T ÖRTÉ NETÍRÓK J E GYZÉ KE

Történetírás az ókort ól a kora újkorig

Historiographia előadás MA ½

összeállította: Guitman Barnabás

kézirat 0.01v
(kidolgozás alatt, lektorálás előtt)

Piliscsaba, 2011

Tartalom

I. Az ógörög történetírás............................................................................................................1
II. Az ókori római történetírás ...................................................................................................3
IIIa. A bizánci történetírás.........................................................................................................5
IIIb. A korai keresztény történetírás..........................................................................................7
IV. Az arab világ történetírása...................................................................................................8
V. A középkori Európa történetírása.......................................................................................10
VI. A reneszánsz és a reformáció korának történetírása .........................................................11
VII. Az újkori történetírás vonulatai Magyarországon............................................................12
Kötelező fogalmak ..................................................................................................................15
Magyarul olvasható munkák ...................................................................................................15
Szakirodalom...........................................................................................................................16
A brezalauspurc-i csata (melléklet) .........................................................................................17
 1
______________________________________________________________________________
I. Az ógörög történetírás
0. mítoszok, mesék
Homérosz, Hésziodosz
1. Logográfusok (prózaírók)
Milétoszi Hekataiosz (Kr.e. VI. sz.) Jelentősége:
sokat utazott, térképeket készített.
Fő művek: Periégésis, Genealogiai
Milétoszi Dionüsziosz (Kr.e. VI/V. sz.)
Fő művek: Trója történet, Perszika (csak
töredékek)
Argoszi Akuszilaosz (Kr. e. VI.–V. sz. első fele)
Jelentősége: a hét görög bölcs közé sorolták.
Fő művek: Hisztoriai, Genealogiai (elvesztek)
Khiosi Ion (Kr.e. 490 k.–420 k.) Jelentősége:
attikai hírességek életrajzainak forrása
Plutarkhosz révén.
Fő művek: Epidemiai, Khioszi helytörténet,
továbbá számos drámai mű (elvesztek)
athéni Phereküdész (Kr.e. V. sz.) Jelentősége: I.
Dareios megbízásából felfedező út tengeren az
Indus folyótól a vörös tengerig.
Fő művek: Priplus (Körülhajózás, elveszett)
Xanthos (a lüd) Szardianosz (Kr.e. V. sz.) Jelentősége:
a lüd történelem fő forrása.
Fő művek: Lüdök története
Szürakuzai Antiochos (Kr.e. V. sz. második fele)
Jelentősége: Szicilia és Itália korai történetének fő
forrása.
Fő művek: Sikelika, Italika
Mütilénei Hellanikosz (Kr.e. 490 k.–400 k.)
Jelentősége: 25 műve ismert címe és töredékek
révén, ezek közt találhatóak genealógiai munkák,
hellén helytörténeti írások, és nem görög népek
mondáinak ismertetése.
Fő művek: Atthisz, Lüdiaka, Aigüptiaka, Perszika
2. Atyák és Nagy Sándor előttiek
Hérodotosz (Kr.e. 484 k.–425 k.) Jelentősége: a
történetírás atyja, első világtörténet. „Egész
előadásomban az a célom, hogy mindenkinek
a szavait meghallgassam és leírjam (II. 123.);
ami engem illet, kötelességem mindent
feljegyezni, amit beszélnek – anélkül, hogy
mindenkinek hitelt adnék – és e megjegyzés
egész művemre vonatkozik (VI.1152.)”
Fő művek: A görög-perzsa háború.
Thuküdidész (Kr.e. 460 k.–410 k.) Jelentősége:
tudatos kritikai módszer, történeti helyzetek
sokoldalú és kritikus elemzése.
Fő művek: A peloponnészoszi háború.
Xenophón (Kr.e. 430 k.–350 k.) Jelentősége:
sokoldalú szerző jelentős utóélettel, könnyed
stílusa miatt írásai iskolai anyag lettek hosszúk
ideig.
Fő művek: Anabaszisz, Hellénika,
Agészilaosz, Küropaideia, Hipparkhikosz (A
lovasparancsnok feladatai), Peri hippikész (A
lovaglásról)
Knidoszi Ktésziasz (Kr.e. 450 k.–390 k.)
Jelentősége: hosszú ideig a perzsa nagykirály
udvari orvosa, a mitikus perzsa történelemtől
saját kora történetéig, meseszerű leírások,
inkább legendagyűjtemény.
Fő művek: Perszika (töredékes)
Küméi Ephorosz (Kr.e. 388/376–330) Jelentősége:
első igazi szikár történeti tények megörökítésére
törekvő történetíró, a földrajzi és a
természettudományos érdekességeket tudatosan
mellőzi.
Fő művek: Felfedezések könyve, Kümé története.
(töredékesek)
Küméi Hérakleidész (Kr.e. IV. sz. közepe)
Jelentősége: a perzsa udvari élet talán hiteles
krónikása.
Fő művek: Perszika
Kolophoni Dinon (Kr.e. 360 k.–330) Jelentősége:
fontos adatok a perzsa történelemhez.
Fő művek: Asszüriaka, Médika, Perszika
(töredékesek)
Athéni Kratipposz (Kr.e. V/IV. sz.) Jelentősége:
Thuküdidész művének fontos folytatója.
Fő művek: Hisztoriai, Oxürünkhoszi Hellenika (?)
(töredékesek)
3a. Nagy Sándor–történetek
vulgata-hagyomány: megbízhatatlan mesés Nagy
Sándor–történetek, a hódító makedón királyt
többnyire negatívan ábrázolták.
Lampszakoszi Anaximenész (Kr.e. IV. sz. )
Jelentősége: Alexandriaban a tíz legismertebb
görög történész között tartották számon, bár inkább
szónok volt, mint történetíró.
Fő művek: Hellenika, Philippika (töredékesek)
Olünthoszi Kalliszthenész (Kr.e. 370 k.–327)
Jelentősége: Arisztotelész rokona, Nagy
Sándor hivatalos történetírója.
Pszeudokalliszthenész Nagy Sándor életrajz
regényes fiktív elemekkel a Kr.u. III.
századból, sok egyéb forrás összegyurása,
például Nagy Sándor fiktív levelei anyjához és
Arisztotelészhez.
 2
______________________________________________________________________________
Fő művek: Hellenika, Nagy Sándor tettei
(töredékesek)
Kolophoni Kleitarkhosz (Kr.e. IV. sz.)
Jelentősége: műve nemcsak hadtörténet,
hanem bővelkedik nép- és földrajzi
leírásokban is, de a hatásvadászat a történeti
realitás igényét felülírja.
Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)
Kasszandreiai Arisztobulosz (Kr.e. IV–III. sz.)
Jelentősége: Nagy Sándor hadvezére, 84
évesen kezdte írni munkáját, Személyes
élményanyaga ellenére műve nem eredeti,
gazdagon merít más Nagy Sándor
életrajzokból. Szívesen merül el leírásokban,
de a nagyobb összefüggéseket nem látja át.
Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)
Ptolemaiosz Lagu (Kr.e. 367–283) Jelentősége:
az alexandriai könyvtár alapítója. Talán a
legmegbízhatóbb kortárs Nagy Sándor
életrajzot készítette, felhasználta Nagy Sándor
levelezését, udvari naplóit (Ephemeridész) s
feltehetően más, a hadjáratokban részt vett
személyiségek visszaemlékezéseit is.
Fő művek: Nagy Sándor történet (töredékes)
Khioszi Theopomposz (Kr.e. 378–?) Jelentősége:
Theopomposz sokáig olvasott szerző az
antikvitásban, általában igazságszeretetét, és tiszta
és fennkölt stílusa miatt dícsérték.
Fő művek: Oxürünkhoszi Hellenika (?), Philippikai
hisztoriai (töredékesek)
3b. Hellénizmus
Karüsztoszi Antigonosz (Kr.e. III. sz.) Jelentősége:
novellisztikus, mesés leírások.
Fő művek: Különös történetek gyűjteménye
Megaszthenész (Kr.e. IV/III. sz.) Jelentősége: I.
Szeleukos Nikátor követe az egyik indiai királynál,
India addig ismeretlen kelet részeibe is eljuthatott,
saját megfigyeléseit, felfedezéseit összegeszte
leírásaiban.
Fő művek: Indika (töredékes)
Abdérai Hekataios (Kr.e. IV/III. sz.) Jelentősége:
Egyiptomról értékes művelődéstörténeti adatokat
szedett össze régebbi elveszett források
kompilációja és saját megfigyelései révén.
Egyiptomot tartotta az emberi kultúrák
bölcsőjének.
Fő művek: Egyiptom története (töredékes)
Mütilénéi Dionüsziosz Szkütobrakhión (Kr.e. II. sz.)
Jelentősége: Mitológikus regényeit Diodórosz
használta fel.
Fő művek: különféle hellenisztikus történeti-
mitológiai regények.
Kardiai Hierónümosz (Kr.e. 360 k.–260 k.)
Jelentősége: A Diadokhosz háborúk történetének
fontos forrása ismeretlen című, töredékes műve.
Fő művek: A Diadokhosz háborúk története
Számoszi Durisz (Kr.e. IV–III. sz.) Jelentősége:
Arisztotelész elvei szerint írt, a tapasztalati valóság
és az emberi élet művészi utánzását célozta, írásait
drámaiság, gondos megformáltság jellemzi.
Diodórosz és Plutarkhosz idézi több helyen.
Fő művek: Hisztoriai, Makedonika (töredékesek)
Tauromenioni (Taormina) Timaiosz (Kr.e. 356
k.–260 k.) Jelentősége: Suda lexikon őrizte
meg az Itáliáról (Róma) és a mediterráneum
keleti medencéjéről szóló műve tartalmi
adatait. Timaiosz a kronológiának nagy
fontosságot tulajdonított, ő vezette be az
olympiászok alapján való számítást, ami az
attikai Arkhon, a spártai Ephoroszok, és az
argoszi papnők utáni évszámítást követően
meghatározó lett.
Fő művek: Historiai (töredékes)
Akragaszi Philinosz (Kr.e. III. sz.) Jelentősége:
Karthago párti történetíró az első pun háború
idejéből. Polübiosz és Diodórosz fontos forrása.
Fő művek: Ismeretlen (töredékek)
Kaleaktei Szilénosz (Kr.e. III/II. sz.) Jelentősége:
Hannibalt elkisérte a hadjárataiban. Pun párti.
Fő művek: Sikelika, Hannibal-történet
(töredékesek)
Knidoszi Agatharkhidész (Kre. 208 k.–131 után)
Jelentősége: a Vörös-tengerről című munkája
kivonatokban megmaradt, az alexandriai
történetírás jellegzetes példája.
Fő művek: Asiatika, Europika, Peri Pontou
Eruthrou (a Vörös-tengerről) (töredékesek)
Bérószosz (Kr.e. 340 k.–270 k.) Jelentősége: I.
Antiochos számára írta mezopotámia
történetét a kezdetektől Nagy Sándorig.
Fő művek:Babilón története (elveszett)
Manethón (Kr.e. III. sz.) Jelentősége: II.
Ptolemaiosnak írta meg Egyiptom
történetét.
Fő művek: Egyiptom története. (töredékek)
4. Rómaivá váló görögök
Polübiosz (Kr.e. 200 k.–120 k.) Jelentősége: a
gyakorlati pragmatikus történetírás
elméletének megalapozója, az alapos
forráskutatást ötvözte a hadvezéri és a
politikusi pályán szerzett gyakorlati
ismeretekkel, a mesés elemeket teljesen
kizárja. Az államformák (királyság-
arisztokrácia-demokrácia) körforgásában látta
 3
______________________________________________________________________________
a történelem legfőbb hatóerejét. A
felemelkedő Róma csodálója.
Fő művek: Historiai (részben)
Poszeidóniosz (Kr.e. 135–51) Jelentősége: klimazóna
elmélet jelenik meg műveiben, sokfele utazott, nála
jelenik meg elsőként a germán kifejezés. Polübiosz
munkájának folytatója.
Fő művek: Óceánról, Az istenekről (töredékes)
Sziciliai Diodórosz, Diodorus Siculus (Kr.e. I.
sz.) Jelentősége: A mitikus kortól Caesar
galliai hadjáratáig dolgozta fel a történelmet.
nem volt kialakult történetfilozófiája,
módszertana, viszont csak neves ismert
szerzőket használt fel kompilációjában,
egységes stílusban, mérsékelt koiné nyelvre
írta át őket, munkája nagyobb része
fennmaradt.
Fő művek: Bibliothéké
Sztrabón (Kr.e. 64 k.– Kr. u. 23 után)
Jelentősége: Történeti feljegyzéseiben
Polübioszt folytatta, Geographikája a teljes
akkor ismert világ enciklopédikus leírása,
alapvető forrás.
Fő művek: Geographika, Hisztorika
hüpomnémata (Történeti feljegyzések)
II. Az ókori római történetírás
O Tite tute Tati tibi tanta tyranne tulisti
Ennius
Műfajai: annales, historiae, monográfia,
commentarius, életrajz.
Szenátori történetírás: a szenátorok szemszögéből
megfogalmazott történeti munkák és ezek
szerzőik tartoznak ide (nevük félkövérrel
szedett).
Fontosabb történetírók
Quintus Fabius Pictor (Kr.e. 254–201)
Jelentősége: első római történetíró, az
annalistákhoz tartozik, még görögül írta
történeti művét.
Fő művei: Romaika (töredékes)
Marcus Porcius Cato Censorius (Kr. e. 234–
149) Jelentősége: ő az első római, akinek
szinte teljesen dokumentálható az élete.
Sokoldalú szerző, a földművelésről írt
munkája a legkorábbi teljes szöveggel ismert
latin prózai mű. Mondásai révén az iskolai
szerzők közé tartozott.
Fő művei: De agricultura, Origines, Dicta
Catonis (vitatott a szerzőség)
Lucius Coelius Antipater (Kr.e. 180-120 k.)
Jelentősége: a római történeti monográfia
megteremtője. Az antikvitásban elismert szerző,
sokan idézik. Stílusát áthatja a szónokiság.
Fő művei: A második pun háború története
Cnaeus Gellius (Kr.e. II. sz.) Jelentősége: terjedelmes
munkájából csak töredékek ismertek, a történeti
események mellett minden más foglalkoztatta, írt
az ábécé feltalálójáról, az orvostudományról, a
különböző mértékekről, súlyokról.
Fő művei: Annales
Lucius Cornelius Sisenna (Kr.e. 118 k.-67)
Jelentősége: történetírói mintaképe Kleitarkhosz,
ennek megfelelően a hellenisztikus történetírás
művészi eszközei, drámai elbeszélések, álmok,
beszédek kerülnek nála előtérbe.
Fő művei: Historiae
Alexandriai Timagenész (Kr.e. I. sz.) Jelentősége:
hadifogolyból lett lelkes római, az ókorban sokan
idézték, mára csak tördekei ismertek számos
művének.
Fő művei: Peri Basileon (töredékes)
Caius Sallustius Crispus (Kr.e. 86-35)
Jelentősége: a hanyatló köztársaság korának
legjelentősebb történetírója, gazdag utóélettel.
Fő művei: Bellum Iugurthinum, De
coniuratione Catilinae, Historiae
Julius Caesar (Kr.e. 100-44) Jelentősége: a
történetírást politikai céljai érdekébe állította,
a commentariust ő tette irodalmi műfajjá
Rómában.
Fő művei: Commentarii de bello Gallico,
Bellum civile, De analogia
Cornelius Nepos (Kr.e. I. sz.) Jelentősége: a
római történetírói hagyományokhoz képest
újító jellegű műveket írt. Chronikon című
elveszett művében összefoglalta a világ addigi
történetét, szemben az addig elsősorban
Rómára koncentráló annalista történetírással.
Ő honosította meg az életrajz műfaját is.
Fő művei: Chronikon, De viris illustribus
Titus Livius (Kr.e. 59 k.-Kr.u. 17) Jelentősége: a
legismertebb történetírók egyike, bár fő
művének alig ötödét ismerjük teljes szöveggel.
Tudatosan konstruálja a történelmet és mellőzi
a forráskritikát.
Fő művei: Ab Urbe condita
Pompeius Trogus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége:
Trogus munkájának középpontját a
makedón birodalom, végét a római
 4
______________________________________________________________________________
impérium képezi. A vezérmotívum a
birodalmak váltakozása. Kerüli a retorizálást,
támadja Liviust és Sallustiust, mivel ők kitalált
beszédekkel jellemeznek.
Fő művei: Historiae Philippicae,
Velleius Paterculus (Kr.e. 20 k.- Kr.u. 30 k.)
Jelentősége: A trójai háborutól saját korához
közledve egyre részletesebben szól a római
történelemről.
Fő művei: Historia Romana
Lucius Annaeus Seneca Maior (Kr.e. 60/55-
Kr.u.39/40) Jelentősége: munkássága jelentős
irodalomtörténeti szempontból, számos adatot őriz
meg a korabeli alkotókról és alkotásaikból. Témái
több későbbi irodalmi alkotásba is átszivárogtak.
Fő művei: Historiae (elveszett), Suasoriae,
Controversiae
Fabius Rusticus (Kr.u. 1. század) Jelentősége:
munkája Claudius és Nero idejéről szólhatott.
Tacitus ismételten elfogadható forrásként jelöli
meg, a Historiaeban Cluvius Rufus mellett Fabius
Rusticus munkáját is felhasználhatta.
Fő művei: (elveszett)
Marcus Cluvius Rufus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége: az
események fő színhelyéül az udvart tette meg,
szemléletére már a monarchikus érzület volt a
jellemző. Műve később más történetíróknak
forrásul szolgált, például Suetonius császár-
életrajzaiban számos tőle származó, néhány
magányos szóra, kifejezésre, esetleg mondatra
terjedő görög nyelvű betoldást találhatunk.
Fő művei: Historiae (töredékek)
Caius Suetonius Tranquillus (Kr.u. I. sz.)
Jelentősége: Suetonius műfajt teremtett
életrajzaival, már az ókorban számosan
utánozták, így például a Historia Augusta
életrajzgyűjtemény, Aurelius Victor
életrajzai. A kora-középkorban sevillai
Izidor és Hieronymus írt suetoniusi
életrajzokat. Einhard Nagy Károly
életrajza szövegszerinti egyezéseket mutat
Augustus és Claudius életrajzaival.
Fő művei: De vita XII Caesarum libri VIII,
De viris illustribus (részben)
Aufidius Bassus (Kr.u. I. sz.) Jelentősége:
Cassiodorus a Historiaeja segítségével tudta a
consullistákat összeállítani Kr. u. 9-31-ig.
Fő művei: Bellum Germanicum, Historiae
Florus (Kr.u. I/II. sz.) Jelentősége: az antikvitás
használta.
Fő művei: Ab Urbe (töredékek)
Marcus Servilius Nonianus (Kr.u. 59) Jelentősége:
Tacitus és Quintilian szerint jelentős volt. Semmi
nem maradt fenn tőle
Iosephus Flavius (Kr.u. 37-100 k.) Jelentősége:
műveit nem a zsidó közösségnek szánja,
célja népe életének megismertetése, a
szent hagyományok bemutatása és
népszerűsítése. Flavius könyvei azért
maradhattak fenn, mert a keresztény
utókor fontos kordokumentumnak
tekintette elsősorban a Testimonium
Flavianum néven ismert szakasz miatt, bár
ennek eredetisége azonban erősen
kétséges.
Fő művei: De bello Judaico (A zsidó
háború), Antiquitates Judaicae (A zsidók
története), Vita (Önéletrajz).
Publius Cornelius Tacitus (Kr. u. 55/56-
117/120) Jelentősége: a Történetíró.
Fő művei: Germania, Historiae, Annales,
Agricola
Plutarkhosz (Kr.u. 45 k.-125 k.) Jelentősége:
Rendkívül termékeny és jelentős szerző,
bár műveinek egy része maradt csak fenn,
de ez az anyag így is több ezer nyomtatott
oldalt tesz ki. Eszményített hőseinek portréi
az utókor-szemléletét is jelentősen
befolyásolták, főképp a reneszánsz és a
felvilágosodás korában.
Fő művei: Bioi paralelloi (Párhuzamos
életrajzok)
Appianosz (Kr.u. 90 k.–160 k.) Jelentősége:
Appianosz a könyveit a rómaiakkal háborúba
kerülő és meghódoló népek szerint írta. Az egyes
népek történetéről szóló könyveket pedig a szerint
rendezte el egymás után, hogy a rómaiak melyik
néppel mikor keveredtek először háborúba.
Fő művei: Rhomaika (részben)
Lucius Flavius Arrianus Xenophon (Kr.u. 95 –
180) Jelentősége: Nagy Sándor hadjárataira
vonatkozóan Arrianus számít a legjobb
forrásnak.
Fő művei: Anabaszisz, Indica
Lucius (Claudius) Cassius Dio Cocceianus (Kr.u.
155/163/164-229 k.) Jelentősége:
történetfilozófiáját a késő antik sorshiedelem
hatja át, szívesen beszél álmokról,
csodajelekről. Róma korábbi történetéhez
képest saját korát élénkebben, élvezetesebben
festi meg, erre vonatkozóan elsőrendű forrás.
Fő művei: Rómaiké isztoria (részben)
Quintus Curtius Rufus (Kr.u. I-IV. sz.?)
Jelentősége: mint író, Curtius kétségkívül a
többi fennmaradt Nagy Sándor-történetíró
fölött áll, gyakran ő legrészletesebb
forrásunk. Iskolai szerzővé vált.
 5
______________________________________________________________________________
Fő művei: Historiae Alexandri Magni regis
Macedonum (részben)
Marcus Iunianus Iustinus (Kr.u. II/IV. sz.)
Jelentősége: Pompeius Trogus világtörténetének
kivonatát készítette el, gyakorlatilag ez az egyetlen
történeti munka, amely biztosan teljes
terjedelmében ismert.
Fő művei: Historiae Philippicae
Ammianus Marcellinus (Kr.u.330 k.-400 k.)
Jelentősége: a késő római császárkor
legkiemelkedőbb történetírója.
Jelentőségét az adja, hogy az általa megírt
és fennmaradt könyvekben olyan
eseményeket beszél el, melyekben ő maga
is aktívan részt vett és más egykorú
források nem számolnak be róluk.
Fő művei: Rerum gestarum libri
Sextus Aurelius Victor (Kr.u. IV. sz.) Jelentősége:
megbízható, a kortársak által elismert forrásokból
dolgozott. Mindezek ellenére nem vált egyszerű
kivonatolóvá, anyagát sikerült többé-kevésbé
egyedi, eredeti koncepcióval összefognia. Stílusa
eredeti, tömör, ebben Sallustiusra hasonlít.
Fő művei: Historia tripartita: De Caesaribus, De
origine gentis Romanae, De viris illustribus urbis
Romae (kivonatok)
IIIa. A bizánci történetírás
Fontosabb történetírók
1. korszak (III-VII. sz.)
Publius Herennius Dexippus/Dexipposz (210 kk-
275 k.) Jelentősége: Thuküdidész stílusában
írt, töredékeit jelentős forrásnak tartják.
Fő művei: Skythika, Historien, Diadokhoszok
története (töredékek)
Kaiszareiai Euszebiosz (265 k.-339)
Szardeszi Eunapiosz (347/349-414 k.) Jelentősége:
Dexippos krónikáját folytatta, központi hőse
Julianus aposztata és a pogány filozófusok.
Fő művei: Historien, Vitae sophistarum
(töredékek)
Kappadókiai Philosztorgiosz (368 k.-433 k)
Küszikoszi Gelasziosz (V. sz.) J
Antiochiai Theodorétosz (393-460 k.)
Szokratész Szkholasztikosz (380 k.-440 k.)
Priszkosz rétor (415 k.–472 k.) Jelentősége: 448-
449 körül egy követség tagjaként járt Attila
udvarában, redeti művének – amiben
valószínűleg a 411 és 472 közötti eseményeket
foglalta össze – csak részletei maradtak fenn
mások műveiben idézve, esetleg
harmadkézből.
Fő művei: csak kivonatokból ismert
Petrosz Patrikiosz (500 k.-565 k.) Jelentősége:
töredékessége ellenére néhány diplomácia forrás
(például egy perzsa római békeszerződés szövege)
és a korabeli bizánci protokoll leírása általa ismert.
Fő művei: Rómaiké isztoria (töredékek)
Milétoszi Hészükhiosz VI. sz. Jelentősége:
irodalomtörténeti lexikonját használta a Szuda
lexikon szerkesztője. Krónikájában Babilontól 518-
ig tárgyalta az eseményeket.
Fő művei: Onomatologos, Világkrónika
(töredékesek)
Zozimosz (V-VI. sz.) Jelentősége: Pogány
történetíró, szerinte a birodalom hanyatlása a
kereszténység bűne.
Fő művei: Historia nea
Epiphaniai Eusztathiosz (VI. sz.) Jelentősége:
hatalmas forrásbázist dolgozott egybe.
Fő művei: Világkrónika (töredékes)
Joannész Malalasz (490 k.-570 k.) Jelentősége:
egyik első keresztény világkrónika szerzője,
inkább irodalmilag jelentős, mint történetileg.
Fő művei: Világkrónika (szinte teljes)
Kaiszareiai Prokopiosz (500 k.-565 k.)
Jelentősége: szemtanúként számol be a keleti
háborúk, továbbá a vandálok és gótok ellen
viselt háborúk történetéről.
Fő művei: Anecdota (Titkos történet),
Historien (vagy Háborúk könyve)
Agathiasz Szkholasztikosz (536 k.-582 k.)
Jelentősége: befejezetlen művével Prokopioszt
folytatta, említi a Merovingokat.
Fő művei: Historien
Menander Protektor (VI. sz.) Jelentősége:
Agathiaszt folytatta.
Fő művei: Historien (töredékek)
Szalamanesz Hermeiasz Szozomenosz (450 körül)
Euagriosz szkholasztikosz (536/37-600 k.)
Antiochiai Joannész (VII. sz.) Jelentősége:
Fő művei: Világkrónika (töredékek)
2. korszak (VII-IX. sz.)
Theophülaktosz Szimokatész (kora VII. sz.)
Jelentősége: Menander munkáját folytatta
befejezetlen művében. Fontos forrása a perzsa,
az avar és a szláv történelemnek is.
Fő művei: Historien
 6
______________________________________________________________________________
Nikiui Joannész (VII. sz.) Jelentősége: keresztény
egyiptomi szemszőgből ír tgörög-római történetet,
a 640-43-as évek az arab hódítás miatt a
legérdekesebb részei. Arab fordításban maradt
fenn.
Fő művei: Krónika
Traianosz Patrikiosz (VII. sz.) Jelentősége:
Fő művei: Krónika (elveszett)
Chronicon Paschale (húsvéti krónika)
Jelentősége: a 630 körül ismeretlen szerző által írt
görög krónika, címét arról kapta, hogy a húsvét
idejének kiszámítása alapján rendezi az anyagát,
néhány korabeli diplomáciai és egyéb
dokumentum egyedüli forrása.
Georgiosz Szünkellosz (VIII. sz.) Jelentősége:
befejezetlen művében sok ma már nem ismert
forrásból idéz, az ellentmondásos kronológiákat
igyekezett rendezni, a forráskritikát alkalmazni.
Fő művei: Ekloge khronographiasz (Világkrónika)
Hitvalló Theophanész (760 k.-818) Jelentősége:
Szünkellosz krónikáját folytatta.
Fő művei: Világkrónika
I. Nikephorosz (757 k.-828) Jelentősége: történetíró
bizánci pátriarcha, több művet írt, képromboló-,
zsidó-, és manicheusellenes hangvétel jellemzi.
Fő művei: Hisztoria szüntomosz
Georgiosz Monakhosz (IX. sz.) Jelentősége:
kompilatora egy Bizáncban kedvelt krónikának,
forrásai szinte csak keresztény szerzők, keményen
támadja a képrombolókat és az iszlámot.
Fő művei: Világkrónika
3. korszak (X.-XIV. sz.)
I. Photiosz (820 k.-891) Jelentősége: műve antik
klasszikus, keresztény és pogány szerzőktől
vett idézetek és összefoglalások gyűjteménye.
Konstantinnápolyi patriarcha volt.
Fő művei: Müriobiblon / Bibliotheke
(feljegyzések gyűjteménye)
Theophanész Continuatus (IX-X. sz.)
Jelentősége: Theophanészt folytatása, több,
ismeretlen szerzőtől, a makedon dinasztia
hivatalos krónikája.
Fő művei: Vita Basilii
Ioseph Genesziosz (X. sz.) Jelentősége: VII.
Konstantin megbizásából írta a képromboló
császárokról a munkáját.
Fő művei: Baszileiai
VII. (Bíborbanszületett) Kónsztantinosz (905–
959) Jelentősége: bár nem volt tehetségtelen
uralkodó, Bíborbanszületett Konstantint
elsősorban tudósként és íróként ismeri el az
utókor.
Fő művei: De thematibus, De administrando
imperio, De ceremoniis
León Diakonosz (950 k.-1000 k.) Jelentősége: a
VII. század óta először ő írt Thuküdidész
stílusában kortörténetet, egyik legjelentősebb
bizánci mű az ővé.
Fő művei:
León Grammatikosz (XI. sz.) Jelentősége: a
szerzősége vitatott
Fő művei: Krónika
Mikhael Pszellosz (1017/18 k.-1078 k.)
Jelentősége: León Diakonoszt folytatta. A
középkorban kedvelt szerző, humoros részei is
vannak művének.
Fő művei: Khronographie
Joannész Szkülitzes (XI-XII. sz.) Jelentősége:
Theophanészt folytatta, fontos forrás 811-
1057-ig tartó időszakra.
Fő művei: Szünopszisz Hisztorion
Nikephorosz Brüenniosz (1081 k.-1136)
Jelentősége: Anna Komnéné férje. A
komnénosz dinasztia családtörténetét kezdte
megírni, felesége fejezte be.
Fő művei: Hyle Historias
Anna Komnéné (1083 – 1148 után) Jelentősége:
jórészt a saját emlékei alapján ír, ezért a műve
nemcsak a történelmi művek közé, hanem a
memoár-irodalomhoz is sorolható. Apja
(Alexiosz császár) személye és cselekedetei
állnak a középpontban.
Fő művei: Alexiasz
Mikhael Attaleiatész (1020/1030-1085 k.) Jelentősége:
munkája hőse III. Nikephoros, a külpolitikai
eseményeket helyezte a központban. a klasszikus
történetírást utánozta
Fő művei: Diataxis, Historia
Georgiosz Kedrenosz (XI/XII. sz.) Jelentősége:
Kompilált krónikájának az értékét a más
forrásokból átvett szó szerinti idézetei adják.
Fő művei: Világkrónika
Joannész Zonarasz (XII. sz.) Jelentősége: nem
eredetiségre törekszik, a történelem
összefoglalását kívánja adni, a tényekre
összpontosít, még pogány szerzők írásainak
nyomai is kimutathatóak, a későantik
időszakra is fontos forrás.
Fő művei: Epitome Historion (a történelem
összefoglalása)
Joannész Kinnamosz (1143 k.-1200 k.) Jelentősége:
Anna Komnénét folytatta, föhőse Mánuel császár.
Fő művei: Epitomé
Nikétasz Khoniatész (1150 k.-1215 k.) Jelentősége:
nivós történeti munkák szerzője, stílusa az antik
előképeket imitálja, a keresztesek és Bizánc
 7
______________________________________________________________________________
konfliktusainak krónikása.
Fő művei: Chronike diegesis, De Signis
Georgiosz Akropolitész (1217-1282) Jelentősége:
részt vett bizánc visszavételében, tárgyalt az ezt
követő időkben a pápákkal az egyház
újraegyesítésről.
Fő művei: Khronikè Szüngraphé
Georgiosz Pakhümerész (1242-1310) Jelentősége:
Fő művei: Szüngraphikai hisztoriai
Nikephorosz Gregorasz (1295 k.-1359/61)
Jelentősége: számos földrajzi, csillagászati,
teológiai kiegészítéssel ellátott kortörténete a
szemtanú szemszögéből elkészített
megbizható forrás.
Fő művei: Rómaiké isztoria
Joannész VI. Kantakuzénosz (1295-1383)
Jelentősége: történetíró császár
Fő művei: Hisztorien
4. korszak (XV. sz.)
Laonikosz Khalkokondülész (1420 k.-1490 k.)
Jelentősége: Thukdüdidész stílusában írta meg
Bizánc hanyatlását és az oszámnok felemelkedését.
Fő művei: Historarium Demonstrationes
Georgiosz Sphrantzész (1401-1477/1479) Jelentősége:
Konstantinnápoly elestének krónikáját írta meg.
Fő művei: Chronicon Minus
Dukász (1400 k.-1462 k.) Jelentősége: Krónikájához
török és itáliai forrásokat is felhasznált,
megbizható szerző.
Fő művei: Világkrónika
IIIb. A korai keresztény történetírás
Fontosabb történetírók
Kaiszareiai Euszebiosz (265 k.-339) Jelentősége:
Nem eredeti gondolkodó, de művelt tudós,
gazdag forrásanyagot őrzött meg írásai révén.
Krónikája jelentette az alapot évszázadokon
át, második része a Kanonesz táblázatos
formában tartalmazza a teremtéstől 325-ig a
történeti események, uralkodási évek és az
olümpiászok dátumait.
Fő művei: Onomasztikon, Khronikoi
kanónesz, Historia Ecclesiastica, De
Martyribus Palaestinae
Szent Jeromos (347–419/420) Jelentősége:
Csáktornya közelében született, legjelentősebb
egyháztanítók egyike. Lefordította Kaiszareai
Euszebiosz Onomasztikonját (A héber
helységek nevei és fekvése) és a Khronikonját
is latinra.
Fő művei: De viris illustribus
(levélgyűjtemény)
Szokratész Szkholasztikosz (380 k.-440 k.)
Jelentősége: Euszebioszt folytatta.
Fő művei: Historia ecclesiastica
Szalamanesz Hermeiasz Szozomenosz (450
körül) Jelentősége: gázai születésű, jogi és
teológiai műveltségű egyháztörténet szerző.
Fő művei: Historia Ecclesiastica
Antiochiai Theodorétosz (393-460 k.)
Jelentősége: nesztoriánus szerző, számos
művet írt, jelentős egyháztörténetében
Euszebioszt folytatta.
Fő művei: Historia Ecclesiastica
Kaiszareiai Gelasziosz / Küszikoszi Gelasziosz
(V. sz.) Jelentősége:
Fő művei: Historia Ecclesiastica
Szidei Philipposz (380 k.-431 k.) Jelentősége:
Fő művei: Historia Ecclesiastica (töredékek)
Kappadókiai Philosztorgiosz (368 k.-433 k)
Jelentősége: ariánus egyháztörténetet írt, tiltott lett
a könyve, ezért csak töredékek ismertek.
Fő művei: Historia Ecclesiastica (töredékek)
Szent Ágoston (354–430) Jelentősége:
történelemteológiája meghatározó a
reformációig.
Fő művei: De civatate Dei
Paulus Orosius (385-418 k.) Jelentősége: Szent
Ágoston tanítványa volt, munkája széles
körben elterjedt és idézett. Arabra is
lefordították, Ibn Khaldún is használta.
Fő művei: Historiae adversum Paganos
Victor Utinensis (V. sz.) Jelentősége: észak-
afrikai püspök, a vandál hódítás krónikása,
Pázmány is idézi művét.
Fő művei: Historia persecutionis Africanae
provinciae
Sevillai Szent Izidor (560-636) Jelentősége:
Sokoldalú, termékeny szerző, vele ér véget a
patrisztika időszaka. II. János Pál pápa Izidort
az internet, a tudomány és a technika után
érdeklődők védőszentjének nyilvánította.
Fő művei: Etymologiae, De nominibus legis et
prophetarum, Historia gothorum, vandalorum
et suevorum
 8
______________________________________________________________________________
Dionysius Exiguus (475 k.–545 k.) Jelentősége:
dobrudzsai szkíta családban született,
szerzetes lett és Cassiodorus barátja.
Előszeretettel foglalkozott kronológiai
kérdésekkel Először ő számolta az éveket
Jézus születésétől. Ehhez Krisztus születését –
minimum négy év tévedéssel – Róma
alapításának 754. évében határozta meg.
Fő művei: Liber de paschale, Collectio
Dionysiana
IV. Az arab világ történetírása
Fontosabb történetírók témák és műfajok
szerint
Próféta életrajz, hadísz
Muhammad ibn Iszhák (704–768) Jelentősége:
Mohamed első életrajzírója, három fia
folytatta munkáját.
Fő művei: A nagy könyv (al-kitáb al-kabír),
Kalifák könyve
Ibn Hisám (829/834 k.) Jelentősége: ibn Iszhák
próféta-életrajzának kritikus, magyarázó
átdolgozása.
Fő művei:
Buhárí (810–870) Jelentősége: a leghíresebb
tradíciógyűjtő, a tudomására jutott 600 000
mondás közül csak 7275-öt tartott hitelesnek
és vett fel munkájába.
Fő művei: Az egészséges hagyományok
gyűjtője (Al-Dsámi al Sahih)
Ibn Hadzsar al-Aszkaláni (1372–1449)
Jelentősége: középkori arab hadísztudós,
mufti, kádi, prédikátor és történetíró, számos
műfajban alkotott.
Fő művei: A kötés magyarázata, A Teremtő
segítsége al-Buhári magyarázatában
Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442) Jelentősége:
Egyiptom nagyvárosai – Kairó, Fusztát és
Alexandria – topográfiája mellett a tartomány
történetét is összefoglalta az ókortól a saját
koráig. Elsősorban a Fátimidákat és a
mamlúkokat illetően értékes forrás, de a
művelődéstörténet szempontjából is rendkívüli
értékű információkat őrzött meg.
Fő művei: Intelmek és példázatok – a
települések és maradványok felsorolásáról (al-
Maváiz va l-itibár fi dzikr al-hitat va l-ászár)
Ridda háború
Ibn al-Kalbi († 819) Jelentősége: a Musailima elleni
háborút dolgozta fel.
Fő művei: Bálványkönyv
Futúh háború
Ibn A'tham al-Kufi (X. sz.) Jelentősége:
Fő művei: Kitáb al-futuh
Muhammad ibn Umar al-Vákidi (747/748 k.–
822) Jelentősége: Mohamed 622-től haláláig
vívott harcainak (magázi) leghíresebb
feldolgozója.
Fő művei: Kitáb al-magázi
Ahmad ibn Jahja al-Baládzuri (IX. sz.)
Jelentősége: A magázi, ridda és futúh
háborúkról írt műve a témában a
legértékesebb és legbőségesebb forrás, az
esemény- és hadtörténet tárgyalása mellett a
társadalom- és kultúrtörténet szempontjából is
rendkívüli fontosságú információkat
tartalmaz.
Fő művei: Az országok meghódításai (Futúh
al-buldán), Az előkelők leszármazásai
(Anszáb al-asráf)
Ibn Abd Al-Hakim (803–870/871) Jelentősége:
Egyiptom arab meghódításának krónikása, a
helyi szájhagyományt őrizte meg.
Fő művei:
Ibn al-Kútija (†977) Jelentősége: Andalúzia arab
elfoglalásának gót származású krónikása.
Fitna háború
Abu Mihnaf Lút ibn Jahja l-Azdi (? – 774)
Jelentősége: A legkorábbi ismert arab történetírók
egyike. Valamivel több, mint harminc műve
töredékesen maradt csak fenn.
Fő művei:
„Osztályozó irodalom”
Muhammad ibn Sa’d (784 k.–845) Jelentősége:
próféta-életrajzával lett híres, az iszlám hiteles
szerzőként tartja számon.
Fő művei:
 9
______________________________________________________________________________
Egyetemes törénet
at-Tabari (839–923) Jelentősége: Az utókor
számára elsősorban terjedelmes Korán-
kommentárjáról (tafszír) és szintén vaskos
világtörténetéről ismert, de a maga korában a
jogtudomány (fikh) művelőjeként is
kiemelkedő volt.
Fő művei: A küldöttek, királyok és kalifák
rövid története,
Ibn al-Athír (1160–1233) Jelentősége: az iszlám
középkor legjelentősebb történetírója,
Moszulban írta a főművét, a teremtéstől 1231-
ig dolgozta fel a történelmet. A
keresztesháborúk történetére is bőséges forrás.
Fő művei: A teljes történelem
al-Maszúdi (895 k.–957) Jelentősége: Nagy
utazóként számos helyen megfordult, számos
művét töredékekből ismerjük. Leírta utazásait,
írt világtörténet is. Elsőként említi a
szélmalmot.
Fő művei: Az arany mezőről (Murudzs ad-
dahab)
Izz ad-Dín Ibn al-Aszír (1160–1233) Jelentősége:
leghíresebb munkájában annalisztikus formában
széles forrásanyagot és saját ismereteit
felhasználva írta meg a világ történetét a
teremtéstől 1231-ig.
Fő művei: A teljes (al-Kámil), A pompás (al-
Báhir)
Ibn Khaldún (1332–1406) Jelentősége: a
legjelentősebb arab történetíró, a szociológiai
gondolkodás előfutára, tárdadalmi
törvényszerűségek kutatója. Önéletrajza révén
élete jól dokumentálható.
Fő művei: al-Mukaddima (Bevezetés a
történelembe)
Ibn Hadzsar al-Aszkaláni (1372–1449)
Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442)
Hely és várostörténet
Ibn Abd Al-Hakim (803–870/871)
Abu l-Valid al-Azraqí († 837) Jelentősége: Mekka
várostörténetének összeállítója.
Umar ibn Sabba († 877) Jelentősége: Medina
várostörténetének összeállítója.
Abu Zakarija al-Azdi († 946) Jelentősége: Moszul
várostörténetének összeállítója.
Ibn ’Aszákir (1105–1176) Jelentősége: Damaszkusz
várostörténetének összeállítója.
Ali al-Makrízi (1363/1364 k.–1442)
Tudóséletrajz
Abú 'Umar al-Kindí († 914) Jelentősége:
Egyiptom története életrajzokon keresztül. Az
Omajjád és az Abbaszida helytartók révén a
kor politika történetét is adja.
Genealógiák, nemzetségtörténetek
Ibn al-Kalbi († 819)
Ibn an-Nadím al-Varrák (†995/998) Jelentősége:
az arab nyelven írt művek bibliográfiáját
állította össze. Az „arab Szuda-lexikon”
elkészítése.
Fő műve: Katalogus (Kitāb al-Fihrist)
Ahmad ibn Jahja al-Baládzuri (IX. sz.) J
Magyarokról szólnak
Ibn Ruszta (IX/X. sz.) Jelentősége: A Kazár
Birodalom, a Volgai Bolgárország, és az orosz
fejedelemségek történetére vonatkozóan
számos adatot tőle ismerünk.
Fő művei: Az értékes drágagyöngyök könyve
(Kitáb al-aalák an-nafísza) (töredékes)
Gardízi (?-1061) Jelentősége: közvetve számos
adatot közöl a honfoglalás kori magyarokról.
Fő művei: A tudósítások ékessége (Zen al-
akhbar)
al-Bakri (1014-1094) Jelentősége: Mások
útibeszámolói alapján írt, ő maga sosem
hagyta el Andalúziát. Műve Nyugat-Afrika
történelmének fontos forrása, információkkal
szolgál a Ghánai Birodalomról, a Szaharát
átszelő karavánutakról és az Almorávida
dinasztiáról is.
Fő művei: Az utak és országok könyve (Kitáb
al-Masálik va-al-Mamálik)
Ahmad Fadlán ibn al-Abbās ibn Rásíd ibn
Hammád (X. sz.) Jelentősége: arab utazó, akit
úti beszámolói tettek ismertté. Az arab
Abbászida Kalifátus követségével együtt
utazva jutott el a Volgai bolgárok királyához
és a kazár kagánhoz is, legismertebb
feljegyzése a Kijevi Ruszról írodott.
Fő művei: Beszámoló (Riszála)
 10
______________________________________________________________________________
V. A középkori Európa történetírása
Fontosabb történetírók
1. Átmeneti korszak
Flavius Magnus Aurelius Cassiodorus (485k.-
585) Jelentősége: Theoderik keleti gót király
történetírója. A rómaiakat és a barbárokat
kívánta összebékíteni, a Vivarium nevű
monostorában a kódexmásolás
hagyományának elindítója volt.
Fő művei: Chronica, Variarum libri duodecim
Iordanes (VI. század) Jelentősége: a gót
történelem legfontosabb forrása, elsőként
említi a bajorokat.
Fő művei: Romana, Getica
Tours-i Szent Gergely (538/539–593/594)
Jelentősége: az első igazi középkori
történetíró. Fő művének célja az egyház
történetének megírása a teremtéstől a frank
királyokig.
Fő művei: Historia francorum
2. Korai középkor, frank birodalom
Bobbioi Jonás (600 k.-659 u.) Jelentősége: skót
szerzetes, aki Szent Columban életét dolgozta fel.
Fő művei: Vita Columbanis
Szent Béda / Tiszteletreméltó Béda (672/673–
735) Jelentősége: Rendkivül termékeny
szerző, különösen jelentősek az Anglia
történelmét tárgyaló munkái és az
időszámításról írt értekezései.
Fő művei: Historia ecclesiastica gentis
Anglorum, De Temporibus, De temporum
ratione, Historia Ecclesiastica
Paulus Diaconus (725 k.–799) Jelentősége:
longobárd történetíró.
Fő művei: Historia Langobardorum
Einhard (775 k.–840) Jelentősége: Nagy Károly
krónikása, ő kezelte a frank évkönyveket.
Fő művei: Vita Caroli Magni
3. Ottók, Száli dinasztia
Liudprand / Liutprand (922–972 k.) Jelentősége:
kortársait felülmúló történetírás jellemzi, a X.
századi európai történelem fontos forrása.
Fő művei: Liber antapodosis, Historia
Ottonis, Relatio de legatione
Constantinopolitana
Corvey-i Widukind / Widukindus Corbeius (925
k.- 973 u.) Jelentősége: szászok története.
Fő művei: Res Gestae Saxonicae
III. Notker / Notker Labeo / Notker Teutonicus (950
k.-1022) Jelentősége: első műfordító, aki németra
fordít klasszikusokat.
Merseburgi Thietmar (975–1018) Jelentősége:
Közép-Európára nézve lényeges forrás a
krónikája.
Fő művei: Chronicon
Querfurti (Szent) Brúnó/Bonifác (974-1009)
Jelentősége: Szent Adalbert életrajzának
összeállítója magyarországi tartozkódása alatt.
4. Invesztitúra háborúk, Stauf dinasztia
Hersfeldi Lampert (1028 k.-1085 k.) Jelentősége:
kolostortörténet, a pápa híve az invesztitúra
háborúk alatt.
Fő művei: Libellus de institutione Herveldensis
ecclesiae, Annales
Brémai Ádám / Adamus Bremensis (?–
1081/1085) Jelentősége: A középkori Észak-
Európa, illetve a viking történelem egyik
legfontosabb krónikása. Izland és Grönland
szigetének, továbbá Vinlandnak, az Atlanti-
óceán amerikai partján fekvő viking
területetnek első említése történeti műben.
Fő művei: Gesta Hammaburgiensis ecclesiae
pontificum, Descriptio insularum aquilonis
Sankt Galleni IV. Ekkehard (980 k.-1057 k.)
Jelentősége: Sankt Galleni kolostortörténet.
Fő művei: Casus S. Galli (folytató)
Prágai Kozma (1045-1125) Jelentősége:
Esztergomban szentelték pappá, a cseh történelem
krónikása.
Fő művei: Chronik
Nestor (1050-1113) Jelentősége: kievi szerzetes,
a kievi Rusz és a környező térség
történelemének alapvető forrása műve.
Fő művei: Nesztorkrónika
Wilhelm of Malmesbury (1080/1095-1143 k.)
Jelentősége: népszerű angliai történeti munkák
szerzője.
Fő művei: Historia ecclesiastica gentis Anglorum,
Gesta regum anglorum, Gesta pontificum
anglorum, Historia Novella
Bosaui Helmold (1120 k.-1177 u.) Jelentősége: a
keleti telepek és a szláv misszió krónikása Nagy
Károlytól kezdve.
Fő művei: Chronica Slavorum
 11
______________________________________________________________________________
Honorius Augustodunensis / Autuni Honorius (?-1151
k.) Jelentősége:
Fő művei: De Imagine mundi
Freisingi Ottó (1112 k.–1158) Jelentősége: a
középkor egyik legnevesebb történetírója,
jelentős a Szent Ágoston recepciója, és a Stauf
dinasztiát dicsőitő krónikája.
Fő művei: Chronica sive Historia de duabus
civitatibus, Gesta Friderici Imperatoris
Saxo Grammaticus (1140 k.-1220 k.) Jelentősége:
dánok krónikása, Shakespeare forrása több
színdarabnál.
Fő művei: Gesta Danorum
5. Késő középkor
Jans der Enikel (1230/40-1302 u.) Jelentősége:
német nyelvű világkrónikája a középkori
polgárság szemlélet és legendáit tükrözi.
Fő művei: Weltchronik
Viktringi János / Johann von Viktring (1270 k.-
1347) Jelentősége: Freisingi Ottóhoz mérhető
tehetségű történetíró.
Fő művei: Liber certarum historiarum
Zittaui Péter (1275-1339) Jelentősége: Königsaali
kolostor történetét írta meg, egybefonódik a
birodalmi történettel.
Fő művei: Chronicon Aulae regiae
Neuenburgi Mátyás (1295 k.-1364 u.) Jelentősége: az
1245-1350 közti időszakra a legfontosabb forrás
Fő művei: Chronika
Lett Heinrich / Henricus de Lettis (?-1259 u.)
Jelentősége: a Baltikum krónikása.
Fő művei: Chronicon Livoniae
Ulman Stromer (1329-1407) Jelentősége: nürnbergi
gazdag kereskedő család, családi krónika.
Fő művei:
Christine de Pisan (1365–1430 u.) Jelentősége: az első
francia írónő. Történeti szempontból az V. Károly
francia király életrajza és heraldikai munkája
jelentős.
Fő művei: Livre des faits d'arme et de chevalerie
Ebendorfi Tamás (1388-1464) Jelentősége: huszita
szakértő.
Fő művei: Chronica Austriae
Grandes Chroniques de France Jelentősége:
1260-as évektől egészen az 1460-as évekig
szerkeztett francia nyelvű krónikakompozició.
VI. A reneszánsz és a reformáció korának
történetírása
Fontosabb személyek (tudósok, történetírók)
Francesco Petrarca (1304–1374) Jelentősége: az
első reneszánsz szerző és turista. Elsőként
imitálja tudatosan az ókori formákat történeti
műveiben.
Leonardo Bruni (1369–1444) Jelentősége: görög
fordításai révén a reneszánsz újplatonizmus egyik
megteremtője.
Gianfrancesco Poggio Bracciolini (1380–1459)
Jelentősége: Firenze történetére nézve
fontosak művei. Antik szerzők újra
felfedezésében és kiadásában jelentős a
szerepe.
Flavio Biondo / Blondus (1392–1463) Jelentősége: a
régészet megteremtője, történeti munkájában Itália
történetét dolgozta fel a római birodalom
hanyatlásától.
Fő művei: Historiarum ab Inclinatione
Romanorum Imperii
Aeneas Sylvius Piccolomini / II. Pius (1405–
1464) Jelentősége: reneszánsz pápa. Hungaria
– Archiregnum, magyar-finn nyelvrokonság
felvetése. Legfontosabb irodalmi alkotása
saját életrajza.
Fő művei: Commentaries
Lorenzo Valla (1405/1407–1457) Jelentősége: a
Konstantini adománylevél eredetiségének
cáfolata.
Fő művei:
Marsilio Ficino (1433–1499) Jelentősége: a
legfontosabb újplatonista.
Fő művei: Theologia Platonica
Philippe de Commynes (1447 k.–1511)
Jelentősége: a modern francia történetírás és
memoárirodalom előfutára
Fő művei: Les memoires sur les principaux
faicts et gestes de Louis onzieme et de Charles
huitieme, son filz, roys de France
Petrus Martyr von Angleria (1457–1526) Jelentősége:
a földrajzi felfedezések egyik első krónikása.
Fő művei: De Orbe Novo Decades
 12
______________________________________________________________________________
Niccolò Machiavelli (1469–1527) Jelentősége:
államelmélete jelentős hatást gyakorolt.
Fő művei: Il principe
Hartmann Schedel (1440–1514) Jelentősége: a
Nürnbergi Krónika fűzödik nevéhez, a kor
népszerűsítő világtörténelmi összefoglalása
1809 metszettel.
Fő művei: Liber Chronicarum
Johannes Carion (1499–1537) Jelentősége: a
lutheri reformáció világkrónikája.
Fő művei: Chronicon Carionis
Conrad Celtis (1459–1508) Jelentősége: közép-
európai tudós társaságok (sodalitas)
létrehozását kezdeményezte, a Tabula
Peutingeriana felfedezője.
Fő művei: Germania illustrata
Johannes Cuspinianus / Spießheimer (1473–
1529) Jelentősége: bécsi udvari történetíró.
Fő művei:
Johannes Aventinus/Turmair (1477–1534)
Jelentősége: a bajorok krónikása.
Fő művei: Annales Boiorum - Bayrischer
Chronicon
Ulrich von Hutten (1488–1523) Jelentősége: a
német nemzeti érzés korai előfutára.
Fő művei:
Caspar Ursinus Velius (1493 k.–1539)
Jelentősége: I. Ferdinánd udvari történetírója.
Fő művei:
Nicolaus Mameranus (1500–1567) Jelentősége:
az egyik első hobbitörténész. Művei
pontatlanságuk ellenére fontos forrásai a
császári udvar életének.
Fő művei: Catalogus omnium Generalium,
Tribunorum Ducum, Primorumque totius
Exercitus Caroli V Impr. Aug. et Ferdinandi
Regis Roman ...
Matthias Flacius / Vlačić Illyricus (1520–1575)
Jelentősége: szlovén származású lutheránus
teológus, az első reformációs szellemiségű
egyháztörénet kezdeményezője.
Fő művei:
Johann Wigand (1523–1587) Jelentősége:
lutheránus egyháztörénet, a Magdeburgi
centuriák legfontosabb szerzője.
Fő művei: Ecclesiastica Historia
Kaspar von Niedbruck (1525 k.–1557)
Jelentősége: II. Miksa lutheránus diplomatája.
A Magdeburgi centuriák egyik fő
kezdeményezője.
Fő művei:
Jean Bodin (1529–1596) Jelentősége: a
szuverenitás-elmélet megteremtője.
Fő művei: Les six livres de la République
Cesare Baronio / Caesar Baronius (1538–1607)
Jelentősége: biboros egyháztörténész.
Fő művei: Annales ecclesiastici a Christo
nato ad annum 1198
Bartholomäus Keckermann (1572–1608) Jelentősége:
analitikus módszerrel felépített enciklopédikus
munkákat írt a világ teljes leírása a célja. Hatott a
történetírásra is.
Fő művei: Systema disciplinae politicae, Systema
systematum
Gerhard Johannes Vossius (1577–1649) Jelentősége:
az amszterdami Athanaeum történelem
professzora.
Fő művei: Historia Pelagiana, De historicis
Latinis
VII. Az újkori történetírás vonulatai
Magyarországon
(felekezeti történettudomány)
I. Egyetemes kitekintés
Jean Bolland / Bollandus SJ. (1596–1665)
Jelentősége: tudományos katolikus
történetírás.
Fő művek: Acta Sanctorum, Subsidia
Hagiographica,Tabularium Hagiographicum.
Gottfried Wilhelm Leibniz (1646–1716)
Jelentősége: tudományszervező
Lodovico Antonio Muratori (1672–1750)
Jelentősége: az itáliai történettudomány atyja.
Fő művek: Anecdota latina ex Ambrosianae
Bibliothecae codicibus, Annali d’Italia.
Christophorus Cellarius / Keller (1638–1707)
Jelentősége: hallei történelemprofesszor,
korszakolás megújítása (historia antiqua, h.
medii aevi, h. nova.).
Fő művek: Historia medii aevi.
 13
______________________________________________________________________________
Franz Christoph von Khevenhüller (1588–1650)
Jelentősége: katolizált főrang, II. Ferdinánd
madridi követe 1617-31 között.
Fő művek: Annales Ferdinandei I-XII.
II. Katolikus történészek
Mossóczy Zakariás (1542–1587) Jelentősége:
könyv-, és iratgyüjtő tudós püspök.
Fő művek: Decreta, Constitutiones et Articuli
Regum Inclyti Regni Ungariae ... (1584).
Telegdi Miklós (1535–1586.) Jelentősége: jeles,
tudós püspök, könyvkiadó
Fő művek: Decreta, Constitutiones et Articuli
Regum Inclyti Regni Ungariae ... (1584).
Inchofer Menyhért SJ (1584–1648) Jelentősége:
Magyar egyháztörténeti kutatások,
Szilveszter-bulla hamisítása.
Fő művek: Annales ecclesiastici regni
Hungariae
Szentiványi Márton SJ (1633–1705) Jelentősége:
rendkívül népszerű szerző
Fő művek: Summarium Chronologiae Hungaricae,
Dissertatio Chronologico-Polemica, De Ortu,
Progressu, ac Diminutione Schismatis Graeci
Hevenesi (Kishevenesi) Gábor SJ. (1656–1715)
Jelentősége: jezsuita adatgyűjtő, a magyar
történeti kutatás elindítója.
Fő művek: Collectio Hevenesiana, Atlas
Parvus Hungariae (1689)
Otrokocsi Foris Ferenc (1648–1718) Jelentősége:
katolizált egykori gályarab, az esztergomi levéltár
őre.
Fő művek: Origines Hungaricae (1693)
Timon Sámuel SJ (1675–1736) Jelentősége: az
első koronakutató, jeles történettudós.
Fő művek: Synopsis novae chronologicae és
Epitome, Imago Novae Hungariae, Corona
Regni Hungariae
Kaprinai István SJ (1714–1785) Jelentősége:
jezsuita adatgyűjtő, 102 kötetnyi kéziratos
hagyatéka az Egyetemi Könyvtárban.
Fő művek: Hungaria diplomatica temporibus
Mathiae de Hunyad
Pray György SJ (1723–1801) Jelentősége: Halotti
beszéd, hun-magyar rokonság.
Fő művek: Annales veteres Hunnorum,
Avarorum et Hungarorum, Dissertationes
historico-criticae in Annales veteres
Hunnorum, Annales regum Hungariae I-V
Katona István SJ (1732–1811) Jelentősége: A
Magyar Királyság törénetének első nagy
összegzése.
Fő művek: Synopsis chronologica historiarum
Pars 1-2, Historia critica regum Hungariae,
42 tomuli in 44 partibus.
Wagner Károly (1732–1790) Jelentősége: a Felföld
forrásainak jeles gyüjtője és kiadója.
Fő művek: Analecta Scepusii I–IV,
Diplomatarium comitatus Sárosiensis
Szekér Joákim Alajos OCist (1752–1810)
Jelentősége: tábori lelkész, hadtudományi író,
történész.
Fő művek: Magyarok’ eredete ..., I–II., Hadi
tudomány ..., A marengói tsata ..., Magyar
Robinson.
Fuxhoffer Damján (1744–1814) Jelentősége:
rendtörténeti alapvetés készítője.
Fő művek: Monasteriologia I-V.
Horányi Elek (1736–1809) Jelentősége: Magyar
írók lexikona.
Fő művek: Memoria Hungarorum I-III.
III. Protestáns történészek
Okolicsányi Pál (1650 k.–1715/21) Jelentősége:
protestáns egyháztörténet.
Fő művek: Historia diplomatica de statu
religionis evangelicae in Hungaria,
Brevissimum compendium
Krman Dániel (1663–1740) Jelentősége: erős
hungarus tudatú szlovák sajátos elméletekkel.
Fő művek: Hungaria evangelica (kéziratban),
Actus inaugurationis vexillorum
Bél Mátyás (1684–1749) Jelentősége: hungarus
tudatú vármegyeleíró, tudományszervező.
Fő művek: Notitia Hungariae novae
historico-geographica
Debreceni Ember Pál (1678–1710) Friedrich
Adolf Lampe (1683–1729) Jelentősége:
protestáns egyháztörténet.
Fő művek: Historia ecclesiae reformatae in
Hungaria et Transylvania.
 14
______________________________________________________________________________

Schmal András (1706–1766), Klanicza Márton (1740–

1810), Fabó András (1810–1874). Jelentősége:
evangélikus egyháztörténet.
Fő művek: Monumenta Evangelicorum I-III.

Czvittinger Dávid (1675/1679–1743) Jelentősége:

Első magyar tudós lexikon.
Fő művek: Specimen Hungariae literatae

Rezik János (?–1710) Mattheides Sámuel (?–

1729) Jelentősége: átfogó protestáns
iskolatörténet.
Fő művek: Gymnasiologia

Bod Péter (1712–1769) Jelentősége: Református

egyháztörténet.
Fő művek: Historia Hungarorum
ecclesiastica I-IV, Magyar Athenas.

Ribini János (1722–1788) Jelentősége:

Fő művek: Memorabilia Augustanae
confessionis. I-II.

Cornides Dániel (1732–1787) Jelentősége: jeles

történettudós.
Fő művek: Commentatio de religione veterum
Hungarorum..., Danielis Cornides Bibliotheca
Hungarica...

Klein János Sámuel (1748–1820) Jelentősége:

evangélikus egyháztörténész. Győr visszavétele. Részlet az Annales Ferdinandei V.
Fő művek: Nachrichten von Lebensumständen... I- kötetéből.
III.

Ignaz Aurelius Feßler / Fessler Ignác Aurél

(1756–1839) Jelentősége: katolikusból
szabadkőműves és evangélikus
szuperintendens lett, számos Magyarországról
szóló német nyelvű történeti munka szerzője.
Fő művek: Mathias Corvinus, König der
Ungarn und Grossherzog von Schlesien,
Attila, König der Hunnen, Sämmtliche
Schriften über die Freimaurerei, Die
Geschichte der Ungern und ihrer Landsassen
I-X.

Johann Christian Engel (1770–1814) Jelentősége:

felföldi német evangélikus szerző.
Fő művek: Geschichte der Ukraine und der
Kosaken, Geschichte des ungarischen Reiches
und seiner Nebenländer, Geschichte des
Freystaates Ragusa, Monumenta ungrica,
Geschichte des Königreichs Ungarn I-V.
 15
______________________________________________________________________________
Kötelező fogalmak
I.
logographos, palimpsest, koiné, atthisz, Suda-
lexikon, periégésis, biblion, zónaelmélet, epitomé,
ephemeris, szkholion, Ultima Thule, persika,
Anabasis, pragmatikus történetírás
II.
annales (commentarii) pontificum/annales maximi,
archaiológia, historiae, hüpomnémáta,
kompendium, periochae
III.
Mimészisz, Logothetész krónika, proömium,
Chronicon Paschale, mártirológium, hagiográfia,
panégürikosz, kompiláció
IV.
hadísz, achbar, tarich, kitab, ridda, futúh, fitna,
naszab, magázi
V.
annales, gesta, origo gentis, translatio imperii,
renovatio imperii
VI.
Magdeburgi centuriák, Nürnbergi krónika
(Schedel-kódex), retorikus történetírás, inventio et
eloquentia, kettős antikrisztus elmélet, sodalitas
VII.
Váradi Regestrum, Corpus Juris Hungarici,
Hevenesi és csoportja (Foris Ferenc – Eszetergom,
Cseles Márton SJ – Róma, Bzsénszky Rudolf SJ –
Erdély stb.), Monasteriologia, Bollandisták,
Gymnasiologia, Specimen Hungariae, hun-avar-
magyar folytonosság, Historia Critica
Magyarul olvasható munkák
(válogatás)
I.
Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Bp., 2003.
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború. Bp.,
2006.
Xenophón: Filozófiai és egyéb írásai. Bp., 2003.
Xenophón: Történeti munkái. Bp., 2001.
Xenophón: Peri hippikés - A lovaglás művészete
az ókori Athénban. Bp., 2006.
Xenophón: Kürosz nevelkedése; Anabázis.
http://mek.oszk.hu/05000/05027/
Polübiosz Történeti könyvei 1-2. Gödöllő, 2002.
Hérodotosz, Thuküdidész, Xenophón, Polybios,
Diodóros szemelvények. In: Görög történeti
chrestomathia. Bp., több kiadás.
Strabón: Geographika. Bp., 1977.
II.
Ammianus Marcellinus: Róma története. Bp.,
1993.
C. Sallustius Crispus összes művei. Bp., 1978.
Cornelius Nepos: Híres férfiak. Fordította, az
utószót és a jegyzeteket írta Havas László.Európa
könyvkiadó. Bp., 1984.
Josephus Flavius: A zsidó háború. Bp., 1999.
Josephus Flavius: A zsidók története. Bp., 2004.
Plutarkhosz. Párhuzamos életrajzok (magyar
nyelven). Bp.,1978.
http://mek.oszk.hu/03800/03892/
Q. Curtius Rufus: A makedón Nagy Sándor
története. Bp., 1967.
http://mek.niif.hu/02600/02652/
Suetonius összes művei. Bp., 2004.
Suetonius: 12 életrajz. Bp.,1961.
http://mek.oszk.hu/03200/03264/03264.htm
Tacitus összes művei. Ford. Borzsák István.Bp.,
1980. http://mek.oszk.hu/04300/04353/html/
Titus Livius: A római nép története a város
alapításától. Bp., 1963-1976.
http://mek.oszk.hu/06200/06201/
Világkrónika a kezdetektől Augustusig (Fülöp
királynak és utódainak története) Marcus Iunianus
Iustinus kivonata Pompeius Trogus művéből. Bp.,
1992.
Római történeti chrestomathia. Bp., 1963-tól több
kiadás.
III.
A bizánci irodalom kistükre. Bp., 1974.
Prokopios: Titkos történet. Helikon Kiadó. Bp.,
1984
Komnena Anna: Alexiasz. Szeged, 2002.
Bíborbanszületett Konstantin: A birodalom
kormányzása. Bp., 2003.
Euszebiosz egyháztörténete. Bp., 1983.
Szokratész egyháztörténete. Bp., 1984.
Szent Ágoston: Isten városáról. 1-3 Bp.,
2005/2006.
Sevillai Izidor: A gótok, vandálok és szvévek
története. Szeged, 1998.
IV.
Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Bp., 1995.
V.
Iordanes: Getica. Közreadja Kiss Magdolna. Bp.,
2005.
Freisingi Ottó krónikája.
http://mek.oszk.hu/08300/08318/
Widukindus Corbeius: A szász történet három
könyve. Bp., 2009.
Tours-i Gergely: Korunk története. A frankok
története. Pozsony, 2010.
Einhard: Nagy Károly császár élete
http://mek.oszk.hu/02600/02636/index.phtml
Paulus Diaconus: A longobárdok története.
http://tortenelemszak.elte.hu/data/15098/PaulusDia
conus.pdf
Peter Classen–Cremonai Liudprand: A Nyugat és
Bizánc a 8-10. században. Bp., 2005.
Liudprand történeti munkái. Antapodosis, Liber de
rebus gestis Ottonis magni imperatoris, Relatio de
 16
______________________________________________________________________________
legatione Constantinopolitana. Középkori
krónikások. 6-7. Bp., 1908.
Sz. Jónás Ilona (szerk.), Középkori egyetemes
történeti szöveggyűjtemény. Európa és Közel-
Kelet, IV-XV. század. Bp., 1999.
http://www.tankonyvtar.hu/tortenelem/kozepkori-
egyetemes-080905-796
VI.
Machiavelli, Niccolo: Machiavelli művei I-II. Bp.,
1978.
Machiavelli, Niccolo: A fejedelem
http://mek.oszk.hu/00800/00867
Reneszánsz etikai antológia. Bp., 1984. (Ficino!)
Janus Pannonius. Magyarországi humanisták. Bp.,
1982.
Magyar humanisták levelei, XV-XVI. század. Bp.,
1971.
Humanista történetírók. Bp., 1977.
VII.
Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása I-III. Sopron,
2001-2006.
Bod Péter: Magyar Athenas.
http://mek.oszk.hu/01800/01811/
Szekér Joákim Alajos: Magyarok’ eredete a régi és
mostani magyaroknak nevezetesseb tselekedeteivel
együtt I–II. (Pozsony–Komárom, 1791)
http://www.zvdd.de
Szekér Joákim Alajos: A marengói tsata, s az azt
megelőző környülállások (1807)
Szekér Joákim Alajos: Magyar Robinson vagy-is
újvárosi és miskei magyar vitézeknek
viszontagságai (1808–1809) REGÉNY!
Szakirodalom
(válogatás)
I.
Felix Jacoby (Hrsg.): Die Fragmente der
griechischen Historiker. Berlin 1926. (1986).
(FgrHist)
Suda-Online http://www.stoa.org/
Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Bp.,
1904.
http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4141.html
Pauly–Wissowa (Hrsg.): Realencyclopädie der
classischen Altertumswissenschaft (RE).
Klaus Meister: Die griechische
Geschichtsschreibung. Stuttgart 1990.
Otto Lendle: Einführung in die griechische
Geschichtsschreibung. Von Hekataios bis Zosimos.
Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt
1992.
Hatto H. Schmitt, Ernst Vogt (Hrsg.): Kleines
Lexikon des Hellenismus. Studienausgabe,
Wiesbaden 2003.
II.
Adamik Tamás: Római irodalom a kezdetektől a
nyugatrómai birodalom bukásáig. Pozsony, 2009.
Michael von Albrecht: A római irodalom története
I-II. Bp., 2003-2004.
Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Bp.,
1904.
http://mek.oszk.hu/03400/03410/html/4141.html
Dieter Flach: Einführung in die römische
Geschichtsschreibung. Wissenschaftliche
Buchgesellschaft, Darmstadt 1985.
Andreas Mehl: Römische Geschichtsschreibung.
Grundlagen und Entwicklungen. Eine Einführung.
Kohlhammer, Stuttgart u. a. 2001.
III.
Alexander Kazhdan (Hrsg.): The Oxford
Dictionary of Byzantium. Oxford University Press,
New York 1991.
Johannes Karayannopulos-Günter Weiß:
Quellenkunde zur Geschichte von Byzanz (324-
1453). Wiesbaden 1982.
Ruth Macrides (Ed.): History as Literature in
Byzantium. Farnham 2010.
Jan Olof Rosenqvist: Die byzantinische Literatur.
Berlin 2007.
Paul Halsall: Byzantine Historiography. In:
http://www.fordham.edu/halsall/byzantium/texts/b
yzhistorio.asp
Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma.
Bp., 1988.
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Bp.,
2004.
IV.
Encyclopaedia of Islam. Leiden: E. J. Brill.
Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története.
Bp., 2005.
Goldziher Ignác: A történetírás az arab
irodalomban. Bp., 1895.
Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe
népeiről. I-II. Bp., 1997-2000.
Simon Róbert: A történelemtudomány felfedezése:
Ibn Khaldún és az al Muqaddima. In: Ibn Khaldún:
Bevezetés a történelembe. Bp., 1995. 19–84.
Zimonyi István: Muszlim források a honfoglalás
előtti magyarokról. A Ğayhānī-hagyomány magyar
fejezete. Bp., 2005.
V.
Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta
Ungarorum és XII–XIII. századi leszármazói. Bp.,
1925.
http://mek.niif.hu/07100/07139/html/index.html
Zimmermann, Harald: A középkori pápaság. A
középkori pápák története a historiográfia
tükrében. Bp., 2002.
Nikolaus A. Bär: Chronologie und Kalender.
http://www.nabkal.de/site-map.html
 17
______________________________________________________________________________
VI.
Fógel Sándor: Celtis Konrád és a magyarországi
humanisták. Bp., 1916.
Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi
magyarországi történetírás történetéből. Bp., 1975.
Klaniczay Tibor: A magyarországi akadémiai
mozgalom előtörténete. Bp., 1993.

VII.
Hóman Bálint: A forráskutatás és forráskritika
története Magyarországon
http://mek.niif.hu/07100/07139/
Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi
Magyarországon Akadémiai Kiadó, Bp., 1996.

A brezalauspurc-i csata (melléklet)

Pannónia a IX. században.

 18
______________________________________________________________________________
Szereplők
Gyermek Lajos keleti frank király, Luitpold bajor
őrgróf (fővezér), Thietmar salzburgi érsek, Udo
freisingi püspök, Zacharias säben-brixen püspök,
továbbá több tucatnyi egyéb bajor és karantán előkelő.
Magyar vezérek?
Breszláv (IX. sz.) > Vratislaus (XVI. sz.)
Břetislav (1034–1055) > Vratislaus (XVI. sz.)
III. Henrik
Országok
Bajorország, Karantánia (Karintia), Avar tartomány,
Morvávia, Braszláv országa, Marca orientalis,
Nordgau
Települések
Břetislav > Brezesburg > Levantenburg > Lundenburg
> Břeclav
Brezesburg > Prezesburg > Preßburg > Prešporok >
Bratislava
Urbs Paludarum > Mosaburg > Brezalauspurc
Vratislavia = Braslavespurch
Vratislavia = Breslau = Boroszló
Források
Annales Iuvavenses
Excerpta Aventini ex Annalibus Iuvavensibus antiqui
derivati
Annales Altahenses
Annales Boiorum (Aventinus 1517-1521) >
Bayerische Chronik
Martyrologium Frisingense(X. sz.)
Kalendarium necrologicum Weissenburgense (XII.
sz.)
Annales Fuldenses
Chronicon (Herimannus Augiensis 1013-1054)
Chronicon: 1039. Heinricus rex, mota in Boemiam
expeditione, cum dux gentis Brezizlaus filium suum
obsidem ei misisset [...]. 1042. Heinricus quoque rex
ulturns sui iniuriam Pannoniam cum exercitu in
autumno ingressus, [...] civitates Heimenburg et
Brezesburg evertit, septentrionalem Danubii partem
[...] vastavit [...]. 1051. [...] magno cum exercitu
imperátor Pannonias petit [...] Welf Brezislaoque
ducibus ad septentrionalem Danubii partem
depopulandam transmissis 1052. Imperator [...] in
Pannonicam itidem expeditionem proficiscitur [et]
Brezisburg castrum obsedit [...].
Annales Iuvavenses (907) Bellum Pessimum fuit ad
Brezalauspurc im nonas Julii.
Annales Altahenses: (907) Occisio Bavariorum in
gentili gladio
Annales Altahenses maiores: (908) Luitpoldus dux
cum aliis multis interfectus est ab Ungariis. Aventinus
széljegyzete: Interfectio Boiorum a Braslavaspurch.
NEM Vratislavia-t vagy Pisoniumot írt!
Martyrologium Frisingense: A. D. 907 II. Non. (Julii).
Octava apostolorum. Bellum Baioariorum Ungariis in
oriente.
Kalendarium necrologicum Weissenburgense: Uodo
episcopus [Frising.] cum aliis multis apud Ungros
occisis.
Herimanni Augiensis Chronicon
884. Karolus imperator in citeriore Pannonia
conventum habens [...] Brazlavonem ducem, qui
inter Dravum et Savum fluvios Pannoniae praefuit,
nihilominus se tradentem accepit. 892. Arnolfiis rex
Pannonias adiens, [...] colloquio cum Brazlavone
duce Pannoniae ulterioris habito [...] Marahensem
devastat regionem.
Annales Fuldenses
884. Imperator per Baiowariam ad Orientem
proficiscitur [...]. Postea veniente Brazlavoni duce,
qui in id tempus regnum inter Dravo et Savo flumine
tenuit suique miliciae subditus adiungitur [...]. 892.
Rex [Arnolfus] Orientem proficiscitur [...] in
Hengistfeldon cum Brazlavone duce colloquium
habuit [...]. Missi [regis] [...] propter insidias
Zwentibaldi ducis terestre iter non valentes habere de
regno Brazlavonis per fluvium Odagra [...] per fluenta
Savi fluminis navigio in Bulgaria perducti [...]. 896.
Stipantibus denique idem partibus [i.e. in Graecia et in
Bulgaria] inter se [et cum Ungariis] conflictibus
imperator [Arnolfus] Pannoniam cum urbe
Paludarum tuendam Brazlavoni duci suo in id
tempus commendavit.
Annales Boiorum (Aventinus parafrázisa)
IV, XIX 17: [... Arnulphus] ducatum Pannoniae
secundae, quae tunc portio Boioariae erat, et ad
inferiorem partem Dravi, Savi amnium et ad
Danubium pertinebat, Vratislao viro bellicoso
commendat [...]. IV, XX 24: [... Amulphus]
conventum apud Hengistoueld agit [...]. Interfuere
eidem concilio Vratislaus ulterioris Poloniae [recte:
Pannoniae] praeses [...]. IV, XXI 8: [...] Vratislaus
quoque Poloniae ulterioris [recte: Pannoniae]
Venedorumque rector fidus nobis [i.e. Boiorum]. IV,
XXI 18: Ugri duos reges Dursacum et Bugothum
creant. Pannonias ante in vastam solitudinem Danubio
tenus redactus occupant, eas Boiis auferunt, ubi
colonias Ugrorum deducunt. IV XXI 19: Ludovicus,
rex Germanie atque Boiorum, ex omni Boiaria peracto
delectu Anassiburgium, novam Boiorum coloniam, se
confert [...]. Ibi decretum omnium sententia Ugros
Boiariae regno eliminandos esse.
Bayerische Chronik. Cap. 138: Die Ungern [...]
erweiten si zwen kunig, Dursac und Bugoth, namen
die land under der Rab bis an die Sau ein, so vor
baierisch warn gewesen. Kunig Ludwig in Baiern helt
ainen grossen tag zu Ens [...]. Da ward beschlossen,
man solt die Ungern vertreiben.