A mese epikai műfaj, melynek eredete

a mítoszokon, mondákon és legendákon keresztül az írásbeliség előtti időkre

nyúlik vissza.[1] Fenomenológiai szempontból a mitológia és az elbeszélő
irodalom között középen helyezkedik el.[2] A kutatók véleménye megoszlik,
hogy a mítosz a mesétől hol választható el. A különböző vallások is hatással
voltak a mese kialakulására, amely gyakran a népi hiedelmekkel is keveredik.
Éppen ezért a régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább
felnőtteknek.[3] A mai értelemben vett mese már kifejezetten gyermekeknek
szól (gyermekmese) és a végkifejlet legtöbbször pozitív, a jó és rossz szerepe
élesen elkülönül. A felnőtt mesék pedig ma már más, új műfajokba sorolhatóak,
mint a fantasy, rémtörténetek, stb. Habár a mesék között rengeteg az olyan,
ami közös ősi gyökerekre épül, mégis népenként a hasonló kultúrkörök között is
van eltérés a mese felépítésében és stílusában. A meséket eredet szerint két
nagy csoportra oszthatjuk: „népmese”, mely kezdetben szájhagyomány útján
terjedt és szerzője ismeretlen, illetve „műmese”, ahol a szerző személye
ismeretes.

Tartalomjegyzék

 1A mese szó eredete és története

 2A mese kialakulása és története

 2.1A modern mesegyűjtők története

 2.2A modern magyar mesegyűjtők története

 2.3A műmese története

 2.4A magyar műmese története

 3A mese általános jellemzői

 4Mese típusai eredet szerint

 4.1Népmese

 4.2Műmese

 5Mese típusai műfajai szerint

 5.1Varázs vagy tündérmese

 5.2Tanmese (fabula)
  5.2.1Állatmesék

 5.3Tréfás mesék

 5.3.1Hazugság vagy bolond mese

 5.3.2Formulamese

 5.4Novellamese

 5.5Hősmese

 6Mese variánsok

 7A mese és a pszichológia

 8Jegyzetek

 9Források

 10További információk

 11Kapcsolódó szócikkek

A mese szó eredete és története[szerkesztés]

A „mese” szó ősi magyar kifejezés az ugor korszakból. Kezdetben monda
jelölésére használták és megtalálható többek között a voguloknál és
osztjákoknál is (törököknél: masal). A szó a 14. század végén „találós mesét”
vagy kérdést jelent, majd a 15. században „elbeszélt, kitalált történet,
példázat, aenigma” megfelelője lesz. Murmelius 1533-ban megjelent
szótárában a fabulát még „beszédnek” fordítja, megkülönböztetve a
megtörténtet jelölő „história” kifejezéstől. A mese szó végül a mai értelmét a
18. században nyeri el.[4]

A mese kialakulása és története[szerkesztés]

Tágabb meghatározás szerint már maga a mítosz is mesének mondható, de a
mítosznak gyakran van valóságmagva és gyakrabban játszódik létező
helyszíneken, a történet pedig átszövik az adott társadalom vallásos és
hiedelem szemlélete és a népi rituálék. Ezért számos meghatározás elkülöníti a
mesét a mítosztól, amelyek szerint mítosz elvilágiasodása, a rituális és szakrális
jelleg megszűnése, a hős demitologizálása vezet a mese kialakulásához.

Kerényi Károly kutató szerint:

„Amikor a nagy szertartások egészen kicsivé: elbeszéléssé és odahallgatássá,
majd pusztán olvasássá zsugorodtak össze, az élet fenntartás nélkül való
beleömlése önfeledt élvezetté, akkor meséről [.] van szó”[5]
Popper Péter pedig azt írja:
„Ahol a mítoszt mesének tartják, a kultuszt gyermekded játéknak, ott
barbárság honol.”[6]

Más meghatározások szerint a mese közvetlen elődjének

a hiedelemmondák tekinthetőek.[7] Néha pedig a mese létrejöttének oka a
természeti jelenségek magyarázatának hiánya. Így szólhat eredetmese arról
miért sós a tenger, vagy az ősi kagylók maradványai a „balatoni
kecskekörmök”, hogy kerültek a tóba. Ezáltal elfogadhatóbbá vált a
megérthetetlen.[8]

A két fivér története a D'Orbiney papiruszon, a British Museum gyűjteményében

Az általunk ismert egyik korai mesét, A két fivér történetét Egyiptomban

írták le i. e. 1185 körül. Elképzelhető, hogy a történet valódi történelmi
eseményekre utal; konkrétan a Merenptah fáraó halála utáni trónutódlási
viszályra.

A nyugati mesék alapjai a görög és római kultúrából származnak, amelyek

szerzőit részben ismerjük ma is. Európa számára Aiszóposz a meseirodalom
alapítója. A Bibliában is számos mese található, mint például Noé vagy Jónás
története. Az indoiráni kultúrkör szanszkrit nyelvű állatmese-gyűjteménye,
a Pancsatantra a II.-III. századból származik. A hozzá hasonlóan szintén
többszörös keretelbeszélés technikájával felépülő Az Ezeregyéjszaka
meséinek első fennmaradt iratai i. sz. 800-ban készültek. Ez a
mesegyűjtemény olyan jelentős meséket tartalmazott, mint az Aladdin és a
bűvös lámpa, az Alí Baba és a negyven rabló, valamint a Tengerjáró Szindbád
utazásai. Itt gyakori, hogy a fiktív helyszínek helyett valós városokban játszódik
a mese története.
A középkorban megindulnak a meseátdolgozások és a műmeseírások. E
korszaknak köszönhetően a lovagi világnak, a legendáknak számtalan új eleme
épül bele a mesékbe, mint kóbor lovagok, sárkányok által elragadott raboskodó
királykisasszonyok. Megjelenik a kereskedő- és vándordiák-motívum is.
1550-1555-ben Itáliában megjelenik az első korai mesegyűjtemény,
a Giovanni Francesco Straparola által összegyűjtött, részint óitáliai novellák
átdolgozását, részint eredeti népmeséket tartalmazó könyv Le piacevoli
notti (Kellemetes éjszakák) címen. 1637-ben Giambattista Basile adja
ki Pentamerone címen ötven mesét tartalmazó kötetét.

Charles Perrault

A klasszicizmus idején pedig az ókori állatmesék ihletik meg olyan írókat,

mint La Fontaine. Jelentős mérföldkő, hogy a francia Charles
Perrault 1697-ben kiadja Histoires ou Contes du Temps passé némileg átírt
népmesegyűjteményét, aminek az alcíme a Lúdanyó meséi (Les Contes de ma
Mère l’Oye) lett. Perrault szerepe az új műfaj kialakulásában jelentős. Számos
már korábban létező népmesét Perrault írt le elsőként és ezen mese verziók
váltak az alapértelmezetté, valamint később a Grimm fivérek ezeket dolgozták
fel. Ilyen mese például a Hamupipőke, a Hüvelyk Matyi, a Csipkerózsika és
a Piroska és a farkas.

Aulnoy grófnő tündérmeséi 1700-ban jelentek meg.[9] A mese teljes

megbecsülése és irodalmi műfajként való elfogadása sokáig váratott
magára. Wieland azt tartotta, hogy kinyomtatni a meséket nem érdemes. A
népköltészet kutatója, Herder egészen másképp vélekedett. Az ő
könyvének (Stimmen der Völker in Liedern) hatására vezethető vissza a
népmesék iránti fokozott érdeklődés. Musäus 1782-ben megjelent művében,
a Volksmärchen d. Deutschenban értékesnek tartja a mese anyagát, habár a
népmeséket átírja.[9] A mese történetének egyik legjelentősebb pontja
a Grimm fivérek munkája, amely aztán ösztönzőleg hatott egész Európában a
népmesék összegyűjtésében, noha ezeket többé-kevésbé átírták a kor ízlése
szerint.

A modern mesegyűjtők története[szerkesztés]

Grimm fivérek

A romantika igényeit felismerve a Grimm fivérek voltak azok, akik első

alkalommal kísérletet tettek szájhagyomány által meglévő mesék
összegyűjtésére és kiadására úgy, hogy megtartsák annak stílusát is.
Érdeklődésük főleg a német mesékre korlátozódott és ezért számos német
földön ismert, francia mese felvételét a gyűjteménybe elutasították. Végül az
eredeti történetek és forma megtartása csak az első változatban valósult meg,
amit 1812 és 1815-ben adták ki két kötetben, Gyermek- és családi
mesék (Kinder- und Hausmärchen) címmel. Később a meséket átírták,
népszerűbb és ezzel eladhatóbb formába. Meséik ekkor még inkább felnőtteknek
készültek és nem hiányzott belőlük időnként a szexualitás sem.[10] Ezeket a
meséket aztán később Benedek Elek átveszi és szintén átírja, akárcsak az
Ezeregyéjszaka meséit.
A Grimm fivérek munkájának hatására számos országban indult meg a
népmesék összeírása. Az orosz Alekszandr Nyikolajevics Afanaszjev is hasonló
gyűjtő munkát végez hazájában az 1850-es években és több mint 600 orosz
népmesét gyűjt össze, hasonlóan a norvég Peter Christen
Asbjørnsenhez (1842-1843) és honfitársához, Jørgen Moe-hoz vagy az
angol Joseph Jacobshoz (1890-1912).

Benedek Elek

A modern magyar mesegyűjtők története[szerkesztés]

Gaál György és gróf Mailáth János még német nyelven adtak ki először
magyar népmese gyűjteményeket. Erdélyi János 1846 és 1848-ban adott ki
a Kisfaludy-Társaság által két kötetes sorozatot, amely népköltészeti anyagot
is tartalmazott. További gyűjtemények és kiadásuk: Kriza
János Vadrózsák (1863), Merényi László (1861-63), Arany László (1862),
Pap Gyula (1860-90), Kálmány Lajos (1867-1891) valamint Arany László,
Gyulai Pál, Vargha Gyula (1872-1910).[9]

A műmese története[szerkesztés]
 H. C. Andersen

A műmese eredete az ókorba nyúlik vissza és az írásbeliség megjelenése tette

lehetővé, hogy egy mese szerzőjének személye fennmaradjon. Az első feljegyzett
művek között tartjuk számon Homérosznál Kirké történetét,
illetve Hésziodosznál a Sólyom és a csalogány meséjét. Már ekkor megjelenik
külön műfajként az ún. állat-tanmese is Aiszóposz, Avianus, Babriosz,
Szimonidész és Phaedrus által.[1]

Shakespeare egyes műveiben is megtalálható számos mesei elem. La Fontaine

fabula meséi 1668. és 1694-ben jelentek meg és „száz felvonású drámának”
nevezi el. A műmese a francia rokokó idején fejlődött külön műfajjá.
Felvilágosult szalonokban a felnőtt nemesség szórakoztatására alakult ki többek
között Charles Perrault, Mlle de l'Héritier, d'Aulnoy bárónő közreműködésével.
A 17.–18. századi francia meseirodalomban jelentek meg a tündérek, mint
meseszereplők. A romantika idején a műfaj visszanyúlt a népmesei
gyökerekhez. E. T. A. Hoffmann meséi már filozófiai tartalmat is hordoztak. A
19. századtól pedig a Grimm fivérek által gyűjtött mesefeldolgozások adtak új
löketet a meseírásnak. Oscar Wilde számos remekművet alkotott. Ebben az
időben a mesék még mindig inkább a felnőtt hallgatósághoz szóltak. H. C.
Andersen nyomán alakult át a műfaj gyermekirodalommá (magyarra
először Szendrey Júlia fordította), de még az ő esetében is számos komorabb
hangvételű, nem gyermekek számára készült mese született. Művei
a biedermeier korszak egyik legszebb alkotásai. Figyelemre méltó Rudyard
Kipling 1902-ben megjelent gyermekkönyve, a Just So Stories for Little
Children (magyarul több különböző címen publikálták) is. Kipling egzotikus
tapasztalatai alapján írt olyan meséket, amely egy népi jelenség, a magyarázó
eredet (pourquoi) mesék mintájára készült, így mesélve arról például, hogy lett
hosszú ormánya az elefántnak. Az első kiadás illusztrációját az író maga
készítette.

A magyar műmese története[szerkesztés]

1817-ben jelentek meg Vitkovics Mihály meséi, melyeket egészen Aiszóposz
szellemében írt. Szintúgy Czuczor Gergely is. Greguss Ágoston kisebb
gyermekek számára írt meséit 1885-ben adta ki Képes mesék címén.
Jelentős Fáy András munkássága, aki közel 700 rövid történetet írt. [9]

A mese általános jellemzői[szerkesztés]

A mese korban, térben és kultúrában olyannyira nagy területet ölel fel, hogy
bármely pontos definiálása valamilyen szempontból cáfolható lenne. Jobb híján
általános, de nem kizárólagos meghatározásokat adhatunk, valamint szűkítve
a mese meghatározást a mai értelemben használatos főleg a gyermekmesékre.

A műfaj sajátosságából adódóan a mese többnyire a múltban játszódó esemény,

valamint a szerkezete, történet és jellem ábrázolása meglehetősen egyszerű.
Ennek oka a népmesék esetén, hogy a szájhagyomány útján való terjedés nem
adott teret összetettebb meséknek, kifinomult jellem ábrázolásnak. Később a
műmeséknél ha gyermekeknek készült már az érthetőség szabott határokat.
Azonban számos író a szerkezeti hagyomány követését is fontosnak tartja egyes
felnőtt meséknél. A klasszikus mese többnyire csodás, valószerűtlen elemekkel
átszőtt általában fiktív térben és időben lejátszódó eseményeket ábrázol, a
csoda természetes benne. A reális világot képviselő szereplők többnyire csak
típusok (legkisebb fiú, öreg király, özvegyasszony, okos lány). Az események is
valószerűtlenek, de egy sajátos, mesei logikán belül maradva az egyik esemény
már lehetőbbé teszi a másikat. A szereplők élesen elkülönülnek jókra és
rosszakra, a végkifejletben mindig diadalt arat a jó, a rossz pedig elnyeri méltó
büntetését. Hagyományos mesének tekinthető tehát minden olyan fejlemény,
amely a károkozástól vagy hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül a
házasságig, meggazdagodásig vagy más megoldás értékű funkcióig vezet. A
világképe jellemzően egyszerű, történet és karakter ábrázolásban átmenetek
nincsenek.[11]
„ Ebből is látszik, hogy színigaz, amit elbeszéltünk, nem pedig mese,

Azokban a kultúrákban, ahol a boszorkányokat és démonokat valóságosnak

tekintik, a mese és legenda határai elmosódhatnak, mivel ekkor a mesét a
mesemondó és a hallgató is úgy tekinti, mint aminek történeti vonatkozásai
vannak. A mese azonban – az eposztól és legendától eltérően – csak felületesen
hivatkozik vallásra, valóságos helyszínekre, személyekre vagy eseményekre.

Mese típusai eredet szerint[szerkesztés]

Népmese[szerkesztés]
A legősibb műfajok egyike. Írásos emlékek alapján mesék már több ezer éve
léteznek, bár korábban nem tekintették külön irodalmi műfajnak őket. Mesével
az eredeti, szájhagyomány útján terjedő formájában és irodalmi művekben is
találkozhatunk. Az egyes mesék történetét azért is meglehetősen nehéz
nyomon követni, mert csak írott formájukban váltak állandó formájú és
tartalmúvá.

Az Enns folyó

A magyar népmesék: A magyar népmeséken többnyire egy szűkebb fogalom

kört értünk, mint az általános írásbeliséget megelőző, majd sokáig mellőző,
népieken átívelő mesék esetében. A magyar népmesék leginkább a feudális
paraszti kultúra gyümölcse, noha egyes meséknek akár ókori gyökerei is lehet.
A magyar népmesében többnyire hiányoznak az angol-francia kultúrában
megszokott mese lények, mint pl.: gnómok, trollok és tündérek[12]. A csoda
tételt inkább mágikus képességekkel felruházott, de létező állatok (egér, ló,
szarvas, stb.), tárgyak (tű, kalap, malom stb.) és emberek viszik véghez,
amelyek akár átváltozásra is képesek, az ókori istenekhez hasonlóan. Megjelenik
még a boszorkány vagy boszorkányszerű mágikus tudású öregasszonyok,
valamint az ördög és valamely családtagja. Az ördög szerepe nem mindig
egyértelműen negatív, hanem néha a skandináv Lokihoz hasonlóan csalafinta,
furmányos, tréfa csináló. A magyar népmesék többnyire fiktív, helyen, időben
valamint személyekkel játszódik, de kivételek itt is vannak, mint
a rátótiak vagy Mátyás király mesék. A kitalált helyszín meghatározásra
használt "Óperenciás tengeren túl" kifejezés azonban, akaratlanul is valós
területet jelöl, ami a valószínűleg a "Ober Enns" kifejezésből vagyis "túl az Enns
folyón"-ból származik. Az egyik feltételezés szerint a X. századi kalandozó
magyarok az Ennsen, az Óperenciás-tengeren túlról hozták zsákmányukat és
regényes történeteiket.[8] Más források szerint az Óperencia az "ob der Enns",
vagyis az Enns folyón túli Ausztria értelmében használták az alsó-ausztriai
Welsben állomásozó magyar huszárok elsőként „távoli hely”, illetve „az ismert
terület határa” értelemben.

Bővebben: Népmese

Népmese feldolgozások: Az összegyűjtött népmeséket gyakran átírták

különböző szerzők, hogy aktualizálják vagy több verzióban fennmaradt meséket
egységesítsék. Ezen "javítások" néha nehezítették a mese eredetének kutatását.
Ilyen munkákat végeztek a Grimm fivérek, Arany László, Benedek Elek, Illyés
Gyula. Ezen mese átíratok habár ismert szerzőhöz köthetőek még sem
tekinthető egészen műmesének, mert az eredeti tartalom és mondani való
zöme megmaradt.

Műmese[szerkesztés]

Modern műmese vagy Fantasy?

Számos mese és fantasztikus elemeket tartalmazó modern
mű esetén az olvasóban felmerül a kérdés, hogy a
szerzemény mese vagy inkább fantasy műfajba sorolható
be. A fantasy újabb műfaj mint a mese, ami A Gyűrűk
Ura regény megjelenése után vált igazán elismertté. A
mese-fantasy viszonylatában a műfaj besorolás
meglapításának legegyértelműbb módja a mű
összetettségének megvizsgálása. A mese jellemzője, hogy
mind karakterábrázolásban és mind történetvezetésben
meglehetősen egyszerű. Hiányzik belőlük a mélység, a
karakterek embertípusokat és hozzájuk csatolható kliséket
képviselnek. Többnyire könnyen meghatározható, ki a jó és
rossz. A történet váza nem túl bonyolult és sokszor tipikus,
könnyen kikövetkeztethető. Ennek következménye eztán
az, hogy ezen művek relatív rövidek és gyermekek
számára könnyen érthetőek. Ez a meghatározás még
abban az esetben is igaz, ha a mese nyelvezete, vagy
kulturális különbsége miatt a mai ember számára nehezen
értelmezhető. Ezzel szemben a fantasy esetén mélysége
van a főszereplők személyiség ábrázolásának és történet
szálaiban is számos olyan elem van, amely összetett, a jó
és rossz szerepe árnyaltabb, néha összemosódik. A másik
fontos megkülönböztető jegy, hogy a fantasy esetén a
történetnek mindig hátteret ad egy kitalált mitikus világ,
vagy eredet, amely persze eltérhet a klasszikus ókori
elemektől. Stílusából adódik, hogy csak megfelelő korú
gyermekek tudják értelmezni és átlátni az eseményeket.
 Így például a J. K. Rowling Harry Potter regényciklusa is
fantasy műnek számít, azon belül ún. kortárs
(contemporary) fantasy.[13]

A műmese, olyan mese, amelynek szerzője ismert. Mivel a műmese fogalma,

időben illetve földrajzilag és ezáltal az eltérő kultúrában egy nagyobb területet
érint így stílusa és formája is rendkívül szerteágazó. Már időszámításunk előtti
századokból származó meséknél is előfordult, hogy fennmaradt a szerző neve,
de amíg az írás és olvasás nem volt széles körben elterjedt és használatos, addig
számos ilyen mű szájhagyomány útján is terjed. Így fordulhatott elő aztán,
hogy az ókori görög Aiszóposz "Farkas és a hét kecskegida" műmeséje később
némileg átköltve magyar népmesévé vált. Habár a műmeséket az időmúlásával
időnként átírhatják, sajátosságánál fogva jobban ellenáll a szájhagyománynál
megfigyelhető változásnak.

Szűkebb értelmezésben a műmesét a "modern mese" szinonimájának

használják és olyan új keletű meséket értenek alatta, amely művek már csak
írásban terjednek és adott esetben nem tartják magukat a klasszikus népmese
stílusához és szabályaihoz (például pozitív befejezés). Persze átdolgozások
születnek ez esetben is, de ez nem véletlenszerű mint a szájhagyomány útján
való terjedés esetén.

Műmeseszerzők pl.: Hans Christian Andersen, Oscar Wilde, akik még főleg
felnőttek számára írtak meséket és Lázár Ervin, Csukás István írók akik
zömmel gyermekmeséket alkottak. Mielőtt a fantasy műfaj önállósult volna,
számos ma már odasorolható könyvet jobb híján modern műmesének
kategorizáltak, mint Tolkien Hobbit-ját vagy George Orwell Állatfarmját.

Kortárs mese: Ezt a fogalmat több értelmezésben is szokták használni, akár

országonként eltérő módon. A kortárs mesék egyik értelembe véve a mese íróra
szokták vonatkoztatni. Olyan meghatározás is ismert, hogy a környezet az
klasszikus mese de a történet vezetése az attól gyökeresen eltér (pl.:Shrek).
Vagy a klasszikus mese elemekkel dolgozik, ugyanakkor a modern világunkra
való értelmezéssel szolgál. Ritkábban a alaptörténet komor és félelmetes,
eltérve ezáltal a klasszikus meseszabályoktól. Azonban más meghatározásban a
kortárs jelző a mese történetének idejére és helyszínére értjük. Ez a mese a
klasszikus meseszabályokat is elhagyva a jelenkorban játszódik, sokszor valós
helyszíneken. Habár sokan a klasszikus meséket előnybe részesítik a kortárs
meséknek megvan az előnye, hogy a gyermekek számára az azonosulás
könnyebb, mint Janikovszky Éva műveiben vagy például Csukás István-Gaál
Éva "Vakkancs szétnéz Budapesten" meséjében. Így mese ma már
születhet legkisebb fiú, boszorkány, királylány vagy sárkány nélkül is. Néhány
kortárs mese messzebb megy és akár a "jó és rossz" kontrasztját elhagyja, mint
a Bartos Erika könyvei. Habár ez egyesek számára vitatott módszer, de ezen
mesék a klasszikus meséhez túl fiatal korosztály számára is megérthető.

Modern verses mese:

Mese típusai műfajai szerint[szerkesztés]

Varázs vagy tündérmese[szerkesztés]
A tündérmese fogalmát ki más szavaival lehetne megfogalmazni, mint
Vlagyimir Jakovlevics Propp mesekutató szavaival: „Varázs mesék olyan
műfajú mesék, amelyek valamilyen kár vagy veszteség bevezetésével kezdődnek;
vagy valami birtoklásának óhajával; folytatódnak a hős otthonról való
távozásával, segítőjével való találkozással, akitől mágikus tárgyakat kap melyek
segítségével a keresés tárgyát megtalálja. A továbbiakban az ellenséggel való
találkozása szerepel majd visszatérés és üldözés. Ez a kompozíció gyakran
tovább bonyolódik. A hős már visszatérőben van, amikor testvérei szakadékba
taszítják. Ezután mégis megérkezik, nehéz problémákon esik át, megnősül és
király lesz vagy saját országában, vagy apósáéban. Ez a rövid kompozicionális
mag, amely igen sok és nagyos sokféle szüzsé alapját képezi.” Tágabb
értelmezésben mágikus vagy varázsmese. De úgy szokták tanítani, hogy "főhőse
varázstárgyak csodás segítségével bármilyen akadály legyőzésére képes".

A tündérek népi meseként a magyar kultúrkörben nem jellemzőek. Leginkább

hasonló varázsmeseként ismert a csodás szépségű, természetfeletti lények
"szépasszonyok" amelyek a Csallóközben és Székelyföldön jegyeztek fel.
Valamint megemlítendő még a "hattyúlányok" motívuma, amely feltehetőleg
görög mítosz eredetű. Új típusú tündérmesék, a 17–18. sz Franciaországban
jelent meg részben írói alkotásként (pl.: Mme D’Aulnoy, Perrault), amelyek
aztán gyenge minőségű fordításként terjedtek el hazánkban. A leghíresebb
magyar mű tündérmese a Tündérszép Ilona és Árgyélus királyfi.

Az angol fairy tale tündérmese megnevezés a magyar tündérmesénél jóval

tágabb fogalom, gyakorlatilag minden klasszikus gyermek mesét magában
foglal, függetlenül attól, hogy ténylegesen szerepelnek-e benne tündérek vagy
nem.

Tanmese (fabula)[szerkesztés]
A fabula latin eredetű és azt jelenti, hogy kitalált történet, mese. Eredetileg
prózában majd a 17. századtól La Fontaine munkásságát követően inkább
verses formában megírt tanmesék, amelyben
többé-kevésbé antropomorfizált állatok vagy ritkábban növények a főszereplők.
Így embertől elvonatkoztatva segít megérteni
valamilyen erkölcsi vagy vallási tanulságot. A tanmesék a népi bölcsességeket
megjelenítő népmese kincset gazdagítják. Legrégibb emlékei a Kr. e. 2.
évezredből, a sumer irodalomból maradtak fenn.[14] Ismert az
időszámításunk előtti 3. évezredből egy sumer mese: ’’Mese az okos és a kilenc
buta farkasról’’. Ez a mese iskolai oktatást szolgálhatott és a 10-es
számrendszerben végzett összeadásról és annak kummutativ voltáról ad át
ismereteket a hallgatójának. Az indoiráni kultúrkör szanszkrit nyelvű
állatmese-gyűjteménye, a Pancsatantra a II.-III. századból származik. Ennek
perzsa közvetítéssel készített arab nyelvű változata Kalīla wa Dimna. Másik
ismert arab tanmeseíró Lokman (arabul: ‫)حکیم لقمان‬, akinek nevét a Korán
31. szurája viseli. Az európai kultúrkörben a tanmesék fabulák
megteremtőjének Aiszóposzt tekintik aki Phaedrus, Babriosz munkásságának
köszönhetően vált a középkori Európában közismerté. Az ókorban a fabulák
nem tartoztak az irodalmi művek körében inkább az alsóbb osztályok
szórakoztatását erkölcsi nevelését, szolgálták. Magyarországon többek
között Heltai Gáspár és Csokonai Vitéz Mihály írt tanmeséket.

Állatmesék[szerkesztés]

Décsei János állatmeséje (1825)

Az állatmese nem más, mint minden olyan mese amelyben az állatok emberi
tulajdonsággal rendelkeznek, úgy gondolkodnak, beszélnek, cselekszenek, de a
mese emberi szereplőjében vagy a hallgatóban vagy a mesemondóban nem
keltenek csoda érzetet. Gyökerei ősi mítoszokig nyúlnak vissza. Ezek a mesék
kezdetben erkölcsi példázattal, bölcselettel és oktató, tanító jelleggel bírtak.
Ebben a mesetípusban a főhősnek nincsenek segítői. Az 1900-as években az
állatmesék nem bölcselkedést vagy erkölcsi példázatot jelentettek, hanem
gyakran tartalmaztak kritikát. Magyarországon, kezdeti oktató-tanító jellege
miatt lett népszerű. Ekkortájt történetek, vasárnapi szentbeszédek,
kalendáriumok, iskolai olvasókönyvek, prédikációk- és szólásgyűjtemények által
kerültek a köztudatba. Minden népnek meg van a saját ősi meséi, mítoszai. Az
afrikai népmesékben az állatokat a törzsfők irányítják. Az afrikai mesékben
Afrikába előforduló számunkra egzotikus állatok a főhősök. (pl.:elefánt, krokodil,
oroszlán leopárd) Az adott törzs szokásai, hagyománya, határozza meg az állat
megítélését. Ezeknek az afrikai népmeséknek témája a nyers erő felett győző
ész. Az Orosz állatmesékben a mesék általában az állatok tulajdonságait
magyarázza és az állatok közötti viszonyról is írnak. A kelet-európai mesék
mindkét nemzet állatmese témáiból vett át. A magyar állatmese kedvelt állatai
a medve, róka, farkas, sün, a macska, kutya, ló, nyúl, egér, béka, oroszlán.
Legkedveltebb téma ezeknél a mesetípusoknál (magyar állatmese) a
farkas-róka, medve-róka szembeállítása, rivalizálás. A rivalizálás állatok és
ember, ragadózó-táplálék állat, vadállat és haszonállat között zajlik. Az
eredetet magyarázó állatmesék általában okokat és miérteket kutatnak. Erre
példa legősibb konfliktus okának keresése, mint a kutya és a macska, macska és
az egér viszálykodása. Általában a miért kérdésekre félig tréfás félig
elfogadható magyarázatokat kapunk.[15]

Tréfás mesék[szerkesztés]
Rövid humoros, vagy éppen gunyoros, ironikus hangulatú történet.

Hazugság vagy bolond mese[szerkesztés]

A hazugság vagy bolond mese, ahol hazugságok lódítások sorozata alakítja ki a

mesét, aminek nincs is igazi egységes tartalma. legtöbbször a mesélő úgy adja
elő mintha vele esett volna meg a történet. Jellemzően verses formájú.

Formulamese[szerkesztés]

A formulamesében nem csak a tartalom hanem a mese formája is

meghatározó.

 A láncmesében úgy tűnik véget nem érően folyik a történet újabb és

újabb feltételek születnek a történet vezetésbe, amely akár végtelen is lehet
ha a vége visszatér a kiinduló ponthoz.
 A csalimesében a látszólag felépített történet hirtelen irányt vált vagy
váratlan befejeződik egy nem várt csattanóval.

Novellamese[szerkesztés]
A középkorban jelenik meg és elrugaszkodva a mesei hagyományoktól a
helyszín és a személyek pontosabban behatároltak, a mesék pedig
realisztikusabbak, noha a történet világa továbbra is meseszerű marad.

Hősmese[szerkesztés]
A hősmese (mint a címből is következtethetünk) egy hősről szól , akinek
természetfeletti ereje van. Olyan mese aminek a főhőse harcban győzi le az
ellenfelét.A mese végén a hős legyőzi az ellenfelét és megkapja amit akar.

Mese variánsok[szerkesztés]

Piroska és a farkas - Jessie Willcox Smith, 1911

A műfaj sajátosságaiból adódik, hogy a mesékben számos variáns alakult ki az

idők folyamán. Ez elkerületlen volt a szájhagyomány útján terjedő művek
esetén, ahol azonos kultúrkörökön belül is különböző elbeszélési stílusok
alakultak ki, amit csak fokozott az interkulturális hatások. A variánsok
kialakulását a mesék lejegyzése fékezte, de nem szüntette meg teljesen. Habár a
Grimm fivérek első alkalommal az aktuálisan köztudatban lévő eredeti mese
szövegeit adtak közre, de a későbbi mese kiadásoknál, már átírták és
modernizálták a szöveget. Később a különböző nyelvre fordításakor is az egyes
országokban esetenként újabb változatok kerültek rögzítésre. Ma már az írott
szöveg alapján való mesélésben ez a folyamat megtorpant, de az elmúlt
évszázadok alatt sok mese tartalma szelídült meg az eredeti felnőtt mese
verziókhoz képest. Eredetileg például a Piroska és farkas mesében Piroska nem
éri meg élve a mese végét, végleg meghal és ilyen brutális befejezés adja azt a
tanulságot, hogy ne álljunk szóba idegenekkel, mert az végzetes lehet. [10] Jól
példázza ez a végkifejlet, hogy a felnőtteknek szóló korai mese verziókban, nem
volt alapvető jegy, hogy a jó diadalmaskodik a rossz felett. A Piroska és a
farkasból legalább 35 verziót tartanak számon a kultúrantropológusok,
amelyben 70 különböző változó elem van. A kutatók és közös gyökerének egy
2600 éves Aiszóposz fabulát tartják. A mese változatai Kínában (tigrissel a
farkas helyett) és Iránban is megjelentek aztán, de ismerünk japán, koreai,
kínai és burmai verziókat is. [16]

”
A meséknek azok a formái,
amik működnek, túlélnek, a
többiek meghalnak és
feledésbe
merülnek....Piroska
története manapság
megmeneküléssel ér véget,
nem pedig a gyermek
felfalásával, mert ez a
változat, ami túlélte a

„ többit. - Gaiman (Tükör

és füst)

Egy mese variáns kialakulásnál adott esetben akkor is társadalom és

kultúrevolúciós hatásról beszélhetünk, ha a változatot egy mesegyűjtő vagy
fordító hozza létre, de azt úgy teszi, hogy az aktuális társadalmi igények
szerint formálja a mesét. Ha ezt megfelelő módon végzi, akkor az ilyen
módosított verziók jobb eséllyel tud a hallgatóság azonosulni és így könnyebben
rögzül is. Azonban azt is előfordult, hogy egy mese módosítást az aktuális
hatalom vagy politika kezdeményezi. Francia történészek kutatások alapján
feltételezik, hogy Arthur király legendáját az aktuális politikai igényeknek
megfelelően angol nacionalista célokat szolgáltak és ez alapján formálták a
történeteket.[17] A német náci propaganda gépezet is felismerte a klasszikus
mesékben rejlő lehetőségeket. Az első ilyen mese változat 1935-ben
megjelent Csizmás kandúr volt, aki a mese végére Hitlerszerű alakká változik.
Több hasonló mese és mese feldolgozás is született. Természetesen ezen
variánsok az erőltetett, idegenszerű volta miatt nem maradnak könnyen a
köztudatban. Goebbels fel is hívta a figyelmet, hogy körültekintően kell eljárni
a módosításokkal, mert a gyerekek hamarabb észreveszik az oda nem illő,
propagandisztikus részeket, mint a szüleik.[18]

A mese és a pszichológia[szerkesztés]
Jung úgy tekintett a mesékre, mint kollektív tudattalanunk
dokumentumai.[2] A mesék az emberi psziché fejlődésébe bepillantást
adhatnak, az által, ha egyes variánsok esetében vizsgáljuk, hogy a korok
mesélői mit tartottak érdemesnek megtartani és a mesébe szőni.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

1. ↑ Ugrás ehhez:a b Kulturális Enciklopédia

2. ↑ Ugrás ehhez:a b Mítosz és mese

3. ↑ Mese-beszéd

4. ↑ A mese szó eredete

5. ↑ Kerényi Károly

6. ↑ Popper Péter

7. ↑ A mese és a hiedelemvilág kapcsolata

8. ↑ Ugrás ehhez:a b Ober Enns

9. ↑ Ugrás ehhez:a b c d Nógrády László

10. ↑ Ugrás ehhez:a b Borzalmak és tündérmesék

11. ↑ Mese, mítosz, monda

12. ↑ Magyar Néprajzi Lexikon

13. ↑ types of fantasy literature

14. ↑ Fabula

15. ↑ Komáromi Gabriella

16. ↑ Ugrás ehhez:a b Több ezer évnyi erőszakról szól a Piroska és a farkas

17. ↑ Politikai propagandisták formálták Arthur király alakját

18. ↑ Hitler Piroskát is megmentette volna

Források[szerkesztés]
 ↑  Komáromi Gabriella: Gyermekirodalom. Helikon kiadó, 1999

 ↑  Mese-beszéd: Mese-beszéd - HVG - Mátraházi Zsuzsa, 2012.01.07., 1.

szám, 45-46. o.

 ↑  Mítosz és mese: Arnolfini NetIratok

 ↑  A mese és a hiedelemvilág kapcsolata: A magyar népmesekincs történeti

rétegződése és nemzetközi kapcsolatai

 ↑  Mesepszichológia: Előadások

 ↑  Kulturális Enciklopédia: Mese

 ↑  A mese mint beavatás: Meseterápia

 ↑  Mese, mítosz, monda: Sulinet adatbázis

 ↑  Ober Enns: Térértelmezés a magyar népmesékben

 ↑  Popper Péter: 2001

 ↑  Magyar Néprajzi Lexikon: Tündér. In Magyar Néprajzi Lexikon. (hely

nélkül): mek.oszk.hu.

 ↑  Fabula: [1]. In Kulturális enciklopédia. (hely nélkül):

enciklopedia.fazekas.hu.

 ↑  types of fantasy literature: ehow

 ↑  Nógrády László: A mese (1917)

 ↑  Kampány a meséért: Mesélj mindennap

 ↑  Szláv mesék: Сравнительный указатель сюжетов.

Восточнославянская сказка. Л., 1979

 ↑  Borzalmak és tündérmesék: Múlt-kor

 ↑  Politikai propagandisták formálták Arthur király alakját: Múlt-kor

 ↑  Több ezer évnyi erőszakról szól a Piroska és a farkas: Múlt-kor

 ↑  Hitler Piroskát is megmentette volna: Múlt-kor

 ↑  A mese szó eredete: Balassa-Ortutay

 ↑  Kerényi Károly: KERÉNYI Károly: Mi a mitológia? Tanulmányok a

Homérosi himnuszokhoz. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1988, 5-27. o.

További információk[szerkesztés]

 Mese.lap.hu - linkgyűjtemény
 Régi mesekönyvek képgalériája
 Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

 Online olvasható mesék[halott link]

 Tündérmese
 Piroska és a farkas elemzése

 Fantasy műfaj

 WorldCat

Nemzetközi katalógusok LCCN: sh85046925

 KKT: 00561736

 Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

Kategória:

 Irodalmi műfajok