Szendrey Júlia

Szendrey Júlia (Keszthely, 1828. december 29. – Pest, 1868. szeptember 6.) magyar költő, író, fordító;
előbb Petőfi Sándor költő, majd Horvát Árpád történész felesége.

Élete

Szendrey Júlia Keszthelyen, az Újmajorban született. Katolikus vallás szerint keresztelték 1829. január
1-jén. Apja, az aszalói születésű Szendrey Ignác (1800–1895) gazdatiszt volt, aki előbb a Festetics-
birtokon, a Rácz-birtokon, utóbb a Károlyi család erdődi uradalmában szolgált. Édesanyja Gálovics
Anna.

1838 és 1840 között Mezőberényben, a Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet tanulója

volt, 1840 és 1844 között Pesten, a Lejtei-féle nevelőintézetben folytatta tanulmányait, ahol a jobb
módú magyar nemesi családok neveltették leánygyermekeiket. Ezután ismét a mezőberényi kastélyban
működő leánynevelő intézet tanulója lett (az épület később Fehérváry Celestina otthonául szolgált,
1896-tól haláláig).

Az erdődi uradalmi felügyelő leányának már korán alkalma nyílt megismerkedni mindazokkal az úrias
vágyakkal és hajlamokkal, melyek először rendszerint az ilyen leánynevelő-intézetekben támadnak.
Amikor szüleihez Erdődre visszakerült, ábrándjait a vadregényes vidék is nagyban ápolta. Júlia már
kora ifjúságában sejteni engedte, hogy egykor kivételes különc teremtés válik belőle. Szülei mindazzal
elhalmozták, ami után egy ártatlan lélek vágyódhat. Már férjhez menetele előtt kitűnően zongorázott,
beszélt idegen nyelveket és jól táncolt, tehát minden tulajdonság megvolt benne, hogy társaságban
szerepelhessen. Ő mégis kerülte az embereket, és legboldogabbnak akkor érezte magát, ha a zongorája
mellé ülhetett, vagy a fák árnyékában Heinrich Heine verseit és George Sand regényeit olvashatta.
Unalmasnak találta az uradalmi kört, a gazdaéletet pedig nyomorúságosnak vagy legalábbis
nyárspolgáriasnak. Legmeghittebb barátnője Térei (Fleckl) Gábor uradalmi inspektor leánya, Mari
volt, akivel kellemes órákat töltött.

1846. szeptember 8-án találkozott először az akkor már ismert és elismert alkotónak számító Petőfi
Sándorral, Nagykárolyban. A költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda,
ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert…, a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt
van az ősz, itt van újra… című verseit. Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel, hiszen számára
az akkori alszolgabíró, Uray Endre megfelelőbb vő lett volna.

1847. szeptember 8-án, egy évvel megismerkedésük után összeházasodtak Erdődön, a helyi
evangélikus templomban. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt nem kapott,
ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Petőfi tisztelte és becsülte George Sandot, a
különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik
abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak. A pár
mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte el. Édesapja „később megbékélt Júlia lánya
szókimondó, önérzetes első férjével is, mindenesetre családjáról gondoskodott életük végéig”,
„anyagiak tekintetében nagyvonalúan segítette lányait”.[5]
Szendrey Júlia 1848 márciusában lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére
a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette). Petőfi
naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő
a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban később nehezen viselte az
egyedüllétet. Zoltán fiuk december 15-én született meg.

Férjét 1849. július 20-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét
hozták.

Petőfiné ekkor kisfiával Kolozsvárra utazott. Azt hitte, hogy férje, aki Erdélyben tűnt el, ott is kerülhet
elő leghamarabb. Hiába várt, hiába remélt. Atyja írta, hogy nyugalmas otthon, s ölelő karok várják.
1850 februárjában elhagyta Kolozsvárt, és Erdődre ment. Zoltán fiát otthagyta, s ő Pestre utazott
egyedül. Ezt az utat megelőzően pár napot Székelyudvarhelyt is töltött, és meglátogatta azt a helyet,
ahol a férje vélhetőleg elesett. 1850. április 24-én érkezett Pestre; először a Mátyás-szállóban vett ki
lakást, majd Garayéknál húzódott meg, akik ekkor a barátok épületében laktak. Vigasztalódni azonban
sehogyan sem tudott. Elhatározta, hogy Törökországba megy, ott keresi tovább a
férjét; Haynau azonban visszautasította útlevélkérelmét. Lichtenstein Ferenc herceghez, Haynau
bizalmas emberéhez fordult ekkor, aki vigasztalta, várakozásra intette, sőt lakásán meg is látogatta. Ez
akkor a lapokban és az ismerősei körében is sok pletykára adott alkalmat. A valóság azonban az volt,
hogy a herceg végül választás elé állította Júliát: vagy elmegy vele szeretőjeként Bécsbe, vagy elintézi,
hogy kiutasítsák és meghurcolják.

1850. július 20-án végső kétségbeesésében Horvát Árpád történész, egyetemi tanárhoz írt levelet, akit
legtöbbre becsült, s aki iránt bizalommal viseltetett, hogy látogassa meg. Amikor a férfi megjelent, egy
csomagot akart neki átadni, hogy azt, ha két hét múlva se térne vissza Pestre, elégesse. Horvát Árpád a
fiatal nőt igyekezett lebeszélni a szándékáról, de mivel ez nem sikerült, hajfürtöt kért tőle örök emlék
gyanánt. „Azt nem teszem, mert ilyen emléket osztogatni sohasem volt szokásom. Hanem ha akarja, ez
mind az öné lehet” – mondta Szendrey Júlia, s ekkor ujjaival rövidre vágott hajába markolt. Másnap,
július 21-én titokban megesküdtek. Az eskető pap – gondolva a jövőben történő lehetséges
nyomozásokra, kutatásokra – nem tüntette fel Szendrey Júlia első asszonynevét, hanem lánykori nevén
lett bejegyezve. Ezt az eseményt a lapok elég későn és pár hideg szóban, illetve gúnnyal említették.
Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd
özvegye című művét, de ezt csak jóval később, 1888-ban adták ki. [6] Júlia azonban – mint leveleiből
kitűnik – először boldognak érezte magát új családi körében. Új házasságában négy gyermeke
született: Attila, Árpád, Viola és Ilona. A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal is törődött,
bár a fiú eléggé megbízhatatlannak és bárminémű iskola elvégzésére alkalmatlannak bizonyult a
magatartása miatt. A garabonciás fiú vándorszínésznek állt, verseket írt (ezeket aztán korai halála
után Déri Gyula jelentette meg).

1856-ban Magyarországon Hans Christian Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia
fordításában jelentek meg, olyan mesékkel, mint A császár új ruhája vagy a Rendíthetetlen
ólomkatona. Ezekben a fordításokban bátran használta a korabeli magyar gyermekfolklór elemeit is.

1867-ben megfogamzott benne az az akkoriban különösnek tűnő elhatározás, hogy elköltözik a

férjétől. Ismerősei hiába figyelmeztették a külvilág ítéletére és egyre súlyosbodó betegségére –
méhrákot diagnosztizáltak nála –, nem voltak képesek őt lebeszélni szándékáról. Csakugyan
elköltözött a Zerge (ma Horánszky) utcai külön lakásba, ahol 1868. szeptember 6-án hosszú szenvedés
után meghalt. Különköltözését a közvélemény valóban nem nézte jó szemmel, de a titokról csak az
utókor szerezhetett tudomást, hogy miért történt. Júlia előkerült naplójából, feljegyzéseiből kiderült,
hogy férjével megromlott a házasságuk, amely amúgy is nélkülözte a szerelmet, és csak barátságon
alapult. A végső lökést az adta Szendreynek, amikor kiderült, hogy férje egyéb viszonyai
mellett pornóújságokkal töltötte idejének nagy részét. Férje egyébként nem volt mellette sem
betegségében, sem halálos ágyánál, így értékes iratait is Tóth Józsefre bízta Júlia, aki ekkor már
teljesen elutasította férjét annak viselkedése, megváltozott magatartása miatt, és válni akart.

Temetéséről atyja, a 68 éves Szendrey Ignác gondoskodott, eredeti sírján leánykori neve szerepelt.
Jelenleg közös koporsóban nyugszik Zoltán fiával a Kerepesi úti temetőben, egy sírban nyugszik első
férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. A Kerepesi temetőben sírjára – annak ellenére,
hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg – ez áll felvésve: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39
évet.[7] Júlia édesapja 95 évesen hunyt el.

Az utókor is vegyesen ítélte meg Petőfihez fűződő kapcsolatát és második házasságát.

Szendrey Júlia érzéseiről így vallott halálos ágyán atyjának írt levelében:

„Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott olyan
boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott
engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól,
ma is azok volnánk.”

Mikes Lajos és Dernői Kocsis László feldolgozták Szendrey Júlia előkerült naplóját, leveleit és halálos
ágyán tett vallomását, Bethlen Margit grófnő pedig előszót írt hozzá. A személyével kapcsolatos
negatív megítélés megváltozását tették ezzel lehetővé, amely sok esetben megbízhatatlan
tanúvallomások elterjedése, hitelesnek nem mondható színdarabok előadása, illetve rosszindulatú
pletykák nyomán született.

Művei

 Andersen meséi; ford. Szendrey Júlia; Lampel, Pest, 1858

 Andersen meséi; ford. Szendrey Julia; 2. kiad.; Lampel, Bp., 1874

 Petőfi és Juliskája. Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz; előszó Jókai Mór,
bev. Róna Béla; Magyar Nők Lapja, Bp., 1894

 Petőfiné Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz; előszó Jókai Mór; Lampel,
Bp., 1898 (Magyar könyvtár)

 Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései; összegyűjt., jegyz. Bihari Mór, ill.
Mühlbeck Károly; Kunossy-Szilágyi, Bp., 1909 (Petőfi-könyvtár)

 Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplója; összegyűjt., bev., jegyz. Bihari Mór;
Kunossy-Szilágyi, Bp., 1909 (Petőfi-könyvtár)

 Szendrey Júlia levelesládájának kincsei / Arany János elveszett kéziratai. Petőfi

Sándor ismeretlen kéziratai; bev., jegyz. Mikes Lajos; Lantos, Bp., 1928

 Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása; előszó

Bethlen Margit, sajtó alá rend. Mikes Lajos, Dernői Kocsis László; Genius, Bp., 1930 Online
változat
  Petőfi Sándorné Szendrey Júlia naplója és levelei Térey Marihoz; előszó Jókai Mór;
Lampel-Wodianer, Bp., 1946 (Magyar dolgozók könyvtára)

 "Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt...". Szendrey Júlia naplója, levelezése

barátnőjével és vallomása halottas ágyán; szerk. Szathmáry Éva, Ciceró, Bp., 1999

 Andersen meséi; ford. Szendrey Julia; Dán Kulturális Intézet Egyesület, Kecskemét,
2000 (A Dán Kulturális Intézet Egyesületének kiadványai)

 "Naponként árvább". Szendrey Júlia naplója; sajtó alá rend. Ajkay Alinka, Szentes
Éva; EditioPrinceps, Bp., 2015 (Női tükörben)

 "Naponként árvább". Szendrey Júlia naplója; sajtó alá rend. Ajkay Alinka, Szentes
Éva; 2. átdolg. kiad.; EditioPrinceps, Bp., 2016 (Női tükörben)

 Családi levelek. Szendrey Júlia élete, pályája és levelezése Szendrey Máriával; sajtó
alá rend., jegyz. Ratzky Rita; Szépmíves, Bp., 2018

 Szendrey Júlia összes verse. Sajtó alá rendezte, a kísérőtanulmányt, a jegyzeteket és az

életrajzot írta Gyimesi Emese. Kortárs Kiadó. Bp. 2018

Naplója

Júlia naplóját tekintve nem lehetünk abban biztosak, hogy nem szerette volna azt, hogy az utókor
később elolvassa naplóját, sőt inkább azt lehet kikövetkeztetnünk, hogy igenis az utókornak szánta
ezeket a feljegyzéseket, hiszen nem semmisítette meg őket halála előtt, hanem Tóth Józsefre bízta
levelesládáját minden kéziratával. Ezzel a tettével egyfajta biztosítékot hagyott hátra, hogy később
megvédhessék nevét a sok rosszakaróval szemben, akik elítélték Júliát.

Júlia naplóját olvasva arra is következtethetünk, hogy nála a naplóírás nem csupán időtöltés volt,
hanem valamivel komolyabban vette ezt a műfajt és akár szerkesztette is írásait és tudatosan írt
emelkedettebb stílusban, tehát akár tanulhatta is a naplóírás műfaját például Kármán József Fanni
hagyományai című művéből, melyet Júlia már olvashatott, hiszen Kármán műve jóval Júlia írói
tevékenykedése előtt jelent meg.

Fábri Anna magyar írónőkről szóló könyvében olvashatjuk azt, hogy néhány naplóbejegyzése még
1847-ben megjelent, annak ellenére, hogy a többi csak halála után jóval kerülhetett az érdeklődők
kezébe. Ezen naplóbejegyzések az Életképekben jelentek meg Petőfi szerkesztésével, aki mindvégig
bíztatta Júliát az írásra. Ezek a bejegyzések, melyek akkor megjelentek Koltón keletkeztek nászútjuk
alatt.

Néhány helyen megfeledkezik arról, hogy az írások az utókornak szólnak és őszinte vallomásában
szíve mélyére enged pillantanunk: „Nézzük a leányt, ki világba lépésekor jó volt mint isten angyala,
szelid és kegyes, mint ők, tiszta mint bérctetőre esett hó. De ő szeretni kezd, szeretni igazán és
lángolón; ábrándozva csügg egész valója az ifjun, ki szerelmét tán csak időtöltésbül, vagy más
mellékes érdekekből éleszti, mig ráúnván, könnyelmüen elhagyja, midőn képe és e szerelem már olly
erős gyökeret vert a szegény lány szívében, mellyet, midőn szerelme kijátszását látja, vérezve szakit ki
belőle; mert a sziv nem szakad meg könnyen, hanem összehúzódik önmagában, elzsibbad és mint jég
olly hideg, de nem olly olvadhatóvá lesz…”
Találkozásuk után született első bejegyzéseiben még semmi nyomát sem találhatjuk Petőfi iránt érzett
szerelmének. Csak a bizonytalanság és a félelem olvasható, azzal kapcsolatban, hogy elveszítheti
Petőfit: „Oh csak tudnám őt úgy szeretni, mint amennyire szerettetni érdemel! Hátha akkor kell majd
éreznem, mi a szerelem, midőn már egy más leány fogja e szenvedélyes szavak édes mérgét lelkébe
szívhatni, s én csak mint a halvány múltnak csekély emléke fogok lelke előtt állhatni, mellyet
lassanként a feledés mindig sűrűbb fátyla fog végképp eltakarni.” Azonban Júliának minden hidegsége
ellenére éreznie kellett, hogy kötelességei vannak Petőfi iránt, kinek szívében a szenvedély lángját
fölgyújtotta. Vele nem űzhetett könnyelmű játékot, megvallja vonzalmát, azonban kételyét is kifejezi.

Miután Júlia szülei megtiltják neki, hogy egyáltalán levelezést folytasson Petőfivel, Júlia levél
formájában fogja megírni naplóbejegyzéseit, hogy alkalom adtán elküldhesse ezeket Petőfinek. Ilyen
levél formájú naplóbejegyzés például az 1846 október 21-én keletkezett bejegyzése, melyet
Nagykárolyban írt és amelyben megvallja Petőfinek szerelmét, de egyben bizonytalanságát is:

„Én megvallom, hogy szeretem Önt, jobban, mint bár kit, de én nem merek bízni magamban, hogy
fogom-e ezt érezni későbben is, midőn többszöri összejövetelünk és kölcsönös megismerésünk tán olly
szinben fog egymásnak mutatni, melly nem lesz arra való, hogy szerelmünket megerősitse.”

1847. május 16-án Petőfi Erdődre érkezik és a két szerelmes titokban a felügyelői kertben eljegyezi
egymást és örök hűséget esküdnek egymásnak: „kezdődött a boldogság, melly ismét jóvá tenné egy
élet keserűségét. E napon együtt voltunk!... e napok óta vagyok Petőfi jegyese, s e nap óta szeretem őt
jobban mint mindent a világon. Mit tettem és mondtam e napon azt nem tudom, csak annyit hogy az
felér eddigi életem minden napjaival.”[12] Petőfi mielőtt visszament volna Pestre meg akarta kérni Júlia
kezét szüleitől. Végül az öreg Szendrey megsajnálta lányát s hagyta szabadon futni azon az ösvényen,
melyen boldogságát elérhette.[13]

Koltón tartózkodásuk ideje alatt sem hanyagolta el Júlia a naplóírást, ennek köszönhetően mi is
megismerhetjük legmélyebb gondolatait, melyeket az váltott ki, hogy teljesült vágya, azaz Petőfi
felesége lehetett. Első Koltón írt bejegyzésében így nyilatkozik: „Csak mióta asszony vagyok,
ismerem az élet legédesebb örömeit és legkeserűbb bánatát. Annyira különböznek ezek attól, miket
leány-koromban éreztem, hogy úgy tetszik előttem, mintha két egészen új érzelem lenne ez, millyenről
azelőtt nem is hallottam.”[14]

Az után, hogy Petőfivel utoljára látták egymást 1849. július 21-én, 10 napra rá Petőfi eltűnt a
csatatéren. Júlia naplójában egy olyan rész következik, melyet Kolozsváron írt. Az első bejegyzés
1849. november 8-án keletkezett Kolozsváron, az utolsó pedig 1850. március 25-én Erdődön. Miután
tudtára adták a szomorú hírt Júlia „bejárta a vértől párolgó csatatért, az elpusztított vidéket, hogy
ismerőstől, ismeretlentől eltűnt férje után tudakozódjék.”

Szendrey Ignác jószágigazgató úr és Gálovics Anna első gyermeke, Júlia Keszthelyen született, 1828.
december 29-én. Ezt a katolikus plébánián máig őrzött keresztelési anyakönyvi kivonatból tudjuk. Itt
töltötte kisgyermekkorát tehát később ismertté vált írónőnk, de édesapját munkája gyakran más helyre
szólította, így felpakolta családját, és Mezőberénybe költözött. Ebben a városban kezdte Szendrey
Júlia tanulmányait, szerencsére a város gondoskodott arról, hogy a kisleányok se maradjanak képzés
nélkül. Az igazi tanulás aztán Pest-Budán a Tenczer-Lejtei Leánynevelőben zajlott. Minden, ami egy
tizenéves ifjú hölgynek szükséges: német nyelv, zene, tánc, illemtan, rajz, az oktatás részét képezte.
Talán kéznél voltak az irodalmi folyóiratok is, akkoriban még divatlapoknak nevezték őket. Az iskola
végeztével, ki-ki hazakerült a családjához, Szendrey Júlia az akkor Erdődön jószágigazgatóként
dolgozó édesapjához, anyjához, kishúgához- Nagykárolyban ismerkedett meg Petőfivel, aki már akkor
több kötetet megjelenő költő volt. Petőfi Sándor feleségének nem volt könnyű élete. A rövid boldogság
után kiszolgáltatott hónapok következtek. Második házasságáért a közvélemény mélységesen elítélte.
Mégis sikerült neki gyermekeivel elégedett családanyává válnia, aki színvonalas nevelést nyújtott a
fiúknak és Ilonának, a kislányának. Csak későbben, talán nem utolsó sorban az ő kedvükért kezdett
meséket fordítani és írni. Költeményei nem a legsikerültebbek. A napló, az esszé műfaja az,
amelyikben megismerésre és megőrzésre méltót alkotott. 1

Petőfi Zoltán soha nem találta meg a helyét a világban, mert bármibe fogott, mindig édesapja
árnyékában maradt. A romantika toposza: „az vagy, aminek születtél” determinálta Zoltán sorsát. A fiú
mind költőként, mind színészként rendszeresen azzal szembesült, hogy tehetsége elmarad Petőfi
Sándorétól. Bármennyire is szerette volna apja emlékét méltón viselni, a szüleitől származó, róla szóló
versek idealizált gyermekeszménye nem találkozott a valós lehetőségekkel. Petőfi Zoltán tragikusan
fiatalon meghalt, halálát vélhetően tüdőbetegség okozta, de annak pontos körülményei a mai napig
tisztázatlanok.2

A zene fontos volt Júlia számára

Eme. Ratzky Rita

„Hanem – fi gyelmet kérek!! – furcsán érzem magamat. Az a Petőfi gonosz egy fi u: oly
szenvedélyesen tud az emberre nézni, hogy vigyázzon a baloldalára, különben annak ugy is tüzes
lakosa fellázad ellene, és azt a száraz, hosszu, ily eseteknél tehetetlen házőrt ugy kiveti onnan, hogy
idő kell hozzá, míg ismét részt vehet az uralkodásban. Ezt nekem senki sem mondta, tehát ugy egy
kicsit majd elkéstem a vigyázással. – (Most veszem észre, hogy még nem mondtam meg, hogy a házőr
alatt az észt értem.) Restaurációra P. ismét Károlyba lesz. Ha tudnád, hogy örülök erre az időre!
Igazán, ha nem ösmerném magam jobban, azt hinném, hogy sz—s vagyok! De igy avval vigasztalom
magam, hogy majd elmulik. De mégis borzadok tőle, ha elgondolom, hogy a lehetőség határain túl
nincs, hogy komoly, tartós érzelem váljék belőle – jaj – költő! Talán büntetésül? Miért? Fogod
kérdezni. Ha elbeszélném, azt mondhatnám végül: én arról nem tehetek… De elég a bohóságból
ennyi.” levél barátnőjének, Térey Marinak; Térey Mari barátságába kapaszkodik, minden bánatát
kiönti hűséges levelezőpartnerének.

A fiatal lány szívesen vett részt a nagykárolyi bálokon, 1846. szeptember 8-án így ismerkedett meg
Petőfi Sándorral, aki akkor barátai hívására a megyegyűlésre érkezett.

1847. február 8-i bejegyzésében Szendrey Júlia lényegében szerelmet vall az ő költőjének: „Oh lásd,
így szeretlek én, mint lelkem mennyországát, szeretlek, mint földi üdvösségem teremtőjét. Ha téged
nem bírhatnálak, elsötétülne életem, de rémes éjjelét nem vigasztalhatnák csillagok, hanem a fájdalom
tépné szét szívemet, és szabadulásért könyörgésem az átok viszszapattanó szavai lennének. Most
tudod, mennyire szeretlek! Tudod, mennyire bírod szívem minden érzeményét, lelkem minden
gondolatát; – De hátha talán elveszti becsét szerelmem már most előtted, mert forró lelkednek nem
kell többet érte küzdeni! „

Az esküvőre megismerkedésük első évfordulóján, 1847. szeptember 8-án került sor az erdődi
evangélikus templomban, a házasságkötés bejegyzésre került az anyakönyvbe.

1Ratzky Rita muzeológus, innen letöltve: 2020-02-27. http://www.museum.hu/kiallitas/7716/Szendrey_Julia_-

_Magyarorszag_legregenyesebb_asszonya

2 Korunk, https://epa.oszk.hu/00400/00458/00652/pdf/EPA00458_korunk-2019-03_084-095.pdf
Élete nagy szerelmével, Petőfi Sándorral 1846. szeptember 8-án, a nagykárolyi megyebálon
találkozott. Bár a lány ismerte a verseit, de a Heine költészetéért rajongó Júliának kezdetben nem
igazán tetszett a költő népies stílusa. A mulatságot követően a két fiatal többször is találkozott, majd
titokban levelezni kezdtek, érzelmeik pedig fokozatosan elmélyültek. Petőfi verseket írt a lányhoz,
(pl.: Ereszkedik le a felhő, Szerelmes vagyok, Juliához stb.), és a kezét is egyik költeményében kérte
meg. 1847. januárjában, az Életképekben megjelent a „Reszket a bokor” című verse ugyanis a
következő sorokkal fejeződött be: „Hogyha már nem szeretsz, Az isten áldjon meg, De ha még
szeretsz, úgy Ezerszer áldjon meg!”. A lány válaszlevelében ennek megfelelően csak annyi állt, hogy
„1000x Júlia”.3

Petőfi ezt követően a szülőket is fölkereste, de kísérlete nem járt sikerrel. A meglehetősen rátarti
Szendrey Ignác élesen ellenezte a házasságukat, mert nem egy ágrólszakadt poétának szánta a lányát.
A fiatalok azonban kitartottak elhatározásuk mellett, így az apa több visszautasítást követően végül
engedett. A frigy azonban továbbra sem tetszett neki, és tüntetőleg távol maradt az eljegyzésről, majd
az esküvőről is, amit a fiatalok éppen megismerkedésük első évfordulóján tartottak Erdődön. A zord
apa Petőfivel később sem békült meg, és még a halála után is sokszor szidalmazta egykori vejét, bár
özvegyen maradt lányát és unokáját támogatta. 4 A cselédekhez és kiszolgáláshoz szokott fiatalasszony
nem volt különösebben házias, így háztartást nem vezetett, az ételt is vendéglőből hozatta. Viszont
Petőfinek nemcsak a múzsája, hanem szellemi és politikai értelemben egyaránt méltó társa volt, így
férje nem véletlenül nevezte őt a „feleségek feleségé”-nek. Pedig Júlia szokásai sokban eltértek a
nőktől akkoriban elvárt viselkedési normáktól. A haja rövidre volt vágva, szoknyanadrágot viselt, napi
több csésze kávét ivott, ráadásul még dohányzott is. De műveltségével kivívta a kor legnagyobb
íróinak és költőinek (pl.: Arany János, Jókai Mór, Vörösmarty Mihály, Garay János) a tiszteletét.
Közben elkezdett írni is, és verseinek pozitív volt a visszhangja. 5

Júliát alig egy év alatt tragédiák sorozata érte. Férje eltűnt, anyósa, apósa, öccse, majd az édesanyja
meghalt, a hatóságok pedig zaklatták. Mindezek hatására tragikus lépésre szánta el magát, 1851. július
21-én, tíz nappal a gyászév letelte előtt érdekházasságot kötött. Második férje, Horváth Árpád
egyetemi tanár lett, akitől négy gyermeke született

Júlia második házassága boldogtalan volt. Zsarnoki természetű férjétől az évek során elhidegült, majd
el is költözött tőle, és a válásban csak halála akadályozta meg.

Az 1850-es évek második felétől, leánykori nevét használva ismét írni kezdett. Versei és novellái
jelentek meg, Andersen meséit pedig elsőként fordította magyarra.

Szendrey Júlia 1868. szeptember 6-án hunyt el rákban. A temetésére éppen nyolcadikán, Petőfivel való
megismerkedése és házasságkötése napján került sor. A szertartáson csak apja, fia és a sógora, Gyulai
Pál volt jelen, mert férjének megtiltotta a részvételt.

3 https://ujszo.com/kultura/a-felesegek-felesege-szendrey-julia

4 Uo.

5 Uo.
Szendrey Júlia Petőfi feleségeként kapott lehetőséget arra, hogy bekapcsolódjon a pesti irodalmi és
társadalmi életbe. A házaspár a nyilvánosság előtt élte életét, Júlia pedig osztozott férjével a társadalmi
szerepvállalásban.

Petőfi Sándor és Szendrey Júlia idillinek induló családi életét a szabadságharc dúlta fel, a pár 1849.
július 20-án találkozott utoljára

Ha innen nézzük, Szendrey modern nő volt, ugyanis nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kiállt az
érzései és eszméi mellett. Bár 1848 tavaszán már állapotos volt fiával, Zoltánnal, ő is aktívan részt vett
a forradalom előkészületeiben. Petőfi naplójából például tudjuk, hogy amikor ő a Nemzeti Dalon
dolgozott március 13-án, Júlia közben piros-fehér-zöld főkötőt készített: „Míg én az egyik asztalnál a
Nemzeti Dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának”. Ezen kívül két
nappal később, március 15-én is ott volt férje mellett, a Múzeumkertben tartott népgyűléstől kezdve
elkísérte őt mindenhova. Sőt neki köszönhetjük a kokárdaviselés hagyományát is, az elsőt ugyanis ő
varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére azon a napon.

A kortársak kegyetlen szigorúsággal ítéltek a fiatal özvegy fölött. Mindenekelőtt Arany János, Petőfi
személyes barátja. Pár héttel a titkos esküvő után megírta A honvéd özvegye című verset, amely
nyilvános – irodalomtörténeti – kivégzéssel ért fel. A "kemény, véres ütközetben" életét vesztő honvéd
felesége, a "szép özvegy" "feledte a feledhetetlent", s bár férjének még a holttestét sem találták meg,
zajos lakodalmat ünnepel új választottjával. Az esküvőn váratlan vendég jelenik meg: "Küszöbön
sárga, véres arccal / Megáll a honvéd hirtelen", s számon kéri feleségén a hűtlenségét. Elismeri, hogy
joga van új házasságot kötni, hiszen "enyém a sír, tiéd a jog", de megfenyegeti, hogy ha mostohaként
bánik közös gyermekükkel, újra megjelenik, s magával viszi őt a halálba. A vadromantika minden
kellékével felszerelt bosszúvers utolsó versszakában Arany azzal enyhíti a hatást, hogy a kísértet csak
a hűtlen ara képzeletében jelenik meg. A ballada ennek ellenére kiátkozásnak hat a magyarországi
irodalmi életből, ahova Szendrey Júlia mindennél jobban vágyott. Versírásra csak négy évvel később
vállalkozott, s publikálni is csak 1856-ban kezdte költeményeit. 6

Több versben is fellelhető annak a nyoma, hogy vívódik benne a közlési vágy, és az elutasítástól,
gúnytól, megbélyegzéstől való félelem.

Költészetének másik nagy témája az anyai szeretet. Első megjelent verse három fiáról szól. Az 1856-
ban született Három rózsabimbó azért lett népszerű, azért dicsérték a kritikusok, mert a családi
boldogságot a magyar irodalomban elsőként az anya nevében fogalmazta meg.

Hans Christian Andersen csodálatos meséi először Júlia fordításában jelentek meg hazánkban, 1856-
ban. Szerepelt köztük A császár új ruhája vagy a Rendíthetetlen ólomkatona. A meséket igyekezett a
magyar kultúra elemeit figyelembe véve fordítani.

Csak Petőfi Sándor halálának 60. évfordulóján, mikor családját, Júliát és Zoltánt közös sírba temetik,
kezd pozitívan viszonyulni a közvélemény Júliához. Több könyv, színdarab tűzte ki célul Szendrey
Júlia rehabilitációját. Az igazság azonban csak a már említett kéziratokból derült ki, 1925-ben.

Szendrey Júlia elsősorban különc viselkedése révén lett ismert, ugyanis egyike volt az első magyar
nőknek, akik a társaságban szoknya helyett nadrágot viseltek, és a férfiakhoz hasonlóan szivaroztak.
Az asszony maga is részese volt a pesti forradalom eseményeinek, viszont terhessége következtében a
szabadságharc során már nem tarthatott férjével.Szendrey Júlia második – vélhetően kétségbeesésében
kötött – házasságát a közvélemény és Petőfi baráti köre meglehetősen hűvösen fogadta, ugyanakkor az

6 Huszár Ágnes https://revizoronline.com/hu/cikk/7799/szendrey-julia-osszes-verse/

asszony mégis megtalálta a boldogságot, és később négy gyermeket is szült Horvátnak. Legidősebb
fiával, Petőfi Zoltánnal viszont elhidegült a kapcsolata, mivel a fiú – a vándorszínészettel és a
költészettel – rövid élete során apja életformáját választotta. 7

Szendrey Júlia Keszthelyen született 1828. december 28-án, az Újmajorban. Nagyboldogasszony

templomában keresztelték 1829. január 1-jén. Apja Aszalóról került Keszthelyre 1824-ben, a
Georgikonnak volt hallgatója. Végzés után a tehetséges fiatalembert a Festeticsek megtartották, s a
keszthelyi uradalom gazdatisztjeként alkalmazták. Itt kötött házasságot a horvát-örmény származású
Gálovics Annával. Három gyerekük született. Közülük Júlia volt a legidősebb, őt Gyula, majd Mária
követte. Mária 10 évvel volt fiatalabb nővérénél, ő már Nagyszénáson született, Szendrey Ignác
gazdatiszt új állomáshelyén, a Károlyi-birtokon. Júlia egész életében anyai szeretettel segítette húgát. 8

Júlia kiválóan tanult, jól zongorázott és hegedült, de barátnői szerint már ekkor kitűnt excentrikus
(különc) viselkedésével. Chopint játszott, Heinét és Georges Sand-t olvasott. Irodalmi műveltsége
messze az átlag feletti volt. Nem volt feltűnő szépség, de vékony termete, sűrű fekete haja, piros arca,
magas homloka, megnyerő tekintete és főként szellemes társalgása népszerűvé tette a férfiak körében,
s irigyelt lett a barátnői között. A Szendrey szülők joggal reméltek jó partit leányuk számára. Annál
nagyobb volt a csalódásuk, amikor rájöttek, hogy az 1846. szeptember 8-i nagykárolyi megyei bál
alkalmával történt első találkozás végzetesnek bizonyult a két fiatal, Júlia és Petőfi Sándor számára.

Júlia 1849. július 20-án Tordán találkozott utoljára férjével, majd miután ellentmondó híreket kapott,
keresésére indult. Sokáig Kolozsváron várta a Petőfiről szóló híreket egyre növekvő kétségbeeséssel.
(Közben értesült a családjában történt egyéb halálesetekről is. Anyósa és apósa után édesanyját is
elvesztette.) Naplója tanúsága szerint gyakran fontolgatta az öngyilkosságot. Csupán gyermekére
nézve rettent vissza ettől. Bánatában előbb a pohár után nyúlt, majd úgy döntött, maga keresi meg
férjét. Férfiruhába öltözve járta be Erdélyt, hogy információkat szerezzen Petőfiről. Fél év telt el a
kereséssel, míg végül édesapja vitte haza Zoltánnal Erdődre, mert értesítették, hogy lánya még mindig
félőrülten bolyong a csatatereken.

A másik hiba, hogy nem ismerte eléggé Horvát Árpádot. Megmentőt látott benne, és igyekezett jó
feleség lenni. Négy gyermeket szült neki (Attila, Árpád, Viola, Ilona), s Zoltánnal együtt az öt
gyermeknek gondos, jó anyja volt. Gyermekei kedvéért meséket írt, s ő volt a híres dán meseíró,
Andersen első magyarországi fordítója. Elbeszéléseket, esszéket és verseket publikált a kor
legrangosabb irodalmi lapjaiban. A 19. század jelentős női írói közé emelkedett.

Házassága azonban minden igyekezete ellenére hamarosan megromlott. Bebizonyosodott, hogy

mennyire különböző értékrenddel és elvárásokkal éltek egymás mellett. Júlia nem verte nagydobra
boldogtalanságát, csupán verseiben utalt rá.

39 éves korában, 1868. szeptember 6-án halt meg a hűséges ápoló, Tóth József karjai között. fejfára
csupán a Szendrey Júlia név került. Magányos sírban nyugodott 1908. október 24-ig. Ekkor a Petőfi
Társaság a költő családtagjait közös sírba temettette. Prohászka Ottokár szentelte be Júlia és első
gyermeke, Petőfi Zoltán közös koporsóját ezekkel a szavakkal: „Petőfi mindkettőt szerette, s e
szeretettől boldog volt és énekelt. …s e szeretettől élni fog az asszony s a fiú emléke is, míg magyar
lesz a földön.” Sírjára ez a felirat került: Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet.

7 Rubicon, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1868_szeptember_6_szendrey_julia_halala/

8 https://www.zaol.hu/eletstilus/150-eve-halt-meg-szendrey-julia-magyarorszag-legregenyesebb-asszonya-
2545719/
Szülővárosában emléktábla, utca, intézmény őrzi nevét. Itt készült első köztéri szobra. Az Újmajor
Szendrey Júlia nevét viseli, s feltételezett szülőházában emlékszobát létesítettek az utódok, tisztelve a
kiváló irodalmárt, Petőfi múzsáját s a sok méltatlan bántást elszenvedett „Magyarország
legregényesebb asszonyát”.