I

VOJTECH ZAMAROVSKY
t
i

A
11\ GöRölG esoDA
Vojtech Zamarovski,
A görög csoda
Gre
44 44

eSm
\oJTECH ZAMAROVSKY

.,
MADACH
VARGA ERZ§ÉBET

@ Yojtech Zataaovsk!, 1974

Trga. rrrlt@ Ya4a Enéb| l9U
Ilhstratiols @ Oukat Pok, 1974
Photography @ Zuzana Zanarovskó, l9N
 Tartalom

snvBznrő
I. Az ősTöRTÉNBI Ése uíroszor GöRöGoRszÁGA
l. A legősibb Hillav 12

2. Az istenek es hősök kora

34
3, Költők, íégészek,történetírók
56
II. Az ARCHAlrus cönÖcoRszÁG
4. Dórok, iónok, aiólok
80
5. Á}amok es törvenyek
|05
ó. A korai görög kultúLra l30
III. A KLASSZKUS GÖRÖGORSZÁG
A
7. görög
- perusa háboruk
l62
8. Athén aranykora és Spárta fegyverei
l83
9. A klasszikus kor művészete 209
l0. Tudomány, technika, civilizáció
243
IV, GÖRÖGORSZÁG ÉSA HELLENISZTIKUS VILÁG
l 1. Nag5l §índor és a diadokhoszok 272
12. A hellenisaikw kultúra 30l
13. Az antik Görögország vége 328
UToszó 346
MELLEKLETEK y7
Bevezető

Eza könyv a napfényes Hellaszba vezet el bennünket. Az Akropolisz alatti Athénba, a hősi spártába,
az ,,aranylókincsű Mükénébe" és a legendás Knósszoszba, olümpiába és Delphoiba, Déioszra és
Rhodoszra, s más városokba, amelyek_ dicsősege ma, évsázadok múltán sem halványodott. Abba
a c§odálatos orságba, ahol egymással és az égi ,,nemenyészőkkel egyenlő" ember& éltek. ahol
a csoda ,,a kényszerüseg ürága".
Mai arculatával, múltjával, áttetsző levegőjével más orságokhoz nem hasonlítható ország ez-
|tek sázaival
Szigetek
§agetek lehrntett c§lllogótengerek
százalval t€telehintett c§illogótengerek
csillogó tengerek határolják, óriás
óriás hegyei séles sikúgokkal, íorgalmas
kikötői csöndes falucskákkal váltakoznak. ftildjén pálmrik. lény(ik é§ platiin<rk cg_rarrint iónck.
}:| egéq€ í_náryálytemplomok oszlopai fúródnak, liletei árnyékában eziedévek soászunnyad. De
hjába minden különbség es ellentét, az első pillanattól kezdve otthon érezzük itt maeunkát. magunkat, mée még
alkoris, ha nem értjük a nép nyelvét, s hasztalan böngéssziik a görög betűs feliratokat. Men jóbba;
ismerjÜ ea az orszígot, mintsem gondolnánk: ismerjük városait. városait, éltészetiemlékeit, szobrájzainak
es kóltóinek,
Gi filozófusainak, nosemeK,
KorlotneK, nlozolu§arnaK, hőseinek, r€régi-régi
gFregl lst€
ist€nemek műveit. Mlnden
einek múvelt. Minden európai (vagy európai
euró
származású) ember bárhol él is magában hordoz egy darab GörögországÖt.Ha la iajtajereicp
fóldjére
-
a lábunk, mintha óshazínkban járnánk.
_ Ennek az orságnak, ez orság népének köszönhetjük
Perve nemcsak neki, mégis. . .
ugyanis kultúránk és civiliációnk alapjait.

Górögorságban t.iLmadt előszór a népben az a meggyőződés, hogy maga is képes uralkodni, itt
keletkezeJt az l€ §őolyan állam, amelynek alkotmányái úaga a nép hóáta létie. Ha más országok ükói
tijutonak is az államrná szerveződés előtti állapotból, csak despotikus vagy teokratikus áTlamokat
alakítottak, uralkodóikat isteneknek vagy az istenek földi kepviselőine[ tanották, a nep pedig
elnyomott töm€g maradt, A görögök értettek meg elsőkként, hogy az emberek közti viszón}okai
Ta.c9k. ai emberek .alakítják, s.hog, a szabad egyének érdekei összehangolhatók a társaáalom
érdekeivel. Itt_lelt el§ő ízben polgár az ember. s válósult meg a népural<ló _ a denrtlkrácia.
._| 8órö8ök ismerték fel előszőr az emberi ész erejér. ők gyózödiek meg elsőkként arrtll. htlgy
a világon csak ismeretlen dolgok létezhetnek, nem iedig mégismerhetetle-nek. kialakult benn"ú
1.1tzsgálodás, a kísérletezés,a kételkedésalkotó szelÍeme; elsó-kként jutottak et a gonootat iáúad
tifejtéséig. az igazságkeresés lehetőségéig. az ésszerű érvelésnekaz élct mindei- terülerén való
lnenyesiteséig _A.görög nép meg|elenése előtt a bölcsesseg közmondásokra, s a világnézet a vallásra
Lorlátoz&ott. Náluk találkozunk
9lő.ször_q világ tudonr.ínyos értelmeásere iriá,Lnyiló igyekezettel,
s ennek az igyekezetnek kifejezésével. a filozólrrival is.
Minden í'ontos tudományág alapjait a göíö8ök rakták le. A matematikában, a ílzikábau az
Mrnden fontos
.szlronómlában és az orvostudományban ugyan már más népek is
asztronómiában
- és korábban is - értek el
Fl€ntő6 sikeJeket..s..a görö,gók_ késégtelenülsok mindent átvetlek tőlük. AZ az ismeretanyag
al9nba_n ga|t empiritus és töredékes volt. Azt. a már meglevő tudás. a
8őíögök fogla|ták elöúti
objektív
oDjel(uv ervenyu
érvényűluoomanyos
tudományos rsm€
ism€IIetek
etek rendszerébe, §s emelték olyan színvonalra.
siínvőnatra. hogy túlszár-
nyalásához az az _emberiségnek
em évezredekre volt szúksége.A t€rmészettudományoktóT- eltérően
e ráísadalomtudományokban n€m voltak a görögöknek elődeik: elődeik; a történ€tírás és az áilamtudo-
államtudo-
mány megleremtése az ő érdemúk.
A görögök csodálato§ müalkotásokat hoztak létre, amelyek ma is esztétikai élménytnyijtanak,
s arraa ösztönöznek, hos/
hogr utrinozzuk
uüinozzuk és túlszámyaljuk őket. Igaz, ismerünk ósibb ósibb idők6ől iármazo
nagyszerü építészetialkotásokat, szobrokat és festményeket,
Dagyszerú festménvek s remek költői műveket is. A görög
műveszek azonDan
EruveszEk azonban nem masoltak,
másoltak, hanem üJ új alkotásokkal gyarapitották
gyarapították a már meglevő
meslevő müvéátet]
müvészetet,
s eze_k elértéka_ tökélet€sség határát. Görógorság lett a úűvéiziprőzz és a sziiház szülőfoldje;
Górögorság
igorság adta a világnak a legnagyobb díámairókat.
drámairókat.
ltt hangzjtt el a történelemben e|őszőr az a követelmény is, hogy a művelődés az egév szabad
nép közügye legyen. Mígmásutt azolvasás es az irás szakemberek kiűtsága, a tuoo-any"papot iliia
L volt, a görög városokban nyilvános.isko_ták mű&ödae\ s a polgároknak mind€n lehetőségiik megvolt
r
S lory ,.a"t v.e$ren9k a kulturáJis él€tben. A télek múveíéséta testi ráterm€ttég flibsztdével
kötöték ö§ze; itt született a testnev€lé§, a sport €s a n€m€s verscngés. A gorög volt az-egyitlen ókori
f
nép,.anely
Pagp elé tűzt€ a kalokagathiát, azgz a test és a léle,k narmonnus re,;iaa*aret észminyet
i,
I
amely minrlmáig esmény maradt. -
annyi alkoó t€!e!él é§liváló képesseg nem összpontosult olyan kis terségben, mint
I
^_ _Soba, $ol A görögök éltek is a lehetósegéikter:
G. ör.ögo.rságban, kis nep vottaL ae nem a kisszefuseg útját
járták. Iry.lette* a történelemb€n nary n€mzetté. Nary nemzette, amely
,,univeráli§ tetetségenek érrrényesítÉsévcl
_ mht enggl§ moiata:-
az emberiGlődés történctdb€d olyan heTyet biaosított
t
nqginak, amilyení€ egyeden más nenzet §em tartbat ig€nyt...
i
GÓrögország azonban rtemJTk a csoa]Ál8ünkat kvívó tö|rtéoc|I3i elsősegpk ós vívm,í,nyok hazíja.
Nenis orság, ahol mind€n tökáetc§: c.sak a felszínes és eryoldalu-szemlétő találltt mindát
o1yan
esznényinet. ll
A denoknícián ttvúl az uralmi reodszerek má$ kevéstÉvonzó forníit még a tirannimust is
- ja rabEzol8atartó
ismert€ Göíö?oíszág. A polgfuo& szebadsága fop€n a szabsdság tqgadá§ára
!
r
-reiriszerre épült. A polgárot &öai eglenl@ itőnténi €s,€nlósdiÉ rnáltomtt, i ,,nem
polgárottal*- szemben pedig mindig felsőbbrcadtséget jelentat; a n& eryen}rgúrsárgáról alig láe&€ a

l
beszélni. A göróg államok szervgzete no voh nindig a lqcselekvóképesób; Úgyon Ót te"", t
naslon §ok haározat §ohasem lett való§ág!á a szabadság és demokrácia eÍvet nem áiógatta mindig
a szúkséges polgári l"g,y"l".. Górögorság b€lsó üsálFi rtgszólván tözmondásoú bttet; Ű t
ország oszlíly-époliükai elleDteteit ugyani§ nemcs4k ütíval va6r nQgyúl§ szavaással oldoiták .i

neg a po,lgárok: a fegyvertól sem riadtak vissza. Álandoan tOrtrnivábmi, sohasen szűnt meg }

a nyu_gtalanság; a keleti despotizmusot balálos merevségével ellentáben azonban Görögorságoi

a fejlődé§ jell€m€zte.
A göriig nsp ryönyörű
orságban élt, politikai előjo8okat élvezett, re§zt vett a kultuíáli§ és
\
1_.9p9rtéletben, s egészében véve anyagiakban sem szenvedett hiá,nyt. Ennek ellenére nem élt :

idilükusan; mérhetetlenü sokat szenvedett ellensegeitől, s belsó Múíu§kodá,§okkat is tengern)n !

m:g_próM]taf§t okozott magának. Ism€i1€ a ryózelem csúcsait és a bukás s_kadékos mély&geít, }

a hősiesseg fenyg példíites az árulás aljasságát, az álőozatok értékét€s hasztatansegt.-Az
emberisége_t_gyótrő rosszóJ elntjébeir és szírében eryaránt többet szenv€dett, mint m,ís názetek;
a gö_rög költők ennJk s'4mtalen bizonlékit adják müveikben. Görögorságban az ember lett
tulajdon naryságának es nyomoruságának méréje;tudta, mivé kell és-mivé iem szabad válnia.
szömJü teher volt ez a tudat, a gör€ ember nemégyszer {xszeroskadt alatta. De mindig újra talp- I
ra állt.
. Bizonyos,.hory a görögöknek ncm volt könnyü dolguk: az európai történclem úttörőikent
boámn kellett keresztúlvágniuk maguka! míg ú uánuk kövétkezők előtt miá,r nyitva állt
t
ismeretl€n I}
az út_ Tti,rténelmi tapa§zta|atok nélkú|, elsőkként kelett bizonyos kérdéseketmegválaszohiúL csak
o99tp49ú, ho5r ,a próbákat kiállük, Ahol pedig -nem álltak helyt] hozzánk hasonló l
embertársainkat láthatjuk bennük. l
Az eredmények és hi;íLnyosságot mérlege azonban eryertelnű. századokon át beszéltek a ,.cöröc
csodáról", s ezen mindenki aa értette, hory a göriig nfo álkotóerejének teüében, hirtelen b,kkait el6
t
-Zeusz
az ismeralenégbő| t"tu +li tudjuk, hogy a görögök nern a r{emi teges fegyverzetb€n
kipattant .Ath€né istennókent lÉptek a törtenelem színFarlira. Fefeóezeseikért,
víímányaikértkeményen megdolgoztak, ez€k€t sok esetbeir a szó szoros értelnében "iű.eg*ert,
rnry-tettai I
I
kiharcolniuk. t
A csoda §ppen abban rejlik, ahoryan mindea elérték.S abban is, hogy eryáltalán elérték.
i
Azt mondtuk, nem idegenkent jövünk _G_örögorszígba. De nem is mint a termé§zeü szépségeket, h
a íblklón. a festői tengeípartokat csodáló turisák" hanem zarándokként: hogy végigh;lajjunk
39.t91 a.z ug}on, amelyeken a görógók jöttek az őstörtén61 fuomáryából a diŐ§ég ráyeséÉÚ,
bejárjuk hadaik csatarcreit, ist€neik t€mplomait.floáfusaik ligercif es a múhelyekit, ódlefű t
művészeik.
{kott"k.. Errrópa i{úsrglt, az antik komak nevizett, igriságot j"t-Ű mi.p i. I
hétköznapjaik nyomát keressúk. }

^..EzazílamaiGörögorságbatáraintúlraiselvezetbennünket:hiszenvalamikorOlaszorságés
szicília, a Fekete-tengernek szinte az egész partvidéke, s egeszen a közelműtig neg róótorsz!
nyugati paítvidélrc is 8öíö8lakta íöld volt, a Ciprusi Köztárs8§á8 pedig mindnái8 az. De még
messzcbbre mcgnlnk: a görög művészct múzeumi táraibe, 8ncly€k az Antarkti§z kivét€lével mindcn
viHgrészben Ktséróink antit szcrzók és modern kutatót l€szaclq i8rz, saját
kiváncsiságunk is Yezet maj4 b€rrniinlet Iryekszúnk ryorsan járni c,sak B tegfonto§abb téíryckct
tere§y€, ahos. ezt máía rövkl riportolr és a scbc§.n pcrgó filnto*ák korában megszoktuk. Néhol
olyan tömör§égr€ szoíítlozunk, amilycnncl csak a bltárkészítók É:lnek. Arra azonban tsláJunk idót,
hory elüdögéljúnt azok@ a bly€*€n ahol az antik tragÉdiát lc}itszódtak,8hol régsz€k sálltak alá
a korot mélysegeibe, ahol ncgMctjüt a göóg légtöít. E§ idónként lndit elgondolkozunk:
köósen, vary ki-ki magÉbsn.
Az antik G:orögorsá8 mc8Éri€zt az utat. Ncncsak azért, m€rt e megi§m€íé§ vary az isrnsretek
ferrissítése öröm; meóben $rakorlatias okokból is. A korunt távlatából nézett töíténél€m €s
alkotósok §€$tégá/el §o*-§ok ké§óbhi dolgot i§ könnycb,bcn n€értünk. S ezenfeliii az antit
cörógor§zág eót, biáonságot és rc félifuk kinondani optinizmust" jövőbe vetctt hit ti§ad.
- -
1973. okóber Y.z.
Yojtech Zamcjrovskj,
A görög csoda

Tizenhárom éven felülieknek,

A mú eredeti szlovák cimo Grécky zázrak. A Mladé letá, Bratislava, l974_es kiadásából
fordította Varga Erzsébet,

A rajzokat Otakar Pok, a fényképeket Zttzana Zamarovská készítette.A burkolón

poszeidón szobrának részlete és az Akropolisz, az előzéklapon Héra olümpiai temploma
látható. A burkoló- és kötésterv, valamint a grafikai elrendezés René Murat munkája.
Első (magyar nyelvú) kiadas.

Kiadta a Madách Könyv- és Lapkiadó n. v., Bratislava 1980. Oldalszám zl48. Felelős
szerkesztő Hideghéty Erzsébet.

Nyomta a Vjchodoslovenské tlaöiarn-e; n. p., Ko§ice, Szerzői ivek száma 57,25 (44,49 ub-
veg+ 12,76 illuvtráció). Kiadói ívek váma 5$15. SIJKK sz. 913/1-73. Összpéldányvám
59 500, ebből 57 100 példány a Móra Ferenc l{úsági Könyvkiadó, Budapest wámára
készült a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztáísaság közös
könyvkiadási egyezményének keretében,
I Az őstörténe
és a mítoszok
Görögorszúga
 1. fejezet

A legősibb Hellasz

| 5 g9tYat ÚÜán julunk el oda Pnígából két és fél óra alatt. Az első hely, ahol földjét
|rystC.* érintjük,
Athén légi kikötője. a Hellenikon.
,.Hellasz Hellaszban"
-
így nevezték Athén( a görögök két és fél évezreddel ezelőtt. Homéío§z
nedjg meg korábban ,.dús szeniélynek" és ,.,ólepüliÍalú-városnak": mindezrnu i. é*eiv"..'Áir,e"
a |_é.k teryer felé lejtő kék hegyek félkörében fetszik, s erdők zöl jéből két i"r,ei.iri"'"Á"it"oit
ftiléje : a háromszíz méter magas Liikabéttosz és a vátovinatmtii"vaúútá;
egyenes. egymiásra meólege§ utcák parkokkal és lerekkel tarkitott mozaikla alkotia,
Áüöiil Á;;.t
ha a magasUOt
néziilnk le íá, úJ amerikai városra emlékeztet : alaprajza valóban mai epitészek rajááHáún
kEsziilt.
Először is Atherr korszeríi arculata.lepi meg,a Étógaiót; a város több i,iri,égY""r". c"
oÜ'l"r.,t,
épületeinek^tiibbs€gét azonban a mai némzedék alkoita. Amikor Athen felszabad-út
a torok elnönuis
alol. s (jÖIggo§lág ÍÖvárosa lelt. kétezer lakosa volt. Ma már (ha
- lÖJ4-ben
-
Pireuszt is hozzísárnítjuk) kétmilliós világváros.
kikö(ővárosát.

.Athen kÖzpontja a SzÜnlagma, azaz az Alkotmány tér: téglalapja az ókori Múzsiik Kertiét és
a valamikori Lúkeiont
- ahol Arisztotelész fitozonai iíroul;a viti ri"kil;.;
;;;;il.;;:;'r.,..
teraszra.épüli és.parlamentté átalakított király palota uia5a. a kii.ÚU' h"ev;;ái";kiiTtírO
on.zágok hasonlójellegű építményeitől eltéröen Ózeieny kutse.;Ú. nem siirrtir anfií á'""Ía-".i.
brárt.
a 8Öíö8 szabads.i8én elesetl ismerellen katona sídá a sirt Aphia istennő Aiginu.risi]i521i'niJÜn.k
ereoe]Ue szennl késrleat
- haldokló
Mü^nchenbe kcrült). A környező
harcost ábíázoló - márvány domúrmúd-ísziti 1az eiedeti
sállodák, az utaási és közlekedési irodák,a iegitiiá.Ti-r6Ü a-tr"r
z§ufolt iizletek €s a legujabt tipusú gepkocsik mását egyébként bármelyik
mris
"fii*"ti."ii.*ri.L..ut
megtalálhatnánk i az itteni utcai kávézók mását azonban csak párizsbán. a pálú_?s.ip-sii*iát
csak Rómában, a gondosan nyirt pázsitszőnyegeket cambridge-ben vagy öxrorosan.
á ma.vanvto-
vezet hasonmását.@ig. c_supán Velenceben' kireshetnénk ..ia.eny".á.
egYsege sajátos jelleget kölcsönöz
Á, ;;á;ii?,; ;á*,
az_ utciá,knak es a sugirutaknak. im"tyet a rotiiioi tret iránvua
íutnak sét:elvezetDek Arhén mráLsik kózpontjába.
a tenger friss levegőjét áraszlja.
az o-.."i" tÉgY.iinJÍili..iJ, tii?tt,
"r,ár'"
Athénba:r hiába keressii& a.renesánsz ferrsegét, a barokk monurnentalitását,
a szecesszió
di:zes*c9tl9e nem-találjuk m;-q jtt.1 s3.9cén_r9k n!'omortan/áit fi
Aréá;;;&-t"lrr"iá. e,
élszerű ePületek alkotják: legfőbb disztit a féner siin es a márvány. e uanÍoi
cs a triu;t;l.k-;"*
renrgzelt"e9i9; élokbol ePiiltek, a villák inkább az építészekíziéseről,
semmint turaiáonosait
gazoagsilgílíol tanüskodnak. s a berházak nem keltik kasárnya benyoruí§ít.
A középkőri biánci
templomokat, amelyeket a átépítes tapintatosao t iÉ"riirt, üuiotii,
\ory.erü
a klaszicizáó sűlust csupán. Schliemann ,,rroj"l t ,lrr' ei Hansen aán Üpitesi 'i"lüiüiií.t,
néhr;y. ú;: ú]öac-
múlt sázadi épülete, főként az egyetem, azlkadémia es a könyvtir képviseli. A
utá_n -
.kuktó fényképezőgépcsupán az evzónoszok. az tirok Éaiy"mínl-.i.;;'.-;;rr'
i€ l leszetes 'r*"
témák
felfedezni a Héródész Aniko_sz utcá,,n álló elnöki palota előn
1ü'ugyan'ez n"iri tuLtt
a ,,pal.ota|' |ifejezes); a festői,. girbegörbe. ki! yrciit is csupán'az "öixn 3aár'Pi"t"
a1..poiir"-ii"iti
negyedre jellemzőek, Aki azonban eg1, la!;g Rthenban hkóir" bizonyíthatja,
hogv ,.kénvelmes és
kellemes" város
- s ez már az 6korba'n is ú;.;;i
legfontosabbika volt: Athénban nincs szmog és
;;;ú;á'?ffiiöii
" nincs zaj, éghajlata egévség"i ü3r}'.i'i!vrt
dt"i.lt,fi'uru
a..létargiától. es az idegességről.egyaránr úuoi áli. il;];k;;* t ;-úart?ü.l"jái .i'tü'".i,
kÖnYvuírak és múzeumok sokas.ágá,_a kikapcsolódás minaen .ltepzettreióiÉir.Ü-.igi,
iIr'.iiirr"Ü e.
horz'lférhető tengerparti strandok állnak lakOi rendelkezeiiii. . u tbto uitag u"ruÁ.'"riy
itt a legkisebb a búnözes. lakosai mindig segitik az antik börögorság'ra"JÓráil''."i.i'r,"T" tort
"a.oÜ
érvénYben volna az a régi athéni törvény, Úel! szerint nyilvánosan- megá'tko"andó,
nem mutatja me8 az utat.
aki az uilának "
A modern Athen mind€n bizonnyal kárpótlást nyújt annak a látogatónak is, aki hitt
]2 a Görögonzágró| szóló elképze|ésekáe.LOi.ái, i'r.ríoi vagy keleties várost
keresett ezen
a helyen; ámde amit az ókor emlékeit k€re§ó látogatónak kínál, minden vrá,rakoást felúlrnű. Annak
például Rómához képest itt nincs sok műemlék. Ne keveIjiik amnban össze
ellenére, hogy
- -
a minőseget a meínl§éggpl, sem pedi8 az €redetit az \tálz ltal: a legismert€bb göíög €s római
templomok között ugyanis csaknem akkora a korkiilönbség, mint a párizsi gótikus Notre_Dame és
a New York-i uryancsak gótikus szent Patrick-katedrális között. De hát Athént az ókor
-
alkonyától egészerr a -
múlt sázadig szinte állandóan pusaítottá,k. A maguk ,,-barbír m(xét", barbaron
erqonját elvégezték itt a p€rzsák, gótok, később a frankok, a katalánok,-
a rómaiak és a
a Írénzeíekésá velenceiek, végiil pedig különtges alapossíggal a törökök dúltrik fel a várost.
-
A legnagyobb athéni templom, az Olümpeion első oszlopait Sulla -római hódító rabolta el i. e. 8&
ban; egyik oszlopából pedig l760-ban! égetetíaz akkori török pasa.,Szobrokatés
domborműveket zsákmányoltak - és - meszet
pusáítottak el a hóditók, műértékeket vittek el innen lelkes
műgyüjtők, iizerek és tudósok...
A rombolás és zsákmányolás után is Athénban maradt antik műalkotások körülbelül
szíaadrészétképzik mindannak a kincsnek, amellyel szerte a világban a múzeumok és mű$/újtők
büszkélkednek. Többségiik a múlt száLzad archeológiai felfedeáse, s az orság legértékesebb leleteivel
együtt az omonia tértől néhány percnyt jarásr4 az október X. utca pálmaliggt€ mögött megbúvó
Nemzeti RégészetiMúzeumban hlálható; a többi müemlékel kisebb múzeumokban, íöként az
Akropoliszon és az Agorán kell keresnünk. Annak ellenére, hogy ezek a műemlékek az egykori
kincseknek csupín ery töredékét képezik, pompás betekintést nyujtanak Görögor§ág múltjába, es
szemléletesen illusztrálják rrindaá, amit az or§ágról könyvekben olvashatunk, Azin §tu,,,eredett
helyükön" megmaradt antik műemlékek ery kb. két kilométer hosszu és fél kilométer szeles téglalap
alakú területen találhatók. Me8tekinté§iiket aká,r az oliimpeionnal is kezdhetjük.
Az olümpeion az athéni regészeti mezó legkeletibb részén,az l895-ih olimpiai stadion közelében
áll; ide a Sziintagma térről Amália kiíálynő útjráur vary a Nerrzeti Parkon keresztü jutunk el. Nevét az
ókori görögök főistenéről, Olümposzi Zeuszról kapta, hiszen a templomot va|aha neki,
a fellegrázónak szentelték. A hagyomány szerint ez a viláB legíégibb temploma; álütólag Deukaüón
alapítottá, amikor felesegével, Pürrh.íval együtt mep,enekűt az özönvíztól. Mai alapjait az aüéni
Peiszisztratosz fiai rakták le i. e. 5l5 körül, méghozá ery rég€bbi Zepsz-templom helyén; az
€pítkeást Hadrianu§ csásár fejezte be i. sz. l 32-ben. Az Olümpeion tehát hat és fél evszíaadig épüt ;
Philosztratosz az ,,idő fölött aratott na§/ 5rőzelemnek" nevezte, Livius pedig (még az épitkezé§
befejeáse etőtt) azt írta róla, hogy ,,u, az egyella, templom, amely mérct€ivel méltó az isten
nagyságához",
A mestersége§ teíasz, amely€n a templom épúltakkora terúletü volt, mint a íómai Colosseum,
aaz lü8-szor Q méter; 1ü darab l7,5 méter magas, pentelikoni márványból kifaragott korinthovi
oszlop díszítette. Az oszlopok közül a délkeleúoldalon architrávokkal (gerendapárkányokkal)
-
ósszekapcsolt csoportban
-
tizenhárom darab maradt meg, s úgy érezzük magunkat köztük, akár
e5r kővé vált erdőben; két további ovlob magányosan áll a nyugaü oldalon. l852_ig meg ery oszlop
állt itt, alatta a korai kereszténység idejében egymás után több remete lanyáLznlli ezl egy
ühar pusztította el, s ma úgy fekszik réti virágokból és páfrányokMl vetett ágyában, mint
egy kidöntöú fa.
Az Oliimpeiontól valóban olümposá élményekkel tavozhatunk; az Akropoliv szikláján fénylő
@itmények k|pe azonban még ea az élmén},t is elhomályosítja, Utunk tehát az Akopoliw felé visz;
Hadrianus kapuját elhagyva, ahol ,,Thészeuv regi városa" kezdődik (ezt eryébk€nt ma is fennen
hideti a kapun a felirat), a simára avfaltozott Dionüszosz utcára jutunk. Jobb felól felkörben álló
rnárvány karosszékek csábítanak, s nrirn is akaűlyozza nreg senki, hog5r helyet foglaljunk bennü:
a világ legrégibb színházában, a Dionüszosz_színházban vagrunk. Huszonné gy évszázaddzl ezsl,őititt
mutatták be először a filrnekerr es a rclevízióban ma ismét felujított drámai műveket: Aiszkhüosz,
Szophoklév és Euripidész tragediáit, valamint Arisáophanész komédiáit. . . A másik színhíLznak,
Héródész Attikosz&eionjának, amely csak néh,íLny évsázaddal fiatalabb, s mindmáig műkfiik,
most ellenállunk, nehogy a Propülaia felé ügyan a lábunk : a legiobbat hagyja az emb€í a végér€. Pál
apostol útján (az apostol állítólag ezen ment az Aíeiopagoszra, ahol híres szónoklatát iírlréz.;e
athéniakhoz) a Kerameikoszra jutunk. Ez a temető melletti városrég volt a fazekasok negyede; ^z az
eféle helyek ugyan általában nem vonzzák a látogatót, csakho5i . . . itt sorákÖztak egykor a ryönyöríi
attikai váák alkotóinak műhelyei, a tujá} és ciprusok lombjai alatt pedig Athen leghíresebb férfrai
pihennek. A Dipúlon, azaz Kettős kapu mell€t! ahol íégisírköYek és új leletek fogadnak bennüntet,
s ahonnan Platón A}adémiájához és Epikurosz kertjéhez vezetett az út az AEoía felé fordulunk. l3
 Az Agora a régi Athén íőtere: itt jöttek thve _ népgyűlésrevagy eg} kis terefe'rére _ a város
polgláLrai, itt sákeltek az állami hivatalok. Az Agorát legelővör i. e . 600 köriil ernlítik
a dokumentumok, utoljá,ía p€dig akkor, amikor i. sz. 400 körül megszüntették a gimnáziumát.
Manapság a.z Agora regészek által feltúrt, romoktal tele, vad oleandert termő teí§eg, csupán az
ódeion maradványai előtt álló három gigisz torája emelkedik a magasba. Az államtanács, a katonai
főparancsnokság és a népbírós.ígwékhelyeból, a templomokból é§ a többi jelentős epületből
siralrnasan kevés maradt meg; sokat közülük már azonosítani sem tudunk. Attalosz úiiáépített
sztoájával szemben (melynek ovlopsora mögött ma múzeum van), ery kisebb ma8aslaton üÜont
a pusztul᧠lehangoló kepenek éppen az €llentéte, a leg|obb állapotban levő anük templom áll.
A Thészeusz tetteit ábniaoló metopek alapján Thészeionnak híüák, s mint a kutátók me8íllapítoták,
eredetileg Héphaivtosz istennek szentelt templom volt. Az i. e. 450_rl4Gei évekből származik, i.
sz 450 köriil átkeresztelték, a Szent György-templom nevet kapta, s utoljára 1834, decemb€r l3-án,
a szabad Görögorszíg első királyának Athénba érkeztekor tartottak benne istentiszteletet.
Az atheni régészeti mezőn már nem sok megtekinteniyalónk rnaradt: az Areiopagosztól délre,
a Pniix hegyerr a nep eglkori gyíilekezőhelye, Attalov sáoája mögött Hadrianus könyvtarának
maradványai hat korinthoszi ovloppal, a városfalak elsórt maradványai es a Római agora romjai az
i. e. II. sziLzadból szÁímaző ún, Szelek tomyával, valamint Lüszikratész emlékműve, amely előtt
egykor DémoszthenészszónokolL huszoneg;r évsázadda| később pedig Byron szavalta verseii.
Ezenkívül semmi csak az Akropolisz!
-
Athéni utunk és barangolásain[ koronája ez, Bár sámtalan fényképról és leínisból ismerjiik, bár
sétánk idején mindvégig a szemiink előtt volt, most úgy járunk rajta, Úintha a teremtés el§ő napját
élnénk.A nagyszerü és a szep, a szÉpés az ezredévek fens€gc ötvöZődik itt a lehető legmagasabb
fokon. Minden, amit Athén fellégváráról eddig olvasiunk és hallottunk, erőiíennik es
semmitmondónak tűnik fel. Amikor érkezésünkko1 ,a magasból pillantottunk le rá, elakadt
a lélegzetünk, s szeíettük volna megállítani az időt, Epltményeivel vemtől szembe kerülve, még
a szíwerésünk is elállt_
Az Akropoliszra a Dionúszov utqíról elágaá mellékutcán vag5r a Római agoráról induló
utcácskák valamelyiken juthatunk fel; másmerrE mint a fökapun át, csak hegymrászó érkezhetne.
Oldalai ugyanis meredekek, helyenként úgyszólváur merőlegesek, a tetejét pedig százötven méter
magaságban fennsíkká egyengeaték, s ezt hatalmas er&ítmény veszi körúl. Alig háíomhektárnyi
az egész teíüleq nagy részétai§szetört oszlopok és márványtörmelék bodtja, s a törmelék köziiü ritka,
csenevész íü sálai meredeznek elő. A régész€k több mint szráz objektumot találták itt, vary legalábbis
megállapítottrá,& az egyes építményekegykori helyét. Most azonban csak a négy legfontosabbat és
legjobb állapotban levöt szemléljiik meg hiwen az Akropoliszra még úgris visszatérünk.
-
A Propüaiát, a pentelikoni rrrárványból dór sűlusban épült hatalmas bejárati kaput az
oszlop§orral együtt azi. e.437-432-es években Mnésziklészépítesz ké§zített€. E kapun át vezetett
egykor a Panathénaia alkalmából rendezett körmenet€k §zent útja ; az északi sámyban volt az athéni
Pinakotéka, a déliben pedig a Hórá& wentélye. A Hórák szentélye előtt, ery kiszögellő szikla teraszín
áü Niké büMjos ión temploma. Ez a kis templom vinten márványMl készült, az i. e. 427-424-es
évekből sármazik. Kallikratész müve, aá a Kallikratészó, aki Iktinos§?ál közös€n az
Akopoliv leghíresebb templomát, a Parthenónt is építette. - -
A Parthenón annyira kitűnt a többi építményköziil, hory nem is kapott külön nevet; a 8örögök
eredetileg egyszerüen ,,A Templomnak" nevezték, ahogyan Homéroszt ,,A Költőnek". A iégi
Hekatonpedon, a ,,Szág l6b hosszú templom" helyére, mészkő alapokra es négylépcsőjű
márványteraszra alkották (az ,,építették"kifejezes valahog nem illik ide) pentelikoni márványból.
Alaprajza 69,5-ször 30,9 méter volt, es ,ló darab l0,4 méter magas dór owlop szegélyezte,
a homlokzati es a hátsó oldalon kettős sorban. Ezek a már önmagukban i§ tisáeletre Úéltó
mér€tek azonban nem vers€nghetn€k -
a szobrászati kiképzéssel,amely 92 négyszögletes, magas -
domborművú m€top€ból, ló0 méter hosszú, lapos domborművel díszítettfdzből és több mint ,l0,
életnagyságúnál nagyobb homlokzati szoborból állt, A művészi kivitelezesre minden idők egyik
legnagyobb szobrásza, Pheidiasz ügyelt, az epítes szervezését pedig a legnag5robb athéni államíérfi,
Periklew vállalta; az épitkezesbe minden akkor élő athéni művév bekapcsolódott, s a virágkorát élő
athéni városállam minderr jövedelemforrását erre mozgósította. A munkálatok i. e. 447-ben
kezdődtek el, és i. e. 432-ben fejeződtek b€; t€hát csupán tizenöt esztendeig tartottak. A templomot
Athéné Parthenosmak, a ,,Szűz Athénének"szentelték már i. e. 438-ban, amikor is Pheidiasz művét,
l4 az istennö aranyból és elefántcsontból alkotott szobrát íblállítottrák benne.
t
l
t
f

i
I
I

\yó§l)"4_
$a5=uÉl§E+y2ry*
Jna3Ág?§}§,rffi
^öE4#üÉu$KÁW

! áoí.oó<i sJ n{is.-" _,,',%'

,í!
fsx"yw@"
/c
,ó

F
f}
"ií
:):^(/?a
,/,ffi
lxáx/rlx-P#§ő
e/
r-_
í y/1bí/ [1L,\,
-/
/.\
\\ij^§ l /'<lr
uyEnrrnn*íAÉKtW
^\
ze' l l Ul// // \\ii. Y"J ---?-:?j
t\ tLJn-§l\l'{;;..
1\2-,.\ l :i:,'
'!
=
,^\\Y
N^V{!§\D/ ILJL 7nNffi§§.ü:1,
Wl\N\Wo-iin-H\N,,)\*\!
Áthén. A vdfosközpont a ledontosabb ókori műemlékekkel
 Az AkroPolisz északi oldalát az Erekhtheion díszíti:ez eg5l különb<!á sjntű alapokra éoített
ventélycsopon a korék (lányok)_ nftott termével. amelynű oszlopai női uluk"L;; ;;;dúJ
ftariatidráLk), Az i. e.,42l--49-.s évekből sármazik, s a Égősibb ain3ni istenek er hősok kuliuszát
szolgálta. Nevet az első athéni királyról, a városert vívott Úrcokban elesett rnitltus rreilúuszroi
l(apta. Az Erekhth€ion az ión stílus legrégibb emléke a parthenón a dór siílusé.
Mindebtől - akárcsaksajnos,
(a 1ötbi épíünényrőlnénr is beszélve) na|jainkra,
. csak romor mai,aotai ae
ezek a romok uralják Athénévfuosát. Romlásuk, amely a közelmilüt ,,-t,".., gyor.uút-iái
'io.otol,
végbe,
_mint 9P!!é!ü. A2 elsó áldozat a Propiilaia vólq amelyet a Égyn"rruatá-uk
használtak; 16,10-ben villráLrncsapás érte. s a iobbanás elpusztitott ninaen etpiőatttatál az
Erekhtheionban meg.hárernet rendezett be valamelyik pasa, s Lölgyei sámára tettoi<eppen moaenü-
álta is 9z épüetet. Niké temploma csak azértvan oiyan jó állapot6-an" men Gorogoori! r"br.uaou-
lása után a szó szoros értelínébenúiíafelepítetté:k (az iredeú anyagból); ea a iemptőrrrot ug}anis
a törökök l68ó-baa leromboltárk, hory teíaszán ágyúüteget helyeáesienek et. i parthenói rct
evende.n.át |t!9. !.cfgbp templorna volt, az első ezredévben Sáiz Athénét,a másodikban pedig
Szűz ]Víáriát imá9l4! falai köa; a XVI. száLzadban mecsette változtatták, § minaretet t epitiiief
hozzá, majd, a xvII. században az Akropoüsz töíök parancsnoka lőponaktárrá tepteíte iiá.
A velenceiekkel folytalott Mboril id+n,.lót7. szeptembei 26-fu este net órakor ronigómari grái
PattantYuginak ery eltevedt golyója eltaHlta a Parthenónt; a Morosini dózse által etrenáeri nvo--o-
.
zas sor?í, kiq.e.rült, h9§ a. golyót q$r Schwarz nevű óvelencei tiiár lőtte ki. Attól az időtől-iogva
a.lemplom. kúlseJe allg változott
elutt Londonba több mint kétszáz - l csupán annyiban. hogy az l801-1802-es években Lord Elsin
da szobrásművet (közte az Erckhtheion esyik kariatiűiát-is).
. !e ne begitjunt még a részletekről, ne zavarjuk élményeintet elmélkedÁseri;
korai,lelrne, Eddig tulajdonképpen csak az épüeiekkel fogÍakoau"k. -érii]-ö;;í'
Sok minden mlíst is rreg kell még néznii"t. Mindenelelőtt az embereket.

Azok a görögök, akikkel Athen utc,íin találkozunk, az Akropolisz, építőinek, a marathóni

harcosoknak, a Lükeion és az Akadémia fitozófusainak epenes lesánnazottai. Iaíe a sizeú
piramisok alatt vagy a Babilon sáncai mellett élö embereknekémmi koziik sinii i liii.iiit uen'Gi,o-
hatalma§ epítnények keletkeéséhez (a mai arab lakossrág csak az i. sz. vll. sázadban" a hóáító
hábonik után telepedett od_a), a 8öógök naájuk minden építészetiav€y írásos emlékéröi elmonr!-
hatják: ez a mi művünk. Több mint sziáz emberöltő óta éInek ezen iierületen.
csak me8,azt.a képet, amelyet az antik kor embere hagyott ránk magáról, s
___._|,:]:"i"ok
milyen mértékben
l1c,l:].|ük..1:c.
dlákok §!.|! hasonlít
vltatkoznak: némelyikük hajválra
ez a_ kép a mával. Az egyeteri- oszlopcsarnofa el6tt
a Parthenón domdÓrművein látirató alakokhoz
talán épp€n pheidiasz múveihez. A túloldalon e8y katonákat szállitó iltott teherautó
- állt meg;
és a fekete barettsapka nélk múden második katoni modellt állhatott voln
3,z .o.Iajzold _ing
kiiuz.Epheboszához A jáókelók által údvözólt szakállas öreg pap ugyanolyaq miil.q*ztiri-
,dsz a upcsel múz€umban" Hse1_oje. pe{ig, mint Polüeukto§z Démoszthenésze. A lányok úgy
lépkednek, mintha csak most szálltak volna le az attikai vrizafestményekről; vemmel úttratoa1
emlékeznek még a régi vcrsre, amely verintjárásáról ismemi meg az isténnőt. N". .ng"a;üi ;"g,
.a.Belvederei Apollón máslaÁ tövébén buzgólkodó íiúÉüsztít§a a cipőntet: iiri"n ui1
hogy
portréját készítette el píaxitelész vagy szkopasz
- csak nézzünk az aícába'... Biztosan vannak
Fö?ü\ az antik típusoktól trivol eső- embe.rék is; ennek ellenére többnyire csut - oito""tiitÜ"n
különböznek őseiktől. Így van ez Athénban és bárhol másutt, Görogonzág minden varosában ii
falujában.
De nemcsak kÜső hasonlóságról beszelhettink; egyéni tulajdonságaikat, lelki atkatukat nézve id
_ _
sokban hasonlítanak antik öseikre. u$ranolyan izenvedélyesen- szeretik a szabadságot és
a fűggetlenséget; ámd€m€górizték ezekne[áz eráyeknek a to"atjat" a szetnúá.á n":rrilát i"
Aa moldjá* magukról, hory Mrom görög né§/ politikai pártot is [épes alapítani. "ao es hoó a söröc
egyál+alán nem kormányásra t€rmett nép; amiko} azonban egéw Göiögor""lg alápu"to3.aeÍiiroT
van szó, csoűlato§ módon össze tudnak tartani. B€bizonltották €zt Élóául a íegutbui nnuo",iu-
is, amikor. Mussolini hadüzenete után ö§szefogtak a népszerütlen kórmánnva1's az olasz invriziós
§e.íe_c:k* a ten8€rbe szodtoták; együttes eúvel haróoltak a nemet fasi'saá,k átá ir,i űő
visályaikat a Mboru utánra hala§áóttík.

16
. Akárcsak,az antik korbaD, marrapság is tisztelik őseike! maguknál jobbaknak tartják őket;
a hagyorrrányokat ugyancsak tisaelik. Iimérik történelmiüet, i a aióteten időszakorat seá hagvj,et
ti bdtib; qeú& ez a*ik cs a bizíocü . t rcsúényés a ryány ebrnekeL
Hitáírreik é§ iltémcily€il uganazo&at az daneÉsc*a visdik, -,ir az ó&ortaa, e grtrrndtcitnek
adoú etd( a hmcroszi hóeót ő a keresacny szeotdr ncricir.t r/€s/üékc, órzt az ósi ünaqi
§afitríüísobt, s törrínoct ráncolnek -*g a lotílotüe is; a falvat gab.d t r$§eirc p|aüínotat
üllcer€} cry o\ran rzokás szcrinl amelyct Thulrüdidcsz rn:ir az i- e, íxriginr* nr-r,czclt. Amikrr
a hrfuz.rr óvctben a rorö&<il kiifu€* őtd a kisa,<iri vrirc§o&ból cs falv:rlbril magulkal virÉk
rrpiü-anyáit csootjait aZ új tl€Püles tapus,zcntcfii€í pedig azeír irruidloaat. b<By czcn a kaJxrn
át él*uÉkry mail a Km*a*inopolie fiCszaba&tisít hiíúaboó birnók A hagtmínylnz
rnló h@ azonbm n€m ,t'rli\rozr őtst ebban, bos/ új uta*ar kcrcsdr, 5 a hr}eá'g ggrga|-
ftazÁk.
A górfuótet m-nepúg b kirartás cs munkasarraifuzi niadágl ráüaltoó teóú embcrek-
t qi*ban atta ér* nagukd4 ba leleúyts,Égülcí
az ,,úsi€s férfiú-,anilpa Odüsmxz b volt, s vágtu\ ho6l sa!ít baNijuko
paramo&assaut_ $fu az údeti €rzc&úlq .zt a már zz antü virisbön i§
a civilizícó rrgójánat tenott:ít; aho| cgt 96r;09 üz}t€nb€í ott mint mmdiíL kcí z§iító
tmtrtmqr_ nc &agíÉvnE&c§ keíoniíBak b t€ü€í§c8§cl; rn csoda biven óbdi tapasaalatait
máí töüö Ga cv€§ck_ ts-saszeíű§é8ücn, ,ü$r§otván ginvonalm alul §í.l @ azl& a tirsadalmi
íűs* § atnó/€há az il5resri nás orszlgotbm ntm szokás; |lgaffi 2z
átezé§tról is ermondharjul Frencia útikalauzot<bm olvass& hory- Gör;ogorszig nem a rafnált
gesarmómb tuói; de nem b olyaa orszáe; abol €oodot o&oohár az alkobolizmrrs, a silyíöüOsleg
ragr az @, A rÉrtiktdcrsq es a ítnyűzcs ilt az ótoíöan kelctaól. rneneírsig nyugaról
há'oTií ineoílcikr, -
-
O§ciktd ol!/m Elailmágetat b óíó&ólt€t a göí6góL miat a tíwáncsisíg..g búníüó tévseg €s az
igr?si8 tD€i§ntrtsffi vásra; szívesea tídlíltozoa\ van hrmoÉrzéküt. Otlrnagutár § bini.ló
s6lttl,,fl ,lért, s inlnibö o€ativ, mirrí p,ozitiv tula}tonsÁglikíol be§zélrelí, sőt ffia tüoznal is
3 rnrgrrl 16yi5ila Uennúgl viartoznak, milt évczrcdcktel ezelótt, s ktkóznapi probl&oáktól
§.etre jurat d fiaon, elvm vag1 poat vilaemoz8ltó kerdffiig; elóóen úry tiinit fel hogi
nindtn górógnÉt Dis a nézetc, se nemelyikr'ikndr mintta uryanarrol a dologrd tóhb véMnye is

igtndr voddm alat áüt, s a nnre vendfoes*odót @ a lqdvetemültób goocaevő seur báLntoua-
Ha bserónk ftbsítórc hiv, vagl a íölduűws z bázitb. inütá lcnilúnk€í, ncm szabad
visgerrrasítaaurt -Hmnm jiissa iau: f&Égod s grcrnckod van-€?... Ó, bít Dctod is 6ad vaq za
;tzi é!ien! Tcrrgerről ő luibmibol mindig §zei€nc§ésen üs§zarfren!- Ésa -l-<,zasnak_ az idcgcnnck
miídig §dnia k€L mitof .,lh^í borravaló! es mitor volna s&tes ugp.rz
Az lotik városállamo& pol!árainak patítotimusa a ,.ei G;oröeor§"ácben h-z-tiégténré|
tovitö, s g hr"-tr§ág alqlja a gor€óL qrihÉ tanozísánet ürdata N€m m,í§ok e|kí, haEm
a sajirjutr mqrrcdesérc irányul; azokm a kriükrrs $tlaaatotm kivtl, amitm az ország va5r a mzer
sorrsíról van szo, tsnzolvtn sobasa nyitvrinrr| ncg. A bajótura$oc at in ppanai zásdóra is
fiJcsenői a tc&{árrs''z*j zásdlóq ba cziltal spoolhar valami a bajóilbÉken; a kerc*odó vary
3 rnunkíc 6lharyja hq,ij:l, ho6/ ik€§a 6ldfu kercssen megé|bcté§_ Me az b ebfordul hos/ idegen
állampofuárságor vcsz fel s látsz;rtra idomul a körülmúrycthez ámdc rzjvcben mindig göriig marad.
Ha ulcEázOagszilq szruirtyÉa atafit isttolát vas/ az ottáni §r€álli€t §,:,ní!a tcg alapitvúnyt; ha
miltirrnos tes4 Awror, @ájiir te/eÉati Atbcaban felri4íarrrc az olimpiai §adiml vagt minr
Srin , ati fcrépittare a Tudcnínyoe Atadémiít,esett€ nint Szúngrosa az olümpiai múzanm
ebpión Báfni\rca b a vderncarr a i{€D&i poütitai rcndszerról va§ hmfitárseird mindig
íoppant E/rkülariesm cs a virníl oa$obb ffie*tcl bizonyília hazafi§i8,ít Perszc az antü cs a
nrai sóíogol( kóüótt kübab§€ is atad b6vet Hiszcn a trizirrci trirodalom ezcí éve €!i a töíók
n€gliltis csakn€ín néry értszizda vrilasaja e| őket c5rm.istil Gazda§igi alafruk es tírsadalmi
fcicíilé§t Gti§eD clrfi. rufu a @ir;lei rcrrdsrúL s a vikig i§ m€válrozoí tóólórrii&. Maguk
az Gmbcftt b lrúbabarnek qrmrisrrf €hándk mint kúlöoböüó tlrsadahi ocaálpt tép,vbcltii
minr n is-má onvjErészet la}tiü s úry i§ minl €Éndr. Mindezek ellerúrc szoros szilat kóúk
M &€t Az rz cmbcí. aki Fbban tájékoaídil az ó&ori mint a mai Gó{ögoíszigbao- ncmcs/szrr
meghóLtcn: ennyira ismedsnek tűnik H itt mindcn_ Mcgscm mondha$a hatiirozottan: -Nincs új
Hellae nalia alan!-
A mi g@g& köííi lqtróscrn tűdét Iy €.§zcr§mind az rntit gódog6ttd b öesz*öti
óka -.n n}dvg
gfoiq íni§ cs a góriqg nydv. Az ,,újeórög- b€§,áik: cz a tizámi góriog nyelv 6im I7
-a
 " j = jzr--z--='\ rili;
,#:-j'" _=!==== = l!l
'/ li .-:- fur<\_§-'):=r,-",---o. lgsq
F4!i
lií,?í -7+ ar
baíD
tcrnt
__,rK
i
r:rsén
in_ e
ii' €" ü;"+
íti. a--lk .{
zz Lc
tü
tcldl
§amn
l&dc
Croíq
A
c[al
ne3, i
-'óioíU3.os,.s.inhá.
"
Eú-l
§lr3l
&ífld
,qatP
§eu
Fia}.;
'-E
ekyryt!s1. Á leg|iibb anti_k építmények.A részletes régészetitérképek ebben a térségben löbb minl l
szúz objektumot rüníetnek íel áe
l&-,l
V-rc
t&
folytatása.. a bizánci görög pedig a klasszikus attikai nyelvben gyökerező hellen kor'renek (,,közós dE
nyelvnek") a Iblytatása; a klasszikus attikai nyelv az i.e. V-IV. évsázadban állandósult Athénban; b.&
a görög nyelv legrégibb írásos dokumentumai az i.e. xv-xIv. századból származő rnosszosii-ii
pülo5zi táblák. Aki csak a klasszikus görögöt ismeri, a mai Görögorságban inkább
+ü
rr-
az írott szót érii
meg,. mivel az irodalmi nyelv @ káharaisza) több archaikus- elemát A1
őriz; a közbeszéd nvelve
.1melyet azonban szintén használnak írásban s egyszerruu ugy-, e.-; ür;iiii;; t l- l]
Q.dimo1,*i).
-
görögtől §okkal távolabb áll. Az átlagos rrrűveltsegű mai görog embei minden n.f;Ér.es,eitü-."-"é.; ,ta d
mé_g Homérosa is, pedig Homérosz a k]asszikus görógnll nöhány száa éwel
.ei.uuirv"r"*-iri; ir" §oaocr:
9qölögü szólunk valakihez. jobban odafigyel. . ulgoiogtil válaizol. Ha Arisziotelész vasv Plaión
leltamadna. elolvashatna minden rek|ámszövegel. újságol és iskolás Íiizetet: a göróg íbécélz l-óú
rirr
ókortól napjainkig semmit sem változott. EóH,
gör,%9\
laját nyelviikön hellénenek (^.elines"-nek ejtik) nevezik magukat. hazájukat pedig tÉöri
__ ..A
!:!::*fr:,fk .Az.országban.körülbelül kilencmillióan éinek, a városokaÚ. u rnbutut a,erYo*'o
nepesltlk_ b€. Na8yJából egyf-oríná,n oszlanakmeg a görög népgazdaság három fő
ágához a mezó es
-+-
E-r
-
erdőEazdasághoz, az iparhoz és a kézmúiparhoz, va-lamint a k-eresteaétemtrez á a'úJáá.r,."lr"ió t+r
tartozas. szemp.on_üából is. A teny|egesen dolgozók nyolcadrésze ipari
-uitai, áioo.".i" Áz it-
a termelésben alkalmazott; a nemzetijövedelem leg-nagyobb'része
1majdná ia"i á Éi".:t;"L-.""t rúrÉ
i.,?_Ti9?:.{ kö.:önhető. Az orság határaur harommitilo görog éi, fők;;;-Egi;r,iili
lúimi-nieg5l dE
Allamokban, Ausztráliában, Egyiptomban és Libanonban, Maügaszkáion, i maradványok6an ősi
telepü_léseiken, Törókorság_ban. Azezredéves idegerr haások,"a ti- *'u."anááiú;: il;il; -ori
Ebé
a hoditok erószakos asszimiláló törekvés€ ellenére a görög nemzet szokatlanul homosén: haáiuk *--í
lakoss.áLgának 98 |-át alkotják, s népszámláláskor 98
};ui ortodox t itt".i -"iai.
'riijíioi. öEár
l8
a felszabadulás évétőlkezdve
- amiko: a török uraloá-u!án má,r kétmillió; "ari" fi-";l,fi- É;ö;
--i Iil
egyik legnagyobb népvaporulatával dicsekedhetnek.
 Az alz oíszÁg, amelyet a mai görögök haájuknak vallanalq sokka,l kis€bb, mint az antik görög
-§índoibirodalmáról -nem l32 500 négyzetkilométer területű, s ennek is
világ volt, Na§i is beszélve.
a ncgyedrésze szigct: l'elszínénektarbb mint háromnegyeriét hegyek borítjrik. _Plnvidéke
lcst soltitbb a viliietrn. itz orsziip, cgvetlen pontia §incs a lengcrliil 90 kilonrétcrnél távolabb: ha az
vagy egy€si szigetet. A görögök ahellén ás,ló
-hajók minaigíar.lirk a száiazföldet
ɧei_iengeren hajóiunk,
uűtt korj"k"dő fedélzetétij hazájuknak tartják; övék a világ öttidik legnagyobb s Európa
harmadik legnagyóbb hajóparkja (a Szovjetunió es Nagy_Britannia után következik). Görögorság
tern]észeti Iin.,sekbcn .szégóny. brir vannak márvúny-. magneziG. bauxit-. ezüst-. réz- és
vrrsércbányái. A term(ilijlrlnek is szűkében van. s bár az olajfa. a sz(il(i. a narancs és a dohány megterem
itt, a gabonát importálni kénytelen. Akárcsak az ókorban.

A göróg ftild ösidők óta lakott terület. Szaloniki közelében. a Nea Nikomédeia nevű falucska mellett
url.r, Ó00 körüli időkben épült tartós emberi települések nyomaira bukkantak; valamivel később
keletkeztek a thesszáliai, az áttikai es a peloponnészoszi települések. Az akkori emb€rek azonban
semmi olyasmit nem hagytak n]aguk után. mint például lrz altamirai bar|an_gl'estmények vagy _a La
Madeleine-i plasztikák. Valóban figyelemre méltó emlékek csak az i.e. III. évezred elejéröl -
Görögorság és az égei világ,,üjabb kőkorszakának" idejéból sairmaznak.
Áz égei világ az iurópai Görögorságól Krétán át Kisázsiáig huzódó hegylánc ölelésében terül .
'
el, a két {ymásúl szemben levó {zfuazfÓld szirtes partvidéke, a csodálato§an kék tenge4 valamint
nagy és kiiizigetek sokasága alkotja. Ezt a világot sohasem o§ztcitta részekre a tenger, fóként azóta
neÓ, mióta azimberek ismérik a hajóépités tudományát;a tenger inkább összekötő szerepet játszott.
Nyugati és keleti partvidéke már az i.e. IV. évezredben súrűn, az északi partvidé_k_ritkább_an lakott
teiüÉt volt. Az, amit civiliációnak nevezünk, elóször a déli szigeteken bukkant fel. A legfontosabb
szeíepet Kréta, később pedig a Küklálok nevű szigetcsoport középsó íésze Nq9s1,
Szürósz és Délov szigeté
- Parory,
játszotta. úgy látszik, ez a világ már a legősibb időkben is földrajzi es
-
etnikai egyseget alkotótt, ezt azonban nem tudjuk pontosan. Lakossága _ a nézeteklöbbsége szerint
-
nem vólt iern indoeurópai, sem pedig szemita; a biztonsárg kedvéén égei lakosságnak nevezzük.
- Brár az égei világ határáit nehezén megmászható hegyek alkották, nem élt elwigetelten. Az utóbbi
években a [utatóf kideritették, hogy a kisázsiai sárazfő|d belstí területeivel, Szíriával, sőt
Mezopotámiával és a Balkánon keresztül még Közep-Európával is kapcsolatot tartott f€nn.
-
M űvé.szetében és hitvilágában u keleti országok művészetéhez és hitvilágához közel álló számos vonás
található; lehetséges, hogy lakossága a sumér kor előtti lrak vary az árja kor előtti Ináír lakoscigával
volt rokonságbani Á re!észeti lele'iek bizonyítják, hogy fokozatosan rtj bevándorlók let9pedt9k i!!
le, akik a Duia mcllől es a Kaspi_tenger vidékéről jöttek, ,,A civiliáció es a kultúra délről észak felé
teljedt iíja erről P. Demargné, a párizsi Sorbonne tanára az új néptörzsek pedig északról dél felé
- -,
' A göróg ésszárazf,tildón
nyomultak, benép€sitették Górögorságot."
több helyütt megleljük a kókorszaki ember emlékeit. A legérdekesebbek
talán Thesszáliában találhatók. Thessália területén sámtalan mesterséges domb emelkedik: ezeket
régi települések
-
maradványai fölé hordták az évszÁzadok. Központjuk az antik lóIkov rrtóda,
VÓlosz; Iólkoszból indult annak idején taszón az argonauták mitikus útjára. AthénbóI az
autósztrádán nan egész három óra alatt eljutunk Volow kikötójébe, Szeszklo falucskán túl,
a várostól húsz kilométerre nyugatra aztán beléphetünk az i.e, Y, évezred elejéről szÁrmaző
lakóhelyek maradványaiba. S nemcsak egyszerű emberek lakásaiba: az ebből (vagy a valamivel
későbbi) időből származó uralkodói palota maradványai is nyitva állnak előttünk. Ugyanezt
-közötta közeli Dimini falucska mellett: az
megismételhetjiik i. e. IV. évezredből származó település
maiadványai egy megaronnal (az,az lűzhe].lye|. és oszlopsorral díszitett ,,nagy teremmel")
büszkélkedő palotát is találunk; a megaron egyébként csak a későbbi görög lakóhelyekre je.!le.mzö.
Az i.e. IV. és lll. évezred fordulójáról származó hasonló emlékeket találunk még Attikában,
Boiótiában: s főként Argoliszban; Argoliszban azonban ezek az emlékek valósággal
elvesznek az akháj várak áúyékában. A legnagyobb várak az Argoszi_öbiil mell€tt, a Héraklész-
mítoszból ismen l,€rnában taiálhatók. A zöld úocs{írontű kilencfejű
hüdra éh
- ahol állítólag a mondabeli
beton konstrukció védelmeá a legrégibb épület maradványait. Bármerre nézünk,
tekintetünk- további épitmények és várfalak romjaiba ütközik. A régészek már több mint fél
évszázaóa dolgoznak itt, l909-től a németek (A. Frickenhaus es W. Müller), l95+től pedi8 az
amerikaiak (J. L. Caskey), akik gondot foídítottaka leletek megközelíthetővé tótelére is.
Kisázsia nyugati pártvidékénugyancsak sok településmaradványt találunk a kései kőkorszak, 19
bóL Bbfl. q.{rFulóó| lqhircsel$ a ffisxrrrik dmb, úol Stüli:mrn e nút e;zid ba*acs
árita Hfod* Hmcrw TndiFr Miil tid€íült, zedaúmirezi-c.Iv. Éig€d *tÉllrtm
bdy volr s fotozetm mal&aq íölfuÉsd fókár oodig bibüúk t(in ö§*Fr
- Frsafuó
lo:kDc vát§§ ipúb §d rrjta; ,z ú8obó k^d űk tr퀧zt íy eü§Pökn t fugt í! íi,Fr.í-Áz dsöbcn
§ctlimm e §rqibb trói.i m€rrmt tííiaftr, a nrisodikbca {emdy az i:- IIL crezrd dtrrctiró!
sárnaz$ nqt*ine -kiamog kincsá-- A km&vigidolak *kjc ti§ cz vot ez qyit kngpn
tincs, eit crrnö?ai cmb€í litott: ez€í §óír' lrarpercc, disáü, flbernto cs 36l nis ;+*. 1ft666; a2
.kgcs* nagl rcsc 23 tanfuos aran]ibói Lc§rúlL §ólicnam ry Bg, eaislrázábol óffi
aían)Áir§lat 9&t ti s 16 533 apni cttöwr szánolr ó§§z3_ amitoí §zéílcdtcna _aígo6zj sz€p H€lcné
diadémjir-_ Az €L§dtrcic a kerárrriai ürgat cs a fc§wcret u$ianolyan tiptlsiat wttat. minl az
cuÍ{bei Góíqgorsajg kmabeli róqciben lalrih lcl§tcl.
Az fu itó& l€q§,ibit{frb 9mlék€i azmben e Kút}itolaól srárnazoalc ,,Boldog, &;í..& §ü§r
metneo&q ho§/ öl€tÉbÉn rz Eepi{ens§a bqiirz* veliut Kezantzatissza| milón Pkqsrból
vary lraUioobtil kü*jómd nirrrs bóldogsig, mi -az cmbcr szivét kózc|c$ vinné az idcn|rcz -
Nerosz szigacn -,
|m.l3É DiMúw iscn Arbdnévat tüaíi lu--ssiga <rnlrt@ Li§rr.n€rr
a @i -
,tdcptitÉsckből cspfo i{catihd€n re§zct t, töíDdé&ft aribnh t6tfuégük e §zig.a óarz.r -
btosn feÉLro*iiioak fcbér hÁzai aret rritözjl Parolg,m z,ntiL m,íruánÉínyí&cs az Aphrcdité
i*anó tcmflm törfl @zetr i§,ri§ok kótik b §grchúnka; §*rosm mindca hizr[ úágot
d:ígií.nct,Th.í." tas/fo Sr-lrírrífogilctén e€dig órm q,ditar liíh,t''nt, rd}.ttÉ tóból
aftotouatcrucszct Dcrz, amfo itt ofulvagötárczrcddd czdórr-ugnncsalr tóbő{ ,z(mö.í*
a&otta\ annyira üólnönl € §@fii}ág köd.in, hq§/ mg tdl€rí mútatai az reá<z vilignak:
Lodonbm ő I.I&T Yortten § í!i§ m.'Iopoüsot §üt .nó.B/€ili€a ökfu p6dig G&ogor§Zíg
mvár,o:{heo g,6ny6ltódtemoe bcnnút_ -
A ,,r-riLlrdil § Eút/tszct- irnmir fo€etormá lÉLF,ób nűvÉszi tfuórítéssd g9om€ííiai
formiÉ;isüizítr ruhitlan n6ahtokal ábrazoió kis mí,rwínyszobrocs&it tépisdrt ct a művcsz+,
rrí_ A §zobroc§&ík fejc általáhen ovíiis, szsn s eáj nrltüLi arol&et kifcizö cr os4iE tátá qrllrut
ho§§zú, ke6t(á trr€§úbe ra$t líbukar kinyÉjtjá\ 16rz* r,mboid errkrú; qrtd qlig lapcat"
s
el
nintha .lkotóik sziradcksaa dbnyagolti& voln e hermadik dimcnzilt. A ggmc&c larto
-s<z.nyo& va$r a batm es fuvorin játsó zcocszt* szobrai is bsmlóm §iliálfrk Fötérí tor§zqű
kootpci§uknd kpee nq bcanűnket; a Britis Musamheo vctúk €nirí áüitoúí;it ti Hory
Moonc t9ú}öen ké§lt llosejl- § az €ryálr.lán nem túxónbóz-Ir tólút; ,n:<o,1-teik* 1q16
€nÉtti!§/tail:iíutjók Az atbi likmzdi Rqcsaeti M&nnban kúlfu t€íú€! lrapÉat etiíc§et A1
a tóbti kaabdi fólq thsgálbi cs ltmnoszi níralkotás. - lE
Mit ábrámtnat r s'obíOc§tit? so& kutató _iloli-. _ist€8anyát-_ _icrrnd(ca],§ci-i§tcn ól-. +
_-venurr{- lit bennük- A nőftÉg tifcjczó szirnbó|umaivat clláloíl _ a vitrig kgkúüónbözöbb t|
tijainae ő§&üi lelcr€ibóü i§rncít fcs§n€n}€L es goörocski& cgév r;orár<rl eltrissziik ea a .l
fclt€(€k éstr a Kút|ádot<n [alilt -gobfoc&il&d tapcsolalba! azonban berzenlodúnt eiiene_
V.lim az őekori rnúvészetcl minden cricrbcn a va|ló alafián_ tuldkm vagl mrigitus rzúlscghc&- ör
tcl tell maglarázlunk? Miérr nem inkább a művúzi al}orás utrini vágglal_ rniént ncro az csaétilai b
sliits*lcr€tkcl_ a művá;zct igcnycvcl? Miéí{kcll czetnct a szobrcrx*ritnat éTrlreí!islcí!íx5tcl
ncm pdig cgrizcrú e§izüDÁrüt ínidfl óppcn hárflis papokal ncm pcdQ zcneszekcl ábázolniut!
-
E
Az qci üLig művészaénc&rnás do&urrenturnaival kapcsolaóan ncm mcrülnc* fel ilyen kficsck:
li*!,nr a dimi i es a y-esr}kii siirn}tifü csigav<rnalas Lcrámülkal cri a rnókrszi diszcs r,:iz,áLka! |,
kq!§Olatban ncín- LC
A t€§ei kókorszrk folozatosan torai bron*cszatti uíitomtt: az .g; ülágban ez e fo§amat aa
az i erczod kóüepc tiji4 Mí vc€bc. F.ln t e }o{§zrtn t mcglclrctősa sot ern}éLc maredt
c- IIl. _
1i6ft; 3 rnuoPrrsrkázn& arrol vallrnat' hogr az emberttc tóbbd fog|a,ltoáaJta a íöHmiivd§ h
E
a fes/wr* m€g arról bírti§&ülnat_ txrg, már ncmoul ü§/€!Ébben vadászlak_ hanem f€jleúebh
arirslry-*kea óffiköltdr is A rab|óhadjáratok cs a híbonú&tózórr @ m rrlóh,nL [úlóúb6*§í d
Peí§rc €z lEmc§.k ez ő,söítEncűcl k+c§olathas &vé4lcs" Aa enban lá§ult hopry az embcrdr már
- J
czd<bcn az 6ei itókbcn *m voltat éppcafud €tnrang!úrt: €a e gazdag es a srycoy dío& tóíi
ku!önb,Ég€t § rr+ iol§ibb a Tniiá dy§€eiből H§dníc hoatt' a lrautáasi Maaophro, az
anaróliei AbF Hü/útbal a mczopotimiai Urtan es az,"enny fucisz- harirain tüi !ús í.íúkí.t€n
E
E
kiásot khcsct bizmyítíu. at
E
_
 a
ffi
\l/
Kükki&rki i& ok- A nuinóny nőszobncskók cz i.e. III. évezred ekő felében keszútrteL
u h.}7fiqjót&os szabra va[unirel fatalabb

A göfögot az Le. II_ íaeu€d elején, t€fuit au é8§i v'*íg kOzÉpbrwrorszatában ért€zt* a m6i
COrOeols.ágte t €tet§é§§ bogr saórvrinyosan í&írelöbb is at€L itt, sőt talá,n ezer éwd korábbaE
is, aninr a pinbi é5 szfszllD retletti épületmaradvárnyokbm felHhetó góri,og eh€t al|niln
feltét§}rzbetjű&. Ánde annyira hogr túrsÉIybar€rü}rffe" és sajátos i{bgst adjanat a yiÉinct"
a tizotryitékok sz€íint csak az i.e- XV[I-XV[- szírzadban nörctedctt a szinuL
A göróg törzs€t ktet€p€dé§fuÉk ilejffil a rÉgɧz€k sokar yitatkoztak; m€ többet arro{, boínan
€§ íEííejirttet, s müéat tettét Górögorszígot a maguk mdjóné_ Az egy€s e§3É,nt tetiJBtÉs}€§
tutatók yékíÉnFiegyfornírn neggyőzóet és egyforeán tüosyt hnot;-a múh n€ha B§lanolya[
-
rcit§yea akírr a !ivó- De ba a véienÉnyet* óewefogtaljrü s eg kicsit leegyszeíű§tjűt, B§jáblöl
bárom csoponba sorolhatju!. őket.
A hgí*ibb az liL é§zaki ehél€í, flt fióként a nfut és a vovjet ndosok fogadtik eL §arin6t
ag&og6k amai Cóí orszegban való letelepedésúk elótt a Balkán észahi vidékeb élte\ s egéw az
i.i. ilI. ezrcd yé€éit a pásztortodó es vaóisó Eé"ek nonád éietnód}it fotytatták- Erre a viléLre
a délormz satyeppekról jöttel_ a f}unán keresztúl: dél felé húzrj,&ísukoka vaki,színűkg más
nomíd törzsk etörenyomu!ísa vol! ame\6k KózqÁzsiá,t az ottani sutyepek kisaáu"adis* nbtt
hagTtáL el_ Cörogorságbo a Mo.ava. a Vardar és a Bystrica (az anlü Margoea Ariog é§
Idliarúon) fotyók mentén jutonat, rclédbozá több hullímba!: zz elsó es kgrö§ebb hullín az
atháj törzs voti a jugosztav V-MiIojéió (tX9) szerint olyan népvándorlrisól volt szó. rrnretyet
,}izáóla8 B,ltirrirn beliiti mozg;áskent" jeil€m€zbetúnt_
Ezzel-az elmélettel szsnbm Ií1I az rin_ ,}eleti" tóri+ ansly* íóbg az angot---amerikai Égé§z€t
képvisehek. Esasrint az i_e. uL ev€zr§d L,özepe Éjrán a görógút a Balkán alélkeleti ré§"á lattát,
hé3trb a Boszporrrvm át Kisázsiába húrzódtak ahonnaú a b€ttitát űztét ki óket, ekla köhöutet
a tengEEa át a mai Góriogorsoágba; 6 rnramlatut Boiotiában saá[t p.rtrá_ J- M€llaáít (l95E)
tealátúb isí rogAlm"ln m€ eá az elEéletel Erdete+ bogr az elmékt ahpvaó elcmefud már eg.
ársaózaddar koábban előótlt E- Curtius, Olfrmpia felfedezóje.
A vélemények harmadü §oportja azal a f§ltételezés§€l tér el az előzó kettóóL bogy a 2l
 d.l
.t
-l
ú
É
E- r
é

:-re#
kq
ét§
róll
b
ú
tni
At
Görög munkaeszközök (a régészeti IeIetek szerint)
q
-r
§
qörögök a d élorosz_ sztyeppekről jövet a Balkánon két nagy cs<lptrrtra oszk)lt{k: az cgyik csopllrt ,&öI
Eszak-Gört Bo§zá8ba és a Peloponnészoszra vonult. a másik a Boszporuszon és a Drúbane|lrüon
keresztül .K,isázsiába. Az európai szárazföldön főként az akhájok. Kisázsiában pe<Jig a <tar<Jiinok
5
és a rrójaiak képviseltéka gör€séget. A részletekben sok az eltérésés a pontatianság. de i|yesmi
fuÉ
az ..északi" és a ..keleti" elméletben is jócskán akad. aa
Az összes kutató által elismert tények közül mindenekelőtt a górögök indoeurópai eredetét kell É
megemlítenünk. A népeknek abba a csoportjába tartoznak, amély az India keleti aartvidékétől az
Atlanti-Óceán es a Földközi-tenger európai partvidékéig elterülő hatalmas földterülétet lakta már aZ
q
őskorban es az ókorban is (az újkorban Amerikát, Dél_Afrika egy részétés Ausztráliát is ide
sorolhatjuk). A csoport legrégibb ismert képviselői a hettitákon kivüI éppen a görögök. Eredet
dolgában tehát különböznek az égei világ korábbi lakóitól: az égei viIágot ugyanis az európai
oldalon a pelaszgok Kisázsiában pedig a lelegek. vagyis a károk k?pviseltek. dlutatók tObbsége
még egy. fontos tényben egyetért: abban. hogy a göIógök már az új hariiba való megérkezéspillan-a-
tában viszonylag magas civiliációs szinvonalon álltak.
.koraiAbronzkonzak
régészetileletek tanúsága alapján megrillapíthatluk. hogy az égei viligban a kései k(! ús a
köZti átmenet folyamatos volt, A girrógirk bejövetcie uuin azonban. ami a korai
bronzkonzakból a közép-bronzkorszakba való átmenet idejére €sik. hirteIen vrilklziisok és
kataszlíófák következtek be. Báí foltételezhetjük. hogy az e|só görargök harc net|kül lilglaltak új
hazát._hiszgn trely volt elég. kétsé8telen. hogy kés(lbb n]egütköztek az iíslakosokkal. s lc is gy(iztéi
Őkel Enől ftiként az a vastag hamuréteg tanúskodik. amely sziirle mintlen csctbcn elvriliiztja a
közép-bro_nzkorszakban épüll tel€púlést a korai bronzkorszakitó|. Az őslakossiig sorsiirtil keveset
rudunk, Úgy tűnik fel. liogy a gOrOgtik részben kiirtották. részben a tengcrin túlra úzték(a
aönénelmi i9őkben is éltek pelaszgok Lémnoszon és a Márvány-tenger pitrtvidékén). liíkénrpcdig
asszimilálták őket (mint A. R. Bum glasgow-i professzor mondja.,.nem voll k ők brahnltrnok. scn]
nácik. hogy a vér tisztaságáró vigyáztak volna"). A pelaszgok után l'ennmilrild( legjc|legzctcsebb
emlék a görögök által átveü öldrajzi nevekben ta|á|ható: a -nthosz_ra, _sszos.a-ra. illetie _-az attikai
görögben
- -tlosz-ía végzódő nevekről van szó. Ilyen pedig - vessúnk csak egy pillantást a
térképre jó€skán akad Göíögoságban.
-
A görögöknek az őslakossíggal szembeni töIényét először a feglruerek biztosítoták, hiszen
minden_ fiilény kezdete a fegyver; az újabb bevándorló hullámok megérkeáe után pedig már
sámbelileg is ftilenybe kerültek. A bronzkard kószítésevel es használatával valószínüleg Ki§{ízJiában
ismerkedtck meg, hiszen a fémeket ott hamarabb felfedezték és hamarabb el is terjeaztették, mint
Európában. Ezenkívül meg kézművesi kepessegeikkel is túlszírnyaluíkaz őslákosokat; erről
tanúskodik a femek tókéletesebb feldolgoása, főként pedig a fazekaskorong, amelynek ismeretével
a görögök elötti idők kerámiájában nem találkozunk.
22 Ugy tetszik, tánadalmi szervezettség dolgában is az óslakosok íölött állaak; a katonai
 dernokrácia rendsz€rében éltek. S a szpllemi fólény - mert végül i§ az a döntő
_ szintén
a- sörösöké voll. ezt késöbbi tetreik bizonftják.
tűepüeseitet a göíögök mindig a tengertől biaonságos távolsígra, dombokon épitették,esjól
mecerösíiették. Ecvrdszt iteneerrőiérkcó t ímadót ellen vedekeziek iry, másrésa a pelaszgokkal
űvöll harcban ri-águk is tap-asztalták" hogy ellenfeleik éppen a tengerparti síkságokon levő
településeiket nem fudÉkmégvedeni. A telaiiles központia,általá,ban, az ,,uralkodói.ltáz" volt.
amétvet lecrobbször szintén iédöfalakkal vi:ttek kóíiil. Halottaikat kamra- vagy aknas1rokba
Áiíteb . i tirt"ugi élethez ,,kelengyevel" is ellátták ; ebból a kelengyéból megatlapítlltjuk, milye'
igényei voltak a ógboldogultnapézen a világon, A síroktan talaltakhoz hasonló_ tárgyak.
b-r;ÚÚták * -ka.a_"ok" va;tag konyhai es finóm asaaü edenyek, 9lajlámpák, kapák fs .sartó!.
ékszerek _ egyébként t"i"ptile..it tegat.obb retegeiMl is 9l9keriiltek. Érdekesek a kerámiai érgyak:
többségiik ú;. szíirke m iieioszi teáék ftesőb-b ,sírga, díszíteses), arnely_a.boiótiai orthomenosz
legenú uralkodóiról, a Minüűkról kapta n€vét (ily€n targyakat ugyanis orkhomenoszban találtak
elővör).
Á' régészeti források és az antik utalások l€hetővé teszik, hogy aránylag pontosan
körü-lhaar;úuk a7nkat a vidékeket, ahol a görög törzs€k egyes 9solortjai_ megíelepedtek.
e Ég"ro*uü és a legtöbb ta'ot száJniáló anraj csopo1 ,zinr al eqé,sz pelop9nnaszo_sz f9lr?c9t"]
; _ ouraioi l"gnagyibb .""khelye Mükénévolt. Az
iónok, akik valósánúleg a bevándorlók
.a.iá1úurn
"ironjaü eikép€ ; ék:'Attikában tél@tek le, s központi városukká Athént _ a pelaszgok
tették még, A harmadik csopoít, az aiólok csoportja Thessáliát
által mrir elöbb is lukott
és Kö#u,Göröcorszigot "ri.o.t -
választotta haz.ijául. Az etnikai és nyelü rokonság ellenére a göíögöknek
uit oi-eg o".iolt k6zös nevük, még HÓnérosz is csak a thessáliai Phthia e5dk kis törzsét nevezi
"
,,hellermek".
Á gOrog törzsek akkori belső fejlődéset !9p i.-".jlk pr9lékosan, hiszen még _mindig az
őstörtéíetrőívan szó. A leletek csuprin életü legfőbb vonásainak rekonstruálását teszik lehetővé, § ez
az élet €gyáltalán nem volt idil[kús. kölcsönös háboruskodásokka], nehéz munkával, a természet
pusztító';ői elleni küdelemmel és - a természetfölötti lények hatalmaíól való fantasztikus
álkéozelésekáradatában a természet törvényeinek megismerésére irIínyuló igyekezettel volt tele.
ÉŰ'"i -
rársadalom fejl&ött; fókent a pelaszgoktól eltanult ftildművelés haladt előre, de
lett"az epíteszet, e$rre nagyobb t€Tet h&ított a tengeri !rajóá9,9
"ii"re.. !árhogy értékeljüt
tökéletesebb
isea a ténvt_meeiejent a vaóni űÉ&enciáció, es megie|entek a érsadalmi -
ovtáyok. Az i.e. XVI.
Áiav*' o&ig fejlödói< a dolgok, hory akkora jelentósegú fordulat következ€tt be, mint
**'Ar;h.?lú-"órú
amekkorát ^t"a sörösök beiövetele iőzett elő.
i.e. 1580 köíüli éveket a közep_ és a kései bronzkoíszak közötti határnak
Etintii. Á sorö;tOrzsek, ítikéntaz akhájok, annyira megerősMtek, hogy már hódító Lábonira is
J Éokozatosan elfoglalták á peremterúleteket és az Ión_, valamint az Egei_tenger
.li "ónáóú"nír.
Ók-sok szigetét. s véAül Krétá szigelén kötöttek ki hajóik.
i's
ú.1
Mesés kféta ! ,,közepeberr a borszin tengemek, szeip dus partját a lpbok körülöntik _ énekli róta
jk
ir;;6; ]' Rajta^ kilencven város. a7okban számtalair eÁber. Nyelve keveít, mindnek más;
1t
ott az akháiok. otű vitez ős-krétaiak, s ott él a kúdón nép, s ttá|rom dór törzs, isten_szülte p€lasz8ok is
.i,.d.E-fu;.*"* nao, uera, tilenc evig hol a legfőbb Zeusszal ársalgó Minosz ryakorolta
---'-Ezen'a."
uralmát..
szigeten cbszemosódnak a valóság és az álom, határai: a mai Gö_rögország_!9gnagyobb
szisetét a kék ienleröblök fölött fehérlő haíadozott sziklák tömbjei, olajfaligetek. Tátra,magas
he§yormok. pálmá-k legyeói alatt meghúzódó városok és falvak, fehér szelmalmok ezíei. vlrágok és
.íí"[ é. ií"at.t uoritják; hkossá*'büszke és barátságos. BáLrmelyik úton indulunk is el, mindig
il6;ld;;gtÜr;d;iéiiinek ialamelyikéhez jutunl. Főváfosa, Iraklion már,és"9 lq"lFl
,Lifi""iia,,T"i"ton, amelyek mögött egjkor huúonhárom évig v66te magát a török blokád ell€ni
.---iü Aüénból hajóvallgy nap, rcpülőgépp€l egy óra alatt jutunk ide,
"harcban.
k iJÉ;Ek t"g.eátt loroÁ,nltioifot. Á oitte hegy .bailangiában, a,,mai Pszükhró
" Zéusz, á öísten; itt nött fel, megmenekülvén apjától, Kronosztól, aki
faIucska mellett sztileteri
.ioaergv".-"tct fölfalta, nehory azok megfoszthassá,k ót hatalínától. Irakliontól délre _ öt kilo_
netiÁyi*t6voraguan _,'rnosászuan épitette fel .'D.a_ida!9gz a.théni müvész a,híres labirintust.
Á üuiÉotusua átu Miooo király a szöúyeteg poszeidón _
félig bika, felig eq,pq. _
Minótauroszl akit
pasziphaé. a királyné az után szült. hogy engedett isten szent b|kaJa c§lbliasanax. kfelan 23
 €rmeltefu,z ( bcr €&ö íóa e nír,L bnoehrba a .,'s'.§ittr.; iat LÉ.,iffilhi&roez
és viaszból szirrrvetar, nogr_-
_Et ,z Fi"óL -Ep1ffi 61 _ fiá-t
'ÉÓi]ro|I}iil
$-qa.og.ro ary9q A-lEyrÉ bhil.b";ffi earajii"_§ú
ffitva e hös Tkw: Minóg
.a5r:j=t=ffi9!4*
rg*t*tt r*rncg6ir3. üfoóü**§ - elr;eú.tt
top ryoaor.,*
bmyorui cpímtny raeppqiab.s
bm_yohtü cpíhÉny ktrt I"rrttn
i_liz
mcg AtbÉntatrd a meruó szerádésól, amry win z erÉoibrály
hl-ér^iÉt
b,*"í.ffi;
bt ryuI
l'"t úútes het
és Det glzt til5m Mmó6zn8l,
=üZt Éalae.i ffi
MiDó§znat, aki atíD türgáfr.lb;
kisalgáfrrtb z árlt@ro&at
Mnd""
""lt
alt@to&at.a Minóbrnw-
Minótrnw-
"§
:*;j:9=*!Í|.=ry* .tr9el=F -" b: A€fo;
akit zeug istÉn bika rqÉbcn .líNbolt és xrafua
vin
sddód ld,áry-h!,áta E-ópétóL
a mitml túut t láereth Poúosil u§lErjrmzri
.,^li_Y*
u',*n leE*gztet mrtor"_ry Pg"t bos, naF abbm az
Kréia m?í nft§ír bas/te
Tq safrtsfuc-tffi- ez cko
az i. e. YI. es Y. émed foretófrn H;,ú.*_q . g[É.n i"d;ÚaÜ
enbertt
€n{Let
ffi, . ;Egű
hasrral uüin ahhc' hoB' nemayrtq,li nÚ:Urton.nOOszerer
;

T$FL
F,@jTT n€_[aPltPisL I. e. l&n töíúl hiít& fo xritaorfit tomac Éít"d,
Éítcd,bogl
*,Pgl__h*;u álta}fu; fu Gfu;-fi thd-ftFil-*i
#1:9$=5{í*.sl"Pry1Fr$9t]\hbhnnim.i3.rn do€eóp.t.t
h.

:9q}"_:§ry
tetgit, azonoeat voltat
*ortoftilft
xitottáL ti 6tc
ot"t,*t*v
Hom€íog.,etmtíé{aijaiyar., nnt" Og"t *i*l,r*
rcit_.negöíiáét nedíi #,i.*áspft"t (Ut"bó yátwt, -"i"d"" lit;;§
ryj,h"|hir{+. Plafozw
L e-..lli}öen Y€szEtt €| poti§Lai 6náüóságát.) JöY€tdüt vaír vegd KrÉtfo a'tőLorsza}na! "srt
legalílbb €á bizonyí§át a t6mlmríltbm feltírt- telÉeúlé§*bonztóű €s
, KrÉta.tebát T6P9 §pq_ - ő6í6íten€km glníEírálIz, -;, az fo-i 'i..r""h"s,€
vüg ná§i--- Eíübt€i
a brwlofüa azonbm körütbel,ül E§IEd É,vezreddd bóarabbjütoút eL A Lésöbbi fóődés
is in mÉn
vegbe gcsabban: az emberet tökétrqítettét muntaes*ozóite cs r"srrercnct yaroa
x"arai
ts]lS.{lfuh" Mag.§áa vaszilftib€n es nesun), euvat§kt*.t1;;-rÉdt t-'
ial § belÉítve_ u§,a[csat n€ry9P :JnYm8bo e§íteüéL tt Abba! az klőben, amüof a
§oTg*_Jófomán még k sem lelepedtd a tnftaiat m.ír Úrcoíar * nöto*er ox&eolernet
felépúlt az cbö
::_!21_1rnt
tés6bb }haisaodan ,,rn' Malüában Eh? Qa
li:{=G4,fo -Hagia tésőüb hálomor árépftme}
Triailíbm épúltEtpaluáÉ r; "*.ffi
hÉuia}m.ír négÁeretű tocslLat n:yo.i!*_é ta*y,q" .
törúi;
,i1,1r"áü '6b
tr"prt"oei
Eun ry €bö brntolatc utaia, an€lJ/€t Kfinn úól'nűilztÜ*U es az -"oaira*-J'".;" rikörőö.
Y€zettek A LnÉtaiat attor má. t€ítsted* szírnival es Es/iplmmat tre.tai Yriátat
pganb BúUlw torabeli reneg€r'b€tr, s toabeli csnÉoó fu"ar"t ioouoo*tn.--Abb""
i.i
'áínL ;
to9!9í, emüfr a ttropmnÉszoffi az_ atbii}* nQ durv:in faratoat kótömbökböt rattak
-Frey.Ln
nír ífudógohirban r rnitai FbtátboD csoaenrm rarcdCnv* r"soÉa-p"I"tát=r"tOi-p.G
hrjdoltat a tisztn{eal

nillotasotig amtyck derfitíó éktigÉnlésíöL t i"O*rCrerar ftryffi-Ji

uralkodő kórök kifinomult blé§erói talúskodnaL " -áá Amitor a altlÉád"I -ü'é";-öü;tr'
altottít, a kíÉtaiarnÉ8 elm.rádrat mögottüt; €mberi €s átlrti alatotat
forníLtta| ba}itat és szEt§rck€t mintlááar,'o€p"*et"ta
sw *t *tt r-.'a. i. n. ááá
mI, _megFl€il€e az anny étwek es az rin L*n *ri tenímiaipar".teríÉtei(€zet "tie"ilfr
ewtonúal
a minüeioczi rerámiárra| & gazdatabban digiterrct: r*a.
"l"p&-pi.*-iáffii.#i-iiH
ffiffiffi,;i,r"ffiffitr.ff::!"" ffi",m
nes/E{L,b€ n-jer€nt*Eg""ti*"tt*",
=:T1Ptl.r:fltm".ilal_ari.€_tr.cv€zíedrná§orlil
db'wö| bennfutelffi.nr ébí€l harmmit § ú.tb""-p-;ró tálfesménveivel- eme}vel
li sétúLML ue".ű.nffi
púdTlF 9€m vclzíbttet eícdeti '€úd€
ben-eF!ü} neg óLeg a dísrtert Einá}ozott *an rar"-rr- t
ő"i-tta"rű *n:öt
Bikaiaék*, p*rr'teit, a ruh.ítlm febőtesuei f,;;-iail-ÚJí,;có"i;#;;
9 tr!=y::
8al kw ,l!ótar,*cts a br]bárlan frizurájú kííniníiíNa f€st€tt 4fiú kreszoH-szenfJila
h"-''áró P&izi nft. BotroLban_ n.'i.to ."n--.*lúi-*,iiffiütra-:&i.fr-öffiii
l§_ffi
[mepoqray:u doooentPó
]alilrnr ,q
meg ben1Toryt Amde v:ircctomor," Ún*
es a f,et -i;'-ffi
=ípűYl.b rogryot n€gvahláúr, kenct C
.:..;at=t§ffi
oroír
megie|F,ríö t€p€t€í nniUa tercsnenk ezei áÓ6,ipr.Ú i" márp.rá-Ű
_múYÉGlrfuái n€m pedig a trÉtaié.A lrrétaiat €zéít b tözeÉb6 ánnak hozzátrÉ-
"
:1 lJorÉrog, az Oüs;rúfutlencveq neea6tü az liülzfupg{fgcl.rrfi"l-*ro*a
**el; -
 t 2g t5 í)rfr

Krétu- A |'iilú minószi palordk és uimsok- Homémsz szei a lójgi hliboni i&jén száz vóros uolt
u s:iEeten- ,nu öbb ,rirll százharaincnjl tuánk

riüdag az cuboiai Nauplix linily rombolt le, mialart tdomenersz tí§tai ririily Tója
ríz vrirost
alaB harGoll A íé8észerviszont eddig ( lIl2) csatnem i;,harminc _minwi v;irui*
táítat fela gigeten lE., sot közürüL esyilta!án nem váro6, banem vriros ÉgrsQúpahta é§ egy
퀧zÉk nÉa_Hméfocz koniig sm naradt fem- KrÉtami,rtg b vulkanilrs Jig**"oh; a prs.tifr
ÍÖ|drengéscten tíyúl.,ligh.€ql az
_embercl b lpájárulta} " -*b" rbÉ_,defi
's€re*ei
'i.:fári.9 t !§an ninrc tudoításmt, de íÉt."^La?es/€s tliro§o& uralko&i rcá atlro Éto
yaty lá?l<rá§ot!ó|-sem trduf amelyel a Lráai tár§adaloín fotozalo§
T=Ü/o&f.'|-:öt feLelé€tíól
öffercmiáliüisit kisérlrették volna- Azt az9lban trdjut- hos/ tiito patou p nelr.inyszor remn i
yált §.. íom_jaiból g.c újra életre Lett vegíl zooban rriinaegy-it enoort"r esetr i
pgtu}ísnat s az irló.iiqhabni wemfed$á csat gázadr.nl vetie le n5lul --
A mixígi palo&ik n€glábgaüisa §od:ilalo§ él'oe'yl nyújt a ég múlt időt zanirr&kinal
^ .
A legnas,,oöb és]epoírpísabba tnósszwi palora ametyet az l ó8s- I§zg"" .retben brit ífué§zer
tirtat fet Sir Arthur Evans vezetesével, Ea
1nalotrit tout minr &D (átiírottal össaetötött
néltuD rrcIyiség, néhánlírrdvar es e$r nagr fóvá,rrrdvar
és"át}iEó
atlotja; várfibl b§lym viník é§ nyíLri i;Fo&
pTddv,+Fi v_€szü |"!"l FF& ha *q ery rörritlre sétítteszúnl itt, s ncgÉrtjüL, nÉn'épp*td.
lply€zték a mitoszo&. Daidatosz vagy Minóv labirbtu§ít; a kétáúbaltit te"riryr' Ú;rrl *
(" qts 8örög mt€ ,arro§;/ csar negerősitik feItwéSntet. Fedig-a .OIa m e Úrgn
1Y|aqa+
Lőtórmelek köz,il ki€o'ell€dó "
falak nelr.iny tivétcl|cl csupin a ronoi"t
eí€detileg éprllet es/€§ tómtjei- vohat s -bclyiyfuEin* §,álrp rneqbita&a'az
".r.o"ar,}fi
"r, m€ §sal a feltárással: az ery€s raegerbm a tem&, terdsao{
3trryo_ n:zázat__Eyans ne,n el€€dett
!ép5ó!{ralt. s rcszbcn a falfestrnények ereOeti formejren ii ,.t-.t ,ralta_- a
bgíé$bbtrón}árd" is áühetimt (ilbtv. a tron tagrmuu ké§züt d.ásob&ír4 rert az ahbá*d -rlÜi
eredetiaziraklioni múzeumban van). belepllet§rrk továbbáa,,kinálynó szobárjába*, s ellenórizhetjúk
a 75 ÜD liter olivaolaj tároIására aftplrns edenyetket teli raktíralar csoa*nrmt rcn a"otnaiaz
Éritffiet a lelemenyesÉget, ztik itt 35ü) esztndóvel €zelfu csatorúztal, es a fa}akát
lPldr9$ts etla közbét€lt fafeteg§kkel tették rugalma§abbá! Amikw aztín leülúnl a szinlÉa
lepcsófotaira. ho6r a narancsfit árnyetában nnasarez*r benyomásaintat, nirt€leo rálotlit
!€il!]nt _a goodoht: itt s€nmi sincs a Kelet ókori épitnényéi*tnmm.'talitfuábd é§
qbagt't]§..a#P9l ez alizan es elegrins epítevet valóbai az eáben szolgilra- H" É;lÉ"r
a vilanyt- tffi betyiseget a m"i igÉnyetnet m€felel,ó szinvonaton tatharnáik. 25
 Á krélui kerumika. A delíines és a plasztikus díszílésűváza az i.e. XIX_XVIIL szdzadbóI,
a polipos vdza és a figura az i. e. XVI-XY. szdzadból szórmazik

A minószi palotá,ü< mindegyikónek megvan a maga sajátos varázsa, amelyet előbb ,,kóstolgat-
nunk" kell, s isak azután kereshctjúk, lrol vannak a korai (i. e.270G-2000), hoI a közép (i. e.
2000 1580) és hol a kései minószi korszak (i. e. 1580-1200) rétegei. Vegyiik csak a malliai palotát
(lraklionból a tengerparti úton autóval kb. egy óra alatt érünk oda), amelyet F. Chapouthier
vezetésével a francia régészektártak fel: ez a palota olyan régen eltúnt, hogy már Homérosz sem
emlékezett rá, Az olasz L. Pernier által feltárt phaisztoszi palota havas óriáshegységek alatt,
afrikai banánültetvényekkel teli völgy fölött emelkedett. A Mirabello-öböl fölött álló gurniai
palotát am€lyet két amerikai nő, H. Boyd es E. Hall tárt fel palouíjának
- a világ egyik legszebb
tartják. -A Líbiai-tenger partján pedig egy kis palotát öriz egy remete, ez"a Hagia Griada, am€lyhez
sűrű papiruszerdőben folyó kis patakon átkelve jutunk el.
Vajon milyen hatással voltak ezek a palotak az akhájokra, akik épperr a paloták ,,virágkorában"
kerülteli kapciolatba Krénával? Miként hatottak rájuk a krétai festmények és ékszerek, a krétai
olajíaligetek és szőlőskertek, a megművelt földek dűlői között tovafutó krétai utak? Hogyan
íeagáltak
- a krétaiak legnagyobb kulturális és civiliációs vívmányára, az irásra?
Krétan keletkezett ugyanis a legrégibb európai írás. Már az i, e. XIX. sázadból ismerünk
hieroglifákat taltalmazó kiétai pecséteket, s tudjuk, hogy a krétai lineáris írás (,,A") kczdetei az i. e.
Xy|'I1- szÁzadía esnek. Az i. e. XVII. és XVI. sázadban mír szövegek sázai íródtak krétai
hierogliírkus, föként pedig lineáris írással; a lineáris irás szüntelenúl fejlfrölt, mígnem kialakult
belőlé (esetleg mellette) az i.e. XV. sázadban a lineáris írás újabb típusa (,,B"). A lineáris B irással
írt szöve8ek pedig megfejtőik, M. ventris és J, Chadwick kimutatták - göraE nyewűek|,
Az óstörténáem - mint
és a töriénelem közti határvonalnak általában az írásos dokumentumok
megielenését tartják. Ez a haüírvonal Európában Kréta szigetén vonódott meg első ízben.
Mindmáig * s ezt is csak l952-től - csupán a lineáris B írással, azaz a görögul írt
2ó dokumentumokat tudjuk elolvasni. A görög nyelvet pedig az akhájok beszélték.
 Minósz knósszoszi palotdja. Áz épüIet Evans leletei szeint rekonslrudlt délkeleti oldala

Európa történelme tetriit (míg csak ezt a feltét€lezést nem helyesbítik) az akháj-krétai
kapcsolatokkal kezdödik. Igen ám, de hol? Krétínavagy a Peloponnészoszon?

Az akhájok és a kréíaiak elsó találkozásáról nincsenek híreink, s legrégibbkapcsolataik fejlődéset sem

ismerjük. Ieaz, Krétán is, a Peloponnészoszon is íenget€ korabeli írásos íeljegyzes került elő, ezekrőI
a dolgokról azonban semmit sem mondanak. A lineáris B írással feljegyzett dokumentumok
többnyirc gazna:Ág; jellegűek, főleg a készletek leltárait tartalmazák, Bizonyos, hory a költők
korábban léptek színre, mint a könyvelők, s a rég múlt időkben a történetírók funkcióját is a költök
tóltötték be; költói szövegek azonban mindmáig nem kerültek elő. A régibb, a lineáris A irá§t
a tudósok minderr igyekezete ellenére mind a mai napig nem sikerült mégfejteni, a krétai hieroglifák
-
pedig valóságos rejtélyként állnak előttünk. Arra vagyunk tehát utalva, amit a kőből (az építészeti
stílusból, az építményekpusztulásából és felújításából), a festrnények, a fegyverek es az ékszerek
hasonlósiigából, a különféle importcikkekből kiolvashatunk, azaz lényegében mint évekkel ezelőtt
G. Glotz francia történész mondta ,,spekulációra és imaginációra".
-
Minden homály ellenére csaknem- bizonyosra vehetjiik, hory a Knósszow és Mükéné(a krétai és
az akháj világ fő képviselői) közti kapcsolatok legkésőbb az i.e. XVI. sázad első negyedéberr jöttek
létre. Evans szerint a kaírsolatfelvételt a kíétaiak kezdeményezték, akik az Egei- es a Levantei-
tengeren hatalmas hajóhadda.l és tengeri táirnaszpontokkal rendelkeztek; sőt aa is feltételezi, hogy

l a szigetlakók a görög sárazföld partvidékétis meghódították. Szerinte Mükéné és Tirünsz, ahol

a leletek tanú§íga szcrint abban az idóben forradalmi váltoások álltak be, a krétai szigetbirodalom
|,
,,végváraivá" lettek, sőt talán még Athén is fiiggóségi vivonyba került vele. Más szerzők (pl. a német
ii G. Karo és K. Müller vagy az angol A. B. J, Wace) szerint éppen fordítva történt minden:
lt a Mükénében és más akháj várakban látható krétai hatás krétai .,importról" tanúskodik (nemcsak
i, a tár8yak, hanem a kulturáIis és civiliációs vivmányok köztiik az irás behozataláról is), tehát
arról, hogy az akhájok behatoltak Krétára, s az -i.e. XV. saázAd- kőzep, ájin leigáLzták
ll
a szigetbirodalmat. Ha mindent, amiben nem vagyunk biztosak, elhagyunk, R. W. Hutchinson
cambridge-i professzor (l9ó3) szavaival csak ennyit mondhatunk: ,,HL ez a kölcsönös kapcsolat
yalóban létezett, Kréta valósánűleg |550-től volt nag]i hatással a sárazföldre, míg 1450 utáLn inkább
a sárazföld hatott krétáía." 27
 KrÉraathíi* áttali bigiása egr a;unyú tataÉúrófiJ"d pimú_ Even wfon íöl&mgÉsr6l
vo& szó, ne+yn* F§ztito batí§áfól 196 íinfusíbo mg§óu6dött (-..A 6ld
í€ms§itéssisí€?gEtrsegrszu,.:srk olyao norqfi§baísm8 f€l, |n;ntlE ín g. Minót üwtEüYoba
adíe.') Sa Merintog Fof€sgor, e lthári Atadánb t-ei-, kÉta p.r§au!íltit. Tlbár: (Szilreb)
taÉryó ri&&év€l tfiólre ö..!r.. Errc a mcgrőofiése *toriutot! ..rritm txobm z egrilr
kisetü ninószi palota rmjai Löaött vulkfui barnm -utt (a Leleti Fr§riÉten, a nei Kato Zagrw
kitótó Dett6tt} lla lEE}ban a Kratatm kitörÉsc Z/ nétcífiÉ.rqre tüaEa fclkorüá§oki a p er
hutllimail s jelentős nas/§itú gümátrái § jáYai !§rúlct€tet tudott etprrsztitani. alior ez a
LörúIbelü tíxzer naryobb. Kretiui,l csupin l20 titomét€ítryfu§ kvö _ tnir€r b k€pes hei$r -
o}jran huIlámvertst €s íöHíentcsl oloanl arnety a -minó§ui Krétát* elprEtitotla_ (Érdcres, bogr
a göíiog mí!o§ío& a Deukaliin ncvévcl tapcsoralG víZü!ónr. atrFly ta}in ezr a kataszlíjfiit túlród-
köíülbelül uBánarra az ilőgalra lcsa]}. Erint a gm|ógrxot a Théra tit6nɧéLuaz u. La.-
IíX}-l4s&€s evetre-) Az sem kizórt- hogr z KrBta hirtekí po*tulixit-
bheseges. hogy meg csa} harcolniut sem Lelhn a vigetért
Az -khaj hataloüól és a leigátzotl KrÉg batásÉról mráit i§ h.tshas viíromot
-
ta§isko&at, are}yek tróofo§ztott uraltodóttén rBiő?rö.H HomÉrog -gÉparsogi völ§É,-
ben*- M€tetintésírkhőE Naufia. a f€kaMitott Gaogor§&& ebö fiörnirma LínáErylik 2 |gt-
ellalmasabb kiinduk pontnar. A f€stö öbÓl ftlött elteíütó íir6 Er€ a Krárinól fiez&e is re§r
hatással van; a velencei fennha*ósig klejéüő| szimau' lét erfiítrnényqprarcat leny6P
bmfutet- Az €BriL, a BEZi r§ú tb szi8Et eíö&ríÉíFEintba kóÉ vih cirtitó v&a;
neFiaintban extloziv gilbdívíalalitotlit- A íEí§]k, a P.I ili dmbm lsrö, há b€iEfít€tt
erfibfl án; rtÉtegr Tít a a}att }atGoló 8thij hó§úól ta{tta' eti e6r Lénijatés .Wá e
-iprrá€Folgrftato- brti gyeo§síg €lsó iffit ^Ulft,,t^á lEtL Már aan* 3 €í6ötnényn*
a fatárol, aboví 8í/ tépcsófot v€zet, líttri Tlrúnszt, ltéretlÉgrririt; ószeti olrta}iról pd& t ditiüt
a két h§gy€& tulismái töqt fuó, MütérÉbev@tó urar.
Az ,jranylótincs MütérÉól*HonÉrog vcrsei a ,,vérrd eiíras*ott MüérÉól- Airr*b$
losa Saoptonev és Euripidev drinii begÉtne*- Itrirm lcmzerléieu teí€sutEl könyóítdtn
trmYi§aítyok gintBrE voh a víro* teáiÉít§ÉYéí,fd€!Ét íéritrnoteöcs Ea,üítyir s.ilLoe;
Ham}etElsinorjacsóndesnyárrilatnattártsatmell€tte_ltturalkodott a hatalmas Atrw kinaly és §a,
Agamennón, a Trója etlEn barcolo es,€Stt akhij badal íilvezÉre;itt kévit*tc d Amnsz hi§je
febéryelt fiar]ból az iszmyu ,,Thűesztész-bkomít"; ili §íilroka neg Aigi§zt}E KliitaiÉtn
segit§éÉYel AgamemDón tiníh/t ,"nim h ti barmot ifuOol efiitt ö|*; in 6Re orcsaész myja
kebeiébe a kaídjiir- - - A müLénéi vár m,ír fekvétÉrydn qfeH az i§zmyat és a r€ntörtéxtct
szinteíérö altotott eltépze!éscknek;mn emeltedik bűsz}en a rlggaqbq h.rÉrrr€|y& u ab.sony
domb töveinek mimitrijé,ben_ A kb doú a Szent ltles-te6r toplr kókjtti alat án, aho| cgletkn la
sem nó- Amftor a beiárat el,ón Liszílhmt a tocsriból aodiltcw áíapitjut rn€: pútM ob..n
minden, miff Pau§zmia§z ikiébea volt, ati l8{L á/vel eE|ftt j,iít MükeoÉsen Amit aáta az idó
leromboll felújítottaa törót Míi§mlckvedelmi Felüs.ető§ég-
A mito6zok gefint Mötenét a hó Ferwusz a}apitotta, amlkor na§ada Yéleth megöɧe -ri,l
elba&áíozta" hoBí elköhó6} A rÉ8ɧaeka tfuetka6let tr{iíL a várm tegfuftb
történetéról: már óvitdd az ie. 3{xIlü eszt€ndó ntárt, tehát ez€r,esztfidővd Rrsm§z dóa élt* in
emberet, s a vilÉk e|§ó |ako§ai, ákitrPt nyomaira níbuttanta! a pelas4ok voltal A várhlatet
áIütólag a hő§ hoitóg áltaI lcsízsiából idet €zetett kúklo,p§Zokdt€tt€t- val,óbm -totlopszi
várfalat* ezet: durván m€mnnkált kótönbókbót készÉlte|s nindm,íig álhak; beryentén kr:lenc
mÉter va*agsígua\ nénelyü kókocta tiz tmnál ÉDym. Az eróditmfuy a i.e. XV- seíud köuEpén
€p,úlbetet! & mrár e|őbb is ho§szabb iiet ,íük ií eyktr;íj vír- A híres eocd;íntapr1 an§lyct az
Ekktrful Szophotlésa is negemlit, usnnús, a belya van, atárcsat a dninaió torában vagr
tilenc éytizEddd Szophonég szül€té§e elótt; tet trÉtef rnagrq t& oroszJráum ábrázoló aó
dombofmú diszíti, s az orosdánot olyan o§zlopok mth í -
íáL, amilyenet* XrÉtán b -
rylscr
líttunk (csak a felúlról tefeÉ való keskcnyedésúk ketesrÉ batároaott). Mind}ím a try @ött vm
a -Lólaptót'', ,hol schlímm mükérréiuraltodót öa .hlá§iiíl tárta fel; a balottak arcít
aranymasfi -te*úket a saó szorw ertelmében arary éslÉrnetahéítékútárgiat büitoeít ., Eini
irja, ,§zek a tírgml maguk b€tóh€neo€r e§l laar mizeunot"_ P"-. a belya tolong rnirrdig

28 uúke és k*41a*c
 _€

|lq-:,:
S§:f
-rSZl

,r)-á
-:_
:-
_
fu^rQ
í=, §' .i
?z §\'=
t =
t
E

F
V).E':
lh
l;
L
E
ln
*
ty

7i.ry.í,i,őí??r%ilrw"lW=ÉE",?-
,E
F \ií/,?.}rr,\
tó
i=É=a--=
b
}b

2%f
iitt
bt
Ei
inc
Én
:&
btö Z%,/NN
i-
P
Ér
Ft
dfrc
 a legtöbb látogató, s mindegyikü Schliemann nevét emlegeti. Az ember nem is hinné, rrilyerr eltéróen
hangzíkezanévagörögökesanémetek,azamerikaiakesajapánok,afranciákésadánok,apárizsi
franciát vary az oxfordi angolt beszéló afrikaiak sz.ájából. A vár további kutatóinak (G. sztamata-
ki§znak. A. J. B. Wace-nek, G. Karónak és másoknak) a neve elrejtözik a tudomány ,,sorkato-
nriinak" névtelenségében;köztük van a görög Kh. Tszundasz is, aki l909-ben itt fedezte fel
a lineáris B írrissal írt eI§ö táblákat.
A múkéná akropolisz fölött ma béke uralkodik. A szel régesrégenelfújta az áldozatok nyögéset
es a gyilkosok gunykacaját, csak legelésző juhok rézcserrgőinek csilingelése hallatszik a völgyből,
A turisták többséeP azonban általában nem kapaszkodik fel ide, pedig az i.e. XV . századbő| származő
lépcsőfokok meg|árása megérne egy kis fáradsígot. Propülaiák es egy nagy megaron maradványait
találjuk itt, és oszlopok nyomaira bukkanunk: talán éppan azokéra, amelyek mögeHomérosz szerint
Agamemnón gyilkosai rejtőztekj valamiv€l távolabb ery,,oszlopház" rnaradványai vannak: ezek
Homérov akhájpalota-leírásaitjuttatják eszúnkbe. Az északi várfal mellett ery titkos sziklafolyosón
i,e. XIII. sázadi ciszternához jutunk, amelyet Perszeuw forrása táplál.S még csak külön engedélyre ,a
sincs szükségünk ehhez: csupán ery gyertyáía a sötétség miatt. A folyosó rnáí i. e. ,ló8 óta nem
-
titkos: ekkor ugyanis a Spárta elleni háboruban a várat bevették az argosziak.
D
A mükénéi váLr körüli lejtók és rónák sírokat €s sírboltokat takarnak: verem-, akna-, kamra- és
kupolasirokat. Nélr.ínyat csak az utóbbi években tártak fel a régészek az idegenforgalomban
dolgozók (nem pedig a Műemlékvédelmi Felügyelőség) kezdeményezésére; - az utóbbi idóben feltáít
a
sírokat a mitikus mükenéi uralkodókról nevezték el. Legismertebbek a kupolasírok, a föld alatti
,,királyi kincses}r.ízak", amelyek óriás kenyérsütő kemenékre emlékeztetnek; az i.e. XVI-XIV.
c
százzdbóI sárrnaznak, s összesen kilenc van belőlűk. Méreteivel és épségével,,Atreuv király É
kincsesháza" tűnik ki, tíz méter átmérőjű kör alapoít, faragott kőkockákból épült, kupolája merész ö
ívben emelkedik tizenhárom méter magassagba. A sötétúgen es a sírkamrán kívül ína mfu nincs itt d
más, csupán üdítő hűvösség: a kincstárat ugyanis még az ókorban kirabolták. -.l
Tirünsz válóbarr Hérrklészhoz méltó vár: 7-|7 méter va§taa várfalaival talán a világ H
leghatalmasabb erődítménye. Naüpliától ery óra járásra, ery kisebb mágaslaton fekszik, s első
pillantásra egyáltalán nem nyújt irrrpoáns látványt. Elég azonban felmennünk a vár akropoliszára,
amely alig magasabb a mellette álló kétemelete§ iskolánál, s máris hajlandók vagyunk elhinni, hogy
rl
a kiiklópszok építették.A valósánütlen külső várfal mögött
- s€horymég sem értjiik, hory a karddal-
két belső várfal huzódik;
li
kopjával harcoló hő§ök korában mire kellett ilyen vastág védőfal
ezek a falak ma egy bonyolult épületkomplexum maradványait védik, - amelyhez néry váírdvar és e$/
l
tágas megaron íartozik, z megaronbal most édeskömény terem. Schliemanrl aki l884-1885-ben -I
egész Tiríinszt átkutatta, ren8eteg fegyvert, ékszert és YázAt íaLá.It itt, s kétai típusúfalfestmények
maradványaira is rábukkant. Az együ helyiségben fiirdőszobát trírt fel (ez kontinensiiLnk legrégibb
É
d
fürdószobája, a kádat egy húsztonnás kőkockából faragtáLk), a megaronban pedig olyan dí§zítésekk€l
találkozot! amelyek pontosan megfeleltek Homérosz Alkinoosz palorijáról szóló leírásának:
a
qr
,,Ércfala hrizódott a kiiszöbtől e1Te meg aITa végig a ház-sarkig lazuros szép bristyaszegéllyel. . ." ll
A mai kutatók szerint €z a vár újabb a mükénéinél,az akropoliszon levő építményeketaz i.e. XVI.
szÁzadba, a kiiklópszi falakat az i.e. XIY. századba helyezik. A Héraklészról szóló mitoszokkal i}c
egyetertve lehetségesnek tartják, hory a vár Miikéné alá tartozott: a spártaiak és argosáak háboruja
idején is osztozott Mükéné sorsában. -
Euripidész egész Aígoliszt ,,küklópszi onágnak" nevezte, Pauszaniasz szerint pedig az itteni -ta
,,küklópszi építményekhez"csak az egyiptomi piramisok mérhetők. Miüénéhez és Tiriinszhöz
hasonló várakat ma máí hiába keresnénk itt, figyelemrernéltób! maradványokat csupán Héraklész -ii
anyjának, Alkmerrének a szülőhelyén, Mideiában találunk, Ámde a történelem szereti
a paíadoxonokat - kisebb építményekmaradványai fennmaradtak, - mert
s nemcsak Argoliszban.
_ir
6a
Me8íalálhatók innen délnyugatr4 Messániában, Homérosz ,,szentföldű Pülosában", ahol az ai
amerikaiak C. W. Blegen vezetéúvelfeltárták ,,Newtór palotáját": a megaront és a fall'estményeket
(s ezenkíviil az i.e. XIV. sázadi lineáris B írással írt áblák százaira akadtak); megtalálhatók
E
északkeletre, a boiótiai Thébábqn és a thesszáliai lólkoszban; az újabbak az lón-ten8er szigetein
(odüsszeusz lthakájában), az Egei-tenger szigetein (főként Déloizon), a távoli KÚprovon és
.I
l,)
a kisázsiai Kolophónban is fellelhetők. Egyik legszebb pélűjuk az orkhomenoszi ,,Minüasz
kincsesháza", amely méreteiben es konctpciójábaa egyaránt mege$/ezik ,,Atreusz király miikénéi Al
kincsesháával". .t
30 Az akh,íj várak es palot ík hajdani hunikánok által partra vetett hajóronc§okra emlékeztetnek; -a
 xV q r ry
l
O'@__,
"N+ E B
t!\ \f t L 'T" T 91 (

A
\\\Xr i) tlll,
üs
,T,
T ?A Jl ,)
krétui írúsok,A _felső sorban a hieroglifdk, a középsőben q lineáris A, az alsóban a lineáris
B ú,ú§ mutulvdnyo

ami egykor benniik zajlott, bet€mette az idő. Három régésznemzedék

C. W. Blegenen kívül főlegg görög M. Papadimitriu és D, Theokhariv - mai
szentelte
képviselői
életétaz akháj
-k pzonban sokaságukkal
vármaradványok felkutatá§ínak. Valóban csak maradványokat találtak, ez€
es becsiikkel (nemcsak anyagi, hanem múvészi,főként pedig kulturális-történeti értékükkel, azaz
vallomásaik értékességévelis) csodálatba ejten€k b€nnünket. Ugyanigy csodálatra méltó, hogy
mindezek a leletek Görógország tulajdonában maradtak gondoljuk csak meg. hogy az országot
egy évezredig a háborúk, egy évszázadig a tudomány -ürügyén f'osztogatták. A legielentösebb
leleteket Athénban. a Nemzeti Ré8észeti Múzeumban állították ki,
Ha belépünk a múzeum .,Mükénéi termébe". elvakit az arany ragyogása: itt sorakoznak az
Atreiűk várának sírboltjaiban talált aíanymaszkok, anelyek az i.e. XVI. és XV. sázadból
sármaznak: köztűk az Agamemnón kirdly maszkjtinak nevezett l€let is. Vannak itt aranyból készült
királyi koronák. aranykeresztek, arany karperecek, aranygyúrúk, aranykelyhek, kóztük az ún.
Neszlór kelyhe, amely (eltekintve a méreteitől) pontosan egyezik Homérow leirásával; a Schliemann
által felÉn íőként aranytárgyakból álló kincs tizenhárom és fél kilogrammot nyom:
- -
Schliernann a ,,kólapkör" belsejéberr levő sírokból hozta felszinre. További csodálatosan díszített,
-
nemegyszer merőben krétai típusú aranytárgyak más lelöhelyekről kerültek ide; a harmincötös
-
vámú üvegszekrényben találhatók a Spárta melletti sírboltokból származó vaphiói aran),serlegek,
amelyekre bikák hálóva| való befogásának és megfékezésénekjeleneteit verték ki. A síremlékek
§zléléi mögött egy kúlön álló kis üvegszekrényben három mükénéi bronztőr látható (másolataikat
a prágai Nemzeti Múzeumból ismerjük): berakásos díszítésükoroszlánvadászatot és virágok közt
járó állatokat ábrázol. s olyannyira finomak. hogy arannyal, ezústtel. bíonzzal és elektronnal festett
képek képzetétkeltik bennünk. Az arany csillogásától és a díszítésekrészleteitől elfáíadt
szemúnket hirtelen a airünszi falfestmény€k szinei üdítik fel:Bikds akrobatdt és r(ocsln ülő nőket
ábrázolnak. s bízvást felcserélhetnők őket a krétai falfestményekkel. Ha nem vagyunk képesek
|egalább ezer kiállított tár8yat emlékezetünkbe vésni. vigyáznunk kell. nehogy elkerüljük a hír€s
mikénéillarcosokat ábnizoló vtiztil. a várostromot ábrázoló ezüstkürt-töredéket. a lineáris B
irással irt püloszi táblákat és a nöi fejet ábrázoló rejtélyes mükénéi domborműfragmentumot.
Amde a görö8 műemlékek iránti rajclngásunk s€m tédthet el bennünket az egyiptomi alabiistrom
el a szír fajanszvázáktól. amelyek az i.e. XVl. századból származnak. sem pedig az i.e. XIV.-XIII.
századi babilóniai ékírásos tábláktól. amelyeket Górögország területén találtak. Mert ezek
bizonyítják. hogy az akhájok távoli. tengeren túli országok lakóiva| is kapc§olatban álltak.
Mint látjuk, az akhájok es a krétaiak találkozása termékeny tahlkozás volt: belőle született az
elsó fejlett európai kultúra. Ez a kultúra az égei világ bronzkorszakának a végéreesik, s joggal kapta
a ..krétai-mükénéi kultúra" elnevezést.
Az új hazába való bejövetelük óta eltelt fél vagy háromnegyed évezred alatt nagy utat tettek me8
.r górögök. lsmerellen nomádokból és pásztorokból egy százezer négyzetkilométer terúletű orság
uraiyá lettek, s orságukat a felismerhetetlenségig megváltoztatták. Várakat és paloákat építettek, 3I
 ülzdÉÍbdiö és rúbii ffiobfl trnd*íort&, hhüit§ yimerű b cocE" § ry üi *
bahdásiraró rto,lsztrt ract be XilsQtdcnü sct uérrd és vgiéL&d futrrek cgért, rz cftlc H
flÉqlefu §rd ro&ol,!r5 íá.ót* b ryire.
ft . rüli!ftd: q$* 66 a 1 tál*C:, lng Éry
_ : pdesqúril tirortir uay ldcgűil l!J_a
pdeqúril és tirottl ..i!:_ r trrárbLiÉ _ rrind.í n€rn €. Úp§rr-l-tit tÉ{a
}€- ,É.d.íli* Azd3 ffieid pfr--.l§. funegú.r } &bbtft ráforét ü
dlit l lfuÉofu zz ffiéldcnúd clrábsó kú§düóq § blrÍíűtD.íü&á e liibti aailzct irr
Eúúib.-IY- Tdhrtys, a blehrs ffi tilüy i.. l2íl til-l .z (/lbiJ) oíEig
itn
l
riÜÉtnrgáüd€ÉlÍrqúkÉntíDííi, §&sl'lg,drt|E Arxftir Berflm& Egyilm_zrú,tr
^tüüfir
Etrt_rrrrarlt tired.hEd - tidtyaaoz hrmfti: Ed
Az i,G- IL én zld t6ryón r gffi!* !ír q6§ tű*ezOOaa Éí:td.lmb.ní.í.&! EI6l ral
r ri*lrtrnnll r tfird'rliirt crye Ú[ril rndful*, .Nn it r rBésai l&ctbőü é e I

bot!éiEi eoÜ.nÉr$t -t liín törgtcaatcmh ! f,n &b B inb n€f€jtác embm 6lwrc
}§é§,i-F, Porr§rhtó rcúc é _ tlm€mg }irbeira lu.lt@ülB m€Éíő6űcírc e d&oíi -
3ilqBé.fiil.fiffi lfu.í -
fr&crrsu - qnú*il fucd.a vííGítrnoL €.9
§tí .li}fuíril rri.E z inrol*^gü6Bat -
éléatií§nt ie*. etl trui{t _ mondt {uk búmkraí&§
-l€ffitÉarylɧi +paimsert rlldcecact tiily (nd, e késóbli $í6tbcn m) rolt a
ffalffi §,z ía.rntF?rli§ fc|q a ^súq$cr gr.tre €mk* in rni frntcinárius-
'Ltlt e loqrct is, *i a trrmei qyctttn (-vtzérteri í6n6f, -ribori nemrí'}.vr6l e
tnry?.§- {"Fint9r..dnil.) vJffilcg e tiily hclyercsc volr A úsadalmi nnglafil
bgfcbó *il e Leneriact és a tfutr,§rír§ bintrhotú í&rr, úinur , t rmil
t6tced* e htcÉg l€rypüb t& F§mnwsct és ipuooot elloüít- Az €rrHíalr
,plrljr*L.g é titd.hi úpütü.z trreót sná9i.Fl{d!§rgor éhrca* njue §vül núr
ú.bbcn e i§ }onzrlúm b láttct r.be*it (eaq e tó6bti 3e6tbcn őb} etftrról _ s
sreü n€r ldn€*ín b _ e rff, nredr sóqB&Gn s& -n|fié§ rcit A 6lrl s velísz:inű|cB
,E inrnitr tnilry b rÉv§a tií§.d.hi. rtsúGúlrrgÉiíí\i&übrnvoü. A tézműiprí úöbb
rgr,.rtir ogloal (to{ác§-, f€Brittbá§-, Éz.|.,c-. irtil:s-, 6§Mc§.í§é& er:nlnűrrcssq,
lelsrEÍtÉgfiés}cz ra timyüi, hqr l tffililt r ,,rni"gliL a6l tírsadahi muntrmcgoMáf
(.,-l r LgmEil'rrrrl a 6ünűrr§l raló di{ÉÉr)úb.!.z iübcn mír rea rneg* m€Oo
$,tü. Cstrttctt*cdfu g,úit t trnrbcócn fi46il 1tfb,nuntíL cíóűÉ
!y*, úü lúlrt fi*;":,c ire;/üI*_ A 3m3 ilemok aqét]fl tcrcd(cddni, §ármsto§űó €s
trb.i r.(j;s*.dóÉ} is íeú*odik
A 6üóg6t fuc&oüfoc blimcaryic csodflrtn nás ir scmnivd sem mcnr 6usbüm,
urhr ápíat *hl odOtt lgiptm & Brb1-I&ir ffuúréseA fdó.rb rcodibcn enbm
EgFgE küüönbóróar .*-ffi z dsrl.3*riit mcít niE E§ipM és Búiliíiinépci hrrn.'rx'lt
qrctotllt ez &t vimialotri| r gfoiq6t á[roúímfo&oaát z iÍlmoí_ s lcncs.t ez csztg
bla§nüb töE, g rlf{i:rt. brrr.rr ez irb* és rz lillot i§. Emct Cle,rárc ez Lc_ IL árczred
Ú(nldi,p. Úllhík bámi z és e bditfoieirt éliinyét
Nc fdodjüL ct l 3Ér6g6t eor vigtel ncti eönéncfih.L. ,milnf .,-fn } r üb€tndk már
á.,ÉrG§ töít n r * va& ,inika z dró.bir* ÉFgFc{ó tibatóÉ&c krr€.lcl cü6sof§á+
L., nÉrqEr éroad *a cg,ectar rlbn, renan pco! tgrn ri-ltit titüll.g
'úodiEari*m
vo[L Árlita :z rk!É&t-l§6 ldraftrt L.,dí* Gpit ni . NilB§ ftiliitt Dáí tób Elilt íil
et-adc firmiror. z btirg ds a Tlgtb teilr podig .-irlsn 626 {6 ziltnrrtot ilk .k ADitor
l gü§Gst DGtilDGítÉtz ftil. Q6lipmbm é Mczopotinilban már tiaot ápázade hhátli§G
irisoúit i6aÉt fd hi:togliffttrl illarp éffil _ e tónéuryc&a ós z uÍ.eodóL td,
-
a ffiÉsiűác!.k€t. fr..l{rrd}ri qirríriql.r § 12 d}nr t6lr?nctlyt*ct Sót nég a !&6g!d
lcltóÜrbt i ru&ms{brn áüó ..f\ r bcüitr b á,vlzrdorH ncgdeí. őkct A tá\,oli Kfuáben
m.ír qrocsrt ttta srng{inrsdir. utána a fin- A tóí6t eb irhií nét frd wlt .E&
röíúéadmc clöatc :lll
affiiohilt lmbm m ldrioú trg, hoor az o|y rcrnaíyid!§l _c*aai ttm
brffi.bdFB*.
^z |bffi|i }.hrrn* ftlL,l úɧqtllüfuüú vir&zis. hirlcla félbcszrtdt É
m& hp§r ftlbcatrö: vírait*'bctttlÉt,poffiLii t§idEüÉ qmn*a*, ffijc
tl lcsóp&tét l frld liÉr6l t}yl gasa é§ o|tn íóré-i.F\ ho6l .:r- --6a" nfitoook
§ &&ffii tffi p*tyu ulrirri Enö*,a*ot'r
A úooot ó rrrrlrrl rr{il.póa rlciniEsa ursruiat z rt|ij.* ht&aí. Áffifi.t
32 ,myirl n€ct6§öd.tt. rqgr e lELÉ!éi§rIry wrlóárl a€l tcogcír.rÉibr{ilnfir ldírlkdrt
hatalmasak voltak, hogy nem féltek, és ,,saját erejiik által vesztek el".
A történé§zek több úge egyetéítezzal- a magyarárzatta|, s toiábbi által meg€rő§ített
tényekkel is kiegévíü. A had.}áratban m€gg).engült akhájoknak nem - régészek
volt elég erejük, hogy meg- -
védjékmagukat az i.e. xL század elején észak felől Göó8országra törö barbárokkal szemben,
akik elözönlötték és elpusztítotüík az egész o§zágot, majd áthajóztak a tengeren, és megsemmi-
sítettékkréuit.
Kik voltak ezek a barbárok? Az akhájok vérrokonai, akik eredeti településeikról kivándorolván,
útközben elakadtak valahol, északoq s ott a kulturáüs fejlódésben jócskrán visszarnaradtak.
Hadászatuk azonban nem volt elmaradott : a bronzkardokkal védekeó akhájok ellen vasfegyveíek€t
rántottak elő, és győztek.
Dóroknak hívtá,k őket. Az akháj királyságok utátr megmaradt romokból és hamuból évszázadok
múltán egy új Görögorság kelt életre.

33
 2. íejezet

Az istenek és hősök kora

Görögország legrégibb múltját nemcsak a napfényes Hellav várai és paloüíi, nemcsak a múzeumok
kincsei őrzik. Szavak szőttesei, költői nyelven irt műyek is maradtak ránk; ezek ugyan később
keletkeztek. de gyökereik egéven a krétai-múkénéikonzakba
- a mítoszok és mondák világába
- A górög mítoszok és mondák (mint ahory más kultúrnemzetek mitoszai is) a
nyúlnak vissza.
,,hóskort..
tükrözik.
A görögök őstörténetének protohistóriájának szakasza, a fiildre sállt istenek, az
-
emberfölötti tettekre képes hósök, - utolsó
a legendás törzs_ és városalapítók kora ez. Csapongó
képzeletvilága, játékos leleményei, történelmi mag köré §zőtt meséi, költói vaíázsa ma is vonz
bennünket. Kíváncsiak vagyunk azért is, mert a mitoszok és mondák íőgzitik az emberek legősibb
tapasztalatait, a későbbi művészet forrását és élteó talaját képezik, s ősi bölcsességtik mindmáig
bölcsesség.
Bár a mítoszok és mondák keletkezésekor az emberiség még a faekét sem ismerte, sok mítosz és
monda az atomkorig fennmaradt: hőseikkel közmondásokban, kozmikus rakéták elnevezéseiben,
műalkotásokban, filozófusok írásaiban es államférfiak beszédeiben találkozunk; minden idők
(a jelenkort is beleértve) leggyakrabban kiadott és legolvasottabb müvei köze tartoznak. Borulátó
utópiák szerzói szerint a földünkön élő utolsó emberek is ezeket olvassák majd.
Az ókori göróg mítoszok és mondák több ciklust alkotnak. A legrégibbek az idószámitásunk
előtti XVI-XIV. század eseményeivel foglalkoznak, persze csak jóval késóbb dolgozták fel őket;
a legfiatalabbak az i. e. VI-V, században születtek. Többféte változatuk ismert, amelyek gya,kían
egymásba fonódnak, sokszor azonban ellentétb€n állnak egymással; ám hosszu fejlódésüket
tekintve ezen nem csodálkozhatunk. Mindegyikben közös azonban az ősi istenek világa, ahogy azt
Homérosz és Hésziodosz, majd további költők az attikai tragédiák szerzől
- főkénterőket
Az emberek életéturaló, a természeti és társadalmi
ábrázolják.
megszemélyesítő göróg -istenek világa
valóbancsodálatosvolt. A görögökezta világot saját életük hasonlatosságára teremtették, az isteneket
pedig uralkodóik képérelbrmálták; persze az istenvilágban mindent f'elnagyítottak, de csak olyan
mértékben, hogy semmi se váljék embertelenűl tökéletessé. Isteneik roppant hatalmasak voltak, de
nem mindenhatók: parancsoltak mindennek, ami bolygónkon (vagy az egész világürben) élö vagy
élettelen, önkény€s€n megváltoztatták a természet törvényeit, de egy isten sem volt képes a másik
tettét érvényteleníteni,s mindannyiuk fölött uralkodott a végzet. Mivelhogy az ember vágyait
személyesitették meg, halhatatlanok voltak, s mindig frissek, hiszerr frisseseg nélkü a halhatatlanság
mit sem érne; de nem voltak örök életűek, mert ók is születtek, akárcsak az emberek. Szinté
mindentudók és mindenütt jelenlevők voltak; néha azonban hagyták magukat
- elméletben
becsapni,sazis megtórtént, hogy -elkéstek valahonnan_. Emberi szükségletek és emberi szenvedélyek,
emberi hibák és fogyatékosságok jellemezték öket; más vallások isteneitől eltéróen nem váátak
szüntelenül szigoru arcot, és nevetni is tudtak. Az emberekkel szembel hol nyájasan, hol
barátsígtalanul viselkedtek: gyakran kisámíthatatlanok voltak; Yédelmezték és üldözték, büntették
es jutalmazták az embert, de könyörgéssel és ajándékokkal hatni lehetett rájuk. Funkciójuk
b€töltésével nem sokat törődtek,lakomákrajártak, s ambróziát és nektárt fogyasztottak. Örömök és
élvezetek közt múlatták idejüket, ahogy azt az emberek is szerették volna. A sok-sok isten közül
tizenkettő különleges rangra em€lkedett: ezek Thesszáliában, a magas, hófedte Olümposzon
tanyáztak. Közülük is a legfóbb ,,az istenek és az embeíek atyja", a f€llegráző Zelsz volt.
A görögök elképzeléseszerint eredetileg sem istenek, sem p€dig emberek nem éltek a földön.
Pontosabban: maga a világ sem létezett, csak az alaktalan ősanyag elemeinek összevisszaságával
kitöltött végtelen világűr, amelyet Khaov személyesitett meg. Belőle keletkezett Erebosz, az örök
sótétség, és Nüx, a íekete éjszaka,; Ereboszból es Nüxből tamadt aztán Aithér, az örök világosság, és
Héméré,a íényes.nappa|.Később megszületert Gaia, a föld, Tartarosz, az alviláS szakadék, és
34 Erósz, az életadó szerelem. Gaia szülte Uranoszt, az égboltot. és Pontoszt, a tengert: mindkettőt
 önmagából, apa nélkül. Úranosz magához ragadta a mindenseg fölötti uralmat, s ő lett az első
főisten.
Amikor Úranosz uralomra jutott. feleségül vette Gaiát, es újabb isteni lényeket nemz€tt, akik
csupa óriások voltak: először nemzette a tizenkét titánt (hat férnt és hat nő0, majd a három
egyszemú kúklópszot és végül a három ötvenfejű 6 sázkedl hekatonkheirt. Uranosz nem sz€rette
utódait, sót a hekatonkheireket annyira meggyűlölte, hogy az alvilágba zárta valamennyit ne is
lássa iíket. (iaiát cz tcltlúhitctle. s rábe§zélte a legiílabb titánt. a körmönfont Kronoszt. hogy
büntesse meg apját. Kronosz megtámadta Uranoszt. megfosztotta férfiasságától és hatalmától,
s maga lépett a főisten helyére.
Főistenként Kronosz arra kényszeritette a többi titánt, hogy őt siolgálják. Feleségével, azaz
nővérével, Rheiávalhat gyermeket nemzett: három lányt (Hesztiát, Démétértés Hérát). valamint !tá,
rom fiút (Hadészt, poszéidónt és Zeuszt). Mivel attól tartott, hory az ó példáját követik, s apjuk ellen
lázadva megfosztják majd hatalmától, mihelyt megszülettek, fetíalta őket. De nem volt még_uralkodó
utód nélkül' báimennyire igyekezett is megszabadulni vetélytáfsaitól. Zeuszt, a legkisebb fiút Rheia
titokban szülte meg Kréta szigetén. s helyette egy pelenkákba pólyált követ adott dt Kronosznak.
Zeusz azlán a nimfák védelme alatt felnőtt, s kiderült. hogy Kronosz félelmc nem volt
ulaptalan: (Zeusz ugyanis apja ellen támadt. kényszeritette őt. hogy kiöklendczze tirbbi
tesivérét is, akik hiszen isteni lények voltak tovább éltek apjuk be|sejében. Zeusz az:ulán
ijsszefogott velük.- hogy magához ragadhassa a- hatalmat, Elő§zör ügyan Kront,lsz egészcn_ az
OlümpÖsz csúcsáig űzte fiáí, Zeusz azonban a maga pártjára vonta a hekatonkheireket,
a kükÍópszokat és ititánok közül is néhányat (köztük Ókeanosá,a végtelen vizek istenét és Sztüxöt.
t az alviiági folyó istennőjét), akik Kronosz uralmával elégedetlenek voltak, s tiz évig taító
t
könyönelen küzdelem után gyözött: Kronoszt és a vele szövetkezett titánokat a Tar(aro§Zba vetette.
s főistenné önmagát nevezte ki. Gaia ekkor Tüphónt, a százfejű szömyet küldte ellene, hogy
i a titánokért bosszút álljon; Zeusz azonban a szörnyet is legyőzte, s azt is a Tartaroszba dobta.
A főisten tehát a gyózelmes felkeles vezére, a felülműlhatatian erejű Z€uv lett. De bölcsen -
r nem tartotta meg az egész hatalmat magának, hanem megosztotta bátyjaival. Bára hatalom elosztása
sorsolással történt, Zeusz már előre elintézte, hogy a legjobb részt, az ég es föld felett való hatalmat
! ő hűzza ki Poszeidón a tengeri birodalmat, Hadész pedig az alvilágoí kapta. Zeusz eleinte
t ősapját Prométheusz titán a8yagból
I zsarnokként uralkodott, mé8 aZ emberiséget is
teremtette
- amelynek
kétszer megpróbálta elpusztítani, Elsó izben azéít,mert az embeíeket 8yöngéknek és
-
semmirevalóknak !átta: Piométheusz azonban megtanitotta őket á tűz használatára, tápláló ételek
E
készitésére,a betegségek gyígyilősíía,s így megmenekültek. Másodszor azért, meít túlságosan is
n
n hatalmasaknak, tehát veszélyeseknek tűntek fel előtte; özónvizet küldött a íóldre, de Prométheusz
segített fiának, Deukaliónnak es Deukalión feleségének, Pürrhának, hogy megmeneküljenek, es újra
b
benépesítsek a földet. Zeusz ezért kegyetlenül megbüntette Prométheusá (a Kaukázus egyik
ry
§Ziklájához láncoltatta, ahol egy sas mindennap kitépte a titan újra meg újra kinövó máját), de amikor
L hatalmát megszilárditotta, enged€tt a szigoruságból. s régi ellenségeinek is megbocsátott. Továbbra
üt
is abszolút uralkodó maradt. de nem élt vissza hatalmával: őrizte az isteni,és az emberi rendet,
lg gondoskodott a iogról és az igazságosságról, s mindenkit védelmébe vett, aki segítségértfordult
€
rt hozá. Legidősebb nőyérét,a csodaszép és elókelő Hérát vette feleségül.
Hera mindenekelőtt a házasságot és a nóket védelmezie. Zeusz őszintén tisztelte őt, s három
t,
lk 8yermeket nemzett vele: Arészt, a háboru istenét, Héphaisztoszt, az istenek kovác§it és
fegyverkészitőjét, valamint Hébét,az órök i§úság istennőjét. Ez persze nem akadályozta őt abban,
lol
hogy időnként más nők után lézzel' íőleg fiatal korában volt igen csapodár, s nem volt olyan
Ék szemrevaló istennő vagy halandó asszony, akit meg ne környékezett volna. Amikor egy-egy
!k kalandjáról, esetleg újabb utódjáról Héra is tudomást szerzett, úgy leteremtette hűtlen férjurát, hogy
ies csak ú$/ Iengett az olümposz;a földön ilyenkor zivatarok támadtak. Héra volt egyébként az egyetlen
El istennő, aki szembe mert szállni zeusszal: nyilván azért, mert a felesege volt; a főisten végül az ég és
Dn
íöld nyugalmáén mindig meghátrák elótte. A többi isten Zeusszal szemberr,,a fóistennel ajánlatos
jóban lenni" elv szerint viselkedett.
ln.
lal Poszeidón korlátlan ura volt mindennek, ami a tengeren és a tengerben történt. Uralma alá
ártozÁk az ósszes tengeri istenségek és élólények, a tengerjáró emberek sorsát is kezében tartotta.
iök Hatalmas háromágű szigonyával felkorbácsolta es etsimította a hullámokat, ha a földre sújtott vele,
és
i,
es
íöldrengés keletkezett. De hatalmát csak az emberek számára is hozzáférhetó belső tengereken
gyakorolhatta. A földet körülvevő végtelen teng€ráron, amelyet csak az istenek közelíthettek m€g, 35
 Ókeanosz uralkodott. Poszeidón Amphitrité islennőt. Néreus/ tengeristen lányát verte feleségül:
tőle született Tritón nevű fia, aki (a'genetikai törvények ellenére) félig ember, féiig hal volt.
_
Hadészugyanolyan előkelő szármaással dicsekedhétett, mint Zeusz vagy Poszeidón, őt mégsem
szokták az olümposzi istenek közé sorolnj. Frild alatti birodalmár ugyanis csak nagy ritkán hagy-ta el,
az istenek összejöveteleire sem járt, Az emberekkel nem törőá-ött, triszen Jíbuu ,ugy "utóuú
mindenkinek át_kellett lépnie háza küszöbét: a végzet elöl ,,senki se futhat, sem hitvány, ié nemes,
miután .meg§"ülte az anyja". Hadész birodalma szömyű§éges volt: aki oda belépetr. elveszítette
mindenét, még a reményétis. Bejáratát kerberosz, a háromfejú kutya órizte, s körberosz minden
érkezőt sziv_esen tleengedett, vissza azonban senkit. A birodalmat több folyó hat4rolta: az Akherón,
a siralmak folyója ezen eg]i barát§igtalan öregember, kharón szállítottá át a holtakat továbbá
-,
a Kókütosz, a bánat folyója, a mindent megfagyasztó Sztüx folyó, a tüzes Püriphlegethón és a feledés
sötét folyója, a Léthé.Ezek között a folyók között terült el az aszphodelosz halvány virágaival benőtt
örömtelen táj, ahol a holtak árnyéktalan lelkei bolyongtak. Ett6l nyugatra volt az Élüszion, melynek
mezőin az igazak éltek, alatta, a mélyben pedig a Tartarosz táton8ott, ahol a bűnösök lakóltak
vétkeikért. A birodalom kózepén, a sötét Ereboszban volt Hadév palotája; feleségével,
Perszephonéval lakott itt, s közösen uralkodtak a holtak lelkei és az alvilág istenei fölött. Az alvilág
istenei kevesen voltak, aZ emberek mégis tőlük irtóztak a leg|obban. Közéjük tartozott Thanatosz,
a holtak lelkét elragadó halál istene, Hüpnosz, aZ álom istene, aki kábító álmokat küldött az
emberekre, az undoritó Kérek, akik kiszívták a harcban elesettek vérét,az egylábú Empúsza, aki az
útkeresztezódéseken gyilkolta meg áldozatait, Hekaté,, a varázslat háromíejű istenasszonya és
a bossá könyörtelen istennói, az ádáz Erinnüszök. Hadész birodalmában szomoru Yolt a holtak
so_rsa, nem csoda hát, hogy az emberek a legrosszabb életet is többre becsülték a halálnál. Még akkora
hős, mint Akhilleusz is kijelentette, hogy ,,napszámban szivesebben túrná másnak a fölájét, egy
nyomorultét is, kire nem sállt gazdag örökség, mint hogy az ősszes erőtlen holt íejedelme marádjoni..
A többi isten nem uralt birodalmat, csupán többé-kevésbé meghatározott íunkciót tóltött be.
Zeusz és Héra nővére, Démétér,a föld termékenységénekés a földművelésnek volt az istennője;
megtanította az embereket a gabonatermesztésre, s ezáltal rávezette őket arra, hogy felhagyjanak
nomád életmódjukkal s letelepedjenek. Lánya Perszephoné volt, akit Hadész elrabolt, fiá pedig
Plútosz, aki a gazdagság istene lett (sajnos vak volt, s a gazdagságot is vakon osztogatta). Zeúsz éi
Héra mrisik nővére, Heszüa, a családok védelmezője, a családi tűzhely istennője; a kózségeket és az
államokat ugyancsak ő védelmezte, hiszen a lakosság a görögök elképzeléseszerint egyetlen
nagy családot képezett. -
Zeusz és Héra fia, az istenek kovácsa és fegyverkészitője, Héphaisztosz volt az egyedüli isten, aki
fizikai munkát végzetí;tgaz, műheíyétteljesen automatizálta, lújtatói agyának impulzusai szerint
működtek. Mivel sántának született, Héra ledobta őt az Olümposzról; szérencsére aionban Thetisz,
a tenger egyik istennője megmentette. Később Héphaisztosz visszatért az Olümposzra, hiszen ott volt
a helye, s aranyból-ezüstből palotákat épített,hogy az istenek méltó helyen lakhassanak. Igazi
fegyverkovácsként pártatlan volt, az összes harcoló félnek Szállított feg}.vert;ha kellett, túlóráz;tt,
gyakran éjszaka is dolgozott. Aphroditét, a szépség és szerelem istennőjét vette feleségül, aki
szégyentelenül csalta őt főként bátyjával, Arésszal. Mikor egyszer a kovács tetten étíe,s azzal
fenyegette meg őket, hory a többi istent is odahívja, Arész csak vállat vont: aá mondta, legalább
a többiek irigylik majd tőle szeretőjét.
Arész a háboru, de inkább a harcok és ütközetek ist€ne volt. A csata kimenetelével nem töródött,
csak a zaját és a harci lobogást szerette, a harcosok győzelmének és halálának egyaránt örült. S meít
rajongott a hábor6 zírzavaríért,gyűlölte a kirobbantását akadályozó rendet. Árészt ezért sem az
ist€n€k, s€m az €mberek nem szerették. Egyszer naga Zeusz mondta neki, hogy ha nem a fia volna
a Tartaíosz legmélyére vetné. Természetes, hogy a görögöknél -
-a kedves, csöndes Eiréné,akit azonban Arésztól eltérően
a bekének is megvolt az istennője:
nem soroltak a tizenkét nagy
olümposzihoz. De úgy is festett a világ. -
. ApltTodité, a szépségés szerelem istennője, a leghatalmasabb istennők köze tartozott, kegyeiért
mindenki versengett. Az egyik yáltozat szerint Dióné, az esó istennőie szülte őt usznak. a'Áásik
változat úgy tudja. hogy a tenger hullámaiból kelt ki, a hullámokat pedig Úranosz, a mennybolt istene
termékenyítette meg: e változat szerint Aphrodité küprosz szigetén iépett a szárazföldre. Furcsa,
|o.sl 1, sl9r9lemben éppen ő nem lehetett boldog, bái a szerelmi boldbgságot számos istennél éÁ
halandó férfinál kereste. utódai közül Arész fia, a szerelem fiatal istene, Éróiz a leghíresebb.
36 A világosság es a nap istene,Apollón, zeusz es Létó titánnő fla volt; nemcsak azéktet és a rendet
védelmezte, hanem tévedhetetlen jos es lövé§z híiében is á[t, s amiben mindenki egyetértett: ö volt az
istenek legszebbike. vetélytársa is volt: Héliosz, a másik napisten, aki négylovas aranysz€kerén jáíta
az égboltot, s megvilágította a íöldet visályba azonban sohasem keveredtek egymás§al. Apollón
nővéte, a vadászaí es a hold istennője, Artemi§z nemcsat a természetet és az állatokat védelmezte,
hanerri a szülő asszonyoknak is segítet! s a nyugodt (erőszak nélküli) halált is ő adta az embereknek.
Szenvedélyes vadász volt, s Szelénétól, a másik holdistennótól eltérően sáz maradt.
A kereskedelem istene s az i§tenek küldönce, Hermész is Zeusz fia volt; Maia, Atla§z lánya szülte.
s mert a kereskedelem szorosa.n összefügg az utaással, a vándorok ist€ne szinterr ő lett, s valarni
furcsa ókori asszociáció alapján még a tolvajoké es a csalóké is ; ezenkívül ő védelmezte a §zónokokat,
a követeket, a feltalálókat, az atléüíkat es egyáltalában minden ügyes vary agyafúrt embert. Irisztől,
az istenek női követétől eltéróen aki a parancsokat csak közvetítette Hermész a parancsokat
- -t
vegre is hajtotta; főként Zeuszt szolgálta. Az orvostudomáLnyban is jártas volt; az orvostudomány
,,speciáüs" istene később Apollón fia, Aszklépiosz lett.
Zeúsz legkedvesebb lánya Aüéné,volt, akit ő mága szült: mint tudjuk, Athéné felnőttként, teljes
,

fegyvenetben pattant ki apja fejéből. Ó lett a bölcsesség és a művészet istennője. ajog és az igaxág
órzője, s a mindig gyózelmes mert bölcsen irányított háboru istennője (Arész háborúi bizony
nélkülözték - -
a bölcs iráuryítrist). Zeuw úgy tanácskozott vele mint tulajdon eszével, mindig
számíthatott rá, és Athené segített is neki; előrelátóaD avatkozott az istenek é§ az emberek életébe,
s mindig elérte a kívánt eredményt, A legósibb időktől fogva védelmezte a görögöket, de fóleg az
athéniakat, akik vározukat is neki szentelték.
Az oltimposzon töltötték idejük nagy részéta kilenc művészet védőistennői, a Múzsák is, Ha
nem tartózkodtak éppen a Parnasszoszon vary a Helikónon! Itt időztek továbM a Khariszok. a báj és
vépségistennői, és a Hórák, a termé§zet és a társadalom rendjének az istennői is, mindannyian
Zeusz leányai. A többi isten közül íöként Zeusz fia, Dionüszosz, a bor és a szőlőművelés i§tene
tartózkodott az olümposzon, aki ajándékaival elűzte a gondot, szórakozásra, szerelemre buzdított,
tehát az életörömöt terjesztette. Sok isten azonban sohasem jutott fel az Olümposzra, mégpedig
általában az alacsonyabb rendű istenek vagy a félistenek, például a szatüroszok (szatírok) és a
szilénosmk, a különféle démonok, a vín és az erdei nimfák stb., olyan sórnyetegekről, mint a
Gorg<ik vagy a Hárpiák, nem is szólva. Az istenek, öleg Zeusz ftildi gyermekei viszont elérhették
az Olümpovt: vagy meghívtrik öket (például Tantaloszt), vagy pedig hősi tetteiket jutalmazták ily
módon (Héraklész). Kivételesen néhány isten is arra kényszerült, hogy elhagyja az olümposzt: ha
nem viselkedett rlgy, ahogy illett; így jáít például Até, az elvakulság istennöje, aki egyszer becsapta
Zeuszt, va8y Mómosz, a butaság istene, aki a öistent megbirálta.
Isteneiket gaz,dag éIettel es változatos é|elnjzza| ajándékozták rneg a görögök; ery adag
képzeletből es ery adag íeális élettapasztalatból alkotUik meg őket. Hossá nemzedékek dolgoztak az
i§tenv ág létrehoá§ínak nagy művén, amely Homérosz és Hésziodosz koéban már lényegében
keszeh állt. De hory jó néhány évszitzaddal korábban kel€tkezett, mint ahory azt még
a közelmrlltban is a kutatók többsége feltételezte, az csak a Piiüoszi táblák megfejtése után derült ki:
ezeken a táblákon ugyanis már az i.e. XIV. széu;adban szerepel Zeusz, Héra, Poszeidón, Athéné,
Artemisa Hermév, s egy esetben még Dionüszosz neve is, akiről pedig mindenki feltételezte, hogy
eredetileg nem görög isten volt, hanenr
a göíög mitológiába. - aránylag későn - Kisazsiából vagy Thrákiából kerüt
Pál apostol a2 Areiopagoszon elhangzott predikációjában vallásosaknak nevezte a görögök€t.
mert sok isíenben hittek. Ennek ellenére sem egyházat. sem pedig dogmákat nem teremtettek,
más istenékkel es mrás vallásokkal szemben is túrelmes€k voltak. sohase váltak isteneit
misszionáriusaivá, s háboruzni se háborúaak értiü. Ellenkezőleg, léteésükben é§ tetteikb€n sokan
kételkedtek.

A 8órög mítoszok és mondák legismertebb ciklusa a trójai háboruval foglalkozik; a trojai háboru
cseményei azonban csak a mítoszok utolso láncszemét kepezik. A háboru előtt történtekről m|ás
mitoszok regélnek: ezek közül az ílgyleyezett thébai ciklus a legrégibb, amely legalább három
rrjedelmes -._ ismeretlan szerzőtől származó L||: az Oűipodeifuól, a Thébaidészből
- költeményből
& az Epigonoből. Mindhárom költemény elve§zett ; tartálmukat csupán későbbi müvekből fóként
Homérosz epizódjaibol es élásaiból s még inkább a híres attikai tragédiákból: Aiszkhülosz - lletan
Théfu ellm, Szophoklév Oidipusz kitóly, Oidipusz Kolónoszban 6 Ántigoné, valamint Euripidész
Phoinikai nők és Bakkhásnó& című műveiből ismerjük. 37
-
 __ .
Théba városa, amelyhez ez a cik|us íűződik, ma is létezik; l5 000 ember lakja, AthéntóI mintegy
75 kilométerre északnyugatra fekszik, Boiótia központja. Hétkapus fellegvára, á kadmeia a helysé!
közepen áli; emlékszik még a mükénéi korszakra, a későbbi hanyátlásra sáz új dicsőségre is, ameiy ai
i. e, 319-362-es években érte el tetőpontját, amikor is Théba vezető helyet fogúlt,el a gorog
városállamok között. Egyébkéntcsak szerencsétlenségeiról ismert, Az i. e. XIII. sázadban íízé1
kard áldozatává lett, s eZ késóbb is megismétlődött néhányszor; i. e. 33íban Nagy Sándor tette
a földdel egyenlővó. Hamvaiból és rornjaiból újra meg újra föltámadt, régi Jelentőségének
megújhodására azonban egészen az i. sz. Xl]I. századig kellett yárakoznia, amikór a Kadmeiát
a frankok keíesztes erődítménnyéalakitották át ebból két hatalmas torony ma is áll még. Ez
azonban akárcsak a török uralom alatti jelentősége már a történelembe tartozik; maradjunk
egyelőre a mítoszoknál. -
A mitoszok szerint Thébát Kadmosz, a föníciai Szidónban uralkodó Agénor király fia alapította,
aki nővére, Európé rejtélyes eltűnése után került oda. Európéről tudjuk, hogy Zeusz, á rőisten rléta
sz_iget&e vitte. Agénor király viszont nem tudta ezt, elkütdte hát mindhárom fiát, hogy keressék meg
nővérüket, s megtiltotta nekik, ho$i a lány nélkü visszatérjenek, Phoinix es Kilix hamárosan feladtíi
a harcot, s mindján az elxi nekik tetsző országban letelepedtek. Kadmosz azonban folytatta nóvére
keresését] társaival áthajóZott a tengeren, és eljutott egészen Boiótiába, Mikor reményvesztetten
lemondott nővére további kereséséről, elhatározta, hogy ott marad és várost alapít. Kózbén váratlan
csapás érte: vízért küldótt társait fölfalta egy sárkányfejű óriáskígyó. Haragjában rnegölte a kígyót,
kiderült azonban, ho$/ áldozata Arész isten szent kigyója volt, isteni bosszútól kellett hát rettegnie.
A tétségbeeséstőlAthénéistennő mentette meg, aki Arészt nemigen kedvelte: azt tanáciolta
Kadmosznak, szedje ki a sárkány fogait, s vesse be velük a mezőt. Kadmosz hallgatotl az istennőre,
s döbbenten látta, mi nő ki a sárkányfogveteményből: a földből ugyanis fegyvere§ katonák keltek ki,
s öldökölni kezdték egymást. Amikor már csak az öt legerősebb maradt életben, Athénérájuk
parancsolt, hogy dobják el fegyveíeiket, s esküdjenek hűiéget Kadmosznak. Ők segitettek azián
fölépiteni a váro§t a hétkapujú eíőditményt
-, amelyet Kadmosz Thébának nevezitt el.
_ Kadmosz erős es igazságos királyként sokáig uralkodott Thébában; még az istenek is elégedettek
voltak vele, s Arész es Aphrodité lányát, Harmóniát adták hozzá feleségÚI. A sors azonban nem
kedvezett neki; elveszitette lányait, Szemelét és Inót, unokáját, Aktaióni, s úgy határozott, hogy
elhagyja a viirost. Amikor késóbb a távoli Illüriában elgondolkozott, mi okozháita szerencsétlenié-
gét, eszéb€jutott Arész kigyója_ ,,Ha miatta történt mindez, akkorjobb lett volna, ha engem magamat
változtatnak kígyóvá az istenek." s az i§tenek, akik pedig a halandók kéréseinekteljesiiését ne;igen
hamarkodják el, ezúttal nem késlekedtek: feleségév€l, Harmóniával együtt kígyóvá változtatták.
, Kadmosz utódaival kapcsolatban nem egyemek a mitoszok, Többségük szerint Kadmosz után
fia, polüdórosz, majd polüdórosz fia, Labdakosz lett Théba királya. Más változatok szerint kadmosz
lányának, Agauénak fia, pentheusz uralkodott a városban, aki 8iúlölte Diqnüszosz istent, mert az
vidámságáva| elvonta az€mbereket az olyan komoIy dolgoktól, mint pétdául a háboru és a lemondás;
Dionüszosz ,aztál a _diT támogatta őt aszketizmusiban és komorságában, mígnem teuesen
megbolondult. A további mitoszok zeusz isten és Antiop€ thébai királylány fiairól, Ámphióniól és
zéthoszről állítják, hogy Théba királyai voltak. A róluk szóló történetek közül főleg Amphión
feleségének, Niobénak a megbüntetése ragadt meg az ernberiség emlékezetében; Nióbe u8yanis
hivalkodásával megsértette Apollón és Artemisz anyját, Létó istennőt: elbizakodottsigáért hét iának
és hét leányának halálával fizetett. kadmosz fiairól, polüdóroszról és Labdakoszról-nem maradtak
ránk figyelemfe méltó hirek annál inkább Labdakosz utódairól.
. Labdakosz fia, Laiosz törvényesen, mindenféle bonyodalom nélkül lépett a trónra; csak akkor
támadt baj, amikor örököséről kezdett gondolkozni. Felesegétől, Iokasztétól nem született utóda,
s nem is akarta, hogy szülessék, mert ery jóslat sz€rint ez az utód halált hozott volna apjára; Laiosz
tehát elment pelopsz éliszi királyiroz, s elrabolta a fiát. A nút khrüszipposznak hivtrik, s mihelyt
Laiosz hatalmába került, öngyilkos lett. Egy másik változat szerint khrüszipposzt saját fivér;i,
Atreusz é§ Thüesztész tették el láb alól. Laioszt a történtek miatt s nekünk ezá íontos pelopsz
megátkozta, hogy a tulajdon fia k€zétól érje a halál, - -
Sok év múltán Iokaszté.fiat szült, és L^aiov ajóslattól és az átoktól való félelmében kivitette
-
az újszülöttet az erdóbe;hogy még véletienül se menekülhessal me& szíjjal összekötözte -a lábát, De
a rabszolga, akinek a fiúcskát az erdőbe kellett vinnie, megkönyörúlt rajta, s ahelyett, hog! prédául
dobta volna a vadállatoknak, odaadta az el§ő pásztoínak, ákivei tálálkorott. A pásztor a fi-ut ürának,
38 korinthosz királyának, a gyermektelen polúbosznak ajándékozta; polübosz éj felesége, Meropé, az
 r.....Lrri

-z

0 200 30o m
---!!r'00

Théba, Á Kadmeia és környéke az dsaldsok ufuin

OidiPusz (-dagadt lábú") nevet adták a fiúnak, s olyan szeretettel nevelték, mintha csak a sajátjuk letl
v_olna. Oidipusz persze a_király fiának tartotta magát, s rendben is volt minden egeszen addig, mig egy
részeg korinthoszi fiatalember talált gyereknek nem nevezte. s mert polüboiz és Merope áviá
viselkedéséből aría következtetett, hoglr származása homályos, elment Delphoiba, hogy'az ottani
jóshelyen megtudja az igazságot.lgaz, múltjáról semmit sem tudott meg, annál többet; jövőjérőt:
hogy megöli saját apját, feleségül veszi anyját, és fiai születnek majd, megátkoz.
ma|d, akiket megátkoz.
" -
oidipuszt a jóslat teljesen letórte; összeszedve magát, elhatározta, ho$i mindent megtesz,
masát. elhaiár
§"|,hogy megakadá|yozza a borzalmas jóslat teljesülését. Szü|einek nevét igyan nem árufia ei
piiüia. de ha szülei polübosz és Meropé. nem térhet vissza hozzá.juk. Á- trónörökös tehát
íöldönfutóvá lett. Ámde váIaszthat-e az embe, más utat. mint azt. am;lyet a uég..t,ránt n.kii
Oidipusz nem tért vissza Korinthoszba, hanem elindult
A parnasszo§z" hegy alatü ktskeny szorosban egy kocsival - Théba felé.
találkozott, amelyen egy tiszteletre
..
méltó, ag€astyan ült. oidipuv íélreállt az útból, a kocsis azonban nem elégedéttmág ennyivel:
osronivaljól ráhúzott a fiatalemb€rre_. Oidipusz az ütést visszaadta, mire az aggástyan is rn=egtitótte ot
a botjával. oidipusz nem tudott url|kodni ma8án, ismét visszaütött, de olyÓ'szei,encsétleíul, hogy
az a88astyán tüsaént kiadta lelkét. kisérőit, akik oidipuszra vetették magukat, a fiatalember röűá
Lüzdelern uúm legyőzte és sorra agyonütótte, csupán egyetlen rabszolga Áenekült meg. A jóslat első
r6ze tehát beteljesedett: az aggastyán, akit Oidipusz megölt, apja, L;iosz volt. '
Laiow egyébkéntazért indult útnak, hogy megszabadítsa Théba városát. A város közelében
usran§ megtelepedett a szömyeteg Szphinx, az asszonyfejű sárnyas oroszlán. Minden arra iárót
Dc8iillított, feladott neki egy találós kérdést.s aki nem tudta a helyes választ, azt on helyben széttepte.
l_aiosz Delphoiban akarta megtudakolni, miként szabadítsa meg városát a szphinxtől; válasz helyett 39
 azonban csak Laiosz halálhirét hozta az egyetlen megmenekült rabszolga. Mikor oidipusz Thébába
érkezett,.tudomást szerzett a szphinxről, s föl is kereste. A találós kérdéúagyonkönnyű volt:
,,kijár Ad
reggel négy.. nappal két, este ptdig három lábon?" oidipusz gondolkod7s nelkiil valaszoíi:
,,hz Etl
emberI Eletének reggelén négykézlábmászik. a letnőttség nappalán kér lábon jár. élete alkonyán
az1
pediggyöngesége miatt harmadik Iábára. botjára rámaszkódikl'-A szphinx meglóngette sra.nyai
i.. ern
a szakadékba_ u€rott: végzete úgy rendelte, hogy mihelyt valaki megfejti á .§tvenyet, ót t.tt D€
Pusztulnia. A hálás thébaiak ezért királyukká választották Ciidipuszt, aki iroit már biztos voít abbarr, Po
hogy kitért a jóslat elől; beköltözött a királyi palotába, ahbl született. s íeleségül vette iaiosz, hq
őzuegyét. azazsaját anyját, Iokasztét. Két lánya Antigoné és Iszméné meg két fiá EteoklÁz i:s
Polüneikésa -
Boldogságából immár semmi sem hiányzott ahhoi sem kellett sok, hogy
:rm
-_született.
sorsa beteljesedjék.
Jatr
aa.
Thébára egyszer csak derült égből villám borzalmas szerencsétlenség sújtott: dögvész és
-
szárazság együtt, egyszerre. Mikor már az a veszély fenyegetett, hogy a vároi temetővé változik,
aza
aP,
OidiPusz elküldte sógorát, Kreónt Delphoiba, ho6l az ottianácsot Íérjen. Püthia félreérthetetlen cíü
válasa adott: Théba megszabadul, ha lakói kiúzik fa|ai közül a király gyilkosít, aki az istenek §írl
haragját kihívta a város ellen. oidipusz összehívta a város lakóit, hog! iégítsenekkézre keríteni Kn
Laiosz gyilkosát.. De mert a gyilkost nem találta, magához hívatta Teiűziaizt, a jóst, aki vak volt i§rc
jós azonban kitéróen válaszolt, A kirrily sok kéréssel és rzl
|8Yan, de a legrejtettebb dolgokat is látta; a
fenyegetéssel végül e|éne, hogy a vak kimondta: ,,Te magad. Oidipusz, te vagy- apád gyilkosa.
Anl
Tudtodon kívül lettél azzá, mint ahogy tudtodon kívül aniád féIje vagy." oiolpuri haágraiábbant, thj
felbérelt hazudozónak nevezte a jóst. de Teiresziasz megisméteite siávait. ,,Tudd ."g-hát
hozá - t"tte Eu
bár idegenkéntjöttél Thébába, itt születtél, ebben a városban. Nem látsz, bár ván szemed, de
-, elveszited. mint ahogy elveszited hatalmadat és gazdagságodat is; száműzótt leszel,
nemsokára
Krt
nem óg
k irály |"

, A jq, magabiztossága. nyugtalanította oidipuszt; elóhívta lokasztét, s megkérdezte, volt-e tiá

Laiorznak fia. aki talán valahol másutt élt. s vissratérhetett Thébábu. amint azl T'eiresziasz állítia. fX:
lokaszté az iqazsághoz híven válaszolt. s hozzátette, hogy a rabszolga, aki Laiosz porun.iát uli
végrehajtotta, él még, és tanúsíthatjs.a gyermek halálát, oidipusz emberefet küldótt a rabizolgáért, al
q9 még mielőtt megtalálták volná, köVet érkezett Korinthosrból: Polúbov király halálhírét liozta.
oidipusz szívében bánat és óröm váltogatta egymást: lám, elkerülte sorsát, nem letíapjának gyilkoi;i
cF
E_z volt az utolsó,boldog pillanar.oidipuv életében,A hirnök ugyanis íblytatta jelentéíét:
puszt korinthoszba_hivjá*. hogy orr király legyen: hogy pedig eloszlaisa aggoaátmat
oiái- tnt
áma.lóstat miatr.
meIy szerint anyját fogja leleségül venni, közli. hogy oidipusz nem Polübo-s} és Merope fiá, hanem
lált gyermek_, akit éppen ó, a hírnök kapott Laiosz király rabszolgájátol rotaszte'e*ái mináent
ta- Ar
megértett, Íelsikoltott, s beszaladt a palotába. Mig oidipuiz fetocsúiótt, ettiuerettet a raúizotgii ii,
r.T
aki beismeIte, hogy nem hajtotta végre Laiosz parancsái, s a gyermeket polübosz egyik pásztoiánáii
rld
adta; ezenkívül tanúja volt a parnasszosz alatti szerencsétlen esetnek, amikor oiáíp"ü o*rlua.iin !.Ü
kívúl.megölte Laiosz királyt: a király.kísérői közül ell
egyedül ő menekült .ég... oiáipir., q
kétségbeesésébenIokaszté után rohant_: a há|ószobában találiiá, de már későn, u, u..ány o"giiiko.
lett. oidipusz egy alanytüt rántott ti lokaszté köntöséból, azzal vakitottl még magát: ir".7tu.iu
eÉ
többé látni a napvilágot, hiszen a fény iS csak azt mutatta neki, milyen mélyre*süllyÉdt.
E
.. . A thébai nép_mélységesegyüttérzéssel logadta Oidipusz tragediáj;t. Dea;észvét;em tartott soká:
sótéppen azok,_akik nemrég még okosságáért es érdem;iért tisálték, kezdték nógatni, h.ry
h;grj;;i
rE
E
a v,árost. szabaditsa meg Thébát a dógvéiztől. Egyedül kreón védelmezte, és nyriliott
netiíneníáélet
paloIaJában, De amikor oidipusz két fia. Eteoklesz és polüneikész is apja ellen fórdult. ts
hogy a királyi
trónra jusson, Kreón megosztotta velü-k. a..hatalmat, oidipuszt pedigiáműzte. Pey"düí'A"ticá;é
E
maradt hű apjához; önként köVette, erdőkön. hegyeken át vánaoiott-vele. .ig"". i'i att en
E
kolónoszban_oidipusz megérezte, hogy közeleg a pillanat, amikor a hald mégváltja oi -"ít.tti q
entoie.
-
szenvedéseitől. -t
*a
Mig oidipusz számúzetésben bujdokolt, fiai, Eteoklész és polüneikész között testvérháboru tört
ki. Eteoklész összefogott Kreónnal, és száműzte Polüneikészt. Polüneikész Argoszba .-
-"n"tiiti.
benősült_Adrasztoszkirály házába,hadjáratot szervezett Théba eIlen, s az argoszi seieggel rrleÚ; iai;i
alá vonult. oidipuszt mindkét testvér szerette volna a saját pártjára vonni; nem fiúi sáetetből s nem
is szánalombÓI, hanem azért. mert ajóslat szerint annali keilett győznie, akinek oldalán oi<tipuiz
áii.
De hiába_ igyekeztek; oidipusz egyikükhöz sem csatlakozoú sőt mindkettőjüket
40 A testvérek a thébai falak alatt vivott párbajban nemsokára el is pusztultak. -egáttozt;.
 A Théba elleni hadj őrat az argosziak vereségévelvégződött ; mind a hét vezéríikeles€tt, csupán
Adrasztosz menekült meg, aki akarata ellenére vett részt a hadjáratban. Théba királya Kreón maradt.
Eteoklésá ünnepélyesen eltemelte, a szülóvárosára ellenséges sefeget hozó Polüneikész holttestét
azonban kiszolgáltatta a kóbor kutyáknak és a keselyüknek. Szörnyű büntetés volt ez:a temetetl€n
ember lelke ugyanis nem szállhatott alá a holtak birodalmába, s örökké a földön kellett bolyongania.
De Antigoné, aki Oidipusz halála után visszatért Thébába, Kreón tilalma ellenére is eltemette
Polüneikészt. Amikor Kreón ezert bűntettel vádolta, Antigoné nem tagadta cselekedetét: ,,Aáltal,
hogy megszegtem az uralkodó törvényét, köteless€emet teljesítettem halott testvéremmel szemben,
amint azt megkíváLrrja az íratlan törvény éS az istenek akarata. Amit elkövettem, nem bűn, hanem
jámbor cselekedet, de ha a világi törvények büntetik a kegyeletet, én nem félek a haláltól, sőt áhítom
azt." Kreón ezért megparancsolta, hogy Antigonét a helyszínen végezzékki. A lány védelmérekelt
azonban Haimón, Kreón fia és Antigoné jegyese, majd a thébai nép is. De hiába intette Haimőn az
apját, hogy az uralkodó törvényénél magasabb törvény teljesítése miatt bünteti a lányt. csupán azt
éite el, hogy Kreón megváltoztatta ítéletét,és elrendelte, hogy falazzák be Antigonét a kiíályi
sirboltba; nem kell a holtak köze távoznia, de az élók közt sem maradhat. Mikor az őrség teljesítette
Kreón parancsát. megjeIent Teiresziasz. ajós, s hirül adta a királynak, hogy baljós előjeleket látott: az
istenek így adták tudtára haragjukat, s azt kivánják, hogy Kreón tegye jóvá vétkét.Az isteni bosszutól
való félelmében KIeón elt€mettette Polüneikészt, és elindult a sírbolthoz, hogy szabadon bocsássa
Antigonét. De már késő volt:a láíry felakasztotta magát halotti köntóse szalagtrára. Antigoné elótt
Haimón feküdt, aki önnön szivébe döfte tőrét. Amikor Kreón visszatért a palotába, feleségét,
Eurüdikét is holtan találta: fia halála miatt érzett fájdalmában öngyilkos lett. A magára maradt
Kreón csak egyre kérte az isteneket; íosszák meg őt életétől, es adják neki könyörületből azt, amit
ó szánt Antigonénak büntetésül.
A háborúban elért gyózelem tehát nem hozott nyugalmat Kadmosz városanak, de még csak
biztonságot és békétsem. Rövid tiz esztendő múltán a legyőzőlt vezérek fiai (epigonoi,,,utódok")
Diomédész argoszi király vezetésével új hadjáratot szerveztek. Eteoklész fia, Laodamasz, aki Kreón
után a trónra lépett. nem tudta megvédeni Thébát. Mikor a Kadmeia a|atti ütköZetben elesett.
a thébaiak Teiresziasz tanácsára éjszaka titkon elhagyták városukat. Az epigónok aztán
elpusztították a magas várfalakat és a váIos épületeit.
A várost állítólag Therszandrosz, Polüneikész na építette újjá. De mindez abban a korban
töítént, amelyről a mítoszok már homályosan beszélnek, a történelem pedig még semmit sem mond.

A mítoszok és a regék másik nagy ciklusa nem egy városhoz, hanem egy hőshóz, méghozá a görög
képzelet által teremtett legnagyobb hóshöz. Héraklészhoz fűződik. Héraklész cselekedeteiről elsőként
Homérosz tesz emlitést, de a mítoszt Kreophülosz és Peiszandrosz is feldolgozta, a klasszikus korban
pedig főként Szoph oklész a Thrdkiai nőkben és Euripidész a Héraklészcimí lragédiában használta fel
a Héraklészról szóló történeteket. Héraklész alakja minden antik szerző rninden művében megielenik,
vagy legalábbis felvillart' az őt ábrázoló képzőművészeti alkotásokat lehetetlen összeszámlálni (csak
a vázafestményekból több mint 1800 maradt ránk). Népszerűségben egyetl€n mitikus vagy történelmi
hős sem vetekedhet vele,
Héraklészvárát, Tirünsá már meglátogattuk, szülővárosát úgyszintén: hiszen Héraklészéppen
Thébában látta meg a napvilágot. Anyja, Alkméné, Amphitrüón király felesége ugyanis ott talált
menedéket, amikor Tirünszt Szthenelosz mükénéi király fenyegette. Zeusz tudta, hogy a hősnek meg
kell születnie, mégpedig nemcsak úglrmint mindentudó isten, hanem úgy is, mint a születendő hős
nemzője. Alkménéugyanis nagyon megtetszett neki, ezért magára. öltötte Amphitrüón alakját, es így
könnyűszerrel elcsábította a mit sem sejtő Alkménét. Mikor felvirradt a nevezetes nap, nem birta
megállni, hogy az istenek tanácsában meg nejövendölje: ma látja meg á napvilágot a legnagyobb hős.
Héra rögtön megsejtette, hogy. ismét valamilyen szerelmi kaland következményére céloz,
s elhatárózta, hog5l bosszút áll. Úgy tett, mint aki nem hisz Zeusz jövendölésében, s megeskette
a főistent, hogy az e napon születendő ember akár Zeusz ivadékain is uralkodni fog. Aztán rögtön
elrendezte, hogy Szthenelosz feleségének idő elótt m€gszülessék afia, Alkménészülésétpedig egy kissé
késlelte(te. Az erős Héraklész.a főisten fia tehát kénytelen volt a gyönge Eurüsztheuszt. a halandó
A hősi élet feltétele adva volt.
Szthenelosz fiát szolgálni.
Héraklév azonban nemcsak erejével, s nem is csak a végzet elleni küzdelemben tanúsított
kirartásával lett hőssé; képességeitaz emberek szolgálatába állította, hogy megszabaditM őket
a szenvedéstől és a nyon{orról, Mint minden embernek, neki is voltak gyönge oldalai, de minden más 41
 embernél többre volt képes; többei is szenvedett. Éppen ezért nyerte el a legnagyobb kiíiintetést,
amelyet a görögók az e világra született férfinak csak adni tudtak: a hérosz nevet.
Az első híres tettet még bölcsójében hajtotta végre. Héra két sárkánykígyót küldött, hogy öljék
meg Héraklószt; a hős azonban ügyesen megfogta és megfojtotta a kígyókat. AmphitrüóíLiögaön
megértette, hogi ez a nem közönséges gyermek nagy tettekre hivatott, és gondoskodott Héralilész
megfelelő neveltetéséről. Fegyverforgatásra a spártai Kasztór, ökölvívásra Kasztór bátyja,
Polüdeukész tanította, a nyilazáKban pedig Eurütosz oikhaliai király volt az oktatója. Héraklésiló
tanítványnak bizonyult nemcsak ezekben, hanem más tanuírgyakban is; lanton játszani orpheusz
testvérénél,Linosznál tanult. Midőn egyszer Linosz megdorgálta, Héraklész úgy fejbe vágta lantjával,
hogy többe föl sem kelt. De tanitóikkal így még a héroszok sem biá,nhattak, s Amphitrüón büntetésből
a Kithairón hegyre küldte Héraklészt,hogy jószágot legeltessen. A hős egészen megfelelő
foglalkoásnak találta a pásztorkodást, a rábizott munka nagyon tetszett neki. Csupán az
n).u8talanította, hogy egy rettentö oroszlálr garázdálkodott arrafelé, s egyre-másra pusáította az
embereket, állatokat; felkerekedett hát elejtésére meg is hozta emlékül az oroszlán bőrét.
- és
Amikoí betöltötte tizennyolcadik életévét,elhatározta, hogy körülnéz a világban, s egyúttal feles€get
is keres magának. Egy hatalmas buzogán}t készített, vállára vetette a Kithaiíón hegf oroszlán bőrét,
és elindult szülővárosába, Thébába.
Thébában akkor Kreón uralkodott. A kutatók nem deríGtték ki, vajon az Oidipuszról szóló
mitoszok Kreónjáról vagy csak névrokonáról van+ szó. Annf azonban bizonyos, hogy ez a Kreón
elvesztette az orkhomenoszi Erginosz király elleni háborut, s ezért évente száz ökröt kellett küldenie
a győztesnek, Héraklészútközben találkozott az orkhomenoszi adószedőkkel, s mivel azok sertően
viselkedtek, derekasan megleckéztette, s megkötözött kézzel hazaküldte óket. Erginosz erre Théba alá
vonult, Héraklészazonban maga vett€ kezébe a város védelmét,s a máig is az ő nevét viselő domb
mellett gyózedelmeskedett. A békeszerződéssel azLán arra kényszerítette Erginoszt, hogy kétszeresen
térítsevissza Thébának mindazt, amit addig a várostól kapott. Kreón király hálából Héraklésznak
adta lányát, Megarát, és fele palotáját. Héraklész tehát szülővárosíban maradt, három fia §zületett, és
a világ legboldogabb emberének tartotta magát.
De hogy a hősöknek nem adatott meg a nyugodt élet boldogsága, arról Héraklésznak csakhamar
meg kellett győződaíe. Amíg csak pásztor volt, Héra mindent rendjan valónak talált, de mihelyt
Héraklészfelemelkedett. az istennő kóZbelépett. Erejétől ugyan nem tudta a hőst megfosztani. de
van-e iszonyúbb, rnint az eró, ha nern kormányozza józan értelem? Héra tehát tébolyt küldött rá,
s órjóngési rohamában Héraklészmindhárom gyermekét, sőt féltestvére, Iphiklész kéi gyermekét is
megölte. De számáta a legszömyűbb csak ezután kóvetkezett: Héra ugyanis visszaadta értelmét.
Héraklész ekkor porig sújtva Delphoiba zarándokolt, hogy megkérdezze, miként üsztuljon meg
bűnétől. Apollón Püthia szájával válaszolta, hogy menjen el Eurüsztheusz míüénéi
- azt
királyhoz, és lepjen- a király szolgálataba; ha elvégzi az Eurüsztheusztól kapott tizenkét munkát,
szégyentől és büntől egyaránt megtisztul. Héraklészhallgatott a szőra, az Amphitrüóntól örökölt
Tirünszben telepedett le, és jelentkezett Eurüsztheusznál. Amikor Eurüsztheusz -ránézett, úgy
áegrémült, hogy parancsait nem merte személyesen elmondani, hanem l
- Kopreusz személyében
szóvivőt jelölt ki e célra. Annál vakmerőbben járt el a feladatok kigondolásában.
Mint tudjuk, Héraklész mind a tizenkél feladalot teljesítette. Előszöris megölte a szörnyú nemeai
oroszlánt, amelyiek barlang|át máig is mutogatják a turisáknak. A nemeai oroszlán kétszer akkora
volt, minta közönséges oroszlánok, bőre sebezhetetlen, s az egészvidék rette8ett tőle. Héraklész aztán
megöItea lemai mocsarakban éló kilencfejű hüdrát. Igaz, minden levágott íej helyén két újabb nőtt ki,
de végül is unokaöccse, Iolaosz segitségóvel a hős tüzes üszökkel leégette a hüdra fejeit, az élettelen
testet aztán kibelezte. és nyílvesszöit megmáította a húdra epéjében.'Majd elűzte a sztümphaliszi
tavak mellett élő réztollúmadarakat, amelyek a sískáknál is több kárt okoztak a vidéken; elfogta
a gyors lábú kerüneiai szarvastehenet is, és Mükénébe hozta a hatalmas erúmanthoszi vadkant. Végül
pedig elment az éliszi Piszába, hogy Eurüsztheusz parancsára kitakaritsa Aug€iav király isállóit. Áz
istállókban annyi trágya és mocsok halmozódott fel, hogy a szállóige ma is emlegeti. Héraklész
felajánlotta Augeiasznak, hogy jószága egytizedéért (Augeiasznak összesen 3000 állata volt) még
a sötétség beállta előtt kitakarítja az istállókat. Miután megegyeztek, Héraklészaz állatokai
kihajtotta a legelőre, aztán úgy terelte el medrükből a kózeli Alpheiosz és Kladeosz folyókat, hogy
hullámaik áthömpölyögtek az'istállón, es tisztára mosták; este aztán a folyókat visszaterelté
m€díükbe, és jelentkezett az ígértjutalomért. Augeiasz azonban közben megtudta, hogy az isálló
42 kitakarítása Héraklészkötelessége volt, és nem fizetett, ráadásul azzal a megjegyzéssel is me8sértette
a hőst, hogy mint Z€usz fla igazán nem szorul íá ilyenfajta mellékkeresetre. Héraklész nem fe,ledkezett
meg a ónéntekröl. s midőn évek múltán alkalma nyilt rá. mindent kamatostul visszafiZetett
Augeiasznak királyságát elpusztította, Augeiaszt pedig megölté.
;
A Héraklész. Igaz, a hüdra megölését nem akarta
kitűzött feladatok felét tehát telj€sit€tte
Eurüsztheusz elismerni, meíthogy a hősnek ennél a feladatnál segítőtársa is volt; végül azonban
megnyugodott, és újabb feladatokkal bízta meg Héraklészt.Elóször is el kellett hoznia Kíétáról azt
a bikát, ámelyet Poszeidón isten ajándékozott Minósznak; Héraklész minden akadály ellenére
- -
ezt a feladatoi is teljesitett€. Aztán Diomédész thrák király emberhússal táplálkozó vad kancáit kellett
elfognia. A kancáliért vívott harcban barátj4t, Abdéíoszt is elveszitette, de a feladatot végrehajtotta.
Köv"etkezó dolga az volt, hogy hajtsa el az Ókeanosz közelében fekvö Erüthreia s]igetéről Gerüón,
a háíomfejű óriás hatalmas gutyalat. ez a sziget messze nyugatra terült el. ahol keskeny nyakban
végzódött á rold. Héraklészbiuzógányával áttö}te a ..nyakat" (így keletkeziek ..Héraklész oszlopai".
a áai Gibraltár), s a gulyát Mükénébehajtotta. Ezután azt a f€ladatot kapta, hogy szerezze meg
Eurüsztheusz leánya. Ádméte számára ArésZ aranyövét, amelyet Hippolüté. aZ amazónok királynoje
viselt. Héraklész társaival együtt elindult a Kaukázus alatti távoli országba, s mert Héra intrikái miatt
az övet szép szóval nem'tudta megszerezni, harcban ragadta el. A tizenegyedik feladathoz
Héraklészna^kaz alvi|ágba kellen leizállnia, tizenkettedik feladatként pedg azzal bizta meg
Eurüsztheusz, hogy menjen el a heszperiszek országába: erről az országról egyetlen emb€r sem tudta,
hol terül el. Héraliészazonban ezúttal sem habozott: hiszen a szabadság minden kockázatot megér.
Az alvilágból a Kerberoszt kellett felhoznia. Hadész a hős láttára igen elcsodálkozott, de
elismerte bátoi§ígát, é§ megengedte neki, hogy elfogja a Kerberoszt, mégpedig azzal a feltétellel, hogy
nem használ fegyvert. A Kerberosz vadul csattogtatta mind a három állkapcsát, csapkodott tüskés,
sárkányfejben végződő farkával, s olyan iszonyatosan vonított, hogy a felbolydult lelkek_ Összevissza
íöpködte[ félelmükben, Héraklész azonban olyan erővel szoritotta meg a Kerberosz nyakát, hogy az
mégadta magát, s szófogadóan követte a hőst Mükénébe. Midőn Eurüsztheusz megpillantotta az
alvilágőrét,ijedtébenegyhordóbabújt,skezéttördelvekérteHéraklészt,vigyeYissza,aszórnyeteget.
oda, a_-honnan hozta. HÓizon inkább három aranyalmát a heszperiszek kertjéből, ezzel a szolgálata le '
is telik.
A heszperiszek az égboltot tartó Atlasz titán lányai voltak. Héra aranyalmafáját őrizték valahol
azon az orszÁgon is túl, ahol az óriás Antaiosz uralkodott, aki minden idegent birokra szólított és
megölt; a heszperiszek kertjének bejáratát pedig Ladón, az iszonyú sírkány őrizte. Hératlész
megtudta, hogy az odavezető utat csupán Néreusz tengeristen ismeíi, s mert Néreusz nem akarta
eláíulni fitkát, Héraklész eröszakkal csikarta ki tőle. Tolvajok és uralkodók által állított számos
akadályt legyözve eljutott végr€ Antaioszhoz. Viadal közben Héraklészmegfigyelte,, miért
legyőzúetetlén az óriis király. Ahányszor ugyanis Antaiosz érezte, hogy gyengül, odasimult
a ióldanyához, s új erót merített belóle. Héraklésztehát a magasba emelte ellenfelét; egy pillanat
múlva ai óriás már tehetetlen volt, mire Héraklészmegfojtotta: Ezzel az Allaszhoz yezEtő ít
szabadű vált. Atlav gyanús szivélyességgel fogadta Héraklészt:felajánlotta, hogy ó maga hozza ide
az almákat, ha közben Héraklész taítja helyette az ég boltozatját. Héraklész elfogadta az ajánlatot, és
Atlasz teüesített€ ígéretét,sőt egészen Mükénébe akarta vinni az almákat, mondván, hogy aztán majd
visszatér. cselt kivédenicsak csellel lehet: Héraklész megkérte a titánt, hogy csak egy pillanatig tartsa
még az égboltot, amíg ő a fejére tev egy párnát. Mikor Atlav újból vállára emelte terhét, Héraklész
azt kíván-tá neki, hogy legyen kónnyű az ég boltozatja, és meg sern állt Mükénéig.Eurüsztheusz nem
akart hinni tulajdon szemének és visszaadta Héraklészszabadságát.
-
Thébába már nem tért vi§sz a hős: feleségét, Megarát nagyvonalúan átengedte lolaosznak. aki
Héraklész távollétébenvigasztalta azasszonyt, és annyira hozászokott, hogy már nem tudott nélküle
élni. Héraklészpedig elhatarozta, hogy másik feleséget keres. Az oikhaliai Eurütosz király lánya,
a vörös hajú lolé nyerte meg tetszését.A király küelentette, hogy csak ahhoz adja lolét felesegül, aki
a nyilaásban őt, Eurütoszt legyőzi. Midón ez Héraklésznaksikerült, Eurütosz nem bírta leküzdeni
haragját, amiért éppen tanítványától szenved€tt veíeséget, és sértőn kiutasította Héraklészt
a palótából. Héraklész ekkor Kalüdóniába ment, es feleségül vette Oineuw király lányát, a szépseges
Déianeirát. Ú|tban Tirünsz felé Nesszosz, a kentaur el akarta rabolni Déianeirát, de Héraklészegy
hüdraepébe máított nyílvesszővel kioltotta a k€ntaur életét.Nesszosz azonban, mielőtt kiszenvedett
volna, aá tanácsolta Déianeirának, fogia fet az ő kiömló vérét,s ha egyszer úgy érzi, hogy Héraklész
elfordult tőle, csak kenje be a hős ruháját a vérrel, szerelme nyomban visszatér. Héraklészsorsába
Héra is újra beavatkozótt: úgy intézte, hogy a hérosz őrjöngésében megölje lphitoszt, Eurütosz fiát, 43
 aki csak azért keíeste fel Héraklészt, hogy a hamis gyanúsítástól _ tudniillik hogy Héraklészrabolta
Eurütosz marháit megszabadítsa a hőst. Héraklésznakújabb szabadságvesztessel kellett lakolnia
el
-
tettéért: E delphoi jóshely utasítása szerint három évig Lüdia királynőjének, Omphalénak volt
a rabszolgája.
Akárcsak előbb Eurüsztheusznál, omphalé szolgálatában is több, hírnevet biztosító hőStettet
hajtott végre. Az amazónok elleni háboru során megszabadította Prométheuszt, aki az istenekkel
szembeq az embereket segítette, S ezért Zeusza Kaukázus egyik sziklájához láncoltatta. Héraklészegy
jól irányzott nyílvesszóvel lelőüe a titán máján lakmározó sast. majd buzogányával szétverié
Prométheusz bilincseit. Hazatérőben azután megszabaditotta Laomedón trójai király lányát, akit
éppen fel akartak áldomi egy tengeri szömynek. A thesszáliai Pheraiban tett látogatasakor kiragadta
Thanatosznak, a halál istenének kezéből Alkésztisz királyné lelkét, aki férje, Admétosz helyett akart
meghalni: Héraklész visszavezette a lelket az életbe. Sok ártó ellenséget ölt meg, akik ugyanúgy
pusztították az embereket, mint annak idején a hüdra, s párbajban még Arész istent is megsebesítette.
Sok-sok várost alapított, köZöttük a leghíresebb a Vezuv alatti Hérakleia (Herculaneum), sok-sok nót
boldogitott; például az argonauták Lémnosz szigeti pihenése után (Héraklészugyanis aZ argonauták
vállalkoásában is résá vett) nem kevesebb, mint ötven lémnoszi nő vallotta őt gyermeke apjának.
Némelyik további vállalkozásának hitelét egyik-másik későbbi szerző kétségbevonta, abban azonban
valamennyien egyetértettek, hogy Héraklésztolyan megtiszteltetés éíte,amilyen addig egyetlen földi
halandónak nem jutott osztályrészül hiszen maga Zeusz, a főisten folyamodott hozzá segítségért!
A gigászok, a trónjáról ledöntött Uranosz isten és Gaia istennő fiai ugyanis fellázadtak az
olümposzi istenek ellen. Gyózelmüket csaknem bizonyosra vehették, mert az anyjuktól kapott
csodatevő fii teües védelmet nyújtott nekik az istenek íegyveíei ellen. Mikor zeusz már szorult helyzet-
be került. eszébe jutottak a öldiek. mert a halandók fegyvereivel szemben a gigászokat nem védte
a varázsszer. Héraklész készségeseneleget tett Zeusz kérésének,a harctérre sietett, s az istenek
segítségévelsorra megölte a gigászokat. Ezze| a tettével az emberek háláíát is kiérdemelte: Zeusz
ugyanis minden hibája ellenére sokkal jobb uralkodó volt, mint elődei.'Kronosz vagy Úranosz,
a mindent megelőző Khaoszról nem is szólva.
Héraklész azonban nem lett volna becsületére sokat adó hős, ha az uralkodókkal, akik őt
megsértették, le nem számol. Társai segitségével először Augeiaszt gyózte le. Győzelmének emlékére
alapitotta meg az Alpheiosz és a Kladeosz folyók völgyében az olimpiai játékokat (a játékok
megalapításáról más legendák is léteznek). Aztán Trója ellen vonult, ahol annak idejéir Laómedón
király megtagadta tőle a lánya megmentéséértígértjutalmat. Héraklészbevette á várost, falait
lerombolta, Laomedónt pedig megölte. végül Eurütosz királlyal számolt le: megsemmisítette
a városát, s ót magát halállal büntette, A fogságba esett nők között azonban megpillantotta a vórös
hajú lolét, s újra fellobbant szivében a régi szerelem. Amint Déianeira erről tudoúást szerzett, eszébe
jutott Nesszosz kentaur véle: bekente yele Héraklészünnepi köntösét, es elküldte oikhaliába.
A hÜdra mérge, amely a nyílhegyről a kentaur vérébek€rült, elviselhetetlen fájdalmat okozott
Héraklésznak; Déianeira ezért bánatában öngyilkos lett. Mikor Héraklészrájött, hogy nincs rajta
segítség. elhatáIozta. hogy önkéntes halállal szabadul meg kínjaitól, Hatotti máglyái rakatott az
Oita hegyén. s megkérte liatal baráúát. Philoktétészt.hogy gyújtsa meg a máglyái.
. Mihelyt a láng magasba c§apott. megvillant a fellegrázó Zeusz villáma, Nyomában Athéné
istennő szállt alá, s Hermésznek, az istenek hirvlvőjének segitségévelaíanykocsin aiOlümposzra vitte
Héraklészt. Az istenek szívesen fogadták a hóst, még Héra is félietette régi gyűlóletét. Zeusi az istenek
aszlalához ültette, megvendégelte nektárral és ambróziával, s halhatailaiság8al ajándékozta meg.
A hatalmas Zeusz döntése érvénybenmaradt: Héraklésznagy csillac&ép[ént ma is oit
-
lakozik a magas égen, ma is él a mondákban és a közmondásokban, s az áltaÉ alapított olimpiai
játékokat mindmáig megrendezik.

A trójai háborút megelóző időszakból a mítoszok rengeteg olyan eseményről számolnak be, amelyet
a legrégibb költők csak éppen megemlítenek, vagy csupán utalnak rájuk. Két történet azonban
§zokatlan népszerűségre tetl szert: valószínű|eg azért. mert hálás témákka| foglalkoznak
(kalandokról és távoli utazásokról szólnak). Azlgyik Argoszhoz fűződik, s hőse Ándromeda
me8szabaditója, perszeusz;a keoszi szimonidész, pindarosz és Apollodórosz is feldolgozták, s ea
a tómát dolgozza fel Euripidész is lrrdromeda cimú tragédiájában, ámely azonban nem óaradt ránk.
A másik tÖrténet lólkoszban kezdődik, s ott is ér véget: ez az argonauták hires vállalkozásáról szól;
44 íőként Euripidész M éderrijából és Apollóni osz Argonaut ikájából ismerjük.
 Argosz, amelyról öblöt és országót is neveztek el, s ahol akháj várakat keresve már mi isjártunk,
a míttlszok szerint a legrégibb göróg városok_.közé tartozik. sőt némely mítosz azt állítja. hogy
a yizözött utáni elsó emberek települése volt. Osi voltát ma már csak a görögök előtti kort idézó
szerény ásatások bizonyitják: kiterjesztésüket az akropoliszon álló török erőditmény akadályozza.
A klasszikus kor idejéből, amikor Argosz jelentős demokratikus állam volt, a szinhízat és az agoráít
levő épitményeket tárták fel. Görögország felszabadulása (1831) után különben a szó szoros
értelmében úijáépitették Argoszt, men az egyiptomi hadak jobban elpusztították, mint a mitikus
Aigüptosz,
Argoszt állítólag Phoróneusz király, Inakhosz folyamisten fia alapította; az argoszi mondák
szerint az özönVíZ után visszavezette a vizet a folyókba, s így lehetővé tette, hogJi az emberek
benépesitsék a földet, Inakhosz isten lánya Ió volt, aki később Héra papn ője és Z,eusz kedvese lett.
Mikor azonban Héra tudomást szerzelt Zeuu újabb kalandjáról, Iót tehénné változtatta,
s a százszemű Argov pásztor őrizetéíe bízta; de Ió megszökött, hosszú bolyongás után Egyiptomba
jutott, s világra hozta Zeusz fiát, Epaphoszt, Egyiptom első királyát. Epaphosz családjából
származott Aigüptosz egyiptomi király, akinek ötven fia volt, és Danaosz libüai király, aki viszont
ótven lánygyermekkel büszkélkedett, Aigüptosz Danaosz lányaival akarta ósszeházasítani fiáit,
Danaosz azonban erre nem állt rá, s miuüín a háborút elvesztette, lányaival együtt Argoszba
menekült. Aigúptosz oda iS követte, s kényszeritette, hogy teljesítse akaíatát. Danaosz azonban
megparancsolta lányainak, hory a rájuk erőszakolt férjeket még a nászéjszakán öljék meg, Egyikük
kivételévelezt mindannyian meg is tették, s ezért azzal lakoltak, hogy az alvilágban örók időkig vizet
kellett memiük egy lyukas hordóba. Férjénekcsupán Hüpermnésztra kegyelmezett meg; a férfit
Lünkeusznak hivták, s Danaosz halála után ő lett Argosz királya. Utána Abasz örökölte a trónt,
akinek két fia volt: későbbi utóda, Akíisziosz, és Tirünsz alapítója, Proitosz. Akrisziosz tudomást
szerzett ajóslatról, mely szerint unokája keze által kell meghalnia. Lányát, Danaét ezért e$i fóld alatti
kamrőba zárta, hogy ne érintkezhessék férfiakkal. A mindenható Zeusz azonban túljárt Akrisziosz
észén:mivel Danaé még dédanyjánál is jobban tetszett neki, aranyesóvé változott, s igy hatolt be
a lányhoz a tetőrácson keresztül. A kellő időben aztán megszületett Danaé fia, a leendő hős, Perszeusz.
Igazi, mondhatnánk: séma szerint készült hős volt (ha lettek volna akkoriban sémák), félelem és
gáncs nélküli, akinek egyetlen rossz tulajdonsága sincs, tehát mindig bátor, becsületes, önzetlen,
sikeres. Danaé egyáltalán nem titkolta fia isteni eredetét miért is titkolta volna?
azonban elhatározta, hogy megszabadul tőle. Hatalmas faládát csináltatott, Perszeuszt -, Akrisziosz
és Danaét
a Iádába zárta, s a ládát a tengerbe dobta. Persze Zelgz fiálak nan ilyerr halált rendelt a végzet.. a
hullámok a Kükládok egyik szigetére, Szeriphoszra sodorták a ládát, ott ery Diktüsz nevű halász,
a sziget királyának, Polüdektésznek a testvére, kifogta a vízből, s Danaét és Perszeusa a királyi palo-
tába vezette. Polüdektész barátságosan fogadtá őket, sőt Danaénak sokkal több figyelmet szentelt,
mint amennyit az asszony szívesen fogadott. S mert önszántából Danaé nem akart a királyé lenni,
Polüdektész elhatáíozta, hogy erőszakkal veszi feleségül. Perszeusz azonban megvédte anyját.
Hogy Perszeuv ne legyen útjában, Polüdektész elhatározta, hogy megszabadul tőle, Kétsegbe
vonta tehát Perszeuv isteni származását, és felszólitotta, hogy valamilyen emberfbletti cselekedettel
bizonyitsa azt. Perszeusz elfogadta a kihívást, a király pedig azta feladatot adta neki, hogy ölje meg az
iszonlú Medúszát, és hozza el a fejét.
A Medúsza a három Corgó egyike volt; hosszú fogú. haj helyett viperákat viselő szárnyas
szörnyeteB. Aki ránéZett. kővé merevedett aZ iszonyattól. Halhatatlan nóvéreivel egyútt aZ Ókeanosz
egy távoli szigetén élt, s már az odajutáshoz sem volt elég az emberi eró. Perszeuszon csak az istenek
segíthettek. Mivel a bátorság megvolt benne (s ráadásul az istenek legfóbb urától származott),
segítettek is: Hermész olyan varázskarddal ajándékozta meg, melynek minden csapása halálos,
Athénétől pedig egl rézből kovácsolt pajzsot kapott: fényes felületén minden visszatükröződött, akár
a tükörben. A nimfák Hadész láthatatlanná tevő sisakjával ajándékozták meg, és hogy repülhessen

- szárnyas sarukat is kapott tőlük. me8 e8y. a tartalmának megfelelően táguló vagy
zsugorodó bűvös tarisznyát.
emberek szemében a legnagyobb hőstéttel téléró
- az aakkori
Fantasztikus repüles után
Perszeusz megérkezett Gorgók szigetére. Maga elé tartotta fényes pajzsát, -s mint valami
monitorban, látta benne az egész partvidéket. Mikor megpillantotta Medúszát, villámgyorsan
rátámadt. Mielőtt még a sziszegő kígyók a szörnyeteget felébresztették volna, megvillant Perszeusz
kardja, és tarisznyájába gurult a levágott fej. Medúsza testéből fekete vér szökött ki, s a vérárból
felmerült Khíüszaór. az óriás. és Pégaszosz. a szárnyas ló. Ebben a pillanatban repült fel a két 45
 halhatatlan Gorgó Perszeuv nyomában, hogy megbbsszulják testvértik halálát, elérni azonban már ls
nem tudták, mert Perszeusz Hadész sisakjában eltűnt a vegtelen tenger felett. aí
A sámyas saruk nem birtrá,k egészen Szeriphoszig sállítani Perszeuszt, kétszer is meg kellbtt ér
pihennie. Először Eszak-Afrikában szállt le a földre, ahol Atlav titán élt; Atlasz Per§zeuszt E
barátságtalanul fogadta, a Medúsza megöléséról szóló hírt @ig hazugs,ígnak nevezte. Peí§zeusz Ki
erre előhúzta tarisznyájából Medúsza fejét
- ömaga nem nézett a íarisznyáía s Atlasz a szömy
hever ma is, Marrakéchtól-, Tuniszig nyúlvá.
+
láltán kőheggyé változott. Így, megkövülten ú
Másodszor a világ déli szegélyén, Aithiopiában ért földet Perszeusz: ebben az országban Kepheusz hl
király és felesége. Kassziopeia uralkodott. Mikor a palota közelébe ért. egy tengerbe nyúló sziklához |.!
láncolt gyönyörü lányt pillantott meg. A király lánya, Andromeda volt a boldogtalan: életévelkellett ót
megvá|taníallazáját egy tengeri szörnytől, így kell€tt levezekelnie Kassziopeia bűnét, aki megs8rtette Fo
a tenger nimfáit. Perszeusz ethatározta, hogy megmenti a lányt: a magasba emelkedett, kirántotta Lo
kardját, s mihelyt a szörny megielent, nekirontott, es ádálz küzdelemben rrregölte. Perszeusz látogatása rrl
lakodalommal végződött; miután korábbi ,vőlegényétől, Phineusztól is megvédte Andromedát, lr!
a lánnyal együtt vi§szatért Szeriphoszra. Eppen idejéban érkezett: Polüdektész már a Danaé jd
elfogására küldött katonákat várta, akiknek elébe kellett hozniuk az asszonyt, ha az elhagyná é
rejtekhelyét, Zeusz templomát. Danaé helyett azonban Perszeuv érkezett, s jelentette, hogy A
teljesítette a feladatot. Polüdektész, aki bizonyosra vette, hogy Perszeu9 már r€g odaveszett tl
a Gorgókkal vivott küzdelemben, hazug hetvenkedőnek nevezG a hőst. Perszeuv erre elfordult, E
s megmutatta igazsága bizonyítékát, Medúsza fejét. Polüdektész abban a pillanatban kővé dérmedt. aj
Mivel Perszeusz nem vágyott a szeriphoszi uralomra, a hatalmat Diktüszre ruházta, maga pedig li
Danaéval és Andromedával hazatért. Nagyapja, Akrisziosz elmenekült előle, Perszeusz tehát argoszi
király len, és sokáig szerencsésen és igazságosan uralkodott. Mikor Akrisziosz megbizonyosodott bl
arról, hogy nem fenyegeti veszély, Yisszatért Argoszba. De sorsát nem kerülhette el: az ünnepi vo
tornajátékokon Per§zeusz szerencsétlen véletlen folytán éppen Akrisziosz fejének dobta diszkosát. r3
Mély fájdalmában, amiért nagyapja halálát okozta, Perszeusz örökre elhagyta Argoszt: trónját E
átengedte barátjának. Megapenthésznek. cserébe annak váráén. Tirün§zért. Halála után feleségével tr
és felesege szűleivel együtt ra8yogó csillagképpe változtatták az istenek. A földön hímeves utódokat cr
hagyott hátra: legidősebb fla, Alkaiosz, Tirünsz királya és Amphitrüón kinály apja lett, másik két fia, b
Elektrüón és Szthenelosz mükénéi király, unokái egyike pedig Héraklészvolt. E
A rnásik mítosz hóse
-Perszeusztól eltérően szomorú sorsra jutott. Habár ő is nehéz b
-
feladatot kapott, s a feladathoz elegendő bátorsága is volt, származás és jellem dolgában messze I
elmaradt Perszeusz mögött, Iaszónnak hívták, s a himeves thesszáliai város, Iólkosz alapítójának, !t
Krétheusz királynak volt az unokája; Iólkosz maradványai két mükénéi stílusúpalota s az i.e. 2500 j
-
körüli időkig visszanyúló rétegek a mai Görögország harmadik legnagyobb kikötővárosa, Yolosz j
közelében találhatók. -
las7ól azt a feladatot kapta, hogy hozza el Kolkhiszból az aranygyapjút. A feladattal Peliasz q
iólkoszi király bízta meg, aki Iaszón apját, Aiszónt erőszakkal megíosztotta a hatalomtól. A feladat !
teljesítésévelazt kellett Iaszónnak bebizonyítania, hogy valóban méltó törvényes örókségére, az .l
iólkoszi trónra. Az aranygyapjú akkoriban Aiétész kolkhiszi király tulajdonában volt; anna[ a kos_ A
nak a gyapja volt ez, mely egykor az ifiú Phrixoszt, az orkhomenoszi Athamasz király és Nephelé E
felhőistennő fiát hozta A|étészorszátgába. Aiétévnagyon büszke volt az aranygyapjúra, s hog5l senki tr
el ne lophassa. felakasztotta Arész isten szent ligetéb€n egy magas tölgyfa ágára, es egy szörnyú, soha
nem alvó sárkánnyal őrizfette. Peliasz természetesen arra sámított, hogy az aranygyapjút lehetetlen ü
megszerezni, Nyugodt sziwel megígértehát Iaszónnak, hogy mihelyt elhozzz az aranygyapjít, ővé ad
lesz lólkosz trónja. E
Iaszón tudta, hogy amire egyetlen ember nem képes, az sokak egyesült erejével megoldható. al
Hatalmas expedíciót szervezett, és elérte, hogy részt vegyen benne az ötven leghíresebb görög hős, d
köztük Zeusz fia, Héraklész, Thészeusz athéni kiíály, Kasztór és Polüdeukész, a spártai ikertestvérek, r,
Kalaisz és ZÉtész,a szÁínyas nyilasok, Peirithoosz, a lapithák királya, a kalüdóni Meleagrosz és rl
mások; zerrésziik Orpheusz, orvosuk pedig az orvostudomány későbbi istene, Aszklépiosz volt.
Mikor _a hős Argosz megépítetteazt az ötvenevezős hajót, amely az Argo (,,gyors") nevet kapta, L
a hő§ök össz€gyültek lólkoszban, illő áldozatot mulatták be az lsteneknek, Áá1O riinak induita( i
a távoli kaukázus ormai alatt elterülő vidékre, kolkhiszba. }
Az argonauták (,,az Argó hajósai") útja meglehetősen veszélyes és kalandos volt. Az elsó napon
4ő lÉmnosz szigetéig jutottak, s kis híján ott is maradtak. A lémnoszi nők ugyanis róviddel azelőtt
a sziget összes férfi lakóját kiirtot!ák (állítólag hütl€nség
miail), ámde a tapasztalat me€tanitotta Őket
arra] hogy férfiakkal Úgyan nehéz az élet, de férfiak nélkül meg lehetetlen; a válogatott hó§ök .

érkezténéÍ<igen megörüÍiek, s annyi figyelemben részesítették a hajósokat, hory azok, ha Hérak'lesz

nem noszogitja őket, talán meg is feledkeznek az aranygyapjúIól. Aztán a mai Márvány,tengerre érve
Küzikov azigetén kötőtt€k ki; a király barátságosan fogadta őket, de mikor t9yáb,bhaj94a\, a1
é.iszakai szél úegfoídítottahajójukat, és újra a félsziget partja íeléűzte, Küzikosz király kalozoknak
nézte öket, és rajuk támadt, mire a védekező Iaszón megölte őt. A követkeó állomáson rémséges
hatkezú óriások támadtak rájuk. Egy kis számú partra sálló különítmény Héraklész vezetésével
legyózte őket, és valamennyi óriást megölte. Bithüniában a vad bebrúxök királyával, ery_ lila
ó[Ólvívóval akadtak össze, aki párbajra szólította fel a hajósok legerősebbikét; a kihivást
Polüdeukész fogadta el, s kemény küzdelem után egy irtózatos ökölcsapással szetzúzta ellenfele
koponyáját.
-meg,Müsziában a nimfák elragadták tőlük Héraklészbarátját. Hülaszt. s mert_aZ itú1 nem
taúltáÍ Héraklésznem tért vissza a hajóra az argonautátnak nélküle kellett
továbbhajóáiuk. Thrákiában Phineusz királlyal talátkozta.k, akiellátta őket jó tanácsotkal,_miként
juthatnak át a ma Boszporusznak nevezett tengerszoroson Így halálta meg a hősóknek, hogy Kalaisz
és zétévmegszabadítoiták őt az undok hárpiáktól, az ételébe piszkíó félig nő, félig madár lényektől.
A tengerszoiost egymástól hol távolodó, hol összecsapódó két óriási szikla órizte. Az argonauták
Phineisz tanácsíáegy galambot bocsátottak fel, hogy megmutassa az utat s a szükseges _sebességct,
majd nekifeküdtek aztvézőknek, és sikerült baj nélkül (csupán a hajótat csekély sérülésével)átjutniuk
a sioroson. A BarátsáEtalan_ (ma Fek€te_) tengeren való hosszú hajózás és újabb kalandok után végül
kikötöttek Kolkhisz partjain.
Iaszón bejelentette magát Aiétészkirálynál, és gazdagjutalmat kínált neki az aíanyw?pjíért:'azí
is megigéIte, Éogy mihely á gyapjút megkápja, azónnal házatér. Aiétésznekpersze esze ágábalr sem
volt lásión kéréiétteljesiteni; iáiiaitól aionban felt, s íBy megígérte, hogy kiadjaaz aranygyapjút, h
Iaszón teljesíti a feladátot, amelyet kiszab rá. A feladat egy kisse bonyolult volt: egy tűzokádó_bikák
vontatta vasekével fel kellett szántania Arész hadisten íóldjét, aztán be kellett vetnie sárkányfogak-
kal; a sarkányíogveteményból majd íegyveres harcosok nőnek ki, s ezeket meg kell ölnie. Iaszón
elfogadta a feitetétt, s bátorsága megnyérte Héra istennó tetszését: az istennő úgy. ir,tézte a dolgot,
'pillantásra
ho§ Aiétész lánya, Médeia az első beleszeressen, Iaszónba. Médeia, aki hatalmas
vaűzslónő hírébenállt, varázserejü kenőcsöt adott a hósnek, melytől egy teljes napig legyőzhetetlen
lett. Ezenkivül azt tanácsolta neki, hory a sárkányfogvetésből kinövő harcosok köze dobjon követ:
majd összekapnak rajta, a veszekedés hivében nem veizik észre laszónt, q így könnyen végezhet velük.
Nagy meglepitésre Iászón már n,úsnap teljesítette a kitűzött feladatot; Aiétész azonban megtagadlá
u, áiunygyupji, kiadását. Médeia segitségévelezért a hös elrabolta a gyapjút, s a lánnyal együtt
azonnal hajóra sállt.
Az argonauták visszaútja talán még kalandosabb volt. A Barátságtalan-tengert _ átszelv€
eljutottak a; Isztrosz (a rnai Duna) folyam torkolatába, de csakhamar nyomukban volt Aiétészkiíály
hájóhada, Apszürtosznak, Médeia testvérének parancsnoksága alatt. Iaszón Médeia segítsegév9l9ev
elhagyott szigetre csalta Apszürtoszt, ott megölte, testét darabokra vágta, és az Isztroszlizébe dobta.
Az elienségei tehát megfosztotta parancsnokától, s így időt nyert. Míg a kolkhisziak _Apszürtosz
testrészeit kihalászták á vízből, az Argó utasai gyors evezőcsapásokkal megszöktek előlük, és az
Isztloszon felfelé hajózva Közép-Európa belseje felé vetlék útjukat, ahonnan ist€n tudja, hogyan
_ az lllír_, azaz az Ldrlai_tengerre jutottak; innen az Eridanosz (a mai Pó) folyón a Rhodanoszra
(Rhöne), majd a Tirrén_tengérreLajóztak. végül Médeia rokona, Kirké varázslónő szigetére
irkezte[, s Kirké útmutatáúszerini szerencsésen átjutottak a Szkülla és KharüMiv közötti
tengelszoroson, é§ legyőzték a Planktai sziklái köZött örvénylő veszedelmes teng€ráramokat;
a t€;8eíészeket pusztulásba csábító szirének hangjának is €llenálltak. A_szél aztan a p}aiákok
^boldog
szigeiére sodorti őket. ahol laszón teljesitette Médeia régi vágyát, s feleségül vette. Eszak-Afrika és
Kréta keleti része mentén nagy ívet ieirva végül a ma Egei-tengernek neYezett tengerr€ jutottak,
s hamarosan kikötöttek Iólkoszban.
Iólkoszban ünnepélyesen fogadták az érkezőket; illő áldozatot mutattak be az isteneknek, majd
Iaszón köszönetet mondótt társair,ak, és szerencsés hazatérést kívánt nekik. AzL,{n elment
peliaszhoz.
Persze hibát köv€tett el: akkor kellett volna Peliaszhoz mennie, amikor társai még együtt voltak.
Peliasz ugyanis ereje tudataban a feladat teljesítéseellenére sem adta át neki az uralmat.

47
 Kényszeritésérepedig Iaszónnak nem maradt eszköze; a bosszu végrehajtására tehát Médeiát ha
kérte fel. gv
Médeia minden eszközzel igyekezett bizonyítani szérelmét.Midőn Iaszón apja, az öreg Aiszón
azon kesergett, hogy aligha éri meg a napot, amikor Iólkoszban az uralom visszakerül a törvényes s7,
király kezébe. Médeia egy varázserejü íőzet segítségévelvissiaadta Aiszónnak a fiatalságát. Most hő
elhatározta, hogy ezzel a tudományával Peliasz ellen fordul. Rávette Peliasz lányait, metsszék át mi
apjuk torkát. hogy a kiömlő vér helyébe beönthesse ugyanazt a főzetet, mely Aiszónnak visszaadta va
iíjúságát; mikor a lányok kóvették útmutatását, Médeia hagyta elvérezni Peliaszt, sebébe pedig halált mI
hozó íőZetet öntött. Tettével természetesen magára vonta Peliasz fiának, Akasztosznak a bosszúját, és ,.lz
Iaszónnal együtt menekülnie kellett Iólkoszból. te]
|aszón tehát elvesztette őSei trónját, és feleségévele8yütt Korinthoszban telepedett le, ahol st
Kreón király menedéket nyújtott nekik. Két fiuk született, s Médeia íemélte,hogy a családi boldogság te
kárpótolja Iaszónt meghiúsult.reményeiért.Iaszón azonban túlságosan is becsvágyó volt, s eltókélte, nl
hogy király lew bármi áron. összebarátkozott Glaukéval, Kreón lányával, es elhatározta: feleségül a1
veszi, hogy ily módon biztosítM magának az utódlást Korinthosz trónján. Mikor ezt Médeia H
m€gtudta, szenvedélyes szerelme szenvedélyes gyűlöletbe csapott át. Elpusztította Glaukét és Kreónt, i,
s megölte saját két fiát is, hogy annál jobban eméssze Iaszónt a fájdalom. zz
laszől, az egykori hirneves hős, a görög föld legnagyobb bajnokainak vezére haátlan Pl
száműzóttként halt meg: vétke és szerencsétlen sorsa eltorlaszolta elótte minden város és mindan é
paIota kapuját. Egyszer. midőn éppen az lszthmoszon haladt át. meglátta egykori hajóját. az Argót.
a
partra vonva: odament, hogy megpihenjen az árnyékában, De alig szunnyadt el, a hajó korhadt tc
oldala bedőlt, és a romok maguk alá temették. ti
Az ión mítoszok legnagyobb hőse. Thészeusz athéni király. Héraklész kortársa és baráüa volt. ll
Ugyanazok a dokumentumok bes2élnek róla is, amelyekből Héraklészt ismerjük: elsősorban
Homérosz művei és az attikai tragédiák. Ezekben is találunk ellentmondásokat, főleg az idórendet
i
t
illetően; a Thészeuszról szóló mitoszokból összefüggő egészet Plutarkhov alkotott az i. sz. II. század L
elején. l
Az athéniak Thészeuszt ..Athén alapítójának". városukat pedig ..Thészeusz városának" b
tartották: szerintük ugyanisa hős egyesítette athéni vezetés alatt Attikát, tőle származik az első athéni l
alkotmány. és ő rakta le az athéni demokrácia alapjait. Athén városa persze előbb is létezett. hogy a
miőIa, az nem derül ki a mitoszokból. Abban viszont a mítoszok is megegyeztek, hogy az athéni l
lakosok és királyok autokhtónok, ,,őslakosok" voltak, Athén földjéből születtek. Az első athéni a
királyt, Erikhthonioszt állitólag Öaia, a földanya hozta világra, s Athénéistennő felügy€lete alatt nőtt l
fel; apját a legősibb mítoszok nem ismerik, a késöbbiek pedig ilyen ósszefüggésekben Zettsz fiát,
Héphaisztoszt emlegetik. Más mitoszok szerint Kekropsz, egy félig férfi, félig kígyó alakú lény volt
t
a
Athén első királya. Kekropsznak ,,nem volt lába", ,,nem jött sehonnan", ,,a földből sarjadt"; az D
ő érdeme volt az is. hogy az okos és hatalmas Athénélett a város védőistennője. AZ Attika fölötti l
uralomért állitólag Poszeidón tengeristen versengett Athénével;az istenek az Akropoliszon gyűltek l
óssze, hogy a versenyt elbírálják, s meghivták Kekropszot is, hiszen őt is érintette a dolog. Végül l
abban egyeztek meg, hogy az uralmat az kapja, aki értékesebbajándékot ad a városnak; a
Kekropsznak kellett eldöntenie, melyik ajándék az értékesebb.Poszeidón háromágu szigonyát egy
sziklába vágta. mire a kőból sós vizű íorrás tórt felszíníe;Athénémeg a lándzsáját szúrta a földbe.
s a lándzsából később olajfa nőtt ki. Kekropsz döntése egyértelmű volt: sós vizből a tengerberr is van
l
a
elég, de az olajía értékes gyümölcsöt terem, termesztése az embereknek munkát, az országnak I
gazdagságot ad. (,,Athénéolajfája" egyébként ma is ott áll az Akropoliszon: az Erekhtheion nyugati
I
falánál, Kekropsz sirjának közelében] utoljára l9l7-ben ültették e1.) Kekropsz állítólag a várost is
Athénétiszteletére nevezte el Athénnak; Plutarkhosz szerint azonban csak Thészeusz adta a városnak
ezt a nevet.
A mítoszok többsége szerint Thészeusz Kekropsz dédunokája volt. Hivat8,1osan Aigeusz athéni
királyt tekintették apjánalq kevésbé hivatalosan azonban Poszeidón istent. Anyja, Aithra egyes
szerzők szerint Aigeusz hitvese, mások szeíint csak k€dves€ volt, apja, Pittheusz troizéni király révén
a Peloponnészosz meghódítójától, Pelopsztól sárrnazott. Thészeusz Troizenben, Argolisz keleti
partvidékén született, ifiúságát is ott tóltötte. E város romjain épült évezredekkel később Damala, az
egykori keresztes erőditmény, a mai halászfalu. Aigeuszt uralkodói kötelességei hamarosan Athénba
48 szólitották, és fia számára csupán egy kardot és egy pár sarut hagyott hátra, de ezek fólé is egy
hatalmas sziklát hengerített, mondván: ha Thészeusz elég erős 1esz, elgördíti majd a sziklát. Tizenhat
év múlva így is történt. Thészeusz első útja Athénba, leendő uralkodásának szinhelyére vezetett.
Noha Troizénből tengeren alig fél napig tartott a hajóút, Thészeusz a hosszabb és veszélyesebb
sárazfóldi útvonalat választotta; egy kisse körül akart nézni a világban, remélve, hogy közben
hőstetteket hajthat végre, s így nem mindan dicsőseg nélkül érkezik Aigeusz szine elé. Az elsó alkalom
mindján Epidaurosz mellett kínálkozott: a rabló Periphétész támadta meg, aki az utasokat
vasdoronggal v€rt€ agyon. Thészeusz üg5lesen kicsavarta Periphétészkezéből a dorongot, és úgy
megütötte vele, hogy az föl sem kelt többé. Az Iszthmoszon €gy Szinisz nevü rablóval akadt össze; ez
az cllirgott utasokat két egynriishoz haj|ílott fenyőfa csúcsához kötirtte. majd a csúcstrkat szabaddá
tette, mile a két fa hirtelen visszalendült, es az áldozatot szétszakította. Thészeuv őt is legyőzte,
s ugyanúgy bánt el vele, mikénta rabló szokott másokkal. Kromnüónban a parasztok kéréséremegöl-
t€ a termést pusztító hatalmas vaddisznót, Megara vidékétpedig megszabadította egy Szkeirón nevű
rabkittil. aki arra kényszerítette íz utasokat. htrgy megmossúk a lribrit. nrajd hatalmas rúgiissal
a tengerk taszitotta őket. Eleuszisz közelében hasonló küzdelemben kellett helytállnia, mint amilyet
Héraklészvívott az óriás Antaiosszal. Az ott éló, nagy erejú Kerküón az országba érkező ósszes
idegent arra kényszerítet(e. hogy megvívjon vele életre-halílra: a Thészeusszal vívott kúzdelnrel
azonban nem élte túl. Attika keltős közepén, a Képhiszosz folyónál, Damasztész, ismertebb nevén
Prokrusztész, azaz a ,,Nyújtogató" állta el Thészeusz útját. Ez a rabló kunyhójába hívta az utasokat,
es ott szépszerével vagy erőszakkal rávette őket, hogy feküdjenek az ágyába; aztán ha kilógott
a lábuk, levágott belőle, ha viszont róvidebb volt, csontra, ízületre ügyet sem vetve addig nyújtogatta
testüket, amíg az ágy végéignem értek. Thészeusz magát Prokrusztésá döntötte az ágyra, s mivel
kiállt a feje, minden teketória nélkül levágta,
Athénban Thészeuv felkereste a királyi palotát; Aigeuv az első pillanatban nem ismerte meg.
Médeia azonban, aki Iaszón halála ulin Aigeusz kegyeibe férkőzött, felismerte. A varázslónő azt
ígértea királynak. hogy ha í'eleségül veszi őt. akkor varáz§szerei segílségévclvisszaadja az iljúsrigrit.
Médeia megsejtette, hogy veszedelem fenyegeti, s rábeszélte Aigeuszt, hogy mérgezze meg Thész€uszt.
Lakona közben azonban Aigeusz tekintete Thészeusz kardjára tévedt, es felismene ajándékát, azrán
megnézte a fiú saruit, s menten felboritotta a mérgezett borral teli cseszet. Megölelte Thészeuszt,
bemutatta a népnek mint utódát, Medeiát p€dig elüzte. Róvid idő múltán Thészeusz b€bizonyithatta,
hogy méltó Athén trónjára. Elóször is Aigeuv ellenségeitól, Pallasz tizenöt fiától védte meg a váro§t,
majd megszabadította Attikát a vad bikától (ea a fenevadat Eurüsztheusz parancsára Héraklész
hozta el Krétáról), aztán önként jelentkezett azon athéni ifiak sorába, akiket Aigeusznak mivel
a Minósz elleni háborút elvesztette -
Krétíra kellett küldenie, hogy ott a szömyeteg Minótaurov elé
vessek őket. Thészeusz -
Minósz lánya, Ariadné segítségével bejutott a labirintusba, kemény
- -
küzdelemben végzett a Minótaurosszal. s így megszabadítoita Athén( a sziirnyű |radisarc tcrhétiill
aztán szerencs駀íl kijutott a labirintusból, és Ariadnéval együtt elha8yta Krétát. Az úton azonban
Dionüszosz isten kényszerített€, hogy Ariadnét hagyja Naxosz szigetén. A lány elvesztésénérzett
bánatában aztán elf€lejtett€ fehérekre cserélni a hajó fekete gyászvitorláit: a jó hírt ugyanis íehér
vittlrlúknak kellett volna nrár messziről tudatniuk A(hén vúrtlsdval. Midőn Aigcusz a gyiiszvittlrlltkat
megpillantotta, azt hitte, hogy Thészeusz odaveszett,_és kétsegbeeséseben egy part menti szikláról
a tengerbe vetette magát (azóta nevezík ezt a tengert Egei-tengemek).
Thészeusz- mert Aigeusz halála utrin ó lett Athén királya- bölcsen es igazságosan uralkodott.
Várfalakkal erősitette meg Athént, új épületekkel szépítette, aZ athéni€knek p€dig olyan tórvényeket
adott, amelyek a nép érdekeit szolgálták, és megtanitotta őket, hogyan kormányozzák önmagukat.
D€ egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy erejét és bátorságát megmutassa. A hős laszónnal
Kolkhiszba halőzott az aranygyapjúért,Meleagrosszal részt vett a veszedelmes kalüdóni
vadkanvadászaton, a nagy Héraklész oldalán pedig az amazónok ellen vonult hadba.
Vállalkozásaiból mindig dicsőségesen téítvisszá, sőt az utolsóból még feleséget is hozott magának:
Antiopét, az amazónok szepseges es bátor szívű vezérét, akit a foglyok szétosztásakor juttatott neki
Héraklész.Antiop€ b€leszeretett Thészeuszba, s midőn az amazónok Athen ellen vonultak, hogy
kiszabadítlík, Thészeusz oldalán szembesállt velük, és a csatában elesett.
Bár Thészeuv vágyott a dicsőségre, elkerülte a háboruskodást, es iparkodott megőrizni a város
b€kéjét. Mikor azonban Peirithoosa a lapithák királya megtámadta, haboás nélkül ellenállt, és
közvetlerr párharcra hívta ki Peirithooszt. Megállapítva, hory eróik egyíormákrázt javasolta, hogy
mindketten vonják vissza csapataikat, és kóssenek barátsági szerzódést. A szerződést megkötötték,
s Thészeusz részt vett Peiíithoosz lakodalmán is (Peirithoosz Hippodameiát. Butész király lányát 49
 vette fel€ségül); itt került sor a kentaurok és a lapithák kózötti híres harcra. A félig ember, félig ló
a,lakú vad k€ntaurok lerészegedtek, s mikor tetőpontjára hágott az ünnepség, veiérük, Eurüt'ión
Hippodameiára vetetle magát. hogy elrabo|ja: társai követték péld,úát. piirithoosz. Héraklészés
Thészeuv a többi görög élénmagáiól értetódően a lapitha nők i,édel;nére kelt, s mivel íegyvereiket
nem hozták magukkal a lakomázóterembe, a nehéz serlegeket vágták a kentaurokhoz,á széttórt
asztalok lábaival vagdalkoztak, vagy puszta kézzel támadtak rrl4ut. vegiit legyőzték, és néhányuk
kivételével akik a hegyekbe menekültek megölték a kentaúrokat.
-
Antiopé halála után Thészeusz újra -
megházasodott: Ariadné húgát. Phaidrátvette feleségül.
___
Házasságuk azonban nem volt boldog: phaidra ugyanis beleszeretett Thészeusz és Antiope fiá-ba,
Hippolütoszba. s mivel az i§ú nem viszonozta érzelmeit. sértelt hiúsá8ában megvádolta
Hippolütoszt. hogy el akarta csábitani. Thészeusz akkor megkérte poszeidón isteít. hogy puiztitsa el
Hippolütoszt- 42 ist9n_ 9cy tengeri szórnyet küldött a fiú éllen, a szörny láttán Hipplliitosz tovai
-öngyilkos
megbokíosodtak, es halálba ragadták utukat. Aztgazságazonban kiderült, es phaidrá lett.
Röviddel Phaidra halála után Peirithoosz is özvegységre jutott. Felkereste hát Thészéuszt,és azt
ajánlotta neki, hogy együtt keressenek új feleséget. Mindketten a spártai szép Helenére vetettek
szemet (miatta tört ki később a trójai háború), és el is rabolták. Mivel igaz barátságukat e8y asszony
kedveert nem akarták elrontani, ú8y döntöttek, hogy Helenét kisorsolják egymáikoz<i,tt,i nyertes
pedig majd segít a másiknak a kedvére való feleséget megkeresni. A sors Thészeusznak kedvézett;
feleségül vette Helenét, és Athénba vitte. peirithoosz ekkor arra kérte barátját, segítsen neki
megszerezni feleségül Perszephonét, Hadésznak, az alvtlág istenének hitvesét. Thészeuú hasztalan
igyekezett lebeszélni barátját erről a vakmerőségről; Peirithoosz nem tágított, és igy Thészeusz
adott szaviá,nak megfelelően elindult vele az alvilágba. Hadész szokatlanul barátságosan fogadta
-
őket. s mikor peirithoosz előadta kiviinságát azt válaszolla. hogy majd gondolkozik a dolgon. iddig
foglaljanak helyet az előszoba padján, és várják meg döntését. De ámint leültek, testük-hozzánőit
a hideg kőhöz. Peirithoosz örökIe ott maradt, Thészeuszt azonban nagy sokára kiszabadította
Héraklész.Helenét persze testvérei, Kasztór és Polüdeukész időközben már elvitték Athénból, sót
büntetésból méga város íalait is lerombolták, az Athén feletti uralmat pedig Thészeusz ellenségének,
Menesztheusznak a kezére játszották.
Athén iegnagyobb hőséből az alvilágból visszatérve nyomorult földönfutó lett. Mivel Athénba
n€m tehette be a lábát, Szkürosz szigetére ment, ahol földje volt. Remélte, hogy fiai, Démophón és
Akamasz segítségévelvisszaszerzi majd athéni trónját. De mióta a legfőbb isten bátyját megiértette,
hajdani szerencseje nem tért vissza tóbbé, bátorságával és erejével tehát mit sem iudott kezdeni.
Dic§telenül pusztult el: Lükomédész szküroszi király, aki félt Thészeusz igényeitől, séta közben, egy
óvatlan pillanatban egy magas szikláról a tengerbe taszitotta Thészeuszt,

Mint tudjuk. a trojai háborúíól már az archaikus korban nyolc nagy költői mű született;
a nyolcból kettő Homérosz llidsza és odüsszéiája maradt ránk. A világ- és a görög irodalom
legnagyobb költeményei ezek, persze nem csupán azért, mert 27 803 versúrból álnai: művészi
színvonaluk, gondolati mélységük. széles látókörük és nagyszabású koncepciójuk is utolérhetetlen.
Megalapozták az ókori Görögország egéu kulturális féjlődését,s az összei későbbi költőre és
drámaíróra, képzőművészre, filozófusra és történetíróra hatással voltak. A keletkezésük óta eltelt idó
rengeteg kérdésthalmozott körejük: ezekhez még majd visszatérünk. Eáttal csupán a költemények
rövid_tlrtalmát _ismertetjük; €Zek a költemények alkotják ugyanis a legősibb görög mítoszoÉés
mondák befeiező ciklusit.
, ., Az lliászban a Trója alatt állomásozó akhájok táborába vezet el bennünket Homérosz; a háború
kilencedik _é.vében járunk: azon a napon, amelyen az akhájok parancsnoka, Agamemnón és
a legnagyobb akháj hős, Akhilleusz között kitört a visály. A visályt Agamemnón idézte elő, aki
hatl]mas király volt és derék harcos, de nem olyan nagy jellem, hog! megbocsássa alárendeltjének,
amiért az érdemekben és népszerűségben felülmúlja. Az aktráj seregek ketúszakadását okozó visály
egy a§zony miatt tört ki, és a Troja elleni vállalkozris sikerét is veszélyeztelte.
. Hogymiért indultak az akháj hadak Trója ellen, Homérow világosan megmondja:mert a végzet
úgl renrlclte, hog5i Trójának el kell esnia Persze a végzet útjai kisámíthatatlánok; végrehajtói vágy
az isten€k, vagy az embgrek. zeusz, a főisten tehát megneheztelt a trojai királyi házralpriamosz, áz
akkori király ugyan mit sem vétett ellene, ez a tény azonban nyilvánvalóan mellékes volt. Az okoknak
és következményeknek aa a láncát, melynek utolsó szeme priamosz városiinak eleste volt, néhány,
50 látszólag összefüggéstelen esemény alkotta.
 . .Pé]eysz phthiai király és..Thetisz_ ten8eristennó lakodalmán kezdödött minden; ezen
a lakodalmon Zeusszal az élúkön- valameinyi olümposiilsien megiet€nt.
- Proméa-h;;;!v;;;
megiósolta. hoqy Thetiv fiat fog szü|ni, aki mindén vonaik"re.u-
az istenek
tir?i-Y"tj;;i;;jfi,"öHi
- saját érdekükben
A tr.úr",i,'ü Áíírá""
Thetiszt halandó férfihoz adtái fetesegr:l.
- Eriszen kívül minden ü..-ot f,"ghrrák.
istent és a visálv istennőién, E.i; b";;üi
-
a lakmároó Héra, Áttrénéés Aphrodité kóze igy- amelyen ez voh olvasható:
.,A legszebbnek !" Mindhárom istennő nyombán "i"üi.eiá"t",,.
az álma utin nyih. eí mináegyik- ffi;;;]i
követelte; mivel egymás közt nem tudtak megegyemi, Zeusa ieitet
mjg, t ogy ao"tr"Éí",iur %r."
tisztában volt azzal, hogy ha az almát egyi-küínek odaítéli,; ;á;ik i;tú7;ú;;;-i;ü;,j;*Eö
pillanatig gondolkodott, s isteni ötlete ÉÁ;dt. odahívta Hehérrt,
. ,n.g,urun".olta neki: vigye az
istennőket a visálv almáiával esyütt a Trója melletü Id" h"giil.
-E8y -üri* paJioiEí
ő majd eldönti a ülár. ".ro "ii
.. Plri9z_ ugyan pásztor volt, de nem. akármilyen: Priamosz trójai király
és felesege, Hekabe
házasságából.sármazott. Hogy a he_gyekben élt. nem peaig paioiaian. annák
ot<a vott. nnvja,
mialatt születésétvárta. álmában égó fáklyát látott, sa íiáilya'fálgyúúiothrrojá,. 1ó
Á:o, i,gvliill-JiiJ
az.álmot. hog5i a vülerendö királyfi Trójá pusrtulásiit okoL mTjái Ézen
rriamoú puriia -inain.r
szuletes€ ulan az ld,a hegyére vlteüe, s kitétette az erdei vadak predájául.
Egy anya.edue azonün
ji:li!
::T::j:i_..í mlt sem Ttii.eászj9ro!
szarínazasarol
találtak rá, es magukho'z vett"ek. s;ií,íjúÜieiJ,il;.fifr;;
tudott. s elé8edetten-éldegélt mindaddig. mig meg neü előtte Herméiz
a három istennóvel. Az igazat megvallva Parisi egy csoppet'iem "vagy'o,r 3áent
üi-i ,r.ó."-2."r,
parancsát_azonban.teljesítenie kellen. Mindhárom Ítenn3i egyformái'szépnek " találta, * ;; il;;
zavartan.forgatta ujjai kózött. Az istennők segíteni igyekeztet]'ti-t<iaicse.ni
aretél}társnóket_p€dig ócsárolta, de ezzet csal mégjótban zavaiüa troztat
iáfi;; ii;fi,
az i5t t. vcgui u, é,JJeJ
o]y.an
_lnO.dj.áno1
r9lyamodtak, amelyet a_z em.be§_k
iór,vénr.i u5, .inárit"n"i, ;il; lliilk- ;;;i
előnyök ígéretévelvaló meg nem ingedett befolyásora*.
Azsia urává teszi: Athéné hiztosíl9t16..11ggy 1pináen háboruban
ueö i"-t-uiaor"tá'P".i.Á"t, ii.J
"áei,
!}áietemtrez segiti,-Áiir,ióti,j""i.-g
a világ legszebb asszonyát igéne neki iélesegul. Parisz .[ioi'ilt uta.orta. i.gy ; ;iú;-;üí
hajlamainak_ és érdekeinek megfelelöen dönti ;l, Minek u.gy.
nyuiauu u, Árri"-irruraJu"r Íio
gondokat? Mit ér a hadi dicsőség? De a.szép feleseg
is ne legyen ;ő i;t$;;
a legszebb? Aphroditénak nyújtotÜ az almát. - ,rlgy"n
'nicrt
Az i§tenek és az emberek mepitéléseszerinr, a világ legszebb halandó asszonya
zeuv főistennek és
§d:,::::!;ts9 :*,ryi ilűB;;ii$tiHfitehát
riná,lyn-énak i l,á,lr|a; Helenére bár ez
az elgonoo,s neml bonvoda|mát rejtett magában : Helené ugyanis már férjes ariony.
'ondolt,Atreu,
mükénéi.kinílyfiának, Menelaoszn"í. u r"i.iBg. ;;lt, Áü".i'őJi.ir
_
re.ri riitré gv.íiü..aiói
ismerte, hiszen Menelaosz testvérével.
,Agamánónnal .g}tiii'sún*u" ,.""küii.
gYilkosa. ThÜeszté* a két fiúnak is élelére-tört. ?,Éil';;;k
t"éda férje:i,j;Ú';sz halála utáur veo"tao.r'i.tt
Spárta knálya, bátyja, A8amemnón pedig aki Hetené tásinei-txiit"i.oe.a.át ;"ii;i"ű;üi:
- Helené at aicsar rtutaimnérrtr"
Mükéne . trónjára kerúlt. Ez idő. iájt -tehát_
házasságban élt, és sejtelme sem volt róla, mijátszóa;ii - üiáon
k aziö'riiöe,i. i-ö'fi'#r-;rtfl;o]á

,. Parisz az istennők távozása után hamarosan Trojába k€rült, és tudomást s

(ú ,u.;t" iiuiii
_
Mivel Helabe egyre csak gyászolta elveszett fár n,li tizennyolc ;h"T;;
'Éízettszáímazásáíől.
fr"
':.,lry
]a
Pl.':;ilIitilkr.o1venlrPriamosz a fiú emlékénik tiszteletéíe ti"liióiiá,ix.t"i'.ijJ"n
gyoztesnek az lda leJtóin legelő királl gulya legiobb bikáját ígértékjutalmul.
";lt,
óe mit tev a viletlen:
ez a bika éppen Parisz csordáiába taúált, es Éri* uut"i""űy, uiÉurorött
E]határozta hát, hogy maga vézetiel a városúa. s ha már ott reir.
ló;úü;;i;;;i;;:
"
áe!vi.;a a;ateiJrXeg.L
kihez kerül az állat. Amini nézte a versenyzöket. felótlöti ünni,-iióö,-O iiiöürü,
jelentkezett hát a versenvbe. és va.lóban. győzöt,. i. Ui^a" tiaiü"--i* Bír""tii,
No"i*.- iiá.iZnaru,
lelismene, de hiába emlékáaette szüleit a rcliloslatra, triaml..ir-frrux "
ti.i.lárne';;;;;;
o.o.mel vezették Pariszt
immár semmi seű ár"o.iiá"Ü re*"t"r"-fietlesitésében: Pariszban
itr]:]:,:x,9i:iPlr_T],ét
keltetl a nok lranl. es azt a sondolatot sugallra neki. hogy hajózzék vágyat
a szep asszonyairól híres spáriíúá.
Parisz társával, Aineiassál esvütt csakiamar .;; i.'Í.d; M;ülsz palouíjában. A fogadtatás
barátságosvolt. a király bemuátu felesélai;lil;ÖJÜ;i.'. , i,"ri.lir.r.o
pirranásra beleszeretett
Helenébe. Másnap Máelaosz elnézésttc-rt. aáien xÉtara["ir.,i
er.eghagyta felesegének,
hogy a vendégeknek mindenben álljon H;gy "ir-i", iilil; ri.J"üg",
-rendelkezésü[a.
értehnezte, az főként Aphrodite isténnőnek "t".fia.t'áó
rotrato rel meiihpir.oJrte ",orvun szerelmet ébresztett 5l

,1
 benne Parisz iránt, hogy megfeledkezett férjéíőlé§ haájáról, és titokban Trojába hajózott Parisszal.
Hogy valójában hogyan zajlott le a dolog Pariv és Helené között, nín tudjuk, s aligha fogluk
1
.d
megtudni. Az egyik változat szerint Helené önsántából hag},ta el haáJe:, á máslk,-legin[ább {j
Menelaosz király által terjesáett változat úgy tartja, hogy Parisz elrabolta Helenét, sőt a király -
ll
kincstárát is magával vitte. Bármint történt is, Parisz bűnös módon visszaélt a vendégioggal, és
megsértette a spártai királyt. Az ilyesmi, érthetóleg, nem maradhat büntetlenül, hi§zen tetteikért az rr-
.i
emberek felelósek, még akkor is, ha ezeket a tetteket az istenek sugallják. Egy király feleségének egy
másik király fia által való elrablásít a kor szokásai szerint háboruval torolták meg.
Midőn Menelaosz értesúlta palotájában lejátszódott eseményekről, nyomban elindult Mükéné- 4
be. hogy tanácsot kérjen bátyjától, Agamemnón tanácsára aztán Odüsszeusz ithakai királlyal együtt É
Trójába utazott, hogy szépszerével intézzékel az ügyet. Pariv a kincseket ugyan visszaadta, Helenéről
azonban hallani sem akart. Mikor Priamov király fia pártjára állt, Menelaosz hadüenettel al
fenye8ette, de mert ez sem segített, a fenyegetést valóra váltotta. Megkérte Agam€mnónt, ho$l rl
indítson büntető hadjáratot Trója ellen, s felszólította az összes aklrrij királyt, hogy csatlakozék q
a hadjárathoz. Közben természetesen csak ajogot és a becsületet emlegették, de mindenki tudta, ho$/ !_,'
Trója aranyban, ezüstben, bronzban és csodálatosan szép asszonyokban bővelkedő város, s hogy
a hatalmas mükénéi király vezette hadjárat hadi dicsóséggel és meses zsákmánnyal kecsegtet. q
Agamemnón végül összegyüjtötte a szövetse8es hadakat, s ll8ó hajóval, fedéizetükön szíaezer t
.t
katonával elindultak Aulisz kikötőjéből Troja ellen.
Minden idők legnagyobb akháj hadserege volt ez. Az egyes c§apatokat a legvitézebb ak}uíj
királyok es királyfiak vezették. Közülü is kitünt Agamemnón: tizezer emberrel és szíz gyors hajóval A.t
rendelkezett. A Thébát elpusaító epigónok győztes vezére, az argoszi Diomédészkilencven hajót -l
a
vezetett; ugyanekkora s€reggeljött Minóv unokája, Idomeneusz krétai kinily. Menelaov ugyan csak
hatvan hajót hoáott, de az ő vitézei voltak a legharciasabbak. Az öreg Nesztór király, aki már Pülosz
harmadik nemzedéke fölött uralkodott, ötven hajóval vett részt a hadjáratban, akárcsak az aüéni
Menesztheuv. A hadjárathoz további hősök is csatlakoztak: köztük volt a szalamiszi nag5l Aiasz és --
l
lokriszi néwokona ; Héraklész fia, a rhodoszi Tlépolemosz ; Philoktétév,az íjász, és többek között
- anyja ugyanis -a
az ithakai Odüsszeusz. Utolsóként Péleusz és Thetisz fia, Akhilleusz érkezett;
-Szkürosz szigetén, Lükomedész királynál feltartotta, mert i§merte a jóslatot,'s tudta, hory fia vagy l
sokáig és dicstelerrül él majd Phthiában, vag)/ pedig soha el nem múló dicsóséget szerez, de ifiúságának _
L
teljében elesik Trója alatt.
Az akhájok
- hála Odüsszeusz leleményessegének és bátorságának szerencúsen partra
azonban a tíojaiak visszaverték. Agamemnón tehát _ -mi mást teh€tett volna?
tÉ
szilltak. Tárnadrisukat
megerő§ített tábort létesített, é§ hozáfogott Troja ostromához. A trójai sereg kezdetberr kis
-lásámú
q
volt, de olyan harcosokbol állt, akik nem haboztak életűk€t áldozni a városert. Később L
Priamosz unokaöccse, Aineiasz vezetésevel a dardanok, Glaukosszal és Szarpedónnal az élükön
ra
tr
a lükiaiak, majd á thrákok, károk, pelaszgok és más szövetseges€k érkeáek Trója segítsegére. A trojai
seregek fővezére Priamosz legidősebb fia, Hektór volt: erő és bátorság dolgában bármelyik akháj
vezérrel felvehette a v€rs€nyt, s még Akhillcusztól sem félt.
A háboru, amelyől az akhájok oly gyors sikert vártak, a végtel€nségig húzodott, s már éppen d
tizedik esztendeje tartott. A trójaiak igazín búszkéklehettek volna vitézségiikre, de inkább csüggedés I
vett erőt rajtuk. Az aranykincs fogyott, a nép szenvedett, a barcosok sorai egyre ritkultak, sokan már t
a győzelemberr is két€lkedtek, ami pedig háboruban mindan rossz között a legrosszabb. Sőt rrrég Hek- d
tll
tór is megingott; p€rsze nem az államtanácsban es nem is a katonát elótt, hanem felesegének,
Andromakhénak mondja négyszemtözt, hogy Trója egr napon ele§ik. Az akMj taborban sem
uralkodott jobb hangulat: az ütköz€tek er€dménytelenek, csupán veszteségeket okoznak, a katonák
harci szelleme megrendült, § már aá latolgatják, hogy legjobb lenne az egészet abbahagyni és l
hazamenni. Mikor Agamemnón a népgyülésena katonák véleményettudakolta, megJettent: ra
nemcsak a sájas Therszitész, hanem a többi katona is a hazátérésre szavazott. Csak a zsákmrinyra és
dicsőségre áhítozó vezérek akartak Trója alatt maradni, -
í
Ígyálltak a dolgok, amikorolyasmi tórtént, amifordulatot hozhatott volna a háboru folyásában.
Akhilleusz egy élelemszerzö hadjárata alkalmával néhány lán}t z§íkmányolt; a lányok legszebbike, t
Apollón papjának, Khrüszésznek a |ánya a zsákmány €losztásakoí Agamemnónnak jutott.
Akhilleusznak ez ellen nem volt kifogása, hiszen sátrában volt a szépseges Briszéisz, akit a háboru
uuín feleségül akart venni. Néhány nap múlya azonban m€gjelent a táborban Khrüsász, jó szererrcset a
r
l

52 kívánt az akhájoknak a mielőbbi gyózelemhez, majd arra kérte Agamemnónt, hogy gazdag váltsagdíj l
 fejében.adja vissza-leányfu. Agamemnónnak azonban tetszett a lány,
khrüszésá tehát kiutasitotta
Apollón istenhez könyörgött bosszuén. Á papját ért se;;imetÜÖ;;"ii;;
lY^b".:Fllr:,t_:!kor a könyöígést, alászá|lt
:#-,i".1l"_gy'|.c"j[a az Olümposzról, éjezüstnyilaival dögh;iáli;;il';;
pu§ítuhak, de_.Agamemnón mit sem tett apotton tiengesziacsire.
iTr,l,]T:I_x.i.,harcosok
AKnllleuszkózb€lépésresántaelmagát:gyűlésbehívtaakatonákatateenáőt."gt"ní".tá"iJ.u.
Y]!::
lanyat 5ll,_9,1*,
a iö kinfi|atkozuúa,..li'ó.ry apoúoni
"ru[,igylir,"t
KlaoJak. meghozzá váltsá8dú nélkúl.őt magát pedig
ki."g;i;fi,i-il Ki;;Ö;
megkövetik. Alamemnrin |ehurrtlsta
a jóst. és durván nekitámadt Akhilieuszrrak is. amién kurria.,'pa,lai
io;il iü;;;; #;;ii;i
8yalázta Akhilleusa. majd kijelen.ette. hogy a sereg érdekében inegválik khtszész tanvatai-á"
karpotlaskent egy maslkat választ magának. Akhilleusz kedvesét, Briizéisa követelte..
A}li!"yy fegyelmezetten fogaóta a főparancsnok dontiset, de a törúntekből levonta
a megfelelő következtetést: megeskúdött. nem hircol Iovább. mig Agamemnón
vissza nem adia nekl
a lanyl. s ezze| becsületet is. Anyjáa. Thetiszt is megkérte. járjon közbe zeusznál. hogy
a iőisten
segítsen a trójaiaknak: hadd bsú Agamemnón, hog! AkhiIí*'*,érriir
....i.r.". ;'J;. Áik;;
majd bocsánatot kér tóle. Rettenetes kérésvolt ez, sót artattanaPrajiJm h;Hd;i;;i;.
iliil;;
€lőterjesztette az istelek.urának. Zeusz pedig ele'et tett *ti. Ág;;;;;;;
:^?l,y.:i :,,::1.tb*-
csaloxa. a''not küldótt. ho8y mit. sem lörödve hadai meggyengüléiével. indrrljori támadásra,
ugyanakkor felbiztatta Hektórt, ho$i használja ki a*riiÉirsz-tavonéia;-;;'.i'";;';#;Y
a győ2slemre.
. Az,í,rközet, amely ezután a trójai síkon megkezdődött, a háboru legszörnyúbb ütközete
min,len erejüket bevetetiék. hogy ezáltal visszanyerjék az isónek ioinauhtat. ametvei
volt.
4.íojaiak
akkor veszltettek el. mtkor szövetség€sük. pandarosz. megszegte a katonák fáradtsága
mútt
m€gkótött fegyvtrszünetet. Az akhájok derekasan védekeztJk, eirnek ellenére
háili;ilf-k;iüi:
Ejszaka aaán sebtében körülsá,rrcoItá-k a tábon. hogy a vá.t oriib.ót ni..*u.ir,"i*t.
,. Á""-"-"ji
,Nesztór király tanácsára - követeket küldött Ákhilleusztroz uereriiú sJnJ;ki.';l'§;;;l';;
Ígérettel..ho€y visszaadja Briszéiszt. Akhilleuszazonban nem uoit
hajÜnao r<ibékülni. Az akháioknak
tehát.nélküle kellett harcolniuk. s a trdaiak éltek a frilénytiktel: zeirv fia. §;-,Téd;;
üili;ö;
akháj tábor vedöfalának oromzatát, Hik_tór pedig elfogÉtta a trlloi tazportiÉ"p"Jn,
s bára nagy Aiasztr6siesin v&elmiaea hajókat, eg}et ra irffitotl.
il;;;;;;;;
:^kT:.t_|1P:kle l"1.1t.
csax ekkor yolt naJhndó segiteni az akhájoknak bá_r harcolni még minolg
nihlri.u.'
neri-alian. Teljesítette
barátja, Patroklosz kérését,s kólcsönadta
lálá.' _neki fe_g),.\,/erzetét, ígyhoei a ;ój;i;i Aiiri.iü;;
azt hitték maga a nagy hős tör eiíónük. és meizavarodottan visszafordultak.
Pqy.,:.,,.,.
a Jarlalakig, úzte őket. ott azonban Apollón elárulta a trójaiaknak
f:::]l:,
EupnorDosz-"ryrl.]
a kelevézévelhalálosan megsebezte Patrokloszt, majd Hektói
a csalást, és
lándzsijával'-
leszúrta. -
Akhilleusz tehát PatrokIosz halálálal
Legkedvesebb barátja halálát megbosszulandó,,fizelett azéí,hogy harag|ában túllőtt a é|on.
agurn.rnnóonuÍL kibéüll ; -iab"'rr,",iy Ui
.

neki Héphaisátosz istentól,

_r1.:r.tr putior.ro*
visizatén a trar.ta. Mindjárt a r,"rarai
l:§r]_."o:'._'
koveto elso utkozetben áttörte a ríojai.arcvonalat,- a sereg egy részéta sikón ölte
meg, másik részit
a Szkamandroszba Űzte, a tObbieket pedig a várfalai möge'teltiyrreriterre,
e rratalmas Szkaiai-kanun
kivül csupán Hektór maladt. Hiaua kcrték szüIei és feleiége, hágy ilkáúb ;
becsülete. azt.parancsolta. hogy ne kerülje a nllt ütkózeiet, úír-.t|t
;;;i;i;;il;i;#;,
aronuan az Arészként feléie
ronano Al(hl lleuszl megpillantotta. lába nem engedelmeskedett akaratának.
és furásnak ereÁ.
Nyomában Akhilleusszal háromszor futotta kö.ül iroja falait, aztán megállt.
_

be, aki magára óltötte Hektór testvérénet, Déiphoboiz"at aá itailat,

Áhénéi.i;;6 ú;i;
í.gv rgy á""o" Úii.i.a!.i
Hektórba a párviadalhoz. zeusz ekkor elővetre a végzet aranymérlegét,
és a Lét vitéz sorsát beledoüta
a serpenyők be: Hektór kockáia egészen Hadési birodaimáig
itrilivJ,.' Á- .áö';J'."iö;.i
párviadalban Hektór maradt utút, einilt"u., ny"r]Ul Jtir,. á rr?.ájl",,
elé€edett meg Hektór hablával: lábánál fogva harci szekeréhez
..^,,.|l:!lll"".:
u?illa[. ":Ín lekve hagyta, s igylonszolta
IeJ€t a porDan
kótótte a halott
Trója falai kórül, majd a táborba vitte, és préűui
a_keselyúknek. Az istenek azo-nban n"m tűiiék'el u holtt;; ;&;;Íil,i:
)._:::::_!r"y:!$és
z.eusz megnagyb l hetlsznek. hoqy térítseészre fiát: hiszen-l"a"ú
uralkodjék ösztönein. A részvétiégtit tegyoae e'tr,ilü..
azért van az embernek
j, , ,.5.rir"u. h";'
"-űi4",
az agg Priamosz
király kérését,és kiadta neki Hetroi,tottiéstet..a l"dir;ÚÜ t.óJ,
} ho.t iinn"|eryÁ#Í;;ö;j
abban a városban. amelv bölcsőie volt óÁt áI-u,
' - és csakham"aia-j .ir.Árer..
I
t.tr
I
akhájok változtanák a várost. " " "..iüá- 5_]

l
l
I

I
t
 Az 1/r7s; Hektór temetéséYel végződik; Trója további t<irténetétés a harcoso k sorsát az odüsszeitiból
ismerjük. Homérosz azonban nagyon tömören szól ezekről a dolgokról, Részletesen két-három
archaikus kori elveszett költemény foglalkozott velük: ezeknek csupán a tartalmát ismerjük. később
az attikai tra€édiák szerzői m§rítették témáikat a trójai háboru esernényeiből, hogy megalkossák az
emberi sors és az emberi szenvedés nagyszabású jeleneteit. Erre elég alkalmuk voii: hisjen a háború
nem csupán Priamosz városának elestét eredményezte, hanem a győzteseknek is nagyon sok
megpróbáltatást okozott,
Röviddel Hektór halála után Akhilleusz is elesett. Legyőzte ugyan móg a Trója segítségéresiető
pentheszileia királynö amazónjait és a dicsó aithiopiai királyt, Memnónt.
De abban á pilianatban,
midőn a _nyitott Szkaiai-kapun át be akart íontani Trójába, Parisz alattomos nyílvessáője íedetlen
sarkába fúródott. A nyílvesszőt azonnal kirántotta, de a visszahajló horgok felszakitották ereit, és
-Trója
elvérzett. ostromát fia, Neoptolemosz fejeáe be, akit hadbá indulása előtt szkürosz szigetén
hagyott. Neoptolemov megölte Priamosz királyt és fiait, s miután Menelaosz kihozta Helenét,
a királyi palotát is lerombolta.
_ Hogy miként esett el Trója, mindannyián tudjuk. Mikor az akhájok ,,szépszer éyel'., azaz
fegyveres erővel nem tudták bevenni, cselhez íolyamodtak. odüsszeusz tanácsáia egy hatalmas
faloval ácsoltak, melynek üres belsejébe bebújtak a legjobb akháj vitézek. Agaműnón aztán
fó]gyujtotta a tábort, hajóra sállította hadait, s mint,ha lemondana á további küáeIemről, nyugat
felé hajózott. De nem Görögorságba ment, miként azt a trójaiak vélték,hanem elrejtőzött Tenédósz
szigete. mógött, hogy az éjszaka leple alatt titkon visszatérjen. A trójaiak bár Láokoón, Apollón
papja óva intette őketbevontatták a falovat a városba, és fölállították a várra; méga vedőfalák egy
részétis leíombolták, men a kapun nem íénbe. Ejszaka aztán odüsszeusz se§tőtársa, szin6n
megnyitotta a faló hasának reteszét, kiengedte a benne rejtőzködő vitézeket, íákiyával megjelölte
a falo! ütött rést, s az akháj sereg a városba rontott, Az álmukból f€lvert trójaiak vé'dekeztek]ahogy
tudtat, -akhájok
_ezzel_ azonban csak gyorsították pusztulásukat. Miután az szétosztottil
a_zsákmányt, felgyujtották a várost. Távozásuk után csupán az elnéptelenedett rómok jelezték, hol
állt a dicső Trója.
A Trója elestét túlélő akháj hősök közül csak keveseknek adatott meg, hogy táísaikkal együtt
rendben hazatérjenek. A lokriszi Aiasz egész seregével tengeri vihar áldozata lett Euboia meliett.
A spártai Menelaosz a sajátján kívül összes hajóját és egész legénységételveszítette. Az ő hajóját
a Nílus sekély vizű torkolatáig kergette a szél, hét álló esztendeig bolyongott aztán Helenével
Egyiptomban, Libüában, Föníciában és más orságokban, míg végül hazakerült, Hajóhadát es
seregét a tiz évig bolyongó odússzeusz is elveszítette.
Odüsszeusz hosszu vándorlása közmondásossá lett. A leleményes férfiúa Trójában szerzett
gazdag zsákmán}t még a Trójával szövetséges Iszmarosz város feldúlásával és kifosztásával is
gyarapította. Iszmarosztól a szél a lótuszevők szigetére sodorta hajóit. A lótuszevök olyan fies
gyümölcsökkel táplálkoztak, hogy aki egyszer b€lekóstolt ételükbe, semmi mást nem akart enni
többe, es nem is akart elmenni tőlük. odüsszeusz innen hossá hajózás uuín a küklópszok szigetére
jutott: itt majdnem életétvesztette. Mikor egy barlangba belépett, a barlang gazüja, Polüphéáosz,
az egyszemü óriás foglyul ejtette, s egymás uLán hat társát íelfalta. Odüsszeusz, hogy életét
megmentse, egy izző úddal kisárta az óriás szemét, ezzel a tettével azonban magáia vonta
Polüphémosz apja, Poszeidón isten hara&iát. Továbbhajózva Aioloszhoz, a szelek uráhorjutott, aki
különösen hasznos ajándékka1 lepte meg: egy ökörbőrból készült tömlőt adott neki. s abba bezárta
mind a szeleket, az egy zephürosz kivételével; Zephürosá pedig megbízta, hog5l Odüsszeuw hajóit
egyenesen az ithakai partok Íeléhajtsa. odüsszeusz két embereazonban titkon kioldotta a tömlőt, iaz
elszabadult szelek rettenetes vihart kerekítettek; a viharból kimenekülve Odűsszeusz a laisztrügónok
szigetén kötött ki. A Iaisztrügónok hatalmas termetű emberevók voltak, jogrendjük semmivél sem
volt különb az emberek köai jog nélküli állapotnál. odüsszeusz tizenegy hajoját pozdorjává törték,
s a legénységből nagy lakomát csaptak. Odüsszeusz eg5retlen megmaradt hajójávai Kirké varázslónó
szig€tére jutott; a szigetre felderítőként kúldótt embereit kirké disznókká változtatta. Hogy társait
kiszabadítsa, odüsszeusz teljesitette a varázslónő óhaját, s egy esztendőt nála töltött, rrre'g fiat is
nemzett vele. Midőn Kirké útnak engedte, odüsszeusz a varázslónő tanácsira az alvilág bejáiatához
indult, hogy ott megkéídezzeTeiresziasz jós szellemét, miként juthat haza. EzlÁn éhajózott
a szirének szigete mellett, s viasszal tömte be trirsai fülét, hogy ne hallják a szirének csábító énekéi. Hat
társa élete árán áthajózott Szkülla és KharüMisz között is. Csupán Thrinakié szigeterr pihent meg,
54 Társai ott leöltek néhány állatot Héliosz isten jóságából, s tettükért halállal -lakoliak, tengeii
viharnak e§tek áldozatul. Az árboc egy darabjába kapaszkodva egyedül odüsszzusz tudta
megírenteni életét,s
magánál tartotta.
kalüpsá nimfa í hőst hét ano esxenáei!
szigeten jutótt partrá. kalüpszó

Hét ev elteltével az istenek me_gsánták odüsszeuszt, és rávették a nimfát, hory bocsássa

.:1b_udo,]: odü99ouvtengerre is szállt a maga ác§olta tutajon, Poszeidón az""Ú; ;i";j7ö.;;"1;;;
A hös.teljesen kimerülten ért partot a phaiákok szigetén, ahol Nauszikaa, ki.áiy iili; -tulált';á.
Na uszikaa apja, Alkinoosz király aztán hajót szerelteietl föl Odússzeusz " és ithaiá ba kntate.
sámára.
otthon azonban több mjnt siaz kérőt ialált. akik íbl;régéi,pd;lófii;;il;#íiái:T#iJ;
valamelnyit elutasította, s híven várta férjét.odüsszeusz fii, TBlemakírosz segitselc"ii- pabffi
lakomázótermében az összes kérőt megölte. -
_ . ._De
a Trójából szeíencse§en hazatért hösöknek is lakolniuk kellett a kiontott vérért.Diomffész
kiníly,.aki sem jóslattól, sem istentől nem félt, s a harcmezőn magát Aíészti.
felesegét egy másik férfi ölében taIálta, és bánatában elköltözött
;"9ú;í6ü
Ársoszból. taomJn*., ti"lr"
1h9r9ban le8yőzhetetlen volt, c§ellel azonban őt is legyőzték, úgyho§ el kellett hagyllia K;;i;;.
A legiszonyúbb sors Agamemnón királynak jutott: -amíg O iiOia6án harcott. uí'oktestv,ére_
Aigisahosz elcsábította feIeségét. megegyeaek, hogy elteizik láb álól Agamemnbnt. Ú;."péli;
majd, Aigiiithosz beűette a lakomázóteiembe; ;ii"; -p"áú';;
99
fogadást rend€ztek
.yÁry|a,
ünnepség tetőpontjára há_gott. jelt_ adott az elíEtőzőlt katonáknak, azot terontoiiat] cs
Agamemnónt társaival együtt kegyetlenül legyilkolták.
A trójai háboni tehát kataszírófával végződött: nemcsak a veszt€sék pusztultak el, hanem
a gy_őaesek is, ,....túrtünk sok bajt;de ki tudná mind elmondani ea a haland'ó foldilakók
ioai
kérdi.Homérosz_sza_vaival az agg Nesztór király..- Elest€k a legderekabbak |.. -
mezején vagy nem_ gyil*osok kezétől eseit el, szökevényként halt meg idegen
^... ..|ki ""T_l9i9rőség
földö4 a. tötbieket a kimerültség. vitte_ háÉtba. A háboru szülte, apáról í,i." úiio
megszúníévelcsupán azok maradtat életben,.akik túl gyöngék voltak aiegyverforgatáshoz. "í.Jűt
. .
Midőn északrol_a_nagy Héraklészutódai szürke váskaidokkal törteÉ; atnajói ierepiireseire,
kevés harcra képes férfi sállt szembe velük, s végül is alulmaradtak.
Az akháj várak es kincseik nagy része új uákodók birtokába került. Az akháj hősök azonban
mondákban es dalokban tovább éltek egészen Homérosz koráig Homérosz totáenyeiú peJ[
ma is élnek, -

J5
 3. fejezet

Költők, régészek , történetírók

Görögorszig höskorából számtalan csodálatos müemlék maradt ránk. De rekonstruálhatjuk-e

a várak és a paloták, a múzeumok kiállítási tárgyai, a leltárak es a természetfölötti lényekkel teli
mítoszok alapján az akkori göróg társadalom hiteles vagy legalábbis valószínü képét?
A válasa már ismerjük: rekonstruálhatjuk ! Természetes, hogy ez a kép nan lehet a legapróbb
részletekig pontos es tües, egyénítettalakokkal és vitathatatlan dátumokkal kitöltött. Nem
tudhaüuk, ki ontotta vérétezen vary azon a harctéren, ki alkotta ezt vagy azt a szobrot, milyen névre
hallgattak az alattvalóik által tisztelt és rettegett uralkodók. Sok a sötét folt, akárcsak Rembrandt
vásznain, Seurat módjára sok mindent pontokból kell összeállítanunk, és sok a keveredés, akár
a húszas évek Picassójában, sok minden talrirr örökre homályban marad. Ennek ellenére
elmondhatjuk, hogy Görógorság legr€ibb múltját ma már HérodotosmáI, az elsó görög
tórtén€tírónál is jobban ismerjük.
Ennek a múltnak a felderitése az elmúl í évsázad legíagyo4óbb tudományos teljesitményei kö2é
tartozik. Egy sorban áll azokkal a sikerekkel, amelyeket az anyag belső szerkezetébe es a világűrbe
való behatolással ért el a tudomány. Különb<iző nemzetiségú és különböó szakképzettségúkutatók
fogtak össze, s titáni munkával csaknem a lehetetlenre voltak képesek: rákényszeritették a néma
köveket, hogy valljanak a fiilöttük átzudult eseményekről, a holtakat kifaggatták az élőkről,
s a mítoszokat tényekről beszéló dokumentumokká varázsolták.
A munka a költészettel kezdődött, Az Egyiptom múltja iránti érdeklődést az orsáB gigantikus
épitményei keltették íirl, Mezopotámiára az Edenről szóló bibliai történetek hívták föl a figyelmet,
Görögorságot mindenekelőtt Homérosz vers€i tették érdekessé. A csoűlók sok-sok nemzedéke
után a XVIII. és a XIX. század racionális embere rnár kérdésekettett föl: Mi a fanázia és ml az
igazság Homérov verseiben, mennyi bennük a képzelet szüleménye es mennl a valóságábrázolás?
A kíváncsisiggal párosult csodálat az igazság kiderítéset célző yágyhoz vezetett, ez a vág] pedig arra
késztette a kutatókat, hogy szálljanak alá a görög történelem legmélyebb rétegeibe. Ez az alásállás
nemcsak romantikus, hanem céltudatos is volt: Görögorság felszíne alatt a kutatók olyasmit
találtak, mint már előbb a Kózel-Keleten: ,,Egy egészen új régi világot mint Schliemann kiáltotta
a mükénéi vár fölött amelyről sejtelme sem volt az emberiségnek !"-
-,
Ha a múlt mélységeibe való alásállásról beszélünk, csíkányokkal é§ lapátokkal felszerelt
régészektűnnek fel képzeletünkben. A múltban furcsa különcöknek tartották és gyakran
a kincskeresókkel tévesztették össze őket nern is egészen alaptalanul. A régészek
manapság rég halott emberek életénekemlékeit - egyébként
kereső, vizsgáló és értékelő tudós szakernberek. Az
arany ékszereket és a márványszobrokat persze nem becsülik le; céljuk azonban nern a kincs, hanem
az ismeret. Azt a leletet tartják a legéítékesebbnek, amely véleményük szerint a le8több adatot
szolgáltatja. Számukra az anyag, a forma és a tartalom egyformán fontos. Az archeológia úttöró
korszakában, minden íégészaíTélepolihisztor volt, később a segéd- és a íokon tudományok
képviselőivel való e8yüttműködés útjára léptek, s ez az út igazi csoportmunkához vezetett.
A legkülönbözőbb szakképzettsé8úférfiakat (s hovatovább nőket) találjuk köztük: a történelem
előtti kor építményeirespecializálódott épitészeket. vegyészeket és antropológusokat. olyan
tudósokat. akik egy kis cserépdarab alapján azonnal megállapítják a váza eredetét és korát,
a legősibb munkaeszközöket es a legújabb konzerváló módszereket egyaránt ismerő szakembereket,
gyakran még búvárokat es helikopterpilótákat is. A csákányt rna már ugyanolyan ritkán fogiák
kézb€, mint a törzstisztek a golyószórót. az ásatások színhelyén azonban mindig személyeserr jelerr
vannak. Az ásást iskolázott vezetők irányította munkások végzik. Ennél a munkánál azonban nem az
elmozditott kóbméterek számitanak, hanema kézügyesség, a figyelem és az érzék.A terepen dolgozók
utóhadát további gyakran távoli intézetekben és laboratóriumokban tevékenykedó
szakemberek alkotják. - Ujabban már az atomtudósok is bekapcsolódtak a kutatásba: a radioaktív -
szénatom bomlásának időtartama alapján ki tudják számítáni a szerves anyagok hozávetőleges
56 korát, s így datálni tudják a leletet,
Északnyugat-A natólia és Troasz

A múlt mélysegeibe vató alásállás p€ísze nem csupán a lelöhelyek ,,szondázása"; ezekbe
a mélységekbemindenekelőtt kön}^yhegyeken át vezet az út. A legrégibb Görögorság kutatá§íban
rendkívtil fontos az ógörög költők es történetírók múveinek tanulmányoása még akkor is, ha ezek
csupán mondrikát, regéket és mítoszokat emlegetnek. Hisz tapasztaltuk, hogy sok rege és monda
történelmi magra épül, s hogy a valóság elerneit a mitoszok is megőrzik. Fel kell deriteni keletkezésük
körülményeit és fejlfrésúkúüát, fel kell fedni logikájukat és wimbolikájukat, értelmezni kell óket.
ki kell belőlük hámomi a ,,racionális magot". Íg1/ kell tennünk a hagyományokkal is, amelyek főként
Görögországban igerr erősek. Nem könnyú munka ez, legalább száz kilencvenkilenc ismeretlenű
egyedetetjuttat eszünktr, de a tereperr várt sikeí érdekében nélkülözhetetlen. Rendkívül fontos az is,
h99l a gyakorlatban se feledjük el: az utolsó ítélóbirók általában a történetírók, és a költők igazsága
mindennél erősebb.
Mikor l870-ben Heinrich Schliemann elindult megkeresni Troját, ame|ynek létezéséberraz
akkori tudósok általában nern hittek, elővette Homérosz kólteményeit, és megfejtette a versek
,,topográfiai adatait", Ezek szerint a város Anatólia északnyugati partvidékénfeküdt, Tenedosz
sziget közeléberr (ahonnan Agamemnón napnyugta utá{r vissza tudott térni seregével), ,,ket határfok"
mögött (amelyek között az akháj hajóhad állomásozott), legfeljebb néhány kiloméíerre a tengerpart-
tól (hiszen a harcosok a tábortól a várfalakig húzódó ,,mezőt sebesen befutotLák"). nagy, magas
dombon (ahol Priamosz ó2 teremből álló palotája állt), a Szkamandrosz folyó mellett, az lda hegy
alján. számitásba jöhető hely azonban sokkal több volt ezen a tagolt partvidékű, dombos,
folyóvizekben gazdágvidéken, mint Sclrliemann várta. Átnézte hát a többi, Trójával foglalkozó antik
és modem szerzöműveit, több dombot is átkutatott, végül azt a dombot választotta, amely leginkább
megegyezelt az Iliasz hu§zonkettedik énekében található leírással, ahol Homérosz Akhilleusznak és
Hektórnak a párbaj előtti futását részletezi. ,,Ekkor az őrhely előtt, meg a szellős vadfügefánál végig
a fal mellett, a szekéruton ságuldtak: es odaértek a kettős szépvizű kúthoz, ahonnan mélyőwényú
Szkamandrosz két forrása előtör. Egy forrás langyos vízzel bugyog és körülötte sáll a magasba a gőz,
mint fiist, ha lobognak a lángok;másiknak vize nyáron hűvös, akárcsak ajégnek zápora, vagy mint
hó, vagy mint kristályba fagyott viz." Igaz, a meleg vizű forrást nem találta m_eg, talált viszont
embereket, akik bizonyították, hogy a nemrégi földrengésig még ott volt a forrás. Asni kezdett tehát
és me8íalálta Tróját.
- Hasonló szerepet játszottak a mondák és mítoszok Knósszosz felfedezésénélis: a mítoszok
ugyanis Knósszoszba helyezték a labirintust és a szörnyeteg Minótauroszt. A KrétaésMükénéközti
kapcsolatok kutatásakor a Minótaurosz pusztulásárót szóló rege háttere is megvilágosodott: az
athéni Thészeusz gyözelme azt a valóságot tükrözi ésjelkélrzi, hogy a szárazföldi görögök lerázták 57
 akrétai uralmat, és függetlenné váltak. Evans ftilöttébb meglepődött, hogy knósszoszban nem talált
várfalakat: nem várta ugyanis, hogy abban az ősi korban létezhetett [irályi székhely erődítmény
nélkül. Hossá fejtórés után szigetbirodalom lakója rájött, hog! knóssázt csak azéri
- minta akőnél
nemteritette kófal. mert bizonyára is hatékonyabb erőd- védte: fábói készült ,,sáncok.., azaz
hajók, amelyek már messziről lehetetlenné tették, hogy azellenség a sz8etre tegye a lábát. Evans tehát
rájött arra, amit huszonnégy évszázad,dal előtte már .fhukldidéiz is egmondott: ,,Amint
a hagyományból tudjuk. Minósz volt az elsó, aki hajóhadat szervezett. ura volt cúknem az egész mai
Hellén-tengernek. hatalmában taltotta a Kükládokat, s e szigetek többségét b€népesitette. . .i{in<icn
erejét latba vetve tisztogatta á tengert a kalózoktól, hogy növelje a jövedelmét...-
_ Még a második világháboru után is megjetent egy tekintélyes szerző műve, amelyben az állt, hogy
,,Nesztór piiloszának" helyét Homérosz adatai szerint lehetetlen megállapítani. ugyanekkói
C. W, Blegen,már Püloszban, ,,Nesáór palotájában" dolgozott, s éppen eg' érdékesdolgoi'állapított
meg: azokból azedényekből, amelyeket itt feltárt, a püloszi király 2000 vendéget is megverrdégelhetett
volna... Püloszba Spártából ugyanazon az úton, ugyanannyi idő alatt juthatunk el, mint az
Odüsszeusz nyomait kutató Télemakhosz az Odüsszeia harmadik és negyedik énekében.(De
hamarabb odaérünk a mai Püloszból, ahol l827-ben híres tengeri ütközetre került sor: a törökellenes
koalícó 27 hajoja harcba szállt Ibrahim pasa 89 hajójával, és ó0 török hajót elsüllyesztett; pülosz
akkoriban az olasz Navarino néven vo]lismert.)A mítoszok reális alapjának legújabbkét bizonyitéka
Thébából származik. Az ún. thébai ciklus költeményei szerint Kadmosz városrá,ifeldúhák az aigoszi
Diomédészvezette epigónok, s a lakossig Teiresziasz jós tanácsára elköltözött,a vároiból.
- -
Théba eleste eszerint közvetlenül a trójai háborút megllóző időszakra esik: hiszeíl a trójai háboruban
Diomédész javakorabeli férfiúkéntvett részt, A Trója elleni hadjárathóz thébai csapatok ls
csatlakoztak, Homérosz azonban ilyen összefüggésben nem ,,kadmosz fiairól" beszél. hanem
összefoglalóan boiótiaiakról, es Thébát egyetlen mondatban, húsz miis várossal együtt emtiti. Ebffil
arra következteth€tünk, hogy Théba jelentősége a korábbi idókhöz viszonyitviisökkent, s hogy
a városí a_ kivándorolt régi lakók helyére költözött új lakosok lakták. Az'M. A. Keramopulű
vezetésével dolgoó
_görög régészek által l963-ban feltárt leletek megerősítették, hogy a,,hétkapujú
T!t9bát" az i. e, XIII. század elején valóban lerombolták, és romjain új nép telepáett meg. -Sői,
a Kadmeia romjai kózött Keletről száímazó pecséteket é§ táblákat dblta[, eglebek közt ftníciaiakat
is: a mítoszok szerint Kadmosz Föníciából érkezett...
Bizonyos. hogy a mítoszok nem mindig egyeznek a tényekkel; a modem kutatás sok esetben més
a tönénészek állitásait sem igazolta. Ettöl liiggetlenül az újkori kutatók állitásait gyakrai
helyettesíthetnénk az antik szövegekkel. Példáúazzal, amit Thuküdidész a városok alapítáúról irt:
,,Azok_ a városok, amelyek később keletkeztek, s a tengeri hajózás jóvoltából bővelkedtek áruban,
közvetlenül a tengerparton épültek. A régebbi városok ézzel szemben
kalóztámadásoktól kellett tartaniuk,- a t€ngertől nagyobb távolságban épültek- mivel lakóiknak
a szigeteken és
a szárazfóldön ecy9rl!.]'Vag5l azokkal a mondatokkal, amelyekben a váiosok köa iégbement
fokozatos differenciálódást írja le: ,,A partvidék lakosai, akik nagyobb gazdagságra tett;k szert,
nagyobb bizton§ígban éltek, s gazdagságuk növekedésével némelyek erődítúényekkel is megerősítet-
ték véío§uk9t. A haszonhajhásás során ugyanis a gyengébbek függő viizonyba keiültek az
erősebbektől, s az erősebbek a gazdagságuk révénkiterjesztetiék hatalmukat a kise-bb helysegekre.'.
_ Idézhetjük azokat á mondatokát is, amelyekben a történetiró az első ismert u.óh"ótógiui
kutatás tanulságait foglalta össze: ,,Midőn a háboru alatt (ti. a peloponnészoszi háboru alatt, i e.
43|--4a4) az athéniek meEtisztították Déloszt, és a Vig€t összesiírjait megsemmisítették, kiderült,
hogy a halottaknak több mint fele kár törzsbeli volt; ezt a veliik eltJmetett felszerelés, főleg
a f9gyvele\ és a t:metkezés módja alapján állapították meg.'. Hérodotosz, bár még nem ismerti
a déloszi. ásatások eredményét,az égei vigetek kár benépesítésérőlugyanezt irta. Mindkét
t9_.]9n.tjl9_ adatait meg€íősítették A. Lebegue és Th. Homolla franciá régészek, akik az
_
1873- l879-es években lolytattak ásatásokat Déloszon.
A költők természetesen más eszközökkel ábrázo|jí*. a valóságot, mint a történetírók, de hogy
a versek tartalma mennyire megegyezik a tényekkel, az gyakran csodálatot ébreszt. Ervényes ez még
a.táísadalmi kapcsolatokra és a társadalmi osztályok közti különbsegekre vonatkozó összeteti
kérdésekesetében is, Lz oüsszeia l|zennegyedik énekében peldául ea olvassuk: ,,volt az uramnak

M_inósz knósszoszi paloldja. A labirintussal azonosított főépiilet és a kömyező építmények

J8 alaprajza
 I
:i
i

! '\:
l
"F*, \l
\
I

NN\

Ll

59
 sokjósá€É : bizony neín akadt hő§, ily gazdag, sem a §áí,íazfiildön, a barna mezőkön, s itt, Ithakában
sem: s együtt húsz férfinak sincs ily.sok mindene: hadd sámlálom elő neked ea mind. van csorűja
tizenkettő a mezőn; ugya_nennyi disznófalkát, kecske-, juhnyájat is épp ugy.anennyit pásztorok és
fizel€tt szol8ák őriznek a ftildjén." Vary a tizenhetedik énekben: ,,Voliigyi-or nekém is dús házarn
a.földilakók közt, gazdag v"gltam, a_vándorlónak mindig is adtanl bárkikerült hozám, szükseget
akármibe látott; sáma se volt szolgáimnak, volt mindeném akkor, hogy iól élhessek s sazdas hiréL
t9rt:tjek," Oe i_Olzttetjük a huszonkettedik éneket, Odüsszeusz háának-leirását is: ,,ötű szoigatónő
él a te házad ölében: mindezeket munkán munkálni mi megtanitottuk, és gyap.;riilyaratorni,'riseinl
a szo_l8ai sorsot." A tudó,sok még
1,ázadunk el€jen is aá állítoüák, hog), ez' leíiás Ósa} a ,,viszonylag
kései" homéroszi korszak társadalmi viszonyainak a leirrisa, ámde a}uloszi és a knóssászi táúáli
megfejtésevel kiderült hogy rabvolgaság volt már a krétai-mükén& társadalomban is (amelvet
Homérov leír). Ma már a rabszolgák i. e. XV-XV.
századi létezésérőlis vannai íráios
dokumentumaink, az i. e. XIY-XIIL századból sármaó táblák szövegei szerint pedig egy-egy
birt9\9n 400 1alsz9lea is élt. A féltárt sírok es települések ugyaicsak nagj vaigyoíi éí
osztálykülönb§€8ekről vallanak: a várak és palotát mellétt szerény kunyhók miiadvinyaí, az
aranytárgyakkal megrakott sírok mellett rabtemetők sírjaihoz hasonló végénysírok is felszínre
kerültek.
_ Ennek ellenére a lapátok es a csákányok rengeteg kérdésrenem tudják kiásni a választ, és nem
tudlak válavolni rájuk az elektronikus számítógépeksem. s a sors kajánsága folytán éppen azokról
a kérdésetről van szó, amelyek leginkább érdekelnek benniinket. Ivti ilaz riómérosznak
a n€mzets€gszervez€tről szóló leírásaiból (ami még a hadvíntéren is érvényesü)' vary a katonai é§
polgári. demokná,ciából,amelyet a Trója alatti vagy az ithakai népgyűlésekléírásával á6'iázol ? Mi igaz
a pereskedési szo,kásokból, amelyeket Akhilleusz pajzsának leiráú villant fel előttünk? vagy a máei
-iielyütt
és a házi^munkák szervez€ttségéből, amelyet Homérov mindkét költeményéb€n több is
megeínlít? Minderről csupán közvetett, főleg hagyományban es analógiákban iejlő adataink vánnak.
Epel szemben arra, hory Homérov állítísaivalótlanok, semmiféie bizonyíiékunk sincs. Tehát
hihetünk neki.
_
s hihetíink a többi régi költónek és történeűrónak is, akik szerint a görögök hóskora nemcsak
a dicsőseg_ és a virágzás kora volt, hanem a kíméletlen, pusztító háborúkéis. Egyszerre volt
a nagyszerű politikai es gzzdasági rendszer (bár nem ,,mindenldők legjobb görögorszálirendszere",
mint aa D page cambridge-i tanár állitja), a kultura és a háborúk kóra, aáely6en ,,ai isteni hősöí
végzete volt elesni a harcban".

A legré8ibb gör€ töíténeÉmkutatiisának úitöíője, Heiníich Schliemann, nem volt sem résész.
sem történész, pedig klassziku_s_filológus; legalábbis akkor nem. mikor elhatározta. hog-y az
_sem
efféle kutatásoknak §zenteü eletét Hiszen akkor még alig lépte át hetedik életévét;midőn elBLor
mélyeszlette ásóját a homéroszi íöldbe, már ötven-felé jári. Ami pedig életéneke két dátuma
között történt, olyan. akár egy kalandlrlm forgatókönyve .be ez a. éiet eiyben az,,egészen úi rési
Góíö8oíszágot" feldedtő tudományos felfedézésekhézvezetö utak és máívumok dókumenium'i
ls.
Schliemann l822-ben született e$l mecklenburgi falucskában, Neubukowban. Apja evangélikus
lelkész, s a templom egerénél is szegényebb, de a kultúrához (s az alkoholhoz) vonzóáó embőr volt.
A}isschliemann öt idősebb és négy fiatalabb testvére körében nevelkedett, s apjuk mesék helyett az
IlidszbŐ|, az OdüsszeidbőI a az Aeneisből kiragadott történetekkel szórakoiátta csemetéit. Ezek
a történetek, mint minden gyereket, akinek lehetősége nllt a meghállgatásukra, a kis schliemannt is
letkesed,essel töltöttók el, s minden egyes szawkat készpénznek vétte. (,Egéw k3sőbbi munkámra
írta l88l-ben, már híres emberként hatá_ssalyoltak ezek a zsenge gyeÁekkori élmények...) l829 -
-
karácsonyára inegkapta G. L. Jerrer püspök erkölcstani tákolmáiyá-í, a yildgtörtenelű gyeinekek
szirnára cimőkőnyvet. Ebben az égö Tróját ábrázoló képekre bukkant. A képeken Aineiáiz a hárán
vitte ki a lángokból apját, Ankhiszészt, a kis Aszkaniosa pedig kézen fo-gva vezette; a magas,
reneszánsz stílrrsú S_4aiai-kapu mellett hatalmas faló állt. A kii Schliemann j bár apja azt mon-<lta
neki, hogY Trója tulajdonképpen nem létezett a város létezesének bizonyítékaikerrf Íogadta ezeket
-
a képetet: ,,Jerrer úr biztosan látta, ha ilyen szépen megfes'tette. " Hiába érvelt apja, hogyÍróját senki
Sem láthatta, még ha létezett volna is, mert nem tudja senki, hol állr. ,,S csai<ugyariblyan muP,a,
fala volt Trdának?" Apja azí felelte, hogy minden várost fal vett köriil. ..AkkorJiár neÁ tűnheíett
60 jelentette ki a kis schliemann. Hát tudd meg: ha nary leszek. en megtalálom Tróját !..
el egészen
-
 Ez a rnondat schliemann ónéletrajából sármazik, és nincs rá okunk, hogy kételkedjünk benne.
Abban,sem kételkedhetünk, hogy Schliemann hamarosan készülődni keziett ,," nJ.". cÉi""I
megvalósitás.ára": vizsgálgatta a környék titokzatos sírhalmait, s tizéves cimnazisiatent _.rriin
nyelvű, noha nyelvtanilag nem egészen hibátlan tanulmányt ín a rróiai "*
háború es;mil;;i;6i:
valamint Agamemnón és Odüsszeusz hazatéréseről". Tizenháiom éves koiáuun uronuun ..g Íell.tr
válnia az iskolától. Apja a szó szoros értelmében elitta oarókiáját és papi méltó§ígat, , u
nem maradt más hátra, mint hogy maguk gondoskodjanak
!yi."1iinii
megélhetésükrol ,,ezó ot és ret
esztendót szo_Igáltam e8.1.fürstenb€rgi vegyesáru-k iskereskedésben-. , . Reggel onői este tizenegyi!
munkában tóltöttem_az időt, ésegy szabad percem sem maradt a tanulásra.i-Az l8,10. esztendó ei}if
estéjén egy részeg ember, valami kicsapott diák rontott b€ az üzletbe. Pálinkát renaett, artri"
.,Ménin aeide, theá, Péléiadó Akhilliosz..." Hiszen ez zz lliász első sora "tteiiie:
kiáltott
-
Schliemann.-_,,Istennő, haragot zengi, iléleidészAkhilleuszét !" - fel
vers egészen kitrozü-soáJbol, .
és_- mint később feüegy€zte -A
nem bírta, m€gállni, hogy ,,szomorú sorsa riiatt könnyet ne ejtsen...
-
Elhatározta, hogy elköltözik Fürstenbergból, és megvalósitja álmát.
Tr<lja kereséséhez pénz kell. azt na8yon jól tudla, Talán €gymillió tallér. talán több, Ennyit
_ _
akkor sem kaphat senkitől, ha régésséképezné magát, hiszen Trója létezésébensenki sem hísi.
A péná tehál mag!ínak kell megszereznie, milliomossá kell lennie. Ez aztjelenti- mindenkitu ja-,
hogy_Amerikába kell mennie... Hamburgba ment, s kezdetben bolti ségédkéntdolgozott. ,,üivei
mellfájás és vérhányás miatt nem végezhettem nehéz munkát, főnökeim-hamarosuniejott"É, hoey
nincs rám szükségük." Felkereste a legközelebbi hajót, s kajütszolga lett belőle. a hoítand partőÉ
közelében azonban egy orkán nekivágta a hajóját a sziklás partnak. sc-hliemann Amszterdamba menr.
ésjelentkezett az idegerrlégióba. s mert_ györigésége miatt nem vették fel, kifutoni rctt. a ie.pró.ái
és a kikötÖj kocsmák látogatávit is belesámítva, minden lehetőséget felhasznált, es narom'cv
aÜti
megtanult hollandul, franciául, angoluI spanyolul, portugálul és olaszul. Ennek köszonhette, hó!}
állást kapott a schröder és cie áruházban.'a kül-ftjldi levelezés vezetője lett. s a rizenkei áiíí
munkaidó_ mellett még arra is talált alkalmat, hogy valami kalendárium'ból megtanu5on oroiiui.
l schröder úr ekkor pétervárra küldl€, ho€y ort alapitsa meg a cég leányvállalatát, s-az új úányvalhlat
I igazgatójává is kinevezte. Schliema_nn_ sikeresen kereskedeit, föleg a sájat zsebe.e, uar á neniigen árli
összhangban kötelezettségével. l849_ben már 50 000 rubelje volia bankban.
Ezzel a tőkével már lehetett volna valamit kezdeni. De közben aa a hín kapta. hosv Ludwis nevű
Óccse eltűnt; az aranyláz Kaliforniába cúbitotta, s többé senki sem hallott róli. SchlÉmann aionnai
testvére keresésére indult. ha;ója azonban ezúttal.sem ért célba: egy viharban eltörötr a hajtikiiék'
tengelye,.s a hajó segédvitorlákkal visszatért_Angliába. Schliemann1,ondonban eIlátogatott á British
Museumba; midón meghallotta, milyen óriási összeget (74 2q font sterlinget) nretitt I-o.JEtlin
a Panhenónról .elhozott márványokért, kiszámítottá, hogy Trójához egye-lőie nincs erég p€n?;.
A harmadik kísérlet.sikerrel járt: schliemann kijutott Amaiikábá. New vorkból ,ogton íyig;ira
menl (,,az út, a banditákkal vívott kis puskapárbajt lesámitva; békésen tert el..1, és SicramJniBbán
me8tudta, hogy öccse már nem él. Minthog)l nem sándékozon kisebb pénzösszegget uisszate;i,
mint
amekkorával érkezett,. szerencs9J próbált, de nem aranymosó fölszöreléssel, &u.rv"t, .i"i,
aranYások. hanem bankárként. Kibérelt egy fabarakkot. Óvére coltot akasztott. vásárolti az aranva1_ ",
és kölcsönt adott rá. Minden idők balkára]-közt neki voltar a legvadaÚb ügylii.l, éi.ti""
r,"...íi"i
dolgozott, amilyenröl még csak nem is álmodott a világ egletlen 6ankára sű. Elkapta á maHriát. úsv
itta a kinines vizet, mint mások a whiskyt, de a pulttóieinem mozdult; l852-ig k..'.t ioo ooi
á"rú?
kereliett. visszatért orollolságba. aholéppen ákkor torl ki a krími háború. íg|hátjol kihasználhaiia
a pénzét.keresett a hadi sállitásokon, kérésetta_hátországban dúló inségeniáz eilénség;
An;iiib;;
es a semleges Németors?gban élő ellensélgel egyeránt iizlitelt. Úit8.'" tiii|ea"i
il9 }l:álli*]
klkolot túzvészpusztítolla. minden raktár porig égelt. egy kivételével:ebben az egyben
iedig
Schliemann áruja volt. ,,A §zerencsés€n megmene[üliárut reirdkivtll előnyosen eladtam]És a hiszno-t
nem hagytam heverni... Egy év leforgása alatt megkétszereződött a vagyonom.'.
l858-ban Schliemann hirtelen_ fe|hagyott a vállalkozással. ,,Az üzleti élet leglázasabb
_meg Trójára gondolni..." Megtanuíi gorogiil attanufiiányozta
forgatagában sem_ szüntem
a kIasszikus és modern irók műveit. aztán,.hogy ,,álta|ános műveltsegét kiegésiitje.., egy vitag Éúú
utazáson vett íészt:az út Egyiptomból lndián és Kínán keresztül Japinba, oinn"n p"áifÁ-.ftan
ei
Franciaor.szágba vezetett, Schliemann ezután Párizsban. ,.a műveiség fővárosáLan.; telepedett le-
s archeológiai tünulmányokat folytatot(. Üzleti ügyei miatt vissza keiÍett ternie oroszorsiásba.
de
mlhelyt üz|eti ügyeit elintézte. és elvált felesegétól, aki nem tudta schliemann ,.különc hajiarnait'.
61
 megérteni, Íelég€tett maga mógött minden hidat, amely múltjával összekörötte.
l868-ban elindult első
útjára;_ meglátogatta Odüsszeusz ltirakájat. Athént és Homérosz sztilővárosái
9:rög9,r:láci
(legalabbls egyet a ki|enc közül). Hogy formálisan is minden rendben legyen. a rostocki
-ST-ür.nát
egyetemen előterjesztette ógörögül.írt ihaka, a Peloponnészosz és Trója című é.t"t"Áet. ú"![upiu
a doktori..címet, és ugyanolyan képesítésűszakemBer lett, mint tudós kollégái, akik oly gy-air'an
nevezték őt dilettánsnak ...
.hajózott.
.. ,,Végre
megvalósithattam életem legnagyobb
-
árkelt a.Boszporuszon.
álmát!" t870 ószén Pireuszból Isztambulba
lovat iásá-iolt. és Homéroiszal. egy zacskó arannyal és egv
nomerovel telszerelve elinduIt az egykor Troasznak nevezett tartományba. olyan
dombót kereseii
amelyen a ,,meredekfa|ú Tróia" áIlhatott: először a Bali-Dash nevű domb cjábitotta,
ez azonbaÁ
csak,,,egY'lakondtúrásnak, Priamosz_ gyönyörű városa száÁii" i,iii,lior"" is kicsinek,.irint reI neli.
-egye_s
Aztán a_ Burnabasi kötötte le figyeliiét : utazók szerint u§inis itt állt Trója. sctrliemann
a domt_..a teng€rparttÓl l2,8 km-re van, s ekkora távot még a ráteimett harcosok
1'o".],,"lt":-h9cy 9.
sem bilhattak sebesen befutni". kereste a meleg és a hideg forrást, amely-ből Homérov
szerini
a Szkamandrosz ered: kiséróje negyven forráshoz-is elvezette]de mikor hőmérőjét források Tt
a vizébe
ma otta. az mtndannyiszor csupán l7 c-t mutatott. végül eljutotl a Hisszarlili dombhoz. amelven ré
Keves§el azelott a domb tulaJdonosa. Frank Calvert amerikai konzul végzett ásatásokat.
A Hisszailik
az llitisz Ősszes adatainak s a Sztrabón Geographikólábal található utalásoknak is tökéletisen
megfelelt. calvert nézete szerint azonban rrqá
-Ott- Éaegyáltalán letezett valaha ;;';*"i
keletebbre, Csiblak falucska közelében állhatott. találhatói a Homérosz árt"r iÁrii"tt- r.*iró'tir, sel
sa közelmúltban lejátszódott földrengésig a meleg vizú forrás is megvolt.
,,rraaeg rorra, Ll- túrt"ii lét
fel Schliemann. Hiszen Homérosi azi mondjá, hogy elég.".i" A Hisszarlik
egés_zen-a legaljáig
uun a váiostól ! ko
dombot fel kell ásnil" Egy gvb€ ke-r.ilt, áíg S.hli"o'unn ..gt"pt" az
9$:déi4 a Mag9s Portától; ",rti"tr*".
nersz_e ebb9n.3 ,,kellő helyen" Éadott kövér b"Ér§ k;i"6r'k;i;i ká
kÖzbenjáúsa és Cladston brit miniszterelnöknek a szultánhoz irt személyes leveú i, *gri"iÍ'végtlii ko
_Schliemaln bejegyezhette naplójába: ,,Hisszarlik, 1871. októ6er ll. Ma défi lj oi"f".
azonban löl
megkezdódtek az ásatások." vil
Schliemann hét éven kelesztül vé8zett ásatásokat ezen a dombon: l87 l-ben hat -.ll
héti8, l 872-ben
és l873-ban. l878-ban és I879-hen es t t90-uen peJig ;e!y-negy. itletve hat-r,ur rr%nupoüi, elf
Allandóan l00 ,l88r-b€ n
ló0 munkást alkalmazott. 350 000 köbmétei töldet mozdilo(t el a helvéről. §r
szerszámokra és munkabérre 750 000 márkát adott ki, Napi tir""öi á;;;;;l;";d
Fiif,st:nbercben
ilíöi
veszélyesebb körülmények között élt, mint §acramentóban (a tíbon Órb;ö;;
Sc
. Ar
,:_T"dP| meg. csak nagy óvatosságának köszönhetően kerülte el a kn
maláriát, és csak
aI"_".]p_l,
vele(tenen mult. hogy nem temelte maga alá egy öt méter magas kú
omladékt. Mig házikóját föl nem
ip]:ll:]..?r.rTbb
körülményektözöt{ titott, mii't rirutonuiá?Áan n.rri"rau'n,uán,-rj. nugváÜ6
slKereket ert el, mlnt legvakmerőbb pénzü,gyi műveleteivel. Es
a
ez volt a lényege., u ao.'d"Irá
emberi.településéig, az i. e, IY. évezred ő=itörténeti várouíig i"a."ii. g
óI8'tt "ge.r"n
í"ripuiÁ riiiott ű dc
további várost tárt fel: a fiatalabbikat "
amelyet egyroi tn;nér; pusztított l urono.itotü lt
hogy több. -egymáíalatűthelyezkedő retegen to.r"ra,. ,tiuu,á..*i,
TT.:]9:^Ilijlilyal Rájött.aztán megsemmi§iiltek._hogy romjaikon
Ht
:::T:."iríTi,"]lagoztak.
szarmazo UJ lllonlg - egéizen a görög-római korbói v€
-
ugyanarra a §orsra itélt új városok nőjenek. Me8ülálta a Imalas köfalakat.;,
megtalálta. a ,,gyönyörű tág út" köv€zetét, megtalálta á nugv
lcl
a. ..gyönyörű
,,'ti.atvi dúúi;a
népes város" falait.. ..Athéné szenlé-lye" es a ,.ná-gy torony'.'alapjait.
;ü;;üi,; al
Homéroszjr. Megtalálta a korábbi két város puszruláiánat nvomuiíL mitószok Jerint "-jy"t.o]
_

ta falar"enoi. íú
iI.letve
hóditók semmisítették meg: az elsőt Pbszeidón romuút" i" r,a.",*sú ,ri;Ö;;, ;.-i.]iÖ b
Héraklész dúlta fel). Készletek raktározására szolgáló hatat-as eainyet
soiarág?; b"k[";;,;;-ö
szÜksegházikókat is felfedezett, amelyek a város.eg-ykori ostromának Úizonyiteu]i,
ú
,ot, ,ret"i.t ,irár,i
és pajzsú harcosok holtte§tére is akadt. Ösiiesen kilenc n.agl aáykincset, étszerekei-'is
A
sa
drágaköveket talált, a legnagyobbat éppen a ,,Priamosz patotalarjvéoo varíahk
a görög Szophia Engasztroment. .._a_€!!l szép tlelené iiadémjávai.] ékeritette "i;ii]i;};l".égéi; -1
tel... úunkáiáfiaii al
eredménya egy nagy lormátumú, 880 óldalas- í l uo .a;rot ruitutÉu'o to-"y"l]..*i"aái"ái;;;.Hüy
S.
l88l -bel Iliosz, a tró jaiak országa és vórosa címrnel jeíent meg LipcJÚ. H
A Hiszarlikon elért elsó sikerek után schliemann €lhatározta, hogy átkutatja az egykor Trója d
alart harcoló_akháj királyok várait. t876 augusztus4ban Mükénében látoii
munkálioz. Elób azonbar
le ketlen gyoznle azokat az akadályokat, amelyeket a
,,priamov király kincse.' körül kirobbant E
ó2 botrány állított útjába. A régészetileietekkel kapcsolatos;örok etőíiások nem voh"k,; at
"gr;g"..[
Tróju. A Hisszarlik domb kereszlmetszele. Bleqen szerint Homérosz Trójdja a hetedik (ún. VIIa)
rétegben /'eküdt

sem hatékonyak. Az arany és ezüst a pasák és tolvajok zsebében tűnt el, múzeum az orságban nem
létezett. Schliemann a biztonság kedvéérttehát Görögországba csemPészte a kincset. A török
kormány a kincs kiadását kérte a görögöktól; mikor a diplomaták után az újságírók is beavatkoztak
az ügybe, Schliemann ellen elfogatási parancsot adtak ki. A török kormány végül 10000 frank
kártéIitésellenében hajlandó volt lemondani a kincsről. Schliemann megsértődött, hogy a törók
kormány csupán az arany súlya szeíint becsülte fel a kincset. és 50 000 frankot küldött. A
törökökkel azonban ezek után is csak kellemetlenségei voltak; a londoni Tirnesban a ..civilizált
világ ítélővéke"elé idézte lbrahim pasát. De Córögországban sem vol! könnyű dolga. itt főleg
..tudós kollégái" (furcsa, hogy éppen a németek) akadályozták őt munkájában. Ennek ellenére
elérte., amit akart. Átkutatta a mükénéi várat és kömyékét. megtalálta a mükénéi királyok
Sírboltjait. s az egyik királynak az arcát is láthatta (az arcot a rajta levó aranymaszk konzerválta):
Schliemann új életre támasztotta Agamemnónnak a homéroszi kólteményekben leírt székhelyét.
Azon való lelkesedésében. hogy élete másodszor is csúcsponüára ért. a következőket írta a görög
királynak: ..Az általam talált mérhetetlen kincs évszázadok múlva is ezrével csábítla majd a
külföldieket a világ minden tájáról Göriigországba.,. A kincsekre természetesen nem taítok
igényt. s boldogan ajánlom fel ők€t Görögországnak,"
Mlkor Mükéné (Lipcse, 1878) című könyve megjelent. és ellogadta az oxfordi egyetem
doktorátu§ít, újabb kutatásokra indult. Wilhelm Dörpfelddel (,,nagyra becsült feIl'edezettjével')
l880-ban átkutaüá az orkhomenoszi Minüasz kincsesházát. amelybe egykor (miután kirabolták)
Hésziodosz költőt temették; az l88,t-l885-ös években feltárta az akkol keíesztes erőditménynek
vélt Tirünszt. Aztán visszatért a Hisszarlikra, és Dörpfeld segítségévelmagasabban íekvő rétegekbe
tette át ,,Priamosz Yáro§ít". Kréta földjére l888-ban lépett elóször: ókori kalauzai pontosan arra
a helyre vezették, ahol az évszázadok hordaléka alatt Knósszosz szunnyadt. ..
Krétán azonban Schliemann már nem tudta megkezdeni az ásatásokat. l890-ben Halléban
fülműtéten esett át, aztán Berlinen át Párizsba utazott, onnan pedig Olaszországon keresztül Athénba
indult, Közben megállt Nápolyban, és megtekintette az új pompeji ásatásokat. Ott az éles szél
megártott neki; orvoshoz indult, de útközben elesett, s elvesztette beszélőképességétés hallását is.
A járókelók kórházba vitték, ott azonban felmerült a kérdés,ki fizeti meg a költségeket, mert öltözéke
szerint Schliemannt szegény embernek vélték.A rendőr ezért az őrszobára vitette, majd orvost hívott.
.,Tudja. k it hqgyott a köpedékes földön feküdni? Gazdagabb ez az ember, mint Nápoly összes hercege
együttvéve! Es hiresebb. mint bármelyik király!"
Schlienann még egy egév éjszakát végigszenvedett, - mondta neki az orvos. Szállodai szobájában
s reggel, 1890. december 26-áíl meghalt.
Holttestét Athénba szállították, és Görögország állami temetést lendezett sámára. Sirkövén ez
olvasható: HéroíSlimano.
Trója felfedezése túlnőtt azarcheológia határain, világszenzációvá lett. HiszenTró|áról mindenki
tudott, aki nem határolta el magát a világkuttúrától: a királyok kincsei nem csupán a remetéket
érdekelték.A sajtó akkoía teret biztosított ennek a felfedezésnek, amilyet azóta is talán csak az első 63
 holdra sállás kapott. Schliemann érdemei vitathatatlanok voltak és azok is maradtak, minden le
tudományos megállapitásáról azonban nem mondhatjuk el ugyanezt. A Hisszarlikon és Mükénében a
is sok mindent helytelenül látott;néhá liépzelete, máskor türelmetlensége ragadta el. Az úttöíőknek P
elnézhető tévedések határát azonban nem lépte át; hiszen a hivatásos túdomány éppen a homéroszi k
Görögországgal kapcsolatban sokkal többet tévedett. ,,Engem az a cél vezetett, Úogy kiássam Tróját. a]
s mivel feltételeztem, hogy valamelyik alsóbb rétegben találom, a felsóbb réiegekből néhány
érdekesebb romot is el kellett távolítanom" irta, még mielőtt a kritikusok lelepleztél. ,,schliemann h
))módszertelen eljárása< tudniillik az, hogy céltudatosan a lega|só réteghez törékeden. a tudomány §
szempontjából határozottan üdvösnek bizonyult mondta ezzel kapcsolatban az antik világ akkoii
legnagyobb történésze. Eduard Meyer professzor.. - Tudományos módszcrességgcl lillvtatrltt
el

-
ásatások esetén a domb takarta idősebb íétegek,amelyek a sajátosan ltrójai kultúrát< magukban
al
n
rejtették, aligha kerülte[ volna valaha is napvilrlgra." S.hliemann akkoi tévedett legnag-yobbat,
mikor a mükénéi akropoliszon feltárt siíok korát meghatározta; a sors azonban kegyei voli hozzá, í
hiszen nem engedte megtudnia, hogy olyan királyok sírjait tárta fet. akik vagy négy évsázaddal a
korábban éltek, mint Agamemnón király élhetett. a
Schliemann halála után néhány hónapig Dörpfeld végzett ásatásokat Trójában, a város romjai ü
aztán egészen l932-ig elhagyatottan álltak; l932_ben W. I. §emple és C, W. Blegen professzorok p
vezetésévela cincinnati egyetem nagy expediciója érkezett Trójába, Az expedició hét éven ál dolgozott l
1 helyszínen. s az amerikai hátorságban is hatalmas törzskara műkódött, Helyesnck bizrinyult jl
Schliemann ésDörpfeld megállapítása,mely szerint Trójában ,,kilenc város.. van, az expedíció tágar §
azonban tökéletesebb műszerekkel
- - összesen 4ó réteget számoltak óssze; az égei világban végzótt
legújabb kutátál9k eredményei alapján a rétegek korát is pontosabban megállapltották. Munkájuk
b
6
eredményeit C. W. Blegen a hatkötetes lró7b (Cincinnati, l950 l953) címü műbin foglalta össze, de
az utolsó szót Homérosz Trójájáról
-,Á csak az l96l-ben Cambridge-ben
monográfiájában mondta ki: tények teljesen megegyeznek
-a görógkiadott azonos cimú ü
hagyomány őrizte I
ábrázolással. Ha az Agamemnón által feldúlt és elfoglalt priamoszi Trójaisakugyan létezeti valaha,
s
akkor a VIIa rétegben levő várossal kell azonosnak iennie. .. Trója eleste és á VIla réteg vége a
Hérodotosz becslésével összhangban i. e. l250 táiáía tehető."
-
A közelmúÍtig Trója ismét elhagyatott, mindenki számára hozálérhetetlen hely volt; Ibrahim
b
b
pasa valamelyik utóda (persze a pasánál már korszerűbb titulust viselt) a Trójába való belépést
a
szi8oíúan megtiltotta. Késóbb azonban rájóttek, hogy az idegenforgalom pénzfórrás, s hogy Tiója e
mágnesként vonzhatja a turistákat. Priamosz városa manapság tehát mar mindenki iámáia f
hozzáíérhető,várfalait biztositották, és török, valamint angol nyelvü táblákkal jelólték meg, belépti
fr
díjat szednek, és egy sátrat is felállitottak. amelyben Coca_CÓta kapható. Aj akropolisión, aIiol
priamosz palotája állt, máig iszöldell az olajfa: ezt szophia schliemann ültette t
oda Agamemnón nevű (
fia születésekor. Alatta Athéné szentélyénekmegújított oltára áll, és egy bokrokka|benött hasadék
ásit: állítólag ezen keresztül húzlák be a városba a ,,trójai falovat'.. Schliemann
kibővített, _ ,háában szerény műzeum van. Körös-körül pedig virágzó rétekkel - Blegen által
szێlyezett
í
!
megművelt fóldek tág sikja húzódik: ezen a sikon harcoltak egykor ai akhájok a trójáiátt<at;
a háttérben régi-régiharcosok sírhalmai domborodnak, s a tenger fényes iávján túi az első
világháboru kétszázezet áldozatának emlékművei nyilnak az ég kékjébe.Trójában, a várfalak
közelében ma is lrelyőrseg állomásozik, hiszen a város még mindig fontos stratégiai pont, A Török
Köztársaság csillagos-félholdas piros ászlaját lengeti fölötte a szél.

,,A nagy (legnagyobb) krétai regész", Sir Arthur Evans szinte mindenben Heinrich Schliemann
Csupán abban hasonlitott hozzá, hogy a legósibb Görögország mélyúgeinek
ellentéte_ volt.
kutatásában őt is siker kisérte.
Gazdag iparoscsaládból származott (Herlirrtllhire-bcn. pont(,srbban Nish-Milsben születctt
l85l-ben), az exkluziv Harrow-ban és az oxfordi ódon Brasenose College-ben, eg5i ideig pedig
a góttingeni egyetemen folytatta tanulmányait (a göningeni egyetemen való tanulás egy vikóriánui
angolnáI egyébként elég szeítelen dolognak számitott). Vakációi idején apjával utazgatott, apja
ugyanis a régiséggyüjtésbenlelte kedvét. Evans először antropológiával foglalkozott. s,,érdekes
típusokat" keresve néhányszor a Lappfóldre és a Balkánra is ellátogatott; aztán az angliai kelták
történetét tanulmányozta, s mikor ebben már jártasságra tett siert, numizmatikáial kezdett
!og![o1ry Mivel ismene a balkáni viszonyokat, cikket irt a britek törökor§ági politikája ellen.
64 Midón t875-ben Boszniában es Hercegovinában felkelés tört ki, Evans a Mincitester Óuardian
levelezője lett. M€gkedvelte a délszlávokat, s támogatta őket a szabadságért vívott harcukban;
a török hatóságok egy ízben mint,,oíosz kémet" bebörtönözték. az osztrák-magyar hatóságok
pedig mint ..nemkívánatos idegení' kitiltonák az országból. Evans Romániába. majd Bulgárián
kcresztül Görögországba ment; azon a foldön. ahol a latin ábécéa cirillbetűkkel és a görtig
alfabétummal találkozott. felébredt benne az érdeklődés az íriissal kapcsolatos kérdésekiránt.
Visszatért Oxfordba. munkába állt az Ashmolean Museumban. és ott titokzatos rajzokat és
hierogliírkus jeleket tartalmazó pecsétek kerültek a kezébe: a pecsétek állítólag Görögoíszágból
származtak. Eredetúk után nyomozva Evans euutott Klétára. és felfigyelt az lraklion határában
emelkedő Kephala dombra: állítólag,,itt találták a pecséteket. Egyexéget kötött a domb
tulajdonosával. munkásokat fogadott fel. és l899 márciusában megkezdte aZ ásatá§t. Néhány nap
múlva rábukkant ..Minósz palotájának" falaira.
Homérosz, Minósz és az archeológia eredetileg nemigen érdekeite Evanst, l878-ban ugyan
megtekintette Schliemann leleteinek londoni kiállítását, ámde csupán mellékesen, níszútja
alkalmával. l883-ban Athénban magát Schliemannt is felkereste, de inkább csak egy interjú kedvéért;
az Akropoliszon a Sir John Myres vezetésgvel végzett ásatásokat is me8tekintette, de csak azért, hogy
tájékozódjék. l88+ben még Krétán isjárt. Mert nem volt próféta (bár megjövendölte, hogy a szerbek
peldájára a többi szláv nemzetek is kivívják szabadságukat), egyáltalán nem sejtette, mi vár még rá
Krétán. Féltestvére. Joan szerint minden. ami (örtént. a véle(lennek köszönhető. ..Minósz palotá-
jának" felfedezéséhez állítólag csak rövidlátó szeme vezette Sir Arthurt. ..Nem szívesen viselt
szemüveget. s így nem maíadt számára más. mintho8y miniatűr dolgokkal. apró rajzokat és
betűket tartalmazó pecsétekkel bíbelődjék: ezeket mikroszkopikus pontossággal meg tudta
figyelni.,."
Evansnek volt pénze, s az első sikerek után megvásárolta a Kephala dombot. Az ügyes
üzletember Schliemann-nak ez annak idején nem sikerült. Schliemann már l888-ban, mikor
Dörpfelddel Kalokairin spanyol konzul kutatásait felülvizsgálta (a konzul egyébként krétai volt,
s*eresztnevén MinószÍrak hivták), alkudozott a dombra, s az eredeti 70 000 frank helyett .l0 000-ben
állapodott meg a tulajdonossal. A tulajdonos azonban az iizletkötes után áthelyezte a határköveket,
hogy egy olajfaligetet m€glarthasson, mire Schliemann felbontotta az egyezseget. Schliemann a domb
hivatalos kisajátítást sem tudta elémi, a 8örö8ök ellenezték az ásatiisokat, mert féltek (ioggal), hogy
a török helytartó elkobozza es elsikkasztja a leleteket. Mikor Evans lraklionba érkezett, Kréta már
autonóm teólet volt, és simán ment minden. Rendkivül simán folytak az ásatások is: a porhanyós
fóld alól végtelen falak sorai, bonyolult helyiségek alaprajzzi, oszlopos lépcsőházak maradványai,
falfestmények és szobrocskák, rajzokai es hieroglifákat tartalmazó p€csétek, ismeretlen írással teleírt
táblák kerültek elő. Evans kezdetben'azt hitte, hogy csak ósszegyűjt eg]l csomó ,,tejkövet"
(a helybeliek a pecséteket hívtát ,,tejkőnek", s azt hitték, hogi ezek a kővek megindítjá.& a szoptatós
anyák tejét). és odébbáll. de aztán nem bírt ellenállni az éyezredek csábításának. A közeli
píimaligétbenfelépített€ az ,,Ariadné-villát", s majdnern harminc esztendeig l928-ig ott
maradt.
- -
Evans- Homérosz és Diodórov egybehangzó adatai alapján níjótt, hogy tulajdonképpen az
- Minósz palotáját, amelyet
ókori Knósszoszban végez ásatásokat: az antik szerzők ide helyezték
Evans a legendás labirintussal azonosított. Evans kezdettől fogva kitűnő munkatár§akkal dolgozott:
J. L. Myresszel, aki haláláig kitartott mellette, D. G. Hogarthszel, aki azelőtt epheszoszi ásatásaival
szerzett hírnevet, s több€k között J. D. S. Pendleburyvel, aki Evans halála után maga irányította
a knósszoszi ásatásokat 1egészen l94l-ig; akkor csatlakozott a görö8 partizánokhoz. s miután egy
útkózeaben súlyosan megsebesült. német ejtó€myösök agyonlőtték). Evans többet áldozott aZ
ásatásokra és a rekonstrukciós munkálatokra, mint amennyit ugyanannyi idő alatt az egész krétai
iparba befektettek, s ámuló kortársai elé varáz§olta a görög mítoszok világának reális alapjait.
Hétezer év mélységeibe hatolt le, s eljutott Európa legősibb kultúrrétegéhez.
Schliemanntól eltéróen, aki Trojában és Mükénében megvalósította élete álmát, Evans
lényegében elégedetlen volt eredményeivel. Az írás miatt jött Krétára, de az írást csak osáályozni és
keltezni tudta, megfejteni nem. Gemmrik es ráblák ezreit tárta fel; néhányat máí l90&ban közzétett,
további néhányat pedig l935-ben hozott nyilvánosságra (összesan l2&at). Régészetifelfedezéseit az
ötkötetes MiróJz knósszoszi palotója (London, 1921-1936) címü rnüvében tárta a tudomány és
a nyilvánosság elé, szövegeket azonban nem publikált. Féltékenységből hiszen ő is csak ember volt !
-
a szövegeket még a tóbbi kutató előtt is titkolta, neho8y valaki elorozza tőle a megfejtőnek kijáró
-dicsőséget. Keményen dolgozott, fól§g a lineáris B íráson, de eredménytelenül. A krétai írással ó5
 foglalkozti tiibbi tud(is
- karztük a linn J. Sundwall. az olasz P. Meriggi, a német H. Th. Bossert és
E..Sittig, az angol E. Cowley és a cseh Bedíich Hroznj,- a kőzzétetíszövegek szerény mennyisége
miatt nem tudott eredménY elérni. A szövegeket Evans halála után (l94l_ben, kilencveneves koiábin
ha]t meg) S_ir John Myres dolgozta fel, es l952-ben kiadta. A krétai iras egyik fajtáját még ebben az
évben megfejtették.
Igaz. a krétai betűk labirintusából nagyon nehéz volt kiutat találni. Mert nemcsak az írás volt
ismeretlen, hanem a nyelv is, Biztos, ho$/ krétai nyelv volt, de vajon melyik a Homérosz említette
..számtalan ember" sok_sok nyelve közül? Amikor Champollion az egyiptomi hieroglifákat
megfejtette, kétnyelvúegyiptomi-görög szöveg állt rendelkezésére. Rawlinsoniz ékírásmegfejté§ekor
a mezopotámiai uralkodók több€-kevésbe ismert neveire támaszkodott. Hrozní a h€ttitá nyelv
megfejtésekor tulajdonképpen egy ismeretlen. rég elfelEtett nyelvet fejtett meg: a hettita íiást
azonban ismerte. A krétai irás vizsgálatában azonban nem volt fogózó. A helyzetet az amerikai Alice
J. Kober jellemezte legtalálóbban: ,,Semmiből semmit sem lehet megfejteni !" (A kutatásban l950-ig
egyébként Alic€ J. Kober érte el a legtöbb eredményt: megállapította, hogy az ismeretlen nyelv szavai
a ragozásban végződéseket vesznek fel.)
A krétai lineáris B irás megfejtóje, Michael Ventris, nem volt a szó szoros értelmében
,,szakember", azaz filológus vagy hivatásos irásfejtő;'de tudós volt, vagy legalábbis tudományos
módszerekkel dolgozott. l922-ben született (apja brit katonatiszt Indiában, féllengyel anyja pedig
dúsgazdag asszony), a svájci Gstaadban, majd Londonban folytatta tanulmányait. A régi írásof mái
gyermekkorában felkeltették érdeklődését;tizennégy évesen ré§á vett Evans kiétai felirátokról szóló
elóadásán, tizennyolc éves korában pedig már kiadta a 8evezetés a minószi írósáa (19,10) címü művét.
A háború kitórése után jelentkezett a repülőkhöz, navigátor lett, és azzal döbbentette m€ feletteseit,
hogy atombázókat saját kezűleg készítetttérképszerint vezette Németofszág fölé;a leJzállás es az
újabb fölsállás között folytatta a krétai szóvegek tanulmányozását. Nem iőtték le, kitanulta az
architektúrát, s iskolai berendezésekre szakosította magát. Munkájához kétsegtelenül értett, mert az
Architect's lournaftól még díjat is kapott. Enellett azonban továbbra is kedvtelésének hódolt: az
össz€s'ismert szövegek, főleg a püloszi táblrik (ezeket L. Bennet |947-ben adlz ki Cincinnatibari)
módszeres tanulmányoásíval odáig jutott, hogy ,,még mielőtt értette volna a szövegeket, már
ism€rte a nyelvtanukat". ugy ján el, hogy az egyes jeleket (betűket) számjegyekkel helyettesítette,
e?Fket_ aztárr, egy különleges ,,raszterben" vizsgálta, amelybeíl minden jei sámára kijelOlt egy
f€ltételezett hangértéket. Még egy elektronikus sámítógépnek is rnűveietek miltlárdjáira lenié
szüksége_ahhoz, hogy eredményre jusson. A véletlen vag} az intuíció azonban segített Ventrisnek,
s_már néhány tízezer kísérlet után úry találta, hory a ,,l2"-es jel a -szó végződést,-az,,52..-es pedig
a ,na szótagoí je|öh. A ,,70-52-12* számot -o-no-szo-nak olvasta, s ez Knósszosz nevét idézte fe]
benne; hasonló eljáíással olvasia a ,,65-|3-|2* sámot ez pedig Tülisszoszra emlé-
kapcsolatban vú a iitokzatos etruszkok
keztette. kezdetbeíl úry vélte, ho$l a szövegek nyelve 'u-li-szo-nak,
megfejtetlen nyelvével, de fokozatosan a régi göröggel azonos elemeket fedezett fel benne. például
a po-me szóí a gőrőg poiménnel, ,,PáLsztoíral", a ke-ra-me-u szift a gőriig kerameússzal,,,fazekassal",
a..ka+e-u szo! !€di8 a gőrög khalkeússzal, ,,kováccsal" rokonítottá. 1952 júniusában Ventris
kijelentette: ,,A knósszoszi es a püloszi tábltá& görög nyelvüek!.'
ventris
- Evanstőlmég
litografált körlevelben
eltérőerr
- nem tartotta titokban megfejtési kíserleteit; az érdeklődőknek
-munkajegyzeteit" is elküldte. A címiettek között volt Myres is; Myres
azt _tanácsolta ventrisnek, hory társuljon John chadwick oxfordi filológussal (má cambridge-i
professzor), aki szinterr foglalkozott a krétai irással, és néhány azonos feliimerésri jutott. Veniris
ekkor elküldte chadwicknek ,,kíséíletiszótárát", amely a tulajdonneveket is be'leszámítva
máí 535 átírt és lefordított kifejezést tartalmazott, és -chadwick szinte valamennyit elismerte. -
Eg,yüttműktldésükeredménye az 1952 végénkiadott ,4 mükénéi levéltdr görögnyelvűse§ének bizonyí-
tékai című tanulnány volt, amelyben bebizonyítottálq hogy a mükénáizövijek egyámek a kreíar
akkal, a nyelv pedig itt is, ott is a görög, Pontosabban: az ógörög nyelv legősib6-ismert formája.
A tudomány gondos felülvizsgálat es birálat nélkü neín fogadja eia fonidalmi felfedezesekit;
a gratulációkon kívül fenntarüisok is érkeaek ventris címére.Ez
intenzívebb munkára ösztónőzte. 1953 februárjában újabb nagy közös - akárcsak chadwicket őt is
tanulmányt adtak ki,- s még
ugyan9zen év májusában ismételten és konkrétan bebizonyították a megfejtes helyességét. Blegei
professzor egy újonnan fölfedezett püloszi táblát küldött Ventrisnek. Á tábla tartátrrrárót'es
keltezéséról ventris még semrnit sem tudhatott; ventris postafordultával visszaküldte a táblát
ó6 a görög nyelvű olvasattal együtt ! 1953 júniusíban már a nagy nllvánosvíggal is ismertette -
 megfejtés€t. j,ondoni előaüsa !íáLn a, Times ezt írta vezércikkében: ,,Megh&ították a krétai
archeológia Everestjét !"
Neá kétseges: áz t953_as év nyári napfordulója után elévült az összes tankönyv, melyben az állt,
-bejöveteléig
hogy a dórok krétán nem éltek görögök, hogy.az akhájok etnikai hovatartozása
biánytalan, és Homérosielőtt a hellének nem ismerték az írásí._. ventris azonban nem sokáig
ortilhótett sikerének, munkáját sem fejeáette b€. Mint annyi más fiatal ember, ő is gépkocsi_
szerencsétlenseg áldoztá lett; l95ó. szeptember 6-án Hatfield közelében összeütközótt egy
tehergépkocsivá| es a helyszínen meghalt, Munkáját sárrros orság tudósai folytatják, élükön Jobrt
Chad-wickkel, aki ma i' a cambridge_i Downing College ión homlokzata mögött me'húzódó
dolcozószobáiában munkálkodik.
-De
mi lesi a krétai linearis A irással ? Megfejtésén dolgozik az amerikai C. H. cordon professzor,
az oxfordi L. R. Palmer, ezen dolgozik a izófiai V. Georgijev professzor, a fokvárosi M. Pope
orofesszor, Vaion az in emlitett várósok valamelyikéből. vagy pedig a svéd Lundból. esetleg az olasz
baviából érkezik majd a megfejtéséttudtul adó hir? Párizsból vagy Novoszibirszkből? Neves tudóstól
vagy lelkes dilettáí§tól? }ierj-r tudjuk; egyelőre inkább érdeklődéssel, semmint reménykedéssel
káiitjiik az ene vonatkozó híreket. S ami á krétai hierogüfiikat illeti. , . Nos, a hieroglifák esetében
még nagyobb sziiksegünk van a tüíelem vértjére.. .

A mükénéi,a trójai és a krétai leletek csupán betetőzték az ókori Görögország évszázadokkal ezelŐtt
megkezdeti kutaiásában elért sikereket: ez a kutatás az európai kultúrtórténelemnek már abban
a t;mékeny korszakában megindult, amely€t épp€n az antik kor iránti érdeklődés ,,úiiászületése"
miatt nevezünk reneszánsznak.
Persze az antik Görligország sohasem hullott ki egészan az emberek emlékezetéből, Homéroszt
és Hésziodosa mindig is ismerték, a görög drámaírók, történetirók és filozófusok fóbb műveiről
mindig is tudtak, a góiög szobrászok és építészeknagy alkotásait mindig is emlegették. csakhogy az
antik
-koí
hanyatláú után _ mind Góiögországban, mind pedig Európa más területein _ ezek,az
ismeretek megmaradtak a művelt embere[ szűk körében, s ráadásul gyakran csak közvetett, római és
bizánct szprzók által közvetített ismeretek voltak. A XII. sázld keresztes hadjáratai felújították
Európa és Görögorság kapcsolatái, Górögorság. ,,p_oeány. múltjával" azonban.. semmiféle
kapciolatot nem téremteitek; ibbe a múltba a későbbi velencei és genovai hódító hadjáratok sem
haioltak be. Mikor a XV. és a XVI. szÁzadban z törökök leigázták Görögországot, a már fennálló
kapcsolat is megszakadt. Az akkori helyzetet talán ery_kalandos misszionárius levele jellemzi
a lÖgiobban: a misszionárius a XVII. sázad etejerr eljutott Görögorságba, s lelkesen jelentette kölni

feleiieseinek: ,,Athén váíosa, amelyről az ókorban annyit beszéltek, még valóban létezik !"
Az ókori Görógorság k4cskaringós utakon téíívissza az új Európa tudatába; az ismert
kózmondástól eltérőin keáettin az ritak nem Rómába, hanem Rómából vezettek. 1400 kórül
a firenzei Filippo Brunelleschi Rómában kezdte meg először az antik szobrok feltárását; 1425 körül
oda tért vissá Francesco Fidelío, aki konstantinápolyban megtanult görögül, s az antik irodalomról
tartott elóadásokat; 1450 körül Poggio Bracciolini ott folytatta az antik szobrászat kutatását,
A tudósokat a Róma antik nagysága iránti érdeklődes ösztönözte, amelyet Dznte Isleni szinjdléka és
pelíaí(}.Daloskönyre keltett fá berrnük. Az új fest& b szobrásznemzedék képviselői pedig az antik
művészek újonnan feltárt alkotásaiból merítettek ihletet, a történelmi és bibliai témákat antik
köntösbe öliöztették, s ezeréves szünet után ismét az antik isteneket-és hősöket ábrázoltík. MŰveik
színvonaláról és múvészi erejéről lolösleg€s beszelnünk, elég. ha megemlítjük a legismertebb
alkotók nevét: Botticelli és Tiiiano, Leonárdo da Vinci, Michelangelo, Raffaello
t l50ó tavasán a római Esquilinuson _ egy épület alapjainak ásiása közben
_ megtalálták
i
a Laokoón szoborcsoportot (Laoloón trójai papot es két fiát az Athénéi§tennő küldle tengeri kígyók
fojtották meg, mert a'pap meg akarta akadályozrri, hogy az akháj lrarcosokkal teli falovat bevigyék
tiolaba;. aietet emberék tízizreit csabította: hiszen közismert (Vergiliusból) eseményt ábíázolt,
s mint sáobrászműyet ugyancsak ismerték (Pliniusból). A szoborcsopon Tiberius császár tulajdonát
i képezte.. a csását arhoóószi szenátustól kapta annakjelképeül, hogy Rhodov meghódo] Rómának.
azáz.. híábavalő dolog a végzet ellen cselekedni; a Laokoónt Agészandrosz, . Polüdórosz _ és
Athénodórosz rhodoszi szobnászok alkották. ,,Bár meg volt rongálva, Rómában mindenki minden
L
idők leggyónyörűbb szobrószművének tartotta irják a krónikások s a nyereségvógy aktora
értékkjí-űhá}1ufel, hogy tulajdonosa, Felice de-Fredi, há|ószobájába, -.
zz ágya mellé állitotta, hogy
: jobban vigyázhasson rá.i. A szoborcsoportot végül IL Glrrla pápa vásárotta meg, aki felszólitotta ó7
:

l
 Michelangelót, hogl rcstaurálja a, múvet. Laokónnak a jobb, egyik firinak pedig a bal keze
hiáhyzott;a kíg}ótestek helyenként töredezettek voltak, részeiket azonban megtalálták. Michelange-
lo bárrmiféle helyreigazítást elutasitott : az eredeíi iíőílt éízetttiszteletből kijelentette, ho$/ a feladatot
nern képes megoldani. (Persze akadt egy nagyobb önbizalommal bíró kisebb szobrász,
,javításait"azonban a'közelmúltban elLívolították.) A szoborcsoport évsázadokon át foglalkoztatta
a kutatókat; heves vitákat indított Winckelmann és Montfaucon között, l77ó-ban G. E. L€ssinget
a l,aokoón, avagy a festészet és a költészel hatórairól cimű értekeésmegírására ihlette, s Goethét és
Schopenhauert is polémiába rántotta. A Laokoón ma a VatikáLni Múzeumban kiállított
leglebilincselőbb m&vek köze tartozik, sjoggal csodálja éventeegymillió látogató. Ennek ellenére nem
ez a görög főként pedig nem a klasszikus görög szobrászat csúcsa. Körülbelül az i.e. I. század
kózeperől -származik, s a klasszikus műalkoások - nyugodt kiegyensúlyozottságával §zemben
túl§ígosan is patetikus. A szigoru kritikusok ,,teátrálisnak", a túl szigorúak pedig ,,megkövült
pantomimnek" iartják.
Neín kétséges,hory a kutatók kezdetben túlértékeltékezt a rhodoszi szoborcsoportot ; egyoldalú
értelmezésével helytelen szemléletet alakítottak ki az egész görög művészetről, a művészet társadalmi
hátterét idealiálták. Ugyanezvonatkozikazakkoriban talált többi szoborra es domborműre is; ezek
nagyrészt a görög eredetik római gyakran másodrangú kópiái voltak. A szobor túlértékelése
- -
szerencsére nem ján végzetes következményekkel, sőt éppen ellenkezőleg. Ahog az alkímia a vegytan
kialakulásához az asztrológia pedig a tudományos a§ztronómiához vezetett, ez a hibás és idealiált
értelme#s is pozitiv hatásal volt az antik művévet és általában az antik kor kutatásának további
fejlö'désére; kriükai vizsgálódáshoa a véleményeküsztázásához, tudományhoz vezetetí. Az a nap,
amely€n a Laokoón az Esquilinuson előkerült Titus palotájának omladékaiból, jelentős dátum az
archeológia történetéb€n. Egy újabb hasonló napra egészen l7l l-ig kellett várnia a világnak, amikor
d'Elbeuf tábornok Herculaneumban, a láva alatt megtalálta az első szobrokat.
Az antik müemlékek Yezuv alatti bányája csak a rendszeres ásatások folyamán adta ki kincseit.
Az ásatások a nápolyi d'Alcubierre vezetésével kezdődtek l7t18-ban. D'Alcubierre-t nem ösztönözt€
semmiféle tudományos élkitűzés,rnindössze királyának fiatal német felesége vágyott antik
szobrokra és plasaikákra, amiIyenek más paloták gyújteményeit is dísátették. D'Alcubierre tehát
egyverűen parancsot teljesített. Az első ilyen $/újteményt Iv. sixtus pápa alapította l47l_ben
Rórnában. A száa peldányt sem tartalmaá gyűjtenényt főleg a művészetkedvelő II. Gyula bóvítette
ki, s évszázadok múltán ebből lett a világ legnagyobb és leggazdagabb antik műkincstára, a Vatikáni
Múzeum l622-ben Ludovisi kardinális alapított hasonló Byűjteményt, majd a Capitoliumi Mrlzeum
(1734) alapjait lerakó Albani kardinális. l753_ban lóndóni magánválalkozók megalapítotuik
a British Museumot, amely csakhamar túlsárnyalta a régebbi gyüjteményeket (az lffi-bőlszárnazó
Arundel- és az ló83_as Ashmole_gyüjteményt), es a legielentösebb múzeurrok egyike lett. l793-ban
a Louvre-ban megnyitották a Francia Múzeumot : a múzeumban kiállították a királyi gyűitemények-
ból vármaó ll7 aDtik müalkotást, melyeket
a közönseg: az l789-€s forradalom egyik jelentős - avívrrránya
világon először ingyen tekinthette me8
volt ez.- (Megjegyezziü: ma mái
a Louvre-ba csak vasárnaponként lehet ingyen belépni, ingyenesen látogatható a Briti§h Museum,
a Vatikánban magas belépti díjat keu lzetni.) A múzeumi gyíljteményeket kezdetben szigorú
titokkent őrizték; mikor l76Gban Winckelmann be akart jutni a nápoll Királyi Múzeumba, kémnek
néáék; sok-sok közbenjánás utín végre engedélyezték a látogatíst, de írásban kellett kötele2nie
magát, hogy nem készít jegyzeteket.
A göróg múltba iní,nyulo rit t<csőbb mrfu nemcsak az olaszorsági csak részben görÖg antik
-
műemlékeken keresztül vezetett. Az új irány egyenesebb, de veszelyesebb volt: aki Görögországba -
akart jutni, annak először Törökorságba kellett mennie, ahol enyhén szólva nern valami fényes
viszonyok uralkodtak (Konstantinápolyban külön togházat - tartottak fenn - külfiildi követek
számára's.Ene azítra csak elszáLrrt férfiak vállalkozhattak, akik nem reszkettek az életükért; a szultán
engedélywel kivételesen diplomatát is eljuthattak Görögországba. Kutató vary gyüjtő éllal a XYII.
század első felében Lord Arundel érkezett Hellaszba (s olyan szobrokat hozott onnan, amelyeket
Rubens is megcsodált); utána F. de Peir€sc és C. de Caylus francia utazók, majd 167,1-ben M. de
Nointel francia követ és J, Carrey festő (aki az utolsó rajzokat készítettea Parthenóuról a templom
lerombolása előto, aztán Jacob Spon német orvos (talán ő haszná,lta először mai értelmében az
,,archeológia" kifejezest) és 16!7-ben Bernard de Montfaucon francia szerzete§, volt katonatiszt
jutott el Görö8orságba. Valamennyien hírt adtak a látottakíól, Montfaucon ezenkívül terjedelmes
ó8 anyagot i§ összeg)űjtött, ame|yet azután Az antik vilóg szóbtl és képekben (l71l és késóbb) címü
 müvében adott közre. Abban a korban, amikor Európa Egyiptom, Mezopoámia és
tízkötet€§
Mexikó isnreretlen műemlékeivel ismerkedett, a Görögorság ismert. mű€rí ék€iíól szóló hírek
meglepő érdeklődé§t keltettek. Idegen, távoli kultúrákkal a lránérben jobban kitúnt a közeli : beszélni
keáterk ,,Európa bölcsőjéről.., ,,tanítóink tanítóiról", a ,,görög eredeti római utánzatáról". Mindez
további göiögórsági uiaásokat eredményezett: 1749-b€n Athénba érkezett az angol !. 9"lto,|,
s részleó es-megbizható rajzokat készített a Parthenón dísátéséről, majd l75l_ben !onfitr_.s,1,
J. Stuart és N. Reiett kezdté[ neg kutatómunkrijukat, melynek eredményeit Atheni régiségek (1762)
című müvükben tárták a nyilvánosság elé.
A Görögország iránti érdeklődes ismét olaszorságból kapott ösztönzest: a német Johann
J. Winckelmánn 176,1-ben kiadta Az ókori művészet tfuténelét,l767-ben pedig a Kiadatlal anlik
emlékeket. Ezek a művek összefoglalták az antik műemlékekkel kapcsolatos ism€reteket,
megvilágították összefüggéseiket, leírták fejlődésüket, es elsőjzben rendszereaék őket. Winckelrnann
műiei áegéw archeoú-gia számá,ra alapvető fontos§ígriak voltak, mert megmutatták a _kutatás
tudományoi módszereit ii. Tartalmukkalés lenyúgöó előadásmódjukkal nem csupáLrr a tudósok és
művészek között keltették fel az antik kor iránti érdeklődést, hanem a többi művelt embert és
mecénást is magukkal ragadtak. Szerzöükkel már találkoztunk; l717-ben Stendalban született,
először tanitóké.-nt, későb-b könyvtárosként dolgozott, majd a frigyesi Poroszországbő|,v,alő
szökése után Albani gyűjteínényeinek gordnoka, -
végtil pedig a római antik 9rlemlé|9k
- ery rablÓlyilkos öite meg Triesztben, l768-ban. Winckelmann rendkívül
föinspektora lett; szeles
látók-öó ember volt, s merész élokat tűzött ki maga elé. Ma már tudjuk, hog5l sok mindent tévesen
ítéltmeg, de vitathatatlan, hogy Európa öldjét elgösorban ő készítette elő az nj görögorszígi
felfedezések és a ,,klasszicizmus százzdz" számára.
A xvlll. század má§odik felében már az is elöfordult. hogy európai utazók találkoztak
Görögorságban; az évek múlásával fokozatosan Kisázsia földjére is egyre többen be_merészkedtek.
Mind;áig iinponeto az a bátorság, amellyel nekivágíak az útnak: hiszen az orvágban a pasákon
kívü csalia mérhetetlen elmaradottság uralkodott, az utak veszélyesek voltak, vagJ n€m is léteztek,
az élelmiszergondoknál csak a sállásgondok voltak súlyosabbak, s aki megmenekült
a maláriától, legalább a tífuszt megkapta. Az utazók naplói még akkor is izgalmas olvasmányok, la
a kalandokról szóló fejezeteket átugorjuk: ezredévek után olyan városok neveire akadunk benniik,
amelyek ugyanúgy eltűntek a Nyugat szeme elől, mint Pompeji, s ugyanolyan híresek és=lrgyanolyan
csodáhtoák volták. Górögország legismertebb kutatóinak akkoi top teila az algo| Clarke, Gell,
Dodwell, Bedford, Gandy es Cockerell, valamint a német Hallerstein és Linckh, továbbá a dán
Brönsted és Koes képezi. A bfit w. Leake ezredes pedig elsőként dol8ozta fel az antik városok
helyrajzát ( Athm topogrdrtája, L8zl).
l BOGban Thomas Bruce Lord Elgin, Konstantinápoly brit kóvete kereste fel Athént. Felment az
Akropoliszra, hiszen funkciójának elfogadására fóleg az Akropolisz _ látomása ósztönözte,
s lekésedése nyomban szorongássi és diüvé változott. A
parthenónt, ,,am€lyet mindenki magában
hordoz, még áz is, aki sohasem látta", kétségbeejtő állapotban találta. oszlopai ö§szetöredezt€k,
-padlójában
főcsamoka kráter tátongott, az architrávból triglifek lapjai meredtek ki fenyegetőe.n.
Körö§-körüi összetört szobrok, ftildré hullt metopék, fdzek dombormúvei hevertek;az alakok fejét
leütötték, mert az Akropolisz akkori urainak vallása íIlíott^az emberi arc ábíázolásáI. Az
Erekhtheiont mintha kiraboltát volna, Niké templorrrrát szetrombolák. A jövő távlatai sem voltak
valami ferryesek: a gyönyörü domborműveken katonai szekerek jártak, a meglazult metopék
bármelyik irillanatban leeshettek, az oszlopfőkre az a sors várt, hogy eltűnjenek a. mészégető
kemenóékben. Lord Elgin elhatározta, hogy pena, fáradságot nem sajnál, megmenti, ami menthetó.
Építészeket,rajzolókat és kófaragókat hivott Európából,, hogy_ megállapítsát. a konz€rválás
leiretséges mó jáit, megkíúrelte kiérőszakolni a további rombolás hivatalos betiltásiit, s midón ez
nem siÉerült, Konstantinápolyban olyan fermánt szerzett, mely szerint,,senki sem akaűlyozhatja
meg, hogy az Akropoliszról néhány feliratos vagy dornborműves kődarabot elvigyen". A fermánt
minden riehézség nélkül megkapta - mert ugyan ki töíödötl Isztambulban az Akropolisval? -,
a helyi pasa pedig aláírta. Lord Elgin tizenöt metopét, több mint harminc homlokzati szobrot és
körülbelül szizhúsz méter frízt vitr el; mindezt íöleg a loldről szedto össze, a temPlomból csupán
a meglazult plasztikákat vitte magával. (Ó legalábbis ezt állíga, s megiegyz! hogy a plasztikák
egész-sorát mentette meg a lehullástól; álüuisát azonban nem tudjuk ellenőrizni.) Ezenkívül egy
káriatidát is elvitt az Erekhtheionból, amely azonban egyáltalán nem volt meglazulva; Lord Elgin
ezt a teltéí au,al magyarázta meg, hogy a kariatida nagyon tetszett neki. Az l 80 l-l 802-es években 69
 Angliába szállította márványait: l8ló-ban a parlament arra kényszcritettc. hogl adjt el őket az
iillamnak. 35 000 angol fontot kapolt értük. azaz nem egészen lelét annak az iisszegnek. amelyet
megszerzésükíe áldozott; az állam a British Museumnak adta a műveket. Miiig is ott vannak.
l939_től a nagystílűen berendezett Duveen Calleryben.
Vajon Elgin csakugyan megmentőj€ volt a görög szobrá§zat egyedülálki alkotlisainak? Vag1
- mint Byron mondh
- csupán közönséges rabló? A vélemények különbözőek; néha ugyanaz az
ember másként vélekedik az Aklopoliszon. és másként Londonban. Bizonyos azonban, hogy Elgin
nélkül a művek többsége elv_eszett volna. Persze nem ő volt az első. aki ilyeténképpmúzeumot
gzzdagitott, és nem ő volt az utolsó sem. Nointel francia követ már jóval előbb Párizsba vitte
a Parthenón frízéneke5i nagy darabját (engedély nélkül); l79ó-ban Napóleon szerz€tt a Louvre
sámára jelentős mennyiségű olaszorsági antik műemléket (egy Bolognára erőszakolt szerződéssel).
l8lzlberr a British Museum az aíkadiai Basszai város Apollón-templomának írízétszerezte
meg (,,felfedezték", és szó nélkül elvitték); a Louvre is vásárolt egy szobrot, amelyet l820-ban
egy méloszi vincellér talált: a szobor méloszi Aphrodité névan
a legnépszerűbb görög szobor lett. A British Museum és a Louvre- a Laokoón után
- talán
(akárcsak a müncheni,
a koppenhágai. a berlini és más múzeumok; ajándékba is számtls görajg műalkotlisl kapotl
a felfedezésükben szerzett érdemek fejében, Esetleg más címen.
Mindez azonban csupán előjátéka volt Görögország tulajdonképpeni régészetifeltárásínak.
A Winckelmann adta elméleti fegyverzetet további kutatók tökéletesitették (K. o. Müller, H. Brunns
és mások). gyakorlati tapasztalatokat pedig a Közel-Keleten szereztek az ásatók (G. B. Belzoni olasz
kalandor és R. K. Lepsius némel tudós a Nílusnál. P, E. Botta francia konzul és A. H. Layard
későbbi brit miniszter a Tigrisnél). Az antik Görögország földjén első ízben Athénban és
Olümpiában cserrdültek meg a csikányok; rendszeres ásatásra Kisázsia partvidéken került elóször
sor. l857-berr az angol Charles T. Newton felfedezte a világ hét ókori csodája közül az öti'dik;
a halikarnasszoszi Mauzóleum maradványait (s amit csak tudott, Londonba küldött belőlük), egy
éwel később pedig egy antik város alaprajzát tárta fel Knidoszban. l859-ben Epheszoszba érkezett az
angol J. T. Wood, hogy felkutassa a világ harmadik csodáját, Artemisz templomát; amit a gótok és
Justinianus császár a templomból meghagytak, Wood Londonba küldte. Ugyanebben az
esztendőb€n a francia Charles Irnormant megk€zdte kutatásait az Athén melletti szent Eleuszi;zban.
Körülbelül ebben az időben kezdtek rendszeres ásatásokat Kercsben és Ogyessza mellett az orosz
regészek is; leleteik az Ermitázsba k€rültek. l86l-től az olasz Palma di C-esnola Cipruson végzett
ásatásokat: az ő l€l€tei vándoroltak l€gelőször az óceánon túlra (az l872-es New York-i kiállítasra).
l873-ban A. Conze Szamothraké szigetére indult ásatni: ez volt Ausztria elsö hivatalos vállalkozása,
mert az osztrákok mindaddig tiszteletben taltották Metternich rendeletét, mármint hogy ,,ilyen
badarságokkal" foglalkozni tilos. Ugyanebben az esztendőb€n kezdett ásatni Déloszon a francia
Théophile Homolle, l875-berr Olümpiában a német Ernst Curtius, l878-ban Pergamonban a német
Karl Humann, l899-ben Milétoszban az ugyancsak német Theodor Wiegand, De ez már az a kor,
amikor Schliemann is megielent a szinen, és el is távozott, s amikor Evans letelepedett Krétán.
Görögorság régészeti feltáIása íolytatódott, és ma is folytatódik; a második világháboó utáni
időkbenmég fokozódotta kutatás irama. Hogy mikor fejeződik be, beláthátatlan: egyes görögországi
munkahelyek távlati tervei ötven vagy még több évre szólnak. Törökorságban csupán kb. ezer
lelőhelyet kutattak át, többnyire azokat sem alaposan; a törökorsági lelöhelyek száma becslések
§zerint több mint tízezer. Feltáratlan műemlékek gazdag kincsesbányái vannak még Szicíliában, Dél-
Olaszországban, Észak-Afrikában és a Szovjetunió kiteriedt Fekete-tenger menti területein,
A kutatásban számos nemzet tudósai vesznek részt, minden megoldatlan és vitatott kérdés
ellenére: sikeresen. Nincs a világon még egy ország, melynek régmúltját olyan tökéletesen ismemenk,
mint Görögorságét.

A régi Görógországról a legtöbb értesülést a régi görógöktól kaptuk. Mindenekelőtt a görö8

tórténetíróktól.
A história azon görög szavak egyike, amelyek változatlan jelentéstartalommal az ósszes európai
nyelvbe bekerültek; a ,,törtenet" vas/ ,,történelem" előtt ,,kutatást", ,,vizsgálóűst", ,,ismeretszer-
zést"jelentett. A görög történetírók sámtalanszor definiálüík feladatukat. A leBiobbak azt tartották
éljuknak, hogy maximális igazmondással, tudományosan írják le a múltat, hogy leirásuk segíthessen
a jelen dolgainak megértésében,és tanulságul szolgáljon ajövő nemzedékek számára. Nem volt ez kis
70 feladat, a görög törtenetírók előtt senki sem túzte ki céljául; a görög történetírók azonban
teljesitettét: s mert nem álltak előttük követendő peldát, maguk váltak peldává. A modern
történetírók_ minden bizonnyal neme8yszer szemükre vethetik, hogy nem igázolák kellőképpen
a tények.valódi§ígát, hog elfogultak voltak, vagy tudománytalan ideológiák hatottak nijuf; de
adott-e ki modem tÖrténetíró olyan könyvet, amelyben egy másik modern történetíró ne találria hibát
vagy helyreigazítanivalót? Inkább az ókoriak vethetnének egyet s mást a modern történetirók
szemére. például azt, hogy könyveiketfőként kollégáik sámára írják, nem az olvasóközönségnek. Es
!a!á1 az! ii. hogy sok mind€nt tudnak, amiről másoknak sejtelmük sincs. de neá Óljesítik
kötelességüket, ho$l ismer€teiket továbbadják. A 8örög történetiró (már aki klérdemelte ezt a Óímet)
egy vinten állt a legmagasabb politikai tisztséget betöltö §zemélyekkel, ezenfelül tudós és művész
is volt.
A görög. történetírók e]ődeinek két nemzeóékét ismerjük: az elsöt költők, a másodikat prózai
művek szerzői, a ,,logografusok" alkották. A költők közé mindenekelőtt Homérosz, az lliis: és
odüsszeia ir_ója, az elveszett ciklikus költemények szerzői, Hésziodosz, a Munktil< és napok szerzője,
későbt pedig Szolón, Theognisz és más elégiakóltők taítoztak. Ezekről a költőkról még májd
beszélünk; ami a költészet es a tórténetirás kapcsolatát illeti, az antik korban az Arisztotelész
megfogalmazta nézet vált uralkodóvá, mely szerint a költészet árgya az,,általános igazsíg..,
a tórténetíráúpedig a ,,sajátos, egyedi igazság". A logografusok sok mindenben a kOltOtIiOz
hasonlóan jártak a
el; foglalkoztak mítoszokkal, és hittek is bennük, de érdeklődésük
közeppondábaa a konkrét esernények álltak, amelyeket szóbeü közlések, dokumentumanyagok és
saját megfigyeléseik alapján jegyeaek le. Műveikben már az ésszerű kritika elemei is felbuikántak;
sokat írtak, műveikből azonban csak töredékek rnaradtak ránk. A legielentősebb logografusok
a milétoszi Hekataiosz (kb. i.e. 540--479), a Történelem négy könyvének és A Fötd- Ie7rtisdnak
szrrzője, a valanivel fiatalabb szürosá phereküdész, főként pedig az Attika es Athen múltjáról
szóló egyik legelső mű szerzőjg a mütilénéi Hellanikosz (kb. i.e. 480---400) voltak.
Az első igazi történ eliró a Történelemkilenc könyvének szerzője, a halikarnasszoszi Hérodotosz
(kb_ i.e. 484_425). Tehetős családból szárínazntt (apia elgörögösödött káI, anyja görö8, nagybátyja
pediga költő Panüasszisz" i!úkorában politikával foglalkozott, és harcolt a lirannizmús eúén
a demokratikus kormányért; a demokraták veresége után száműáék Halikarnasszoszbó|, ezért
uta7gatnj kezdett. Egy ideig kereskedéssel tartotta fenn magát, aztán senki sem tudja, hogyan, de
mindig főként annak a tevékenysegnek szentelte magát, amit götögil teóridnak mondanai, s ami
eredetileg ,,megfigyelést", ,,megismerést" jelentett. Beutazta az akkor ismert világ tekintélyes részét
(Kisázsiát, Asszíriát, Babilóniát, Egyiptomot, DéI-Itáliát és e8ész Görögorságot), és mindenütt
feljegyezte, amit az emberekről és az orság történetérőI megtudott, ,,Éogy iáővel feledésbe ne
merüljön, ami a világon megtörtént", mint írja, ,,és a görögók es a barbárok nagy és csodálatra méltó
tettei nehogy hír nélkül maradjanak, főként pedig, hogy (feledésbe ne merüljön) miért harcoltak
a görögök a barbárok ellen".
Hérodotosz a Történelemben főkéiri a górög-perzsa háborúkat írta le a kisázsiai görögök
perzsaellenes lázadásaitól, i.e, 500tól a perzsák Plataia és Mükalé melletti vereségéig,i.e. +li-ig.
Erről szől a Tőrténelaz utolsó ót könyve; az első négyben Hérodotosz a p€rzsa királyok uralma alait
álló országok régebb múltjával foglalkozott. Az egységes tervtől, mely szerint művét kidol8ozta,
a sokévi munka során nan tért el; művében olyan részekre akadunk, amilyeneket azóta is kevés
történetíró vetett papírra (peldául a spártaiak kétsegbeesett harca a thermopűlai vagy a marathóni
csatában), de pusztán anekdotikus fejezeteket is találunk (mert az olvasót szórakoztatni is akarta).
A hivatalos dokumentumoktól az események szemtanúinak vallomásain keresztül egészen
a szóbeszedig a legkülönbözőbb íorrásokra támaszkodott, de forrásait megpróbálta bíráló szémmel
nézni (,,... kötelességem elmondani, miröl mit beszélnek, de nem kell mindent elhinnem; ez esész
müvemre vonatkoák"). Néha a jóslatokat és a varáz§latokat ugyanolyan komolyan velte. min't
mai tönéneűrók a stativtikákat; de a dolgokat inkább racionálisan magyarázta. Ösze tudta
egyeáetni a pártosságot a tárgyilagossággal, ami valóban a nag5lság bizonyitéka: elitélte Thébát, mert
együttműkiidött a perzsákkal, Athént Görógorság oltalmazójának nevezte, de a perzsák pozitiv
tulajdon§Í8ait is értékelni tudta (Plutarkhosz ezért
-filobarbámak" nevezte). Első történetíró létére
tisztában volt azzal, hogy a történelem színtere, az illető orság ismerete nélkül nem lehet történelmet
ími; hány Görögorsággal foglalkozó modem történész sohas€m járt Görögorságban!
_
Cic€ro a ,,történetírás atljának" nevezte Hérodotoszt, s ez a Óíme máig is megrnaradt. Néhány
Túlt sázadi kritikusa ugyan elvitatta tóle, az archeológusok azonban bizonyítékokkal igazoluil
_

Hérodotosz megfigyeléseinek helyességét. De azokat a szuperlatívuszokat, amelyeket fiatalabb 7l

 kofteís^ A peloponnés;o§:i hóbolu tóríénalc szeízője,Thlküdidész nevéhez es művéhez kapcsoltak az
évszÁzadok, soha senki nem taította túlzottaknak.
Olorov fia. Thuküdidész (kb. i.e. .tó0-395) előkelő athéni családból származott, müveh.
dúsgazdag ember (egyebek között aranybányái voltak Thrákiában), pnlitikai nézetei szerint
mérsékeltdemokrata. Periklész tisztelője volt. A peloponnészoszi háboru nyo|cadik évében, i.e. 424-
ben megválasztották szlratógosznák (azaz parancsnoknak, mai szóhasznábftal élve ,,tábornoknak..).
és egy csapat katonával a thrák partvidékre küldték. hogy védje meg a partvidéket a spártaiak éilen,
Midón a Sztrümón folyó torkolatánál elterülőjelentős athéni kolónia, Amphipolisz eleitét nem tudta
megakadályozni, árulással vádolták (a sikertelen katonákkal es politikusokkal szemben a görógök
mindig szigorúak voltak), és száműzték Athénbol. A háboru hátralevö részétsámüzetésben toltöite.
ahol anyagi szempontból egészenjól élt. s a háboru történetének megirásához gyűjtött anyagot,
pen meg volt róla gyöződve.- hogy a háboru kimenetele nagy jelentóségű Athén és Görögórszág
jövője szempontjából. ..Atéltem eá az egész háborut s már abban a korban voltam, hogy fe1
tudtam fogni lényegét. és figyelemmel követtem mindent.- irta -, hogy pontos értesüléseket szereizek.
Ezenkívül úgy történt, hogy Amphipolisz alatti parancsnokoskodásom után húsz esztendeig
számúzetésben éltem. s kózel voltam mindkét harcoló fél hadmúveleteihez, lakhelyem szerint főkéni
a peloponnévosziakhoz. és szabad időm lehetővé tette. hoAy az eqyes eseménveket napyon iól
mcgfigyeljem." A békekötés után visszatén a legyőzött Athéi-ba. és iini kezdett: kétségteléír.hógi
meg akarta irni az egész háború történetét (i.e. 43l--404), a halál azonban elragadta, mikor még csak
a háboru huszadik événél(i.e. 4l l) tarton,
Thuküdidész műve belejezetlen maradt. mégis túlszárnyalhatatlan volt az egész antik korban.
s máig is a legnagyobb történeti alkolások egyikének tartjuk. Thuküdidész olyan technikával és
módszerességgel dolgozott. amely a tórténetirók számára ..örök idókig tartós értékké'.lett, miként
ennek ó maga is tudatában volt. Alapvető feladatának az igazság megismerését tartotta. .,az elmúlt
események biztos ismeretének megszerzését". s ugyanakkor annak megismerését is. ,.ami az emberi
természetből kifolyólag a jövőben is ugyanúgy vagy hasonlóan fog történni", azaz a múlt ismeretének
felhasználását a jövő érdekében...Nem véltem úgy
-, hogyhanem
feladatom lejegprezni, amit az első
irra
-
utatnba akadó ctn berlöl hallotulll. vagv amit csak feltételeztem. azokat az es€ményeket írlnm
le, ame|yeket saját szememmel láttam. vagy amelyeket mások adtak tudtomra. dc az adatokat
a lehetőség szerint mindig gondosan. személyesen ellenőriztem." Adatokat szerzett. es kritikus
szemmel ellenőrizte azokat, nagy tömegükból kiválasztotta. és minden összefüggésükben
megvizsgálta a ..történelmi tényeket". kutatta az események okait és következményeit (de az okokat
megkú|önböztette az ösztönzésektől és az úrügyektól). az egyedi érdekelte. hogy eljusson az
általánosig._Felismerte. hogy az azonos okok a történelemben is ázonos következmények[el járnak.
s így előre élt a történelmi jelenségek törvényszerűségének íogalmával.
Thuküdidész abban a korban élt. amikor az áll,ala ábrázolt események lejátszódtak, mégsem
emlékiratokat irt. hanem történelmet. Nemcsak azt vette észre. ..ami történt". hanem a természeti
feltételeket. az emberek életmódját. a termelés és a kereskedelem feladatait. az anyagi érdekek
jelentóségét is szem előtt tartotta: nem hitt a történelmel mozgató természetlölötti erókben. csak néha
emlitette meg a végzetet. Jó| tájékozódott a polilikában és a közgazdaságban. a dip|omáclában és
a hadászatban: a tömegeket és a vezéreket egyaránt megfr_eyelte. A §zemétyek€t fóként beszédük és
viselt dolgaik ábrázolásávaI jellemezte: a beszédek rekonstruálásában tárgyi helyességre törekedett
(... , . ahogy véleményem szerint aZ adott körülmények közőtt a szónokok valószinűleg b€szélhellek.').
A cselekedetek |eirásakor nemcsak az okokat. hanem a következményeket is b€mutatta: minden
emberi képességközül az adott helyzetben való tájékozódókép€sséget és a jóvóbe látást értékelte
legtöbbre. A dokumentumokat pontosan idézte: előkerült például Arhén és Argosz szóvetségi
szerződése: a szerződés eredeli szövege és a Thuküdidész idézre szöveg csaknem szóról szóra egyezii.

Demokratikus meggyőződését és athéni hazafiságát nem titkolta. az esemenyeket ennek cllenére

tárgyilagosan. rerdités nélkül írta le. Óssze tudta egyeztetni az időrend szerinri ieirást a rendszerező-
vel. a gondolatok 8azdagságát a kifejezés tömórségével: tanulságokat nem vont le. ezt az olvasóra
bizta. Egész műve hiánytalanul ránk maradt. Nyolc könyvból áll: az első könyv a peloponnészoszi
h.irborút_negeliizii eseménvekkel lbglalkozik. s a legrégibb nrúlt honr:ilyiibirn i<cz.tii.titj..tnutii<li_
dév archeológiája").
Thuküdidész befejezetlen művét a történetirók egész §ora lbl},iatlil: az elsii történelirö
72 közvetlenül Thuküdidév utolsó mondatán épilett: ..Egypár nnp megérkezett Athénbó|
'núluu
Timokharész néhány hajóval..." Ez a történetíró Grüllosz íia, A görög történelem usízője
a legtermékenyebb görög írók egyike, Xenophón volt (kb, i.e, 430-355\. A göra úríénelmenőtvel
eszterrdeig dolgozott, persze kihagyásokkal, amelyek lxinyatott életévelés má§fajta irodalmi
törekvéseivel álltak kapcsolatban. Az arisztokrata sármaás{r Xenophón ellensege volt a demokrá-
ciának, es elhagyta szülőYáíosát, Athént; a kisáz§iai Szrdészba ment, ahol az ottani helytartónak,
a perzsa király fiának, i§abb Küosznak az udvarában élt,.s önkénteskent é§zt vett Kiirosz
-hadjáratában
Ariaxerxész kiiály elleni is. Müor Kürosz ele§ett a kúnaxai csatában (i.e. 40l).
Xenophónt megválasztották a görög zsoldosok egyik vezéíéNé:'ő YezqttÉkla^Áa a görög zsoldosokat
Mezopoámiából a Fekete-tengerh€z; ezt az ulort iíta le kéúbba hires Anabaszl,rzban (Felvonulás).
Spártába ment, mivel a spártai politikai rendszenel rokonszenvezett, i.e. 3%,-ben Spárta oldalán
hárcolt Athén szövetsegese, Théba ellen; Athénbaí ezért elitéltékmint hazaárulót. A spartaiak
kárpótlásul az oliimpia melletti Szkillúnban földterületekkel ajándékoztrá,k meg. Ezután már
nlugodtan élt, s egyebek között megírta Spárta történelmének egyik fontos dokumentumát,
Á lakedúimóni alkotmánltt, ós a Görögország közgazdaság,tőrtÉnetéb€n jelentős oikonomikosz
(A gazdaságról) címü munkát. A Splírta és Théba között kirobbant új háboru arra tényszedtette
Xenophónt, hogy elköltözzék; bár i,e, 367-ben kegyelrnet kapott, nem tért üssza Athénba, hanem
Korinthoszban keresett menedéket, ahol nemsokára meghalt.
TörténészkéntXenophón sok mindenben Thukúdidész mögött maradt; az istenek nála ismét
visszakapják régi szerePiiket, ők a törtenelem mozgatói, a történelem pedig főleg a hadvezerek
tetteiffil tevődik össze. Xenophón ismerte a tényeket, de nemegyszer elhallgatta vagy kiforgatta
azokat; elfogultságával helyenként átlépte a történetírót a pamfletírótól elválasztó haLárt. MűYe
ennek ellenére is értékes ; íengeteg adatot tartalmaz, kitünő portrékat rajzol történelmi személyekről,
és pompás a stílusa . Ezfőként A güa ftrrénelemíe éíIényes,anielyben i.e, 41l-tól egészen i.e. 362,ig,
a mantineiai csatáig mondja el az e§eményeket. (Mantineia mellett testvérgyilkos ütközetben
találkoztak csaknem az összes görög állam seregei.)
Thuküdidész másik követóje az i.e. IV. szizadban a khiosá Theopomposz volt, aki i.e, 4l l-tól
i.e. 39,1ig, a knidoszi tengeri ütközetig (amikor spárta elvesztette a tenger fölötti eryeduralrrrát) írta le
a görögök történetét:, mérra Makeüniai FülőP íőrrénetéais. Művéból csupán töredékek maradtak
ránk, akárcsak kortársa, a küméi Ephorov müvéből, aki Egyetemes töfténelem cimmel elsóként
dolgozta fel egév Górögorság történetét a dórok beözönlésétől kezdve sEát koráig (i.e. 340).
A irlozófusok. öként Platón és Alisztotelész, valamint a szónokok: Lüsziasz, Iszokratész, Dé-
mosztherrév es mások ínísaibanis sámtalan tórténelmi adatot találunk; ugyanezt mondhatjuk az
attikai drfunaírók műveiről, fóként Arisaophanév komédiáiról. Görögorság nyugati terül€teinek
történelmét Timaiosz (kb. i.e. 34[-250) sziciliai történetíró irta meg; az ő műve ugyarr néhány
részlet kivételével elkallódott, ránk maradt azonban a görög történelen kronológiája, amelyet
ugyancsak Timaiosz - alkotott: a kronológia alapjául az első olimpiai játékokat (i. e.776)yeííe.
A késóbbi időkben a történetír,ás egyre népszerúbbévált. Főként Nagy Sándor hadjáratálról
született sámtalan mű: az elsőt hadvezére, a későbbi egyiptomi király, Ptolemaiosz írta;
a továbbiakat más szerók, többek között Arisztobúlosz és Megasahenész, de ezek a művek egytől
egyig elvesztek. Azttíü divatba jöttek a jel€ntős személyiségek,uralkodók és hadveérek, költők és
filozófusok életrajzai. Ezeknek az írásoknak a legtöbbjéből csak töredékeket ismerünk, néha csupán
a cimüket tudjuk. Az akkor ismert egész vihgía kiterjedt látókörü, nagy történetírót azonban csak az
arkádiai Megalopoliszból sármazó Polübiov (kb, i.e. 201-120) személyében kapott Görögorság.
Polübiosz politikus es hadvezer, gondolkodására nézve arisztokrata, a rómaiaknak előbb ellensege,
majd barátja volt ; a történetírói munkássághoz hála műveltségének, gyakorlati tuűsának § annak,
hogy sok országot személyesen bejárt -
minden előfeltétele megvolt, A történetírással gyakorlati
-
élokat követett: ismert€tt€ a nemzetek és az uralkodók múltját, hogy a múlt tanulságaiból okuljanak
az államférfiak. szerinte a történetírónak lelkiismeretesen ellenőriznie kell az adatokat (de ,,inkább
a szemének, mint a fülének higgyen"), a történelmi jelenségeket kölcsönös összefüggéseikben kell
értelmeznie, kutatnia kell az események okait, nem szabad mindent az i§tenek akaratával
magyaráznia. Maga Polübiosz is ehhez az elvhez tartottá magát, s esz€rint iíta meg az Eqyetemes
tőrténelem r,€gyven kön}Yét. A töredékeken kíviil csupán az első öt kön}v maradt ránk, ezek közül
kettő a Görögország rórnai leigázását (i.e. ltl6) megelőző évszíaaddal foglalkozik.
Polübiosz követője Poszeidóniov volt (kb. i.e. l35-5l): Poszeidóniosz az i.e. I. szízad eIú
negyedéig írta tovább az Egyetemes töfténelmeti az ő művét is csak töredékekMl és idézete*ből
ismerjük. A negyvenkötetes Történelmi könyvtdr1, amely a Kelet, Görögorszá8 és Róma 73
történelmét is magába foglalja. a szicíliai Diodórosz (kb. i.e.80-29) írta; ez a mű ugyan csak
kompilrició. de főként az elkallódott művekből idézett részek miatt igen fontos forílismű. A
-
Jxlnltlszi Sztrabón (kb. i.e. ó5-i. sz. 25) a Földrajzon kívül megírta Póliibiosz Törlénelmének
íblytalását is: sajnos ez sem maradt ránk. Hérodotosz honfitána és sztrabón ktlrtársa. a
hllikarnasszoszi Dionúszitlsz fiiként Róma múltjával foglalkozott. a görög történelme( csak éppen
rrrintctle. A régebbi görög múl(ró| a khaironeiai Plutarkhosz (kb. i. sZ. 4ó- l26) beszé| a Híáive,l
giiriigök és rómuiak pcirhuzamos életmjzai ugyan szépirodalmi mű. de a kü|önböző történelmi
pon(iltlansii8ok mellett olyan adatokat is tartalmaz. amelyeket miis -|orriisokban nem (alii|unk
-
nlcg. A giirirg tairténetírás..más<dik Xenophónja" Arriunoiz lell (kb. i. sz.95_1751: műveib(il
csupín a Nagr Sónúlr hadjúratui című maradt ránk. Körúlbelül az i. sz. l|. század közepéről
származik a Cörögorszdg leíruisa címíjmű,amelyet hazája lelkes és jól tájekozon zarándoia, az
..irntik kor Baedekere". Pauszaniasz írt.
A görög tórlénetirók által alkoton hatalmas mű, bár csak torzójában maradt ránk, csodálatra
méltó. A mai ember. akit már alig érhet meglep€tés, dóbbenten álmélkodik: aZ a gondolata támad,
hogy ebb€n a torzóban az egész eljövendő történelem valamennyi tapasztalata megtalálható, a műlt
tapa§ztalataiMl pedig semmi sem maradt ki. A történetirók hagyatéka azonban távolróI sem egyetlen
forrása a Görögországról szóló értesúléseinknek.
Az epikai és a lirai versek. a tragédiák és a komédiák. a filozófla és a szakirodalom. az állami és
közéleti dokumentumok, a törvények és szerződések. a gazdasági feljegyzések, a magánlevelek és
a legkülónbözóbb tipusú irásos emlékek ugyancsak fontos történeti források,
Es fontosak azok az emlékek is, amelyek nem szavakkal szólnak hozzánk: az épületek,
a szobrok, a festménye}, a disz- és használati tárgyak, a fegy,rlerek, a munkaeszkózök, az érmék.Még
tl girri'g íijld arculata is,

Nyugat_Európában a 8órög kultúra és a gör€ történe|em kutatása iránti érdeklódés szintén

it rcncsziinsz korában ébredt lel. amikor Tertullianus szavai
E1yházhoz. mi közúk a pogányoknak a- keresztényekhez?!.. _ mrir feledésbe
..Mi kiize Athénnak Jeruzsálemhez_
rrz.Akadémiiinak
n]crültck. A tijíténelem
^z iránti érdeklijdésazonban mindig csupán a második helyen úllt: az antik
nrűitlkotások iránti érdeklődés után következett. és kevesebb drámai esemény kísérte. Sohasem
ltlt()lt k aissze emberek ezrei. ha a kolostori könyvtárak valame|yikében egy izerzete, felfedezle
PIutarkhtlsz vagy Xenophón kéziratát: a megsárgu|t pergamenekből senki sem alapított olyan
hatiisos gvűjteményt. pint a római és görög szobrok torzóiból.. , A bizánci biroda|omban azonLan
.rlhascm a|udt ki egészen ez az érdeklődés: ezt bizonyítJák a XIl, században élő Zónarasz. a X|V.
században élő Niképhorosz Gregorasz írásai, s egyebek között Georgiosz Gemisztosz Plethón
tirrck!,ései. aki a XV. században a spárta melletti Misztrában felújítolta..Platón akadémiájál., Am
.r hrzlinci birrrdulmü( azulán megdöntölték il törökök,
Az antik kort és a későbbi katasztrófákat túlélő történeti munkák megmentóinek többségét nem
ismerjúk. középkori másolóikról és kutatóikról is keveset tudunk, Nyugat-Európában J, J. §caliger
(l540-1ó09) írancia filológus és G. B. Vico (ló08-t774) olasz filozófus nevéhéz fúződik e művik
módszeres tanulmányoása; a tanulmányozás iramának fokozását l764-ben J. J. Winckelmann.4z
ókori műúszet törrénele című műve is nagyban elősegítette. De még ezután is elég sokáig tartott, mig
a görög témájúveísek után Górögországról szóló tórténeti művek ij szüleitek. Ehhez
Franciaországban Corneille. Racine és Fénélon, Németorságban Goethe. Schiller és Hőlderlin,
Angliában.shelley, keats és Byron készített€ eló a talajt; megtették a magukét a Homérosz-forditók
raz an{rrl Pope. a néntet Vtlss és az orosz (invcglicsi cls azilsaj Homérósz-kutattik is (d'Aubignac
utiin liílc8 F, A. Woll'az l795-ben kiadott Prolegomenu ad Homerum című művével). A szobrászok.
a téstők és a zenészek Szinténjelentős szerepet játszottak; a művészek egyóbként mindenütt hamarabb
jelennek meg, mint a tudósok,
Görö_gország elsőtudományos igénnyel feldolgozott űjkori története l794_benjelent meg,
-
az angol w. Mitford irta. Az ötkótetes múnek csupán Taktografikus értékétmondhatjuk jélentősne[,
mivel Mitfbrd műve konzervativ beátlitottságú volt (ez tiiként a monarchikus spártának
a demokratikus Athénnal szembeni dicsőitésében nyilvánul meg). A másik, tizenkéi kötetes
Córőgorszóg tőfién?le ugyancsak Angliában jelent meg, George Grote adta ki az l84ó-l85íos
években. Grote mély filológiai műveltségű műkedvelő történész volt, eredeti foglalkozása szerint
bankár, politikai nézetei szeíint radikális, tudományos tevékenységénekmegkezdése előtt a parla_
ment tagia. Bármelyik ,,szobatudó§nál" jobban- megértette Görögorság bonyolult poiitikai
 élelétés 8azdaligl alaPjait, s hangsúlyozta az athéni demokrácia történelmí
JelentóSegét. Múvével
egész generációkra hatott, es része lett a legna€yobb elismerésben, amelyet brit
elérhet: a westminsteri apátságban tem€tték e|Művének nagy része ma'már, t".meráer"i
iiu*ii
"r"tt""Ío "gva]i"ra,
(főként az elsö es az utolso kötetben kifejtett nézetek), tanilmányoása uioouan
ou|;aioűn i.
megéri a fáradságot.
. .
Nómetorszígban Ernst Cunius adta ki az első rendszeres Görög rörÉnelmel az l857*l8ó7-e§
használta fel személyes tapasztalatait (egy iO"ie ,gya.i. ethérb;
1:í!:i:§y1]":.r$,1élvesen
mukodottles a korábbi német kutalók munkájának eredményeit. főleg NiebuhiEáüsok
az ókiii
!ö:t!?9l:,!rő!
(l847-185l) és Böck összeállitott bar:ag tŐtirotol- jyűj;""r,,é;;; Ú8;;"é;
.gondosan.
később) címúművét. Mfu a XIX. sázad harmincas éveiben J. G."óroysen ir'kiáatu
,q'nai"r;^Á
tör.téne.te k9nyvének első köteteit (ezeket később átdolgozta);; nrt,i.ioiti""üi
^című
helyező curtiustól eltérően szinte.kiáólag a politikai torténeiemmii rogrurtorott
Ezeknek
t"úü"-;i;;i
"iőtérü"
:::9ál"l":., a műveknek a tanulmányozá'sa o,"nopjg i, hu."oá.;
lgaz, a porosz",lh.nosan,mozgott).
Droysenné| zavar bennünket ,,Makedónia egyesítő szerepének.' rúlha-ngsútyozása,
..a makedón katonatiszti erények* kiemelése, Curtius eseté6én p"dig .á .á. ;iáiÁiÉlü;l;
vlszolyog a 8örögök ,,az emberiség követendő példái..- idealiála ábrázolásátóI. "
-
Franciaorvág fr,gyelme az l789-es forradaiom után mindenekelön a római történelemre
..
ósszpontosulr. Természetese-n a görög történelemről is jelentek meg ös.r"togruro ,n,nu"t,
de
na€yobb.tudományos.;elentősegűek a rnonográfiák, mindenekelőtt N. D. Fu;tel de coulanges"ritncj
Antik
könége (1864), amely az ókori történ_elem modemizálása ellen irányult, és A . wu|lo" r;i;;;É;;; i
történe_le az_qntik korban (1879) című körryve..llyen jellegű műveklelenter
meg orosiorsá!üiil
ahol M. Sz, Kutorga kiadb Az athéni kazlirsasó§ önéneíá (1848) -. olaszorsiásban-
Spanyolországban, Dániában es főként Németországbai, ahol már Böck
- ,q,ia-alűi;űrii)
cimű művének megjelenése óta (l8l7) hagyományái is voltak a műíajnak. A XIx.
-
felében a monográfiák mintha csak, láncreikcióval szaporodtak volna; egyre szűkebb
;á3;á;;á:k
-legapróbb területekkel
foglalkozó tanulmányok jöttek létre,. amelyek a .erJr"ő[ig-i. ;- úú;;-l;;;i
,.
ÖsszcfÜggésekig elmélyítettékGörögorság megismerését.-Ei idóvel bizonyosi".atltui .Íniutti.iJ_
lódáshoz,és elszigetelődéshez vezetett,
atalulmányokból tanulmányokról .amiéIa a khsszikus filológusokai gv"ti". ü 1.-""""t,et;
szóló tanulmányok, a binahtot6ót antikÍiitat es az antitilii-tii
blralatal stb. születtek; a tudománlos haladás érdekéberrazolban ez a korszak is sziikséges voit.
Al:gjelentő_sebb monográfiák közül említést érdemel a magyar Schwarcz Gyula ,4 , a*e"i
(l877-1892), a francia P. Girald Á_Jőtdtulajdon Görögőiszógban (l893) és
iűitciiiío
az ugy"n"*t i.ur,"á
G,,,Glotz Á munka az ókori Görögorszdgban( 1900), valamivel keiotu ii angot N, Á .Zi;ÁÁ )';;;;J8
úlluns:övetség és V. P. Buzeszkul ukián profesizor Az arhéni alkotmtitíy (l895)
című művei
Az akkoriban keletkezett művek közül különósen jelentősek számunirá l(aí Marx és Friedrich
Engels művei. Mindenekelőtt azéíí,meít müveik az általuk kidolgozott tudományos, to.tc,*r.i
materialista módszer alkalmazásának magyarázatát es modelljét is tala|mazzái; a tortcneimi
materializmus módszere lehetővé tette, hog} minőségileg az egész kutatás o.uguraúb .rin"onuria
emelkedjék,.Man es, Engels mívei azért is jélentősek,-me-n a gárög történelem íok rontos tciJiiii
maglarázzák es oldják meg, Marx a doktori énekezéséb€n is (-bár ;kkor ..nézet.i ,.erini,néf r,.g.ii
ldea|§ta volt",
Ti.lt.l-Ti". irja)_ a_ göógökkel foglalkozott: A démokritoszi és az epíkuőszi
Iermes:elJllozórta közti különbség (184.1). A (|867 és késóbb) Marx me gmagyarázá a gőrőg
rabszolgatartó társadalmi rendszer lényegét .Tőkébeí
és az antik tulajdon jellegét; .l iolníiai sardoióstai
biralatah,: ( 1859} bevezetőjében a gtiio! művészet kérdése-ivet li rofiiairoáii. il;k"ú; öil;
művekben, cikkekben és levelekben Marx áuást foglalt a különböző görög szerzőkkel es modein
történészel*el,(föleg Niebuhrral es.Grote-tal) kapcsólatban, Elgels A ősalíd, a magdnr"aaii ii
á)
Óllun eredete (1885) című művében küIön fejezeteket szentelt a gö-rög család elemzcúnek cJaz attrái
városállam keletkezésének; az Ánti-Dűlinaben (1878) sok hei-yüttToghlk"rii
közgazdasággal, kultúrával és Görögországnak Európa fejlődésere g}akorolt hatásával.
;óóg fiÉ;ú;;i,
Man és Engels művei más szempontból is úttörő jélentóségüá voltak: elsö ízberr vitték be
a görög tóíténelem (és általában a történelem) tanulmányózásába a néptömegek, fóként
a munkásosztály
_érdekeit kifejező ideológiát.és a történelmi jelenségek haladó sJempori'toÉ utupj,l,
való értékelését.Sok korábbi és sok későbbi a górög töriénelerimel foglalkozó'-'nű t.ój;;;
arisztokrácia osztálypoziciójából indult ki, -sokaá neigatívan értékelték-a aemoneclat, sátan
ligyelembe sem vették a rabszolgatarió íendszert es a rabszolgákat; egyes müveket csuoán
a ,,kapitalizmus tÖrténelmi köntösb€ öltöztetott apológiája" néwel iliethetünt]h.i ir.raar"r,"ii e. 75
 a történelem mozgatóérőinek kérdésétilleti, sámos szerző még az ókori történetírók szinvonalát sem l
tudta elémi;.mások egészen elvontan, az osztályalapoktól elvonatkoztatva fogták fel a görögök l
töriénelmi vívmányait, peldául a demokráciát. Ezeknek a müveknek főleg faktografikus értékük van. n
Man és Engels világosan megmutatták, miként kell elvetni azt az ideológiát, amelyre az imént
emlitett szerzök müveiket építették,s miként kel| ezeket a műveket- mint objektiv ismeretek tárát- b
felhasználni. Aá is megmutatták, hogyan kell a történelemtudományt, tehát az antik Görögország d
történelmével foglalkozó tudományt is, a társadalmi haladás szolgálatába állítani. Persze a hivatalos id
tudomány sokáig nem vette tudomásul Man és Engels gondolatait; érvényesülésükelöfeltételeit csak
a Nagy Októberi Szocialista Forradalom teremtette meg. a
A XIX. és a XX, század fordulóján a monográfiák ellenhatásaként az összefoglaló művek egész
sora látott napvilágot köztük a német K. J, Belloch Görög tőrténelem (l893 és később), az orosz tf
R. J. Vipper Görögország történel? a klasszikus korban (1905 és később) és az angol J. B. Burry l
Görögorszóg rőrténere (l9l3) című műve. Ezekhez nagy összefoglaló műyek társultak, amelyek F
a góróg történelmet az ókori világ egész történelmének részekéntfogták fel; koncepciójának t
nagyvonalúságával (konklúzióival azonban nem) fóként Eduard Meyer ötkötetes művq Az ókor ft
íörténele (1883 és késóbb) emelkedik ki közülúk. Az elsó világháboru után kiadott művek közül az
egyes tudományos kutatóközpontok élénálló szakemberek kollektív munkái a legielentősebbek. b
A francia nyelvűek közül a G. Glotz által kiadotí Görög lörlénelem (I-Iv. kötet, l925 és később), az a
angolok közül Az ókor cambridge-i lörténelme (IV-VIll. kötet, l928 és később), a németek közül ll
pedig a W. Götz által szerkesztett viltigíörténelem (Ókor, t929 és később) érdemel emlitést.
A Szovjetunióban a második világháboni után a Szovjet Tudományos Akadémia tízkötetes
Világlörténelmet (|-II. kótet, l955) jelentetett meg; ez az első ilyen jelle!ű manista mű.
A századunkban kiadott művek azonban már nem az ókori Görógország kutatásának történeté-
be, hanem mai ismereteink forrásai kózé tartoznak. Attekintésüket nem sZükséges és nem is lehetséges
folytatni; a legfontosabbakat, amelyek az olvasó számára is hozzáférhetőek, felsoroljuk a könyvünk
végéntalálható bibliográfiában. Nálunk V. Sz. Szergejw művének az l948-as orosz kiadás szerint
készült cseh fordítása, Az ókori Görögorszóg íörténere alegelterjedtebb. Ez a mú valóban tudományos
alapossággal készült, bár helyenként keletkezésénekkora is rányomta bélyegét; egyes fejezetei, főleg
il KrétiiRil. a Mükénéről és az ún. homéroszi cörö8országról szólók már elavultak. l959-ben
megielent egy kilűnő gyűjteményes kötet, a J, Nováková és J. Peöírek által szeíkesdett Az q,ntik kor
dokwnentunokbau Görögországgal foglalkozó elsó része nemcsak a politikai történeleínre, hanem
az addig elhanyagolt közgazdasági és szociális íörténelemre vonatkozó szövegek cseh fordításait is
tartalmazza. Nagy információs jelentóséggel bir Az antik kultúra (Prága, 196l) című kis modern
enciklopédia is, amelyet J, Borecki kollektivája dolgozott ki. A gazdag forditásirodalmat melynek
színvonalával nemzeteink a világ egyik legelőkelóbb helyét foglalják el -
a göróg művek új és
-
felújitott íorditásai gazdagítják. melyeknek megielentetését valamennyi tudományos és szépirodalmi
könyvkiadónk szíyügyének tartja.
De elég már a könyvekből és a nevekból, amelyek Górögország múltját közel hozták hozzánk.
Igaz. a szakember hiányosnak vélheti ezt a íelsorolást hanem az olvasó belátásával és túrelmévelse
-
éljünk vissza. A görög történelemmel foglalkozó művek bibliográfiája szinte áttekinthetetlen, €s egyre
gazdagodik: latin. görög, cirillbetús, sőt olyan írásokkal írt müvekkel is, amelyeket semmi sem ffiz
a göróg nyelvhez.
Éselég már a göróg múlt felfedezéséhez v€zető utazások történeteiből. bármennyire izgalmasak
is. Már csak éppen körülpillantunk, hova is jutoltunk tu|ajdonképpen.
Aztán belépünk: egyenesen a történelmi Córögországba.
Ha ma. húsz esztendóvel a harmadik évezred küszóbe előtt, rátekintünk a régi idők Görögországáról
szerzett ismeret€k összességére, megilöbbenünk. Görögország legrégibb múltját valóban jobban
ismerjúk. mint a legrégibb görög történetirók. Azt, ami utána. a sötétség átmeneti korszaka utiin
következett, helyenként olyan aprólékos megvilágításban látjuk, amilyenben minden mást csupán az
elektronmikroszkóp mutathatna meg. Nem mintha mindent tudnánk, és nem mintha mindent
he|yesen tudnánk. Manapság azonban egy történelem szakos diák olyan dolgokat is ismer,
amelyekről Curtiusnak vagy Grote-nak sejtelme sem volt.
Ne íeledjük el: az archeológusok csupán egy emberöltővel ezelőtt tárták fel Nesztór Piilosát,
kettövel ezelőtt Minósz Knósszosát, hárommal ezelőtt Tróját, négy emberti,ltővel ezelőtt Olümpiát,
Azelőtt senki sem tudta, hol voltak ezek a helyek, és (olümpia kivételével)létezlek-e egyáltalán. sáz
7ó éwel ezelőtt még senki sem ismerte Arisztotelésznek az athéni alkotmányróI szóló munkáját, sem
 8oítüszi töaté,nyek szövegét; ötven esztendeje pleklasszikus Görögorság legszebb
bro4zszobrai még 1 íöld alatt vagy a tengerben voltak. Úennji mindent tanulhatÚ'a mű arűranoi
lskolal tananya8bóI Goethe és Byron, Vrchlick! és Tyr§, Kollár és Hollf !
Dg n9. csupán egyszedi ismerethalmazról van szó; ismerjúk az es€menyek közötti
.kaPc*latokat, amelyek az elóző nernzedékek előtt még rejtve voltak, ismefük a mrittta'rr isrrcierrá
ósszefüggéseket. Természetesen még mindig wámtatan otyan tera* all előitünk, am;úi; h;il;;
jobb válasa kell adnunk. mint ma; holnapütán pedig bizonyára újabb kérdesek merülnák
r"i. enn"[
ellenére elmondhatjuk : a jelenleg ismeretek mennyisége es'minősege olyan színvoout.a jutoiit
óg!
a görög történelem könyvét bátran megírhatjuk, egyetlen oldalon Úm marad fehér folt.-
Mindezt emberek tízezreinek,
!al{n_ s,áz,izreinek köszönhetjiik. A tűző nap alaít f^íadozó
regészeknek, a múzeumok hideg pincéiben dolgoó kutatóknak, a papiruszok'ntott sornvJo
filológusokaak, múgJrűjtőknek es professzoroknak, híres és ismeretlá neür görogokne[ es'n;
görögötnek. Ezek az,emberek, sohasern rendelkeztek olyan eszközökkel, amilyeniket mások
T:cérd.e. ]nelt€n _ ?z égitestek kutatására kaptak, és ne''. is jutnak ilyen eszközókhöz
-
soha. Mégis
folytatják munkájukat.
.kulturájának
_
Erdemes-e_ hát.ennyit fáradozni? Az Uráltól az Atlanti- és a Csendes-óceánig elterülő világ
alapjait lerakó nep törtenetenek feltárása minden bizonnval leealább-olvan ielentős]
mint a kozmikus téné_g világainak megismerése. s ha érvényes a mondÁ. ho§ a történelá az élei
tanitóme§t€íe,_ a mi világunk sámára mindez még nagyobbjelentőséggel bír.*
Más kérdés,mihez kezdenek ezekkel az ismeretekkel az embeiek. Erre azonban már más
szakterületü történészek válaszolnak,

77
A: alhéni Akropotisz léqi íelvélel. Középen a Pa henóh. alaíta a Prop laía,jobboldalt Alhéné Niké lemplo,
-
Görögország
 4. lejezet

Dórok, iónak, aiótak

A dórok bctörésc katasztrófa volt tiörögor*zág számára: megszakitotta a kultúra és a civilizáció

reményleljes vírágzárÁt. szetaizta *z otslÁg politi*ai rendszerét. rnélysÉgessötétsegbe tasútott
nrindept. A gÖrőgÖk, akik az akhÍ.jok v€zfiesev€l utat töne* máguknak az óstörténetffil
a tórténelembe. ismét történe}emnélküliségbe süllycdtek.
Az akhájok meltó hösei voltak Homórosz énck*inek: ,.crőt lehelő na€§" hösök, akik városokat
tudtak elfoglalni. s .,fbtdálni egészen". és tudtak ,.lere rRteni rendet"; a dórok gusztítókönt léprk
a gliróg íBldre. Az akhaj várakat romhalmazá vá§ozurutkt a íEldmüv*-lelepü|ésekÖt felégették.
a nóptömegeket rabszolgas.ágba dörrtötték, ztrzavart keltettek az cgósz országban. A kultúrtörténe-
lem_szcmpontjábol,inváziójuk az atomf€gyverek pusztitó ercjével hatotl: a görögök még aa is
elfeledt§k. hogy irni tudtak c*ykor, s hossz* *vsárddoklg tártott, míg isrnét ai inlitudó námactek
soráh léptek. Héseigdgsz, aki abban s korban óIt, mikor a görög fiild már fclegmélt a banyatlisból,
a ré_gi arany-, €uü§t- cs bronzkort siralta. s azt kivánta, ,,bárcsak hamarabb halt volna Insg, vagy
kés§hb jórt volna a viligra*', rnintsem hogy a ,,va§koí" embersi kózött óljcn.
Á dórok beözönlése része volt a barbár_ törzsek na§} m(tl.Eisának. imelv az i. c. XII. szjz,ad
etején az *gésr ég", vil{got megrá*a, és száz év alatt etnikaitag tefesen átalakitotta. A barbar törzsck
más törzsek nyornás*ra Kelet- és KözépJEurópaból fokoároian a mgi Dél-tsulgária teriiletére
vonaltak, s ott szetváltak. l*gnagyobb hullámuk a Dardanellákon át Kisázsiába iúdulr. s epwészt
ketet felé ózönlött, ahol feldútn a-iettiták birodalmát" másrcszt dél felé. ahol azonban riíiat állu az
cgfrptomi tnrcÍ szererelc $oT, Úgyhop végül §zíria fo Pilesztina homokiát árasaott* et. Á második
hullá,m nagyobb a*adÉ_lyok nélkü nyugati,rralyba haladt, s azAlpok clö* délnek fordult; úgt tetszik,
ez a hullám vittc ltáliába a rómaiak legrágibb őseit. A harrncdik hullám déti irányban etlnzaotte
magát a he$reken, és elárasztotta G§rögországol; ez a hultám ,- il iöbbitöl elÉrőerr _ctnikai
rokonságban állt az ország őslakosságával. Vérrcl és vassal rákényszeritette az ósl,a}oss{gra az
egryüttélést, amelyből az évszÁz,aúalfolyamán kialakult a görög tremzet.
Á dórolc dél fclá vonu.le$nlk irányát es fő állornásait rcn ismerjiik pontosan, de valószint, hogy
Thrákiából M*kedónián es Epeiroszon keresztül a Pelcpcnnészoszlaté haladmk. Az aiólok k;vés&
homogÉn törzsei lakta Eszak-Görögorsz*gon n dóroi *ránylag ltönnyen átjutottak. Körütbelül
a Xll. seiizad.közepén hatalmukban lar:ották miir az Iszthrxoizl. a Feloponnéizosz középnö részÉt.
s taláít Mxszéniát is; majdnarr bizonyog hogy Püloszt hamarabb bevaték, mint Mükénéi,Tirúnszt
és Argoszt, Az i. e. Xl, század elcjén áthajóaa|a tcngeren, ós elfoglalták Krétát, majd szigettől
szigetigkelet felé ha|adt,a cgészeukisázsia partüdékéigjurottak. Ncnrfoetatták cl azonún a siiklás
Arkadiát * aá valószinüleg szegénységegut" *eg:.es á Pelo3onnészosz északi partvidókének cgy
részét,És_nem_foglalták elAtrikáisem; ettirarryugs! határai n ette*:ncgatapiiáitifusYun M"guÖ
,ó naqy hnzak városát", ahonnan hadjáratokat inditottak Ath§n elten, az uj és hatiÍmas fatattat
m,cger6sítctt Akropoiisz azonban jól állta az ostromot. A pütoszi uralkodók leszármazot§a, Kodrosz
othi{ kirríly állítólag oly rnrxlon védtemega várost" ho5rfetáldozts érte életét.Fülúb€ juioit ugranis
tgy jóslar, mely szerint a dórok csak akkor gyöúetnek, ha n§m iilik meg Atháír kinítyáf; favágóruhát
öltött hát, ae erdÖn át elhatolt a dfu táborig, gyanút keltelt, s mint lrémct megolték. A m-itoszok
legalábbi* így rxcsólik; de híxni történt is Kodrosszal, a dórok rralóban *vonr.ttá&, Atbfo al§l.
Mi tette lehct§vé, t.,"ogyl _d_grok _Gö.rögorseáB na§ rü*zöt elfoglalj*k, s hcry náhány évszázadon
át hegemóniát gyakoroljana!
ftittittc! Bizonyára a §dlnbeli íólényiikben & a, fCpvercikben rrilö cr§,
age§,+ a tórténelem f€j§uütcibeo s§na§cm szahü alábecsüinünk" tUirént qg]itor {.7
"rq*r{.t+!lrt a pelasztokat. ezúttal a dórok igázták
akháiok legyözrék bronzkartljaikkal le vasfegyvcr"-ilkel az
akháiokat; á töttcnctetn.megÍsnnétl6aíöEt. rrmás*ísmcrtok azvolt, hofoazakMloraÍaojár*tokban
a3 egymálsal vívot| harcgkban lcgycrrgfiltbk. n gÖrög nt3yoffiny ,,HBraktész utódainak
vl;sratciés&el" köti össze a dórok írrváaopr, ea iredig arr* utal, hógy ,,}löiakiész utódait.. korábban
li.iizték ru orságbél. A mítoszokból tudjuk, hogy Héraktész Argo|iizban, lakóniában, Boiótiában,
80 Rhodoszon és másutt is hagyott hátre utódokat; néhányan &özüliik sztilóvárosuk trónjá:a ktrültck.
 0 100 ?6li -::

Cörögorsaag és benépesítése(törzsek sztiw)

másoknak el kellett menekülniük {r tóíyénye§ uralkodók fi,ni elől. A sikertelen trónkövctelők és

a számüx5tt királyok azután ö§§ze ío§tak a dórokkal. hogy dór fegyverekkel szerezzék mcg e lvesztett
hatalraukat. Az. amit a mítoszok mondanak. valósziniileg a tórténelerntól is ismert valós*gor
tükrözj.
De ebbgr az össze íüggésbcn meg kcll cmlitenünk a tényezöknek mEg egy komplcxumát. Az akháj
társadalom m*r osztályokra tagolódott, a dórok viszont még osztá}y nélküli társadalomban éltek.
A dórok. ,,fcgyvcres népevel" szemben csupin a kisszámú akháj arisztokrácia állt: ez az arisackrácia
v9tt. et§Fég,es. és_erös hütorságra scm tárrusrkodhattln. Al rtnyornon §s krz-§:ákmárryrrlt
[9.nr
fÖtdmÜvelÓk és iprosok (a szabadságuktól megfosztott rabszolgákröí nem i! bcszélvc} biaosen nem
teltet urajk vÉdctrnérc;ha nem maradtak közörnbösek, akkor inkább az ellenség pártjára állttk. Ezr
a nérctet vallja ma a kutatók többsége (a nem marxisták is}. Andrew R. Burn biil töiténész peldául
a következöket irja: ,,Sz€rnmel láthatóan ez vo|t azcgyik kör*lmény, atncly a bronzkor államainak
pusztulását elóidéztc. De rnind Egyiptom, rnind pcdig Babilon kétszcr is elbutctt már a barbárok
támadása ts a vasfcgyverek bevezetése elótt. Valószinülry azért, meÉa ce*tfaliált monarchiák nem
biz$ryak nreg a felferyverzrtt népben. Mukérréis rzÉrte§etl el," Gcorge Thomso*. ep másik brit
törtinésa a csehszlovák Tudományos Akad&nia külfiildi tegia a kövctkezöképperr vétekedik:
,,A gőrög civiliáeió ncnr úgy szállt alá az égból a békességa lehelő kies völgyekbe, rnint a széIlábú 8l
 ples lriv a3 O1&mposzrcl. Harc gyümölcse volt, uómtalan ütltözetben és rrblóportyán harmltii* ki,
égÖ
.városok füs§e és hontalanná tett foglyok só}raja
jelscte fejlódése útjit. Úozg§tóereje tz
osztályharc vóIt. E tény elhallgatása sánalr:ras bók a görögökn* és rosse szolgálat önmagunknak."
A gyÖztes dórok azonban nem pusztitottak el mindent. Nem kalózohkéni, har:em n+aitn*ént
iÖttek 6öt'rscrszá&ba l.az éle1 anyagi alapjár tehár mcghag;nák, bár kedetberr erösen megrcnűterték.
Nenr üzték cl es *enr irtották kl az elész 6srat<osxágotiamennyiben nem vr§dekez+§.*teig+aaÉ ci
.úgyhcry áz orszítg refineíőeröi a legyengnlés elle*re reiieJco*
szoTgáhi kényszefitették,
§I§gmafadta!,A_rlgé*zeti leletek azt bizonyítják, hogy a mezögazda§ági €§ a kezmáipari ierrnelés
egya,rlnl
lgu*lb folyt. s hogy fokozato§an a kereskedelem *- sőt még a'tengeri keretÉedelem _ is
rncgélénkÜlt.Bzrcl szsmben a polirikai és kultur,áLis felépítrnényte*Épir16É* hodítók; az eredeti
lakosság azonb*n több elemét megorTzte €s -* xortátozotl alapokort ..- továbbfejlesaenc. Az
akhájo_któl eltéróen,.akik szivesen átvették a klétai*k fejlctt kuhúr*ját, a dórok elvetdtték az akháj
kulturális vivmányokat. Cxtk önmagukra hallgattak- s a lcgyözöttekre igyckeztek lákényverilenj
1 maeuk kulturálatlanságát. Ez a szembesites a hanyatlás kora után e görcg kultúra {rj, még
hatalmasabb^ fujl{dósehez vezetctt. Ebben fonrm feladat jatott az iónoknak, akik a dór nyomási
katcnailag kivédték.
l|izonvos. hogy a görögök nagy ára: fizettck kéxibbi kulturális lbjtödésükdrt. H;rsonlú iirakut
ismcrűnk azonban már a sunrérok, a babilóniaiak, a hettiták, az cgyiptomiak és a zsielók történetéMl
is; mqg inkább az írjabt,idók vagy a lözelmúlt történetéböl. És ezcrr iemmiféle sajnálkozas rrcm segit,
a törtÉflelern ner* ]örödik a baladá* árával.
_ , iXtpt.az vigasztal benniinket, ho§ a kultúra soh*sem vész ki cgésacn. és ar a halhatatlan
kultúra áttalában sokkal eröszakosabb es primitivebb hodítókon is úrrá lúz, mint amilyanck a dórok
volt*k azí. e. XII. század elejón.

Mid$n a dórokról miut barbarokról szóltunk, görög szot használtu*lt, de nem görög értolemben,
Barbároknak a görögök csupán & nem gőrögöket, a:Iazazidcg_cn ctnikai közösség* ta§ait neveaék,
mlenedis azé_r1, men nyelvük zörejes,.,,bar_-$r"-ként hangzb hangiaivaI el&tött a lágy, dallamos
gÖrög nyelvröl, (A törzsben vary a kózségbcn élő idegen görögöt nam blrturosáak, hanern
xenosznak nevezték.) A_.,barbár* kifejezÉsnek ercdetiIeg nem volt becsmérlő értelme: egraránt jclölte
a k_ultivált perzsát, a művelt egyiptamit va§ t vad thriik pá§zto.t; hogy kósőbb a ny.ii, rr§váethn
ember szinonimájává tett, anaak bizonyára oka volt.
A dórok tehát az öslakos qórögség sámá_ra nem idcgenek voltak. hancrr: rokcnck. Ugyanaa
a n;elvet bcsaelték, cgye§tangzókat másképpen ejte[ték, lényegében a világnézetltk is rfuanaz
.ar
"r
volt, ugyanazokat az isterrekct tisztelték. Uralmukbcn. bármily_em 1irh}s.is volt- *-többigörög& neí§
tdegcn uratnat látlax, amely etlen Ősszc kellett volna l"osnTÚk, €s harco[niuk kcllctt iolÜ etetre-
hatálra. Ez perve nem zárta t: a virályokar & a n&ctcltörösekct, §ot 4z e§yma§ ellcn vívott kegyetten
,ltalco_kat sem, de ugyanakkor lehetövÉ tette az együttólést
és az cgytrcolíadást. A görölok ,iir s*m
19!tak arról, hog;t a dórok ,,frix barbár vérével" a ,.megújhodáshbz rzükséges erő:' öálü ereikbe.
Hisaen eá c§Bpán a mÜlt sázad tjirténészei(vagy inkribb ,,történészei") fedózték fet.
a d9' beözönlést követ$ két-Mrom évsázadban a görög t6rténelm€t az €sícs törxek ás
csopofic& egymás közÜ harei t§tték kl. Ez-ekról a narcokróInincsenek közvetlen HŰr*k, csupón az
_ogYiPtomi feliratok emlitik az ,,észalcj tongcrcn észlelt zavargésokat". Ezck a zavargások biányára
kemÉny, a dórok számára nenr mindig sikeres harcok voltak. Csupr{n végeredmén}tit.t i**erjur:
a görög törc§§k, a ryöztcsek és a vesatcsek, az öslakosok és az {rJonnan erkezenák, Mrom iagr
csopoíba tömöniltek. § aa a területet, amelyct akkor kiharcoltak-vary megvédtck, ituyegében &
anti}. Görögország buká.srnig megtsrtották.
A dóro}. a dell te$le§!_et_foglalták et: a Kori*thoszi-öböt es Arkadia kivérelével az egész
Pelo1nnnészo§á. Kf€tát, Dél-Dodekanészoszt ós Rhodoszt, valamint KisÉzsia oartvidékáek
keskeny délnyugati ,ipat Dór terül§t lett a Mtor fórfiak & szé! nők ]akta §pánr, a
tbraáspísza es
!trs1 {,r_go_ryzÁl F T{§iénévctegyÜtt uI e1er;u Árgol§4 az iszihmosz mÓítetti'MEgara-ás e kék
§zaróni-öbölben fckvő Áigina. Hamarosan felópült a dórok bilsekesége, Korinthosz, ailely periklesz
Athénja előtt Cörögország es Eurórja legnagvobb városa voTr.- Xisázsirlbiun Knldoszt is
Halikarnasszoszt í-oglalták el a dórok.

82 Közév és É,szak űörögaradg

!
1

a
É
1
J
lo §
|!.r
lo ll

-ll
.., 'l
o
O

I
,lltlt
illttt llltP!

ű-;ff
h,l
c
E
o
o
ó
o
o
§ *-'.o'
"
('zE 4
( o

.a{i,il
\B
öq

a
\9.
'l
;\
<l

,9 E\

, -a3
a. o

8J
t

l
 Az iónok_az o5ág keleti_ reszeben maradtak. Megvédtéka dórok clleo Attikát é§ Alhénr,
a szorngzédos Euboiát, irrrépesilcnék az égei-tcílgensagetet tóbbsegét. rözrűk a viráros
a bórtÉímö §zamosa & Dionüszov Naxoszál. Fokozaiosan Kisázs'ia szcmbcn fckvö'vidékcire is
rtio;.
bchJt()ltak. lhol' (re.vben u lrérui-mükénéiretcpiiteset h;i},é;i ;E;ióir<iiier-'Üilj],rr*
Ktrl<rphtint. Epheszrtwt c§ Szmiirnilt.
__ Az §szali.9Tponq az aiólok _keven törz§ci alkollák: ezek Thcsszáliát. a tsngeí menti
Ma8ne§ziát, Boióti& es Phókiszt a szÍgcrc* közül Levboszt. a kisázsiai panvidéken oediis a Liiméi
hegl'ek rim_vékúban l'e},vií sárg{ Aió|t'ölde l lakták, Thessálirittit északru i ma}cdrinoli. ,,y-u!,iir,i ,iz
epeirosziak. délre pedig az aitólok éltek.
Á le$JÖzöl t akh4iok a _Korinthosziób<ilhóz a Peloponnczosz északi,partvidókére húzódtak, czt
o tertíact manapvág isAkhaiának nevezik, Arkadiában. amely ,,régi. akii-r a hoId", a miikén6 idók
ős|akosainak utódai éltók pisztoréletük€l. Mükéna rokonaik i távóli Küprovon is szabadon éltek,
küprtlszt ugyanit nem sújl(rltil ir dór brözönlés. 't'ovábbra is ó§i
- i
kíétai-mükénéiírálioo
llirpuki._- lineiiris inisukat hasznrilták. s ők voltak az egyerJüli görögók. akit il §axdt§ég
(,r,rziizldirihtn is tudtlrk irni és <r|vasni.
Ezek közül a csoportok közül eryik s€m voll etnikailag ..tiszta": a dórok szí\,e§en kever€dlck az
aktuijokkal.. akik ínár clőbb magukba olvasztolták a pelaszgok ós a régebbi égci népek utódaiti az
aiólok lllüria és Thrákia őslakosaival. a kis{aiai görögök pedig a bárbár úrokial és tuooiret
keveredtck. Az egyes tórzs€k (néha ugyanazon csoprrrt üirzsci1 különbiiztek egymástól le|ki
alkalukban" vallási kultuszukban. a közös dolgok lcgjÖbb rcndezéscról alkotott elÉ'pzeléseikbcn.
leginkább azonban nyelvjárá§aik tértek el egymástól. Ha a dórok dórul, az iónok iónul, az aiólok
aitilul_szrilaltirk meg. cz §g},iillillán ncm jclcntr.,ttc ltzt. hog.v nem giiraigúl b(,szíltck. hiwcn nrtgcncttúk
egymá§t. A nyetvi tülönbsegek. amelyek a sötttség toráb;n [,ótségtelenül jelent6sck- volta},
fokozatosan csökkentek. Hatalmas egysc._grsitö erőként léprck fel főleg Homóroiz keleti (kisázsiai)
ión nyelven írt versei. A közös irorJalmi, illctve bcszélt nlclv
nyelv alapján. íiiként Athén kulturális hatráLsrira áltandóiult, - mint rudjuk
- kés6btr az atrikai ióá

_ A gÖtog nyelv az indoeurópai nyelvc§8ládba tartüzik. es sajátos helyct foglal cl berrne: bármclyik
szláv, gcrmán vagy román nyelvlól eltér6en nincs közeli nyelvrokona. (Néhány nyclvtudós a latintian
nr(itrLil( giiriig rokon n_v!.lvéíc tülílni. de kiderült. hog1 az ún. ..gii,riig-iriiliai íg" ncnt ópp-n vililrd
alapokra épült konstrukció.) A görög már a legrégibb ránk maradt szövogckb€n feltüiróen fejletr.
világos.pontos, hajlékony. tökéletcsen kidolgozon mondattanú nyclvként jelenik rnca; a legbonyo-
lultabb fogalmakat é§ á legfinomabb árnyalatokat b ki tudla fcjezni. El§aiátitÁsa, tcrmiszcteien. igen
fáradságos: a,.1zlb|lyos igének tiz participiuma e§ löbb minl szárötvcn a}akja van; a pyclvtánt
§ámtalan de*lináció. konjugáció és szabályok alóli kivétel nehczíti; három nem x három iryelvtani
szám jel'lemzi; a m_aginhangzókat mcgriividiti tsmegnyújtja. rcdukálja. elcsúszlatja. hátracsúsztatja.
c|őretolja, áthelyezi cs hasorritja: cgesz sor cnklitikus és proklitikus szot találunk berrnel hóromfajta
_ hangsúlyt ismer. es a szókészlete olyan gazdag. hory az ósszes modcm nyelv mefit
-_váltakozó
belóle. A. g6rii8 mondat úgyszólván archilektonikus felépitoú.és úgy hangzik. akái ery dat;
a hangsúlyos w,rltagot ugyanis a görögök nem er6sebb. hanem magasabb trangon ejiik ki.
A világossáJhozés a ponlossághoza kifejezcs gazdaságosságp társul: ez a szóö§szetólel cs a szókópzcs
korlátlan lehelő§€gein alapszik. Biztos. hop görógül is lehet badarságot mondani: cz azonban
a görögben sokkal inkább nyilvánvaló. mint más nyelvekberr, Aki a 9ö169 nyelvtan akadályán átjul.
rájön. hogy olyan nyelv ez. amelyen ugyanolyrnjól leha a katonákát vrz-erryelni. mint kedvesünker
becczni l filozolálni. piaci kofáktal alkudozni. matematikai problémákat mcgoldani és népgltléscn
szónokolni. slójátétokat alkotni es vcrset ími pedi8 inkább Iehel. mint más nyelv€kcn, Aki iégalább
középiskolai fokon cl§ajátitotts, mindig ralál benne olyan kifejezést. ámely 0nyan}€lvéból hiányzik.
Pcdig ca a nyelva ma már .,holt nyelvlént" lartjuk nyilván.
A nyelvjánísók közti különbségek cllcnérc a közös inisban (a két-három jel körül folyt kczdeti
filák után ) a törö8ók nág!,on korán egyr,súltek. A rcgi krétai*mükénci iráshqz a dór csápás rrtán
ncm tértek vis§za l Új irá§t t€remtett€k. melynek glapjaií Pöníciában ismerték mcg. A mitoszok szerint
az íníst.Agerror fia, Théba alapítója. Kadmosz hoaa F'öniciából. ldóben perize a mitoszok nem
crycmck.a valósár8Bl, hi§zcn Kadmow méga dóí,be6zönles clólti idők alalija. a helymcghalározás
azoübáD Godálatosan pontos. Mint rudjuk, a Iegösibbirást a sumórok (az i. e. ÍXXlll, száia<l kórül),
majd az cgyiptomiak (legkésóbb az i. e . XXXI. században) a|kottát meg. Lehetségexi. hog), a surí*r
irris harissal volt az cariptomi irás kelctkezcserc. az viszonl két§éEteIsn. dokumcntumoklal irazo|t
t}4 teny. hogl az egyiptomi hicroglifákMl kb, az i. c. XVl. században kialakult az ún, sinai iras.;bkil
 lóniciai górög alíabélum
l6lin b€rük
iel lelenlés legrégabb ú|abb klas§zikus

4
iel ielentós

A AA A d a Aa
4 b (K BB B p b Bb
1 9 r r t 9 Gq
4 d A Da A ó d Dd
I A ch ,§ §E E 6 e Ee
a
i I z ;tT z 6 z Zz
i HE h EH H H ?l e Hh
; o t, o Ee o ,$ th
1 J + l l L l li
Kk
ú)
in 1 k K KK K ,c k
ik
!,
l.'
F.
F
L

1
m
n
I

rrr /\L
r/\
1,1N
M
N
A
^
lL
4'
m
n
Ll
Mm
Nn
h
Ft
+ s í+x g í Xx
o o o Oo
Fi
l. a
0 o o
E
ít
l: ) P r Fn n ,v P Pp
F.
h 9 q 9 9 Oq
h
4 r I PtP P 9 r Rr
,1í S§
l,
n s E C, §

Tt
n
b + t T T T T t
rY vY Uu
t.

Y v Y .|)
Y
o Q? Ff
n
!
t 0 9 í
D
Y Yx x I P chó
v xY v t
3
t
Ps
o n a
I
t
I
(ú ő
 pcrlig kb. azi. c. XIY-- XIII. sziaadban a fönlciai. Ez volt a legegyszerübb semi betüirás: csupán húv
jclb6l állt, dc csak mássalhangzójeleket tartalmazotl, rnen a 9émi nyclvekberr a magánhangzók
változó kiejtésc miatt csupán a mássalhangzólat jelölik. Ez a sajátoság azonbsn ncm felelt mc6
a görögöknek; az ó szavai} magánhangzók nélkül több jclcntésück lettek volna. s külön
d€l€rminatlvumokra. azaz mcghatároó vagy megk ü ónböae6 ilekre lett volna sznkségük. (Például
ha a górögberr sémi peldára /gs;-t írnánk, ezjelcntlrctnc /d3aszl, .,§á1", .,beszed€t". ..fogalmat", vagy
hrgri,r--t. ..nyulat". yaly lügoszl, ..ágat". ..gallyat-. A gör€ben ezcnfclül nlgyon lirntos
a magánhangzók hosszúsága, sőt a hangstly is, példáu| az ismcrt biosz szó, ha az clsó sóragját
hangsítlyozzuk. ,,életet" jclent, ha viszont a második sóta&iát. akkor ,,ijat",) A.górögök lehát
átvctték e fliniciai irás mássalhangzóje}eit a gőrógben is előforduló móssalhan8ók jelölesére,
a görögbar meg n§m lcvó mássalhangzók jclcivcl pcüg a magánhangzókat jelölték; négy irásjelct
maguk uláltak ki. Az egye§ föníciai betűk alakját ú§ módosították, hory hos/ a köztü leyó különbscgek
jobban szembetúnjenek, ezáltal olvashgtóbbak lcgyenek, s úg;l, úgy, hog
hogr alkalrnasabbá váljanak
cvakorlati szcrnpontból
e 5nkorlati
a szcrnoontból elönyösebb,
előnvösebb. balról jobbra
balról jobbra írásmódhoz- 8m9ly
iobbra haladó írásmódhoz, amely biáosilott8, ho6/
biáosilotta,
amelv bixositotts_ az
hogv a2
hoÉy
íó ne takarja
takaria el (vasv
(vast ne kEnje sz€!) a szövcgct. Az
kEnie szer) Az új írást a két elsó jel föníciai mcgielölese szerint
(aleph,,,őLőr", fuilr, .,Mt") alfabétumnak ncvezték el.
Ho31r mikor kcrült sor a 8öró8 alfabétum kialakílására emelyböl késóbb további írások.
köztük a latin ábéce és a cirillbelík iskilejlődtct nem tudjuk -biztosaa. Annyi bizonyos. hog az új
írás bevezrtése nem egy csapásra töíré i s -.mai kutatók az clsó kls&lerek also határát az
í. e. X, sázadra le§zit. Az i. e: VIII. század végcn az alfabetum (archaikus formája) használata már
vitathatatlan. A legrégibb ismcrt. rnáig is fcnnmaradt alrabetikus feljegzésck Théra szigetétól, az
i. e. lX. sázadból sármaznak. A2 egykori gimnázium mögötr álló §zikláfa vésték ökrti es mindeme
komoly elernzés után nem marad más hítra. mint holy megállapltsuk: ezek a sziklafeliratok nem
hósókről vagr istenekról szóló dicshimnuszok, nem is az uralkodók törvényeinek vagy a bölcsek
mondá§ainak feljcgyései, hanem valamif8c diákok cgészen kózönsc8o$, méghozá illetlcn tartalmú
irkafirkái.

A dór bcózó,,lós liivctő viharos évsázadokban a görög társadalom szinte mindcrr-ttrtn jelcntős
váltoásolron ment keresztill. Ezeknck a váltoásoknar a Brmdatmi élct anyagí alapját. a teróelcst és
a t€ímclési vi§zonyokat is crintcniúk kel|ett,
Mint a legtöbb Földközi-tenger vidéki államban, Görögországban i$ létrcjött a íabssolgatartó
társadalmi lendszcr, mclynek alapvető ismeílctójelo ,,az idegen munkaeró igénybevételevel
mint Marx mondja --, ..az elnyomás § rabság közvet|en
kapcrclatára alapuló termelé§". -Ebben a termelési módban a rabsz,olgatartó nem csupán
megraló§itott cserekereskedelcm"

a termclöcszközók€t biílokolta" mint például a kapializmusban a lapitalisia, hanem maguk

a dolgoók is az ó tu|ajdonát képeztcJt. ,A rabszolga nem adta c[ munkacrejét urának. mint ahory az
idézzük ismét Manot. _ A rabszolga
,

ökór sorn adja el tcljcsítményéta fiildmúvesnek

-
munkacrejével együtt egyszeí s mindenkorra el volt adya uráruk."
Az a .abszolgrtaító í.nd§zcí, amcly Görögorszagban (majd Rómában) kialakult. jclentós
mértékben eltért E kclcri or§zágok rendszcrcitól: Kelcten ug;nnis a rabozolgasúg urás köriilmények
közölt jötl létre. A lcgfontosabb clttres abból a tényből fakadt, hogy a ke|eti orságokban, íóként
Mezopotámiábon és Egyiptomban, a földmúvclés megköveteltc a kiterjedt öntöá munkálstoket, lzt
pdig csupán tözfonti állami irályíüás alatt álló hatalmas nÉptömeget tudták clvég€zDi. Ezckbót
a náryrészl állarni nlajdooban lgvó róldtcólcteket műv€l6 tömegck$l lettck az állami rabszolg{k.
Hasonló vagy uglanilyen hclyzetbejutott fokozstosan a kÉzrnüvcsek és a kercskcdókjclcntós r§ze is.
Igaz,jogi szcmpontból rrary tülönbaégek voltak köztült: a mezógazdasági rabszolgákat íűegietölték
a ,,palota" vagy a ,,kolostor" hörükbc égctat jclével, míg a üdéki lóldközösségek formális
szabadsásgzl bíró tagiai csupón ,.munkakóteles€k" voltek. Azonban & de§potüu§ keleti államokb n,
ahol az uralkodók vallási alapon is szcntxitctte& uralmukat (illclvc i§tgnn€k ncvcáék ki
magulat) czek a lülönbacget jelcntós ménékbenelmosó<ltak. A csatornáz:isnak természetesen
Göiögorság mezógazda*írg.ílbn is rncgvolt a jclcntó§égc; cté8 azonban Görögorság rövid, sekély
fo]yóci*áit az Euflát€§flcl és a Ti3risrcl va5r a Nilussa|. ke§kcny vólgyec§kéit a íáraók és
a nagtirályot ors?á8ainAk khcrjcdt slkságaival öszchason|itanunk, mindján megörljük, hogy
a 8öíöt viszonyoknak más irányban tellett fejlödniük. Görögországban sohascm kclleu embcrck
százezreinet öeszefogniuk, hogy élctct kényszedtscnck ki a fo|yóból, sohascm kellett központi
86 államhatalomnal létrcjönnie. hogy biztos(lsa a mezógazdasági termglés alapvctő fcltdleleit.
 A görögorsági(ésa római) rabszolgatartó rendszernek ezért mint Marx és Engels hangsúlyozta
-
sok szempontból különbömie kellett az ,,orientális.' rabszolgatartó rerrdszerekól. -
rabszolgatartó termelési mód kialakulása a társadilmi élet egesz rendszerébe alapvető
^ _A ó*iizqssé§i
l:l1!ll:l !:lll:12
a termeloeszkózók
!árTdalom osztályokra tagolt társadilommá való alakulasihoi
társadalmi tulaidonból magántulajdonba való álmenetéhez, a nernretsési renáir..
állammal való helyettesítéséhez yezetett. Elsd formája a patriarcháiis .;b;;i;;rá*;;ii";;ili;
a rabszolgát általában ugyanolyan munkát végeztek, mintá család többi tagiai.
iigiár.ióü i"áai"
az ún.,antik ra.bszolgaság, tehát az rendszei, amely sajátos szociális-gaio"rac,'f"ilá;úé"i;iJá
.a
izben éppen Görögo§zágban jótt létre
Mindezeket az általánosan ismert tényeket_ sot évvel ezelőtt papirra vetették. A probléma csak
annál a kérdésnélvetödik fel, hog5r. mikor alakult ki Görö8orsiágian a rauszotgaürto iiÁeiJs.
A századunk első felében kiadott tudományos müvekben és ánkön"yvekben áttauüan az otuurii"iá.
hogy_. a rabszolgatartó rendszer fejlődése Görögországban csak ;, 1. !ji1-!ii. ;;;;;
ke_ződótt,
_s
". szerint no.iioiii
egészen addig fennáIlt a nemzetségi rendúer. E szerint a nézet
Görógországban főleg háá rabszolgaság, Krétán pedig a keleti orságok ."na.r"."it"
rabszolgaság léíezett. Az l9ól-ben kiadótt az aniik kálura cimú ant;lógiában uirro,t,ú. "i-ná.onü
..A.rabszolga:ri§ Görögországbalmár a mükénéi konól ietezett, s Ótu riltoáé;ÜÜ;r,; "ri
9]]i:.}k,
ment_ keresáúl. A primitiv. ún. patriarchális rabszolgasá8ot a homéroszi
költeménvek ábrázoliák-
A, rabszolganök itt a háziiparban es a háztá_rtásban dolgoznak. a fér6 rabszolgá'k pedig
pásztorok. A kereskedelern es a kézmüipar fejlődésével alkaiom nyilt
főliént
a rabszolgák ;úheir"kL"-,';;;-
és kóbányákban való alkalmazísára és munliájuk eredményének áruba bocsáásara. a nás"on aztÁ
arra öszlönözte a rabszolgatartókat, hogy gyarapitsak rabszolgáik számát: a rabszolsákat esvre
nagyoDb szamban sá|litották külföldről. s hamarosan a kereskedelem jelentős
tárgy-ává. foiios
árucikké váltak. AYI. században az ún. klasszikus vagy antik rabszolgaság kerül előtéi'be.
s a ieileii
közsegekberr háttérbe szorítja a régebbi formákat, pátaaut
amelyet Athénban a Yl. szÁzad elején megszüntettek. ..
iaoi*a-r.üii"ir"il.;il;i;;';;:
rabszolgatartó jelleget kapnak. "
", A ;r;.Jiil;i-ii;;;;i"ü:
gor-ö!

. ..,. E1"\ a..válaszok nem veszik (u_aer 1em vehetik) figyelembe a Knósszoszból, Püloszból és más
lelőhelyekről származó krétai-mükénéi lineáris B írásiil irr. csupán á legulóbbi időkben .iotuu.oii
és publikált táblákat. A táblák szövegeiből ugyanis kiderül, hogy ctirtigórszágban már
a mukénéi
korszákban (t€hát nemcsak ettől a tors3rtoiózimltva) letezetiórmiloi".."'r"t .i". p"i.Ú."r,aó
li,9::9!g"*gl méghozzá olyan ménékben,amilyet a közelmúltig egyetlen kutaÜ ,..-..ri
l.,:.Y:l,;*.sy,mezógazdaságl binokon dolgozó tiz. húsz. negyven.rabszolgát emlitő táblák az
l..e..^V-xlV. szÁzzdban egyáltalán nem szokatlanok: az i. e. XIV-XIII. szízadból származő
sázairól.(sőt eq,eTJben 400 rabszolgáról) beszélnek. Arne;!áúÓ;;
ll91k_ry:_b_,,r9gák
oolgozo rabszolgákról szóló hireken kivül g
!9zmű_iparban dolgozókról. fóként iovácsoíról,
aran}m.úvesekről, takácsokról es Éetasoriaiiioro rerlegyiiser is ;;ili;i;
|:qre]}9:11ők!ől,
rank. Homerosz ls számialanszor ernliti a földmívelésben vagy a kézmüipaiLan fogtalkoztatoii
rabszolgákat. akik nem voltak okvetleaül ..házi rabszolgáÍ... Úgv teiszik.
iö.Ono..á.i
" ffiiiié.Ei
rabszolgatanó rendszer keletkezéséröl és mértékérőlalkotott iézetet aííaiená|riti"lt
korból sármazó irásos dokumentumok fényében. Egyelőre megálbjíthatiuk, t ocy .uu.ioin;i;J
a
társadalmi rendszer fejlódése Görögországban legJ<öeseuu ret évezr'eáJiik;ábÉ;É;lilii;il;
ahogy a máig is hasznáit tankönyv;k srerzOi atútlar.
A_ specialiált kutatók hatá§körébe tartoáó kérdésekanem ennek a könyvnek kell
megválaszolnia; d€ nem teljesítené. kiild€tését, ha elhallgatná, mi történik a tuoománltan.'nz
rendszer jeJlegenek meghatároásara irányuló kis*littii t"p.iárriÜ" ii
iervényes.
1.9TqibY.,*b:.r.|ga.unó
ugy látszik. a táblákon emlitett rabszolgák dóntö többsé§e az akháj királyók tulajdónái
,,"bszotgákat állami rabszolgáknak.- az-egész rendsien peaig a, ..oÍentaiis.l1ipus
I:!::,_:.,l:hul
hasonmásának ".tekinthetjük, Egy. de fontos el(éréssel: Görögországban á kiúly nem volt
despoL.
A. görögországi rab§zolgátartó rendszer keletkezésénekts fejiődesénet .ágyu.á-ian
,á.mit
sem vá]toaat az,-hogy kezdeteit visszatoltuk az i, e. Il. évezred-második tetcű. r-.gioüu,
áorio
lényező a termelőerók növekedése volt, amelyre a fokozódó munkamegosáás, a kézmüi'pamak
a mezőgazdaságtól való elválása követkeaéberr keriilt sor. A termelóerők nóvekedése
áruterm;iésh;;
és árucseréhez vezetetq az árucsere ame|yből idővel kiterjedt kereskedebm reltiaoti ii--
-
belül vagyoni egyenlótlenségekhez vezetett. s az egyenlőttensegei'iók;;";;o"
l4p1*l..J
i,elme|yu|tek, Nem kétséges,hogy ebben a bonyolult íolyamatban a hadjáratok al[almával szerzett 87
 G ala

üi;riig vdrtlstlk n+l4al.,n

zsákmány
- a hódirók nemcsak trirgyakat. hancm cmb€Icket is zsákmányoltak
differenciálódásr. Éppcn a háboru léúarabszolgaszeráiigiá!üiőoa."; .mellctt
fokozla a vagyoni
-
bizonyára voltak
ouis módok is (például kalózoktólraló rabszolg-avásárlás, üunLieruor
-l-'reg"ogi"dóúi mJií ii,áil;
rabszolgasá3), czekről azonbon nem beszéúcka iaurat,
űor .-üa
'*TlHt*"'§t'*'*'Í*'ryffi "r"Élo"i
terűblelen. L€hetscgÉs 'FJ,'iffi:. jH*;.#rfi
- mint
megsztiuésc is, hiszcn a rabszolcá}
,

#g:Fff ffi$ft:
dokumrrrtumokhoz. mint a -hlibéri társadalo;
Iázadásaik alkalmával elpu§ztítottak.
FüÜlö"i';- ;.roborkilnyvckhez.., amclyckea
n dóror azou6an
.
cs'a'ttram"i
,1"9**-!|*i"!oi!áíáfrii"jq'i;iii;",.r,.otöii'rlilfiffi',s:;TTilgflfir:i?H§:'j
tehát
-saját érdekeiknck megfelelóEn -
átalakították. s az rit,óityic ti.it"trti, fi"ujo]init itL-
a ,.xla§. lkus rabszolgaság" Jól ismen tipusához vczetett.
a dórok.betörésc
,__^,Pir.9:l.o-1:_Try
legalaDDls anyag szcmpontból
ci'ött a..rabszolg:í,Ir helyzcte nem volt irigylésre méhó,
de -
_le! moldhatjuk külónöscbberr rossalat i;n l ÉzWb§;;ilee
mun}etlilfor;;;il;ili,ii
.
a?7al_függött, ö_ssze. hogy a kesóbbi időktól cltéiően. a nziui
mcgalózónal, Homérosz helycnkénl egesz idillikrrsan i.i" ie eiiiui"r.
o" i"'ra.oti.'ioil
vélk€z§ esrico §okkal srilyosabb büntc.k.§újtja oter, miit a-izeúoi*t ".ru
a táblát szövcgei
v."r.ii];iil§Í
*iJi.
aa bizonyitják-, ho$r báii r_atszotgeiis emb.mer< tanonah jJgi'szern-öiiüi
-
nem számitott személynek; cgy''cr{icn úunka-, illelvc öotgeró elzioz
csupá.n annyiban különbözón, "otLűcliiiiottli§iáliá
hos/ _t!,dott beszélni, de o-t i, cr"arrattat uieiö úö;ü;;
a ratzolgák későbbi jogi és szociálii helyz€tót illeti, meg eÉg aIi;Üunrt
r&" a *,i"or"ii&ra.
"'-
88 Egyelórc csupán annyit emlitiink mc': irz .*oJ;";ik-ü;; báJ"arini"'iiiilöi|u
*
 o\ T.nri3r

(á Ma.iandíosr melletli)

Górőg vdrosok keleten

leghaladóbb_ is, a rabszolgaságot mindcnnerDű erkölcsi . felhábotodás nélkül,

,képvisclőit
fogte fel,.a.ely nPlküt á.kor kultúrája és civ;riaao:a"stm-ic,ir*rnil'Jd
S*r.:{rjgkélt
megnuradn ncm volna ker,9s. Ilycíl szcmpontbóljelleuz6 Ari§utoreló§z moDdá§8, amctv -ncm csu"r.
a rab§zolg.sá8ra, haDcín mindcrr fiákai muntára vonatkozott:
,,Ha mindcrr szersám oá.-"ro óo',
mór clcrrc cl tudrtá vcgemi a saját m,nkáját,,. hr a vetélök ;"srT;óré";f;;iÉ'tkái;fri
Jatsz.nanal a han8szeíeír, az epíróknck nem leírnc sziitség{ü segédctrc,,"* ur"riik
rabszolgákra. " ",
termclési mod * a raja ala.prló rabs_zoltztartó rcndszcr
_,_i_:.b1"^lq§ló
mlm az,,oncnláll§" - mind az .pntik..,
- mind€n negatív ellcoérc cl6rtl@ volt 8z.mbeíis€8 tönéáctében.
-oldala
,.B{rmilycn cllcütmondá§osan és Mrmitycn crcfickü hang;L is E 8"ü;-;;
Düriagtr'n_.-, a rabszdgaság bgv€z€tésc az aklori viszoiyok között - monája
nag! n r"Zrst ia*iitt
,.,i r!gt, f{l-eg.a göro8 világ töncnclmi viszonyai lözött az oáatycltcnriui#aló;-lűrűö;;
fclé veló ha|aűs csupón a rabszolgaság_ foímáj?bsa valósultnron mJg. Bz a raur"orÁ
irirr*ö is
ikikből a ra,bszolgát tömcge tÖborzód;ti,-i-&r rig"iiÜ"l
i:t"l..t!l1hadifogIyoknak, _
- mint ezllótl leöldöst{* va$r _ mint m€g
1,1l19iT
e'du|:l,T:8h".sytik, ehe|yett hogy -clóbb
m€sütötték voln8 óket
. , . Csak a rabszol88sá8 tene nagyobb mértékbcoicha6vé
a mezóázdasác és -
T.!!9 kó4 munkanregosaásr, s cálrll; rcgi ülá8 f;iviíágzi*ít" . goiog t.rdiil-n"T'*J"iili
j}*'3íH*:'eT,,r.iffi ,,.HeTTffi
lj f-:.f^i*"ü,.a::.mtixHlL.-J:H.#
)"_1T9ll .s"".9d.n: m€grclcdkCznünk anól, ho$r csész gszd$ási, potititaí * Ínte|lckF!flis
IgtodesunR clolclladc 8z az állspol volt. amclybcn e rabszotgeság u§/r;olyan §ziik6é*§acrll.
mint
amllyen nelycsnct, .lismcít intezmüDy. vok._ Ilyan értclem-bcn úondharjut-: &'snlik
rabszolgaság uélkül nem laezrrc az rljtóri szocialiárus scm
)og8d
89
 Az hozu Görögorszírg lakosságát. az egyc§ iörzsek és csoponok
a mozgás, amelybe a dór beözönlés
VlIl. sázadban fclcrósödött. és a kövelk€ízö két
végleges tetclcpcdésc után §em szíint meg. Sót az i. e.
évszázadban nnnyira kircrjodt, hogy miuösegileg is új jelensóggé változott. Ez a jclcnscg a .,nagy
8y8rmatosítás" elnevezést lrapta.
A 8yaímelosítá§i folvamat valósággal robbanásra €mlékczt!,t: aránylag rövid órténelmi idö
rlatt göiög telepck sázei kcletkeztek a világ minden táján. ryakía! több €zcr liiométerre
a méBoporlsokto|, vagyis az ,tanyak6zséBel(16r. MrDd€nckelótt a 9ö169 haában, az Egcí-tenpr
öxzes parqain és szigetein épültek tel új városok; Szicília és. Dél-Itália is a görög világ rcsrc lctt
(,,Na8y-c6rögorság"). G6rög lEtspck §áYja kapcsolta ös§zc a Feket€- es az Azovi-tengeít; a sáY
észrrkon a Don torkolatánál fekvó Tanaivig, keíeten a Kaukázus alatti Phasziszig nyuh. Délcn,
a Nílus dellájában kiatekult Naukritosa az Adriai-tenger legszélső íiildnyclvén Adria. az Ortxzliin-
öbölben Masszalia, a mái Maíscille. A legnyugatibb göóg város @mporion) a nulladik dólkörön,
a l€gkeletihb a neryvcnlrarmailil délkörön terült eli elkora rávolság lcfutásához Héliosz fénps
szekerének hrárrom egosz órára van §zük§é8c: a legé§zakibb várost a lcgdélibbtól tizenöt töldrajzi
szúlessegi fok válavtotta el. Ha napjainkban mindezckct a görö8 városokai meg akarnónl llito8Ftni,
liz€nnégy államba kellene kiutaási. illctvc bcutazási cngedélyt kérnünk.
A görög gyarmato§ít᧠s€mmibeír sem hasohlitott a mai kor vagy a közclmúlt kolonialianusáL-
hoz. Ncrn idegen tőrzsek cs néJrck lcigázásíra, hancm a kivándorlók sámára alkalnus tclepülések
alapitásárrt iránvult; mint görög r.,lncvczi*, az apoikia.,,máshollevÖ otthon" is.plzi, tartós lérelepc-
désl. nem Pedig hirtclen me88azda8odást és 8yoís h8zztéró§l Jelcnlctl. T§lcpcik sánára a görógök
íöleg néptélenvagy rilkán lakott partvidékcka vólasztot(ak. ahol alkrímas kikötőhely kínálkozott.
Persze ámrror panfa váIltak. harctlkra is s,or kcrülhctett. ám a 9ö'169 nagyomany. amel,v pedig
a háborüs dicsőségről nem szokott m|gfclcdkczni n€{n említ il},cn harcokau A támadók cllen
termáz,Étesön védekcztck a lelepcsek: az tlslakcsr:kkal és a szomszédos népkkel fenntaflolt vis7.0-
nyukban visaonl a kereskedclmet elébe helyczlék a háborúnak. é§ nem hötolttik he a.viirazlirld
uivolabbi ré§zeib€. A göróg rclepck ig1 .,gazda8 szcgély alkonak a barbár tcrulctck anyaganak egy
nagy darabján", mint Gcero mondta, s egesz binosan nan vollak kömyezolük kárÁra. Olyan expan-
ziót képviseltel, amely nem rabigit, hancm kullúrát es civilizációt hozott az őslakosoknak, s a hala-
dást nem erőszakka| terjevtette, hanem az elónynyújtrÁs meggyözó crcjcvel.
A ..nagy gyarFnt6Jtás" kiizrstlen oka kélséElelenül a régi l,áros<lk lú,lnépesedéic.riolt.
A túlságos ndprapoíulat p€rsze u§/aníts/ 8 sz€geny§g * az elmaraóott§ág kövctkczménye is leha,
mint a' óteifóltételek javulásié, Górógországban a trirsadalmi es glzda$ági ícítd§zer fcjlódé§évcl
cgütt járó fejlódé§, a t€rmolóerők f{:jlődóse idézte eló, Euboián rezct. a Taigetosz hcgysegben vasat
tlláltak; me8nyltta} a bányák. növckedett az érctermelés, új vas<]ntcsi mód tcrjcdt sl (a hagyorniny
szerinl ezt a visöntést a khioszi Claukosz találra 1}l az i, e, Vll. saizadban). és olcsób l€tt a yas
megmunkálása. Mcgnótt a kcrámiai lárg]rit a gyapjúanya8ok és a bóráru termclé§e- A meógazda-
mgban a vaxzerszámok lehetóvé t€ttck a íöld jobb me3rnűvclé§ét, gyílmölcsözőbb létt az olajfa- es
a szólölermesztés. belrerjescbbé vált az állattenyészté§. Elt rjodt a kcrcskedelem; nagyobb tcngcrjáró
hajók épültek (az clső korinthoszi háromsorevczósről szóló hlr ez i. e. VIII. századből szírmazik).
Szabvón}osítottúk a hossz-. ür- és súlymértékeket(babilóni frldára bcvcz€tték a talentumot, amely
az aiginai rcnd§zeíb§n ]7,I kilogrammoi, az attikaiban 25B kilogrammot jelentcü, wlamint 8 72,4
illeli/-e 52,5 lirer értékűmcdinnoszl §tb,). Az, i. c, Vll. szjzudban lűdiai pldúra pénzt kez.d le} verni.
s az fokoatosan kis.orítotíaa régebbi éítókméíőkelés cs€íees*ö7,öket (a fémíudakat. a iószáBot.
a gabonát). A gazdasági fcjtódés azonban nemc§E* a népcsségnövekedégéhez vezetett. hancm
sztikúgszeóen a vaglroni ctvenlőüen§c8tt is clmélyircrlei a szegényck sorai megszaprodlak, s a_z
clsz.enényedett emberek egyre inkább idegen tájakön kcresték a boldogulásukat. A távoli oíszá8ok
csráufiotÚL a becsvágyó Féríiakal. atik szerették volna vinni valamíre. s az uralkodók ellenségei
efféle cmberMl pcdig Cörógorságban mindig éppen
ugyancsak megoldá§t remóltek a távozástól
-
clfu akadt. Néha azért kellen a lakosság cgy részénc*clköltóznie. mcrl a város környékc
szítkölködölt tcrmöí-óldhrn, § éhínscafcnvcgactt; máskor maga. a kormány kényszeritette
kivándorlásra a lako*laEot, hogy a városok túlnéjrcrcdérié$lfatadó bonyodalmakat megck5zzc
(a 8ör€ök eszménye a polisz euszünaptosz. a .jól áttekinlhct(' kóz§ég' volt}.
A §armatositásban szintr mindcn !örog város részt vctt. d€ a nag vá|lalkoások
kezdanénycz6'a tcggrzcagabb városok volhr: a kisázsiai Milétosz, az iszthmo§zi Korintbo§z és az
ércben gazdag Euboia Khalkiv nevú városa, Az €l§ó telepet azonban (Thuküdidév §z€rint)
90 a kisrizsiai Kiiuné alapltotta az i. e. VIII. sázadban. Az ottani kivándorlókat akiknel é|m a király
-
 Ft.Y:e*Fl=€ sHippoklészállta}-állítólageglrgalambetvezette ltália partjaihoz. crysziklák
ölelésébcn fckvő óböhóz; a kivándorlók ott alapiioóÍ s baá.lukór kuri,enir'n&á*
(c7í a várost hivtát késótú a rómaia} Cumaenak). Midön"árosr, sz új Kür*'li itinJpcÓJá,
belóle a fratal férfiak: egynapos hajóút uün panra'szálltak, s ery úiatu t"tpore.i
iíÉi;;;J"i
ur"prioir"ii
- €lé8gé ötlcrlclenúl polismak. aÁz ,,űi kózségnek.Íneiezt.k "..jü
;üúiű; rn"i'ű#;:
Ul8szors7ág harrnadlk-_Neo
.
lc$rBs.úbb varosa, mclyról m᧠slönyöíú varorcr "i: uosszantására válaÉi
.ho8y ..Nápolyt lá.ni cs-meghalni"... l, t. 734-ben a khal}isrjak is megalapították
xleszell..
hanninc}ét 3yarmatuk tózül az elsőt: a sziciliai Naxoszt, E§l avvcl ulánuk a ro;nttrosiiat i"ettúi
partra. Szicília__szigctéE, hos/ az óslakos_ szikul törzsclÉ tckpúté*[ck t.tili Áür"piiJi
szítrak}§zajt; Síracrr$ manapság csuSn száazcr lakosír város, vatatra azonbeí a be"ilÖÚÜ é;
lcggazdagaöb települk volt ,,Nas/-cörögor§ág" nyugati részén.l. e. 7z) köí -a friléto§zi
gyarmatosító} a Tarcntumi-öbölben_ megalapitotük S-zírbarisa. Szübariu késóbú
Lii;; ;
i|:tr:,_q"i:r"ti olyan színvonalra cmelték, ho§ a köanonűsba i§ b€k;rfi&k ia"
feltalóltá* l kokléh. a majonéa.3z cvőeszközistb.. hancm mcn ,,elpuhultat'. i" ..a.t"o.nrJÉ;-
""i" "]*i,nfr
s7tbantak vollak). Az i, e. vlll szíaad régéigaz Égci-tcrrger északi szigetcin c8y€bek közt
Szamothraké és Khalkidiké szigetén is kclctkezáinÉháni,rii tetárites,
Az elsó szakaszbon rcndsaertclcnül fol1t a
ryarmatósitris; kisőbb az anyavárosok fctosztották
ma8uk kóa a teriilet€k€t, s néháíy esetben izervErtt együnmúkődésrc rs soirerütt köztüi. Azi.;
ylj,_1*11.jl!ií,kül,éj és khalkiszi tclepesek .szállrak_panra Sziciliában, togv J'lg"t"i
a szaíaílolo.aol_elválasztó t€nBerszoro§ mcllclt metalapÍMk Zunklé városát: midön ánk|ét u-velc
szemkoa lckvo Khégton lclepBci^messzcniai bcvándorlók scgítségévelbevették,
"
a Messzéna neYet
kaPta: a,Messzéna.nÉvmindmáig.fcnnmarsdt á2 ola§z MessirÜ alaiban, A rhoaosziat
es a tieÜia'lc
megatapltotlál G€lát,,a_mcxrraiak Megara Hüblaiát. a khalkis.iak Katanát és Himerát, Az i. e. Vll.
_slrad vég:n a_sz]gea délnyrgati panvidékén kcl€tkeztck lelep€k, köztük szelinusz, amelv oélv napv
és három kisebb dór tcmplom maradványaival ulán a göro:g dicsőség lc8lenyügöáüú§züili;áiér.";

91:]!i!"J.i"s9.Pgök Akragasz megalapitÁsával (i.-e 5-8&ban iÍ"pTtorÍ,lf

"
tclepcs.k) tctóztek bc a_gyarmatosítást: Akragasz maradványai adtak neva m"íAg.igenro
s;Üi];il;;; m"ll"tti
,-.íemplo1o! vó|srénct", A dét-it4.!iai görög városok nary r&zc máig is él: töati it űli-úti li'Éöiü
"
(Rcggio di Calabria). Krotón, a frloz.ófusok
f
kikötöváros). Mctapontion (clpusztitot]ák, dc rtjra rgI q"jq fernák verosa inía
" fcléóüt), ;"il;Öii;
Tarasa vasyis Tarcatum ?", enTak.
§/armat. amelyct spánaiak alapítottat),a Tirrén_tcnger incllen pedig bosádóni"";
három hatalmas dóí tcnplom maradt fcnn.
ili il*r?,;;i
,, A.,.Távol-Nyu8atra" az i. e..VlI..század körepe láján jutonak cl o görógök: i, e. ó38 körül
a kolaiosz vazettc hajó §zamoszrólt GiblaItáron keresaül cgészcn a
Quadaiquivir torkoleúigjulott.
Masszaliát e kisózsiai phókaiából kivándorolt telepexk álapitortir i. e.' ooo körül;
ma_radványainak cg részét-- amelycket a modern Marseitle ükgn
ü;ölia
a második vilrislÉúrúbai
|edobott bomMk fedtek fcl a s.. mellett. A masszaliai tctepaciazGn-
ts7ák-§pan)oloTszá8bBn 'eantíöd
Emporiont 'nú'"lóilli;i*
(,,Kcrcskcdclmi állomáE..);a kcsőbbi Hemeroszioociárót
Mainakóról. valamint a rhodosziak egy ismcretlen nevü telóúről ;.;-öáö;-ilt]
| _ülágnak ezcrt a részen "i;*;;f behato|t cgészen
jobban érvényesült a göxlg hatÁs, mint'sern
gondoMnt:
Közép-Franciaorsár$^syejcua és Bajororvágbi (Monchcnt6l eí*ny.órii, a-ű;";;;
tlcunebür8ban ncmcsal.Göíö8orságbó| behozott áruk kcrültek napuilágia,)rancin
rétegekból a 8qrö8 épít6zetitechnika_közvetlen hatásóaak bizony'rek"ii.1. egyetrent -a IigíEú6
Í *ri lt.
században már Justinus római lörténész mcgíru: ,,A gauok ci;lizálta6b 8í.b"áoil",iu-it"t ",
a görögöktől, €s elharyták barbár szoká:ikar.._ olyan hrIeúi§t értek et, t.ry ,tgl Úii""ir, Űiriíri
Gallia nem gyarmal, han.m Göíögorság része lctt volna...
..,Délkelerenafönictaitclcpül&eksiirrüMló7ataálltaela86ró8ökúlját,dél€nazonbanalapitottak
néhá_ny 8y..rmalot. EEyiplomba clöször z,soldosok}ént, m"Ja Éesróoútt"i i"toii"i"i ili. j.Ö
b.n lt. Ahmo§zr (8örö8ül Amaszl§z) király mcgengedte a milaosziaknak, no$r a Nilus deltájában
]n:9:|:pl_Tlk.""l"nóm lelcpütel. Naukratiszt á teÍcp nwe mindmáig fcnnma?aar. Ó.i"i áerietr
9ejl!. _ElNjsnls falucska elnevezéétrn. Libiiában öi va§r bat tclcpá gbpitották a gorágot, czei
közül KOrénévolt a hgielerrtőscbb: ncv& fólcg c6r, az i. c.TIt. srázad^láiáE kiszüh coro-! szo-b* on"ik
lcglobb föínai má§olata, a kürénéilphroilité óriae mca (me a római Thcrm!*lan -tevó
Nemái
Múzeumban látható, kózwtlcnül Müiőn
2iszkobololzőnÁk torzója melleu).
ATp$.Z"uT haulmr§ l€mploma cs Pheidiasz Olbaposzi 2rrsz-smibánsí,a-ÜÜ ^
Vieá;fiü -.;i;i
a lhcrala* tctték. A thóraial egyébkénl kenyszeíiségböl. feleség és rokonok nelkűlji'ltet idc:
ati'-
ugJénis 9l
 minden csalÉdból kisorsoltak egy-e$i fól, akinek el kellett kóltöalie, hogy a szigctca megsziiirjék az
éhíns!g.
Eszakra & eszakkeletre is hablmas tömcgcktrrr rajzottak ki a görög telepeset, Legké§6bb az i. c.
v l._sázad elcjor az aiólok bcnépesirtrék az akMjok áttal bcv;[ § ctpűsztított Íóját; ké§őbb
a Hellészpontosz curópai oldalán megalapitották Szésztoszt, a szembel f;kvő áz§iai olilalon oedic
a_milétosziak alapitották me8 Abüdosá; Abüdosz a olpi haryomÉny szerint ery tragikus szcictmT
történet sánterc vott: e töítélet€t Muszaiosz u&á és -Ínadrósz cinú icrst66I ismcrjük.
A phókaiaiak mcgrhpítotlák Lampsuako§zL ae erúthreiaiat Tlusaoszon teleoedtek áes.
a milétoszink pedig létrchozták küzikoszt (c§r rnai fétszigeterr ; akto,riban cz a terntct nieg szicd vo'ú
a
,Márv.ány-tengct kelcd parwidéke mellctt), I. c. 65?-bcn átlítólag Büw,ász v€zciett iclcicsck t
MegaráMl egy szarv alakü aranyíényű öslhöz, ahol eztán mcgalap-ítottáL Büsz8nliont, a iésóbbi
kcletrómai birodalom. maíl a biánci birodalom .fővárosár a-na-kétmilíió lakosü keleü mesék
iárosaihoz hasonló lsztambuh. körülbelül ugxlancbberr az idóben a milétosziak nyoic nary városr
$prq19ü u Fctctc-fcngcí déli partyidé_kPa; Lóalt volt Szinöpc, § nérncly mondá szcrint"Í]zinópé
kómy&én terillt cl ez amazónok birodalnÉnak fóvtírmsa; a ünópéi t lcpc§.k alapitottá} aain
a Trapezui! nev{ kitöt6váío§! ahol Xenopbón bírcs anabaszisza té8útért A milétoGzirk a Bug
!ork9.latá+l megal-dpilottát Olbiál, a Krlrn fólseigetcu Tbeodósziá|-a Kcrcsióböl ncllcrt pedig
Pantikapaiolt A Kcrc§óból kelcti peítjfu 8 tcósd iórck fclhitctték Phanagoreüt; a Xrlmó
1ncgáTi Hérakleia tclcpesei megalapítottát Khcrszonnészosir: cnocL ronjaira Cittt ,"i
szcvasztopol. A |e8távolabbi 8örög tclcpck, Tanaisz és Phaszisz, 8 §Brmatosít᧠Útot§ó ÓA}ss,{ba! "
kercskcdclmi tcIcpe}bót atakultat; mint a szovjet tengcr alaiti kutatások az utóbbi id6bco
timutattál, qz€n E tarülelcn már nz i,e. vII. században érvénycsüt a görös hEtás, Ugraocbból
a torból sármazaak a közeli thra} thcrszonészosa aüéni t tcpci is; Imb-rowk l-,,émaoé-vigrtcin
az athéoia& csupán i.e. 50o körtil telepedtck meg.
A qörögör az i.e. VIl. é§ Vl] sz4zadb& a Fckctg.t€ng€í
nyugati €s az Adriai-tcagcr. tclai
panvidékén is a tclw9k sűrü Mlózatát hoztÁk l&re, Ezek közü s DnyG§zt!í tórko|8líiál spült
-ma
Türasz, a DunÁtól délrt fckvó Isztrosz, azaz Hisztria (cz, bólr a romáo regcszcknclq
a leglaposabban átkutrtoli góíó8 telgpiilos€k c§ikc), Tomoi (a római Tomis, e nai Con§taata),
Odcsszosz_ (nem a szovj* Ogrc§ra, hanera a bolgár Váma), Meszcmbrria (Ncacbar) és Apottónia
(§zozopol) voltel a lcgielent6scbbcti czckct a tc'lcpetct }ivétclévcl_ c5rrh c5dg
a,_milétosziat alapították, akik iry - Meszernbria
nyolcszáz q lolOnia
állított8k föl. Mcszcmbriát a mcg8rei8t - alapltÁsával
- tcl.p.slté§rckofroi
boztálr létre. Az alúu pBítvidé*Gn
-8
korintbosaial
felépttcttét r má§ik ApolIóniát (ma is megvaonal a romjai pojana falucska mcllat), a kcrlíirai
tclcpc§ck pedig Epidamnosa. (a tómai Dyrrhachiumot, a mai Dnoot) alapltottát. Kcrtürót,
Korfyt, ,Á!ria ryihsyét", 8moly.t már sz ókorben a phairi,Lok boldog teiscÉAr€l szonoritoatek, "-,
a torinÜosziat már az i.e, Vlll. századboD
lenlpe$ítctlóL Utódaik a l{rrido§rból erlea6 telepesckkcl'
Lö@ö§Go atr. píaották Új-, veryr rckct+Ke*üníi, a nai dalmet roncrrt*; sprtÍ."rr"tli
biiWos szigctváío€, Trogir elsó tclepcsci is görögök votak. "arosztnotci "
_ _A,,,l"p $tarmatosltással"
aönénclmilt c6tik dicó cs fényc fcjczetét lrtáL m€ a görög6k,
birodalnst azonban nem hoztdt,lérc. Az új köz8égek pot türitls fü5gcücacl vólrat- az
anyatözségckt6_11 acm kaptak tólrük oarancsokaq ncm hzcttc& uckil adóiesrenrangú fétkéot
kercskedteí vetük. Fcrsze érezléka véííókon&i8öécétaító láncál, s háboni escti serítcn-ek netü.
A t lcp rcsc( códól cgyig mcgcrósödte* k fdvifágozrak, jó íeziit ntig is lét ri}. -
Az i.e. Vl. aaázadbrn ! El8ríuáto!íiás elÍbbha§oq § vótúü l€lj.stít tD€tFdDL f6tént 8zé4 mÉít
nár teljcsítatc fcladaar" Elüonta a vótosok nipmiiiqeier" ÉnaO,rtcttc b-ogl a iCb tcruta*i ipsíi
uimökei phcot tabtJanax, é§ biaosítótta 8 Elbols bclozs'trltü s h! nÁí cöÉgoí§zájbs acTni-;ffit
lehclát belozü, Dcm volt vükség ana" hory az rmbcíckct ví5rékti az orságbol.

Míg _Görögorság tútor fiai E_ távoli teng€fek€t járták, hogy peítjeikon új hazát krro§§€n€k, mí8
arité|rcae városokEt épí(ett€&, ahol önmaguk ósci voltak. az óhoábao más, nem kc{ésbéMtoi
férfiaL. a. tönéncleqrnet cgu másfajta fcjczciét írtdk- Az ó fekhcly0r is g],strari csak a puszta íöld,
.af,aíoJut
A T _é.t y9lt kezükbcn azonban ásó és ácsfejszc helyen kopja rls kard villogotl.
, gör6gök bátor tcngcrcveknck, ü&/es lcreskedólaet, lelcményes földmúvelóknck, kitünó
müvószcknolr ós tudósoknat bizonyultrk; dc nrindig & mindcnckelóti tatoná& voltal, A'báboni
tudománya és művéseac né|kül nom sziiletctt volna mcg a kultúráiuk. s ba Eéíis.a}kor clnusztult
92 volnl Ez a mcgÁllapíüs ncm a háborri igazolása" hancm e$/ lönén;tmi tétlyjóá tudomásúve rele.
 Mboru és a béke körülbelül egy€nlő mértékb€n v€tt részt a görög történelem alakításában.
Csak nary néha jóttek boldog eszteiáők évtizedek. öor8e.riá-'ü" ffi'öö
-vagy
a tégyver,.nem folyt ver a b€csület es dicsöQ- ".iroi
mezején, mikor a partok melleti nem sullveate'k ei
megrongált hadihajók. s az erószakos tettek c-sak úgánjellegúek'és
Néha szinte az egész göíög nemzet harcolt: polgárbáboiiú; va'gy idegenet
ilaffi;ililifiil:
elten. P"^r.;; íí;'i;
vagy éppen a szomszédos vakondtúráseri .i"inem"ifioiii tuauor.-u-e.űár;;';ffi;i
"ii"tt i.
mtgernlíti Spárta és Argosz konflikrusát, aryrikor iOt"rOoá, meg€gyezes alapján
-
oldalon.csupán háromsáz férfi harco-|r; az arÍadiai hagyómaoy ó-r|* - mindkét
i. emlékezik. amelvben
három férfi harmlt három férfiellen. Hogy ilien rouú;úiÉr;É;'üb*-o;,;ö,?i;ilÉfii§,;
".uta.u
tudják; az okot az ürüggyel talán már aÍkoriban is sz<lús r|ric.croi.
..A
mítoszok és a sötétseg korának háborűrót amili;i;;a,
-
"oii véres barázdával vonták me'
a_gj]rőg törzsek határát
- ki Görógorságban
VIII. században robbant
nincsenek biztos adataink. Az eíso tortenemi hiórÖiiÜái"?'i. I
i. e. 735 iörül, u, iaor7a.iú. uÁü*
(talán
bizonytalan), méghozzá az addig-jószo-mszédiágban eio ifartuiut'ei rnJriiiii]"i"i -iáióii
,.kezet.emeltek" a,spártai lányotra, mid'őn azok áldozni mentek a Taigetosz
i^T:.._rii,lYl í!ítóJag
negyere, Artemrsz lstennÖ kÖzÖs szentéIyébe; a spártaiak ezért elégtételtköveteltek. Mivel ábben
a,,kézráemeIésben" biaosan volt valami ti tuajá, mit-.
megkövessék a -
spánaiakat: de_ a makacsabbák
haitott .i- i.rnu
dia<lalmaiiod;ft i íg}, ;-H;,;ié"ri
pártja "..r.ái"iuk.*r.esze
e|utasitották, A spártaiak erre Theopompov király veletésevel betönek Messáiába. aránvlas
könnyen elfoglaltá} a kaukónok és a-drüópok temleteit. maja mesütróÁi Á;űű;oi, k#li
seregével. Arisaodémosz húsz álló^eszbndeig változó .r"..á".*.Túáú;;ö'il;;;ili;;
e.r99!tTé.lyYei felá|doztzÁnyátazisteneknek, s mert ez §em'segitett, ráulia Úrja
l|:_.:l_..?,,t^il9
rolott ong)nlkosságot kÖvetett el. A spártaiat leigázrák a messzéniaiakat, földiiikeúisorsolÚ,k ep"v_
trttás között. Ez volt az rln. első messzeniai Mboru] a második i. e.aa-kdii;;Íbil ü;;ü;ilf,k
fellr&adta_k, s vezérük, Arisáomenosz me8szerezte a szom'zédo, Pi.á"á
királyának támogatását is. A spártaiali csak tiz€nhét évi nehéz kü"d"iil;a;
a"""i[iail'düffi;;;
-;;
Arisztomenov,' ;?;;i,
1|i malokoy trfuevet egyun megszökön a fogJgbol, emisránsteni' halt mes
Knoooszon, (A telJesseg kedvért megemlítheÜiík. hogy i. e. 4úrben mfu a történelm.i
időkben -]
kitöít a tíz évig tartó harmadik mésszerriai-háboní, amely ugi;csak - .paál"-[ óoriÉé*r
"
csupán Epameinóndasz thébai hadvé.eűo^u tr,tesszenianat i]e. szouen:
or^rj-9.*|=_b:9í,qot
a,aP,t_otla.Te9 az lthómé a.latt az orság új fóvárosát,
legy Messzéniát is.)
_ A spartíuakat a t€rmóföH hiánya ílzrc Mboruba. s midőn íöldet már ízereaek, nem volt elés
fóldmüvelő rabszolgájuk; az is lehet, nogy az etIanaó'hú;ir;É.]ü;; i;'i;sü;rffii#i.;iö1
já§zott. hiszen Tafentum kivételével.ahoiva az i, e. V l. százaobaniáúnyrelen
glermereTlet r riláiár..
a spánaiak nem alapítottak kolóniá&a t B.áúaga2Áagvá§osok, pélűulá"
EuÉú;;űdt-idi;üil;
Eretria, szintén hosszi hiborukat viseltek, páig ezik mronúi iuütiaii aúpít.ttáÍ.
sázad- végénköáiik robbalt ki az ún. lelantod haboru: nweiarrá
;üIt,
á sikJöoi t o";rrr''i
'l.
lmelyért a harc folyt. Több rni"t szá. éüg tartott, ez pedig iekoJaz antir kő.u-. Á úüJiri"i.
lovagiasan kezdődött: a kbalkiszi arisztoÉuat ú;a.iu*r'tei iórü;ru"*-pliy*
ioJffi;, ilö
!#,iHötrffi *Ttij,"il,:-"T,*,fr É#i:l#.*§Í.#,l1i:t;*xtáx[*flT
'h;öilt"ffi;;Hffi
mindkét fél megtartotta, később azonban áá ő"ggyoáái. jrio-tt t,
a^fontos, nem a Mbodr formíi, s a harc kozonsegesfiaokleú
" iájurt, imervuen rr€tria elvéfzetí-í t é
49Gben a pera*áLk telie§en elDusáííottrk_Ererriaí, bkossrigáipJfi i;l"dffi;-ú#;#;friésü
új város keletkezett, á mai N'ea pszeira. Később linatkiszfi
s"á.adban epítettékúj|á a keresaesek.)
niürinai
e..tt eld"-t"l; ;;,öá"; iiil.
. . A gÖrÖgÖk a ryarmatokon is az óhazíban viselt háborukhoz hasonló harcokat vívtak e8ymással,
bár
lem olyan gyakran. Ezek a Mborut azonuan minden eseiü po.aitouu üú;ú.i;;il.k
ezt főként Szübarisz oeldáia bizonvítja..-sziibariv gazdag§ic" "oiLr .ro-.rcöi
;

népeket; anit a vároirOt riraunt áUlOr ronnyen fiúrefiatfi4

no§ o - ".auit*ü
=;üőd uto*i ,rolgálat " ott nenr volt
a u-^.fuúóiÍúidő" ; i. ívi. ;'rü;;;
fé_rfiak vágyálrna. sziibarisz'te}uá,t zsoldosokra
a szübariszi demokraták megdöníötték az arisaokrata ko.-Úv,, u ráo1.,r."o, xrotoo
közbe_lépesre saí,ntíket
-agúkat. r. ..iii_űi;;§fidü]i.ia'á.-}*géo uéd"tt falai".i.aoiiiÜi
alá vezették
:.Pc,+"!, s ho$r sziodékaü felól senkiben § nagaür ietrcg?,',riá ,l" verost tifosaortet, ei
lakossáeát kiirtoták". mint Diodórosz íía.A ;őí-üt"k ,i,-óáii
a krotóniak pedig i. e. 444-ben ismét etpú,aiiótiát Jió-,rióiitiioiifilg rJ"p,i"tti* slji'ffi:.ri.
é§ Áái"'iiiiiiitái'i.T.iáiri, 93
 s belévez€tték a Kíati§z fo$ vizér A harmadik Szübaíiszt, amelyet Thrlria né_ve_n nélSr
kilométerrel távolabb alapítoitak, már ncm görögök rombolták le; az e$rmás köái harcotbon
kimerúlt görögök mindannyian az itáliai,,heryi baíbáíoknak' e§lek áldoátul, A régészeknek
a moderniudo-mány legbonlohltabb eszközeit kellett igénybe venniúk, ho$rmrcgÁllapithassák, hol
á t szübari§z,.. E2 ciupái l9órben sikfiült az am€íikaiakMb pontosabbon a peonsylvaniai
es/etem kutatóinak.
A görögöknek a nem görögökkel vívott harcaikban is alkalmuk nyilt vitézségüLk_bebizonltásá_
ra; keliten a-lüdók, nyugaó aietruszkok & a ka,rtMgóiak ell€n vi§€ltck Mborúkat. Ezek az i. e. YII.
és VL századi traró[ azonban csak elójátékai voltak az erők nary összemerésének, amelybeir már
c.at"té.* elért győzelemnél vagy vércségpélsokkal többről volt_ §ó: a 8öíógök lét€ fo_rgolt
"n.""ttvu"". A gyaiian értelnetlen- véres teawérharcok hirtelen értelm€t_kaptak mint erőnléti
óáióh"iot, "Éie§zü{etek a vilá'történelmi
-
jelentőégú nary összecsapásia, amely görögperzsa
háborúk néven vonult b€ a történelembe.
Jeles kutatók, petdául J, Kromayer és G, Veith, írgy illenzik a görögöke! (A söriEők és
a rómaiak tadászaia, 1928), mint ,,ilapjában véve nem katonai nenzetef. ,Á slrE laton1
is egyenruhába Óto"t"tett civil maradt, a római íöldműves p€dig szánt᧠közbe,n is
"'Ú.iú
szabadságon leiő katona volt.., Eák, és valahogy megfeledt"'nek Sp4láról, amely_valóságga1
.iiit"ri.á flbm volt, ahol a kaionaság kiváltságot alveó kasztot képezett, mcgfeledkeznek
Úát teljéb€n l€vó Aüénról, megfáedkcaeL Epameinóndav Thébájáról, FtüJö_p és Nary
"ieoáór "" matáOnjairól, Púrrhosz ep€iíószi népéröl, és megfeledkeznet az egy,p1o_ltu S p9ots
lirálYorgorog-tar
"
zsóHosairól (a régi alüljokról és dórokról nen is sálva). A. görögök.Görögorságba
e;ratáá kitonfu volták, sz€n előtt tartották a katoDai íátermettsé8et és erkÖlc§Öt
ioviíetut<-ota
_ qlnr Homérosztól tudjuk a hősi korban is), ninnig
(iga", torotttit is voltak gyává,t, még
-
iÍJÚut r.sw..r"tet viseiíébes á legióbb taktitára tö,rekedtek Mint más teriiüeteken. a hadászatban !
túrmiként értékeljük is eá a tenyt, §
is aítrjat, a-ÍaUaOt képviselték
Á -
görög hadászat fejlódési:t úgy§zólván megszakítás nélkül figyelemmel kísérhetjük _,egészen ,
időktól fogva. Részbtéib€n aránylag összetett, mivel a görögökne& so_har.p *lt ö+.llq s
az ő§töiéneii -főbb
úaseregü, a fejlódes vonásai azonban világosak. Homérosz szerint Trója.alatt az akháj
{
királyoÉegYesüiseregei harcoltak, s minden sereg lcülönáló egység* képez.ett: saját_parancsloka
z
vok,-es tö-Ések, illewl nemzasegek szerint tevődött össze. l*gfóbb noltikai qrylUt a,,férfiak
gyíilése.., amelyen minden haícosnák jogában áltt a véleményételmondani. A legfóbb katonai szcrv
a

Ű *.e"el v"zereiből es a iósokbóÍenó btonai tanecs volt ; a fóparancsnok parancsait a csata !

"*o
."gí""a*. áott oem leherctt úegfellebbezni. A dór beözönles idejé,n Görögor§zágban amfl_ö!áuó l
had_-sereg létezett, ahány törzs ; kéúbba seregck száml az önálló államok szánával volt eryenlő. Ezen
,
1
a sereget idónkénti, átmeneti szövetscge s€m változtatott.
Á bgrégibb görog f"gwerzetet az akháj korbót ismerjük: a régészetil€letek é§ Homéíosz leírásai
az akháj-feórverékk.í tu=icsotatuan Támadó fes/verként bíonz§z€kefét, lándzsát, d
kardot, iőri üat és parittyát ba§ználtak. A harcosok védelmére fábol és Mrból készült, téglalap_ va8y !
l
ellipszii aükú, kéioldaítkivágott nagy pajzsok, szögekte| vagy ,vadkanfogakkal megerősített
bó;sisakok (kesőbb fén6l ké§zültek, é§ forgóval látták el ók*), lenból vagytórből varrt zubbonyok, ,
€setleg fémpfuélokes (eredeüeg bór, kesóbb fém) lábsárvedőkszolgálrak. A nary, sulyos pajzsot
a

időveÍkiszódtotta a kisiuu, kerei pajzs (ez általában fémMl készült, és háromnegy€d méter átmJrőjú
l
volt), A pánél minőége szintérjawlt, úryhory a te9! min9cn veszÉlye*etrtt részét_tökél€tesen
beráte. Á dórok hosszli-vaskaídokkal és vashe5nl dárdákkal fegyverezték fel maggkat. Ez a vas a mi
igényeinkhez kepest tírlságosan láry, de hatékonyság dolgában !ölOtt€ áilt 8z akn4i fg§rvcreknek.
Á fegyverekkel lapcsolatban nem beszélhetünk ,,sölétség koíáíór,; ajobb minőségii vas6l késziilt
feg}iÉrek ugTanis'ryor§an elterj€dtek, és 9g{re tökélet€s+lek: T9k9il k9mJnyfg}k nóvekedett, és
atáiiut cetre-Úuue; a parancsnokok fegyvereit múvészi dtszircsscl is ellátták. T€kint€ttel az
"ef
akkóri technikára es technológiára, aránylag drágák voltak de a feryverzct már akkor is azo. k,közé
a dolsok köá tartozott, amely;k€n csak a legvfuső esetben takarétosltodik az enber. Atörzsi, illeWe
az flÉmi kottségvetes szerenisejére azonbanaz aktori fegyverck legalább sázszor lassabban koptak
el, mint a mi íeiülőgépeink va§, tanlrjaink; tudunk esetekíól, ho8y 8z unoka na8yapja pónéljában
harcolt, és nem egy akkori fe$ruer ma is egpsz€n jó á[apotban van.
-
A cör6sök mécá töítenelmi-időkben is sokáig kiárólag gyalogosokkent harcoltak. Homérosz
ugyun át"ácti a ,,áerék lovasokat" és a,,barci szeketeket"; "á|a azonbon csak a sírly_os pánélba
94 öÍÓzött vcirekíól van szó, akik §z€kér€n vit9tték magukat a hadsorok elé, ott aztán l€§zállltak, és
 f,'m

Gijl,ijla lcqr|arck. ókori ruj:ok és leletek alapjdn

gyalogosan harcoltak a katonák élén.(Szó szerint a katonii,k élén:a vezérek front mögötti bizton§igos
fedezékeit a görögök minden haladásuk ellenére sem találták fel.) Szekér szekér ellái vagy szekeék
gyalogság elleni harcáról (Egyiptomtól és Mezopotámiától eltérően) nincsenek Górógországból
származó híreink. Trója alatt és azután hossá évszázadokon keresztül , Görögország egellen
-
vijljkén sem harcolt lovasság; csupán azi. e.Yl. sázadbal alapítottak lovasságot a tÉesszáiiaial, i. e.
477-ben az _alhéniak (eredetile8 háromszáZ, később ezer katonából attt). i. e. 43Gban pedig
a spártaiak. A megerósített városokért a falak előtt elterülő síkon viaskodtak; a syors támadás helveit
előnyben részesítettéka bekeritést. A görögök tulajdonképpen még a rerigeri titkőzetekű ii
gyalogos módra harcoltak; ha nem sikerült a hajó orrát beszákítva elsúllyesaeniiik az ellensépes
hajót..eltördelték az evezőit. hogy ne mozdulhasson, csapóhid vagy kötéi segitségével átjutotúk
a fedélzetére.s ott úry harcoltak a legénységgel, mintha csak a szárazfóldöi letteli volna.
A katapultok. a faltörő kosok. a,,görögtúz" és más harci eszkózök későbbi idők találmánvai.
. A c9.oc katonaság a legősibb idő[tő! fogva a sereg fő erejét képező pánélos, karádal és
-
dárdával harcoló nehéz fe€yverzetű gyalogosokból, azaz hoplitákbó1 (hoptítái) , va|amint az illal,
parittyával es lándzsával felszerelt könnyű fegyveresek (gümno) seg&csapataibót atlt. ez aíta1
időkben, mint,Homérosztól tudjuk, a ,,Zeuv táplálta" vezérek és a közönséges ,,gyalognép" közötí
jelenlös különbségek voltak. BáI a csatába fej fej nellett,.,hadi rendben" vonulta1. a sireg taktikai
egységéta nemzetség vagy a törzs képezte. A harc egyéni párviadalokból állt, s a vezér a váér elleni
haícra törekedett; általában a vezérek párviadalának kimenetele döntötte el a csatát, A dórok
bejóvetele után az Ősi taktikáVal együtt a különbsegek is eltűntek. AZ új harcrendet és taktikát aztán
a spártaiak emelték a legmagasabb szinvonalra; tőlíü vette át kisebb vagy nagyobb eltéréssel- az
-
összes görög állam. Az egyéni összecsapások és a vezérek párviadala helyébe az ún. falanxokba
@halanx: ,,badrend") tőmörült nehez fegryeízeííekáít elysegeinek a harca lépett. A harci feladat az
volt. hogy..az e|plsege1 legyőzzék és rákényszerítsék:ismerje el vereségéi, es vonja le belőle
a megfelelő politikai köv€tkeztetést. Az ellenség megsemmisítésérőli görög seregek közti
ütközetekben csak kivételesen esett szó, s a győztes általában üldözőbe se vette a vesztest. Ábarbárok
ellen viselt háborukban persze más szabály szerint jártak el.
,A_íalanx rendszerint téglalap alakba rendezódött századokból (lokhoí) tevődött össze: egy
században nyolc sor volt, s rninden egyes sorban tizenkét férfi állt. A harcot megnyitó elsó sorba ésáz
előrenyomulást szotgalrnaó, illetve a visszavonulást megakaűlyozó utolso soiba a legtapasztaltabb
katonákat állították. A szí?ad négy szakaszía (enómotia) oszlott, s két sázad e9, ma§asabb tatonai
egyseget (mora) alkotott. A falanx es a falanx részeinek nagysága az illető állam lóÁetőségeitől függött.
A csatában a falanx ,,mélysege" mindenütt egyforma volt, a támadást és a vedékezést 1i§es 95
 szélességében,írontálisan vezették. A harc sorsát a jobbsámy dóntötte el. ahová mindig tií
a legderekabb vitézeket állitották; a jobbsárnyat ugyanis a katonák nem védtékpajzsokkal, ezért ti§
veszélyesebb es megtisztelőbb helynek tartották. Ilyen felállítást és ilyen taktikát alkalmaztak a!
a görögök hosszú évszázadokig, egészen a thébai Epameinóndasz és a makedóniai II. Fülöp ha
reformjaiig (i. e. IV. század). Főként a perzsík ellan viselt háboruk során vált be: a perzsák hatalmas
seregei a szó szoros értelmébenösszetörtek a falanxokon.
Eyl
A csatákhoz a görógök sík, esetleg enyhén lankás területet választottak; a harcot a seregek at
erejének és vitézsegének, nem pedig a terep adta fölénynek kellett eldöntenie. Az ütközet a lalanxok szÁ
felsorakoásával kezdődött; a katonák vezényszóra megindultak, elóbb futólépésben haladtak. majd ni
futá§nak eredtek, és miközben a dobperges egy pillanatra sem szűnt meg a/a/a ! harci kiáltással els
az ellensegre vetették magukat. Csupálr a pánéljuk alatt vörös khirónl (aúrívóröset. hogy nc
lehessen látni a vért) viselő spártaiak vonultak az ütközetbe lassan lépkedve. miközben A
íuvolakísérettelharci dalokat énekeltek; a többiektől eltérően, akik hirtelen rohammal és szörnyú foí
lármájukkal akarták az ellenséget megrettenteni, ök éppen a nyugodtságukkal ejtették rémületbe az Eli
ellent. A régebbi idókben az ütközeteket tulajdonképpen a hopliták víltri,ü< meg, a kónnyű íegyveresek raí
csupán másodrangú katonáknak számítottak (távolabbról parittyáztak. lándzsát hajitottak stb,), úii!
A barbárok ellani védekezésben azonban a görógók sem haboztak a terep adta előnyöket kihasználni.
- azonkívül megtámadták az ellenség menetelő egységeit is, felforgatókkal nyugtalanitották óket, és
kd
egyáltalán: úgy harcoltak, ahogy nem határokért, hanem a szabadságáért harcol az ember. mi
A falanx kemény kiképzéstés még keményebb fegyelmet kívánt meg. Mindkettőben a spártaiak z2
tűntek ki; sok-sok lemond᧠és sok-sok veriték volt ennek az ára. A fiúgyermeket mindjáít születése
után hivatalosan megvizsgálták, elég erős-e ahhoz, hogy egyszer majd katona legyen; ba nem felelt t2
'.r!
meg az általános normámak, megölték. Hétesztendős korától tizenkét éves koráig külön közösségben r
nevelték, gyakorlatoztatták futásban, ugrásban, birkózásban, diszkoszdobásban es gerelyvetésben, iló
ezenkívül minden lehetseges viszontag§ág elviseléséreés feltétlen engedelmessegre szoktatták.
Tizenkét éves korától tizenhat éves koráig szigorított nevelésben részesült, hogy minél jobban tiz
felkészüljön a négy évig tartó katonai kiképzésre. Húszéveskorától harmincéves koráig katona volt, rtt
kórülbelül tizenöt férfiból álló csoportban élt: egy sátorban lakott és e8y asztalnál étkezett társaival, !,ú
Azután teües jogu polgárrá lett. és családot alapithatott; ám a katonai szolgálatot, az állandó
gyakorlatozást amelyet csak a háboó szakított félbe tovább íolytatta egészen hatvanesztendós
;I
-
koráig. Az athéniak kényelmesebben éltek: életének tizennyolcadik évében,midőn teljes jogú polgár
Eg
alr
lett, a fiatal férfi bevonult kétéveskatonai kiképzésre,és a múnüklriai vagy az aktoszi kaszárnyákban al
élt; huszonegy éves korától hatvanéves koíáig taítalékosvolt, s csupán háború esetén végzett katonai G
,"Ólgálutot Íáz ötven és hatvan év közöttiférfiak otthon. a haiárokon túl csak a'fiatalabbak). oi
Théb.iLban, Korinthoszban, Argoszban és némely más városban az athéninál szigorubb rendszer oi
uralkodott, de annyira szigorut, mint Spírtában, sehol mráisutt nem vezettek be; a többi görög állam il
Sprirtában egyáltalán nem látott eszményt. Emellett érdekes, hogy az,,igazságnak ama órájában". fu
midőn a harctéren a férfi szemtől szemben állt a halállal, a görög katoniik minósege
- a kiképzés H
keménységétőlés időtartamától függetlenü] lényegében egyforma volt, íőkéntha meg voltak
győződve harcuk igazságosságáról, és bíztak-vezéreik képességében. Akinek tetszett a katonaélet.
tn
La
vagy más módon nem tudott megélni, felcsaphatott zsoldosnak, A spártaiak és az arkadiaiak
általában nehéz fegyverzetű gyalogosokként, a krétaiak íjászokként, a rhodosziak parittyásokként és
.t
tengeíészekként,az aitólok és az akamaniaiak pedig kopjásokként szolgálták a görögöket és nem clo
görögöket, azaz mindenkit, aki €zért fizetett nekik. ll
Katonák es háborúk
túl sok volt Górögországban, - kólcsónösen szaporitották egymást, mai szemmel nézve mind a kettóból
Kevésse vigasztaló, hogy a harcokban egy kissé máshogyjártak el. mint
rl
lr|
a barbárok, árnde meg kell állapítanunk: kialakitották a hadi jog és a hadi szokások bizonyos rI
normáit, s ezeket be is tartották. A történelmi időkben például már nem fordult elő, hogy görif áIlam ll
8örög állam ellen háborút vise|t volna anélkül. hogy formálisan is hadat nc üzenl vrllna. és cl,,t,c
ne közölte volna a lehetséges megegyezés feltételeit (éS a teljesítésükre kiszabo(t határidőt). Tudunk =o
óe
olyan esetekról, hogy az ellenfelek igyekeztek korlátozni a háboru következményeit: meghatározták 9i
a harcosok sámát (mindkét oldalon egyformán, akár egy sportmérközésen), vagy e$ie§ *
fegyvememek beti|tásáról kötöttek egyezményt. AZt a katonát. aki megadta m,lgát a harcban. az
ellenségnek nem volt szabad megölnie; a seb€sültek ápolásáLra és az elesert harcosok eltemetésére h-
a parancsnokok fegyverszíinetet kötöttek. A foglyokat
96 - a keleti
gyakorlatától eltéróen -- nem kínozták és meg sem nyomoritották;
despotizmusok általános
az előre megszaboti váltságdii ia
kilizptósc után szabodon bocsátotÉt ók.t. A borMrokól cltéróen a renplomokat é9 a tözcpülcteket
ú§acltÉt, tlMt ncm rombolráJr le l lu az ostrom s-laat ál[ó váíos Ec!&dtr m,84t, ne m fosztoiták ki, és
a nern harcoló lakos§áEot §.ür mé§árotláL le, S ani a legltibb: a górög Mborrilban kiárólag férflar
harmltak férfiat clleo,
A hadi szerencsét a göógök várltoónal taítottá}, skáícsat . hold rrcát a tudták, hory aki ma
gyózött, holnap csatát veszüet, é§ cszcrilt visclték íBgutat, A csrtál nycrt hadvezernelr jogába! állt
a haícléícnlropaiont, z*árkmányolt íogyvcrelkcl fclűsdtcn gyózelmi oazlopot állítani. Az i. e. VIII.
szÁzadtó| _az Amüklai íclctt ardtolt $/ő7,elem spáírai topaioqiától -_ fogva ez a gyóze]mi oszlop
mindig fából készűlt. Mégpedig azért, neho5r túlságosan sokáig iltjon, s az ellcnfcla sálntclenü Az
cl§z§nvcdctt vsíc§cEc cmlékcaessc, s ezáltal aladálya lcgren a jövóben köthető sóvetségnek.

A 8örö8ök azonban az erók kölcsönös összemérésén&, a Mboíuttrál soktal rokonszenvesebb

fornáit i§ ismertél: a2 i§tenek tisagletére r€ndczett
-. vcrsé-íryekkcl ?8ybekóölt - ünnepijátékokal,
Elónü sedtincl semjutou eszébe hasonló dolog, é§ az ántik kor letúnte után czerötszóz esztendeig
tarlott, rníg az eurbcre.&. rájöüel aíra, hory lcgalább c$ret az olimpiai játékokal- íel kellcnc
újítani, -
Ezdr voltak a legégibb és az cgész görögseg sárnira legielentósebb játékok: régebben
kelctkezEk, mint 8z Apollón tisnelctérc i, c, 5E2-tól Delphoiban taítotl pühiaijótélok, ré8ebb€n.
mint a Pogaeidón ti§ztcletére i. c. J8&ól Korinthoszban taraott iszthmoszijátékok, s regebbco. mint
a Z.cusz tisztelaérc i. e. 573.ban ilapírou nemcai jótékok. A görog ha5romány szcrint az olimpiai
jálélokat ckó lzbcí i. c. 77íban rendezték meg Elisz szent földj€n, olüEpiábaDi €zzel az év§ámmal
kezdődik a görö8 idö§ámit᧠s eg5res kutrtók felnuraás{i cltenérc i§ állíthaljut. hogy cz a ütum
me8Hzhatóbb, mint a római idószáníüíÉtezdete, ,,a váíos alaPítósa". vagy pedig r mi
idó sámításunké, a ,,Kri§ztu§ sEii!€tég€".
Az olinpiai játékot crcdetc clvész a mltoszok homályábatr és a kutalók né?.€teinek
bizonyulanságíban, A lcBctl.rjódtcbb változat §zerint &jáiékokat HéraIlbzaklor alapitotta. müor
visszatért az ergonaut4[ kol}hiszi útjáról, hoey a hósök találkozhassauk: ö§szcmérhessck
vít&rgtter- es Ócgeírösithe§§ek beíáü kapcsolatailat. e íátéLot szárn:ira E|iszbcn" az Alpherov és
a Kladeocz folyók közöü vál8saoü hclyet, olümposii Zeuszoak szcntelte, es olümpiánsl nevczte cl.
Eg m;ísik változat §zcíint Hérat|ósz a játé&okat Au8ciase kiróly íölött aratott gyózelmc emléliére
alepílotta; €gy további venió §z.rlnl ncín is Héraklész,hanem utóda. oxüov voll az alapító, aki
a dórol 6egít§é8évclkirály léit Éliszben. A mito§zok Tantalosz trirály fiár. a Peloponnészosz
me8hódltóját, P€topszot i§ a2 olimpiai játékok meglapítójának hnják i a jáÉ}ok állítólag Pelopsz es
Oinomaosz tirály áerre-halálra vivotl vetscng&ét idézik" amelybca Pclopcz gyózött, s elnyerte
Oinomao* lányát, Hippodanei& és az éliszi tront. A játékot pontos músorát es rendvctcs idejét
állítólag csat Oxülosz utóda. Iphitosz korában határozták mcg: az olimpiai játékokra lphitosz az
ós§z.§ góíögöt mcghívta" hogy a delphoijóshely tanácsa sz€riut ily módon ve8y€ rá óka az ávszjzados
Mbodskodás bcfcjezésért, amelyberr kölcsónösen tüítotlál volna egymást, A szomszédos Pisza
királyával, K|eoszrhenésczel és Lükurgosz spárrai uraltodóval lphitolu ál|irölag mcg vcrzórJést is
kötött olünpia és lálo8Btói sénhetct|etrs€8éíól: ez á suerzödés lett kó§óbb alapja az *ekheiriának
a görög államok köa ajátékok idcjér. Lötött szent békének.
A mitoszok hagyományok megvát keresó modem kulatók általános meglepfié§íé (maguk is
ós a
csodálkoztak rejre) fclfódczlék, ho§ a játékok eredetgl régcbbi múlrban keu keresni, minl azt
a mitoszol fchéBl€utók. A rÉgészctilclet* alapján mindanoyian ú8y tanját, hogi Olümpia rrr,ir
a górógök bejöveiete clőn is kulrurküpont volt, és ho5t az ottani játaaok krzdetci i-mOténei ioórtr
nyúlnali ü*va. ügy tcrszü, Oíiimpiában eredetÍIeg a górÓ8 ttstdanya, Caia el6ajét, kisőbb pcoii
a fóislcnt. Z€u§a tíszt€ltéki a völsi íölött állódomb emberemlekezet óta Zeusz apjánal, Kronovna[
a nevét viseltc. A játékok megrenderáének legősibb bizonyítéka egy versenykocsi rerrakota
szobrocskája; Döíplcld tárla fel. köriilb€tül i, c. l800-ból származik. Arni lphitosz királyt illeti, az
ó alakja is némileg ködbe burkolt, akárcsak Klooszthenésze vagy Lükurgoszcl dc mó8 az i. c. lV.
szizadban Aíis orclész feljegyezte. hogy a szrrződesúk §?öveget trítalmaó korongot lárta }léra
i§tcnnő ojümpiei .tÉmplomában, ahová hitelesiteni vittek. Ez természetcsctt kés§bti nr.ísolat vagy
utólagos igazotás is lehot€tt: az utól§o cmber, akieaa koron8ot saját szemével látta, és hírt adorr róíá,
Pauszaniasz volt az i, sz. ll. században.
Az olimPiai iátékolet nés/cvönkénl általában júliusban vagy augu§ztu§ban .-, 18notÉk.
-
s a verscnyckca mindcn szabad göróg reszt v§h'Jlett, feltéve, ba fcddhetetlcn élctü voh: a rendeók 97
 előtt Enúsá8ot,reí képességciól, és megcsküdött, hog becsíi.lctesen fog vcrscnyezrri. Nézókeítt
az
1d9ggnck
al g,nbs.zolgák is ott lehcnek.
_de
csar a töríai: a verscoyeket fnők ro"n Ópa"-ÓireÜ
esdk. papnöjc teknücttc meg. A .l4ékoka1 }árom, ké§őbb tizenká tisztvisclotoi'*rro
ÁiúÉr
.amelyel Piszá es (i. e, 57Ó-lól) Eliv tekinrélyes polgárai kóziil választottat; ezcket
lrányltotla.
a tisztvisclőkct hellanodikoktak hívtráL},: ók voltat adontóbiril,á §oacsci i;hiŰ;t8lj.:;;;,
béke örizői.
I j?,+..k pontos idöpoutját is a hellanodikok tü"tat-Íi;
""..i"y-ii.x
Úilit
!9n"ppat a játékok kezdete elórr _m€, kellclt jelenniü az €dzésck es" a selejiezö mérkózések
lebonyolitásrárra. A iátékok_kezdetberrhárom iapig kcsóbb eg] hétig tu.toúaE
Á'iü;;i
lQrzlt9ben Zcusz óhára el&t. a teglóBb orumposi-istennet ueáutatoti anoaattal'teá8*eiis
fejeódtek be.
_ _A glrróg történedrók szerint. .akik a játékoknak ugyanolyan figyelmct §zenteltelq mint
a Mbonlkrak az_olimpiai ver_scnyck kezdetben cslrp;t1 ggyet-len vcrienysámbol áItt"k: gro"Á^u
ery stadlon ( l97.z7 méter) lávú ..eFll1elŰ!yrÁs"
|dromo.s:) vott. A versényzók ruhátlanul és mezítláb
íutottak;.a mi.kcmény fclülerü_ pály.áinktól eltérőcrr ae.olümpiai verseny}rilyát ncgycd méta vasúg
homokíél€Bel vonták be, A 14. olimpiai játékokon bcvezétrék a masódiÍ< ,erűvszamot a iei
sladion távri ..kettős futást" (da tikhos:). A t5, jálékokon már a lizenkét stadion ii"J ].lo"riííursi:
$ bevczelték; ezt a távolságol kés6bü kétszeresérqazaz kb- 42 kilorrÉterrc növe|ték. Úi""t
a ruiis
tulsa8o§an § €B}oldalú verseny volt. a l8, játékokon bevezctték az ..óltusát- pentuthtőns
a futás.
1av9|9ras, diszkoszvetés, _gcrclyvetés és biriózts összetett vers$yéL A ávoiugrás n"ln l".;t.iaott
iináIló vcrseny§ámmá, az öttusa íésze rnaradt; maga_sított dobbantóról ugrották, Ó az ugrók sulyzók
|eugctólével is seglthették magukat. A diszkosz 2,L. 36 cgntiméaer átméd,iú é§ + 6 tiloáamm s:ritvu
volt;fia88sí!9n hclyről..álló helyzctM] dobták el. A gerely l20-150 centímét", ho6.rúóíriÁ;.pÉ;
huíokra kötön szijacskával, a szijacska segíuégévelTorgásba hozták, hory iobban tansl az iránvt.
A birkózásban tiltották a vcszélycs fogásokar, a7. -Eyőzőu. aki Mioírrszor frrldre döntöite
versenytársáL A 23. járckokon beverytték az ökölvivásl (ptx), a zs. játékokon pedig a négvlovas,
kétkerekü kocsik gyonmdgi verscnyél (hippodrolrroJzr. A 33. id.ékok úi vcrscnwziim ia *,rÍn irr,
§zabad stÍlusúbirtózás. mcÍyben cngedélyczték az ösves í'ogás- és üiésnemeict. anrclicktel férti
a lffi cíIcnl haícban ÉÉ]rvenclcnülegyáltalán élhel. A iáiékok műsora esyrc bóviilr_ rőiec
a scrdülők versengÉseível és a kocsivcrscrr]ekkel; a ó5. járétolon bevczették a t öi,t,ur"gl"..*iú'n
_futóversenyt" (hoplitodromosz). A 9Ó. játérokon máí
lebonyolitott ,,h9nvédclmi rátrmettségi
trombitások é§ kikiáltók is vcrscnveztek: hangaősségben, áegpeoig azéit, kié lcglcn a,gyóztesek
kihirdetésenek joga.
Az_ olimpiai jútókokrói sok mindent ncm sikerült megtudnunk. pétdául aá, ho$r hetyből
uglotlrk+ v|cy ppdic nbkifutással, milycn technikája volt a gcrclyvetésnek, mil}(11'idóia érdk cl
a futók, A teljesítményekről összehasonlithatatlan vary hihetálenidatok áltnak'rendctkczéstinúre;
a, krotóni Phaülog álütólag iksz.rs vcí§enylársát tégyőae. amikor 95 láb (csupán 29,3 méterj
1tiyo.lságla
vetelte diszkoszál. a spártai Khioniv. a 29_3l. játékok győztese pcttig tittítotrig 5z lrib
( lÓ.7 métcr) rivolsdgra ugrott. ami nagyjá&il kétszeresc a mii ,,rilágcsúirnak,
ÜelÜembeniol-sok
másféle rcvlctct mcgtudtunk: a birkóásban használt fogisok -iccyzekét lefordltani scm tudiuk
tcljcscrr, Es sol-sok kritikai megiegyzésíől is tudomá§t szereziünk: izek a meg|egyzesek fókónr azo'kra
l sPortágakra vonatkoznak. amelyek n€m á||tak ö§szhangban ;r harmónia elúvii. Szrikrrrrész pél<lriui
megállaPÍtotta, hogy ,,a hosszi futás elíormát|anítja a icster, mir-cl a futók lábikraja ."g"iósird,k,
vólluk pedig, keskeny marrrd"l plut<in
- a diszkosz- és gcrelyvetők venenvcivcl liap.-viiltban
elítélően nyilatkozott a bal kúz elhanyagolásáról, (Az aniik fiiozófusokat áíulábán isak a modcrn -
Rlozóf|r§ok irásaiból ismeó mai ember nem is sejti. hory azok mcnnyi figyetmet §zenteltek
a.testnevelé§nel.& a.sportnak. ís tal,ín az összes moóem kojiő eeyüttvévJíen;ú;űi;p,r;i;;i:
illetve a sportolókról annyi verset, mint Pindarosz egymttga.)
Az antik korbÓl szármaá dokumentumok összeseu 293 olímpiai járékróI bcvélnek; crck közül
több mint 25o<t különbözó fornísok alapján hitelcsíteni tudunk. Ha'az i,e.77ó-ban mcgrendgzeti
e|só iátékok vitalhatóak az i, sz" 3ll3-ban lqiátsódort utolso_ jákkok teljescn vitatharaiianok; az
olimpiai járéköket l20 csztendó után l. Theodoslus kercsztáv császár sziintitt",nu"
Jn"ivel.srcrinJe
-csaknern ünne-}ségröl"
csuni4 ,,pogánv
-
vclt vó, ,C játékok legiclent6sebb resztvcvőinck ]
kiizlilk a kÜlönbozÖ gqrót Államok királyáinak. illctve uíalkodóinak
Hierón szürakuszai és Thérón akragaszj uralkotló példáula lóicísenybet - neve uzlrnban r:ink ntlrird(;
8yózött, (Az újkori olimpiai
jítékokon §upán e8yellen urulkodó vett.részt: ép;ren ll, Konstaniin gúg ri.,iiy. rti .lttiloturl
n,
e8yetlqr amatör volr az |956os római olimpián. i aranyéremmel Érihaá.) A/olimprai játíkok
 spor.t!?ak: ókon . rqjzok alaPján. alba
4 _ För$. Íulók (e8! az aúéniNemzett RéFészelí
Múzeumhan látható panathéaai*veizáróI). mellefiak úvolugró (a koplenhdpai uv cűlskm
Glyptuthekban .levő.|estett auikai tdlnill atatla birkózók (az-athéni Nűzeu iégerrőri Múzeui-
bn _levő aánánytáblóról), jobbta űszkobolosz (Mtrón szobrángk rckonstrukctóJá atapján, anely
a római Thermákban levő Nemzett Mllaéumban láthatóJ

8yöz.,Tej!:k nevél szinte_ €8yröl cgyig ismerjük: az elslt az éliszi Koroibosz, az utolso pedig az
arméniai varasztad&z volt.
Hog a görögö& mit}el jcl€flt6s.8c{ tulajdonitottak az olimpiai játékoknak. ebból is táüatiuk.
hogy ez ,ol0mpionitoM'címct (azaz az olimpiai ryöacs, nem xdii az esvszarü révtvcvö címcti
a legmagdsabb kiülntctésnek tckintcttélc amclyet-iiéó egyáltalin e-lertrerűt" az oümpiai
ryóac's
házátéráse cicero szerint egpnlő vola a íómai triunrfuszal, azaz a győztes hadvczer R'óná& való
ünnepelyes bev_onuláMval; cgész_élctétena polgárok firyclmenek es lisá€leténck kozpontjában áili,
*..b_"FF u község,eámlájára étkclletctt h lakhatoli, Jogában állt, hory az istc:net'és a maga
m9g életebqgobrorá_llíttasorr az Altiszba&-a, pdtgmgá -
dics6ségérc
- uralkodótr scm tihetttÉ
ncg, mindig; lu eg4lrás után háromszor__ryózöt! a szoboí 0t iu*zottrátta. Egyébként az eeyutr"o
jutalom, emolyet Olürupiában kapott, a H-éraklészültctle sz€nt olajfa level€ib6j-foni
koszo;Ív;i;
.
.
Mindez azonbffi csak az cgyik, a sporttal kapcsolato oldeh volt az olimpiai játékoknak, s aa
!r,j*T, o a.,,csak" ncm_ e6r embert mcgdöbbent A kalokagathla göróg csz'nrérryeUO ugyÓ.
kÖv.ctkcz.t!,ho§/ a lestedó versenyek ü€llctta sz€lléín €3 az emucri ilrrrc-tetl"sItménycirót-Íá vott",
vabad_megfe|edkcai. olümpiában olvasta fcl törtéEelmi múvérrek cgF5'fgjo"teít He.úotú,
veíseit.Empedoklé§4 ott állította ki képcit Aaión, és az asaronómiai sáfrÉ,soÉattartalmaá tábúi
oinopidész, ort adta clö
_lt9{fiajil Gorgia§z €s Hippiasz, §zónoki müveit Lir§aia§7- ,lz olimpiái
játékokra nemcsak sportolók é§ nÉzök éít€zrcki összejöat itt az c8é§z hcllén ví|rig; költót és zcn*zck,
hory .verseayazze.'.rek a k_özönség _€lótt, trloófu§ok és poüúkusok ho6r -mcgínas/arózzát és
9es"édj!k nézeteüet íestök és szobrászok,_ ho5r clismer&t szerczzenck &-moacttctá találjanak.
s €tjöttek_a 8öíöa államok hivatálG küldött§égei (az ún. táeórük) is, hogr kapcsolatokat tcremíscnei
es szerródésckct kössenck. Az olimpiai -iátékok tehát ncn csupú siortunneD€twr. úD€m
C_örógorság lecnsíyobb kulturátis § pg|itikai cscrrrényei A játékoi<nat eai m,lsú olaaIái
Újlori megalapltójuk, Pierrc de Coubenin mindcn Ígyekczetc "oltak.
cl]enére sem sikcrülr felrliítani:
ugyanúgy, ahoEt nern sikeriilt felújítania játékok feltétela, áz ekekheiriá1 sem. A si'raók 8,
olimpiák L€dvéÉn clhalasztották háboniikat, uu pcdig a hóboruk teav*n ettraüsajiú az
ofimpÉkat... §ót az uaóbbi id6ben fi:ií czt §em te$!zíik, 99
 . Qlümpia +9l1p§ic a világ,_ legszebb archeológiai parkjainak egyike: platánok és olajfák
ámyékában zöIdellő reteken antik templomot romjá nlugsának, a iógősib6 sportuerindiiéiel
nrelletj csöndes kis zugok, a beke és nyugalom fészkei húzó-drúk meg. Valaú
,,minden nerre"eféiiÜ
és márványba véseta szent kincstilra'' voh ez, kiépítéséretöbb;int €zeí esztendőt szenteltek \
a görógök. I. sz. 39ó-ban a vad gótoknak esett áldozatul, késóbb a hitbuzgo keiJin-}J
pusztításának, akik II. Theodosiusnak a pogliny templomok elien 426-ban kiadotttekrétuma
uián
.,minden istentelen dolgot tönkretettek es-Ierbmboltai.., amit csak találtak.
es rómaiak utárr is sok minden megmaradt, pedig a iómaiak az egyik műkinc"set
il ;i;ttú&;t-
;é' ^a
marÉuún i
szállitották el olümpiából. A pusztítás műva á, főlórengések fejeaék-Úe,
aklk Laletol pürgoszig -uio u to.ot ;;;;úi,
olümpia romjaiból épít€ttek várakat és mecieteket. A kiábolt és
- -
elpusztitott.várost végül a2 Alpheiov fedte be ,,a.hegyókből lehordott hbmokkal, h;s, ;y";;rÚgái /,
r"ts szégyenél cltakarja". Aztán feledésbe merü|t. ai l5l6-ban
készült u.lencei té;íép;;;r;s-ak
cg\ pont é5 az ell'crrlítctt Andilulo név jelzi, hol feküdt. ,J
/_
..__plümgiát német.régé.szektárták fe|. Előttük is ásatott itt Montfaucon (l723) és Winckelmann r|,
( l 7ó4). majd az angol Dodwell és Gell felszines
kutatásai után Fauvel utheni r.un"ü ton".iiiisij. É
]829-ben Dubois és Blo_uet régészekérke,ztek olümpiába, akik a görögök segitregere r.trááii i.a.cá
,l
hadsereget kisénék. s a Louvre számára feltárták Zeusz templomainat-nenan! ."tÉEct. r
tit-u"n .i"á
izben látogatott ide Ernst Curtius, az akkor huszonhároÁ éves lübecki nátur"-Ú"i. utióú-piu
kedvééItjött Gö(tországba (az elsőújgörög király bajor suite-jének egyik családjában vá|laliniviiái
á]lást)..,.A régi Hellasz jelentős helységei közüi eg} sem tű-nt el .iiii --
oir.pi" iiü
látogatása után. A mocsári rovarok. kinozta embei a folyó puszta"íiryi.u,
uágyén.t r.lü,
-
légkörében jobban megérti azt a kétségbeesést,amely hatálmába kerit irindenkit, "g!.r.cgt"í",
-r.iiiáiá
szándékkal érkezik." curtius azonban nem hagyta migát elrettenteni, s évek múlián
"r.iio.ezeket az
éveket Bellinben töltötte minta késóbbikirály, tII._Frigyis nevelője, majd mint ir.ü"rat
professzora egy német régészeti kutatócsoport élénvisszatért ótúmpiár". ui"t-
r!y.i..
"
-az imprimaturt rat.g"űü
p{!c 3íry a munkatársaival, W. Dórpfelddel, F. Ádlerre|,
R. Weillel közósen irt műre: Az oltimpiai némel ásatlisok eredményei (1875-1-897).
_ A német archeológusok mind a mai napig dolgoznak olümpiában
c. uirsútetoáet ii
"iá"
T
tudnak kisérni bennünket olümpia három évezreáén. Altisszal, a szent- körzettel tezdúk- ametieT
és nem íeleslegesen; végig

hellenisztikus kori, nagyrészt máig fennmaradt várfalak vesznek körül. A keleti otoaroir, i. i.i. ív,
ti
Krú
9zyadpól uármam ,,Viszhang-csarnok" elótt egy körülbelül egymétemyi magassáqú. faragatlan &a
kőkockákbol épített talapzatot találunk: emberemlékezet óta eán a talapzatoi artt"z.u." 6ltaiu, CF
amely előtt a_venenyzők eskútételévelkezdődtek és hálaáldozattal végződiek a játékok, H;;Y;;;; (É
megpillanquk a legnagyobb olümpiai építmény,Zeu-v templűának romjaít.'Áz t!ú
|:J! .fo:+l""!,
ellszl, Llbon épitette szülővárosa_ polgárainak haíáíozaíaszeí:'nt az i.e. 468--45&os években;
kagylóhéjak nyomait őrző mészkőbő] fára€ott hatalma§ dór oszlopai abban a n"ry""tu"n r"r.i.n"-t,
Ét
amelybe.az i. sz. 58_6-os földrengés idején lierültek. Tőlük északra'egy ciprusorr<ir únoii Li; d;ü
emelkedik. amely.állitólag pelopsz sirját--rejti magában: a régésze[ eg}elóre nem nyúltak hozá. ll
Mögötte, a sötétzirld hátléíbenHéra_szentély?nek. igtirog niH tégösiuu Éé;-iil;lilil;k;űp,
b
9!
ragy.ognak; ez_a_templom az i.e. VII._szá_zad végéről száimazik,te ahtta két mé! régebbi
falait is megtalálták. A nyugati várfal iníLnyában a Philippeion maraduanvai arin-'at;l- Ptrt6É;;i
templi; Cs
Na_gy Sándor apja epítette azon való hog i-makédónok is reszt vehetiek ; oiil;;i aQ
I

játékokon, tehét €gyenj9gu görögöknek Pr9mébe1

ismerték el őliet. Héra templomától keletre van á t"Áo,
amelYén a göíög államok ".
áldozatiajándékok tárolására használt-1 tizenkét rin".".r,ááLiair,uto;
a legrégibbek az i.e. VII.- és VI. s#zad fordulójáól sármamak. Alattuk az rrt.r"i Á"yP ie..i
-a
rÉ
templomának maradványai és a ,,büntetés-szobrok" alapjai állnak: ezeket u .robúua ;íyu;k;; Za
állították fel az_ egyes államok, ha verseny_zőik megszegiék a játékszabályoiai. úúyi ár'y iiy"; d
L!
rudjuk, de az A[ti.. temploín'okban-és oltárokban g".aag-(ku. zóO-úo;
119uol _vo|t,er9.$etileg..nem
JUo méter) terÜletét több mint háromezer szobor diszitett€ *
legalábbis Néró Ósásá-r iátosatásáis:
Néró pusztán a ..művészet iránti szeretetből" a legszebbeker -u.ciómagótratü es il;áü'kiiil;. ''
_. Az Altisz.OlÜmpia ftildra.lzi és ideológiai központja volt. Az ésákkeleti oldal kivételével, ahol (r
ll
l(ronosz dombja határolta. minden oldalrol sponlétesitmények és középületek
- girnnáziumok,
palaisztlák,fürdőépületek, medencék, hiva!a_los'vendéget< szániára épiiett s)álláshelyeki ri
ció_s épületek, oszlopcsarnokok stb.
adminisztrai
körül. Á stadion, amily nem a nézóf .ra.aia ilii"it
H
l00
-.vették
ülőhelyetkel, lranem a fersen}pályával volt azonos, az északkeleti réizen terült el; mai feltáí
állapotában (tl0 000 köbméter földet kellett elhordani róla) egy 215-vör 3l .et". tii-ii"ta- t3giu-úp"t - r
E
 .'-,.\i. r

Olümpia, Antik műemlékek az Altisz szentéIykörzelben és közvetlen környékén

képez. Három oldalról akárcsat az ókorban

- - erryhén emelkedő töltés határolja, a neg5redikről
1_,_"l::r tl9lár|.,lejtöje.
az anük.szerzók irJák,
Sok jóelfer együtt alapon
néhány néző
45 000 ember sámára volt ú;"; h;fr, ;;il;
már a verseny elöestéjen eIfoglalta helyét, es ott ülte vésig az
Jó
,.g::1 "ir""!,ál,Jblépti
(loversenypályát)
díjat .nem. kellett fizetii). A iuaioniót aa..'rik"o r,ippoarTinoi
az azóta ellelt évszázadok qltt
teuesen tönkretették az Alpheiosz hullámai; az rin.
Isztambuli p. apirusz adatai szerint 609-szer 320 méier nagyságu volt, s a &lvonalar HipóiÉ."i"
ércszobra jelezte.
oliimpiai.látogatásunkat a hagyománrh9z
.,.r":rT már nem felel meg az !1ível az olúmpiai Múzeumban fejezzük-ettnuát
be; ez
1Dennunket. igényeknek (új épületét má; építik).ennek etláneie
§zemtól szemb€n állunk.itt az egyetlen műalkotással (Hérmész a gyermek Dionüszosz-
szal). amely vitathatatlanul Praxitelész keáhűve. s a Szdrayis úru rc.,aiíiui,'-á;;É'i;ilt.-
egyetlen biaosan ismert műve. A múzeum központi termébá megtarerun*-'niiná'e;i,
ái; á;;:
templom homlokzatainak disátéséból megmarádt 1A kmtaurok ésiapitluik harro u nw*ti. plioo",
és oino.maosz_uersenyének előkészítése_akéletihomiokzatról), továbbá a tem|lom;rúi.í;il-áí;i
metoÉját (Hér.a|léy m1l1kli.iv1l\ Ha az összes kiállított tiirgyat a Mtikénéelőtü idóktól
e8eszen az utolsó olrmplai Játékok dokumentumaii8_,- me8tekiotjük, - talán pheidiasz olfunposzi
zeu.sz-szobra. pontosabban a szobor másolaía előtt áltapoaunt mei. A tizenkét es fel méter
niami
szobor aranybó| es elefántcsontbl készült, és az i-e. Y . siázzd végétő'íz€u; ;;prárái
i. sz. Y. szízad elején Tl. Theodosius Konstantinápolyba vitette,"ahoi aztán nyoin"
árJiiöii,
Á, Óiá.
túlsárnyalhatatlan műalkotásnak és a hét világcúdi egyikéneÍtartotta. "".r"tt.
Természetesen nem volt sándékunkban olümpiá'és az ottani műkincsek, a játékok vagy
a
.felújított,ha8yományok aprólékos leirásával _szolá4hi. Csupán aá akartuk ;"cilüfir, ;fit
9lünpia.íöldjen kiderült: hog a sport és a művészeúéthi ján el lehet jut;i dy-á"';Óaa;il;.
Yagy. miként Pindarosz mondja, el lehet jutni ,.abba az orslágba, ameiy mináen .,nb"ín"r'ilá)-os
hazáia" ,

Bár olüm?ia a testvéíi e$letértes fontos szigete volt a szüntelerrúl visálykodó hellén vilásban_ ilven
szempontMl rajta is túltett Delphoi. Ezerwes ugyancsak a moÉenei kil;i ;i8tű'ld;'ki; l01
-
 visszanyúló tórténelem után, az i.e. VIII-VII. sázadban a görögök legszentebb központjává,
később pedig- legfontosabb szellemi kapcsává fejlődön. Amikor az i.e. YL század közepén légett
Delphoi fő ternploma, ezt az összes görög állam közös szerencsétlenségkéntfogta fel, és valósággal
versenyeztek a felújítására szánt adományok nagysagában. Mesés össze8et,3000 talentumot
(nagyjábol 80 000 kilogíamm ezüstöt) gyűjtöttek, hogy a templorn régi fenségéberrragyoghasson.
,,Az athéni Akropoliv után Delphoi van legnagyobb hatassal a látogatóra: Görögorság egyik
leggyónyörúbb színpadképeez, fensege lenyűgöző, mély titokzatosságba burkolózik, az émbert á.lrítat
fogjael" írtaTh. Homolle, a Delphoi maradványait feltáró francia régészekhosszú sorának egyik
tagja (ez a ryr 18_38-ban Laurent-nal kezdődik. s l939.berr Bousquet-va| és P. Amandryval er véget).
A görögök Delphoit tartották a világ közepének: a Parnasszow szirtjeinek kopár, csi ógó fahi [özt
csaknem hatszíz méter magassígban. fekvő sziklís katlan, amelyben a város Tölépült, űgy érezzik,
valQban otyan hely, ahol a földünk létrejöttét eredményeó gigantikus forrás_zubbgas éiiokozatos
!9hltl9s vegbemehetett. Nincs Európiban drtáLmaibb vidék Píiüón sárkány egykori barlangjánál,
jóshely sámára el se tudunk képzelni meseszefiibb kulissákat. Az ókori Délpúóihoz ha epitme-
nyeit és az itt felhalmozott műkincseket nézziik -
az úikorban taláLn csak a Vátikám hasonlítható.
-
Athénból Thébán kereszlül nem egészen kétszáz kilométeres út vezet Delphoiba, s aki csupán
két napot tölthet Göíögországban, a másodikat okvetlenúl szentelje Delphoi megtekintésének.
Penze csupán a régi dicsőség visszfényétlalália itt meg, ez azonban a klasszikus föld minden
talpalatnyi helyére érvényes.Romokban áll Apollón isten szent körzete a templommal és a
jóshellyel, a kápolna alakú kincsesházakkal, az oszlopcsarnokokkal és a zarándokok gyúlekezöhe_
lyével; a körzet megtekintésekor egyébkéntaz e8ykori szent úton haladunk. Romokbán áll Athéné
köflete a ,,márványteraszon" épült templommal, a kápolnákkal és oszlopmaradványokkal egy kór
alakú építmény(lholosz) köíu|, amelynek küldetését mindmáig nem sikeíült kidedteni. A
gimnáziumból és a palaisztrából kevés maradt ránk, a hippodrom pedig teljesen eltűnu ám
fennmaradt a stadion (obb állapotban csak a kisiizsiai Aphrodisziasz stad]onjá található), és a
színhriz is megéne, hogy mai látogatókat fogadhaí. Ezek az épltmények a kincsesházak
kivételével, amelyekben az egyes államok az áldozati ajándékaikat taítotlák- aránylag kései
- Delphoii szinte
korokból származnak, mivel az i. e. 548-as tűzvész és az i. e. 373-as földrengés után h
t€ljesen újjáépítették.Olúmpiához hasonlóan hajdan ez a város is a szabad ég alatt álló szobrok
hatalmas galériája volt. Idősebb Plinius szerint még Néró látogatása után is körúlbelúl háromezer
szobor maradt Delphoiban. Közülúk c§ak mutatóba maradl ránk néhány, például Kleobisz és
Büdn életnagyságúnál nagyobb szobrai az i. e. VI. századból (az argoszi Polümédészlátta el őket oab
szignójával), valamlnt Apollón archaikus bronzszobra és az i. e. 475 tájaról sámlazó lsmert delphoi tirl
koc§hajtó; ezek a szobrok a kincsesházak díszítéseivelés mris leletekkel együtt a delphoi tT
múzeumban láthatók. (Az aranyozott bronzból készült hlres Kígllóoszlopot, amelyre a Plataia bl
melletti útközet harmincegy gyóztes államrinak nevét jegyezték fel, a' i. sz. IY. században €íal
KonstanÜnápolyba sállították; egy kissé megrongált állapotban ma is ott áll a Hippodrom téren.)
Delphoi dicsősége minderrekelőtt a jóshelyre épült. A jóshelyet maga Apollón isten alapította rl}
(bá,r némely mítosz szerint a jósda már az isten születés€ előtt is megvolt), hory a kábító gázok Dd
füstjében, a sziklahasadék fölött háromlábú zsámolyon ütő Piithia szájával kinyilvánítsa a'pja, q
Olünposzi Zeusz akaratát. A görög világban számtalan hasonló jóshely létezett, mivel az emberek -
l-
mindig is ism€mi szerették volna (és szeretnék) a múlt és a jövendő titkait, és saját érdekükben
hasznosítani igyekeztek a lqfelsőbb helyról kapott utasításokat. il,éteztek jóshefuek például az A(
epeiroszi Dodónában, a phókisá Abaiban, a boiótiai Thébában, a kisázsiai Didümában, Klaroszban, tL
c9
Kolophónban és Erütbreiában, a dél-itáliai Kiimében és másutt. De hirnévben egyetlen jóshely sem
vetekedhetett a delphoival, mitüus hósök. például Héraklész és oidipuszjának Óda tanácsot kérni, íc
továbbá az összes görög állam uralkodói, köztük Szolón és Nagy Sándor, hadvezérek -G
(Themisztoklész) és filozófusok (Szókratész) hivatkoztak rá, sőt idegen uralkodók peldául a lüd
-
Kroiszosz
- is kikértéka jósdá véleményét.Piithia tanácsai nem voltak mindig egyéitelműek; az
emberek hibája, hogy a két lehetséges jelentés köZül általában a helytelent választották, a
:it
Püthia, illetve Apollón erről igaaín nem tehetett.
A delphoi játékok ha jelentőségüket Irézziik sorrendberr mindjárt az olimpiaijátékok után t
- -
következtek; sót, ami a müvészi versenyeket illeti. meg is előzték olümpiát. Á piiitriai iátetot d
elnevezést Delphoi régi, Piithón sárkány nevéből levezetet1 neve alapján kapiák; itt oite meg Ápollón -rl
a §árkányt, amiért az egykor Léíóí,az isten anyját üldözte. A püthiai játékokat Apollón hóstátének
102 tisáeletére rendeaék minden negyedik esztendőben, mégpedig úg}, hogy ne essenek egybe az -
[|
It
,I

i§
c§

é6h

F,

Delphoi. Antik épüIetek Apollón temploma körül

olimpiai. az iszthmoszi és a nem€ai játékokkal. A püthiai iátékok fő oropramiát a sio- és

kitharaművészek versenyei. a sippal kisért énekesek. illetve a-költők es a oűmaiiot versenvei
képezték; a sportágakat a futás. a birkózás és a kocsiverseny képviselte. A győztes pálmalevelet'és
babérkoszorútkapott művész számára ez volt a legnagyobb mégtiszteltetéi, amit g'orog porondon
csak eléíhetett. -
Az első amphiktüónia azaz az Apollón-szentély jogainak és érdekeinek védelmezésére,
31_aryi11 a
játéko} idején kötelező szent béke biztositására alakult szóvetség ugyunc*É
Delphoiban jött |étre. Hasonló szervezetek más templomok mellett is keletkeitek- (aí" argoszi
amphiktüónia az argoszi Apollón+emplom. a boiótiai pedig az onkhésztoszi poszeidón-temilom
mellett stb.), ezek a szervezetek nemcsak a társuIt városok és államok bekés együttéléséhezvezóttek,
hanem ,,szent háborúkhoz" is. amelyeket a templom valódi vagy vélt ve szélyőitetői ellen indítottak.
o'' szóvetség. amelyet állítólag Amphiktüón (Dcukalión'és Piirrha fiá, a görögök ősapjának,
i_ 9:-lpt
Hellénnek a_.testvére) alapitott, fokozatosan bővült. és a püloszi szövetséggel -való-egyesüléi után
csaknem az_összes göróg államot magába foglalta; i,e. 34ll-ban, mikor a ma-kidónokatt befogadta.
fejlődése csúcsára ért. és általános górög szervezetlé vált. Elén a hieromnémonoszok kollektiv izerve
állt. amely a tagállamok képvise'löiből tevődött össze; saját pénzt is veretett, De mindvégig vallási
szervezet, a görög összetartoás jelképe maradt.
.. A mai. Górögország egykori területén minden bizonnyal léteztek olyan erók. amelyek az
ósszetartozásnak ezt a szimbólumát igyekeztek valódi -- politikai értelemben uett pánhellenizmus-
-
sá változtatni. Elsósorban éppen a delphoi papok, akik nem haboztak errea célra kihásználni a vallási
eIképzeléseka és a befolyásuk alatt álló intézményeket föként ajósdát sem. püthia, aki általában
- -
eksatatikus hajlamú idősebb nő volt, csupán összefüggéstelen kiáltásokat hallatott; ezeket át kellett
alakitani értelmes válasszá. Tehát }rogy mit felelt Apollón zeusz akaratából püihia szájával. az
a paloktól függiitt; válaszaik tekintettel az isten hatalmára nagy súllyal estek a latba, sői az
-
uralkodók és kormányok hivatalos kérdéseireadott íeleleteik potTútai jetenioséú"i i.'bt;hk l03
l

1
 §étségtel€n, hory válasz4ik gyakran a körülmények alapos ismeretét tükröáék, mivel a vándorok az 5.fej(
összes.görög.és szomszédos államban tört€ntekról infórmálhaták ők€t. (Ha nem voltak biztosak
valamiberr. kétértelmű választ adtak;,kroivosszal például tudatták, hos, ira átlépi a ú;lü;idtrái
hatíJmas birodalma! dö.nl m:c; Kroiszosz abban á remenyben, hogy elpusaitja'Perzsiát, háborui Átta
pu*lí.t9tJl el.) A papok így afféle állam-Íiilöiü szervet alkotl"k,
]lo,"t9lt:
s
,?.í"/,rr..blrod.almát
Detolyásoltáka államok politikáját. persze
8örög nem mindig pozitivan és nem mindis hatékonva;-
a régebbi
_időkben
azonban legtöbbször áldásosan: a gliog egyeténési ;; ;-;'yün;iiöá?;;
szorgalmaztak.
Ennek ellenére nern Delphoi lett a 8örögök egyesítésérrekszínhelye, de nem is olümpia.
.. lern A gör
pedig más görög város. A görög fiöld a mükénéikóiban apró tiralysaior<ra
.-;;;i!;;;
"sz]-oü * klasszikus
beözönlés san egy€sítette, apró államokkent léteztek tovibb az egésipreklasszikus korba
ko:ban. Egyesitésükre akaratuk elle.nére, erószakos módon kerütt ór, a rab
a mui"d6;k;;;iá suíía2
a Cörögorságot római provinciává alakító rómaiak uralma alatt. "iő."o.
szigírl
.
_.Egyes.történészek szerint a görögök egyesités€t az ország természeai adottságai akadályozták.
A ftildrajá tényezőket valóban nem lehei alábecsülni, de úámos állam tckpú
peTdául szik'uón és
Korinthosz,.vagl Megara és Ath€n -
köze még akkora akadályt sem állított a té..crr"t, amefioia ryr|q
-
egY mai kerekP,árosl megállásra készt€tne. Más vélemerryek szérint az egyesülésre azért nem került lc*is
sor, mert a_görög.államok gazdaságilag önellátók voltak; ez sem egeszerrigaz, mert ha igy lett volna, íiífH
nem fejlfuött volna ki közöttü olyan élénkkereskedelern. Megút másók ún. pszichiüi okokkaí b,íbü
n?syallz,lk a görög széttöredezett!éget. De mikor azt állítják, hogy a görög8k egyszedien nem lcsÉí
vágytak olyan hatalrnas centraliált,államban élni, mint amilyen reáia iagyi,gyipi;m volt, nern
,-ÉlL
r
adnak magyanízatot., csupán tényállást közölnek. Úgy tetszik, á rejtély kulcsáimáűikell keresntink,
obP.ul,..lory életsziikségleteik biztosításához Mezopotámútój és Egyiptomtól j ílhú
görögöknek,nem tellen a kooperáció érdekéberr-egységes irányító szerv alá iááorulnitik. s abban
eltérően Érrré
a
hogyszazadokon át külső ellenség nyomása sern kényszedtetta őket egyesülésre.
is, gníot
b§!
. , 4 $ államok megfeleltok a görögöt iguryeinek. Ezekberr az álúmokban az egyÉn az Egész ]|nd.
.'elentös részenek érezhette ma8át, s úgy látta, a kis állarn a legjobb eszköze a" egái és kolle"ktív ' .,*é
érdekeik biaosításának. Az összetartozás tudata ennek ellerrere úm volt idegeo u goiogottoia iá"á.
nyelvből, a közös vallásból, a' közös kultúrából táplálkozott. tovauÍá a6bot," amit'
ffi&
életmódnak" neveáetünk.
,,gorág ho6rt
trdtr
. Ebbelugyanis minderr különbség
és a mondabeli ősatya, Hellén minden
és ellentét ellenére megegyeáek: a dórok, az iónok, az aiólok iEl
utóda. bEl

b
t
r*i
b
4
t-
]04
EF
 5. íejezeí

Államok és törvények

}^trrjlll.|_::Tgyan,.miniállamo}-_1,oltak, A vizsgálódásunt tárgyát képezó prckla*szitus

íoíD'ncsup8n natnak
csak valamivel tóbb mint 20 000 tel6 -ócú;iÁ);;;;;;
volt
-leszámltva több mint l00 000 lakos. (azaz a nőkct, a ey?reterei. az idepcneka es
a rabszolgákat
sáradlildön Athénnal és Korinthosznal, Kisíz§iáb.n umtoó*'ii-e'pi§zá;i-. -#ffi;
szigctéa pcdig Szürakuszainak é§ Akíagaizn k. spórtába! tcvcscut ;É;'l ,"éd.-* ;ffi;
-hüilöT;tlü;
tclépülést cs.
P$ négrrrtrilom&omfl Érobta uiott tuuúeúr,
"ük ter,úlet{l vo]t: a m]
gralog§zcúr€l l(ét ntpi8 taltott az út. Athétt l650, Korinthosz E$ néBrzettilómétct
jáíri§u'jrnál is kiscbb Kcoez. szigetéo néry
férfiból álló spárui hadsctcg szálbeliteg i.lcgcróétsillr-,
lecF§€bb aa. ffiy ilt*á. ]i'iÖ tiil'
',""rlri
go.og .€i.g ibrt; u*éoa r p",o*'erreni
háborúba mindösszc 80 féí6ikü|dött. Némctyil görög ál-|an Írascigemr m"*prer ád
lcgárysógót s€o tudnánt( ö§sz.áüteli. e g]oroi aúrnor §zá-i-m"gt l.dt";;-Eifirl;ffü
*hiá;i
tagállamaingl §rámÁt.
Ha nyomon atariuk kövctni tóílónclnet, amc}yel negyɧzt épp€n az cslcs 8órö8
_a 8öóg
g9.p! k*i ú.*.""t"t1+9t tottótt ti, ;.,r;;;Üi ,.Úiúir-o* ezcutől azarányokról.
gz
Eív€ny€s az áu8mol bclsó 6rrenetével é§ az áJlsmóL valamint az állam funkcióiáról jioioii
görög nczctet fcjlodesóvel kapcsolatban is; ha ez.ki ; Ée""yJ;i-
}üÜÜg"i;.-iffii""l##ii
hagynánlq elfcrditve látnánk o dotgokat. Ugyanez töneno", tu !3rog roúiűúi-";;ü;"'il;
adoáot; a történelemkönyvml cgéizenmási'otvasnentú, űi"tői".ioufib.,,*
" ú].'P;ö;;il;
,Lí#
trffii
bory
lgffi ö:* frtrffiHffi H#lil, H ;,;;ltrill#j
t tcrmclA,bat, Eild a háóofuta! az imucri tez jerszot,"
Tin4
ffitrll
fi;;,;
ludunt_el!épzdni az aklori idötbőL példóul ur, bosr a ioog rluamor
"-Ói;.p.i.-ilÉa.*Öt
ldÉoiioreszrÉr.ei"il'
Bucn e €s,.á§l, lcralább lótá§bol Thcmisztotlész álütólag mindcn aüéoi polgárt ot",Éoiot
ismen.

.f ffi if, i;?Hííí:ffi,i:ffixí:iÍui.#,i*r"i:tl§§,ffi.áffi;,fr

",fi ,,politikai tllapot.. sarint) ,Élt,-"it.. roűti*;-iiáCio"ori
pZilildclr,
u?"ieztciiffiffii;
találó. A !9lisz néhs többct, néha tcvcscbba jclentat, mür u ú
elu...t. lí.- ""rii"-iatöüÍ
s ioÉiJis
szoros értelmébenvárosállam scm, hiszco ncm iorEtoádoit árpfo
cgr vlros tcruaere.
csat sajátosértelernbcnjelcntctt. Mivela fordLtás(akárcsat-"ófi*ri.riiii,irr"üööfifix;:
n€m glrr_d qát!A, mht ho85/ kiqédtsiik
néni rnagyarizattal.'Ued'obb,
szerzókhóz fordulunk, annál, is i,,káú_b_, mivel a mai tTnyvekbca roÜe"i -iri.r
Tá8. Ü;iljffi;;ÍÜ
-*"-§,i,lri-iii,i
énelnc,il a Éórö8 őlamot a mai szcrzók-
Thutüdid&z a Törtérclmt cgyir kcyé§bé fclúnő, trlá]omía kiválaszloü helvén ezt írie:
,,Epidamuosz az a polisa amcly'amelynek észak folé hajózunr _ ai Ion-tció i.Ü rit'-ii'.;
A polis:itt olyan váro* jclcut --iu ".iii
fcllcgváral,,elcopolir-lr \liőiá ÍÓÍáriitá*""#Íiiia
lcrület közpon§a; ueo többa es ná. t9vcsc!Éa U$anerinelt a
részébcaThukíididész Pcriktész szavait jcszi lc; ,Á Ű potiszunr ninacori*a6;i,if,;a'_;
^'ű""a.i/ 'úr*"By;Üi;iÖii ;bb";
KT1F ..pt szörrcglömy.czetből kiderúl
allamfa goílcol anuat
" -
Aüén]rs, mégpodig qyr&a a *ó,."" rl.*ot
mrnd(D jo8i,_!árdrsÁ8i es kulturális intézményévclcryeternben.'És acmcut ""
Athénra, .blqan egész Attitára" ú ötszes városra és falurc, },isz§a'Íttik;
16p66 61!6ailtrnlk fuffi},
üli,t'i§ inTá-jiiö
. Szophoklész Antig,,réjá}'a Krón cls6 hjclcntésevcl királyi funlciójóbü tép sánre: ,,tmc,
Polg;írok, a miPoli§zuok: isjóját az isenek szeÉncs駀D uvcziai a uitrartoI.- a" Árr"-.i-r,"iir," j
hasonll$e, s ezt a hasoolator uőla aes',t is mcgierraaiti; ;
il ;fij;ffö'$filüi
á'iii'o'
,,nz elész p"'i-á"'ü;ö."a',;á-.::r:
szervczrret jclent. Valamivcl kesóbb azt uondja tfuc6n:

iJilfi lffi lffi

"'lf,
ffi Hffi fi g"i""r,F#,JtT+"cffir**]i*jll.ffi nxI05
 jóban és rosszban, nagy és kis dologban egyaránt meg kell fogadni." Mikor aztan Kreón kiadja íil ia''
önkényes, a szent vallási szokásokkal ellenkező parancsit, fia, Haimón, a következő szavakkal sáll ly,en r

vele szembe: ,,Nem poliw az, hol egyetlen férfi az úr!" Itt határozottan előtérbe kerül a poltsz líalitr
kifejezésnek egy további jelerrtése, amelyet minden fordítás csak elködösítene: a szabad emberek !ikén
kózösségét jelfiti, amely saját szokásai es saját törvényei szerint uralkodott; a götőg nomosz slő éIeüít
törvényt és szokást egyarántjelentett. A közösseg élen bármilyen jogcímen bármilyen szerv állhat, ám A:
a polgárok szuverének; ha a polgárok szuverenitását nem tartanók tiszteletben, nem beszélheménk izony
poli§zról. lkauál
Arisztotelész (a Politikóban) ugy haátozza meg a poliszt, miDt ,,a tökéletes és önellátó életre sztály
társult törzsek és városok közösségét". szerinte a polisz ,,természetes képződmény", miként az ember
is ,,természettől fogva közös§égben való életre rendelt lény" (vagy,,államban való életre", ha
a filozófus ismert an thróposz fiiszei zóon politikonjált íg! akarjuk fordítani), A polisz ugyan ,,az élet
fenntartása érdekébenkeletkezett, de a jó élet érdekéberr áll fenn", ,,a barátság, az^z a kőz& életet
választó szabad akarat műve", es ,,alapvető eleme az igazságossíg". Platőn az,,emberi szükseglete-
ket" tartja a polisz létrehozójának: ezen sziikségletek közül ,,az első és legnagyobb az étel beszerzéie,
hogy létezzünk és éljiimt... a második a lakás, a harmadik a ruházat es hasonló dolgok" (mint
Szó[ratésszel mondatja az Alkotmánybal). ,,Így tehát az egyik ember segít a másiknak, az egyik
ennek, a másik amannak a szükseges dolognak a beszerzéséről gondoskodik, s mert sok szükseglet
létezik, egy lakóhelyen sok társ é§ segítőtár§ gyúlik össze; ennek az egy lakóhelyen való társulásnak
a polisz nevet adtuk."
Más görög történetírók, költök, filozófusok műveiben a polisz kifejezésnek más jelentéseit is
megtaláljuk, ezek azonban legtöbbször az említett idézetek és magyarázatok fogalomkörében
mozognak. Egyesek inkább a funkcióii
- peldául a védelmezö, a nevelő, a civilizációs funtciókat
hangsúlyozzák; mások inkább fejlődési szempontból vizsgálják és értelmezik, s az emberiség legfőbb
alkotását látják benne, Sokak fenntartással viseltetnek a polisz egyes szervei iránt, magához
a poliszhoz azonban bensőséges érzelmi kapcsolat füzi őket. Ámikor városukról vagy államukról
beszélnek, a polisz azonosul a haával.
A néptömegek hasonlóan vélekedtek, mint a tudósok. A polisz szerintük afféle nagy család volt,
Hesztia is'tennő Ősaládi tűzhelye, amely minden háztartásban Úegvolt. ott égett minderriárosháán is.
Aki nem tevékenykedett a polisz javára, vagy pedig szellani fogyatékossága miatt
nem vett részt a közéletben, a többiek szemében másodrangú polgár (götőg§| idöta) volt. A.görög-
- testi avagy
- a keleti despotizmusok
ember a háboruban katonájától eltérően nem királyáért, hanem
polisziért harcolt. -
Persze a poliv uem volt mindig csupán család, egyetértő családnak pedig egyáltalráur nem
nevezhetjiik. Legágabb értelemben az összes társadalmicsoport tagiait, tehát nemcsak a polgárokat,
hanem a nem pol8árokat és a rab§zolgákat is magába foglalta, Allam volt, és teljesílette az állam
összes funkcióját; eszköz volt egy osztály kezében: egy másik osztály elnyomásának eszközp. Ezen
még az sern változtat, hogy a régi görögök nem jutottak el ennek a funkciónak rrregertéséhez,illetve
pontos megfogalm azásához,

Midőn Arisztotelész áttanulmányozta, a Politikóhoz előkészített anyagot, megtepetéssel vetie

tudomásul, hogy Görögországban l58 különbözó alkotmány létezik. De Gaulle állitólag ugyanennyi
sajtot emlitett, mid őn aá magyaráata, mién oly nehez Franciaországot kormányozni. Melyik sajt- és
történelemszakértő tudná hívar kifejemi ezt a sokféleséget?Es melyik tudna rámutatni a sokféleség
'okaira?
A valóságban Franciaorságban sokkal többféle sajt van, mint amennyit De Gaulle
összeszámolt, Görógországban pedig sokkaltöbb alkotmányvolt, mint amennyit a legnagyobb görög
filozófus feljegyzett (hiszen az ország politikai élete Arisztotelész halála után is tovább folyt), A régi
Hellasz egy hatalmas laboratóriumhoz hasonlítható, amelyben fejlett vagy kezdetleges fornrában
-
szinte minden állarnformát és politikai rendszert előre kipróbáltak, amit az emberiség a későbbiek
-
sorálr megismert; talán csak a tibeti teokráciát és az inkákra kényszerített jezsuita államigazgaüist
mellőzték. A görög nép ismerte ezeknek a rendszereknek minden előnyét és minden hátrányát, de
egyetlen rendszert sem tartott annyira jónak, illetve annyira rossznak, hogy annál jobbat vagy
rosszabbat ne tudott volna elképzelni. Kereste, de nem találta megazt az ,,ideális rendszert", amely
minderr állam és minden nemzet sámára példa lehetne. Rájött, hogy ilyen rendszer tulajdonképpen
l06 nincs, bár a filozóíusok ilyet is konstruáltak (peldául Platón Áz áIlamban vagy az Atlantiszról szóló
Krítias: című dialógusban). Nem volt az ókorban még egy nemzet, amely a politikai gakortatban
ilycn Óriási tapasaalatokía !€tl volnB su€rl, s tapa§ztalalait ilyen szinvonalon tudta volna
áItalánositani. ,Aki a politikz és táísadalon kérdéscivcl foglalkozik, ér figyelmcn kivüt hagyja,
qljként yálaszol9t rájuk a görögök, ahhoz a vcgyésáez hasonlíl, aki elsiklit ai elemek Mengyelqj&-
íöt€ táblózata firtótt.
Az ál|amformák h a politikai rendsaeíck cme aarkasága hosszú tönénelmi fejlódés eredményc.
Bizonyos. hogy az ilyen irányu fejlódé§hcz íöldrajzi, batalmi és más tényczök, itletvc a görögök leiki
alkalában levő küIönbségek is hozzájórultak, a í6wercpct ezonban a termelórrótr fejicrrstg€ és az
osztályharcok eredmény€ ját§zott8. De a görögök sohascm értékvolna el a reudsz.erek cme gazdag
sokféleséEét.ha nerrr tudatosilották volna. hogy nem supán hordozói. hanenr formálói is saiái
sorsuknal. Minden állammá szrrvezett 3örög qgg9ort l^grai obFn red*trr iErchezrcx kratakitani,
amely érd'ckciknek (pontosabban: a legbcfolrásosabbak árdekánck) leginkib[-mcgfelelt. s elrözben
saját csákre hall3attak. Szomszedait lapaszlál8tait nem velették meg 1tuounk esctckról. ho$r az
egyes államok távoti orságokóa küldték tanulmányúrra alkotmányszakéítóilet és jogász^ikai). dg
csak aá vÉttékát, amit a maguk sámíra alkalna§nak találtak. Miodig arra töretedtek, hory ezelben
a kérdés:kberr maguk döntscnek; persit néba ncm saavaással. hanen fegyvcres efovÉldöntölt€k.
{ görögök féltékenyenórjaék aa a természclcs io€t]kar, bo§ salát dolgaikrói rn3Lguk határozzanak.
Eímek a joBnak a mc8sértés€. ilIctve védelme mialt lörr ki közöttúk a legöbb háboni.
A,lcgré3rbb 9ö169 társadalmi rends?cr -, min! Homértrrrtól tudjuk - arányÍag egyszerú
se8észibcn vüve egy§e8§ voh. Alapját a ncEzeísig(genorz\ képczlc. nemzetsó8ek$l tcvfutek ö.clc
a phmvl&, (,,testvérsélrk"), a onratnakból d törzscK (rffIát, a t6rzsetoőI xilíg a törarvövcségek
(..népek'). A nemzaség wilárd e5rségct kélrzett: élénaz artáón (.a rarrgidős) á!lt. A nemzctség taglai
cgy apától sárnra atták magukat, közös ncmzctségi vagyonnal és kölgsönös öröklési .;oggal
rcndcl}eaek, kÖtetesé8rlk voll es/mást segircni, közös vallási ünnepeket liirlottsk, }raláluk után
pedig a köós nemzetségi temctőben kapiak hélyet. (A rég§bbi törléné§zek, példáulGrolc é6 Niebuhr
véleményétöl eltéröea, a nemzetség nem .,családok csoporlja" volt. § a nemzcts€8 ,,s7-€rvez€ti sejtjér'
ncm a család képcael néhány kiltteltöl elrckintve ugyanezon n€mzetsé8 ra8iai nem köthcttek
crymá§sal házasságot. a hrizastársak tchát más_ma§ nemzctsé8böl §zímaztak.) A phratriák
magasabb rcndú társulások voltak, élükón a pirratfiarkhónokkal; a phratriák közós népgyűlxeket
unoliak. közös szentélyeik és ünncpcik vo|tak. s mint Homérosztöl tudjuk, Mboni erctéíközós
egségekben, indullek hárcba. Az cvszázados hagyomány által me8§zilárdíiott és a vallás által
szentc§ítctt leigf€l§óbb lársadalmi szcrv€uct a töízs volt; a törzsck éléneredetilcg választo[ fónökök
(bas:ileoszok.,,királyok') álltak. ké§6bb máí rcm vÁleru tntták óket, a hatalom öröklödö1l,
A szabad rorög lokossig lcgnéDcsebb csoportját a legrégibb idökbcn a gabad néb |démosz|
alkotta: ez a csopon ke?dctbcn a sajái íöHjüc,t múvelö földmúvescktÉl tevődött össze, késóbb
a téaüiparosok-es kercskcdők isa dé'moszhoiz rartozuk (ha tagiai vollák valamcllk nemzrisógncr1.
A lcrg;Érzoit óslalosság utódai, az íilegcrrc} & a ftild;üket vesaeŰ, elszegényedctt fÓHmüvwck, ikirét
(szök&, számúzct& és hasonló dolgok miatt) a ncmzet§é8ffil kiártalc, ahcsonyabb rcndü ársada|mi
§oponot képcztck (rhűesz)i a áís^dalmi ranglétra legalacsonyabb fokán a rabszolgák (drjlai) álltak
Teljes politikai iogokat csupán a démog fchótt féfíitaglai élveztckl a jogok kózíil a nepgg,íil駀n
(bgordn) való reszvétel jora volt a |cgiclantóscbb: itl tár§altak es hoztak határó7álotat a közó§
kérdésekról.,A nemzctsegck arkhónjui, akík íöldjcikhcz még külön parceTlákat ís knput,
embcremlékezer óta a törzsfónók,illctve a király tánác§adó tc§tülctét (átirJ, ,,taná§s') képezték.
A kinály voh a hadscrcg fövezére, a legf6bb ítélőbíróes a fópap is; eredetileg azonban oem
rendelkezett mai éítelcmbcnvett uralkodói hatalommal. Ezeket a lcgíógibb ismcn idöket tehát i8azi,
közvetlen,,népuralom". azaz demokrácia jellemzi.
Kaségtclcn. ho5r a {ór he{7"önles utáq mikor Görögorság hossá és súl_vos harcok szintcre lclt.
a király hadvczéri funkcióia na$robbjelent6ségre emelkedett ; ezzel párhuzamosan a közügyckbco ri
eröscbbcn éwénycsült a kiraly saava, az agora jclentósege pcdig csókkcnt, Háboruban csakugyan
..nem jó ám a sok úr kormáuyzrla] Égy legyen úr csak". mint odüs.szerrsz mondja Homérosz
ver:*ben; ez uz e*y úr a tanácsadó testül€tére támaszkodó király lett, A t áboíúkmeggyorsították
a varyoui és a társadalmi dificrcnciólódás folyamaüL amely a munkamcgosaás és a ráEizolgutartó
rendszerbe való átmenet kövei}cztébeo Eár clöbb clkezdfrött;8 vagyon, fókent a föld, a királyok,
a ncnructs€gi arkhónok és a ha&rczaek kezébcn összpontosult, Ez a folyamat a háborúk utín is
fol}tatfiotl amikor a viszonyok mcgszilárdulása mál lchctóvé tcttc a t€rmelés cs a tcogcri kcreske_
{clem feiüiíl§ét. A gazdagok rovább gazdagodtak, a szeganyck pedig egyrc §zegényébbek T§tiek, I07
 A nemzetségi és a laonai fónökök, akit a legtobb vagyonra lettet sze , fokozatosan clkolönülttk
a oÉPtómcgcktől, é§ !fulakítottá"k 82.,clókelő cmbcíer (ariruío á!t osdÁJyáL A gazdagság azon-
ban haulomra vá&,it az arisztotrsták §cm clég€dtck még a kirátl tanácsaitó szeiepévá §ni"cl
az e]öt,tszonyo\ l€hcűYé tcnék, Állandóan növelték a kirillvi tanács oelolví§ál é§ haráslöíét. mlc_
nenr a unács'valöó romrannyi alakult;! kiráIynak végü m€ kclleü elégádie a legtdoU pap runÍ-
ct'ó.
Jával. áí lg tül§ülytan tevő atlaml'orma" á nonarchi& nagyjából az t. c. Vil. százaorg i görög
áüilEok ^, ürbb,ségébcn rri§ztobata kormánnyá változorl.
,.Ctupln egyvataru- hia-npon trja a tgl6d& cÍemzósc során Engcls á cnlád, a magbnlaJilon
és az állan eredetében -
méghozá ery olyan intézmeny, amely ncm csupón biztosílotta volns az
-,
c8yének Újonnsn szerzctt kincscit r nemzctségi üíreadalni rcrrdszer kommunísaikus he§rományaivat
szcmbcn, s ncm csupón szcntcsitefle volna és az embcri ttrsedalom Éljává cmcltc volú oz edd'ig oly
kevfusé értókelt megántulajdont, hancm a
kevéesé a vagyonszeraés fo}ozrtosan fej|6dő formáirá, teh6r
a gazdagság €gyrc gyoísuló növetcd&érc is rányomta yoltrs az álteláno§ tlrsadatmi oli§mer{§
pecs&jét: cxy olrau intéanény,amely nem csrrpdn az osztátyársadalmat
osztátytár§adalmÁr és& az osztítyokat taítósította
volná- háncrrr
volna, biáólitotte
hancrn biztositotta volna e yasvonos
titotta volnae iolát a vaqvontalen
osáálv iorát
vasyonos osztályjogát
vagyonos osztálv va{Yontr.len oEzlály
vagyonaalan kizr*trnAnwaláúm
o8ztÁlv ki4sálrmányotására,
onz-tÁlv kizsákmánvolÁ*Ám,
3 biztosílotte volna az egyik osztáJy sámórr" hory a násit fiölött urallodhassék Ésc, az intéarény
intéa)ény
ínc8ieleút. F clt3llá]rt* az ü lath o t."
A göógóknek rcndktvill kcdveá kóólmények tctték l€hctóvé, hogy €zt az iltézínányt
tlgf§ól_váD liétlailcg kipróbálják. A dóío} bcjöJctclétól egészcrr az i.e. V. sázadig ncrn fcnypgette
orszígukat tülső_ ellcnscq, Az assdt-Oabiloni bírodafom iotoz.tosgn syörtsflt Té8El meiiánt,
Eg}ipton hanyatlásának liorát é|p 9 1rrzIa biroddonmég ncm cósödóűmá a rCrúiak ti jtOrzs€
pcdrg még caai létioto§.rh§óÉiFi hsícolt. A B6rotöknek tchó! tóbb mint fá &ezrédnyr ldcJür voh.
E a a' idót, mint látluk, ri Ís haszn:ílüí. í8"., néha nem egész€D cÉltudaaosa!, máskor t'dig az is

. mcgíórtént, hogy egyct léPtek €l6rc, kctt6t pedig Mtra, & gyakran sok véítáldoztrt. De a ncm
megfele|6 hclyzctckMl nindig félclcm nélkül, a dolgokjobb elrendczé§ének lchct66é8ébe vetott hittcl
tér€stét a kivcz€t6 utat.

Bár E Böíögöt soha§cín alkouák e$neges. társadalmat. politikai törekvóscik és intézményeik

fejl6désébe,l sámtalaa közös vonást találunk. A fejl6dés, természctcsco, ncm 820É06 irányban és
ncm is azonos iramban folyt A partüdéki tcriilctek€n
osztályok cltüönülésében mcgelózták & többit - ühgrosabb Yolt, €6 hamerrbb krzd6dótt.
smc|yck az árutermclés kietakulásábau és az

A lcgfcjlcttebbekben má, a2 i.€, Yíl, száad közqÉlr - forradalmathú, wzr,létl., a forradalmat

ettárclitották az uisztotrste toítTányt, é§ bgvca€ltdr a ,ür@rlrlraoak, vagyis tirannizmusnak ncvezctt
tcndszctt.
A ,.tílrannisf' só nem cseag va|ami kdleürc§an" § ak{퀧k a mi nplvünkbcr1 a görög nplvbcu
is idegen szó volt ; valamelyik kcleü nyelvból vctték át, de már a klasszikus kori fitolOguiot seá tudtá&
kidedteni, mclyikb6l. Ercdailcg c§uÉn az érvényer alkotmány mctülzésév.l,azaz _ ha mai
terminoló3iávat akarunk élni * a jog.rős választá§ok nélttil szcnctt egycdunlraat jelcntcttc.
Tirannus lehéett a katonai pu§ v_agy a.oéplázadás gtrrőaes vczérc; hory titrrlusa végül is
szö§/6nlete9§é vÁlt, ncm az unloruz jutás niténtjének, hencm az ura,I}odás módjÁnak (hisira cc
a fonto9 volt a lóvetkczrnénye. Az clsó ürannusol, álfalÁba! kö*cdvclt§égn€k órvEndtcl,
a néptömoglk érdelcit k@tcltek, a§ ból§ talácsadókkEl vctték köíül ni8rlkrt; má§odik
ncmzedékük már rcírdszcíina vi$zaólt hatalEával, többct tóródött §sját díc§őségávcl, mint a néppct,
é§ tc§töfóktel vette kóíiil magát; 8 tirannusok harmadik ngmzcdútq ha c1yáltalán hoztjutoti
a hatalomhoa általában népfelkelés áldozata lstt. A tirannizrnus végérvényescoa göróg tórráelcm
későbbi konzakábanjáratta le magót, amilor általÁban mfu zsoldosokra támarzkodó terrori§ztiku§
diktatúrakéntlépcr( fql; attól azilőtől fogva még a legtirannisztikusabb kormány scm hallja szívesen,
ha tiranni§ztikusmk nevczik. A ,,korai tiraDniznu§" azonban hahdó szctcptt játszott : mc8.tösírrt€
a görög államot, Es utet aört a dcmokrácia cgy újabb és magasabb rcnd§ formájinak. trealábtÉs
sámos csotbea.
A fortadalmi váhozÁsok elsó felvoDása a kisázsiri vároeotbon _ Mitétoszban, Priénéb€n,
Kolophónban, Ephc§zoszbsn cs §zrnüraábau (mcglátogatásuthoz ma török vlzumn van
tovlbbá lrszbosz és Szaoosz szigctén játs7,fiott le ; szintc ugrancbben az id6berr
k€rúlt rá §or -,
szüksé8ünk)
8z I§athmooon fólcg korinthogban, sziküónban ts Mcgaúban. A márodit fclvonós
_ §zintcíc Athén, a harmadil uOlso fc|vonáé pcdig Szicllir lett- A cseiekrnény moz4atói G$/ébként
l08 a ,,váltoásokra áhítoó iónok" & a ,,konzewatív dórok" volta§ hiszrn azonú torulmcnyil tttztttt
F-
F
L-
b.-
lvet
Ee-
F-
§9c
Pn
Iuz
iival
toly
tüát
rrés
btta

ffi ffi
Éra,
É.ny

íoyt
Fte
únt,
lzse
blt.
lz ls
D€m
iüel Gljrilg nlhqk. Balra a_khitón; gyapjúból vagy vd.szonból készült, dkaldban rövid ujjatlan, övyel
vise|_ty|adarlb (9,,dól'), _ü_nnepélyes alkalmakra hossztj és ujjas vdltozata (az ,,iónj viselete vok
az dhalónos, Melleue a khlamüsz: kisebb, lélkör alakú palóst, amelyben iendszerint utaztak, és
rc& a himalion: sétókon és társasógban viselt hosszt| g)apjúöltözet. Jobbra a peplosz, a nök lesfőbb
lés öközéke; ez téglalap alakú anyagdarab volt, amelyet nem varrlak mág.- csupón kapcőkkat
,tz ósszerűzlek. Antik rajzok alapjdn
ht.
roL
dt
tcn az ernberek általában azonos módon oldjrá,k meg problémáikat.
frák . Az ősrégi,.gazdag Milétosz az i.e. VIII-VI. században a kisázsiai Görögorság le$elentősebb
Dai városa, 3z ún. ión szóvetsé, g kö4)ontja volt. Már csaknem ezer éve fennált (á kréta'iak;lapitották,
,tt€. s eredet|teg kereskedelmi kikötő volt), s gazdasági fejlettségénekmagas szintjét e8yebek közótt az
lis a. ténf. bizonftja: hog5l lakói alapított-ák a legtöbb kolóniát (több mint nyolcvánao. Kulturális
)a. légkörére jellemző, hogy múködési helye lehetett Thalésznak, annak a fitozófúsnak és nratematikus-
É, nak, aki már i.e. 585-ben előre k tudta sámitani a napfogyatkoás pontos idejét. A kortársak
Éik tudó.sításai szerint az akkori legszebb város is Milétosz volt;i. e]494-ben aionban a 6lddel egyenlővé
F|, tették_3. rrzsák,. A gor!)go! újra íelepítették,de a barbárok ismét elpusztítoták. Ma mfu csak
ldt a.tésőbbi építnények,íiíkénta szinház (a görög világ legnagyobb, 35'000 személy befogadására
lcm alkalmas színháza), a városMza, a gimnézium, néhfuty hivatali és kultikus épüét ínar;dványai
bs állnak; ezenkívül csupán az északi agora kapuja maradt fenn, azt azonban Berlinbe vitték a néúet
ln, résészek. A vános lakónegyedeit mocsár nyelte el, kikötöjét pedig homokkal töltötte fel a kanyargós
!üe Maiandrosz. Ittjutott tehát uralomra az i.e. YII. szízad közepe tájáür Thraszübttlosz tirannus. Nim
fi§ tudjuk_pontosan, hogyan, s azt sem, mennyi ideig uralkodottl csak az a hír maradt fenn róla, hogy
sikenel vffekezett a lü király ellen, ezerrkívúlcsupán ery róla szóló történetet ismerünk. Fiatabüü
ln, korinthoszi kollégája, Periandrosz állítólag követet kúldött hozzá azza| akérelemmel, hosv beszéliék
meg,_mikénl k€ll a jó, tirannusnak uralkodnia. Thraszübúlosz egyetlen szót sem szólt u§an
'm
bcn minek beszelt volna ilyerr dolgokról egy közönseges követtel kivezette a követet-áert
a rrezöri, és
És kitePte a többi közíiü kiemelkedő brizasálakat. Periandrosz-,isak
megértette az iizenetet: a tirannusnak
lht először.is ki kell irtania az átlagosnál nagyobb képességűpolgáiokat, így bizto§ithatia a hatalmát.
üt Milétosáoz hasonlóan az ugyanolyan fejlődésen átment tObbi'tisázsiai góróg város is l09
 romokban hever. ezeknek a tirannusairól mégkevesebbet tudunk, mint Thraszübúloszról. A mükénéi
időkben alapított, a Maiandrosz kanyarulatai fötött álló Priénéa perzsa háboruk idején teljesen
elpusztult. A görögök egyenes, szabályos utcákkal újra felépitettéka mesebe illő szürke márványhegy
alatti teraszon, a barbárok azonban újra elpusáitották. Kolophón, amely a mai izmiri rádióadó
mellett feküdt, tüskés bokrokkal benőtt romhalmazzá változott, itt még belépti dúat sem kell fizetni.
A régi Szrnüma, ame|yetazi. e,X, szÁzadtól görögök laktak (egészen lr23. sreptember l3-ig, amikor
,a török katonaság legyilkolta őket), aZ átépítéseksorán tűnt eI; agorája a gyónyörű oszlopcsarnok
maradványaival és a föld alatti boltíyekkel már a római korból sármazik. Epheszosz, a római Ázsia
egykori fővárosa, valószínűleg a legnagyobb antik rommező, ámde semmi sem idézi már benne
a tirannusokat, Püthagoraszt, Melanthioszt, a Kroiszosz lüd király ellen harcoló Pindaroszt. Bármely
irányban megyunk is át a város egyik szeléről a másikra
bazilikától Szent Lukács sírjáig, vagya nyugati gimnáziumtól - mondjuk, a Szent János síIja fölé épített
a keletiig-, csupfur hellenisaikus kori
vagy még későbbi épületek maradványaira találunk. Az €lsó tirannusok emlékei az egykori görög
világnak ezen a részéncsak ott maradtak fenn, ahol ma is görögök élnek: Szamosz szigetén.
Szamosz Héra istennő szülőföldeként es a nehéz, édes bor hazájaként ismert; de talán még
ismertebb abból a mitoszból, amelyet Hérodotosz jeEyzett fel, s évsázadok múltán Schiller öntött
költői formába. Polükratész szamoszi tirannus állitólag olyan boldog és szerencsés uralkodó volt,
hogy Amaszisz (II. Ahmósze, i,e, 57O 526) egyiptomi király barátilag azt tanácsolta neki,
- irigységből
önszántából okozzon kárt magának, különben az istenek elpusztítják. Polükratész
tehát a tengeíbe dobta legdrágább gyűrűjét, és őszintén bánkódott miatta. De az történt, hogy egy
halász oly különleges halat fogott, amelyet az uralkodó asztalára is méltónak talált, s elvitte
Polükratésznek; mikor a szakács felbontotta a halat, megtalálta benne az elveszett gyűrűt.
Polükratész ebben istenijelet látott, annakjelét, hogy a szerencse nem fordul el tőle; ea Amasiisznak
is megirta. Amaszisz erre elkerülhetétlen szerencsétlenségtől való félelméban megszakította
- az Poliikratész tehát
Poliikratésszel a kapcsolatot. a perzsa királynak ajánlotta fel - szövetségét és
barátságát, noha tudta, hogy a király irigykedik rá. oroitész, a király helytanója aztán meghívta
látogatóba, s a Szipülovalatti Magnésziában orrnrl meggyilkoltatta. Polükratész halála azonban már
nem mitosz, hanem valóban megtörtént esemény (i.e. 522-ben); életétis elég részletesen ismerjúk.
Ótvan fegyveres katona se8ítségévelragadta magához a hatalmat i,e, 538 kórül; l50 hajóból;lló
flottát építtetett, § nagy területeket kanyarított ki a paitvidékből, majd egyéb szigetekkel együtt
Leszboszt is elfoglalta. Szamoszon felépíttette Héra istennő csodálatos templomát (134 oszloppal),
a íő kikötö hatalmas mólóját, s sziklába vágott, föld fölött húzódó vizvezetéket építtetett. Héra
templomának romjait német régészektárták fel az l9l0-19lzles években; ezek a romok a szemközti
töíök partról is jól láthatók. A móló alapjai olyan erősek voltak, hogy mindmáig eredeti céljukat
szolgálják; a Poliikíatész székhelye helyén álló Tigani falucska halászainak kék és piros csóiakjai
ringatómak körülöttük.
Az i.e. VII. században Korinthosz ugyanolyan gazdasági és kulturális szintet ért el, mint
Milétosz, tehát €gészen törvényszerű, hogy ugyanolyan politikai változások színtere lett. Milétoszhoz
mérve azonban fiatal város volt; noha pelaszg település nyomai is fellelhetók benne, igazi történelme
csak a dórok megtelepedése után, az i,e. X. szízadban kezdődött meg. A mitoszok szerint
a legravaszabb ember, Sziszüphosz alapította, aki képes volt becsapni még a halátt is; Korinthosz
viszont jó néhányszor túléltesaját halálát. I.e. lzló-ban a rómaiak pusztították el (ugyanabban az
esztendőben és ugyanolyan könyört€lenül, mint Karthágót), de Caesar korában mint római
kolónia feltámadt halottaiból; idővel újra göróg várossá alakult, sőt Hadíianus császár korában
a legszebb- görög városok köze taffozott. I. sZ. 261-ben a germán heruloknak esett áldozatul, majd
néhány íilldrengésn€k; a két legutóbbi ftildrengés (az l858-as és az l928_as) iszonyúan elpusztitotta.
Manapság kétezer lakosa van, azaz hűsszor kevesebb, mint dicsőségének idején, s néhány kilomé-
terrel keletebbre fekszik az Akrokorinthosz és a Lekhaion kikötő között elterulő széles sík§ágtól.
ahol egykor mint .,a dórok büszkesége" tündökölt.
Korinthosz már a legrégibb időkben is gazdag kereskedelmi központ volt. Ki tudta haszrálni
kedvező fekvését partjait két tenger hullámai mosták valamint messze földön
híres asszonyaival - a szerelem igazi papnóivel és közönséges -, s szépségével,
iparosaival egyaránt afféle ,,antik
-
Párizs" rangiára emelkedett Az i. e. VIII. századíg az argoszi királyok fennhatósága alá tartozott.
majd a Bakkhiadák arisztokrata családja vezetésevel kivlvta függétlenségét.A Bakkhiadák főleg
hatalmuk megtartására törekedtek l a hatalmat ugyan igazságosan elosztották, de csak egymái
l I0 között, s így néhány emberöltő múltán elfogyott a korinthoszi nép türelme. Fellázadt, s Küpvélosz
i i
i

Er
la
w
ló
ú.
oí
)k
ia
e
ly
It
,ri
,s

a
|ít
h,
d,
sz
ay
]e
lt.
ü
b Priéné,A város alaprajzónak rekonstrukciója
h
la
ir
k. hadvezérrel az élénkiűae az uralkodókat.
6 A győzelern után KÜpszelosz a nép akaraából és a nep támogakisával korintho§zi tirannus lett.
tt Anyai ágon ugyan ő is Bakkhiada volt, anyját azoaban családja testi hibája miatt kitagadta,
),
- -
s a köznépből származó féd€t választott számára. Testvérei és únokatestvérei megegyeaek, hőgy
ü
a fia születik, a biaonság k€dvéért _ elpusáítják, nehogy egyver majd osaoáirit tettien- uete
ti a hatalomban; az anya azonban elr9jt9tte fiát egy lIídában (göiőEn[küp;zelé,ínnen ered Küiszelosz
rt i
neve), s így_megmentette. Mikor felnőtt, megengedték neki, hogy belépjen hadseregbe, áivel aa
ri a nézetet vallották,_logy az uralkodó klánért az is harcolhat es az-is elesirét, aki nem taáa ; khnnak.
Rát€rm€ttsé8ével kúpszelov hadvezéri tisztséget sz€rz€tt, és a nép rokonszenvéi is elnverte:
lt uralkodóként aáán teljesítette, amit ígért.Elkobozta a Bakkhiadát fotdiét, es szétosaotta á foid
jz nélkiili lakosok kőzölt:' ez ugyan napjainkban nem látszik különösebbei eredeti tettnek, a maga
le korában, azonban peldátlan volt. küpszelosz állítólag más cselekedetekkel is ,,teavéun jai
rt a népnek", a nep pedig mindezt szeretetével viszonozú. Harminc esáendeig uraíkodott, s élső
,z tirannus létérekivételt képezett az alő]' a szabály alól, mely szerint a tiran-nus sosem hal meg
V természetes halállal. Halála uttín a nep ellenvetés nélkül fogadta el fiát. periandrosa új
ri egyeduralkodónak.
tr Periandrosz negjrven esztendeig uralkodott Korinthoszban igazi zsamokként: személvi
É hatalmát_ önkénnyé válíoztatía, a szímára kényelmetlen embereket -kiűáe a városból. a polgároút
L kénysze tette, hogy _a rabszolgák helyett dolgozzanak, nehory idejiik maradjon a poiítitá.u,
sa néptől testőrséggel határolta el magát. Megfogalmazta a tiraniizmui néhány jógi elvéi (,,ne csaÉ
t azokat biiLnlesd, akik hibriznak, hanem azokat is, akik hibááatnának"), és triolenész iáertiosz
szerint néhány határozottán értékes tanácsot is hagyott maga után (,,ellenségeddeiszemben mindig
!i .s.yf9lf, viselkedj: , szerencséjében és szerenCsétlenségéUeneglarenr.] ,,szerencsedben lég!
n mértékletes,szertncsetlenségedben okos"); maga periandrósz azonúan nem tart otta magőt ezekiőz
k az elvekhez. Feleségét, Lüszid.ít,
_Proklész _epidauroszi tirannus lányát dührohamábai megölte;
l, szeretóit c§oportosan elegette; fuít, Lükophrónt sáműzte, s az többe viisza sern tért a száműzetésből,
De sok érdemleges dolgot is cselekedetl: felléndítette a korinthoszi kereskedelmet, kolóniákal
8 alapitott, _új_ pénzrendszert vezetett, be, támogatta a művész€tet (az ó uralkodása idejen készültek
§
z a legszebb korinthoszi vőzík). Kén tengeri -flottát építtetett, a korinthoszi_öböru,i err.Áe.o"o 111
 Apollón
0 í0 20 30 {) 50rn

üi
oj ffi;:-;::T-H
Kointhosz főtere Apollón templomdval. A lelerek és az ókori leírdsok alapján

..nyu8alit" és.a Szaróni-öbölben állomílozó ,,keletit", s csatomát akart á§atni az Iszthmosmn;

mtve|l s|§{ilt neki (ez előtt a probiéma előtt egyébként még Lesseps is me*ratrartl iá.tirGú
a mai (l882-
^nlm
l893-banéPü]t) Korinthoszi-csatorna ibnalán kőb-ől epiiieteit t ol aianoih, uÁrtvri
futómúre ra-kva áthúzták a hajókat meg a rakományt az egyik tengenől a másikra. Mivel idősebbik
ha. j(üpsze|osz gyerlgeelméjü volt,
.Lütophrón, a fiatalabbik pedig haláláig nem békült ki vele,
unokaöccsér€ hagyta hatalmát. Az új tirannus uralmát azonban háóm év m-úlva ."gd&i;ii" ;g'
felkelés, amely véget vetett Korinthoszban a tirannizmusnak.
. !9cT1 az egykor hírneves város (manapság kis városk4 amelyről szinte el sem akarjuk hinni,
hogy lakói alapították I§ztambult, Szelinusa es egyebek köa Nesze-bart), röviddel K"ri"d;;.tá;
szabadult meg az arisztokrata kormánytól. Theagénévtirannus csodálaios épitményekteldísiíieiÉ
a váro§t: ezek köziil a szökőkút és a vízvezeték egy része maradt ránk. Szjküóndan ug}"n"Éko,
orthagorasz hadvezér. (eredeüleg mésáros) ragada magához a hatalínat, es
-"garaöít.tü
a.dinasztiát, amely aztán több mint sz,áz eszteadeig uralkodott. A forradalmat nem;alósította ""i
meg
elég következetesen, mert a dór arisztokrata phülé[ továbbra is előjogokat élveztek az ő§hk;;áú;j
szemben; ezzel_ a helyzettel csupán orthagorasz második vary- hármadik utoda, kleisztheffisz
sámolt le, méghozzínem kis humorérzékkel. Eg, átszervezes kÖietében ugyanis rii neveket aaoit az
ebkelő phüléknek: Hüatai, onealai és khoireaiai: ezek a nevek qörögü| üvan széoen hanszanak_
magyarul azonban ..Disznókat".
...szamaIakat" es ,.Malacoka't;; jEÉ"i8í"üi-íiiiidt'íg.
jr*
nevets€gess€.váltak;.az ión phülét viszont Kleisahenész ,{/ khelaoinakj ,,ané:puralkodóinak.. óvezte
el. Az utoló sziküóni tirannqs Aiszkhnész volt, akit a hazai dór u.ii"toüa"iu * Spána rratonai
beavatkozása fosztott meg hatalmától.
Az el$i szicíliai tirannusok közü főként az akragasá phalarisz emléke maradandó. phalarisz
műépítészé_építési vállalkoá volt, aki annyira meggázdagodott, hog]l zsoldosokat fogadnaútt, ei
segítségükkelelfoglalta a várost; ez,az i.e. vI. század kózepe tálan torént, s rnahrisz hát eszteúig
uralkodott, politikai ellenfeleit állitóla8 üreges rézbiká& ártu, * uáaig sütötte, míg ki ne;
szenvedtek, A modem dikuítorokhoz es kínzóműhelyeikh€z képest ugyaa plúhrisz csat kézdó volt,
1 cörögök számára azonban ó lett a legkegy€tlenebb es legemÉrtelenebb uralkodó jelképe.
A .,phalarizmus" a göröe_nyelvben hasonló jeléntésűfogalorrr, -mint példíulnálunk a hitl;riznius.
Szicilia szigeten és DéI-olaszországbll azonban ennél jobb hímev*'is hagytak maguk után
a tirannusok, például a leontinai panteitiosz, a gelai kleandrov es Hippokatéri te.ou íirregioni
Anaxilaosz. Erélyesen védelmeztékaz összgörög érdekeket, amelyeket iit egyrésa az őslakos torzsik,
112 má,srésá a nagr hatalommal bíró kanhágóiak es etruszkok veszéiyeztetteki A rabszolgatartó osztály
 c.dckcit ugyancsak szern .előtt tartották: a rabszolgatartóknak ugyanis ezen a vidéken sokkal
nagyobb rabszolgatömegektől kelletl rettegniiik. mint-más orságrésiét<uen. 1oe rná, kormánvok is
sikere_serrteljesítették védelmi feladataikat; a demokratikus Kiimé;éldáulAriirtooe-oú u"iiiércu"i
i.e. 52tl.berr visszaverte az etruszkok trámadását, és i.e. 506-ban ericia mettett ie5esen
megsemmisítette az etru9zk ser€get.) A tirannizmus a görög világnak ebhcn l .es"euen ma.adiienn
legtovarbb: Rhégonban és Szürakuszaiban egészen a rómaiak bevonuláúrg.
. -
N9m9ly g{ög állam elkerülte a tirannizmust: vagy az€rt, mert nem értei meg benne a forradalmi
váltoásot feltételei, vagy pdig azért" rnert az osztáiyerők egyensúlya ,"á.ti,
-a.
A,tirannizmu altematívája a ,,Törvényhozók" testületének [á aet-iiatiai
*!goráá.ho"
Lokriszban az i. e. VíI.
századbalzaleakosz, a szicíliai katanában kharondasz stb. hozott létre hasonto9, vapy pealg az ú;
,.békítők' (aiszümnétoszok) testületén€k megalapítása volt; ezek elnyomták a tonaoi't,iut. irette!
késleltettéka kitörését. A tirannizmus megdöntése után némely á]lam visszatért az
Iiberálisabb - általábai
arisztokraüus kormányhoz, másokban az oügaichia (,,kevesek kormánya")
- került
hatalomra, i§mét másokban a demokrácia győzedelmeskedett. A fe.llődés sokkal bonyolúlta6b volt,
semhogy sémákba szodthatnánk. e torténétem kúlönben sem széreti a sémákat.
,
Két állam politikai fejlődés€ről még nem szóltunk: ez a két állam játszotta az an r ik Gör.iigország
történelmében a legjelentősebb szerepet, ezert külön figyelmet kell széntelnünk nekik.
Egymás ellentétei voltak szinte mindenben, amiben a barbár államoktól különböztek.
Athénról és Spártáról van szó.
spárta csöndes kisváros a sziklás hegyek között. A világgal nem áll vasúű összeköttetésben, házai
szerények, sállodái kényelmesek, főterét pálmapark diiríti, és ott áll Leónidasz király szo6ra is;
a szobrot az amerikai górögök állították. A várost kórülbeIül tizenkétezer ember lakja; ván egy szép
m,úzeuma és_ egy szövőüzeme (a peloponnészos_z kevés ipari üzemének egyike;. szőmszedságaba'n
txzon; lvíiszthra. a keresztes fejedelemseg es az ún. Morea despotátus egykori iővárosa terü el. siamós
belül bzáncl templom és palota áll benne. s amk a turisták keresnek itt kárpótlást. akik spártában nem
tal4lüík m9s a régi dicsőség emlékeit. A brit régészekásatásai
nelyen
1924- l929-es években - az-l906-19lGei, valaminl az
.ebbik
ú vele, csupán a szenaélyek és - a középületek alapjai maradnának meq b'előle, az utódok úsvhosv
megerósítették Thukiididesz szavait: ,,Ha Spána romba dőlne.
blzőnv{Á
]t€ egy két§égbe vonnák hatalmát. amely méltó volt dicsőségéhez." l\,iiután az i. sz. lV. százaőban
feldúlták a gótok, majd a IX. században elpusztítotiák a bolgárok, Spárta ezer..rt.rrJ.i*
:hinni, egyá!]alán nem létezett. ottó, az első, újgörög király alapította meig rilra tdl+-uen
E után Tu!a. niács is még ery ol}an várós'vary7lhm,-ameiyről több;lle;tétes nézetet olvashatnánk.
Eít€tte |:.régi _S,pár,ta állitólag ,,fülledt kasárnyaudvar", egyszerimind ,,öntudatos és egyenjogu Úlgá;;i
,ekkor állama" volt; neki volt a_ ,,legállandóbb kormányrendszere", es ,,úgy élt, minthiiűri anyá teí"i"."
llaa2Í épült yolna: szüntelentil lázadástól rettegett", ,,Görögország kúitúrtörténetében ná jatsáott
b meg szerepet", és.,,nélküleelpusztult volna a görög kultúra", áliitólag a ,,kommunista trerüaaml
_

pággal rends.zer" mintájátvá, illetve elrettentő peldájává lett, s ezekhez- az ellentétekhez .cg
herrész csatolhatun_k, amely külö_nösebb ellenőrzésre sem szorul: a történetírók es a költók ugyanolyin őÉái "gvii
futt az írtak Spártáról. mint amilyen keveset találtak belóle a résészek.
nnak, ..A viszonylag kései mítbszok szerint spártát Lakedaiirón király, zeuw főisten es a pIejádok
3észen egyike, Taügete fia alapította; a várost feleségéól, Eurótav folyóisteniányáról, szpartéról nóviite ei.
Eveáe (A spártaiak városukat hivatalosan Lakedaimónnak, magukát pedig laiedaimóiriaknak n"u"iték;
ltonai Spártának, illetve spártaiakna_k csak az idegenek hívták őkét.) Lai<edaimón utárr Amüklasz. Amüklai
város_alapítója lép€ü spárta trónjára; Amüklai lett később a kasztór és polüdeukész lestvérpár,
rlarisz továbhí két nővérük: klütaimnésztra és Helené szúlőhelye. A Lakedaimón családjából szarÁzó
btt, ss utolso király, Tündareosz, Zeuv kedvesének, Lédának a féije volt. Tündareov utan
ardeig űe, ueniuái",
Agamemnón mükénéikirály ticcse örökólte a tíónti a többit már ismeriük a mítosmk-úl és a tróiai
í nem l,i9ott9l szóló költeményekből. A régészekszerint spárta a korai áükénéi korban, azaz azi,e,
6 volt, xvl-....xv. sázadban keletkezett, s eredetileg akháj város volt: ennek csekély Áaradványait
|képe. megtaliituk a.hatdomb közül,- ahol a történelmi időkben a város íeküdt közé|sőn. Az i.e. XII.
lzmus. században a dórok foglalák el, s megtették fti_táborhelyükké: innen indultak - ahodito údaikra, melyek
r után során elfoglalták egész Lakóniát, később pedig Messzéniát is.
^ áEurüszthenév
lfuoni dórokat állítól€ Héíaklészutóda, Arisztodémov vezette Spártába; Arisztodémosz uuín két
kzsek, fia, és proklév közösen uralta a várost, mivel ikr-ek voltak, s anyjuk nern akarta
ktály elárulni, melyikük szúletett előbb
- legalábbis ezt áUítjiá,k a spártai kétkírályúságot magyarázó 113.
 mítoszok. A töíténészek többnyire úgy gondolják. hogy a kétkirályúság. ez a sajátos spártui
intézmény, a Lakóniát meghóditó két dór törzs vezéreinek egyezsége alapján keletkezett. Mások
feltételezik, hogy inkább a dór hódítók vezére és az akháj őslakosok királya közti kompromisszum
eredményéről van szó. Am az is lehet, hogy ez a sajátosság csupán egyik rnegnyilvánulása a spártai
ellenórzés-szeretetnek, amelynek már a legősibb időktől fogva királyokat is alávetették, Hogy
- -a
miként volt valójában, és hol kell keresnünk az Agiada és az Eurüponteida királl család eredetét,
nem tudjuk; a dór beözönlést követő idő Spártában is sokáig a ,,sótétség kora" volt.
Akárcsak a többi görög, eredetileg a spártaiak is nernzetségi társadalmi rendszerban éltek,
államot azonban a többieknél hamarabb alapítottak. Az állam ugyanis nélkülözhetetlenné vált
sámukra, mivel leigázttí,k az őslakosok tómegeit, s szükségiik volt olyan eszközre, amelynek
segítségévelféken tarthatták őket. A vagyoni differenciálódris elmélyülése, amely tőként a hódító
hadjáratok következménye volt, Spártában valószínűleg nem jutott lényeges szerephez; osztályokra
való tagolódásukat ugyanis a spártaiak még idejébm megakadályozták. Természetes, hogy az
elfoglalt föld kisebb és nagyobb darabjának tulajdonosai kózött ellentét€k keletkeztek, ezek azonban
nem torkolltak nyílt összecsapásokba, mivel a leigázott lakosságtól a törzs egészének kellett tartania,
az ellentéteket tehát egyezkedes útján oldották meg. A hagyomány szerint ez főként a bölcs
Lükurgosznak, az i.e. VIII. század e|qén ólt államférfinak es törvényhozónak az érderne volt;
Lükurgosz állítólag egyforma darabokra osztotta fel a spártai földet (a hadseregben szolgáló férfiak
száma szerint), kihirdette azokat a törvényeket es alapelveket, amelyekhez a spártaiaknak igazodniuk
kellett, tehát tulajdonképpan ő lett az alkotmány es az állam megalapítója. A modern történészek
lehetségesnek tartják, hogy Lükurgosz valóban létezett, bár néhány intézmény,amelyet a
hagyomány szerint ö hozott létíe,régebbi, illetve későbbi időkben keletkezett. Lükurgoszt a
spáItaiak történelmük legjelentősebb személyiségének tartották. és héroszkénttisztelték.
A spártai állam korai megalapítása azt eíedményezte, hogy a nemzetségi társadalni rendszer
egyes elemei és maradványai az áilamban is tovább éltek. A spártaiak eredetileg három nemzetségi .lz
phülét alkottak, ezek az ál|am megalakulása után hat területi phülévé alakultak. és huszonhét
phíatliára oszlottak. A spártai polgáíjog megszerzésének egyik feltétele épperr az volt, ho$i az illető
személy tagia legyan valamelyik phratriának; teljes jogú polgárok azonban csak azok a férfiak
lehettek, akik betóltötték harmincadik életévüket, és teljesítették katonai kötelezettségüket. SpáIta
E
lakossága öt óá.iban (,,közsegben") élt. Ezek a községek nenr voltak egl,rnással összekötve, sem pedig
!
közös fallal körülveve, úgyhory a hé polisz M Inkedaimón tulajdonképpen nern alkotott várost,
hanem öt faluból, illetve inkább katonai telepből állt. Az államhatalom összekapcsolása a nemzetségi
iiÁ
intézményekkelés a katonai rendszerrel Spárta ö sajátossága
l6i
- és konzervativizmusának fő oka §zd
- lett.
A spártai rend§zer. amely Messzénia meghóditása után érte el fejlődésenek tetőfokát, csakugyan
olir
nagyon szilárd volt; forradalmak es rn,á,s lényeges változások nélkü nég5l évsázadon keresztül tH
fennállt (az i. e. IV. századvégéig). Az állam éléna harmincíagi gerúszia, az ,,őregek tanácsa" állt: ez
nemcsak törvényhoá testület volt, hanem kormány es büntetőbíróság is; a gerúszia huszonnyolc r.h
tagját a népgyűlésválasztotta a hatvanévesnél idősebb polgárok közül. Megválasztásuk halálukig spi
szólt. A tanács további két tagja a két király volt. A népgyűlésnek (apella) minden teljes jogú polgár
9i,
tagja volt; haYonta €gyszer ülésezett, s a gerúszia által előterjevtett fontos kérdésekben, főként e\
a háboru és beke ügyéberr döntött. A királyok (arkhagétoszokvagy baszileoszok) a hadsereg fővezérei,
fl,
a családjog körébe tartoó ügyek ítélöbírái és főpapok voltak; uralkodói hatalommal nem .sd
rendelkeztek, s tisztségüket utódaik öókölték. (Az ősi időkberr a két király együtt vonult hadba, §ll
s jogukban állt, hogy az elsó sorban harcoljanak; mikor azonban i. e. 50ó_ban, az Atherr ellerr viselt
ita
háboru idejen a királyok összekülönböztek, a spártai népgyűles úgy határozott, hory ezentű csak az
il§
egyik király vonulhat hadba.) A királyok cselekedeteinek ellenőrzésére a gerúszia |éIíehoztaaz E
lE
ephoroszok (,,felfuyelők") ötta8ú tanácsát: a tanács tagiait a népgyúles választotta egy esztendóIe.
A demokratikus intézmény, amely eredetileg a királyokat ellenőrizte, idővel általános állami .T
ellenőrző szerwé fejlődött, s döntő b€folyással volt Spárta hadügyére és külpolitikájára. l§
A teljes jogu spártaiak alkoták az ,,egyenlők közösségét", amely az antik világ egyik al
legfigyelemreméltóbb társadalmi szervezele. Anyagi alapját az állami tulajdonban levő földterület ll
képezte: ebból a közösség minden ta&ja egyforma dafabot kapott, hogy ezáItal biztosított legyen ql
üa
a megélhetése. A közösseg szükségleteinel( fedezóséhez minden tag egyformárr hozzájárult: a tagok
egyébként közösen étkeztek, és mindenben egyformán vettek részt. Egyforma politikai jogokat T
rl
l l4 (a népgyűlésenvaló részvétel joga, választási es választhatósági jog stb.) élveztek, s a törvény előtt
 Lükurgosz oltára

Limenaion

Uj-Spárta

Az ókori Spdrta

mindannyian e8yenlőek voltak. ,,M᧠közösségekberr mindenki haszonra vágyik; az egyik

a földet
.á:* 19"9:1 hajóásra vállalkozik, a harmadik kereskedik, u Ógy"Oit kZ;fi;;;;i
blztositJa " megélhetéset. spánában azon_ban Lüturgov a szabad embereknek
I:.".],\,
miidenféle penzszirzési
tevékenység€t m€gtiltott, és feladatul tűzte eléjük,-hogy abban lássák trivatasuht, aml t'oiiisüknek
szabadságot ad."1\,íindez.nagyorr szépm hanglik. s h;p€ldáulxnopl,ai
ű*iáiiia;;;ű;r;;;';;i
olvassuk (amelybo| az elóbbl ldézetet is vettük). szinte vágyakozunk belépni ebbe
az exkluziv spáítai
klubba. Csakhogy...
Eln-:k
. .u
közóssé'nek megvolt,a fonákja is. A-kárcsak a íiild, a megműveléséhez szükséges
is az állam rulajdonát képezték. Rabszolgák. természetesen] másutt is léteztek,"de
lt=?Lc]|
)p.art9bal; a.s,a bad
.lakossággal szemben többszörös túlsúlybanvoltalq s ezért a szabad ember
szamara allando veszél}t Jelentettek. s..mivel a spártaiak nem érezték magukat
biztonságban.
a.legkegYetlenebbü elnyomtá& rabszolgáikat. Egyetlen görög államban sem éltei
a rabszols,ik őIvan
súlyos körülmények között, mint éppeíl_Spártábán: es eg'yettá g<irog áttamúa;il
ü;;;;t"rk;;;;
es olyan tömegesen. ,,Azok. akik áhondlat. hogyu ,rái,ad #ber
[ak;á;imó;d;il;il##;,
s a rabszolga is Lakedaimónban a leginkább rabiiolga. valóban jól ismerték lel
err a kítonui.n.i':-
irta Plutarkhosz. A spártaiak szabadsá$ azonban -nem én vaiami ,orut. r,irá
u i.iiő?rori
felszabadultságot nem foglalta magába..A híres_spártai egyenlőség sem lehétett
ú;;.i'ke;, irü;
ly ló]:,F^ szegénységbá vabtgyenlóseget jelé'ritett. G6rögország teriii"téo ,"h;i'.irud
hanern
csúnya házakban. es nem_viseltek olyan dúrva ru_-hákat. mint Spártában;
a::i:Ir51t1,:TTreko|yan
spartalaKnak csak a le8}^,/erelk voltak
elsőrendűek. Híres ..közös lakom áikon' Iszasszitidht mindis
ugYanaz az. egY fiogás yéres, fiizött és ecettel lzesített fekete húrl.;;
.szerepelt: ú;;'k;ii.ri
a vendégnek okvetlenül Szübariszból érkeznie, hogy kijelentse: nem csodálja, hogy . .pá.t;i;i
a harcban nem félnek a haláltól, hiszen il}en óietreitetetek kózött más" vároűk üi;i ;;;
ra_gaszkodnának az élethez. ,,A sok*ok időt", amely Plutarkhosz ,r;.int ;,"ó;k; ;;li ]

irigylésre,méltó ajándékainak"._szabad
a spártai ember csak egyféleképpen ii;;;iÍ,;il'i;;
,t":.ll.glx
lUuxoratol vensegelgkatonal szo|gálatot teljesíthetett. A művészettel és a tudomZnnval nem törődött_
a dalok es a versek közül csak a katonai indulókat ismerte. beszélni n"- u".reÍt.t.ri
.okniit u tls
 beszélt, csak tömören, ,,lakonikusan"); az élet értelmének azt tartotta, Éogy győzzön avagy elesen
a harcban. ki
ÍIry tűnik fel, a spártaiakna} rregl9hető§€rr
tetszett ez a rendszer, sőt még btiszkék is voltak rá,
a
s mert nem vették a ftiradságot, hory más rendszerek*el összehasonlítsák, a üÍág legiobb társadalmi Tl
rend§zerének tartották. Nern ismerünk egyetlen olyan esetet se, hogy vala[i eÍköltözött volna
Spártából, mert nem értett egyet az ottani rendszerrel. (A zsoldos smlgálatba lépő katonák és az sz
árulók más okokból költóztek el.) E rendszer a spártai asszonyoknak is tetszett; hivalkodtak, hogy m
minden asszonyot közü egyediil ők szülnek férfiakat. A teljes jogu polgárok, azaz a dór hóditók a7
ut&ai szempontjából a spártai rendszer demokrácia volt, a tóbbi lakos szempontjából viszont A
oügarchia, mai terminussal : diktatúra. A ,,többi takos" köze tartoztak a nfil telj a jogú,perioikoszok ú
és a Jog|alan heilólók: ők alkották Spárta lakosságának
(l
túlnyomó többs€gét.
A perioikoszok, a ,,vidéki lakosok", főként Lakónia és a szomszédos területek (Mes§áni4 i
kíinúria,küüéra szigete stb.) eredeti akháj lakosainak utódai voltak; öseik bizonyára fegyveres v.
ellenállás nélkü elfogadüik a dór fennhatósago! s ézérta dórok meghagyták szernéll szabadságukat
politikai jogok kivételevel polgárjogaikat is. Bekerítetlerr közsegeiket kómhak (nem i
- a hívtá,lq önkormányzatuk -volta (de spártai hivatalnokok
es
poi'sznak) felügyelete alatt), es adót fizettek. F
tl
Földműveléssel, kézmüipanal és kereskedelemmel foglalkoztak; saját róldjiik lehetett, é§ rabszol-
8ákat tarthattak. Mint szabad gör€ök ré§zt vehettek az olimpiai játékokon (Spárta képviseleté- t
ben), hábonl idején pedig hoplitákként szolgáltak a spártai seregben; néhányan közülük magasabb lt
katonai rangot is elértek, fiőként a hajóhadnál szolgálók. Az ,,egyenlők közösségétől" azonban lö
áthághatatlan fa| választotta el őket; még §pánai nőt sem vehettek feleségül. Lehet, hogy ez a b.
helyzet brintotta őket, de nyilvánosan nem lázongtak ellene; mérsékelt jólétben, a spártáiaknál 9
magasabb színvonalon éltek.
A heilótákrrgyancsai az őslakosok ut&ai voltak, ők azonban szembeszegültek a dórokkal, akik Ct
eáít minden joguktól megfosztották, es mint Ephorosz, majd Sztúbón irja ti
rabszolgákká" tették őket. Nevúket állítólag -
,,álami
a Lakóniai-öból partján fekvő Helosz városról - kapták,
-öleg
Ct
ahol haájuk elvesztése uán kétségbeesett szabadságharcba kézdtek; a heilóták soraiban
messzéniaiak harcoltak; a szabadsagharc leverése uL,ín több mint kétsázezer messzéniai lett
rabszolgává. A heilótak a sámukra kijelölt falvakban éltek, ahonnan gabonát, húst, olajat,
gyiimölcsöt stb. kellett sállítaniuk Spáítába, s kötelesek voltak b€járni a spártai polgárok földieire: *
egy-egy foldrévt tízen-ü€nöten művelt€k; háboni idején segédgyalogságként szol8áltak a spártai tt
seregben. A rájuk vonatkoó törvény sz€rint tilos volt őket külí-oldre eladni, de fel sem l
szabadulhattak; helyzetükkel természetesen nern bekültek meg,, es gyakran lázongtak, A második l,
messzéniai háboru idejen (kb. i. e. ó4i--ó28) töm€ges€n felkeltek, és kis híján szétverték az ,,egyenlők &
közösségét". A spártaiak csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták megvédeni magukat" s attól az l
ii
időtől fogva igyekeztek a heilótíkat eleve ártalmatlanníí tenni. Erre a élra főként az ún. kúpteidkat
használták. A kriipteidk egyébként az annfszor dicsért spártai nevelés részétképzték.,,Ez pedig x
imigyen történt irja Plutarkhosz. A hivatalok kiküldték a vidékre a legderekabbnak látszó li
- -
itakat, s útravalóul csupán tőrrel é§ a legszükségesebb élelmiszerrel látták el őket" semmi egyébbel. r.
Ezek az ifjak azu,án napközben szetszéledtek, megközelíthetetlen helyeken rejtezkedtek és aludtak; l
éjszaka azonban lementek az utakra, és me8öltek mind€n heilótát, aki a kezükbe került. Sőt gyakran ti
a mezőketjárták, s a legerősebb és legderekabb heilóüíkat ölték meg. Mindezzel összhangban áll az, a
arnit Thuküdidész ír A peloponnészoszi hdboni töríéneté&r! tudniillik, hogy azokat a heilótákat, akik ,
kitűntek a harcban, a spártaiak megkoszoruzták, akár a szabad emb€reket, majd a templomok mögé ö
vezették; nemsokára azonban egytől egyig eltűntek, szám szerint több mint kétezren, es sem akkor,
sem pedig később senki sem tudta megmondani, milyen módon pusztulkk el. Arisztotelész szerint az lr
ephóroszok mindjárt hivatalba lépésiik alkalmával hadat üentek nekik, hory a heilótát gyilkolása a
törvényes legyen. Egyébként is nagyon keményen és kegyetlenúl bántak velük." al
Az archaikus Spárta b€lpolitikai történelmének fó tartalmát a heilóták lázadásai es veresegei
alkották; Spártában ugyanis mindenki alkotmányos úton került hatalomra, és nem robbantak ki E
íorradalmak sem. Ebből a történelemből Kheilónnak a spártai rendszer megerősítés€ éljábóI E
hozott reformjain kívü -
csupán a királyok köái intrikákat és nézeteltéréseket,az eles€ttek k
-
ünnepléseit es a népgyűlésnek a külöldi újdonságok ellen hozott hatáíoz8:íait ismerjük; ez utóbbi -b
eseményt az idegenek kiűzésével(a xenéIasz ival) kapsolták össze. Vagyonjogi viszály kevés tört ki,
hiszen nem is volt miért pereskedni, büntény alig-alig fordult elő, es családjogi perekre san került sor .t
d
116 (a férfiaknak saját feleségükön kívül a heilótá,k asszonyai is rendelkezésükre álltak, s a spártai nők
t
 közmondásosan hűéges€k voltak). A törvénytelen utódokkal kapcsolatos bonyodalmakat
a spáLrtaiak úry keriilték el, hory a törvénytelen utódokat a terrgeren túlraküldték: alapíisák meg ott
Taraszt (Tarenfumot).
Spárta küpotitikájának története egybeolvad a hadüg5l történetével. Az i. e. YIII. es VII.
§ázadban lezajlott messzeniai háboruk ut"án a spirtaiak főleg a dór Argosszal harcoltak. Ezenkívíil
mindenüvé b€törtek, ahol gazÁag zsákJlány es hadi dicsőség volt kilátá§ban; szinte kivétel nélkül
azoknak a_.poütikai eróknek az oldalráur sálltak síkr4 amelyek az adott körülmények között
a legrnaradibba} voltak, Fóleg Atbá belügyeitr való katonai beavatkoásaik jelentősek erről
azonban majd később beszélünk. Altalában váltakoá szerencsevel harcoltak, s ha a' városok
ostíomában nem remekeltek is, a nyflt meón vívott csatákban rendszerint győztek. Bár seregúk
i. e. 5l9-ben v€reséget szenvedett az argosziaktól, i. e. 5lo-ben pedig az athéniaktól, az i. e. VI] és
Y. század forduldán spárta katonai nagyhatalom és Görö8ország legerősebb állama lett.
Ami a kultúrtörténetet illeti, annak első fejezetébe Spárta is reménykeltően irta be magát. Az
i. e. VII. sázad második felében a katonai indulók ióniai származású költúe, Türtaiosz, és Ter_
pandrosz aiol költő talált otthonía Spártában; a Spártai Múaeumban láüató archaikus műal-
kotások (a Helenét" Menelaoszl, Klütaimnészlr.it és Ágamemnónl ábtázoló SZlélék, a Dioszkurok re-
liefiei, az amüklai oszlopfők, a keramika, a szobrok közül pedig íöleg a bronz Klrosz semmivel
se,m_ rosszabbak, mint a többi göóg városban talált művek. Később azonban _az ,,ewen-
lők közösségének" teljes miütariációja és a kül§ö hatá§októl való vigoni elszigetelódés követkézté-
a kultúra elköltözött spártáMl A spártaiak egyetlen tudománya és egyetlen művészete vé-
ben
-
gül is a háboni maradt.
A spártai rendszer értékeléseb€n mutatkoó nézeteltérésekellenér€ egy dologban mindenki
egy€tért: €2 a rendszer egyedülálló kísérletvolt Görögorság és a világ politikai történetében. Olyan
akik kíserlet, amely elég sokáig tartott ahhoz, hogy pozitív és negatív oldalait, előnyeit és hátránlait
,,állami egyaránt megmutassa.
kapták,
Bevált ez a rendszer? Követésre méltó p€ldává lett?
főleg
lett
A történelem már régen válaszolt erre a kérdésre:nem.
olajat,
íiildieire: Az qlhéni történelem útja sokkal hosszabb volt, mint a spártaié: Athen története ugyanis előbb
a spártai kezdődött tovább tartott, es mélyebb nyomokat hagyott maga uüin, Abba.n a korún, amikor
fel sem a spártajak dór ősei még a távoli sztyeppeken vándoroltak. az Akropoliszon már erődítmény állt,
A második i az. er4!1T{ny1_ sz,9.ntéIy€k lí§Zítették.Az itt talált legrégibb emberi nyomok - a Klepsiüdra
forrása ftilötü sziklába vájt alínák közeperől származnak. Athén elú ismert
z,,egyenlők
lakosai a pelawgok volta§ a görögök - azazi. i.e.e.lII.II. evezred
évezred első szÁzadaiban érkeztek a városba. Az
L s attól az _
kriipteükat iónok men Attikában ők képviselték a görögöket
- Ea a ténf a korábe[ gazdag kir{lysírok
keveredtek a pelaszgokkal, és az i. e. XV_
: ,,Ez pedig XIV. századig jelentős központi várossá alakították Athént.
bnak látszó bizonyítják, amelyek az Akropolisz mellett, Arész dombjá.n kerültek napvilágra. A tiójai háboru
ni egyébbel.
koáig Athen gyönyör[ ,jólepültfalú várossá" lett, mint Hoínérosz mondj4 ahol ,,dris sientélyek.'
és aludtak;
álltak. Az i, e. xI . sázadban az Akropoliszra hatalmas erődítményt építettek,melynek
lót gyakran küklopszfalai mindmáig.dacolnak az idővel. Amikor a dórok b€törtek Görögorságba, az athéniak
qban áll az, azon kevesek közé tartoztak, akik sikenel védekeztek ellenük. Mitoszaik ei mondaik szerint sok
szenvedéssel, sok vérrel fizettek ezért a sikerén. de legálább nem jutoltak a heilóták sorsára: szaba-
Mkat, akik
do!. maradtak.
omok mögé
sern akkor,
Athén váro$ít a mítoszok szerint Kekropv király alapitotta, Athén államát pedig a hős
& szerint az Thészeusz, aki állítólag egész Attikát közös kormányzat alatt e$/esítette. De Thészeusztól és
k gyilkolása a mítoszoktól függetlenül, Attika egyesítés€ valóba.n megtörtént; bizonyára hosszu folyamat
eredmény.e volt, s nem minden harc nélkü ment vegbe (akárcsak .Görögország m᧠terület€in).
A mítoszok verint _ s bizonyára a valóságban is Athén a legfuibb időkbin királyság voli;
név _szerinl kél athéni dinasztia (iz Erekhtheúák és-a Medónidák-) harminc királyát i.-i4ut.
és vereségei
rbbantak ki
Athén utolsó királya a hagyomriny szerint az Erekhtheidák családjából száííí'azóKodrosz volt;
Ésecéljábol
Kodrosz idősebbik íia átkelt a tengeren, és megalapílotta Epheizoszt, a fiatalabb, Neileósz,
rz elesettek
milétovi kiiály lett, maga Kodrosz pedig önszántából áldozta életétvárosáért a dórok elleni
k; ez utóbbi
harcban. Kodrosz halála utrin Athénban arisztokrata kormány ragadta magához a hatalmat, s
cves tört ki,
egészsn az i. e. VII. szazad végéiguralmon maradt. Aztán éles oszuily- és politikai harcok
m került soí
robbantak ki, amelyek gyókeres váltoásokhoz vezettek, A harcok befejeztével az addig Korin-
spirtai nők
thosz és Spárta mögött álló Athén egész Górögonág uirsadalmi haladásának az élérékerult. I17
 Hai kleinai Áthénai, a,,dicső athéniak", amint szertartásosan nevezték magukat, eredettreg
földművesek voltak, akik-a spártaiaktól eltérőn nem viszolyogtak a munkától. Gabonatermesz-
-
téssel es állattenyésztéssel foglalkoztak, olajíaligeteket es szőlőt telepítettek, méheket b baromfit
tartottak, s kózben arra is ügyeltek, hogy mi a kifizetődőbb. A ,,sápöblű" tenger már a legósibb
időktól fogva csábította őket: főleg a halászok és a kereskedők szálltak gyakorta hajóra. A háborut
mindan bizonnyal ők is művészetnek tartották; de művészetnek tartották a használati tárgyak
készítését és díszítésétis. A lakonikus mondatokkal szernban előnyben részesit€tték a szellemes és
meghitt b€szélgetést, a katonai fegyelemnél pedig fontosabbnak tartották, hog]r mindenki azt tegye és
azt mondja, amire éppen kedve támad. Már akkor is differenciált társadalomban éltek, mikor
elóbukkantak a történelem homályából. A legfőbb társadalmi osztál}t a nary földterületek
tulajdonosai (eupatriüsz, ,,előkelő szülőktól sármaző emberek") alkották, utánuk következtek
a közép és a kisparasztok (geómoroí), majd a kézrnűiparosok és a keréskedők (ümiúrgoü,
á szegényparasztok és a napszámosok (théroí). s a soí végén,mélyen az összes többi alatt álltak
a rabizoÍgiá,k. Az eledeti nemzetségi rendszerre.- ez náluk is ugyanolyan okokból bomlott l-el, mint
a többi görögöknél már csak a phúlékés a phratriák emlékeztettek.
- arisaokratikus rendszerben az állam élénaz, arkhónok (urkhó: ..vezetni",
A kiiályaágot felváltó
,,uralkodni") álltak| az arkhónokat báí etl dokumentumok nem bizonyitják valószinűleg
- -
a népgyúlésválasztotta vagy hagyta jóvá. Eredetileg egy arkhónt választottak: az arkhón korábban
élete végéig,aztán tíz esztendeig tóltötte be hivatását. Később kialakult az egy évre lálasztott kilenc
tc.stü lete, akik közül az e|ső, aZ arkhón epónümosz, körülbelül a mai miniszterelnÖk
-
arkhón
feladatkörét látta el. (Az ő nevével jelölték az athéni naptár megfelelő évétiS; aZ athéni naptár
egyébként az i.e. 686_ik vary 683-ik esztendővel, a közelebbről ismeretlerr Kreón nevével kezdódött.)
A testület fólött a volt arkhónokból állő areiopagosz, alegfelsöbb állami es ellenőrá szerv állt; nevét
Arész dombjáról kapta, mivel ott ülésezett (manapság u8yanezt a nevet viseli a Schliemann házában
üléseó legfelső bíróság). Az arkhónok és az areiopagosz tagjai ingyen végezték funkciójukat,
s ezenkívül még a hivatalukkal kapcsolatos költségeket is maguk viselték: ezt persze csak a gazdag
eupatridák (..arisztokíaták") engedhették meg maguknak. Ertheló, hogy osztá|yéídekeiknek
megfelelően uralkodtak, s ezeket az érdekeket eléggéróvidlátóan értelmezték.Sokáig zökkenőmente-
sen ment minden, aztán egyszer c§ak halmozódni kezdtek a problémák, s mert a felhalmozódott
problémákat nem a többseg érdekébenoldották meg, kötelessé8üket felkele§ juttatta eszükbe.
A felkelés i.e. 630-ban tórt ki, vezetője pedig egy szé]cscbb ]ritóköríi arkhtin. K iilrin r rllt,
A problémák alapvető oka az árutermelés s ezzei párhuzamosan a pónzglrzclírlktxllis lijlődése
volt; ehhez járult még iz is, hogy egyre nagyobb mértékbenalkalmazták a rabszolgamunkát.
A tóldmúvelésből és a kereskedelemből meggazdagodott arisztokraták megvásúrolrák azokat
a íöldterületeket, amelyeknek tulajdonosa nem tudott lépest tartani a konkurrens földbiltokosokkal.
azoknak pedig, akik még remélték,hog5l meg tudják tartani földjüket, pénzt kölcsönöztek. Az
előbbiek tehát elvesztették fóldjüket, és napsámosok lettek, az utóbbiak ha nem fizették meg
adósságukat a törvény szerint személf szabadsagukat veszítettékel. -Arisztotelész Az athéni
alkoímónJban- ís/ jellemezte az akkori állapotot: ,,Teljesan arisztokratikus alkotmány volt ez, főleg
rabszolgamunkát végeztek a gazdagok földjén.
azért, mert a szegények
- férfiak és nőkhívták
Napszámosoknak és hatodrészeseknek
egyaránt
őket,- mivel ilyen földbér fejébot művelték a gazdagok
földjét. Az egév földterület ugyanis néhány ember tulajdonát képezt€. S ha nem fizették ki a földbért,
a férfiak családjukkal eg}ütt rabszolgasorba süllyedtek."
Külón elhatározta, hogy kihasználja az álialános elégedetlenséget. Theagenész megarai tirannus
veje lévén,vonzó példát is látott maga előtt; mint M l.e. 640. éü olimpiai játékok győztese,
népszerűségében is bízhatott. Kivárta a Zeusz ünnepére összehívott népgyűlést,es hívei csoportjával
kísérletettett a kormány megdöntésére. Sikerült ugyan elfoglalnia az Akropoliszt. de mert a bátorság
és a népszerűségnem helyettesítheti az aglláciől és a szervezést, a nép nem csatlakozott hozzá. Az
arkhónok kijelentették, hory Külón felkelése kísérletvolt a tiíannizmus bevezetésére (nem is jártak
messze az igazságtól), és a maguk pártjára vonták a földművelő lakosságot. A felkelés felsámolásít
átengedték demokrata ellenzéküknek, az Alkmeónidáknak, akik nemcsak az arisztokratá kormányt,
hanem a tirannizmust is ellenezték. Külónnak sikerült elmenekülnie, Athen templomában védelmet
kereső híveinek pedig megígérték,hogy ha megadják magukat életben maradnak.
Az Alkmeónidák azonban nern tartották be szavukat: Külón híveit egytől - egyig megölték, Az
uralmon levő arisztokraták ezéítSZámű^ék őket. ,,Külón vétke" később egyike len az athénl
118 demokraták ellen vívott harc demagóg érveinek, s még Periklészt is megbélyegezték vele.
 E
E

! ii a
2
a
! .'!' o
o

o€
, ii

.;
. _)(o,
E

l,

aa

ltl-
o
o! rI
o€
o E
} !
!
o
o

§
E

§o
!
o
'o
s
'o

Attika és Argolisz
lls
 . Külón felkelese, amelyet meg Machiavellitől is idegen módszerrel vertek le, az arisztokratiik cí
_sámára komoly figyelmeztetés volt; elhatárózták, hory bizonyos engedményeket tesznek. isz
lr4egegyeztek, Jtory legal{b! egy9t teljesítenek a néptömege[ követelései közúl: egyértelműen meg- ll
hatírozzik. mi_ajog és_mi a kötelesség. I. e. 62l-ben megbí}ták az egyik arkhónt, hog vizsgálja át & la
irja tissrc a szokásjogokat. Ezt az arkhónt Drákónnak'hívták, s a Íémenvb keeveiien tö-rvénveket el
máig is a ,.drárkói" jelzővel illetjük. Drakón a monda szerint vérrel írta törvényeit,i a legkisebb bünért n
is.a_leqragyobb büntetést szabta ki. Drakón törvényei ennek ellenére is halaáó jeliegűek voltak: or
szilárdabb rendet teremtettek a vagyoni viszonyo[ terén, s a gyilkosság biiníetésÖt
nindaddig a rokonok dolga vott társadalmi szervre, az államra bizták - amely z
-
_ Drakón törvényei azonban nem segitették ki nyomorukbóla földmüvelöket, rabszolgaságukból
u
s
a fizet9sképtelen adósokat. Athen belpolitikai helyzete nem jawlt, külügl lielyzete púig
_
a_körülmények összejátszása folytán rosszabb lett: a megaraiak elfoglalű Szatainiv szigeét - €
- -
elzárták Athén kikötőjét. Pireusá. A megaraiakat nem sikeitili kiűzni a szigetről, s mivel az arfhónok - , azí
talárn aú, az elvet vallották, hogl azok a problémák, amelyekről nem- beszélnek, senkinek sem szÁ
okoznak gondot, kijelentették, hogy halálbüntetés terhe alatt tilos kiejteni a Szalamisz szót. De akadt eIé1
ery férfi, aki ilyen köriilmenyek között is talált kiutat. A hírvivók botjával jelent meg a népgyűlésen ám
(a bot serthetetlenséget biztosított számára), s bfu bölcs volt, bolon-dreni üselkeditt, a^íólondot me
pedig neín slljthaüa szavaiért büptetés; végü egy buzdító költeményt adott elő (mert hiszen köItő is elti
volt): a versben felszólította a dicsó athéniaka! hogy ha nem gyávák es suton ülők induljanak
|1r9ba a gyönyöríi szig9!ér]. A versnek általában- sikere van a politikában; az - athéni nep
hol
sze
kikényszerítette,.ho3y újabb háborut indítsanak szalamiszért. Midőn kiderült, hory az a bizonyoi mir
ferfi nem máq mint Exikesztidév fia, Medón király utóda, szolón, az arkhónok kineiéztéka hadseieg az
fővezérévé.Szolón tehát Megara ellerr vonult, gyózött, Szalamiszt visszaadta Athénnak, s ezentúl ai
olimpiai bajnokoknál is nagyobb. közkedveltséget élvezett. Aztan újabb feladatot kapott ; számota fel alk
-
azokat áz erőket, amelyek Athént polgárháboruval fenyegetik. ny(
,,Na_gy nyugtalanság uralkodott, egyik csoport a másik ellen kelt fel írja Plutarkhosz a nép vál
_
az elökelő es gazdag ernberek ellen lázadt." Az arisztokraták tudták, hory - vagyonukat -,
es hatalmukát Az
csak engedrnények áran tarthatják meg; a nép erősnek érezte ma§át, aé nélkülözte a vezert. ma
A_ kompromisszumot szólón találta meg ebben a helyzetben.
,,A gazdalok tehetős emberként irja érd
Plutarkhov,-_ , a szegények pedig becsületes emberként ismerték." Tehát mindkét félnek megfeleít, -
s így i.e.,594-berr. megválaszloták rendkívüü teljhatalommal felruházott arkhónnak, s meg6ízták, "h
!t9sr dolgozza kj.a1 új alkotmányt, adjon ki új törvényeket, javitsa meg az athéni viszo-nyokat. raj
Megengedték neki, hory ,.az addig fennálló rendszerből báróit megtart-hat és bármit elvótheí', áll
esetleg az egész r€ndsz€rt ,,alapjában megváltoztathatja". szolónnak-tehát reformok útján kelleti ea
fo:r+a]]nat csinálnia; me8bízatását olyan jól teljesitette, ho$i arról az állam és a jog tö;ténetében Es
mindmáig tanulunk. ber
Mindenekelőtt közkegyelmet hirdetett; a gyilkosok és a hazaárulók kivételévelminden Al
szá,nűzött még az Alkmeónidák is Aztán ösatlakozott a Kirrhe város elleni Mi
- hazatérhetett.
had_járathoz- (a hadjáratot a delphoi amphiktüónia kezdeményeae), ezáltal eltávolította a városból ö§
a fegyveres erőket, és másra terelte a polgárok figyelniét, hogy nyugodtan do|gozhassék. At
A _ reformokat a ,,teherleráással* szeisiakhtheia) [ézdte: megíáuntéó minden "adóssígot
t
al
(kártérít€s nélkül), az állam költségén kiváltoílá az adósságuk miatúabszolgává lett polgárokatiés Ez
me_gtiltotta, hogy a jövőben bárki is saját testével kezesiedjék az adóssá§é+ért. a'Áíag"iűag zlil
fejlesztér érdekébenmegkönnyítette az áttérést az egyszerü fúdmúvelésrőla-gyümölcsterm"esztésre] dr
es megszüntetl€, az olivaolaj kivitelére vonatkozó tilalmat; hogy a városi 1akosság élelmezését rcl
blztosílsa, me8tiltotta a gabona kivitelét. A fióldtelen kézmüveseknek teljes polgárjo§ot biztosított, űú
a.kézműves vállalkoás támogatására pedig rendeletet hozott, mely szerint a húriarnémkotelessége cs
eltartani öreg szüleit. ha azok iljúkorában nem tanittatták ki valamiiyen rnesterségre. Az areiopagosit it
megbízta. hogy ellenőrizze. ki hogvan tarqn el magát. s a fényűzést és a henvélés] esyaránt büniette. lm
A gazdasági fejlődés érdekébenúj mérlékrendsrert vezeteit be; teljes értékűeástpéná kezdett
veretnivégül kiadott egy tórvényt. amely mindaddig példátlan volt, és még manapság sém mindenütt ta
magától értetődő: tudniillik, ho$l minderr polgámak jogában áll a bíiósagori bármellk hivatal lal
halár ozaát megfellebbezn i. 5.
.ka], As atimokrácia elvére alapozott új alkotmánnyal Szolón
kiküszöbölte a nemzet§egi privilégiumo- al
l20
jogokat es a kötelességeket a vagyon nagys.iga
szerint határozta meg. A Ék'osság;t négy f
csoportra osztotta: a leggazdagabb polgárok, az ötszázmérősök (akiknek íiildjén500 medimnosz ll
 tcrmelt, l medimnosz 52,5 liter) arkhónok, areiopágok stb. leh€ttek, tehát a legmagasabb hivatali
a háromszáz mérősök (lovagok) a leggazdagabbak sámára fenntartott
tisztséq9ket üs€lhették;
rillampénztírnokság \ivételéve! MrmeIy hivatalt betölthettéf; a kétszáz mérősök (fogatosok)
alacsonyabb rendű hivatalnokok lehettek; a negyedik osztály tagjai! a vagyonáanokat
beválaszthatták a ,,négysáz* tanácsába"; a tanács íétadata az volt, hóry javaslatoiat terjesszen
a népgyűléseIé. és ellenőrizze a hivatalok munkáját. Smlón az új legfelsőbb bííóságol \ahai(it')
sonolás útján választott tanácstagokból állította össz€. a népgyűléshatáskörét és ö§§zeiétclét pedi8
az ő§i hagyományok szellemében baláíozta meg, Szolón alkotmányának demokratikus eleáei itt
mutalkoztak.me8 a legszembetűnőbben: a népgyűlésnek jogában állt minden kérdésben dönteni
es minden hivatalnokot megválasztani; a népgyűlésben rrítnden athéni polgár részt vehetett.
Midőn Szolón kiállitotta márványtáblákra vésett alkotmányát a főpap oszlopcsamokában,
megeskette a polgárokal hos/ megtartják a törvényeket és nem változta(lárk mep az alkotmánvt i
aztán lemondott hrvataláról. Reformja kompromisszum volt. s a válságós hely-zetben minderiki
számára megfelelő kiútnak látszott; mikor aztán szolón befejezte munkáját, senki sem volt vele
9lég9deJ| A földmüvesek magától értetődőnek tartották, hog5l a mezőkről eltűntek az adóskövek,
ámde fájlalták, h9g1 Szotón neín osztott földet. Az arisáokraták természetesnek vélték,hogy
megtarthatták a legfóbb hivatalokat, de bosszankodtak a veszteség miatt, amely az adósságÓÍ<
eltörlésevel érte őket. A demokratikus szabad§igot a pletykakeverők is kihasmálták: aá híreszteliék,
hogy. szolón az adósságok eltórlése előta szándékosan adósságokba veíe ma8át. ..Mindenkivel
'
szemben védekeznem kellett
- í{a magáról
mint farkasnak a kutyák falkájában."
szolón egy versben
-, sjobbra-baira
Halála után há'iás honfitánai
vagdalkoznom,
e.-mlékműuet állíóttak neki, §
az emlékmű feliratában ..szent törvényalkotónak" titulálták.
__ A történelemben nem éppen ritka a paradox helyzet. Paradoxon volt az is, hory az új athéni
alkotmány tiszteletben tartását egy tirannus biztosította. Athénban még Szolón életéú(i.e. 5j5-ben,
nyolcvanéves korában halt meg) zavargások törtek ki, s ezek annfra fokozódtak, hogl már
választásokra sem kerülhetett sor. Eá a helyzetet használta ki Megara, s ismét elfoglalta Szalimiszt.
Az ellenséges támadás mindig egyesitő eróként hat: az athéniak hidsereget állitoták ki, és amin
maguk is csodálkoztak -
legyözték Megaát. Ez a győzelem főkerrt szoión rokon4 peiszisztratosz
érdeme vol| aki akkora - dicsőségre tett szert, bog a zítrzavar kőzepette magához ragadhatta
a hatalmat.
Peiszisztratosznak a tirannizmushoz vezető útja meglehető§€n rögös volt; kétszer ú$, megbotlott
rajta, hogy az már végleges bukásnak látszott. Megara legyőzése uán a szolóni alkotmány híveinek
állt.az élére.(Az alkotmány hivei a városi lakosság középrétegeiből kerültek ki.) Peiszisztratosz
egyidejűIeg támadott jobb és bal felé, a konzervatív arisztokraák és a radikális demokraták ellen,
Egy áilátszó trük} segítségéveleléne. hogy ötventagú lestőrsé8et kapott (a népgyűlésrevénel
bemaszatolva érkezett,es aa állította, hog]r merényletet követtek el allene), s testőrúglével elfoglalta az
Akropoliszt. Az arisaokratá'k azonban §zövetkeztek a demokratákkal, es elűzték Peiszisztratoszt.
Mikor a további harcokban az aíisúokratek győztek, es elűzték a demokratákat, Peiszisztratosz
ös§zefogott a demokratákkal. es újra bevonult Athénba. (A nagyobb hatás kedvért eg5i
Athénének öltöztetett gyönyörú lainyzól ültetett szekerére. mintha maga az istennő vezetné ót visá
a városba.) De nem uralkodott sokáig; miulán összetűótt a demokraták vezéreivel. ismét száműZték.
Ezut,ín már sem szövetsegesekre, sem pedig triikkökrc nern tímaszkodott, inkább thrákiai bányáinak
aranyát vette igénybe (a bányákat egyébkéntapjától örökölte). zsoldosokat fogadott fel, es Athén
ellen vonult; legyőzte az aüéni seíeget, es a foglyokat azzal az üenettel küldte haza, hory aki nem sáll
vele szembe, annak nincs mitől félnie. Szavái meg is tartotta; a városból csupiin az Ákmeónidákat
űzE kt, azok ugyanis nem bekéltek meg a győzelmével. A fordulatok iránt áár elfásult athéni nép
egyszerűen tudomásul vette, hosl most egy ideig megint Peiszisztratov kezében lesz a hatalom. Ez a2
idő_amrrban elég hosszú lett: Peiszisztrátosz pnntósan harmincháiom esztendőn át (i. e. 521-ig)
uralkodott.
A késöbbi atheni demokraták, akik a tirannizmust minden körülménvek között rossznak
tartották, Peiszisztratoszról is kedvezőtlenül nyilatkoáak, de úry tetszik, igazságtalanul. Peiszisztra-
tosz tiszteletben tartotta szolón alkotmányos intézményeit (,,mellettük €s iölöttiik állf', mint v. sz.
Slelcejn írja),_ es megelégedett annyival, hogl a hivatalokba saját híveit ültette; politikájával
a la}osság érdekeit szolgílta. Megoldotta a parasztok legégetőbb problémáját: ery föidrefoómal
íóldhöz_ juttatta őket; a szegényparasztoknak es a kézműveseinek állami kúcsönt nyújtott;
a fÖldteleneknek és a naPszímosoknak a flottaépítésbenbiztosított munkatehetőssget. Táúogatta 121
 a főleg a Fekete-tenger vidékével való külkereskedelmet, meginditotta az ezüstbányászatot
a lauiioni bányákban (Attika délkeleti rószi,n t. és a H e llészpon toszon (imJ5ZPontol \7crZCtt Alllill
sámára (a troasá szigeiont). Athénéistennő tiszteletérr megalapította a Panathénaia ünnepét,
Dionüszosz isten tiszteletére pedig a színházi előadásokkal összekapcsolt ünnepségeket. Az Akropo,
liszon megkezdte Athénéhatalmas templomának az épitését(Hekatonpedon), az Akropoliv alatt
lerakta Olümposzi Zeuv még hatalmasabb templomának alapjait; Eleuszi§zben Démétémeképítte-
tett szentélyt, Déloszon átépittette Apollón szentélyét.Külön érdeme.hogy szívan viselte a görög iro-
dalmi emlékek sorsát: ő iratta össze Homérow költeményeit. A }özépítkezésekan és az ünnepségeken
egyáltalán nem takarékoskodott, ő maga azonban szerény ember volt. Egysz€rű házban lakott az
Akropoliszon, kijárt az emberek közé, és mesebeli királyként büntette az igazságtalanságot;
igazságtalansággal vagy kegyetlenséggel még ellenségei sem vádolták. Uralmát az athéni nép ú8y
mint,,Kronosz aranykorát".
eml€gette
- s ezt még Arisztotelész is feljegyzi
-,
Folitikai sikereiveI es kifogástalan magánéletével Peiszisztratov biztosítottá az utódlást két fia
számára, s azok apjuk halála (i.e. 527\ után mindan nehézséges választás nélkül kezükbe vették
a hatalmat. Az idősibb Hippiasza hatalom ewközeit ragadta magához, a fiatalabb Hipparkhov főleg
a nyilvános ünnepségeknek és a szórakoásoknak szent€lte életét.Kezdetben zökkenőmentesen ment
minden, s Ath€l fokozatosan Görögország kulturális központjává lett. A ragyogó város csábította
a költőket, a festőket, a szobrászokat és az építészek€t, akik a perzsák nyomására elköltöztek
a kisázsiai városokból. Később azonban a perzsák akadályozni keÁték az athéni tengeri
kereskedelmet, es Hippiav pénzreformmal volt kénytelen beismerni a gazdaság csődöt, amivel
azután egymás ellen fordította a gazdag es a kevésbe gazdag polgárokat. A nyugtalanság egyre nótt és
a tirannúsok szorosabbra fo$ák a hatalom gyeplőjét; ezzá perszr a helyzeten mit sem javítottak.
S ekkor ery olyan eseményre került sor, amelyet ugyan nem politikai okok váltottak ki, de súlyos
politikai következrnényekkel járt: i.e. 5l4-ben ket előkelő ifiú Harmodiosz és Arisztogeitón
á Panathénaia ünnepen megölte Hipparkhoszt. Az esemén}t terror követte, a terrort azonban nem
tűrték a polgárok, s ellenállásuk nég1 évig húzódó polgárháborút eredményezett. Két alkalommal
Spárta is közbelépett (elöszöí a demokraták, másodszor az arisztokraták oldalán, de mindig a saját
érdekeinek megfélelően). Hippiav végül örült, hogy legalább életétmegmenthette (a. perzsákhoz
menekült), az a|héni nep pedig az Alkmeónidák családjából szeímazó Kleiszthenészt juttatta
hatalomra,
Harmodiosz és Arisztogeitón ,,zsamokölőkként" került€k be a történelembe, mint akik nem
haboztak életüket áldomi a demokráciáért és a nep szabadságáért; ők voltak az eló halandók,
akiknek az athéniak §zobrot állítottak az Agorán. Ámde szó, ami szó. Harmodiosz és Arisztogeitón
Hipparkhow ugyanis- mivel a fiatal férfiak is érdekelték megkörnyékezte
elég kétes hősö-k vóltak.
Harmodioszt, Harmodiosz azonban hű maradt Arisztogeitónhoz; midőn Hipparkhosz - zaklatását
mindketten megunák, elhaározták, hogy végeznek vele, még akkor is, ha ő a tirannus. A fiatal
athéni demokráciának hősökre volt szüksége, tehát hősöket teremtett magának: elég volt a tett valódi
okát elhallgatni, illetve politikai okkal helyettesíteni. S hog5i ez sikerült is, azt egy népdal ránk maradt
szövege bizonyítja legiobban; a népdalt egyébként még évszázadok múlva is énekelték:,,Kedves
Arisztogeitón és Harmodiosz, örök dicsőség nektek, hog1 megöltétek a gonosz zsamokot, és
kiharcoltátok Athén jogait..."
A valósígban az athéni nép maga harcolta ki jogait, midón i.e. SlO-ben bekerítette az
Akropoliszt, és kényszeritette Hippiasá aki már csak a spártai intervenciós seregre támaszkodott
'._, hogy mondjon le a hatalomról. A dolgot azután formáIisan igazolta az a törvénygyűjtemény,
amelyet a népgyűlésáltal erre í€lhatalmazott Kleiszthenész dolgozott ki. Ezek a törvények képezték
az új athéni alkotmányt, amely me8őrizte Szolón alkotmányának demokratikus elemeit, de
kiküszöbölte a polgárok politikai egyenlőtlenségét, amely vagyon szerinti felosztásukból következett.
Ettől fo8va minden athéni polgár rendelkezett választójog8al. és megválasztható volt bármily
hivatalba, a törvény előtt minden polgár egyenlő volt, s a törvény mindenki sárnára egytbrma
kötelességeket szabott meg.-
Kleiizthenósz oly módon élt meghatalmazásával, hogy az két es fél évezred tavlataból is
figyelemre méltó. Mindenekelőtt bevezette az orszátg és a lakosság új adminisztratív feloszását:
Attih harom részét(Athént és külvárosait, a megművelhető földben gazdag belterületeket és
a partvidéket) ljtr-tízköízeííéosztotta, s a három rész egy-egy körzetéből alkotta meg a phülét. EZ
amelynek a régi nemzetsegi phülével csuprfur a neve volt azonos különbözó
122
a bhtité tehát
- -
nemzetségek €s területek lakossagát tömörítettg olyan embereket, akiknek az érdekei is eltérók
i fóleg
lment
útotta
6ztek
errgeri
mivel
őtt és
iottak.
súlyos
geitón
n nem
ymmal
l saját
iákhoz A miléloszi aTora. A berliní Állami MúZeumokban latható maradvdn|,ok alapjdn rekonstruált
lttatta bejdrati kapu
k nem
tndók,
geitón
voltak. Az ilyen phülé összetétele olyan bonyolult, szervezete pedig olyan nehézkes volt, hogy
-pálitikai
ÉkeZte szervek rendszerében érteímétés jelentőségét vesztette.. De Kleiszthenész éppen_erre
itii"t.á"ii, a phülék formális megtartásávál kielégítette . az_ arisztokratákat, de a phüléket
a
latását
\ fiatal erót képezzenek. amely
valódi -."i.rrtáttu oóIitikai hatalmuktól, s-igy attól a lehetőiégtől is. hogy olyan itélt szervezelet
a oEmokraciai veszélyeztethetné, Persá hogy az állam működhessék. a tétlenségre
raradt körzetekben kisebb ónálló egységeket, ún.
Kedves -áiiúuLi"tt"tt t "lyeitesíteni. Kleiszthenészézért,azegyes a démoszok lettek aztán az
áémoszokaí szervezett, ezeknek az éléna ví!|aszloít ümarklroszok álltak;
lot, és athéni állam egész politikai, gazdasági, katonai, igazságügyi és vallasi életének alapjai,_

úE az l lesfels|bb illu..r"*"k"t KTeiszthenész iulajdonképpen Szolón alkotmányából vette át.

csupán a-hadseiegnek adott új fővezéri kart (a ,,iiz sztráiégosz testületéí,). Az államszervek
kodott i""'riio;át azonba"n megváltorátta: a, arisztokrácia bástyájának, az areiopagosznak hatalmál
!ínény, iensul'vosabb nonorrt"it"k büntetésére,valamint a törvények és az erkölcsök megtaítására való
4ezték i"itiEu.tÉtr. t orútozta; a négyszázak tanácsát még száz taggal bóvítette (a tanácsnak tehát összesen
^
Éit,de sóÓ,'ininain pttirebö| 50 taájla volt), és a végrehájtó hatalóm szervévéalakitotta. Az egév tanács
üezett.
Iiiia iáiti" nem volt áiíandóan hivatalfian; á hatékony működés érdekében a teljes tanács
Érmily
iluiaitáiet arrunoo ötventagú bizottságra ruházta, s ez a bizottság naponta ütésezett. AZ egyes phülék
1rforma ,oiiota.rut uatur"tott képvÉetóiből ösizesan tíz ilym bizottságot hozott létre;a bizottságok egymás
ából is - ..t"rao tized; ahtt iltézlékM ügyeitet. Az éppen hivatalában levő bizottság t9gjait
"ta",
iiiia"irokÁaYn*ták; a bizottság elnókét a piútaniszok reggelenként egymás közül sorsolták ki,Az
ztását: a legmagasabib funkciótienki sem viseihelte tovább egy napnál s egész életében
eket és
áiiie"i áir".Ú""
"a
több mint egy alkalommal.
ét. Ez
Kleisztténész tudatában volt annak, hog] az athéni táIsadalmi rendszer fő előnye egyszersmind
natrány is, a polgárok szabadságát rossáákaratú_, e_gyének kihasználhatták a szabadságjogok
6obóző
Nain^die:akadhatott egy-egy becsvágyó férfi, aki zsoldos fegyveresek segítségévelvagy l23
eltérők
"iio.teier".
 a félrevezetett t9.megel( Émogatásával államfordulatot itlézhetett volna elő, és tirannusnak
nevezhelle volna ki magát. A szokásos intézményesszavatosságokon kívíiL€z irr"rr
u u"iz"r]i'Ü' -eg
ery külön talá,{r kisse, túlméretezett intézmény lé"tesiteti: az orrüti.ilá'ra
- -.
a ,.cseréPszavaást" (osztrakon:,.cserép"). Minderr w távasziá,Lrr összegyűlt a renJiivtiri "rgyi,
njpgyures.
hory megtárgya|ja, uT: 9lyu1 férn Athen polgárai közátq i'i8uui.t
szabad§igát. Ha a népgyűlésigénlően válaszolq.hát hónap múltán ismét ös;j6ii"k,i.fri"ilőfi;
"ra"GreIv"aJi,.T
ráírhatta ery cserépdarabra. (papír mé8 nem- létezett, á p".gu-* peaig dága űro ]irrJt"eg""
tirannus nevét. Akire a legtöbben szarút* 1Oe legaúbblaiezren;, annit tiz-esztenáore " eiLuett
harynia Attikát; becsÜetét es
_vagyonát azonban-nem vesztette el, ott lakhatott, ahol akart, és
a népgyűles aa. is - engsdélyezhette, hory a tíz év l€t€lie etott náter:en
cserépdarabok alapjála még ma i§ figyelemnel kíserhetjúkaz akkori p"'iaii; <lz'Ágoálertert
rra.cot
oszttílYjellegét ; a demokrata vezérek neveit finom asztaÜ keamiat i.gyái isirepeÚ,
'i;.-k;i. "
- ".ira.tlut
nev_eit p€dig durva agyagedény_ek töredékein olvashatjuk.) Az ovtr;kisz;;s;úiráóa""--r
féót sujtott, akinek e$/etlen bűne az_volt, hogl az atdm;ávát atarta válgii"i i .geéó Úi"r."t
.ry-
vezértől fosztotta me€ Athént.; a cserépszavaás.szigon{t áz atheni nép nyiÍÚnvaloi,
való kényverű adóásn'k tekintette. A2 osztrakivűosa
áÜájgc.t
- eni peiaa'."
-iÁ"túai
" üiitoo,
EPheszosz,
4rgo§z es Me.gara is bevezette, de csakhamar "tt
meg is sziintetti. Átiráúri -oou."
:TqT
natahat 'rár:.*t*deig.(i.e.
4l7-ig) fennállt, s ez alatt az idó aiátt ,"o*i ."-
magához ragadta volna. Az osarakisznov tehát teljesített€ feladatát;"iuáq-"Ú
tiáo*
egyébkent ebben is
eg1l tipikus görögorsági kíserletet láüatunk.
Az anük szerzók KleiszthcDészt Gsak úry mellékesen me§egyezhetjii&, hory Kleisahenész
arisztokrata szármaásrl, és az azonos nevű szi[üóni tirannus uníkija uottj
,,az atn?ni aemoúaa
megalaPÍtójának" tartották. Főleg Hérodotosz értékeli nagyra u tanénál"^brn
es ariszÖLtesz
a ?olirkóbzn. A modem.szerzók általában_ ugyancsa_k e§eiértenek: Kleisahenév alkotmányát
tartják az athéni demokráciához yg291ő politikai-forradalmik befejeó szakaának p.Ü
,r_
demokráciát mind az antik, mind a modem szerzők különfélekqip* ertúrit. É iilrárÜroreg "ine"i
azonban osztály- és politikai álláspontjuk eredmenye. "
. . ,,I1ogy ezaztaa nagy
h€lYzeten€k,
vonalakban meglevő állam mennyire me8felelt az atheniak úi lársadalrni
varyon 8yoís növekedése, a kereskedelán es d ipar reIuiiafsa m-riula i ir.;a
-'ametyie
ta társadalmi magánlulqidon és az dllam erederében Engels.
.:yl(, a. és - A, oot-ál},.ll;tét
a politrkai intézmények épültek. már neú az eupatridák és'a köznép, hanem
a.rabszolgák és a vabadok.a nem teljes jogii lakosság és a polgárok'elle;tiii Ái ó
ré"qo,,
llhry - l i§mér En8els jellemzeset iOe2úr
köztársaság" volt. -
.,malgas r.jr.ia'eri roton áiú "ori.;
aÚ"..' o*",iári"rir*

. . 4llglory az aÜéni demo_kraÜkus .kö_zlírsaság létrejött, neh€z történelmi vi2§gáLtt kellett

helytállnia. olyan vizsgán, amilyet mindaddig oe.i i..eit az ókori Görögonzág.ó;;.lyiarr,.
Spárta jelsz /a a fegyelem es a rend, Aüéné pedig az eleutheria, a ,,szabadság" a a parrhészia.
-Összgörog
a.,,szólris- és gondolatszabadság"._ volt. Szemben álltak-e egymással? Bizonyára,
méretekben azonban ki is egészíteitékegymást.
sp{.tu é" Ath€rr Görögorság politikai rendszereinek fő kavi§előiként élnek tudatunkban;
mellettük és kívülük azonban a társadalmi rendszerek egész soá létezett. Thébában fennmaradt
g_ hagyornrányos arisztokratiku§ rendszer, amelyet neln szakított meg tirannusok uralma,
Korinthoszban a tiranDizmust az arisztokrácia liberális kormánya váltótta fel. A krétai dór
államokban_a spártai típusúoligarchikus rendszer került tűsúlyba (a közös étkezésis megvolt nálut),
ez_ a r9ndsze1- a spártaitól eltérőeir
$ - neih volt
Rhodoszban o1igarchikusarisztokrata rendszer
militariata b€állitott§águ. HélioJ városábaÓ,
jött létre, amely bizonyoJ demokratikus alapra
epü_lt: a_ kormány_ ,qiait a nép$úl€s választotta, de csak az arijztokrat& köziil. (,^ rhodosz-iak
törődnek a neppel, de nem a nful uralkodik náluk jegyezte m€g már Sztrabón. A eabonát
rendszeresen szétosájá*, és ery régi szokás szerint -a gaáagok núgukhoz veszik a- szegönyeket,
ycr. .ttgs.r, 1 §z9gényeknek is biztosított a megélhetésúk,éi a váóban nincs hiány i n5repl
hajoéPÍteshez &_a teggerhajóáshoz szükseges dólgoó emberben.') A taraszi (tarentumi) táísadalmi
-nyerik
rendszert plutokr. atikus demokráLclínak, neveáetnénk: ,,ott ugyanis a gazdágok {r5l meg
a népet, hory bizonyos birtokaik jövedelmét megosztjá'k a szegényekkel irta arisaótetesz.
Ezenkíüil minden hivatalt két részrc osztanak, s iz eg5lik részbe váiasaják,- a másilrba sorsoliák -az
_
124
_
embereket; a sorsolás azért fontos, hory a né;l is h.ivaÜlhoz juthasson, iválasaás pedig azert, hogy
jobb legyen a körgazg"tás." A kisázsiai es a szicíliai uároso[ban a tirenniaus küiönfáe változatar
 alakulrfk ki ekían a nqp8yúlé§ é§ a ürannus hívei köziil vála§ztott
- hivatalnokok is szerephez
-
: gy_
jutottak. A nehezeir megközelíthetó Arkadiában hir az i. e. VII. században az orrnomái"oi
Arisáokíatosz m98k.*._.JP YP|sác €gye,sltése! - úgyszólván az állam létéjötte előtti renJvei
-
maradt fenn; a trivoli Makedónia a legrégibb időktől fogva mbnarchia volt, ktiproszon pedig
királyokrralkodtak, akik a mitikus Teukros_ztól sármaztatiák magukat. nzetei a reirdszerekát e§
kÖzih sajátos§ág €s feltétlen követelmény különböztette mrry a barb]rá,r társadalmi rendszerektől: iá
a követelményt a görögök euúmünak,,jó törvényessegnik" nevezték, társadalmi rendszereikii
tehát a kortrllí.ny és a polgáJok által egyanint elismert törvényekre és szokásokra építették.
.._
a' g"!*!p.!ori göriig.politikai. rendszerek taík,§á8ánál é§ változatosságánái el kell ery kicsit
időmtiLnk. Jelölésükre u€yanis olyan kifejezéscket használunk, amelyek ugyarigörög eredeűek, de
azőla megváItozoít a jelentésük. Ea mfu a tijrannisz sző eredeú ptűésev:el kápcsolatban is
megfigyeltük, hiszen a tirannizmus esetében ali8ha tudunk megfeledkezni a izó pejoratív
mellékízerö; a polisz szónak pontos megfelelője nincs is nyelviinlben. Az arisztokrácián ma
a főnerneseke_a vagy a íönemesek k9g.anyrit énjük; a görogben viszont ,,a legiobbak kormányát;
(ari§ztosz: ,,legiobb", ,,legnemesebb") jel€nti; teháa pel.{ául az a mon&t, hogy ,,az Ízaa
arisztokráciát a demokácia teszi lehetővé", az ógörögöIi sámára ugyanolyan logitű tenne, rfiint
amilyen értelmetlen a mi sámunkra. olyan manapság haszniíatos teáinusotat,' mini
- arisztókrácia" stb., nem- ismertek
a ,,földbirtokos arisztokrácia", a ,,kereskedelmi a cö;ösök:
ecysíe_Tel Pcyb_i.rtokosokról és gazdeg kereskedőkről beszélt€k. A gazdagok kormlámyát
ionrősan
megkülönböztették a n€mzetsegi főnemesek (eupahiük) kornuinyáiól, . -ptutora"iaíat'lpl,ilor",
-E??ÁaE") nevezték; ezeknek a kormánytipusoknak s egyózersmini a demoknáLciinak
- Az
a fordítotüát okhlokráciának (okhlosz; ,,tömég") nevezték. óiigalchián a ,,rereset torrllniar. -
értették;íö ismérvének azt tartották, hogy nem választás útján jutoti hatalomra. A monarchia oűos
fordiÉsban,,,eg ember uralmát" (monosz: ,,egy", ,,egyédtil-"; jelenti; tesoub artarában i liiaivi
kormány jelölték ezzel a szóval (tehát sern a tirannus, sem predigispártai király uem volt monarcú';.
Az egyeduralkodót, akit a tirannustól vagy a királytól meg akartak küö;böztetni, a görögöi
autokratómak (autosz: ,,egyedil", ,,önmagától") nevezték; kéiőbb a római császart tituláiíak igy.
Az alattvalók vagy a_raövolgák d3 n9m a polgáLrok ! korlátlan urát despotán ak (deszpotísz)
- -
hí\ták;. €z a,cím görögorsági uralkodó sámára szegyent jelentett, míg-a keleü'biródalű
uralkodójának ez volt a hivatalos titulusa.
.. Az antik _es,a modem politikai terminológia egyik leggyakoribb izava, a demokráci4 a görö8
dém_osz : ,,nép" & kratosz: ,,kormány" szavak összetétele. ÍeMt -b,rrhl
s eá a nomádokon áeg
lakókon kívül taláLrr mindenki tudja -
kormányt" jelent, sem többe| seín keveseübet: ez
azollan.eppen íry -,,népi sáúos kormányrendszert
neveáessünk (főleg ba eltekintiink
_e.lég_ahhoz,hory
osztílyjellegüktől). Demokratikusnak álütja magát p€lűul a göröe ősközöss€gi neizetseej rendszer
es az _Egyesült_Allamok. mai politikai rendszere, a Luxemburgi Nagyhe-rcegség es-a Német
DemokraÜkus KöztráLrsaság kormányrendszerg Csehszlovákia Miinch€n ilőtti & áai tarsadalrni
rendszere; demokratitus alkotmánya volt az ókori Athénnak" és demokratikus alkotrnán)a van a mai
Szovjet,,niónak. ,*{ demokráciánat több fajtája van" állapította m€ máI ArisztoteÉü hir ó még
nem ludta, hogy egyszer lesz még majd burzsoá- demókrácia, népi demokrácia, izocialisti
demokrácia" stb., és_hogy a demokráciának azokat a fajiáit, amelyekefő ismert, a ,,rabsmlgatartó
demokrácia" gyűjtöfo8alom öleli majd fel. A demokrácia fogalma ennek ellenére sem tarialmat-
lan,. csak.azt kell megválasm|nunk, mit értúnka ümosz (,,nép") szón, és ki (kinek az érdekében)
gyakorolja a kraloszt, a,,hatalmat".
A görygök a demokráciát a történelmiü során kipróbált politikai rendszerek egyikének
tartották Távolíól sem voltak egytől egyig a demokrácia hívei; egyesek közömbösek nöítak vete
szemben, n919lyek harcoltak ellene. A rendszer fö ismérveit azónban égyformán értelm€zték;
a .rdemokrácia" szót (a mai ..Nyugat" és ,,Kelet" képviselőitől eltérően) műdannyian ,gyunu:a:uí
a_ íbgalommal azonositott"ák. }Ia tetüí1 az
+arjuk rregtudni" rnit tartotíat a- go.ogok
demokráciának, tármelyik ógörög szerzőt megkérdezhetjük. Forduljunk most Arisztoáésziez,
a legegyetemesebb és legnagyobb történelmi műveltsegű szerzőhöz, s olvassuk el, mit tr rb a politú
hatodik könyvében:
,.A demokratikus ársadalmi rendszer feltéteb a szabads.íg..- A szabadság elsó ismérvg hogy
váltakozva engedelmeskedik és uralkodik. A demokratikus jog-u ,ra- ;".ioü-ágy*ú-.éó;, ;;il
pedig a (polgárok) poziciója szerinti egyenlőségben rejlik; iiyá körüláények tóáott min"aenúen
az
egész (a polgá§ág egésze) dönt, úgyhogy az azéwényésésjolos, amit a o6bség annak ítél-MÚden
 polgárnak eByforma jogokkal kell bímia ; a demokráciában ezért a vagyontalanok fölénybeir vannak
a tehetős€kkel szemben, mivel ők alkotják a többs€get, es a többség dönt. Ez teMt a szabadság egyik
ismérve. . . A másik az, hory mindenki úry élhet. ahory akar. Ez ulyanis a szabadság jellemzői közé
tartozik, mig a rabszolga, ellenkezőleg, nem élhet úgy, ahogy akar... Ebből az a követelmény
fakad, hogy az ember egyáltalán ne legyen alárendelt, de mivel ez nem lehetsé8es, hát legalább
csak felváltva legyen az. A szabadságnak ez a meghatározá§a megegyezik a szabadságnak mint
esveitlősémek a meehatározá§ival.
Ézekből a í'eltételekből es ezekből az elvekből a demokrácia követkeó sajátos ismérvei
vezethetők le: A hivatalnokok mindegyiket a polgárok ös§zességéből v^laszljek. Mindenki minden
egyes embef fölött uralkodik, és felváltva, minden .egyes ember mindenki fölött uralkodik.
Á hivatalokat sorsolással választott emberek töttik be; vagy minden hivatalt, vagy pedig ciak
zzokat. amelyek nem igényelnek tapasztalatokat és szakismereteket, A hivatalokat nem vagyoni
becslés alapján töltik bel ha igen, úgy nagyon alacsony a határ. Ugyanazt a funkciót senki sem
töhheli be készer, s ha ez előfordul is, csak ritkán; a katonai hivatalok kivételé!€l egypár hivatal
e§etében ezt megeng€dik. A hivatalnokok csak röüd ideig maradhatnak funkciójukban, s ez
érvényes vagy mindannyiukra, vagy legalább azokra, akiknek e§etében ez leheSéges. Mindenki
ítélőbíró,és minden perben ítélkezik,de legalábbis a peíek tóbbségében és a legfontosabb
perekben. például a számadásokat, a közügyeket és a magánszerzódéseket érintőkben. Minden
úgyben a népgyűlésdönt, az egyes hivatalok semmilyen, vagy csak néhány ügyben hozhatnak
határozatot, a legfontosabbakban esetleg a tanács dönt. .. Egyetlen hivatal sem élethossziglani, s ha
ilyesmi megmaradt az előó társadalmi rendszerböl, korlátozzák a hatalmát, és sorsolással tóltik be.
Ezek i demokráciáü( köziis §ajátosságai. A demokrácia alapelvének tartott jogi eVből, azaz
abból, hogy rnindenki egyenlő legyen, es a több§eg döntsön, népkormány és népközség keletkezik."
A görög demokrácia telr.ít ,,népi kormány" volt csu@n az illető állam teljes jogu
- de népnek
polgárait tekintették, A kormányzásból ki voltak rekesztve mindenekelőtt a rabszolgák, akiknek
száma az összlakosság számához viszonyitva az archaikus kortól állandóan emelkedett; ki voltak
rekesztve továbbá a nem polgárok, fiőleg a betelepült idegenek (metoikoszok) és a felszabadított
rabszolgák; ki voltak rekesztve a politikai jogokkal nem rendelkező polgárok (a katonai szolgálat
előtt álló i!ak, az o§ztrakiszmosz által sújtoltak és a különböó bűncselekmények miatt elítéhek;
és végül ki voltak rekesztve a nők. Más szóval: nem az egész nép kormánya yolt ez, hanem csupán
a nép kiválságos részéé.Ez a kiváltságos rész azonban aránylag nagy számú volt, tagjai
származásra és vagyonra való tekintet nélkül egyforma jogokkal rendelkeztek, és a döntő szót a
kisebbséggel szemben a többsé8 mondta ki; a többség döntését kellő kényszerító apparátussal
juttaaták érvényre,és mindenkinek kölele§sége volt elfogadni. A demokrácia a nép nem kiválságos
íétegénekis különbözö jogokat és szabadságokat biztosított (a rabszolgáknak csupán az ,,élethez
való logót" és néhány esetben ,,illendö bán:ismódot".1. politikaj szempontból azonban korlátlan
diktatúíakéntlépett lel velük szemben. Mint a demokácia késóbbi vá|fajaira, úgy a 8ör€
demokráciára is érvényes, amit Lenin iír az Á am és forradalomban:,,A demokrácia olyan állam,
amely eüsmeri a kisebbség alárendeltségét a többséggel szemben, azaz olyan rendszer, amely
biztosítja az egyik osztálynak a másik osztállyal, a lakosság egyik részéneka másik résszel szemben
alkalmazott szuntelen erőszakát." Tehát a demokrácia le8fejlettebb klasszikus formájában sem volt
,,demokrácia mindenki számára", főként pedig nem volt ún. ,,tiszta demokrácia"l igaz, a .,tiszta
demokrácia" fogalma csupán a közelmúltban keletkezett, mégpedig abból a célból, hogy a
demokrácia osztályjellegét leplezze.
A képvis€lő-testülétek segítségévelmegvalósuló újkori dernokráciáktól eltérően a görög
demokrácia közvetlen volt: ez azt jelenti, hog a legfőbb hatalmi szervben, a népgyűlésben,minden
teljes jogu polgár személyesen vett részt. Ezeknek a polgároknak akik politikai szempontból
a ,,népet" jelentették és a többi lakosságnak a számarányáról - a íégebbiidókből nincsenek
adataink; mindenekelőtt- a rabszolgák számáról szóló adatok hiányoznak: ezek a későbbi időszakban
is ,,az antik történetírás legvitatottabb kérdései köze tártoznak" (V. Sz. Szergejev). K, J, Beloch
sámitásai szerint (A görög-római vildg hkossóga című monográfia, l88ó), amelyekkel lényegében
G. Bussolt, E. Meyer, R. J. Vipper és mrisok is egyetértenek, az i. e. IV. században, azaz
a rabsmlgarendszer virágzásának idején Athénban köriilbelül l00 000 rabszolga iutolt l00 000
szabad lakosra (Korinthoszban kb. 80 000). A szabad lakosok sámából le kell vonnunk a nők
számát, tehát nagyjából a felét, továbbá a nem polgárok és a nerrr teljes jogu polgárok sámát, azaz
]26 körütbelül a negyedét, Jóllehet az ókori gör€ demokrácia közv€tlen volt, még a leg-
demokratikusabb államokban is csak a lakosság ötöd_ vagy ne8yedrészére v.onatkozott.
A különböá következetlenségek, hiányossá,gók, formalizmusok stb. ellerrére a görög
demokrácb felbecsülhetetlen előnyö[kel tűnt ki nern csupán a Kelet despotikus rendszereivcl, hanem
Görögorság mind€n inás kormányrendszerével szemben is. A le$öbb ember részvételet biztositotta
a poüiikai iatalomban, a legöbb-ember számáí4 biztosította a legnagyobb politikai §zabadsagot,
a'polgár és az állam érdékeineka lehető lqnagyobb mértékű, egybehangolásához vezetett.
A iegi'agyobb teret biztosította az egyének és a népiOmegek alkotó erői sámára, a_ leggyorsabb
n^ra-^"iő * kulturális feilődést retté-lehetővé. Már[orai szakasában az egév emberiség sámára
ielentős;rtékeket teremteit aminöket a követk€ó nemzedékek csak szömyüseges visszaesések után
trtii el, sőt a polgároknak biztosított lehetőégek és jogok tekint€tében haladóbb volt, mint sok
uitorl potititai ienászer, amelyekről ugyanolyartalálóan, min1 amilyen rosszhiszenrúen elmondhat_
itik. tro'sv eknaradtak a görög-demokráiia m'ögött _ bár az ,,rabszolgatartó d€mokrácia" volt. .
''-' Ű; konkrét tortáehT es uársadalmi kóríilményektől elvonatkoztatva a görögkifogásolhatunk
demokráciát
_

a leshaladóbb mai követelrnerryek méréjével mérjtik természetesen sok mindent

úi". úr,, ttrrobötte ki peldául az osályellentéteket sem pedig a szabad emberek kózti vagyoni
nem biaosított egyforrirra jogokat_ a férfiaknak es a nöknek. Teny, hogy
állarrr, vagy
"g|"orotr."iee"t; ugyanolyan
u'íauáiga.e-goí -aettermészilis intézinénynektartotta,^mint minden akkori
-i.i ."'"alri, ,i'use álamai még a mfli sz^zAd e|ó f9lében es a Közel_Kelet néhány
Áori..'r,iióaú".^manapság is. De biztoiította legalább a rabszolgákk4l való emberi bánásmódot.
Á-á.-"iáiit* Athénbá i rabszolgák elviselhétő körülmények között éltek, mene_dékjoggal
i*aiit"rt"i megölésiikért gqzdájuknak a biróság előtt kellett felelnie; a spírtai rab§zolgáktól
eltéröen az athénúksohasem törtek ki feglreres lázadásban. A vagyoni egyenlőtlenséget aZ athéni
demokrácia úgy igyekezett mérsékelni, hogy a szegényeknek kedvezményekel nyújtott. é.§ a
ióiii.n"r"r ig:}:ek;ett áthelyeml a gndagor vallárá,,. azt a vagyoni egyenlőtlenséget azonban
kisebb rossznák tekintette. úint a spánaiak szegénységben való egyenlőségét, amely gazdasági
oansáshoz és a lakosság számának fökozatos apadásához vezetett. Ami a nők jogtalanságát vagy
i őtitt"i életből való-kizirását illeti... nos, ézzel kapcsolatban érdemes megjegyeznünk, hogy
_ kapták meg a
Érir<ipaban a nők többnyire csak századunkban _ Svájcban csupán l97l_b€n
választójogot.
Spdrű hamarabb teremtette meg hatalmát, mint Áth€n a demokráciát; hadsereget előállítali_és
kikéoezni usvanis sokkal könnyebú mint haladó alkotmányt kiharcolni. Korinthov es Théba
ham'arabb iiiott szilárd kormii,rrvrendszerhea mint Athén a demokráciához, mert az erós kormányt
fel| juttatni. a demókráciát azonban meg kell teremteni. Az arisztokratikus és az
"i"ron1á áll;nokban állandósult tarsadalmi viszonyok álltak fenn, rend uralkodott, a megszer-
olisarchikus
iitíiogátat ti.aer"tben tartották, minden a maga biztos és jól ismert útjan hala&, lega!ábbis az esetek
ti;üü.&em. Athénban épperr ellenkezőleg: mint a modern újságíó mondaná mindig_alakulóba_n
'áindig
voir uá-tamilyen helyzet, mozgoti valami, mindig sá volt valamiről. Csakhogy ebből
a mozgásból haladás született.
fto.tén.l.. ritkán nyújtoita az ellentétek egységének olyan gyónyörű példáját, mint.aminőt
ebban a politikai mikrokozrnószban megmutatott. Ez az ország rninél sokrétűbb volt. minél inkább
ellenkezótt benne az új a régivel, minél inkább változott minden, annál inkább Görögország volt.

Azt állítjuk, hogy az antik Görögorság alapja a rabszolgaság volt. s ezt helyesen a,|i.!.iu}<. Csakhogy
ugYunóry- n.úi. - is, hory a rábszollaság éllenpólusa. a polgárok szem_éll es politikai szabadsága
űáhpjá uoh L antik G-örögorságnak. A görögök a szabadságot fő ismérvüknek jalt9tják:
nyeluÜion kíutil föleg ez különúöztene meg őket a barbároktól. Euripidésszel vallották: .,A hellének
-
szabadok, a barbár rabszolga."
Á úmelyi és a politi[ai szabadság kölcsönösen feltételezte egyrnást. A _rabYolgák, még. ha
görögök voltaÍ< is, híjával voltak a szemé$ szabadságnak, s ezért politikait seín élvezhettek;a baíbár
álaÁkban nerir'tetizett politikai szabadság, ezért a személyi szabadság is csak látszólagos lehetett.
i
Ésviotomban vasy perzsiában nemcsak íilldműves és a kézműiparos, hanem a legmagasabb
ús'íúgviselőis óak az uralkodó alattvalója volt. aki úgy parancsolhalott neki. akár egy
rabszo]ganak; ezsknek az orságoknak a nyeivében kifejezés sem létez€tt a .polgáí, fo_galmára.
Siembe'szrillni az uralkodóval iagy az urákodó nevében parancsoló emberrel, egyenló volt a
lázadrissal; néha már a puszta egyéi nem énéstis lázadásnak minósítették. A görög államokban_a
p.-Úa-"r. iáiú", a[t liroga.ű a népgyűlésen, s ezt néha még a tiránnuiok is elnézték;127
"touoni
 lá,3drisnak csupán a
lennálló_'rársadalmi rendszer alkotmányellenes evközökkel való me8döntésé-
nek kísérleléitartották ldőnként p€rsze a görögök is,kerüitek olyan helyzetbe. hogy uialkodóit
9:p.t"}elj $$ry' v9|tik s,4m'ún; ily*;ii';ó;;-'tiii"t,otág,. á á,te.yi
köz<is akcióval felszimolták. A barbáíoktól eltérően sohasem estek térdíeiüalkooőít "áYe,i
erott; stii'a
8öíö8ök még az istenekhez is állva imádkoztak.
, . A szabadság amely a, görög polg{rokat a barbároktól és a rabszolgáktól megkülönböztette,
Arisztotelésa szavaival szólva ,,nan abban_rejlett, hory mindenki aa csúál i*u., * t gl, éi,
ahogy akar", hanem abban, hory mindenki a to=rvényeknék megfelelóen"-it csetetáett, iiui
tiszteletben tartotta ,,azokat.a szabályokat amelyek szerint az uralkoáóknak u.akoaniut< keii,
es
m.e8akagjílyozta_ meg§zegésüket".
_A_
törvények náluk a kormányt és a pol8áíoltat .gyuránt
kötelezlék ; a polgárok azonban csak akkor ismertek el a törvenyekeiha azok Óswiangban ajíáa;
alkotmánnyal, amely a törverryhoz᧠modjait is előírta. Á barbár államokban -az luralkodá
a törvenyek fölött állt, s az alattvalók nern befolyásolhatták a törvényhoást; az uralkodó szava
törvény volt, s az alattvalók az uralkodó, tulajdonát képezték. sbját §;bad§{á8ukbm a görogoi ai
anarchia (anarchiában éltek sz€rintük a barbárok, miel,ótt álhmú szerveződiek) * a oéspoiizmui
(ilyen rendszerben a nagy- es kiskirályok államaiban éltek a barbárok) etteátetet nút. Á-i
a szabadxig hatrirait .illeti, . a gör<ig államokban ka alapelv érvényesült: a polg.irok k3;
kapcsolatokban az egyik ember szabadsága ott ért véget, aúol korlátoini kezdte a nrlásik embei
wlbadságát, a polgárok és az állam, közti kapcsolatokbá pedig minden meg vott engedve, ami neín
volt tilos. A görögök által isrnert ókori nép€k közíil csupá a iómaiak vatÉttat á
a rómaiakat aztán a görögök nem_ is neveáék barbároknik. "átet "rr,"t"i;
F,gyetlen görög állam sem jutott el odáig, hogy elismer|e: ,,minden ember szabadnak
és
egy€njogúnak szüleúk", de ezl a formulát az ENSZ tagállamainak többsége is csak l948-ban,4z
embei jogok tiltaldnos deklaráciqdban fo}ad.a el. Másfelől a demokratikus nthennál kevesbi
haladó államok is egész sorjogol ésJehetős€g€t biztosítottak polgáraiknak: olyan.logotat, amerek
ösáangban voltak ezzel a deklarációval. A aiíannu§ok urálmZt uaev a áua.iáók ideiét nem
számítva. a. görög államokban minden polgárnak joga volt az eletre éó á szeméiyi szabad'ságra. a
töívény előtt minden polgár egyenlő volt. és mindenkinek jogában állt védákeznie. egietlen
po]g.un
:.n] .leheaett ónkényesen __bebönönözni. minden polgZn megilletett a goridoTár- és
:z{Iásszabadság stb. A demokatikus államokban - köivet-ienül uá-gy k.i"u"tui, választoti
képviselők által
- minden polgár a kormányzrisban is részt vett. Az á aámal szemben azonbin
köteles§égei is loltak a polgámak; de
-ha éppen nem tirannus uralkodott
joga,_hogy ezeket a kötelességeket a tórvény vágy a szokás szabja meg. - arra is -"i";ii;
Persze a.jogok es a lehetősegeJ< elismerÁ,se ná jelentette azt io!íu a;, á||am..'ak nem állt jogában
..
vedekezni a jogo*kal és a lehetősegekkel való üsszaéles ellen ; peldáű a szólásszabads.ig euáiü
az
aláásta a társadalmi rerrdszer é§ az érvényes.llkotn]{ny alapjait. A jogok elisme.e* ,á liiirii"tÜ
hogyag5rakorlatban nem lehetettmegserteniöket, hisáeo i'á "rt tohenvetü
p€dig természeti
epulteK. A gorogók azonban mindeT Jogsertést az eg5rüttélés "áu"ri,
normáitól való btintetendö eltérésnek,
társadalom- és jogellenes aktusnak, a philotimii' (,,az émberi értéktudata.) áegseitésé;ii
minősítettek. A görögök általános meggyőződése sierint a politikai e, a poráa.:oeiiiál nule
megfosztatiis mindenkinek j9c9! arra, hory elveszítétt jogait barnoirien ;-.xoiottlr
vlsszász€rezhess€:
4o!!
a tirannusok elleni felkelést tehát törvéDyes es házahas tettnek tartottáIr s ezzel
minden tirannusnak sámolnia kellett
.. A görög polg;írok azorrban egév sor további lehetőséggel és joggal élhetteh amelyeket sem az
alkotmáLnyok, sem a törvények nem foglaltak
lacukba. űem gyötT-rte otet az'crri* L-inscg;
7, yvőgaÁasÁg termeles e§ a tengerentúli keieskedelern b-iitositotta számukra- a"s át.én8i
élelmiszereket, az arra rászoruló emberiknek állarri segítséget nyujtottak. Nern iaiitt
végezniiik
:". Pe9,q.
sokat dolgozniuk; arányhg [is lgei}Úel voltalq egyszerúen ""rrá-Ár"fiái
ctt""t.[ é,
ruhjizkodtalq T pshajlat is kedvezett nekik, hiszerr me$akadihattík a fűtésÉ,a téli ruMzatra §tb.'
:3kí,so muntáL s ezerrfelü. még a kevesbe tehaős ernbereknek is voltak iabszolgáik.
akartak ya8yonszerzésíe s€ kellett törekedniíilq a kózvélemény ugyanis nern kedvezett ifényüzésnek,
H;;;;
'bi^;Ílrlilá;
1 k"T.k9{ életmódnak. a ..reprezentációnak", Nem ismeiték--az egaszúncietis
érzés€L sót.m€ a háborukat is kisebb rossznak tartottálq mint mi; kwésebb orvoss.ígot
és'kevesebi
b€te€se€et ismertek. A később tírsadalrnak neurotikus komplexuű sern gyötörték őiet : nem tudtai
például a, kereszté_nység eredendő bűnéről és a pokol túze;ől nem ismeiiék a szexu{lis élet
tabuii
l28 es gátlásait. nem féltek attót, hogy nem tudnak lépésttartani a gyors élettempóval, nem
ismcrte,k
 technika magáv1l; sóval
, könnycdebben éltek. Jogukban álk íé§zt venni a társadalom külturális életében] osztozni
_

a
művészet es a fudorfuány 8yümólcseiben, a.testnévelésnek és a sportríak szentelni magukat; hiszeq
megvoltal az ehhez vüséges berendezeseik. anyagi eszkozeik. i nem utolsosorban: üeiúk is volt.'
Töíténe}mük hajrialán igaán nem keveset ének el a 8öíögök. st tétségiikkorát ákkor més,
csak fél évezreddel lépéknll. s a mi idószámitásunk kezdetéig még fél évezrúvolt hátra. Egyetleí
más nemzet scm jutott ilyei,r röüd idó alan ilyen messzire, mé§ ha ezer esztendóvel hariarabb
lépett is az ember civiliákjdásának úajára. Egyébként sámos neózet mág sem érte utol az akkori
görögöket.
S minden, amit a görö8ök elének, eredeü volt. Eppen ebben különböztek thszes többi
koíár§uktól, akik barbárok maradtak.
Már ennyi is éppen elég volna ahhoz, hogy a ,,görög csodáról.. beszeljünk.

ln.
 6. íejezet

A korai görög kultúra

A történészeknek csakugyan van mit tenniük, ba ki akarjrák deríteni, miként kezdett új életet
Görógország a dór beözönlés után. A gazdasági €s társadalmi él€tet r€konstru"4lhatják a régészeti
leletek és az ókori történetírók felegyzései alapján, a politikai intézmények keletkezesét és fejlődéset
úgyszintén.A kultúra esetében azonban helyenként úgyszólván zsákutcába kerülnek. Honnan
teíemhettek egyszeriben, a legrnélyebb sötétség korának kellős közepérr olyan műalkotások, mint az
llitisz és az odüsszeia?
Már mondtuk, s most újra meg kell ismételnünk: ezek a görög.es a világirodalom legnagyobb
költeményei. Ezenfelül azelsőránk maradl görög kólteménYek. Bár keletkezésük óta a világ teljesen
átalakult, ma is esztétikai élíiénytnyújtanak, szépségükkel és bólcsességükkel lenyűgóznek
bennünket, az emberi kultúra elképzelhetetlen nélkülük. Persze régebbi (sumér, babiloni-asszir,
egyiptomi, hettita, zsidó)kólteményeket is ismerünk, terjedelméberr azonban egyik sem sárnyalja túl
Horrrerov verseil Ismerünk terjedelmesebb költeményeket is például néhány délszláv és közep-
ázsiai eposá ezek azonban ezredévekkel később keletkeztek.- Ery költemény nagysága
természetesen nem -, a hosszúságától s nern is keletkezésenek korától függ ; hogy mi haíározzz meg, azt
ugyan még nern sikerült kideriteni, annyi azonban bizonyos, hogy mindeddig senki sem akadt, aki
valamely más költői művet Homérosz versei fólé vagy elé helyezett volna. Az értékelésükben
tapasztalt e8ység szinte hihetetlen; kiválaszthatjuk bármelyik múvésztvagy műértót, akinek
véleménye vámíl valamit, Homérosz művéről csaknem mindegyik ugyanazt mondja, amit például
Gogol :,,Minden idók legtökéletesebb műalkotasa!"
Az llűsz |5 693, az Odüss7eia 12 l l0 verssorból áll, Két dallamos hexameterekben írt
-
őnálló epovról van szó. A két eposzt a öhthök személyei és a legfontosabb események kötik össze.-
Bonyolult, d€ áttekinthető íelepítésiikelőíe elkészített és vigoruan megtartott terv szerint készült:
koncepciójuk valóban egyetemes. Az Olúmposz égi magasságaitól elvezetnek az emberi lélek
legrejtettebb mélys€geiig, száz meg sz,áz egyénített alakot; szírz meg száz sorsot ábrázolnak, néhány
hétb€ tömörtt€tt cselekményben több évsázad éseményeit írják le. Dű képzelőerővel és reális
életáb.4aölással, gazdag, színes nyelwel és bátor metaforákkal tűnnek ki. A háborut es a harcot
a halállal szembenéző katoná tapasztaltságával írják le, a hajózást a tengerész szakism€r€tével.
a vadászatot a vadász szenvedélyévelábrázolják, a kir{lyi lakomát a közvetlerr résztvevő szemével
szemlélik, az éhséget a lyomorgó szernszigéből, a természetet pedig a festő érzékenyszemével
lárktják. Mítosz és valóság, heroizmus és idill, tragikum és komikum, bírálat és dics<iség, kaland
es b<i,lcselkedés keveredik bennük; minden helyzetben tájékozódnak, és tá.iékoódá§ra késztetik az
olvasót is. ,,Ésami a világirodalom eposzai között sajátos helyet biztosít nekik irja I. Tronsz-
kij szoyier irodalomtörténész - pozitívIv!_vi§zony."
-, az a humánus világszemlélet és az élethcz való
A görögök. kevés kivétellel. mindkét eposzt egyetlen költő _ művének tartották_
Ugyanea a nézetet vallotta- mindenki, aki e költeményeket olvasta - Homérosz
vary tanulmányozta: egészen
a XVIII. századig, Akkor azonban a kriticizmus légkörében, amely egyetlen racionálisan be nem
lrtzonyított rgazságot sem fogadott el, kételkedni kezdtek benne. l7l5_ben a francia F, H. D'Aubignac
kiadta az Értekezésaz llids2róIt, l'l69-bén az angol Robert Wood az Esszé Homérosz műveinek
eredetérőI, l795-ben a német Friedrich A. Wolf a Prolegomena ad Homerumol, Ez a három mű.
G. B. Vrco és J. G. Herder gondolataival megtermékenyülve, további művek sázalt és €zreit váltotta
ki, amelyekhez állandóan újak és újak sorakoznak. A nag5r es izgató ,,Homérosz-kerdésről" szóló
könyvekkel egy egész kön}.r'tárat megtölthetnénk.
' DiAubignac azzal a megdöbb€ntő áUítással állt elö, hogy az IlióE nem Hoííéíoszműve, mert
semmiféle Homérosz neín létezett. A költemerry állítólag néhány, Trójával kapcsolatos ónálló vers
gépies összekapcsolásíval keletkezetr, a Verseket pedig nétrány ,,vak dalrrok" }öltötte; Homérosz
neve szerint€ a göíög homé horólból. ,.nem láló (aZaZ vak) férlti'-ból származik, Wood azt állítot-
t4 hogy annyi ezer soóól álló verset nem alkothalott 98tr/eüen ember, főként olyan körülmények
130 között nem, mikor az írás hiánya miatt nem jegyezhetle le művét. A Yers€k tehát fokozatosan
9$rmás után Vagy_ pedig egyidejűleg keletkeztek, s Homérosz csak össz€gyűjtölte őket. AZ Iliószl
és az odüsszeidl wolf két nagy versgyűjteménynek tartotta, amelyek az énekesek emlékezetében
egészen az i. e. VI. századig_ megmaradtak. az i. e. Vl. száZadban pédig lejegyezték őket. Homérosz
létezésétnem tagadta, sőt az eposzokat alkotó versek tob-bsésétiz"ó művének tartotta.
D'Aubignachoz hasonlóan Wood is feltételezte. hogy az i,e. Vll-vl, századig. am|kor az lliász
és az Odüsszeia szövegei állandósultak, a gör€ök nem i§merték az írást.
, F7eknek a,tézis€kneknémelyikét_a későbbi kutatás megdöntötte, némelyek azonban manapság is
vita. tárgyát képezik. Á göróg írás létezésérőlmár az i.é. Ix. századból. a görög lineáris irásiól
Pedig már az i. e. XV-XIV. századból, azaz jóval a két költemény c;sszeíiása ilótti ictókből is
vannak dokumentumaink; Homérosz versei tehát nem íIásiudatlan kórban szülertek. A ..peisziszt-
ratoszi szerkeszíé§ről" szóló tudósítások elemzése azt mutatja. hogy az akkori szerkeiztóknek
kezükben volt mindkét vers leírt szöi,ege. s ez oda vezetett. hogy a ,.hivatalos szövegbe" bekerültek
bizonyos ellentmondások is: a szerkesztők nyilvánvalóan neű merték megváltoátni az eredeti
feljegyzéseker. (Ezek az ellentmondások azonban igen csekélyek: azokban a ierjedeImes műatkotá-
sokban. amelyeket bizonyíthatóan egy szerző írt _ például Vergilius vagy GÓeÜe műveiben _.
gyakran több ellentmondást találunk.) D Aubignacnak a több vers ..gé!ies összekapcsolásáról.'
szóló állítása megdől. ha elolvassuk az Ilidszt vagy az Odüsszei(jL| mindkettÖ egységes éj tökéletesen
kidolgozott terv szerint épúlfel. A,,vak férfi" téiisétsem lehet bebizonyítani:á a-ntik szövegekben
a Homérosz név mindig a kóltő tulajdonneveként szerepel. s a költő r;ikai létezésében,eníi sem
kérelkedett
,
lolf ul{n,a kutatók ket nagy táborra oszlotúk: az ,,analitikusokra", akik azt állitották, hogy
ai_oméroszi költemények különböző szerzók műveiből tevődnek össze, valamint az,.unitáriusókra:i,
akik szerint a két vers egységes, és mindkettő Homérosz műve. A analitikusok a mú|t század
harmincas éveiben néMny frakcióra osztódtak. Az első ortodox módon ragaszkodott wolf
elméletéhez. és kevés ú,jat telt hozzá. A
második frakciót G. Hermann alakítotú. aki az ún ..ős
magelmélettel" (l832) állt elől a homéroszi költemények eszeíint valamilyen Ós-Ikciszból és Ós-
odüsszeitibó,l keletkeztek
igy. hogy az ősversek fokózatosan új epizódókkal és betoldásokkal
gyarapodtak, A harmadik frakcro képvsetője K. Lachmann lett az ún. ,;dalelmélettel" (l837): eszerint
a. két eposá nem ősmagból keletkezitt. hanem néhány kisebb önállá ének összekapisoláiáva| jott
létre. Az analitikusok elméleteihez hasonlított Friedrich Schlegel nézete is, mely szerint a homéószi
kóllemények mind tartalmi, mind formai szempontból ,,népi költők" közöiségi alkotásának az
eredményei ; a történészek közü fóleg George Grote vallotta ei a nézetet- Az anahdkusok különböző
frakcióival szemben az unitáriusok viszonylag egységes tábora állt: ezt a tábort Hegel, Goethe és
Schiller, Gladstone, Schliemann, Nietzsche ésisalneúaz összes Homérosz-íordító ké"pviselte: jab.
ban az amerikai D. M. Robinson. J. L. Myres (Evans munkatársa) és az oszták A, LJ;k'
csatlakozott hozzáiuk.
. A múlt százaal-vegen kiatakutt a Homérosz-kutatók kózótt az ún. ,,khorizontisták" (elkülönitők)
irányzata: ennek egyébkéntmár az antik korban is voltak hívei; Homérosz szerzőségét csak ai
,alidJz (esetle8 az Ilrász magia) esetében smerték el. tagadták viszont. hogy az otlüsszeíd is ő írta.
|ő.|9lt a két eposz közti különbséggel argumentálták: ezek a külónbiégek a történelmi és a
fiolklóranyag elemzéséböl fakadtak; az elmélet ö képviselője u. wilamowiiz-Moellendorff német
filológus volt. Az unitáriusokhoz közelebb álltak a.,mersetitt khorizontisták... például P, von der
Mühl svájci professzor. aki eüsmerte, hogy mindkét eposz magvát Homérosz s)erezte. Az utóbbi
évtizedekben a,.mérsékelt unitáriusök" irányzata kerúit ftiIénybe. amely
homerológustól kezdve Sz. J. Radcig és V. B. Kovalszkij szovjet kutátóig -
F. schadewaldt német
különbözö iskolák
-
képviselóit tömödti. Az irányzat képviselői HoméIoszt tari;ak mindkét epoiz szerzőjének. de mind
az llidszban, mind az odüsszeifuan me8kúlönbóztetnek ,,Homérosz elótti.. és ..HÓmérosz utáni-
§!9c.t91, amelyek a mükénéi időktől az archaikus kor alkonyáig. azaz nagyjából az i, e.
XIV-XIIL sz^zadlól az i. e, VII-VI. századig keletkeztek. A régész'etrés a filól"ogiai kutatások
eredményeinek megfelelöen a régebbi íétegeknek tulajdonítanak nágyobb jelentőségét. Homérosz_
ban zseniális művészl látnak, akr ,,a népi hagyományok és a költői dalok- durva éicéből mint _
V. G. Belinszkij mondja kiolvasztotta az iiiász és a Odúszeia tiszta aranyát.'.
-
A sok teória általában a bizonytalanság jele: a Homérosz-kérdeslegfontosabb pontjai valóban
megválaszolatlanok. A világirodalom történ"eiének egyik legbonyoluúbb kérdéseezi. MÓgoldásával
má_ az antik kutatók § megpróbálkoztak, ók azonban másként állították fel a kérdést.Ir,tig mi aa
kérdezzük, mikor es hol keletkeztek Homérosz költeményei, mikéntjöttek létre, milyen kapcólatban 131
 állnak egymással, egy szeró művei-e stb., az antik kor aá kérdezte: ,,Vajon mind€n neki tulajdonított et
költeményt Homérogz. szeízett-e?" Az űn. homéroszi himnuszotkal es a parodlklls Béka-egérharcca| m
kapcsolatban általában negatív álláspontot, foglalt el (mai ismereteink szerint talán joggal),
a Margitész, a Thébaisz és a Kb Iliász című eposzokat viszont Homérosz műveinek tartotta (nem vi
ítélhetjiikmeg, helyesen-e, mert ezek az eposzok elkallódtak). AÁ az IIiós^ éx az odüsszeiá illeti, az el]
anúk kor véleménye csaknem egységes volt: kivételt csuPán néhány helleniszaikus kori khorizonlista (é
képezett. Az lliósz 6 az Oüsszeia ellentmondásait vag/ hiányosságáit a Homérosz_kutatók ul
a szövegek ,,rosw állapotban való fennmaradása" es a ,,későbbi önkényes betoldások" számlájára vá
írták, báLr ,,néha Homérosz is elaludt a ven fölött". Az i.e. IV-III. szízadi alexandriai kutatók nézete so
szerint mindkét eposz szövege ,,magának Homéro§znak az ajkán" zengett,
később azonban követői - eredetileg hibátlan
(a,,Homériűk")- összezavarták, végiiü a ,,peiszisztratoszi szerkesztés" tu
felújította, de nem távolította el aznkaI az ellentmondásokat, amelyek a szövegekbe a szájhagyo- Ya
mányban való továbbeles folyamiin kerültek. Eá a nézetet vallották később a római, a biánci és a
a nyugat-európai kutatók is _ egészen D'Aubignacig. a
Homérosz létezéserrek kérdéseaz antik korban sohasem volt része a ,,Homérow_kérdésnek"; pé
manapság az. Napjaink kutatóinak többsé8e u8yan nem vonja kétségbe,hogy Homérosz htls-vér szl
ember vol6 aki a görog föld kenyerével es borával táplálkozott, de be kell ismemie, hogy semmi hc
biztosat neín tud róla. Senki sem tudja peldául azt, hory hol született. Az ismert görög disztichon ol
szerint ,,het város vitaá, hog5l övé txilcsője Homémak : Szmürna Khiosa Kolophón, lthaka, Piilosz, hc
Argo§z, Aíhénai".Az ugyancsak közismert latin disztichon Púloszt Rhodosszal, Ithakát pedi8 kc
Szalamisszal hely€ttesíti; Arisztotelész Khiosz helyett loszt mond, Antipatrosz pedig Thesszáliát is
megemliti. Midőn a Suidas néven ismert lexikon biánci szerzője a XI. században az ö§szes antik ti
adatot (ery részet mi már nem ismerjiü) ósszegyűjtötte, a különböó forrásokban még Kúmét, m
Troaszt, Küproszt, Knósszoszt, Mükénét,Grüneiát, Rómál, az egyiptomi Thébát es Babilont is m
megtalálta. De Homéroszról aá seín tudjuk, mikor született. Thuküdidész azt írja, hory ,jóval vz
a trójai háboru után élf', Hérodotosz szerint ,,nem élt régebben, mint 400 éwel ezelőtt", teMt k
négysáz éwel Hérodotosz kora előtt; Hellanikosz az i.e. XII. századbl Arisáotelész és M
Arisziarthosz az i.e. XII-XL századba sorolja, Kíatész és Erabszthenész szerint az i.e. X_IX. a
sázadban, Theopompov es Euphronión szerint viszont az i.e, VIII-VII. századbaí| é|t. Ugyanúgy et
azt sem tudjuk. mikor és hol halt meg. s nem i§metjiik arcát. Legrégibb szobra, amely valówínűleg eí
az argoszi Dionüsziosz műve, s amely római másolatban maradt ránk, és manapság a müncheni fq
Glyptothekban látható, már i.e. 460 tájrán keletkezett; a
a szolJ{J/í személytelennek, az ,,eszményi p.
tíPus" követelményerrek megfelelőerr ábrázolja Hornéroszt. Történelmil€ neín megalapozott portré lq
Homérosz késő hellerrisztikus kori mellvobra amely mintery húw római márványmásolatban és E
sámtalan reprodukcióban maradt ránk es -az Arkhelaov relie§en látható, az i.e. II. századból b,
számlazó képmása is, az tn. Homérosz - apoteózisa, arnely a British Museumban látható.
Amiatt tehát nem panaszkodhatunk, hogl az antik korból keves Homérosszalkapcsolatoshír fo
maradt ránk, amiatt azonban igen, hory ezek a hirek elégge megbízhatadanók. Körülbelü egy Da
tucatnyi Honéroszéletrajzról tudun§ lqtöbbjüknek, sajnos, csupful a szerzőjét ismerjük, kc
A legregebbit a klazonenai Artemon írta, ebből mindóssre egyetl€n mondat maradt ránt. sz
A legterjedelmesebbet Platón tanítványa, Hérakleidészszeíezíe:'a változatosság kedvéértebből a!
egyetlen mondat sem maradt fenn. Az alexandriai tudósok irta életrajzok töredékei részben teljes€n A
általánosak, reszben sernmitmondóan kuruík. Homérov további életíajzaiközül egy* Plutarkhov, al
egyet pedig Hérodotosz művének tartanak, mindkettőt alaptalanul. A pszeudo_Hérodotosz szerint (s
Homéroszt eredetileg Méleszigenévnek hívák, mivel Melész folyóisten vol1 az apja, Homérosz csak a
Méleszigenéwkésőbbi álneve, Ania Krétheisz kiimá mosónő volt, aki Phémiov szmürnai l[
iparoshoz ment f€le§égúl; Homérosz SzrriiLrnában nőtt fel. Eredeü foglalkoása werint tengerész a]
volt, s midőn Ithaka szigetén megisnerkedett Odüsszeusz kalandjaival (Mentór, a barátja beszélte el
neki), letelepedett Kolophónbaq es a költészetet választotta élethivatásául. Késóbb átköltözött E
Phókaiába, majd kéziratait kutaía ezeket Th€sztoíidész phókaiai költő lopta el tőle Khiosz
szigetér€ került. Glaukosz pásztor -háában talált otthonr4 aztán nevelő lett Glaukosz - unínak bC
li
családjában ; megÉlhetéséttehát ily módon bizto§ította, és meglrázasodott. Khiosz szigeten es alkalrni b
utain alkotta aztáLn legtöbb költeményét, egyebek között az lliósa és az odüsszeiát. Agg korában ét
Athenba is meghívták; a rrreghívást elfogadta, de útközb€n Iosz szigetén meghalt. (Alütólag amiatt D
érzett bánaában, hory értelne vensegerc megigyöngült, s neín tudott megfejteni valami k(
]32 gyermekrejtvényt.) Sírját ma is mutogatják: a Plakolosz fennsík egy barlangiában, a szigtt ,
€s/eüen falucskáján túl, az ulol§ó §zélrnalomtól háromórányi járásra. A sír ugyanolyan autentikus,
mint az említett ,,életrajz".
._ _
De arra vag)run}-e kárbozhtva. ho$/ semmi haároznllat ne tudjunk me8 Görögo§ág és a
vit᧠legnagyobb költőjéról? Hogy életéés müveinek keletkezése a hegbízhátatlan-hírek?s az
ellenunondii§os eknéletek zűzavarába rejlőzaék előliimk? Hiszük, hogy nem. Ezer meg ezer férfi'
(és az ulóbbi évtizedekben nő) munkája mégiscsak bizonyos eredmények}el járt. Az eredmények
ugyan nem'felelnek meg a kutatásra fordított igyekezetnek, sem pedig az igazság megismerésének
vá8yából született nézeteltérésekszenvedélyességének;nem is fogadja el őket mindenki f€nntartá-
sok nélkül. Mégis nyijtanak némi reményt.
_.A filológuso.k olvan aprólékosan megvizsgáltrik a homéroszi költemerryek nyelvét, hogy meg
tudják haárom| melyik ógörtig nyelvjánísból van ez vagy az a só, melyik évszáÁdra jellőző iz
vagy az a vókapcsolat, melyik archaikus kifejezes maradt fenn ritmikai okokból ebben vagy abban
a verssorban, J. A. Soott es F. M. Stavell chicagói kutatók meggyőóen bebizonyították, hogy az
oüsszeia lem sokkal későbbi az llidsznál, viszont sokkal (talán két évszázzddal is) regebbi, mint
például Héviodosz versei, amelyek az i,e. YII. század első felében keletkeztek. Á stílus, a
wókapcsolatok, a metaforák és a dialógusok felépítésealapján pedig arra a véleményre jutottak,
hogy az lliósz és az Odüsszeia ugyanazon szerző műve (,,mintha a Hamlet után a Macbethet
olvasnánk"). J. Wackernagel a homéroszi eposzok nyelvjárási elemeinek alapján megállapította,
hogy magjuk a mükénéi korban keletkezett, nyelviik pedig azon a területen állandóiult, ahol a
keleü ión nyelv tttlstllyba jutott az aiól nyelwel vemben, azaz Szmüma és Khiosz környékén.
A regévek _ akiknek a homéroszi hősök világába való alászállrisát az előó fejezetekben
kísértük figyelemmel _ hasonló eredményekre jutottak. Mindkét eposzban megtaláljuk a
mtikénéi várak, paloták fe8yverek, dlszárgyak leíríisait: ezeket az épületeket é§ tárgyakat
mindaddig a képzel€t vüleményeinek raíották, míg az ásatások be nem bizonyították, hogy
valóban léteztek. Ez nem csupiin a,,meredekfalú Trojával" és az ,,aranylókincsű Múkénéveli'
kapcsolatban érvényes, hiszen az ,,apróbb leletek* ugyancsak egyeznek Homérosz leíriisaival: a
MükénébentaláIt serleg az Ilitisz tizenegyedik énekébenleíít,,Nesztór serlegéhez" hasonlít, az
Oüsszeia hetedik énekébenábrrizolt ,,lazuros vép bástyaszegélyt" pedig Tirün§zben tárták fel;
előkerült Mérionészbőtsisakja is, melynek leírását az llilisz tizedlk énekében olvashatjuk: ,,bévül
erős víjak fonadéka simult e sisakhoz jó szorosan, külsö díszül ragyogófogú vadkan sűrű fehér
foga". Az akháj pajxok homéroszi leírásai megegyeznek a legrégibb miüénéi vázákon láthaló
pajzsábrázoltísokkal. ,,A Homérosz leirásai és a mükénéi leletek közti legszembetűnőbb és
legfontosabb egyezés a mükénéi tórök pengéin látható intarziákat illeti: ezek ugyanis csak a
mükénéi kona jellemók _ írta C. Schuchhardt német kutató.
hallott erröl a korról, hanem ismerte is." - Homérosz valószínűleg nemcsak
A történészek a filológusok és az archeológusok következtetéseit összevetették saját
forrásaikkal, s teljesen egyetértettek veliik. Megállapitották, hog az Iliósz éx az odüsszeia kőltője
nem tudott például Türosz és Szidón íijníciai városok pusztulásáról, amelyre az i.e. II. évezred végén
került sor, s ellenkezőleg tudta, milyen gazdag volt az egyiptomi Théba az i.e. XV. vagy XIV.
százaóban; hallgatni tudott a dórok pusaító betöréseről es Ki*ízsia később alapitott városairól,
amelyeket kétségtelenül ismert, s ilyen szempontból sem követte el a legkisebb anakronizmust sem.
A gazdaság- és a tírsadalomtörtenet specialisá bebizonyítoták, hog mindkét homéroszi eposz
a fejlődésnek ugyanazt a lzakaszát azazlgyana^a glzdasági alapot" ugyanaa a §zociáli§ ös§zetételt
és rendszert, ugyanazt az ideológiát tiikröZi; meg9rősítették ezzel a filológusok nézetét"mely szerint
a két epov lényegéberrugyanabban az időben keletkezett. Az irodalomtörténészek pedig rá-
mutattak, hory ezek az eposzok minden ,,idegen elem" ellenérc is görög alkotások, amelyek
a régebbi és a_ vomszéd népek költészetével semmifele kapcsolatban nem állnak.
Megállapíthatjuk tehát, hory az Ilidsz & az Od"usszeia a mükéná idők anyagából készült,
méghozzía kisazsiai Görögorságban, pontosabban Saniirna es Khiosz környékén, ahol a dór
betörés neín oltotta ki a kultúra fenyét. Szerzőjiiknek valóban Homéro§zt tarthatjuk, aki a görög
világnak ezen a rész€n é|t" s itt adta elő költeményeit: a népnek a közteíeken, az akkori idők
hatalmasainak a lakomázótermekberr. Hogy melyik korban élt? Yalószínűleg az idősámításunk
előtti kilencedik vary tizedik szízadban. Ez a dátum ugyan későbbi, mint W. N. Bates és
D. M. Robinson amerikai filológusok datálása, akik az i.e. XII-XI. századra teszik Homéroszt, de
korábbi, mint például I. M. Tronszkii es V. Sz. Szergejev szovjet tórténészek daÉlása" akik szerint
..a Költó" az i.e. VIII-ViI. században élhetett. A kutatók többségének véleményével,min- 133
 ía
denekelőtt pedig Hérodotosz és Thuküdidész gör€ történetírók becslésével azonban megegyezik.
a
Az archaikus korban az Ilitiszon és az odüsszeión kivül még hat nagy költői mű született a s2

tójai háboniról, ezek azonban nem maradtak ránt. Ámde címüket es laítalmukat ismerjük, még
valóvínű szerzöjűk nevét is. Elsőként ía]lán a Küpria keletkezett, amely szerzőinek, Szlaszinosznak
és Hégeszinoszrrak küprosá vúlőhelye alapján kapta címét;az eseményeket a három istennönek
a,,viszily almájáért" folylatott versengésétól a trójai háború elsó évéigábrázolja. A milétoszi &
Arkúnosz műve, az Aühiopisz az lliószra épllltl- lohőse Memnón király volt, és Akhilleusz halálával e]

- a, mütilénéi Leszkhész műve, a Kri llitisz, valamint a

kl
végzódött. További két kóllemény
miiétoszi Arktinosz llion pusztuldsa cimű verse - a Trójáért vívott utolsó harcókat és a város rn
lil
elestét ábrázolta; a líoizéIl'iHag;lasz Hazatérések című kőlteménye a gyóztesek hazatérésétíítale.
A hatodik. a kürénéi Eugammón Télegonidja az Odüsszeia epilógusa volt azzal végzödött, hogy
Odüszeusz és Kirké fia, Télegon megöli apját. Körülbelül ugyanebben az időben keletkeztek az l!
ún. thébai ciklus költeményei és néhány más vers is (Héraklészról. az argonautákról, a ií
Danaidákról stb.), amelyek ugyancsak elkallódtak. Az alexandriai Muszeionnak az i.e. |, századbÓI
12
el
származó katalógusában 1233 másolat szerepel, de az említett művek egyike sincs köZlúk; ezek
valószínűleg elvevtek Homérosz ámyékában, aki 555 példánnyal vezető helyen áll a katalógusban.
h
Hiszen mégiscsak ,,ö nevelte Hellaszt", miként Platón mondta lóla.
a
Az archaikus Göíögország másik nagy költője
- művének nagy része ránk maradt - a boiótiai
születésű Hésziodosz volt. Az i.e. VIII. sázad végénszúletett, műveit pedig az i.e. VII. század elején
§
A
alkotta; Orkhomenoszban, ,,Miniiasz sirboltjában" temették el. Hans Sachs versével jellemezhetjük y
legtalálóbban: ,,Földműves volt, s ráadásul költő.' Ő íílaa Theo4ónia (Áz istenek születése) és az
Ergak aí hémerai (Munkák és napok) című epikus költeményeket: a töredékekből ismeíl Az asszo-
nyok katalógustit ugyancsak az ő rnűvének tarüák. A Theogónidban az islenek genealógiáját és a
án
világ eredetének mágyarázatát adta; a Bibliától eltérően, ahol ,,kezdetbeíí volt az lge", Hésáodosz
hz
szerint ,,elsónekjött létre Khaosz". azaz az alaktalan ősanyag elemeinek megszemélyesített zűíZava-
ra, ami a világ és az élet materialista magyarázatában lrgyelemre méltó kiindulópont. s
A Munkdk és napokban Hesziodosz az emberiség múlqá( foglalra össze az istenek és
a hősök,,aranykorától" egészen a jelen ,,vaskorig"; igyekezett tájékozodni a jelenben. s meg akarta
mutatni, milyen úton-rnódon éíhetel az egyszerű ember - íóként a földműves
- gazdagságot es
megbecsülést. Művészi szempontMl elmarad Homérosztól; már az antik kritikusok is szemére
vetétték,hogy meglehetősen száraz, bár egyébként üsztelték ót. ,,Homérosz és Hésziodosz
versenyében" a legendás Paneidész király állítólag Hésziodoszt találta jobbnak. mivelhogy ..azt
illik megkoszonizni, aki íijldművelésre és békéséletre buzdít, nem pedig azt. aki háborúkról és
szüntelen harcokról énekel". Hésziodosz nemes tör€kvését nem vonhatjuk kétségbe,bár azt sem,
hog;r a nemes törekvés nem elegendö a művészi győzelemhez. Paneidész király, aki ezt nem
ismerte fel, olyan krilikus jelképekéntkerült be a görög közmondásokba, akinek a véleményétnem
kell lrgyelembe venni,
azaz daktilusokból (egy hosszu, két
Hésziodosz akárcsak Homérosz
röüd szótag) és-spondeusokból (két hosszú - hexameterekbeí!
szóiag) á ó hatlábas verssorokban ína költ€ményeit.
A ritrrrust a hossá és a róvid szótagok szabályos vá|takozátg adt4 miközben a verssor ritmikailag
,,erős" részei a hossá (vagy két szorosan összetartoá rövid) szótagokra estek. A hangsúly
ritmikailag közömbös volt, mert a görögben a hangsúlyos szótagokat nem nyomatékosabban, hanem
magasabb hangon ejtették ki; rímeket az őgöíög költészet egyáItalán nem hasmált. A hexameter
ritúikai hatását a kötelezó sormetszet fokozta (a harmadik vagy a negyedik verslábban ). a hang
és a hangsúly emelése pedig dallamossá tette a verset. Az ,,eredeti versmértékben készúlt" újkori
fordiások nem képesek reprodukálni a görög hexameter (es általában a görög vers) eme sajátosságát;
a hossá es a rövid szótagok váltakoását a legtöbb nyelvben a hangsúlyos es hangsúlytalan szótagok
váltakozásával helyettesítik, A göíög költészet ritmikai gazdagságát persze §ak akkor érezzük, ha
hangosan olvassuka verseket; hiszen a költészet ősibb, mint az írás, 6 a görög költők nem olvasók.
hanenr hallgatók szímára alkottak.
A fejlétt stílus és az állandósult forma, amellyel a két legrégibb görög költő műveiben
találkozunk, kétségtelennéleszi, h<-,gy a góIög költészet Homérosz és Hésziodosz koráig hosszú
fejlfiésan ment keresztül. A görögöknél ugyanúry ment végbe ez a féjlődéq mint más nemzet€knél:
a saját neviikörr fellépő kóltők művészetétÁe$dlőzte a kollektív népi költészet, amelyből még nem
l34 vált ki ery llaározoít alkotó személyiség. Ez a nép költészet,,a művészet szükségszerűségéből"

i
 fakadt; szer€lmi es barci dalokat, siralmakat €s himnuszokat megverselt közmondásokat és
a mitologiált történelmet ábrázoló. epiku§ költeményeket horott út.". Á kohé.áiiiiáá*i""ta;-6
szakasában,_amelyről már írásos dokumentumain} vannak, a nemzetsegi társadalú
szüksepletei-
nek. meglele|oeí az epikus költészet_virágzott: legszebb virágainak
Hoinérosz költeményei iizo-
nyultak. Hésziodosz után a köItők főként a lirai-köhészetet"művelték.
, A_lila mint vubjektív költészet megfelelt a személyiség önludalosodási folvamatának. amelv
a2 l,€. vll, €s Vl. század társadalmi harcaiban kezd&ött el, Akárcsak az epika.
a lira is mindiári
első ismert művekben magas színvonalon. változatos mtveszi formákL1-,i j;kr, ;;. Á; ;fiik
kut?Jók típu9a, es formája három csoportra osztottát: étegiára, iímt"liiá t,
-, _térnáLja _szerint,-
melikára. Az előadásmód verint aztán_megküIönböztettei monodikus t.rora-lT r.t áril*
lírát. Ez a felosaás manapsrlg is használhatÓ. ii"ö
__ Azelé$a,6 az iambosz lÓniában, azak}ori görög világ legfejlettebb kultúrájúvidék€n született.
fóként.szomoru hangulatú lírai verút eitiink-elÖgián, kelettezesiiik iljá;il;;
Yrl:p.íq
urkabb komolY__célzatúverset jelentet{. bálorságra buzdítotia a katonákat. De tarialmazharott
tanulsagos elmélkedés€ket. szentenciákat vary aforizmákat is. Más költői műfajoktól for;nájában
eltéü elégikus disztichonban 1,,párv-enbeii") írrák, amelyben hexameter pentameterrel, azazis
hatlábas verssor ötlábas verssorrál váltakozott. Az iambot mint költői .fir"j j",nürJ
versliüról (ebterr "
..1elsó szótag róvid, a_második hossá) kapta nevét; ae gyatran eioioiá.rt ".ú
u*".
a trocheus is (az első.szóta8 hosszú, a rövid). A jam'bikus köliésd';ieá; á;;;űö
_második
q*.:]y.§."r4ry\+ es han8ulatokat fejezett ki, nemegyize. szatirikus c. p"t".it* i"rr"g"iáriáii]
1_!"!,]}1
sem pedl8 9,1Ti9.egyrk
evköze is
a ..polrtlkai publikum.'
az iambosz volt, aői nern rossz bizonyitvá.y *-; p;Titik;;;'k,
wámára.
. A legrégib! elégiaköltö, akinek müveibö legalább egy vers ránk maradt, az epheszosá l(allinov
volt; az i.e. VII. század első felében élt, és költé-szetét aliaza uoáeime." iránvuló
harc ,-rnai"iat u
állította. (-Tiszteletet szerez az, mikor férn a harcot, védve , hű-;.;.;;y,
1l_\a 9
hazll") Hasonló tónusúak Türtaiosz ió; költö
;y;ffii;i;;
versei. Túrtaiosz az i.e- Yll.'szííad alkonván
9p13,brl alkotol., mikor sPárta mé8 n€m volt a kul.urálatlan.ag .réth.ry.; tu;Üia"i"i"i?i
szerzett,. amelyekben a támadó hábonikat is a hazáéri vívott baicnak minösítette
'ndulókaa éi
olcsoiteüe,,1o!ábbá.megverselt€ spártaiak katonai és polgári kötele§é8einek kódexét.
_a
..i J?T9LT':. költészet.megalapítójának
-rurtJak._Arkhrlokio:? Kallinosz ilabb kortársát, á paroszi Arkhilokhoszt
toglalkoása szerint_zsoldos katona volt, s emellett
a bort és a nőkea többre becsülte, mint a hadi dicsőséget; bele tudott nyugoau- kedvtelésből költő, aki
,o..,iuu, -. u....it.n
"-
i:,"", tanácsolta.(,.Hanem örömnek és klservnek jóbán-iosszban .gr;"i
i^'9l,bi:ki:! -
naurl s togadd el az emberelet ritmu§it...). .Á szerelem elsö köItője.. az antik -űerzök szerint Ü;;;
a kolophóni Mimnermosz volt: az i.e. VIl. és vl. század fordulóján éli s aa vallotta.
Aphrodité és ajándékai nélkül. a titkos szerelem fekhelye
to* .-"i"n,
ei.i ,nit'r. ;.,n.i.:. ,i'#ffií
"eliui",
].., ,l1d volrak epilonok. a |ilszimista ;iá;i"j;
költók közül. akik nyilvánvalóan
iam_boszok szerzöje az_ am9rgoszi sémonidész,továbúi tirannizmus es a
"iiorrr"!,i
demokrácászenvkélyes
e entele, a megarai arisaokrata Theognisz, valamint az epheszosá Hippónax
túntek ki;a szatiritus
Hippónax nem habozott akkor ser4
a.tolla hegvére. A
bizonyos esetekben ne- cppen iioaatmi
,ha
politikai és erköicstani elégiával
iiÉü;'ú"á"k;;;
ána. 'ort - -'§záion alhéni költó és államférfi
A melika a lírai költészet eredeti_ elnevezése; a melosz,,,dal" szóból sármazik, s egészen
a.hellcnisztikus korig fennmaradt,.amikor is átadta helyét a rná terminusnak
kiserő hangszere volt). A monodik,s líra a változatoiság kedvőrt az aióloknál, d iil;á"l il?E;ü
U9r:íiggJT..., yirágz9tt fel. Orpheriv lírája - amelyet a mitoszok -lnáio"ieioti
!::rb9rlonl..o 9l 9.
a tenger nulhmai sodortak Thrákiából Leszboszra
szeiini
az i.e, VII. sázad végen szólalt meg A|kaiesz
dalaiban, aki a tirannus pusztulását es a tengeri -viharból vaió Égmen'eküléstugyunlgy
iuái"
.:b_9lrj.9".lyb." i gazságlakoák'', vag5r a ,,tiszta es-édeserr rno.orv.lO iiópirOi;,
]119rhllh.:
a.vllag elso nór költóJét. §zapphó 3 i.e. 620 kórü született
Alkaloszhoz; ó ls arisztokrata családbó] - ,oáímazot\ - sok minderrbá
a tirannusok uralkoűsa
traöntitoti
idejen emigrációban
élt, adott a finom ízlésrgés kedvelte a fen yűúst az éne|mek es élmenyek költői titej"rc.iiá
p"ail
Ó is eg;nzerÜségre és költői erőre törekedétl Műveik is köZös sorsra.jutottak;
csupan"r.iulo .e.ri"t É
ry*g.t"k ránk belölük; Szapphó versei közü csak az Óda lphroütéhez cimű maradt fil i;i;;
egészében.Mint minden rendkívüü nó. Szapphó is különféle pleiykák élpontá
a nők szabad helyzetéről, a mütilénő ,.Múzsá.* haza* nata arisztotrlü urv;i t-ffi;6;;;
Éü;;i*!.iiil;;li
135
 Szapphó pedig költészetében mind a nők, mind a fédiak iránt éízettszerelméről bátran, ftintén
vallott
- tehát nincs min csodálkoznunk. Nem tudjuk, ki volt az, aki dalaitól megbabonázva
,,leszboszi csalogán;mak" nevezte, el; azt viszont tudjuk, hogy,,tizedik Múzsának.. Ph'ón útulálta.
,,Az ókor klasszikus szerelmi költőjének" azonban
- legálábbis a íeneszánsz kortól _ a teószi
Anakíeónt, a szamoszi Polükatész és az athéni Hipparkhosz udvaíi kö|tőjét, a bor és a nők öreg
szerelrnesét tartják. Költé§zetével semmi bajunk, ellinteóleg: csodálatosan komolytalan, szellei
mes és vidám, életörömmel teljes költészet ez. De úry tetszik népszeríiségéia bordalok
_

gyüjteménye. az ún, Anakreonlia is emelte, amelyről pedig kiderült, hogy i római korban
keletkezett.
A kardalköltészet létrejötteszorosan összefügga vallási kultuszokkale§ szertartásokkal. Először
a dór terÜleteken f€jlődött ki, ahol a delphoi Apollón arisztokratáktól is tímogatott kultusza virág_
zott,. Dionüszosz ,ist€n népi kultusával azt6n egév Görögorság területeíl élterjedt. Elsó ismeit
képviselői ery kisízsiai 8örög költő, töredékesen ránk maradt himnuszok szeriője, a szardészi
Alkmán volt; az i.e. VII. szizad mrisodik felében Türtaiosszal együtt _ Spártában műk&ött,
- szeízett hírnevet diüiambu saíva|, azaz a
Az i.e. VIl. és VI. szizad fordulóján a leszboszi Arión
Dionüszosz istent magasztaló kultikus himnuszaival: az az Arjón, akit állítólag egy delfin m€ntett
ki a tenger hullámaiból; valamivel később műkódött a himerai Sztészikhorosi, áki témáit a népi
mítoszokból és mondrikból medtette. A kardalköltészetbe a rhégioni lbükosz, a darvak áltál
leleplezett gllkosok legendájának hő§e hozoat új hangot (a legendáí €gyébként Schiller dolgozta
fel l797-ben): lbükosz fijldi emb€reket is ünnepelt veneiben, nem csupán isteneket és hósöket. A
műfaj további képviselői közül öleg a keoszi Szimonidész, ,,az epigramma mestere", és
unokaticcse, a heroikus témájrl ditirambusokat író Bakkhüüdész tett szert hímévre. Az ünnepi
kaídalkölteszet utolsó nagy költője Héviodosz honíitáísa,a Théba melletti Künoszkephalái
szülötte, Pindaíosz volt. Pindarov (kb. i.e. 522_432) ugyan már új koí§zakban élt, művészete
azonban a régi hagyonrányokhoz kötődött. Mindenekelött az ember testi és lelki képességeinek
harmonikus fejlö'dését ünnepelte. Bár igaz, az ő lézrte szerint ezt a harmóniát csak az arisztokrauik
érhették el, verseiben mégis kifejezte a szabad gör(8 embeí általános eszményét.Költőként szaí
sokoldalűágával és termékenységével tűnt ki; kifejezéseinek gazdagságávál, jelzőinek erejével, k.p<
képes kifeje#smódjával, ,,lírai lelkesedésével" máig is elbűvöl bennünket. Verseinek üenhét óket
könyve közül négy maíadt ránk. Ez a négy könyv _ a górög lira legteljesebb ismert fragmentumá batí
olimpiai győztesekhez íííódákaí l^ítalmaz.
- főként
,,Hiába szimolom, hány szem homok van a tengerben. B mégis mindennek van határa: ezt
got
iDká
pedig ismerni jó." Ez a pindaroszi vers az archaikus koí görög költészetére i§ érvényes.Senki sem
számolhatja össze, hány venet írtak az akkori költők, s hány vers veszett el az idő tengerében. De agc
ami ebMl a költészetMl ránk maradt, az méltó a megismerésre, mert a kóltői művészet csúcsáí l€a]
jelenti. S a 8örög líra saját eszközeivel érte el a csúcsot, mert sziiksége volt rá. Mint említenük,
fuis
nemcsak a göóg epika eredeti, hanem a gör€ líra is. Igaz, az egyiptomiak és a hettiták már €lóbb nínl
is csodálatos Naphimnuszokaí írtak, a zsidók ugyancsak megírták az Énekek énekét,s talán a iFlat
Véük indiaa himnuszai és a §i kl'ng kínai ódá ugyanolyan csodálatosak; művészi színvonalával és alu
gondolaü mélységévelaz &íépjsumér-babiloni_asszír Gilgames<posz is figyelemre méltó. A <z|.l
gön€ökrc azanban az említett művek egyike sem volt halással; már csak azért sem. mert nem zerÉ
ismerték öket. Tudjuk, hogy nem árkóztak el az idegen peldák és ösztönzések elől, de ha az Poli!
epikában akad is egy kevés vagy vitatható idegen elem, a lírában ilyesmit még senki sem lalált. kfi
A legregibb górög költészettel való taláikozás öröme tehát nem lehet teljes. Homérov és amú
Hésáodosz versein kívül csupán egy kis töredék maradt ránk belőle. Yalószínűleg akkora töredék, íIt) l
mint a késóbbi drámai művekból. Hogr tudjul mennyivel vagyunk szegényebbek : forrásaink szerint se§
csak Athén városában több mint négyezer drámát adtak elő, ránk pedig nem egészen óiven maradt! (Ma
attt
A görögöknél a költészet zenével és énekkel párosult: a,,vers" és a,,dal" fogalma a legósibb időkb€n t€EI
összemosódott, s a poiztész só ,,kóltőt*, ,,dalnokot" és ,,énekest" egyanínt jelentett. A költészet orto
megőrizte ősi előadásmódját: a versekhez dallam tartozott, a dallamhoz hangszer, mindehhez pedig Tbc(
a test ritaikus mozgása. Az alkotó feladata tehát nen volt épp€rt egyszerű : ő írta a szöveget, ő szerezté aVá
a zenét, ő volt a koreográfus és tóbbnyire az ,,elóadóművész" is.
Azok a töredékelq amelyek a régi görög költészetffil ránk maradtak, csupán a szövegek enÉ
töredékei; a dallamokat üsszahozhatatlanul elfúják a hegyi es a tengeri szelek. Nem ismerjük svQ
136 a Homérosz-költemeílyek előadóját kíéó kithara hangiát. Alkaiosz és Arión líájának húriai néúák fák\
 Górög hangszerek: kithara. aulosz, diaulosz (kettős síp), líra
E
}
}
t szímunkra, Szapphó verseinek konc€rtjéí€ siiketek Vagyunk. .. A zene egyébként
- akár énekhez
a górögöknél rendkívúü szerepet játszott: b'< lcsőjtiktől sídukig kíserte
i kapcsolva, akár önmagiíban
-
óket, a ülág mind€n táján velü vol! de n€m íöld alatti folyóként; ahol a költészet már nem tudott
l hatni, ott a zene varáz§a hatott. A górögök z€nei múvészetiik€t ugyanolyan színvonalia emelték, mint
É
t szobrászatukat vagy építészetüket.Ezt ugyan nem tudjuk ellenőrizni, de hiszünk nekik.
inkább fájlaljuk a pótolhatatlan ógörög zene elvesáés€t.
annál

l .A z€netudósok üszont ""ral vigasztalnak benniinket, hog az,egéa ókor zenéjébőléppen

l a gör€ zene a legismertebb. A többi nemzet rcnéjétugyanis még kevésbe ismerjük; a görögök
t legalább terjedelmes muzikológiai irodalmat es néhány dallamot hagytat ránk. A tarentumi
t Arisztoxenosz az i.e. tY. században megirta a Mromreszes ,{ harmónia alapjait (a. az elsó ilyen árgyú
b ránk maradt irás) & A ritmusról szóló értekezest (ebből töredékek maradtak ránk).'pedig Plutarkhov és
l ifiabb kortársa. Áriszteidész is irt lírtekezést a riimusróI. Klaudiosz Ptolemaiow lÍrrckezést
b a harmónűfól. Atőbbi ismert ilyerr műfajú tanulrnányból A|ipiosz Bevezetés a zenébe (isz-lY.
f, - -
sázad) cinű műve a legielentősebb, mivel a görög zeaei irás magyarázaát tartalmazza. A göíög
l zenéról a görög filozófusok is főként Platón es Arisaotelész sokat beszélnek; Arisztotelész
a - -
Politikfiában, amely pedig egyáltalá,ír nerrr zenetudományi mű, a zenéról (a nevelési és a népművelési
l kérdésektárgyalásakor) legatábbannyitolvashatunk, mintademokráciáról. A dallammaradványokat
b a múlt sázadi regészek hozták fel a cs<ind mélységeiMl: ket ddlphot Apollón-hinn /§á, öt (kitharára
L irt) prelúdiumtöredéket, Euripidév oresztész című tragédiajának egypár soros karénektöredékét
a s egyebek között Meszomédov NaphimnuszeL Ezek a szemelvények aránylag kés6n keletkeztek
t! (Meszomédosze az i.sz. Il. sázadban), de lüílásak lehetünk értúk;ba nem volnának, egyetlen ógörög
akkordot sem ismeménk. Igaz, hory az ógörög zene folytatftott a bizánct" főleg a keresztény
t templomi errekben, majd a későbbi nepi és műzenében; bizorryára ma is hallható belőle valami az
a ortodox templomokban va$/ a falusi köráncok kísérőzenéjében,Kalomirisa l-eüdisz vagy
L Theodorakisz műveiberr s a pireuszi gyerekek és halászok dalaiban is. De ha Komáromnal figyeljúk
} a vágot, meg tudjuk-e állapítani, melyik hulláma jön a Királyhegy és melyik a Kriván alól?
A görög zenéről szóló első hírekei Homérosz műveiben olvassuk: a lakomákra a görögök
* énekeseket hívtak, mert ,,nincs is kellemesebb, mint hogyha egész népet tölt el szeltében a jókedv,
a s végig a Mzban a vendégek dalnokra figyelnek"; az eskúvői menetekb€n,'a menyasszonyokat
E láklyak ttize mellett végi8 a városon á! sok nászdalt zengve, vezették. Örvénylő tráncban perdültek az l37
 ifiak; a lantok es fuvoliik harsá,ny szava szólt"; a ternetéieken a dalnokok .,búteli hangon zengtek . . .,
skörülöttü a nők is nyögve zokogtak". A hangszerek kepei még ezeknél az utalásoknal is régebbiek; fel,
a_ línit már 1 e9rOg9.k_ előtti időkből (a kiikládoki szobrocskákról) isme{ük, s a görög mí
vázafestményeken és reliefekerr a hangszerek majdnem olyarr gyakran szerepelnek, mint a fegyverek. Oll
Neín kétséges,hogy Arigtotelész rninden régi es eljövendő görög nemzedék meggyőződését vetette Ar
papírra, midőn €zt írta: ,,Hiszeír a zenet mindannfan valami nagyon kellemesnék es élvezetesnek énr
tartjuk: rnind önrnagában, mind pedig énekkel; Múszaiosz is aa mondja, hogy az emberek sámára töí
az ének a legédesebb dolog." AI
szt
A göróg Zene történelmi konzaka. tehát az a korszak. amelyből már hireink vannak 2e- ha
neszezőkrőI és zeneművekről, a kisázsiai Görögországban. kb. az i.e. VII. században kezdő}dött.
A ,,Zene atyjának" a leszboszi Terpandroszt tartották : Teípandrosz vezette b€ vary találta fel a dallam 8ü
he]
lejegyzésé_t (,,notíciót"), ő os^elyozta műfajok széript a zeneműveket, ó határóza meg a hangsorok
er(
típusait; ő volt állítólag a kitharódia. azaz a wtharával kísert ének megalapítója is (rkithaá fábol
elt
készült 5- 1 l húrúpengetö hangszer volt, két ,,szárát" a hangszekrény kötótte óssze). A kolophóni
áh
Polúímésztoszaz allódia" vagyts az aulosszal kísértének bevezetőjeként jegyezte be nevét
a zenetörténetbe (az aulov faból készült, lyukakkal
bú
- elláioii
billentyükkel
volt). A lüdiai Alkman kithara_ es auloszkíserettel - késóbb
ery szólamban előadott
fúvós hangszer
kar- es lírai éÉkek
szí
szeízójeként tett szert hírnéwe; a gortiiniai Thaletasz az i .e.YII. századvégéna karáncokhoz szerzett
énekeivel vált híressé. Az ősi idők zenészei között kiss€ titokzatos személyi€ a phriigiai Oliimposz,
Ar
val
akit néha a mítovok világrába sorolnak; Oliimpov nwe szerepel az i.e. 582-bgn iartott púthiai
játétok íésztvevőinek lisáján, ám lehetséges, hogy csupán annak a testvéri trársaságnak nal
nel
a.képviselőjéről van szó, amely a félmitikus olíimposztól származtztta művészetét; olümposz zénéje
állítólag kábító és gyógyító hatású volt. A már említett költők szintén a korabeli zeniművészét riú
kepviselői kőú taítoznak, Aiszkhúloszt, szophoklésa, Euripidészt e§ Arisztophanészt pedig mj
a következő korszak zenészei közé sorolhatjuk.
Akárcsak a görög zene története, napjainkban már a 8örög zeneelmélet is szürke: korabeli al|
peldákkal o9m tfdjuk illu*trálni. Ennek ellenére sem leha érdeltelen, hiszerr a későbbi európai
zenére, nary hatást gyakorolt. A tetrakhord (,,négya hangcsoport"), azaz a mi hangsorunk félét
képezó négy egymást követő ereszkedő hang fogalÁáMl indult ki. -(Pé|dáuI aíe-d-c-h At
-
tetTakhord,két nagy és egy kis szekund csoportját képezte: a következő tetrakhordban. a hangsor fes
második felét képező a_g_f_e a<:portban ug}anekkora hangtávolságok voltak, A hangok odébb e8.
tolásáYal keletkeztek aztán a ,,hüpohangsorok" es a ,,hüperhangsorok".) Míg manapuig csupán két val
- dur es moll hangsort ismerünlg a görögök heteL három fő- es négy kiegészitő ( harmoniai )
eu
hangsort használtak. Mindegyiket az egész es a félhangok más-más sorrendje jellemezte, és dis
mindegyiknek m€€volt a maga sajátossága s rendszerint a maga funkciója is. A három főhangsor
tar
a d& (e'_e), a líd (c'_c) és a fÁg (d'-d) volt; a kiegészítő hangsorok pedig a hipodór (a'-ia), kú
a hipolid (f-f), _a,hlpofrtg (g' 8)ésamixolid (h-H) yolíak. Adóra komoly es a katonai jellegű
zeneművekre, a líd a szomorkás es búsongó dalokra, a fríg a gyors és szilaj énekekre volt leginkább
alkalmas; a hipodór büszkerr és fenségesen, a hipolid szenvedélyesan es izgatóan, a hipofríg vadul
(valamennf között a legvadabbul) hangzott, a mixolid pedig főként a patetikus zeneművekben
éívényesült._{ _cöröe hangjegyirásban a hangokat alfabetikus jelekkel jelölték, amelyeket
ritmusmegkülönböáető jelzésekkel egészítettek ki; a hangjegyírás vokális es instrumentális fájtája
majdnem egyforma volt.
A hangiegyinís ahory az antik muzikológusok tunulmányaiból és a kisszámú lejegyzett
dallamból ismerjiik --- kétségtelenül a görögók felfedezése; a görög zeneelmélet ugyancsak eredeti.
Szornsédaiktól egyébkerrt taltín minden művészeti ág közül a zenében vett€k át a legtöbbet, hiszen az
orlzágot és népek köái hal4rokon a zene embei érzések,élményekes gondolátok legérthetőbb
kifejező eszköze - az Már
jgt á1 a legkönnyebben. a hangsorok elnévezésá is aa mutaitják, hogy
-
a szomszédos phrqgöktől és lúdöktől a göriigök sok mindent átvettek, tekintet nélkü árra, ho§
egyóbként barbároknak tartották őket. Hasonló folyamatról lehetett szó, mint amilyet a közelmúlt-
ban a néger zenével kapcsolatban Amerikában vagy Európában megfigyelh€ttünk. Mindezt
-
kétségteleniil a hangszerekól is elmondhatjuk. Az idegen hatások terjedelmét és mélységétma már
nem ítélhetjiik m€g, de vitathatatlan, hogy az idegen elemeket a górögök a zeirében is saját
mentalilásukhoz hasonitották, es saját társadalmi szükségleteiknek megfelelően átalakitották.
Tartalomban és formában egyaránt.
l38 A göíögök a zenél ,,az istenek ajándékának" tartották: az istenek kedYúket lelték benne, s
 felkínálták az emberiségnek; a kilenc mrizsa közúl hét azokat a művészeket védte, akiknek
művészete valamiképpen a zrnéhez kapcsolódott. A zene már a mitikus időkben alászállt az
Olúmposzról; a1 ak}ori legnevesebb zenész és énekes a múzsák vezérének,az aranykitharás
Apollón istennek a fia, Orpheusz volt. Héraklész Orpheusz <iccsénél,Linosznál tanult z;nélni é§
énekelni, Akhilleuv kheirón kentaumál stb. A zene es az ének hozzál.a ozolt a héroszok
tönénelmi időkben pedig a szabad görögök _ általános művelt§égéhez, ,,Őseink -írjaa
Aíisztotelész a zenél is a múvelséghez és a neveléshez sorolták: nem olyan dologkénq-amely
szükégsztríl,-mert a zen€ nem tartalmaz semmi szükségeset, s nem is olyan dologként, amely
hasznot hoz. (A zene) nem olyan, mint a grammatika, amely hasznos a pénzkiresésben, á
gazdaságtan és,a közige"gatásban, nem olyan, mint a rajzoiás, amely lehetővé teszi, hogy
helyesebben éftékeljük a műalkotásokat, nem olyan, minl a testn€velés, amely az egészséget és ái
erőnlétet wolgálja; a megfigyelés szerint a zenének semmi efféle hatása nincs. Tehái a szrbad idő
eltöltésére rendeltetett; valószínüleg e célból is vezették be. Ezérl mindenütt érvényesül,ahol az
általános véleményszerint szabad emberek sórakozásáról van só.. , Érthető tehát. hogy létezik
bizonyos műveltség, am€lyet az ifiúkorban nem azért kell megszerezni, mert hasznos vagy
wükséges, hanem az€ít, mert n€mes és szép. Ezt bizonyítla a zene."
Ezzel azonban a zene és a zenei neveles jelentősége a görögök számára még nem merült ki.
Arisztotelév íry summáz:,"A. zene bizonyos erkölcsi tulajdonságokkal gazdagítja a lelket. S ha
valóban ilyerr hatású érthető, hogy az ifiúsígotnevelni és tanítani kell rá. Maga a zeneoktatás
nagyon megfelel az ifiúkor sajátságainak, mivel a fiatalság nem tart ki önként olyásmi mellett, ami
nem kóti le, a zene pedig természeténélfogva lebilincselő. tJgy tetszik, a lélek, a harmónia és a
ritmus között
lélgzik e8y bizonyosfajta rokonság; ezért állitja számos bölcs, hogy a lélek harmónia.
mások, hogy a lélek magában hordja a harmóniát."
De mindez csak enyhe vigasz, a tényeken nem változtat: közülünk már senkinek sem lesz
alkalma végighallgatni egy ó8örö8 zeneművet,
Es mennl mindenl nem tudhalunk egy népről, ha nem ismerjük a zenéjét!

A görög festészet tekintetében sokkal jobban állunk. Nem mintha ismernénk minderr jelentős görög
festészeti alkotást, ezt csak szeretnénk. A krétai-mükénéikortól a kései hellenizmus koráigiltelt
egész ezredgvMl egyetlen fal- vagy táblafestmény sem maradt ránk, leírásokra vagy utánzitokra
yagJunk tehát utalva. A 8öróg váZafeslményekkil viszont megdöbbentő mennyiség fennmaradt:
e.zek egyrészl
lagy festői műalkotások hírmondói, másrészt önálló műalkotások. -sak figurális
díszítésekkelellátott atükai váza _ ezeket pedig nagyrészt művészegyéniségekalkotáiainak
unhaljuk és viszonylag pontosan datálhatjuk
.í
kúlönbóző gyüjteményeiben! - tóbb mint ötvenezer áarab 1alálható a világ
A görög festészet kezdetben nem volt mai értelemben vett festőművészet, csak az épitészet,
a szobrászat és a keramika dekorativ kiegészítője. önálló művészeti ággii csupán az i.e. v. száiad első
felében fejlődótt, amikor a thaszosá polügnótosz meglelent Athénban. Az árchaikus korban persze
számos festő műkö'dött: a korinthosá kleanthész, Aridikéw es Ekphantosz, a sziküóni Telephanész
és Kratón, az egyiptomi Philokleov es mások; ezeknek azonban csak a nevét ismerjük, Az első festő,
akinek művéről feljegyzés maradt ránk, Búlarkhosz volt, állítólag Kandaulosz lúd király sámára
fe§tett egy képet. Nem sokkal többet tudunk az athéni Eumarészról, aki a Peiszisztrat€idák korában
múködött, es a kleónai Kimónról, aki elsőként festett atlétá|kat. Palettájuk nem volt valami tarka,
mindössze négy színt hasmáltak: fehéret, fek€tét, pirosat es §irgát. Legősibb technikájuk a friss
vakolatra való festés, azaz a freskó; később temperafestékkel fára, majd vászonra festettek, amelyhez
kötőanyagként
-viasszal - tojás*írgáját
kevert festékek
hasmáltak; aztán teret hódított az enkausztika, azaz a felhevített
használata (az olajfestést az antik kor nem ismerte). A görög festök
főként a mítoszokból merítették témáikat, s a mítoszok
z ő művészetüket is ráplálták, éltették. - miként a költészetet és a szobrászatot
- A vázafestészet minden nernzetnél es fejlódésének minden fokán többé-kevésbe mellékes
jelenlőségű művészet volt. A góíögöknél -azonban szerint - a legjelentősebb önálló
művészeti ágak köze tartozott. lrhet, hogy nézetiink- véleményünk -
nem egyezik a görögökéveT, ők ugyanis vinte
semmi figyelmet sem szenteltek irodalmukban a vázafestészetnek. Az is tény, hory a vázafestmé-
nyek nem mint ,,műalkotások" jöttek létre, hanem mint ,,termékek". Ez azonban már a mi
me8külőnböZtetésünk. mert a görögök a művész€tben semmi különóset nem láttak, s a képzó-
művészek és a kézmüiparosok munkáiát egyaránt a tekhné (,,míjvészst".,,úgyesség'., ,.tevékény-139
 seg",.,termelés'). szóval jelölték. Ezek a vázÁk aznnban az általánosan elismen mércékszerint jeles
műalkotások, bárrnely, bárhol és bármikor készült rokon műalkotá§sal felveszik a versényt
sámos váza a perzsa_miniatüröket is,tú]szimyalja rajának finomságával, más vázák meg éppán
modern egyszerűségükkel és tömör kifejezésmódjukkal nyűgöznek-le bennünket; .u, ór.iiuii
díszitésszerelmese.és a íigurális_festészet kedvelőjé egyaráú úegtalálja rajtuk azt, ami érdekli- A
,fu* !?sy ry\gsága _sokszo1 elrettenti a múzeumHiogatót; ati azoirUari közömbösen megy ei
mellettilk, csodálatos élménytől fosztja meg magát. A várák legkisebb ielületén is az ókor fest&nei
és rajzolóinak legnagyobb fokú művészete csil|og.
A görog váál amelyektrr ez_ 1 fest& és rajznűvészet felviiágzott, persze neín egyszeíú asztali
vary tonyhai használatra szánt edények voltak, de nem is gabon{ ohj vary tor szaúiasara ittetvi
tárolására való fazekastermékek, hancm piacra gyakrarr úvoü piacá sáit tu"ust i.gyai. Úil"pi
lakomákon vagy ivászatokol(szümpószrbzokon, Já mtgint olyai gört8 szó, a.etyo"f'.u tls'J
más a jelentése) használtát 6ket" vag versenyek győzteseit ái;aztet -vettt (a dijakat athűnnai
"ry
a versenyt athlosznak- a.uer*1.1ző_\et.pedig athléÁmek hívtái(), de síremlé:knei is megfeleltek j
gyakran csak dekorrációként szolgáltak, § ezt a funkciójukat a görög háaartásokban űndmáie
megtartoiuák, olyan sokféle stilusban készütek, s annlra eiie4áter ior.g
kömyéten), hory,eredetiik n.'n kis f€jtörést okozott a [utatókna-k. t,teg"a ")ilx: .raáat-'i,
"itál-úri-'iei
túlsúlyban_volt peldául az a nézet, l1ogy az olasz Toscana gazdag lelőhelyán tatált vazá* iiruszk
eíedetűek, holon már winckelmann megsejtette. hogy gorogorszá-gi imporiról van szó. úu.ai
a festes a fetiratokjellege, az agyag_ vine es riinósége-, a kié-geti modja atap;an
fonüsan
-
íI,19g
.sűlusa"
ltdjuk határozni, rnikor -
és hoI készütek; söt az attiliai vázái egy résá .eg ."lgnaÍ,i.áu"li,
ellátták alkotóik (mintery l 50 fazetas es festő nevét ismerjiik). A szakáber e5, uÜpjá,
"r":.épd'Úb
megállapítja, bogy a váza az attikai, a korinthoszi, a tátoniai, a krétai, a 1hakis;i. a rrroááia]
milétosá vary pedig a dél-iuiliai fazekasok terméke; mi{s eredetű váák es€téu* ila" r,"u.rir-Á"Ta
eg]i pillanatig. Az archaikus korszak alkonyáLn készült anikai es korinthoszi váákat évüzedn'ü
pontoss.íggal datálja, az attikaiakról pedig többnyií€ azt is megrrrondja- melyik műhelyben késznltii,
. .,,Az archeológiai ismereteknek az a bősegszaruja", amelyet
képezggk, a gÖrÖg világban ezredéveken keresztüi készült.
a kerámiai termékek, főként a váák
'Festett
váákat rrrrár a krétai_mükénéi
réte8ekben is találtunk;a dór betoiést kóvető időkből ezek a vázák az esész sörög művészet leprépihb
emlékei. Alakjuk es stílusuk változott, az őket alkotó szellem es ízlésazónbai váiíozattan tifritíún
görög .._ maradt. A vtízá&on (már a legrégebbieken is) megnyilvánult a -
koszmosÁak és
szijmmc,triónak nevezett.dolgok írántíérzék.A koszmosz csak átviú értelemben jelent mindenseget
vagy világot, igazijelentese ,,rend", ,,helyes elrendezés", s ezzel párhuzamosan ,,dísátés",
,,külalai...
A szimmelria pedig a ,,helyes mérték€t", ,,(a rész es egész) kölcsönös viszonyát"jelenti, teúítazt, amit
rn á|_ta|ában _az ,,ös9zhane|', a ,,harmónia" szavakkal fejézünk ki. e, vaÁu. íg a görög rnűvészet
alapelemeinek első .kézzelfogható dokumentumai, a régi hősi énekek melliit a -goro'g géniusz
legősibb bimnyságai.
A leletek es az ábrázoások alapján ma a görög vázáknak több mint húv alaptípusát ismerjúk.
A legismertebb a kétfülŰ, hosszúkás, lefelé keskenyedő azrpáora, alján lábacskákkil; hasonlít hózze
a sztamno§,z, , amelynek két víj.szintes fiile van, és az oinokhoé, az egyszerű boroskancsó.
Legnagyobbak a bor és víz vegyitéséreszo|gáló kratérek és a víztároló-édények a hiidriők.,
a legkisebbek az arüballoszok és az alabasztronok, amelyekben kenőolajat és i[ábzert tartottak.
A többi edény. közül gyakían előfordul a &lilr.rnek nevézett széles boroicsésze, a kétfiilű bögre,
vagyis a szküphosz és egyszerű küathosz: a katcsú léküthoszt íöleg a holtak mellé tett kellékeklől
és. a sírok
.díszítéseibőlisme{ük_ _Meglelretősen gyakori a psiúktér, amelyet jéggel telirakva
a borvegyítőbe tettek, továbbá a főként piperecélokra használi püxisz. Ezeknék éi ú-ás vááknak
az évszázadok folyamán az alakja lényegesen nem változott még, annál inkább a díszítése.
A múlt sázadi múvészettörténészek a görög váz* osaá|yoásakor a vázák diszitésének
sokfélesegéből indultak ki. Nem kétséges.hóg á formális széinpont. ámde osszeegyeaethiiö
a €öóg miivészet ftí fejlődési vonalával, amely a górög társadalom kronológiájának is megfelel.
Megkülönböztethetünk tehát geometrikus, orientaliziló, feketealakos, vörosaia[os. fehér há-tteres
és kései (..konvencionális") kerámiát. Ezt a felosztásl találiuk a kutatók százainak nemzetközi
kollektív{a által írt (több mint nyolcvanköteaes) összefoghú múben, a corpus vasorum antiquo-
rrrrzban is.
_ { seom9tritus kerámia kezdete körülb€lü azi.e.X. század él§ö félére. vége pedig az i.e. VIII.
I40 sázadra tehető. Nevét a vízszintes sávokban elhelyezkedó, geom€triai aiákiatoira redukált
rl
l.
I

0
4

ö,§,,V
v
b
í5'

14

A görög,vtiztik^|ő típus_ai:_l amphora, 2 hüdria, 3 alabasztron, 4 arüballosz, 5 sztamnosz, 6 kratér,

/,,lekülh,sz, oinokhoé. 9 püxisz. l0 kantharosz. ll lútrophorosz, l2 küIix. 13 szkriphoJ.
l4 rhürón. l5_8.küuthosz. ló pithosz

diszítésérőlkapta. Elemei es motívumai: egyenes vonalak, körök es félkörök, háromszögek,

négyzetek és meanderek; alkotóik meg a novényi, állati es emberi alakokat is geométri;ire|iii"iü
sti|izá|ták. Ez a kerámia a mükénéi.iiletv. a, ún. szubmükénéi kerámiának J..gy.n.i
rorli"iar"l
:!T_
.]i9|r1má.b31, (a ,.protogeometrik9s_lan..) aránylag ritka diiiiiesii, később'(főleg
szazadban) zsulolt, zz ornamentika a vázik egév felületet beborítj4 mintha az
az'i.é.li.
alkotó re-ttegett volna
3. j.9!=g,ő^l^; , Egész GörögorwágUan élte4edt, legősibb es legveUU paúnyai -Áiire"Ü"l
szarmaznak, Athén ugyanis visszay€rte a dórokat, és zavartalanul iolytatta'a
müÉénéiművészi
hagyonínyt. A legfigyelemreméltóbbak dipa|ton-váák.. ez* a re§ i"r"-"ii"*
9i.ún.
a Dipülo-n .kapu mellett f€ltárt temetőből kertlltek elő. Nag},-r"'r"t" ""g}áu.".
ma|.i
amphorákról es kratérekről van szó, melyeknek diszítésétre"y& lya1ran
másfél métei
restctret resteitet a siila
agyagra. Túlsúlyban van rajtuk az omaméntika, de nem hianyóznatiotut az".il;i;ii;áúí;; l4l
 élet utolso pillanataiból ellesett jelenetek sem; mitológiai témá|kkal itt nem találkozunk, Némelyik
művészettörténész szerint ,,a szerény geometriai képletek" es az,,esetlen geometriai figurák"
,,érthetetlen ellentétben állnak a kor epikájának . remekműveivel". Bennünket nem bánt ez az
ellentmondás: mindenekelőtt azért nem, mert a művészet különbözó ágainak egyidejű kicsúcsosodá_
sa nem szabály, másrészt: a geometrikus müvészetet egyáltalán nem tartjuk másodrendűnek. Óriási
esztétikai hatása van, s a hatás eszközeit nemcsak az Európán kívüli, hanem a modern európai
művészetből is isrnerjük. Főként közvetlen erejét és frisseségét,tómörségét és szellemes stilizáltságát,
a mélységekbe,a művészet lényegénekmegragadására irányuló leplezetlen mohóságát értékeljük.
Az orlentalizálő stílust a geometrikus díszítesbizonyos megcsontosodásáIa való reakciónak
tekinthetjük; erre az í.e. YIIL század folyamán került sor. AZ új stílust gazdagabb és sokrétűbb
díszítésjellemzi. Találkozunk itt oroszlánokkal. tigrisekkel. griffmadarakkal. szfinxekkel (gyakran
két szemben álló áUattal ,,heraldikus elrendezésben"), lótusz- és pálmalevéldiszítéssel, bonyolult és
igényes témákkal (első ízben mítoszokból merített jelenetekkel is); az emt,eri és állati alakok itt máI
életszerűbbek es realisztikusabbak. Ez a stílus mint a neve is mutatja a górög világ keleti részein
-
alakult ki, s egyes elemei közel-keleti hatásrajöttek létre; a Közel-Kelet életévelés művészetével üzleti
utaikon és a gyarmatosítás során ismerkedtek meg a görögök. Különleges helyet foglal el a rhodoszi es
a milétoszi kerámia (tejszínsárga felületű, mivel a helyi agyag rosszabb minősége miatt festés és égetes
elótt frnom engob€val fedték be). Csodálatos orientalizáló példányok kerültek eló Thérán, Krétán (itt
fennmaradt a polikróm díszítésősi hagyománya) és Attikában. A stílus főként Korinthoszban
világzott,, ahol a íigurális festészetben érte el tetőpontját; az ottani fazekasok és vázafestők termékei
az i.e. VIL század második felében már az egész 8örö8 világban túlsúlybakerültek. A kivitel fó
áramlata Dél-Itáliába irán}ult, ahol nemcsakjól megfizették, hanem jól utánozták is a görög vázákat.
Ma már gyakran csak az agyag szinéről lehet megállapítani, hogy dél-itáliai vagy korinthoszi eredetű
váz6ről van+ szó. A dél-itáliai általában narancsszínű, míg a korinthoszi szürkéssárga vagy zöldes;
díszítésükúgyszólván egyforma művészi színvonalon áll.
Az i.e. VI. szízad kőzep tájén a kerámiai termelésben is Athén került az első helyre: itt született
meg az új, ún. altikai stilus, amelyre előbb a feketealakos, majd a vörösalakos diszítésjellemző.
Athén vezető szerepe a művészet és a termelőerők sokoldalú l-ejlődését tükrözi. amely az
arisztokráciától a demokráciához vezető'utat kísérte. A kerámiai termékek elterjedéséheznemcsak
a festők és az agyagművesek járultak hozzá (a festés művészi színvonalával, illetve a termékek
minóségével), hanem a kereskedők is, akik a konkurrenciaharcban le audták győzni a korinthoszia-
kat és a keleti iónokat, Athén
- más közponlokban, például Khalkiszban
mikor a kerámiai termelés már
egészen a hellenisztikus korig
- akkor is megtartotta e|sőségét.
vagy Lakóniában is
erőteljes fejlödésnek indult.
Az attikai feketealakos stilus a régebbi protoattikai geometíikus és orientalizáló stílusból
fejlódött ki. A YörósessáI8a alapra festett fémes csillogású fekeie színíől elsö pillantásra (
t'elisme{ük; a festők azonban más színekkel is éltek: a női te§tek f'edetlen részeit f'ehérre festették, t
az ékítményekfestésére pedig ibolyalilát használtak. Itt már a figurális témák vannak túlsúlyban;
a mindig szembő| vagy profilból ábrázolt alakok feketék. részleteiket például aZ arcvonásokat
a íuházat redőit karcolt vonalakkal jelöIték. Az -
ábrázolt jelenetek a legkülönbözőbb
vagy
-
témájúak: az emberi életből és a természeaből vett képeken kívüI a bonyolult mitikus történetek
ábrázoltí§át is megtaláljuk köztük. Itt jelennek meg első ízben a festők és a fazekasok szignatúrái;
a legrégibb az i.e. Yl. szrizad elejéről, Sóphilosz festőtől származik, s a Patroklosz halotti jdlékai
című képet őrző bográcsdarabon maradt fenn (ma Athénban, a Nemzeti Régészeti Múzeumban
látható). A faz€kasok köZül fióleg Amaszisz és Nearkhosz (ez utóbbi talán festő is volt) neve ismert;
a stílus csúcsát Exekiasz müvei jelentik; Exekiasz olyan ismelt festményeket alkotott. mint az
Akhilleusz megöIi Pentheszileűt (i.e. 530 körül, ma a British Museumban látható) vagy az
Akhilleusz és Aiasz kockajátéka (llwanabból az időből; ma a Vatikáni Múzeum egyik kúIöntermé-
ben tekinthető meg). Az egyik legismertebb attikai stilusú góíóg vázát, az i.e. 570 körül készúltún.
Frangois-kratért Kleitiasz festő és Ergolimosz fazekas alkották, f,ó motívuma Péleusz és Thetisz
lakodalma; a 6ó centiméter magas edényen összesen 250 emberi alak kapott helyet (ma a firenzei
Régeszeú Múzeumban látható). Ugyan€bben az idószakban készültek az ún. Panathénaia-ampho-
rákl ezekkel a Panathénaia-versenyek győzteseit jutalmazták, feketealakos festésük hagyo-
mányőrzésként később is megmaradt. mikor a vázafestésben már új stílus hódított teret.-
-
Az új, vörösalakos technika i.e. 525 köól, a Peiszisztrateidák korában jelent meg. A téglavöíös
l42 sánű alakokon és dívítőelemekerr kívtil az egész edényt fémes csillogázu lakk bodtja; a test és az
.,

l
l
l
t
i íJoroq vdzaíestmények.
Görö9 Balól_jobbl,: harcosokal dbrdzoIó mükénéi l,ciza i.e. l200 ttijdról,
vazalesImények. Balről
geomellikus dipüIon,vdza Li. e. yq,
s<w.,LÉI,,^uJ ulpulQll,vuzu 900 IaJaroL a ikai JeKelealakos
ldj(irdl, aIIlkal festmény Exekiaszlól
fekelealakos Jeslménj Exekiaszról (Akhilleusz
(,qkhűleusz
me4öli_Pentheszileidl. kb. i, e. 53q é; (tlikai vüöűlakos vtiza Éuphroniosztől (Az első
fecske. i. e.
510_500)

öltözék részleteit máI nem karcolták, hanem finom ecsettel, sötétebb színnel festették, A stílus korai
fázisát a.művé§zettörténészek a ,,szigoó stílus" korának, későbbi fázisát a
,,szabad stilus koránakii,
utolso fázi§át pedig ,,virágkornak" nevezték. a köztük levő átmenetek fol}amatosak. úgv i.irrrt.
a stílus_úttörője egy közelebbröl ismeretlen festő volt, aki Endokidész rurátur."ri"mci3áriáioii;
feket9alakos váákat is festett, miként Nikoszthenév műhelyének festői is készítettekvórösaiakosa-
kat; Exekiasz is Nikoszthenész mühelyéb€n dolgozott. Az i.é. vI. sázad vé8en a vorosahros vazái
festői kÖzül három jelentős egyéniség tűnt ki: Euphroniosz, aki a mítoszok[ól es az életből merített
témákal re€lisztikusan dolgozta fei. (!? etső íeake a leningrádi Ermitázsban, e ,*p t iiinii)
a_müncheni Arrtiquariumban látható), Euthümidész, aki mestérien ábrázolta a mozgást, es phintiasz,
aki a haúsos omamentikának volt mester€. Az i.e. VI. ésY. század fordulóján e-pltiet"*
,,második*), talán a legnagyobb görög vázaíestó dolgozott Kleophradész müú€lyédeni ;űv; kö;;i
i-
,i".
|eg}smeríebb a Mainasz (az i.e. 500 utárrr idökből; ma á müncheni 'arrtiquariumban
láthátó), valamini
a T|észeu_sz Kerkűnnal (a párizsi Eremkabinetben). A kitűnő festők igész sorát;;ismerjük
szerint, de stílusuk és technikájuk alapján identifikáljuk őket: péúáula, un. Be.rini}esi<i1,
;a
143
 a Garriiméüsz (i,e.490 köilút ma a Louvre-ban tekinthetö meg), továbhí az Akhilteusz és Hektór sl
pdrviadala (B'iúsh Museum) szetzőjé.t, az ún. Brügosz-festőt. á Pán-festőt és másokat. Az i.e. V. kr
század elsó évtizedeinek meslerei közé taílozik még M'ú§íln (Kroiszosz a máslvón. i.e. 490 után t s2
Makrón (Mainddot, i.e. ut80 körül) és Dtlíisz, akinit teghiresibb K
hal9lt.fróva!, Memnónnal (i.e. 490 utrin, ma a párizsi'Louvre-ban ",a}.ir'ni'"íi "r'ia*-űi,i|a
tekintheú .ig) u rerőÜui b
..pieták" mintaképe lett. ít,
A vörösalakos stílus a követkeó évtizedekben és évsázadokban is a vázafestes ff iíenyzaá e1
maíadt, a festmény tartalma es formája azonban sokat változott. Biir gyakran szendékosan me!árizii at
a hagyományos elerneket, nern rekedt meg azon a színvonalon, amelyöaz archaikus koibúi"óii.
ludta. fejezni az új j!o!
lii §
am€|yet már az i.e. V. század-eleji legjobb festők műveiböl is
|f.+ore1- st
kiérzünk
- és tovább fejlódött. De erről majd a klasszikus és a hellenijaikú kor müvészetéről szóiá
fejezetekben beszelünk.
í:
csat azt jegyezzúk m9s, hogy a góíóE válzák alkotói közü| manapság főként a n
^ _.Egy:lőT
festőket értékeljiik:,számos vázafestő.a múvész.e iürrtánet nagy alakjai roze tartoát;-a el
ltlrolo[
azonban a fazekasokat becsülték többre. vázrik és más edéáyek d:íszítésnélkül is iés;iiltefi, ; ál
készítésük is nagy technikaj ü8ye§séget igényelt. Már a mészkő
"élküii. l;;á;;
,önmagában is
vastartalmú agyag kiválasztlisa is rendkívül fontos volt; esővízzel és faszénhamuvaT valő
keveréséhez. megmunkálrisához és kiégetéséhez(a kemence hőfokát fokozatosan 900"c-ra t2
emelték) sok tapasztalat kellett csak a helyes euárás biztosíthatta, hogy a festmény jól előtíínjon d,
és, le,ne
.kopjon: az _edényeket borló
jó minőiégű máz minden míismert u.gÍ,l" otOO.riÉ.i a]
ellenáll. A vázák egyébként nem voltak nagyon drágák, noha a luxuscikkekközéíartoztak] az i.e. A
Y. században ely szep vörösalakos kratér_nem egészin egy dlachmába kerúlt, ami fél ;;i;;g' 0
hat liter árpa árával volt egyenlő. A faz ekasokaijobban-is flz€tték, mint a festőket; p..i.. *iiá íT
semmiféle rlzetést nem kaptak. mert rabvolgrik voltak (talán Epiktétosz is, alinek a neve A
..hozzíivásáíolt'lat jelent). A íazekasműhelyek lulaidonosai nemegyszer roppant va8yonra tettek a
szert. onasszisz mai konkurrensének, Niarkhosznak a névrokona-például megengeóette magá- tI
nak, hogy Anrénómál, a legjobb é_s_legdrágább athéni szobrásznál réndeljen Ko-rl-siobrot, amellit í
- talán reklámcélokból _ i.e. 520-ban állított fel az Akropoliszon. ü
el
A görög szobrászat vázafestészettől eltérően általánosan ismert á efismerL Fenntartás nélkü
- a
-
a ülág kép.zóművészetének legénékesebbtermékei es a görög géniuv le8ragyogóbb megnyilvánuláü
já
§
köá sorolják. Eá fől€ a klasszikus szobrászatról áondhatjuk et, áméiynlek cslicúIi pnaaiasa
Mürón. polükleitosz művei állnak. De az seín másodrendű,
G_ondoljunk csak praxitelészre, szkopaszra vagy Lüszipposzra. És -amit utánuk alkottak a gorogök. t(
az sem másodrendű, amií előitük n
alkottak. Az archaikus kori műveket isértételhetjiik ai;yira, mint a hellenisztit* toríuiui, paieui
a pergamoni Nagy oltár Gigantomakhidját vagy a Lookoónt. h
_ ^,A sumérok,, az eglptomiak, a_ babilóniak és az asszírok,,India és a 6voli Kína népeinek kő- jé
és fémszobrai sokkal előbb híressé lettek, mint a göóg szobrok. A görög §zobrásrat ennök eueniie
- humanista tarta|mával és celzatosságáv_al
szert. ,,Semmi sem idegen tő!em, ami emberi" - ielbácsiilhetetlen Zrték]ű torténelmi ersoselre teti
mondta több miíLíszÁz esztendővel rűentui
n
k
-
előtt.az athéni Menandrow; a dialektikusan gondolkodó gőíóg azt is értette ezen: ,,laegen tzum n
minden, ami embertelen." Ha rnás népek az őket kOrtilve.-vő, iteneknek tunort ir111"r.tÉn e.tii.i t(
akartrik ábrámlni, szömyeket alkottak: varvas, pikkelyes sárkányokat e. .ra.n!^ uúatui, e
_
madársztimyeket, iszonyatot árasztó íiirtelmes rémeket. A'görögök emberi formát uúuk i.t.neik- ft
nek. Még az olyan mitológiai lényeket is. mint a hárpiák. a-sárének vagy a kenlaurok. félis §
embemek képzelték. szobrászaik közponü
- s szinte- kiárólagos I
emberi test sohasem volt számukra tabu, s ábrázolrisában - ala[ja az ember lett; a7
túIszárn-yalhatattaniotetyt ertet ei. Ámi 9
az európai szobrászatban a 8örögök után keletkezett, a görögók felállította mércével mériiik. A
Nehéz meg]illnunk. hogy ne ezzel a mércévelmérjük az előtiti&. irás kulturáüs szférákban létrójott r
szobrászműveket is. b
A göí€ fijld szobrái§zatának kezdeteiíől m:ir beszéltünk; a kezdeteket főként a Kükládokon t(
talált idolok és a krétai-mükénéiid_ötbőlsármazó íigurák és vobrászművek képviselik. Húerosz ó
csupán egy€tlen szoborról 1esz említést: Pa]lasz Athéné szobrocskájáról, az ismirt .,palladiorrról . é
amelyet Diomédévés odüszeusz raboltak el a trdai templomMí A mítoszok szerinr az első
szobrokat is alkotó művész Daidalov volt. A tonénéslei a legrégibb görög szobroknak az ún. -
I44 -
xoanonokal. az ember formájára fara8oü fa- vagy kőhasábotat talrqik; ezit fáte8 kultikus célokat lr
 A dór bózönlés uáni idők elsó ismeít diúvei az i.e. tX. qul-'adi. ésetett apvaEból
szol8áltak.
készült lószobíocskák. amelyeket olümpiában találtah innen szermazniÉ ;, Í.- vIfi':VII.
y?ói - mitikus jelenelekel, ábJáüló - pánélmelszetek és bmnzplakeüek is (az esvik kén
kalneuszl, a halhatatlan lapithát öíökíti me& akit a kenlauíok két hadrnas farön**el viío*ggát
b*suly.koltak a mHbe), spánában vn. sajzadi elefántcsont-fara8ások kerültek iffi;;
Íléletélábtázolják- Göógorsá8 sziimos más événpedig váhozaó relnairi plaszürr*ai "]f,a-;{iatrlttat,
€zek kö_zül a, bíonzból Yqn PÓszrol hfuónnyal, akertztény,JÓ pásztoi.. dlőfuuíra, továbbá
az
a8y€ból s^rít_küpíoszi Kocsihajtó koc§n és az aüéni, Kerameüo'szban talált stilizilt terrakona
A szobrocskák sűlusa megfelel a geometrüus és oíientaliáló dívítésűvázil
.§zPátzx _tűnik ki.
1tit§enar; $99tr*et (például a balúmore-=i waheÉ Galéíiában láüató bronzból készult ü7
fiflt) a kükládoki müvészet kései viszhang|ának tarthatjuk. Az i.e. VII. szrlzao masoair ieieÚát
Krétáról
- már nagyobb szobrávműveFfragmentum-ait is ismeriük. peldául Eleutheráb<il epv
-
női alak töredékét a fragmentumok sttluMt a múvévettörténészek,,áaidátoszi sdú;;i.' ;J;riZí
9l. P."|.ó ismert életna8yságúszobor
ábrázol; a szobrot a közelebbről
az i.e. VI|. vázad alkonyán készult, mereven álló női
ismerellen naxoszi Nikandré állítmúa ftl Déloszon. talán Artemisz
istennőnck. -téhát
. I sÖróg. szobrá"za nerr Pentelikoni rnírvá,rrybóI kristalyosodon ki. miként aá a régebbi
9í.lkönyvek állítják : esáz^dokig.;l<§ es agyag útján Úbdt. De aúól a ponttot, ametytrez Úitinoie
dáoszi wobrával jutott, mintha mérföldes leptekk€i haladt volna előre ; ettől a baiortaún, tezaetieges
alkotástól sázÖtv€n esztendő alatt jutott el Mürón Disztoóoloszáig es Poliikleitow Dorüphoroszíig|
A görög szobrászok már az i,e. vII. es vt. s?.t?'d foídutóján meg-alkottík az űn, auxeie-i isteőöt
(Louvre) amely az eryiptomiak szobraival is állja a versenyt, holótt az egyiptomi szouraái eiioi
már 2000 éves múlra tekinletl vissza; ugyanézt mondhitluk a n'em ái<kal későbbi thasiiszi
APollónró|. Ezekhez a múvekúez, az i.e- V|.-Ízi!zúetső negy;deú további szobrok csatlakoznak:
a kleobisz és Bitón életnagysá8únáü is nagyobb szobra (ezt már Hérodotosz is látta Delphoiban, bár
még nern a muzeumban), mail a Mrom és fél méter magas
molumentálisabb - művészi
akropoliszi Moszkhophorosz (,,Borjút ciPelő férfi"),
szemóontból més
az i.e. vI. s)ázad közeÉ
- szatnoszi Héra (nn fej nélkü láthaió a Louvre-ban). A szatnoszi HÓra
tájT _rydi8," hatalmas
egyébként a legszebb babilóniai istennőszobrokra emlékeztet (az egyes ruhadara6ok anyagstruktúrá-
jának_ megkülönbiiztetésevel talán, tű is száLrnyalja azokat). Miléiosz mellet|
a didü;ű Apolló;-
szentélyhez vezető fasort üő férfiak_ésnők valószínüleg a Brankhidák papi nemzetsége tagjainak
életnagyságúnál nagyobb szobraival -díszitették; néhány közúlü[ á n.itistr úuseímban
-tekinthető meg. Az i.e. VI. század közepe tájám, ha nem előbb, eÍkésztilteka görög kurosz, íl'letve
néven i§mertté vált, fiatal férfiakat és nőket ábrázoló első nagyméretű szobiok.-
kiii
A klrosz
, :n?Eyarui ,.i_|út". a koré ..lányl'jelent. Az iljú azonban nem akármilyen fiatalember.
hanem. .,istenek, k€dvelte i§Ú", ,,becsületes és derék ifiú férfr". ati az istenek
tisí;letérerendezett
Jatekokon mlndlg haJlando versenyezni es,bárkivel megmérkőzni.Mindig atletikus meztelenségben,
vigyő_zzban állva, combhoz szodtott kéizel, könnyeáén előrenyújtott- lább
al aaraÁl:ai: izÁi
Jneg|egzülnek. haja gondosan me8 van fésülve; inkáb'b típust. mini egyénr ielenít mes] Az esvik
legrégibb ránk maradt kurosz a New York-i Metropolitan Museumban'Íátnaó; valamiv;l
núy;'ú,
mint életnagyságú. De távolról s€m, ez a leghataiin asabb: a sztjmioni kurosz (bárom.á" Íil;;
torzójával együtt Athénban látható) három m}ter magas,azűn. üloszi Áporan
ito."áer"isár iáu"l
elérte a kilenc méter magasságot, a naxoszi bíejezetlei kurosz pedig, ameiy mindmáic eredeti
helvén
lex,szlk, tiz meternél ls magasabb. Az antik szobrok gyűjteményeibe sámos sziite sértetlen
szobor került: a ztéIoszi kurosz Athélbu az tm, teneai (kőrinthov rnellett) lp -ottdn útiinÁű, -
az
Anaphé szigeti ú! S,rangiford-Apollón Londonba, az ín. piombinói .Apoíui peatg Pá.rrba
sorolhatnánk mé€ a kuroszokat, amelyeka a régebbi kutatók ugyáncsak 'ossátévesztettek -;;ai
Apollón-szobrokkal. S ha a kurosz nem akármilyen i§ú volt, a kore őm volt aka.-irYáúri, ."p
redőzetíi ruhájában, virággal vary áldo,zati edénnyel a i<ezében álr".aó* tei*" áii
- úg] tetszik
h_ogy táncot leJtsen valamelyik istennő tiszteletére. A lányszobrokMl még-a kurosz-szobroknál ii
többet ismerünk; cxt az Akopoliszon több mint hetvenet találtak. úikéntu tuiorroüf u,

- hasonto ahhoa ameliioút rniri tli

ő arcukat is élővé.varázsolja a sejtelmes ,,archaikus mosoly..
évezred múlva Gioconda ajkán jelent meg újra.
A kuroszok és korek vagy egyéb archaikus szobrok torzóiból es fragmentumaiból órömúnkie
sok ránkmaradt. A_legtöbbre, érthetően,á fejeket b€csüljük, hiszen a'szobor
1*
-
nemcsak a iioúái t
legfontosabb résa a fej. A feltan szoborfejek i<oztil az ni. Ratnpin-fej tílrtk ii; il;b"őiiil;rüli.
t45
 hogy a legrégibb ismert göíög,lovas_ (i.e. 550 körül készült, ma a Louvre-ban látható),
9z,o!or fej9 kövel
A szoborfejet különösen gazdag lelőhe|ye Aphrodité szigete, I(üprosz. Mig a vilfu leghíresebL a hár,
gYŰjteményciben az archaikus szobrok csupán tucatlaval-féltucátiával k$viselteúk ilagukat,
bossz
a.njkg4ai \i! Régészeti Múzeumban egész termeket töltenek meg. Egyetlen'sarokvitrinben] ahol díszí
a kisebb kiállítási tárgyak találhatók, több mint kétszáz szobor mosolyóg a neonfényben! részb
Számos archaikus kori görög szobor az első látásra hasonlónalr tűnik fel az égyiptomi vagy a kla
a babiloni szobrokhoz: következetesen_ alkalmazkodnak a ,,frontalitás törvényehez", i'ágyméretűeÍ, tekin
merev beállításúak. Ez a látsólagos hasonlósag némelyik rnűvészettörtenéózrrek elég"volt ahhoz, rnűvé
hog5l a görög saobrokat az egyiptomi vary a bablloni pél,Cáft uüánzatának tekintse. An"nyi bizonyos, Thor
l'9c.y 1 cÖrÖgÖk az i.e. vII. es_ vI. században (előbt is) sokat utaztak, s az is kétségtelen, Írog5l tudtak Any
látni es tanulni. S meglehet, hogy azokban a régi időkben ugyanolyal könnyenlutotí el u--űué.ri a Ha)
insPiráció a NÍlustól és_a Tigristől a.görögországi műtermekbi, mint manapiág, mon<ijuk, a párizsi találl
divat hozzánk; ennek ellenére helytelen dolog nem észrevenni, hogy a görögizo6rotbari soi<tát tobb ,,aigil
az eredetiség, milt az ún. peldaképekhez való hasonlóság. Mar téhnikai-koncepciójuk is merőben a kla.
T49; míc az egyiptomi szobrok csak_kilépnek a kőtömbből, s ugyanabbó! a kotombbőt faragott
pillérre támaszkodnak, a görög szobrok kezdettől fogva szabadon &-táIrraszték nélkü állnak. Eszmei erede
és művészi koncepciójukban, a témák felfogásaban es ábrázolásában még nagyobb a különbség. máso
ilegkivételesebb
.qOlOg_
szobrász majdnem mindig meztelen férílakatábráznl, az egyiptorni ezt csak á
'babiloni Göró
esetekben teszi; a görög szobor az emberi test szépségét,i a ruházat kárté
fensé8ét_ünnepli; a kuroszok és a korék arcát emberivé teszi a mosÖly, az egyiptomi és babiloni
,,tédt
vobrok kifejezéstelen arccal néznek ránk. § ami a fti: a gör€ szobrászát n"-ádékről nemzedékre I. La1
fejlődik, míg az egyiptomi és a babiloni megmarad egyizinte változallan sémában. Stílusa szerint rell ó
a gör(E. szobJot egy-két évtizednyi pontossá8gal datálhaüuk, az e8yiptomi vagy a babiloni körül
sloborró.l gyakran.csak a megtalálás körülményei alapján állapitható-mÖg. hogy ŰÓ- rugy o, dollá
Uj-Birodalomból. illetve hogy Hammurapi vagy NabuliodonozÖr korából izármázik-e; az id'őbeli euró1
ingadozis tehát több mint ezer esztendő. A Nílus és az Eufrátesz mentén készült impozáns bozzj
szobrokat egJáltalán _nem becsüljük le; ezek azonban más tánadalmi viszonyok között jöttei létre, gond,
alkotóik miis esztétikai szempontokat követtek. és a góIög szobrászatia svakorólt hatásuk keprt
na8yon,nagyon csekély, ,,A górög stílus önmagából, saját belső erőiből születeti-- mondhatiuk a őket,
francia Ch. Piccard szavaival. Ez tette számára lehetővé. hogy témájában és diszíté;ében
- Dinamikus
egyaÁnl me$ŐÍizze fiigg€llenségét. művészea volt, maga-iűzte ki maga elé a tómörség
a reü
keltel
és szigorúság cé|át, s fokozatosan elsajálítoüa a ritmust, a proporcionalitást, a -harmóniát.'. volta
De azokrÓl az archaikus szobrokról szólva, amelyek frontátis koncepciójuk ellenére rary(
mozgás! ábrázolnak, a pánba,bilonizmus vagy a pánéglptomizmus- - már
legkövitke'zetesebb képviselői féleln
sem védelmezik az ún, ,,orientális kölcsönzesek" elméleiét.Ez főleg a reliefekre érvényes.ameivekből
csodálatos p9ldányot maradtak rrámt például az Arisztoklész lzobráv szignatúiijava Útátott töred
Arisztion sztéIéjen (kb. i.e. 5l0), továbbá korabeli edzést ábnízoló tribHk]on tezók az atl.|érli szobt
Kerameikoszban kerültek elő, s az athéni RégészetiMúzeumban láthatók). A tempiomok diszítését Naxc
kepező :zobrászmlvek pedic m& ígui díámai történeteket ábrázolnak, s 'minaig i8kttetes Argo
össztangban vannak az architekturával, figyel
. . Az effajta diszités legrégibb példájál a kerkürai Artemisz-templomból ismerjük; i.e. 570 után műhr
készütt,_ s joggal qííjek-9z európai úűvészet első nagy figuratív kompoációjáíak:.; nint W.H. köZtí
schuchhardt mondta. Rínk maradt részei alap,ján. amei}ek -az egykori b;it koáány;palotájában a kü]
tekinthetÖk meg, szinte az egész mű rekonltruálható: a 2,'6 méter Űagas és 17 méter Úctit6rűszog máso
alakú orommeó központi alakja fuló G9reo volt, mellett€ állt ai órias Khriivaór pégaszosvaf, a nel
1
a sámYas lóval, s heverésó oroszlánok es leopárdok mögött Trója bevét€lét, valamint a_iistenek és
]
a gigliszok. harcát ábrázoló jelenetek lászoltrk. A kiivetiező fq'i ldési srakászt a szelinuszi ún. C ezekl
templom díszitése képviseli (i.e. 5zl0-530); a díszítésbőlfóleg á Medúsza-öló Perszeusa ábrázoló szeré
ismert (ma a palermói Nemzeü Múzeumban lrátható). Az archaikus szobníszművészet legiobb a tira
Tetop€_
állaPotban maradt emléke
- az első
DelPhoiban,_ie. 525-ből (a dátum
kariatidával
pontos, Hérodotov
a Siiphnov
- is emiiti). íIgrságet kincsesháának diÜtése
útszik, ezt a müalkoást még
a net
Polú
a Dusztitó idő is tisztelte:.a mitológiai jelenetek egév sorozátát Íbrioolő'fri, oa§ iosr* mu i. smbt
megcsodálhatjuk a ltlphoi Múzeumban. Khio
Az Akropoliv régi szentélyeinek dísátóse ugyancsak kiváló volt. Az antik szerzők elismerő ho§
szavaít az Akopoliszi Mlryr.!"t, látható műal[oások igazolják: a csodálatosan megmintázott
146 lovak torzói, a Kekropsz kinílyt és Mrom lányát ábrázoló rriárvanytabta 1a herom lány táíclepésben seí!!l
^hzlá
 követi a fuvolajátékost), valamint a §ötétkék szakállú, kígyótestű, háromfejü isten magas relie§e:
a háromfeji isten kópé tekintetével arról biaosítja a nézöke! hory fura küseje miatt eg5r Ósöppet sóm
bosszankodik. Az archaikus szobrászművészet utolso jelentósimléke az a-iginai Apíaia-ömplom
diszítése i.e. 480 újáról. ldőben ugyan már az új korszakra esik, de vallási ko"r.*utruir.óJoi
részben .mé8 örá.a hagyományos stílust: nyugáti oldala archaikus, a keleti pedig
,,p.;iúi"-
a.klasszikus stílushoz". A göröqök es a trőjaiak harcdt ábrázolja. s a müncheni Giy|iothekben
-önálló
tekinlhetó m€g. A paroszi márványból faragott alakoli szabadon. szobrokként áilnak. s olvan
múvészettel faragták őtet, hog kifejeó_ erej ükből még az idő okozta károsodás s.rn uett
Thorvaldsor _,,kiegészitései" amelyeket ..ír elrávótítottak róluk
.".-íGs
sem tudtak javiúni
"I r;];iJ.
A nYugati oldalról a Fegyverben dlló Atúne Éx a Nyíltövő Héraklésza- legismertebb. á keletirot "oeaís
a Haldokló harcos reliefie, melynek másolataval Aihénba érkeztünkkor Ú ism".*tá t"tÓ"".irja"áÍ
találkoztunk. Mindezeket a szobíokat, még a sebesült férfiak szobrát is, szepíti u."t aiiui,
,,aiginainak" nevezett mosoly. A görög szobrok utolsó mosolyia volt ez; elűntével ", megieleni
a klasszikus szobrászat derüs komolysága.
_
A belejezetlen ,,naxoszi kolossanson" kívü az archaikus kori szobrok közül csupán azok vannak
eredeü helyükön, amelyeket még senki sem fedezett fel. Némelyek a hell gyűjteméiryekbe kerültek,
mások joggal Athénba (vagy Nik óziába). Jőrésa azonban szétszórbd-t-ak-a vilag minden tajára.
-
Görögország -
egyetlene_gyén
lem kapott megfelelő kártérítést,ha egyáltalán Észethettini iit
kártéritésről; a szobrok kultúrtórténéti érté.!eugyanis számokban kiféjezhetetlen. (HogY ;ilye;
-téritéseket"kap.on_ 9örógország, arra tipikus bélda az Aphaia-tempiom márványainák esóte:
I. Lajos bajor király l8l2-ben l20000 rnárkát fuetett értük, mí! ,,felfedeióik'., Hallersíein és Cocke-
rell Ó00 márkáért vették meg őket Aigina városától.) A biztosít<ík ma a kisebb reliefeket és torzókat
kórülbelül l0o00 dollárra,_a nagyobb szobrokat l00 000 vagy még több dollárra becsülik; persze
dollár volt es les?, ilyen szobrot azonban soha többe nem szÜietneÉ. De el kell ismernünk, hÓ$r az
európai és amerikai metropolisok múzeumai ezeket a szobrokat emberek milliói sámára őszik
hozáféthetővé, akiknek nagl része talán sohasem jut el Görögorságba, ezenkívü lelkiismeretesen
gondozzák is a szobrokat. A szobrok általában s,lbályozon lrőmérsekletú termekben, tudományos
|ellia9lete alatt állnak; Londonban es New Yorkban úg állítottáÉ ki
líépzetts€gű konzervátorok
őket, hogy azt a luxusáruházak kirakatrendezői is megirigyelhetnék. Ennek ellenéöa szobrok és
a reliefek (ez a klasszikus es hellenisztikus kori szobrokra is érvényes) rna egészen más benyomást
keltenek, 1jnt keletkezésiik idején. A szobrok ugyanis eredetileg gaÁagÁ festettek, sokózínűek
voltak; polikrómiájuk azóta eltűnt, a márvány halványabb lett, es patin|t kapott, a bronz elveszítette
lagyoBását, és zölddé oxidálódott. Sámunkra magától énetödő ei a látvánv, az antik sörög azonban
félelmébenelmenekülne múzeumunkból: azt hinnt, hogy az árnyak birodáhába keÁtt. -
A ma ismert archaikus kori szobrászművek az akkor keletkezett alkotásoknak csak eg5r kis
töredékét képezik. Az írásos emlékek és a leletek azt bizonyitják, hogy Görőgországban szám-ialan
_szobrászműhely létezett: a kisázsiai Milétoszban és Epheszoszbán, khiószon -és szamoszon,
Naxoszon es paroszon, küproszon é§ Rhodoszon, a peloponnészosá korinthoszban, sziküónbanis
Argoszban, az észak-afikai kürénéberr es a sácíliai szelinuszbar1 Athénban es máiutt. A szobrok
figyelemre méltó dokumentumai a görög nep belső egységének:noha egymástól távol eső
m.űhe.Iyekből. kerültek ki..közós szellem, közös ízlésköti össze óket. A tapasztalt szem persze talál
köztük a dóí és az ión szobrok_közötl
- peldáulazonban
a kúlölbségek nem annyira nyilvánrlalóak,- felfogás- és kivilelezésbeli kulönbiéget, ezek
mint például az architektúrában.-csupán
másodlagos eltérésekről ván szó, és a görög műalkotást első pillantásra meg tudjuk különböztötni
a nem 8öógtől.
.
Egyiptombol es_ MezopotímiáMl egyetlen szobrász nevét sem isme{iik; a feliratok szerint
ezekben az orságokban templomokat es szobrokat egyedül a ..Nap". a ..Nalgykirály", esetler a mél
szerenytelenebb titulusokkal kérkedő, uralkodók állítottak. Görögorságbó.
"tót
a tirannusok uralk9űsa_ idejen is egyen maradt, már a legrégibb időkből is szouraszot - .ii
"gv6n
tuáijainai
1 T]e.T3raql ránk; sajnog sokszor. ngín t :9juk, how e^ vagy aú, a szobrot mellkiik aíkotta.
polümedészről es Arisztoklészről már beszéltünk; a szamosá hhoikoszról.
aki eÁ, szemctvúi
szobráv..es_ épitévvolt, úgyszintén. SzamoszróI ismerjiik még Rhoikosz tersat"*ttreoaorászi,
khioszról Búpalosa es Atheniszt, sáküónból kanakhoizt. peisásztratosz Athénjából rnaoiosrt,
hory.
_csak a legjelentősebbeket említsük. k.ortársaik nagyra b€csülték őket (s a szobrászokai
általában), p_ersze csak mint ,,ipaíosokat*. Ók is ugyanolyan polgárok voltak, mint a többiek,
semmiféle előjog nem illette meg őket. de mindeniü mégvolt átrtroi, trógy tépességeik*a társadaúÁ tu
 szükségletei és elképzelései szerint érvényesíthessék. költőktől €s a zenészektől eltérően őket nem
tartották ,,istentől kapott tehetségű" művészeknek, a kilenc Múzsa köziil egyik sem védelmezte
a szobníszokat. Ilyen szempontból tehát alacsonyabb fokon álltaIc, mint az i|lanó szavakból es
hangokból alkotó művészek. Legközelebbi rokonaik, az építészekés a festők ugyanilyen helyzetben
voltak. Alkotásaikat szernlélve ma mindezt igaz§ágtalannak érezzük. De ha nem is osztjuk a görögök
véleményét,vigasztaljon bennúnket a tudat, hory álláspontunkkal közel állunk a görög istenek
felfogásához.
Mert midőn az emberek az emberi törvények szerint halálra itéltékDaidaloszt, az istenet
- -
segitettek neki a szökésben, s igy megmentették a szobrászt, az építészt,a f€stőt * szóval a műYészt.
Es nem utolsósorban a feltalálót.

A góróg szobrok gyűjteményeit csodálva takarékoskodtunk a kikívánkozó szuperlativuszokkal;

a göróg templomok számára kellett f€nntaítanunk őket.
Feledkezzünkmegegypillanatraromjaik fenségesvarázsáról,ésbeszéljünkróluk tárgyilagosan,nc
íéljünka számoktól és a szakkifejezésektől. Mint minden más templom, természetesen a görög
templomok is elsősorban kultikus épületek voltak; funkciójukban azonban nagyon eltértek a ma
ismeít templomoklól. A keresztény, a zsidó, a mozlim templom az istentiszteletekle öszejövó
hivök gyülekezőhelye vagy az egyének imádkozóhelye. A görög templomot viszont nem a
híveknek szánták: a 8ör(8 templom az ,,istenek hajléka" volt, s az isten jelenlététa templomszobor
jelképezte. A hívek (ez a fogalom azonban eléggéalkalmatlan az antik korra) a templom előtt vagy
a templom körül gyülekeztek; nem a templomban, hanem a templom előtt állt az oltár is, amelyen
az áldozatokat bemutatták (ismerunk véres áldozatokat. amikor áldozati állatokat öltek, és vértelen
áldozatokat, amikor álta|ában mezőgazdasági terményeket égettek). A templomtól. amelyet a
görógök rraosznak hívtak (ugyanúgy. mint a .,hajlékot" vagy a .,hajót"). meg kell kúlönböZtetnúnt
a szentélyt, a hiemnt. A templom mindig épület lolt. a szentélyt azonban eredetileg egy
ég alatt levő
- a szabad
elkedtett térségképezte. Ezen a térségen (lemenosz) egy vagy több oltár, szent fák
-
vagy barlangok, istenszobrok stb., néha még épületek is álltak. Némely szentély idóvel kcrületekre
osztott szent várossá fejlődólt, miként azt olúmpia vagy Delphoi esetében láttuk.
Számos kutató a görög monumentális építéSzetlegfőbb. sőt egyetlen me8nyilvánulásánal
a templomokat látja. A görögók azonban márjóval a templomok elótt várakat éS palotákat isépitettek:
a templomokon kívül - s velük egy időben - SzínházAkat, ódeionokat, 8imnáZiumokat es
palaisztrákat, városházakat stb. emeltek, és ezek sem voltak kevésbémonumentálisak. A görög
architektrlrát ezért nem szabad a,.templom", illetve a,,vallási" architektúra fogalmára redukáF
nunk; mai ismereteink alapján még csak épületarchitektúrának sem mondhatjuk, hiszen a görögök
kitűnő urbanisták is. Ami a templomokat illeti. nem szabad elfelejtenünk. hogy ezek nem egyházi.
hanem középületek voltakl nem egyházi, hanem politikai értelemben vett vallási célokat szolgál-
tak. A görög felfogás szerint a templom olyan épület volt. amely a városállam szabad polgárainak
ideológiaiés e§ztétikai szükségleteit szolgálta, megerősitett€ öntudatukat. és összekapcsolta őket. az
állam (vagy köZö§ templomok esetében az illetö államok) politikai erejét manifesztálla. Mint
monumentális építmény,a 8örög templom abból a képz<idményból nőtt ki. amelyet polisznak
neveztek.
Akrétai-mükénéiidókbótvagya,,si)tétségkorából"egyetlentemplommaradványalsemmaradtak
ránk, Akháj várakbanállótemplomokról Homéroszsemteszemlitést(detudósitatrójai templomró1),és
saját korának templomairól Hésziodosz sem beszél. Schliemann azonban templomokhoz hasonló,
oszlopos homlokzatú, nyeregtetős házak apró modelljeit és relieíjeit tárta fel Mükénében (más
archeológusok pedig másutt), s Evans házi kápolnákra emlékeztető szobrocskákkal és kultikus
-
falmélyedéseket talált Knósszoszban. Ha ezeket a lele(eket a templomok és a
ielekkel ellátott
kápolnák - bizónltékaiként akarnánk
létezésének is felfogni, akkor sem állíthaquk, hogy monu-
méntális vallási épúletek voltak: ilyenek csak később keletkeztek. (lgy tetszik. a görögök kezdetben
szabad térségekenvagy barlangokban tisztelték isteneikel, az áldozatokat is ide hordták. Az oltáí
mint a kultusz kózpontja mindig is a szabad ég alatt maradt; a fejlődés útja a
-
-bailangszentélytől a templomi8 valószínűleg a házi kápolnán át vezetett.
Mivel a görögöksaját hasonlatosságukra alkották isteneiket, az istenek hajlékait is saját házaik
formájára épitették.A görög ház kózponti lakóhelyisége a téglalap alakú megaron volt, tehát a görög
templom fó helyisége is a megaron lett. A templom kezdetben csupán ebből az egy helyiségből ál|t, itt
148 lakott,,saiát képében",azazszent szoboralakjábanazisten. A görögházhoz, méga legszerényebbhezis,
 r,
,l
*
t-
li
_
fr
ll
E A göiög ,emPlomok fő alaprqjzuk szerint. BalróI jobbra: en pafasztaszin (in antis), prosztülosz,
lE amphisztülosz, pefiplerosz, lholosz (monopterosz )
F|
}.
la
f
a
r
alakóhelyiségenkívülnyitottelőrész,tornáctartozott,amelyetoszlopokratámaszkodótetőfedett;ilyen
alakú lett hát a temp|omis.Ezaz en parasztaszirnak (latinul llr 4/,rimak) n€vezett épülettípus,amelyhez
b csak a homlokzati Óldalon csatlakozott oszlopos rés4 lett aaán a további, bonyolultabbépülettípusok
alapja, belóle fejlőd őttkia proszrülosz (elülső oldalá,rr külön álltak az oszlopok), az amphiszt ülosz (mild'
_

az első, mind a hátso oldalán oszlopok á|ltak),a peripterosz (rninden oldalról oszlopok vették körül) és
-tt a dipterosz (elüső és hálsó oldalán, esetleg mind a négy oldalán kettős oszlopsor határolta). A
homlokzati oldalon álló oszlopok szíma §zerint megküönböztett€k aztán tetrasztüloszí (néEy
{ o§ffoPíl), hexasztüloszt c]É:t oszIopú), oktasztüloszt (nyolc o§dopú), &kaszlüloszt (tíz oszlopú) és
E dodekaszfiloszl (tiafnkét oszloPú templomot). Niké temploma az Akropoliszon tehát ,,tetra§ztülo,
* vú amphiwtülosz", a Parthenón pedig ,,oktasztülosal peripteíosl'. Ezek a hinelenében felsorolt
vakkifejezések nem elijevteni akaqák az olvasót, csupán azl bimryííják, milyen sokféleségig
li fejlfiött a görög temPlom. Az antik kor zarándoka ezek nélkül a terminusok nélkül is boldogul,
} hiszen ahhoa hogy valaki örömét lelje a virágos mezőben vagy a csillagos égben, nem kell
* okvetlenül agronómusnak vagy csillagásmak lennie.
ij
A görö8 templomot megpillantva általában hajlamosak vagyunk rá, hogy legfontosabb
legiellegzetesebb része éppen
* tartoz€kának az oszlopokat tartsuk. Hiszen a templom legszemb€ötlőbb es
az oszlopok; funkciójukat nézve azonban csak másodlagos jelentőségűek. A fődolog, ami nétkül
* a templom nem leh€tett volna templom, az oszlopok mögött volt:, a tédalap alakú, ablaktalan,,isten
lö hajlék-a", amelynek félhomályábanállt a kultikus szobor. A kisebbtemplomoknak csak egy helyiségük
volt, a nagyobbak mfu az archaikus korban is három részre tagolódtak: az előcsarnokra ( pronaosz) ,
{ó
a főhaj óra, ahol a szobor és az ajtímdékok sámára odakészí íeíLaszíalállh(naosz, latinul cel/a), és a hátsó

b csarnokra, aho| az át|dozatí ajándékokat és a templomkincseket őrizték (opiszthodomosz). Néme|y

b templom, például Apollón delphoi templorna, öt részből állt: az említettekhez kapcsolódott még
F a várószoba és ajóshelyiseg, A göróg templomokat ezenkívül olykor hosszanti irányban egy vagy két
oszlopsorosztottarészekre. A görögtemplomok azonban mindan koncepcio-esdisátésbeli hasonlóság
af e|lenére sem voltak ,,üpizálr épülétek". Manapság több sáz templom maradványát ismedük, de
ll kettőröl sem mondhatjuk, hogy teljesen egyforma.
A templomarchitektúrában kezdenöl fogva két stílus (a templom koncepciójára, formájára és
díszítésérevonatko ző uabály) éményesült : a dór és az ión. Ugy látszik. ezek a stílusok még a faépületek
keletkeásekor kialakultak; mikor kőépületeket kezdtek épiteni, tulajdonképpen a faépúleteket
16 utánozták, s idóvel a két stílus közti különbségek elmélyültek. A különbségek ffileg az oszlopokon és
tt a külső díszítésenszembeötlőek. A dór oszlop, mint ismeretes, közvetleniil a talajból nő ki, törzsét I49
zi
 ho_ssában__ éles élű _váiolatok barázdálják, s kerekpámatagból (ekhinosz) és négyszögletes
léjleme_zból (abax) á|lő oszlopfőben végzódik. Az ión osilop tatápzaton átl, vájotata etÉútonittet,
oszlopfejét pedig lefelé hajló kettős csigavonal (volúta) képeai karcsúbb, miirt a dór oszlop. Az
oszlopokon nyugszik a vízszintes architrdl (,,hevedergerenda..), efölött a képszékfrÍ) és
a párkány_korona; a dór oszloprendbal a képszék lrigtdekíe (,,hármasbevágások..,-amelyjk ai ősi
fagerendák nyúlványaira emlékeztetn€k) és metopékía, (domborműves mezókre) tagolódik; az ión
oszlo.prendben a képszekan összefüggő díszítésfut kórbe. A dói templom alapíalza eredetileg
elnf/újtottabb volt, később fokozatosan lövidült, és az ión templom alaprajzáhőz közeledett]
A _lépcsőzetes talapzat, a nyeregtető. a külső diszítés (vizköpők, pálinalevelef), á szobordíszek stb.
mindkét. stilusban egyformri,k voltak; a jellegzetes háromizOg alakú, relíeiel diszített timpanon
ú$,szintén. Ennek ellenére még távolról nézve és alkonyatkoi is meg tudjuk őket különbö)tetni
egymástól, amikor az oszlopok ésa fríz részletei összemosódnak. A dór templom masszív, az ión légies.
. ArómaiVitruvius(Az építőművészettíz könyve,i.sz.l.század)elismételte, amit mára görögszeizők
is megirtak, hogy a régl épitész€k a dóí oszlopban a térfitesJ arányosságát és erejét testesiietté[ meg, az

|ónban pedig a női test karcsúságát és szépsegét. ,.Es megmériék az émberi lábnyomot] és
összehasonlítottá,k azt a féífimagasságával. Küött nekik, hogy a talp hossza az emberi magasság
egyhatoda, s ezt érvényesítették az oszlopon: az oszlop lába_zatának átmérőj ét megszorozták hattal, íg'
kapták megaz oszlop magasságát az oszlopfővel együtt." Állítólag így keleikeztela dór oszloperedóti
(később módosított) arányai. Ami az ión oszlopot illeti, ,,hasonlóképpen a nói lábnybmot is
összevetették a női alakkal, s az oszlop átmér§évéa magasság nyolcadrészét tették, hogy légiesebb
benyomrist keltsen". Az archaikus korban megeléged ték ezzel a két o§zlopíajtával; [ésObU egy
harmadik űpusi teremtettek, amely karcsúságával és az oszlopfő gazdag díszítéséVeltúnt ki: az
oszlopfő akantuvlevelekkel dívítettserlegre emlékeztetett. ,,Ez a harmadik stílus idéZzük újra
Vitruviust amely€t korinthoszinak hívnak, szemrevaló leányzót ábrázol, mivel- tetszetősebb
-,
dívítéselányka benyomását kelti, akinek _ tekintettel flatalságára _ bájosabb az alakja." Ezt
azonban csak az érdekesség kedvéértemlítjük (és annak illusztrálására, milyen következete§en
me8tartották a görögök azt az elvet, hogy ,,minden dolog mértékeaZ ember"). A korinthoszi stílus
egyébként(bevezetőjének Kallimakhosz szobíászt tartják) csak a hellenisztikus. főként pedig a
római korban tededt el.
. A dór es az ión stílust a görögök egyenrangú stílusoknak tartották. Mindkettőben egyidejűleg,
egyforma technikai és művészi színvonalon építkeztek. A fennmaradt templomok közúl száú
szerint a dór templomok vannak túlsúlyban; ión és aiól terüleíeken is épültek, míg a dór
területeken csak krvételes esetekben építettek ión templomokat. A két stílus áilandósult iormáját
híven, de nem dogmaükusan őrizték; az ízléshez és a helyi hagyományokhoz alakították, úgyhogy
az ión sülu§ idővel attikaira és anatóliaira osztódott), s a dór és az ión elemeket gyakran egyútt
alkalmazták (a paestumi dór templomnak például ión oszlopai vannak, a Parthenón cellájának
falán pedig ión mintára öszefiiggö a friz diszítménye). Minden egyes templom a stílus
- amelyen
keretén belül-is új alkotás volt, az építők arány-,,mérték-, össáang-, harmóniaérzéküket
tehát mindazt, aínit az eurüthmia és a szümmeíria göíög fogalma magába loglal _ egyaránt
-
érvényesítenék.Számításaikat a modem statikus és maternatikus sem kifogásólhatja. Úiinden
építményszámára meghatároztak egy jól átgondolt moduluszt, s az egyes épülétrészek-_ az alap,
a cella, az oszlopok, a tetődíszítés arányainak kiszámításakor következetesen ahhoz igazodtak.
-
A tervet ugyanolyan gonddal valósitották meg, mint amilyen gonddal kidolgozták; az-architráv
lömbjeit úgy kapc§olták össze az oszlopíőkkel, hogy azok monolit benyomását keltették (némely
köztük levö íésbemanapság sem tudunk beszorítani egy zsilettpengét), a sztereotip díszeket
mintapéldányok pontosságával fara8ták ki. ,,A görög éoítészekÚgy bántak a kóvei, mint az
aranymüvesek a smara8ddal vagy a rubinnal" mondta L. Curtius. ÉsLe Corbusier, akilől ezt
a megállapítást egyszeíTe Vartuk és nem vártuk,- kijelenteüe, hogy a göíög templom ,,az anyag és
a forma szuverén e8ysége", az ,,architektúra csodája".
Ha a görög templomok mégromjaikban is fenséges benyomiist keltenek, az mindenekelőttkimért
arányaiknak és átgondolt elhelyezésüknek a következménye. De különtxiző, szinte me8íigyelhetetlen
apróúgok is hozájárulnak ehhez. A régi görögök nem ismerték az elektromos optikai műszereket és
a §ámítógépeket, sokáig még az emberi szem anatómiáját es a perspektíva törvényeit sem. Es mégis
rájöttek errs, hogy a szem páratlan tökéletesség9 ellenére is hajlamos a ferditésre, s ez
- hatást- Az
kedveótlenül befolyásolja a végső - vagy
oszlopokon felülről lefelé alulról fölfelé néz végig
150 az ember, s szeme a má§odperc e8y töredékére megprhen a fordulónál; a mrisodpercnek ez a töredéke
Görög oszloprendek. A fuirom fő oszloptípus: balra a dór, középen az ión, jobbra a kointhoszi

éppen_gégahhoz, hogl az oszlop felső és also részéterősebben érzékelje,a köáp§ót üszont

g.re_nslbben lássa. Ha az oszlopok egészen egyenesek volnának, középső résziiiei
"éi;;i"Úb;;
láInenk, s az az éíúsünktámadna, ho$l_ az aióhitráv súlya alati mentá összeroskadnak. A gorö!
épitészekazonban ezt. az optikai .,csa.!ódást" is megoldoitík; ,a;ott"h r,ogJ,
-"!r;;-ü ü Éli"lB
vékonyitják sudara_sítják az oszlopot..igy k€letkezett az ismert entaszisz, amíyel,i.ódahuiban sehoi
sem definiálnak. Bőr az entaszisz sámára semmiféle modulust sern határóztak m;c; ;;;a;;
o::l9p :na.4ycát9l és vastagsígiitól, hln9m az épület fekvésétől i, riiggOtt.
alkalmával kiderült hory a Propülaia 8,16 méter magas oszlopainakáte"iü Öirt*
O ft;;k
iq,i -iirl-ei"i,
a ?arthenón l0,4 méter magas oszlopaié viszont csak l7,4 milliméier, a propülaiára
ugyanis alulrói
nézetl az éíkező, mt a Parthenónt §ik területről szemlélte.) Hasonlóan u o.oro.rÉtor. o|rit"i
anyagve.sztésének a kérdésétis meg9ldotrák, alapkerületüket mértékkel szctesitett ettipizis atitiria
form.á]ták.€zenkívúl könnyedén befelé dóntötték őket, nehogy a szemlélő úgy lássa, szeifutnak. Mini
késóbb kiderült, az epület p&huzamos vonalait mérsékelten összefutó vágy szétfutó vonalakkal
helyettesitették_ hogy eáltal kihavnálják a p€rspektíva haráLsát. Ezért a legnágyobu gorog
sem hat gigantikusnak, de a legkisebb is monumentális.
ti;ll;;
Ezeket az egyszerŰ, mégis zseniáIis optikai megoldásokat már Vitruvius feljegyezte, sajnos, nem l 51
 egeszerr ülágosan. A reneszánsz építésze}többsége megénete Eas,arázatait, a klassziótáü,
azonban valahory negfeledkeztek ú opükáról" ,söfo űpisú
@üet'iÍ.. *ért-áii"úb."Miö. é.
rery\,.qi'J9mást kgltenek.A 8öí€épületek€ta szinuúrri na iinenaior. tt co*..ulráJ"árii
1,1" !Yl9,q-; T €e. it§z+ qdat4ba &_ gyakodatába azonbqn .t,t t @to§ ffi€& után keíiittek
De; a méréserer€dményét Cocke rell brit honíitánai, W. Wilkins é§
R Jintin§ letléü tozze t$súá
MegáLllapitásaik kezdabea az ellerikezes vibarát aiaitotttl *jut; az& .z"r.rn*ret--"rit,:"áro"
épületeket csak rdjzról ismerték, kijelentené! hogr a szaMli" " *r-":;- -.;
terv realizálásakor elkövetett hibákból- erednaq Dosr 16 ""b-áld6€&
6 +.-t érvádg"úatattól i"d;őa;i
.semmi ilyesmií' (ez valóban igaz). Mq nagyoú vihar terekeaál, úóúrJ] Hittorres c. semoe.
nemet é.pjte_szek bebizonyították, hory a görög t@loEoü neo feüÉrdq haoem színese& voltik.
Mlkor l /óz-b€n J. §tuan es N, Revett álütották u8yalezl" wirc&elnano.nar tablták szemben
magukar
_M_időn_véleményüket a francia Q, de auilciiis Dó§-ét€rte
hogy_,€ gofóg múvésztnek niocs szírksege sztnr€, a göúg oúveszá a tisaa
,,illáét"§"t1 b;üiúi
"z forma által haí.. később
azonbatr loderÜll, hosl az ai,ginai márványot átvételérblszóló müncheni protokollotban is só esett
a sánekról (,,...a sisakok söté&éken-f€ketén ámyrrltab a pajzsok úgr,sziltért,befiirrö a §sako* és
a.pajzsot is pirosas vínűek, atárcsak a forgók 6 a saru!'ai eryir Éaromvay eC*nri[ .a.it
pirosas"): ez€ket a színeket minf ,,g5ún}a patinrit" ithorváasen sirotta'te ía li:u"". "Á-"lül
-
ecesTn _a műt s,ázad kilencvgnes év€iig folytatódtak - hi§z€a a tudomán}ban seinni ,*,
-
Tagár olyan makacsu| mint |ppen a tévedes -, s a docensek egész sora ezek6ö a ütákMl h8biütáír.""i;
vé8ril a ,,szi'ek"-pán9lói gyóaek a Je_h§ség'] páítolói, fótöü
- ámde a sánekben gazdag görög
templomok es. szobrok képzetetől vemtól szeúben állva maradvrámyaikka| még .i i. iöé;íáúk:
A legrégibb görögternplom, amelynek malallvrámyait ismerjiiLkjeryutta eűo*""k-i. iiiiégiüü
j1lnplpry, T,glü-pp Hép_leppJg.n! 4u i e. YII. ln,ad végá epfii s nint no'rpieú ÉdríÉii",
fét meg régebbi templom alapjain áll. Dór stílusban epitették, két hbmlokzauám hat]hat, két oldalán
tizenhat-tizenhat oszloppal; az oszlopokat helyi meútotot i*r,lt, *lb építés&'púgú;lát
ha<ználtak. Pauszaniasz_ meg látta q templomúan az eredeti raórolgtat " (a trÁt*,w}Íriríá}
a gyermek Dionüszosszal című szobrát, amelye 1887, nrijus s-án'taláitik nig). A templomból csak
nélúnyoszlop maradt ránk: ezeket német régésze-kemelték ri a rőmokúi-á-iouti Zeusz
fiildrengéseknek, a gótoknak és II. Theodosiui császár pogrinyellenes dekretumainai- eieti" model
-máraát
áldozatul. Görögország második legrégibb
- részben ránk
- temploma k;;til;;i
Apollón,templom: az i.e. VI. szazad közepén épült. Harmincnyolc dór oszlop! kozur"hJt ma is az
eredeü helyén áll. hatnak rnég megván a'feje, ötöt archirráu kot össze, s mindesyiken széles
meglalálhatók az eredeti vakolat maradványai. Minden egyes oszlopot egyetlen darab mesiÉobol antü
faragtak ki; úgy ál|nak a korinthoszi agora iomjai ölört, áint az elfuvüifiatatlanrá'
Poszei
.-- Görögorságban egyébkéntcsa} kisebb arcbaikus kori építményekertaláluni.";Éüű;;. A lesiobb a legré
allapotban Gela es Megara olümpiai_ kincsesházai vannak; a delphói kinc§esMzak köziil sziphnöv es terülel
szjküón tincseshá?ról mond_hatjuk ugyanezt. Apollón régi áelphoi templóma
Agamedész és Trophóniosz műve volt - i..ÜIriltá"i A
i.e. 548-ban leég€tE az l.é. st+-sil-uan épült úját pedig aZ
-
i.e. 373-ban bekövetkezett földrengéspusaította el. Az Ákropoliszon álló Hekatoniedorit
azonb
fordul
a perzsá_k.megrongálták -'lrriu-tan
a Parthenónnal helyettesítették, ú olümpeion a Pei."lr"i.aten,it úúeé
-
után befejezetlen maradt, az Agorán álló közéiületeket pedig i.e. .E0i-ban a perzsák .;últák-üA"
csodráj
tr
argoszl. eleusaszi, brauróni, szúnioni b délosá templomok a romókban vary a későbbi ó
átépítésekbenvesztek el.
.. _A korabeli építményekbőljóVal több
1

maradt fenn Sziciliában és Dé|_olaszorszásban. Szelinusz (a

het doí templomát rnír említettük; ezek olyan állapotban maradtak fenn az Újkorigjhogy Torrasso la
Fazello szerzetes, aki a XYI. szrizadban megpillantásukkor reniáűn, ,-Áai"rrru iti d
ajlolt.lolna a_ gigászok és az isten€k _felfed.ezte-őket,
harca!.. Mindmáig ii"- ilt"ruti kia;-.íÉ;i'il;;iii;
eredeüleg nyolc vagy kilenc templom; azt sem tud.tuk| melyik istennek uottat' szenieivi. ,ú'
lii es
t
idegenvezetők kigondolt neveket mondanak a turistrá,linak, a régészekegyszerúen
-
betűkke|. valamint Gval jelöük eze_ket a templomokat (a nulla a biányosan létel, de nem
e, n, ö .tt. €
c
identifikált templomotjelenti). Legalább három-az i.e. YI. sázadban épüt, L Akropolision aiio n á
templom talán a korinthosá Apollón-templomnál is régebbi. A c templóm osztooai t6uu Á"i t
a_D^ temploméi pedi8 több mint kilenc méter magasa} voltak; a befejezetlen c iemplom "u"r"-
méret'eivei nem l
(l lO-szer 50
ry:t"n a1olümpeiont is túlszárnyálta. A többi tempÍom
- akárcúk .á" *úi;i l8ó9_t
-.később éPült. Akla€asz [eghúesebb temploriráró| (amelyet ;ián-e;;;;k'
városok szentéIyei
l52 szenteltek) sem mondhatunk mást: u volt egyébként a legnagyobb gor& rcríptom
x
1e$L;cteiiit Anem

rI
Zeusz..temploma olümpi(iban. A homlokzat rekonstrukciója az olümpiai Múzeumban ldtható
modelI alapjdn

szélesebb es két méterrel hosszabb, mint Artemisz híres epheszoszi szentélye).

winckelmann ..az esész
antik kor legcsoűlatraméltóbb es legmeglepőbb olaszórsági mnemler'cnet.:-iáésil
Poszeidónia . hár9-m temllomát nevezté. Ézek közül az i.el VL srazaa uegen é;iieii -*;clfiü
ú". ü;ili[""
a legrégebbi; a körülbelü fél évsázaddal fiatalabb ún. poszeidón+emplom
az"Ánáitoi"yrg"iá
terület leg|obb állapotban levő görög temploma, "rtl
A kisázsiaj G_ÓrÖgorság az ión stiius szülőlöldje lettl az ión stilus lesrésibb bizonvítékai
azonban nem lonraban. hanem Aitóliában maradtak fenn (volutás oszlopfők az
ie.-vIt. es vt. lzarao
-üi
fordulójáról). Epheszoszban állt Artemis? legfenségesebb görog t.rnproo,",
- u"tir t* i,iüg
csodája.köa emlegeti Alkotói, a krétai Khersziphíó; és Me-tage;ész l^l0-szer
55;éÉ;i;.üÉű;fi;;
"
építették,minden oldalról kettős oszlopsor keiitette,,
-.gy-., oszlopok l8 -et"i.u!"*t ürtáL.
i|"]1_:r_,T::",b'nlokzatát
egyaránt liétszer nyolc oszlopáisritette, tct otaaian
lazaz_ neg}ryen,negYven) oszlop állt,. s.minden egyes oszlop helybeli márványból
dÜka;;;.-fi;;
kifarágott monolit
minöségben a parÖi,i rna-anyt is trilszirnyalÚ). va-e"'y-uáiléitiii
a]1l,í:^.p!::r"9y,ffi-.uly
cella_,,a |epcsós talapzat és a reliefdiszítés is.
A templom százhúsz esztendőn
'át
az i.é. Yl. százaá
második felétől az i-e. Y. sázad utolsó - io*'"ű".Jői
i, Pi,net
épült; Paióniov
é!i_tés":ekfejezték be a legjobb művészek le_gyedéig- I... :io-tan
to-iremtiiooes'évet. H;;;;r"6;;;;;;
"gy meehozá -eá.ti
őrült felgyujto,tta a t€mplomot, az epheszosziak azonban újra ielépítet&l.
.
szépségéberr.Ma már csak bűzlő mocsarat találunk a helyén; úgy t;t.zik,'-i;iü'-ö;'iáid
vakbuzgó keresztények.és a_földrengések pirs"iitűat
,. ;;;;
1 Útóiú
9_"_,9k,.i
c*s'ar vltette "l ".iÉp"i;i";iffi;Ü
el, hogy a Hagia sophiát díszitsek; ma is ott állnak, a templom fóhajóját
választják el
Né|ánl d9mborműves oszloptalapzatol. ameiyek pogány témaluk miatt
le*zettek a keresztenyeknck. tizévi keresés után az angol l, t -wóo-raIátr
:]:b9^:]9:.|^:'d"|,!119t9]]
nem
meg. ezeker
l8ó9-ben a British Museumba szállította: az egyiken K roiszosz''iúd király
ajánló r.tirutu a'úu.nuiá.
. Kisázsiában más görög templomokból ií-kevésmaraái. Á ki.i-á.iiá"ie"'óüi;;;;r;;
Artemisz-templomot átépílették;ho8y milyerr nagyszabású volt eg}ior,
aa két ri"t"rrÁ",lo. 3
"Jáp l 5
 bizonyítja: ezek a Midasz-mondából ismert aranyfiivenyü Paktólov patak partján, viragzó nádasból mily
emetúa'net a magasba. Az É,gei-tengemek ezerr az oldalán taláLrr a didiiLrnai Apollón-temPlom vállr
a iegszebb és legháésosabb g8'rög éltészetiemlék; ami áll belőle, hellenisaikus es_ római kori önál
,,mó?osítás.. csrfián, mivel azlredeti iemplomot az i,e. V. sázad elejen kirabolták ós
felgyujtotFt Az<
J p.-rar. s báí iárad§ígot nem kímélveá kevésbe hozziLférhető helyeket is bejárjuk,. olyan eredeti áttel
urit ult * to.i io" tempiómra, amely látüín a nem régészis elragadtatásban tör ki, csak Szamoszon- sem
Héra szentélyében találunt. Nem azért, mintha a 8örögök ilt nem építkeztek volna, épp nem
iilinkezőleg!- De a barbárok ugyanolyan kitartóan és ugyanolyan alapossaggal pusztítottáL ala!
ját§z
----
művüket. . .
Á.ugu .o-uoló erejét az idő is a barbárok szolgálatába állította. Manapság már a kópzeletünt vallá
is b€i;fár;?,ha meg akárjuk idézni ezeket a templomokat az elmúlt korok napja a1att, _aminl a val
uaáonatrijan ragyogiak éi a sziváwány színeiben tiindökölnek. Csak azokra a mesterekí€ é5 a vil
és saját
-"ntaroi* emiékózhettink, akik műviikkel az ist€nek dicsősegét akarták ünnepelni - a
köíi
nagyságukról tettek tanúbizonyságct.
ellel
A söröe épitészeknek, szobrászoknak, festőknek, költóknek és zenészeknek voltak már a törtenelem_ fogl
;í;ü?.,",fiti, il;;;tlö;áofr;l'*il;ú;űüú..nki sem előzte meg a ók lettet velc
hallt
--
az első tudósok. az első filozófusok, 'órögöket.
Á ,,Ái.-ná* .zó szerinti fordításban ,,a bölcsesseg szeretetét" jelenti (p hiló: ,,szeíetítri'.'; szophia: véle
,,uor"*J..égij. ú".apság filozófiráLrr a só legágabb ártelmében
azt a tudományágat_ értjük, amely
u uiúg, u tZ.íuaarom, az-ember és az emberirnógismeres alapvetó kérdés€ire keres választ; minden ak
i.d"kfi, a.l"et ert"lme és jelentősege van, az ismeretek szintézisére törekszik. A görögök eredetileg nén
i. tag"uu értelómben fo-gták fel a filozófiát:. úgy értelmezték, mint minden €lméleti €s íela
-Jg-"ri"a olyan __böiósességet, amely szeíilt az embemek Dá!
gyakorlati ismeia összessegéq eg-yszersmind
-Álozófusok
gondolkodók és íeltalálók, természettudósok es elei
3ÍJár."J.i" kell. Az első lorog
iechnikusok. matematikusokl áiiiuiot fóldmérők voltak, az égitestek
, uegyes"ót, földrajztudósok, ak
.árga,a"ui, - arr"migazgaiásial és a tengű kereskedelem.problémakórével egyaránt foglalkoztak, kim
óroá'álkoru" léztékű őíet körülvevő világot, és kérdéseliet tettek fel, _
mint a kiváncsi gyerekek: b€§
kérdéseikre választ kerestek, és ónmaguknak válaszoltak. Persze mint tudjuk __ nem es/ ism
[épi"r.*eg", ."rdtak, de igyekezetük Áélyértelmetnyert;.ezért emelkedhettek olyan színvonalra_ ha8
,áilvenre'elöttuk senki. ,,Áiokhoz u, ..pi.iku. és töredékes ismeretekhez mérv€ , amely€k€t a art
§l
iÖ;1;;.il;;é,iiaáaot-
Amold É,evmond
keresztüí gyűjtöttek össze i,].u
-
T gkod,.l,u9,:T:"r:j,^:i::i,
a görög tudomány valóságos csoda, Az emben elme ltt ertet(e meg eloszor, ak
iÖÖ;;.,Ü'Ű-haúioínl-, .'gy bizonyós me;rn-yiségű alapelvet,.:,::,kPől ],,]:!::,}:,:ll^"c} ,3
"mennvisésű isazsag3í, amelyék az alapélvel szükiégszerű következményei." És csil
t iJJnvos -.iíoreii _nemcsal
objeklív érvényűismeretek rendszerébe. azaz atö
,,il""ií,li,l', ioetafiu ö§sze mindezl ,

iud'omanvua. s a világróT vallott nézetét (vagy mindjárt világnézetét) erre a tudomanyos

alapnr Per
ord
éDített€.
'""'i'uilágrol nullott nézetüket a górögök először 1eologikusan. azaz a vallásban és a mítoszokban s€í
r.j".ier.'[i'iupuirtututuiü páíe k-özmondásokba iűritették. Ebben€lőre. nem különböztek má5 Tb,
nemzetektől, de _ más n.nl"".;[i.őr irteroen._ határozott lépést tettek A ]i!i9 ,j9!,.,Pk*
étuít a világot. magából..a világbol
-.*aiarautot eliurortak a-rorÁorogih. magyarázathoz, tud
irrii.rt.l mecmásvarázni. Kérdéseket vetettek fel: miből es hogyan Jött letre.a vllag,, nu( az felt
;?il#i.,6.il";'áT,fi-ri iiJrÚ*r^i_*_az éleu éshogyan keletkezeit, mién történik a termész€ tben iíű
á-"ö a., .iu*, űrit "irZgtr. ei i vita$ena (..koűmosz") stb. Neín elégedtek meg a vallás adta sol
az istónek" ..gii.ee. nerri1i kerestek új feleleteket. Érthetö, hory isteneiket nem kur
;lli!"tták í. ánnal az oűmfrszíól, s a múlt ámyait nem ugrotlák át €gy.lendül€1tel. D€ font6
"aruiió*ár, ,2s
az_ hosv a meqfigyelés. a v.úgálÓdás és a gondolkodás- útlára léptek, _hogy fieg iudliit nu
t'tiroiÓB'r,,i.i'" "Ö.i.] r,rciőrtor, hogy elju-tottak ismeret€ik általánositásáig. Erre az Útra
u -iepulieroí eE
tJstgii"iir -a, otofi nepek i. áeptiL a. hamarosan m€8torpantak rajta, Vagy pedig tát
eltévelyedlek. a.
'reményelenül
--'--A,to.tén"l..
legízgalÁasabb kérdéseiköze tartozik, vajon mién éppen a göróc0l |9|i]l9t a ko
esész emberisés haroira§anu-r eier.. és mién nem az egyiptomiak, a babilóniaiak_vagy
az ókori Keler íól
;rö;i' ;iik;.k-.úii-.ioi" e, kultúrája jóvJ-.regebben születelt. (A Nyugat népei ilye
ciia".6"" akkor még n"- i. iet"rt"r..; e gorágok kii áttekinthető városokban éltek, utaztal, pí
m
154 hajóziak, ismeret€ket izerfie-k, tisszehaíonliiások'at tettek; a földműveseknek fel kellett becsülniiit_

a
milyeíl l€sz a termés, a vállalkozóknak i§memiiik k€llett a piacot, a kereskedőknek kockázatot kellett
válíalniuk. Bármikent éltek is, munkájuk állandóan arra kényszerítette őket, ho8y gondolkozzanak és
önállóan határozzanak; mint polgároknak arra is, lehetős€giik nyílt, hogy a közügyekben döntsenek.
Az orientális birodalmak lakoi Óriási, szinte határtalan egysegekben élt€k, amely€k nem voltak
áttekinthetőek számukra; a föld rabjai léYén,nem láthattak semmi mást, es nem hasonlithatták Össze
semmivel, létiik a központilag irányitott öntözési munkálatoktól függött, maga a munkaíolyamat
nem igényelt személyei döntéseket, a közügyek intézéseből pedig ki voltak rekesztve. A gazdasági
alapban es az élet politikai formáiban rejló különbségeken kivü a vallás is rendkívü fonto§ sz€repet
iátjzott; mig a górög városállamok egtszerű struktúrája még a tirannusoknak is lehetővé tette, hogy
vallási kényszerirésnélkül uralkodjanak, a Kelet milliós tömegeinek uralkodói nem tudtak meglenni
politikai okokból volt minden, ami a vallással,
a vallás néikül. Ezekben az orszá§okban
- - tabu
a világ keletkezéséről és a túlvilági életről alkotott elképzeléssel kapcsolatban állt; az asztronómiai,
a metéorológiai és más ismeretek ugyanezerr okokból papok monopóliumai maradtak. Ilye_n
- a
körülménye[ között a világról - alkótott ésszerú nézetek fejlődéséhez nem volt elég_ levegó,
ellenkezől'eg, az ésszerúnéieteket elvetették mint eretnekséget. A szabad görög bá,rmivel
foglalkozhitott, és bármiről vélemén},t mondhatott, a másik szabad górög pedls vitába s14ll!p________________tott

ve-le, A keleü despotátus alattvalója ugyan gondolkozhatott (ha nem is rnindig kockázat nélkül), de
hallgatnia kellet' főleg azokról a dolgokról, amelyekről a papok vagl az uralkodók rrr.í,r döntő
véleménytmondtak.
A filozórla kápuját a .,hét bölcs" tárta szélesre a görögök elótt. Noha alakjukat kissé elködösítik
a legendák, mind a heten töíténelmi személyek voltak: az i. e. VII VI. században éltek;
némétyiktikkel nint uralkodóval vagy törvényhozóval már találkoztunk. Mindegyikiik külón
fejezeiet -
érdemelne, de elégqdjünk meg csupán legismertebb mondásaikkal, amelye\9t a phaléroni
Démétriov (az i. e. IV til. században) és Diogenév Laertiov (idősámításunk III. sázadának
elején) feljegyzett. Az athéni Szolón (kb. i. e. 635 555) volt állitólag a híres,,semmit se nagyon" és
a levésbénépszerű,,ne a legkellemesebbet, hanem a legjobbat tanácsold a polgároknak" elvek
kimondója. PÓriandrov korinthoszi tirannus (kb. i. e. óó5-585), mint már hallottuk, helyesebben
beszélt, mint cselekedett. Pittakosz mütilénéi tirannus (kb. i. e. ó45-570) azzal a mondással vált
ismeítté, hogy ,,a sors ellen az istenek sem harcolnak", s ery nem éppen tirannushoz méltó tanácsot
hagyott az utókorra: ,,Ami a hozzild közel álló számára rossz, aá magad se tedd". Kleobúlosz,
a rúódoszi Lindosz tirannusa (i. e. ó00 kórül) fogalmazta meg állítólag ,,a mérték a legiobb", ,,semmit
se té$/ erőszakkar', ,n nep ellenségét az állam ellensegének keü tartani" mondásokat. Biasz,
a kisázsiai Priénébölcse (i. e. 570 körül), igazságos bíróként tett szert hímévre, és ő mondta ki
,,a bölcsesség állandóbb, mint a többi dolog", ,,szeresd a megfontoltságot", ,,arra gondolj, amit
csinálsz" elveket. A spártai Kheilón (kb. i. e. 6,10-5ó0) a következőket hirdette: ,,engedelmeskedj
a törvényeknek" es ,,ne engedd, hogy nye|,ld mege|őzze az elmédet" ; ephoroszként állítólag azt írta
Periandrosznak, ho$/ ,,aá a tirannu§t tartja boldognak, aki természetes halállal hal meg
otthonában". A hetedik bölcs (a sorrend egyébkéntaz egyes szerzőknél különböző) sem uralkodó,
sem pedig törvényhozó nem volt, de vele kezdődik a görögök es a világ filozófiája: a milétoszi
Thalészről van szó.
Examinosz fiát, Thalészt, mind az ókori szerzők, mind az újkori kutatók ,,,kora legnagyobb
tudósának" nevezik. Egy személyben volt matematikus, fizikus, asztronómus, telmészettudós,
feltaláló és filozófus; neve az elsó ismert név a tudomány történetében. I. e. 610 körül született,
iíjúkorában politikával foglalkozott, később előnyben részesitette a kereskedelmet és a pénzszerzést,
sokat utazott, tanulmányozta az egyiptomi iratokat, végű elhaáíozla, hogy a tudományos
kutatásnak szenteü életét;csaknem nyolcvanéves korában halt meg (i. e. 562 után), állítőIag az
izgalom ölte meg a milétoszi stadionban. Árnyékuk alapján megállapította az egyiptomi piramisot
mágasságát; napfordulótól napfordulóig kisámította a nap pályáját; naptárt állított össze,, és
egyiptomi peldára 365 napra osztotta az évet; meteorológiával is foglalkozott, és időjárásjelzó
tábÉzatokat készített;kisámította az első ismert napfogyatkoás pontos időpontját (i. e. 585. v. hó
28.); feltalálta es megszerkesztette a vizórát (klepszidrát); felfedezett több geometriai tételt, egyebek
közótt az ún. Thalész tételé!amelyet manapság is tanulnak az általános iskolák tanulói. Mint bölcs
főleg az ,,ismerd meg magadat" jelszóval szerzett hírnevet.
-A filozófus Thálész-lett az ún. milétoszi iskola megalapítója, amelynek képviselői először
próbáltá* természettudományos módon magyarázni a világ keletkeásét, §§ materialisztikusan
értelmemi a világot. Thalév Ózerint ,,mindená vízből vesá eredetét, es minden a vízbe tér vissza", 155
 _ mikent Arisztotelész idézi _ ,,minden dolog anyagi ősalapja a vízl,. Bármilyen egyszeó€n
,
vas, sZ
háígzik is ea magiíba foglalja a filozófia }uárrom alapgondolatát: először is a dolgok anyagi_ okánat h.
térdéser, másodsior aa ; kóvetelményt, hory erre 4 kérdésrc racionálisan (te6t neín mitikusan és i.C
nern is Íépletesen) kell válaszolni, harmadszor pedig azt a föltételezɧ! hogy a világ egyéges G
materiális iellesú alaoelv szerint éítelmezhető. NézetéhezThalév nern spekuláció útján, hanem m
;;;ieü;;6;;riaiá,toi attarnosit_esával jutott: á víznek van a le8több fohája § alakja,. cscppfo_ ol
lyós, viúrd úég)és légnemű (páía), a fólóből fakad, és a öldbe tér vissza, az élet előf€lrétele és Pl
Íenntartója, iníágtcnipeaig iiiadá változékonysiga ellenére is állandó. Thalész más monűsai, kl
ámelyek áliabŰai' osszeitiggÉseitbót kiszakítva maradtak ránk, néha ellentétes€k tanít{ísá|nak, ezzel v(
u ioáónti tételével;de m6r nem enől van só, és nem is anól, vajon helyesek va8)r.helytelenek sz
voltak-e Thalész nézet€i. Azt állítja Pélűul, hogy a Föld ery vízerr úszó deszka, s a földrengÉseket el
a föld alatti hullámveres idézi elő; bizonyos, hogy ez helytelen, de mennyivel haladóbb tévedés ez 7l
Thalész elődeinek .igazsígánál, márrnini ho$r a földren8ést Poszeidón isten okozza Mr.og,igú
vigonyának ütésévei! Ná az a fontos, hogy Thalész tévedett, hanem az, hogy a megismerés tltján v
epv halározott léDésttett előre.
"'Thalésztaníóányaéskövetője,Anaximandrov(kb.i.e.óll_5zló),ugyancsakmilétoszi.polgár,
E
,A
szeles iráeklődési körü férn volt. Feltalálta a napórat" elkészítettea föld es a tengerek első térkéPet és §
. igúri -.aátiét, megpróbálta meghatáromi a bolygók lggyságát es egymástól való ávolsagát, rí
iióebek közőtí az es6 és a szél léiyegéreis rámutalotl Thalésztól eltérően azt állította, ho_g.y a i(
ioi8'Ú""i"i e. szabadon foóg-a térben. Az égitestek .keletkezését vallásellenes módon n
icgiesteket állítólag taszltoerejü szakitotta le a Föld.,, izzó, kérgérő1.", az ,,izzó kéreg"
,ásy"rű,o, "tux,i, li
p"d;É; Föú i.;'ása következté-ben ketetkézett. Egyetértett Thalésszal abban, hogy létezik egy e
Üizűyos ,,atapan-yag", amelyböl minden összetevődik| eú, az alapanyagot, azontan valamilyen b
váltoJaüá es 8roÉaiyagban tereste, amelyet materiálisnak tartott. Arra a kérdésre, hogyan jött létre a
az ember, így válaszolt:-,,Az ember kezdetben másfajta élőlényekből született_ Az elsö élólényeket c
a neauesse§iztitte, es pírelyes kéreg vonta be testüket. . . Az. ember kezdetben más élölenyhez, e
mésDedis a'halhoz hasonlítoti." Anaximandrosz ifiabb kortársa es tanítványa. Anaximenész, Thalész h
elkéizeláétfogadta el. mely szerint a Föld lapos deszkához hasonlit. de egyetértett Anaximandrosz- a
szal'abban, ho§ ez a íapojdeszka a térben mozog;a csillagok a Föld körül mozognak és a Földből a
keletkezte(. tóimeszetiudosotnak seín kell lennünk ahh-oz, hory Anaximandrosmak az ember é
jóval későbbielméletével (l/a7bk
-a a hasonlóságot Darwin
ieiitiezéséről vallott nézetében felismerjiik I
iredet). De - rij formában - az probléma is felbuk}ant, hogy létezik-e egy bizony.os
__riroúnu"... ameli egyike volna az ismeri szubsztanciáknak (miként Thalész állította), vagy pedig
ií
valainiuen- kolonúri[ totuk (mint Anaximandrosz vélte). ,,Az elméleti fizika az utóbbi két
évtizedben föleg az első lehetőséget vizsgá|ta _ {da w Heisenberg a Fizika és fiIozófifuan ( l95ó)
s a végsó váemény pontosari megfelel Anaximandrosz tanításának, és meggyőződésem, hogy
-,
a modern ftzikában helyes ez a nézet."
-
Á;Hg a-r-&ttudómányos, azaz lélyegébel materialista éítelmezése,amelyet a rnilétosziak
vittek be-a filozóíiába. csakhamar ellenzékre talált a később ,,idealistának" nevezett felfo8ásban.
üio.urt-u. aro képviselói, furcsa módon, éppen .1.ógy olyan racionális és objektív valam_iből
indultak
ti, -lrrr a ira.. sa. i.kolá1uiru azt írták fel, Médeisz ageometrélosz eisziló: ,,Ha nem isme_
i.b ió..inat (= matáadkát), ide ne 1épf be.., aíTéle vallási közösséget_ alkoltak, amely
a mat;matitan
" kivúl metafizikái rejtélyekkli es lelkiismeret-vizsgálattal foglalkozott,. hitt
_

u oe.o""iiÚ- e. lélekvándorlásban, az árisztokrácia uralmát igazoló

politikai tanokat hirdetett,
; ;i;iil;lÉi "
;,,köi3s a jóbarátok vagyona" szerzetesi_kommunista jellzóhoz igazodolt..Ennek
a tanitásnak a tartalmát nem látjuk egészá világosan. mivel téziseiből csak töredékek maradták
ránk.
i a töredékek sokszor teljesen éithetétlenek. Nem valami sokat tudunk az isko1a megalapítójáról, az
-"'.á,
egyébként jól ismert szamoszi Rithagoraszról sem.
,igyn.u.r€tt püthagoreusof a matematikai tudományokkal foglalkoztak, s ezen a téren
eroÜent éiiek el jelentós háladást - írja Arisztotelész a. Me.tafizikóbzn. _ S mivel matematikai
tanokon nevelkedték. a matematika prinóipiumait kezdték minaen dolog princípiumainak tartani,
Éiiiu* u tuao-anyokban természeüsen á számok állnat az első helyerr, s így a számokban sokkal
óúb hasonlóságot fedeztek fel a létezővel és a keletkezővel, mint a tűzben. a öldben és a vízben;
úpv látták pél<liul. hoey a számok egyik tulajdonsága az igazságosság. a másik a lélek.és.az
eiólem. a Éarmadik a íi-ker. és így tová6b. Ezenkívü| harmonikus viszonyokat és ulajdonságokat
l56 l. tattui u számokban. Mivel teh7t számukra lényegében minden az általuk elsódlegesnek tartott

a
számokhoz volt ha§onlatos, a sámok elemeit minden dolog elemeinek, világürt pedig
harmóniának taították." Ha a matematikában keresték a világűr és az anyag titkának kulcsát, az
i.e. VI. viizadban ez valóban csodálatra méltó volt, amelyet az emberiség csak Kopemikusz,
Galilei és Newton, még inkább pedig Planck, Bohr és Einstein uüin tudott kellőképpen
méItányolni. Hogy a matematika szerepét egy kissé eltúlozüík, azt az rlíöíők lelkesedése
okozhaita. Csakhógy nagyon is eltúlozuik, miként az a későbbi püthagoreusok, például a krotóni
Philoláosz szavaiból kiderül: ,,A szím lényege, hogy hozzá meneküljünk, hogy bennünket minden
kétségés nehézség kózepette vezessen. Ha a szám es a vám lényege_ nem léleme. semmi létező sem
volni világos senki szimára, sem önmagában, sem pedig mris dolgokhoz való üszonyában... A
szám hatalma nemcsak abban nllvánul meg, ami az isteneket és a démonokat illeti, hanem az
emberi cselekvésben és gondolkodásban, az egész termelő és alkoó tevékenységben, továbbá a
zenében is."
A szamoszi Püüagorasz az anük utalások sz€rint i.e. 590 körül vületen. Valósággal égett
a tudásvágytól: eljegyeite ma8át a ,,hellén és barbár misztériumokkal", tanulmányutakat tett
ngyiptom6á, Babiió;iába es Krétára. ,,Midön életéneknegyvenedik esztendejébe lépett - írja
.Aiisitotelész tanítványa, Arisztoxenosz _, és látta, hogy Polükratész tirannizmusa túlságosan
szigorú, semhogy a szábad ember méltósággal elviselhetné a felügyeletet es a despotizmust, Itáliába
meit," A gazóág Krotónban telepedett le, s ott filozófusként és az uralkodó arisztokrácia
ideológusak?nt h"asonló befolyásra tett szert, mint kálvin Genfben. Allítólag nagyon előkelő
megjeienésű volt. sohasem moiolygott. és csak !jszakánkénl larlort előadásokat; körülb€lül hatsáz
taniíványa volt. Müor felfedezte á-híres tételt. hógy .,a derékszögű háromszö8 átfo8ójának négyzete
epvenlő á két befosó nésvzeténekösszesével", állitölas áe katombát, azaz sáz óköráldozatol mutatott
É'"liii"n"t""r..Éariiínetika es a száinelmélet ugya;úry érdekelte. mint a geometria; az ákusztikát
azzal a felismeréssel gazdagította, hogy a hang magassága függ a hur,hossztiságátó| a kereskedelmi
evakorlatba pedig bevezetie a hossz- es a súlymértéket.Az asztronórniai kutatások es a matemaÜkai
óímélkedéseli u itag uj modelljének megalkotásához vezették: a vitágűr középpontjába a Földet
helyezt€, amelyet gOm6Olyűnek képzelt el, teMt ellenllbasok áltál is lakottnak es úgy vélte, ho,gy
a Fíob a Napól kápja fériyét,a boiygók pedig a Föld körü keringnek (s közben a hét hangból álló
összhangot, á ,,szférák harmoniaiar' trallatják). De emellett azt hirdette, ho8y.,,az égitestek istenek",
es hog5l-,,a világűr mind az igész, mind pedig egyes részei elrerrdeáserrek oka a Végzet",
- -_
Kétsé,ltelen, hogy tanitásának minden tudománytalan eleme és reatciós politikai nézetei ellenére is
jelentós személilséga tudomány történetében. Az aritmetikátan es a geometriában o1yan
ielismerésekre jutoti, amelyek nélkiil el sem tudnánk képzelni Eukleidév (ssm mások) ínűvét,
Á matematika aldpjait.
Mint a filozófusok többsége, állítólag Piithagorasz is nag)i on sokáig élt; az irodalomban csak azt
vitatiák. nvolcvan- vagy kilencvenéves korában halt-e meg. ,,Iskolája - í{a Diogenész Laertiosz
_ iil"n.- uugy líz e-aberöltőn át fennmaradt, mert az utolsó púthagoíeusok,atiket még
Arisztoxenosz-is ismert, a khalkiszi Xenophilosz és a phleiuszi Phantón... , Philolaosz és Eurütov
tarentumi filozófusok tanítványai voltak." A régebbi püüagoreusok a só voros értelmében
áamentek,,az üldöztetés tüzéni,, s ezzel olyan hagyományt alapítottak, amely filozóíiájukat is
túlélte;iskolájuk felgyújtásának oka amnban nem a töme8nek a,,tudós férfiak" ilánt érz€tt
syűlölete voli hanem áz. hogy a püthagoíeusok Krotónban az arisztokrácia oldalán álltak. A
[ésöbbi püthagoreusok megrékedtek mesterük szavainak dogmatüus értelmezésénéliaz autosz
ephti (,,ő^molúa így') jelsá előtt úgy meghajoltak, akár a íómai. pápa kinyilatkoztatása vagy egy
korán_idézet előti'a hlvők. A matematikában a kvantitatív viszonyok egyoldalú vixgálatára
korlátozták t€véken)§égüket, s végül a izámok misztikájánál kötöüek ki. A filozóírában eljuloltak
a tiszta idealizmusÉoz] amelyne[ töíténelmi jelentősége talán csak abban rejlik, hogy belőle
medtett platón.
Az archaikus kori filozófia es tudomány harmadik központja a kisázsiai Epheszosz volt. Az i.e.
VI. század eleien az epheszoszi nep megdöntötte az arisáokíata kormányt, s a lázadás vezetője _ akit
véletlenül szintén PÚthagorasznak hivtak kinevezte magát tirannusnak. Az ő uralkodása ideién
-régi királyi családból, amely Epheszosz megalapítójáól,
szúletett
- i.e. 540 körül - Hérakleitosz:
Androklésztól származtatta magát. Elfoglaltá ugyan a baszileosz, azaz a Krá|y hivatalát, amely
azonban már csak papi méltóság volt, de tesavére javár,a csakhamar lemondott róla, s elvonult a
kózélettől, hogy teljisén a íiloófiának szentelje magát. Állítólag így tüntetett az uralkodó rendver,
a tirannizmus- és Ú esetleges demokrácia ellin; §es antik szerzók szerint azért cselekedett igy, 157
 mert lenézte polgártá§ait. De bármint történt is, jól töítént: Hérakleilosz hatalmas művet hozott
létre, amely A természetrőI cimet kapta. Halála előtt Artemisz epheszovi templomában helyezte
el művéü aZ istennő azonban
- mint az antik verzők írják _ nem vigyázott rá. Körülbelül l30
idéZetet és tóredéket ismerünk belőle; azok is sokszor összefiiggéstelenek, nem világosak. Héraklei-
toszt egyébkéntmár Cicero is,,homályos filozófusnak" nevezte. De az, ami állításai közül nem
, homályos, éppen elég ahhoz, hogy olyan valakinek tartsuk, aki maradi politikai nézetei ellenére
(amelyek már huszonöt évszázaddal ezelőtt is maradiak voltak) előbbre mozditotta az emberi
gondolkodást.
Hérakleitosz volt az első görög filozófus, aki elmélkedésében,,az emberből indult ki".
A püthagoreusoktól eltéróen, akiknek tanítasat ismerte es bírálta, nern a számokkal, hanem
a társadalmi jelenségekkel foglalkozott ; lélektani é§ ismeretelméleti problémákkal is nála találkozunk
először. A milétosá filozófusokhoz materialista világszemlélete kapcsolta; materializmusa azonban
sokkal tudatosabb volt. A természeti és tánadalmi jelenségek dialektikus értelmezésébenis sokkal
meszebbre jutott, s ezzel tanítását minősegileg is magasabb szintre emelte. Érvényesez a
íilozófiáról alkotott elképzeléséreis: a lrlozóíia szerinte nem csupán a tudományos és gyakorlati
ismeretek öszessége, hanem egy sajátos szintetikus tudomány, amely a világ és a társadalom
megismerésével foglalkozik. Minden elmúh, jelenlegi és eljövendő dolog alapelvének a változást
tartotta; a változás oka után kutatva (hiszen az ok nem lehel magában a változásban) eljutott a
tűzhöz, amelyet e8yaránt tartott anyagnak és mozgató erőnek. A polemosz pater Pantőn,
,,mindennek atyja a harc" és a panla rlrel', ,,minden folyik" Hérakleitosz tanításának alapvető
tételei közé taítozik. Ezeket az elveket mind a természeti, mind pedig a táí§adalmi jelenségekre
vonatkoztatta,
Hérakleitosz filozófiájának alapvető tételeit (amelyekben a dialektika és a materializmus
egyarántjelen van) néhány későbbi szerző világítja meg a Hérakleitosz művéből merített idézetekkel.
,,A tűz az alapelem, minden létező a tűz változatá. . ., minden ellentétekb€n történik, és minderr folyik,
akár a folyó, minden körülhatárolt, ?s minden része az 'egyetl€n világnak" olvassuk Diogenész
Laertiosznál. ,,Mindennek atia és mindennek királya a - istenekké, másokat
harc; egyeseket
emberekké, egyeseket rabszolgákká, másokat szabadokká tett" _
idézi Hippolütosz. ,,Az ellentét
tagiai különbözőek, és a különbiizőkből sztiletik a legszebb harmónia" _ jegyezte fel Arisztotelész.
,,Ezt a mindenki számára egyamn világot nem teíemtette az istenek és emberek egyike sem,
hanem mindig volt, van és le§Z: örökkön élő tűz, amely törvényszerűen meggyullad és
törvényszerűen kialszik"
- olvassuk Alexandriai Kelemennél. Számos további Hérakleitosz-mon-
dás sem homályos, feltéve, ha nem akarunk fellelni benne valami raírnált titkos értelmet.
Polübiosznál vagy Szextosz Empeirikosmál például ezt olvassuk: ,,A szem megbízhatóbb tanú,
mint a íiil... De az emberek számára mind a kettő hamis tanú, ha barbár lelkük van... fu
leginkább az a kijelentése világos ellentétben áll a Hérakleitosz politikai álláspontjáról szóló
hírektel _, amelyet megint csak - bár
Diogenész jegyzett fel: ,,A népnek rlgy ke hárcolnia a
törvényekérl akár a váríalakért."
,,A legujabb tilozófia csupán Hérakleitov es Arisztotelész megkezdett munkáját folytatja"
írta disszertációjában Marx" midőn a görög filozófusok hatását es történelmi jelentőségét méltatta,-
Engels (az Anti-Dührfug bevezetőjében) nagyra értékelte ,,azt az eíedeli, nai1 de lényegébenhelyes
világszemléletet, .. . az ógörög filozófia szemléletét,amelyet előszöf Hérakleitosz fogalmazott meg:
minden létezik és ugyanakkor nem létezik mert minden folyik, szünteleniil változik, keletkezik és
megszűnik". Lenin a fentebb már idézett
- Alexandriai
tételről megjegyezte (a Filozófrai frjzelekben):
Kelemennél olvasható
- hérakleitoszi
,,Nagyon jó kifejtése a dialektikus materializmus
elveinek!" S ha tudni akarjuk, mint vélekednek Hérakleitosz tanításáról z aíLyag és a mozgás
legbonyolultabb kérdéseivelfoglalkoó tudósok, forduljunk ismét W. Heisenberghez: ,,A modem
fizika bizonyos értelemben rendkivül köZel jutott Hérakleitosz tanításához. Ha a túz sót az energia
sóval helyettesíüúk, Hérakleitosz kijelentéseit sóról szóra a mi modem értelmezéseintkifejezésé-
nek tarthatjuk."
Hová jutottak a görögök a sötétség kora óta eltelt fél évezrd, alaít? Az írástudatlanságból
amelybe a dór beözönlés után visszaestek a mai atomfizikusok számára is hasznos filozófiai-
művekig, természet- és társadalomtudománl- alapismeretekig, a mai olvaso számára is élvezete§
költói művekig. A fazekaskorongtól amelyet újra fel keltett találniuk a világ múzeumainak
büszkesi'git jelentö műalkotasokig. A -íelg!,újtotlfalvaktól virágzó, gyönyötű- városokig, A primitiv
l)ö nemzetségi rendszertől a szervezett államig, amely mindmáig vizs$ílódások tárgya, s legfejlettebb
F
_ NYUlali o,mnázlum ''\;
]-.._a . -.-.
*§,:*s- 9 ',ü
- o.2ll
^;\i a,.-,' . ]"§..
i
'i
i,..,.'
ail
l"n""""j"fr9 §oo"""
.l
al

Epheszosz. A korai keresztény Szent J ónos_bazilikdtól az anlik ten|eri kikötőiT végzett ásatdsok

formáit ma is csak csodálha§uk... A korabeli emberiség haladásának legmagasabb csúcsára

jutottak. megelőzték a nagy éa fti nemzeteket. s miként Héliosz napszekere a tegnapi éjszakát.
mxgtlk mijgöll htlgvlík őket,
Ha abban az idóben, mikor időszámításunk nulladik évéigmég ötszáz év volt hátra, valami
hatalmas katasztrófa lesöpörte volna a görögöket a fóld szín&ől, akkor is örökre beírták volna
nevüket az emberi kultúía tórténetéb€. Hiszen az, amit addig alkottak- más nemzetekhez méíve -,
ónmagában is igazi csoda volt.
lót tuojut, a katasárófa elérte őket. Keletről es nyugatról egyaíánt hatalmas barbár seregek
özönlöttek Órszágukba, hogy tűzzel-vassal pusztítsá,k a görög ftildet. A történészek máig is azon törik
a fejüket, miként volt lehétséges, hogy a górögök megvédtékmagukat, A magyarázatok egyike
bizónyára az,hogy a történelmi megpróbáltatások idején a plóbára tett nemzet kulturális színvonala
nagy és vitathataiian többlet; de más magyarázat is van. Erről azonban majd a következő oldalako"n
beszélünk.
Itt csupán annyit jegyzünk meg hog5i minden, amit a görögök az eddig tirgyalt időkig
létrehoztak. csak izélitő volt abból, amit késóbb alkottak, Nevezetesen abban a korban, amely
a ,,klasszikus" jelzőt kapta.

I59
 aZ ::,. , ,:

,1,
/

Athhe Níkéremplona az Akíopolíszon. Az i. e. 427-424,es é\,ekben épült. A töúk megszá ds idején

lercmbollák, majd 1836 1837-ben megmaradt romjaihak anyagából újra íelépítették
 klasszikus
Görögorszdg
 H
7 . íejezel ta
d.
A görög_ perzsa luiboruk h
Yl
[j
a
e!

saját elképzeléseik és érdekeik szeíint é

A görögök fél évezredig nyugodtan éltek, és volt idejük arra, hogy ^
alakítsák életüketl nem rrauorgatra áieii.ut.o .tt.n.eg. n .gyeatiiatto tonenetmi lehetőséggel, mint n
üüir.i"i3.-foáeiíe olyan_politikai rendszert hoztak létre, k
ffi;"k"Ö;;ü,iüffi;;;;il;k. rraJiJri
retőfoira voli.. Kifeilesztenék az addig ismert
amelv az akkor lehets€ges t hoztak létre, es lerakták
^"j"i.i---r,^iáoas
bceÉekűvebb gazÁaá$ .*a.r.ri'öija-üü-.eiió-rnn"rlota*kai _ (a

;";##;;;""üpJáit.-í...1"o.r...,t.Á,í.öfti-"!Ái,.ttet.
felaprómttságuk
be. számban és í
ellenére _
hatalomban o ..g"áróJ;,k. É;y.r;í;a világ legjelent<isebb
"
nemzeteinek sorába
a
'"'"i
léDtek,
r.tt*Oirtő görögs€g úgy ragyogott 1 |9Ty."ó ülág előreréberr, aká,r ery fénycsóva. az
Á; Lr;É.k a-i uutitóni"iál marv?gigiátszottak
_-iletünt
történelmi szerepüket,
_
dicsöség ámyékában
;'"*iiiá*"iifi;riut'u .iúior"r,
"rro,&u'ü'.]ioua;;.
"gyipi".i"t
pedig
tönénelmük epilógusára vártak. öszes hírneves népeket
S ekkor kiváh a többi közül egy nép, amely gyors. fejlödésével az hadseíege létszámával
maca möqöta hagyta. Igaa goőr,i'*upi"'re'iiileti nagyságával és
" elég volt, A p€ízsakíol van szo,.
száirvalta-túl. ezizonban éppen
'-"i"##iáűiiáii";iá éltek. de az első róluk szóló híreink
öEüBiJi,ir"í*r mikor királyuk. Kuru§. görögül Kürosz (I)
" "iiiTra;-áai,i"i^iiiészében
".,.;;';":vii:;;;,;iláü
ii.""?ii.iiiii -
e, ót 2'-berr északn;rugati szomszédaik,
-i.ruiJ. i.rl."" "r".i" uián,a..i babilóniaiakkal. és megdöntötlék az
"ör.Tirarv'""-rr"*i.,i. ui.it
;'ffi;i."'fi;ffioragá-"ra txr.rogtur
a perzsákat. 1hatalmas
a.h?r_
;.J;i;;i*;il;."ü új ú"itojök,k"i,nuro irú6"r""gülés megedzette
;ib""",;;;;;;;.ge.ő,.ódt.t. ;üy;, i; VI.Köze]-Kelet,vezelő
százaj közepén torzsszovetsé8,ükből
;il;;i ;i;i,ii;it"kl Eitumur csakha-írar az egészlI. (..idősb,) Kürosz alaóította.
er€iévé l€t,,
aki _ firggetlenül
Az első perzsa államot a r,"gv.nra"y;i"i
a Hérodotov irra es a xenopíoir;i;íű; iéil;i,ól késéstelönul kitűnő hadvezer és
"nuur.át. ^_
felkelt lstiveg (Asztüagész) mqd király
diDlomata volt. Midön m.ge.o.it.iie ü.'rp"riiirái
.'iili]§;";;nilüöii,.ii,lixiüivraia,l,.i Áaiolta. Aztán három rövid esztendö alatt elfoglalta
;l#;üi.,öö.;;iái lJ r.üJJT,iaiai:ii: i.e, 539_ben nyitort kapun át léPett Babilonba.
'Si'iffi;il;ffin r.op1*,ainar, fa}inut Éstuasságanak eréjévelértéel. hanem azzal is, hogy
Babilonban például
Üi;;-ii"űí; r,uizriarni "',i.!ü."99,, o.nzlgór uelső 9llentéteil
fJrrt;',;,t_:l;:::[:l?#ii""i"lx,,Tl'|'*llr,i!''*:t'j'áöT'i§:,:'il"!:?,,:ffi
l;[ffiffiö;iiá;"i;;tii;e;ü-.:i.r.x..
_
iút, az a-feladaí. hogy Babilon.belügyeiről és
amelyet csak sokkal később neveztek
ii,"üülioi i;"o*kodjam in" uuu"n a- stílusban.
qoebbelsinek._ Babilon ruro*i-i,egeiút vágyaik teljestllését. és messzabadu|tak a becstelen
'persz!-úirtostrfiiu
kellétt. ezért hadat i-ndított a Kaspi_tengenöl
.

icától...l Birodalmának határair

l"fii;; h;;;ö&i Ji.",l n!i.[á-á"ui"ilesett. A halálát a követö véres trónharcokból fia.
k;;úiű 8ya&". Kambüszész töííénetírók szerint ..kegyetlen
i<j-".u-űii.
á. r.riliiúi r.iiax-"i ö."te?eka rg4zlli Szíriát és lzraelt (s megengedte.a
a mai
i."orírifij"i,."r_?,ambüszész !e:
r,Jsy roeíeguot-l, majd. i.e..525_ben a p€lúszioni csata után
^ijáir"r.. "üuie.j.n.r ",,lúuúironini
tlr*r,ti*lin:_",",,*l_i,Si,ffiY§:',rj,riöT,"f,§íl-Jíffi::iiíili:*ii?]öti:
."á,ii i,f,"o""rá-6,áiúo_ir. n_ótt nint Küosz;-ezenfelul kitűnő
Dareiosz (t.) ugyanolyan
szerveóképesseggel ,"no"rter"tti'§Jigo-;; É-s;;ái a ielkelőnia.
ehvomta a soknemzetiségű
,iúpoí,ti
oly e.O, s,C,nt,? eíőket, es egész áilamigazgauíst; O!]etsf
birodalomban mindig _az
&;i;"dö;,; elveit. A birodalmat hri§Z tartományra. un,
e. u korzeti iránltás ^lszsívezk
álltak (perzsául khsathrapavdn, .,felügyelő,. _
szatrapiára osztoltai a ,u.o*un!oii ;ten net}tánot
iááiirúí
ebből ered a szatrapa): o, .gy.J meghagyu a,helyi^közisazsatás szeíveit. csak külön
ló2 ijö;l,rrüÍ;;;,iíiíiéjük:íu;á;;"É;öíttiá;itia"a,á s,uáuin.
fövárosban kite{edt
a

a
 bürokraükus_ apparátusl §zervezett; a íövárost jó utak és rendszeres lovas posta kótótte össze a
grto.1nány. központokkal. Dareiosz a_ helyi fizetőcszközöket értékesaia"ypenzrel
1ai-ii.
9ar?|o:szaD helyette§Ítette. Szigoni. adórendizert és ugyancsak vigoni katonai'rlnos"e.t i"retett
be. Hadseregének magvát a személi_ .estőrsegéhez tínozó,,tizezir halhatatlar; úp;;. (-é;;
voltak ,,halhatatlanok", m€ít ha. valamelyikúk elesett, azonnal helyére állt .eii"n"rjkó.
Legfo_ntosab6_ belpolitikai feladatul az ehyómottak és a rabszolgatömeget ret"n tíi,i"ai toiÜ
tÍ,
a legfontosabb külpolitikai feladatnak pedig a szüntelen exparáót tariona, hogy új adófzetőkei
es. katonákat veíe_zzÉn.Ideológiailag úgy ertisítette meg hátalmát, hogy a jós;É
Éc}őúili;;;,
ahu.rrygzla 9t<iOjának kiálrota ki magát. Abszolút uúkodó volq sábadán Őort3ii
életéről és ialáIáól (még a legffibb tisztÜselőkéről is, akik pedig ,,láüatták *"at;J, i .Ű[.r.iiái
"]"ttr"Üi
laPnyugatig minden embert alattvalójának tartott. Hivatálosai a ,.királyok t<iratya, ámzalotr
.
királya. a négy égtáj királya" címet visilte, vagy tömóIebb€n ,,Nagykirályíak.. sariitatta
Az elmondottak utárr nem szükséges külön hangsúlyoznunk, ho-gy a górög es a perzsa rendízer -aiai.
(ésegyáItalán azéletmód) közöttegetverő nagy különbiégék voltak.A
liirolok údtá,k'ezt, s noha sok
i mindenÖen tisáelték a p€rzsákat, ily€n szempontból fölényberr éreztéÍmaigukat veliik szerrben, még
azoknak az állemoknak a polgarai is, ahol nem épperr haladó politikai reidszer uralkodott. Iimei
F peldául a ket sp.irtai fér6, Szperkh.iosz es Búliosz története, akik-önként mentek €l Perzsiáb4 hory ott
életükke1,1akoljanat..Té+, .91 polgártrinaik megöltek két perzsa követet. Hogy miért oitet*meg
őket. arról majd. később bewélün!; most adjuk át a szót Hé;odotosznak. ,,E féifiak bátonága, sői
szavai is csodálatra méltóak. t]tban szuiába, megéíkeztekÁzsia tenger menti tertil;tjnet
kormányaijához, Húdamészhez. Hüdarnész barátságosan fogadta és riegvendégelte őket, s
lakomriás klr+9n m9glié+zte tőlük: ,,Lakedaimóni férlrak, -miért nem aiartok á Nagykirály
barátai lenni? Hiszen láUátok. mennyire meg tudja becsülni a jeles férfiakatl tekintseter őál raÁ
és rangomra! Eppígy ti is. ha me8hódolnátok neki, hiszen derék férfiak hírébenálltok. uralkodók
lehemétek Hellasz valamely orsága ölött, amelyet nektek ajándékozna!" A lakedaimóniak erre
-eredménye.
igy válaszoltak: ,,Hüdamész, tanácsod helytelen elmélkedés Tanácsot adsz nekünk,
holott te.csak egyiket kóstoltad, a mrisikat nem. Rabszolga tudsz lenni, de a szabadságról nem
tudod. édes-e v_acy se!n. Meít ha eg}§zer me8ízlelted vohá a szabadságot, azt ajánlanádnekúnk,
hogy harcoljunk érte kopjával. vagy akár fejizével is!..
._. { sP_rOgjit és a perzsák Ósszecsapását ennek ellenére sern a köaü levő különbsegek
idézték elő. Ha igaz,_hory az államokat aznk az elvek tártják fenn, amelyeknek megvalósításá"val
kelefteztek, akkor a Nagykirálynak. I. Dareiosmak szükségszerűen folytainia kellett-el<ídei hódító
hadjáratait..Ez volt a ffi s tulajdonképpen az egyetlen oka, hog} meguima ja á görögöket.
persze ha akamánk, aá -is mondhatnánk, hogy a görögök - kiprovokáirit
i trá,maáast, -miveihogy
önszántukból nem lettek Dareiov alattvalóivá.
Némileg mrás oka volt annak. hory a keleti barbrirokkal egldejűleg a nyugati barbárok is
meguiLmadlá{<, a görögöket. Ebben az esetben meg a görögök ooo tágyt,at,nugotui
a tengerbe űzni. "g}s""iuu,i

A.górögök es aperzsák elsó kapcsolatai korrektek, sőt barátiak voltak. Nern voltak köz<is haáraik,
tehát a szomszedok közti vokásos visályok is elkerüIték őket; köztiik teriilt el a lüd bir;a;i;;.
s egyébkéntis: a görögök az őket körúlvevő ülággal inkább Éereskedtek, minsem r,aüorririai.'
. _ .{ sör.c-_.p"rzsa kapcsolatok sokáig a kOlcsOntis ti§zteleí alapján fejl&tek. N;;;i
Hérodotosz és Xenophón. hanem más górög szerzők is pozitívan értékeltiÍu p"áat .r.*"ioilii-
sé8ét,katonai rál€rm€ttségét és sámos erkolcsi tulajóonságát. Folitikai rendszerükkel szemben
ugyan fenntartásokkal viseltettek, az§ílban azl1 perzsák beÍügyének tarlották. A perxa királyok
órömmel látták birodalmukban a göíö8öket; egésxégíikregörög orvosok vigyriztali, a szuszai Ésa
paszargadei
_görög__mr.lvé9zek dolgoztak, a pirzsa hadseióget górög zsoldosoi
.paloták. díszítésén
erősítették._A perzsák és a lüdők viszályainat idején á göra8ök aöbbnyire a pe-rxai paitlan autat,
mivel. a lúd nyomást közvetlenebbül érezrék;aöbb kisázsiaí á am nyiltan ti-ogattá a
ierraüi.
A. göíög_perzsa kapcsolatok kedvező fejlődése a lUd biro<talom bukása utá-n szakaát meg. A
perzsák egészen az. Egei-tengerig hatoltak, és a kis gör(8 áltamok hirtelen a perzsák gyűr-tijét
érezték maguk körül. Tekintettel a korábbi szövetségre, a Nagykirály ne. s...isít.tt. ,n-.g otit.
de befolyását mindenesetre kitei€sztette rrijuk. Beliigyeikbe elyeurént már a lüdök is beaűüoz-
tak: híveiket_ görög loldön azonban általában úgy támogaiiák, hogy amk a
8órög politikai
hagyományok szerint jussanak hatalomhoz. A peáák számára idegen'votr ez a pótitit-al'rattita. 163
 a sörös ooüükai hasyományokól pedig sejtelmük sem volt, Ha valamelyik város, például
-kiválságokkal
gör{
üiiJű. 'r.r^ú,i^ nZttut t'oo,1;ur' pári'olt, ajándékozták meg; ha nem voltak hü
iiriiaúá" .nu-.n" város politikaí oriéntálódásával. nyíltan beavatkoztak. és saját embereiket eól]
;lli;il ;"Éd;.Hi etteiialtásua ütköztek, az ellenállást könyörtelenül leverték; Kürosz_ például
Atlx
;;.'54J_il iioüiriitott" phókaiá1 és Teószt, § közben olyan kegyeüenségekel követett el, hogy a
i"tűi. "rit L eseret elhatározták,
túlélrék, hogy inkább elhagyják városukat, semhogy_ perxa gazÁ
ienntratosás alart élienek. (A teósziak Thrákiába költöztek, s ott megalapították_ Abdénit;_ a talcl
il;iiui"i;i'-;i Koátan atiar meg. s a mai Aléria he1yén telep€dtek le.) A görög államokTeósz
-megnyilvánulásai
el|enére is - Kürosz
mid
met
ái'-P-},8t"i" Órsa és a frrxa onkény más
i;dÜ;:}i"fiói,^.s.,árO úiaaur elpu^sztírotta a szímoszi Héri_témplomot _ igyekeztek megférni a kiscl
oerxákkal resiuú retétemuiil. részb€n azéít.merl reménykedtek a p€rzsák
Jómdulataban, lole8 vetv
Ledic azért. mert az adott eröviszonyok közepette nem volt más választásuk. Némelylk tlrannus_ Arb
perzsákkal. ez a barátsá' nem minl
ÍÚ-u$r n"iYiira!"k kis helygnót óinálrali. iryfltan barátkozott a
s
"
-" mindig kárára a városnak.
volt
ö
i;-.eiitd;; meg kell mondanunk, hogy a perzT hadjáratok a. kisázsiai cöIicjl]j,| |.?:lTl
aoo|8
més hasinotls hoztaki. Amig nem robbant ki köztük és a perzsák kóZött _nyi|t konnlktus,.
pedig nagyon fontos volt sámukra. Minden ttzonnyal lattaK, z:
meiorizter állami önállósagukat. ez
iio& a oerzsí*, midón göróg uruikodókui n."",nek ki - beavatkoznak jog9rk_ba, d€ mitmlnt s€m
tartották lonlosnak. 6
i"rrZitetr. s esveuként is azt á kéfués(. ki hogyan került hatalomra. kevéshé
_
;;. ir;;y É t ogy"n uralkodott. Azelóti a lüdök segiterték hatalomhoz uralkodóikat. most i
uattoátosvis kiivéért _ a perzsák, s a perzsa befolyisnak sem kellett örök}é tartania.
Mí8 ezek
";;;;üa;-i?.lj;ríietiet tote'tessegiit er, ázaz az á|laÁ érdekéöen használták ki a perxákkal való z
ú uiszonvukat, ds az általánosan elimen törvények szerin] uralkodtak. biztosak lehettek a lakosság
';i"k"Ü;-b;6iŰ;; iei.gen.r, támogatrisábán. Többnyire így(,.ajándéko., is volt: elérték,hogy 1 p9pá| l
i;";ötl:"ilájű,, "uei.cvil,uran iemmit se kérjenek tőlúi szennt éltek. azelőtt a lüdöknek
A keresxeoelem
hordrak), keieskedelmi privilégiumokat szeíeztek. és az alkotmány
Ö'u r,áibres r.irtiaese eazdaóágot hozott a göíö8 városokba: igaz ugyan, hogy a jövedelem
lepnasvóbb részéta nacikereskedök és a hajótulajdonosok kapták. de a tengereszek. az lparosox. t
l jutottak. Midón azonban a perzsak É
E és más iábad polgárok is elégséges morzsához
^'naoí;mosotáeú i.nc; n'.,iú Teóleteker -egészep Egyiptoúig. és a kereskedelemben szinte
"ri"áár,ail-"
;i;larh.6il; nirrtciai&at rezatek támo'atni, Áindez mégváltozott. Az fiölkelésnek €légedetlenség vé*et vetett sr
I a pöröc államok viszonylaBos szilárdságának. az uralkodók egész sora eset( aldozatul. q
; ;i.j§"l|il;ák pfiíC-rigy"..* beivatkozlsra sánták el magukat. Az illető államokat végül
..iaiszatraoáttroz batáuix,-s a ftlöttük való uralmat vagy a megszálló egységek parancsnokára. ]
reáis'hetvi báburalkodóra bíaák. A gör€ók és a perzsák barátsága ezzel véget ért. d
-' Á li§r;r;í ;örögáikel a görógseg többi résá nemigá töíódött ; az athéniak csak Teóy, eleste
"l""
'

uán küatek tráitraJot az oúani"viákre, hogy megm-entsek Anakreónt, a köhőt. I.e. 5l2_ben
i.ö;;i;; i;a;ie_ienger eszaki partvidékére] a szkiták ellen indult; az ottani göíögök azonben
De mikor Dareiosz q
.*8rizter semlecess€siket, neh§gy magukra vonják Dareiosz figyelmét,
elfúlalta a Boszpórusa es b€ h atolt Thrákiába úgyho*r_ellenőrizhette a Fekete_tenger vldekevel t
ioióiott t".".téa"lmet -, ez már zz euíópai górögók éíÓ;keit érintette. is Ekkor lépett íiil az athéni lr
ÜiítiuJe.i tn.at Kherszonnészosz uralk-odója, es felszólította a görögöket a perzsákelleni harcra. in
" görögök rokonszenyeztek, a többieket n
Miiiilao.á;r"rban csak azegyiptomi, a libii.ai s
€ a küproszi
;;iia;;L ;ó;g* frontba táin'öriteni. Dareiosz haávezéré,Mégabazov csatolta, aztán
9sa.k!a]nar
leigázla
elfoglalta
Amüntasz
h
a
. ö"oai" nor-,íoo-"aqy terület€t, Thrákiát a perzsa birodalomhoz
i.Éüi lirai"t _É utóbbi ,,sikerét" azonban tévesen könyvelte e|görógök sikemek (ez azonbancsak l78
már három oldalról.is
n
t
eüiii.oüú-d*tilt [i). Midön közeledett az i.e. 500. esztendő, a o
;;pei;Úil;.;zheíték magukat: keletről, északról es délről. A négy égtáj ki,á]y",1ediq_"gv:l.'11i
perzsla '
oemiittojtu" t ogy a harapófogó sárait össze akarja ámi. Ebben semmi sem akadályozta:
volt akkor az egyet|en szuperhatalom.
Ilven körüirirénvek között a perzsa szatrapák teljesen íöIöslegesnek vélték,ho€y tekintettel t
,.on.n'"i- úráú göógökíe. i b.u.r.tték az egyesítő rémuralom rendszerét. Ez egészen b
j
i;"á6;d " ..uíaot uajtotiri, az addig felaprózott góiogseg ósszefogott fegy,veres.ellenállásra..A
felkelés a kiváltságaitól megfosztott Milétoszban tört ki. Elére az ottani tirannus. Ansztagorasz
allt. ll
aki mindaddic hún volsá-lta a perzsákat. Személyes inditékai ugyan nem voltak valami nemesek .
l64 i;i k;ii;tt- foglaln]a Daieiosz számára Naxosz szigetét. de kudaícot vallott. s í8y il
"á""
l
t
 köv€tkezmény€ktől való félelmébencsatlakozott a felkelőkhöz), ez az§nb',' nem zavarta a
8ÖrÖgÖket.. Kétségbeesetten és reménykedve vetették ma8ukar a városaikban állomrisozó oeta
nelyorsegexre. es
- n€ma szardészi
erőiket. és elindullak
töíődve a veszteségekkel
- me8semmisílették
pezsa vairapa ellen. - azokat. Aztán egyesitetlék

. . Arisztagoraw ismerte es nem becsülte alá i perzsákat, az€rt egy küldöttseg élen spárLíba és
Athénba ment. hogy. se8iaséget kéden. spárlábán nem
1ári siterrtl; Kleomeiész ri.árvt u""-
8ilzoag zsal(mánnyal kecse8telte, és magas jutalmat ígérlneki (először tk. maid húsz. veául o-úen
Élentumot). de mlnt Hérodolosz ítja
midőn látta, hogy- apja habozik, felkiáliott:- ,,Apám, ha .t n.,í ÍuiJoá
Kleomenév lánya. Gorgó. elrontona az eóezség.t,
megveszteget!". Az "ri;;il;;:;i,'ff;:;;
_athéniak húsz hajót ígértek. s ezeket el is küldték: .r.;1; ;;il;;i E'r;;;
kIsebb segitsegén kívül a r€lkelők semmilyen támogatást sem kaptak. A
kocka azonban mar et voti
vetve. mint később. egy másik hadvezéi mondtal s így nem maradr más
hátra, u iur..
a |(§azslat göíögök. €gyesüIt seregeivel akik inkább volna".ur-
a harcban,
11r:_1*8olu"
mlnl§em hogy a perzsák rabszolgái legyenek - elestek
gyorsan haladt Szardész felé.
A P_aktólosz folyó mellett, mely+ ,ll1éFn_ - kiráIy lemosra kezéről az arany átkát,
megpihentek. Azlin csatasolba álltak, ésYidasz
.
a görögök bevették a várost.
A győzelem megünneplése után
.hazatértek. - Trójánál harcoló őseik példájára - összevesztek és

Ho.g5r-a görögök nem maradtak szardészban, azon ne csodálkozzunk. Hiszea tulajdonképpen

ma sem
tudjuk, mit kellett volna tenniük. Szardészban maradni és beváÁi; p€rzsa tám;dási'
sőt egyenesen^
Úágy §;ű;
-Pa9z3rglde ellen. vonulni? .Megtenni háromezei iilometen - ia"g"i] b-"-iü;
orságban. es felgyÚ.jtani a Nagykirály pa loráját ?1liszen harcuk élja nem Szardész volt,-nem Szusza
es nem ls Paszargade. hanem a szabadság. A,szab-adságot p€di8 kiharcolták,
noha tudtái, hogy nem
véglegesen. De ugyan mi végleges ezen ivilágon?
dn helYzetbe kerüJtek. amel-yet csak egyféleképpenlehetett megoldani, A szardészi
^_,_lryl*,!
eprzooot a Nagyklrály lnkább sertésnek. larlotla. mint vereségnek. Elhatároaá, hogy bosszut
áll:
méltó§ígtudata és hatalma bizonyitásának szükségessége is erre ösztönözte.
sietsee nélkül.
megfontoltan,. de annál keményebben akart bosszutlllni trogv jelenteli es
egyszer s mindenkorra elrettentő peldát mutasson,
_ űoá áilii,r"iáiiiii
me8büntetésének tervét I. Dareiosz az összes görög állam leigázÁsára
,. _,1_.|i::lill
ke_szltett
8örögök_
tervéhez csatolta, a terv megvalósitá§íhoz e8yébként már a -Boszlorusz és ihrákia
elfoglalásával hozzilátott. Hadseíegét kiegészítette és áiizervezte, r,.gI tcp"í ieJi""-i;ü;;il
tengeri es száíazföldi hadműveletek vé grehajtísára; ezzel pirhuzamósan árról is
sonióskodott. hocv
fenyegetések es megvesztegetések útjrirr megbontsa a gOr?g alhmot amú*
*ri;;.;;;;;;;U;EÍ
Hadserege képességeit a Küprosz elleni invázióban efenőizte: elfoglalta ísziqe,.ie.
remuletere
-.I€rombolta Aphrodité.híres.Paphoszi templomát.
-l óapá-sra
l,é.49q-benÁzán döntő "á.o""ál'
§]ánla el magát. Hasziz íöníciai hajóból álió iatalmas flbttával Milétoszhoz hajózott.
Á ro"lrl"iát
égtek,1vágytól, hogy megsemmisísék legnagyobb kereskedelmi vetély.áRaikat. Mihelvt
; ;;;ős;il
megpillantották őket. azonnal kivonultaa-elleniik, s bár .orur' i.uiieÜú.; ;;íük 1#;;
.TF]íT,19]1I 1
halóhadat. A hajók ingatag fedélzerénfolytatott kemény. t u.. uta" iényt"Én"t
Ladosz §zigetére (a-s-ziget ma már a szárazftild része),i Ladosz sekély -vizeiben
::,]1! _r]."1u"o1u'ni
mlndannylan elpusztultak. A szárazíöldi seregekkel is megerősített perzsák erre beÉatolLii á
városba. a megmaradt védőket, leg,yőzték. a- férfiakat m-egölték. á nőket és gr;;"k;i.i
u
hurcolták. az_ épületeket felgyújtották. és a ftiÍddel egyenlővé tették. i'Dareiosz
luP:r9l8uTgbl
pnenet. a Malandrosz menti Magnésziát.
kolophónt. szmümál és a kisázsiai Danvidék más pöröp
varosall ls hasonló soBra ítélte:a lakosság nagy részét
és nem váhotta ki magát - feltéve. hogy az túléltéa tomegmészá-rlási
keiétre deportálra. Aztál nagyobb erőfesZités nélkul
.arannyal -
ello8lalta khlosz. Leszbosz és Tenedosz szigetét, s a már előbb elfoglalt iérületekkel egyútt
ezekei
is il perzsa hirodalomhoz csatolta,
I(ét esztendővel Milétosz bevétele'után l. Dareiov o]yannyira pacifikálta
a kisázsiai görögöket,
hogy támadás indithalotl az euröpai görögök ellen, I.e. +gi-ben'eltúldte ve;el vanaonios?i;;iül;
llJu,hadvezert. ho8y hata|mas hajóhadával észak felől a Márvány-tengeien
- keresztül támadion
görögökre.
a Mardoniosz sikeresen elérte Khalkidikét, de az Athós;félra-g"t
szrrint Poszeidón legyőZt€ Athósz gigászt, egy vad tengeri vihar e-lpusztitotta
.iil.li, uÁor u;ft";;i;
Mardoniov ötszáz hajójából háromszáz megserimisült, c. io om
a haiónaaai.
".u..J.lp-u.rű
;ö;;;i;
,
 nagy neh€zen tudta megmenteni él€tét. Mikor aztan egy paít m€nti ütközetben _megsebesült.
Th;ákiába huzodott vissza, és erősítest kért Perzsiából. Erősítést ugyan nem kapott, de új hadjárat
ígéretévelbiztatták. Erre a hadjáratra i.e. 490 tavasán keíült sor.
- A Nagykirály ezuttal ús/ döntött, ho§/ egyerreserr, mégpdig a Kükládokonkeresáiil támad
Görögországrq hirgr elkerülje a sziklás északi partok mellett vezető veszélyes hajóutat. A hajóhad
fóvezérévéDatiszt, á wárazföldi sereg fővezérévépedig Artaphernésá nevezte ki; ez a két hadvezer
gondosan
már a Milétosz elleni háboruban is kitüntette magát. Dareiosz
- szokásához hiverr -
előkészít€tt€ a hadjáratot: nem csupán katonailag, hanem diplorrráciailag is. Minden görög államba
követek€t küldött, s ezeket nemcsak megvesztegeé§re szolgáló arannyal látta el, hanem arra is
felhatalmazta őket, hogy ,,vizet és földet", azaz feltétel nélküli rreghódolásl követeljenek. Több
jártak a követek; Athénban azonban
- pelűul Thessáliában
és Boiótiában
államban
- sikerrel,
a felháborodótt nép ery gödörbe, Spártaban pedig kútba dobta őket, hory onnan maguk vegyenek
,,vizet es íiildet... (T€itüket jóváteendő a spártaiak éppú,ezéíIküldték Szperkhiol1t é§. Búlioszt
Perzsiába.) Athéni segítőtánat azonban így is szerzett I. Dareiosz a szökevény Hippiasz. sze- !
mélyében,'aki a thébai-Polüneikésáez hasonlóan nem átallott ellenséges hadat vezetniszÜlővárosa
ellen, csakhogy visszaszerezze uralmát. l00 000 férfit és 9000 lovast szállított hajóra Dareiosz _
mint'Hérodoősz íIja
-, s Datisszal és Artaphemésszel az élen Aüén ellen küldte őket. Útközben
messemmisít€tlék Eretriát hogy bosszrlt álljanak azéíta segítségért,amelyet a kisáxiai görögök-
A
neli nyújtott. s a legkisebb ellénállás nélkú} partra szálltak Atükában. A sík, ahol tábort ülóttek
(mint-a-múlt százádban lemérték), cslryán 42 263 mélerre volt az athéni Agorától. A tábor
közelében fekvö íalucskát Marathónnak hívták.
A perzsa hadsereg attikai partrasállása rémületet és zűrzavart keltett Athénban. Kétségtelen, o§i
hog5t a perzsa sereg kiébb volt, mint Hérodotosz állítja, errnek ellenére is halálos v€szélyt jelentett. ellr
s az is- kétsegtelen, hory Athénban Hippiav hívei elég erős pártot alkottak, ez a pírt pedig hc
a perzsíkkal való kiegyezést, sőt együttműktHést szorgalmazta (a perzsákat ekkor a göógök már
mégvetően médeknek kezdték nevezni, mivel a perxák azelőtt_a_ médek alattvalói voltak). Athén ap
azo'nban dernokratikus gllam volt, s az athéni nep nem akarta fiilaln! szabadságát- Az alkotmány v€l
biztosította, hogy a nep ákarata törvény, az állam élen pedig olyan férfiak álltak, akik az alkotmány mC
szerint cselekediék. Peóig nern is voltak túlságosan jelerrtős emberek : a korabeli dokumentumok még átc
az elsó arkhón neva sem őriáék meg. Különösebben körültekintőknek sem nevezhetjü őket: kó
a perzsa vesáll valóban csak a vak nem látta, mégsem tettek semmit, hogy fölkészüljenet sol
a iámadásra. Az athéni hadvezérekről sem mondhatunk mást; csak később derült ki, hogy a tíz es
hirtelenéberr megválasztott §áratégov kózü a tizedik el§óí€ndü katonai zseni. A kherszonneszoszi kc
uralkodó unokaiiccseról, egy nem is egesz€n kifogástalan hírúférfiról van szó; ifiabb Miltiadészról. kat
Az ijedelem & a zílrzayar főleg abban nllvánult meg, hogy városszerte azt vitatták, hogyan trx
alakulhaiott ki ez a helyzet. A nepgyűlés azáíl hateíozatoi fogadott el: küldjenek segélykérő llx
követeket a köz€Ii e§ üívoli városokba. Spártíba Pheidippideszt, a futót küldtek, aki két nap alatt tette aP
meg a 250 kilométer ávolsagot. ,,Lakedaimóni férfiak, az athéniak arra kérnek titeket, jöiietek és kq
segítsetek nekik: ne hagyjátok, hogy a barbárok leígáui*, a hellének legősibb városát; hiszen az t€lj
erétriaiak nrár rabszolgá,k, és Hellasz egy fontos várossal kevesebb lett!" A spártai gerónok ac
biaositották a követet erkölc§i támogatásukról, s arról is, hog5l készek segíteni Athénnak, de sajnos ug
nern azonnal, mivelhory épperr ünnepelnek, s ünnepek idejen tilos harcolni a spártaiaknak. Az atheni a!
sztratégoszok nyeltek egyet, majd egéw seregükkel elindultak Marathón felé; a sereg 9000 nehéz ter
fegyverzetü hoplitíból es ery rabszolgacsapatMl állt. Segítseget egyedü Plataia küldött: 1000 derék ag
férfiút. A mai Agrieliki nevű domb északkeleti lejtöjén útöttek tábort, ott őrizték az Athén ielé vezető kal

i
uiat. haj
,,Az athéni sztratégoszok véleménye nem volt egybehangző - ina Hérodotosz. _ _ Egyese.k
ellenizték a csatát, moidván: túl keveserr vannak ahhoz, hogy megütközzenek a méd sereggel;
rnáisok, köztiik Miltiadév, az ütköz€tet javasolák. Mivel tehát nem voltak e_gysegesek, és t
a helytelenebb vélemény volt túIsúlyban,tizeDegyedikként a sorsolással választott fÖvezernek, az ía
aphidnai Kallimakhosziak kellett vávamia. Miltiadész ekkor a fövezer elé lépett, és a következőket gj
mondta: DMost rajtad múlik, Kallimakhosz, hogy rabszolgaságba dől-e Athén, vagy pedlg zz
megszabadul, es emléke öókké élni fog... Ha most nem ütközünk meg, várható, hogy a vrsály
íe|Ípróza az athéni népet, es úg1l megzavarja a polgárok elméjét,hory a méd€kh€z pártolnak, Ha
azonban megüüöztink, mielőtt még egyes athéniak kishitűségbe esnének,_győáetün!_ a csatában,
ló6 ha az istene[ is úgy akarják. Most mindez a te kezedben van, töled ftigg. Ha az én véleményemet
 iT..'i..irr.!
:tt:_$-*
§.ii.iri*E

&
".lo"':,

A marathóni ütközel

I ovtod, haád vabad, városod pedig Hellasz első városa lesz. De ha azak páLír:Jáía állsz, akik
ellenzik az ütközetet, mindeme jónak. amit említettem, az ellenkezőjével találkozol!( Kallimak-
hosz az ütközetre szavazott.
í
3
Az athéni sereg nyolc napig várt, mivel egyetlen sztratégosz, a nap soros fővezére sem mert
t a perzsákkal szembesállni; azutáur Miltiadészra került a sor. Miltiadév mindjárt pirkadatkoí a síkra
I Yézette a ser€get, es csaterendbe állítottá a kaíonákat a mai Szent Dimitriosz-templomtól a Yrexisz
I mocsárig húzódó vonalban. A csapatokat phiiüék §zerint állította össze. a megtisztelö jgbbszárnyat
3 átengedte Kallimakhoszrrak, a bálsárnyra p€dig a plataiai szövetseges€ket kü!dt9. A perzsi\
körülbolül egf kilométer távolságban sorakoztak ; ezeíl a terepen azonban nem tudták úgy elrendemi
l soraikat, hogt túlerejüket érvényesíthessek.Mikor Miltiadész észrevette, hory a perzsák leg|obb
a egyúgeiket [Ózepre állították, elhatározta, hogy jómaga ennek épperr az ellenkezójet teszi; elvonta
'meg veliik: középen csupán néhány sornyi
i tOzepól a hátso sorokat, s a két sámyat erösítette
katonát hagyott kulissának. Az átszervezést gyorsabban hajtotta végre, §emhogy a perzsáLkreagálni
tudtak volna rá; azíán azonnal parancsot adott a támadásra. Az ércbe öltözött görö8 falanxok
megindultak, es pajzsaikkal védve magukat, olyan gyor§asiggal futották le a kilométere§ ávolságot
a perzsa arcvonalig, hogy az íjászok nem tudtak kárt tenni b€nnük; vezényszóra azüín előrenyújtották
kópjáik csillogó hégyét,és a perzsák soraira vetették magukat. A görög férfiak véres kötelességüket
rcljésítették,ahory azt sámukra a törvény megszabta; arra gondoltak, hogy életüket elveszíthetik, de
a ciatát nem. A perzsák derekasan védekeaek, hiszerr nekik is az életiüröl volt szó; túlsúlyban voltak
ugyan, de nem a sámyakon: ott hátrálniuk kellett. A segítsegi*re siető perzsa lovassrig elakadt
a mocsarakban, csupán a gyalogság közepső része haladt elóre. A harc tehát pontosan Miltiadész
terve szerint folyt: a perzsa sereg legiobb egysegei elveszítették a kapcsolatot a sárnyakkal, és
a görögök gyúrüjébe kerültek, a megerősitett görög sárnyak azlám befejezték a manővert. A_Peízsa
kitonáság érre futásnak eredt, ho5r a hajókon keressel menedéket. A görögök maguk előtt
hajtották őket a tengerbe, a biztos pusztulásba; számos hajót felg}ujtottak, hetet pedig elfoglaltak.
A harc utolsó p"."áb"n Miltiudéri Athénba küldte Pheidippidészt, ,,Órvendezzetek, győztünk!"
-engedte,mikor az Agorára ért.
kiáltotta Phéidippidész, és holtan íogyott a floldre.
- Miltiadész nern hory katonái ünnepeljének vary pihenjenek. Felsorakoztatta a fáíadt
férfiakat, es Athénba sietett velílk. Attól tartott, hory a perzsák majd ott kisér€lnek meg partra
szállnil volt rá erejük. S valóban, a perzsa hajók csakhamar megjelentek Phaléron előtt. Később
azonban az ázsiai partok felé fordultak.

167
 6400 barbfu e§ l92 athéni férfi esett el" jegyezte fel Hérodotosz. Az
,,A marathóni ütközetb€n
elesettek között volt Kallimakhos4 a sztratégo§zok közül sztészileósu-é§ Kiinégeirosz. s sámos jeles
athéni férír.,,Ennyi volt tehát az elesettek száma mindkét oldalon."
Eles€tt honfiÉrsaik csontjai é§ hamvai fölé az athéniak földből emeltek egyszerú sirhalnot.
Mellettiik temették el az elesett plataiai §zövets€geseket es városuk rabszolgáit, akik inkább szabad
emberek oldalán haltak meg a harcban, de nem akartak a barbárok alattvalói lenni. A halott
ellenségnek kijáró kegyelettel a perzsákat is eltemették,
Az eles€tt athéniak sírhalma máig is ott áll a marathóni sikon. Görögorság és Európa
történelmén€k egyik le§elerrtősebb napját idézi.
I. e. 490. szeptember l3-át.

A győzelem kimondhatatlan örömöt váltott ki Athénban. Maroknl seregtik legyőzte a Nagykirály

hadait! Azelőtt már a perzsa haderő gondolatára is félelen szorította össze a görögök vívét;most
bátran szembenéztek á barbar népviseletekben fölsorakozott tömeggel, n€m süketúltek meg harci
kiáltasatól, nllt csatamezőn legyőzték & hajóhadukkal együtt a tengeren Úlra Űzték az ellenseget !
S a veszteség'aránya harminckéttő az egyhez'! Mindea pedig athén a naga erejéből érte el, hiszen -va
Plataián kívül serrki sem jött §egtt§égére! vol,
Az únnepségek és a hálaáldozatok utálr azonban hétkönrapok következtek, s a hétköznapokkal all
együtt a l€gkúlönfélébb bírálatok: hiszen Aüén demokratikus állam volt. Miért Ígértem€8 a_csata
eí6t az a Éős Kallimakhosz az isteneknek, ho5l minden halott peízsaértery kecskegiűt áldoz?
Honnan vegyenek most az athéniak egyszerre ó400 kecskét? Legahbb ne csaptak volna 1€}on annli
p€rz§at. S; híres Miltiadésa a marathóni győztes ! Nem ő harcolt egykor a perzsák oldalán aszkíták
, . éíd
; en? Nem ő uralkodott tirannusként lérnnoszon es Imbroszon? Nün ő kényszefitett ki at
a nepgyűléstől hetven hajót es tdhatalínat a hajók használaára? Hiszen mindenki aá hitte, hogy ma
.. a peiidátat akarja üldözóbe venni, ő meg útnak indult, hory elfoglalja Parow szigetét| S ráadásul aj
kúdarcot vallott.,, Egyszóva! fizes:serr ötven talentumot, mert annyiba kerültek a hajók, a nep lóvá Aí
tevéséértpedig vettessék bórtönbe!
A Kallimakhosz igért, az isienek b6
kécskéket,amelyek€t
megkapták. Mi|tiadész pedig bevonult a txirtönb€,
- valahogy részletekben - mégis
ahol egy év múlva meg is halt. iéí
-
Há ezeket az eseóényeket a későbbi fejlődés sz.empontjából nézziik, szinte csodálatba ejt eí6
b€nnünket, hory az athéni demokrácia hogyan feltiLl tudott kerekedni rajtuk. Miltiadész sikertelen ny
parosá kalandja Athén szerencséjénekbizonlult: megínent€lte a várost a becsvágyó és közkedvelt
hadvezértől, aki különben magához ragadhatta volm a hatalmat, é§ tirannus lehetett volna. Hogy ez
a veszély valóban fenyegette Athent, nem kétséges; ezt bizonltotla a carte blanche is,,, amelyet
Miltiadész a nepgyűléstől kapott érdemeiért, Továbbá: Miltiadész eütelésevel Aüén elhatárolta
rnag:á,t a hodító politikátót, amelynck elfogadása szíikségszerú€rt a tóbbi gör€ állam rokonszenvérrek
elvésztéséveljáit volna. Miltiadészal - szemé|yes sorsa mialt - együtt érezhetünk; ez aznlban
nem akadályóáat meg bennünket, hogy a demokrácia pártján álljunk.
A demokíácia tehát az i. e. 490--489-es évek negpróbáltaásai utrán megerösfiótt Aüénban, De
neín csontosodott meg, hanem a gazdaságban es a társadalomban végbemenő váltoásokkal
párhuzamosan fejlódött. A p€rzsak elűzése szabad hajóást biáosított a tengereken; ezzel emelkedett
a tengeri kereskedelem és a tengeri kereskedelemberr foglalkoztatott ársadalmi rétegek jelentősege,
A keieskedőkön és a hajótulajdonosokon kívtil sámos ipaíos & vagyontalan thétosz tartozott ide,
akik tengerészkéntdolgoztak a hajókon, vary pedig munkáskent a hajóépítésb€n. Ez€knek
a rétegeknek minden kölcsön<is ellentétiik ellenére közös érdekiik volt a tengerjárás fejlesztése,
s ezt a -
nepgyúlésekor lezajlott szavaásokon és -
mas alkalrnakkor kifejezésrt is juttattík. Az
alkotmány ehhez elegendó teret biáosított számukra; persre ugyanilyen lehetőségeket biaosított
a nagybiriokosoknak és a kisparasaoknak is, akik megint csak minden kölcsönöi visályuk
e[enéie szintén a saját érdekiiket vedték, tehát -a mezőgaÁaság fejle§áésá szorgalmazták.
' Bárhory- ös§zeütköztek is a szabad lakossag erre rétegeinek érdekei, hála Kleiszthenész
alkotmányának, a demokrácia talaján ütköztek össze.
Athában fokozatosarr két pírt alakult ki: a ,,tengeri" és a ,,földpart". Az előbbit radikálisnak,
az utóbbit mérsékeltnek neveáetnénk; mindkettőnek volt haladó és konzervatív számya. Peísze nem
voltak ezek mai értelemben vett politikai pártok, hiszen nern volt szervezett tagsagulq hiányoztak
a titkárságaik, nem szedtek tagűjakat stb,; mind€z csak a közelmúlt vívrnánya. A pártokat inldbb
]68 úry je eóezh*jirk, mint az érdekeik képviselőit támogató polgárok szabad csoportosulásait; az
;ii

Görög hajók, Balra teherhajó, jobbra gtors személyszdllító. A vitorldkon kívül evezőkkel is el
- voltak látva; forrásaink szerinl az i. e, VIL szózad végénmár hdromsorevezős (triérész),
a hellenisztikus korban pedig ötsorevezős (pentérész)hajókkal is közlekedtek

érdekeken kívü azonban jelentős szerephez jutott a személyes rokonszenv vary ellenszenv,
a nemzetségi hagyomány és sok más
mégalapítója és vezére az t-e- 493_492-es - eBészen irracionáüs
- mozzanal is. A ..tengeri" pán
esztendők arkhónja, Themisztoklész volt. Elienlábasa,
a ,,földpárt" vezére, a marathóni ütközet egyik sztratégosza, az i. e. 489--488-as évek arkhónja,
Ariszteidész lett.
Neókleosz fia, Themi§ztoklész, nem valami előkelő családból származott ; apja meggazdagodott
bevándorló, anyja pedig ürák vag;t krir asszony, eredetileg talán rabszolganő volt. Themisztoklész
férfikori woborportreja ránk maradt (i. sz. III. századi római mrásolatban): jellegzetes plebejusarca,
erő§ ajka, energikus álla, arcvonrisai aiírtudatot és töíhetetlen akaratot fejeznek ki. Meglehetösen
nyen féríibenyom:ísát kelti. Álítólag ilrikorától fogva becsvágyával tűnt ki, poütikai kerriene
vágyott; apja igyekezett tékezni ót, s mint Pluwkhov irja, ,,tengerparton sorsukra hagyott korhadó
hajókat mutatott neki, s intettg hory a nep iry bánik vezéreivel, ha mfu nincs szüksege níjuk". De
.,Miltiadéw dicsősege aludni san hagyta őt", mint maga mondta, s minden erejével az élre törekedett,
mivel m€ volt gyözódve anóL ho5l ,,bár a línítnem tudja felhangolni, b nem tud bánni húros
hangszerrel, tudja, mikent tehetne egy ki§ es jelentéktelen államot
hiresse". Felismerte a tengeri kereskedelem egyre növekvő jelentőségét, - ha srábíznák
azokra az
naggyá és
- emberekre
támaszkodott, akiknek érdeke volt a kereskedelem fejlődése: az ő képviselőjiik lett. Eközberr szemben
találta magiít a földtulajdonosok képviselóivel; vezérük, Ariszteidész, Lüsámakhov fia, mindenben
Themisaoklész ellentéte volt. ,,Előkelő arisztokrata családból sáíínlzottcsöndes természetévelés
becsületességével tűnt ki nem úg viselkedett, hogy
közkedveltségre es dicsöségre- írja Plutarkhosz mint
-, éslegiobbállamférfi
tegyen szeí! hanerrr meggyőződése szerint, egyenesen és
igazságosan cselekedett." Portréja nem maradt ránk, de jól jellemzi őt egy rőla szóló történet. Az
osztrakiwmov napjám megállította őt ery irástudatlan polgár, es megkérte, írja fel a cserélxíarabra
Ariszteidész nevét. Arisaeidész úg cselekedett, majd megkérdezte : ,,Ismered-e aa a férfit t' A polgár
aá felelte, hory nern. ,,Akkor mi kifogásod ellerre?" ,,Tulajdonképperr semmi. Csak az neín tetszik
nekem, hog5l igazságosnak mondják."
Bár Themisáoklész es Ariszteidész különböó jellemű férfiak voltak, es különböó érdekeket
képviseltek, egl dologban megegyeztek: a perzsák marathóni vereségévelnen tekintették
befejezettnek a háborut, sőt úgy vélték,hogy a marathóni csata csupán további súlyos harcok kezdete
volt. Ebben küönböaek a legöbb athéni polgáLrtól es mrás görög államok lakossígától. Ariszteidész
egy újabb perzsa tiimadás esetében a hosszrl kopjájrt, nehéz fegyverzetű hopüták falanxaira akart
támaszkodni; a l'alanxokat lóleg löldművesekből állította össze. Themisztoklész viszont meg volt
gyózödve róla, hory ,,az athéni gyalogsag ereje rnég szomszédaiéhozsem mérhető, míg e5r erós
hajóhaddal nem c§upán a barbárok ellan védekezhetnek sikerrel, hanem egév Hellasa is
elfoglalhatják". Mindketten keményen harcoltak koncepciójukért, bár tekintettel a közvélemény- 169
-
 re
- valódi indítékaikról
Ariszteidészt
nern beszeltek nflItan. Themisztoklév győzött: i. e.482-berr elérte. hogy
o§ztrakiszrnosszal saiműzzék Athénból.
sz€nve(
osztral
A sárazfiildi harcokban a görögöknek evszázados tapasztalataik voltak; Themisztoklész most egyará
sziiksegesnek tartotta, ho$l honfitársait minél hamarabb felkészítse a tengeri háborura. De a perzs
mindenekelőtt hadiflottára volt szüksége; nem habozott ezért fölkorbácsolni az Aígina elleni régi
szenvedélyeke| s a népgyűlésen elérte, hog5l megszavaztak szÁmáta száa hajót. A hajóépítéshez kongre
szükséges eszközöket csod.ával határos módon szerezte meg: Attika déü részén,a laurioni tudtak
ezústbányákban a bányrá,szok egjl szokatlanul gazd€ eret találtak. Addig minden polgár e$formán Tirünsa
részesiilt a bányák jövedelméből; a háborus pszichózisban ThemisztokléM ezúttal kiharcolta alárend
a nepgyűlésen, hory a hasmot rendelkezésérebocsíssák a hajóépítéshez.Összesen 100 talentumról hajóhar
volt szó, amelyen w}a egészen új hadihajót háromsorevezőst a hajókon három
eeym᧠fölötti sorban helyezkedtek el az evezősök. Ezek a hajók sokkal - építtetett:
rövidebbek, ügyesebbek és
perzsál
hogy t<
gyorsabbak voltak, mint a regebbi típusilak; más jövedelmekből Thernisaoklév űjabb száz közép1
háromsorost építtetett. ,,A sálárd földhöz kötött hopliákból
tengerészeket csinált, s ezzel olyan beszédekí€ adott okot, hory elvette- azírja Platón
- hajósokat
athéni potgároktól
és
a kopját
szembe
kénysz
és a pajzsot, s a hajópadhoz és az evezőkhöz láncolta őket." Csakhamar kiderült, hogy jól tette. sekre. '
Míg Athen ereje ekkeppen növekedett, Görögorság többi része nemigen változott, főként jó összpoí
irányban nem, Thesszália es Boiótia a p€rzsak hatalmában' maradt, §zíá,mos város belviszályokkal hajóha(
küzdött, vagy szomszédaival ellensegeskedet1 Arkadia es Kíétaelszigetelten élt. Spárta olyan tengeri
válságba jutott, amelynek alapján _ ha történetesen Athénban került volna ilyesmire sor _ meg Th
lehetett volna szerkeszteni a ,,csak demokráciában lehetséges káosz" modelljét. Démaratosz király akkor
megvádolta kirátlytársát Kleomenesz| hory nern állami, hanem személyes okokból vezette
1

magas§
a hadsereget Aigina ellerr; Kleomenész erre megvádolta Démaratoszt, hory jogalanul uralkodik, ery han
mivel nern a királynak, hanem csak a király barátjának a fia. Hogy mi volt a céljuk tulajdonképpen, augusa
azt tán csak az ist€nek tudták; végúlDelphoiba meít€k igazs{ígért. Püthia Kleomenésznek adott spártai.
igazat, mire Démaratosz a p€rzsákhoz menekült. Kiderüt azonban, hory Püthiát megvesztegették, szövet§i
s ig5r Kleomenév is elmeneküt, a változatosság kedvért csak Arkadiába. Arkadiából megpróbált kevesne
visszatémi, s mert jószerével Ez nem ment, szöVetsegeseket és katonákat gyűjtött; de nem járt ery tör€
szerencsével, es öngyilkos lett. A nyugati görög államok is rosszul álltak: a karthágói ftjníciaiak tulajdo
Szicilia elleni támadásra készülódtek. Dé|_Itáliát pedig az etruszkok veszélyeztették. akiknel
A görögországi helyzetnek csak a perz§ík örülhettek: örültek is, A Nagykirály mindenütt tartott a jóslatr
hírszerzőket (obban mondva kémeket), s jelentéseikből arra következtetett, hogy megérett az idó a spártá
Marathón megbosszulására es az egév európai Görögország leigőzására. Ez a Nagykirály azonban
már nern I. Dareiosz volt Dareiosz ugyanis i. e. z185-ban m€ghalt fia, Xerxév (perzsául
Khsajarasa), egy fiatal és - becsvágyó uralkodó, aki nemcsak hatalmas -, hanern
birodalmat, hanem kiváló
uralkodói képességeket is örökölt apjától.
A Görögorság elleni hadjáratra Xerxév már trónra lépésénekelső pillanaától készült. I. e. 480
tavaszán, az esős időszak végénaztán 1207 hajóból álló ílottával kihajózott a Hellészpontoszig.
Partra szállt a Boszporuszon, katonái számára pontonhidat késziltetett. és egyesült Mardoniosz
Thrákiában állomásozó csapataival. A Hebrosz
- ahadsere8
]anoll, Soha a történelemben nem állt talán tarkább
mai Marica
- folyó mellett seregszemlét
egységes vezetés alatt: aZ Industól
a Dunáig, Afganisztántól Etiópiáig ősszeszedett katonák alkották, tóbb mint harminc nyelvet
beszéltek. Hérodotosz szerint a tengerészeket és a segédcsapatokat is beleszámítva Xérxész
5 283 000 férFrval rendelkezett, ebból l 7m 000 volt a gyáIogos.-Bár a modern történészek jo8gal
tar!ák túlzottaknak ezeket az adatokat, kétségtelen, hogy a perzsa sereg számban sokszórósan
felülmúIta a görögöt.
_. Xerxtsz lehát az.el asereggel tört Thr|á&iából Görögországra; a szárazfolü utak n€m
bizonyultak elégnek, úgyhog5l a s€r€ ery részéthajókon kellétt sá ítania. Az elöhadat a katonai
kíserettel vonuló követek alkották. akik mindenütt ,,földet és vizet" követeltek. Sok helyütt meg is
kapták, hiszerr a perzsa túlerő iszonyato§ volt, ámde nem mindenütt. Elsőként plataia o tt
".riiu
polgárai utasították vissza a követelést, íry ,,szabadságukkal együtt nem vcszitettúL cl a bcesulctüket
is", és peldát mutattak a többieknek, Athénba es Spártába Xerxész már ncm küldön követeket; az
ottani kormr{ny €s a nep ebből Ülágosan láthatott. Spárta gyorszm feleszmélt belsó zavaraiból, s élén
az új királlyal, Leónidasszal csatlakozott Athénhoz. Themisztoklész felszólította az összes
görögöket. tegyék félre visályaikat, és íogjanal össze a barbárok ellen. Bizonysígul, hory fethíváxít
l70 komolyan gondotja. maga mutatott példát. Lecsendesítette az Aigina ellen felkorbácsolt
 szenvedélyeket, és békeszerződést kötött Aiginával, EléílÉaá is, hogl Arisaeidésa es a többi
osztrakiált. polgárt üsszahivák száműzerésEt ,,bory a többi,polgffa
a. é" .;&;i
egyaránt..,ők is Hellasz javát szolgálhassák". óriási óergiával és inom "gyotii"ti"i
tiirikávaI megkezdte-
a pezsaellenes górög vedelem megszervezéseL
,Á bátorság a győzelerr kezdete"; a görilg
.kongresvuson államok, melyeknek képviselói a korinthoszi
lalálkoztak. valóban bátrak voliak. Ósakhogy a bárűágon kiuut semmi masuun nem
tudtak megegyezni. Aigina és Megara nem akanák athi-ni vezetésó bízni t ú-tile"?-i,
firünsz .- amelyek ekkor már ósak kis_ tözségek yoltak
- "jJü;n.. -
a gyalogságlikai*
alárendelni Spártának; a szúrakuszai Gelón peóig mindenáron Őe.e1 Írart r"""i, "i"itar.
hajóhadé. vagy pedig a szárazftildi seregé. A,zai kapisolatban. hol és hogvan szállianak ,r.-i.
""gy-"u
perzsákkal. lovábbi nézeteltérésektámádtak-
_A peioponnészoszi államo-É robbié$ j"";;;l,;
hogy torlaszolják el az lszthmo§zt, és ott védekézzeriek;
&i.i ;;;;
ezzel viszonr nem értetiek";i
közép,8öíögoíszági államok, sem pedig Athén: hiszen, így védtelenül álltak volna ;;";;ú"l
szemben. Más államok azl a nézelel vallották. hogy lefr-obb lenne azonnal támadni, és harcrá
kényszedteni xerxészt a lhesszáliai Tempe völgyébei, bar-on nem támaszkodhatnának szövetsése-
sekre. Végil..úgy döntöttek, hogy a gyalogsrigot a Thermopülai (.,Égő kapu") ,-iói ..ii.ir
összpontosítják ez a §zoros zárta el ugyanis a Közép-Görö8o§Ág felié vézető uaat
hajóhadat..pedig -Euboia és?,2ki partvidékén. áz Anemiszion-foknál-helyez]k et: ene t<eiteir a perla
-, a
tengeri erőknek Thermopülai felé elhajózniuk,
_ _
Thermopülai nevét á a szövetsegi ianácskoás irta be a történelemb€. A Darti síksáeról. amelv
akkor jóval_ keskerryebb volt, mint manapság sziklás hegyormok emekütei iii-";.Á;ü;'.
magasságokba, A üdék ugyanolyan alkalmas hély a védekezeire, mint amilyen csodálatos
kulissza
ery harclJelenet sámára. A Kolónosmak sziklaszin tetejen elnyiló fennsikon i. e, 480-ban,
augusztu§ kÖzepe táján báromszálz hoplitával 'evezett
és a heilóuik segéd-csapatával tábort ütött tróni<tasi
spínai király. Az_erdőkban es a kopár dombokon a peloponnesiosá. á phókisi, a rotriszi * a úoiátiai
szÖvetségesek állitottáLk fel §átraikat; fokozatosan körülbelü hétezrerr gyültek össze. Leónidasz
eit
s haragudott még.a spártai gerusziára is, amiért az ereőótir"g ige.t ;.egn"k-".upán
!:]i:r\
ery
J."lll."
töredékét bocstította rendelkezesere. Végiil azonban ebtx is belenyugodoú á goiaottu. t'ogy
tulljdonkénnen az a hátomszin katona is élég.Minde8yiküket ő rr;fr válaiaott" "a -Ú i,orfií
a\i.kryk m,ír volt fiúgyermekük, hopl
li "iát
ne h ljon a-isaládjuk. M;gára ;; ;";d;l;il;;

ll
a jóslatot" hogy vary Lakedaimón esik el, vary Lákedaimon királya, dismerte a íö*én; i*--h;;;
a spártai férfi nem mozdul el arróla helyről. amelyet védelmérebízúk...lg ván röbb mini eg} héiij
es vizsgrilódva figyelte az égboltot: a távolbaq Euboia fölött vihaí tomTolt, a szitlá,k orf,aiá cl
a magas borókafenyőkre keselyűk szálltak alá,
_ ,A Nagykirály ekkor már a közeli Trákhiszban tartózkodolt. s a halhatatlanokkal őriztetett
rl sátftiban,arra várt, hogy a mágusoJ<
- átkaikkal €s fiittyeikkel
gz slkerült is (,,vagy pedig magától szűnt m€ a vihar". - elűzzek a vihart. Harom nap-mritva
mint Hérodotosz meciesvzi). es a Nasvkirálv
m€gkapta az első híreket: kétszáa hajdát elvesztette. De Thermopülaibói í
j;lentene,,hory megs,ámolta a spánai úliorban a sisakokat: a király ésak nút"n á-§Gi"iu
megiott
-Ée","
e',
Jar"'a".
Es újra felnevetett, midőn a kém arról. beszéll hory a spártaiak egiáltalá.m nem készülnek a harcra,
hanem fésülködnek, es a hajukat szepitik. A kíséáéberrlevó Déűratosz
a spártaiak- ősi wokás szerint
-ont* "rio-"r}oááiii
- arra a csatára készülnek így, amelyben halálukat váriák. EÓ másik
|9T 13tl, jelentette,. hory más csapatokat is látott; elé! naglok, de n"rn .iu"i
félelmükberr sokan a vi§szavonulást tanácsolják. A Nagykirá|y néfr napig várut ozű
-De "gvíg...-t]
.§-"ú, iógv
3 görögök összevesznek és hazamennek. men ],arcátian.iluot^ ei ...t.t.nreiuái Áutá.iii
kitartottak",.megparancsolla a médek válogatott csapatának, hoó íbgia el es u"r"s§."ine'irJo-r"t.
thermopülai.ütkó"etre,- amely egév ná"pos áatává uartorott. a
H ,^ _!ry T:lh.9:1r,"lp iá.áltlii
vlsszaverték a médeket, es ,.megmutatták mindenkinek. de mindenékelőn masának a Nasvki"rálvn"ak.
}9
it hogy sok embere van ugyan, de kevés köaü a férfi". A második napon xerxé-v a tizezeríalhaútlant
küldte..a.görögök ellen; a halhatatlanok csodálatra méltóan haicoltak, J"; ü".k";r-r;;;;'ü;;
bl a _görögök.
ismét győzedelmeskedtek. A hamadik napon megint is"t góiöók gYáriJ.
" uánvt -doiaroi.
A Nagy_\irály a sere8 sorsa miatt érzett aggodalmában állíúlag hárómszor felug.Őtt
_

ii amelyről parancsait o§ztogatta. Nem tehéiett mást, vissza kedátt vonuroiu

- ei Áar-uüi k..;1;1;-
Talált is: egy Ephialtész nevü áruló megnutatott neki ery titkos hegyi ö*ér}i ;;iiüd;;;.,
'

u*:t!:
ryrzT csapatok . a görögök Mta möge kerültek. Irónidasm& bizon}ára jó rrirszerá
szolgálaüa volt mert idejében értesült Ephialtév árulásáról. (lry haározott,
-iní u ,"rirényu"s"t"tt 17]
 harcos: minderr szövetségeét akinekmég volt otthon hazaküldte, hory Görögorwágnak az
elkövetkeó védelmi harcókra -is maradjon -
katonája. Hüdarnésszal ezer phókaiai férfit állított szembe
az elpusztitott Thesapia katonáit pedig
fd
a phókaiaiaknak volt nit megbosszulniuk a perzsákon
- -,
sajátipartai seregéhez csatolta. Aztán kiadta a vezényszót, es megindull Xerxész felé: a retteges abban ; al
ell
a irillairatban tehitetlenseggel párosult. A perzsa túlerő látt in valaki meg|egyeae, hogt a baóárok
nllaik sokaságával eliákarját a napot. ,,Az jó válaszolta a spártai Diérrekész -
lesalább a
tizenegykor -,Hüdarnész
.lI
-
árnyékban harcolhatunk." Tíz órakor -
Xenész megindította a támadást,
9)
áttöne a ohókaiai vffelmet, tizenkettókor Leónidasz már be volt kedtve. íll
A oirxa támadás iszonvatos volt. A halhatatlanok hulltak, soraik azonban nem ritkultak; vl
a btuíonúozoúunépviseleú és fegyverzetű katonák tömegei nyorirák ők* előr€ füliiketító ák
ki ózással. ,Á barhírok tömeges€n éstek el; hátul a csapatok vezérei korbáccsal hajtottrá,Ü< előre
a katonákat. Sokan közúlük a tengerb€ zuhantak és megfulladlak, még többet saját seregük taposott eE
agyon; a sebesültekkel es a haldÖklókkal serrki sem tör&ött
- írja Hérodotov
az ütközetről.
Áhellének abban a tudatban, hog5l azok ölik meg őket, akik a hegyekerr át kerültek a hátukba, az
- átl

őrjöngésig fokozódó hatalmas eiővel harcoltak a barbárok etlen. Ijglöbbjü,knek ínár eltöíött
N
nc
a Éopíájais karddal öldöste a perzsákat . . . Aztán visszavonultak a hágó szorosaiba megkerülték_az sz
erődiiniényt, es sűrün ellepték a dombot. Ezen a helyen védekeztek azlán késekkel, míg volt késük, vé
majd- foggal és körömmel." Egrtől egyig elestek. sza_badok es rabszolgák egyaíínt,
TI
Eleétt lrónidasz király, s vele együn minden spártai, hc
s a spártaiakkal egyutt a phókaiai es a theszpiar szövetsegesek. Életüket húszezer p€_rzsa életgrt, H
köztúk a Nagykirál} két teitvérének életértadtak. Többet neín tehettek haájukért. . . Holttesteikeíl isr
át léptek be a barbárok Görögorszígba. A]
Midőn később a görögöli visszatértek €rre a véráztatta földre, két emlékműva állítottak hós
táísaiknak. Az egyik [özös, s felirata _
a tények száíaz megállapítása _
himnuszként hangzik: ki
a
,,HárommíllióváÍ-harcolt itt Pelopv orszígának négyszáz embere." A másikat a spártaiaknak ki
,,Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtiik, amit megkövetelt .et
a haz,a."
'llították:
Mivet más barbárok később elpusztitották ezeket az emlékműveket, a mai görögök újat
;sz
!
állítottak a helyíikre. Egyszerűt, mint amilyan egyszerű Görö8orságban minden; arra a helyre A
állitották, ahol Leónidasz elesett. D
ki
A thermopülai győzeletn utat nyitqtt a perzsíknak Közép,Görögorság felé. A sereg_ egyik része
Delphoi f;É ueúéritjar, ,,melynék kincseiről a Nagykirály többet tudott, mint az otthon hagyotl
t!
kinóseiről.., de hirtelen vihar és égzenges támadt, a hegyekből kőtömbök hulltak alá, s a katonák
q
abban a hiszemberr, hogy maguk az istenek harcolnak ellenük, babonas félelemmel visszavonulta*. a
A sereg másik resze árviikeni OzOnlötte el Lokriszt es Phókaiá! s feltartóztathatatlanul ádult dél a
felé: Ólyan pusztítást végzett. hogy a barbár szó attól fogva végérvényesensértéssé.vált a
Görögoi,ságúan. A perzsa sereg harmadik résre a Nagykirály válogatott egységei nagyjáMl ú
-
a mai part menti autósztráda vonalán, egyenesen Athén felé tört.
- va

Nem létezett erő, amely Athént megvédhette volna. A városnak nem voltak erődjei, mivel
amikor csupan néhány helyi jellegú háboru zavarta nyugalmukat az í
a biztonság évszázadaiban
európai górögök -
leszoktak
-
várfalépítésről;csupán az Akropoliszorr álltak a ,,pelavg fal"
a
maridványai,-amelyeket a Peiszisztrateidák facölöpökkel erősítettek meg. A szövetséges seregek
a Peloponnészoszra huzodtak; az ottani görögök egyszeóen ,,leírták" Athént, és gyors iramban
várfalákat kezdtek é,plteínaz Iszthmoszon, hory ott új T-hermopüait készítsenek a perzsáknak. Az
istenek már ugyanósak kimondüík az ítéletetAthén fölött; Delphoi jóslatai szelsőségeserr
kedvezötlenek vóltak. ,,tvtit gubbasztotok itt, nyomorultak? Fussatok a világ végére, hagyjátok el
házatokat es kerek városotok magas ormát ! Mindent eler a pu§ztulás, mindent elemésa a tűz és a sár
kocsin érkeó vad Arész!" S egy bonyolult mondatban, melyhez képest a meteorológusok mai
előrcjelzései a világosság mintaképei, Püthia ismá küelentette: ,,Míg minden elesik, ami Kekropsz
kirá! dombja es á szent Kithairón katlana között áll, a messze |áó Znug, faerődöt ád Tritón
leányának, csupán az áll ellen. . . Isterri Szalamisz, te elpus2títod az asszonyok fiai! mielőtt Démétér
magvát elültetnék és lekaszálnák!" A phókaiái és a teószi menekúltek_ sorsát,. vagy p.edig
a riilétosziakétkellett volna aZ athéniaknak választaniuk? Egy dologgal mindannyian tisztában
voltak: nem lépnek Kadmov thébai népenek nyomába, akik a perzsa király vazallusaiként
172 a ..médekhez" törleszk€dtek.
 szerencsére itt volt a hajóhad, ameiyet a laurioni ezüsiön épittetett
Athén. Az Anemiszion-
fokná,l teuesítette tö.tel9pegéi: ugo.oi n.Ítá erá Ái-.l"Ü"i"iiv ugyan nyolcvan hajót. de
a perxákat kétsáz hajóval megkárositotta. S a hajóhad uerérJ most"l.ritett
Thern'iszmkíész ű,ü;;;.
előtt önszán.áMl aláréndehe
'n-ug4lgpi.Únui.
il;'ci'll' ilá;;
i;kozza a spártaiak érdeklődésél
a hadműveletek iránt; ámde Euíübiádész spartainaóveiii m.gü.ot u t,ii.iőüi, é;;i;r;"-ŰÜ
Themisz'o*lésznak a,, parancsnokságot. A hajóhad azonban'n!m védhette
meg Aúili;
ellen: a leg;obb ésetu.n m.gs.n'n'irith.iÉ-u tengeri eróiEt iú;;;;"i
:z-§|dj,lá::9i: |....u
meg mnolg n_egyszer nagyobbak voltak;. s így megleremthetté a perzsá
sereg göógországi
vereségénekelófeltételét. Mindez penzc hosszo-ido ke-raese vott...
Hanem hát eile'ot r.i r.n.ii
áldozni. Legalábbis erre az időre.
, Feláldomi azt a várost, amelyoek szabadsiigáén a háboru
eg€szen osszetort vagy pedig ery egészen törhetetlen
dúl, végte|enü nehéz: erre csak eev
erkölcsi erejü nep
k=épes. Athénban az utóbbi eói
alll lenn| ugyanu8y. mrnt nemrég Moszkvában, midőn az oroszok odavetették
az égő várost
Napóleonnak,lrogy megmenték ha,dseregüet. csakhogy a görögök szímára *
-* *rr"i"tu
".rii
.házaikról- e. ingó§ígaikíól voli szó, hanern Zlháukól es polgári rettiLti i., irl."i-r
nemcsak
:.1Tlllil.]._:1listenek,a góIö€ök elképzelése szerint a barbárok r"ái"'io.tt .i*ier}!:iréi-"Ji,i
vedelmeaef(.tovább-; óseü sítjairól volt szó, amelyeket emberemlékezet
óta sz€ntnek ártottak...
t hemlsztoklesz a fuhetetlenre volt kép€s, mi!őn az ilyen gondolkodásu
-még es érzésűnépet rábeszélte,
Pgy. htry. el szülővárosát, amely állt. Meg'kellitt g5rőirrie néoá haborus terveinet lO
kilitísairól, holott azokba.n sok volt a bizónytalansá!, s et tetIű trinienie áa fiii;it;;;i i;
T19l_.|_l.i!e,+"go-Iűs kívánnak. Hiszen alóshtbóemtitert ,,raeroaon-. a t"i.ráie]i.",icil""Ö ii
lI11t"]* ::!ry,ró,rlét" ,,lsteni .Szalamiszról.' pditg azétt besáltek, mert oúan jön a szaúaautar,
KulonD€n .,kegyetlen szal,miszt" említettek volna; az ,,asszonyok elpuszütott fiain.. bizonyosan
a barbárokat gondolÉk, máskiilönben az,,ethéné városrinar nír uafo, a
,,Thészeusz gy.r.lr.i.;
!,,!i:,:* y"'* T,+,3JiF. !" Thefilisztok|ész despota vary diítátőr t;ii;;il"?c;;ü;"
{levolna
elr€noelhette a váíos kiüfités€t, De mert demokrata vezer volt, úeg kellen a népet nyeáie rervei
számára.
Aqq kiíütés€ folyt le szive' tépő jelene*k es jó szervezá ellenére
A^gyerekeket €s a nóket - a zavar nélkül.
9em
otthonukba -
-fogadták szalamiv es Troizen polgárai; a férflak katonának
p:ry:.k ylry hajóra szálltak, a harcképes öregek az Akropoliszra v'onu-ltak,'melynek
később el is estek. Mint akkor mondták, csak ú istene| mint mi gondolju! "á"r-e*r
*.tá al,rpú"iii"i"-t
tudtát- mi módon sikerüt Themisztoklésznak a jóslatba juttatnh sáhmiiz nevét: .z:-iiaü
Jzeiint
ugyanis 9tt. kellett megütköznie a perzsa hajóhaddat. csatis ot| ,"r,or
-ar"ti, Ű.-roiá-ii
a szigettól elválasaó keskenv tenserszorosbad ahol
érverryesithettek ftrlényuket, a sákta*
a nllt tengÉnől
- .lté.ő;-;" pJ;k;;;
.e,+.r!Ól toroíi-"-.jY.t.t go.ogot-l[,i- irr".i&,
a pel6& viszont e8yáltalán nem; kis lérségben,'ahol a röüd és üs "
n á,o"*",r,"ú"i, iií,"t p".iü"t"r..i^ót."ki.iéü'-rii*i iffiáo*gr3,?fő!:filrf,'f.it,
valóban odahajózott. "
. { paru.ar.najpkkal teli öböl, a túttérbeD az égő Athénnal, valóban riasztó láNánvt nvúitotl:
nasztoak voltak a barbár harci dalok 'ti.srÉÁiiil
és diadalittas kiáltások is. amelyek egesz.n a gti.og
elhallatszotüak. A görög veárek hiven éiu"toa"i kezdtek: a lestöbbiük
-visszavonulásnak olyan hadműveletet -.Ioioii.
a spártaiakkal az éla -szokásukhoz javasolt, ;.ú;-rd;;-";;il;'i";:;i
- Thénisztoklévüszo"i."g ún tiitó;
uágla
neveáetnénk.
Aüén eleste után ő náí haáttö ;'a hontala,,,i,r
fejé.hez, hogy
öi'üffiit"l"dÍ;
.a ni"o sráá.io;;.
^;T-r"l§tr4
allg
vágott viss,a,.hory neki kér,s".? hajója
IoDD szaznal;.de aaan látta. hory a beszédnek nincs értelme.
"an,
.d;sái"t ég"*r""t igv"'iii8i;
Megveszteietle hát d'a -.o^
part|ara vonta a spártai lóvezért. A haditanács ennek
ellenérc szavazaiok töb6ses. úiv
9_11i1,:,!qlg.c
keJl várni.}rová fejltldnek az események - a
il,..iÚLire.rir.iái.li""
"t"piá" -
.i.Ü.a.,iJ
szan' el magaa, anreuyel a leleményes odggszeusa.is lepipálta. Titokban xerxévhá
küldte perzsául
tudó rabszolgíját, szikinnqszt; ,,Nagykiníly, az athé;fiil;;iÉq
hory a hellének szét akamak owohi]-Ha ryőn gyozelnJ ak;ú-tiritú*""k"d
H ú"rá-óáü;;;
r,"rre" r,"ioi"air. t]
Xerxész, aki már m"9%_k-9: nogy aranyili,ruló-va t".ri .n.úg.i vezéreret,
" .tt itt.
- ur.n.t.i-
490. sz€ptemb€f 29-ike előestéjá Tbemisztoklész""mrálr
I..e.
egyesítenie a. görPgP.keti a perzsa flótn.ery qöriig vökevénii ,igi"íi.
tudö hory az eIlónseg -d;ér;
"-;e"Jrit".ti-it
parancsot adott hajó-inak: ádráLk el a gort,gok elótt a nissáoniús ;"r.ri"tti, liós,
,itiát. a.ot."ffy-.á""ii
Ariszteidév is megerősítette, aki éppen a-kkoiérkezett meg u uixi úiooe,noa
Themisaoktésa mint l73
 fővezért üvözölt€, és közijs nwgzőre hozta kölcsönös versengesüket: ,,[Ia valamikor, Mt most
csakugyan vetélkednünt keü egymássa|: abban, hog melyikünk tesz többjót haáának." A katonai
tanဧnak nem maíadt más választása, mint hory elkésátse az üitkőzÉ, tervét. A hajóhadnak
Szalamisz északkeleti partja mellett _ kiegyensrllyozott vonalban kellett felsorakozhia. A jobb- -
számyra az aiginaiak. középre a spártaiak, a balsámyra az athéniak kerültek; közöttük
helyezkedtek el a megarai és a peloponnészoszi szövetségesek. A hátuk mögött fekyő ságetet és a
part menti öblóket a kisebb hajók foglalták el, ho8y a hajótörötteket mentsék. A korinthosziak
sajátos feladatot kapták: visszavonuliist színl€lve me8 k€llett kerüniük a szigetet, es hátulról kellett
a perxákra támadniuk. Reggel, midőn a nap első sugarai áüörtek a tengerszoros Folött szállingózó
rilka ködön, Themisztoklész már teljes feglverzetben az á|dozatl oltár előtt állt, hogy szóljon a
hajók legénységéhez.,,Görög fiak, lendüljetek! Mentsétek me§ hazánkat, a sok kisdedet,
mentsét€k meg a nóket. az ős ventélyeket, aZ ősök sírjait! Most dól el minden itt!"
A görög hajók elindultak, de a szoros felénélhirtelen megtorpanták: a perz§a hajók magas
sancfala közelről teljesen legyőzhetetlennek látszott. Mikor az első hajók hátrálni kezdtek, az atheni
Ameiniav peldát mutatva a többieknek jelt
-
adott a korinthosziaknak, - bátran előretört háromsorosával. Themisztoklész
es azonnal haícbayezetb azegész görög hajóhadat. A Nagykirály ekkor az
öböl fölé yitett€ magát, és felüt az aranytrónra, hory irányít§a vezéreiu két oldalán ímokok foglaltak
helyet, hogy j9$/ezzék a csata ménetét es kinílyuk említésreméló szólásait. Feljegyéseik valahogy
elkallódtak. Ez azonban mit sem vámít; a történelemben úgyis az a fontos, amit a győaes ír.
,,A perzsa hajók kezdetben egyenes vonalban haladtak, mert elfu szabad helyiik volt. Midőn
azonban a szorosba jutottak, némelyik hajónak ki kellett válnia a vonalból, s ez nem történt nagy
ordítozísnélkül. A hajóhadat vezető parancsnok, aki a csaát kezdte, férfias harcban elesett, Mihelyt
a vezérhajó elsiillyedt, a barbár hajóhadban zi!ízavar íáínadti sokan adtak ki ugyanis parancsokat,
csakhogy nem ugyanazt paíancsolták mindannyian. Ezért már nem haladtak elöre; meg-
torpantak. és a tágasabb térség felé kezdtek íarolni. Az athéniak észrevették az ellenség zavarát,
-odahajóztak
hozzájuk s egy€s hajóknak saját hajóik bronzhegyével rontottak neki, másoküak az
evezőit tördelték el. Mikor az evezősöket ilyeténképpen kiiktatták a harcból, sok perzsa hajó
tehetetlenü oldalt fordulva maradt a görög hajósorokkal szembeí\ s üté§t üt€s utan kapott. A többiek Th
erre felhagytak a farolással, megfordultak, es ver§engve m€nekütek írja századotkal késóbb xe
-
Diodórosz. számos további részlettel fiiszerezve elbeszélését. A hellének ily módon fölénybe
kerültek, es a híres-neves c§a6ban legyőzték a barbárokat. A- hellének negyv€n hajót vesztettek
v&
m€
a harcban. a perzsiik azonban több mint kétszázat, nem vámítva azokat, amelyek legénységük-
kel együtt fogságba estek." tua
,,Szám szerint biztosan fölényben volt a tengeren a barbár. A helléneknek összesen mintegy ha,
háromszáz
- ebből tíz válogatotl
-hajójuk volt; de Xerxész, ezt tudom, ezer hajóval rendelkezett,
s ezenkívül készáz gyorshajója is voh" _irja a csata egyik résztvevöje, aki már Marathónnál is
sے
ők
harcolt. Aiszkhülosz, a drámaíró. Perzsók című művében a következőképpen ábraznlja az ko,
ülközetet: .,A támadást athéni gálya kezdi el: egy tiiroszi hajó olomtomyál töri Poná _ más gálya t €s
csóre más hajóba íúr.Kezdetben még helytáll a perzsa áradat, de a smrosban feltolul a sok hajó, ha
t
már egy se tud a más baján segíteni; bronzcsőr ütéseikkel egy a másikat horpasztja; tömek evezőik J nd
rendei; nagyon is nem bolondul jöttek köíbe níjuk a hellének hajói; sorra felborul sok nagyha§ú aI
hajó. tengert s€ látni máí a roncsoktól, elvérezők hulláitól. A parti szirt€k holttetéinmel rakva (K
mind. Ami hajó a perzsa hadból fennmaradt, ful kapkodón evezve, íendezetlenül. Mint tonhalat kit
szokás. vagy más varsán akadi haltömeget úgy zúzzák őket (a hellének), rontják törött lapátial,
- ill
roncsdarabbal; jajgatás, nyögés ül rá a t€nger sós vizére, míg a holló éj szemében minden al
elmerül... Mind idáig még soha nem halt meg ennyi ember egyetlen napon!" us
A görögöknek ki kellett használniuk a ragyogó szalamiszi győzelrnet. Nemcsak arra, hogy at
dicséreleket €s kitiintetéseket osáogassanak mert ezért jött össze a szövetsegi tánác§ hanem
mindenekelőtt arra, hog5t megsemmisítsek az-ellenseges erőket. A perz§a sárazfiildi sereg -, ugyanis rá
még mindig tűsúlyban volt. Most az volt a legfőbb kérdés, mik€nt semmisíthetnék meg ezt a §eíeget. al
Themisztoklész megsejtette, hos/ xerxésznek már bizonyára elnent a kedve attó| hory Hellaszban rd
tölts€ a telet ; de ahhoz, hory a görögök ki§€bb §zámú ellenféllel ütközhessen€k meg s hory a harcban fd
elpusztíthassá'k az ellenseget, Xenésmek serege nagl részet is magával kellett volna vinnie. Mivel már lí
közeledett az ő§zi e§ók es a tcngeri üharok idószak4 s ezek negakadályozhattát xerxé§Z elhajóását, fd
ismet elkúldte hozá Szikinnosz! a rabszolgát. ,,Nagykirály, a hellének át akarják vágni a hidat sF
174 a Hellészpontosmn, és az orságukban akaína} kiéheztetni téged. Ezt iizeni barátod, az athéni cC
 a p.r.só oyalogsáq
-.O

:""*i...;

A szalamiszi csaía. Az arcvonal sémója Thukildidész leírósa alapjtin

Themivtoklész." A csel ismét bevflt: az Artemiszion es Szalamisz után felére csökkent hajóhaddal
T:*:y u kilázsiai Kiiunébe hajózott, hogy biaonsígba kerüljön, és felkesziiljön a HelÉsápontow
vfielmére, Górögorság
§!_djén csurIán ery kis (perzsa mérétekbenkicsi: fél.ifió férfib'ól álló)
megsálló sereget hagyott, éléna tapasztalt Mardoniosszal.
_
A szalamivi szövetsége§eket Themisztoklég serr érvekke! sern pedig megve§zteg€téssel nem
tudta meggy_őzni arró| horyfolytatniuk kell a harcot míg végérvényesenná győiznek; óiadalittasan
hazaléíIek- HazAtének az athéniak is. de alighogy kitakarították templomaikái es lúzaikat. a oerzsa
sereg ismét városuk alá vonult. s mert Mardoniosz sem igéretekkel, iem fenyegetésekkel n'eni tudta
őket meggyőzni, ismét sor k€riilt az evakuációra ; a perzsák ezuttal úry elpusaito'tták Athént, hogy kő
kövön,nem maradt. Göriigonzágra.az iszonyat feliege borult. A szaúád álhmok egyesítettéíeráíket,
cslknF, o"gy".39?q_ l9Pliát állítottak ki. §párta égészhadseregét tízpíirkatonát és egy
a közö_s _ügy. szolgálatába -
:s
heilótából álló segg_dcsapato.
nehez teg}'verzetÍi hoplitát adott, Korinthov -ötezret Sziküón háromezret, és sorolhatnánk-tovább:
!1l,119ölezff állitotta. Athén nyolcezii
a__szö]/etség€s hadsereg megszervezéseban minden állam a saját lehetőúgeihez mérten vett részt
(kephallénü pelüul kéts"áz, Miikénépedig nyolcvan féót iüdotg. nóiezérré a tros Leoniaasz
király.unokati,ccset, Pauvaniasz spjírtai. kiní,ly válasáottáli es megúdultak a perzsit roiotiriran
állomásozó fö hadereje ellen. .,A barbárok háromsázezren voltaf iria Héiodotosz. Hosv
-
a hellen szövetségesek hányan lehettek, senki sem tudja, mert nem saimolíat meg őker; gondoloü',-
úry ötvenezren." A perzsiik a lovasságot nem sámí&ra nagyjából ötszörtis túlerőt k;peztek, de
a görögök -
akkor rrrár ü€m törődtek ezzel. -
A döntő ütközetre i.e. 479 augu§]tu$íban Plataia mellett került sor. A görögök a felégetett
várostól északra öt kilométer hosszúsígu vonalban állítotüá& fel falanxailiat; á jobbszáinyra
a Pauszani"qz v€z€tlespártaiak keríiútelqa balsámyon az Ariszteidész parancsnokúga alatt álló
athéni sereg foglalt helyet, Beváruik a peízsa támadást, hos/ n€ kelljen átkérühiü az Aszópow nevíi
|o_Iyl§kan..1 az_ ütközetben oly hősiesen harcoltak, Óint honíit,ánaik Thermopülaiirál vagy
Marathónnál; alkonyatkor mégis meg kell;tt txitrálniuk. Megfogyatkozott seregük reggel u-i-á
felsorakozott, s dél felé már úgy látsmtt, §orsuk megpecsételódoii. De abban ; pilla;;tba; á
spártaiak közül kivált a te_geaiak cs_apata amelybú az eredeti ezeíötszáz féríiirak már alig
egyharmada maradt -
s élettel, halállal nem törődve, egyen€sen I7s
-, Mardoniosz testőíségérerontotí

L,_
 Átverekedte magát a te§tőrök sorain, egészen a vezéri állásig hatolt, s a hopliták egyike párbajban szí
végzett Mardoniossál. A
perzsa sereg megfutamod<itL ala1
Csak később mutatkozott meg, hogy a plataiai csata az antik Görögorság területén Yivott fót
útközetek leg|elentősebbike volt. Akkor csupán egy dolgot láttak világosan a görögök: ki kell éd
használniuk a perzsa seregben uralkodó űízavaíl h|szei vezér€ eleste után olyan volt ez a sereg, zstl
mint bot nélkü tapogatóá vakok tömege -
s úgy sát kell verniiik a perzsákat, hogy soha többe fel
-,
ne eszméljenek. Ea a thébala! sem tudták megakadályozni, akik pedig Athénnal való régi
nraz
dol
ellensegeskedésükmiatta perzsák oldalán álltak. Alig egy esztendö múlt el azóta, hogy a Nagykirály aí
egymillió eniberevel gÖrdg földr€ lépett, s a p€ízsa hatalom rnegsánt létezni Görögorságban . . .
- -
De ott volt rnég a perzsa hajóhad, amellyel Xerxész újabb invá,ziót indíthatott. A görögök tehát
neb
kiz
tengeri erőiket is egyesítették.L€ótükhidész spártai király és Xanthippo* athéni nauarkhón fog
vezetés€vel az ázsiai partokhoz hajőztak, s Szamosz sziget€ €s a Priénéromjaival takart félsziget ak
közótt felkutatták a tengerszorosban Xenész megmaradt hajóhadát. A Mükalé-fok mell€tt - még Ka
abban az evbén, i. e. 479-berr elsülyesztették a Nagykirály hajóit. állt
A Mükalé-foki győzelern -kis ütközet eredménye volt: csupán sáztíz hajó és néhány száz férfi vett haí
részt b€nne. De jelentós következményekkel járt: a kisázsiai görögök felkeltek a perzsák ellen.
§ a felkelés szabadságot hozott sámukra. (en
A görög hajók elvitték a szbad§ágot Szamoszra és más szigetekre is, egészerr Küproszig. Annak lon
bizonyítékáu|hogy ,,Európa lerázta Azsia láncait", xanthippov magával vitte Athénba xerxesz cói
boszporuszi hídjának köteleit. döl
A kis görög államok legyőzték a perzsa óriást! Hihetetlenü hangzik, de igaz. Minden hal
törterrelemkönyvben benne van, hiszen a történelem legfontosabb eseményei közé tartozik.
Világtörténelrni jelentős€gú tény, amelynek következményeit mindmáig érezzük. A]
He
A göíóg-perzsa háborúkban számos történész - s főleg nem történész - ,,a Kelet és a Nyugat Hé
ösrégi harcának" kezd€tét látja, a háborúk eredményének Pedig azt tartja, hogy.,a nyu8ati kultúía bet
gyózedelmeskedett a keleti barbárság ftrlött". Ezzel a terminológiával átlát§zó ' asszociációkat aü
igyekeznek kiváltani, amelyeket azonban Albert Einstein egyetlen kijelentésévelelsöpörhetünk: kd
.,Miféle kelet és nyugat. mikor a Föld gömbölyű!" h€l
Az efféle geográfiai nézet egyébkent epp€íl a görögök esetében tarthatatlan. A mar ,,kls
I

l tót
Görögorságot'i lieletról támadó perzsakkal egyidejűleg az akkori ,,Nagy-Görögórszágot" Pa
a karthágóial es az etruszkok azaz görög nézőpontból ,,a nyugati barbárok" is megtámadtak.
-
A kartMgóiak a ,libanoni gyarnatosítók -
utódai voltak : Afrika északnyugati partvidéken telepedtek
nx
M
le, s ott Ú i.e, vII-vI. sáádban hatalmas tenBer menti államot hoztak létre. Etnikailag a szemita vd
népek csoportjába tartoztak; a Eöíögök phoinikisznek. vagyis ftiníciaiaknak hívták őket, valószi-
nüleg az áhaluk feltalált azonos nevü bíbonzlrrű festék alapján. Oshaájukban mezőgazdasággal fq
kéanűiparral foglalkoztak; csakhamar kereskedőkként es tengerészekként is hírnevet szereztek, 1,o
s mivel ezeket a mesterségeket általában fegyverrel a kezükben üzték. kalózokként is hirhedttekké co
váltak. A görögök már a krétai-miikénéikorban kapcsolatba kerültek velük; később, mint tudjuk,
tőliik v€tték át a gör<ig alfabetum alapjáll. képező írást. Civiliációs vímányaikat elismerték, al
- ők á|doztak Moloch
különb€n mikent más nemzetek is viszolyogtak tőlük; legbarbárabb szokásuknak azt rá
tartották, -hory embereket (főleg gyerekeket) istennek. A nary gyarmatosítás E
korától fogva ők voltak a görögök fiő kereskedelmi vetélytá§ai, a göíög-perzsa háborúk idején al
pedig halálos ellenségeik lettek, A perzsák le akanák igázni a 8örögöket; a perzsa szolgálatban álló Kl
föníciaiak ki akarták óket irtani. Gl
Karthágót fiiniciai kivándorlók. türosziak alapitották. Vergilius és más római szerzők szerint fc
Didó (föníciai nyelven Elissza) kiráIynő vczette óket ide röviddel a trójai háboru utál, azaz az i. e. J
XIII. sázad végén;röviddel a város alapitása után megpihent itt Aineiasz is a trójai menekültekkel. ío
Timaiosz görög történetíró szerint erröl közvetlenül Karthágóban értesült
- Karthágót
- aki esztendőb€n", az,az i. e. 814-ben alapítotiik. ,,az ü
első olimpiát megelőző harmincnyolcadik A régészeti a
kutatások során azonbaq kiderült. hogy Karthágó legősibb rétege csak i. e, 725 ájáről származtk, ú
s a legrégibb leletek ko;nthoszi és éuboiai tipusu görög vázi*., |Jgy tetszik, a görögök már z
a íirníciaiak előtt m€g|elentek Karthágó földjén; a íöníciaiak a leletek szerint csak az i. e. VIII.
százzd, lewégé^kerültek Karthásóba. A résebbi föniciai -településekhez - Utikához (Afri\a
c3

|egészakibb n/úlványán) es Gadeszhoz, a spanyolorsági Cadiáoz

-
képesr Karthágó valóban ..Uj
ni
l7ó Város", föníciai nyelven Karl Hadást volt. -
 , Karthágó a kezg9tben anyavárosínak, Türosznak a fennhatósága alá taítozolt,
század tolyamán önállósult, és maga is metropolissá
az i. e,.VII.
a Fotdioá-teng",
-k..errá.t.ániJ"rJjt;lL-;i;"k';
alapiton föníciai telepek metropolisává.
- -
letf. Polgárai tengeri
nyug"ti pá.t"iáci.e"
ezüsttel..ónnai és elefántcsonrtal t!r"si"ot.'Ü terout .uu.ror!ái.ui?,
|9!,::., a"T]]y"|:
ezeKel pan mentl tórzsek mestámadásak_or ejtették foglyul. Midőn il-h;k;
-rn.ggura"goJ;ii,
Karthágó
,1..lezett, az afnkű r,ai",ira'gái. .'"iibevezette ú rirüi"?"y.r'tlp".t
::j9::-\19:"j..T, -l.ágázta
mezógazdasági termelést. kanhágó uralkodó oszuilyát keidetberr a nagykereskedők is ;ír;ii'"ü]:
-r,.áuki'Személfi
9:r,::L:ll*r_!,|:::9P" nagy:birtokosok i, "*iíi.),"r.
a ronlclalax elveztek: a lakossás túlnyomó többségét
,..t"JÚgái'"i"'*
'men a rabszolgák képezték. A rábszolgák óoiirui
nehéz körülmények között éTtek.
_tulajdóno,uit
kizsikmányolÉk-éskegyetlenül bünteiiét- oÉii.'re
á-.?
i)oros enelmében racionáIisan
iáiir,egái i.-."ouiá,n .gy.,len ismert könyve azzal
foglalkozott, mi módon kell az ültetvényeke_n megszervezni"a umt"tei.t"i iiüti,
-,rr*ai;
a_ kÖnYvből értesülünk először ""íáa niniciaiat raiet-irru..
a keresitre feszítésről, amely valószínűleg "itoi i
Karthágó egyébként oligarchikus köztársas.íg voIt: az állarn eten eg e.ziEnáoie ;Ü;;i;iii;i;;iÍÉ;i
i!tt, 1 lory|n4 pedig eg1 - a leggazdágabb kereskedókbőT és nagybirtokosokUOJ
harmlnctagu
air.'-
tanács képezte.
. A karthágói, külpolitikában ká fő iráayzat érvényesült:kitedeszteni a tengeri kereskedelmet
(erre a nagytereskedők törekedtek), s termélieny foldteiületeket
sze"rezni Afritati" * i*l"-."ri i_
lort (ez pedi8.a nag;ibirtokosok érdeke volt;. A'karthágói politikának tehát "
mindenkéDDen-karthá-
gói-görög ellentétbe kelIett torkollnia: görö!ök'a t".rr,aeái"i;k'i."g.i."'ő;;',l,i;j-
_hiszen a
dön.egyaránt útjukban álltak. Karthágó.a 8örögók sámára azért'i§ jelentett űgr;;élyl" ;;;t
hatalma§ szövelségesekre talált az etriszko[ban]
. , Az etruszkok ős:dőktől fogva Itáliában éltek. ered€tüket már az ókori tönénetírók sem ismerték.
i_|illf|-urrror...Dionüsziosz.például autokhtónoknak, óslakosoknak tartotta őket; a leszbosii
Hellanlkosz szennt a pelaszgok utódai voltak. akiket az akhájok űztek ki Göröeorsásból:
Hérodotosz és Sárabón (akárcsak a római Tacitus,; aa állitotá t L .,*;k8['ffiáili
"sy
bevándorlók. Az újkori kutatók nézetei mégjobban eltérnet egymasiól. eTrancia
Roueé és Mai;i;
a (ursok (azaz a türszének vagl türrhének) utodait látja bennúi: a turror uroi io".
ai.n;;;;ö;i
közé tartoztak. akik az i. e. XIl. század_ban megtámaáták Egyiptomot; u, otu., Nogurruáiir;áái
h_ettiták rokonainak tartja őket, a.bol8ár Geórgiev szeriní-viszont a trójaiak
,t-.a"i; i"r".ü.
történészek egész sora köztiik a némei Mommsá es Meyer, a francia Frénet, otu," ú "§án"tis é,
- - -"Úr"t"rógi"
_;.,T j!!ryklt t.arUl őshazájuknak. Hérodotosz es Sztrabón .e"iié1 -
.j::l1,^
megalapltoJa. Dempster is elfogadta; Dionüsziosz nézetéta német Beloch.
az angol Last, az oliv
Micatti, Devoto es Trombetü t€tte magáévá. V. Sz. Szergejw es N. A. Maskin szo"iEt
iorte*rr"t ,i*
vélik, hogy az etruwkok őslakos magvához különböó óréoetti uevanaoiioii i.d;tiii t&#;i'i
kell ezzel a bonyolult-- rcrocsiei .i.ri"iereo
-íoglalkoznrrnk: elég, ha megállapítjuk, hogyittaznem
csatlakoztak. szerencsére azonban
etruszkok legalább fil évezreddel h;;."bb;itir;;
voltak ltáliában,
görögök
mjn! 1h9cy az első foníciaiak megtelepeátek Karthágóban,
meg|elentek Dél_Itáliában.
;gi;;i;;ő
Mikor az etruszkok szövetkeztek. a tarthrágóiakkal, es ellenségei lettek a görögöknek, már
a társadalmi feilődés masas fokán álltak. önálló államok szabad föde'rációjáuun
citiil,?iiu.uit'Úá'n
választott királyok uratkóatat, atit_á i"tora ei"-i,i|Táii;r-t"fi;iá;ia;-á;;k&i;ilffiüiöáüá
nlp. yo!, s_főleg földmüveléssel G;rá;;-órk-;ü;ját
.foglalkozott; keves rabszolgát tartottak.
kéP.zte. Ez utóbbi fejlődését a mocsaras lalaj kisá-rításával segit.ttet .rő; Élba"
l,T]9l:l::l::
r\oze_P-ltalÉban jó
Pedigrezet és ónt bányásaak. ""!át,
tengerészek és kereskedők ioltak, A karthásóiaktól
eltérően, akikcsakaz íizlettel ésa haszonnal töúdteki volt érzékiik a i"liu."'iia"i
festményeiket_ma is me€csodálhatjuk az olasiországi es más múzeumokban. Az
i.;'.i;6;ilü';;
antit rórnisot sáirrt
..erkólcselkkel és szokásaikkal minden más nemzettől eltértek'', s ez az eltérésmeslehetősen
rokonszenves eltére§ volt. Az életet könnyen vették; mintta abhoz ű e|vbezi"";ál"t
életből..úgysem,kerülnek ki élve, sok időt áldoztak lakomák.a es szoraiőzasra.; ";l"';-
;;;;;
a túlvilági időkre ,;;;;.'á'".t
halasztották; még síremlékeiren is t<én}itÁes-Ú;lÖÖ'toi-v"á'iílÖÜ]
maszkodva ábrázolták magukat; a nők olyan szabadsággal rendelkeztek. mint sehol másutt
abban
a korban. Sajnos kevesebbet tudunk rólu'k, mint szereiriénk; számos írásos ..ret.i
rragytaf.ánk,
.:?khogy ny€lvüket még nem sikerült me8fejtenünk. De ami bennünket...t e.o.tiÉii'i"Ji"il
róluk: kiváló katonák voltak
Az, etruszkok kezdetben jól megfértek a görögökkel; a legrégibb forrásokban nem esik szó 177
 sd
visályokról, és Pauszaniasz eg]/ közelebbröl _ismeretlen - az i, e, vL sázad elején
kölc§öniis ali
uiuitJo _ .,-irt u.arv.or-uJi.ju" r,og[ő volt ,.az eló barbár, aki megajándékozta ?.]p_!P].t" L.
Később, midőn az etruszkok ltalia legföbb elejévé .lett€k, .megváltozott u ,hilyTl líp,.l", aai
városokat. A karth,árgóiak
í.,;Jű;gJ;ú.iteztet, tetrit megprou7lta1 ef9-clalni a gazdagi.görög
e. VIl. saázadban akadí|yonz l{
hadakoáak a gorőlottet. H9jO]rad9|t ry{ az
"i.á"iiír"aig vágytak l a türoszi hajóhad egyébként tt
u--r,uio"irt a F-öldközi_tenger,nfugatT résren. ahol_uralkodni
yl. század eleiéi a karthágóiak megsemmisitették ,
q
a tenser keleü reszen cslnatL'rlgfanezt, Az i. c. rfl
. soa'nvol oartvidék és a Baleárok görö8 telepett: a Yl, század kÖzepen megtamadtak
a gorog
i4;"r;;Jü,:Á'i;rüigai* e. -.i-r!kofelsö ioztx gorögcllenes akciójára i e, s_+o_$ kerüt sor: íL
phókaiaiakat, akit ott
t.iiitái Álu1iu -"ií"tt uivon tengeri ütközetb€n te{yőztét< a szerencsétlor. cg
"kgrestek menedéke, , p.r^ir.Iáiii ária ienyszeritóúet őket. hogy innen is emigráljanak. tVégul
megalaoitoiiák Hüela, vagyis Elea városáti rt
if,;l_üüi iá;pania^uun üiattx nyuga|oú1lettahol híres; Vc[á néven mindmáig _letezik ) További
zl.
,ii.i-iT*uú ,in. T,ioJ'i,ui'isfotarot al
"J
"sörösellenes harcokat "r.uiviutak aztrln a karrhágóiak Sácíliában, az etruszkok pedig Dél-Itáliában. cL
ffi;Í;;'#;i'1'.};ÜaiaÜÍ'..giiirt.uil,t. ótaikat diplomáciailag és katonailag is koordinálták.
' ""Á r.tter.,ittít a váelemre. i
noha köztis ellenség ellan nem tudlak.egységes
b]ü
;á.€;ár".otl
frbntba tömöólni. e ua.o.o['oary része népes es gazdag volt, szinte mindegyik jól kepzett
-égyie*, Grr
hadseressel rend€lkezett; J.iii.ir
á"rfii.j.T
az'egymáí kózü harcokban. másrészt a bennszülött
.iárrettir.t. Égyes városokban a hadsereg vezére a tirannus lett. 4
b.
.i. "t"ilil-Ú;}or.6rrar
u tutonu"ig---u.iriÜiiuá uugy u-d".otratikus
kormányt szolgálta; a kormánYok
b.
"á.o.ott-
iáontent uattottar .gy*iri u iuionat azonbfr mindig mesterei voltak foglalkoásuk_nak, S mert
győzelmiik es€ten egyetlen gÖrÖgÖt
.lnJ--'.t-.rror, frina u Lu.t-rragóiak kinylvánitotuí-k,lrory
-kozon
kollaboráns. Még se
sem sándékoznak ..8ki#i;.';'g;;&ok nem akadí üpituláns avagy
;;;üágii; *. arrtui u ü._]Jofi óld-atira: tudták. hog] azoknál
_ főleg a karttr.igóiaknál _
bironyo..t ory u gőrögök túleróvel álltak szemben, de mivel
A
sokkal rosszabb so..
"a_u ';",líilkh;;
ájul. n"r,yi
lii"í
iáttui ...
töltötték az időt az ellenseg É
ezen nern ,attorurt anut.ligi' ci
sámlálgatásával. tÉ
AzetruszkokkalYivottháborúkItáliábanötvenesztendeig-elhúzódtak'Azetruszkokdelfelé
törz§ek nagy részét,majd összefo_Ptak az umbérokkal. es r, e. )z!l_D€n
d
hahúúlelgá"ták a latin
meetámadták KiiLínét,a r"ioliüü iiáíí, !-o.oi .váio1 a kriméi hadsereg
_ élerr Arisáodémosz
_.x"?".* ismét a város alá b
demokrata veúrre| ui.."uu"-.t" a- támadást, s amikor az etruszkok
az
;;;;li;k}.r;k i"re ux" {l"t;-i. ".- sóo-uao o..r"fogoú a htinokkal, lének: i. e. 474_ben
és ariciai csatában Újra a
magukhoz egesz É
lesvőzle az etruszkokat. eu"rig tu.tott" mig az etru-szkok l
kiiLrnéi tengeri ütközetben megint csak vereséget
ÖÖL;iÜ'";;"iÜk.áicsőseges harca; iemcsak hajóhadukat és hadseregüket,
ffi'#;'r1u-i'; yolt dá a G
szenvedtek, Ez az otor*
"t-.r[lt elveszítették; föderációjuk széthullott, és csöndesen, szinte í
űoá-láini "gv"a"rurlnut"i--l"' E
észrevétlenül letíntek a történelem színpadáról, l
Karthágó még nem,is lliir"tt,, _lto, 1 c9!ögök máí városokat éPítettek.szicíliában,
s fokozatosan benépesítetá ;-;;i;; i;ú és áelni,ugatl oartvidékét.Midőn a karthágóiak
volt szabad l 9
tengeíeDtúli gyu._uto.ita.; töi"r.l'úi, .,l" nyuiati
a szi,gei es északkeleü része
i'a.r.o) s a telePek E
ott alanítorták ..* u ruroiiu, §roúrr-ii ".ut
iuno.rnoy i.u nevú telepeket.
_ E
il;]:H'ffirilitiit"i"e"r.l"-iÉ...i et(ek, (Egyes szerzók _ antik szerzők is ezeket a telepeket
6
i;.iiff;'##ffi;';;fiiliil;i ;;;;ikáooiiaítotltuton kartháeói kereskedelem támaszpontjai-
_ ü;hll" össze l964-ben az annoú. Boardman a kutatások eddigi b
lil,i'.'lf,ö'J.ffi;#i,ili.i' l
eredményett _ .ututJak'."hory;';frlgaz. A szicilial bennsÁlött telepeken s€mmit,s€m találtak,
aá É
tárgYak göíÖ8
ári, n,ii"iuiu*ut rolytáűit leÉstedelem-ról tanúskodna. Az ott feltárt első külföldi .l
il;ilil;;]d ü;;ú6';rilülis ;a;r,yii iouetteznet<, amelyeket ugyancsak a görögök,használtak
a gorogökktl. es visályba
és árusitottak...) Ebb* -ila'ü;-k;,{újiiai 1á_t;"4g'kapcso-Iátba J
**
."- ti"i."át"Ír"tük. Később-rJgv".i.t,
annál élesebb volt a harc köztük,
9
A ;ö..c;. u roniő .ri"itiui összecsaDására Motiia várának kanhágói
pu.un.Öt.'iii,ao]il. .."ir.l
iro_b." ; *öd köz;tében panra sálltak a rhodosá és 5
parancsnoka uoot,
!
j:ffi * Tii,*:;:em
xll'
i'ibrog-§r.íiou..d i.;i;;iyÜ
:*,:,r"*t;,1.,,:6xxlfl i,iíÁ Y,nffiitr,i§üöí
t.u.iáÍ.i, mivb Szetinug rovására akanák kiterjeszteni
l
a
nemlan si'terret. Attól az időtől nem uralkodott többé beke
d
hátorsásukat: tao,uoa.u*'Loriuá
178 ;Hiffiíüff:ü.i;üjiát "l*;-;ird*
11
Jgy€s nem ismerünk aprólékosan, mivel a korabeli
"*tát
 Szicilia tjrrténelmé.neg eléggé
görögök kísérl9!i, ho$/ a
!+9T,}"t]T B_yooyáq nem mindig csak a karthágóiak támadtak;
a
lartM8ó.i érdekterületelre b€hatoljanak] naryrésa k"rii*"' ,écrődi;i:
I. e.. sl,|.ben pélűul Lónida§z kiiály teswéle, a spártai oórióusz aiart-Íoioriai"r"prá.iÖéÜi-
afrilai L.ibiiában; a karthriLgóiak azonban a saját uádahnuknak tekintettek Libúi ffi;;;ŰáÜ;-
ták_?óri€uszt
.. .'era&le.
sándékának végrehajtísában:bórieusz tehát Nyugat-szicíliába .ár e. Ű"*r"oít"i-
városát" de a karthágóiak innen is kiűaék. Ami a kan}r,ígóiakat az etúzkbktól
megkülönkiztette, az a sötet venvedély volt, amellyeJ harcoltak; a" ,rifa"""Érott
;ó;ü;.;"k:
különbözött az etru§zkokétól. Ók nem.Ósu_prfur leigrá"li atartret a sacili"i gffilöÚ;
d;Gi;i
föníci€i t€stvéreik az óhaában) etnikailag_ titviaaini. Legyilkolni, vagy a táge.L fojtani. - '------
A tarthágóiak sámára xerxész gqógorszigi hadjáiata t..e-tá oa$ileh"tősegei a szicíliai
gÖrÖgök megtámaűsára. Szidónon es Íüroszon kéresaü összehangoltiik
tÖ"it" á o"?r.ett"i?"ri
?i:9óry es Ephorosz.is.feljegyeae), es i.e. 480 tavaszán H"n'l-tt* iÜ"g*iT;'á;-ffi;il;
zsoldos .nadsereget kiildtek Karthágóból Szicí|iába: a szigeten aztán Ha:milkar ,"..g"
.gyesült
a. karttuigói telepek s€regeivel, Hamilkar rámadásának eld élpontja Himera
volt,
elszigetelt göróg gyarmat az északnyugaü panvidéken, Panoóosaól "ö ".a;ú;
;;;ú'.áJ';il;;
kilométernlre.
. karthágóiak kétségteleniil szímítottak a görögök hagyományos széthűására, ezúttal azonban
.A
els.zamjgoluík_nta_qlkat: a görögök nem hagyták-sorúra Hi-merát. Gelón sziirakuszai uralkodó
egesz kelet-§zlcillát egyesitette - összefogott Thérón akragavi uralkodóval. és kiállitott ecv
aki -
hadser€g€t, amely csaknem íéleannyi ferí'iból állt, mint Hamilkar kanhágói serege. celón Himerá]
ba vong|t. i9 egy_jól irányíton ütközeiben teues€n szétverte Hamitkar Íereget.'
^ .Az úíközú, ánítót€ i. e. 480. szeptember 29én zajlott le, tehát ugyan;on a napon, amikor
Szalamisznál a görögök legyőzték a pirzsákat.

A kart}{góiak elismerték himerai veresegüket, 2000 talentum hadisarcot fizettek, €s visszavonultak

yiío:l,kba.,a cjlö.cök rygic békénh_agyúk őket. A perzsákna[ aionÚ; ;4;;y,,;; §zffiil;
€s nehány további
- Kisázsiában és. Küpro_szon elszenvedett
-, vereségre-voli
kénytelen-kelletlen aláírtá& az ún. kalliasá bekét, s ezzel elisnertéká
szükségük, míg
görő§ a[amot ruggeirenJjei
tehát a Görögorság leigáaására irányuló terveik kudarcáL
A történészek már több mint
hogy a görögök
\é!?er á, óta keresik a magyaúnzá| miként tónénhetett meg,
egyidejűleg legyőaek három olyan hatalmas ellJnfelet mi,,t a rerzsák a karthásóiai
es az etruszkok, Hiszen ha i. e. 480-ban valaki [ódolta volna az ossá tergyitág"á .űiüiir?h"io
é" ,á+tó§pbe táplálta_volna az adatokat, egészen fordított-i."§"o*.t tJpátt'"Ó-r.",
1ily,19!
_az lntézet amelik l97Gben kivámította, hogy a vietnainiaknak mái t964-ben'
akaícsak az
verese8el kelleaa volna szenvedniük az amerikai túleíővel szemben. Akkor persze nem
léteztek
sámitógépek, csak.iósh_elyek; de a görögóknek a delphoi Púthia sem adott íeme',rvt... Áiorrin.-ű-
ben rendszerint nem válnak be a prognózisok, sem a tudományosat, ..m
|eol! a iuá;;;ri;i;-
nok. Az objektiv_ tényezők ö§zessege ugyanis még nem minden.
Aa rnondák, a görögök azért gyúe!
^. sajng .meri,.a szabadságáért harcoló nép legyőzhetetlen...
nem-mindig igaz; a történelem-neil kevés péld:íiffi,er;rá:-hÖ
|re1a |"yrtde
hT*ló -
-_ népek végul
alulmaradtak a kiizdelemben. Aa is mon_djrik, ho gy u przÁUŰŰ
,"|í1
vereséget kellett szenvedniük, mivel birodalmuk ,,agyaglábakon álló kolosszris..
=_b_"í_{ v.ft:De;ú;irúé;
győzhették le_azelőtt a m6eket, az asszírotat, a úuiló-niaiakat es az egyiptomiakat? Miért
nem dőii
le birodalmukaz agyaglíbakról, miért létezett tovább? Azt is sokszor-iriu.tt"5 t.ry i...i"
nem állt helyt a görögökkel szemben, mert ,,brontoszaurusztestéh€z t ooio.ári-ráry;;;r"d;: "rJri
Fz ismét_olyan metafora, amely n.'n fedi a valóságot: a perzsa
uraIkodó osaály ésszeffien icazsatta
a blroda[nat, ea még a 8örögök is elismerték s a karthágói uralkodóknak is vók elé8 sütni;alójuk.
A gÖrÖgÖk_ sámtalanszor elemezték é§ általánositotlá,,k győzelmü okaitl rieeállaoitáiaik
azonDan szokás szerrnt gyakran eltértek egymástól. sokan csodáról beszéItek; á-ilítóhg sajat
szemükkel- -
.látták Thészeuszt, amint Marathónnál támadásba vitte seregeiket; mrlsot es-ktlvel
bizon{9J]tlk, hogr Pán isten szernélyese| td9s4elle a perzsík köa a píni dmülúq ;"airri*k
saját íiilükkel lallották, hogy Szalamiszná takkho-sz isten hanil Úá]ilíÚ- Ü;";
a katonákat, Hérodotosa minderrekelótt a hely€s taktikái €s az atíénúöiniúű-út.iüúi
"..ngb
tartotta a.győzelern okának
: ,,Ha a peloponnévósziak a lehető legtöbb várfalu to.r"oortet náiü i,
az Iszthmosá, a lakedaimóniak magrrkra maradtak voh4 órt szövets€8eseik eÉrulüíkváin;
e],
őket, jóllehet nem önkén| hanem káyszerüsegbő| hiszen a barb.áLr gyalo"8ság
179
"gv,t "aiorriui

E-'r
 a másik után vette volna be; magukra m aradva aúÁnlagy tettek€t hajtottak volna végre, és hősiesen l1
J. . . Ha va|aki aa riondaná, ho8y az atheniak védték meg Hellaszl nan jáma messze az A
".i"I".n"
igazs{gtól: elhauározásukkal, ho6l meg kell őrimiü szabadsá8uka!_a többi
- nem a médek partJan tJ
aíro _'r,.irent is buzdították, es*az isTenet s€ g ítsegével vissávenék a Nagykirályt.* Szimónidész rt
iöltó szerint a görögök gyózelme ,,egyrésá a harco§otíátermettségének €s elsániságának. masreszl A
rt es iáóáenyességének köszönhető ; Diodórosz, a történetíró is hasonló
d
".i.-"tóiierí.r
véleménven
-.áiá"''""rert orfuetáóenat
volt. plutarkhosz a gorog harcoók h<hiességében, az athéniak állhatatosságában és
u. h
.eJootoltunsa"bu"-látta a győzelem o[át; kiiltirr hangsúlyozta Themisztoklész ú
"
ue-zeri Ízerepét:szerin'ie Themisztoklész szerezte a legnagyobb érdemel .,Hellav megnentéseb€n. es a
;íö;gr;lb'6 áúőrécü emelte Athént". Aiszkhúló.a á totto, aki Marathónnál, Szalamisznál és
proáiaíár is harcolt, iét fti tényezőt emelt ki, amelyek szerinte lehetővé tettek a.gy.gelmet:eg;részt
,bl
Xérxészhibáját, hogy ,,nern isnierven fel a cselt", haglü magát Themisztoklész által becsapnt. íoKent h
iüii,í r,iiÁli ulísiie bátorságáí,, mert a hellé;eket ,,san raboknak, sern rabszolgáknak nem s
nevezi senki a világon". §
Érdemes elso-ndolkoznunk ezeken a nézetek€n. Érdemes öket az ismert tény€k és a későbbi
_d
artura]r"l-ii?..r.'Tá.ieű-áti.tera"iint, ahory sorra felmerúlnek _bennünk, midőn a plra!l9+ b
.rr"r, .eti ,irag"í ilhában sétálunk, va€y Sálamisszal szemben, xerxész trónjának helyén ülünk l
- ii8i"
u " uii.f i.T"tr, esetleg a Múkalé-fok-'szüíkesziklái mellett hajózunk",
--ú"n !
o* volt a perá tűerő? Gondoljunk csak vissn:^l.^ Dareiosz l00 000 gyalogost és !
9000i;;;;*üáött u gáólok . u görögöÉ Marathónnál l 0 000 férfit állítottak szembe Dareiosz ti
;ö;;;i-úfi; p&.ák-m6,r"lleu
elób, Éretia levételekor is vesztettek embert, es valószínüleg nem A
;ifii;i,ái ;;;'egisz : ioi-t"t
sercgtitet,
-sondolnink rot*ytit_ kisébb vol| mintsem az említett sámok a
á...r.t ..ootiias" lor u Égk.ititu.uUU újkori történetirók a perzsa ,sereg_ wámfli
becsüük. xerxész seregében Hérodotosz szennt ötmlllto lerll narcort.
.
ftilényétnagyjából öózörösre l
ro.Írii,rrur egyharmada volt soikatona; u iouuiet a segéd_ és tartalet csapátok tagiai, l
"oo.ri l"gárysZge, az evezősok stb. voltak. A sereg ery része a megsállt és_a, szövets€ges
"'!l"^Leit"J
háto.."ásban ;,aradiegy további része pedig a hajókon; á thérmopülai elesettek emlékművén már
,
li
§;i',i;"#ffi;iiü-Fé.i"Ji-óiirit'..iiter. Á modern torténészekezekit az adatokat is
úirlti"ir"t 1".tl"t; pelűul a német G. Delbrück es a francia A. Hauvette _ akik tüzetesen
a
a
i;;l;ik;;"k r.eioeiri,r _ ua állítják, hogy Xerxév legfeljebb félmillió katonával vonult Kózep_ l
öil;;;;b". " A tegkiseuú száior az frgol F. Maurice emliü (M€urice :z.clső viláeMboi l
taborioka; i nrit gírsiolgálat szakembereivel átvizsgáltatta a terep€t, s fr'yelma lól€ a vizkeszlere
*ióóriűi"tt", Herodo-tosz szerint ugyanis Xenisz _hadserege ,.fenékig kiiía" a vizet); Jvíaurice
]
é
.r".iiri iii*áá"t legfeljebb 200 000 káionája es 70 000 lova lihetett. E szerint a legk isebb szám l
il;i ;-;;6 a; Í górOg erők aránya i
thermopülai ..csata. utolso napján
-,*rn_9,uTiY l
a lovasság'ot és a tengeien maradt tartaiék sere'et _ körülbelü ötv€n volt az egylrez._ plataiánál l
p".*iitero, Himeranar pedig a i'arthágói kétszeres. A görög és az ellenséges tengeri l
"tiiái*-"'"ri
r,áo-"."t tára"'"*i
" az etószkok etterii tiinná ütközetbsn voltak egyformák; Artemiszionnál l
ilá.úiü;iüi h"ú;.,-sáhmi.rná pedig nagyjából háromszoros volt a perzsa hajóhad sámbeli a
íiilénye.
Á seresek szÁmatánya azonban csak egyik mutatója az erőviszonyoknak, Az emberek ugyan t
egvformák.-de nem olvan az esyik katona, mint a másik (amint az is igaz, hogy nem olyanazegylk
;;;i;;,;il .a"r.,r". az egyik szakács, mint a másik sl,b.). Sok múlü.a katonák minő_
"ry- . kiképzésénés fegyelmén. harci tapasztalataln es sok mlnoen
sésén.feswerzetén és felszeielésén
míson. r,í nemcsak a sorkatonák minőségén. hanern a vczérekén is. Az ütközet sor§t nemcsál(
il;i;;á;^h;;;;r6 iáá"iio-iniÁ han"em az utóhadaktól es a tartalékosoktól, sőt az anyagi I
iu.t"riiottoi i.. S meg ezek az erörriítatók is teljesen illuzórikusaknak bizonyulhatnak; a fizikailag
öd.-géiúl.áóJait"úban sikereserr védekezik á kulturista izmaival dicsekvő verekedővel szemben.
-Á
'- ráÁaaaiml
-Á-""i.u.iimérkőzéseke n _ a haíctéri tisszecsapásokat is ide számítva _ hasonló á helyzet. I
folénven kivül számos minőségbeü előnyük is volt a perzsáknak, amelyek még i
.r"-Útnoouú t",ték á számbeli fölen},u a gőröáök
elleíl azonban rendszerint neín tudtak érvényíe
iutni. A oerzsá,k peldául kiváló p"iro és iráni sázadokból álló lovassággal rendelkeztek,
i .r - -
esyáltalán nim volt lovasságuk; a görtig vezerek tehát lehetöleg olyan
"áio"oit
i"á.rr"'Úi"i "iir.nt ot a lovasság nern tudott mozogni, Ugyanea mondhatjuk a p€rzsa es
"it".a"ttuŰ'uamelyek
libüai harci szekerekről, t egyébként iszonyatos f€g}ryert jelentettek, valamint a teveken
l80 hu."oló u.ub katonákr6l: a lorogök stati§ztaszerepre kenysz€dtették őkét. A perzsa sereget.
 a rette8ett baktriai és etióp ijászot kísérték;a görögöket erős pajzsok és pánélok védtéknvilaiktól.
íö a -
á -túv
4 pjrzsa- hadse-reg ütőerejét
.,halhatatlaDaival"; harci képességeiket
perzsa és med tópjasot téFrték,criiion 'ei
n€r]r vonhatjuk kétségbe, ámde harminc centiméterá
rövidebb, kopjáLkkal harcoltak, mi|! g
_gölögök, s í§
a párhaicban tisebb esélyettei inouÜ.
A penm hajóhad főleg nehéz hajókbót állt fedélz€tüktjn a faélzeti harcra kiképzett í,.r!".e."gy"üg-
a könnyebt es ügfe§ebb göri8 hajók az onban rendszerint hamarabb el'süly"rrt3ttc*
9áqgal ;
kolosszusokat mintsern a fedélzeti harcra sor keriilt volna. A perzsa szolqálatban á ó foníciai^traiot
"-fiiir'u
l viszonl ugyanolyan fiirgek vol.ak. mint a görögök. e t'artnagoiai;iai é. ;-;iláüá-k'
a görögökéhez hasonló fegyverzetük volt, katonáikat is hasonló miódon képezték ki rerv"geú",
hadi tapavtalataik is egyrormák voltak.
A perzsái< sárnbeü fölényének értékéterős€n csökkentett€
,harcoltak; az a ény, hog idegen orságban
ez minden támadónak hátnínya. viszont jól '
szervezett utóíádsza-tgeutut "vott,
s aranyaikon sámos uralkodót is megvásároltak: ezek a^ín bék' hátors?ágot iiztosítottaí
szÁlulra._ A .perzsák árulókat is találtak, akik az ismeretl€ír terepen veiették őket. Az
utólradszolgálaila é§ a hátorszigi ielyórsegekre még íry is körülbelíil .Ór"g,ük tethu.-J.és"ét
kellett_ felhasználniuk, úgylrory több kosztosuk volt, mint harcosuk, s ez lényegesen gyöngitette
seregiikütő€rejét. Aéórögöknek kétsz€res előnl
jelentett, hos/ saját orszíguküai, saiei- teórut
partjainál harcoltak. Ettől az előnytól nem igyseges föfépé§úkkel
magukat; számo§ város -
önként, avag5l kényszerből --*sruá
a perz-sák pártjíía
megfosa-oták
á|lt A görö!ök sokáig
- -
vitatkoztak a vftekezes közö§ tervéről, €s rengeteg energiát pocsékoliak él a kolcsönö's visályokban]
Az etruszkok saját íöldjüön, a karthágóiak pedig triúaszpontlaik közvetlen közelébén hárcoltak
a göógök ellen; ilyen szempontból jobb hel)zetbin voltak, mint a Nagykiráty perzsái.
_ A görögöknek azonban - a terep ism€retéD es a hosszabb kopjákon ktviil más elónyeik is
-
voltak a perzsrikkal szemberr. Míg a perzsa hadsereg különkiző fegyverzetü es különböó kiképzésű
seregekből állt. a görtig hadak egységes egészet alkóttak, s a harcmódoruk is egységes volt. A perzsa
sereg fegyelme az udvari szolga|elküségen és durva kényszeren alapult: a iire-eszemlén á séöi
tökeletessé§ mintrájának látvotl a harcba! szétesett] A göróg fegyelmei a lazaság jeilemeae, de áak
addig a pillanatig, míg fel nem hangzott a csatába hívó vizényszó; a derrrokatikű Athen úonái
akik egyébként szünteleniil bírálták vezereik€t ugyanolyan engedelmesen teljesítettéka parancso- -
-
kat, mint a vasfegyelemre_nevelt spálajak. A görögök kózön Úarcban
-i"d", "iúry §"ii"riét
harcoltak, es ha a parancsot nem tudták teljesíteni, inkább
m9qqzt_lnt, egy
9mberként elótek. Mik;r
például plataiánál az athéniakat a bekedtes veszelye fenyegette, r6$tin óedtsegúkí€ ,i"tr"t oii
ellensegeik, a megaraiak, es sűyos veszteségek árán mégvffték3kei; a spártaiai nnigodtan. aikukon
harci énekkel álltak a nllzáporban, mert a parancs szerint nem volt sza'bad elrn-áúi"k h"ii.ü-úái.
loqy igy 9ugut ellen forűtMt a korinthosziak gyengébb csapatai ellen vonuló fő p€á t;;á
haderőt. s norrcsak' a_ sereg volt fegyelmezett es e§séges; a göiilg veárek is ráterméttebbek volái.
mint a perzsák (ill. a karthágóiak e§ az etruszkok;.'A gorog vexrik rninag jobb- ;d ilááklá;i
a he lyzetet..mindig ki tudták használni saját,előnyeikei és az ellenség gyeng?it, mhaie;kato hilyen,
a kelló pillanatban összpontosították erőiket. Ennek a fölénvnéi< téeiout Déiaaia Miltúész
marathóni es Thernisztok|ész szalamiszi taktikája; ezekd a peldáliat mina-inaig emtegétik a taton"i
iskolákon: a Frunze és Nahimov Akadémiától égészena West Pointig.

" ,, |:ry
I'elépítéséL
sámos. más tényeá is a görögök fölényét bizto§ította. Itt említhetjiik meg a falanx
amely_ánságíval üsszavertc a perzsák töme8ei! s áttörte a karthrigóiák és az-etruszkok
frontjait Ift_ _emüüetjtik meg_a görög veéreknek azt á képességét,hory a ierzsá,k eú
iúaák
fordítani a Nagykirály saját fegyverét, a hamisságot es a cselt. ttt emt]inetiiit mes azt is. hó;
le tudták győzni magukban a tarkára fe§titt arcu barbárok harci üvóttesei, Íarci szérerEÍ,
1.gÖÓgök
dicsekvései ke]tette rett€gést: azt gondolták merrjenek a barbárok meg a halhataflánok minJe"zei
a fenébe, De legyen elég szrimunkra ennl; már csak arra a kérdésre
|róbáljunk vataszotni, mieJ
voltak jobb katonák a görögök.
...A görögök.tudatosan sálltak szembe a barbárokkal. Volt összehasonlítási at2pjuk: tudták,
mijiik van, és mit v€§ztenének. szabadok voltak es polgárjogok birtokosai. saiet tisydúben maill
_saját !!'rvényeik szerint élheück, résa veihetiei a kulturáú et tt .,'áiÚ.""reff?i
dönthettek,
§portra fordíthaták idejüket; a barbár uralom mit s€ín hagyott volna meg Ét"t.oaiJ
Teg9zűnj§én9k es€téb€n, olyan borzalrnas kilátá§oknak náek elébe, hó "uuor. .ig ," et i"Íi
értelnetlennek ítelték.Elhatároztík, h9.ry adját, haná áe;iik aft!' i. -"g"cair
_vjpany.aitat
a következő nemzedékek sámára, aki['túléüka-háborút. Hitiek,'hogy rcpesei iiáet eÉe.---
9eín
181
!a
t
tl
L
:
 ,i
_t
a

A cöröcök cvőzeleEbe v€tett hite _ tekintettel az eióviszonyokra n€m látszott valami

,á,ir."i" É ari n- a nép bM erejében, a_ jobb táí§adalni rendszer elónyébeir, a kulturális
{
íölénvben" az realista. ,Ábbolaz idóben" müor a perzsa despotátus fojtogatta az €xnber! rabszolgát
csinú tetOte, adOt és kötclcsségck igáját rakta a nyakába irja V. §z Szergejev a görögpolisz {,t
- -,
szaba4 önhrdatos polgárl lmietg;azláúnanelt: olyan polgár! aki telrre voft forró hazaszefet€ttel,
és haája javáért életétis kész volt feláldozni." i
Ezéri vott a görög jobb *atona, mint a perzsa, a méd, a kartMgói, az etru§zt vagt akárki más az i
agresszorok seregÉUÍn*rt nem mozdult el a helyeről, Ezért nem kellett őt korbáccsal hajszolni
a-harcbo, ezért váhlta önként a fegyelmet, ezert hitt ársaiban és vezereiben. Jobb fegyverzele, jobb
I
{
kiképzésc,jobb veáí€ vol! d€ eíejéifől€ az adta, hory haájáért és szabadságáért haícolt: erkölc§i
fölényben volt ellenségcivel szemben.
i
Az erkölai íölény olyan tényező, amely teUes€n üs§zájára tudja fordítani a ser€g€k sámarányát, I
mert kiszámíüatatlan eriít képvisel. Talán ebben van a görög győzelem magyarázatának kulcsa.
A $lőzelerné, amelyet maguk a görögök is csodának tartottak.

l82
8. fejezet

Athén aranykora és Spórta fegyverei

Ery népet úry isrrerünk meg legjobban, ha megflgyeljiik, mi módon oldja rneg problémáit. Az i. e.
49o--480-as esztendők háborús megpróbáltat isaiban, mikor életről es halálról volt szó, a görögök
ragyógóan helytíUtak. Vajon a problémákkal terhes, győzelem utáni idöszakban is helyt tudtak-e
állni ? A békétbizony nemegyszer neh€zebb rnegnyerni, mint a hriborut . . .
A győztesek mindenekelőtt elhatározták, hogy rendet teremtenek Görögorwágban. Ez
elsősorban a kollaboránsokkal való lesámolást jelentette. Pauszániasz spártai király a kemény kéz
politikáját válaiztotta: elfo8ta a thébai veérekei, az Iwthmoszra vezette őket, es eg}et kivegeitetett
közüiü. A többi bat győztes főként az athéni Themisztoklész a mér§ékelt biintetések híve volt:
- -
mivel a bossá bosszút sziil nem akartak a iégi ellensegeskedes helyen újat fakasztani, es a görögök
jövőbeli együttműködését szorgalmazlák. Megelégedtek az,,+| a biintetéss€l, hory,,azok a hellének,
akik önként megadták magukat a perzsá}nak, ha községük jó állapotban van, kötelesek tizedet
lrzetni a delphoi Apollónnak". Ez egészen elfo8adható büntetésnek látszott, nem aláZott meg senkit,
sőt az aj6szgör€ érdekeket smlgálta. Ebben egyeztek meg xerxész támadásának idején, s most
ehhez tartották magukat. Az illető államokat még a delphoi amphiktüóniáMl sem árták ki.
A második feladat a kisázsiai görögök szabadsigánat a biáosítása volt. A kislzsiai görögök
a perxa birodalom szomszedságálan 1ltek, a perz-sík pedig nem voltak hajlandók e-lisrrrárni
vere§egüket és aláírni a békeszÖrződést; a szomsédságukban élő görögök teMt olyan he5vidéki
telepesekre emlékeztettek, akiket bármelyik pillanatban elsöpörhet a lavina. A peloponnészoszi
vezérek azt javasolták nekik, költözzenek át Eszak-Görögorságba, s megígérték,ho$i ott földet
biztosítanak sámuka, (Erre a fájdalrnas eseménye csak l92l-berr került sÓ| mikor a görög hadak
nem bírták rákényszedteni Törökor§ágot a bekeszerződes telje§itesére, ti. arr4 hopy á göröglakta
terüleíek€t adja vi§za Görögonágnak.) A kisázsiai görögök azonban nem akarták önként m€gteíini
azt, amire az ellenség sem tudta rákényszefiteni őket, es elhatározták, hory haájukban maradnak. Ez
érthető is volt, s így a görög állarrok i. e, 478-ban perzsaellenes szövets€get kötöttek, amely *
tanácsának szekhelyéről és a közös bncstár helyéről- a déloszi szövetseg elnevezést kapta.
Délosz, a Kiikládok közepén meghtizodó szikl᧠szigel az Egei_tenger €gyik legcsodálato§abb
szigete. Manapság ritkán lakott terület, abban a korban azonban Olümpia es Delphoi mellett
a görögök -
egyik ffi köZpontja volt. A mítosz szerint itt, a Künüosz nevú hegyen sziiietett Apollón és -
Artemisz; kultu§zuk embgremlékezet óta ürágzott a szigeten. A görögök szentnek tartották Délosz
íjóldét; a régi Apollón-ventély átépítesekor, azí.e.Y. század végén még a siroktól is megtisztították,
s ezerr a íöldön többé senkinek sem volt szabad meghalnia (az öregeket es a betegeket ezért a köz€li
Rhéneia szigetéí€ szálütották). Délov legrégibb lakói a károk és a krétaiak voltak; az i. e.|I. évezrd
közepén az akhíjok, az i. e. I. évezred elejeir pedig az attikai iónok telep€dt€k le ftrldjén. Az i. e, VII.
századbn az ión amphiktüónia székhelye lett, majd az i. e. YI. szízadban Athén vedővárnyai alá
került, s kisebb megvakításokkal egészen i.e. 3l5-ig önállósulásáig _ Athén fennhatósága alatt
-
maradt. Földének §zent volta nem akadályozta meg, hogy jelentós kereskedelmi átrakodóhellyé
váljon; kikötője forgalmasabb volí, mint Pireusz I.e. ló6-ban a rómaiak fennhatósága alá került,
de különböző kereskedelmi kiváltságokat élvezett; i.e. 88-ban
- Róma-ellenes hadjáíata során _
VI. Mithridatész pontoszi király ámadta meg; Mithridatész a szigetet teljesen megsemmisítette,
lakosságát pedig rabszolgaságba hurcolta. Délov új benépesítését i,e. ó9-ben _ a kalózok
-
támadása akadályozta meg; ezután évszázádokon kereszlül lakatlan maradt. l873_barr francia
íégészekléptek szent íöldjére, hogy feltádák a régi dicsőség emlékeit; a górög régészeklel együtt
mindmág ott dolgomak. A déloszi templomok, utciik, terek, sétányok, szökőkutak, kulturális és
sportberendezések romjai, arnelyek a Künthosz hegytöl (ilt áIl Zeusz szentélye) a Szent Tóig
(a fehér márványoroszlánok soráig) mindenütt megtalálhatók, a legfenségesebb górögországi
müemlékek közé tartoznak. ,,Az ember itt megfeledkezik a jelen reaürisáról" _ mondta R. Yalois,
aki megállapította, hogy az i.e. 477-ben a déloszi szöveség hivatalos vékhelyéül kiválasztott
templom azonos volt Ápollón szentélyével. l83
 l

1
l
A déloszi sóvE§ég a görög állarriok ftldcniciója volt: a tagállamok közós ttnseri es §zárazföldi t
ók tartására köteleztak magukat hory hatékonyabbaá lédelreráesscnck1 pcrzsírk e]Ien,
harlr.T i
A szövctseg két§rd" tagillana iormálísan cgyenjogri volt, 6' _ a köz* kinistertróz váio
hozzájárulása ,A8Jrágíitöl.tii889t|FFl. €gYfórma szavazati joggal birt; gyatorlarilag azonban
m'jdjárt clső pillanatól kezdve Athén-_
játszoto a vezető szcrepet tuszota t&as írejótu?nat< tobu
= Athén háromsáz }ráromxrrÉveró* téP€zte, A köz'ös kinc§tárhoz való 6ozzáiárulások
minl a Í€léa
4l0-13m tabntum köz6t1 mozogtak; a_ kincsitar clsó gonüokáú
"Ófigriari;;';1ffi;i
Arisztcide§a választöták. A szövet§€g vezetó szcmélyisége Th-emisztoklész leii; mid-öu Themivtok-
lésa csillaga lqildozott, kimón atheni államférfi ús hadvézÉr a marathóni gyöztes Miltiadész fia
_ kcrült a hclyére. -
,,Ncmcg csodólatra nreltó tcrmészetü, fórfi volt iga Kimónról Plutarkhosz.
- -
tsátorságban
nem maradt Miltiadész Efuótl, eszes6e8b€n pedig cgycnló voll Themisztol]ésszcl, s a korábcli
állítások szerint igazságoaabb volt, mint amk kettan együttveve. Hadvezpri képességek dolgában s€ln
maradt mögóttiik, de ho5t poliúkai képcssegcivel mennyirc fölötlü áUl z
szintc hlúetetlerr.. .
BÓkczúscge az 6si athéni vendégszcrctctct es emberbarátságot i§ felümúlta . , . Földjciót c}távoüttatta
a kerítésekct, hog a polgárok & az idcgenek félclcm nélkü szedhcsecnck gyümölc'söt,
Mában pedig
naponta étclrkct keszítettek: egyszcrü ételek€t ugyan, de olyan mcnnfségbcn, ho§r sot embei
számÁra clég volt, s aki a szegények kózü cnni a.karl az egOtt és joliatótr, aná[iÍ bo5r azért
Polgo.zn,l kcllett volna, úgyhogy teljesen a közélct[ck szcnrclLette magát. .. §zövetségescii]akiket
igazságtalanság ért, szívcseo fogadm, s l5l észrevédcnü árvetr a lakedaiáóDialrtól Hellisa vczetésél :
méStoná nem fegyrorrol, hanein szóvgl & banátságos viselkedéssct.'. Adsaokrata volt, de
demokratikus mód§z€í€kkel él! közkedvcltsógnek órvendetl, d€ aüéni szokás szcrint
-
kritízálták. Az arisztokraták §zemfu€ \€teíék, bop a.,,népet táuogatja", a demokratá} azzal -állandóan

vádoltá*, hogy ,,§pÁna pórtjÁn áll". a ,.mértektelcn ivás'', valamint ,,a iókket folvtaton eroükus
vismnyainalt sokasága" mistt p9di& ha mar ok ncru akadt, mindenki birálta. 'Ennck ellsnérc
töbliet_ aett a görögök }özir§ iigyóéít" rnint azon kririkusai, akik csak mértékkgl ittak, és
semmifélc viszonyuk nfin voIL
.Mint,
a. déloszi szövetség által képviselt,összgórög politika vezetó egyéniségqkimón a perzsa
v6zély vé8lÉg€s rn.8srínl€li§á lekintetE é]ctc!liá.Ek. Először Thrákiába votult" mert ott még
perzsa egységek m_rrózkodtalq s a Sztrilmón folyó torkolatránál m€8sgmmisítctte azokal; ezzri
llc8tisztitotüa_ Euópát.a
perzsildól. Aztán.áthajózoü Kisázliáb+ éii,€.46s-bún a pamphüliai
Eurümedón fplyó n€ltctt rljabb megscmmisitó ver€ség€t mért a p.rzsákía- Tcttévél némcsak
szcmélyer FsoFtyet növelt, han@ Athén. tefolyásái b megerősítatte; ez azonban némelyik
szóvel3e8e§b6l, föleg Naxoszból és ThaszoszbóI, ncmtetszén váttóc ti: Naxosz es Thaszog vécüi is
fellázadt. kimón .crrc_ fegyverrcl kényszeritctte 6kct, hogy a szöverség rasjai maradj!:nak l
a s,ulegességrc való törckvés elny_omását ugyanis kisebb roi-szoal< tartotti min*t a pera.áll*.s
koalíció mcgbomlásrit _hiszen ez utóbti u érdekeka vcszélycztettc volna. .l, 'gorog egys€g
PTz. söí€
megszilórditasa érdekébcn i,c. ,ló4-bct a fellázadt heilóták által ve§;élyezteten sperü scg-iti&iri
§ietetq dc o9m járt süerr€l; a qpártaiak végúlscregevet e8yütt hazeküldték, ai athéniik o&is
szárnűzték. Mid6n a hajóbad üj vezérci
a Nílus deltájában veresé8€i -szgnv€dtek, az athcniak viBzihlvták at a szánláésból,
akiket a pensaeiiéncs c§liptomi reitet* mesÉclitis,éii

kétsáz -háromsorcvezósböl álló fl_ottával l(üproszra hajózot! ahol isma perzuík tanyezrar, s ii.
küldtek

449-ben a kÜproszi Szalamisz mcllett,_ kombinált tm8eii-$aórezíiildi ütk€ietbeo, hír;s gyozeimct

atalott. Pontosabban szólrra,,,csal< szellBme_ s/őzötr", mikent az ant&. szenók ftják, mivcÍröviddel
a dönrő.u.lkózcr előtt..Kiüa (a_ mai. Larna},á) mellett belehalt sebébe: megparináJlta azonún.'
hogy_ halálát mindaddig tartsrik titokba:r. mlg a perxát meg nem adják rn-igü}ar
]. pcrz.u király még ebbcrr az esztendóbcr1- ic. .l4}-bcn melkötorr" Kalliasszal,
_Arlaxgrxész
e, göíö8 álláfiok mc8hstalíDazottjával a békeszerződést, mcly srerint a -p€rzfríknak
,;tY;;
trivobágban kcll lartani magukat a Hellen @g€i}t€Dgertól anilyei egy nap atatt'eBr to uerut, í úai-
va§ .c*íF. hajóval ng1 mehetDek tí 8 KíhDé& a rhclidón JiigeÉten" &*ru ri ltii"
parwidéken). A perzsa.kiróly cazel cü§mer!€ a kísázsiai görög áttamok m8gctleilég&, & a
8örögöi
vabad tengcri hajóását.
NQpr, erzteodóvel a békeköt& után, i,e. 445-ben Athh é§ Sg,árta harminc csztend6re sóló
meBnemtánadást szorzMésa k6töl1.
,, A dél-tldüal 6 a szicilrar gör6gok ugyancsak bizto§ítottát maguknal< a békéLA röíor vilár
l84 elött na8yszcfü távlalok nyíltak. A na8lsaerú távlatot mögótt azoi''ban mély ellentétcf rcsÉuliei]
A pcrzsákon aratotr gy6zelmgt a górögók fegyvereü gyözelnéuek iartotüki az athéDiat .zgnfclü|
politikai rcndszerük 5r6zelmének is. külónleges feltét€l€t között láttÁk dcmoknicüiuk működésa_
sa demokrácia olyan rcnd§zerne&, bizonyulg amely legiobban tudh v€d€loczui az óllű é* a potórok
fíqlci! ry fudla.melni a polgárok sorából a legrátermcttebb vezérckc( cllgnánt a rapiruienJes a,
áruló törckvéseknek, s olyan harci tüe§fienyíe ösztónözte a k8tonákgt, amilyst a úártaiak caet
vasfcgyelcmmcl tudlak elérni. s a dcmokráciát még a legválságos8bb pilladtokbá §€m keIlctl
katonai dihátúrával helycttesíteai!
. A biboru tűzpíóbájának kililbsábaí azonban tt athéniak narr láttak okot arra, hogy
dcmotratik'us iudszeriiket vált@atlan álapotbsn konzcNálják sqját múviikrek tckintettÜ
aínelyct szük§égleteiknek megfclcl6err alaldthattak. A dcmokracia álapclvcibar mindar polgár
egyetertctt;. a_ résdctekkel kapcsolatos véleményck azslbas, az €y€3 o§zliályok é§ társadaimi
csopo_rtok éídekéittükrözlék, A _rendszer javításáva.l, lamint tapcsolatban
elfoglatt álláspontjuk alapjáo k& isrrert pánba _ a ,,demokralába", és az ,,arisztokiatába.. _
'-kiilpolitikával
tömörültek. A páítok és vezéíEiLközö§ lolitüai harc lcüődött ki aoely ugyan a üsály látszatát
kcltcttc, de egyébkéntnem voh szokatlan jelaxég; a demokratikus gya}oílathoz tartozolt. A ncm
demokratikus államokban dúló hgrcoktól f6teg abbaa küóúbözött hogl szcles néptörncgck vettek
bcone rcsz; s a végcredménya politikai vezerek számára szinte mindig'bizonyutan volt] Am e.zcl
a demokrata vr.zércknek sárnolniuk kell€n: hiszen ők nem voltik moiarchák, sem pedig
tirannusok.
. A po_|iütai harc clyó áldozata Themisztotlég letl Hos/ miért bukot cl (i.e, 4it-berr), nem
egészar.vilígm.elóttuTk; ,rry Etszih tútsiögo§an ctüztr migat. Az athéni dÜotrácitt á'nagy
személyiségekkcl szcrrbon clővigyázatossá, g jollcmeac; ncm iúrtg hoBl bárki is oIyan magasil
cmellcdjék, hogy a nép íólénőjön. Mikói a }is Szeriphosz sziget &vik oolrára'azt moidta
Thcmivtoklészrrek, ho§ dicsóséEét nem önmagánat. banán eUrennal FiiszOitrá Themisztokl&z
állítólag lry fclclt: ,,Igazad van, cn se volnék hlrcg ha szeriphoszi tenné\ dc tc se, ha athérri." Ebben
a mondrtbao ma m,ár c§{k egy szcllcmc§ ntcaicgyzé§[ látunk, az athénirk viszont Theínisatold&z
fiJlény*ségénclnsgnyilvánrrlásakéat fogirát fet. Mé8 i!&ább dühttcttc óket, hogy Themisztoklész
gyakran esaükbojuttrtte érdcín€it, amclyelet egyébként cli§mertek. ,,TeMr c§€repsávaással léptck
fel cllene, ho8y t,ekiDtélyÉtés befolyá9át csókleotséh rendszcrint mindenkive| szeiua ezt ez clidrást
alkalrnaaák. akiról felÜteleztéL. hosr baulnÁval vcszllyczteü a községct és elhajük a demokráútus
cglenlőségtál" -; írja Plutsíkhoü. A csalMott Themísztoklésza paítoúborqÚ-anagyott' haiötra
8orrdol| amelyek nell*t ifiírkorában 8pjr intetl& ho§r óvakodjék a poliükai ka erről
4rgo!?F ment; 94 azonban Pauszeniaw spIírtai királlyal kcviredetr viszalyba, s félclmóbcn - és
Perzsiába §ókötl L Artaxcrxész küálytól azuá! (Ditrt Artaxerxész ,,a9jíúa}§álsíliszi barÁüa'.)
T€ckapq iírqqliát; uralnu naúroátun javukía vólt 8 magnesziai góiOgOkúc*. tvtikor azon'baí
Artarcrxész "o.irtjo vglc hartba kimón cllcrt tiuttalan trctfzcttc kcrült, s hory ue
kelljen a pcrzsák. o,1dalín
.saiát. honfitársai ellen harcolnia, óqgYlt.rs leit. ez utókona cfipán
szoüránar úmai kópiája és jó híre maradt.
Themiszltrklcsz bukása ulán Athénban megnövekede az üi§ztókráci' befolyása;kimón. majd
Kimon osarakiálÁsa utín
-tórténetííó nÉvíokom a korrárcak - veje, Thuküdidész kerüh a város éléír"Meié§ziog íia, a hires
egybehangá véteményc saerint _ nasl t€fm€tú, Dómes lcltű
- nem voltak reálisak: móg akarla erőslteni az athéniákotmánv konzcnatív
férÍivolt. Céljai azonban
elcmcit, és igyekezelt koílátozni s IÉpbatrlEáL Ezh távoztri8 tellctt Athén poütilai élaéMl;pcrsze
poaícióját ncn önkánt adta fel, hanan kegyalar küzdclcrn arán" s nern éppá válo&tott cszkóiokket
harcoh.
Atién élércaztán a demotrata párt képvisclói, Ephialrász é§ Periklésa t(erultck.
Ephialtéz _ atinek csupán a narc volt azonoo a'th€fnopülri Érutóéval sz.rint
- ^íi§ztolcté§a
..megvcsztcgctheteÚ_en, a közü8yekben pediB igazságos cmbef' voll; Pluaaíthosz ,,az arlszlokíaták
rémének"nevezi. !:leél ü8 pmet'iiü, haláláról is csak annyil tudunk. hogy polititai 8yiLd§ság
áIdozata lett Tcvékcnyége f61.8_ az arietokraták poztcidjáil't a gy€nfrtéiÉíe 1njíiztneneü
reformja utftr uganis nég hafedlek kiyált§áglik), ielamirit a nto űzia?ianar meperősltésá
irJ_nyult" Bírósá3 cló állílotta a?Dkal az afisztotmtákol, akik visnáéirek haialmukkaf, és olyan
rcfoímlöív_ényekcl jav_asolt, mclyeknek bevez.íe§ével az athéni allomráay ,,klasszikus formájáúa.
öltözöll.Mindig töívéíl)€scn_ján,el, ügyhory ellenfelci ncm nláltak mris lehct6céget, minihogy
liirv6nr.11.o.' tlton szabaduljanat meg röle. A potidkai gyilkossrig azonba-n rcndszerint foídílo-ú
cr§rméDnycl jár Ephielt&z mcB$dlkolrisa perillésznck lettc sz.baddá a hatslomhoz vezeló utat. I85
 |crillész, a dcilolcíata párt vezérc & AihÉn l68nas/otü átlamfóór. i,e.gzárínró Agariszl€.volt_
500.ban sziuele11 +iia
Aíímeinidát
"
-üilü sű;;-x-rtritpbsa anna pcdíg az családjából
% tersaaami 'tret}zctéria' roóa tthát az .íisztokráaiáboz bno2ort; a politikai
n,.a"iáá
;;;?r*é;;fiüán nemcsatía sármazás;ól é§ a táísadalmi helyzertőí fDgg. M űveltsététa szoílsta
p"ir1'*a és a tlazourcnai Anaxa8orasznál szgrráe; baratai 6 t8úác§adű közé brtozott
pheidiasz, a szobrász.
*oúoár"sz_ a nrorófus, Hérodotosa a-tórtÉnctlró, Szophotlésg a drámelróés
n rfion vázctrc adszlokrata pán üíágkonil'D kczdtc kö7Élcti szcrcplésél mint Klmón _cllcnlclc.
,,i"unÜit"i"..r. t ogy na.lon'gráag iotr, ifirisagá'ban az oszlrakiszmosztól való félelmében nem
i;fil-";"ii útitiraűl u Éaajaiatokb]an azonban kitünl a többi közül. Dc midön Ariszteidész már
Üili;T;TÍ"..;it"i.ri. Űrtretxbea étt, Kimórr pedig badjátalai miatt §zintc állandóan lrivol
vót a varoitói. a néo mellé Altt: a lazdag kisebkgget nlrmbfi a 3z,8ény több*g páítját vála§áotta'
_ íri, Plltl_rrlho§;, tr,tls szerzőkbóz hasonlóan ö b fcljcgyzi, hoÉy .,Pcriklé§zben 8z elól(ct6€
;",;i;ni;J;i:;i-6rüóiitg, t-r,sitott nagyvonatúság-szimélyi szerénységgct ö§ megvesd€ getlr-
iá.rJn*i-oóo"rlt":-Á ító|ag etbüvóló külsejü férfi volt es kiváló szónok, ,,Uíalma nem csupan
ii,,,.i.fi'"i.iotor
-pi*ii rövid 6zakúát tsl.ntcttc, Ncryven cszt€ndeig óllt az clsó helyen, olyan férfiak
-i"tÉoni"lrész,lrókrat§ Mürónidés?. Kimón, Tolmidész és Thuküdidész: Thuküdidész
ilkG é. ú;úté§c utón tircnö esztendcft egyfolyúban es egy,edül taflotu kczében az
áJlrmbatalm8t, meít mindat évb€fr öt válssztoüák mcg szía!é8oszna*."
-- pdkíér21 2|;Ú ntn szabad államfóock csctlci minisaerelnóknck képzolniink, Plutatkhosz
, *"ko.Ltb"n már nern ismcrtc sz arhéni dcílokráciát, & trasonló hibekba €§et! mint amilYcD€k
6ö;ün á.i;ilv;8eilL ha ncgícledkczíink anol, hory az l|héni kormárry valójában g-.népgük*
_
volL s hos,v _á hadvezlrekcn, vagyis a szlíatégo§zDkon kavtil az áltrami liszlvlselok éven&
;ili.;fl, p."irüo oá t"rt"t6 i;zéba rz álúmhatalmat, hacryt _a.car khlctcs€n ériclmc?ük
* rormálisan
e21 e szót. s vlüéDD néúuíalt(odott e§edül; a tí2 fií8té8oszte§túletéh€z tartozott,
i;;";ü; ;ilrffi i;ii. -i"i-iiienctna.'ncnaokczetíviszont azsl, anit a úÁilAy gprcma
ju11att4 úgylrogy a tóbbcég
;7ri;;;i:r,ő;őai.il-itti'ntav" és bcfolyása az állam elsö hclyérc
Emety az
mindil (van, maidnem mindig) riz ó jav8slatail fogadu el. Errc a hclyrE olyan úton.kcrül,
artréni-a'em6neciauan általários volt: válr§ztÁ§ lttjáD" A választásl §íAvr?&lsÉíú haíc cloztc íÉ8,
;;;t"i oedip, rckféleképpen (még bccsületas Áódon is) lehetett szcrezni. Ha pcriklésat cgymás
után üzcnöiszoimecválasziótták saíatégosznak,az mfu ncD lchctett de_magó$a muvc vary .s"€|!*rcs
nrachinációk eredminye; a népa cra} cgyszcr, lcgfeljebb két6z€í lchct, b,csapDr,_
l,e,4lJ-lol cgeszt!
i... 42}ig ,Áüa etső ferna' volt: czt u§ran 3énki s€ m jcl€ , ntettc ki,,dc ?, cg,sz uep
t
"ilili.
;ü;;fi.; ai"t. ,i;rib orajeuan büszken mondh.tlá. hog ,,ómiatta e'yetlcn athéni polgár §.rn
..' fcketétr'. '
óltöaótt
iéiii,leii--Üa &dcmeltc ki a oep bizalná| hop a nép érdekeit 9plgilu; .hin...g9r
kéocsséecibcn.bürzk€§é8íÉ net/alb az embcrekc! ér c§íbitó dc cayszcrsmind rcólú távhtokat áuiton
ú só-nok volt. nan clégpdett rD€ a szavakkat. hrncm tcttekrc váltoug ezokat"
"ieíii.'üÁir"á
i itiááóÚ-*, Íee19 fu a demokrócia haürait. R tirannusoktól ehérő6gcm fe_g},ver€s csapatokíe,
harrm a többséc sáuua jo.,Etrasyá§,ira tárngszkodotl. szerintc a po1itikai gyözelcrn. ncm csupin
, il" ioiui"rr- to*eav6e itraTegra köt lcztr öl,pcldául haneTn arm is, hog/ biztosirs8 c jogok
*ra91 fótélrleit. A bírók sámára bcvczcttr a napi ket obolosz (obulus)
"*-rá.rűn"t
f;ictést: ilven Ossicia kcrescn uryanannyi idö alan a munkás va5t s kéznűves, A IÁIóDT
szolqálaÉn rlzet€tt Édtésta bekcidőkrc is kiteie§derE, s mó§ §7Dl8áalokérl szintén llzcta§l ur&r
ii- §ar mer a színház|úlo*ptris{fl is napirlíar fizeten, hogy az clöadásokat saegény polgáíot_.§
meptekintliesséh Gondostiodott arról ho§ a nE§ kied|isokkÁl jfuö köt lcs8égck (az ún. leirúrgiak,
iiit oeneul 8 hrio& fclszeíclé§., a szinházj el6aösok ispéozclésc, iionepcége* fcldczl§É §rD.)
ilá;;ü úűanak: tisztctadüakkal mé8 ösztönöztc 6let hogy kotclcsé'€ü t€lje.ilé§é.bcn

*gk1 §ffil.*rixffi*, i ü|T,ff*"#;l' tr-ffi ,:!ffi fr*tffi

fiffiÚ,ól ; i"ot.i"aii,
"-Ei,
i, togy niaón e5rszer tiz ralcntummal q!"te !"9s 9p_,pá{,i
tisascgYiscl, AlbéE éidekébentcn szolgálatail. az elszámolÁlko( ,,szüLség§_klrdástant- í,onyve[c
et a hitahnas ó§szcg€l s s nöp8y§lós e.á e$/€tcnóo tudo_Eásd v.t!e, mint Plutsrkhosz lrJ8, .é rtír
'-'*ii"irá'"íutúiititlu""
tráttcrc iránü lcgkis-ób Léíd€aó§ködés é§ vizsgáló&isléllü",
is olyo.o módácrctlcl át _mbt a b€tpolititÉb.n. N€ú vá|lalkoz_*
scrnnirc. aEivel a n'épadll§ ncm ériat cgya : müor úcg ó !cm_éít€ü c§€t 1 tú\§oTn n8s/í8]i|ö
I8ó va5r }ründc tlry€t1oil mcs §16t! güózni igidról a népsólést. Ha 8íról volt Ezo, ho§l
'orot
 államnal kell scgltséget nyújiani'a baóÁrok ellcnébcn, az usl vitáio§ volt; ilyen esctben Athén
mindcn €r€jél DrgDutsttr. ,Jcíittéó" bsdjá$t8i kózüt e Lhcrszooabzosrj volt a lc8hbc§Qbb (a mai
DEí.lsmllák nyugati pofiiatété!),ncrt tn€yódclmeztc az oruni bguéuekeL E".€l véB€t Yelctl
1hq§§d § sülyo§ bÁbotúnaL 8mlytól cz€k a végd. §Énv€dtelq mivelho8t a barMrok közvetlen
szomszcdságában tcriiltck el, és hko§ságut sínylette a barMr hordÁ} lámadásait
Na8y á tökéleG§en cl6kéúlelthadjáratot vez.tctt a Fekele-a.ngcren. - írja Plu-
laíkhosa
- az ottani hellénel kértek, és saívélyesm viscltodett velút §allnlbcn. A környék barMr
t€ljesit€tt,amit
Mindcnt

törá§eild. mcput4tta ! hatslm nagyságát {§ a Mtorságol srtlcllycl 0z athéniak bórhová

olbajózbattalr és rtry viseüedhcttclq Dilt a tcog€rc.k ignzi urai,' A görög államot köai visaonyok
azonban sokkal bonyolultaböa}nat bizonyultak. A$én fellendíilése§áikE volt_§páíta szernóbcn:
a spártai vezérdr véÉflis tivílr'r a öload szövcégból. és külön suövct§a8ct kczdt k sÉrveznl.
Pcriklész azzal dcBoost álta Athéo hat8lEá! hory száz háromcoícvczó§t \r€a€tctt a Pcloponnészosz
partjaihoz; sáoos Spártáhu csatlskozo államot leryózöq dc mindan grőzelmevel csak ery.egy
vöget ven a górög egrég koporsójába. A.Spárta clleni Mbonlt azonban igetezer elkeriilnl § az
clsó összccsapások után harninc évre szóló béltssz€rződé$ tötön §pártával. Áth.o szövetség§s
államaihal minden cszkiizel az athéni befolyrús mcgcrósíté§éG tófekedetti ha lázadoaak ez ellcn _
nint például Euboia --., lb8yverrel verlé le élleüállfuuk{t. MegszavaaatH a Szunrov r",lleru Mborút;
Szamosz ugyanis nern hailgatott rá, mikor lélszólitottB & 8óröBökct ho§r szüntess& mcg
a Milétos§zsl való cllensógcskodést. cyöótr, s a szamoszi oli8Arcbiku§ kormányt dcmokratikus
kormánnyal helyettcsitett€. A szövetsegesekkcl §7-cmben lanúsitott politika persze ellentétbcn állt
azokLa7 az elvcttel, amclyek szeíint Aüen 8 srját bclügyeil intézte; €zen mé5 az a téoy s€m
víltoztatott, hory Porilsl&z miDdcá az athéni nép jóváhagilá§ával vittc véghcz. ,,Küönbca nem
cngedett a pol8árok nyomÁsáoak. cs nan hagyt8 m8gár áhaluk vezrttctni, midón erejü}től cs
sz*encséjüktöl rregrészag0lve kedve{ kapta} Egyiptomra
riáról és Karthágóról álmodoztat,.. De Periklésa clnyomta - írja Plurarkhov.
- Sőt egyesel
az cffélc tírlkapásokat,
Etru_
és kordában
tanonn az ide8etr űsEtbe való beavatlroás utáni vágyaket."
A_soL töltségcs éplttezésés a kultuíáli§ feil6dés nagyvonalu támogatása ugyanc§lk íc§ze volt
Peíiklé§z poütfu{i4naL Az w, g i€rúl€t6 clért sikereivel szetép tAlÁA a legnagyobb érdcmeker
Aüénban: falélénlitelle a gazdasÁgi életet a széles nép]öme8et számára munkalehctősé8et
l€remtatt, fehzábadiona l rntvészek-alkotóGrejét Na3gyá és hírcisf tette Athénu s a rcgi nasrsás.
a régi dics&ég bizonltékar míndmáig fennmaradut, blr csa}nem rél és n I évczrcd műl el aióÚ.
Az cnlékck óriási jelentő.ségc megkívánja, hogy aprólékosabban íoglalkozunk velül. ezt azonban
késübbrc halasatjuk. Ám itl }cll clmondanunk azl hogy Pcriklé§m.l
- minden éídeme cllcnéíc
-közlcdvelrxgét és fcddhdcrlcn élclmódjár, csak ritkán meí]ck közvetlenül cllcnc uimadnil
§z0ntl€n0l harmlnia tcllctt poütikai ellenfeleivel, ftiként az arisztotratákkal. Figyetembe véve

munkatdrsait 6 baíálait annál ryalrabban bántalmazlák. Az arisztokraták erre főleg az

areiop€o§zban elfoglllt pozlciójukat használták fel. amely minden reform ulán megmaradl.
Peri}lésu tanácsosáL AnaxagofasEt i§tcnta8ad᧠miátt ttéltékcl, mert azt á|ulotla, ho8y a Nap izó
anyag, s ezzel mcg§értcttc Héüooz istent. Barátját, Phcidiaszl azén atanát elitélni. mcíl áütóla8
sikiasztott az Athénéi§tcnnő §zobíára sánt aranyból; midön ezt ncm tudták bebizony(tant
istentagad&s vádjával ítéltéke| mivelhogy Athénépajzsán Periklészt & önmagát is ábrázolta
(ráadásul olyan rafináltrn, hoty §zinte §enki sem ismcrre fel), Pcriklésznek s8y€b€k közötl azl i§
vemére vetctték" hogy szcretü taG ,,akil n8polta §ókol"; a szép é§ okos milét<rvi Asz,pawiárul
\blt szó, akit u5rancml az areiopagcz elé állítottak (saintén istentagadás vádjával). de ialahogy
mc8Yédte ma8áL
Mindez unnban az athéni dcmokrácia álialános wlkorla|ához (ariozotl akárcsak
az. alény, hogy Periklész nem errgedlc lorlátozni cllcnfelii demokratüus jogail és a jog-
lehct6sé8ét melyet az al}omány bizto§ított számuLra.
Milvcn volt tÁt e, az alkotmánv. amikor számos forradalom ix rcform utórr - sz.olónlól
§akorlá§
Kleiszthénészeo es Ephiallészo lcíesitü PeriklÁ""i8 alakulwa -klassákus forrnájóí'?
- oeg}apta
Mindcnckcl6u biztoeitolia s pol8iirot szabadsá{ót & joglit ; nindeúti egforma poütikai jogokkal
birt. cryfoE|TE tóívényekct t€llctt tisztelnic, a törvéoy clőu miudannyian c§cnlőelk voltah Miudcn
lolgár mind€n állami hivatalt b€töllhetltl mé8pcdi8 választrás alapjÁn; azolba a hivatalokba es
tiszt-ségckbc, mclyctnek bctöItélhcz ncm tcllcti sza]r}épzcttség, rcrsouisaí vátasztottlt a dsaság-
viv:lökel. S az akotmány azt is bizlo§ítotla hogy zu állam ügy tell-esíüesse funkcióját arnint azt
az urall,odó <xztály érdckci megklvónták: az uralkodó o§zlályl akkor Athén potgírai alkotólc I87
 Az állanhatalom legfcl$ szenc a hagyonrányhc hívca vagyb az etilCszü
voit. DBntött áz állam míndcn kül-- é§ bclpolititai kérdésében,. - aaznép§ólós,
öss-zrs ilnamt liivatalt cnen-
{ríizte, é8 a legfc]sö bír&ag íunlcíójríti§ 6etöI[öíc. Harronte 2-4 allalomm.l 6r{lh .ósme az
Alropofisz alani Pnü dombon: 8 óé!s/íilés."tBind€n hú§a oren feliili atlrni polgúr r€sd v€hélett.
KöósEo tárgyaltak és kóz&e|D luÜioztah minda polgrirr ezabadon besztlhaetq bármilycn
javaslatot clőt€rjc§zthetctt a gyúles programjá,tól és mindcnld gza\Báatott
- fügspü.oü
(kézfeloncléasclva5r a szrvazóje| uroába dobásával), Csupán az -,alkotnránpllencs aörvéDyek
javaslatát koílátozták; az athéni dcmolrácia í5r védckacn a dcformáció vagt talán az
öDmeg§emmistt& ellcn (a szankcó $nzbíná.8. kivérla csctclrbcn halÁlbúntclts voh)- A,lcgf9ls6
végrcfrajtó szrrv a tanáes, varyis a óriő volr Chszáz tagiÁt soí§olÁssal válrsztották, minden phúí6u6t
szíeal,i 65tr6 69*itrr§/Enr a nQp/ülés elé tcrjesztáó üpretet, véÍemenr mondoB röiuk, é§ _
a né4iótá irbyclfr sirint az idminisztrácios €s az ellcnórzó munlilat vfueztc, A legfclsó birói
szcw Ú csküdtsdq a. Mlizia- volt; csat a nép5ólés á r íölötte; a hcliaia hatczcr uEá( (rnbdca
phEléb6i hatszAz8t) ls, aví€ választottál, sorsolá*sal. A rfucbbi államszcrrrck Lözül lovább lér€zcrt a7
irthónot tcstülete. ánek gzonbn nan volt poüükri i:lútós&c. Az arriopogoqrallá3í é§ }uítüus
üryckbeo ítetkcó bíósAggá változotr A rb szu:atégocz tc§aolet€ ugysncsak mcgoaradt, de csak
aíaoscí€g v€zértárát trépcetc aü volt rendehe e t8&úcsns-k es'a népplllésnck;ncm poüükaí szerv
lévén.trúait neo sorsolissal i€l6lt& ki
hanem t6veüczrtes€n §z8}émhatclcí, vtlreztóttalc. s}ár
több;őr.ii cgynás utÁn A núszati és a g;azda§ági szotsíüatokar végó hivatalnotokat b (a tikötók
6 a hajóryCnt gon<ínokait, a piacfclriglrctókct, az lrnokotat stb) basonló §uemponto& alapjíD
válBsztottllk. A rcrrd6rszolgÉlatot osl álami rabtzolgátMl írcrvczclt fegyverrs testűct vé8üztc;
a hatalom o8yébként követ}e7rte§.n 8 szebad n$ kczeben volt.
,,Ölyan altotmányrrnk van mondta Thuküidész szcdnt i.e, 43l -bcn 12 elcscn k8tonÉü íólött
-
tártoÍ Dhabni bcvüjCtrcna Peritlész -,mely nem szomsldaink töívényeit utánozza: inkóbb
pél<íaképnásot szárnÁra, DiDi nás alkornányok á mi sámunha. (Readszcrünte! demotráciának
fuvjálq Üiwl lll"-ügyeiotc ncm a kcvaselL bancm a többsfu intézi, lía szeíDély€s dolFin}ról van
szó, a törvény clőri mindanriyian e§enlö.k va3;runk; ha üvont a teki-ntélyről van szó, nm.
községúnkben senkit sem társádatmiTovaurlozáű szcrint tiszt.lünt, hancm (szcnélyi).kiválósi,
8alérr; §& még a szeepay* €s az alaaony suirm᧠sem akadáIy'ozhat mcg rnkit abban, hogy
ÚzMlet éfen- el, feltéúe,-hi csctetcdni'képes a község javára. Köaitgycinkct nag;lonalúan
iránylluk, s magánjcllc8ó kapc§olatainkbrn scrn akadálpzzuk meg vomvédunkat ho6r olyasqit
tcglrcn, amiben öí6mét teli.., Hivatalainknak é§ lörvén)€inkIek engedelmestedünk; ftlleg
aáknak n !öNénycknck, amelyck az clnyomouak éídckcit védik, s azokat is tisztclctbcn t8rlju},
amelyek u8yan nincsenel lrásba foglalva, dc mcg§éítöjükel mindtnki me8,vcti... Lehetövé tcaszlik,
hogy a szellem a napi munka uún röbbfélc módon is fclüdülhe§scni évről évre ve§€ny€k€l &
ünncpÉgcket rcnllczünk, dc hajló}ainkat is ízléssel rendezzüt be, úryhogy az ebból fakadó öróm
clűzi lólünk a hétküznapi gondokal.. . Hála községünt na$/§á8ánal, áz €gé§z ülágból mindcnféle
tcrmék áramlik hozzánk, az idegen tájat gyümól§.it lehát u8yanúry élvezhc§ük k használhatju§
mint a hazai föld áldásait... A mi polirzunk mindcnki clőn nyitva áll, sohasrm Ézidk cl az
idc3cnckci, és abban sem akadályozzuk mcg őkct, ho5r olyan dolgokat is ltissana* és
megismcrjenek amelyeknek el nem ütkolásából ás murogatrisíból ellenségeink hasznot húr}stn8};
meít inkább a rsctckvólépességünkrc dmaszkodunk, minl a feg;rvene vagy a cclrc. A ncvelésscl
i§ ha§onlóan (vagyunk): ellenségeink },cmény Uképzés titján érik el a kalonai ráleIm€tMg€t
a kiképzést pedig mindjárt a zscngc iljtlkorban kezdü, rni viszonl szabadon é§ öíáIóan élünlq
a harcban mégis uryanolyan erőcel vagyunk minl ök...In}ább élénlértelrnünk, mint§cm tompa
cngcdclmcsség{tnk sáll §zembc a vaszéüycl, s inlább tcrmésrctünknél fo8is vasrunl b..§ülctc-
sek. scmmint parancsía; ezrnkívül az a2 clónyünk is mcgvan, hogy a jövendő m€tpÉb{ltstÁ§ok
miatl ncm gyótörjúk magunkat már el6re... A müvé§zetet szere{ük, de helyes ménékkel;
a tudomínyl is szcrcdük. ám ez a óaeretel ncm me§/ a férliasság rovására. A gazda$.{g inldbb
jótert€kíc, mintsem hivalLodó .gavakra ösztönöZ bcnnünkc! s ami a szcgérrységct illcü, ncm
á sza8énységbcisrner{sc a széryen, bancm az, ha valati ncm igyekszik bccsül€tc§ mun}ával
kilábalni belölc. Házainkat és töz§éBünkcr gondoZzut, s haMr minde5Ákünknek más a fo8lalko-
zása. mindannfan jól i§mcrjük a kózügycket. Mi vag,rrnk telán az c8ycdcnck, lkik 6 (tözúgyck-
től) lávol maradókal nemcsak kényelemvcítlőknek. hanem hasmntalanoknat is taítjuk, s mi
vagyrrnk ulán az ogyctlenck, akik a köágyekben helyes módon, közö§cn batároarnk. vagy
,88
 legalábbis tárgyalunk. l,,lem hisszük u8)ranh, hogy a szri ár( a léttíek.hanem ellenkeálcg:
ánalmas
{9t.o.g, hq lem o*ulunk a sóból, miclótr csciEkedetre sránnánk magunkat,., Esédúliil;k
Hellasz iskolája; véleményemszerint minden egycs polgárunl -i"siuiJ;Éi;;;
'
rcv€tenys.8ek vegzÉsére,s miudcnl lelemény€seL k€llcmmcl végcz S "li"].^ " csiupán a jclen
hogy ez nem
pillanatra elöké§z,ll€ll hivalkodó bcszéd, hanem tény és való, azt'polivunI narrsása
is'ui-o'üii",
ezt a nag;nágot, épp_en az_ említett tulajdonságaininat rttrilnlietiui. Ó.ifi'rffi;i;i
ma8uní ulan. s czE&kel bérdcmclji.ik a ma áő s a jövö nemzcdékek csodálarúr. . ...
Ü;ffii
két§é8telen, bog peritlész áz atheoi al}ot-inynak csa}'a poativ oldalait
hancúlvozta
beszÉdébcn.Nern olyal alkomÁnyként definiálta" arrely a polsfuok szfi;rd i*..
ö"
száman netD Dtao$totta a <lcn:okráciáL "á"".rrJ,lrJ
§ cz épptipl érrhctó, minl az. ho-ry n.tn n*"J,J .-a ui
alkotmányt a rabszolgatartót etlyomó cszköz.cnéÍ. Á:l mataaiak ránk olyao szövetrek i§.
amclvek
brrelux .az athé demokráciáLi c?rk kinÉtartozik például a közetóÚól ismeótl€n p.i.oáo-
Xcnophón műve: ,,Az Nthéni alkotmónyt_nern tartom halye§rrelg mivel
j9!9_r.npltt, mint a}íknak... A
i ioss?,crnüi.üi ilö.Ui
szcge'y.é§ a.ki!ánsigcs emúrek ott
"lő.rü-réöriilrlk;
elótelök}el és gazdagokkal szcmben. .. A rabvotgát és a iem polgárok nrhénüan ay iiti;il"k
.. csinlilanok, mint s.hol má§u[l; ott í.,n szabadiaegutnM a .luűoigat, ,,
M|sfar a
."b;"iá;; ili;;
undból..- nepnck azonban mcgboc9lom a dcmolirúciát. hisz€n- mindenkinei
t'
.
mc8bo§átható,. hos/. közs€gbco akü élni,'. Az arisaokrácia vary az oligarchia hívónek,
a.fdbszolgatsrtó érdckek képviselójénck a szavai czek, Bízvást hozzíötothatjuÍ-;ú;"ii;é;i
alkotmáuy dicséretéhez.
Ami az, albani alkotmány negatív otdalait illcti, nóhányról ínáí bcs?éltünk: a löbbit íhaid
a pc|oponnészosa háboru e§cmanyciltak táíslalásakoí vesszii& §orra, F.zek a negativ vonáók
a .íab§zolg8tsrtó társadalmi rcndszer tetső illenrctcibőL a polgáro}, forínális e;vsnlő§esén€k
túlénékcléséből, a dcr'agógb és az in_trik{Ék élbujánásábI, a roiszúauúm Cú-r"aáiá*iüiii.i

.fakEdl&k., Nincs értclm€, tosl czr crúilass"ir;-;il6i

bi2to§ltott,.tul$ígos szabadságból
dcmokráciának
- mint mind.n cmberi alkotásnak
- nemc§8k értíkei, hancm h:M is ,rolraa--*
l c. ,l64-bcq ,,Zcuxidamov fia, Aikhidamosz spártai király uralkodásának ncgycdik
esztendeiében
oly,an httalmas íöldícn8&.pu§ztítotra el S9rúrrál amilycnról ln*
tókl_ sok_ ".ú;
nrr-
helyutt b.s,üPP€dL B Tai8plosz herység c6/cs csucsai lcomoltak, a"í"
ür.ti Áüíii
várm egyenl6Ü lett
a íölddel: öt ház kivétrlévcl mindá épü|et óiszodóli'- olvassul Plutarkhászuál. Étlriáó"é -
azonnal fclismertc, milyen ves2elyt hozhal spártára ez a s7€rcnctahrstg. ial"án
i"i"iá§
ho*á"
az embercx kiDcltgni házukMl a legúnék€§ctb holmikat- dadót fríjatott, mintha elűség
fr;lcdil,
rsrüljenck. E *e*t;;;;
hogy a spírtaiak.fclfegryerkezzend ét a lchetö leggyorsabban köréjc
spárlát.. A hcilóük ugyanis Eáí Bildcíl oldaiúi öaszcfutott"k" ff§
-igtáriljá'i;üi
a spártaiatat, akfu túléltéka katasztíófáL ftc mivel oatasorba állvaLHrfik;;.ól-iirr"a&;k'
lelcpeitr.,6 nyilr báMlt iditottek; nan c5r maoikocz is a pínjukra árL es a'micrÁ;-Ű il
csatl.koztak a háborúhoz." A heilóüit t€híír nen atartE* ctszatiaszún; a_úBta ffiiio*ritöö
troiv ]- tá
rabszolgataltóikkal lcsaámoliura! a messzÉniaia.k pcaig clérkcz€rÉ* Étter ar;aot.
elvesac$ báboíu utáD _- ismét kivivják szabadsfuukat; a bcilóták lázsdása é§ a
mcsízéniaial

iörnlitffi#§lilffi i.íffi í#ffi !%:§#*3",rj#{l'tü*#T#t#i

kcít".
_ Az athcni közvélemény ncm volt egy*:ges.Ápolgárgigdóntó többeésc cllen€ztc_
lPartálak. A pe.z§át e)leni közö harcban szcrzeü sp{fulai éídcmekí6l* áHozato[rot-Írgy"'. ,"o]a
hocv sépit§enel
s6t fglcdkczctt mcg, dc aóta sok minderr megválbátt; spárta ná vefi€ ficyclembc az-dsszodrarn
éd.kctel és mi.deDekelőtt saját h8t8lrnána} irrger6diéséi, to*i.o"tt.ltiiíi;lüa;i.";#lH:
_
- fiftii
a perzsrÍ}ka| folytatott haícban szcrz€tt
:l?Tl'l,:Pll.,hop
várlálekkal cr6sll5.k
tapssztalstok atapja1
Eeg, & Thgnisztoklég c§ak cscll€l tudta rncg.tadáryozni, h6g
mian nyilt konfiiktus töT}5m ki. Másot arra mütattek ró, hory spárt8 ;indcírútt
o.ll8aí§ruxus rormlnyokat támogatjar, 8 dcmokníciát podi8 clnyomja. Ephialtée
az ilf;.k*űl;;;
" "i.i"r"'i
clhangzott t"§zédéb€n aa ajáulotta,, hory ,,AtlÉn ne eiutsa-tarír,:a vó*rytirsát,
a -r{"Éiaá
nép$rtiléserr
r,"n.-

l§ÖFlTffi 'H'#,.losi'-Tttru:mi:PtxÉjlll,;s[1"#t€
elvesszik, nchogy 8ztán sántlbon Hclllsz.. ez'az eíls|ánl
lüldték. ri.Jn1 siórÁi-é" s|arrJ ;-si-#;
l89
 Kétségtclcn, hory Kimón én(lctclt keret{n betü _
-
8z ö§3zgörö8 a rabzolgataró osztály
Hcteit is satn eÉntaítotts: a beilóé\ a Epártsi tlaloi rab§rolrli,k py6Ár" elapiatbiú
sajátos
rci3ettc vone rrq a rabszolgaorró rcsd§r.fl í)e §p&rábon rinm is'trűmsan kefiáeüen
hclyzctbc k€r]íitl: báí ari*tokrata vol! dtmokatikus Állrmot khvi§€lt. $ ml8 ot(hon konzcrvativmt
szánltot! SpáíÁban vesdlycs radikálimet t§nt fel. Az atlréni katoait nco tit}olt& bo5l
fcnntsrtósokLÉl viselletnck a gpónai rco<lsarcl szeobeo,, b hoEr helytclcnitilr a hcitótátkat való
kcgyctlcrr bóoá§mMou a messzéoiaiak szobadságbarcávgl pedig DÉtanrolonsznvcdck, A rpír-
tai8k nár i e. 462 végÉüclbatároaták, ho5l nepszabadrrln8t két 8 9zövóL+g.sciktőli tö§zönetet
mtndut Kirnónnar t minaen athanm8l(, dp-s relkelóttel úg/úodd_ uár nagulr is
elboldogulnak. M$b nYoh ltls§gi voh még §zíüs{sÉ\-hop ea a ,furmadik mcssániai
"."re"dórc
hóborut* is gc/ózclcemel ícrJtar,ék b. A spártaiat javáta lrhatjuk, hory a levcn maszéniaiak8t
k&tonei li§zicletadá§d szabadon cngcdtéIt és mcgcagcdték nckik, hogy elhagJd{k szülöföldjüLet.
Az aüéniat aztán a Korinüoszióböl ószatnyugati panvitlékén,a sttatégiai fonlossdrl Naupaktosz-
batr telepltetlék le ökel (a k&óbbi velencei LePanlóban; e, í6lcg az l57l-cs tcngcri csatáról
ismert a ,}crtgtéoy liga' kis hqióhada itt §€nínidicttc mc8, a töót ílotüu
Ludarca csuPánlEt
Kimón hadjáratának lcudarca lényt eíö§ílcllc
csupán_.ízt a tényt mcg. ho8Y §párla és Athén szö
€íö§ílclE mcgt
vctségénck végéívénycscrrbcfcllcgzctl Utaü c§lébként mór régcn s7Étváltakr ógtón azurán. ho8y
mcgsánt a pcrzsa nyomAs, snÉty cgyüttmükódé§rc kény8zeííretEöket- Kés6bb az össz.górög
polítika koncepciója mbn teveJ€d!*, ü§zát}óa. mhd a ioncepció ncgvalósitásáLra mindtettsn
inaguat unónált _clhiratottnak EúD€k i:E a Htönböá alkarul ma§arizott
,,ha}omáayos rivatiiát& volt az oka: intább az fuckct kütöD6öó§égéíől volt 32ó Pdúúksi é$
gazda$gi rcú&zcíill k0lönböó volte is_íotrtod§zcfepcr jábuott: ez a különbözógég a perzsg Mboíut
íövetö ilsó évtizedekoen trte el taőpontjil. A po á& íiilótt aratott gÉzllt:n Athtnban
a dernokrácia felvlrágzicához, robamos gazdasági cs kuttuíáü§ fajlódé§hcz vraüt€tt; SpártB ocgpktdt
a fcjlód&bcn, k állandó válsággal tiiszködött. Mint az i.c. 4ó4, évi fóldí€ng& ideth ülá5otsá vált,
válsógos helyzctbcn csupán katonai crcjérc lamí<rtodhatott. Ez podig scmmi jóval s€@ kec§c8tataü.
A Dcrrsa háboni után spártában látszólag rcmmi s.m váüozott.TovÁbbra is a harminaagtl
gerúszia uralkodott, továbbfa is összrjött a2 apclla. cphoroszokat vílagtottah a terfók
i gyakorlóterckcn töltönék napjajlat, a k6z6e €tkcz&cken pddig tor,ábbra i§ r hls/omÁnyos ecste§
fÉk€te levcst fo§lagtoltíll. C§akio8y amk az iÁők mikor a ,,nzdag spánai" megnevczésadc még
trófas kicscrrgése vo|t, clmírltak; a s/özrlmes hábonik megbontottá( sz e9,g lőt spárt8i kö᧧é8ét"
§páítába bchatoh a gazdag*ic. rÉ,shozuá a hatso qitókon, s mindcnckclótt a kirátyokat és
a hrdvczérck€l rontotta mr& A gcniszia vénei kitanóan védelmezték az ősi rendsaoít, amely
a társad8líüi v88yo 8a2da§á8i cszltőóktel való gyaraplúsához ncm biztosltott clég teí€t, Müclyt
tehár Spánában a wegénység megsánt erény lennl eryetlen kiírt maradt: nunka nélkül ryaíepltani
a vagyont. Tchát háborúkkal,
Már láttuk, ho§ nallclyü cpástii kkáty nein volt a bccsülctcss{g miuuképe; a peraa Mborü
után azonbaa §pórta királyai tlgyvólrÉf, 8 lrapsi§á€ es az áruláa bajnokai brtBk, Pauszaniasz,
e plataiai gy6ztc§, clfoglrlta a plrrsa v€zér §átrót, és
- a hagro,mányok és e szokásol etl€oétt
a kincstárral egy(ltt magánat tenoúa m€& Fényüzó keloti ruhálat k6zdeí vis.hi, éksacíckkcl -
őszltette fel B.8á1, e§ perzsi4 dival gucriúi c§omóra Lötöltc a szaká át; dc s perzsa
- -
cgycdurallodó hatalmn is meltctszefl neki. Mitor aztáa a blróeág elé idéztélqnGú féh negiclcnni,
hivrn a pcrula aranyako! 8 biíá}8l i3 mgváeárolte. Aztán n brdser,egévd tsját §Eakóllán _ s a saját
hlbor{rba indult Bár nenrégen üé8 8le8raigorúbb b0n&téstkéft a kollaboránsok íojérc,
zscbérc
-
titko§ krp€§ölatbg l@ta pcrxa lciró[yal megí8értnc§ hory á Eüfoldulrtot h6jt vé8íe
spórüib8n, é§ tne8réfic a p€rz§a ljrályláoy k€zét. Eryik tiuti azmb6! folboDtottt r ló,clcl eDglyet
a perzsa királyaal kcllett volna ótadaia s a laól végÉaa köwttca6 utasltátt oívaste: ,Á koldöücöt
kivógcuúi §zok& Ezcrilt.'A tirzt ca jrlcotctlc s 8pni5aiá.D8k, r g§rú§zii bcdnditotte a Yiryól8tot cs
mc8á spttotta, ho8y Pauszaniasz luzaárulást töYet!ü cl; val.m.lyit ncgvcs8tcgltsú biró azonban
rrrég idcjébcn íi6lelmeztcttc öl. s í8y Pau§zániász a templomba niöisküh. A sz€nt GncdékjotÖt
§cnti §€m mcrte m€§éílenl elhaüííoztft táá| ho$, bcfalrzzák a tcmplonr bddrat{t 8z .lsö tédÁl
pa,rqzlnils2 anyja hozta. A mükaléi
$órtrs L.ólúktidésa brályt meg a thesszáliai intcrvcnciós
hEüáral során veszt€gették mc8; midőD sárában eg arannyal cli ruhaujjat lalálta}, féIclméb€n
elmenclillt: azt sem tudju} pontosaJl, hová. Ha a királyt ncm lebdcn mcgv€§zt€gebi
Plci§itónrklocít
- Pélüul
mcí $l ftatal volt, úáskénl i§ cl lchctctl intézní,adolgoq Pcrittész a király
l90
-.
lanác§adóját íizetle le, s az ercdmény ebben 8z éctb€n i§ uryanaz volt.
 A kotabcli Alhén cg&zen má§ro*y fcstett. Mezőrazdasára is feilettcbb voll noha
a mezógazdaságot alcrzca háborrik után riás ágazstok m*lóztékia haszó a földtutajdonosok
keéb€n mÁradt li§ho§r a lerml& bővtt&ét §zol&ólhrlr8. Az ál,|ami Mnlá*.í vánaftoóÍ, bcrclrék
ki. stáltaljélentös hasaot trajtottak Felvinigoztat, a kisiperosműhelyekla nag ipari ergasztéli&,,
amclyek a F}ilzolgát trrcetjait loglatloeraláL az clért haszú sz"-pónútna -a tenscíi
kcreskcdclemmel is állták a vcrsenlti a teng§i kafc*édd@. voL e8yahlÉni .az-atheni r1zdaiac
legjóvdotmezóbb k l€g§orsabban-fdlődö igezata. SpáLrtábn rtz-tfiOt .aUsárg" túoT.iiő
urat; Athénban c5l rabszolga naponta car-két oboloszt, rzaz évi 50_1m draituruir kcrcsca
tutajdonosa +íruáira (K. J, Bcloch vámltás8i §zerinl i B€loch sámitrásait v. 52 §zergejcv is hclyesnck
találja) A rcljes caern to$s jog{r athéni latossá3 többsép produttív munkát vógzdir, tcut rércscu.
szolgábtukért a katonákat i§ jut8linazták; cá a jut imit abbot az összcrúl fizÉüék"amclyÉt
a szövetsegcsck adták a katonsi kötcl€zettgÉg alól való fetracntés fcjébcn.-t hót nem az athóni
álhrhi költ§égYotést rcrhcltc.
A többi 8öíög állambaa es városbü is hasonló helyzct ural}odot! minl AthélbaD, noha
3:lAlságl ó tullutrilis fcjlödésük - ktibnbeő okokból - lassúbb iraoÜ volt [g volr ez mél
prlT l városokban_ is, amcJycttl
_leromboltak a perzsálq s amtyek fcltánadák rornjai}bóT.
Eryedül spárta §ta8nál! cgyedi ssrta nan jutott ki trlsö vírlságáMt Ennek ellcnérJ vezető
werepct akart jAtr- ni Oörögonágban.
RcrÉlhett+c SSrta, hogy eléri cé!át?
Talán igcn, hisz kiváló hadsercggel rendelkczett!

Perszc a napfénye Hellaszban Athén i9 ugyano|yan iguryekkcl lépett fel, minl Spána. Sót Athén mráLr
hamarabb munlÁlkodott a hcgemónia m€gszcrzésén: akintatel haj5lr"65r* u"oló szcrcDet iálszott
a délovi szÖvetségbcn, a pcraaclleoes lrarc élÉrcállt, a thrákiai cs a ickae+engeri görögök-vúelrnérc
kelt, és rneghirsltott8, a küpíosz elfoglalására irányuló utolsó pcnsa kisertöta. -Mindczekbetr
a har€okbaí Athén hozta a lcgnagtobb áldozatol
spárü ndr Yeí Jészra 3örögö'}, közös cllense8eiv€l folyraloí harcokban: mindcnckelón 8 seiár
h€lyzctél akaíta megerűsítcni. Ketonavigot lüdötr Boórióba, Phóliszba es Thesszíülba hogy át
meg§züntessc_ Athén befolyÁsát; ez részben sikcrüft is ncki Elcsatotatta Ar8osz!ól Mükén& é§
I.i!ra, mojd megámadta |rgoszt; az argoszial azonban rncgvédiét magukat, s visszavágás
ként Mükenét & Tirtbszl i§ felsrujaották. spírt Atha ősi cllensérpivel Malanával & Aicinával
banitkozolt, es_szövetségi szcrzödést koroii vclrrk. Támosrna Aifi&r keresFeoetmi vaétitarslr.
Korinthoszl. s Íotocatcan saját pánjÁía áülolr8 a débsE szövca{ b8államainak egy részét;
véBül_ me_galapíolta
_az ún. peloponné$zo§zi szóvetsétel Az arhéniak h}ába igyckcztéL cbben
mcgakadlt]rozni; peiiklész peloponn&zovi hadjórataivil csat mégjobban c§degJníteték magut-
lól a spánai §livcl§égcsekel. A dél@i vóvetség maradván!áit tetrlt árilüították aúéni
szövct§é8gé, ur8lllanait pcdit §ágorú cllcnörzJsnck v€tctlék alá Figyetmeu kjvül hagyva az
olyanféle. panavokat }o8y 8 szövel§éB tagállamaival .,ncm mi-ut szövctségcscikkel haneÁ mint
alatwalóikkgl" bánnak. a sz,öveMg:n 6clül m.gf .&ítcüék vczctó sze:rcpoket 8 szövet§égi
kin§tárer áthelY€zték Athénbát § a §aövetsé8; ügyekben is Athénbaí döntöltel: lg3r kelctkczrtr iz ]ql
 ..arhéni bilodalom" (alkh+. Athén gzonban nem sdla fcl a 8óóg cgység fcltám&sztáánek
sondolarát: Periklész kczdcményez{sérc i,e. ,l46ban Pá8hellén l,otr8re§zu§l blvtak ö§sze Aüén,
f,xn.66|ynck clsó pontja,.a baiMrok által felgyrljtoit tcmplomok újjáépítéscnekmcgbeszélést".
fö feladaia pedit ..; h.ilének közü békéíölés cgyüttmüködésól sáló cgyezmény mcgköt駀' lfll
voloa. A kóngészus azonban - Spárta ctleákcz€sc mian - nem j l trssz., és Cöó;o§í!s
vésérvénvcscíikét tömbr szaladt. Perikldsz lchát l€8alább a tómb_ök c!§szecsap{i§át PróbáIu
micakadilvoznr. mlagú kúldötrsé8€t mcneszteu Spánába azzal a javaslatml. hugy löscnck
haihinc évre s7óló bak6zcrzfuést. A spárraial - miuúrr lclmérlélt eíöiket - elfogadták
a Jav8§Iatot,
A harmirn évry vo]Á szeíződes - minl tudjuk - i,e. ,l45-berr légcn haúlvla. & a béke
mindőssze tizcnnélv esztcndcic taítotl. l.c, 43|-bcfl kirobbant a górtlgók tqstvér8yjltot bÁbod!j8,
a huszonhé! évíeÍuzodo oeloponnévoszi h.iboru Mint mindcn polgárháboru (hiszen 8z volt),
borzalmaival ez-is tt tsárn'ratrá uz idegcnekkcl vívott háborukat, ,,Soha korábban ennyi várost el
neín'fo8lakak. ki ncm inottak a hellénc§ akáí a barbárok akfu cgymás ellar _harmltak
_ írja
a háboii wemnurla es történetlüa, Thuküdidész _ olyao dotgok, amelyckól korábban csak
Úaúomrlsból vary sióbeszedbőt tudórt az ember, s amelyeket caak íitkán i8azolt B tapasztal᧠mosl
*
egyszcrre clvesáették hihcrctlcn voltukat. . ,"
A oeloponnészoszi Mbon[ kózwtten oka sokkal banáüsabb dolo. volq urint, mondjuk, az clsö
vilásha'bonit mcccl6zó szaraicvói mcrÉnylet. korintho§z az cpidamnoszi interveució során
rioia"-"oszuan ?cmokratikus fordutatr& keriilt sor, mire Korinthosz közb.l,Ép€tt) lúborúba
icvcredcn Athéo szövet§égrseycl, Kerkúrával ; Aüéo erre th haj& küldólt Kerkürs se8i§égér,: az
athéni hAiók íöüd harc utin mecfutamítottát a korinthoszi fiotár Korinüosz ere néhány szakasz
kutonát útldön poteidaiábe, aúeb ugyan Korinthosa gyarmata, dc Athtn szöve6éges. vo]l. Az
athéniak inncn id kiúztéka korinthószi katonákat. Korintho* czárt Spártába ment panaszra, és arn
ierte a ipaitaiatat, büntessék Athént háborüval, es áIlitsák helyrc a bckér. (,.Hiszen r háboru csak
mcscrősili a bckét". argumentáliak a kövelek, mínt beszedükben olvashatjuk.) Korinthoszhoz
csa-tlakozon Mcgara áincI Ath"r, nc. cngedte be kikötöibe a mcgarai tnjó}ar (Megara ugyanis
clfoglalt valami-szent- tcr0letet, amcly ki§cbb volt bármclyik ícP0lölémél) -, Mcgaráhoa pcdi8
,cicúa. A sDáítaiak ö§sz€hivták a peloponnészoszi kongrrrsszuit, s a kongresvus ullimálumol
küidölt Alhé;nak: clsósorban azt kovetették. hogy az athéniak számüzzék az Alkm€ónidákál (teh{it
mindenekelíxt periklészt)t az Alkmeónidák ócei ugyanis véúe§ek a _külóni gftkossrigban,,
mÁodsorban pcdig, hoáy mindén §zaivctségcsük számára biztoslsák az aulonóíriát (lehál
pcriklé§z java§latára _ clu1"sítotla az
szüntessék me| azlthdni sávetsétet). A nép'yülés_
uhimátumol. ácgtezdődhetett a liáború. ,,Me88yózöd&€m sz€rint a lcBi8azibP *,9m.e]llöl
t elemzé§e ulán Thuküdidesz
azonban a lcgkevésebbet bevéltek. az volt
- foglalja Ó§sze a helyz€
ho$l az ;théni8k hatalmának növckcdése aggódá§t kclrctt a lakedaimóniakban, és háboíúra
-.
késztette őker"
Á t eúúr*zlct€s lcirása ncm lcdnc nchcz f.lrdat; csak Thuküdülész müvét kclleíc idéanüolq
kietészilvc a x€noPhón müvéMl vett idézetekkel. Nem is volna érdcktelm olvalTány, hiszcrr azóta is
tei* lrrluorrit ínal le oly lörténelmi hüség3cl, mcgkülönbözaetYe a lö és a mellékcs dolgokat, olyan
drámaisíggal és olyan siomorüságg.at: mert Thuküdidése válóbún szomorú§ágot éíz.tta.hósi é5
kegyctlen-furcok hiábavalósága miált, amelyekbcn a barátok i§ ú§l gritkohák es/mást, mint akik
soú azclótt ncm talákoztak]A k& műnei azonban csalr rövid ianalmát közólhctjük: a hosszú
esatendók escményeit néhány rövid sorba. az epizódok czreit két-háíom honkl{tzióba kctl
-
bclezsúfolnunk.
,l,, igymá*a.zembcn álló katongicrők kezdcrbcn cgyensúlybanroltak. Arhén mindjá_ít 29 m0
nchézfcricrest, 1200 lovas katonár, 1600 tjásd cs mcgfclclö mennyiség6 segédc$patol álllthstotl
ü;ú.-Á peioponrrészosriak sz{áraiftildi seicge cnnekiöriilbclü egryharmadával volt na5tobb. az
arlréniak 3tÍ0 há'romsorcvczósból ílló flottája viszont kórí belü kétsucíGstúlcrót képvis€lta tcn8eren.
Áihéni J"nliwr titűnőcn lchctctt védcháczni; a várost védte Thcmisztoklóg eíöditúén}€. a21án
L-cí,,r,".,"t ra , (amelyct pcriklég épitt€tcfr a váro§tót pireu.zig_), végri! a ,,phaléroni fal,,.amcly
"Áthcn'nisik kikorbja íbcztc, Az cnbcrck §uóIrlÁt & az lnyag fonásokat t€kintve is Athén volt
.Ú"io."uu t ayottá; némelyit wövetsegesére aronban nern §ámithatott 0z élclmi9cr-bchozalalt

l92 A Peloponnészosz és a Kükltidok

 *ll, l| E

ll ll
Ii

;9
,;!9 i; cj
\Éo.,!, a?l
o, d oF }j <i ,e lt
;9 9 F Jsí|
o
o "
"",{Jű"<

l.ü
c 9

J
q (§ cl
: E 9
=
ao7
.o.,
Ye ,I
E É
:i
f, c, )'E ü
or!, §
o
,>]" o ,d

il-)
"{o
!

lú
 9$ig. 1 hajÓ.ha&rak kcllett biaosítania. Aihén , pérrz.forrásai mindcrr méroétfetülműtak: az
államkincstrirban ló 0m talentum (429 0m kd gzü§í- volt, a szövaségesektő} ev€nt€ 6m t"bnÚ.;
kapott, ezenkívüI óririsi arany- és ezítstkincsei voltat a templrrmot unLú r"iu"o.l]v.n
ibrüűö;k".
kózÖtt. a P,eloPon퀧uoszial( nem induhak a legiobb eélyekkel: szárnítoiuk azónban szrárradáHi
sercgük túlerejére. s támaűsra késacne őkcr a félcleín,min attól tartottat, hi§ ü ido Áthé"i"i
dolgozik.
A hadmüvclercket a thébaiak kezdté,k (elóbb a pcrzsák, most a sp&rraia} szövetsécesei voltgk)
cllcni éjsr,tai 66"66r.al. A város védöir lcgy&,ték. s atiliet nem ölt€k
e!ú . . ,a görög hadi jog normái cllenére a fogságban kivégeaék; ígr.es-"
egpl_Plataia lrar"uan.
a plaraiaiakou amién a mararhóni csaüban -Athént Lg-tettttc A -spfuteieií erít étoron
áll-tak bossár
Arkhidamosa királlyal - ."r""
- bgtöít k Attilába; mikor neru ütköztck ellenálláibu *_,nert uz
a Peloponnészoszra hajózott "théoi
kivágták az olajfákat, es felgpjtották a sz6ló§ker;k.i. Ar;iheni^fr
-,
czéítfeld.últ]íksPárta iénáll §zövet Égesénekparwidéké|b;;tÉk Me$rát & Aiginár, s ncg a tél
bfrillta elótt e)zlrtlt
1legfőbb peloponn&zoszi kiköt6ket.'Tavasszal a spartaiaf;smit ltűkába
tonultak, es folytattáL a pu§ztitá§L.A hko&ság Áthénba menekült clőliilq és jel€ntős mértékbeq
túlnépeshetra várost; csskhamaí a katonaság is visszalén Potcidaiábót. atioilí.ren" tti.i ii. M,n]
kide]üh. dögvészíől volt v/. amely Etiópiában k.zdödöll. maid iittcrjedt Egyipiomra és Kisiizsiára_
innen_ pedig_ a görög szigetekre; az athéni hajóhad azután Pircuszba is béhozta, Athenban pánik
tön ki. a .§párb-baíát arisztokraták békekötesl követcltek, § mikor Periklész czt eluksítotla, kü;l€n-
tcnék, hos/ minden megpróbá|tatá§t Pcíiklé§z okozottl végül mcgvridolták, hogy hiÚÁsan vczcttc
a.háborút.es_pena. sikta§aoü. A népg5ól& cngedett a propagandának, & Perikiész megfosztotta
hivatsláróli perilrlesz azonban igazolta m8gál. s iry rljra Áegválavtották szrrarégovna[, A dog-
vész azonban nem szilnt mca, s i.c" 429-ben. o háboni má§odi[ évébenPcriklesz is7ldozatául escit.
A háború oindaddig. tdyc,aeo atakuh Athén sámára. Az athéni8k döntó cyőzelmet nem
+íaltar u§an. da hirédték az c[cnseg kezdeti leadül*éL a.mcly mindig a támadó ré;;éról er6s€bb:
tekiDtcttrl tartalékaikra, Évlataü is kedvez6ek voltak A dögvesz azlnban fordulatot idézell elő:
töme8e§en pusztltotla az embcreket, demoraliálta a katonasáqot B a po'trÉrokat. medncatott
rnrnden bizonyosságot €s kis tc}iet§égú políüusolat engedett vdhozptnf, al-it ueo a rauiaoinzet-
lem opportunizmus§ál társult. Ath€íri hnnyatIris lejt6jériiutott, s ezepiz úion tőbbé már nem tudott
q9sÉuni. Ám i§l is hu§zoüöt esztend6 keliett hozz},1rogi az eilenség €6 az árulók r"t;Á,oÁiaru,
döntsék. "
A dög\ésá é* köwtkezményeit Thutüdidé§z a követkcz6téppen írja lc: ,,Váratlanul tört
Athénra. es elÓ§zör Pií€u§z lakóit fertózté mcg ; adán 8 yárosba is felhatolt, siarncgesea prrsaulut et
az.,embe_rck., Ebben, a bcregségbcrr a kishitüség voh a legrosszabb, Aki órezta ho$r migbet€edett,
te!Ésrtr elc§úg8ödt, es egyóltnlaD n€ín védek€zetl Az emtlcrek úry pusaulu.k el,'akáiaz áilatok;
e8)lré§á elbagyatotta! halta& mcg mivcl félelnrükben agrtr cL"ítál lÁto8rtni es8rúst másreszt
ápolták 1 \tegskot, rlgyho5l clkapták a kórq és ápoltjuktat e§rüü meghalók. A fréki meoekiiltek
l&ne8es beköl$zÁe i§ súlyosbítottaa h€lyz€tet Mivclnem vollizámuk-ra clég háa összezsúfolódtak
a Fúlledt levegőjli kalibákban,s a halál aöme8esen pusztítotu őkct. E§ik a másikon halt me5 holttest
holtle§t€n fekiidt, hullák hevertek az utélcoq a kutat mellett, a templomokban. Midón
elharalmasodotl rajtuk 8 borzalom érzése,a végzet §újtotte ernbene* ncm tudták, mi lev velü\ s ezcrt
san az égi" rema ÍÖldi dolgokkal ncm törődtek többc... A döívész féktelensécet éi rörvénvtelelséset
zúditott a városra. sokan nyilwinosan töv€tték cl mindaz.L-amit korábbaricsak rirokún meriöt
elkövemi. Mindcnki csupón a piltanat érzcki órömével akart cttclni, mert életéiugyanolyan
bizonytalannak tartotta. mint vagyonát. A közjaván senki sem akart fáradozni, hiszen nerri'iudhalta,
nun hal+ meg mielótt éliát elérné.s€nkit serrr trrtott féken az isteníélelemvas/ az emberi törvény l
tisztelni va5r nenr üsztclni az istenekct sl 8 tóNéúyeket, egyie mcat. Mindánki látta, hog jó éi
gonov egykérrt pusztut & scnki sern hitte, hos/ negéri az itól€tit, amely mait kiszabje biintctEse-t. És
miíÖl€ bünteést! Hisecn sokkal súlyosabb itéÍet lebigett a fejük felett. Üry Úrtottákiehát helyesnek,
hogy * rnielótt a fejllk felett lebegö végzct lc§ujhn; úiuk élvezzékÚ életet!
-
Nem ooda, hog Athénban ca€kb€n az apokaliptikus napokban sem a közücvckkcl_ senr nedip
a háboruval n€nü törödött §€nki, A Mborrl qyébkéninrintha ;1ár bc is fcjcződtiu iolna, m"n s]peni
vis§zavonla csapqloit 8 dö8vész sújtotta tcrüliickról. Ea használta ki ery *,lón neuű cseiző"".ol'uii
máí clóbb is binilte az athéni viszooyokat; perikl&z haláta után 6-állí 8 demokrata oárietat.
Thuküdidész szerinr Kleórr volt a ,,lc8arcátlanebt polgfir", Arisztophanáw p"oig
;s".'r"-Éiiit-6,
l94 aljas férfrnak" nrvcztc; Kleón azaz ,,népvczémeti" titutlIia ri"iút, iÉteg
"i
 ó érdemg hogy a demagóg sá megkapta mai jelentését. Jó tulajdonságairól nern sokat tud unk, mivel
a ránk maradt hirek ellenfeleitől sármaznak; tény, hogy a népgyűléshoswú éveken át támogatta.
Kleón a luíboru sikeres befejeásenek progíamjával lépett fel. Midőn megkapta a szükseges
teljhatalmat, megfeledkezett az ellenségről, es kizárólag a szövetségesekkel foglalkozott. ,,A gyóngc-
ség veszélyes, gyönges€gel nem köt€lezitek hálára a szövetségeseket mondta az athéniaknak
a népgyűlésenelhangzott programbeszédében. -
Uralmatok (veliik szemben) egyeduralorq ezért
-
ellenséges terveket forgatnak fejükbe4 uralmatokat ellenszenwel tűrik. Nem azért errgedelmesked-
nek, mert jót tesztek velük, amivel csak magatoknak ártotok, hanem azélt, mert hatalmasabbak
vagytok náluk. A rokonszerrv közömbös." Hogy ezek a szavak nern csupán szónoki gyakorlatok
voltak, azt Kleón már i.e. 428_ban bebizonyította. Mütiléné ugyanis megpróbálta felbontani az
Athénnal kötött szövetség€t. Kleón erre a népgyűléssel olyan határozatot hozatott, hogy Mütiléné
polgárait egytől egyig ki keü végemi, s hííjóhadat küldött, ho8y parancsát végrehajtassa;
még az Alhénnal rokonszenvező demokíatákat sem akarta megk{mélni: biintelésből. amiért nem
tudák megvédeni álláspontjukat. Igaz, az athéni népgyűlés ezt a szörnyű haáíozatot máí másnap
érvénytelenítette,es gyorshajót menesztett a hadiárat vezére után, ezer mütiléná polgár mégis
a vesztőhelyen lelte halálát; a többiek vált§ágdűal fizettek, és a kíválasztoü ftildterületeket
átengedték az athéni helyőrégnek és telepeseknek. Kimón naxosá es thaszoszi intervencióját
igazoltár& az összgörög érdekek; Periklész beavatkoásai nagyrészt Athen javát szolgálák, de
legalább elősegítették a dernokrácia fejlődését. Kleón bünt€tőcsapatai azonban kiárólag Athén
nagyhatalrni politikíja érdekébenléptek fel. Tulajdonkeppen nem is az érdekében: Athén szerzett
uryan támaszpontokat és adófizetőket, barátait viszont elvesztette.
SpáLrta és a peloponnészoszi szövets€esek elégedetterr szemlélték M aíhéuifejleményeket,
s közben ébererr vigyíaak" nehory ery rosszkor indított katonai beavatkoással egyseget és harci
l elsántságot ter€mtsenek a városbán. Attika feldúlása es a tengeri közlekedes nehézúgei
; következtében ro§szabb lett az élelmiszer-ellátás; emelkedett az élelmiszerek ára, emelkedtek
a hadsereg eltar!ísának a költségei, számos polgiíícsupán a biróságon való ülnökösködéssel keresett
t napidíjakból él! a szövetsegesek is egyre kevesebbet fizettek. Klónnak szerencsere rendelkezésére
állt Periklész államkincstára; elrendelte, hory folytassak a köápítkeást, a közéleti funkciók
I végzésééxtmagasabb jutalmakat fizetett, s mert nern valami jól gazdálkodott, néhány év alatr
! kiúdtelte a kincstárat. S közben figyelemre méltó inflációt idézett elő: bár teljes értékű
ezüstpénzt hozott forgalomba, ugyanazt érte el, mintha papír bankiegyeket nyomatott volna. mivel
l a pénz mennyisége egyíe nőtt, az áru mennfsége viszont egyre csókkent. Az infláció az állami
l kiaűsok emelkedéséhezés a bevételek elértéktelenedéséhezvezetett: a gazdag Athen koldusbotra
iutott.
; Kleón kiutat keresett a nehez helyzetből; elhatározta, hogy megtamadja Spártát- I.e. 425-ben
1 Démosztherrév sztratégosszal az élen hajóhadat és katonaságot kúldött Spárta kikötője, Pülosz ellen.
l Az történt, amit senki sem vár| az aíhéniakgyőztek, s csak körülbelül négyszáz spártainak sikeíült
: a Szphaktéria szigetre menekülnie; ott addig akarták tartani magukat (egy hegygerincen, amelyen
l ma a Görögor§ág szabadságáélt 1827-ben eles€tt orosz tengerész€k emlékműve áll), míg Athén el
I nem fogadja a felkínált b€két. Mikor azonban Athen elutasította a békét, a spártaiak mozgósították
t erőiket, es b€kerítették az athéni sereget. Kleón ekkor hajóra sállt, és meg sem állva Püloszig,
i maga vette ke'ébe a sereg vezetéset. Bár tapasztalatlan katona volt, sikerült neki a lehetetlen:
l a Démoszthenész terve szerint végrehajtott hadművelettel legyőzte a spártaiakat, Ezzel tennészetesen
n visszavágásra ingerelte ellenfeleit; Braszidav spártai hadvezer kétezer fétítélénGörögorságon
keresztü Khalkidikébe vonult, ahol aztán elfoglalt néhány athéni kolóniát, és bekeítette
i Amphipolisz városat. Az athéniak hajóhadat kúldtek Amphipoliszhoz. A hajóhadat Thuküdidész
s vezette, aki akkor mé8 nem volt történetíró; Amphipolisz azonban elesett, s mint tudjuk,
s Thukiiüdésa szímilztékAthénból. l.e. 422-kn ínaga a nyilván eg cseppet sen. nyúlszivú
i, Kleón vonult Amphipoüsz alá, s a város előtti mocsaras- síkon Braszidasszal együtt'elesett. A két
-
lladvezér éppen elestével nary szolgálatot tett Görögorvágnak: mivel a háboru legfőbb
s -
kezdeményezői kölcsönösen -
megserrrmisítették egymást, Athén és Sp{rta bekét köthetett.
a Nikiaw békéjének(fó kezdenényezője ugyanis az athéni békepárt vezére, Nikiasz volt), amelyet
ri i.e. 42l-ben kötöttek, ötven e§Ztendeig kellett volna érvényben rrutradnia. A békeszerződés
megerősítette a háboru előtti status quóy a hábori kitörésének okait tehát neírr szüntette meg.
A lakosok, főleg a földrnűvesek, lelkesedéssel fogadták a bekét, a hadvezérek €s a katonák
- akiknek 195
,,
a megtetszett a hadviselés kevésbe lelkesedtek. A spártai hadvezér a szerződes ellenére megtagadta
-
 Amphipoliw átadásí! az atheni vezer pedig Piiloszt tartotta hatalmában. Mikor a háborír mindennek
ellenére sem tört ki, a spáriaiak megtamadták Argoszt. Csakhogy Argov demokratikus állam volt"
Athén tehát nem tagadta meg tőle a segítséget, sót az arkadiai Manúneia es Éüsz demokratikus
kormányai is Argosz segítsegéíesiettek. A spártaiak i.e. 4l8_ban, a mantineiai ütközetben
mindannlukat legyőzték. Az ötveneves béke nem egészen három évig tartott.
A boldog Arkadia völgyeiben tehát ismét fellobbant a }r"íboru tiize, s az athéni hajók az égei-
tengeri szigetekre és Szicíliára is elvitték a lángokat. I.e. 4lGban partra sálltak Méloizon. Mivel
Mélosz semleges akart maradni, s egy drámai tárgyalás után ,,mikor is nem a törvényessegről,
hanern saját előnyükől beszéltek", mint Thuküdidév megállapitja - bevették Méloszu a lakosokat
-
lemészárolták, és saját gyarmatosaikat tetepitették a helyükre. ÉppenzsáLkmány után néztek, mikor
Szicíliából Athénba érkeáek lrontini & Aigesaa (Szegeszta) követei, hory Athen s€gitségét kérjék
a szürakuszai expanáó ellen. Leontinivel Athén már i.e. 433-ban szövetsegi szeíződést kötött, az új
hadjárat célja tehát nem volt kétséges.
A dögvész lezüllesztette Ath€n erkölcs€it, a háboru erőszakot, a demagógia pedig fásult§íBot
hozott a városra: Atherr akkoriban bármilyerr kalandnat alkalrrras terüleie volt. A lakosságot főleg
négy vezér befolyásolta: Nikiasz, a kisse félénk€s következetlen arisáokrata, Démoszthenész,
a sikeres katona és háborus bujtogató, Hüperbolosz, a felelőtlen dernagóg, és az arisztokrata
Alkibiadész, a gaÁag vilígfi, az artemiszioni gyózt€s Kleiniag fia. Kleón halála után körülbelül
egyforma szerepetjátszottak, Alkibiadész azonban csakhamar elsőségre tett szert. ,,Jóban és rosszban
egyaránt jártas volt irja róla Plutarkhosz s a kaméleonnál is gyorsabban változott. Spártában
- -,
a testedzésnek szentelte magát, egyszerüen él! es komoly arckifejezéssel járt; Ióniában pajkos es
könnyelmú volt, csak a szórakozás érdekelte; Thrákiában gyakran lerészegedett, és kitűnóen
lovagolt; mikor pedig Tisszafemész perzsa szatrapánál idózött, fényúzesévelés pazarlásával .I
a perzsákat is lepipálta"; Athénban látszólag ő volt a legnagyobb demokrata, hízelgésselés pénzzel
sikerüt elny€rnie a nép rokonszenvét. tÉgföbb személl tulajdonsága a becsvágy volt: mikor már
Lt
sokáig nem beszéltek róla. e8y tal€ntum ezüstért egy gyönyörű kutyát vásárolt, és levágta a kutya É
farkát; Spártaban elcsábította a kiíály feleségét,de ,,nern a gyönyör kedveert, hanern azárt, hogy az ll
ő utódai legyerrek Lakedaimón királyai"; szárnos nő és férfi szerelméyel büszkélkedett, még a bölcs
i
Szókratész baráts{gát is elnyerte. Ugyanolyan leleményes diplomata volt, mint amilyen bátoi katona.
.váByat ébresztett az athéniakban szicíliára fol}.tatja Plutarkhosz, s megiegyzi, hogy az nern is
-
volt nehéz, mert sokan már Periklész életében is vágyakoztak Szicíliára es rábeszélte őket, hogy
-,
hatalmas hadiflotuíval vonuljanak Szicília elleq éx igá|z.7i*.le az egés, szigetet... Karthágóról és
Afrikáról álmodozott" s a.jövő eme támaszpontjairól gondolatban már bekefitette Italiát es
a Peloponnészoszi, s valószíirűleg Sziciliát is csak emé háboni támaszpontjának tartotta."
l.e. 4l5-ben az athéniak, Nikiasz ellenvéleményévelnem tör&ve, 5100 hoplitával és 1300
íjásszal száz hadi- és teherhajót küldtek Szicíüába; útközben a szövetségesek hajói is csatlakoztak
|gzljuk. A hadjárat egyik vezérévéa,i akkor harmincöt év€s Alkibiadészt, máiik veárévépedig
a húv éwel idősebb Nikiasa választották; Nikiav egyébkéntcsak azért fogadta el ezt a rangot,
nehogy azt rnondjriü< ról4 hogy csupán gyávaságból ellenezte a háborut. Az athéni hadsereg
a szövetseges Rhégionban szállt partra, s a vezérek Katanát is a maguk pártjára vonták, sőt még
a szürakuszai ellenzéki demokratrá,kkal is kapcsolatba léptek. fIry btsiot{ minden rendben vaq dé
mielőtt a hadműveletet megkezdhették volna, megérkezett Athénból a Szalatninia nevű fut"írhajó;
kapiuínya aa a parancsot hozta Alkibiadésmek, hory azonnal jelenjék meg a bírák előü. Röviddel
Alkibiadész Rhégionba hajóZása előtt ugyanis valaki kidöntö8ette Athénban a ,,hermiikat"
(a Hermész_fejű utcai oszlopokat), s rebesgettéh hory ea is Alkiliiadész követte el; bár ez sem volt
kiárt dolog, valószínűbb, hogy korinthoszi provokációról volt szó. Alkibiadév kérte, hog5l még
elhajóása elöttvizsgálják ki az ügyet, a népgyűlésazonban úgy döntött. hogy haladéktalanul sálljon
hajóra, De amikor Alkibiadév miir nem volt Athénban, ellenfelei elérték,ho$/ az ügyét ismét
napirendre tűzzék, sőt még azzal is megvádolták Alkibiadészt, hogy részegségébeirmegcsúfolta az
eleusziszi misztériumokat. Alkibiadév Rhégionban tudomásrrl vette a paranc§ot, elbúcsuzott
a hadseregől, és egyenesan Spártába ment. Mikor később megtudt4 hory lívollétébenhalálra
ítélték,bossát esküdött Athén ellen: ,,Majd en megmutatom nekik, hogy még élek !"
A szicíliai hadjárat szömyü katasztróflíval végzódött (i.e. 413_ban). Az ingatag €s felénk Nikiasz
sem kezdeti ftilényét, §em a polgárok viszályait, sem pedig a szürakuszai rabszolgalázadást nem tudta
kihasználni; elszalasztotta a döntő útköz€trc adódó alkalínakat, es apró csatr{kban veszítette el
19ő katonáit; a sereg másik vezére, Lamakhosz is elesett; mikor a spártai segítségGülippov hadvezerrel
a2 élénme8érkczett Szicílübq a szüratuszaiak mégtÁmadták az athéniakgt, s az Aszinaroe folyó
menü véres csatában a hajóhaddal €8yütt megsemmisít€üék ókol Nikiasz
-
Timaiosz szerint
a seleg tljonnan vá|asztott rrásik vezerevel, Démoszthenósszc,l l-ryütt öngyilkos lett; Tbuküdidéqz
-
a szürakuszaiak végeztékki őket, A katonákat Mnyókb& kílldték,
szeriot
-a többi ti§zttcl €8yüÉ
-
ahol azán a leg$bbj0k elPusutult c§upán níüány íérfimcnckült meg: azok, akik cmlékezettról
tudták Euripidész v€rseit, Euíipidészlugyanis nágyra b€c§úhék a vüratuszaiak. Hadseregük
puszlulá§áíot az athéniak ery pireuszi borbélynál idcgenektől értesüftek, akil úry beszéltck azcsetról,
mint közismcrL régi dologról, , .
De ez még ná volt-minden: a spárhai'ak elíoglaltÁk a §lraréglgi
jelentóségú Dek€l€iÁl
Alkibiadésa tanácMra
- -
(s mai Klidi, .,Kulcs", Athéntól eszakra), s onnan ki-kicsapva fcldúlták
b
á krirnyéket, elárták sz utakal. Zsvarták a mezőgazdasági termelé§t, és akadályoaák
a keres[edelmct; mindcz az atheni gpzdaság mcgrcndüléséhcu vezetetl Eá a h€lyzetet hasaúhák ki
a rabszolcák. s Thuküdidisz szerint kórúlbclül húszezren mcgszökt.k Atlrénból. uraik gyön8e§é8ét
az ú$i ndezett szövet§egesek is kihásználtóK s lrszbosszál és Khiosszal az é|en elszakadtak Athéntól,
Mikor Atbén ennek €llenére senr e§etl el, sőt meg Szamosa is megtartotta, a spárt8iak alaltomos Etlre
sánták el magukat: gövetkezlek a pensákkal.
Az i.€. 4-13--4t 2€s évekbcn Áthén úlságosan §okat sz.nvedett, de nem ártatlanul: f6leg
a veárek és a nép nem volt Árratlan. vétkeiérté§ hiMiért adóznia kellett,
-adója
Athén első az á]lamfiordulat volt, amely eltúvolíaorta a demokratikus rendsz€ít, é§
bevezell€ az oligarchia uralmáL s az végül is tirannizmusba torkolll.
-aő a véredó volt, amelr.et Athén még hét álló esztendön át fizel€tt az eücnségnek.
A rrr.ásodik
A harmedü az uiolsó
- adó Aüéít kaloMi v€íesége volt: ezzel a vereseggel ért vÉgct
-
a pe'loinnnész oszi háboru.

l, €. 4l }*4l2-t err minőségi váltoás állt be a peloponnészoszi háborírban: a görögök egymás köztt -
háboríliÁÚ idcgcnck is bcavatkoztak. Méghozzó nem akármilycn jdegcnck. hanÉm
tehát beTsö
a perzsrák ! A- háborúú a sBá-rtáiak vonták be ókcL men pénzre volt szüksé9ük.,es meg kcllett
erBsiteniük haióindukat. A perzsák igérctéérthihetetlen árat fizgtlek: a Tisszafemész szatrapával
t6t6tt szerzBo&ucn clismert& lt, Darelosa,(i. e, 42lH0' peízsa királv fennhatóságát_a kisázsiai
sőrösök felett. Íg kéLszeresen is etárulták áz oszgorog ügyct ha ugyan az árulás kifcjezes nem
-
iyoűe ilycn csciÉin -. s móg bccsapni |s hagytáli magukal A perxák csak azt vették tudomásu l.
í-ocv c úerződés alepian uralkodháirnk a kis:izsiai 8órö8ókön; á pénzt késve küldték el. s csak
anilir. hogy a spórtai'ak folyarhasá* a harcol, nem annyit hogy gy@hesenek is, Hiszen a perzsa
birodalomliat nim állr érdekébcn. bogy a 8örögö} abbahágyják egymás öldöklésál..,
a §Eiciüai kalasztrófa'& a dekeleiai blokád
Mig Sirráru mcgcíó§iletl§ pqziciójáL Aihénbdn
köv€rkáréb.n
-
óbszeomtott a kormány. A bckcidókben & az igazqágos vedckeó Mború idcjén
-
a dcmokrácia mgyszcrücn bcvált, ám a támaű hadjáratok * az urBlmi törékvésck sikertclcnségÉl-
azaz manapnág iinperialisrrinak nevezett politíkát nem bírta et. Midön az attrenj pqigatqt
a wabadságot és az egyenlóségct a saját }iválságuklá -
emclték, a löbbi€kkcl szcnbcn pedig úg5l_
visetkedtek" mint nem izabadolkal és nan egyenlökkel szokás, magaval a dernokrácia leoyeeÉvgl
kerliltek eltcíttétbe. Ezt aa ellentétet Pedklésa leteoénye§§é8e €ltompÍtotts, és Klcón brutalitósa is
clfojtotta cry idóre. végül azonban ki kcllctt robbannia Ki k robbant, az i. c. 4l t,cs államfordulat
§ofán.
Athea m᧠állarnokkal szenb€n tanúsítottantideinokratikus politikája t9há1 6a$ban
Athénban is a rlemoírácia bukását okozta. Az arisztokrata és a konzervatív cll€nzéki poÜtiku§ok,
ak|k a tvldirid] ak n€vezelt féltitkos €gyesületekb€ tömörültek, kiha§análták a vál§ág lclőfokátl
x a demagog Peiszandroez vezetésevel arrs kényszeríteüek 8 nepB/ülé§t, hogy fogrdja el az
olagaíthiku§ rendszeít törvény€sító alkotmányrtformot Ez anuíü kiinnyebben m€írt, _ tnfl,€l
a ncpsyot*bót hiányoztak a §zicilüban oloset dqnolrrata katouii]< szavazatai; az aíisztolrsták
esyéL[énr is nasyon balkez€s€n jának el. A relormjavaslalot ,,a háborrt v€éig órvényes átmeneti
iriíezteO*tent"- adrák clő mini ..az ösök allohányához vsló visszaérést". A demokratüus
intézményeket is me8ísrtottak, persa csak formÁlisan A nepgyulés jogait ugyan n€m korlátozták.
taglairra[ számát azoiban ótezcire csökkooleatck; a nepgy.űlésb€n mir o§al azok a pollarok whettek
r&t, akik saját pénzúkö$ vásároltak fegyvirzetct t;Mt mindcúckglótt a gazd€ aüéni1!.
Meghogyták a- tanlcsot is, tágiainak sámái azonbqr né§rsaizra csókkent€ttek,'jo8körút pedig
lényeg€§an ki§zel€sit€ttéki a tanác§ gy8korolta az államhatalmal fÓlr€ akkor, ha nern iilésezett I97
 a népgyűlé§, amelyet a biáonság kedvéért nem hívtak többé össze. A tanácsba kiárólag saját híveiket
ültették: Tehát teljesen önkényesen, minderr felelősségre vonris és ellerrőrzes nélkül uralkodhattak.
Elsó intézkedésiik az volt, hogy megsztintették a közéleti funkciók betöltésééíífizetelt jutalmat,
úgyhory a szegény polgrirok többe nern tudtá'k ezeket 8 tisztségek€t b€tölteni; második
intézkedésükkelmegtiltották a középítkezések fol}tatá§ít. A harmadikkal békétajánlottak
Spártának.
Az athéni oligarchák azonban elszámítotlák ínagukat: Spárta olyalr szigoru bekefeltételeket
egy,ebek közötl az athéni hadiílotta megsemmisítésétkóvetelte
gzgpott_
-
jobb akaíattal sem fogadhatták el. Nem maradt más hátra, folytatniuk -,
hogy aiokat a leg-
kelleti a hábonit, de
mindjárt az eló ütközetberr (az euboiai Eretria mellett) vereséget szenvedt€k s kormányuk szét€sett.
Az Athénban támadt káoszból lehetetlen volt alkotmányos kiutat találni. Az arisztokrata
Théramenév ekkor rendőri jellegű csoportokra osztotta a hadsereg maradványait, es erélyes
intézkedéseivel elértg hogy az athéni utcík neín változtak polgárháborus hadszíntérré.A megcsap-
pant népgyűlést feltöltötte a hadsereg tagiaival, a tanácsot pedig megtette a népgyűles szervévé. Hiába
hadakoztak ellene a szélsőséges csoportok, elérte, hogr a bonyolult belügyi kérdéseket politikai
eszközökkel kezdték megoldani; éltudatos módszereivel azüln rövid időn belü annyira
konszolidálta Athént, amennyire csak lehetett. Tehát olyan feltételeket teremtett, hogy Athen
folytathatta a harcot: immár a puszta létéért.
Yajon Athénnak volt< egyáltalán esélye a megmenekülésre? Théramenév hadseregan kívül még
egy hadiflottája volt §zamoszon: a flotta élen Théramenész politikai ellerrfele, a demokrata
Thraszübúlov állt, aki sem az athéni alkotmány változásait, sem pedig aZ új kormán}t nem ismerte el.
De egyszer csak
- minthalálra
Alkibiadész. ot ugyan
sötét teng€í láthatárán a világítótorony fénye
- új remény
ítélték,de ezt még a régi kormány tette, úgyhogy
csillant fel:
a dol8ot lehetett
orvosolni. Alkibiadésznak, miután elcsábította a spáítai királynét, menekülnie kelett, s men
a két görög tábor közül egyikbe sem futhatott, Szardév felé, Tisszafernészhez vette útját.
Szardészban sikeresen bemutatkozott, s mivel félt a spártaiak bosszújától, cselt szött ellenük; végül
elérte, hory a perzsák korlátozták a spártaiaknak nyújtott se8ítséget. Az enől szóló hlr Athénba is
eljutot| s Alkibiadéw barátai elég ügyesek voltak ahhoz, hogy a történteket helyesan kommentálják.
Kampányt indítottak Alkibiadész érdekében, és sikerült törvényesíteniük néhány alkotmányreíor-
mot, amelyek lehetővé tették, hogy Alkibiadész mint ismert demokrata hazatérhessen. Nemso-
újabb bonyolult intrikák uLín, amelyek- még Goldoni vagy Beaumarchais
- komédiáiban is
lcá,ra
-
hihetetlennek tűnnének fel Alkibiadész a szamoszon állomásoó athéni hadiflotta élerr állt. Aztán
kihajózott a tengerrg két -ízben (Abüdosznál es Küzikosznál) Iegyőzb a spártai hajóhadat" majd
néhány további siker utrin összefogott Théramenész seregével, es elfoglalta BÚszantioni; i. e. zlO8-ban
kétszáz háromsorevezős élénhajózott haza Athénba. Yele együtt tért vissza a jövőbe, a város és
d demokrácia jövőjébe vetett bizalom. De ugyanakkor megérkezett a szkepszis ig amellyel
a filozófusok bosszantottá& a polgárokat: milyen közseg és milyen alkotmány az, amelynek égy
ember szeszélyeitől és szerencséjétől fiigg a sorsa?
A szkepszis jogos volt: a perzsák, akik görögellenes harcukat most a görögók közvetítésével
folytatták, néhány talentum aranyat es ezüstöt dobtak Spárta mérlegének süllyedő serpenyőjébe.
A spárlai tengeri erők fővezére, a kemény és rátermett Lüszandrosz kiegészitette hajóhadát, úgyhogy
ismét fölenybe keíült. Az athéniak Alkibiadészt küldték ellene, de teli kincstár helyett csupán a jói
bangzó, 6m nem valami demokratikus aatolrratór ,,egyeduralkodó" címet adták neki
- vagyis
útravalóul. Alkibiadész az élelem- és pénzszeízéssel rengeteg időt és erőt veszített, úgyhogy
a aen8eri hadműveletet nem tudta idejében megindítani, s midőn Lüszandrosz a Notion_foknál
legyőzle az egyik athéni hajórajt, Alkibiadészt megfosztotlák tisztségétől. (Thrákiába, majd
Phrügiába menekült, ahol később meg is halt: az egyik venió szerint Lüszandrosz, a másik szerint
Tisszafemész utóda, Famabaszosz gyilkoltatta me8, egy harmadilt változat szerint azonban valami
lánynak a bátyjai ütötték a_gyon. mivel a rengeteg bonyodalom mellett még alra is jutott ideje,
hogy a lányt elcsábisa..; Am az athéni hajóhad túléltea vereséget, és i.e. zl06_ban Leszbosz
közelében. az Arginúszai-szigeteknél fényes győzelmet aíátott.
Mint később kiderült. Arginúszainál Athén utolsó győzelmét aratta, s egyben utolsó
lehetőségét is elveszítette. Spárta békétajánlott, s megígérte,hogy visszavonja a Dekeleiában
állomásozó seregét. A békckiiléstazonban meghiúsították a demagógoszok; élúkön a íészeges
lírakészítőKleophón állt. A tlcrrragógoszok páncélban jelentek meg a népgyűlésen, s kijelentették,
I98 hogy ők majd folytatják a háborút, mígnem Spárta mindenről lemond, amil valaha is elfoglalt.
 =ffi,
W,i,:

Athén és pireusz

Még azt is elérték,hogy a népbíróság halálra ítélteaz arginúszai nyolc vezért, akik Vétetrek
a szolóni törvény ellen, mely szerint a csatában elesettek holttestét el kell hantolni; két sztratégosz
elmenekült, hatot kiyégeztek. A legiobb vezérek eltávolításának kóvetkezményei nem sokáig
várattak magukra. Mindjárt a következő esztendőben, i.e. 405-ben az athéni hajóhad és katonaság
Végzetes velesé8et szenvedett Aigoszpotamoinál. a Hellészpontoszon. Háromezer férfi esett
fogságba. A foglyokkal ugyanúgy bántak a spártaiak, mint a peloponnészoszi háború első ütközete
után a thébaiak a plataiaiak}al: egytöl egyig kivégeztékőket. A gyóztes Lüszandrosz Athen elé
hajóZott, és €lzána a várost a tengertöl, ll. Pauszaniasz pedig a szárazföld lelől keritette be Athént.
I.e, zl04 áprilisában aztán a sikertelen ellenállásban és az éhségbenmegtört Athén megadta magát
Spártának.
Lüszandrosz teljes fegyverzetben, Arész istenként fogadta az athéni követeket, Aztán leemelte
vörös taréjúsisakját, amely hosszú vörös haját takart4 es lakonikus tömörseggel tudtukra adta
a parancsot. Nagylelkűségéberr megkiméli Athént, bár lerombolhatná, es megkegyelmez az
athéniaknak, bár eladhatná őket rabszolgáknak. De: először is, minden erődítményüket, mindenek-
előtt a le kell bontaniuk; másodszor, tzenkéi őíhajó kivételével aZ egész
.,hosszú falakat"
k kell szolgáltatniuk spártának; harmadszor, meg kell változtatniuk az
hadi- es kereskedelmi flottát
alkotífiinyt, méghozzÁ úgy, hogy ne a tömeg, hanem a legkiválóbb férfrak uralkodjanak. Ami
a kormányt illeti, tagjait az athéniak maguk választhatják meg, de csak akkor, ha már a szerződés
minden feltételet teljesítették.Addig is öt férfit rendel fóléjiiLk ellenómet, köztiik Théramenészt, aki
becsületes ellenfele volt Spártínak, es Kritiaszt, aki mindig is rokonszenvezett Spártával. A várfalak
lerombolásiá es a hajóhad kiadására vonatkoó parancsot az athéniak hajlandók voltak teüesíteni,
noha tudták, hogy azután már nern élet, csak tengődés lev osztályrészük; az alkotmány
megváltoztatása azonban a nep hatarozott ellenállásával találkozott, A népgyűlésAthén l99
 küvárosában, Kolónowban, a bossztl kiengesztelt isterrnóinek §z€Dt ligete mellett jött össze, és irányi|
elutasította Théramenév javaslatá| mely szerint a többség jogait a kisebbseg kiváltságaiví kellett kell b
volna változtatni. Lüszandrosz erí€ személyes€n jelent neg a népgyűlésen, Mennydörgött, a va§
átkozódott, f€nyegetőzött: ha az athéniak nem teljesítik parancsát, Spárától s€mmi jót sem éí€z}G
várhatnak. A megrettent népgyűlés végül kelletlentil megszayazla a megalkuvó javaslatot, amely letörd
sz€rint barminc polgárt kellett válasáaniuk, akik aztán az új alkotmányt az ősi minák Ati nc
figyelembevételévelkidolgoaák volna. Mikor a nép szétszéledt, elsötétüll az égboit. es sűyos fellegek _- ea
sálltak Athené városa ítilé.Az elkövetkezó napok Athen történelmének legszómorubb napjai voltak. ily nd
A harmincak bizott§ága zsamokok társaságávi alakult. Nern a törvenyeket írta össze, hanem akf'zi
a demokraák feketelistaját. A demokratákat hivataü funkciójuktól es jogriktól is megfosztották; a felfo
a tanácsot nem Miintettek meg" hanern ráruháztak a bíróságok jogkörét, s a titko§ §zavazás helyett a n)ru|
bevezették a közfelkiálást; a hivatalokat meghagy!ílq de maguk foglaltak el minden tisztséget, embcr
pozíciójukat pedig testőrseggel biztosították. ,"A polgárokkal szemben kezdetben tisztess€gesen vé8l€
üselkedtek, és sánlelték, hory meg akarjá,ik őrizni az ősi törvényeket írja Arisztote|ész Az athéni té
alkottruinyban. -
Midőn azonban a közs€g urai lettek, neín törődtek a törvenyekkel. A tanács ötszíz
tot
dasr
-
tagját es a többi hivatalnokot az általuk elismert ezeí polgáLr közü választották, aztán magukhoz x
vettek tlz pireuszi vezért, tizenery fogházfelügyelőt es báromsáz korbácsos altisztet, s a város árulás
egyeduralkodói lettek." Plutarkhosz ,,harminc úr részeg garázdálkodrisának" nevezte ezt az fdt
egyeduralmat. irit ,

A harminca} bizottságában kezdetben Théramenész szava szimított a legtöbbet; mint reali§ta lalra.
politikus jól latt4 hogy Spártaval meg kell fémie valahogy, Athén demokratikus hagyomá,r:ryait pedig .sA4
konzervatív felfogása ellenére is igyekezett re§p€ktálni. A kemény eljárás hívei azonban fokozatosan xdtir
fölenybe kerültek, és néhány hét műva a szelsö§eges c§oport vezére, Kíitia§z kedtette hatalrnába löüb
a bizottságot. Enól a férfiról
1
az arisáokrata Kallaiszkhrosz fiáról és a filoófus Platón A lúr
nagybátyjáról a történészek - egyseges vélgményt alkottak: a regiek es az újak egyaránt aljas ü.3
embernek tartják, - a legujabbak pedig (módszereit figyelembe véve) ,3 fasizmus atyjának" nevezik.
Emelleí azonban rendkívíi[intelligenciával rendelkezett, s érdem€s lerrne lélektani_szociológiai
rci
erÉu
analízis Íárgyává tennünk, hogy kideritsük, miért aUasult le annyira. Jártas volt'a írlozófiában és Ldoü
a tönén€lemben, foglalkozott zenével, lrt néhány drámát, valamint egy tanulmányt a §pártai _^=
alkotmányról, jó sónok volt. Iltikorában szóklaté§z köréhez tartozott, szexuális kihágásai miatt l)
azonban ki kellett vá|rtia a körből; árállt tehát a konkurrens szofsták táborába. Mivel az ivászatban i-rt
és a henyélésben lelte kedvét, me8barátkozott Alkibiadésszal. A hermák kidönt€etése után ..ÍF
me8tagadta Alkibiadészt, később azonban a rehabilirációjáért folytatott harc éléreállt; majd
a Notion-foki verese8 után ő Yoll az, aki Lüszandrosztól (és ezzel egyidejüleg Famabaszosztól is)
ry
d
Alkibiadész fejét kérte. Eredetileg demokatának vallotta magát, noha nyiltan rokonszenvezett .É
a spánai rendszenel; i.e. 4ll-ben az oligarchákhoz csadakozott, és tagia lett a tanácsnak. Az ú€
oligarchikus kormány bukása utiin lelkesen árulta el volt tár§ait, s intrikái újra csak hatalomhoz d.
segítették.De mert valami pénzt elsikkasztott, az ítél€ttől való félelmében Thesszáliába menekült; qb
háláMl aztán felkelést szervezett vendéglátoi ellen. Végül sPártába ment, és Spárta ü$mökeként H
tért vissza Aüénba. Lúszandrosz kiszolgálda let| ennél azonban jóval magasabbra tört: az athéni L!r,
polgírok él€tét és halálát akarta kezében tartani, mé8 a spártai- fennhatósá8 íölött is uralkodni rIhr
akart. Rövid idöre elérte ezt is: a ,,harminc zsamok" mint zsamokot rett€gte. d
Mikor Théramenész f€l akarta űjitan az i. e, 4ll-es alkotmányt, es azt javasolta, hory
a népgyűlésbenötezer polgár vegyen részt, akik saját költsegíikön szereznek maguknak fegyverzetet,
Kritiasz fellép€tt ellene. Hiszen e között az ötezer között a demokraták, sőt még a harmincak ellenfelei
-a
tEI
if,a
is ott lehetnek, ez p€dig tűrhetetlen. A népgyűlé§ íagiait ezért gondosan meg kell válogatni" szírnukat
legfeljebb hárorrezerre kell korlátomi, több megbízhaó embert rlgysern találnak. A tagok
itd
l-
kiválasztísa a tanács feladata legyerr; ha a tanács közben n{jönne, ho5r bárki i§ €llensége az új
rendszemek, azt be ke börtönözni.
r
Ezek szerint a tanácsnak át kellett volna alakulnia leg|első dc
kormány- es ítélőszerwé,íölötte c§upán a harmincak bizottsága állt volna. Théramenészazzal érvelt, fr
hogy ez a javaslat ellentéte mindannak, amit Aüén valaha is ismert. Kritiasz azonban nemcsak ff
. ezt ajava§latot fogadtatta el, hanem egy m:isik határozatot is kikényszedtett, amely szerint a legfelső
a harmincak kelben kellett ti§szpontosulnia.
.-r
hatalomnak örökre
A helyzet ilyeten való megold.is.ival az_ oligarchia híveinek zöme sem érüetett egyet, -rri
ts/|
a demokratákról nem is beszélve; annál inkTbb nem, mert hiszen előrc láthato vol! hogy ,l-
)00 a gyakorlatban minden sokkal rosszabbul fest majd, mint a viasztáb|ákon. Hanem a Kritiasz lÉ
irányitotta tanács mégis munkához látott: megvizsgálta, ki lehet tagja a népgyülésnek ki nem, es kit
kell börtönbe ámi. Jelentő§ szerepet játszott a vagyon: ha egy tanácstag kedvet kaPot valakinek
a vagyonára, nos, néminemű vétek mindig akadt" s ha mégsenl hát kitaláltát valamit. De még az sern
érezhette magát biztonsigban, aki rákerúlt a népgyűl€s tagiainak listájára, hiszerr a listáról Mrmikor
letörölhették a nevét, s ezzel csak mfu gyanúsabbá a börtön még valószinűbb várományosává vált,
Aki n€m értett egyet a tanács vary a harmincak önkenyével peldárrl fellebbezett a haározatuk ellen
-
azt automatiku§an hazaárulónak bélyegezték, és bebörtönözték. A lélelem és a bizonytalanság
-,
ily módon kialakított lé8körét hasmálta ki Kriüasz, hogy ,,ideiglenes óvintézkedéseket" tegyen:
a közbiztonság érdekébenelrendelte, hogy a megbizhatatlan polgároktól vegyék el fegyveíeiket,
a felforgató bevédek megelőzése érdekében megtiltotta, hogy a rlloófusok elóadásokat tartsanak,
a nyugalom és a rend biztosíására pedig korbáccsal felszerelt alakulatokat küldött az vtcákía. Az
emberek rnár nem is laktalq hanem rejtözkódtek házukban. Kritiasz csak erre várt, most már
véglegesen leszámolhatott ellenfeleivel. De minden eshetóségre még biztosította magát: kalonasá-
got kért spártától, Spána pedig szívesen küldött hétszáz hoplitát. Kritiasz az Akropoliszon helyezte
el a seregel
KritTasz teMt elérte éljá! mo§t máI megínutathatta hatalmát. Összehívatta a tanácsot, és
á|rulással vádolta Thérameneszt; a bizonyítékokatszidalmakkal helyett€sitette. Théramenév azt
felelte neki, hogy alighanern megőrült; Kfitiasz eárt kizáratta a tanácsból, es a helyszínerr halálra
itélte, A legiobb é[ens€g a halott ellenség : az elórelatóan rrregtöltött börtönök tiLrúlni kezdtek, N3nról
napra, hétröl hétre vonultak a polgárok a halálba: demokraták é§ arisztokraÉk, gazdag hajóépítőt
es Arginúszai hősei, igazi politikai ellenfelek es egyszerú kovácsok, akiket késköszörülésen értek.
Kritiasz nern elfuedeti meg anal, hog saját cinkosaival végeztesse gaztett€it. Elhatározta: minél
több polgárt bevon a pivkos mrmkába hory kompromittálja és örökre rnagához láncolja óket.
A nepgyűles háromezer ta§a kóziil bátki parancsot kaphatott, hogy vádlóként olvassa fel az
elökészített ítéletet. A parancs megtagadásának következménye csak az.lehetett, hogy az illetőt
megbízhatatlannak miiősítették, é§ lázaű§sal vádolták z láuzdí*. pedig halállal búntették.F,i
a émuralom ket hónapig tartott; a kivé8zettek váma meghaladta az ezeíőtszázzt.,. A polgírok
legiobbjai Théranrenésá uánoztálq aki mielőtt a mér€gpoharat kiiiritette volna fölkiáltott:
,,A nagy Kritiasz egewsegere !"
- -
Léiret ugyan túoriúikusan is uíalkodni, de nem sokáig s csak olyan n€p fölöt| amely még nem
ismerte a szibadsígot. Az atherri d€mokraták maroknl csoportjának még a rémuralom_ első
napjaiban siker t ámenekülnie; a szamoszi hajóraj egykori fővezére, Thraszübulosz körül
csóiortosultak, s tLouáláttzk az ellenállás megszervezesehez. Bátorságukhoz , a, szel9ncry i.s
csailakozott: olyan segítséget kaPtalq amelyról álrnodni sem mertek. Az atheniak ősi ellensegei,
a thébaiak, hirielen a-saját Mriiki'n kezdték éremi, mit jelent spárta hatalma, ha Athen nem
mérsekeü. Nemrégen még azt taná,csoltrák Lüszandrosznak, hogy ne csat a hosszú falakat
rorrboltassa lg hanem az egész v,írost; most epp€n Lüsz8ndrow gőgössegs indította őket arra, hogy
s€gítsenek mindenkinek, aki Athén felemeléséttűae ki éljául. ,,Nfllvánosan olyan hatrirozatot
hoitak, amely becsületüre vált
- írja Lüszandrosz életrajzában Plutarkhosz -, tudniillik azt,
hory Boióüa minden városát és minden háát nyissák meg az athéniak elött, ha azok erre
rászorulnak, továbbá, hogy egy talentum bírsággal sújtsanak mindenkit, aki nem segíti az athéni
menekülteket, s ha valaki Boióüán keresztül szállítana fegyvert a zsamok ellen harcoló
athéniaknak, enől egyetlen thébai se halljon, ezt egyetlen thébai se lássa." Thraszübulosz és tánai
fegyvert, élelmiszert, pénzt, s nem utolsósorban ,,hirverző" segítséget kaptak Thébától. Le.
,l04 decemberében már odág jutottak, hogy m€gtámadták Attikát, és elfoglalták a stratégiai
jelentőségű Phülé dombot. A dombtetőn aztán olyan erödöt épitetlek, amelynek maradványai még
a második világháboniban is jó smlgálatot tetlek a gör€ partizánoknak.
Kíitiasz mozgósította a háromezer kiválasztott polgárt, Phülé alá vonutt, €s Parancsot adott az
eíőd o§tromára. Az erőd azonban bevehetetlen volt, akáLr ery sasfészek. Kritiasz teMt bek€dtette az
erődöt, es segít!É,gúlhívta a spártaiakat; a derrokratáit a honfiársaik elleni nllt harcot ugyan
elkerülték, a spártáiakat azonba.n megtámadtak, es ery éjszakai ütközettbn legyőZték őket. Miutan
a demokraták is segítségetkaptak, csupán idő kérdése volü mikor szűnik meg az ostromlók fölénye;
de Kritiasz még erre az esetí€ is tudott kiutat. Pénzt kínált a demokrata vezernpk, es felajánlotta neki,
hogy tagia lehet a harmincak bizottságnak; a demokraták vezbr&, azonban más fáMl faragtík,
s Kritia§z visszavonul! mégpedig nencsak képletesen, hanern seregével egjútt. Tavasszal aztán
Athén előtt megielentek a demokraták seregei; Kritiasz felkészúlt a város védelmére,de minden 20l
-
 eshetősegre szhmitva azEl€usziszba vagy a Szalamiszra való ü§§zavonulás útját is biztosítona. sal
Hory az ottani lázadást- megelőzzs, nregparancsolta: minden megbízhatatlan és hárckép€s férfit A]
hozzanak Athénba, és vegezzék ki őket. A tömeggyilkosság végrehajtas.ival a hadsereget bízta meg; |4
úgy sámított hogy a bünrészesek sáma eáltal is növekszik, De általános ellenállá§ba ütközött; az l
ellenállást szigoított terrorral próbálta elnyomni. Mikor láttá, hogy korbácsos altisztjei és karddal
felfegyverzett zsoldosai nem győzik a sok tennivalót, meglurancsolta az athéniaknak, hogy
E
q
a háromezer kivála§ztott kivételével hagyják el a várost, es költözzenek Pireuszba. S a polgárok - b
furcsa módon szót fogadtak: -hory Pireuszban majd egyesüljenek a demokratak -
közeledő td
-
csapataival. Tfuaszübulosz csak ery kis csapatot vezetett Pireuszba: a csapat a Múniikhia a mai t
Turkolimanosz -
hadikikötő fölött erősitette meg magát. Kriliasz kivonult ellene, de az utcai harc_ pd
-
ban egészen a tengerig kellett hátrálnia, s valahol a mellett a móló mellett, ahol ma Görö8or§ág 9i
legszebb jachtjai horgonyomak, elesett,. 13
Athénban még hár<im hőnapig zűrzallar uralkodott, Lüszandrosz pedig megpróbálta fu
kihasználni e^ a zűízavaít.Neglven hajóval es ezer hoplitával Athénba ment, hogy a polgárokra í
rákényszerítse a sajilt akaíaáí.De már harminc embert sem talált, aki a tirannusok kormányát .!
hajlandó lett volna felújítani;meg kellett elégednie a ,,tízek bizott§ígával". Végü maguk a spártaiak h
küldtek királlyal az élen Lüszandrosz ellen sereget, hogy az ész és a parancs
tiszteletben- Pauszaniasz -
tartására kényszerísék.Az ephorosmk rendelete szerint Athénnak le kellett rombolnia
a
b
falait, és ki kellett szolgáltatnia hajóhadát, kormányát azonban nem kellett feladnia; Lüszandrosz d
pedig
- önkényesen - ezl szoígalmazta. A demokraták katonai ereje lehetöyé tette, hogy
a kormányról és a kormányformáról az athéni nép döntsón. Al
A huszonhét évig taró peloponnészosá háboru tehát Spárta győzelmével es Athen vereségével E
ért véget. Az athéniaknak nem maradt más hátra, mint hogy belenyugodjanak vereségiikbe,
legalábbis látszólag és legalábbis ery időre. A szebb jövőbe vetett remény es a közelmúlt
helyrehozásíra íordított igyekezet légkörében mindenekelőtt egymással bekültek ki. Belső visályaik
es mély sebeik ellenére is arra az elhatároásra jutottak, hogy
alkotmányról szóló tanulmányában - amint Arisztotelég irja az athéli
,,a múltban történtek miatt senki senkin ne álljon bosszút,
kivéve a harmincak és a tízek, valamint - a tizenegyek életben maradt ta&jait, lovábbá a (Lüszandrosz
által megnevezett) pireuszi parancsnokokaq de ezeket is csak akkor bünteíhették, ha tetteikért nem
voltak hajlandók felelni".
I. e. 403 augusztusában az athéniak ismét demokratikus alkotmányt léptettek életbe. Felújítotíik
a népgyűlést,az öíszi\z tagú tanácsot. az_ esküdtszekeket; a hivatalnokokat ismét sorsolással
választották_ a teljes jogu polgárok közül. Ujra jutalmat fizettek a hivaáü tisztségek betöltéséért,
külón kötelességeket szabtak ki a gazdagokra, és támogatták a szegényeket. Megtartották az
általános katonai szolgálatoí, és megszigorították az áIlampolgítr§á|g feltételeit; a régebbi
intézményekközü csupán a cserépszavazást sziintették meg. A polgári es a politikai jogokat is
felújították.
Ez az alkotmány amelyet Eukleidév arkhónsága idejen hagyott jóvá a népgyűlés túlélte
aztán az összes háborut- és katasztrófát, amelyre késóbb Athénban sor került, és érvényban
- maradt
egészen az antik kor végéig.

A peloponnészoszi háboru lángiai es Thuküdidész művének vakitó fényei okozhatták. hogy

a kózvetlenül ezután kóvetkező görögországi események valahogy t2 érdeklődéshátterében
maradtak. Számos történész es tankönyviró rendkivül tömören tárgyalja ezt a kort, mintha afféle
pihentető fejezet volna Nagy Sándor korának lortissimója előtt. Ennek az eljárásnak az eredményei
az olyan egyszerűsített megállapítások, mint: ,,Spárta, a kultúrnépekborzalmára, uralma alá hajtotta
a görög vilá8ot"; ,,Athén hanyatlott, és tehetetlen Volt". Egyes egészen felületes elképzelések szerint
ez a kor ,,a zavargások kora" volt és ki is foglalkozna ezzel, mikor annyi más érdekesebb dolog
van Görögországban! -
Szembesítsiik ezeket a benyomásokat es elképzeléseket a tényekkel, méghozá mindjárt Athen
pélűján. Athen elvesztette nagyhatalmi pozícióját es elszegényedet! ez kétsegtelen. De megtartotta
a demokráciát, ami pedigjelentős siker volt a háboru§ vereség után, s a demokrácia később lehetővé
tette számára, ho$, lábra álljon. Az is kétsegtelen, hogy a Parthenón méretü épületek létrehoására
Athén már nem volt képes, de ez még nan jelerrti az| hogy hanyatlott. Hory is besátlretnénk
hanyatlásról, mikor Athar épperr ebbar a korban volt Szókratész, Platón es ínás filozófusok városa,
202 Arisztophanész, a klasszikus komédiaíró városa, Lüsziasz, majd Démosahenésa szónokok s olyan
szobrászok hazája, mint Praxitelész vary Szkopasz! Aztáíl Athen ,,tehetetlense8e" is vitatható.
A kapituláció utrá,Ln nem.egé§zen tiz esztendővel, i. e. 395-berr Atherr mrár otyan erős vólt, hog fel mert
lépni Spárta ellen; Iphüratész sztratégosz i.e. 393-ban, az rln. korinüosii háborúban
majd mindjárt szót ejtiink az Iszthmbsz m€llett legyőzte Agészilaosz sprártai király -1melvről
- seúét,
Iphikratész ugyanis átszervezte az athc1.ni hadsereget, éi a nehez fegyverzeú hoplitákai kön;yü
fegylerzetű peltasztákkal
harcosokkal - azaz bőrpalzzsa| (pehé) és nagyon hoúúkopjákkál felferyverzétt
helyettesitette; ily módon csökkentette a- katonaság felföilverzésére -fordított
költségeket (e".- pedie_ nem kis
_jelentőséggel bírt az elszegenyedett Aihen sámára), sőt a sereg
m9.z9p!o1y{sa| is fokozta, e§ biztosította a hoplirák fölötti táktikai fölényét. S ami az öszgörö!
Politikát illeti, Athen annak mezejére is csakhamar visszatér! Aktívan rdzt vett a Spárta-eTlenei
vövetség rnegszervezésében, s tevékenysegét nem korlátozta csak a görög államokra; }ú spárta már
úgyis bevonta a görög üqyekbe a perzsákat, Athen is kapcsolatba lép€tt velük, és Spirta ellen
fordította őket. konón athéni sztrat€osz, aki nyolc hajóval rnenekiilt meg az aigószpotamoi
_Farnalasz9w_ szaqapa. segitségévelelérte, hogy II. Artaxerxész tinity Ot bíita meg
ütközetből,.
a perzP. hajólrad fővezérggsév_el, es i. e. 39rt-ben a knidosá csatában megsemmisítetté Spírta tengerT
haderejét. Athén olyan tekintélyre tett szert, hogy
a - spárta ellenkezesét ieíiityüIve - újra felépíte'tte
,,hosszú falat" (maradványait ma is látni Pireuszban, az A}ti félszisetent. s- úi hadi- és
kereskedelni flottát építtetetL I. e. 378-ban Athen már ismét élen állt ún. másúik tengeri
szövetsegnek, hetven égei_tengeri görög állam fii,derációjának.
'
_ A peloponnészoszi lrriboru után valóban spárta lett a görög világ ura, de nem sokáig uralkodott.
A kultúnít egyáltalán nem v_eszáyezt9tte, hiszen a kulturáiis úrésségszékhelye volt, az iresség pedig
nern exportcikk. A kulturális élet es az alkotrás nem érdekelte Spártát, imi ,jOtétonyan-abbai
nyilvánult meg, hogy a kulturális életbe nern avatkozott bele; a spártai katonák sem raboltak
műkincseket. (A képzőmüveszeti alkotások közü az athéni pénzekre vert apró baglyok relie§eit
becsülték a legtöbbrg ezeket adín szenvedélyesen gyűjtötték.) Spára- egyéb*ént meglépő
ügyetlenséggel érvényesítettehegemóniáját: inkább rendőri, mint politikai modszerekkei- é'lt:
banítainak ezzel többet ártott, mint ellenségeinek. De mindenekelőtt saját magánat ándtt, Kiárólag
a maga erejére támaszkodott, a görögök fölött azonban mindig is nehéz volt erővel uralkodni.
§párta eíejéta spártai hadsereg ereje jelentette, ennek az erőnek a forrása azonban a pelo-
ponnészovi háboru után jelentős mértékben elapadt. A perzsa háborukban megbomlott ,,e§yen-
lők. rársadalma" teljesen_ széttöredez€tt: nern bírta el á hadizsákmány terhéi. A nugyoii'e,
_
a ársadalrni. elkillónülés folyamata_ úgy felgyorsult" hogy a spártaiak teljes jogu es nem tájes jogú
polgárokra k€zdtek osztódni, előbb csak a gyakorlatban, később a torveriy verint is. e" sprirt"ai
P,olgárok ellő_ismert_ államellenes összeesküvésére i.e. 399-ben került sor; ai összeesküvés v'ezére,
§inadón _ Xenophón szerint ,,szep termetú, rettentfietetlen ifú férfi'. - a vizsgálat során
küelentette, hogy ő ,,nem akart Lakedaimónban kisebb ember lenni, mint bárki más". Á fokozódó
differenciálódást nem lehetett megállitani, s az i. e. Iv. század elejerr az ún. Epitádeov törvényének
.a törvénji megszüntette a földterület társadalmi tulajdonát, és lehetóvé tette
elíogadá_qára_ vezetett:
a parcellák átruházását ajándék vagy _h9gya!ék formájában. Megnllt tehát az út a lóldtulajdon
koncentrációja, illetve a polgárok földtől való megfosztása felé. Ennek persze messze ható kö-
vetkezményei voltak. főle8 ha meggondoljuk. hogy a íiildtulajdonosok száma két emberölió alatt
eredeti kilencezerről körülbelül ezerőtszázra csökkent. A földjüktől megfosztott polgároknak új
kereseú forrás után kellettnézniük, s mivel egyedül a hadviseléshez értettek, ielcsaptak zsoldosoknak.
Ezeknek_a polgárokna} a távozásával Spárta katonai ereje is csökkent; az a leheiőség, hogy penzért
földet lehetett szerezní, a többi polgárt zsákmányszerző háboruk kirobbantásara öJztörrljzti, ezek
a háboruk pedig nemcsak a férfiaktól fosztoiták meg Spártát, hanem a többi görög állam
rokonszenvétől is. Hüetünk tehát Spária nary csodálójának, Xenophónnak, míkor ( A lakedaimóni
alkotmánlhal) így ir a korabeli viszonyokról: .,Ha valaki megkérdezné tőlem, hiszem-e, hogy
Lü*urgov törvényei mindmáig változatlanok, Zeuw tudja, hogY neín merném ezt állítani. Hisán
tudor4 hogr a lakedaimóniak korábban inkább szerényó élteli'otthonukban, mintsem helvtartók
lettek volna másutl, és lekenyereztették volna magukát. s azt is tudom. hogy kórábbun léltek.
nehogy úgy fessenek, mint akiknek aranyuk vanf most pedig némelyek még kérkednek is az
arannyal... Korábban a hellének gyakran kértéka takedaimóniakat, -vezesséÍőket azok el|en.
akiktől sérelmet kellett szenvedniük; most ellenkezőleg, sokan azért szövetkeznek, hogy meghiúsít-
s:ik a lakedaimóniak egyeduralomra való tórekvését. Nem csoda, hogy mindezt a száiikré vetik,
hiszen sem az istenre, sem Lükurgosz törvényeire nem hallgatnak... 203
 spárta nancsak a sóvetseges és a legyőiött görögorságiállamokra
terjesztette ki hegemóniáját,
haneni a kisízsiai görög államokra is, ame|yeket pedig a Tisszafernésszel kötött szerződés értelméb€n
átengedett a perisati'at. A tartózkodó ,barátot'ezzel egy csapásra bosszúszomjas "il**c§
naiio-Átt", dathéniaknak nem is kellett tű sokat áskálódniuk Spárta ellen. De Sparta a kisázsiai
görögöket is maga ellen hangolta, ez pedig a diplomáciában_ való járatlanság tetőfoka yolt, l,ú.!Tn
i tiüzsiai göógök kezdeib€n ősiintá ro[onszerrveztek spártával. Elfordulásukat főkerrt
a Lüszandroú á bevezetett terrorisztikus rendszer okozta. ,,Kegyetlen természete szömyúvé és
elviselhetetlenné tette uralrnát" íria Plutarkhosz. A hivatalnokokat tetsz駀 szerint váltogatta,
hiveiből es talonvalóiból -
megszervezte a tirannisztikus ,,tízek bizottságait", ba úry tetszett neki,
soártai harmoirtérreket, azikorlát|an hatalmú katonai protektorokat vagy helytaítókat nevez€lt
ü. sJu"r, s most ismét plutarkhoszt idézzük: ,,a elé tárta a spártai kormányrendszer
kevéssévonó peldájáf '. 'örögök
vtikor i. e. 405_berr meghalt II. Dareiosz király, Artaxerxév és (ifiabb) Kür99z |özött trónvisály
tort ú. io! szerint Artaxe-rxész 0I.) került a trónr4 de Küíosz, a szardészi helytartó köólbelül
-fogadottKürov pírtjára álltak;
l00 000 kaionát toboízott ellene.' A'spártaiak büszantióni harmosztészük,
rlearkhosz 13000 zsoldos katonát _legtöbbjiik közvetlenü Spártából jqtl _., é§
Si".aé.rU" vonult veliik. A helyzet keáetben Kürosznak kedvezett, mivel a görög..lsoldosok -
professzionális tudásuk és fegyelmiik réven fiilényben volük Artaxerxész bennszülÖtt katonáival
izemben. Kürosz azonban aáöntő ütközetberr -
(i. e. 41l_berr a rnai Bagdad közelébeq Kúnaxa falu
mellett) el€sett. A zsoldosok közíil mintery tizazíelí' élíéktul az ütközetet, s bár Tisszafemész
tgynöÉi"ei a zsoldowezéreket sikerült riéggyilko|{uk, a görfuöket neín tudták foglyul 9jpni,
Á"Í.ápoÚ-i"i sivatagban magukra maradvq politikai ösziönütől vezetve igazi katonai, illetve
gyültek össze. szavaz ással eldöntötték, hogy hazatémet, és
menetelE polr,szt alakítoitak : népÉyúlésíe
sztratégoszokat választottak Áa-!ut toát. Így kezdődön a. hires. ,,íelvonulás" a Tigris árjával
i""-ú forró sivatagon kereiztiil Kurdisáá.m vad hegyei es Arménia havas hegységei ?l9:
" viszontag'sígolq vég nélküli harcok útja volt ez a menet. Az irányt nem. tudták
Dontosíul térkéDek ná áÍtak reidelkezesiikíe, csupá,rr a rernerry vezett€ őket: ez a remény vált
"lui."lh"t"tl*
ilúrágg,Í tizenbt hosszú hónap után. midőn egyiliik felkiáltott: ,,Thalassza! Thalassza!" Ez
hajósai_szám_ára a..íöld. öld!"
,i tenó, a tengert.. ugyanazt jelentette sámukra. mint Kolumbuszpartjan tehát góroglarosnax xetl
kiáltás: hiszÉn a tenga köti össr egyrnással. a ten8er
íennie!A hatezeiférfi"végül renóezett sorokban megérkezett Tiapezuntba, a mai török Trabzonba_
'görógöket
xo"iú is, aki a ha járai-ban először mint Kiirosz barátja vett részt, majd
] riiioo - "tovéd
"ot halá|a utái
páncsnoka
a görög sereg sztraiégosza lett: a hadjfuat törtéDetíiója, az Anabaszisz
szerzője, Xenophón.
-
A pensa irónvisályokba való spártai beavatkozás nemcsak afféle epizod y9!t amit főleg
xenop}fuo hi.o köszönhetőá ismerünk; messu ható következményekkeljárt._A gy_őztes
ii. ,Ciuierxéo haUoruval bosszulta meg Spárta beavatkoását; a háboru öt esztendeig (i :, .392
'oűverrei
lslihilá.tt, es a knidoszi tengeri tiiko-zettel végódött, amelyben Spána nemciak hajóhadáj
_

tt" t egei_tengeri hegemónáját is. A háboru megvis€lte spárkit, s ezt az európai görögök
ül. úáiiúu
""ot "t, """-má rensáertet] nogy ,n spártaiak kisuija jobban nyomj1 ők91 mint az athéniak
úru;. Érroteot tt ébaiak báatak fel, majd az atheniak es az argoszjak; a felkelók első sikerei ut4n
"
§oárta ősréo banítai. a korinthosziak es á megaraiak is felkettek. így tört ki i, e. 395_ben az ún.
tórinttrosaiauoru, amely arra kenyszeritette Spártí| hory hivja vissza Agészilaosz király a perzsa
iiortrál. spa.ta" ŰonbÁ ez sem jegített, s mfuor ellerrfeleivel nyolcesztendei harc után sem bírt,
'a pirzsákhoz
isma fordult seeétdgérl I. e. 387_ben Spárta meghatalrnazottj4 Antalkidesz
;;;ráró ii. Án"*.oesrt. troiv tÍeba és Athén hatalÁának túlsáBos megnövekedése nem
_

eiaiÉiii i perxáknak. és rábesáte öt hogy hirdesse ki az ún. *kirá$ békét"A békeszerződés

értelmébena perzsa krály magának tartotta meg a kisázsiai városokat és Küproszt, 4t!en],al
Lfin*r, Imbiosz és Szliilrovlzigetét ítélteoda, a többi várost szabadnak ismertebékeszeíz&
el, §pártát
p"Jü.i'gui"t", hogy wgyázza a érdekeket. ,,Fellépek mindenki ellen, aki ezt a
áist'nem'rogaoja- g[-_ .iiientette ",j.,sa
ki önhitt€n. bizonyos lévénbenne. hogy parancsolhat a civakodó
görögoknekl Harcoíni fogok elleniik azoknak az oldalán, akik elfogadják a békét:halcoln
-- soirazftildOn és tengerén,goróóot
iogo[ fegyvenel és pénzzel egyaíáíLt."
ezt hiiűNmekhiiiix__a bukás előjele. perz.siában még II.
_

Á i ir.ag* onti"atom-_ a
A,rtaxerxész'uralna alatt zavargások támadtak, amelyek túlléptéka szokásos heli jellegü lázadások
-az
va8y ö§szeesküvések kereteiq újdonság főleg az volt bennük, hogy á központi hatalom ellen
nemc'sak a l€igizott törzsfőnökök lázadtak'fel, hane,m a királl helytartók is. Az Akhaimenidák
hatalmas birodalrna bomlásnak indult, úryhory a Nagybrály, aki a görögöknek akart 1mrancsolni,
eg|iierre csak saját szatíapáit sem bírdiiordiban tiitani.'Ea a hólyzetet tükrözte Spárta sorsa;
Spárta am{rgy sem megryőzó hegemóniájának ugyanis vegérvényesen befellegzett
Athérr" amely Konón knidovi győzelrne utrán ismét tengeri nagyhatalom lett, most már minden
nehézség és akaűly nélkü létrchoáatta a2 ún. második tengeri szövetseget. I. e. 378-ban harminckét
rillammal kötött szövets€gi szeíz&ést; sámuk később, mint tudjuk, hetvení€ emelkedett.
A szenödés, szövege azt bizonltja, hog okultak a déloszi szövetsé8 sorsából: ,,Ha valaki
viirazliildön vagy a ságeteken élő hellének vagy barbárok közül akik nincsenek a perxa király
a
-
szövetségese kíván lenni Athénnak és szövetségeseinek, engedtessék meg neki,
fennhatósága
hogv
-
alatt
a szövetségbe belépjen. Szabadságát és önállóságát m€gtarthaüa, olyan társadalmi
rerrdszerben élhe| amilyen6en akar... Ha valaki szárazíöldiin avas/ a tengeren hadjáratot indít
a szövetseg valamelyik tagállama ellen, az aüéniak €s szövet§óges€ik kötelesek segítséget nyújtani
a megtámádottnak: szfuazíöldön és tengeren, a lehető legbaásosabb módon, tehetsegíik szerint." Ez
a szövetség több mint húsz esztendeig (formálisan i. e. 355-i9 fennáll! és lehetővé tettg hogy Athén
ismét beleszólhasson az összgörög ügyekbe.
Abban a pillanatbari, mihelyt az athéniak megkí§érelték, hogy szövetségeseik köZőtt
a döntőbíró szerepetjátsszák, ellenállásba útköztek. Az ellenállásból háboru született. melynek során
Atlrén akárcsak Spárta másodrangu hatalommáL süllyedt.
- -
Theba történ€lmében a peloponnészoszi háboru után sokkal drámaibb fejezet következett. Azoktól
az idóktől fogva, amelyekre már csak a mitoszok ernlékeaelq elsó ízberr lett hatalmas állammá,
s csakhamar a hegemón sz€repét töltött€ be Görögországban.
Théba fellendülése úgyszólván az üstökösök gyorsaságával ment vegbe. I. e. 379 decenberében
kezdődött, mikor a thébai demokratáLk megdöntötték a Kadmeia spártai helyőrsegére támaszkodó
oligarchikus kormányt. A fordulatot Pelopidész egy elszegényedett arisztokrat4 Hippokratéw fia
-._ készítette elő, aki az oligarchák önkénye elől - Athénba menekült: Athénban a polgárok és
a korrrrány segitsegét egyaránt megszerezte. Pontosan huszonöt esztendővel azuán, hogy
Thraszübulosz elindult Thébából Athénba megdönteni a tirannizírrrst, Pelopidé§z hasonló éllal tért
vissza Athenból Thébába. Egy viharos téü éjszakán álruhás ársaival együtt b€hatolt abba a házba,
ahol az oligarchák éppen íraÜl menyecskék aáísaságában vigadoztak, és egytől eglg megölték őker
(Egfkiik, Ankhiasz, az eset előtt figyelmeztető levelet kapott amelyet a küldönc azzal
a meg|egyéssel adott át neki, hory fontos hirt tzílalmaz. Ankhiasz azonban a vánkosa ah tette
mondván: ,"A. fontos dolgokat halasszuk holnapra !") Az oligarchárk halála jeladas volt az
lwele! monovan:
a levelel
felkelésre, arrely azonban vérontás nélkü lezajlott, mivel Pelopidésmek sikerült rábeszelnie
általános felkelésre,
a spá|ítai helyőrség parancsnokát" hogy azonnal vonuljon ki a városból. A thébai nép ekkor
létrehozta elsó demokratikus alkotmányát. Pelopidésa beválasztotta az ún. boűtarkhoszok
kormánytanဧába; a tanácsnak Pelopidész barátja és bajtírs4 ery elszegenyedett arisztokrata fia,
F-ncmeinóníla§7 is tagia
Eparneinóndav tegia lett.
lett_ Thétrához
Thébához csakhamar számossámos szomszédos állam is csatlakozott: ezek
uwancsak derrrokratikus alkotmrinyt hoztak
ugyancsak hozaaklélíe;
létre: az
az athéni pelopol
athéni és a peloponnészosá (spártai) szövetség
mellett így létrejött a görög államok harmadik szövet§€ge, a ,,boiótiai liga".
érene, hory megaláaák, s ráadásul
§parta
aa demokrácia
mivel seregét kivezenyelték Thébából
- .térhódítása - ítgyhít
nyu8talanította. Felszólította
;térhódítása is nyuglalanította. a thébaiakat, hogy oszlassik szet
a boiótiai ligát ; a ihébaiak erre csak azzal a feltétellel voltak hajlandók, ha a spírtaiak is megsziintetik
a peloponnészoszi szövetse8€t. Hossá tárgya_lások uán ezeken a thébaiak felszólították
i.e. 37-l nyarán Kleombrotosz spártai kiíá|y
hogy ne avatkozzanak Théba belügyeibe
sóertáiatat, ho$r
a spártáiakat,
-
10 000 hoplitaval es 1000 lovas katonával megtámadta BoiótiáL,"A, thébaiaknak most nemcsak
sáletésű ?lutarkhov
a boiótiai sáletésű Plutarkhov hanem kilakoltatá§sal is
a szabadsíguk forgott kockálr
szabads.iguk forgott kockáíl
fenyegették őket" úgyhogy sohasem - írjaészlelt iénrüa támadt Boiótiában." -,-, S_hane1
a rémüetet még az is
fokozta, hory a üébaiak mindössze ó500 férfit tudtak a spártaiak ellen kiállítani, több ugyanis nem élt
Thébában. I. e. 37l júliusriban csaptak azután össze a Leuktía falu mel€tt elterülő síkon, nem egészen
húsz kilométernyire Thébától. A harctéren maradt 4000 spártai között a király is ott volt. Pelopidész
es Epameinóndasz uopaionja mindmáig ott áll (átalakilva) a síkon, s a thébaiak győzelmét idézi.
A leuktrai csata a gör(8 törtenelem egyik legielentő§€bb c§atája. Első ízben szenvedett verese8et
az egév spártai hadsereg, és Spárta már soha többé nem tudott fel€szmélni. A katasztrófát nemcsak
a thébaiak harci elsántsága okozta, hanern főleg az Epameinóndav kidolgozta új harci taktika. 205
 A spártaiak hagyományosan kezdték a csatáL amint az évszázadok során megszokták: mindenütt jeleDtö!
egyforma szeles arcvonalba sorakoztak yezÉnyszóía egyenes sorokban indultak az ütközetbe, a sziifa
s mikor az ellenséges fronttal találkoztak, a jobbsámy támadrisával ig}ekeztek eldönteni a csata bircdat
sorsát. Epameinóndas; ún. ferde csatarendet állított fel velilk szemben, azáz megerősítette tette gi
a balszámyat, úgyhory az ötven sor harcosból áll! a középső es jobbsárnyat viszont meggyengítette ; visszaté
a csatasor gyengébb részeit (ezeket egyébként védelmi feladattal bízta meg) hátul hagyta, elszegá
a megerősített balsámnyal pedig ámadást indított. Mire a sp|írtaiak feleszuréltek, soraik rabvo!
deformálódtak es szetszakadoztak; ,,erre fejüket vesztették, harci művészetiikről megfeledkezl,e a batalc
futásn&k eredtek, s annyi élettel adóztak, mint még sohasem" írja Plutarkhosz. A hadmúvelet a tiranr
-
sikere főleg a 300 fiatal harcosból álló ún, ,,szent csapatnak" köszönhetö, me\nek ta&jai kölcsönösen uralkod
hűséget esküdtek egymásnak; Pelopidész őket állította a legveszélyesebb helyekre, és meghiúsította Ez azol
veliik Kleonbrotosmak a felbomlott csatasor újjáformálásíra irányuló kísérlet€t. Az ember ember EG ván
ellerr vívott harcban iobban érvényesült a thébaiak korszerű fegyverzete: athéni példára alkalnazott is több
lényegesen hosszabb kopjáik is íirlényt biztosítottak szimuka. A ferde csatarend (loxé phalanx) DéI4h
bevezetésévelEpameinóndav forradalmasította a görög hadásztot; ő maga egyébként csak azért I-e
volt katona és államférfi, nehogy idiótának, azaz ,,a közugyektől tartózkodó embemek" tartsák. cgt f,Xt:
Születésétől (i.e.42Gtót) fogva az apjától öíökölt szerény házikóban lakott, s minden szabad idejét EImr.
egyetlen kedvtelésének, a filozóíiának szentelte. cinénd
^
-- Spárta veresége után szövetségeseinek nagy resze es-az uralma alatt álló léigázott városok l,
azonnal elpártoltak tőle, kiűzték az oligarchrikat (vagy megbotozták óket, mint például Argoszban), nd
és bevezettek a demokníciát. A peloponnészoszi szövetség f€lbomlott, és a messzéniaiak, valamint az
lá!
arkadiaiak fellivadtak Spírta ellen. Epameinóndasz mindjárt a követkeó e§ztendőben (i. e. 370- ot
ben) 70 000 férfival a felkelők segítségéresietett. Elöször a messániaiakat szabadította fel, akik rruír
háromszázötven év óta viselték a spártai igá! és új fővárost alapított sámukra: Messzénát. Aztán it
visszatéft Arkadiába, s negyverrnéry arkadiai közseg íészéíe amelyek a spártai fennhatóság
leráása utáLrr ftjderációba tömörültek -
megalapította Megalopoliszt, a ,,nary várost". Pelopidész n
-
aztán elérte, hogy II. Artaxenész király akivel Perzsia legyengülése ellenére is sámolni kellett ti
-
felújítottá Thébaval a régi szövetségi verződést, és elismerte Thébát Görögország vezető hatalmának. -
Théba hatalnának és dicsőségének tetőfokára jutott. Epam€inóndasz a Peloponnészoszon,
Pelopidész Észak-Görögországban növelte a város tekintélyét.I. e. 36r[-berr azonban Pelopidész ú
elesett az Alexandrosz pherai tirannus ellen viselt hadjáratban, Epameinóndasz pedig a spártai- -
athéni szövelség8el találta ma8át szemben. A barátságot nehéz feladni, de az ellensége§kedést talán o
még nehezebbi Spárta és Athén §zöYetkezése érthető reakció volt a thébai hegemóniától való
íélelemre. A szövetségek kaleidoszkópja aztán megint csak alaposan megkeveredett, és i.e. 3ó2-ben I
a volt barátok és ellenségek ismét csatasorban álltak az arkadiai Mantineia mellett. A üébaiakkal
és közép-görögországi vövetségeseikkel szemben a spártaiak és peloponnészoszi szövetségeseik, lF
valamint az athéniak álltak; szám szerint Théba ellenségci voltak ölényben. Epameinóndasz
elhatározta, hogy pontosan megisméü azt a támadá§t, amellyel Leuttránál győzelmet aratott át 1
is tórte a spártai frontot, de egy sebesült katona átdöfte őt a kopjájával. A seb halálos volt, s így l
Epameinóndasz elrendelte, hogy első helyettese vegye át a paíancsnokságoq jelentették azonban,
hogy az első helyettes elesett. Enbereket köldótt tehát a második helyettesérl de már az is elesett.
legjobb lesz, ha megkötitek a békét." Ugy
,,Nos, ebben az esetben
- mondta a haldokló vezér
is történt, a csata döni€tlenúl v€Ződöt|
-
a harctéren mindkét fél felállította a maga győzelmi
oszlopát. Az egyik oszlop azonban már csak Théba dicsöségének az emlékműve lett: mert Théba t
dicsősége azon a napon leáldozott.
Knidosz, Leuktra, Mantineia ezek az ütközetek összgörög szempontból vereséget jelentettek,
-
még akkor is, ha némelyek győzelernként ünnepelték őket. Mantineia ezenfelü afféle technikai knock
out is volt, ahol a legfőbb vetélytársak Théba, Spárta és Athen kölc§önösen kiütötték egymást.
- -
Azok a veszteségek, am€lyeket a görög államok elszenvedtek, lehetetlenné tették, hogy az eglk állam
íölébe kerekedjék a másiknak, ámde legyengítették Görögország egésát, mindenekelőtt p€dig
Görögország szívét.A görög világ peremvidékeit szerencsére kevésbé sújtotta ez az áldatlan fejlődés.
Legkevésbe Szicília és a Fekete-tenger északi partüdéke szenvedte meg.
Szicília ugyan nem €s€tt nagyon távol Görögországtól (Korinthoszból vagy Athénból egyheti
hajóútra), a viszonyok azonban ott mégiscsak má§ként alakultak, mint a szárazföldön. Az ottani
görögök állandóan rettegtek a karthágóiaktól, akik szüntelerrü támadásokat indítottak elleniik. Ez
20ő egyrészt oda vezetett, hogy megerősödött a szicíliai egység másrészt, hog5l megnövekedett a hadsereg
jelentősége. Igaz, az egyesitő tendenciákat időnként erőszakkal kellett segíteni; a legerősebbeknek
a szürakuszai uralkodók bizonyultak, akik a görögök közt szokásos harcok utálr igazi ,,szicíliai
birodalmat" hoztak létre. Az állandó katonai készültségsziikségessege állandó hadsereÁ létrehozását
tette szük§egszerűvé; míg a szárazföldi hadsereg főleg polgárokból állt akik a háboruk befejeaével
visszatértek munkájukhoz, a vicíliai hadsereg magvát zsoldosok kép€zték. Ezek a zsoldosok főleg
elszegényedett ftildművesekből és fijldtelenekből regrutálódtak, akik nem álltá'k a versenyt az olcsó
rabszolgákkal dolgoztató nagybirtokosokkal. A zsoldos hadseregek parancsnokai nemegyszer
a hatalom átvételére használták fel funkciójukat; Szicíliában iry a legbiztonsígosabb kormányforma
a tirannizmus lett Báí szímunkra ez ellentmondásnak látszik, a legtöbb tirannus méltiinyosan
uralkodotq sikeresen teuesltett€ a véde|rni feladatokat, és a néptömegek érdekeit juttatta érvényre.
Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a demokrácia idegen volt a szicíliai görögöktől; sá-
^zonban demokraükus rendszer uralkodon, és Hierón tiíannus halála után (i.e. zlóó) Szürakuszai
mosvárosban
is több mint féI évuázadig _ váltakozva _ demokratikus vagy oligarchikus állam volt. A mai
Dé0-Olaszorság görö,g városaiban hasonlóan alakult a helyzet.
I. e. ,l05 körül, mikor Görögországban befejeződött a peloponnészoszi háboru, Szürakuszaiban
egl Dionüsziosz nelrü zsoldosparancsnok ragadta íí:ragához a hatalínat. A népgyűléstőlmegkapta
a sztratégosz autokrardr (,,parancsnok és e$leduralkodó") címel. s hamarosan funyilvanttotta, trogy
címénekmegfelelően sándékoák viselkedni. Ellenfelei öldjét elkobozta, és rabszolgástul
szélosztoüa a zsoldos kaionák ktizött, meg§Zigodtotta a szövetséges városok ellenőrzését, új
adórendszert vezetett be, e8ész sor erődíünényt és stratégiai utat építtetett.visszaverte a karüágói
támadást, majd új hábonit indított Karüágó e en, és i.e. 392-ben arra kényszedtette a karthágóia-
kat, hogy hag5lák el a kelet-szicíliai városokat; aztán DéI-Itália egy részétis elfoglalta. Szürakuszai
így a szicíliai birodalom fővárosa és Nagy-Görögonág hegemónja lett; egészen Dioniisziosz
_
haláláig (i.e, 367-ig) a leghatalrnasabb ftildközi_tengeri állam és
- Aüén után a 8öó8ók
legielentősebb kulturális központja volt. Fia és utóda, II. Dionüsziosz azonban csak Szürakuszai
külsö ragyogását tudta megtaítani; mint a Damoklesz kardáról szóló ismert példázat bizonlüa,
belügyi helyzete meglehetdsen ingatag volt, és i.e. 3,14 körül sógoía, Dión, megfosztotta őt
hatalmától. A karthágóiak kihasmálták a zAYaíEásokal, Szürakuszai azonban se8ítséget kapott
anyaközségétől, Korinthosztól. Korinthosz élénakkoriban Timoleón demokata államférfi állt. Az
ő támogatávival Szürakuszaiban felújították a demokráciát, az új zsoldosvezérek azonban
só mai értelmében. A Dionüsziosz és utódai
csakhamar visszatértek a tirannizmushoz, ezúttal a
korában élt költőknek es tudósoknak, szobrászoknak és épitészeknek_ akik öregbítették
Szürakuszai hírnevét csupán emlékük maradt fenn.
- partvidékét
A Fekete_tenger északi
- a délitől Az
tehát sok mindenberr hasonlít a 3ziciliai fejlődéshez.
eltérően nem igázták le a perzsálq fejlőÖése
ottani-görög városokat ugyancsakrámadók
'nekik
veszélyeztették : a kartlr,ígóiak helyelt a félvad taurok, á noúád szkítrák éJ nás törzsek ellerr
kellett védekezniük. Ez mindenekelőtt a kdmi Kherszonnészoszra vonatkozik; Kherszonnéwosz az
első görög városok köé laílozoít, amelyeket lakói várfalakkal erősítettek meg a árradók ellen.
A Bug torkolaüináü épüt olbiának kellenesebb §zomszédai voltak: a letelepedett szkíták akik
részben elgörögösödte§ es egyetértésbenéltek a görögökkel. Mind Kherszonnévosz, rnind pedig
Olbia megtartotta önállóságát, és megőrizte a derrrokná,ciát; a Kercsi_öböl merrten elteriiLlő városok
társadalmi rendszereiről nincsenek pontos adataink, de tudjuk hory az i. e. V. sázad elejen
Pantikapaion milétosá kolónia vezetése alatt egyesültek. A mai Azovi-tenger keleti partvidék€n az
i. e. Y. század közepe táLjám erős állam jött létre, él€n a Szpartakiadák családjából élethosságlan
választott arkhónok álltak; a törtenelem boszporusá királysíg néven tartja sámon (a boszporosz sző
tengerszorost jelent); ez a királyság több mint három évszázadig fennállt. Ezek görög világgal
határos államok mindig kapcsolatban álltak a görögség többi részével,kuldötteik - a iésa vettek az
olünpiai- es a delphoi ünnepsegeken, kereskedőik elhajóáak az éEá-teagei es az afrikai görög
városokba, művészeik Athenban gyarapították tudásukat. Görögorság belsó háborrlinak időszaka
számukta a vftágzás kora volt.
Mint látjuk, a görögök sorsa a peloponnészosá háboru után s€íl volt éppan órdektelen.
történelmiik sern állt csupán zavargásokból. Nincs értelme, ho5l utólagosan énelmet adjunk
igyekezetüknek, mégis: az apró városállamok válságba jutottak, és igyekeztek kilábalni belőle. Ugy
is mondhatjuk, hogy némelyek le akarták igázni a többieket. Vagy úgy i§, hogy kísérletetteüek
a görögök egyesítéserea legerősebb polisz vezetése alatt. A tragedia abban rejlik, hory ez egyikiiknek
sem sikerült. Főleg annak nern, amelynek társadalmi rendszere összgörög méretekberr is a haladást 207
 sz9lgálta volna. Győzeln€t n€m Athénéistennő aratott, hanem a dühöngő Aresz.
De hagyjuk el most már a harcteíek Gört,gorságát, ahol tes§€r te§tvérn€k -ontotta vérét.
Hagyjuk el az osz!ályharcok és az államfordulatok Görögonágít is. Csaták es ütközetek szíairól
meg nern is besáltünk. Ezeknek a harcoknak holtak hekatombáin kívü -:: nerii volt
eredményiik. . . -
Az egykoru Görögoíságban örömtelibb képet is találunk. Olyan képet, amelyen a hadvezérek
győzelmi osdopai elvesmek a müvészek és a tudósok művei mögött Ez a kép pedig azt bizonyíi-
ja, hogy a kard ölött győzedelmeskedik a szellem.

208
 9. fejezet

A klasszikus kor művészete

,,A YilágtÖrténelemben soha és sphol nem került sor akkora kulturális es civilizációs ugrásra, mint az
l. e.
!. 1á7d Görögországában" - rnondja J. S. Stobart a The Glory ú"t ,^ Cr""Z" (l, áiiS€B,
amely Görógorszíg volt) című művében (a iönyv l9l l-től csak Anglúban tizenhat kiadást én mes].
A wíT kolosszus _legxózese és a 1rrzsa tervek meghiúsíása o.-nbizatmat adott a gorogoinéÉ,
őket politikai intéznényeik előnleirő! elősegítette az oíszél9 caznasáő r";ioac.et,
'.cqőu9
fel§zabadította a művészek alkotóerőit, egyvóval megnyitoita törtenelrniik ieféoy"r"u'u io'osru[at.
A belső hábonik később kárt okoztak, az elén eredményeket azonb;n nóm senmisítették
meg, ülég az újabb halaűst '€ngeteg
sem akadélyozták: ezt sokan egy további ,,görög'csoiirfurak* taríj^k.
A kultúra es a civilizáció színvonalát" e vínvonal emelkdését és sül/idésá sokféle szempontból
ha_ előbb egy thszefoglaló képet akarunk kapni róla, le§obb, ha
.mer!9_tju\, P_e - or"r,itiiiúiauur
.Kitűnő költemérry, vary _w9Po1 alá9sony civiliácio§ fokon iag a tírsadalmi nanvittis
kezdjiik.
korában is keletkezhet, mivel az indiüdrráüs alkoó müve főleg az alkoto p[etsegétot ttg8. a múúaii
újítá§_ vary felfedczes dokumenálhatja ugyan a civiüációi trauaast, a k.,lúná'ól öonban
nem
okvetleir árulkodik. A kulóra es a civiliáció üntetikus mutatója az építőművészet: egy épülei
k:,llektív alkotb mé:ghozá nemcsak művészi, hanern műszaki jeuegű is, kifejezi a d;.á";
:kotgryq lehetóúgeit e§ szervezőképesúgét, kora életénekanya§ es iáeológiai Óldale.a
beszel. Szóval: amilyen a kor, olyan az fuítőművésznt "gYuiani
GÖÓgorszárg legielentősebb architehonikus komplexumát _ a korabe[ kulturális es civiliációs
..urrás* l1sfgpv9gebb bizonyítétát utunk elejen meglátogattuk: az Akropolisz épitményeiről
-
van szo. relepltesuk ulan csaxnem _már hatszáz esztehdövel így ír róluk plutarkhosz eériklés;étet-
rajzfuan).,,Ahogy ezek az építményeknőttek, elkápráztatvá-nagyságuk}al és formáü uta"órt
lan szépségéve|.az iparosok úp igyekeztek művészibbé tenii rriunkáiukat. A leemeedöbben- "üi-
tőbb a.mun-ka irama. volt, Az építmények.amelyekőI sokan azt gondoliák. t.gv árái.Ál.i-
öltó íblyamán épültek. egyetlen kormány alatt jötlek létre." (A parthenón tbenít" az Erekhtheion
lzen}et. a Plopülaia öL Niké temploma. három évig épúlt.),,s Periklész épitményeiannál
nagyobb csodálatot ébresaenek, mivel rövid idő alatt, de hosízúévsázadok ,á-aru'ierrtiti.t ,
A_mi szépségüketilleti, nrár rrrindján akkor a fennkölt ősiség benyomását keltették, ennek
. -
ellenére mostánáig
. +"E:44,k eredeti üdesegüket es az els<i nap újdonságrit. Dac;lY; ;z
él::4zadokkal, valapl i!ú báj viráBzik benníib s ez rájuk irányítji tá<intetü"ntet: mintú ai
Örökkévalósig es az örökfiatal lélek szelleme sugározna feléiúbelőlük.i Ezek a lelkes szavat csuoan
_

1tények megá apítími. Bár leírásuk ótzhőromszor hatszáz esztendő is ehelt mindnr,íie érvenvia€i,
Tekintet nélkül arra, hogy az emlitett építményekmár }uíromsáz éve romolban heveáek. '
periklész uralkod.ísa kezdeten_az Akropolisz r,omoktal
bodtott kop{áí sík volt. Amit a görögók
több Pint szia.es.neldág,é:pitettek, a perz§ík néMny há alatt tönkritették. att ené iárÍ"* ieli
szentélyét,a kisebb terrplomokat es kincsesházaka! a bejárati kaput es a további szolón 5s
Peiszisztratosz korátan épült -
épüle_t*et szinte_ telj€s€rr lerómboltá,}i, a befejezetlen Hekatonpedoni
-
súlyosan megrongálták, a polgárok állította szobrokat összetörték €s szetdóbálÉk. Themiszioklész
ezekből a romokból felújíttatta az és7aki várfala| kimon pedig a délit, s egyikiik §em sejtette, milyeti
griipet sz€rez tettével a jövő archeológusainak es az Akiopoliszi Mirrum látosatóinak. 'Úi
éPÍtkeásbe ekkor_ még nem kezdtek:_ előbb fel kellett újítania-feldúlt varos lalotrááit" fetepiteni
a várfalaka!,rendbe hozni a pireusá ki_kö]qt csa+
|9ri_kléw foghatott no..Á, nogy a, ÁÚoŐ;iiÁ
átalakítsa Athen nagyságának errlékmüvévé: az első es legmagaübb helyen a paiíenónnatieiieii
állnia_, azÉn kóvetkezett a Propülaia, az Erekhtheion és ÁhéiéNiké táploma.
_ _Az Akropolisznak a görög (es az egyetemes) építőművé§a€t kincstárává való átalakításiáén
kezdetben Dem lelkesedtek Athénban. szinte hihetetlerr, de sokan ellenezték; minek péna áldóini
jáídák, a csatorná} b mís sáikséges dolgok még nlo"."'o"t i""a-Ún i
lölösleges luxujr4_ mikor a
Ezskha, a rendes es takarékos polgárokhoz
- akik mindenne[ tudj ai. az lnít
- entia iiiai"
semminek seín ismerÜ Perikléw politikai ellenfelei is csatlakoztali;főleg az arisáokaüík értették209
-
 meg hoga Periklész épíürrényeitulajdonkepper' a demoknícia dicshimnuszai, és demagóg módon
szemére hory az epítkezésekhez szükséges péna a déloszi szövetség kincstáníból meriti.
ery pazarló nőszemély cicomáua maBít, bearanyozzuk es felcicomIáazuk városunkat,
,,Miként'etetók,
teleag8atjuk drágakövekkel, ezer meg ezer talentum értéküszoborral m€g temploínmal
méltailaiÜodtak Plutarkhosz szerinl míg szövet§égeseink a kegyetlen és tirannusi gög-
-,
áldozatainak tartha§ák rnagukat, mikor saját vemükkel látjrik, hogyan használjuk fel a pénzüket."
Periklész úgy védekezet! hogy ,,Athén mind hadseregével, mind pedig hajóhadával védelmezi
sóvetsé8eseit a barbároktól, polgárainak életétkockáztatja, míg a szövet§égesek csuPán pénzt
áldomak; a pénz egyébkéntaze, aki kapta, nem azé, aki adta. Ha Athén teljesiü kötelességeit,
márpedig teljesíti, a maradékkal úgy gazdálkodhat, ahogy akar, senkinek sem tanozik §zámadás-
sal". Végül odáigjutottak, hogy a,,pazarló épitkezések" ellen még a népgyűlésis fellépett. ,,Ezután
tehát nú ti, haném én viselem majd a költsé8eket, de az épületekre csak a magam nevét vésetem"
- fenyegetőzölt a pol8ártársait ismerő Periklésa s igy azok mégiscsak b'eleegyeztek, hogy
elképzelésétmegvalósísa, Hiszen semmi s€m'megy harc nélkül, ami átlagon felüli. Még ha nem
is az Akropolisz épületeiröl van sá.
Az épúletekvalóban drágáü( voltak. A Parthenón 700, Athénékultikus szobra 900 talentumba
került (e6ből 616 talentum az arunyruháLra es miis leszerelhető részekre es€tt, amelyek állarni
penztartalékként szolgáltak), a Propülaiára 400 talentumot adtak ki. Ery talentumon_hadihajót
iehetett építeni, es solian érveltek i§ ezzel; Athénnak azonban volt pénze, es Kleón sokkal többet
elherdálhatott, mint amennyit Periklész az Akropoliv felépítééreáldozott. S ba már a gazdasiqi
szempontoknál tartunk: noha ezek ún. inproduktív b€fektetések voltak, Tn᧠építményekkel
(a ,,hosszu fallal", Periklév ódeionjával stb.) együtt az egész gazdaságot élénkebbe tették, és tíz- meg
tízezer embernek nyújtottak munkalehetóséget. ,,Szinte minden koroszályrak es mindenféle
foglalkoázu embernék jólétet biáosítottak" írja Plutarkhosa es csak úgy kapásbólmegemlít húsz A
folhlkoást az építőanyag-felvásárlótól -
kezdve a napszámosokig es a munkásokig_,,akik a nehezebb
múnkákat végeaék". Á rábvolgráLk munkaját nem emliti meg; de erről is vannak dokumentumain},.
noha apróléios feljegyzések nem maradlak ránk, fennmaradtak viszont más bizonyitékok, q
mindenékelőtt a kótáÚ]átra írt, gondosa[ v€zetett számvetések. Az egyik kőtábláról a mai ellenőr q
megállapítaná, ami athéni kollégájának elkerülte a figyelmét: egy szobráv kétszeífizeltettg meg a2 !
egyik frizen látható fejet. Nos, loptak es csaltak a klasszikus korban is; a túl§ígosan becsületesek o
kiósinyessége azonban jobban veszélyeztet€ az Akropoliv felépítését,Szerencsére mindez f,
lényegtelennek bizon}ult. Mint mindig, ezúttal is az eredmény volt a fontos. Az eredmény pedig ma is a
látható. l
Az Akropoliv legfőbb adatait már felsoroltuk; nézzü meg most egy kisse aprólékosabban az
épületeket, és próbáljuk meg mai állapotukat egybevetni az eredetivel. A legkönnyebb dolgunk
ÁthénéNiké kis ternplomával van, mivel azt Christian Hansen dán épííósz L. Ros es E. Schaubert
-
német archeológusok segítségével az l836-1837-es években teliesen rekonstruálta, Azokból
a romokból -
epítette újjá, amelyek részben a környékerr hevertplr részbeílaz l68ó-ban épült
erődítménybe voltak beépítve; a templomot l 686-ban robmolták ie a törökök, hory néry ágyúÜteget
állítsanak á helyére. HáÜ a dán építészmunkájának, Athéné Niké temploma ma ugyanott ál| ahová
i.e. 427-ben K;llikratész helyezie: a délnyugati sziklás kiszögellésen, amelyet a mitikus korban
állitólag tengewfu mosotl s áhonnan Aigeusz király a tengerbé vetette magát. midőn Thészeusz
hajójának fékete vitorláit megPillantotta. Az egész templom pentelikoni márványból épült,
egyetlen helyiségből áll, s mind a frontális, mind a hátsó oldalon négy ión oszlop diszíti- Az
oiáopok ölótr irinden oldalon domborműves iríz húzódon: ez csáknen egész hosszában rrink
maradt, bár eléggé megrongált állapotban. Az eredetit a keleti és a déli oldalon újítolták fel,
, a mrisik két oldaton ,,Elgin márványainak" öntvényeivel hely€ttesítették a domborműveket.
A keleti oldal domborművei aZ 9lümposzi istenek gyűlésétábrázolják, a főhelyen azonban nem
Zeusz. hanem Athénéláthatól az északi és a déli oldalon a göróg-perzsa háborúk egyes jeleneteit
lá§uk, a nyugatin pedig az athéniaknak a boiótiaiakkal vívott haícait: a maq}k idejében ezek
reidkivul ,,vilagi iemal" voltak. A temPlomban Athénének mint a győzelem istennőjének_
a faszobra állq hagyományos alakjától eltérően itt nem voltak szárnyai, hogy el ne repülhessen. és
a gyózelemmel együtt e8yszeí s mindenkorra Athénban maradjon.
AthénéNiké templomának könnyed márványdala m€llett a Proiülaia fenséges homéroszi
himnuszként hat ránk; bIáLr az idő súlyos sebeket ejtett rajta, ma is az Akropoliszhoz méltó bejárati
210 kapu. Felépítésével Mnésziklész bonyolult problémát oldott meg mivel a terep itt meglehetősen
arD
iti,
lt,
-
og
L"
zi
Vl
it,
ls-
ln
n"
By
m
ba
ni
iót
bet
í,gi
kel
leg
éle
[sz Akropolisz. Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban levő modell után
bb
nk,
&,' egyenetlen, a szikl|is tejtő pedig tegolt. Mnésziklészdór stílusu nyitott oszlopcsamok_ formájában
rőr é",r'ítette mes. ehhez kapcsoíta az ésráki oldalon a
pinakothéka épületét, a délin pedig a Horák nyitott
az iJ..rtetnct, "Altik loirásokból tudiuk, hogy a Propülaia gazdagon diszitett kaPu volti az
Fk oszlópósamokban még pauszaniay is látta Iklamisz Aphrodité-szobíát, krészilasz művét,
bz Óliiiőpr,eo r,ua"."ér siobrát es Amphikraév lelágott.ny. elvú oroszlán szobrát (az oroszlánszobíot
ris L kétes hirú asvony, Iiainé tiszteletéíeállították; az asszony ugyanis kivágta saját
"niébkéot
nv"iíét. o.t osv a kinvallatáskoi elárulja, amit a zsamokölők összeesküvéséről tudott). RÖviddel
gz a'kapu betejizése után lakóház2kat és adminisztrációs épületeket is építette} hozzá: ezek
mk uattoiattanut áutat egészen a XII. szIízadig mikor az athéni érsek saját rezidenciájává alakitotta át
is
€ít őket. A xlv. szÁzai végé:^ Acciaio§ kerésztes uezér az egész propülaiát firenzei stílusu palotává
nl J.iji.it! ai toroú1 a7tan puskaporraktáná alakito{ták. 5 egy robbanás l ó4&ben a kapu nagy
últ "
riszet elpusaitotta. Görögország felszabadulása után K. Pittakisz vezetésével eltávoÜtották róla az
BBt újkori hözáépítéseket ; 1 87s-b€rr-Schüemann a propülaia utolso török emlékét, a csúnya eíődtornyot
lvá is leromboltatta,
an Az Erekhtheion a perzsák által lerombolt több szentély összekapcsolásáva1 es egységes terv
lsz alapjá,Ln való átépítésév;lkeletk€zett. Kúlönösen emlékezetes helyal áll. A mítovok szerint itt
ilt. döiiötték el az istenek, ki legyen Attika ura: poszeidón vag1 Athéné;itt volt az első athéni király,
Áz Kekropsz sírja; itt ölte meg háromágu szigonyával Poszeidón (vagy Poszeidón kéréséreZeusz egy
!k vilhmrrral) Eielhtheuv kiúlí.A későbbi átépítésekjegyeitől megszabadított romokat (ltl63_ban
bl. ÉiáÖÉA1ioó,ű óioi pu.unonotu hárerimé alákitiatta) máilehetetle_n volt olyan formában
CL ielépíteni, amilyet eredetileg philoktétész epítésztöl l€pott a szentély; az l903_.ts9-es években
m u. balanov olyanruí alakítótta, amilyen Augustus császár korában lehetett, Az Erekhtheion magvát
eit egy téglalap alakú építmény alkotja néry különböó nagyságu cellával kúlönböó ma_gasságú
Ek űpoion. ^A keleti cella'Athéné póiiasznak volt szentelve: az isterrnő - kultikus faszobra
ck i Éanathénaiákalkalmával mindig új ruhát kapott; az északi cellát (a ,,tulajdonképpeni Erekh_
€s theioní,) Erekhtheusmak és Posáid'ónnak szentelték. A !emp!91n keleú oldalát hat ión oszlop
diszíti, j északi oldalon egy ión oszlopcsarnok áll, a déli oldalon, Kekropw sírja mcllett pedig a híres
§zi koréi terme talátható hai kariatidávil, azaz hossá ión köntösbe öltözött lány alaku oszloppal (öt
ati tu.iuilau i."a"ti, a hatodikat ea Lord Elgin elvitte magával c€mentmásolat h€lyéttesíti).
En Á vitegossárga áárványépulet -
felső szélétégrinkék eleusziszi -
márványból készült fdz díszítette:21 1
 a
attikai mítoszokból kiragadott jeleneteket ábíázola: l12 kis töIedéke az Atropoüszi Múzeumban
,ntíaszüa a ,,dór p
látható. Az Erektheion ,,ión nöiessége" hatásos kontrasztja ,,dór férfiasságú" Palthenónnak,
amely az Akropoliszt Akropolissá tesszi.
A Parthenón Athénéistennó s ezzel tulajdonképpen Atherr városa
í
kezdettől fogva az architektűta non - plw ultróJának taítoíek; ma is annak tartjuk. - dicsőítésére épült]
Egyes templomok
a
D
felülmúlják nagyságban, mások a díszítésértékességében,,,klasszikusságban" azonban egyetlen
templom sem Vetekedhet vele. A szépségmárványszimfóniája lett: monumentális és arányos,
t
tökéletes szimmetrÁJű, az egész és a részek finom összhangban állnak egyrnással, az épitészek és
t
a szobrászok munkája rendkívül pontos €s finom, anyaga nemes, architektírrája és szkulptúnája t
a
egymást, vohrei
kiegészítik eolYná§i
kölcsönöserr trieoéq7ítiL
leÁle<Ánii<m szobrai kiilön-kiilön
külön-külön is a2 múvészet csúcsát jelentik.
ielentik. Az antik korban
3
soha sehol nem uL,ínozrÁk ezt a templomot; az újkorban igen, de csak a méreteit és némely
némelj elemét
(például a párizsi Madelaine-templom vagy a washingtonii Lincoln-emlékmű). Utanzása egyébl<ént egyébként l
nern voli lehetséges, mert sem kor, sem pedig hely nern lét9zott, amikor es ahol olyan művészek
nem is volt
l
alkotóerői összpontosultak volna, mint a periklészi Athénban. !
A Parthenón építésérőlsokat tudunk. Mikor az athéniak elhaérozták, hory a p€rzsík áltál
elpusztított Hekatonpedon helyére építilq Perikléw javaslatára egy bizottság alakult, amely_a terv l
kidolgozásaval Iktinosz, végrehajtasaval pedig Kallikratész épités^bízl,a meg1' az. építkezés
ellenő-rzését ós a szobrászati kikepzést Pheidiasz kapta feladatul. Kétségtelen, hogy Pheidiav nír
0
l|
magát a templom koncepcióját is befolyásolt4 méghozá úgy, hory ne csak a architektúrának, hanem
a szobrrlvamak is mésterműve legyen. Alkotói a dór stilust választották, de nem haboztak !
c
ión elemekkel gazdagítani, űgyhogy az épület könnyed ,,attikai jell€get* kapott. Homlokzaú l
oldalaira két sorban nyolc-nyolc dór oszlopot állítottak, s íg5l nagyobb teret biztosítottak a vobrász- 1
műveknek, mint a megszokott hatoszlopos templomokban; két hosszanú oldalára (a sarokoszlopok-
kal együtt) tizenhét-tizenhét oszlop került, az architráv fölött a hagyományos metopék és triglifek
I
kaptak helyet, A cella íelső szélétkívülről ión fríz díszítette, Belülről fallal kettéválasztották a cellát.
Keleti részétdór oszlopsorral három hajóra osztották; a középsö hajó szélesebb volt, hogy jobban
1
a
érvényesüljön benne Pheidiasz kolosszális müve, AthénéParthenosz szobra. A nyugati részb€n (a ,,tu-
I
lajdonképpeni Parthenónban") négy ión oszlop állt: ez a rész templomi és állami kincstárként szolgált.
Ai épülei ilófehéí pentelikoni Űáóányból kés;üIt, a diszítő jellei;ü szobrászmüvek gazdag polükhró-
a

niiát kaptak. A Pirthenón alapkövét, mint tudjÜk, i,e. ,l47-ben tették le; i.e,442,ben már minden
oszlop állt, i. e. 438-ban a tető is elkészült, úgyhory elhelyezhették benne a kultikus szobrot. I. e. 432-
ben aztán befeiezték az építkezé§t A templomot i.e. 438-ban, Athéné. Születésének únnepén,
a Panathénaia alkalmával szentelték fel. A szertartást Periklév végezte, akit azon a napon
választottak meg -._ huszonnégy őrára a tanács hivatalban levő elnökévé, azaz az aíhéniá|lam
lormális fejévé. -
A Parthenón ma már talán csak holdfényben ragyog hófehéren, márványát egyébkéntfirrom
aranyos rózsaszínű patina bodtja. Ha északnyugat felől nézzük, úry tetszik, egészerr jó állapotban
csak a tetőt és az oldalso szobrokat hiányoljuk, A
van: : isak
van A legsrllyosabb) serülésoket templom déli oldala
serüléseket a temDlom
szenvedte: öt oszlopát mintha egy dühöngő óriás ökltr- zírztn, volna sát. Az l687-es sorsdöntő
robbanís k
robbanás közeppontját a mészkő padlóban ásíó kíáter jelzi ; a templom belseje üres €s puszta, c§ak az
Athéné-szoboitalapzatának rraradványai állnak még benne. A kúlső oldal felső szélet kilencvenkét
metoÉ díszítette:tizennégy-tizennéry a ket homlokzaton, harminckettő-harminckettő pedig a két
oldalán: manapság
oldalon; manansás már a metopék találiuk itt
metop€k felét sem találjuk itt, s több€-kevé§be elfogadható állapotban
mindössze tizenhat maradt íánk. A keleti homlokzatorr ery kivételével elével alapjukig le vannak rombolva,
cqelr nehezen isme
csak iik fel,
ismerjiik gipászok es az istenek
hory a ggászok
fel_ hosv isterrek harcát ábrázolták.
ábráz A nyugati
nvusati homlokzaton
viszont minden metopé megvan, igaz, megrongált állapotban; a görögök es az amazonok harcát
idézik. Az északi oldalon alig rraradt belöliik valami; csak az antik forrásokból tudjuk, hory Trója
beYételet ábrázolták. A déü oldalorr, ahol a kerrtaurok es a lapithá'k haroít jelenítették me& csupán
ery maradt az eredeti helyen; tizenöt a British Museumba, ery pedig a Louvre-ba került. A keleti
túpatonon az Athéné születéséről szóló mítoszból volt ery jelenet, a nyugatin pedig Athénéés
Poszeidón Attikáért való versengéséből ; a negyven életnagyságrlnál nagyobb szobor közül csupán egy
tucatnyi töredék maradt ránk, legtöbbjiik ugyancsak a British Museumban tekinthető meg. A cella
felsó szélétdíszitő hires i,fu fi:z a panahténaiai felvonulást átbráa'olta; a lovakon Ésaz áldozaü
áltatokon kívü több mint Mromszázötveír alak szerepelt rajta, amelyeket csodálatra méltó
művészettel formáltak egyseges egésszé. A fdzből csaknem hatvan méter ma is az eredeti helyén van,
212 több mint nyolcvan métérrel a British Museum büszkélkedik, egl háromméternyi fragrnentum pedig
a Louví€ dísze; körübelü tiz€nöt méter nyomtalanul eltűnt. A szobrászművek gazdag
polükhrómiája is visszavonhatatlanul a múlté.
A Parthenón eredeti külsejéről talrfur a New York-i Metropolitan Museumban htható modell
nyujtja a legiobb képet. A modellen a ránk maradt fragmentumok es leináLsok alapján kiegészítették
a szobrásanűveket; a mai kutátók szerint Pheidiasz legalább húsz (némelyek szerint nyolcvan)
múvésztirányított. A modellen a polükhómia is látható; a színeket az antik források és a modern
kutatások eredmenyei alapjrá,rr raktak fel; a metopék háttere piros, a triglifek kékek, a ruhák
különböá szinekberr (az égsánkéktől a lilásbamáig kb. tizenöt színben) játszanak, meg tudjuk
külírnböztetni a bronz es az arany csillogását is. De be kell ismemünk, hogy a Parthenón ebben
a fórmában inkább mémöki, mint költői műnek tetszik, s hory a díszítessokszínűsege túlságosan
_

szokatlan számunkra. A valódi Partherrón előtt állva inkább azokkal értünk egyet, akik
karbantartásáért mindent megtennének, felújitasriértviszont az ujjukat s€m mozdítanák. Az rendben
van, hory az újkori hozzáépítéseketelLívoűtották róIa (a minaíettel kezdve, amelyet már_l842-ben
lerombóitak), s hogy gondosan védelmezik. De semmiféle rekonstrukcióra nincs szüksége; nagy
műalkoús úey, ahogy van, javítani rajta semmit sem lehet.
Persze Ú Átro|Ó[v jeientős épülitei köze nemcsak a Parthenón, az Erekhtheion, a Propúlaia és
Athéné Niké templóma tartozott. Á délnyugati oldalon állt Brauróni Athéné szentélye egy gyönyörü
oszlopsorral és Sztrongülión művével, a trójai faló szobrával,nellette a Khalkotéka (a ,,Blonzt9-
rem")] az északteleti Óldalon egy külön elkedtett körzetben Zeusz oltára állt, az egykori királyi
paloá közelében Athénéoltari Ezekből es más épületekből csupán csekély maradványok, sok
épületből pedig semmi sem maradt ránk. Nyomtalanul eltűntek a szobrok is, amelyek az Akropolisz
sábad téiségeitdíszit€tték; a legnagyobbnak és leghíresebbnek, Pheidiasz tizenkét méter magas
AthénéPromakhoszának csupá,n á taiapzata maradt meg. Erról a talapzatról nyílik a legszebb kilátás
Athén és Görögország eme legemlékezetesebb térségére.

Az Akropoliv Athen vallási központja volt, a város politikai és polgári__élete az Ago.rán

összpontoiult. Az antik szerzők és a modem kutatók (a maiak közül fóleg az amerikai
H. Á. Thompson, G. P. Stevens és W, B. Dinsmoor) arról biztosítanak bennünket, hogy
architektonikus díszítésébenaz Agora sem igen maradt el az Akropoliv mögött. ,,Minden górög
közös büszkesége", ,,a demokrácia palotája" volt.
Hogy miképpen festett az Agora a perzsa invázió után, el tudjuk képzelni: körülbelül úgy, mint
manapság. Az athéniaknak fél évszázadravolt szüksegük ahhoz, hogy a romokat térréalakítsík:olyan
térré,ámely szépségévelmegfelelt a városjelerrtőségének. Először a Prütaneiont, a prütaniszok házát
újítottákfel; kör alakú alapra épitették, ezért Tholo§Znak nevezték, és piramis alakú bronztetővel
fedték be, amiért Szkiasmak (,,esemyőnek") is hívták. Röviddel i.e.470 után fejezték be; később
hüméttoszi márványból _ oszlopsort is építettekeléje. I.e. 430 táján kezdték építeni
-a Búleutériont, vagyis a tanácsháát, amelyben a tanácsta8ok íésúíe ötszáz, félkörben elhelyezett
ülöhely volt, ezenkívül helyet bizlosítottak benne az elnökségnek, ellátták szónoki emelvénnyel, és
a nyilvánosság számáía i§ jelöltek ki helyet. Körülbelül ugyanekkor épitették az Istenek Anyja
templomát (ennek kincstárában helyezték el az állami levéltáíao, továbbá Arész templomát,
Apollón templomát és Zeusz sztoáját (a Királyi Sztoát), vagyis egy fedeta oszlopcsarnokot; az
utóbbit EuPhranór képeivel és a törvények€t tartalmazó márványtáblákkal díszítették.Mindezek
az épületek az Agora nyugati oldalán álltak:' az északi oldalt két oszlopcsarnok hatáIolta:
a nagyobbik oszlopcsarnokot
- mivel ezt Polügnótosz képei díszítették- színes Sztoának is
hívták (enől nevezték el később a sztoikus iskolát, amelyet az i.e. lY. század végénitt nyitott meg
a kiüoni Zénón). A déli oldalon két további oszlopcsarnokot építettek:ezek köótt szabad térsé8et
ha8ytak a piac számára; itt épitetlékfel még a nimfák félkör alakú szentélyét és a Héliaia, vagyis
az esküdszék négyszr8letes épületét. (Attalosz manapság lelújilott sztoáját a keleti oldalon és az
ún. Középső sztoát a későbbi Agrippa ódeionja mögött csak az í.e. II. században építetté!.)
A középületek és az ámyas oszlopcsamokok építésévelpárhuzamosan szobrokkal és oltárokkal is
feldíszítettékM Agoíát]' a legnagyobb oltárt a tizenkét oltimposzi istennek szentelték. A teíet
szépen ki is kövezték, vízelvezető csatornákkal látták €l, és a szabad térségeket platánokkal ültették
be.
Az Agora épületei egytől egyig áldozatul estek a későbbi pu§ztítóknak, akik idegen ftldrőljöttek
Görögországba; a szobrok és az emlékművek ugyanene a sorsra j utottak. Ma már alig ismerjiik fel az
épül'eiek ahljaii; a római Forumtól eltérően iti-- az Agrippa ódeionja előtt álló négy talaizaton és 2l3
 l

Erekhtheion. Á rekonstrukció 0 templom mai állapota alapjón készült

három eicászszobron kívül _ egyetlen oszklp és egyetlen íal sem haladja meg az embermagassá_ A2
Á s?i.i Á-.,olok Xl. száza_li kisbiánci temploma _ a panaüénaiai felvonulások szent rltja
".i.
;r;iűa _ har'ilmas épitménynek tűnik fel az airtik dicsőség eme tem€tőjében... .A klasszikus
korból ecvedül a Thészeionnák is nevezett Héphaiszteion. Héphaisztosz isten temploma maradt
ia"[- -"Ág.iaioi nyugatra fekvő sziklás magaslaton. ,Az _,i.e. 450_44qes években épült,
uuIi.rrotr.Íróroiboű Epitász t€rvei szerint mégpedig. dó_r.stílusban, homlokzatain hat-hat, két
oüáia" ii,.'nr,a.o._tizenírárom o§zloppal. Valami csoda folytán menekült meg; még _l68Gban,
.t i .ai ióuu -lot ezer éve kereviény rcmplomként (előtte p€di' csaknem ezer évig pogány
i;;ilÉ.ó szolgált, az athéni pasa ha-dügyi-okotból le_akartá romboltatni,
ma
a szultán azonban
is látjuk Héraklész
oarriaú kérEséreesy ktiloÁ fermánnii megültotta. kül§ő metopéin
á i6i.*i, r,atetteit, ; ceuát díszítö fdzen i kentaurok és a lapithák harcának jeleneteit,
"iiá
.iú""".t.o oedis az eredeti dekoraüv festmények nyomait; Aüénéés Héphai§zlosz
"iuúizsáu.u _ 'minőkettot Alkamenész készítette _ már évszázadokkal ezelőtt eltűnt belőle.
i"ri, te.piomotrol eltérően glánátalmával és mirtusszal beültetett kert vette körúl: a növénJ,eket
*irraÚ" '"eji'goarökbe ültetiék; mirtuszok mindmáig nőnek kórülötte. A templom penrelikoni
polükhíómia helyett ma finom_világosárga patina bodlja,_ s noha több mjnt
-eí.., iredeti tétszetösebb,
rnirványat'az
|ió sokkal mirrt a múlt századúan épült ,,hü mása", amely a bécsi
---e'ti".rát*
Volksparkban látható.
kor építeszeténektovábbi emlékeit hiába keresnénk Athénban; a később
*oaÁitott--óio"ii."oo Srirrhá"o1 es Aszklépiov szentélyérr kívúlcsupan falmaradványokat
iunu"t: pedig csak a szakemberek tuala* teuoteppen értékelni. Eleusziszban viszont,
"""r*
;id;i;;&;fi}§tóranyira a mal szíintagma-tértó], me$ék+thetji\ a ry.lry Isteonök (Démété
_

i. i.rir*noó szentélvéndk tekintély€ s maradványait; a templon] emberöltőkön keresztü épüt;

;i.l;",-j'6,ii;, ;Óit""i ti"r.pi Ái.ríériumorhárómeáer rés/tvevője sámára keszült_ fedett éPüe
Lrjür,.árá " parthenon építésze,Iktinosz dolgozotL Pontosan_ellenkeó irányban alig egy óra
_ riá*Ó.i Artemisz-'szentél'y romjaihoz jutun1 amelynek elsó papnője a mítoszot szerirrt
i;il*".i"
"i"tt " ;;lr, ; Áitita legositt ismeri .rerrtély", maradványai azonban nagyreszt a _periklész
i'.,.""üiiate"iiám úrmazn"ak. A Marathó,rr mellittti Rhamnúszban a hatalmas_parti erődítmény
mellet Nemészisz istennö i. e. 436_432_h épült dór templomának romjalt taláUuk: a templom
2l4
 a tA 12 i3r6n okár. !.--._-:

ffi
Az athéni Agora fonlosabb épületei az anlik leírdsok és a leletek alapján

építészevalószinűleg Koroibosz, az atheni Thészeion alkotója volt Attika legdélibb részén,

a Szúnion-fokon, a perzsak által elpusztított archaikus templom alapjain Poszeidón új templomának
romjai állnak; a templomot az i. e. 444--4AO-es években építették:alkotója valószínűleg szinien
Koroibov volt. Ery meí€dek sötétlila sziklán" irgysólván a teng€r íölött vakltóan fehéí
márványoszlopok emelkednek az iry íelé:mintha csak e§/ antik meseböl kerültek volna ide. A két
homlokzaton eredetil€ hat-hat, a két oldalon pedig tizenhárom-tizenhárom oszlop állt, a dór stílus
gyakorlata szerint; a déli oldalon kileng az észah oldalon öt, a keleti szögleterr p€dig egy maíadt
többe-kevésbe épen, Más oszlopoknál karcsílbbak, es nagyobb távolságra vannak egymástól, hogy
jobban megtörjék a gyakori üharos szelet; a megwokott hírw rovátka helyett mindössze tizenhatot
találunk rajtuk. Miként a szomszédo§ két oszlopcsamok romjait, az oszlopokat is csillogó vlpatina
bodtja, amely a tenger hullámaiMl rakódott rájuk. Ezeken kíviil nern találunk valóban fehér
templomoszlopot Görögorszígban.
Ebben é§ a közvetlenü eá követő időszakban Athen es Attika határain tű is nagyszabásti
épüetek keletkeztek, hiszen a görögök mindenütt epítkeztek, ahov"a csak b€tették a lábukat, és
mindenútt jól. Ezek az épületek megint csak kwés kivétellel szinten romokban hevernek;
némeb/iket már megtekintettü. -olümpiában mindenekelőtt n -te. 68_45Gban épült zeusz-
templom.tartoiik közéjülq amelyet az éüszi Libón klasszikus dór stílusban epített, ket homlokzaán
hat-hat" két oldalán pedig tizenhráLrom-tizenhárom masszív oszloppal; nyu8Bti timpanonját
@auszaniasz szerint) Alkam€nész, a keletit pedig Paióniov dísdtette. Emlíésre mélto továbbá az
Istenek Anyja valamivel fiatalab temploma (Métróon) es néhány kisebb épületen kivül a Viswhangok
Csamoka (sztoa Ekia) az i.e. IV. sázad elejéröl, Delphoiban a két§zer felújítottApouón-
rcmplo4 ery egész sor kincsesház és e5r kör alaku épüet karc§(l dór oszlopokkal és korinthoszi
díszítésselaz i. e. IV. sázad nísodik negyedéból s ide tartozik az arkadiai Basszaiban az antik
PhiEalia romjai mellett fekvő, i. e. 42a-4l7 -ba épüt olajszürke Apollón+emplom, amely 2 1 5
 í

Aph

Az Agora, a dombon a Thészeion. A ryugati oldal rekonstrukciója az Aitalosz-sztotiban

berendezett Agora Múzeum modellje alapjdn

ugyancsak az athéni lktinosz műve; ket homlokzatán hat_ha! két oldalán tizenMrom-tizenhárom
dór oszlo! áll, cellájábq! taláUuk az el§ó ismert korinthoszi <iszlopo! és jól láthat őak mé8 az ión friz
nyomai is; a fdz egyébkéntnéhány metopéval együtt a British MÚséumban tekinihető meg.
Epidauroszban, borókaligetek árnyékában Aszklépiosz ternplomának romjai, a mimózabokrok alatt
pe!,g ry i.e. IY.,szAzad elején épült s gyógyhelyekként szolgáló épületek maradványai rejtőznek;
a délkeleti erdős lejtőn az egyik leghíre5ebb göriig színház kópatkója emelkedik, Ebben az esetben
nem beszélhetünk romokról vagy maradványokról, mert a színházban ma is játszanak; 14 000 néző
sámára volt es van benne hely, s építője, ifiabb Polükleitosz az i. e. Y. sázaü azonos nevű
szobrász_unokája -
olyan akusáikát ter€mtett benne, hos, az {rjságpapír zörrenéset vagy a gyufasál
-
g9ren9sét még a legmagasabb (az ötvenötödik) sorban is hallani. Tegeaban nem e§észerr tíz
kilométernyire az arkadiai Tripolisztól -
Szkopav i. e. 365 után f€lűította Athéné Alea árchaikus
-
templomát, amelyet toníbban tűzvég pusztított el ; az antik forrá§ok szerint megmaradt dór külseje
és korinthoszi stílusúbelső diszítése,s a Peloponnészov legszebb épüetei köze tártozott. A korab€li
jelentős arciitektonikus művek tucatjai ma olyan sánalmas állapotban vannak, hory romjaikhoz
még a vállalkoá kedvú görög utazási irodát sem rendeznek kirándulásokat. Említsünk meg [özúliik
legalább kettőt, amelyek a legnagyobbak voltak Európában: az arkadial föderáció Tővárosa,
Megalopoliv 20 000 néát befogadó vínháát és a l0 000 küldött sámára ,,mére tez§tt' oíszáEháál
Az e$qíFj9y9\ közü csupán egyről ernlékezzünk meg, de a legimpozánsabbról: az lthómé hegy
alatti várfalakról Messzerrában.
A klasszikus architektúra szigorú szakemberei szerint az Athénon es Attikaí kíYüli épület€k
nagyrészt c§ak ,,utóklaswikusak" vagy ,,provinciálisak". Saját szűk szemvögiikMl talán igazuk van;
de bizonyára nekünk is igazunk vaq ha nem fosztjuk meg maguokat a máshol ferrnmaraút korabeli
emlékek megtetintésénekörömétől sem. Mondjuk, szicíliában, ahol egyébként az ,,előklasszikus..
emlékek vannak tulsűyban. szelinuszban főleg az A es E templorrr romjá ragadnak meg benniinket:
ezek az i. e. y. száuad második negyedében épültek; szirakuszai nagl regéizeü mez{jén a színház
lla1ady{,nrat y9_nják Tagukra a figyelmünket: a sánház hatvanöt sorban elhelyezkedő Úlőhelyeit ma
T.pa-{ bodtják. Akragaszban az ún. Concordia-templom hatalmass.ígát cioaatlut meg (az í. e.
440--430-as években epült), amelyberr népművészeti fesztiválokat rendez-nek; az ún. Hépiaisztosz-
2l6 templom .._ területének egy részá a közeli paíaszthárz lakója tyúkudvarnak keríiette el
-
Epidaurosz. A legfontosabb ókoi épületek Aszklépiosz szent körzetében (a leletek szeint)

sánalmunkat ébreszti fel. (A Dioszkurok templomának fotogenikus romjait hadd csodálják azok,
akik nem tudják, hogy ezek a romok csupán mest€rséges konstrukciók
rekonstrukciók - még csak főleg
l826-ból, noha antik anyagból készültek.) A festői Tauromenionban
nem is
az
- méltó, amelyben Aiszkhülosz Prométheuszról szóló tragediájának premierjét
a színháa figyelemre
tartottík; Himerában es Gelában meg kell elégednünk bizonytalanul identifikált templömok és
eródítmények maradványaival. Szicíliai zarándokutunkon a legmélyebb benyomást talán a szegesztai
templom hagyja bennúnk. A Yáros görög kisebbsége az i.e, V. század vé8énelhatározta, hogy
hatalmas dór templomot épít,az építkeásbefejezéset azonban megakadályoztá a karthágói betörés.
Az oszlopokat nem látták el rovátkákka| a metopék es a szobrok nem kerültek a helyükre,
s a kömyező sikság bogáLrrccsal benőtt homokos puszává változott. Az ókorban §enki sem áldozott itt
az isteneknek, az újkorban pedig senki sem dedtette ki, melyik istennek akarták szentelni. Más
idegenek által elpusztított görög templomoktól eltérően ez még születése elótt meghalt. -
A klasszikus kori -
görögök Dél-Ikíliában isjó néhány templomot épitettek, ezekből azonban csak
itt-ott maradt fenn néhány oszlopná több. A kivételek kö7É, taríozjk ametapontumi templom, főként
pedig a paestumi Poszeidón-templom. Úgy tetizik, ez utóbbit nem is Poszéidónnak szentelték, hanem
Zeuv feleségének, Hérának, es körülbelü az i. e. 4ó0---450_es években építették.A három dór
templom közi.il, amelyck K. Öapek szerint ,,messziről száritóknak lászanak", ez a legfiatalabb és
a legépebb. Két homlokzatáJ:l hat-hat, két oldalán pedig tizenhárom-tizenhárom oszlop áll, s maijó
állapoÉt talán annak köszönheti, hog5r a nern valami jó minősegű traveitin, amelyből készült, nem
érdekelte a kömyék lakosságát. A tudósok mára XVIII. század közepén felfedezték, amikor az athéni
Parthenón es Thészeion még hozzáférhetetlen volt a kutatók sárnára. Ennek a templomnak az
alapjan állapíthattak meg a ,,klasszicizmus százaűnak" zarándokai es költői, hogyan is festett
valójában egy görög templom.
A kisázsiai Göíögország ugyan valóságos éden a századok zarándoka szátmára, de a perzsa
háborúk befejezésétől Nagy Sándor koráig eltelt időszak nary épületeiből nagyon kevés maradt ott ) 1 7
 meg,
{.mr.ét9s1, _\oJ9qnOn! magnésziai, phókaiai, szmiirnai es más városokbeü templomok és
tanácsházak Új !Ódítók es földrengések áldozatai lettek; ha nern iry történt, eltűntek az-átépítések
során, s a,későbbi romokban nehezen ismerhetők fel. A didümá Apollón+emplom tekiirtélyes
-által
ryqldlányai szerencsés véletlen folytán ryaradtak ránk: a perzsák elpu;ztított templóm
újiáépitésecsat az i, e. Iv. szízad második felében kezdődött, s lényegéb€n sohasém fejeződött be. Az
epheszoszi Paióniosz és a milétoszi Daphniw ión templomnr.í akariá[ átepíteni, két hőmlokzatán tíz-
'magasságú
tíz, két oldalan pedig tizerrnyolc-tizennyolc kettő§ oszloppal; a küönböző alapokra
épít€tt cellát négy íészreosztották: az egyik rész jósdakenfszolgált. Három ovtóp miis csainem
húszméteres magasságba emelkedik. s egyet köziiliik még nem láták el vájatokkal ; ; többi oszlopból
csuprám_ a.dísies talapzatok és az.oszloplábak maradtak ránk. Manapsag ez a templom dión
architektura le8nagyobt es művésá szempontból legéítékesebbdokumentuma; az olcú építőanyag
u!á! érdeklődő helybeli lakosoktól drótkerites védi. Ery másik, meg híresebb építménybö, ameiyei
a közeli Halikarnasszoszban, Mausszóllosz szatrapa székhelyen eméltek az i. e.iv. szilzad,kazepén,
semmi sem maradt a helyen. Az antik forrá§ok szerint ery negyvenhat méter magas síremlék álli itt;
amelyen _a görög,_a mezopotámiai.es az egyiptomi architektírra elemei keveridtek. Alapját eg}
prokonnészoszi márvánnyal bodtott hatalmas masszíy ha§ ábképezte, ezel állt a templom, háiminÖ:
hat iórr oszloppal, amelyek a lépcsózetes piramis alaliú tetőt tartották. oldalain fri_z futott végig: ezt
Leokharész, Brüaxisz, szkopav es praxiteléw vagy Timotheow alkották; az oszlopok köai réiáket
szobrászmívek űszítették,a piramis csúcsrfur pedig Mausszóllosz szatrapa és feiisege, Artemiszia
szo.bra állt. A síremléka_nyaBlóó! epítettéka keresztesek a Szeni Péter-erőáöt, amelyről

- n{ryo
Halikarnasvosz török nevét
je]eneteit ábrám!ó frb tüelgégy -- kapgi a görögök és az amazonok harcának egyes
táblája Mau§§;ó osz-és Ártemisáa szobrával együu a Briiísh
Museumban látható, a küső díszítés_egyik orowlánja pedig az isztambuü Régöúeti Múzeum
előcsamokát őrzi. Mausszóllosz síremlékét amely irevlt adott a később mauióleumoknak
a milétoszi piithiosz és szatürosz alkották; a-síremléket az ókor a világ hét csoűja köze §orolta. -
-ma
. §ra+q híres. epületnek, a.görögdk egykori büszkeségerrek nyonrát sern találjuk.
MindenekelőttÁphrodite paphoszi templorrráról mondhatjuk á, amely annak idején Görögoriág
minden tájáról Kúplgryra c§ábitotta a zarándokokat. Az eredeti ternplomoi már Úreiosi
-
(
megsemmisítettg az újjáépítettpedig nyomtalanul eltűnt; maradványai taÉ,n kuklia falu házikói a
alatt rejtőznek,s amlt ma
1 1emplom maradványának mondanak, az vábmi rórnai kori meltéképület
romja, ahol még belépti díjat sem kell fizetni. Az égei-tengeri szigetek közíil csuptín Déloszón és
részben Naxoszon maradtak fenn i. e. V-IV. századi jelentős epiteszeti emlékef. Afrikai földön
a kürénéi.templom terjedelmes romjai szármamak ebb6l a korból; a közeli Euheszperidoszban és l
Taukheirában (qmai líbiai Terkerában).vé8zett ásatások eredményei egyelőre nincsenék kellőképpen l
feldolgozva. A Fekete-tenger északi es keléti partvidéke gorog éfítésáénekapróletos tanulrn'áiyo- l
zása pedig a szovjet regészekre vár. A
_A göíö8ök amnban nemcsak épületetet építettekkitűnően, hanem ugyanilyen színvonalon
rendezték városaikat is. A perzsa hábonik után először az istenekkel és á alánat szembeni
l
a
kötele§ségüket_ teuesílették: templomokat. városházakat. országházakat és erődítményeket épíle1- t
tek. A polgárokat smlgálő szJnház*,
_testnevelési létesítményekls oszlopcsamokok építéséhez'csak
ezután. fogtak,.ho?4i. v9cltl az. életkörnyezet megiavítrisát s ezzól kapcsolatbin hajlékaik 0
meg§?ipíté§ét tűzték ki célul. Az elp]Jsztított va8y az rfi-cinnan alapított városökat előre kdoigomtt
a
terv alapján építettékfel; a városnat nemcsak a kuls6 csinosságit tartották szem előtt, haném az l
emb€ri szükségletek slempontjából való cé|szerü elíendezésétis. Az utcákat lehetőleg egymással ,
párhuzamosan épíaettékés úgy, hogy d,el9ks4iglen keresztezzék egymást; a hivatali éiiileteket
a tereken összpontosították, a testnevelési _célokat szolgáló berendézéseketviszont nyugalmas
!
C
helyekre tervezték; a templomotat rlgy h{r.9zlék e| hógy azok a legszebb látványt nfrijarik, I
a wính;l4at pedig úgy, hogy jó kilátás nyfljék belőlük. aá 6y felepireit város legszébb példáiát
talán priénéromjai nyrijtják. piénétaz i.e. Iv. szízad masodili rete6en a milétowi Hippoiamősz .
C
9ry9 szeri11 építették.De a kisázsiai Knidosz, az észak-görögonági Olünüosz es' a szicruai t
szeünusz felárt részei is hasonló tökélyről árulkodnak. Ba-rmifen ádszer uralkodott ezekben a
a városokban, bármilyen ellentétben álllak is a kömyezö világgal, mind igyekeztek elémi,,az I
ember és a környezet dinamiku§ harmóniáját", mint a vitaghtrti gorog urbanilia, k. A. Doxiaáisz l
mondja, ,,azt a harmóniát, amely az ember boldogsága szempontleUh elengedúetetlen... a
!
218 l
Görög lakóhdz. Hellenisztikus koi tehetős Pol7ál lakhelyenek rekonstrukciója. A priénéidsatdsok
alapjdn

Az i.e, Y. és IV. századi görög architektúía megtekintésekor romokon jártunk, a korabeli görög
szobrászat tanulmányoásakoi pedig fóleg torzók és másolatok kerülnek elénk. Az épségben vagy
legalábbis
-klasszikú
jó álhpótban ránli miradt korabeü szobrokat a tiz uiiunko! megszámolhatjuk.
A szobriszművészet mai gyüjteményeiben főleg másolatokat találunk; ahol nincsenek
kópiák, ott meg kell elégednünk a vázafestményekMl vagr az apó kerámiaárgyakból ,,kiolvasható"
aútokku1 néha aupán a leírásokkal. A reliefek dolgában jobban állun1q rrrint a szobrokéban;
becslesek szerint a reüefeknek körülbelül a sázadrésze nínk maradt...
A klasszikus kori görög szobrászatról minden hézag es hiányosság ellenére aránylag sokat
- -
tudunk. sokkal többet, mint példaul Michelangelo, aki egyetlen eredeü klasszikus szobrot sem látott
(az űl. Belvederei torzó 6 a Laokoon már az i.e_ |. szÁzadbal készült); sokkal többet tudunk,_mint
Üinckelmann, aki el§óként használta a ,,klasszikus szobíászat" kifejezést (inkíLbb a művésá érték,
sernrnint e$r'fejlődési szakasz jelölésere), többe! mint Goethe, aki Antonia csaszírné római
portrészobút,Ú tn. Héra Ludóvisit a görög szobrászat legnagyobb műalkotásának (,Homé1o_s1
iposához méltónak") tartotta. Nemcsak azert, mert a_re8észek azóta sámo§ műalkotast hoztat fel
úpvilágra a öld es a ianger mélységei6l,hanem azért is, m€rt _ a_művészettörtónévek jQvolából
_ sárritalan új ismeretet-szereztünk. Ma már csaknem biaosaa tudjuk, melyik szórászmű eredeti,
es melvik másoht: mesbízhatóan dataltát es lokaüáltáh rendszereztek őket. Geográfiai
szempo'ntból me8!ülönböáetjiik az athéni központ, a p€loponnészosá múhelyek,a nyugati terÜlet és
a kiúzsiai iskol& tevékenyséÉét,kronológiai Úempontból (ez egyúttal a korabeü görög táryld{9n1
fejlődési szakaszaina} is úgfele1) megkülönbóztetiink korai" ,,tulajdonképpeni klasszikus" es kései
kónzakot. (Persze egész soi más felosztás és rendszer is létezik, köztük számos formális; az ebből
a témakörböl ismen könyvek azonban szerencsére olyan súlyosak, hogy az ember nem_ viszi_őket
magával a 8ör€ gyűjteáényekbe.) A legfontosabb, hogy a ránk maradt műalkotások és leírá-
sÓÉalapjan- ma'riár'a klaíszikus- szobózat egész ,,imáginárius galériáját" rekonstruálhatjuk. 219
 - A görög szobrávat az,,aiginai mosollyal" búcsúzott el az archaikus kortól; a klasszikus korba
tlml
Kitiosz Epheboszával lépett. A só szoros értelmébenbelépett: míg a korábbi szobrok mozdulatlanul
álltak. vagy a legiobb.esetben is csupán jelezték a mozgást (l éIdáud a piombinói Apollón ) , azEphebosz
azl
dísz
már felszabadult a merev frontális helyzetMl, feja kisse lehajtott4 testsúlyát a bal lábára vitte át,
jobb láMt pedig térdben behajlította hory megtegye azt a fontos lépést,amely az archaikus séma dá
E.
átlépeset jelentette. A szobor 84 cm magag anyaga paroszi rnirvány, s kisÉmegrongált állapotban
szol
maradt nínk; éló modell szerint készült. Szep testü sima bőrír, komoly, elgondolkodó arckifejezésű,
tim]
nyugod! tartózkodó testtartásu ifiút ábrázol: maga a harmónia megtestesülése. Az i.e. 490--480-as
ke§
években készült & abból a romhalmazból került elő, amellyé a perzsák változtat!ík az Akropoliszt;
ábn
az Akropoliszi Múzeumban tekinthető meg.
szté
Nem kizárt, hogy az archaikus merevséget már Kritiosz tanítója, Anténór, a Znrnokölők
szoborcsoport alkotója is legyőzte. Ury tetszik, Anténór a t€tt elkövetésének pillanatában ábrázolta
teki
a két itút: Harmodiosa keáben karddal amint épperr Hippiaszra veti magát, Ari§ztogeitónt pedig
Mú
köpennyel a kezeben, amint oldalról védelmeá barátját. A szoborcsoportnak az antik korban két
tevÉ
eredetije is létezett; ma mar csak a vázakÉ:pek alapjriLrr tudjuk elképzelni. I.e. 480-baa Xerxész
Eué
elrabolta es Perszepoliszba vitte Anténór alkotá§ít; mikor százötven esztendő mírlva Nary Sándor
néü
bevette Perszepoliszt, m€gtalálta a szobrot, és visszaküldte Athénba, Az athéniak megbíásából
azonban Kritiosz é§ Nésziotész már i.e. 477-b€n elkészítettea szoborcsoport máSát, es előó helyére,
í6lc
az Agora közrpéte'állították. Így hát két csaknem egyforma emlékmű kerult e8ymás mé é;
a&
de nem tudni, hogyan, nem tudni, mikor - - Talán Athén új urái veszélye§-
atil
- - rnindkettő eltűnt.
nek tartották, hogy az egykori wabadság beszédes jelképei állandóan a nép szeme előtt legyenek.
&oc.
szal
A zsarnokölők és a marathóni győzte§€k nemzedéká képviselő if.Ju szobra a kláiszikus lój
szoblászlt ürágkorának a hímöke volt. A gör<ig szobníszat virágkora pedig Görögorság főleg (i-e
Athén felemelkedésének részétképezte. E korai korszak elsó ismert szobrai még kisé tartózkodóak
a mozgás ábrrfuolásában. Ezt bizorryilja a hira delphoi kocsihajtó, eg i.e.' 475 áján készült bronz
az,
emlékmű maradványa, amelyet Polüzalo§z szicíliai tirannus állíttatott fel delphoi győzelmének
\lel
emlékére.A szobor azt a pillanatot ábriaolja, amikor a győztes versenyó eppen megálütja lovait;
itfr
altr
arcáról estesttartásáról feloldodó belső feszültseg és fegyelmczetterr elnyomott biiszkesfu Ólvasható
le. A Zeusz elrabolja Ganbnédész' terrakotta szobor (i.e. 470 áii:rrr készült, ma az Olümpiai
Múzeumban látható) mrir gyofs mozdulatot ragad meg; nemcsak a ré8múltművészeinek, hanem
is
a közelmúlt restaurátorainak is mesterműve: a restaurátorok ugyanis tíz töredékből illesztették
rá!
össze (a töredékeket 1878-tól minteg5l hatvan esztendő alatt, fokozatosan tal állák meg). A Furó lóny -m
§zol
eleusziszi márványszobra körülbelül ugyanabból az időből származik, s már futást ábrázol: talán
éppen a Hadész elől menekülő Perszephoné futását. A korai klasszikus szobrászművészet legjobb
E
es legiobb állapotban fennmaradt -
terméke a bronzból készilt artemiszioni Zeusz; i.e. +oo tortit
ül
készült, s l928-ban halászák ki a- tengerből
Euboia északi partvidékén, az Artemiszion-foknál.
A villárnszóró Zeusa (a régebbi értelmezések szerint a háromágú szigonyát elvető Poszeidónt) 'Et
TL.
ábrázo|ja; sámos apró uánzatból is isinerjük; alkotója mesteri módon kapcsolta ősszg az at|éta
sa
Ea
gyors mozdulatát az isten méltósa8telj€s nyugalmával. A szobor eredetüe az athéni Nernzeti Régészeti
MÚzegmlan láthatÓ, pontos móolata pedig az első szovjet szputnyik modelljéYel e8yütt az ENSZ tö
New York-i palotájának előcsamokát díszíti. eh
A görtig múvészek azonban már előbb is ábrázolták a mozgást, mégpedig a reliefeken ; bizonyára ,ou
ft
azért is, mert t€chnikai szempontból így könnyebb volt. Az archaikus metopék és timpanonok sorát
i.e. 47&--4ó0 köriil Dé!-Olaszorsz{Lgban vagl Szicíliában
r
mind koncepciojával, - mind pedig kivitelezésével - ery olyan
már a klassziku§
műalkotás követte, amely
korba tariozik. Á habokból
laít
íelmeúIő Aphrodité reliefiérő| a háromrészes ,,Ludoüsi-trón" egyik résáről van szó, amely ma b,
a római Thermákban levő Nemzeti Múzeumban látható; szigoru szimmetrával es tökéletes l,e
realizrnussal fordítja le a képzőművészet nyelvéí€ a mítoszok által csodaként leírt jelenetet. A görög
földön sziiletett korabeü műalkoások köztiü Zeuw oliimpiai ternplomának reliefdíszítése n!
,tÜ
a legielentősebb (i.e. 45ó-ban készült, s az oliimpiai Múzeumban már megtekintettiik). A templom
tizenket metop€ja Héraklésztizenkét munkáját ábráaolja; bar elégge megrongált állapotban vannak l-Ti
(három kivételwel, amelyeket a Louvre-ban levő óntvények alapján rekonstruáltak; a Louvre-ba arn
egyébkent l 829-ben" o|ümpia ,,futólagos megtekintés€" után kerütek), nem hagynak kétseget afelől,
.6
bÉ
hogy a korai klasszikus szobrászat ún. vigoru stílusának legjobb termékei köze tartoznak. Atemplom
ri
220
nyugati timpanonját, amelyet Pauszaniasz szerint Alkamenész kéwitett (egyes kutatók azonban
kételkednek ebben), a kentaurok és a lapithák harcának egyik szenvedélyesjelenete dísátette; a keleti ln
s0
rimpanont, Paióniov művét (aki az olümpiai Mítzeumban |álhatő Szómyas Nike torzóiéi alkolta),
az oinomaosz es Pelopsz ve§enyrc készülésénekegl mozdulatlan, amolyan ,,beállított" jelenete
dí§zítette. (,,Egyetlen SzobráSz, a görög művészet e8yetl€n'más korszakában sem tudott olyan
drámai mozdulatlanságban ábrázolni egy jelenetet, mint a keleti ümpanon alkot<i.,ja írta Donald
E. Strong a londoni egyetem műyészettörtenésze -
s a követkeó évszázadokban egyetlen
-,
vobrásznak seín sikeriilt olyan élet§z€rúen es hatásosan illuszüálni e8y témát" mlnt a n}ugatl
timpanon készítőjének.")A további korabeli műalkotások köziil csúpán egy paroszi márványból
készült kis reliefet említünk, amely Melankolikus Athéne néven ismert. Az istennőt hosszú ruhában
ábrázo|1a, amint lándzsájára tamaszkodva elgondolkodón néz az elesett harcosok nevét tartálmazó
sztélére; általában Mürón híres Athéné-szobra előfutírának vagy a szobor reliefvisszhangiának
tekintik. Kimért harmóniájával és egyszerűségével valóban monumenL,á,lis hatásd még az Akropoliszi
Múzeum igényes környezetéberr is.
Ezek es más emlékek is bizonltják, hog az i.e. Y. század e|ú felében nem keves jelentős művész
tevékenykedett a görög városokban. A szobiászok neve azonbarr Kritiosz, Nésziotész, Paióniov és
-
Euénóí kivételével(Euénór az i.e. 480-ban készill AthaÉ-szobor alkotoja; a szobor egyébként íej
nélkül maradt ránk) semmit sem mond sárnunkra: mert semmily€n műhöz nem kapcsolható. Ezt
-
fóleg a szamosá Piithagorag e§€tében sajnáljuk, aki miuÉn a perzsák elfoglalták szülővárosát
- -
a dél-itáliai Rhégionba emigrált, továbbá az athéni Kalamisz, a ,,szigor{r §űlus" kepviselóje esetében,
akiről az antik szerzők nag5l elismeréssel nyilatkoznak. (Egye§ kutatók megpróbálták a delphoi
kocsihajfut múllagoíasz, az artemiszioni Zeuszt pedjtg Kalamisz művének tulajdonítani, az illetékes
szakemberek azonban joggal utasították vissza ea a vélemény.)A korabeli műalkoások többsége
tehát szeró nélkül maradt egyebek között a boiótiai Poszeiáin (i.e.480--470), az athéttt ApoIIón
-
(i.e..160), a szunioni Győztes atléta szté|éje(ma az athéni Nemzeti Régészeti M{tzeumban látható) és
az Athéne bagollyal amí bájos szobrocsk4 arnely i.e. 470 után keletkezett (ma a New York-i
Metropolitan Museumban látható). A korszak alkonyán azonban olyan szobrok jelentek meg,
amelyeknek szerzőit ma is ismeri az emberiség. A legiobbak triászát Pheidiasz, Polükleitosz és Mürón
alkották.
Valószínűleg Mürón volt köztiik a legidősebb, noha születés€nek és halálának ütumát nem
ismerjük; csupán annlt tudun} róh" hogy a boiótiai Eleutherában született, s hogy Athént
választotta haájául. Az antik források szerint legalább tíz jelerrtős szobrot alkotott; €redetiben egy
sem, másolatban is csak kettő maradt ránk. Az egyrk, a Diszkobolosz, talán a legismertebb görög
vobor. Aa a pillanatot ragadja meg, amikor az atléta éppen el akada dobni a diszkoszt, s ezt olyan
mesterien ábrázo|ja, ahogyan előtte egyetlen szobrász sem tudta megragadni a test hirtelen
mozdulatát. A. Disikobolo;i azt.e,465-46las években készült; másolatai közül'az ún. Lancelotti
Diszkobolosz á legjobb, amely az t.e. I. században az eredeü alapján készúlt(ma a római
Thermákban levő Nemzeti Mrizeumban tekinthető meg). A másik Áthénéés Marszüasz
szoborcsoportja: Mürón i.e. 450 körül alkotta az Akropolisz sárnára. A két alak másolatban
maradt ránk, de külön-külön; az í.sz. I. szazadbó| származó ún. Finlay-vtizdn azonban előkerült
közös ábráZolásuk is, úgyhogy képzeletben összekapcsolhatjuk öket. Athénéitt éppen eldobja
a kettós sípot (diauloszt, ,,flótál"), mivel a sípolás eltorzíúa aZ arcot; Ma6züasz, a szilénosz, akit
jobban már a grimasz sem csúfithat el, örömmel emeli fel a hangszert. (A téma a korabeli vitákat
tükrözte: a hagyományos kithara hívei ugyanis ellenezték a,,barbáí'sip használatát,) Múrón
mindkét művében fellelhetők még a ,,szigorú stíluí'elemei, de kivitelezésúkkcl és eszmei
tartalmukkal már a virágkor művei köze tartoznak.
Müróntól, a,,szobiászati pillanatkep mesterétől" eltérő€n Polükleitosi,,a monumerrtális
harmónia mestere" es az antik kor véleményeszerint ,,az atlétikus szépségideá megteremtője" volt.
l.e.480 körül született Sziküónban. Ageladav argoszi szobrásznál tanult (akárcsak Mürón és
rövid ideig működött; hory mikor és hol halt meg, nem
Ptreidiasz), Argoszban es
- Athénban
- szerzett hímevet:
tudjuk. Nemcsak szobrászként ő volt a szobrászatról szóló első könyv. a K<inorr,
(,,Törvény") szerzője is: a könyvben az emberi test proporcionális viszonyait magyarázta es számos
általános érvényűmegállapítlst is feljegyzett (,,fegyelem tesá a mestert", ,,§zabad§ágot c§upán
a törvény ad" stb,). Húsz-egynéhány művéből csupán hat maradt ránk, az is csak má§olatban: egy
kivételével valamennyi atlaet ábíázol. Valószínűleg a Diszkophorosz, a Diszkoszvivő a legregibb;
Miilrről Diszkobolosától eltérően nyugodtan áIl, a tulajdonkeppeni cselekves még előtte van.
Röviddel i,e. 450 előtt készült. Künl'szlcosz olimpiai bajnok vobra valamivel későbbi eredetú. Az i.e.
450 440-es évekbenkészilt a Dorüphorosz, aLándzsaviyó, amelyet az anatómia tökéletes ismere- 221
 Artemisz epheszoszi templomdnak rekonstrukciója (az ókoi leírdsok alapjdn)

te és az aíányo§§ág miatt a ,,kánon megtestesitőjének" es ,,az emberi test ábrázolása klasszikus

- mint harminc antik másolata maradt ránt; a legjobb másolatok,
mintájának" tartanak. Több
amelyek talá,rr idősámítrisrrnk kezdeten készültelq a nápoll Nemzeü Múzeumban (a márványmáso-
lat) es a firenzei Uffiziberr (a bazaltmásolat) láthatók. Az ilyen típu§ú szobrok kőzil a Diadbnenosz,
a Szalagkötő (a szalag a győzelem jelképe) szobra az utolsó: az ifiú felemelt keze csa} fokozza a mű
heroikus hatását, a test arányai pedig ezen a szobron a legkiegyensúlyozottabbak (amint aa az athéni
Nemzeü RégészetiMúz€uibú baható hellenisztikus itori-másolat alapjáLrr megítélhetjük) ttgy
t€tszik, volt Polúkleitosz legjobb rrrűve ; persze további műveiről egyebek között Artemón athéni
€z
építé§zportrészobráról vagy Héra istennő kultikus szobrIíról - semmit §€m tudunk. Csupán az
-
epheszoszi Artemiv+emplom számára készltett sebesült amazón egy blzolyalan uónzatát isrnerjük
(rm a római Capitoliumi Múzeumban [áLtható); a Sebesült anmzőnal Polükleitov állítólag .4 I
győz€lmet aratott a Pheidiasszal, Krészilasszal és Pfuadmónnal folyatott versenyben. Az ő művének .4rh
tartják aá a Héraklész-szobrot is, amelyet főleg a római Thermákban levő Nemzeti Múzeumban
küllított ítrisolat alapjá,rr ismeónk. Mint minden nagy mester, ő is jelentős tanítványokkal
büszkélkedett (Kanakhosz, Ariszteidész, Alexisz); művészete Görögorság minden részébenéreztette
hatását. olú
Pheidiasz az antik koí egyb€hangó véleményeszerint a világ legnagyobb szobrásza volt; erről, l9y
sajnos, nincs bizonltékunk de arra sincs okunk, hogl kételkedjünk benne. Pheidiasz i.e. 500 után mg
született Athénban; i!úkora a görög-perzsa háborúk idejére esett (egyes szerzők szerint a háboruban Elaí
sorkatonaként haícolt), a szobrászatot Parrhasziow apjánál, Euenórnáü és az argoszi Ageladasznál kolo
tanulta. Már dúkoníban megalkotott ery Hermész-szobrot a thébai templom sámára, majd aPh
a palléná templom réwére egy Athéné-szobrot, Plataiának pedig es/ nagy kultikus szobrot készített. íöldj
I.e. .165 köríil Kimon ajáLnlaára megrendelést kapottr hory készítsen Delphoi számára egy,
a narathóni győzelmet ünneplő emlékműveti az emlékmű áilitílag tiz szoborból tevődött össze, állítt
köztiik volt Kimón apjának, Miltiadésznak a szobra is. Pheidiasz művészet€ akkor érte el .mk
csúcspontját, mikor Periklév javaslaára megbíaák az Akropoli§z dí§zítómunkálatainak vezetésével. got
Mint meggyőződéses demokrata, aki müvészetét a demokrácia szolgálaLíba állítja, Periklész barátja
lett; ennek következtéb€n p€r§ze el kellett viselnie Perikléw politikai ellenfeleinek ámadásait. Már
-e
Azl
említettiih hogy i.e. 432-ba az areiopagow is ítélkezett fölötte: hory milyen büntetést szabtak ki rá, Ex
nan iudjuk. Egy i.e. IV. századi törtenetírö Ephoróv szerint tömlócbe árták, § ott meg is halt. Itci
Diodórosz szerint ismeretlerr helyre menekiilt, m᧠források szerint kivégezték. Egy i.e. III. sázadi tcsó
történetíró, Philokhorosz viszont azt í{a" hory olümpiában fejezte be életét;a megmentésére .st
szervezett akció hátterében álűtólag Periklész állt, s az élisziek Periklé§z ösztönzésére óriási ra$
-
vált§ígdíjat (€ talentumot) fizettek érte. A régi visályt csak századunk tudósai döntötték el: - rinl
A Parthenón belseje Pheidiasz AthénéParthenoszdval. A rekonstrukció az ókori leírósok és az
A t héné-szobormdsolatai alapjdn készüIt

Olümpia javára. Az Altisz melletti biánci ternplom romjai közt, a Pauszaniasz emlitette helyerr, az
l954-1955-ös évekberr a K. Kunz vezette német régészekfelártak egy §zobrászműtermet, és
megállapítottak róla, hory Pheidiasz műteríre volt. Meg a matriék töredékeit es a vasvázak
maradványait is megaláltak benne, arrelyeket Pheidiasz leghíresebb művének, Olünposzi Zeusz
kolosszális szobrának készítésekorhasznált; a műteremben eg)l kannácskát is találtak: ennek alján
a Pheidhi eimi,,,Pheidiavé vagyok" felirat olvasható. Ury tetszik Pheidiav valóban Olümpia szent
földjén fejezte be életét: valósánúleg röviddel i.e, 429 uán,
Az Akropoliw rrrár a periklészi epítkezések kezdet€ előtt Pheidiasz műveinek galériája lett. Ott
állította íel xanthipposz hadvezer es Anakreón költő szoborcsoportját, amelyet Periklész rendelt apja
emlékére;i.e. 4ó0 utan Sóskaölő Apolhh bronzszobrát állította melléjük. Mínt Apollón 6 Ánakreón
szobrának római kópiája alapján megítélhetjük (Xanthipposz szobra nem maradt ránk), Pheidiasz itt
még az argoszi szobrászok ,,szigoru stílusát" követte, az alakokat azonban szabadabban ábrázolta.
Az athéniaknak tetszettek Pheidiasz szobrai, s igy Periklész javaslatára őt bizák meg Athéné
monumentális szobráLnak elkészítésevel:a szobomak Athén katonai erejét kellett szimbolizálnia.
Pheidiasz i.e. 454 körül fejezte be művét, amelyet előszór AthénéEnoplosznak (Fegyveresnek),
később Athéne Promakhosmak (Előharcosnak) neveztek. A szobor bronzból készült, s talapzatár ai
együtt kilenc méter magas volt: lándzsájának aranyozott hegye napsütésben olyaír messzir.
ragyo8ott, akár ery világítótorony. Hory miképp festett, nern tudjuk, mert még másolata sem maraclt
ránk, noha az eredeti még a XIII. sázad elejen is megyolt; Justinianus császír korában 223
 Konstantinápolyba vittélq az ottani lakosság azonban l203-ban összetönq mondván, hogy elc
kinyujtott kezével ó híwa be nyugatról a kere§áeseket. I.e. 45Gben a Lémnoszról Athénba
költözött lakosok megrendelésere - bronzszobíát i§; Athéné
Pheidiasz elkészítette Athénémásik
trü

-
eáttal a békétjelkép€Zte; a művészettörtén€ tbe AthéúLémda néven keriilt be, s fejének rórnai áll
márványkópiája amely a bolognai Városi Múzeumban láthaó bizonltj4 hory joggal tartották mí
- -
,,a szépségmintaképenek". Ezeket a szobrokat azonban mind felúlmúltá (nagys.iLgban is, de főlpg tal
művéúértékében)-a tizenket méter magas AthénéParthenosz, amelyet Pheidiasz aranyból és ku
elefántcsontból készített. A szobor Athén városának vfiőistennőjét ábrázolta: a komoly, a fenséges, brr
az előkelő, a hatalom és a dicsőseg jelképeivel felruháaott Athénét.Aranyból a ruhája ké§ztilt, amelyet a]
le lehetett vetni róla, es a matricák segítségével{rjat lehetett önteni, úgyhory az állam aranytartalékét su
képezte (mé§lozzánem kis tartálékot: a ruha az antik források szeriit 616 talentumot, azaz több mint ml
16 000 kilogrammot nyomott); elefántc§ontMl késztiltek az istennő ruMtlan testrészei. Le. 438-tól tsrl
a Parthenón főcellajában áll! rrrienern IL Theodosius császár mint pogány bálvány
kópiája, utánzata -és
N€
Konstantinápolyba vitette, ahol az!án nyoma veszett. Sámo§ -
kicsinyített ki§
képmása maiadt ránk; a szobormásolatok közü tal'án az i.e. L szigaü Alhéne Famev (nápol^i ten
NÓmzeü Múzeum), az i.e. It. sázaü pergatnoni Áthéne @í|iíllÁllami Múzeumok) & az i.e, 434
I|. százaü varvqkeioni Arhené (athéílNemzetí RégészetiMúzeum) a legismertebb. Ezek a másolatok bat
csupálr az istennő alakját reprodukálják: Pheidiasz művé§zetének csak halovány ámyékát találjuk v€l
bennük, sd
A Parthenón építéséberrés díszitésébenPheidiasz minderrekelőtt szellemileg vett réSzt. Ca
Feltételezhetjiik, hory az architektura es a szobordíszek harmonikus összehangolása is az ő érdeme; Ka
a díszítestémáit ugraí politikai szempontok alapján haároztí*. meg de Pheidiav főfelügyelői
lunkciójából következett. hogy érvényesítetteízlését.Arról.hog7 maga is résa vett a munkában. am
nincsenék adataink, de kétséglelerr. hory tevékenységet nem korlátozta csupán az általrános eí
utasításókra és a bírálattal való segitésre, han€rn maga is hozzányult a műhöz Persze hiába Nc
találgatjulq vájon hol lelhetők fel vésőjéneknyomai ; egyes kutatók a timpanon .qobrain agelyek
- aI
töredéfeserr is csodálatosak mások az ugyancsak pompás fdzen keresik, Pheidiasz közrernűködé- t*
-,
set talan csak a metopék eseteberr árhatjuk ki bizonyosan: a metopék ,,szigorrl stílusa" ugyanis al
ellentétben áll az orommezők es a cella fdzének klasszikus szobrászrrűveivel. Ez a kontrasá azonban íáü
nem bontja meg a díszíteseszrnei e§ művésá egységét; valósánűleg a hagyorrányos es az {rj elemek di!
tudatos össze[ötéséről van a
itt szó, arrrely az architektirrában dór és az ión elemek
összekapcsolásában nyilvánult meg. Egyébként az egész díszítéstaz uniformiálás elkerülésere es az fu
esztétikái hatás fokoására iranyuió ig/ekezet jellemzi. ,,Mindenen a zseniális művész gondolata és kq
képzelete, megfontoltsága és érzéseuralkodik: a művészé, aki csodálatosan össze tudta hangolni
írja A. Matéjöek.
a munkát, anélkiil hogy munkatá§ait epigonizmusra kényvedtette volna -
Az orommezők íiguráin nincs olyan testtartás, nincs olyan mozdulat, amely ne Volna tókéletes
-
tisszhangban az eúberi test természete§ mozdulalaival, nincs olyan forma, amely ne a_ valóvigtól
volna kiiagadva.. . Az alakok testi szépsége, a típusok nemessége és a kifejezés lensége valóban
a kalokagáthia görög ideáljának képóművészeli megtestesítése, és egyúttal a műYészi gondolat
győzelme a valóiágoi világ ölött ezt a Eyőzdlmet mindaddig senki sem érte el, és késő6b is csak
á művészettöíténet ritka pillanataiban érte el valaki."
De bármilyen nagyra értékeltékis a görögök a Parthenónon végzett munléját, Pheidiaszban
mindenekelőtt ,,az istenek szobraszít" líták. Meg athéni tartózkodása idején két Aphíodité-szobrot
készített;elutazása (vagy elmenekülése) után még egy Aphroditét alkotott az éliszi templom
szímára.
Az antik fonások megemlékemek még az epheszoszi Artemiv-templom révérekészített
amazónszobráró| valamint a győzt§ atléáínegörökítő két szobráról A legnagyobb hímevet
azonban ery kolossáüs kultikus szobor szerezt€ Pheidiasznak: a szobrot i.e. 432-ben készítetteaz
olitmpiai Zeusz-templom részére, A szobor Olümposzi Zeusa á.i,rtzo!.ja édrustrónon: szinten
aranyból es elefántcsontból készíilt, é§ tálapzaüíval együtt elérte a tizenket és fél méter magasságot; az
anyag értékétés a szobor méreteit állítólag csak a \ivitelezes sárnyalta túl, amellyel Pheidiasz ,,magát
az Oliirnposa is legyőzte". Mi rrrár nern mondhatunk róla véleményt, mivel Theodosius
pogányellenes akciói következtéb€n ez a szobor is eltűnt valahol Konstantinápolyban; csupán
leírásáit es az éüszi érméken látható képmásait ismerjük. ,,Az ernberi kéz alkotta szobrok között nem
volt ennél fenségesebb es.csodálatra méltóbb' írta róla Valerius Maximus az i.e. l. században.
224 ember e szobor elé járul írta -
Dión Khdiszosztomosz légyen bár mélyégesen
,,Valahány
- -,
 elcsügged| megfeledkezik mindenról, ami az emberi életben szörnyű é§ gyászos." Az ókorban, rnint
tudjuk, ez a wobor is a világ hét csodája köze tartozott. A világ negyedik csodája volt.
Ha az antik kornak igazat adunk abban, hory Pheidiasz volt a legnagyobb szobrász, akkor azt
állítjuk, hog az uána következők nern értek fe| bozzÁ. Pedig nagyok voltak ők iq mérjiik bár
műveiket a legszigorubb mércével. Ezt mindenekelőtt Pheidiasz honfitársáról es legtehetségesebb
tanítványáról, Alkarrrerrészről mondhatjuk el; Alkamenév aranyból es elefántcsontból több
kultuszszobrot készített(ezek elvesztek), e§ több bronz§zobrot is alkotott: két leghíresebb
és az ún Arész Borghesénak római márványkópiája
bronzszobrának
- a Diszkophorosmak
,I

a Louwe-ban látható. A nagyok köze tartozott a paroszi Agorakritov - is, aki lVemeszisz futennő
szobrával állítólag meg Alkamerrésá is felümúlt4 valamint Agorakritosz iskolájának vagy
műhelyének ismeretlen képviselői akik az i.e. .l40--430-as években mega|kouák a Démétéres Koré
istemők a gabona temesztésére tanítják Tliptolemoszt című eleusziszi dombormjvet (ma az athéni
Nemzeti RégészetiMúzeumban látható). Valószínűleg az athéni,Krészilaszsem volt az emütetteknél

H
kisebb szobrász: Krészilasz Pheidiasszal es Poliikleitosszal versengett a epheszoszi Artemisz-
templom sáírüíra készltendő Aruzón-szobor kivitelezés€ben: a szobor kópiája
- Periklész i.e.

F
430 körül készült portrészobrának másolataival együtt a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptothek-
ban látható. Es valówínüleg Kallimakhosz ssín volt k§ebb - szobtilsz, bátr egyes kritikusai szemére
vetik, hog a rafiláltan átlátsó drapériával semmilyen eszmét sem köv€tett, csup{in a női test
szépsegét iinnepelte. Ahelyett, hos/ az efféle bírálatokkal polemiálnánk, eleg, ha megállunk a rórnai
Elr. Capitoliumi Múzeumban láthatő Mainasz-másolat előtt vary a Louvre-ban, az ugyancsak
E: Kalümakhosz müvének tartott ,4 phroditészobor másolata (az ún. Vénusz Szülőanya) elött.
A korabeü görög szobrászat rendkiviil magas színvonaláról tanuskodnak azok a múvek is,
brrói
EDrn amelyeknek ismeretlen szerzői a kortársak megítél駀 szerint csupán átlagos művészek voltak. Az
ltc eredeü műalkotások közül főleg az i.e. 440 köríil késztilt §eáesü lt Niobida (a rőmai Thermákban levő
Nemzeti Múzeumban), a hasonló kori Hadokló Niabé-fi (a Ny Carlsberg Glyptothekban),
ifiabe
ffi
blnis
a Perszepoliszban talált, i.e.420 körü készült ún. Pénelope (a Teherán Muzeumban), a xanthoszi
Néreisz_emlékműről szírmazó Nimfák i.e. ,,l00 körü készült szobra (a British Museumban) és
a hasonló koril Ruhdtlan /rín y (a müncheni Antiquariumban) érdemel írgyelmet A másolatban
ú.n ránk maradt müalkoiások !özül csupán egyet említünk: azi,e,Y. Századkózepe táján készült Aphío-
id dité- vagy Iszisz-szobrot, amelyről az i.e. l. százzd végéna római Esquilinusi Venust mitázt"ák,
b* A kla§szikus viráekorban a monumentális műalkotások mellett létezett a szerényebb művészet
géaz ún. ,,második áramlata" is. Eú, az áramlatot anonim szobrászok (néha csak kőfaragók) művei
bcs kepviselik, amelyek magánszemélyek sámára készültek. Ide soroljuk az athéni Kerameikoszban
|!phi
&_ talált síremlékeket, pél.dáttl Hégész5 síremlékű.Démétriosz es Pamphilé sztéftjétPolüxena sztéIéjét;
ezek a síremlékekáltalában miniatűí t€mplomhomlokzathoz hasonütanak, s a halott polgárokat
6des heroizált típusokként ábnízoljrák. Mint mindig é§ mindenütt, természetes€n ebb€n a korban is sámos
Étbrl müvészieüen és manieriszükus műalkotás született; §őt azi.e.Y. v,ázad végéna göróg szobrá§zat
,l&an fellendüléserrek valahogy vége szakadL Ez nemcsak a sziikséges pihenes idószaka volt, hanem
Ddolat a társadalrni üszonyok rosszabbodásat is tiikrözte: a gördg vilig a belvisályok következtében
r csat legyöngul! a városállanr válságba jutott, a konibü bizonyosságok kétsegekkéváltak. A művészet
pangása ennek ellenér€ sem tartott sokái& § olyan művészek léptek fel, akik új ürágkorba vezették
Báan a szobrá§zatot. Abban egyeterthetíink, hory a pheidiaszi nagyságot neín értékel" d€ a művészettörté-
díot nészek merev álláspontjával mely szerint minden, ami a klasvikus virágkor uü,án keletkezett, már
rylom csak hanyatlast jelent nen- érthetünk egyet. Az művészek egyszerúen nem maradtak meg a régi
vívnuínyok mellet! és - igazodtak a megváltozott ideológiai és esztétikai normákhoz. Továbbra is
{rj

áfí isteneket ábrázoltak, az ő isteneik azonban már emb€ribbelq kevésbéhatalrnasak voltak; ideális
funcv€t típusokat jelenítettek meg, de hovatovább valósagos emb€reket is; nemcsak az uralkodókat és
Waz a hősöket iinnepelték, hanem (láthatóan nagyobb kedwel) a női sápéga is. Nagysagukól valóban
Pint€n csak göriig kontextusban vitatkozhatunk: hírmely más nemzet művészettörténetében gigá§zokként
§;u kiemelkednének. Legalábbis ketten közíiüük : Praxitelész és Szkopasz.
Piaxitelési regi athéni szobrászcsaládból származott; apja
"Bg^í
ímius nagyapja Ptaxitelész - Képhiszodótosz
úgyszintén. Szobrászok lettek fiaL ifiabb - esszobrász
Képhiszodotosz
vólt,
Timarkhosz
ceryán is. I.e. 390- köriil §zületett,
- és i.e. 330 köríiü halt meg. Eleteről egyébkéntsemqit serr tudunk: azon
í nem kívü| hogy egy sokak által csodált, nagystílű kedvese volt, bizonyos Phriiné, aki bátor
dban. meztelenségben állt modellt rcÁ a knidoszi Aphlodit^oz. Ez volt Praxitelész leghíresebb szobra;
Égesen a szépség és a szerelem istennójét ábrázolta amint az éppen belep a ítídővizb€; a szobor az i.e. 350 22 5
 ,3!!es évekb9n k6zült, és a göíö8 szobrászat első monumentális női aktja lett. Csupán gyengébb ls
kivitelezésű kópirikban maradt ránk a legiobbak a Vatikáni Múzeumban, a New YÓrk_i Á
Metropoütan Museumban és a Louvre-ban láthatók; leg|obban mégformá.lt feje a Louvre-ban d,
kiállítotl má§olatnak .van. Ugyancsak másolatokból ismerjiilk Praxitelész Gyíkólő ApollónJát és ta
Pihenő szatüroszát (a Louvre-ban, a ómai Villa Borghesébén és mrisutt) eredétiben pedig -j mint
a kesei klasszikus korszak egyik kevésbémegb2hatóan azonosított szobrát a Hermész a gllertnek le
Dioniiszosszal círnílmüvét. Ezt a szobrot az olümpiai Mrlzeumban már - megcsodáltul: a bal tí
könyökével egy fatörzsre Limaszkodó Hermé§zt ábrámlla, amint a kis Dionüszo§zt íartja, aki a
a Hermész (elveszett) jobb kezében tartoü szőlőíiirt után nyil. Hermész
itt már nem atléta vagy harcos, hanem egyszerúen- szép fiatal férfi; aicán
a klasszikus virágkor v2
szobraitól eltérően
-
halvány mosoly ül, ,,bőre" pedig olyan finom, hogy ha hozziérünk (ezt egyébként nem szabad), al
meglep bennünket a márvány hűvössége, mert az emberi test melegét váríuk. Dionü§zoszt m
hagyományosan ábrázolja, figyelmen kívül hagyva a gyerektest arányait; a fatörzsre vetett köpeny tx
dekoraűv, hatásos redőket vet. A szobor i.e. 340 táj,ín készült (vagy valamivel késöbb), éi
a férfszépségúj
- a pheidiasá és a polükleitoszi ídeálnáI szál2 éwel későbbi _ eszményképét
fejezi ki. E szobrot szemlélve az akkori göróg szobrászat hanyatlását bizonygató vélemény viccnek
A
a
hat.
Praxitelész a szobrászatot apjánál, Képhiszodotosmái tanulta, akit az antik kor kiváló A
művészként tartott sámon; múvei közül főleg Athéné pireuszi szobrát, a Múzsák szoborcsoportját.
egy Zelsz-o|tÁr díszítését. .l,alamint Hermész es Dionüszosz régebbi szobrát értékeltéknagyra.
Csupán az Eir6ú a kis Plútosszal néven ismert szobrának másolatát ismerjük (néhány helytelen
nódosiással), amelyet Athén es Spárta i.e. 37.t-berr megkötött Ekeszerződés€nek ernlékércalkotott.
Ma a miincheni Glyptothekben látható s ugyanazt jelképezi, amit évezredekkel ezelőtt az athéni
Agorán szimbolizált : hogy a gazdag§íg es jólét, amelynek Plútosz volt az istene, a békétől (Eirénétől)
fiigg. Praxitelész hires kortársainak műveiből ugyancsak nagyon kevés maradt fenn. A halikar-
nassmui Mausszóllosz és Artemiszia szoborcsoportot (ma megrongáltan és egymástól elszakílva
láthatók a British Museumban) álütólag Brüaxisz alkotta, szerzősége azonban nem egészen
bizonyos. Timotheos4 a halikarnasszoszi mauzóleum egy másik díszitőjé, az epidaurosá Asrklépi-
osz-templom díszíté§énis dolgozott; valószínűleg az ő müve a kél Néreisz szobra, lr'ttl istennő
szobra, s_ talán a kisé patetikus Zeida a haulüval is. Leókharész művei közül az antik kor 6leg
a Mennykövezö Zeuszt és a" Apllón diaíumnal címűt csodálta; másolatban ismeIjük a két§égtele:
nül kiváló Anemisz őzzel néven ismert szobro! a Louvre-ban látható ún. versáilles-i Artemiszt,
valamint a sas által ebagadott Ganüméüszt, melynek római utánzAla a Vatikáni Múzeumban
látható. (Eryes kutatók, főleg a régebbiek, a híres Belvederei Apollónt ís egy leókharészi Apollón-
miá§olatának tartotüik,) Lókharész művészetének súlypontja a makedón uralkodók portrészob_
rai azonban nár a hellenisztikus koría esett, amelynek -
volt.
- legjelentősebb szobrásza LUvipposz

_
Szkopasz, Praxitelesz mellett a kései klasszikus szobrászat legnagyobb alakja, Parosz vigetén
szii{etett, és _ugyancsak szobrászcsaládból sármazott. l.e. 375 kórüi Athénban telepedett É,de
a Peloponnévoszon és Kis.ízsiában is dolgozott. Mint építésszel(a tegeai ArteIirisz_templom
romjainál) es mint a halikarnasszosá Mausszólleion diszítőjévél(valószínúleg ő alkotta a British
M999umban látható tsbláka| amelyek a görögök es az amazónok harét ábrázolják) nár
találkoáunk vele_. .Olyan szobrászként vált híresse, aki mesterien tudta ábrázolni a szeriváélyes,
izgalommal es lelki megindult$ággal teli jeleneteket;
virrigkorfennkölt nyugalmú alakjaival hasonlitoták ^z
antik szerzők
össze - akik alkoásait
meg;íllapították,
a klassziius
hory ő volt ,,az első,
akimegelevenítette a rnárvánfi". Legcsodálatosabb műve a -szerelem, vdg1l és szeiieüly allegorikus
szoborcsoportja volt,.amelyet Megara részérekéMített; Plinius azonbú többre értélielte ú éliszi
Áphrodité pandémoszt, és aá állította róla, hogr a szerelem bájának megragadásával praxitelész
knidoszi Aphrodit€lét is felülrnúlja. Szkopasz jelentős müvei közr tartozstt meg Atherrban az
Erinniizi;!! woborcsoportja, Sákúónban @ig Hérakléwszobra; ta|án az ő műhelyéből szárnazik
az eredetiben ránk maradt bronz Hüpnosz (British Museum). kisebbített római kópiában maradt
fenl a Tóncoló Mainasz (DreÁa), torzóban pedig Meleagrosz szobrának másolata -(ína a bostoni
Sápművészeti Muzeumban láthatq feje a római Villa Mediciben es a Vatikánban is megvan). Egyes
kutatók szerint a római Thermákban levő Nemzeti Múzeumban kiállitott híres szodor, az A}és:
Ludovi§ is Szkoplsz egyik művének másolata.
226 Torzók, frapentumok, kópiák, csak egy-két eredeti. . . De ne soroljuk óket tovább, még ha nem
 is emlitettiik azt az anonim szobrot, melynek alapjrám későbba capitoliumi Ym J készült, sem pedig aZ
Agorrán álló tizenkét Olümposzi olárin látható Orpheusz és Eurüdiké Hermésszel nevezeí(l
domborművel az //t'sszoszi rlü siremlékétés saimos rnís műalkotást. Hiszen neín leltározni, csupán
tömören áttekinteni akarjuk a klasszikus kor görög szobrászatát.
A Földközi-tenger déli partvidékétől a Fekete-tenger északi panvidékéig elterüló görög
lelőhelyekerr talált apró terrakotta es bronzfigurákról, plasztikus diszítésüpoharakról és metsz€tes
túkrökről, arany €s ezüst ékszerekről pedig egláltaláLrr nem beszéltünk. Es nem beszéltünk
a köólöttúk folyó viákról, felfedezesiik izgalmas körülményeiről egyik gyűjteményból a másikba
való vándorlásukról sern,.. Erre csupán egyetlen mentségünk van: e kón)\ terjedelme.
Most tehát csak annyit jegyzünk meg, hory ahhoz, amii a görög szobrászok a klasszikus korban
alkottak, más kultúrterületeken es m᧠korokban keletkezett szobrászművek nern hasonlíthatók. sem
mennyisegben, seín müvészi színvonalban, sem pedig a későbbi korok művészetére gyakorolt
hatásukban.
Az emberiseg csupán egyszer élte át a szobrászművészet ehhez hasonlitható virá_skorát.
A renesánsz korban, amely azonban mint neve is mutatja csupárr újjászületése volt annak, ami
- -
a klasszikus Görögországban már egyszer
- először
- megszúletett.

Amilyerr sokat beszeltün} a szobrokról, olyan keveset b€sz€lhetiink most a festőkről. Nem mintha
a klasszikus Görögorság festészete neín volna említésreméltó: az antik források szerint méltó volt
abltoz, amit a görögök az építészetbenes a szobrászatban alkottak. Csakhogy: semmi sem maradt
' ránk belőle!
Tudnánk+ néhány katalógustöredék, reprodukciódarab vary néhány látogató elbesálés€
alapján elképzelést alkotni egy nagy összefoglaló kiállításról, am€lyet elpusztítotí a íűz!ész?
A kiállított müvek színeiröl, a festóknek a formával es tartalommal vívott kiizdelméről, útkereséséröl,
kölcsönös verserrgésükről, s arról, hovri jutottak ? Mert a görög klasszikus festészet esetében erre lenne
szüksegíink. CsupáLrr néhány korabeli műalkoüás leírását (azt is jóval későbbi szerzőktől, fóleg
Pliniustól es Pauszaniasztól), vázafe§tményeken fennmaradt másolaát vagl falfestménlrrtínzatát
ismerjtik (az utánzatok ugyancsak késeiek: főleg Pompejiból es Herculaneumból sármaanak).
Bizony ez nagyon kevés, mégis festmények sázairól tudunk, amelyeket jelentő§ festők alkottak.
A festők négy fi5 iskolából kerültek ki: az attikai (athéni), az ión vary kisazsiai, a p€loponnészoszi
Gziküóni) és a thébai iskolából. Az archaikus kor alkonyrin híresse vált korinthoszi iskola - úgy
látszik háttérbe szorult; a szicíliai es a dél-itáliai festészetről csak egészen töredékes információink
vannak,- az egyiptomi 8örö8ök reali§ztikus portre p€dig csak a követkeó évszázadokban lettek
híressé.
Az attikai festeszet elsó es legismertebb képüselője Aglaophón festő fia, a thaszoszi Polügnótosz
v. szir.?;ad elej€n született s nagyon fiatalon érkezett Athenba; itt csakhamar
volt. Az i.e.
összebarátkozott Miltiadész fiával, Kimónnal, aki gondtalan életet biztosított számára, éppen ezért
ingyen dolgozhatott. s a takaréko§ athéni polgárok ölönébb dicsőítették. Anyagi gondjai tehát nem
voltak, de mint művész lankadatlanul kiizdött a térábrázolás es az alakjellemzes problémájával.
Legnagyobb műve A gőrögök Trója bevétele utdn: ezzel az Agora északi sztoáját diszitette, úgyhogy
az athéniak ea a §ztoát azüln Színes Csarnoknak (Szte poikilenek) nev€zték; a delphoi templom
számára A görögök hajóra szdlldsa az elpuszlított Trőjában, a plataiai Athéné-templomszámára pedig
az odüsszeusz a kérők megölése utdn íLévenismert képet festette; sámos táblát (görögúl P.lra)í)
:. köZvetlenül az akíopo|tsi Pinakothéka számára festett. Csupán a hagyományos szín€ket (a fehéret.
a sárgít, a pirosat €s a feketét) hasmálta, s képeit mai terminussal ,,koloriált rajzoknak"
nevezhetnénk. Ennek ellenére újítóvolt: a kép Árt kompozíciójával, a személyek e8yénitett 'vitt be
ábrázolásával es a cselekmény drámaiságának megragadásával új momentumokat
a festészetb€, Az antik források alapján szobrászként is említik
következtethetünk. A korabeli és a későbbi-'amelyek - legalábbis erre
vázafestőkre ő volt a legnagyobb hatassal.
Polügnótosz ilabb kortirsai, az athéni Mikón és Panainosz, i.e. 456 köriiLl születtek. Mikón
A marathóni csatórya| 6 A görőgők és az amazónok harcdya] díszitette a Színes Csarnokot;
a Héphaisztosz-templom részéreszinten festett néhány képet : egyebek között l fr entaurok es lapithák
harca, valamint a Thészeusz felhozza a tengerbőI Minósz gyűrűjét névela ismertet. Pheidiasz
unokaöccse, Panainosz ugyancsak részt vett a Színes Csamok díszítéseben;a legnagyobb hírnevet
azolban azza| szerezte, hogy ő festette ki az oliimpiai Zeusz-szobrot" s hory Zeug trónját a mitológiai
jelenetek egész sorával diszítette. Azi.e.Y- szÁzzd végen főleg Apollodórosz tűnt ki az athéni festők 227
 közül; Apollodórosz elsőként lépett tul némely testrész főteg az arc és a mell böl
frontális ábrázolásán, s képein féloldatról ábrázolta azokau- - hagyoáányos
árnyékolást és színes átmeneteket töb
alkalmazott, hogy elérje az alakok plasztikus kifejezését, s így átlépte a koloristít a fe§tőtől elválasáó csa]
hatáíí. Az attikai iskola többi képviselői közü kitűnt még Timagorasz, aki a delphoi püthiai egy
játékokon Panainosá is legyőzte, valamint a szamoszi Agatharkhosz, aki elsőként festett színpadi mel
diszleteket (Aiszkhülov műveihey', es elsőkent próbálkozott meg a háttérben levő alakok mu
kisebbítése útján a persp€ktíva kifejeásével. - felv
-
Az ión iskola közel állt az attikaihoz, s íö képviselői életiik jelentős részétaz athéni műtermekben
töltötték. A legidősebb, a dél-itáliai Hérakleiából szátmaző Zeuxisz (Zeuxipposz) i. e, 4,() körül fok
született; a himerai Damophilosmiál tanult, majd Athénba es Makedóniába ment, végül mír
Epheszoszban telep€d€tt le. Főleg mitológiai alakokat ábrázoló líblaképeka festett: legjobb pi(
festményének a Rózsókkal koronózolt Erószt taítoták; valószínűleg az ő Kí7yókat íojtó 7yermek ésa
Héraklésze volí az alapja az i. sz. ó0 körül készúlt(ma a nápolyi Nemzeti Múzeumban látható) isrriert ffi
pompeji falfestmények alapja; állítólag ő alkalmazta a festészetben először a fény és ámyék kont- Mu
rasztját. Egyébként ffileg szóbeszédek maradtak ránk róla; a festéssel állítólag al*ora vagyonra váz
tett §zert, hory képeit már nem is árulh. han€ín csak szétosztogatt4. mivelhory azokat úgysdn tehet esa
kellőképpen értékelni.A művészek óriási bevételeiiől, kihágásairó| szer€tőiről stb. emberemlékezet azol
óta pletykák keringtek;nem kíméltékZeuxisz legnagyobb vetélytársat, a körülbelü egy emberöltővel belt
fiatalabb epheszoszi Parrhaszioszt seí! akinek a dicsőség állítólag úry elvette az eszet, hos/ Apollón
isten fiának tartotta magát" holott Euénór szobrász es festő fia (s taníwánya) volr Sokáig Athénban .{g
élt, es az attikai tragédiák @rométheusz, Philoktétész,Télephosz stb.) inspinilta képek egév sorát aki
festette, valamint elkészítette Az athéni nép nagyon sokat dicsért allegóriáját: az allegorikus képen vag
egyetlen alakon fejezte ki a nlp összes ellentétes tulajdonságít (főleg nagyságát és kicsisegét, fejIi
kitartasát és változékonysagrit). Kortársai nagyra értékeltékképeinek realisztikus hűségét(,,az mú
igazsrig erejét") es Parrhasáosmak azt a képességét,hog5r a lélektanilag igénye§ témákkal is meg meg
tudott birkómi; a félhomály ábrázolásanak felfedezésétugyancsak nekj fulajdonitotkik. Az ión éné
festészet utolso nagl képviselője, a kiinthoszi Timanthész i.e. tl00 köríil szül€tett. Képei közül
néhányat pompeji rnásolatban ismeriink ; egyebek között az lphigeneia feláIdoztistit az űn. Tragikus buí
költő háából (kb. i.sz. 65., rrra a nápolyi Nemzeü Múzeumban látható), amely megerősíti az antik iw
szerzők állításít, hogy Timanthész mesterien tudta ábrázolni a lelkiállapotot. Versenyre kelt .3D
Parrhasziosszal, melyikük festi meg jobban Aiasz és Odtisszeusz vetélkeüsét Akhilleusz fegyverze- a tri
léért. és győzött:,Parrhasziosz sajnálkozott a dolgon, de ,,nem maga, hanem Aiasz
-
miatt, akit így már másodszoí győzótt le méltatlan ellenfél".
mint mondta
- zz&.
:í
A sziküóni festőiskola megalapítój4 Eupompow az i.e. IV, száaad elején született; az iskola fő ias
képviselője Eupomposz tanítvány4 az amphipolisá Pamphilow lett. Festményeikről nern sokat rd
tudunk, nevelési módszereikről viszont eleget: rendkívüli figyelmet szenteltek a matematikának és fiÍu
a geometriának, amelyeknek ism€retét a képzőművész számára elengedhetetlenn€k taították. *t.
Pamphilosz elérte, hogy a rajzórát felvették a görög iskolák tanterveibe. Az óíákat áUítólag jól ,lr*
megÍlzettette, de me8 is tanílotta Yalamire tanítványait; ezt utóda, Pausziasz, s többek között chó
a legnagyobb görög festö, Apellész művészete is bizonyította. A sáküóni
iskola azonban csak a hellenisztikus korban virágmtt fel.
- akárcsak a thébai - .{.ri,
hdll
A vázafestészet iÖkéletesen elsajátított technilaíval és szinte befejezett formáüs vívrrrrányokkal eto
lépett a klasszikus korba. Ennek ellenér_e sern'mitradt egy helyben; a monumenüílis művészetben b
mutatkozó új áramlatokat még korábban megragadta. A régebbi vázafestők állandósult séma iío&
szerint ábrázolták az alakokat; az újak átlepték ezt a semát, a személyeket mííbonyolultabb Ei
helyzetekben ábrázoltíb felhavnálák a perspektívát" es tém,íikat egyre inkább a hétköznapi életből íúD
medtették. Archaikus kori elődeiktől elterően anonimitásba burkolóztak; inkább műhelyek szerint, róí*
mint név §zerint ismerjük óket. Főleg Pisáoxerrov fazekas festője (Héraklészzeneóróra megy, í.e- _{ln]
480-470 körúl, ma a schwerini mr2eumban) és Kleophradész fazekas festője, a legyőzöttek
reménytelenségétés iszonyatát áúáml.ó Tnija puszfuasdíLak alkotda (ugyanabból az időből, ma cüq
a nápolyi Nemzeti MúZeumban) tűnt ki köZúlük. A tóbbiek közül emlitést érdemel a P€ntheszi- aE
lea-festő (az Akhilleusz megóIi Pentheszileia kiráIrlő, című képről nevezték el, amely egy i.e. r IÉ
4ó0 körúl készült csészén maradt fenn; ma a müncheni Anüquariumban látható), az Akhilleusz- éet
íestő (Ákhilleusz egy i.e. 460 körül készült nagy attikai amphorán látható a Vatikáni Múz€umban), hú
a Niobida-festő (a Niobé glermekeinek pusztulása egy i.e. 460-450 köri.il készúltkratéren látható olF
228 a párixi Louvre-ban), a Pénelopé-festő (legismertebb műve, az i.e. 430 körül késztr.lt Szatürosz &.ll
F
iB
V
1 Állami Múzeumokban tekinthető meg) és mások. A művek
bölcsőben fekvő kislónnyal a berlini
l.i ! több$8ér azonban ilyen közvelett módon identifikált festóknek sem tulajdoníthatjuk; nevekkel
ű i
csak.kivételesen találkozunk (például Aiszónnal, a Thészeusz és Minótaurosz festőjévéI; a festmény
Fi
ji
egy i.e. 4l0 körül készült csészénmaradt fenn, s ma a madridi Régészeti Múzeumban tekinthet3
meg). A festmények tömege arról tanúskodik, hogy egyszerű iparosokról volt szó, akiknek
* munkáját a társadalom nem értékeltekülönösen nagyra. Múvészi szempontból azonban nem egy
felveszi közülük a versenyt a klasszikus kor monumentális műalkotásaival.
h A vázafestők a klasszikus es az utóklasszikus korban is főleg vörösalakos stílusban dolgoztak;
Ft fokozatosan azonban új színekkel es aranyoással g;azdagtrtolták eá a stilust. Az i.e. Y. sázad
lÍl második negyedében új stílust alakítottak ki, amelyet a fehér háttér és a színek tarka palettája (kétfajta
Éb piros, kék, zöld, sárga es rnis sánek) jellernez. Az új stílrs úttörője valószínülegaPán-festő (Arteiisz
É és a hauyú, i.e. 470 körül, a leningrádi ErmiLízsban) es főleg az Akhilleusz_festő volt (Szolgóló, i.e.
Er 460_450 körül, ma az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban; Harcos, i.e.440 körül, ma a British
* Museumban). Eá a sűlust főleg a karcsu léküthoszokon érvényesítették;ez volt egyúttal a görög
n vázafestők utolsó újíLám is. De nem az utolso szava: művészetük tovább folytatódott, sót a dél-itáliai
|.t es a fekete-tengeri központokban még fejlódött is. A késö klasszikus es a hellenisztikus korban
4l azonban rn,ár csak önmagát ismételte. De ez az ismétlés neme gyszer még az egyszerű termelés keretein
td belül is figyelemre méltó volt.
b
b A görög világban es a múzeumokban való bolyongásaink után most ny,rrgodtan megpihenhetünk:
É a következő klasszikus művészeli ággal úgy is megismerkedhetúnk. ha leülünk egy színházban
!.E vagy kónyvtárban. Az attikai drámáról van szó, amely ugyanabban az időben szúletett és éIte el
3
í*
fejlódésének csúcspontját, mikor a gör€ művészek márványból, bronzból és színekból is legjobb
műveiket alkották. A képzómővészettől eltéröen azonban a drámának sehol a világon nem volt
B még elődje. Két áEazatával _ a tragédiával és a komédiával _a legnagyobb értékmindazon
íb énékek kózött, melyekkel a gör€ök az egyetemes kultúrát gyarapították.
E
b
A dráma kezdetei amelyektől egyenes út vezet a mai színházig es a íilmig ködbe
-
burkolóznak. Már Arivtotelésznek pedig olyan adatokat ismert, amelyeket- mi nem
- aki A Poétika
is
É ismerünk meg kellett elégednie a hipotézissel. negyedik fejezetében aá írja, hogy
E ,3 tragédia- sok váltoáson ment keresztül", míg végleges form,ít kapott es ,,magasztossí fejlődött";
* a tragédia forrásai állítólag azoknak az ernbereknek a rögtönzései voltak, akik dithúramboszokat,
azaz Dionüszov isten tiszteletére szerzett kardalokat énekeltek. Ezek a dalok
szerzőjiikrő| a leszbosá Ariónról szóló forrásokból tudjuk deklamációs részeket- ismint legrégibb
tartalmaztak,
- kar adta elő óket. A szatüroszokat
s a szatüroszoknak
- Dionüszosz
a görögök kecskebakoknak
kedvenc kísérőinek öltózött
vagy kecskebakszarvú és - -íiilű embereknek képzelték; a kar sza_
türo§zjrltöZéke. va_lószínüle€ csupán a kecskebőr volt. A tragédia (tragóidia) szó magyarul
,,kerskéneket"jelent, s ez Arisztotelév hipotéziset ámaszlcja alá:, aa igazoljá'k azok a dokuűentu-
mok is, melyek szerint a tragediának kezdetben pajkos ,,szatídellege" volt. A tragédia fejlődésének
elsó szakaszában a dithiirambosz valószínűleg heroikus témájú balladává alakult: erről tanuskodik
Arión követőjének, Bakkhüüdésznek a költészete; a második szakaszban a kórus tagiai szatiiroszok
helyett héroszoknak öltöztek : erre az i.e. YI. sázad végerr került sor Attikában, Ami á komediát illeti,
a komediát Arisaotelész szerint ,,a sok városban most is dívó falliku§ dalok előadói fejlesztették ki
lassanként". Nevet valószínűleg a kómosz szóra vezethetjiik vissz4 amely gúnyos es nem éppen
irodalmi kifejezésekkel tarkított kardalokat éneklő ,,kompániát, banűt" jelenteü. Más vélemény
szerint a komédia leve a kómé,,,falu" szóból ered mivelhogy falun keletkezett, a falusiak ilyen
formában is tiintettek a városi elnyomás ellen. Mint egységes, árt cselekményú általában mitikus
törteneteket paroüzáló darab, a komédia (komóidia') Szicíliában hamarabb - kialakult, mint
Attikában.
A kutatók többsége úgy véli, hog5l a dráma keletkezése összefügg azokkal a mágikus
elképzelésekkel, melyek szerint ha valamilyen történést (sikeres vadászztoi, az ellenség legyőiéset,
a termékenység ünnepet stb.) szimbolikusan eljátszanak, ezzel elősegítik a megvalósulását. Ezl
alézeíet az atény i§ ámogatja, hory a dnina bizonyos minden népnél ismert elemei (a kardalok
- -
es a deklamációk, a rnimika" az álarcok stb.) a vallási rituális játékoknak is íészeilettek. A marxista
kutatók szintén ezzel a nézettel értenek egyet. Ennek ellenére sem szabad figyelrnen kívű hagynunk az
olyan egyéni ellenvetéseket, hogy itt a vallráa túlénékelésérőllehet szó, s a dráma eredetét találr másutt
kell keresnünk, mondjul abban, hory az ember természeténélfogva hajlamos ajátékra, es örömét leli 229
 az uíárrzás művészetében.Igaz, a homo sapl:errs elsősorban homo l-aber, ,,termeiő ember", de
, ezenkivűl honn ludens,,játsá ember" ig s ilyen szempontMl pél&íulJ. Huizinga kultúrtörténész
,,a görög dráma rituális eredeteről szóló állítást nyilvánvalóan és tökéletes€n tűhatadottnak" tartja.
De legyen bár íry vary úgy, teny, ho5r a dráma elemei bár mindeir népná megvoltak egyedül
a görögöknél fejlődtek odáig hogy igazi színház keletkezett- b€lóliih es hory ez a szintr.áa- valóban
összeíiiggött egf, val|ási kultusszal: Dioniiszosz isten ünnepének részétképezte.
A görögök Dionüszosz tiszteletere több iinnepséget tartottak: Attikában évenle négyet. A mi
decemberünk végen 1nneplték a különféle szórakoásokkal egybekapcsolt ún. Kis vagy Vidéki
Dionú§ziákat; januárban iinnepelték a Lénaiákat (lénosz: ,,prés"), februárban a borkóstolással
egybekötött Anthesáériákat (,a vinígok iinn€psegéf'), rnírcius végen pedig a hat napig tartó ún.
Na5t vagy Városi Dionüsziákat, am€ly€ket i,e. 53+től rendszereserr megtartottak. Az ünnepek
alkalrnával felvonulásokat és versenyeket rendeztek; a Nagy Doniiszákon kezdettől fogva
(a Lénaákon pedig i.e. 448-tő|) szint íÁ előadásokat is rendeaek. Ezek a színháai előadások
tulajdonképpen a szerzők versengé§ei voltalq és néry napig tartottak; az első napon a komédiákat,
a következő háíom napon pedig a tragédiákat mutatták be. Aki részt akart venni a versenyben, az
iinnepsegek iránltásával megbízott első arkhónhoz fordutt, átadta neki a darab szÖvegét, €s kéíte,
utaljának ki sámára kart. Az arkhón megállapította, megfelel+ a darab (főleg esanei szenrpontból), G
s ha nerr talált benne kivetnivaló! khorégosa, ,,karvezetőt" utalt ki, akit sorsolassal választottak rq
a tehetősebb polgáfok közül. A khorégov aztán költsegen * előá|lította €s betanította a kart
, (12-15 tagut tragpdia 24 tagrlt komeilia esetében),- saját
és az előadást is pénzelte, A darab elbírálás.íra
a népgyűles mindig t:zbiáíváiagtolt athéni szokás szerint sorsolással; ez a testüet aztÁl az e|Őaűs
előtt öt polgárt §orsolt ki tagiai közül, a darabot végül ez az öt polgIáLr értékelte. A darab betaníLísa és
elóadása a szerző dolga volq a szerző tehát nemc§ak a költői szövegel és a zeneszámokat alkotta, Lr
hanem a koreográfus és a rendezö munkáj át is elvégezle; a régebbi időkben ezenkívül az ,,első színész"
g
Qlrótagonisztész) szerepét.rs neki kellett eljátszania. A szinházi versenylin öt komédi aszsrzb (az i.e.Y .
ál
szÁzal !éEélőlcsak három) vett részt, mindegyik egy-ery új darabbal; a tragffiák karcgóriájában XJ
három szerá versenyz€t! mind a három egy-eg új tetralógiával @árom tragediával es egy ún. l
szznírátÉkkal). Athenban évente csak a Nag5r Dionüsziákon 15-17 új darabot mutattak be, É
a továbbiakat a Lénaiákon es más versenyek alkamával adák elő,.. Hány újkori nemzet dicsekedhet li
évente ennyi új darabbal? Ésmicsoda darabokkal! Euripidész a Médeidéíli,e. 43l-ben például eg
csak harmadik diiat kapott. H
A színházi előadásokat kezdetben a tereker! a ledöngölt kerek orkhésztnln (,,tánchelyen") E
tartották ; a néák lépcsőzetese,lr emelkedő fállványzatra h€lyez€tt padokon ütek. Mikor ery előadás !
alaít az áilvírryzat összedőll az Akropoüsz déli lejtőjét kép€áék ki ú.é?Átéíé (theatrotná). ott ,.r
keletkezett tehát i.e. 490 körü az elsó állanő színluíz; az i.e. IV. sázad második feléb€rr v%zett
el
módosítások után a színbáz maradványait mláí az el§ó athéni seüíok alkalmával meglátogattuk
.ü
-
számításaink szerinl l7 W nézo sz^mára volt benne hely (bár az antik fonások 30 000-et említenek).
-, lk
a
A sánház tömeg§zórakoz᧠volt, s az ünnepseg miod€n résztvevóje szám^ía hozzÁíÉíhelő(az bc
. idegeneket es a rabwolgákat is idéfie) de fizetni kellett érte. Az á,Jam ugyanis bérbe adta
a színháatérségeta vállalkozók títsasígának, ők gondoskodtak autÁn a uilház berendezéseról,
h
s ezért belépd díjat szedtek; a belépti d'j egységá volt, de aníriylag magas (két obolosz), Eárt Gr
E
a pénzénaz egé§z napot ott töltötték a nézők; korán reggel ünnepi ruhában érkezte( s mivel az
előadás 8-9 órat i§ ig€nybe vett, biifék pedig nem |aezLek" étgk és italt b vittek magukkal.
b
Elégedettségüet tapssal" elégedetlensecüet szjszegéssel & dobogással (egyesek cuppogással, de ea aE
illetlensegnek tartották) fejezték ki; a leglaÉyobb elrsmerést az allrhisz, ,,még egyszef " kiált᧠el
jelentette. Az előadísok befejeztével a bírák kihirdették döntésüket; a győztes szerát, khoregoszt es rr
prótagonisáészt borostyánkoszoruval koszorúzta meg az arkhón A szeró ezenkíviil tiszteletdíjat es l
küön p€nqiutalmat is kapott az allampenzárból; a tisaeletdíj állítólag el€ tekintélyes volt (pontos ai
adatok nem á{lnak rendelkezésünkre), de a díjból nem sok maradt neki, mivel erkölcsi
kötelessegképp€n €ry reszét az isteneknek kellett áldoznia, egl résából pedig -meg kellett +
-
vendégelnie a színészeket €s barátait. A kiosxott díjak alapján Aiszkhüow és Szophoklész voltak -l-
a legsikeresebb drámaírók: megirt darabjaik kétharmaűért kaptak dljat, míg Euripidéw műveinek
csak egyötödet űjazták. ei
g
A színhá7 kezdetb€ít csak az orkhésztrából, ezaz a orlrort' *ör alaku sánpadból es a patkó alakt1
lépcsőzetes nézótérből tevődöttössze. Az orkhésztra közepén Donüszosz oltára állt" az üőhelyek
.,
}É
230 . kőből készültek, az első sort a tiszteletbeli vendégek és a blrók számára fenntartott máwány
i§

Görö? §zínésnk maszkjai. Balra a tragikus, középen a ldnyálarc, jobbra a komikus maszk. Antik
mjzok alapjón

karossákek alkották. A néók látókörén kiv.rtl vo|t a szkéne (,,bódé"), a vinészek ölíözője; az i.e.Y.
szÁzad elején az öllözőt a vínpad möge helyeaék, és a darab dekoratív hátterévé ;úkítottík:
palota vas/ ery templom homloÉzatat ábrázolt4 amely előtt a cselekneny jatszoaoit.
iJtalátan ery
Később hozzíkapcsolt4k a proszkéniont (a darabhoz kapcsolódó diszlettel elhtott oóziopsort) és
a. paraszkéniottt (oldalso sámyakat); végiil gazlagol dísátett kőépítménnyéalakult.^ sánév
(hüpokritész) eredetil€ csat ery volt; kesőbb kéL majd lrárom további tírsult hozá. Mivel
a darabban általában íöbb személy szerepelt, a színésznektöbb szerepet kellett eljátszania; ezt
egyré§zt a jelm€zek váltogatása, másrészt a különböző típusokat megjelerútő álarcok hásználata iette
lehetővé._Az mJrev kifejezése a nary színházbarr nem hatott ávaróan; a szij sámára bagyott
_álarc_
széles nyíliis felerősítette a hangot, segit§égével a sziné§z érvényrejuttathatla'dekl;náló művésáét,,
aínlt a legtÖbbr€ értékeltek.A tragédiákban sz€replö szinészei< gazdagon díszített, t6méss€l ellatoti
jelmezekben
!éptek, f9! és_ termétuk magasbítáiára
yastag ta-lpú őpő @othomoi) használtak;
a komikus színészekátalában karikíroá öltöák* viselték. Á tar'mimitus án"cal Hsérn- ű
előadást, es a §zínészek játékába közvetlenü nfil avatkozott bele; a kar véleményéta kar főnöie
(korüphaiosz) tolmácsolta. A színészek a régebbi időkben valószínűleg az orkhésztrán, késóbb
a kiemelkedő proszkénionon játszotta"k; a kar az orkhésztnán maráat. A színház iechnikai
berendezese
,eredetileg egyszerű volt,. de csakhamar különböző ,,gépeker' 6ékhanisz1 keznii
használni, példá_ul az isteneket alakitó színészek felemelésére vagy léeresztéséreszolgáló darukat
(theosz apo mékhanész, lat. ,,deus ex machina"), mozgathaó erkéii,etet, forgathato p6diurhokat
is
létrákat (ún. _Kharón-lépcsőket), amelyeken az alvilágból jáítak-fel a lelfek. A gorog színház-
ban nem yoltak vínésznők, a női szeíepeket nőknék oliozon férfiak játszották: A'színészek
egYébként eI€ hamar pr_ofesszionaliálodtak, es mrcgalakírottrik az ún. Dion-úszog testvér§égét;mint
a kultusz rész§evői az államtól fizetést es különböá kiváltsá8okat k'ptak, egyebek kozott ö aáóás
alól i§ felnent€tték őket. sámuk főleg az i.e. IV. sázadban nótt nieg, .iÍ'o, 1spa.t" ki;ételéveli

A görög dráma rrrindig szigoruan kötött formában írt mü volt, szabályai az í. e. Y . szÁzad
elejenn állandósultak. Besélt
Beséll deklamált es és énekelt
énekelí részekből
részt tevődött össze, s minden részenek
megvolt a maga meghatározott, sajátos ritmusa. A tragédia csak akkor volt teljeg ha három komoly
_ alapvelő emberi problémával foglalkoá darabból és eg} konnyű (,,szatir-..j
Pr1alTú.. -
drámából tevődött ö§ze, amelyjókedvre d€ritette a nézőt; a problémákat aiálauan mitiius trosoí
sonán ábrázolta. A darab öt alapvetó részből állt: a pro!ógoszt aZ első §zínész adta elő; ezután
a paradosz, azaz a kat belépődala kóvetkezett sípkísérettelés a karfő szólóénekével: csak ezután
kerültek sorra az egyes felvoniisok (epeiszodia: ,,betétek"; ez a kifejezés valószínüleg azokból az 23I
 időkből maradt fenn, amikor a darab főleg énekekből állt. s a dialógusok csupán kiegészítő
betoldások voltak); az egyes felvonások közölt a kar karénekeket (Sztaszima\ adott elő: ezek
helyettesítetlék a felvonások közti szúneteke| a darab befejező része az exolosz (,,kivonulás") volt.
A komédia felépítésehasonlított ehhez, de a. tragédiától eltérően _a tragédiának mindig
trilógiának kellett lenoie (a szatírdrámával egyült tetralógiának) egyetlen önálló mű volt.
-
Altalában mind a tragédia, mind a komédia megtartotta a tér, idő és cselekmény egységét (az ún.
.,hármas egység" törvényét, amelyet azonban az antik korban senki sem fogalmazott meg; elsőként
az olasz Castelvetro mondta ki l57Gben; Arisztotelész csupán a ,,cselekmény egységét; kóvetelte
meg). A darab tartalmát mindenki előre ismerte; a tragédiák esetében a mítoszokból vagy
a töíténelemből. a komédiák esetében pedig a prológoszból, így a szerzóknek volt mit tenniúl,
hogy lekössék a néók fi8yelmét. A drámai költőknek tehát elé8 sok eszmei, lormai és technikai
kóvetelménnyel kellett megbirkózniok. Ezeknek a követelményeknek a kerelében persze,,szerzői
szabadsággal" rendelkeztek.
Az athéni hagyomány szerint Theszpisz volt az elsó drámaíró: ery tragédiát szerzett, amelynek
címétés tartalmát nem isme{ük; az első Na5l Dionüsziákorr, i. e. 534-ben mutatuík be. A következő
adatunk már Phriinikhosz költővel kapcsolatos, aÁi. e. 494-ba a Milétosz bevétele cimű tragédiát '

vitte színre; a 8örögök megalááaüí§inak ábrázolásaval könnyekig meghatotta a nézőke| es politikai

tüntetést idézett elő: Phrünikhosz másik darabja, a Phoinikiai nők i.e. 476-bóI _
- ugyancsak
időszerü témával foglalkozott:'a görögök szalamiszi győzelmét és Themisztoklész athéni vezért
ünnepelte. Az elsó szatírdrámaíró a hagyomriny szerint Phrünikhosz kortársa, a phleiusá Pratinasz
volt. A korai attikai drámáról egyébkent sernmi bizonyosat nem tudunk; úgy tetszik, a szerzők
a különféle bonyodalnakat elkerülendő csakhamar elvetették ajelenből merített témákat; rőöttek
-
ana, hog az időszerú témákat ugyanolyan jól bár több nehézség ánín mitológiai köntösben is
- -
fel lehet dolgozrri. A legtöbb szerzőnek már a nevét sern ismerjük. Halovány fényüket elnyomta
Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész ragyogása.
A klasszikus dnímaírók nary triászának tagiai köziil a,,tragédia atyja", Aiszkhülosz volt
a legidősebb. Arisztokrata családbót száímazoít, i. e. 525-ben született Eleusziszban; egyszerű
közkatonaként harcolt Marathónnál, majd Szalamisanál és Plataiánál, s mindenütt ,,megcselekedte,
amit megkövetelt a baza". Meggyőzódésére nézve konzervatív érzelmű demokrata volt; ellenezte
a reformokat. amelyek a néptömegek hatalmát növelték volna, de szemben állt a gazdagok
befolyásával es a támadó háborirk híveinek törekvéseivel is. A hagyományos vallással kapcsolatos
álláspontja is konzervatív volt; errnek ellenére bírálta az igazságos isteni rendről alkotott
elkepzeléseket, harcolt a család- es büntetőjogban bevezetendő haladó elvekért, a szenvedő emberek
(ideértve a barMrokat és a rabszolgákat is) iránti részvétről pedig humanista gondolatokat hirdetett.
Saját szavai szerinl lragédiái ,,morzsák a nagy homéroszi lakomából"; rendkívul emotív eróvel.
patetikusan fenséges verssorokban a trójai es a thébai mítoszok megíáó történeteit dolgozta fel.
Tragédiáinak azonban új eszmei tartalmat adott, id&zerú problematikával töltötte meg óket;
a szenvedélyek erejét és hatalmát úry ábrázolt4 hory a nézókben katharszisá (,,megtisztulást",
,,kigyógyulást") idézzen elő, Formai szempontból ugyanisak újítóvolt: a szereplő színészek sámát
egylől kettöre (később háromra) emelte, növelte a párbeszéd jelentőségét, ,,kiasszikus formába"
öntötte a tragédiát. Mint költó polgártársai tiszteletet és elismerésétélvezte: g. azonban nem
akadllyozta őt abban, hogy időnként meg ne nehezteljen rájuk, főleg a politikusokra, és
darabjainak előadása ürügyén külföldre ne !íazzék, Az utolsó ilyén útjáról már nem tért -
vissza; a szicíliai Gelában halt meg i.e.45ó.ban vagy 455-ben.
Az ókori tudósok nem kevesebb mint 90 drámai művet soroltak Aiszkhülosz irodalmi
hagyllékáta. EbMl teljes egészében mindössze hét tragédia maradt ránk, köztiik egy teljes trilógia
(szatírjáték nélkül); hetvenkettőnek a cimét és néhány kis töredékét ismerjük. Á fénnmarádt
színművek közül legkorábbi az Oltalomkeresők ( Hikelidész). Ez ery elveszeti trilógia első része,
amely valószínűleg az t. e, 490-480-as években került előadásr4 és Danaov ötven lányának
mondáját vitte színre. A darab fő tendenciája az erőszakolt házasságok elleni harc es a szerelmi
házasság védelme volt akkoriban idószerű jelentóségű téma. Másik ismert műve
- egyetlen
lörténelmi úrgyútragéd -iája , a Perzstik ( Perszai 1 i.e. 472-ben került színre. A szabadságért hárcoló
- de a przsákat is gyűlölet nélkü Xerxév gőgjének áldozataiként
görögök hősiességét iinnepelte,
ábrázolt4 s ez figyelemre méltó ; a görög-perzsa háborukat úgy foga- fe| mint két társadalmi rendszer -
összecsapását, amelyben a lejlettebbnek a görögnek _ szükségszerúen gyöznie kellett.
232 -
A következó ránk maradt darab a thébai mondakörrel ioglalkoá trilógia befejezíiésze; a trilógia
tb
E
tr
E
}
F
F
E A priénéi színhóz. A rekonstrukció a színhdz maradvdnyai és az őkori leírdsok alapjdn készülr
b
E
lr
:
laiosz 6 az Oilipusz) nan maradt fenn; az i. e. 467-ben bemutaíott Heíen Théba
első két darabja (a
ellen (Hepta epi Thébasz) című darabról van szó. Tartalmával már a második fejezetben
b. megismerkedtünk, akárcsak Aiszkhülosz egyetlen fennmaradt trilógiájának az i. e. 458-ban színre
E yiít -
Orcszteililak a tartalmával. Az Oreszíeia hárorn része az Agamemnón, a Khoéphotoi ( Síri
tr -
dldozat) és az Eumenidész. A trilógia nemcsak a zabolátlan szenvedélyekről és a trónharcban
h elkövetett véres gyilkosságokól szól, hanem arra is figyelmeztet, hory a gaztett szükségszerűen újabb
F, gaztettet szül, hory a háboó a győztesek számára ugyanolyan rossz, mint a vesztesek számára, hogy
a vérbossá és a vallási feloldoás már elavult dolog, amelyet bírósági ítélettel es az állam nevében

F
igazságot tevö társadalrni szerwel kell helyette§íteni. Utolso ismert m(lve, A leldncolt Prométheusz
( Ptométheusz deszmótész ; előadási. ídeje ismeretlerr) valószínűleg egy elveszett trilógia második része

I
ll-i
(az első rész, t2"|áí| A tűzhozó Prométheusz, a harmadik pedlg A feloldozott Prométheusz vo\l'1.
ugyancsak regi, már Hésziodoszból is ismert mondáról van szó, amelyben Prométheusz az
emberiségért száll sikra, hogy felszabadítsa a t€.mészeti erök és a természetfeletti lények uralma
ltí

5 alól. A darabból az emberiség haladásába yetett hit áIad: a civilizáció legyőzi a barbárságot, és
F a szabadság diadalt ül majd a tirannizmus íirlött; Aiszkhülosz humanizmusa ebben a tragédiában
F
E
nllvánul meg a legerósebben.
A másik nagy attikai drámaíró, Szophoklév i. e. 496 köriil született Athen külvárosában,
* Kolónoszban; Athenban halt meg i, e. 406-ban. Származása szerint a jómódú réteghez tartozott
(apjának, Szóphilosznak fegyverkovácsműhelye volt), é§ tökéletes nevelésben részesült. Fiatal
korában Kimónnalq a maradi földbirtokospirt vezérének volt a barátja, később bizonyos
fenntartrisokkal Periklészhez csatlakozott, agg korában pedig odaadta nevét az i, e. 4ll-es
oligarchikus fordulathoz. A nep több ízben választotta állami tisztségviselővé; volt például
Amünosznak (Avklépiosz elődjének), az orvoslás istenének papja es Periklész vezértársa a Szamosz
elleni hadjáratban, noba politikai képességeivel,,semmivel sem állt egl középszerú athéni ember
színvonala felett* (mint kortársa, a khioszi Ión irja). Konzervativizmusa ellenére is védelmezte 233
 l
a demokráciát és annak erkölcsi értékrendszerét,hitt az ember szellerni es erkölcsi erejében. Vérbeli ta
drámaíó volt: a szophoklésá tragBdia cselekmén}€ gördülékeny, súllpontja pedig az emberábtázo- ál
lásr4 az emberi döntések, tettek, az emberi küzdelem megielenítéúretolódott át. Műveinek hóseit a
monumenálissá emelte. Tudatosan lemondott az ,,aiszkhúlosá pompáról" az olyan stílus javára, il
m
,,amely leginkább megfelel a szereplő alakok jellemének". mint mondta; a darabot szigoru elvek
]i

|é
szerint epítette fel, es ő alkalmazott először harmadik színészt.osszesen l23 ( !) színművet írt, tehát
ke
átlag kétevenként mutatott be egy-ery tetralógiát; ezzel a teljesítmerrnyel az összes korábbi szerzőt I
al
í'elülmúlta. A Nagy Dionüsziákon ő győZrtt a legtöbbször (24 alkalommal). Kortársai nagyon i
kedvelték; amikor meghalt, az athéniak héro§zként temették el. i é
Szophoklész hatalmas életmúvébőlszintén csak hét tra8édia maradt ránk;néhány további művét
K
! ے
töredékekből ismerjiik, némelyiknek csupán a cimét tudjuk. Három tragédiájának témáját a thébai
m
mondakörMl medti, és Aiszkhülov feldolgoásához kapcsolja. A legrégibb, az Antigoné i. e. U2
körü került szíhre; az,,istentől elrendeltetett", változtathatatlan ,,íratlan törvények", azaz az erkölcs
aí
a.
es a valhs, valamint ,,az uralkodók változékony törvényei" közti konfliktust próbálja megoldani.
az
A darab hősnője a drámairodalom egyik legnagyobb alakja az uralkodó törvényének esik
- -
áldozatul, Szophokléw második dránája az í. e. 429_-425-ös években keletkezett oidipusz kirdly;
el
Aiszkhúlosztól €ltéröen nem az,,óröklött bűnre" irányítja írgyelmét, hanem Oidipusz személyes
hi
a
sorsíra es az emberi boldogság változékonyságára. A harmadilq a Szophoklév halála előtt írfiott
ell
Oidipusz Kolónoszba című tragédia Oidipusz utolso óráit, a szenvedéstől való megszabadulását és az
ilz
alvilágba való tivoásít iqa le. Elektra című tragédiájában lgyanaz- a témát dolgozta fel, mint
Aiszkhúlosz a.,mükénéitrilógia" második részében: Elektra itt s€gít bosszút állni apja gyilkosaiu
A
- fiű kötelességének
a bosszut egyébként hajtja végre, Az i. e. 409-
- bátyja, Oresaéw
megfelelően
v€
ben b€mutatott Pi iloktétész cími tíagédiában a trójai mondakör egyik epizódját ha§ználta fel, hogy
Odüsszeuw ,,ravav bölcsessegét" szembeállít§a Neoptolemosz ,,becsületes egyenességével"; a hősök A
jellemeit Homérosztól eltérően rajzolta meg, méghozá azza| a cél|al, hogy megtámadja a szo- sd
fisták tanílísít.Két tragédiát az önkéntes halál problémájának szent€lt: a Trakhiszi nők ( Trakhi aI
niai) hősnője Héraklész felesége, Déianeira; az Aiaszban a trojai háboru hősének, Aiasznak €
a történetét dolgozta fel: Aiasz nem tudta elviselni, hogy az akhájok nem neki, hanem
odüsszeusznak ítéltékodá az elesett Akhilleuv fegyvenetét, és lxíborodottságában öngyilkos
lett. Szophoklész tóredékesen ránk maradt művei közül az |9l2-ben f€lfedezett Nyomkeresők
( Ikhneutai) a legerjedelrnesebb görög szatírdráma_töredék.
Az attikai drámaírók hármas csillagzatában Euripidév volt a legfiatalabb. Szalamiszon született
i. e. 48Gbaír tehát akkor, midőn Aiszkhülov férfierejénekteuébeíl éppen a sziget partjainál harcolt,
Szophoklész pedig a fiúk karában ünnepelte az ott aratott győzelmet. Röviddel Szophoklész előtt, i. e.
zl0ó-ban halt meg Makedóniában. Apja, Mnészarkhosz, állítólag vándorénekes, anyja zöldsegárus
volt; életíajátegyébkéntmendemondákból is összeállíthatnánk: aá is terjesáették róla, hogy
kutyák téptéksát. A szóbeszédekre valószínűleg,,furcsa életmódjával" adott okot: nem foglalkozott
politikával, ami a demokratikus rendszerben meglehetősen szokatlan dolog volt, és
gondolkozókerrt - magányos
könyvek között töltötte életét; látogatói elől egy tengerparti barlangba rejtőzött.
A politikai és-társadalmi kérdésekreviszont érzékenyenreagált, érákenyebben, mint
Arisztophanész kivételévcl -
a többi drámaíró. Az antik kor a ,,színpad filozófusának" nevezte;
-
bizonyára joggal, noha Euripidész nern képviselt egyetlen filozófiai iskolát sem, söt szilárd nézeteket
sem vallott. Csupáur athéni hazafisága és demokrata meggyőződése volt szilárd; a demokráciában
,,a szabadság rendszerét" látta, a rendszer belső ellentmondásait azonban nem tudta áttekinteni,
s úgyszólvá,rr jobbról is, balról is birálta. Euripidész egyébként sokkal erősebb a kritikában, mint
a pozitív természetű köYetkeztetésekb€n ; az emberi gyengeséget jobban hangsúlyozta, mint az emberi
erőt, a véletlent többre becsülte, mint a jelensegek törvényszerűs€gét, es a rezignációt rendszerint
a harc elé helyezte. Ha mondhatjuk, hogy Aiszkhülov az athéni demokratikus állam keletkezésének,
Smphoklész pedig Athén virágkorának a költője, akkor Euripidév a válság korának a költője volt.
Életműveazonban ugyanolyan csodálatra méltó, s az utókor még nagyobbra értékehe.mint
kortársai.
Az antik forrrisok szerint Euripidév 92 tragédiát írt; a neki tulajdonitott drámák közül
tizennyolc maradt rátl/K (a Rhészosz című tragedia euripidészi szerzősegét azonban mrir az ókorban is
kétseBbe vonák). Ezenkívül elveszett tragftiáiból is eléggé terjedelmes töredékek maradtak ránk.
Euripidész hasonló téírüikatdolgozott fel, mint Aiszkhúlosz és Szophoklész, a mítoszoknak azonban
234 más variációit használta fel, es általában fordított eszmei tendenciát adott nekik. A régi formát új
 íartalommal telítette: elsöként alkalmazott lélektani momentumokat (fiöleg
a sonüldözött nők
:o::P1ll* ryumentális
a .ragrkumd mar nem a véczet.
jellemeket varooia*ar (túirusariá es e'ryed"iekkery
treti.tt".it"ii",
véletlen múvénektartotta, a Jéllern íbrázoláiban pedü
,hanem-_a
megerősítetle a realiszüus eTemeker 1Jellemáúiádá"i, iű ,. ,nai§,opioi]
lész is rámuüatott. midőn a masa t o..irot tll.t"nt.it". ii"!}
ár§-"t.
"iiira.rioro.ege
,.u,nfiy.r;k;.kl!lnjúi
|:!iT_:llpi9e*, hősök visánt olyanok, *amilyenet< aiir".ágűr
axarmennyíe § nehéz
- vágy jelenrőségéver ferurmrilíi ár;i;,
csuDán ietet.váasztunk ki. hogy az -
Ránl, maradt műveiből
i benyomásunk n. t.g}"n. múila
életmúvénekteriedelmével nagy társát és vetélwá§át.
!:4lo},{q,ry'.ó tragédiáji;a], az i.e. ől-.'i-iÁ-Ü;ilt"i;ii;rÉ;
-az
ennex lolytat!§át, az lphi4eneia a taWoszokndl című darabot mrir
*;;;ű;;;:űi1i:,
l.e. 4l5-4l4-es évekbin
::9^il,Tl"d5gl jryldig l1,.cJí],aká.la$ 9 oresztész (kb.í.e.4o8lÁii'iúÍ';,-'i,".;Öffii;
anyagal a miüenél mondatöíből meriti. EmlJtsük meg továbbá az i.e. 43l-ben színre vitt Médeidt,
becsapott nö tragédiagt.iÁiüeiiiii€sői,aláiáié|.-eiieffi ffi;Üi
:_t*|1" x":].gilyű társ/át a Hératlészről sóló mítoszokból Úedtette, a Tr<ljai nőkbin-'az
i:::::P^l
elesett váíosT^ll!ryüsz,
asszonvalnak mesrendítö sorsát ábrázalja. De a legszigonibb válogatisból ie;
hiiinYoáar a Hippotűtosz (Phalőrán*, rr,eo.*, iiÉ.lien.It .o.üi,"r,u iránt érzett szerelméről |.
:,f;#j,'§,:,"t*g,*it.;h1lT,í,"LT:;Eh#'I:í:;:#r,?:##iT;;?}**ll"J"1
lelkesen fogadtak. mivel Euripidév itt az athenii[ai ÁÓro"-iri.iidi-r'r'jirllir*]
T_+é"!+
A Nagy Dionüsziákon azonban Eulnlaes.! négyszer
- -'- -*-***
nyeri it.B'ai.;ur
.9ak .
,...AiszkhÜloszon, Szophoklészen_ es Euripidészen [ivtu uizonyera rnres tragédiaköltők is léteztek:
v,e|iik egy időben és uuínuk is. Nevtü azonban feledésbe
A.legtennékenyebb állitólag az akragasá Karkinov vol!
áeruii,-;ffi'fiá;;;li;iŰ;i:
tout .i"t,za" úá"arn rii ]"riiiüi
szinházak sámá_ra, Athénban pedig Áiszkhülov unoköccse,"tiAszttidamasz. ManaDsás " neve
Asathón
a leglsmertebb: ó vezetüe be a drámába a zenesénekes intermezzókat; fóleg azert tuiuni
róla, mert
18J.*l1.#j1l:amelyet a Nary Dionüszákon elért győzelme után rendá" _
muveDen Flaton ls megirJa. Az i. e. Y. sázad végé'o befejeádött a tragédiaalkotó
§,Űj"iiiáŐÁi
koiszak; a régi
darabokat továbbra is műsoron tartottát, az űj szrrzői azonban mái tevesuc igcnyes
alkottak. A drámairodalom fő területe a komédii lett.
;tuekJi
.
A BÖrÖg_ drárna másik válfaja, a komédi4 jóval később nyert Athénban hivatalos elismerést:
a ,,korrikus.karok" versenyét a Nary Dionüsziákon csak i. +lt--lso to.iir ,"odo"ii.ii"iiet.
A kornédia kezdeteiról mái beszeltü-lik; Athénban az enekkei".kíse.n szertarásos
íilieáq|,kt
keveredett. ;;iiö ;ii.f;fi#§i"i.iij3fi
A szicíliai"'komédia őse a mitológiai
,í#"JlLt§i;frffi,'ffi ff ilJX':][,?:lÍl
tárgyu parődikus játék'volt. sri"iri"i.i"J.ü
kis jelenet" (rrlimosz_: ,3.7álzás'')-és iku.ikí.oró álu." i.; k;;ái;p;litiÜi
:rlj:1}:i1._,.qq.|lesett
vary erk<i,lcsi irányzatos§íga
:,P_:,.i:,j:.
,,i,:y_lus§aga ct, tipiált alaKoK
es a IlpEall alakok kigúnyolása
Klgunyolas{r vlszont
viszont athéni "
aúéniforrásokból táplálkozott.
sz€rkezetű költői mü volt. A komédia tengelyet
:J::1fllifr^:99TJl§olit9t|
a két .,j:",,:, 1,9§
ellenfél vópárbaja (agon),Kepezte: Techalározott
(agón) képzte|ebben
:.:; ,Y:PlíoaJa ebben a kar §is részt Á tragediától eltérően időszerü
résa vett. A
temaval.kellett to8lalkoznia" cs€lekményének pedig fantasaikus jellegűne[ kellett lennie.
Ezenkívül
meg kellett nevettetnie a nézőt, ez
meg__kellett ez pedig olyan követelmény,
iövetelmény, á-"tÍva
amellyel a művészettörténethen iii
u művészettörténetben itt
találkozunk először.
. .. A.legrégibb ismert komédiaszező. a-szicíliai Epikharmosz (i.e. VI. sázad vége)
követő_je, Szóphron Szürakuszaiban élt b akoüü. Az i.e. V. század elú retéű - erakárcsak
-,
komédiaírók ktiziil k}rionisz. Ekphantidéw és Magnév nevét isme{ük; komediáikból
atnini
akárcsak
a szclllal komedlakból - felében
alkotó athéniakról már- többet tudunk:.kíatinosz a szoíistákat, vatamint penklisa ei tár*éi
csak címek és töredékek maraduk ránk. Az i.e. v. sziizad második

Aszpasziát.pellengerezte ki; kratév az állatok világából merítettéfantasztikus temait,

ae az uratli
a rabwolgrik.problérniját is színre vittel pherekratisz *npaa science fictiont ín a, emuer
atuúni
uuarol. es klgúnyolta azokat a kóltöket. akik müvészietlensegiiktel vétettek a múvészet elleri:
Eupoliu a politikai komédiát műveltg é§ támadta a hódító háboűk sugalmazói| főú Ákiú&;.
Koránaik es a későbbi szenők azt. ve tették szemukre. hogy túlozta"i ;a ;i.á;;;?.fiür'i;;-k;
p"P?\ ugyanúgy a hivatásukhoz tartozott, mint a kickázat: uecsutetsiiiei ;; ;iáil;j
vvá{|ával bárm-ikor bióság elé kerúlhettek. olyasmiről azonban nem tudunk, hogy uú'nirvit
da_íabjukal betiltották.volna: mig a tragediával sámberr ü atiarn wilonrl ioeotoeui
io%t"i.é;y;G
támasztott. a komédiának .,kameváü szabadságot" biztositott. A Éomédiaíróliki is használái
a szabadságot; az antik források verint köinyeden es szellemeserr írtak, irgyhog t"Á"r} iii
z-ls
"
 mondanivaló Mark Twain szavaival élve
folytatójuk, a - - magától került be a műbe. Mindezt azonban csak Rz
legnagyobb attikai komédiaköltő, Arisztophanész müveiben követhetjük nyomon. fel
__ ...ArisztoPhanész l.e. 446 445-ben született Athénban. I.e. 385 körül halt me8. Apjától, a
Plilipposztól állítólag birtokot öíökölt Aiginán. Arisztophanév hárorn fia közü kettő és vil
Philipposz szintén komédiákat írt. Magánéletéről egyébkéntsemmit sem tudunk, életművéről--Araiósz
-
s ez sokkal fontosabb többet: rl4 művéből a töiedékeken kívü tizen€ry teúes egészébenránk - Jel
- annál kornédiákat
maradt. Kezd€tben politikai írt. Ezekben a kisse szkeptikus dimokrari pozíciójából
kli
Ai
támadta az athéni vezéreket vagtrr inkább népámitókat. I.e. 427_ben, huszoneg5l éves koiában siínre tar
vitte a Lakomdzók című darabo| egy éwel később pedig a Babiloniak címűi, amelyben Athénnak
a szövetségesekkel szembeni politikáját bírálta; Kleón, az akkori ,.nagyhatalom" mágára ismert. és sZ(
beper€Ite b€csületsértésért, a bíróság azonban felmentetie Arisztophanészt. Ez a két komédia nem sai
maradt ránk; Arisztophanész első ismert műve Az akharnaibeliek (i.e.425): ebben akárcsak aI
a későbbi ,Blkóen (i.e.42l) a politikusok ellen lép fel, alik a peioponnészoszi háború
- azok ellen
tüZét szÍtották, Kleónt a Lovagok (i.e. 424) című darabban támadta me8 ismét: jellemtelen
áll
Pe
rabszolgának ábráuolta, aki csalja urát, Démosá (Démosz: ,,Nép"). Ezzel a [omédiávál ebő díjat bó
nyert, s eZ nem rossz blzonftvány: sem Arisztophanész, sem pedig az athéni demokrácia számára,
A Felhők (i.e. 423) című komédiában amelyet a legtöbbre értékelt a szoíistákat biralb es
furcsa módon - éppen ellenfelükben, Szókratészban - csá
gúnJolta, akiket ku
- - személyesített meg.
A Darazsakban (i.e. 422) a_ megvesztegethető bírák és a professzionális besúgók i<apták meg fell
a magukét. Második korszakában, mikor régi politikai ellénfelei már eltávozták a színről. ún-.
irodalmi komédiákkal szórakoztatta a közönséget. l.e. 4l4-ben a Madarak című fantasztikus
darabot Vitt€ színre: ebben egy fordítotl világot ábríizolt, ahol nem az istenek és nem is az emberek
uralkodtak, hanem a madarak . A nők ünnepeben (Theszmophoriazuszai, i.e. 4l11Euripidész ,,női
tragédiáil' parodizálta: a késöbbi Béktjkban (i.e. ,{05 ) ..Euripidész és Aiszkhülosz v.rrerrgését'ritte
Elt
színre. s ezzel az antik irodalomkritika legrégibb dokumentumál hagyla ránk. Az'i.e.4ll-es
Lénaiákon bemutatta a LüsZisztraíé című komédiát. A komédia központj7ba ismét a béke kérdését
al
Uo
helyezte; ósze,kapcsolta benne_ a politikát az erotikával, és a nbk sikeres szexuális sztrájkját
ábrázolta., amellyel végül is rákényszedtették a férfiakat. hogy véget vesenek a hosszú háborúnak.
Utolsó alkotói korszakában a táísadalmi viszonyok kérdéakörét boncolgatta, és szembefordult
a.megváltoztatásukra irányuló utópisztikus javaslatokkal A Nőuralomban (i.e. 392; rlatón .,ideális
áIlamát" karikírozta. A Plutosz (t.e.388) című komédiában egy fordított világot ábrázolt, amelvben
a becsületes embereknek jól megy a soruk, a becsteleneknék pedig rosszil; a fordulat fe1Íétele
azon|aa aL volt. hogy Pluiosz, alazdagság istene visszakapta siemi világát,' úgytrogy aianáJrait
már nem yakon osztogatta, Arisztophanész ezzel a nem éppen optimistá oaribbailuósrizotr et
a kÖzÖnségtől. De mert nem ími nem tudott, fia. Ararósz nive alait további komédiákat is szinre
vitt, ezeknek azonban csak a címü]<et ismerjük (,4lo1oszrkón és Kókalosz).
Az irodalomkritikusok teljes joggal nevezték Arisztophanésá ,,a kómédia klasszikusának":
színvonalas műveiben a temperamentumos líra életteljes humorral párosul, es
tiiköí kimedtő képct nyujt a városállam válsaga korának athéni életéről. Azí - noha tükre görbe
-
amelynek__legj.elesebb
a díámai miifait,
művelője volt, késóbb ókomédiának nevezték el, hogy megkülönböztessék
a kö"|r- Gésőbb nedig az új-) komédiától, amely inkább Epikharmosz nyofrdokán haladt.
., _ A kÖzépkomédta werzőÍ,főle9 a mitológiai történetekei és a tragédiaírók műveit parodizálták;
életből merített témákkal (zsémbes nők, élősködók, kéjencek) -is foglalkoztak, ^ de politikai
kérdésekhez csak kivételesen nyúltak. Fejlődésiik tetőfokit az i:e. Iy. ;zíEad köiepén irték el.
E műfajból csupán töredékeket ismerünk, de a különböző források több mint hatsztíz il}err darabot s
csakneín hatvan szerzőt említenek. A legnépszerűbb ,,közepkomediaírók" Antiphanész és Alexisz
yo!1ak Az úikomédia a jellemek és az intrika koméiiiája _ csak a hellinizmus keidetén
fejlődött ki. -
Az attikai dráma
- amely:ek a tragédia többre
a klasszikus Görögország.legjelentősebb
értékelt, a komédia pedig nepszerübb válfaja volt
irodalmi műfajává lett, s ugyánolyan helyet foglalt el
-benne, mint az archaikus Görögországban az eposz. Görög gyökerekből táplálkozott, idégen hátások
nem mutathatók ki benne, azonban valamennyi későbbi kulturált nemzetle haiással volt.
Jelentősége tálolról sem merül
\i abbau hogy peldául Aiszkhülosz ,,prométheuszi tíagédiájának'.
hatására született Goethe_ és_ Byron Prométheusza vagy Herder éi Shelley A migszaőadított
!r!l1ét!:9u3aa, logy._Szophoklév darabjai szolgáltak Áintaképiil RacíIre
phaedrálinak, Jeffers
236 Méde ljának, Corneille és Yoltaire Oidipuszának, hory Euripid3v tragédiáinak rniniálaá tesztlt
 Racine Iphigenia A uliszban és Goethe Iphi4enia Tauriszban cimű drámája, hiszen ezek csak kapásból
lelsorolt példák: a sort tet§zés szerint folytathatnánk, Az attikai dráma ugyanis nemcsak ezeknek
a műveknek volt a forrása, hanem az egész európai dnimairodalomnak, amely azután minden
világrészre eljutott. A görög művészetnek talán egyetlen mris ágazata sem tett szert olyan történelmi
Jelentőségre, mint éppen a drámairodalom. S ez az irodalom nemcsat az irodalomtörténet része:
klasszikus termékei a mai színházak műsorán is szerepelnek. Arisztophanész tréfáin ína is n€vetünk,
Aiszkhüoszt Shakespeare mellett ma is az emberi szenvedélyek legnagyobb ábnázolójának
tartjuk, Szophoklész és Euripidész pedig - valóságos televíziós szerzők, . .
A görögök számára még egy szempontból jelentős volt a színház. Nemcsak érdekelte,
szórakoztatta őket, nemcsak gyönyörűséget szeízett nekik, és segített kialakítani falvaik és váro-
saik kulturális légkörét; ezenfelül a néptömegek általános műveltségének az iskolája volt,
a mítoszokra és a történelemre tanította őket, ideológiai nevelést nyújtott nekik. A demokratikus
államok ezért is tették leh€lővé a tömegeknek, hogy részt vegyenek a színházi előadásokon;
Periklész korától fogva mint tudjuk a szegény athéni polgárok belépti díját az állampénztár-
ból fize.ték. - -
Az athéni demokráciának a sÁnházhoz es egyáltalán a kulturához valő hozzíállása
-
csakugyan figyelemre méltó. Megnrutatta hory a d€mokrácia -
nemcsak a nep uralmát, hanern a nép
kultúráját is jelenti. Hogy a kultúra demokratizmusa nemcsak az alkotók sámára biztosított
feltételekkel mérhető, hanem a kultúra termékeinek a néphez való továbbítása módjával is. ,.
Szinte hihetetlen, hogy a kultúrpolitika ilyeten értelmezéséhez a görögök mar 2zl00 esztendővel
ezelőtt eliutottak. Es nemcsak az értelmezéshez. Hiszen valóra is váltoták!

Elképzelhető lenne. hogy a drámairodalom ilyen fokú fellendülése melletl, mint amilyenre
a klasszikus korban sor került, más irodalmi műfajokra már nem maradt ereje és tehetsége
Görögországnak. Az igazság azonban ennek éppen az ellenkezője volt. Ezt főleg a költők
bizonyították. akik továbbra is a hagyományos epikai és lírai kóltészetet múvelték.De ezt
bizonyították az írók is, akik egy egészen új müfajt teremtettek: az irodalmi píózát. Ezt
bizonvítotltik továbbá azok a szerzők. akiknek műveire nem volt kötelező a művészi stilizálás:
I a tudómányos és szakirodalom művelői.
I Az i.e, V. század végéna prózairodalom odáig fejlődött, hogy egyenjogu ,,társa" lett
i a költészetnek; a követkeó évtizedekben vezető szerephez jutott, s vezető szerepét az antik kor végéig
t megtartotta.
l A hagyományos epikai es lírai költészet az egév klasszikus kori górög vitágban tovább élt;
leginkább szülőflóldjén, a kisázsiai Ióniában virágzott. Jelentőségét ma hajlamosak vagyunk
alábecsülni, egyíés^ azÉíí,mert csak töredékeket ismerünk belőle, de fő|eg aúrt, mert Homérosz
verseihez és az aílíkatdrámákhoz mérjiik óket. Ha ezeknek a méréknek nem is felel meg (hány
világirodalmi mű nern felel rneg nekik !), mégsem hasonlíthatjuk őket a hajó vonta baÁzÁához.
Művelői tartósan beírták nevüket az irodalomaörténetbe: és nemcsak áz epigonokat tárgyaló
fejezetbe. Hérodotosz nagybátyja. a halikarnasszoszi Panüasszisz (kb. i.e. 580_460) Héraklész
című terjedelmes eposzát hexameterekben. az ión városok keletkezéséről szóló verseit pedig
elégikus disztichonokban írta. A szamoszi Khoirilosz az i.e. V, század végéneposzt írt
a görög-perzsa háborúkróI. és néhány epikus költeményt szeízetía barbár nemzetek
a médek _ történetérőI. AZ eposzt igy mitológiai témájú versból történelmi tárgyú költeménnyé- főként
alakította. és az epika fejlődésének új lehetóségeit villantolta fel. A történelmi témák feldolgozását
a milétoszi Timotheosz (kb. i.e. 450-360), a Perzsók címü költemény szerzője folytatta; művének
másolata
- l902-ben találták me8 Egyiptomban a legrégibb ránk maradt göróg könyv.
- Thébaisz
A kolophóni Anümakhosz az i.e. IV. század elején cimmd. írt eposzt; Nannó círnű
elégikus versével (ezt kedvese emlékéíeírta) az ,,alexandriai stílus" elófutára lett. Számos költó
a kardalköltészetet művelte sikerrel; közéjük tartozott a méloszi Melanippidész, a mütilénéi
phrünisz. a küthérai philoxenész és mindenekelőtt a. boiótiai pindarosz, akinek életművét _
tekintettel eszmei tartalmára
- az előző korszakba soroltuk. A kardalköltészet és a kardalversenyek
népszerűségétidézi az Akropolisz keleti lejtője alatt álIó emiékmű, am€lyet i.e. 334-ben állíttatott
Lúszikratész. a gyóztes íiúkarkhorégosza. (Ez az egyeílen ránk maradt emlékmű az egykori
..Háromlábak utcájáról"; a mészégető kemencétől a lrancia kapucinusok ment€tték meg, akik
ló69-ben kiváltották a török hivataloktól, és kolostoruk íalai mögé vitték.) 237
 Az antik irodalomelmélet három ágazatra osztotta az irodalmi próát: történetírásra, íiloófiára é
és ékesszólásra; a népi irodalrni alkotásokat a mondát é§ a mesét nem vette flgyelembe.
- -
A történetííásról am€llyel szemben a görögök művésá követelményeket is üímasáották már
st]
gi
- -
könyvünk első reszeben b€széltiilnk, a ft|ozófiai irodalomról majd a követkeó fejezetben sólunk. el
Azok közü a műfajok közúl, amelyekről ebben az összefüggésben említéstkellene tennünk, íöleg az o
irodalomelmélet érdemel figyelmet; az irodalomelrnélet azonban késóbbi idők terméke. ía
Némelyek szerint talán hirinyomak majd ebböl az áttekintéSből az imádságok, a jóslatok és ef
az álmoskönyvek, amelyek az ókori Kelet irodalmainak fontos reszét alkotják; a görögöknél p.
azonban nem képeztek önálló irodalrni műfajt. A göí€ök §emmiféle ,,szent könyveket" nem lítak a
és nem is olvastak. t
Az ékesszólásnak ősi hagyományai voltak Görögországban. A szabad ember itt máí a nem- te
zetsé8i tá§adalmi rendszerben is szabadon beszélhetett; a szabad ember sólásjoga mindenekelótt fe
a demokratikus államokbarr, főként Athénban érvényesült. A görögök ús/ tekintettek az
ékesszólásra, mint az ,,istenek ajándékára", s ugyanakkor mint olyan művészetre, amelyet meg lehet at
tanulni (és hasznos megtanulni). Themisztoklésa Kimón, Periklész b nás államférfiak pélűja ,,l
megmutatta, hogy a közéletben szükseg van az ékesszólá_sra. Ebbő| a szükségletből vületett az i.e. D
V. században az éke§szólás tudomány4 a retorika. onálló tudományágg! valő fejlődésében é
a szofisták tanítá§a játszotta a fószerepet.A szofistiLk döntó jelentőséget tulajdonítottak a besád tő
meggyőá erejének, á szónoki hatásnaE a ,jól es meggyőzőerr be§zélni", ,,az erősebbet gyöngébbe, a
a gyöngébbet erósebbe tenni" művészetének. Mivel az ékesszólás tökéletes elsajátításához nemcsak
formális ismeretekre (a beszéd felépítéseről előaűsnódjáról, az argumentáció hogyanjáról stb.),
hanem a beszed tartalínával kapcsolatos ismeretekre is vükség volt a szónokok képzését
a történelem, a jog, a politika, a filozófia, a matematika es más tudományok tanításával tettek
teuesebb€. A retorika íg)l a szónok beszed tudományából a praktikus élúáltalános műveltseg 2
iskolájává lett, s az i§ú polgáLr neveléseben (,,a fiatal ember lelkéértvívott kúdzelemben", mint Platón c
íja) vetekedett a filozófiáva|. Elhaárolta a színoki beszédet a kömyelvtől és a költöi nyelvtöl. §
formát és stílust szabott számára, műalkotássá emelte.
A szónoklatokat gondosan előkészítették,leírták és ki is aduik; az ékessólás végül az egész
gör€ prózairodalomban éreztett€ hatását.
A vónoki elrnélet es gyakorlat a közéleti beszédeknek három alaptípusát kűlönböztette meg. Az
elsó es legrégibb a politikai szónoklat volt, amelynek funkciója ninden további magyaráaat nélkül is
világos sámunkra; de megemlíthetjük, hogy az ilyen beszédet nem felolvasni kel-lett, hanem előad-
ni. A miásodik alaptípus a törvényszéki beszéd volt; célja az esküdtek meggyőzése vagy arra inditá-
sa, hogy az ítélethozatalkor majd a sónoknak aüanak igazat. A görög államokban nem voltak
a bíróságokon vedők vagy hivatásos ügyészek; bármelyik polgrir vádat emelheten személyesen,
a saját nevében -
a vádlottnak pedig szintén személye§€n k€llett védek€znie. A haásos törvényszéki
beszéd megírása-, gyakran jelerrtös szkismereteket igényelt; a vádlók es a vádlottak eért
a bonyolultabb ügyekb€n @talizáh bgogaphoszokhoz, (prózai) ,,beszedírókhoz" fordultak, akik
megfeleló tisáBletdíj fejében megírták a beszédet, ügyfeleiket ájékoztalíák a jogi kérdésekről, és
megtanitoták a fellépes helyes módjára. A beszédeket aztán a peres felek fejből megtanulták es
előadák; csupán a dokumentumokat olvasták. Mivel a görög biróságok általában eskiidtszékek
voltak, melyeknek tagiait a polgarok köziil válasáották vary (mint pélűul Athénban) §orsolták,
a logographovok a munkíjukban nem korlátozódhattak csupán a per jog oldalár4 hanem
a beszédet a bírák szinvonalához kellett közelíteniüh fel kellett ékesíteniiik az életMl kiragadott
peldáLkkal, hatniuk k€llett az eskúdtek érzéseire stb., s főként arra kellett ügyelnitil hory a bírák ne
unatkozzanak. A római bírósígokon elhangzott beszédeket ahol a jogi müveltsegú bíró maga
döntött .._ ma már csak a jogív, é|vezri a görög törváyszéki - beséalekb€ n, amelyek nemegyszer
valóságos irodalrni alkotások, mindenki talál érdekesseget, ba van érzéke az iránt, ami emberi.
A szónoklat harmadik, legíiatalabb fajtála az elesettek ü§zteletére laítoll epideiklikus (,.ünnepi".
,,díszJ') be§zéd; általában vezető államférfiak va§r jelentós szónokok adták elő, s a görög irodalmi
próza benniik érte el tetőfokát.
A legrégbb ismert prolbsszionáüs szónok a sziirakuszai Korax, €ry retorikatankönyv szerzője és
az első szónoki iskola megalapítója volt. Főleg a szürakuszai tirannizmus bukása, i.e, 466 utan
elmondott törvényszéki beszédeivel szerzett hírnevet; tudatosan ,,elszakadt az igazságtó|", az
igazság keresését a bíróságra bfuta, s figyelmét öleg ,,a valószinűség szerinti bimnyítéknak"
238 sz€ntelte. Tanítványa, a leontini Gorgiasz ftb. i.e. 483-375, s ez nem tévedés: valóban l08 évet
 élt), i.e. 427 ulán egy ideig Athénban is működött: metaforákkal és meglepő figurákkal teli
stílu§ával bűvölte el hallgatóit. Igazi szorlsk m<i,djára értett hozzá, hogy,,az igaxágot igaztalanság-
gá, a hamisságot igazsággá" forgasa ki, s bármilyen tételi megvédjen. A Helené védelmére
elmondott ránk maradt beszédében péIdául meggyőzően bebizonyítja, hogy a férjes asszonynak
joga van megszökni kedvesével. Számos tanítványa volt; ezektől különféle szonoki tréfák maradtak
ránk: például A halál dicsérete vagy Az eqér dicsérete. (v a|őban szofisztikus paradoxon, hog az
efféle ,.dicséreteket" eíedetiben ismerjük. míg Periklész nagyszerű ,,Haloüi beszédét"csak
parafrázisban. még ha Thuküdidészében is.) A szónokok idősebb nemz_edékéhez sorolják
a khalkedoni Thraszümakhoszt is. aki az i.e. Y. század végénAthénban élt, Irt egy retorikatan-
kónyvet, amelyben a prózai stílus kérdéseitdolgozta fel, és hangsúlyozta a szó ritmikus
teslmozdulatokkal való egybekapcsolásának jelentöségét; legnagyobb érdemének azt tarüák, ho8y
felfedezte a versritmus prózai megfelelőjét, a szónoki beszédritlrust.
Az Athénban és más görög városokban az i.e. V. vázad végétő|azi.e.lY. szÁzad végéigmüködő
atúkai sánokok közü az antik szerók kiválasztották a legjelentős€bb€ket, e§ összeállították az ún.
,,tíz szónok kánonját". A kánont Lüsziasz, Antiphón, Andokidész, Ivokratész, Iszaiosz,
DémoszthenésaAiszkhinév, Liüurgosz, Hüpereidév es D€inarkhosz alkották, ez azonban inkább
életkor, §€mmint jelerrtőség szerinti sorrend. Azokon a szónoklatokon kivül, amelyek vitathatatlanul
tőlü származnak, néhány további nekik tulajdonitott beszédet is ismerünk; ezekért is Mhsak
vagyunk, hiszen lehetővé teszik wámunkra, hory jobban megismerjiik a görög életet (fől€
a rosszabbik oldaláról: de ez a rosszabbik gldal sem volt semmivel sem rosszabb. mint más
tarsadalomban). A kanoniált szónokok es beszedeik jelentősege nenr csökkent az évszávadok
múlásával, beszédművészetúkaz európai nemz€t€k szónokainak iskoliája lett. Azóta van
a,,klasszikus szónoklatnak" négy alapvető része: a bevezetés, amelyben elöadják. miről lesz szó;
aztán következik a tátgyalás, azazatéma részletes kifejtése; a követkeó résa a fejtegetés helyessegére
vonatkoó büonyitékok alkotják; § végíila beszed a befejezessel az elmondottak rövid
összefoglalásával árul.
A le8tekintélyesebb ?théni törv€nyszéki sánok Lüsziasz ftb. i.e. ,ló0-380) volt. A demokrata
párthoz tartozott. s noha irem volt teljesjogú polgár, hanem csak metoikosz §övevény), aktívan íészt
vett a közéletben; a harminc zsamok rémuralma idején elveszítene bátyját és vagyonát, ő maga
elmerrekült. Professzionális logographoszkent több mint ,l00 §zónoklatot írt : ezek közü harminorégy
maradt íánk; egyet (Eratoszthenész ellen; Eratoszthenész volt Mtyja gyilkosa) Lúsziav szernélyeserr
adott elő. Minden beszéde kitűnik természetes, élő nyelvezetével, § tökéletesen megfelel az ügyfél
jellemének es helyzetének; másként beszél pelűul a hiú arisztokfata, másként a számító és kapzsi
ilzletember, es megint másként az egysz€rú íöldművelő. A hangsűyt a szónoklat második részere
(a ,,árgyalásra") helyezte, amelyből valóságos művévi novellát alkotott, lebilincselő cselekménnyel
es kimedtően je emzett típusokkal (a hiszékeny férj, a fiatal feleég a nőhódíó szeretó, a közvetítő
szerepet játsá rabvolganő es minden, ami ebből eredt, egészen a félékenysegMl elkövetett
-
gyilkos§ígig). A Lüsziasz írta bevéddel állítólag csak égyetlen ügyfél volt elégedetlen. ,,Szep
-
szónoklat ez, kedves Lüsziav, csakhory nern illik hozzím" mondta
- aaz ngyfél Diogenév
Laertiosz szerint. .,Hogyhogy nem illik hozzád. mikor szép?" kérdezte Lüsziasz. ,.A szép
-
cipő vagy a szép ruha talán illenék hozzám?" Lüsziasz igazat adott ügyfelének, és
tunkra megsemmisítette beslédét,Szókralész védelme volt a címe.
-
sajnála-

Az- epideiktikus beszédek legnagyobb attikai irója Gorgiav es Szókratész tanítványa,

Iszokratész (i.e. 43ó-338) volt. Mint gazdag ifú férfi (apjának, Theodórosznak hangszerkészítő
üeíne volt) először a politikai ékesszólásnak akarta ventelni magát, gyenge hangia miatt azonban
nem léphetett fel nyilvánosan; tehát mások sámára írt beszédeket, főleg epideiktiku§ szónoklatokat,
mivel ráiött. hogy ezek a legiövedelmezóbbek. I.e.390 körúl szónoki iskolát nyilott Athénban,
s iskolája egév Görögországból cúbítottaa tanulni vágyókat; 1000 drachmáéít uerncsak szónokolni
tanította meg tanítványait, hanem sokoldalú műveltséget is nyújtott nekik (mint A szofisták ellen
című programbeszédében említi, az erkölcstan alapjait is tanította). Legismertebb dicsőítő beszéde
az Euagrosz. Az elhunyr kúproszi király tiszteletéíeírt beszédben megter€mti a történelmi
személyiségekéletrajzának később tipikussá vált sémáját. Részt vett a Mausszóllosz tiszteletére
rendezett hííesszónokversenyen, amelyet Aílemiszia halikamasszoszi királynő írt ki; nem győzött,
de a végeredménnyel elégedett volt, mivel tanítványa, Theopomposz előzte meg. Uj szónoki. illetve
inkább irodalmi müfajt is teremtetl, az ún. prózaí buzdító beszédet (,.parainesziszt"), amely
funkciójában a mai politikai publicisztikához hasonlított, é§ nem előadásía. hanem olvasásra 239
 szánták. Legjelentösebb ilyen típusúmunkája a Panathénaikosz (Athén dicsérete) és a Panegüri-
kosz (beszéd i.e, 38Gban a pánhellén gyűlésen), amelyben felszólította a görög államokat, hogy
egyesúljenek Athén és,Spárta vezetése alatt, s közös eróvel töIjék le Perzsia hatalmát. Később
II. Fülöp makedón királyhoz fordult hasonló felhivásal; mikor azonban meggyőződött róla, hogy
Makedóniá erőszakkal el akarja foglalni Görögországot, csaknem százéves korában <ingyilkosságot
kövelett el (önként éhen hal.t). Körúlbelúl 60 beszédet iít: ebböl több mint húsz maradt ránk, de
nem mind hiteles; nem hiteles a Démonikoszhoz intéZett oktató beszéd sem, amelyen áIlítőlag tiz
évig dolgozott.
Démoszthenészt, Athen legnagyobb politikai szónoká| manapság is a törhetetlen akarat és
kitarrás peldaképekéntemlegetik. Egyetlen előfeltétele s€ír volt meg ahhoz, hogl sikeres szónok
lehessen: gyönge hangia volt, dadogott, s ezenkívü rengaíózolí a karja. Kijárt a tengerpartr4 és
addig szavalt hangosan verseket, míg tű neín kiabálta a hulliiLrnok moraját; nyelvére (egyes
logopédusok szerint nyelve alá; kavicsot rakoti, míg el nem múlt a dadogása; karja alá kardot
kötöll. s a kard éle megtanította, hogy szónoklás közben nyugodtan tartsa magát. Bár vagyontalan
volt, azt is eléíte, hogy jó szónoki iskolába (a híres Iszaioszhoz) került, s a |l|ozőfta vagy
a §Zofisztika helyett a történelm€t válasziotta tanitómesteréül (főleg Thuküdidészt tanulmányozta).
Mint beszédei alapján megítélhe§ük - a nem hitelesekkel e8yütt tóbb mint halvan beszéde
maradt ránk
-, mesterien használta a próza kií-ejező,eszköZeit, stílusa tiszta és világos, mondatai
tömörek és ritmikusak, főleg az argumentumok erejéíetámaszkodik. JóYal túlteljesítetteazt
a követelményt, amely szerint a szónoknak mindenekelőtt a kifejezés szakemberének kell lennie;
szenvedélyes meggyőző erővel és hatásos gesztikulációval szónokolt. Az antik szerzők szerint
a szónoklásban ,,senki sem múlta felül".
Démoszthenévélete olyan volt, akfu egy nag5l tragikus költemény. Vagyonos fegyverkovács
fiaként született Athénban, i.e. 384ben. Hétéves korában árvasagrajutott, és lelkiismeretlen gyámjai
rnindenéből kiforgatták. Mikor felnőtt, bíróságra adta gyámjait, es megnyerte a bonyolult pert, Ez
a siker arra ösáönözte, hogy professzionális logographov legyen; először törvenysóki beszédeket
írt majd a politikai ékesszólást müvelte. Hamarosan Athen egyik vezető államférfia lett. Mint
meggyőződéses demokratá fáradhatatlanul harcolt a görög városállamok fiiggetlerrségért. Azok
közé tartozott, akik a legkorábban megsejtették, milyen veszély f€nyegeti a görög fuggetlenséget,
s fellépett Makedónia ellen. Le kellett küzdenie a tömegek közönyét, az athéni ve2etők demagó-
giáját és a makedón párt mesterkedéseit; még a történelmi fejlődés törvényszerű tendenciáit is.
Az i.e. 351-340-es években előadta olúnthoszi beszédeit és a Philipposz elleni beszédeket: ezekben
arra buzdította a göíög államokat, hogy Athén vezetése alatt egyesüljenek Makedónia ellen. Főleg
a,,filippikák" lettek olyan híresek, hogy a támadó politikai beszédek ma is használt szinonimájává
váltak. Eire az időszakra eslk A hűtlen követség ügyében tartott nary beszéde, amely Aiszkhinész
'szónok ellen irányult; Aiszkhinészt ugyanis megvesztegette a makedón király. (Aiszkhinész
megnyerte a pert, de ní,nt maradt védőbeszéde alapján úgy íté!ük,hog győzelmét inkább
a megvesztegetésre áldozott pénznek, semmint sónoki teheaségének köszönhette.)
I.e. /l40{ől Démoszthenész többet cselekedett, mint szónokolt; persze a khairóneiai csatát
(i.e. 338), amely véget vetetl a görö8ök íiiggetlen§égének, nem tudta m€gakadályozni. Ezután csak
egy jelentős beszédet adott ki, a Beszéd Ktésziphón mellett a koszoni ügyében (Pei tu sztephanu)
címűt. Ebben a beszédben önmagát védelm€Zte, hangoztatva, ho8y az Athén védelmére irányuló
szolgálataiért megérdemli az aranykoszorút. Politikai ellenfelei ennek ellenére is sámúzték.
Nagy Sándor halála után, i,e. 322-ben a makedónellenes felkelés éléreállt. Athén veresége
menekülésre kény§Zedtette: Kalauria vigetére (Argolisz mellé) vonult vissza. Mikoí megtudta,
hogy Antipatrosz makedón király bérgyilkosokat küldötl utána, Poszeidón templomába menekult,
s ott öngyilkos lett.
Ennyil tehát a legjelentősebb szónokokról, akik a történetííókkal es a filozófusokkal együtt
kialakítottá'k a klasszikus irodalmi prózát. Most mar csak néhány szót a prózairodalom utolsó
műfajáLról, a népmondáról es a népmeséről. A monda termé§zetesen ő§ibb, s úgy tetsák, az epikus
költészet p€remen keletkezett. Komolyabb ideológiai jelentősege n€m volt, főként §zórakoztatott;
szövegei sokáig nem állandósu|tak. Az első mondákat mint tudjuk az i.e. VI. sázadban
-
jegyeae fel a szamoszi Phereküdész és a nrilétoszi Hekataiow; - csak
később a történetírók főleg
Hérodotosz és Xenophón -
rrűveibe is bekerúltek. Hőseik e$rrésá mitotógiai hővik @erszeusz,
Héraklévés mások), másrésa - jelentős törtenelmi személyiíÉgek(Kürosz, Kroiszosz, Szolón,
240
 Polükralész stb., de Homérosz is), végül ,,alacsony származású" személyek (olvajok, rablók és
kópék) voltak.
' Á mondahösók közé tartozolt egy púpos phrügiai rabszolga, Aiszóposz is, akit manapság
ínkább Eópus néven ismerünk. Nemtizios. hogy valóban létez€tti az viszont biztos, hogy vámos
mese, azaz'erkölcstáni vagy szatirikus történet szerzőjének tartották; meséiben az á||atok v,agy
a tárgyak úgy üselkednekfirrint az emberek. A mese keletkezéséről már az antik korban kialakult
.gy u mese talán a rabszolgák találmánya; ők ugyanis nem meítéknéZeteiket nyiltan
iái
"'Í'"]et"tiirogy
ümondani, s r.ltulálták a vellemes allegória müfaiát. A mese eredetének ez a magyaíázata
*A,
eléggévalószínű.
az i.e. Vl. és V. század fordulóján állították
.l.ő mesegyüjteményeket körúlbelül
(hsze, de csak héllenisztikus és római kori feljegyzésekben maradhk ránk.
nem sokra
A görögök a költői es prózai művekiől eltérően
- a népmondát és a mesét
becsültéi, áég-elnevezést .".Á t altuk rajuk. De a görög 1rodalom perifériájának olyan
Hamupipőkéje-is, mint a mes€, példakéntszólgálhat,, mily.n óriási hatást gyakoroltak.a görógök
a teso]t6i euiópai irodalomra. Gondoljunk csak az idósámításunk €lején levékenykedő félgörög
Phaedrusra. vaglis Phaidroszra. s aztán. mondjuk. La Fontaine-re és Krilovra.

i
i
Ne feledjük el: ez a hosszú fejezet azi.e. V. és IV. század művészetéről c§ak tömóí áttekintés. Sót:
csak anriak a tömör áttekintése, ami a korabcli gi;riig nlii\úszetből ránk maradt. S ami ránk ma_
a
l radt, az soktal kevesebb, mint a hatalmas jéghegynck u csúcsa. amely csupán egytizede a jéghegy
tengerben rejtőző részének.
F -
A tárgy;lt kor górög művészete egy tűzhányó kitörésere emiékeztet. Az emberiseg törtérrelmében
ll soha azeló-i és sohi azu-tíLrr nern kerüii sor a művészet ilyen hirtelen es gyors iramú fejlődésere: sem
iz
:et
Nagy Ramszesz Egyiptomában vagy Hammurapi Babilonjában. sem a Mediciek Firenzéjében vagy
nt II. őyula Rómájóin, sem az Er;ébet_kori Arigüában vagy a Napkirály francia.országában,. sem
,k oedis manapsás, a tudományos_műszaki fonadalom korában. A jubileumi századik olimpia idején
:í, á tiiít.tv kórüiösveülő atheni család tágiai közül a legidősebbek eínlékeztek még Aiszkhüloszra,
pheidiajzra, Mürónra, Hérodotoszra; a középkoru féóak szernélyesen (legalább látásból) ismert9k
o-
Szophoklész! Euripidészt, Arisztophanészt" szókíatészt és ?latónt; 1.1e9!abb családtagok pedig
kés8bb Praxitelész, Démoszthenész es Arisáotelész dicsősegének lehettek tanúi. A klasszikus
b.
:n
művészet azonban nem volt Athen ,,b€lügye": ezt bizonyítjá,k a görögorsági templomok és
tá színházak, az argovi szobrászok, a sziküóni fistők, a sziciliai szónokok, a kistizsiai ión költők művei,
sz erről tanúskodn-ak a dél-itáliai vázák & a fekete_tengeri ékszerek. Athen első volt, de nem volt
§z monopóliuma.
Á jéghegy-hasonlat félrevezethet b€nnúnke| azt gondolhatjuk, hogy a göIög. művészet
bb
manapsáiisfi;rl IésZe a művészet csúcsál jelentette. P€dig csak az átlagos. véletlenül ránk
gör€
ít maraót riűveket ismerjükl. . {égen megdóltek azok az €lméletek, melyek szerint csak az kallódott
ü el, ami jelentéktelensé-gemiatt kihulloti az idó rostájából. Amkat a szobíászműveket, amelyeket
u iru*i]n.u, években itengerből kihalásztak, az antik szerzők szóra sem méltatták,_ pedig
jobbak,
r)
ló mint Pheidiasz és Polükleiiosz szobrainak legjobb kópiái; Szophoklész és Euripidész műveinek
töredékei, amelyeket századunk elején Egyiptom homokjában találtak, u8yanolyan kitűnóek, mint
ránk maradt trágédiáik; a szakemúérek csák hosszada]mas vlták után jött€k rá, hogy_ e_z u.agy.az
F a szöveg nem Xáophón vagy Démoszthenész műve, hanem egy provinciális névtelen író alkotása.
l Á rora-beti művek szinte e-lLábiranak művészi §zínvonalukkal. A mértékés a harmónia elvére
!,
alapuló esztétikai ideálokat testesítik m€g. Az emberből indulnak ki, és az embert szolgálják.
!l a társadalmi haladás pártján állnak; igazságukban nagyszerűek. nagyszerűségükben igazak. Tartós
ó érvényűpozitív érték;kei mutatnak iel: sa]átosan görög és á_ltalános emberi tartalmat.
Mindeádig senki sem magyarázta meg, hogyan ös§Zpontosulhatottcörögorszígba! anrryi tehetség
!s
és alkotóerőiamely olyan Óid idő alait olyiók csodálatos műalkotást hozott létre. Tudjuk, hogy az
[;
lD egév addigi fejlőáés éá a teremtő robbanást készítetteelő; tudjuL h9ry a lÉrzsák, fölött aratott
§őzelem íelsábaditotta a görögök alkotóerőit, Tudjuk, hogy a művészek sámára biztosított
13
iiabadság és támogatás is poátív izerepet játszott, és egész sor más tényezórőI is tudunk. pe.a.na§)
L művek óbbsége épp"n ábbun az időbén keletkezett. mikor Görögorságban pu.sztító bels(í
-r,auoi,i1
!, az említett műalkotásoknak 21l
e, élls oiziályharcok dúltak. Ilyen körülmények közöLL
csráüd{n nffr k nG !/olna lótí€ironiiir; bgülábbi§ a ,,hábonrbaD hiülsbrk a múz§á&* száIl.óirc
szennt. Ezl-r s"4ry,sél aanhn a ómaiak gondolút ki. A göógók i'"o, iraroat"t no,,e- -"
.l cor€ Duveszek all(ott]ik. a múzsák védelmc alatt vagr nélk,úIühtártocyan váltoaak is
1í,ll*^}*
javitanak ,:l9l:!.§"T.
a helyzeten.
f_.§511magukág
Elkötelezték "d9,q$slts t9.ák.?o.[
k&kezatot váúiút**g"dft-o
;üt"ai*-ü iói,ü]iin.p.d;;
ii|";;fi,tilr; sfiii
létrehoztak, az valóban csoda.
l0. fejezet
Tudomóny, technika, civilizóció

A kultunílis €s civiliációs ,,ugrást", amelyet Görögorság az i. e. V. sázadban megtett, eddigcsupán

a művészet terén kóvettiik, Báí a kultúra izínvonalát a művészet, a civiliáció értékétpedig a kultúra
haátoza meg, a görögök más inínyútevékenység€ is figyelmet érdemel. Ezt mindenekelőtt
a tudományróimonahatjuk el. Hiszen művészete végeredményberr minden népnek volt, a tudomány
azonban sokáig csupán Görögonágban létez€ü.
Tudományos vivmányaik áttekintésének a görögök ,,A filozófia" címet adnák, hiszen az elínéleti
es gyakorlati isineretek ös-szessegét ezzel a szóval jelölték. Ma sokkal szükebb értelemben fogjuk fel
a áiozófiát; áttekintesünket errnek e|lerrére bízvást kezdhetjiik a filozófuíval, hiszen az összes
tudomány közúl még mindig az a legegyetemesebb. Persze a filozófia kapuján nem_könnyű belépni,
A művésáet galériájaban elegendő voli, ha kinyitottuk a szemiinket, a tudomány kapujál azonban
csak a termirplógia és a módszeres eljárás kulcsiival nyithatjuk ki. Itt minden szónak, minden
fogalomnak, minden terminusnak megvan a ponto§ jel€ntése, s ez szinte minden filozófusnál más
és-más. De néha még egyazon filozofusnál is: peldául Arisztotelésznél az úszia kifejezésnek
körülbelül húsz jelentése van, ame\ek közül egy sem telj€sen más, csupárr egy kicsit más, és nem
könnyü eldonteiri, mikoí jelenl ,,lényeget", ,jelleget", ,,tulajdonságot", ,,képességet" vagy valami
hamÁlű, ez idea (eidosz) szó .,ala]Kol", ,,kúlalakot", ,,állaPotoí'. ,,fajtáí'. ,,fogalmat" és kivételesen
,,gondolatot" is jelent. Platónnál öleg a ,,mintaképet", az ,,őspéldát" je]enti. Előfordul az is, hogy
ai ókori íiloziftisok ugyanazt a fogalm at vgyanazlAl a uóval jelöük, mi azonban már mást értünk
rajta. A ,,dialektikán'i-peldául áltálában a párbeszéd múvészetétértették.azt, hogy kérdések és
feieletek segltségévelÚegdöntenek vagy bebizonyitanak valamit; tehát egészen mást. mjnt mi.
,,Dogmatikisnak lenni' azt jelentette, hogy elveket vagy szabályokat kimondani. hasonlóképpen
a ,,tórvényadónak lenni" ait jelentette, hogy törvényeket kimondani; a dogmatikus jelző tehát
a hloáfísok számára nem izégyen, hanóin megtiiztehetés volt. Ésezek a problémák csak
a szavakat, a bonyolult épület e§szerü tégláit érintik. . . Ha be akarunk lépni ebbe az épúletbe,
nem szabad félniink a nyelvtől, amelyet odabenn beszélnek, s ha meg aka{uk érteni, a hallott
rcrminusokat ismert kiféjezésekre kell lefordítanunk. Ezenkívül azl az elj!áíást is meg. kell.
szoknunk, amellyel ez vaiy az a filozófus kitűzött célja felé halad. Aztán majd meglátjuk, milyen
messzire iár az igazságt<íl, aki azt állítja, hogy a lrlomfia bolondokháza, ahol az ápolhk még
izavaik é'nelrnét Íern Úajar megmagyárázni.-inkább azt a nézetet fogadjuk el, hogy a filozófia
hatalmas vár, melynek termeiben régi és új bizonytalanságok hirdetói székelnek, s a bizonyosságok
keresesével foglalkoznak.
Az i. €. V: €s ry. századi görög filozófiába való kirándulás az antik világban tett utaás egyik
legizgalmasabb kirándulrisa. Az em.beri gondolkodás sosem látott viráe?ásának lehe_tünk tanúi.
ariikór a legiobb elrnék a világgal, a2 emberrel es az emberiseggel kapcsolatos kérdés€kre kerestek
választ, mikó drámai harcban Útközt€k meg egymással a régi es az írj nézetek, mikor az emberi és1
túlmerészkedett azokon a,határokon, amelyeket §ok helyütt mé8 rna seín léptek át. Akkoriban csak
Görögo§zá8ban történt ilyesmi. Igaz, a távoli Kínában is meBielent Kung Fu-ce ismertebb
-
nevén Konfucius nagy alakja; az ő íaníása azonban minőségileg más tanitás volt. ,,Tanitok, de
-
nern gondolok semmif'': írta; s amit tanított, az t€li volt tradicionalizmussel. A göróg lilozöfusok
szinú tanítottak, de ók ki is gondoltak valamit, mert gondolkodtak; a haladás fontosabb volt
szi,rnukra a hagyománynál. Főként p€dig nem művelték a tévedhetetlen€ kultusát: ,,Tudom, hogy
s€mmit sem tudok' mondta az egyik legielentősebb. ,,N€rn tudm azt sem, hogjl senínit sem
tudok" rrondta egy -
kevésbéismert (a khiovi Métrodórosz). Tévedé§eik é§ kétségeikazonban
-
ugyanolyan lénye8esek voltak, mint felfedett igazságaik. Megmrrtatták a zsákutcákat. amelyekbe
néin szabad beiévidni, és megmutatták a felfelé vezető meredek ösvényeket. Olyan problémákat
oldottak meg, amelyek nélkülük talán ezer vagy tóbb esztendeig is _problémák maradtak volna.
olyan megállapításokra jutottak. amelyeka csak
s számos eselben - hihetetlen előrelátíissal
-
századunk tudománya tudott bebizonyítani vagy megdönteni. A hozzájuk vezető úton döbbenünk 243
 rá. hogY tulajdonképpen_ a kontinensünk gondolkodását megtermékenyítő folyó forrásához
_
igyekszünk, amely már akkor termékenyítő hatású volt, mikor a lielet világá állóvizie, a dél világa
dzsungelre, a nyugat világa pedig kiszikkadt prérire emlékeztet€tt. í
gondolom, sehol sem
tudatosíthatjuk ennél jobban, hogy a mrtlt integnílt része a mának.
A görög filozófia nyomában nem kevés ember indult eI,, méghozá sokkal hamarabb. mint
a gÖrÖg építészetvagy szobrászrrűvészet nyomában. Nemcsak széles látókörü gondolkodók voltak
kÖztük, hanem speciá-tis képzetségű szakemberek és felkészületlen rajongók is] az a meggyőződés
kapcsolta őket össze, hogy ,,a filoáfia a filozófia története.', mint Hegel -mondta. Eredriéiveikről
tÖbb kónyvet és cikket írtak, mint amennyit egy ember életébene-lolvashat. A telenyomtalott
PaPÍrPk özönéből mindenekelőtt a szövegek kritikai kiadásai értékesek,no meg azok a fórdítások,
amelYek az ókori lrlozófusok szavaihoz semmit sem tesznek hozzá, és semóit sem vesznek el
belölük. Másképp állunk_ azo,kkal a művekkel, amelyek a görög lrlozófusoka t magyatázzák, és
..kiegészítik" saját gondolataikkal. Helyénvaló az óvatosság azokkal a művekkel iápcsolatban,
melyeknek szerzői elvonatkoztatnak a a€rmé§Zettudományokiól, holon azok a görög filo'ófia részét
kéPezik. valamint a' termelő és műszaki gyakorlattól. Még nagyobb elővigyázátosúgot igényelnek
azok az Írások, amelyeknek szerzői nem értetlékmeg, hogy a filozófia a tá-Áadalmi iáeológiá része,
és bizonyos társadalmi osztályok és csoportok érdekeit féjezi ki, De számos olyan mű is izülerett.
melynek szerzője a.görög filozófiából csak azt vette ki. amivel saját nézeteit bizonyithatta: itt a
amnban. az olvasó könnyen rájón, ho8y nem minden filozófia göiög, amit görög íriozófiaként é
fordítanak. Penze mindig hasznosabb <lőlog a filozófusokaa olvasn-i, mint a filo-zófűokról olvasni. s
A görög lrlozófusokkal kapcsolatban ez kétszeresen érvényes: rr;űveik nem olyan hozzáférhetetle- l
nek az olvasó számára. mint gondolnánk. a legtöbb művüket cseh, illetvé szlovák nvelvre is t]

lefordílották (s-természetesen magyarul is olvashatók

művei valóságos,,kalandjai a megismerésnek... - a ford. megiegyzése;. A görög írlózófusok a
n
.kezdetétől
_Minl,a gÖrÖgÖk orságát és életét,a görög filozófiát is a rendkívüli sokféleseg jellemzi. A kezdet
megyolt benne a nézetek harca, amely számos irányzatot és frakciót sált, ,,Rendszerbe,,
n
i:
csak n_agyon nehezen kényszerithetŐ: az efféle próbálkozás Prókrusztész ágyára emlékezle(. A görög
í,
filozófiát a kutatók leggyakraPPa1 hálom korszakra tagolják: a preszo[iatésá filozófiára. imel!
természettudományos kérdésekkelfioglalkozon. a sókratésii_plítóni filozófiára, amely eliorduli 9
a_ világűnől. s az emberre és. a társadalomra irányította íigyelmét,valamint az aísrtoteteszi
}
D
filozófiára. amely a szintézist jelenti, Az ígazság aznnian az, hógy az emberrel és a társadalomma1
a görög filoófia már a .k9lde1 k9z,99té1. is- foglalkozott, -ámint azt Hérakleitosznál vagy a
Püthagorasznál (sőt már a,,hét bölcsnél" is) láttuk, éi Arisztotelésszel egyáltalán nem ért véser. Rz ^
Arisztotelész előtti korszakot mások,,költői periódusnak" tarüák, nohalhalész és Anaximúdrosz fl
nag}on ,költőietlen tanítása is ide tartozik; ezek szerint a kutatók szerint a górög filozófia
g
..tudományos periódusa" Arisztotelésszel kezdődik: mintha bizony az i.e, vI_rv, silzá8i friázona
minden tudománynak t_riján,lett volna. Sokan kizárják a íilozóliatörténetből a szoíistákat, Áivel o
i§
azok nem mae4érr a rllozóltáén_ foglalkoztak a r|lŐzófiával, hanem azért, mert keresni alanak;
mások meg azért hadakoznak ellenük. mert a smfisták nem alkottak egységes rendszert. Úigint
mások főleg .,irányzatok" és .,iskolák" szerint osztják fel a görög fiIŐzafía;.ra.* tur,iiu]ny a
azonban lényegesen más. néz€tet vallolt. mint tanítója, és g-yakán ugyanazt a filozófu§t két §
különbözó irányzat képviselőjének is,tanhatjuk. e görög iilozófusof-megértesehez ázonuan k,

szerencsére nem okvetlenül szükségesek a ,.rendszerezéseki és a periodizácúk. Még történelmi ü

jelentőségük értékeléséhezsem. di
lé
_ ,
Ami a_górög filozófia jelentőségét illeti, senki sem vitatha§a, hogy ez a írlozófia íoppant nagy
hatással volt az emberi gondolkodás fejlődésére. (Más nézetet csak a misztika es a mágiá égyes hívéi a
vallanak, 1kik negatív álláspontot foglalnak el a gondolkodással es a haladással izemÉn.; Ezt o
a görög filozófiáról mint egészről mondhatjuk, rnindel irányzatáról nem; néha ugyanínnak
l
Yi
a tanitásnak az. egyes részeiról sem. A különféle irányzatok nem egyforma mértékbeniegítették lé
a haladást, ezért nem értékelhetjükmindegyiket egyformán. Á'legíontosabb kritéri-um itt t2
lé
a filozóírának az ideológia harcaiban játszott Czerepe.-É,zeknek a harcóknak a során két ellen.
tétes, mindmáig szemben álló tábor alakult ki: a máterializmus és az idealizrnus tábora.
q
,.A görög Íiloáfia külónféle formáiban már a sz€mlélet minden későbbi formáia meslalálható"
A
irta Engels az Anti-Nhríngben. Talán nern is találunk oiyan újkori filozófust, aki ianításának E
legalább.némely pontjában ne támaszkodna valamelyik gorog filozorusra uigy o' ;áfoha a
244 valamelyiket. §
tl
 filoáfusok nem mondtak ki mindent. Fóleg azt a tételt nem, amely az egész
Persz€ a 8örö8
|llozófia de nemcsak a filozofia - számáía alapvetó jelentőségú. Ezt a tételt csak Marx
-
fogalmazta meg a Tézisek Feuerbachhoz című művében: ,,A filozóíusok a világot eddig csak
külön!éleképpen magyarázták: most azonban arról van szó, hogy a világot meg kell változtatni."

A görög filozófia első képviselői az ösztönós materialisták éS dialektikusok voltak: elismerték a reális
világ objektív létét,a világot önmagából igyekeztek magyarázní, s az örök váltoásban levó
anyagként értelrnezték. Persze nern mindegyikük: Püthagorasznál és hiveinél a materialista és
a dialektikus €lem€k már kezdetben meglehetősen gyöngék voltak, végül teljesen megszűntek, Ilyen
szempontból sokkal következetesebb€k voltak a milétosziak: Thalész, Anaximandrosz és
Anaximenév, késóbb főként az epheszoszi Hérakleitosz. Az isteneket
haározottan, c§ak száműzték őket viz§gálódá§i területükről, es nem - tudjuk - nem
engedték
utasitották el
meg nekik, hogy
filozófiájuk materiálisjellegét megzavarják. Ezzel magyarázhatjuk azt a kompromisszumot, amelyet
az antik ateizmus egyik első képviselójénél,a kolophóni Xenophanésznál találunk.
Xenophanév az i. e. 58H9O-es években élt, tehát a preklasszikus korba taftozik; de
élszerűbb, ha ebben
ő alapította az ún. eleai iskolát, amely az i. e. V. sázadban élle virágkorát, tehát
az összefiiggésben besálünk róla. A perzsa invázió után elhagyta szülővárosát, s hosszu éveken át
énekeskéntes txilcskeüt járta Görögorságot; végü a dél-itáliai Eleába jutott, s letelepedett egykori
szomszédai, a phókaiaiak között. Az isteneket az emberek teremtményeinek tartotta; az Alexandriai
Kelemen müvében ránk maradt egyik mondása szeriíúaz etiópok tompa orrú és fekete bőrű, a
thrákok kék szemű és vörös hajú isteneket alkottak. ,,Hogyha az ökröknek vagy oroszlánnak keze
volna, írni. miként embeí. tudnának, avagy formázni. a lovak a lovakra. az ókrök ökörre hasonlóan
s
alkotnák meg az istent, testét epp€n olyannak, hogl aminő az övék, a kep legyen arra hasonló," Egy
másik bjelentése szerint ez. Szextosz Emp€irikosz művében olvasható az istenek nem érdemelték
- -
meg a tiszteletet: ,,Mind ami szégyene és bűne van csak az emberi nemnek, Hésziodosz íáLkelíe az
istenségre s Homérosz, s hirdettek, hogy meDnyi gonosá cselekedtek oliimpon, mint lopnak, csalnak,
frigybontók, mind buja népseg." De ó írta aá is, ho$/ ,,az isten gömb, aki halandókhoz sem testre,
sem észre nern hasonló.., értelemmel és gondolkodással teljes, es örök". Ez a kijelentés nem
Xerrophanész ,,monoteimusáLrrak vagy inkább panteizmusínak" a megnyilváLrrulása, Lhogy azt
néhány tolmácsolőla ál|itja, hanem a csak ö.,-agával határolt tér- és időbeli végtelenségnek
a jellemzése, a kozínosz materiális lényegénekmetafizikus kifejezése. A görög vivonyok között
ahol az isteneknek emberi jellemet és errberi lényeget tulajdonítottak -
az istenek létezésének
formális elismerése mellett az istenek tagaüsát is jelentette. -
Az eleai filozófiai iskola képviselői nem lépték át az ateizmusnak ezt a határát, Xenophanész más
gondolatait fejleszteték tovább. ,,Azt állította, hory minden dolog négy elemből származik"
olvassuk Diogenész Laertiosznál. Ery ősanyag helyett t€Mt több ósanyagot (non tudjuk, melyeket) -
ismert el, ebben tehát egyetert€tt a milétosziakkal és a nag5l ephevoszival; tóliik eltérően azonban
ezeket az ősanyagokat (,,elemeket") változtathatatlaDoknak tartotta. A korábbi filozófusoktól főleg
abban kúlönbözött, hory a megfigyeles folyamatában sokkal nagyobb sű}t vetett az éítelem
szerepére. Ez rendben is volna, csakhogy barátja es tanítványa, az eleátusok későbbi legfőbb
képüselője, Parmenidév (kb. i. e. 520--450) olyan egyenes vonalú következetességgel fejlesztette
tovább m€stere gondolatait, hogy végiil is afréle ,,absztrakt materializmushoz" és ,,negatív
dialektikához" jutott. Hérakleitosztól eltérően, ak] szerint ,,minden létezik és ugyanakkor nem
létezik", Parmenidész azt állitotá, hogy ,,ami van, az van, ami nincs, az uincs", ,,a meglevő létezik,
a nem meglevő nern létezik". Ez is elfogadhatónak látszik, de ha só szerint ért€lmezzíik, miként
ő tette, nem ismerhetjiik el a váltoást vagy a sokféleseget, mert a ,,meglevő" csak akkor változhat
vary fejlődhet, ha valami mást, azAz ,,nem meglevőf' adunk hozá, a nem meglevó viszont nem
létezik; teMt csak a ,,létezésteljesége", ,,a szi|átd és vIíltozatlan örök valóság" létezik. Parmenidész
tanítváúya, a szanoszi Melisszosz szerint,,csak az önmagához hasonló es önmagába zírt Egy
létezik", sőt ,,mozgás nincs, csak a látszata". Parmenidész másik tanítványa, az eleai Zénón egév sor
apór ít (,,megoldhatatlan ellontmondást") szerkesztett, amelyekkel ezeket az állításokat bizonftotta.
A legismertebb apóia Akhilleusz és a teknősbéka e*tp: Akhilleusz utol akarja érni a teknősbékát, de
mialatt befutja a köztűk levő ávolságot, a teknősbeka ery darabot odébbmászik; míg Akhilleusz ezt
az újabb távol§ágot is befutja, a teknőebéka megint továbbmászik stb., s noha ez a távolság egyre
csökken, sohasem tűnik el tefes€n, úgyhory a gyorslábú Akhilleuv sohasem éri utol a lassú
teknősbekát, A Nyíl-apőiával a mozgás lehetetlens€gét bizonyítja: a repülő nyílves§ző egy adott 245
 pillanatban azon a helyan van, ahol van, s ez hem lehet vitás; de ha minderr egyes pillanatban azon
a helyen van, ahol van, akkor e5l helyben áll, és €ryáltalán nem mozog. ,,Ezekberr az állíásokban
semmi s€rl helytelen _ mondhatjuk az ókori tudományok brit történetíröával, B. Farringtonnal
azon kívül, hogy ellentétb€n állnak a valósaggal." -
Az eleai filozófusok apóriái azonban nem égysz€rű játékok voltak, ha úgy festenek is. Évszázadok
múltán sámos tudós (köztük v, I. IJnin a Filozófiai fi)zetekben) foglalkozott véliik, mert
megolűsukhoz a frlozófia fonto§ kérdés€in át vezeí az út. Ezek a filozófiai 'problémak olyan
területeket érintenek, mint az érzékelhető jelensegek es a racionáüs megismeres közti viszony, a lényeg
és a jelenseg közti különbség a mozgás, az idő és a tér kategóriájának ellentmondásos§iá8a stb. Az
eleai filozófusok sem közönseges ábrándozók voltak. Az ősi arisztokrata nemz€tségből iármazó
Parmenidész sikeres államférfi és költő volt, filozófiáját versben is kifejtette íl lermészetről),
Meliswasz, A természetről , vagyis a létról című könyv szerzője, államférfi es hadvezérként is ismert ; az
Athelr ellen viselt Mboru idejen ő vezette a szamosá hajóhadat, es legyőzte Periklész vezérársat, lá
Szophoklészt. Zénón wónok, politikus, továbhí ery zsamokellenes felkelés vezére; a felkelésben
akírcsak Arisaogeitón ő is eles€tt; bölcsessegét Szókratév is elismerte. Az eleai filozófusok - els

taníása nary jel€ntősegú- a filozófia történeéb€n. Materializmusuk Démokritov és Epikuro§z

ha

taníüísáúakegyik forrása lett, ateizmusuk jelentős hatással volt a méloszi Diagoraszra és az es

istentagadó Hipponaxra, argumenációjuk bínilata pedig a dialektika fejlődéséi segítette €lő. dé
Tanításuk metafizikus elemei, a valóságtól való elvonatkoztatrás es az érzékimegfgyeles alábecsülése á
persze a későbbi idealizrnust szolgálta. ék
_ Az eleai iskola virágkorában, amikor Parmenidész lelkesen propagálta felfedezesét, az észt, be
réwénvilágra jön egy filoáfui, áti u.ira az érzékelésreés
_
Na8y-Görö8orszíg tegdélibb ke
a kísérletekr€ iíányította a fi8yelmet. Az akragaszi EÚpedoklész (kb. i.e, 484_424) tudós, költő,
orvos, szónok és politikus volt, akit a római Lucíetius még évszázadok múltán is a ,,legnagyobb
bölcsnek" nevezett. Tanítiisát két költői könyvben, A természetről és a Megtisztultisor-cimiiben
adta közíe (müvének több mint 5000 verssorából kb, 450 maradt ránk). Tanításában a korábbi
íilozóíia szinte minden pozitív eredményét ósszefoglalta, felfedezte továbbá, hogy az énéki
megfigyelés és a gondolkodás kombinációjávat olyan valóságokat is be lehet bizonyítáni, amelyek
az észlelés haárain túl vannak. Elsöként bizonyította be, hogy a levegő valóban lélező anyag:
a vízaráú| (klepszüdra: egy vlzzel megtöltött henge1 amelyből a víz a henger fenekén levő kis
nyfláson kifolyt, s 8y mérte az időt) kiengedte a vizet, ujiával befogta a vízóra felső nyflását, majd
egy hordóba medtette, § a nézők meglepetve látták, hogy az óra nem telt meg vízzel, mivel a benne
levő levegő ezt megakadályozta. Manapság ebben már semmi csodálatra méltót nem látunk, de
a kortársak sem tarlották valami fontosnak (a nag;l felfedezések születé§ük pillanatában sohasem
lászanak fontosnak vagy praktikusnak); addig az időig azonban senki sem kÜlönböztette meg
a lwegő,t a légúrestértől vagy a ktidtöl. Ettől a bizonyítá§tól már csak egy lépéstkellen megtenni
az észlelhetetlen anyagi világ létezésénekbizonyításáig, az észlelhető anyagi ülágra tett hatáiának
segíségével.Ami a világot illeti, a dolgok sokféleségétEmpedoklész négy ,,gyókérre.., őselemre
vezeti visza: a öldre, a l,ízre, a levegőre és a tűzre. Ezeket a szubsztanciákát változatlanoknak
tartotta; a világ sokféleségéta négy elem egyesülésével magyarázta: ezt az egyesülést örök
mechanikus mozgásként értelmezte. A mozgás okát keresve eljutott az ,,ellenségeski-dés" (viszály)
és a,,barátság" elvéhez, s ez már az antik íiloófusokat _ akik egyébként1gen tisztelték
-,
peldául Arisztotelészt is fenntartásokhoz vezette. A mozgás gondolatát a természeire is alkalmazta,
és eljutott egy flgyelemre méltó fejlödési elrnélethez, amelyben úgyszólván darwini tézi§eket lejtett
ki: hogy az élőlények köíében törvényszerű evolúció megy végbe, amennfben a természetes
kiválasztás útján az életképesebbkombinációk maradnak fenn. A filoófra számára azonban
valóvínűleg ismeretelmélete a legielentősebb; az empedoklészi ism€retelínélet lényegét Szextosz
Empeirikosz foglalta ahsze: ,,Bebizonltja, hogy minden észlelet segítségév€l az igazságot észleljük,
feltéve, ha ésdelésünket az értelem irányítja."
Empedoklész idősebb kortána, a klazomenai Anaxagorasz (i.e. 500_428), Iónia perxa
me8sállása után Athénba költözött, és harminc esztendeig ott tevékenykedett. Egyébként már
talílkoztunk vele: ő volt Periklész tanítója és tanac§adója, akit az aüéni areiopagósz sáműzött,
mivel a Napról szóló természettudományos tanításrival megsertette Héliosz istent. Műve,
A ,ermészetről, Dlogenéw Laertiosz szerint az első illusztrált kön}.v volt, de cmk néhány idézet
maradt ránk belőle. Tanításaban c§odálatos rrródon összekapcsolta a dol8ok változatlan anyagi
246 alapjáról alkotott materiali§ta nézetet a dolgok keletkezesenek és megszúnésenek dialektikus
ííragyatálzaáya|. Emwdoklésztől elérően aá állította, hogy az anyag őselemei, ,,a dolgok magvai"
( szpennata khrénutóz) minósegileg végtelenek, s ez lehetővé tetie számára, ho g mep,agyaÁzzz az

anyag sokféleséget. A dolgok magvai kezdetben egym᧠mellett |aez|.rkl' a^in egy külső erő
moz8ásba hozta, a mozgris pedig elrendezte őket, A részecskékegyesülésél é§ szétválását elöidéZő
moz8ató erőt núszlak, azaz ,,ért€lemnek* DLevütei a2 értelmet anyagnak, a ,,legkönnyebb és
legfinomabb" anyagnak tartotta. Az ismeretelnéletberr €gyetértett Enpedoklésszel, s azt taíította,
hory az észleles nenr nindig elég a valóság megismeréséhez,mivel ,,az észleletek gyöngesege miatt
nem vagyunk képesek megítélni, mi az igazsrág"; a valóság nregismeréséhez tehát szükségiink van az
értelemre. A tudományos haladás szimfua nary jelentőseg[ hory Anaxagorasz tagadta az égitestek
i§teni j€llegét; a* áúlitotta, hory az égitestek anya8i tömeg€k s vallásos r€tte8és nélkül vizs8álta
azokat. Nemcsak tanítása, tanítványai is hiresé tették: Periklészen kíviil Euripidéw is közéjük
tartozott. A filozófusok közű az ő tanítását követte a lampszakoszi Métrodórosz (a mitologikus
lények allegorikus m^gyaíízat^va|tett szen hirnévre) es Szókratész tanítója. Arkhelaov. (talán
elsőként mondta ki, hory az igazsígosság €s az igaz§ígíalan§íg nem ,,természettől fogva" létezik,
hanem,,emberi alkotás").
Az i. e. V. es IV. szízad materialista filozófiája a görög tudomány két gigásában, L.eukipposzban
és Démokritoszban érle el csúcspontját. Mindketten ery ősrégi ión városban, AMérában (Thrákia
déli partvideken) sziilettek, es ott is haltak meg. Abdéra maradványait egyébként csak 1950-ben
tárrik fel M. D. Lazaridisz vezetéével a görög archeológusok. Leukippov valószínűlq idősebb volt,
életrajá adatait azonban nerrr ismerjük. Démokritosz i. e. 4óOtörü született, es valószínűleg i. e. 35l-
ben halt neg, 109 esztendős korában; &!ta^^ az egév akkor ismert világot, Indiától Perzsián
keresztü egészen Egyiptomig es Etiópiáig, s mielőtt visszatért volna AMérába, sokáig Athénban élt.
Irukiooosz és Démok
Ieukipposz mind6a 6udgm4nyággal
Démokritosz minden foslalkoztak- rendszerezték es alaDvető
trrdománvással foglalkozlák, alapvető
ismeretekkel gazÁzgitottár
fontosságú ismeretekkel azokat Úry
ltották azokat, Ury rctszit, IJukippov volt az rlttörő,
t€tszik, rrunpposz úttörő, Démokritov
Démokíitosz
pedig a folytató, ,,taníMnn
,,tanítv aki títltctt mestcrén". sámc könyva írtak; műveik közü az ókorban
Á viág rugy elrend.zését &bkelték le8többre. Irukipposz életmúvébólcsupán hét könyve címét,
Démokritoszéból több mint h€tv€n könyve címéti§merjük; könyveik elkallódtak, s két§égtelenül ez
a legnagyobb ve§zteseg, amely a tudományos irodalnat valaba is érte. Tanításukat azonban
rekonstruálhatiuk a későbbi filoáfusok utalásai é§
rekonstrualhatjuk ésj€ies\rzetei alaoián: a későbbi filozófusok közü
grzetei alapján: közül
talán csak Platón nem beszélt róluk. Az antik szerzők Démokritoszt idéztékgyakrabban,
mélányolták, hory mint Alexandriai Kelenen feljegyezte Démokritosz ,,utazta b€ a vihg
- alapqsabb
lemagyobb részét,es kutaüísokat folytatott, mint- b|irki mí§". Könyveit Diogenész
Laertiosz felosáotta tizenhárom csoportra (etikai, fizikai, matematikai, asztronómiai, müvészettudo-
mlámyi filológiai, történelmi, orvosi, katonai stb. és ,,b€sorolhatatlan" kön}a/ekre); mfu könyveinek
címei is megerősítik Arisziotelész szavait, tudniillik, hory Démokritow ,,mindent tudott", továbbá
Cicero szavait, hogy Démokritosz ,,gondolatai haártalanok voltak".
Leukipposz es Démokritosz taníásából a legismertebb és legielentősebb az ún. atomelmélet.
A korábbi materialista tanok dial€ktiku§ .átértékeléseveles új elemekkel val.ő gazÁagjtásáva|
keletkezett, s €yéges rendszert képez. Eszerint nemcsak léteó van, hanem neln léteó is. A létező
sokféle, a nem létező pÉdigazűr i aléwő a2 anya;g, a nemlétező a tér. Az anyag végtelen sámú apró
homogén részecskéből tevődik ös§ze: ezek a részecskéksziintelenü mozognak az ííbe\azzz
a térbgn, A dolgok sokfélesége, keletk€zese, megszűnése és változása a rész€cskék kölcsönös
egyq§üésétől é§ szétválásától függ; maguk a ré§zecskék azonban nem változnak. Ezek az anyag
legkisebb és legeryszerúbb részei, anelyek már tovább n€m o§zthatók; nincs rájuk hatással semmi,
nern keletkeznek és nem vűnnek meg. Leukipposz ezekn€k a ré§zec§kéknek az atomosz, a,,végtelenül
kicsi", egyszersmind "oszthatatlan" nevet adta. Tóle vette át Démokrito§z § a többi antik filozófus; az
újkori filozófusok ü§zolt csakúem megfeledkeztek róla. A múlt sázad elejen John Daltonnak jutott
eszébe, midőn kémiai |aboratóriumábalt dolgozott; tőle vették áLt azaáun a filozófusok, s mikor
náúöttek, hory ezeknek a végtel9rü apró rész€cskéknek mágiuk van, amely még tovább osztható,
vagyis hasítható, az atom általánosan ismert lett: a görög energia és a n€m göíög,,bomba" szóval
kapc§olatban egyaránt. Erről azonban s€m Leukippow, sen pedig Démokrito§z nem tehet.
Leukipposz es Démokritosz atomelmélete sz€rint tehát a világ anyagból es térből, vagyis
atomokból es űrből tevődik össze, Az fu az, ami g2 anyagoa osztja (,mert a sokfeleség csak akkor
létezhet" b^ az egyíéleségetvalami megosztja"), az űr lehetővé tevi a mozgást. A mozgás az atomok
immanens firlajd6lsága (,,nem úry kell értelmezni, mint olyan valamit, aminek kezdete van, hanem
úgy, mint örök létezőt"), az atom teMt tuliajdonképpen mozgásban levő anyag. Az atomok minősége 247
 l
váltoatlan, s ugyanakkor alakjukat tekintve váltczato§ak. Az anyag tulajdonságbeli sokféleségétaz 8o
atomok köá levő eredendő különbsegek okozák. Mint Leukipposz és Démokritosz tanitásának ók
magyarázatában (a Metafizika e|ú fejezetéb€n) Arisztotelész kifejti, ezek a különbségek lényegében At
háromfélék: alakbeliek, sorrendbeliek és helyzetbeliek; ,,Mert a létezésaz ő szavaik szerint csak soi
a formában, az érintkeásben és a fordulatokban különbözik; ebből a forma az alak, az érintkezés az
a sorrend, a fordulat a helyzet. Így például az A alakjában kúlönb&ik az N-től, az AN sorrendjében ,,ő
az NA-tól, és a Z helyzetében különbö2ik az N-től." Ezekbez a különbségekhez két továbbit for
kapcsolhatunk, amelyeket Diogenév Laertiosz ernlít az un. Epikurosz Hérodoloszhoz írt levelében,
ezek azonban minden anyagi dolognál maguktól értetődnek: a súlyt es a nagyságot. A változás
tehát a keletkezés es az elmúlás, a születés és a halál az atomok alakja, sorrendje és helyzete- Pe
-
megváltozásának következménye. Az atomok atomcsoportot (,,tömeget") alkotnak. A dolgok
lg2

keletkezését az atomok új csoportosulása idézi elő, a csoportosulás felbomlás" viszont az illetó dolog teI
megszűnésehez vezet. A csoportosulást, az átcsoportosulást és a felbomlást Leukipposz és ke
Démokritov mechanikus folyamatként képzelték el; eá ugyan közvetlen bizonyítéknem támasztja áll
alá, de az összefüggések alapján erre következtethettink. Az említett folyamatot senki sem irányitja, m(
hanem,,minden a rend és a szükségszerűség szerint történik". Ez az ek logú kai hüp'anankész m(
Leukipposz egyetlen gondolata, amely saját szavaival kifejezve maradt ránk. Démokritosz él
egyszerűbb formában megismételte ezt a gondolatot; kihagyta belöle a ,,rendet", mivel ő aá is olyan ú8
szükségszerűseg részénektartotta, amely az anyagban meglevő mozgás törvényeiből következik. sz
,,Az atomizmus nagyszerú hipotézis volt: a modem tudomány által megújitva a vegytan és aj
a fizika legfontosabb felfedezéseihez vezetett" írta a Before and afler Socrales (Szókratész előlt
és után; cimú könyvében F. M. Cornford brit- filozófus, Ez ugyan szépen és tömören hangzik.
mr
mi
de Cornford honfitársa. B. FaIrington a Tudomdny az ókori Görögorszcigban cimű művében ke
megjegyezte: ,,Ez annyit jelent, mint íejtetőre állítani a valóságot. A mondatnak így kellene es
hangzania: az atomizmus nagyszerú hipotézis volt, a modem tudomány fontos felfedezés€i az ho
atomizmus felújításához vezettek." Az atomizmus nan csupán az antik mateíialista gondolkodás rej
kicsúcsosodása volt, hanem a modem kémiai és fizikai felfedezések zseniális anticipációja is. t€§
Számos nagl országban számos nagy intézet található, ahol a legértékesebb szellemek az kü
atomtudománnyal lbglalkoznak, s hál'istennek. nem mindig háborús célokat követnek. Az c8)ikben i§l
korántsem a legnagyobban atomtudomány filozófiája számára külón tagozatot létesítettek; ve
-a Démokritosz - aznevet
Atomkutató Intézet viseli, és Athén közelében található Di
Démokritosz az ókori tudományban valóságos óriásnyomokat hagyott maga után, s nyomait aZ al
új ismeretek áradata sem tudta elmosni. Leukipposszal együtt eljutott a geocentrikus világnézet as
tagadásáig, és azt tanította, hogy a világűr végtelen; a mi világunkat a végpeleniil sok világ egyikének m,
tartotta. ,.Számtalan világ létezik. amelyek nagyságukban különböznek egymástól
- írta. -
Némelyekberr még nap síncs, másokban nagyobb méretű nap és hold van, mint a miénkben, megint
másokban több nap és több hold létezik. A világok közti távolságok nem egyformák; egyesek között
nagyobbak, mások között kisebbek. Egyes világok még nőnek, mások virágkorukat élik, és vannak
olyanok is, amelyek halódnak; egldejűleg az egyik helyen világok keletkeznek, a másikon világok Te
pusztulnak. Kölcsönösen pusztítját egJmást, összeütköznek egymással. Némely világokban ho
nincsenek állatok és nóvények. nincs rajtuk nedvesség. A mi világunk virágkorát éli, és környezetéből ha
már semmit sem vehet fel." Ugy hangzik ez, mint az űrhajósok valami újonnan elért sikeréről szóló co
tévéinterjúbólvett idézet, pedig ezek Démokritosz szavai, ahogy a keresztény Hippolütosz idézte íd
valamelyik művéből az i. sz.Il|. sázad elején az Eretnekségek ellm írtkönyvében.
Démokritosz az emberi társadalomról is ugyanolyan figyelemre méltó gondolatokat fejtett ki. K,
mint a végtelenül nagy világűrről és a végtelenül ki§ atomról. Tagiadt^ az embeíiség gyeímekkorát ke
aranykorként elképzelő elméleteket, Diogerrév Laertiosz szerint a kóvetkezőket írta: ,,AZ első kú
emberek nyers és vad életet éltek; vándoroltak es a fák gyümölcseivel táplálkoztak. S mivel az állatok a1
háborgatták óket és ártotbk nekik, tapasztalatból megtanulták, hogy segíteniük kell egymást;
félelmükberr csoportokba verődtek, és hamarosan felismerték természetes összetartoásukat... so
Tapasztalataikból tanulságokat vontak le, s a téli időszakban barlangokba húzódtak, a gyümólcsből al
hosszabb időre való készleteket taítottak, és mikor megismertét a tűZ tulajdonságait és mi
hasmálatáIiak előnyeit, kezdtek mesterúgeket űzni és hasznot húzni a társas életből. Egysz6va|, az kc
€mbereket A vallás keletkezésétszinten ő magyarázta előszőr az
a sziiksog tanította meg mindenre." a
embemek az ismeretlen és megfékeáetetlen természeü erőktől való félelmével.,,Mikor az egykor élt eí
248 emberek olyan természeti jelenségeket láttak, mint a vihar, a villám és a mennydörgés. a csilla- a
n
 idézi Szextosz Empeiritosz -. Tettegés fogta el
gok közeledése, a nap- vagy a holdfogyatkozás
-
óket. és úgy képzelték, hogy mindezt az istenek okozzák." De hogy mit írt,4 ldrténelem kutatósdrőI,
A költészétről, A ritmusról és a harmóniáróI, A íesrészetűl,Az életmódróI vagyis a dietétikdlól és még
sok minden másról, nemfid}uL Az értelemrőI szólőkölyvben az ismeretelméletet dolgozta ki. Ebből
az ídézeíekegész sora maradt ránk. Az ésá nagyra értékelte,de nem tartotta képesnek arra, hogy
,,önmagából" vagy ,,velünk sáletett eszmékffil" meríts€ az igazságot; az i§meretek sziikségszerű
forrását az érúkiészleletekben látta, amelyek szerinte anyagot szolgáltatnak az ész szÁmára, hogy az
-._ az anyagfeldolgoás útján eljuss on az igazsá$oz. Bölcsessége abban is megakadályoaa, hogy
-
pesszimizmusba vagy olcsó optimizmusba essen: jól tudta, mily€n nehezen tárható fel néha az
ígazság.
A szakirodalomban ídőnként azza| az állítással találkozunk, hog5i a társadalomtudományok
tererr ,,Démokritosz nem materialista, hanem idealista". Az emberi társadalom vagy a vallás
keletkezéséről vallott nézetei mint láttuk nem erről tanúskodnak ; miás kÜelentései viszont ezt az
- -
állítást tiá,masztjá,k alá. Persz,e nem szabad elfelejtenünk, ho5l ezek a kijelentések jórésa kevésbé
megbízható forrásokban, gyakran keresztény szerzők műveiben maradtak fenn. Azok az állítások,
rnefuek szerint Démokritosz ,,csak saját kényelmével, mját boldogságával" törődött, és ,,nem
érdeklődött a közügyek irá,rrt", teljeserr tarthatatlanok. Idézziik csak néhány kijelentését: ,,Az állam
ügyeit kell minden más közül a legfontosabbaknak tartani, s jól kell vezetni azokat, hogy ne
szenvedjen csorbát a mélányosság, s ne keriiljön fölül a magánhatalom a közérdekkel szemben. Mert
ajól kormányozott állam a legnagyobb siker, s minden tőle függ; ba az épen megmarad, megrrrarad
minden, ha az e|vész, minden elvész. .. Tanuljuk meg a legnagyobb művészetet, az á||amigazgatás
művészetét, es vállaljunk magunkra olyan terheket, melyekból nagysá,g és dicsőség születik. . . Minél
kevésbe érdemlik meg az arra méltatlan emberek az elnyert ti§zt§égek€t, annál hanyagabbak lesznek,
es annál jobban eltelnek oktalan§ágg;al es arc.ítlansíggal . .. A szabadsrighoz a szólásszabadsag is
hozzátártozik; de tudni kell, mikor érkezik el az ideje." A boldogság szerinte nerr a gyönyórökben
rejlik. hanem a ,.szenvedélymentes lélek nyugalmában", A legfőbbjónak ajózanságon, a mértékle-
teiségen és a bátorságon alapuló nyugodt lelkiállapotot (athambia) tartja. Ránk maladt
kijelentéseinek többsege etikai jellegű; Démokritov az elsó filozófusok köze tartozott, akik etikáyal
isTo$alkoztak: az etika szabályait következetesen az emberi kapcsolatokból és nem a vallásból
-
vézette le, az etikai értékeket pedig a szabad enrber, a demokrata szemszögéből határozta meg.
-
Démokritov nézete szerint ,,a demokráciában uralkodó szegénységet előnyberr kell részesíteni
a despotatusban uralkodó úg}nevezett jóléttel vemben, mégpedig olyan mértékben,amennyire
a szabadságot előnyben részesítjiik a rabszolga*íggal szemben". Démokrito§z ebben is következetes
materialista volt.
A görög materialista filozófia Thalésztől Démokritoszig c§odálatra méltó utat tett meg, és
csoűlatra méltó eredményeket ért el. Kitűzött éljai és ávlatai pedig még osodálatraméltóbbak.
Mit állított sz€mb€ ezzel az a filozőfra, arnely az idealista nevet kapta?
Természeteserr nem mondhatjuk, hory a materializmus sikereivel szemben az idealizmus semmit sem
hozott létre. Azt sem mondhatjuk, ho5r amit az idealizmus létrehozott, az csupa badarság, tudatos
hazugság stb., s hogy teljesen negatívan kell értékelnünk.Az idealizmus is b€írta magát az emberi
gondolkodás történetébe, új ismeretekkel és felfedezésekkel gazdagította azt. Képviselői olyan embe-
rek voltak, akiknek bölcsességét sohasan vonták és ma sem vonjuk kétsegbe.
- -
Az,,idealimrus" és a,,máterializmus" újkori fogalmalr, a görögök mai értelmiiket nem ismerté'[.
Két alapvető filozófiai iránlzatot vary ábon jelölnek: erre a két irányzatra osztódik
kezdet kezdetétől
- szinte a
az egév filozófia. A két ábort a ,,filozófia alapkérdésére"adott válaszuk alapján
különböztetjiik m€- egyrnástól; a filozófia alapkérdésétEngels fogialmazta meg: ,,Hogyan viszonyul
a gondolkodás a lélhez, a tudat az anyaghoz"!" A Ludwig Feuerbachban a következőket írja enöl:
,,Ázok, akik aa állították, hory nem a lét, hanem a gondolkodás az elsődleges, teMt azok, akik végső
soron úry vélték,hogy a világ valahory teremtetett. . . az ideaüzmus tábonít alkotják A többiek, akik
a természet elsődlegességét vallották, a különféle materialista iskolák k@viselői." Az idealizrrus,
mint Engels az Anti-Dijhlingben kifejti ,,olyan gondolatokMl" sémákból vary kategóriá*ból
konstruálja m€ a világot, amelyek valahol a ülag kezdete előtt órök,időktől fo$ra léteztek";
a materializmus számrira viszont ,,az elvek nem kiindulópontjai a vizsgálódásnak, hanern
eredményei; az elveket nan appüká§ák a termé§z€tíe es az emberiség töítenelmére, hanem
a természetből & az emberiség törtenelméffil vezetik le ar-okati rcm a termész€t és az embe1 249
 birodalma igazr,dik az elvekhez, hanem az elvek csak addig helyesek, amíg összhangban vannak a!
a természettel é§ a történelemmel". Ebben a kérdesben semmiiéb fompromisizum nernfttezik, de az csl
ebből levezetett további kérdésekben sem. Ezen a területen a filozóÉ keletkezé§étői fogva Po
harc dúl, amely a filozófia történetét egeszen napjainkig kitölti.
.A
-
görög materializmus es idealizmus harca annak a -
harcrrak volt az előjíéka, amelynek'iúnáe
mi is
be
tüt
tanúi es részes€i vagyunk. Ez a harc ugyanolyan drámai volt, akárc§ak a harciereken dúló.'csakhosv ha
nelt jállu| nyomában a_keselyük fekete csapatai. A gondolatok szférájában zajlott. a döntö siereű AI
az intellekaus játszotta benne. s noha osztály- és csoportérdekek miátt t dtít, az emberi hahdás vi§
érdekében vívták. Nemcsak a filozófusok, hanern a néptömegek i§ reszt vettek benne, hiszen a szabad vo
görög mindig is kíváncsi volt arr4 mit mond a másik sábad gbrög es vívesen vitázoit vele. Avita éles mi
volt, s ha.a politikai szférát is érintette, az állam is beleaiatkózott. Még olyan szauaaJgszirető ol]
városban is. minl, Athén. nem e8y filoófust íté_llek €l, egyet pedig ki is végiztei<. A lrlozólra Tron§ai él(
gyakran egybemosódtak; egy és ugyanaz a filozófus egyes kérdésekberr materialista, másokban ba
idealistá nézeteket vallott. Ha az. eredményeket néiiük, ugyanet figyelhetjük meg: noha a
a.materiarsqknak az egészet illetően igazuk volt, a részletekben tevedtek, s bá az ideahstak"fejtetőre an
állították a dolgokat, a részletkérdésekbentartó§ értékü ismereteket hoztak létre. A materiálisták vo
tehát nem eppen gyönge ellenféllel harcoltak, az idealisták azonnal ki tudkík hasnrálni minden
a1l
hibájukat és következetlensegüket. Akárcsak napjainkban. eiI
.. _Az idealizmus legrggibb képviselőiről már besáltünk. Az i. e. Y. sázad eleji követőik nem fel
!|srágosan érdekesek. Ugy látszilq a gazdaság| es politikai haladáq a teéhnika es a müvészetek áil
fejlődése inkább a filozófiai materializmusnak leíi éltető talajává; az idealizqlus csak a görö8 sze
társadalom válsága_ idején indull fejlődésnek. Legjelentőseb6 képviselői sókratész es pfatói
voltak. A
, szókratész és.plató.n_ alakji szinte legendássí nőtt, életrajzukat azonban
egészeírpontosan ismerjük. szókratész semmit sem írt, platón
jól, műveiket pedlg esl
azonban sámoe könwet akótod áld
ezek egytől lslg ránt maradtak. Hogy milyen sorrendben keletkeztek, nem tudjuk a]
iontosan, s ez
kisse..megnehezíti platón.fejlődésének felváaolásít; neín állította ugyanis ugyűariól a dológról es
mindig u..gyanazi,_nolr,a mindig nawon szeperr mondott mindent. Szólratész ánitesait fől€ Pla-tón mi
műveiből isme{ük; platón a legiobb gondolatokat, melyekkel könyveiben találkozunk, szökratész ba
sájábl qdta, de nem tudjuk, hogy ezek valóban Sókratész gondólaui_e, s hogy Platon helyesen
reprodukálta-e őket. Diogenész Laertiosz egy azóta máielkallódott irőban a kove'tkezö
idézetre akadt ,,Mikor Platón felolvasla- a -Lüszisz című dialógust, - Szókratész r.tiaiiott,
Héraklészre! Hogy mi mindent hazudoft ö§sze rólam ez a ílatalemberaphtón valóban sok mindent
leírt, amil szókratész sohasem mondott!" sokat írt róla többi tanítványa is (főleg xenophón), ái
mindegyik valami mást. Autentikusan csupán egy athéni varga, bimnyós szimon irta te sbrráiész
beszélgeléseit
- szám
szókratész és platón
szerint harminchármái
-, ezekb-ől a.on6an egy .". ,nu."dt .áni.
az első filoófusok,akiknek ismerjük a képét. szókratéű portrészobrát eloizoi
tanítványa, Apollodórosz. majd a híres, Lüszipposz kéazítette ei, platónét pedi! szilanión szobrász;
ezek a portrészobrok több római másolatban is ránk maradtak. szókratés) goirbolyű fejű, dúllcdi
szemü, kecske§zakállú kentaurra vagy szilénovra emlékezletett. platónnak-viszoni ,,a Éloófusok
fejedelméhez" méltó igazi filozófuskülseie voh.
szókratész életéből a halálát .ismerjiik a legiobban: ez az esemény az egész görög viláLgot
megrendítette, hiszen a filozófus
lrelála n9m olyan, mint a katonáké vary-a tuicatkirályoié;
§]ókpté|zél ma is emlegetik. Erőszakos halállal halt meg: ez volt a töiténelemben a/ ebá
filozófuskivégzés, s a görögök sohasern nyugodtak bele: szókratész vedelmét platón már az i. e.
lY. .e""a_ elsó_ fe]ében m€gírta, Szókratész igazi védelmétpedig l93l-ben írta m€ Kosztasz
varnalisz. Mondjuk rneg mindjárt, hory szókratév kivégzésanem á materializmus és az'idealizmus
harca idézte elő: politikai okai voltak, és a vádlóknak egyáltalán nerr.állt szándékukban, hogy
Szókratésa kivégeztessek. Szókratész megnrenekülhetett vo-Úa, tra mégtagiOiá tan itását: ezzei azőtÍ-
ban filozófusként es polgárként is elveszítette volna becsületét, tehái inkább a halált váIasztotta.
Nyugodtan_halt meg. ahog5l az az ember. aki tudja. hory hazíja törvenyei es saját lelkiismeíet€ szerint
cselekszik. Mint az az ember, aki tudja, hogy az életnélnag|obb énéi<ek is léteznek.
Szókratész i. e. 469-ben született Athálban; apja Szóphioniszkosz kőfaragó mester volt, anyja,
Phainareté pedig szütésznő. Szókratév állítólag kitanulta apja mesterséget, s -később ebbfl élu ;iá;
források szerint már i!úkoníban megszökött otlhonról, é§ niindenféléveifoglalkozott. Tizenhéíév;;
250 korában eg5l gazdag athéni polgár, kriton vett€ pártfogásáb4 ő gondóskodott tanítta!ís{iról :
a §zofista Anaxagorasz tanítvónyának, Arkhelaosz filozófusnak az iskolr{iába adta. Szülővárosát
csupán Mromszor hagyta el, méghozzá mindig csak parancsr4 katona korában. I. e. 430-ban
Poteidaiánál harcolt, s a s€r€ üsszavoiulásakor ó mentett€ m€ Alkibiadé§á a fogsagba esÉstől;
becsülete§§égéért kitiinteté$e javasoltalq de rábe§zelt€ a parancsnokot, hory inkább Alkibiadészt
tiintes§€ ki, mivel az jobban vágyik a dicsőégre. I. e. a+ba Boiótübaí! a dél-ióni ütközetben,
harcolu itt Xenophónt mentette meB midőn az menekúlés közben leesett a lóról. I. e. 422-ben
Amphipolisz mellett harcolt; ekkor már csakne,rr ötvenéves volt, de jól üselte a háboru
viszontagsrigait, mert (aho$/ Diogenész laertiosz rrondja) ,,mindig tornászott, é§ nagyon edzett
volt". szókratésa ugyan nehezen tudjuk sisakban és pánélban elkepzelni, de derék polgárhoz méltón
mindig teljesítette köteless€gét. Kétszer nősúlt, hfuom fiút nemzett; második f€le§eg€, xanthipÉ
olyan hrfusártos vol! hogy a közmondásokba is bekerült. Persze, Szókratésszal nern volt könnyű
éléte; mert a íiloófus ahéiyett, hogy rendes családfénntartóként élt volna, állandóan a tereket rótta,
barátainál üldögélt, és olyan nem éppen prakúkus dolgokról beszélgetett veliü, mint peldául
a becsület es a jósag, az emberi boldogság és az igazságossác sP., tehá1 olyan_ témákról,
amilyenekkel mináadóig a legnagyobb filoófúok sem foglalkoztak. IJgy tetszik, Xanthippé nem
volt bkos asszony, mert férjé1mások jelenlétében is nevet§ége§sé tette és megveíte; Sákmtész
azonban azí mondta, hogy,,a Xanthippével való kapcsolata során lanulja meg, miként bánjék az
emberekkel", s arra a kérdésre. hogy akkor hát megnösülni vagy meg nem nősülni a jobb, azt
felelte: ,,Bármit tevel is, megbánod." Szókratész halála előtt azonban Xanthippé is feqje pártjára
állt, s azt mondta neki: ,,Jogtálanul itéltek el." Szókratész erre megkérdezte feleségétől: ,,Talán azt
szeretnéd, hogy jogosan ítélj€nek el?"
' Abban a-iérivben, hog[ Szókratév bíróság elé kertilt, nem szabad seírrri rerrdkívülit látnunk.
A korabeli Aüénban nindennapos dolog volt a bírósági targyalás: a polgárok wórakoásként, az
esküdtek és a feljelentők p€di8 péndorráskent fogtak fel. Mindez a peloponnészoszi háborut követő
áldatlan viszonyok követkeáénye volt: a bírósági árgyaláért kapott két-hr{rom obolow gyakan
a polgárok eg}etlen kereseú forrását jelentette. De Sókratév is gyakran viselkedett_,ligy, ho€y
egieséket vaaástodásra provokált. Mindenekelőtt más vol! mint mások; eá meg€ngedhetteJoln€
mágának egy drlsgazdag ernber mfu az se mindig ---', de nern ery szegény. Tanítványokat és
haligatókat 8yűjtött magE köré, -s ezzel a nagyon népszerűtlen szofistákra emlékeztetett; sokan
a szófisták kóá is sorolúk őt. Állandóan kritiált valamit: egysz€r a butaságot és a gőgöt (s ezzel
sámos ellerrseget szerzett magának), máskor az atheni demokrácia alapjait, mert azt mondta" ho$i
a hivatalokat nem sonolással lell betölteni, hanem a legjobb képességúpolgárokat kell kiválogatni,
Mindig makacs es dacos volt : egyszer a prütaneionnal sállt szembe, máskor a kormány parancsával.
A prü-taneionnal i. e. 40Gban" mikor véletlenü ő is a prütaneion tagla volt: hel}telenít€tte az
arginrlszai ütközet paranc§nokainat halá,lra itélléwt;az ítéletet ,,törvenytelennek és istentelenrck*
minösítette. A kormánnyal i.e. tl&l-ben, a harminc zsamok uralma alatt szállt szembe, midőn
Kritiasz megparancsolta neki, hory hozon elébe ery bizonyos tértit Szalamiszról, hogy
kivégezhesseli: a férfi egyetlen bűne, hory vagyona volt, s valamelyik zsamok szerret vetett erre
a vagyonra. Szókratész egyszerúen nem tefesítet€ a parancso| s ha a tirannizmus hamarosan meg
nem 6ukik, halállal lakohoha vétkéért.Akkor a zsamoki önkény áldozataként halt volna meg; öJ
esztendóvel késóbb demokratikus bíróság ítéltehalálra. Hogy mi okbpl? Istentagadó, és új istenek
tíszteletét hirdeti, s ezenkívü i!úságot is rontja. Igy han8zott a vád, amelyet
- úgymond - az
Melétosz, a költő, Lükón, a jogáv, és Anütosz, a cserzővarga nyíljtott be ellene.
Az eljáLrásra a 95. olimpiász második e§ztendejében, azaz i. e. 399-ben került sor. Szókratész
halálát mint tudjuk senki sem kívánta. s nem is feltételezte; a vádlók legfeljebb ad akaíták
-- Szókratév -hagyja el Athént. A árgyalás időpontját is tlgy határoztak meg hogy
elérni, hogy
szókratési elítéléseesetén _ az íté]letkihirdetése és végrehajtása között harminc napnak kelljen
-
eltelnie. mivel ezeken a napokon Athénban vallási okokból tilos volt a kivégzés;ennyi idő alatt
§zókratész bízvást megszökh€tett volna. Melétosá egyébként csak úgy bedugrák a vádlók közé,
Lükón pedig csupálr a vádbeszed* fogalrnazta meg; a p€r íö kezdemenyezője a demokraták
konzervátív szárnyá,nak híve, Anütosz volt. Anütov m€ akart szabadulni Szókratésztól,
a kellemetlen kritiku§tól, így akarta me8kezdeni a város megtisztítását a szofisáktól es a kényelmetlen
elemektől; ezenkivü mint magánembert Szókratész megsértettq aá tanácsolva neki, hory vagyon
helyétt rendes műveltséget adjon fiának. Mikor mind az 500 esküdta kisorsolttí,ü< (pontosabban 501-
et, árra az esetre, ha véletlerrü egyforma lenne a szavazátok száma), s a bírák es a nézők is helyet
foglaltak, Melétosz szólásra emelkedett. Beszéde gyönge volt, akárcsak venei, s bizonyítékok hí- 251
 fenr
lán csak mesesküdött, hogy az igazat mondla. Sókratész csupán a vádb9_széd.egy ellentmondá.-. de,
"rá.u
mutaroii'.á, uagy isten-tagadó, tehát nem hisz az istenekben és semmüéle úJ lsteneket nem 1ulal
ki;;;;y úüc ü líí"n"iti.Ztepia szoígalmazza, tehát hisz az_ istenekben és nem istentagadó. nar
Á-'""r.'áátű-*ri-iféie új istensegeka n.* ti.a"t, mondta, csupán a benne élö belsó hangot nevezi mq
megroltasit illeti, ő sem
,l.t""i-űgar"t""i;, *oók p"dig-" daimonion nevet adta. Ami az ifiúság állam törvényeinektisaeletét
Lí
mint bármelyik más felnőtt; ellenkezöleg,
..-ti" a nitatorat lobban, 'nz az
iga
;;;ild[ úélü;ltani. igazsag mérlege Szókratév javára billent i9 Anütov kért_ szót.
él
§'.,ir""at t.i*tr, i-ino* t nélkü kijilentette, hory nem szorgalmam,á továbt az eljárást, ha
mq
Siók"ratész" önként elhag}Tá Athent. Most azonban világos, hory
"".ug Szókra_tév lblytatín akarJa
mq
Áinaua u.ii büné ónak fel, s ea -ártana meg kell akadályozni. Szókratész felmentése buzditaná
mq
u-i"úó.É"úii"-.i"t,főleg a szofistakat, s a közérdeknek. Ekkor mutatkozott m9c, h9gy
_
§"ÓiiiuÉo rriu, tövetett ei noha a világ legokosabb emberének_tartották _ s ezt a delphoi
piithia is em]
filo
;;;;;őiia;tt. _, nem hivott segítség
-':-N-ű;"i. l_úiiuo jbgászt. Filozófusként védekezett és vesztett.
] uÉo.i .égit.eg.t elutasitotta _. hanem bármelyik ..má;gdr3neú neí
filo
logographosz is kioktatta volna. hory a vádlottnak.a biró§ág.előjl s,ze,relyT \:ll_"l,:li,,_1l11}:.9l leg
aióseinÉ t<ett a uirat bölcsess€géL hory hizelegnie kell nekik. s kerüInie kell mtndenl amrnek
emt|tese

k;lil;il*Úl;i"ienl az estii_'atetetltt., es [ory főként a bírák érzelrneire kell hatnia. Szókratész

szú
;;;;il il,,6;;ndatokban válaszolt Anütosrszavaira: hangsűyozt. hogyminqi_g tiszte§segesen
szembesállva ellenezte az
an:
á"t"".iir"i.áéii táry á"rct katona volt, s hogr mindenkivel bátran hatott. ni
oarancsnoklk kivégzéset; a biráira peiiz z
€ öndicseretként Szókratész továbbá
"i"i",i.á
ili"ili*.:i;;ó ,oi.uá u6rt .ronsta ez csai afféle szóbeszéd, amelyet azonban a birák közü.is
ös§
zsa
sokan elhismeiiezzel természetesen megsertette a bírákat, végü m€ tanácsokat
§ adott a biraknal(:
fes
i.""r"" t"iiitclÉ""niük, eskti köti személyi rokonsánvre hallgassanak_ stb.;_€z tartalmila_q
óLet,"ne a (Á
;;iil h;ir; adott helyzetben azonban ügletlen es alkalmatlan. Mindennek betetőzéseü pL
§;ák;ő;; ";li'az É]-*iatq csupán annyit rióndott: ,,Nektek es az isteneknek azt kívánom.
É.t Fi]
Áá€l-át"'* i, t syemben úgy, hogy nekern ii és nektek is a legjobb legyen !"
------A hít
szavazis éieOmenye uarnáiO volt 28l esküdt bűn6nek, 220 búntelennek iqT9lt9 :| tal
srotrutŰ. Áaao u Útlot"ícrt t uúiozták meg. Szókratév kijelentette, hogy számolt ?z elítélésével,, elé
;;;;;&lk;;ik, h;gy olyan sokan szavaziak ifelmentésére l ezzel sáIhos pánfogóját is megsertette. ék
javasol sámomra mondta, Jó, de mit javasoljak magamnak én"|
..Ú.iétos, t"t at r,uűlbuirtetést
i;á;;;iaág.;, hogy érdáeim szerinl kéne - java.olnom?- A11or mit?... Ha tehát igaz§ágos
i"u".iutot akaroi renniJirogy mit érdemlek. ezt javaslom: étkeáessem a prüaneionbanl" Ez.már
'"."u"uao volt:
-u"i."t büntetésÉent a legnaglobb megtiszteltetést javasolta magának, amit csak az
áii.J,.i a poliw legérdáesÖ6b po[áá érhetett el. Mikor látta, hogy túllőtt a élon, egy

-ioíiiu._ rér ur*á.á) ezü§t [ír§agotjavasólt

""5l
_
magáurak birntetésül; ez volt talán az összes vagyona.
ö.ii ii püio,r',iJ á i<ritonna ó clén odafuiottak hozzá es rábeszélték, hory harminc minát
;;;t.. .uű ái t"r"rk"anek érte. De elkéstek. A vádlott efféle tréfáit egyetlar bíróság sem
szavaztak,
-eúíuotia. Áz eredmény : háromszázhatvanan a halálbüntetésre
"* '3;á-k;ilr;;;t_,a,
t onupig nart. míg véget értek Déloszon az Apollón tiszteletére rend€.zett
ü.Ó;;;k;;;'é "Ó áT"tt i i{a ahn ákiiek sem volt szabad Athénban erószakos halálla|
e lőestéjén is üsszau_lasította Kritón
javaslakit..hogy
-."Éaffiu. Mép, a déloszi hajó megérkezésének
,n.ftk-ülj§';'.l.:,H"r*
,;;;i;-Éö^éc
n ár"rtó volna, a tárgyaláion is javasolhattam
-beleegyezésevel.is
volna a sáműzetést, es
_ m.ondta
tegyem azt" amit me§tehettem volna?
ituian sr"ri"i. _
"iuiut "tt.nc."
Talán nem tuőód, trory anyánál, á|ánál, minden ősöknél tiszteletre méltóbb,
.r"ri"iül rr"r"l e tá"ui ti.rt"tni t ti, s üharágszik, eigednünk kell neki inkább, mint ap;ímknak.
iiJ,j"* át"naeÁi ho5l megváltoztassa nézeiét, vary meg kell tenni, amit para_ncsol. Türelmesen
;i..fifii;]. ilazt-pu.anÉotí t ogv valamit elviseljfuk legya az ütes vagy fogság _vary harc,
;;í"ü;;; ű.itiitiütirii .r"grtrteg kell halnunk-. íry ke[ visell<edni, iry igazságos, Nem szatad
biróság előti,
;il;;ilil;l"i;;-úhái;ál"unr oá.rábud "lhugynun[- helyünket hanem csatában.
Ái.á"rili amit a közseg áa haza párancsol. Erőszakot alkalmazrri sern az
,n""_ .* az aoa
"a't"uiselekedntink,
e|Ien nem szabaü a há e[en pédig annráLl kevésbé". Szókratész ezzel
i .1Jggvá?'oae.*iúcsuzótt családjától, bana,tairót * a b-ortönőrtől is. Aztán kiitta a méregpoharat
el
nyugodtan meghalt,
'- ü"ir,lri"t
ús korában
-
---Útvenéves i!úagtutunoíuántak Szókratésszel, s t€ttüker rögtön meg is bánuík. ,,Beárük
. *'a siűnáziumokat, Melétoszt halálra ítélték,a többi vádlót pedig sáműáék;
252
""iÁxiaüi
§rák;;ié;"k éicszo-brot állítottuk,'amelyet Lüszippov készített, s az ünnepi gyúlések sárníra
fenntartott helyiségben állították fel"
de a kései megbánás is megbánás...
- írja Diogenész La'ertiosz. Mindez persze már hiábavaló volt,

Szókratész mindenekelőtt tanítványaiban élt tovább Athénban. Tanítványait ,,szókratikusok-

nak" hívták, noha eglséges iskolába nem tömörütek; tanítójuk kívánságához hlven nenr korlátozták
magukat Szókratész szavainak egpzefii ismétlésére,s így sok mindenben eltérő nézeteket Vallottak.
Lényegébencsak az a meggyőződes kötötte össze őket, hos/ az ember lényege az ész, s hory az ésszel
igazságos megállapí&isokra lehetjutni, az igazságos megá[apításokból tevődik iissie,a tudás, a tudás
élja pedig az erény. Szókratésznak azt a nézetet is á§ették, hory a megismere§ folyamata az ember
megisrnerésével kezdődik, es számos e§€tben nen léhet elémi az abszolút igazságot, csupán
megállapíthatjuk, hory az ember §emmit sern tud az igazságról. A filozófia súlypontját ennek
megfelelő€n az etiká,ra helyezték; feladták a ülagúr megismerésénekvágyá{ es mindenekelőtt - az
-
emberre összpontosítot!ík figyelrniiket. Elsö nemzedékükhdz tartozott a kíirená Arisztipposa aki
filozófiai iskolát alapított Athénban, az athéni Aiszkhinész, aki az arisaipposá konkurrenciától félv€
nem alapított iskoláy a megaru Eukleidész es az éüszi Phaidon, akik sajat városukban alapítottak
filozófiai iskoláka! s többek között Szókratész hűseges baátja es ved6je, Kritón. Szókratész
legnagyobb és legjelenJősebb taníwánya azonbhn
Platón egeszen mas környezetMl sármazott" mint - tudjuk - Platón
Szókratész;
vglt.
sorsa is másként alakult. Aignan
§zületett i. e. 427-beu apj4 Arisztón, az utolsó athéni királytól, Kodrosztól uÁímaztalt^ maBáL,
anla, Periktioné pedig Szolón athéni törvényhoó dédunokája volt. Platón a peloponnészoszi hábo-
ni idején, az aüéni demokrácia válságának korában nőtt fel, de - hála vagyonának és apja
összeköttetéseinek nem érezte a válságot; mivel Kritiasszal is rokoni kapc§olatban állt, a harminc
zsamok sem ártott -neki. Tökéletes művelt§eget kapott, és kitúnt sokoldalú tehetsegével; zenóvél és
fe,stészettel foglalkozott, lirai verseket €s kardalokat írt, tragédiátat alkotot| és sike퀧 sportoló volt.
(Allítólag a ma ismert nevét is tomatanánítól kapta szálfa termetért: a Platón név ugyanis a görög
platüsz, ,,szé|es" szóból származik. Platónt eredeül€ Arisztoklésznak hívt᧠akárcsat nagyapját.)
Filozófiát Kfatülosznal aki Héraklészdialektikáját adta eló és Hermogenésznél, Parmenidész
hívénéltanult. Hriszéves-korában megismeíkedett sókratésszal; -állítólag a Dionüszosz SzinháZ elött
talalkoztak: Platón egy darabjával résá akart venni a versenybeu de mikor Szókratészt hallotta,
elégette a darabot, és szakitott költői múltjával. Elhaároztu hory kizárólag a filozófiának szerrtéli
ól€tét, s hét esáendőn keresáül Szókratész egyik leghívebb tanítványa volt. Szókratész halála után
mesterén€k legidősebb taníwányához, a magíríai Eukleidésáez szegódött; tóle a kürénei
Theodóroszhoz, a matematikushoz pártolt majd a dél-itáliai Krotónb4 a püthagoreu§ Philolaoszhoz
és Eurütoszhoz ment. Később Egfptomba, véctiü idősb Dionüsziov meghívásara
Szürakuszaiba utazott. Belekeveredett Szíirakuszai politikai - viszílyaib4 -
s a Dionüsziosz veje, Dión
vezette arisztokrata pártot támogatta ; végü b€birrtönözték €s kiadák a spártaiaknak, akiktől atheni
barátai vásároltak vissza (mint rabszolgát). Negyvenéve§ korában visszatért Athénba es i, e. 387_ben
filozófiai iskolát alapított Akadémov hérov ügetében; az iskola az Akadémia nevet kapta. platón
húsz esztendeig adott elő barátainak és taní§ámyainalq valószínűleg ez volt életén* legt€rmékenyebb
idószaka. Később rneg ket ízben ellátogatott Szicíliára IL (i§abb) Dionüszio§zlto4 s aá kérte tóle,
hogy ,,adjon neki íiildei es embereket, akik az ő alkotmánya szerint élnének";ezt azonban nem
kapta meg, s í$/ ahelyett, hogy politikai-íiloóíiai elképzeléseitme8valósítótta volna, teoretikus
feldolgoásuknak szentelte magát. Nyolcvanéves korában halt meg Atliénban ery lakomán, barátai
körében, i. e. 347-ben.
Platón életrrűve rendklvtil terjedelínes; nyomdai iveinék szá|ínát tekintve csaknem egyenlő
a Bibliával. A §zd& ratész védelme kiyételévelminden műve dialógus ; magas művészi szinten alkotott,
egyszersmind úgy, ,,hogy a műveletlenek ne értsek meg könny€n a műveit", mint Diogenész Laertiosz
m€gállapította. Összesen 34 nedi tulajdonított műva ismerünk ebből hetet valószinűleg nerrr ő irt;
ezenklvfl, Lelelei i§ íánk msradtak, de ezek sem mind hitelesek. Platón múveit keletkezesiik, illetve
kiadásuk valószínű sorrendje szerint általában nés/ c§oportba soroluk. Elsö korszakíba amely
-
a Kirón (a töívények tiszteletéröl), a Zalt&ész (a becsületesség-
megarai tartózkodásával ért véget
-
ről), a Kharmiüsz (a mértékletesé8ről),az Euthüphron (az istenfélelemról), a iüszfuz (a szeretetról és
abarátság;ról), a Hippl'mz (az ún. ,,kisebb"; a vépségről) című dialógusok, valamint a Politeia, vagyís
Az óllon első könyve (az igazságosságról mint a politika alapjáról) tartoznak; ezeket a múveket
Szókratész tanításainak alapja, az etikai ideaüzmus jellemzi. Első sziirakuszai latogatása idejen
szűlettak a Prótagorasz (a szofisták ellen), a Gorgiasz ( rétorok ellen), a }Ipp iasz (az ím, ,,nagyobb" ;
a hazugsrigról), a Theaitétosz (az ismeretekről) és a Menón (az erényről) című dialógusok; ezekben 253
 bírálta a mat€riali§ta e§ a szofista tanításokat, és lerakta saját, ún. objektív ideaüzmu§{álnak az alapjait. L
Harmadik korszakában, az Akadémián való múködésenek idejéa irta a Sziimposzion (a szrraeirről), v(
a Phaidrosz (a *erctetről és az emb€íi lélekrő|), a Phafulón (a |élekről és a lélel halhatatlan§ágfuól), é,
a Patmeniüsz (az ideík:ől), a Philébosz (a jó idájáról) című dialógusoka! továbbá a Politeia, azaz in
Az dllnt II-X. könyveit, Ezekb€n a művekben filozófiat tzniásé.l az oljektiv idealizmus egységes te
rendszerébe foglalta, és fő politikai nézeteit is nyilvánosságra hoxa. Életénekutolsó korszakába tii
a,Krüiasz, azaz Atlantiszról (az eszmény á]lamról), a Timaiosz, vag)/is a természetről és a Tónények v(
című dialógusok tartoznak; a Tönényekben helyesbítette Az óiiam egyes téziseit, és felváálta
,,a rnásodik leg|obb államof '; korábbi objektív idealizmusát püthagoreus él
.._ a mi§zticizmusig vezette. Levelei közű a hetedik a legjelentő§€ - főlegbb,a amelyet Dióntanok hatására
szürakuszai ig,
barátaihoz címzett; életénekeseményeit és taniás{inak tömör összefoglalásátlrja le benne. e8
Platón filozófiaí tanltása rendkíviiLl bonyolult, értelme a képes kifejeásmód miatt vc
hámozható ki. Néhány csomópontja van: ezek közű talan- az ideatan a legfontosabb, amelyről - nehez€naz al
idealizmus filozófiai iíány7AtÁt elnevezték. A benniinket körülvevő világ eszerint n€ín valódi és nem is vé
elsődleges, csupán visszatiikröződése vagj árnya a valódi vilámak, tehát az örök és változatlan tel
eszményi világnak. A bennünket körüvevő világot érzékeinkkel is megismerhetjük ; ha nerr is mindig a
tökél€tesen, legalább úgy, hory ,,véleményt" alkothassunk róla. Az eszmék világát csak az értelem va
segítségwelisrnerhetjiü meg ; csupán az értelem és az ideák közvetítéúvel juthatunk el a véleménytől cy
a ,,tudásig". Mas szavakkal, konkrétabban: a.vagy az az ember igaz ságos, de csak a mi véleményünk v0
szerint: honnan turljrlk, hogy valóban igazságos-e? Hiszen mindenki ery kisse másként igazságos, leI
egyiktimk jobban, m;isikunk kevésbé, egyszer igazságos, mrisszor nem az. Igazságosága tehit csuprin ler
példája vagy képe lehet az igazsígosságnak, amely aem bizonytalÉrn es váltoó, hanem mindig c§
egyforma, § amelyen az igazsígossígról alkotott vélerrényílnk*ellenőrizhetjúli es lemérhetjük. ől
Platón szerint létezik ilyen igazságosság; az ,,igazságosság ideÁja" ez" amely mindig volt és mindig ha
lesz, szii{etésünk előtt es halálunk után, tehít örök. Ha valamely világi igazsígossígot látunk (vagy Á,l
pontosabban: észleliink), tz nem a valódi igazságossá& hanen a valódi igazságosságnak, ,,az en
igazságosság ideájának" a visszatükröződése. Ugyaníg van ez a becsületessée; a jó, a szeretei, szl
a szép€ stb., de a ro§sz, a írt az irigység, a mocsok stb,, sőt az állat .a növény, a fa, szóval minden rel
dolog es jelenség esetében. Iétezik tehát ery hatalnas ,,másik vilíg", s tulajdonképpen az a másik
világ az egyetlen rgalis es elsődleges, míg a mi világunk csupán másodlagos es nern reális. Az efféle új
világ felfedezese tulajdonképpen óriási felfedezes, de bármilyen txilcserr konstruálta is oeg Platón,
nem ő volt a ..másvilág" első felfedeóje: a különféle vallások -abban,már elötte is ezl állították, bár nem
olyan tudományosan. Platón elsősége másban van: hogy a mi valós világunkat va.
lótlanná Válíoztatta. hogy ,,fejtetőre állította" a világ materialista érlelmezésél.
Platón szeíint nern minden idea egyforma értékűes funkciójú; a nemesség iderija például
magasabban áll, mint a közömbösseg ideáj4 a szep ideája a rut ide.íja fölött, a jó ideája pedig minden
más idea fijlött áll; a jó ideája tehál körülbelül olyan viszonyban van a többi ideával, mint a Nap
a Földdel. Míg Szókratész etikai szempontból értékelieaz ideáka! Platorr teleologikus szempontok
szeiní, azaz az €mberiseg es a társadalom céljának szempontjából rendszerezte őket. Mindezek az
ideák Platón szerint tudatunktól függetlenül, időn es téren kívü léteznek; tehát nem értelmi
konstrukciók, nem a képzelet termékei, hanem objektív valóságok. Az ideá& objektív létezésének
elismeréséről kapta Platón idealizmusa az ,,objektív idealizmus" elnev€zést; ebben különbözik
a későbbi ,,szubjektív idealizmustól", amely a világ képétaz individuális tudat alapján konstruálja
meg és nern isrneri el az objektív valóságot. Persze ez a maximálisan leegyszeósített vázlat távolról
sem képes érzékeltetniazt az ötletességet, amellyel Platón az ideirJx vilátgíx megszerkesztette. Azt
azonban érzékeltetheti, hory Platón rendszerét minderr elméssege és bonyolultsága ellenére
bizonyos bizalmatlansággal kell szemlélnünk. -Arrnál is inkább, rnert könnyen találunk benne -
következetlenségekeL és némely fogalom ragyogó definíciója mellett elég ködösen es ellentmondáso_
san definiált fogalmakkal is találkozunk benne (például az ,,ész", a,,lélek", a,jelenúg" esetében).
A Platón dialógusaiban szereplő bölcsek beszélgetéseit elolvasva a Szókratész védelmének eLú
mondatai jutnak esziinkbe: ,,.. . Szónoklataik után nehezen tértem magamhoz. Olyan meggyőzóen
beszéltek ! Es mégsem mondtak egy szó igazat sem!"
Platón filozófiájával szorosan ö§szefügg a társadalomról és az államról szóló tanítása. Eá
a görögorsági válsagból kivezeó út javaslataként dolgozta ki. A kiutat sokan a demokrácia
fejlesaéseben, mások a demokrácia eltávolításábaa látták; egyesek az ,,ősök rerrdszeréhez" való
254 visszatérést, mások a politikai élet ,,szélesebb körű formáihoz" való átmenetet javasolták:
a ,,szélesebb kör[ formák" szerintiik megsziintették volna a görög felaprózottságot. Platón javaslata
volt a legkomplexebb, de a legkonzervatívabb: a rabszolgatartó oútaly intellektuális rétegének
érdekeiből indult ti, és a visszalépéstaz ismeretlenbe való iepésset együtiképzelte el. Ezerrkíi1l az
int€llBktuális elit_ diktatúraját a néptömegek oly méretü elnyomásával akarta párosítani, hogy
tervének megvalósitasára csak kísérl€ti területen is
tiiannus sem s"4nra ni magít. - akár
A javaslat tehát javaslat maradt,
még a mindenható Dionüszioiz
- amely gyönyörü es csábító néverr
vonult be a történelembe: mint az,,esznrénl állam" tervezete.
A Platón konstruálta államnak ,,ott van az égerr annak, aki látni akala es szerinte akar
- amely
élni" .._ biaosítania kellett volna lakói sámára az ,,erénya es boldog életet", s ,,a Löz- es magánélet
igazsigosságát" tellett volna uralomra juttatnia. Az á_llam lakóit kölcsönris barátság fűzte volna
egymáshoz, s minden társadalmi csoPonnak pontosan meghatározott társadalmi fuikciót kellett
volna teljesítenie. Platón az eszményi társadalom tagiait három csoportra osztotta : az uralkodókra
akiket a legbölcsebb emberek, azaz a filozófusok köziil választanának órökre -
akik fegyverrel
vedelmemék az államot _, es a termelőkre, a7Az a földművesekre, -, aziparosokr4
- kereskáőkre,
tengerészekre stb., akik külön hivatalnokok felügyelerc alatt termelnének és gondoskodnának
a szükségletekről. Az uralkodók fel'adala az igazsíg érverryesítésees tökélctesítése lenne; sem
vagyonuk, sem p€dig családjuk nerr volna, közösségberr gondtalanul élnének.Az őrök állandóan
gyakorlatomának, és beavatkoznának mindenütt, ahol beavatkozásukra sziikség lenne; nekik sem
volna vagyonuk és családjuk, de a nők egy csoportja rendelkezésükre állna. (,,Eiek a nők közösek
lennének az említett férfiak sámára, es ery férfival külön egyikiik sem élhetne; a gyerekek is közösek
lennének, es sem a szüló neín ismemé gyermekét, sem a gyermek szülőjét.") A termelők tizenhárom
csoportb tömörülnének, vagyonuk es családjuk is lenng életmódjukat hivatalnokok ímák elő, es az
Ő kötelességíik lenne magukat, az őröket és az uralkodókat eltartani; nemcsak maguk dolgoznának,
hanem rabszolgák is segitenének nekik; rabszolgákra ugyanis szüksége volna annek az állámnak is.
Az ura]kodót erenye a bölcsesség; az örök erénye a becsületesseg, a termelők erénye pedig az
engedelmesség es a lelkiismeretessfu lenne; ezenkívű mindannyian tisztelnék az isteneket. Az áilam
szerint Í8y festett volna Platón ideális rabszol8atartó állama; a Tömények szerint kevésbésziAorú
rendszerü, de lényegében ugyanilyen lett volna.
A kérdes az, kinek felelt volna meg Platón ,,eszményi állama". A rabszolgákna} biztosan nem,
eról beszélni. is ftilösleges. A termelőket csupáLrr a személl szabadság kúlönb,ilztette volna meg
a rabszolgáktól, szabadságuk azonban formális szabadsag lett volna, hiszen politikai iogaik nem lettel
volna, és a |ivatalnokoknak való alárendeltseg folyún a spártai heilóták szintje aú [ényszefitették
volna őket. Az őrök rosszabb helyzetbe kerültek i,olna, mint például a spáriai katonrik, akik részt
vehettek a népgJ,Úléseken, és családot alapithattak. Ury tetszik. ez a rendszer eg5redül az uralkodó
filozófusoknak kedvez€tt. A valósígban szonban nekik sem, mivel elvesztették vóha bölcselkedé§i
amint ezt platón ii feltételezi. (,,kényszeriieni fogjuk őket, hogy gondoskodianak
szabadságukat
-
a többiekről, és őrködjenek felettük" írja.) Talán csák a szabadimberek egy-Í<ii csoponlái nem
-
korlátozta volna ez az állam: a költőket, de azokat is csak azért nem. mert ók éübe az á amb" nem
léphettek volna be... Hogy mi módon keletkeáetn€ egy ilyen állam, Platón nem árulta el;
valószínűleg rendeletek segítségével,amint ezt Dionüiziosznál szerette Volna elémi. va8y
_
..szerencsélel ámogatoü sajátos intézkedések útján, melyeknek során az igazi frloófusói<
kerülnének haíalomra". platón találmánya egyáltalán megvalósulhalott volni
tetlen de8radációt jelentett volna a görögök - hasámára: megfosztotta volna őket -demokratikus
elképzelhe-

jogaiktól és le,hető_ségeiklöl, alárendelte volna őkel egy ellendrizhetetlen és felelősséggel senkinek

sem tartozÓ hatalomnak, a polgárokat filozofáló despoták alattvalóivá változtatiá volna. Az
..ideális állam" tulajdonképpen a haladó politikai hagyoniányok tagadása s azok orientális
hagyományok}al való helyettesítese volt. Maíx a Tőkhen így jellemezte Platón államát, mint,,az
egyiptomi kaszlrendszer athéni idealizálását".
De bármilyen negatívan étékeljük is Platón politikai tanait. nem szabad elfel eitenink: Az dllam
és a Törvények a Lírsadalrni rendszer es az álla.mforma átfogó elrnéletile§ abtámasztott
- a esmaga
tervezetére tett el§Ó kíserlet. Mondhatjuk, hogy Platón elrnélete mtár -
idejébenreakciós'és téves
volt; de gondolkodásra és bírálatra, a tarthatatlan tpásek áthidalására ésjobb alternbtívá'k kefes€s€re
ö_sztönzött. Hatása Cicero A köztdrsastigtól, Szent Ágoston l z htan orszigóróI,Morus Utópia,Ba@n
Új Átlalrrisz, C,amparrelrl1 Naptitlott óáU mtueibei is megnyilvánul. .S"az uiOpi.tu ."ociai.tat
Morelly és Mably, Ch. Fourier es E. Cabet --
müveiben, R. Owen,Új erlc ölcsös viltigőbal és más
-
könyvekben, amelyek kellő áténékelé§ után a ,,marxizmus három forrásának" egyikévé lettek. 255
 ,plaön
Platónfilozófiájárólelmondhatjuk"hory-bár.amaterializmusálláspontjárólnézveelutasítjuk
_ .rlJfiJÖfi",1"rijiiiiiiliráto.eJei, frlozófiai rendszere az idealista frlozófia első ismert
cevséges rendszere, ia."rir'ü"ni3rán";;pk.ú"a _ ilig is _ legfontosabb forrása. Az antik
", itiéo,.lheietlen volna Európa es a világ
őfiÉg;"r;il;;,"lko;öffi;;;Jii,,iiiáv"t.arut filozófusok _ akik Platónnal
kultúráia. Ezen még _ ,Ö1# ""ari",rü,l tlóry a Ínut..ia,t"ru es értékesebb művel járultak
ffi;ü|i;fi';fi'ii"r " pü,ó"'r,"a"'r..r"ii
--re,fi,á*tit
nagyobb
hozá az emberiség haladásíhoz, Jus(inianus cyászár záratta be.
Platón Akadémiája egeszái, sr. sze_ig. tehát 9ló év€n át.fennállt: má,,r a Hagi1 Szophiát is
Elsö hallgatói meg a, atr.oiipit"i i".tt?iró"i csodálhatták,. az utolsók
s esvetlen más iskoláról sem
üm"i]a,il ÉiYi,re; mas iskol-á,ü-mtiitioótt ity.n hosszú. ideis.
is otúttnai a,kadémosz hellenisztikus
neveáek el annyi tuao.,ioyól'iniir.t"i.'e, i.rou't "tyeo.ma
Az oda vezetö utcát véletlenü Platón
kori háának maraa"anya e"Ö u?"r,"ii* Jrl,.Tcüiirr:ai...
utcának hívják.
volt, aki beirta nevél a frlozófia
Diosenész Laertiosz szerint Szókratésznek hét olyan tanilvánva Arisztot€lész, a khalke,
lfi8;l:L.'pÜÖ;r -"i r,irJ..!.itii volt: to6bek közötr;s7taseiroszi
;;ii;;;-k;ie.,. ", "tne.iT",ö,.Jnn"§.,"§r*Í$tfl r*Ytmff t[Till*"i:Hf#
nőtanitványa, a mantineiai tarroztaIi az összes materialisták
nemcsak tanitvány". nr"r"n"alfi"ri"l*lr-roi'";li:ilú;i;Éik köze _ kezdve _ ellenfelei
es néhány id€alista. Pl"tór""l ;É;;;;óaii
ü"il"á"y; is Arisztotelésszel
voltak. Á szofisták szinten ellenfelei táborát gyarapltotEx" ,
A szofistákról _ a ,ér;;;-kk;iil;d"i"t6á" má,r be.széltűnk: a rétorokhoz ugyanis nagyon
s néha csak a szokás hatalma és a hagyo_
közel állrak. De a filo*rúk"i. ioiiü,un, t usontitottak.
mány indít bennünket iii"Ji"iáiioi megt<ilttinuöztessük ók€t. A szophisztész ..i
szó
"r",^tigi "
eredetileg ..bölcset.,. ..,"""ii ii?i.ri,."._.ii;:;
j.t.nt."tt t.ég ..fazekasmestert"
""cy
;il;;;Í mesterér' is. triszen--a :O vers vagy i szép.v1za alkotqát a görögök ugyanannyía
_k_9ll9]

értékelték,.int, monajux:"egi ű.i-.onáéÁ

Élataiotatl Azokai az embereket, akik csupán
az i.e. Vl, és V. század fordulóján
a bölcseség iranti .r...t"iuií'ro!űiroi,,ur. u Lotr""e"ggét, aákat akik a tudománnyal nem
filozófusoknak .r.atet n.uÖi,".?JiiiaŰ!r yisz91,r
nevezték,
. szeretetból foglalkoztak, h;;1; ü;seü 6násr
láitak .benie. Az i.e. V. század közepe táján
terjesztőjét jelentette,
a szofista már a tanítót. ;;;i;ri;iili.iúen nélkiilozh_etetlen ismeretek
a filozófusokhoz. az okiatás gyakorlásával
A bölcsesség es a tuaomaiy6Jrfril".iüe";j-á-rzoi",ái c§ak részben: általában iobban érdeklödtek
pedig a rétorokhoz ,unor,ui. öffi;ái.;i;"p"rthoz
a közüevek iránt. mlnt . ,,il;fi;ilö;;!yáiü iiv1 helyeztek tanitványaik poütikai nevelésére.
ooreiasit a szoíisták és a rétorok
;ilü?leö.rü íi"üi"riiiöáeüiö.n?i'no-o,ár., például
platón szerint "a szofista
közé is besorolták. p..,"g"i".)i'öáE'iiir"á}"*
és a siofisták köz;.is,
szerint a szofista
és a rétor ugyun_. uugy'ig'y,fiH;;;;fi
közeli valami". Philosztratosz
Az való fe lkészités
;ií;;fi;;i1. "?r9.,nri";_ 1"1entést
..filozofáló rétor... A, i... V.j""ri.uat
,ti kaDott. életre
'Ir"ilgatóikar.. hogy'Óeg tudiák'védeni saiát nézeteiket, és ki
keretében a szofisták
"r" jneitl s"e,i a'uitagyakoráot. riár ciak egy lépés vá^la§ztotta el,allól
rudiák fors,atni ettenreteir
-il;fi;;t iltnasinatasavat is, szímos,zohsta e,t túlzásba vitte,
,

fi,&üi3i;ö-.b;';ii;;il;;.;i"i.,i.iiti"''i."r'"edenivaP'yki-iudiánakforgatni:szónoki
Ídffik ?öj,';iá, ütk;i ilviioúa" a..csalás tanitóia" lett. A szofista név
s nemcsak ,,a szócsata ;;ő.§-f;;; jogtalanul, Ma
szésventeliessé uart. . ., u'ire'g;" ;i;á;" sfifistát
egy_aránt sújrott. bái.sokukat
;:;iffi;]l;]"';;i""tiilr"i"i;i,"t. érvelésétpedig szofisztikának nevezzük.
és művészettel" foglalkoaak,
A szofisták .otoraur,i'i:é;ui-',ojtul. .,Áinaá .tudománnyal wakían
mindenekelött _int t inuá*"r'áirtot § ii_"i"t_cpszeósítóí<.
mint önálló kutatók.
Hallsatóiknak szeles to.o1tataii. .t"át.lgJ nyujiottak, * főlió a demokratikus poliszokban
a képessegektől, nem
i;ii'f$;i:átkj;fi i "iáá"iiiiár*i.ü ^]oo"n.Éaott
az ismerjtektől es
lskolákat ugvan alapítottak. de
pedig a származístól *ö;"k;;;i,iit..*"ioeg,tir fugPött.
j] nem hoztak léirel világnézetük
..iskolár.. _
és
,.eszmelleg ?gv.eg.i-i""riÁ.; érteleriben
,"%i"i voltak_egymásnak. Nézeteikről és tanaikról nem
tanításuk is különbözöit, "...riia^aik
alkorhatunk ,ino,g pon.". ili:t"iili|,tá-Ji.n
i"iráir.űr csupán részletek maradtak ránk, Elég
sokat tudunk meg róluk oi6Ü;i,l"pi;ilÜ. "k
azén idézte.ökei. hogy polemizáljon velük, Platón
bizonyára el is ferditette
'.'il|i,;;;Jilk;i hún ideolóeiai ellúféleivel szembenLaertiosz
egyáltalán
és
a Diogenész
nem volt tapintator. e, n i"*ül'.re.)iR;;;;iö:;g.*sz
E-mpeirikosz.
256
 a Philosztratosz (i.sz.I|l. szazad, A szo/isttik éIetmjzai) idézte kijelentés€ikre inkább támaszkodha_
tunk.
A történészek általában ,,idősebbekre" es ,,fiatalabbakra" osztják a szofistákat. Az idősebbek
köze,Protagoraszt, Gorglasá, Prodikosa es Antiphónt, a fiátalabbák köá pedig ezek tanítványait
9o19lják. Ez a íelosztás bizonyos szernpontból helyes, hiszerr összhangbal van á göróg társadaimi
fejlődés kronológiáj ával. De az az állítás, hogy az idősebb szofistak konzervatívák, fiatalabbaki
radikálisak, legfiatalabbak pedig lelkiismeretlen csalók voltak, helytelen. A szofisták közti
a
választóvonalal leghelyesebb, aszerint megvonnunk, hory a rabszolgatartó arisztokrácia vag5l pedig
a demokrácia szolgálatában álltak-e. Vag5l aszrrint nóha ez az infórmációk szegénysége mÜti neó
könnyű -
hogy materialisták voltak-e, vagy pedig idealisták.
-,
, A,szofisták l€elentösebb képviselője valószínűleg az abdérai Protagorav (kb. i.e. 48l_-4ll)
volt. I§úkorában fahordással tartotta el magát, később Démokritov taníwánya lett, végiil filozófiai
iskolát ala!ított Athenban: ezzel az iskolával n€mcsak megbecsülést, hanem vagyoni is szerzett
magának. Periklév barátja és tanácsadója lett ; Periklész őt bízta meg az elpusztított Szübarisz helyén
fölépült Thuria város törvényeinek megalkotásával (Thuriát i. e. 433-ban alapították). Szextosz
Empeirikosz szerint aá tanította, hogy ,,minderr dolog oka az anyagban van", tih"át a materialista
táborhoz csatlakozott; Diogenész Laertiosz szerint ő jelentette ki el6ször, hogy .,minden dologról
kétféle_,egymáisal ellenkező rrézet lehetséges", tehát jóggat tartjtík a filozófiai Élativizmus atylának.
Köv€tkezetesen a tudomány es a haladás pártján állt: ,,Minden emberi tevékenységberra bölciésséeé
es a tudáse az elsőség; . .. a civilizált társadalom legrosszabb jelenségét is előnyberr kell részesitenűik
a vadembereknél található legiobb jelenséggel szemben." Tizenkét könwet írt, esyeb€k között
A szócsata művészetéről, Az ököIvívtisról éx A tudotruinyokról címűt. Utolso kön}ry e
miatt az athéni areiopagow isterrtagadás miatt sámüae, mivel a könyvet a követkeá - Ái istenekről -
szavakkal
kezdíe: ,,Az istenekről nerr tudhatom aá sem, hory vannak, azt sem, hogy nincsenek; mert sok
minden van, ami ennek tudá§át megakadályozza: különösan a dolog homálfis volta es az emberélet
rövidsége," T,(ortársai és az utókor emlékezetébe eg5l híres sokat idézett mondás szerzöjeként
írta be a nevét: ,,Mindar dolog mértékeaz ernber." - -
Protagorasznak ez a mondása egész terjedelmében a következőképpen hangzik: ,,Minden dolog
mértéke az ember; a létező dolgok létezesenek es a nem létezők nem létezésének."Mivel rendszerini
csak az első felá idézik, a legellentmondásosabb és legfurcsább magyarázatok tárgyáví leit. Máí
p]atón js__kiforgatá, és ad állította, hory ugyanúgl azí is mondhatnánk:
a dolgok mértéke
akármelyik állat; aa is megértette, hory protagorav eizel tulajdonképpen az istenek föié helyeae az
embert, s ezért mondását szigorúan elítélte. A későbbi kommentatórot mcg tovább mentik, úgy
lacsarva a szót_, hory ha minden
- 9olog mértékeaz ember -,,a cél szentes:íti az eszközt, éx'a jőg
akkor is 1z erösebb, ügyesetb olda!r'|_r_ áll, ha az a legnagyobb aUasságot követi el". trótagorási
azonban lérryegélnazt az idealista állítá§t akarta tagádni, hogy ,,ininaen dolog mértékeaz isten.',
amelyet platón Törvények című könyvében is megtalálunk. Ezenkíviil el ulu.u utu.ítuoi urí
-

a sókratészi-platóni nézetet, hogy a jo8ot az igazságosság örök és változaüan ideájából kell

levez€tni, nem pedig az emberi szükségletekből, ámelyikboi jomaga a Thuria számárá készített
törvények alkotásakor kiindult. A legiobb abban a formában elolvasni ezt a mondásl, ahogya
ránk maradt: ne t€gyünk hozzá semmit, és ne vegyünk el belőle semmit. Akkor nem lesz-vita
$pr.a, |9cv a ,,bestialitást igazalja"-e, mint azt némelyek állítják, vagy pedig az emberséget
fejezi-e ki.
protagorasz kortársrát" a leontini Gorgiaszt a szónokok között már említettük. Eredetileg
._..
állítólag a filozófiának akarta szentelni életét,de meggyőződött ,,az emberi értelem gyöngesegéről'i
s ezért feladta tervét, és azzal foglalkozott, amit ó maga a ,,szó erejének" nevez€tt. Aiiofiiták-közöt;
a szélsőseges szkepticizmu§t kepvis€lte: ,,Semmi sem létezlk mondta Pszeudo-Arisztotelész szeíirlt
-
, s ha létezne is, nem volna megismerhetó. s ha megismerhető volna ig n"Ín volrul közölhető és
megmagyarázhatő." Ezt a Mromszoros_ellentmondást olyan meggyőzőerr bizonyította, hogy még ma
is van.mit tennünk, hogy ne higgyúnk neki. Tanítványai mái nem tudták ielúlműni|'egyiiük,
Agathón, csupál annyit mondott: ,,Nagyon valószínű, hogy sok valószínűtlen' lázik..:
A mondásaikkal foglalkoz,ó,irodalom elég terjedelmes; egyes kutatók csupán szónoki paradoxonok-
nak, mások az eleai filozófiai tanot,nevet!égesse tételének, megint másbk az ateizáus kifejezésre
juttatá§ínak tartják mondásaikat. A_ keovi prodikosaól az ateisá kijelentések egész sonít isúrjük
;
ezek szerint az istenek a hasznos dolgok es a jelerrtős emberek isteníiéseútjra,rr téletkeaet. A válliÁ
eredetét még az a férfiúis a titkon elkövetett vétkek miatt érzett rettegésben látta" akinek neve sem 257
 l
t
am
a szofistáknak, sem pedig az ateistíknak nerrr vált becsületükre: a harmirrc z§arnok vezére, Kritiasz.
A rtgebbi szofisták az államról es a törvenyekről is számos új gondolatot fogalnaztak meg. Az tin
éliszi Hippiasz Protagorasáól eltérően a tórvényt ,,az emberek zsamokának" nev€zte, ,,amely
- -
sámos dolgot erőszakosan, a természettel ell€ntétesen rendezetí el". ,,LzigarÁg az" ami hasznos" Mi
mondta Platón sz€rint Thrasztimakhosz. Allítólag aa is elismerte, hogy ehhez az á|litálshoz méghozzá - ell
kell tenni : ,,perszé az erősebb szímára". KalliHéú akit csat Platói'műveiből ismeriink á]ütólag aza
kij€lentette: ,A joc u -
eró..., a legnagyobb hataloír -
amely összhangban van a természettel." at
A törvényeket szerinte ,3 gyöngébbek hozták létre a természet ellen", hogl korlátozzák az erős€bb€t, E{
,,rrrielőtt az mindannyiukat összezúzná". ,,,{ törvenyek kívánalmai c§ináltak, mig a természet
kívráuralrnai a belső sziikségszerú§éget tartalmazzák* irlz Antiphón rhamnúszi szofista. áü
Ugyanennél az Antiphónnál találkozunk talár először - oíl
a -
tézi§evel: ,,Természetünknél fogva mindannyian - az emberek
egyformrák
természetes egyenlősegének
vagyunk, barbárok és hellének al
egyaránt." Nag5l jelentős mondat ea amelyet máí sohasem lehetett visszavonni. Egy i§abb vofista,
fu kü
Alkidamav ArisztoteléM szerint úgy tette pontosabbá Antiphón kijelentését, hogy tud
- -
a rabszolgákra is kiterjesztették: ,,Az isten minden embert szabadnak teíemtett, a termé§Zet §enkit ab
sem tett íabszolgává." c§r
A hireg g5rakran idézett szofi§ták mondásain kívül néhány további idézetet is ismerünk: szerzőik b:
azonban névtelenségbe burkolóznak. Ezek a szenők jórésa a szofisuik i§abb nemzedékéhez alc
tartoztak. es föleg az erkölcsi értékekrelativitásának kérdésévelfogla|kottak Egykr* a Ketfele §l:
- €si
beszédben
- a következőket ít'a: ,,Thesszáliában akkor tekintélyes a férfi, ha lovakat és öszvéreket
szeÜdít, s mególi és megsüti a bikát ; Szicíliában mindez a rabvolgírk dolga. A makedónok dicsér.etre fci
méltónak tartják, hory a lányok háza§ságkötésük előtt sok férfival érintkezzenek; a házasságkötés
uüín már szégyen ugyanaz. A lüdiai lányok áruba bocsátják testüket, s ha már elég pérra kerestek, zI
férjhez mennek." Ezek az
egyszndl negállapítások hatásos idealizmus elleni támaűsoknak iíc
bizonyultak: miféle ,,örök idáf'lehetnek az erkölcsnek, az eíénynekstb., ha minden orságban aE
másak? Uj kérdésekvetődtek fel, amelyek új válaszokat kívántak. Azok, akik ezekkel a dolgokkal q
foglalkoztak, bizonyára nern csupán ,,tudóskodó élősdiek" volták, akik csak ,,penzt akartak kihúzni ic
tanítványaik zsebéből". Brár keves mondásukat ismerjük ezek azonban tömörek es ellentmondáso- lll
sak -
ery pillanatig sem kételkedhetiink abban, hoBl megállapításaik az emberi gondolkodást am
-,
előrelenűteni akaró igyekezet termékei. ka
Érthetö, hogy a §ör,óg lakosság konzervatív rétegeiból méltatlankodá§t váltcrttak ki a szolrsták tri
kijelentései.' Nemcsak az idealista filozófusok és az arisztokrata politikusok, hanem a becsületes d
egyszerű emberek is szemükíe vetették, hogy a morális értékekkétségbevonásával ,,megbontják az úi
ősök szokásail", hogy ,,újításaikkal visályt üsznek a községbe", és hogy a szónoki szenvedély ah
tanítrisakor hazudni és csalni tanítanak, tehát ,,megrontják az i!úságot". Számos szofistának joggal pcq
vetették szemére, hogy ,,nem tiszteli az isteneket". és hogy ,,istentagadó". A méltatlankodás Em
fokozatosan ellenszenwé fajult, az ellenszenv pedig széles tömegeket ragadott magával; a szofistá- L.i
kat ülddzni kezdték: törvényes úton, de néha törvénytelenül is. Gyakran a híres iskolák frll
tulajdonosai sem rnenekültek meg a büntetőjogi eljárásoktól. Annál hamarabb áldozatul estek az t.lri
üldöztetéseknek a vándortanítók, akik a szofisztika legvulgárisabb váhozatát adták elő a tereken d.t
egy zacskó babért. Rendszerint szigorúan búníettékóket: a nem polgárokat kiutasították q
-
a községből, a polgárokat váműzték. Szókraté§zt Pedig
halálra itélték. -
noha tra8ikus tévedéskóvetkeztéb€n
- 4i
§ókratész halálra ítélésea legnaryobb szerencsétlen$g, amelyet ámbfu csak révberr és Ifir
közvetett módon voltak az okozói -
a szofisék számlrájára írhatunk. Egyébkent ók s€ín vétettek tld
-
többet a társadelom ellen" mint a filozófusok vary a rétoroIr, ákik kózött ugyancsak akadtak gyanús -4
elemek. Sót a szofisták első nemzedéke jelentő§ szerepe{ játszott. Kepviselői befolyásolLáLk E
a filozófusok gondolkodá*áLt & az államférfiak poütikai gyakoílaát az addig mellőzött jogi ál-
tfu
kérdésekreiránltották a figyelmet, feldolgozták a szaktudományok (egyeb€k között a nyelvészet)
sámos problémáját" es felújítoták a természettudományo§ kutatást. Kezdeményezésiik üsszatükrö- tíi
ződött a közélet legkiilönbözőbb területein. |gaz, nem mindig poátivan, de }i*
a p€lopoti,rrészoszi Mboruig csak kivételes esetekb€n negatívan.
-
- legalábbis
1
tfp
Mikor a szofista moz8alom a tulajdon ellentmondásai zünavarában elenyészett, már nem volt
kár érte. Fejlódésenek utolsó fázisában azonban mé8 egy tanulságot mutatott ajövőnek: megmuta1-
t-|a
ta, hova vezethet a vulgarizáció. Történelmi küldetését persze már előbb teljesítette. Új fejezetet ".l
D.!
258 nyitott az emberi gondolkodas történetében, és a filozófiát merész kijelerrtésekkel gazdagította,
 amelyek egyébként biztosan hiányoznának belőle. Ezen mé8 az sem változtaa, hogy számos koí-
liirsuk kedvetlenül hallgatta, számos későbbi gondolkodó pedig roszindulatúan magyarázta őket,

Mint tudjuk, a Platón előtti időkből sármaá görög tudományos müvek szinte €gytől egyig
elkallódtak. Csupán apró részleteket, idézeteket, későbbi feljegyzéseket ismerünk belőlük, ezek
azonban jól dokumerrtalják azt az őíiásl erőfeszítést, es azokat az egydi eredményeke! amelyek
a görögőket a világ tudományos halaűsínak az élércjuttattak, Csupán egyetlen, már korábban
Egyiptomban es Babilóniában is művelt tudomáLny érzi kevésbéea a veszt€s€get; az orvostudomány.
Ránk maradt eg orvostudományi antológia, amelyet az i. e. III. sázadban régebbi művekből
állítottak össze az alexandriai Muszeion tudósai: a művek szerzőjenek sokáig a Kósz ságeti híres
orvost, HipPokratészt (i. e. 4ó0-377) tartották. A gyűjtemény összesen 52 írást tartalmaz:
a legrégebbiek az i. e. V. wfuad elejéről valók. Semmi kétséghory nem eg)r szerzőtől, hanem
különféle orvosi iskolák képviselóitől származnak; a művek nemcsak koncepciójukban, hanem
tudományos es irodalmi színvonalukban is eltérnek egymástól. Az i, sz. II. sázadban rnár Galénosz,
a híres pergamoni orvos is megkíserelte különválogatni Hippokratéw műveit a többitől; Galénosz
csak tizenegyet ismert el eredeti Hippokratész-műnek (ma legfeljebb hatot ismerünk el). De bárki volt
is a szerzőjük, a klasszikus Görögorság orvostudományának állapotáról es fejlődéséről ezek
a legjelentősebb dokumentumok. A gyűjtemény egyszersmind a görög orvostudomány vívmányairól
is tanúskodik. A görög orvostudományról ugyánis évszázadoko; át a;t tartottrik, hogy az egyiitomi
es a babilóniai orvostudomány mellett csupfur másodlagos volt. A ránk maradt ántológ:ia egyes
fejezetei az ókori tudományos irodalom legértékesebb alko!ísai közé tartoznak.
A Hippokratészi gyűjtemén! előlli göíőgorvostudományról aránylag keveset tudunk. A görögök
az orvostudományt eredetil€ művészetnek (tekhrc) taítoták, amellyel
istenek foglalkoztak; főleg Zeuw fiai, Apollón es Hermésa valamint Zeusz - szerintúk az
- fő|egvolt
lánya, Artemisz
a mestere. Az orvostudomány önálló istenét aránylag későn alkott{i,& meg a görögök; Homérosz
meganlíü Aszklépioszt" a kitünő orvos| Apollon isten es Korónisz nimfa fiát, de Aszklépiosa csak az
i. e. VII.-VI. sázadi fornísok kezdik istenkerrt említeni, A trojai híboruban Aszklépiov fiai,
Makhaon és Podaleiriosz vettek résá orvosként; Homérosz olyan kijelentést tett veliik kapcsolatban,
amely sázadokon át fennmaradt: ,,m€rt aki orvos, az er ám annyit, mint sokan együtt", Az archaikus
kor orvosai rendszerint örökölték foglalkoásuka| az aprák fiaikra vary örökbe fogadott
tanítványaikra hagyták hivatásukat. Az i. e. YI. szitnd véryénGörögorszígban mrá,r ,,orvo§ iskolák..
rnűködtek, s a városokban a katonaorvosokon kíviil ,,közorvosok" is twékenykedtek. l,egismertebb
orvosi iskolá'k a dél-it iliai Krotónbaq az észak_afrikai Kürenében" Rhodosz es Kóú szigetén,
a kisázsiai_Knidoszban, majd Epidauroszban kel€tkeztek; megszaporodva (a szmürnai, epheszoszi,
pergamoni, alexandriai és más iskolákkal) egészen az antik kor álkonyáig fennálltak. A hírneves
górög orvosok sorát a krotóni Démokedész (kb. i.e. 550-483) nyitotta meg: Aiginán és Athénban,
később a szamoszi Polükratésznál múktdölt, s miután perzsa fogságba esétt, l. Dareiosz személyi
orvosa lett; hazatéré§e után a krotóni iskola éléreállt. Démokédésiilabb kortársa Püthagorasz
tanítványa. a krotóni Alkamión volt, aki állítólag el§őként boncolt állatokat, és felfedeite az
idegeket. A harmadik híres régi orvos egy filozófus volt: az akragaszi Empedoklész. Aztán
megjelent,,a tudományos orvoslás megalapíója", Hippokratész.
Hippokratév régi orvoscsaládbóI §f.áímazot| amely Aszklépiosaől szÁíínazt^tta magát; máí
apja, Hérakléidészis híres orvos volt, s fiai Thesszalosz es Drakón ugyancsak orvosok lettek.
Hivatásat apjától tanult4 görögorsági es- egyiptomi utaásai sorárr - megismerkedett az orvosi
gyakorlattal, s miután visszatért Kőszra, az ottani iskola 7ezetőj€ lett. Alapvető elve az volt, hogy
,,igazodni kell a természethez"; az orvos csak akkor avatkozhat be a szervezetbe, ha a természet maga
nem gyógyítja meg; a legkomolyabb beavatkoásnak a sebészi beavatkoást tartottá. A legnagyobb
dicsőséget i. e. 429-ben, a dögvéw elleni harcával szerezte Athénban: elkülönítette a megfertőzött
kórz€teket, o§ tűzzel pusztította el benniik a betegseg csíráit, hos/ negakadéiyozzz a dögvész
t€rjedéút. Az emberi szervezetek sokfélesegét a ,,négy nedv" (vé1 nyálka, fehér epe és fekete epe)
kölcsönös keveredésevel magyarázta; az ebből eredó négyféletermészetről (szangvinikus,
flegmatikus, kolerikus es melankolikus) szóló tanítás napjainkig ferrnmaradt. Biztos, ho$/
Hippotratév sok mindent n€m ismert, es sok rnindenben tévedett; az idegeket peldául nem
küönböztette meg a véredényektől, az artériákról pedig aa tartotta, hory levegővel vannak
, megtöltve. A fontos azonban az volt, amit Hippokratév isrnert es amiberr neín tévedett: hiszen
megtisztelő címétis ennek köszönheti. Sámos szakkönyvet írt a sebészetről es a patológiáról, 259

L-
i.,
a csonttör駀kről és a ficamokról, a belső betegségekről. a gyógyszerkészitésről stb. Ezenkívúlegy
nagy tanulmányt,4 levegőről, a vizekről és a helyekrőI: ebben a klimatikus tényezöknek aZ emberi
ep,ŐÍzsésre gyakorolt haiásával foglalkozolt; a betegségek első ismert osztályozásának és néhány
ritozonii rniínet is ő volt a szrnőie. Az orvos fő elvei címü írásában a következőket olvashatjuk;
..Mindenekelőtt arra kell törekedned, hogy gyógyítsd a bete8et. Ha erre többféle leh€tóséged is
nyílik. azt válaszd, amelyik nem csodán alapul. Ebben külónb&ik a lelkiismeretes és tudományis_
Űeró orvos a sarlatántóÍ... A természet a betegség orvosa... orvosság minden, ami a nemkívána_
aos állapotot megváltoztatja. Sok esetben jó orvosság. ha semmilyen orvosságot nem írunk elő. . .
Leheretien minden beteget meggyógyírani. Mind€n alapja az, hogy a kellő pillanatban
avatkozzunk be... Nemcsak az orvosnuk kell 'yógyílás kell, hanem a betegneK, a beteg
megtennie. amit
auiaJiin* e, u .indent igazgató természetnek is." Tőle származik a híres. sokszor idéZett mondás
is. hogy..az élet róvid. a művészel hosszú".
Ű Oto.i görög orvostudomány legfigyelemrernéltóbb es _legfontosabb jellemzöje, amely
,"nktilonbort.ti. mTs ókori népek Órvostuóományától. racionális jellege volt. Már a homéroszi
orv-osok is gyóglrokkal. borogátásokkal es italokkal. nern pedig varázslással vagy ráolvasással
gvoeyítottai'. 1i gorög orvos sÁmán _ a legősibb kútfők szerint __ alapvető jelentőséggel birt
i,á Íipurr-t"tut és'az isz"; a késóbbi források még a ,,természeti adottságot es, a műveltséeet" is
ii,angsutyozzák. Az egyiptomi es a mezopotámiai orvosok nem tis_ sikereket értek el a csonttörések
*oi"itásiba". a foi-es a szern kezeléseben, valamint a higiénia és a helyes életmód elveinek
ii.gíuta.orí"áu-; lyógymódjaik azonban ennek ellenére is lényegéberr irracionálisak voltak, Az
ái6,1 Égyipto-uá Íinőerr tetegseg okozójának bizonyos természetfölötti erőket tartottak, ,,férfi
vagy nőí eilenseget, lelket vary-halott személyt". Az orvosnak tehát mindenekelőtt aá kellett
kiőérítenie, mely-ik ellenséges érő okozta a mégbetegedés! s ha ez sikerült, a megfelelő. bűvö_lő
;ö";;"t ;;r.á"l"asó foórulát kellett használ-nia, liog a beteget megszabadít*_ az ártó..eróól;
a ueóg toiüen feküdt és várakozott. A kígyó_ vary skorpiócsípést, a különféle sebesüléseket
ugyaní]ry gyógyítottak; úg,i tetszik, még a trachomát is; az orvosi papiruszokról sámos átkot és
ŐtuuŰ.t-ig!át.un valóúan kóltőit) ismerünk, hatiáLsos oívosságot viszont nagyon. teveset.
A babiloni es? asszír orvosoknak ezenkívül az orvosi beavatkoás előtt - még a csillagokkal vagy
-
u, atlnott"t is ,,tanácskozniuk, kellett. ,,Általában úgy vélik, hogy a mumifrkáció folyamata
szükségszerűen megismertette az egyiptomiakat az emberi test anatómiájával,__irja S. Saurerron, az
óegyipTomi orvost-udomány történésze. _ A valóságban _? rcí! isy volt,.
jrásaik fantasztikus
aeh'nöiottat vannak teli. . , Az egyiptomi orvostudomány lényegébena mágián alapult, s sámos
gyógymódnak es orvosságnak neű volt semmilyan értéke." Ázsia nem görög.népeinek gyógyászata
1áind"n sarlatánságba torkollott; a görög gyógyászat pedig minden
részletsikere e'ilenére
-
tudománytalan vagy tudomány -előtti eleme ellenére -. hála racionális alapjának. tudománnyá
fejlődött.
A történészek a görög orvosi isrnereteknek rendszerint négy forrásat emlitik. Az elsótlck az
aszkiápeionokat, azar-A.sz[lépiov isten gyógyitó berendezésekkel felszerelt szentélyeit tartják. ahol
eszklépiov papjai gondoskodtak a betegekről. Ezek a papok iskolázott orvosok voltak, tanácsaikat
ióslatoi formáiában osztogatták, orvosi munkájukban azonban tápasztalataikból indultak ki.
"Ászklépeionokát egészsegá éghajlatu vidékeken, hegyekb€n es források közeléberr alapítottak,
s kultúüs és testnJvelési-bereideiéseket (színházakat,
'betegeit zonetermeket, gimnáziumokat, stadionokat),
i" épit"tt.t melléjük. Az aszklépeionok komplex módon _gyógyítotíák, €s külön súlyt
helveztek arra, hogy élermódiávai a páciens is segísen a természetnek helyreállítani a me.bomlott
egylnsúlyt; füdók;t, tomát diétát Órvosságokat stb. inak €lö, sebesá beavatkoásra csak klveteles
áátekben került soí. Az orvosi ismeretek második forrását a gimnáziumok képezték:a gimnáziu_
mok vezetöi megismerték az emberi t€st kúlsö anatómiáját, ismerték az erösító gyakorlatokat,
a massázs hatását, és rájöttek, hogyan lehet helyreigazitani a ficamokat. Az ismeretek harmadik
íorrásának általában ai egyiptomi és a babilóniai orvosok tapasztalatait tekintik, hiszen az
ő írásaikat a 8örógók renis;Iesen tanulmányozták; mai .,ismereteink fényében azonban. az
eg,viptomi és a 6abiÚniai orvoslris jelentösége kisébbnek lászik, mint korábban feltételezlék, s úgy
tííiiret, trogy _ föleg a törések és a külső sérülések gyógyításában _ a _g_:ör98 katonaorvosok
lesalábbis eő szinten álltak az eqüptomiakkal. Az orvósi ismeretek negyedik fonása a ítlozóíta
uoit. amely-módszeres gondokoáással. pontos meghatároásokkal és a tapasztalatok elméleti
áltaiánosíúsának képeségévelfegyvereaé fel az orvóstudományt, Mondhatjuk: éppen a filoófia
tette lehetővé, hogy a goiög gyógyászzt tudományos szintre emelkedjék.
 ,,Aki el akarja sajátítani az orvostudomány alapos ismeretét, annak a követkeá feltételekre van
szüksege: természettöl való tehetségre, műveltségre, megfelelő környezetre; ifiúkorától tartó
felkészülésre, munkakedvre és idöre _ írta Hippokratész. _ Két különböző dolog létezik:
a tudomány és az önhiltség. A tudomány tudást nyújt, aZ önhittség tudatlanságot. Be kell tehát. ..
vezetnünk a ftlozól,tát az orvostudományba, az orvostudományt pedig a filozófiába, meíl aZ az
orvos, aki egyszersmind filozófus is, egyenlő az istenek}el. A külónbség (az orvostudomány és
a filozofia között) nem nagy, mivel a írlozófia tulajdonságait az orvostudomány is magába foglalja:
az önzetlenséget, a tapintatosságot, a taítóZkodást, a méltóságot, a korriolyságot. az ítélőképességet,
a haláíozottságot. a jellem tisztasá8át, az életben fontos é§ hasznos dol8ok ismeretét. a rossz
utálatát, a babonáktól való íiiggetlenséget, az isteni emelkedettséget. .. Az ideális orvos a filozófus
orvos."
A klasszikus kor görögiei tehát nagy követelményeket támasztottak az orvosokkal szemben. Az
orvosi hivatásra való készúlődes tíz vagy több évig tartott, a tananyagnak minden tudományág része
s
volt; a diákokat szigorúan megválogattík. Az iinnepélyes orvo§ eskiik szóvege szerzőjének
Hippokratészt tartják -
még ma is morális kódexe a civiliált országok orvosainak: ,,. . .A betegeket
-
tudásomhoz es ismereteimhez képest a lehető legjobban fogom gyógyítani. íla veszély va$, károsodás
fenyegeti őket, igyekszem védelmet nyujtani,nekik. Senkinek sem adok még ha kéme is erre
-
halálos mérget, és ilyenjellegű tanácsot sem, Es egyetlen nőnek sem adok olyan orvosságot, amelytől -
elvesztené magzaát. Minderr házba, ahová orvosként lépek, .csak a betegek érdekében, gyógyitás
céljából teszern be a lábam. Minden igazsagtalanságtól es minden szégyenletes dologtól távol tartom
magamat... Amit gyógyítáLs kózberr látok vagy hallok, vag a gyógyítással kapcsolatban megtudok,
arról hallgatni fogok, es titoknak fogom tartani, ha annak nern sziikseges nllvánosságra kerülnie."
orvosi tevékenysegükben a görög orvosokat csupáLrr esküjük kötötte; senki senr akadályozta
meg, hogy saját belátásuk szsrjní, az elismert tekintélyektől függetlenü gyógyítsanak, semmiféle
előír᧠nem létezett sámukr4 es sikertelen gyógyítás esetén sem büntették őket. Hippokratév kószi
iskolája a beteg életerrek komplex megfigyelésere helyezte a hangsúlyt, s főleg a helyes életmódra és
a diétára trámaszkodott. A knidoszi orvosi iskola főleg növénl eredeű készítményekkel gyógyított,
később a keoszi Praxagorász hatásíra az anatómiai tanulmányok legielentősebb köZpontja lett.
-
A dogmá,k alól való felszabadultság es a kísérletezes szabadsága lehetővé tette az egyes orvosi iskolák
képviselói, valamint az önálló orvosok sámára, hogy a csúcsokig emeljék a görög orvo§ tudomány és
gyakorlat színvonalát.
Műveikből es feljegyzéseikből kiérezzük, hogy nagyobb sikerek eléréséreis képesek lettek volna;
ebban csak az emberi test boncolásának vallási tilalma, továbbá a mérésreés a vegf analízisre
szolgáló műszerek elégtelensége akadá|yoztz őket. ,,Szóval annyira voltak tudományosak irja
B. Farrington amennyire koruk anyagi feltételei lehetővé tették." -
-,
Abban a korban, amikor az egyiptomi orvos hieroglifás papiruszokról ráolvasott a betegekre,
a khaldeus mágus pedig a csillagok állásából állapította meg a betegség okát, Hippoklatész 8örög
kortársa a következőket íía:,,Hogy ezeket a pontokat (azaz a belső betegségeket és nyavalyákat)
homályosaknak neveztem, nem jelenti azt. hogy a hatalmukban vagyunk. Ez az érzéscsak a beteg
kivizsgálásának korlátolt lehetőségeiból és az orvos kivizsgáló képességébólíakad. csupán több
fáradság és több idő kell, hogy megismeiük őket, s azt, amit a szemünkkel nem látunk, idővel lelki
szemünkkel megláthatjuk. Ha a kezelőorvos szemével nem láthaüa és fülével nem hallhatja
a betegséget. igyekszik azt értelmévelmegállapítani.. . Noha az orvostudomány a daganatok,
a máj- és hasüreg-megbetegedések esetében szemmel semmit sem ismerhet fel, más eszköZökkel
egyet-mást mégis felfedezett. A tiszta vagy rekedt hang, a gyors vagy lassú légzés,a széklet jellege
(például szaga vagy színe, sűrűsége vagJ ritkasága) lehetővé teszi az orvosnak. hogy megitélje
a b€leg állapotát. Némely jelenségek aztjelzik, hogy egy szerv már m€g van támadva, mások, hogy
a szerv utólagosan esetleg megbetegedhet. Ha ezt nem tudjuk pontosan, a terméSzet pedig nem
akarja önként elárulni, az orvos talál eszközöket, melyekkel rákényszedti a természetet, hogy
elárulja titkait, méghozzá anélkül, hogy (a betegnek) ártana. Például keserű étellel és itallal eléri.
ho8y küöiiön a nyálka, úgyhogy az, ami eddig láthatatlan volt, szemmel is látható. vagy ha
légószerti megbétegedések jelei mutatkoznak, az orvos (a pácienst) dombon felfelé futtaüa,
s ezzel rákényszeiti a természetet, ho8y megmutassa a betegség tün€teit." Bátor, igazi tudóshoz
méltó mondatok ezek. A röntg€n és az elektrokardiogram korában is méltányoljuk őket.
A görög orvostudomány sokoldalú sikerei a klasszikus kor alkonyán az oryostudomány
nagyfoku egyetemességéhez s egyúttal szakositásához vezettek. A források arról vallanak, hogy 261
 a gyógyintézetekb€n az oívos§toportok team-rendszér sz€rint dolgoztak, hory megielentek
6 5p6gializálf. sebészek belgyógyászok,
_szemorvoso! fogorvosok,
-ginekoló8u;ok,
.ö.i:- ;;
katonaorvosok; már orvosnókkel is találkozunk ők aánban csa} nőka-& gyennekeket-iear.r,
gyó_gyitot!+k. Agyóg}§z€ré§zet nen fejlődótt öaálló áEa,"'aá, hisz€n az o*"íót
a közeLnúlti8 maguk készítettek a gyógyszereket. Azok az órvosi múszerek amelveket ,cicrr"[
juttattak. a
_rég műt időkből mrizeurráintua. egyáltalán nem ijesztőek, ; ;"
,áil""k-?l;ié,
tevekenyk€dó s€bészek é§ sziilészek eszközeiíe emlékeztetnek. N€m ery eziistből vagi sajáios
öwözetMl késziilt, és ma sem roz§dafoltos.
A klasszikus es utóklasszikus k3ri
_gyógyintézetek maradványai az ókor legimpoánsabb
épít9szeti enlekei köú t^ítozaak, EpidáuróizróJ es Argoliszról "mar *szcrtiinf; Üyiily*
!1'á:"or.l knidovi Aszklépeion 1omj{, melynek felüíráút l858-ban kezdte ;.g ;;-;;;iÓ-il.
NeMon. Ugyanea mondhaduk a kószi Aszklépeionról, amely az l90l-ben n. H-erzog aItat ide
vezetett,német archeológ_usoknak köszönheti_ feltárásít; a temblomok oltárok, gyógyéiületek és
rledTék r9mjai n§ry hegyi teraszon terülnek el: a tera§zokat mlá,rványlépc-ÚklÓtik össz"
egymással. Az ilycn jellegű heJlenisaikus kori építményekköziiü a pergamoni Aúklép€ion tűnik ki;
a.kör alakú templom €s színlláz közőtl fennmaradt a klimatiált osiloÉsarnok t<etios mtso iatú,
1a
ahonnan a meleg levegót beengedték): ebben kíilönösebb átalakítái nélkü ma is sérilhainániü
a betegek. Egyes gyógy- és fürdővárosok- például a Nápolyi-öbölben.- az Iszk_tria szipet
radioakür fonrisai mellett va$/ Rhodoszon -ma is ugyanolyari tolteavettei. ;a;kk;;, fif;;
még Aszklépiosz szolgái gyógyítottak bennük.- A kórhá épü|étek
sajnos ellüntek; csupán annyit iudunk -
noha kútíöink szerint minden
Jíte?tek. -:
nagyvárosban róluk. hogy a csendes uarossiiii-
leryed:|Fl álltak. ahol a gyógyítrisban a csönd is segített. és hogy keneT.kel volhk körülvéve.
Egyes korházak az orvosok tulajdonát képezték. nagy részük azonban
államokban közkórház volr
-
- öleg a demokratüus
-
Mos máf azokra a kérdésekre kellene válas|olnunk, arrelyeket korunk és haánk polgáía ez4l
kapcsolatban felvelhet. A gyógyintez€tek minden szabad goiog számára hozáférhátőei voltak.
A_ qagántulajdonban levő intézetekb€n fuetni t<ell*t, a-nfúánosakban ing}en
-viszonyaüoz
Megkövetelték azonban hogt minden páci"'s vagyoni méáen : űí"ogui*
1 -
ry.gryotéz"jet; a.hoz:ájárulás nagy§ígát mindenki 'ósyíil;k.
rnaga Úározr,z meg áltálába; az
AYklepi9j,nak tett í8eretéb€n mielőlt alávetette volna magát a §ógykezelésnelc de-megfizetnie csak
akkor kellet|. ha _nár. egeszségesnek érezte magát. Marad-tak rái*-fetjeg],zéset a
e""d-€ pa"ii;i
nagyvonalu ajándékairól amelyek gyakorlatilag fedezték az intézménve[ költsese-il de í izipe"*[
hozz4iáíulásairól is, akik, mondjuk es/ kakast vary ery oboloszt áatat, ,n i'}itvanos uőrnűY
fenntartfuáía az egyts városok sajáto§ adóq iglnevezáett .iatroiotx (iatrosz: órvos) szedtek; az
:.9.r9$t .§ 1.rséd:leméItze,t9t is_ maguk fizenék. Az Ll|ami orvosok nagyon jó ni*est Upíat,
tizetésiik általában himevíikhöz is"?od91!, pácienseik semmit sem nátteti a gyó8yíúsért.
A magánorvosok aránylag Taga§ üszlel9ldijért
.
dolgoztak, sokan közíilük a legt"Ú.iÓ*ÍriáÜd;i;
közé tarto.ztak., Mint Avklépiosz szolgái, áz orvoúk nem fizettek adót, és ajratanoi tir't"l;?;;il
megbecsülésnek örvendtek.
. .Az. orvosMomány színvonala természetesen nem volt egev Görögorszígban egyforma. Az
elméleti _tanulmányokban a kisazsiai 8 a dél-iuáliai iskoHf értéket'a legíagyobŰ ;tke.;ű
1 r!"c.\rő] való gondoskodás üszont a demokratikus Athénban vott a tefrot<éietesett, nisiin
Athál mindent mrgtett, hory_meBslÉíezzÉa_legjobb orvosokat (az orvosok-fizetéset oepgyrrci
határozta neg). olyan mutatókat, amilyerreka manapság meg§zoktunk " áii000
mint példád
lakosra eső orvosok vagy_kórházi ágyak §]áma _, az ókori Görögorságból -
nem ismerünk. Egy
adatot azonban megemliüetünk. S ataft,n jobban meglep bennüiket, áint a görög egészségüfr
megsze.rvezése, amelyben ugyanazok az elvek érvenyesültek, mint sázadunk- l€ghahdó56
államaiban.
. _ Bq_ez nemcsak { eeérységtigy szolgáltatá§októl é§ az orvostudománytól fiiggött, de
körülbelü,ezer (különböó.városból
y. es Iv évczázadból az életrajzi adatait ismerjiik osaályból sármazó) görög férfi akikiJr az i.e.
es társadalmi
- elesetteket
áilagos életkora (ira it áboruu-
- e-letkorn bánirelyik
leszáLmít|uk) hetven w köríil mozgott. Erre az átlagos
statisztika úüszke lehetne. -qdi- áJ."gráfi"i

A görög orvostudományba való kirándulrás csak azert voltlehetseges, mivel ránk maradt legalább egy
262 részben a klasszikus korból származó orvo§ könyv. E nélkü a szerencses véletlerr nélitil csupá'i
- -
 ?==+|r:==-==:_?É
0 10 20 &) lo 5um

--E----_l
A kószi Aszklépeion. Áz ásatósok során feltdrt főbb épütetek

e8észen általános Yag5l töredékes információink lennének. olyano§ mint a természettudományok

egészen
más ágazaaaiból, Körülbelülígy hangzanának (Diogenész Laertiosz szerint):,,Alkmaión... műveiben
főleg az owoslással, de néba a természettel is foglalkozik. Ii1s/ tet§zik, ő írta az elsö értekezést
a természetról." Yagy: _,r{,.
termész_etról." vagy: Epikharmov hritrahagyott jegyzetei szerzőjüknek a termé szelíől, az
,"A kószi Epikharmog
erkölcsről és a gyógyíásról vallott nézf/€it tartalíiazzák .. Eóikharmé§z 90 esaendós korában Éalt
meg."
Minden, amit a klasszikus kori természetfudományokról és kepviselőikről tudunk, csupán egy-
ery. res tudatlanságunk falában; ea mondhatjuk a fizikíró! a vegytamóI, a, u"ároob^iaíá,
a tiológiéról es.más ágazatokról a matematikát is ideérwe. Egyesi'örtelészek azt állitják, hogy
-
a tlasszikrr! kori tudósot egyáitaláD nerr foglalkoztak ezektel a tuó-ományokka| mivel szóíraiészz's
platón taníá&ínak hatísára az érdeklőd€s súlypontja a természettudomáyos
kutatásról áttevfrött
az _államtudomri,nyra es az etikára, Ezek a törtáészek felcseréük infoimágióink elégtelensegét
a görögök tudományos erdeklődésének az elé$elensegével; rn*or aztÁn a gazdag helleniáikus kóri
forrásokkal találkoznak, meglepődne§ es. ,,a görög tudomány úiiászületéséiől b;szélnek... A valósrig
lyon! 11 hory 9z, archaikus kor _alkonyán elért tudományos vívmányok és a tudománi
hellerrisaikus kori felvinigása között folytonosság van. Csupán á részleteket nem ismet'ük.
,_ A görögök a természet ismerétéveljól felfeg}verkezvg iermészetes kíváncsiságtól óáönözve
léptek.a__k_lasszikrx korba; megfigyelték a természeti jelensegeket, elgondoúoztak rajtuk,
megPróbálták azokat megmagyarázni. Közben mindenekelótt gyakórlati kérdésekettartottak izeá
előtt: hogyan használják ki a botanikai és az állattani ismereteket a mezőgazdaságban, a íizikalkémi-
ai ismereteket a fémtermelésben, az asztronómiai ismereteket a hajózásban, a riechanikai ismerete-
ket pedig az épílészetben.A tapasztalatokMl indultak ki: ezekit felülvizsgálták, osztályozták és
általánosítotüík. Archaikus kori eredmenyeiket nem úry akarták megórizni hogr elásák azokat,
ellenkezőleg, vívmányaikat igyekeztek megsokszorozni. szokásukhoi híven moii is átvették mris
népektől, amit haszrosnak láttak. p€rsze nemegyszer éves feltételezésből indultak ki, va$l rossz
végen ragadtik meg a dolgot; a bírálóképesseg es az ésszerűseg azonban rendszerint hellb útra 263
 téíítelteók€t. olyan módszerekkel éltek, amelyeket
- az akkori köriilményekhez képest g)
a legiobbaknak liitunk. - ma is
stá
A. világűr á
gÖrÖg t ',domány előfutárainak nemzedékét i§ c§íbította; zseniálisan
&
mlír_.
a mi vilá§unk anyagi egyséBét.s rrineg aiigitestet tli,i"gei'e. iiiá)gáiii
T:"T:lj:l]é| 1!1qűl,é9 ismereteiket jórésa az egyiptomiaktó
vlzsgaíkk. Asztronómiat t es a bábilóniaiakíól's zerczték;tre az tüi
ismeretek sgkaságát]ól ki tudták hámo;ni q;a9ioÉib mag91, elkertiiték az asarorogiai e. a"-til"-á. aE
maguk is lj ismereteket szereztek. Thalé-s" iljabb koruirsa] ri"oi"iáios, u t"o"ao.á Iaíroi iic"!-úui ah
athéni csillagíjz, Phainosz pedig a Lükabettoszról figyelté ouproiáuior ioooontiat: menaiúi-i-ti..it erE
csupán fél nappaL térnek el a maiaktól. Azlthéni
kb._ " t,t'*"n .rvan pi.i&; ffi;lH;ffi;; Cl!
időpondát. ho*, i.e. 432-berr naptárreformot ;""".oít, .tl
".""||9:dl|ó I allam átvette, A napé]r' hossát 365 es 5/19 napban határozta
a legtoöö goróg "iu1'"";ü ;i;i;;íl;;;
meg; kortársa, a khioszi Fil
oinopidé!" 3ó5 es 3/8. a knidoszi Eudoxosz a későbbi hirá csillasász €s mateáatikus fcló
es l /4 napban adta meg a napev idótartamát. - Ezeket az eredmcnyeká a tegegii^.oiiü ,e.oliai"orá
- oedie 365
i H
és homok- vagy vizőrák segítsegével értékeI: s a modem asaionómusók-iámításaitól
- melvek íd
szerint a napév idótartama 365,242 l98 nap
- mindössze legfejlebb o.ol v*r.ár iri ie-.t .l.'h, Tb
asztronómusok kezdettől fosva eg}:üüműkd,dtek a geográfuíoital; a geográlus'Ánaxil;a."; ati
elkészítette,
1z,..első..vitigftÁépel-k.t"iáÚ, wÚr.ÁEaÍ;;;^;ac Őra-iÁat: Ű Í.é.'i.-i, -u, Afi
IY.. századi kóvetőik aztán ú| adarokkal gazdagitórták i vilag ké§ét, e. ..g.u;ioiút .rsó .F
szélességr cs hclsszúsági töröket. A csillagos ég térképéta csiliagképek fantasirikus és könnven Pöd
lneBjegyezheto ábrálval lllusztÉlták - és bizony nem sejtették. hog' két é§ fél évezred múlvá az
Plút
űrhajósok is. azokat a neveket emlegetik niajd, amelyeket tfrlutus atatátioii- 6i;-;j,;k- úr
a csillagzatoknak. eE
_ világurrk es a természet már a legrégibb kutatókat is érdekelte. A nag1 milétosziak munkáját az rL
v. es a Iv. században a természetfiloiófusok, valamint a LeukippoJ .. oemokritosz vÉzette
_ .
h.b
atomisták folytaták, akik mint már említettük €Uutották u ir'ode- trd";á"y; i..";;i;k
egyediilálló anticipációihoz. -Az egyes ág*alo! kirziil- fől€ a meteorológáoat ,""niiii.t ngi;r;"i; §ú
az asztronómusoka meieorológiát munkájuk résánek tartották, €s időjáiás_€lőrejelzéseket áiiítottaÉ sl
össze; Anaxagoraw pedig természettudományos megfigyelések alapián arra a következtetésre iutott. _d
hogy..a sze|ek akkor keletkeznek. mikor a nap melégéúlritkább Íésza levegő... A touÚi rturiri'rur' tf,}
kori tudományról. _csak közvetett híreink vannak. Ezt mindenekelőtt á uiotogia.o; a, eto iiz
szervezeteka _vizsgáló t}doíniinyról mondhatjuk; Úry tetszik, főleg a botanika nagyát lépitt előre, efr
men plaón Akadémiájának tudósai akik egyébként nemigen érdeklődtek a te-áészeitudomá-' miirt
nyok iránt
-
már (hsze tudták állítani a növények első osztályoását. (Az állatokat csak aú
-
Alisztotelész osztályozta.) a.a'
4 firiku es a vegytan színvonalára csupán az egyes gyártási folyamatokról szóló információk l|fl
álapján következtethetünk, mivel a veliik foglalkozöégési-szakirodaiom ettunoaott. e !o.6lot á, tlrYc
ókorban ismert összes fémet a megkívánt kernenysegben es rugalmassígban tuotet itoafiitani; Ald
nagyon. ellenálló rézönlvényeket is ismenek. melyeknek gyáíáJ folyatűtát es osszereteiéi ne. elt
lsmerJuk pontosan (pl. annak a témnek az esetéb€n, amelyet oreikhalkosmak ng'teztek; az oreikhal- Eru:
kosz sző azonban az i. e. I. sáadtól ,,sárgaréz" ielentésű). Textil- es kerámiai termereik minóseft d
abban az időben senki sem tudta túlsárnyalni; a fóníciaiak csak a bíborszínűfe.ték, ;;gi-ipt";ik -L
pedig a balzsamozó anyagok gyáruís.ába:ir előzték meg őket (a górögöket u"oou- o"mZiá"["iie'u fú(
balzsamozás). Ismerrék g _tengelyt. az emelőrudat, a csigát, éJ haúsukat is ki tudták sámitani; tldt
a a kikötőkben €s az egyaránt felhasmáluik őket. Jól áttanulrnányoitii e&
a |őb.anvákban
,
(lráDyitó evező)
_épjtészetben
működésé| a vitorlák es az wezősök elhelyezéset; mint i kerék pir
lra]9korma.nl d
tulajdonságairól és a szeker mozgásáról alkotott véleményeik alapján megítélhetjtik, valószínűles
lsmerték a tehetetlens€gi erő törvényét. Az akusaikában ugyancsak kiemeikedő sikereket ének ei
F*
$J!qeo9o me_gvizsgálta a hur hossza es a hang magassága köai összefüggést, Arkhelaov (i.e.
450 kórül) megállapította, hogy ,,a hang a levegő rezgése által keletkezik", a szí-iházak es az odeionok 60&É
maradvárryai pedig, azt bizonyítják,,hory az akusztikai ismereteket az építészeka gyakorlatban is F9
érvényesítenitudták. Hasonló a helyzet az optikával; az irodalorn-ban ugya,i'- az optikával -a
kapcsolatban csak két megiegyzés maradt fenn iArisztophanésznál a lencsér8'í,Platónnál pedis FiEr
a fénytörésröl). az ismeretek színvonaláról azonban meggyőzően beszel a templomoszlopof
Egyélk9nt az is érdekeq hory a görögök rrui,r ú archaikus kor alkonyrÁrr ismeiték 'N_
"(l!:zi!??.
)64
,,Héraklészércének" erejét, amelyet Euripidév
- az érc magnésziai lelőhelye alapjren
,,magnetizmusnak", azaz mágnesessegnek nevezett. Még az elektroriosságot is ismúék(a'statiku-
tfod
,]
 sat): Thalész eá a.boro_styánról Göógü ,étektron) ae9ezi.. el, mert rájött, hory ha a borostyánkövet
sáraz ronggy_al dörzsöü, olyan erő jön létre, amely az apró árgyakat ,""ESÁo7alv2.
_.
A klassz. ikus kori görögöt
1materyati}á! aritmait{ra. geonetriára (sík- es térgeometűra) és
trigonometriára osztották; késóbb az algebnit is megküönbóaették. A matemaükát az archailus
kori_alapokon.fejlesztették tovább, § olyan figyelnet §zenteltek neki, hory az elso szaktudorrreny titt,
a4ely 1mi mércá_nk szerint is_-, a valódi tudomány szintjére juiótt. Peísza az egyiptomiat,
a babilóniaiak és a ffrniciaiak már korábban is jelent6s maiemaiita ismeretekre űtát o".ti
a görögök számos eljárrist és módszert vettek át tőlük, a legfontosabb ismeIetekre amnban a maguk
erejéből tettek szert. IJttöíő sz€íepet játszottak ebben épltészeik és öldmérőik, akik
- az áb?cé
4"pj,á" - saját óámrendszert vezetti* Ue (| : a,2: P stb). Csak azt fur jelát -"g Thaér, ii
liJ_h?ggPs' nas/ llakja. akiknek tételeit ma is megtalaljuk a ta"könyvekkn. Á matem;tika további
fejlódésében a tudósok egesz sora szerzett érdeme|- fől€ a krótóni philolaosa aki összeírta
PÍithagorasz matematikai előadásait, a khioszi Hippokaté{z; aá kialakította a geometriai elernek
rendszeré1 a tarentumi Aíkhütasa aki felfedezte az analitikus módszert, s;ókratév barátja,
Theaitétov, aki kidolgozta a matematikai sorok elméletét, €s Platoít tanítója, a küéná Theodóro-sz,
aki a törz§száínok kutatísívalszerzett himevet; végül magát platónt -is rreg kell említenünk.
A fogalmaknak, a definícióknak é§ a bizonllá§nak az a pontossága es baározottság4 amely
a preklasszikus es a klasszikus kor matematikusait jellegreztq a tölü tudonínyág únr,ira i'.
példaképpevált. Az i.e. IV. századi görög mat€matikát két nas, iskola képviselte: az áth'éni, melvnek
Platón es Hippokratész állt az élén,é§ a knidowi, amelyet Eudóxosz es Arisztaioo u.""tett. lL álálok
elért eredmények !9aryre,\9ttak mindent, amit eLberr a tudományéLgbal az ti
a mezopotámiaiak elértek. sikereik a matematika rij, hellenisztikus koriieiviragását "gyipto-iak
Íés)ítettékelő,
a helleniszükus kori matemaüka színvonalát pedi8 a modern tudomány is isak a kozelmúltban
haladta meg.
... 4 8,9röcök.a ludományt affél9 szellemi sportnak tartoták, amelyhez nemcsak adottságra van
sziikséF h,anemidőre és kedvre is. De úry értelrneaék, mint a természet megismerésenek és derqbei
szolgálatába való állitísának eszközét. Ahogy a ,,művészet a művészetértn nem érdekelte őkei, a
.,tudomány a.tudománJén" is idegen_ volt úámuka; arra törekedtek, hogy ismereteitet
korlatban is felhasználják. A aemplomok, a színhrizak és más
i
!ya-
- tevésbé csodáiatos
-
épületek rőm-
jat arról tanúskodnak. ho$i a 8örö8 építészektökéletesen el§ajáűtotaák a matemaükát. a staükát,
a íiakai törvényeket, a konstrukciós és technológiai eljáráökat, s egáltalán: enciklopédikus
művelségű szakemberek voltak. A tízméteres mél}§égbe; alapozort ki[-ótői eátak. maradvánvai.
a mocsaras talajra épitett sulyos epítmenyek és merész Údak leírásai, a vízvezeté-kelq a csatornázás és
utak maradványaia qai mérnökök elismrrésétis kivívják. E5, i.e. IV. századi görög hajó roncsa
91
l969-ben a küprowi küénia mellett húzták ki a tengerbői -
- csodálkoáira
t:ry:r9kJt, megállapítottrik, hory a. hajótörzs a lehetó legelőnyösebb
ieoi"tte u -ai
paramétereket mutatja.
A ki}ötői berakodásokróL az anyagszállításról. a b.{nyamunkáklólizóló hírek aa bizonyítják, hogf
a klassákus Görögországban a rabszolgamunkán kivü sámos séD€t használtai. " űetv3Í
gyorsították, \9nnlt€tték es hatékonyabM tették a munkafolyamato-kai. ÉsmegkönnyítettéÉ az
ember munkáját.
_ A tudományos kutatáshoz való viszonyés a tudományos ismeretek felhaszrrálásának kepessége
fontos kritériuma a társadalom és a társadalmi rendszer lialadó volt4nak. Górógországban'sokÉl
kedvezőbb társadalmi feltételek voltak
_a tudomány sámára, mint bárhá mÁutt; főleg
a demokraükus államok teremtettek megfelelő ,,klímát" a fejlődéshez. persze a rabszo(atartő
rendszern_ek nern volt alapvető érdeke, lrogy a tudomány eredményeit a termelésben is érvenyóítsék
sokkal uagyobb teret biztosítottak ennek, mint á keletí
;
emek el|enére Görögorságban
despotáfusokbaL ahol rnár a tudomány elsö hajtásait is a papok titkos művészeúvédegenerálták.
Ezek a köriilrnenyek megkö.nnltettek Görögonágban a iermelóerők fejlődését, rrrig a keleti
önkényura|mak fékeaéka fejlődésu a termelőerők fejlődése a haladást tániogatta,-a teimelóerők
Pangása_?.z elmaradottságol szilárdította. Rabvolgatartó rendszer e§ rabszolgaúrtó rendszer között
_ a hellén és az orientális kózött -- tehát nem kis különbség volt: erre.egyébként már Marx és
Engels is felhivták a íigyelmet.

Nem kis különbség! Méghozzíolyan különbségek, hogy a klasszikus kori Görögország egészen más
képet mutatott, mint földgolyónk többi orvága.
, kulturáüs teren a 8örögök az összes közeli es távoü nemzeteket megelőlték. Már régen behozták 265
 azon nep€k ez€révcs előnyét. akik elóttü léptek a tönénelem útjára, s a tudonr.ihy es a íhűvész€t
minden ágazatában megelőzték őket. Abban az időben, mikor felépítettéka Panhenónt, és
templomok, §zinhízak & talács|lázak szÁz,aival di§zít€tték orságukat, a perzsák csupán Artaxerxész
király új szuszai palotájával dic§ekedhettek; a korabeü EgyiPtomban egyetlen figyelemre méltó
epítmeny s€ríljött létre, KartMgóban es Irália nerrr görög részébenpedig csak a várak és a síremlékek
kepviseltek az architektúrát. A görtig klasszikus szobrászat uráur a második helyen az etruszk
agyagszarkofágok és a kinai bronzok álltak; a perzsa reliefek es az egyiptomi szobrok már csak a régi
sémákat ismételték.a ftiníciai képzőmúvészetsohasem ért sokat, a római és az indiai pedig még nem
létezett. A színműVészetben es a drámai költészetben a górögóknek egyáltálán nem voltak
vetélyüírsaik, az epika és a líra más országokban mintha elsüllyedt volna, művésá es történelmi
irodalmukkal szemben csak a zsidók vallási könyvei álltak. A filozófiábarr csupán a
akkor mé8 ismeretlen - sámukra
kínaiak versenyezhettek volna velük, a kínaiak viszont a filozófiában csak
-
bölcselkedést, nerr tudományt láttak,
A görögök politikai rendszere ugyancsak magasabb fokon állt, mint más egykorú nemzetek
rendszerei. Leghaladóbb forníja a demokratikus köztársaság volt, amilyet egyébként csak €gy
köápitáliai földművelőközíeg népe igyekezett kialakítani: ea a közseget Rómának hívták. Persze
számos görög államban kevésbe haladó társadalrni rendszer uralkodott; de a legkevésbe haladó görög
t írsadalom is több jogot biztosított polgárainak, mint más orságok. Ökonómiai téren a termelóerők
fejlesztéseben, az árucsereforgalom terjedelnében es a társadalom anyagi §zükségleteinek jobb
kielégítésébenis megelőaék a többi nemzetet. Katonailag olyan erősek voltalq hos, minden külső
ellenségől megvedhették magukat. A jövőre nézve is nekik voltak a legnagyobb eselyeik.
A klasszikus Görögorság telxít fejlettebb közgazdasággal, haladóbb politikai rendszerrel,
fejlettebb kultúrával tűnt ki a több ország közül. Ez is lehetóvé tettg hory a görögök magasabb
színvonalon éljenek, mint a korabeli többi nép. Jobban étkeáettek, öltözkt dhettek, és jobb
körülmények között lakhattak; életiiü< gazdagabb tartalmat, sokféle formát kapott. A jobban
§zervezett társadalmi rendszer nagyobb biztonságot es több szabadságot nyirjtott nekik. A politikai
életben is érvényesülhettek, es saját sorsukról közösen dönthettek. Fejle§zthették testi é§ szellemi
adottságaikat, sportolhattak, es i!úkoruktól kezdve művelődhett€k, részt vehettek a kulturális
életben, re§zesültek a civiliációs vívmányokban. A maguk alkotta törvényekhez es elvekhez
tarthaták magukat, és jogaikat olyan módon érvényesíthették,amely biztosította minősegi lg
fölényúket más nemzetekkel szemben : ez a fölény mindenekelőtt abban nyilvánult meg, amit elsőként l
Cicero nevezeííhunlanitamak. Görögorságban az ember sokkal inkább ember l€hetett, mint bárhol r
másutt: legtöbbször az is volt. "t
A görögorsági magas életsánvonal mögött azonban jelentős különbségek feszültek: például L
a gazdag kikótővárosok (Korinthov vagy Szürakuvai) es Arkadia szegény pásaorfalvai között, n
a Peloponnészosz ősrégi városai és a lukánokkal vagy a vkítákkal szomszédos új tel€pülések között, h
a szilárd dernokratikus kormányú államok es az oligarchikus államok vary a tirannizmus közótt,
a sokoldalúan fejlett Athén es az egyoldalú (katonai beállítottságti) spárta között. A lakossag íÉ9
osztályokra tagolódá§a követkeaéberr az egyes államokon belü is jelentős különbsegek voltak.
Ennek ellenére nem létezett olyan egetverő különbseg, mint amilyen a nagykirályok meses gazdags.áLga
k&
és alattvalóik nyomora. mint a folyóvölgyekben. illetve a sivatagokban zajló élet között. mint é5a
a néhány kiválasztott hatalma és a lömegek alárendeltsége közötl-volt az orientális birodalmak- sai
ban. A görög világban kisebb egyenlőtlenségek és kisebb belsó ellentétek feszUltek. mint a nem átlt
görögben; a nem görö8 világ egyenlőtlenségei ugyanis valóban barbár dimenziókat értek el. Mai ed
értelemben is barbárakat. !,olt
A görög társadalomban legnagyobb ellentét
a mint tudjuk
- a szabadok es a rabszolglák közti
- rfq
ellentét volt. A rabszolgákra szinte minden államban másként néztek. A spártaiak úry kezelték őket, AF
mint ellens€geiket ; az iparvárosokban értékesmunkaerőt láttak bennűk ; a mezógazdasígi vidékeken
patriarkális viszonyban voltak velük; Athénban a siabad bermunkásokhoz haionlítottak.
st
A legrosszabb feltétel€k között az ércbányákban dolgozó rabszolgri& éltek, valamivel könnyebb soruk
-r
L.{
volt a kőbányákban és a kikötőkben dolgozóknak, sa mezőgazdasági es az iparvárosi rabszolgíLknak; a5a
a legiobb soruk azonban a
tehetős polgárok Mztzrásaiban dolgoó rabvolgáknak volt. .tit
A szakképzett rabszolgák, íőkép az ímokok, a művévek, a tanítók, a könyvelők stb. egészen jó
helyzetbe kerülhettek. Euangelov rabszolga es€t€ aki Periklész bizalrnát is élveztq es egé§z
B
eb
vagyonának gondnoka volt nem kivételes eset. A -szabad ernbert a rabvolgától elválasztó határ zH
266 nern volt átlephetetlen; a- szabad görög hadifogolyként vary a körülmerryek szerencsétlen gEr

;
E
E
lt
it
u
h
Lt
hi
}re
trt
t&
ry
v
óc
ók
,bb
&ó

rel,
úb
,bb
ban Görög búrorok. Középen a hóromlábú aszral, alalta az összecsukható kettős szék. A rekonstrukció
Lai a hellenisztikus koi mjzok alapjón készült
;Di
llis .r
b,
Égt
-, b ellenkezőleg,
összejátsála folytín rabszolgasrigba eshetett például Platon Szicíliában
Éat a r_abszolgát Görögöt és nen görö8öt egyaránt) - mintki leh€tett Yáltani vary fel lehetett szabadítani.
bol A felszabadított rabvolga aztán a lehetőségeinek es adottsígainak megfeÉlő funkcióba kiizdhett€ fel
magát; gyermekei ín.írteljes jogít polgiá.íok,lehettek. A rabszolgák igaz, c§ak nezőként részt
[u| -
vehettek a színházi e|óadásokon es a sportünnepélyeken; §zemélyi tulajdónuk i§ lehetet! ez azonban-
útt
|qPa!i* y* tulajdonát képezte. Számoa városban hivatalsegedkent vary ímokként dolgoztak,
üat, háboru eseten a segédcsapatokban §zol8iíltak; Athénban az államrendórseg is'rabszolgákbol Áődött
ött össze, s_tagiai még,a szabad polgáLrokra is fegyvert foghattak. A görögországi rabgzolgák legnagyobb
.á részének_ennek.ellenére is kétsegrcleniil nehez sorsa volt; mégis sokkal elüsehetőbl köriilnények
rt között éltek, mint a keleti despotítusok rabszolgái.
!t A szabad emberek köai különbúgek a klasszikus Görögorság legtöbb államában a vagyontól
m és a jogi alapszabályzaüól függtek; a2 elrnaradottabb államokban á sárm, zástól is. A polgáiok jog
,r tekintet nélkül vagyonukra a letelepült idegenek és a felszabaditott rausiotgta,t roioti
:
9zjrint - -
álltak; a szegénysé8 nem csökkentette a becsületet, dé a talentumok és a drachmát-nóvelték
l. a tekintélyt. A nagyvárosokban akadtak dúsgazdag emberek, akiknek bányáik, nagybirtokaik, hajóik
'tortituettit
voltak, .es rabszolgák százaival rendelkeztek; Nikiasz athéni államiérfinar tiroo,
6 Hipponikészrrek 700, Philónismak 300, Aíisztotelésznek kb. 30, Lüsziasznak 12 rabszolgija volt.
A polqárot többség9 9cy-\ét r_alszolgjíval rendelkezett, de sokan c§ak szerették volna, ha .siemé$i
lr szolgálatukra legalább valami fiú" állna, mint Praxagora mondja Arisztophanész míivében,A nik
rt ünnepében. Praxagora egyébkéntolyan társadalmi rendszerl javasol, amelyben ,,minderikinek részt
l! kell kapnia mindenből, minden közö§ lenne, s mindenki egy alapból élne... A gazdagság és
rL a s?egénység között egész sor közbeeső fok létezett; a legalacsonyabb fokon a napvámosoli álltak,
akiknek csak kezük és munkájuk, esetleg (ha polgárok voltak) szavaójoguk vólt. A legnagyobb
li vagyoni különbségek Korinüoszban, Szürakuszaiban, Thébában és AÚénban, a lefuséLbek
a krétai dór városokban és Spártában alakultak ki. Ezeket a kúlónbségeket némely államok
í a leitúrgidkkal, azaz bizonyos kötelességeknek (hajóépítés,szlnházi előadrisok és vallrisi ünnepsé-
& gek rendezése stb.) a gazdagokra hádtásával, progresszív adórendszenel és a wegények anyagi 267
 támo§atásával igyekeztek ménékelni; a gazda8okat a közvélemény is ana kényszedtette. hogy
jövedelmúk
98y részéta város wépítéséreés a-vagyontalanok támogatásári áiá;;;k. Á;;,gi,;Íi .
egy.enlőtlens€, a klaszikus korban általában mái nem volr hatásial a politikai jogokra; %leg
a demokrácia biztosított mindenkinek egyforma jogokaL. A gazÁagság Gtiiogorszalbín nem vofi
vembetűnő és kihivó; az antik források szerint a klasszikuí k-orban'a teg"gazdagabb és
legbefolyásosabb emberek is egy.szerűen beíendezett egyverű házakban ettek
1á-leletéi is ezt
bizonyíüák), § óltözete alapján állitólag nem lehetett megkülönböztetni a hajógyárost az evezőstől.
1.:r.:r9t röbbsé8e a görög mérsékleszeretet megnyilvánulását látla ebben: egyesek azonban azt
állítják. hogy m.indez.csupán a gazÁagok rafinálságának a bizonyíteka. De tér§. hogy a fényüzés-
től, amely tésőbb keletről behaao|l Gorögországba. a 8örögök tóbbsége viszotygon."-szerte|énség-
nek. a barbárság megnflvánulásának tartották.
A tánadalmi helyzetben fennálló kúlönbségek közül sajátos figyelmet érdemel a nők
hátíányos,hel}z€te. Az antik Görógországban a férfi mindig a nő ölött _ a férj a feleség, az apa
a lánJ, a fiútestvéI a lánytestvér ölöü _ állt, a családon [ívüli kapcsolatokbari pedig ai élenárs
az állandó vagy ideiglenes éleltársnő folött. Ezen alapjában az sem változtatott, hÖgy áz aióloknál
és némely dóí terúleten (főleg Spártában, a krétaiaknál és a nápolyiaknál) a- nök aránylag
szabadabbak .voltak, a kispaíasztok feleségei pedig, akik maguk is iermelőmunkát végeitekl
ónáIlóbbak. A nő nem vehetett részt a népgyűlésen(Arisztóphanész .,nói népgyűlése; csak
komikus utópia), nem tólthetett be hivatali tisztséget (a papnő funkciójának kiviielével), nem
foglalkozhatott jogi ügyletekkel (kisebb, például a háztartásbi való vásáitások alkalmával kötött
szenődések kivételével); mindenütt tú riosza, ,,vía", azaz a hajadont apja, a fédezetlet féíje(esetleg
más íerfi rokona) képviselte. Részt yehetett a vallási ünnepségeken, a koóenetetue-n itu., oö
a sportjátékokon ,nem; színházba, ódeionba stb. járhatott, de tigy illett, hogy valaki _ akár
rabszolganő _ elkísé{e.Általában,,csak alapművellséget kapott--(szakképzűéget _ például
orvosit esetben, filozjfusnőkől azonban tudunk), és f8leg a Tráztartással és
a
- csak kivétele§
kelleü töródnie; férje házában vismnl küia, azaz úmö volt. Rendszerint apja
_g.yermekneveléssel
választott nekj férjet, ez azonban nem jelentette azt, hogy csupán vagyoni érdekeit tartotta sz;;
előtt, és figyelmen kívül hagyta a lány akaratát; lehet, hógy n3tra igy vott, máskor nem. Tudunk
szenvedélyes szerelemből kötött házas§ágokról, öszinle háÁtáni vivonyokról és példás, harmoni-
kus együttélés€kről természetesen hűtlenségól is, amely azonban minden monogám rendszerű
táRadalomban előfordul. A 8örögök a hrizasságon kívüli viszonyban azonoineműek közti
viszonyt is ideértv_e - ésaztársadalom
nem láttak keresztény vétket vagy lermészet elleni bűnt;
egyesek ugyan elítélték-_még ezt, többnyiíe amnban magánüg}irek tartották. A monogám házasság
kiegészítöjeként a ..legrég.ibb ipaníg" is létezert, ámely azonban nem a klasúikus korbaí
keletkezett, és nem is tűn( le vele együtl; képviselöi kózül a legalacsonyabb fokon a pornai (ezl
talán nem kell lefordítanunk), a legmagasabb íokon a hetaiák, az ,,élettársak'., ,baratnOi'',
,.szeretők" álltak. A_feleségek egyébként a klasszikus korban is kordában tartották fédüket. és néha
úgy bántak velük, ahogy a barbár világban nem bánhattak volna; nem Xanlhippé voit az egyetlen,
aki elfelejtette, hogy olyan tánadalmi rendszerben él, amelyben a férfi a nó loür áll. Más fórások
is bizonyitlák. h98y ami a nők helyzctét illeti, a 8örögök nem is álltak olyan rosszul; például az
a mondás, amely
- noha későbbi időből származik - bizonyos
kapcsolatban han8zott el: ,,A nők bűnei inkább eikerülik
Gorgiász olimpiai Üeszédével
a ktizvéleményílgyelmét, mint a nők
ellen elkövetett bűnök."
rabszol8?tartó rendszer alapvető ellentmondásai köá tartozott mint tu juk
^ .A
a fizikai - a szellemi és
-
munka közti, a társadalorrr dolgoó és nem dolgozó része közti külöor.egi a nuirritus loii
Görögorságban legalábbis a szabad emberek között
9rolb1n_ - ezek az e]lentétek me! nem
-
voltak olyan sz€mbetűnőek. A lakosság tóbb§€gét az önálló földművesek, iparosok és bérmun"kások
kép€zték, teh{ít olyan emberek, akik fizikai munkából éhek, es anyagi értékikette.-"rteh a tóuüiit
elhanyagolhaó kisebbséget alkottak. spárta és néhány krétai várós kivételével u .-uuá
mindenütt együtt dolBoztak a rabszolgákkal. s nemcsai< mint felügyelők: a mezőgazaasaguan ".ú"i"t
mini .
_az építkezésekenmint kézművesek és munkások,- a bányákban-mint űyászok.
földművesek,
A szabad_ embetek helyzetén ez mit sem _változtatott; a probléma inÉább abban rejleti, hog!
a siabadok megkárositottnak érezték magukat az olcsóbb ra'bszolgamunka által. Perikléiz korába'n
ezen Athénban olyan törvényt hoztak, hogy a közmunkálatok6 an - azaz az Akropoliszon és

268 |,r:lslbln - a _rabs_zolgák munkája nem lépheti tű az egynegyed részt; Kleón alatt az
Erekhtheionon dolgozóknak csupán ötödrésze vólt rabszolga. Á'tai'lattan a iaus"otgak ;olut
 ffiB
ffiW
Górög ékszerek Bgloldalt csontból készült dkzfésű, melleue nyakék és arany Jülbeualó, jobbra
ezüsuükör hdloldala, Ient két arany karkötő. A londoni British Museumban tóiiató hellenisztikus
kori leletek alapjdn

többségben, a kikötőkben már kevesebb rabszolga dolgozott, az ipari mühelyekben pedig körülbelül
egyforma volt a szabad emberek és a rabszolgák szíLrna. Az athéni népgyűléjena kéiműiesek voltak
többségben; szolón régi törvénye szerint az apa, ha á§gkorában igényt tart a íiú
gondoskoüsára, k_öteles.m€ste§éget -adnimely
fia kezébe még irindlg ériáyben voltiAz'iparosmunka
negbecsüléséről küIönböző iinnepsegek péld.iLul a -héphaiszteiá[ és a kÁalkeiák is tinúskodtak.
-
A források szerint miá,s városokban is hasonló volt a helyzet, a ,,szabad ember"- fogalrna csupán
Spártában.volt amn9s,a .lne_p dolgoó" fogalmával. Az uialkodó oszrilynak a fzikai"és egyáltaián
a produktív munka iránü ellenszenve ugyáncsak spártában nyilvánult-meg már kezdetó fogva.
Göógorság -
más részeiben csak sokkál késób6 bukkant fel. Ez a jilenség azonban -mrir
a rab_szolgataító rendszer _hanyatlás,á,ra utalt; a klasszikus korban a ratszótgataió rendszer még
a fejlődés szakasát élte mint a leghaladóbb termelési mód.
.. Az i.e. V. és IV.. saázadi Görögors. zág még rnessze volt attól, hog a fizikai munkát a rabszolgákra
bi??, és _hogy a fizikai munkát végző polgárt a rabszolgiák színvonáhra süllyessze. Persze akior is
9lö9rqylt. hogy valaki megvetően beszélt a munkáról; á spártaiakon es a spártai tipusú embereken
kívű (ilyeneket_azonban mindig, minden társadalmi rendszerben találuni) főleg; filozófusok és
a szofistrik, vallottak,. ilyen nézeteket. De nem mindannyian; bizonyáá má'sként vélek€dtek
a munkáról a materialisták és másként az idealisták, de ilyerr szerrpontból az idelaisták sern voltak
egysegesek. A.+l"\l jelentőségének pozitív értékelésévelnemegyszer találkozunk még
a.rabszolgatartó ideológia olyan élenjáró képviselőinél is, mint peldiul Platón volt; ilyen- jellegí
nézeteit főleg szókratész sájőba adtz. A filozófusok ,,elit-elméleteit" es a szofisták roószináuhiú
kijelerrtéseit nem szabad túlértékeln'ink:ezek az ő nézeteik, illetve a rabszolgatartó osztály
képviselőinek a nézetei voltak, nem pedig a ndp döntő többségéé. A klasszikus kori górögok egészen
másként viszonyu,ltak a munkához. mint, mondjuk. fel évézreddelkésőbb a róhaiik: a "gOrOg
_nem, római
polgár proletár volt, aki megszokta, hogy kenyéren és olajon, szavazatainak irubá
bocsá,tásából és a hatalmas_ leigázott területek szerezett kixákmányohsábol éljen. Egyetlen göíö8
sem állítotaa, hogy a munka az él€t értelm€; ilyesmiről nem tudunk. De tudjuk, trÓ-gy u ,áUuá
górög nép legnagyobb része nem kerülte a munkát, s bár részben szívesen hagyta a rószolgákra, 269
 létfontossigúszükségszediségnek lartotta. pe§ze a szabad idől ugyanolyan szülségesnek tartotta
és ki is tudta használni-
- Bimn!ára nem mindenkinek volt egyformán sok vabad ideje, és a szabad idő kihasználására
való leheaőcégek §em voltak egyformák; a gazdagok ilyen szempontból előnyosebb hel}zetben vol-
tak, min( a szegények. a polgárok, mint a nem polgáíok, a féríiak,mint a nők. szabad idejüket.
főleg a_testnevelésnek és a sportnak, a müvelfiésnek, a kultúrának, a közéleti tevékenységn;k és
egyéni kedvteléseiknek szentelték. Munka utáni tevékenysegüknek mind€n i'sszetevőjét éietiik elvá_
la§zthatat]an részének tartották. A testneveléssel és_a spontal a gimnáziumokban, a palaisztrák-
birn és m,ás helyeken foglalkoaak: ezeket általában kö;penzen ártottá.k renn; aé inlatu a tisti
rátermettéget és az e8é§zség megszilárűtását tartoták szem előtt, mint a versenyekre való
felkészülést. Alapfokri műveltségiiket főleg a gimnriaiumok es a palaisztrák részétképeá iskol,.ákban
szerezték; ezt a műveltséget minderrki megszer€zhette, hiszen a magántanítókon kíviit állami tanítók
is tevékenykedtek, akiket a népi szervek választottak, és akik az állaától kapták fizetesiüet. Az ábéét
Görögorságban bárki ismerhette, míg Eglptomban es Perzsiában a bonlolult hieroglifákat, illetve
a rnég bonyolultabb ékínístcsak néhány szakember; a nem görög orságokban gyakran még
a királyok §€m tudtak ími. A filozófusoknál és a rétoroknál folytatott magasabb fokri tanirlrnányokrá
c§ak a tehető§ polgárok vállalkozhattak:, a teh€tsége§ szegeny ifakról azonban rendsz€rint
gondoskodott valaki. A népi főiskola, amelyet a görögök egy élat€ll át látogattak, a sánház volt; de
a zenei előadások átogatására, Horrérosz verseinek szavalására es Hérodotosz olvasására,
a tudomány és a művészet képviselőivel való beszélgetésekre,a nflvános únnepségekre, a csalá-
di ünnepekre s a szümposzionokra is jutott idejük. A népgyűlésfuszejöveteléire és a közéleti
tevékenysé€re ugyancsak találtak időt. ,Á szabad idó, amély nem cs.irpán a pihenés, hanem
a magasabb rendű tevékenyseg ideje is, más személyiseggé változtaüa azt, aki rendelkezik vele... Marx
szavait a klassziku§ kori görögökre is vonatkoztatiatjuk: má§, §okoldal,tqn fejlett nemzette váltak.
Görögorság teMt valóban egeszerr rrrris képet nyújtott, mint a többi orság, amelyre ugyanaz
a nap §ütött. Csakhory . . . I9z, hogy a leghaladóbb politikai intezrrenyek Görögorságban alakultak
!i, a görög politikusok azonban gyakran rosszul csináltá,k a jó dolgokat, a rossza[at viszont jól.
Görö_go_nl;F a vabadság legfenségesebb ideáljait követte, szabaó polgárai azonban magáiól
értetödő dolognak_anották a íabszjlgaságoí és a nők alacsonyabbrendúsé§ét Eljutott a huma-nitá§
legnemesebb_gondolataihoz és a kultúra virágásáhoa de állandó belvisályokial és hábonikkal
kúszkajdött. Poziűv. tulajdonságaival végtelen magasságban állt a baíbár oÁágok ftlött, negatív
tulajdonságaiban viszont aüg különbózótt lőliiLk,
.Eze\ az_ 9cyelellenségek és ellentétek egytól €gyig Görögorszíg kép,éh€z tartoznak. Ugyan{rgy,
mint a mi világunk kepétez is egyidejüleg tartozik a kibemetika & az éhhalál, a romikus -rákéta-éi
a. szent. tehén, az e.mbe! jogok és a hivatalosan elismert rabszolBasá8 létezé§e. A háborús
vérengzésekről nem is szólva.
Ennek ellenére az a világ. amelyet a górögök a klasszikus korban kiépítettek. az összes korabeli
világok kózü a legöbb legiobbat és a |egkevesebb legrosszabbat foglalta magába. Az adott
történekni korszakbaí a maximum volt, amit az emberi társadalom csak elérhetett. Á későbbi korok
távlatáMl nézve csodának látsmtt.

270
Görögorszóg
és a hellenisztikus világ
 l l. fejezet alö
Ar
Nagy Sándor és a diadokhoszok atr
a§
érdl
Ya
ak
Per
A.klasszikus,ko,r aránylag.riivid időszak volt a görögök hossá történelmében, arra azonban éppen
e|eg. hogy a ku|túra és a civiliáció történetét a görögök egyedülálló értékekkel gazdasit§ik. olvan
m úvészi. és
ludományos
müveket, tá.rsadalmi intéanériyekei& életformákat h.rt"ÍiÚ;:;;iÁi;t
Jozan lelrását § szuperlatiwszokból kell összeállítanunk. Olyan dicsősegre tettek szerl amelvá máis
sem fogott az idő. De mint minden dicsőségnek, ennek is megvolt a foiá,kja.
. Emlékezziink csak üssza, mikent festett Görögország, .-mikor műveúei & tudósai nyomában
útra.. keltünk. . A,
?ryy?" völgyekberr hadak vonultak, hogy a legközelebbi alt<atús siton
megü&özzenek, a. hajók tengeri csatákban süllyedtek el, a-városof poEarai ueluiszáiyoiba;
pusztították egymá§t; a 8öíö8ök mindenütt gör€ vért ontottak. A fennk'oltldeálok. a kozónséeii
anYagi érdekek és a hőstettek nem hiányoztak ezekMl a hucokból; csak az az erő hiánu"oit.
vége1 vetett volna a harcoknak, és megréremtette volna a b!két. A peloponnészosri naÉ.i "ni.r,
ugí,
"iÁ
látszott, hogy Spárta rendelkezikezzel az erövel; Spárta hegemóniája azbnban i. e. 37l-ben, aleukÉ
csatában megszűní, Aztán Théba próbálta meg áivenni a-vezető sierepet; az i.e. 3ó2-es Áantineiai
ütközetben azonban kiderüh. hogy Thébának-sincs elég ereje. A tön3nelem kereke ismét Athént
|endltette a magasba;Athén vezető szerepe azonba-n i. e. 355-berr" a szövetségesekkel vívott vesztes
ért. Az egyes poliszokon bellil ugyanilyen kiúttalan helyzei urattooorr. szociri,tis
s]IuKrürEuíalp"
|i!g*!,ll,"é me8bolygatták a menekülaek és a sámiizóttek tömegei.-a háborri{< megzavarták
:_.!:I:T.:,r y9:!::l§ itokat
szuntelenul al[aíIüordula r9l$d".."_c oJ, a katonák etszottai a átlntatit, - ir"iiTJr*iig
idézett elő. Nemcsak mi látjuk, de számos kortárs előtt is "úHsos volt"-
-l.Éio-.-eg.t,
hogJ a. _8örö8 társadalom már kimedtette a fejlődéinel u-iái u ;"ilú;k";i
1.yi1o;till1nok politikai rendszere biztosítot! és hory általános válságba iutott, o-átoá
kilábalni. Legalábbis a hagyományos eszközökkel ním. "á"ivuái
, A görögöket már elég jól i:-:r]ft
*_,h9r._ logl
-köztük tudjuk: nern volt vokrisuk meghátráni
a kiúttalan§íg előtt, _Mindig akadtak férfiak"lkik űtat tudtak mutatnil néba un'uá o.-
mq] egészen h€lytelent. de mindig olyan bátorsággal amilyennel iírészeusz
:9::_'T l'P,':.t,.qskor .ŰÁ uazépta az ellentétes
nezetek i_99l1l1*bó
:!]^:"^T l,,vast Daidalov elrepüt Krétáról. Az i. e. lv.
tom€geben két ha&Írozott irányzat alakult ki. Az elsőt konzervaűvnak nevezhetiiik_ mivel
:]Tí:_ry syógyító orvosságot a íegi óo[dkai.intézmények é" púgil;;ily* iJ,iiia;'u*i
Jpanabírn a 8enisza makacs vénei, Athénban pedig a Démoizthenési vezetie demokratilk
ffi;
képüselték. A másikat is nehezen mondhatnánk' haiadónak: á a nézeta főleg l;z;k;;iész
propagálta, s fő gondolata az volt, hog1 a gör<ig államok egyesüjenek Athén es §páú ila;;üt;
s egységüket egy perzsaellenes összgörög ,l-adó tr.ábofrvd irősítsék meg. (,,Hosv a d;;;
eszméjével íütött katonák biaosítsá,k He ásznak a Kela kiapadha-tatlan ki-n;;;iöloüi,ú'*T;ű
vigyúk.át a _hábonit Ázsiába, Ázsia jólé.ét pedi8 ho?Jk at Áágu"knozr.;; A'.i.6 iiáiry-ii]i"'
-ellenzesébe
tudta elüivolítani a _görög öJapózoitsagoti a óásooit Théba u*ozott, a'tnJtaiat
n voltat hajlandók.régi szóvetség_eseik ellen harcolni, s ezenkívül -ég ap;Ú á-ÁÜé,
,|9{3}: f
között § súlyos ellentétek feszültek. A politikai anarchián való győzelemhez ui-urai, ae rotenr rii
-.a."tt.-
erőt kellett találni. Ez az erő létezsti: nem Görögorságb*, Íaoe,n *l"r,ór ü...^1
Spártától, Athéntól és Thébától js északa, a magas, h-avas
-olu.po.ron
túl. Makedóniának hívtrit.
.besáltel
§"iF9. göriig afféle ,,félbarbtír, o19ágnlk|. tartotta Makedóniát. Lakói ugyan görögiiLl
de olyan nyelvjárásban, amely elfuge elért az attiku koinaő|. A görog istené-i"t tiűiirt3i,
részevel évsázadokon fereütú t §."oi"a. ,*ri
a helyj - itt Úrat-ittii törzsekből alló - latossagg;t -"';--;Úfi-b
ésgörög szokások szerint éltek, de a göiögséglöbbi
érfurtkeztek;
,
mértékbenkeveredtek mint a többi görögök A hagyomány szerint csak*az l.e. IXj'VUt,
:4?db^ telep€dtek be orságukba,né-gpedig a Pelopónészoizról; Perdikkav t"ugy r*-..rl
király őke1 ide Argoszból; elsö,fővr{Lrosukat, aigait is o alapitótta. Utfiai ;iff;r"gl"lták
_vezette
é. a Haliakmón folyók közét csakrnan a tóngerpartir.'A történelembe főIeg a fetedik
272 l,,sí-..T,
Klraly. l. Alexandrosz irta be nevét: i. e. 500 körü Iépett trónra" b rövidesen kapcsoiátba lépett
a tóbbi gör<ig állammal; i. e. 496-ban olümpiába is elment, és elérte, hogl résá vehetett ajátékokon.
A venenyben (a futásban) ugyan nem győzött, de sokkal értékesebbgyózelemmel térhetett hazá:
a makedón királyokat egyenjogúsították a többi górög királlyal. Mikor a perzsák elfoglalták
a szomszédos Thftik il, rákényszedtettékAlexandroszla baíátsá8ukat; Alexandrosz ezt a Eőíőg
érdekek védelmezesere használta fel, és a plataiai csata előtt titokban értesítette Ariszteidész athéni
veiért a p,tzsa előkészületek állapotáról. Az őt követő makedón királyok tovább mélyitctték
a kapcsolatokat Görögországgal politika^i es kulturális téren egyaíánl Arkhelaosz király, aki lI.
Perdikkasz után, i. szerződést kötött Athénnal, es az új fővárosba
e. 429-ben lépett trónra, szövetsegi
Pellába meghívta a görögművészek színe-javát, többek kózött Zeuxi§zt és Euripidészt,
A -
klasszikus kor alkonyálr a félbarbár Makedóniáról terjedő mendemondák már alaptalanok
voltak; legtöbb esetben a halódó előítéletekkílfakadtak. Megértjuk Démoszthenészt,amiért
Makedóniáról és Makedónia királyáról a lehető legrosszabbat nondta; kevésbéérthetők azonban
a mdem történészek, akik azt állítják, hogy ,,a 8örög városi civilizáció ide nem hatolt be". Már
az i.e. VIll. gzázadban létezett Aigai, a királyi város, amely ma is áll, bár a római kortól fogva
Edessának híúák; átvé§zelte a gótok, a bolgárok és a törökók támadásail, ma is hegyi patakok
vízeséseivépítik,mint évezredekkel ezelőtt, s júüusban ma is megünnepli a ,,virágok ünnepét",
mint évszázadokkal ezelőtt. A mrisik krályi városról, Pelláról, már Hérodotosz is írt; romjai
negyven kilométernyire fekzenek Thesszalonikitől, azzz Szolúntól. A görög íégészekásatásai
melyeket J. Makaronasz és F. Petrasz kezdett el l957-ben Xenophónt igazolták, aki fenséges
-
,iárosnak nevezie Pellát; egyenes, egymásra merőleges utcák - hálózata, terek és oszlopc§arnokok,
íiild alatti csatomák és csodálatos, sajátos mozaikképek kerültek itt napvilágra. A harmadik
jelentth város az Olümposz alatt fekvő Dión volt; Thuküdidész szerint Perdikkasz király alapította,
a 8örö8 archeológusok pedig színlráz, stadion és egy széles, kövezett ,,§zent utca" maradványait
tártrik fel benne. A kerámia- és bronzleletek, az architektoniku§ dí§zítésekstb. azt mutaüák. ho8y
a makedón művészet
mint Görögo§ág
- -
az egykori elszigetelség ellenére ugyanolyan f.ejlődési Yonalat követett,
művészete. Mindez azonban csak az utóbbi években szerzett részismeíet;
Makedónia €gyelőre az ókori Görógo§ág legkevésbé átkutatott területei közé tartozik.
Noha a ,,városi civiliáció" és a ,,városi kultúra" Makedóniában ugyanúry meghonosodott,
mint Gör€országban bárhol, lakosságának nagy része falun élt. A lakosság főleg szabad
földművelőkből állt" akik kötelesek voltak katonai szolgálatot teljesíteni e§ a királynak adót fizetni.
Szabad földművelók voltak a tfuák-illír törzsek tagiai is, akiknek a makedóir királyok meghagyták
törzsfőnökeikeu de hüségesküt kellett tenniük, háboó esetón p€dig a §egédcsapatokban kellett
szolgálniuk. Az uralkodó oszáIyt a városi és a vidéki arisaokrácia képviselte: tagiai (,,a király
társal", hetairoszok) a királl sereg ö ütőerejében, a híres makedón nehézlovassrigban szolgáltak.
Makedónia politikai rerrdszere a Homéroszból ismert ,,héroszi rendszerre" emlékeztetett; még az
intrikák és a véíestrónharcok sem hirinyoztak belőle. Az Argeidák királyi családja - amely az
országba való trejövetel óta hatalmon maradt Héraklésztől száííía^^tíamagáL
Arkhelaosz király meggyilkolása i. -e. 399 utan a zavargások időszaka köszöntött
Makedóniára. A gyorsan vállakozó királyok- még a - lhe§záüai viszályokba is belekeveredtek:
Thesszáliában megütköztek a thébaiakkal; két ízben is súlyos veresé8et szenvedtek, és Makedóniát
már a széthullás fenyegette. Az orsziigot végül a huszonhárom éves II. Fúlöp (görógül Philipposz)
bátyja, III. Perdikkasz eles€tt a lünkésztiszek lázadó törxe
védte meg, aki i.e. 359-ben
- miu!ínragadía
magához a hatalmat. II. Fülöp erélyes, na8yra tórő férfi volt;
ellen viselt háborúban
korábban tíZ, esztendeig - túszkéntélt Thébában, és sck mindent megianult. vetélytársait
könyöríelenül eltávolította, néhrlny hadjárattal békétteremtett az orságban, aztán hozzáfogott
nagy reformációs műve vegrehajtrisához. Mindenekelótt a hadsereget szervezte át a lovassághoz
nehézfegyveres gyalogságot kapcsolt, és a gyalogság egy részétegészen új tipusú taktikai egységgé,
rln. makedón falanxsá alakította. Ezt a falanxot minden oldalról tizenhat sort számláló zárt
egysegek alkották, melyeknek tagl'ai a rövid kardokon és a pajxokon kívúlhat-hét méter hosszú
kétkezi lrindzsával is fel voltak fegyverezve. Lándzsáikat a szélső sorokban álló katonák ferdén
fiólfelé tartották, a belső sorokban állók pedig az előltük álló férfiak vállára fektették. FülöP
falanxa így ónirlsi sündisznóhoz hasonlítotu mivel más seíegek sokkal rövidebb lándz§ákat
ez üímadásba indult
ha§ználtak, a makedón falanxot
va5l megálütani. A gyalogság másik - ha íészéből - egyika oldalról
Fülöp kialakította
sem tudták elémi
hagyományos feg),veízetú
hoPüták csapatait: ezek mindenütt beavatkoáattak, ahova a falanx vagy a lovasság nem tudott
behatolni. A seregek tagiait egyenjogúsította ennek mérhetetlen politikai-lélektani jelentősége 273
-
 volt a qrák-l|!, segédcsapatoknak pedig me8hagyta saját parancsnokai}al amivel esészen
-, ók€t. Hadseregét kemény kiképzémek vetette alá. meghnította a heglvidéki ha-rcmo-
r_negnyerte. Apfu
egévén szokatlan dolog volt. a uZrosok u.,.on'áai-
szíü
9?1_1^.".i 99Jö8:fá8ban
gePek9! lÖleg laltÖró kosokat és ostromtornyokat |ffi'irár.i a thri
_- - vetett be: ezeket Szicíliábói -"ighíuott
terveóktel készíttetle. II. Fülöp reformjai tetőpontjára emelaék a görög hadászatot: a míkedon alIito
nad§ereg, ha helyesen vezették, minden. más s€reget legyőzheteit. És kerts
segítségével akár egesz Görögországot hatalmába-kedtháte. - helyes diplomácia D&n
-
NéhánY esztendővel trónra lépese utáLrr II. Fülöp mar kiterjedt szomszédos területeka a tötr
. foslalt el: akad
azlán .elhaláíozla, hogy Makedónia haralmi po;ícióját tengeri e§ kiji;i;;;;;;;;-rö;i-i. rokq
biztosí§a. A partüdéken azonban az
.o]iinthosszal szoveüézert §orog városok ,Í";" r,,iioá"tt; Atlr€l
9lPlF:o e€ y töPb mint haííninctagúloderáció élénáll., és ariptri-potivra,
kolóniára üímaszkodott. Ekkor mutáüozott me8, hogy Ii. Fulop- nemcsak íehét§éces lirá.tá. olúnt
" "tneri
katona. kjtáíl
h,anem sikeres diplomata is: hatásosan tisszeka-pcsoliá az ieéreiekei i rirui".Gi3ű.il-.áai
ellenségeit egymás ellen uszítot.a. mindig és miildenütt taláií valakit. ut ri á.'g"iriüiii,.L-ti, Deln
De-tn
(|!t9p §.:l mondása: ,,Az arannyal megrakott szamár a legerősebb várba ií behaól...) I.e. ralót
357-ben kel|ő előkészületek uuín bevétte Amphipoliszt; rögtön eárán megegy.rett u, athJniukkul,
hogy visszaadja nekik Amphipoliszt, ha etfógláljat száÁára az olunthó§ád barátkozó püdna 1

kik9lóJí| megbontotta. az athéni-oliintho§zi sztxetséget, s mikor kezét már ily módon úzta{.
szabaddá Pzzel
tette. maga veate be Plidnáq persze Amphipoliszt is megtarlotta. Aztán ilfoglalta arra,
ajind
- ...t
a pangaioszi bányákat, amelyek évente tobb mint ezei taientum hasznót hoztak.. Áhén Abá
l9m léPe]t közbe - fokozatosan 9lfoglalta_ Athén thrákiai és khalkidikéi telepeit. Az utolsót, bekí
Methónét, i.e. 353-ban tette a íiilddel egyenlővé.
ú^gi
. _ A nemrégiben még másodrangú állam, Makedónia így a z i.e. Iv . század közepére a görög világ élcih
.Ls..ríT} nagyhata][a.letl..olyan hatalom, amely ráklnyszeritette a görögóket trofr ueisene-k
végea kölcsönös háboniskodőaiknak. eltávolíthalta elavult poüükai reidszereike-i renddel szoe
helyett€sithette az országban uralkodó káoszt. S ezenfelül: biztosíihatta Görogországot a'uaiúáiói- AdrÉ
kal sz€mben. amint ezt szenvedélyes pánhellén beszédeiben Iszokratész kérte.- sót r
A..maked_ó_n_ király., tudatában volt ennek, es elhivatottnak érezk magát, ho$l mindezt sam
megvalósitsa. Noha inkább saját érdekeit_tartotta szem előtt, mintsem az <issz§örög éráekeket, az ítélja
adott pillanatban ezek az érdekek saó
_fedték egymást. Görögországban sokan illuziókat tápláúak rarid
a.makedón célja.ival kapcsolatban: Fülöp meghagyta nekik iilúzióikat. uasot n"Á áiiiiiuil
_király
ill";iókat: 9k9t t9!r9t ígéretekkel és arannyal_ izereiie freg. Nem sok időbe tellett, s II. iüÍ6;;;i; M€t
a o]hl
csaknem minden államban megvolt az ,,ötödik hadoszlopi'.
Most már csak azt kellett eldöntenie, mikor és hogyán.avatkozzék be a görög ügyekbe, róíit

L..e. 356-ban bo'a/

a thébarak megvridolták a phókisziaka| l'osi kisajátították a delphoi Apollón
,". úáil;"-ő;;i: -.ó
_
földterületeit, e]énék,hogy olyan.birságot szabjanak ki rájuk"amelyét azok
s
A dj]9rytk háttére volt. a fontos aionban ai hory a D.Ipt
.bol
ry:gl;.hetősen.bonyolult
At|s,ellerrzeset figyelembe se véve,- kiárta tagiai közül rtrotiszi s "iÁÁpi,iiűá"i"
j,íd
_ 9nl.t
tagállamar
§ az am|hikttionla
JáÉ
a thébaiak vezetésével- .,szent háborut" indítottak phókisz ellerr. De az történt_ hocv
-
az aúnylag gyönge phókisziak legyőzték Thébát, es elfoglalták epollon wentityct ; ú;;;i.k?il oda!
egyiitt. A kincsekből elvettek annyit. amennyire egy eiős zsoldöshua..."g .i,gsr"-iiiilh;; §cD
gziikséguk volt, majd m€gíámadták Thesszáliát, es pusztítani kezdték a ricuav"a szoueiseses bo§
államokat. A rémüt thesváliaiak.és_thébaiak erre a mákedón királyhoz fordultak s€gítségért_ ' tth
II. Fülöp csak erre vfut. Abbahaglta a panvidéki telepek osiromát, s nehézljvasúgával és Eq,
_
gyalogságával A phóki§ziakat Áind.lárt az flc&
.azannal Thesszáliába, sietett. eisö ütközetben tőivartr, sal
vezéreiket pedig
Pherai városát.__és_
, mint templomrablókat
KözétrGör(8orság - keresztre
felé
feszíttette. Áztá,n feldűta a Phókisa táfiogaib
indult. Mikor azonban megtudta, hogy az athénlak
liú!
bd.
Tlleqopiilainá eltorlaszolták
vo!.
az utat, visszatért
_eszakra; a hadjárat eredményéveiigy is elégedett
sPr9cO\ .elismenék. hogy' ő. a.le$elentősebb görög sántély megvéáel-"r3.;", r"Éttet
&
,{
a Delphoi AmphiktüóDia tagiai köze. & megbízták a órittriai iátékók ren?ezésevel: makedóniai
sá.mára lehetővé tették. hogy a többi görögök -,,gi
- akáí_királynaki':
Hiába nevezték őt ellenfelei ..barbár - résa
eúöl fogva
vehessenet az otimpiai jatet<ot<Jn.
-tl
úgy viselkedhetetl a s'öröök
mint egyenlő az egyenlők kaDött. s tekintettel erejére, .ö:bb vÖft. minr egyenlő. '
közott. l&
Il. Fülöp .felmért€. a görögorsági helyzetet, megállapitotti hogy Gőrögorságban
274 __. .},íikor
csupan egyetlen komoly ellenfele van. spárta mar légyöngült. kori;thoszban íöbb szilgáló.la"volt -l
FL
E
 Aphroditének. mint amennyitaloná.iia Arésanak, Théba pedig Fülöp szövetsegese volt; csak
Athén
szallnatott voha szembe vele. E]határozta háL hogy Atbént f€a gyöngíteni;
kényszerítette
hory szakítsik mega szö.letslget Áthénnal, a Boszpo-ru*ioo p"áig nÚ.-ntiooi
:,llll1ll^_ "l.r::ltt.
alxtotta saJát pártJára. Eáltal ellenőrzése alá vonta a Fekete-tenger -vioetevei rotúaton attcii
kereskedelmet. és megtámadhatta az athérri hajókat. Mindezzel riíriau..áa.r-iáiűiiiit
Démosahenév szónoklataiból ma is ez a felháborodás áramlik felénk. Fülöp az;;-il;;;iöii
eiii,,
u.töT.§!: közönyére, és arannyal megrakott szamarakat küldött hiveinek. t. i. 34s-uen ió ü,i;;
akaot ulunthov megtámadására: az olünthoszi kormány ugyanis menedékjogot
aoott Étitop i'et
rokonának. Fülöp tehát hadat üzent olünthosznak. olúntfr'óv erre szövetié} szerződest
k'oúii
Athénnal. qgdig. tárgyalá_sokat kezdett Olünthosszal, de közben egymás után u"tt" Ü u,
olunthosz lilöe,
róderáció városait. végül oliinthoszban is talált két megvesztágethető embert, s azok
kiárták_elő_tte a városkapukat. Fúop bevene Olünthoszt, és úgy iipirsztítoita, t
tábil
nem kelt íe| romjaiból. A D. M. Robinson vezette amerikai régészekleleiii -.oh"
ogy
(1928-1938}
Démoszthenesz szavait igazották: ..ho8J a szemtanú nehe"en tuona meg;o;á""i.
r,.íyj
valóban emberi települések voltak-e egykor.'. "ö"'.r,i,
_ A2 atheniak nem nyugodtak bele oliinthov pusaulásába, de katonasír helvett csuDán ecv nasv-
tlztagú küldöttséget menesaettek Makedóniába. A tüldöttségnek ni kellétt v;lna ve'nnie Fiitoiái
arra..hogy.s7üntess€ be, hadjáratait. Fültp igen szívélyesenfoladu a küldötteket, ettraImozú á'tei
aJandekokkal; a iosszu tárgyalás végü i. e. 3,1ó-ban az in. philokratészi békéhezvezetett.
- -
A b€keszerződes értelmében mindkét fél megtartotta, ami éppen a birfukában;"ti. üái-r,lri"r-i"úi
belenlugodtak északi városaik
y]agát, h9ry flh hagyja az athéniak - köztiik Ámphipolisz -i'elvesztésebe, II. FüloD oeain tái"i"rt"
kherszonneszoszi városait. renrit rhesúiíaü iá''.t ú, ;;ii
élethossziglani királlyá yálasztatta magát, befolyást szerzett Meganíban és Euu"iat"", iá"pb.ré-
szoszon Spárta-ellenes koaüciót hozott létre, es-nagy hadjáratoúndított lllíriáb", ;"á "
Adriáig tolta ki birodalmának határait. Az Athénúlk9tött szerződést azonban tiszt€letben taította,
;ű;;;;
sőt az atherriak ki§ebb követeléseit is tetesítelte. Ám az athéniak ,.- i.tt"k iüöe
s a.maked_Ónellenes párt végÜ is elérte. hory érvén},telenilsekPhilokratész
il;;]
bekéiétmeekótőit Dedis
lte|ek halálra. Nem sokkal ezutrán Fülöp a szkiták ellen üselt háboruban veresécá szenvedett]
s athéni ellenfelei kaptak az alkalmon: bsszefogtak a tneuaiatkát, aiir ;iy;";"fi;;;éU;*,'i'
ta,rtottá,ú( lülöp l.talmának növekedéset,
9.terestcY az ürügyet. hogy szemÉszegütt ..sen"k n"ie.
-Ámphi§ia
lf§il8í:1 :9q1
jogot.. hogy. ,,szent hábonit.._ inditson
a tllalmat hgyelembe nefu véve- brutálisan elpusztította Amphisiát.
ell;, Fú'lóp ;;;Ú;n _
Errc elhatározúk, hogy erővel
törik le Makedónia hatalmát.
A makedónellenes harc éléreaz athéni Démoszthenész állt. ,,Hiszen ez a philipoov nemcsak
hogy nem hellén. és egyáltalán nem tartozik a hellének kM; il;;;i; ű;;üil'íilötüfi;;
de még csak nem is becsületes hídívidékről származó barbár, hanem e8y senki Mai&ón'fuú;l,
-,
ahol koíábban egy valamirevaló rabszolgát sem lehetett vásárolni! valóbű mely
jutort szélsőségú;;;
.még el önkényében? Hát nem izervezi-9 púrita.auut .gyió.jűiü;'p'üiiri;;
1 .vároPi
játékokat. minden hellének közös ünnepéL nem küldi_e (DelpÁoiba1
tra wEátetyes.'n ;.h-;i;;
odamenni
--a rabszolgáit? Nem ida-e-elö a thesszáüaiaknal, miként - szervezzék mes államukat?
Nem küldi-e *alózait egyszer Porthmoszba. hogy elűzzék u. .r.t.iui nepii ;ai;;ffi"Ö;;iii;.
hogy ott uralomra Juttassa phili§ztidész tirannust? s a hellének rnindezt tétlenü
ne;*. es ,inu
tekintenek rá. mint a jégesőre_: mindenki imádkozik. hogy n. épp;-6i;újt;:;;"iiG;
meg. hogy barmtl ls te8yen ellene. Es nemcsak hogy senk senkinek nem
k'#ií
iegít. midőn Fülöp egész
Hellaszban erőszakos cselekedeteket_visz véghez: még önnönmagát... uédi a,
s
.ez
mfu igazán mindennél löbb... Ilyen doÍgok torté:nnek hát váunk minoannviuntikat. "rnyo-a!.Í"n,
§ mtsi.s
téloviizunk. a sutban lapulunk, bizalmatlanul-tekinget egyikünk a masit:ira" * n'em ;;;;:'"k-'ú";i
bennunkea... Am nem elé8 ezt tudomásul v€nni.ink, és nem elég. ha katonai erővel védekezittk
ellene: énelmünkkel és szivünkke| is gyűlólnünk keü azokat. akiÉaz ő érdekeit védik.
FonIoliátok
meg,..hogy nem lehet legyőzni a polisz ellensegeit, ha nem büntetitek meg előbÚ ;i;i:"kti
magában a poliszbarr szolgálják azillenséget... Mit kell tehát tennunk neiiilík,
míg itt vagyunk, 1íg megvan hatalrna§ poliszunt, és a módunk s tekintélyunÍ "úlri}é.E"n"t, i;;"i;-k;6;;
'

Y,,l9:l,:i.|9u ,k{:zü|jünk .fel a védelúre.

-készí.iiLk a hajókat, a pénzÍ.a ,...g.ii iii.r.n-il"
m.lndenkr más haJlandó is lenne rabszolgaigába hajtani fejét, legalábü mi harcoljuik
a szabadsá-
gén. ryííg.mindent előkévitünk. l:izitsu[ a to6bieket. küldjünk követeket " t orraiu}- troev
meggyőzzük őket, § a harcban és a költségekben is leljünk 6ennük támaszrai.i úÉi-i"d-ű
275
 Démoszthenész nemcsak szónokolt: cselekedett is, Aiszkhinész, phokión, Eubúlosz és más
politikusok akaratával szembeszállva a demokrata vezéíekmaroknyi csapatával hatalmas koalíciót
azervezett Fülöp ellen. A thébaiakon kivül a korinthosziakat, a megaíaiakat, az akhájokat,
a lokrisziakat, a phókisziakat és a kerküraiakat is megnyerte a közös harcra. I.e. 338 júliusának
vagy augusztusának végénaztán a 28 000 íőből álló szövetséges hadsereg a Helikón alatti
Khairóneia mellett gyülekezeít. Csakhamar Fúlöp is odaérkezett 30 000 n€hézfegyveressel és
2000 lovassal. A csatára a következő hónap második napján került sor.
,,A harcban, büszkeségének es lelkesedésenek megfelelően, mindkét fél jól tartotta magát irja
Diodórosz _, báto§ág dolgában egyenlőek voltak, de anii az emberek számát és a hadvezéri -
rátermettséget illeti, a király volt a jobb." Az athéniak ennek ellenérc Kharetész sztratégosz
vezetésével,,,aki ötletességben semmiben sem különbözött a többi -sorkatonától" - bátor
felíépésükkelvisszanyomták a Fülöp vezette falanxot; közben ezer katonát veszlettek. A thébaiak
azonban nem állták Fülöp i!ú íránák, Alexandrosznak a nyomását, s miután ,,e szent csapatuk"
utolsó két embere is eleseit, futásnak eredtek. A pusztulást a bekerítes tetózte be: a szövetségesek
háromnegyed része fogságba esett, a többiek holtan maradtak a harcmezőn. Fülöpnék állítólag
mintha eizét vette volna a győzelem,. ivászattal és tánccal egybekötött mulat§ágot íendezÉttaz
ellenséges katonák tetemei kózött, és megtiltotla, hogy eltemessék őket. Mikor aztán kijózanodott,
az athé-niak hamvait katonaidíszkíséíettelAthénba litildte, a thébaiaknak pedig niegengedte, hogy
oroszlánt ábriizoló márvány emlékművet állibanak halottaik közös síiára: az emlékmű ma is ott
áll.
A khairóneiaicsata nem olyan ütközet volt, amilyet a görögök talán ezer§ámra vívtak egymás
között. Hiszen ebban az ütközetberr nem két sereg hanen mindenekelőtt ket politikai koncepció
csapott össze: az egyik fél a göróg városállamok fiig8etlenségét és korlátlan szuverenitását védte,
amélyet azonosított a demokráciával es a szabadsággal, a másik makedón hegemónia alatt eg}€síteni
akarta a görög államokat, A görögök többsé8p szerint a két elgondolás összeegyezt€thetetlen volt,
. harcrrak kellett döntenie köztük, s a harcban Makedónia bizonlult erősebbnek. ,,Démoszthenész
ideálja a régi demokratikus Görögország maradt, amely:ek abban a korban már nem voltak erős
szociális és gazdasági gyökerei íria V. Sz. Szergejev. Bár a démoszthenészi ideal fennköltnek és
- -
csábítónak látszott, nem volt haladó, azon az útszakaszon állt, amelyen a történelem már áthaladt.
Ebben rejlett Démoszthenész es a Démoszthenész vezette demokíata párt tragédiája. A rnakedónpárt
győzedelíheskedett."
A khairóneiai csata után II. Fülöp a görög világ ura lett, s ellenfeleit a tehetetlen rémület keritette
hatalmába, hiszan nem tudhatták, milyen sors vár rájuk. Kiderült azonban, hogy Démoszthenész
,,a hellen szabadság es kultúra maradványait is megsemmisítő barbár despotáról" szóló jóslataival
-
nagyon is túlzott. Fúlöp volt szövetségesei1 a thébaiakat biintett€ a legkeményebben: makedón
-
helyőrséget helyezett városukba. Athénba fiával, Alexandrosszal az élm követséget küldött
- -
(Alexandrov ekkor látta először és utoljára az Akropolisa), es olyan bekefeltételeket ajánlott, hogy
az athéniak, akik azt várták, le kell rombolniuk városukat, hálából szobrot állittaüak Fülöpnek.
A király ezután kongresszust hivott össze Korinthoszban: a kongresszuson Spárta kivételével
-
minden görög állam részt vett. Fúlöp ismeít'ette az állapotok rendezésére összeállítoü tervezetét. -
Per.hellén szünmakhia (a görög államok szabad föderációja) kialakításátjavasolta, úgy, hogy a górög
, államok megtarthatják fennálló társadalmi rendszerüket és belpolitikai függetlenségüket; a kölcsö-
nös háborukat be kell tiltani, és a vitás kérdésekbenvaló döntést, valamint a közös ügyek vezetését
a szövetségi tanácsra kell bízni, amelyben minden tagállam egyformán képviseltetheü magáLt. Az
újonnan alakított föderáció lépjan katonai szövetségre Makedóniával, a szövetséges hadak vezére
pedig a makedón király legyen.
Alegyőzött
-hogy makedónellenes
koalíció képviselői, akik legderűlátóbb pillanataikban sem
remélték, Fülöp bosszu helyett ily€n terv€zettel áll eló, megkönnyebbúlten fogadták el
ajavaslatot, imakedónpártiak pedig lelkesedéssel. A győztes nem parancsolt, hanem javasolt; saját
éidekeit tartotta ugyan szem előtt, de egyúttal Görógország fő politikai problémáiát, az egyes
államok önállóságii!énye es az egyesüles sáksegessége közötti ellentétet is megoldotta. A szÖvetség
tagállamainak szuverenitását tulajdonképpen csak annyiban korlátozta. hogy nem hadakozhattak
e§más ellen, ea pedig pozitívaí kellett értékelni; Makedóiria vezető szerepének elismerése az adott
erőviszonyok között szükségszerú volt. Megszűntette Görögország felaprózottságat (az orság b€lsó
bekéje érdekében), és kialakította a küföld elleni egyseges fellépes szerveási előfeltételeit. Nem
276 a szabadság és a demokrácia megszüntetését, nem a görögök leigáás{ít hozta; a makedón kiníly
-
r
:

Érme Nagl Sándor portréjával

országának minden eltérő hagyonínya ellenére mégiscsak görög volt. A korinthoszi kongresszus
egyhangúlag elfogadta Fülöp tervezetét. -
_ A korinthoszi kongresszus, amelyen a görógök a történelemben először egyeztek meg ügyeik
közós irányításában, i. e. 337 elején zajlott le. II. Fülöp ugyanebberr az évtrerr egy másik konfeienciát is
összehíVott, és előterjevtette újabb tervét: a görögök indítsanak szent háborut a perzsák ellen.
Bosszulják meg hogy Xerxész meggyalázta a görög templomokat, szabadítsák fél a kisázsiai
görögöket a perzsa iga alól, mentsék meg Görögorságot saját katonáitól, akik most munka híján
útonállókként kóborolnak az országban,.. S ezenkívül: Perzsia végteleniiü gazdag es katonailag
jelenleg gyönge! A kongresszus ezuttal is lelkeserr fogadta Fülöp javaslatát, s a szüksegei
hozájárulásokat azonnal megszavazta.
A perxák elleni hadjáíatot azonban Fülöp máI nem indíthatta meg. Mindjárt a követkeó
évben, miután a feldedtó egységeket kiküldte az élzsiai paítía,lányának eskúvőjén meggyilkolta
bizonyos Pauszaniasz. A gyilkosság okát nem ismefük: Pauszaniasz talán valami külön számlát
egyenlített ki ily módon, de az is lehet, hogy a király száműZött felesége, OlíiLrnpiasz utasítását
teljesíteüe; men olümpia§z
- noha ő maga sok férfinak volt a felesége - nemkardját
hogy fétje sok nőnek legyen a férje. Am az sem kián dolog. hogy Pauszaniasz
bírta elviselni,
a perxa
hííszeízőszolgálat keze irányította. Bármint íörtént is, a király me8halt, és Aigaiban véres
trónharcok töítek ki.
A trónharcokból Olünpiaw es Fül<ip fi4 Alexandrosz került ki győztesen, Hory valóban Fülöp
fia volt-e, nem tudjuk biztosan; de hogy Fülö'p terveit valóra váltott4 az biztos. sőt: tű is teljesítette,
méghozzá olyan mértékben,amilyenről senki sem álmodott. 277
 A harmadik Alexandrosz nevű makedón kinily llagr Sándor néverr vonult be a történelembe- vt
A ,,Nagy" jelzőt nem tagsdhatjuk meg tőle, még ha egyenisegét es teneit különfélekeppen értékeljük M
is. Meít szinte mind€n történév
- aki olvasásra méltó sorokat irt róla
-másként értékeli.csupán 6
eglr dologban egyeznek rneg: abban, hogt Nagy Sándorral új korszak kezd&ött a történelemben. Yo
Egyesek szerint a vilá8történelemben, mások szerint a görögök által ismert világ történelméberr, s ez vé
pontosabb fogalmaás. hl
,,Testi szépsegével, derekassrigával es szellemi fiirgeségéveltünt ki; rendkíviil becsületes,
becsváryó, a veszedelmekben pedig rettenth€teüen voll'
-ka az i.sz.IL sz,ázzdban hadjáratainak tÉ
történetíója, Arrianosz. ,,Egózen rövid életet élt" de a lehető legtöbb és legnagyobb cselekedettel ké
töltötte kf'- írta Plutarkhosz. ,,Megt€tt mindent, amire halandó egyáltalán képes t€hel'- irta sa
cütiu§ Rufus rórnai töíténetíró. A középkori költők a legendássri váló alakot is p.
Quintus
kritikusan értékelő antik vf'ízőkól eltérően -
romantikus hő§t alkottak belöle: csaknem száz yl
,,Nary Sándot-vers' született. A -
modern történészek kutatással cserélték fel a legendát és fd
a romantikát, de nem jutottak es/séges álláspontra. ,,Az iíánta éízett csodálat egészen helyénvaló, cs
és jogosan semmit sem veüetilnk a szemére, noha némely kivétele§ tettét talán eutélhetnénk; de rij
olyan nag;r dolgokat, mint amilyeneket ö vitt véghez, leheteüen az igazság §zigoni töívényeinek hn
keretében véghezvinni" íítaCh. de Montaigne francia humanista. J. G. Díoysen német
-
történész ,,az isteni gondviselés s§Zközéf' csodátta benne, ,,aki az emberiség kulturális és szellemi
egjMgét volt hivatott me8ler€mteni", A francia G. Radet (l93l),,elérhetetlen célok után a!
ábtáldoót' látott benne; a német F. Hanpl (1938) viszont ,,számító egoistának" c§
tartotta, ,,aki nemz€tének érdekeit alárendelre személyes érdekeinek". Egyéniségénekegyoldalti és
értelínez駀 €lől talán az osztrák F. Schachenmeyer (l%9) tért ki leg|obban: ,,Mert ö nenrcsak az cl
emelkedet| a tiszta, a tiindöklö tulajdon§ágokat foelalja magába, hanem egyíttal a leg§ötétebbeket dl
is: egidejllleg énn barát és kegyeden ellenfél, jótét lél€k és brutális tirannus, szerető firl és r.l
rokonainak hidegvérü ryilkosa, béketeremtő és klínéletlen erőszaktevő, aki megszabadít az l.l
előítéletektől, de ugyanakkor elnyomja a szabadságot, utat tör a legnagyobb emberi mélósághoz, É
s következetesen sárba üporja az emberi méltóságot. A legragyogóbb fényből és a leg§ötétebb
ámyékból szőtt hatalom ő." d
Sándor mindenekelőtt hodítóként lett naggyá: ilyen szempontból mind€nkit felülmúlt
a világtörtérrelemben, Tizenhárom esztendő alatt akkora területet foglalt el, amelynek egyik határa
4500 kilométerre, azaz o|yart távolságra volt a másiktól, mint Leningrád Lisszabontól. A Schreider
hÁzaspár l96ó-ban a washingtoni Nemzeti Földrajzi Tánaság megbízásából a Nagy Sándor
lováról, Bukgphaloszról elnevezefi teropjárón elindult a hódító nyomában; útjuk több mint e$/ évig
tartott. Már a bejárt orságok sáma is tekintélyes: Görögorság, Törökorság, Libanon, Jordánia,
Egyiptom, Líbia, Szíria, Irak, Irán, Afganisztán. a szovjet Türkmerr, Uzbeg, és Tadzsik Közársasrig,
Pakisztán, India, majd újra Irán és lrak; s lzraelt még el is kerülték. Pellában nullára állítottrák
a tachométen; Babilonban, Nabukadneszar palotájának romjainál kikapcsolták. Csaknem
. 25 000 méríirldet, tehát olyan távolságot mutatott, amely megegyezik az e8yenlítő hosszával.
Hog5l milyen volt Sándor, főleg Lüszipposz portrészobrainak másolatai mutatják: karcsú,
hosszu hajú (az antik forások szerint szőke, ery pompeji falfestményen viszont barna), büszke és
errergikus fiatal férfi, ,,férfiak és nők idálja". I.e. 35ó-ban, állítólag ugyanazon az éjszakán született,
mikor a Hérosztratosz nevü bolond felgyujtotta Artemisz epheszoszi templomát. Gyermekkorát
anyjával töltötte, s anyja kicsapongásai miatt §okat gyötrődöü; ery kisse üedős is volt, de nevelóje, az
epeiroszi Leónidasz ,,fértrt faragott belőle": méghozá olyan férfit, aki nemcsak királl sármaásánál
. fógva lett veáre társainak Ptolemaiosanak, Nearkhosmak, Kleitosanak, Harpalosanak,
Héphaisaiónnak és másoknak (egyébkent mitikus hősöktől ágon Héraklésaól, anyai ágon
pedig Akhilleusztól sármaztatta magít). Mikor tizerrhárom - apaiéves lett, apja meghívta hozzi
nevelőnek Aíisztotelé§zt,- aki éppen akkoribarr vált hlrneves filozófussi, és kiválasztott társaiyal
együtt a thessáliai határ mellé, Mieza városkába küldte. Mieában három évet töltött, és
Arisztot€lég 8ondoskodott róla, hory filoófiábl történelemMl es politikából, termószettudomány-
ból és múvészetból is elsajátitsa a fontos tudnivalókat; neki ajándékozta az I|iálsz egy sajátosan
komimentált Éldányát is: ezt §indor azüáur állandóan magánál hordta. Tanítója iránt halálá,ig hálát
_érzg!! § n§lrlegyszeí hangsrllyozta, hogy ,,Füöpnek életétkö§ónheü, Arisztotelésmek pedig azt,
hory tudja. miként kell élnie'. Tizenhat éves korában apia Pellába hívta, ho8y a Perinthosz elleni
hadjárat idején helyettesíts€ őt. Sándor ebbe szívesen beleegy€zetq hahlmát aría ha§ználta fd
278 hory hadjáratot indított Thrákiába, és leverte a helybe|i törzsek lázadását. Tizcmyol,c évesen részt
 §l1_^1,91iTFl
Max€döo'a ]""]::l9Égü khairóneiai csatában, és a hetaiío§zok lovasovtagának
döntötte el az ütköz€t so*át.
élén
Javáía Fülöp meggyilkolfua után nehéz helyietbe keruli;
üryény§ ry-erek voltában sokan kételkedtek, a trorrra na?yueMa. emüntasz tarroíiigilyi;.li;
volt mé.q a. Fülöp ulolsó házasságábóI szÁrmazó Karanosi'is, aíinek érdekeit
veqrc. §andor azonban olyan katonákía támaszkodott. akik szerették, s
Attalo;;;J;;;
a hadseres vésül Fülör,
hadv-€zéí€rnek, Anaipatrosznak és Parmeniónnak a javaslatára őt kiáltotta n-tirajtya.-
, L.e.33Gban tehát trónra-lépett a még -
nem egesá húszéves Sándor. Először is MaÉedóniában
vet€lytársait, csupán a kis Karanosa kíméltemeg
il1,""..1.9:l1liP'^"t:,meg$/ilkoltatta 1őt azonban
T::?9 Ylr..Prj: gtlkol!?.meg anyja ölében). Aaán görö8orsági ellensegei ellen forjult. A bevett
szokas_szennt a királY halálával minden általa kötött szerződes érvényétveiztette,
a makedóoellenes
pírt tehát feloszlottnak minősitette a korinthoszi szöverséget. és áthéni pelűra
-
ma.san9z ragadla,.a,hatalmal srindor 25000-károna"ai miltiÁiáü -rr''-."J*:iü'éi
ecv esész sor
;{r.gs!ry
leluJltotta ott_ hatalnuit. majd átkelt a Thermopülain (a szorost mindaddig sénki
sem tudta elfoglaini),
és csak az athéni követek
küelent€tte,
előtt állt meg, akik azérr jönek elébe, hory i"gy"ú;i ü.6;i. §i;;;
ho$| nincs sándékában a lrazaűsert Uosizut allni; Koriniiosá menr, s úi konelesszust
hívott össze. A kongresszu§on elérte, hogy a görög városíliamok felújitották rt-i.ia"i-.r-§
oi
választották meg a perzsaellenes hadjáíat főyeóíéyé. "
A háborus készÜlődést azzal kezlte, hogy biztositotta a makedón határokat. Lecsendesitette
- iui."rJÁ-
a szomszédos északi törzseket, és egéizen a Dunái8 hatolt előre; nyugaton le$lort.
csakhamar vissza kellett témie Görögoná3ba; o{an hírek terledíek'el, hog*elesett, ,;
;ihili"I
í *|l^ll*_í felkelést szerveztek. senoór náua alá sieteti. . .iu.i a ÍÍet"i"r.
el DexeaJánlatál. bévette a váíost. Hatezer védőt a helyszínen kivégeztetett, az egész
i.g"jiii
".o,lakolsásor
eladta_ rabszolgának, a váíost pedig lerombolta.tu. ke.ouú ;dú;;;-i";H";i;;"áf,;i
rabszolgáskodó Üébaival tal koátq ielszabadítotla. arror azónúan politikai sziiksésszer{isésne-k
3ry,?, !.cym€g9ll9nfelel,esrszer.: .T9..+oT" megfélemlíse. Athéil"k iléi-;;gk"Ö;ilé;i;
nem. aJ(ana semm§íleni HellaM Hellasát, és csak tíz vezért kért
- köztii,k Dimó"szthenészt
bül,§: Tgg. A követek könyörgésére azonban megelé8edett azzal, hogy
__;_11ql, Y)ki!.
YTllt"'' jCY kuto,oát(Kharidémoszt, a zsoldosok kellemetlenkedő vezéréi).t'sándor etteni traió
elcsltult, sót az aíkadiaiak halillal blintették,.a heüén eglség megbonióit... sándor mindezt
egyetl€n esztendö alatt érte el. Aztán fél éven belül felkészítűe i n"áí"."!"i,
akarta semmisíteni a nagy perz§a birodalom hatalrnát. "."§".í éiil;;;
A-görög sereg (hivatalosan: a helleíl szünmakhia es a makedón kiróly egyesült haderői) i.
e. 334
tavasán indult el Pellából. 30 000 nehézfegyveresből es 5000 lovas
a
Éuűaút*áaoii tirá;
segédcsapatokon kívül ló0 hajólal..rendóikezetL Ostromgépépilők, hidászok a roú,nc.ot,
történetírók (köztü az olünthoszi Kallisahenész), földrajzúd'ó;;[ (Arisztobúlosz) és fiio;};;i
(Ptirrhón) kíserték,ami ugyancsak a hadjára1 nagyvonalú kóncepciójáiól
tanúskodiíÁ h"á]a;;iŰ;
a^vezereket muIatjltó.hölgyek és a katonáLk felese'gei. illetve ctetÜrsái is rcia uetiiil,r.
semmlrol sem teledkezett meg: sem
N"ei§;á.;
cöröc és makedón hátorság biztositáűról
a legr.áterm€ttebb veérre, Antipatroszra -1
(ezt
bíztá), sem @ig a vezersátor es a-főváros toai rltunád,
összeköttetésről. Az előkésziiletekre az egés? ittampéiztíiráköltótte, , ;Ú;l i.
talentummal):_a királyi birtokok nag| részétszétosztotta hívei k6zött. -Miko;;;il;;;iÜ;
il;J;tt'illÖ
megkérdeáe töle, mije maradt ezek uán, aa felelte: ,,A remény!..
. . P?"| a reménnyel indult Mt Srindor a nehez történelmi torszakot élő Perzsia ellen. A nagy
birodalmat összetartó sálak szakadoztak. Már III. Artaxerxész király idejében
ti. e. 259- Jlö
íelkeles tört ki Föníciában, a szatrapák nfil tisztelték a kirátyt, * a patú Émú.i,a."óá.
meg is mérgezte. A kiskoru Arszeosá ültette trónra, tro$, név'eUen inaga
kíé";úí;
"é"tií
iT,"b". 41;'é"tr "r.lkJjéi;
i: m:8í.né.r.8eá_ettelés Arszéov rokoiát, IIt. D".e6.r;;ii"ii" il"Úil;,;il
Ty ,?.y?||??|"sság.,kedvért.
lntnkaktol,
őt. Bagoaszt mérgeztette meg. A királyi folota forrongoti az
s€nro sentib€n nem bizott, a katonaság a vezér szeúeIyi traratriráiak
az eszköá"vé lett:
itt-ott őriae egy--egy kisebb ala-kulat. Ilyen köólmények toro,t Ü"J.i Ái"á*
_l..tir9k"!,p]l+
inenezs€ 8 nelkü atvezette seregét a Hellészpontoszon, s hetairoszainak éIen Tróiába ment. Tisaelsett
Próteszilaoszitös sírjánál, ."g*.*ór,iá Ár'rriiÉil; ili.Jfi;
- a trdai háboru első halottja - templomában.
slrnalmát, es aldozatot mutatott be az ilioniAthené A templomban fegyverzetet talált,
a:T:!l..i Fry.pqy szerint nary példak9né,Akhilleuszé voli; eá a fegyvűetet ii"r;Jk;
saJatJaval, es testórs€ge parancsnokára, Peukesaoszra bizta, hoB/ előtte hórdozza a csatában,
A hadjáratnak ez a romantikus kezdete télektani szemlr,ontból reníkívü;elentős Á r6úúi 27g
".it.
 a mitikus hósök harcainak szintjéíe em€ltg és ,,,ál a hittel töltótte m€ a katonákat, ho§ miképperl
őseik felóilék a barMr ir<iai vórost, azonképpen ók is feldűját na}t a borbór ázsiai birodalmat.
Megszentelrc a Mborut, es megerősítette a katonáknak a harc igazsígosságábo vetett hitét: Paíisz
Helené elrablásával Menelaosz kiíályt séítettc meg, Xcrxész a g-ör€iempÍomok megryaláásával
minden 8Örögöt meg§értett. N€m ez volt az elsó eset, amikor a mttosznak támadó hadjáratot kellett
igazolnia, s nem ez volt az utol§ó es€t, hory az ernbcrek hittek ebb€n.
. Miulán Pe|lából kivonult, Sóndoí es/ telj€§ hónapig nem látott ellenséget. A kisázsiai szatrapák
aztár valahory mégi§ megeryezlek, é§ 20 ün lovas kátonát küldrck elláe. Bzekhez csatlakoiott
a Perzsa szolgálatban álló l0 00 göróg zsoldos katona, élü&ön a rhodoszi Memnónnal. ElhatíroztáLk,
hogr a Granikosz folyonil ánítját mcg a makedónokat; ez a folyó csupón afféle nagy, iszapoo patak,
keleti partja azonban igen meredek. Mitor Sóndor odaért, elhatároztá, hory azonial mégkezai az
i
ütközeleu megfiryelte, hory a szatrapák csak lovasokat küldtek ellene, a nehézferyvereseket
tartalékc.sapatként Mtul hagyták. A perzsák ugyanis tírlbecsülték a lovasságot, J ezenkívül
Meqnónpaq sq bíztak, mivel az aa tanácsolta nekik, hory kerüljék a nllt ütközeiet, es csalogassák
Sándort Azsia belsejébe. A harcot a mak€dón segedcsapatok kczdték; a peízsa lovasok a görii,gökre
dobák gerelyeiket, s aztán már csak karddal harcolhattak. Abban a pillanatban hetairoszainak élén
előrontott Símdor, és a hosszu |ándzsítkal utat nyitott a falanxnak. A perzsa szatrapák rögtön
odavágtaltak Srándorhoa mivel akklriban a vezéiek még személyesen iarcoltak egymás eúen;

l
sándor elvedtette a lovát, sőt k& ízbcn a kopjáját is. De ná Mtrált meg, hanem párbaj6an megölte
a perzsa scrcg fővezéét, Mitbridaté§z! a király vejét. Abban a pillanatban két násik vezÉr rontoú ní;
alighory levágta Rhoiszako§z szatrapóg aki kardjával Sándoisisekját is megértette, Szpithridatéw
siatíapa vá8tatott ellene, dc §ándor gprekkori pajtása, Kleitosa ery iszonyu csapás§al pínélostul
levágta. a szatrapa.kozét, Miután a vezérek elestek, a falanx megfitamította a peízsákat; csupán
Memnón zsoldosai maradtak helyükön. Meg akarták adni magukat, de Sándoi tijetentette, trÖg;r
barMrokat szolgáló görögökkel ncm tárgyal. A zsoldosok töblsége aztán elesett a h-arcban; csupii
néhány_ tucat ferfi maradt életb€Nt, akik Mernnónnal együtt elmenekütek, kétezr€n pedig fog§á,gba
estek. sándor $lőzelnE tökéletes volt ; a hetairoszok válogatott c§apataiból mindossze nuszonót iem
esett.el. Sándor a dicső nap emlékérelr.á,romszíz p€rzsa pajzsot küldött 8z athéni Akropoliszra;
a pajzsokba a következő felirstot vésette: ,,Alexandrosz, Philipposz fia, és a lakedaimóniak
kivételével a hellének zsákmányoltít a barbfuoktól Ázsiában.'"' -
-
áti .
, Sándor elótt most máí nyitva állt Ázsia kapuja ; minden haár m€nti szatrapa eles€tt (az eryetlen,
tű9lé a c.satát, öngyilkos lett), seregük mcgsenrmisült, a íö perzsa haderöpedig 1500 kilóméter
Lívolságra állouuísozott. Itt volt azonban a perzsa hajóhad, melynek kötelékében további l0 000
görög zsoldos szolgált A hajólraddal Sándo_r egyelóre nem sállhatott szembe, elhatározta hát, hogy l:L-nis
me8semmi§íü a partvidék tímaszpontjail, Ám bal felől biztosítania kellett magát, tehát szardésáói
vonult, ahol aránylag erős belyörég áülomásozott" parancsnoka azonban
- i Granikosztól kapott
hlr€k haá§a alatt har§ nélkiil meg.dta magát. A honokkő viklára épült váron kívü
-
.uu |est, min1 95, hatalmas vakondtúrás ápor után
-amel! ma
a királyi kincstórt is elfoglalta, ami nagyón is
-
kapóra jött neki; Pellából ugyanis mindossze 70 talentumot hozott magával, az pédig már ugyancsak
clsó t
Lcín
me8csappant saídészban az elesett Szpithridatész helyére egyik hetairosza szeÁélyeben rtj iiatrapát b8ct
nevezett ki; ezzel a tettevel elsö ízben épít€tt a perz$ík kialakltotta admini§ztraiív rendszerre.-Az c[a!
Epheszoszba vezetó utat _ az autóbusz manapsrig fél nap alatt teszi m€ gyalogságával Mrom nap aid
-
alatt m€8tette. olyan ryor9n odaérkezett, hory Memnónnak nem voif ideje Óegszervezni a-z üüe
ellcnállá§t, és a helybeli oligarcMkkal együtt elíneneküt; ekkor a demokraták veiték kezutbe lzíE
a. kormányt, é. kitá.t4k Sándor elótt a városkaput. A legnaryobb kisá""iai görög város e vir
felszabaűtóként üdvözölte s{fudort. sándor me8§ziintette az áao[it és a különfé6 lrtekeket, t tfrtÉ
amelyeket Epheszosz addig a perzsa királynak fizetett, é§ kikiáltotta a város fü8getlenségét. (sőt saját
költsegere_akarta felújíttafiiAít€misz temp|omát; de mikor az ephevosziak mégudták]ho sy am;g ^d.
i !
feliratát.akaíja elhelyezni a t€mplomon, udvariasan elutasították, mivel
- úglmond ,,nem illil,
- qiir
hory az isten egr pásik istennek ajántékotadjon".) Epheszoszból dél felé vonuit, hory további görög rt-l
városokat §zabodlt§on fel., Magnézia, Tralleisz es hiénéköveteket küldtek eléje, hd5r üdvözóték; eba
Sándor fÜggetlenségiik kikiáltá§ával, adóik me8szüntetésével és a dem'okrati[us korrnány lalCt
felújiásávaljutalmazta őket. Hűvös fogadtatásra csak Milétoszban talált; azbttani oligarchia, amely .rt
a perzsátka| való egyuttmükiHé§Ml jelentós hasznot húzott, biztosította rokonszenvéről, de egyuttal 9iÉ
azt is tudtára adta" hory nern engedi be a városba. Sándor teMt csak a várfalakig ment, oti aztán fqh
280 munkához láatak ostíomgépei; a hajóhadnak megparancsolta, hogy zárla el a kikbtőt. Mihelyt az e\
]

lDGn
bat.
Eisz
űval
dlett

,pak
Eott
űk,
úek,
laz
rlet
dt iil
§át
ikíe
élén
ltón
=íííííímrrII
[en;
!ölte
aá;
taész
.tul
pón
n§/
pón Sanao, néhézíegyveízelú
f,
igüa gyalogsága
ftrfi
aa:' fi| Sándor lovassá9a
riqk
l|Illlll| Sándor segédcsapatai

llen,
Éter
m0
logy Az isszoszi csata, Az arcvonalak vózlala Arrianosz és Curtius leírósa alapján
üoz
pott
Ima
nis első repedések megjelentek a falakon, Sándor serege behatolt a városba, és véres harc árán hatalmába
sak kedtette Milétoszt; a védők €8y része Ladov szigetére húzódott, és felkészült a Granikosznál
pát harcoló görög xoldosok sorsára. Sándor azonban nem árulókat látott benntik, hanem csak
,Az el€n§ég€t, s így kegyelmet ajánlott nekik, ha szolgálatába lépnek; azok wívesen elfogadták
ajánlaát Halikarnasszoszban - Oíontopatov perzsa szatrapa székhelyén újra ellena á§ba
lap
luz ütköótí Memnón is ebbe a városba meneküt. Sándor három hónapig ostromolta- Haükamasa
tbe szoszt, de mikor a falrepedéseken keresztü az első szakavok bevonultak, Memnón felgyújtotta
kos a várost. Sándoí magatart i§ában ittjelentös változís állt be: az elfoglalt terület igr7gatását a tertiLlet
tt, töívény€§ urára, illetve úmőjére, a peízsák által sáműzött Adára, Maussóllosz növérére bízta,
riát Ada ezért elisnrerte,,Narykirálynak".
rya _
Sándor nem táplált illúziókat úi titulus,ival kapcsolatban: a Nagykirály III. Dareiosz volt, akit
üL, nyíÍtütkózetben kellett legyóznie. Ám közeledett a tél, s is/ összehívta a katoníkat, hgy tudassa
aoc velük: a feladat első részet teüesítették, mivel a görög városok mfu szabadok; a sebesülteket és
É;
lny
a bete8eket hazaküldte, s velii& együtt a felesegiü utám vágyakozó fiatal férfiakat is. A megrnaradt
sereget kettéosztotta: a Parmenión vezette kisebb csoportnak Phrii8iában kellett bekét teremtelie,
rly a nagyobb csoport pedig annek maga állt az élére elindult3 délkeleti partvidékerr, ho5l Kisázsia
alal - -
vívébe keríiljön. Mindkét vállalkoás sikerrel járt ; Sándor csapata két hónap alatt szinte harc nélkül
rán foglalt el több mint harminc várost: egyebek között xanthoszl Phasélisa és Perget. Miután átkeltek
,lz a hegyszorosokon, ahol sem a hóviharok, sem az ellenseges tórzsek nem tudüá,k feltartani őket, 281
 pontosan a terv szerint, Gordioszban találkoztak. Ebberr a városban ahol a mitikus és a törtenelmi
Midasz uralkodott (az,,arannyal átkozott" es a ,,szamárliilű..)- 'Memnónnak
a GörögorságMl érkező friss katonák; egyetlen méltó ellenfelerrek, - értékutol sándort
a halálhíre is
megerkezett. sándor felment a várba a várat egyébkent a pennsylvániai egyetem régeszei tár!íLk fel
-
és megmutattatta magának Midav szekerét a |egendás ,,gorúuszi csoúóval'., airelyről a jóslat
-,
aá hird€tte, ho$/ aki sátbogozza, Azsia ura lesz. S men akár előtte mások ő sem találta a kotél
-
végét,fogta a kardját, es egyetlen csapással szétvágta a csomót. Azt{ín Anküriba (ína Ankara, a török
főváros) ment, ahol megtudta (bizonyára jó hírszeró szolgálata jóvolábol), hog! Dareiosz hatalmas
sereget összpontosít §zíriában. Délnek fordult hát, átkelt az Anatóliai-fennsíkon, ery meglepetéssz€-
íű_ éjszakai támadással elfoglalta a Kilikiai kaput (ké. szikla közti hágó, ahol manap§ág figyeimeztető
j9lzésekkel irányítjáLk a forgalmat, mivel két autó sem tudna egymásnak titéini;, ei- namaratb
Tarsziszban volt, mintsem az ottani szatrapa felkészüIt volna a védelemre. Tarszisz be\€tele után
elfoglatta a szomszédos városokat, amelyek nagyrészt harc nélkü megadtík magukat, és
emberségesen viselkedett velük szemben; csupán a Szolam nevű rhodoszi telepet büniette meg
200 ezüst talentumra, mivel lakosai olyan rossz barbarizmusokkal teli
- görögseggel
hogy Sándort egészen kihoztrik a sodrából. Mikor-pontos híreket kapott Dareioszról,
beszeltek,
Szíriába indult.
A Nagykrrály bizonyára késón ébredt rá, hogl a görög invázió nem afféle hatáíincidens, amelyet
a helybeli szatrapák is elintéznek. Minden katonáját mózgósította, wemélyesen állt a sereg élére.
s
_elhbtározta,_
hogy.megsemmisíti Sándor hadait. Kharidémosz. a számúzöti athéni sztratégósz, aki
Mgmnón halála után Dareiosz görög zsoldosainak a parancsnoka lett, megint csak azt taiácsolta,
vonuljanak Azsia belsejébe, hogy sándor kimerüljön a döntő ütközet előtt; de amikor kijelentette,
!9g.y n9m a királynak, hanem egy tapasztalt hadvezérnek kellene a sereg éléreállnia, Dáreiosz _
felségsértésvádjával kivégeztette. A perzsa szolgálalban álló görög árulók valahogy mindig
kudarcot vallottak;de -a seregiik túlerejére sámító perzsa yezérek tervei sem váltak be. Türelmetlenül
azt tanácsolták a klálr,lat, hogy n9 maradjon a határ menti hágókban, hanem menjen Sándor €lé.
A két sereg aztán a Földközi-tenger legkeletibb nyúlványa fölött, Isszosz városkaiözéléb€n ütközött
meg egymással. Dareiosznak állítólag 800 000 katonája volq ez az arianoszi adat azonban
kétseglelenü túlzott, pontatlanságát csak az a körülmény menti, hogy a görögök csak az elesett
ellenséges katonákat sámolták, az élők számával nem töíődtek. SandornaL körülb€lül 30 000
karonája, ebből 5000 lovasa volt; ennek ellenére ő kezdte a csatát, s lovas§ága élénegyenesen a ki-
ráIyra támadt. De túlságosan is előrerohant, s az igy keletkezett rést kihisználta Nabarzanész,
a perzsa |ovasság parancsnoka: Parmenión wárnyára támadt, és hátrálásra kényszerítette.-Deközb€n
feltartóztathatatlanul közeledett a falanx. Sándor pedig egészen Dareioszig verekedte magát.
A Nagykirály nem tartott ki: megforditotta harci szekerét, és-elmenekült. Ezzá jelt adott a peizsa
sereg általános futásrira, Nabarzanész lovasságát is ideértve; a görög zsoldosok, akik a királyt
fedezték, rendben vonultak vissza. Iszonyu öldöklés kezdődött, i görógók ezúttal már az eleseit
ellen§eget sem számolták; az elesett perzsák számát sázezsrre b€csülték, A perzsa hadsereg megszűnt
létezni.
A diadalmámor d zsákmányon való csodálkoássá változott: a pompásan berendezett sátrakból
álló.perxa t_ábor.a sző_nyegek}el, aranyedényekkel, háremekkel és iabsiolgákkal egyútt a göíögök
kezébe terúlt.. Mikor Sándor belépett Dareiosz sátrába, valósíggal megnéúult: csiÉ egy idió milva
birta kimondani: ,,Erre mondják hát, hory királynak lenni!'i Az egéw kincsből csuprin egy kis
ládikót vett magához: kiszórta belőle az ékszereket, és az Arisztotelécztől kapott Iliásá hely;;e el
benne. Aáán a rabszolgáktól megtudta, hogy ez csak a király tábori sátra a legszükségesebb
berendezéssel; igazi sátra a kincsekkel es a kincstárral, úgynond, Damaszkuszban van. Úndor
Parmeniónt küldte Damaszkuszba a thessáliai lovassággal, amely Isszosznril leginkább tündökölt:
a lovasok számára Damaszkusz, ,,a világ legrégibb városa" bevétele volt a jutalom. A zsákmány
valóban felülmúlt minden elképzelést,de Sándor most már csak annak a kincsnek a mustnáúát látta
benne, amelyet a további hadjáratok alkalmával szerezhet. A Nagykirály fejvesztett rnenekülése
(gyáva félelmében még feleségét és lányait is a 8yőztesek kénye-kedvérehagyta) arra a meggyőzödésre
vezette Sándort, hogy ez a férfi nem méltó egy világbirodalom kormrányására. Összehivta
Parmeniónt, Ptolemaioszt, Kleitoszt, Nearkhoszt es a tóbbi vezért, s tudtukía adta elhatároásit:
egyelőre nem üldözhetik Dareioszt, mert hajóhada még uralja a t€ngert. Folytatni kell tehát az eredeti
t€ív megvalósitását, és meg kell őt fosztani a támaszpontoktól. Elrendeli, hogy vonuljanak délre,
Phoinikiába. Azután segítségével Egyiptomba. Arról a tervéól, hog| meg akaria
282 - Héraklész
szerezni Dareiosz trónját és kincseit, semmit sem- szólt.
 Phoinikióban bírsz néhány kivétellel eróserr peízsa€llenes volt. Előbb készsegesen
- -város
elismerték a nagykirályok teljhataimát, mivel kiilönféie kiváltsá8okat kaptak tólük; Iu. Artaxehész
idejében azonban megváltozott á helyzet: Artaxenész megfosztotta az önkormán}"zattól es
!*$vq mega{Qaalta a phoinikiai városokat. Ezert rokonszenwel fogadták Sándori; lelkesen
fo8adta őt az ősi Büblosa a kis Berütosz (a mai félmilliós libanoni BeiÓ) és a hatalrnai szidón
Saida vfuosta). A tüoszi kormány küldöttsé8et mene§ztett eléje, s minden jót kívánt neki: egyúttal
azonban sailiálkozrla adta tudtára, hogy a városba nern blvhatják meg mivel oda a törvényiierint
minden uralkodók közül csak a saját királyuk teheti be a lábát. Sándor értetr a sóból; de neá sértett
önérzetére ballgatott, inkább azért támadta meg Tüo§zt, mert az a peízsa hajóhad fontos
táma§zpontja volt. Rendkíviil erős és magas várfalak vették körül : mai utodjától, Szurtól eltérően ery
paít menti §zi8€ten feküdt. Sándor hét hónapig ostromolta, hosszabb idei& mint Mrnelyik Úi
várost, es mémökei valós.ígos csodákat művehek. Két sor fapillért ráktak le
csakneín ery kilométer - nohossáságbau
meg katonái
a- két sor pill& közÉ agylgoí €s köveket raktak, s ezen az
epítményerr húaát a várfalakig az o§tromgépeket, a mind€á nflzáporban, a támadó csónakokkal
vívott §züntelen harcok közep€tie vitték véghea miközben ery csónak legénysegének még a 8átat is
sikerült felgyujtania. Végiil azonban Sándor phoinikiai és küproszi szövetsegeseinek hajói elzárták
a kikötőt, a kosok pedig áttörték a falakat. A tüíosziak derekasan védekeaek Úgyan" de ném blkesen,
hiszen semmi okuk sem volt arra, hogr a perzsa királyért harcoljanak ; a harcban tehát alulm.radtak.
Sándor felbőszült sere8e véres c§atatérre változtatta a váíost. Ahog az mfu lenni szokott, ezrittal is
csak azok menekültek meg, akik a többieket harcba hajtották; Melkart templomába menekültek,
s á gölö8ök tiszteletben tartották a menedékjogot. A b€vett Tüíoszt Sándor a szövetseges hegyi
törzs€kkel nép€sitette be, s legnagyobb ellenfelét egyik legszilárdabb földközi-tengeri támaszpontjirá
változtatta.
, .
Tiiros1 o§troma idején küdöltsé€ érkezett §indorhoz. A Nagykirály mí,r előbb is kérte, hogy
ada vissza feleseget és lányait, s váltságdíjként barátsági szerződésikínráLlt neki. Ajánlatóra megfebú
válasá kapott, amely eszebe juttatta a2 eddigi harcok eredményeit, most t€Mt új javaslattal áilt elő:
t9teség_ü a!j3 §índorhoz a línyát, neki adja királyságának egyharmadát (az Eufrátesztöl nyugatra
elterülő vidékek€t) €s l0 m0 arany talentumot (körülbelü 25 milliórd mai csehizlóvák
devizakoronát). Mindez úry hangzott, akár egy keleti mese, és Sándor a haditanács elé lerjesaette.
,,Ha Sándornak volnék, elfogadnám ajavaslatot" mindannyiuk nevéberr Parmenión. ,,Én
is elfogadnám, ha Parmenión volnék" - mondta
válaszolta §índor. Megiizente Dareiosmak, hory nerr
-
sándékozik megelégedni a birodalom harmadrészével, mikor az egész az övé lehet, nenr szándékozü
elfogad-rri kincspi egy részét,,mikormindet megkaphatj4 és parancsot adott seregének, hogl vonuljon
dél felé. A mai lzrael terüleién minden akaüly nélkü átjutott, és csak Gaza erőtt áttt mág. A váios
parancsnoka szembesállt vele, sándor tehál me§tersé8es dombot emeltetett a városi erődítmény
mellett, úgyhog5l ostromtornyai ma8asabbak voltak, mint a várfalak, é§ bevette a várost. Most mái
nyitva állt elótte Egyiptom kapuja, s Mazakész, az ottani perzsa szatrapa nrinden várossal és kinccsel
egyetemben harc nélkül kiszolgáltatta neki az o§ágot. Egy éwel az isszoszi csata után, i.e. 332
novemberében Sándor már díszki§éreitel vonult a piramisok melÉtt Memphiszb€, az o€gyiptomi
Mennofer§ hory Ptah isten templomában elfogadja az egyiptomi kiíályok iettős koroníjái. Fáraó
lett.
Egyiptom elfoglalásának megii,nneplésére Sándor nagyszabású gimnaszükai és múvészi
veísenyt rendezetl Mivel a venenyre mindtjssze három héttel az után került sor, hogy egyiptomi
íirldre lépett, és Görögor§ág leghíresebb a étái és művészei vettek rajta részt, biónyÓ,- hogy
Sándor már jóval elöbb mege$/ezett Ma7áké§szel az orság átadásában: egyébként leheieüen leú
vo|na a veneny resztvevöit ö,ssz€hími és Görögorsá8ból Eglptomba vállíiani. Az oíszágyezÉlőil
egyiptomiakból válogatta ö§§ze (a Penzügyet azonban ery egyiptomi görögre, a hadüg}et pedig
egy_ makedónra bízta), és szemmel láüatóan tiszteletben tartotta az €gyipiomi hagyomán}okat
pélüul nyilvánosan á]dozatot mutatott be Apismak, a szent bikának, áÁelyet a pirzsák ánnak
-úgyhogy
id9jé1 m!.g9lte!. Mindezel me8nyerte az egyiptomiakat, íöleg hatalrnas papjaikat azok
fel§zabadítónak tartották, és királyaik utódát látták benne. Memphiszből a Nfluson a tdngerig
hajózott; a Nílus deluijrának nyugati ága mellett aztán várost a|apított s önmagáról nevezte ei ͧ
keletkezett Alexandria, amely késöbb Egyiptom övfuosa leú s manaps.ig a legnaryobb ?i
legvebb a Nagy Sándor alapította városok közül. Innerl n)rugatra, a Líbiai_siváta8ba vonúlt, hogy
a Szivah oázisban meglátogassa Ammón isten híresjódáját. A papok ús, fogadták, ahogy a fáriót
fogadni illik, az isten pedig elárulta neki 5filpprrsx filf,{1. Sándoi ettőIá pillanattól fogv-á Ammón 283
 i§ten liának nevezt€tte magá| a górögök Ammónt zeusszal. a főistennel azonositottúk.
Az
tartotiák. a görögök számáía azonban azt
""uior".iur-i;Óezt ai,iná",
címet a fáraó szókásós titulusának
ugyun,igy Zeusz utóda. mint például Héraklész-, Azok, akik anyjál,
i.'Űi;ii;.
6iil;űi'"';.;ék, ni'1 íűotarlraonteni. vajon Olümpiasz számtalan szcretője köziil melyik is
nem kis politikai
i;ffi;íi};;;]'Á Éi.ii n..r.t.r azonban mindezt koúolyan vették, aminek
,-
jelentősége volt.
az ismert úton. Gaán keresztül Türoszba
-á*_ visszatén Memphiszbe, serege nagy részével
úiuían
.""i óÁaszkusz ielé rorjutl ;*etii sivgtago1,. majd..az Eufráteszen és,a Tigrisen, s
;úötü;éiÁyi ,.r"t"te. után, félútona mai.látszó Moszul.és Eíbil között, először pillantotta..meg
tábor Gaugamela falucska mellett terúlt el;
*.r*i.r"c taúorát. A hatalmas sátorvárosnak
;fi;;ilin-hu.áoóii, "..iv
^ akkoriban ugyanolyan sivár és puszta volt mini ma.napsá8,
Áoiánov szerint Dareiosz € 00b lovas katonát és kerek egymillió, gy{"g:" ö,:i!9rt]9:]p,.,^:l1,
;;Ü"ü tÓÚU sz,a" harci kocsija volt, kerekükön hossá kaszákkal, A modem toneneszeK
jóko.i után többnvire Curtius véleményére
it-ijJiiiii"r i*,:at,c,i;;noo ooJioit, kútfők
hailanak, mely szerint Dareiosznal"toriirÉril lovas katonája. 2Ó0 000_ g_y^alogosa (ebből
45 000"l.mzése
;;á;ü; a valotan rátermett katona: 2000 görög zsoldos és 2000 .,dárdavivő",
;";;;ü ";;-i'4i,d;'uoli
űe^égére[tag,a1 es 2ó_i50 harci kocs.ija leheteti Ami a katonrik számát illeti, Sándor
volna*Dáreiosszal, noha ez voli a legnagyobb hadsereg, am9lynek valaha. is
-

"*r "É."u,inneteitt
;;;;":";ii ;ö üö ei loui lovas katonából álli. Páimenión a túlerő láttán azt tanác§olta
ffiil;;i.,;ÖBÍr;;Üil;dJ""
"""ü".úái a táborrai a perzsák ugyancsak.erre s,."dd'"l],
azonnal csatasoíba álltak, Sándor azonban azt parancsoIta
Tl!:ll
-"Áiúotónar1 *óröe sisakok táréját.
a,ilfi;l';;'k, iÖ-.'v"g.á,"" laÉjanak jól. aztán aludják ki magukat, P^,l"l .l,p kis elönyre
(tulaidonkéDDen epvetíen előnyére) tett szert; mig a perzsák reggelre elláradtak az eJszaKal
virraizrástói,'a gOrÓlOk fris.en, kipihenten indultak a harcba,
külön_külön harcra
e csataia ú. lil. okóber l_én kerütt sor. sáLrrdorrégigjárta a csapatokat,apja,.zeusz, nekl adja
u"raitoiá oiitl. elótti beszáiberr biztositotta a kat-onákat arról, ho$/
]!yő;;lfi.'A F;.aL "*ü ta.uao ;.tt"gúen állitották fel seregüket: az elsó vonalat a lovasság alkotta,
szatrapa uezett". Előttük áutak a harci kocsik,
-Zír.,"t -"n".|ritett balszárnyát Blsszosza baktriai zsoldosokkal: leghátul a gyalogosok álltak, tészen íá,
il;fi;},'ö;-.;;;;;_ u ..áaro""í"orta" és
il;1;;;"T;;"k; tu.",cii. e. t.otaorsék a megsebesült göröiöket. A csatáttáír]a9t1!.^e1 a harci kocsik kezdték;
'dÍffi'"";;;Ö;Ü;k;t kiúÜ ellenúk. aiik bárrai a kocsihajtókía k:tit,I|n
ellenére egészen a lalanxlg csitkn()!\
u iáiar. u.rűr óiet, Á kocsik egyes csoportjai cnnek Jutottak.
] f,l,n, .r^,"n.rru szétoszlott, és az isionyú kaszák az üressé8et kaszálták: hátul. az cgYcnctlcn
;;#;^Jd;;];nű es sok (özülii* I,eldólt. ugyhory a tartalék csapalok kónnyen
irtui.uÜo"a "gv_a"oi. közberr megtámadta es hátrritásra kényszerítettea jobbsámyat i
t"ttek őket]'gésszosz
és egészen Dareioszlg verek€dte magat.
u t aiáct rrirye.. uzonban odarontott sándor a hopütákkal,
védekeztek,
Mepismétlődön az isszosá eset: a perz,a dárdaü;ók es a göróg zsoldosok hósiesen
;'kl?öil;#;diá""tt ti i*iit,"ltóját gerely sújrotta,i íryhaga próbálta megforditani harci
azo;ú; Á"gattitotá: félugrott hár ilsö lóra. es elmenekült, Erre
-
kocsiiáL a holttestek tömege az
il;;;; ;tiiáilir,"*r.iu-yujta.nyiá volt a győzelern _ ugyancsak futásnak eredt, es a perzsa
gyalogosokat,
."JiirJi"ft. A görögöi-í(eg}Éttentil leoTáosték a holiiesteket fosztogató
"Őá."r izoká veiit-ték maeukat akiknek nern volt idejiik A_Tii::l
i"raóiar ulaUo.t,
"ztán egyetlen napra. egyetl€"l,:rkyJll
n utkozetre ennyl
oooiósun .rár.re, t alottról beszél. Curtius negyvenezerről:
Ís-eteg, rzt az Utttizetet Dareiosz már sohasem heverte ki,
Á wóaes pöröEök kikiáltottát Sándort ,,Ázsia királyává", s ezt minden bizonnYal Sándor
ör"#,Eg;áiá."Üiii.prér* áiJ"Uan nem pazaroltak idótl,Sándor váloga:,j li5li-.
kilométeres távolságot"*p"ty,l
eiuli felé indult. hógy ott utolérje Dareiosa. A száz _lro5l. egyet|en ejszaxa
"-,*i öu*üo űonu* *n,ei i. eyo..uuu volt; könnye^bben menekülhessen,.még
kilü;n aztá,rr derekúáda is Arbelába érkezett. Sándor ká részre
"r"iil]i",."-ri. Mikor osztotta
i. ;itr,"syá.
seresét: a2 ecyiket Szuszába tUŰ". labitonba ment, Babilon még mindig a világ
"',i,itk"L
iiiii'","ír.',íiáö,Jii. J"ii-iiríi.í"Áti taiá úer perzsa rennhatósag idején sokat vesztett
a hajdani
ugyan már romoxDan
i"Í"irtB'JgCÚ. Híro tem-plo.", az Eternenanki - a bibliai Bábel tornva a-fósánc olyan szeles volt,
i,.""n. úiiár.u. ,arfalailak három;;i; azónban erőserr tanotta_magát:
iiásy iieiléó; fogat kényelmei'en [ő**"ni"it egymásnak. Sánáor ea a
várost ezt az erődöt
kutooáit, a váro§ kétsázötven bástyájánat
akarta mesostromolni; mikor
284 ;§ifi;ili";ffii;;liö;n;i;" "ráruá}.]r..*Üuű
batiloni szatrapava az élen kivonult a papok küldöttsege, és
Görög hadigépek a hellenisztikus korfujl. Balra a kőhajító gép, jobbra a súIyos nyílvesszők
kilövésére alkalmas katapult, alauuk a faltörő kos, Ántik leirások alapján'

Babilon Új tirályaként üdvözölte Sándort. Sándor Mlából hivatalában hagyta Mazaioszt, visszaadta
a város önáIlóságát.(megint,csak a pénzügy es a hadügy kivételével),és móarancsolta. hogy építsék
uJa a p€rzsak altal lerombolt templomokat. A szuszai szatrapa ugyancsak megadra magát: ákárcsak
Mazaiosz, ő i§ felismerte, hogy méltatlan dolog eg} fejvewiett iírályt szolgá-lni, mire-sándor ör ii
meghagyta hlvatatában. Természetesen, most már Jia7á szatrapajaként. ttiűen Ázsia királya
volt !
Sándor Szusában katonai erősítést kapott: Antipatrov'l5 000 férfit t titoott uaiáónüüot.
A had§ereg feltöltésére szolgáló l5 000 katona szívesen látott emberanyag volt: §ándor ezzela
seregsel
akart perszepolisz ellen vonulni. Ez ismét kilométerek százait jelentetie,;éghozá ,ad hegyi újaí;;
keresztül, melyeknek lakosait még a perzsa tirályot sem igáitá,k le egészen.iA. tegnagyout-átad;lyi;
a Zagrosz-hegyseg hágóiban bukkant: Ariobarzanév szatiapa eltorla'szolta és 40-0001atonával véáte
a kaprmak nevezen hágót. sárrdor rnegpróbált erővél áthatolni rajta, ám súlyos veszteségek
_perzsa
után vissza kellett vonulnia. A hágót lehetetlen volt emberi erővel bevenniiemberfeleíü eróíeszítéísel
azonban meg lehetett kerülni a hegygerinceker; rnelyeknek megmásása manapság is tiszteletíe méltó
hegymászó-teljesitmeny- De sándor,_ felderítői találtak egy pásztort, aki áegmutatta nekik
a ,,zergeösvényt"; sándor aaán elölről es trátulról.egyszene úmadt a perzsákra, s-egész seregüket
megsemmisítette. Hamarabb jelent meg Perszepoüsi előtt, mintseín a város védői filkészülh'ettek
volna a harcra: viharként tört be a városba. kezébe került perxia büszkesége, az Akhaimenida
királyok
_íövárosa.
minden palotájával, minden kincsesládájával €gyült... Csa-k arany- és ezüstér-
méböl l20,000 tal€nlumot. azaz tóbb mint háromezer tonnát lalá]i.
. .perszepolisz kincsei nem voltak mérhetök görög mércékkel, mint ahory a mai méréinkkel sem
mérhetők.
{ s,rőlele1 ünneplésekor a elirögiik a besámíthatatlanságigtitÉk *"g"iut; .;rátu
aztán leíombolták a-királyi palolát.
1mel,y azóra: is romokban hever. Trán legmesesárűbb Ómjai
ezek, s láttukra senki sem bí{a leküzdini árirulatát. Már az első újkori óóp&i ungatoi"i 285
 ló25-ben odaérkezett Pietío della Vallét elbűvölte,,a mesterséges teraszon álló számtalan karcsú ll
oszlop és a palota kapuja a szinte érintetlen reliefekkel". A mesterséges teraszía olyan ,,máwánylép- C
csőkön ment fel, amelyek elég szélessk voltak ahhoz, hogy egymás mellett tizenkét lovas iselfé{en C
rajtuk", A zagrosz szúrke gerincei alatt elteriilő, sárgis fűvel benőn völgyben hevernek, és távol- a
ról rlgy festenek. mint egy §ivatagi teve megfehéredett csontjaii közelről a barázdá|t oszlopok és a ú
lapos domborművek ébresztenek csodálatot, amelyek ezemyi alakját nyers művészi erővel,
de egyszenmind olyan finomsággal készítették,hogy az őrök szakállában vagy az oroszlánok n
sörényében minden egyes szórszálat megkülönböaeüetünk. A hivatalos magyarázat szerint sándor e
állítólag m€gfontoltan, józan mérlegeles utráLn gyujtatta fel a paloát, hog íry állion bosszút, amiért a
Xerxész elpuszütotta a göíög városokat; a palota megsemnrisülésének kellett jelképeznie a perzsa i
tlirodalom megsemmisülését. Diodórosz viszont azt állítja, hory Sándor ezt ,,részegségében s
cselekedte, mikor nem volt ura magának". Az esemény szemtanúja, Kleitarkhosz történetíró
szerint a palota felgyújtását egy Thaisz netú athéni hetéra, Ptolemaiosz szeretője javasolta, hogy így o
bosszulják meg az Akropolisz és az Agora feldúlását; Plutarkhosz még megjegyzi: Th aísz ezt azéíí é
Java§olta, ,,hogy híre keljan a világban, hory a Sándort kísérő nők sokkal kegyetlenebbül b
megbiintették Görögorságért a perzsákat" mint a tengeri vagl a sárazföldi seregek parancsnokai". b
Bárhogy történt is, az Akhaimenidák biiszke és csoűlatos székhelye lángokban zuhant a földre, 9
A perszepoliszi királyi palota megsemmi§ítése Sándor bosszújának utolsó megnyiÍvánulása
volt. A perzsa nag5urakat és alattvalóikat mar elóbb is ilyekezett megnyerni: hivatálokat bízott ,
rájuk, tiszteletb€n tartotta ha8yományaikat, es csak az örökké menekülő Dareioszt tartotta s
ellenségenek. I.e. 330 tavasán miutálr áttelelt Perszepoli§zbarr megtudta, hory Dareiov í
Bésszosz es Nabarzanész szatrapák - segítségévelúj serega toborzoti - s Média fővárosaban, E
Ekbatanában erősítette meg magát. Sándor ellene vonult, Dareiósz azonban újíamegszökött;
'utolsó
s
Bithané§z, IIl. Artaxerxész íia erí€ kitárta Sándor előtt a városkapukat. A perzsa királyok l
rezidenciáját Sándor egy,jelentős aktus színhelyéü válasaotta. Összehívta a katonákat, és ú
kijelentette, hory nés/ esztendő alatt teljesít€tt mind€nt, amit a korinthoszi kongresszuson feladatául a
tűztek ki: felszabadította a kisázsiai görög városoka! és visszaadta önálló§águka! kiűzte a perzsíkat t
a Földközi-tengeí vidékéről, és elvette tőliik Egyiptomot, megsemmisítette a perzsa király seregeit, és i
elfoglalta a perzsa birodalom székes városait, a makedón_görög szövetség nevéb€n vívott háborut
tehát b€fejezettnek tekinti. Aki a szövets€ges katonák köziil akar, hazatérhet, gazdag jutalmat kap.
Aki riem akar hazatérni, maradhaL de úgy, mint zsoldos katona; a háboót ugyani§ tovább folytatja
Azsiában. Sokan úgy határoztak, hogy hazatérnek, s ezeket Sándor bőkezüen megiutalmazta; igaz,
'volt miböl bőkeásködnie. sokan azonban vele maradtak,
Miuüín átszervezte seregét, Parmeniónt pedig kinevezte Ekbatana gondnokává, kelet felé,
Dareiosz után indult. A mai Teherán közelében megtudta, hogr Dareiosz a Kaspi kapu felé menekül
(ez egli körülbelül tiz kilométer hosszu hágó az Elbruv egyik nyúlványában; bejárata és kijárata alig
huszonöt méter széles). Sándor feltételezte, hory Dareio§z megerősiü a Mgót, így hát igyekezett mé8
Dareiosz elött odaérni. A hágóban azonban n€m védőket, hanon szökevényeket talált; jelentették
neki, hogy Bésszosz szatrapa megfosztotta Dareioszt királl címétől, s most fogolyként Yiszi
Baktriába. A következő piherrőnél megtudt4 hogy a peízsa iábor teljesen felbomlott; a Dareioszhoz
hű göriig zsoldosok Bésszosznak meglagadták az engedelmességet, és a nagyurak többségéve| eg}-ütt
elpártoltak tőle. Sándor harminchat órán át rohant előre, Dareioszt azonban nem sikerült élve kezébe
kapnE. Nabarzanész szatrapa az utolsó pillanatban leszúrta a késével.
Dar€iosz teteme fölött sándor bizonysígot tett nag}.vonalúságáról; a holttestíe terítette sáját
palástját, és volt ellenséget díszkísérettelPerszepoliszba küldte. Megnyugodván, hory nem kellett
királygyilkossí lennie, ú5l temettette el Dareioszt, aho$l ery nagy királyt elternetni illik.
Gesztusainak politikai jelentősege ülágos volt : Dareiosá íry elődjének vallotts" és megmutatta, hogy
nern trónbitorlónak tartja magát, hanem a p€rzsa trón törvényes örökösének.
Sándor hetairoszai és zsoldosai aa hitték, hory Dareiosz ternetésévelminden megpróbáltatásuk
véget ér. Most már békébenélvezhetik majd a megszenvedett zsákmányt, uralkodókként élnek majd
a hatalmas idegel országokban vagy dúsgazdag emberként haájukban... De nagyon is tévedtek.
Sándort elfogta a vágy. hory egév Azsiát uralma alá hajtsa, Az ökeanosz partjág^ ahol a ülág
vége van.

,,Kérjiik az olvasóka| ne szidjanak benniinkei ha az eseményeket nem úgy tárgyaljuk, hogy egyes
286 dic§ó történeteket aprólékosan leírunk, hanem úgy, hog5r többnyire tömörenjegyezzí*.íel azokal"
-
íria P.lutarkhosz_ lí487 Sóndor éIztrajzinak_bevezetőjéb€n. Mi most még töínörebben írjuk le az
eseményeket: §ándpr életénekkö-vetkeá kilerrc esitendejében unnyi irinaá tö.tái'h;g ;
esemenye} részletezése elterelne .trnnii3kg utunk céljától Hiszen' Görögországu" i"á.riÍ,r*,
a görögök.történeté1 a|arluk megi9meryi Nary Sándor hódításai a görög tö'rténelJmÉ
ugyan, de inkább a Kelet államait érintik.
';;;t
életraJzilói Nagy_ Sándor bizonyos tett€ire nem taláItak más magyarázatol.
m,
--.....f9náo1 ,.ft.ókori
hogy .,elí'ogla őI a vág". Az á7siai hadjárat €lőtt állítólag az€ít keh át a Dunán, má ,,elfogta
a yágl"., .h9gv trllláson Európa (a göT(8ök',,lakotl világa") iatárain. Egyiptomból ,ie.t iiiá-.ir'.]
a Sávah, oázisra. men ..elfogta a vágy". hogy átlépje Ázsla nyugati haúráit ia sörösök Epviotomor
ls Az§lához sorolüik). Most. Dareiosz_ temetése után ,.elfogti őt a vágy", hógy -eléa."Áisu
s egyáltalán: 1_ világ határait.,. Néhány cselekedetét a Áodern tönénészeÉiscsai szubiektiv -
-
vagy irracionáüs motívumokka| tudják magyaftizni; legtöbb tettének natrcret uronuan eli"g"áiiiiá
'poütikai.
módon, Eazlasági .vag..y. katonaiokokkál Úragit:ai ."i. Sándor keúi hilj;.;;il;
fTze.rtien ,magyyá7á,k: ..
A iadjárat szükség|zerű volt, Úivel Sándor a Nagykirályoi utóda,
blrodalmuk ura lett: békéakellett teremtenie a keleti terúleteken, és biztosítania kálett ibirodalom
halárait, Bármilyen. szubjektiv okok vezérelték is, az objektív a katonai és politikai oko[--
sokkal nagyobb súllyal estek a latba.
-
. .A .naq keleti hadjárat i.e. 330-ban kezdődöt| s az első napoktól fogva a legkülönbözőbb
nehézsegekbe ütközött. Fokozatosan minden, amit csak el tudunk képzelnii nuajaiut ,rrilaüarit.
sándor ekkor találkozott elószór katonai lázadással, s ha nem lázadássai, lesalábbis á ensedehessés
megtagadásával. A katonák azon a véleményerr voitak, hogy már elég iof ái"ialg ói.'rigái
m€8hodítottak, és nem akartak olyan barbár-vidékckre voniini. umitl)errol ""gy rn;á."fi;;i;Ú;,i;k'
§anoor azonban meggyóáe óket. A vezérkarban hasonló okokból támádtak konffiktusok;
a hetairoszok ezenkívül Sándornak a.perxák iránti_mérsékelt politikája miafi i. háú.ga;i. Airú;'
megfertőzték az intrikák, é§ Sándor összeeskülésről szóIó híreket róott; az osszeii[ffi;i;liiiói;;
a.lovasság. parancsnoka. philótasz szervezte. sándor tehát megglkóltatta philótaszt, noha az méí
'P;#.'"'ió"í
kínzauísa közben is biztosítoüa'h í§é8éről,. s a biztonság reare-§it .l!ii,iloi;;; öj;,.
!. kivégeztette: Parmeniónt, a hű, óreg. hadvezert, aii egykor tióIi'ra segítette"i Á".a;1;;Ji
Ekbatanában sejte|rne sem volt semriiről. A kiontoü íé,a ű ar.gi"rrt"it'uá, iir"r;.;;
változlatla Sándort, ürsai_ meg afféle lakájokká váltak, akik bátonágukai'csak h-"teöl"Jiar
megmutafii. uruk színe előta meghunyászkodtak. A hadjárat második esztendeiéU " ." Sl"á"irni"
a proszkunesz§zl, ,,az uíalkodó elötti arcra borulást" is bevezette: a keleti emberek számáran;ő
-;Ú%;"dil;
csupán szokványos gimnasztikai gyakorlat a. görögök szamara azonLan
.rrclt,
gyalázar. Mikor udvari történetííója (egyébként le'lkes'csodálója), rarrutnenev'úoi-emeii
_ ,

e gyaláű^t ellen. sándor börtonbé záráin. ahol azrán el is |iusztutt. Mikor kleitosz taki
a Granikosznál az életétmentette me8) ezt Sándor sz..er. u.t.tt.,'űat t;rdü;i,.';;;'ű.#:
meg tudta tirtani katonáinak ,ot on.renuei e.-'Juuáai;i; ;ff
'ffffii
11"á|, .i Tirg9n1.Ilett .
szerettex ls. Hadvezérkéntsznte tévedhetetlen volt, diplomataké - - nt ügyes és előr;látó. Az
akadályok csak azért léteztek szimára, hogy legyőzhesie Űkut
.

..t+*.?.!, -.szempontból az új hadjárat minden addiginál nehezebb és bonvoluitabb volt.

A^gorogok kozul s€nkl sem ismene_azoknak az országoknak a geográfiáját, ahova mennitik kellett,
a tolográfiájukról nem is beszélve. Hasonló helyzetben voltak. úini l(olúmuus emerikaban, Hóvai
borított ó.iásbrgysegeken es forró sivatagokon kellett átkelniük, sűrú tövissel ú"oii e.
mocsarakkal borított sáyeppeken kellett menetelniük, széles és sebes folyóvizekkel megbirkóz;i"*úü
uij
aiidak itt ugyanolyaníitkák voltak, mint a városok, s ha sándor azt akaria, hogy legyen"ek;feli;ii;ii
őket építenie. korábbi hadjárataik során civilizált iájakon mozogtak, iátőag fuúr.iatái
Egyi_ptomi8 csaknem mindenütt felvabadítóként üdvözöIte őket. Mezópotámiá " ban peáig a legrosz-
szabb esetben i§ közömbö§ volt irántuk. sámos_város ( megostromolt ák, és n"ne, ösatalar víuiat,
de mindig, az ism€rt.szabályok. szerint. és mindig tudlák.-hányadán állnak u r"rárra!g"l. űori
azanban láznngó és eÜenséges vidékeken vitt az ritjuk, á helybeli törzsek szúntelenül támáásokkal
nyugtalanították őket, nem volt biztonságos hátórváguk,'es senkit sem kényszedthette[ áonlá
ü.tköz_€tre. Ha valamelyik szatrapa ma Sándorhoz pá--rtolt, holnap megszegtá esküjét, és ellene
támadL
Kóvessiik, útjukat a mai térképen..Hamadanbol (Ekbatanából) Teheránon keresztü a Kaspi
.
kapuhoz, majd az Elbrusz alatt Meshedhez vonultak, aztán Türkménia déli csücskén át Herat fe'ú
foldultak (Heratot azonban §ándor csak akkor alapította), és eljutotú a dél-nrgunúaoi iuuutrro._ zaz
 Miutám Sálrdor ott i§ vfuost alapított, északkelet felé, Kandaharba vonultak (Kandahar egyébként
egy további Alexaqdriából keletkezett), es Kabulon keresztül egészerr a Hindukus hegysegig
folytatták utat. Átkeltek a 3500 méter magasan levó jeges Khavak hágón, majd leereszkedtek
Balchba (az^zakkori Baktrába); szalmával megtóltött bőrtömlókön átúszták az Amu-Darja folyót,
megérkeztek Szamarkandba (az akkori Marakandába), ahonnan aztán Kiiropoliszba, az Akhaimeni.
dáLk birodalmának határvárosába jutottak. Sándor azonban válogatott csapatával még ery napig
tovább menetelt, és a Szir-Darja partjain megalapította Alexandreia Eszkhatét, vagyis a Legtávolabbi
Alexandreiát, amely később Hodzsentre váltoáatta a nevét, es Leninabad néverr mindmáig létezik.
Összesen 6000 tjlométert tettek meg a természettel és az eüenséggel vívolt harcok közepette.
a különböző visszatéréseketnem is számítva (erre olyankor került sor, ha például a már elfoglalt
területek€n felkelések törtek ki), s mindez csupán két évet vett igénybe. Sándornak csak itt,
a birodalom legtávolabbi szatrapiá:iában, Szogdianában a mai Üzbegisztán terül€tén sikerült
-
utolérnie és elfognia Bésszoszt, aki kózben Nagykirállyá koronáztatta magít, es felvette a IV.
-
Artaxerxé§z nevet. Bésszoszt saját vezereinek egyike adta ki; Sándor Ekbatanába vitette és
kivégeztette a szatrapát. Most már ő volt a perzsa birodalom egyetlen ura.
Le. 328-ban tehát véget ért Sándoí nagy keleü hadjáratának elsó szakasza. Most már arra is volt
ideje, hogy megnósüljön. Utolsó ellenf9lének, oxilartosznak a lányát, Roxanét v€tte fele§€gül" aki
a korabeli szakértők véleménye szerint Azsia legszebb leánya volt. Sándor állítólag az eló pillantásra
b€leszeretett, s az esküvőt még ugyanaz nap megülték. Hiszen mindig is a tettek embere volt, és össze
tudta kapcsolni személyes érzelmeit a politikai érdekekkel. (Ennek ellenére sern bizonyos, vajon
megvált€ ez€k után szeretőjétől, Memnón öZvegyétől, aki ugyancsak híres szépség volt, s akitől fia is
született.) A mézesheteket különböó íelkelésekleveréséveles hatalrnának biaosításával töltötte.
Átszervezte a hadsereget: kialakitotia a lovas íjászok csapatát, es felv€tte sefegébe az iráni lovasokat,
megszabadult a kellemetlen hetairoszoktól, és perzsa harcosokkal helyettesítette őket: új alattva-
lói közül kiválasztott harmincezer íiatal férflt, és begyakoroltatta veliik a görög harcmodort.
Főleg azonban a hadjárat mrisodik szakaszára - Indiába - készülődött.
A 30 00O gyalogósból és 7000 lovas katonából álló sereg (Plutarkhosz gyakran idézett adatai
a 14 m0 bva§ól és a l20 000 gyalogosról minden bimnnyal ttllzottak) i.e. 327 nyarának elején indult
el Baktriából. A derékhadat Sándor régi társa, Héphaisztión vezeíte; az ö feladata volt, hogy
eljusson az Indusig, és hidat éPít§en rajta. Sándor ezalatt északabbra haladí, és leigázta az egész
vidéket egé§zen Kasmír határáig, Kihasznilta Omphisz és Pórosz indiai királyok viszályát,_ és
omphisz ióvetségeseként bevonu|t Taxila városába (a mai Rawalpindi közelében). Itt új világ
táruit a göriigök szeme elé: egy egészen más társadalmi rendszer, egészen más életvitel és
gondolkodásmód, egészen más értékíendszer:egy rabszolga nélküli, de szigorúan kasztokra osztott
Ülág, ahol atléták és frlozófusok helyett aszkétrikkal találkoztak. §ándor meg akart barátkomi
eza| a viláwal, de igyekezetével az uralkodó osztályon kívül sentiben sem keltett érdeldődést;
tehát továbbra is harcainak §zentelte magát. A Dzselam folyó mellett megülközött Pórosz királlyal,
aki harci elefántokkal küzdött ellene; a nehezen kivívott győzelem után Sándor - a csata színterén
megalapította a legkeletibb Alexandreiát (Alexandreia Nikaiát). A békeszerződés alapján
-meghagyta Pórosznak a királyságot, de makedón vezért rendelt öléje felügyelönek: a népes indiai
területe'k szatrapiá}ra való átalkítáMhoz nem volt elég ereje, íBy ottani uralmát a meglevő
királyságok szövetsé8be lömörltése útj:in kezdte építeni.
^kimerítette
Á felet felé vaió további meneték§ teljeserr a katonákat: a szüntelen esőzések,
a kígyók és a skorpiók, az ismeretlerr trópusi betegsegek és más viszontagságok annyira meggyötörték
ókei, hogy nem voltak hajlandók továbbmenni. De már eljutottak a Biasz folyóhoz (a mai
Amritsartól északra), amelyen tű Sándor Azsia keleti határáNejtette. ott azonban
- meglepetésére
m€gtudta, hog5l sok-sok napi meneteles után elérheti a Gangesz folyamot, § a folyamon tü ery
-hatalús birodalóm terül €l, melynek hatalmához és gazdagságához nyugaton semmi sem mérhetó.
Sándort természeteserr elfogta a vágy, hogy leigázza ea, a birodalrnat, katonái azonban a végsőkig
elcsigázottak voltak. Ezuttal semmiféle tüzes szónoklat és ígéretnem segített, még §índor s,lmélyes
varázsa sem. Elrendezte tehát, hory a jósok kiderítsék : az istenek nem kívánják a további hadjáratot,
és elindult hazafelé. Életébenelő6zör és uloljára.

288 Nagy Sdndor hadjtiratai. A ledontosabb útvonalak és ütközelek

.-
'.jiR."
,f;§Qi§,; § \É
. :

i7-.-
9 2/
,
É
l!l
.o

289
 A görögű1 Hüpha§zisznak nevezett Bia§z folyótól való visszavonulás szíintelen harcok sora volt.
sándor elhatározta, hory nern arra tér vissza, amerre jött, és délnek fordult; ha az Ókeanosz keleti d
partjait nem tudta elérni, legalább a déli partokat látni akarta. A Dzselam mellett 80o hajót és tutajt ,
építtetett, ezeken haj őzott aztÁn azlldtlsig. A katonák, akik a parton kísérték,leigáaárk-a környeiő
vidékeket; magának sándomak is többször partra kellett szállnia és peldát kelleit mutatniq hogy d
buzdítsa, s€regét. Egy támadás alkalmával, mikor sándor elsőként léi€tt az ostromlott vrá,r iabá !
a halálhozí nyilvesszőtől peukasztész védte meg őt Akhilleusz Tni5'ából hozott pajzsával; t
a következő nyílvessző azonban áthátolt sándor pá;élján, és mélyen a óellébe fúródoti. Miután l
felgyQg _yut1 továbbhajózott az Induson egészen az őeánig, amely szörnyü viharral fogadta. Serege b
egy résát hajóra szállította" és Nearkhov parancsnoksága alatt n}ugatraküldte. Az ak-kori ftildraj-zi 1
ismer_etek alapján mindannyian úgl vélték,hogy a mai ománi- és perisa-öblön keresztül E8yiptom-ba n
jutnak; meglepetésütre azonban a Tigris torkolatánál kötöttek ki. Sándor ezalatt a se-ieg másik
részével a part mentén haladt, a hegységek azonban arra kényszerítették,hog5l észak felé, a izörnyú h
gedroviai sivatagba forduljon. Az iszonyú hőség lehetetlenné tette, ho$/ a katonák nappal l
meneteljenek, szomjúság és éhséggyötörte őket, a kimerültsegtől sokan a föidre rogytak; ráadáiul ,
a pontos irán)rt sem isrnerték. Ez a szörnyűseges út ket teljes hónapig tartott; a férfiak fele, valamint d
a sereget kísérőösszes asszony es gyerek €lpusztult. sándor egéw idő alatt gyalog rnent katonáival, h
veliik.együtt tűrte a megpróbáltatásokat, és semmiféle kiváltsr{gra nem tartoii igényt. Midőn egyszer a
egy vékony érre akadtak, s es/ sisakot nagy keservesen megtöltöttek a vizevel, segédtisáje sándóhoz
vitte a sisakot; ő azonban mindenki szeme láttára a homokba öntötte a viát, Arrianosz szerint á
-
ez volt a legnemesebb cselekedete: ..Egyetlen istenn€k sem mutatott be ilyen áldozatot...
I. e. 324 márciusában Sándor már isméi Perzsiában volt. Mintha nem ismerte volna A
a fáradtságot: miután megdöbbenv€ tapasztalta, hogy nem is nagyon hosszu távolléte alatt
t
_

zaryareások támadtak a birodalomban, erélyesen hozálátott az államügyek intézéséhez.Makedóniá-

i
ból keletre hívta Antipatroszt, Makedónia igazgatását pedig Kraterov hadveze rrebizta; leváltotta az
ti
egyiptomi penzügyi gondnokot, aki kegyetlenül uz§orázta a2 oíságoti leváltotta saját helyetteset, l
Harpalosa, aki egyeduralkodóként vis€lkedett; halálra ítélthárom makedón hadveiért Médiában, ú
akik nem teljesítették parancsait (köztiik volt az a két tisa is, aki az ő parancsára meggyilkolta 9
parmeniónt): leverte a perzsa orszinéosz l^zadá:Át, akl az előző szatrapa halála után önkényeserr
magához rugadtz a hatalmat. Mikor ismét erősen kezében tartotta a hatalmat, a szuszai királyi s
palotában nagyszabású lakomát rendezett a keleti hadjárat befejezésenek örömére. Hory l
a makedónokat €s a görögöket kibékítsea perzsákkal, aá javasolta katonáinak, hogy ázsiai nőká h
vegyenek felesegül ; jutalmul azt ígértenekik, hogy minden adósságukat megfizeti. A vez?rek es tízezer l
katolla hallgatott_rá, higzen maga mutatott peldát, s Roxané mellé két tóvábbi nőt vett feleségül: A
Dareiosz lányát, sztateirát és Artaxerxész lányál, Paíüszati§zt. n
Ez után a kollektív lakodalom után, amelynek nincs párja a történelemben, Sándor l
következetesebb€n és nyíltabban kezdte megvalósítani a birodalonibair a győzteset * le§&oiiéi-- b
mint egyenjogú partnerek együttműködésének politikáját. Ez ellenkezest váltott kilatonáiból, l
-
ilyesmivel pedig nem számolt. Mikor elhatározta, hogy az öregeknek es harcképteleneknek haza keli 3
1é!niük termé§zet€sen, gazdag jutalommal t-e. 324 októberéberr az Opisz nevű makedón §
-,
helyőrségben lázadás tört ki. Sándor személyesen ment oda, megparancsolta-, hog5r végezzék ki al
a lázadókat, a sereg azonban nem eng€dett: ha úgymond a legérderneseú hircosokat J
- -
hazaküldi, mindannyian veliü mennek, maradjon itt egyedül ő, apjával, Ammónnal. Sándor haragtól .ll
sápadtan ugrott a szónoki emelvényre, és árulással vádolta katonáit: csak gondoljanak vissza, miliént -
tene őket pásaorokból Azsia uraivá, miként szenvedett velük együit és áiként vezette őket l
győzelemtől győzelemig; menjenek hát, és ne törődjenek vele, csak hagyják itt, az idegenben, I
a legyőzöttek között. Elbocsátotta katonáit, és magához hívta a perzsá[ái, hogy a hadúreg új E
szervezetét megtárgyalia veliik Mikor a katonák rnegtudták, hogy Sándor most már valóban nim E
számít nüuk, küldöttég€t men€§_ztettek _hozzá, hog5l bocsánatot kérjerrek. Sándor nagyobbnak
mutatkozott, mint Akhilleusz: kibekült katonáival, s a kibeküles örömére megint csa[jakomát r
l

Cl
rendezett. A lakomán kilencezer férfi vett részt: makedónok, görögök, perzsák ésá legkiitonbozoub
ázsiai.nemzetek képviselői az Industól egészen a Nílusig. A gOrOg papo[ * a perzsa mágusok között H
sándor ünnepélyesen imiát mondott, amelyben arra kérte az istenékét,hogy ádjanak birodalnrának
Összelartást és barátsígot, hog5r a birodalom
!9pei eelenjogú társként éljenek egymás
-ezzet mellett, hogy
b
birodalmának népei kózött a homonoia, ,,a lélek és a szív igysége.. urai}odjek. hivatálosa-n -
290 kinyilvánította politikai programját, amelyet máLr régóta szém előtt tartottf s amelynek'szükseges E
E
előfeltételeit évek óta alakit8atta. A világbirodalom népei politikai egyenlósegének programját,
amelyet előtte senki sem fo8almazott meg.
Miután opiszban elmondta imáját, sándor visszatért Babilonba A világbirodalom, amelyet mes
akart alapítani, m€ neín létezett. El kellett mé8 foglalnia Arábiát és Etiópiái aztán a Görögoiságtói
n_Jlgatra fekvő oí§ágokat egeszeir Héraklész oszlopaiig, ahol a vilrág véget ér, no meg az In-duson-iírli
Keletet. _Buzgón bozzáátott az új hadjárat előkésátéséhez: mágáÉoz hívatta \earkhoszt, és
megbeszélte vele egy hatalmas hajóhad epíté§éneka tervé! fogadta a dél-iáiai törzsek és az etruszi<ok
követeit, stratégiai_|ont9s_ságú csatorníík,éstáína§zponlok kiépítésél határozta el, Azt akarÜ. hogy
az új hadjárat múljon feli minden eddigit, és csák akkor fejeződion be, ha birodalmának haé
rait minden oldalról az örök Ókeanosz hibjai mossák.
. .. I,e. 32!
j^úniusának elíénNagy Sándor megbetegedett. Az antik kútföit alapján ana
körelkeáethetünk, hory maláriát kapott" amelyh€z Úég tíidőg5rulladás is társult. A góröá orvosok
mindent megtettek, amit csak lehetett : kininjiik és penicillinjiik azonban nem volt. Sánóor szervezete,
amelyet az emberfeletti megeróltetésen kívül az utóbbi időb€rr a mértéktelenivás is megtört, n€m bírt
ellenállni._ Mikor a katonáa meghallották, hogy mrár neÍl tud felkelni ágyábó| 1lérték,hogy
beengedjék óket hozá, és csöndes díszfelvonulást rendeztek ágya körül. Némilyiküknek még intút
a kezévc|, másokía rámosolygott.
_ _I.e.323. únius l3-án este az ak-kor má r nagyn a k nevezett Sándor
éves korában
j
meghalt. -
nem egészen harminchárom
-
A Nary Sándor holtteslB fölött kirobbanó harc a legkevésbé sern hasonütott a halott Akhilleusz körül
fellángoló, harchoz- Bíborral bodtott teteme még ott feküdt Nabukadneszar palotájának
tróntermében, de legközelebbi társai már kardot lántotlak egymásra, és zsoldos' csapátokat
vásároltak. A só szoros énelmében ö§z€marakodtak azon, ho§} kit illet meg Sándor gyűrűje,
amelyet a legerősebbnek hagyott örökül; állítólag a birodalmai is ennek a legirősebbné[ tetíett
örökölnie. Sándor azonban valószíníileg egyáltalán nem jelölte ki örökthét; nindig mindenre
sámítolt. csak arra.a bizonyosságra .nem, hogy egyszer mindenki meghal.
sándor hagyatékáértérdemes vblt harcolni, s a harotak zsoldoitörnegek vére volt az ára.
^
s a parancsnokok zsoldosvérrel készségesoradóáak, Becsvágyó, erós, ráteráett és merész féúáii
voltak: mind€gyikiik,magát tartotta a legnagyobbnak, s elhátározta, hosi ea a többieknek is
bebizonyítja. Névsoruk hosszú, s mint minden névsor, unalmas is; e nélkúla;évsoínekul azon-úan
nehezen igazodnánk el a2 ezlrtén követkeó esemédyekben. Tehát: a legidóseuu tronioviiJd
Antipatrosz, a csaknem hetvenesztendős vezer volt, aki már II. Fülötr t is s"ólgalta, * i. e. 336-ban
|qme{ón segíts€gével trónra juttatta Sándort: a keleti ha járát -- előtt Sindoi ót nevezte ki
Makedónia
§9l9nok"u,i:.é..\ésőbb - Parmenióntól eltér<íen nem gyilkoltatta meg, hinem
katonai erósitésként Azsiába hívta. pillanatnyilag talán a Monophthalmosiiak, vagyis Féűrnűnek
nevezett Antigonos,, Nagy Sándor ha$s9regelek fővezérévolt a leghataimaiább an rhrugia
_egylk
be. A következő Eumenész
szatrapájának funkcióját töltötte kezdetbirr II. nutoo ti*aÁ. miiá
Sáltor hadveéro végü a királl kancellária főnöke volt (ez- a mi fogalrnaink s"eiint tonitúiii]
aminisztel9lnök funkciójának felel meg). Azt]ín itt volt Nagy Sándor két i!úkori társa: Perdikkav
aki
a
mrá,r
nyílvesszőt
Théba alatt is vele harcolt, es az Induson saját kardjával uagtn ki sándo, -" óőt-
es Ptolemaiosz, aki minden hadjáratban reia vett, i az utolú időberr olyan tisztsilii
-
töltótt be, am€ly_ nagyjából a mai hadügyminiszter funkciójának felel meg. s végü" itt volt ríé!
a három fiatalabb hadvezér. kraterosz, aki korábban Antipatrosz parancinoks.ifr ahtt szolgáfi
Makedóniában, majd az indiai hadjáratban szerzett érdem;ket, rouibbá Luszimákhosz, sánJor
testórsegének a parancsnoka, valamint Szeleukosz, akiről a források i. e. 326-ig egy szót sem szóüai,
később azonban sándor közvetlen környezetében emlegetik. Ezeken a nagy hádlmú férfiakon kívüi
-sándor
.nélkülit is meg kell említenünk:
még_ két hatalom mostohaiéstvérét"a gyengeelméjü
philipposz Arrhidaioszt. továbbá sándor és Roxané fiát, aki tulajdonképpen még a viligon óm voit,
ez9!án kellett megszúletnie. l)e hamarosan csakugyan megszutet*i, törvéiyességét pedlg nem
9s.ak
lehetett kétségbe vonni; az Alexandrosz nevet kapta.
. A Ysy §indor hagyalékára pályázók kezdetben mindannyian arra törekedtek. hory az egész
ha€yatékot megkaparintsák. tehát hogy régensek legyenek philipposz Arrhidaiosz. illeú; Roiané
meg sem szül€tett fra helyett, akiket királyokká kiáltottak [i. Mindegyikük azt remélte, hogy
!nég_
legalább az egyik királlyal a sajátjátékátjászhatja majd, perdikkasznak azónban váratlanul sikert-ú
bebizonyítania (ne kérdezzük, hogyan), hory Sándor őná hagyta a gyúrút,s igy ó lett a régens. Nem 29l
rudiuk. a löbbiek vaion mennyire es meddig nyugodtak ebbe bele, Ptolemaiosz azonban _egy
,iriá""ii-... iÉtlenul a dolgoi. o a gyuiunél sokkal érrékesebb va1amit kedtett hatalmába:
íi;; "eite Olt azán _ az
-Áriiuná'ro., he'iyezett hólttestét, és magával vitte Egyiptomba,
S;'rá;; fivszarkofásba
nJvében _ magához ragadta a hatalmat. persze perdikkasz ezt
e"r'J. ,*".rui.i.ií
;§i'ií;ffiil ; ;iuian salat pártjára állította
-Eumenéizt _ aki közben hatalmába kedtette
iiiá.riá ,e.xr _. elinduli Egyiptomba. Megkísérelt átkelni a Níluson. de súlyos veszteségek
""cy
miióiárt ezután a saját sátrában meggyilkolták,
'*^i,.;jiiiJ* r,árara*i
énék. s
_ i... 32l_ben _-óegkezdődöü a Nagy Sándor hagyatékáért vivott
-kivételével.
n"..or'Áaroail szakasza. Félszemű Antigonosz aki úeg akarta őrizni a birodalom
epvsésér.és Nas,v Sándor egyetlen diadokhosza rangiára törekedetl {diadokhosz: ..oroKos-,
..s legalább egylésrt _ lehetőle' minél nagyobbat. Hét
_iá".io:,. Ái^o.',ir.i
i;#: ;iffi;;;r;i;;Já;;i
aku.'úupu.intani
ioiauuun mé§ egymásihoz kötött. Sándor akarata _ könyönelen
6iróalmat megrendítette, s még haláluk után.sem
i,"iiu" t.'Jáiu ó,nÁiuL t a."ur az egész
ö"á...J.u .r. őaknem fél évszázadig tombolt, s a szöviségeknek, a semlegességnek _és.az
szinte minden últoz-atát bemüratta: az antif törlénetírók szerint sokkal több
"iün.in.ir.ae.n.r
il'#.é"ü;;-ká;ilr,. Íni", ijágv iándor hadjáratai egyútlvéve. Az igyság előnyére, egyik, fél sem
iámaszkodhatott. az Byőzötl. aliinek pillanatnyilag a legtöbb Zsoldos katonáJa
é,,9
l:B,_"o:,p_:*:
volt, aki az árulásbán vagy a szöveségesek magához csalogalásában megelozte.a maslxat,
e"Űp"ii"ii átilt előszor; i.e. Jl9-ben rieghalt;.fia, Kasszaid",": 9: f.c] h::::,,1T,
't "Ú
e
Poliiszoerkhón'azonban folYta]ta a haícot. de csakhamar ők is viszályba kever€dtek e8ymassar,
"r.Üir
núor'r.. lett egyszerűbb a helyzet. mikor Kraterosz és Eumenész elesett. hadvezeretk ugyán§
-úá.-r,ut]'I...
i."aút 3ll_b"n á diadokhos"ok már annyira kimerültek, hogy békétkötöttek
i*r.Á."i..gigyeztek. hogy mindenki azt tartja meg, ami éppen a hatalmában van-
-- Nasv Sándor vilásbirodalma t'elbomlott,
;í:.:liT_il #ckott tt úet. _ ta nevezhetjiik békének_ nem sokáig tartott. l. e, 3l0_ben
_.nnuittottut az ifiú Atéxandrosa (Philippov Arrhidaiosa egyébkéntmár i. e. ]ló_ban megoltek).
§;'fi;;il;.k'r.o.ái ii.c. reibngóti a harc. Ezúttal m7r mint önálló uralkodók harcoltak
fokozatosan királlyá. egyesei istenné kiáltották ki magukat, Hosszu kúzdelmek
_
után -
;iik;;#;;;;;-iii.i
"""-"*ur, é.
"aioi;o-íenányszor
gazüt cse rélt Antigonov kerüIt fölélybe. ak,it fia.
Ptolemaioszt,
_Városok leigizójánakÍ, neve-zett Démétriosz is sikerrel támogatotl.
K;
"i.Í-.-li3iJr^"t, űndrosa ésiü;imakhosa ez összefogásra,ósztönözte. Seregeik i_.. 30_1,F"
§;.:úk;.;a,
ilk;;;i -"riliú.;"sz €s Démétriov seregeivel Közep_töókorságban, hadvezérek valaha
lpszosz méllett. Ebb€n
is vívtak egymrissal,
i'i.'ÁriágvóúB ei légvéresebb titközetben, aÁelyet goro_g
Ániínon'óo elesett, bémétrioszpedig elmeneküli a ciatáúöl. Negyv€ n ezeí zsoldos katona él1. meg
,.áifiá- iiÁ^ere,. s a néry gyoziés inrabu viszálykodva. mint egyetértésben osztozott me€
u Z;7t.anyon. Iiovid sziifiet- után ismét megkezdték ,a harcot, amelyben Lüszimakhosz és
§r.r."-r.Ói, i, irp".tult (i.e. 28l-beu Lüszimakhosz csatában _esett el, Szeleukoszt saját áByában
;rú.iák'l; ii"i.iliosz hívei;. Szeleukosz fia, l. Antiokhosz Sótér azonban hatalmon maradt,
ilil61;;i;,-ii.-Ánúgonori
-ó;;J;; cooutasz pedig i.e. 27ó_ban Makedónia ura lett. Ezzel befejeződött
; i.ür h" gyurlxaer, vívott harcbk u,-tolso szakasza. A hábonik ugyan tovább dúltak, az
utr."ii íelo;itás amnban lényegében állándósult,
-*§ö-§áiia-iiüi..áuúanut
"-.tir.,i három
-"iiu-i^ á am jött létre: a 250 (fi nég,yzetkilométer
_nagy
,"riir.iu-r"uüio,n, éléna ptolemaiáotrut. u 30ó(1000 négyzetkilométer terüIetű Sziria. élén
;'i;tűíd;,'k-k;i:' ei" u ro.titu"ttil 75 000 négyzetkilometer területű Makedónta, élénaz
i;ö;i&kk;i. Á áiadokhoszok harcai közepeü állam is önállósult: Kisízsia
*9To._F§:bp ponto_sz:
nvuűti panvidékén pergamon. északnyugati partvidékén Bithünia. keleti partvidékén.
göóg-
üia'ii"iller.á,*.in rappádótia. Ketet-lránban pedig megalakul. a íiiggetlen
o1iattosutt
Úáiiriar tiratisag, Görögország hegemónja isméi Makedönia lett. de már nem volt olyan eros, mlnt
ű áiÁ croaíuauun. tgy§gáiog álíamok még ebben a Jelosztott világban is megórizték
jegsikeresebbnék Kréta és Rhodosz bizonyult,
'-""ü;;-N'"; ilven szeinponiból roúzatos szétesésének
lúpsetlensésüket:
egyes állomásait nan követrü pontosan,
§;;áói_iúiióiurorn
.r,ai*.'.fia,"r. J, .iroi úroerur,u .l e^ yagy azl a teriiletet. mennyi ideig tartotta halalmában
stÜ., csak azért tettük, mert mindez iszonyú káoszban zajlott es csupán átmene0 Jelentoseg8el oln,

A helleniszlikus birodalmak az i- e. lI]. században

 ő2
ö€ ,R .e

öi

/§

§i§
r|lil

iii!i§S:\)
ilii,í,:!il,§
d j: i..:
;§;§

illlm
W
 ,,Ez.a folyamat_nagyorr bonyolult volt irja más történészekkel összhangban k. k. zeljin szovjet
töíténésza vilá8történelem (1959) második részében. A 8öíögkeleti világ ktilonboiő részein n
zajló események tarkaságában, a Nagy sándor utódai- közi dúló viharos -harcokban nehezen
találhatunk összefiiggéseket vagy törvényszerűségeket." Hasonló okokból nem kövéttük a diado- !
khoszok hatalmas seregeinek nyomait a csatatereken. A legtöbb csatának lulajdonképpen tórténel- oí
mi jelentősége sincs: a marathóni csatáról, amelyben l92 athéni íérfiesát eL ririndenki tud, a}
a. kúropedioszi csatáról viszont, amelyben ötyenszel annyi férfi és a király (Lüszimakhosz) is nl
elesett, csak a ré§zleaes kézikönyvekben olvashatunk. sámos csata színhelyétmeghatározni sem H
ludjuk. pontosan. Thermopülait,az egész világ látogatja. s minden látogató meghátódva áll meg aI
Leónidasz király emlékműve előtt; azt viszona, hógy melyik síkon zajlott le áz ipszoszi csata] g
amelyben, eze§zer több férfi esett el köztük i hatalmas Antigonosz ..nti sem tudja ít
megmondani. A kömyékbeli emberek - azt állítják, hogy ott soha sámmilyen -, ütközet n.. uoit, a,
s a helybeli tanítónak is ez a véleménye.De annál a kerdésnél,hogy holyan bomlott fel Nagy a
Sándor birodalma, sokkal érdekesebb az a kérdés,hogy vajon lnlárr-bomlÓn fel. l§
(x
_ Nary sándor birodalma túlságosan is nagy birodalom, heterogén részek konglomeráluma volt,
és túl:igosan kevés ideje volt arra, hogy összeforrjon. Az európai és a kisázsiai dörőgország fejleti m
városállamaival élesen eltért a többi tedlettől, az ősrégi, mezőgazdasígi jellegű Egyiplom a-puúta, E
nomád Gedroszia ellentéte volt, a főniciai tengerészeket mi sem kototie á baltriai-tregyi tat'ottroz, ll
M_e_zopotám_ia. egéyen más világ volt, mint India, Az egyes országok a társadalmi es gazdásági fejlődéi Et
különböző íokán álltak, számtalan nep lakta őket, és minden népnek más szokásá es máipoiititai z,
hagyományai voltak. Sokan felszabadítókat láttak a makedónokban, sokan vis2ont hódítóÉat, akik -
ú
ellen_ harcolni kell;,a legkülönbözőbb osztály-, csopo _ és helyi érdekek találkoztak a roppant
birodalomban. A birodalom igazgatásának lebonyolítása is szinte megoldhatatlan pro6li:mát lrl
ielentetI manalság t€lefonon felhívhaúuk Babilonból (a romjai mellett álló adminisztratív épületból) 52
Athént vagy Alexandriát, Szamarkandot vagy Kandahart, abban az ldőbel azonban csak lóvas tütái
kézbesithette a parancsot, aki az említett városok egyikéből csak három vagy négy hét alatt jutott el
!'
tt
a másikába. b
Nagy Sándor sokat tett annak érdekében, hogt az összetartás kötelékével egyesítse birodalmát.
A gazdasági kapcsolatok megteremtése érdekében utakat és kikötőket építtetett,új hajó- és b
karavánösszeköttetéseket teremtett; a perzsa királyok parlagon heverő aranyát értékeaérmékké q
Változtatta. s így megélénkíteite a kereikedelmet, és felvirágóztana a kézműiiart. Az életmódban a!
tapasztalt különbsé8ek kiegyenlítése érdekében csaknem hetven várost alapitott; támogatta a görög a]
.t
I
kultúra terjesztését,a többi kultúra fejlődését, valamint a kultúrák kölasönös kóZáedését. Sói
a görögök és az áxiaiak házasságának támogatásával még a lakosság etnikai összeolvadását is aq
szorgalmazta. Töródött a helybeli sajátosságokkal, valamint a legfőbb és alapvető dolgokban va,ló
egységgel. Csodálatra méltó szervezetet hozotl létre, amely biztosította, hogy utasításait Perzsiában tr
l vagy a korinthoszi szövelségben ugyanolyan pontosan hajtsák végre, mint'az lndus vagy a Nílus l
partjain. .I
A birodalom Nagy Sándor halála rdején enn€k ellenére ls csupán laza katonal-adminisztrativ q
szóvetség volt: €gységét kizárólag Nagy sándor személye biztosította. Halálával tehát vége szakadt -
ennek az egysegnék. Nemcsak azert, mert nem volt méltó utóda, és meii Váratlan véletláek jöttek
l
közbe. Uralkodásínak rövid ideje alatt egyszerűen nem sikerült kialakítania azokat a szoiiális- rl
i gazda§ígi_és politikai feltételeket, amelyek biztosították volna a birodalom egységét. -
}-
_ Hova fejlődtek volna a dolgok, ha Nary Sándor nem tizenhárom, haném-- mint apja
huszonhárom esztendeig uralkodik, vagy hamint Nesztór három emberöltőt él? Persze eá Ólyan - -d
-
kérdés,amelyre nem a történésznek, hanern a látnoknak illik válaszolnia. A történész csak annvit
állapithat meg, hory Nagy Sándor birodalmának felbomlása az adott körülmények közótt _
szüksegszerű volt. E
d
Talán elmondhatjuk, hogy Nagy sándor keleti hagyatékának legértékesebb részétptolemaiosz _
ragadta magához. A gazda9 es népes Egyiptom felszabaditóként fógadta sándort, es utódaival is ra
rokonszenvez€tt. Etnikailag is Egyiptom volt a legegységesebb ország, ezenfeliil jól kiébült
a. köágazgat᧠rendszere; v&elmezni ugyancsak Eg}iptomot lehetett a legelőnyösebúen, hiizen É
sivatag és tenger határolta, -
:94
Nary Sándor Egyiptomba érkeztekor az ország mar több mint 2500 éves múltra tekintett vissza.
sezalatta2500évalattavinigásésdicsőségháromhossá korszakát élte meg: az Óbirodalom (kb, i,c, E
í
 2700--2hq, a Közepbirodalom ftb. i.e. 2100-1790) é§ az. ÚIjbirodalom (kb. i.e. 1580--1090)
korszakát. Az orság poütikai egyesítéséremár az i.e. IV. és IlI. évezred fordulóján §or keriilt, amikor
a hagyomány szerint Meni király egyesítette Fás& es Alsó-Egyiptomoi, es megalapította az
- -
ország fővárosát, a görögiil Memphlsznek nevezett Mennofert. Meni (a történelmi Aha vary Narmer)
alapította a harminc egyiptomi dinasztia köziil az elsőt: az egyiptomi királyok neve a bibliai görög
nye|vba farao (a héber par'ohből" amely viszont az egyiptomi per-oa súmlazéka:a per-ot ,,nagy
bá!zat", azaz királyi paloíít,átvitt értelemben ,,uralkodót" jelentett). Az egyiptomiak már
a dinasztiák előtti korban öntözőcsatomákat építettek, és fejlesztették a mezőgazdaúgog amely
gaÁaságuk fő ágazata lett. Irgkésőbb az első dinasaia idejé4 azaz í.e.3000 körü kialakitoták az
írást, melynek legregibb fajtáját a görögök hieroglifikusnak (hierosz: ,,szmt", ghjphé: ,,bevém1"),
a valarnivel későbbit pedig hieraükusnal< (hieratikosz: ,,papi") nevezték: később kalakították tnég
a leegyszerűsített démotikus ftást (ümotikosz: ,,népi'). Az Óbirodalom idején építettéka má
ismelt hetven piramis legtöbbjét, köztü a több mint 1,1óméter magas Nagy pirámrs1 vagyis Khufev
(Kheopsz) piramisát _ könilbelül 2 500 000 kőkockából; szobrászatuk is híressévált. A Középbr
rodalom idején számos várost alapítottak. egyebek között az új fóvárost. a görtigül Thébának
nevez€tt Vészetet. Az ókori Egyiptom az Újbirodalom idején, főleg II. Ramszesz ftb. i.e.
|290-1224) hosszú uralma alatt érte el fejlődésének tetőfokát; Karnakban és Luxorban,
Ebózevben, Abu Szimbelben és má§uít haíalmas templomok épültek a szobríiszat, a festészet és
az írásbeliség aranykorát élte. Az i.e. XI. században, mikor Görögország _ a dórok bejövetele után
történelmének új konzakába lépett, Egyiptom is elérkezett a ,,kései konzakhoz". Uralkodói
-
mindent elveszítettek, amit öseik az évsázados hábonik során Ázsiában és Afrikában meghódítot-
tak, és sem az asszírok betöréset (i.e. ó7Gben), sem pedig az otszág perzsák általi leigázi§át (i.e.
525-ben) nem tudták megakadályozni. Az eglptomiak nemegyver fellázadtak a perzsa f€nnható-
ság ellen, és a görö8ök nemegyszeí küldték segít§égükíe sereguket és hajóhadukat. Mindig is jó
viszonyban voltak egymássa[ Danaosz é3 Aigüptosz visályát, valamint Ágüptosz aígoszi
hadjáratát csak a mítoszok emlegették
A görögók üsztelték az egyiptomiakat: ők voltak az egyedüli nem görögök, akiket nem neveztek
barbároknak. Ennek ellenére sok mindent tapasztaltak Egyiptomban, ami sámukra idegen,
szokatlan, sőt üsszataszító volt. Csodálák a kolossális építmenyeket, ezeket azonban nemcsak
emberfeletti méretűeknek, hanem egyszersmind emberteleneknek is találák. Tetszettek nekik
a templomok falait es oszlopait díszítő hieroglif᧠de nerrr olyan írást láttak bennük, amely
a gyakorlatnak is megfelel. Az egyiptomi vallásban kevés olyan isten akadt, akit valam€lyik saját
istenükkel azono§íthattak; a bikák, kígyók, macskák, krokodilusok isterrként való tiszteléset és
szertartásos balzsamozását nem tudták megérteni. Az €gyiptomi gazdaság<:t kisé túlszervezettnek
tartoták, de nekiink is ez a véleményiink,ha az egyiptomi falfestményeken aá látjlk, hogy négy
munkásra hat.ellenőr esik. A legtávolabb azonban az egyiptomi politikai intézmények álltak
a görögöktől; Egyiptomban sohasem a nep uralkodott" hanem bonyolult biirokratikus apparátus
segítségével aZ istenné magasztalt uralkodó. A görögöktől
-
íIletve kasztokra való lblosáása is idegen volt.
a lakosság szigorúan zárt csoportokra,

Nagy Sándor, mint tudjuk, minden e$/iptomi sajátosságot es hagyományt tiszteletb€n tártott,
1. s Ptolemaiosz követte a példáját. A hatalmat Nary Sándor fiának nevében ragadta magához, akinek
utódlási jogában egyetlen egyiptomi sem kételkedett, és felmutatta Nagy Sándor tetemét; a halott
királyok kultuszának országában ez éppen elégnek bizonyult a törvényességhez; per§ze Ptolemaiosz
megfelelő mennyiségű zsoldossal is rendelkezett. Az egyiptorni rendszerből mindent m€gőrzött, ami
neki megfelelt, s ez több volt, mint amennyit kívánhatott. Az uralkodó Egyiptomban az állam
megtestesítője volt, a jogok és törvenyek egyetlen forrása, a földterület korlátlan birtokosa, aki
kezében tartotta alattvalói életét; az állami tisztségviselők is az ő személyét szolgálták. Ptolemaiosz
ehhez minden nehézségnélkúla[kalmazkodot| és úgy uralkodott, ahogy Egyiptomban mindig is
uralkodtak; reformokat csak a legszükségesebb esetekban hozott. Az ifiü Alexandrosz halála után
i.e. 305-ben .- királlyá kiáltotta ki magát, és
- I. Plolemaiosz szótét (Szótér: ,,Yédelmező") néven
i.e. 285-ig, uralkodott; két éwel előbb uralkodótánává fogadta fiát, II. ftolemaiosz Philadel-
-
phoszt. IJj (vagy apjáól Lagovinak) neiezett _ dinasztiát alapított, amely
- Ptolemaioszinak
több minl negyed évezreden át uralkodott Egyiptomban.
A Ptolemaidá,& ulalma nem volt kárára Egyiptomnak, legalábbls az elsó sziiz esztendőben nem.
Egyiptom lett a Földköá-ten8er keleti partvidékének vezető hatalma; teriilete csaknem akkora
volt, mini II. Ramszesz alatt: hozzá tartozott Líbia és Kúrenaiké, Palesztina, Phoinikia, Küprosz 295
 szigete és Kisáxia déli partvidékének egy része. Gazdasági hel}zete föleg a mezőgazdaság
lejltidésévelszilárdult meg; a hivatalok a fijldmüvelést szigorrlan ellenőrizték, és megbüntettek l
,
nindenkit. aki mást veaett, mint amit előínak, vagy egyáltalán nem művelte meg a fiildjéi. Katonai ,, o
erejével egész Levantéban bizlosította magának a gabonával való tengeri kereskedelem monopoli-
umát. es egészen Etiópiába kúldön karavánokat. Értékesérmék€t h;ztak forgalomba, s mindez
I

elősegítette a p€nzügy. a belkereskedelem, íöként pedig a kézműipar fejlődését. A kéZmúipaíosok

önsegélyzó társaságoköa tömöíültek. A hábonik és a kereskedelem .jóvoltából.. az orszagba i
özónlöttek a rabszolgák. akik mindig is fontos szerepet játsmatak az egyiptomi gazdaságban, s most i
még inkább nőtl a jelentőségük. Az első Ptolemaioszok ezenkivül költséges építkezésekbefogtak:
templomokat. kikótőket, sőt egész városokat építettek,s felújították Nekó csatornáját. amely az i.e.
VIl. század végénépült, s a Níluson ker€sztül a vöíös-ten8ert kötötte ö§ze a Földközi_tengerrel.
A nagystílűen kiépíteü és székhelyúkül választott Alexandriát a Fóldközi_tenger legnagyobtl
kikötőváíosává és a göróg kultúra legjelentősebb keleti központjává alakították. i
Ennek a kedvezö fejlődésnek akkor szakadt vége, mikor IV. PtoÍemaiosz Phllopatór (l.e.
22l_m5) idejében dinawtikus viszályok tönek ki; ezek le8yóngítették a királyi hatalmat. 1

A helyzetet egyré§zt a hatáíokon túli ellenfelek használták ki, és nagy lerületekea szakítottak el
Egyiptomtól. másrészt a konzervatív papok, akik politikailag befolyásolták a királyt. Az erös királyi
hatalom felújílisáratett kísérlet a hadsereg megbíáalatlansága és a öldművesek tömeges t
szökése miatt
-
kudarcot vallotl a f'óldművesek elhagyták a öldeket, és a sivata8ban kerestek l
-
menedéket az elviselhetetlen adók es hivatalnokok elől. A ptolémaioszokon most már az sem
segített. ho8y közelebb kerultek a bennszülött lakosság befolyásos rétegeihez, sót az sem, hogy i
kompromi§zumot kötönek a Pap§ággal. Az állandó viszályokban elvesztették trónjukat, Egyiptom h
*'''S;,l?;.1'ffi:Í ki
hasonló sorsra jutottak. Nagl Sándor birodalmának legnagyobb részétők I
kerítettékhatalmukba, de azzal egyitt a legsúlyosabb problernákat is ók örökólték. A hatalmas
birodalomban számos nép élt: a babilóniaiak és a khaldeusok kulturális hagyományai régebbiek
voltak, mint az egyiptomiakéi, az asszírok dicsőségesebb katonai múltra tekinthettek vissza, mint
a perzsátk, a többi nep azonban alacsony fejlódési fokon állt; a szeleukoszi uralom egyetlen etnikai
támasza a Kisázsia partvidéken élő görögseg volt. Gazdasígilag pedig egyáltalá,n nem volt egységes ez
a birodalom: legerősebb politikai hagyományai az elszakadásra irányuló törekvések voltak, s az
egészet csak az laííottaössze, ami a Nagy Sándor-i vagy'még korábbi szervezetből meg-
maradt. Határai teljesen védtelenek voltak, biztos határt csupán a tengerpart kép€zett.
Szeleukosz már i.e. 3l2-ben királlyá kiáltotta ki magát, majd késóbb felvette a Nikatór, vagyis
a,,Győzelmes" címet. Mint tetterős férfiésrendkivül rátermett hadvezér mindenekelőtt a birodalom
egységének a rnegtartására törekedett. Mikor Csandragupta (görögü Szandrokottosz) indiai király
veszélyeáette a birodalom keleti területeit, Szeleukosz kivonult ellene, es többször legyőzte;
a mezopoti{miai felkeles miatt azonban kénytelen volt elónytelen békeszerződést kötni, melynek
értelmébena mai Afganisztán es Pakisztan területének jelentős részeról lemondott. A birodalom
középső részébenviszont megszilárdította hatalmát, es az Orontév folyó rnellett új főYárost alaPított,
amelyet fiáról
- Antiokheiának
nyugatra-voítul| hogy
nevezett el (a mai ötven€zer lakosu török Antakya). I.e. 28l-ben
elfoglalja Makedóniát, de mihelyt európai íijldre lépet! meghalt: az egyiptomi
király testvére, holemaiosz Keraunosz gyilkolta meg. I. Aniiokhov (i.é.281-26t) felveiti: ugyan
a Szótér, vagyis a ,,Védelmeó" titulus| a hatá,r menti területeket azonban nem tudta megvédeni:
némely belterület a pergamoni király§íg íiiggetlenségétis el kellett ismernie. A birodalom
bomlási folyamatát - főleg
egy idöre IIl. Antiokhosz - (a ,,Nagy") állította meg, aki ugyan i.e.2l?-ben
Palesainában
- Rafia
területeket foglalt
mellett
- vereseget
el, es óriási zsákmányt
szenvedett Ptolemaiosztól, de keleten újra kiterjedt
hozott Indiából. Szeleukosz további utftai azonban sem
akülső ellenseg, sem a hazai lázadók ellerr neín tudtak védekezni. A makkabeusok i.e. l70-es felkelése
után amely az önálló Júdea megalakulásához vezetett a birodalom területe gyorsan csökkent.
-
Végül a dinasaikus torzsalkodásokban semmivé foszlotl. -
A Szeleukidák uralma, amely ilyen dicstelenül ért véget. nenr kczdódiitt rosszul, Nagy
reményeket ébresztett, és a bevándorlók olyan áradatát csábította be Görögországból, amely
méretéb€n a nary gyarmatositásna emlékeztetett. A Szeleukidák több Várost alapítottak, mint a többi
diadokhosz együttvéve, s a városok lakosságának _ a göIög hagyományokhoz híven _
függetlenséget bizto§ítoüak; utakat, kikötőket, hidakat. erődöket építettek. Birodalmukban
296 a kereskedelem nagyobb jelentősegre tett szert, mint Egyiptomban: tijtődéset sokoldalúan

n,
Pergamon, Fontosabb épületek az akropoliszon és kórnrékén, Á maradvónyok és leletek alapjdn
készüIt rekonstrukció

támogatták. A mezőgazdaság fejlódését sem kötötték gúzsba olyan szigoru előírásokkal, mint
a Ptolemaidák. Despoták voltak, ám többnyire nem uralkodtak keményen, sőt egyes eldugott
vidékeken egyáltalán nem uralkodtak. sokat áldoáak a görög kultúra fejlesaésére:Szeleukeia
azonban sem Alexandriát, sem pedig a kis Pergamont nem érte utol.
A pergarnoni kinílysag az i.e. 28l-berr elesett Lüszimakhov király kisazsiai birtokán jött létre.
A pergamoni vár parancsnoka. Philetairosz alapította. aki i.e. 284-ben fellázadt, megkaparintotta
a hadikincstárt, és saját tetszés€ szerint rendezkedett be. Halála elótt unokaóccsere, a makedóniai
Attaloszok családjából származó Eumenészre hag},tá a királyságot] Eumenész i.e. 2óO-ban vette
kezébe a hatalmat, és m€ tudta őrizni fiiggetlenségét. Fia, I. Attalov (i.e. 241-197) megvédelmezte
Pergamont a Dardanellákon át beözönlö gallok ellen, s más, zsoldos katonáknak felfogadott gallok
segitségévelKisázsia belsejébe kényszedtette őket. Az Attalidák politikája kezdettől a kihalásukig
(i.e. l33) a leleményességpéld ája vo|t. azzal pótolták katonai gyóngeségi.iket. Az ellenség csapását
mindig sikerült más ellenséggel elhádüalniuk. és mindig találtak s_zövetségest, Méltányosan
uralkodtak, és szorgalmazták a gazlasági haladást; mikor az Egyiptommal vívolt háborúk idején
körlátozták a papirusz behozatalát. kifejlesztették az írásra alkalmas bőr gyártását, melynek
nevében ma is városuk neve cseng. A legnagyobb dicsőséget a kultúra támogatásáyal szer€zték:
Pergamon a legjelentősebb görög szobrásziskola székhelye lett, a pergamoni vár alatt építették
a legmerészebb 8örö8 színháZat. a pergamoni akropolisz kön}.r'táía pedig az alexandriai után
a második legnagyobb górög könyvtár volt.
Pergamon ma is létezik: Bergamának hívják. Azok közé a török váíosok közé tarlozik,
amelyek kózelről is szépek. Meredek akropoliszán a diadokhoszok korából több emlék maradt,
mint az összes többi székes városban együttvéve. A ptolemaioszi Alexandriából lényegében csak
néhány fal meg boltív maradt ránk ai-ún, PompeiÜs oszlopa alatti gödrőkben: ezeli Szerapisz
e8yiptomigörö8 isten szentélyéből származlak. A korabeli Antiokheiából semmi .iem maradt,
csupán tengeri kikötőjében. Szeleukeiában vannak még meg a móló maradványai. A többi
korabeli műemlékkel csupán a múzeumokban találkozhatunk. De a múzeumokban is azok
a legnagyszerűbbek. amelyek Pergamonból kerültek oda.
Szinte hihetetlen, hogy a diadokhoszok és hatalmas építményeikdicsősége mennyire semmivé
lett. Bazárokat és bulvárokat járunk, parkok meleg iliatú bokrain gázolunk át, turisták gettói mögött 297
 biIt
ló
elfi
kö
iste
ist(
szo
ily
hil
A
elh

A pergamoni akropolisz. A berlini Állami Mllzeumokban levő modell alapjdn készüh rajz

csavargunk, s sztrabón szerint itt egykor királl paloták ragyogtak, templomok tündököltek.
a bronzba öntött ptolemaiosz es szeleukosz istenient nyujtózoti-az eg felé.
..'Es sehol sem találjuk
nyomukat.
Talán minden gyor§an született dicsőség erre a sorsra jut. Főleg az a dicsóség, melynek
bölcsójénél az ércbe öltözött Arész állt.

De térjünk vissza Görögorságba, ahonnan Nagy sándor nyomában elindultunk. ott közben semmi
különös nem történt, hacsak aa nem furcsálljuk, hogy a lorögok nem háborúskodtak egymással.
A_korinthoszi szövetség úgy-ahogy műktjdött, sándói peáig bárhouu szólította is a űboru
telj€sítette.a l_rege,món kötelességét: Antipatrog Pellában- katonai pontossággal hajtotta Yégre
a parancsait. A helyzet csak i.e. 324-ben változott meg.
A l_14,olimpiai játékokon amelyeka. az említett esáendóben, augusztus végénrendeztek meg
-
a kikiáltó _előadta__Nary Sándor dekrétumát, melyberr megparanisolta, hógy a korinthoszi
-.
szövetsé8 mindeír tagállama fogadja vissza száműzött polgárait. Eribó hallásra értéimes parancsnak
látszik, es nemes törekvést láthatunk benne. Ha Sándoi birodalmában görögö1 es ná górögök,
győzteseké§ vesztesek, különféle fajú es vallású népek élhettek egyetértésb€n, íiiértne élhetiek vólna
egyetértésben a görögök a saját városaikban? Miért ne érhettek volna véget az ősi torzsalkodások
kiváltotta _ellenségeskedések? csakhogy: a sáműzöttek visszatéréset (iámuk egyébkénttöbb
tízezeííerigoíí)Görögorságban egyetlen kormány sem kívánt4 hiszen sz a visszaúós a nehezen
kihar_colt politikai szilárdság rnegbontását, a belüsályok felujíú*áLt,a rendszer megdöntésének
lehetóségét jelentette volna. A dekrétumot jórészt még a száműzöttek sem fogadtak el; iikább olyan
államban élte§ melynek politikai rendszere megfelelt nekik, mint ellerrfele* uralma alatt. Főként
pedig: a dekretum me€sértett9.a korinthoszi szövetség alkotmányának alapvető elvét, a tagáIlamok
belügyeibe való mindenfele beavatkozás tilos voltát. A dekrétum elfogadása azt jelentetie volna.
hog] a tagállamok_ feladják önállóságukat
korlátozott - amqlyet a szövetségi szeródé, csak á külpolitikábtln
s alárendelik ma8ukat az abszolút uralkodónak. Sándor ellen feltámadt a) ellenlill.i.
298 vihara. -,
 Sándo; két§égtelenül számolt ezzel. de nem szándékozott meghátrálni. Százszor akkora
birodalmat uralt" mint a korinthoszi szövetség területe volt, embeíek tízmillióinak paíancsolt, akik
leborultak előtte, s most olyan seregek előtt hátníljon meg amelyek némelyike egy sítorban is
elférne? Makedóniába küldte Krateroszt, mivel Antipatrosz talán nem volt eléggéíelkészülve Sándor
követkeó lepésére.Kratero§z azt a felhívást vitte a görög államokba, hogy isme{ék el §índort
istennek. A görögók cmk nevettek §índor nagyási hóbortján: mikor Keleten kiáltatta ki magát

l istennek, azt a barbároknak tett engedménynek vélték,hiszen alkalmazkodnia kellett az ottani

szokásokhoz, mégiscsak kellett valamilyen áldozatot hoznia. De Görögországban? Ki látott már
ilyet?... Ennek ellenére akadtak emberek _ hiszen mindig és mindenútt akadnak _, akik
bármilyen badarságot készek voltak védelmezni. ha ezzel a hatalmasok kegyeit megnyerhették.
I
A szofisztika reneszánsát élte. a szolgalelkűseg valóságos orgiákat ült; még az a javaslat is
elhangzott, hogy kiáItsák ki Sándort a tizenharmadik olümposzi istenné, A legtöbb város végül
hosszú tozsalkodások után engedett: pe§ze _ néhány kivétellel _ csak kelletlenül vagy
közömbösen, mint például Spárta: a spártaiak azt úzenték Sándornak, hogy .,ha isten akar lenni,
hát legyen". I.e. 323 tavasán aztán a görög államok küldöttei Babilonba mentek, ho8y
aranykoszorúval koszorúzzák meg Sándort, mint az isteneket illik. De mihelyt visszatértek, utolérte
őket a megdöbbentő hír: az új isten belázasodott és me8halt.
Nagy Sándor halála sokkal jobban megrázta Görögországot, mint a Kelet világát. Míg
Babilonban csak magas rangú tisztviselői szálltak szembe egymással, Görögországban tömegei
mozdultak meg. Kiderült, hogy a demokraták makedónellenes oppozíciója nem halt meg, csak
ideiglenesen hallgatott. Elsőként az athéniak szólaltak meg akiknek éléreDémoszthenész
harcostárs4 Hüpereidév szónok állt. A szabads.ígért való harcra buzdíó lelkes felhívása után az
I
aitól es vámos peloponnészoszi nép Ath€n pártjára állt; a sáműzött demokraták tömegesen tértek
vissza városaikba: Démosáhenész is köztiik volt. Hüpereidész azonban megértette, hogy a régi
harcmodorral kevés kilátásuk van a sikerre: Fúlöp és Sándor uraikodása idején sok--minden
megváltozott a hadászatban. Örömmel fogadta hát Léószthenév hadvezért, aki éppen akkor tért
vi§92a Áz§iából, s a népgrúléserrelérte, hog pénn szavazzanak meg egy 8000 zsoldÓJ katonából álló
csapattest megvervezesere. A korinthoszi szövetseg minden egyesítő tenderrcia elle-nére sátesett:

:l
a makedónpárti szervezet neín tudott makedónellenes §zervezetté alakulni. Főleg azért nem, mert
egyes befolyásos tasiai _ mindenekelőtt a thessáliaiak és a boiótiaiak
Antipatroszhoz. - hűek maradtak
I.e, 323 augusztusában néhány hónappa| azaúen, hory az athéni követek leborultak Sándor
előtt _ a Hüpereidész és-Leószthenész vezette ser€ má,r Makedónia felé menetelt. I-€törte
a boiótiaiak ellenállását, áthatolt a Thermopülain, majd egyesúlt az aitólok serégével,és
Thessáliában megiitközött Antipatrosszal. Leósztherrév leleményesen iránltotta az ütköz€tet, é§
legyözte Antipatroszt: Antipatrosz örülhetet! hog5l csapatainak maradváLnyával Lamiába tudott
I

ll menekiilni. A város akropoüwán, ahol ma a frank és a katalán keresztes€k erődítményérrekromjai

I.
állnak, fél évig várt a Knterosztól kért erősítésre. Röüddel az erősítés megérkezte előtt Antipatrósz
egyik embere megölte Leósahenesá ftővel fejbe dobta), Antiphilosz, az trj sztratégosz pedig
t becsületéhez nern fért kétég nem volt széles látókörú hadvezér. A Krannón közelében megvívott - noha
-
ülkarzet után a győztes Antipatrosz i.e, 322 nyarán Athénba vonult, s ott valóságos haitóvadászatot
8 rendezett a demokratákía: Hüp€reidészt és társait kivégeaettg Démoszthenész öngyilkosságba
zi menekül A többi lázongó város demokratáival ugyanígy bánt el, mail bábkormtínyokat állított
k a városok élére.Emellett azonban világosan látta, hory mindez csupálr sziikségszerü előfeltétele az
l, ázsiai harcok sikererrek: mert Ázsiában kellett eldőlnie mindennek, még ánnak is, ki legyen
g
Görögország ura.
k
b _ A diadokhoszok háborui kezdetben elkeíülték Görögorságot; Górögorság ugyan embereket
küldött nekik, de csak önként jel€ntkezőket, § azok is csai zsotő rejeUen átgálÜklÁ makedónok
a
t azonban súlyos kézzel uralkodtak Görögorságon, s parancsnokaik sohasem haboztak feglruerhez
nyúlni, ha ú8y látüik, hogy valamelyik város nem eléggégyönge] főle8 Aüénon és spártán tartották
n rajta a szemüket. Nagy zsoldos'hadsercgeket csak Antipatrosz utódai, Polüszperkhón és Kasz-
lt szándrosz vezett€k a görög fóldp; a palotagyilkosságok soroztával kísért fordulatos harcokból
k Kasszandrosz kertllt ki gyöztesen, akit a hatalmas Anügonosz is támogatott,
L Mikor később visály tört ki Kasszandrosz és Antigonov köól; Anligonosz fia, Démétriosz
n
Poüorkétész bevonult Göó8orsá8ba, s i.e. 297-ben végérvényesenelfogla]ta Makedónia tónját,
|\
Utódai, az Antigonidá} egészen i.e. l68-i8 uralkodtak Makedóniában és egész Görögo§zágban.
 A korabeÜ görög Á|lenok, ami a politikai élet€t illeii, c§rt teng&tek Belügycikben a lehetóség
szerint mfu megórizték'saját rendszerüket, a harcoló felekkel szembeir ta[lisitott politikájuk azonban
csak arra korlátozódott, ho$l igyekeztek litalálni, vajon melyik sereg vonul be elóbb a városukba,
s hogl mi mfion tisaeljék m€ az ill€tő sereg parancsnokait. Az akkori államférfiakat
opportunistá}nak, sót kollabonínsoknak is nweáetjü, de uryanakkor differenciálnunk is kell, mert
a politika eryebek között ,,a leh€tőség művészete", es akik
- aho6ra valóságban"
nem tették le a vizsgát, okosabbnak látszanak, mint amilyenek
Euripidész mondja
- ,,azok,
voltak. sokan köziilük
kétsegtelenül értékes szolgólatokat tett€k haájuknak; pelűul a phaléroni Démétriosz, a filozófus,
aki tíz álló esacndeig (i. e, 317-308) állt Ath€n élén.Ha a megaláó helyzet megvíltoztathatósá8á-
nak a reménp felcsillant, mindig akadtak férfiak, akik kihasználták a lehetőségeket. I. e. 266ban A
Khrémonidesz filozófus vezetésével makedónellenes felkeles tört ki Athenban, s a spírtaiak is rl
csatlakoztak a felkelókhöz. Három évig vívták az egyenlótlen hancot, mígnem II. Antigonosz cl
Conata§z l€győzte őket. Több szerencsével jártak a rhodoviak, akiket i.e. 305-berr ftmétíiosz n
Poliorkétészvett ostrom alá: e$r évig dacoltak a blokáddal, majd viz€t €n8edtek a súlyos li
ostromgépek alá, úgyhogy azok beleragadtak a sárba, és se el6re, se hátra neín mozdulhattak. J
A városhódító semmire se ment technikájával, es elvonult, ,,szabad*igot hagyva Héliosz szigeten". H
E bonyolult időszak rövid áttekinté*hcz még e5l kiegészités wükséges: milyen sorsra jutott Cí
Nary §ánior családja? Amint egykor anyja, Olümpiasz meggyilkoltatta vetélytár§nőjét, Fülöp má§o- d
dik feleségét, Kl€opátrát, most Roxané ryilkoltatla me8 Sándor második fel€ségét, sztateirát. I. e. Ct
3l6ban olümpiaw meggyilkoltatta §indoí mo§tohate§tvérét, ,Philipposz Arrhidaiovt (mintegy
váz elökelö hívév€l e$/ütt} i. e, 3l5-b€n viszont Kasszandrosz $rilkoltatta meg olümpia§zt. I. €. rl
3lGben Kasszandrosz megöl€tte Roxanét és a kis Alexandroszt. I. e, 309_ben Polüszperkhón el
megryilkoltatta Sándor szeretöét, Barszinát, es §ímdor törvénytel€n fiát, Héraklészt.Nem egészerr d
tizcnhárom éwel Nary Sándor tizenhárom eszlendei uralma utín rnír senki sem élt utódai €s közeli H
rokonai közúl. Mindannyian g5rilkosok áldozatai lett€k. E
Mintha csak Aiszkhülosz valamely megíratlan tragédiájának vázlatát olvasnánk. A makedón E
Argeidák sorsa valóban a mükénéiAtreidáLk sorsát idézi. Az Argeidák azonban valóban éltek, s utolsó e)
sarjuk több vért ontott ki, mint mito§zok szerint
- a eposába - az összes Atreidák együttvéve. H
Nag5l idő volt ez? Nary költő illő korszak? Csoda volt az, hogy a kis Makedónia ,
uralkodója elfoglalta és leigázta az akkori világ legnaryobb birodalmát?
A csoda az volt, hogy a kontott vér folyamai ellenére a göógök korab€ü története nemcsak L
bánátára volt az emberiségnek.

300
12. fejezet

A hellenisztikus kultúra

A befejeződött a klasszikus Görtigorság történ€te;

khairóneiai csaával
a tört€nészek - i.eryetertenek.
ebb€n többnlre
e. 338-ban
-Egyesek ugyan aá állítják, ho§r Görögorság viágkora
csak i. e. 337-ben, a korinthoszi kongresszussal ért vég€t, amikor a görög államok elv€szítették
önállóságukat, cs a Makedónia vezctte íbdenícióba tömörültek. Az ,,elv€szítették önállósígukaí'
kifejezés azonbon nem szabad hí becsününk, fókent pedig a szabadság €lve§zítésével, ill€tve
,,a górögök leigáásával" nenr szabad azonosítanunk. Az eryes görög államok nem gántek meg
létezni, csat ó'§§zefogtak, és szuverenitásuk ery részet átadták a szövetségi tanácsnak, amelybcn
egyformán képviseltették magukat. B€lüg7eikben megőriaék teljes íüggetlensegüet, s ha ezt késóbb
eÍ akartát venni tőlük, nem haboztak harcolni érte. Mindemellett kétség1g|en,hogy a görögök
életében új korszak kezdódött.
A klasszikus kort Lövető új idószakot a modem törtenészek ,,hellenisaikusnak" nevezték el.
Kezdetét egaesck mindjórt a ínlíremlitett évekre, i. e. 33E-337-rt teszik, mások úg vélit, hogy ez
a korszak csak Nary Sándor birodalmának kialakítása vary felosztísa után kezdődött, megint mások
még későbbi időket eml€8ptnek, e1észen a2 ipszosá csatáig (i. e, 30l-ig). Az enúitett években
bekbvetkezett történ€lrqi tórést 8 göíögök észrevették,s azt, ami utána kóv€tkezett Aiszkhinész
szavaival szólva
-
,é viH8történelem egyedülálló időszakának" tekintették. Az eá megelőó kort
-
n€m nevezték ,,klasszikusnak* (ea a teminust alighanem Rotterdami Erasmus használta először
a XV. es XM. sázad forduIójá,rr, es az újat sem nwezték ,,hellenisztikusnak". A ,,hellenisaikus"
kifejezes csak a múlt sázadban vált általánoss{í, főleg A hellenizmlls története (1836-1843)
szerzójerrek, J. G. Droysen német történésm€k hatására.
A ,,hellenizmus" nem a legszerencsésebb urűsá, s mindenekelótt a görógök tarthatják
furcsának. Droysen,,a görög uálomnak és a görog műveltsegnek a Kelet halódó népeirc.való
kiteíjesztését"é-rtette rajta. Hbnfitársa, J. Kaerst (l hellenizmus tüténeréb6, 1927) úry definiálta,
mini,,a nacionális he ás€g átalakttá§át otyan tisztráLn kulturális jelenséggÉ,amely az egész világot
hazíjának neyezte". M. [osztovcev orosz történész szerint (l hellenisztikus világ szocülis és
ökoiómiai tihténete, !94l) a hellenizmus ,3 politikai es kultunílis él* sajátos vonásainak az
összekapcsotása. . , abbon a világban, amelyet Nag Sándor hadjáratai hoztak létre, s amely egészen
az u.tódállamok poütiksi íügeptlenségénekmegszüntéi8 létezett', de ,,minden tér€n a göíögók
játszották benne a főszcrep€tn. V. Sz. Szergpjev szovja törtenész szerint a helleniznrus ,,a társadalmi
haladás §ajátos korszaka a |öldközi-tengcri népek történelnében", s a követkeá tulajdonságok
jellemezték : ,,A rabszolgatartó rcndszer me8maíadt, de a mezógazdaságban es a kéznúiparban.nagy
jelentősegre teü szert a félszabad termelók munkája... A hellenisztikus tírsadalrnak politikai
rendszeréb€n a klasszikus városállam és az ókori keleti monarchia vonásai kapcsolódtak össze. Az
uíalkodó osztály a katonei-na$lbirtoko§ arisztokíácia lett, a kirólyok >rokonai( es lbarótaie, akik az
állam legmagasabb katonai es köéleti tisztségeit betöltöttek. . . A hellenizmu§ kulturálisszempontbl
a goro8 kultúra és a k€leti kultúrák, a göíög vallás és a keleti vallások szintézise, két poláris elv
indiüduslizmus €§ a kozmopolitizmus kifejlődése volt. Az emberi értékméréjéneka vaglont, az
- az
- nenr pedig a nernzetisegi hovatartoást, a sármaást,
állami funkciót és a műveltséget tartották,
a vallást va5r hasonlókat...
kultrlrnyelvé,n beszélt.'
Hellénnek neveztek minden művelt embert, aki görögiil
- a kor
- szük körü kulturális jelensegként való értelmezésema már idejet mülta
A irellenizmus
- -
a tudomrányban. A történészek, fől€ a manisták, a korabeli társadalom politikai felepítmenyének és
ga?ÁAság alapjának is ugyanolyan fr$lelmet szentelnek, Teljesen kielégító definíció azonban
nrindmáig nem létezik; a szoúet tudomány Y. Sz Szergejev fentebb idézett jel€nzéléí (Az ókon
Görögorszi,g története, 1948) sern fogadta el fenntaíüsok nélkül. A szerencsétlenü megválasztott
terminushoz bizony nehcz utólagosan szerencses definíciót kidolgozni,
Mindezt csak aztrt emtítjük, ho$t a ,,hcllenizmus" műszó hasznílatakor tudatositsuk a só
konvencionális jellegét es bizonyos pontatlanságát. Sámunkra mo§t elé& ha'azt a történelrni kort 301
 értjiik alatta, amely a góí€ államok ery€§ítésével k€zdödöt! és a göíögöknek a rómaiak fltal való fq
lei8áásíval fejeződött b€. Ez aá jelenti, hogy a korinthoszi kongresszustól, i.e. 337-től Korinthosz ez
bevételéig, i. e. l4Gi8 tartott. Al
A hellerrisaikus kor véres születéséről már beszéltünk, politikai es eazda§igi történelmének
legfőbb tényezőiről úgyszintén. Kevésbe véres végénekmajd külón fejezetet szentelünk.
_
IJtunk befejeáse előtt azonban még lépjünk be abba a világba, ahol bizonyára jobban érezzük
majd magunkat, mint a helleniszükus uralkodók vagy a xoldos katonák között.
A görög tudósok és művészek világába.

Bizonyitékot akarunk, milyen bonyolult feladat néha a korszakolás ós a tórténelrni válasaóvonalak

meghúzása? Van bizonyitékunk: melyik korszakba tartozik Arisztotelész? A klasszikusba, mert i. e.
384-ben született, amikor Platón élete legtermékenyebb idószakába lépett? Vary a hellenisaikusba,
mert Lükeionját i. e. 335-ben, tehát a khairóneiai csata után alapította, es i. e. 322-bn, azaz egy éwel
Nag5l Sándor halála után halt meg? A uírsadalmi körülmények, melyek közep€tte filozófiája
érle|&ött, és a r ozófiájában kifejezésrejuttatott társadalmi nézetek alapján intább a hellenisztikus
konzakba sorolható. Prokrusztéw könnyen megoldaná a problémát; mi amnban le8szivesebben azt
mondanánk, hogr Arisaotelész az arisztotelészi korszákba tartozik.
,,Fi|ozófusok fejedelme" és,,a tudók rnestere", mondták róla reg múlt korok enberei, akiknek
neve rnár feledésbe merült. Plinius római polihisztor szerint ö volt ,,a legműveltebb ember minden
tudományban". ,,Azok közül, akik utána jöttek, egészen napjainkig, senki semmit sem tett hozzá
szavaihoa de komolyabb tévedé§t sem talált bennük" íítaróla lbn Rosd (Averroés) arab filozófus.
Dante ,,fennkölt hangiát" dicserte, Salisbury sámára -,,íilozóí-us volt a szó legteljesebb értelméb€n",
Voltaire,,nagy és gyönyörü gerriuszként" ünnepelte. Az iránta való csodálat persze bírálatokkal és
fenntanásokkal, néha mennydörgésekkel és villámokkal váltakozott. Politikai ellerrfele, a khioszi
Theokritosz epigrammája szerint ,,lelketlen _vo|t, mint az üres sír"; Timón szkeptikus filozófus
..a kínos esetlen§éget" vetette szemére. sz€nt Ágoston lekicsinylően bevélt egyik könlvérő| (,,,. . mit
használt vagy mit ártott nekem, hory megismertem?"), Aquinói Tamás nagyra becsülte ery rnásik
munkáját; Tertullianus szerint ő volt az a ,,szerencsétlen, ah az eretnekek szímára bevezette
a dialektikát", a középkori egyházi skolasztikusok előtt viszont megingathatatlan tekintélynek
számitott. Me|anchton a filozófusok sorában ,,méga legutolso helyre sem találta méltónak"; Husz az
ő etikájábol v€tt idézetekkel védelmezte John Wiclif cikkeit. ,,Nem Arisáotelész ellen nrondta
a XIV. sázadban Petrarca csak az ostoba arisztotelikusok ellen kell szót emelni"; -ez máig is
érvényes.Marx,,a filozófia -, Nag5l Sándorának" nevezte, Engels szerint ő volt,,a leguniverálisabb
koponya" a görög filozófusok közótt.
Aíisztotelész tudományos életműve valóban csodálatra méltó. Platón írásainak terjedelmét és
Démokritosz érdeklődési körének szelessegét már megcsodáltuk; Arisztotelész mindkettöüket
íelülmúlta. Az emberiség történelmében ő irt]a a legtöbb tudományos munkát: az antik források
szerint 400 könyvet összesen 445 270 sort írt. Ennyit Alexandre Dumas, a legtermékenyebb
újkori regerryíró sem írt össze. Arisztotelész műveinek lemásolására a mi normáinl és
munkaidönk keretében másfél évre volna szüksége a gépírónőnek. Köny.veinek legteljesebb lisráját
Diogenész l,aertiosz állitotta össze: a lista 1,1ó címet tartalmaz, de még olyan művek sem szerepelnek
rajta, minl a 14 könyvbőI álló Metafzika, a nyolc könyvből álló Politika, vagy a három könyvben
\egii:l Rebnka (olyan ínásokról, ínilnt a Meteorologika vagy A varázsldsról nem is bevélve).
Ebből a hatalmaséletműből csupán toró mafadt ránk, s az is részbenolyan könyvekból áll, amelyekét
nem Arisztotelév készítetteló kiadísía, tohát különféle jegyzetekMl, vázlatokMl es előadásokbol.
Sámos szövege kemény dió az interpret{itorok számára: még a középkori ,javítr{sok" nyomait is
magukon visetik. N. Wiener aá irá (A kibernetika és a tórsadalomban), hory ,,minderr, ami
Arisztotelésztől ránk maradt, tanitványai iskolai jegyzetének tetszik, s a világtörténelem egyik
legérdekesebb szaknyelvén iródott, amely bármelyik görög korkírs sámára
a Lükeionban tanult - hacsak hogy
érthetetlen lett volna". Ez ugyan nincs egészen igy, de kétségtelen,
ném
-
Arisztotelész .._,4 §tílusról_és,A kifejezésrdlszóló müvek szerzője művét nem öntötte olyin
formába, amilyenberr publikálásukat valószinűleg kivánta volna. - legtöbb
Á moirák erre harminc év.yel
kevesebb idöt adtak neki, mint Démokritosznak, és csaknem húsz éwel kevesebbet, mint platónnak.
Egy, khalkidikei ión településen, Sáageiroszban született (Szlageirosz ma kis bányászfalu,
egyosztilyos iskolája előtt Arisztotelész szobra áIl). Apja, Nikomakhosz, a makedón királyok
_]02 személyi orvosa volt; anyja, Phaisáisz, ugyancsak orvoscsaládból sármazott. Arisztotelésznek ipja
7 -"
:

foglalkoását kellett volna örökölnie, s mfu készül&ött is leendő hivatísára; tizenöt éves koníban
1z9lBn.elqvuft,_ és Proxenosz úá§felé terelte érdeklódését.Tizennyolc éves torában
^ryámjq Akadémiára,
Athenba küldte, ahol felvették az és ott i§ maradJ kerek húsz esáendeig, egészerr Platón
halráLláig, i. e. 347-ig. Mind€n ismeretet elsajátított, amelyet az Akadémia tag|ai csal ósszeg5rnitottet,
s az önrilló gondolkodót platón hará§a sem nyomta el benne; tanitványból taniiow tett,
s a legkornplexebb tantárgyat, a retorikát adta elő. Mikor p|atón a végrendelelében unokaoccsét,
szpeuszipploszt n€vezte ki az Akadémia vezetőjévé, Arisztotelész elhagyta az iskolát; talán meri
megsertődött, de bizonyára inkábt azert, mert n€tn értett egyet qr,-l, hos/ az Akadémia egyoldalúan
csupán a matematikának szentelje figyelmét. xelokíatészfilozófussal 6-unokaöocsóvel iaa iszthe-
nésszel a kisázsiai Asszoszba menl, ahol az ottani uralkodó, Hermiasz pártfo8á§ával saját i§kolát
alapított. FŐleg a termé§zettudományos kutaásnak élt, összebarátkozotti szkdisziizi Ne-leosszal és
a leszbo9ziTheophrasztosszal, főként pedig magával Hermiasszal, aki lónyát, Piithiasá is hozzáadta
feleségül. Hfuom ev múlva Mütilénébe menJ Theophrasztosszal; ott kapta meg Il. Fülöp meghívás.ít,
ho${ menj€n Makedónába, és leryen az ifiú Alexandrov nevelője. Mit atú nwelniAriúotelész
a leendó,királybol? Platóni ,,uralkod&filozófust"? Bizonyára nem; megelégedett azzal, ho5l a görög
kultunílis és politikai hagyományok szellernében nevelje. Nem táplált vele tapcsolatban itt,irzútatl
ennek ellenére biztosan nem s€jtette, hory a világ legnagyobb hódítdát nweli. Mint ahory aa sem
s€jthette-. hoq mísik tanitványa, Kasszandrosz, a legnaryobb
ryil'kos lesz, aki valaha- is királyi
trónon ült.feladaának teljesitése után, i. e. 335-berr visszatért Aúénba, ahol az Apollón Liikeioiz
stmnáziumban megalapította filoófiai,iskolíúát, a későbbi Liikeiont. Lázasan áolgozott, hogy
akmQántk egy*la napja. se vessát tárba; reggel tanítványainak, déluLfur a nyilvtí,nos3gnak adJít
elő, ha1_onta eryszer pcdig, szimpóziumot rendezett hívei számára. erre a twekenységÉtizentét
eszlendőt kapotta sorsól; legtöbb művét is ebb€n az időben írta. Aáán mfu az kövótkeátt, amivel
mindenkinek sámolnia kell, aki kiemelkedik korársai közü!: a mai
kispo|gárok etúei ligy
megmérge*ék az életét,hog)r vissza kellett vonulnia. Bizonyos Démophilosz, atirő-l sem azelótt, ó
azután senki nem hallott, istentagadással vádolta: mivelhory
- úg}mond
Hermiasznek, Írj kultuszt vezet be. Ez természetesen badarsíg voh, - szobíot
Árisaotelész
átlít a halott
azonban családjával
együtt elköltózii,tt_a városból, ,,hory az athéniaknak másodizor mfu ne legyen lehetőségük vét[ezni
egy filozófus ellen". Khalkiszon telepedett le, ahol egy év múlva évó koníban
Arisztotelész kepmásá! k9rabeli portrészoborról - 62
ismerjük, melynek --elhuny.
legiobb rórnai kópiája
.. 9er
a b€csi MŰvészettörténeti Muzeunban látható : öreg és kisse keserű, de Úgabizto§ férfikent nez níni(.
p€rsze másként fest Gozzoli vary Rafraello ábrázolásában, máskén1 a chartr€s-i
katednilis
előcsamokában vagy a moszkvai Novoszlnsszkij monostorban: a korok akárcsak taníását
- őt
- volt ideális és selvoített:
magát is saját ízlésükhöz alakitották. Az antik kútfők szeíint testalkata nfil
9:."9ott l külsejére, €s $íílrűketvis€lt, ami a filozófusok táboábaí kisse szokatlan rtolói volt.
Yí:tr" i, elütött a_ §emítól;fe|esé8éről
kellemts Érsalkodó volt, szerette a nóket es a finom éóleket,
lelkii§mer€tes€n 8ondoskodott és gyerinekeiről (a törvénytelenekől is; .a." tl.áer.",
hogyln viselkedjünk barátainkkal szemben, így felelt: ,,IJgy, ahofo, tőlük ebáíjuk, hogr " velÚÍ
,,É-" n"-
szemben viselkedjenek." Mikor_aa mondtákneki, hory valaki pletyÉázik róla, íry űot't,
vagyok ott, atár me8 is verhet." Aíra a kérdésre. miért fecsérelnek a férfiat ann-ü idót a széo"nnőkre-
a következro}éppen válavoh: ,,Ilyesmit csak ery v'I kérdezhet." t€gtobure a tuáomeoyos iÁ,'"ás.;i
bec§üte: -(Ennek érdekében) még saját tanitáiunkat is megdönthetj-nk" sőt azokét (a uaratai-oter)-is,

-rcso'ubi kedves ."i.o.r", "*ú".i

akik filozófusok, mert hahír mindkettő a baátság is, ai igazság is
-
kötelesség€m, hog5r az igazsrigot tiszteljem jobbán.'i l -
szerzők sámos lecenűval
egészítetté_kh.
il"]rj4t. Ezek köziil a legendák köziil főleg a Philisz indiai hercegno
szerelméről szóló köépkori történet emelkedik ki: philisz kávért állítólag
i6t éán
,,filozófiit, grammatikái
:s Ting:n má! hasonló dolgot sutba vágott es saját hátáür lovagoltatta káveséf'. De-sokkal több
fantáziájuk volt azoknak az unalmas tudósoknak, akik unalmaitudóst csinóltak belőle.
politikai meggyőződésére nézve Aíiszlotelész a pánhellén gondolat
hívei közé taftozotr nem
a kis vároMllamok embere volí hivcn, ezeket tuiajdonképp-en már csak hanyaüásuk idején
ismerle: ai§szgöíö_g
1él9!ekb9n gondotkodott, és_ Göógoná!-egyesítéseéít harcoit. Gorogoniág
vezetö erejét Makedóniában látta, de c§ak a kardot illetően; a-szűemi szférában mindi8 i§i.üéni
A legföbb ö§§znemzeti feladatnak a kisáxiai görögök felszabadíuísáitekintette,
tartotta.el§Ő.n€k.
l_peryák ellen azonban csak azután_lépett fel élesen, mikor aák óahrdul elfogák pártfogóját,
Hermia"z1, és iszonyi kínások után Sz,,szában kere§ztre fesdteüék. Támogatta liagy i|áodŰ;J;
láwa, hogy fokozatosan ázsiai típusrr despotává változik, elhidegült tote;-xauis"filrnÁi nalaat 303
 soha§em boc§ította meg neki. Ennek ellenérc is a makeünbarát irányzat_ híve maíaü, s.ezt
Áfi;br" sokan szcméi velették
-anriao* Tanítványai azonban szerették ő a szó szoros értelmében
a nyomában jártak (a szó szoros értelrnébenazéí'meíl Arisztotelész előadás közben
.eúit, *oUlí is a cöos peipathó, ,sétálok" szó alapján nevezték el ,,peíipatetikusnak"),
Áúeruot uuio nten/ve.tíesiet ánnát nehezebben viselte; a magába_ fojtott fájdalom .és..harag
svomorfekélvt idézcti nála elö, ebbe halt bele. A Lükeion nyolc és fél évszázaddal élte túl
ílapitólát ai ekadémiávat e8yütt lu§tinianus csá§záí szüntette meg 529-ben,
'Aiisztotelész
mint tudós az antik tudomány minderr ágazaá múv€lte; Görögorság ósszes
tudományos tapasztalatát elsajátította, es szinte minden Áaga i9 gaz{qs!!o!r. \o.h3
;aJ;;ű és entiklopedikus kútató volt, nem a rendszerekből, hanem
^gazlltoí a problémákból indult ki;
feladatnak a problémát megoldását tartotta, a szisztematikus magyarázatot. csak
"rroiáát
-a.úit helvre helyeai. A kutatómunkával elválaszthatatlanul összekötötte a pedagógiai és
u .r".""x ,"uei*ysé!et. Zsenialitásít és ideja
"- egyarám ki tudta használni, a Lükeion tanár, ait és
L"ii"ar,""it is eűtimurtidesre ósaönöaé. Mindig a lényegig hatolt, a reszletkérdés€ket, és
ic.rGi'túe*t'Í,"egoldrisait szélesebb összefiiggésekbe állította, .tudományos áltálánosítísotig
"i"i"n Úl.i _" t"aominy minden ágazaüíban kitűnö férfiú"matematikát es zenét, politikát es fizikát,
iorie.".iÜ.i'o. nttattant, jogot es návénytant, gazdaságtant és testnevelést, logikát es,asztronómiát,
;i;;i;.iát é. etikát egyááni 6nított, ám mindenekelőtt, a^, a |anáíglat,Ldta e.lő, amelyet ma
n'roJfiÁ"t o.""ru"k]-írt a má'nesessegről es a szenvedélyról. a nők meddősegérll ésa homéroyi
,óc.atro], - álhíok boncóásáról & az olimpiai bajnokokról. az idöjárás_elörejelzésről ... Es
izinte mindenről kora legmagasabb tudományos szintiún'
'---'-'Áriúotelesz
mt vá|azí|e.I_ századbon rendszerezt€ a Lükeion tizenegyedik vezetője, a rhodoszi
eirdionikosz. Mivel az írásokat tartalmuk szeíint csoportositotta, ,,eltakarta Arisztotelész szellemi
i"iiáai.éi,- p"aig nézeteinek magyará,atalor nehézúgeketokoz. Jobb ttl*, :tt!1
u-ilnú"irr"i "i "gyo
iároáotűrisaotelész műveiók első modern kiadója, J. Bekker (Berlin, l83l_ 1870)
;r; u ic.ouú ioii.p."tílók és fordítók (az angol W. D. Róss, a német W. Jaegsr es mások) uryancsak
'timaszkodnak. AriÜotelész írásai eszerint néry csoportba oszthatók; az e.lsőbe
o ."odrze.."
Ü.tÁrk ; logikával foglalkoá irások, teh^t a Kategórük, A_.!<íekzésr2l, _El-_ y"Yri,
".ie *.
a M,isodik anii ika, a To=pika, A szofuta bizonyltékokról,, a második csoponba a Melallz.ika clmú
[orr../uú o..""roclatt fitozónai müveit sorolhatók; a harmadik csoPortba tartoznak a természettudo-
;#r* i;á*i. ű" a Fbika, Áz égboltróL A keletkezésről és az e[múlásról, Az dllatok vizsgilatóról.
i, áiáii &ia, Az óllatok kőIe&ezéséről, a Kis lermészettudomdny és Á lélekről; a negyedk
Nikomakhoszi
Óp".ttu a i lnaadiom- és müvészettudományi ííások, azaza Politika, a Retorika, a
i tuaa^orri erika & a később felfede;ett l2 atheni alkotmány. Ezek,a müvek egyől egyig
"iiin - idöben keletkeztek, müoí Aíi§ztotelész a Lükeionban müködött, tehát az i,e.
"utá
irj_rzj_"" években, de régebbi részeket is tarüalína^ak ezeken plaón hatása éreáető.
-az
Á rruoru szakirodaiomban e|ső csoportba tartoá művek összefoglalrlsára az organon (azaz
a ,,Müszer.. [a megismerésé|) cím lett általánossá; a mrásodik csoPortba tartozó műveket ugyancsa_k
ariszotelészi term-inussal nevezik Ehő filozófiómk.
Utunk soán már nernegyszer találkoztunk Arisáotelésszel; hiszen értelmetlen lenne az Ókori
Görögorságban barangolnriák, s nern hallgatnunk meg, mit mond az 9qres_ iltézmjnlekról és.az
to.teíeneről ed ilverr esyetemes tudós. Most müveinek és taníüísának ósszefoglalása volna
"."oi
,oión] o" t.t u"szeTni áindáről? S meg lehet-e említeni minderr jelentős férfi es nó állásPontját,
"t*
áLii Árlsztotetcsz műveivel valaha is foghlúoztak, iltetve foglalkoznak? Hiszen nem létezett, és nem
is létezik európai filozófus, aki Arisztotelészt megkerülte volna, s_!8} va8v amÚgY számot nejetett
nii", n". tctezett, nem létezik ilyan európaifilozófus, sem államtudós, sem természettudós, se
"o-Ű a művészetelmélétfudósá. S még a magunk. álláspontját is illenék kifejezésre
to.tenerr, sem pedig-marad
.i"iüi.i. .'. oe nem más hátra, mint hog;y_ ismét csak a leglényegesebbre_ szorítkozzunk, s eá
lehető legtömörebben mondjuk el,
- leelenvesesebbet is néhány pontba foglalva,
"a
'Á ilrai.anvok Arisztótilész szerin:t Mrom csoportrá ovhnak: elméleti, gyakor|ati es poetikai
'
tuao-anyótr".
',l,
elméleti tudományok a megismeréssel foglalkoznak, e§ eszközt nyújtanak
amisismeréshez; a gyakorlati tudományok az emberi tevékenys€g8el foglalkoanak, és utasításotat
aanaí e tevetenysegTiez; a poetikai tu dómányok Qnietész: ,,alkotó", ,,teremtő", s ezért,,költö, is)
uixp u"gy u t uó^ős eléréúreináinyuló tevéIienyseggel foglalkoanak. Az elméleti tudornányok közc
á.róái ű ,,"l"o íllozÁfia", vagyis á meuflzika, azú a gzl smros értelmében vett filozófia_, amely
304 ;Éfi"l,;lé{.úúl es kezdetjivet, alapjaival és részeivel foglalkozik; ez a legelvontabb tudomány.

-B-
 élja maga a megismerés. Ide tartozik továbbá a ,,második filozófia", vagyis a fizika, azaz
a termé§zettel, a világ keletkezesevel es elmúláyáival, fejlődésevel es felépítésevelfoglalkozó
tudomány; áry;la: az éló és az élettel€n természet. Ide tartozik vógiil a matematika, amely
a nagysággal kapcsolatos jelensegekkel mint absztrakt valóságokkal, továbbá ezek vivonyaival
foglalkozik. A gyakorlaü tudományok kóú laííoakmindenekelőtt a poütika, azaz a községb
(,,áüamba") szewezett tá§adalom életéről,az élet formáiról és módjairól, a társadalom vezetéséról
és iíánltásáíól szóló tudomány; ide taítozik az eíika, azaz az emberi tevékenységerkölcsi
§Ze§- oldalával foglalkozó tudomány, továbbá míis gyakorlati trirsadalomtudományok, mint például
bha a retorika (a sónoklattan), a pedagogika (a nevelés, nőleg az ifitiság nevelésének tudománya),
a stratégia (a hadászat). A poétikai tudományok közül az esztétika
lki;
sak
- a művészi szép tudománya
áll a legielentősebb helyen. Hiányzik ebböl a rendszerből, mondjuk, az emberrel foglalkozó
-tudomiiny? Nem: az emberrel mint természeü jelenseggel foglalkozik a fzika, az emberrel mint
gondolkodó lénnyel foglalkozik a metafizika, az emberrel mint társadalmi lénnyel foglalkozik
a politika. Talán az orvostudomány hiányzik? Nem, ez az emberről szóló tudomány részétképe^:
az emberi betegségekkel és gyógymódokkal a flzika, a gyógyítá megszervezésével a politika
foglalkozik. A geomelria hiányzik? Nem, hiszen ez a matemaüta ágazala, és a írzikához íartazik.
Ami ebből a rendszerból hiányzik, azok a műszaki tudományok; noha ezek szorosan összefiiggnek
a termeléssel, söt az élethez viitséges dolgok termelésével,Arisztotelész- a korabeli nézetekkel
thszhangban nem tartotta őket méltóknak a tudományo§ érdeklődésre.
Az -
arisáotelészi filozófia alapköve a természet, a lét elsődlegességének és a meg§merés
másodlagos voltának az elismerése. Nern kételkedett a környező világ realiüísíban ; objektív létezes€t
magától értetődőnek tartotta. A megismeres lehetóségét s€m vonta kétségbe; az ember egyik
legielentősebb kép€s§é8eként értékelte. A tudomány feladatának az általános megismeréset tartotta,
méghozzriL az egydi segítségével; ez a megismeres a tapasztalat es a gondolkodás útján érhető el.
A tudományos gondolkod]í§ szükségszerú eszköze Arisáotelév szerint az elvonatkoztatás, amely
lehetővé teszi a logikai fogalmak és a létezéssel kapcsolatos tételek kialakítását; a,,legfelsö"
absztrakciókat kategóriáknak nevezte. Összesen tíz ilyerr kategóriát határozott meg, elek magukba
foglalják a létezes minden megnyilvánulá§át, továbbá minden logikai formát és tételt...osszefiig8ések
nélkü minden só vagy lényeget. vagy tulajdonságot, vary mennyiséget, va$/ viszonyt, vary helyet,
vagy időt, vary helyzetet, vary tulajdont, va$/ tevékenységet, vary szenvedést (szenvedő állapotot)
fejezkí" irá a Kategórükban. Az egya kategóririLknak különtxiá jelentést tulajdonított; minden
-
kategória alapjának a lényeg kategóriáját tartotta. Ezt a lényeget ,,első" es ,,második'' lényegre
osztotta: az első szerinte a konkrét, az immanens, az egldi és oszthatatlan létezést,a második
a létezésnemét és faját fejezi ki. ,,A lényeg minden értelembm az első: fogalmilag, ismeretileg és
időben is -._ hangsúlyozta
tartalmaznia kell."
a Metfizihlban.
- A lényeg fogalmát minden tárgy fogalmának

Hory ez bonyolÜlt? De a filozófiájáról elejtett további néhány sá megér egy kis

tüelmeL A - akárcsak
filozófu éljának Arisztotelész a valódi tudást.62 igezi alggi5nrgrést, teMt nem
a véleménltvary a látszatot tartotta. Alapvető kérdések foglalkoztaták: mi a lét es mi a lét lényege,
micz állandó é§ mi a váltoó, mi a különbseg az egy_edi es az általámos köótt" milyen viszonyban van
mindez egymássa| mi a törtenes oka b élja. Attanulnányozta és kritikus módon átértékelte
a korábbi filozófusok vála§zait. Nem habozott elutasítani Plátón ideáit, melyeknek létezéset nem
lehetett b€bizonyítani, ,,üres vavaknak", ,,költői metaforáknak" nevezte őket. Elutasította az
eleátusok taníüis{it az ,,egyetlen létezőről* és ,,a mozgás lehetetlenségéről", ,,az egésznek mint az
egyedi összességének" atomi§ta értelmezésévels€m elégedett meg; ,,a kétféleválasz" lehetőségére
bizonygató szorl§ta áütá§t ugyancsak elutasította. Sok mindent viszont átvett és helyesbitett;
p€ldául Empedoklész taníüí§íta nés/ elernröl, ame|yekhez még egy ötödiket kapcsolt (a csi|lagkö-
zi teret betöltő étert). Bármennyhe tisztelte is tanítójának tanítóját, hitte, hogy a,,tudom, hogy
semmit sem tudok"-nál pozitíi,abb f€leleüez jul. Es €l is jutolt.
Elrnéleü íilozólráját csupán ery példával vemlélte§ü: a lét kérdésével,A kérdés megoldásakor
Arisaotelész előó nunkáinak erednényeit is felhasználta, es ,p lényegek Mrom fajájál", azaz az
anyaBot es a formát, valamint az anyag es forma egy§é8ét választotta kiindulópontul. Az anya8ot
minden dolog saÉsárátumának tártott& amely jellegénél fogva örök, ,,nem semmisü me& nem
keletkezik, és nem is puvtul el". A forma az anyagot alakitó tényeó, amely az anyagnak konkrét
alakot ad, ,,mely által az anyag valami me8haüirozott". Az anyag és a forma egyesüléséremozgás
útján, ,,a potencionálisnak aktuáli§§á válása folyt,án" kerül sor (prélűul a m,árvány mint anyag 305
 pot€ncionális szobor; ha a szobrász közreműködésével formát kap, átváltozik akuális, azaz |étező
imboná). A mozgást öíöknek tartotta (,,mindig volt és mindig lesz"), amely ,,he$ez vagy állapothoz
viszonyítva, azidőben történik" ia váltoásnak viszont oka van. Arisztotelész ósszesen hatféle
mozgrist kulonbözt eíetr meg (a Kate?óriákban): ,,keletkezést, elmúlrist, nagyobbodást (növekedést),
kise6'bedést, minős€gváltoást es iérben való váltakoást". A váltoásoküak hílom f{tíj{t
(aVirikó1e;1.1. ,,kvantitatív, kvalitatív é§ helyi változást", es néry okát sorolta fel:
különböxeite m€ -mozgási
,,anyagi, formai, és éI-okot". A mozgrist és a váltoást nern tartotta kaotikusnak és
celtálannak, ellenkezőlég. szerinte ezeka határozatlanságoktól a forma felé irányulnak, és határozott
éIhoz, ,,a iakéletes:É{Gntetekheia) á|lapoának" eléréséhezvezetnek. Az emlitett fogalnak.és
klasszifikációk segítseg?vel arra a felismerésíejutott, hory a létezes objektív és megismerhető valóság,
amelyet a lényeg kategóriájából kiinduló, kölcsöúösen összefüggő kategóriát rendszerével
megrnagyarááatunk.
Arisztotelészrek a létről, a lényegről, a mozgásról, a kate8óriákról stb. szóló tanaitmár annyian
átértékelték,és- mindá fenntarrás ellenére Ólyan magasra értékelték,ho$lminden
és annyiszor
továb6i só legalább olyan -
fölösleges lenne, mint ,,baglyokat hordani Athénba", Az elméleti_fi]ozófia
azonban már- Arisztoólész elött is létezet| Arisztoi€lész ebben csak az elődök művét folylatta.
Éllenben megalapított egy olya! tudományt, amely a filozóía élérekerüt:. a logilcárt. A konáLtti
filozófusok Óupin veletienszérüerr foglalkoztak logikai problémákkal; a logikát csak Arisztotelész
formálta sajáto3 szisztematikus tudonánnyá, Ezt a tudományt ús/ értelmezte, mint a gondolkodás
formáról és módszereiről szóló tanítást, legfőbb feladatának pedig a tudományos gondolkodás
elveinek a feltárását tartotta. De nem elégedett meg a ,,gondolkoűsról való gondolkod.ás" formális
oldalával, hanem igyekez€tt összehangolni a gondolkodás forínáit a lét fornáival" az objektív létezést
absztíakt fogalmakban akaíta túközni. A Topikfuan elsö ízben ejtetle ti a -logikai vizsgál<ldás"
kifejezést, Ú ,a oralttikiban elsó ízben definiálta a ,,logikai ítélet"fogalrnát, a Szolsla
bizonyitékokbanpedigúj felfedezesként fejtiki,,a logikai követkeáetésekíől" szóló tanítását. Az itélet
szerinte olyan ,,kijeleitéi, amely valamiről valamit á ít vagy tagád"; a következtetes ,,az általánosból
való levezótés , vagyis az emberi goüdolkodtí§ eredménye, amikor az ember a már ismert ítéletek
alapján ,,az eredeti iiélet€ktől eltérót, valami újat ismer meg". Az ítéleteket három csoportba sorolta:
minóségiik szeint (azaz, hogy pozitivak vary negatívak), terjedelmiik szerint (tehát, hogy mennyi
rogah;t tartaknaznak) es nód;ütísuk szr;inrt (azzz; hogy a valóságról, a sziiksegszerűsegrö vagy
a lJhetőségről szólnak-é). Ezenkívülkülön foglalkozott az ítéletekigazságosságával; az ítéletekkel.és
a követkeáetésekkel §zemb€n azt a köveíelményt tá|ína§ztotta, hory ,,megegyezenek a tényekkel".
A bizonyításról szóló tanítással - íőleg a Mdsodik analirr,/criban - mint a logika önálló ágazauíval
foglalkozott. É,rdeklődéseközéppontjába a tudományos bizonyitékot állította; a tudományos
biionyítékkal §Zemben azt a követelményt támasztotta, hogy a végsó, általánosíó ítéletekés az
objekúv tények összhangiáur alapulon. A valószínűégre támaszkodó bizonyítekokat .-dialektilus"
pedig 9! ,,apodiktiku§' nevet
-Aíisztot€lésznevezte; a ,,szigorúan tudományos" bizonyítékoknak
biionyítékolnak
adta. logikájának csúcsát a bizonyítrisról sóló tanításban láthatjuk; ez Arisztote-
lév egyik legértékeseblhágyatéka, amely lehetővé tette, hogy a tudomány és a technika odáig fej,
lOdjé[, ameddig rnás kultúrákban és civiliációkban - Arisztotelészig - sohas€m f€ilődött.
Mindemellett Arisáotelész főleg természettudóE mindenekelőtt biológus volt. ,,Arisztotelész
biológiai hagyatekát a legnagyobb adománynak nevezhetjiü, amelyet egyén_ valaba is adott
a tudómányűk.. _ írta B:Fairington. ,,Linné és Cuvier számornra ket isten volt,.. Arisztotelész
mellett azonban mindketten iskolások" -írta Ch. Darwin. Arisztotelész elsőként osztályozla az
élőlényeket; |eíakrl. az összehasonlító anatómia alapjai! figyelemíe méló eredményeket ért el
a geneükában, az embriológiában és az általáno§ fiziológiában. Az élőlenyeket ket 3ary csoportra
ositotta: a felsőbbrendüe[et vérmeseknek, mai műszóval gerinceseknek, az alsóbbrendűeket
nevezte. A gerinceseket u8yancsak két csoportba osztotta,
-hogy nélkúlieknek vagy pedig tojással s"aporodnak; a"- elevenszülők
vérteleneknek, azaz gerinc
mégpedig aszerint, elevenszülők+
csolbrtjába sorolta a negylábúak (pontosabban: a négy végtagúak)b a lábatlanok (az óriáshalak)
nemzetiégét,a másik csoportba pedig a kétlábúak (a madarak), a négylábúak (gyíkok, tétéltűek)és
a lábatlanok (kígyók, halak) nemzetsegét. Az alsóbbrendű állatok osztályát öt fajtára osztotta:
puhatestűekíe, s"ufélékre, kagylókra, rovarokra (a férgeket is ideertve) és zooitákra _(medúzák és
asonló szervezetek az állat- és növén}.világ határán). Műveiberr összeserr 500 állat aprólékos leírását
adj4 leírásaiban pedig saját megfigyeléseire és szakemberek (halászok, vadászok, utazók) adataira
30ó támaszkodik; több mint ótven állatfajÉt boncolt. A t€rmészettudomány teren a biológián kívül
asztronómiával, m€t€orológiával, mechanikával, matematikával, opükával, akusztikával es más
tudományokkal is fog)a:lkozatí, A Mecha ikai problémdkban az emeló, a csig3, a fogó, a fejsze, az ék,
a parittya, a kormány és a kerék tulajdoD§á8ait és müködését tanulmányozta; a felhasználás
$/akorlati lehető§égeinél amnban jobban érdekelték őt az elméleti jellegű kérdések(például, hogy
a kis erő miként tud az emelő s€gítségével nagy súlyt elmozdítani, holott a nehéz tárgyon kivül
ma9át az emelőt i§ emelnie kell; horyan képes a kis ék egy nagy anyagtömeget szétvemi stb.).
Sohasem elégedett meg a már ismert dolgok öswefoglalásával; szinte minden tudományágban újat
hozott
Ésmost mrir ide kívánkozik a kérdés; rendben van, a zseniaütását Arisztotelé§z a természettől
kapta, de hogy juthatott mindene ideje? s még áttanulmányozta a 8ör€ államok l58 ismert
alkoimányát, a görög államok történetét módszeresen oszályozt&, értékelle é§ általánosította
a történelern es€ményeit, s ezzel csupán a Po litika íúsám készilt fel. De nemcsak a régi és a korabeli
görij,g politikai rendszerek€t tanulínányozta át, hanem a politikai rendszer fejlődésének a lehetőségeit
is, és Platón elutasított ,,ideális állama" hely€tt a saját ,,legiobb államát" javasolta. Tanulmányozta az
emb€ri tevékeny§égeket és törekvéseket, a személyi szütsegleteket es a társadalrni érdekeket, az
emberek anyagi es erkölcsi vágyait; nriade^ azéí\hogaz Et*dban feldolgoáassa a polgári erény
problémáút. Attanulmányozta a közös és a háá gazda§ág kérdéseit,és kérczer esztendővel a politikai
gazÁaság!^n keletkeáse előtt feltárta a péru íetiadaát az árucserében, és megkiilönböztette
a csereéítéketa haszonértéktól. A görög költészetet és prózát a legrégibb időktől egészen saját koráig
ismerte, a színre vitt darabok legtöbbjét saját szemével látta, szinte az összes hozzáférhető épiiletet,
szobrot es képet megtekintette; azzal, amit minderről a Poérilcóban, a Politika íyolcadik fejezetében
és a Retorika sÁmos helyén megfogalrnaz, újabb tudományt alapitott: az esztéíikáLt.
Arisztotelész politikai művei olyannyira felülnűtát a korábü §zeízők politikai nrűveit, hogy
sámos modem történész őt tartja az államtudomány megalapítójának. Ezekk€l a történészekkel nem
szükséges egyetértenünk; Arisztotelész ebben a tudományban is volt olyan nagy, hogy ne kelljen őt
túlértékelnünk. Abból indult ki, hory ,,az ember természeténél fogva társas életre rendeltetett lény",
es hogy a társas élet legrnagasabb formája az állam. De nem gondolt minden emberre es minden
államra, jóllehet az államot is ,,természetes képződménynek" tartotta. Mielő$ m€ az ismerl zóon
polilikoní kiejtette volna, elhatárolta a görögöt a barbártól és a szabad embert a rabszolgától;
késöbb a görögök áIami (és állam elötü) vervez€tét is elhaüírolta a barbárokétól. Aztán már csak
a görögökkel es a 8ör€ államokkal foglalkozott; a barbárokat és a rabszolgákat csak a szabad
ember szemszögéből nézle. Az állam keletkezését egyré*l, a célsz€rüséggel magyaí^zta, ,,mlrat az
emb€rck társadalomba való tömórülé§ét a haszon kedvéért", másrészt történelíni szempontból,
azza| hogy a ,,tánadalmak a mindennapi együttelésre" fokozatosan ö§szekapcsolódtak a családok
és a háztartások településekbe, a települések ,,önálló köxégekbe", úg)mevezett poliszokba
tömörültek. Az egyes állarnok köótt levő fiö különbséget alkotmányukban, vagyb politei$vkban,
azaz ,,a hivatalokkal é§ a hivaialok eloszásával kapc§olatos rend§zerükben" látta, ,,amely
meghatáíozza, mi a legrragyobb halalom az állambaq és mi az illető társadalom élja". Ez
a különbség verinte egJrrészt a szabad lakosság oszályös§zetételébőlés oszályharcaiból másrészt
amkból a nézrtekből fakad, amelyeket az állam céljának elérésérealkalrrrazott módszerekől és
e§zközökől kialaklt a lakoság. Az elsö különbség megmutauísával na8yon közel jutott a társadal-
mi fejlődés valódi mozgatóeíejének rnegérteséhez, noha a rabszolgák szerep,ét alábecsülte (sőt
többnyiíe figyelembe se vette); a másit különbség az államformák eükai vempontok alapján való
osztályozásához aiarz a helyes és helytelen államformá} megkiiLlönböztetéséhez _
- tartott helyesnek: a monarchiát, az aisztobáciál és a politeiát. Mind
Három államformát
vezette őt.

a háromnak megtalálta a helytelen ellenpá{át, amely

-
szerinte a helyes forma deformációjá-
-
val jöü létre: a monarchiával a despotitust vagy a ürannizmust, az arisztokráciával az oligarchiát,
a politeiával a demokáciát állította szembe. Ebben az esetben negatívan értékelte a demokráci-
át; ,,de nem egyetlen demokrácia van _ jelentette ki _, és nem e8yellen oügarchia".
A demokáciának öt demokráciától" a ,,csőcselék uralrnáig" _, az oligarchiának
- a ,,mérsékelt
négy, az arisztokráciának három fajüiját különböztette meg, Ő maga légin}ább a poliuiához
vonádott: az általa bevez€tett terminust talán ,,alkotínányosállamnak" fordíthatjuk; Arisztotelé§z
,,az oligarchia és a demokrácia kombinácioját" értette rajta, u,tz szeíelte volna eltávolltani a két
rendszer hátrányait, s összekapcsolni az elönyeit, .tlgyhogy a község egyetlen rét€ge sem kívánna
m᧠alkotmányt". A töíténelem folyamán kialakult alkotmányok és áüamformák köziiü a Periklész
korabeli aüéni demokáciával rokonszenvezett legin}ább. A' ari§ztote|észi ,,legiobb állam" 307
 alkotmányának az ?tl zénl, a ,ió éleíet"kellett volna biztosítania, méghozzri maúmális mértékben,
a polgárok maximális szimrlnak. Persze a rabszolgatartó rendszer megőrztsével. _
' É a tömör áttekintés néhány még tömörebB megiegyzest kíván. Arisztotelésznek mindei
_

bizonnyal szemére vethetnénk, hogy politikai elnéleteit mint a rab§zolgatartó rendszer hive
akottd ez azonban azt jelentené, hogy a uirsadalmi feltételektöl elvonatkoztatva moralizá]nánk.
Aíisztotelészkorában sénki sem kt égy sort sem, amelyböl az deíü|ne ki, hogy helytelennek,
ernbertelennek stb. taította volna a rabszolgatartó r€nd§zert; ellen}ezőleg, ő volt az egyeüen, akiről
tudjuk, hogy a ár§adalmat rabszolgák nélkül is el tudta vo|na képzelni (,,...ha q vetélök magut
szőnének éi a pálcikát maguk ját§zanának a kiüarrin"... - lásd a lzl4. oldalt). Külörrfele
következetlenségeivel es ellentmondásaival azonban másképp á a dolog. Kétségtelenpéldául,
ho5r az állam keletkezésének történelni magyaíázaláúl te§ességel hirinyzik a történelrni
szeúlélet;n€m a tényekből, hanern a priori konstrukciókMl indult ki. A lényegól szóló tanlását
materiális alapra éPitette; mikor azonban kifejt€tte, ideaüsta absztrakcióhoz jutot1. Hasonlóan
történt ez a lelekot sóló tanítással is, ahol egészen ellentétes nézeteket fo8almazott meg.
A megismerés objeküvitását nem vonta kétségbe; mikor amnbal az általános és az egyedi
viszon}rlt magyaíátrz&, abban is kénytelenek vagyunk kételkedli. A mozgás] öóknek taította; az
egiresték moilrisának magyarrizatakor amnban nem jutott, dülőre az ,,első mozgató" nélk!]L!
Szímos hibát és pontatlan§ágot viszont helytelenü vetnek szemére; peldául az ,,iííózÁs az ííól*
(honor vacui) i§mert tézi§ét. Ezeket a verrrehányásokat a középkori skolasztikusoknak kell
iírnezniint, akik Aíisztotelész taníüí§ából levezették ezt a tézist; Adsztotelé§z nézete ugyanis ilyen
vempontból egybehangzik a világűr materiálisjellegéről vallott mai nézetekkel. Korábban még azt
is szémére veieiték, hogy az óriá§halakat nem tartotta halaknak a XYIII. századi tudósoknak
kellett eljönniük, hogy igamlják: Arisztotelész jó helyre sorolta az óriáshalakat. Műveiben persze
különfélé helytelen áuíüsok, sőt hibás kijelentések i§ találhatók; a Tejutat és az üstökijsöket
például meteórológiai, nem pedig asztronómiai jelenségeknek tartotta, az emberi ,,intelligencia
3zék}relyét"a szívbe, nem pedig az agyba helyezte. De vajon ki írt minden lehetséges
tudományágból négysáz könyvet hiba nélkül?
Ha Arisztotelésa nehezeíl tudtuk egy bizonyos korszakba besorolni, arra a kérdésre, vajon
a materialisták vagy az idealisták táborába tartozott_e, még nehezebben válaszolunk. Sok
szempontból vitatháiatlanul materialista, sámos ponton ingadozott, sámtalan kérdésben pedig
nyíltán idealista nézet€ket vallott. Hatalínas alakja valahogy mindkét tábor határain túlnő.
Tánításában még ugyanannak a problémának a materialista €s id€alista ért€lmezésa is megtalálj.uk.
realizmuiával es nominalizmusaval _ a középkori egyházi skolasztika,
-ní-__
Hivatkozhatott
meríthetétt belőle az újkori racionalizmus es empirizmus, a pozitivizmus, a pragmatinnus és más
irányzatok; gazdagíthrtta Hegelt es kantot, de Manot és Lenint is. Ennek ellerrére elmondhatjuk,
hos, a különféb iúnyzatokhóz tartozó idealisták sokkal többször visszaéltek Arisztotelésszel, mint
ahányszor a marxisták kihasználták tanait.

Arisztotelész után régi munkatárs4 a leszboszi Theopfuasztosz (kb. i. e. 370-289 lett a Lükeion
vezetője. Theopbrasztosz harmincöt évtg állrt az iskola élén,s úry felvirágoztatta, hory ery időberr
20ü hallgatója is volt. Főleg a növények vizsgálatával foglalkozott; 550 növényfajtát írt le, s ezzel
kiérdemelte abotanika megalapítója titulust; ezenkíviil tanulmányt írt az emberi jellemről, es megírta
az ebő rlloóílatörténetet. Arisztotelész másik munkatársa a rhodoszi Eudémosz íöleg a tudományok
történetével foglalkozott; könlveinek töredékei az ókori matematiku§okról €s asztronómusokról
való ismereteink legértékesebbforrásai. Arisáotelész közvetlen taníwányai köziil a zenetudomány
megalapítója, a tarentumi Arisztoxenosa valamint a demokniciát az arisáokratikus es a monarchi
tuJtársaaátmi rendszerrel összekapcsoló ,,ideális alkotmány" szarzője, a messzénai Dikaiarkhosz
tett szert a legnagyobb himévre. Theophrasztosz után csaknem h{rsz esztendeig a lampszakoszi
Sztratón, a hír* fizikus vezeíte a Lükeiont; noba következetes materialista es ateista volt,
Démokritosz atomelméleténekkritikájával es Arisztotelész kozmikus teóriáinak biráÁaával az
Akadémián működő kollégáihoz es vetélytársaihoz közeledett. Ezl,el megtette az első lépéstazon az
úton, amely évszázadok múltán a peíipatetikus filozófia es a neopl tonizmus összeolvadásához
vezetett.
Az emlitett férfiak mindannyian sokoldalú tudósok voltak, és saját szaktárgyukon kívúl
metafzikával, logikával, etikával, történelemmel és államtudománnyal is foglalkoztak; eredeti
308 gondolatoknak sem voltak híján. Eá bizonyos rnértékban a Lükeion 6 az Akadémia számos további
 ta&iával kapcsolatban is elmondhatjuk, akiknek nevét a nem tű részletes filozófiatörténeti
kézikönyrekben is megtaláújuk. Ennek ellerrére csuptín követők voltak; nary tanítóik árnyékában
éltek, az általuk felvetett kérdéseket boncolgatták, az általuk rrregha!á,rozott vonalhoz tartotlik
magukal Nem mondhatjuk, hogy a görög világ változásait n€m vették észíe;de nem sokat törődtek
velük.
A nyugodt elmélyedés,amellyel a korabeli 8örö8 tudomány élenjáó csoportjai elméleti
munkáiukat végeaék,valóban csodálatra méltó. De vajon kit érdekelt raituk kívü a kozmosz
tökéletes elíendezése, mikor a görög világ káoszban vergődött? Kit érdekelt a lét változatlan
lényege, mikor egyetlen ütköZet tízezrek létéről vagy nemlétéről döntött? Ki töródött az ideális
i állarralkotmányával, mikor az államban az volt érvényes, amit a xoldosvezérek parancsoltak? És
mit ér az olümposziak s a mindent uraló Végzet hatalma, mikor egyetlen emberóltő alatt egy tucat
makedón kiáltotta ki magát istenné? Az emberek mris kérdéseketvetettek fel, mint Platón és
i Aíisztotelész. Azt akaíIák tudni, mi módon élhetnek állampolgári életet egy nagy államban,
1 miként kell a mindenható uralkodók alatt belenyugodni tehetetlenségükbe, miként őrizhetik meg
1
szabadságukat, miként lehetnek boldogok; de főként azt akalták tudni, miben r€jlik élelúkértelm€,
mikor az élet ennyire m€gváltozott. S mivel az Akadémia és Lúkeion filozófusai nem válaszoltak
ezeke a kérdésekre, válaszoltak rnások. Görögonzágban mindig elég ember akadt, aki tudott
gondolkodni, és meg tudta mondani a véleményét.
A filozófia súlypontja az eí ített változások követkeáéberr áttolódott az etikáía. A más
feltételek közep€tie kialákított etikai tanítások mar nern feleltek meg a kornak; a társadalom és az
egyen,új problémái új megoldásokat követeltek. Megoldást mindjárt néry filozófiai iskola is kínált,
s lerryegében mind a négy lgyanatt ajánlotta : elvonulni az élet forgatagából a lélek belxí nyugalmába
(ataraxia). Mind a négy azt ígérteaz embereknek, ho$l elvezeti óket a boldogsághoz; csupán abban
különböztek e8ymáslól, hogy milyennek képzeltéka boldogságot, és milyen úlon akartak eljutni
hozzri. A legrégibb a kiinikoszok (cinikusok) iskolája volt, amely képzeletünkben főleg Diogenész-
hez és Diogenész hordójához köíődik; ehhez ürsult aztán Zénón sztoikus, PUríhón szkeptikus és
Epikurov hedonisztikus ítlozóflája-
A hédollé ,,élvezetet", ,,örömöt", ,,gyönyört",j€lent, s ery fitozófiai iskola nevéban sokak
sámára fölöttébb gyanúsan hangzik; ha valaki ,,epikureusnak" nevq valakit, élvhajhászra, sót
szélhámosra gondol. Ez fóleg Epikurosz antik ellenfeleinek, mindenekelőtt pedig a kereszténység
harms védelmezőin€k köszönhetö, akik nagyon gyo$an nüöttek, hog Platónt vagy Arisztot€lészt
valahog még c§ak magukhoz idomíthatjá,lq Epikurosa azonban nern. Epikurov következetes
materialista, az antik íiloófia egyik legkövetkezetesebb materialistája, s bizonyos ingadozása
ellenére is veszélyes ateista vol! aki ki akarta irtani az emberből a halálfélelmet, s igy meg akarla
szabadítani az i§tenbe vetett hit legffibb okától. Az élet értelmétaz életben |álta, méghozzá az
e világi életben, nem a túlvilágiban; az élel celjának a boldogságot tartotta, nem a csodálat
táígyáYá tett erényt vagy a lélek gondozását; sőt kijelentette, hogy aki a lelket testetlennek és
halhatatlannak mondja, az bada§ágokat beszél. Ezl persze nem lehetett neki megbocsátani, s így
elterjedt róla, hogy csak a teli gyomoí és a mulatozás érdekelte, hogy lenézte a népet, és megvetette
az uralkdóka! s azt hirdetíe, hogy mindenekelőtt a vagyonnal tör&jünk, Ezt még a műveiből vett
idézetekkel is bizonltani lehetelt, íöleg ha az egyes tételeket egy kissé kiigazították és csak félig
idézték. Idézzünk néhányat mi is, de igazítrisok nélkül; ezzel egytttal a tanítását is megmagyaráz-
zuk.
,,Ha tehát azi mondju( hory a legfőbb cél a gyönyör, nem a szélMínosokgyönyöieire és az
ínyerrcek élvezeteire gondolunk, mint ahory azok az emberek feltételezik, akik tanításunkat nem
isnerik vary rosszul értelínezik, es nem értenek Yele egyet, hanern olyaa állapotra, amikor az ember
nem érez fájdalmat a testéb€n és nyugtalanságot a lelkéb€n. Mert az életet nem a szüntel€n ivászatok
es az éjszakai lumpolások, nem az ifiakkal es a nőkkel való viszonyok, nurl a gazdag asztal kinálta
halak es más csernegék teszik örömtelivé. A boldogság állapotát a bölcsesseg szüli. .. Nern lehetséges,
hogy az ember gyönyörben éljen, ha nem él értelmes, szép, igazságos életet; az sem leheséges. hogy
értelmesen, s2épen es igazságosan éljen, s közben boldogtalan legyen... A test óhaja. hogy ne
éhezziink, ne szomjazzunk es ne fázzunk; aki ezt az óhajt kielégítles remélhéti,hogy a jövóben is ki
tudja elégiteni, az boldogságban Zeusszal versenghet... Jobb nekeü ha biáonságos nyugalomban
szalmán pihensz, mint ba aranyágyad es bőseges asztalod vaq de lelki nyugalansággal vary teli...
Akinek a kevés nern elé& annak semmi s€|íl elég. . . Semmi olyat ne tégy az életben, ami miatt rette8ést
éreznél, félven, bogy hozzátartozőid megtudják... Az az ember, aki felelrnet kelt, nem élhet félelem 309
 nélkül. .. A boldogs.íg es az öröm nern a vagyonban, nem a fontos tevékenysegben, nem a magas
hivatalban vary a hatalomban rejlik, hanem a íájdalommentes nyrrgalomban, az érzelmi
mérsekletben es a léleknek azon állapotában, amely nem lépi át a természet megszabta határokat.. ,
(A bölcs ember) törődik a vagyonával és ajövőjével. Nem künikoszként viselkedik. s nem ko|dul. Ha
ínsegben van, pénzt keres, de csak bólcsessógével. Jó hírévelannyira törődik, hogy meg ne vessék. Ha
kell, meghal a barátjáért... A bölcs embcr ncm mond le az ólctról. de a nemléttől scm fél. mert az ólct
nem ellenszenves sámára, es a nemlétben sem lát törést. .. A haláI nem érint bennünket, mert minden
jó es minderr rosv az észleleteinken alapszik. a halállal pedig megszűnik észlelő tevékenységünk,S így
a helyes felismerés, hogy a halá,ü nem érint bennünket, lehetóvé teszi számunkra, hogy a halandó éIetet
teljes mértékbenkihasználjuk, mert a halál nem ad hozá örök folytatást, ellenkezóleg, megszabadít
bennünket a halhatatlanság utáni vágytól."
Idézetünk eló és két utolso részétEpikurov egyik leveléből vettük, amelyet Diogenész Laertiov
kőző| a Hhes filozólusok életéről,nézeteiről és monűsairól cimű művében; a többi ugyancsak
Diogenésznélés az l888-ban felfedezett űn, Yatikóni gnomológionban maradt fenn. Diogenész
Epikurosznak szentelte művének legterjedelmesebb fejezetét (ez a f€jezet három§zor hosszabb, mint
az Arisztotelészről szóló); Epikurosz életétugyancsak Diogenész művéból ismerjük. Sármazására
nézve athéni polgí,r volt, de Szamoszon született i. e. 342-34l-ben. Apja, Neoklész, falusi tanító volt.
Epikurov zsenge ifiúkorától kezdve foglalkozott filozófiával; tizennyolc éves korában róvid idóre
Athénba ment, majd különbző kisázsiai városokban taítóZkodott, első ízben Lampvakoszban
adon eló. I. e. 307-berr visszatért Athénba, es kertet vásárolt az Akadémia közelében;a kertben aztán
filozófiai iskolát alapított. Tanitványaival együtt egyszerú házikókban lakott, barátai és barátnői
körében idejét a tudományos és pedagógiai tevékenysegnek szentelte, es tudatosan távol tartotta
magát attól, amit akkoriban csak trefásaü egyszersmind szomorusíggal lehetett politüai életnek
nevezni; jelszavát, a lalhe bószas^, az ,,é!i rejtetten'lt is ott valósította meg. Bec§úletességével,
mértékletes§égével,belstí kiegyensúlyozott§ígával es gyakori betegeskedése ellenére nagy
-
szorgalmával tűnt ki; az etikai müvekan kívül számos könryet szerzett a fizikénő| azaz -
a természettudományról, a megismeres módszertanáról, és egéw sor levelet is írt. Filozófiai müvei
áldozatul est€k ellenségeinek es az időnek, tartalmuk lényegétazonban ismerjük: különféle
idéz€t€kMl, fökent p€dig későbbi római hívének,Lucretiusnak (kb, i. e. 98-55) A dolsok
lemészetéről (De natura rerwn) cimű t€rjedelmes filozófiai tankölteményéből. Az ezredéves
szóbeszédek Epikurov szernélye es műve köré állitott korlátját csak a renesánsz tudósok tórték át;
a filomfiába való visszatéréseöleg Gassendinek és Hobbesnak köszönhető. Marx disszertációs
munkáiát sz€ntelte neki (A démokritoszi és az epikuroszi természelfrlozófia közti különöseg, l84l), és
a ,,legnagyobb göóg felvilágosultnak" nevezte. Lenin Hegellel szemben védte meg, mivel Hegel
elraizolta Epikurov alakiát: ,,A mat€rializmus megrágalmaása! Badarság! Hazugság!" írta
Hegel dedukcióiról a Filozőliai lilzetekben. Epikurosz t.e. 271-27Lben, hetvenéves koíában - halt
meg. Filozófiai iskolája, a híres ,,Epikurosz kertje" azonban csak akkor szűnt meg, amikor az
Akropoliszra kitűzték a keresztet.
A sztoikus isko].a a Sztoa poikilérő|, azaz a ,,Színes Sztoáról" kapta nevét, ahol i. e. 300-ban
a kitióni Zénón (kb. i. e.336-264\ kezdte elóadni tanításit. zénón eredetile8 gazdag kereskedő volt,
de amikor hajói az áruval együtt elpusztultak, s ő teljesen tönkrement, a filozófiához pártolt. Először
a künikoszoknál, azíála a megarli dialektikusoknál, majd az athéni platonikusoknál és
peripatetikusoknál, végül az ión filozófusok műveiberr ker€s€tt vigasztalást. Ezekből a filozófiai
tanokból fokozatosan kialakította saját filozófiai rendszerét, amely az említett tanítások figyelemre
méltó szintézisétképezte. A világot egységes e8észnek tartotta, arnely négy elemböl (tűz, levegö, víz,
föld) tevődik össze: közülük meghatározó szerepetjátszik a tűz, mert b€lől€ ,,mint elsőből keletkezik
váltoással minderr máq és bele is folyik vissza". A tűznek ,,alkotóerőt" tulajdonított, a ,,világ
-lelkének" neveáe,
- es azonosította az istennel. Szerinte az egész világ fölött még e fölött az isten-tűz
fölött is a szüksegszerüség uralkodik, és rninderr alá van rendelve a szigorú törvényszerüségnek ez
biztosítja,- ho5l a világ ,,a rendezetlen rendje, az összhangtalan öswhangia", hogy mind€nt ősszeköt
;

,,az okok es következmények lánca", hos, a természetben e§ az életb€n mind€n ,,élszerű€n történik".
Ebből az következik, hogy az ember sámára ,,az elsö törvény ahhoz tartani magát, ami meg van
haíáíozva", mert,,a dolgok elrendeáét lehetetlen me8yáltoztatni", teMt nern tehetünk mást, mint
hogy,,derekasan viseljük sorsunkat €s soísunk csapósait". Zénón a logikában ugyanolyan
következteté§ekr€ jutott, mint a fizikában (természettudományban). Tanításínak bonyolult
310 íílagyerázá'la és indoklása miközberr ragyogóan alátámasáott materialista tézisekből kiindulva
-
tiszta idealizmusba jutott tanítványai sámára n€m volt különösen fontos, A fontos az volt ho8y
-
amit Zénón hirdetett, vonzotta őket.
A gyönyör cpikuroszi *ikájával Znón az erény etikáját Érllítjaszembe: ez sokkal fennköltebben
es elfogadhatóbban hangzott. Az antik korban az erényen mindenekelótt a kötele§ségek teue§ítéset
éneüékiaz eény az egyénnek és a társadalomnak is hasznára vál! önmagáért önmaga volt
a legnagyobb jutalom. ZÉnőn az erÉnyt neveáE az ,,egyetlen jónak", forűtottját, a gonoszságot, az
,,€gyetlen rossznak"; minden mást mellékesnek tartott. Erénynek, tehát jónak tartotta az okosságot,
a mér§ékletet, az igazságosságot és a b€csülete§§ég€t; gono§zságnak es rosszrrak az eszt€lenseget,
a féktelenseget, az igazságtalanságot és a gyávaságot. Az erényt vagy a gono§zságot §zerinie maga
vá|asztla az ember; €ért edzcnie kell akaratát, hog5r erenyesen viselkedjék, s eáltal elérje
a legnagyobb jőt, """" a boldogságot. Ha az ember kitér a gono§z§ág elől, minden mÁs
elhanyagolható; hiszen olyan dolgok, mint a gazdagsíg,es a szegénység, a kényelem és a giircö|és,
a rabszolgaság és a szabadság ninc§enek az embeí hatalmában, teMt nem kell velü törődni. Az
embernél, akinek lényege az értelem, mondta Zénór' az okosság játssza a főszerepet. Az okos ember
ismeri lehetősegeinek haérait, alá tudja magát rendelni a sorsnak, méltósággal és nyugodtan üseli
a csapásokat, a dolgok es szenvedélyek fölött áll: minden köriilmények között boldog. ,,Ha valaki
vak, nyomorék, sűyos beteg, §zÁműzöí1 meddő, _ nyomorult lesz, ha kinzoeszközökkel fog|ák
gyötörni, minek revezrd, azt, Zínőa?* kérd€zte tőle évszízadok múlva Cicero. Es így válaszolt
-
Zénón helyett: ,,Boldognak! Sót a legboldogabbnak, hiszen aá tanitottanl hog5r a boldogságban
nincsenek fokozatok, akárcsak az erényben, s az erény maga az öröm!"
Ha a sztoitu§ taníüist következetesen végiggondo|juk, biztosan túlhajtottnak tűnik fei:
heroiációját egyaránt me8találjuk benne. Eredeti, mérsekelt
a fafalizrnus indoklását é§ a passávitá§
formájában azonban Yitathatatlanul sámtalan emb€rnek segített; már az a tény, hogy l€hetővé tett€
sámukra, hory méltóságteueserr ellenálljanak a hatalom nyonr.ís.ínak, s egyúttal ery szikránl
íeménytnyújtott az emb€ri boldogságra azokban a boldogalan időkben, pozitívan értékelendő.
A dogmatikus kernerrysegből is számos kiutat ismert; küelentette peldíul, hory az emberi társadalom
olyan kepződmény, amely része a természetnek, s íg5r megindokolta a köáleti tevékenység€t.
,,Epikurow azt mondja: DA bölcs emb€r nem vesz részt a közügyekben, ha valami erre rá ném
kényszeríti<< írta késóbb a sztoiku§ Seneca. ZÁnőn azt mondja: >A bölcs ember résa v€sz
- -
a közéletben, ha valami ebben meg nem akadő|yozza<". Említésíeméltó, hory milyen keves jelentős
sztoikus élt és halt meg a sztoikus elvek szerint; a legnehezebb pillanatokban nem álltak ,,a dolgok
ftilött", gyakran még a szenvedélyek fölótt sem. Znón hetvenkét éves korában, utóda, az asszoszi
Kleanthész pedig kilencvenkilenc éves korában lett öngyilko& a szolói Khrúszipposz valamilyen
szertelen mulatoás kózberr halt meg hetvenhárom éves korában ; a római sztoiku§ok ifiabb Cato és
Seneca -
ugyancsak öngyilkosságot követtek el. A §ztoikus iskola egészen 529-ig fennállt, amikor
-
az Akadémiával és a Lükeionnal egletemben Iustinianus csiisár megszüntette. -
-
A szkeptikusok iskolája egeszen rnís utat mutatott a nyugalomhoz es a boldogsághoz. Az iskola
aeve a gőtög szkeptomai szőbó| ered, melynek eredeti jelentés€ ,,körülnézni", ,,ismerkedni", s csak
átvitt értelemb€n ,,mérlegelni", ,,kételkedni". Az iskolát az éliszi Ptinhón (kb. i. e.360--270)
alapította; eredetileg íestő volt, később filozófus es Nagy Sándor tudo§ süibjának tagia lett, d€ mindig
szegény es szererry ember maradt, aki ,,ma$járt baromflt árulni a piacra" ha volt eladnivalőa, €§ nem
végyellt otthonában maga takadtani", amint azt Diogenév Laertiosz írja. Mint fi]ozófus arra
a véleményrejutott, hogy az éízÉkekbecsapját az embrt, és az értelem nem ismeíheti meg az
igazságot; tehát minden ítélettől taítózkodni kell. Semmi sem szép és csrlnya, igazságos vagy
igazságtalan, helyes vary hel}telen; az embrek mindezt csak vélik, egyszer így, máskor amúgt.
Elismerte, hogy például a tűz é8et ; ebből azonban s€mmit sem vesz el, és semmit s€m tesz hozzí, ha az
é8ésta tűz természetes tulajdonságiínak, létformájának, lényegének, örök ősanyagnak, a világ
lelkének nevezzük. Elismerte, hog5l a mézet édesnek tartják; ő maga azonban sohasem mondta, hogy
édes, hanem azt, hogy édesnek találja. Neín látott okot arra, hory az ember állandóan kutasson
valami után, és mérgelödjék valamiért ; ne törődjék senki semmivel, főleg a filozófuíval es a politikával
ne, úgy nyugodtan él, s €z (neki úgy tetszik) az egyedüIi boldogság (ha létezik egyáltalán boldogság).
Más iskolát tanításait csak előadta, úgy, ahory hallotta azokat, sernmiféle megiegyzest nem fűzött
hozzájuk. AZt, hogy bebizonyított4 hogy semmit sem lehet bebizonyítani, ell€nfelei találták ki;
ó maga ,,semrnit san állapított meg, még azt s€m, ho$/ nem áIlapított meg semmit, mert már ezzel is
megállapitott volna valamit". A gyakorlatban nemigen viselkedett r ozóíiai elvei szerint: ta]án azért
neó, mert tanításában rrraga is kétélkodett.Polgártársai annyira becsülték, hogy az ő kedvért örökre 31 l
 felmentették a filozófusokat az adófizetes terhe alól; szobrot is átlítottak neki, szobrát egyébként még l
Pauszaniasz is látta. Tanítványai közül a phleiuszi Timón tűnt ki; halála után a szkeptikus iskola I
megszűnt, később azonban Úiiászületett, utolsó tanitványai közé tartozott az i.e. II. -század híres l
orvos hlozólusa, Szextosz Empeirikosz, A piirrhónizmus wizlata három könwének szerzöje, ll
Az említett filozófiai iskolá,k mindegyikének voltak elófutárai; a vkeptikusnak peld.iLul Gorgiasz tr
es Prótagorasz, a hedonistának a kiiLrénéi Arisztipposz. Még inkább elmondhatjuk áa künikosiok- b
ról, akiknek iskoláját Dio8enész tulajdonképperr csak híressétette. Az iskola megalapítója az athéni li
Antisáhenév (kb, i. e. tl40-366), Gorgiasz és Szókratész tanítványa volt. A Lükabettosz alatt,
a Kiinoszargész nevű gimniuiumban tanított, am€lyet a nem polgárok is láto8aüattak, é§ aá I
mondogattá magáról, hog1r úry él, mint eg5l kutyaj a,,kutyáti göiOgü *tiónnak (genitivusban
A
t H
kiinosznak) mondják, állítólag ebből keletkezett az iskola neve. Antiszthenész tíz könyvet irt;
műveiben az idealisták különféle tézisei egyebek között Platón ideatana ellen lépett fel; tudós
- -
argumentációja azonban nerrr volt olyan hatásos, mint a következő ideaellenes kijelentés€: ,,A lovat
látom, a lóság fogalmát nenr látom, a poharat látom, a poMrság fogalmát n€m lítom."
Érdeklődésének közeppontjában az etikai kérdésekálltak, ámde válaszai halútára a legtöbb ember
elnémult. A művészet, a tudomány, a baza, a család ,,üres szavak" voltat sámrárra, á becsület és
a szegyen ,,hülyeseg", a gazdagság ,,az agyafíítak áltaü tolvajlás"; a társadalon1 az alkotmány és
a törvények_ nála egybeestek a rabszolgasrággal. Tanításának néhány pontjában egyetértett
Szókratésszal; az emberi boldogságot pélűul azonosnak tartotta az erénnyel, azt hirdeiie, hogy
' a boldogsíg rnagában az emberben rejlik, és az ember akaratától függ. Sókratésztól eltéröén
azonban abban látta a boldogs{ígot, hogy a2 ember fiiggetlen legyen a társadalomtól, hogy
felszabaduljon a felesleges szüksegletek terhe alól. Monűsai sázadok múlva is elevenen éltek-;
€mlítsÜnk itt me8legalább kettőt. ,,Jobb keves jó emberrel minderr rossz ember ellen harcolni, mint
sok rossz emberrel kevés jó ernber ellen . . . Ügyeljünk ellensegeink szavára, mert ők elsők}ént veszik
észre hibáinkat."
_.
A szinópá Diogenév (kb. i. e. 412-323\ bankár fia volt, e§ p€nzhamisítással kezdte karrierjét.
Mikor tette kiderült, §áműzték, vagy maga szökött meg; Athénba került, s a város megtetszett néki.
, Valahog5r nem sikerült lakást találnia, s így elment az Agorára, az Istenek Anyja templomáb4 ahol az
állami levéltár volt elhelyezve, hory ott aludjon; a fal mellett meglátott egy nagy hoidót, és mindlárt
bele is költözött. Mivel az efféle lakást szertelens€gnek tartották, kinevezte magát filozófusnak, aki
elhatározta, hogy úgy fog élni, ,,mint barbár és kutya", Az athéni polgárok mulatságára és
rosszallására mindkettőt nemsokára tökéletesen utánozta; Antiszthenész műveiben pedig megtalálta
viselkedésének elmfleti megokolását is. Elmésségétcsupán gunyorossága múlta feliil; lievéi szóvql
bárki rnísnál többet tudott mondani. Mikor az emberek megkérdezték tőle, miért jár világos nappal
égó lámpával, igy válaszolt: ,,Embert keresek!" Mikor Aphrodité delphoi szobrát littá, amalyet
Phrüné hetéra sz€ntelt az istennőn€k, oda,írta a talapzatra: ,,A hellének kicsapongásíból". Mikor
meghallotta, hogy Platón úry definiálta az embert, mint tollatlan es szőrtélen kétlábú állatot,
megkopasztott egy kakast, é§ elvitté az Akadémiára: ,,Íme, Platón embere!" Midőn a korinthoszi
palaisztrában napozott, odament hozzá Nág} §indor, és aa mondta neki: ,,Ké{ tólem, amit akarsz."
,,Csak egy kíváns.ígom van
Az istenek ugyanolyan kevésse - válaszolta Diogerrész.
- Menj els aígynapa vallás
érdekelték,mint az uralkodók,
elől, mert árnyékot vetsz rám...
védelmezői s€m zavarták;
havalakj azza| akérdésselprovokálta, hogy hisz< az istenekben, így válaszolt: ,,Már mért ne hinnék,
ha peldául azt is hiszem, hogy ellenszenves vagy nekik!" Klasszikus módon ábrázolta őt Lukianosz:
,,Kereskedő: rrHonnan vagy?< Diogenész: >Mindenhonnan.tr Kereskedő: >Hogyhogy?< Diogené,sz:
DYilágpolgárt látsz magad előtt.( K€reskedő: DMi a foglalkozisod?< Diogenész: lAz emberiség
felszabadíója,, a venvedélyek ellensege, az tgazság prófélája és a szabad só hirdetője vagyok.<
..Es arra a kérdésre, hogy ő miben lrlthatná hasznát Diogenész tanításának, Diogenész így felelt:
,,Mindenekelőtt megszabaditalak az elkapatottságtól... Arra kényszerítelek, hos/ a puszta
földön aludj, yizá, igyá.|, é§ bármit megegyél. Gazdagságodat a tengerbe veted. Nem lev gondod
Mzasságr4 gyerekekre, hazá;ía. , , Elhagyod aqeid háEÁt, es pinében, elha8yatott toronyban vagy
agyaghordóban fogsz lakni. Z§eHben csak bab es teleírt tekercs€k lesznek. fla ilyen életet élsz,
boldogabb leszel, mint a Nagykirály... Iég5l faragatlan és szemt€le& a királyt ugyanúry gyalázd,
mint másokat. A szemérem, az illemtuűs és a mértékletesség lesz a tulajdon§ígod. Soha többe nem
leszel lépes elpirulni . . . Mindenki szeme líttára csináld, amit más még titokban sem csinálna !"
E) a filozófia tehát szintén kiutat ajánlott az embereknek. Elérhették a boldogságot, ha lekiizdik
31 2 vágyaikat es szenvedélyeiket, ha minimumra csökkentik szükségleteiket, ha az egész tár§adalommal,
még_családjukkal es, gyerrnekeikkel szemben is közömbösek lesznek, ha migvetik a tudományt és
a művészetet. a politikát, a vallást. a civiliációt... Ezt a programot g örögítl apathidnak hivták.
Bármit gondoljunk is róla, sokan ebben látták az egyik táviatot. És-Diögenéiznek aki eza
szorgalmazta emlékművet állítottak. Először Korinthoszban, ahol csakná kilencvenesztendős
-
korában, meghalt, méghozzÁ egy márványoszlopot kutyával; kósőbb Athénban is felállították,
bronzbóL Nag]i sándort, aki állítólag ugyanazon a napon halt meg, nem tisaelték meg ennyire
a górögók, noha istenné kiáltatta ki magát.

Az Akadémia_ésa l,ükeion, Epikurov kertje, Zénón Sztoája és Diogenész hordója látni

lehetett az Akropoliszról: ez tette Athént a tudomány iőváro*ívá. A tudorriányos - mindezt
kutatásnak
azonban más központjai is voltak: például tr(óv és knidosz, Megara, Larissza, I<ürénéés főként
szürakuszai; a hellenisztikus korban pedig további tudományos köápontok keleti<eztek, A makedón
monarchák felismerték, mekkora_ jelentősege van a tudománynak a hatalom és a dicsőseg
szemPondából; városaikba tudósokat h_ivtak, és nagyszerü feltéteÜket biztositotlak munkájukhozi
A tudoíná_nyban ugyan a hagyomány is fontos, de rnég fontosabb a tudomány hatékony támó8atása,
ami lehetővé t_esz a tehetség érvényesülésétés a haládást, Íry történt meg, hory
n t-trcn egi iaoró
elyeszítette elsőségét, s a második helyre Alexandria mögé
Adiadokhoszok kózü I. ptotemaiosz- szótér állt -legközelebb
- kerúlt.
a tudományhoz; nemcsak
lardjáva1 írta a történelmet, hanem tolláva] is (műve, a uagy sandor hadjfuarai, sajnos,-elv"szettj,
Ohozá érkezett i. e. 308-ban a phaléroni Démétriosz, atheni7llarnférfl es nozórus, niiroi a potitiúi
helyzel változása menekülésre késztette. és felkínálta szolgálatait Ptolemaiosznak. Azt iávasolta
nekt. hog)i épittess€ tö a Múzsák templomát, vagyis a Músáeiont, még)'ozzÁ nem kultikr"ú, hanem
kulturáli§ intézményrc19 n9gy cruj§
Tge benne az írásbeliség mind'en kincsét, gonoozÁ"ra es
tanulm:inyozásuka pedig hívjon tudó,sokat, s mindezt az állanipénzéből fzese.-ptolemaiosmak
megtet§zett a. terv, mivel egyb9vágolt érdekeivel é§ elkéPzeló€ivél, s csak annyit t/Jtt bozzÁ, hogy
nemcsak tudósokat, hanem múvészeketis rneg kell hívni. A szerint az elv szeririt, hogy aki vaháít
javasol, végezze is el, kinevezte Démétriószt a Műzeion főpapjává
--maísz€rén)rtelen_
,*!3y1.rtqaya_-, és annl pénzt adott neki, hogy B. Farrington-,,afiéle amerikai
terminussal

ségröl" beszél. A híres alexandriai rakparton

belül felnöttek a Mriszeion é§ a Bibliothéka - valahol a mai §aad zaglul ér helyén rövid időn
épületei a botanikus- keíítelés az- állatkertrel,
a műhclyekke| a tanu|ótermekkel és a lakíisokkal egyi.itt. Hamarosan a kéziratok is áramlani
kezdtek
_od_a
az eg$l hellén világbl; h9gy I. Ptolemai9lz idején mennyi gyült tj,§§ze, nem tudjuk,
de a ryűjtőszenvedélytől me8száüott_ II. ptolemaiosz philadelphosz uráttődása idején korulb'eluí
ké§zÁzezíetvásáíoltak, s ez a szím később lrétszizezerre (!) emilkedett. Fokozatosaá mintegy száz
tudó,s és müvész is ai,sszejött, s sámuk öbb mint szíz évig nem változott; a nekik tetsző áirnkát
válaszüatták, s ennek fejében laká§t, élelmetés jó fzeté§t kaptak. A létsám a hadseregben fontos
aényező, ámde a tudományban és a művészetben nem sokat számlt; annál sokatmondó6b a férrrak
nlvsor1 [öliik volt példáül Kaü9akh99z, a kor legnagyobb költője, Ape[ész, a legnagyoÜb
görög festő, köztük volt Eukleidész és Arkhimédész.
Nem tordult még eló a világtörténelemben. hogy ennl jelentős tudós és művész dolgozott volna
egy f-edél alatt. A Múszeionban a tudományok közül a filozófiát, a történettudománytl a fizikát és
a mechanikát, az asztronómiát, a rnatematiká|, a geometriát, az orvostudomZnyt és egyébek kozott
a művészettudománytműv€lték. A r€ meegrzésénekugyanolyan jelentöséget iulajdűtottak, mint
ei az őnő izerepet iállaltái a Múszeionról
az új keresésének; sok-sok évszázad múltán aztán
elnevezett múzeumok. szakemberek csoportjai tanulmányozták á régi költők, drárnaírók,
történetírók stb. kéziratait, s kommentárokat és jegyzetéket (szkhotiikat'| ffiztek hozájuk.
A kutatómunka individuális jellegű voll, eredményeit azónban kollektlvan értékelték.A vitákúan
vagy íu egyes részlegek dolgozói vettek részt. vafot a tudósok egész kara; az előadásokra külső
szakembereket is meghívtak. Az összejöveteleken gyakran maguk az uralkodók elnölr.óltek;
felszólalásaik alkalmával rendszerint ráébredtek, hog5l a tudományban egyedü a tudomán}
a tekintély. I. Ptolemaiosz Szótér egy alkalommal nem tudta követni Eukleidész előadásái,
s megkérdezte tőle, vajon meg tudná-e ezí neki egyszerűbben is magyarázni. ,,Nincs királyi út
geometriához" válaszolta Eukleidész, és hozátett még ery
-
a mondatot, amelyről a tankönyvekben
nem esik szó, habrir ez is Eukleidév ,,tétele": ,,Munka nélkü nincs k€nyér,
sem geometria." Persze az
is me8tönént főleg a későbbi ptolemaioszok idején hory a muszeioni össájövetelek ártörtek ai
- -,
.,akadémiai vita" keretein. A Phüszkónnak, vagyis Pocakosn;k nevezett vII. Ptolemaiosz Euergetész 31 3
 l
éjfélutrin állítólag néha ideges volt, s ha a tudósok kollégiuma nem jutott dűlőre, hatalmával,
mrá,r l
aiaz ököllel €s bott8l döntötte el a vitás kérdéseket.Nyilvánvaló, hogy ez nem volt szép től€, de
időnként minden tudományos intézményben előadódnak néminernű bonyodalmak.
A Múszeion történetét érdemes volna részletesen feldolgozni: a görög tudomány egyik jelentős
korszakának története s e8yűttal a görög tudósok alkotó geniusának ünneplése lenne ez. De
az eddig kiadott monogíáfiák alapján megítélhetjúk biztosan n€nr lenne ,,olvasmányos" könyv.
- mint
- le8alábbis tudta) ,,Aíkhim€dész törvényét"
Mindenki, aki az általános iskolát elvégezte, tudja (vagy
és ,,Eukleidév tételéf'.De azt, hogy mi az ,,archimedesi csigavonal", azaz a?§knak a pontoknat
a mértani helye, melyeknek vezérsugara egyenes arányban van az argumentummal (Q : do,
miközben c = az arányosság konstansa, a Q és.aoa pontok poláris koordinátái}, vagy_ azt, ho3y
'számrendszerünkben
miként iutott el Arkhimédész ahhoz az értékhez,amelyet a'mi rlgy
jelölhetnénk, hogy az e|ső helyre az egyes! ímáink, uuina pedig nyolcvanezerbillió nulliit ezt csak
á szak}épzett eáber tudja megéíteni. Amit a különféle szakosíásrl alexandriai
-
tudósok a saját
tudományukban elértek, Lzt manapság is csak ugyanolyan szakképzettségű kollégájuk éítimeg,
akinek Ú lető tudományból legáHblis doktorátusa van. Mi nem tehetünk mást, mint hogy
|egalább a munkáik címétitolvasíuk.ha egyáltalán ránk maradt k, és megbénulunka csodálattól.
-elképzéljiiLk,
s mit is jelentett valójában, hogy effajta kérdésekkelfoglalkoztak... S, hogy
megoldbtták öket! Mennyivel maradt volna tudatlanabb nélkülük az emberiség, és mennyi ideig. . .
-
Micsoda férfiak társasíga élt és dol1iozott az alexandriai Múszeionban! Ha a legjelentősebbekkel
akarunk megismerkedni, cs születésük sorrendjéberr akarjuk bemutatni óket, akkor talán
Eukleidésszei kell kezdenünk, aki itt írta a Sztoikheiót, vagyis az ,,Elerneket", a geometria és
a matemaüka alapjait tárgyaló tizenhárom kötetes müvet s ma is ez a geometria es a matematika
-
alapja. Ehhez a múhöz, aűely szemléltető pélűja annak, milyen leryeir ery tankönyv, hozácsatolts
mig- a Dedomendi, a 90 (vagy 95) tanács,,,tétel" gyújteményéta geometriai analízis külónböző
p€Úáinak rnegolűsához. Az antik kútfők szerint egész sor m᧠kitűnő művet is itt Írt4 egyebek
Ab
kazüt A, optik,iról és A zeneművészerről ciműt. Ezek a^ bizonyítják, hogy szeles érdeklődési_ kórú
Iű
tudos volt;'sajnálatunkra mindkettó elkallódott. Életérőlegyébként semmit sem tudunk,_még aá
sem, hogy hoi született és hol halt meg; csupán annyi biztos, hogy Alexandriában I. Ptolemaiow
sótér idéjénműktjdött A nem euklideszi geometria megalapitoja, N. I. Lobacsevszkii hiába kereste
Eukleidész portréját, hogy elhelyezhesse dolgozószobájában, a kazanl egyetemen; ha§onlóképp€n tfu,
járt Bolyai jáno§ és C. F.'GrauJ is. Csupán az ,,Elemek" és a ,,Tételek" maradtak ránk.
- la
Eui<leidésa a szürakuszai Arkhimédésznek(i. e.287---212) kell követnie, aki talán a Múszeionba Gi
is Eukleldész helyére lépett. Pheidiasz asztronómus fia és Hierón szürakuszai uralkodó rokona volt;
II. ptoletnaiosz Philadelphosz hívta meg Alexandriába; itt @üe azt^íkőzzélegielerrtősebb mrr,nkáit,
me|yekközűl A gömbrő[és a hmgerről, A körmérés, A kúpokról és a szféroidokról, A csigavonalakrÓI,
Á parabola terüíetéről, A mechanikai tételekről és Az úszó testekről című maradt ránk; műveit dór
diálektusban írta, de többnyirc latin vary fiab forűtásban ismertek. Az ókor legnagyobb
matematikusai és fizikusai köá tartozott; me8batározta a kór kerületének és átmérőjének viszonyát
(rr), megalapította a mechanika és a hidraulika elméletét, de a statika é§ a dinamika elméletébenis
ért el. Feltalálóként es konstruktőrként is hírnevet szeízett; féltalálta az rln.
irchimede§ csavart, melynek forgatásával a vh saját súlyától emelkedett _a. ma€asb4 _továbbá
'6riőr;á;dreiet
hatványcsigasort és mechánikus hajtású (vízzel mezgatott) ,,égi glóbust' (szféíát)ép.itett..Mikor a
;ómaiak i.é. 2l3-ban ostrom alá veúékSzürakuszait;Alkhimédész a védelem éléreállt. s hatalrnas
hajitógépeket szerkeszteti, amelyekkel aztán megs€inmisítette a római hajókat €s hadigépeket;
Á ahlít, hogy a kikötőb€n levó római hajókat lencsék é§ tükrök segítsé€ével felg)rujtotta, nem
erősítik meg á'korabeli források (csak Galénosaól és Lukianosztól ismerjük). Arkhimédész még
szüakuszai eleste előtt elpusztult, mikor egy csoport legionárius a házára támadt; homokba rajmlt
korei fdlöti éppen valami geometriai probléma nlegoldásán fáíadozot! s laÜnul mondta az Őt
lesáró féríinaf:lVo/i tangeré circalos méosl (Ne érintsd a köreimet !) M. Claudius Marcellus konzul
aztán hivatalosan közzetette, hog Arkhimédészme8ölé§e sajnálatos véletlen volt, és parancsa
ellenére történt.
A larnpszakoszi Sztratón (kb. i. e. 34O-X8) Eukleidészel egldejűleg dolgomtt a Mrlszeion-
ban. Késóbb az athéni Lükeion élérekerült. Alexandriába mint az i!ú lI. Ptolemaiov Philadelphosz
nevelője érkezett; távoásakor valóban királyi jutalmat kapott tanítványa apjától: nyolcvan
talentúmot. ,,Gyönge testü, de nagyon kiváló férfiúvolt róla Diogenév Laertiosz.
314 - írjainkább
Fizikusnak hívták, mert a természet kutatása iránt bárki másná
-
érdeklődÖtt." Negyven
 0 í 2 3kó

P^__-
*"',o",.

Alexandia. A rhodoszi Deinokratész óltal kidolgozou alaprajz az i.e. II-I szdzadból. Antik
leírások alapjdn

könyvének listáján egyebek kőzön Az úres térrőI, Arról, mi a löbb és mi a kevesebb, vallamtnl
A talóItruinyok vizsgólatáról címek szerepelnek. Művei egytől egyig elkallódtak. Az antik kútfők
szerint a kí§€rletet a természettudományos munka eleng€dhetetlen részénektartotta. s nem korlá-
tozódott a passzív megfigyelésre, hanem aktívan beavatkozott az egyes íolyamatokba. A mai
értel€mben vett íizikába csak a Mrjszeion későbbi tagia, az alexandriai Ktészibiosz &.b. i.e.285 _222\
vezeite b€ a kísérletet,aki apja borbelyiizletében kezdte pályafutását; a borbelytizletben úgy
emelte fel és eresztette alá a tükröt, hory ery ólomdarabbal tartotta egyensúlyban. A lehuúó
ólom. hangia 1!t4q eEy mechanikus hangszer feltalálásához vezette, amelrből kéi6bb kifejlődött
a víziorgona. Késóbb feltalálta a forgo vízórát, a sűfitett levegővel működő ágyrlt (ez aionban
technikai nehézsegek miatt nem működött), és a kettös működésű fecskendőt (ezt viszont sikerrel
használták az alexarldriai tűzoltók). Találmányait elrnéletileg is megindoiolta, ámde irásai
elkallódtak. Az általa alapított alexandriai ,,mechanikai iskola" hagyománya azonban emberóltőkön
keresztül megmaradt. Még az i. sz. I. században is volt egy jelentő§ képviselóje: Hérón, a különféle
mechanikus berendezések feltalálója, az aerodinamika kutatója, fizikai-mat€matikai művek
egyebek között a /(ommentáfok Eukleidészhez szerzője.
A szamosá Arisztarkhov (kb. i. e. 3l0 230), a matematikus és asztronómus, Arkhirnédész
idősebb kortársa volt a Múszeionban az egyik legfigyelemreméltóbb ókori tudós. É,letéről nincsenek
adataink, csupán életművéröl; ennf azonban éppen elég ahhoz, hogi őt tartsuk a heliocentrikus
rendszer első teoretikusának: tizenhet évszázaddal később Kopemikusz is annak tartotta. Fő műve,
amely már az antik kor alkonyán elveszelt, Arkhimédészszerint,,sok hipotézist" tartalmazott.
Arkhimédész egyik kis művében, A homok szómohisában fontos mondatot idez tőle: ,,Az
állocsillagok és a Nap nem rrozognak, hanem a Föld kering a Nap körü| mégpdig kör alakú pályán.
a Nap pedig a pálya közepérr áll." Hogy matematikailag miként támasztotta ezt alá, nem tudjui, de
hogi milyen nyugtalanságot keltett, az közismert: Zénón követője, Kleanthév felszólitona
a görögöket, hogy ítéljékel az istentagadót. A korabeli asztronómusok közúl egyébkéntsenki sem
értett egyet Arisztarkhosz Npotézisevel, csupán a Tigris menti Szeleukeia szlilöttq a kevésbé ismert
Szeleukosz. A Ptolemaioszok v&elme alatt azonban Arisztarkhosz tovább dol8ozott, s olyan 11.5
 problémákat próbált megoldani, hory honnan ered a Hold fénye (helyesen állította, hogy a Naptól),
mekkora a Föld, a Nap es a Hold átméóe, és milyot messzire vannak egymástól (véleményétrelatív
adatokban fejeáe ki, a mai adatokat azonban nern közelítette meg). Ilyen szempontból
eredményesebberr működött alexandriai követője, a kürénéi Eratoszthenész (kb. i. e. 27ll95), aki
a Föld kerületét 250 000 §tadionra becsült€, ami csupán ll
sázalékkal több, mint a valóságban. Az
í, e. II. szÁzú közeperr a nikaiai Hipparkhov is Álexandriában tevék€nykedett. Az antik kor öt
tartotta a legnagyobb asztronómusnak; felfedezte a tédtőev és a csillagév közti különbseget,
csodálatra méltó pontoss{íggal mérte le a napejegyenlőseg ún. ,,sietését"(csupán tíz másodperccel
mért keves€bbet, mint a mai tudósok), megszerkesztette az első asztrolábiumot, és elsőként tűzte ki
trigonom€triai problémát dolgozott fel. A többi alexandriai matematikus közü a pergai Apollóni. osz
(kb, i. e.262-180) tünt ki, ak korábban Pergamonban működött; műveiből terjedelmes töredé_kek
feladatul a ,,csillagok megszámolását", azaz az állőcsí||agok katalógusának az összeállítá§ít (850
állocsillagot határozott meg). Akfucsak Arisáarkhosz, ő is kiváló matematikus volt, s egész sor
maradta[ íánk, köztük A kúpszeletekről címü írás, amelynek a ,,nagy geometrikus" címet
köszönheti.
Az említett alexandriai tudósoknak mIás érdemeik is vannak. Eratoszthenész lerakta az írj napt ír
alapjait: ezt később Caesar vezette be RónrráLban Julián-naptár néven. (Helyesen mondják,.hog5l
,,egliptomi példára" vezette be, de ilyen összefüggésberr gyakran helyelerrü ernl€g€tik az
egyiptomi asztronómusok érdemeit; a naptárt ugyanis Egyiptomban vez€tték be elóször, de
a gOiOgO k, mégh ozá épq Eratoszthenész számításai alapján.),dz antik kor azonban másban látta
Eáoszúenész iegíöbb jelentőségéíabban, hogy ö volt az elsö, aki a téíképenmegj€lölte
a magassígkülön5segekei, b me§alkotta a hossásági es a szélességikörök általánosan elism€rt
íendszerét (a mi greenwichi délkörünket a Rhodoszt és Bü§zanliont összekötő vonal helyettesiter
te), tehát a tudományos ftildrajz megalapít<|jának tartották. A földrajztudomány fejlesztéséhez
Hipparkhoaz is jelentős mértékben horááruh Eratoszthenész rendszerét csillagászati tj§szefiiggé-
sekkel egészítetteki, ,,ö§gekötötte az eget és a ftildet".
A Mrtszeionban az orvostudomán;rnak is íendklvüli figyelme] szenteltek; itt keletkézett az tlj
,,alexandriai orvosi iskola", amely csaknenr negyed évszázadon át m€gtartotta vezető szerepét. Főleg
a beteges II. Ptolemaiosz Philadelphosz tamo8atta minden esz*özze|; még at is m98en8ed_ t9, l9ry q
orvosók holtt€steket (bűnözőkét) boncoljanak. Az iskola első ielentős képviselője a khalkedóni
Hérophilov ftb. i. e. 335-2ó5), a kósá Praxagorasz tanítványa, az orvosi anatómia megalapítója
volt.'Az agy,'a szem, a máj, a'bélrendszer kutatásával lett híressé,felíedezte az idegrendszeít, és
megmagyaíázta az idegrendszer funkcióját, felismerte, merrnyire jelentős a diagposztika sámára
a pulzui. terledetm€§ művet íítAz anatómidró| szaktanulmányt A szemrőI €§ (amij nem tartott
tuáóshoz méliatlan munkának) ery kézikönyvet a szülésznők szímára; ezenkívíii írcg}íta Az állatok
történeÁ. Az alexandriai orvosokhoz soro||ák Hérophilov koítá§át, a keosá Era§Zisztíatoszt i§;
Eraszisztratosz amnban Íőként Antiokheiában dolgozott, a Szeleukidák szernélyi orvosa volt;
megkiiüönbztette a motorikus és a szenzitív idegeket, rendkívül pontosan irta le a szív anatómiáját
és runkciójál" jelentős eredményeket ért el a vérkeringés kutarisában, és elsóként ismerte fel az
inteügeniia és az agytekervények közti összeíiiggést. Az alexandriai orvosi iskola későbbi
képviselői közül kitűni a tanagrai Bakkhiosz, aki kommentárt írt Hippokíatésáez, valamill az =
- HogyDémétriosz
apameiai farmakológus. Lh
Alexandria vezptő szerep€t játszott a hellenisaikus kori tudonr.ínyban, nem jelenti azt,
hogy a tudomány Alexandria monopóliuma volt. Továbbra isjelentős orvosok dolgoztak Knidoszon d
^b
és Kószon, Pergamonban és Szrnürruíbaq; jelentős asztronómusok tevékenykedtek Rhodoszon és arr
Szeleukeiában, jelentős matematikusok Eliszberr es Tarentumban. S mert az alexandriai tudósok ú
elsősorban a természet- és az egzakt tudományokkal foglalkoztak, Athén i§mét első helyre ke- 3d
riilhetett a frloóírában.
Nem akarjuk §zaporítani a nev€ket: a szigoru válogatás ellenére is eppen eleget felsoroltunk. rE
Hármat azon6a.n még mindenképpen meg kell említeniiltk: Megaszthenészt, a történészt _és _
diplomatát, aki az i. e-.III. század elején földrajzi művet írt Indiáról, a biánci Philónt az i. e. II. E
sÁzadből, aki harci gépeka tervezett, és kilenc könyvet irt a haditechnikáról, végiil a jól ismen lr
történetírót, a megalopolivi Polübiovt. E
nl
ú
316
-
 c

í-)_-
|ja! ja,, l ,
.1
Y;P,
7üúi'
J -- lu, a,-
Me'€" r. )
f rö0 t>
* elUi}

Pilhagorusz télele (arub kézirat)

L Ptolemaiosz szótér akarata szerint nemcsak a tudományos, hanem a művészeti világ központjává is
Alexandriának kellett válnia. Meghívására valóban számos múvészérkezett, de többségük
csakhamar ismét a Szerencses Visszatér€§ kikötője felé vette útját. Főleg a szobrászok es a festők
éreztékitt íosszul magukat; talán az országképzőmíxészelihagyományaival nem tudtak megbekélni,
talán a tudósokkal való szimbiózis nem felelt meg nekik. Az irók es a költők azonban maradtak.
s velük együtt mind€nki, aki az irodalommal foglalkozott.
Túlzás nélkü állíthatjuk, hory az irodalomtudomány és az irodalomkritika a Múszeionban es
a Múszeion Bibliothékájábaí §zül€tett. Az irodalommal foglalkoó férfrak a bibliográfiai munkából
indultak ki; osztályoztá} es katalogiálták a m€8szerzett kéziratokat, kiválasztotüík a jelentős
müveket, és m€gvizsgálták §zöv€güket, elüívolították belőliik a hibákat es a későbbi b€toldásokat,
kommentárokat írtak hozájuk. A legnagyobb figyelmet Homérosznak sz€ntelték; Homérosz
művének egész tudósnemzedékek szentelték életüket: fóleg az epheszoszi Znodotosz (kb. i. e. 325-
2ó0 t nt ki közülük. Az attikai drárrraírókat, az elismert költőket és prózalrókat, a tudományos
művek szerzőit egyaránt feldolgozták, a kanoniált szövegek€t aztán sokszorosították. Emellett
irodalomelméleti kérdésekkel is foglalkoztak; felvetették a kérdést,milyqr funkciójuk van az 3t7
 irodalom kúlönböző ágainak, milyen a költészetben a tartalom €s a forma viszonya, hos/ a költö
sámára a tehets€g vagy a szorgalom fontosabb+. Az i. e. III. sázad elején nary tokintélynek
örvendett N€optolemosz, akinek i(ö/tői művésnt cínt kása negyed évezreddel megelőzte a íómai
Horatius azonos című művét. A Múszeion dolgozű azonban filológiai é§ kiadói tevékenységiikkel
§zereáék a legnagyobb érderneket. A görög írásbeliseg ánk maradt emlékeinek zömét épperr nekik
köszönhetjük.
A phaléroni Démétriosz ut{ín a kíirénéiKallimakhosz (kb. i. e. 310_240) lett a Músz€ion
vezetője. Eredetileg Alexandria külvárosíban tanítóskodott, magas íunkciójához a Ptolemaioszok ,|

dicsőítéséreírt versei juttatták. A hellenisaikus költészet legjelentósebb irányzatának, az ún.

alexandriai költői iskolának is ő lett a vezéregyénisege. Ez a költészet a korabeli görög ársadalom I
1
felső rétegeinek költészete volt: tökéletes forma, műveltség és meghatározott témák j€llemezték.
Kepviselői a mindennapi életből vary a mítoszokból medtettek témát, a teímészetMlkiragadott
jelenéteket, az egyén intim énéseitábrámlük a uirsadalmi kérdéseketkerülték, müveikb€n
a politika csupán az éppen uralmon levő uralkodók dicsőltésében tükröződött vissza. Nyelvük
mesterei voltak, sok idézettel éltek, és íöleg a vers csiszoltságára ügyeltek kedvelték a röüdebb
formákal" főképpen az eléE}át és az epigrammát. Sámos alkotásuktól nem tagadha$uk meg az
életszeríi és a bájos jelzőt, a mi ídésünk §zerint azonban legtöbbsóí ,,papiruszszagúak". Az
alexandriai iskola a górö8 költészetet két új műfajjal gazdagiloíá: az epüllionnal, ,,kis eposszal" (ez
Kallimakhosz nevéhez fűzi§ik) és az eidüllionnal, vagys az idillel, amelyet Kaümakhosz kortársa,
a szüraku§zai Theokíitosz teremtett me8.
Az alexandriai költéMet mcgalapítójának a kószi Philemsn (kb, i. e. 340-28' tartják:
melankolikus kóltő volt, §ámos epigíammát, mitológiai tárgyú eposzt es szerelmi elégiát írt, művei
azonban elkallódtak; közvetlerr követóje a szamoszi lírikus, Aszklépiadész volt. Aztán tűnt fcl
a szavak virtuóz me§tere, Kallimakhosz, aki ,,nem tulsá8osan tehetséges, de nagyon leleményes"
költő volt, mint ovidius mondta. Himnuszokat és epüllionokat írt, ezeknek azonban többnlre csak
a tartalmát és kritikai visszhangját ismerjük. Irgnagyobb művét, a különféle iinnep€k és szentélyek
keletkeáseról szóló elégiának négy könyét Okok ámmel adta ki. Manapság fóleg két elégiája tarthat
igényt érdeklődésre: egyk az Akontioszról és KiidippérőI szőló, ame|y az egyik legnepszerűbb antik
mese feldolgoása, míslk a Bermiké fiiltje, amely a^ a légkört érzékelteti, amelyben Kallimakhosz
alkotott. (Az i!ú Bereniké, III. Ptolemaiov Euergetosz felesége., fogadalmat tett, hogy ha férje
gyóztesen tér meg a háboruból -
az isteneknek adja hajfürtjét. Is/ is történt, a fürt azonban eltünt
-
a templomból. A helyzetet Konón asztronómus oldotta m€8: készségesenfelfedezett egy csillagzatot,
s azono§ította Bereniké hajával, amelyet az istenek az égre emeltek. Kallimakhosz §€m volt re§t, és
megverselte az eseményt: a fürt patetikusan kesereg, amiért engednie kellett a vas, azzz az ollő
legyőzhetetlen erejének, s hory szíveserr térne,vissza a királyné fejére még akkor is, ha ezzel
negbontarrá a csillagrendszert.) Kallimakhosz művérc építettaáán Eratosáhenész, aki nemcsak
csillagász, földrajaudós és matematikus volt, hanem jelentős költő is.
Kallimakhosz költőtársát, Theokritoszt (kb. i. e. 302 20ó) sokoldalú tehetssge tette híressé:
bármelyik görög dialektusban tudott írni, s ő teremtette meg a bukolikus költészetet (btitkolosz:
,,pásztor'), amely idill néven lett ismertté. Müveiben a békésvidéki életet, a mezőgazdasági munka
és a falusi ünnepek váltakozii§át dicsőílette. A Thürszisz című költernényében a Daphnisz nevű ifrl
pásztorról szíló népmondát dolgozta fel, a KükW (a csúnya Polüphémosznak a szép Ga|ateia
nimfa irrinti verelméről), a Héraklész, a Dioszkuroszok stb. clínü ve§eiben pedig mitológiai
témákkal foglalkozott. A bukoükus költészetben a vürakuszai Moszkhosz és a szmümai Bión
lettek a követői.
Egyes alexandriai költők nemcsak a műveltségük€t fitogtatták, henem vers€iktel mÁ§okat is
tanítani akartak, s ez utóbbi meglehetősen rokonszenves igyekezet. Különféle íöldrnűvelési, owosi,
farmakológiai, a§ztronómiai stb, verseket írtak; ezekben általában a üdaktika uralko9oít a költészet
fölött. Kivételt talán csak Aratosz (kb. i. e, 31r-2,()), a Phainomenoi, vagyis az ,,Egi j€lenségpk"'
szerzőp képezrtí.Lükophrón (i. e. UI-n. sázad) viszont annl bonyolu|t metaforával, annyi
célzással töltötte m€g Álexandrosz cimű költeményét, hogy 1500 sora közül csaknem rnindegyikhez
magyarázatot kellett fűzni. A műveltsegre valló kifejezésekel §zell€meserr keverte wlgáris szavakkal
a közBlebbről ismeretlen Hérodasz vary Hérondasz, az emberi jellemek ügyes megúgyelője és
a mimiamboszok Qambikus versberr írt életképek)szerzője. Mimiamboszainak terjedelm€§ töíedékei
l89| _ben kerültek elő.
3l8 Az alexandriai iskoh hivatalos vonalától távolabb állt a rhodoszi Apollóniosz. Alexandriában
született, es hossá éveken át a Múszeionban dolgozott, de rrert visályba keveíedett
Kallimakhosszal, Rhodoszra költözött. ,,Intelek, kóltő: ni já{ a szekerek taposta-úton, ne hajtsd
iól ismert nyomában, ne járj a sáéles úton, ti.;, ioúiest
fogatodat mások osvenyetet vatasiJ1-
"ny
hirdette K_allimakhosz_: Apollóniosz ezzel szernberr az epikus liöltészet,,hataímas fol}amát.. csodálta.
Az L. e.. III sázad _közeperr Rhodoszon fejezte ba nag5l mitológiai eposzát, 'az ergoiitiÁ,
a hellenisaikus költészet legerjedelmesebb ránk maradt emlékét] Apoilóniov i§abü kortár;,
a..krétai Rhiano§z mé8 távolabb. állt a kallimakhoszi vonaltól; mitikus és tortÉnelmi térrrájii
kólteményeket irt' A messzéniai hóborúról szóló eposának tartalmát ismerjük. ,,A ktinikoszói
verskovácsa", a csavargó tarentumi Leónidasz más módon tért el ettól a vonaliót. A khalkiszi
Errphorión (kb. i. e. 276-206\ viszont következetesen a vonalhoz tartotta magát; Euphorión az
alexandriai peldára alapított antiokheiai lvíúszeionban dolgozott; rrint az epúllion éi az elégia
mesterét,,a Szeleukidák Kallimakhoszának.. nevezték.
A tudósoknak hasznukra vált a Múszeion kényelme. S a költőknek? Ez mfu más kérdés.
A..királl gondoskodásnak negatív oldalai is voltak; a mitikus Piirenéosz királytól eltéíóen, aki
erőszakkal akarta hatalmába keríteni a múzsákat, a Ptolemaioszok a hizlalás eszrózet vetasaoitai.
Már akkoriban szó esett a,,kövér múzsáról", aki nem valami eleven, s arról is, trogy,,aÉnii
a kenyerét eszi az ember, annak a notáját fújja". A fizikusnak vary a matematikusnak e-lég volt, ha
\ölry{"I elsö oldalára (pontosabban t€kercsenek elejére) odárta a királynak §zóló-ajáníást.
A kóltőtől azonban verset váítak, s a vers nagyságát a hízelkedés nagyúgával mérték.Mit
gondoljunk peldául Theokritoszról, mikor azt íIja, hogy I. Ptolernaiov Szótér-éhómályosította Na8y
sándort,,mert ,lpontosan háromszía s még háronezir, ezenkívü még harmincezer es még kétső
három plusz háromszor kllenc", azaz 33 333 várost alapított?! De-Theokritosz legaláb'b eltünt
a ptolemaioszi ,,maűretetőből", és kószra ment, ahol a philotasz körü csoportosűó költőkhöz
c§atlakozott. A kisebb tehets€8ek maradtak és még jobban túloaal.
- s tovább
Az alexandriai költészet a hellenizmus terméke volt, s csupán a hellerrisztikus monarchiákban
viíá8zott. Görögorságban és Szicílián nem talált megfelelő klímára. Az ottani költők más levegőt 3lg
 szívtak, és inkább az e|mílí,éNszÁzadok drámaíróiból meritettek ihletet. Tragédiát nem írtak; nem e16
azéíí,,aeít, úgymond, az életiik is tragediávtí változott, hanem mindenekelőtt azért, mert a müfaj n€í
akkori lehetőség§it Euripidév gyakorlatilag kimeútette. A szicíliai költők Szóphrón komédiáinak
hagyományára, az athéniat pedig Arisztophanészí€ építettek.Mindkét esetben alkotó módon, an
írgyho$/ nem lettek epigonok: Szürakuszaiban Rhintón (i. e. IV-III. sázd) lép€tt fel népi mil
komédákkal, Athénban pedig Menandrosz (kb. i. e.342--292) az ,,újkomédiával". csó
Az,,újkomédiát" mfu az ókorban is ,,újkomediának" nevezték; a hellenisztikus kor jelc
leg|elentősebb hagyatékának tartjuk. Az alexandriai költészethez annfban hasonlít, hogy érdeklődik 6lo
a mindennapi élet és az ernberek személyes problémái iránt, s távol taít4a magán a társadalmi pró
kérdésektől és a politikától. Az alexandriai költészettől eltérően azonban nem a felső társadalmi
rétegekhez, hanem a néptömegekhez szólt ; nern a művelt kifejeáseket, hanem az érthetőséget tartotta iíq
fontosnak; nem könyvekből, haoern az életből merített, és humanista jellegű volt. ,,Menandrogz! jeg
Elet! Melyiktek formálta a másikat?|" tán
- kiáltott
fel Arisztophanész büszantioni névrokona, ajeles
filológus es kritikus. Az ,,újkomedia" azonban ennek ellenére sem érte el az ,,ókomédia" hatóerejét, afi
noha művészi szempontból nemegyszer megközelitette: hőseinek világa beszűkült, eltűnt b€lőle Jan
a társadalmi érdekekért folytatott haíc, az embert csupán a családtagokhoz es az ismerösökhöz való volt
viszonyában értékelte.A hős tehát legfeljebb ,,kedves ember" lehetett. syu
Az újkomedia jelentósege főleg a későbbi műyekre tett hatísíban rejlik, Az ekkor született Aü
darabokat mindaddig játszották, míg a keresztény csásárok be uem tiltották a sánházat és a többi eltí
pogány illetlenséget; a római szerzők lefordítoták és átdolgozták ezeket a komédiákat: forrásai Jan
lettek szinte mindennek. amit Moliöre, l,essing Hplberg és A. N. Osztrovszkij Plautustól és mn
Terentiustól átvett. Ertékelésiü lehetőssgei azonban nagyon korlátozottak. A szürakuszai
Rhintónnak es Menandrosz idősebb kortársainak, Philémonnak és Diphiloszrrak szinte minden műve nol
elveszett, pedig Athénban ók voltak a legközkedveltebb szerzők. Menandrosz több mint száz komé- atl
diájából szízadunt elejéig egyetlenegyet sem i§mertünk; csak l905-ben kerültek elő Egyiptomban Ab
.-_ a göiög Aphroditopoliszban végzett ásatások során a Perikefuomené (A lenyírt hajú nó) című a2i
komédiájának töredékét tartalmaá tekercsek, a kairói csatorná᧠munkálatok alkalmával pedig az Vol
Epitrepontesz (Itéletkérők) címúkomédiájának kétharmadát taítdmaző tekercsek; később két
további művének a töredékei is előkerü|tek. Egy Menandrosz-komédia teljes szövege csak aE
á közelmúltban került kezünkbe: a Dijszkolosz (Az embergyűlöló) címűt l958_ban adta ki V. Martin
Genfben. A szöveghez irt jegyzetből megtudjuk, hogy a darabot szövegét több mint
e?ÉíölszíEéYigtakarta az egyiptomi homok - melynek
először i. e. 3 l ó-ban mutatták be az athéni Lénaákon,
s hogy a szerzó első díjat kapott érte. -
EgyébkéntMenandrov az egyet|el komediaíró, akinek részletes életrajza ránk maradt.
Démosáhenész ársának, II. Fülöp ellenfelének, Diop€ithosz athéni politikusnak a fia és
a ,,középkomédia" jeles képüselőjének, Alexiszrrek az unokaöccse volt. Arisáotelé§z kóvetőjénél,
Theophrasztoszná tanult. az epikuroszi f oáfiát követte, és a phaléroni Démétriosszal barátkozott,
A makedón fennhatóság nemigen érdekelte, és Antigonosszal egészen jól megfért, Antigonosz
szeretőjével pedig nagyon is jóban volt. Mikor DémétrioszEgyiptomba szökött, kellemetlen
helyzetbe került, szülővárosát azonban nern hagyta el. I. Ptolemaiosz Szótér meghívásít hogy
költözzék Alexandriába -
udvariasan elutasitotta. A tehetős férfl függotlen életétélte, el€gánsan
Qltözködött.
-
és mindi8 volt körülötte néhány szép nő; szerette a kényelmet, a lakomákat €s a sportot.
Evente három-néry darabot irt, s ezeket legtöbbször maga is rendezte. Nem §ok hiányzott, ho$/
darabjainak sámával rekordot állítson fel, de nem egészen ötvenéves korában fürdes kózbert
vízbe fult Pireuszban. -
Az athéniak §zobrot állitottat neki a Dionüszov Színházban; a szobrot
Praxitelész fiai, Kfuhiszodoto§z és Timarkhosz készítették;le$obb másolata ma a velencei
patriarchális palotában látható.
Menandrov főleg abban hasonlitott Aiisaophanészhoz, hogy az ő darabjai is vidámak voltak;
hősei egyébként nerr új társadalmi rendszerért es nem a Mboru ellen harcoltak, nem is gondoltak más
rendszerre, mint ami épp€n létezett. Az intrikákkal és a cselekménnyel, a dialógusokkal és az
állandó§ult típusok életteüesse alakításával azonban le tudta kötni a figyelmet. A nézók pedig csak ea
akarták; a cselekményt és az alakokat már előre ismerték, ha máshonnan nem, a prológusból.
A Menandrov a többi újkomédia-író darabjairól
műveiről
- akárcsak
következtethetünk, hory ezek - szólóvoltak;
a komédiák tematikailag meglehetó§en egyformák
hírekből arra
mindig
ugyanarról volt szó, csak mindig ery kic§it má§képp. A legiobban talán a rórnai Plautus jellemezte
320 őket. amikor A foglyok című komédiájának végen felsorolja, miben tért el tőlük: ,,Itt tehát nincs
 eröszaktétel, sem szerelmitonyodalom, s€m gyerekek elrejtés€, sem pedig c§alás, és a szerelmes i§ú itt
nem szabadítja meg apja h]íta mögött a hetérát..'
_A,
hellenisaikus korban az ,,alexandriai költész€ten" es az ,,újkomédán" kíviil természetesen
a művészi p:óza is létez€tt, Az elóó korszakhoz viszonyítva csuprán-a politikai szónoklat szűnt meg,
mivel az új viszonyok között €lveszítette létalapját. Egyébkant cük a történetírás szinvonaü
cs<ikkent: a minósé8€t kiszodtotta a mennyiség; polübió'sz és a későbbi poszeidóniosz azonban
ie,lentős tönénetíró volt. A többi műfaj megmaiadt, a peripatetikusok es az epikureusok müveiti
filozófiai dialógus pedig még fejlődött ii. Ez€nkívül három új műfaj keletkezen, imetynet a lo.auúi
prózairodalomban nem_volt közvetlen elődje.
, ,A kései.. prózairodalom
ríooalomnak"
új.műfajainak egyikét Thomas More ideje óta ,,utópisaikus
nevezziik A messzeniai Euhémerosz az i.e. III. szrizad elején lrktív ritleírást irt .§zent
l
.úmmel, amelyberr Pankhaia déltengeri ,rig"t úr.aúr.iiendszerét ábrázolt" Á ;r,g.t
,l jegyzet
§i társadalma három kasztra osztftott: az éböbe az uralkodók tartoáak. a második kasÁt
l a földmjvesek, a harmadikat a katonák kéwzaék.A nep szemszögéból a közelebbről ismeretlen
E Jambulosz írt utópiát: Napszigerein son kasaok, serrr kinílyok, sem államok, sem családok nem
ó voltak, vagyon sem létezett, hanem minden ember egyformán részesült a közös munka es a kultúra
gYÜmÖlcseiből. Ezeket a müveket minden bizonnyal össze lehet vetni Odüsszeusz útjaival és platón
I 4tljantlsávtl az alapvető különbség azonban abban rejlik, hory itt nem m.itológiai lényekről és
i eltűnt birodalmakról volt szó, hanem a jelenkor embereiról és a jéíenkoremberi intézményéiról. sot
ú1 Jambulosz esetében a kommunista tármdalrni rendszer első ismirt és világos elképzeléseól. sajnos
mindkét írás elkallódott, csupán Diodórosz említése alapján tudunk róluÉ.
A hellenisáikus kor másik új műfaja a manapság ,,novellának" nevezett elbe§zélés. Néhány ilyen
nov9]!a . löqbnyire anonim szerző műve
- ránk
a milétoszi Ariszteidész (i. e. II. sázad) Miléroszi
maradt. tJgelterjedtebb gyűjtemén}iik--
rörténetek címímüvi
- azoi'uű dialógus:
A harmadik jelentős_új műfaj a fantasaikus környezetben játszódó filozófiai-szatirikus
elkaílódott.
ea
a?i. e. |Il. század elején teremtette meg a künikov Menipposz. Tóle vezetett az it ,,az an-tik kor
Voltaire-jéig". Lukianoszig.
Ennek ellenére különböző kézikönyvekben.,- főleg a régebbiekben azt olvashatjuk, hogy
a_ görög költészet és prőzz sÁnára a hellenisztikus kor a hanyatlás kora-volt, amikor á gorog5[
elveszítették alkotóerejüket, és visszavonultak a kultúra termékeny mezejéről. Egyes könfrek&n
azonban még ennyit sem olvashatunk, mert szeróiik a hellenísztikus kort nem iártotu érrrlítésre
méltónak,

A _képzóművészettel kapcsolatban ugyancsak ,,hellenisztikus hanyatlásról" beszélnek. E^ azonban

már saját szemünkkel ellenőrizhetjüt, méghoz"á eredeti műveken. kozéjl:k tartozik ,,a világ legszebb
és legdicsóbb asszonya", azi. e.l0Otöriil készült rn éIoszi Aphrodité, an.r,ly miatt l82Ó-ban e:gy f;ancia
hadihajó megtámadta azt a török vitorlást, am€ly miután a Louvre-tól megves,íióltet
-
Isztambulba akarta sállítani a szobrot. közéjiik tartozik a szatnothrakéi Niké. a győábm istennője, -
amint titerjeszt€tt sárnnyal egy hajó orrfua sáll (valósánűleg eg5l rhodoszi hajlóéra, a Démétriosá
P_oliorkété§szel vívott csata után): az i. e. lI. század elején kéiziili, es a Louvri egyik büszkesége.
Közéjiik tartozik a knidoszi Démélér(i. e. 330 körül), a ,,fennköltseg jekéirc'., arnely --
a változatosság kedvéérta British Museum büszkesége. közéjük tartozlk ű i. e.Ii- század iégén
kés.zíltantikütheral, W, ,,a legobb hellenisztikus bronz", amely az athéni Nemzeti Régésieti
,\í_tiz.
eulb_an láthatő, vagy a Fau Barberini (i, e. III. sz, vége, müniheni Glyptothek), ,,a szobiászat
kifejező lehetőségeinek csúcsa". fu említsiik meg az i. e. I.-sázadból sárÁáző Belveűrei rorző ts:
Michelangelo iüLt mondta, hogy ebből a m{iből tanult a le8többet. Az antik szerzők azonban az itt
felsorolt alkotásoknak egyikét sem tartották emütésre méltónak, Átlagos iparosműveket láüak
bennük.
kétségteleq hory a.hellenisztikus kori képzőmüvészet nem érte el a klasszikus kor eget súroló
magajságát_; csupán arról van szó,_hory a ,,hanyatlás" nagyon is relatív fogalom. MicsdCa helyet
foglalna el_bármely más nernzet művészettörténetében az említett szobrok bármelfke! De a görög
mív_észetről beszelünk. és görög mércéket alkalmazunk. Meg kell telr.it á ápítanunk, -ho§
a hellenisaikus képzöművészel tartalmával és céljával nagyon eltáiolodott a nary haiadó eszmékt6í,
amelyeket a klasszikus virágkor müvészete fejezeit ki; nó a szabad polgárok tiisadalmát szolgálta,
hanem mindenekelőtt a monarchákat é§ a rabszolgatartó oúály felsó retegeit. Bszúitai
igényességéből is veszt€tt ] a monumentalitástól a reprezentáció és a dekóráció felé haádt. a közvetlen 32l
erőt gyakran efrektu§okkal helyettesítette. A keresés alkotó sz€ll€me nem hiányrott belőle, de
nemegyszer megfeneklett a formalizmu§ban, megelégedett az eklekticizrrussal, menekülő jellegű
zsánereket választott. Erdeklődéset az élet minden tcrületéí€ titerjesztette, de gyakran hiányzott ú
ízlés,amely a klasszikús mesterek műv€it jell€mezte. ,,A helÉnisáikus kor új-irüvészetkoicepciót
adott a világnak: az emberi élet manifesxációját a legkülönbözőbb aspekrusokból írá PÓnald
!. Slrong az Antik művészerbn. A művészet alásállt az Olümpószról a mindennapi -
kózben sok minden el is veszett; a- nas/ művészeti korszakokat haúrozott ideálok inspirálják, e§
életbe.
-és
a sokfélesega hellenisaikus kori művészel nagyságából vett el. Ez a művészet leh* szep kilejező,
!e ha nagy akar lenni, akkor általában túldísátett. Erényei azbnban így ii
örömteli és lenyügöző,
túlsúlyban vannak hibáival szemben."
A hellenisztikus kori szobrászat külónkió mesterek müveinek rendkívül tarka es sokarcú
konglomerátuma. Az első és legielentősebb hellenisáikus szobrásmak Lüszippo§zt tartják. I. e. 370-
ben szúleteü Szikúónban, és túlélte Nagy Sándort, aknél udvari szobrászként dolgozÓtt. Az antik
szerók szerint autodidakta volt, de segédeivel 1500 szobrot készített, amelyek közül bármelyik
bidosíthatta dicsóségét. Nagy Sándor vele ábrázoltatta magát trónon ülve es harcolva, lóháton és
villámszóró Mennydörgő Zeuszként, Héraklészként, s talán még kosszarni Amónként is; e5r ilyen
szobor, valoszínűle g a Nagy Sdndor kopjóval alapján készülh eteí1, az ismeí1 Herna Nagy &indorral is,
melynek legiobb peldánya a Louvre-ban látható. Korinthosz számára elkészít€tte Poszeidón tíz méter l.
maéa§ szobrá! Taíentum számára p€dig a tíz métemél is magasabb Héraklész-szobíot.Ez Útóbbi
Tarentum bevétele után a római capitoüumra került, s ennek alapján készü|t később a nem kevésbe
ismer1 Farnese-Héraklész,amely manapság a nápoli Nemzeti Mlizeumban látható. Lüszipposz
:
sámos szob.ra köziil amelyek római kópiákban maradtak ránk (például a §ar 4ió, kőtöző Hemész ,
-
Lnuvre, az lját feszílő Erósz, Capitoliumi Múzeum) a vatikini Apoxüomenosz (testéról az olajos
- ,á
homokot levakaró atléta) a l€ghíres€bb, amelyben saját ,,kánonját" testesítette meg: Polükleitosáól d
eltéíően az alak karcsúsígíthangsírlyozta. Szobrainak ,,meggyőző igazsÁgát", uaz rcalialusát ..l
minderr antik szeró dicsérte; a tőlük sármaó hírek szerint a portrékon kívül főleg atléta§zobrokat Cl
készített.Hogy kánonját, mely szerint a fej és a test arányánai l:8-nak (Polükleiiosznál l:?) kell b
lennie, elméletileg hogyan indokolta meg, neín tudjuk; nan a toll, hanan mindenekelött a véső és
-
a bronz embere volt, Talrfur az ó miihelyéből került ki az a néry ló is, amely manapság a Szerrt Márk-
katedrálisról tekint alá a turistákkal é§ galambokkal teli hires velencei térre.
&
En
LÜszipposz testvére, Lüszandrosz, es fia, Boedasz is híres és eüsmert szobrászok voltak; a róluk l
szóló hlrek főként portrészobraik realizmusát emelik ki. A Ptolemaioszok es a Szeleukidri& udvari
szobrászai-a realizmusert vívoti harcukban főleg az,al a problémával küzdött€k, hogy urukat híven
É
ábrázolják, de úgy, hogy azért a tisztel€tdíjat i§ megkapják; helyzetüket súlyóibította, hogy -
q
a hagyomány szerint az uralkodót ruhátlanul kellett ábrázolniuk. Szerencsesebb helyzetben voltil
a.retrospektív portrészobrok, athéni alkotói, akik egyént és típust is ábnáaolháttik. A portrék -
§J
ttibbsége római kori másolatban maradt ránk; Szókratésá s ta]Lán Ariszrotelés^ is Lüsápposz,
platón szilanión, Démoszthenészt polüeuktosz, Menandrosá képhiszodotosz és Timarkirosz,
lr
-
Áiszkhülosá, szophoklésx és Euripiüszt pedig ismeretlerr művész aikotta; anonimiásban maradt
a legiobb portrészobor, az Epikurosz alkotója is (az Epikurosz ma a N€w York-i Metropolitan
at
T
Mus€umban lá[ható). d
A hellenisnikus kori szobrászok általában nem telepedtek le ery helyen, hanem megrendelők
u!ín jártak, akárcsak a vándorszínészek a közönseg után; ennekálenére is alapítottal néhány
r4
állandó_,,iskolát". A klasszikus hagyományokhoz leginkább az athéni iskola ragasztodott, a délosá .!/
a portrészobrászatot művelte (s ebben valóban kitűnő eredményeket ért el), a [üíéná a ré8i művek d
koPÍroásával vált híresse, s régi hírnwéneka sziküóni iskolasem maradt adósa; a rhodoszi Óüvészek Ld
több mint ezer sámos kolosszális
- köztükHéliosz
a Rhodoszi Kolosszus, - szoborral dí§zít€tték fel városukat. Ezek közül E
isten 30---40 méter magas bronzszobra a leghíresebb, amelyet é
világítótoronynak,állított a rhodoszi kikötő b€járatához Lüszipposz tanítványa, á hndoszi kharé-v.
Magasságban csak a múlt században felállitott New York-i Szabadság-siobor múlja felül. Az
}a
ókorban a világ hét c§odája közé §orolták.
A légjelentő§ebb manapság i§ legi§m€rtebb
rÍ
-
- esI. Attalo§z
Pergamonban keletkezett.
helleni§ztikus szobrásziskola a kisázsiai
kiníly alapította, aki- ,,új Athenná" akarta alakítani Pergamont. -ía
A_gallokon aratott győzelme emlékére az|. e.220-200-as év;kben a legiobb többnyiíe Aihénban l7
iskolázoat szobrászaival egész sor új koncepcioú szobrot készíGtett:-ezekkel i szobrokkal q
- aztán a peígamoni és az athéni akropoliszt. Egy részük másolatban maradt ránk;
díszítetle fel
1l
i,

A pergamoni Zeuszoltdr. A berlini Állami Múzeumokban levő eredeti részek alapjdn készült
rekonstrukció

például a Gall vezér és felesége: ez a lfyőzött yeúílábíáEDlJa, aki leszrlrta feleségét, és éppen saját
mellébe dörl kardját (ma a ómai Nemzeti Mrizeumban tekinüető meg); ide tartozik még
a lzhanyatló és védekező gallus (a velencel, Doge-palot íban) és a Haldokló gallus (a római
Capitoliurri Múzeumban). Elragadó drámai művek ezek, s a nyilvánvaló trllzás csak fokozza
hatásukat. II. Eumeirész király aztán az i.e, l80- l60-as években Zeusz-oltán állíttatott a p€Igamo_
ni akropoliszra; az oltáí fítzÉíla Gigantomakhiő. varyis a gigászok és az istenek harcát
ábnizoltatta, s így ugyanglyan allegóriával szemléltette a görögöknek a baíbáíokon aratott
győzelrnét, mint az aüéniak a Paíthenónban. A Gigantomakhihl Görögonág legjelentősebb
müvévei dolgoztak, és olyan müvet hoztak létre, amely teli van mozgással és hangsúlyozott
patetizílussal, s több mint s&íz életna8yságúnál nagyobb alakot ábrázoltak. A klasszikus szobrok
méí§ék]etévelés nyugalmával ellentétben álló művek hirtelen létrejötte számos művészettörténé§zt
meghökkenEtq egyesek azután az új szobrokat ,,a 8örög szellemtől idegennek" és ,,barokknak"
titulálták, azaz elítélíék.Ezek a művek azonban tartalmukban és formájukban is görögök,
csakhogy más fejlödési korszakban és mris tánadalmi feltételek között születtek, mint a klasszikus
műalkotások_ Zeusz oltárát a Gigantomakhidval (és egy további ,,kis fdzzel", amely a Pergamon
-
alapítöáról, Télephoszról sóló mílo§zt ábrázalta) l873-ban fedezte fel egy német mémök,
a töók szolgálatban á]ló Kar| Humann; a török -kormány engedélyével szétszedte, pontosan
megszámozott íé§zeit 462 ládába rakla, és az I. Vilmos küldte hadihajóval Németorságba
szállltotta. Ma Berlinben, az NDK Állami Mrizeumainak Pergamon-révlegében látható. Ereóeti
helyén csak az olár lalzpzaá maradq idök múltán két vadolajfa hajtott ki belőle.
Ha valaki azt mondaná, hogy a hellenisztikus szobrászat áttekinté§snek befejezeéü máLr csak
egy tucat művet válasahatunk fél tucat múzeumból, előszór talán elutasítanánk a korlátoást. De
aztán Démokritosszal együtt vallva, hogy ,jobb a valami, mint a semmi", elmennénk a párizsi
Louvre-ba, s megtekintenénk a Guggolva firdő Aphrodita, Doidalszasz i. e. III. sázad közepen
készítetteredetüének római másolatát (illetve annak torzójáo. Itt található mé8 az i. e. III-II.
sziaaü AM Ariadné kőpiá|a is. A müncheni Glyptothekben megnéménka Részeg őregasszóny és
BúthosÍL Liuít íojrogató kisfú (i. e. Iu. §z. közepe) című müvének római kóPiáját, tehát a görög
művészet új ternáival ismerkednénk. Az i§ztambuli Régészeti Múzeumban két eredeti görög művet
találnánk : az ún. Nagy Sándor szarkofágjá (az i. e. IV. sázad végérr készült Szidónban) , afrely az
antik kor leg|obb domborműves szarkoíágsaiközÉtaftoák, és az i. e. III-I. száaadban készült bájos
Trallészi fiű. A^án ííÁí csak Rómában barangolnánk: a Yilla Borgheseben megkere§nénk
a Tuskehúzó rtú esylk másolatát, a Therrrákban levő Nemzeti Múzeumban kereses nélkii| is
megtalálnánk a brutális, bronzból késziillt Pihenő ökölvívő (i. e. II. sázad) és veb szembn a kijrénéi
Aphroditet (i. e. III. század), amely híres méloszi névrokonától eltérően csak római másolat, de Jz5
 .:19nségben, arány_osságban felvesá vele a versenyt.A Vatikáni Mrlzeumban megnéznénk az i. e,
lv, sázad második felében készült görög szobor (talán Braszidasz műve) másólatát, az otricoli
Zeuszl, aztán az Antiokheia Tükhéja (í. e. |II. század eleje), a híres Eutükhidész egyik legiobb
alkotását. A tizenkettedik szobrot az oktago ilis udvarban, Laokoón szoborcsoportjái;al sze;ben
találnánk: egy, az i. e. IY. század második f.elének elejen készült (korábban lrókhirész müvének
tartot|__göíög szobor miisolata ez, ,,a legszébb szobrok egyike.., és a .,féríiszépségideál meg-
testesítője": a belvederei Ápollön.
... Ha valaki hiányo§a eböől a válogqásbő| a Mmehosz Patroklosz hohrestével cimü szobrot vagy
Boedasz művét, a br;linl Imridkozó iíjft, aztán a vatikáni Nílus istent, a Borghese-g5rüjteménybá
a páíizst Bilkózót,,esetleg a, Múzsótk tőbb tucatnyi §zobra közül valamelyiket, vágy Hőmérosz isÁert
hellenisztikus rnellszobrának másolatait, annak minden bizonnyal igaza-van. Biányos szempontMl
még annak is igaza van, aki aá mondja, hogy az epigonizmus petaait, az eklektikus műveket,
a gazÁagok és feslett életűek sámára készült szobrokai, a durr,"a naturalista műveket es hasonló
alkotásokat is meg kellett volna emlitenünk, hiszen a hellenisztikus korban ilyesmi is szép számmal
szÜlétett. De miért merÜlnénk el a közepszérüségben? Miért ne örvendeznénk inkább az értékesnek és
a szépnek?
_ Sajnos a korab€li görög festészetből nem medthetünk ilyen örömöt. Akárcsak a klasszikus kori
festmények, a hellenisztikus koriak is elkallódtak, csupán
-bizonytalan
visszhangjaikat ismediit:
a, római falfe_stmények és mozaikok alapján. Feltételezhirjük például hogy a pom-peji Pe rszeűz és
Ándromeda Nikiasz azonos cimű festményének1i.e. tV. szlzad vége;-ininiájári 'készult, hogy
a herculaneumi Médeia,mintaképe Timomakhosz i.e. II. századi feitinénye vort, hogy a Nͧ
sdndor az isszoszi csalában című mozaik az eíeti.ai philoxenosz i,e, Iy. siázadban réitett ke!-e
alapján készült; a görög minták létezesében számos más-csetben sem kételkedtink, csak éppin
bizonltani nem tudjuk egykori meglétiiket. A vázafestínényeken és a dí§ztárgyakon fennmáradt
,,v_isszhango.k" ugyancsak bizonytallnok, A thessáliai Pagaszában, az antik iólkosz kikötőjében
előkerült néhány száz sírkő, búcsúzist ábrámló festményekkel, az i.e. III-I. századbóI száÁaz-
olk._ y99 későbben kele*eztek az rirr. múmiaportrék, amelyekkel az egyiptomi görögök _ Gq
a helybeli szokás szerint halottaik arcát takartá* le. Ilyen múmiaportréttö6b mint eiret ia}íltak
-
(a legtöbbet a Faiyumiorizisban). De mindkét e§etben csupán p}ovinciáüs müvekről van szó,
11elyek_ távol estek_ a 8öí€ festészet fő áramától; nem ery lioziiltik mégis művészi értékű,
Milyenek lehettek akkor az,ígazi nagy festők lrúvei? Hiszen az antik szerzők szerint _ a Bör€
-
fe§tészJt n€m a klasszikus, hanem éppen a hellenisztikus korban érte el fejlődésének csúcspo-ntjáti z,lgl,
A hellenisaikus korban élt és alkotott Apellész, a legnagyobb görirg fe§iő. Az i. e. IV. sá:zad;lső DE
felében_ szület€tt kolophónban; Epheszoszban €s sziliüónban tanult, majd Nagy §ándor udvari Mrffi
festője lett (sándor senki mással nem festette le magáO; hosszabb ideig Rhodoszoi, rövidebb ideig rEöet
Alexandriában, a ptolemaid.íknál működött; kó§z szigetén fejezte be életét.Technikai finomsá8 6 t&ttÉ
a jellemkiíe. jezés lélektani mélysege dolsában állítólag senki sem múlta felül. Legiobb kép€-nek . !öí6t
4 t?r_lcerb:ől Jllnerlil9 4!hr9di!et tartották, Nagy Sándornak viszont saját maga t€túett legióbban €rcdil
VilMmszóró Zeusz kepében (a festrnényért 20 talentumot fizetett Apellésznek !). iukianoua Fietykák rrntit
címü allegóriáját értékelteleginkább. A hellenizmus másik nagy féstőjének,a rhúoszi .díPá
prótog€nésznek a_tehet§egét is Apellész ismerte fel; úg5l segítette őt elism;ré§hez és dicsőséghez, hogy rtrli
a sajátjaiként árulta müveit.Az antik szerzők ebben a fesiöben is a gondos kidolgozást es-a valóú! Al
megragadására irányuló i$/ekezetet dicsérték: Prótogenész akméjaáz i. e. 320-jbO-as évekre esett] LrrEh r
leghíresebb művén, az Ialüszosz rhodosz hérosa ábrázoló képen állítólag tizene$l esáendeig tr lvú
dolgozott. A korabeli festőművészek közül kiemelkedett még a sziküóni Pausziasz, aki Űőször festeti
virágokat, Arrtiphilosz, a cs€ndéletfestő, Theón, az életbői kiragadott realista jelenetek festője es
dÉl
FhiÉ
a zsán€rképfestő Dioszkuridész. Aeliőn a Nagy Sándor és Roiané menyegzője címü képpei lett
híressé ; ú8y tetszik, e festmény alapján készi\t az űn. Aldobrandini mmyegző (i. e, I. század, vátikáni
Ararr
F-H!,
Múzeum). Az utolsó jelentös hellenisztikus kori festő Timomakhosz volt: az i. e. II. sázadban
működótt, és a mítoszokból merített lélektanilag bonyolult helyzetek ábrázolásának mestereként tűnt
Ftoai
I>bob
ki, A tájrystők akiknek művészetérőla későbbi római falfesimények alapján alkothatunk bizonyos
elképzelést -
tr9c* c
- anonimitásban maradtak, kErE
,, A
yázafestész€ t
- amelynek az i. e, IV. századbm az arhéni Meidiasz_festő volt a legfőbb (}mrs
képviselője.- a hellenisztikus korban a kereslet csökkenése miatt elvesátette jelentős€gét. Legtóvább f,É..r.r
a dél-itáliai görögöknél maradt fenn, ahol Asszteasz és Piithón művészetéberr érte el csúcspontját, lL c, 3ll
324 A híres lucaniai, campaniai és apuliai vázafestészetet végü ugyancsak kiszodtottá,k a fémeiléniek Al
l
j
J
i

cörög érmék.Balra az athéni tetradrakhma az i. e. y, sztizad etejérőt, középütt a rhodoszi

tetradrakhma az i.e. III. szdzad közepéről, jobbra fent egy i.e. 7. szdzadi Lmlékérem

az agyagból készült fémedényutírlzatok.A terrakotta művészet viszont rijból virágzásnak indult;

ti. e. iso-zsoT;;i,ü;ili
m3g4§ §zínvonalra em€lkedtek a.. tanaglai színes nőszobrocskát
Mürinában és az észak-afrikai Kürenében készült zsánerszobrocskik
1i. rl .iáál. Á-üJü
hadjáratok alkalmával szerzett zsátmány es a_ me_ggazdagodou
|otgaiof". ["1"ti fé.fr;il ;i;
tti,rekvése a.múvesá.tárgyak termelésere liatott osao'n'zően.-A dráglakávek c.
o"-..iáii e.tiici
, a go1o.g_il|és megsokszorozta a müvészettel; eá bizonltjtík a g.".mákoo e*a " la-"a[., rátiiaiJ
! a,poharak és.a tiikítjk pla§ztikai díszítése'i,a isodálaú-cyű.űk;iúlb;;;]ül,
:ry_íl{1|9::l::::,"k,
nyakekek stb. végü az olyatr használati (a néptörnegek számára fényúzési)ttrev;'É.
i
i mini a, ,.rnu- J.
ezüstPénzek is műalkotásokl<á váltak: az athani éniékbaglyor, a sá.atuóz;;í
l
íózs ebíázoltak, a keleti monarchiák penzein pedig a rionaicnet iaeatizetiÉji"ó'útr,"t, **-
ái,rid-"-i,-".r,.lr..'ri"i
A hellenizrnus az architektúrában ii a ürá§zás -konít jel€ntette. Több §záz-ű J"oiuoe."
kerüh sor, hábonili a|att meglemmisít"ti uáio*t 1ijÖriéJii.*Öá:
"aros
Pefelel.ék :.9qöc-perzsa_
kat a városokat is újr,.a felépítették,amely€ket a göíö8ök
- belső viszályaikban
-
fragirk pusrritotrik
el.. Es mlndenüat új t€mplomokat. városházakat, osz|opcsarnokolat, színházakát. óaeionorai,
palaisztrákat, gimnáziumokat, stadionokat építettek.A régi városokban is új köápüleieket
emeliek:
_felépítettéka kétemeletes Attalov sÁagt, spártába;;ei'vrg..--i-J;-r'.üi"t.
Athénban peldíul
Ezekhez az épüetekhez társultak azkín a gazdag polgárok mritaiós'házai a helúszÍiil
palotái pedig mindent felüknúltak. Az építkezésbenAlexandria vezetett, amelyet
; üik"d;t
a rhodászi
Deinokatész t€rvei alapján építettek.,,Más városok a saját orságukban vároiot, oát"*uoúátro"
_képest
csak falvak, mert Alexandria fővárosa az egev_ la-kott vihlrak..
pergamonban azonban val5színűleg monumentá'iisabb - ol"Árik ;8v ;"pi..;;j
építmén-yekkeletkeztek. riíeien rot"o,
9lo1,éT TT{ Antiokheia- Ephesiosa Milétosa Priéné.Szmúma és iú.i" ;*-ti§r;il"k.;
olcsekedlretett Jelentös építészetieredményektel. Európában pella, aztán "a ka'sszandrosz
(i, e, 315) Thesszaloniki
alapítoiia-'-
- a mai Görögoiszág második legnagyoúú városa
A hellenisztikus kori építészeknem ismertek lehet;tle;i. A knidoszi szósztratov - e.a.-"i
"-rit6.i.
az'első 325
 Ptolemaioszok idejen Alexandriában, Pharosz szi8etén a piramisoknál is magasabb világitótornyot
épitett; ez a világítótorony egyébként a világ hetedik csodájaként ismert. Az €pheszosziak
Deinokratész tervei alapján olyan művészettel újították fel Artemisz t€mplomát, hog5l szebben
ragyogott, mint Hérosztíatosz előtt. A milétosziak meg segít§€géYel a didümai
- a Szeleukidák
Apollón-templomot épitettékujjá. Iv. Antiokhosz Epiphanév megparancsolta, hogy folytassík z
athéni olümpeion építését(eá Peiszisztratosz kezdte meg), s architektusai olyan méretek€t
javasoltak, hogy ez legyen Európa legnagyobb temploma,
, . Ezek iz épitészckazt sem látták lehetetlennek, hogy egy és ugyanazon épületre különféle
stíluselemeket vigyenek rá. Attalow Sztoájának földszintjő pelűul dór, emeletét ión oszlopokkal
diszitelték; az Olümpeionon a korinthoszi oszlopfőket ión párkányokkal kombinálták. A triglifek
elhelyezésére, az oszlopok barízdáita és egyrrrástól való távolságára stb. vonatkozó szigorú
szabályokat sem tartottá,k be. ,,Sokkolónak" kell eá tartanunk, mint némelyik történész teszi? De
hiszen ez már nem a klasszikus, hanem a hellenisztikus épitészet!

A történészek által hellenizmusnak nevezett korszak valóban ,,egyedülálló korszaka" volt

a történelemnek, A görög fegyvereknek az orientális fegyvereken aratott győZelméből szülelc11. iobb,
humánusabb társadalmi rendszerl adott a 8öíö8ök elfo8lalta területeknek. érvényre juttatta
a 8örö8 kultúra íi'lényéta Kelet sokkal ósibb kultúráival szemben. Több vér folyl, és több háború
dúlt, minl bármikor; de az előző századoktól eltéröen új és szokatlan kullúra virágzott fel. Ez
a ürágzás pedig mindenkinek előnyére vált: győzteseknek és legyőzötteknek. görögöknek és nem
görögöknek egyaránt, A görögök olyan kulturáIis értékeket hoztak lé[e, melyeknek láttán csak
amn vitatkozhatunk, milyen mércévelmé{iiLk öket. Nagyságuk és jelentőségük ugyanis vitathatat_
lan.
A a görög kultúra túUép€tt a nemzeü kiárólagosság keretein, és
hellenizmus korában
egyet€messe vált. Hatalmas keleti területeken terjedt el es eresztett gy'ökeret; Mezopotámia
kulturálatlan mezóit es a Persziszen túü vad hegyeket ugyan nem tudta megtermékenyíteni, de
haladás zöld övezeteit vary legalábbis oázisait mindenütt kialakitotta. Nern hízelkedéssel, nem
a
- -
is hatalommal kényszeútettemagát a népekre, hiszerr hiába akarjuk a kulturához vezetni azt" aki nem
hagyja magját. A görd,g kulbjLra azert terjedhetett, mert volt vonzereje, €s mindenütt gyökeret tudott
eresáeni. A görögök tisztelték a többi nep kultúrtáLját, ihletet merít€ttek belőle, saját kulturájukat
gazdagították vele. Olyan kultúraellenes cs€lekedet, mint a perszepoliszi királl palota felgyújtása,
a görög történelemberr csak egészen kivételes e§etben fordulhatott elő. Nem pusztítottak
műemlék€ke! nem vittek magukkal s€ín szobrokat, sem szobrászokat, nem fosztották ki
a könyvtá,íakat. Ebben különböziek minden korab€li hódítótól,
Ahellenisztikus korban azonban a görög kultúra nemcsak elterjedt, haneín, mindenekelőtt
tovább fejlődött. Nem minden téren, de a tudományban bizonyára. A tudomány sámára ugyanaz
volt, ami a művészet számíta a klasszikus koí: a tetőpont korszaka. A filozófia, a fizika,
a matematik4 a geometri4 az asztronómia, a biológia es az orvóstudomány olyan színvonalra jutott,
amely lényegesen magasabb volt a klassziku§ kori szinvonalnál, es egészen az újkorig
hilszíínyalhatatlannak bizonyult Perve a művészet már maga mögött ha8yta aranykorát, a
hel|enisztikus műalkotások egy jó része mégsem volt csupán visszfény vagy talmi csillogás. Két-
sé$€len, hogy a költészetben é a píózÁban a hellenisztikus művészek még le8iobb alkotásaikkal
ts hátul kullog]akl a szobriiszatot és az építészet€t viszont csodálatos alkotásokkal gazdagi-
tották. s ha hi§zünk az antik §z€lzőknek, a göíög festészet i§ a hellenisztikus korban élte virágkorát
A hellenisztikus kultúra nemcsak egyetemes, hanem szintetikus is volt. ,,Lüvippov Nagy
Sándort kifejezve Themisztoklészt fej€zle ki"
- írja Andre
hogr Epikurosz a fizikájával Démokritoszt, etikíjával
Malraux. Hasonlóképperr elmondhatjuk,
Arisztipposzt stb. fejezte ki, hos/ Arisztotelész
kifejezte az egév görö! tudomiinyt, s hory mind Epikurosz, mind Arisztotelég a saját hagyatékát is
hozácsatolta az alkoó szintézishez. Hasonlóan értékelhetjiika hellenisztikus építészeketis, akik
a küönböző stilusok szintézisere törekedtek. A priéná Piitheog vary a didünai Daphniw az
architektúra mestermüveit hozták létre. Az,,epigon es gyakran eklektikus művész€t" szavakat
a múvé§zettörténészleírhatja, de az épületekkel szenrtől szemben állva aligha meri kimondani.
A hellenisztikus szobrok manapság es fiatalabb társaikkal együtt
- idősebb
gyüjteményeit űvítik. A múlt sázadi kutatók - a világvárosok
sokat közüliik a klasszikus görög szobrászát csúcsaira
helyeztek, m᧠kutatók azonban rájöttek, hogy klasszikusaknak egészerr m᧠müalkotásokat kell
32ó tekinteniük. Manapság csupín néhány tucatnyi kapta meg a reprezerrtáltís jogát, a többinek
Gimnóziumi tusoló. I. e. V. szózadi vdzakép ahpjón készűll rqjl

reflektorfény nélküü szerényebb hellyel kell megelégednie. De úgy látszik, a szobroknak ez nem
sámít; akárcsak a Görögor§ág & Törökorság félreeső helyein álló hellenisztiku§ templomoknak,
amelyeket a kutatók turistaútjai elkerültek. De nekiink is rnindegy, es mindenkinek aki
a müalkotásban mindenekelött a wépségből fakadó órömöt kere§i.
Mert ezt az öíömöt megtaláljuk bennük. Akárcsak a velük egykoni könyvek bölcsességében.
S ha kell, még a kultúra elpusztíthatatlanságába vetett hitet is me8találjuk. Hiszen ez a hit
a helleniznus egyik jelentős hag}atéka.

327
 l3. fejezet
Az antik Görögorszóg vége

A,görögök hosszú sázadoton 4! élt€k ínai haájukban és a Kaukázustól Hispaniáig elterülő

vidékeken, s észre sem vettéki itáliai lakhelyeik közélében, a Tiberis menü hét doóbon lÖtezik egy
város, amelyet Rómának hivnak. Azokban az időkben, amikor Xerxész birodalmán és a hatalmái
Karthágón aratott győzelmüket tinnepelték, Róma még csak es/ ki§ t€lepül€s volt, úgyhog5i valóban
n€ín érdemelt figyelmet. Először a leszboszi Hellanikosz emlíü egyetlen mondatban az i, e.
Y- szízad, második felében. Athénban csak Nag Sándor korában kezdték jelentós -városkent
emlegetni. Száz esztendő múlva már a rómaiak bíráskodtak a görögók viszályaiban, további száz év
múlva pedig |eigáztét a 8öógöket.
A római hagyomány szerint Rómát ,,a hatodik olümpiá§z harmadik évében",azaz i. e. 753-ban
(vag5l 754_ben) alapították Mars hadisten es Rhea Silvia Vesta-stűz fiai, Romulus és Remus. Rhea
Silvia l",származottja volt Aineiasmak, aki elmenekült a bevett Trójából, es a trójai menekültek egy
csoportjával letelepedett a Tiberis torkolatánál. A régészeknem találtak erre vonatkoió
Ógarry e
bizonyitékokat, es úg5r gondolják, hory Róma fokozatosan dombokon levő telepüések
összeolvaűsrival - az említett
jött létre; az egyik dombon, a Palatinuson azonban várfalmaradványokat
-
fedezlek fel, amelyek valóban abból a korból származnak, amelyre a hagyomány Róma
99sa!apítá§í1 teszi. Az emberi települ€s legr%ibb nyomai az i, e. x. szá,zadból sármaznak, tehát
kÁl§á? éwel későbbi korból, mint Trója (Blegen ,,VIIa Trójája..) elpúsztult. Ezek a nlomok d fudta ,

a latinok nyomai, akik Itára őslakosainak utódai és részben lévármazottai voltak: az őslákosok m€mula
vámára eryébkéntmég nem rrláltunk megfelelő etnikai e|nevezést Akfucsak mris itáliai törzsek baóbb v
és_az etruszkok eredetét, egyelőre a latinok eredetét sem sikerült feldedteni, csupán annlt tudunk
ól9k, hogy _ nint a göógök
FlÉjos
ők is indoeurópaiak voltak, Hogy honnan és irikor kóltöztek be mö8ön n
Itáliába, eryelőre rejtély. Róma- legrégibb történite is elveszik a -századok ktjdében. Aó
Az i. e, III. és II. század római költői es történetííói azt állították, hogr Róma a legősibb időkben ilbrni tir
királyság vol| s összeserr hét király követte b€nne eg]ínást, Az elsó, Romulus, sánókkal erősítette ftl €sac!
meg a várost, s szilárd állam- es katonai rendszert vezetett b€. Az alkotmány szerint teu€s politikai 6Lüdr§,.
jogokkal csupán az ősi nemzetség€kből szármaó polgárok, a ,,nemesek és gazdágoi'', azAz
a D_atríciusok _(p.aríes: ,,apák") rendelkeztek, míg az ,,egyszerűbb es szegerryebbn pol§Lrok az.zz
erlléF
a d9\j9;ok (4te_á9l ,,nep") a patdciusok ,,gondjára es védelmére..voltak bizva. A lefrebö szerv,
amely Mboru es béte ügyében vag más fontos ügyekben_döntöt| a patdciusok gyülése Ólt ; a király
^pzda
trít fdd
Gú]lrctn
tanácsadó testületet az egyes nemzetségek legidősebb férntagjaib& összetevődő szerrátui alkottá rtitn }_
(sezex: ,.öreg") Ézaz zlkotmány egé§zen a hatodik király, Servius Tullius trónra léptéigérvényben cr e rz5n
maradt. servius Tullius aztán radikális váltoást hajtott vé8íe,egyenjogúsította i piebeiusót<at; tnrrlot
a nep_gyúlésen ezutráLrr minden_polgírr résa vehetett, s €z a népgyüles vette át a régi nemzetséá gvntéÓ
poütikai hatáskórér A hetedik kllály, az etrusz} szírmazlisúTarquinius supirbus, arű őagos a Á-trÁtq]
Tarquinius uralkodása idejen fonadalom tört ki Rómában: a nép fellízadt Tarquinius tirannisztikus fuÉsAr
uralma ellen, családjával együt kiűzte ót a városból, meg§zíintette a királyiágot, és kikiáltotta dndg 9(
.a köaársaságot. Ez állítólag i. e. 5lo-ben történt. }.,{óeé8É
_ A római köztársaság (res publica:,,közös dolog", ,,mindenki ügye.') a leghaladóbb államforma rörtuyci l
volt, amely a görög_ világ hat]írain tű az ókorban létrejött. A legielsőbb Áatalom a római nép, 3qó._!r,
a populus Romanus kezeb€n ös§zpontosult, a nÉp pedig a szabad polgárok összességa jelentetti. lcar-olr e
A _rab§.zolg4kat nem sorolták a néphez, veliik szemben korlitlan diktaturaként iépett fel e tn$o&i
_a köl$rsaság, A római közürsaság eredetileg a göóg oligarchiához vagy timokriciához aÉr*Yn
ha§onlltoll mivel a polgárok vagronuk szerint öt osztályra felosztvq a népgyűlésen t lottit,
1_Iegq?gagabb lorgárok legtisebb oszáya rende|kezett a legtöbb
'oltak
szavazAtlal, s a magó rangú pokiín t
állami hivatalnokokat i§ közülük vála§ztotlÁk- A néptömegek fokozatosan kiharcolták, hogy réút 1o-}iw
,*"ry"l* a kormányban, és egyenjogúan képvi§€ltethessék magukat a hivatalokban; méi azt is Aífu
elértélhory érdekeik védelméreki ön hivatalt létesltett€k, az ún. néptribuni hivatalt. Árómai catah
328 demokrácia ennek ellenére sem jutott a demokrácia olyan rragas fokára, mint például az athéni: -r 6a.lrbt
Ó8örö8 éPülerTéPek:daru, csigasor, kőtömböket sztillító henger

el tudta viszont keriilni az aüéni rendszer egyes hibáit, és a gyakorlatban a saját előnyeit is
megmutatk. Egyszerűbb, áttekinüetőbb, rugalmasabb, olcsóbb és minden szempontból használ-
haóbb volt; emellett biztosítotla az áIlam és a po|gárok érdekeinek osszhangját s az egyenló
polgárjogot mindenki sámára. Jóformrtn azt nondhatluk, hogy amennfvel a rÓ-maiat a gőiOgOk
mögött maradtak a demokratizálódásban. annyiva| megelőzték őket a izervezésben. -
_ _. 4 lO*i 4!?ín élén1 soktagú tanács helyett két konzul (consul) állt: ők voltak a legmagasabb
állami tiszMselők es a hadsereg főveárei. }fu Rómát vesály fenyegeüe, funkciójukat m_-axióálisan
fél esztendőre diktrátor vehette át. Az itélőbírák hatásköiét nem pol!árok-százaiból álló
eskiidtsékek tö - ötték be, hanem a konzulok vary-a konzulok képviseleében ajogtudományi
-
Y^}*éPzellrégű praerorok; a súlyos bihtetések ellen a polgárok a-népgyűléshezfeÍlelbeáetteÉ..
A.8azd€sá€i élet irányílrisát nem bizottságokía bízták, hanem hivatalnoliokra, akiket a munkáju-
kérl felelösségre vonhatlak, s akik nem vettek lészt a legfelső államhatalomban. A rendet-az
aediliseknek nevezett hivatalnokok biztosították, a plebejusok érdekeit a néptribunok védték,
akiknek-adiktátorkivételével bármelyikhivatalnok határozata ellen vétóiocuk volt.A polsárok
es 4 vagyon. ö§§zeírását a cenaor (cercor\ végezte, akinek az erkölcsökre is ü§elnie kellett.'A iómai
hivatalot lisája ezzeI befeje"ődött; keves vólt belólük, s mindegyikneÉ megvolt a pontosan
m€ghatározott hatásköre. Mind€n tisztségviselőt választottak, ncgho?2Á ery eíztendőré, csupán
a diktítorokat válasáoták sziikség szerint es a cenzorokat ötévenkéit. A hivaíaü munkáért nem jfut
fizetés. A diktátor es a cenzor kivélelével minden hiv_atalt ketten töltöttek be, akü köziil az egyikirek
plndlg vétójo8p volt a másik haározar ellen. Ígr korlátoztrá,k a hataiommal való viilzaélés
lehetőségét. es biztosították az automatikus ellendizest. A hivatalnokokat csupán a népgyúlés
törvényei es a szenátui haározatu kötótték; funkciójuk betöltése idejen senki sdn;o;hatü'rk;i
felelősségre, es tetteiket senkivel sem k€llett előrc jóvráüagyatniuk, -úgyhog tevékenységükhöz
megvolt a.sziikség5 yabadsíguk, es az állam szitárd közigazgátrisi atapo[Ón att:t. A politiÍa l rőleg
a küpolitika es a_ hadüg
- folytonossá8át
a c€nzor nevezte ki. A hivatalnokok
a szenátus biztositotta, úelynek élethoisziglani tagjaii
sorsolását a rómaiak haározottan elutasították; ía a úíetet
vallották, h9ry_a fonlos_ dolgokat nern szabad a véletlenre bízni, A hivataü tiszts€get az illető
pol84Tak kérelnpznie kellett,,a ti§zt§ég odaítélé§érőlpedig
a szakismeretek felmérése után - aszavo"áisal
politikai úton, tehát a népgyűlésen,
személyi tulajd_-onságok és
döntöttekl
A rómaiak_ a_h€dügy€t is rnás- elvekre építették,mint a görögök. A legősibb időkben állítólag két
-a fiatalabbak
_egy9lkent 3300 férfiból álló - légiót választottak (legere: ,,válaJztani.)-haróolták.
a polgárok k6'ztll;
azután a harctéren, az idősebbek pedig a város vedelmében A l%iók 329
 tagjainak szárm fokozatosan gyarapodott" es az i. e. Y, szálzAd végérr 45ü) harcosban állandósult; ar
ebből 3000 volt a nehézfegyvereE l20 a könnyúfegyvercs es 300 a lovas katona. A nehézfegyveresek szel
lényegében ugyanolyan feg5rverzrttel rendelkeztek, mint a görög hopliták, a könnyílfegyvéieseknek sá
csak dárűjuk volt. A légió kezdetben árt csatasorban harcolt, akárcsak a klassziku§ gö;q] falanx ; az Uo
t. e. Y. ,s7Ázzd vécénún. hárrna§ csata§or (acies triplex) formát kaPotl Az elsö sort az ilabb hoz
harcosokból (lusratl) álló egysegek alkották, s az e8y€s egysegek között megfelelő távolságok voÍtak; kü
az Íry keletkezet1 réseket fedezték a mrisodik sor egysegei Qlrincipes); a harmadik soi a tartalék Iele
szerepet tÖltÖt€ be, es a legtapasztaltabb harcosokból (rrrar,' tevődött t!,ssze. A csaát ad
a könnyÜfegyveresek kezdtéh s űrdájuk elhajíása után félrevonultak; a nehédegyveresek sorai
aáán egyerresen vonultak előre, akár a díszszemlén, es a c§ata folyamán a szükseg szerint had
átcsoportosultak ; a lovasság a sárnyakat védte, €s üldözőbe vette a visszavonuló ellenseget. Á harcba
vonuló légió minden este ráLrokkal és tölté§sel körülkerített üíbort épitett" cz volt a hadművel€ti Ftg
támaszpontja visszavonulás eseten pedig a menedékhelye. A római hadsereget kezdettől fogva ah<
a funkciók es a tisasegek pontos elosztása jellemeztea fővezérek a konzulok vary a dikátor volták,
; hq
az egyes légiók élen a néptribunok, a kisebb egysegek élénpedig a sázadosok (cenlwbne|) A1
A gazdasígi ügyeket intéó ti§áek funkcióját a katonai questorok töltöüék b€, a vezéreknek'|ltak. Ró
helyetteseik'és altivtjeik se8ítettek, a övezérek mellé pedig a szenátu§ különmegbízottakat kul
(legitusokat) küldött Minden légiónak volt neve, sáma és jelvénye; a vezéreket kiiüöqböző vínű mq
vagy szegélyezésű tóeá,juk b rangielzéseik alapjárr különböaették meg egymástói. A római elb
hadseregberr rrrfu a legősibb időkben is léteztek kitüntetések; a győztes vezer, illetve a győaes sereg AíI
legnagyobb jutalma a tfiumphus yolt, azaz a Mars mezejéröl a Capitoliumra vezető ünnepi felvonulás. sen
A rómaiat akárcsak a közigazgaásban a hadügyben sem elégedtek meg csupán a jó tan
szervezéssel, A -hadseregnek kiváló veárkart - biztosítottak az uralkodóosztály legkitűnóbb lök
egyedeiből. A katonai kiképzes kemény volt, a szolgálaü fegyelem nern ismert pardont, épí
a legionáriusok fizikai rátermettsége közmondásossá lett. A seregben mindig szihrd harci erkölcs nya
uralkodott, még akkor is, amikor á polgári kalonaság máí zsoldoi hadseregg-é alakult. A győzelem ..M
a katonáknak es a vezereknek is személyes érdekük volt; az ősibb idókberr vary szüővárosukat hú
vedelmeaék, vary létfontossá8ú földterületeket akartak szerezni, később pedig már a zsíkmányért mu
harcoltak, amelyből mindenki érdeme szerint része§ült. Római voltukía es polgárjogaikra biisziék 1 leg
voltak; a katonai esküt megszeghetetlennek tartották, a legnagyobb erényt pedig a katonai
rálermettségben látták. Arómaiak hosszú évszizadokon át a katonai művészetet tartották az egyetlen ,ti Ití
művészetnek, amely megérdemü, hogy müveljék. Ésművelték is
- a tökéletessegig.
Hála politikai rendszeriik előnyeinek s a2 azon felépült hadseregíik tírlsúlyáuralq a rómaiak l
szü
risz
§ikerrel védek€aek a náluk sokkal hatalmasabb etruszkok s a szomszéd törz§ek köa töíl
a szabinok, a volszkok, a szamnitok es a szabellok - egyebek
ellen. Közeli rokonaika! a latinokafis legyőzték
l
lép
és leigáztÁk. Hadügyiik történele az onban nemcsak- győz€lmek jegyzéke ; nemegyszer súlyos vóieéget nF
1

sz€nvedt€li elveszítették konzuljaikat, sőt i. e. 390_ben ery időre Rómát is át kellett engedniük óí
a galloknak, akik aztriur rom- es hamuhalnazá válltoztattárk. De csak csatákat vesztettek, nem
háborúkat, s a^ az elyet, m€ly szerint beket csat győzelern esetén szabad kötni" következetes€u ind
megtartották. A vedekezést elég tágan értelmezték: leghatásosabb formájának a támadrist tartották, i.e.
fóleg ha győzelemre és zsákmányra volt kilátásuk. A légiók győielmét a szenátus diplomáciailag is s€g
biztositotta; m€ tudta nyerni a szöv€ts€ges€ket, e§ él tudta szigetelni az elleniÉget, a hábóru bor
előkészítésebenes a b€kekötésb€n egyaránt az ,,oszd meg, es uralkodj" elvhez igazodótt. A győzles aFj
hábonik jóiétet hoztak Rómának, ftildet biztositottak a potgaroknak, újabb rab-szolgák szeliésével Ak
gyo§ították a gazdasági fejlődés ütemét. A győzelem gyümölcseinek, főleg az újonnan sz€ízett Ag
öldterületnek az egyenlötlen elovtása u§yan nemégyszer kegyetlen harcokhrjz vezetett, amelyek nq
egév RÓrnát megrázták, az uralkodó patríciusok azonban mindig találtak kiutat: kompromisszu_ Ez,
mokban vagy újabb támadó háborúkban. triumphusszal végződő hóditó ha járatokban. alu
Az egyre eróödö Róma az i.e. V. és |V. srl7ad folyamán ltália nagy részéthatalmáta eza
kerítette. AZ i.e. IIf sázad elején pedig megütközött a görögökkel. Hol
nyú
A görögök es a rómaiak első találkozásáról, sajnos. nincsenek adataink. Lehetseges, hogy erre már bd
i. e. 50ó-ban, Ariciánál sor került, mikor a küméi görögök legyózték az etruszkokat é§ az etruszkok voh
latin szóvetségeseit. Még az sem kizárt, hogy a görögök oldalán harcoltak, hiszen az etruszk hatalom aai
letörése nekik is érdekiik volt;a görögök azonban akkor még nem különböztették meg a rómaiakat As
330 a latinoktól. A rómaiak minden bizonnyal hamarabb észrivették a görögök€t, mint a görögök 2lAl
a íomaiakat: a víégzbaél-iÉliaigörög városokat nem lehetett nem meglátni. A római hagyomány
szerint már Servius TÜllius király görög minuíra hajtotta végre az alkotmányreformot. Az i. e. V.
szlaad közeph arnikor a rómaiak először írták össze a szokásiogot szakemb€reket küldtek
- -
Görögoíszígba, hogy megismerkedjenek az ottani rendelkezésekkel. Athénból állítólag magukkal
hozták Szolón törvény€inek másolatát, az i,e. Y. és IV. század fordulóján pedig ajándékokat
kúldtek Apollón déloszi templomába. Ám ezektől a bizonyítatlan bíIektől niggetlenül, a régészeti
leletek arról tanúskodnak. hogy az i.e. Y, század végétól a rómaiak élénkkereskedelmet folytattak
a dél-itáüai 8örögökkel. Ami a tengeren túli 8örögöket illeti, a perzsákkal vívott háborúkról az i.e.
Y. század elején a rómaiak valószínűleg még nem tudtak. AZ i.e, lY, század végi makedón
hadjáraaokat viszont már rendkívüli érdeklődéssel figyelték.
A 8örögök tetszettek a'íómaiaknak, példaképetláttak bennük. Látogatták városaikat,
fi8yelték életmódjukat, és i8yekeztek utánozni őket; egyszer alkotó módon, másszor gépiesen,
ahogy tudtak. Már az etruszkoktól is sok mindent átvetteki a góíögökkel érintkezve aztán íájöttek.
hogy eljutottak számos etruszk vívmány fonásához, s annál kiadósabban meíitettek a fonásból.
A göíög alfabétum alapján kialakították saját ábécéjúket,a görög építészetistílusokat átvitték'
Rómába, sőt göí€ múvészeti termékeket és művészeket i§ szereztek; a görög isteneket és a 8örö8
kultuszokat oly mértékbenátvették, hogy saját isteneik többnyire csak eredeti nevüket tartották
meg, egyébkéntteljesen elgörógöstútek. A
8örög tüdománnyal való találkozás valósággal
elbűvölte őkeq még azt a hitüket is elveszítették,hogy ilyen téIen Yalaha is utolérhetik a görögöket.
Ami a tudományt illeti, alkotókép€sségüket hely€sen itéltékmeg, soha, semmilyen tudományban
sem múlták felúl a görögőket, legfeljebb elsajátílották azok ismeretét. Nagyobb tehetsé8et
tanú§ítottak a művészetben, jóllehet ezen a iéren i§ a göIögök mö8ött maíadtak; a világkultúrát
öleg nagy köIlői müveklel gazdagították. j€l€ntős sikereket értek el a szobrászatban és aZ
'építéwetben.Mindig tudatában voh'ak a göíögök kulturális íölényének, és az irigykedó alacso-
nyabbrendűség érzésétsoha§em tudták elnyomni magukban. Tehát más téren igyekeztek kitűnni.
,,Mások alkossanak ércszobíokat írta egyik legnagyobb költójük. Vergilius
- - és megszólalásig
hű márványarcokaq mások szónokoljanak szépen, és határozzák meg az égitestek futását és
mutassák meg a csillagok keltét, de te, .ómai, azzal töíőd), hogy hatalmaddal népeket uralj, ez
legyen a te müvészeted!"
I. e. 29Gbbn a rómaiak mar ery etruszk város es a dél-itáliai görög városok kivételével egész
-
Itáliát hatalmukban tartották. A görög városokat sohasem támadták meg holott megyoltak az ehhez-
szükséges eszközeik, és bizonyára ürúgyet is kónnyen találtak volna. Minden görög várossal baráti
viszonyt taítottak fenn, kölcsönós viszitIyaikba nem avatkoztak beie. Mikor később mégiscsak igy
tórtént. a íómai források szerint ezt maguk a görögök kérték,a rómaiak tehát a górógök védelmében
léptek fel, belügyeikbe nem akartak beleszólni. S hogy végül is leigázták őket, az yéletlen körülmé-
nyek folytán következett be, erededleg senki sem számított rá. Ügy hangzik ez, mint valami
római propaganda, méghozzá eléggéátlát§ó. A görög kútfók azonban ugyanezt mondiák,
A göiög városok időnként hadakoztak egymással, olykor pedig gyakrabban háborut
indítottak a körülöttük - -
élő, területükíe be_betörő törzsek ellen. A kömyezö törzsek nyomása főleg az
i.e. lV. század közepétől erösö,dött, a megtámadott Yárosok t€hát más görög váío§okhoz fordultak
segitségért. De inkább a távolabbi városokhoz, mivel a szomszédok segítségeáltalában kellemetlen
bonyodalmakkaljárt. Tarentum Crarasz) i. e. 338-ban például Spárát hívta segítségülalukánok és az
apuliaiak ellen; III. Arkhidamosz spártai király azután elesett a város védelmében. I. e. 330-ban
Alexandrov epeirosá király, Nagy Sándor nagyhityja, i. e. 303-ban Kleonümosz spártai király, majd
Agathoklész szürakuszai tirannus segített Tarentumnák. Mikor azonban i. e. 282-ben a lukánok
megtámadták Thúriát, az elpusztított Szübarisz utódát, a thúriai kormány Rómától kért segítséget,
Ez volt a görögók elsó segélykérése,s a szenátus bizonyára nem örült a bizalomnak. A rómaiakat és
a lukánokat uglranis barátsági szerződes kötötte, bár azt a lukánok nem nagyon taították tisáeletben.
ez azonban más lapra tartozik. Dé1-1táliában egyébként csupán egyetlen légiójuk volt a rómaiaknak.
Hosszu viták után a szerrátus végiil úgy döntött, hogy a római népnek nem válnók becsületére, ha nem
nyújtana segítseget annak, aki kéri, es egy légiót küldött a város védelmére. De mihelyt a légió
bevonult a városba, a lukánok körülvették Thúriát, s ott hamarosan éhínsegtört ki. A rómaiak nem
voltak elég erősek ahhoz, hogy kitörjenek, vag5r hogy nyílt mezőn harcoljanak az ellenséggel; mikor
aztán a lukánok Krotónt es Rhégiont is ostrom alá vették, úry látszott, megpecsetelődótt a sorsuk.
A szenátusnak nem volt más válaszüísa, mint hogy új légiókat küldjön serege védelmére;az új légiók
azután szétverték a lukánokat, és felszabadítoták az ostromlott városokat. A légiók a parancs szerint 33l
 haza akartak térni, az illető városok kormányai azonban megkértéka szenátust, hogy hagyja náluk t
a katonákat: újabb lukán támadástól tartottak. Aggályaik mindjárt i. e. 280-ban igazolódtak. éS
a szenátus békéseszközökkel akarta megoldani a helyzetet. KöVeteket küldött Tarentumba.
s kis hajóhada Tarentumban kötött ki, amellyel Róma már i. e. 304-ben barátsígi szerződést kötött.
Itt azonban olyan incidensre került sor, amelynek következményeit abban a pillanatban taláLrr még
senki sern tudta felmémi.
Két§égtelenül a tarentumiak voltak a hibásak: talán az új római kikötó. a Hadria
konkurrenciájától féltek, talrfur hirtelen fel!§,últ szenvedélyek éS sötét érzésekvezették őket, talán
a túlsó parti ügynökök buzditására történt, elég az hozzá, hogy a kikötői tömeg me8támadta
a római hajókat. A vezéreketés a legénységegy részét agyonverték, a hajókat felgyújtották, az életben
maradt rómaiakat pedig a helyszínerr eladtak rabszolgának. Az incidens híréta szenátus először nem
hitt€ el, végü úgy itélte meg a dolgot, hogy felelőtlan elemek műve volt, amiér1 nem lehet a kormán}t
hibáztatni, és a bűnösök kiadását vagy megbiintetését kérte Tarentumtól. A tarentumi kormány
azonban elutasította a kérést]'a szerződés értelmében úgymond a római hajóknak semmi
- -
keresnivalójuk a Tarerrtumi-óbölben. Rómában kitört a felháborodás, a nep háboruért kiáltott, de
a szenátus békéseszközökkel akarta megoldani a helyzetet. Követeket kúldött Tar€ntumba,
hangsúlyozta, hogy a rómaiak barátokként mentek a városba, s ha ezt a tarentumiak nem Vették észre,
fel kellett volna szólítaniuk a rómaiakat, hogy távozzanak. Mikor a küldöttség vezetője ismételten
a bűnösök megbüntetését kérte, a tómeg megverte. Lucius Aemilius konzul erre Tarentum alá vonult
seregével, és ismét előadta a rómaiak követelését. A tarentumiak azonban közben hajóra szállították
zsoldosaikat, megtámadták Thúriát, s lemésárolták az ott állomá§ozó római helyőrséget.
A Tarentum elleni háború most már elkerülhetetlen volt. í
L e, 280-ban tehát sor került a rómaiak és a görógök első katonai összecsapására. Mint kiderült, a
aháborúban nem egy_két római légió ütkózött meg e$/ város hadseregével, hanem Róma harcolt egy
hatalmas hellenisztikus királysággal, melyrrek uralkodója lgyanaz. teívezte nyugaton, amit Nas/ c
Sándor valósított meg keleten. Ez a hellenisztikus uralkodó a kis Epeirov királya, Piirrhosz volt a
(latinul Pyrrhus), aki Akhilleusz fia, Neoptolemosz, illetve Piirrhov lesármazottjának tártotta P
magát, és be akarta fejezni ősei megkezdett müvét, azaz ki akarta irtani a trójai menekültek utódait,
9
akik rómaiaknak nevezték magukat. Epeiroszban, az európai Görögorság legnyugatibb részében
l!
s
i. e. 295-ben került hatalomra, mégpedig úgy, hogy letaszította trónjáról a trónbitorlót, aki ugyancsak
Akhilleusz fráíől sáímaztalta magát, s akit a változatosság kedvért Neoptolemosznak hívtak. x
l!
Külsejéberr es jelleméberr Ptirrhosz állítólag Nagy Sándorra hasonlított, mint az ipszoszi csatában
-
s
ahol Démétriov Polioíkétészseregében harcolt bebizonyította, bátorságban is ra ütött; Nag5l el
Sándor szerencséje azonban nem kíserte. Hadjáratát sem tudta olyan rneggyőzően indokolni, s olyan
a
hatalmas sefeg sern állt rendelkezésere; hadserege 22 000 nehézfegyveresből, 3000 lovas katonából és T
20 harci elefántból álIí, ez azolban becslése szerint még sok is volt Rómára, Lehetséges az is,
h
- -
hogy a tarentumi incidenst az ő ügynökei idéáékelő. Az viszont bizonyos, hogy mikor Tarentum Pi
hozá fordult segítségért,serege már harcra készerr állt, és a kérésnek azonnal €leget tett. ht
A Tarentumi-öböl kellős közepén, Hérakleiában sállt partra, és Róma felé indult. v
Púrrhosz parlraszállását a rómaiak nem tudták megakadályozni, De négy légióval Hérakleiába aI
siettek, és Publius Laevinius konzul noha kisebb sereggel r€ndelkezett útját állta Püírhosznak.
A támadást római szokásokkal ellentétben -
a lovassággal kezdte, és egyenesen Pűrlhoszra töIt, Pi
-a -
s egy lovas leütötte Pürrhoszt a lováról. A király eleste megíenditette a göíög seregeu Pürrhov a
azonban felkelt, s ha a sors már nem adta meg neki, hogy a lovaslíg élen harcolhasson, a gyalogság ta
éléreállt. A görögök előretörtek, de ekkor újabb csapás érte őket: elesett a nehézfegyveresek vezére, T:
Megaklész, akinek Piirrhosz a saját aranypánélját kölcsönözte az első csatáfa. A rómaiak a harcolók a
feje ölé emelték Megaklész tetemét. s a görögök
- abban a hiszemben. hogy a király esett el _ P(
megkezdték a vi§zavonulá§t. Pürrhosz azonban megállította öket, A górög lalanxok még kéiszer
lo
ósszecsaptak a római sorokkal, s az ütközet még mindig nem dőlt el, Piirrhosz erre b€vetette az ú
elefántokat. A hatalmasállatok-hátukon tornyokkal es harcosokkal szétkergették a lovas§ágot,
-
és szétvertéka frontvonalat, amelyben már a legtapasztaltabb katonák harcoltak, élőkön és holtakon fi
grtoltak keresztül, és elképzelhetetlen zíirzayarl, okoztak. A íómaiak me8rettentek, hiszen eddig et
még egyikúk sem látott harci elefántot. Egy i!ú legionárius azonban bátran odarohant az egyik ü
állathoz, és levágta az ormányátl. a fájdalomtól megvadult elefánt erre megfordult, és véres kásává lx
taposta szét az e8yik göíö8 falanxot. Mire a görögök feleszméltek, és ismét csatasorba álltak, a:
332 a rómaiak már elmenekültek: a harcbgn 7000 embert vesztettek, 15 000 férfi _ -
főleg sebesült íd
r

Pedig lbgságba esett. Pürrhosz ö§zesen 4000 embert veszített, de legjobb vezérei is elpusztultak,
.hogyAzkössanek
első ütközetet tehát a görögök n_yerték_meg,
bekét. Egészen elfogadható
s a gyóztes Piirrhő aájuua.ottu a.o'.ui"'tnut,
feltéielekéi ajánlott: a római-ak ismeriék
"i "-c.nzoi
"i..- .crauaius
városok függetlenségét, amit a rómaiak sohasern tagadtak, és adják ítlioúú.i.t.i
"áio"
szövetségeseiktől elvettek. A rómaiak azonban az őreg eppi*
kijelentették, hogy nem szokásuk tárgyalni,- mig trazajuk Étaje-ú;g;;.;r-ú;
1melye]<9t
közvetítésével
tartózkodnak. -Píirrhosz tehát folyiatta a harcot. összöiogott u Ékár,oikal, .á-"li.[ta é. ia.
törzsekkel a rómaiak korábban legyőztek
- amelyeket
hogy,bocsássák rendelkezésére seregeiket. |, e,2'l9 tavaszán
és arra kényszerítette u go.ög uá.orokut,
-, aztán 70 00ő gyatogor.o[ goó t;uur;G
19 elefánttal ismét elindult Tarentumból Róma felé. A rómaiak i-r,onü"n niai Ái".áeiiJ
felhívásra: hogy pótolni kell a Hérakleiáná elesett katonákat
a vereségből; az első
aorrui n"Ji
--
te.rfi jelenlk:3:Jt:
l1.9gy
mindjárt két légióiis felállithattak belőrut; ezet<trez ciailliat
negY tovabbl legóJát, valamint a latinok, a szabinok, az umbérok és más szövetségesek
7áÖ.l
i,ari"i
publius Laevinius konzul másodszor is ugyanannf gyalogossal erős csapatait.
'súlyos' és lovas katoná-'val indult niirhosi
ellerr, mint először; az elefántok ellen háici Jzekereket vezetett, hossá, kihegi;;;ii
,
melyeknek érchegyére szurkoi kócot.kötözött. hogy támadás előtt meggyuitiaÜ
l1:lér1r1dl!!i!
oket. Az ósszecsapásra Ausculum város. a mai Ascoü falucska rneliett. Apuliában kerüi-isór. Két
; ; i";;
napjg folyt azán a legnagyobb ütközet, am€ly a korabeÜ Itália roroien !$aíltaián iálot,
a rómaiaknak kedvezett. Az első.napon fölénybe kerültek, az éjszika ii'é.|.ir*iótt!
tt9q_vigvatrrizódjanak a táborukba; a második napon úrhosz"öru- ".i" u.u- n .o.ui
lett a c*tatér
9.t1,
légiók ó000 férfit yeszteitek, pürrhosz háromezeí-ötszázat. Mikor azonban nijott, hogy szinii
minden vezére..és válogatott katonája
_.az, €lesettek között van, kimonJla ;;i-"-;ó"á;;;i,
amely azóta szállóigévé lett: ..Mé8 eg} diadat. és elvesztem!..
Mikor a rómaiak ismét elutasították piirrhosz békeajánlatiit, elhatároaa. hosv esész Nasv-
Görögo§ágot mozgósitja ellenük_.
_Helyórséget hagyott tur.niu.uán.-er§"iliiú"-"-"",,'"fiár
a szürakuszaiak és a katanaiak akiket épperrakkor iámadon rneg Kartiágó
- és reiii*, }"gáoÜr..
Píirrhosz kezébe vette a védelmet,
_csakhamar egeszen a -
sziget-nyugatilsücrte.e íily'u'*--b;
szodtotta vissza_a tarthágóiakat. A tarthágóiak [észek volta-k őt'eliimemi szicnia'L;i;i;-'e;i
uÉnat,tra
meghagyja, nekik
-Lilybeumot; Pürrhov aionban Karthágó gyöngesege jeléne[
_s.elha.ároztaihogy bevesá ma8át Ka,íthágót is. ElhatáIozasa siereiósetÉnnJt ú"..v"rt,
Karthágót _Ró_mához közelítette, másrésa a_sziciliai városok lázongtak t "gv.e"algi
Jtpiieráá.""á"Tt
" ":ot
magas,adók,ellen. Pürrhosz végül fegyveres konfliktusba került uetít, miveiaz iioráto.
iou-oá
ellen is fellázadtak; ezenkívül pürrhosz vezéreinek összeférhetetlenséee
- -i"tt - -á
a tafentumiak is felkeltek ellene. Afrika helyett tehát Itálába ment, . a11,Ítan-l-..."oa.rii.ti!
Taíentumot, harrrradszor is Róma ellen uonuit. I. e. 2'l5-ben azonbao tvtaniui-'ó*i;
konzul seregei legiőzték őt a beneventumi csatában, félútonAusculum és capua kózött. ú;;
ili;1;;
Pürrhov is.csak nagy keservesen tudott elmelekülnj, és seregének csekély mÁd;áyár"l6;.;#;
húzódott vissza. l.e.272-ben halt meg a makedón li. Antigónosz Gonaiasz ellen
rr"ojairiú"",
Méghozi,elégdicstelenül: mikor megtá|rnadta Argoszt, a viros egyik védőjén"k "ii.rt
a házu,k előtt csaptak össze a íejéhez yág9tt eg' cserepet. Püűosz nyÓo'uun ""yj; -;ü;;ö;-" -"
píirrhosz halála után -a Tarentumi-öböl görög viirosaiban .iáiry"ii'uit.
hagyott helyőrségek, valamint
Piirrhosz lukrán-és egyéb szövetsegesei megadták migukat a rómaiaTnak. aj
a campaniai zsoldosokfolytatták, akikelárultáka rómaákat, és pürrhoszhozpenoii"t;"rr"iaiia.t ".."a,
nr,egi"nü.
tartották magukat egeslen a város €lestéig, i. e 270-ig. A szenátus ;a;
-égii;á'rÖlti
Taíentumnak, hogy rombolja le várfalair, adja.ki hajóhadát, és fogadja b. ,ó'n;i'fiyő;;éi;i;
1töbqi.co.rö,c
"
városal aszerint bánt. ahogy á tauoú alatt viselkeátei. Neapolisznak, ivora"'ut,
pompeJlnek és néhány más városnak amely semleges maradt. vagy a rómaiak oldalán harcolt
- ezek a rárosok formálisan esészen a császárság koráig-
tovabbra rs meghagyta lüggetlenségét;
,
megtartották ÖnállÓ§i8ukat.
pürrhosz veresége nemcsak aa jelentette,
^_. hog] a-dél-itáliJi görög városok többsége elveszítette
fti€ Betlenségét, hanem a görög és-.római fegiérek oss.icsfiásáiar.
etiovendo
előrevetitette. A piirrhosz elleni első csatát a i'ómaiak .tuer"itétiii,
-
a máiodikban "?"o-e"yJi-i.
má. csainem
döntetlen eredményt értek el, a harmadikat pedig megnyerték. Bilyos,
h;'ii-ü;;h;;;
nem Themisztoklész_ vagy Pauszaniay serege, -es néni i, Nugy sa'noá; Gd;'";ÜÖ;i?;
Üil;.#
1 i9legeket, amelyekkel a rómaiaknak ké§őbb kellett megütkö;iiik, minősés dólsában tenu"n"."n
felülmúlta. A rórnai hadügy fölénye egész egyértelműe-n .n"g.ui;tkorott'Á-.3.u,"r.ti
ss:
"'i".ti
 háborrtktól a görö8ökneknem volt mit várniuk, m€rt Ílíga íómai köztáaa§ág poütikailag és A
gazlaságilag állandóan erő§bödött, Görögoíszágban egyre állandóbb lett a belsó válság. a legl
r,l|en,
a Görögorságra jellenó sokféleseg es tarkaság a válság es a válságból való kiútkeresésformáiban is kötek
megnyilvánult. Ezen még a makedón fennhatóság és az orság egyesítéséreirányuló igyekeza sem e|hiri
változtátott. Egészen sajátos képet mutatott Spárt4 amely hegemóniája elvesztése után elvonult az mgk
összgörög politika wínteréról, és még a korinüoszi szövetsegbe sem lép€tt b€. p€dE
Azi. e.266-263-as, ún. khrémónidészi háboóban elszenvedett ver€ség, amely Spárt]ít €s Athént bizon,
a makedón II. Antigonov Gonatasztól érte, m€grnutatta Spárta hanyatlásának mélységét. azonb
tett€ l
A lakedaimóni férfiak ugyan még tudtak harcolni, de még akkor sem szívesen harcoltak ha igazságos
ügyről volt szq ráaűsul kevesen voltak. Es szerényebb€k lettek: nem erénybő| hanem szüsegből, nrgfe
szórn:
hiszerr íiildterületiik nagy részételveszítették. A vagyoni difrerenciálódIás folyamata SpártáLban
később kezdődött, mint a többi görög városbaq án annál gyorsabban es fájdalmasabban ment A
végbe. Az ellentétek a therrrropülai hős névrokon4 Leónidasz király uralru alatt értek el Kleoí
csúcspontjukat. ,Á vagyon néMny ember kezében összpontosul! az államot szegenység sujtotta. íá ho
Valódi lakedaimóni végiil nrár nsín volt több hétsáznál, s ebből talán csak körülbelíil szíznak volt clbatá
fiildje es öröklött vagyona. A többiek tétlenül, nyomorban es félrehuzódla tespedtek a városbaí\ az b@. I
ellenség rájuk kényszedtette háborúkat kel|etlenül és kényszerből venék vissza, s szüntelenül,vrirták a lovc
az ak lmat, hory fordulatot hajtsanak végre, es megváltoztassák a fennálló viszonyokat." lry irta Srúíü
Plutarkhov lg,Jz á Kleomenész ifsi spátrtai királyok életrajábar! akik elhatározák, hory radikális bajtoo
váltoást idéznek elő a splírtai nep érdekében. dunál
IV. Agiw nagykorusíga eléresekor, i. e. 245-bert lett Leónidaw királyüír§a. ,,Tehetségévelés rcíük
szellemi nagyságával nemcsak lrónidaszt sárnyaltz túl, hanem szinte minden király| aki a nagy l{iLr
Ageszilaosz után uralkodott", e§ rögtön hozálátot| hory nemes élját megvalósítsa: ,,egyenlőséget Eg^iü
teremts€n a közsegben". A boríiszthenészi Szphairov sztoikus filozófus hatása alatt nőtt fel, aki a EÉ
megvetette a fényűzést,a vagyont, a kapzsiságot stb., es idealiálta LÜkurgov régi rendverét. Már
5zác
trónra lépé§ előn tíiz€tesen átgondolt4 hogyan gyó8yíthatná m€ spírtíta rendszer rrregújítása Étü
útján. Górögonágban mindig az volt a szokás, hogy a reformokat a régi rendszer í'eliljításának ü- rcforn
rügyén vezették be, ez tehát nem okozott gondol A kérdéscsak az volt, hogyan szerezzen híveket a tudja l
reformnak olyan híveket" akik azt törvénye§ úton segítenek megvalósítani. Agisz ugyanis nem akart e fom
letémi a törvényes útról; volt ugyan néhány híve, aki lelkesen egyetértett vele. de megíis/elte. hogy min&
,.a lakedaimóniak mindig adnak asszonyaik véleményére,és inkább megengedik oekik hogy
a közügyekkel foglalkozzanak, mint azok fédeiknek, hory a Mztartásba beleszóljanak". teluít
először is saját édesanyját nyerte meg; anyja agitációja valóságos ciodrikat tett] Agisz átlátta aá is,
hogy a reformjavaslatot nem terjesztheü elő ő maga, mivel meg fiatal, es nincs tekintélye; pártjára
vonta tehát nagybátyját, Lüszandrosz| aki nagyon el volt adósodva
örvendett. Jól sejtette, hogy a reform ellenzői- noba köztisztel€tnek
semmiféle cseltól sem riadnak- vissza, teMt az
,,intrikamestemek" kikiáltott Mandrokleidészt is megnyeric az ügynek. A thalamai híres jósdriban is
megtette a kellő intézkedéseket. Az alapos felkészülb után aztán akcióba lépett: Lüszandrosszal
előadatta a törvényjavaslatot: töröljék el az összes adósságot, újra osszík fel a ftrldei a teljes jogu
splírtaiak táborát pedig tölts€k fel a kiválasztott perioikoszok soraiból. A népgyűlésen aztán
egyetértett Lúszandrow javaslatával, es kijelentette, hos/ javaslatot tevékenyen ámogatni kívánja :
a
lemond minden vagyonáról, fóldaerületeit felajánlja felovtásra. s édesanyja. rokonai és barálai
ugyaned teszü majd. ,Á nep elámult az ifiu férfi nagylelkűségén, * végtelenü öriill hogy csaknem
háromsáz esztendó után ismét spáruíhoz méltó király jutott hatalomra."
Mint vámi lehet€tt, a törvény elfogaü§a ellen felléptek a spá,rtai gazdagok es konzervatívok,
élüön az ephoroszokkal és L€ónidasz királlyal. Kivetették a csalások és a megvesztegetés€k hálóját,
s midőn szavaásra kerüt sor, egy szavazattal többet §zereztek mint Agi§z hívei. Agi§z azonban n€m
adta fel a harcot, Kü§zandrosz €s Mandrokleidév pedig ugyanazokat a fegyvereket használÉk, mint
ellenfeleik, c§akhory eredményes€bben: elértélhog5l az ephoroszoknak le kellett mondaniuk
hivatalukról, Leónidasz királynak pedig a trónról (beszerezték a delphoi jóshely meglepő leleplezését,
hogy Leónidav egyáltalrán nem spártai polgár, hanern valami makedón altiszt es ery barbár asszony
fia). Ezek után a népgyűléselfogadta a törvényjavaslatot, de neín teljes egé§zében. Agészitaosz, az új
ephorosz Lüszandrosz segít§égével meggyőzte Agiszt. hogy ilyen nagy reformot csak l'okoZtosa_n
lehet megvalósítani, az első szakaszban tehát me8 kell elégednie az adósságok eltörlésével ..Es
334 öszehordták az agoráta az ti§§zes adósleveleket, egy íaká§ra raklák, és felgyrljtották azokat."
 A reform második sakaszáiB Agisz íná,r nem jutott el. Hadba kellett indulni4 mivel
a legnagyobb készülődés köz€pette Arato§z, az akháj szövetség vezére segít§égü hivta az aiq§lok -
-
ellen, akik állítólag meg akarták támadni Akhaiát. A segítségnyújtásraAgiia siovetségi szerzüdés
t
kótelezte, Aratosz kérésettehát fegyelmezetten teljesítette. A háborút azonlan sikerüh Úerencsesen
elhárítani, es néhány hét múlva Aratosz megköszönte Agisz fáradozását, s hazabocsátotta. spártában
meglepetés fogadta a királyt: a reíorm ellenzői közben újra Leónidasa ültették trónra, a nep között
pedig elterjesztették, hogy Agiv nem gondolta komolyan a földosztást. Hogy Agiú be ne
I bizonyíthassa az ellenkezőjét, börtönbe zártík, s tudtára adták, hogy épperr halálra ítélték.A hóhér
amnb_an nem volt hajlandó tezet emelni a királyra; Agisz aehát a törvény iíánli tiszteletből maga
tette fejét a hurokba. ,,Azóta, hogy a dórok a Peloponnészoszon lalinak irja Plutarkho-sz
megfeledkezve arról, miként bántak a spártaiak a heilótákkal Lakedaimónban nem történt ennél
szörnyűségesebb és istentelenebb dolog -,
Agiv meghalt, ám akadt folytatója: Leónidasz tulajdon fla, III. Kleomenész szrmélyében.
Kleomenév kényszeíből feleségül'vette Agiv ózvegyét, Agiatiszt. Agiativ aztán olyan hatással volt
rá, hogy maga is Agisz céljaival es terveivel kezdett foglalkozni, s midőn megismerkedett velük,
elhatározta, hogy megvalósítja azokat] de tanult Agisz hibáiból, és másként látott hozzi a dolog-
hoz. I.e. 235_ben trónra lépett, s nyugodtan várt, hogy kitörjön valamilyen háború, és íábízzák
a lóvezérséget; terveiről egyelőre hallgatott. Az akháj szövetseg seregei csakhamar megtámadták
Spártát, Kleomenész harcba indult; gyózelmes hazatérés€ után aztán ,,példris katonai puccsot'.
hajtott végre. Villámgyorsan elfoglalta az ephorátust es a gerúsziát, s ha katonái közberr kissé
durvábban viselkedtek a kelleténél, egyáltalán nem tett nekik sz€mrelÉnyást; az ephoroszok
testületét és a gerúsziát megszüntette, a geruszia nyolcvan tagiát es legmaradibb hívétpedigsáműzte.
Mikor már kezéb€n taította a hatalmat, összehívta a népgyűlést,hógr jóváhagyassa iniézkedéseit.
Egyúttal programját is kihirdett€, s miután a népgyűlésezí jóYáhagyla, aznnnal hozzáIálott
a megvalósitásához: mindenekelőtt eltöíölte az adóssrigokat, elkoboita a gazdagok földjét és
_

szétosztotta a földtelenek között, majd néhány ezer perioikosz nevét rávezette a polgáók üstájára, és
nekik is földet adott. Ezt azonban csak a további reformok kezdetének tartotta; először is katonai
Ieformo1 kellett végrehajtania, ho$i az elégtelenül kiképzett új polgárokkal feltöltött hads€reg meg
tudja védeni a forradalmi vívmányokat, másodszor pedig a polgárokat is át kelett nevelnie, hogy
a forradalom a gondolkoűsban es az emberek életmódjában is győzedelmeskedjék. Kleomenési
mindezzel,,Lükurgosz kiváló alkotmányát akarta felújítani".
Kleomenész kéts€gtelenül_nagy személyiség volt a spártai trónon; Plutarkhosz szerint állítólag
egyszerűen és verényen élt, kép€ssé,geit _a nép szolgálatába állította, s ,,mint orvos, ftijdalom--
mentesen gyógyítolta meg a hazát', Ha ebben látunk is bimnyos idealizálást, reformjainák sike-
rét nem vonhaüuk kétségbe. Ezek a leformok nemc§ak Spártát emelték fel, haném a többi
peloponnészoszi állam. lakosság4nak is vonó peldát mutattak. Persze ebből törvényszeíűen
következett, hogy a régi rendszerek hívei meg akarták s€mmisíteni az újat. Mikor spárrábán ehhez
nem találtak eleg erőt, intervenciós háborút szerveztek. A §párta-ellenes koalíció-éléreaz akháj
szövetség vezére, Aratosz állt, Kleomenésznek pedig nem maradt más választása, mint hogy felvegyé
a rákényszerített harcot. Es ragyogóan helytálit: ispártai polgári hadsereg fölényberr v6it a to6fi
hadsereggel szemben, sőt mindenütt a néptömegek támogatás{íval találkozótt. Arkadiában,
Argmzban, korinthoszban, sót Akhaia egyes részeiben is csatlakoztak hozzá a ftildművelők és
a földtelenek, akik spártai példára szerették volna megvalósitani a reformokat; a háboru igy részben
osztályharc jelleget öltött, es spárta amely évszázadokon át a reakció támasza volt
a társadalmi haladás élérekerült. - --égyszerre
Spárta győzelmes előretörés€ aíra késztette Aratoszt, hogy fogjon össze Makedóniával, jóllehet
az akháj szóvetség éppen Makedónia ellen jött létre. III. Antigonosz Dószón erre zl0 000 emberrel
KIeomenész ellerr vonult, és néhány ütközet után rákényszedtette, hogy húzodjékvissza Spártába.
Az ostrom alall azlán kleomenész szélső,ségescselekedetre szánta él magát: besorozoti a had-
seregébe néMny ezer heilótát, lehetővé téve nekik, hory kiváltsák nagukat. De már ez sem
segitett; húszezer férfit toborzott össze, az,az mindössze feleannyit, nrint amennyit Antigonov és
Arato§z szembeállítotuk v€le. I.e. 22l-ben Szellaszia mellett, a ,,Lakedaimóni kapuban" vé8zetes
veíeségetszenvedett. s€regének legnagyobb része a csatatéren maradt, maga Kleomenég Egyip-
tomba m€n€kült, s rniután reményét,hogy még hazatérhet, elveszítette, öngyilkos lett.
Antigonov es Aratosz voltak a történelemben az eló győztesek, a[ik betették a lábukat
Spártába. Eszerint is vis€lkedtek: felújítottákaz ephorátust es a gerusziál, méghozá saját hiveikból, J_]_5
érvénytelenítettékKleomerrész reformjait, sőt még a spártai király ,,hivatalát" is megszúntették, ismét
Aztán megparancsoltrá,k Spártanak, hory lépjm & az akhátj szövet§egbe, es rendelje magát alLi tanot
a makedón vezetésnek. viszál
Spárta történelme azonban meg nem ért véget. A spártai nép szabadságért es egyenlőségért vivoll húz&
harca sem fejeződött be. lépeu
de ve
Ha az i. e. III. században Spárta mindenekelőtt belügyi problémákkal küzdött, más görög államok látüit
főleg külpolitikai kérdésekkel foglalkoztak. Persze csak azok, amelyeknek voltak kúlpolitikai uralol
kapc_solataik. Sok állam elönyösnek vagy pillanatnyilag változtathatatlannak tartottá alárenóeltséget el kel]
a hellenisztikus monarchiáknak, újabban pedig a római köztársaságnak, mások azonban nem, és fiiggo
elhatrirozták. hogy újra kivívják szabadságukat. Még íiiggetlen görög államok is lélezlek: az ómai
Egei-lengeren, Szicília szigetén es a távoli Fekete-tenger partvidékén. A
Az Egei-tengeren Rhodosz taította meg függetlerrsegét_ ,,hála elöny<is földrajá fekvésének", korma
mint mondani szokás, ,,mert egyik hellenisztikus hatalomhoz sem volt közel". Am a kisázsiai Szüra]
partvidéktől, am€lyet a Szeleukidák es a Ftolemaidák f€lváltva tartottak hatalmukban, csupán a hely
félnapi hajóíttra esett, s egyiknek is, másiknak is jó támaszpontként szolgálhatott volna; Rhodosz Hieró
bevétele ezenfeliil gazdag zsákmánnyal kecsegtetett. Ennek ellenére el tudta riasztani a támadókat, és vették
sikeresen visszaverte a kalandoí Démétriosz Poliorkétészt is, aki i. e. 305_berr hatalmas köága
ostromgépekkel v€tte köriil. Függetlenségá nem Héliosznak, a napistennek köszönhette aki Á
a miloszok §zeriní kiemelte a tengerből, a geopolitikusok szerint pedig előnyös fekvést adoti- n'eki Nyug
népénekés kormányának: a nép és a kormány hatalínának és ügyes politikájának. rómi
-, hanem
Rhodoszon mr{r a homérosá időkberr is léteztek városok: Ialiisszosz, Kameiiosz es Lindósz, de Mindt
emberemlékezet óta nem harcoltak egymás ellen. Mikor később leteleped. k benniik a dórok, akiket Na5r i
állítólag Althaimenév argosá hős vezetett a szigetre, Kósszal, Knidosszal es Halikarnasszosszal a Ptol
hexapoliszba, ,,hat város szövetségébe" tömörültek. Halikamasszoszt ugyan később kizár- mak€i
lák a göve§égből, mivel elvetelte a dóí erkölcsöket, de a sziget északi nyúlványán új várost a szigc
alapítottak amelyet a szigetről Rhodoszrrak neveztek el. A rhodosziak nem keveredtek bele indítot
a sárazíölü görögök visailyaiba, de tengerészeik bátorv3ával es olimpiai bajnokaik jelentős a róm
sámával csodálatba ejtettek őket. A peloponnészoszi háboru idejen ,,spártai" & ,,athéni" pártra
osztódtak, ám a harmadik párt, a ,,rhodoszi" győzött, amely biztositotta a sziget semlegessé8ét. Sőt
Nagy Sándor nemkívánatos figyelmét is elterelte Rhodoszról: idejében küldött neki ery hajórajt
Halikamasszosz ostromához. A diadokhoszokkal
- akkoriban
fenntartott kapcsolataikat
a perzsák konkurrens kikötője
a rhodo§ziak ana az elvre építették,- hogy Rhodosmak annyira sem-
legesnek és minden fél sziimára annfra hasznosnak kell lennie, amennyire csak lehetséges.
A rhodoszi kikötöbe minden hajót beengedtek, úgyhory a kikötő forgalma négyszer felülmúlta
Pireuszét; nemcsak banlárokat es pénzügyi szakembereket csábítottak a szigetre, hanem tudó§okat
es művészeket is. A rhodoszi kormány mindig mérsekelt es türelmes volt; a királyság eltávolítrisa óta
az arisztokraták (először a nemzetségi, később a kereskedelmi arisztokraták) tartottá} kezükben,
akiket azonbaí}€ nep választott. A koímánynak arra is gondja volt, hogy a nyomor ne lépje tű azokat
a hatírokat, amelyekan tű már a szociális viharok kezdődnek: munkalehetőséget biztosított
a népnek a hajógyárakban es az átrakodóhelyeken, a szegényeknek az állam költs€g€n gabonát
osztott, a gazdagokat pedig arra kótelezte, hory asztalukhoz hivják a szegényeket. Rhodosz
kiépítéseremeghívta Hippodamov milétosá építészt,s az gazdagon feldíszít€tte a várost
középületekkel; az akropoliv ókori középületeinek maradványai legalább annyi látogatót
vonzanak, mint a rhodoszi lovagok híres köápkori palotái. Rhodosz íry jelentős gazdasági és
kulturális kózpont, a n}ugtalan hellenisztiku§ időkberr a nyugalom szigele lett, s ezenkíviil olyan
hatalom, amely az akkori szuperhatalmak világában is tiszteletet ébresztett.
A szicíliai göíög államok helyzete már bonyolultabb volt. A kanhágóiak Dionüssziosz haliila
után kihasználták Szürakuszai hanyatlását, és az i.e. IV. század második felében több várost is
elfoglaltak: egyebek között Akragaszt és Szelinuszt Agathoklész szürakuszai zsoldosvezer végül i.e.
3lGban m€gdöntötte a tehetetlen oligarchikus kormányt, és a népgyűlésen úrannussá kiáltatta k
magát. A hatalrnat csaknem harminc esztendeig megtartotta, szívósan harcolt a karthágóiakkal, és
kiszodtotta őket az elfog|alt vrirosokból, sőt arról á]modozott, hogy ő, az egyszerű fazekas fia,
,,a Nyugat királya" les4 ahdgy Nagy Sándor a ,,Kelet királya" volt. Halála után azonban az új
szürakuszai birodalom i§ felbomlott, és a karthágóiak ismét támadásbá lendüt€k: csak Pürrhosz
állította meg őket. Pürrhosz balszerencsés poliükája azonban lehetóvé tette, hogy a karthágóiak
 ismét hahlmukba kerltsék a 8öí€ váíosokat; csupán a II. Hierón uralma alatt álló Szürakuszai
tarlotta meg íiiggedenségét.I.e. 2,&ben az ész*-itállai Messzanáért, a mai Messináért való
viválykodás a karthágóiakés a rómaiak közti hábonivá vélesedett; ez a háborri huszonhárom évig
hriaódott, és ,,első pun háboni" néven ismert. II. Hieón (i.e. 269_214) a karthágóiak oldalái
lépett harcba, mivel nem akarta megengedni, hogy a rómaiak beavatkozzanak Sácílii belügyeibe,
p9 y9raéggt sz€nvedett,,é§ a rómaiak, akik a legyőótt ellenfélben mindig a leendö szövóégest
látták, őt. is saját .p.ártjukra állították Hierón most már a rómaiak oldalán harcolt a karthá!ói
uralom alól való felszabadulásért, s jelentős része volt abban, hogy a karthágóiaknak i-e- 262-Íen
el kellett hagyniuk a szigetet, A rómaiak azonban nem adták vissza a fel§zabáditott görög városok
fiiggetlenségét;a 8yőztes jogán saját hatalmuknak rendelték őket alá, Sziciüát pedi8 kikiáltották
római provinciának.
_ Az első pun háboru után Szürakuszai maradt az egyetlen független szicíliai görög állarq Hierón
*-, kormánya azonban csak saját váro§ára es a város közvetlen környékére korlátózódótt. A Róma és
Éi Szürakuszai közti viszony korrekt volt, s a rómaiak nem avatkoztak a szürakuszai belügyekbe. Ez
a helyzet csak a második pun háboru (i. e. 218-201) idejen változott meg mikor Hieión utóda,
!fu
l@ Hierónümosz átállt a rómaiak ádráa ellensege, Hannibá pártjára. I. e. 213-ban a rómaiak ostrom alá
vették Szüraku§zait, es i. e. 2l l -ben (Arkhimédéwmegölése idejerr) elfoglalták. Bekapcsolták a római
Lé§
r közigazgatás rendszerébe, s ezzel ,,Nagy_Görögorság" utolsó maradványa is eltűni.
*i __ A Földkózi_tenger partiain azonban a hellenisztikus korban még létezett néMny görög állan.
Nyugaton Ma§§zalia, a mai Marseille, melynek kormánya előnyös szövetségi szerzódési kötOtt
ari
rL a rómaiakkal. Három további görög állam KréLán rnaradt fenn: Knósszosz, GÓrtünia es Küdónia.
r& Mindegyikiikben több város tömörült, s függetlenségüket főleg annak köszönhették, hory szigetük
ilÉ Nary Sándor terjeszkedésetől es a diadokhoszok harcaitól is félreesett. Az i. e. III. sázad efi6 fe-leben
Erl a Ptolemaidák akaítak Krétán táma§zpontot létesíteni,de nem sok sikerrel. I. e. 220_ban V. Fülöp
fr- makedon király kiáltotta ki magát ,,kréta patrónusává", de a valóságban neín k€dtett€ hatalmáöi
lú a szigetel Az_i. e. ll. században a rómaiak akartát elfoglalni, es i. e. 7l-ben m€ biintető hadjáratot is
É inditottak ellene. mivel táinogatta spartacus felkelését. A krétaiak azonban meg§emmisítették
ű3 a római hajóhadat, a partra sállított s€reget p€d€ úcy leverték, hory a parancsnok, -nep Marcus
irr|r Antonius, a későbbi triumvir aláírta a kapitulációt (eá a^!íen,,a Űmai megsertése.. és
sót ,,megszegyenítése" miatt a szenátus nem ratifikálta). A rómaiak végü hossá § rendkívü súlyos
h.n Mboru után, i. e. ó3-ban elfoglalták Krétát. A Fekete-tenger északnyugati és keleti partvidék€n feÉvó
lbl göriig államok füg_getlerrsegerrek megszüntéröl nincsenek részletes információink, annyi azonban
l} bizonyos, hogy az É,gei-tenger partjain fekvö metropoliszaikat szinte egytől egyig ttrtettOt.
F
tr
!tú
A tulajdonképpeni Görögorszá8ban
talomía, ebbe azonban csak az északi terül€ - tekmintnyugodtak
tudjuk
- bele.
a makedón Antigonidák kerültek ha-
Görögország többi íészénszün-
telenül lázadiisok é§ felkelések törtek ki; ezeket az Antigonidák seregei mindiB keményen leverték.
rfu Mint az ún, kfuémónidészi Mboru sorárr kiderült, Makedónia ellen még az athéni-spártai vövetseg
-es
ürl, is tehetetlen volt. A makedón fennhatóaíg ellenzői körében azonban már az i. e. IV. III. évsázai
fu fordulój;áLl
_meg9zületett a regionális katonaipolitikai szövetsegek létrehozásának gondolata, amely
Lrr sz§rin! löbb Poliszt _e_gysé8es vezetés alá kellett volna vonni, s eáltal növelték volna a győzelmei
dt ellenállíis esélyeit. Ilyen szövetséget elő§zör a Közép-Görögország nyugati részénéÍÓ aitólok
b alakította_k, majd a Pelóponnészov északnyugaü résárr elterülő akhaj városok, Egyenjogr1 autonóm
iü államok ffierációit hozták létre, am€ly€kben senki sem játszotta a hegemón sáre!á; a bgfelső
3 hatalmat a taeíllamok szövelseé gyűlése gyakorolt4 itt választották meg; szövetségi sztratégosa is.
ia3 Az aitól szövetség
- összetételére nént
- valamivel népibb az akMj vövetseg ariiztokratikusabb
lF volt, de mindkettő kiárólag politikai élokat követett, nem szentelt firyelmet a szociális kérdéseknek,
§ ezzQl m€gfosztotta magát a lakosxíg legszegényebb rétegénektámogatá§á,tól. Ennek ellerrérejelentős
alr erőt képüs€lteIq s szükseg esetérr mindkét szövetség nagyjábol 20 000 férfit tudott csatába lüdeni.
ta3 ._ Az aitól,es_az akháj szövetsegek makedónellenes szerv_ezetek voltak, es kezdetben jelentős
li3 sikereket ért€k el, noha akcióikat nemigen hangolník össze. Ám fokozatosarr visályba keveredtek
rli más gört8 állarrrokkal, §őt egyrxí§sal i§ euentétbe kerültek, ebMl p€di8 c§ak Maledónia huzott
Lé hasln9r Végű is hosszír, véres háborukban c§aptak össze, és Makedóniát hív!á,k egyírjísellen
fi, segítségíil,ítgyhory eredeti élkitűzésiik a fonákjára fordult. kezdettől fogva az akháj szóvetség volt
!q {ö_lényben, amelynek élénkitiinó hadvezérek
- a sáküóni Aratow es a megalopoliü Philopoimén _-
b áilták. Aratosz és_ !{opoimén nagyjából harminc esztendeig váltogatták égFnás.t a sztratégosz
ft tisztsegének betöltésében. Arato§z húszeves korában kezdte kanierjét, mikor i. e. 25l-=ben _]37
 me8döntötte Sziküónban a tirannizmu§t; i. e. 243-ban elfoglalta a makedónoktól Akrokorintho§zt, e
,,Hellasz legbevehetetlenebb erődjét", es a korinüowiakat bevett€, az akMi szövetségbe. További t
hadjáratai során a városok egesz sorát szabadította meg a tirannisztikus kormányok uíalrnától és e
a makedón helyö§égektöl. azán ,,elhatározta, hogy egyeüen hata]om a]att egyesíti az egesz A
Peloponnészoszt". A görö8ök hajlandóak voltak elfogadni töle a szabadságot, egyeduralrnát fr
azonban nern ísmertékel" s ísr mint Plutarkhosz mondja ,,számos polisz es sámos uralkodó a
- -
fogott össre az akMjok ellen". Kitört a háború anrelybe az aitólok es a spáítaiak i§ belekeveredtek,
s III. Kleomenész kiÁly legyőzte Aratoszt; mikor már,,nern ő uralta a helyzete! hanem a helyzet n
uralta őt", véglegeseir a makedónok páítjára állt. III. AntiBonosz Dószónt, mail fi,ít, v. Füöpöt r
szolgálta, mígnem ,,meg kellett állapltani4 hory már nem ura xmminek, csupán saját hangiának"; a
i. e. 2l3-ban v. Fülop mint kényelmetlen kritiku§t me8rnérgeztette. Philopoimén, aki Antigonosz n
lovasságának parancsnokakent aratta el§ö gyözelmé| fokozato'san eltávolodott a makedónoktól, és í
a rómaiakhoz pártolt. De ugyanúry végeae, mint Aratosz: i. e. l83-ban a Messzéniában dúló s.
háboru idejéo ellens€gei mérget kevertek a boníba. - é
-
A Peloponnészoszon uralkodó zavaros viszonyokat spárta haszniilta ki. I.e. 207-ben Nabisz N
zsoldosvezér a legszegényebb polgárok es a nem polgárok támogaÉsíval magához ragadta tr
a hatalmat, es kilépett az akháj szövetsegból. Az ókori szerzők nagyon elítélően nllatkoma} róla; su

Plutarkhosz ,,a legarcátlanabb es legkes/etlen€bb lakedaimóni tirannusnak" nevezi; Polübiosz aá t

írj4 hory ,,elkergette a polgiírokat, szabadon engedte a rabszolgákat, s uraik lányait adta hozájuk z)
feleségiill'. Kétségtelen,ho$r Nabisz valódi ,,uralkodó forradalmár" vol! aki mellett Agiv és í!
Kleomenész csak reformátorok lehettek. A spártai társadalom legnyomorultabbjaira támaszkodott, q
nem tett különbsécet polcá,í es heilóta között, földet osztott a földteleneknek es az idegeneknek, E
spáítát az tildöZrttek menedékhelyévékiáltotta ki. Ezzel aláásÁ a rabszolgatartó tánadalom aa
alapjai| még ha magát a rendszert nern i§ §ziintette meB. De elérie a leg§zélsö határt, amelyet az adott a
társadalrni körülrnények között egyáltalán elérhetet| es
bet€tóóje spárát, a konzervatiüzmus egykori bástyáját - mint Agisz és Kleomenész művének
a haladás hordozójává változtatta. A
- s legalább egy időre.
Későn, de mégis, e8
A spírtai forradalrni táltoások túl§á8osan is fertőzőek voltak, semhory a többi állam uralkodó ti:
osztálya tétlen maradhatott volna Nabisznak szünte|enül intervenciós seíegekkel kellett hadakoznia; to
egév
egészen i. e. l95_ig győzelmesen ellenállt, ekkor azonban a tulajdonképpeni §párta kivételével az tu
urakna alatt levő teriiüetet elveszítette. I.e. l92-ben az akhájok és a rómaiak egyesült seregei lcl
végérvényesenlegyőzték, § az aitólok nemsokára orvul meggyilkolüik. A békeszerződés alapján E
SpárLinak le kellett mondania új államrendjéről, és be kellett lepnie az akhíj vövetsegbe. pC
A görög áűamok függetlens€gi harca teMt nem vezétett eredményre. A makedón fennhatóságot E
ennek ellenére is lerázlák, méghozzá már i. e. l96-ban. al
Hála Rómának. mi
fd
A tulajdonképpeni Görögorság államaival a rómaiak jó kapcsolatban áütak. Ezek közül az á|lamoli új
közü ery sem csatlakozott Piirrhov hadjáíaííboles esl §em avatkozott bele a rómaiaknak a dél-
itáliai es a szicíliai görögökkel vívott harcíba; a rómaiak ea kedvezőerr értékelték.Közvetlen si
szomszédságba elóór azl.e.229-22aas években kerúltek velük, s a rnód, ahogyal el töíté,nt qri_g Fl
közelebb horta őket eg)rmáshoz. Ezekben az években ugyanis a rómaiak hadjfuatot indítottak az ilür h,
kalózok ellen, akik lehetetlenné tették az Adriai-tengereír a kereskedelrni hajóá§t s miutín cü
m€gegyeztek az aitól és az akháj szövetseg vezéreivel, elfoglalták a kalózok íö fészkei! a mai
pc
Dalmácia é§ Albánia paítvidékét.Ezt Korinthoszba es Athenba i§ megiizenték, § a görögök,
rendkívüli tisztelettel fogadták a követeket: mq az iszthmoszi játékokra is meghívtak ök€t, s ezzel
tudtukra adtah hory nem sorolják ők* a barbfuok köá. A rómaiakat ez valósággal fellelkesitette.
A görög államok és a makedón király közü ellenséges vi§zony természetesen nem maradt rejtve
a rómaiak elött; a rómaiak ugyan nem ütkoltak, hory rokonszenveznek a görögökkel, íóleg Aüénnal
és §pártíval, egyébként azonban nem avatkoáak bele a görtig ügyekbe. Am i. e. 2l5-ben III.
Antigonosz Dószónr utod4 V. Füi'p hadat üzent nekik, Fülöpnek sernmi oka
- se szó,
§€ín volt a Mborura, iinügyiil is csupful aá hozta fel,- ho$/ veszelyezletve érzi illíriai érdekeit;
se beszéd

a valósígban Hannibál kartlr,ígói hadvezér vett€ őt á a hábonlía, aki mÁr harmadik éve hadakozott
a rómaiakkal é§ §ziintelenű szövetseges€kre vadászott. A rórraiak meglepődtek: Fülöp követei
töf!énelnük eryik legnehezebb időszakában érkeztek röviddel a cannaei katasztrofális vereseg uuín,
338 amikor 80 000 gyalogo§ukból hetvenezret, hatezer lovasukból pedig ötezer-kilencszázharmincat
r

El, elv€sztettek.N€m voh elfu erejiik ahhoa_hos/ sereget állítsanak fel Füöp ellen, s ezért követeket
íbbi küldtek Görögországb4 es az illir terüüetek váelmére sikerüt megnyerDiüi az aii'ói ,ó";ü;;ii;
flés esztendeig hadakoztak aztím, s Fülöp annyira kimeriilt" ho§ nan ÓÚtnetett ltretieú
A KartMgó elleni döntő ámadás elött a rómaiak béket kdiöttek Fiilöppel _ hos,
il;i6át;k.
#sz
hát fedenle legyenek , €s átadták neki a kért illír területek nary részei.^De ".ői;;lálrói
r,áe, tOJ aorOti
}odó a Mtukba, nem feledkeztek meg. "riOf
údq A békekötes önbizalmat adott Fülöpnek: Görögorságban megszigodtotta amúcv is szicoru
Í.yÉl rendwerét, és alkalmat k€Iesett a hódító háborúkra. Megielelő .rr.. uao,öti
"tiaó
IV. Prolemaigsz Philopatoí halála.után_a négyéve§ v. -Ptolemaiov Epiphanész terui trorrra,
;ii;;
löpöt
rt"; akinek gyámjai e$rmással torzsalkodtak. Szóveüezett III. Nagy Antiokhosz víriai királlva|.
N mert Fülóp.egyetértett Peígámon elfoglalrMval megengedié neki hogy erogtaja azjg"i-,.rg*
s ez
-
ól és
-
ri e8yiptomi tartományokat. A pergaáoni király és az-egi'ptomi régens err€ a rómaiakhoz fordu|t
dúló se8ítségért;nem sokka| ezután a göóg államok ftöztt Áthén dRhodoszl tor"ta i, nó.eü"
§ttga:!, § scgítséget kértek Fültj,p önkénye 9ll9ri, Rómának termózetesen tídercúi,aÜ ii.gy
rliv Makodónia és Szíria ne erőaodjék me8'túlságo§an, a szenátus ezÉílaííatörekedetr' hoi'v
Fóa megbontsa.szövetségüket; ez végúiis
-
szoká§os diplomáciai eszközök s€8ítsé8ével
ígérerck, ienyegetések megvesztegetései é. ;a úHÜ;í
ró|a;
aú. köte.lezte magát, nem haicol nyugáton,
- süerüt.
azaz
Anüoíhosz égy titkos szerzfiésben
Makedónia pártján, a Ű".etri p.aú tii"tt".
!og_y
üuk aról biztosíiotta ől, hory nem akadályózza keleü
tés -
azaz Egyiprom elleni harcát. Á romaiak
-
8y. elszigetelték Makedóniát tkielégíiették. P-ergamont; áisteri diplomáciilr*"r
.rsr"g,e1Nyilvá-nosan .cg -
-rfi*á
dott gry.p_t9T]"Y, és a göíögöket.is felvóütották Éutopot, i"g}
b.k" E$npt9_mna{ az e|foglalt területeket, a. gö,rögöket pedig hagyja békén;ha vitás-kerá"esei"dj"vannak,
jom adja eló azokat a Mkéltetö bíróságrrak.. Fiiiop gdgahein etítasílotta ezr a felszóliíist, Róma és
dott a görög államok ene hadat iizentek Deki,
,fuk A hadmúveletek i. e. 200-ban kezdfrtek, es Fülöp eleinte i8azán n€m panaszkodhatott.
llüa. A bonyoda|mak Rómában támadtak: a római törénelemirrr ez volt-az elsó há$.ü
"-"iyb";;;
egreryq _bele a népgyülés. Róma épp€ír ery éw€l azelőtt fejezte b€ a miásodik p* neuo.ui
lodó tizenhet hosszü esaendeig tartott (i. e. "-"tv
2l8:20l ), s a római nép szenvedéssel es gy'özetemmeti'gyaráni
l!i4 torki8 volt; RÓra nagyhatalmi törekvéseit nem értette, a szenátu§ titkos szerzűéseiről pertig f,ii sen
l'o tudott- A §zenátus azonban elérte, amit akart, es ket ezer-ezer numíaiai tovas *atc,iedl eltó
-
légiót küldött az illil partvidékrc. A h4jáíat parancsnokai, Publius Sulpicius GalÜ * pruÉ vúiu, -
ÜryetlenÜ lépte* fel: nem vettek fel a kapcsolatot az aitól szövetseg serigeivel, es aliiottar, Üiei
pártjukra az. akMj szövetseg veéreit, akjk kényszerűsegbőt vótgflúk rüopot.".- Á ioósör
mq 9_sak_
akartak szabadulni a rrr"kedónoktól, ilyen'körümények kózött tartóikodóa; órtinÉi
"Íik
a rómaiakkal szernben; nern lehettek biáosak ábban, vajon i rómaiak nem
mint Plut4rkhosz írja
ú.tlo.*t", i"ó:
,,a megszokott önkényuralmat idégen es szokatlan önkénvuralomra'cseőtict
-
lel". A helyzet csak i. e. l98-ban változott meg mikor Titus Quinctius Ftaninius i<onzullal az élüiön
új légiók érkeztek Illíriába.
,,Beszedjére es kifejezesmódjára nézve görög volt" állapitottrik mec Flaminiusróla sörösök-
-
Lez yo.1t a legnagyobb m€8tisztelteteE anrit nem görtig csal kapnatoti tottr § Ért
f lammlus .szavarnak s/akorlaü bizonyítékaivaltalálkoztak (,,a ómaiak nan azert'jötte! hogy ":.".il"i
!,l*.I*4 a göógökkel, hanem ép-pen a göógök érdeké6en fogtak fegJ.veít ;"kaJ;;T
euen"). fokozatosan minden város csatlakozott hozzá, az aiól után-az a}há szövetség " is. végül
pedig ő
.Fülöp_utolsó szövetségesei, a boióüaiak |s az paíljáía elrtat. ,,róuu'mini ú;r'o,,b"i;;
katonáJa- volt, s az aitólok még hatezer 8yalo8ost és négyszáz lovas kalonát bocsátottak
a rendelk€zé§ére. Fülöp körtiLlbelü u-gyane}kora
_sereggel rendélkezett- Midőn így egyn᧠e[en
indultak és talrálkoztak szkottí<§,a meiiétt, ahol a döntő-Í&özetnek le kellett zajiÁ%,;'C'yiú;;"i
s€m rettentetle
19q_az_ellenség közelsége, hanem mindkét fél bátoísliggal es uecsieglyat teltá,
A.
l9.d$^.r,9Té!!ék, .ho.gl_ l9győz! a makedónokat, akiket Na§ sanaor eiá-áeuoi
- _
mlndenek ölötl tiszteltek és becsültek. A makedónok abban remén iedtek, hogy a rómaiak
legyőésével
-
mivel ezeket a perzsátnál is derekabb ellensegnet úrtot'tat
- 'asűu ÜÓrÍii
diaőueset
.Fülöpnelq .mint .Mry Sándomak szerezlek. Flam-inius tehát arra uűtiotL
szereznek
hos/ becsület€s és bátor féríiaklénahaímljanak, hiszen a világ legszebb színterén. Göógo§zí8
fóldjén kell harcolniuk,
, .Téch9.4 (aa legrátermettebb eueűedel" lrr" szrottissza íneniií
ierról
flT*+:phlT
kapaák görög
domglai közelében dombok egyébként vatoÜir kutyafejektrez hasonIítanalr,
nevükea) v. Fülöp végzetes vereséget wenvedett 33g
 Fülöp meg ugyanebben az esztendőb€n, i. e. l9-berr aláírta a bekeszeíződést, melynek m
mérsekelt*ge Áeglépte. A rómaiak semmiféle területet není köyeteltek maguknak, csupán a háborús e€
költégek megtéritéset,a hódításról való lemonűst, es Görögorság szabadságának eü§meréút a
kérték.A szenátus megerősitette a szetződést, Flaminius pedig az i§zthmoszi játékokorr nyilvánosan
el
kihkdette a görögök szabad§ágáról szóló intézkedést.,,Elő§zör nem is hallotta mindenki jól, mile| a
a stadionban rendkívíiLlnary izgalom uralkodott, s eúrt az emb€rek kiáltoáak, hog a kikiáltó Pl
ismét€lje meg" írta Plutarkhosz. ,,Mindjárt erre hihetetlen örömrivalgás támadt, amely a tenger
-
zaját is túlhaisogta. Az emberek felugníltak a helyükről" a versenyzőkkel immálr §€nki §€m törődött,
A
cé
mindenki rohant, hory üdvözölje és ilnnepelje Flaminiust, Görögorság megmentöja és első
harcosiit." új
Flaminius volt az első byugati ember, aki azért jött Görögországb4 hory fizessen a görögök a
érdemeiért, és ő volt az első nem görög aki tett valamit a görögökért. Mégbozá teljes€,n önzetlenúl; m(
miuán teliesítette feladatát, légióival eryütt visszatért Rómába. A követkeó ilyen embeíre - Loíd a
Byronra -1 kétezer esztendeig-keltett Úrniuk a görögöknek. Ez azonbart mar történelmiik másik m(
" Ám
feiezetébe tartozik. , .
akkor, sajnos, mégsan lett a dolognak jó vége. Mikor a rómaiak kivonultak vá
al
Görögor§ágból, a §zir IU. Antiokhosz hadakat küldött a Dardanellákon át a görilg vidékekre, és
ér
etfoglalt néhány várost" amely a Fülöppel kötött bekeszerződés értelmébenöílálló§ígot kapott. tot
A rómaiak tiltákoztak ez ellen, Antiokhosz azonban kij€lentette, hog a rórraiaknak nincs joguk a!
beavatkomi a görög ügyekbe, es ,,a hellen szabadság védelmezőjenek" kiáütotta ki magrán. I. e. l92- e§4
berr azán sere§éveligyutt partra száIlt Giirögországban; állítólag az aitólok hivás{Íra érkezltt, akik
Gi
aá remélték,hogl nekik adja Makedónia egy részet. Az akháj szövetseg és sámos közep- hit
görögorszigi város wembeszegti.lt vele. Az ö kérésüke, amelyet Rhodosz és Pergamon is
iámdgatott, a szenátus i§mét légiókat küldött Görögorvágba, Ezek az|án Antiokho§zt a tenger
másii oldalára iizték, és visszaszodtották Ki§ázsiába, majd i.e. l9O-ben a Szipülosz menti m(
hal
Magnévia mellett legyőzték. A szeleukoszi Szíria többé nem tért magához; akkor azonban még
a
senÍi senr tudhatta eit. Róma
oltalrnaájának".
- Szíria fenyegetése ellenére
- kikiáltotta magát ,,Göíögonzág ak
tatinll protectomak moadjálr, de a rómaiak semmiféle újkori értelemben i.e
Az ,,Óltalmaáf' -
píotektorátu§t nem [oztak létre Görögorságban. Meghagyták a görög államok, külső_és
ta}
vett
-
bel§ő ön;uóságát, még egyenlötlen szerződések rendszerével sem rendelték őket alá maguknak. De
at
ha már ott vol-tah erienjesítették befolyásuka! ám meg kell mondanunk" hogy kezdetbeí ezt i§
as
in}ább a görögök kezdeményezéséret€tték. A görög államok hozaijuk fordultak, ha viszály tört aí
ma
ki köztü, §őt belügl kérdéiekben i§ kikértéka tanácsukat, késöbb közvetlen támogatásukat is
-i!énybe
egye ryakrabban vették. A szenátus és a legátusot h9lrt9 n9m volt kö_nnyü:.az 8y€
oÉzagbátl uralkodó viszonyok a hosszrl hábonik alatt bonyolultabbá váltak, a városokban éles
osztáIy- és politikai harcok dúltak_ A rómaiak természet€sen támlgatták a Róma-párti,államokat
kat
és ao-portokat, de minden beavatkozísukkal €llenségel is szereztek. Mivel_a legtöbb.államban az
ariszto'krauik uralkodtak, a rómaiak elidegenítették maguktól a demokíatákat és a néptömegekel
Ez a feilődés mindkét felet kiábrándította.
Rdvid iü múlva a görögök és a rómaiak jó viszonya megbomlott. Sót, fonákjára fordult.
A görögök uraikat kezdték htni a rómaiakban, s persre nem ismerék el őket uraiknak, Róma úmak
kezdle masát éremi Görögorságban, amellett nem volt szokisa, hory akarata ellenérc távozzon
azokMl azlrszágokbóL Úelyek ftildéí€ l€iói léptek (err€ csak a követkeó évszízadok tanítotüík
mes). A sörösöküszont az idesenek fennhatóságát nem szokták elviselni.
-'Lehitett-volna_e
ilyen koriilmények között kiutat találni? É,rtelnes kiutat, amely mindkét fél_
nek s a harmadiknak, az emberiségnek is - megfelelt volna?
-Talán. . . Csakhogy senki sem tudta, hoi keresse. Ma sem tudjuk.

A görögol§á8i helyzet ugyanis sokkal bonyolultabbnak bizonyult, és, a görög-római _ellentétek

iniább-koveikezmények, mint okok voltak. A szerencsétlen fejlődés révénaz egé§z ot,<zág
mélységes válságba jÜtott, s a válság az alyagi és szellemi élet minden területét sújtotta. Mé8
aznkat-az erőkei is, ámelyek kivezethették volna az or§zágot a válságból.
Gondoljunk csak vissza, lrány küönböző hadsereg vonult át Görögországon az utóbbi
évsázadban. Először is a makedónok a the§száiai lovassággal; ellenük, aztán veltik az aklr,íj
340 szövetúg hadai; veliik vary ellenük az aitól szövetség serege: ery ízben Athen szövetsé8€s€ként,
r
r

F
5 másodszor egyedü a spiártai katoDa$íg; ezen*ívtil a különféle kisebb áIlamok seresei. amelvek usvan
e8ylx (ombhoz s€m tanoztak. de hadakoztak m-rndenki ellen. aki útjukba kerulí
vigiil í.oÁiíJ,
É a. szíriai hadsereg. Igaz, nem voltá} ezek baruá,r hordái anielyek mindáni-es
F -irüúi
u :'lyl!9'qk, kifosztottak. megeröszakoltak es te-gyirkoltai.- mégis-súlyos
a Depnek s a hadvezerek nemegyszer olyan tettékre ragadtat[ák ma§ukat.szenvedéri ;i.;;;;k
tó amelyek .ili
F lyr:9_::ll,"ldla,- mindig ,.nemoak- hogy ,repet n... a.'iuŰ^rug sÁkségesek ,..
uottui;:'
L5 :lT.lT:ll19
celoK€n !*tátg
csataztak ls, a végyi céI
görögök harcoltak görögók ellen, s bármilyen éitelmes, sőt fennkölt
amely felé haladtak
-
A naDoruk nemcsak veszteségeket okoztak. hanem- akadályozlák
saját romlásuk vólt.
-;berek
a termelőerők fejlődését és az
É új é.rtek9k létrehoá§it is. Dolgos, kezek aiPá kezei-'--''i.-r.'*k j;
"
- rraitőtt t"iú*nasmot, a munka
l; a rabszolgamunka már természeténel fogya s9n .fö'.eg

a megsommisítése passzivitáshoz €s közöúbösséghez vezetett. ú or"úg

a szegenyek.még inkább elszegényedtek; a gázdagok va§l únkrementek, nyomorba"."a.en}"io"t
;iil'lrái;-;;
* vasv més iobban
Tlsrau§Nhí:..A c?r.gTáq alap gyengülése es a lakosság szociális összetételÓ6.n uésb.rnent
ú Yaltozásot a polltrkar lelépitményt is megrenditettek: ismét fel-fehűntek a trrannusok. a néoevúlés€k
ö ? d€magógokra hallgat_t+. a jogok közü fől€ az öLöljog érvényesüt. Fokozatoian azirrotcri
enexek egesz rendszere telbomlott: eltűnt a töívénytisztelet es az ösi ménékletességa kötelessegtuda-
.i. tot felváltotta a nemüirödömsé& az ősök vallrisa háttérbe vorutt a sii.teten
É tetetiÍuttuszot m'onon
W a nyomor. m€llett kiviágzott a fényűzÉ,s.Bizonyára nern mindenütt
volr esvi;Á ;;;;;i;á;;
& események folyása azonban mindénütt Jalahory helytel€n i"a"yú
G_örögorság hanyatlá§a, Dem a tudomiiny es iművéizet te.tii"ien, irr*
roJ"rÍ1-lúffi;;";Ik;;ilil;
-t

*ú hüetetlen erővel dacolt az általános gazaásag uetsaggal. ------' "' u tuaomany * a .uvei"ei

A Göíö.8o§ágot §zerencsétlerségbe don-ó hadvizéreklrez és poliükusokhoz csapódlak

F
ri pesek i.s, akik pedig semmiben_5em- akartak vezéreikre r,"r."írt""i. Elha8yták á utooii áttut
harcterekké változtatott mezökit, es tömegesen r.ittoriét iiÉt.e, at őí
a néptö-

a3 a ptolenaiáái és
* legderekabb Y
a:,^1=!*l1*
i?é|,é\n$it<,_
_t9gy _kedviik szerint élhetnek. Ézek a nvanoorror-eppen
emberekjórészt fiatal földmúvesek, iparosok es asszonyaik voltak, s elvonulásukk'a'l az
rir l. e. lll. evszázadtóI a II. évsázadig az európai Görögország lakoss.ís,ínak legalább esvnesvedét-
é talán €gyharmaűt is elveszítette. A vátság otáinak * tóvetteimen}einiiaz;bil;"i".ffi?;ü;i,
]L a végére:a2 i. e, lI. száaadban,az áitalános depresszió hatásLa katasztrofatisan tecstitreni
la a sziiletés€k sáma. A háborukból
a polgárhábonihíl úgyszintén, még
az etveüettekboi ii
- ham4nihezen - általában feleszmét n"-'"i,
an is. A kivindorlássJ ,i"gy"uü'-lia]"i"i " áiiálT"i
li TceS1 ,,hl, T, .lTueg a lakosság _lemésárlás.ival. Pe Ú az as-Úonyok o". u[uÁ"t
a gyenn€ keknek életet adni, azon már semmi sem se8it.
b , történeűrók eltöpr9lgtek ezen a válúgon, s b€csületükre válik, hosy nem az ideeen
A, pór<ig
!r baneT t9laldon ós€iket okohát miatta. .,Ha figyelmen kívü hagfuk a marattr-oni
9l9Tkil a szalamrsa tengeri csatát, a plataiai es
gyozelmel
,a, a theímopülai ütközete{--kimón tetteit az
É Eurümedón m9l!91t é9 Küproszon irta illutarkhosz Flaminű éktrajzdban
- rabságba döntésü érdekéúh.cottak,-, - á.."* 1átli
:1!l::tr.l ;t"d;;őzefii
t :Y]:ryj Y"l
|:]lén"k..louslk..:llen,
*:r"*setlenségiikíe es §zégyenÜkí€ állítottak fel" tehát leggyakíibban saját-Íezereik
* Fs.lisy: hajtgjta őket a rorrlásba.'. Polübiosz, áki tanrija voli a vaisag
ir ".y::::e,_T_
xrcsucsosodii§ának, így ír az Altaldnos lörténelem 38. ktinyvében: ..n ielenléei időben egész-
t Hellaszban gyermektelenség €s áltaános.llkosságcsötkenes
rossz terméshez vezetett. . . A lakos$á,gcsökk€n€s
taiasztalható, J ez .n6t"ú.Jirűá
Óka kézenfekv'ő, es a helyzet iauiterj tortiot rti""l.,
I} eniberek gőgösek, harácsolók és könnyelmű€k lettek, nem ak"r""k M-;;;J;'i;; Ü;;;n:a;i"Ű
lT_i|*:^"LcJ"5ket,
s ha m€is van gyerekiik, akkor sok helyett csak es/ vagy k"ttő.'Ha
lekasza|a a haború. a másikat valamily€n bete8seg, az apai házak iiresen maradink,
; ;gyiÉi
s ez éppen őíyan.
mint a néhkasok esetében: csakhamar a vár:osót is óurvutnak es legyengülnek..' nai
iú. uí,iiil
szerzőkhöz hasonlóan Plutarkhosz es Polübiosz is az emberek e.körJsi tuTa;aonsegaib";,
É ; ;;;;;
tE jellem*ben stb. keresték a válsíg forrásait, a válság tulajdonki|pe;
€gyeDeK Kozott i|z orság termelóeíőinek legyengüléset
-
okait
helyesen emelték ki
á koveikezmenveii
-
. Akit€t 8örögorsági
a vivonyok nyugtalanítottak. nern úvoaak mind a tenser másik Dartiára:
L nlsz€n akkor üry €lnéptelenedett volm, or,ság, mint Deukalión .. Piirrha ioejen. n tegát<ti'vauu
H
-az
az akháj szövetseg-demokraá y-ezer9ive| változtátni p.ouartát r,"rv'*ü.; á"
_é]ük1l
?. mtnde, rosv
=_p,":.*
amelyekben a rómaiak az uralkodó oligarchia oldalá,n léptek fel
"
okát a rómaiakban lítták. A thes§áliai és a boiótiai néplázaűsok tevereb uteur
-j me8barátkoztak pe;szeusz - 341
 makedón kirátlyal, aki V. Fülirp halála után, i. e. l79_ben lípett trónra. Perszeusz-uralkodása
íla
lény
kezdetétöl szigor{r Róma-ellenes politikít folytatott, országába fogadta a politikai meneküteket, és
az állam iranti adóssígok elengedésével megnyerte a néptömegeket. Miután fiilszerelte hadseregét,
mifl
a vil
Mborut kezdett a rómaiak szövetségeseivel, II. Eumenésszel. A rómaiak Eumenév mellé álltak;
bekéltető javaslataikat Perszeusz elutasította, s ezert i. e. l7l-ben hadat iizentek n€ki. A rómaiak
A8i
kivé
kezdcióen meglehetős határozatlanságot mutattak a hábonit illetően, de késóbb, i.e. | 68-ban Lucius
fólá
Aemilius Paulusszal, a cannaei ütközeiben elesett konzul fiával az élen erős hadserega küldtek
Makedóniába. A csatára a Szaloniki-öböl közelében, Piidna mellett került soí, s az ütközet menete
lxíh
ideja
kezdetben arra engedett következtetni, hogl Perszeuv itt megismétli nagy elődje, II. Fülöp lekú
győzelmét. A makedón falanxok egév a táborig szoritottá,& vissza a légiókat, de az olajfákkal benőtt
feles
egyenetlen terepen szétestek árt soraik. Paulus a makedón sorok között keletkez€tt hézagokba
vetette egys€geit, s Makedónia sorsa egy órán belül megpecsételódött.
át il)
A rómaiak kihasználták győzelmüket. Perszeuszt megfosztotrálk királyi címétől, s mikor később adtá
keziikbe adta magát, Alb.íba" a Fucinus-ó mellé parancsolták, ahol néhány ev múlva meghalt.
dem
Makedóniát néry vazallus államra osztoták, § megtiltottrik nekik, hog érintkezz€nek egymással.
Perszeusz sóvetségeseit könyörtelenül megbüntették: városaikat többnyire lerombolták, lakossá-
se§
gukat eladták rabsmlgának, az akháj szövelség vezéreit túszként Rómába vezették (mintegy ezer
Acm
§záü
féríit,köztük Polübioszt). Müor néhány esztendő múlva felkelés tört ki Makedóniában, amelynek
nagí
élérebizonyos Andriszkosz állt, aki azt áütotta magáról, hogy Penzeusz íia és Fulöpnek hívják,
volt
Quintus Caecilius Metellus vezetésével két légiót küldtek ellene, s csaknem kétesztendei harc után órií§
le is győzték. I.e. l48-ban aztán a szenátus Rómához csalolta és provinciává tette Makedóniát.
talá|l
Persze a 8örögországi válsíg es a belsö ellentétek ezzel nem értek véget. S Makedónia müvl
megs€mmisítesért, arnely egykor oly kegyetlenü elfojtotta a görög szabadsígot, a görögök nem szab
voltak hálásak a rómaiaknak. A rómaiak egyébként most már Görögorságot i§ leigázott államként mác
kezelték. Megparancsolták az akhájoknak, hogy a városok egév sorát egyebek között a rómaiak
I

legújabb szövetségeset, spírtít hagyjá} ki az akháj szövetségffil, €s -

kapt
terüleü követelésekkel léptek
- vezérek másodrangu férfiak voltak, mert legiobbjaikat a rómaiak
fel veliik szemben. Noha az akháj
A vil
mind
már előbb a tenger másik partjára hurcolták, szembesálltak a római paranccsal. Mikor a szenátus idcÉ
me8hatalmazottja, SextuJ Juiius Caesar sem jutott velük dűlőrg Metellus, a Makedóniában pold
állomásoó légiók vezére vette keébe a dolgot, é§ legátusokat küldött a Korinthoszban üléseó akháj feldú
gyülésre. A legátusok ,,sámos nemes gondolatot fogal|naztak meg", irja Polübiosz, ah a rómaiaktól
Xerx
értesült az eseményekről, ,,a nép azonban nerr birta végighallgatni" hanem gúnykacaj és kiabálás akat
közepette elkergetie őket". Kritolaosz sztratégosz még kijelentette: ,"A rómaiakat tiszteUük mint
banítainkat, de mint uraknak nem vagyunk hajlandók engedelmeskedni nekik!" S azoknak, akik
Atti
cörö|
engedményeket javasoltak, é§ rámutattak, hory egyedül állnak Rórníval szemben, íry válaszolt: ,,Ha
Púín
férfiak a hellének, ne féljenek, lesznek szövet§égeseik. Ha pedig nők, akkor lesznek uraik, ne
féljenek!" A gyüles résztvevői eíre meg§zavazták a háborut. Formálisan csak Spárta ellen, nehogy
megakadályozzák az esetleges kibekülést.
A kibeküléshez vezető út azonban már foglalt volt: Metellus menetelt rajta Makedónia felól
a légiókkal. Kdtolaosz eléje ment seregével: Közép-Görögorságban találkoztak. Az akhájok és
szövetsegeseik jórésa elestek a harcban, Kritolaov is a csatatér€n maradt. Az akhájok vezetéset
Diaiosz vette át. Diaiosz azonnal új ser€get szervezett: harcba szólított minderr ak}rájt, elérte, hogy
felszabaditotiák es besoroaák a katonakoru rabszolgákat, megnyerte Megara es Argosz
támogatását. Körülbelü l0 000 férfival sokuknak először volt fegyver a keúbel az
Iszthmoszon szállt szembe Lucius Mummius- konzul légióival. A becsület es dicsőség mezején -szinte
mind egy sálig elestek. Diaiosz is. A római hivatásos katonák egykettőre végeztek velük.
Mindez i. e. ltló-ban, néhány hónap leforgása alatt játszódott le. Mummius konzul bevonult
Koíinthoszba, es legionáriusaival három napon át dúlta a váíost. Aztá{r összefogdostatta
a lakossáBot, kétsázötven-háromsázezer emben, es eladta őket rabszolgának. Mikor mindent, ami
elsállitásra rnéltó volt, elszállított a városból, a szenátus parancsára ftildig rombolta Korinthoszt,
s földjét me8átkozta.
A szenátus azíár' egész Görögorságot alárendelte a makedóniai római helytartónak, késóbb
pedig kialakította b€lőle az Achaia provinciát. A függetlenséget csat Athénnak és Spártának mint
a régi görög dicsóség muzeális rezervációjának hagyta meg. -
342
!:,:
i
l
: Ha akkor, i, e. ltl6-ban a görögök megvedték volna maguka! az csoda lett volna. A róriniak minden
lenyeges és döntó dologban íölöttük álltak, A ülrág legnaryobb és legiobb hadseregével rendelkezrck,
mindent tökélet€s€rr átgondoltat és megszervezrck; uralkodó osztályuk mesteri€rl tudta irányítani
a Üláguralomért vívott harco! s ebbe a harcba minden pozitiv es negatív társadalmi erőt b€kap€solt.
A görögök morálisan is ryöngébbek voltak, jóllehet vabadságukat és haájukat védték;Diaiov
kivégzesekkel s€ín tudta eltávolítani a delbtizmust b a kapituláns szellemei. A görögök egyetlen
fölenye a kulturális fölény maradt. Csakhory most már nerrr kulturális harcról volt szó, hanem
háborus összecsapásról, méghozá sokkal rosszabb eróviszonyok közepette, mint a perzsa invázió
idején. A kultuíál§ tölény azonban végíilnégiscsak s€gített a görögöknek. IÉhetö:v€ tette, hogy
leküzdjék a vere§ég következmén}€it, hory ne süllyedjenek egészerr mélyre, ho$/ kitartsanak és
feleszméljenek: ítgy fbjezték be ókori történelmüket, hogy az valóban csoda.
Görögorság leigíása uüirr a légiók megvalósították a ,,római békét":Hellasz meg sohasem élt
át ilyen iszonyú évsázadot. A rómaiak elóször a győaes jogán kirabolták, azaz embeiek sázezreit
adták el rabszolgának, és gazdag hadiz§ákmán}t szereztek. A szenátus erröl neín tett közzé adatokat,
de mfu a püdnai csata után _íiilöslegesnek li{tta, hogy továbbra is adót szedjen a római polgároktól,
s ery külön határozattal eltórölte az adókat. ,,A triúmphrs Mrom napi8 tartott írta Pluiaíkhosz
Aemilius paulus hl?atérégiről ez alatt u. iű ^alatt - hozták vagy
-, es drága
. szállltották vekéren a műalkotásokat,
szakadaúan áramban
fegyverzetek€t, arany- és eziistpénzekkel megíöltöú
nary edényeket." Aztán bekapcsolták Görögorságot a római adórendszerbe, melynek lén|egs az
volt hory az előírt adókat penzemberek ársaságai az ún. publilránusok fizették meg, akiÍ aztán
óriási nyereseggel szedték be azt a lakosságtól. A görög k{rtfók adatait talán túlzott8knak
találhatná!!, juttassrrnk hát szóhoz e5r római történetírót. ,,Ahol az adószedő me§elenik
múyéqek a!. könyvében Titu§ Liviu§ - írja
ott vasl a jog válik üres frázissá, va5r véglcg elveszitik
-,
szabadságukat a szövetsegesek." A helytartók, a praetorok es a provinciát igazgitísával megbízott
más hivatalnokok minden eszköa ftilhasználtak arr4 hogl meggazdagodjanak; hiszeir fizetest nem
kapár<, kárpótolniuk kellett Mt magukat valahogy. ,,Miidenki vitt, rabolt, zsákmányolt.
A világuralomhoz a mértéktelen é§ §zégyentelen kapxiság társulí, amely be§zennyezett és kifositott
mindent" Gaius §allustius Crispus római történetíIó. A legöbbet mégis az általános vál$íg
- írta Görögorság,
idején szelvedett amclybe Róma röüddel a görögök leigíása utrám jutott. Ez a vál*íg
polg{_rMb9nú9 vezetett, s a harcoló seregek háromszor is átvonultak Görögországon, és iszonyúan
feldúlták I.e. 8ó-ban Lucius Corneüus Sulla majdnem ú8y elpuvütotta Athént, mint annak idején
Xetxész.;, az, o§trom8épek építésehezkivágatta Akadémosz ősi ligeét, a várost kiszol8áltatta
a katonákna§ es szímtalatr műemléket magával vitt. Mikor Marcus Antonius i. e. 3 1 -b€n tábort ütött
Aktion (Actium) mellett, megparancsolta, hogy az állatokat kíméljék,s a rekvirált gabonát a leigázott
görögök a lr,ítukon hoídják át a hegyeken, meg a 160 kilométer ávolságban fekvő közsegekből is.
Ránk maíadt Cicero barátjának levele i. e. 45-ból: ,Á
tengeren, Azsiából visszatérőben,
m€tekintettem a parti városokat... Mögöttem Aegina, előttem Megara, jobboldalt Pireus, balol-
'olyanók,
da|t Corinthus: valaha nagyon forgalmas városok voltak. Ma meg akár a hajóroncsok,..
Ebben az év§ázadban a nx᧠vidékek€n élő görögök is RÓma fennhatósráLga a|á kerütek.
Rómában ugyan polgrirMboruk dultak, a harcoló felek vezerei azonban eg5r pillanatra sern
tévesztették szem elól az,,összrórnai érdekekeí'. Fs sohasan engedték me& hogla idegen uralkodók
beavatkozzanak Róma belúgyeibe; mint szövetsége§ekkel bántak velük, ám a szövetsegeseknek nern
állt jogukban, hory valamiben is Rómával közöserr döntsenek, s a rómaiak Úindenek€lőtt
a leigáásukra törekedtek. I. e, l33-ban kihalt a pergamoni királl család, és III. Attalo§z
a vé€íenteletéb€n Rómára hagyta Pergamont ; törvénytelen fia" Arisaonikosz ugyan a nqltömegek és
a felszabeditott rabszolqá,k él€rr szemb€szíllt a légiókkal, de kétéviharc uán vereseget szenvedétt, és
a vesztőhelyen végezte. A légiók közben egév Ióniát és Lüdiát elfoglaltík; a szenátus aztáur hozyájuk
csatolta_még _Pergqüron!, q9 megalapílotla az Ázsia nevű provinciát. I.e. t25-ben a gallok még-
támadük az oroszlán_öbölben fekvő Mass"-liáí a ómai §zövetsége§ek készségesen Masszalia sé-
dt§é8éíesi€ttek, § az €s€d€ges követkeó támadás elhárltása érdekébenki sem vbnultak a városból.
Rhodoszt, no}.n az a rnísodik pun Mboniban érték€s s€git§eget nyújtott Rómának (i. e. l9l-berr
me8semmisítette HanniMl hajóhaü9, a rómaiak ilry gyen8itették, ho$r különböó előnyöket
biztosítottak v€télytársának, Délosznak; i. €. 42_b€n aúán e."al az ürüggy€l, hory a ró4qi
polgárMboniban is megőrzi semlegessegé| tehit a másik felnek segít Gaius Cassius Longiiü3
-
bevette és kifosztotta. A magát ,,Azsia olalmazój{aal" aeveó VI. Mithridatesz pontoszi királj,ell€n
vívott Mborúk idejen, i. e. 64-berr Gnaeus Pompeius leigázta Bithiimiát €s Pontoszt; visszatéróben 343
 aztán elfoglalta a szeleukovi birodalom maradványait, es létrehozta a Szíria nevű római provinciát. ki
I. e. 48-ban partra szíllt Alexandriábaa Gaius Julius Caesar; figyelmeztetnie kellett XII. a
Ptolemaioszt, vetélyárs4 Pompeius gyilkosát, hory ne avatkozzek Róma belügyeibe, es mindert A
eshetőségre sámítva megfosztotta ót a királl koronától. Ebből az alkalomból - szeretője, er
Kleopátrajavára rendezte- az egyiptomi trónviszonyokat; de főleg Róma érdekeit tartotta szem előtt. fe
Közben felkelés robbant ki, s a felkeles idejen a legionáriusok megsemmisítették a pharoszi
világítótornyot €s felgyújtották a Múszeiont. Rórnai provinciává azonban csak a követkeó csásár, ke
Augustus változtatta Egyiptomot: i, e, 30_ban. m
Ezek az események már abba a korba tartoznak, amelyet a történészek ,,görög-római" komak pr
nevezt€k el. Bizony paradox elneveze§ ez, mert az első helyan a leigázottak neve áll, s azok, akik
uíalkodtak, csak a második helyre kerültek, a valósáEot azonban pontosan kifejezi- A görögök
ugyanis az egész korszakra rányom!ík belyegüket: mégltozá éppan kulturális fölényükkel.
A legnagyobb megaláztatás idejen sem állt el a lélegz€tük es a szíwerésiik(amit nernregiben még
a klinikai halá jelenek tartottak), de n€m szünt meg az agyműkti,désiik sem (amit ma tartunk annak).
Bizonyítják ezt a képzőművészek, az iíők, az épitészÉkazon rrrűvei, amelyeket serrr a barbárok, sem
a nem barbárok nem pusztítottak el. Gondoljunk csak Agészandrosz, Polüdórov es Athénodórosz
rhodoszi szobrászok művére, a llokoónr4 a rhodoszi Apollóniov es Tauriszkou művére, a Dirké
megbiintetésére, az athéni Apollóniosz szobrára, az ín Belvederei torzóíy a2 ismeretlen szerzők
alkotta újattikai szobrászmüvekre es domborműves szarkofágokra. a görög szobrok ún. római
kópiáira, amelyeket legtöbbször görög művészek készít€ttek. Gondoljunk csak a szicíliai
Diodóroszra és a halikarnasszoszi Dionüszioszra, a két jelentős történetííóra gondoljunk a thrák
Dionüszioszra, az clső ismert grammaüka szerzőlére, vary Sztrabónra, a ,,földrajztudorrrány
atyjára", gondoljunk Plutarkhoszra és Pauszaniawra, a két néves íróra, Lukianoszra, a izatirikusra
Galénoszra. az orvos filozófusra Klaudiosz Ptolemaioszra" a csillagászr4 Diogenév Laertioszra,
a filozófiatörténészíe vagy az újplatonikus Plótinoszra. Gondoljunk a római templomokra,
aú€lyeket görög nevü emberek építettek,s ami az architektúrát illeti, már csak Athénbú nézzíink
körül: az Agora közepen akkor rrri,,r nem volt szüksege a demokráciának
- amelyre
Agrippov ódeionja; Hércxlész
felépüt
Attikosz, a szónok, panathénaiai stadiont, ma}l ódeiont-epítteiett,
befejeződött a legnagyobb
- és az antik istenek sámára építettutolsó - görögorsági templom,
athéni Oliimpeion építése.. . De a hosszadalmas felsorolás helyett idézzíikitt csupán a római Horatius
rövid verssorát: Graecia capla íennn victorem cepit ,,A |eigátzott Görögo}ság |eigázÁ a vad
győztest." -
Akkor, i. e. l4ó-ban azonban a görögöknek nagyon meg kellett lakolniuk elkövetett hibáikért:
amiért nem tudtak haladó politikai alapon €8yesülni, alábecsüték a küló veszélyt, es semmit sem
tettek ellene, visályaikban idegenekhez íordultak §egítségért, nem készültek fel a katonai védelemre,
es nem kerestek szövetseges€ke! eltűrték a kivándorlást es a népesúgcsökkené§ét, és sok minden
mást is tettek vary nem tettek, minek következtében legyengíiltek. Senkinek sincs joga ítélkemi
ftjlöttük: mert ugyan ki ismerné. saját hibáit €s vétkeit? Csakhog]l a történelern kegyetlen
kózömböeséggel tevi elénk a szimlát. Még senkinek sem bocsátotta meg, hogy túlságosan elúóso-
don.
Ez peíszr a rómaiak akkori görögellenes fellépésétsemmiképp€n seín igazolhatia, Nem
igazolhatja a Korinthosz elleni akciójukat sem, melynek során eltörölték a váíost a föld színóről.
Korintho§zt is megátkozták, akárcsak ádtíz ellenségüket, Karthágót, ameuyel kónyörtelen
éleüalálhanrt vívlak. De mit vétettek nekik a görögök, mit vétett nekik Korinthosz?
Az embemek ma is élszonrl a szíve, ha az akkori romlásra gondól. Mindenki jól tudt4 hogy
Diaiosz hirtelen összeá,ülított es kiképzetlen seregevel reménytelen harcba indult" s a jövő elképzelésé
valósággal eszét vette az embereknek. ,,Sohasem tapasztali őrület ütötte fel mindénütt a féjéí,az
emberek kútba ugráltak es viklákról vetették magukat alá, s mint a közmondás mondja, még az
ellenség is elsírta volna magá! ha Hellasz romlását látja írta Polübiosz. korábban
is érte ők€t, néhányszor - Sikertelenseg
a poütikai harcokban vag1- a tirannusok hitszegés€ miatt mindent
-
elvesztettek, az igazi szerencsetlenseg azonban most szakadt rrijuk." Korinthoszban- senki sern
maradt, Korinthoszból semmi sem maradt; a rómaiak csupán Apollón templomát kíméltékmeg,
minden mást tökéletesebben elpusztílottak mint az atombomba tette volna. A íégészeknek2-3 métei
va§tag, as/agréteget és kőtörmeléket kellett elhordaniuk, hogy az agora környéki lerombolt falak
maradványaihoz jussanak; a további munkálatokat á munka kilátá-§talan*íga miatt
344 be§zünt€ttek. Apollón templomától tövissel berrőtt sáraz -síksig huzódik Akrokorinthoszig, hossá -
kilométcrckeir keresztü csak itt-oü látunt egy-es/ darab íöldet, aho| megter€n a qabona vaw
a szőló; a város másik oldalán, az ősi Lrkhaim kikötő fele vezető úton ug/anilyeo k6 fogad. &
Akr.okorioüoszra.valóságos utövizu!" veze! anrely a frank erődítmény'Lapqjeuu tÓ.toTÚ[;
erőűtmény kórnyékén eryébként megilt csat tövis, iit-ott görbe torzsű váotajia ás ke.yé.f" ;ő.'Így'-
fe§t te.Mt az a táj, ahol véget ér az antik Görögorság. ,, -
_ _4+ oa"lqo {tl a kék tenger mellett vivő úton - anely már az antik korban is írt volt _
kczdődik,az új korinthosz FeltámadJ halottaiból, kisebb es egyizerúbb, mint az antit korban voú de
mind€n el§zenv€dett csapás ellenére is él. Akárcsak egész Görólorsaig:-Korintho*.rk
pusztulását kellett volna jelképeznie, s ime, halhatatlanságát jélképez.
óöóg;;á8

345
 Utószó

Elérkeztiink Mt az antik Görögorság történelmének határához, s nem marad mlás Mtr4 mint hogy
befejezzü bolyongísunkat. Talán folytatnunk kellene meg idősámíuisunk harnadik-negyedik
évszáztűig, hiszerr Görögorságban még akkoriban is sok-sok antik volt: a gazdasági alapban,
a politikai felépíünényben, az ideológiában. Megünnepelték a Panathénaiákat, megrendezték az
olimpiai játékokat, játszoták az attikai tragédiákat, előadásokat tartottak az Akadémiában és
a Liikeionban; i.sz. 3ól-ben Julianus Apostata császíLr jóslatért küldött Delphoiba, s a herulok
elpusztította templom romjai közt még élt ery agg papnö, Am abban a korban már annyira
elórehaladt a rabszolgatartó rerrdszer felbomlása, annyira kifejlődtek az új, feudális vismnyok elemei,
annfra meggyengült a régi istenekbe vetett hit €s elterjedt a keresáényseg, hog minderről már
inkább a Uizlnci Görögonágba vezető út előszavában kellene beszélni, A határt, amelyet e könyv
elképzelt terjedelme me8szabott sáímunkra, már amúgy is túu€ptúk.
Így is tű hamar el kellett hag5munk azokat a régi és új városokat" ahol egész heteklt szerettünk
volna tölteni, éppen abban a pillanatbarr kellett rnegszakitanunk elbeszélésünket, amikor
a lényegesről áttérhettünk volna az érdekesre, sámos műalkotás e§€teben pontot kell€tt tenniink
a tömöijellemz€s után. Természeteserr nem polemiáhsra akartuk az időt e§ a helyet vesáegetni, nem
akartunk ütrá,ba sállni azokkal a szerzőkkel, akik szüntelenü a amfiteátrumokól"
,,görö,g
beszélnek, holott a görögök sohasem épit€tt€k amfiteátrumot, vag1l azokkal a fordítókkal, akik
Phoibov Apollónt két személynek tartj ák" éx a magyarázatokban megjegyzik, hory Korinthosz ,,ma
jelenéktelá falu", Marathón ,,a görög ókor legoagyobb ütközetén€k színtere" §tb., vary azokkal
i publicistákkal, akik újra meg írjra lerrrrásolják a görög szobrok e§ épületek rég€n meghaladott
datálá§ir Inkább azt sajnáljuk, hogy nem említhettük meg sámos történésznek és régésznek
a megoldatlan kérdésekkelkapcsolatos nézeteit, a görög világ elbúvölte költők es f€stők benyomásait,
nary emberek vallomásait arról, milyen hatással voltak náijuk a görög tudósok es müvészek Ez
a [önyv valóban rövidítések és törlések után kapott végleges formá1 hiányait azonban az ol,úasó
könnyen kitölű azokból a művekből, amelyeket a Bibliográfiában felsorolunk. Könyvíinkbert
a göíö8ök más nemzetekíe tett hatii§ával sem foglalkozunk. A mi vidékünkről egyébként
a görögti,k a hellenisztikus korig csupán annyit tudtak, hogy valahol északon folyik az lsztíosz
folyó, melynek felső folyílsát Danúbiosmak hivták. Az első topográfiai adatot 6ldünkről csak az
i.sz. Il. évsázadban jegyezte fel Klaudiosz Ptolemaiosz: ő emliti Leukalisztosz, a római Laugariűo,
a mai Trencsén város nevét
Ami az anük Görögorság Európára teft hatásat illeti, elég leszögeanünk, hogy kontinerrsünk
miutíilr elveszítette kapcsolatát a görög ókorral, azonnal a középkorEa süllyedt, s mikor ismét
kapcsolatot teremtett az ókori görögséggel, az írjkorhoz vezető útra lépett. vagy idézziik fel ismét
Engels mondását: ,Á görog kultúra €s a római birodalom alapjai nélkül nem létezne a modern
Európa." De értékelhetjük-e, felsorolhatjukc ennek a hatásnak az összes megnyilvIíurulásít? Minden
bizonnyal csak ú5t, ahogyan a tenger hullámait is megszímolhatjuk.
Mielőtt a fecskék es gólyák tavaszi útjtfu: hazatéménk Hellaszból, meg egyszer bejárjuk az ismert
archeológiai mezót. Igen, az Akropolisz, aKerameikou, az Agora, az Oliimpeion. . . A meá határán,
a Lúkeion földjén Byron emlékműve áll! ,,Csodás Göröghon! Egykori nagylíg szomoru romjai|
Halhatatlan, noha már nem vagy, nagy, noha elestél " !

Ezeket a sorbkat l8ll-ben írta Byron. Ma már csak részben igazak. Görögonzág közben
feltámadt. Ma is csodálatos, és inkább örököse, mintsem romja egykori nagyságának. S ha
halhatatlan valami, akkor éppen Görögoí§zág az: az emberi haladíis úttöröje, a világkultúra
kincsesháziinak legnagyobb gazi' agitóla.

346
 A görög történelem
időrendi áttekintése

A legősibb idószakra vonatkoá adatok csupán megközelítőek, de még a történelmi időkre

vonatkozóak is bizonytalanok néha. Ilyen es€tekben a legvalószínűbb adatokat közöljük; az
épitészeü művekkel, a szobrokkal stb. kapcsolatos vitatott évsámokat az illető múzeumok és
műemlékvédelmi intézmények adattárából vesszük át. A képóművészek, aók, lrloófusök stb.
neve mellett megadott évsámok általában tevékenysegük csúcspontjának időszákát jelólik;
a művészeti irrá.nyzatok mellett felhozott évsámok az l|lető irínyzat kezdetét, ill. lótezésiik első
bizonyítékainak idejét rnutatják.

kb. i.e. ó200 Az első taftós település Thesszóliában Nea Nikomédeia melbü (rudiokaúorl daróláE),
Ágyaqlftgulák és -kerómia. 6000 kőrijl megjelen|ek Kfétót l oz első telepesek.

5000 utátr Település Thesszálióban Szeszklo melletí; díszíté§es keúmia, Emberi lelepülések Krétdn
és K)proszon.

4000 után Települe§ Íhesszátiában Dimiii meltell; göriE íöldön az első megaron, Település a Kük-
kjdokon; a méloszi vózák

3000 uLín Települések Olkhomenoszban. Aryoszban és lzmában. Áz első küküitloki idolok.

2500 után Új bevindorlók Észak- és Közép-Górögorszógban; az arhéni Áktopolisz benépesítése

22Co lájátt Teleplilés Troas2ban a Hisszaflikon (,,Trója 1I"); az ún. Priamosz kincse

l. e. történelmi események képzómúvé§zet és építé§zet irodalom és tudomány

20ú Kb.20m Kb. 20m 2000 ulá

Az akhájok betelepülé,e Gő A klétaípqlolaépítészel kezde- A krétai hieroglifikus ínis
rögorszógba. Az első krétai tei keletkezése
palo ták Kdóss zos zban, P hois z-
toszbut, később Mallióban és
másutt

Kb. 1800 Kb. Bn

Újaa eaúg ftrzsek tlonulnak A kamareszi ketaaika Krédln,
Görögországba; harcok az ős- a mímüeioszi keramika orkho-
lakosokkal. I{rétai telepesek az menoszban; kultikus tárgyak
égei szigeteken és Kistizsiűan Oliimpióbn

348
i l. e. törénelni e§€mények képzóművé§zet és épite§zet irodalom és tudomány

Kb. l7N Kb- ]7N

l ,1klétqi palorák elpuszlitósa és A krefui litlcáÁs Á'ílds kelel.
újjáépitése kezése

1700 urb, 1700 utárl

Az akMjok jiilenye Kőzéy és Á kft ,ai íf eskóíesté szel
Dél-Görögotszágban Orkho- ;
melosz, Argosz, Miikené, ké-
sőbb Tirhsz és nás várak
íelépíté1e.Az űrlok Átrikób@l

16M után
Aknastrok Mükenébel, később
a halott melu rakott mű|észi
tárgyakkal

Kb. 1580 1580 utárl

A kfttai palotdk elpuszrfuósa és A göf<b paloraépítészet,íesté- Kb. 1550
fokozatos fehijítán. Az akW- szet és keróui0 új |irógkora A kűpruszi-krétai bás keletbe-
jok behatoltuk Ktéűba zése

15@ Kb, lsm

Áklfi pabták Spórtábat é§
pülosiott

lSN utón ] 500 utbl 1500 uiin

Az akluljok hatalmukba kerit* Kíétaiművészet az akluij vá- Áz akluijok hasntilto krétai
-Klétót: a krélai-miikénéikul- rukban Iirc áris B h ói k e le t k e z ése
túlg szúlelése
Kb. 1450 ,
Az a, héiy'Á k ro p o lisz rrie g e f ő s í-
tae; a thébai. Kadmeia fel-
építése
1400 ut&,
Kb. IAN 1400 *th Lineáris B íld§sal ht görög
Az akhójok Kiipioszor| és Ki.r- A mikénéiOtoszlánkapu, ku- s2ővegek l(nósszoszbut, ké-
ózsűbal polaslrck , fteskók sőb b Mijk enébea és Thébában

Kb 1300
Théba elpusztírósa, najd újjó-
építése...
12N utb1
Á mijkénéi íestett kelamika
l250 utárl
Á tújai luiboú, a ,Troja
'YIII" elpu§ztítóso.. Harcok
Gótőgotszágba4 az akháj ha-
íalom hanyatlósa

349
 l. é. törtéBclmi e§€mények kcpzómúYészGt és épitészct - irodalom'é§ tudomáDy l.

Kb. l2(n
Á űt beőzönles
1125-ig Klj. l125
A űrck elpus2lítjók Ú akhój l lineáris B irással í't urolsó
'yáfakal és palotókat: Mükeú hásos emlékek; az bástudli§
hanyatláu fokozatos megszűnése

Kb. 1]m Kb. 1Im

A űrok Görögolszóg, majd A kfttai-műké,léi rnűúszel
króta ufai lesznek : csak Áttíka úge
és Afkorlia fuzi meg lúggetlen- 7l!
ségét
110O ulán
A ürok DélJÍgeiszben; űn és
akhájaiól migúcű kelet íelé.
. ,l gőtőgiik megtelepednek a kis-
ázsiai patttidéken

lW 10ü udin lNn utón

Spárm a leghatalmasabb dór A geometikus ketamika kez-
kilólyság. Alhenb@r aliszrok- detei
ratikus kormáay yóltja íel a ki,
rály1ógot
Kb.900 Kb.90l)
A geomelfikw kera ika íejl& Á 8öúg alíatErwn létejőlte.
üse ; a dipűlon-vázák Homérosz Iliósza és Oüsz-
szeiója

800 ulán Kh. 8m

Dfu dina§zlb Makeűniltban, Bronzszobrocskók és plaket-
Lükutgosz spártai töfvényhozó lek: metszetek

776
Az elú olimpiai játékok ; a gö-
r ög idő szárnft ós k ezdete

Kb. 7ű
A ,,nagy gyarnatosíttis" kez-
-dele.
Görögök Dét-ItdtiábaL
Neapolisz anyavórosa, Kümé
megalapítóv
Kb.750
Az ephorátus létrehozósa Spór-
lóbarl
.Kb.735
Az elsö messzéniai hdboni:
715-ben é Éget spórla győ-
zelméyel
350
l.e. tönénelmi es€métry€k karz6múvész€t 9§ építé§z€t iíodalom é§ tudomály

734
Ginuök szicűiárl; Naxorz,
mcjd egy év ttlúlva Szúraha- Kb- 725
szai megalapítán o entalizáló sttlus a kerami-
kóban: protoiorinlhoszi, ké-
7m §őbb prcloarrikai 1úzók
Górögők aTarcítumi-öbőlber, .

és az Adrítiltt; szüba sz és
Ep idalrno s z me galapíaisa

7ú Kb. 7u
Á kla§szikus hwoszí ííliske-
letkezése
700 utlirl 700 ullh
A szobtószat ún. daidaloszi Az aszkrai Hésziodosz, a ö-
stilu§a : dombolmű|es vázlik fuktikus eposz megtercm,ője
Kb.6M
Áz arkhoaok tegrülelérrek lel-
fehozára Athénb@l
Kb.6@ Kb.660
Thraszúbílolz tiroubmusa Az ephe§zoszi lfullinosz, cz
M iléroszbau később Pülha4o- elégiku§ köhésze, megalaplrL
rasze Epheszoszban. A gőid ja: Tültqio§z elégiakölrí
giik iisszaterik a liidők táma- spáfláb@l
űsa
Kb.658 ,

tirarnizmug ko-
fhtho'zbq (628-ig), később
Orthagoruszé Sziküóaban,
Theageüszé M egatdban stb,
657
A gólőgijk a Boszporu'zon;
Biis zont ion me g a l ap íuiu
650 urbl 650 ur.il, ó50 ut&,
A gólög6k a iekete4enger A rhodoszimilétoszi keratli- '
A leszboszi Teryahdrcsz, a ki-
déli, ma}l ,öbbi pallvidekérl: ka, a kiikládoki genmák. 8ú- .rharódia megteremrője. A ko-
Szillo.É megalaplró§ larkhosz, az el§ő ismelt íestő loPúni PoÍiirlrrlésztosz, az
61s aulódia megtetemtője
Á második messzéniqi hóború;
Spárta győzelmével ér úga
(628)
Kb.6j0
Külói sikelelen Jelke!ése
Arhenborl: az Alkneónidil<
száműzése
,_l.§/
 l. e. történelmi e§emények képzóművészet és építészet irodalom és tudomány

630 után 630 utlh

1 Afnkóban;
görögök Áz oliimpiai Héra-leuplou; az
Küréne-aegalapítóv elú ismer, dh stílu$útemplom
ó27 625 utár, 625 u'án
pefia$dfosz tifalnizmusa ko- Á korhthoszi yázatermek§ íej- Á parc'zi Afthilokhosz, a jam-
rinthoszban lőüse; Nikandté szobra Dé- bikus köhésza rnegalapírója.
62l loszon A lüiai Alkma és a gortibiai
Dnkón atheai a*hón lesz: Thaleta1z kadalkőltők
a polgátjog elú összeínl,v Gö-
rőgorszógban

Kb. 6m 620 urárl

Á lelantoszi hábonn Euboián A hét bőlcs
(sm-ig), Alhq és Megara
harca szalani1zér,

600 Kb. űn Kb. 6m Kb.6N

A gőrögők a Főldközi-tengel
nyugali partvidékén ; M^ssza-
liq megalapírlisa
5
szolón arkhón lesz Athénban ;
alkotminyeform
Az alxerre-i islennő é§
oai kütosz. Gela kincsegluiza
ok npiáb@l
600 után
Áz altikai íeketeolakos |ázák ;
Szóphilosz (az első íesrőszig-
n0túru), neítiasz, Exekiasz és
mósok
a szu- Á kolophóai Mimnefmosz,
,,a szerelem első kőltője".
A leszboszi Alkaiosz, a molo-
dikus líra megalapítója. Á lesz-
boszi Atión és a himérui szlé-
szikhorosz
600 után
Szapphó, az első költőnő. Ké-
sőtlb Szémonidész, Theogi§z,
Hippó^ax és mó§bk
A milélo§zi Thalész, az első
flozó|us, a milétoszi iskola
megalapírója: úóna Álaxi-
mandtos z és Á naxbnené sz

5u Kb.580
Áz utolso szicíliai gölib yálos, Keobisz é§ Birón delphoi szob-
Akraqasz megalapir.ig ra, az akropoliszi Moszkho-
'phorosz

570 Kb. 570

,l laragak Egyiptomban: Áz Áklopoli'z légi templorrrai-
a Naukrulbz neyű aulonórl ,uk tiimparrorrdi'zítése, Aíte-
te!épülés misz kerkürai le plona
56l) Kb.560 560 utárl
peisziszlfatosz tirannizmusa A szelinuszi B templom; az A szamoszi'Püthagorasi;
Áthéaban (527-is) Aklopolísz kofti a krclőni íilozóliai iskola me*-
alapítása
352
 l. e_ tönén€lmi €§€mények képzómúvészet é§ épitészet irodalom éc tudoBány

Kb. sso Kb,550 Kb. 550

Ph0larisz tifannizmu& Ák a- A kolinlhoszi Apollórraemp- A homéroszi eposzok lejeg!-
gaszbar, (54-ig) lom- Az ún. Ranpín-fej ( az első zése
ismert lovas szobor feje)

550 550 utliq 550 urbl

peqsa lómadások a kisázsiai Attemisz epheszoszi templo-
götögök ellel; Phókaia és ma; Khersziphfón es Meta-
Teólz megsemmisírése gerrész épííőművészek.Az első
ismelt h srílu§ú templom

Kb.540 S40 urón

Á szelinuszi c templom. Mega- Á leó§zi Anakrcón; ké§őbb
ru és kbénékilcseshlizai Ibükosz, Szimoliüsz (az epig-
olümpiában- Eurrraíész, Ki- ramma ,negteremlője). Á hali-
538
mh és uó§ íeslők kamasszolzi Pan asszisz epi-
polúkralész lil@úizmu§a sza- kus költeményei
moszorl (522-ig) 531
Theszpilz, az első dfómai költő
(b efetlen műyének bemuta-
{ tója Áthenban)
i
i Kb.530 Kb.530
Hérc szamoszi templona: A kolophóni Xenophanész filo-
Rhoikosz építész.A sznioni zóíai ískolát alapííEleű@l
bronz kutosz

525 525 ülb|

Sziphnosz kincsesluiaa Del- Az epheszoszi Hérakleirosz; az
phoiban : az első karíatiük. A2 első i.Lozófus, aki a matelializ-
attikai vöröso!Úko§ |a?ik, m$t ös§zekötötte a diaiektiká-
Euphroliosz, Euthüúnidé§z, yal
Phfutiasz, később iíjabb Epik-
tétosz, Makrón, Dúrisz és mó-
sok

Kb.520
Áz első poszeídóniai (paeílu-
mi) ,emplorn
514 Kb- 515
Eipparkhosz arhéli tbanrus Az athéni olúrnpeiory építése
meggyiIkohiLu (az épltkezésí, §z. 132-ben
5I2 fejezik be)
A petzsik elfoglalják a Bosz-
porusz, é§rhrák jt

510 Kb. 5I0

Hippiasz zsamok kiűzése Spolttérruijú reliefek a lkra-
Atheqból meikoszból
353
 1. e_ _történelmi c§€mény€k képzömüvész€t é§ építé§z€t irodalom és tudomány

509
Kleiszthelész athéni tön/ény-
,
hozó; az alkotmány demok-
fatik § rcÍomja
56
A küméiek Alicia mellelt le-
győzik az etfüszkokat

500 5N Kb. 5N
Á kisázsiai gőrögők peusaelle- Ál el§ő lörténelmi tórgyú ílá-
nes felkelése; göriE győzelem sok; a ,nilétoszíHekqtaiosz,
Sza észnáI később a szamoszi phele-
küdész. Az első mesegyűjte-
mények
500 uíáú 500 utbl
Ánténór sz obra, a zsamokölő k Pindafosz, a kadalkölíő.,és
(később Klüiosz és Nésziotész ódaszelz ő. Bak k hl lidésl
újíljaíel)
4% 4
Miléto§zt elwsztilják a peí- Phrih*hosz,adrámahó :
g Mi-
zúk: később toyóttbi váto- léto sz beú, elének, bemutatóia
sokat vesznek be. Á kistizsiai
Görögofszág pensa fenaható-
ság alal,
492
Pelzsa tenge hadjáMl GőliE-
orszóg ellerr: a pelzw hajó-
hadal vihal semr?lisíli meg
khalkidike mellett
4% 4m uuin 4m ulin
A ,narathóni csora. A Miltia- Icitíosz Ephébosza- Az Aklo- Aiszkhülosz, m íragédíaszel-
dé§z yezelre athéniak legyőzik polisz alatt felépül a Dionü- zője: az oltalomkel.sők
a pelzsákat sziosz Színház (440 és 330 utón bemutatója
íewítoüák)

480 |80 Kb.480 4ffi ulón

Perzsa hadjárat Gólögorszóg Az aiginai Aphaialemplom : az A llozóílls Parmenidész meg-
ellen. A Leónidasz wzette gö- utolso archaikus stiluslú szob- alapírja az eleai iskolól; a szg-
rög hadak wresége Thermopü- tászműyek. Euenü Áthérré- moszí Melisszosz, az eleai
lainál; a Themisztoklész 'i:e- szobra Zénól
.^elle 8&í8 hajőha! g|őzel.
me szalamisz mellett. karthó-
. gói hadjátat a szicíliai götőgök
ellen; a Gehh vezetle göfög
sefeg g|Őzelme Himeru mellelt

354
 tórtónelmi c§€mények kcpzómúvé§zct é§ épitészPt irodalom és tudoí&idy
I

179
Güőgorszóg letózza a perzsa
igót. ÁPaa§zaniav és Aliszlei-
délz vezeue gfuőg hadak győ-
zelme Plataia mellert; a Xan-
lhipposz és L,eótükhiderz ye-
zelte 8örög hajóhad Mükalé-
fol<i glúzelne
478
Á deloszi lengei szőyetség Kb.475
.megalakitása. Áthén vezelő Á delphoi kocsihqjtó. A szamo-
s zel epe Görögor szógban §zi Püthagorasz és az athéni
169 kalamísz s zo brászművé szel e
A pelzsá& kiűzése Euúpóblil ;
a Kimón yezette gfuóg sereg 470 utón 470 után
győzelme a 1ztrümón és az Á Prülaneion építéseaz Ágo- Á szürukuszai kofax. az első
Euümedón mellett ún. Az ún. Ludovisi-trón : a ha- szónoklartaukónyl szerzője:
bokuil íelmeülő Áphrodilé rc- később a leontini Gorgiasz,
liefJe szónok és szofsta
468
Áz olümpiai Zeuszlemplom;
ép ítészeLibóa ; tiwanoldisz í-
té§: Paiú|iosz s taláa Álka-
menész (456ban fejezik be)
464 465 után
.4 heilótlik felkelése, az úl, Múrón D isz ko bol os za, később
hatmadik messzéniai hrbolú : Áthéne é§ Maőzüasz szobor-
spófta i$mé, Eyőz csopoftja
4ő2
Ephial tész demokrat izácűs rc-
íormjqi Alhabal

4& Kb. 460 Kb.460

Az qrterniszioni bronz zeusz. A2 akfagaszi Kalki lo§z, több
A 2 gf gosz i' D io nü§z io§ z H omé- min, ]00 elyeszeu lragédia
fo§z-szobfa szelzője- Khionisz, Ekphanti-
üsz, Magnéw és mtis athéni
454 460 után komédiaszetzők
Alhéni segííségaz egyipto.ní A szelinuszi A és E templom,
perusaellenes felkelésnek: az későttb színház. A paestumi
athhi hajóhad wresége a Nílus Poszeidőr-ternplom Kb. 455
tolkolotóüI. A déloszi szövet- Anaxagorasz és a7 ún. ídősebb
ség íelbomlóM és két új Kb. 454 szofisttili az' qiáérai Píota,
Athén, ill. spbta jezette
- Pheidi&lz múye, az Alhéné gofasz, íE éliszi Hippiasz,
§2öwt§ég uegalakulása Promakhos: a rhamnúszi Antiphón
J55
 l. é- tónénelmi escmény€k képzómúvé§zet é§ építé§z€t irodalom és tudomány
I

452
450 szókmtész Átkhelaosz flozó-
Az im, Thészeion ; építészeKo- fai isko6jában
toibosz (440-ben fejezik be ). Kb.450
Polük itosz
le D is zkophof o s2 a,
későtlb a Dorüphotosz, a Dia-
A halikamasszoszi Hérodo-
tos2, a ,,törteletbás atyja";
duaenosz srb .
valószínűleg a Történelem első
könyve
449 450 ut.in 450 utlirl
Á pensók kiűzése Küproszról. pheídiasz műye, az Athérlé Az akragaszi Empedokész: fi-
A Kim6t yezette alheli hajó- Lémnil. Az athéni klasszikus lozófus, kőltő és óllamférfi
had győzelme a küproszi
Szala- sífszléIék
mi§z mellett. A perzu kbály
elirmei a göfög ,lórosok fig-
getlenségét ( Kalliasz békéie)

447 447
Áthen és spfuta hafminc éwe A Partheruin épílé§e(432-ben
szóló békeszerzőüst kőtnek fejezik be ) ;jpítészei : Iktinosz
(43l-ben szegik meg) és Kallikratész, az épírkeze§
műyészet i veze tője P he idia§z
444 444
periklész mint Athén első Kb.442
A Szúnion-foki Poszeiűt
Szophoklész, 123 tragédia
sztlatégo|za (429-ig) lemplou ( 440-bei íejezik be);
szeuője; az Arlrigoné bemu-
építészeKotoibosz
'alója
44 440 Kb. 440 Kb- 11o
periklész leyeri a §zamoszí Az e leu§ zisziTe les ztéf iorl ; ép í- Áz első hírek Szókratész filon-
Jelkelést, es demokratikussal té§ze Iktinosz. A bfaufóni fiai előa&lLsaból
helyettesili az oligarchikus Artemisz-§zentéIy
kormónyt
440 után 440 után
Az akfaga§zi tln. Coacoldia- Kfaíirlosz , Kfatés. é§ m^ athé-
templom ai komédiatók- A milétoszi
438 438 Timotheosz kölrő
szpartakiaük a boszporuszi Elkészül pheidiasz Áthéné
kitálysás élérl( ]09-ig) Parthenolza; Periklész Jel-
szelteli a parrhenónr
437 437
Peiklé§z tengei hadjórata A2 akrcpoliszi Plopülnia: épí-
a Fekete-tengerhez té sze Mnész ik lész ( 43 2-ben fe-
.jezik be)
436
Neme§zisz istennő úamnuszi
templomg: épílészeKofoibosz
(432-ben készül el)
356
l. e. tönénelmi es€méoyek képzómúvé§zet és építé§zet irodalom es tudomány

435 Kb.435 435 uláü

Kolinlhosz hóbonúja Kerküra Áz Agora kiépítésénekkezde- s zókral ész í lo zórtű furlh
ellen; Athéú a szö|elséges Ke|- te; Búleutérion, MérróoL
küru vgítségae§iet, mbe Ko- Apollón és Alész
athosz megthaadja Athén Királyi szloa 'empbma,
s zöve tségesé r, Poteidaiót
Kb. 432 Kb.432
Pheidiasz oliimposzi zeu§za Metón c§illagó§z, kéEőbb a khi-
olijrnpíábaL oszi Oinopidész és a klidoszi
Eudoxosz
431 Kb.431 Kb.43l
A peloponlészoszi luibonú kez- Krészilasz Petiklész-szobra: Eulipídész, 92 tragédia szelző-
dete. Thébe Plataióru, Spárta Álkauenész Alé§za (a2 ún. je: a Médeíabemutatója
Áttikára, Atheh a2 Iszthmosz- Bo t g hese ), Kall imak hosz M ai
'n
tánad lus2a
430 Kb.430 430 után
Dőgyész Alhénbarl Euphranór képei gz Ágoün Leukípposz és Démokdtosz
áIló Kirólyi Szt@ számóru: filozófusok fellépése:az atom-
Polügnótosz, későtLb MikóI é§ elméla é§ gz @ltik marefializ-
Panainosz képei a szrnes csal- mu§ kic§Lúc§osoüsa- A2 olvo§-
,lokb0l tudoruiny megalapítója, a kó-
szi íIip pok rat ész műkiidéseaek
1X kezdete
Petiklész halála. Kleón Athén
élén(422-ig)
428
Felkelés Mütilenében; Kleóa
bijntelő hadjálara

427 127
Polgóúóbonj Kerkfuh Áthéü Niké temploha: épité-
szeKl l likrut ész ( 424-b en fej e -
zik be)
425 425 425
Árhén legyőzi spárút nilosz Paióniosz számw Nikéje Áfi§2topharész, 44 komédia
mellett; Kleón elulasítja a sp.ir- szefzője; Az akharuaibeliek
loiak bekeajánlalál bemutatója. Áz athéni Timón
422
Az unphipoliszi cuta; az athé-
ni K]eón és a spfutaiBraszidasz
ladvezérek haláb
42l 421
spórtL -é§ Athet ölral éfre Á2 Erckhtheion: épitészePhi- ,

szóló békeszerződést köt (Ni- loktérész(409-ben késziil el)

kiasz békéje,418-ban szegték
meg)
357
 42n 4n 4n Kb.4m
A lkibiadé§z athéni s z truté gosz A basszai Ápollón-templom; Thukijdidész, a t&léne'író hoz-
építészelktiaosz (4l7-ben ké- záfog A pelopotlttészoszi hóbo-
118
sziil el). Az elú ismeít kolirr- nú t&téneléhez
spórra megtámadja Algosz|; tho§zi oszlop
az argoszi és athéai peregek
yereségeíszenwdlek Manti-
neia mellett

415 115 után

Az Alkibiadész és Nikiasz ve- Lüsziasz, 4 szórtok; 400 szó-
zerre athéni hadjárat Szicília noklalábol 31 maradt ránk.
ellen; uiul&, Alkibiaüsz Aqti,ztheú§z kúlikosz ( éini-
Spálrába szökik, az athéniak kus) flozófus
karaszlloJiílis yeleséget szen-
w&ek (413)

413
Á spáftaiak megrámadják Árli-
kát: az ún- dekeleiai hűo
(n4-is)

412
A spárlaiak a perzsókat is
bevoajók a peloponnészoszi
háboí{rba, é8 elismefik a ki§!j-
zsiai gőlögők íölöt, vah pefzso
Íemharó8ógol

4l1
Oligarchikus államJotúiat Kb.4l0 1l0 utdn
Árhénbul Az arhéni hadsefeg A szegesztoi beíejeze al lemp- A khalkedoni Íhioszlna-
wreséget szeaved Euboián, az lutt khosz, egy szónoklauanwinyv
arhbiak szamoszi hajóhofu szef2ők
4l0 utárl
Abiidosz, tajl Küzikosz mel-
Apo l lodórosz, k ésőbb Timago-
leu legyőzi q 1páftai lvjóhada,
rasz és Agathatkhosz festők
Alhenb@l

407 407
Álkibiadész |i§szatér Alhénba : Platón szókru,ész tanítwhya
Lüszadrosz, a spóltoi hajóhad lesz
parunavoka. Á rhodoszi yáto-
sok közös államot hoznak lérrc
4M
Az arhéni hajóhd legyőzi
a spó ai, Arginúrzai mellett.
I. Dioní|sziosz ,irgüus lesz
Szúrakuszaiban ( 7-ig)
JJ8
 |. e. ,törtéíelmi ésemények, képzómúvé§zet é§ épité§zet irodqlom és tudomány
]
I
405 405 utlh
Az gigoszpolamoi csgia- A külénéiArísztipposz, a me-
A spórlaiak diintő győzcfut garai Eukleídészés az éliszi
aratnak gz athéÚí sefegen és P hai don fl o zóJu so k fe l lép ése
hajóhadon

Áthen kopifuan, a §pófl@ Lü-

szandrosz elÍoglalja Athé .
Á Krilíasz yezette ,,hafminc
zsamok" ulalrlu
403 Kb. 4Ó3
Az athéni demokratáLl< |elkelé- Xenophőa belekezd Á görög
se, kritialz leverése után a de- töflénelem {ró§óba (362-ben ía
mokúcia íelújítd§a kzi be)

4m 4u Kb. 400
Xenophón a görőg zsoldosok- zeuxisz íe§tő Athénban, majd
kal hazata Mezopol.irtlűbljl Makedónióban és Epheszosz-
399
ban 399
kinadón si kert e len öss zees kü- Szókratész ki|égzéEe; Platón
vése Spdrtdban, Perzsia hadat elhagyja Áthént
üzeh Spá árlak
395
A korinlhoszi háború; Athén
spárta íölöui glúzelmbel ér
véget (390)

394
A klrido§zi ürközet az aíhéni
Kb. 3N
Konón vezeue perzsa hajóhad
Ilzokrutész szóaoki iskolór
,neqsemmisíti sPá a íengefi
alapít Alhenbort; ű szónokla-
halalmól
,óból löL,b mhl m,urudt ró|k
3m uujn
Diogelész Athénba érkezik.
Andokidesz flozóftls
387 387
A alkidesz bekéje; spófta el- Platón megalapitja az Ákadé:
ismeri a peízg íemhatósógo' müt: m éves űkijdége §orón
a kisázsiai gölógök íelett létretiozza az objekttv illealiz-
mu§ llozólai rcndszelét

Kh- 380 380 után

Áz ePidauroszi Ászklépiosz- A kolophó,li Altimakhorz epi-
ternplom (375-bel készíilel): kus kölró: későü a méloszi
építésze: Theoürosz Melanippidé§z, a mürilénéi
phrbisz, a külhérai philoxe-
' nész lItikus kölrők
359
 Le. történ€lmi escményck kfozómúvészet és épít§§zst irodalom és tudomány

3?9
Denokrarikus óllamfor&llat
Thébóbgrl; az óllam élére
Pelopiüsz es Epanefuóndasz
kerü
378
A ,ruisodik olhérli lelgefi sző
verseg (355-ig) Kb.374
371 Képhiszodotosz: Ebéű a kis
A leuktrui csata :Théfu leqyőzi Plútosszal
Splilrát (Eparrreirróndasz, lel-
de csatarcndje" ) , és Gőri)gor-
szdg hegemóaja lesz

370 370 utit

Áz arkadioi Jóderáció lérrejöt-
,e; Megalopoli'z megalapítd.
sa. A thébai sereg felszabadítja
a me1.zéniaiqkpt_
362
Á manlineiai csata; győzlesek
és yeszresek egyqfán' elyérez-
nek, Théfu hegemólüil véget
ér
Á megalopoliszi taaácslliz és
színlujz (GöliEolizág leg-
nagyobb taaócihóza és szhtlui-
za) 367
Plarón nerl ludja megvalósítani
,,ideális államát" szi.ílür,
(36l-bea sem)
36 3(Á
Új Apollón-templori Delphoi- Alísztotelész Phtón Akadc-
ban (326-ban készül el) müjáru é*ez*
365
szkopasz feúijítjaÁthéné le-
geai remplomór. Pafthaszio§z
íestő Athénban

3@ 359 3fr
Il. Fülőp makeűa kiály lesz A sziküóni festőiskola; Pam-
(336-is) philosz, kés6bb Pausziasz

358
Áthén tuibolúja szövetségesei
ellen; a második lengeri szövet-
ség íelbomlása ( 355) 356
Eéfosztrulosz íelgylijri, A e-
355
misz ephe szoszí, emp lorfuit
Á phókaiaiak é8 q thébaiak
hábonija; makedőt interlen-
ció, a phókaiciak wresége
(346)
360
l. e. történelmi e§emények
35l
Démoszthelész makeűnelle-
les koalíciót szeígez Arhénbül
j,t8
olibllho§z bevé,ele: IL Fűlöp
@ északi ,elgemellék uru leíz
3l'6
Philokrarész bekék; Athérl'
északi ,eúleteinek napl észél
ehagaQja Makedónia
34
338
Á khairhvioi csata; II. Fúlöp
legyőzi a lótosóllanok szólet-
séges hadait
337
Á korin ho1zi kongresszus: az
ouronfu yálo§ól larrok íijderó-
ciójórtbk kialakíűsl, Makeü-
nia hegemónüja
képzómúvé§zet ós építészet irodalom és tudomány
Kb.352
A halikamasszoszi Mausszól-
leiorl: pülhiosz és szatürcsz
épltészek, Prexitelész, Lao-
kharész, Szkopasz, Bttlaxisz
sz obtó§zo k ( raldn Timot heosz )
műre 35l
Démoszthenész, a szónok; az
elsőf lippikálk. Á szónok H@e-
reidé|z
Kb.350 Ió. 350
Az epidouroszi szhúz; Polük- A tarefiumi Ariszroxenosz,
leilosz műve. Á priéüi új Arhé- a muzikológas
,lé4emp lom ; Pü, hiosz műve
350 utárl
Praxilelesz knidoszi Áphroái-
téje, később Hemé'z 4 gyer-
mek Dioniiszo§szal. szkop0sz
Eéraklésze (az bt. Lcwdow-
,re), a t@ggrui Meleago§z
347
Platón halála utárl szpeu|zip-
posz flozóJus keúl. az Akadé-
mia élérc
345 urbl
Áiszkhinész, c szónok; a khia-
szi Theopomposz é§ a küméi
Epholo§z rürénészekműjei
Kb. 340
Izókharész: Árlemisz ő22el
(az lh. yersailles-i Aúemisz).
A belvederei Ápollón, az otrico-
li Zeusz
31o ulán
Lüszipposz, 15N szobor alko-
tója; Apoxüomenosz, Hérak-
lész stb., a nakedh knólyok
szobrai
3ó1
 l. e. történelmi események képzót!úvé§z€t é§ építé§zet iro<lalom és tudoriány
I
3
III- Alexarrdtosz ( Nagy 9in- Kb. 335
dot) makedón király lesz- Aliszroteléíz megalapítja q Lü-
A makedónelleles Jelkelés le- keiorrt; 12 éyi műkiidese idején
lc y, Tltéfu meg§mmMtése, itt írja munkáinak nagl széi
a korinlhoszi lödeúciő fehijí-
tósa
3a 334 utón
Nagy Sóndot perzsaellenes Ártemisz epheszoszi templo-
hadjáruta, győzehne a Gfani- mhak fehíjltása; a rhodoszi
koszaól. Á kisúzriai göröáök Dettokratész műye
fels zabadítása a'per z sa |emha-
lóság alóI

333
Az isszoszi csgta: sándol Ie-
győzi III. Dareiosz perzsa ki-
fdIyr
j32
Phoinikia és Egyiptori Nagy Á fhodoszi Deinokrutész ela
Sfudor hatalmóba kerűl. Ale- ti Álexarr& ia íe léplté§é-
t erjesz

xodtia megalapítása nek teryét

33l
A gaagomelai csatg: sóndoí
döntő győzelmet arut III.
Dareiosz tiilött, elfoglalja Ba-
bilon , szuszót és PeEzel,oliszt
3x) Kb- 3m
III. Dareiosz halála, Nagy APeIIész, a íestő : A h^bokbóI
Sándor a perzv btodalom felmerűlő Aphrodité, Nagy
egyetlil uru lesz sindol Por'réi- Philoxenosz é§

327
N*iasz íesiők. Á knidoszi Dé-
mélér-szobot
Nagy Siadot itdbi hadjhata;
321-ben tél visszo
32j
Nagy Sáadot halóh Babilon-
ba* Á diadokhosiok háborúi
( jq]-ig). Áltiwlfo§z Mgke-

ünia ura lesz ; makeűnelknes

|elkelés Götőgotszd.gbq ( ,,la-
mbi hóboní" 323_322 ) ; Pro-
lemaiosz EgliPlom uru; di- 322
narz l iája 3ug urul kodot t Alisztotelész haüila utón
a lampszakoszi Sztatón bsz
a Lirkeiol vezerője- Az éliszi
Pür r h fu s zÉep t ikus fi l o z óJus
362
 t. e. tórtén€lmi e§eméoyck képzómüvészet é§ építész€t irodalom és tudomány

Kb. 3m
317 A rhodoszi Plorogerrész, Tr^
Athei élérea pholéforri Démét- monak ho§z, Aelión íe§ tők
riosz filozó|us óll (308-ig) ,

316 316 utál

Ággthoklész tbannus lesz szű- Menandro§z költő és gz ,i.n.
rakwzeibot (289-ig) újkomédia.A szúrakuszai
Rhin ón, nepi konéd ik szet-
312 312 utlit zők
Szeleukosz aNagy &iadoti Á diümai Apollón-templom
birofulom keleti reúleteinek íewósa; Paióniosz és Daph-
Wa; diru'ztiáj! ű-ig uralko- nisz épílészekműve (az épílke-
dou szírűban zés a keresztely iükig befeje-
zetlen ,laud, )
3I0 Kb.3t0
Áz aitól sz&etség megalakulá- Az ún- Nagy Sándor-sza*ofág Kb. 307
M sziúó,nból. Az antikülhérui iíjtú I. Ptolenaiosz megalapítja az
abxanaiai Mús2eiont ,§ a pho-
lércni Déméuio§zl rcjei ki
36 v i e t őj éw Epilát o s z fil o z óf ai
-

FélszenúAntigonosz és Dé- isko lá l alapit Al hérrb@l

métriosz Poliorkétész kilóllyó
kiólrjók ki magukal
305
Lüszimakhosz, Kasszandío§z,
Ptolemaiosz es Szeleukosz ki-
róllyó kióltjók ki magukat
j0I
Áz ipszo§zi csata: Félszemű
AntiEonosz halóla, Nagy Sán-
dor birodalmóaak úgleges fel-
os2lás,

300 Kb. 3m Kb. 3ffi

Á pellai mozaikde Eukleidész matemgriku§ az
alexaldriai Múszeionban : wle
egyúu az epheszoszi Zénódo-
I tosz és a bliszgniűi Aiszto-
phonész flológurok. A kirroni
zenón megalaptrja Áthénbarl
a sztoikus i'kolil
297
DémétrioszPolio.kété§z Ma-
kedónia kifálya lesz: diu§zrü-
ja (az Arltigoniűk) l68-ig
umlkodott
363
 I

l. e. törtélelmi cs€ményck képzóm§vészet és építcsz€t ,irodalom és tudomány

Kb. 290 Kb. 290

Euúkhiüsz: Án iokheia váfos A khalkedoni Hércphitosz @B-
Túkhéje tómus az alexot&iai
-szeiorlb@|:
It{ú-
a keoszi Era-
szí§arraror,z Antioüeiában.
2u szocüilis ulópiók szenői:
Á pergamoni kirólysóc; 2ű, a kürhéi Euhémerosz, ké-
tól az Attbli.lák. uraljók (I33- sőbb Ianbulosz
is)

Kb. 2E0 Kb.280 Kb. 280

Az akhój szőletség megalaku- kharész rhodoszi kolosszusq : kdllimakhosz költő és ,udós, az
lósa; Áruto§z és Philopoiméa p o Iúeuk l o sz D émos z t hen észe epúll ion megteremtíje ; Theok-
sztrutégoszok, Pbúo§z epet fitosz, g bukolikw kőltészet
roszi kiróly parrrg 8zóll I|á, Woszi NeoP-
megaloPt ója, a
liűql tolernasz bodalomkfilikus.
1 szamo|zi Afisztarkhosz csil-
279 lagász és moternO,ikus, o helio-
Pürúo|z qlsc].rlwrri,&yőzel- cen rikus rendszer első leofeti-
ne" (275-ba a úrruiaktól kull ( mindamyial q2 alexand-
yégzeres wreúget szenled Be-
ibi MúszeionbW műkődlek )'
IL Eierón
nevent0n mellert).
szürakuszai liannusa lesz
(2U-id. Á gallok megtfurud-
jók Gölőgorszógot
26
spfuta és Athén íelkelése Ma-
kedónig ellen (az ún. khrémo-
niüszí hábotú) : Makedónia
győzelmével & yéget ( 263,
bal)

2$ Kb.250 Kb. 250

Doidalszg§z : Guggolw fwdő Á szürakuszai
,Ipbodiré. Boerho1z: ubá' ( matematikus) az^*himidész
alexaldtiai
fojtogató kkúú,l kfuéüi Múszeionban ; az alexandriai
APhrcdité. síNzrélékPaga, K, észibiosz lzikai k ísérte,ei
szaiból
250 ulfu
Ápollóniosz epikus költő ( Ale-
xandrüban, majd Rhodószon ).
A khulkídikéi Euphroniq llraa
kőlrő oz qatiokheiai M,úszeion-
ban. Szphairosz szaikus flozó-
215
ílls
. Iv- Agisz, splfula reíormárol
kbólya: gz adósstígok meg-
sziin let駀 ulbl megfosztouól<
hatalmótól és kilégezték ( 21l )
364
t. e. törtéuelmi es€ményok képómúvé§zet é§ épitészet irodalom és tudomány

235
III- Kleomeaész, Agisz reforu-
jainak folytatoja spárlóbar.
Á föl&efom megvalósítása
úán szellaszia mellett verese-
get szen ed az in enencűs se-
rcgektőI ( 22l ), és szdműzött-
ként hal meg Egyiptomban
betini faun)
Kb.240
Á külénei Efutoszthenész aszl-
rofuimus az alexandriai Mú-
a Pergai Apollonisz
'zeionban,
matemaliku§ a pelgarnoni Mú-
§ze íolban, későlrb Á lc xqndl iá-
baa. Héro(n)dasz mimiam-
boszköhő
Kb.225
Pihenő szatüfosz (az lh_ Bal-

Kb.220
A pefgauoni szobrásziskola
(A gallus fuegöli íeleségél,
215
A haldokló gallus)
V. Fülőp makeün kiróly hadat
üzen Rómónak
2]2
Á rómaiak beleszik szüraku-
szlit. Nagy-Güögolszó9 yége
207
Nabisz spbrai tira\aus: a üp-
tómegek jLvót szolgóIó rcfor-
rnok bejezelése úlh legyőzik
42 fulerrenció§ §elegek, és
gyilkossógak esik óMozatú
( l92)

2ú 20o uíán
197 Á uütinéi és kúréüi terrakot-
Á kúnoszkephalai csata. Fla- íák- Á déloszi poltlészobrószat
mirriü§ korrzul legyőzi V. FüIij-
pöl és kihndei Görőgofszlig
liiggerlensegét ( 196)
lm Kb. 1
Á magnésziai ütközel; a ró- A szarnothrukéi Niké
maiak legyőzik o ,"i L Kb. 180 180 ulb:
Anliokhoszl A pergamoni zeusz-olail a Gi Á szamolhrakéi Arisztarkho§z
gqrrlomakhüva] (flológus) az alexandrki Mú-
szeionban. A b:uszantioni Phi-
lóa, a haüszatról szóló kilenc
I68
kijt yy szeqője
Á píúaicsata; Perszeusz ma-
kedóa király vereséger szenved.
g ümaiaktóI
365
 L€. l (öíténelmi €§cmény€k kcpzőmúvészet cs építészetI irodalom és tidomány 1_1

Kb. 160
159 utá
'
Á rhodoszi patnitiosz sztoikus
Az Áttalosz-§ztoa az Agorb, filozó|us

l50 Kh. l50 Rb. Iso

Ápollóniosz és Tauriszkosz A nikaiai Hipparkhosz asztto-
múve , a Dirké megbihtetése , nómus megalkotja a csillagok
l48 Piheű őkőlvívó. Timonu- első katalógus.it
A úmaiak leierik a makedő khosz Médeia-képe
niai A ndroniszkosz felkelését;
Makedóniál úmai proúnciáló
alakítják
l46
u6 uláq
1z akhij szövt§ég Diaiosz
jezette selegeiqek veresége az Polübio§z tőltérlatifó beíeje-
zi _az Egyetemes töf térclern
Iszthmoszon: Mummius kon-
40 k6nyvé,
zul rnegsemrnisiti Ko nlhoszl.
A rómaiak leigdzzál< Gör6gor-
szógol

l33
Róna hatgtmába keríti a per-
ganoni kirólyligot , későtó h-
nióval együt' rómÜi ploincióyő Kb. I30 Kb. 130
alqkítja ( Ásio) Arkhelaosz: Hombosz Diolüsziosz Thrax kiad.ja
leózisa első görög grummatMí
125
Á rónaiak elfoglálják Massza-
liát, a Főldkőzi-tenger nwgqli
pa |aéken íekúgőriE !óío- Kb. 1l0
sok is elve§ztik frjgget lenségú- A milétoszi Aliszreidé§z,
ket első novellista

I09
Á boszpotuszi királyság úge;
Y. Pefiszadosz a szkíták nyo-
,násóra dtadja Mithtidatész
ponloszi királyrrak a hatalmat Kb. ](n
A méIoszi Áphrodité
l00 uuirl
88 Az újatíikqiszobrásziskola. Áz
M it fu idatész beveszi és feldúlja alhéni szelek ,omya
Déloszl
M
sulla római hadvezer beyeszi és
íelóiljq Áthént
366
 80 utárl
p o s z e idónio § z t ől t é\et hó k iad-
ja
67 az Egyer.me§ lörllhBlrnet

A rőnaiak el|ogllljdk és római

prcyinciává al%klrjók Kfétá,

58
Á tómaiqk beleszik él leígáz-
zók Kiiproszt Kb.50
Ágészandrosz, Polüórosz és
12 Át hérlodóf o sz s zo bof c sopof lja,
cassiüs lómai hadwzér beleszi a Laokoón
és felülja Rhodoszt

30
Lugustus elfoglalja és rőtttai
provhcüvá aloklt}, Egyipto-
'mo'

27
Gőtőgotszág kikülrása úmai
provincüvó ( Achoia)
15
Agrippa ódeiona az Ágorán Kb. 7
l0 utón Á halikafias§zoszi Dionú-
A pontoszi Sztrabin kiadja szío§z történetífó kiqdjg a Ré-
a Tö énelmet 3 a Föurujzol giségeket

o 25
l, sz.
49
Pál cposiol az athéni Áreiopa-
goszim (a keresztény hagyo-
móny szelial ). A kefeszténység
fokozatosot behatol Gőrőgor-
szágba
Kb. 25
Múnniapoftrék a Faiyumi- A szicíliai Diodórosz kíadja
oázisbol ,a kőktes Tórténeti könyyró-
rát
Kb.50
Dikliisz é1 Darész.ífósdi a tró-
jai Mborúról. Á gőlög nyelrű
kercs zt ény irá§be li§ég kezde lei
75 után
Á pn szai Diórl szolsta filo2ó-
|us és szónok. A hierupoliszi
Epiktétosz sztoikus filozóíus

l00 ]fr
Paatainosz Biblioúékája az l00 után
' Ágorán Á khabfuei&i Pluíalkhosz ki-
I17 aaja a Pó.huzamos élerrajzo-
A filhelléa Hadriaws rómoi l20 uüh kat
cúszór lesz ( 13&ig) Római agora Atheftaa, a Had-
ialus-könyvttit és a Hadria-
,rlrs-iv
3ő7
 L§Z törtéDelmi e§eményok képzómúvé§zet e§ éptte§zet i.odalom é§ tudomátry !. §L

I25 utól l
I32 Á nikorlédeiai Árfiqrlocz törté- J
Eadlianus íelszenteli az arhéni netftó. Hélódész Atriko|z 8zó- I
oliimpeiont nok. klaudiasz ptolemaiosz e
I40 csillagósz ,
EétódészAttikosz pouthé- l
,aiai §radiont épirtet l50 3
Pauszúiasz, a Güőgország i
Iebósdaak szerzője. Appiarlo§z .l
A szamoszatéi lÁ/'- 1
'őltérrertó.
kialosz lzqtifikus kölrő- Az i
aphrodisziaszi Kharitón, a tral- .l
Ieszi Phlegóa, az epheszoszi l
Xenoph& írók, Ia lblíkhosz l.
szofi,sta, Alkiphrón, az íar.
n
pszeudo-Aiszkhhész és ruúsok ,
,,
l61 Ailiosz Átbzteidész szofstc és
.a
HéfMész Arrikosz eíó.a az léíor
,.
Akropolisz alan
l75 utb,
ll@
A pergarnoai Gaéno§z oi,vol é§
Ílozóíus, szexrosz Empeifi-
kosz szkeptibus flozófus

2@ 2N ut.in
Lottgosz, Ilélioüiosz, Ákhi!-
leusz Tqtiocz, Athenaio§z ltók-
Philosztatosz, a szofut& élet-
rajzírója. Anrrróniosz sz&-
kasz, Iorrginosz, Plóthon, 17
2ű
A gólok megtámadjdk Auikót : P or p lúriosz újp lat oaihtsok n
,
a íewúltAlhénból Deixipposz |
űzi ki őkel (268)

300 3@ utó, 300 utb1

^
A fégí,emplomoka, íokozaro- Eimeiosz ( Áthén) , Thernbz-
3 s@, kercsztény templomokkó lio§z (Büszanlion ) , Libanion
Nagy Konstanth úmai c§liszór
lesz (337-ig)
alakitjók ót, eltórolírják a kúl-
,ikus szobfokbt. Á bizblcí mű-
( Anriokheíl) és !ások
- lró*
és szónokok. Ianblikhosz úi
l
,észel kezdetei platonikus flozóíu,s
313
A Milthói Ediktun; a keresz-
tény valhs elismerév
3 330 utliq
Büszantion leyét konsztanti- Kolstaúiruipoly felépttése.
nopoli|?a változtatiilc, a ló- Gőrögország többi részéből az
rc§t pedk megrc§zik a mqi főlótosfu süIlItják a műal-
a
lúj

bbodalom í,várcsóvli kotásokat

3ó8
 l,a töítanelmics€ményet képzómúvé§z€t és épiteszet ircdalom és tudomány
361
tulianus Ápostata úm4i csli-
§zár (363-ig). Kíséileta ha-
g y ou ón yo § val lós
íelújílós óra
375 utlh
380 uthl
380 Alexanfuiűot Húpaíbújpla-
I. Theodosius csliszár ( 37g- A bizóaci épltészet es képzönű- tonihu flozófus és lrlatenafi-
395) a kefesztérysége, kikült- l & z e, íoko n t o s íejIő de se kumő ({I5-bea meggyitko!-
ja áIlanvallásnak
jók )
39j
Á csá§zlb betiltja az o!ímpiai
jálékoka,
395
A úmai üroddom felosztóla
lyugati és keleti részre
3%
Á vízigotok megtámadjók Gő-
íógotszógot: AIafik elyolu!
Athér, alóI

400
4m qrbl
Ari§zlahetosz ító. Bízánci
Sztephaaosz etnogfóíu§. szto-
baiosz, a régi flozófusok mű-
jeiből vqu kivoratok bé|zrtője.
Ágqrhiasz, Paiosz szilen q-
riosz, Nonnosz, Mú.szaiosz kő!-
tők, a göúg kőltészel urols!ó
vívmónya: a rbn
4
II. Theodo§ius cú§zb (408* 426 utth
150) dekérumot d ki a po-
A keresztőryek táltal rcn lasz-
gány templomok és Mlványok
nált anik templomok kifosztá-
ellea g és lerombolása; a kultikus
szobrok megsenunilftév
476
A ,raryalfómai birodatom bu-
kfua. Á keletrónui birodalom
íolytallMik (,,bizdnci cstászir-
sóc')

5q)

529 Justiniarus cúszór (527-565) kzórja az Ák&midl a

é§ Lakeionl. Áz aüíik tudomhDDs és'
mM|zt ,evékerqEég lége

369
 527 tusthiarus császál ígyek§zik íeqítali a nyugoti bifod4lom hatalruit: győzelmek Itólióban és hzak_
Áfrikában, petzsaellenes harcok. Á szlóvok behaulnak a bizánci biodalom teíúletére,kesőbb letelepeóuk
6t0 Hérukleiosz cs|i§zár megalapítja a Haakleitiük dinasztwát (610_711). Utófu, Iv. Korlszta inosz
issza|eriazaÍgbokKonslan,iüpolyellenitóadljsót;642-benazqrabokelvesziktőleEgyiptomot
7r7 III. Laj csárzri negatapítia az Iszauiaí dinaszliál (717-N2); 718óan Konstantinápoly mellett legllőzi
az afabokal
863 IIL Mihtly császlb Rasztiszlu kéréséreg Nagymorva Fejedelemségbe küldi Korrstantint (Cirillt) és

Metódot
867 L Baszileiosz cstiszfu megalapitja a Makeűn dína,ztiót (867_1056). Ulódaitól a bolgórok elfoglaljók
Thrókia , Makedólia é§ Epeirosz egyes részeit

lm
l
il

10t4 ll.Baszileiosz cstiszót negyedéws harc uttitt legyőzi a bolgárokat, es az Aktopoliszon bmeplí meg győzelmét €

bizóncí (oflodox) egyúz köző't a

1054 Szakaüs a rónai (katolikus) és a
iy7t IV.Ro^oror" cstiszóf a szeldzsuk_lörököklől elszenyedett yefesége utőn eheszíli Kild2süt és slíriát c
€
a normamok elJoghlják B izánc itálíai tefule l eí'
]08l I. Aleriosz csószál megalapílja o Korluelosz_dinasztüt ( 108t_t 185 ). A nyusati kefeszresek segrtségével :
harcol a besenyők és a normawok, később a szeldzstlk-tótőkök ellea (10%-1099). A beligYi
helYzet
megszilótdítása , a bizáttci kultúra febiágzáv
1185 IL lz§a* c8ó§2áf megalapíüa az Angelosz_dinasztűt (1185_1204). A bowr biodalom és 4 trlpezunti
csószótsóg fiiggetlemé vólik, a bizónci biodalom hatalma gyorsan halyatlík )
]204 1 kereszlesek beveszik és felűlják konstantinápolyt; a bizdrrci birodalom romjah lérfejön
a2 ún. latín
csószórsóg. Götőgország a nyugat-eüópaí íadlilis urak ha'atmáfu kerül, íiggetlensegér csup,í,l a Kláz§ia
északny)gati ftszh íekúNikaia őrzi meg
126l VII I. M ituály Palaiologosz csósztb,kiűzí Ko§tantinópotyból II. Beltluht, ésfel,Újítja a bizánci csÓ§zál ságot.
I]tlj,doí,_a Palaiologoszok utalra alau isuét íetvilágzik a bizónci kul'úra, ugyanakkol
azonb& a a
'öfökök I
nyomáNi is egyre erősiidik
1453 A törökök elíogtatjók Kolrstantí,tápolyt: XI. Ko,lsztanrinosz Pal.ablogosz elesik a iáros védelmében. I
(
A bizónci birodalom bukóg
tölókők leigózzák Áthénl, najdThébjt és Korilthoszt, légil egész Görögotszágot
I
1456 Á
:
l500 (

l687-bel egostfomotjóLk Athént l

1685 A velenceiek elfoglaljók a Peloponnészoszt,
17 t5 A tőrőkök kiű\ik Gőrőgolszógból a velenceíeket, és az ión szigetek kiúteléwlaz egész országo, hatalmukba
ke íik
é§ Koloktlol,isz áll"ak,
1821 Görijs nemzeti íelkelésa ,üők íewúatóság ellen: a felkelők élénÜpszilantisz
Odüsszeusz Ándrutszosz csapatai elfoglaljók gz Áklopoli§zí
1822 A nemzetgyűlés Epidauloszban kíkültfu Gőrőgorszilg figgettenségét; 1827,bal
Kapodisztriasz, |áIasz,jók
az orrzó8 elnökévé. orosz-aagol-francia i enercű a görögök segítségére
1830 A n4g;hofulmak ésTótőkoriág etisme k a göfög frggetle\§égeL
1832aől 1862:igBajor ottó óll a Görőg
Kiúlwi'gétén,1863.1ólI.DlhGyörgy,majdutódaiköyetik,az1924-1935-óséwkbenkóz,ófsaúggz
l
t
otszág,Áa.jd |935-tőt ismét kirólyság: IL GyólgJ ( I947-íg), L Pól ( Lx'l,id e§ n, Konstalb1 !l973-i!|
uratiók'Á|öröEállamhozlarlozik1832.tőlAkamaniaésAítólia't88l-tőlTltesszólia,l9l3-4ólKEtg']92L
l
ig §zmüna (ezi:t l922_ben, a tölökök elten vtl]ott luiboíúbbl ve§^ítették el), 1918_ig a Dodekamészosz
és l
1
Rhodosz
1955 Görög felkelés a cíplusi blit íenahatósóg etlen; t Oaól Ciprus önáUó kőz'drsasóg
1973 A GöiiE Köztólsa§ág kíkültáv
370
 A görög sulyok és mértékegységek
I

A súlyok és a mértékegységeka kúlönbözó göróg városokban és a különböző

időszakokban meglehetősen eltérőek voltak. A klasszikus korban két rendszer
elterjedtségét figyelhetjiik meg: az ősibb aiginaiét és az attikaiét (attikai-euboiaiét),
amelyet §zolón vezetettb azi. e. VI. század elején, s amely fokozatosan kiszorította az
előbbit. A hellenisztikus korban igen elterjedt az alexandriai rendszer (főleg a súlyok);
ezt az első Ptolernaioszok vezették be. Az alább felsorolt egységek eltérésea valósrágostól
* 5t lehet.

H o s szmértékekés terüle tmértékek

egy§ég aiginai rendszer attikaleuboiai í.

rlaktülosz (ujj) : 1/6 láb 0,019 m 0,0l8 m

púsz 0áb) 0,328 m 0,296 m
pékhü§z(ró0:l|l2láb 0,492 í| 0,,144 m
orgia(öl):6láb 1,968m 1,176 n
plcthron : l00 láb 32,80 m 29,6 m
sáadion : 600 láb 196,80 m l17,@ m

olimpiai sztadion 192,27 m

sztathmosz (,,e8y napi meoet") kb. 27,5 km

Ű rmé rt éke k (gabonaneműek mérésére )

egyég aiginai rendszer attitai-euboiai í.

kiiathosz : l/6 kotülé 0,063 l 0,045 l

kotülé 0,379l 0,2,14l
khoinix : 4 kotúlé 1,5l5l 1,094 t
hekteusz : 32 kotúlé : 8 khoinix 12,12 l 8,75 l
medimúo§z: l92 kotúlé: 6 h€kteusz ?2,74 l 52,53 l

alexandriai medimnosz 78"19l

37l
 Ű rmé rt ékek (fo lyadé ko k mérésére )

egyseg aiginai rendszer atükai-euboiai r.

kotülé 0,38l 0,274l

khu; : 12 kotülé 4,55l 3,2,75l
mctíétesz: 144 kotülé : 12 khusz 54,56l 39,294l
ampÍora : 72 kotülé : l/2 metrétesz 27,28l 19,647l

alexandriai medimnosz ,l8"I9l

Súlyok ( a kereskedelemben )

eg)/seg .argmar euboiai réct alexandriai

rendszer tendszer attikai rendszel
rendszer

drakhna ó,l8 g 4,32 g 6,00 g ó,55 g

mina :
ioo dt&khma ól8 g 432 8 599g ó55 8
taleDlum : 60ü) <lrakhma : 60 mina 37,80 kg 25,92 kE 35,96 kg 39,29 kg

gramma (a gyógyszerészctben) |,44 g

Súlyok (penzegységek)

€§§ég argmal attikai- a|exandriai

rendszel euboiai rend- rendszet
§zer

obolosz : l/6 drakhma 1,05 g 0,73 g 0,57 g

drakbma 6,30 8 4,37 g 3,4l g
mina : l00 drakhma 630,00 g 436,00 g 341,00 g
talcntum : 6000 drakh_
ma : 60 mina 37,80 kg 26,20 kg m,47 kE

§ztratér : 2 drakhma, dekadrakhma : l0 drakhma

372
 idő öss
tábldzata

Egy olümpiász négy esztendeig taított; az olimpiai játékok megkezdésekor kezdődött:

ez általában jriliusra-augusztusra esett. A táblázatban (a rómái időszámítás és a mi
időszámításunk kezdetének kivételével)mindig az olümpiász elsó évéttilntctjük lél.

Göíö8 idő%imít᧠Római idószámiás A mi idósámításunk

(,,az elsö olimpiai (,,Róma megalapítá- (,,Kri§ztus szület9sé-
játékoktór,) sától") tól")
,176
l 23 -,153
6,4 l
l0 l4 -7q
_
20 54 700
30 94 _ 660
40 l34 _ 620
50 l74 - 580
ó0 214 540
70 254 -
_
500
80 294 460
90 334
'}74
100 380
l10 4l4 _ 34o
l2o 454 _ 300
l30 494 _2@
l& 5y _ 22o
l50 514 _ l80
, 160 6l4 _ 1,10

l70 654 _ 100

l80 694 _60
l90
,l34 _29
l94,4 753 1

373
 Bibliogrófia

*
L ,|z ókoi görög irodahm mlgar fordíuisainak bibkográfiai vázlata

Aiszkhkülosz &ámái_ (Ford. Devecseri Gábor, Jánosy l§tván, Kerényi Grácia, Trencsényi-waldapfel lmre.
B€v. Trenc§§nyi-Waldapfet Imre, jegyz. ell. Devec§€ri Gábor, Ritoók Z§igmond,) Budapest 1962,
Aisopo§ meséí(Ford. és bcv. Czimer József,) Budapest 1943.
yilligilo-
ALKAIosz a követkeó antotógiák taítálm8zák: Gölijg kőltők anrológÜja. |959,
""emelnényeit
dalmi anrofuia I. 1962, Gőlög kőltők anlológiója- 1964.
lNlrnpól: ,lzat reóa. (Fotd. Devecseri cáür, Jegyz, Szcpessy Tibor. Ill, sá." Endíe.) Budape§t l9ó2.
ARIszToPHANÉsz|Alo|agok._Áíelhők._Adaüzsok__Abéke._Azakhanaibeliek.(Fotd.Araly
János. sajtó alá rend. Kövendi Dé!es.) Budap€st 196l, A nadoíak. A békók. Lysi§lruté, A nők
- -
Pluros. (Ford. Arany János. §ajtó alá rend. Kövendi Déne§.) Budap€st 196l,
üwtepe.
- Á nőtalom. -
Li)szisztruté. (Foíd., uantik mü modem szílpadi változatát § az utó§zót irta, j€8yz. ell, D€vecs€íi Gábor.)
Budape§t 1959. Blt? (Eiréné). (Ford. Devecseri Gábor.) Budap€§t 1963.
ARIszToTELÉsz: Polítikl. (Fotd., bev. es jegyz. €ll. szabó Miklós.) Budap€st 1923. MetaíríEa (Mer^ a
phy§ika). (Ford., b€v. c§ magy. ell. Hatasy-Nagy Józsefl) Budap€§t 1916, Nikonuchosí etika, (Ford, és
magy. etl. §zabó Miklós.) Budapest 1942, ,{ z athéni áuql íi.,.trnaión politeia). (Ford. Ritoók z§igmond.
Bcv. é§ magy. ell. Sarkady János.) Budap€st 1954. organon, (Ford. Rónafatvi Ödön és szabó Miklós,
Szerk. és jcgyz. ell_§zalai &irrdor) L köt. Katégoriák. Heíméneutika. El§ö analitika. Budapest l96t.
Poérrlía. (Ford. é§jegyr. ell. sarkady Jáno§. Utószó: Nádor Gyórgy.) Budap€§t 1963. Poélíka.(Ford, és
jcryz. ell. Sar}ady Jáno§.) Budap€st 1974.
BAKKHüLIDÉSZ §zemelvénycit a kövctkező aotológiák tartalmazzák: Gőlőg költők cntológiiLja. 1959,
,
SzéphajúKha szok tfuca. l9íJ' Yilógirodalmi antológia I. 1962, Görög köhők antológüja. 1964.
BIÓN veís€it, illetve §zes€lvényeit a következó antológiák tarielmazák, Gölög köhők anlológüja. |959,
Pósztori Múzsa. 196l, Yilágirodalmi altológin I. 1962, Görög költők antológiója. 1964.
DÉMoS2THENÉSZ: A hűtlen köletség. A koszorú. Budapest 1977.
-
Epiktéto§z kéziköayvecskéje, a|)agy a stoikus bölcs brevűtiuma. (Fofd. sárosi Gyula. Kerénl IQiroly
elószavával. A bevczetó epigíammát DeYec§eri Gábor fordította.) Budap€st 1943.
Epikurosz ledontosabb ta lásai. (Borítékcim:Levetei.) (Kerénfi Káíoly elószavával, Kövendi Dénes
utó§zavával. Ford. Kóvcndi Dénes cs Sárosi Gyula.) Budapest l9tl4.
E lfípidészvólogarot, tbtinuúi.Yálog, és utószó: Fallus Róbert. (Ford: Atkésztl,Jz., Dev€c§€ri Gábor, Médeia:
Kerényi Gráci4 Hippolüitosz: Trencsényi-Waldapfel lmte, Eekabé: Horváü I. Kőíoly, Étektru:
Devecseri Gábor, Iphige,reit a ,auros2o,1cnóJ., Devecseri Gábo\ ore§ztész: Devecs€ti Gábor, Iphigeneia
Auliszban: Devecsei Gábor. Ill. Ka§s János.) Budape§t l9ól.
HÉLIoDóRosz: §ofsúlűzőtt s^erclmesek Regény. (Ford. szep€ssy Tibor. Utószóval e§jegyz. ell. szepessy
Tiboí. Ill. He8edús IstváD.) Budapest l9ó4.
Hérukleitosz mlúz§ói yagy a természetrő! pontos iráqyítás az élet céljale#. A mú tóredékci göíögül €§ magyarul.
(Ford. és b€v. Köv9ndi Dénes. KMó tcnultnány: Hamvas Béla.) Budapest 1936. Herakleitosz.

374 . A telje\§ég ighye nelkűl

F
il .

éj,
!,,
szemelvények. (Ford. Fodor András és szabó György. Miron Constantinescu bev. tanulmáoyával.)
Bukarest l95l.
HÉRÓDAsz: A rnimusok- (Foíd. Módi Mihály: Hefond^s élete és műlei-) Győt 1921-
HÉ,RoDoTosz: Törleneti könywi-(Ford., bev. €§jegyz, €ll. ceréb Józset) I-III. köt. Budape§t l892-1893.
Hélodotoszi no|ellák (Ford., bev. és jegyz. ell. Szabó Árpád. Ill. Varga Győzó,) Budape§t 1959,
HÉszloDosz: Munkák és napok (Etga kai hémerai). Tanköltemény. (Ford., bev. jegyz. és kisérö
tanulmánnyal ell. Trencsényi-Waldapfel Imre.) Budapest 1955. Istenek születése, - Mwkák és napok.
(Ford., utoszóval ésjegyz. ell. Trencsényi-Waldapfel Imre.) Budapest 19ó7.
HoMÉ,Rosz: ll,Zsz, odüsszeia, _ Homércszi kőltemények. (Ford., utó§zóval és jegyz. ell. Devecseri
Gábor. Kísérő tanulmány: Falus Rób€rt,) Budapest, 1960. Íliósz: (Fotd., az elószót ÍítaDevecseri
Gáboí.) I-II. köt.Budap€st l9ó5 (olc§ó Könyvtrár). oűsszeia. (Foíd., az eló§ót es a j€$zetcket irta
Devecs€ri Gábor.) Budape§t, 1974 (olcsó Könyvtár).
KALLIMAKHoSZ: Hümnoi _ Himnuszok. (Górö8ül e§ magyarul, Devecseri Gábor fordításában és
kisérószavával. Kerényi Károly bevezetésével.) Budapest 1943. Kallimakhosz hímnüszai. (Fotd. és Jegyz.
ell. Devecseri Gábor.) Budapest 1976. Kallimakhosz §zemelvény€it taíta|ínazzák még a kÖvetkező
antológiák: Gőrög költők antológüja_ 1959, Viltlgirodalmi antológia L |962, Götög költők antológiüa.
l9u.
LoNcosz: Daphnisz és Chtoé. (Pásztorregény,) (Ford. Déthsy Mihály.) Budapest t9ó3 (olc§ó Könyvtár).
LUKtANosz: Szép leónyok egymds közt. Párbeszéd. (Ford. Révay Józsefl) Budape§t 1920. A csodaszanár
(Lukiosz é Onosz). Regény. (Ford. Révay József.) Budawst 1943. Lukíosz yagy a szatnir és más szatbdk.
(Ford. Déthsy Mihály.) Budapest 1948. Istenek páfteszédei. Alvitági b€§zélgetés€k. - Hethák
beszélgetései. (Theón dialogoi. _ Nekrikoi dialogoi. _ Hetairikoi dialogoi.) Párbeszédek. (Ford.,
utószóval és jegyz. ell. Jáno§y l§tván. Il1. Szántó Piíoska.) Budapest 1958. Beszélgetés a táncról (Peíi
orkhészeósz). (Ford. és az utószót írta TIencsényi_waldapíel Imre. Jegyz. ell. P. Mayer Erika, Ill, Kondor
l,ajos.) Budapest 1959. Ikarumenipposz ayagy az űúajós (|kaíomeíipposz é hüpernephelo§z),
l Párbeszédek. (Ford., utószóval és jegyz, ell. Jánosy István.) Budapest 196l.
! MENANDRoSZ: héletkérők (Epitrepontesz). vígiáték. (Ford. Devecseri Gábor.) Magyarok. 1949,4. sz.
t I72 -|82. |. Az embergyűtölő (Dúszkolosz). vigjáték. (Ford. és bev. Trencsényi-Waldapfel Imre,)
t Bud&pest l960.
l- MoSZKHoSZ verseit, illetve szem€lvényeit a következó antológiák taltalmazzák'. Gölijg költők afiológiája.
L |g59, Pásztoli Múzsa. |96I. Vilógbodalmi antológia L |962, Gőrög költők antológüja,1964,
MlJsz1tlosz Héló és Leandrosz, Y ers. (Ford, Trencsényi-Wal dapfel |mre.) Világirodalrhi antológia. I-kőt. 3 .
} bb. kiad. Budapest L962.

i PINDARosz §z€melvényeit a kóvetk€zö antológiák tartalmazzíki GöriE költők antológiója. 1959. Széphajú
Khafiszok tónca.1960. Vilógirodalmi ahtotógia I. 1962. Gölőg költők antológiája. 1964,
Platón ósszes műyei,I_III. köt, (Ford. Faragó I_riszló, Gyomlay Gyula, Hatasy-Nagy Józs€f, Hamvas Béla,
Kövendi Dénes, Magyary zoltánné T€ c hert Margit, Nas/ Fer€ n c, Papp Jáno§, Péterfy Jenő, Szabó
! Árpád, Szabó Miklo§. szeík. Branden§tein béla.;
Kritón.
Éudapest |943.
Phaidón,)
szókfatész léübeszéde. _ Krirón. _
Szókratész halála. ( Apologia tu szokratusz, - -
!3 (Fold., utószóval és jeg]i z, ell, Devecseri Gáboí.) Budapest l957. Á lakoma (Szimposzion). (Ford. Tel€gdi
Zsigmond, Utószóval és jegyz. ell, Falus Róbert. Ill. Kondor Lajos.) Budape§t l9ól.
L- PLÓTINosz: Á szépről és ajóról. (Ford. Techert Margit.) Budape§t 1925,
l-, Islewől és a hozzá yezető utakúl. s7f]melvények. (Ford. eo magy. ell. Magyary zottánné Techert Margit.)
b Budap€st 19,14.
PLUTARKHoSZ: Hórom életrujz. (Ford., utószóval és jegyz. ell, Máthé Elek,) Budapest 1959. Négy görög
q életrujz. Ford.,lrtő§,'óval ésjegyz. ell. Máthé Elek.) Budapest l9ól.
pRAEszóKRATIKUsoK TöREDÉKEI: scbe§tyen Károly: A götiig gondolkoüs kezdetei ThalLstiil
1 sokraresig, Budap€st 1898. szemelvényeiket tAíta'lmazzÁk a kövctkeó antológiák: Korai giiríig
Matelialistók. 1952, Filozófiatórténeíi szóveggyűjlemén! - 1958.
PSZEUDo_XENoPHóN .Az athéni óllan (Athénaión politeia). (Ford. Ritoók zsigmond. Bw. és magy, cll.
375
 sarkady Jáílo§J In: Aisú,ote|észiÁz atheli óllan (AíbéAai6n politeia). Budapest l954. l45-16?, l.
szAPPHÓ szemelvényeit{ kÖvetkezó antológiá& tartalmazzák| Güög költők antológiüa. !959, világilodalmi
antológia I. 1962, Götög költők an o@űja |964.
Saphoklész dnitnái (Ford.:,{iaJ., Kerényi daciu Phiioktétés: Jáoosy Istvátr, É/ekrra.. Devccseri Gábor,
Trakhisi nők: Kardos Lávló, oedipus kiróly: Babits Mihály, oedipus Kolonosbanj Babit§ Mihály,
Antigoné : Trercsélyi-Waldapfel Imre, iYyozrsz inatolók : }loíreíhktvá,n Károly, jeg5rz. ell. Sátágyi Já nos
cyöí8y.) Budapest l959.
THEoPHRAszTosZ: Jellemrajzok. (Ford. Szepessy Tibor.) iégi görög hétkőznapor. Budap€§t 1960. 2o5-
239.1.
THEoKRITosz ver§€it, illetve sz€melvényeit a követkeó antológiá.k tartalmazzák
: Görög költők antológüja.
1959, PáLszlofi Múzsa.196l, vílógiodúlmi antológia I.
Gólög kóltők anlológüja. 1964.
1962,
THUKÜDIDÉSZ: Thukydides. (Ford., bev. é§ jegyz. ell. zsoldo§ Benó.) Budap€st, 1887-1888. t-[I. köt.

II. szak i rcdalmi tájékozt ató

ALEK§ZANDRoV, G. F.i Arisztotel (Ai§ztoteléo. Mo§zkva l94o.

Arltická kuhúa (Altik kulílr4. Borecky B. és koll. Prága 196l.
AYMARD, A, AUBoYF3.I.: L'orien' et l,Gréce a íque (AKelet és az aBtik Göíögorság). Párizs 1955.
BARToNÉK -A.: zlalá Egeis (Arany Égeisz). Prága 1969
BEAZLEY,l. D.I Attic Black Figve vase Painters (Az altikai fekctealakos vázák festói). oxford 1956.
Áttic Red Figure Ya§e Pgbterí (Az attikai Yörii§alako§ váák fe§tóD. oxford l9ó3.
-| ASHMoLE, Greek sculprure and Pain izg (A 8öróg szobrá§zat é§ festé§zct). cambndge 1932.
-BELoCH, K. J. :B.:Die BevöIkerwlg der griechisch-römischen Welt (A gőrőg-róau világ lakossáB). Lipcse l 886.
BIEBE& M.: l Hisrory oí the creek ald Romary Theater (A gőrőg 6 a római színház története), Píinc€ton
l9ól.
The Scllpture oJ Hellenisric Age (AlÉllenisztikus kor szobászata). New York 1954.
-:
BLAVATSZKIJ, V. D: Grecseszklja szkulptura (A EőíőE szobrászmúvé§zet), Moszkva-LFningrád l939. '
BLEGEIV, c. w.: Troy l-L('írőja). cincinnati 1950-1953.
Troy (Tr6ja'). Cambridge 196l.
-
:The Greeks overseas (Görögök a tengerekcn túl). Harhondsworth l9ó4.
-BossERT, H. Th.: l lt-Kleta (A íéElKíéta).Berli! 1937. ,,
BURN, A. F.-i The Lrric oí Grcece (Görögorság lírai kord. Lobdon l9ó2. l,
Pe6io arrd the Gree&.r (Perzsia és a görógök). London 1962.
- : Hisrory oí Grcece (Görögorsá8 töiténete). Haímondsworü I9ó6.
-; The Cambridge Arcient Histoly IV-VuI (Az ókor cembridge-i tórténete). cambridge
l,
-:
CHADWICK, J.: The Decipherment (AlilÉáilsB
1928-1935. Jl
of Linear B irás megfejtése). cembíidgc 1958.
The Prchistory oí the Greek language (A görit nyelv elótörténelmc). London 1963.
-:
CHARBoNNEAU, J.i La §culpture gecqae (A górög §zobrá§zat). Páriz§ 1950.
Les bronzes grecqleJ (A göíög bronzok). Páriz§ 1958.
-:
CLOCHE, P.: Derrrosthéne et lafu de la démocratie alhénienne (Démoszthenész es az athéni demokrácia vég€).
Páriz§ l937.
COHEN, R.: I"a Gr?ce et l'Ilelléni§aíion ár monde antiqc (Gótögorvág és az antik ülág helleniálása). Párizs
1948.
coRNFoRD, F. M.: Behre and After Sooates (Szíkatész előtt é§ után). cambridge 1932.
cRoIsET, A. es M.: Hisroire fu Ia littérLture grecqrc I-V. (Agörög
irodalom története). Páriz§ 1928-1929.
DAvlDsoN. c. R,,, co nrh, Resuhs oí Excava,ions (Korinthosz. Az ásatá§ok eredméDyei). Princeton l952.
Déjw syéía I-II. (y ilágtöIténclem. Az orov eredeti cseh fordítása). Prága 1959.
376 DIEPOLDER, H.: D ie arli§chen Grubstelen (A2 attikai sirsztélék). Berlin 1930.
r,
I

|-
!

t
DINsMoo& w.B-i TlE Álchitectwe oí Árcient Gfeece (Az ókori Görögoíság atchitektúrája). London
J l95o.
pÖnpr'Éro, w.: rfuja ud ltiorl I_II. (Trója es llion), Athén 1902.
t ENGELS, F.: Póvd rodiny, sú*romného iasrúctw a §látu (A család, a magántulajdon es az állam eredete.
L A német eí€d6ü §zlovák forűtósa). Bíatislava 1951.
a Aaii-Dúhting (aúEet €íedeti szlovák fordítá§a). Brati§tava 1962.
-: I;tldwig Feuerbach (szlovárk fordíás). Bratislava 1962.
-:
FARRINGTON, B.: staéfi Recku 1-1l (Iudomány
Yédo ve az ókoíi Görögo§ágban, Az angol eredeü cseh
forűtása). Bmo l95G-5l.
FERGUssoN, w. s -|Hellenistic Athefi (A hellcnisaikus Athen), LondoD l91l.
FLAcEruiRE, R.: Ia lb qnridieu? el Gtbce an sÜcle de PétiÉrd,,(Górögor§ág mindEnnapi élete Peíiklész
sázadában). Pórizs 1959.
FoRSDYKE, J. : Gl€€ce beíorc lIomer (A Homérosz elótti Görögorság). London 1956.
FRANCoTTE" H-: 12§ lmrces dcs cilé,8recJ (A göóg váro§ok ftnzurye). Lié8e-Páriz§ l9o9.
FURTWÁNGLER, A.i Die a,rtikrn Getmea I-I . (Az antik 8emmák). Lipcs€-Berlin 1900.
Mebrerwe*e d4 giechi§chel Plastik (A göri8 pla§ztika mestermúvei). Lipcse-Berlin 1893.
-:
GARDINE& E. N. i olympia. Ir3 Hi§tofy arul Rernains (olnm{1ia. TórténeE é§ maradványai). oxford 1925.
GI-OTZ, G.: Le trawil dans Ie Gréce aacienne (A munka az ókoíi Görögor§ágban). Páriz§ l92O.

-i Ia cité gecque (A göíög város). Páriz§ 1928.

Histoife gf ecq@ t-Ill. (Görög történelem). Párizs 1950.
-i
GROTE, G.; l llivory oJ Greece I-X . (Górögor§zíg tórtenete). London 184ó-1898.
GUTHRIE, w. K. c.: Greek Philosophers ftom Thales ,o Áfi§totel (Góróg filozófusok Thalé§ztól
Arisztotelészig). MethueD 1950.
Godr (A görögök és isteleik). MethueD l95o.
The Greeks and theri
-:
HARRISON, A. R. W -: TIe Iaw of Athens. Thc Family aad Property (Az athéni jog. A c§alád és a tulajdon).
oxford 1968.
HEATH, T. L.: l tlistory oí Grcek MqtherruricJ (A göíög matematika története), oxford t g2l.
HEGE, w. _ RoDENIWALDT, E.: Akropolb, Berlia 19§.
HoGARTH, D. G,: Excayation 4, Ephesus (Ásatások Ephevovban). Iondon 1908.
HoLM, A-: Geschichre sicilie$ im Alreltum I-III. (szía|lia törtéoete az ókorban). Lipcs€ l87G,l888.
HoMoLLq Th. HALLEAu& M.i Explofariorl archéologique de DéIos I-XIV. (Ré8észetikutaás
-
Déloszon). Páriz§ l9(D-1933.
JACoB, o.: Les erclales publiques d Arhénes (Kő,l:ab§?/!/bdk Athénban). Páíiz§ 1928.
JAEGER, w. : lrl:,r, oteles. BÉ'lia 1923.
Demosthenes, Berün l939.
-:
JARDÉ, A.: Ü Gréce arrtiqüe et 14 ,ie grecqrc (Az antik Görögorság és a görög élet). Párizs 1950.
JoHANSEN, F.: The Áttíc Gfal,e Relieís (Az attikai §írrelief€D. Kopp€nhága l95l.
KAERST, J.: Gesciichte des Hclleaismus 1-z. (A hellenizmu§ tönénete). 3. kiadás. Lipcs€ 1927.
KAZSDAN A. P.| Náborensfio a ateizmua 9 ltafoyeku (Vallá§ é§ at€izmu§ az ókolban. Az orosz eredeti
szlovát fordltása). Brati§lava
KERN, o.: Dre ierigion del Gieche\ I-nI., WI. (A gőíóg!a|lá§). Berlin l92ó-l938.
KOCH, H.: Db klassísche Kunsi der Griechen 1A górógök klassziku§ múvé§zete). Halle 1948.
KOVAIJOV, Sz. I.: Aleklzau* Makedarczk|) (Makedóo Alexandrosz). Moszkva 1937.
KROMAYE& J.-VEITH, G.,, Eeerwesen und Kriegsfiihrung der Griechen und, Römer (A görögök és
aíómaiak haüszata). München 1928.
LÁWRENCE, A.w.: Later Greek Sculpr?re (A ké§ei 8öíó8 §zobíászat). LondoD 1927.
classical sculptüe (A klasszikus §zobrászat). Loldon 1928.
-: Gfeek Albhitecrure (A görög aíchitektúra). Harmondsworth 1957.
-:
LEGRAND, Ph.-E.: La poésíeAlexandrile (Az alexanddai kölészet). Párizs 1924.
377
 LENIN, v. l.: Malefializmus a empifiokriticizmus (Az orosz eredeti szlovák folditása). Brati§lava 1952.
Filozoícké zo§ity (Filozófi8i füz€tek. szlovák fordítá§). Bíatislava l96t.
-:
LESKY, A.: Geschichte der gtiechischen Literatur (A gőröE iíodalom töíténete). Bern 1957.
LLoYD-JoNES, H. és koll.: The Greek Wolld (A E&öe világ). Harmond§worlh 1965.
LUDVÍKOVSKÍ, J .: Reckj, rcmán doirodruini (A, EőíőEkalandregény), plága l925.
LURJE, sz. !.: Jazik i kukura mikenszkoj Grccii (A miiLkénéi Görögorvág nyelve és kultúrája), Moszkva-
L€ningrád 1957.
MAHAFFY, J. P.: Emlirc oí Plolemies (APtolemaioszok birodalma). London 1895.
MARX, K.: Krr trir*e politickej ekonómie (A politikai gazdasáltan bírálatához. szlovák fordítás). Bíatislava
1969.
ENGELS, F.: o lménía literatuíe (Mitvészetról, irodalomról.cs€h folditás). Prága l95l.
- ENGELS, F.; o hístotickon mqíerializme (A törrénetmi marerializmusról. §zlovák fordítás). Bíatislava
- 1952.
MATÜÖEK. A,: D éjiny uuénív obrysech (vázlatos múvészettörtén€t). Prága l95l.
MATZ, F.: Krela, Mykene, rol. stuttgart l95ó.

MEYER, ED.: Geschichte des Álterrums III-V. (Az ókor történelme). stuttgart l893-19l5.
Blüte ud Nieder4ang des Hellenismus itt,4sl'err (A hellenizmus felvirágaása é§ hanyatlása Ázsiában). Berlin
-| 1925.
MYRES, J. L-| Who Were the Greel<.r2 (Kik voltak a góíö8ök?) Bcíkeley 1930.
NAVARRE, O.: I* théatre gtec (A górög színház). Párizs 1925.
NEUGEBAUE& o.i The Exact sciences in Antiquíty (EgzAkt í\rdományok az ókorban). Hamish Hamilton
|962.
NILssoN, M. P.: The Age oí the Early Grcek Tyrunts (Akorai góíög tirannizmusok kora). Belfast 1931.
NovoTI.i"Í, F.: o Platónoyi I-IV. (Platónrót). Prága l948-t970.
oKAL, M.,- Grécki alomísti a Epíkuros (Á_görög atomisták és Epikurosz). Blatislava l953.
,. Problémy ath;éhskej demokracie a Arístoíanes(Az athéni demokrácia problémái és Arisztophanéw),

Brati§lava I969.
oLIY A, P.i Rarui íecká í//alti, (A korai 8öróg lirannizmu§). Prága 1954.
a její socühí problémy (Spána és szociális problémái). Prága l97l.
-i sryta
Solón. Prága l97l.
-,.
PAULY-wIssovA és koll.: Real-Eacyklopödb der klgssischen Altertumswissenschaft (A klasszikus ókor-
tudomány reálencülopédiája). stutBan 1894 és késóbb.
PENDLEBURY, J. D-S- The Átcheology oíCrete (Aklélai aícheológia). London 1939.
PICARD, ch.; La tie prtvée darc b Gftce clas§iq)e (Magánél€t a klas§ziku§ Görögoíságban). Párizs l93l.
d'erchéologie gtecque I-II. (A, gölög archeológia kézikönyve). Párizs l935-1939.
-: Maluel
La sclrlpture antique I-IV. (Az eltik szobíá§zat). Páriz§ 1923-1948.
-:
PocHE, E.: Feidias. Píága 1947.
POHLMANN, R.: Geschichte det sozialed Frage uad des Sozialismus h der antikel Weh I-II- (A szociális
kérdésés a szocializmu§ törtélete az antik világban). Münchcn 1925.
'W,; Grundríss der griechischen Geschichle nebst
Quellenkunde (A görög történelem vázlata és
- OTTO,
fonásai), München l9l4.
PoPELovÁ, J.: l,, tická ethika (Az altík etika). Prága 1948.
RADcIc, Sz- I.: Isztorija drewyegrecseszkoj lilyeralulí (Az ógörög irodalom törtéüete)- Moszkva 1959.
RADET, A.: Álexandre Ie Grund (Nagy sáídor). Párizs 193l,
RANovIcs, A. B.: A hellénizmus és ,ölténeti §zerepe (Az oío§z eredcti magyaí forditása). Budapest 1952.
ROBERTSON, C. M.i Grcek Painling (A göróg festcszet). Gerrf 1959.
RoBERlsoN, D. s.i Á Handbook of Gr:eek and Romol Architecture (A görög e§ a római épitészet
kézikónyve). Cambridge 1929.
RoBíNsoN, D. M.: A sholl Hi§lory oí Greece (Gí,tőEoíság rövid története). New York 1936.
378
F
F
pi
l- RoDENWALDT, G-]. Die Álrer&rru (Az ókoí múvé§zete). B€rlin 1927.
Kl/,/,st des

?, ROSTOVTZEFF, ald Ecorlomb History oí lhe Helleli§ric W'olld I-In. (A helleuisaikus világ
M -: The Socia!
§zociáli§ és ökonómiai történet€), Oxford 1953, Clarendon Pr.
RoUssEL, P. : Za G féce et l'orienl des guDrres médiques d la conqubte rcmahe (Gőíőgo§ág és a Kelet a p€ízsa
i.-
i
Mborúktól a római fennható§ág koráig). Páriz§ 1928.
s^BL, v: Hrdinoré antick!,ch olynpüd (Az antik olfurpiák hősei). Pníga 1968.
, SELTMAN, C. T.: Greek Coins (Görőg érmék).lóndon 1955.
br" SCHACHERMEYR, F.i Die ahesten Kulturen Gríechenlands (Görögorság legösibb kultfuá,i) Bcrn 1955.
i SCHLIEMANN, H.: Mykenae (Mt*étÉ).Lipcs€ 1878.
lúbr Qlion). Lipc§€ 188l.
-; Trója. Lípc* 1884.
lLo -: Tilrs (Tirün§z). Lipcsc 1886.
-: Selbstbiogaphie (Önélet aj", kiad. B. Meyer, 8. kia<lás). Wie§bad€n 1965.
-|
§ÍLENÍ, T.-HEJZLAR, G; 2ivot y a tickém Recku (É|etaz antik cöíögor§ágban).PÁga |947.
§peNÁ& l.: ávol a uéerrie Herukleita z EíeZr (Az cphe§zo§zi Héla*l€ito§zdete é§t §ítá§a} Bratislava 1954.
STIEBITZ, F. : Alrtick' ,éloc|ik 4.§pol, (Az 3ntit te§tn€velés és sport). Prága 1937.

Hin -: Struénédéjiny íeckélíteratuly (A.Eőíőg iiodalom íóvid története). Prága l9,1o.

§TOBART, J. C.: The Glory ,hat wa§ Gleece (A dicsóség amely Gó,rögorság volt). Loodon 1965.
' §vosooA,, K;
yil)oj antické esleliky (Az antik esztétika fejlődése). Prága 1926.
szERGE Ev, Y. sz,| Déjily slarcyékého Recka (Az ókori Görógorszíg története. Az oro§z crcdcti c§€h
iie"" fordítá§a). Prága l952.
TARN, w. w: Helle\isrie ciyilizalion (A hellenisztikus civilizáció). London l94l.
Bl. THoM§oN, G.: o §ranl lecké §poleéno§ri (Az ó8öíög á§adalom. Az angol eredeti cseh fordítlisa). Prága 1952.
*iAí§chylos é§ Athéz (Az angol eredeti magyar fordíása). Bud.p€st 1959.
TRoNszKIJ, I. M: Az antik iodalun tötténete (Az orolu eredcü maglar fordítása). Budape§t 1953.
le). TYUMENoV, A. l_; Iszto ja aúyicsnü rabovlagyelcseszkih obcsesztf (Az anlk íab§zolgatartó áísadalmak
, története).Moszkva-L€ningníd1935.
vAvRÍtIEK, v.; ,{ lexmdr veliw (Nagy Sándo}). Prága 1967.
VENTRI§, M.-{HADWICK !.: Doaltnents in Mycenaean Gree& (Dokumentumok mükénéi 8öíóg
nyelven). Cambridgs 1956.
'útor- wAcE, A. J. B. : M/ cenae. An Árcheological Eistory aad .Guifu (Mükéné. Archeoló8iai történelem c§ kalauz).
Princ€too 1939.
WARNER, R.: (A görög §lozófu§ok). N€w Yoík 1970.
The Gfeek Philosopher§

i t93l. WEBSTER, T. B. L.i Greek Al' aud Literurlre (Görög múyészet és irodalom}. Oxford, 1939
MEGAND, Th.--§CHRADE& H,, Pfiene. Ergebnisv det Áugrabungel und Untelsuchtoqen 1895-18
I (Priéné.Az l895-1898-a§ á§atá§ok é§ a kutatá§ok ercdményei). Berlin 1904.
WILAMoWITZ--MoELLENDoRFF, u.i síaal ud Gesellschaft der Gtiechea (A göróg állam és
tár§ed&lom). Lipcse*Beílin 1923.
ldart"
llellenistísche DichtloY h der zeit vo Kallimacho§ (A hellenisztikus kóltész€t Kallimakhov korában).
-i
b* Betli! l9Z.
WYCHERLEY, R.E.| Eow the Gfeek§ BuíIt ciries (Hogyar épltett€k a 8örö8ök Yáío§okat), LondoD 1962.
zÁFIRoPoULo, l.: Hisroife dé la Gréce d lAge át Bronze (Gö,i.ogaíuÁB töíténete a broDzkorban, a göri8
I
Dsc. eredeti francia fordltá§a). Párizs l9ó4.
zERvos, chí.; L Á e1 Gréce (A m§vé§zet Göó8oNágba!. A gör€ eredeti francia fordítása). P4IiÁ l?y-
Dr2- L'Art des cyctades (A Kükladok múvé§zete. A górög eredeti francia fordítá§a)- Párizs 1957.
t -,. Nais\a^ce de lq ciilisatiol en Grcce I-II. (A civilizáció §zülct駀 Göíötsorságbeo). Párüs 1963.
-|
ZiMMERN, A.: The Greek CotnnonweaÍth (A görög társadatom). London 1924.
llrzct
|_

379
Szerke szt ői megj e gy zés

A könyvben szereplő.Aivkhiiloszr Ho_mérov-, Xenophanész-szöve8eket Jánosy István,

Devecseri Gábor, illetve
Fb"r!yéo. l(.íLroly forűtásiban idézzíik.-Asápirűalí,ilaÉ
kevésbé.igenyes,i{gen szövegck_et (9!§ó§oiban a történ€ti munká,kMl veit iaezercietj
a forűtó Vojt€ch Zamarovsk! szlovák forűtásót felhas",nálva magyaritotÚ. ---
--
tulajdonjeveket abban .a formában használjuk, amely-i"ormában a görö8
+.
szerzők cmlegeük őket. Eredeti formájukat tájékoztaióul közöljiik.