Professional Documents
Culture Documents
Évi Czigányösszeírásról
Évi Czigányösszeírásról
A többség vagy annak hatalmi, politikai intézményei a „kisebbséget” illetõen saját ítéletükre és
megállapításaikra hagyatkozva a maguk terminológiájával jelölnek meg egy-egy csoportot.
Függetlenül attól, hogy az adott csoport egyáltalán valójában létezik-e, és hogy valóságos létezésének
valóban azt a fogalmi hálót tartja érvényesnek, mellyel õket mások illetik.
Már az 1893-as elsõ magyarországi cigányösszeírás is azokat tekintette cigányoknak, akiket a többség
és kiváltképp a közigazgatás intézményei annak mondtak, függetlenül attól, hogy az érintettek
magukról mit gondoltak és mondtak.
(Ma már természetesen a cigányoknak mondott emberek sem képesek magukat a rájuk
vonatkoztatott, több évszázados terminológiától függetleníteni és akarva-akaratlanul is „hallgatnak” a
többség által rájuk aggatott csoportelnevezésekre.)
Az 1893-as elsõ magyarországi cigányösszeírást egy belügyéri szándék motiválta: „...a midõn a
csavargás ügynek országos rendezését és ezzel kapcsolatban a kóbor czigányok letelepítésének
kérdését a belügyminisztérium munkaprogramjába felvette, biztos tekintettel azonnal felismerte a
legsürgõsebb teendõt, s a kitûzött nagy feladat megoldásának elõkészítése czéljából elõször is egy
általános czigányösszeírásra gondolt.” (mármint Hieronymi Károly volt belügyminiszter).
- vándor-
TEHÁT
Az első cigányösszeírás egy belügyi probléma megoldásának érdekében történt.
A vándorlást országosan szerették volna rendezni, ehhez először fel kellett mérni, hogy
mi a pontos helyzet.
Mivel a cigányok jelentették ez ügyben a legnagyobb problémát, az akkori
belügyminiszter általános összeírást rendelt el.
Ez alapján három típust állapítottak meg:
- vándor-
- huzamosabb ideig egy helyben tartózkodó-
- állandóan letelepedett cigány