PPKE BTK, Pedagógiai Intézet BPED-01

NEVELÉSELMÉLETI ALAPFOGALMAK

PEDAGÓGIA
Kettős értelemben használt KOMPLEX fogalom.
1. a nevelésről szóló ismeretek összessége = NEVELÉSTUDOMÁNY
2. a nevelés GYAKORLATI megvalósulása
(A szó eredete: paideia; pais , agein > paidagogosz.)
ANTIPEDAGÓGIA
Minden nevelési eljárás elvi bírálata, melyből a posztmodern gondolkodás a társadalom teljes
„iskolátlanítási” programját vezette le (Miller, 1983). Korunk nevelésfilozófusai határozottan elutasítják
az antipedagógia álláspontját, mert felmentést kínál a felnőttek számára a nevelés felelőssége alól
(Oelkers, 1998).
NEVELÉS
Nagykorúaknak kiskorúakra való egyetemes és tervszerű ráhatása avégből, hogy a fiatal nemzedék
majdan egyéni és társadalmi feladatának az erkölcsiség mértéke szerint tudatossággal és szabadsággal
megfeleljen. (Fináczy Ernő)
A személyiségfejlesztésre irányuló intencionális (szándékolt), tervszerű hatások összessége. (Nagy Sándor)
Az emberi személyiség kibontakoztatására és tökéletesítésére irányuló tudatos tevékenység, mely
meghatározott világnézeti alapon segíti és szolgálja az egyén és közössége célkitűzéseinek
megvalósulását. (Csanád Béla)
Az emberi erőforrásokat termelő folyamatok egyike: a társadalmilag releváns egyéni képességek intenzív
fejlesztése. (Gáspár László )
A NEVELÉS ALAPELVEI
1. eszmeiség, 2. tudatosság, 3. tervszerűség, 4. aktivitás, 5. a kegyelem érvényesülése. 6. a gyermeki
személyiség figyelembe vétele, 7. a nevelő szerepe, 8. a nevelő hatások egysége. ( Csanád Béla )
NEGATÍV NEVELÉS
A hagyományos pozitív nevelés (objektív célrendszer szerint történő tanárközpontú fejlesztés) ellentéte,
mely főként a gyermekben szunnyadó individuális értékeket igyekszik kibontakoztatni. A Rousseau
nyomán kialakuló negatív nevelés, vagyis a „szubjektív célrendszer alapján történő gyermekközpontú
fejlesztés” elsősorban a tanár háttérszervező tevékenységét kívánja (pl. Freinet-pedagógia, Jena-Plan stb.).
A NEVELÉS CÉLJA
Azoknak az ideáknak, eszményeknek, elvárásoknak, s azok operacionalizálását (gyakorlati lebontását)
jelentő feladatoknak a bonyolult rendszere, amelyek megvalósítására a nevelés törekszik. Az egyént és
általa a társas közösséget (nemzetet és emberiséget) az erkölcsi tökéletesedésre képessé tenni. (Fináczy
Ernő)
Az élet céljának elérésére képessé tenni, erre előkészíteni, fölfegyverezni. (Weszely Ödön)
A nevelendő egyén testi, értelmi és erkölcsi energiájának növelése a születéssel adott lehetőségekhez
képest optimummá. (Waldapfel János)
A NEVELÉS SZÍNTEREI
Azok a szervezeti keretek, amelyekben rendszeres nevelés folyik, ill. folyamatos nevelőhatás érvényesül.
(Család, iskola, egyház, sportkör, stb.)
A NEVELÉS TÉNYEZŐI
Mindazok a személyek, intézmények és történések, amelyek részt vesznek a nevelés folyamatában, ill.
hatást gyakorolnak a neveltre. (Gyermek, szülő, pedagógus, kortársak, média, stb.)
NEVELÉSI FELADATOK
A nevelési célok elérését szolgáló konkrét nevelői tevékenységek ill. folyamatok. (Pl. testi, értelmi,
erkölcsi, vallásos, stb. nevelés)
NEVELÉSI MÓDSZEREK
PPKE BTK, Pedagógiai Intézet BPED-01

Olyan eljárások, amelyek a nevelőhatások irányításával és hatékonyságuk fokozásával érvényesítik

személyiségformáló nevelési funkciójukat. (Direkt és indirekt módszerek) ( Bábosik István )
NEVELÉSI STÍLUSOK
Az alkalmazott nevelési módszerek összessége, amely a nevelőnek a nevelthez vagy a neveltekhez fűződő
viszonyában állandó jellemző. Mutatói az öntevékenység/irányított tevékenység, elfogadás/elutasítás,
ellenőrzés/autonómia, korlátozás/engedékenység, melegség/ellenségesség stb. (Autokrata, demokratikus,
laissez faire: Lewin. Melegengedékeny, meleg-korlátozó, hideg-engedékeny, hideg-korlátozó:
Ranschburg.)
(Pedagógiai) EMANCIPÁCIÓ
Olyan életállapot, amelyben az egyén (és közösségei) képessé és hajlandóvá válik arra, hogy függetlenítse
magát a szuverenitását akadályozó ill. gátló körülményektől.
ENKULTURÁCIÓ
A fejlődés azon folyamata ill. eredménye, amelynek során az egyén vagy a társadalom elsajátítja, magáévá
teszi a kulturális javakat, a kulturális alapképességeket.
HÁTRÁNYOS HELYZET
Olyan szociális, kulturális vagy egészségügyi körülmények, amelyek a tanulók optimális iskolai
előrehaladását nehezítik vagy akadályozhatják, tanulási motivációjukat gyengítik.
INTEGRÁCIÓ
Pedagógiai irányzat ill. gyakorlat, amely a tanulásban valamilyen oknál fogva megkülönböztetett
bánásmódot igénylő gyermekeknek a kortársakkal együtt történő nevelését képviseli.
ISKOLA
Hely, ahol a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik a teljes ember. Az iskolának az
a dolga, hogy a diákot értelmének gyakorlására késztesse, fejlesztve az értelemnek az összefüggések
tisztázására és az igazság fölfedezésére irányuló képességét és kibontakoztatva a tapasztalásra, továbbá az
átélt bizonyosságok megragadására irányuló érzékét.
Az az iskola, amely épp ellenkezőleg, előregyártott gondolkodási elemeket kínál fel, épp ez által akadálya
lesz annak, hogy diákjainak személyisége kifejlődjék. (A katolikus iskola. Katolikus Nevelés
Kongregációja, Róma, 1977.)
KERESZTÉNY / KERESZTYÉN PEDAGÓGIA
A keresztény hit és erkölcs szellemében való nevelés elmélete és gyakorlata.
Forrása a SZENTÍRÁS, fundamentuma a TÍZPARANCSOLAT (Kiv 20,1-17), legfőbb eszköze a
SZERETET (Jn 13,34-35).
KONSTRUKTÍV ÉLETVEZETÉS
Tudatos és tervezett pedagógiai munka eredményeképpen keletkező nevelési érték, mely konstruktív (nem
destruktív) magatartás- és tevékenységrepertoárban, vagyis egyénileg eredményes és szociálisan értékes
életvezetésben nyilvánul meg. (Bábosik, 1999.) A keresztény pedagógiai területén a fogalom akkor
érvényes, ha az evangéliumi tanácsok fényében értelmezzük: az egyéni üdvösség és a közösség önzetlen
szolgálata.
KONSTRUKTÍV PEDAGÓGIA
Új pedagógiai irányzat, mely a tanulást „információfeldolgozásként” fogja fel. Az emberi tudatban
létrejövő „világmodellek” a pedagógiai folyamat eredményeképpen „konceptuális váltások” sorozatán
keresztül fejlődnek tovább (Nahalka, 2002).
MŰVELŐDÉS
Az egész emberi életen át tartó komplex és permanens személyiségfejlődés, melynek lényege az
objektiválódás és nem az öncélú kibontakoztatás. (Prohászka Lajos.)
PEDAGÓGIAI KULTÚRA
A nevelés gyakorlatának jellemző összetevői: stratégiák, stílusok, módszerek, szokások, eljárások.
PEDAGÓGIAI NAGYKORÚSÁG
Olyan életállapot, amelyben a személyiség képes és hajlandó az önálló felelős döntésekre, társas
(közösségi) életre és a fejlődésre.
PERSZONALIZÁCIÓ
PPKE BTK, Pedagógiai Intézet BPED-01

A személyiségfejlődés azon aspektusa, amelyben az egyén - született adottságai és a nevelői hatások révén
- önálló személyiséggé válik, megéli önmagát, és képessé válik a sajátosan személyes önalakításra.
REJTETT TANTERV
Az intézményes nevelés pszichikus képződményeinek összessége (szokások., viselkedési sajátosságok,
attitűdök, stb.), amelyek amelyeket nem deklarál hivatalosan az iskola pedagógiai programja.
SZEGREGÁCIÓ
A társadalmi, faji, vallási, világnézeti, nemi vagy bármilyen más különbözőség alapján történő (gyakran
hátrányos) elkülönítés. A gyógypedagógia – kizárólag a súlyosan sérült gyermekek érdekében – szakmai
indokok alapján élhet szegregáció lehetőségével.
SZOCIALIZÁCIÓ
A társadalmi-szociális környezetbe való beilleszkedés folyamata és az erre irányuló pedagógiai
tevékenység. Célja a szabályok és a társadalomban meglevő szerepek megtanulása.
VESZÉLYEZTETETTSÉG
Olyan életkörülmények, amelyekben a gyermek egészséges személyiségfejlődését a tartósan negatív
környezeti hatások hátráltatják.

Piliscsaba, 2005. október