MAZDAZNAN

GYÓGYLÉGZÉS
ÉS
ÖNISMERET

Dr.: O. Z. A. HANISH után

Írta:
Dr. SZIKSZAY GÉZA

BUDAPEST 1947 II. KIADÁS

ÁTALONIAT az Atlanti Óceánba süllyedése előtt figyelmeztette

ZENDUSAH nem hittek néki!
Malayat a Csendes Óceánt a süllyedése előtt figyelmeztette
ZENDARA:
Nem hittek néki!
Hanukh-ot a vízözön előtt figyelmeztette a Melki-zendéktől való
Nuakh
(Noé): nem hittek néki!
Izraelt szétszóródtatása előtt figyelmeztette a „Melki-zedek
rendjéből való
Főpap", Jehoshua Nazir (Jézus); nem hittek néki!
Az „utolsó ítéletre" figyelmeztet az El-Kharman-zendek-től való
ZarAdusht Ha-Nish a Mazdaznan által:
Óh ember, higgyél már néki!!!

Gyógy-légzés és önismeret.

Furcsának tűnhetik föl valaki előtt ez a kettős cím; pedig mégis a kettő
szorosan összetartozik egymáshoz. Légzés nélkül nincs élet, mert még a
kövek is lélegzenek az ő módjuk szerint. Így pl. az ékkövek „hibái" azok
gyengült légzése következtében állnak elő. Hasonlóképpen az emberek
hibáinak legnagyobb része és a betegségeknek 35%-a elégtelen, helytelen
légzésnek a következményei. Már ebből is azt láthatjuk, miszerint ha az
emberek ezt meggondolnák, és magukat megismernék, akkor a betegségek
legalább 35%-al megkevesbednének már csupán azáltal, hogy ők az u.
n. gyógy-légzést gyakorolnák. Hogy a légzés mennyire fontos tényező az
életben, arról nem is szólunk, mert hiszen ez az első és utolsó jelensége az
életnyilvánulásnak. De miből áll az a „gyógy légzés"?
A világtörténelem folyamán már sokféle gyógy-iskola, gyógy- metódus látott
napvilágot. Így pl. hogy sokat ne említsünk, az ős perzsáknak „Haoma"
bájitala csodafüvekből készült; az arabok gyógy-masszírozást vitték
tökéletességre, ahonnan a Keleti „masszo" elnevezés keletkezése ered; a régi
hinduk gyógy-hatványokat állítottak elő homeopatikus (parányi) adagokban.
És így tovább. Mindezen iskolák és gyógymódok világhírre tettek szert. Jól
tudjuk azonban azt, hogy mindazok csak az ő koruknak, s népüknek valának
csodagyógymódjai és egyik sem vált be a másik helyén. Ez, pedig azért volt,
mert az önismeret és az u.n. differenciális diagnózis, vagyis megkülönböztető
kórismeret, éppúgy miként a mai iskolai tudománynál, amazoknál is gyönge
lábon állott. Már pedig minden individuális, egyéni dolog, így a gyógyulás is.
Johannita, Covenant, Maronita és Kopt szerzetesrendek egykorú iratainak
állítása szerint a názáreti Jézus az ő csoda-gyógymódját a Himalája déli
lejtőin fennállott u.n. mágier (mágus) kolostorokban sajátította el. Ez a
gyógymód a legegyszerűbb és a legbiztosabb volt minden időkben, és az
minden fajra minden egyénre tökéletes eredménnyel és teljes sikerrel hatott.
Ez, pedig egyszerűen a légzésnek a hétköznapi módjától eltérő „egyéni –
tudatos - ütemes" légzésgyakorlásból állott. Ezt tanították minden időben a
légző-mesterek (Ábrahám-légzőmester) a különféle misztérium – iskolákban
- templomokban az u.n. „varázsigék" alakjában. Így aztán megértjük azt,
hogy miért húzódott oly gyakran félre az üdvözítő, mikor kimerült, elfáradt,
elmenvén egy kőhajításnyira, még tanítványaitól is visszavonult, hogy ezt
a légzést gyakorolván csodaerőt gyűjtsön ismét magának a koncentrációs
(gondolatösszpontosító) légzéssel, hogy inspirációt (belégzés) vegyen a
„pneuma hagion'' (= Szentlélek - zés által.). Ha követjük az ő útmutatását,
miszerint „szüntelenül" (vagyis szünet-megszakítás nélkül közbevetett
belégzés nélkül) imádkozzuk el a Miatyánkot, tehát egy kilégzésre, „egy
szuszra", akkor mi is el fogjuk nyerni a vigasztaló szentlelket, a frissítő,
gyógyító légzést. Ő bemutatta az ő tanítványainak, hogy a hosszú kilégzést
miként kell végezni, mert „rájuk lehelt", tehát kilégzett és mondotta, hogy
ők is hasonlóképpen kilégezzenek, és utána vegyék magukhoz a belégzéssel
a szentlelket. Folytathatnánk, és bővebben részletezhetnénk, hogy miként
győzte le Mózes a föllázadt izraelitákat az epua (Jehova) üvöltetésének
varázsigéjével, mit Ő Jetro iskolájában tanult, vagy hogy minő ékstatikus
hatást gyakorolt és rohamos eredményt ért el. Mohamed az ő Allah l-Allah
jávai, az arabok az ő „Szálám áléikum" - jukkal, amíg azt nemcsak a dervisek,
de az egész nép naponta öt ízben rendszeresen gyakorolták. Sőt ne menjünk
tovább, az új magyar generáció a berlini olimpiászon fölfedezte újból azt,
hogy a „huj-huj-hajrá" ordítozásnak mily fascináló ereje van a sajátjainkra,
és mily megfélemlítő ereje van és volt mindig az ellenfélre. Ezekről kötetnyi
munkát lehetne írni. De minek? Hiszen az már évezredek óta ismert dolog!
A légzésnek óriási irodalma van főleg az óta, mióta a múlt század második
felében Keleten a Himalája kolostoraiból Dr. Hanish a Mazdaznan név alatt az
ősrégi zend - zarathusztrai tudományt a nyugatnak újból előhozta.
Nem szándékunk hosszura szabni e művecskét, sőt inkább csak
nagyvonalakban óhajtjuk a Mazdaznan mindent felölelő tudománynak
idevonatkozó részét kivonatokban az érdeklődőknek leközölni. Tehát, aki
komolyan érdeklődik önnönmaga és a saját életének-sorsának megjavítási
lehetősége iránt, annak itt elmondjuk a legegyszerűbb, a legbiztosabb módját
a bármely bajból, betegségből való menekvésnek éppúgy, mint ezáltal az
önismerés csalhatatlan metódusának. Nem soroljuk föl azon ezreknek példáit,
kik életüket, felgyógyulásukat, boldogságukat, s a teljesen reménytelen
helyzetekből való kijutásukat eme egyszerű gyógyító légzésnek köszönik,
mert a bizonyítás megöli az igazság hangját, mondotta Omar Khayam. Mi
azokhoz akarjuk e sorokat intézni, akik igazi karakter-jellemek akarnak lenni
és maradni, és így azoktól elvárhatjuk, hogy Ők maguk bizonyosodjanak meg
e csodálatos dolgok valósága felől. Szívünk épp úgy telve van az emberiség
iránt táplált önzetlen szeretettel, miként agyunk telve van a Mazdaznan
természeti tudomány felől tízezreken tapasztalt jó eredmények emlékével.
Mennyit tudnánk tehát mondani, beszélni, írni telt szívvel és aggyal! Azonban
korunk halandói inkább a rövidebb ismertetéseket részesítik előnyben, ezért
mi igyekszünk ehhez alkalmazkodva a tárgyat a lehető legrövidebbre
összesűríteni.
Míg az iskolai tudomány az ő bonctani ismereteivel csak kb. 300 idegcsomót
fedezett föl eddig az emberi testben, addig Mazdaznan látnokai azt állítják,
hogy minden egyénben 72 ezer páros idegcsomó van, tehát tulajdonképpen
144 ezer. Ezen apokaliptikus számról sokat lehetne beszélni. Minket azonban
egyelőre csak az kell, érdekeljen, hogy az emberben hét főidegközpont van
(szintén apokaliptikus szám!). Azt, pedig mindannyian jól tudjuk, hogy az élő
testben az agyidegrendszer az ő kettős — érző és mozgató — működése által
mily fontos szerepet játszik. Mivel úgyszólván egész életmegnyilvánulásunk
az idegrendszer útján bonyolódik le, elképzelhető az, mennyire fontos az
idegeknek, de még inkább az idegközpontoknak és legfőképpen az említett
hét idegfő központnak a zavartalan működése. Hogy mi minden által lehetnek
zavarva ezen központok, azt szinte lehetetlen volna mind elsorolni. Különben
is praktikusság szempontjából véve csak az a fontos, hogy mily
legegyszerűbb s leggyorsabb módon lehet e zavarokat megszüntetni, sőt azok
föllépését megakadályozni. És itt röviden válaszolunk: Mazdaznan gyógy-
légzéssel!
Évtizedek óta a zend tudomány természeti törvények alapján kidolgozott
hét ütemes légzésgyakorlatot, melyek a hét fő-idegközpontot minden zavar
esetében rendbe hozzák, és ha azokat rendszeresen végezzük, azok
megakadályozzák az újabban föllépni akaró zavarok bekövetkezését. Messze
vezetne annak fejtegetése, hogy miképpen vonatkoznak úgy a világra
(makrokozmosz) miként minden egyénre (mikrokozmosz) az apokaliptikus
jövendölések, vagyis a bibliai János Jelentései. Mi csak annyit jegyzünk meg
itt ezúttal, hogy aki nem végzi ezen hét tisztító ütemes légzésgyakorlatot,
azon a „jelentés" jövendölések megpróbáltatásai tisztításul mind
végbemennek „kicsiben" éppúgy, miként nagyban a földön addig, míg 144
ezer tisztult egyén nem lesz A hét idegfő központ sorrendben (nem fordítható
és nem cserélhető föl!) a következők:
1.) a nemi szervek ideg központja,
2, a szentcsont (keresztcsont!) mögött levő idegközpont. —
3.) a napfonat idegközpont a gyomor mögött, —
4.) a szívidegközpont.
5.) a gégetájék idegközpontja, —
6) az agyfüggvény (hipofízis) idegközpontja az agyalapon és
7.) a tobozmirigy (epifízis) idegközpont az agy közepében a harmadik
agykamra fölött, az agytető kutacs – feje lágya alatt.
Miképpen is történik tehát ez a gyógyító légzés?
A légzésnek négy fázisa van;
1.) kilégzés,
2.) ezután való szünet, mondjuk légzésállás,
3) belégzés és
4.) a belégzett levegő bent-tartása, mondjuk légzéstorlasztás.
Ezek képezik a légzés műveletét. Tulajdonképpen a gyógy-légzés az u.n.
7 másodperces ütemes légzés. Azonban ennek végzése előtt a légzésnek
alapját kell megvetnünk. Ez pedig, abból áll, hogy legelőször is a kilégzést jól
begyakoroljuk.

Kilégző alaplégzés-gyakorlat (Yima).

Legelőször gondolatunk s akaratunk segélyével igyekszünk testünket teljesen

ellazítani. Ez úgy történik, hogy gondolatunkkal végigfutunk egész testünkön:
jobb láb, jobb test fél, jobb kéz és kar, jobb fejrész, tarkó, szemek, száj,
áll, fogak, nyelv, bal kar és kéz, bal test fél, bal láb, medenceüreg nemi
szervei, végbél, vastag-, vékonybél, gyomor, nyelőcső, máj, lép, vesék,
rekeszizom, tüdők, szív. Eközben igyekszünk feszteleníteni, ellazítani minden
testrészünket, s az összes feszültségeket, merevségeket a test központjába,
a szívbe vezetjük gondolatunk által. Kezdetben némi nehézségek,
zavartságok támadhatnak ugyan, azonban gyakorlással hamar megszokjuk e
dolgok menetét és az, rövidesen úgyszólván vérünkké válik. A fesztelenség,
a test ellazítása rendkívül fontos, mert eközben pihen a szervezet, erőt gyűjt,
és jobban tudja az elhasznált, a káros anyagokat kiküszöbölni. Ha ellenben
merevek, feszesek vagyunk, akkor fölöslegesen erőt pazarolunk, s a vér-, és
idegáram nem tud oly könnyedén keringeni a testben. A fesztelenítés alatt
jó hosszan kilégzünk akár orron át, akár kezdetben szájon át miként, ha
fütyölni akarnánk. Mikor már az ellazítást begyakoroltuk és az, könnyen megy
nékünk, hogy gondolatunkkal végigfussunk testünknek külsején-belsején:
akkor végezhetjük a kilégzést úgy is, hogy számolunk félhangosan, vagy
halkan, vagy suttogva egy, kettő, három, négy, öt, . . . stb. (anélkül, hogy
aközben belélegeznénk, lélegzetet vennénk) és pedig egészen addig, amíg
csak tudunk. Idővel elérjük a tetőfokot, mely 108 másodperces kilégzésből
áll egy kilégzésre. Azonban magunkat erőltetnünk, kínoznunk sosem szabad.
Fontos az is, hogy a mellkast ne szorítsa se ruházat, sem más egyéb, és hogy
ne görnyedjünk össze, hanem mellkasunk domborodott és szabad legyen. A
vállakat sem emeljük föl, sem nem merevítjük. E légzést végezhetjük állva,
ülve, fekve, térdelve-guggolva stb. Minden 2 órában kellene ezt gyakorolnunk
4-5-ször egymásután, vagy 2 - 3 percig, mivel ez rendbe hozza, fölfrissíti
az elcsúszott szerveket; a fölhalmozódott szénsavat, tejsavat, húgysavat
stb. és más elhasznált anyagokat segít kiküszöbölni a szervezetből. Minden
egyes kilégzés végén tartsunk szünetet, vagyis légzésállást, és ne légezzünk
be lehetőleg 10 másodpercig, később 20- 30- 40 másodpercig. Azonban
erőltetni ezt nem szabad, mert ez károsan hat! Mivel minden különféle helyzet
más-más testrészre és idegközpontokra hat, azért később változtathatjuk a
helyzetet és reggel térdelve, délelőtt-délután állva, délben ülve, este hanyatt
vagy oldalt fekve végezhetjük. Hason fekve végezni légzésgyakorlatot csak
tüdővészeseknek szabad, kik ezt váltakozva végzik hanyattfekvő helyzettel.
Rendkívül fontos, ismét hangsúlyozzuk, hogy gondolatunkat ne engedjük
elkalandozni, hanem koncentráljuk, összpontosítsuk azt a végzett légzésre,
és a testrészek ellazítására. Mindezek itt első pillanatra és egyszeri elolvasás
után kissé komplikáltaknak tűnhetnek föl a kezdő előtt. Azonban mi
jóakarattal buzdítunk mindenkit arra, hogy e csekélységtől nem kell
visszariadni, hanem egy kis észtornáztatással ez rövidesen begyakorolható
és akkor erőltetés nélkül végezve ez a buzgó gyakorlónak kimondhatatlan
áldásokat fog mindig hozni. E gyakorlat a legjobb vértisztító orvosság, a
legjobb soványító és érelmeszesedés elleni szer; egyben fázás ellen jó
fűtőanyag. Lámpaláz, idegizgalom, szorongás, fájdalmak, görcsök esetén
helyesen végezve pillanatok alatt enyhítően hat.

Belégző, alaplégzés-gyakorlat (Aryama).

Miként minden légzésgyakorlat előtt, úgy ez előtt is, végezzük egyszer a

kilégző-fesztelenítő gyakorlatot, ahogy azt föntebb leírtuk. A test ellazítása,
fesztelenítése után helyes testtartás mellett lassan, hosszan, vontatottan
belégzünk, ameddig erőltetés nélkül az megy. Aztán a légzést bent torlasztjuk
10 másodpercig, később 20-30-40 másodpercig, de persze erőltetés nélkül.
Ez a légzésmód az idegeket erősíti, amennyiben a levegőben levő erőket,
az u.n. Gallamá-t (világmag, fénymag), vagy ahogyan a perzsák-hinduk
nevezik, a Brahma-t, Práná-t, az idegközpontok magukba szívják a tüdő- és a
vér közvetítésével. Ez azonban csak akkor történik meg, ha a gondolatunkat
a légzésre koncentráljuk. E gyakorlat jól hat fölhevülés és láz ellen Torlasztás
után röviden erőteljesen kilégzünk és ismét orron át lassan, hosszan
belégzünk erőltetés nélkül Szintén végezhető minden 2 órában 3-4 percen
át. Tüdő gyöngék, tüdőbetegek (hosszú, vékony nyakúak) ne végezzék e
gyakorlatot, avagy csak igen óvatos elővigyázattal kíséreljék azt meg. Később
e gyakorlatot is végezhetjük különféle testhelyzetben Étkezés után
közvetlenül, sose végezzük (legalább 1 óráig).
Ezeknek elsajátítása után rátérhetünk az igazi gyógy-légzésre, az ütemes
légzésgyakorlásra. A kővetkező hét ütemes légzés a hét említett idegfő
központra hat tisztítólag és erősítőleg. Azonban azok egyúttal a tizenkét
érzékre is finomító, élesítő hatást gyakorolnak. A 12 érzék közül a 7 első
ismeretes, vagyis; a látás, hallás, szaglás, ízlés, tapintás, érzés és
sugalmazás (intuíció). Az öt finomabb, vagy magasabb érzék már kevésbé
ismert. Ezek a tisztánlátás (látnokság), tisztán hallás, (szellem
megkülönböztetés), megvalósítás, távolba hatás, gondolatátvitel. Ezeknek
tökéletes működésétől szintén nagyon sok függ az életben, és ezeket más
úton finomítani-fejleszteni nem lehet, csakis ezen ütemes légzésgyakorlatok
által.
 1.) Első ütemes légzésgyakorlat.

Mint minden légzésgyakorlat előtt, úgy most is előbb végezzük a fesztelenítő

kilégző gyakorlatot. Székre ülünk úgy, hogy a lábszárak függőlegesen, a
combok vízszintesen legyenek, s a talpak egészen a földön nyugodjanak.
Ha a szék magassága nem megfelelő, segíthetünk úgy, hogy vagy párnát
teszünk a székre, vagy a talpak alá valami lapos tárgyat. A lábhegyek kb.
10-12 cm-re, vannak egymástól, a sarkak 5 - 6 cm-re. A székre egészen
a támláig hátra ülünk, de nem támaszkodunk neki. Mellünket kidomborítjuk
fesztelenül, a vállak lazán kissé hátra leereszkednek, kezeinket a combokra
tesszük tenyereinkkel úgy, hogy a hüvelykujjak a többi ujjakkal egy V betűt
képezzenek. Az ajkak könnyedén zárva vannak, a fogak kissé szétválasztva,
a nyelv lazán fekszik a szájfenéken, hegyével kissé az alsó fogsornak
támaszkodva. Az állunkat kissé hátrahúzzuk, s arcunk nyugodt derűt mulat.
A gerinc egyenesen, de nem feszesen áll, világosságnak háttal ülünk.
Szemmagasságban kb. 2 m távolságra a falon, egy homályos pontra
tekintünk, mozdulatlanul maradunk, lehetőleg nem is pislogunk. E helyzet
legalkalmasabb a gondolat-összpontosítás, a koncentráció gyakorlására. A
fesztelenítő előgyakorlat után nyugodtan erőltetés nélkül másodpercenként,
(vagy szívverésenként), hetet belégzünk. Gondolattal kísérjük a légzést,
ahogyan az bemegy az orrjáraton át, s a gégén, légcsöveken a belső
tüdőrészekbe, majd a középsőkbe és az alsókba. Bent torlasztjuk a légzést
3-4 másodpercig és aztán ütemesen, egyenletesen kilégzünk 7 másodpercig,
először az alsó tüdőlebenyeket ürítjük ki, aztán a középsőket, s végül a
felsőket. Most 3-4 másodpercig légzésállást tartunk és folytatjuk tovább kb.
3 percen át. Naponta háromszor végezzük, reggel napkelte után, délben és
este naplemente előtt. Ha kezdetben nem tudnánk mindjárt a 7 másodperces
tartamot végbevinni, úgy ne erőltessük azt, hanem kezdjük e1 esetleg 4-el,
majd 5-el, 6-al, s aztán térjünk át a 7 másodperces ütemre. Az l-es
légzésgyakorlat fejleszti a látást, s a tisztánlátást (látnokság), úgyszintén
tisztítja, s rendezi, mint előbb láttuk, az első idegfő központot, a nemi szervek
ideg-fonalát.

2.) Második ütemes légzésgyakorlat.

Miként a látási képesség sokban függ a gerincvelő állapotától is, úgy a hallás
érzéke a lábak állapota által is tetemesen befolyásolt. E légzésgyakorlat
tisztítja a szentcsont mögött levő idegfő központot és javítja a hallás és
szellemi megkülönböztetés érzékét. E gyakorlatot állva végezzük.
Tekintetünket világosságnak hátat fordítva kb. 2 m. távolságra,
szemmagasságban levő sötét filléres nagyságú pontra irányítjuk, egész
testünk laza, fesztelen. Állunkat kissé hátrahúzzuk, ajkak, s a tarkó is
fesztelenek, fogak kissé szétválva, a nyelv lazán fekszik a szájfenéken
hegyével az alsó fogsort gyöngéden érintve. A testsúlyt nem bocsátjuk
a sarkakra, hanem a lábujjak tövén levő izompárnára. A térdeket pár
milliméternyíre előre meghajlítjuk, hogy a lábszárak, combok ne
merevüljenek. Ajánlatos a lábak erősítése és az egyensúly gyakorlása céljából
az, hogy a testet előre-hátra lóbáljuk e helyzetben úgy, hogy a talpak
egészen a földön maradjanak. Fesztelenítő kilégző gyakorlat végzése után
7 másodperces ütemmel és tartammal belégzünk, aztán 3-4 másodpercig
bent torlasztjuk a légzést, majd 7 másodperces ütemes kilégzést végzünk.
Következik 3 - 4 másodperces légzésállás, majd újból végezzük a belégzési
és így folytatjuk ezt kb. 3 percig. A belégzés alatt lassan, lábujjhegyre
emelkedünk, légzéstorlasztás alatt így maradunk, majd kilégzés alatt lassan
visszabocsátkozunk a talpujj izompárnákra, a sarkak csak érintik a földet,
de a testsúly nem nehézkedik azokra. Továbbá belégzés a lábujjhegyre
állásközben kezeinket lassan ökölbe szorítjuk, majd kilégzés közben lassan,
fokozatosan az öklöket ellazítjuk, kinyitjuk. Fontos, hogy a kéz-, és
lábizmokon kívül más testrész ne feszüljön a gyakorlat végzése közben,
különösen a fogakat ne szorítsuk, ne érintsük össze. Két ízben végezhetjük
naponta e légzést, délelőtt és délután, mégis igen jó hatású reggel ébredés
után is, sőt közvetlenül lefekvés előtt is. Csak akkor végezzük, ha az 1.
légzésgyakorlatot már legalább 2 hétig végeztük, és a 7 másodperces ütemes
légzés könnyen megy. Étkezés után közvetlenül sose végezzük. Később, ha
megerősödött a tüdő, végezhető e légzés járásközben is. Nyugodt, ujjizom
párnákra helyezett lépések mellett 7-et ki- és 7-et belégzünk, közbe-közbe
ki-, és belégezés után 2-3 lépésnyit végezzük a légzéstorlasztást, és a
légzésállást. A lépés ne legyen gyorsabb a nyugodt szívverésnél. E gyakorlat
rövidesen meghozza nekünk az önálló gondolkodást, vagyis teljesítjük a
zarathusztrai mondást: „állj a magad lábán".

3.) Harmadik ütemes légzésgyakorlat.

Amiként a 2. gyakorlat jótékonyan hat egyebek közt a vesékre, úgy a

napfonat idegközpont rendezésével e gyakorlat jól hat a gyomorra. Főleg
azonban a szaglás (szimat) és a megvalósítás érzékeit finomítja, éleszti. E
gyakorlat kissé komplikáltabb, de rendkívül jó hatású, ha jól betanultuk.
Ugyanazon ülő helyzetben végezzük, mint az 1. gyakorlatot, teljesen
fesztelen test-nyelv stb. tartás mellett. A lábak elé kb. egy lábfej hossznyira,
a földre helyezünk egy kis sötét tárgyat, pl. egy-két fillérest, s a gyakorlat
alatt erre tekintünk állandóan fesztelenül, nem mereven. A hátgerinc
egyenesen marad állandóan. Fesztelenítő kilégzés végzése után lassan,
ütemesen 7 másodpercig belégzünk miközben előrehajlunk, de csak
derékban, csípőkben, ameddig csak tudunk. Sem a gerinc, sem a fej nem
mozdul el az egyenes tartásból. Eközben magunkban gondolatban e szavakat
mondjuk; „légzés az élet", miközben gondolattal a légzés szót hangsúlyozzuk.
Előrehajlottan 3-4 másodperces léglégzés torlasztás alatt tekintetünk a
ponton nyugszik, s most ismét gondolatban mondjuk: „légzés az élet", most
az az, szón van a hangsúly. Ezután 7 másodpercig ütemesen kilégzünk,
miközben lassan, egyenletesen visszaemelkedünk egyenes ülésbe, de sem a
gerinc, sem a fej, sem a kezek a combokon nem mozdulnak el az ő nyugodt
fesztelen tartásukból. Fölemelkedés közben ismét mondjuk gondolatban:
„légzés az élet", most az élet szót hangsúlyozva. Bármennyire is jó hatású
ez a légzésgyakorlat, mégse vigyük túlzásba, mert éget. Éppen ezért a 7
másodperces tartamot ne nyújtsuk hosszabbra, és csak egyszer végezzük
naponként, s nem tovább 3 percnél. Jó, ha a szobát légzésgyakorlatok előtt
kiszellőztetjük, s a világosságnak mindig hátat fordítunk.
A test 2 főközpontja a szív és a tobozmirigy, mondhatnánk, a mennyei és
a földi székhely. Ha már előbbi módon jól begyakoroltuk e légzést, akkor
teljes tökélyre vihetjük azt akképpen, hogy a „légzés az élet" szavak helyett
a gondolat-, és légzéserőt belégzés-előrehajlás közben a szívtől a gerinc
mentén fölvezetjük a tobozmirigyhez, légzéstorlasztás alatt itt tartjuk 2-4
másodpercig és kilégzés visszaegyenesedés közben a gondolat - légzéserőt
visszavezetjük ugyanazon úton a szívhez. Sőt még a tekintet vezetésével
is nyomatékot adhatunk ennek, amennyiben a gyakorlat kezdésekor
tekintetünket az orrhegyre irányítjuk, s a légzéserő fölvezetésekor s előre-
hajlás közben a tekintet az orrhát mentén a homlok közepéig fölsiklik, így a
légzéserő hatása a tobozmirigyre fokozódik. Kilégzéskor a tekintet ugyanazon
úton az orrhegyre visszasiklik.
A Mazdaznan légzésgyakorlatok elektromos erőket termelnek az
idegcsomókban. A fölösleges elektromosság a lépben raktározódik föl. Ha
azonban rendetlen légzés vagy lép-betegségek esetében az elektromosság
nem gazdaságos és nem célszerű módon van a testháztartásban fölhasználva,
akkor az elektromos erők fölszaladnak az agyba, és azt izgatják, főleg a
beképzeltségi agysejtet. Az ilyen emberek ábrándozók vagy esetleg fanatikus
megrögzöttségben szenvedők. Ha e gyakorlatot végezzük rendszeres
szorgalommal, akkor hamar belátjuk, hogy a „csodaszarvas űzéssel",
„messiás-várással", egy lépést sem jut előre, sem az egyén, sem a nemzet.
A legszebb teória sem ér semmit, ha azt nem tudjuk megvalósítani!

4.) Negyedik ütemes légzésgyakorlat.

Aki hűségesen naponta végezi heteken át e légzésgyakorlatokat, az, rövid idő

alatt teljes előnyére megváltozik, kicserélődik. Ha nem, akkor nem jól végzi,
főleg, nem koncentrálja kellőképpen gondolatait a légzésre. Aki odaadással
gyakorol, az hamarosan egészségesebb, frissebb lesz, sőt nemesebben,
becsületesebben gondolkozik, jobban könnyebben és szabadabban lélegzik.
A 4. légzésgyakorlat a következőképpen történik. Egyenes állásban 7
másodpercig ütemesen belégzünk az előzetes fesztelenítő kilégzés után. A
3-4 másodperces légzéstorlasztás után kilégzünk 7 másodpercig és
ugyancsak azonnal továbbfolytatva belégzünk 7 másodpercig ütemesen,
miközben jobb karunkkal állandóan köröket írunk le a levegőben, összesen
14-et. Ennek végeztével fönt a fej fölött ökölbe szorítjuk kezünket, a
belégzést visszatartjuk, bent torlasztjuk, és gyorsan előrehajtunk, míg az
ököl ujjpercei a földet érik. Ékkor kilégzünk s utána visszahajolva
fölegyenesedünk. A kar, mint egy órainga fesztelenül lendül a vállizületben
forogva, először jobbra kifelé lendítjük fölfelé emelve, aztán fejünk fölött-előtt
balra lendítjük nyújtott karunkat, és pedig úgy, hogy a tenyér az arcunk felé
fordítva maradjon állandóan. Azután ugyanezt cselekedjük a balkarral. E
légzés a testi és szellemi ízlés érzékét finomítja a távolba hatás (telepátia)
érzékével együttesen. Naponta négyszer végezzük, reggel keletnek, délben
délnek, estefelé nyugatnak, lefekvés előtt északnak fordulva az arccal. E
testhelyzetben, a körmozgások, és a légzés által összeköttetés létesül az
elektromagnetikus erőkkel, melyek a Nap és Föld ellentétes kisugárzásaiból
keletkeznek és fokozódik az a képességünk, hogy az éterrezgések által a
távolba hassunk. Fontos az, hogy a légzést törzshajlítás közben torlasszuk,
s csak azután légezzünk ki, miután már érintettük a földet. A hajlás csak
csípőkben történik, és a térdek nem hajlanak, be semmit. Ha kezdetben nem
is tudjuk elérni a földet, idővel az sikerülni fog. E gyakorlat lassanként rendbe
hozza a testformák hibáit, miket külső készülékekkel és segédeszközökkel
igyekszünk takarni. A földuzzadt arc és a pókhas is eltűnik, szebb-jobb
formát ölt a test, jobb egészségünk, tisztább értelmünk, s rendezettebb
agyműködésünk lesz. E gyakorlatot végezhetjük étkezés után is, mivel
jó emésztőszerül szolgál, s finomítja az ízlés érzékét. Ekképpen lassanként
leszokunk káros szokásainkról, és minket senki-semmi nem lesz képes
rábeszélni, szuggerálni arra, hogy erjedő, rothadó, leölt állati étkeket
vegyünk magunkba, az élő Isten eme szent templomába. Éppúgy idővel
megundorodunk a dohányzás, iszákosság ízléstelenségeitől is. Belátjuk, mily
posványban fetrengtünk azelőtt állatias élvezeteket bálványozva s lassanként
szabaddá, s függetlenné tesszük magunkat. Ételeinket, italainkat
gondosabban megválogatjuk testi szükségleteinknek megfelelően, és kisebb
adaggal megelégszünk. Ez nem jelenti az érzékek eltompulását, miként azt
a különféle étrendi szektáknál tapasztaljuk, hanem magasabb-emberibb
gondolkozásmódot, tisztultabb, választékosabb táplálkozásmódot folytatunk
a természeti törvények megismerésével és betartásával. Nemsokára aztán
kerülni fogjuk azon ismeretségeket, társaságokat, hol éretlenségek, pletykák,
ocsmányságok, rágalmazás, kétszínűsködés otthonos. Mindazok ránk
visszatetszően hatnak, s otthagyva azokat mi bejutunk a diszharmóniából a
tökéletes harmónia — a mennyország békeállapotába.

5.) Ötödik ütemes légzésgyakorlat.

E gyakorlat segít nekünk megszerezni az önuralmat, és a környezetünk

fölött való uralmat. Állva végezzük, a testsúlyt a talp ujjizom párnázatára
helyezve. Kilégző fesztelenítés után, a karokat fürgén előrelendítjük magunk
előtt tartva párhuzamosan vállmagasságában vízszintesen, miközben
gondolatban parancsot adunk: „úgy légyen!" vagy „Az légyen!". A
testizmok a hátgerinc kivételével fesztelenek. Arcunk egy uralkodó
függetlenségét fejezi ki (nem zsarnoki dölyföt!). Így,
gondolatösszpontosítással parancsolva a test összes erői követik akaratunkat.
Most belégzünk 7 másodpercig ütemesen, és megfeszítjük karizmainkat
egész a kéztőig, de a kezek lazán lecsüngenek a kéztőízületből. Tehát csak
a hónaljtól a kéztőig feszítjük az izmokat. Utána, 3 - 4 másodperces
légzéstorlasztás, majd ütemesen 7 másodpercig kilégzünk s kilégzés alatt
fesztelenítjük, ellazítjuk a karizmokat. Ezt a műveletet háromszor
egymásután végezzük ugyanezen helyzetben, vagyis 3 belégzési torlasztással
és 3 kilégzést légzésállással. A negyedik belégzésnél a karokat oldatra visszük
vállmagasságban vízszintesen egész hátra, ameddig lehet. Most
légzéstorlasztás után 7-et kilégzünk. Légzésszünet, légzésállás után még
ötödször és hatodszor végezzük a be-, és kilégzést ütemesen 7 - 7
másodpercig közben légzéstorlasztással és légzésállással. Majd hetedszerre
belégzünk ütemesen 7 másodpercig, s közben a nyújtott karokat ismét előre
az első helyzetbe visszavisszük, de úgy, hogy az ujjak most egymással
szembehelyezkedjenek a két kézen, azonban az ujjbegyek ne érintkezzenek.
Végül kilégzünk, s a karokat fesztelenül lebocsátjuk. Az ujjhegyeknek azért
nem szabad érintkezni, nehogy elektromos szikrák keletkezzenek, s ezáltal
kisülés álljon elő az elektromosság elpazarlásával. E gyakorlattal azt akarjuk
éppen elérni, hogy a fény éteráram az ujjbegyekig és a külső testrészekig
eljusson, s aztán kilégzés és fesztelenítés közben az elektromosság a testben
egyenletesen elosztódjék. A legtöbb ember az idegfonatoknak bizonyos
bénulásával születik, ami azáltal áll elő, hogy a szülészek, nem ismervén
a természeti törvényeket, helytelenül vágják el a köldökzsinórt. Ugyanis
azt meg kellene várni, míg születés után 5- 10 perc múlva a köldökzsinór
az ő természetes módján és helyén önként begyűrűsödik, befűződik, s így
a természet megmutatja azt, hogy hol és mikor szabad a köldökzsinórt
elmetszeni. Oh, mennyi mindent kellene még az embernek a természeti
törvények megismerésével tudni! Így aztán megérthető az, hogy miért van
már születéstől fogva is annyi „ütődött" ember! Ettől a sokktól, ettől az
idegütődéstől bénított idegfonatok-idegcsomók csak e légzés által éleszthetők
föl az ő aléltságukból. Itt is láthatjuk azt, hogy tudatos légzésgyakorlás nélkül
nem létezik igazi gyógyulás.
E légzésgyakorlat egyébként finomítja a tapintás és a gondolatátvitel érzékét.
Meg fogunk lepődni a jó eredményektől, miket szorgos és kitartó
légzésgyakorlásainkkal elérünk. Azonban erről senkinek sem szabad
szólanunk, mert a tudatlanság mindig csak vicceket tud faragni, és
gúnyolódás sziporkáival csillogtatja be az ő egyiptomi sötétségét. Hanem
aztán, ha a megifjodás, a megszépülés, a frissesség, egészség ragyogásával
fölkeltjük embertársaink figyelmét és azok „saruikat levetvén" lábainkhoz
ülnek megtudandók e „bölcsek kövének" titkát, akkor morzsánként
adagolhatjuk azt, nehogy gyomorrontást okozzunk nékik. Mert hogyan mondá
az Üdvözítő: „A gyöngyöket ne vessétek a disznók elé." E gyakorlatot
naponta háromszor végezhetjük, nem többször, mert az égetheti az
ujjakat. Idővel esetleg az ujjak sötétben világítóan sugározhatnak. Ezért
ajánlatos, hogy gyakorlat után a kezeket összekulcsoljuk. Ugyanis babonás
emberek még könnyen megijednének, és tüstént ördögi játékot látnának a
dologban. Pedig nékünk éppen szabaddá kell tennünk magunkat mindenféle
kísérlet, és rémképmesék befolyásától. Minden természetfölötti és
csodásnak látszó dolog a természet örök ikererőinek törvényén. Ezt kell
nékünk megismernünk és azok fölött uralkodnunk.

6. Hatodik ütemes légzésgyakorlat.

Főleg az érzés érzékét finomítja, a gerincvelőben fejlesztet magnetikus körök

által. Rendkívül fontos gyakorlat, mely által végül elérjük az öntudatot,
majd Istennel s a természettel való összeköttetést. Könnyedén és fürgén
letérdelünk egy szék mögé, mely kb. két lábfejhossznyira, van tőlünk.
Kezeinkkel megfogjuk a szék függőleges karjait. Testünk fesztelen, a gerinc
egyenes. Fesztelenítő kilégzés után 7 másodperces belégzéssel lassan
megfeszítjük kézizmainkat, szorítva a szék karjait. A test többi részei
fesztelenek. Légzéstorlasztás 3- 4 másodpercig, miközben a kezekkel erősen
szorítunk. Utána a 7 másodperces egyenletesen ütemesen kilégzés közben
a kezeinket ellazítjuk, fesztelenítjük. A tekintet, miként a többi
légzésgyakorlatoknál, egy homályos vagy közel fillérnagyságú ponton
nyugszik szemmagasságban. Három percig végezzük, naponta legfeljebb
háromszor. Legjobban hat este lefekvés előtt. Ha nem volna szék, úgy csak
ökleinket szorítjuk, miként a 2. gyakorlatnál. Fokozhatjuk a hatást azzal,
hogy a köldök táján (gyomor mögött) levő napideg fonattól a gondolat-, és
légzéserőt fölvezetjük a gerinc mentén a tobozmirigyhez, légzéstorlasztás
alatt ott tartjuk, s kilégzés alatt visszavezetjük ugyanazon úton a
napfonathoz. Ugyanez gyakorolható a napfonattól lefelé a gerinc mentén a
végbélig és vissza. A belülről jövő jóleső melegérzés és a külső lágy fuvallat
az elektrizmus és magnetizmus kiegyenlítődéséből támad. A keletkező
boldogság érzése ne tegyen elbizakodottá, hogy tetszés szerint végezzük
aztán e légzést! Sőt, aki túlérzékeny, az csak egyszer végezze naponta,
és ha a szék mozogni kezdene az elektromos erők következtében, vagy a
térdek mintha emelkedni látszanának, avagy gerincütéseket éreznénk, akkor
abba kell hagyni, és azon a napon ne végezzük e gyakorlatot. Idővel e
gyakorlat megnyitja előttünk fokról-fokra a titkok-rejtélyek birodalmát. Meg
fogjuk tudni, hogy a napfény, melyről eddig azt hittük, hogy az a Napból
ered, a Földnek saját visszaverődött fénye. Belátjuk azt, hogy minden testnek
megvan az ő saját fénye és megértjük a Krisztusi mondást: „Én vagyok a
világ világossága"!
Kapcsolj ki minden idegen gondolatot agyadból, kövesd a légzés menetét.
Majd felejtsd el a Gallamát, sőt a légzést magát is. Egy csodás erőt fogsz
érezni, s megtudod, mi a paradicsomi állapot. Idővel egy fény jelenik meg
bensőnkben, mely mindent bevilágít és mi kimondhatatlan boldogsággal
haladunk tovább az örök végtelen fejlődés birodalmában.

7.) Hetedik ütemes légzésgyakorlat.

E gyakorlat által az elektromos erők az egész testben eloszlanak, az agysejtek
egyenletesen fölélénkülnek s kiváltképpen a sugalmazás érzéke, (intuíció)
serkentődik. Ha e gyakorlatnál bizsergő ütések és erős áramok hatolnak át
a testen, azért ne ijedjünk meg. Ezek az agy felső részét megnyugtatják,
a tobozmirigyet ösztökélik és azok szükségesek a bűn, tudatlanság, gond,
szegénység szenny, és betegségtől való megszabadulásra. E gyakorlatot
csak egyszer végezzük naponta, reggel miután testünket minden irányban
megmozgattuk, lemosakodtunk, s magunkat rendbe hoztuk. Egy edény, mely
két tenyerünknek laposan való elhelyezésére elég nagy, annyira megtöltünk
hideg vízzel, hogy a fenéken laposan fekvő kezek csuklócsontjainak a
közepéig érjen. A kezek közé egy vörös rézdarabkát teszünk, de ennek nem
szabad érintenie a kezeket. A testet, ha szükséges, meghajlítjuk a gyakorlat
végzéséhez, de annak csak csípőkben szabad megtörténnie, a gerinc ne
görbüljön meg. Légezz be 7 másodpercig orron át: 3 - 4 másodperces
légzéstorlasztás után csucsorított szájon át, mintha fütyülnél, légezd ki a
tüdőből az egész levegőt lassan, vontatottan. A tekintet állandóan a
rézdarabon nyugszik. Ezt végezzük 2-3 percig. Utána kezeinket leszárítjuk,
majd jobb kezünket körkörös befelé gördülő mozgásokkal, bal kezünket
megdörzsölgetjük, utána felváltva a balt a jobb kézzel, míg azok bársonyos
puhává lesznek. Növeljük a hatást akkor, ha a légzéserőt a napfonattól a
belégzésnél fölvezetjük a gerinc mentén a tobozmirigyhez, légzéstorlasztás
alatt ott tartjuk, aztán kilégzéskor ugyanazon úton a napfonathoz
visszavezetjük. Jót tesz az, ha a gyakorlat után vizet szívunk föl orrunkba, s
szájon át kiköpjük. Kezdetben ez a víz lehet meleg, később lehet hideg. Ha
kevés sót teszünk belé, erősítőleg hat az orr belsejére.
Ezen ütemes légzésgyakorlatokkal elérjük azt, hogy úgy a tüdők, mint az
agy, egyenletesen kifejlődnek. Bajok-betegségek azért támadnak főleg, mert
kevés elektromosság termelődik az idegekben. Ezt csak ezen tudatos-ütemes
légzésgyakorlatokkal lehet megakadályozni. Egészséget, gyógyulást csak
tudatos légzéssel tudunk saját magunknak megszerezni. Éppen ezért más
nem gyógyíthat meg minket, csak mi saját magunkat. Minden más úton
való gyógykezelés eredménye csak látszatgyógyulás. Ha igazán meg akarunk
gyógyulni, akkor saját magunkat kell a saját kezünkbe vennünk, és tudatos
légzés gyakorlásával és önismerettel magunkat ápolnunk kell

Önismeret

Nemcsak az igazi gyógyulásnak, de az életben való boldogulásnak is első

alapfeltétele az önismeret. De miképpen ismerhetnénk mi meg akkor a mi
testünket, ha azt más kezébe adjuk, másnak rendelkezésére bocsátjuk? És
hogyan tudhatná valaki megismerni önmagát, ha nem törődik önön-magával,
ha nem érdeklődik önmaga iránt, ha nem figyeli meg önönmagát, hanem
mindig másoktól kérdezősködik, mások tanácsát lesi, másokat majmol! Az
önismerethez tehát az első kellék az, hogy érdeklődjünk önmagunk iránt,
figyeljük meg magunkat az életnek minden területén, minden vonatkozásban.
A Mazdaznan ősrégi tudomány szerint az emberek 3 csoportba oszthatók:
a) materiel (anyagi),
b) spirituel (érzelmi-ösztönös) és
c) intellektuel (értelmi) alapozottságú csoportba.

Minden ember több-kevesebb változattal, átmenettel, árnyalattal e 3 csoport

közül az egyikhez tartozik. Ezeknek megfelelően, a természet 3 agy
csoportot és 3 testüreget szervezett az emberben. A materiel agycsoport
az agy alapja-bázisa, mely a hasüreggel áll összeköttetésben. A spirituel
agycsoport az agy felső része és ez a medenceűr (nemi) szerveivel áll
kapcsolatban. Az intellektuel agycsoport a homloki agyrész és ez a mellűri
szervekkel áll szoros vonatkozásban. Mind a három agycsoport és mind
a három testüreg meg van minden emberben. Azonban ezek közül egyik
minden embernél vezérlő szerepet játszik és erre azt mondjuk, hogy az, az
ő alapozottsága, bázisa, míg a másik keltő az ő első és második hajlama,
inklinációja. Ezek szerint a csekély számú u. n. unikum esetek kivételével az
embereket a következőképpen csoportosíthatjuk:

Materiel —spirituel—intellektuel
Materiel —intellektuel - spirituel
Spirituel - materiel —intellektuel
Spirituel—intellektuel —materiel
Intellektuel—materiel—spirituel
Intellektuel - spirituel—materiel.

Ha ezeknél még megkülönböztetjük a kis-, közép- és nagy alakot, akkor

osztályozva látjuk magunk előtt az egész emberiséget. Rendes, vagyis
kiegyensúlyozott esetben az illető egyént könnyű ezek szerint fölismerni-
osztályozni. Ugyanis a lest formája, de még inkább a fej alkata fölismerhetővé
teszi az embert, hogy ő melyik csoportba tartozik. Tehát, hogy egy példát
vegyünk, az intellektuel bázisú egyén rendes esetben bő mellkassal
rendelkezik. Fejformája még inkább fölismerhetővé teszi öt homlokának
megfigyelésével. Ugyanis a fejen az alapozottságot az mulatja, hogy az
illető agycsoport, ez esetben a homlokrész, mindkét oldalt egyenlőképpen
fejlett. Éppígy pl. materiel bázis esetén az agyalap mindkét oldalon egyenlő
mértékben fejlődött. Az első hajlamot képezi az, az agycsoport fél, mely a
baloldalon jobban fejlett. A 2. hajlamot ott találjuk, ahol az agycsoport a
jobb agy félen fejlettebb. Természetesen számtalan átmeneti eset és variáció
létezik, úgy hogy nincs teljesen két egyforma ember. És éppen ez az, ami
kissé megnehezíti a tanuló tájékozódását. Hozzá még gyakran előfordul az,
az eset, amikor is a bázis, tehát mondjuk spirituel bázisú egyénnél a fejtető
s ennek megfelelően a medence szervei fejlődésben visszamaradtak, és a
hajlamok túlfejlődtek. Avagy pedig előfordul az, hogy a második hajlam nő
fölébe az első hajlamnak, sőt esetleg a bázisnak is. Mindezek így az első
olvasásra éppúgy nehézkesnek és komplikáltnak látszanak, mint az írás-
olvasás művészete az előtt, aki nem tud írni-olvasni. Valójában azonban
ez az önismerettan igen egyszerű, csak persze kissé foglalkozni kell vele.
Az önismeretnek ez a legegyszerűbb és egyetlen biztos módja, de némi
fáradságot ez is igényel attól, aki meg akarja önmagát ismerni. Sajnos,
a nyugati iskoláztatás az ő kívülről való betaníttatási módszerével teljesen
elszoktatja a jelenkor emberét az önálló gondolkodástól, úgy hogy ez már
hétköznapi dolog, hogy az emberek nem gondolkoznak, csak
visszaemlékeznek arra, amit betanultak és azt elszajkózzák nemcsak
beszédjeikben, hanem még tetteikben is. Nem csuda, hiszen nem a képesség,
a tehetség a fontos, hanem a képesítés, a diploma. Ezeknek megszerzését
pedig, az intézmények megnehezítik, lévén sok eszkimó és kevés fóka. Így
teletömődik mindenféle improduktív teóriákkal az ember feje, úgy hogy ő a
dzsungelben már nem látja az erdőtől a fát s a fától az erdőt. Mazdaznan
pedig ép azért legelőször is az akarja elérni, hogy az emberek
gondolkozzanak. Tehát, ember gondolkozzál, és pedig önállóan!
Ez az ős - zend önismerettan, az egyetlen, mely mindenkire alkalmazható,
s mely mindenkinél beválik. Éppen azért, mert két egyforma ember sosem
létezik, a többi önismerettanok nem számolván e ténnyel, az ő diagnosztikai
metódusaik minden emberre nem alkalmazhatók, sőt legtöbb esetben nem
válnak be.
Miként látjuk a 3. szervezettség-sajátosság minden emberben megvan úgy az
agycsoportok, mint a hozzájuk tartozó testüregek által képviselve. Ezeknek
sorrendje, vagy mondjuk rangja azonban, mint a fönt jelzett beosztásnál
láttuk, változik, de csak nagy általánosságban. Azonban ne gondoljuk azt,
hogy az egyiknek előnye van a másikkal szemben. Mind a három szükséges
sajátosság az emberben s nem lehet azt mondani, hogy egyik bázis jobb
vagy előnyösebb, mint a másik. Fődolog az, hogy az ember megtudja az
ő alaptermészetét, tehát megismerje az önismerettan szerint az ő bázisát,
és kiegyensúlyozni igyekezzék önmagát éppúgy, mint a 3. szervezettséget
egymással.
A materiel (anyagi) föltétlenül kell az életben. Ez a sajátosság tesz nyugodttá,
határozottá, kedélyessé, barátságossá, ügyessé és a külső dolgokban
jártassá. Ez adja a képességet arra, hogy az életben hasznos berendezkedést
létesítsünk, és azt a célnak megfelelően alakítsuk. Azonban bensőleg a
materiel bázisú egyén könnyen lesz határozatlanná, könnyen megáll,
visszamarad szellemileg nem szívesen tanul és hajlamos a kényelmes-
bőséges életre. Gondolkodásában ravaszkodó, testileg szívós, erős
A spirituel bázisú egyén előretörekszik, néki vannak a legerősebb idegei, de
könnyen beleesik az erény prédikálásába éppúgy, mint a zsarnokoskodásba,
vak szenvedélyekbe, valamint vélemény-pártvitákba. Életerejével kitartó,
merész, sokszor vakmerően bátor, könnyen elhatározó természetű.
Az intellektuel bázisú egyén megfontoló természetű, tetszik neki a külső
szépség, a nyugalom, a békés, egységes dolog. Azonban sokszor hiányzik
nála a belső egyetértés, mert könnyen túl sokáig mérlegel, nehezen jut
elhatározásra, miáltal az idegek túlfeszülnek, s izgatottak lesznek. A
művészet és bölcselet az intellektuel - az értelmi világ területére tartozik.
De ezzel nem azt mondjuk, hogy csak intellektuel bázisú egyén lehet művész.
Ha pl. egy spirituel vagy materiel bázisú egyén homlok agylebenye jól fejlett,
jól vibrál, akkor ő esetleg lehet nagyobb művész, mint egy intellektuel
bázisú egyén, kiben az alapozottság — a homlokagy visszamaradt, vagy
visszafejlődött. Legfontosabb az, hogy bármely alapozottságúak vagyunk is,
gondolaterőinket összpontosítsuk, koncentráljuk. Ez pedig, csak akkor áll
elő, ha az illető állandóan a kiegyensúlyozottság állapotát igyekszik elérni,
fönntartani, vagyis iparkodik az ő agycsoportjait s az azoknak megfelelő
testüregeket sor-, és rangrendben tartani. Ezt a kiegyensúlyozottságot, ezt a
harmóniát, ezt a koncentrációs állapotot pedig, csakis és egyedül a tudatos-
ütemes légzésgyakorlással lehet megszerezni és fönntartani. Ha ez a
koncentráció nincs meg, akkor az illető hajótörést szenved mindenben, ha
még oly zseni is. Így aztán megértjük azt a mindennap észlelt jelenséget,
midőn valaki méltatlankodva fölpattan, hogy „nézd azt a hülyét, minden
sikerül neki, persze butának bolondnak áll a szerencse". Pedig elfeledkezik
az illető arról, hogy ő minden tehetsége, zsenialitása mellett az ő bőséges
képességeit szétszórja, szétzilálja, és így szórakozottá, sőt zavarodottá,
rendezetlenné lesz. Míg ellenben a másik az ő csekély képességeit
összekuporgatja, összpontosítja, koncentrálja, és így megfontoltan óvatosan,
kitartóan lát neki a dolognak, amik néki sikerülnek is aztán. Sőt pl. egy
materiel bázisú egyén még az értelmi pályákon is több eredményt érhet el
az ő koncentráltsága által, mint az, az intellektuel bázisú egyén, kinél a
gondolaterő gyűjtése — a koncentráció hiányzik.
Gondolatvilágunk az alapozottságunkon-bázisunkon nyugszik, a szó az első,
a cselekvés a második hajlamon. Mivel öntudatlanul is iparkodunk a 3
tulajdonságot kiegyensúlyozni, azért leginkább a legerősebb tulajdonságot el
szoktuk rejteni, s a leggyöngébbet ki szoktuk emelni (Az ember arról beszél
sokat, amije nincs, vagy kevés van neki belőle.)
Nyájas olvasó, ne könyvekből akarj főképpen tanulni önismeretet, hanem
saját tenmagadból. Tudd meg azt a Mazdaznan tanítást, miszerint minden,
ami a világmindenségben volt, van és lesz, az mind-mind le van fektetve
az emberben. Minden képesség és tehetség, ami valaha valakiben csak volt,
van, avagy valaha a jövőben lesz, az mind-mind le van fektetve minden
ember agyvelejében, és így a te agyadban is. Igyekezz tehát minden
tudományt, minden bölcseletet, minden művészetet önmagádból meríteni,
felszínre hozni. Végezd az itt közölt légzésgyakorlatokat hűségesen és akkor
nemcsak az itt közölt önismerettant, fogod játszva megérteni, hanem
csodálkozni fogsz, minő inspirációkat, kinyilatkoztatásokat, fölismeréseket
fogsz nyerni! Igen, a szentlélek — a tudatos légzés által! Avagy mit gondolsz,
honnan merítették a világ bölcsei az ő tudásukat, kinyilatkoztatásaikat? Azt
véled talán, hogy az iskolákból? És mikor még nem voltak iskolák? Honnan,
kitől nyerték az első tanítók az ő tudásukat, ismereteiket? Gondolkozzál!
Honnan, kitől mástól, mint önön-magukból, az őbennük lakozó Istentől!
Értsd meg a régi szármáta közmondást: „Ki sokat kérdez, sokat téved!"
Tenmagadat kérdezd, Istenedet tenmagadban! Ha ez az Isten tudott
kinyilatkoztatásokat adni Mózesnak, Sámuelnek, Jánosnak stb., akkor fog
ö tudni tenéked is felvilágosításokat adni. Hogy mondja János, a Krisztus
kedvenc tanítványa? (4., 24.); „Az Isten pneuma (szellem = szellő ; lélek =
lélek- zet) és akik őt imádják, szükség, hogy pneumában imádják".
Így tanuljuk meg a természet nyitott könyvének (Zend Aveszta) az olvasását.
Kezdetnek bőségesen elég mindaz, miket itt nyer az olvasó. Azonban mivel
a fejlődésnek nincs vége soha, s mivel úgy a külvilág, mint saját magunk
is állandóan változunk, ezért állandóan figyelnünk, tanulmányoznunk kell
magunkat és ennek megfelelően környezetünket. Különösen, ha a manapság
gyors korszellemmel lépést akarunk tartani, ha felszínen akarunk maradni az
életnek napjainkban különösen háborgó tengerén, akkor állandóan figyelnünk
kell a folytonos változásokat, és azokhoz kell alkalmazkodnunk. Különben
elmaradunk, elmerülünk, kidőlünk!
Mily boldogság, mily gyönyör a folyton működő, állandóan újat teremtő
és mégis örök változatlan Istenséggel állandóan kapcsolatban lenni s az ö
kinyilatkoztatásait élvezni! És pedig mily egyszerű eszköz, mily kézenfekvő
közbenjáró által: a szentlélek — a tudatos gyógyító légzés által!
Hogy mondja a zsoltáros? (73, 24.): „Tanácsoddal igazgatsz engem, és
azután dicsőségbe fogadsz be engem".
Néhány képességet, sajátságot a kővetkező két ábra által megjelölünk az
önismerettanban fejlődni akaró kutatók számára.

Oldalról:

1.) morál
2.) etika
3.) spiritualitás
4.) önfenntartás
5.) percepció, betekintés
6.) intuíció, sugalmazás
7.) beképzelés, jelképezés
8.) akyizicio, felhalmozás
9.) kriminalitás, bűnözőség
10.) evés-ivás
11.) geológia, mineralogoia (földtan-ásványtan)
12.) metallurgia (fémtan)

13.)asztronómia, világismeret
14.) fölfedezés
15.) föltalálás.
Elölről:

1.) Percepció, betekintés, széles látás

2.) gondolkodás
3.) mellette-ellene gondolkodás
4.) utánagondolás, mérlegelés
5.) kigondolás, következtetés, elhatározás, döntés
6) visszagondolás
7.) emlékezés
8.) absztrakt gondolkodás
9.) idealítás, eszményiség
10.) szublimitás, istenítés
11.) originalitás, eredetiség
12.) veneracio, tisztelet, elismerése a magasztosnak
13.) analizáció, felfogóképesség
14) kalkuláció, súlyérzék
15.) matematika
16.) fölfedezés
17.) zene
18.) mechanika
19.) technika
20.) művészet
21.) rend
22.) meggondolás
23.) hozzágondolás
24.) föltalálás
25) szemlélés, megfigyelés
26.) nyelvtehetség.
 Bármely betegségből— még az u. n. gyógyíthatatlanokból is, miként pl. rák,
tuberkulózis, cukorba], vérbaj, elmebaj, stb. kilehet gyógyulni a természeti
törvények szerint való

MAZDAZNAN
életmód által: tudatos légzésgyakorlás; leölt állatmentes vaneritárius táplálkozás,
természetes egyéni test- és nemi ápolás.
Felelős kiadó: Dr. Szikszay Géza Nyomta: Klein Miklós Bp, Akácfa-u.24.