ma jobbára „eljegyzésnek " nevezik.) A fény be kell
jusson a szemedbe, hogy megláthasd amit nézel, hogy felfogd-feldolgozd
az információt amit a fény hozott. „Egyesülni" kell vele, beengedve
magadba s le kell fordítanod. Hisz a fényt mindjárt a szem „fordítja" — mert
„szem-be-fordul" fordított kép vetül a szemed élesen látó „sárga folt”-jára.
Amikor a Nap, Ré világosságát, „üzenetét"felfogod, akkor „elér" hozzád az
információ, ami a nap Ré fordítottja: a fénysugár. Nézd csak a szót is
fordítva! Elért: Ré-le. Csak az ér-el, ér-int meg, csak azt ér-zékeled és ér-
ted meg aminek információját megtudtad „fogni". A napsugarak „kezeit".
Sugár: súg-ér. Ér viszi testedben a vért, ér viszi a forrásvizet a patakba,
hogy onnan a folyóba, tengerbe jusson. Ha ér-tesz engem, akkor a fény
súg-ér hozta el hozzád az információt. A fény ereje, a fény „keze"
cselekedett benned. (Ezért „világos".)
Mi az erő? Erő: ér-ő. Ér hozza hozzád a fényt, s vele az „ér-ő"-t. Ér-tő
szemmel nézve a világra ér-ez-ni fogod a lényegét. A Nap fénye és ereje:
sugarai összessége. Az óceán nagysága és ereje: a vizeinek összessége.
Amit a víz-ér juttat a patakon s folyón át oda. Sok mindent kell meg-ér-ni és
meg-ér-teni ahhoz, hogy rá-jöjj mi mit ér. Ha figyelsz és „résen " vagy,
akkor: RÉ-szem vagy. Mint a nap: mindent látsz — nem csak nézel.
Ha pedig kellő rálátásod van a dolgokra, akkor Rá-látásod van. Átlátod
teljességében és összefüggésében, mintha felülről néznél, mint ahogy a
„Nap tekint" le a földre. Ha valaki olyasmit tesz, amibe belehal, akkor azt
mondod „ráment" szegény a dologra. Ráment — Rá-ment. Elsétált, elment
onnan a Nap, a fény, s az illetőre „örök sötétség" borult. Meghalt. Ha olyat
tesz, amibe „csak" az egészsége rokkan bele, hát „ráment" az egészsége.
Akkor onnan ment el a Nap, ott hiányzik a fény ereje és információja. Az a
„terület" marad fény és erő nélkül ami „ráment".
Azt te döntőd el, hogy mindazt amit mondok megérteni rosszra vezet vagy
jóra. Vagyis azt döntőd el, hogy rossz-ra vezet-e, vagy jó-ra. Ha Jó Ra
vezet téged, nyugodtan követheted fényét. Miről ismerszik meg a „rossz"
Ra? Mi a „rossz"? Szerinted a „jó" ellentéte. Pedig nem. Az ellentéte az a
fordítottja a dolgoknak. A jó fordítva: ój azaz éj. A Jó nap, a világosság.
Ellentéte az Éj napja — azaz a Hold. A Hold is világít — de csak az
éjszakában, (éj-szaka). No de mitől világos? A Naptól. A Nap fényét
„tükrözi" azaz veri-vissza! Mennyi ilyen dolgot ismerhetsz fel az életben!
Valahonnan valaki szerzett egy maroknyi valódi tudást, s most úgy tesz
mintha az lenne minden. Addig valóban jó és „világít" míg a forrást, az
eredetet, a Napot meg nem ismered. Innen tudod felismerni ezt a
„jelenséget". A Holdnak nincs saját fénye, de tükrözni tud, azaz fényesnek
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
tűnik. Fényes — de nem világos, sugárzó. CSAK addig van ő az égen, csak
addig „fogadod el útmutatását" míg a Nap fel nem kel, mert a Nap mellett
óhatatlanul elhalványul.
Nézd meg a világban, hány olyan dolog van, eszmék, gondolatok,
filozófiák, sőt vallások is mik éppen így „viselkednek". Félnek az igazságtól,
a teljességtől, a Napfénytől. Félelmük onnan látszik „napnál világosabban ",
hogy „kizárólagosítják" magukat. Ismered? Csak az a jó, csak úgy a jó —
ahogy ők mondják. Csak az jár jó úton, aki „őt" követi, hiszi, vallja... Pont
azért fél a többiek „igazától", pont azért zárna ki minden egyebet, mert
éppoly halovány lenne az összehasonlítás és megértés „fényéhen " mint a
Hold a Napfényben. Ő nem Ré csak Ré-s. Nem Nap, csak „napos". (Mint a
Hold, ami nem Fény, csak fényes...) Ezért jössz rá (ha rájössz, azaz Fény
jön a fejedbe s „világossá" válik), hogy ezek mind Ré-s azaz rész igaz-
ságok. Darabkái az egésznek. Egy-egy sugara csak a Teljesség Fényének.
Ne vesd el őket egészen! Van igazságuk. Egy picike — de van. És már ta-
lán azt is tudod, mi is az a „rossz ". A rész. A rész: „darabka ". Nem
egységes, nem összeszedett, nem koncentrált fény. A rész, a „rossz" —
magyarul is ezt mondja, egyszerűen.
Nézd meg a szót. Ha megnézed s befogadod a szemedbe — ott
„megfordul" — tehát olvasd visszafelé. A rossz — szór. Szétszór, szétszed,
darabol. Nem valódi, közvetlenül érkező fénysugár, hanem „szórt" fény. A
szórt fénynek látod csak az árnyékát. A szemedbe közvetlen érkező
koncentrált sugárnak nincs árnyéka. A jó, a Fény ellentéte, azaz fordítottja
az éj. A rossz pedig a rész, a „nem teljes"az „árnyék". Sötétség az egyetlen
ellentéte a Fénynek. A sötétség pedig nincs. A sötét a fény hiánya. Az
árnyék már feltételez némi fényt, ami árnyékot vethet. A „rész" igazság is
ilyen. Rossz mert „árnyékos", nem „teljesen " világos, de mégis feltételezi a
fény pici jelenlétét. Pontosan annyi a „fénye", az „igazsága" amekkora
„részt" sikerült „megragadnia", „tartalmaznia" a Teljességből. Hisz a
Fénynek a része. Ezért mondjuk, hogy „minden rosszban van valami jó".
Vagyis „minden árnyékban van némi fény ". Keresd meg az árnyékot vető
fényforrást. Azt pedig mindig az árnyék irányával ellentétes irányban
találod. A rossz dologban is úgy találod meg a jót, ha megnézed a rosszat
„fordítva". És lám: „jóra" fordult!
Csak az éjszakával, a teljes sötétséggel nem tudsz mit kezdeni... Oda
Neked magadnak kell „fényt" azaz jót vinni... Szerencsére ilyen nincsen e
világban. Mindig ott vannak a csillagok, a Hold jelezni: van Fény és van
világosság. Ha nyugton maradsz és bizakodva nézel az égre — eljön a
hajnal. Mi az ami jelzi neked a Napfelkeltét? Azt, hogy Jó „jön " következik
az életedben? A hajnalban megjelennek az árnyékok. Vagyis a rossz.
Amint valami rossz történik veled — örülj neki. Jelzi a napot.
Az éj, a sötét a fény hiánya. Nincs. „Ő" a Semmi. Ha semmi sem
történik Veled — az a legrosszabb. Ha semmit sem értesz, semmit sem
tudsz, semmire sem figyelsz, akkor lelkeden az Éjszaka ül. Ha már történik
veled valami — az jó. A lélek „hajnalát" az ébredezését az árnyék
megjelenése jelzi. Azaz, amikor „ébred" a lélek akkor az először „rossz" és
„fáj". De legalább már „dereng valami" . Még ha csak annyi is, hogy ez a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
helyzet már olyan rossz, hogy ez tűrhetetlen, így már nem mehet tovább.
Ugye, érzed, hogy ekkor kezd a lélek keresni? Keresd meg hát gyorsan
mi veti az árnyékot, keresd a fájdalom igazi okát, keresd a rosszban a jót —
azaz fordítsd meg az irányát. Keresd a Teljességet, ne elégedj meg a rész-
igazsággal.
Honnan is tudható, hogy mi a teljes és mi a rész? Hiszen aki sokáig a
„sötétben " volt „aludt", annak már a halovány derengés (ami árnyékot vet)
is „világosnak" tűnik, hisz világosabb, mint amilyen eddig volt. Egyszerű, ha
figyeltél az eddigiekre. A Részt onnan ismered fel, hogy fél. (Fél, mert nem
egész — csak a fele a teljességnek). A félelme abból látszik, hogy minden
mást elutasít. Félve, hogy a másik esetleg „világosabb". A Teljességet arról
ismered fel — hogy teljes egészében minden belefér. Mindent tartalmaz.
Minden mást a „keblére ölel". Még „örül" is, ha minél több „részt" ismersz,
hisz ő lesz általa több. Röviden: a Rész ismérve, hogy elutasítja a Mást, s
magát Egésznek hiszi. Az Egész ismérve pedig, hogy benne minden
Résznek helye van, s tudja: még nem egész. Nézz körül a világban, ismerj
meg minél több mindent. Figyelj! Gondolkozz! Értő szemmel járj!
Értő: ér-tő. Az ér „töve" ha pl. vízérről van szó, a forrás. Ha értő szemmel
jársz a világban, azt veszed észre, mi a „forrása" a dolgoknak, vagyis amit
megértően szemlélsz, abban azt veszed észre, hogy a „jelenség", dolog
miből fakad, miből ered. Ha a lélekben nézed: a testben az ér, mely a vért
viszi ugyan hol „fakad"? Hol a vérerek „töve"? Nézd csak meg az
érhálózatot, és felismered a szívedet. Bizony: a szívedben „fakad" a
megértés „forrása ". A „bölcsesség kútja", az „élet vizének forrása ". Szíved
ereje, a lelkierő: ér-ő. Kincset érő... Életet.
De nézd csak meg e csodaszép „megértő" szót, hogy Te is megértsd.
Az „igazság gömbölyű” — hányszor hallottad, mondtad már ezt? Hát
nézzük meg a szó teljes igazságát — s forgassuk. Fordítva olvasva az ér-
tő: öt-ré. Az „ér" a napsugár, a ré pedig a Nap ahonnan ered. Vagyis: mind
az öt érzékeden, mind az öt csakrádon átsüt a Nap, átjön a Fény, minden
része egyformán „világos". A hatodik, (a „3. szem" csakra), miért nem? Mert
az maga a Nap. Tulajdonképp a többi ötöt onnan „világosítja'1 meg (vagy
„fel"). A szellem jelképe a Nap. Istenként, isten jelképeként tisztelik imád-
ják oly sok helyen a földön, így tisztelték Egyiptomban is Rét Az Atyát, a
Teremtőt magát, a 7. csakra gyöngyével jelképezett minőséget csak a
Teljességgel, Mindenséggel, Végtelenséggel jelölhetném, bár
tulajdonképpen Ő megnevezhetetlen. (Nem azért, mert nem szabad, hanem
mert kevés hozzá minden emberi szó, fogalom…) De azt érzed ugye, hogy
a Nap azért ennél ugye jóval kevesebb. Mint ahogy a Szellemed (Isten: ős-
ten, ősi önmagam) kevesebb a Mindenség Forrásától, úgy vagy kevesebb
Te is Istentől, Szellemedtől – azaz a Naptól. De felnőhetsz. Nappá válhatsz,
egyesülhetsz teljes lényeddel, önvalóddal, szellemeddel, Istennel. Tiszta
„ős-szellemmé" (istenné) válva a Mindenséget is megtapasztalhatod...
De csak haladjunk szép sorjában. Nézzük tovább, forgassuk a szót.
Értő szemmel járva „megértő" ember leszel. Ki is a megértő? Megértő:
megért-ő. Megért, azaz
„érett". Mint a piros alma: édes, omlós, érett mert megért. Nem „éretlen"
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
kemény, savanyú. Mi az ami érett? Azt a gyümölcsöt mondod érettnek,

amelyik teljesen kifejlődve olyan sok napsugarat szívott magába és
dolgozott fel gyümölcscukorrá amennyire csak (fajtától függően) képes volt.
Tehát: ha teljesen „kifejlődtél (lélekben!)" s oly sokat vettél magadba s
dolgoztál fel édes életté a Szeretet Fényéből, amennyire csak képes voltál
teljes lényeddel,akkor valóban elmondható, hogy „megért-ő" vagy. (Próbáld
meg ezt valóban, legalább elképzelni, hogy legyen némi fogalmad arról
mennyire is megértő: az Isten...).
Amíg azonban benned ez nincs teljesen így, addig éned és Szellemed
azaz „Ő" nem egy. Picit „távolabb" van tőled. Pedig „aki" „megért"
(megérett) benned az „ő" — hisz így leszel „megért-ő". Ő pedig Téged ért
(érint) meg! Vagyis, ha megértően nézel önmagádra, és hagyod, hogy
Szellemed a Szeretet Fényével a „tövedhez" azaz szívedhez érjen, akkor
értő és megértő szemmel tudod a Világ valóságát látni, hisz Rá-látásod van
már (a dolgokra).
Figyelj csak oda a magyar szavakra, és rá-jössz, hogy oly sok minden
„fér el" egyetlen szóban, hogy hosszú percekig csak egy szót
„magyarázok". Magyarázhatom, azaz értelmezhetem nyugodtan, hisz
magyar az, azaz értelmes és érthető. Ezért nézek minden olyan szót amit
értek: magyarnak. Mint az „egyiptomi" Ré-t... Oly fontos a Nap, a Fény,
hogy bármerre nézel, mindenütt megtalálod — a magyar nyelv szavaiban
és kifejezéseiben érthetően a világban pedig jelképesen megjelenve.
Nézzünk valami mást innen. Az; egyiptomi „halottkultuszban "leírják,
hogy a halott lelke először egy mérlegre kerül, ahol a mérleg másik
serpenyőjébe egy tollat tesznek. Ha a halott nehezebb mint a toll „mehet a
pokolba" — ha pedig könnyebb, akkor mehet az egyiptomi elképzelés
„mennyországába ". Vajon miért épp egy tollal mérik azt, hogy ki milyen volt
életében, miért egy tollpihe „dönti el", hogy ki hova való, hova mehet
tovább?
Figyeld a magyart. Mifelénk, magyarul, azt mondják: „madarat tolláról,
embert barátjáról lehet felismerni". Azt már tudod, hogy azért lehet rád
ismerni, azaz „szellemiségedet" onnan lehet „felismerni" — hogy szellem
szinten az azonos vonzza az azonost. Olyan gondolkozású emberek a
barátaid — amiképp Te gondolkozol. Nem az ember külsejét, hanem
mentalitását, szellemiségét jelzik (az azonossági törvény alapján) a
barátai. És éppen ezért van e mondásban először a madár. A madár
mindenütt a szellem jelképe, bármerre nézel is a világban. Minden nép ezt
veszi jelképnek. Vagyis a mondásban azért szerepel a madár, hogy „előre
figyelmeztessen "az ember szellemi „vonásait" lehet a baráti köre, az
érdeklődési köre által „felismerni". Igen ám, de a madarat meg a tolláról!
Mi a toll? Nézz meg egy madarat, nézheted bármelyiket. A toll: védi,
óvja, melegen tartja, és általa tud repülni. Ha „megkopasztod" — hiába
madár — röpképtelen. Figyeled a magyart? Ha Téged „megkopasztanak"
akkor kiraboltak, elvették a kincseid, az értékeid. A madár „kincse"a toll. Az
az értéke, amelyik valóban madárrá teszi, azaz repülésre képessé. Általa
tud felemelkedni (persze, csak ha van elég ereje hozzá...) Mindenesetre, ál-
tala tud „felülemelkedni" a dolgokon, és így lesz kellő „rálátása" is a világra.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Általa tud rátámaszkodni a „Láthatatlanra"azaz a levegőre. Fordítsuk ezt

vissza a közmondásra, és megértitek. A madár: a szellem. Minden
madárnak más-más tolla van, más-más „repülési képessége" van, de
mindegyik madár. A madár a szellem jelképe. A Végtelen, az Egy sok-sok
szellem (madár) által, sok különböző formában, „színben", „képességben"
nyilvánul meg. Magát a madarat pedig nem látod, mert a „tollába
burkolódzik". Mint ahogy a szellemed sem látod mert a LELKED mélyébe
„rejtőzött". Te nyilvánítod meg — a Lelked által. A Te lelked teszi képessé a
szellemedet „szárnyalni az egekbe" — feltéve, ha szellemednek van elég
ereje, és tényleg madár nem csupán egy „megtollasodott" valaki vagy,
aki „más tollával" ékeskedik. Ha a gondolat és az érzés a sajátod, van
lehetősége a szellemednek, hogy megerősödjön és az egekbe emeljen. Ha
egy másik „lélek", vagy másik ember gondolatait gondolod (beléd nevelt
„idegen " sémák, blokkok, elképzelések) és mások érzéseit érzed (mert
„úgy tanultad" haragudni kell erre-arra, szeretni meg ezt vagy azt kel..)
akkor „más tollával ékeskedsz", és a Te gondolataid sehol sincsenek.
Még rosszabb, ha „megtollasodtál" azaz magadra vetted, magadénak
érzed azt, ami pedig nem belőled fakadt, hanem máshonnan, másokból
való. Az pedig az „ő" lelkük „darabja ". Fordítsuk hát a magyart magyarra
(érthetőre): madarat tolláról, embert barátjáról... azaz: szellemiségedet
lelkületedről lehet megismerni! Tiszta lélek, őszinte, erős szív: ragyogó,
nagy szellem „lehetősége” (a repüléshez meg is kell e szellemnek
erősödnie...). Zavart lélek, torz érzések: sínylődő avagy „hamis"
szellemiség. Már érted ugye, miért a toll az amivel az emberséged mérik?...
(!)
Mi is az, amit mérnek? Mi van a másik serpenyőben ? A cselekedeteid,
szavaid, érzéseid. Azaz TE. Az ÉNED a tudatod. Ha a lelked szerint
cselekedtél, azaz a tudatodat a szívósakra központban tartottad, akkor
semmit sem tettél magadtól-magadnak. Ha viszont „lesüllyedtél" a
napfonatcsakra ego-én szintjére és a lelked helyett egóból éltél, bíz akkor
„súlyos" hibát vétettél és a „pokol" a méltó „jutalmad". Ha ego-éned
„leépíted", ha szava „annyit sem nyom a latban" (azaz a mérlegen) mint a
„tollpihe", akkor Egy vagy a szellemeddel aki „felemel", vagyis még a
pihénél is könnyebb „semmi" vagy, és Isten cselekszik általad, nem pedig
Te — akkor a Tied a mennyország. Ezt „latolgasd", azaz mérlegeld, fontold
meg: egód — vagy szellemed szavát követed-e. Amelyik „szavára"
cselekszel — azzá válsz. Hiszen azt nyilvánítják ki szavaid-gondolataid-
érzéseid-cselekedeteid, azaz Te magad.
Milyen is ez a szó? A Nap, Ré amit „küld" az a napsugár. Súg-ár. Özönlik,
árad és súg. Halkan, suttogva, szelíden kérve — de tisztán, világosan
igazul szól. Szíved „hallja", azaz érzi ha „ér-tőn" figyelsz saját magadra.
Ami nem így szól benned — az nem a Fény „szava". A döntés — mint
mindig, a Tied — s a következmény is.
Nézzük tovább „Egyiptomot". A halottat az útján a holtak „istene" Ká
vezeti. Ki ez a Ká? Hol találod őt a magyar nyelvben ? Mint -ka, -ke, azaz
kicsinyítő képző. A halál — a testé. A keletkező az ami el is pusztul. A
megnyilvánuló — ami felépül és lebomlik. Maga a megnyilvánító (a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Teljesség, a Végtelen): örök. Nem keletkezett és nem is múlik. Csak az tud

meghalni, ami e teljességből megnyilvánult. Az aki Te most vagy — s ez
csak icipici része a Teljességnek, csak kicsi része még a Te valóságodnak,
teljes önmagadnak is. Pici-Ke. Ká — a Teljesség megnyilvánuló, testet öltő,
ezért „pusztulásnak" azaz átváltozásnak kitett része. Minden „kicsivé válik",
ha Ká (ka, -ke,) „hatása alá" kerül. Mégis, mint minden „apróság" — kedves
is nekünk. Elesett, gyámoltalan, tehetetlen, segítségre-támaszra szoruló,
kedves-aranyos mindaz, amihez (ha élőlény) „hozzátesszük" a -ka, -ke, a
Ká „képzőt".
Minden „megnyilvánulóban " is ott van. Ha valaki csinált valamit, tőle
telhető maximumban, akkor azt mondjuk: kitett magáért. Kitett: Kí-tett.
Vagyis Ká a megnyilvánuló egy újabb megnyilvánulását látjuk. A
cselekedethez erő is kell. A kí — egyben a megnyilvánulás erejét,
hatásosságát is mutatja. Ha van olyan ismerősöd, aki már elért sok mindent
az életben, a „megnyílvanulóban", arra azt mondod: ő már „valaki". Vala-kí.
Van megnyilvánulása, s abban ereje. Ha mondasz valamit, az egy dolog,
de ha „kimondasz", azt már más súlyúnak érzed ugye? Van sugárzás, és
van „kisugárzás". Egy dolog ahogy nézel, egy másik ahogy „kinézel". Ha
figyeled, érzed: a „ki" az a megnyilvánult, a „látható" és a „hatásos" változat
mindig. A megnyilvánult kinn van, a meg nem nyilvánult — benn. A kinn —
bármi legyen is az, ha kinn van — ki-én. Önmagad egy-egy darabkája,
része amit „odakint"-nek érzékelsz. Pedig tulajdonképpen az egész világ
egy, s Te is egy vagy vele. Csak megnyilvánult — ám így is az „éned", a
részed. Ki-én-en — azaz a megnyilvánulón. Rajta, benne vagy. Kinn.
Ki vagy Te? Ha vala-kí vagy: megnyilvánult vagy. Átváltozásnak, azaz
pusztulásnak „kitett”. Mert ez a Kí tett. Kí tette, cselekedte. Minden ami
keletkezik, el is múlik, ezért a kinn — egyben „kín" is. Fájdalom. (Ezért
„szenvedő" az — ik. Az -ikes ige...)
Ha már „nyelvtanozunk" még valamire felhívja a figyelmünket az
anyanyelvünk Kával kapcsolatban. A ká — a „k" hang ejtése. A „k" hangot,
a „k" betűt pedig a többes szám jeleként találod meg. Nézd csak meg a
magyar szó szerint EGYSÉGES gondolkodását! Ha van egy darab bármid,
abból úgy csinálsz „kicsit", hogy szétdarabolod, azaz elaprózod. És
mindjárt nem csak „kicsid" lesz, hanem „sokad", „többed" is. Valóban
„többed" van? A Teremtés: EGY. A Teremtő: EGY. Az egész világ: Ő. Ha
„sok mindennek" látod akkor csupán részeit, darabkáit, picike ilyen-olyan
megnyilvánulásait észlelted. A mint képes vagy egységben nézni
nagynak látod — viszont akkor már nem a megnyilvánulást, a
pusztulásnak-átváltozásnak kitett (mert Kí-tett) részeit látod, hanem a meg
nem nyilvánultat, azaz a megnyilvánító erőt.
Mi is lehet ez? Kí (azaz Ká) „fordítottja"? Nem. Ká ugyanis ami „kinn"
van, ami „megnyilvánult", ami „látható". Ha megfordítod — akkor mit látsz?
Kí-ból-ik, Ká-ból-ak lesz. A „szenvedő" -ik-es igék vajon mitől
„szenvednek"? Attól, hogy a cselekedetben valami látsz-ik, és nem „én "
látsz-om. Hogy néz-ik és nem „én " néz-em. Attól, hogy tesz-ik, és nem
„én" tesz-em. Vagyis: az „-ik" megfoszt magadtól. Abban nem vagy benne,
még akkor sem ha úgy tűn-ik.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Tőled való különváltsága (azaz ennek látszata) teszi mindazt a

cselekedetet „szenvedővé" ami „-ik"-es lesz. Mivel minden: EGY. Veled
egy. Ha valamit is elszakítanak Tőled, ha bármit magadtól különvalónak
érzetsz — saját Teljességedtől érzed magad megfosztva. Amint Egy vagy a
Mindenséggel — úgy érzékeled, hogy mindent Te csináIsz! Miért?
Nézd meg a magyart. Mi az ÉNED? Akár ÉN akár ÖN (on,-en) bizony a
helyhatározó ragokra bukkantál! Az éned „helyére". Ahol az éned van, az
az a „hely ", ahol mindent önmagádként, önmagáddal egy-ként fogsz fel. Ha
Istenbe helyezed önmagad, éned — vele válsz eggyé, s mindent úgy
érzékelsz, hogy azt mondod: „én " teszem. Akkor a virág nem nyíl-ik,
hanem nyitom, nem a Nap sugárz-ik, hanem „én" sugárz-om. Ha a
Mindennel válsz eggyé — éntudat nélkül is lehet. A minden — mindenütt ott
van. Tehát így is mondhatod, hogy nem nyílik (a virág), hanem nyí-ló nem
sugárzik (a Nap), hanem sugár-zó. Ezért aztán lehet vitázni, hogy Isten
„személyes", vagy „személytelen". MIND A KETTŐ. Ha már ő a Minden,
akkor minden lehet.
Magyarul így is úgy is érzed: „helyére" került. Megszűnt a „szenvedő"
mivolta. Így is úgy is mondhatod, érzékelheted. így is, úgy is „helyes". Így is
úgy is a „te" és az „én" meg az „ez” is meg az „az” is eggyé válik. Te és én,
az a „ten”, és ez is, az is hozzá, az az „is” és ebből lesz: is-ten. Isten:
minden egysége.
És a mindenbe az „én" is benne van, azaz én is benne vagyok. Ha tudom
a „helyemet". Az Én-em helyhatározó mivoltát. Vagyis: az „én" benne van a
Mindenben, egy vele — ezért mindig minden (azaz Isten) ott van, ahol én
vagyok. Ezért mondják, hogy ő mindig Veled van, soha el nem hagy és
bárhol megtalálod. Ez tényleg így igaz. Érzed?
Az „éned" helyhatározó mivoltából az is kiderül, hogy Te határozod meg
azt is, hol a helyed! Ahol az „éned", az éntudatod tartod! Ha önmagádra
találsz, és eggyé válsz magaddal — minden „én" lesz, azaz minden Te
leszel. Ha pedig különválasztod énedet önmagádtól, azaz „kinn " keresed,
akkor az „kín" lesz, az Ká a Halál, a megnyilvánuló-átváltozó pusztulásnak
kitett „birodalma". Ami pedig oly „sok"-nak tűnik.
Hol is van ez a Ká — kinn. Mi van akkor, ha ezt „megfordítod"? Ká-ból -
ak lesz. Azaz ok. Ami minden megnyilvánulásban benne van: az az oka.
Megtalálod, ha „mögéje" nézel. Mi ebben a „csapda"? Csak annyi, hogy oka
csak a megnyilvánultnak, a Halálnak, az átváltozásnak kitett dolgoknak
van! Keresheted az okokat a végtelenségig, hisz a Ká a megnyilvánuló
„birodalma" is végtelen, éppen úgy ahogy az Egy-et is végtelen sok apró
részre lehet szétszedni. Ez azonban mind-mind csak részlet, „tört". Kisza-
kítva az egészből a „helyéről" ezért „helytelen ". A helyet az éned határozza
meg a tudatod. Tehát Ká birodalma „éntelen" azaz tudatlan. Ott nem vagy
Te azaz: Te nem vagy. EZ a halál, ahol megszűnsz létezni... És ezért van
az, hogy ha az okokat keresed, mindig újabb és újabb „mélyebb" okra
bukkansz. Hiszen „aprózol". Ká, a Halál birodalmában „vájkálsz". Ha bárkit-
bármit okolsz (akár odakint akár önmagádban) az csak egy meg-
nyilvánulás, és Te pedig a pusztuló-átalakuló halott résszel foglalkozol. Így
aztán ne csodáld — ha magad is halott leszel.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
A fény az élet — ellentéte a sötétség, ami a halál. A fényt, a napot, Rá-t

ha „megfordítod" sötétet és ÁR-t kapsz. Ha megnézed a mai világot
láthatod, az az egyetlen baja, hogy nem értéke van benne az életnek,
Neked s mindennek, hanem ára. Ára pedig — a sötétségnek, a halálnak
van. „Megfizetsz" érte, ha a halál módján gondolkozol és élsz. Az élet —
megfizethetetlen. Éppen ezért nem is kell érte „fizetni". Van. Kaptad —
„ajándékba". Akinek sok pénze, vagy ezen vett hatalma van, arra ki is
mondod: „ar" azaz úr. És ar-ra késztet, hogy azt tedd, add, gondol és érezd
amit ő akar. Ezért fizet és Te is fizetsz. Miért is?... Nézd csak meg az akar
szót. AK-AR. Az AK az Ká „fordítottja" azaz a megnyilvánult
megnyilvánulásának az oka. Mi az ami megnyilvánul „ezen okból"? Az AR
azaz RA — a Nap, a fény fordítottja, a sötétség. „Magyarra fordítva", azaz
„érthetően": bármi amit akarsz, bármi ami akaratból származik, a Sötétség
okozta! Ezért tud az akarat oly negatív lenni. Ezért tanítja Buddha is a
nirvánát, a megszabadulást úgy, hogy ott az ember már semmit sem akar
és semmit sem nemakar. Ez a „nemcselekvő cselekvés"amit nem
akaratból, vagy nemakarásból teszel, hanem „csak" teszed. Azaz: ami a
valódi élethez vezet, ami által a „halált" azaz Kát legyőzöd az az, ha
semmit sem cselekszel a Sötétség okán!
A fényt, az életet nyilvánítsd meg. Éppen úgy mint a virág — hisz ezt már
megbeszéltük — „aki" nem azért nyílik mert „akar", vagy mert „nemakar
nem nyílni", hanem mert ez a dolga. Szer-szerint. Szer-etetből. Tudja az
élet rendjét s abban az „ő" helyét, tennivalóját. „Helyesen" cselekszik, hisz
azért virág, hogy nyíljon mikor itt az ideje. És te tudod a „helyed"? A
helyedet Te szabod meg, az éned „helyhatározójával". (Ugye érted már azt
is tulajdonképpen mit is mondott Jézus a „ne ítélj" mondással? Ahol élsz
— ott éltetsz. Ahol az éned van — ott vagy, ott élsz.) Ha nem tudod a
„helyed" azaz önmagad, akkor „helytelenül" viselkedsz. Éned „helyét" ha
„helytelenre" „fordítod" mit kapsz? Én (ön) helyett a -na, -ne, -ná, -né azaz a
feltételes mód jelét kapod. HA sikerül, HA jól gondolod, HA meg tudod
oldani, HA bebizonyosodik AKKOR (majd) teszed, tudod, hiszed, mered stb.
NEM éled az életet csak él-néd. Nem mersz tenni, érezni, gondolkozni
szeretni csak szeret-néd, érez-néd, ten-néd. Csak a vágy van meg benned.
Az pedig láttad, hogy micsoda: a hiány. Ami nincs. Ami nincs az pedig a
sötét, a halál. A lelked „halála" a bizonytalan, a feltételes, a „hiányos". A ha-
akkor. Mert bizony az „akkor " az:: ak-kör. Rovod az AK, azaz az OK köreit.
Önmagába visszatérő végtelennek tűnő mégis véges, zárt köreidet, keresve
a baj „okát". KÁ az OK. KÁ van a megnyilvánulásban megnyilvánuló „ok"-
ként benne. KÁ, a Halál az „aki" a „helytelenségedbe" belekapaszkodva
„hozzád ragad" és nem ereszt. Mi az amivel „megfog", amivel a „halálban
tart" amivel a „sötétség foglyává" tesz, ami által nem engedi hogy a
„helyedre találj"? Nos? Nézd meg a magyar nyelvtant és meglesz. Ha a -na,
-ne, „helytelen" azaz „fordított" énedhez Ká „hozzákötődik",
„belekapaszkodik" akkor a -nak, -nek ragokat kapod. Amiről pedig ugye
tudod azt, hogy nem más, mint a birtokos jelző ragja! EZ Ká „huncutsága"
és a csapdája. A birtoklás. Mindaddig amíg „bedőlsz neki" és elhiszed, hogy
bármit is birtokolhatsz: halott vagy. Mi a legnagyobb hiba? A birtokvágy.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Amikor birtokolni akarsz. Amit akarsz: azt a Sötétség, a Halál „okozza"

benned. A Halál „okán" akarsz. A birtoklás pedig a „helytelen" énedbe
kapaszkodó Ká azaz a halál. Érzed hogy a birtokvágy-ban tulajdonképp
háromszor van benne a halál, a sötétség? EZ az amit Jézus úgy tanít: „a
halál halálával halni" (!) EZÉRT nagyon fontos a vágyadat, az akarásodat
„letenni". Ezért „nehezebb a gazdagnak a mennyekbe bejutni, mint a
tevének a tű fokán átmenni". Amíg „sokat" akarsz, „halott" vagy. Mikor csak
egyet: az EGY-et, akkor egységes vagy és egész vagy (egészséges) és
élsz. Amíg részletezel, „aprólékosan", „boncolgatva"a dolgokat addig Rész
vagy és nem Egész. Amíg okokat keresel, okoskodsz és okolsz bármit is —
addig Ká birodalmának mélyét fürkészed, ott „tartózkodsz". Na és amíg
bármiről is azt hiszed, hogy a Tiéd, hogy birtokolhatod, hogy uralkodhatsz
rajta (akár önmagadon is...) addig a „halál halálát" éled (?) vagy inkább
„halod".
Három helyen van „bibi", három „dolgot" kell a helyére tenni, hogy
élhess. Nézd meg a magyart. Mi is az ÉN „fordítottja", azaz a hely
„helytelensége"? A feltételes mód. Vagyis az élethez „helyesen" feltétlenül
az szükséges, hogy feltétlenül bízz benne, tudd és éld, mert feltétlenül
élned kell! Nem pedig „halnod" kell. Nem is elég az sem, ha csak
„vegetálod". ÉLNI kell - élni pedig csak az élő tud, tehát „feltétlenül" élővé kell
válnod. Hogyan? Hát úgy, hogy megnézed mi is még a „fordított" azaz
„helytelen" azaz „halott" EN? Hát a NE! Mindaz halott amit ne tegyél, amit
ne érezz. No és ha a NE „halálos" szavához a birtokos „gondolkozást"
teszed (azaz nem én, hanem enyém, énem) akkor mit kapsz? A NEM-et!
Bizony! Mindazt, amit ne tegyél, mert NEM szabad, NEM jó, NEM helyes —
és ezt NEM Te tudod ilyennek — hanem Ká a megnyilvánult, a halál
„birodalmából" azaz kintről származik. Az egyetlen, amire nemet kellene
mondani, az maga a nem! A nem a nincset jelöli meg. Arra nem vagy
képes, amihez
való képességed nincs. (Azt nem tudod megvenni, amihez pénzed nincs...)
Érted ugye milyen szépen nyomon lehet követni a magyarban mindenütt, mi
és hogyan, miért fordítja az életet halálba? Fordítsuk hát vissza a halált az
életre.
Ká a kint, a kín, a halál a sötét, a megnyilvánult. Mindennek mélyén,
mögötte, benne ugyan „ő" rejtőzik OK-ként. Mi hát az ellentéte, ami nem a
halál sötétje, hanem az élet fénye? Hát a Ká, a kint ellentéte a BENT.
Bizony — ez még „Egyiptomban " is így van, ahol Ká a Halál, a
megnyilvánulás „istene" ott BA a mindenben ott rejtőző, a Mindenséget
megnyilvánító, a Teljes és Végtelen ám soha a megnyilvánulásnak (azaz
halálnak) alá nem vetett „megfoghatatlan" lényeg. Ő örök, és „halhatatlan".
(Ez így teljesen nyilvánvaló is, ugye érted?) BA- ami bent van. Ami ott van
mindenben és amiben minden benne van. A bölcs: BA-BAI Erted már,
hogy minden EGY? Hisz a megnyilvánultba is ott van, a halálba is ott van
hisz mindenben ott van hisz MINDEN BENNE van! Érted mit is mondott
Jézus: „én az Atyában vagyok, ő énbennem van, én és az Atya EGY
vagyunk". Ő maga a „végső" azaz a „kezdő" nem felfogható, nem
megnevezhető, 'hisz minden amit felfoghatnál vagy megnevezhetnél az
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
már a megnyilvánult Ká „birodalma". Mégis „érzed", hisz nyelved

megérezteti veled, hogy „Ő" ott van mindenben, azaz úgy is mondhatod,
hogy: minden BENN! A „be" a „benn" a minden.
Hogy is került oda a BA, be szóhoz az „N" hang? Hát azáltal, hogy az
ÉN-ed került hozzá — hely határozóként. Ott a helyed: mindenben. És
mindennek ott a helye: benned, (így aztán a -ba, -be, -ban, -ben szócskákat
is mint „helyhatározót" érzékeled és használod a nyelvedben...) Hol is van
tulajdonképpen ez a megfoghatatlan lényeg? A benn-ben. Ami két „b" hang
és az éned együttese. Mi is a két „b" a nyelvtanunkban? A középfok jele.
Ugyebár van jó (alsó fokon) van jobb (ami a középfok) és van a „leg" jobb
(ami a felsőfok). Hányan és hányszor, hány különböző ember, korszak és
módszer alapján ismerték fel és hívták fel az ember (az egész emberiség)
figyelmét arra a bizonyos „arany közép-útra "!
Az egyensúly fontosságára. Magyarul pedig milyen egyszerű... Isten,
a Valóság mindig mindenben ott van éspedig mindig minden kellős KÖZE-
PÉBEN! Ha magadban keresed önmagadnak ezt a varázslatos „kellős
közepét" hol is találod meg? Középen! Nem „alul" a földi a megnyilvánult
„világban", nem is a „fenti" a megnyilvánító „ok"-ban, a szellemben, hanem
közepén, a LELKEDBEN! (bár ha jól figyeltél a szavakra észrevehetted,
hogy itt is ott is megtalálod, hisz ott van mindenben...) Legtisztább, azaz
„elemi" megnyilvánulását azonban a lelkedben, annak is a „közepén'
érzékeled. Nem jobb oldalt, a „férfias", a „kisugárzó-aktív", a „jövő" oldalán;
és nem is baloldalt a „nőies", a „befogadó-passzív", a „múlt"oldalán, hanem
közöttük, éppen középen. Ott, ahol a kettő: EGY. Mi is van ott? A SZIVED!
Ott a „világ közepe", ott „fordul"át a „felső"az „alsóba " és vissza. A szíved
„forgatja " benned a véredet, viszi szét mindenhova az élethez szükséges
tápanyagokat. Az ér „útján" jön az ami „elér" hozzád, ami „elér" a
sejtjeidhez. Az táplál és éltet, ami a „szívedhez ér". A szeretetté váló
szerelem „tápláló" éltető ereje. Ami a „világ közepén" fakad. Onnan „jön
elő". Ami már „előjött" azaz megnyilvánult az „kint" van, „kijött"— a „bent"-
ből. A lélek „fakad" a szívedből, a szív érzései a lelkületedből. Hol válik
„megnyilvánulttá"? A Lélek — a léle-K-zetben! A tüdőd az ami éppen úgy
„fordít", „forgat" mint ahogy a szíved forgatja a vért az erekben s ezáltal
„éIteti” a testedet, a sejtjeidet. A tüdő (éppen úgy „középen" és a „lélek
szintjén", „sávjában " működve) pedig a Bentet teszi Kinté és a Kintet Benté
— a léle-k-zet által.
Figyeld csak meg, hogy inkább így mondod (és régebben — így is
írták) a lélegzetet — lélek-zetnek. Akár „lélekzethez" nem jutsz, akár a
szíved áll meg — az halálos. Hol „műveli" ezt a tüdő? Ugyebár a nyakadon
avagy torkodon keresztül. Nyaka: na (ne) — Ka, avagy torka: tor (tér) — Ka.
Akárhogy nézed, mindenütt Ká-ra a megnyilvánulóra, az „ok"-ra bukkansz.
(Nyak: ne-ok, torok: tor-ok).
Itt, a torkodban „nyer teret" Ká. Itt, ezen keresztül tud a „bent"
megnyilvánulni „kinté". Ezért mondják, hogy a torokcsakra a „változás"
csakrája. Itt válhat, változhat a „benti" gondolat, „kinti" szavakká, hangokká.
A lelked által, a lelked ereje által, a „lélekzeted" segítségével tudod ki-
mondani. De minden amit kimondtál, már Ká „fennhatósága " alá tartozik,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
már „ő" is benne van (kimondtad) ezért mondják a bölcsek, hogy a Valóság
a szavak között a Csendben van. Igen, ott van, azaz ott is van, mint ahogy
mindenben ott van...
A lélek a „tolmács" a fordító, „aki" által a Csend, a megnyilvánulatlan
meg tud szólalni, meg tud nyilvánulni. Csak arra kellene ügyelni, hogy
valóban a csend nyilvánuljon meg bennük. Lelked „tolmácsa", fordítója
ugyanis bensőd teljes egészét kinyilvánítja. Megmutatkozik minden
érzésed-gondolatod a szavaid által, hisz ezt már tudod. Mi is a tolmács?
Toll-más! Ugye megint ott vagyunk, hogy „madarat tolláról" és ha „más"a
„toll", akkor más a madár is! Vagyis másféle lelkülettel nyilvánul meg a
Csend (más érzéseket fakaszt), mint a zavart, sötétben „tapogatózó"
lélekben sínylődő szellem. Ahogy a „madár növeszti a tollát", úgy
szellemedből „nő", azaz fakad a „lelkületed".
Az látszik meg minden megnyilvánulásban és szóban, hogy „kiből
ered". (És már azt is érted, miért nem lesz mindenki tolmács aki megtanulja
egy idegen nyelv szavait. Mert ehhez a másik nép „lelkületét" is át kell tudni
venni. A gondolkozásmódját, kifejezésmódját — csak így lehet a
mondandót „összerakni", hogy azt meg is értsék.) És azt is érted, miért van
az, hogy még egymás közt is magyarnak — magyarul néha „tolmácsolni
kell. Elmondjuk egyiknek, amit már. a másik is elmondott — de mivel más
„lelkülettel” (azaz más „tollal") rendelkezve mondod, lehet Téged inkább
megért, mint az előtted szólót. Más szavakat használsz, másképpen fűzöd
a gondolatokat. Minden embernek sajátos „lelkülete" van, azaz mindenki
más nyelvet beszél!
Csak akkor mondod, hogy „egy nyelvet beszélünk" ha Te is úgy
gondolkozol, Te is azt érted a szavai alatt amit ő mondani akar. Ha egyezik
a kettőtök „lelkülete". Ha nem — hát félre, el meg mellébeszélni tudtok
egymás közt. EZ a Szentlélek adománya a pünkösdi „misztériumban ". Nem
az, hogy mindenféle nép nyelvét. megtanulod hirtelen, hanem az, hogy a
másik ember lelkét, lelkületét tudod megérteni, megtalálod a „hangot” a
másik emberrel.
Mi kell ehhez? Ismerned kell, hogy ő miként gondolkozik, milyen a
lelkülete. Jól jön ha van kellő rá-látásod, világos és érthető számodra a
valós összefüggés — de nem elég. BE-látással is rendelkezned kell
ehhez! Bele kell látnod a lelke mélyébe — s erre csak akkor vagy képes, ha
már „magadba szálltál" Te is. Ha már megtaláltad „közepedet", a szíved-
értesz (és nem „csak" (?) a füleddel hallasz vagy „csak" (?) a szemeddel
látsz) akkor vagy Te is benn, és akkor van Benned a Minden. Csak azt
ismered fel, amivel magad is rendelkezel. BE-látást csak a BA, a be adhat,
ha megtaláltad már: önmagad-BAn a Mindenséget s énedet Vele tetted
EGY-é. EZT adja a „szentlélek". Az EGYSEGET. Ezt hagyta „maga helyett"
Jézus, aki az „Atyához" ment, s mégis a „szívünkben él"... Ha Te is úgy
akarod, azaz hagyod, hogy Benned éljen... Ha megnézed mi a „ba" fordítva
— akkor „ab" vagy EB lesz belőle. Na így juthatsz „az ebek
harmincadjára"... Nos, nézzük tovább. Egyiptomban csak a mássalhangzót
jelölték. Honnan tudod, hogy melyik a „jó" ejtés? Onnan, hogy kimondod. A
„K" hangot úgy ejted, hogy KÁ, a „B" hangot pedig úgy, hogy BÉ az „R"
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
hangot pedig így: ER. Így „helyes " a használatuk és ezt látod a nyelv
szavainak értelmében is.
Próbáljuk meg e hangokat „összerakni" más magánhangzókkal, s
nézzük, mit kapunk. Figyelj csak: „R" és „B" együtt, ilyen sorrendben
egyetlen értelmes magyar szó tartalmazza (úgy, hogy csak köztük van egy
magánhangzó) ez pedig a RAB. Bizony! Ez az igazi rabság. Mikor a meg
nyilvánul tat (még ha magát a fényt is!) előbbre teszed mint a Forrást,
amiből fakad. Világosan látsz, sok mindent ismersz és tudsz, az „értelem
fénye" világít benned — de éppen ez lesz az is ami fogságod, RAB-ságod
okává válik. Azt hiszed mindent tudsz, mert látsz már mindent ami
teremtődött itt a Nap alatt, ám fel kellene ismerni azt ami „nem" teremtődött,
„aki": teremt. Akkor vagy rabságban, ha „elvakulsz" saját magadtól a „tudás"
fényétől. Ha a Napba teszed önmagad – s nem pedig a Napot magadba. Mi
a különbség? Amíg a Napot nézed, fénye elvakít. Tenmagadat tőle
különvalónak érzékeled, s egész csomó „árnyékot" fogsz látni. Jó sötétet jó
élesen. Világosan tudni Jogod azt, hogy mennyi mindent nem tudsz... Ezt is
beszéltük már. Ez még mindig Ká birodalma...
Ez a rabság a „tudósoké", a „tudóké", amiből — na, hogyan is
szabadulsz? „Az Igazság szabaddá tesz!" Hallottad már biztosan. És azt is
tudod, hogy nincs igazság „tudás" csak igazságérzet, hisz ezt is
megbeszéltük. Nos, azt ami e rabságból megszabadít a szívedben, az
érzéseidben találod.
Mit kapunk akkor, ha ezt „rendesen " mondanánk ki, azaz előbb a „B" és
utána az „R" hangot? Be-ér. Beérik a gyümölcs, — beérkezik az az ember
aki „révbe" jutott. Be érkezik meg általa, be ért a szíved közepébe, és
„megértél" Te magad is. (Ahogy emlékszel is rá, hiszen erről is
beszéltünk...) Ha másképpen nézed, és csak egy magánhangzóval
mondod, akkor kapsz olyant, hogy „bér" ami ugyebár a „fáradozásaid"
„jutalma ". Azaz az az állapot mikor nem Neked kell „fizetned" a tetteidért,
hanem Te kapsz „jutalmat". Van olyan is, hogy „bőr". Amiben ugye lehet jól
érezni magunkat, sőt lehet annyira örülni, hogy „majd kibújsz" belőle.
Mindenképpen a „határodat" jelzi. Vagyis „éned" „végét". Mert az énednek
tényleg ott van „vége", ahol a Minden „kezdődik"...
Kaphatsz olyan szót is, hogy „bár". Mit is jelent? „Bár"-mit. Mert
„megengedő". Mond csak ki: bár igaz volna! — akkor a vágyadat fejezi ki.
Rendben, bár nem minden: akkor „kötözködsz", „hiányolsz". Tényleg „bár"-
hová berakhatod. Úgy „alakul" a szavaidhoz, gondolatmenetedhez, ahogy
Te akarod. (Csak ne keverd ide azt az idegen származékot mikor e szó alatt
„lokált", vagy „mulatót" értesz). De a legszebb e két „hang " azaz az álltaluk
jelzett tartalom „összerakásából" származó szavunk a BOR. Ami ugye
„Jézus vére". (És már akkor azt is tudod, hogy nem azért, mert akkora
„alkoholista ", hogy már a vér helyett is bor kering az ereiben — nem is
azért, hogy borozgatásra tanítson...) Mi is a bor — fizikailag? Áz a folyadék,
ami az érett szőlő tiszta nedve, és szőlőcukor tartalma által összeérett,
letisztult és hatásában pedig „érzelmeket fel szabadító"-vá vált. Érzed?
Tedd hozzá mindehhez gondolatban azt, hogy mi is e két hang jelzése, és
máris tudod, mi is az ami Jézust „élteti". Az, hogy „felszabadultál"
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
érzelmileg, és beérett Benned mindaz, ami „világossá" vált számodra életed

során, beértél „szíved közepébe", „letisztultak" (belőled, rólad) az árnyékok
és „világosan " látod, hol a „világ közepe ", hol a Teremtő — hiszen „eggyé
váltál" vele. EZ élteti Jézust, EZT szerezd meg és ezt fogadd magadba —
az Ő emlékezetére... Gondold át alaposan...
Nézzük tovább. Mi van akkor, ha a „k" és „r" hangokat „rakjuk össze".
KAR lenne így összerakni, hisz akkor csak annyi lenne „világos", hogy
minden „elpusztul". Ha KÖR-nek rakod össze, akkor az önmagába záruló
végtelent kapod, ami tulajdonképpen nem végtelen (hisz a kört pontosan
felmérheted, kiszámíthatod, kerületét, területét, átmérőjét stb. megadhatod)
csak annak tűnik. KOR-nak is összerakhatod és megkapod „az idő körét', a
korok váltakozásának látszólag végeérhetetlen sorozatát. KOR is lehet
belőle: ami a betegség, illetve annak okozója. De KAR-nak is mondhatod.
Karod és akaratod ami által az idő és tér köreit járod sok „kórságtól"
szenvedve. Mi az ami azonossá teszi mindezt? Az, hogy változik, hisz „KA"
van elöl. Megnyilvánult, változásnak-átalakulásnak kitett (mint minden a
téridőben) és a végtelenség látszatát kelti. Pedig szellemben nincs idő és
tér, illetve végtelen az idő és a tér benne. Hiszen Ré-vel, azaz egy „másik
megnyilvánulttal" raktad össze. A szellem „jelképével". Minden térben
(körben) és időben (korban) megtalálod a változást is (KA) és a
szellemedet,^ a „világosságot", az „értelmet", a rendszert, azaz RÉ-t. Még
abban is, ha az ember KÉR valamit. Végtelen sokkmindent kérhet (és akár
kaphat is), de csupán egy dolgot „kellene" kérnie. Azt, amit úgy mondasz
„egykor". Az lehet most is — és „bár”-mikor. Lényege azonos: EGY-kor. Az
a „hely", ahol minden idő megvan, mert minden idő „véget ér". Ez pedig a
kör közepe. Ahol minden „tér" megvan, s mégis ott minden „tér" véget ér.
Ha „kifelé nézel" akkor Ki-fele néztél, azaz KA, a megnyilvánuló „végtelen"-
nek tűnő köreibe. De még ott is észreveszed a téridő egységét. Nézd csak
meg, s látod egyik „vonzza" avagy „feltételezi"a másikat. Ha „teret
nyersz"egy elképzelésed megvalósításához, akkor tulajdonképpen „időt"
kaptál.
Nézz a csillagokra. Szédítő és felfoghatatlanul hatalmas távolságok
választják el őket Tőled (fizikailag). A csillagok életét, változásait is milliárd
években, azaz éppoly hatalmas „idő"-ben adják meg a csillagászok.
Nézz az atomokra. Oly felfoghatatlanul parányiak, s a bennük zajló
változások „ideje" is milliomod másodpercek törtrésze alatt zajlanak. Érzed,
hogy a tér és az idő mennyire egy? Mennyire „azonosak"?
Nos, mi is az ahol nincs téridő és mégis az összes tér és idő benne
van? A kör közepe. Ami (természetesen!ihol is lehetne másutt, mint a kellős
közepén ? Mi a kör közepe? A PONT. Pontosan az, amit kijelölsz mikor
„ráböksz". BÖK pedig az, ami még „vissza volt" a „B " és „K"
„összerakásába tűhegye, (aminek a fokán még a teve is átmegy — hisz az
„bár "-mekkora lehet, hiszen a megnyilvánult Ká-hoz tartozik, ami viszont
változatlan — legyen bármekkora is az a tű — az a hegye) ami egyetlen
pontra bök. A pont pedig szinte nem is létezik (hisz bármily pici pontot is
tovább lehet aprózni, hisz még az elektronon is „végtelen" pontot
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„kijelölhetnél" — elméletben, s éppen ezt teheted az idő legparányibb

részével is), inkább csak „elméletileg" próbálsz birkózni vele.
Mivel belőle és általa nyilvánul meg a téridő amelyben élsz, magát a
pontot nemigen tudod felfogni — csupán azt ami „lesz" belőle, mikor általad
felfoghatóvá válva „megnyilvánul". Mégis tudod, hogy minden pontokból áll
— mint ahogy az idő pedig pillanatokból. Most talán elérkeztünk arra a
pontra, mikor pontosan arra figyelsz fel, mire is vágod rá válaszként azt,
hogy pontosan. Nos, mire is? Pontosan arra ami helyes, és igaz. Hol is
van az igazság? Pontosan a helyén, s ami „helyes", az egyben „igaz" is a
szóhasználatunk szerint.
Ki is vagy Te? Pont most és pont itt pont az vagy, aki pont most vagy.
Na ezt aztán jól megmondtam... A most és az itt „megfoghatatlan" apró
icipici „valamije" az EGYETLEN, ami pont a pontban, azaz mindig és
mindenütt VAN.
Mindenben „benne van" és minden „belőle van" — hisz egy „pontot"
tényleg bárhol találhatsz, és bármit is nézel, meglátod: pontokból áll. A
„legkisebb a legnagyobb" — mondja a bölcs, s milyen igaza van!
Kifele nézve (azaz KI-fele, Ká „birodalmába ") minden egyre nagyobb,
egyre messzibb (térben-időben egyaránt) és egyre bonyolultabb. Valóban a
végtelenségig „kitolható" a tér, az idő, a dolgok, a síkok, a „dimenziók" és
minden egyéb. Befele is látszólag végtelen hosszú út vezet, de
tulajdonképp csak a pontig juthatunk. Pontosan ez az „idők kezdete" — no
és a tudomány vége. ok ugyanis „Ki"-fele néznek, a megnyilvánult, a
változó birodalmába.
Kifelé tényleg végtelen — ezért szokták a tudást egy körrel ábrázolni.
A körben az van, amit már tudnak — és az van rajta kívül amit még nem. A
kör széle jelzi a „határtudományok" szintén egyre bővülő körét... Olyan ez
mint a számok sorozata. Végtelen sok számot felírhatsz, de minden az
eggyel kezdődik — és belőle áll.
1+1=2, 2+1=3, stb. Azaz: pont + pont = sík. Sík + pont = tér stb.
Pillanat meg pillanat = idő. Stb. Ha a tudósok útját akarod járni, tudást
tudásra halmozva, tedd azt. Tied a Végtelen. Ha a bölcsek útját akarod
járni, tedd azt. Tedd amit ők: befele fordulnak. Pontosabban: BE-felé. A
minden „mögött" ott rejlő, mindenben „benne" lévő, „megfoghatatlan" —
mert megnyilvánulatlan is! — „erő" felé.
Mi is ez az „erő"? Üresség? Semmi? Mindenség? Koncentráció, avagy
„tűhegy " — meditáció által tapasztalható meg? Belső csendben él? Vagy a
tudat sematikus gondolkozását megtörő Zen koanok segítenek hozzá? Mi is
kell, hogy felismerd és megtapasztald?
A Te utad lesz ez — keresd és megtalálod. A „gyöngyöt". A tűhegynél is
kisebb, a Végtelen Fényét sugárzó pontot. A kaput — egy másik
„dimenzióba " (nem egy ilyen-olyan megnyilvánult „síkra", hanem a
megnyilvánító „erőbe") valami teljesen „másba" s ez a „más" — mégis itt
van. Benned (is) és körülötted (is). Elérheted, megtapasztalhatod, s egy
pillanatra „belenézhetsz".(Ha el bírod viselni a „ragyogását"...)
Milyen is „ő"? Ha a KÖR-t, a végtelenbe táguló téridő minden
megnyilvánulását „visszafordítod" s a kezdethez jutsz, akkor, ha „kör"-t
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
megfordítod ugyanoda kell jutnod. Nehogy azt mondd, hogy nem lehet a
kört megfordítani, mert kerek! Igen is lehet - ha az általa jelzett minőséget
és folyamatot fordítod meg — és akkor a „kezdet" pontját kapod. Milyen ez
a pont? Fordítsd meg a „kör" szót: és meglesz „Isten" „jelzője". A pontnak
nincs „vége" — azaz Végtelen (mint tér). A kör pedig „rök" azaz ÖRÖK-kére
változik (mint idő). Milyen is „isten" „akit" keresel? Végtelen és Örök. És
mindig-mindenütt-mindenben ott van, mert ő VAN. Ő: a valóság. Az „itt és
most" van-sága. Azaz „örökkévalóság" az „otthona". Pontosan.
Ha ezt már sikerült „felfogni" (?) és nem keveredtetek még eléggé bele,
akkor hadd folytassam még tovább. Ha végre megvan az Örökkévalóság a
Végtelen pontja, az EGY, akkor hadd kérdezzem meg: mi van az egy
előtt? (Mert utána a számok végtelen sora következik... Ká a
„megnyilvánult" birodalma... ) Nos? Mi van a Van előtt? Az 1 előtt?
A semmi, azaz a nulla. Mi a nulla? Azt mondjuk rá — semmi. Ám ha ezt
a „semmit" az 1 (egy) után teszem: nagyságrendeket emel rajta. (Ezt
biztos szívesen vennéd, ha az egy után jó sok nulla jelenne meg —
mondjuk a bankszámládon. Máris érzed a „nulla" a „semmi" súlyát.) NINCS
értelmetlen magyar szó: VAN olyan szavunk, hogy „semmi". Felfogtad a
pontot és a pillanatot — felfogtad a benne rejlő „Végtelent" és az
„Örökkévalóságot". MI van ez előtt? — a Semmi. De most ez a „semmi"
van vagy nincs? Nos? Ha Van akkor nem Semmi, hanem valami. (Ahogy
az sem semmi, ha még követni tudtok...) Ha pedig nincs a Semmi, akkor
nincs semmi, tehát a Semmi nincs:
- Na erre már kidőltünk. Jó ideje megfeszített figyelemmel próbáltuk
követni a szavait, gondolatait, de most „túlfeszített" agyunk „húrja" elpattant.
Megálltak gondolataink és csak nevettünk, nevettünk. Nos hátakkor, mire
majdnem felfogtuk a Teremtőt, kiderül az, hogy nincs is semmi!
—Látom kezditek végre valóban érteni! — folytatta ő tovább
„kíméletlenül". Na most nevettünk csak igazán! Hisz gondolkozni sem
tudunk! Semmit sem értünk pláne nem vagyunk képesek a „semmit" érteni!
—Értitek, hogy értelemmel fel nem jogható, el nem érhető az amit
kerestek s amit mutatni próbálok. Ehhez kevés az ész. És kevés a szó.
Kevés az emberi fogalmak köre. Ez mind csak ahhoz elég, hogy eltakarja.
Ezért van oly sok ilyen-olyan „technika", gyakorlat, meditációs forma,
„koan". Évek hosszú sora alatt megtanulod, hogyan tudod „lecsendesíteni a
gondolataidat", „kilőni az agyadat", „kiüresíteni az érzéseidet", és
megtalálni: a semmit. Az Ürességet. A Csendet. Csak tudd, hogy mit is
„keresel". A nullát. A Semmit. Ami nem „van" és nem „nincs". Mi az? Mi az
itt e fizikai szinten ami „jelképezi" ezt, hiszen muszáj, hogy amit keresel itt is
meglegyen, hisz e nélkül soha sem találnád meg.
VAN útmutatója, fizikai „megfelelője", ami megfelel e
„követelményeknek". Amire „rá lehet lelni" és utat mutat. Ami nem Valami
és nem Semmi. Ami icipici is lehet, kisebb a legkisebbnél, és nagyi is lehet,
nagyobb a legnagyobbnál, és mégis tulajdonképpen semekkora, hisz nincs
is, pedig van. Mi az? Segítek. Képzel] el egy pontot. „.” Mi van ott, pontosan
abba a pontban, ám ami a pont „előtt" van? Hisz majd kiszúrja a szemed
annyi helyen és formában találkozol vele nap mint nap!
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Hiába unszolt minket, nem tudtunk rájönni, csak néztük őt bambán. Ő

csak mosolygott ránk szelíden, megértőn.
—Az a baj az egyszerű dolgokkal, amikben a Szer az EGY törvénye
tisztán benne van, hogy a bonyolításhoz szokott elmédnek már
„túlságosan" egyszerű... Hétköznapi. Természetes. Az, ami Van és mégis
Semmi. Az, ami nincs és mégis van. Az, ami nem „Valami” és nem
„Semmi”. Az, ami pici is lehet, óriási is pedig tulajdonképpen semekkora…
Nos ez a LYUK.
Felhördültünk. Akkor jöttem rá, hogy lélegzet visszafojtva vártuk a
Csodát. A ”válaszok válaszát”. Csak ennyi? L Y U K ? Ő csendesen
folytatta.
- Igen. Ilyen egyszerű. Van lyuk? Igen, de mégsincs, hiszen ott ahol a
lyuk van, nincs semmi. Nézd meg a forrást. Lyuk a földben. A kutat. Az is
egy lyuk ahol a víz feljön a felszínre, ahol hozzáférhetővé válik valami ami
addig nem volt ott. És mégis e lyuk, a „bölcsesség" kútfeje, az Élet vizének
forrása az, amit keresel. Ha a Teremtőt keresed, nézd meg hol, hogyan
„teremtődik" valami. Hogyan jössz a világra? Hisz nem voltál, s egyszer
csak itt „teremtél" — egy lyukon keresztül.
Az is lyuk, amin át a spermium bejut a petesejtbe, s így elkezdődhet az
osztódás, a fizikai „testet öltés" folyamata. Lyuk a szemedben, a közepében
az a fekete pont, amin át a fény bejut — s a külvilág (bár kint éppúgy
megmarad) „bejut" a fejedbe. A lyuk az, amin átjutva „minőséget vált".
Gondolattá válik.
Ott a lyuk a füledben, hogy bejusson a hang — és „minőséget váltva"
gondolat, érzéklet legyen. Ott a lyuk az orrodon, hogy a kinti levegő
bejusson s „minőséget váltva "a véred részévé legyen. Ugyanez a lyuk az
amin át a benti kintivé változhat át.
Lyuk a szád is amin keresztül kijutnak a szavaid. Hol volt a szó addig?
Benned, mint gondolat, mint lehetőség. Bármily sokat mondasz is ki:
kimondhatod az összes gondolatodat? Kevesebb gondolat lesz benned
azáltal, hogy kimondod? Az amit kimondtál nem a „tied", nem a „részed"
nem „egy veled" többé? Dehogynem. Nem is lehetne, ha Te nem lennél.
Minden szavad minden rezdülésében Téged „jelent ki". Nem azonos Veled.
De mégis az. Éppígy vagy Te is „Isten testet öltött szava ". S éppen ennyire
vagy azonos Vele. Nélküle nem lehetnél.Ő pedig általad „jelenti ki magát". S
erre a lyuk a „lehetőség".
A lyuk az „átváltoztató hely". Mert az egyetlen, ami nem hely. Ami nem
változik. Amíg van, lyuk marad. A változásnak, „halálnak"alá nem vetett,
nem Ká birodalmához tartozik. Csak „itt" jelenhet meg az, ami eddig nem
volt, csak ez által.
Csak ez az egyetlen dolog őrzi „jelképezi" azt, ahogy a Teremtő teremt. Az
egyetlen ami felett Ká-nak nincs hatalma, hogy megváltoztassa. Ha nincs
lyuk (betömted), akkor nincs. De ha van ez a mégsincs valami, ami nem is
valami, akkor változatlan. Minden helyen, bármekkora „méretben” és
bármelyik időben. Éppen úgy ott van, mint a pont. De a pont már valami. És
„csak" egy pontnyi lehet. A lyuknak nincsenek „megkötései", hisz ő maga
sincs, pedig van. „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
gazdagnak bejutni a mennyek országába " — ismerős? Miért pont ezt a

hasonlatot adta meg Jézus a mennybejutás „útja" vagy „esélye”-ként? NEM
véletlenül! Mi van a tű fokán?
LYUK! Ilyen „lyuk" van benned is. De csak Te jutsz át rajta. Le kelI
tenned az összes gondolatod, vágyad, elképzelésed. Ez a Csend, az
Üresség. Maga a lyuk.
Egy teljesen más világ „kapuja". Itt e „pontban", ami nem pont. Itt e
„pillanatban" ami nem idő. Itt van a Mindenség kapuja. A mennyország
kapuja. Mi is a kapu? Egy nagy lyuk! Mi is az a „titokzatos" valami az űrben
ami nem is oly régen úgy zavarba hozta a csillagászokat? A fekete lyuk.
Eltűnik benne az anyag, de még a fény is. Minden. Ezért fekete. Csak a
hatását vették észre. A vonzerejét.
Hányszor hallottál már „dimenziókapuról", „téridő-kapuról"? Ennek
mindnek a lyuk a lényege. Emlékszel arra, mikor az ötletről beszéltünk? Az
ötletről ami úgy lesz 5 azaz felfogható és érzékelhető gondolattest, hogy a
Fény „bejut" és energiája-információja (lényege!) gondolattestet épít a
lelkedből s ezt érzékelve mondod, hogy: eszedbe jutott. Igen. Bejutott. Hol?
Egy „lyukon "keresztül. Utat nyitottál neki. S ahol a Fény bejutott, ott Te is
kimehetsz, követheted a fény útját s eggyé válhatsz a szellemeddel. De
csak akkor, ha már Te semmi sem vagy, csak egy fénysugár. Egy icipici
pont. De „odaát" (ami itt van, benned) más világ van. Erre nincs emberi szó.
Ezért oly misztikus, homályos, megfoghatatlan és megnevezhetetlen.
Éppen olyan mint amilyennek a lyuk jelképezi. Próbáld meg megfogni.
Eltűnik. Én is csak az ajtót tudom megmutatni. Odáig eljutni és bemenni
már Neked kell. Ha akarod bemész, ha nem akkor visszajössz a „realitások
talajára". Szaporíthatod a végtelenségig szaporítható tudást. A Te
döntésed.
Éppen úgy az is ha „átmész a túlsó partra". Ahogy Te döntesz. Ahogy
akarod. Előbb-utóbb belátod, (hogy ha „BE"-lát benned) azt, hogy e világon
„minden a lyuk körül forog". Minden szinten, a ezt belátod — rájössz arra
is, hogy valahonnan valahová ,,belátni" csak egy lyukon át lehet.
Ajtón, ablakon. Díszesre faragott, felékesített, nagy műgonddal, sok-sok
munkával jelzett és kiemelt, feltűnő - pedig „céltalan” - Székely-kapun át.
Fájában-díszében a tudásunk jelképei. A Teljesség és az átalakulás
ritmusai. Vajon miért e sok erőfeszítés?
Ha megfigyelted, láthattad: népünk nem csinál díszt-dísznek. Felesleges.
Használati tárgyait, eszközeit díszíti és ékesíti a mindenség
megnyilvánulásainak jelképeivel. Miért olyan fontos mégis a kapu? (Hisz
sokszor még kerítés sincs mellette…) Gondolkozz egy picit. Miért kell
megjelölni a kaput? Talán már értitek, hogy a lyukat hangsúlyozták vele. A
„kapu” mivoltát.
Mit látsz még a székely kapun? Mit jelez még? Hisz ha csak a kapu, az
ajtós, akkor akár a ház ajtaját is kifaricskálhatták volna? Minek a hatalmas
kapu? Ha megnézed, akkor azt látod, hogy van egy nagy és van mellette
egy kis napú. Mit is mond Jézus?
„Széles az út, könnyű a járás mely a pokol kapujához vezet, sokan járnak
rajta. Keskeny azaz út, nehéz a járása amelyik a mennyekbe vezet,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
kevesen jutnak át rajta ". Nézd meg a székely embert: a kiskaput használja.
Hiszen a pokolba is kapun át lehet bejutni! A lyuk a „lehetőség'', hogy a
„túloldalra" lehessen jutni. Nézd csak meg a lyuk „erejét", ellenállhatatlan
„átváltoztató" „képességét" — fizikai szinten.
Nézd meg: ha egy lyuk lesz egy élő szervezeten, golyó vagy nyílhegy üti
át a testét, mi történik? A „lyuk" „átváltoztató ereje" abban a pillanatban
megnyilvánul. Az az élőlény elpusztul. „Elszáll belőle a lélek". „Átmegy" a
„másvilágra". Érted?
A fekete lyuk, a halálos seb, a pokol kapuja épp ugyanúgy „átváltoztat" —
csak éppen: az Életet halálra! Miért? Mert csak egy irányban járható. A
fekete lyukba csak „befelé" megy minden: nem jön vissza semmi. Ezért oly
fontos, ezért jelölték meg a Székely-kapuval azt, hogy kétféle „kapu "
létezik! Ezt jelzi a két szemed, két füled, két oldalad. Az egyirányúságot.
Csak „befelé" mehet rajtuk az „információ". Szemedbe bejut a fény — de a
szemed nem világít. Füledbe bejut a hang, de a füled nem ad hangot.
„Elnyelődnek", „megszűnnek", „átalakulnak" — teljesen mássá.
No és mit mutat a Székely-kapu, vagy a Lelked, a szíved „kulcsa"? Azt,
hogy az orrod is, a tüdőd is, a szíved is: ide-oda egyaránt járható! A levegő
ki-be áramlik. Cserélődik-változik, de mégis levegő marad. A vér is áramlik,
frissül a szív munkája által, de mégis vér marad.
A fizikai szinten éppen úgy „mássá" válik, „minőséget vált" az egy
irányban átváltoztató „lyuk" által, mint szellemszinten. Gondold csak végig:
az ehető, guszta és finom étel a szájad „lyukán" át csak „befele" megy.
(Normális esetben...) és „megváltozott minőségben " hagyja el testedet egy
másik „lyukon" át. Visszafelé — nem működik. A szemedbe jutó fény, a
füledbe jutó hang éppen így csak „befele" megy, de visszajönni nem tud.
Átváltozik s ezen „megváltozott minősége" az érzékelt-felfogott
információnak a szájadat elhagyó beszéd. Ami „visszafelé" nem működik.
Márpedig a levegő, a vér, a lélek ide-oda tud „áramolni", megváltozott, de
nem „átváltozott" minőségben.
A lélek is megváltozik ahogy fordít, de nem „átváltozik". A Székely-
kapun is ide-oda járnak, máskor, mások, más holmival, de nem változnak
„át". Az a keskeny ösvény ami a mennyek kapujához vezet ilyen. Mindkét
irányban járható! Ezért van „középen" az igazság. A szellemi és a fizikai sík
„csak" egy-egy fele. Az Egész, az Egység középen van.
Ha meghalsz — akkor „átváltoztál". Ha élni akarsz csak „meg"változni
kell! Jézus sem „átváltoztatni", hanem „meg"-váltani jött el közénk. Az az
ajtó, az a „lyuk" a helyes út, ahol nem csak Te válsz eggyé Istennel (ezt a
halál is tudja), hanem ahol a Teremtő is eggyé válhat Veled! Ahol az Ő
„fényét” áraszthatod magadból! Ahol Te, bár beleolvadsz a Mindenbe —
mégis megmaradsz és a Minden nyilvánul meg általad. Ezért oly fontos
jelölés a Székely-kapu. Figyelj csak oda rá.
Ha valamire nagyon figyelsz mit is mondasz? RÉSEN-vagy! A rés — egy
kicsi és keskeny (mint ama ösvény...) lyuk. És mit jelent még? Rés-én vagy!
Vagyis Te is rés vagy, és épp „illeszkedsz" a benned lévő résre. Tegyél
össze két lyukat: ugyanazt kapod! Nem változik vagy alakul át. Mégis
teljesen EGY-ek lesznek. Ha résen vagy, egyben Ré-szem is vagy. Nap-
szem. Világos látásmód, felfogás. Megértés — de hogyan? Hiszen a Nap
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
azt „látja", amit megvilágít. Amire sugarait ontja, önmagából. Jönnek a

fénysugarak ki a Napból, áradnak a világba. Jön a Fény a résen, és ha Ré-
szem vagy megérted, felismered, meglátod általuk a valóságot. A
megnyilvánult, a változó-átalakuló Ká „kinn" birodalmát, s mögötte, benne,
általa meglátod a megfoghatatlan és megnevezhetetlen megnyilvánító erőt.
Meg ennek lehetőségét, a „pici" Rést (ami Ré-s, azaz világ-os) és
Rész-e az Egésznek és „ő" általa, „Ő" belőle nyilvánul meg a Teremtés. Ha
„feléje nézel" Rést látsz, és a Mindenség Részét. Ha „felőle" nézel, kiáradó
Fényével egy irányba tekintesz a világra, akkor „szert" látsz. Rendet,
törvényt, szabályosságot.
„Kezdetben vala az Ige ". Nézd csak meg: szájad is lyuk, melyen át a
szavak, a „más dimenzióban élő gondolatok" az eddig meg nem nyilvánult
is nyilvánvalóvá válhat. Mégis, hol fakadnak? A hangszalagok résén. Ez a
pici rés teszi a levegőáramot — hanggá, gondolataid megnyilvánulásává.
Valóban? Hiszen azt, hogy milyenek a gondolataid — azt csak Te tudod.
A szó csupán jelkép. „Utal" a gondolataidra — de fényes-színes-
illatos-hangos „teljes" gondolataidhoz tulajdonképpen nem sok köze van.
Ilyen az egész Világegyetem.
Megnyilvánult „gondolata" a Teremtőnek. Pont annyi köze van a Valós
valósághoz, mint amennyire azonos a szó a gondolattal. Mégis: nincs szó
az „őt" létrehozó „erő" nélkül. Jelzi „alkotóját", „tartalmazza" a gondolatot.
Mint ahogy a megnyilvánult Világ sem lehetne Teremtője nélkül. Valóban
„benne van" a gondolat a szóban? Éppen így van benne a Teremtő a
megnyilvánult világban. Szavaiddal történhet bármi — a gondolatod
megmarad, és Te is megvagy. Épp így a megnyilvánult világgal (világban) is
történhet bármi, az amit „mond", a szer, a törvény megmarad, s a Teremtő
sem változik tőle, hiszen „Ő" a „lyuk" túloldalán van — éppúgy mint a
szavak esetében a gondolataid. S Te „itt" is vagy ahol a szavak szólnak —
meg „ott” is vagy, ahol a gondolataidat „tartod". Éppígy találod meg a
Teremtőt „itt" is, a megnyilvánult világban, meg „ott" is „ahonnan"
megnyilvánít.
Ezért megnevezhetetlen, megfoghatatlan. Ezért millió módon elérhető—
és ezért elérhetetlennek tűnő. „Kérjetek és adatik, zörgessetek és
megnyittatik". — Ugye ez is ismerős Jézus tanításaiból?
Mégis, mi nyílik meg? Az ajtó, az ablak, a kapu, a lyuk, a rés. TE VAGY
A KAPU! Benned van, általad van — s Te általa vagy. Vajon hol van
benned ez a „rés "? Bárhol — hisz a lyuk — sehol sincs. Nem valami, nem
is semmi. Az egyetlen „látható", „felfogható" — pedig „láthatatlan" és
„megfoghatatlan": hiszen tulajdonképpen maga a lyuk egy „filozófiai
fogalom". (Ezt a fogalmat csak az ember érzékeli. Az állatok számára csak
a kapu szele, határa létezik, a kapu a lyuk „fogalma" csak általad
felfogható.) Hol van? Mindenütt, mindig — és még sincs sehol...
Tebenned a „lyuk" lehetősége, Te vagy a kapu — s a kapu őre is. Csak le
kellene tudni „ülni", elcsitítani a gondolatokat, a vágyakat, félelmeket és
elvárásokat melyek „eltorlaszolják az ajtót", és csupán hagyni kellene a
Végtelen Élő Fényének áramát átrezdülni rajtad és sugározni életedből,
tetteidből — egész lényedből.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Pedig még mondjuk is, hogy milyen boldog az ember akkor, ha örül.
Azaz: őr-ül. Ami nem más mint „lürő" azaz LE-RÉ „fordítottja ". Neked, e
„kapu őrének" kellene csak „félreállni", „leülni", hogy Ré (a Nap) s a fény
elérjen és „lejöjjön" általad e világba. A szó „fordítottja", tudod, a szellemi
szint „minőségének" a fizikai szintű „változata". A Fény: energia és
információ, vagyis „etet" és „szer".
Ami „fizikai" szó, hisz a megnyilvánulását értékeled így. Fordítva, tehát
„szellem szintű cselekedetként": TE-TE RÉS. Avagy ITT-Rés. Ha
felfedezed, hogy „itt a rés", a kapu, az ajtó, a „forrás", ahonnan a szeretet
ered, csupán magadnak is „réssé", kapuvá, tárt ajtóvá kell válnod, hogy
beragyoghasson ezen Élő Fény az életedbe. Mint ahogy két rés, két lyuk
„fedésbe" kerül. Tökéletesen „eggyé" válva.
Bárhova mész, bármit teszel és gondolsz, ha a folyamat végére érsz
azt mondod, „ide lyukadtál ki". Legyen az barmi, bárhol. Végül mindig
„kilyukadsz" valahol. Bármikor bármiben „lyuk keletkezik", arra mindig azt
mondod kilyukad. KI-LYUK AD.
A lyuk mindig ad! Akár a „föld lyukad ki" — s forrásod lesz, akár a zoknid
lyukad ki, a „tartalmát" a lábad ujját „kiadja" magából, akárha a kocsid
kerékgumija „lyukad" ki: előtör a tartalma, a levegő — s leereszt. Mindenütt
találkozol a lyuk „adó" mivoltával.
Házad is börtönné válik, ha nincs rajta „rés", lyuk azaz kinyíló ajtó, ami
„kiadja a ház tartalmát", azaz amin át kijöhetsz belőle.
Éppen ilyen börtönfalak a „tudásból"és „vágyakból"a lelkedben épített
„elefántcsonttorony " is, melyen át kell jönnie a léleknek, ha „szabad"
szeretne lenni. Nincsen semmi soha „elzárva " az emberi lélek elől — csak
mi zárkózunk el tőle. Az Igazságtól, a Valóságtól. Saját gondolataink-
érzéseink „csapdájából" kell „csupán " kiszabadulni.
Ez a „börtönajtóhoz" a „kulcs" — a magyar nyelv! Csak azt kell
megkeresni: hol a zár, a „kulcslyuk". Hogyan találod meg? Egyszerűen,
meg kell keresni mi-hová illik, passzol. Mi hol hogyan működik — hisz ha
jó kulcsot teszel jó zárba, az ott „forog" és kinyitja a bezárt ajtót. Mehetsz.
Ilyen „kulcs" a magyar nyelv, a szóképek (szólások), a nyelvtani
szabályok, és a szójelentések. Ha odafigyelsz arra, hogy csodálatosan
árnyalt, gazdag szókincsű anyanyelvünkben mégis akad jó néhány olyan
szó, amelyik szó alatt nem csak egy, hanem több dolgot is értünk. (Csak
arra ügyelj, hogy nem mind „eredeti" magyar szó).
Ilyen régi „több jelentésű" szavunk jelzi azt, ahová „igyekszünk ", ami oly
szépnek és kívánatosnak tűnik. Az ég. A mennyek birodalmának, a szabad
madaraknak (a szellem jelképe...) az angyaloknak a „hona", gyönyörű
égszínkék, Napot „őrző", vagy csillagokkal hintett „magasság". Ugyanakkor
a lángoló tűz is ég. Vajon miért a szóazonosság? Figyeld csak meg.
Egyszer: hely, égbolt. Másszor: cselekvés — tűz lángolása, égés. Vagyis
azt üzeni: „ezt teszed — ide jutsz". Mi is az ami ég, lángolva? A tűz. Azon
kívül, hogy az egyik „elem", azaz „tiszta minőség" — mi jut még az eszedbe
róla ? Fényt és meleget áraszt. Úgy, hogy az ami árasztja „semmivé válik”.
Azaz: ha Te, a gondolataid „bot-orságaid”, „bot-ránkozásaid” semmivé
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
válni, szétbomlani, azaz „elégni” tudnának az épp elég (elegendő) ahhoz,

hogy Te tisztán égő „tűzzé” váljál.
MI a tűz? Egy „jelenség", az égés, és egy cselekvés, amikor egy he-
gyes tárggyal (tűvel) varrsz valamit, azaz „tűzöl". Mi a tű? Az ami lyukaszt.
Mi van a tű fokán? Lyuk, amibe a cérnát fűzöd. Ha modernül „gépesítve"
tűzőgéppel kapcsozol, akkor is ugyanezt teszed. Kilyukasztod az anyagot
és a lyukak által „eggyé" válnak, összekapcsolódnak. NEM más a két szó!
Ugyanazt jelzi: hová és hogyan, milyen cselekedetek által lehet eljutni. Az
égbe, a mennyekbe úgy lehet eljutni, ha „elégeted" a „botorságod" és ajtót
nyitsz önmagádban a Fénynek, hogy sugározhasson belőled. A benned
lévő „lyuk", kapu, ajtó, „eggyé" tesz a „mennyország kapujával",
összekapcsol az Égi Fénnyel.
Nézd csak meg, hogyan lett e földön a tűz? Pl. lecsapott a villám és
lángra gyújtotta a fát. Mit mondasz ha ezen „égi tűz" lecsap a földre? A
„neve" magyarul, népiesen „Isten nyila". A nyílvessző éppen úgy hegyes és
lyukaszt, mint a Tű. Mit mondasz, mikor lecsap az a fényjelenség?
Villámlik. Bizony: egy lyuk egy lik amiből „ered". Mit tesz a villám, mikor
lángra lobbantja a fát? Amúgy „tudományosan"? Akkora energiát ad, hogy
felszakítja a farostok sejtjeinek sejtfalát, a kémiai kötéseket feloldja és így
kiszabadul a „letárolt" energia, ami a láng fény- és hőhatását eredményezi.
Figyelj oda: ez a „lyuk" csak egy irányban járható — azaz a földi tűz
pusztít! Szétszed, elapróz, „átváltoztat"! KÁ-t, a halált ismerheted fel benne.
Ezért kell a „tűzés" folyamata „segítőül", mert két lyuk kell. A tűé és az ami
az anyagon lesz — ez jelzi, jelképezi a fizikai síkon azt, hogy a „kapcsolat"
oda-vissza irányú, az Élő Fény nem „át" hanem „meg" — változtat, és két
irányban járható a lyuk.
Éppen úgy, — mint a bezárt ajtó esetében. Kell hozzá a „kulcs" és az
hogy „hova" tedd a kulcsod és „mit csinálj" vele. Kulcsot a kulcslyukba
teszel, s ha a mozdulat a forgás is megvan, akkor feltárul az ajtó, a másik
lyuk, amin ki is mehetsz, és be is jöhetnek, hisz mindkét irányban járható.
(Az egyirányú lyuk olyan, mintha „kihajítottak volna az ablakon" — nem
tudsz visszamenni.) Az elégett fából nem lehet újra élő fát csinálni, hiába
viszed a hamut a napfényre — ugyanis az egyirányú lyuk (az égés)
mindent szétszedett a fában. Azt a képességét is, hogy a fény által fel tudja
magát építeni. Át-változott és nem csupán „meg”.
Mit jelent ez a szó? Véget, zárást: meg-csináltad, meg-mondtad, stb. –
tehát befejezted a folyamatot. Mintegy „pontot tettél” értelmű. Pontosan!
Érted? Amit mg-tettél, abban van a pont, ami a lyuk után van.
Mi van az előtt, hogy befejezted volna a cselekvéssort? Még csinálod!
Hogyan is csinálsz bármit? Ha beszélsz — a gondolataid „fonalára" fűzöd a
szavakat. (És aki hallgat az „kapaszkodik”, hogy „el ne veszítse a fonalat"
ami a szavakat „összetartja ". Azaz megpróbálja követni a
„gondolatmenetet". A „menet" pedig „sorban"haladó embereket jelöl... —
mint egy „nagy" fonál...) Ha csinálsz valamit, akkor egy „cselekedetsort"
végzel el. Ha meg-csináltad, akkor a „végére" értél. Nézd csak meg a tűt:
melyik vége a „vége"? A hegyes vége megy „elöl" és a lyukas vége a
cérnával a „vége". Tehát amikor „befejezted" akkor kerül a lyuk lyukra.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Mit jelent még a meg? Hát éppen ezt. Még: azaz új, több valami
„következik " —hisz ez a „következménye" ennek a „kétlyukas" folyamatnak.
Mit jelent még? A meg szóval jelöljük azt mikor valamit valamivel
összeadunk. Valamit valamivel EGGYÉ teszünk. 1 +2=3. Többet kapunk!
Egy „új" valamit ami azonban megőrzi a részeket is, melyekből
„összetevődött". Ez a kétirányú lyuk.
Nézd csak meg ilyen szemmel azt a sokszor emlegetett szót: szer.
Sokszor mondtam már mi mindent jelent, de ezt is jelenti: szor. Ami nem
„csupán "összeadást jelent, hanem szorzással „többszöröz" ha meg-
szorzol. Ha össze is adsz meg meg is szorzól valamit, oly sokkal „nagyobb"
számot kapsz... Ezt akár úgy is mondhatod „itt termett" azaz „teremtettél"
valamit — hiszen a „termés is " a kezdeti picike gyümölcs „sokszorosa ",
mégis „őrzi" azt; amiből lett. Így „működik" ha „fedésbe" kerül a két „lyuk"
(ha az ember „tűz") és kiárad belőle az Élő Fény, a szer-etet. És akkor
érzed, hogy hirtelen az ember mindent meg-szer-et. Azaz + és x és Te...
Látom már úgy érzitek lassan „lyukat beszélek a hasatokba "ennyi
„lyukkal". Igazatok van. Nézz csak oda a hasadra: ott a Lyuk. Látod? A
köldököd. Magzati létedben ezen a „köldökzsinóron" (gondolat-fonál!) át
jutottál fizikai léted és fejlődésed „szükségleteihez". Éltetett és táplált. Mikor
megszülettél és ez már nem „működik" — azóta a szájad és a „tápcsatorna"
az a „zsinór" ami a fizikai feltételeket „biztosítja". Amint észrevetted a
„köldökzsinór" éppúgy „bent" is megvan. Vagyis világosan mutatja, hogy
mindaz, ami eddig (magzatként) „kívül" volt, most „bent" van. Ebből az is
látszik, hogy a „magzatvíz " és a védő „magzatburok" is benned van. Az
Élet vizét (magzatvíz által „jelképezve") magadban kell megtalálnod, hiszen
az is Benned van.
Észrevetted a „lyukat"? Ha átmész egy régi vár vagy dóm „kapuján"
(gondold el) sokáig haladsz a „lyukban". Bizony, a „csatorna" a „folyosó" a
„köldökzsinór" is lyuk! Csak épp hosszú. A csakráid energiaörvénye is ilyen
„csatorna"azaz kapcsolat, hisz megvan a kettős iránya. Ki és be egyaránt
áramlik benne az energia.
Nézd meg a folyót, patakot. Az is mind egy „lyukból" jön elő — és
tulajdonképpen egy hosszú lyuk, félig a földben, félig a levegőben, vagy
amíg a föld alatt halad, teljesen a földben lévő „hosszú lyuk" azaz üreg,
vájat, csatorna, folyosó. (A folyosóval akkor is találkozol, ha meghallgatsz
egy olyan embert, aki átélt egy ún. „halál közeli" élményt. „Fényfolyosón" jut
át a „fénylényekhez" a túloldalra, és itt is jön vissza...)
A barlang micsoda? Egy lyuk a földben — csak nem „sík" mint az ajtó —
hanem TÉR-ben van. A szíved és a tüdőd egy-egy ilyen „üreg" azaz lyuk a
térben... És ami rajtuk „átáramlik" az megváltoztatja a minőségét. (Hisz két
fél tüdőd van és a szívednek is kétfelé van, amit a „szívsövény" választ el...)
Remélem érzitek mennyi „lyuk" van az életben... A fizikai szint: jelkép. A
folyamatok törvényszerűségeit jelzi nekünk. A folyamatét — ami ugyebár,
zajlik, áramlik, halad — hisz folyamatban van, azaz folyik. Ahogy a folyó is e
térbeli „hosszú lyuk". Érted már miért mondják folyton a „Sors folyóját"
amelyre a bölcs „ráfekszik" és viszi a víz, azaz eggyé vált a Sorsával, az
Élet áramával? Mindig „középen " azaz az „átmenetben" van az „igazság".
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Az egyik partról, ha átmész a másikra, azt látod, hogy mindig van egy
„másik" part. És a Folyó a „rés" elválaszt tőle. Ha azonban a víz közepén
vagy, akkor azt látod, hogy mind a két part a folyóhoz tartozik, hisz a folyó
mindkét partot egyaránt „eléri". Mint ahogy a lelked, a szíved, itt „középen "
mindkét „partot" (a szellemi és a fizikai síkot) „eléri”.
Tudod már hol az erőd? Itt. Hol az az „itt"? Az itt fizikai síkon jelzi azt a
„helyet" ahol épp vagy. Ahol az „itt és most" csodás erejű „pontját"
megtalálod, ami „mögött" (előtt) a „lyukat” keresheted. Fordítsd meg a fizikai
szintű szót „ellenkezőjére" azaz a szellem szintjére. TI lesz belőle. Érted,
miért mondják, hogy „szellemben nincs éntudat"? Sorold csak fel magyarul:
én-te ő, mi-ti-ők. Mit látsz? Én s velem sokan, mi. Ő — a külső, a másik s
ővele sokan, ők. Mind a két „oldalon " ott az „én". Az egyikben mint
„jelenlévő" a másikban mint „hiányzó". MI van közepén ? TE és TI.
Az amivel a „ten" szóval jelezve „eggyé válhatsz". Itt a „ ti" a „ ten " a
„te " az „átmenet" és ennek a „helye ". Szer-et-et. TE-TE rész. A TE ré-
szesül ebből, a TI azaz az „átmenet" ami a két „oldalt összeköti”. Mindenütt
megtalálod az „átmenetet" a közép a „fordulat" kulcsszerepét. Vagyis az
„ajtót" ami által átjutsz az egyik feléről a másikra. Az én „belső" és az ő
„külső" világát a „te" köti össze. Az ajtór a folyó, az út pedig összeköt, ide-
oda járhatsz rajta, de azáltal, hogy átmész az ajtón vagy jársz az úton,
maga az ajtó vagy az út nem változik.
Jézus azt mondja: „Én vagyok az út, az Igazság és az Élet. Senki nem
juthat az Atyához, csak énáltalam". Az út „átvezet", „összeköt" innen-oda
járható, bár önmaga nem változik. Jézus a „kapu ". Ő maga az „ajtó", amin
át be lehet jutni.Ő „nyitotta meg" az utat, az „ajtót" számunkra azzal, hogy Ő
maga vált „ajtóvá". Tehát „itt" a „ti" a két „te" azaz az „et-et" ami rend szerint
való, a „szer" az erőd, szer-et-et. A szeretet a „kapu " ami „ által" el lehet
jutni egy „meg"-változott minőségű életbe. Tehát ITT az erőd. A szer-et-et-
ben.
Nem igazán látom, hogy értenétek a „ti" szerepét. Nézzük máshonnan.
Nézzük a zenét. Hol a muzsika mielőtt megszólal? Hová lesz, ha elhallgat?
MI a zene? A hangok? A ritmus? A harmónia? Igen, mindez kell hozzá —
együtt, és mégis, a zene több mint ezek. Nemigen tudnád megnevezni a
„muzsika" hatásának, szép és kellemes mivoltának lényegét. Épp olyan
mint a Tao, vagy a „kifejezhetetlen" ZEN. Mert ez a Zen lényege is. Olyan
mint a zene — ezért Zen e tan neve...
Milyen a magyar zene? Hát pl. pentaton. („öt hangzást" jelent) „véletlenül"
az 5. csakra az átváltozás, a „hangot adó lyuk" a torokcsakra. Hogyan is
nevezi a magyar a hangokat? Emlékszel? Dó-re-mi-fá-szó-lá-ti. Épp hét
hang, s „kezdődik elölről" csak épp egy „oktávval" feljebb.
Miért „oktáv" az oktáv? OK-táv. Azaz az „okok" közötti távolság. A 8.
helyen, (a 8 a végtelen „jelzőszáma") a „ti" után egy újabb „kör" egy újabb
„megnyilvánulás", KA az OK újabb „távlata" következik. Egy „távban", egy
megnyilvánulási formában 7 „lépés" van. Van egy „ok "és okozatok során át
a „ti"-ig jut el. Azután vagy újra kezdődik elölről, a következő „oktáv", vagy a
7. lépésben a „ti" ereje által valami egészen más folyamat „folytatódik". A 7.
csakra, a „korona" s a benne lévő „gyöngy" a „térbeli lyuk" ami által, amin át
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
ki-árad a KI. Ká — az ok, a megnyilvánuló. Ha innen nézel, Ká az „okozó"

helyéről (s még nem vagy egy a réssel) akkor „okság" szerint gondolkozol.
A folyamatosan „ki"-áradó „dolgokat" egymásutániságban érzékeled.
Lineáris, vonalszerű gondolkozásmóddal, tér és idő „vonalában " fogod fel
és nyomozod az ok okát egymás után. Ezt a fajta gondolkozásmódot hívják
„logikus”-nak. Ok-okozat-következmény. S a logikusan gondolkozók azt
állítják (s igazuk is van), hogy Isten, s a Teremtés nem logikus. A logikával
megtalálod az élet tényeit. A „hangokat" a zenéhen, a „szavakat" a
beszédben, az „elemeket" a fizikai testekben. Ám a „harmóniát"a
„rendszert", a „gondolatmenetet", az elemeket életté szervező „rendet" nem
a logikával lehet megtalálni, hanem a „jelképes" azaz „analóg"
gondolkozásmóddal. Ez mutatja meg a dolgok „mintázatát". De tudd: Te
mind a kettőt (a logikust és az analógot) egyaránt tudod s általuk még egy
harmadikat is — pusztán azáltal, hogy magyarul gondolkozol._A magyar
képi nyelv — hát képzeld el hisz képes vagy rá, a nyelv képei és a képzelet
ahogy a szavakat képpé alakítod segít a „mintát" meqlátni, azaz a „jel-
képet”.
Figyeld az analóg szót. Képzeld el MIT csinál? Analóg: A-n a lóg. Fogj
képzeletben egy A betűt, köss rá egy cérnadarabot, a másik végére egy
másik „a " betűt bogozz és emeld fel. Mit látsz? „A"-n (A betűn) „a" (a másik
„a " betű) lóg (függ a cérnán). Ezért kérded mindig: mitől függ? Attól amin
lóg! Mert a lóg az A betűn. Az azonos dolgok azok amik
összekapcsolódnak, amik egymástól függenek (mint ahogy az ajtó nagy
nyílása a kicsi kulcslyuktól függ — nélküle nem nyílik). Itt a „kulcs" (azaz a
kulcslyuk) a cérna. Az, ami összetart, összekapcsol, ide-oda közvetít.
Csatorna? Energiaáram? Folyó? Köldökzsinór? Élet fonál? Nevezd ahogy
akarod, akár ÚT-nak is mondhatod, vagy bárminek csak érezzed az
összefüggést.
Sikerült elkapni a gondolat fonalát? Vagy netán „elfogyott a cérnád"?
Méghogy az „analóg" szó nem magyar! Hogyne lenne — hisz érthető
magyarul elképzelve szó szerint. E képi nyelven ha „magasabb"
összefüggést (cérna!) akarsz kifejezni „képletesen" beszélsz, „jelképesen "
fejezed ki magad.
És mindenki meg is érti aki el tudja képzelni. Ezért lesz számukra
világos és érthetőmig a másiknak „képtelenség" — hisz kép-zelet és a nyelv
kép-ei nélkül tényleg kép-nélkül maradt, persze hogy kép-telen-ségnek
tartja.
Ha látod az össze-függést, akkor képes vagy a megértésre, van
„cérnád" jól „kapcsolsz" (van mivel). Ha látod mi mitől függ, akkor meglátod
a látszólag idegen dolgok közt az össze-köttetést. (Megvan a cérna.) Ha ezt
látod, akkor ki tudod bogozni az „összekuszálódott" szálakat! Ez az
igazi „oknyomozás ".
Ha látod amit mondok, akkor nézzük tovább. Mi is akkor a logikus
gondolkozásmód? Lógó-kuss. Úgy is mondhatnám lógó — KÁ-s. Vagyis
„elhallgattatja" az össze-függést, eltünteti a „cérnát", a kapcsolatot, mert
„KÁ-s" azaz a megnyilvánulásokat látja csak, az „a " betűt. Egymástól
független (cérna nélküli) dolgokat, tényeket rak egymás mellé. Ez a
„ráció", ami „racionális" ami „szétszed" ami „elemez". Tisztán csak az „a"
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
betűt látja. Egymás „mellé" teszi a tényeket és az okokat. Vonalszerűén,

vízszintesen gondolkodik. Pedig minden össze-függ. Amit függesztesz,
lógasztasz azt ha megnézed láthatod hogy úgy teszed, hogy van valami
fent, ami-től függ, lóg, van valami amin lóg (cérna) és van lent ami lóg,
függ a „cérna " végén. A kapcsolat (a cérna) tartja össze, de függő-le-ges
irányú a kapcsolat, a „kölcsönhatás". A függőleges szóból pedig azt is
tudod, hogy a „függés" le jön, lefele „lóg" és ezért kell fel-fedezni azt, hogy
„mitől" (mire bogozva) függ. Azt látod meg, hogy hol a cérna másik „felső"
vége.
Tehát az „A-n a lóg" gondolkozás függőleges, hasonlóság-elvű
gondolkozásmód. (Mivel A-n a lóg és nem „b" vagy „c" — hisz a
szellemszintű törvények „azonossági" törvények). Ha látod a „cérnát” azaz
megtaláltad a „hasonlóság" elve alapján az össze-függést, akkor ki tudod
bogozni a rendszert, a „tények" egymás mellé rakása által „össze-
kuszálódott" szálakat.
Hogy ez a „kibogozni-tudás" mennyire fontos, azt egy „történelmi
anekdota " is mutatja. Gordiusz mester, egy ókori bölcs egy „csomót"
készített mondván: a Világ ura lesz, aki kibogozza a csomót. Ezt a bizonyos
„Gordiuszi csomót" Nagy (?) Sándor azzal „oldotta meg", hogy átvágta!
Megoldotta? Végül is a két végét szét lehetett húzni, de nem maradtak
meg az össze-függések, hanem a „tények" elszakadtak egymástól.
Függetlenítette okét. Győzött és az akkor ismert fizikai világ ura lett — hisz
fizikai szintű gondolkodását „demonstrálta" a tettével. Azóta is így
cselekednek a „fizikai világ” urai, gondolkodói. Ha valami „probléma" van,
csak elkezdik „elemezni" a kölcsönhatások és összefüggések nélküli ténye-
ket sorakoztatni egymás mellé — és máris eltűnt a probléma,
észrevehetetlenné tették a „cérnát" és úgy tűnik mintha megoldották volna a
„gordiuszi csomót". (Persze, a világ valós összefüggéseit felismerni és
„szálanként végigkövetni" nehezebb és hosszadalmasabb — viszont az
egyedül célravezető, ha a „kezdetet" az „eredetet" keresi valaki.
Ez az „elvágás " kettészakítás azóta is mélyen ül az emberi gon-
dolkozásmódban. Ezért a rést, a folyót úgy érzékelik mint akadályt ami
elválaszt a „másik parttól". Pedig az mindegy, hogy melyik felén állsz a
„túloldal" mindig a „túlsó felén " marad. De csak lépj a folyóba. Tegyél Te a
folyó. Mind a két part egyszerre a Tiéd, mint ahogy a Tied a tested két
oldala, a két kezed, két lábad két szemed stb. A folyó a lényeg, nem egyik
vagy másik partja. TE vagy a lényeg nem egyik vagy másik „feled", hisz Te
„középen" ahol mind a két „fél" eggyé válik ott vagy „egész". Ott vagy TE. A
rés, a lyuk, a „kapcsolat" a „cérna" a lényeg. A két végén a cérnának a két
„a" betű egyformán a cérnától függ. Légy Te a „cérna", az „összetartó
erő", a „folyó" az „út". Mindez Tőled függ. És általad (hisz tőled „ered" és a
„folyó" is Te vagy) és Te is Te vagy — vagyis a „következmény ". Ami Tőled
függ az rajtad áll. Látod?
A „lefelé" irány „eredete" is Te vagy és a „felfelé" irány (rajtad áll)
„eredete" is Te vagy. Mert a „cérna" is Te vagy. Ez az a bizonyos „harmadik"
gondolkozásmód. Látod a „cérnát látod, hogy „hol ered", „mitől függ" és
látod a tényeket, a „következményeket" is. A vízszintes és a függőleges
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
irány egyszerre van meg benned. Kérlek, hogy lásd a lényeget képzeletben
húzd meg e vonalakat .kapsz egy szép „+” (meg) jelet. Látod a harmadikat?
A két vonal által kijelölt pontot? A közepet?
Ha csak logikusan gondolkoznál, csak a vízszintesed lenne — a
végtelenségig. Tények sorozata. Ha csak a függőlegeset látod és aszerint
gondolkozol, akkor „csak " az összefüggéseket látod, sorolhatod őket
szintén a végtelenségig. De ha egyszerre látod mind a kettőt, akkor
megvan a közeped a pont, ami „pontosan" kijelöli a „világ közepét" azt,
hogy hol keresd azt, ami „előtte van. . A „rést". Ami részed. Érted? Az
egységet látod. A 7 hang, a 7 csakra, a 7 szín egységét: a fehér fényt, a
Teljes embert. Figyeled a „heteseket"? Figyeld ezt a magyar népet.
„Hétszentséges" fajta, 7 vezérrel, 7 törzzsel, meséiben 7 fejű sárkánnyal.
Nézi a 7 bolygót az égen éjjel, és a 7 színű szivárványt nappal. Dalolja a 7
hangú dallamsort, és teszi amit egész 7-en. (Ne gyere azzal, hogy az
Ószövetségben leírt teremtés sor miatt van 7 nap a héten...) Hetedhét
országon járva is ezt látod.
Hogy azt is lásd miért le-7-séges ez így, rakd össze ezeket magyarul.
Ha kell, akár írd le magadnak, hogy lásd. Csinálhatsz akár „táblázatot" is.
Egyszerre mindkét gondolkozásmód szerint írd össze. Logikusan — azaz
sorban, és analóg módon, azaz függőlegesen egymás alá.
Ha van képzelőerőd, elég, ha elképzeled „lelki szemeiddel". Lényeg
az, hogy „átláthatóvá" váljon számodra. Ami „átlátható" vagy „áttekinthető"
azon „meg lehet szemlélni" az „Á" betűt. Vagyis meglátod az analóg
összefüggést.
Nézzük sorba. Vannak ugye a számok. 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 és az e
számokkal jelölt csakrák: gyökér, kara, nap-fonat, szív, torok, 3. szem, és
korona. Most „írd fel" gondolatban a megfelelő számmal illetve csakrával
jelzett „oszlopba" a színeit is. 1. gyökér: vörös azaz rőt színű. A „leg-
lassabb" rezgésű fényszín, ami már a „hő"-rezgéshez, a meleghez közelít.
„Infravörös" azaz „vörös alatti" a lefele következő hullámhossz, amit az
emberi szem már nem „fénynek" érzékel. A 2. hara csakra színe a
„narancssárga". Mit gondoltok, hogyan nevezték e színt addig, míg nem
ismerték a „narancs" nevű gyümölcsöt? Okkernek. „Mustársárga" színű,
csak manapság hasonlítjuk a „narancshoz". A 3. napfonat csakra színe a
sárga. Az az igazi, tiszta „napsárga", vagy „aranysárga". Mármint a „tiszta”
csakraminőségben. A 4. szívcsakra színe a zöld. Mint az életé, a friss
tavaszi leveleké, füveké. Ami oly megnyugtatóan hat rád ha nézed üde
zöldjüket. Az életet jelenti, a szerves életet. A növények rendelkeznek azzal
a „képességgel", mint tudjuk, hogy a napfény erejét az ásványi anyagokba
„lekötve" szerves anyagokat építsenek fel, és „energiát tároljanak". Érzed a
szívcsakra fordulóját? Napfényből, fényenergiából szerves élet és szerves
anyagok kémiai kötéseibe „lefordított" energia. „Szellemszintről" a
„fizikaiba". Az 5. torokcsakra színe a kék Az az igazi tiszta, ragyogó
égszínkék. A „levegő" színe melyen át a napsugár „közlekedik". A hangokat
is szállító levegőé. Itt veszed Te is magadhoz a levegőt, s itt bocsátod ki a
hangokat. A változás „helye".
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Mit gondoltok, miért van az, hogy a Lélekszinten a szívcsakrát is folyton

„fordítónak" látjuk, és a torokcsakra is az? Mert kétféle fordulat van. Fent-
lent irányú, szellemiből-fizikaiba, amit a szívcsakra „fordít", és a ki-be
irányú, a benti „részed", „veled egy" állapotából a kinti, a „nem részed" a
„tőled különvált" állapotába. Úgy is nézheted, mint a sejtfalat. A
„torokcsakra" a lehetőség, azaz amikor a „cukormolekula" a sejtfalhoz
hozzáér. Ha van „inzulin "ami „ajtót nyisson ", akkor a cukor bejut a sejtbe.
Ez a funkció az, amit a torokcsakra jelez. „Bejuttatja"azt ami szükséges, és
ugyanakkor „kijöhet" az ami ebből lesz, vagy ami nem szükséges. Vagyis az
átfordulás, az átmenet első „fázisa", „szakasza" az amit a torokcsakra
„képvisel". Mint a falevelekre záporozó napsugár. Hozzáér a levélhez és
jelen van, mint „lehetőség". A szívcsakra „fordítója" pedig a „második"
lépés. Amikor a bejutott cukormolekula „hasznosul". Amikor a sejt „csinál
vele valamit". Amikor a fénysugár a levelekben az ásványi anyagokkal
összekapcsolódik, és szerves anyaggá válik. Érzed? A torokcsakra
fordulóján „bejut", a szívósakra „értelmezi, feldolgozza " és így válhat a
napfonatcsakra „erejévé". Ezt jelzi a szívósakra zöld színe is. Ott
„keveredik" össze, ott válik „eggyé" a sárga (az ásványi anyagok) és a
kék (a napfény, a levegő) az élő, működő szerves zöld életté. Így aztán
mind a két csakrára, a szívre és a torokra (ahol a „kifelé" irány is megvan)
egyaránt igaz a „fordító" minőség. Csak épp „mást" és „másképp" fordít, de
egymást „kiegészítő" módon. Ezért van mindkét „fő" szerved a tüdő és a
szív is a lélek szintjén. Ezért nem igazán lehet eldönteni a „legfőbb" szervet
(vagy a legfőbb halálokot, hisz egyaránt végzetes, ha pár percre megszűnik
bármelyik szerv folyamatos „munkája" — akár a szíved áll le, akár
lélegzethez nem jutsz, egyaránt halálos...)
Ha úgy veszed mint a „lyukat", mint a „kaput, vagy mint „folyót" (akár,
mint „csövet"), akkor a torokcsakra az „egyik fele", a szívcsakra pedig a
„másik", de ne felejtsd el hozzátenni azt sem, hogy tulajdonképpen két
különböző (minőségben is más) „fordítóról" van szó. Talán a leginkább az
ajtó és a kulcslyuk kölcsönös, egymást feltételező-kiegészítő, egymás által
működő de másként működő „képe" jelzi, azaz „jelképezi" legjobban e két
csakra, e két „fordító" különböző és mégis hasonló működését.
Nos, nézzük tovább. A 6. csakra, a 3. szem színe a viola, vagyis a
„mélykék", a „sötétkék". Ez maga a levegő a napfény átvilágító fénye nélkül.
Ez így nem is igazán pontos. Inkább úgy mondanám: a napfény „haladási
útvonala". Mint a föld alatti pataké, melyet csak akkor látsz meg mikor a
forrásban „felfakad" (torokcsakra kékje), s mindaddig „láthatatlanul halad" a
föld mélyében, pedig minden víz ott halad, mielőtt felszínre nem bukkanna,
ilyen a 3. szem „mély" kékje. Minden fény benne „halad". „Mindent” lát
éppen ezért, hisz a „minden fény" forrását, a Napot tartalmazza. De éppígy
ha belegondolsz nem a Napot látod, csak a hozzád elérő sugarait. A 3.
szem csakrát veheted a „Nap"-nak, a torokcsakrát pedig a „hozzád elérő
fénysugárnak”. El tudtad képzelni? Ha úgy nézed, hogy a torokcsakra
„fordítja" a levegőt ki-be, akkor a 3. Szem maga az összes levegő. Ha nem
lenne, nem tudna mit „fordítani" a torokcsakra, de hiába van körülötted
bármennyi levegő, ha a torokcsakra nem működik és nem „veszi be" a
levegőt — elpusztulsz. És ez a „gyakoribb". A földet ölelő légóceán nem
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
szűnik meg létezni — csak az ember nem jut hozzá, a torokcsakrát ezért
„fontosabbnak" érezzük. A konkrét egyéni életre nézve tényleg így is tűnik.
Az „utolsó", bár tulajdonképpen az első a 7. csakra a korona, amit
mondanak lilának is és fehérnek is. A lila is jó, hisz ki is mondod, hogy
amikor a „leghalványabb sejtésed" sincs valamiről, akkor „halványlila
gőzöd" sincs róla. Azaz az információ még nagyon messze van tőled, nem
ért el hozzád, ezért még „sejtés"szinten sem tudod megragadni. Az
„ultraibolya " színe ez a „lila "ami nagyon-nagyon világos, azaz szinte
érzékelhetetlenül „magas rezgésszámú", mégis a legnagyobb „energiájú"
fénysugár. A fehér szín éppen így „helyes", hiszen a fehér fény a színek
összessége, ami a prizmán át „spektrumokra " avagy „fázisokra " bomlik.
Tulajdonképpen a teljességet jelölik vele. A fény minden színárnyalata
benne van. Egységben és ezért más színnek tűnik. (Ne keverd össze a
„fényszíneket" a fizikai „festékek" színével. Ha a fizikai festékeket nézed —
ez a fizikai világnak a szellemihez képest fordított működésének van
alávetve — és éppen fordítva vannak a színei. Ha a festék fehéret nézed,
az a színek hiánya, éppen úgy mint a sötétség ami a fény hiánya. Ha
minden festékszínt összekeversz, akkor valami nagyon sötét barnát kapsz
(ami nincs a fény színek skáláján). Ezt nevezheted „feketének" is, de
tulajdonképp a fekete színnel fehér fény van analógban (és a nagyon
halvány világos lilával a „sötétbarna") és a sötétséggel pedig a fehér szín.
Figyelj oda a színekre, hogy a csakráknál mindig a fény színeiről
beszélünk, míg a földön láthatóak az „anyag" színei és épp „fordítva "
viselkednek és jeleznek!)
Nos, ha sikerült elképzelned a számok-csakrák-színek „egymás
feletti" „táblázatát", akkor írjuk hozzá mindehhez a „szinteket" a „sávokat" a
„testeket", amit a csakrák, a színük és a számozottságuk jelez. Az 1. gyökér
csakrához az éter (magyarul életerő-energia) „test" (sáv, szint) tartozik. A
„leglassúbb" energiatestünk, ami a többi csakra és „test "által idáig eljutott
energiát a sejteknek fel foghatóra „lassítja" le, tiszta „életerőt" és „energiát"
adva ezáltal nekik. Itt válik „láthatatlanná" éppen úgy, minta napsugár a
levélbelsejében. Itt változik, „fordul át" a „fény testek" fénylő
energiaminősége a fizikai test erejévé.
A 2. a hara csakrája az „asztráltestet" azaz magyarul az
„érzelemtestet" jelzi, avagy „kapcsolja", avagy „köti be". Itt kavarog minden,
ami érzés-érzelem. A félelem, a vágy, a „szeretem-nem szeretem" vagy a
„szeretném" és persze az is ami szép és jó és az életet szolgáló érzés csak
létezik. Ez a „test" tartalmazza az energiatestet, ezért ugye csak olyan és
annyi energiát kaphat a testi sejt, amennyit ezen érzelemtest „átenged".
Ezért van az, hogy amikor érzelmileg „padlón vagy" akkor szinte „jártányi
erőd" is alig van, míg ha érzelmileg „fel vagy dobva" akkor „buzog benned a
tetterő".
A 3. csakra a napfonat, melyhez mentáltest azaz magyarul a gondolattest
tartozik. Gondolataid „mélyén" ott rejtőznek az érzéseid-érzelmeid. Ezért,
ha ettől „távol tartod magad" gondolkodhatsz „hűvös" logikával, avagy
„hideg ésszel", de a cselekvés erejéhez csak az érzéseiden „átszűrődve"
juthatsz el.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
A 4. szívcsakránál a „keveredés helyéhez" értünk el. Amit eddig

megbeszéltünk, alapjában ismerős volt, de úgy gondolom nem árt még
egyszer „átvenni" most, hogy az összefüggések és kölcsönhatások
„meglátásával" tejesebb képet alkottatok az egész rendszerről. Már talán
arra is rájöttetek, miért a szív csakránál van az elnevezések, minőségi
tartalmak keverésének „kezdete". A „fordító" minősége miatt — mivelhogy a
„fordítást" a torok is „csinálja". A szívhez az ún. „kauzál" azaz „burok" „test"
tartozik. Az amit „kauzálburoknak "szoktak mondani, pedig, — már
mondtam, — hogy ez hülyeség, hisz burok-burkot jelent. Mégis van némi
igazsága, hisz a burok egyben „határt" is jelent. Mivel itt „fordulnak" a
minőségek, tényleg ez a lenti és fenti minőségek „határa", hisz itt változik
egyik a másikába. Ezért helyes a „kapcsolattest" magyar elnevezése, hisz
„összekapcsolja" a lenti és a fenti „világokat", minőségeket. De „barlang"-
nak is nevezik, ami szintén igaz, hisz „bemegy" valami és „kijön"
másvalami, a megváltozott minőség.
Az 5. a torokcsakra szokott a „lélek" a „fény" a „Logosz" lenni. A
„hangtest". Mindegyik egyformán igaz rá, hisz a „cső" másik feleként,
„fordítóként" a fény t-hanggá „fordítja ", a „kintet-benté" stb. A Lélek „fordító"
működése éppúgy hozzá is tartozik, mint a Lélek közepének tartott szívhez.
Az; ajtó és a kulcslyuk a legjobb e két test, két „csakraminőség"
működésének megértéséhez.
A 3. szemnél már „teljes a káosz". A magam részéről a 6.
csakraminőséget szoktam „szellemnek" „Istennek" nevezni, és mindaz ami
„3. szemes" látással látható, az mindaz ami van (volt-lesz) a teremtett
világban azaz világok-ban.
A 7 . a k orona a legmegfoghatatlanabb, hisz az maga a „forrás", a korona
gyöngye az ami a „kezdetet" az „eredetet" jelképezi. Az a „test" ami ehhez
tartozik, a „mindenséggel" mérhető csak. Nos, a gyors „ismétlés" után
„bővítsük" amit tudunk, és egyben talán az analógia „cérnáját" is
meglátjátok és a jelentőségét is felismeritek.
Tegyük hozzá a képzeletbeli táblázatunkhoz a hangokat. 1. csakra, a
gyökér a DÓ. Hiszen a hangok „szellemi üzenetet" hordozva a fizikai
szinten „fordítva" értelmezendők. Mi is akkor a dó? Az ód azaz az ad
hangja. Látod? A gyökércsakrán hagyja el tested az energia „maradéka" (a
hozzá tartozó testtájékon hagy el a „maradék" fizikai anyag) az 1.
csakrához tartozó energiatest „adja"az életedhez szükséges energiát.
Minden „szintjén" a táblázatodnak ugyanezt az egy rövidke szóban
kimondható cselekvési „minőséget" találod AD. (Azt is tudod már akkor,
hogy a rólad „leszakadt", téged „elhagyó" energiákat miért nevezik „od"
energiának...)
A 2. csakra, a hara lesz a RÉ hang. Jé: a mi „ha" ra az „ré". Persze, hogy
itt „ÉR" (azaz ezen halad keresztül, de már csak oly „csekély "
mennyiségben az energia, mint a vérerek mielőtt a sejthez érnek) és
persze, hogy itt az ÉR-zések „helye" itt ÉR-zed meg ami el-ÉR hozzád, s
ezáltal érhet az étertestbe, hogy az erő életté váljon. (Ami azért „éter" mert
itt-ér, az ER-ből kapott ER-ő, itt ér a testi sejtekbe). Mivel a Ré a Nap
„neve" ezért az is világos, hogy miért van az ér-zéseknek oly hatalmas
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
ereje... No és az is, hogy az érzés szinten nincs „világos" gondolat. Az

ösztönök „vakok" amit az ember, ha rájuk hallgat szintén „vakon" követ, hisz
a Ré a Nap, a világosság itt „megfordul" ér-nek, „homályos érzés"-nek,
„sejtésnek". Az érzésvilág mélye ezért oly félelmetes és „sötét" érzelmek
„helye" (is lehet).
A 3. csakra napfonatának „mentálteste"azaz a gondolatok „helye" már
„világos". Hiszen a MI hang tartozik hozzá. Ml-ez, Mi-ért vagy Ml-képp
működik, Ml-t csinál Mi-kor és Ml-nek. A kíváncsian kérdezősködő tudat Ml-
ndig e „Mi" hangot kallatja és használja. Az a-mi-t lát: fizikai sík.
Felismerései is erre vonatkoznak. Mi Ml-ndent tud ez által felfedezni! Jó
lenne azt is észrevenni, hogy a „mi" a magyarban a többesszám első
személye. Azaz minden amit a tudat a gondolattest szintjén meglát —
abban ő is benne van. Ezért mondják, hogy a világ a „tükörképed", „téged
tükröz", hisz a mentálsíkú gondolatok mindig meglátják a világban
önmagukat is. Na és azt is, hogy „vagyunk mi" és „vannak ők". Itt még
„kettős" látása van az emberi gondolatoknak. Különváltnak érzékeli a
Valóságot önmagától. Soknak. Mi-ndennek. Mind-Én-nek. És persze amint
sikerül a „világos" gondolataival felismerni, rámutat: IM. Mivelhogy a szellem
szintű hangot a fizikai síkra fordítva, fordítva kell nézni. IM a világ MI
mindent tartogat még a-MI-t meg lehet ismerni. Ha megvan, rámutat IM, a
„tényekre" a „tételekre" a tudat ezer kis részleteire. A sok-sok
„gondolattestre". Hiszen minden gondolat „testet" épít és „épp itt" a mentál
„síkon" „tartózkodnak " mind.
Nos. Elérkeztünk a 4. Szívcsakra hangjához a „FÁ" hanghoz. Ami — jé
— a Fa növénnyel azonos szavunk. Éppen úgy zöld is e csakra színe, mint
a lombozaté, a fáé (fűé). A növény „tudja" azt a „csodát", hogy a fényt és az
ásványi sókat életté „keverje " azaz rakja össze. Épp ezt csinálja a
szívcsakra is. Az „Életfa " a szívedben van. Az a bizonyos „égig érő" amit
minden népnél megtalálsz mondák, legendák, mesék, azaz az
elképzeléseik „képei"-nek „világában ". Mivel ez „maga a fordító" ezért e
szót nem kell megfordítani. Épp így „FÁ"-nak érthető — magyarul. (Nincs
olyan szó, hogy „af".) Azt is megmutatja azonban e szó, hogy a magyar
gondolkozásmód szerint mi is az a „hely " ahol az „új élet" születik. A fa
ugyanis a „FI" szónak felel meg. Mi az a „FI"? A FIÚ! Amikor egy új élőlény
születik (állatka), akkor a szülője „meg-fi-al". Akkor is, ha nőneműek a
kölykei. A magyar anya nyugodtan mondja leánygyermekére is azt, hogy
„fia". Hiszen ez a szó a „gyermekemmel" azonos jelentésű. Íme a szív a „fi"-
atal-ság forrása. Hisz a „fi"-itt-él. És ez a „fiatal" szó tulajdonképpen. A fi
szó használatát ha megfigyeled, mindig fiatal, „gyermekkorú" emberre (vagy
bármilyen élőlényre) alkalmazzuk. (A fának is van „fia" a magonc.)
Tulajdonképpen a szív a „magot" jelenti, hiszen a „fa legfiatalabbika" a mag,
a csíra. Ha a szívedre figyelsz akkor „magadra" azaz a „ma-god"-ra figyelsz.
Magadba (magodba) szállsz és ön-magad-ra találsz. Önnön magodra. Arra,
amiből az „életfa" kinőhet. A Te életed „fája". Ezért fa ami kinő — hiszen a
„fá" hang szépen megmutatja mit is keress. Érzed az „analóg" cérnáját? Az
össze-függéseket?
Nézzük tovább. Az 5. torokcsakrákoz a SZÓ hang kerül. Még szép.
Hiszen itt „szólalsz meg". Itt „születik" a szó. Ez már szellemszint, tékát,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
mint ahogy látod is, nem kell megfordítani — épp így „szól" neked. Itt a
„hangtest" a Fény szintje. A Fény is „szól", csak értsd meg a „szavát" amit a
színek üzennek. A nyelved az Ízeket érzi, a szavaid ízesek, a szó az „só" is,
mely a táplálékodat teszi ízletessé, eketővé. No és „konzervál" is. Azaz
„megtart"-ja az állapotot. Mint ahogy a szó — a „konzervált"azaz
„rögzített"gondolat. Szellemi „üzenet". Ami Téged „életben megtart". Ami
„rögzíti" az élő állapotod. (Legalábbis erre ad lehetőséget — mint ahogy a
lélegzetvétel is). A lélek az ami „fordít" ami a szavakat „kimondja" ami a
belső „gondolati" szintről „külső" „fizikai" szintre átfordítja, — a Fény
„üzenetét" (vagyis mindazt ami „világos", amire „Rá-láttál") hanggá —
fizikailag értelmezhetővé „fordítja " le. A „fényimpulzus " —
„szívdobbanássá" válik általa. A szívdobbanást és a hangot már „érti" a
fizikai szint is. így láthatod meg a „cső" két végét. Ha fizikai szintről
„visszanézel" a Fény, a torokcsakra „szintjére" akkor a „szó-só" fordítottját
látod. Az pedig „ós" azaz „ős " azaz „is", „és" lesz. Fizikai szintről nézve azt
látod hogy az „ősöd" „akiből" származol: a FÉNY. Tehát nem csupán „élő-
lény" vagy, ha-nem inkább „élő-fény”. Ő — azaz a Fény és ten is magad:
ős-ten, Isten. Általa látod ezt is azt is no meg önmagadat. És ezért látod
azt is, hogy „először vala az Ige". A szó. A Fény szava.
De nézd csak tovább: a 3. szem csokránál a LÁ hangot találod. LÁ-
tod, hogy a 3. szemmel LÁ-tni lehet? A Nap a „mindent látó szem„. Aki "
mindenre figyel és mindent lát — az Isten maga. Ezért a 6. csakraminőség
„A" szellem, az Isten. Ő —fenn van. És LE néz miránk. És ha te a fizikai
szintről „fel" nézel rá (fordítsd a szót!) azt látod, hogy ÉL. No és mivel a
Fény szintjén „át" nézed a „napnál világosabb", hogy mivel a Fény belőle
jön ezért őmaga a Világosság. A magyar nyelvben pedig a „világ" szó egy-
szerre jelenti az egész teremtett mindenséget, az egész világot — és a
Fényt, a világosságot. Tehát: az egész világ fényes, világos, minden ami
van az maga az Isten és ÉL. Belőle, és általa van minden ami van, és Ő
mindenben benne van. S mivel Ő él, minden él — a maga „módján " avagy
„szintjén ". Mivel Ő él és minden általa és belőle van — ezért Te is élsz és
élni is fogsz mindaddig míg a Fény él Benned, míg e teremtett világ van s
Te a része vagy.
Hol van hát a halál? Nem ott, hogy fizikai lényből szellemi, azaz
„energia" lénnyé „fénylénnyé" alakulsz. A halál a sötétségben van. Isten —
él. És nem teremtett halált. A sötétség NINCS. A sötétség a fény hiánya, a
„halál" ha Te, élő-fény elzárod a benned áramló Fény útját. Becsukod a
kaput. Elsötétülnek az energiatestjeid, a tudatod. Teljes sötétség nem
létezik, hiszen ezt jelzik nekünk a csillagok és a Hold az éjszakai égen —
de a „tükröző" Hold nem világít, csak fényes. Az „árnyéklét" is a létezés egy
fajtája — csak az ember nem épp erre van kitalálva. Ez az amit „pokolnak"
mondunk. Az pedig (akárcsak a sötétség) tulajdonképp nincsen — de mivel
mi képesek vagyunk a „szabad akarattal" a Fény életet adó áramától
„elzárkózni" (szó szerint!) ezért „megteremthetjük" magunknak azt a létezési
formát, ami messze áll a Valódi élettől.
Nos. Nézd tovább a hangokat. A 7. a koronacsakra „helyén" a TI hang
áll Mi is a buksid kemény „csontja"? Úgy is mondhatjuk, hogy ez „védi-őrzi"
az agyadat. Vagyis ez az „eszed tokja ". És éppen itt rejtőzik (az
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
agyállomány „mélyén" lévő tobozmirigybe „lekötődve") a TI hang. Itt van

tehát a „legfelsőbb" TI-TOK. Mivel ez a Ti hang „tokja" azaz „tartója . Hol is
van? Ha „alulról" nézed (fordítsd a szót) ITT! Nos éppen „itt az a „hely" ahol
a megnyilvánulatlan Teljességből ÁT jön a megnyilvánulásba az Élő Fény. A
„vakító" fényű „gyöngy" a koronacsakrában. Isten, a szellem: az első
„teremtmény " — de ez már változó, alakuló és innentől minden Ká
„birodalmába" tartozik. Itt van az a „hely”, az a „rés”, ahonnan a „szer”
kisugárzása „rendezi” össze a fény által az anyagot élővé. Ez az ami által
Te is élsz, ha a szíved érti. Mert akkor ér-Ti. Elérte a TI a „szer” a „rés”-ből
áradó Élő Fény. Itt (!) már nincsen „én”, itt Ti vagytok csak.
Mert TI vagy TOK. TE vagy a „tok" ami a „rést" a „forrást" tartalmazza és
rejti. Rejti: Ré-éj Ti. Érted mi az ami „rejtve" marad? Ami „ti-tokban " marad?
Maga az élet. És az ÉJ rejti el. Aki világosban jár és világosan ért az előtt
nincs ti-tok hiszen ő maga ér-ti (azaz „elérte" a Ti minőséget) leginkább,
hogy mindaz amit látni lehet, csupán egy megnyilvánulás. Ezért nemigen
lehet a TI minőségét elmondani, hiszen a szó is csupán egy
„megnyilvánulás .
Nos, látható mi mindenre tud „rávilágítani" ha az „analóg"-ból nem csak
az „a "-kat veszed észre, hanem a „cérnát" is, a „függést" az egymásra
utalást. Nézd csak meg, milyen szépen elmond mindent a szellem szintű
hangsor, ha „fordítva" olvasod, azaz fizikai szint szerint: dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti
„fordítva": „itt él ős fa, im er-őd". Bizony, itt él Tebenned az „Életfa" az „Égig
érő Világfa" a hangok dallamában, a „szférák zenéjében", ezek rendjében.
Ebben van életed ereje. Amikor „muzsikál" a lelked, amikor érted és hallod
a Fény dallamát. A szíved érti — ha ér-ti.
Ha figyeled a hangsort, felfogsz ismerni sok más egyéb) ilyesmit. Pl.
Amikor nem tudsz mit mondani — akkor a tudatod asztrál síkra van
„zuhanva": csomó mindent érzel, de nem tudod „kifejezni magad", és ha
nem tudsz mit mondani akkor Ml-t mondani nem tudsz, vagyis a mentálsíkra
jutnod nem sikerül. Ami pedig azért „napfonat" mert a „világossá vált
felismerésekből" itt „fonod" a gondolat „fonalát" amit a többiek követhetnek.
Ha sikerült elkapni.
A hangok azt is elmondják, mit is jelent az 5 - ami az „ember" száma, mi
a 7 és miért van mégis 12 hónapunk, 12 csillagjegyünk és 12 tanítványa
Jézusnak — kinek egyetlen cselekedete sem volt „véletlen". Nézz meg egy
zongorát. Egy ok-táv-ban 7 hangot (a felsoroltakat) találsz, mint 7 fehér
billentyűt. És 5 fekete van felettük. Mik is e fekete billentyűk? A „félhangok".
Ha logikusan gondolkozol és tudsz számolni, máris összeadtad: 7 + 5 = 12.
Vigyázz, nehogy a fehéreket a csakrákkal, a feketéket pedig „az ember
számával" azonosítsd. Az ember nem „fekete " bárány.
Ha megnézed mindazt amit az előbb elmondottak szerint egy-egy
csakraminőséget jelző hang „tesz" akkor rá fogsz jönni. A DÓ (azaz az 1.
csakra) után a fekete hang következik, és csak azután a RÉ fehér
billentyűje. A RÉ után megint egy fekete van és csak úgy jön a MI. Ez ha
megnézed éppen 5 billentyű — azaz 5 hang. EZ az embert jelképező 5. A
„lehetőség " hisz erre „alapszik" az őt követő 7 hang amin át jön a „le-7-ős-
ég". Csakhogy a Mi és a FA között nincs fekete billentyű! Itt van ugyanis a
„határ" a „fordulat". Ami eddig volt az az ember gondolata-érzése-
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
életenergiája, vagyis mindaz amitől „ember az ember". És itt „fordul" meg

minden.
Ha sikerül „átlépni" a határt, a „lyukat" megtalálva a
szívbe, azaz lélekszintre emelni az éntudatod, akkor lesz igaz
amit Jézus is mond: „Bizony bizony mondom néktek: Istenek vagy-
tok!" A „fekete" billentyűk, a „félhangok" az átmenetet jelzik. A következő
„sor 4 fehér és 3 fekete „átmenő" billentyűjének hetese az Isteni Teljesség,
a „hétszentség" jelképe. Úgy is mondhatod, hogy a 4 „elem" és a
„szentháromság", amiből ugye Jézus itt járván kijelentette önmagát az
Atyával egynek, s azt is, hogy Ő az „út". Az „átkötő" fekete billentyűk
hármasa. Vagyis: csak az jut az Atyához (a TI hanggal jelzett helyre) aki az
alsó 5 billentyű által jelzett minőséget „letette", önmagát a „szív" a „Lélek"
szintjére emelte és Jézus „útján járva" megy a „mennyek-be".
Mi is van a TI hang után? Újabb szünet. Megint hiányzik egy fekete
„átkötő" billentyű. Vagyis: akkor lehet „átjutni" a „mennyország kapuján " a
TI hangból az újabb DÓ hanggal jelzett „magasabb minőségű" „örök életre"
„megszületni", ha még azt is „le tudod tenni" amit a „hétszentségen "átjutva
összeszedtél. Ezért volt maga Jézus a 13. avagy az első. A 12 tanítvány
által jelképezett 12 minőség összesenje EGY-ként.
Látod, a hangsorban benne van az összes „szent" szám is mindjárt.
Figyeld hát, nézd csak tovább és gondolkozz. Ennyi talán elég a hangokról,
hogy elindulj és megkeresd a saját felismeréseid, azaz önmagad. Nézzünk
inkább egy másik „hetes sorozatot"a hét napjait. Vajon ezek miként
„illeszkednek" és mit mondanak nekünk?
Ismered a napokat: hétfő-kedd-szerda-csütörtök-péntek-szombat-
vasárnap. Ha a „régi szokásokat" is ismered, mindjárt el is akadsz, mert
régen a vasárnappal kezdődött a Hét. Nézzük hát meg mit is mondanak így,
ilyen sorrendben „illesztve" és aztán megnézzük azt is, mit mond, ha a
vasárnappal kezdünk. A hétfő szó nagyon „árulkodó". 7 csakrádhoz ugye 7
energiatest is tartozik. A magyar a buksidat nevezi „fő"-nek, vagyis a 7
energia-test 7 „buksit" azaz fejet „főt" is jelent egyben. A hétfő az hét-fő. 7
fej. (No akkor „ki" is a hétfejű „sárkány"?) A hét szín „forrása" a
koronacsakra „gyöngyéből" sugárzó fehér fény. OTT a TI hang „helyén"
mindez még EGY-séges: fehér. A szivárvány 7 színére a 6. csakránál a 3.
szem helyén „bomlik" szét. Itt válik 7 színűvé, 7 „fejűvé", 7 energiatest
„fejévé". Tehát: Isten, a szellem az, „aki" a hetesség teljes „skálájával"
rendelkezik. Tehát ez a hét-fő „helye". A 6. csakra, a 3. szem.
Akkor a kedd az 5. csakra helyére, azaz a torokcsakrához kerül. Kedd.
Nézd csak meg a szót: kiadod. A hangot is „kiadod". KI is ad itt ki? KÁ. Ez a
megnyilvánulás „helye" ahol fizikai síkra „fordul" azaz hanggá válik a Fény.
De csak ha kiadod a hangot. És kell is hogy „kiadd" (kedd) mert különben
megfulladsz, nem kapsz levegőt. Furán hangzik ez nektek, látom rajtatok,
hát nézzük máshonnan. A régi gyermekdalok őrzik eleink tiszta „látását", s
általuk talán mi is megláthatjuk amit mutatnak. Ismered azt a dalocskát,
hogy „csönd, csönd gyűrű"? Mondjuk csak el, hogy is van? „Csönd, csönd,
gyűrű, arany gyűrű. Nálad, nálad ezüst gyűrű. Itt: csorog. Itt pörög, itt add
ki!" Annyit bizonyára tudtok, hogy a szellem jelképe az arany, a lélek jelképe
pedig az ezüst. Mi maga a gyűrű? Hát persze, hogy egy lyuk! Ne csak azt
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
nézd, amit látni, a gyűrű karikáját (ami a kör, a végtelen jelképe), hanem
vedd észre azt is amit tartalmaz. A „lyukat". (És ugyebár ezen a lyukon a
gyűrűs, azaz a szíved, az érzések „ujja " a gyűrűsujj tud „átbújni"...) A
gyűrűnek — az aranygyűrűnek — csendben kell lennie. A Fény nem csak
rávilágítani tud a dolgokra, hanem elvakítani is. Ha ez „csendben" van, és
pláne kétszer, akkor sem a fény, a jó sem a fordítottja az éj, a sötétség
„nem szól". Nálad — szintén kétszer, hisz a „kétségbe esett" lélek szintjén
— ezüst gyűrű van. (Ugye hallottad már, hogy a kevesebb néha több?)
Lelkedben van az „ezüstgyűrű" a „lyuk" amin a lélek átbújhat. Mi az, hogy
„itt: csörög"? A „csörgés" a gyűrű „hangja". Mi az ami hangot ad a
„lelkedben" azaz a lélek szintjén-sávjában? A szívdobogás! Ott „csörög",
dobog benned egész életedben. Aztán úgy folytatódik: „itt: pörög, itt add ki!"
A „pörgés" egyben „forgás" „fordulat" is. A torokcsakra a „fordulat
helye", tehát itt „pörög" és itt tudod „kiadni" a hangot, a szavakat melyek a
lelkedet mutatják. (És itt „adod ki a lelked" itt száll ki belőled a „lélek" az
utolsó lélekzettel...).
Add ki, kiadd — kedd. Ez a torokcsakra, „helye". Az 5. csakráé és már
megint az embert jelképező ötös számnál vagyunk. „A tiszta lélek szava
szóljon belőled, add ki, mondd ki, mutasd meg önmagad, az éjszakától meg
nem ijedve, a szellem fényétől el nem vakulva, szerényen és őszintén " —
üzeni nekünk a dalocska.
Ha már itt tartunk, nézzünk meg egy másik „gyermeknótát", amiben a
hét napjai konkrétan meg vannak említve. Ismered? „Szita-szita: péntek.
Szerelem: csütörtök. Dob: szerda."
Az 5. csakra keddje után a szerda a „dob", ami éppen a „dobbanó",
avagy „dobogó" „doboló" szíved „helyére" a szívcsakrá-hoz kerül. Mi is a
szerda szó? Szer-da. A „szer" helye. Azaz „fordítva": ad-rés. Igen, a szíved
az, ami által „rész "-ed van a „szer "-ből, a szíved az ami „kaput" azaz rést
nyit neki.
A szer, a törvény „helye" pedig a szívedben van. Legalábbis ott kellene
legyen, hiszen csak így jössz rá az igazságra, ami ugyebár egy „érzet".
Igazságérzet. És itt a szív „fordulója " után minden megváltozik. A 3. csakra,
a napfonat mentái síkja „helyére" kerül a csütörtök. Mát igen, éppen itt
„mond csütörtököt", aki nem tud Ml-t mondani. De miért „szerelem "
csütörtök? Mi is a csütörtök szó? Nézd csak meg jobban a szót!
Úgy is mondhatod, hogy: csí-t értek. Ha „érted" akkor elért hozzád,
„megérintett" a fény, a sugár, az ér és „ed" azaz ad Neked megértő világos
látásmódot. Hisz tudod mi is a „megértő" szó. Csí-t érted, a „lelkierőt", és
egyben azt is érted, hogy csitt — azaz elkell „hallgatnia” az ego
gondolatainak, a megnyilvánult világot részletező-szétszedő, tudni akaró
„gondolatfonalaknak", melyekbe Te magad is „belegabalyodhatsz". A lélek a
Csendben érti a fény-súg-ár szavát. Hogy lett ebből a „csí-t-értek"-ből
csütörtök? A „csü " vagy inkább „csű", a „cső" népies ejtése. Az a cső,
aminek a vége a szívósakra „fordítója ", ahonnan „csőstül jön "az áldás. És
persze a cső a kukorica termése, csöve is amit „lemorzsolnak", amiről
„leszedik" ezáltal a szemeket. A mentálsík „szemléletmódjai" a „néző-
pontok" amiket „szemezget" ezek azok a „kezek" avagy „karok" (az
akarok...) amit meg kell „érteni". Ha megértetted, akkor megetted, azaz
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„eltűnt" onnan, ahol eddig volt. Ha megértően tudod saját „szempontja idat"
meg-ért-enni, akkor a „mentáisík" üres lesz, hiszen „megeszed" — és
akkor, a folyamat végén tudod „elengedni". Ez az amikor „elengeded" az
egód, amikor „megszűnik" az éned. Ezért van az, hogy előbb meg kell
szerezni. Előbb igenis egy csomó tudásra, nézőpontra, „szem-lel"-etre van
szükséged, mint a kukoricaszemekre. Az tud erőt adni, ha van mit „enned".
Amikor „átértékeled" és „felülbírálod" — akkor meg-értetted a folyamat
sorban következő lépését. Amit értek, azt meg-ért-et-tem. Cső-t értek. És
még valamit. Ez a „cső"ahonnan az „áldás" jön, a szívcsakra. És a
szívcsakra a szer-etet (no ezt kell csak igazán ért-enni) erejével mit is tesz?
Tör tök. Hiszen törted Te a fejedet eddig is épp elégszer, és ha végül
sikerült egy rést (!) „törni" rajta, akkor „beugrott" az amin éppen
gondolkoztál. Ugyebár erre emlékeztek, az ötletnél beszéltünk róla. Hogy is
szokta mondani a „népnyelv" a butuska embert? Bocs, de „tökfej"-nek.
Vagy épp úgy, hogy „dinnye", (ami szintén „tök"). Vagyis itt, a cső-tör-tök
„helyén" a mentálsík gondolatainál van épp. És itt épp ez a „teendő". Ha
eleget „törted" a fejed és már „beugranak" az „ötletek" akkor a
„nézőpontjaidat" ezeket a „szemeket" is törd össze, (azaz őröld meg) és
egyből látszik, van e „sütnivalód"! (Ami ugye egyszerre jelenti a „lisztet"
amiből „kenyeret" süthetünk, és az „okos " embert...)
Hát ezért „szerelem " a csütörtök, mert a szerelem az, az Isteni
fényből áradó végtelen szeretet, ami képes arra, hogy „kiáradjon" (a csövön)
és „összetörje" a „tököt", és így „utat nyisson" Neked, hogy a szívósakra
végtelenjébe helyezhesd énedet, és a szeretet fényét, a Csend békéjét
átélhesd.
Mi jön ezután? A „szita-szita péntek". Mit is csinálsz akkor, amikor
„kiszitálsz" avagy „megrostálsz" valamit? Válogatsz! Hát igen. Éppen itt a 2.
csakra asztrálsíkjának érzelmeiben vagy a leg „válogatósabb". Mégpedig
„szeretem-nem szeretem"alapon. A vágyaid szerint. És mikor mondják Rád,
hogy „válogasd meg a szavaid"? Amikor érzelmi alapból érzelmileg
„felindulva" „válogatás nélkül" szórod a másikra a fájó szavakat.
Pont azért, mert Neked fáj valami és pont azt szeretnéd, hogy ezt a
másik is érezze, és pont azért teszed ezt „innen", „érzelmi alapból" mert
pont itt van a péntek — ami annyit jelent: pontok. Igen, itt vannak azok a
„sarkalatos pontok" az érzelmek sokszor sötét tartományában, amik „ellen"
a legnehezebb „küzdeni" hiszen nem hat rájuk a „józan ész". (Bezzeg
fordítva! A „leghűvösebb" gondolatokat is „feltüzeli" — és akkor az ember
„felfortyan" — ha „érzékeny pontjára tapintasz"az érzelemvilágának.)
Vagyis, az érzések (vágyak, félelmek) „érzékeny" „pontjait" kell pénteken
„kirostálni" azaz kiválogatni. Ezért van az, hogy ha a 12 teljességét eggyé
váltó 13-as szám péntekre esik, az „szerencsétlen" (avagy épphogy
szerencsés) de mindenképp „különleges" napnak számít. Pont (!) azért,
mert érzelmi alapból vágyvezérelt (félelmekkel teli) egoista módon nem
lehet a „tiszta, világos" gondolattal „felfogni" és „meg-ért-enni" azt, ami
„felemelne" a szívcsakrába. ezeket a „vágyakat" meg kell „rostálni",
„átválogatni" azaz: szita-szita péntek.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Ismered ugye a dalocskát: „szabad péntek, szabad szombat. Szabad:

szappanozni". Amikor „szappanozol" akkor „letisztítasz"! Kimosol, tisztázol.
És bizony, hogy pont (!) a pénteket (pontokat) és a szombatot kell
„kimosni", „letisztítani" magadat a „szennyes fantáziától" a
„mocskos"gondolatoktól, és a többi ilyentől. Ha „tisztázod" magadban az
érzelmi „okokat" a pont-ok eredetét és az „élet vizében" oldódsz fel ehhez,
akkor „megtisztult" „lélekkel" (?) indulsz neki a „tiszta gondolatok " és „
világos felismerések" által a szívedbe vezető útnak. Nem lehet érzelmi
„felindulásból" ezt megtenni, hisz akkor nem Te, hanem az érzelmeid, (s
azok minden szennye") az ami „fel-indul" a tudat felé.
Nos, jön a szombat a gyökércsakra „életerő" szintjén — amit szintén
„szabadszappanozni" — azaz szintén leheli tisztítani. Az ösztönök is le-
hetnek„aljasak"mocskosak,„sötétek”,stb. Ha a fizikailag elfoglalt helyét
nézed, akkor látod, hogy az élethez szükségtelen „salakanyagok” (amit
régen egyszerűen „mocsok”-nak neveztek…) épp itt hagyják el a tested.
Az „érzelmi mocsok" is itt távozik. Mit is jelent a szombat szó? Szem-
bot. Hát igen. itt van a „botorság" helye, és az is amikor a szemed lesz
bottá, azaz ismerősebb „megfogalmazásban": „Más szemében ő a szálkát
megleli, az övében a gerendát feledi". Pontosan itt, az életerő-megnyilvánu-
lásaiban van mindaz, ami „leginkább szúrja az emberek szemét. Hisz itt
válik fizikai „külsőleg látható" „minőséggé" a „belső tartalom" — minden
„szinten".. (Fizikailag is itt adod ki a „belső tartalmakat" és az
energiatesteiden „keresztüljött" erők is itt nyilvánulnak meg, erőt,
egészséget, netán „szépséget" és „ifjúságot" hozva neked — avagy nem
hozva, és az felettébb tudja bosszantani az „alsó" két csakrában tartózkodó
tudatú embereket...) Ez az a minőség, amikor az itt tartózkodó tudat úgy
érzi „veri" a sors. (Ezzel a szem- bottal).
Miért van mégis a magyar mondásban az, hogy: „Isten nem ver bottal"?
Persze, mert„sorscsapással" ver, vágnád rá, ha nem gondolkoznál el egy
picit. Isten maga a szeretet. Miért akarna hát „püfölni"? NEM. Nem Isten
ver „bottal", vagyis mindazzal ami„szúrja a szemedet", hanem TE magad!
Ha van egy kis „sütnivalód",hát süsd ki!—azt, hogy mit is tegyél. A bot, a fa
ég. Az „érzelmek heves lángolása" ami által a sütnivalódat „kisütheted". El
kell égetni. Darabokra szedni. Hogyan? Ahogyan azt tűz mutatja meg
nekünk. Mit is tesz a tűz? Felszakítja (a kémiai) kötéseket! Vagyis a „kö-
tődéseidet" kell „felszakítani". Azt ami „lenyűgöz" (a nyűg az a „pányva"
kötél, amit az állatra tesznek, hogy ne tudjon elmenni...) hiszen az
akadályoz Téged. Mindaz lenyűgöz, amire vágysz.
Lenyűgöző lehet a másik ember „sikere", „gazdagsága", netán
„szépsége" vagy akár a „tudása” , de amíg Te csak bámulod és csodálod
(csí-d áll) addig a hiányát érzed és a hiány fáj. Ami fáj az „fa-éj". Az Életfa
nem a Nap fénylő éltető sugaraiban sütkérezik, hanem az éjszakában a
„fény hiányát" szenvedi el. Ezért légy hálás annak ami fáj, vagy bosszant,
hisz pontosan megmutatja, hogy hol a hiba Benned, hol a „szálkába
szemedben " a hibás nézőpont ami által az a dolog ilyen „fájdalmasan érint"
meg Téged.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
A szombat a szem-bot a „bunkóság" a „mocsokság" „helye" a napok

közt. Az amitől „meg kell szabadulni". Ha nem teszed meg az életed
„vesszőfutássá" válik és csak nyögni, sírni tudsz a „sorscsapások" alatt
melyek „letaglóznak" Téged. Ahogy Te akarod. Az anyanyelved
csodálatosan őrzi az útmutatást hol, mikor, mit tegyél.
Maradt még egy nap, a vasárnap, aminél az elején „elakadtunk". A
vasárnap a „vásár" napja. Figyelj csak egy picit oda rá. Minden napnak
megvan a maga neve, ami a helyét és annak a helynek a cselekvési
minőségét egyaránt megmutatja. Miért van az, hogy a vasárnapnak, a
„vásár" napjának nincsen önálló neve? Miért „csak" a „népszokást" mutatja?
Gondolkozz egy picit. Nos, kétfelől is meg lehet közelíteni. Nézzük „alulról"
ha már egyszer a szombattal úgyis a legalsó szintre jutottunk el. Láttad a
napok sorozatát: az „isteni hetességed" azaz az „energia" avagy
„fénytesteid" sorát és kölcsönhatását mutatja meg. A gyökércsakránál
szombaton véget ér ez a sorozat. Itt válik „láthatóvá" az a bizonyos „belső
tartalom ". Vagyis itt „kiadtad magadból". MI a vásár? Az a hely, ahol a
számodra „szükségtelent" mint „feleslegeset" (nyűgöt, aggságot) azaz a
„felesleget” eladod.
Nézd meg ezt a természetben. (A „ civilizáció" kötelmei nélkül.) Mit
csináltak „régen" a z emberek? Amikor „szükségét" (!) érezték annak, hogy
megszabaduljanak a „feleslegüktől" akkor elmentek pl. az almafa tövébe, és
„elvégezték a dolgukat". (Remélem érzed a hangsúlyból az idézőjelet és
érted miről van szó...) Erre a „dologra" csak emberünknek nem volt
szüksége — az almafa hálásan fogadta a „tápanyagot" amire viszont neki,
az almafának volt szüksége és „hálából" emberünknek adta azt ami neki
(az almafának) a „feleslege : a gyümölcsét. Az ember „dolga végeztével"
jóízűen befalatozta az almát, hisz épp megéhezett. (Volt immár helye az
„újnak".) Ha értetted, azt is érted, hogy a vásár épp ugyanez. Az ember
végzi a dolgát (!) és amikor „szükségét érzi" elmegy a vásárba, ott
„megszabadul a feleslegtől" és a „dologért" cserébe azt visz haza, ami a
másiknak volt „felesleges", őneki viszont épp szükséges. (Most már azt is
érted miért mondja a magyar arra az emberre, aki nem adja ki vagy el a
„feleslegét", hanem „gyűjti" a tárgyiasult„dolgokat", hogy (bocs) de
„szarevő", „szarrágó" stb...) Érted ugye: a vasárnap, amikor a gyökércsakra
„alá" azaz alsóbb „körbe", „minőségbe" fordul át és ott mint „szükséges",
„hasznos" és „életet adó" „tápláló" (lásd a fa esetét...) nyilvánul meg a
„felsőbb kör" minőségeinek „összesenje". A hangokra vetítve itt, ahol a dó
után „lefelé" lépsz, újabb alsóbb TI hangot látsz.
Ezért él az ember „közösségben", mert „szüksége van " a többiekre,
azaz „Tl-rátok". De tudd: ez már egy „másik" kör, egy alsóbb „fejlődési fok"
kezdete, amikor a „benti" a fényszintű „dolgok" kinti anyagiasuk dolgokká
válnak. És éppen itt van a mai ember „bibije". A vásárt áru, piac stb. tartja a
legfontosabbnak és önmagát is „árunak” nézve a „munkaerőpiacon” próbálja
értékesíteni.
Erről már beszéltem Nektek — most már talán még inkább értitek, hogy
ez mekkora baj. Ami „átfordult már" a DÓ és TI hangokat elválasztó
„határon" azt nem lehet újra „visszahozni" és élővé tenni. (Gondold csak el
— minden szinten. Az emberi salakanyag éppen úgy „emberi fogyasztásra
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
alkalmatlan " és nem az élő életet szolgálja, mint ahogy az asztal „faragott
fájából" tárgyiasult dologból sem lehet újra „ élő fát" csinálni stb.J Akik az
anyagi világ dolgait akarják „fő" helyre tenni, azok „lejjebb vannak egy
körrel", és szó szerint a „saját szarunkat" etetnék meg velünk...
A vásár szó pontosan kifejezi a vásár „mentalitását". A vasorrú
bábánál beszéltünk róla, mit is jelent a vas-orr — épp azt amit a vás-ár. (Ha
belegondolsz szó szerint az elvégzett és magadból kiadott „dolognak"
milyen szaga van, tényleg nem elég a „botorság", vagyis, hogyha „fából van
az orrod". Ezt a „bűzt" csak a „vas" orr bírja elviselni...)
Keményre megedzett „vasakarat" és „acélos idegzet" kell hozzá. Es
legalább azt is érted mikor és mivel „vágod magad alatt a fát". Nos, ha
hétfővel kezdesz és a vasárnap az utolsó helyre kerül akkor ez a helyzet.
Akkor végig KÁ megnyilvánult és ezért pusztulásra-átváltozásra „ítélt"
birodalmában vagy, és csak ezt látod — minden szinten.
Vajon miért kezdték akkor eleink e nappal a hetet? Miért volt náluk
első helyen — a leg-főbb ünnep helyén amit újra és újra megtartottak,
megtiszteltek. (A többfogásos finom „vasárnapi ebéd" még őriz ebből
valamit.) Miért van az ünnepeink között Húsvét vasárnapja, pünkösd
vasárnapja, virág vasárnap stb. Ha megnézed, a hétfő a 6. csakra „helye".
A „kezdetek kezdete" a „forrás" helye az épp felfakadó Élő Fény helye a 7.
csakra. EZ AZ amikor a Hét a vasárnappal kezdődik, hisz itt kezdődik az
élet. Amikor a mégfelsőbb „láthatatlan" és „megnyilvánulatlan" Teljességből
itt e megnyilvánult világban megjelenik az Élet. (Ezt mutatja a gyökércsakra
másik „funkciója" is, hisz valamennyien itt „bújunk" ki a napvilágra. Itt
születünk az Életre.) A 7. csakra „gyöngyében"születik meg Isten, avagy a
„kis Jézus". Hát szerintem nem mindegy, hogy ez a nap az első, avagy az
utolsó utáni nap e.
Ha innen nézel oda „fel" akkor a „vásár" napjának nevét is meg kell
fordítani. Egyből megvan a RÉS szó. És mi az, ha „rás", akkor RÁ-s, azaz
napos, világos, fényes. Mi az az „áv", ami még „maradt" a szóból? Lehet
„óv" azaz védelmez és vigyáz — óv minket mindaz ami a RÉS-ből e világra
átáramlik, hisz mondjuk is, hogy Isten úgy óv minket, mint a szerető szülő a
gyermekét.
Ám van még — önmagában értelmes magyar szó az egyetlen „V"
hanggal és egy magánhangzóval. Ez az ÉV — ami mind a 12 hónapot
tartalmazza, amiben mind a négy évszak (4 elem) megvan és ami 3-as
tagozódása, hisz 3 hónap egy évszak. Egy év — egy teljes „fordulat", ami
után minden „visszatér" és újra „ugyanott" kezdődik elölről — csak épp
mégis „másként" . Az „év" tehát úgy is mondható, hogy : „Az idő(-k)
Teljessége" (!) EZ fakad onnan és árad a „teremtett világba". Még valamit
jelent ez az egyetlen „V" hang. Az ÖV szó is önmagában érthető — mint
akkor most már az is, hogy a királyokat, a legfőbb „urat" e földön miért
„felövezték"! Mert FEL-ÖV-ezték. E fenti világból valónak tartották, és
bölcsessége, mely innen „eredt" vigyázta a „népét" és általa az ország
„felvirágzott". (Mint a fák a tavaszi napsütésben...) A „felövezésről" biztosan
hallottál, csak — látom rajtatok, hogy elakadtatok — mert azt nem értitek,
hogyan kerülnek ide a királyok.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Mégis, mit csinálnak az emberrel ahhoz, hogy király legyen ?

Megkoronázzák! Mi a korona? Egy „nagy "azaz „fő"-re való gyűrű — azaz
egy „arannyal-ékkővel" megjelölt lyuk. Ezáltal „RÉSZesült" a király a
bölcsességből a „szer "-ből, ez jelképezte ezt. A király „feje" a „fő" átment a
„lyukon" — azaz illeszkedett a korona által képzett „belső tér", „lyuk" a
fejében lévő „rés"-re, ami vélhetőleg „nyitva" volt és beáradt a TI rajta. TI
hozzátok szól a király és ezért „királyi többes"-ben beszélt. Mivel a „ti" a „te"
többesszáma. Láthatóvá és „hallhatóvá" tette, hogy itt nem csupán „te"
felség, hanem „ti" felséges úr van jelen. Eredetileg ezért volt jogos a
többesszám, hiszen ez már nem csupán az ember (még ha mindjárt a
„leg"emelkedettebb is) hanem a Forrás „szava" is. EZÉRT király a király —
mármint a szakrális, valódi király...
De menjünk „tovább" és nézzük meg mi is jön át e „forráson" a TI hang
„helyén". Ami „itt" van az TE és TI és ha figyelsz felismered a ti-tá azaz a
ritmus hangjait. Az élet ritmusa, lüktetése, rendje „sora" áradt e „gyöngy”-
ből. A ti a gyors, a tá a lassabb „ütemet" jelöli. A TI a FÉNY gyors „magas
rezgése" a TÁ pedig ennek „lelassult formája" a HANG. No és mi van még
itt? Hát a szünet! A hangok közti „rés" (ugye ugye, már megint a „lyuknál"
lyukadtunk ki...) a CSEND is innen „ered". Vagyis a ritmusban a „rend"-ben,
a szer-ben egyszerre van jelen mind a három: A Fény (azaz a szellemszint)
a Csend (azaz a Lélek, a „fordító") és a Hang (a testet öltött fény).
A csend (a Telek) pedig mindig a kettő hozott van. Ha nem lenne a
hangok, a ritmus-ütemek közt a pillanatnyi szünet — a hang sem lenne
hallható. A Csend az ami „megnyilvánítja" őket. A Csend az ami által
„megszületnek". Mind a három (szellem-lélek-test (?)) EGY-ben van itt a TI
helyén a korona (!) „gyöngyében". Egyszerre vannak jelen: egy-szer-re.
Azaz: az Egy, a „forrás"a rajta átáradó „szer", avagy rendező erő és a Re, a
Nap, a fény, a világosság, az első megnyilvánuló.
Hol van tehát a Hármasság Egysége? Abban, ami „egyszerre" van.
Nézd csak meg mekkora ereje van az „egyszerre" éneklő emberek
hangjának, az „egyszerre lépő" katonáknak (még a híd is leszakadhat
alattuk...) és annak amit egyszerre csinálsz, ha ugyanazt gondolod,
mondod, érzed. A ti „gyors magas" rezgése a „napfényben " lassul le (!)
Ezért jön „le" ezért „lát" ezért „LÁ" a 6. csakra minősége. Itt változik a TI TÁ-
ra. Mégis a Nap az általunk „látható" és „felfogható" legnagyobb. (Hiszen a
szellem már megnyilvánult) . Ezért a „lá" azaz a „LÓ" a magyarnak a
„legnagyobb" jelentésével azonos. (Gondolj csak pl.: a „ló"tetűre, avagy a
„lódarázsra"...)
A „lovas" nemzetünk nem csupán annyit tudott, hogy felnyergelte és
megülte azt a szabad, erős és okos állatot, amit „ló"-nak nevezünk, hanem
LÁ-t -ni is képes volt a Valóságot. Hisz az ÉL, és El-ér azokhoz, akik „nyitott
szemmel" járnak. Aki magyarul gondolkozik, az „könnyebben" meglátja
mindezt. Mint ahogy azt is miért egy bizonyos szócskát mond minden
ember, ha szöveg nélkül énekel, azaz dúdol? Nos? Mit is mondunk? LÁ-LÁ!
Ahol„megszólal"az ének, ott a „lá" „helye" van. Hol is „szólal meg"? A
lélekben. A lélek az a „lelek" azaz „találok " szóval azonos. „Akik keres, az
talál, aki kér, annak adatik és aki zörget, annak megnyittatik." Vagyis: aki
keres — az lélek. Ő „lel" rá arra amit keres, hisz csak azt vagy képes
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
meglátni ami benned van, azt vagy képes „megtalálni" amiről van valami
fogalmad, hogy mi is az amit keresel. Csak a lélek képes felismerni, hogy
mit keres, ezért a lélek „lel" azaz talál. HOL? Talál: lel-itt. Megleli a „ti"
„helyét". Miért tudja megtalálni?
Mert először még kételkedik, azaz 2-l-kedik. A két „l” (el) a lélek szóban
van: le-le-k. Lélek.
Ká „le"-jött, először a 6. csakrából a torokba, majd a torokból a szívbe.
Oda „oltotta "a két-„el"kedést, és kétségbe ejtette ezzel a szívet. De a
„törvény " a „lépések" pontosan látszódnak belőle. Le-Le-K. Azaz Ká a „ha-
lál" kétszer jött „le", és itt „csücsül" a lélekben. Ha három lépést meg tud
tenni az ember felfelé, akkor „túllépett" a halálon. A szívcsakrából, a
Lélekből egy lépés a torokcsakra, a második a 3. szem „helye " és a
harmadik lépés visz el az Élet Forrásához.
Hogyan lépek? FEL: azaz ha a FA-ÉI. Az Él ami a LE fordítottja, azaz
maga a fel. De kell az „F" hang is, hisz csak a FA ami „felnő az égig " azaz
a lélek „hangja". Hogy tudott KÁ, a halál kettőt „le" lépni. Úgy, hogy a „két"
„el" benne is ott van — de még egységben. Ez pedig a szellem szavunk.
A „szem "ami „mindent lát" és ami tulajdonképpen egy „rés" a két-el-
kedést vette magába. így vált SZE-LL-EM-mé. Benne még „egy" a két „l”
hang, azaz a szellem úgymond „androgün ". Ezért is száll a madár, aki két
szárnya által repül, de e két szárny még egy madarat alkot. Félszárnyú
madár nem repül. (És a tollatlan, azaz lelketlen szellem sem). A lélek, ha
„lel" akkor a „vagyis már egyet lépni tudott. Ki az aki „lel" azaz talál? Hát aki
keres, azaz „körös". Aki a végtelent is látja, és azt is, hogy ebből a
„körforgásból" hogyan lehet kilépni. Hát úgy, hogy a kör közepébe állsz —
és átmész rajta. A Teremtő a Forrás jelképe a kör. Csakhogy, ha a gyűrűt
azaz a „lyukat" akarod lerajzolni, megint csak ugyanezt a kört rajzolod.
Vedd észre, hogy a Forrást jelképező kör: ÜRES, hiszen Ű (Ő) — RÉSI
Hogy erre felhívják a figyelmünket, a „teremtett" a „megnyilvánult" elsőt, a
Napot a körbe tett pici ponttal jelölik, jelképezik.
A „semmiből" a „megnyilvánulatlanból" egyszerre csak „megjelent
valami". És ez pontosan a Nap. (Figyeld csak meg a tudósokat. Ók is épp
erre jöttek rá, mikor vizsgálni kezdték, hogyan is lett ez az általuk ismert
Világegyetem...) És ez a pont egyszerre három „dolog". A Megnyilvánító
Erő, a megnyilvánulás maga (a folyamat) és a Megnyilvánult (a Nap). A
Szentháromság Egysége a Fiúban azaz a Napban, avagy a Fény fiában,
Jézusban.
Nézd meg a magyarban ez hogyan „jelenik" meg. A szellem „jelképe" a
Nap. Amiben ott az „em "azaz az „enyém " birtoklásának „jele" is. Ez
esetben viszont egy „el" hanggal mondod: „szelem ". Azaz: az a „szél" ami
az enyém. A madár, a szellem másik „jelképe": repül. Fenn az égben.
Miben repül a madár? A levegőben. A „szelek szárnyán"! Mit is jelent a
„szél" szavunk? Valaminek a végét, szélét is és az áramló levegőt is.
Látod, hogy a szellem lépett egyet? Az „im "avagy „lám " (nézd ott van,
mutatom, jelentésű szó) „ott maradt" a LÁ „helyén ". Ha ezt sikerül elérnem
és eggyé válnom vele, akkor az „enyém " azaz a LÁ-m. Lám-lám már meg
is láttad. Maradt egy „l” hang, és így a szellem, a „lám" nélkül „szél" lett.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Amikor az ember „szel" akkor pedig „kettéhasít" valamit. Az „androgün"

szellem „kettéosztja" magát. Szélre és a „helyén maradó" „Lem"-re. Lám itt
van mégis, de „ott" azaz eggyel lejjebb is „ott van".A szer, a rend azért még
megmaradt. A szél jelenti a „kettéosztás" mozdulatát, az „áramló, fújó"
levegőt és valaminek a „szélét". Nos. Fogjál valamit, hasits bele és az így
nyert két „szél" köz fújj át. Mit kapsz? A „szer"-t a „rést" és a „szélek" által
az áramló levegő által (szél) keltett: hangot. Ezt teszed mindig, mikor
hangot adsz. Levegőáram rezgeti meg a hangszalagok „rését"és így lesz a
hang. Amikor az ember be-szél. A benne élő Végtelennek, BA-nak csak a
„szélét", peremét lehet szavakra fordítani, a tartalmat nem, hisz bármennyit
be-szél is az ember — az mindig szél marad. A beszéd olyan, mint a
Székely-kapu: ékes faragott fája. A széle a „lyuknak"az átlépés
lehetőségének. Cifra, ékes, virágdíszes — éppen úgy mint amit az ember
beszél, hisz a „szóvirágos" cifra beszéd is ékes. Ha a be-széd
„mondandójával" egyetértesz, akkor azt mondod: helyt adsz neki. Ha „helyt
adsz" valaminek akkor „üres teret" adsz neki. Egyetértesz, és „beengeded"
— azaz ajtót nyitsz. Láthatod, hogy amikor beszélsz, a szél (e rés „két
oldala " és a rajta átáramló levegő) és a „rés " maga egyaránt szükséges. A
„rés" azaz a szer mindenütt ott van. A maga szintjén megjelenve, az ennek
megfelő módon megnyilvánulva — de végül is mindenütt „Ő" aki
„megnyilvánít", őt „jelentik ki" a megnyilvánító erők, és „ő" az aki ott van
minden megnyilvánulásban. Pedig „Ő" a szavak közti Csend, az Üresség, a
„semmi" — ami nem semmi és nem is valami: lyuk. Rés.
A hang éppen úgy „rezgés" mint a fény. És éppen úgy „hullámokban"
terjed. Ezért „súg”-ár a fénysugár. És a szíved közepéhez érve „érted" amit
súg. Mi is van a „szíved közepén"? Üreg! A lyuk: síkban van, a „pont" egy
„dimenziója". A „cső" (áramlat, fújó szél, folyó, folyosó stb.) a vonal két
„dimenziójának" felel meg. Az „üreg" ami „üres" (tüdő, szív, „barlang" stb.)
pedig a lyuk harmadik „dimenziója", a tér. Ha tovább tudod folytatni, meg
fogod találni azt, ami valóban „másik" dimenzióba visz...
Nézzük inkább tovább „lefelé" a lépéseket. Tehát: a Forrás Fényéből
megnyilvánult Nap, a szellem (6. csakra) a levegőben tovasuhanó
fénysugár az 5. csakránál a Fényből Hang lesz. Szél fakasztja, ami a fény
energiájától mozdul. Milyen érdekességet „tud" a szél? Azt, hogy csak
akkor érzékeled, mikor jön. „Menő" szelet nem érzel, számodra „nincs",
csak az a szél létezik, ami „jön", és bármerről is fúj — mindig „feléd" fúj,
tehát a szél: a JÖVŐD. Mindig „ő" az ami jön. Mi-kor hozzád ért, akkor „itt
van" avagy „megjelent": ez tehát a jelen. Hol van a Van? Akol már nincs
szél, „csak" a hang: a szívedben. A 4. csakra mindig a jelen. Az „itt és
most" varázslatos pontja, vagy inkább „ürege". A szádon jön ami táplál
„etet". A szív jelenében már „van" letisztult minőségben: szer-etetként. Itt
már a szél ereje, amit a fénytől kapott (meleg, hőmozgás) lecsendesül.
(Hiszen a szív a lélek közepe, a Csend „helye".) Mi van a levegőben a
fizikai szint útmutatása szerint? PÁRA. A torokcsakra (a lélek másik
„fordítója") által kifelé tartó lélekzetben a Lélek, a pára is benne van. A
lehelet, amikor a szél már leheletté „csendesül" és párával telik meg. (Ezért
mondjuk, hogy az elpusztuló állat kilehelte a lelkét, a szegény pára.) A
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
lélek: víz. Az Élet vize! A szerelem ősóceánja mélységes és hatalmas,

„háborgó" avagy „nyugodt" mint a tenger. A szerelem Életvizének elen-
gedhetetlen fontosságát látod akár a magzatvízre, akár a szervezetet
felépítő anyagoknak 70%-ára, a vízre gondolsz. A levegőben is lennie kell
páratartalomnak, hisz 50% alatt a forró-száraz légáramlat „marja-égeti" a
tüdőt, pára nélkül „belélegezhetetlenné" válik. Ha több van belőle, az
kevésbé probléma, hisz a trópusok, az „esőerdők" burjánzó vegetációja is
bizonyítja, hogy az élet nagyon jól él ott, ahol a levegő páratartalma 100%-
os, és szinte „csepeg" a víztől. Ez a víz az ami, ha az ember beszél „locsog"
akkor „ömlik a szájából" mint „szózuhatag" amit a másikra lehet „zúdítani".
Az élet, a lélek: pára. Víz. Ahogy a madárnak (szellem) szüksége van a
tollára (lélek) a repüléshez, és tulajdonképpen a madár meg a tolla egyazon
jószág, így van „egyben" e kettő (szellem és lélek) a páradús levegőben. Ha
„nincs toll" nem repül a madár. Ha a levegőben nincs pára, nem ad életet.
Hiába van „melege" ereje, hiába tűz a Nap a sivatagban hétágra — víz
nélkül csak a sívó szél örvénylik porvihart kavarva a „meddő" homok felett.
És fordítva éppen így igaz: hiába van „toll" ha nincs benne a madár repítő
ereje - azaz hiába van a víz, a lélek, a szellem fénye és melege, azaz
„felemelő ereje" nélkül szintén halott. Sőt: pusztító.
Ha a víz meleg nélkül marad, lehűl, megfagy. „Kikristályosodik". Elveszti
lényegét: áramlási, mozgási képességét. Hóvá, jéggé dermed. „Halott" —
és mindent „megöl" amihez eddig tartozott. Mert a szellem fénye, ereje és
melege híján „beképzelté" azaz „felfuvalkodottá" válik. A jég térfogata
nagyobb mint a vízé, és a jégkristályok szétroncsolják az élő szövetekben a
sejtfalat — ezzel elpusztítva azt, amihez „tartoztak" eddig. (Nézz meg egy
eleven gyümölcsöt. Tedd a fagyasztóba, és meglátod, hogy a meleg (a
szellem nélkül maradt lélek) hiányában „felfuvalkodott" hideg és „kegyetlen
"jég, a „kristály " megöli az élő gyümölcsöt — hiába olvasztod fel: összeesi
k. Halott.) Pontosan ez, a „felfuvalkodottság", „beképzeltség" a „nagyság" a
„kegyetlenség", azaz az alázat, a belátás hiánya jelzik a lélek „haldoklását",
a szív „megfagyását". Milyen „kő" van a „kőszívűemberben"? A hidegség
„jégkristálya". Nem mozdul benne az Élet árama. Ha valami megfagy,
(gondolj a sarkvidékre, vagy egy befagyott vízfelszínre, havas tájra,) elég
nehéz felolvasztani. „Visszaveri a fénysugarakat" — mint a katonaság az
ellenség támadását. Hiába ragyog a nap (a világos és tiszta gondolat, a
szellem fénye) a jég ettől nem olvad fel. A meleg kell neki — a fény
energiája, a szeretet melege. Ezért a „fagyott szívnek"nem elég a
„világosság", meleg, azaz szeretet is kell. Télen a hóban nincs élet. Hiába
állnak ott a fák, se levél, se gyümölcs nincs rajtuk. Esetleg „jégvirág" lehet a
fagyban, és levél helyett pedig „zúzmara" libeg a faágon. A fa „megfásult",
„kérges, merev" és „fagyos" — épp mint a szív, hisz a szív érzéseit is épp e
szavakkal fejezzük ki. És ahogy a szélben „zörögnek " a megfagyott ágak,
úgy „zörög " mérgelődik és zsémbel a „fagyott lélek " is.
A „zörgés" — ZAJ. Nem zene. Nincs benne harmónia, rend — azaz
szer. A szer-etet hiányzik a „zörgő" embernek. De: „nem zörög a haraszt,
ha nem fúj a szél. "Azaz: akkor „zörögsz" avagy „bosszankodsz" ha a
szellem, a Fény, az IGAZSÁG érint meg. Ezért mondom: légy hálás annak
ami bosszant: megmutatja mi a hiba Benned. A „hiba "pedig a szeretet
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
hiánya. A fájó igazság épp azt mutatja meg, hol hiányzik belőled a szeretet,
a belátás, az elfogadás „alázata".
A szív ébredése épp olyan mint amikor a tavaszi napsugár melegében
kiolvad a megfagyott élet. Mit is csinál ilyenkor, amiből biztosan tudod, hogy
eljött a tavasz? Csepeg. Olvad és csordogál, folyik patakokban a
megfagyott víz. Ahogy a könnyed csepeg, avagy „patakzik ", ha megmozdul
a szív.
Ha még sírni tudsz — akkor még él, még nem fagyott meg benned a
lélek, vagy amikor újra sírni tudsz. De ha nevettedben sírsz, az még
felszabadítóbb. Mi is történik tavasszal? A fa ahogy éled elkezdi a vízben
oldott tápanyagokat felszívni a talajból. Mit is vesz magába? A Ml-t! (hisz
minden kérdésben ott a válasz...) Mindazt, amit a „pénteken kirostáltál" és
„fennakadt" azt kidobod ami „átment a szitán" azok az érzéseid „éltetők",
„táplálók" és fel tudnak jutni a MI helyére, a gondolataidba.
Mármint azok az érzések, amiken „nem akadsz fenn "... A gondolatok
fonalát" pedig „kibogozod" és ehhez egyszerűen csak annyit kell megnézni,
mire jó az amit (ahogy) gondolsz. MI-RE jó. Hát a Ml-re. Ez mind,
tapasztalataid, azaz érzéseid és gondolataid az a „táptalaj" amiből az Életfa
kisarjad.
Innen, a „gyökereidből" indul meg az áramlat a fa törzsén felfelé levelet
növeszteni, rügyet fakasztani. A vizet (az élet vizét) először itt kell
megtalálni, ami majd azután „letisztul" ahogy a fában halad. Az erő (a „víz"
„tápanyagtartalma") a napfonatban rejlik. Életed „mintázatában",
emlékeidben, élményeidben amikből az álmaid, terveid „szövögetted". Itt a
MI „helyén" nézd meg azt, hogy „mi" „mi-től" „mondott csütörtököt" az
életedben. Gondold át „mi"-t tettél, „mi"-t mondtál, „mi"-t gondoltál,
tapasztaltál eddig, és tedd „fel" a kérdést, MI-RE jó? Ha valóban „fel" tetted
a szíved „fordítójába", akkor láthatod a választ: ÍM tettél, ÍM gondoltál. Ím
eddig így éltél. Okulásra jó. Okul — ok-ül. Nem okolsz senkit és semmit
(önmagad sem) és máris meglátod, hogy „átfordultál" a szívcsakra
fordítóján, felértél a torokcsakrába, ahol „világossá válik" az összefüggés és
azt mondod: SZÓ-val ezért volt ez meg ez így vagy úgy. Netán LÁ-tod is
azt, hogy hová vezet, milyen irányt mutatnak életed történései.
Érzed ugye milyen szépen „szól" a hangsor? Látod azt, hogy az „alsó
három "csakra a „gyökered"? Az amit gondolataidból „szőttél" és érzelmeid
„átszíneztek" az adja meg a „sorsod". Amit „viselsz" — mint a kézzel szőtt-
festett népviseletet. Azt is „viseled" hisz ez a „viselet" és Te döntőd el
„milyen terheket" veszel a „válladra". Büszkén hordod és véd, melegít, vagy
a „szombat", az el nem engedett, magadban fel nem dolgozott (szétszedett,
elégetett) „bot"-lások, hibák, „bot"-orságok és „szálkák" lesznek azok a
terhek, melyeket oly kínnal cipelsz egy életen át sorvadozva alattuk, mintha
„keresztfára" feszített volna a „kegyetlen Sors".
Mindenki a „maga keresztjét" cipeli és ebből is látszik, hogy csak Te
teszel magadnak „keresztbe". (Mert ugye ki mint vet, úgy arat - s aratáskor
a levágott, de még „fel nem dolgozott" szálakat fogták „marokba" s e
markokat tették „keresztbe". Ebből is látod, hogy az „tesz neked keresztbe"
amit „megmarkolsz" azaz amihez ragaszkodsz és „nem dolgozod fel ...) Ha
sikerülne „pénteken" azaz az asztrálsíkon „kirostálni" mindazt amin „fen-
-
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
nakadtál", és mindazt, ami az előbb felsorolt „bot" dolog, a szem-bot-nál,

szombaton nem „mankóvá" meg „korláttá" válna, hanem életerőt adó
„meleggé" azaz „elégetnéd", akkor nem lenne „bot" amivel „verjen a Sors"
meg amit „cipelni kell", hanem szabad lennél, és amit pénteken-szombaton
szabad: az a Szappant pedig a hamuból főzték. Ami „kilúgozza " a talajt,
fertőtlenít és kiöli az élősködőket. Ami letisztít a mocsoktól. Persze a
szappanozáshoz: víz kell. Vagyis: szeretet. A szeretet, a „megbocsátás” az,
ami „feloldoz” Téged. Az a „tűz”, ami „megtisztít” az „elengedés” felszabadító
(felszabaduló) ereje. A földi tűz amit látsz, s ami a fát meleggé, fénnyé és
tisztítóerejű hamuvá változtatja. Ha sikerül mindezt „felszámolni" magadban,
akkor: szabad vagy. És „szabad a vásár", szabadon felnézel az égre és
tüzet" a Napot. Ez a tűz, mivel felnéztél, fordítva van: tűz-süt. A Nap süt rád
és sugarai fénye-melege épp fordítva működnek, mint a tűzé. A tűz:
szétszed. A Fény: épít. A tűz: elpusztít. A Fény: életet ad. A Nap Fénye: süt,
mégis sugarai a fejedre „tűznek". No nem egy cetlit biggyesztenek oda,
hanem a „tű”, a „tűzés" cselekvését mutatják meg neked. Rést szúrnak,
„szelnek" a sötétség falába, mutatva: szedd le, szedd szét mindazt Önnön
valódról, ami „beburkol" és eltakarja előled az Élő Fény ragyogását. És
éppen ez kell hozzá, hogy azt tedd a fájdalmak okozójával, minden botlással
(bot-ló-s: azaz a legnagyobb „bunkó") hibával, vággyal és félelemmel, hogy
kimond erre a „vegetálásra": ELÉG! És akkor e sok „bot" el ég. És a tűz —
ami „tű"-s segít, hogy „összeszedd magad" és a szívcsakrába érj.
Nehéz ügy, hiszen a MI és a FÁ hangok közt nincs „félhang" azaz
„átmenet". Itt a „küszöb", amit át kell tudni lépni. Amikor kilépsz egy házból
teljesen más világ vár odakinn, mint ami odabenn volt. Hogyan tudsz
átmenni „oda"? Ha érted, hogy a magyarban ami „oda " van: annak vége
van. Ha „oda" akarsz menni, az a „vég" — és akkor mi a végtelen? Az, ha a
szót megfordítod. Vég-ből vég-telenné téve. Mi az „oda" fordítva? ADÓ.
Akkor jutsz át, ha nem Te „akarsz menni", hanem adod magad az élet
áramának, hadd vigyen. Vagyis mit is kell „adni"? Hát az „odát"azaz oda-
adó módon élve lehet a szívcsakrába jutni.,
Mi is az ami segít? A DÓ! Oda a DÓ-hang segít, hisz ez az a hang, ami
a gyökércsakránál éppen ezt, a „küszöb" a „határ”-hangot „képviseli". Ott,
ahol megszületsz. Itt, a szívcsakrában újjászületsz, éppúgy „átfordulva" a
„határon" mint ahogy amikor megszületsz, a „vasárnapban" az új kezdetben
látsz napvilágot. A Tl-ben. Mint ahogy a megszületés folyamata is jelzi: a
magzatnak „merni kell" vállalni, hogy „áthalad az alagúton" és a másik
oldalon másik „minőségben" fog élni. És nincs „visszaút". A szívcsakrához
érve épp ezt a folyamatot kell lélekben újra „megcsinálni" — csak épp
„fordítva”.
A baba akkor születik meg, mikor elég nagyra felépítette a testét, és
megszületése után azonnal elvágják a köldökzsinórt – így „magára van
utalva”. Itt a fordítás ennek ellenkezője. Akkor jutsz át a szícsakra
„fordulóján”, ha elég kicsi vagy. Ha sikerült lebontani a falakat. Ahogy a
magzat a vízben (a magzatvízben) növekedik, úgy Te a „tűzben”, a
„botorságok” „elégetésével” tudsz kellőképpen „kicsi” lenni. Ha már nem
ragaszkodsz. Ha „szétszeded a kötődéseidet" (mint a fizikai tűz a kémiai
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
kötéseket). Ez az amit úgy fejez ki Jézus, hogy „ki elveszíti az ő életét —

feltámad énbennem. És ha sikerül, és a „torokcsakra" fordulóján átjutva
„kibukkansz", akkor ez is épp fordítva van, mint az újszülöttnél. Itt kapsz
egy „köldökzsinórt", itt elér hozzád a Végtelen Fénye, a szeretet sugara,
éltet és táplál. Nem vagy magadra utalva. Önvalód teljességét találod meg,
védőn-óvón segít tovább. És itt azt is észreveszed, hogy a szeretet nem
akkor „táplál", ha Te „eszed" azaz kapod, hanem amikor Te adod magadból.
....
Mi is a szeretet? A szer. Abból látod, hogy képes vagy-e erre, hogy a
szíved „ért" és a szer árad belőle, a rend.
Van egyetlen hang, ami a „halált" jelzi és ez épp a halál szóban van. A
lélek „keres" és lel". Mit lel? Az életet, avagy a „ha" bizonytalanságát. A
félelem a halál, a „kétség", amikor nem vagy egy és a két oldalból csak az
egyiket látod. EZ a „fél"-elem. Az egyik fele. Ez van a „HA" szócskában. Ami
nem más, mint a „H" hang, amit „HA"-nak ejtünk. Ez az a hang, mikor a
szellem „egysége" ami a rés széle és a benne áramló levegő, a szél mellett
a lelket a „szert" a rendet, a törvényt azaz az információt nem tartalmazza.
Ejtsd ki azt a hangot, önmagában: „H". Érzed ugye, hogy hiába van a
levegőáram és a „torkod rése", azaz a „szél" mindkét jelentése meg, a
kiáramló levegőben nincs rezgés! Nincs benne a szer. Az „utolsó lehelet"
ilyen. Csupán kiárad: szer, rend, információ azaz ÉLET nélkül. És ez a lélek
„halála ". Amikor a „HA" szócskát, a jelzés, élet nélküli „erőt" találja „leli"
meg. HA-LEL. Figyeld csak meg, minden jót és szépet, magát az
elszántságot és bizakodást is e picike hang töri meg. Mert addig minden
rendben, de mi van akkor, ha mégsem? A ha: feltételes. Mivel lehet
„kioltani"? A feltétlennel! A „ha" „szer" nélküli. Rend, információhiánya ami
„halálossá" teszi. Tehát a „feltétlen szeretet" ami a rendet, a szert adja,
érezteti, ismerteti meg: az az Élet.
Mindezt, a rendet az élet „sorát" „ritmusát" a szíveddel értve meglátod
mindenütt, de jól figyelj oda rá. Az irányára. El és élővé tesz, avagy halott
és elpusztít.
Szíved az „Égig érő Világfa " az „Életfa", a „világ" közepe. Életed
élményeiben „gyökeredzik" és az táplálja amit „elemeire bontottál" és így
hozzájut, hogy újra összerakja — életté. Őseid, nyelved és a benne rejlő
bölcsesség az ami „kilúgozza" a talajt, kifertőtlenítve, ami által „le-
tisztíthatod" a szennyet a „lelkedről" hogy „tisztán láss, és érezd az
összefüggéseket. Ez a „tiszta" tudás, a megértés az ami épít és ú j élethez
segít, valóban „kincset" ér. Élő áramlat forrása leszel általa, csak érts —
magyarul. Nyelvedben őrzöd öntudatlanul a „vezérfonalat". Fényből és Élet-
ből valót, mely kivezet a sötétség, az árnyékok, (a fél-Re értés)
„birodalmának" „labirintusából" az Élet Fényébe. Figyelj oda a szavakra.
Figyelj és gondolkozz. Láss. Érts.
Hallgass a szívedre és úgy dönts. Ne rám hallgass. Én is csupán egy
ember vagyok, éppen úgy keresek és az utat járom mint bármelyikőtök, én
is ezer és egy helyen tévedhetek, mint bárki más. TE dönts, Te figyelj, Te
gondolkozz és nézz tovább. Én csak azt mondom, ami szerintem igaz, de
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
ez messze nem AZ Igazság. De talán segít rátalálnod, ha egy picit másképp

is átgondolod a dolgokat, mint ahogy eddig tetted.
Sok irányzat és elmélet vitázik az elemekről és arról, melyik hol található.
Elemezzük hát mi is az „elemeket" és nézzük mit mutat meg nekünk erről
az anyanyelvünk. Négy „őserőt" tartunk számon. A Tűz, a Víz, a Levegő és
a Föld „elemeit". Keleten 5 elem van, hisz ott a Föld elemi minősége helyett
a Fa és a Fém eleme szerepel. Nézzük hát: magyarul.
A Tűz elemről már itt-ott ejtettem pár szót. Szedjük hát „csokorba". A tűz,
ami ég itt a földön, fizikai síkú, tehát az Égi Fény tüzének a fordítottja. A
Tűz szó, ami Tű-s, azaz „szúró" bökdöső, bántó és fájó, ami szétszed és
elemeire bontja amit eléget, ami elszakítja a kötéseket (kötődéseket),
pusztít, szétzilál, rendezetlenné tesz, az a tűz „szava”. A hő (energia) és a
fény „kijön" a szerves élő anyagból pl. a fából. A hő hatására a levegő
„rendezetlen" (ún. Brown-mozgás), kaotikusan összevissza „remegő"
mozgásba kezd. A fény is, a hő is a fa (az elégetendő anyag)
mennyiségétől függ, és előbb-utóbb elfogy. No és ha nem táplálod újabb
éghető anyaggal a tüzet, akkor kialszik. A levegő „táplálja" az égést, a víz
pedig eloltja. Nos, ennyi „fizikai ismeret" a földi tűz viselkedéséről tán elég
is, hogy egyenként „megfordítva " őket képet kapj az Égi Fényről.
A tűz, ami tű-s — az égen süt (süt a Nap). A tűz: szúr, bök, bánt; az Égi
Fény lágyan simogat, gyógyít, és „beforrasztja" a sebet. (A Nap már nem az
Égi Fény, „csak" megnyilvánulása, ne keverd ide, hisz a napsugarak éppen
úgy „tűz"-nek a földre és bántó, pusztító erejük van — ez is fizikai sík) A
földi tűz: szétszed, elszakítja a kötéseket (kötődéseket) míg az Égi Fény:
összerak. Épít és kötéseket, „kötődést" teremt. A földi tűz szétzilál és
rendezetlenné tesz, elpusztít. Az Égi Fény pedig összerendez, rendet
teremt, harmóniát ad és életet teremt általa. A földi tűz a levegőt kaotikus
mozgásra „kényszeríti", míg az Égi Fény lecsendesíti és irányt szab neki. A
földi tüzet táplálni kell, és előbb-utóbb elfogy. Az Égi Fény maga táplál és
egyre csak több lesz. A földi tüzet a levegő „segíti" (táplálja) míg a víz
kioltja. Az Égi Fényt a víz-elem „segíti", és a levegő-elem „akadályozza".
Felismerted, melyik az a magyar szó, amivel az Égi Fény a „Teremtői" tűz
elemet nevezzük? Bizony ez az Életet adó, lágy, simogató, sebet gyógyító,
összerakó harmóniát és rendezettséget adó, életet teremtő, lecsendesítő és
irányt szabó, tápláló és egyre „többé" váló elem melyet a Víz-eleme „segít"
és a Levegő-eleme „akadályoz": ez nem más mint a gyönyörű végtelen
SZERELEM., a Szer-elem. Bizony!
Hogyan is „keletkezik" a földi tűz? A fényt, az energiát (pl. a
gyűjtőlencsével a napsugarat) egyetlen pontra „fókuszálod", „koncentrálod"
és e pontban szerves, élő anyag (pl. faág, „bot") van, amiből „hiányzik" a
víz, (vagy legalábbis nagyon kevés maradt benne) és jelen van a levegő, no
és az sem baj ha éppen fúj. (Ha nem, hát majd megfújod Te). A szél a „kis "
tüzet eloltja, a nagyot még nagyobb lángra lobbantja.... Nos akkor, ha ezt
„megfordítod" akkor azt látod, hogy az Égi Fény azaz a Szer-elem először is
nem „keletkezik", hanem VAN. Hogyan „ismére avagy „jutsz hozzá"? Ha a
földi síkon a fényt és az energiát „koncentrálod" egy pontra, akkor lobban fel
a tűz. Ha pedig ezt „fordítva " teszed mit is csinálsz?
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
A fény-telenséget, az energiá-tlanságot: szétszórod, elengeded. A fény

az ami „világos " benned. Amire Rá-jöttél, amit „helyre" tettél. Ami erőt ad
neked az a „lelked", a lelkierő, amikor érzed hogy „örül a lelked", „jó felé
haladsz", „jót csinálsz". Vagyis: a Sötétséget (értetlenség, fel nem
ismerése a dolgoknak, a fél-re értés árnyékai, a „bunkó"-ság, a nem helyes
„tudásmorzsák", stb.) és a Lelketlenséget (a gonoszságot, a bánatot-
szomorúságot, a „levertséget", a „görcsösséget" a „helytelen" azaz „rossz"
cselekedeteket, a hamis „irányultságot" stb.) kell szétszórni, elengedni,
szétoszlatni. És ott, ahol mindez „szétoszlik" a Te (az egykori „szerves
anyag") darabjaidnak kell lennie. (Ahogy azt az előbb mondtam. Ami
„elégett", „hamu "amit „elengedtél" amihez nem „kötődsz", stb.) No és
mindez „vízben ázva" és „levegő nélkül" (de legalábbis „álló" levegőben).
No úgy látom ezt az utolsó mondatot nem tudtátok „helyre tenni", ami
nem is csoda, hiszen ehhez előbb azt kell „tisztázni" mi is az a „víz" amiben
„ázol" és mi az a „levegő" ami „álljon"? Nos a „levegőt" is említettem
többször, mint „szél". Ami, ha fúj „fellobbantja "a földi tüzet. Azért kell állnia
a „levegőnek" mert akkor nincs szél (hiszen a szél a levegő mozgása).
Amikor az ember BE-SZÉL, akkor nincs CSEND. A hangzavar, a káosz, a
hangosság az ami „akadályoz " és a Csendet kell megteremteni, vagy
legalábbis csak halk, élő neszek lehetnek. Mi még a szél? Valaminek a
„pereme". Ez sem lehet — önmagad „közepébe", „belsejébe", „mélyébe"
kell „alámerülj". És még mi a szél? Ami mozog, és jön feléd, tehát a „jövő".
Vagyis „mozdulatlanul" kell maradni (itt) és nem a „jövő" (avagy a múlt)
hanem a jelen időben.
Vagyis: Önmagad közepében, csendben, az „itt és most" jelenében
„alámerülve", „mozdulatlanul lebegve" kell legyél. Ez az amikor „nincs
levegő, de legalábbis áll". Ami nem ez — a hangoskodás, a zűrzavar, a
nyüzsgés, a jövő és a múlt „megjelenése" no meg a „szélsőségesség", és
„felszínesség", a „rohangálás", amikor „szilárdan állsz a lábadon" a
„realitások talaján", és a sok felesleges beszéd — mind mind akadályoz, és
minél több, annál inkább „gátol" abban, hogy hozzád érjen a Valóság Elő
Fénye, a teljes és tiszta életet adó Szer-elem. Látom ezt így már „sejtitek".
Nos akkor nézzük azt, mi is a Víz, amiben „ázni", „lebegni" kell, hisz
ez az ami „segíti" az Élő Fényt. Egyszerűbb, mint hinnéd, csak nézd meg
mit tesz a víz. A fizikai víz: oldószere a legtöbb anyagnak, „feloldja" ami
belekerül. (Gondolj arra mi történik, ha egy pohár vízbe sót teszel: lesz egy
pohárnyi sós vized.) „Szétoszlik" benne. Azonkívül ugye mind a három
halmazállapotot (szilárd jég, folyékony víz, légnemű pára) képes „felvenni".
Tud „mozdulatlanná dermedni" (jég) tud áramolni, folyni, áradni, netán
háborogni, hullámzani stb. (víz), és tud „tombolni" mint vihar, felhő, eső,
zápor stb. (pára) Mit gondolsz, hol van benned e „változékony ", és
„átalakulásra képes" elem? Ott ahol az „itt és most" jelene: a szívedben. A
lélek „fordítója", mely önmagában víz, a szellem fénye és ereje által pára,
és a hűvös ráció fizikai világában „jéggé dermed". A szív a „karod, kezed" a
lélek „sávjában " van és ott áramlik a lélekben az Élet Vize, mint ahogy a
szívedben a vér. (Említettem már ezt Nektek, de nem árt „összeszedni és
rendszerezni" mindezeket.) Figyelj arra, mit is mond a magyar a lélek, a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
szív érzéseiről. Ehhez először is „magadba kell merülni". Akkor érzed a

szívedből áradó szeretetet. Amitől elolvadsz, bár az is lehet, hogy ez
Neked túl csöpögős. Van aki issza a szavakat, van aki fortyog tőlük. Van,
hogy az érzéseiddel csordultig van a szíved, van az is, hogy az utolsó
cseppel „betelik a pohár".
Pedig a szeretet egyik kifejeződése is „cseppnyi" törődés, figyelem.
Olyan is van, hogy rázúdítod a másikra bánatod, de akár örömöd is. Ha
pedig békés változatlansággal telnek napjaid, akkor az életed „csendesen
folydogál", időnként „szükségét érzed", hogy kiöntsed a szívedet valakinek,
van úgy is, hogy locsogsz-fecsegsz. Ez azonban még mindig jobb, mint
záporzó indulatos szavak özöne ami elsodorja a józan érveket. Ha valaki
„becsapja" vagy „félrevezeti" a szívedet az felkavar. És az is előfordul hogy
valaki kihasználja e „kavargó" érzéseket, és akkor ő a zavarosban
halászik.
Folytathatjuk akármeddig, csupa olyasmit fogsz mondani az „érzéseid"
kifejezésére, ami a víz „tulajdonsága". Van ugye, hogy „forrók" avagy
„hűvösek" az érzelmeid. Ugye azt is tudod, milyen érzés amikor fagyos a
„hangulat"? Netán megtapasztaltad azt, hogy „jéggé dermedsz valamitől"?
Vagy azt, hogy „rád néztek, és elolvadtál"? Netán e felsorolástól már
„gőzölög a fejed"? Vagy még „nem tiszta" mit is erezz? Ugye azt azért már
érzed, hogy mind-mind a víz. Az Élet Vize. Ez az, a szív szeretete és
megbocsátása ami „lemos", avagy „megtisztít" és felold".
Nézzük tovább a fizikai víz „tulajdonságait". A napfény a légkörbe érve
a párán „szétszóródik". A fehér fény „különböző hullámhosszúságai" más-
más módon szóródnak. Ezt látod amikor megjelenik az égen a szivárvány.
„Eloszlik" a 7 színre, a 7 „sávra, szintre". A fény a levegőből a vízfelszínhez
érve „fénytörést" szenved. A víz eltéríti az irányából. (Ugyebár a lélek a
„fordító"?) A víz azonban a hozzá elérő fénysugaraknak csak egy részét
engedi be (megváltozott irányban), a többit meg visszatükrözi. (Bizonyára
láttál már „csillogó" vízfodrokat).
Minél piszkosabb a víz, annál kevesebb fény jut bele. Vagy ha
„kavarog" netán, ha „hullámzik, fodrozódik". (Érted, miért kell a „szél-
csend"?)
Mi is az, hogy „piszkos" a víz? Emlékszel ugye, hogy mi a piszok? Az
ami „nincs a helyén". A lelkedet a „helytelen" érzések-gondolatok
„szennyezik" azaz teszik „piszkossá". Ezért szoktad mondani egy-egy
„felkavaró (!)" élmény után, hogy előbb „hagyod leüllepedni", és már amikor
„letisztult" benned, akkor tudod kellőképp „átlátni" és értékelni.
Melyik a „legtisztább" víz? A desztillált víz, azaz az a víz, amelyik
„elpárolgott" és „lecsapódott — hiszen csak a víz tud párologni, a „szemét"
pedig nem. Azonban nézd meg azt a vizet, ami a légkörön át visszahull.
Nézd a havat, ami oly „tiszta", hogy tényleg „hófehér". Fogj csak egy
marékkal és olvaszd fel: fekete mocskos löttyöt kapsz. Minden szennyet
magával hozott, amivel találkozott „útközben". Hát igen. Ez pedig a „ráció",
a „hűvös logika", „tiszta ésszel" és „tudományos érzelemmentességgel",
azaz fagyott lélekkel (ugye a jég a „tárgyiasult" anyagi világba forduló lélek-
víz „viselkedése"). Szóval „pontos és kristálytiszta" „tudással" ugyan
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
valóban fehérnek tűnik, de ez éppoly halálos és „elvakító mint ahogy a

„tudomány " tud abszolút életellenes lenni és ahogy „elvakulunk"a
„haladástól". (Pedig a hó, a fagyott táj oly „szikrázó" és „sziporkázó" olyan
„tiszta" és „kikristályosodott" — és élettelen, mint ahogy e jelzőket a „tudás"
új és új csodáira is kimondod...) A hó és a jég azért szikrázik oly vakítón,
azért tűnik oly „tisztán világosinak mert visszaveri a Fényt. Vagyis amit a
tudomány „kikristályosodott tudása" megmutat az a tükörképe, azaz a
FORDÍTOTTJA az Előéletnek - az pedig nem más, mint a halál! Mint ahogy
a téli fagy az élő Fa „halála" tud lenni — attól függően, hogy teljesen
„átfagy”-e, vagy sikerül-e kibírnia „tavaszig".
(Nézd meg az ember lelkét jelképező vizeket manapság: meg van
mérgezve a természetes víz. Savas esők marják szét áfákat, tele van
szeméttel a tenger, elpusztulnak benne az élőlények, ihatatlanok a
forrásvizek a leszivárgó vegyszerektől... stb. Ismered. Íme a „tudomány". A
„civilizáció" — meg a „civilizációs ártalmak". Hurrá, haladunk! Egyenest a
halálba...) Hát ilyen a mai emberek közül oly sokak „lelkülete" is. Zavaros és
megmérgezett.
Hát legyél (legyetek TI) a tiszta forrás, melyből az Élet Vize felfakad.
Benned a forrás — Benned az élet. Áradjon hát e világra Életadón — teljes
szívemből kívánom.
Nos szerintem (!) a szívcsakra a Víz-eleme. Már csak azért is, mert
ugyebár ez a„fordító” és, hogy lásd innen a fizikai síkról azt, hogy mit
fordított le a szív, hát csak fordítsd vissza a szót. A szív — visz, ahogy a
folyón úszó fát a VIZ visz-i az óceán felé... Ha „ráfekszel" a Sors folyójára...
A szíved a vért áramoltatja az erekben — és a víz is áramlik a vízerekben.
A vér a szívedben megfordul — és „rév" lesz belőle. Kikötő, ahol „révbe
jutsz". Megérkezel. És a „rév" egyben a lehetőség is, hogy „átjuss a túlsó
partra". És ha átjutsz, „ennek révén" megtudhatod ott mi van. Ennek révén
(ebből „kifolyólag" ebből következően) belátod, hogy ott az ÉN-nek, RÉV-
ÉN vagy. Hiszen a véred: az éned hordozza, minta révész a révhez tartozik.
Hol is jutsz „révbe" azaz „célba"? Ennek Rév-ÉN. Vagyis: önmagádban.
Az „éned" célja és „végállomása" amikor önmagádra találsz, hisz végig
magadat keresed. Akkor érsz célt, ha beérkezel a szívcsakra „fordítójába".
Ott már az „én " a „vér" nem válik „ver" (üt, püföl) sorscsapássá:
megérkeztél, „rév"-be jutottál. (És persze a rév is a vízen van...) Nos,
szerintem (ellentétben sok más felfogással), a szív a VIZ-elem helye. Mikor
megtelik Fénnyel és erővel a torokcsakra helyén „pára "lesz belőle, és itt
Be-SZÉL-lé válik, amikor az ember beszél. A levegő a Fényt viszi, a szél a
fény melegétől mozdul. A torokcsakra ezért a FÉNY szintje. Igen ám de a
levegőben a szél hangot ad. Ez az amit a torokcsakra „fordítója " tud: a
Fényből Hangot csinál. Miért? Mert a Hang igazi eleme a VIZ. Figyelj csak
oda: a Hang a vízben jobban terjed, messzebbre hallatszik, mint a
levegőben. (Te magad sem tudnál hallani, ha a dobhártya mögötti
hallócsontocskák a belső fülben, a „csigában" nem folyadékot hoznának
mozgásba — hisz maga a „hallás" itt történik). Úgy mondjuk „jól vezeti" a
víz a Hangot, amely ugyanolyan „hullám" mint a víz hullámai. A Fény
közege a levegő, itt válik „élő", „lelassult", „színeire bomlott", „érthetővé" a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
magas rezgésével „pusztító" hatású napsugár. A levegőben lévő pára, azaz

a vízcseppecskék „szórják" szét a sugarakat. A fény a párás levegőt
mozgásra bírja, ami így széllé, azaz Hanggá válik. Az a hang amit a
levegőben hallasz szintén a víztől hallható — hisz a levegő is 70-80%-ban:
víz. Még a tudósok is felismerték, hogy a víz volt „az élet bölcsője ', és még
a „száraz"-földön is „nedves közeg" kell az élethez.
A vízben élő állatok a Hanggal (a hullámok rezgésének érzékelésével):
LÁTNAK. Hallottad már a bálnák „énekét"? (Vagy legalább hallottál már
róluk?) Tudod mennyi információ van benne? Tudod, hogy a hangjuk szinte
megkerüli a földet? De azt ugye tudod, mennyire szeretetteljes lény a
delfin? És azt tudod-e, hogy hangjuk hatására fájdalommentes a szülés?
Ne sajnáld, járj utána. Ismerd meg a vizek világát s élőlényeit. A működést,
a rendet, a törvényt, a szabályosságot. Figyeld a természet útmutatását, és
az anyanyelved segítő „értelmező" bölcsességét.
Figyeld, hogy nem csak a Te szádból „ömlik a szó" (víz), mikor
fellelkesülve mesélsz valamit, hanem a víz is locsog-fecseg, hozzád szól a
piciny habocska, a tenger „zúgása ", mormogása. Mit „mormol"a tenger?
(Talán „mantrázik"? Avagy imádkozik, hogy megértsd végre?)
Járj utána és ismerd meg a hangok hatását a testre, a lélekre. Ismerd
meg, hogy tudd, mi is a „zajártalom" és mi a muzsika varázsa.
Hallgasd mit dalol a lelked. Figyeld meg mi az ami a lelkednek fáj. Fáj: az
FA-ÉJ. Az Élő Fa, a FA hangon „rezgő" szívednek az „éjszakája", mikor
Fény nélkül maradva a „megfagyás" veszélye fenyegeti. (Hisz maga a
„veszély" is VÉSZ-ÉJ. Az éjszaka „vésze". Mi ez a „vész" — az hogy „visz".
Megragad és az éjszaka sötét mélyére hurcol. Az a „veszély ", hogy „elvisz
az éj".) A szív éjszakája, a lélek sötétsége: ezt jelzi a fájdalom.
A fájdalom: fáj-dalom. A fájdalom az „éjszakába merült lélek éneke".
Az ének a „hangmagasság" a „frekvencia" azaz a „hullámhossz-
különbségek" által jelez - éppen úgy mint a Fény színei. Ha úgy veszed a
„fényszimfóniát" dalolja a tenger, és ezt a szívdobbanásban újra viszont.
Mi is ez a dobbanás? Dobban — azaz a dob, „rezgőfelületű" üreg, mely
felerősíti a hangot, és a ritmust adja meg. Ebben az üregben. A -ban -ben
pedig: ba-én, avagy: a BA (a megnyilvánító, meg nem nyilvánult, tehát a
halál birodalmába nem lépett belső lényeg) — én. Az én a helyedet adja
meg. A „dobban "-ásban „ba " hangját hallod meg, ha „ezen a helyen" azaz
a szívedben van az éned. És még azt is látod, hogy DÓ (azaz a születés,
az eleven életerő „helye") BB (középfok, azaz A közeped) és EN — vagyis:
„a középben való megszületésed" a dobban szó.
A lélek, a fordító, ezt már láttuk egyszer, úgy „működik", hogy egyszerre
igaz is meg nem is az, amit a másik szintről „fordít", (mivelhogy ez nem az
„ellenkezője", hanem „fél"-fordulat. Emlékszel?) Ezért van az, hogy amíg a
víz „szétszed" mikor felold, addig a lélek vizében való „feloldódás" által
„összeszedettebbnek" érzed magad. No és amíg a fizikai víz „felülről" ráeső
fénnyel tesz ezt-azt, addig a lélek Élet Vizében „alulról" a „mélyéből" a
„belsejéből" előtörő Fényt és meleget „ringatja".
A fizikai víz tengerében ezért minél mélyebbre mész, annál sötétebb van,
míg ha „önmagad lelkének mélyére" nézel egyre világosabbat találsz. Egyre
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
inkább „átlátod" a dolgokat. Fizikai szinten ezt talán ahhoz lehet hasonlítani,
mintha az, hogy „önmagad lelkének mélyére" mész az egyenlő lenne azzal,
ahogy (fizikai szinten) „felemelkedsz a sötét mélységből” a világos és
életteli egyre „átláthatóbb" felszínre.
A mélyvízi búvár ahhoz, hogy leszálljon „súlyokat" vesz magára. Az
életed (az alsó három csakra fizikai szintje) során jelvett, „fel nem oldott" és
magaddal cipelt „súlyok"-tól való megszabadulást érzed feloldódásnak",
„megkönnyebbülésnek”. Minél hamarabb „dobod le" ezen súlyokat, annál
hamarabb felérsz a felszínre. Ez az amit úgy érzel: „önmagad mélyében
önmagádra találtál".
Látom, nem igazán „gömbölyű" amit mondok. Elég fura képet vágtok.
Talán az a baj, hogy túlságosan hozzászoktatok a logikus gondolkozás
egymás „melletti" és egymástól „független" tényeihez. Szakaszokban
gondolkoztok, elhatárolható különálló dolgokban, nem pedig „folyamatokban
". Csak a két „A" betűt látjátok még az „analóg "-ból és nem igazán tudtátok
„elkapni a fonalat" azaz az „összefüggések" „cérnáját". Pedig a „cérna"
összekapcsol. Általa, az összefüggések kölcsönhatása által a „fenti" „A"
átmegy a „lenti" „a"-ba. Azonos is meg nem is. Hasonló. Az alma: édes,
piros, finom gyümölcse és a föld barna „rosszízű" hantjai azonosak? Igen!
És nem. És mindez egyszerre. A föld átalakul csomó összefüggés szerint
almává — azaz az alma a földtől függ. Aztán az alma is átalakul egy csomó
összefüggés szerint földdé, ahogy leesik és elrothad. A föld
(tápanyagtartalma, azaz a következő almát kinevelő képessége) pedig az
almától függ. No és ezáltal a következő alma is az előző almától függ.
Ugyanannak a dolognak a két vége, azaz a két „A" betű az alma és a föld.
Az átalakulás, a kölcsönhatás, azaz az összefüggés „áramlata" pedig a
„cérna". A föld és az alma így azonos, és ezért nem azonos egyszerre.
Ezt, a természet „körforgását" és „kölcsönhatását" biztosan ismeritek
már. A földbőI alma, az almából újra föld, és ebből ú j alma lesz. DE: az az
alma, amelyik „először" volt és az amelyiket „másodszor" kaptál — azonos?
A kezdő és végállapota a „két" földnek azonos?
NEM. Hiszen a „második" földben benne van mindaz ami az „első
almából" megmaradt, így az „tápdúsabb", ezért a „második alma" is
egészen más mint az első.
Körfolyamat, igen, és egyben itt a fejlődés is. (Ahogy a szív jelzi a
körfolyamatot, a mennyiségi (nagyvérkör) és minőségi változások
(kisvérkör) egymásba alakuló folyamatát, és a torokcsakra a „fejlődés"-t, az
„építés-lebontás"a „fellendülés-visszaesés" ide-oda váltakozó „vonalát".)
Kör és vonal — „eredője" pedig a spirál. Minden így mozog ebben az
univerzumban. A logika a „kört", (a két „A" betűt) látja, az analóg
gondolkozás pedig a vonalat (a cérnát, az összefüggést), az „irányt" — Te
pedig tudd mindkettőt, külön-külön is és összerakva is. Tudd a spirált, ami
mind a két „alkotórészét" megőrzi, és „megszünteti" és ő maga valami
teljesen más. Nincs egyenes-„vonal"a spirálban, a „haladó" (fel-le)
mozgásban mégis benne rejlik. Nincs zárt kör a spirálban, a „forgásban "
mégis felismered. így gondolkozz, legyen az eszed — mint jellegzetesen
„magyar" vonás — „csavaros". Ha ily módon „jár", akkor egyezik az
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„Univerzum" a világ, az élet mozgásával. A csavarmenet éppen úgy mint a

„fúró": spirálmenet. Ugye hallottad már az „agyafúrt" kifejezést? És vajon
azt tudod, hogy a Te agyad milyen „rugóra" jár? Ha „jó a rugója" akkor
könnyedén felismered ezer és ezer jelét a világban, hogy ami „működik"
(vagyis él) az így működik. (Még a víz is a kádban kör alakú nyíláson át
halad egyenesen (függőlegesen) lefelé, és íme: spirálban (örvényben)
zubog lefelé.)
Biztosan észrevetted már, mint ahogy azt is, hogy még benned is
sejtjeid legmélyén (és minden élő sejtben) az „élet kódja" a DNS (RNS)
szintén spirálban csavarodik. Ebben a formában őrzi meg, „kódolja le" az
élet mozgását. A DNS kettős spiráljában a csavaródó
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
szálak egymás köré vannak tekeredve (ezért nevezik ezt a formációt

„tudományosan": „kettős hélix"-nek).
A gerinc mentén a koronacsakra-gyökércsakra „vonalán" fel-le áramló
energiák is épp így „egymás köré csavarodva" áramolnak, haladnak, mint
ahogy a csakrák is a spirálörvény szerint mozogva viszik az energiákat ki-
be. Mindenütt ezt találod, hisz ez az élet „ritmusa mozgása.
Vagy figyeld meg a fényt. Először annyit tudtak róla, hogy „hullám".
Aztán felfedezték, hogy „energia-csomag". (Ez a „kvantumelmélet".) Aztán
(sok-sok vita után) megegyeztek a tudósok, hogy részecske (kvantum,
egységnyi energia) és hullám egyszerre. Nohát, nem érdekes? A Fény:
energia és információ egyszerre. SUGÁR: SÚG (informál) és ÁR (árad,
ömlik, özönlik, elér, mint mozgó energiaáramlat).
Az „információ" akár a szavak (akár a számítógép „bit"-jei) különálló
impulzusok. A hangok „adagjai" szavakba „csomagokba", és e szavak
„mondatokba" rendeződnek. Máris megkaptad a kvantumelméletet, hogy a
fény „kvantumjai" azaz „energia-adagjai" nem folyamatosan, hanem
„csomagokban" „lépnek", azaz ez a „kvantum-ugrás" tudományos „fogalma".
Ez a hang-egységek = szó, szó-egységek = mondat stb. lépések a fény
„kvantumugrásai" a fénynek az információs „tartalmát" jelzik. A hullám
„természete" pedig (mint pl. „lökéshullám", a víz sziklákat széttörő hullámai,
a „hanghullám" ereje stb.) a fény energiáját jelzi.
Érted ugye, hogy a fény: energia-információ (hullám-kvantum) egyszerre.
És az emberi beszéd is az. Hang-„hullám" (energia) és szó-csomag
(információ, „kvantum") egyszerre. No igen, ám ez emberi „kitaláció". Hol van
meg ez a természetben? A DAL-ban. Ami hang (hullám, energia) és „szó"-
egység azaz egy-egyhang (dó -ré-mi-fá-szó-lá-ti) akár a fény színei,
különböző hullámhosszon és ami ebből „kerekedik" az a dallam (azaz a
„mondat").
Nos, ha ezt érted, akkor képzeld el a spirált (kör+egyenes) és a Fényt
(energia + információ, „hullám" + „kvantum") és máris látod, hogy a spirál,
mint alakzat a Fény fizikailag „fogható" formája, a Hang a Fény „hallható"
formája, a napfény a Fény „látható" formája — a gondolkozásmódodban
pedig ugyanez a Fény jelenik meg „láthatatlan" formában.
Nos, akkor „fogjuk a Fényt" — azaz nézzük a spirált. Ha ezt síkra
rajzolod, akkor a hullámot látod, éspedig az ún. „Szinusz-hullámot". Ezt
pedig úgy kapod, ha fogod az egyenest (ami a „kvantum", a szó, az
„információ" megfelelője) és rárajzolsz egy kört — a „csavarodást" pedig
azzal jelzed, hogy a kört úgy rajzolod, mintha „félbe lenne vágva" és a kör
egyik fele adja a hullám „felfelé" ívét a tengelyhez képest, a másik fele pedig
az alsó ívét a hullámnak. A mozgás pedig abban jelződik, hogy a „két félkör"
egymáshoz képest „el van csúsztatva" épp annyit, mint a körátmérő. Ahol
pedig a két „félkör" találkozik, az az a pont, ahol a hullám a tengelyt
„metszi".
Rajzoljátok le, és egyből „meglátjátok", hogy nem is olyan bonyolult,
mint ahogy elmondva tűnik. Segíthet egy rajzocska abban is, hogy „képbe
kerüljetek", azaz jobban „átlássátok" és megértsétek. Ha viszont valaki úgy
érzi, hogy elég tiszta a belső képi látása, az is elég ha pontosan elképzeli amit
mondok.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Várt egy kicsit, míg zörögve-motozva papírt, írószert kerestünk, majd

folytatta. — Húzz egy vonalat. Rajzold rá a Sinus-hullámot. Egy felső és egy
alsó ívet, folyamatos vonalként. Máris mondom a papírotokon „megjelent"
„sarkalatos" jellemzőket. A vonallal két térfélre osztottátok a papírt — szó
szerint „kettévágva" a teret, az „egységes" papírt. Kettőt kapsz, ám mind a
kettő csak „fél"-tér, ezért van két „térfeled". (Pedig tulajdonképp ugyanaz a tér
maradt...),
Írd is rá: „felső"-térfél. Be is színezheted, mondjuk az ún. „hideg"
színekkel. A másik „felére" pedig írd rá „alsó"-térfél, itt jön a hullámíved
„lefelé", és ezt színezd mondjuk az ún. „meleg" színekkel.
Jelöld meg ponttal, „X"-el, karikával vagy ahogy akarod azokat a
„pontokat" amiket mondok. Első: a kezdőpont a tengelyen, ahol a hullámíved
elindul felfelé. Jelöld meg aztán a legmagasabb pontot a hullámív tetején.
Aztán jelöld meg azt a „fordulópontot", ahol a felső ív a tengelyhez érve
átfordul alsó ívbe, azaz a „metszéspont"-ot a tengelyen. Aztán jelöld meg az
alsó hullámív „legmélyebb" pontját és végül azt, ahol az alsó ív újra a
tengelyhez ér. Itt a hullámod „vége".
Nos azt hiszem mindjárt megérted, miért mondom én olyan furcsán a
szavakat, a „minőségeket" és amin elakadtatok, az „elemeket". De én így
gondolom. A kezdőponthoz írd oda: 7. Úgy van, ez a „korona-csakra". A
„kapu". Ez az a „hely "avagy „pont"a hol a Láthatatlan és Megnyilvánuíatlan, a
Megnevezhetetlen Élő Fénye a Mindenségből beragyog, s e „tűhegynyi" pont
(avagy lyuk) mindenfelé szétsugárzó élő ragyogását mondják a „korona-csakra
gyöngyének". Itt a „rés" amin átjött, „megnyilvánult" így itt válik a „rés" —
„szer"-ré. Itt „születik meg" „RÉ". Itt jön a világba a rend, a harmónia, a
törvény. Itt kezdi útját a „felső íven".
Az egész felső „térfél" a felső hullámmal a „hideg" színek „birodalma".
Milyen színek is ezek? A lila-viola-kék különböző „árnyalatai". Az „árnyalatot"
az „árnyék" azaz a világos-sötét (fehér-fekete) különböző arányú „jelenléte"
adja. Emlékszel ugye a csakraszínekre? Az „égi-hármas" színei ezek. Nos. A
kezdőpontban megjelenő Élő Fényt mondom én a „tűz elem" égi
„minőségének". A felső hullámiv „térfelét" pedig a „Levegő-elemének". Ebben
a részben a hullámív tetejét megjelölted. Figyeld csak meg. Ahol a hullám a
vonalat „metszi" a kezdőpontban, ott „minőséget" váltott, a Megnyilvánulásán
Teljesség (BA) megnyilvánult a „rés"-en „rés" lett azaz rész (a
megnyilvánulás mindig rész a megnyilvánulatlan teljességéhez képest) és
egyben RÉ-s, azaz fényes, világos, „Nap-os". Elindul a hullám felfelé és a
felső megjelölt ponton irányt vált. Eddig „felfelé" haladt, azaz „távolodott a
vonaltól", innen pedig „lefelé" halad, azaz „közeledik" a vonalhoz. Egyből
látod, hogy minden, ami megnyilvánult: kettős (két irány) és mégis egy, hisz
ugyanahhoz a hullámívhez, ugyanahhoz a „térfélhez" tartoznak.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Nos, hogy megértsd, miért mondom az egész térfelet a „Levegő-

elemének" majd játszunk egy kicsit. De előbb figyeld meg, hogy a
Megnyilvánult „dolog" a szél, hogyan hordja magában a „kettősségét". Mivel
a szél „peremet" és „áramló levegőt" egyszerre jelent, így lesz belőle e kettő
egysége: a HANG. És mi is az ami e „két dologgal" a „peremmel és áramló
levegővel" azaz a Szél-lel megnyilvánítja magát? A RÉS! A „szer". (Érted
mar lassan, miért is mondjuk azt, hogy „először vala az Ige") és árad a 7.
pontnál a „rés "-ből? Fény, ami szintén „beszél" a színeivel.
Mi az, amit akár a Fényből, akár a Hangból érzékelni képes vagy? Azt ami
elér hozzád, azaz jön. A „menő" szél éppen úgy nem érzékelhető („nem
létezik számodra") mint a „menő" fény, mely nem érkezik be a szemedbe.
Ezért „sötét" a violaszín 3. szem csokra színe, és ezért „világos" az „érkező"
(Fény, Hang) a torokcsakránál.
Oda is írhatod most már a papírodra, hogy a 3. szem csakra, a
„szellem" a 7. ponttól a felső fordulópontig tartó „szakasz" és az 5. csakra, a
„torok" pedig a felső ponton megforduló, irányt váltó és ezentúl már
„közeledődnek érzékelt Szél (fény, hang) „világos "-nak érzékelt területe az
ami a „metszőpontig" tart.
Ebből már azt is tudod, hogy itt érkeztünk el a szívcsakrához, oda is ír-
hatod a 4. számot és így azt is látod, hogy a tengelyen áthaladva „minőségi”
váltás következik. Ezt a „fordulópontot", ami éppen úgy nem „pont" hanem
„rés" mint a tengely kezdő 7. „pontja" ezt mondom én a Víz-elem „helyének”.
Innen a lefelé a „mélypontig" (amit szintén megjelöltél) tartó szakasz
a 3. csakra a „Napfonat" minősége és a mélyponton megint „irányt váltó",
felfelé induló szakasz a tengelyig a 2. csakra a „hara" „minőségét" jelzi. Az
1. csakra, a „gyökér" pedig megint a „tengelyen" van, és a Tűz-elem, a „földi
tűz" tartozik hozzá. Itt látod azt, hogy „fenn" a 7. pontban Süt — itt Tűz
(fordított szó, hisz „átfordult"a tengelyen, és nem „indul" hanem „érkezik").
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Az alsó ív „térfelét" a meleg színekkel színeztétek, ami a sárga,

narancs, okker, vörös és persze a barna-drapp különböző árnyalatai — és
máris látod a Föld-elemet, és a Föld színeit. Azt is látod, hogy az „érkező"
fényfajtákat mondjuk „hidegnek" az „elmenő" fény árnyalatait pedig
„melegnek". (Éppen úgy látod másnak a színt, mint ahogy a hang is másnak
hallatszik, ha a hangot adó „valami" közeledik, vagy távolodik.) A „Van"
színe pedig: a zöld.
Nos, ha „végigszámoztuk," akkor térjünk vissza az elejére. Nézzük
újra, alaposabban. Ha a 7. pontnál „lesz" a LESZ, akkor azt „fordítva" SZÉL-
nek „érzékeled". Ezért mondom, hogy ez a „szellem " azaz a SZÉL-ELEM, a
„levegő" és egyben a „jövő" idő is. Ezért van az, hogy „szellemben nincs idő"
és persze vele együtt tér sem, mert ő MAGA AZ idő. A jövő idő, amit a
torokcsakra 5. pontjánál érzékelsz Hang-ként, Fény-ként, azaz sorban.
Mivel itt még „gyors" ezért a lélek „ideje" a „gondolaté" az „átgondolásé" és
sokkal rövidebb, kevesebb azaz „gyorsabb" mint a fizikai idő. És ezért nem
tudod az idő, (vagy tér) pillanatát (pontját) „meghatározni". Mert ehhez meg
kellene állítani az áramlást. Akkor pedig eltűnne a hang is, a fény is. Látod
ugye azt is, hogy az „idő képzetét" az adja, hogy a 4. pontnál „sorban"
érzékeled ami jön és ez az „egymásutániság" adja az „időpillanatok" által az
időt és a Teret.
Nézzük csak ezt a 4. pontot, a szívcsakrát. Itt „fordul" a felső ív alsóba, itt
„fordít" a lélek, „tükröz" a víz. Felfogja a Szellem Fényét és Hanggá válik a
vízben. Ahogy á szíved is „beszívja” a vért és „kifújja " újra máshová.
Közben pedig a vér is „minőséget" vált, hisz a tüdőben oxigénnel telik és
„megszabadul" attól amire nincs szüksége, a szén-dioxidtól. A szív is „ajtó",
„rés" amin „átmegy" a vér, hogy „minőséget váltson". Ismered: kisvérkör-
nagyvérkör. Végtelen nyolcasban. Szíved „része" a „RÉS" azaz a „szer", a
szeretet, a szer-eleme.
Mi is a „kis vérkör"? AZ, ahol a vér a tüdőben a levegővel „találkozik".
Ez, a tüdő levegője az, amit a „torokcsakra lefordított a szív szintjére". Itt ta-
lálkozik tehát a „hanggá vált Fénnyel", amit a levegőbe lévő „pára " tesz „be-
lélegezhetővé", vagyis a „torok-csakra", az 5. „szakasz" az ami „lassítja " és
„finomítja ", hogy a szív által „értelmezhető" legyen az „üzenet". A Fény:
energia-információ. Itt „kapcsolódik" a vérbe, a testbe a szív által. És itt
„értelmezhető"a „szer"és egyben erőt is ad. Ezért tartják Indiában úgy, hogy
a „levegőben van az életerő" a „prána ", amihez csomó légzéstechnika, és
az ezekre alapult jógák sokasága tanít, hogy „hozzájuss". Érted ugye, miért
van ez így. Csak nézd a „papírod".
A szív az ami „fordítja", „értelmezi" és „elérhetővé teszi" ezt a szervezet
számára, a testnek adva életet és erőt (nagyvérkör) . Minden sejted
egyformán „részesül" belőle, szükséglete szerint. A szív csakrájának zöld
színe is jelzi, hogy tulajdonképp „ugyanazt" teszi amit az élő fák zöld levelei.
A levél is „befogadja" a fényt és „értelmezi" és ezen „útmutatás" szerint
képes „összerakni" a szerves anyagot a szervetlenből, és a Fény adja hozzá
a szükséges „energiát" is. Ezt látjuk mi úgy, hogy „letárolja" az energiát.
Tudod, hogy a fotoszintézis két lépésben zajlik. Egy fényes és egy „sötét"
szakaszban. (Úgy is értheted, hogy e „ megérti" a levél a „fény szavát" és
aztán „csinálja" amit mondott neki a Fény.)
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Ezt látod a szívednél is. Először egy „levegős" (fényes) szakasz van
(kisvérkör) azután eleven erővé, energiává és cselekedetté válik mindez a
nagy vérkör által („sötét" szakasz a fotoszintézisnél).
Csak figyelj a természet Törvényeire a működési elvre, segít felismerni
az „összefüggéseket", megtalálod bennük a „cérnát". Ugye tudod már mi a
különbség „szerves" és „szervetlen "közt: a „szervétlen "az SZER-VETT-
LEN. Azaz még „nem vette magába” a szer-t. A „szer-ves"-ben pedig már
„belevésődött" bele„íródott" a szer és ezért „élő" minőséget „tud". Mind a két
„szükséges" rész ott van a Fényben. Az „energia" ami által ami
„segítségével" „cselekedni" lehet és ott az „információ", a „szer", a rend, a
„törvény", a„szabály ", hogy mit-mikor-mivel-hogyan-miért stb. kell
összerakni.
Ez, mint „szabály " benne van az élő életben, de nem kézzel fogható,
nem anyagi szinten részekre bontva „elemezhető". (Nem „A"-betű az
analógból, hanem a „cérna ", az „összefüggés ".)
No és azt is látod már ugye, hogy mi az az „elem", az az „anyag" ami
segíti a levélnek ezt az „értelmező" munkáját? A VÍZ: amíg „száraz" addig
nem tud „élni", a „kiszáradt" fa nem tud levelet hozni és fogadni a Fényt. Ha
van VÍZ, jöhet a tavasz, a rügyfakadás, ha nincs, vagy kevés, még a már
meglévő levél is elszárad, megsárgul. „Elalszik ". És tudod a sorrendet ugye?
Előbb a víz, mely áramolni kezd még láthatatlanul az ébredező tavaszi
fák gyökerén fel a törzsbe, az ágba — aztán a rügyfakadás, a kizöldellés. A
nagy, élő fa éppen úgy mint a picinyke magok mindegyike VÍZ „jelenlétében"
kezd csak működni, élni. Nehogy azt mondd: „Aha, a víz az élet kulcsa."
NEM. A VÍZ a kulcslyuk. Rajta át, az „ő" segítségével, az „ő" fordításában
lesz a Fényből élet. Általa - de nem tőle! Ez a VÍZ — a Te lelked, a Te szíved.
Ez a „fordító", a „rés". Nézd a rajzodon a 4. „pontot". Nem „pont", hanem
„rés" hisz az Élet árama itt áthalad, átfordul, azaz ez az ami LE-fordítja a
„felső ívet" „alsóvá". A Levegő a SZÉL-elemből, a Fényből a Jövőből az alsó
ívbe a jelenen át a múltba, a „megtestesült", „megvalósult" világba.
Az „alsó térfél" ezért a FÖLD-elem „tere", hisz itt lesz az Időből - Tér,
anyag és „távolság" a dolgok közt. Ez az a rész, amit ismersz, elemzel és
kutatsz, próbálva teljesen szétszedni és „kielemezni". Innentől: evilág. Eddig:
más a világ. Az „alsó ív" térfele a mi életterünk.
Itt válik a Fény Hanggá. Ez a rész, ami a 4. „fordulótól" a legmélyebb
pontig tart, azaz a 3. csakra szakasza, ez a „megismerő", és „részletező"
tudomány és „ego" otthona. És tényleg a „végtelenségig" részletezhet —
hisz RÉS-LE, azaz a 4. „forduló" résén áramlott, és „lett" (múlt idő!) az amit
lát-hall-érzékel az ember a fizikai síkon. És ugye azt is megérted, hogy az
„irányváltás" a „visszaindulás" a tengely felé ott kezdődik, ahol már nem csak
„tudod" de „érzed" is. Itt váltasz a 2. csakra szakaszába, az „érzelmek' ottho-
nába érve. És az 1. pont újra a tengelyen van, itt lett a 7. nél megnyilvánuló
Fény, ami SÜT - TŰZ-zé, és azt is látod, hogy ez a Tűz (amit „földi" tűznek
mondtam eddig) szintén „minőségi" váltáshoz vezet, hiszen „tengelyen" van
azaz megint „RÉS".
Itt válik az élő — halottá. Itt lesz újra a szervesből szervetlen. Itt az az
„informatív energia" mely a „korona" 7. pontján „belépett" és lelkedben
tükröződve életté vált, itt hagy el téged, itt lép ki. Éppen úgy, mint ahogy a
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
sorrendet a tested megmutatja — a fejeden (szájadon át) bejutó tápanyag is

„átalakulva" a 4. pontnál „lefordítva" tovább halad mint „sár" és itt az 1.
pontnál hagy el téged mint olyan, ami már „nem a Te életed szolgálja ".
És ugye érzed, hogy mindehhez idő kell, (míg megemészted) és fi-
zikailag a térben is halad, hisz „keresztülmegy " rajtad és el tud hagyni —
másutt, „odébb" a térben, mint ahol be-jött". És ugye ami benned egyszer a
részedként működni tudott, az már csak Neked „felesleges", de a következő
„hullámnak" a kezdőpontja.
Az 1. pont újabb hullám „indítója". Látod a fizikai analógot: ami Neked
már nem éltető, nem kell, az mint „szerves anyag"a szervetlen ásványok
„birodalmában", a földben, pedig „csúcsinformáció" ami által a föld képes ú j
élő életet, a növényeket táplálni. Tiszta kristályok, kövek vagy homok közt
nem igazán lombosodik a fa — bezzeg a jó „kövér" feketeföld humuszában!
Ott már igen.
Érzed ugye, hogy a sorrend az „átváltások" „fordulatok" azaz az ÉLET
MINTÁJA mindenütt azonos. Bármely részét tudod „megragadni", bárhol
sikerül „elkapni a fonalat" — mind-mind ugyanoda vezet. A „kezdethez". A
Teremtő és így a teremtés is: végtelen. Valóban az — de figyeld a magyart.
A Végtelen az azt jelenti, hogy nincs vége, de azt NEM jelenti, hogy
„kezdetlen" (ki se lehet ejteni) vagyis, hogy ne lenne eleje. Kezdete az
igenis van! Csak épp vége nincs...
A mintát követve visszatalálsz a „kezdetekhez" és ez néha olyan útra
vezet, hogy „kezdetleges"-nek érzed mind a körülményeidet, mind pedig a
„tennivalóidat". Talán arra azért jó a „kezdetleges" dolog, hogy (mivel
„közelebb" van a kezdetekhez) könnyebb felismerni általa az
összefüggéseket. Nem „takarja" még el annyi „változat" a megnyilvánult
világból. Ha már „megvan" a „cérna" és tudod követni, akkor meglátod:
mindegy, hogy „kezdetleges" avagy nem ami körülvesz. Minden „tanítód"
lesz és útmutatóvá válik.
A természet „összefüggései" minden szinten igazak. Ahogy igaz fizikai
szinten, hogy ami Neked nem kell, az táplálja a növényt, (és amit a
gyümölcsfa „potyogtat" az pedig a Te táplálékod...), így igaz ez
„energetikailag" is. A növényeknek „csak" éterteste van. Amikor virágzik
akkor „ér bele" az asztrálba. Az 1. pontnál (és utána) csak önmagát tudja
„ismételni" (lebujtatott hajtásról nem új egyedet kapsz, csak „másikat".)
Ahhoz, hogy valami „új" tudjon az éter-energia szintjén megjelenni, ahhoz a
„nála magasabb" információhoz, az asztrálsíkhoz kell „felérnie". És ez a
virágzó növény. Ezért van, hogy maga a virág az érzések, az érzelmek
„jelképe", kifejezője. A növény ezért tudja hasznosítani (mint vele azonost)
azt amit az éterenergia „síkján" átadtál neki.
Mivel pedig Neked is van étertested, ami a fizikai test fizikai
„szükségleteihez" adja az energiát, és mivel a fizikai testedet is fizikai
anyagokból építed, ezért tudod Te is hasznosítani azt amit a növény
étertestű részeiből megeszel. És persze „finomabb" és nem igényel annyi
„átalakítást" az a növényi rész, ami az egykori asztrált is magába vette — ez
pedig a gyümölcs. Úgy is mondhatod, hogy a gyümölcs: az „asztrál-érzések
éter-életerővé" átalakítva. Ezért „tiszta" a gyümölcs. Az állatoknak már van
asztrálteste és némely „fejlett" faj már a mentál aljára is átnyúlik. Tanítható,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
és „értelmes"-nek tűnő viselkedésre képes. Az asztrál-ösztönös érzései

minden állatban megvannak, és minél fejlettebb (minél közelebb van a
„tanítható" szinthez), annál „kifinomultabbak", (az „érzései" ösztönei pedig
annál „kevésbé" működnek). Nézd meg közismert példának a „tanítható"
„értelmes" (intelligens) kutyát. Azért szeretik oly sokan, mert a kutya is
szereti őket. Asztrálsíkú energiacsere zajlik közöttük. (Ezért van, hogy ha
megfigyeled a kutyát és gazdáját: hasonlítanak egymásra bizonyos
„vonásaikban".) No és ugyebár azt is tudod, hogy „gazda szeme hizlalja a
jószágot" — azaz a szerető gondoskodás az ami tői egészségesen fejlődik.
(Persze „nagyüzemben" tenyésztett állatoknál a „fejlődést" és az
„egészséget" már a mesterséges vegyianyagok, — oltás, gyógyszer stb. -
által akarják biztosítani, és az a szerencsétlen állat bár lehet, hogy
„önműködő etetőt" és „tiszta" istállót kap, csak épp szeretetet nem...)
No és ugyebár a kert, a ház virágos növényeit is szeretni kell, (hiszen
amikor virágzik, „ő" is belóg az asztrálba...). Most már talán érted a „virág"-
ajándékozás szokásának okát is, hisz ez „beszédes" cselekedet. Az azonos
csakraenergia, az azonos „sík" rezgései kölcsönhatásba lépnek egymással.
A növény étertestének energiája hatással van a Te étertestedre is.
„Felpörgeti", „letisztítja", „feltölti". Ezért érzed magad olyan jól erdőn-mezőn
sétálva. „Életerőt" áraszt feléd, azaz beléd az, hogy megmártózol a
növények „éterterében". (Ezért hatnak olyan jól a gyógynövények szára-
levele-gyökere az anyagcserére, míg a virágos részek főzetének már az
idegrendszerre (asztrál-érzések) is jó hatása van pl. a kamillavirág: nyugtat
stb.) Megnyugtat a zöld, eleven környezet, hisz a felpörgő csakraenergia
elegendő erőt ad a „gondok" megoldásához. Friss vitalitással „töltődsz" fel.
Ha virágzó réten, pláne virágzó fák tavaszi pompájában lépdelsz „jó
kedvre" derülsz. Beindulnak az érzések, érzelmek, ami jelzi a 2. csakra, az
asztrálsík „felpörgését". Ezt a „tavaszi bezsongást" oly sokan érzik, mikor
hirtelen sokan „szerelmesek" lesznek. Talán érted már, hogy az éterenergia
„felpörgése" mellé társuló asztrális energiák okozzák az „érzelmi
kitöréseket", bár a 2. csakra a mellékvesekéreg hormonjaiba „szól bele".
Miért hat mégis oly erősen az asztrál inkább a Nőkre? Miért olyan
„érzelgősek a „szerelem" terén ? Miért oly „túlérzékeny" sok kismama? Ha
megnézed, hogy az asztrál síkja arra a sávra esik, ahová a nők petefészke,
illetve a magzattal együtt a méh is, akkor talán érthetőbb, hogy míg a
férfiakra az éter vitalitásereje hat jobban és ők mindinkább e „cselekvő"
csakraenergiát szeretnék „felpörgetni", addig a hölgyek érzékenyebbek,
„lelkisebbek" e téren (általában beszélve a jellegzetességek tipikusságáról).
Persze, hogy „mélyen érinti" őket, hisz méhük-petefészkük által valóban
„mélyebb" (magasabb, bensőbb stb.) a „megérintettségük".
Már pontosan értitek a virágot (ami a növény nemi szerve aktív működési
állapotban, asztrálenergiával körülvéve) s azt, hogy mit is jelent az
ajándékba adott virágcsokor szokása — eredetileg. Még akkor is ezt jelenti
(életerő/éter/ és szeretet/asztrál/), ha ez nem tudatos. Valahogy mégis
érzed, hogy „nem illik, nem való, nem helyes", hogy egy nő-nőnek, pláne
férfi-férfinak vigyen ajándékba virágcsokrot. (Persze csak akkor, ha
normálisan működsz. Az ettől' eltérő" viselkedés már igen kifejezetten csak
emberi és nem a természet természetes iránymutatója, így én inkább ki is
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
hagynám... úgyis értitek. Mint ahogy azt is, mit jelent, ha egy nő csak a
„cserepes zöldet" szereti és a virágzót kevésbé, vagy ha egy férfi kedveli a
vágott virágot...)
Akkor is ezt jelenti, ha a halottaink sírjára tesszük a virágzó virágcsokrot.
„Lefordítva szavakra" a jelképet, ilyesmit kapunk: „Fakadjon új élet itt e
földön hamvaidból, (emlékeidből, gyermekeidből) és szüless meg Te is a
másik, láthatatlan, boldogabb világban." E jelképes üzenetet hordozó
„lélekvirágot" a „könnyeinkkel" öntözzük. — Míg el nem szárad...
Mi is a lélek? PÁRA. A könny: eső. Ezért „záporozik". Ha a pára lehűl
(elveszti energiáját!) akkor esik le vissza a földre, mint eső. így rángatja
porba a síró ego-én a vele érzelmi szálakkal (szó szerint!) összefűzött lelket.
A hozzá tartozót — hisz nem „csupán" vérségi, jogi, hanem éter (energia) és
asztrál (érzelem) fénytestei is kapcsolatban voltak (no meg a mentái-
gondolatok is) és ez valóban úgy látszik az aurában, mintha pici fénylő „cér-
nák" kötnék össze a két embert. (Ezért nevezzük „szakítás "-nak mikor két
ember „érzelmileg eltávolodik" egymástól. SZÓ szerint e szálacskák
szakadnak el.)
E „fényfonalak" tulajdonképp olyanok mint a „csövek", hisz benne áramlik a
„rezgésszintjének megfelelő" síkú energia-információ, ami áramlik az
emberek közt ide-oda. Ez a „kapcsolat" — kölcsönös energiacsere. Ez
„szakad el" mikor a halottat „elszakítja " a halál az élettől. Ha ismered a
„halálközeli élmények" átélőinek beszámolóit, akkor tudod, mi is a „folytatás".
A Fénykapu, „alagút" amin a tudat átmegy. Ez a papírodon a „tengely".
A szívcsakra „fordulójába" kerülve, és onnan „nézve" az életet — nézd csak
meg a papíron — először azt látni, ami a fordulóhoz a „legközelebb" van,
azaz ami „nemrég" volt. Innen nézve az van a „legmesszebb" ami a „legré-
gebben" volt — a gyermekkor. Biztosan hallottál már arról, hogy ilyenkor
„visszanézik az élet filmjét” avagy „leperegnek az események" — de fordított
sorrendben. Ennek ez az oka — innen nézik. Mintegy „összeszedődik" a
múlt, a tér, az alsó hullám élmény-anyaga — és ebből adódik a „fordított
sorrend", és mivel energia-anyag ez, így az is érzékelhetővé válik, amilyen
energia akkor ezeken a „szálakon" (csöveken) beáramlott az aurába. Ezért
mondják a „visszatértek", hogy azt is érezték, cselekedeteikre hogyan
reagált, mit érzett a másik ember akkor.
A szívcsakrában tartózkodó „mozizok" vissza se akarnak jönni, hiszen
körülveszi őket a szeretet Fénye és „fénylényei", és ez a valódi, tiszta
energia (érzés) felszabadítja a tudatukat, élettel tölti el őket és sokkal
„boldogabb" állapot ez, mint amit itt a földi testben megtapasztalhatunk
általában.
Mi is a „lélek anyaga"? (Jelképesen.) PÁRA. Azaz (úgy mondjuk) akkor
„jutsz a mennybe", akkor „emelkedsz az égig" (mész át a fénykapun), ha
letetted a „földi élet terhét", azaz emlékeid-élményeid lassú „nehéz", avagy
„fájó" (és ezért „lehúzó") rezgésétől „megszabadulsz". Úgy mondják
„lerakod" az asztrál-mentál testeidet (kibújsz belőlük, mint egy nagykabátból,
vagy mint a pillangó a hernyóként szőtt gubájából.) Ekkor válsz „tisztán
önmagáddá" és olyan „kicsivé", hogy „át tudsz fordulni" a 4 csakra, a szív
„fordítóján". Ez már valóban „más" világ. Ez az, ahonnan még „nem jött
vissza senki". Itt már „minőséget" váltasz. A szív szintjét ezért nevezik
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„kauzál"-nak, azaz „buroknak , avagy „kapcsolattestnek". Itt válik az anyag

„hanggá" majd a lélek Hangja Fénnyé.
No, látom nem igazán tetszik Nektek, talán nem egészen értitek mi is az,
amit úgy mondtam „lebontani", „letenni", az asztrál- és mentáltesteket, az
emlékeidet. Hogy jobban meg tudjam értetni, mint mindig, az anyanyelvünk
tud segíteni. Hova is akar menni az ember: a mennyországba. Erről már
megbeszéltük, hogy menny-orr-szag. Vagyis, ha oda akarsz jutni: úgy menj,
mint az orrodba a szag. PÁRA-ként, (emelkedett, „átszellemült", tiszta
lélek). Mint a szag. A leves gőze viszi annak „ínycsiklandó" illatát. Azaz az
információt a levesről — de nem a zöldségeket.
Érted már, hogy „zöldségeket mondasz" mikor azt szeretnéd, hogy egész
életed minden élményét megtartsad? A „leves" nem az égbe való —földi
anyaga ebbe a világba, a fizikai síkra való, itt is marad. De viszed magaddal
„életed illatát", párlatát, kivonatát, vagy ha úgy jobban tetszik: esszenciáját.
Nézd csak meg: éter-asztrál-mentál-és Te. Ez éppen négy és ennek a
„kivonata", „párlata" mint „kvintesszencia" ugye már ismerős? (Nem kell
ahhoz ma már gyakorló alkimistának lenni, hogy ismerős legyen egy-egy
ilyen fogalom...) Ha sikerül (már megint szó szerint) összeszedned magad,
és koncentrálni (avagy koncentrálódni) a szívcsakrára (-ba), akkor Te
magad válsz a „bölcsek kövévé", Te magad vagy a „szellem" aranya. Az
igazi alkimisták a különböző vegyi folyamatok, és a tiszta elemek (elemi
minőségek) viselkedésének megfigyelésével, azaz a törvények felisme-
résével (ilyen úton-módon) tulajdonképpen önmagukat nemesítették. Min-
den cselekedetük jelképes volt. (Gondolkozásuk úgyszintén.) Megértették
és a jelképes cselekedetek által önmagukon alkalmazták a megismert
összefüggéseket.
Persze a fizikai sík mélyébe süllyedt ego-énű „társadalmuk "fizikai aranyat
(pénz-hatalom: ego) akart volna... Az alkimisták által felismert törvényekből
nemigen sok maradt az utókorra. (Nem csak azért, mert „titkos tanok"-ba
jelképesen leírva „őrizték"őket, hanem mert meg sem értette őket a
jelképekben és fénytestekben gondolkodni nem tudó környezetük...) Csupán
tételeik, a kézzel fogható fizikai anyag viselkedésének az összefüggésektől
különválasztott „kikristályosított" ismerete, tudásmorzsája maradt meg
javarészt. Éhből fejlődött ki a „kémia". Épp így az összefüggéseitől és
jelképeitől „megfosztott" asztrológia „tételes" ismereteiből a csillagászat. Meg
a matematika, a fizika meg a többi...
Térjünk vissza az ábrához. Az 1. csakra (mivel a teremtés végtelen és a
rendje megmarad) egy újabb hullám kezdetének „minőségi" fordulója is
egyben. Maradjunk a könnyebb érthetőség kedvéért annyiban, hogy az
embert és 7 fény testét ez az ábrán lévő egyetlen hullám „jelképezi", —
legalábbis így fogom most használni.
De — ha értitek, hogy a hasonlat csak hasonlít de nem azonos, akkor
előbb-utóbb azt is megértitek majd, hogy mint hasonlat hol „sántít". Ám sok
mindenre jó.
Képzeletben hosszabbítsd meg a vonaladat és rajzold tovább a
hullámokat. Nos megkaptad a fény jelképét. Nézd csak meg: azt látod, hogy
sorba, egymás után, szép rendben és azonos távolságban egy-egy félkör
van a kék, és egy picit arrébb (félhullámhossznyi eltolódással) ugyanezt
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
látod „tükröződni" a sárga „térfélen". Nos, ha most egy pillanatra „kü-

lönválasztod" (ami egyébként tudod, hogy nem így van, és ezt tartsd is
mindig észben, de ez most csak egy példa... ) a két „térfelet" és a kéket
nevezed „információnak" a sárgát pedig „energiának " avagy „fizikai szint "-
nek akkor, ha csak ezt a felét nézed, látszólag különálló félköröket kapsz. Ez
a fény. Kvantumok (fotonok, „energiaadagok") — hullámtermészettel. Ezt a
„sárgát" a „fizikait" az „energiát" érzékelik és figyelik meg — írják le a
fizikusok. Ez van itt az „érzékelhető" tartományban: félkör-szünetfélkör-
szünet. Energiaadagok. Kvantumok, pontosan meghatározott „lépésekben"
követve egymást. Igazuk van — hát tulajdonképp, ha így nézik, akkor igen.
Tényleg, itta földön, a „látható" (érzékelhető) birodalomban valóban
„adagoknak" látszanak, hullámtermészettel, energiával, hullámhosszal és
frekvenciával jellemezhetőek. Ezt lehet aztán „lekövetni" a levelekben, a
kémiai kötésekben. Ami a fény lényege, és elválaszthatatlan „velejárója": az
az „érzékelhetetlen", „kék" oldal, az információ. Ez pedig épp „ott" van, ahol
itt a „szünet" található. Ahogy a bölcsek mondják: a szavak igazi értelme
nem a szavakban, hanem a szavak közti szünetben található. A Csendben.
Ok sem azért „hallgatnak bölcsen", mert megkukultak és nem tudnak
beszélni, hanem mert hall-gátnak (hallgatóznak) a Csend halk, valódi
tartalmat hordozó szavára. Az élet „dallamára " amit a szívük „súg".
Érted, hogy lesz a Fényből a levelekben (és ha odafigyelsz akkor Benned
is) élet? Érted, hogy hol a „tudomány" csapdája? A megnyilvánultat nézik
csak. A testet öltött anyagot. Anyagi eszközökkel. (És egyre több tudásukkal
egyre inkább látják, mi mindent kell még megtudniuk...) Ám TE ugye érted,
hogy mégis mire JÓ mindez? A törvényszerűségeket megfigyelve az anyagi
világ is vissza tud vezetni a „törvényalkotóhoz". Hisz az mindenütt,
mindenben benne van mivel az maga a Minden.
Nézzük meg újra a papírodat. Az előbb — a halottak kapcsán —

elmondtam a sort visszafelé. Nehogy eltéveszd, nem ugyanott mész vissza,
mint ahol „jöttél". Rajzolj egy másik ívet úgy, hogy most az 1. pontból indulsz
felfelé és jobbról balra, azaz épp az eddigi hullám „ellenkezőjét" avagy
„kiegészítőjét" rajzold meg. Ez a hullám is átfordul a 4. ponton, itt lesz újra a
„sárga" tartományban és e ér vissza a 7. pontba. Megvan? Nos ez a „v issza
út" jelképe.
Nézd csak meg alaposan ezt a „beszédes" rajzocskát. Az 1. pontnál
mintegy „tükröződve az irány nem folytatódik, hanem „sarkon fordul" és a
felső ívben visszaindul. A kék részben kezd újra (ez egy alapszabály: előbb
az információ, azután ennek „megnyilvánulása", s ez lám itt is „megvan”) A
kék részhez azt írtuk „szellem " meg azt „időtlen" meg azt is „információ".
Nem a tested megy tovább, hanem a belőled származó „kvintesszencia" az
életed „információja". Mivel itt nincs tér, ezért úgy érzed „benned van "
mindez. Viszed magaddal az íven és amint a 4. pont fordulóján „átfordultál"
mindez meg is nyilvánul számodra.
Hogyan? Hát a „lélek” lefelé tartó eredeti hullámodban mindenhez idő, tér
és egy szabályosság tartozik, hogy mihez mennyi idő kell. És ez egyre
„többnek” tűnik, ahogy az íven (az eredetin) haladsz lefelé. Azt érzékeled,
hogy elgondolni „pár pillanat”, átérezni már órák-napok és ha ez megvan
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
akkor „megcsinálni” tart a legtovább, itt van a legtöbb „apró részlet”, ami
nehezíti és meghosszabbítja az eredeti elgondolás megvalósítását. Nos a
visszafelé íveden is megvan mindennek a rendje, ideje.
Az első (kék térfelű felső visszatérő ívet) szinte „átalszod" (kevesen
tudják itt megtartani a tudatos tudatukat) és akkor „ébredsz" amikor ezen
visszatérő íven már a „megnyilvánult" az igazi „másvilágban" vagy. (Ezért
nem lehet innen már visszajönni — hisz már „túl van" a fordulón, csak úgy,
hogy a 7. ponton visszatérve „újjászületik" az ember.) Itt minden „fordítva"
(azaz fordított irányban) működik. Elgondolni-megérteni kell a legtöbb „idő"
aztán az érzések szinte „átvillannak" rajtad, és puff, abban a pillanatban már
ott is van amit gondoltál, olyan formában ahogy érezted. Nem kell hozzá sem
idő, sem „apró részletek", hogy megvalósuljon. Azonnal „ott terem". És ez az
a „hely" amit sokan „pokolnak" élnek meg, ez az amiről beszélünk, ha
„poklot" mondunk, vagy: akár „közteslétet", vagy „purgatóriumot" vagy akár
„bárdot". Mindegy.
Saját életünk, emlékeink, gondolataink és érzéseink, fantáziánk és
elképzeléseink, a tudatalatti „felszínre kerülése" által mindenki önmagának
teremti meg ezt a „világot" éppúgy, mint ahogy fizikai életed és cselekedeteid
(illetve nem-cselekedeteid) is Tőled függenek, mint ahogy az is, hogy életed
eseményeit miképp „éled meg" milyen érzésekkel élsz, és mi az amit
„tanulsz" azaz amit leszűrsz a tapasztalataidból.
Itt a „visszatérő íven" épp így van. Megvannak a „szabályok" — mint a
fizikai világ törvényei. Csak épp pont fordított irányban működve. Ezért nem
mindegy milyen gondolatokkal-érzésekkel élt valaki — hisz mindaz, ami
eddig belül volt most azonnal megnyilvánul és körülvesz. Ezért tanítanak itt
a földön a „meditációk" által a gondolatfegyelemre. Amit gondolsz, úgy ahogy
érzed azonnal „testet ölt".
Gondold csak el mi mindent szoktál gondolni, hogyan is érzel (félsz stb.)
és próbáld meg elképzelni, milyen is az amikor mindez látszólag önállósulva
„szembe jön" Veled... Azt nagyon fontos tudni, hogy Te teremted, Belőled
fakad (éppen úgy mint egy fizikai szintű cselekedet) és ennél fogva „Te is
parancsolsz" neki. Éppen úgy, ahogy megszabadulsz a „felesleges
kacatoktól", netán átépíted a házad vagy új munkát vállalsz, vagy új
ismeretségeket kötsz s „elhagyod" a régit — itt a fizikai síkon, ott is Te vagy
az aki mindent, ami körülvesz < tán „nem tetszik" meg tudsz változtatni.
Csakhogy ott ehhez nem a cselekedet, hanem megváltozott gondolat
az ami kell. Hiszen elég mást gondolni, máshogy érezni és az abban a
pillanatban már meg is valósult. Csakhogy ennek épp ebben van a
nehézsége: valóban másképp kell gondolkozni és érezni, nem elég csak
„úgy tenni", vagy az sem elég, ha csak „vágyódsz" arra, minden más legyen
körülötted. Neked kell éspedig teljes valódban, gondolkozásmódodban, és
megélési-értelmezési azaz „érzésmódodban " megváltozni. Akkor abban a
pillanatban körülötted is megváltozik világ. Ez a feladat: önmagad
megváltoztatni, „megnemesíteni" — és ez a feladat már „itt" is a fizikai síkon.
Minél „szebb" gondolatokkal és érzésekkel „indulsz visszafelé" annál
„szebb" világ fog majd körülvenni (amit Te teremtettél).
Mindenki önmagának építi a „poklot" is és a „mennyországot" is. Már itt a
földön: a gondolatai és érzései által. Nos, ha megnézed a papírodat, látod,
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
hogy a sorrend nem változik, csak az irány, és ez által a

„megnyilvánulások" avagy „síkok" működési szabályai.
Épp úgy „vasárnappal" kezdődik a „hét" hiszen most viszed „eladni" most
viszed a „vásárra" életed „munkásságát" és teszed „közszemlére" mindazt
amit „alkottál" azaz tettél-gondoltál-mondtál-éreztél stb. Addig, amíg
„visszanézed" az életed, azaz „összegyűjtőd" az emlék-élmény-megélési
mód „anyagaidat", addig vagy a „felső-kék" térfélen. (Mint ahogy éppígy a
kék részen vagy akkor is itt a fizikai szinten mikor „összegyűjtőd" a „tu-
dásmorzsádat" és a rálátásod, és mindazt amit „meg-ért-ettél" ahhoz, hogy
cselekedni tudj...) És amikor a „szer" helyén, „szerdán" a szíveden
„átfordulsz" akkor megcselekszed.
Itt a fizikai szinten amikor (amiben) „csütörtököt mondasz" azok a „pontok"
amik érzéseid-gondolkozás-megélési módod „sarkalatos pontjai" (péntek)
és mindaz a „botorság" és „botlás " és „szálka " amit nem tudtál itt e síkon
feldolgozni, ez kerül a „visszatérő" ívben is a „felszínre" mivel itt is a „szerda"
a „szer" helye, a szívcsakráé.
Így éled át „megtestesülve" magad körül mindazt, amit innen odaviszel,
ahogy azt a napok is jelzik. És innen viszed a „botokat" avagy „szálkákat"
(szombat) amik akár a „pokol tüzét" is jelenthetik számodra. Rögtön látod,
hogy ha nem viszel „botot" nem lehet mivel „aládfűteni". De felfoghatod e
„botokat" úgy is mint azt a „tüzet" amin „szétszeded" azaz „elengeded"
mindezeket a tartalmakat.
Látod afordított irányt? Itt a fizikai síkon mikor levest főzöl minden
összeérik. A víz a „tudás" az ami benne van az az „érzelmi tartalom” és
amivel „aláfűtesz" az a „cselekedetek" éterenergiája itt mind „összefő". Ott
pedig, bár a sora, rendje megmarad, a hatása, azaz az iránya ellenkező. A
„botok" azaz a „cselekedetek" ereje lesz az ami szétválasztja e részeket és
letisztul benned „kikristályosodva” minden „összetevő". Ez az amit
továbbviszel a 7. csakra fordulóján, és ez az a „batyu" ami a következő
életed sorsát, tartalmát, irányát, a veled született képességeket és a fizikai
körülményeidet megszabja: azaz a „karmád".
És kezdődik minden „elölről", de ez már egy „másik forduló" az élet
végtelen spiráljában. Újra itt a vasárnap, mikor „hozod a piacra" mindazt amit
a „másvilágon" kifőztél magadnak. Hozod a képességeidet, a
gondolkozásmódodat, a „lelki tartalmakat" stb. Megteremted „hétfőn" a hét
energiatested „fejét", azaz elosztod a nekik megfelelő rezgés szintek általad
hozott „alapmintáját", aztán kedden (5. csakra, torok) „kiadod" az erre az
életre vonatkozó teendőket, és a 4. ponton átfordulva elkezded „értelmezni"
meg „átérezni" meg „megcsinálni" — teljesen sajátságos, csak Terád
jellemző módon kialakítani az életedet.
Nézd meg ezt az ívet és jelöld be az „eredeti" ív irányát és a visszatérő
ívét is. Mi is lesz ebből, ha félbehajtod a lapodat a „tengely" mentén és csak
a „sárga" oldalt nézed? Két félkör egy csomóponttal elválasztva, ám a két
félkör épp ellentétes irányú. Mivel ez FÉNY (azaz elektromágneses hullám)
már azt is látod, miért és mitől van az, hogy az „áram" ide-oda megy, folyton
gyorsan „irányt vált" és ezt a váltakozását mindig meg is tartja. (Ezért is
szokták „váltóáramnak" nevezni — bár ez egy kicsit más.)
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Úgy is nézheted, hogy a „sárga" oldal az elektromosság, a „kék" oldal

pedig a mágnesesség. Így lesz belőle „elektromágneses" hullám. Ebből
mindjárt más is látszik. Itt a földön a legnagyobb energiát a gyors rezgésű
„rövidhullámhosszú" rezgések képviselik. Pl.: ultraibolya, vagy röntgensugár,
stb. És ebből következik, hogy a visszafelé íven mindez épp fordítva van.
Vagyis akkor van a legnagyobb energiád, ha nem „szaporán rezegsz”,
hanem lágy lassú, „hosszú hullámban", netán teljesen „megállva" tudsz
létezni. (Ezt mutatja meg az is, hogy az agy tevékenység „éber tudatos"
hullámhossza a legsűrűbb rezgés, és minél „lassabb" a rezgésed (lásd „alfa-
állapot") annál inkább „erőd van"és ezek a „lassú hullámok" mint amilyen a
hipnózis „hullámhossza is" sokkal több „információhoz" juttatnak mint a
tudatos éber „gyorsrezgésű" gondolkodás.) Mivel az információ mindig
energiával jár, ezért érthető miért is „működik" az „agykontroll-programozás".
És talán azt is érted, mekkora erő rejlik a bölcsek „nyugalmában" és
mekkora „energiahiány" van jelen a zaklatott, nyüzsgő, rohanó életvitelben,
a „felpörgetett" viselkedésű emberekben. (És azt is érted, hogy amikor épp
Te vagy valamitől „felpörögve' vagy „felpaprikázva" amikor „robbanni tudnál"
és agresszív-hangos vagy akkor tulajdonképp az „energia-hiányod” mutat-
kozik meg…) Ezért mondjuk: a háború a gyengék menedéke. Ezt az „irányt”
mutatja az is, hogy a 7. csakra a „kezdet” jelképe, és onnan a végtelen
számú forduló következik.
A fizikai szinten is nincs az a meleg aminél melegebb ne lenne, tehát
erre végtelen, és ehhez csatlakozik az egyre „magasabb rezgésszámú”
sugárzás is. DE: „lefelé” van vége! Azaz van a hőnek és a rezgésnek
kezdete. Az abszolút „0” fok, a -273,16 °C. NINCS hidegebb. Ezt az
„abszolút” hideget azonban fizikailag nem lehet elérni. Mégis: ha vennél
egy köbcenti „üres” teret az abszolút nulla fokon, annyi energia nyerhető
belőle, ami több galaxis anyagának felépítéséhez is elegendő lenne.
A fizikai törvények és az egész természet mutatja, jelképezi a valóságot és
mindazt a törvényszerűséget ami (mivel Te is része vagy) Rád is vonatkozik.
Talán e kis rajzocska által sikerül megérteni, hogy melyik „sík" miképp
„változik" és mi a működési törvényszerűségük, ami „ott" tartózkodva Terád
is éppúgy vonatkozik. Nem árt, ha tudod, mikor mik a „játékszabályok".
Nos, ami „változatlan" mindebben az a sorrend és a „tengely" maga. Ezt a
„tengelyt" találod mindenütt az „irány"-nak. Nézd a tested „tengelyét", a
gerincedet, ahol épp ilyen „hullámban" avagy „kettős spirálban" áramolnak
az energiák le-fel. (Vagy akár az a sokat emlegetett „Kundalíni-kígyó", felfelé
áramló örvény-energia.), De ezt a „tengelyt" találod minden pici sejted
mélyén a DNS kettős hélixében. De egész életed és annak minden fordulata
szintén „egy irányba" mutatva „terel" Téged. Ez az a bizonyos „arany
középút". Ezt látod meg az újjászületések „láncolatában" a reinkarnáció
„fordulatainak" „fejlődési irányában", vagy akár az olyan „életek" melyek már
a „fény" szintjeinek, (az asztrállényektől az arkangyalokon át a kerubokig) a
különböző „fokozatain" avagy fordulatain át vezet és „szellemi fejlődésed"
ezer évek és évmilliárdok, végtelen terek és hatalmas energiák „csillagászati
léptékű" spiráljaiban is végighúzódva ott van mint „irány".
A rend: a „szer" az azonos mindenütt. Már Hermész Triszmegisztosz is
„megmondta" — biztos ismeritek: „Ahogy fenn, úgy lenn, ahogy kinn úgy
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
benn". Figyeled a „háromszor-nagy " bölcsességét és pontosságát? Nem

ami fenn az lenn, hanem AHOGY. Az elv és a rendszer a fizikai világban
éppen úgy „irányt mutat” mint ahogy (!) a „másik" világok végtelenjében,
A tengelyről is beszéljünk hát egy kicsit. Ez a „vonal”, amit a papírodra
rajzoltál bárhol „átléphető” a másik oldalra, de „ajtót nyitni” a sárga térfél felől
lehet. Ha megfigyeled, elég sokan elkövetik ezt a „hibát” (?), hogy a „sárga”
térfélről „átlépnek” a kékre. Tulajdonképp nincs szó „átlépésről”, sokkal
inkább „beengedést” kellene mondjak. A sárga felől nyílik az ajtó (de nem
mint a „kocsmaajtó”, hanem mint a házé: BEFELÉ nyílik), és Te azaz a
tudatod energiája a „kapunyitó”. Beáramlik azaz „megnyilvánul" számodra a
„kék" (információ) oldal, mint „megnyilvánult" azaz a „maga rezgésszintjén"
érzékelhető „valami". Ez az amikor az „asztrállények" avagy a .”szellemek"
avagy „halott lelkek" vagy bármi ilyesmi „kapcsolatot" teremt Veled.
Beengedted „őket" a „sárga " azaz „megnyilvánult" világba a túlsó
„információs" azaz úgy is mondhatod „árnyék" oldalról. Mindaz amit
„mondanak" magával az alakjukkal, formájukkal, „hozzáállásukkal" „őket"
épp annyira jellemzi mint Téged. Hiszen az „ajtót" a Te tudatod ereje tudja
csak kinyitni és épp olyan „lények "fognak „bekopogni" hozzád, épp olyan
formájú-információjú-megnyilvánulásü módon, mint ahol épp a Te tudatod
van, hisz épp „ott" nyitottál ajtót a „tengelyen”.
Minden ilyen „lény" aki számodra „megnyilvánul" erről a „visszatérő" ívről
„jön" és hozza a maga információját — a Te tudatod „parancsa" (azaz
„rezgésszáma", „szintje", „érdeklődése" stb.) szerint. Mi van a másik résszel,
ami a 7. pont és a 4. között van ? Hisz itt Te vagy az „árnyék" a „kék" oldalon
— és a „lények" a „megnyilvánultban". Míg 4-1 között „Te hívod be" őket,
addig itt 7-4 közt „ők" kopogtatnak.
Mikor is tudnak „kopogtatni"? Ha alszol — hisz ekkor vagy az „árnyék"
avagy „alvó" oldalon. (Mondtam ugye a visszatérő ív „alvó" oldalát, és hogy
kevesen tudnak itt „ébren" maradni... ?) Itt válik benned információvá azaz
„álommá" mindaz amit a „ túlsó" most épp sárga, azaz megnyilvánult
világból láttál. Csak tudd lefordítani — azaz „megfejteni" az álmodat.
Mivel a szabály itt is azonos: épp ott tudnak „rádtörni" (!) az álmok, ahol a
tudatod van, ezért álmaid tartalmát is — Te szabod meg. Miért álmodsz oly
gyakran arról ami történt? Miért mondják az agy e „tevékenységét" úgy, hogy
csupán a „tudatalatti tartalmakat" vetíti ki úgy ahogy az életed eseményeiből
összevissza épp összerakja? Te már érted ugye. Mivel a „sárga" térfél
bármilyen megnyilvánulását csak akkor „látod", ha alszol. Ehhez az előbb
említett „lassú rezgés" kell, és egyben az is nyilvánvaló, hogy erre
emlékezni, tehát tudatos értelmedbe „behozni" csak azáltal tudsz, amiről már
van valami fogalmad, illetve ahol épp a tudatod „tartózkodik” - innen a
„hasonlóság" az álom és a fizikai történések közt. Nyilván nem vagy
képes sem meglátni sem megérteni (azaz „megjegyezni") olyan dolgokat,
amit soha nem ismertél, nem „hallottál" semmiféle „elképzelésed" sincs róla.
Ha mégis megpróbálod az lesz az eredmény, hogy a tudatod „hasonlít” és
megpróbálja az ismeretlent egy már ismert által „kifejezni”, megérteni,
megragadni és hozzá „hasonlítani”. Ha a szó szerinti képet gondolod a „látott
valóságnak” akkor tényleg „káosznak” tűnik. Ha azonban ismered saját
gondolataid működését akkor felismerheted, hogy Neked ez vagy az a „kép”
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
mit is „jelez”, vagyis fel tudod ismerni, hogy milyen tartalmat próbált meg a
tudatod „megragadni” és „kifejezni” ezen jelkép által.
Ilyen „jelképes” az is amit az alacsony hullámhosszú „meditáció”-ban
észlel az ember. A tudat „tartalmából”, élményeiből, képeiből „építi fel”, hisz
csak ez által képes „látni” a meditációs képeket mindenki. Éppen úgy
működik ez, mint ahogy az „ötletnél” próbáltam elmondani. Akár álom, akár
meditáció, akár „megváltozott tudatállapot” lelassítja és így a „sárga” oldal 7-
4 szakaszába a tudatod „belép” – a működési elv ugyanaz. „Lélekben
elragadtatsz” (itt már Te lépsz át, Te válsz ott láthatóvá, s „nézed meg” az
ott megnyilvánultakat…) és azt és úgy fogod ebből „megragadni” (azaz
emlékezni és esetleg elmondani) amit és ahogy a Te tudatod a Te életed-
emlékeid-ismereteid „alapján” ebből megérteni, értelmezése által pedig
„megragadni” képes.
És persze a tudatod rezgésszintje „szabja meg" azt is, hogy milyen
„szintre" lépsz be. „Honnan" jönnek Hozzád, a tudatodba a „látogatók" a
képek, a „lények”.
Ezek már „megnyilvánultak" azaz saját energiatesttel rendelkeznek, azaz
Te az „árnyék" oldaláról „fényesnek" látod őket (ezért nevezed
„angyaloknak".) Épp erről lehet ezt a fajta „látomást" a 4-1 szakasz
árnyoldalról átjövő „szellemeitől" megkülönböztetni: az a rész amelyik 1-4
közt van, „árnyék" azaz nem igazán látható, sejtelmes, ködös, sokszor
félelmetes vagy ijesztő, akár „csúnya" is lehet, és TŐLED veszi az energiát
arra, hogy „itt" megnyilvánuljon.
Az a szakasz ami 4-7 közt van az pedig rendelkezik saját energiatesttel,
fénylik, sugárzik és NEKED adja az erejét, amit Te „szeretetnek" érzékelsz.
Feltöltenek e „ragyogó" jelenések és akárhová el is „ragadhatnak" magukkal,
számodra „új" „világokat" mutathatnak stb. Épp úgy, mint ahogy Te
hurcolhatod magaddal bárhová a ”rádtapadt" „lényeket" a „lelkeket",
„asztrállényeket" de akár „ mentálformákat" is...
Mit gondolsz van különbség a dolgok lényegében? Persze, hogy nincs!
Miért is „veszed fel" a „kapcsolatot" (?) a „túlvilág" (1-4 közti) lényeivel? Mert
meg akarsz tudni valamit — hisz ez az „információs" oldal! Persze „cserébe"
Te energiát adsz „neki" és „megláthat általad" bármit a Te világodból, így
aztán ő is csomó „újdonságot" tapasztalhat, mégis: nála van az az
információ, amire Neked van szükséged, ezért teszed amit csinálsz. (Pl.
energiát adsz, „elviszed" az aurádban magaddal mindenfelé, vagy „új”
dolgokat mutatsz neki stb...)
Mit gondolsz, amikor „lélekben elragadnak" vagy netán a szobádban
„megjelennek"a „fénylények" avagy „angyalok" és „f eltöltenek" energiával,
vagy „új dolgokat" mutatnak, vagy „magukkal visznek" akkor mi van? Hát
éppen ugyanez. Részesülhetsz ugyan „csodás látomásokban", kaphatsz
„fantasztikus tudást" vagy akár „Isten-élményt" vagy megláthatod az „angyali
karokat, hierarchiákat" de akár még meg is hallgathatod a „szférák zenéjét"
akár még az „akasában" is „olvasgathatsz", meglátogathatod a „főangyalt"
avagy megnézheted az „univerzum főurát" akár „isten (?!) trónjához" is
elcipelhetnek, keresztül az egész galaxison, végtelen tereken és időkön (hisz
a megvalósulás itt egy „pillanat"!) mégis — ez ugyanaz mint amikor Te „hívsz
be" egy „szellemet". Mit is akarsz TE? Információt. Mit is „akarnak" Tőled az
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„angyalok" akik mindezzel a sok „energiával" meg „élménnyel" fizetnek

Neked?
Gondolkozz csak el. Ha ők valóban oly nagyok és hatalmasok miért
kellesz nekik Te, hogy az egész galaxison átcipeljenek? Miért mutatnak
meg Nektek „mindent"? Miért mutatnak annál többet, minél „magasabb
szinten" vagy a „rezgésszámod" szerint? Miért láthatsz bele a múltba-jövőbe
a különböző „szférákba" általuk (az akasa vagy akár „előző élet-emlék"
tartalmaiba) vagy bármibe? Miért „nyitják rád" az ajtót — hisz úgy tűnik ők a
„jók" a „ragyogók" az „angyalok" sőt egyenesen „isteni lények" és számodra
úgy tűnik: mindent tudnak és megtehetnek... MIÉRT?
Miért teszik meg mégis mindezt Neked? NOS?
Hiába tartott egyre hosszabb szüneteket unszoló kérdései után, nem
tudtunk válaszolni. A szavai nyomán elképzeltem e csodás, fénylő,
szeretetet árasztó lényeket, a határtalan végtelenség birodalmát, a csodás
lehetőségekét, a felemelő élményeket, a tudást és szépséget — és nehéz
volt „visszajönni" a földre gondolkozni. Miért is? Miért teszik meg Nekünk
mindezt? Hát persze — mert szeretnek!
- Szeretetből! — vágtam rá ragyogva ahogy ezt így végiggondoltam.
- FRÁSZT! — közölte Ő hidegen és mi mind magunkhoz tértünk.
NEM??! Miért nem??
- Ne haragudjatok, — csendesedett újra a szokásossá a
hangja — de ember vagyok én is, és jólesett volna, ha hallom a válaszotokból
hogy értitek a lényeget. A „frászt" magamnak mondtam, „adtam", hogy ne
akarjam „hizlalni a májam". Figyelitek a magyart? (Bocs a kitérőért, de nem
tudom kihagyni...) Arra mondjuk ezt, aki „fogadja a dicséretet". Nézd a fizikai
analógját — pl. az alkoholisták óriásivá duzzadt máját. A máj méregtelenít és
a cukrot raktározza. A cukor az ego akaratközpont (cukor-inzulin-
napfonatcsakra) „eleme". EZ a dicséretet elfogadó „önelégültség" jutalma.
MÉREG — amit méregteleníteni kell, CUKOR — ami az egót „hizlalja" és
„alkohol" azaz kábulat a léleknek. Ez a „dicséret". Egóhizlaló, lélekkábító
méreg. Köszönöm, hogy a „meg nem értésetekkel" segítettetek nekem ezt
elkerülni...
Nos. Nézzétek a rajzotokat. Hol is vagy amikor „alszol" vagy „meditálsz"
vagy bármi módon a lassú rezgésű „agyhullámot" produkálod? A 7-4
szakasz „kék" azaz „alvó" oldalán, de a „felső" íven. Hogy is mondja Jézus:
„Az én Atyám az élők istene ". Nálad van az az „információ" az a „kulcs "
avagy „tudás" amire e túloldali, bár mégoly sugárzó, szép és „szeretetteljes"
egyenesen „angyali" lényeknek szükségük van! Hiszen Te az eredeti „élő"
íven vagy, ők pedig a másodiknak rajzolt és „visszatérődnek mondott hullám
„sárga" azaz megnyilvánult oldalán. Csak azt tudják „megnyilvánítani", amit
az előző kék oldalról (1-4 közt) magukkal hoztak! TE VAGY az ÉLŐ FÉNY.
Teneked van meg az a lehetőséged, hogy a saját szellemedből, „felettes
énedből" a 7. ponttól kiáradó eleven erőből valóban ú j információhoz jussál.
Ők már „visszatérő" sávon vannak. Persze mutathatnak Neked „jövőt" is, de
hozzávetőleges pontossággal ezt csak a szívósakra „fénykapujában" lévő
„fénylények" tudják csak megtenni (ehhez pedig szinte meg kell halni...)
Minél „magasabb" rezgésszinten van a tudatod, amire „rátörik" az ajtót ezen
„angyalok' és „elragadnak" — annál „régebbi" a „tudásuk" — persze, mivel
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
ezt rneg-meg teszik az emberekkel álmukban, ezért eléggé „naprakészek " is

tudnak lenni... És persze mivel nagyobb a „rálátásuk" ezért a sok
„részinformációból" akár össze is tudják rakni a jövő alakulásának legvalószínűbb
motivumait.
De meg ne tévesszen mindez a sok „csodálatos" dolog! NEKIK van
RÁD szükségük, nem pedig fordítva! Ők már a megnyilvánultban vannak, KÁ
birodalmában, még akkor is, ha e „másik", „angyali" lények „csak" a
gondolatodban (illetve csak számodra látható módon) „megnyilvánulva”
érzékelhetőek. (Persze, hisz nem „ők" jöttek „ide", hanem „TE” vitted a
tudatodat „oda". Ezért van az, hogy „csak Te látod őket.) Érted? A Te élő
eleven „kapcsolatod" kell nekik! Nálad van az „információ! Nálad a „kulcs” a
szívcsakra 4. pontjának „fordulójában”. Te vagy az „élő” oldalon! Csak el ne
kábulj a „ragyogó” az „angyali” lények „csodáitól”. Úgy érzem pedig itt
akadtatok el.
Ezek a csodás lények „láthatók" és „ragyognak" és „feltöltenek",
„szeretetet árasztanak" és nem tudod, hogy csak akkor „láthatod" őket, ha
már Te is épp ugyanazon a szinten vagy! Mivel azonban ők a „megnyilvánult"
oldalon vannak, úgy érzed, ők tudják megtenni — és persze, hisz ez egy
pillanat alatt meg is valósul, a „visszatérőoldal" szabályai szerint. Sőt általad
(kérésedre) még akár ezen oldalon is „megnyilvánítanak" valamit — csak azt
vedd észre, hogy ezt csak általad tudják megtenni. A Te szíved „fordítóját"
használva. Abban van a „kulcs". Akár a „jövő" fordul át „múlttá" az „élő íven"
akár a múlt válik „jövővé" a „visszatérő" íven, mindig a jelen az, amin át
„minőséget válthat".
Az angyalokban a jövőt látod, azt, amivé magad is válsz, ha meghalsz és
átmész a „fordulón". Azaz azt látod ami „voltál" mielőtt testet öltöttél volna.
Csakhogy: Te vagy a „tengelyen" és tudatod-akaratod által e sok ívet mind
kikerülheted. Nem kell már most élve a „másvilág" lényeinek „segítsége" —
az ő világuk MÁS. Nekem semmi bajom velük, mint ahogy az
asztrállényekkel sem, csak mindenki maradjon a helyén és tegye az ő gát,
haladva a saját „ívén"...
Szerintem nem árt ügyelni, hogy a megnyilvánult világ KÁ birodalma, és
éppúgy megfigyelheted az „angyalok" közt az alá-fölé rendelt, „főnök" és
„beosztott" emberi világhoz hasonlatos „hierarchiáját". Gondolj csak bele —
ez a Te gondolataid, gondolkodásmódod „következménye", hisz azt tudod
mindabból „felfogni" ami ”odaát" van, amit-ahogy Te gondolsz!
Talán most már érted miért áll a hajam az égnek, mikor olyan
hülyeségeket hallok, hogy valakihez „ellátogattak az angyalok" (ilyen-olyan
rendű-rangú) és ha az illető „jól viselkedett" (?) akkor egyenesen „Isten színe
elé vitték"! Nem vicc! Az a baj, hogy Ti sem veszitek annak és nem nevettek.
Gondolj csak bele — józan paraszti ésszel! Nem égett porrá?! Isten
színe előtt??! Hát mekkora az az „Isten"? (Jó nagy, meg okos meg
minden...) És hol az istencsudájában van?! (Jó messze — egy másik
galaxisban...) És nincs jobb dolga minthogy e messzi-messzi galaxis
picinyke bolygójáról az ott élő alig tízmilliárd lény közül ezt az egy embert
kiszúrja, galaxisokon „átrángassa"? (Raportra, hív a főnök!) Érdekes
szórakozás „Isten" részéről „könyveket diktálni" — hisz már mindet ami
mondható, elmondott magában a Teremtésben — mármint akit én Istennek
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
nevezek. No meg még különböző „technikákat” is tanít. Persze arról, hogy

hogyan őrizd meg a tested, hogy így majd „örök életű leszel”. Naná,
csakis… Érted, hogy MIÉRT? Hát „Istennek (??)” nincs jobb dolga?
Megint hiába várta a választ, hát folytatta is mindjárt.
— Mert Te kellesz Neki! Persze Neked is jó ez a fény, az erő, az élmény,
de csak épp arra lenne „jó", hogy felismerd: Te is épp azon a szinten vagy
amilyen „lényeket" meglátni vagy képes! (Különben nem láthatnád...) De „ők"
a megnyilvánult „térfél" lakói és mindent meg is nyilvánítanak ami csak
tudható és elérhető a „sávjukban". De bizony emberfia, Nálad a kulcs! Az Élő
Fény eleven árama, a szellemed (saját önvalód) forrás-tudása. Ami a Te
koronacsakrád „résén" mint „szer" a szívedben él és általa „minőséget"
válthatsz. A Te „Teljességed" a Te „hetesséqed" a Benned lévő Élet Forrása
az amire „nekik" szükségük van. (Ezért védik, segítik azt, hogy „életben"
maradj... csakhogy ez a buktató is. NEM a testednek kellene csak „életben"
maradni — az önmagában nem elég, hogy a Forráshoz juss...)
Figyeld meg az ilyen „beszámolókat" — és vedd észre, hogy ezek az
„angyalok"-(nak mondott...) is teremtett lények. Tér! idő! Galaxis! Technika
(még ha mindjárt „csodás pláne „kristály"! technika is). Hierarchiák meg
„rangok"... (Árulkodóan „materialista": mint itt a „jó öreg" Földön...) No meg
„galaktikus tanács" (persze, összeült a „parlament"...) Csakhogy itt „Buddha"
(?) meg „Jézus" (?) ül össze az „UFÓ-k főistenével" (?!) és ezt az egészet
személyesen maga az Atyaúristen elnökli (??!??) és „természetesen
tanácskoznak(?!?)(Ugyan mi a csudát kell beszélni ezen a szinten??!)
Nos, felismered ugye? A hiba, emberke: benned van. Benned aki
mindezeket „látod". Mit is lát az ember mindig minden szinten, bármelyik
„sávon"? ÖNMAGÁT! Az a hiba, hogy „meglátod" őket azt a nagy,
fényességes „Isteni" akármit — és különvalónak gondolod magadtól...
Pedig: egy vagytok. Hisz mindez „benned" van és általad, hisz Te
érzékeled (látod, gondolod) mindezt. Ha „hasra esel" előttük: önmagadban
botlottál el. A saját „kivetített" gondolataidban...
Jézus vajon miért nem az „angyalokat" küldte el „vigyázni, meg
vezetni" az embereket? Miért a Szent lelket adta — és a tanítását? Mert ez
az ami az életben tart. A szer, a rend, a törvény — mely nem ilyen-olyan
papság által, emberek által van papírra, agyagba, kőbe vagy akármibe írva,
hanem a Teremtőt jeleníti meg magában a Teremtésben, a Természetben és
annak természetében.
ÉRZED a magyart? A „terem” egyszerre jelenti a gyümölcshozó fát, a
„hirtelen megjelenőt”, egy nagy helyiséget és „az én végtelenségem”-et. Na
és ennek „töve”, eredete, forrása az amiből mindez „fakad”, ahonnan „kiárad”,
és ez mindig mindenütt minden „megjelenőben” azaz „itt termőben” benne
van éppen úgy, mint a „termésben”, ami ugyebár „etetett” és „táplált”, és
amiben mag van, ami a „következő” élet „forrása” és mindezek mélyén
mindezeknek a törvényeiben (természetében, rendjében) jelenik meg. Ezer-
SZER és ezer-SZER járhatod a végtelent, a megnyilvánultat, akár az „angya-
lok létráját" is — és tedd csak nyugodtan, ha ez Téged elszórakoztat, hisz az
élet: játék. De egyszer majdcsak rájössz, mi is az az EGY-SZER. Mi a SZER-
etet, mi is az ÉLET. A kulcsa: a szívedben, a SZER-elemben van.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
Az Isten szent szerelmére: hallottad már valaha ezt a kifejezést? Érted,

hogy a Teremtő, az Élő Fény valóban e Szent szerelemmel szeret Téged?
Mit is akarsz Te folyton itt e fizikai szinten a szerelmeseddel?
Szerelmeskedni — egyesülni vele, hogy új élet fakadjon. És mi mindent meg
nem teszel ezért, mennyit „ügyeskedsz" és milyen őrjítőén hosszú tud lenni a
szerelmesed nélkül eltöltött idő...
Mennyivel jobban szeret Isten, mennyivel több mindent „ügyeskedik" és
mennyivel jobban hiányzol neki mikor elutasítod őt! Ez számára
„elviselhetetlen" (szerencsére, mert Neked viszont egyenesen halálos
volna...) és „kibundázta" (tehette, ő a Teremtő...) hogy egy pillanatra se
váljon meg Tőled. Mindig veled van, hiszen benned van Te pedig őbenne,
belőle vagy és általa, ő pedig Teáltalad jelenti ki magát. Részed, mint ahogy
mindenkinek, és benne vagy mint ahogy minden és mindenki... A Te „részed"
a „résed” és ha „résen vagy" akkor felismered, hogy a szeretet az ami általa
belőled fakad.
Ezerszer elmondtam már, s ha kell még ezerszer elmondom. Értsd meg,
ha „résen" vagy, akkor Te is „rés" vagy — és áradhat a Szeretet Teremtő
Fénye. És „átmehetsz" Te is — no nem a másik „hullámba", hanem a
TENGELYBE!
Ha nem vagy Te is „rés", akkor csupán „kinyithatod" a tengelyt és akkor
mi is van? „Ajtó-ablak nyitva van, bejöhet akárki... " — ugye ismered a
gyermekdalt? Az eddigiekből már tudod, mit is jelent ez, és ugyanakkor
remélem az is világos, hogy senki nem ítél Téged semmire — Te ítéled
magadat mindenre.
A belőled fakadó „teremtményeid” (gondolat-érzés-angyal-„isten” akármi)
éppen úgy tehozzád „igyekeznek vissza”, mint ahogy Te a teremtőhöz, a
forráshoz. Hogyan? Hogyan tudsz egy lenni a Teremtővel? Ugyanúgy
lehetnek Veled is eggyé a Te teremtményeid. Te neked kell „réssé” válni.
Akkor vagy egy a Teremtővel, és akkor nyitottál „kaput” a teremtményeidnek,
hogy visszatérjenek: fogadd magadhoz őket, emeld fel mindet a szívedbe –
végtelen szeretettel.
Mi is a „fogad" magyarul? FOG-AD. Mit is teszel? ADSZ. Mindig csak
adni kell... Mit is adsz? A „fog"-adat. A fogad az amivel „megragadsz" azaz
„meg-FOG-sz" és az amivel egyben „szétszedsz", „darabolsz", amivel „ízekre
szedsz", és amivel fájdalmat, bántást, sőt halálos sebet is ejthetsz. Nos EZT
add oda. NE ragadd meg — engedd el. NE szedd szét, NE bántsd, Ne
sebezgesd, elemezgesd. Elpusztítod. Fogadd el — már talán érted mit is
jelent: a FOG-add el..
Mit is jelent még e szó? A jövő időt. Azt „add el", a „majdot" és élj a
jelenben, a mostban, és ugyebár ez a szívcsakra „helye" a fordítóé... Mit is
jelent még a „fogadás"? Hát pl.: „szent meggyőződést", „ígéretet". Fogadod,
azaz „esküszöl", megfogadod: azaz „megígéred". És ha „fogadsz valamire"
— akkor annak a sikeréről meg vagy győződve, legalábbis vágyod, várod és
nagyon reméled.
Nos — ha annyira tudsz bízni, hogy az életedet „teszed fel rá", hogy
nem a jövőben, hanem mindig az egyetlen valóságosan létező jelenben
élsz, és „szentül megígéred" (és ezt persze be is tartod), hogy mindent
„elfogadsz", nem pedig „megragadsz", és nem is „bántasz" és nem is
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
„elemezgetsz" és „részletezel" — hanem „nyitott kézzel" jársz, és

„egészében " hagyod a dolgokat — nos akkor Te is az Egész Életet „nyered
meg " e „fogadáson” ...
Ugyanis akkor „nyitva" vagy az „itt és most"-ban. A szívcsakrában, és
Benned is „nyitva van" a „rés" és ezáltal a Valóság Teljessége tud kiáradni
rajtad, Belőled... HA mindezt megteszed, és elfogadod: önmagad. És ezzel
ezt a fránya „ha" hangot is „megszünteted" — hisz az „fél" és Te pedig
„egész' " lettél. Pontosan azáltal, hogy „résen" voltál, „összeszedted" magad
(és magadba fogadtad minden „teremtményedet") és „rész"-szé tudtál válni,
teljesen semmivé: épp ezáltal lettél egésszé és mindenné. Ez kissé paradox
— mint ahogy az Igazságból minden...
És ezt a „jelen" pontján, a szívcsakrádban éred el. Itt van az „idők
végezete". Hisz itt „kezdődik", hisz itt „nincs" idő. Mindig ide „lyukadunk" ki.
„Én vagyok Igazság és az Élet". Ha Te pedig elfogadod mindezt és Jézust a
szívedbe fogadod, (és remélem most már érted mit is kell ekkor tenni),
akkor már érted mit is jelent ez, magyarul: a Valóság (Igazság) Teljessége
(élet) áramlik át Rajtad (út) — azaz a szíved „pillanatán" azaz „Jézuson"...
Ha értesz magyarul, minden egyszerűbb, de tartsd észben: minden, a
szavak, a „rajzod a papíron", de maga az egész élet is: JELKÉP Segít a
felismerésben, mankó-támasz-útjelző lehet, de ügyelj arra, hogy korláttá ne
váljon, és nehogy összetéveszd az „útjelző táblát" a céllal! Talán nem árt, ha
az élet dolgait egy picit más szemmel is megnézitek — de csak addig, míg
ezt jó szívvel teszed. Ha nem tetszik: dobd el. Nem kell velem egyetérteni:
ember vagyok, tévedhetek, tévedek is.
Gondolkozzatok. Emésszétek meg mindazt amit meséltem — és csak
azt tartsátok meg belőle, amiről úgy érzitek Ti magatok, hogy az Nektek jó.
Ahány ember, annyi „út", hisz annyi „szív". Egyedül a szíved adhat valódi
válaszokat a kérdésekre, de ha még tőlem is vártok valamit: legközelebb is
találkozunk, ha Ti is úgy akarjátok...
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.
PD rm PD rm
Y Y
Y
Y
er
er
ABB
ABB
y
y
bu
bu
2.0
2.0
to
to
re
re
he
he
k
k
lic
lic
C
C
w om w om
w
w
w. w.

II. Szavak

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

II. Szavak

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

F T ra n sf o F T ra n sf o

Ma „szerelmes" lehet valaki „szerelme (csodálata) tárgyába". Ez csupán

tomataként az „automatizmusaid" által gondolkozol és cselekszel és

jelenti. A „közép" a lélek a „szívcsakra" ahol ő van. (Mármint a teljes,

„Átrezegtetetik" a csakráid, aurádat. A zene — megmozdít. A pezsgő

nyelv-észnek és e sok „ésszel" megáldva előbb-utóbb rájön. Hogy mire?

látod meg, azaz ragadod meg a világból amire figyelsz, amire a

hibásan látsz, tudsz, gondolsz és érzel. A minősítéseidből fakadóan Téged

mondtuk már, hogy ha valamit felismersz akkor „világos" lesz az a dolog,

kemény, savanyú. Mi az ami érett? Azt a gyümölcsöt mondod érettnek,

Általa tud rátámaszkodni a „Láthatatlanra"azaz a levegőre. Fordítsuk ezt

Teljesség, a Végtelen): örök. Nem keletkezett és nem is múlik. Csak az tud

Tőled való különváltsága (azaz ennek látszata) teszi mindazt a

A fény az élet — ellentéte a sötétség, ami a halál. A fényt, a napot, Rá-t

Amikor birtokolni akarsz. Amit akarsz: azt a Sötétség, a Halál „okozza"

már a megnyilvánult Ká „birodalma". Mégis „érzed", hisz nyelved

érzelmileg, és beérett Benned mindaz, ami „világossá" vált számodra életed

„kijelölhetnél" — elméletben, s éppen ezt teheted az idő legparányibb

Hiába unszolt minket, nem tudtunk rájönni, csak néztük őt bambán. Ő

gazdagnak bejutni a mennyek országába " — ismerős? Miért pont ezt a

azt „látja", amit megvilágít. Amire sugarait ontja, önmagából. Jönnek a

válni, szétbomlani, azaz „elégni” tudnának az épp elég (elegendő) ahhoz,

ki-árad a KI. Ká — az ok, a megnyilvánuló. Ha innen nézel, Ká az „okozó"

betűt látja. Egymás „mellé" teszi a tényeket és az okokat. Vonalszerűén,

Mit gondoltok, miért van az, hogy a Lélekszinten a szívcsakrát is folyton

A 4. szívcsakránál a „keveredés helyéhez" értünk el. Amit eddig

ereje... No és az is, hogy az érzés szinten nincs „világos" gondolat. Az

agyállomány „mélyén" lévő tobozmirigybe „lekötődve") a TI hang. Itt van

életenergiája, vagyis mindaz amitől „ember az ember". És itt „fordul" meg

Ismered ugye a dalocskát: „szabad péntek, szabad szombat. Szabad:

A szombat a szem-bot a „bunkóság" a „mocsokság" „helye" a napok

Mégis, mit csinálnak az emberrel ahhoz, hogy király legyen ?

Amikor az ember „szel" akkor pedig „kettéhasít" valamit. Az „androgün"

lélek: víz. Az Élet vize! A szerelem ősóceánja mélységes és hatalmas,

nakadtál", és mindazt, ami az előbb felsorolt „bot" dolog, a szem-bot-nál,

kötéseket). Ez az amit úgy fejez ki Jézus, hogy „ki elveszíti az ő életét —

ez messze nem AZ Igazság. De talán segít rátalálnod, ha egy picit másképp

A fény-telenséget, az energiá-tlanságot: szétszórod, elengeded. A fény

szív érzéseiről. Ehhez először is „magadba kell merülni". Akkor érzed a

valóban fehérnek tűnik, de ez éppoly halálos és „elvakító mint ahogy a

magas rezgésével „pusztító" hatású napsugár. A levegőben lévő pára, azaz

„Univerzum" a világ, az élet mozgásával. A csavarmenet éppen úgy mint a

szálak egymás köré vannak tekeredve (ezért nevezik ezt a formációt

Várt egy kicsit, míg zörögve-motozva papírt, írószert kerestünk, majd

Nos, hogy megértsd, miért mondom az egész térfelet a „Levegő-

Az alsó ív „térfelét" a meleg színekkel színeztétek, ami a sárga,

sorrendet a tested megmutatja — a fejeden (szájadon át) bejutó tápanyag is

és „értelmes"-nek tűnő viselkedésre képes. Az asztrál-ösztönös érzései

„kauzál"-nak, azaz „buroknak , avagy „kapcsolattestnek". Itt válik az anyag

látod „tükröződni" a sárga „térfélen". Nos, ha most egy pillanatra „kü-

Nézzük meg újra a papírodat. Az előbb — a halottak kapcsán —

hogy a sorrend nem változik, csak az irány, és ez által a

Úgy is nézheted, hogy a „sárga" oldal az elektromosság, a „kék" oldal

benn". Figyeled a „háromszor-nagy " bölcsességét és pontosságát? Nem

„angyalok" akik mindezzel a sok „energiával" meg „élménnyel" fizetnek

ezt rneg-meg teszik az emberekkel álmukban, ezért eléggé „naprakészek " is

nevezek. No meg még különböző „technikákat” is tanít. Persze arról, hogy

Az Isten szent szerelmére: hallottad már valaha ezt a kifejezést? Érted,

„elemezgetsz" és „részletezel" — hanem „nyitott kézzel" jársz, és

You might also like