EDITIOÜMUSICÁ BUDAPEST

FÓRRAI KATALIN

ENEK AZ OVODABAN
 FORRAI KATALIN

ENEK
AZ ÓVODÁBAN

EDITIO MUSICA BUDAPEST

 Pedagógiai szempontból átnézte Szabadi Ilona

A dalanyag frissítésében és „A zenei alkotókészség fejlesztése”

című fejezet elkészítésében Mélykutiné Dietrich Helga működött közre

Az illusztrációkat Rogán Miklós készítette

Tizedik, bővített, átdolgozott kiadás

© 1974, Forrai Katalin

© Tizedik, bővített, átdolgozott kiadás
1991 Editio Musica Budapest

ISBN 963 330 704 X

Eredeti mű: ISBN 963 330 032 0

Felelős kiadó az Editio Musica igazgatója.

Felelős szerkesztő Fantó Lilla. Műszaki szerkesztő Veres Ágnes. Műszaki vezető Tóth Béláné.
Megjelent 25,2 A/5 ív terjedelemben, Z 6978/10
91/26399 Zeneműnyomda, Budapest. F. v.: Skodnitz Ferenc.
„Az óvodával, annak zenéjével foglalkozni
nem mellékes kis pedagógiai kérdés,
hanem országépítés."

KODÁLY ZOLTÁN
 Szerelnék köszönetét mondani mindazoknak, akik a könyv megszületésében segítsé­
gemre voltak.
Tanár Úrnak, Kodály Zoltánnak, aki türelemmel és kemény bírálattal egyengette
módszertani elgondolásaimat, gyakorlati munkámban hosszú éveken keresztül javított és
irányított,
tanáraimnak, akik tanítottak, és más munkaterületen dolgozó barátaimnak, akik
szaktanácsaikkal segítettek, buzdítottak és hiányosságaimra is felhívták a figyelmemet,
énektanár és óvónő munkatársaimnak, akiknek tanításait látva a módszerek ezer
variációját ismertem meg és akiknek szóban elmondott gyakorlati tapasztalataiból sokat
tanultam,
a gyermekeknek, akik a zene szépségére mindig fogékonyak voltak és akiknek
fejlődése, vidám életkedve sok örömet szerzett nekem 25 év alatt.

1974,1991 Forrai Katalin

 TARTALOM

I. A ZENEI NEVELÉS HELYE AZ ÓVODAI NEVELÉS FOLYAMATÁBAN 11

A zenei nevelés feladata.......................................................................................... 11
A zenei nevelés általános irányelvei........................................................................ 11
A zenei nevelés hatása a gyermek általános fejlődésére.......................................... 12
A gyermek zenei fejlődése óvoda előtt és u t á n ...................................................... 14

II. A ZENEI NEVELÉS HELYE AZ ESZTÉTIKAI N EVELÉSBEN.................. 16

Az esztétikai nevelés tartalm a.................. ............................................................... 16
Az esztétikai tevékenységek form ái........................................................................ 17
Az énekesjáték mint a zenei nevelés a la p ja ............................................................ 18
A zenei nevelés kapcsolata más művészi területekkel.............................................. 19
A komplex esztétikai n e v e lé s ...................................................................... 19
A zenei nevelés sajátos helye a művészeteken belül............... ..................... 21

III. A ZENEI NEVELÉS AZ ÓVODAI PROGRAMBAN.................................... 22

A zenei nevelés alkalomszerű és tervszerű formái ................................................ 22
Alkalomszerű helyzetek.............................................................................. 23
Tervezett kötött és kötetlen foglalkozások................................................... 24
Az egymásra épülő fejlettségi szintek jellemzői...................................................... 26
A különböző életkorú gyermekek együttnevelése................................................... 31
Ünnepek az óvodában.............................................................................................. 32

IV. AZ ÉNEKTANÍTÁS A N Y A G A ...................................................................... 35

A gyermekek dalanyaga........................................................................................... 35
A dalok kiválasztásának szempontjai.......................................................... 43
Az életkornak nem megfelelő d a lo k ............................................................ 46
A zenehallgatás a n y a g a .......................................................................................... 46

V. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE ÁLTALÁBAN.............................. 48

A zenei tevékenységek sajátos v o n á s a i.................................................................. 49
Készségfejlesztés a hang és mozgás összekapcsolásával........................... 49
A zenei fogalompárok megértése, alkalmazása........................................... 50
A zenei nevelés eszközei............................................................................... 50

VI. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉNEK TERÜLETEI........................ 52

Az éneklési készség fejlesztése.............................................................................. 52
A tiszta é n e k lé s ........................................................................................... 52

8
 A gyenge hallású gyermek........................................................................... 55
A gyermekhang ápolása és fejlesztése .......................................................... 57
A zenei hallás fejlesztése.......................................................................................... 58
A magas és mély hang különbsége............................................................. 58
A halk és hangos közötti különbség............................................................. 61
A hangszínek felism erése........................................................................... 62
A belső hallás fe jle s z té s e ............................................................................ 64
A ritmusérzék fejlesz té se ........................................................................................ 67
Az egyenletes lüktetés.................................................................................. 67
A mondókák és dalok ritm usa..................................................................... 69
Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása.................................... 73
A tem póérzékelés........................................................................................ 75
Mozgáskultúra az óvodában, tánc ............................................................. 77
A gyermekhangszerek.................................................................................. 80
A zenei formaérzék fejlesztése .............................................................................. 81
A motívumhangsúly kiemelése mozgással................................................... 81
A dallammotívum....................................................................................... 84
A ritm usm otívum ....................................................................................... 87
A zenei alkotókészség fejlesztése............................................................................ 89
A zene hallgatására n e v e lé s..................................................................................... 91
A zenei bemutatás, előadásmód.................................................................. 92
A zenehallgatásra nevelés alkalmai............................................................ 92

VII. AZ ÓVÓNŐ MÓDSZERTANI K U LTÚ RÁ JA ........................................... 94

Az óvónő zenei felkészültsége.................................................................................. 94
A zenei neveléshez szükséges készségek, képességek.................................. 94
Az óvónő hangszerei .................................................................................. 95
A módszerek szabadsága ........................................................................................ 97
A gyermek fejlődése - nevelői alkalmazkodás az életkorhoz.................................. 97
A nevelőmunka értékelése........................................................................................ 99
Az óvónő saját munkájának elemzése.......................................................... 99
A gyermek fejlődésének elem zése............................................................... 100

V m .A ZENEI NEVELÉS TERVEZÉSE............................................................... 102

Tervszerűség, tudatos fejlesztés................................................................................. 102
Tervezés hároméves, egyéves távlatban...................................................... 102
A foglalkozások tervezése........................................................................... 103

IX. A CSALÁD ÉS AZ ÓVODA KAPCSOLATA................................................... 106

X. DALANYAG......................................................................................................... 109
M ondókák.................................................................................................................. 111
Játékok........................................................................................................................ 131
Dalok........................................................................................................................... 206

9
XI. FÜGGELÉK......................................................... 251
Zenei rend szerinti mutató játék-megjelöléssel....................................................... 253
Betűrend szerinti mutató a hangkészlet megjelölésével........................................... 264
Témakör szerinti m u ta tó k ........................................................................................ 272
Zeneszerzők és szövegírók ..................................................................................... 283
A dalanyag forrásmunkáinak je g y z é k e ................................................................... 285
Egyéb dalgyűjtemények........................................................................................... 286
Irodalomjegyzék....................................................................................................... 287

10
 I. A ZENEI NEVELÉS HELYE
AZ ÓVODAI NEVELÉS FOLYAMATÁBAN

Az óvodai nevelés évei alatt a gyermekek egyéni adottságaiktól, fejlődési sajátosságaik­

tól függően sokoldalúan fejlődnek. Az óvoda és a család azzal az előrelátó céllal segíti
elő a folyamatot, hogy a gyermekek az iskolába lépés idejére életkoruknak megfelelő
érettséget éljenek el. Sokoldalú fejlődésüket sokféle tevékenység segíti elő. A tevékeny­
ségek sorában fontos szerepet tölt be a zenei nevelés.

A zenei nevelés feladata

A zenei nevelés elsősorban a művészeti nevelés körébe tartozik, az érzelmeken keresztül

hat a gyermekre. Felkeltheti a gyermek zenei érdeklődését, formálja zenei ízlését és esz­
tétikai fogékonyságát. Hatására a gyermek szeret énekelni, játszani, dúdolgatni, és szíve­
sen hallgat zenét.
A népdalok és komponált gyermekdalok éneklése közben fejlődik hallása, éneklési
készsége, ritmusérzéke, harmonikus szép mozgása. Az óvodai zenei nevelés akkor való­
sul meg hatékonyan, ha figyelembe veszi a zenei közművelődés távlati igényeit, és azt az
óvodáskorú gyermekek életkorának megfelelően készíti elő.

A zenei nevelés általános irányelvei

Fél évszázada a zenei nevelés minden területén érvényesek Kodály Zoltán sokszor han­
goztatott, írásaiban is világosan kifejtett gondolatai, irányelvei.
A zene hatása olyan emberformáló erő, amely kihat az egész személyiségre. Az érté­
kes zene fogékonnyá teszi az embert a szép befogadására, formálja ízlését és emberi ma­
gatartását.
A zenei nevelést már születéstől kell kezdeni. A szülői ház, bölcsőde, óvoda feladata,
hogy a gyermeket korán, tervszerűen fejlessze, és érdeklődővé tegye a zene iránt.
Minden nép zenei nevelésének a saját nép hagyományából kell kiindulnia, a nyelv és
dallam itt tökéletes egységet alkot. A kis zenei formákon keresztül kell elérkeznie a vi­
lágirodalom remekeihez. A gyermekdalok, mondókák mellett a művészi értékű kompo­
nált zene is a nevelés anyaga.
Kodály az éneklést tartotta az aktív zenélés legtermészetesebb módjának és a hang­
szertanulás előkészítőjének is. Neveléssel az éneklés mindenkinek örömet szerez, belőle
társas éneklés, társas zenélés virágozhat ki.
Kodály sokszor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a zenei elemeket közvetlen, élő
zenével kell megtanulni, tehát az énekelt, hangszeren eljátszott anyag legyen a szemlélte­

11
tő eszköz a zenei törvényszerűségek leszűréséhez. A verbálisán betanult szabályok, kife­
jezések, zenei tapasztalás nélkübértelmetlenek.
Egy nép zenei kulturáltságát jelenti, ha a „zene mindenkié”. A műveltséghez a zenei
analfabetizmus felszámolása is hozzátartozik. A kottaírás, -olvasáshoz olyan tervszerűen
felépített nevelési rendszert és módszert kell találni, ami egyszerű és mindenki számára
megtanulható.
Kodály zenét művelő, zenét élvező és értő magyar közönséget akart kiművelni. Ezért
tartotta szükségesnek a zenei nevelést már kisgyermekkortól kezdeni, és folytami egé­
szen a felnőtté válásig.

A zenei nevelés hatása a gyermek általános fejlődésére

A zenei nevelés csak egy része az óvodai nevelésnek, de erőteljesen befolyásolja a gyer­
mek általános fejlődését, a különböző benyomások egymással összefüggésben hatnak rá.
A zenei nevelés „áttételes hatása” a különböző képességekben mutatkozik meg, ugyanígy
más képességek alakulása hat a gyermek zenei fejlődésére is.
A zene közvetlenül váltja ki az érzelmeket, ezért is elengedhetetlen eszköze az általá­
nos nevelőmunkának. A hangmagasság, ritmus és mozgás fizikai ingerek, mégis összha­
tásukban — a szöveg játékos, szimbolikus képeit is hozzátéve — lelki jelenséggé, pozitív
viszonyulássá, örömmé válnak. A dalok éneklése vagy meghallgatása fejleszti a gyermek
érzékenységét, fogékonyságát. Színessé teszi érzelemvilágát a szerepvállalás: más izga­
lom egérnek lenni vagy cicának, és más, amikor a .jelképpel” azonosulva mély kúttá, lili­
ommá vagy farkassá változik. Zenehallgatásnál, ha nem is érti pontosan a szöveget, átérzi
a dallam hangulatát: szomorúságát, humorát és a feszültségoldást. Később is újra kívánja
például a „Szegény vagyok, szegénynek születtem” szomorúságát vagy az „Ugyan édes
komámasszony” tréfás évődését.
A zenei nevelés a gyermek értelmére is hat. A zenei fogalompárok megértése összpon­
tosított figyelmet, pontos megfigyelést kíván. A különböző módon szemléltetett fogalom­
párokban ugyanúgy fel kell ismerni a közös lényeges vonásokat, mint a matematikában
vagy a környezetismeretnél. Az összehasonlítás (megkülönböztetés, azonosítás) értelmi
folyamata, a gondolkodás ugyanúgy megy végbe, mint egyéb foglalkozások alkalmával.
A zenénél azonban a megértést nem kell szavakba foglalni, az cselekvéssel is kifejezhető.
Pl., ha a gyermek meghallja a magasabb hangot, felteszi a kezét. A művészetben áttételes
a megismerés és a megértés. Az elvont gondolkodás, a fogalmak „megértése” áttevődik a
képzeletre, a belső képekre és a „megérzésre”. Például beszélünk a dal „elejéről”, „végé­
ről”, ami térbeli elképzelést igényel, de azt a gyermek még kottában sohasem látta leírva,
így az elhangzás közben az időtartamon kell megéreznie a dal elejét, végét. A hangma­
gasságok térbeli szemléltetése a későbbi zenei írás-olvasás előkészítése. A hang azonban
nem magas vagy mély, hanem a rezgése gyorsabb vagy lassabb, tehát az időben terjedő
hangrezgést tesszük át térre. Később ez a „kondicionált reflex” lesz segítségére a gyer­
meknek a kottaolvasásnál.
A dalok és játékok megtanulása a gyermek emlékezetét is fejleszti. A nagyoknál a fi­
gyelem szándékossága is erősíti az emlékezést és a gyorsabb tanulást. A szöveg össze­
függését megértve a dalt is gyorsabban tanulják meg a gyerekek — óvodáskorban az em­

12
lékezetben tárolt tapasztalatok nehezen ellenőrizhetők. Zenében ugyanúgy, mint a szó­
kincsnél: az „aktív” anyag használatát megfigyelhetjük, de a „passzív” emlékezetét nem.
A belső hallásból (külső akusztikus inger nélkül is) felidézhető, előhívható az ismert dal­
lam. A gyermek általában sokkal többre emlékezik, mint amit énekel. Minél több dalt ta­
nul, annál jobban fejlődik az emlékezete. Az óvodában nemcsak a dallamot kell megje­
gyezniük, hanem a szöveget, a játékszabályokat, a hozzátartozó mozgásokat is. Szerep­
cserénél emlékezniük kell arra, hogy kit választottak már sokszor, és kit választhatnak
még.
A képzelet a már meglévő ismeretek, tapasztalatok emlékeiből rak össze újszerű, eset­
leg a valóságostól eltérő képet. A gyermek a játékhelyzetekből fakadó szerep közben át­
éli azt, ami talán nem is történt meg, „csak úgy teszünk”, mintha valós lenne. Minél fogé­
konyabb és színesebb a gyermek képzelete, annál nagyobb örömet szerez neki a megsze­
mélyesítés. A zenehallgatás közben saját élményei alapján minden gyermeknél más kép­
zettársítás jelenik meg. A képzelet színessége nélkül nincs művészi átélés, csak a hangin­
gerek tárgyilagos érzékelése, észlelése. Fantázia nélkül a zenéből elmarad az összefüg­
gés, az arány, a dinamika szépségének és harmóniájának élvezete.
A belső hallás és képzelet az alapja a gyermek zenei alkotókedvének. A már sok ismert
dallamból, játékformából, ritmusból kedvet kap arra, hogy maga találjon ki egy-egy dal­
lamot, előbb csak spontán, a saját kedvére, később buzdításra, mások örömére is. Ez fej­
leszti a problémamegoldó gondolkodást is, például, amikor énekelve lehet köszönni, egy­
más nevét énekelni, mondókára dallamot kitalálni. Figyelnie kell, mit énekeltek már a
többiek, mert ha tud, neki más dallamot kell a szöveghez illeszteni.
A zene nemcsak kiváltja az érzelmeket, hanem fékezheti is az indulatokat, sőt gyakran
azok megváltoztatására is képes, hat a gyermek akaratának fejlődésére. A gyermek
visszaemlékezik a játék örömére, arra vágyik, hogy újból átélhesse azt. Kéri a játékot,
vagy többen maguktól elkezdik játszani. A játékszabályok elfogadása, a térforma betartá­
sa, az egyforma hangmagasság, a tiszta éneklés elérése a gyermek akaratát, önfegyelmét
sokféleképpen formálja. A gyermekek igen különbözőek, akaratuk csiszolására vagy
megerősítésére számtalan lehetőség kínálkozik a zenei nevelés közben.
A nevelési területek közötti kapcsolatot a gyermeket érő sokféle hatás együttese jelenti
a gyermek képességeinek folyamatos fejlesztésében. A téma azonossága csak alkalman­
ként jelent kapcsolatot, nem szorítkozhat arra, hogy almát rajzolunk, almáról beszélünk,
almáról énekelünk. Segítő eszköz lehet egy hangulatos vers vagy egy művészi festmény
az énekléshez. Az igazi kapcsolatot a sokféle hatásra alakuló személyiségjegyek összessé­
ge jelenti.
A zenei nevelés az irodalommal, az anyanyelvi neveléssel van legszorosabb kapcsolat­
ban. A mondókák, dalok szövegének hanglejtését, ritmusát, hangsúlyait pontosan követi
a gyermekdal. Az ismétlődő mozdulatok által lelassított szavak a szép és pontos kiejtésre
serkentenek, és az örömteli játékban a sokszori ismétlés sem fárasztó. Az új szavak a szó­
kincset bővítik, a mozgással egybekötött cselekvések a szavak pontos megértését segítik.
A képzelet, a fantázia a költői képeket, mesefigurákat színesíti.
Az énekesjáték a szocializációt is elősegíti, amikor mindent egyszerre csinálunk, egy
időben, egyforma mozgással. Ennek morális és művészeti hatása, öröme a társas kapcso­
latok fejlődésében is érvényesül. Nem kell szóval kifejezni egymás iránti érdeklődésüket,
egy mosoly, gesztus, egy szerepválasztás is elég a kapcsolatfelvételre. A csoporthoz tar­
tozás biztonságos érzése, az egyéni felelősség a közös éneklésért, szép mozgásért, növeli
a gyermek társai iránti vonzalmát, kapcsolatigényét.
 A testi fejlődést (kísérletekkel bizonyítottan) is természetes módon segíti az énekesjá­
ték. A zene lüktetése hat a koordinált mozgásra, az énekléstől nő a légzéskapacitás; a lük­
tetés, a folyamatosság szabályozott mozgást igényel. A laza, de rugalmas járás, tapsolás,
játékos mozdulatok a gyermek egyensúlyérzékét fejlesztik. A zenére tornászás is ilyen
pozitív kapcsolatot jelent, ott az esztétikus testmozgás a fontos, a zene annak segítője. Ki­
dolgozásra vár még az óvodáskornak megfelelő tempójú, hosszúságú, stílusú zenék
összeállítása és az ahhoz való mozgásanyag összehangolása.

A gyermek zenei fejlődése óvoda előtt és után

A gyermek első nevelője az anya és apa, a szülői ház, a gyermeket körülvevő testvérek,
nagyszülők, rokonok, ismerősök. Az énekelgetés, a személyes kapcsolat, az énekesjáték
jobb módszer a gyermek zenei érdeklődésének elindítására, mint a gépzene. Az énekel­
gető édesanya, nagymama személyes játéka érzelmileg hat a gyermekre, örül a közös
„Hóc, hóc, katonának” vagy „Csip-csip, csókának”. Kedvet kap, utánozza őket, maga is
dúdolgatni kezd. Éneklése mindig szoros összefüggésben van a mozgásával, a kettő egy­
ütt szoros egymásrahatásban fejlődik.
A gyermek zene iránti fogékonysága megnyilvánulhat:
— a zene iránti fokozott érdeklődésben;
— a hosszabb idejű, koncentrált figyelemben;
— az éneklési készség korai megnyilvánulásában;
— a zenéhez igazított ritmikus mozgásban;
— a hallott dallam pontos visszaadásában;
— a spontán dúdolásban, dallamkitalálási kedvben;
— a zenei emlékezet bőségében.
A bölcsőde az utóbbi években mindjobban törekszik a nevelés-gondozás egységesítésére.
Módszertani kutatásokat végeznek annak érdekében, hogy megállapítsák, hogyan lehet az
intézményben a 0—3 éves gyermekek fejlődését optimális feltételek mellett a legjobban
elősegíteni. A kezdeti kutatások már azt bizonyítják, hogy a gyermek, akit rendszeres ze­
nei hatások érnek, érzelmileg kiegyensúlyozottabb, több hangot ad, fogékony a hangok
utánzására, figyel a hangokra, dallamokra.
A zenei nevelés feladata a bölcsődében:
— felkelteni a gyermek zenei érdeklődését;
— spontán hangadásra, ritmikus mozgásra serkenteni;
— a zene révén a gyermeket érzelmileg kiegyensúlyozottabbá tenni.
E feladatok érdekében a bölcsődékben:
— felhasználják a néphagyományt, ami a beszélni tanuló kicsiknél különösen fontos,
mert a szöveg és dallam a népköltészetben tökéletes prozódiai egységet alkot;
— a mondókákat és dallamokat játékkal, mozgással kötik össze;
— a kicsiknek nem tanítanak be dallamokat, a gyermekek csak meghallgatják, amit a
gondozónő énekel és azt spontán, kedvük szerint utánozgatják, alakítják;
— a gondozónő szabad játékidőben egy-két gyermekkel néhány percig játszik, nincs
csoportos, szervezett közös éneklés;
— a gondozónő néha rövid ideig énekelget a gyermekeknek, alkalomszerűen, ahogy a
játékhelyzet megkívánja.
14
 Az óvoda figyelembe veszi a családból, bölcsődéből érkező gyermek zenei élményeit
és képességeit is.
Fontos megfigyeni, kitapasztalni, hogy milyen zenei érdeklődést hoztak magukkal a
gyermekek, milyen dalokat ismernek. Kevésbé káros, ha az óvodai dalanyagból ismernek
néhányat, mintha divatos slágert, nehéz népdalokat, vagy táncdalrészleteket ismernek.
Az óvoda hároméves tervszerű munkája jó alapot ad az iskolának. A gyermekek a ze­
ne iránt fogékonyak, érdeklődők, tisztában vannak egyes zenei alapfogalmakkal, zenei
képességeik fejlettek. Mintegy 40-50 mondóka és dal ismeretére lehet építeni, amikor az
első osztályban már nemcsak énekelnek, hanem a dallamhangokat látható jelekkel öt vo­
nalra helyezik, és az ismert ritmusokat negyed, nyolcad kottával írják le és olvassák el.
Az óvodából hozott zenei képességek más iskolai tantárgyban is segítenek. A dalok rit­
musa a szótagok megértéséhez, a koordinált rugalmas mozgás a testneveléshez, a hang­
színek iránti érzék a fények-árnyak, a látható színek megfigyeléséhez adnak majd segítsé­
get. A zenei nevelés talán az anyanyelvi neveléssel és az irodalommal van a legszorosabb
kapcsolatban. Az iskola nevelő hatására a gyermekjátékból felnőtt korra többszólamú tár­
saséneklés, a kis dalokból bonyolultabb nagyívű dallamok, az egyszerű zenehallgatások­
ból szándékos zeneélvezet lesz.

15
 II. A ZENEI NEVELÉS HELYE AZ ESZTÉTIKAI NEVELÉSBEN

Az esztétikai nevelés tartalma

Az esztétikai nevelésen általában a művészeti nevelés három területét értjük: az irodal­

mat, a zenét és a képzőművészetet, vagyis az emberi érzések, gondolatok művészi kifeje­
zési formáit. A kisgyermek szép iránti érzékének fejlesztése azonban e három területnél
szélesebb körű feladat.
A gyermeket körülvevő világ minden hatása, a természet és a társadalmi környezet
esztétikuma, a növény és állatvilág, a hegyek-völgyek szépsége, az emberi kapcsolatte­
remtés, a magatartás esztétikuma, a játék öröme is a szépség, a harmónia sajátos megjele­
nési formája lehet. Az esztétikum fogalmának körét nemcsak a természet és a társadalmi
környezet hatásaival kell kibővíteni, hanem a művészi alkotások (irodalom, képzőművé­
szet) egyéb köreivel is. A dráma, a mozgásművészet, a tánc, a film ugyanúgy hozzátarto­
zik az esztétikai élményekhez, mint az építészet, szobrászat, festészet, fotóművészet.
Az esztétikum tágabb értelmezése az óvodáskorra is vonatkozik, mert a művészet és a
műalkotások a gyermeket nap mint nap körülveszik. A mai gyermek talán többet találko­
zik ezek gépi közvetítésével, mint a közvetlen tapasztalással. A gyermekre ugyanis min­
den hatással van, az alkalomszerűen szerzett élmény ugyanúgy, mint a nevelés érdekében
megtervezett forma. A negatív hatásoktól nem tudjuk őket megóvni, ezeket csak pozitív
élményekkel lehet egyensúlyozni. Ezért az óvónő fordítson különös figyelmet a gyerme­
ket érő minden ingerre, élményre, az éneklés örömére, a környezet, a természet szépségé­
nek meglátására és élvezésére.
Az ízlés a tapasztalatok alapján szerzett válogatási készséget, az élmények, hatások be­
fogadását vagy elutasítását jelenti. A gyermek mindenre egyforma érdeklődéssel tekint,
„művészi ízlését” az óvoda csak most kezdi formálni. Néha éppen a groteszk, túl hangos,
durva jelenségek ragadják meg érzelmileg, még ha azok félelmet is keltenek benne. A
gyermeknek még nincs elég tapasztalata és önálló ítélőképessége ahhoz, hogy szelektál­
jon. Szereti, amit ismer, amihez élmény fűzi. Nem helyes még arra hivatkozni, hogy vala­
mi azért értékes és jó, mert a gyermeknek tetszik. Értékelő képességét, véleményt kifeje­
ző bátorságát fejleszteni kell.
A gyermeket az óvónő ízlése, értékelő szavai és véleménye befolyásolják. Néha külső
jelekből, szavak nélkül is megérti, hogy az óvónőnek mi tetszik, és az nagy hatással van
rá. A szeretetteljes, türelmes viselkedés ugyanúgy alakítja a gyermek esztétikai érzékét,
mint a csoportszoba berendezésének ízlésessége. Az őszi sárguló falomb közt besütő nap­
sugár ugyanúgy, mint egy aszfaltbontó gép zöreje az ablak alatt. Mivel a nevelés élmé­
nyek, hatások szándékos megtervezését jelenti, kell, hogy az óvoda ennek minden vonat­
kozásban megfeleljen. Az óvónő a gyermeket érő hanghatásokat és a gyermek művészeti
táplálékát ugyanúgy válogassa meg, mint a testi táplálékot. Sajnos a lelki vitaminhiány
nem okoz látható testi elváltozásokat, ezért nehezebb megítélni, hogy valóban az értékek,
a szépség felé fordul-e a gyermek érdeklődése, vonzódása.

16
 A zenei nevelés területén is válogatni kell. Csak művészi értékű zenei anyag nevel iga­
zán, mert a fogékony korban terjesztett zenei gyomot később nehéz kiirtani. „Legfonto­
sabb a megelőzés. A nevelésben is. Az elemi már hiába küzd a beszívott méreg ellen. A
védekezést, a védőoltást már az óvodában kell kezdeni, ha már a nyilvános és magánélet­
ben keringő zenei méreg ellen nincs orvosság.” (Kodály Zoltán)

Az esztétikai tevékenységek formái

A jelenleg három kategóriában ismert esztétikai tevékenységek közül a befogadást

említem elsőnek, mert nehezen ellenőrizhető. Nem jár látható cselekvéssel, hanem belső
folyamatot jelent, azonban meghatározza a másik két kategóriát. Az érzékszerveken
keresztül szerzett tapasztalatok tényszerűek: a gyermek hangrezgést, fényt, színt, hőt,
ízeket fog fel. Ez akkor válik művészeti befogadássá, ha ahhoz sajátos érzelemmel
viszonyul, rácsodálkozik, élvezi és élményei közé elraktározza, de szavakba még nem
foglalja. Minden zörej, zenei hang, dallam, harmónia más-más visszhangot kelt benne.
Vonzóvá teszi ebben a korban a zenei ingereket, éneklést, ha az mozgással, személyes
kapcsolattal párosul. Ezekből a befogadott, elraktározott élményekből fakad majd — az
utánzás természetes vágya alapján — az éneklési kedv, a ritmikus mozgás, dúdolás, bla-
bla.
A zenei benyomások egy életen keresztül gazdagodnak és akkor válnak belső pozitív
hatássá, ha minél több művészi értékű élménnyel társulnak. Azok alapján később mint
felnőtt már képes lesz válogatni, vagyis saját, önálló ízlése lesz.
Az óvodában a zenei újraalkotás az ismert dalok újraéneklését, sokszori ismétlését je­
lentheti. Ugyanúgy, mint egy zenemű előadásánál — amikor ugyanazt a művet játssza
több előadóművész —, módja van egyéni, eltérő művészi felfogását érvényesíteni. Az
énekesjátékoknál is minden alkalommal más körülmények között, más hangulatban, más
módon éneklik a gyermekek az ismert dalokat. A néphagyomány átörökítésénél megvan
az éneklő szabadsága, az is, hogy azon változtasson, kicsit más dallammal, más szöveg­
gel énekelje ugyanazt a népdalt. A „betanult” népdaloknál, gyermekdaloknál ez nem for­
dul elő.
Az elraktározott emlékképekből és a gyermek játékos kedvéből virágzik ki a zenei al­
kotás gyermeki kifejezésmódja.,A gyermeknek öröme telik a zenei formák játékában —
írja Kodály Zoltán — , amikor a szöveg értelmével még semmit se gondol. A kisgyermek
gyakran dúdol értelmetlen (legalábbis nekünk értelmetlen) szavakat, örül a tiszta kalei­
doszkópnak, mint a színes kavicsnak. Ezért szereti az értelmetlen refréneket, réjákaL En­
gedjünk a költészet e tisztán zenei elemének az óvodában is egy kis teret, amennyit a vi­
lág minden népének dala, sőt a legnagyobb költők engednek.”
Különbséget kell tenni óvodában a spontán dúdolgatások és az elvárt, neveléssel elő­
készített gyermeki alkotókészség, szándékos dallamkitalálások között. Ez óvónőre, gyer­
mekre egyaránt vonatkozik, mert a „modell” meghatározó. Azok a gyermekek dúdolgat-
nak, ahol az óvónő is daloskedvű, és szeret a szavakkal, dallamokkal játszani.

17
 A szakirodalom (J. P. Guilford, E. P. Torrance) szerint megfogalmazott gyermeki kre­
ativitásjellemzői:
originalitás = eredetiség, újszerűség (a már ismerthez képest);
flexibilitás = rugalmas, megoldást találó alkalmazkodás a feladathoz (problémamegoldás­
hoz);
fluencia = az ötletek, zenei gondolatok sokféle megoldása, többféle lehetőség kitalálása.
A fenti jellemzők az óvodáskorú gyermek egyéb kreatív tevékenységére: a gondolko­
dására, az adott helyzetben problémát megoldó viselkedésére és képzeletére is vonatkoz­
nak.

Az énekesjáték mint a zenei nevelés alapja

A zenei képességek: a hallás, az éneklési készség, a ritmusérzék egyidejűleg, együtt fej­

lődnek énekléskor, a mozgással egybekötött gyermekjátékok előadása közben. Ezért csak
ritkán és rövid ideig van szükség ezen készségek külön „gyakorlására”, tudatos, játéktól
elválasztott alkalmazására.
A készség fejlesztésének képzelethelyzetbe illesztett módszere a játékosság. Például a
folyamatos ritmusvisszhang gyakorlására a gyermekek űrrakétások, akik a földi űrállo­
másról (óvónő) kapják a holdra utazáshoz szükséges utasításokat, amit vissza kell jelezni.
Vagy: az óvónő a főposta, minden gyermek egy másik postaállomás, és veszi a távirat
szövegét (cím, szöveg, üdvözlet), amit tovább kell adnia, meg kell ismételnie.

A zenei nevelés alapja az énekesjáték, mert általa nemcsak a zenei készségek fejlőd­
nek, hanem a gyermek teljes személyisége is.
A játék szabad, kellemes, önként vállalt tevékenység: az óvodai nevelés alapja. A já­
tékelmélet csoportosítása szerinti gyakorló-, szerep-, szabály- és dramatizáló játékok lé­
nyegét a dalosjáték mind magábafoglalja. Talán ezért nem is szokták a játékkategóriák
közé sorolni a szakemberek. Mivel a játék nem feladat, így a játékot „értékelni” sem kell.
Szorongás és félelem nélkül, szabadon játszik a gyermek, és így a dalosjátékból nem kö­
vetkezik agresszív viselkedés sem.
A játéknak sorrendje, folyamata, szabályai vannak. Az énekesjátéknál maga a közös
éneklés, az egyszerre mozgás, a dal időtartama is korlátozást jelent A gyermekek a játék-
szabályokat is ismerik, azonban a játék öröméért ezt is szívesen, önként vállalják.
A játék mindig képzelethelyzetben történik. A gyermek pontosan tudja, hogy nem or­
vos, nem liliomszál — az óvónő ugyanúgy —, de mindketten „úgy tesznek”, mintha ezt
elhinnék. Ez a kedves „cinkosság” szoros érzelmi kapcsolatot teremt gyermek és óvónő
között. A szerepjáték és énekesjáték közötti lényeges különbség, hogy míg az előbbiben
a gyermek az életben tapasztalt, valós világot játssza újra (mos, vasal, vásárol), az éne­
kekben általában szimbolikus szerepet vállal. Olyan szerepet, ami ő életben soha nem
lesz: nem lesz egér, cica, mély kút, diófa. E szerepek vállalása a művészethez, a „jelkép
áttételes” képzeletéhez visz közel. A gyermek mozdulattal, hanggal utánozza, kiemeli
egy növény vagy állat fontos, jellemző vonásait. Például mint egér leguggol, mint macs­
ka nyávog, a diófa ágait jelképezve karját magasra tartja, mint kígyó a láncsorral együtt ő
is a kígyó teste. A lánykérő, lakodalmas játékok szereplője valóságos, az abban vállalt
helyzet képzeletbeli.

18
 Az énekesjátékok drámai szerkezete is a művészi, „kompozíciós” formához áll közel.
A cselekvéssor egyszerű képpel indul, feszültséggel fokozódik és a végén kiteljesedik,
feloldódik. Ugyanúgy, mint egy színdarabban, regényben, zeneműben, csak itt másodper­
cek alatt zajlik le (10-15 másodperc egy játék). A gyerekek a játék végén leguggolnak,
párt választanak, kergetnek „valakit”; az „ölben ülő” játékoknál a felnőtt megcsiklandoz­
za a gyereket, a lóról „leejti”, a tenyerét megpaskolja. A kisgyermek nehezen várja ki a
„csattanót”. Az óvodáskorú már előre élvezi a játék feszültségét, és izgalommal várja ki a
játék végét. Ha a gyermek már óvodáskorban megérzi, hogy a játék és a művészet lénye­
ge a feszültség és oldódás, akkor felnőtt korában is lesz türelme egy zeneművet, színdara­
bot végigélvezni. Akkor nem fogja egy regény első és utolsó oldalait elolvasni, hanem
képzeletében követi, megeleveníti a művészien felépített bonyodalmakat és azok megol­
dását is.
A hangulat tartós érzelmi állapot, ezért a játék keltette pozitív érzelmeket hosszabb
ideig kell fenntartani. Minden 15-20 másodperces énekesjátéknak is van feszültsége, ol­
dása, ami az ismétlésekkel csak fokozódik. 10 perc alatt 35-40-szer lehet egy dalt elját­
szani, 20 perc alatt nyolcvanszor. Vajon megadjuk-e mindig a gyermeknek azt az örömet,
hogy mindenki sorrakerüljön (talán többször is), hogy a fokozódó feszültséget élvezze, és
azt érezze a végén, hogy jólesett a játék, kielégítette, befejezett valamit?
A jó játék alapja, hogy az óvónő is szeressen játszani. Maga is élvezze a képzelethely­
zetet, úgy vegyen részt benne, mint a gyerekek, vállaljon szerepet, legyen oldott és vi­
dám. Az lesz a legnagyobb öröm az óvónő számára, amikor a nagyok már nélküle is tud­
nak játszani, maguk is igénylik, kezdeményezik a dalosjátékokat.

A zenei nevelés kapcsolata más művészeti területekkel

A komplex esztétikai nevelés

A művészeti nevelés sokoldalú összefüggését az óvodában is keressük, és a nevelésben

szeretnénk a „komplexitását” megvalósítani. Gyakorlati megvalósítása, módszere azon­
ban attól függ, hogy megértjük-e, mi a művészetek, az esztétikai szépségek, az esztétikai
élmények közös alapja.
Ez elsősorban egy közös művészetnevelési szemlélet:
— észrevenni az egyforma hétköznapokban a különlegest, a szépet, aminek örülni le­
het;
— tisztelni a környezet harmóniáját, rendjét, a művészi alkotások sokféleségét;
— felkelteni az önkifejezés vágyát, az alkotókedvet, értékelni a „mű” fölött érzett örö­
met.
Mi a közös, a „sajátos” a művészetekben?
Egy színes kép, egy szép dallam a gyermekben belső visszhangot, érzelmet kelt A lá­
tás, hallás sokféle hatása belső képekké alakul, melyeket a gyermek az emlékezetében el­
raktároz. Minél gazdagabb ez az emléktár, annál színesebb a gyermek képzelete. Ezt tud­
va az óvónő igyekezzen sokféle élményt örömet szerezni a gyermeknek és ne kívánja a
gyermek érzelmeit szavakban megfogalmaztatni.
A belső képek a gyermekben sokkal színesebbek, mint a szókincse, amivel ki tudná fe­

19
jezni magát. Elég a gyermekek arcát, mozgását figyelni, hogy a hatást lemérjük (mozdu­
latlanul egy pontra néz, zene közben kicsit mozog, mosolyog, az arca komoly, odafordul
a társához stb.).
Ha megkeressük a művészetek közös vonásait, elemeit, egyszerű lesz megtalálni az
összefüggéseket. Igaz, a közös téma feldolgozása is lehet kapcsolat: például kacsát rajzo­
lunk, kacsáról énekelünk, kacsáról beszélgetünk, de ebben több a racionális, tárgyi össze­
függés, mint a művészeti.
A témaazonosságnál fontosabbak a közös, „rejtett” kapcsolatok, melyek minden mű­
vészet alkotóelemei: a hang, a kép, a mozgás jelképes, szimbolikus tartalma, amit min­
denki szabadon, a saját egyénisége, előzó emlékei alapján fog fel, érez meg. Ugyanaz a
mese más-más képet jelenít meg, ugyanaz a szép dal más-más érzést fakaszt a gyerme­
kekben. A szabad képzettársítás lehetőségét tiszteletben kell tartani. Nem kell zenehall­
gatás előtt elmondani, miről szól a dal, milyen a jellege, hanem olyan színesen, a zene
karakterének megfelelően kell előadni, hogy hasson. Utána „beszélgetni” róla, a gyere­
kek véleményét kérdezni, érzelmeikről beszélni „érzéskioltó” ebben a korban. Ha pedig
megszokják, hogy utána beszélgetés következik, a zene hallgatása közben erre a feladatra
gondolnak és nem a zenét élvezik.
Másik, közös szemléleti vonás lehet az állandó nyitottság, érzékeny figyelem a színek­
re, arányokra, hangokra, zörejekre, mozgásokra. Az óvónő arckifejezéssel, egyszerű szó­
val, mozdulattal is ráirányíthatja ezekre a gyermekek figyelmét. Ugyanúgy a gyerekek
lelkes felfedezésére visszajelző óvónő viselkedésével is értékel, rájuk mosolyog, fejét
csóválja, szóban is reagál. A pozitív megerősítések serkentést adnak újabb „felfedezések­
re”.
Az óvónő értékelő szavai, viselkedése, lelkesedése befolyásolja a gyermek értékítéle­
tét. Véleménye lényeges nevelői hatás, de ne kívánja, hogy minden gyermek ugyanazt
érezze, amit ő, engedje a gyerekben „megérni” a saját érzéseit, véleményét, kinyilatkoz­
tatás nélkül is.
Az óvónő sokféle ötlete, humoros nyelvi kifejezései, képzőművészeti érzéke, dúdoló
kedve, énekes beszéde befolyásolja a gyermek alkotókedvét, ó is mer majd újat kitalálni,
másképp festeni ugyanazt az aranyeső ágat, másképp énekelni a nevét, dúdolgatni kocká-
zás, főzőcske közben. A gyermek alkotókedvének létrejöttéhez az is szükséges, hogy le­
gyen emlékképe, amiből visszaidéz, és a csoport légköre olyan legyen, hogy ott jól érezze
magát.
A képi alkotásban, mozgásművészetben, zenében azonos alkotóelemek találhatók meg:
a különböző színek (hangszínek), dinamika (hangerő), térlátás, tempó különbségei. Mind­
ezek rokonelemek, mert mindegyik feszültséget, erőkifejtést jelent. A halk, lassú, mély,
pasztell színű, oldást jelent, kevesebb energiát igényel. A közös művészi érték ezek egy­
üttesében, egymáshoz viszonyulásában van (fény és árnyék, lassú és gyors mozgás, halk
és hangos ének). Ezek áttételes hatása színesíti a belső gondolkodást, a képzeletet, a fel­
fedezés örömét és az elvont fogalmak megértését is.
A formaalkotó, kompozíciós elv minden művészet alapvető kérdése. A tér (festmény,
szobor, épület), irodalom (a cselekmény szála, a szereplők jellemzése), zenemű szerkeze­
tének megvannak a belső törvényszerűségei. Az egyes részek aránya (az ellentét—azo­
nosság—változás), vagy a hangerő, hangmagasság fokozása jelenti a műalkotások erede­
tiségét, élvezhetőségét. Egy rajzlapon a kép elhelyezése, viszonya a térhez ugyanolyan

20
kompozíciós kifejezés, mint a gyermekdalokban a motívumok ismétlése, változtatása, va­
riálása. Az énekesjátékok feszültsége-oldása az ismétlés közben fokozódik, és azt még
megerősíti a mozgás öröme és a társkapcsolat kellemes érzése is.

A zenei nevelés sajátos helye a művészeteken belül

óvodában sok közös élménye van a gyermeknek. A mesét, verset szép előadásban a töb­
biekkel együtt hallgatja, felnőtt korban már egyedül olvas. Felnőttként egy képet, fest­
ményt, szobrot egyedül is élvezhet, míg az óvodában az óvónő hívja fel egy gyermek
vagy a csoport figyelmét valamilyen érdekes színre, formára, hangra. A látás mozgás nél­
kül is adhat művészi élvezetet, de a zenében a hang és mozgás mindig együtt jár. A mű­
vészet befogadása kisgyermekkorban inkább közös élmény, amit a felnőttek tisztelete,
lelkesedése, elmarasztaló ítélete is befolyásol.
A technika segítségével egyedül, otthon is meghallgathatunk egy kórust, zenekart,
anélkül hogy közvetlen emberi kapcsolatban lennénk a művészekkel. A hangokat egy
zárt szoba mikrofonja szerterepítheti a világban, anélkül hogy látnánk azokat, akik hoz­
zánk beszélnek. Az óvoda feladata minél több közös, emberi közelségű kapcsolattal zenei
örömet szerezni a gyerekeknek, gépzene nélkül. Az otthon is elfoglalt szülők mellett a
gyerekek ma sok időt töltenek a rádió, televízió, videó előtt. A technika izgalmat, érdekes
információkat adhat, de igazi katartikus élményt csak ritkán. „Ha a legfogékonyabb kor­
ban, a hatodik és tizenhatodik év között egyszer sem járja át a gyermeket a zene éltető
árama, akkor később már alig fog rajta. Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a
fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni: ezt megszerezni az is­
kola kötelessége.” (Kodály Zoltán)
Az óvodáskor még érzékeny és fogékony, a kisgyermekkorban szerzett „elvarázsolt”
pillanatok életreszólóak, szép emlékkel színesítik a felnőttkort

21
 HL A ZENEI NEVELÉS AZ ÓVODAI PROGRAMBAN

A továbbfejlesztett óvodai Nevelési Program (1989) ugyanúgy fontos helyet ad a zenei

nevelésnek, mint az 1971-es program. A közösségbe illeszkedés mellett fontosnak tartja
az egyéni bánásmódot, a gyermek önállóságát és a szociálisan elfogadható önérvényesí­
tés képességének fejlesztését. A készségfejlesztés és tanulás tevékenységbe ágyazottan, a
közvetlen tapasztalás és utánzás alapján történik. Fontosnak tartja a tevékenységek tuda­
tos, tervszerű előkészítését és a spontán helyzetek kihasználását. Az érzelmi nevelés és
művészeti hatás ötvöződik a többi fejlesztési területtel. A nevelés folyamatában lényeges
a tanulás és fejlesztés egysége, egyensúlya és aránya.
A zenei nevelés az óvodákban fél évszázada Kodály Zoltán útmutatása alapján virág­
zik. A fogékony gyermekkor érzelmi hatása, zenei képességeinek fejlesztése életre szóló­
an kihat a gyermek általános művelődésére, művészi nyitottságára. A zenei anyagot első­
sorban a magyar gyermekdalkincs hat hang terjedelmű, egyszerű dallamai, egyszerű
mondókái alkotják, melyeket művészi értékű költött-komponált dallamok egészítenek ki.
Az éneklés öröme és a jól fejlesztett zenei képességek alapot adnak az iskolának ahhoz,
hogy a zenei írás-olvasás útján megismerkedjenek a zeneirodalom nagymestereivel, sze­
ressék a zenét, táplálkozzanak vele az iskolai tanulmányok után is.

A zenei nevelés alkalomszerű és tervszerű formái

A tanulás és tudomány iránti igény, a találmányok, gépek által kitárt világnak új ismere­
tei befolyásolják a pedagógiai irányzatokat is. A technika és az általuk közvetített ismere­
tek megtanulásának túlhangsúlyozása káros versenyszellemet okozhat: az emberi kapcso­
latok lazulását, a művészi alkotások megbecsülésének és élvezetének csökkenését, a szí­
nes képzelet és érzelmek elhalványulását is előidézheti. Különösen kisgyermekkorban
megengedhetetlen, hogy a nevelés egységes koncepciójában a didaktikai cél kerüljön elő­
térbe. A pontosan előírt, mindent — a művészetet is — csak értelmi oldaláról megragadó
nevelés egyensúlyát veszti. A kettő együtthatásának arányosan kell egymást kiegészíte­
nie. Az óvodában úgy, hogy a gyermek biztonságérzetéhez, utánzási, tanulási kedvéhez
elsősorban az érzelem adja meg az alapot.
A „foglalkozáscentrikus” szemlélet helyett az egész napot át kell hatnia az egységes
nevelő-fejlesztő szemléletnek. A gyermek a tapasztalatait egész nap gyűjti, élményei, is­
meretei napról napra szaporodnak. A foglalkozásokat a spontán tanultak rendezése, meg­
erősítése, a készségek megtervezett fejlesztése jelentheti.

22
Alkalomszerű helyzetek

A zenei nevelés lehetőségeit az egész nap folyamán ki kell használni, a gyermek óvodába
lépésének (reggeli fogadásának) pillanatától az eltávozásáig (a búcsúzó szavakig). Az
óvónő munkájának egyik legcsodálatosabb elemét és színét a napi „egyforma” élet min­
den nap újat hozó esetei alkotják. A gyermekek élményei, amit velük megosztanak, vagy
amit együtt élnek át, számtalan alkalmat adnak a fejlesztésre. Az óvónő számára minden
perc tudatos megfigyelő munka: a gyermekek egyéni megnyilvánulásaiból tudatosan kell
megismerni őket, tudatosan kell dönteni, helyzeteket megítélni, felhívni a figyelmet a
hangokra, színekre, érdekes esetekre. A gyermeknek azonban mindez öröm, élmény lesz,
különösen, ha az óvónő a tudatosságot szeretettel, türelemmel és jó humorral ötvözi.
A jó zenei légkör nem korlátozódik a tervezett foglalkozásra, hanem átszövi az egész
napot. Ha ők kezdenek énekelgetni, kapcsolódjunk bele az éneklésbe. Csendben dúdol-
gassunk, énekeljünk a gyerekek között hangulatkeltés, a gyerekek érzelmi állapotának
megtartása vagy éppen megváltoztatása céljából (esős, bús napon furulyázzunk, énekel­
jünk valami vidám dalt). Játékhelyzethez kapcsoljunk hangutánzást: autótülkölést, mackó-
brummogást, vonatzakatolást, hogy a játéktárgyak életre keljenek. Bábozásnál a szerepek
jellegének megfelelően hangosan-halkan, mélyen vagy magasan beszéljenek a bábok,
vagy a jelenethez illő dalt énekeljenek, esetleg beszélve énekeljenek.
A külső zörejek, emberi hangok túlzott hangerejét (kiabálás, kalapálás, porszívó) lehe­
tőség szerint zárjuk ki, mert bizonyos gyerekekben fölösleges félelmet kelthetnek.
A jó „hanglégkörhöz” tartozik az óvónő hangja, hangszíne, hangereje is. Ez természe­
tesen egyéniség dolga is; a határozott hangon beszélő óvónő is lehet melegszívű, és a
csendesen beszélő is lehet határozott vagy kemény. Az a fontos minden esetben, hogy az
óvónő tudatosan használja szavainak pontosításához a beszédhang színének, tempójának,
hangerejének értelemmódósító hatását. Kicsiknél ez még gesztussal, arckifejezéssel is pá­
rosul, a nagyok azonban — különösen a társadalmi érintkezés érzékenységéhez — a
mondatok zenei hangzásából is meg kell hogy értsék a szavak különböző jelentését

gyere ide Pisti gyere ide Pisti gyere ide Pisti

(csendes felszólítás) (hirtelen, hangos (huncut kérlelés)
utasítás)

■ I -------
x0
tM
n— ~tH
—w m1
- T 1T -
\ .
_ mJ___
______m
_
é r

gyere ide Pisti

(tréfás éneklés)

23
Vannak játékok, amelyek kifejezetten udvarra alkalmasak, nagy teret igényelnek. Né­
hány kezdeményezés a nagyoknak kedvet ad, hogy maguktól is szervezkedjenek, különö­
sen, ha a szükséges eszközök a közelben találhatók. Ilyenkor a legérdekesebb az, hogy
hogyan választják meg egymás közt a szereplőket, hogyan szervezik a kezdést, és ma­
guktól hányán ismétlik a játékot, mikor kezdenek újat. A gyerekek a szabadban óhatatla­
nul hangosabban énekelnek, a szobában énekléskor kell majd visszafogni a hangjukat.
Nap folyamán adódó lehetőségeknél bizonyos esetekben nem kívánatos énekeltetni a
gyerekeket (más az, ha maguktól dúdolgatnak, énekelnek):
— az esetleges várakozási idők kitöltésére (ebédre várva, felöltözve induláshoz);
— a szabadban, séta közben (különösen ködös, hideg időben);
— gondozási műveletek közben (kézmosás, étkezés, öltözés), mert akkor nem figyel­
nek a cselekvéssorra, és a közös éneklés esztétikai öröme elveszne.
Egy altatódal csak abban az esetben lesz elalvásra késztető, ha minden nap ugyanolyan
helyzetben, ugyanabban az időben, ugyanazt a csendes dalt énekeljük. Tehát egy kondici­
onált reflex hatására következik be az elszenderedés. Ha szokatlan, új a dal, az felkelti az
érdeklődésüket és inkább felélénkülnek, mint elalszanak tőle.
Vitatható a gépzene óvodai alkalmazása. Nemcsak azért, mert otthon úgyis a technika
által közvetített zene hatásának vannak kitéve a gyerekek, hanem azért is, mert a beszéd
és zörejek melletti háttérzene a hallásszervet fölösleges, többszöri ingerhatásnak teszi ki.
Kedvezőtlen hatásának látható jele nincs, hacsak nem figyelünk arra, hogy a gyermekek
fáradékonyabbak, ingerültebbek. A magasabb hangdecibel mellett emeltebb lesz a gyere­
kek beszédhangja, és a magas zörejszint fárasztó megterhelést idéz elő. Tehát az óvoda
feladata, hogy minél több személyes kapcsolatú zenei élményben részesítse őket
Olvashatunk olyan kísérletekről, ahol a művészeti hatásokat már kapcsolt módon al­
kalmazzák. Zenehallgatás közben rajzolnak és festenek. Nehezen bizonyítható azonban,
hogy a gyerekek a zene hatására használnak bizonyos színeket, alakzatokat, vagy anélkül
is hasonlóan festenének. A hang és kép összekapcsolása számtalan képzettársításra ad le­
hetőséget. Már az is művészet, ahogyan ezeket az egyes művészetek együtt használják fel
(film, színház — zörej, hangháttér), óvodában elégedjünk meg az élmények természetes
összhatásával (például bábozás), és ne kívánjunk a gyermekektől tudatos (vagy keresett)
asszociációkat, amelyekhez még sem elég emlékképük, sem szókincsük nincs. Rajzkész­
ségük is korlátozott ahhoz, hogy a bennük megjelent érzéseket vagy képkapcsolatokat ki­
fejezzék.

Tervezett kötött és kötetlen foglalkozások

A nevelőmunka érdekében helyes megtervezni az egymásra épülő kötetlen és kötött fog­

lalkozásokat. A program megadja az óvónőnek azt a szabadságot, hogy az életkor, a ze­
nei feladat, a csoport fejlettsége alapján maga dönthesse el: mikor, milyen formában ér­
vényesíti zenei nevelési elképzeléseit. Ez természetesen azt jelenti, hogy a foglalkozáso­
kat meg kell tartani, nem a külső ellenőrzés miatt, hanem a gyermekek felelősségteljes
nevelése, fejlesztése érdekében.

24
A program szerint a heti tervszerű énekfoglalkozások:

életkor kötetlen kötött időtartam

vagy kötetlen perc

3-4 évesek 1 10-15

4-5 évesek 1 20-25
5-7 évesek 2 30-35

napi néhány perc játék

A program az énekelgetést napközben pihenésre, a változatosság fokozására is javasolja.

„Helyes, ha a mindennapos testnevelés a napi két kötött foglalkozás előtt vagy között, és
délután az uzsonna előtt kap helyet. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább 10 percnyi más
jellegű tevékenységgel, például vidám énekes játékokkal biztosítsa az óvónő a gyerekek
aktív pihenését a foglalkozások között” (ONP 128. oldal). Az éneklés alvás utáni fel­
frissülésre is alkalmas. Ahhoz a nemes célhoz, hogy a gyermek jól érezze magát az óvo­
dában (ONP 56. oldal), a mozgással járó vidám énekelgetések bizonyosan hozzátartoz­
nak.
A kiscsoportban a kötetlen énekelgetési forma igen jól megfelel az életkornak. Az
egyéni kapcsolatteremtés: csak egy gyermek ölbeültetése vagy játszás néhány gyermek­
kel, éppen ehhez a korhoz való. A „szabad részvétel” kizárja a szorongást, fokozza a
gyermek biztonságérzetét, ha előbb megfigyelheti, mi történik.
Egyéni fejlettségük még nagyon különböző, így részvételi igényük, belső késztetésük
elindulása is más és más. Kár lenne a gyermeket ebben a korban bármilyen játékból ki­
vonni a közös éneklés érdekében, mert belső rossz érzéssel nem lehet vidáman énekelni.
Az énekfoglalkozáson a „részvétel” nemcsak azt jelenti, hogy a gyerek odamegy az ének­
lőkhöz vagy az óvónő ölébe ül, hanem azt is, amikor messziről figyel vagy játék közben
„hallja” az éneklést.
Egy kiscsoport egész évi kötetlen énekfoglalkozásának megfigyelése alapján (Bp. VI. Munkácsy M. u. 23.) ér­
dekes tapasztalatokat szereztünk a zenei tanulással kapcsolatban. A pontos jegyzőkönyvezés mellett a gyerekek
részvételét (név szerint) több szempontból osztályoztuk (odajött, elment, végig résztvett, nem jött oda, messzi­
ről figyelt stb.). A feltételezéssel ellentétben a részvétel év végéig nem emelkedett lényegesen, ugyanazok a
gyerekek voltak érdeklődők, akik már év elején is érdeklődtek. Kiugró volt a fiúk és lányok közötti részvétel
különbsége (42% fiú, 71% lány). Nem követelmény, csak a megfigyelés érdekében kérdeztük meg egyenként a
gyerekeket: el tudnák-e énekelni a sokat hallott mondókákat és dalokat?
A lányok 93%-a jól énekelte vagy mondta, a fiúk 87%-a ismerte jól a dalanyagot. A tanulás belső folyamatának
még nem ismert vonásai adhatnak alapot arra a feltételezésre, hogy a kicsik akkor is tanulnak, ha nem „vesznek
részt", és zenei emlékezetükben több van, mint gondolnánk.

A kötetlen foglalkozásoknál nem beszélünk szorosan egymás után következő lépések­

ről, csupán a gyermek önkéntes érdeklődésére és figyelmére épülő, laza egymásutánban
következő ismeretnyújtásról, esztétikai élményt adó mozzanatokról. A sorrend változtat­
ható, időtartamát a gyermekek érdeklődése, önkéntes részvétele befolyásolja. Az óvónő
sokat énekeljen, akkor is, amikor a gyerekek még nem énekelnek, hogy a zene iránti ér­
deklődésüket felkeltse. Később számíthat a gyermekek részvételére, vagy arra, hogy tár­
saikkal, babáikkal ugyanazt játsszák, amit ő játszik a gyermekekkel. Sok új ötletet (vizuá-

25
lis ingert) is találjon ki az óvónő a játékban ritkán résztvevő gyermekek érdeklődésének
felkeltésére. A távol játszó gyermekben ki kell alakítani az éneklés, foglalkozás tisztelet­
ben tartását, nem kötelező részt venniük, de zavarni sem lehet az éneklést. Ilyenkor a du­
dálás, a kocsival zörgés és rohangálás, a hangos beszéd mérsékelt legyen.
A kötött foglalkozásokon a részvételhez az óvónő középső csoporttól a nagycsoport
végéig fokozatosan szoktatja a gyermekeket. Amint a „társas” énekesjátékok megjelen­
nek, szükség van a közös, együttes részvételre. Már körbe állhatnak, választhatják egy­
mást, kergetőzhetnek akkor is, ha a körbejárás fegyelmezett kézfogását még nem kíván­
juk meg. Az énekesjátékokra épülő zenei nevelés természetes formája a kör. Ugyanúgy
igényli a kötött (ha nem is erőszakoltan kötelező) együttlétet, mint a testnevelés más
szempontból fontos szervezettsége.
A kötetlen és kötött foglalkozások a gyermekek magatartását is alakítják. Fokozatosan
tapasztalják, hogy az óvónőtől kapott feladatok eredményes megoldása érdekében szük­
séges alkalmazkodniuk egymáshoz és az óvónő kéréséhez. „Az óvónő olyan mértékű fe­
gyelmet kívánjon meg a gyerekektől, amely az együttes tevékenységet segíti” (ONP 121.
oldal). „A kötött és kötetlen foglalkozások egyaránt oldottak, játékosak, élményszerűek
legyenek” (ONP 122. oldal).
A zenei nevelés éppen ezeknek az elvárásoknak tesz eleget, mert az énekesjáték önma­
gában fegyelmező (összehangolt együtténeklés, -mozgás) formája, egyben öröme, élve­
zete önkéntesség által szervezett formát jelent, ami nagycsoportban már kötött formában
jelenik meg. Természetesen ettől is el lehet térni, ha azt a téma vagy az egyénre bontott
készségfejlesztés igényli. Például anyáknapi dal tanulása előtt hangulatos egy altatódalt
énekelni. Azzal érdeklődést keltve könnyebben tanulják meg az új dalt esetleg földön ül­
ve, közel az óvónőhöz, kötetlenebb formában. Vagy ha az egyéni éneklést akarjuk javíta­
ni, kisebb csoportokra bontva is énekelgethetünk velük a jó és gyengébb hallású gyerme­
keket összekeverve, hogy segítsenek egymásnak.
Mivel a gyermekek készségeinek fejlesztése nemcsak napok, hanem hónapok, évek fo ­
lyamatos munkáját igényli, a foglalkozások rendszeres megtartása az óvónő számára kö­
telező, akkor is, ha a gyermekek részvétele életkorok szerint változó. Az egész napot és a
foglalkozásokat harmonikusan megszervező óvónő gyermekei a harmadik, negyedik év
végére élvezettel vesznek részt a kötött foglalkozásokon. Ezzel kitűnően előkészíti a gyer­
mekek tartós figyelmét, önkéntes fegyelmét és nyitott érdeklődését az iskolai feladatokra.

Az egymásra épülő fejlettségi szintek jellemzői

Az óvodai Nevelési Program három korcsoportra bontva, a hét fejlesztési terület szerint
(anyanyelvi-, irodalmi-, zenei-, vizuális-, matematikai-, környezet megismerésére nevelés
és testnevelés) fejti ki az óvodás gyermekek nevelésének feladatait. A szakterületek egy­
formán a „Feladatok”, „A fejlesztés tartalma és ajánlott módszerei” és a „Fejlődés
jellemzői” c. fejezetekre vannak bontva. Az ajánló rész utal az egyes életkorok sajátossá­
gaira, az utolsó fejezet pedig a gyerekek készségszintjének fejlettségét határozza meg.
Jellemzőnek tekinti a rendszeres munkával, fejlesztéssel elért eredményt. A zenei nevelés
életkorok szerinti bontását úgy foglalhatjuk egységbe, hogy azt az egyes készségek

26
(éneklés, ritmusok, hallás, zenei befogadás, mozgás) szintje szerint egymással összefüg­
gésben, állandó változásban figyeljük és újratervezzük.
Erre azért is szükség van, mert a gyermekek zenei fejlődése egyénileg igen különböző,
van akinek kitűnő a ritmusérzéke, a másik gyermek tisztán énekel. Az egy csoportban ne­
velt gyermekek fejlődési üteme is más, tehát jobb, ha az egyes készségek szempontjából
is tudjuk az „átlagos”, „normál” fejlődési szinteket, hogy jobban alkalmazkodhassunk a
csoport vagy az egyén különbségeihez, tényleges haladásához.

27
 A három korcsoport egymásra épülő zenei jellemzői
Kiscsoport Középső csoport Nagycsoport

Éneklési Hangterjedelem 3-5 hang 3-6 hang 3-6 hang

készség
Abszolút magasságban d-h c -c ’ c -d ’

Normál tempó J= 66-80 J = 80-92 J= 92-108

óvónő segítségével, egyszerre, cso­ óvónő indításával önállóan, gye­ csoportosan és egyénileg, önálló
portosan, körülbelül azonos m agas­ rek-segítséggel, tisztán, együtt, indítással, tisztán, helyes kezdő­
ságban jó szövegkiejtéssel magasságban és tempóban. Dal­
lam- és ritmusmotívumok vissza­
éneklése egyénileg is

Dalanyag 16-ot lehet; 10-et tudjon; 6-otjól 20-at lehet; 18-at tudjon; 10-et 25-öt lehet; 20-at tudjon; 10-et
tudjon jól tudjon jól tudjon

Hallásfejlesztés mag as-mély reláció oktáv távolságot térben m utatják, oktáv és kvint távolságot térben térben mutatják az ismert dalla­
kezdőhang m agasságának váltását m utatják, dal kezdőhangjának m okat (lassú tempóban), m otí­
átveszik váltását átveszik, ismert egyszerű vumok dallamvonalát mutatják
dallamokat térben mutatják

A halk és hangos különbsége felismerése beszéden, éneken, zöre­ ism erjék fel a különbséget, és a halk és hangos, gyors és lassú
jen énekeljenek, beszéljenek, tapsol­ fogalom párok m egism erése és
janak halkan és hangosan (válta­ együttgyakorlása
kozva is)

Dallamfelismerés, zenei em ­ jól ismert dalokat szöveg nélkül dallam felism erés kezdő m otí­
lékezet fejlesztése ismerjenek fel dúdolásról vagy vumról vagy belső motívumról
hangszerről

Dallambújtatás, belső hallás motívumok váltva (belső hallás­ dallambújtatás rövidebb és hosz-
fejlesztése sal) halkan, hangosan szabb egységekkel, belső ének­
lésnél is folyamatos tempóban
 Kiscsoport Középső csoport Nagycsoport

Motívum-visszhang egyszerű dallamfordulalol visszaéne­ motívum-visszaéneklés kitalált

kelnek szöveggel, csoportosan és egyé­
nenként folyamatosan

Hangszínek megfigyelése 2 -3 élesen e lté rő z ö rej, em beri finomabb zörejek és egymás hang­ so k féle zörej és zenei hang,
hang, ütős h a n g sz er h a n g sz ín é t ján a k fe lism e ré se , a term észe t, egymás hangjának felismerése
különböztessék meg környezet zörejeinek megismerése kis eltéréssel, zaj iránya, távol­
sága, közeledés, távolodás

Zenehallgatás az óvónő énekét érdeklődve hallgas­ Néhány percig tudjanak figyelni hosszabb énekelt vagy h an g ­
sák az éneklésre, hangszerjátékra, igé­ szeren előadott dal figyelm es
nyeljék a dal újrahallgatását hallgatása, érdeklődő élvezete

Ritmusérzék Egyenletes lüktetés játékos mozdulatokkal az egyenletes egyenletes lüktetés, járással és taps­ egyenletes lüktetés és ritmus
fejlesztése lüktetést érzik sal különbsége, összekapcsolása

Ritmus dalok, m ondókák ritm usának k i­ dalritm usok különbsége, kap­

emelése csolata, dalritmusok kiemelése,
dallamfelismerés ritmusról

Tempókülönbségek: gyors, egyszerű mozgással követik az óvó­ gyors és lassú beszéd, ének, mozgás: gyors és lassú különbsége, gya­
lassú tempó nő éneklésének vagy hangszerjáté­ tempótartás képessége korlatban önálló irányítással is,
kának tempóváltását tempótartás óvónő nélkül is
 Kiscsoport Középső csoport Nagycsoport

Mozgás, térforma játékos m ozdulatok egyénileg az óvó­ teljes csoporttal együtt, egyöntetű m oz­ esztétikus, együtemű mozgás, változatos
nővel, Ids csoportban együtt gás, esztétikus játékmozdulatok térforma, játékos táncmozdulatok

Ütőhangszerek egyszerű ritmushangszerek használata dob és cintányér, háromszög használata, dob, három szög, cintányér egyéni, v á l­
maguk készítette „hangszerek”, haszná­ tozatos használata a dalokhoz alkalmazva
latuk

Zenei formaérzék egyszerű beszélt és énekelt ritmusmotívu­ a motívum (4 egység) hangsúlyának k i­ a m otívum ok hangsúlyainak kiem elése
mok visszatapsolása emelése játékos mozdulatokkal, ritmus- és tapssal, járással, játékos mozdulatokkal,
dallam visszahang ritmus- és dallamvisszhang

Zenei alkotókedv dallamfordulatok kitalálása (név, köszö­ zenei kérdés-felelet kitalálása (m otívu­
nés) motívumokkal monként), mondókára dallamkitalálás, sa­
ját szöveg, mese énekelve
 A különböző életkorú gyermekek együttnevelése

Az ország óvodahálózatának bővítésével az utóbbi évtizedek alatt elsősorban az életkor

szerint osztottuk csoportokra a gyermekeket. Kis lélekszámú településeken megmaradtak
a különböző életkorú gyermekek egy csoportban, ami igen sok szempontból előnnyel jár.
A kisebb létszám, a fejlődés különböző szintjén lévő gyermekek egymásrahatása a szoci-
alizálódás és érés szempontjából is előnyös. Azonos életkorúak nevelésénél viszont a ha­
sonló vonások miatt könnyebb a fejlesztés, az egyéni különbségek jobban kitűnnek és a
lassabban érőkre több gondot fordíthat az óvónő.
„A vegyes életkorú (részben osztott, osztatlan) csoportban a szociális tanulásra gazda­
gabb lehetőség van, mint az egykorúak csoportjában... Eredményesebben végezheti az
óvónő a fejlettség szerinti beiskolázást... azzal is, hogy a gyermek nem kényszerül kor­
csoportjának megismétlésére... az ebből származó kedvezőtlen hatások így kiküszöböl­
hetők” (ONP 39-40. oldal).
A zenei nevelésnél érdekes kérdéseket vet fel az együttnevelés: a fiatalabbak részvétele
meddig önkéntes? Megerőltető-e a kicsiknek a nagyobb hangterjedelmű dal? Lehet-e a
kicsikkel és nagyokkal egyidőben foglalkozni? Kor szerint vagy érdeklődés szerint vá­
lasszuk el a gyerekeket? Milyen időtartam, milyen dalanyag a legmegfelelőbb? A fejlett­
ségi szintek hogyan alakulnak, ha kicsik és nagyok együtt vannak? Javaslatok:
- a gyermekek részvétele legyen önkéntes, kicsik is jöhetnek érdeklődésük szerint.
Nagycsoportos korban az iskolaelőkészítés érdekében vonzóvá kell tenni a közös já­
tékokat, a nehezebb feladatokat, a részvételt;
- bízzunk a gyermekek jó kapcsolatában és egymásra ható nevelő erejében. Sosem
lesz megerőltető, amit a kicsi „próbál” leutánozni;
- az időtartamot (15-30 perc) a gyermekek többségének érdeklődése határozza meg,
a „kicsik” bármikor elmehetnek és visszajöhetnek;
- a 3-7 éves kor keveredésénél jobban ötvöződik a csoport, de a részben oszlottaknál
jobb szétválasztani őket foglalkozási időben. Nem életkor szerint mereven, hanem
fejlettség szerint, az iskolába indulóknál lehetőleg kötött foglalkozási formában;
- sok mondókát tanuljanak és inkább kis hangterjedelmű dalokat, de azt a nagyok
tisztán, önállóan is tudják. A játékformák egyszerűek legyenek, vagy olyan „anya—
gyermek” páros játékok, amelyeket a nagyobbak a kicsikkel játszhatnak. A körjáté­
koknál a legtöbb kicsi kiáll; ha nem áll ki és szívesen játszik, hadd örüljön a na-
gyobbakkal;
- lehet egyidejűleg különböző szintű feladatokat adni (kicsik egyenletesen tapsolnak,
amíg a nagyok egy nehezebb dalt énekelnek, a nagyok eltapsolják a dal ritmusát,
amit a kicsik énekelnek), de a legtermészetesebb mód, ha nem emlegetjük a kort, és
a különböző korú gyermekek egyéni érdeklődésük, fejlettségük alapján vesznek
részt a foglalkozás legfontosabb részét alkotó énekesjátékokban.
Külön figyelmet érdemel az iskolába menő gyermekek egyéni fejlődése. Lehetőleg érjék
el azt a szintet, amire az iskola tovább építhet

31
 Ünnepek az óvodában

A zene, az éneklés színessé és örömtelivé teheti az ünnepélyeket. Az esztétikusán előa­

dott játékok, kis táncok, együttes és szóló éneklés a gyermekek és szülők számára igen
nagy örömet jelenthetnek.
Az ünnepek tartalmát az ünnep jellege adja meg, a fényét a műsor, a megemlékezés.
Az ünnepet a mindennapok sorából az előkészület és a rendkívüliség emeli ki (dekoráció,
ünnepi ruha, teremátrendezés). A felkészülést az óvoda életének természetes menetébe
kell beilleszteni, a dalokat, énekesjátékokat, kis táncokat az énekfoglalkozás anyagába
kell beépíteni.
A hagyományos ünnepek közül anyák napjára az óvónők és a gyermekek egyaránt
nagy szeretettel készülnek. Az ajándékok készítése, a dalok tanulása, annak öröme, hogy
a szülők bejöhetnek a csoportba, izgalommal tölti el őket A daloknak az ünnepi hangulat
előkészítésében nagyobb jelentőségük van, mint a műsor programjában. Az óvoda olyan
ünnepeket rendezzen meg, ami mindenki számára egyformán ünnep. A vallási vagy nem­
zetiségi szokások, ünnepek megszervezésére lehetőséget ad azoknak a közösségeknek az
óvodája, ahol ilyen szerveződik. A gyerekeknek való zenei anyag ezekre az ünnepekre
még válogatásra vagy megírásra vár.
A Mikulás vagy Télapó, a karácsony világszerte mindig a gyermekek örömére szol­
gált, ajándékokat kaptak, adtak, egymást köszöntötték. A két ünnep az egymás iránti sze­
retet, titkos meglepetések, ajándékok lehetősége.
óvodában tehát úgy ünnepeljünk, hogy a sok lehetőség közül azokat válasszuk ki,
amelyek minden gyermekhez közel állnak. A magyar nép gyönyörű szokásaiból az óvo­
dáskorúak csak néhányat tudnak maguk is eljátszani, ök most inkább csak legyenek
szemlélői a hagyományőrző idősebb korú gyermekek vagy felnőttek népszokásainak,
hogy felnőve kedvet kapjanak azok megtanulására.
A nemzeti ünnepek valódi jelentését, eszmei tartalmát még nem érti az óvodáskorú
gyermek, de énekkel, verssel részt vehet a felnőttek megemlékezésében, számára is érthe­
tő egyszerű formában.
Az óvodai karácsony ünneplése ne legyen bensőségesebb, mint az otthoni. Az „igazi”
a családban kapjon értelmet; a csoportban a barátok, társak játékok feletti öröme, a kará­
csonyi dalok tanulása jelentse a készülődést az apró ajándékok készítése mellett A gyer­
meknek korán kell megtanulnia, hogy nemcsak kapni öröm, hanem adni is. Egy szép dal
is lehet ünnepi ajándék otthon a szülőknek.
A farsangra készülődés a gyermekeknek jelentsen örömet, ne a szülőknek gondot,
hogy milyen jelmezt készítsenek. Az egyszerű, szimbolikus eszközök készítése nagyobb
örömet szerez, mint a komplikált papírruhákban szorongás a vidám tánc közben. Ilyenkor
a gyerekek dalokat énekelhetnek (cica-dal, katonás induló), de lehet hangszeren játszani
nekik a tánchoz, vagy vidám zenét szolgáltatni magnóról. ízléssel kell összeválogatni
olyan zenét, amit még felnőtt korban is kedvelni fognak, és értékük nem múlik el, mint a
divatos tánczenéké, melyek nem is gyermekeknek készültek, hanem felnőtteknek. Remek
„tánczenéje” volt már a középkornak, Bach és Mozart korának, szép a magyar műzene és
népzene, és van színvonalas szórakoztató zene ma is. A farsangi uzsonna a test tápláléka,
a tánchoz szóló muzsika zenei-szellemi táplálék.

32
Az óvodai évzárón vagy a nagyok búcsúztatóján a következőkre ügyeljünk:
- a gyerekek közül mindenki szerepeljen valamilyen formában;
- a műsor ne legyen túl hosszú, ne produkció legyen, hanem a csoport tudásának kö­
zös bemutatója;
- a gyermekek ne féljenek a szerepléstől, hanem örüljenek, hogy bemutathajták, amit
tudnak;
- a felkészülés ne zökkentse ki őket a mindennapi élet ritmusából, sem a játékot, sem
a levegőzést, sem a foglalkozási időt nem csonkíthatjuk meg a „betanulással”;
- még a nagyoknál is álljon a közelben az óvónő és adott esetben segítsen. A gyermek
izgalmában véthet, de megnyugtatja, hogy az óvónő szükség esetén segíthet. A dalt
kezdheti az óvónő, kár volna egy tisztán éneklő csoport szép énekét egy rossz kez­
dőhanggal elrontani.
Helyes lenne, ha az óvónők maguk is szerepelnének az ünnepélyen. Énekkel, tánccal,
bábozással örömet szerezhetnének a gyerekeknek, és tiszteletet, elismerést kapnának a
szülőktől.
Az ünnepek megtartása fejleszti a gyermek lassan kialakuló időérzékét. Valamire ké­
szülünk, de hogy az holnap vagy egy hónap múlva lesz, még nem érti. A közeli dátumo­
kat az alvások számával és csökkenésével a nagyok már felfogják. Azt kevésbé, hogy
amire olyan régen készülnek (karácsony, farsang), az egy nap alatt elmúlik. A program is
hivatkozik az életkorok különböző időmegértési szakaszaira, amely alapja a közeli vagy
távoli idő felfogásának, az ünnepek, hagyományok megértésének (ONP 54, 55. old.). Az
a tény, hogy a gyerekek még január-februárban is éneklik a mikulási és karácsonyi dalo­
kat, azt mutatja, hogy az öröm és szép élmények tartósan csengenek vissza bennük, talán
még felnőtt korban is emlékeznek rá, amikor az idő távlatait már jól ismerik.

33
 A dalanyag felépítése három év alatt
Kiscsoport Középső csoport Nagycsoport

Hangterjedelem 3-4 (5) hang 3-6 hang 3-6 hang

pentatónia + hexachord pentatónia + hexachord

s-m 3-4 dal 2-3 dal 2 dal

1-s-m 3-4 dal 2-3 dal és lefutás dó-ra 2 dal
s-m -d 1- 2 dal 1-2 dal
m -r-d 2-3 dal 2 - 3 dal 1- 2 dal
s-m -r-d 2 dal 2-3 dal 2 - 4 dal és lefutás dó-ra
1-s-m -r-d 6-8 dal és lefutás dó-ra
m -r-d-1, 1 dal 2 dal
d ^ .-s , 1 dal 1-2 dal
r-d -l,-s, 2 dal
m -r-d-1,-s, 2 dal
Mondóka 5-7 mondóka 4-6 mondóka 3-4 mondóka

Dal 10-14 dal, 2-3 műdal 12-15 dal, 3-4 alkalmi dal 20-26 dal, 5—6 műdal

Ritmus
j n j n o j ) ) j j n j i j j * < n-j>
Szöveg játékos, ismétlődő szavak állat, virág, ünnepi, alkalmi játék­ téma bővül a gyerm ek környezet­
szöveg ismeretének bővülésével, alkalmi, ün­
nepi dalok
Játék, mozgás állóhelyzet, kéz- lábmozgás, körfor­ kör, csigavonal, hullámvonal, sze­ bonyolultabb játékok; párcsere, hi­
ma áll, indul; ismétlődő, játékos moz­ repcsere, guggolás, taps, utánzó das, kapus, sorgyarapító, fogyó játé­
dulatok mozgás kok, fogócska

Mondókajáték és műzene aránya 90-10% 80-20% 70-30%

Évi anyag, dal és mondóka összesen 16-6 20-8 25-10

 IV. AZ ÉNEKTANÍTÁS ANYAGA

A gyermekek dalanyaga

Az óvodai énektanítás a mondókákat és az énekesjátékokat a magyar gyermekjáték-ha­

gyomány anyagából meríti. Felhasznál még művészi értékű, a magyar népzenei sajátsá­
gokra épülő komponált gyermekdalokat is.
„Aki nem szereti a magyar népet, leghamarabb a gyermeken át fogja megszeretni,
amint e játékok varázslatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyen­
géd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri. Ezért a nevelő nem lehet el e
játékok beható ismerete nélkül. Szomorú gyermekkora nyomait holtig viseli, aki úgy nőtt
fel, hogy nem volt része bennük.” (Kodály Zoltán)
A néphagyomány ápolása ebben az életkorban kétszeresen indokolt. Egyrészt, mert a
gyermek ugyanolyan észrevétlenül tanulja meg a mondókákat és gyermekdalokat, mint
az anyanyelvét, és amikor a gyermek dallamokat énekel vagy komponál, játékos dallam­
alkotása a magyar nyelvi, illetve zenei sajátosságoknak felel meg. Másrészt, mert a nép­
hagyomány a zenét a szöveg és dallam tökéletes egységében tárja a beszélni tanuló gyer­
mek elé. A sok egyszerű mondóka és dal a nép ajkán évezredek óta csiszolódik, fejlődik.
Kérdés, hogy a gyermekdalokban előforduló régies kifejezések vagy tájjelegű szavak
nem zavarják-e a gyermeket, nem fölösleges-e megtanulnia azokat? Úgy gondoljuk, hogy
a nyelv felfrissítését, a szókincs bővítését jelenti ez a néhány szó, hiszen kultúrhagyo-
mányt, népszokásokat idéz. Az óvónő - ha maga is ismeri a kifejezések értelmét és érté­
két - néhány szóval, egy játékos mozdulattal vagy eszközzel megmagyarázhatja azt a
gyermekeknek.
A mondókák óvodai tanítását nagyon fontosnak tartjuk. Zenei értékük a gyermekda­
léval egyenlő és óvodai szerepük is egyformán jelentős.

A mondóka és a gyermekdal hasonlósága és eltérése:

mondóka gyermekdal
hangsúly hangsúly
lüktetés lüktetés
szöveg szöveg
ritmus ritmus
mozgás mozgás
hanglejtés dallam (a kettő néha összemosódik)

A legújabb kutatások szerint a mondókákat, kiolvasókat is énekelték, és csak azért nem

írták le hangjegyekkel, mert a gyűjtők nem tartották fontosnak a dallam rögzítését, vagy
nem tudtak kottát írni. Ezt az élő szájhagyomány is bizonyítja, ugyanis a kisgyermekkel
játszó felnőtt énekelve mondja a játék szövegét, és a gyermekek is énekelik a kiolvasó­
kat.

35
 Gyakran halljuk improvizálni a gyermekeket egy-egy jellegzetes mondóka ritmusára.
Ha azt kérjük, hogy énekeljenek, sokszor mondókákat mondanak el dal helyett.
A kísérő mozgás miatt a mondókák lelassulnak. A szöveg negyedenkénti hangsúlyozá­
sával kétszeres hosszúságúra nyúlnak a mássalhangzók, mert tagolva, lassan ejtjük azo­
kat, a hozzájuk tartozó játékmozgás tempójának megfelelően (> = hangsúlyjel).

j> > >

j >
nj j>— 3 > > >
j
Eccc, peccc, kimmé - hetsz, holl - napp ut - tán bej - jö - hetsz!
A pontos hangzóejtés, valamint a folyamatos lüktetés elősegíti a beszéd fejlődését, a
szép kiejtést és a jól hangsúlyozott folyamatos beszéd technikájának elsajátítását.
A gyermek a felnőtt derekáig ér, nem látja a száját, csak a hangját hallja, amikor az be­
szél. Ha távolabb van tőle, akkor látja az arcát is, de akkor nagyon messze van. A mondó­
kák legnagyobb része a kicsiknek való (Kiss Áron gyűjteményében [1892] „ölbenülő
gyermekjáték”), az óvónő ölben tartja a gyermeket, vagy kisszéken szemben ül vele, te­
hát a gyermek egész közelről látja játék közben a száját. Öröm és izgalom közben is a
mozgó szájra függeszti szemét, pontosan látja, hogyan kell képezni a hangot. A prózai
beszéd gyorsabb, míg a mondókát a játékos mozdulat lelassítja; az ingereket lassan felfo­
gó gyermeket ez is segíti a modell pontos utánzásában, a szép beszédkiejtésben.
Fontos a mássalhangzók kiemelése a magán- és mássalhangzókkal játszó mondókák-
nál:

j j j j j j j j j j j j j
En- ce, Ben - ce, kis ke - men - ce, nagy me - den - ce a Ve - len- ce.
vagy
J j J J J J J J J J J j J J J J
A - pa cu - ka, fun - da lu - ka fun - da ká - vé, ka - man - du - ka.
vagy ________ _________ ________
m m j
E - ke - te, pe - ke - te, cu - ko - ta pé.

A kiolvasók befejező motívumának ritmusa az ország különböző helyein változó: néha

gyors, néha lassú.

J J J J jH j j n~n r m
Te szaladj ki húnyni, Mis- ka! vagy Te szaladj ki húnyni, Mis-ka

A mozgással kísért mondókák hangsúlyozásának kétféle módja van. Az egyik: a mozdu­

latokat pontosan kísérő szabályos, negyedenkénti hangsúlyozás; a másik: egy bizonyos
mozdulat vagy szó hangsúlyozása függetlenül attól, hogy hány szótag kapcsolódik össze.
A kétféle hangsúlyozás gyakran egy mondókán belül is előfordul.

36
Szabályos lüktetés (folyamatos hangsúly), pl. a gyermeket jobbra-balra dülöngéltetjük:

j> j >j j > n >

j j> j j> j j~]
>
j>
Ci - ni, ci - ni, mu- zsi - ka, tán - col a kis Zsu- zsi - ka.

Szabálytalan hangsúlyozás, pl. a gyermek ujjait sorbavesszük:

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez az icike-picike mind megette.
Először szabályos, majd szabálytalan súlyok, pl. a gyermek kezét fogva a szitálást utá­
nozzuk:
r
>
r T> “] J
>
7
> -

Szi - ta, szi - ta, sű - rű szi - ta, stb

a végén:
>
Meg - zsí - ro - zom, még- va - ja- zom,

J> J J> J >J J >J J

még - is, még - is ne - ked a- dóm.

A gyermekre a mondóka mint zenei egység hat, a ritmust, a mozdulatot egy egységes ze­
nei emlékképben őrzi. Ez a legkisebb zenei egység a motívum, amely fontos szerkezeti
eleme a gyermekdaloknak (legtöbb esetben két |-e s ütem).
A mondóka, a kiolvasó soha nem választható el az eredeti játékmozdulattól. Az óvónőt
és a gyermeket ugyanakkor arra serkentheti, hogy újabb mozdulatokat is találjanak ki
hozzá, pl. amikor járáshoz vagy más mozdulathoz is felhasználják.
Először mindig az eredeti játékot és mozgást tanulják meg, és sokszor játsszák ezt
örömmel, élményszerűen. Néha oktatási vagy készséggyakorlási célra is felhasználjuk
ugyanazt a modókát vagy dalt (például az egyenletes lüktetés vagy a halk-hangos meg-
éreztetésére, ritmus-tapsra), de ilyenkor a dal nem „játék", hanem eszköz, szemléltetése
egy fogalompámak vagy készséggyakorlásnak.

37
 A mondókák egy része kétszemélyes játék (arc, fül, tenyér, csiklandó, lovagoltató),
másik része játék a hangokkal („Vágok, vágok fát... - régi rózsa rekettyét...”), legtöbbje
kiolvasó, ahol az utolsó szótag dönti el, hogy ki lesz a belső, külső, kergető vagy gyűrű­
kereső.
A kiolvasóknál minden lüktetésre (negyedre) egy gyermeket kell megérinteni. Akire
az utolsó szótag jut, az áll be a körbe, vagy az esik ki a játékból, az lesz a kergető stb.

A kiolvasó gyermek társainak vállát vagy mellét, vagy az egyik ökölbeszorított kezét
vagy páros öklét ütemesen sorban megérinti. Úgy is lehet kiszámolni, hogy a gyermek
egyszer magára mutat, egyszer a körbenálló gyermekekre, és így ér a szöveg végére. Má­
sik változat, hogy akire az utolsó szótag jut, az már kiesik, és a „hunyó” az lesz, aki a vé­
gén egyedül marad.
Az énekes gyermekjátékok néha a felnőttek ritmusaiból, népszokásaiból ellesett mo­
tívumok, így a történelmi, társadalmi változások töredékben megmaradt hordozói (pl.:
„Jönnek a törökök”, „Körtéfa”...).
A témát a gyermekek saját környezetükből vették, s mivel e dalokat elsősorban falusi
gyermekek énekelték, a dalok a természettel, állatokkal, növényekkel kapcsolatosak. A
mozdulattal, cselekménnyel egybekötött ének sokkal ősibb és bonyolultabb jelenség,
mint a dal, a kettőt sohasem lehet elválasztani.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az énekes körjátékokat 3-7 éves korúak sosem játszot­
ták együtt a nagyobbakkal. ó k csak figyeltek, a mező szélén álltak, amíg a nagyobb test­
vérek be nem vonták őket a játékba. A fiúk inkább sportjátékokat játszottak, a lányok
énekes körjátékokat. Amikor még szép viseletben, sok szoknyában jártak, egy-egy finom
mozdulatot a viselet kiemelt, rugalmassá, ritmikussá tett. A „Túrót ettem” méltóságteljes,
lassú kezdésénél majd gyors szökellésénél „táncolt” a szoknya, és amikor a végén legug­
goltak, a levegő a szoknya alá szorult, amiből elterülő harang lett.

38
A kisgyermekek testméreteinek aránya is más, mint a 12-14 éves lányoké. A nagyok
karja hosszabb, pl. „Sári néni utazik”-nál átkarolva egymást szép távolságban maradnak,
míg a kicsik rövid karjukkal összészorulnak. A nagyok testaránya más (kaputartás), moz­
gásuk koordináltabb. Mégis fontosnak tartjuk az óvodában ezeket a játékokat, mert a
gyermekek a játék örömét megtartják, az éneklést megszeretik, a drámai feszültséget és
oldást lelkesen átélik. A magyar nép gondolkodását, történelmét, humorát, művészi kép­
szerű jelképeit (mély kút, liliom, farkas) tudat alatt magukba szívják, közelebb kerülnek
egymáshoz, nemzeti hagyományukhoz és a művészethez is. A gazdag magyar gyermek­
dal-tárból a fentiek miatt nagy körültekintéssel kellett válogatni a kis hangterjedelmű, ép
formájú, egyszerű játékokat.
Amikor összeülitouuk az 1951-es óvodai énekkönyv dalait, végigelemeztük az akkor megjelent Magyar Nép­
zene Tára I. kötetének gazdag gyermekdal anyagát. Kiderült, hogy a kívánt zenei feltételeknek (pentatónia, kis
hangterjedelem, játék-egyszerűség, formai épség) a több mint 1000 dallamból csak 45 felelt meg. Akkor java­
solta először Kodály, hogy költők írjanak szövegeket a pentaton dallamokhoz. így született meg kérésünkre
Weöres Sándor 180 szövege a 333 olvasógyakorlat dallamaira, amelyből az akkori énekkönyvben már néhányat
közöltünk, később pedig egy csokorra való megjelent a „Kis emberek dalai”-ban. Néhány ebben a könyvben lát
először napvilágot.

A gyermekdalok zenei sajátosságai a játék mozgásából, a beszéd hanglejtéséből és hang­

súlyaiból fakadnak. Valószínűleg az ismétlődő játékmozdulat, annak nyitó- és zárómoz­
dulata befolyásolja a gyermekdalok ? -es ütemét. A hangsúly mindig az ütem elejére esik,
azaz - mivel a magyar beszédben a szavak elején van a hangsúly - a gyermekdalok min­
dig hangsúlyos szókezdéssel indulnak. A hangsúlynál emeltebb, magasabb a hang, a
hangsúlytalan résznél lejjebb ereszkedik.
A beszédben is érezhető természetes lejtést a gyermekdal a s-m távolságú dallamfor­
dulattal fejezi ki.

Hin - ta, pa - lin - ta...

A hanglejtést az ismétlődő játékos mozdulat lendülete is megerősíti.
A másik jellemző dallamfordulat a s-l-m:

Bor- sót főz- tem... Csip, csip, csó - ka...

Az ország néhány tájegységében m-r-d hangokon mozog a dallam:

m d r
ő 15 i >
y-h ------ ------ j------ -----1-------
^ — w- —J ----- « —

Zí - bor, zá - bor... Mac-kó, mac-kó, u- gor-jál...

39
A három hangkészletből a pentatónia adódna, de gyermekdalaink legtöbbje nem tisztán
őrzi az ötfokúságot, mert hangsúlytalan helyen, dallamfordulat közben félhang is előfor­
dul. A dal végén, amikor lefut a dallam, kiegészül dúr hexachorddá (1-s-f-m-r-d). Példá­
ul: „Bújj, bújj zöld ág”.
Dúr hexachord

A gyermekdalok azonos magasságban ismétlődő motívumokból épülnek fel, ezek általá­

ban kétszer ? -es ütemek, a motívumismétlések számát a játékhoz fűződő szöveg befo­
lyásolja. Laza szerkezetű, bővülésre és szűkülésre képes motívumlánc ez, amelyből, ha
egy játékelem kimarad, különösebb hiányérzet nélkül a szövegrész is elmaradhat. A kis
elemekből összetevődő dallamok, amelyekben az ismétlődő dallammotívumok váltakoz­
nak, könnyen szét is szedhetők. A gyermekdal néha nagyon rövid, előfordul, hogy csak
2-4' motívumból áll. Ezeknek makámszerű ismételgetése jelent egy teljes zenei dallam­
sort.
A dallamfordulatok egymást váltogatják, de a motívumok hangmagassága ugyanaz. A
szekvenciaszerű ismétlődés más népek dalaira jellemző, a magyar gyermekdalokban so­
hasem fordul elő. Milyen furcsa lenne pl. a „Kis kacsa” szekvenciával:

r « j n ij j ij n
Kis ka - csa für - dik fe - ke - te tó - ba’,

any - já - hoz ké - szül Len - gyei - or - szag - ba.

A gyermekdalok ritmusa egyszerű, legtöbbször egy negyed és egy nyolcad-pár váltako­

zása az ismétlődő játékmozdulatoknak megfelelően, ? -es ütemben. A negyed szünet ki­
emeli a szövegnek megfelelő tagolódást:

s
Ay __ff__ uT __
____ ____ _____ i
v-y J
a ___ m ____m _____
9
___ ~
J~____ m
rz . » a 1__ m v ------- a ----------f ------------

Ég a gyér- tya, cg, el ne a - lúd - jék.

40
Hangsúlyos helyen soha nincs szünet, és nyolcad szünet is csak akkor fordul elő, ha a be­
fejező negyed hangot rövidebben éneklik a gyermekek:

w J
0 ihelyett
iciy cu
p = l a /
........... - - J J -
csü - csül - jünk le, Iá - - nyok!

Szinkópával .és tizenhatoddal inkább olyan dalokban találkozunk, amelyeket a felnőttek

énekelnek a gyermekeknek. Pl.:

Be - ze - re, be - ze - re gom - bocs - ka...

----------K ----------- [------------------------ r ------------ — K — h -----------------T —

-
a
H
n — ib ; — i1-------------------- \ 1/ J \ 1/ J V H j ------------------- --------------------
f/T \ * * ) r * i 0 ,
. _ ____ 4 _ -M -
1
Ci - ró - ka, ma - ró - ka, mit főz - tél? Ká - sát!

A gyermekdalok éneklésénél fontos az élő beszédhez igazodó ritmus, a finoman nyújtott

és rövidített szótagok kiejtése. A népdalgyűjtemények - és ez a könyv is - azt a látszatot
keltik, hogy a gyermekjáték csupa egyforma nyolcadokból és negyedekből áll. Az eredeti
népzenei felvételek bizonyítják, hogy a gyermekdalokban is különbség van a rövid és
hosszú szótagok között, ha nem is annyira éles, mint a felnőtteknél, a szavak értelmét
jobban kidomborító éneklésben. Gyermekdalokban fölösleges kiírni az apró ritmuseltéré­
seket, mert akkor kvintolákat, szeptolákat kellene lejegyezni. A dalokat a magyar nyelvet
jól ismerő óvónő magyar gyermeknek tanítja. A beszéd helyes ritmusa az élő nyelv állan­
dó használatában egyértelmű, elég tehát ezek vázlatos ritmusjelölése.
Kodály Zoltán írja a Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok kötetének előszavában:
„Az ütemeken belüli apró ritmus lejegyzése néha vázlatos. A régebbi gyűjtemények, így
Kiss Áron is, azt a látszatot keltik, hogy a gyermekjáték csupa egyforma nyolcadokból és
negyedekből áll. A fonografált adatok azt mutatják, hogy ... a gyermekdalban a ritmikus
elem annyira uralkodik, hogy szabadon nyújt meg rövid szótagot, rövidre fog hosszút, ha
a ritmus szimmetriája úgy kívánja.”
A nyolcadpár megnyúlásának vagy rövidülésének nyelvészeti indoka lehet:
a hosszú magánhangzók megnyúlása:

fi. n i mi i i m
Akai - ló - i sző - lő - be’két szál vesz - sző -be’.

41
 a mássalhangzó-torlódás me£nyújtja az előző szótagot:

t\ u u-----
tr-S —H
/T
íjt%_r_ I __ m »
. m 4 _•_M
Roz - ma-rin - gos ab - la-kom-ban . . . Ég a gyér - tya

m
ég... mind le-gug-gol - jék.

a három- vagy négyszótagos szavak első tagja kap hangsúlyt:

. . . a - ra-nyos a tál - pa, e - züs - tös a

há - ta. har-mad-na-pon haj - do-gál - ja,

Az énekesjátékokban az éneklés és játékos mozgás szoros egységben él, az óvodáskorú

gyermeknek is így kell továbbadnunk azokat, mert a személyes kapcsolat öröme adja
meg a játék lényegét.
Szerencsés az az óvónő, aki maga is átélte gyermekkorában az énekesjáték örömét. Nagyon sokat jelent, ha az
óvónőjelöltek és a továbbképzésen résztvevő gyakorló óvónők hagyományokat őrző falvakba mennek, mert
legalább szemlélődés alapján kapnak ízelítőt az énekesjátékok varázsából. Igaz, hogy ezeket leginkább 12-14
éves lányok játsszák, mi pedig 3-6 éves korú gyermekeknek akarjuk megtanítani. Hiába egyszerű és kis hang­
terjedelmű egy dallam, ha a szép és bonyolult mozgást, a népviselet által kiemelt rugalmas ringást a kicsinyek
nem tudják visszaadni. Az óvodában is törekedni kell viszont a dal és mozgás egységére a mi gyermekeink testi
és értelmi fejlettségének megfelelő szinten, ha az énekesjátékok eredeti szépségét nem éljük is el.

Az új óvodai program egységesen kiáll a kis hangterjedelmű, jellegében pentaton és he-

xachorddá kiegészülő gyermekdalok mellett. Ez magában foglalja a népi gyermekdal­
anyagot, valamint az alkalmakra, ünnepekre, évszakokra írt műzenei gyermekdalokat
is. Amikor az óvónő dalokat válogat, akkor a programban előírt dallamfordulatok szerint
kikeresett modókákhoz, játékokhoz hozzáérti az egyszerű, komponált gyermekdalokat is.
„A kisebbek számára szükség van a népdal szellemében, de annak nehézségei nélkül
megírt dallamokra, amelyekkel játszva előkészítjük benne az igazi népdal talaját.” (Ko­
dály Zoltán)
Igény tehát, hogy a szöveg és dallam egyszerűségében is művészi értékű legyen. A
korlátozott hangterjedelem mellett a kis gyermekdalok megfelelnek a műzenei alkotások
szerkezeti és daliami szabályainak is. Fontos, hogy a gyermek már óvodában énekelje a
jól begyakorolt dallamfordulatok mellett - a műzenei anyag változatos fordulatait, sajá­
tos hangközeit is. A m-r-d finom variációját, pl. „Tekereg a szél”, vagy a kvartlépés fel-
használását, pl. „Rajta, rajta jó katonák”. Ismerjen meg a gyermek ritmikai, szövegi szim­

42
metriákat, költői fordulatokat, pl. „Csip, csep, két csepp”(284-es dal). Énekeljen motívu­
mokból szőtt, de zenei sorokká költött szerkezeteket, miniatűrben is tökéletes műzenei
formákat, pl. „De jó a dió” (225-ös dal).
A népzenére jellemző, de gyermekdalokban általában nem található ereszkedő és dal­
lamváltó építkezés, pl., amikor a motívumok záróhangjai m-r-d-1, hangok: „Porcos pogá­
csa” (298-as dal). A nagy művészi formákkal, a műzene csodálatos világával így már a
kis formában ismerkedik a gyermek. Ezek a rövid dallamok a népdal mellett előkészítik
hallását, ízlését a tágabb zeneirodalom befogadására is.
Az óvodában tanulja meg a gyermek először saját népének gyermekdalait a saját anya­
nyelvén. Más népek gyermekdalait csak akkor tanulhatja, ha a magyart már jól ismeri.
Több gyűjtemény jelent meg az utóbbi években (Szomszéd népek gyermekdalai, Európai
gyermekdalok), amelyek vonzó illusztrációkkal és játékleírásokkal arra ösztönözték az
óvónőket, hogy abból az óvodásoknak dalokat tanítsanak. A háromnegyedes, felütéses,
oktávterjedelmű idegen dal még korai zenei táplálék az óvodásoknak, és inkább iskolá­
soknak való. Megzavarná éppen kialakuló magyar zenei anyanyelvűket, és hangszálaikat
is megerőltetné. A gyermekkor tágabb értelemben 14 éves korig tart, és ezek a gyűjtemé­
nyek elsősorban az iskoláskorú gyermekek számára készültek. A kitűnő szövegfordítá­
sok, humoros, játékos szövegek alkalmasak arra, hogy az óvónő előénekeljen belőlük a
gyermekeknek.

A dalok kiválasztásának szempontjai

A program a dalok kiválasztásához zenei hangkészlet szerinti szempontokat ad. A s-m

hangokon mozgó és a 6 hang terjedelmű dallamok aránya a gyermekek kora szerint vál­
tozik. A dalanyagnak nem a cím, hanem a jellemző dallamfordulatok szerinti kiválasz­
tása a zeneileg művelt óvónőknek jelentős szabadságot biztosít. Régen a nevelő (1951)
egy korcsoport megadott anyagából választhatott, amelyen belül előírták a kötelező dalo­
kat. Most egy zenei rendben összeállított bő anyagból választja ki a dalokat, játékokat A
szelektáló és gyűjtő munkához szeretnénk néhány válogatási szempontot adni, mivel a
dalanyagot itt nem nehézségi, hanem ábécés rendben közöljük. Ez nem ad támpontot ah­
hoz, hogy mely korcsoportnak tanítsuk őket. így az óvónő belátása szerint dönthet, hogy
mi felel meg a csoportjának életkor vagy fejlettség szerint.
A megjelölt dallamfordulat és hangterjedelem után a legfontosabb megkeresni ugyan­
azon az anyagon belül a korcsoport számára legmegfelelőbb játékformát. A játékok leg­
pozitívabb nevelő hatása a közös öröm, a közvetlen társas kapcsolat. A társ először az
óvónő, később néhány pajtás, majd az egész csoport. Nem ér semmit az az énekesjáték,
amelyet állva, tisztán, szép szövegkiejtéssel, jó, megoldott feladatként adnak elő a gyer­
mekek. Fontosabbnak kell tartanunk - a zenei szempontokon is túl - az éneklés örömét, a
játék élvezetét, a közös átélést. Az igazi játékkedv visszahat majd a zenei célok jobb
megvalósítására is.
A kiscsoportban eleinte maga az óvónő játszik és énekel, a gyermekek hallgatják, eset­
leg játékmozdulatokkal kísérik az éneket. Tehát a mondóka- és dalanyagból olyan alkal­
mas játékokat kell választani, amelyeket a felnőtt játszik a gyermekkel. A gyermekek
számára először olyan játékokat válasszunk, amelyeket körbesétálás nélkül, állva vagy
ülve is el tudnak játszani; később, az év végéig körbejárni is megtanulnak. A játékos

43
utánzó mozgás, egyszerű körséta, guggolás vagy könnyű szerepcserejáték felel meg a
3-4 éves gyermek mozgásának.
A középső csoportban az egyszerű körjáték bonyolultabb mozgásokkal (guggolás, taps,
visszafordulás, páros körbejárás) bővülhet. Az utánzó mozgások még ugyanúgy alkal­
mazhatók, mint a kiscsoportban, de fel lehet használni változatos sorformákat vagy csiga-
kígyóvonal sort alakító játékokat is.
A nagycsoportban több szereplővel, komplikáltabb mozgással, nagy térben mozgó já­
tékokat is választhatunk. Az egyszerű szerepcserén túl a párválasztás, két kör forma, cso­
portos fogócska, sorgyarapodó, hidas-ludas játékformákat is alkalmazhatjuk. Az alakos-
kodó, huncutkodó, egymást megtréfáló játékokhoz a gyermekek fejlett humorérzéke, jó
társas kapcsolata, önkéntes fegyelme szükséges.
Az előzőekben említettem, hogy a gyermekjátékokat eredetileg nagylányok éneklik, és
általában kis létszámban játsszák. Mi viszont kicsinyekkel, nagy létszámú gyermekcso­
portokkal szeretnénk ugyanezeket a játékokat újjávarázsolni. A játék eredeti formáját és
a dal szövegéhez kapcsolódó játékmozdulatokat lehetőség szerint meg kell tartanunk, de
pedagógiai okokból változtathatunk is rajta. Hogy mindenki sorra kerüljön, nem egy, ha­
nem több gyermeket állítunk a körbe; a kétszemélyes játékokat (pl. „Csip, csip csóka”) az
egész csoporttal játszhatjuk úgy, hogy párosával egymás felé fordulnak a gyermekek. A
„Zsipp-zsupp” eredeti formája például az volt, hogy két nagyobb gyermek egy kisebbet
kezénél-lábánál fogva meglóbált és a végén gyengéden a földre ejtett. Ezt az óvodában
vagy babával (leejtés nélkül), vagy két kart összefogva párosával játsszuk. De lehet a
„Zsipp-zsupp” dalt utánzó mozdulatokkal végigjátszani úgy is, hogy a kenderáztatás, mo­
sás, szövés, varrás folyamatának minden munkamozdulatát ismételgetjük.
A gyermekjátékok mozdulatainak, térforma alakításainak vannak íratlan, de az élő
néphagyományban mindig egyformán érvényesülő, hagyományos mozgásformái, szabá­
lyai. Pl.:
- az ölbe ültetett gyermek arcával a felnőtt felé fordul;
- két kör esetében a körök ellentétes irányban haladnak;
- a kör közepén álló pontosan megkeresi a tér középpontját;
- a körön belül vagy kívül járó a körrel ellentétes irányban halad;

44
 - a hidas és kapus játékoknál a kérdezők - a kapu és a sor - egymással szemben áll­
nak, és a sor a kapuval szemben halad át a feltartott kezek alatt;

- a kapu alatti áthaladáskor a gyermekek a fejüket kicsit meghajtják (egymás hátát

nem ütögetik);
- párválasztásnál, páros forgásnál a társak végig egymás szemébe néznek, a forgás
után fejhajtással köszönik meg a táncot;

- a meghajlás nem derékból történik, hanem egyenes testtartással és fejbillentéssel;

- az összefogott kezeknél az ujjakat nem fűzik mélyen össze, hanem egymás tenyeré­
be teszik a kezüket stb.
A táncot, annak igazi, ifjaknak szánt formáját, amit nagylányok, vagy fiúk és lányok pá­
rostáncban, csodálatos szépséggel adnak elő, nem kívánhatjuk az óvodásoktól. A nehéz
lépések gyakorlása sok játék- és szabadidőt venne el a gyermekektől, és a nehéz lépések
a 3-6 éves korú gyermekek mozgásfejlettségének sem felelnek meg.
Elégedjünk meg a gyermekjátékokban előforduló egyszerű táncos mozgásokkal, válto­
zatos játékmozdulatokkal és térformákkal; oldjuk meg azokat olyan igényesen és szépen,
amennyire azt óvodás korban a gyermek mozgása és ritmusérzéke megengedi.
A dalanyag évi összeválogatásánál figyeljünk a mondókák, dalosjátékok és műdalok
összeállításának arányára is. Az óvodában a gyermek legfontosabb tevékenysége a játék,
a zenei nevelésnél is ezt kell szem előtt tartanunk. Több olyan dalt kell választanunk te­
hát, amely a mozgáshoz, játékhelyzethez kapcsolódik (kb. 70%), és kevesebbet a játék
nélküli, évszakokhoz, ünnepekhez kapcsolódó dalokból (25-30%). Ez az arány még a
korcsoportokon belül is változik, mert a kicsinyek még bármilyen dallal köszönthetik az
ünnepet, a nagyok viszont már jobban megértik és átérzik az ünnepek hangulatát, az év­
szakok változását, az óvodai búcsút, nekik tehát több ilyen jellegű dalt kell tanulniuk.

45
Az életkornak nem megfelelő dalok
A népdal csodálatos fája „ágait” mintegy 50 éve az óvoda fölé is kiterjesztette, és joggal
hihetnénk, hogy a régi századok csökevény dallamai a két évtized alatt végleg lemorzso­
lódtak. Ma már csakugyan nem beszélhetünk a múlt század népies műdalainak óvodai
használatáról, sem az oktatgató, sablonos tandalokról. Megszabadultunk a német zenéből
átsugárzó zenei jellegzetességektől és a rossz prozódiával fordított idegen gyermekdalok­
tól. Rendelkezésünkre áll a magyar gyermekdalok gazdag anyaga. Néha azonban felcsen­
dül egy-egy nagy hangterjedelmű, szép, de óvodába nem való iskolás dal vagy nehéz
népdal. A gyermekek környezetükből, a családból, iskolás testvéreiktől szívesen tanulnak
el dalokat, és sajnos ezeken tanulnak meg hamisan énekelni.
A gyermekek nyitottsága és tanulásvágya a legnagyobb veszély ma, amikor a kicsik a
rádióból, magnóról, videókazettákról hallott „gyermeksanzonokat” vagy gügyögő, „gyer-
mekeskedő” dallamokat is megtanulják, amit a kereskedelem nagy haszonnal el is ad. A
filmzenék (báb-, rajzfilmek) sokszor igen ügyes dallamait is énekelgetni akarják, pedig
azok kísérőzenének, hangulatkeltésre készültek. A legjobb orvosság, ha a gyermekeknek
sok jóízű énekesjáték élménye van, akkor az alkalomszerűen felbukkanó „slágerek” majd
maguktól eltűnnek.
A program megjelöli az óvodáskorú gyermekeknek való művészi értékű dalok hang-
terjedelmét, zenei sajátosságait. Nem ír elő kötelezően egy dalanyaggyűjteményt sem, te­
hát az óvónők valóban szabadon választhatnak az értékes gyermekdal-irodalomból, de be
kell tartaniuk a program dalanyaggal szemben támasztott igényeit. A zenei fokozatok
gondos felépítése, iskolát előkészítő szerepe értelmét vesztené, ha a válogatás lehetőségét
és szabadságát a dalok művészi értékének rovására értelmeznék.

A zenehallgatás anyaga

Az óvodai zenehallgatás célja, hogy a gyermek figyelmét a dal, az ének, a hangszerjáték

szépségével lekösse, felkeltse érdeklődését a meghallgatott zene iránt, és az óvodásokat a
zene türelmes, figyelmes hallgatására, élvezésére szoktassa.
A zenei ízlésformálás kezdeti munkája ez, és legalább annyira fontos, hogy igényesek
legyünk az e célra szánt értékes, jó zene megkeresésében, mint a mondóka, a dalanyag
összeválogatásában. „Mindenkinek az a zene fekszik legjobban, amelyhez gyermekkorá­
ban szokott. A korán fejlesztett jó ízlés nehezen rontható el később. Ezért ügyeljünk az
első benyomásokra. Az egész életre kihatnak.” (Kodály Zoltán)
A kisgyermek érdeklődését leginkább a szöveges, egyszólamú dalok kötik le, mert
még csak az egyszólamú dallam megértésére, zenei felfogására képes. A tréfás, sokszaka­
szos népdalok és a lassú, lírai népdalok egyaránt alkalmasak előéneklésre. Ebből a célból
válogathatunk a 6 hang terjedelmű, nagyoknak és iskolásoknak szánt gyermekdalokból,
és a rövid, klasszikus szemelvényekből is.
A zenehallgatásra kiválasztott dalnál nincsenek hangterjedelmi, ritmikai, szövegterje­
delmi kötöttségek. Az óvónő ismeri a csoportját, tudja, mi köti le a gyermekek figyelmét.
Az anyagot azonban bőségesen és nagyon változatosan kell összeállítani, mert amennyire
jó, hogy a gyermekeknek van kedvenc daluk, amit újra kívánnak hallani, annyira veszé-

46
lyes, hogy a sokszori ismétlés után már énekelni és tanulni is akarják a dalt. Á zenehall­
gatáshoz kiválasztott dal illeszkedjék az évszakhoz, az énekfoglalkozás zenei célkitűzése­
ihez, a gyermekek aznapi hangulatához.
A gyermek igényli, hogy a dalt előadó személyt lássa, hallja, ismerje, szeresse. Ezek a
tényezők a zene művészi, érzelmi átélését fokozzák. Az óvónőnek módjában áll, hogy a
zene jellegét, humorát testtartással, arckifejezéssel, mozdulatokkal kísérje, s így azt a
gyermek számára közvetlenebbé, élvezhetőbbé tegye. Tanítsa meg a gyermeket arra,
hogy az élő előadáson keresztül figyeljen a zenére és megérezze az abból áradó szépséget
és nyugalmat Az óvónő éneke, hangszerjátéka jelentse az óvodás gyermekek számára a
közvetlen, élő zenei élményt
Kitűnő, művészi értékű, zenehallgatásra alkalmas anyag Törzsök Béla: „Zenehallgatás
az óvodában” című mintagyűjteménye, amely a műzene remekeiből és a népdalanyagból
válogatott dallamokat a 12. századtól napjainkig. Csokorba szedte azt, amit a kisgyerme­
kek is szívesen hallgatnak és az óvónők is szépen tudnak előadni.
Az élő zene, a személyes, a színes előadás teszi valóban élvezetessé a meghallgatott ze­
nét a zene befogadását A példatár többszólamú szemelvényeket is közöl. Külön öröm a
gyermekeknek és az együtt éneklő, furulyázó óvónőknek is a „kamarazene” bemutatása.
Ez a gyűjtemény a művészi érték igényével bővíthető az óvónő zenei műveltsége,
éneklési készsége, kedve és hangszertudása szerint. Hegedűn csaknem minden dallam
muzikálisan eljátszható, viszont fém- vagy facimbalmon, furulyán kevesebb mű adható
elő (még a népdalokból is inkább a táncos jellegűek). Kodály 100 kis indulója szintén
óvodásoknak készült. Az óvónők kezében van már jól, tisztán hangolt metallofon, ami
szintén alkalmas a dalok, dallamok bemutatására.

Nagy hatást gyakorol a gyermekekre, ha az óvónő egy mesét énekelve ad elő. A muziká­
lis, tréfás kedvű óvónő szívesen talál ki dallamot és történetet is, hogy a gyermekek fi­
gyelmét, zenei érdeklődését felkeltse. Jó példa és ösztönzés ez áttételesen arra is, hogy a
gyermekek majd maguk is kitaláljanak ilyeneket. Ezt csak akkor csinálja az óvónő, ha
igazán kedve van hozzá.

47
 V. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE ÁLTALÁBAN

Óvodában a zenei képességeket az éneklési, ritmikai, hallási és zenehallgatási készségek

területére szoktuk bontani. Természetesen elméletben még sokféle szempontot figyelem­
be vehetünk, például a formaérzékel vagy a zenei alkotókedv fejlesztését stb. Áttételes ha­
tásukról már szóltunk az előbbi fejezetben.
A program a gyermek készségeinek fejlesztését életkor szerint és azon belül a készsé­
gek fejlettsége szerint fogalmazza meg. Ez a könyv az egyes zenei készségeket fejlettség
szerint, a fejlődés folyamatában tárgyalja. Azért, hogy segítséget adjon az óvónőnek az
„átlagos”, „általános” fejlődési szakaszok megismeréséhez akkor is, ha a zenei készség
nem fedi pontosan az életkort. Egy átlagos szinthez viszonyítva az óvónő jobban meg
tudja ítélni az eltéréseket; csoportja attól mennyire tér el: jobb annál, vagy még fejlesztés­
re szorul.
Az azonos korú gyermekeknél is sok az egyéni eltérés, és éppen ez a legérdekesebb
nevelői feladat: változatos módszerekkel hogyan lehet egyidejűleg fejleszteni a különbö­
zőfejlettségű gyermekeket.
A nevelői eljárások változatos megtervezéséhez az óvónőnek ismernie kell:
- az adott csoport fejlettségi szintjét, teljesítőképességét;
- azt a szintet, amelyre a gyerekeket el szeretné juttatni;
- a megfelelő zenei anyagot;
- a fejlesztés fokozatait (az általánosat és eltérőt);
- a művészeti nevelés és az érzelemkeltés hatásrendszerét.
A készségek fejlesztése folyamat. Sokféle, hosszú ideig tartó, sorozatos hatásra történő
változás a gyermekben.
Az óvoda feladata, hogy a gyermek zenei képességeit játékkal és játékos módszerekkel
úgy fejlessze, hogy az iskolai neveléshez alapot adjon. A hangsúly az érzelmi nevelésen
van, a zene iránti fogékonyságon, érdeklődésen, aminek természetes következménye lesz
a cselekvéssel, utánzással való tanulás. A fejlesztett képességek és ismeretek adnak segít­
séget ahhoz, hogy az iskola azt továbbfejlessze, és a zenei írás-olvasás érdekében a meg­
szólaló hangokat „vizuális jelrendszerre”, ritmust, hangmagasságot mutató jelekre tegye
át.
A gyermekek az élő zenéből, éneklésből-mozgásból közvetlen tapasztalással, aktív
cselekvéssel szűrjék le az elemi zenei fogalmakat. Ezért a közlő, ismertető szövegek he­
lyett cselekedni kell, a játékokat élni, élvezni kell. Az óvodában tanult dalok mennyisége
és a fogalmak ismerete nem lehet egyedüli értékmérője a jó iskolai előkészítésnek. Annál
fontosabb a zenei fogékonyság, az alkotókedv, a gyermek koordinált mozgása, éneklési
kedve, daltudása. Érdeklődésük nyitott lesz a zeneirodalom csodálatos világára, kedvet
kapnak hangszertanulásra, életüket teljesebbé teszi a hangok, harmóniák jelképes üzene­
te, érzelmi hatása.

48
 A zenei tevékenységek sajátos vonásai

Készségfejlesztés a hang és mozgás összekapcsolásával

Az éneklés közös tevékenység, a gyermekek óvodában egyszerre, együtt énekelnek, mo­

zognak, akár csoportosan, akár „ölben ülő” egyszemélyes játéknál. A gyermekjáték ere­
detileg sokkal bensőségesebb volt, családi környezetben szülővel, testvérrel, kinn a réten,
udvaron néhány baráttal, a gyermekek saját kedvére és saját kezdeményezésével zajlott
A lányok körjátékokat, a fiúk inkább sportjátékokat játszottak. A kicsik jó darabig csak
nézhették a nagyok énekesjátékát, és a figyelve tanulás után lassan kapcsolódtak be az
igazi játékba. Az óvoda szervezett élete, a nagyobb létszámú csoport, az életkor, fiúk-lá-
nyok együttnevelése más, mint az a környezet, ahol kinn a természetben, a növények, ál­
latok közelében e játékok születtek. Akkor egymástól tanultak, itt egy felnőtt „tanítja”
meg nekik ezeket a kedves játékokat. A 12-14 évesek testaránya, hangterjedelme más,
mint a 3-6 éves kicsiké. A változó társadalomban, a 21. században élő gyermeknek mé­
gis szüksége van és lesz a játékra, aminek nagyszerű közösségi formája az együtténeklés,
együttjátszás. Az óvónőn múlik, mit tud ennek szelleméből, öröméből átadni a kicsiknek.
Ha nem is lesz olyan szép és tökéletes, mint a nagylányoké volt, de az összetartozást, a
közös élvezetet, feszültséget-oldást ösztönösen megérzik majd a kisgyermekek is. Nagy­
csoportig játék közben mind jobban érvényesüljön a gyermekek egymás közti kapcsolata,
óvónőtől független játékszervezése, önálló éneke, döntése, hogy mit és meddig játsszon
(jó, ha van kedvenc játékuk!). Az irodalomban és képzőművészetben is sok közös cselek­
vés van, mégis nagyon lényeges közös vonásuk az egyéni, más időben történő aktivitás.
Mesehallgatásra egyedül vagy együtt, képnézegetésre, rajzolásra, festésre, konstrukciós
alkotójátékra bármikor sor kerülhet, kezdete és befejezése is a gyermek szabad elhatáro­
zásától függ.
Az éneklést egyszerre kezdik, egyszerre fejezik be, szabályos térformát alakítanak.

49
A zenei fogalompárok megértése, alkalmazása
A tanulási folyamat a zenében ugyanaz, mint a „tudományos” területek konkrét tapaszta­
lásainál, természeti törvényeinek megismerésénél (környezetismeret, matematika). A
gyermekek érzékelés alapján, ingerként fogják fel a hanghatásokat, megfigyelik, össze­
hasonlítják, megkülönböztetik őket = gondolkodnak. A többféle elhangzó szemléltetésből
(pl.: halk és hangos beszéd, mondóka, ének, taps, hangszer hangja) a gyermek kiszűri az
azonosságot és így érti meg a fogalmat. A fogalompárok összehasonlítása (később fino­
mabb különbségei) akusztikus vagy mozgás alapon ad tájékoztatást a megnevezéshez, a
szó megértéséhez és ennek önálló alkalmazásához.
Amiben .sajátosan más a zene, az a megfoghatatlan, láthatatlan hanginger, amit vagy
az óvónő vagy a gyermek hoz létre. Természetesen számtalan más akusztikus hatás is éri
napközben a gyermeket, pl. zörej, emberi hang. Az óvodában azonban szándékos fejlesz­
tésről azaz nevelésről beszélünk, megtervezzük a hanghatásokat. A zenei nevelés három
alapszíne három fogalompár: halk-hangos, mély-magas, lassú-gyors. Érzelmi hatásuk
felbecsülhetetlen, alkalmazásuk nélkülözhetetlen. Az egyforma tempójú, hangmagasságú,
hangerejű éneklés fekete-fehér kép, színek nélkül. Ezek a zenei „színek” keverhetők, fo-
kozhatók és egymással szembeállíthatók, akár a többi művészet színei.
A hangrezgések létrehozásához fizikai törvény szerint energiára van szükség:
a HALK, MÉLY, LASSÚ hang keltéséhez kevesebb erő kell,
a HANGOS, MAGAS, GYORS hangokhoz több energia szükséges.
Gyakran a köznapi beszédben is egymás helyett használjuk a kifejezéseket: „lassan be­
szélj, mert alszanak a gyerekek.” A gyermeki fogalomalkotáshoz azonban fontos az el­
lentétek szembeállítása, a jelenségek összehasonlítása, pl. mihez képest hangos vagy han­
gosabb egy bizonyos zörej vagy zenei hang.
A fogalompárok bemutatását először felfogják, különbségeiket felismerik és esetleg
utánzás alapján maguk is létrehozzák. Pl.: a kicsik magas és mély hangnál felteszik és le­
teszik a kezüket, de nem tudják megmondani, hogy melyik a magas és melyik a mély.
Tehát a megnevezés és pontos megértés később alakul ki bennük.
A zenei kifejezések megértése azért fontos, mert azt, adott esetben az éneklés - később
hangszerjáték - közben gyakorlatban is tudniuk kell alkalmazni. Amíg ez az óvodában
kicsiknél utánzás alapján történik (pl. az óvónő velük együtt tapsol halkan és hangosan),
hatéves korra ezek a motorizált mozgások (így az éneklés is) már készséggé válnak. A
„kifejezések” alapján szándékosan is irányíthatók, és a gyermek kérésre egyedül is tud
majd gyorsan vagy magasan énekelni.

A zenei nevelés eszközei

Az eszköz fogalmát gyakran csak a tárgyakra, pl. hangszerekre szűkítjük le. Tágabb érte­
lemben azonban minden, ami a nevelői cél elérését segíti, a zenei nevelés eszköze. Esz­
köz:
- a kiválasztott módszer (milyen cselekvési, tapasztalási módot alkalmazunk);
- a célnak megfelelő zenei anyag (hangulata, szövege, zenei elemei);
- a célt segítő tárgyak.
A módszer az óvónő egyénisége és az adott gyermekcsoport összetétele szerint változik.

50
Az adott helyzet felismerése és a célhoz alkalmazkodás az óvónői „alkotóképesség” leg­
jobb próbaköve. A tudatos irányítás és a tervezettől eltérő spontán ötletek ötvözete adja a
nevelői munka ízét, örömét.
A zenei anyagnak kettős szerepe van. Az egyik, hogy szeresse, szívesen énekelje a
gyermek a játékot; a másik, hogy a dalt készségfejlesztésre (ritmus, lüktetés) vagy foga­
lompár megértésének eszközeként használjuk fel. Ez utóbbi a ritkább, mert a képességek
fejlesztésének igazi alapja az átélt játék.
Az elvont fogalmakat, szavakat mindig zenével szemléltetjük, vagyis a szó „verbális”
értelmét tapasztalással, többirányú érzékeléssel-tapasztalással tesszük világossá. Ezért
felesleges zenei nevelés közben a sok szó, magyarázgatás. Lényeges azonban a szemlél­
tetésnél, hogy az a hang-mozgás jelrendszerében maradjon és ne keltsen „képzavart” vi­
zuális ingerekkel. Például: a piros báb magas hang, a kék a mély, vagy: a fehér medve
képe halk, a barna medve hangos. A hangmagasságnál a tér és hang játékos összekap­
csolása és bemutatása a lényeg, a dinamikánál a hangerő.
A tárgyi eszközök akkor vezetnek célhoz,
- ha a célt nem homályosítják el. A sok beszéd vagy vizuális kép bénítja a gyermek
képzeletét és akadályozza a művészi átélést; a zene hasson, és a gyermek magában
szabadon asszociáljon;
- a túl színes, túl bonyolult kellékek akadályozzák a hangulat kibontakozását (pl. a ki ­
rály arany koronájának átadása, a cicafej bonyolult levevése-feltevése) elvonják a
gyermek figyelmét az éneklésről;
- a túl sok eszköz mellett elsikkad a zene (pl. minden gyermek kezében dob, zörgő do­
boz, ritmusbot).
Helyes, célt segítő eszköz:
- az egyszerű, ízléses, játékhoz kapcsolódó tárgy, különösen, ha jelkép, szimbólum.
(Pl. az eldugott „hurka”, amit a kopó keres, lehet egy darab kő vagy fa, a „tűz” egy
zsebkendő, a „kosár” egy szoknya.) A szerepet megerősítő tárgy is jó, ha egyszerű:
kendő az anyának, vőfélybot, kalap a csősznek, koszorú a „koszorúnak”;
- a dal szövegének megértését segítő jelképes mozdulatok; ha először egy tárggyal ér­
deklődést keltünk, a gyermek jobban megérti az összefüggéseket.
A ritmushangszerek is tárgyi eszközei a zenei nevelésnek. A ritmusérzék fejleszté­
sére általában a dobot, a cintányért és a háromszöget használjuk, de a „hangszerál­
lomány” bővíthető az óvónő ötletei és igénye szerint például csattogóval, ritmuspál­
cákkal, bottal, csengővel és egyéb finom zajt keltő tárgyakkal.

51
 VI. A ZENEI KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSÉNEK TERÜLETEI

A gyermek testi és szellemi fejlődése összhangban áll egymással. A nevelő célzattal

megtervezett hatások bonyolult módon, sokoldalúan formálják a gyermeket Néha merev­
nek és formálisnak tűnik, hogy az egyes zenei fejlesztési területeket az oktatás rendszere­
zése érdekében külön tárgyaljuk.
A gyermek lelki és tesi sajátságainak komplex fejlődését a Nevelési Program részeire
bontva is tárgyalja. Nevelési és didaktikai okból tartsuk szem előtt, hogy ezek a részfel­
adatok állandó összhangban vannak a gyermek egész személyiségének fejlődésével.
Az óvónőnek meg kell ismernie a szakemberek által kidolgozott elméletrendszereket
melyek ismeretében munkáját tudatosan, logikus indokok alapján tudja majd megtervez­
ni. Az óvónő akkor érti meg a gyakorlat közben a jelenségek összefüggéseit, ha már el­
méletileg felkészült, állandóan figyeli a gyermekek reakcióit és annak megfelelően kere­
si a módszeres megoldásokat

Az éneklési készség fejlesztése

Az éneklési készség alakulása óvodában a gyermek utánzási vágyán alapszik. Az óvónő

gyakori énekléssel kelti fel a gyermekek érdeklődését, akik fogékonyságuk, kedvük sze­
rint kapcsolódnak be az éneklésbe. Az óvodában hallás után tanítjuk a dalokat.
A tiszta, pontos utánzáshoz először pontos hallásképzet szükséges, ezt követi az ének­
lés, a hangszálak (nem tudatos) irányításának helyes mechanizmusa. A kettő együttes
eredménye a tiszta éneklés. A hallás legtöbbször gyorsabban fejlődik, a tiszta éneklési
készség sokkal lassabban.
Az éneklési készség fejlődéséhez sokszori ismétlés, sokéves gyakorlás szükséges.
Ezért is kell szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy a legtöbb gyermek a három év folya­
mán tanul meg tisztán énekelni. A fejlődést mindig a gyermek vagy a csoport előző, saját
kezdeti szintjéhez kell mérni.

A tiszta éneklés

A tiszta, szép éneklést segíti, ha

- a gyermekek értelmi és fizikai adottságainak megfelelő rövid, kis hangterjedelmű
dalokat tanítunk. A nagy hangterjedelmű dallamokat csak „körülbelüli” magasság­
ban, esetleg jó ritmusban, de hamisan énekelnék a gyermekek. A kis hangterjedel­
mű dallammotívumokat meghallani és utánozni is könnyebb;
- megfelelő hangmagasságon énekelünk. Ez a kiscsoportban a d-h, a nagyoknál a c-d’
abszolút hangok közötti hexachord hangterjedelmet jelenti. A kezdőhangot a dallam
hangkészlete alapján kell megválasztanunk. A szó tengelyen mozgó daloknál (s-m:

52
 s-l-m: s-m-d), ahol a szó sokszor fordul elő és a dallam onnan ereszkedik lefelé, leg­
jobb, ha szó-nak az egyvonalas a-t használjuk. Az óvónőnek végig kell gondolni a
dal hangterjedelmét és ahhoz kell viszonyítani a gyermekeknek megfelelő kezdő­
hangot. A hat hang terjedelem c és d’ között többféle lehet, de a legalkalmasabb a
d-h fekvés.

Dallamkezdésre példák:
Éliás Tóbiás... s-d terjedelem, szó-\al kezdődik, tehát á lehet a kezdőhang:
dó

Aki nem lép... s-d terjedelem, dó-\al kezdődik, tehát dé lehet a kezdőhang:

Ha én cica volnék... l-d terjedelem, a kezdőhang szó, általában ez az á a leggyakoribb in­

dulás, a kezdőhang lehet á:
dó

Ép
Nincs szebb a virágnál... m-l, terjedelem, m/'-vel kezdődik, tehát á a kezdőhang:

Nagy a hó... m-l, terjedelem, lá-\al kezdődik, dé lehet a kezdőhang:

53
Amikor két olyan dalt énekelünk egymás után, amelyek s-m és m-d hangokon mozognak,
nagyon kell figyelnünk a kétféle tere tiszta intonációjára, ha mindkettőt azonos hangon
akarjuk kezdeni.
kis tere nagy tere
4 f n --------- — ~ ~ y ~ i ~ 11 ~ ______ J |______
l l
tts------ í ------- a .fírsJ'__ £ ___ 9 ______ 9
9 IZ Z m w ±_____ m *

Zsipp - zsupp ken - dér zsupp . . . zí - bor, zá - bor . . .

A kezdőhang tehát azonos marad, de a terclépést lefelé a kistere esetében magasan, a

nagytere esetében mélyebben kell énekelni.
Könnyebb egy tonalitásban megmaradni, és a s-m hangköz után ugyanazt a mi-1 hasz­
nálni a m-r-d-val kezdődő dalnál is.
y g - n — --------- ---------
Ti a mi m
w ^ a z: ~a . : . . . . a _____ a ------ *
végig, aztán:
Zsipp - zsupp, ken - dér zsupp . . . zí - bor, zá - bor . . .

Gyakori eset, hogy a gyermek más hangon kezdi a dalt, mint az óvónő, és végig ki is tart
mellette. A gyermeket meg kell tanítani a kezdőhang átvételére. Jó fejlesztési mód ehhez
az, amikor egy dalt, amit már jól ismernek és tisztán énekelnek, néha magasabban és ki­
csit mélyebben is elkezdi az óvónő, és a gyerekek alkalmazkodnak hozzá.

a g f h a
- f — n— I— r - r 1 r = i—
Ti w - __ .. ~ ___ m__ m ^ ^ __ m
<
i

Süss ki. nap, fal a - Iá . . . végig Süss ki, nap, fal a - Iá . . .

Az óvónő hangszálai néhány év után a beszédtől megkopnak, meglazulnak, és már fá­

rasztja a „magas” éneklés. Ne felejtsük el, hogy ha mi 20-40-60 évesek vagyunk is, a
gyermek, akivel foglalkozunk, mindig 3-7 éves, az ő rövid és friss hangszálainak pedig a
gyorsabb rezgés, a c-c’ magasság felel meg.
A dal hangulata és hangszíne is megváltozik, ha mélyen énekelünk. Nem közömbös
számunkra, hogy a dal milyen érzelmi hatást vált ki a gyermekből. Ezért az óvónőnek -
még ha nehezére esik is - magasan kell kezdenie a dalokat.
Ha az óvónő nem biztos a helyes magasságban, használjon segédeszközt, adja meg
magának a kezdőhangot hangvillával, hangsíppal, szólaltassa meg hegedűn, furulyán
vagy xilofonon. Hangszerről nem könnyű átvenni a hangot, azt gyakorolni kell. A segít­
ség mindig csak az óvónőnek szól, a gyermekek már az óvónő énekéből vegyék át a kez­
dőhangot.
Felesleges, merev dolog a vidám éneklés előtt óvodában hangmagasságot adni. A
„Rajta” indítás szükségtelen, úgyis az elkezdett éneklés után fognak kezdeni. A művészi
élvezethez nem illik a vezényszó, melynek alkalmazása egyetlen esetben indokolt, ami­
kor tempóváltozást akarunk előlegezni az indítószóval. Óvodában csak tempónál, iskolá­
ban tonalitás-váltásnál is indokolt lehet a hangmagasság megadása „Rajtá”-val.

54
 Az óvónő mutasson jó példát, mindig énekeljen tisztán, szép szövegkiejtéssel, élvezhe­
tőén.
Az óvónői modell egyedül még nem elég a gyermekek tiszta énekléséhez; az éneklést
szóban is javítani, értékelni kell, időnként buzdítva őket, néha visszafogva a hangerejü­
ket.
Törekedjünk az egyöntetű, középerős éneklésre, a jól artikulált, szép szövegkiejtésre, a
tiszta ének és a mozgás szép együttesére, jó megoldására.
Az énekfoglalkozásokon sem a játékhoz, sem az új dal tanításához nem használunk
hangszert. Fölösleges támasszá válna, ami meggátolná a gyermek önálló éneklési készsé­
gének alakulását. A túl hangosan éneklő óvónő ugyanilyen felesleges segítség, mert csak
a saját hangját hallja, nem tudja ellenőrizni a gyermekek éneklését, nem hallja, hogy ki
morog, kit kell javítania. A gyermekek hozzászoknak a segítségéhez, ők sem hallják a sa­
ját hamis éneküket, tehát nem is tudják azt javítani. Elvesszük a gyermekek éneklési ked­
vét, ha helyettük énekelünk.

A gyenge hallású gyermek

A gyermekek különböző zenei élményekkel jönnek az óvodába, adottságaik, zenei érzé­

kenységük és fogékonyságuk különböző. Alapvető tételként kell elfogadnunk, hogy min­
den gyermek zenei hallása fejleszthető. Az eredmény természetesen függ a fent említett
tényezőktől. Vannak gyermekek, akik már hároméves korukban tisztán, csengő hangon
énekelnek, és van gyermek, aki ezt 3 év alatt csak lassú fejlődéssel, szándékos odafigye­
léssel és gyakorlással éri el.
A hamis éneklés oka lehel - különösen kiscsoportban és a később óvodába kerülő
gyermekeknél - a gyakorlatlanság, ami abból adódik, hogy a gyermeknek nem volt még
módja énekelgetni, környezetétől nem szerzett ilyen élményeket. A gátlásos, zárkózott,
szorongó gyermek bátortalanul és hamisan, vagy egyáltalán nem énekel. Nem mer éne­
kelni, akinek csúnya, rekedt vagy mély a hangja, és hallja, hogy az más, mint a többieké.
Néha a hangosan éneklő gyerekek magasabban énekelnek, és nem is hallják, hogy ők
mást énekelnek, mint a többiek. Ritkább eset a csökkent hallás vagy a hangképző szerv
fejlődési rendellenessége, ilyen esetben helyes a gyermeket orvosi ellenőrzésre küldeni.
Amint látjuk, a hamis éneklésnek nem annyira zenei, mint inkább fejlődési, egyéni el­
téréseken alapuló okai vannak. Ugyanúgy türelemmel ki kell várni ezeknek a gyerekek­
nek a fejlődését, spontán részvételét, mint a beszédfejlődésnél. Csak azokkal a nagyobb
gyermekekkel kell külön, egyénileg is foglalkoznunk, akiknek valóban zenei javításra
van szükségük.
A csoport és a hamisan éneklő gyermek viszonya az óvónőtől függ. A gyermekek jó
kapcsolata sokat segíthet a tiszta éneklés közvetett javításán. A gyermeknek tudnia kell,
hogy ő „mélyen”, „kicsit másképp” vagy „más hangon” énekel. Ezt nem mint szégyent,
hibát, testi fogyatékosságot fogjuk fel, hanem mint átmeneti állapotot: „Te is tudsz majd
tisztán énekelni”, „Nemsokára te is magasan énekelsz velünk”. A gyermekek ne húzódja­
nak el morgós társuktól, hanem álljanak mellé, segítsék. A mi hangszínünk más, mint a
gyermekeké, ezért ők sokszor jobban hallják és könnyebben utánozzák egymás énekét.
Adjunk lehetőséget, hogy énekeljenek együtt az óvónő segítsége nélkül. Ha fejlődést ta­
pasztalunk, a csoport előtt dicsérjük meg a morgós gyereket, és azt a társát is, aki hozzá­

55
járult a kívánt változáshoz. Legyen büszke az egész csoport arra, hogy a régebben mor-
gós gyermek már tisztán énekel. A hamisan éneklő mindig énekeljen együtt a csoporttal,
sohase akadályozzuk meg részvételét. Ha együtt énekelhet a többiekkel, kedvet kap az
énekléshez és szívesen vállalja a javítgatást is.
Az egyéni foglalkozáshoz említett módokat az óvónő még sokféleképpen egészítheti ki
aszerint, hogy mi a gyermek hamis éneklésének oka. Az egyéni javításnál vonjuk be a
„játékba” a gyerek barátját vagy egy másik tisztán éneklő gyermeket.

Üljünk a gyermekkel szembe (lehetőleg mi is kis széken, hogy az arcunk egy magasság­
ban legyen vele), és egy nagyon sokszor énekelt könnyű kis dalt énekeljünk együtt: las­
san tagolva emeljük ki a magasabb és mélyebb hangokat. Énekelgetés közben fogjuk
meg a kezét, vagy ha mellettünk áll, tegyük tenyerünket gyengéden a hátára. Ügyeljünk
rá, hogy laza, elengedett izmokkal álljon, figyeljük, nem szorul-e görcsbe a keze a féle­
lemtől? A természetes viselkedés, a játékhelyzet (pl. baba-altatás), a csendes hang, a ba­
rátságos viselkedés megnyugtatja a gyermeket: az énekelgetés maga is oldja a feszültsé­
get.
Máskor egy kis dallamrészletet énekeljünk, amit a gyermeknek utánoznia kell. Bármi­
lyen szöveget illeszthetünk a motívumokhoz. Személyessé és érdekessé teszi a játékot, ha
a gyermek nevét énekeljük:

Ke - le- men Haj-nal- ka

Tá - bo - ri Pi - ros - ka

A gyermek utánunk énekli, valószínűleg más magasságban, esetleg más dallammal. Éne­
keljük most mi ugyanazt, ugyanolyan mélyen, később magasabban, mint ő. Van ugyanis
olyan típusú gyermek, akinek a hallása és hangja egy bizonyos magasságra van beállítva,
annál se mélyebben se magasabban nem tud énekelni. Ha egyszer is sikerül kimozdítani a
megrögzött, megszokott magasságból, akkor éneklését már könnyen javíthatjuk tovább.

56
 Találunk olyan gyermeket, akit kifejezetten zavar, ha azonos hangmagasságon éneke­
lünk vele. Például, ha mélyen énekli vissza a motívumot és mi is ugyanolyan mélyre
ereszkedünk, még mélyebbrecsúszik a hangjával. Az ilyen gyermeknek az azonos hang­
rezgés fizikai kellemetlenséget okoz és szinte türelmetlen, ideges lesz tőle. Ebben az eset­
ben nem az egyéni, hanem a csoportos foglalkozást kell szorgalmazni. A számtalan közös
ismétlés természetes folyamatára kell bízni a gyermek hallásképzetének átállását.
A legkisebb eredménynél is buzdítsuk, bátorítsuk a gyermekei, de soha ne mondjuk,
hogy tiszta és szép volt az előadása, ha hamisan énekelt. így értékét veszti a dicséret,
amikor a tényleges javulásnál indokoltan használjuk. A gyermek ugyanis általában jól
hallja, ha valami hamisan szól, még ha ő maga nem is tudja tisztán énekelni. Megmondja,
ha más vagy ő rosszul énekelt, de a pontos, tiszta énekléshez még nem tudja beállítani
hangszálainak izommozgását. A javításhoz türelem és pedagógiai optimizmus szükséges.
A tisztán éneklő csoportot állandóan ellenőrizni kell, ugyanis a gyermekek együtt tisz­
tán énekelnek, de egyenként sokszor hamisan. Ezért alkalmat kell adni az egyéni éneklés­
re is, középső csoportban még csak önkéntes jelentkezés alapján, nagycsoportban azon­
ban már rendszeres szoktatással, egyéni fejlesztéssel.
Az iskoláig minden gyermek tanuljon meg önállóan, tisztán énekelni. A megközelítő­
en tiszta éneklésre azok is legyenek képesek, akiknek zenei fejlődése lassabb volt.
Az éneklési készség valószínű fejlődése három év alatt:
- a gyermek egy-egy részletet, a dal végét vagy csak egy motívumát énekli (az óvónő
vagy a többiek éneklése után);
- az óvónővel együtt körülbelüli hangmagasságban énekel;
- az óvónővel és néhány társával együtt megközelítő hangmagasságban, jó ritmusban
énekel;
- a csoportban, társaival együtt tisztán énekel;
- a csoport az óvónő kezdése után önállóan tovább énekel, megtartja a hangmagassá­
got és tempót;
- a gyermek önként, egyedül is kíván énekelni, néha már tisztán is;
- a csoport (és ezen belül néhány jobb hangú gyermek) maga kezdi az éneklést, végig
jó magasságot tart és tempót sem változtat;
- a gyermek egyedül választ dalt, amit megfelelő magasságban, jó tempóban, tisztán
énekel.

A gyermekhang ápolása és fejlesztése

A gyermekhang ápolása, a szép éneklés és a gyermekhang fejlesztése is a hallásfejlesztés

területéhez tartozik. A gyermek még nem irányítja tudatosan a hang képzését, egyszerűen
és természetesen énekel, ahogy másoktól látja és hallja.
A gyermekhang ápolására vonatkozó első feladatunk a gyermek hangjának védelme és
megóvása. A túlerőltetés, a túl hangos vagy túl sok éneklés, a hideg levegőn, poros utcán
való kiabálás a gyermekhang károsodását okozza. Alapvető követelmény a középerős,
könnyed, lágy éneklés, a jó artikulálás, a szép szövegkiejtés.
Nehéz megmagyarázni a gyermekeknek a helyes légzés módját. Példamutatással és kis
gyakorlatokkal szoktathatjuk őket a mély, hasi légzésre és a levegőoszlop lassú kiereszté-
sére. A kapkodó, motívumonként levegőt szippantó gyermekkel énekeljünk együtt las­

57
san, azután mutassuk be a szép, folyamatos éneklést, végül újra vele együtt próbálkoz­
zunk. Állítsunk mellé másik, helyesen lélegző gyermeket, hogy együtt énekeljenek. A
szövegmagyarázatot mellőzzük, a bemutatás hatásosabb.
Az utóbbi időben - talán a tiszta éneklés érdekében - néha előfordul, hogy a gyerme­
kek óvodában hangosan és vontatottan énekelnek, mozgásuk és lépéseik is egészen lelas­
sulnak kiabálás közben. Ez rossz hangulatot eredményez, megerőlteti a gyermekek hang­
szálait, természetellenes mozgásra készteti őket és elvész a játék természetes tempója is.
A lágy, de egészséges éneklés nem nyújtja el a dalt, nem szaggatja szét a lüktetést. Ének­
lésnél a tempó mindig a gyermekek testarányához, természetes mozgásához alkalmaz­
kodjon.
A szép éneklésre, a „ hangképzésre" is alkalmazhatunk néhány játékos gyakorlatot:
- a gyermekek ismert dallamot játékos szótagokkal énekelnek (mintha hangszereket
utánoznának), pl.: fu fu, mi mi, la la, dü dü, no no, te te, má má, lu lu, né né, ha ha
stb.;
- ismert dalt motívumonként énekelnek egy szótaggal, vagy a dallamívet egy magán­
hangzóra éneklik. Ilyenkor nem a ritmus a fontos, hanem a tiszta éneklés, a hangok
lágy összekötése.

Összefoglalva: feladatunk a gyermekhagot védeni és óvni az erőltető énekléstől. A helyes

fejlesztés eredménye a természetes, szép éneklés, a lágy hangszín, az egyöntetű hangzás
lesz.

A zenei hallás fejlesztése

A magyar zeneoktatásban a hallásfejlesztés az aktív énekléssel indul és a későbbiekben is

arra épül. A fejlett hallás visszahat a tiszta éneklésre. A három év alatt tanult anyag alkal­
mas a jó akusztikus és belső hallás fejlesztésére, a begyakorolt, automatizált mozgás- és
éneklési készségek pedig a zenei írás-olvasás megalapozására.
Akusztikus hallás a tényleges hang meghallása, amikor a hanghullámok elérik a dob­
hártyát: tehát minden zörej, zene és beszédhang érzékelése. A hangok fontosak a környe­
zet megismeréséhez, az emberi kapcsolatokhoz, és a zene élvezetéhez.
A belső hallás olyan zenei kép, amely hangrezgés, tényleges hang nélkül jön létre. Ez
jelentheti a már ismert hangok (beszédhang, dallam) felidézését, amit a zenei emlékezet
tárolt Másrészt új dallamok kitalálását, melynek művészi megnyilvánulása a zeneszer­
zés.
óvodában természetesen a hallható hangok világát kell elsősorban fejlesztenünk, de
csírájában elindítjuk a belső hallás fejlesztését is. A 3-7 éves fogékony korban így alapot
adunk egy igen nehezen ellenőrizhető, de már fejlődő zenei képességhez, a zenei emléke­
zethez és zenei alkotókészséghez is.

A magas és mély hang különbsége

A hangmagasság fizikai inger: a magasabb hang rezgése gyorsabb, a mélyebbé lassabb.

Ezt a fizikai jelenséget évszázadok óta térbeli jelenséghez kapcsolják, mert a hangok nem
láthatók. Az emberiségnek mindig vágya volt, hogy az elhangzó dallamokat valamilyen

58
látható formában megörökítse, leírja, ezért a hagokat látható jelrendszerekkel ábrázolta.
Óvodában a tér és hangmagasság jelzése a zenei írás-olvasást készíti elő. Ha tudjuk a lé­
nyegét, akkor sokféle játékos módszert találhatunk ki a szemléltetésére, hogy a hangma­
gasság érzékelése „kondicionált reflexszé” váljon majd a zenei írás-olvasáshoz.
A vonalrendszeren elhelyezett abszolút hangok rezgésszámai egy másodperc alatt:

261,6 349,2 440 523,2 659,2 783,9 880

A hang- és térérzékelés összekapcsolását az óvodában úgy készítjük elő, hogy időnként

ráirányítjuk a gyermek figyelmét a hangok relatív, egymáshoz viszonyított magasságára:
- magas és mély beszéd, mondóka, ének, hangszerjáték bemutatásával (előbb csak a
felismerés szintjén, később együttes mondogatással, énekléssel) sokoldalúan érzé­
keltetjük a különbséget;
- magasabb-mélyebb hangokat mutatunk be (pl. hangszeren vagy énekelve), a gyer­
mekek felemelt és térdre tett kézzel mutatják és egyben érzékelik a különbséget.
Eleinte mutassuk mi is, addig, amíg a gyermekek már saját hallásképzeteik alapján vál­
toztatnak mozdulatot. A megoldás akkor jó - akár egy kézzel, akár két kézzel mutatjuk -,
ha a két távolság viszonya mozgással kifejezve is pontos. Előbb nagy különbséget figyel­
tetünk meg, később kisebb hangtávolságokat is.

Kiscsoportban javasolt távolság:

Középső csoportban javasolt távolság:

59
Nagycsoportban javasolt távolság:

A hangmagasságokat ne mechanikus sorrendben mutassuk be, hanem változatosan, a na­

gyobb és kisebb hangközök összes viszonylatában is. A karlendítés így nem gépies fel-le
mozdulat lesz, hanem a megfigyelt hangmagasságok tényleges kifejezője. A gyermek eb­
ben az esetben az azonos magasságot is meg fogja hallani. A magas és mély különbségét
érzékeltethetjük bábbal is. Bármilyen állat beszélgethet egymással „vékony” és „vastag”
hangon (pl. cica, kutya, cincogó egér, medve), a lényeg az, hogy a bábot tartó egyik ke­
zünk magasabban legyen, mint a másik. Lehet a két beszélgető két krumpli is, de a hang
és a tér kapcsolódjon össze. Ha később a gyermekek kezére tesszük a bábokat és ők is
magasabban és mélyebben beszélnek, énekelnek, akkor nekik is ennek megfelelően ma­
gasan és mélyen kell a kezüket tartani.

A magas és mély hangok mechanikus felismerését kiegészíti egy sokkal muzikálisabb

hangmagasság-jelölés, az ismert énekek dallamvonalának megmutatása a térben. Ez még
nem kézjel (a kézfej azonos helyzetű, csak a karral emelkedik), de közel visz az össze­
függő hangmagasságok, a dallam világához. Jól ismert dalt kell ehhez választani, és egé­
szen lassan énekelve kell mutatni, hogy a gyermekek ne gépiesen egymást utánozzák, ha­
nem a saját hangjukra figyeljenek. Csukott szemmel énekléskor a gyermekek belső hallá­
sukra támaszkodnak, és így néha jobban mutatják a dallamvonalat, mint amikor saját,
„belső fülük” helyett egymást figyelik.
Ha mélyen beszélnek vagy énekelnek, elsötétítik a hangjukat, összehúzzák a szájukat
és torzan ejtik ki a „mélyebb” hangokat. Szoktassuk őket arra, hogy magas és mély ének­
lésekor egyformán nyissák a szájukat, érthetően ejtsék a szöveget. A különbség ne az elő­
adásmódban, hanem a hangmagasságban legyen.

60
 Magasabb és mélyebb éneklés gyakorlására kis hangterjedelmű dalokat válasszunk,
hogy a gyermekek korlátozott hagterjedelmét ne tegyük próbára. A kétféle éneklés között
csak tere vagy kvart hangtávolság legyen.
A magasabb és mélyebb hangok közötti különbség érzékeltetésének fokozatai lehetnek:
- az óvónő bemutatja (valamilyen módón térben is érzékelteti) a magasabb-mélyebb
beszédet, mondókát, éneket;
- térbeli bemutatáskor a „magasabb” és „mélyebb” szavakkal nevezi meg a hangma­
gasságokat;
- a gyermekek felismerik, térben mutatják a magasat és mélyet, az óvónő segít és tér­
ben mutatja a hangmagasságot;
- az óvónő segítsége nélkül mutatják a hallott magasabb és mélyebb hangokat;
- a hallott hangot nemcsak mutatni tudják, hanem meg is nevezik: „magasabb”, „mé­
lyebb”;
- jól ismert, egyszerű dallamokat (dallamvonalakat) éneklés közben térben is mutat­
nak, lassan, hogy a hallásukra figyelhessenek;
- dallammotívumokat visszaénekelnek, közben mutatják a dallamvonalát, először
még az óvónő segít, később csak a csoport vagy egyes gyermekek mutatják a dal­
lamvonalat;
- segítség nélkül (csoportosan és egyénileg) képesek a dalt „magasabban” és „mé­
lyebben” elkezdeni.

A halk és hangos közötti különbség

A hang egyik fontos jellemzője a hangerő. Ugyanaz a zörej halkan kellemes lehet, hango­
san zavaró. Az emberi hang halkan megnyugtató, hangosan bántó. A festmények hangu­
latát is a sötétebb vagy világosabb tónus adja meg. A háttér minden formát és színt ki­
emel. Ez a jelenség a zenében is érvényes. A halk és hangos fogalma tehát nemcsak ön­
magában véve fontos számunkra, hanem azért is, mert kifejezi a zene jellegét, hangulatát.
A halk és hangos különbségét mindig egymáshoz viszonyítva, hallható módon kell ér­
zékeltetni: prózai beszéddel, mondókával, énekléssel, hangszeren (hegedű, furulya, me-
tallofon), ütőhangszerekkel, zörejekkel. A szemléltetésnél mi magunk keressünk ilyen
hangingereket. A gyermekeket ilyen hangok egész nap körülveszik, ezekre is hívjuk fel a
figyelmüket, nevezzük meg, hogy valami halk vagy hangos. Először sokszori bemutatás
alapján ismerjék fel a gyermekek a különbséget, később a halk és hangos fokozatait is ne­
vezzék meg. Nagycsoportra alakulhat ki az a készség, amikor akár a csoport, akár egy
gyermek az óvónő segítsége nélkül is tud halkan vagy hangosan énekelni:
A helyes viszonyítás érdekében figyelnünk kell arra, hogy a „halk” valóban halkabb, a
hangos pedig jóval hangosabb legyen, mint a normál, középerős éneklés dinamikája.
A kétféle hangerő közötti különbséget ne túlozzuk el: a „hangos” ne legyen kiabálás,
dallamot eltorzító éneklés, a „halk” pedig ne legyen suttogás, hogy vele a dallam vagy
szöveg elvesszen.
Lehet a hangerőt is térben kifejezni, de inkább vízszintes irányban mutassuk: a hango­
sabbat széttárt karral, a halkabbat közelebb tartott kézzel, hogy ne zavarja a hangmagas­
ság függőleges jelölését. Lehet vezényelni is: a nagy hangerőnél nagyobb, a kis hangerő­

61
nél takarékosabb mozdulatokkal. Az igazi, jóízű játéknál ne változtassuk a hangerőt, tart­
suk meg a dinamikát. Nagyoknál válasszunk rövid, kiscsoportos dalokat a szemléltetésre,
és ezeken gyakoroljuk a hangerő-különbségeket.
Ügyeljünk arra, hogy a hangerő megváltoztatása ne vonja maga után gépiesen a tem­
póváltást is. Az erős hang gyorsabb tempót, sokszor magasabb éneklést sugall. A két fo­
galompárt külön-külön gyakoroljuk, közben mindig figyeljünk és javítsuk a gyermekek
hibáit.
Nagycsoportban a dinamika és tempó összefüggésének variációit (ritkán és csak tréfás
jelleggel) már tudatosan, együtt is alkalmazhatjuk.
A gyermekek énekeljenek, mozogjanak:
- halkan és gyorsan,
- halkan és lassan,
- hangosan és gyorsan,
- hangosan és lassan.
Valószínű, hogy ezt még fejlett nagycsoportban is csak az óvónő segítségével tudják
megvalósítani. Az önállóság itt nem követelmény, mert az olyan összpontosított figyel­
met és differenciált testmozgás-irányítást igényel, amelyre az 5-7 éves gyermekek általá­
ban még nem képesek.

A hangszínek felismerése

A továbbfejlesztett program zenei része a hangszín-hallást és a hangokra reagálás kész­

ségét bővíteni és finomítani szeretné. Ez elérhető a különböző bemutatott hangok; zöre­
jek mennyiségi bővítésével, valamint a finomabb különbségek megfigyeltetésével. El­
őször 2-3 hangszínt, nagycsoportig 5-6 féle hangot is felismerhetnek szemléltetés alap­
ján. Például erősen eltérő hangokat: fa, fém, üveg, műanyag. Finomabb különbségeket,
például kispohár, nagypohár, üvegkancsó, ablaküveg hangjait, vagy selyempapír, celo­
fán-, sztaniol-, csomagolópapír hangjait. Az is finom különbség lehet, ha a papírokat
gyűrjük vagy tépjük.
A természetben és környezetünkben hallható zörejek és hangok számtalan más hang­
szín megfigyelésére adnak alkalmat. A hangszínekre érzékeny gyermek többet ismer meg
a világból.
A zörej, zenei hang, emberi beszédhang színkülönbségét befolyásolja a hangforrás
anyaga, mérete, a hang megszólaltatásának módja.
A gyermekek a hangokon keresztül a külvilágról fontos ismereteket, értesüléseket sze­
reznek. A zörejek és hangok mindig vizuális ingerrel együtt jelennek meg: a nagyobb
gyermekek már vizuális inger nélkül, csak hangból is képesek következtetni és informá­
ciókat szerezni, pl. ajtócsukódás - bejött valaki; közeledő motorberregés - autó jön;
edénycsörgés - ebédhez tálalás stb. A nagyobb gyermekek az őket érdeklő területen fi­
nom hangszín-különbségeket is meghallanak. Pl. a fiúk az ablak alatt elhaladó autók már­
káját is felismerik, pedig nem is látják az autót.
A tárgyak és zörejek hangszínének megfigyelését tervszerűen illesztjük a nevelőmun­
kába. Ennek lényege, hogy a gyermekek a látott-hallott és megnevezett hangot csak hal­
lás alapján, vizuális inger nélkül is felismerik és megnevezik.

62
A megfigyelés fokozatai lehetnek:
- a tárgy bemutatása, mogszólaltatása, megnevezése (óvónő);
- a tárgy megszólaltatása, megnevezése (gyermekek is);
- a tárgy megszólaltatása úgy, hogy a gyermekek a tárgyat nem látják, csak a hangját
hallják;
- a gyermekek hallás után megnevezik a tárgyat.
A gyermekek előbb az erősen eltérő zörejek különbségét (pl. fa, fém, üveg), később fino­
mabb különbségeket (pl. üveg, porcelán, cserép), ütőhangszerek hangszínét (dob, cintá­
nyér, háromszög), dallamjátszó hangszerek hangját (hegedű, furulya, xilofon) ismerik fel.
Ha felismerik a hangszínt, általában a tárgyat nevezik meg (pl. „pohár”, „kanna”,
„kocka”), nem pedig a tárgy anyagát (pl. üveg, vas, fa). Ezt is fogadjuk el, mert ismerete­
ik a tárgyak anyagára vonatkozóan még nagyon korlátozottak.
Az óvónő a hangforrásokat változatos módon rejtheti el. Például:
- asztalra helyezi a tárgyakat, felismeréskor eltakarja őket;
- megszólaltatáskor a gyermekek elfordulnak;
- csak a szemüket csukják be;
- az óvónő paraván mögé rejti a tárgyakat és csak addig mutatja őket, amíg a látásnak
és hallásnak együtt kell érvényesülnie;
- nem az óvónő, hanem egy gyermek (elfordulva) szólaltatja meg a tárgyakat a felis­
meréshez, stb.
A gyermek az óvónő beszédhangjára, a gyorsabb, keményebb beszédre, élesebb hang­
színre, és a halk, csendes, lágy szavakra egyaránt érzékenyen figyel. Érzi a beszéd hang­
színéből fakadó érzelmi töltést. A beszéd tempójának, hangszínének kifejező erejét az
óvónő tudatosan is kihasználja.
Az óvónő:
- halkan szól egy gyermekhez, hangosabban a csoporthoz;
- tárgyilagosan, ha utasítást ad, meleg hangon, ha vigasztal;
- gyermekhangon, ha babaszobában ül, sokféle hangszínnel, ha bábuval játszik.
A gyermekek ellesik ezt és utánozzák az óvónőt, sokszor még a hanglejtését, hangszínét
is. Ügyeljünk tehát a szép beszédre és alkalmazzuk a beszédhang hangszínének széles
skáláját, éljünk annak nevelő hatásával.
A gyermekek egymás hangját is pontosan megfigyelik. A hangszín-felismerő játékok­
ban derül ki, hogy milyen jól ismerik egymás hangját, egy-két hangból is kitalálják, ki
szólt. (Pl. „Koszorú”, „Almaárús”, „Itt is egy kis kút” játékok). Igaz, hogy mire középső
vagy nagycsoportban ilyen feladatot kapnak, már hosszú ideje ismerik egymást.
A hangszínek megfigyelése történhet tervszerűen előkészítve az óvodai foglalkozáson,
vagy spontán, a mindennapi élet változatos hangjainak megfigyelésével: séta közben, ut­
cán, vagy az óvodában bárhol, ahol munka, tevékenység folyik (takarítás, ágyazás). Irá­
nyítsuk a gyermekek figyelmét a környezet hangjaira, tanuljanak meg maguk is figyelni
és a sokféle hangból információkat szerezni.
Bővíthetjük a gyermekek hangszínek iránti érzékenységét azzal is, hogy maguk is ké­
szítenek „hangszereket”. Az óvónők kiapadhatatlan ötleteiből néhány példa:
- kemény szélű doboz fiókjára vékony gumiszálakat fűzünk, melyek pengetve, a meg­
feszítéstől függően különböző magasságú hangon szólalnak meg;

63
 - több pohárba más-más mennyiségű vizet teszünk - a poharak más-más hangot ad­
nak;
- gombot fűzünk egy spárgára, amit két kézzel körbelendítünk, utána hirtelen széthúz­
va kifeszítjük - a spárga érdekes hangot ad;
- kis papírdobozba különböző száraz terméseket vagy kavicsot teszünk - a doboz zör­
gő hangot ad;
- söröskupakok kis drótra fűzve jól csörögnek;
- kis vödör (műanyag is lehet) alját leszedjük, kétoldalt celofánnal vagy erős mű­
anyag lappal bevonjuk - kész dob lesz;
- termésekből, növényekből (száraz mákgubó, fűzfaág, kukoricacső) is remek hang­
szer lehet (pl. fűzfasíp, kukoricahegedű).
Érdekes a hangforrás irányának, távolságának, egy közeledő vagy távolodó hangnak a
megfigyelése is. Ehhez kitalálhatunk játékokat, pl. egy gyerekkel megbeszéljük, milyen
messze menjen a szobában, mit énekeljen, mikor közeledjen, távolodjon. A többiek (ha
lehet, jó közel egymáshoz) csukott szemmel mutatják a hang irányát, vagy megmondják,
hogy gyorsan vagy lassan közeledett-e a hang. Az erdőben, városi forgalomban a hangok
megfigyelése magától adódik. A hangszínek és irányok megismerése a csend és finom
zörejek élvezetét jelentheti, de segíthet a közlekedési veszélyhelyzetek felismerésében is.

A belső hallás fejlesztése

A hallásfejlesztés eddig tárgyalt módszerei elsősorban az akusztikus, hallható zene terü­

letére vonatkoztak. Ennél sokkal érdekesebb és nehezebb a zenei emlékezet, vagy a zenei
képzelet és alkotókedv készségét fejleszteni.
A kreativitás feltétele az előzetes zenei élmény, amely az emlékezetben elraktározó­
dik, vagy a zenei alkotó fantázia, amely a dallamok újszerű összeállítására, kitalálására is
képes.
A gyermek játékosan, ösztönösen dúdolgat, dallamai a gyermekvilág egyszerű érzései,
hangulatai. Nem szándékosan megalkotott, átfogó emberi érzéseket kifejező, mélyérteí-
mű zenei gondolatok ezek, nem is marad utánuk mű, amely újra reprodukálható és min­
denki számára élvezhető lenne. Fejlesztése azonban nagy értékű, mert a gyermeki önkife­
jezés öröme megelégedettséget jelent, s így nemcsak zenei szempontból fontos.
A gyermek zenei emlékezete gyorsan fejlődik, igen sok élményt tárol, de az élmények
mennyiségét, minőségét nehezen tudjuk ellenőrizni. A dalok éneklése már az emlékezet
bizonyítéka. Akkor is sokat kell énekelni velük és nekik, amikor úgy tűnik, hogy kevés a
visszajelzés. Alkalmas módszer a gyermek emlékezetének kipróbálására a dallamfelisme­
rés. Lényege, hogy a gyermek egy jól ismert éneknek csak a dallamát hallja (dúdolásról,
hangszerről), és a szöveget neki kell kitalálnia, zenei emlékezetében kikeresnie, belső
hallásában összeillesztenie. Ha „segítségül” 2-3 dalt megnevezünk, csak nehezítjük a
gyermek emlékezését, mert akkor először azt a két dalt kell elképzelnie és összeilleszte­
nie a hallott hágókkal; ha viszont szabadon hagyjuk gondolkozni, lehet hogy gyorsabban
rátalál egy szövegfoszlányra vagy dallamfordulatra.
Első lépésként olyan dallamokat ismertessünk fel, melyeknek kezdőmotívuma sajátos,
nem téveszthető össze mással, például: „Eszterlánc”. Nagycsoportban már olyan felada­
tot is adhatunk, amikor a dalt egy jellemző belső vagy befejező motívumról ismerik fel.

64
Például: „Hol jársz, hová mégy” belső motívuma: „a kapitány üzente” vagy az „Erzsébet
asszony” vége: „karcsú magasabbikat”.
Adhatunk azonban olyan feladatot is, hogy a gyermekek keressék össze mindazokat a
dalokat, amelyek pl. így kezdődnek:
lehet: Csip, csip csóka
______ 1_____ i l l .
T7 TV ' K »
_________
W
e :
m - M '____^ _____
Borsót főztem
T E Z Z ___ | . .. .M
1 E ' ---------
Csőn, csőn gyűrű
Dúdolás Ácsorogjunk

Hasonló dállamok szövegből eredő finom ritmuseltéréseit csak fejlett nagycsoport képes
felismerni. ‘
A bemutatott dallam mindig tiszta és pontos legyen, finoman éreztesse a szöveg ritmusát,
akár dúdoljuk, akár hangszeren adjuk elő. Fogadjuk el azt a megoldást is, amikor a gyer­
mek nem a dal kezdősorát, hanem azt a szövegrészét nevezi meg, ahol ráismert Ha ha­
sonló dallamot jelölt meg, énekeljük el a kettőt egymás után, és hasonlítsuk össze, mutas­
suk meg, hol a különbség közöttük.
A dallamfelismerésnél is alkalmazhatjuk azt a módszert hogy a gyermekek kezébe
annyi képes kártyát adunk, ahány féle dalból dúdolunk részletet. A gyermekek felmutat­
ják a helyesnek vélt kártyát, és az óvónő egyszerre ellenőrizheti az egész csoportot hogy
csakugyan a megfelelő dalra gondoltak-e? Ebben az esetben természetesen előbb meg
kell beszélnünk, hogy melyik kép, melyik dalt jelenti.

Zibor, zábor Bújj bújj zöld ág Csiga-biga Süss fel nap

Segíti a zenei emlékezetet az egy évre tervezett d a lo k képszerű megjelenítése is. Lehet
például egy táblát készíteni, amire lefordítva (mint egy képes lottónál) kirakjuk az új da­
lokat jelképező kártyákat. Amikor új dalt tanulunk, megfordítunk egy új képet is.
A dallamfelismerés fokozatai lehetnek:
- egy jól ismert dalt szöveg nélkül bemutatunk, a gyermekek megfigyelik, megneve­
zik, és a felismerés után eléneklik,
- először a kezdő motívumokról, később a belső vagy a befejező motívumokról is fel­
ismerik a dalt,
- összegyűjtik a bemutatott dallammotívumokhoz hasonló dalokat.
A belső hallás fejlesztésének egyik módja a dallam bújtatás , amikor egy jól ismert dalt
hangosan kezdünk énekelni, adott jelre magunkban folytatjuk, és másik jelre újra hango­
san énekeljük.

65
 A gyermekek figyelmét ne vonjuk el vizuális ingerrel, tehát legyen az elbú jta tó je l
hallható. Egy kézfeltartás, kihúzhatós báb, ökölnyitás és -zárás a gyerekek látását köti le,
és nem illeszkedik olyan pontosan a dal lüktetésébe, mint egy hallható jel, pl. taps, kop-
pantás vagy dobbantás. Dallambújtatást akár csukott szemmel is lehet játszani.
Ahhoz, hogy a dalt a gyermekek magukban énekléskor is ugyanabban a tempóban
folytassák, az egyenletes lüktetés pontos érzésére és jó tempótartási készségre van szük­
ségük. Adjunk segítséget azzal, hogy a dallambújtatás közben a lüktetést közös mozgás­
sal, finom kopogással vagy járással együtt is éreztetjük. Szoktassuk a gyermekeket arra,
hogy amikor a dalt már befejezték (akár hangosan, akár magukban), azonnal kezdjék új­
ra, hogy az „elbújtatott” motívumokat egy hosszú dallamlánc részének érezzék.
A dalt a m otívum oknak m egfelelően zenei értelem szerint tagoljuk, ezért fontos a hall­
ható jel megadásának az időpontja. Mindig az előző motívum utolsó hangsúlytalan hang­
ján adjuk meg a jelet, hogy a gyermekek a következő motívum hangsúlyánál kezdjenek
magukban vagy hangosan énekelni.

ének .. . Jel | magukban Jeli

jh g . j. r í i f
r í 1 -i
m — S— * — » - - - J ------ -J— * —
J J
m ' J
Szeb - bi - két, job - bi - kát, kar - csú ma - ga sab - bi-kat.
J J I 1 1 1 1 I
J J J J
Ének Jeli magukban Jeli

I . 1* j n ij
Er - zsé - bet asz - szony, . ké - re - ti Iá - nyát,

J J J J J J J J
Kezdetben szabályos időközönként bújtassuk el a dalt, később a gyermekek hosszabb
egységeket, több motívumot is énekeljenek magukban. A jel váratlan időközökben is je­
lenjen meg. A jel utáni újrakezdésnél a gyermekek önállóan kezdjék a dalt, a mi segítsé­
günk fölösleges. Inkább figyeljünk arra, hogy a kezdőhang egyöntetűen tiszta-e? Ugyanis
vannak gyermekek, akik nem éneklik a dallamot, csak a szöveget és annak ritmusát
mondják magukban. Jó előkészítéssel ezen a hibán úgy segíthetünk, hogy kezdetben az
elbújtató jelnél nem magukban, hanem csak halkan énekelnek a gyermekek. Egy darabig
a belső éneklést még néma szájmozgással is segíthetik. A fejlett belső hallásnak már
nincs szüksége ilyen segítségekre.
A dallambújtatás változatos módszereinél mindig figyeljünk arra, hogy
- az egyenletes lüktetést (mozgással vagy hallható jellel) végig éreztessük;
- a dalt a gyerekek folyamatosan kezdjék újra;
- a jel hallható legyen;
- a jelet a motívum végén adjuk meg;
- az újrakezdésnél a hangmagasságot ellenőrizzük;

66
 - a gyermekek a belső hallásukra figyelve énekeljenek, ne csak egymást utánozzák;
- ne énekeljünk velük, inkább figyeljük őket.
A zenei hallásfejlesztés fontos része a belső hallás fejlesztése.
A zenei alkotóképzeletről és annak óvodai fejlesztési módjáról később, „A zenei alkotó-
készség fejlesztése” c. részben szólunk bővében, minthogy a továbbfejlesztett program
erre az eddiginél nagyobb súlyt kíván helyezni.

A ritmusérzék fejlesztése

óvodában a dal és játékos mozgás együtt él, a népi játékokban természetes módon kap­
csolódik egymáshoz. Az óvodáskorú gyermek ritmusérzéke tehát az állandó, kellemes ze­
nei tevékenység útján fejlődik.

Az egyenletes lüktetés

Az egyenletes lüktetés a mondókák, dalok szabályosan ismétlődő súlya. Ez a gyermekda­

lokban a negyed, tehát a játékokat kísérő minden szabályos mozgás (lépés) a negyed lük­
tetésnek felel meg. Minden játékos mozdulat nyit és zár, folyamatosan ismétlődik. Ebből
is következik, hogy a gyermekdalok ütemhangsúlya világszerte kettes; egy súlyos és egy
súlytalan mozdulat miatt.

vagy felnőttel:

67
Maga a járás is kettes fázisú mozgás és kitűnően alkalmas a lüktetés megéreztetésére.

A lüktetés fo ly a m a to ssá g á t éneklés közben a játékos mozgás erősíti meg. Ki kell alakíta­
nunk a gyermekben azt a képességet, hogy a lüktetést hosszú időn keresztül is érezze. En­
nek érdekében a dalokat egymás után sokszor, folyamatosan ismételjük.
A gyermek utánzási kedvét azzal fokozzuk, hogy az ism étlődő m ozdulatoknak já téko s
értelm et adunk. A gyermek bármilyen játékhelyzetbe szívesen beleéli magát. Ha a moz­
dulat, cselekvés értelmet kap, akkor az nemcsak mechanikusan ismételt mozdulatsor, ha­
nem mosakodás, fésülködés, szitálás, szárnycsapkodás, csipegetés stb. lesz. A karlenge­
tésnek, hajlongásnak, tapsolásnak az egyes játékokban többféle jelentése is lehet.

Például:
- az ütögetésnek: diótörés, kendertilolás, kalapácsolás;
- a karlengetésnek: kacsaszámy-csattogás, katicabogár-repkedés, sas-repülés;
- a tapsolásnak: cintányér-játék, diótörés, kislibák gágogása, pogácsasütés, lapogatás
stb.
Az óvónők gazdag fantáziája kifogyhatatlan a játékhelyzetből fakadó mozdulatok kitalá­
lásakor.
A m o zg á sok ne változzanak túl gyakran. Motívumonként vagy akár az egész dalban
végig ismételhető ugyanaz a mozdulat. Kivételt képzenek azok a játékok, ahol a szöveg
miatt minden motívumnál változik a mozgás. Pl.: „Fehér liliomszál.”
A legkisebbeknél az óvónő maga játszik, ölbeveszi a gyermeket, vagy szembeül vele
(„Csip, csip”-kézre), így ő irányítja a mozdulatokat. Egy vagy két gyermeket bekapcsol a
játékba, a lüktetés szerint vezeti a kezüket. Lassan a gyermek átveszi a lüktetést, és az
óvónő segítsége nélkül is annak megfelelően mozog. A hároméves gyermeknek nehéz a
csoporttal együtt mozogni, mert ő még a saját mozgástempójához ragaszkodik, és nem
képes azt másokhoz igazítani.

68
 A kö zép ső csoportban a gyermekek mozgása már összerendezettebb, év végére már
képesek körbejárni és egymáshoz alkalmazkodni. A körbejárás sajátos testtartást igényel.
A körbejáró jobbra fordul, és arccal félig az előtte járó felé néz. Ha ezt megszokták, a kör
szabályos, kerek formájú lesz.

A járás kitűnően alkalmas a lüktetés megéreztetésére. Az egyenletes lüktetés megérzését

segíti, ha a mozdulatot „hallani” is lehet (taps, koppantás, erős lépés, lábütögetés stb.).
Az akusztikus inger és a mozgás együtt erősíti a zenében rejlő folyamatos, előre vivő lük­
tetést. E gyenletes lüktetésnél a szünet alatt is tovább kell tapsolni!
N a g ycsoportban fejlettebb mozgáskészséget jelent a taps, dobbantás stb. nélküli járás
és a természetes mozdulatok. A nagycsoport az egyenletes lüktetést esztétikus, egységes
mozgással emeli ki.
A sok nyolcaddal induló daloknál vigyáznunk kell a kezdő tempóra, hogy az ne legyen
lassú, mert akkor a gyermekek a nyolcadokat érzik egységnek és arra lépnek.

helyes lépés J J j j

Én
n n kis kér - tét kér- tel -
j
te m

helytelen lépés
n n J ~ 2

A m ondókák és dalok ritm usa

A ritm us hosszabb és rövidebb egységek időbeli egymásutánja. Ez a gyermekdalok eseté­

ben a szavak ritmikus tagolásával egyenlő. A magyar gyermekdalban egy hangra egy
szótag esik, kivétel alig van.

Minden szótagra egy hang két hang egy szótagra (hajlítás)

q » - o - i — n - . n
X \ -J ___________ D
f/TS Ti W W • _ m - ______
V-V? ^ _________ m 11

Csi - cse- ri bor - só

A szöveg
ritmusa: j n j j r m j j

69
 A mondókák és gyermekdalok ritmusa egyszerű, legtöbbször negyedekben és páros
nyolcadokban mozog. A negyed szünet a szavak ritmusának megfelelően illeszkedik a
motívumokba. Félhang kevés van, és azt is nehéz lenne eldönteni, hogy csak a lejegyző
írta vázlatosan a J z-et J-nek, vagy csakugyan két teljes negyed értékig tartott a szótag. A
magyar nyelv hosszú és rövid magánhagzóinak variációjában természetes a szinkópa
megjelenése; ez nem jelent nehézséget a gyermekeknek.
A következő hangértékek a leggyakoribbak a gyermekdalokban: J, J~é, z, de ritkán
J és mondókákban néha J j J T3 J ritmusképlet is előfordul.
Finom különbséget kell tennünk a vidám játék közbeni természetes éneklés és a taps­
sal kiemelt ritmus között. Az előbbinél a magyar beszéd ritmusának, a szótagok finom
rövidülésének és megnyújtásának van szerepe, a ritmustaps didaktikai feladat és ott a
nyolcadok szabályossága maga alá gyűri az énekelt ritmus rugalmasságát.
A játéknál sem szabad olyan mereven énekelni a dalt, ahogy a ritmusa le van írva. A
nyolcad a nyelv ritmusának csak vázlata, amit rugalmasság, a nyelv finom változásaihoz
alkalmazkodás tesz élővé.
Énekesjátéknál a mozgás miatt a negyedek „szabályosak”, énekelve a nyolcadok rit­
musa „szabálytalan”, a kiemelt ritmustapsnál „merevebb” lesz. A két nyolcadpár közül a
szöveg miatt az egyik kicsit hosszabb, a másik rövidebb lesz. A szótagok közötti finom
különbségeknek többféle nyelvi eredetű oka lehet:
- a hosszú magánhangzó (kútba, édes, három, vára);
- az első szótag utáni mássalhangzó-torlódás (gyertya, fordulj, merre, mindjárt);
- a három- vagy négyszótagú szavak összetartozása. Ilyenkor az első szótag erősebb
hangsúlyt kap és a többi egy kicsit rápörög, kapcsolódik hozzá (fülembe, kerekecs-
ke, összetöröm, bajuszodon).
A gyermek helyes beszédritmusát és éneklés közben a rugalmasan tagolt nyolcadpár ejté­
sét nem rontja el, ha ugyanazt a dalt ritmustapsolásnál néha a leírt forma szerint, a rit­
musegységeknek megfelelően, pontosan tapsolják.

J n J ] J | n n n j
Mély kút - ba te - kin - ték, a - rany szá - lat sza - kaj - ték . . .

5 7 5 7
J J7772 \m J
Mély kút - ba te - kin - ték, a - rany szá - lat sza - kaj - ték .. .

J TI T T j n ' j J 7r j
Mély kút - ba te - kin - ték, a - rany szá - lat sza -kaj - ték . ..

Fölösleges azonban a gyermekdalok ritmusát ilyen bonyolultan kiírni. A vázlatos jelölés

is megfelel, hiszen magyar óvónő magyar óvodásoknak tanítja a dalokat és ezek a finom

70
ritmikai változások benne vannak a mindennapi beszédben is. A szinkópa J b) a gyer­
mekdalokban leginkább a háromszótagú szavaknál fordul elő, pl.: kosárba, leánya, tallé­
rom, stb., amikor a középső szótag hosszú magánhangzó. Ugyanígy háromszótagú a
J tizenhatod-pár és nyolcad: egyedem-begyedem, ekete-pekete stb.
A dalok ritmusát csak akkor kezdjük megéreztetni, amikor a gyermekek az egyenletes
lüktetést már teljes biztonsággal érzik és az óvónő segítsége nélkül is pontosan tapsolják.
A dalok, a mondókák éneklése, mondogatása közben először tapssal vagy egyszerű moz­
dulatokkal emeljük ki a ritmust. Mondjuk, énekeljük valamivel lassabban, mint máskor,
hogy a tagolódást a gyermekek megfigyelhessék és követhessék. Először olyan anyagot
válasszunk, amelynek indító motívumában változatosan fordul elő nyolcadpár és negyed,
mert jobban megérzi a gyermek a változást, ha egymáshoz viszonyítja a hangértékeket:

j n j j j j n j

Kis ka-csa für - dik, Kipp, kopp, ka - la- pács

Az egyforma negyedeknél vagy nyolcadoknál nem érezhető a negyed és a nyolcadpár vi-

szonya:

4 J J J J l J J J J 1J J J J 1J J J J 1
4 J
Pl.: Jó paj - tá - sok, sor- ha áll-junk, tar - ka fű - zér- tán- cot jár-junk.

2 j— J J J Ir m i J J J J l J J J J 1
4 J
É - ni - pé ni, - ju - pi - té - ni, e- fér- ge- fér, gu - mi - né - ni.

A ritmushoz sokféle játékos mozgást használjunk. Először olyan mozdulatokat gyakorol­

junk, amelyek akusztikusán is segítik a ritmus megérzését (taps, kopogás), később olya­
nokat, amelyeknél csak látható és érezhető a mozgás (karlendítés, fejbólintás).
A ritmusérzék fejlesztésekor a szünetnek világos értelmet kell kapnia; éneklés közben
tehát a szünetben is érezzék az egyenletes lüktetést akkor, amikor nem tapsolnak.

lüktetés: 1
# J J J J J J J
___ s
-jM -g - -- *
m ft ! = = £ = = f = -------- * - - - g_. ------- i ------- -
— 1-----------
Süss fel nap, fé - nyes nap,
Ritmus J J J J J
taps: © J ©

71
Hasznos a szünetet a dal ritmusától eltérő mozdulattal mutatni, hogy láthatóan is elváljék
attól, s a gyermekek ezt a mozgásukkal is érezzék:

Térden ütögetett ritmusnál egy csendes mozdulat jelenti a szünetet:

Érdekes feladat, ha a gyermekek a dalt magukban éneklik úgy, hogy csak a ritmust han­
goztatják. A szöveg elválasztása a dallamtól már elvont gondolkodást, jó emlékezetet
igényel, ezért ezt csak fejlett ritmusérzékű nagycsoporttal gyakoroljuk.

72
 A belső hallásra és világos zenei emlékképekre támaszkodik a ritmusérzék fejlesztésé­
nek az a módja, amikor ritm usról kell felism ern i a dallam okat. A gyermek emlékezeté­
ben a szöveg, a dallam és a ritmus összefonódó egységet alkot. Ebben az esetben a gyer­
meknek gondolatban szét kell választania az alkotóelemeket és azokból az egyiket ki kell
emelnie.
A hallott ritmust a gyermek a belső hallásában megfigyeli, megjegyzi, és kiválasztja
azt az ismert dalszöveget, ami a ritmushoz illik. A dalfelismerést ritmusról segíti, ha
- a dalt (vagy mondókát) csukott szájjal, hümmögve, ritmikusan mondjuk;
- egy játékmozdulattal segítjük a gyermek emlékezetét;
- más daltól tipikusan eltérő, jellegzetes ritmusú dalokat választunk ki.
Fogadjuk el, ha a gyermek egy hasonló ritmusú dalt mond megfejtésként, de mutassunk
rá a kettő különbségére. Elégedjünk meg azzal is, ha a dal egy belső szövegrészletét jelöli
meg a gyermek, ahol ráismert a dalra. Felismerés után mindig énekeljük el a dalt együtt,
hangosan kiemelve a dal ritmusát.
Fejleszti a ritmusérzéket és pontos megfigyelőkészséget a játékos ritm u svisszh a n g .
Amikor először próbálunk visszhangot tapsoltatni a gyermekekkel, azt általában velünk
együtt akarják tapsolni és mondani. Időbe telik, amíg megértik, hogy a két motívumnak
egymás után kell elhangzania: előbb meg kell figyelni a ritmust, és csak azután lehet fo­
lyamatosan, időmegszakítás nélkül utánatapsolni.
Fontos a m otívum változatossága , a kis eltérések bemutatása, mert pontos megfigye­
lésre szoktatja a gyermeket. Nagycsoportban a gyermekek maguk is kitalálnak ilyen egy­
szerű mondatokat és önállóan előtapsolnak a csoportnak. Különösen lelkesíti a gyerme­
keket, ha a felelgetést játékhelyzetbe illesztjük. Pl.: egy hegyről jön a visszhang, az óvó­
nő a főposta, a gyerekek a táviratvevő állomások.
Régebben attól féltünk, hogy a gyermekek feleslegesen tanulnak meg zenei szakkifeje­
zéseket, elvont fogalmakat, pl. az egyenletes lüktetés vagy a ritmus fogalmát. Ma már
tudjuk, hogy a gyermekek ennél sokkal több fogalommal is megismerkednek és ezek a
szavak nem jelentenek számukra megterhelést. A lényeg az, hogy közvetlen tapasztalat­
ból, saját tevékenységük alapján ismerjék meg, fogják fel, értsék meg a szót, a fogalmát.
Például a magas-mély fogalompár megnevezése egyszerűnek tűnik, pedig a hang térbeli
érzékeltetése absztrakció. A gyermekek a gyakorlással, szemléltetéssel mégis könnyen
megértik, hogy miről van szó.

A z egyenletes lüktetés és a ritm us összekapcsolása

A kiscsoportban egy évig az egyenletes lüktetést gyakoroljuk, a középső csoportban a rit­

must hangsúlyozzuk, nagycsoportban a kettőt egymáshoz hasonlítva, egymástól megkü­
lönböztetve és összekapcsolva figyeltetjük meg.
Az egyenletes lüktetés és dalritmus összekapcsolásának több fokozata lehet:
- két csoport egymás után énekli végig a dalt, az egyik az egyenletes lüktetést, a má­
sik a dal ritmusát emeli ki;
- a két csoport különböző mozgással, kopogással énekli a dalt, és egyidejűleg szólal­
tatja meg az egyenletes lüktetést és a dal ritmusát;
- a gyermekek egyenként énekelnek és az egyenletes lüktetést vagy a dal ritmusát
emelik ki. Lehet különböző ritmusjátszó hangszereket is a kezükbe adni;

73
 - két gyermek együtt énekel, vagy két különböző hangszeren játszik, az egyik gyer­
mek az egyenletes lüktetést, a másik a ritmust szólaltatja meg;
- a csoport érzi az egyenletes lüktetést (körbejárnak, vagy ülnek és a lábukkal kopog­
nak), közben a dal ritmusát tapsolják;
- egy gyermek körbejár és közben a ritmust tapsolja vagy dobolja.
Az utóbbi két fokozat nem követelmény, és csak nagyon fejlett nagycsoportban próbál­
kozzunk vele, mert ez már a ritmus-kétszólamúság előkészítésének kezdeti formája.

Sé - tá - lünk, sé - tá - lünk, egy kis domb- ra

Taps: 2
h
J J J J J— J J J J J
Járás: J J J J J J
le - csü - csü - lünk, csüccs!
J ""J J . J if
J j J J
A visszhangjáték járás közben ugyanúgy kétszólamúság. Ha jól megvizsgáljuk, ez már a
háromszólamúságot is magában rejti;

Pl. Járás: J J J J J J J J
J J J~2 J <f if i
óvónő: Jut - ka, ne si - ess!
J J J—3 J
gyermekek: i * it Jut - ka, ne si - ess!

J ■ J J j J J J J
J J J J J“ 3 J it i it í
Fe - ri, húzd ki ma - ga - dat! J J J 1 J
t i l l Fe - ri, húzd ki ma - ga - dat!

Ez csak egy lehetőség a továbbfejlesztésre, de nem követelmény a hétévesek számára

sem.
A ritmusérzék fejlődésének fokozatai lehetnek:

Egyenletes lüktetés:
- játékos, ismétlődő mozdulatokkal (fejjel, lábbal, karral, kézzel), járással, tapssal.

74
Ritmuskiemelés:
- tapssal, ütögetéssel, kopogással (állathang utánzással, hangszerek utánzásával);
- éneklés vagy belső éneklés közben a gyermek ritmust tapsol stb.
Ritmusvisszhang-játék:
óvónő - gyermek
egy gyermek - csoport
egy gyermek - másik gyermek
Az egyenletes lüktetés és a ritmus összekapcsolása: megfigyelés, összehasonlítás, meg­
különböztetés, együtthangoztatás (csoportban, egyénileg).
Bármilyen értelemben beszélünk az óvodában ritmusérzék-fejlesztésről, az csak mondó­
kán, dalon, azaz élő zenén keresztül történhet. A gyermekek ének nélküli tapsoltatása,
körbenjárása dobszóra - zeneieden gyakorlás. Inkább a figyelem elvonását és a fegyel­
mezést szolgálja, mint a gyemek tevékeny fejlesztését, önálló szabad fejlődését.

A tempóérzékelés

A mozgások gyorsaságát és lassúságát játék közben nagyon sokféle tényező befolyásol­

ja. A dal jellege, a gyermekek mozgásfejlettsége, az óvónő egyénisége, a fáradtság, a sza­
bad tér stb. Minden népnek más a mozgástempója, a városi embereké és a falusiaké is kü­
lönbözik. A kicsik ugrándozása, futkosása lehet, hogy gyors, de az összerendezett moz­
gások („Csip, csip csóka”, a „Kis kacsa” számycsattogása) még csak most alakulnak ki,
tehát lassabbak.
Országos tapasztalatok szerint az óvodáskorú gyermekek átlagos, normál tempója 3-4
éveseknél: J = 66-80; 4-5 éveseknél: J = 80-92; 5-6 éveseknél J = 92-108. A metro­
nóm jelzés ( J = 80, J = 120) azt jelzi, hogy egy perc alatt a számnak megjelelő mennyi­
ségű negyed pereg le. Az alacsonyabb szám tehát lassabb mozgást, a magasabb szám
gyorsabb mozgást jelöl. Ettől némileg eltérhetünk, de a csoport mozgását ne engedjük
túlságosan felgyorsulni. A gyermekek a játék hevében és izgalmában is gyorsabban mo­
zognak, és akkor a dallam tiszta éneklése, a mondóka pontos kiejtése, a játék örömének
élvezése elsikkad.
Látszólag egyszerű, de valójában nagyon nehéz feladat a gyermekeket állandó tempó­
tartásra szoktatni. Az óvónő egyénisége is befolyásolja a tempót, ezért vannak megadva
a metronóm számok. Egy temperamentumosabb óvónőnek a gyermekei is gyorsabb moz-
gásúak. A tempó (azaz egy életkornak megfelelő mozgásegység időtartamának érzékelé­
se) a mondókák és játékok közben természetes módon fejlődik, a mozgással beidegződik.
A tempómegérzése fokozatai:
- elindítjuk és saját mozgásunkkal irányítjuk a játékot, ezzel adjuk meg a tempót (kis­
csoport);
- elindítjuk a dalt és a gyermekek továbbéneklik, jó tempótartással, az óvónő segítsé­
ge nélkül (középső csoport);
- a gyermekek önállóan kezdik a dalt és tartják a tempót, a játék többszöri megismét­
lése alatt is.
Figyeljük meg, hogy az óvónő irányítása nélkül a gyermekek képesek-e kivárni egymást,
meg tudják-e ítélni a dal újraindításának időpontját, azonos lesz-e az újrakezdés tempója?

75
 Szeretnénk kifejleszteni a gyermekekben a gyors és lassú közötti különbség érzékelé­
sét is.
A különbség szemléltetéséhez mindig éneklést és mozgást, azaz id ő b eli cselekvést
használjunk. A játékos eszközként használt báb maga is mozogjon. A fogalom ne csak
egy állathoz tapadjon.
A fogalom világos megértése érdekében a tempó időbeli történését szemléltethetjük
úgy, hogy két gyermeket egyforma távolságból indítunk el, az egyik lassan, a másik
gyorsan szalad az óvónőhöz: ki ér oda előbb? Vagy: két gyermek (ha lehet, egymás mel­
lett állva) kezdjen egyszerre énekelni, kétféle tempóban. A gyermekek figyeljék őket és
állapítsák meg, hogy melyikük fejezte be előbb az éneklést és miért?
Kiscsoportban a sokoldalú szemléltetés alapján a gyermekek felismerik a gyorsat és
lassút. Középső csoportban maguk is megpróbálnak lassan és gyorsan járni, játékos moz­
dulatokat végezni, tapsolni, dobolni, háromszögön játszani.
A nagycsoport már az óvónő segítsége nélkül is tud tempót tartani, hangszerjátékra
tempót változtatni (járásnál), a dalt gyorsan és lassabban is elénekelni.
A kétféle tempó bemutatásánál vigyázzunk arra, hogy a gyors és lassú a n orm ál tem p ó ­
nál gyorsabb és lassabb legyen. A tempóváltásnál figyeljünk arra, hogy a különbség ne
legyen a tempónak pontosan a kétszerese, mert akkor csak az egyenletes lüktetés felezé­
sét mutatjuk be, nem pedig a tempó különbségét.
Ritmikus irányítószavakat óvodában ne alkalmazzunk, kivéve, amikor vezényszóval
akarjuk megadni a tempót.
J J 3 J J J J
Óvónő (lassan): Egy-szer-re in-dulj! Vagy (gyorsan): In-dulj! Aztán együtt kezdik az
óvónővel a mondókát vagy a dalt lassan vagy gyorsan.
A játékoknál egyszerűen csak elkezdjük a dalt, a gyermekek bekapcsolódnak. Sokáig
az óvónő - nagycsoportban egy vagy két „vezető” gyermek - kezd, majd a többiek folya­
matosan bekapcsolódnak az éneklésbe. A tempó és dinamika meghatározza a dal jellegét.
Ezek a játékdalok eredetileg vidámak, lendületesek, a mozgástempónak is ezt kell kife­
jeznie.
A túl lassú lépésmozgásnak más veszélye is van: a gyermek nem bírja kivárni a lassú
negyedeket, inkább megszaporázza a lépteit és nyolcadokra lép. A lüktetésben a szabá­
lyos negyedmozgás helyett a kilépdelt nyolcadok a lassított szöveggel ízekre zötyögtetik,
szétdarabolják a dalt. Különösen könnyű hibázni akkor, ha a mondóka vagy dal sok nyol­
caddal kezdődik.
A nyolcadpárok első tagjának finom hangsúlyozása segíti megérezni a negyedenkénti
lüktetést.
Figyelnünk kell a gyermekjátékok sajátos jellegére, ami befolyásolhatja a tem pót. Öl-
benülő játékoknál az ujjszámolás („Ez elment vadászni”) más tempójú, mint a lovagolta­
tás („Hóc-hóc”). A tempó az egyszemélyes játékoknál a játékon belül is változik a fe­
szültség, az örömkeltés érdekében: „Kerekecske dombocska” - lassan kezdjük a tenyérsi-
mogatást; „Erre szaladt a nyulacska” - csiklandozás gyorsan, emelt hangon. A közösen
játszott körjátékoknál szinte azonos az életkornak megfelelő tempó, mégis különbség le­
het a „Fehér liliomszál” lírikus hangulata és az „Aki nem lép egyszerre” masírozás kö­
zött.
Van olyan körjáték is, amelyik a drámai feszültség érdekében ösztönösen használja az

76
ellentétes tempót: „Túrót ettem”, „Hosszúszánj galuska”, „Kis, kis kígyó”. Ezeket hirte­
len tempóváltással vagy felgyorsítással kell előadni. A játékok hangulatának tempókü­
lönbségeiről ne beszéljünk sokat, csak adjunk modellt, a gyermekek úgyis mindent utá­
noznak.

M ozgáskultúra az óvodában, tánc

Az óvodáskorú gyermek mozgása egyszerű, természetes. A hagyományban évszázadok

óta élő sajátos mozgáskultúrát, testtartást nem lehet örökölni, csak egymástól eltanulni.
Amikor mozgáskultúráról beszélünk, a magyar nép mozdulatszokásaira gondolunk. Ré­
gen a 3-7 -éves korú gyermek még a nagyobbak körjátékában sem igen vehetett részt,
nemhogy a táncaiban.
Az életkort tiszteletben tartva a kicsinyek testi fejlettségéhez, mozgás-koordinációjá­
hoz és értelmi képességeihez kell alkalmazkodnunk. A járás, játékos mozgások, egyszerű
ismétlődő mozdulatformák legyenek az óvodában a 8-10 éves gyermekek „táncának”
előkészítői.
Az óvodában használt játékos mozgások részben a népi játékokban megőrzött hagyo­
mányos mozdulatok, részben az óvónő és a gyermekek közös leleményei. A körjáték,
azon belül a páros forgás, guggolás, taps, kifordulás az, amit óvodáskorban „gyermek­
táncnak” nevezünk. Az igazi gyermektáncnak hazánkban kiváló szakemberei vannak.
Falvay Károly: „Ritmikus mozgás, énekesjáték” című kitűnő könyve segítséget ad az
óvónőnek abban, hogy az óvodások számára megfelelő egyszerűbb, játékhoz kapcsolt,
vagy külön „táncnak” alkalmas mozdulatokkal előkészítse a kisiskolásoknak való, a nép­
szokásokhoz és tánchoz közelebb álló mozgáskombinációkat, melyeket szintén tárgyal e
könyv.
Az óvodában a jelénleg használt egyszerű gyermektáncok és játékos mozdulatok két
szempontból fejleszthetők. Az egyik a m inőségi igények emelése, a másik a ritmusérzék
fejlesztéséhez használható mozdulatok változatainak bővítése. Mindkettőt játékos formá­
ban, szinte észrevétlenül kell beillesztenünk a zenei nevelésbe.
Az óvónő tervszerűen és céltudatosan fejlessze a mozgáskészséget, ellenőrizze és ja­
vítsa a mozgást. Találjon ki változatos mozdulatokat és serkentse a gyermekeket is moz­
dulatok kitalálására. Ébressze fel bennük az alkotó fantáziát és alakítson ki olyan légkört,
amelyben a gyermekek bátran és szívesen mondják el ötleteiket.
Mire kell figyelni a gyermekek esztétikus mozgásának kialakításánál?
- A testtartás szépségére, a fejtartásra, az arckifejezésre és a tekintetre;
- a laza és mégis pontos járásra (pl. a természetesen emelt, nem kimerevített lábra);
- körbejárásnál a kissé arccal a menetirány felé fordított testre, kaputartásnál, fogócs­
kánál a zárt lábra (körbenállók);
- a mozdulatok és az egyenletes lüktetés pontos összhangjára;
- a szoba szabad területét kihasználva a kör szabályos formájára;
- arra, hogy a gyermekek a körben egymástól szabályosan, kb. kartávolságra álljanak.
Milyen módon lehet a mozgásokat továbbfejleszteni, változatosabbá tenni?
- Játékhelyzetekbe illesztjük és annak megfelelően variáljuk a mozdulatokat;
- a kéz, kar, láb, test kis mozgásait az életkor szerint változtatjuk;

77
 - elképzeljük egy állat vagy virág jellemző mozgását vagy sajátos formáját és azt fe­
jezzük ki mozgással, testtartással;
- alkalmat adunk a gyermekeknek arra, hogy maguk is mozdulatokat találjanak ki a
szerepjátékokhoz.
A játékos mozdulatokkal eljátszhatunk egy munkafolyamatot: pl. a „Zsipp-zsupp”-hoz
emelik és vízbedobják a „zsuppot” (a kendercsomót összefogják), a cipőt, zoknit lehúz­
zák, vízbe gázolnak, a kenderzsuppokat a vízből a partra dobálják, összefogják és szeké­
ren hazaviszik (körbejárás), leteszik, tiszta vízzel locsolják, kimossák a kenderszálakat,
megfonják a szálat, felteszik a szövőszékre, előrelökik a szövőfát, elvágják a kész vász­
nat (lehet kenderkötelet is sodorni), beteszik a szekrénybe, bezárják. (A dalt mindegyik
mozdulathoz legalább kétszer-háromszor el kell ismételni.) „Borsót főzni”: begyújtanak a
kályhába (meggyújtják a gázt, villanyrezsót), keverik a borsót, megsózzák, megpaprikáz­
zák, megeszik, megbeszélik, hogy ízlett (forró volt, sós volt, ízes volt), elmosogatnak, tö-
rölgetnek.
Az ismétlődő mozdulatokkal általában az egyenletes lüktetést fejezzük ki, ritkább eset­
ben a dalok ritmusát. Pl. képzeletben zenekart alakítunk, ugyanazt a dalt mindig más
hangszerrel kísérjük és a mozdulatokkal a lüktetést vagy a ritmust követjük.

hegedű furulya gitár

(karlendítés) (ujjmozgatás) (kézfej)

zongora trombita nagybőgő

(térden az ujjak) (két kézzel tölcsért (karlendítés)
formálnak)

78
 dob cintányér háromszög stb.
(tenyérbe ütés ujjal) (taps) (két ujj között ütögetés)

A változatos térformák a gyermek tér- és formaérzékét fejlesztik. A szabályos, jól alakí­

tott formára hívjuk fel a gyermekek figyelmét, álljunk meg egy-egy dal végén és örüljünk
együtt a szép „rétesnek”, „cipónak”, „kapusomak”.

A változatokból néhányat:

/a0 6 \

kígyóvonal egy kapu

és két átbújó sor

szűkülő-táguló átbújás
és átbújó sor kör a kapusor alatt

A párosjátékok gazdag változata is előkészítője a későbbi párostáncnak. A kicsik rövid

karja és mozgása nem olyan esztétikus, mint a nagylányoké, de az öröm és a közös vi­
dámság pótolja majd a „szép, esztétikus” mozgás hiányát. A nagyok már kettős kört, ket­
tős sort is tudnak alakítani.

79
 0 0 0 0 0 0
fo * o
h
t e w

köralakítás, egy mindenki párt két kapusor különböző

gyermek a kör cserél, a belső kör sor-megoldások
közepén áll,a külső egy
lépéssel halad

Összefoglalva tehát: tartsuk meg a néphagyomány gazdag, változatos mozgásanyagát,

tartsuk tiszteletben a mozgások sajátosságait, de alakítsunk és a lkossunk új já té km o zd u la ­
tokat is a magunk és a gyermekek ötleteiből. A kettő kölcsönhatásából, a zenei és esztéti­
kai célok igényes betartásával az óvodában megszületik és továbbfejlődik a gyermekek
mozgáskultúrája.

A gyerm ekhangszerek

A gyermekek kezébe óvodában ütőhangszereket adunk: dobot, háromszöget és cintá­

nyért. Meg kell tanítanunk a hangszerek nevét és kezelési módját.
A dobot bal kézbe (ha van belső fogója, azt, ha nincs, a dob fakeretét) kell fogni. A te­
nyér sehol ne érintse a dob bőrfelületét. (Csörgődobokról szedjük le a csörgőt, az csak fö­
lösleges zörejt ad.) Jobb kézben tartjuk a dobverőt, amivel lazán a bőr közepére ütünk
úgy, hogy az ütő visszapattanjon.
A háromszöget vékony zsinórra akasztva kb. vállmagasságban kell fogni, és a testtől
olyan messzire kell tartani, hogy a ruha ne érjen hozzá (természetesen a gyermek ujja
sem). A hangszer alsó keresztrúdjára ütünk, fentről lefelé, hogy a háromszög ne forogjon.
A háromszöget a bal kézben, a fémütőt a jobb kézben tartjuk.
A cintányér két zsinórját lazán meg kell csípni és ütéskor kis távolságra lendíteni,
hogy a hang ne legyen túl erős. A fémtányérhoz ne érjen az ujj, mert akkor a kívánt hang­
zás helyett tompa zörej szólal meg.

A g yerm ekhangszerek használatánál a következőkre ügyeljünk:

- a hangszerek szerepe alárendelt, a dallam a fontos. A hangszer csak kísérheti a ze­
nét. Kb. harminc gyermekhez az említett hangszerekből elegendő egy-egy;

80
 - egy dalon belül ne szólaljon meg minden hangszer egyszerre, hanem felváltva, és
más-más feladattal. (Pl. egymás után, egyik a lüktetést, másik a ritmust hangsúlyoz­
za, vagy az egyik végig sz*ól, a másik egy-egy motívumnál stb.);
- minden gyermek tanuljon meg hangszert kezelni, és ha lehet, a gyerekek gyakran
kapjanak hangszert a kezükbe;
- állíthatunk kis karmestert is, aki karlendítéssel irányítja a tempót és maga kezdi az
éneklést; a hangsúlyoknál az ütemezésnek megfelelően lefelé lendüljön a vezető
gyermek karja;
- énekfoglalkozást, ünnepélyt egyaránt változatossá, színessé tesz a kis ütőhangszerek
használata.

A zenei formaérzék fejlesztése

A legkisebb zenei egység hosszának, a motívumnak megérzése fontos a zenei formaér­

zék alapozásához. Ez a kis „zenei építőkocka” a formaérzék fejlesztése mellett még más
készségek fejlődésére is hat: például a tiszta éneklésre, kérdés-feleletnél a zenei alkotó-
készségre. Alkalmazása fejleszti a gyermek megfigyelőkészségét, emlékezetét, képzele­
tét, gondolkodását. Lényege: az időben elhangzó négy egység megéreztetése és összekap­
csolása a mozgással, látható térbeli távolsággal.

A motívumhangsúly kiemelése mozgással

Az egyenletes lüktetés negyedenkénti kiemelést jelent, a kettes lüktetés az ütem tagolá­

sát: gyermekdalokban az ismétlődő mozdulatok miatt az ütem két negyedre: egy súlyos
és egy súlytalan negyedre bomlik. Az utóbbi évek tapasztalata azt bizonyította, hogy ze­
neileg indokoltabb és a gyermek értelmi és mozgásbeli reakcióidejének is jobban megfe­
lel, ha ennél hosszabb egységekben gondolkodunk és a motívumok hangsúlyát emeljük
ki. Szövegileg, dallamilag is indokoltabb, értelmesebb részeket kapunk négy lüktetés
összekapcsolásával. Mozgásnál is jobb azonos mozdulatnál maradni egy motívumegység
alatt.

81
K ettes lüktetésnél: Járjunk táncot, ripegő, ropogót (kilép, zár, súly, súlytalan)

Motívumnál: Járjunk táncot, ripegő, ropogót (kilép és hármat rugózik)

A hangsúlyokat az egyenletes lüktetés biztos érzékelése után mindig dalból, mondókából

emeljük ki. Eleinte ez kicsit erősebb szokott lenni, néha túlságosan kiemelt. A fejlettséget
a nagyoknál az mutatja majd, hogy mozgásban, járásban alig érezhető módon fejezik ki a
súlyt
Helytelen dolog számlálással, vagy a mozgásra adott utasítással (melyik lábbal dob­
bantsanak) erősíteni a hangsúlyt. Ezek külsőségek, mechanikus segítséget adnak. A gyer­
mekeknek maguktól kell a zenében rejlő súlyokat éneklés közben megérezniük és erő­
sebb mozdulattal kifejezniük.
A motívum érthetőbb lesz, ha látható, térbeli távolsággal is összekapcsoljuk. Például,
két kör ellentétes irányban halad, felváltva mondanak egy-egy motívumnyi részt, de min­
dig csak az a kör halad, amelyik hangosan mondja a részletet. Ugyanezt óvónő és csoport
is játszhatja.

82
Vagy: színes kockákat helyezünk a földre, amelyek mellett a gyermek motívumonként
négyet lép, aztán négyet tapsol:

Vagy: járás a kör közepe felé négy lépéssel egy motívum alatt, majd ugyanannyival hát­
rafelé, és a kör újra a régi nagyságú lesz.
Vagy: két sor áll egymással szemben, visszhangként utánozzák egymást, például egy jól
ismert dalt énekelnek, de motívumonként váltanak. Mindig az a sor lép előre négyet,
amelyik a motívumot énekli.
A gyermek más irányban vagy magán is mutathat térben azonos részeket éneklés közben.
Segít, ha a motívum első negyedét kihangsúlyozzuk.

asztalon

Adjunk a gyermekeknek is lehetőséget, hogy saját ötleteiket érvényesítsék. A szabályo­

kat mi ismerjük, és tapintatosan irányítani tudjuk őket az ötletek zeneileg helyes megva­
lósításában.

83
A dallammotívum
Előkészítésként feladatunk, hogy megéreztessük a gyermekekkel a motívumok hosszúsá­
gát és szabályos váltakozását. Á jól ismert dal vagy mondóka közben tapssal vagy más
hanggal kihangsúlyozzuk a motívum első negyedét. A motívum egységeit a gyerekek
csak akkor érzik meg igazán, ha azokat folyamatos éneklés és mozgás közben, annak
egységeként tapasztalják meg. Ez a folyamatosság érzés minden esetben, akár hangsúly­
kiemelésnél, akár dallam-, ritmusvisszhangnál, akár kérdés-feleletnél lényeges.
A visszhang-;űré£ talán a legegyszerűbb forma: a gyermekek megfigyelnek és utánoz­
nak egy kis dallamfordulatot. Általában mi kezdjük, ők bekapcsolódnak. Szokatlan ne­
kik, hogy meg kell várni, amíg mi bemutatjuk a motívumot, és csak azután kezdhetnek
énekelni.
- A dallamvisszhang-játékban és a ritmusvisszhang-játékban a motívum hossza két­
szer | , azaz négy lüktetés legyen;
- az improvizált, kitalált szöveg legyen játékos, aktuális, humoros;
- a válaszok folyamatosan, az egyenletes lüktetést éreztetve hangozzanak el.
A visszhang-éneklést érdekessé teszi, ha szövege is van. A ritmikai variációk mellett dal­
lamfordulatokat is énekeltessünk. A gyermekdalok ismert dallamfordulatai mellé felhasz­
nálhatjuk a műzenei szemelvények jellemző fordulatait is.
Kezdetben a félhang nélküli dallamfordulatok legyenek többségben, és a lefutó hexa-
chord-motívumokat csak később, ezek kiegészítőjeként használjuk.
Motívumok gyermekdalokból: Kitalált szövegek:

J J J J
kés - kény u t - ca,
tú - rós ré - tcs,
...hej, vár, vedd b e ... pén - tek es - te,

J J T~] n j
gye - re i - de, Ju-dit - ka,
é - des - a - nya ha- za- vár,
... fü - le-mü - le esz-tcr-lány(a)... soh-se lát - tain sza-ma- rat,

Kitalált szövegek:

J n J J
sá - ros a tál - pad,
ká - posz-tás koc - ka,
U- szik a ká - csa... Jan - esi- ka al - szik,
J J n J
é- nek ze- ne szól,
tán - col Fe- ri - ke,
Csíz - mám ko - po- gó... tap - sol Ka- ti ca,

84
Az óvónő munkája első éveiben előre tervezze meg a motívumokat, sőt tanácsos a motí­
vumok egymásutánját is előre elgondolni vagy leírni. A dallamfordulatok szerint a motí­
vumok lehetnek „nyitó” és „záró” jellegűek. A felfelé kanyarodó nyitó motívumokat kö­
vesse egy megnyugvást, befejezés érzését keltő záró motívum.

A gyermekek önálló motívumalkotását a visszhangként ismételt sok dallammotívummal

készíthetjük elő.
A kérdés-felelet játék új feladatot jelent és fejlettebb képességeket igényel. A kérdés és
válasz dallama és szövege eltér. A kérdésre motívummal úgy kell válaszolni, hogy a kér­
dés szavai benne lehetnek a válaszban, de a felelet mégis más legyen.

44-«— __ ---1--- __ —
0-- • ■ - ' M— *r—~m—
I =j*b i d 0 ' 0—
Óvónő: Mi-lyen ru - hát hor - dasz? Gyermek: Piros ru - hát hor - dók.

„Milyen ruhát hordasz?” stb.

A kérdés motívuma „nyitott” legyen, a válasz a befejezés érzését keltse.
„Mi a kedvenc játékod?” stb.

Gyermek :Ha-jas ba - ba. vagy: Tűz- ol - tó au- tó.

Ügyeljünk a motívumok dallami és ritmikai változatosságára. Ha a gyermekek elérnek

arra a szintre, hogy egyénenként is tudnak motívumokat alkotni, akkor állítsuk feladat­
ként, hogy mindig mást és mindig másképp énekeljenek. Ezzel a gyermekek zenei emlé­
kezőképességét és alkotó fantáziáját is fejlesztjük. Kezdetben is alkalmas a visszaének­

85
lésre a köszönés és névéneklés, később azonban bővítsük a témakört napi eseményekkel,
humoros, tréfás szövegekkel.
A kitalálás, dallam- és ritmusalkotás általában egyéni munka. Fejlett nagycsoportban
azonban kipróbálhatjuk a közös improvizálásnak egy érdekes módját: a gyermekekkel
egy jól ismert mondókát kezdünk el énekelni. A gyermekek az indító dallamfordulat ze­
nei és prozódiai törvényszerűségeinek megérzése alapján majdnem egyöntetűen, vagy
legalábbis kis eltérésekkel fogják a mondókát együtt énekelni.

Az óvónő indít:

-ö-Ü -n------1--------------- — F F — r — I
ft) I d " f1------- __ J __ -
TT —
Ecc, pecc ki - me - hetsz, hol - nap - u - tán

f i n i =1 j n i
" J 1
*= —

be - jö - hetsz, cér - ná - ra, ci - ne - gé - re . ..

Ú
Ecc, pecc ki - me - hetsz, hol - nap - u - tán

j Ij n
c_r
i 1 c j-
be - jö-hetsz, 1 cér - ná - ra, ci - ne - gé - re

A dallammotívumok éneklésének módozatai lehetnek:

- ismert dal éneklése motívumonként (az óvónő és gyermekek felváltva énekelnek);
- ismert dal motívumai visszhangszerűen ismételve (óvónő-gyermekek);
- ismert dalból vett dallammotívumok éneklése új szöveggel, visszhangszerűen;
- ismert szövegek új dallamra illesztése;
- kitalált két- esetleg három ütemes motívumok előéneklése és azok pontos vissza­
éneklése először csoportosan, majd egyénileg;
- dallamvisszhang (egy gyermeknek a csoport vagy egy másik gyermek válaszol);
- kérdés-felelet kitalált dallammal és szöveggel (az óvónő kérdez, egy gyermek vála­
szol);
- kérdés-felelet játék (egy gyermek kérdez, a másik válaszol);
- ismert mondókára egy dallammotívum ráillesztése (csoportosan);
- ismert mondókára egy gyermek improvizál dallamot.

86
A ritmusmotívum

A ritmusvisszhang játékos és könnyű, ha a gyermek nem csak a tapsot utánozza, hanem a

motívumokhoz kis szövegeket is hozzámond.

nj n j j ~3 j j~ 3 j
óvónő: 0 - da - kinn süt a nap, gyermekek: o - da - kinn süt a nap,

J J J J/ I J J J J J J“"3 J
óvónő: csi-pog-nak a ma- da - rak, gyermekek: esi - pog-nak a ma-da - rak.

Egyszerűek azok a motívumok, amelyek a nyolcadok váltakozására épülnek, vagy szim­

metrikus belső elrendezésűek.

n J .n j
r r T “3 j J
J • « J~ 3 J
j J n J
J r 3 J J
n ■ n j“ 3 J
.” 3 j j J

Nehezebb az a motívum, amelynek a végén nyolcadpár áll:

T “3 J J T 3
J J 3 J J T ”3
j J j J T “3
j J J
j n j -n
87
A szünetek beillesztésénél is a fentiek érvényesek,
könnyebb: nehezebb:

J j J J~2 * j
n J~3 l J t J n
j j i l í J n j
i t J J l J i J“ 3
jt t J J J n £ s tb .

A ritmusmotívumok szövege legyen a körülményeknek, környezetnek, hangulatnak meg­

felelő (reggel, délután, nyár, tél stb.). Kezdetben ezt is tervezzük meg, írjuk le előre a
motívumokat, és csak később improvizáljunk szabadon, ha már a gyakorlat bennünk is
kialakította a motívumegység érzetét.
Váltogassuk a ritmusokat: 5-6 különböző ritmus után ismétlődjék csak meg egy előző
ritmus.
A legkézenfekvőbb szövegek azok, amelyeket lépten-nyomon használunk, pl. ritmus­
tapssal köszönés, visszhang-gyakorlás, a gyermekek nevének tapsolása - utóbbi az egyé­
ni munkát segíti. A nevek ritmusa változatos lesz, de a köszönést is lehet különbözőkép­
pen tapsolni.

J j3 J
Jó reg-gélt ki- vá - nők!

n j r~ i j
Jó reg- gélt ki - vá - nők!

j j j j j
Szép jó reg-gélt ki- vá - nők!

j n nj
Jó reg-gélt, gye - re - kék!

A ritmusmotívumok szövegét mindig kísérje mozgás és hang (taps, kopogás, dobolás),

hogy a ritmus a gyermek mozdulataiban is érvényesüljön, és a zörej is erősítse a ritmus-
egységek megérzését.
A motívumokat egymás után, folyamatosan kell hangoztatni, hogy az egyenletes lükte­
tés ezúttal is végig alapot adjon a visszhangjátékhoz.

88
B első hallásban a lüktetés érzése:
J J J J

Óvónő: Gyermekek:

n J n J n J J
Hi- de- gén fúj a szél, Hi - de - gén fúj a szél.
J J J J J J J J

J J J J J J J J J n J
Di-de - reg a fa- le-vél, Di- de -reg a fa - le - vél.
J J J J J J J J
Az óvónő érezze a pontos lüktetést, amelynek alapján a nyolcadpárok is szabályosan szó­
lalnak meg. Hibás, ha az egyik nyolcad megnyúlik, a másik megrövidül. Ilyenkor ugyan­
is a ritmikai pontosságnak kell érvényesülnie, míg a játéknál és szabad éneklésnél mindig
a nyelv törvényszerűsége, a szövegnek megfelelő finom ritmikai eltérések fontosak. Fon­
tos a motívumok változatossága, a kis eltérések bemutatása, mert pontos megfigyelésre
szoktatja a gyermeket. Nagycsoportban a gyermekek maguk is kitalálnak ilyen egyszerű
mondatokat és önállóan előtapsolnak a csoportnak. Különösen lelkesíti a gyermekeket,
ha a felelgetést játékhelyzetbe illesztjük, pl.: az óvónő a földi űrállomás, ők a rakéták,
akik a jelzéseket veszik; az óvónő a taxiközpont, ők a taxisofőrök, akiknek URH-vevőjük
van stb.

A zenei alkotókészség fejlesztése

Az esztétikai nevelést tárgyaló fejezetben a zenei alkotókészségről mint a művészeti tevé­

kenység egyik lehetséges formájáról beszéltünk. A zenei alkotókészséget számtalan ta­
pasztalás, zenei emlékkép előzi meg. Alapja a gyermek kitaláló és önkifejező törekvése,
amit az óvónő improvizáló kedve bontakoztat ki. Az óvónő zenei műveltsége, bátorsága
és humorérzéke ad mintát és vágyat ahhoz, hogy a gyermekek is kitaláljanak valamit E
képesség fejlesztését erőszakolni nem lehet sem óvónőnél, sem gyermeknél. Mindig lesz,
aki jobban szeret rajzolni, gyurmázni, építeni, mint dallamot kitalálni. Akik azonban az
óvónőjüktől sok ilyen példát látnak, és akiknek az ötleteit figyelembe veszik, azok szíve­
sen dúdolgatnak kockarakosgatás, festegetés, babázás közben is.
A spontán hangicsáló, énekelgető gyermeknek kitűnő óvónője van, egyrészt, mert a
gyermek már sok zenei élményt gyűjtött, és a csoportban olyan a légkör, hogy a gyermek
jól érzi magát. Ez még nem a felnőtt értelemben vett alkotás, csak egyszer elhangzó gyer­
meki játszadozás. Az alkotóképesség nem különleges egyéniségek kivételes adottsága,
hanem az emberi személyiség általános jellemzője, de nem azonos mértékben van meg
mindenkiben. Fontos, hogy milyen életkortól kezdve, és hogyan kezdjük el fejleszteni ezt
a képességet.

89
 Amikor a gyermek a maga kedvére dúdolgat, az óvónő számára külön tanulmány,
hogy mit. Ismert dallamot új siöveggel, játékdalt, mondóka ritmusára húz rá más szöve­
get, vagy mondókával játszik úgy, hogy a magánhangzókat megtartva egyetlen mással­
hangzót használ, például: ,JEcc, pecc, kimehetsz” helyett „Er, per, rirerer...”
Néha eléneklik az otthoni élményeiket - ezek felbecsülhetetlen információi az óvónő­
nek -, amiket a gyerekek szóban sose tudnának elmondani. A „Piroska és a farkas” mesé­
nek a feszültségét úgy oldotta fel egy 4 éves kislány, hogy ezt énekelte: „Piroska elment a
nagymamához, de ő közel lakott, a tyúkoknál. Piroska találkozott a farkassal, de az nem
ette meg. A farkas beleesett a Dunába és megfulladt. Még jött a vadász és lelőtte. Szüle­
tett egy másik Piroska.” A gyerek a mese közben érzett félelmét háromféleképpen is fel­
oldotta.
A spontán önkifejezés vágyát a tudatos önkifejezés öröme követi. Az óvónő indirekt
módon befolyásolhatja a gyermek zenei alkotókedvét. A motívumok éneklése lehet ilyen
kezdet. Jó, ha az óvónő is alkotókedvű. Egy előbbi fejezetben említett „kreativitási” elvá­
rás szerint az óvónő legyen eredeti, újszerű, alkalmazkodjon a zenei sajátságokhoz, a ma­
gyar prozódiához, a motívum szabályos formájához. A motívum hosszáról és a vissz­
hangjátékról „A zenei formaérzék fejlesztése” fejezetben írtunk bővebben.
A visszhangjáték csak előkészítése az alkotókedvnek, a kérdés-felelet már tudatosabb,
szándékolt kitalálás, mert a gyereknek kérésre, felszólításra kell egész rövid idő alatt (ami
kevesebb, mint egy negyed) választ adnia, és a válasz szövegét egy motívumhosszba be­
illesztenie. Ritmussal egyszerűbb megoldani a feladatot, dallammal nehezebb, különösen,
ha nagycsoportban már elvárhatjuk - mindig változatosan - a kérdés zenei nyitottságát és
a válasz dallami zárását. Nem kell külön magyarázni, hogy milyen legyen a válasz, in­
kább sok mintát, modellt kell adni.
Színes, érdekes ötlet a gyermekekkel egy képről vagy képsorról énekelve beszélgetni.
Az óvónő kérdez, aki akar, válaszol.

90
 j n ij
óvónő: Mit látsz a ké - pen?gyerekHá - rom kis ma - la - cot.

óvónő: Mit esi - nál a kis - ma - lac? gyerek: Há - zat é - pit.

Nagycsoportban a gyerekek is kérdezgethetik egymást.

Az anyanyelv ritmusát jól kifejező mondókákat is fel lehet ruházni dallammal. A mon­
dóka legyen jólismert, és az óvónő kedvvel találjon ki hozzájuk dallamokat.
Általában négy motívum egy mondóka. Az első motívumra húzott dallam gyakran
megismétlődik, a harmadik újat hoz, a negyedik zár. Ezt a belső törvényszerűséget a
gyermekek ugyanolyan természetességgel használják, mint a beszédben a többesszámot,
ragokat, képzőket, anélkül hogy nyelvtanilag tudnák, miért ók is, mint az óvónő, már is­
mert énekek dallamfordulataiból, azok mintájára fognak „kitalálni” újakat.
A szándékosan, mások kedvére, vagy az óvónő kérésére kitalált improvizálás mindig
egyéni, egyedi. Egy zenei válasz kitalálása sem lehet csoportos. Mégis, ha megpróbálunk
egy ismert mondókára (minden bejelentés, magyarázás nélkül) ráhúzni egy dallamfordu­
latot, a gyermekek csoportosan, igen kevés eltéréssel éneklik velünk, átveszik a motívum
dallamát és a végén a dallamot lezárják.
Előfordulhat olyan eset is, hogy a gyermekek többször, ugyanúgy éneklik a mondóka
dallamát, és kialakul egy saját, kedvenc dallam, amit ők találtak ki.
Ha az óvónő vállalja, hogy egy rövid mesét „megzenésítsen”, énekelve mondjon el,
néhány gyermek biztosan kedvet kap hasonlók kitalálásához. A legjobb tréfa és játék, ha
az óvónő maga talál ki olyan meséket, melyekben egy humoros hang van, vagy az egyik
szereplőnek furcsa a hangja.
A zenei nevelés keretein belül nemcsak dallamot vagy ritmust, hanem játékformát,
egy-egy játékos mozdulatot is kitalálhatunk a gyerekeknek. (Például a szünet jelzéseinek
sokféle mozdulatát, vagy szerepet szimbolizáló mozdulatot diófának, napnak, kútnak.)
Az óvónő ötletességén, kitaláló kedvén, szabad alkotó légkört teremtő képességén mú­
lik a gyermek alkotókedvének fejlődése. Legyen maga is kreatív, merje közreadni ötleteit
és merjen igazán játszani a gyermekekkel.

A zene hallgatására nevelés

Az óvodai zenehallgatás feladata, hogy a gyermeket a zene figyelmes hallgatására nevel­

je és felkeltse a zene iránti érdeklődését. Ismertessük meg különböző jellegű dalokkal és
zenei hangulatokkal, hangszerek sajátos hangszínével és játékával. Jelentsen örömet szá­
mára a zene meghallgatása is, ne csak az aktív éneklés és a játék.
A gyermek maga is szívesen énekel társainak, a többiek pedig - még ha ismerik is a
dalt - türelemmel, érdeklődéssel hallgatják társuk énekét, énekes meséjét vagy bábjáté­
kát. Az óvónő az első „előadóművész”, akit a gyermek közelebbről hall, ismer és szeret.

91
A zenei bemutatás, előadásmód
A kisgyermek zenei átélését erősen befolyásolja, hogy látja-e az előadót, kíséri-e az elő­
adást arcjáték, gesztus. Érdekli a gyermeket az is, hogy hangszerjátéknál hogyan szólal
meg a hang, hogyan forog a magnószalag, hogyan kell bekapcsolni a lemezjátszót.
Az óvodában a zenehallgatás elsősorban az egyszólamú élő zene meghallgatását jelen­
ti. Az óvónő készüljön fel a dal vagy zenemű szép előadására, otthon énekelje el, játssza
el a művet többször is a hangszerén. Csak a színes és ízléses előadás kelti fel a gyermek
zenei érdeklődését. Inkább válasszunk könnyű dalt, semhogy előadási hibák miatt a gyer­
meket a zenehallgatás valódi örömétől és élményétől megfosszuk.
A dalok előadásakor figyeljen az óvónő:
- a zenei frazeálásra, megfelelő részek összekapcsolására, zeneileg különböző részek
szétválasztására (motívum, zenei sor);
- a szövegben rejlő dramaturgiai lehetőségekre (párbeszéd különböző hangszínnel, a
csattanó előtt megállni, szomorú részt lassan, halkan, vidámat gyorsan énekelni
stb.);
- a kevés és természetes gesztussal kísért arcjátékra (félelem, öröm, rosszallás, kíván­
csiság, meglepetés, cinkos humor stb.);
- a dal hangszeres előadásánál jó, ha a dalt előbb szöveggel, énekelve ismerik meg a
gyerekek, csak azután hallgatják meg hangszeren, a szövegtől elválasztva. A hang­
szerjáték előadásmódja, tempója feleljen meg a dal hangulatának;
- az előadásmódot színesíti a tempó, hangmagasság és hangerő változása, ellentétei
vagy fokozása. A gyermekek figyelme és visszajelzései még inkább inspirálják az
óvónőt a szép előadásra és az újraéneklésre.

A zenehallgatásra nevelés alkalmai

A zenehallgatásra nevelés alkalma és időpontja nem korlátozódik az ének-zene foglalko­
zásokra. A nap bármely szakában megszólalhat egy dal: reggeli előtt, alvás után vagy
szabad játék közben, néhány gyermeknek vagy az egész csoportnak. Feltétele azonban a
relatíve nyugodt légkör és a gyermekek érdeklődése.
A zenehallgatás időtartama nemcsak a korcsoportnak, hanem a helyzetnek megfelelő­
en is változik. Kiránduláson is énekelhetünk a gyermekeknek, télen a csoportszobában,
énekfoglalkozás után, vagy pihentetőül, frissítőül a játék után. Az óvónő ítélje meg az
előadását követő figyelemből, hangulatból, hányszor ismételheti meg a dalt.
Az egyszeri éneklés mindenképpen kevés, hacsak nincs a dalnak 5-6 szakasza. Akkor
meg a szöveg összefüggése és a humor megértése miatt kell rövid szövegmagyarázat
után a dalt újraénekelni. Egy dal kb. 30-40 másodperc időtartamú, tehát ha többször éne­
keljük (háromszor-négyszer), akkor is csak 2-3 percig figyeltek a gyermekek. Rövid idő
alatt éppen csak megjelenne az érzelem, de nem alakulna ki belőle tartós érzelmi állapot,
hangulat.
A zenehallgatás az énekfoglalkozás bármelyik részébe beépíthető, kezdődhet vagy
végződhet zenei bemutatással. Nincs szükség minden foglalkozáson zenehallgatásra, csak
ha odaillik.

92
 Óvakodjunk a 200-300 gyermeket összegyűjtő, hangversenyteremben szervezett
„koncert” hallgatásától. A legjobb zene és a legjobb előadó sem ér el olyan hatást 10-20
méter távolságból, mint az intim, bensőséges óvodai légkörben hallgatott zene.

Zenehallgatáskor:
- teremtsünk nyugodt légkört, ne zavarja semmi külső tényező a gyermek érdeklődé­
sét, ne vonja el semmi más a figyelmét a zenéről;
- üljünk közel a gyermekhez (ha állunk, csak térdig látnak, de hegedülésnél például
messzebb mehetünk, hiszen a hegedűnek erős hangja van);
- a gyerekek tetszés szerint, szőnyegen vagy székeken is körbeülhetnek, de kényelme­
sen helyezkedjenek el, egymást ne zavarják;
- a dal előadása után várjunk egy kicsit és csak azután ismételjünk. A gyermekek ar­
cáról, viselkedéséből ítéljük meg, hogy figyelnek-e, élvezik-e a dalt, ha igen, bátran
énekeljük el többször;
- az éneklés után hagyjunk időt, hogy a gyermekek a zene keltette hangulatból, rá-
csodálkozásból visszatérjenek a hétköznapi életbe. Várjuk meg, amíg maguktól el­
fordulnak, beszélgetni kezdenek egymással;
- a gyermekek spontán megnyilvánulásait, megjegyzéseit vegyük figyelembe, de csak
akkor válaszoljunk, ha kérdeznek: a műről vagy a zene keltette érzelmekről beszélni
óvodáskorban felesleges túlzás. Még egy felnőtt belső érzéseit is megzavarja, ha
azokat szavakba kell foglalnia;
- ne befolyásoljuk előre a gyermeket magyarázgatással, ne zavarjuk meg zeneélveze­
tét és képzettársításait.
Nem számít esztétikai élménynek és zenehallgatásnak, amikor egy dalt szemléltetésként
énekelünk el a gyermekeknek, hogy azon figyeljenek meg egy fogalompárt, például a las­
sú vagy gyors tempót.
A tudatos figyelés, az intellektuális feladat befolyásolná az átélést. Az ilyen zenei be­
mutatással a zenei alapfogalmak megértését ellenőrizzük. Természetesen ennek is van
helye, csak tudnunk kell, hogy az nem „zenehallgatás”, hanem zenei megfigyelési fel­
adat.

93
 vn. AZ ÓVÓNŐ MÓDSZERTANI KULTÚRÁJA

Az óvónő zenei felkészültsége

Zenei írás-olvasás: biztos kottaolvasási készség alsó szó-tói felső dó-ig, abszolút hangok
kis F-től kétvonalas g-ig, jártasság a dúr és moll hangsorokban legalább 2Í-2^-ig.
Hangszer: legalább egy hangszeren játsszon (hegedű, furulya), az ötfokú metallofont he­
lyesen használja.
Dalanyag: kb. 150-200 gyermekdal, 20-30 mondóka, játékkal együtt, 50-60 zenehallga­
tásra alkalmas dal, 15-20 - hangszeren is jól tudott - zenei szemelvény.

A zenei neveléshez szükséges készségek, képességek

Tudjon az óvónő:
- a mondóka vagy a dal éneklése közben egyenletesen járni, tapsolni, az egyenletes
lüktetés érzékeltetésére egyszerű mozdulatokat kitalálni;
- a mondókák és dalok ritmusát mozgással, tapssal, ütőhangszerekkel érzékeltetni;
- az egyenletes lüktetést és dalritmust egyidejűleg hangoztatni;
- a dalok és mondókák kettes hangsúlyait különböző módon kiemelni;
- a gyermekdalokat, mondókákat, népdalokat ritmusról felismerni;
- könnyű, szöveggel mondott ritmusmotívumot kitalálni, a ritmusokat a magyar be­
széd prozódiájához igazítani;
- könnyű ritmusosztinátókat tapsolni éneklés közben;
- a gyermekdalt különböző hangmagasságon elkezdeni, valamint az állandóan hasz­
nált hangmagasságot megadni (d-h abszolút magasságban);
- kis- és nagyterccel induló gyermekdalokat egymás után intonálni (azonos hangnem­
ben és azonos kezdőmagasságon is);
- éneklés, mozgás, játék közben tempót tartani, különböző tempókat megérezni
(J = 60 és J = 120 között), úgy énekelni és járni;
- tempóváltoztatás nélkül halkan és hangosan énekelni, beszélni, mondókákat monda­
ni;
- a tempó és dinamikai különbségeket változatosan használni, saját éneklését, mozgá­
sát eszerint irányítani (pl. halk-lassú, halk-gyors);
- dallammotívumokat (hat hang terjedelemben) kitalálni szöveggel, ismert dallamfor­
dulatot énekelni új szöveggel, ismert gyermekdal szövegét új dallammal (visszhang
és kérdés-felelet formájában is);
- bármely ismert dalból egy belső vagy befejező dallamrészletet énekelni;
- énekelve beszélni (spontán beszéd, mese, vers, bábozás);
- ismert dalnál a dallambújtatás hallható jelét megadni;
- a magas és mély hangokat térben szemléltetni, a hangmagasság és tér összekapcso­
lására különböző játékos módokat kitalálni;

94
 - népdalokat, műdalokat a dal jellegének megfelelően az óvodások számára játékosan
előadni;
- a három óvodai korcsoport számára a programban megadott elvek szerint (hang­
készlet, ritmus, játék) dalanyagot kiválasztani, évi zenei nevelési tervet összeállíta­
ni;
- korcsoportonként megfelelő zenehallgatási anyagot összeválogatni;
- az osztatlan és részben osztott óvodák számára is dalanyagot választani, évi tervet
összeállítani.
Az óvónőnek ismernie kell:
- a magyar zenei nevelés általános alapelveit, azon belül az óvodai zenei nevelés fel­
adatait;
- Kodály Zoltán zenepedagógiai munkásságát, óvodával kapcsolatos elveit, írásműve­
it, gyermekek számára írt gyűjteményeit;
- a magyar gyerekdalok sajátosságait, hangkészlet, ritmus, motívumépítkezés szem­
pontjából;
- a magyar gyermekjátékok főbb típusait, hogy képes legyen ezek szellemében a
mozgáselemeket tovább variálni;
- az óvodáskor előtti zenei fejlődést és az óvoda iskolaelőkészítő feladatait;
- az óvodáskort megelőző zenei fejlődéssel foglalkozó szakirodalmat;
- az iskola 1-2. osztályos énektantervének követelményeit;
- más népek gyermekdalaiból is néhányat, azok jellemző zenei jegyeit (sajátos fordu­
latok, ütemek, ritmusok).

Az óvónő hangszerei

Egy hangszeren minden óvónőnek kellene tudni játszani. A hangszertanulás nemcsak az

óvodai zenei nevelés eszközeként kamatozik, hanem szükséges kiegészítője az óvónő ze­
nei ismereteinek, zenei műveltségének is. Az énekes kultúra alapot ad a hangszertanulás­
hoz, de sohasem akarja helyettesíteni azt
A hegedű hajlékony, zengő hangja áll legközelebb az emberi hanghoz. Hangterjedelme
nagy, nemcsak az óvodai dalok, hanem a zenehallgatásra szánt szemelvények előadására
is alkalmas. A hegedűjáték elsajátításához több éves tanulmány és gyakorlás szükséges,
és később is rendszeres gyakorlást igényel.
A furulyának egyszerűbb a kezelése, a hangszeren rövidebb idő alatt meg lehet tanulni
játszani. Hangterjedelme kisebb, mint a hegedűé, és hangja is merevebb, élesebb. Egy
oktávval magasabban szól, mint az énekhang. Ezért, ha dallamfelismeréshez használjuk,
utána az óvónőnek kell elkezdenie az éneklést, mert a gyermekek nem képesek a furulyá­
ról átvenni a kezdőhangot. Az óvónő magának is inkább hangvillával vagy hangsíppal
adjon hangot, mint furulyával. Bár lehetőségei korlátozottak, alkalmas zenehallgatási sze­
melvények bemutatására is.
A fémcimbalom vagy metallofon és a facimbalom vagy xilofon ütőhangszerek pattogó,
indulószerű játékra alkalmasak. Játékuk rendkívül egyszerű, bárki gyorsan megtanulhat­
ja, aki a kottát ismeri. Kodály Zoltán évtizedekig szorgalmazta a xilofon hazai gyártását.
Az ötfokú zene II. füzetében 100 pentaton indulót írt az óvodák számára (1941). A facim­
balom készítéséhez, hogy az valóban tiszta hangzású legyen és később se változtassa a

95
hangmagasságát, speciális fa és 6-7 évi szárítás szükséges. A fa hangja lágyabb, kelleme­
sebb, a hangszer gyártására mégis csak fémlapokkal kerülhetett sor. Kapható végre az
óvodai metallofon, melyen Kodály elgondolása szerint a relatív szolmizációs neveket is
jelölik. Egy-egy hang kicserélésével megváltozik - az abszolút nevekkel is megjelölt -
hangnem. Kezdőknek szemléletes példa, hogy az „abszolút hang” mindig ugyanabban a
magasságban marad, de megváltozik a szerepe a relatív szolmizálásnál, ez hangnemen­
ként különböző színnel van jelölve.

A dúr és moll hexachord a gyermekek hangjának megfelelő hangolású. Az óvónő számá­

ra is jó eszköz, hogy fülét az abszolút magassághoz szoktassa. Ez a kis hangszer a dalla­
mok megtanulásához (vagy ellenőrzéséhez) is alkalmas.
A gitár szép hangzású hangszer, és művész kezében a játéka - a zeneirodalom néhány
sajátos területén - zenei élményt jelent. Az akkordok, harmóniák gazdag világát szólal­
tatja meg húrjaival. A magyar népdal és különösen a gyermekdal nem kíván kíséretet, a
pentaton dallamfordulatoknak nincs tonális vonzásuk. Az összhangzattan és hangszer­
technika elsajátítása az egyszólamú gyermekdalok kipengetéséhez túl nagy időbefektetés
lenne. A gitárjáték alkalmas arra, hogy az óvónőt zeneileg műveltebbé tegye. Az óvónő a
gitárt csak zenehallgatásra használja és ne kísérje a gyermekdalokat, azokhoz nem illik
harmónia.
A helyes hangszerhasználatnak sokféle lehetősége van az óvodában. Az egyetlen kor­
látozó javaslat, hogy ne szoktassuk a gyermekeket hangszerkísérethez, tanuljanak meg
zenei támasz nélkül, önállóan is énekelni.
Használjunk hangszert:
- a zenei fogalmak sokoldalú bemutatásához (halk-hangos, gyors-lassú);
- zenehallgatáshoz, dalok, műzenei szemelvények ízléses, szép előadásához;
- a ritmusérzék fejlesztéséhez, az egyenletes lüktetés érzékeltetéséhez, gyermektánc­
hoz, a gyors és lassú tempó érzékeltetéséhez, a kettes hangsúly kiemeléséhez;
- hallásfejlesztéshez, dallamfelismeréshez, magasabb-mélyebb fekvésű dallamok kü­
lönbségének megfigyeltetéséhez.
Érdekli a gyermekeket, hogy hogyan szólal meg a hang. A legjobb az volna, ha az óvónő
a vonós, pengetős, fúvós és ütőhangszerek megszólaltatásának technikai különbségeit is
be tudná mutatni.
96
 A módszerek szabadsága

Kodály Zoltán zenei nevelési koncepcióját kiváló munkatársai és növendékei váltották

„aprópénzre”: kidolgozták gyakorlati megvalósításának fokozatait, módszereit. Kodály
egy cikkében Ádám Jenőt idézi, aki az első énekeskönyv-sorozatot alkotta meg az ő szel­
lemében.
„Kövesse a tanító azt a módszert, melyet az általa ismert eljárások közül egyéni haj­
landóságához és zenei előképzettségéhez képest legjobbnak tartva kiválaszt. Elengedhe­
tetlenül szükséges azonban, hogy a tanító a választott módszer lényegét, menetét és an­
nak minden mozzanatát ismerje, azt maga és a tanulók egyéniségéhez, valamint a magyar
népi dalanyag természetéhez alkalmazni tudja” (kiemelés F. K.). Ugyanez vonatkozik
ránk, óvónőkre is. A módszertani műveltség lényege az óvónő sokoldalú képzettsége és
az a képesség, hogy alkalmazkodni tudjon az adott csoport életkorához, sajátos összetéte­
léhez, fejlődési üteméhez, és megtalálja ahhoz a nevelés leghatékonyabb formáját, anya­
gát, módszereit.
Ez a könyv a zenei nevelés módszereihez ad tanácsot, ötleteket, zenei anyagot, aminek
alapján az óvónő még ezerféle módszert találhat ki céljainak elérése érdekében. A „csak
így”, „mindig így” utasítások megmerevítenék az óvónő gondolkodását, mert a nap min­
den pillanatában váratlan helyzetek elé kerül, ahol azonnal döntenie kell. Az „attól függ”
gondolkodásmód helyesebb, mert rugalmas helyzetátlátás alapján, bátran és önállóan az
óvónő maga dönthet. Saját módszertani ötleteinek megvalósítása, a „próbálkozás” pedig
vagy hatásos lesz, vagy nem. Az újrakezdés lehetősége, az ötletek szabadsága, a gyerme­
kek fejlődése felett érzett öröm tartja fiatalon az óvónőket negyven évi nevelőmunka után
is.
Az óvónő tudatos, tervszerű munkájának szépségét ezek a változatos lehetőségek adják
meg:
- a tudatosság és érzelmi átélés (jó hangulat, humor);
- a tervszerűség és rugalmas alkalmazkodás az adott helyzethez;
- az egyéni megnyilvánulás mellett az egész csoport átlátása;
- a szép beszéd, magyarázat mellett a metakommunikáció, gesztus, arcjáték alkalma­
zása;
- az irányítás mellett a gyermekcsoporthoz tartozás.
A legszebb és legnehezebb nevelői feladat megtalálni ezek egyensúlyát és arányát. A ze­
nei nevelésnél a művészeti oldal a fontosabb - az öröm, vidámság, játékosság, humor lé­
nyegesebb, mint a „tervteljesítés”.
Az óvónői modell meghatározó: cselekvése, viselkedése, arcjátéka a gyermekekre néha
jobban hat, mint az okosan elmondott szavak. Az óvónőnek a kapcsolatteremtésben tuda­
tosan kell élnie a három zenei elem: a dinamika, a tempó és a hangmagasság árnyalt kü­
lönbségeivel.

A gyermek fejlődése - nevelői alkalmazkodás az életkorhoz

Az óvónő ismeri a gyerekek testi-értelmi fejlődésének életkori sajátosságait. Viselkedésé­

vel, mozdulataival, kapcsolatteremtési formáival, beszédével mindig alkalmazkodik a
gyermekcsoport életkorához. Vagyis olyan közeledési formákat keres, amelyek a gyer-
97
mek felfogóképességének, társigényének, tevékenységi szintjének legjobban megfelel­
nek. Ez az évenkénti „átalakulás” folyamatos, hiszen a gyermekek is lassan változnak és
fokozatosan fejlődnek. A legnehezebb és legtudatosabb átállás az, amikor nagycsoport
után újra kicsinyek közé kerül az óvónő.
A kiscsoportba kerülő 3-éves gyermeknek az új környezet, az ismeretlen felnőttek, a
sok új gyermek szorongást, félelmet okoz. Biztonságérzetét és nyugalmát csak a határo­
zott és szeretetteljes felnőtt adhatja meg. Társaihoz általában csak később, az óvónő se­
gítségével közeledik.
A 3-éves gyermek nem mindig érti még a szavak pontos jelentését, nagyon sokat fejez
ki számárja a metakommunikáció: az óvónő arckifejezése, szeme, mozdulatai. Ezeknek
pontos összhangban kell lenniük egymással, és vigyáznunk kell, hogy a kiejtett szavak
egyértelműen kapcsolódjanak helyzetekhez, mozdulatokhoz, tárgyakhoz. Hatástalan pl. a
síró gyermeket szavakkal vigasztalni és közben elsétálni mellette. Viszont megnyugtatja
őt a felnőtt testi közelsége, halk beszéde, éneke. A gyermek szorongását oldja egy új in­
ger is, pl., ha figyelmét egy dal, mozdulat, báb vagy kép vonja magára. Minden gyermek­
nek más az oldódási ideje, ezért a stimulálás után megfelelő türelmi időt kell hagyni a
megnyugvására.
Az énekelgetés először egy-egy gyermekkel kezdődjék, a látási-hallási ingerekhez a ta­
pintási, közvetlen testi érintési ingerek is kapcsolódjanak. Bőven találunk ilyen arc- kéz-
ujj játékokat a népi hagyományban, amit évszázadok óta minden nép anyái és nagyanyái
játszottak és játszanak a gyermekeikkel. Az egyenletes lüktetés egy évig ritmikai feladat,
ezt játékos ismétlődő mozdulatokkal alapozzuk meg. A járás, a körbesétálás csak a kö­
zépső csoportban, év vége felé válik jellemzővé.
Az egyszemélyes játékhelyzetből fejlődik ki a gyermek éneklési kedve. Előbb ketten-
hárman, azután egyre többen vesznek részt a játékban. A kötetlen jellegű foglalkozások­
nál az óvónő nyugodtan le is ülhet a gyermekek közé, nemcsak állva lehet énekelni.
A kiscsoport zenei tevékenységei közül a zenei befogadás kiemelkedő szerepet játszik.
Az első hónapokban jóformán az óvónő énekel egyedül. A gyermek csak figyel, hallgatja,
gyűjti az élményeket, amíg egyszer csak maga is elkezd énekelni. A többszöri, rövid ide­
ig tartó „zenehallgatásra” tehát a kiscsoportban van a legnagyobb szükség. Az előének-
lésre szánt dalokat gyakran váltogassuk. Ha a dalt meg akarjuk tanítani, ismételjük sok­
szor, mindig játékhelyzetben. A gyerekek a hangszerjátékot nagy érdeklődéssel figyelik,
engedjük, hogy nézzék meg a furulyát, próbálják ütögetni a fémcimbalmot.
Sajátos a kicsiknél az új dal tanulásának módja is. Több napon keresztül hallják, az
lassan emlékezetükbe vésődik, és már régen ott érik, mielőtt énekelni kezdik. Olyan ez,
mint a passzív és aktív szókincs: sokkal több dalt tudnak a gyermekek, mint amennyit
énekelnek. Előfordul túlbuzgó gyermekeknél, hogy még mielőtt tudnák a dalt, már éne­
kelni kezdenek. Ilyenkor mondják „kánonban” a dalt: előbb megfigyelik a motívumot, s
mikor a dallam már továbbhaladt, ők utánaéneklik.
A középső csoport gyermekei az óvoda „kamaszai”. Testarányuk megváltozik, érzé­
kenyek és sokszor türelmetlenek. Néha jobban érdeklődnek egymás iránt, mint a közös
éneklés vagy játék iránt. Türelemmel ebben a korban is lehet őket a zene szeretetére ne­
velni.
A középső csoportosok többnyire a második félévben szívesen vesznek részt a közös
játékban, éneklésben. Zenei készségeik fejlődnek. Már képesek a dal elkezdése után az

98
óvónő segítsége nélkül is énekelni. Felfogásuk gyorsabb, játékuk elmélyültebb, hosszabb
ideig tudnak Figyelni. A mondott szavak értelmét jobban felfogják, mint egy évvel koráb­
ban, képesek az utasításokat végrehajtani.
Az óvónő a gyermekek fejlődésének megfelelően meghallgatja az egyéni ötleteket, és
játék közben, amit lehet, teljesít is belőlük. Felhasználja a gyermekek érdeklődéséből fa­
kadó spontán ötleteket, és engedi, hogy egyedül is kitaláljanak egy-egy mozdulatot, já­
tékhelyzetet vagy játékot. A kiscsoportban tanult zenei alapfogalmakat újra ismétli. Eze­
ket már nem csak felismerik a gyermekek, hanem gyakorolják is.
A nagycsoportos 5-7-éves gyermekek öntudatosak, bátrak, önállóak. Igénylik a közös
játékot, a csoporthoz tartoznak, de már kisebb baráti köröket is alakítanak. A beszédet -
szavak jelrendszerét - is megértik, az utasításokat önállóan végrehajtják, örülnek az éne­
kesjáték változatos formáinak, szeretik, ha értelmüket, alkotóképességüket próbára
tesszük. Szívesen énekelnek, maguk is kezdeményeznek, játékot szerveznek.
A kis- és középső csoport feladatai itt megismétlődnek. Részben azért, mert már nehe­
zebb feladatok megoldására is képesek, részben azért, hogy az eddig külön megismert és
begyakorolt zenei fogalmakat összekapcsolják (pl. a halk-hangos és gyors-lassú fogalom-
párt, vagy az egyenletes lüktetést és dalritmust).
Az új, közös feladatok mellett az óvónőnek nagy súlyt kell fektetnie az egyéni fejlesz­
tésre is. A gyermek nagycsoportban igényli legjobban az egyéni értékelést, bírálatot, az
önálló feladatok megoldásának örömét, a kiemelt szereplést. Nehéz, de szép feladat meg­
találni az egyensúlyt a visszahúzódók bátorítása és az érvényesülni akaró gyermekek fé­
kezése között. A csoportos és egyéni nevelés között is meg kell keresni a legcélraveze­
tőbb fejlesztési arányt.

A nevelőmunka értékelése

Az óvónő saját munkájának elemzése

A gyermekek fejlődésének állandó figyelemmel kísérése, a fejlődés ütemének, egyéni
vagy csoportos lemaradásának vizsgálata jelenti a nevelőmunka alapját. Szükséges, hogy
az óvónő a tények felismerése alapján gondolja végig, hogy milyen eredményeket ért el,
és min kell változtatnia:
- vajon alkalmazkodott-e a gyermekek életkorához, figyelembe vette-e tervezéskor a
gyermekek tényleges fejlettségi szintjét, minek alapján állapította azt meg;
- tudta-e már pontosan a teljes dalanyagot év elején, amit tanítani akart;
- jól működött-e együtt a csoport másik óvónőjével;
- összehangolták-e elképzeléseiket, folyamatos-e a tapasztalatcsere;
- foglalkozott-e eleget a gyenge hallású gyermekekkel külön is;
- a csoport nevelésén belül tudott-e az egyéni különbségekre figyelni, tudta-e a gyere­
kek fejlődését külön is segíteni;
- talált-e módot arra, hogy iskola előtt a gyermekek zenei képességeit egyénileg is el­
lenőrizze;
- szívesen énekelnek-e a gyermekek, játékban oldottak-e, énekléskor derűsek, vidá­
mak-e?
Az óvónőnek önmagának kell válaszolnia a kérdésekre. A továbbfejlődés útja az, hogy
ahol hibázott, azt felismerje. Legyen bátorsága, elképzelése javítani.

99
A gyermek fejlődésének elemzése
Az óvónő elemző munkája a gyermekek fejlődésének eredményeire vagy hiányosságaira
épül. A gyermekek megfigyelése és állandó értékelése segítheti egy hosszabb fejlődési
szakasz (3 hónap, félév) megítélését. Az óvónő a gyermekeket énekesjátékoknál mindig
együtt, csoportban látja. Dyenkor megfigyelheti társkapcsolataikat, és egymáshoz hason­
líthatja őket. Legfontosabb a megítélésüknél, hogy önmagukhoz képest mennyit fejlőd­
tek. A nap folyamán is sok érdekes zenei megfigyelésre van alkalom, nemcsak a foglal­
kozásokon vagy éneklés közben.
Három-négyéveseknél az egyéni és csoportos megfigyelés szempontja lehet:
- felfigyel-e arra, ha énekel valaki, odamegy-e vagy messziről figyel;
- örül-e az „ölbenülő” egyszemélyes játékoknak, kéri-e újra, játssza-e babájával, tár­
sával;
- hangicsál, dúdol-e néha napközben;
- mikor kezd magától is énekelni (együtt vagy később énekel, mint mi);
- a felnőtt kezével vezetett lüktetést átveszi-e;
- milyen a részvétele a kötetlen foglalkozásokon (elején, közben, jön-elmegy, messzi­
ről figyel)?
Öt-hatéveseknél:
- szívesen vesz-e részt az énekesjátékokban;
- énekel-e vagy csak részt vesz a játékban;
- képes-e a lüktetéshez, tempóhoz mozgásával alkalmazkodni;
- örül-e a szerep választásnak, hogyan alakulnak a baráti kapcsolatok, mit változott év
eleje óta;
- elfogadja-e (viselkedésével) a szabályokat;
- milyen gyorsan érti meg a fogalompárokat, tudja-e alkalmazni őket;
- vannak-e újító ötletei (játékra, dallamfordulatra, ritmusra);
- a játékban vezető, résztvevő vagy passzív szerepe van;
- elfogadják-e vezetőnek a zeneileg jobb képességű gyermekeket?
Iskolába lépőknél:
- szeret-e énekelni, kezdeményez-e énekesjátékot;
- megtanult-e tisztán énekelni egyedül is, tud-e dallammotívumot visszaénekelni;
- koordinált-e a mozgása önmagához és a csoporthoz képest;
- érti-e a fogalompárokat, képes-e azokat énekléssel, mozgással alkalmazni;
- szeret-e „kitalálni” dallamot, mozgást, ritmust, játékot, vannak-e ötletei;
- hogyan alakulnak baráti kapcsolatai az énekesjátékok közben;
- miben fejlődött három év alatt a legtöbbet, miben maradt el a várható szinttől;
- kezdeményez-e játékot napközben?
A gyermekek évközi értékelése lendítő erő lehet a fejlődésükhöz. „Az óvónő akkor jár el
helyesen, ha megfigyelve fejlődésüket, észreveszi a kedvező változást és elismeri a gyer­
mek ötletességét, önállóságát és kitartását. Buzdítással növeli a gyermek önbizalmát, dif­
ferenciált értékelésével elősegíti önértékelésének fejlődését” (ONP 118-119. oldal).
Az értékelés nemcsak a bírálatot jelenti, hanem a tények megfogalmazását, a bátorító
szavakat is. A gyermek soha nem akar szándékosan rosszat, nem akarja az óvónőt
bosszantani. Ha olyat tesz, ami zavaró, az a fejletlenségéből, egyéni tulajdonságaiból, hi­

100
ányosságaiból fakad. Ezért a szóbeli, vagy metakommunikációs vélemény mindig feltéte­
lezze a gyermek jószándékát, és bizakodó, bátorító legyen. „Most még egy kicsit mo­
rogsz, bátran énekelj, biztosan tudsz majd magasabban is énekelni.” „Ma sokan vagyunk,
kicsi a hely, de gondolom ma is lesz olyan szép a kör, mint tegnap.”
A negatív bírálatot csomagoljuk humorba, tréfába, a gyermek úgyis megérti, de nem
érez megszégyenülést. Az egyéni dicséret vagy buzdító bírálat nem egyformán hat a gye­
rekekre, van akit zavar, ha dicsérik. Az egyéni különbségek megismerése és ahhoz
alkalmazkodás az egyik legszebb nevelői feladat.

101
 Vm. A ZENEI NEVELÉS TERVEZÉSE

Tervszerűség, tudatos fejlesztés

A nevelőmunka alapja az átgondolt, előre elképzelt folyamatos munka megtervezése. Az

indulás a gyermekek életkorának megfelelő, feltételezett átlagos szint, ahhoz lehet
viszonyítani az év végére elérendő célokat, fejlettségi szintet. A várható eredmény akkor
lesz a gyermek fejlődésének jellemzője, ha a gyermeket valóban neveljük. Akkor, ha
tudatosan és tervszerűen - az élet természetes, kellemes légkörében - fejlesztjük a
gyermek képességeit.

Tervezés hároméves, egyéves távlatban

A legtöbb gyermeket három évig neveljük az óvodában, a közben érkező, vagy távozó
gyermekekre külön gondot fordítunk. Minden csoport összetétele más, és ezt a tervezés­
nél hároméves folyamatban kell figyelembe venni. Ezért új kiscsoportnál, vagy vegyes
korúaknái új gyermekekre számítva előbb meg kell figyelni a csoportot, és csak ez után
lehet helyesen tervezni. A várható fejlettségi szintek rugalmasan értendők, hároméves
távlatban átfedik, kiegészítik egymást, a gyermekek esetleg többre képesek, vagy csak
nagycsoport végére, három év alatt érik el a kívánt szintet. A terv akkor hatékony, ha az
óvónő azt tudatosan építi fel: a csoport fejlesztése érdekében, saját maga munkájának se­
gítésére. Attól, indokolt pedagógiai okok miatt, bármikor eltérhet, hogy rugalmasan al­
kalmazkodni tudjon a megvalósítható helyzethez, a gyermekek tényleges fejlődéséhez.
A dalanyag három év alatt minőségileg és mennyiségileg is fokozatosan bővül. A
program teljes szabadságot ad az óvónőnek a válogatásra, nincs kijelölt „középső” vagy
„kiscsoportos” anyag. Az óvónőnek, akár e könyv dalanyag-kínálatából választ, akár más
forrásból, a program szerinti javaslatokat be kell tartania. A csoportnak megfelelő játék-
formáról, hangkészletről azonban saját zenei műveltsége szerint dönthet.
Fontos, hogy a tanult dalok a következő években is visszatérjenek. A kedvelt játékok
ismétlése mindenkinek örömet okoz, a lassabban fejlődő gyermeknek a felzárkózást is
biztosítja. Nagycsoportban a régen tanult egyszerű kis dalok alkalmasak „oktatási” célra,
a készségek gyakorlásához, vagy például a fogalompárok megértetésére.
Az egyéves terv készítésénél a folyamat biztosításához szükséges, hogy az óvónő:
- az új ismereteket a korábbi ismeretekre építse;
- a könnyebb anyagtól haladjon a nehezebb felé;
- a körülményekhez alkalmazkodva (létszám, új gyerekek, fejlettségi szint) állítsa
össze az évi anyagot.
Mivel a fejlesztés tartalma a programban 7 területet foglal magába (anyanyelv, irodalom,
zene, vizuális kultúra, környezet megismerése, matematikai nevelés, testnevelés), a terve­
zés elképzelhetetlen fejben. Hiszen még egy területre sem emlékezhet az óvónő, hogy mi­
lyen szinten fejlesztett készségeket és milyen dalt tanított októberben, és mihez képest

102
fejleszt tovább májusban. Az évi dalanyagot is ismernie kell már év elején, amit az előző
és a következő évhez viszonyítva készít el.

A foglalkozások tervezése

Az egész nap folyamán érik a gyermeket zenei hatások, és a számos spontán hanghatást
az óvoda egészíti ki, rendszerezi. Az óvónő a szándékos nevelői helyzeteket, a foglalko­
zásokat kötetlen és kötött fomában tervezi meg.
Középső és nagycsoportban ajánlatos év elején két hétig a régi dalokat ismételni és
közben felmérni, mennyit felejtettek a gyermekek, milyen az újonnan jöttek zenei készsé­
ge, dalismerete. A kicsiknél ez az ismerkedés, a személyes kapcsolatteremtés ideje, ami­
ben az énekesjátékok sokat segíthetnek. Tanév közepén, karácsony után helyes megint
‘két hetet ismétlésre szánni, új dalok tanulása nélkül. Év vége előtt két hét ismétlés meg­
erősíti az ismereteket, a tudás biztonságérzetet és a játékok örömét jelenti a gyerekeknek.
Az évi tervben elég feltüntetni az új dalokat, mondókákat és a változó zenei feladato­
kat. A zenei feladatok önmagukon belül is változatosan keverednek, az egyszerűtől a ne­
hezebb felé haladás elve alapján. A készségek fejlesztése is változik; a hagkészlet, a já­
tékforma is mindig hozzon újat az előző szinthez képest. A feladat megjelölése pontos le­
gyen. A „Ritmusérzék fejlesztése” megjelölés túl általános. Pontosításához, fokozatainak
megtervezéséhez helyes megjelölni a részterületet, a készséget, módszereket.
Néhány példa a sokféle lehetőségből az éneklési készség fejlesztésének tervezéséhez.
Kiscsoportban:
- ölbenülő játékok, a gyermek figyelmének felkeltésére;
- tiszta, szép kiejtés, többszöri bemutatás;
- a gyermek hangicsálásának utánzása, a spontán dúdolás utánzása;
- éneklés egy-két gyermekkel, óvónői minta.
Középső csoportban:
- játékkal éneklésre serkentés, kisebb csoportban;
- közös éneklés, az óvónő énekével;
- bábbal egyéni éneklésre serkentés.
Nagycsoportban:
- a csoport tiszta éneke, óvónő indítása után egyedül is;
- tiszta éneklés javítása a csoportban (később egyénileg is);
- önálló dalválasztás, egyéni éneklés (TV játék).
Az új dal és az énekesjáték nem mindig illeszthető össze a zenei feladattal, lehet sok más
aktualitása is (évszak, ünnep, játékforma, hangulat); a kettő viszonyát rugalmasan kell ke­
zelni.
A foglalkozások levezetéséhez a program szerint nem kötelező írásban vázlatot készí­
teni. De a lelkiismeretes óvónő, saját biztonsága érdekében, írásbeli feljegyzést is készít.
Mivel ezt önmagának készíti, sem tartalmának, sem fokozatainak nincsenek előírt, köte­
lező formái. A foglalkozások levezetésének már az 1971-es program óta nincs típusa, sé­
mája. Ez túlságosan megkötné az óvónő gondolkodását és nem az adott helyzetre, a gyer­
mekekre figyelne, hanem az előírt sablon következő pontjaira.
A foglalkozást gondolatban meg kell „komponálni" úgy, hogy az hangulatában, zenei­
leg és pedagógiailag is kerek egész legyen. Valahonnan elinduljon, érdeklődést keltsen,

103
érzelmileg is bemelegítsen. A leghosszabb rész az énekesjáték (15-20 perc is lehet), ami­
kor minden zenei készség fejlődik. Ha van új dal vagy mondóka, azt ajánlatos még a jó­
ízű játék előtt megtanulni, eljátszani. A készségfejlesztő, játékos gyakorlások jól illesz­
kednek a játék utáni időbe, amikor a gyermek „kijátszotta magát”, érzelmileg feltöltődött,
és mindenre nyitott, fogékony. A befejezés pedig lekerekítése, összefoglalója lehet a 15
vagy 30 percnek; ez lehet akár az új dal (vagy régi) ismétlése, az óvónő éneke, gyermek­
zenekar, vagy más olyan tevékenység, ami megelégedettséggel, örömmel tölti el a gyer­
mekcsoportot
A foglalkozásokhoz készített vázlat ne bilincs, hanem segítség legyen, ne a felettesek
megnyugtatására készüljön, hanem az óvónő saját biztonságára, tervszerű munkájának
segítésére, amitől a maga felelősségére bármikor eltérhet. Formája olyan lehet amilyet
az óvónő a maga számára alkalmasnak tart. Néhány egyszerű példa:

Kiscsoport
(december körül)

Feladat: a lüktetés megéreztetése játékos mozdulatokkal

VÁZLAT
Kezdeményezés:
1. Ölben vagy szemben ülve
Gyí paci
gyerekek babával is
2. Játék: Kis kacsa (számycsattogás)
Zsipp-zsupp (karlendítés)
a lüktetés folyamatosságára figyelni
3. Furulyával dalok (a gyerekek dobolhatnak a térdükön, vagy tapsolhatnak)
Végül mozdulatok nélkül csak a furulyajátékra figyeljenek.

Középső csoport
(április körül)

Feladat szép, halk éneklés, anyák napjára készülődés.

Új dal: Rozmaringos...

VÁZLAT
1. Óvónő éneke: altató
ó , ha cinke...
2. Új dal: Rozmaringos...
3. Játék: Tente baba
Fehér liliomszál
4. Új dal ismétlése, esetleg még egyszer a z ó , ha cinke... óvónő éneke

104
 Nagycsoport
(május körül)

Feladat: esztétikus mozgás, egyszerű tánclépések

Új dal: Csizmám kopogó

VÁZLAT
a. Járás körben: Aki nem lép
rugózó lépéssel (már tanult lépés)
Járjunk táncot
b. Új dal: Csizmám kopogó
c. Játék: A káliói (pontosan lépés be és ki a körből)
Táncos lépés (motívumhangsúly)
Járjunk táncot (esetleg az új dalra is)
d. Ritmuszenekar (motívumok kiemelése)
Járjunk táncot (a többiek táncolnak)
vagy zenehallgatás: Ugyan édes komámasszony...

Ugyanazt a zenei feladatot ugyanabban a csoportban sokféle dallal, sokféle módszerrel

lehet megoldani. Az óvónő számára minden perc tudatos, figyelő, irányító munka, a
gyermek számára élvezet, öröm, szabad játék, és a zene által irányított közös cselekvés,
önként vállalt fegyelem.
A kicsiknél kötetlen, a nagyobbaknál kötött formában tervezett és tudatosan szervezett
foglalkozások rendezik a spontán szerzett ismereteket is. A játékokkal és tanítással fej­
lesztett zenei készségek a zenei képesség egységes képévé állnak össze, ez alapot ad a to­
vábbtanulásra. A gyermek fogékony, érdeklődő lesz a zene iránt, ami most, az óvodában,
és később is örömet szerez majd neki, szebbé teszi az életét.
A program önálló döntést enged az óvónőknek, ez a szabadság felelősséget jelent,
mert megbízik az óvónő pedagógiai, lélektani, zenei képzettségében, ami a szabadságnak
az alapja. A gyermek és a csoport fejlődésének a követése nehéz, de szép feladat, hiszen
az óvónőnek ahhoz alkalmazkodva kell változtatnia a továbbtervezéshez. Ezt segíti az
önellenőrzés, a gyermekek állandó figyelése és értékelése. A tudatos nevelés eredménye,
ha év végére a várható fejlettségi szintet a csoport zenei téren is eléri.

105
 IX. ACSALÁDÉS AZÓVODAKAPCSOLATA

Az óvoda csak a családdal együtt tudja vállalni a felelősséget a gyermek egészséges fej­
lődéséért. A család ismerje meg az óvoda nevelői célkitűzéseit, a gyermek napirendjét.
Tudnia kell, hogy a gyermek hogyan illeszkedik be a közösségbe, hogyan fejlődik. Az
óvónők ismerjék a gyermek otthoni körülményeit, a család tagjait, elveiket, gyermekkel
szembeni elvárásaikat. A szülők általában szívesen hallgatnak az óvónő tanácsára, szíve­
sen kikérik a véleményét. Tájékoztatást várnak a gyermek fejlődéséről, a gyenge hallású
vagy kiemelkedően jó hallású gyermekek egyéni haladásáról is. A gyermektől is kérde­
zősködnek a szülők, hallani szeretnének a napi események felől és megkérdezik, milyen
verset, dalt tanultak az óvodában. A szülők talán énekelnének a gyermekkel otthon is, ha
ismernék a dalokat; ajánljunk nekik szakirodalmat. Sok óvodában az óvónők kiírják a
szülői hirdetőtáblára az új mondókákat és dalokat. Az óvónő szülői értekezleten megta­
níthat néhány gyermekdalt a szülőknek, ha ők szívesen vállalják a tanulást. Azok a gyer­
mekek, akiknek a szülei is tudják a dalokat, nagyobb kedvvel énekelnek otthon is.
Tanácsot kémek a szülők a gyermekhangszerek vásárlásához, néha a gyermek iskola
előtti hangszertanulásához is. Otthoni használatra inkább a kis fém- és facimbalmot java­
soljuk, a dobot, cintányért kevésbé, mert azt a gyermek inkább csak zajkeltésre használja.
Van 6-7 éves gyermek, akit, ha otthon tanítanak, furulyával is tud bánni.
A gyermek - a korszerű zenepedagógiai elvek szerint - csak akkor kezdjen hangszert
tanulni, amikor már ismeri a kottát, amikor a dallamokat látás alapján, belső hallásában
hallja. Egy jó szolfézs előképző után - fejlett belső hallással - a hangszert már gyorsan és
muzikálisan tanulja meg, mert figyelmét a játéktechnikára tudja összpontosítani. Ha idő
előtt, „hallás után” kezdi a hangszerjátékot, olcsó sikerhez jut. Úgy érzi, tud már valamit,
és később nem lesz kedve megtanulni a zenei ábécét, írás-olvasást, ami nélkül pedig a ze­
neirodaimat nem tudja elolvasni, a hangszert nem tudja kezelni.
Megkérdezik a szülők azt is: javasoljuk-e, hogy a gyermek ének-zenei általános iskolá­
ba menjen? Tisztáznunk kell, hogy ez nem zenészeket képző iskolatípus, hanem ugyano­
lyan átlagműveltséget ad, mint a normál általános iskola, azzal a különbséggel, hogy heti
két énekóra helyett minden nap van ének. A közös éneklés, kórus, később a társas muzsi­
kálás a gyermek előtt csodálatos világot nyit meg, melynek hatására egész személyisége
másképpen fejlődik, akármilyen hivatást választ. Az ének-zenei általános iskolában van
zenei felvételi, de annak bizonyítására, hogy minden gyermek fejleszthető zeneileg, ke­
vésbé jó hallású gyermekeket is felvesznek. A zeneileg fogékonyabb gyermekeket feltét­
lenül javasoljuk továbbtanulásra: hangszeres előképzőbe vagy énekes általános iskolába.
A társadalom elvárása az óvodával szemben egyre nagyobb. Bízunk abban, hogy az
óvoda ezeket az igényeket mennyiségileg és minőségileg is ki tudja elégíteni, és hogy ab­
ban a nevelő munkában a zenének ugyanolyan fontos szerepe lesz, mint most. Az óvónők
feladata, hogy a nemzetiségi igényeket zenei területen is kielégítve keressen olyan gyer­

106
mekdal-köny veket, melyekben az életkornak megfelelő énekesjátékokat talál. A szülők is
besegíthetnek ebben, talán még úgy is, hogy gyermekkoruk dalait lediktálják, megtanít­
ják az óvónőnek. Igen nagy előny, ha ezekben az óvodákban az óvónő anyanyelvi szinten
beszéli a nemzetiségi nyelvet.
Az egyházi iskolákban is figyelembe kell venni a sajátos, valláshoz kapcsolódó gyer­
mekdalokat. Ezekből tudomásunk szerint kevés van a kicsik számára, a meglévő művészi
értékű dalok megjelenését azonban szorgalmazni kellene számukra.
Az óvodásgyermek a szépre fogékony, és szomjas a tudásra. Az úton, ami a művelt­
séghez vezet, mi, óvónők fogjuk a kezét először, és mi irányítjuk első lépéseit. Rajtunk
áll, hogy megtanul-e járni, továbbmegy-e majd az úton egyedül is, hogy zenét művelő és
zenekedvelő felnőtté váljon.
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden
nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a miénk igazán, amiért meg­
dolgoztunk, esetleg megszenvedtünk. A zene is csak úgy száll belénk, úgy él meg ben­
nünk, ha munkával - gyakorlati zenéléssel - szántjuk fel lelkünket.” (Kodály Zoltán)

107
 D ALAN YAG
Mondókák - Játékok - Dalok

A mondókákat, játékokat és dalokat nem nehézségi sorrendben

közöljük, hanem hangkészlet szerint, azon belül betűrendben.
Az óvónő maga döntse el, hogy ezekből mi felel meg az adott
életkornak és a csoport fejlettségi szintjének. E könyv dal­
anyaga - a régi mellett - bővebb kínálatot jelent, frissíti a már
eddig ismert mondókákat, játékokat, dalokat.

109
 -

w n.. a
: fi A
•< .' 1' ,i ' i;■.. . <■))'. •
•A " -!; 5 . fi ,
: i • - «'3ilr:» .§./
iu V • 'j l W j
 MONDÓKÁK

■■ n n:n j n
Ad - jón Is - ten fü - vet, fát,
’ /
Te - le pin -cét,
j
ka - ma - rát.

n n n j •n n n
Sok ö - rö - möt a ház - ban,
j
Bol - dog - sá - got csa - Iád - ban.

Újévi köszöntő.

2
n n n j
An - gyal, kan - gyal, mi - ku - la,
n n n
Nyolc dob meg egy
j
pi - ku - la.

n n n
Ir - gum -bur-gum pa - ra - fin,
j n n n
In - ce pin - ce te
j
vagy kinn.

Kiolvasó.

3
n n n n n nn n
A - pa - cu - ka, fun - da - lu - ka, tű n - da ká - vé, ka - man - du - ka,

j j j n n n j
~'i Ab - cug, fun - da - luk, • Fun - da ká - vé ka - man - duk.
I

A fogócska egyik változata. A gyerekek

ökölbe szorított jobb kezére egy gyermek ki­
számol úgy, hogy ő is ökölbe szorított jobb
kézzel sorba gyengéden ráüt a gyerekek ke­
zére. A mondóka végén akire az utolsó szó­
tag jut, az elszalad, amíg a kiszámoló meg
nem fogja. Majd kezdődik elölről a játék.

111
 j
Án - tán
j j
- . dó,
* : ;j
Zsó • fi, Ka - ti, nó,

n n n n n m *
A - ki -re jön ti - zen - há-rom, Az lesz a fo -gó! 1
Kiolvasó.

5
n n: i i n n i i
Án - gyom sü -tö tt ré - test, Nem a - dott be -lő - le,

n n j j n nji
Ki - vit - te a kert - be, Ró - zsás kesz-ke - nő - be,

n n jj n njj
Fel - tét - te a fá - ra, Le - gé - nyék szá - má - ra.

6
nnni nnij
A - zért varr-ták a csíz- mát, Hogy tán - col-junk ben - ne;
Kiolvasó.

n n n nn n i i
Ha ron-gyos is, ha fol-tos is, II - lik atánc ben - ne.

j n n ni i i <
Hej, gu -ci, ga - la -gu - ci, Ki gu - ba!

112
 J J
Ás - pis,
nj n nn ke - re - kes, U - ti
j
fü - vés, le - ve - les,

j nj nj j j
Bi - bo -la, bi - bo - la, Pacs, pacs, pacs.
t
Azt mondják, ez régi „ráolvasásából maradt játék. „Áspis” a gyerek tenyerén tenyerünk­
kel körbesimogatunk, „Útifüves”-től négylevelű lóherét rajzolunk a tenyerébe, „Bibolá”-
nál tenyerünkkel a gyermek ujjahegye felé kihúzzuk belőle a betegségeket és „Pacs, pacs,
pacs”-ra a tenyerébe paskolunk.

nnn
Ba - da - cső - nyi ró - zsa - fán
j j
Két
j
szál
j j
vesz - sző.

J
Szót
J J J
- ték, fon - ták,
nn j j
Ősz - sze ro p -p an -to t - ták.

J J J * ropp!
Ropp, ropp,

A gyermekek körbejárnak. E szavaknál: „Ropp, ropp, ropp!” fokozatosan leguggolnak és

közben hármat tapsolnak.

113
 9 jt j ín j
Be-ze-re, be-ze-re gom-bocs - ka, Ke - re - kecs-ke dom-bocs-ka,

n n n j j ~j r ] > > >

Itt sza - lad a nyu-lacs-ka, Itt fog - tűk meg, itt, itt, itt.

A gyerek kezét tenyerünkbe tesszük és nyitott tenyerébe az ujjunkkal kis köröket rajzo­
lunk. „Itt szalad”-tól a kezünkkel továbbmegyünk a karján a nyakáig és a végén a hónal­
jában megcsiklandozzuk.

v.
J
Bi
n 'j J //J ni j
- bi - ci Pan - na, Rá - kéz - di Vin -
j
ce,

n J / H J ln n n j
*7
A -kit a - kit ér, I Majd el - vi - szí a nagy szél.

E9 7 j / 7 J 7 7 J 7 7 J 7
C i- cus - ka, ma - cus - ka, mit főz - tél Ka - tus - ka?

> >
Ke - ver - tem ba - bocs - kát, sü - töt - tem pam- pus - kát.

n nn
-*
>
n
> >
I- de rak - tani, o - da - rak - tam, u-tol-já-ra jól be-kap-tam. Hamm, hamm!

A gyereket szembe ültetjük, két tenyerét fel­

felé fordítva tartjuk.
Hol egyik, hol másik tenyerében „kava­
runk”, ujjal simogatjuk. „Ideraktam”-tól
összetapsoltatjuk a két kezét, egyszer jobb­
ra, egyszer balra. A végén ökölbe zárva
összehúzzuk a kezét és úgy teszünk, mintha
megennénk a „pampuskát”.

114
 n n n
Ci - ni, ci - ni,
J
mu - zsi - ka,
n
Tán - col
n
a kis
n
Zsu - zsi - ka,
J

r~i n n
Jobb- ra dűl, meg bal - ra
J
dűl,
n n
Tű- csők ko - ma
n J
he - ge - dűl.

A gyermeket hóna alatt, vagy kezénél meg­

fogjuk és ritmikusan jobbra-balra dülöngél-
tetjük úgy, hogy a térde kicsit megroggyan­
jon.
Úgy is lehet játszani, hogy a kicsik csípőre
tett kézzel jobbra-balra dülöngélnek, a vé­
gén hegedülést utánoznak.

nn nj nn n j
Dir ■meg,dör-mög a med - ve, Nin-csen ne - ki jó ked - ve.

nn nj nn n j
A1 - hat - nék,mert Ili - deg van, Jó lesz benn a bar - lang-ban.

Téli mondóka, lehet rá dallamokat kitalálni.

~ J r i7 r T * .7
S ';

115
 14 j j
Ecc, pecc,
n j n nn
ki-me-hetsz,
j
Hol-nap u -tá n b e -jö -h etsz!

Cér - ná - ra, ci - ne - gé - re, U-goij, ci - ca, az e - gér - re, fuss!

Kiolvasó.

15 nnnnnnnn
E - cem, pe - cem pom-po - dá - ré Sár - ga - ré - pa ka - cin - cá - ré.

j n nn n n n n
Cér - ná - ra, ci - ne - gé - re, Hess ki ma - dár a me - ző - re.

n n nj
Á - lé, á - lé, á - lé pukk!

A kiszámoló gyerek mondóka közben a gyerekek fejét érintgeti meg.

16
j j j
Egy, begy, tyúk - begy,
j nnn
Ki - re jut a
j
ti - zen - egy?

A kiolvasó után még tizenegy gyerekre számolnak, akire az utolsó szótag jut, az megy
körbe, vagy az lesz a fogó.

\
17 i
n n n n
E -gyem, ket-tem bugy - li bics - ka,

Kiolvasó.
nnnn
Te sza-ladsz ki húny - ni Mis - ka!

116
 18
n~} n~} n n n n n n
E-gye-dem,begyedem,dí-nom - dá-nom,Csör-gő - bor - gő bikk - fa já - rom,

n n n n n m n j
Sző - lő, rí - gó, ke - rek er - dő, Mondván mondtam a med-vé - nek,

n jt j n j J J n j
É - pit - se nek egy kő - fa - lat. Kon, kon, kon-ga-tom ,

n jn n J J! J1 n JI
Réz - pál-cám-mal kon-ga-tom Nyúl, nyúl, nyu-la-dék,

n jn n n jn jí
Bá - rány büccs ki, hajts ki in - nen efci - bői ezt.
Kiolvasó.

19 TTJ jt j J n n n J
E-gye-dem , be-gye-dem,ten -ger- tánc, 1Haj - dú só - gór , mit ki - vánsz?

n n n J n n n J
Nem ki - vá ■
- nők e - gye ■
• bet, csak egy fa - lat ke - nye • rét.

J J én J n n n n J*
Szil, szál. szál - ma-szál, Ec - ki. bee - ki, ten - ge: - rec - ki Pál.

20 JT J jt j n J n n J
E-gye-dem , be-gye-dem,vas-kam - pó, A - lat - ta volt Kis-jan - kó.

n n n J n n fi J
E - gyet gon ■
• dőlt ma - gá ■ ba\ El - sza - ladt a vi - lág - ba.

Kiolvasó.

117
 21 P n n n n n n n n
E - gyen - lő - re, két két - tő -re, Há - rom-hat - ra, hat - ki-lene - re,

j=n f i i n n
Fe-ke-te le-ves-re, üss ki tíz - re.

n n
Sza - ladj gyér - mek ar
j
-
j
ra,
nn
Mert meg - üt a
j
láb
j
- da!

A gyermekek körbe állnak, egy a középen, mellette a földön a labda. A mondóka végén a
labdát felkapja'és a gyerekek közül valakit megdob. Akit eltalál, az megy be a körbe és
elölről kezdődik a játék. Mondóka közben a gyerekek a labda földreütögetését utánozzák:
egyet tapsolnak (mintha elkapnák), egyet lefelé űrnek a levegőbe, mintha földrepattanta-
nák a labdát.

22 m in m j jn n
E-ke - te, pe-ke-te, cu-ko-ta pé, Á - bel, bá - bel do - mi - né.
j

n j jn nn
Csi - szí á, esi - szí - bé, Csi - szi - csu - szi, kom-po - dé.

Kiolvasó.

23
jn
Egy,
n j
két - tő, há - rom, négy,

nn
Te, kis
nj
le - gény,ho - vá mégy?

nn n j
Nem me-gyek én mész-szi - re,

nn
Csak a fa - lu
fi j
vé - gi - re.

118
 24
Egy-szeregy er - dö
n - ben, Szar - kák ve - re -ked
nj j
- tek,

n i n i n i n i
Szar-ka Pál m eg-tud-ta, Fegy-ve -rét fel - fog - ta,

j j j j j í
Dirr, durr, te vagy kint!
Kiolvasó.

25 n n n n n n n n
En - ce, Ben - ce kis ke - men - ce, Kis me- den - ce a Ve - len - ce,

n n n n n n n
Ne bú - sül - junk sem-mit Vin - ce, Te - le van az ic - ce, pin-ce.

Tapsoltató.

26 n n n
Er-re ka - kas, er - re tyúk,
j n n n
Er - re van a gya - log - út.
j

n n
Ta-réj - ja, ha - réj
j
-
j
ja,
n n
U-gorj a fa - zék
j
-
j
ba,
j
zsupsz!
i

Keresztfogással, párosával sétálnak. A „zsupsz”-ra megfordulnak.

n n i i n n
Es - sél e - ső es - sél, Bugy-bo - ré - kot vés - sél.
j j

n n j
Bú - za bök - ro - sód - jón,
j n n Ár - pa sza - po - rod - jón.
j j

Tavaszi mondóka.

119
 U jj-játék. A gyerm ek kezét tenyerünkbe tesszük:
28
Ez el-ment va-dász-ni (megingatjuk a hüvelykujját)

Ez meg-lőt-te, (mutatóujját)

Ez fía-za-vit-te, (középső ujját)

Ez meg-sü-töt-te, (gyűrűs ujját)

Ez az ici-ke pi-ci-ke mind meg-et-te (kisujját)

Tenyerébe körbecsiklandozunk:

n n n j n d j
Ke - re -kecs-ke. gom-bocs-ka lu sza-lad a nyu- Jacs - ka , itt, itt. itt.
Hóna alatt megcsiklandozzuk.

29 nnnnnnnn
É -ni, pé - ni, ju - pi - né - ni, E- fér, ge - fér, gu - mi -n

ni ni n ni t
Isz - li - pó, isz - li - pó; Te vagy a fo - gó.

Kiolvasó.

nn n m
Fáj a ku - tyám-nak a Iá - ba,

n n n
Meg - ü - töt - te a szál- má - ba.

nn n n
Ör - dög vi - gye a szál - má - ját,

n n n n
Mért bán - tót - ta ku - tyám Iá - bát?

120
 31
j
Fű,
j
fű,
j
fű,
* j j
S/.ép zöld fű,
j * n
E-redjki, te zöld - fü - lü.

Kiolvasó.

32
n J n J n J“ 3 n J
Gye - re - kék, gye - re - kék, Sze - re - tik a pe - re - cet.

J J J J J n J J
Só - sat, só sat, Jó ro - po - gó - sat.

n J n J n n n J
A -ki vesz, an - nak lesz, A - ki nem vesz, é - hes lesz.

33
Gyí, te,
n n
pa - ci, gyí te
j
ló,
n n
Gyí .te Rá - ró,
j—} hó.j
hó - ha

Térden lovagoltató.

J
Hej,
n n n n r~j rj n
Gyű - la, Gyu-la, Gyű - la, szól a du - da, du - da, du - d a .

J
Pest
n n n n n n n
Bu - da, Bu - da, Bu - da, pat - to -ga- tott ku - ko - ri - ca

A gyermeket szembe ültetjük, megfogjuk a kezét a csuklója felett úgy, hogy azt lazán el­
engedje. Az első somál a mellét ütögetjük, a második somál a hasát, a harmadik sornál a
térdét (mindig négyszer) és a végén felgyorsuló szöveggel a fejét ütögetjük gyengéden.

121
 35 j
Hipp,
j
hopp,
nJ nn
ha -ja hopp, Er - re van a
r
ha - ja hopp,

n j n j j~3 j - ] j - ] j
Er - re ki, er -re be, Er - re ka - nya - rod-junk be.

A gyerekek párosával, keresztfogással szök-

delve járnak. A mondóka végén hátrafordul­
nak és visszafelé újra kezdik a játékot.
Vagy: egymás után sorban követik a vezetőt
(óvónő, vagy egy gyerek), bármerre megy.

36 J
Hopp,
n J
hopp, ka -to - na
J

n n n
Fel - ü - lök a
J
esi - kó • ra,

n n n
Én ü - lök a esi -kó - ra,
J

n n
Ti meg ket-ten a
J
ló - ra.

Lovagoltató.

122
 37

n nJ fii n n j
Hü - velyk -uj -jam al - ma - fa. Mu-ta-tó - uj - jam meg - ráz ■ ta,

fii n J~~] J n J-l fii J

Kö-zép-ső uj -jam fel - szed -te, Gyű - rűs uj - jam ha-za - vit - te.

n n n nr~
A
jn n
kis - uj -jam mind meg - et - te, Meg - fáj -dúlt a ha - sa tő - le.

A kis ökölbe szorított ujjacskákat egyenként nyitogatjuk ki, végén a gyerek hasát meg­
csiklandozzuk.

38

nnnn
Itt a kö - csög! Mi van ben - ne?

nn n
A - rany al -ma, a - rany kör - te!

J nnJ
Add to -vább!! Add to - vább!

nnnJ
Te meg fi - zesd az á - rát!

Körben állnak a gyerekek, egymástól fél lé­

pés távolságra. Középen áll a „király”, kö­
csög van a kezében, kavicsokat zörget ben­
ne. Mondóka kezdéskor valakinek odaadja a
köcsögöt, az minden sornál egy másik gye­
rek kezébe kerül. Akinél a végén marad, az
leül, vagy kiesik a játékból, vagy az lesz a
fogó.

123
 39 n n jn j
Já- kob - nak volt hat fi - a, Mind a hat c s íz - ma - di - a;

n r~3 n j n n j
Si - mi, Sa - mu, Sá - mu - el, Di - ni, Da - ni, Dá - ni - el!
Kiolvasó.

40
n n n n n n n n
Két kis ka -kas ősz - sze - ve-szett, A ve - rém - be be - le - e - sett,

j j j- j j n n n i
Szil - szál, szál - ma - szál, E - redj, paj - tás, te huny-jál!

vagy J J t
„Csön-csön gyűrű”-höz hunyóválasztó.

41 n
Ki-
j~ ]
esi csu- por,
n
kis kan-csó,
j n
Te
n
le - szel most a
n j
hu - nyó!

Hunyóválasztó.

42 j~2 n n n n j n j
Ki - esi ko - esi, há - rom csa - esi, Dö - cö - gő, dö - cö - gő,

Ben - ne
nn
gye - rek ki - esi
nn
ke - rek, Gö - cö - gő,
n
j n
gö - cö - gő.

^ Lovagoltató. Az elején lassan döcögtetjük, közepétől gyengéden dülöngetjiik a gyereket.

124
 43 j J nJ
Kipp, kopp, ka - la - pács, Ki - esi - ko - vács,mit esi - nálsz?

rj n n
j j
Sár - ga lo - vat pat - ko - lók, A - rany szeg-gel sze - ge - lek.

n n n n n/ n n n
Uc - cu paj - tás, kapj fel rá - ja, Úgy - is te vagy a gaz - dá - ja.

Kiolvasó.

44 n n n j n n n j
Kis - kér - tem- ben az ür - ge Rá - ka - pott a diny - nyé - re.

n
Meg- állj, ü r-
n
ge, meg-les - lek,
jn n
H ol-nap dél- re
n n meg- esz-
j
lek.

j —j n j n t ~3 n j
I- ce - bi - ce, ci - be- re, Ne - ked mon - dóm, menj ki te!

Kiolvasó.

45 y-} j- j fj. j
Ko - ma, ko - ma ko-má - lünk,

n r j fj.
Esz - ten - de - ig ka-pá - lünk,

n j r ~j j
Ha é - lünk, ha ha - lünk,

j- j n j —j j
Még - is ko - mák ma - ra - dunk.
Kiolvasó.
Vagy: keresztfogással séta, a végén visszafordulás.

125
 46 f T j n r j f i r j r j r j r j
Ma - da-rak vol - tunk,föld-re száll-tunk, Bú - za - sze - met sze - de - get - tünk.

r~jn J * n n J \
Mondd meg ne - kém te, Há-nyat mon-dasz te?

Akire jut az utolsó „te”, az mond egy számot. Akire a megadott szám jut, az lesz a sze­
replő.

n
Mc - se, me - se, mát -
j J
ka,
n n
Pil - lan - gós ma - dár - ka.
J j

n n
In- gó, bin - gó
j
ró-
j
zsa, Te vagy a
j
fo -g ó cs- ka.
j

Kiolvasó.

rn n n J n n n j
Nincs szebb ma - dár, mint a lúd, Nem kell ne - ki gya - log - út,

n n J n n j
Tél- be - nyár - ba mc - zít - láb, Úgy kí- mé - li a csíz - mát.

49 — a J J J V n r j j í
ó, ó, ó, Tűn-dér - ka - szí - nó,

r i“ i"

A - ki - re jut a ki - lene, Az lesz a fo -gó.

Számolunk kilencig, és akire a „kilenc” jön, az a fogó.

126
 50 j j j i nj
Pí, pí, pí, Ez a - latt van va -la -mi.

n n n
Egy kis e - gér, egy kis nyúl,
j n
K i- m e -hét az i
j
- fi - úr!
Kiolvasó.

51 n n n J n j ~j n J
Ré - ce, ru - ca, vad - li - ba, Jöj - je - nek a lag - zi - ba!

J n n J n J
Kést, ka -nál't hoz - za ■nak, Hogy é - hen ne hal - ja - nak!

J n J J J n J J
Ha jön - nel;,lesz nek, Ha hoz -nak,esz nek.

52

n n n n n n n n
Po - ros ú - ton ko - esi zö - rög, A ke - re - ke gyor - san pó - rög.

J” 3 n n J n n n j
Sá - ri né - ni ve*- ze - ti, A - ki lát - ja, ne - ve - ii.
 n
Sán - ta
n n
ku - tya, ka - ra -
J
láb

n rj n
Mért nem jót - tél ha - ma - rább?
J

Akkor mondogatják, amikor valaki bejön.

n n
Sár - ga cu - kor,
n J
ve - rés bor,
n n
Mind -járt rád - ke - rül a
j
sor,

n n
S/.a- ladj paj - tás
n J
ha - ma - rabb,
n n n
Ha nem sza - ladsz fo - gó vagy
J

Fogócska előtti kiszámoló.

55 n
Sár - ga
n
ró- zsa,
n j
vad - vi - rág,
. n
Állj ki
n n j
gyor - san hó - vi - rág.

Kiolvasó.

56 j
Száll
j>
a
j j> m
szar - ka, le - beg a
j j>
far - ka,

m
A - ki -re
J
tíz
J>
jut,
m
az lesz a fo-gócs -ka!
s

A gyerekek szorosan egymás mellett állnak, egy a kiolvasó. A mondóka után tovább is
„olvas”, míg 10-ig számolnak. Akire a „tíz” jut, az lesz a következő kiolvasó.
 57
i j i j J n n j J
Szi - gó - ri mó ri, En - de men - de mó - ri.

n n n n n j J
In - nét kap’ ki, on - nét kap’ ki, Ezt a ke - zed tedd le.

A gyerekek körbeállnak, két kezüket egy­

mástól távol maguk előtt tartják (mindkettő­
re külön kell számolni). Amelyik kézre a
„le” jut, azt hátra kell tenni. Az lesz a fogó
(vagy hunyó), akinek utoljára is marad keze.
Ez a kiolvasó forma kisebb létszámú cso­
portban érdekes.

n n n n n n n n
Szi- ta, szi - ta, sű - rű szi- ta, Ma szi- tá - lók, hol-nap sü - tök,

n n n n
Ne - ked egy kis ci - pót sü - tök,
> >
Meg- va - ja - zom, meg - zsí - ro - zom,

n n n n
Még - is, még - is ne - ked a- dóm.

A gyereket szembe ültetjük magunkkal, vagy ölbe vesszük, térdünkre ültetjük. A két ke­
zét megfogjuk és először szitálást utánozunk vele, a „megvajazom”-nál körbesimítunk a
tenyerében, a „megzsírozom”-nál megfordítjuk a kezét és a másik oldalát simítjuk meg.
Az utolsó somál pogácsa-gyúrást és lapogatást utánozunk, mintha az ő ökle lenne a tész­
ta, és a végén „hamm, hamm" úgy teszünk, mintha megennénk a „kis cipót”.

129
 59 nn nnn nnn
Úgy vi - rul - ja - nak a lá-nyok,Mint a szép kis tu - li - pá - nok.

n n n j n n n j
Szí-vem-böl ezt ki - vá - nőm, Hí - rnes - to - jást el - vá - rom.

Húsvétra.

E l J J J J
Vi li vá - ri,

J J J J
Hen tes vá - ri,

n n J J J
Ku - ko ■ ri - ca Jan - esi, zsupsz

Kézfogással, párosával ritmikusan járnak. „Zsupsz”-ra megfordulnak.

130
 JÁTÉKOK
(A dalok feletti betűk a hangkészletet jelölik szolmizációs szó­
tagokkal, az aláhúzott betű a dal befejező hangja.)

sm

/ / f-

C i-cu-kám , kelj fel, itl a jó tej- fel!

Fogócska, vagy „Cirmoscica” énekes-játék előtt ezzel csalogatják a gyerekek a kör köze­
pén guggoló cicát.

62
smr / T j- /' /. ri- 1 ;r / /
~\—- m — -i - .. 1 J — 1 I1
/f>vTV. 11__í te t* W m i
s _ . t _m
Cse - re - be - re fo - ga-dom , töb-bet visz - sza nem a - dóm.

Két gyerek kezet fog, ritmikusan rázzák egymás kezét, a végén hirtelen elengedik. így
tréfálnak a gyerekek, amikor valami játékot kicserélnek.
Játszhatjuk úgy is, hogy a párok körbeállnak, és a dal végén hátrafordulva új társsal ját­
szanak tovább, a végén megint az eredeti párral.

srjf f J\ T
f
0 ■s - ' áuL
Jt J -j 1
----- i 1 —
Csi,- ga - bi - ga told ki szar- va- da t,
- i --------- = » —W— -
I
__ i i1— l— l
9 * J j
Hanem t o -lód, ösz-szc- tó - rom há - za-dat.

A gyermekek körbe állnak, arccal befelé, kezükkel szarvat utánoznak, egy gyermek a kör
közepén áll. „Told ki”: karjukat felfelé nyújtják, még mutatóujjukat is kinyújtják;
„Összetöröm”-től váltott lábbal (negyedekre) dobbantanak. A végén a körben álló egy
másik csigát választ.

131
 snAV .J A A A -1 A

0 :» Ö
V ^ Én J^is ker^ teje kcr - -tel ytem, ,ba|- zsa - n y ! zsát . ül - te{ - leni.

i
<r * 3 E.E
3

Szél, szél fuj- do- gál -ja, c - s ő , c - ső, ve- re -g c -ti, hú!

A gyermekek körbejárnak, és a „hu”!-nál leguggolnak. Guggolva vagy térdelve utánoz­

hatják a szöveget, a végén tapsolnak a „hu”-nál.

65
sm
/7T\ - Jfim
___9 _9 3__ ti___ ]
T 9 9 9
I 9 __
a 9 f í í
^ ft * » _________ 9 9 __ 9
Fus - sunk, s/a - lad - junk, hadd lo - bog - jón a ha - junk!

Futáskor. A gyerekek szőkééivé ugrálnak bármilyen irányban. Egy tapsra hirtelen meg
kell állni. Aki megmozdul, annak le kell ülni.

66
sm
9 - - g - .- - ------1------ 1
ím i;_9 J — 0_ 0. _ 9__ 9 —
^
9 0
r ________ 9 __________ 0 __ 0 ____ 9 ____ 1\
Ke - ress, k o -p ó , ha ta - lálsz, ha nem ta-lálsz, ka - pa - rassz!

A gyerekek körbe ülnek, kopót és játékvezetőt választanak. A játékvezető egy kis tárgyat,
kavicsot vagy botocskát tesz az egyik gyerek kezébe. A többi gyerek is egymáshoz szo­
rítja a tenyerét és maga előtt tartja. A „kopó”, aki eddig kissé távolabb háttal állt, jön és
keresi a tárgyat, közben a gyerekek énekelnek. Háromszor találgathat, ha nem sikerül, is­
mét ő a „kopó”.

67
sm
A
r/T\ Ti K 9 ____ 0. I
0
.
_9
9 1_______ _9 1
9 ____ _____ .0 IZZ 9 ___ 9 ___ ________ 9 ______ ]
8 4
Ki ját - szik i- lyet? Majd meg-mon-dom mi - lyet.

Játékra hívogató.

132
 J> J J> J J> J> J J>
sm
- f i — n— r ...........— — — - — ------------------------------ r - ...... .................... 1 ........................................

a 9 9 m m 9 ______ 9_________ m_______ m______

tt m __________ . . . . . .... m.______ m ____ m

Kis hur - ka, nagy hur - ka, ta - risz- nyá- mat hadd h ú z -za!

— M—m— m... m— m___ • —

^ R --------- » _ m .. 9 .9 . ___________ 9 ■
Ha na - gyot nem ad - nak, ki - csit is el - fo - ga - dok.

Egy gyerek kosárral a kaiján körbejár a játszó gyerekek közt és énekel. Aki akar, ad vala­
mi apróságot a kosarába. Amikor elég neki, akkor ugyanúgy énekelve körbejár és vissza­
adja, amiket kapott.
Eredeti játéka: a gyermeket térden lovagoltatjuk, „ha nagyot”-nál két kis karját felemel­
jük, a végén magunkhoz öleljük.

For - ró víz - be tesz- lek, on - nan is ki vesz - lek.

Ke - rék a - Iá tesz - lek, on - nan is ki vesz - lek.

Szólj, síp, szólj!

A sípkészítés mozdulatait eljátsszák a gyerekek.

A gyermekek néha abba a hibába esnek, hogy „Szólj, síp, szólj, síp"-ot énekelnek. Ezt ki
kell javítanunk: a másodszori „Síp” helyett tapsoljunk, vagy a második „szólj”-ot húzzuk
hosszabbra, természetesen csak eleinte!

133
 70
Sá - ri né - ni u - ta - zik.

Négy gyerek egymással szemben feláll, páronként kezet fog.

Mind: Hova utazik, Sári néni?
A. : Pestre. (Amit a gyerek kitalál.)
Mind: Szálljon be!
(A. két szomszédja A háta mögött fog kezet.)
Mind: hova utazik, Sári néni?
B. : Miskolcra.
Mind: Szálljon be!
(B. szomszédai B. háta mögött fognak kezet.)
Mind: Hova utazik, Sári néni?
C. : Szoboszlóra.
Mind: Szálljon be!
(C-t is befoglalja két szomszédja a körbe.)
Mind: Hova utazik, Sári néni?
D. : Bécsbe.
Mind: Szálljon be!
(D. két szomszédja D. háta mögött fog kezet.)
A négy kérdés után kis körré alakulva körbe forognak, „zötyögnek”, mint a vonaton. A
többiek együtt éneklik a dalt: „Sári néni utazik.” A gyerekek vállon összefogódzva
(óvónő vagy egy gyerek) vezetővel vonatot játszanak, előbb lassan, majd mind gyorsab­
ban énekelnek, amikor fütyül a vonat (hú húúú) megállnak.
Inkább hosszú karú nagycsoportosokkal játsszuk.

134
 71 >
sm
- f i---------Ti --------------------- -------- — -------------------n
A I i 1
r<»\ a h • — ____ 0 m a a í
______ W ______I

%
____________ 0 ___ *

1
0

Zsipp, /.supp, ken - tier - zsupp, ha meg - á - zik. ki - dob - juk.

Két nagyobb gyerek megfog egy kicsit középen, hintáztatják és a végén gyengéden lete­
szik. Játszhatjuk úgy, hogy a párok kézfogással szemben állnak: karjukat jobbra-balra
lendítik a dal ütemére.
Vagy: a gyermekek kézfogással körbe állnak, és előre-hátra lendítik a karjukat.
Vagy: egy mackót fog középen két gyerek és azt hintáztatják.
Vagy: különböző utánzó mozdulatokkal eljátsszuk a kenderkötél vagy kendervászon áz-
tatását, szövését, fonását.

sm + d

72

V—
- » +— 0u 0r—“ i— ■)— a
k t 0 -------- 0 _____ m—
Ci - ró - ka ma - ró - ka, mit főz - tél? Ká - sát.

, .. 0 0 -0" 0 0 0 0
-------------------j
1- __ 0 é é 0 é -
Ho - va tét - ted? A pad - ká - ra. M eg-el- te a kis ci - cá - ja.

A gyerek szemben ül, két tenyerét befelé fordítva fogjuk. Egyszer az ő arcát (ciróka) egy­
szer az arcunkat (maróka) simogatjuk a gyerek tenyerével. Továbbra is így ütemenként
felváltva, a végén tapsolunk vele.

135
 73

U - górj a Ti - szá - ba!

A gyermekek kézfogással körbejárnak. A
dal végén leguggolnak. Az utolsó szó-dó
ugrás helyett a gyermekek szó-mi-t szoktak
énekelni. Ezt javítanunk kell; az utolsó két
ütemet többször énekeltessük el, figyelve az
utolsó hangra.
Vagy; altatódalnak énekeljük. A gyerekek,
mintha babát ringatnának, ritmikusan moz­
gatják a karjukat.

74
smd

í zár m m m
Hoc, hoc, ka - to - na, két - ten ü - lünk a ló - ra.

‘' - d
Ab - ra - kot a esi - kó - nak, na - gyot ug - rik La - có - nak.

75
smd
— ----------------1— - r - f — 1------- ----------
/L_. -r-4 ---- _ 1 1
A- h 0 m i ___m _____ M ____0 _____ W m
_____ M
1

^ ff * ^
Hú/./., hűz/. en - ge - met, én is hú/ - lak té - ge - det.
I------------- 1-------------- ----------------r
- W J
ir\ i i . . m . M i . . 0 0 i . . m 0 _____ 0 \
m _________ 0 _______________
0— 0 0 ■- 1

A - me -ly i-k ü n k el- e - sik, a/ lesz a leg- ki - seb - bik.

136
Két gyerek szemben áll egymással, egyik lábukat kicsit előretéve egymás mellé, és kéz­
fogással finoman előre-hátra húzzák egymást, a végén leguggolnak.
Eredetileg: térden Iovagoltató, a végén gyengéden lecsúsztatjuk a gyermeket a térdünkről.

s m-+ d
76

/ __ 1 ^ m m m _m_ m m m
yy ff • __ -M ______ _____________ 4
Bo - kor - ban. Mit esi- nál? Mos - dik. Mi- be m os-dik?

í A - ra n y -m e -d e n - cé - be’. Mi- be tö - rül kö zik?

Párbeszéd a gazdasszony és a ludak között.

A farkas lesben áll, és a dal végén a haza­
szaladó ludak közül ahányat tud, megfog.
(A ludaknak csak akkor szabad fúrni, ha el­
hangzik: „kis cica farkára”.) Ezek is farka­
sok lesznek. Az lesz az új játékban a farkas,
akit az előző játékban a farkasok nem fogtak
meg, és a ludak közül egyedül maradt.

137
 77
sm->d

Kert a - latt kinn a csa-csi, Raj-ta ül egy bé-csi pa-csi, Hopp!

vagy: ko -esi, csa-csi,

Párosával, keresztfogással járnak. „Hopp”-ra leguggolnak, utának ellenkező irányban

folytatják a járást.

78
sm —>d
/w _ . ___ _ 1
rzrs u. s m M m . 0 ___ 0 _____ m

^ 1 --------------- » . • . . ...... 0 0 0

K:ir, kór, ki ját - szik? Csak egy kis - lány h i- ány-zik.

Két-három gyerek elindul és összekapaszkodva hívogatja a többieket, amíg mindenki be

nem áll a láncsorba. Akkor azt éneklik:

— m r---- -
* ____ 0 Hz _0 ___ á • ---- 0
F - i ---------B
M------------------II
Kör, kör, ki ját - szik? Min- den - ki ját - szik.

sm->d

f i J J N j i ^JJ N
Ten - te, ba - ba, ten te, a sze - me - det húnyd be!

A1 - szik az i -b o - lya, esi - csij - ja bu -bá -ja.

Altató.

138
 smd

sm(r)d

P e | J "?
Győ - ri György- nek haj - la - do - zá­ sa,

Győr, i - de, Győr.

2. Jer ide párom, barna menyecske,

Azt akit szeret, azt ölelgesse.
Győr ide, Győr.

Egy (vagy több) gyermek a kör közepére megy és (egymással szemben) féltérdre áll. A
„Jer ide párom”-tól egyet választ magának a körben állókból s vele táncol, a többiek tap­
solnak hozzá. A választottak maradnak benn és ók térdelnek le.

81

Kert-be m en-lek a lyú - kok, mind meg - e t- lék a m a-got.

139
 82

Mert a ré - tes i - gén jó, ka - to - ná - nak az va - ló.

2. Nem megyünk már messzire, csak a világ végire.

Ott se leszünk sokáig, csak tizenkét óráig.
A harmadik és hetedik ütem szó-dó ugrását feltétlenül kívánjuk meg, az iskolában is így
tanulják majd!

83

(l)smd
j
I

-6 - - i s ------ 1------ - -r--------- 1—

L

~rr 1 - — « T- r _____
jm I h * J . . __L M___ m ____ w . ~ m
4 . — * w *
Hold, hold, fé- nyes lánc, fé - nyes ka- pu zár- ja,

Nyisd ki ka- púd Gcr-gely gaz. - da, v á-m o t a - dók rá- ja.

A gyermekek hosszú sorban kézenfogva járnak, a sor egyik végén kaput tartanak. A sor
másik vége bekanyarodik, átbújnak a kapu alatt, de továbbra is sorban maradnak. Amikor
mindenki átbújt, a két kapus átfordul. A sor másik végén lesz az új kapu, most az előbbi
kapusok indulnak el, tehát az egész sor visszafelé fordul és úgy „húzza át a hurkot”.

140
Ügyes nagycsoportosokkal az eredeti formában is lehet játszani, amikor a kör két szem­
ben lévő oldalán van kapu. Egyszer az egyik nyit ki és azon vonulnak át két oldalról egy­
szerre, azután a másik oldal, a kapu után kettéválnak. A körben állók nem indulnak egy­
szerre, mindig csak az mozdul, akit a szűkülő hurok magával húz.

Mikor a két vezető a másik oldalra ér (átfordulnak egymás keze alatt), azonnal kaput
tartanak, hogy a másik oldal indulhasson.

smr d

Es - ti ha - rang - szó - ra, hinp, hopp, hopp!

Egyenletesen körbejárnak. A „hipp, hopp, hopp” három szótagjára fokozatosan leguggol­

nak.

141
 Ti/, ti/., tis/. - t;i víz, o - lyan, mint a fo - iyó - víz.

A gyermekek kézfogással körbeállnak. A dal ütemére hintázást utánozva a karjukat lendí­

tik. Eredeti játéka hintáztató, a „folyóvízinél helycsere a hintán. A hintázó mozdulatot
jól ki lehet használni a motívum-hangsúly kiemeléshez.

86
smrd
Q --- 1----------------- ra
i —
r/N ^
\>V/ Ti
0 JI
w
M
•11l1 0 ti
0 0 ' 41*
1. Hl - vesz- tét tei 1 s/.i - di>tt a - nyám é r ti
zseb - ken - dő me t,
-6----- . - —\------
L ___
jfcs J. I1 I_• _ __ _ | ------ \
U . M - I i
■
4
0 __ M 0 J J 1
An - nak, a- ki eső - kot a - dók ér - te.
meg - la - Iái - ta,

2. Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni,

Szabad az én galambomnak egypár csókot adni.

A gyermekek körbeállva énekelnek. Egy közülük a körön belül jár, a dal közepén a ken­
dőjét valaki előtt leejti, az felveszi és utánaviszi. A második szakaszra, a zsebkendőt kö­
zépen fogva, ketten forognak a kör közepén, a kívülállók tapsolnak. Az marad benn a
körben, aki a kendőt kapta.

142
 A smrd

Esz-tcr - lánc, cs/. - ter - lánc, esz - ter - Ián - ci cér - na,

3 w —rm
- 9 ------ w-
fü - le - mü - le Esz - tér Iá - nya, for - dúlj an - gyal mód - ra!

Akinek a nevét mondjuk, kifordul a körből. Vagy: A gyermekek összefogódznak, körbe­

járnak és énekelnek. A dal végén 3 gyermek kifordul.
Vagy: az utolsó két ütemre mindenki négyet tapsol és megfordul maga körül.

A1 - mát á- rul egy asz- szony, egy asz - szony.

—
£ = - i —
«

-4 * ----- 0 L— m— __át —
— J
Jaj, de ál- dott egy asz- szony, egy asz - szony,

Ha - tót ad egy ga - ra - son, ga - ra - sori.

Az almaárus előtt, szembe vele, guggol egy gyerek, az az alma. A dal végén egy gyereket
az almaárus odaint, aki az alma háta mögé áll.
Vevő: Hogy az alma?
Almaárus: Egy garas.
Vevő: Ki vesz meg?
Alma: (megmondja a vevő nevét, anélkül, hogy látná, csak a hangjáról ismeri fel)
O

O O
ö

•
O O O
O G 0
O G
Ö D 0
Ö 0 ó

143
 89
* smrd
JL -l Ja. ---------
i/IV 1-------
__________
i _m_________ _____ __0 __0 M
w --- af--------»
Hol jársz, ho - vá mcgy> er - zsé bet as; - szony?
-Jf--------
ü— „
£__ 0 __á
_ 0 JM m__ . ' 0 * a i M -—m
------------
«J
Fe - hd r vá - ros szé - lé - ről a ka - pi - tány ü - zen - te,
-6 ---------
(m u__ _ __ m. é 0 F = |
-jiL s . ^0 : jk — 0— 0 —m M--------II
A - ki Iá- nyál ké - rct- te, e - rcdj, é - des Iá- nyom!

Kézfogással körbejárnak, az „anya” a körön

belül, a „kérő” kívül, a körrel ellentétes irány­
ban halad. „Eredj édes lányoméra az anya a
körben járók közül egyet (vagy többet) a ké­
rő elé penderít, aki(k) aztán a kérőhöz csat­
lakozva jár(nak) tovább.

Játsz - szunk. Iá - nyok, játsz - szunk! U-gyan mit is játsz- szunk?

Csin-cse - ré - két, bugy- bo- ré - kot, Á - dám vac - kot, vad ba - rác - kot,

O
Ten - ge - ri gug - got.
O Q
a
A gyerekek körbejárnak, az utolsó szótagra
hirtelen leguggolnak. Újraénekléskor vissza­
felé mennek. Két egymáson belüli körben
a a
is játszhatják, de akkor ellentétes irányban
kell a két körnek haladnia. ö

144
 91

Ke - rék a- Iá tesz- nek, on - nan is ki - vesz- nek,

I - hol jön- nek a tó - ró - kök, mind-járt a - gyón- lő - nek.

A gyermekek körbejárnak, és oldalt a kar­

jukkal repülést utánoznak. „Sós kútba tesz­
nek”: leguggolnak, két karjukat előrenyújtva
lassan felállnak, mintha kivennék a katica­
bogarat a kútból. „Kerék alá”: egy helyben
lassan megfordulnak. „Ihol jönnek”: a kör
közepe felé haladnak, és vissza, dobbantó
lépésekkel; „lőnek”: megállnak, és egyszer­
re tapsolnak egyet.
Vagy: Felemelt tenyerükbe képzelik a kati­
cát és a végén elreptetik.

92
s m rd

r/rv ti
7 --------2 T — 1 —
i
'—
é ---------- --------------
i—
—
mm 0 é *
____-i __
----- ----- * ----- -------

Sző-jünk, fon-junk ken - dőt, csip - kés - szé - lű ken - dőt,

-ftv 4 * * ■ — * — J ------- - J — • — • — J ----- F= H 9 0 9 1

Tu - li - pán a szé - li - be, ró - zsa a kö - ze - pi - be.

Kezüket magasan összefogva párban állnak a gyerekek, kaput tartanak. A kapusor alatt
az utolsó pár előremegy, ott szétválva kétoldalt visszamegy a sor végére és újra kaput
emel. Az utolsó pár csak akkor induljon, amikor a másik már visszaért mögé.

145
 93

2. Ha én ennék, innék,
Tenéked is adnék,
Jó vendég!

Tréfás csúfoló.

94
smrd

m
x
i _ah______
- - — i__ — i—i
ír-*--- —*— 0 -- 0 — 0— 0
m m — S --- 0 __ 0 0— 0 ____
Tö - rom, tö - röm a má - kot, sü - tök ne - ked ka - Iá - csőt.

I - ca, tol - la, mo - tol - la, ne - ked a - dóm ............................. !

(a gyermek neve)

Ütemesen ütögetjük öklünkkel a gyermek öklét, a végén odanyűjtjuk neki a „kalácsot”,

és megesszük.

146
 95
sfmrd

Jaj, de meg - ha- rag- szik.

Ki a p ár-ját nem ta - Iái - ja.

Páratlan számmal játszható körjáték. Egy gyermek, a „piros kácsa”, a körön belül jár, a
kör mozgásával ellentétes irányban. „Keressen magának”: választ magának valakit a kör­
ből. Minden körben álló párt választ, akinek nem jutott, az lesz az új „piros kácsa”. A dal
végén, párválasztás után a gyerekek kettesével álljanak a terem szélére, hogy lehessen lát­
ni, ki maradt egyedül. Akkor érdekes a játék, ha nemcsak közelálló szomszédok választ­
ják egymást, hanem a kör másik oldaláról is, és már ének közben figyelik, kit fognak vá­
lasztani; mosolygással, szemmel, fejbólintással jelzik egymásnak előre. A már megfogott
párt elengedni, vagy újra választani nem lehet

96

-4A—* £1—r m+.I^íh

Ti m_L______ J._____m1
m__ — _— 11-
a _______
i __
rr^M
_ _ j__i i_
—i i—i
1__ ___ ___ __
m m m _______ m__m___
.___
—=*~~ ' - - 1 .... m ____ m.____
Jön a ró -ka. ne nézz hát - ra, tü - zet visz a mar - ká - ba’.

Ne mond- já - tok Iá - nyok, ki - ég a ru - há - tok.

A gyerekek hátratett kézzel szorosan egymás mellett állnak. A róka a „tűzzel” - egy
zsebkendővel - körbejár, valaki mögött leejti a zsebkendőt. Az a gyerek felveszi és ker­
geti a rókát, aki az ő helyére áll be. A zsebkendővivő lesz az új róka.

147
 97
* sfmrd
a
tttt rr
Tti m___ ____ ■ • 1___ m
- 4r
Ke - re - kecs-k e, do n-bocs- ka, il t s/ a- la J a nyu -lacs- ka.
-fi---------
rím .__ V __^
— * — * — é “i — _9-__ K__ 4l— m— -------------- m— « t1 9
—
—9--- “
Itt a nyo-nia, itt a nyo-ma, itt meg van a esik-lan - dó - ja.

Beszélve: kuc, kuc, kuc.

Az óvónő megfogja a kisgyermek kezét. A mondóka 1. sorára mutatóujjával köröket raj­
zol a gyermek tenyerébe. A 2. és 3. sorra mutató és középső ujjával felszalad a gyermek
karján. A 4. sorra megcsiklandozza a kisgyermek állát.

98
sfmrd

fa l
Ki - ug -rótt gom - bóc a fa - zék ból,
U - tá - na mól - nár fa - ze -kas tói.
0.-— = F= -------- 1I--------
__M_____
—k__ 4
L r *____ sf 11
..... - ..... — — ---- 4 ---- « J
■4
Stól, stól, stól. fa - ze - kas - tói.

Kiolvasó.

148
 99
\
sfmrci

Ha nem tet - szik ko-m á- nak, küld- je visz - sza ko - má - nak.

Egy gyermek a körön belül jár, kezében a „komatál”. A dal végén odaáll egy gyermek
elé, átadja a tálat és azt mondja: „Tiszteltet...” (saját nevét mondja).
Aki átveszi, azt mondja: „Köszönöm szépen”.
Népszokásból lett gyerekjáték. Karácsony előtt „kóstolót” küldenek egymásnak a „ko­
mák”. Az üres tálat finom falatokkal küldi vissza a megkínált.

100

Ko - szó - rú, ko - szó - rú, mért vagy o - lyan szó - mo - rú?

A - zért va - gyök szó - mo - rú, mert a ine - vem ko - szó - rú.

A kérdezők énekelve körbejárnak, vagy ül­ Q 0

nek a padban. Egy gyermek, a „koszorú”, a
kör közepén guggol (a 2. sorban egyedül
énekel). Tarka koszorút tegyünk a fejére.
(Ez menyasszonyi koszorút jelent, és nem
O
Q
S o
■

temetésit.) Az óvónő intésére egy gyermek a

guggoló mögé áll, és a gyermek hátát ko­ O *
pogtatva kérdi: Kipp, kopp kopogok,
o
Találd ki, hogy ki vagyok!
Ha eltalálja, akkor helyet cserélnek, és a já­ Ö Ö
ték újra kezdődik.

149
 101
sfmrd

r ' m w~ 0
* = ¥
Lá - nyok ül - nek a to - rony - ba’ a-rany-ko-szo- rú - ba.

I Ar - ra men - nek a le - gé - nyék sár - ga sar-kan- tyú - ba.

± = ]
4 |= J -------21 m m 0 ----------------0 ” 0— 0
— 0 'M—
Lá - nyok, lá - nyok, szé - pék vagy - tok, p i-ros az or- cá - tok.

a L. :m m .__ M. 0— w~
Kert - be men - tek ró - z.sát sz.cd - ni, fáj a szí-vem rá - tok.

A gyermekek kézfogással kettős körbe állnak. A belső kör szemben áll a külsővel.
Egyenlő számú gyermek van a külső és belső körben. A szembeniévé gyermekek „pá­
rok”. A dallamra ellentétes irányú mozgással (a külső kör jobbra, a belső balra) egylépé­
ses csárdást táncolnak. A „Lányok, lányokétól a szemben álló párok egyszerű sétálólé­
péssel, kézfogással párosforgót járnak, a „Kertbe mentekétől irányváltással. Tehát egy
dallamsorig balra, egy dallamsorig jobbra fordulnak. Aztán újrakezdődik a tánc.

s fm r d

102

A gyerekek körben állnak, egy a körön kívül sétál a „tűzzel” - zsebkendővel. Titokban
leejti valaki mögött, az felkapja és szalad a tűzvivő után. Az szalad, hogy visszaérjen az
új kendővivő helyére.

150
 103

Ü É É
Mit mos, mit mos, le - vél Ka - ti ca ja?

Pity - tyet, paty - tyot, var - rótt kesz-ke - nő - jét.

A gyerekek körbe járnak, egy a kör közepé­

re áll, fejét kendővel letakarva. A dal végén
a körbeállók közül egynek a fejére borítja a
kendőt, az beáll középre, ő meg annak a he­
lyére megy, s a játékot tovább folytatják.

Is és sf mr d
104
Is —►d
-$— e — — 7 ” 1 R - 4 - , ■ f= f i --------
il fá 0 0 0 0 0 m 0 __ 0 __0 0 0_ m M____
t'

K i-szá-radt a di - ó - fa, nem já tsz-ha-tünk a - lat- ta.

-y ---------- r T T T - n -------------
r m ___ 1
ií V 0- & 0- 0 0 __ M 1
- - - 1 *— 0 é 0 J ■
Majd meg- ú - jul ta - vasz- ra, majd játsz- ha - tünk a- lat- ta.

A gyermekek kézfogással körbe mennek. Egy gyermek középen áll. „Majd játszhatunk
alatta”: a középen álló társat választ. Újraénekléskor táncolnak, a többiek tapsolnak hoz­
zá, majd kiáll a körből, és a választott marad benn. Lehet 3-4 gyereket is középre állítani.
Magasra tartják a karjukat, mint a faágak vagy fakorona.

151
 105
Is

Mind: T or-más em -bér, el ne lopd a mé - he - met!

-ú------- --------- 1------- --------- P==1 ----- ---- ------- v--------- n
JL—- — “J—
—
--2 — J-— — 4 -------
—■ -------*-------- 1
1
V
Tormás: Nem, nem, csak ke - rü löm.

Idáig elismétlik háromszor, majd:

Belső: Hány óra?
Külső: Egy.
Belső: Hány óra?
Külső: Kettő.
Belső: Hány óra?
Külső: Három.
Mind: Ipics-apacs, egy, kettő, három!

Egy gyerek a kör közepén áll, ő a „torma”,

egy kívül, az a „tormás ember”. A kör áll,
sarokemelgetéssel énekel. A külső körbejár
és úgy válaszol háromszor. Akkor megáll. A
benn álló „torma” addig nem mozdul, amíg o
felelgetnek. A „tormás” minden számnál
egy nagyot léphet, úgy, hogy a „tormát” mi­
nél jobban megközelítse, mert amíg a többi­
ek „Ipics-apacsot” kiáltanak, a „torma” el­
szalad, ő kergeti, amíg meg nem fogja.

106
Is -s>-d

Sor: Mért kül-dött az új asz -szony? Ha - ja gyón - gye, ha ja.

Kapusok: Nek - tek hi - dat esi - nál - ni. Ha - ja gyón - gye, ha ja.
Sor: Mi - nek nek - tek az a híd? Ha - ja gyön - gye, ha ja.
Kapusok: N ek -tek a - zon át -jár - ni. Ha - ja gyön - gye, ha ja.
Együtt: Nyisd ki asz - szony ka -pu - dat, hadd ke-rül - jem vá - ra - dat!

152
Két gyermek kaput tart, a párbeszédnél leengedett kézzel, „csukott kapuval”. Szemben áll
az összefogott kezű láncsor, egy vezetővel az élén. „Nyisd ki”-től kinyitják a kaput és az
utolsó sort addig ismétlik, amíg az egész sor áthalad. A két utolsó lesz az űj kapus, az
előzőek lesznek a sorvezetők.

107

Sé - tá -lünk, sé - tá-lunk, egy kisűonib-ra le - csü- csü-lünk, csüccs!

Két gyermek elöl keresztezett kéfogással sé­

tál. „Csüccs”-re leguggolnak vagy kézfogás­
sal körbejárnak, és a végén lecsücsülnek.
Játszhatjuk 1 vagy 2 gyerekkel sétálgatva,
vagy a nagyobbaknál egy egész láncsorral.
Kicsit guggoljanak a végén, majdnem csak
térdhaji ítással, mert azonnal tovább kell sé­
tálni.

108

ff -!> 'J- —*— ------- i— — *— 1

J J M—+— 4— •
% # 5 ' — - 4-L J - ± — I
Sík, sík, sík, zsí-ros a má - esik, köny-nyen le-csú- szik.

A gyermekek párosával, elöl keresztezett kézfogással sétálnak. A dal utolsó szótagjára le­
guggolnak. Vagy kézfogással körbejárnak, és az utolsó két ütemnél lassan, fokozatosan
guggolnak le. (Mácsik: mákos csíkot, mákos tésztát jelent.)

153
 109
Is —
>d
~ Y ~— ° i= F = —H
..f/TN ii_ű__ a __ a __ m__ m a — M m - __ i _ 1
-------- —— * — é a Mf— -13
Sokszor: T e-k e - re -dik a ki - gyó, ré - tes a -kar len - ni.
Sokszor: Te - ke - re - dik a ré - tes, ki - gyó a - kar len - ni.

„rétes akar lenni”: becsavaráskor (sokszor, amíg be nem csavarodik egészen a sor)
„kígyó akar lenni”: kicsavaráskor (sokszor, amíg újra kígyó és lánc lesz)

© \ % M )

Láncsorban állnak. Az első csiga alakúra tekeri a sort. A becsavarodás után a körben egy
helyen kaput tartanak. A középső ezen keresztülbújva kihúzza maga után az egész sort.
Vagy visszafordulva kitekeri a sort. Az összetekeredés ne legyen nagyon szoros, hogy a
kapun át könnyű legyen kibújni!

110
GYERMEKDAL - DONÁSZY
—|----------
Jr----- ^ ) |
(iv\ n_í __ a m m.__ ál1 wt a “ 1 m~ i ________ M ^ — cí i 1
------------- -------------------- 1 —*---- 1- — 9 a a ----------
Ug - rál - junk, m inta ve - re- bek, raj-ta, gyc-re- kék!

A gyerekek körbeállva énekelnek, egy „nagyveréb” gyerek a középen. A dal végén apró­
kat szökdelnek két lábon, akkor hagyják abba, amikor a középső „nagyveréb” megáll.
Aztán más megy be a körbe.

154
 Ism

111
Ism
jb = a -| .— J — i — 1—
J ~ - -
^ J —
Bor- sói főz- tem, jól meg - sóz- tarn,

Meg is pap - ri- ká / - tarn. . Á- be - le, bá - be- le, fuss!

Kiolvasó.
Vagy: a kavarás, sózás ritmikus mozdulatával játékosabbá tehetjük, a végén megkóstol­
ják, jó-e, sós-e?

Ism

Cselt
mm
Pá - pa - ra. ló há Iá ra,

m
Bugy - rőt kő - tök a há tá - ra. Csctt, esett, esett!

A gyerek, aki a kör körül jár, kis bugyrot visz magával. A kör áll. „Csett”-nél valaki mö­
gé áll és hátulról megcsiklandozza. Az elneveti magát, akkor ő viszi tovább, ha nem, ak­
kor újra éneklik a dalt, és marad az előző körbejáró.

113

Fel - ug - rótt a Sá - ra, el - sza- lad t a Iá- nya,

j r - - j — r 1
frss.------m m -M______ í ____ 1
“ 1
w

%
1
3;

Hopp, Sá - ri, te vagy kinn!

Kiolvasó.

155
 114
Ism

Fé - hér li - l i ­ om - szál, u - g«rj a Du - ná - ba,

l a - maszd meg ol - da - lad, két a - rany- pál - cá - val,
Meg is si - ma - kod - jál, meg is mo - sa - kod - jál,
Beszélve: Töröld meg magadat valaki kötényébe!

játsszák a dal szövegét. „Töröld meg”: a kör közepén álló odamegy az egyik gyermekhez
és kötényében megtörli kezét, ezzel választja őt liliomszálnak. Helycserével folytatódik a
játék.

115
Ism
: 0 ___
_ é.-----------------
a ~ l~
------ J] _______
— {r_______ H ----------f = d| -------------------------------. T,1
.....* t = = = = - _ ______________________________ a b ____ i
Kis ka - csa für - dik, fe - ke - te tó - ba,
Any - já - hoz ké - szül Len - gyei-or - szág - ba.
Kiabálva: Sudri, sudri!

O
O
O 0 •
0 ® 0 ■©•
©
0 A Q © a

A gyermekek kézfogással körbejárnak, a kör a tó.

Abban úszkálnak a kiskacsák (3-4 gyerek). Utána leguggolnak, és tapsolva gyorsan
mondják: Sudri, sudri, sudri! Kihajtják a libuskákat a vízből. Lehet az óvónő a „kacsama­
ma”, akihez a végén odafutnak. Ha a már megfürdött kacsákat magunktól jobbra állítjuk
és a következőket balról választjuk, akkor biztosan sorra kerül mindenki.

156
 116
Ism

$ i> - F T i= ] i n i
M MM + nd I --I
^ ~ 1* d
Lop-ják az úr sző - lő -jét, vá -rom a ke - rü - lő - jét.
— rj "*'i— -------- - R - |
A _ n i - i
dE= = E= . J | — — -------1
= -* 1 A i ------- 1
Ha itt ér, sza-la - dók, ha nem ér, ma - ra - dók.

Egy „csősz” guggol eltakart arccal a kör közepén. A dal végén szalad, ki merre lát, ezek­
ből fog meg egyet a csősz, aki a kör közepére guggol. Futás után azonnal újra összefog a
kör.

117
Ism
_A___ ■~ i ------- ^------ -
frs—TirH—mh------------d
m — 0 -------£>---------
— *• — __
0 ^__ m__ m_______ _m____ V
i ____ í 1 ]
^ 1
V á ­ gok, vá - gok fát, de mi - cső - d J fáit!
ll - gi re- kety - tyét, bar - na me - ny ecs - kesl.
A - ki ve - lem vörs, én is av - va 1 V(>rs.

-ir----------------
T/r% i:---- m ~~ M a —1 0 4! M___
.__ M
_ _4 > . _ ]1
W l' * ---------- w— __0 1
Fo - gad-junk föl egy pint bor - ba, hogy ez hu - szón- öt!

Kiolvasó. Nagyoknál meg is lehet számolni a hangsúlyokat, valóban huszonöt lesz!

I sm- *d

Ism(frd)

m
Án - tán - té - nusz, szó - ra - ka - té - nusz,

í szó- ra - ka ti- ke tu - ka, a- la - ba - la

~0------W ~
bim, bam, busz!
Kiolvasó. A gyermekek szorosan egymás mellé, félkörbe állnak. Ökölbe szorított kezüket
előretartják, egy közülük, kezüket ütögetve, kiszámol. Mindenki énekel. Akire az utolsó
szótag esik, az lesz a cica, hunyó vagy a játékban szereplő.

157
 Sej, meg is me- le- ged - jünk!

Két gyermek kaput tart, a többiek áthaladnak a kapu alatt. A dal végén lecsapják a kaput.
Az elvágott láncnál álló két gyermek lesz az új „kapu”!
Vagy: egy gyermeket kinevezünk tűznek, aki a kör közepén guggol. A többiek kézfogás­
sal körbejárnak, és az utolsó három ütemre kezüket előretartva (mintha melegednének),
apró lépésekkel közelednek a kör közepe felé. A belső „tűz” új gyereket választ.

120
Ismd
f = l —
0 m---------------------- J --------------------
_ 0
______ 0 __________________ zzm
— ----------------------------------------------------

Csip, csip, csó - ka, vak var - júcs - ka,

. ___ _ r ..m
tsz
m
.. .
0 M . 70 0
0
^ ft ------------------------ ‘ *
Ko - mám- asz- szony ké - re - ti a sze - ke - rét,
t — 7 -
í r n i ___ m w m
-----—^ n 0
—
0 0 0 _ .0 —
m
---------1
i
1
----------------------------------------
Nem ad - ha - tóm o- da, tyű - kok ül - nek raj - ta.

Beszélve: Hess le, tyűkok, hess le, hess le!

Két-két gyermek gyengéden megcsípi egy­

más kézfejét. Az ének alatt a gyermekek le-
fel himbálják karjukat. „Hess le, tyúkok”:
egymás felé csapkodnak kezükkel, mintha
tyúkokat kergetnének.
Eredeti játéka: felnőtt ölbeveszi a kicsit és
az ő kezével játszik. Kis csoportban mi is
úgy játszunk, ők csak részt vesznek a játék­
ban, de mi énekelünk.

158
 121
Ism (frd )

___ 1___ m a 0 __ m 0 __ 00 M m____

jg i; * - — - ________ M _______ :__ 0
Csi - ga bi - ga, gye- re ki, ég a há - zad i- de - ki!

—
JF ^ l
M
------ ■
m ___ .. .........
a
m --------a 0 -------------
Szánt- sunk, ves - síink, hogy job- ban él- hes- síink!

Kézfogással, vagy csípőre tett kézzel testsúlyukat éneklés közben jobbra-balra áthelye­
zik.

A játszók összetett kézzel ülnek. Egy társukat kiküldik hunyni, egy másik a gyűrűt osztva
énekel. Amikor a dal végére ér, egy gyermek kezébe teszi a gyűrűt.

f n n
Jö-het a ci-ca,

j* n n
Meg-sült a hur-ka.
Halk és hangos énekléssel segítsünk a hunyónak a keresésben. Akkor énekelnek a leg­
hangosabban, amikor a hunyó az előtt áll, akinek a kezében van a gyűrű.

159
 123
Ism ( f r d )
---- 1- n=t -4 - J -
3 E E * £Pl _
É eE Í S
Do • bi— do - bi há tát, ra - kon- ca - i pal - cat.

--4 =
1 | J
Mondd meg né-kem te, kis-lány, me-lyik uj-jam bök- tem meg?

124

Ism ( f r d )

1
Fe - hér li - li - om - szál, u - górj a Du - ná - ba,
Tá-maszd meg ol - da - lad, a nagy vas- vil - Iá - val,
Meg is mo - sa - kod - jál, meg is fé - sül - köd - jel,

Va - la - ki - nek kö - té - nyé- be meg is tö - rül - köz - zéll

A játék ugyanaz, mint a másik „Fehér liliomszáT-nál. Ha azt már ismerik, ezt ne tanít­
suk!

160
 125
I sm ( f r d )
-J)--------5*— —í --------- 1— i - r 1 — r - ------
1 m T" 0 m __ M______ —

!!
M. _
l£r - xsé - bet as/- szony ké - re- ti Iá- nyát,

—
Ö = -------- 1------------------ 0 ■
fn \ A áP - m 0 m 0 1
^ a - ----------------- — — m— 0 ) ---------
0 k --------- 0 0
S/.eb - hi - ket, job- bi - kát, kar - csú ma - ga - sab- bi - kat.

A gyermekek körbejárva énekelnek. A kör közepén álló „Erzsébet asszony” velük éne­
kel, s belül ellenkező irányban jár. A „kérő” a körön kívül, amikor az ének véget ér, meg­
áll amögött, akit magával akar vinni.

Erzsébet asszony: Mit kerülöd, mit fordulod az én házam tájékát?

Kérő: Azt kerülöm, azt fordulom a te házad tájékát, add nekem a legszebbik Katica lá­
nyod (Jóska fiad).
Erzsébet asszony: Legszebbik Katica lányom (Jóska fiam) nem adhatom gyöngyfályol
(rézsarkantyú) nélkül.
Kérő: Meglesz, meglesz. (Kezet nyújtanak egymásnak és a gyerekek összefogott keze fö­
lött kezet ráznak.)
Erzsébet asszony: Arca piros, szeme szép, eredj édes lányom (édes fiam). (Rámutat Kati­
cára vagy Jóskára.)

A kérő és a választottak ezután a körön kívül járnak, ellentétes irányban a körrel. A játék
addig tart, amíg „Erzsébet asszony” minden lányát (és fiát) elviszi a kérő.

161
 126
I sm( f r d )

- T I - ... í - I n
-ar~ ■ á -+■ —d ~ d ~ — 7 0 71 0 + - — J 1-------
h

'iyí, P» - ci, pa - ri - pa, nem mcsz-szi van Ka - ni - /sa,

i —
— w—
0 - da - é - rünk
^
dél -
J
re,
—
li - ba- pe - cse -
----------------1--------1
.
nyé -
.
re.
1

A kicsi gyermeket lábon lovagoltatjuk, a végén lecsúsztatjuk. Aztán újra felül a „lóra”.

127

— —— *— 0 r = ^•
— 0 ----- ' 0
ke-res-sen ma- gá - nak!
A gyerekek körben állnak, egymás kezét fogják, középen áll az „özvegy kácsa”. Páratla­
nul kell játszani, mert a dal végén mindenki párt keres, és aki páratlanul marad, az áll be
a körbe.

128
Ism ( f rd )
-v ---- n K □ ---------- -------- H
-----1 ----------___ *á . _J ]._____________
_J______ ------.1=1— q
rr\ ^ r. » * m
■ »r m.. ____ 0 m _0 J _ _
0
^ » - = F ^

Játékra hívogató.
Három-négy gyermek körben jár, és a csatlakozó játszótársakat maguk közé veszik. A
dallamot addig ismétlik, míg a további játékokhoz nincsenek elegen.

162
 129
Ism ( f r d )

frF — ? __
vívk ú__I
—
a__íi - 0 4 m • a| =— a a a-4 -^ - a *—
Ló g a Iá - ba, lóg a nin-csen sem-mi dől- ga,

í ----------F
I1 M • .
'''V n _________________ =s a — m *■__ 1
m
Mert ha dől - ga vol - na, a Iá - ba nem lóg- na

A gyermeket asztalra, térdre vagy valamire felültetjük és a dal ritmusára lóbáljuk a lábát.

130
Ism ( f r d )

—a «— i— n i m i i _l m ___Mr____
í I m ___ j— —i
fá
-M m
=~ ___ m . • ----
Mit játsz-szunk, Iá- nyok? Azt játsz-szuk, Iá- nyok,

Bric-ket, brac-kot, hat ha - rác - kot, csü-csül - jünk le, Iá - nyok!

A gyermekek kézfogással körbejárnak és énekelnek, a dal végén leguggolnak. Lehet

visszafelé fordulva „fiúkat” énekelni, újra fordulva lányokat.

131
Ism ( f r d )

Most jót - tem Bécs - bői, Len - gyei - or - szág - ból.

Lo - va - kát hoz - tani, nyc - reg - be fog - tani.
Csí- kos a Iá - ba. a- ra - nyos a tál - pa.

A kör közepén jár a „választó”, aki „fordulj ki”-nél rámutat valakire, akinek a nevét éne­
kelni kell. A dal végén az a gyermek fordul ki, akinek a nevét mondják. A játék így foly­
tatódik tovább.

163
 132
Ismd

rzs a 9 9 9 9 9 m
------------ = 3 ......... m _ _ m
R e-esc, re - esc, po - gá - esa, tú - rós as/.-szony esi - nál - ta.
-::z , J ,
t
I
1
ftv_L L m __ 9 9 9 m 9 9

1
1
\
1

1
1
j — - 11
Szél fúj-ja pánt- li- ká - ját, kapd cl kis-lány a szok-nyá-ját, csüccs!

A gyermekek egymás kezét fogva lassú, nyu­

godt lépésekkel körbejárnak (negyedre egy
lépés). Egy gyermek a körön belül ellentétes
irányban halad. „Csüccs”: leguggolnak, és
akinek a belül álló elkapja a szoknyáját, az­
zal szerepet cserél.
Is m ( f rd )

164
 134
Ism d

Beszélve: Kikerikú!
Eredeti játéka:
Egy nagyobb lány középen áll, karjába megcsimpaszkodik két másik, elkezd pörögni,
mint egy körhinta, és magával pörgeti a kicsiket, „Kikerikú!”-nál leguggolnak.
Egy gyerek guggol a kör közepén becsukott szemmel. „Kikerikú!”-ra felpattan és megfog
valakit, aki őt felváltja.

135
Ism ->d

Szi - ta, szi - ta szol-gá- ló, van - e lisz - ted el - a - dó?

Van lisz - tem, de nem jó, be - le - e - sett a pond-ró.

Ölben ülő gyereket jobbra-balra dülöngéltetjük, a végén megcsiklandozzuk.

Ism rd

136
Ismrd
ni g --------; ------- >• _M
=af f —£---------
(§>it t á r ~ 1^
Egy meggy, meggy, tér - mett meggy,

4 = ---------------- - J m m ' a m

Ter-mett meggynek á - ga, an - nak le - haj - Iá sa,

1 - I t......| - * = ------------ *------ -> --------1

fop J J : -------Í— ------- 1
-------------- J
az az é - des bor, Ki min -den-nap forr.
A körön kívül haladó az utolsó motívumnál „ki mindennap forr” (és a szünetre is) meg­
érint négy gyermeket, akik hozzácsatlakoznak. Külső sor gyarapodó játék.

165
 137
I s mr d

Lányok, fiúk vegyesen körbe állnak, megfogják egymás kezét Oldallépéssel jobbra ha­
ladnak (vagy simán körbejárnak). „Sűrű, sűrű” dallamára előreszökdelnek a kör közepe
felé, miközben karjukat vízszintesen előre tartják. A másodszori „sűrű, sűrű”-nél hátrafe­
lé lépkednek vissza a helyükre. A „raff-raff-raff’-ra mindkétszer, amikor a kör összeszű­
kül és amikor kitágul, hármat dobbantanak.

138
Ismrd

Haj - lik a meggy - fa, nagy az ár - nyé - ka.

Ben - ne fo -ro g kis me-nyccs-ke, a - kit sze-retsz, kapd be!

A gyermekek kört alkotnak. Egy vagy több „meggyfa” a kör közepére áll és hajladozik.
A többiek körbejárnak és énekelnek. A dal végén párt választanak. A dal újraéneklése
közben a belsők forognak. Aztán helycserével a játék elölről kezdődik.

166
 139

jm~- m ~ m
í
i Á l
a é é •
l)i - ó - fa te te - jé - be, an - nak a le - ve - lé - be,

— — — — ——
w r ~ \\
■ - - * — •
0
- 0
=3
Hej, vár, vedd be! Hej, vár, vedd be!

2. Hej, vára, vára, Nadavára, vára,

Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej, vár, vesd ki! Hej, vár, vesd ki!

Kézfogással körbejárnak. Egy gyermek (vagy több) a körön belül ellenkező irányban ha­
lad. Ha többen vannak, akkor a kör közepén állnak és összefogott, magasra emelt kézzel
várkaput tartanak. Az első éneklésnél a dal végén a „vedd be” szavakhoz érve valakit be­
vesz a körbe; másodszori éneklés alatt azzal forog, a többiek állva tapsolnak és énekel­
nek. A végén a „vesd ki”-nél: társai közé perdíti a körbe az előző körbenjárót.

140

Ismrd J
fe tt sa r í - ------------------------ J - - TIT----- 1
d 4 + 4 j - m m m * 0 M
Ke - ring az or - só, el - tö - rótt a kor - só.

frr\ u mm
- 0 -------------------------------------------------------------------- —
m n
mm
j j ------------------------ 1
______ _________ ____________1
_________ __________ I
"a ----------- --------- ------- ------- ----------
------ Á—
Á -------
— J ------------- £ --------------- *
Ránk é -rik a c se -re - pe, gug-gol-junk le!

Aki nem kellő időben, vagy egyáltalán nem guggol le, a körbe megy s féllábon áll mind­
addig, míg egy másik hibázó nem váltja fel.

167
 141
I s mrd

Szom-széd Kis- né kit tesz. mel - lém, ki - vei h a- /a men- jek?

V----------------
Jr i
g m
i í
c
____ n ___ i ___________ ____ i _____ i _______

Kisné: Kzt a - doni, ez t. K é r ő : K; f k e ll né - k e m e>

L
m= # =

_
_
f/T\ U m m m ^ - - : u
j 1 — S — • —J
1
^ ------ ---------- " m . J

1
— — J
Lgyütl: Szép ő ma - ga, szép ru - há - ja, szép a két or - oá - ja.

A gyermekek körbejárnak, „Szomszéd Kisné” belül jár, mellette kívül a két kérő kerüli a
kört. A „kit tesz mellém” kérdésnél: a belső valakire rámutat és az, a dal végén, a külsők­
höz csatlakozik.

!smrd

U —
Ken - dö, el - ej - tő, vesd el ken - döt!

Tü- zet vi - szék, nem lát - já - tok, ká- vét fő - zök, nem isz - szá - tok.

Ken- dő, el- ej- tő, vesd el a ken- dőt!

168
A gyermekek körbe állnak vagy kézfogással
körbejárnak. Egy gyermek kendővel a kezé­
ben a körön belül sétál. A „Tüzet viszek”-
nél a gyerekek megállnak, akkor a körön be­
lül sétáló leejti a kendőt valaki előtt, az fel­
veszi, egyet fordulnak, az első kiáll a körbe,
a választott jár a kendővel.

143

I smrd
a i _________ t
r mtr ~ M. i j - T T

Itt ül egy kis ko - s á r -b a ’ ki - rály-né - nak le- á - nya,

S S
Tini - tóm, tál - Iá - ré, le - s/ck a ba - bá - mé,

I e - szem- ad - ta.

Egy gyermek a középen áll, a többiek szo­

rosan mellette, a szoknyáját körbe fogják. A
középen álló gyerek lassan körbe forog,
ahogy a gyerekek a szoknyáját tartva vele
mennek. A kívül álló ellenkező irányba ha­
lad, a dal végén az „eszemadtá”-nál 3 gye­
rek hátára üt, akik vele mennek. A külső sor
gyarapodik, a királylány egyedül marad a
végén.
Helyes erre a célra egy nagy, bőven ráncolt
szoknyát készíteni gumírozott derékkal.

169
 144
I s m rd

F or- dúlj ki, for- dúlj ki, a - ra-n y o sM a- ris- ka!

„Mariska” helyett mindig más-más gyermek nevét mondják, és az fordul ki. Az első és
második motívum végén ügyeljünk a szó-dó tisztaságára!

Isf mrd
145
I -> d

1. A pün - kos - di ró- y.sa ki - haj - lőtt az ú t- ra,

t ¥
Én é - de - sem, én ked - ve - sem sza - kits e - gyet ró - la.

2. Egyet szakasztottam,
El is hervasztottam.
Tejbe vajba fürösztöttem,
Hóba szalasztottam.

Egy a kör közepén áll, a 2. szakasznál párt választ és forog ve­

le. Az első kiáll a dal végén, és az újonnan választott marad a
körben.

170
 146
-* d

A - ludj, ba - ba, a - lud-jál, nyu-szi - ka is al - szik,

Altatódal.

147
I ->d

A gyerekek párosával, keresztfogással sétálnak. Az „Akár erre, akár arrá”-nál megállnak,

szembefordulnak, jobbra-balra fordulnak, „hopp”-ra leguggolnak. Folytatják a páros sétát
az eredeti irányban.

148

ü J J J J 1 j ]J |» \J
A si - na - i he - gye - ken két szál vesz - sző.
- e ------------------- r n - ■ I1----- _____ ,_____
k_____ 111
"Tznra— a --------o ---- m---- a ---- a a • m__ .. _____ !_____
' -----* ---- S -----1 “
Szél fúj - ja fúj -do - gál-ja, té - li li - tyi — lotty.

A gyerekek körbejárnak, a dal végén leguggolnak és visszafelé folytatják a járást.

171
 149

5
Bár - sony i - bo - lyács - ka, u - górj a Du - ná - ba!

Tá-maszd meg ol - da - lad, két a - rany pál - cá - val!

É
Fé - sül - köd - jél, mo - sa - kod - jál,

~9------ m
va -la - ki - nek kö - té -nyé-be meg is tö - rül - köz - zél

A kör közepén áll a „bársony ibolyácska”. Lehet 2-3 ibolya is. Velük együtt mindenki
szép mozdulatokkal kíséri, amit énekel. A következő ibolyák azok lesznek, akiknél meg­
törülköztek az előzők.

172
 150
I -> d

Benn a bá - rány, kinn a far - kas.

Hí - /ik a bá - rány, szá - rad a far - kas.

Sza-bad vá - sár min- den- nek, gaz-dag-nak és sze-gény - nck.

A gyermekek kézfogással körbeállnak. A körön belül áll a bárány, kívül a farkas. A „Sza­
bad vásár”-ra a kör magasba emelt karokkal kaput nyit. A farkas kergeti a bárányt A
„Hízik a bárányánál lecsukják, „Szabad vásárinál felnyitják a kaput. Ha a farkas és bá­
rány különrekedtek, várni kell, míg ismét kaput nyírnak. Ha együtt kerülnek a körön kí­
vülre vagy a körön belül, a farkas ez alatt az idő alatt megfoghatja a bárányt. A „Hízik a
bárányától addig ismétlik a dalt, amíg a farkas a bárányt megfogja. Ha kevés a hely, 2
körben is állhatnak.

I —►d

P J - .j- ~w
Cir-mos ci - ca, jaj, ho - va lett a vaj?

m m — '—ah
Ott Iá - tom a ba- ju - szo-don, majd lesz ne - ked jaj!

A gyermekek kézfogással körbejárnak. A „gazdasszony” a körön kívül áll, a „cica” a kö­

rön belül guggol és nyalja a vajat A dal végén a gazdasszony megkergeti a cicát. A kör­
ben állók felemelt karral kaput tartanak. Utána új cicát és új gazdasszonyt választanak.

173
 le - sza-kadt a paj - ta, benn-ma-radt a macs- ka.

Ketten szembefordulva, mindkét kézzel kaput tartanak. A sor kézfogással, nyolcast leírva
átbújik a kapu alatt. A dal végén karjuk közé fogják az odaérkezőt (2-3-at is lehet). „Ki­
hez mész, almához vagy körtéhez?” - kérdik. (A kapusok előzőleg megbeszélik, hogy
melyik lesz az alma, melyik a körte.)

Két ügyes kapus minden dal végére megbeszélhet valami új választani valót, és el is dön­
tik, hogy abból melyik, melyik. (Ezt a többieknek, akik közben a kapu alatt bújnak, nem
szabad hallani.) Pl.: Kihez mész, cipőhöz vagy zoknihoz? Kihez mész, mákos tésztához
vagy diós tésztához? A kérdezett válaszol, az „alma” vagy a „körte” a kapus mögé áll és
megfogja annak vállát Addig játsszák, amíg minden játékos a kapusok mögé kerül. - Le­
het a végén a két kapuoldalból erőpróbát játszó két csapatot alakítani. A gyerekek egy­
más derekát megfogják és jelre vagy számolásra húzzák egymást. Amelyik sor a felező­
vonalon átlép, az vesztett.

O O O O ^O O O

174
 —
—J m m— J —J h a F = j
H 1 • * • m______ 1
Ne menj ha - /.a cs - te, mert meg-döf a kecs - ke,

X — ------> 1
fr\
VMJ ^ iit mn ^ m
Pat- tan - ty Ú.

A gyermekek kézfogással körbejárnak. A „Pattantyúsra mind leguggolnak. Kiolvasóként

is használhatjuk.

154
I -> d

ll - gyet ter-mctt a mo - gyo- ró, két - tő les/, be- lő - le.

Kézfogással párosán egymás elé állnak, és

mind kaput tartanak. A mindenkori hátsó
pár átbújik a feltartott karok alatt, elöl kibúj­
va összefogott kézzel megperdül, és feltar­
tott kapuval az első pár elé áll. A sor apró lé­
pésekkel (majdnem helybenjárással) lassan
halad hátrafelé.
Lehet egyszerűbben: amelyik pár már ki­
bújt, azonnal kaput tart, megfordulás nélkül.

175
155

156
i --> d

El-hoz - ta az is- ten pi - ros Pün-kösd nap- ját,

Mi is meg- hor - doz - zuk ki - rály kis- asz - szony - kát.

I T UÍ JZ O m ---------------------------------------------------------- w
—
m----- m
Ma va- gyón, ma va - gyón pi - ros Fűn- kösd nap - ja.
Hol-nap le - szén, hol-nap le - szén a má - so - dik nap - ja-

w —w
Ö - reg-em - be - rek - nek csu - to- ra, bo - rocs - kát,
Ö - reg asz- szó - nyok - nak por- ha - nyó po- gá - csát,
Ki- sebb gye- re - kék - nek por -ba va - ló ját - szást,
Na-gyobb gye-re- kék - nek is - ko - Iá - ba já - rást.

Já - cin - tos, pá - - cin - tos, sár - ga tu - li - pa nos.

176
Egy kislányt két (vagy négy) nagyobb lány közrefog, kendőt tartanak, a „királykis­
asszony” fölé. A többiek lassan körbejárnak, vagy oldalzáró lépéssel haladnak éneklés
közben. „öregemberek”-től páros forgás. A dal végén kiáltva: „Ekkora legyen a kendtek
kendere”, a két nagylány háromszor magasra emeli a középső kicsit.

157
l->d-

— j - ! * -
* ■

Ég a g y e r- ty a, ég, el ne a - lú d jé k !

i— --------1— —- B " ----- T •-----------------;■ -1

w J J
r J A J J - l - J — w— ...... *— *1
A - ki Ián - got lát- ni a - kar, mind le - gug -goi - jék!

A gyerekek körbejárnak, a dal végén leguggolnak.

Vagy: egy gyermek a kör közepén áll, felemelt kézzel égő gyertyát utánoz. A dal végén
mind leguggolnak, és a körben álló „gyertyát” elfújják. A belső gyermek új „gyertyát”
választ

177
 158
l->d

1 )l j = — --------------- =-j—
fe £ * w ----*------z M___0_* * J—
É - rik a diny - nye, ]aaj - lik az á - ga.

- h ---------------- =r=----------; = e r r 1-1

4 * ■J - gLl J J l- ^T"'J H
Bo - do - ro - dik a le - ve -le, búj-junk a csa - Ián - ba.
A kisgyermeket ölbe vesszük és a dal lüktetésére „hajcáljuk”. A végén vagy megcsiklan­
dozzuk, vagy lecsúsztatjuk a térdünkről.
Vagy: a gyerekek állva jobbra-balra hajladoznak és a dal végén leguggolnak.
Nagyobbak: körbejárnak és a dal végén leguggolnak.

159
I —►d

Az én Iá - nyom nem el - a - dó, csak a ház- ba ma - ra-dan - dó,

lies - lőcs ko - szó - rú, e - redj ki, te szó- mo- rú!

A „kérőt” kiszámolással választjuk. A többi gyermek kört alakít. A kérő a körön kívül
jár, a dal utolsó hangjaira 3 gyerek hátát megérinti, akik kiválnak a körből és a kérőhöz
csatlakozva körbe járnak. Addig játsszuk, míg a kör elfogy. Végül ismét kört alakítanak
és az előző kör utolsó tagja lesz az új kérő.
 160

Együtt: R) - ná- kul van a ken -dőd, cl - ha-gyott a sze - re- tőd.

KörbenállóiHa el-ha- gyott, nem bá-nőm, ke - rül még szebb a nyá-ron.

A gyerekek körbejárva énekelnek, egy középen áll, vagy a körrel ellentétes irányban
megy, hogy közben válogasson. A dal végén egyet választ, azzal forog, táncol, amíg a
dalt újra éneklik és tapsolnak hozzá. A választott gyerek marad benn a körben.

161 ->

-J— •— £- — m i — := a------- "1

Gyi te, gyi te, hopp, Megy a pa - ci kopp,
S - i ----- i--------- 1 r íJ... J i -n ------------- r--------- ]
* ' t •" ■— 1 — f:
-J — L _ J
Kopp, kopp, kopp, Na - gyot ug - rik, kopp.
Lovagoltató.

162

2. Ha akarunk tépni, tépni koszorút,

Gyertek, gyerekek, tépjünk koszorút.

Eredeti játéka: hosszú karú nagylányok ma­

guk előtt keresztbe tett kézzel fognak kezet
és úgy járnak körbe, a végén megfordulnak,
óvodában: párosával sétálnak az első sza­
kaszra, másodiknál szembefordulva kereszt­
fogással fel-le mozgatják a kezüket, az utol­
só szótagnál lecsapják és elengedik egymás
kezét
179
 163
I —►d
4— -— — 1--------- —
ii £é 0 . m 0 _^ W 0 m 0 0 -m
W# *
Ha én ci - ca vol - pék, száz c- ge - ret fog- nék,

V 1 -----ii
rM ii 0 0 m ----- r ------11
g —------------------ w-— • —- » 0

De én ci - ca nem va - gyök, e - ge-ret sem fog - ha - tok.

Körjáték. Egy gyermek az egér, aki benn áll a körben, egy a cica, a körön kívül. Körbe­
járva, mindnyájan éneklik a dalt. Amikor a „foghatok”-hoz érnek, a kör megáll, karjukat
feltartják kapukat alkotva. A cica kergeti az egeret. Ha megfogta, más egeret és cicát vá­
lasztunk.

164
I -*d
- f — n — I— r n - r í — — r - i— | = l ------ ---------
l J
m iz g -i-á r 0 -0 -— + m 0 * m ___
i
i
i

el - vesz-tet - tem a pi - páni,

Meg- ta - Iái - ta nagy - a - pám.

A gyerekek egy oszlopban egymás mögé állnak, az első a „nagyapó”, vele szemben áll a
„sánta pipás”.

Pipás: Adj’ Isten jónapot.

Nagyapó: Fogadj Isten jónapot.
P.: Van eladó szép lánya?
N.: Van, de sántának nem adom.
P.: Akkor én megszerzem!
A sor végén álló elfut, a „pipás” megkergeti. Aztán új szereplőket választanak.

165

A gyermekek körbejárnak. Középen áll egy gyermek. „Öleld, öleld”-re kikap valakit a
korból és forog vele. A dal végén az áll vissza a körbe, aki először volt a körben, ezután
újra kezdődik a játék.

180
 Hej, szé- ná - ja, szé - ná - ja, szé- na sza- ka- dék - ja.

Ben - ne asz-szony, ke - rek kis me - nyecs -

É á ' f
ö - leld, leld. a- kit sze retsz.

Sze-dem a ró - zsá - ját, kö-töm ko- szó - rú - ját.

166
I —> d
= m^ ^= -i - h i ■■ '-1
m1 r^n 1---------- — ji
m . . é 1
ka - csa für- dik fe - ke - te tó - ba,
Any - já - hoz ké - szül Len gyei -or - szág - ba.

1 — *---------1
—* —J — --- m1-------
— 4 —•_L * -------- 1
« ' ' J
Míg a ká - csat el - haj- tót - tam, ká cs, kács, kács.
Két pár csíz - mát el - szag-gat - tani,

A gyermekek sétáló lépéssel járnak körbe. Egyikük a kör közepén guggol, mindkét kezét
(szárnyát) oldalt kinyújtja, és a dal ritmusára lengeti le és fel (repdes, ő a „kacsa”). Egy
másik gyermek a libapásztor, a körön belül a körrel ellenkező irányban halad sétáló lé­
péssel, a kezében vesszővel. Amikor a „míg a kacsát elhajtottam” részhez érnek, a máso­
dik gyermek maga előtt hajtja a kacsát, majd az utolsó „kács” szóra megállnak, és maguk
helyett egy-egy új játékost állítanak be.

181
 167
l -> d
1 J , r - A
j
• -------- _• n+
lg- li- ce,
. w
szí -
d
vem, lg- c
ll -
._0
ce,
— p-------' 1

A- ra - nyos Iá- bú ig - li - ce.

> _
* 1- * ------- a — r---------
= d = d
A- ho - vá te haj - lasz, ig - li - ce.
én is « - da haj - lók,

K t —m . J
0 =
—d. J " 1J r --
^ ]
__ 0 ___— l --------
.... -1

Á- rok mel - lett jár - tam - ba

Tűs - ke ment a Iá - bam - ba,

f 1
--r~Mi— * NM -----r'1i—a ——h
_ ----- jC----- 1]
M J U 11 — 0 - a 1
Raj - ta kap, miniden ho-vá be- 1c - kap.

Három gyermek háromszög alakban leguggol, arccal a kör belseje felé fordulva. A gyer­
mekek az első dallamra kézfogással körbejárnak úgy, hogy mind a három guggoló gyer­
mek a körön belül maradjon. A dallam újrakezdésekor a kör egy helyen megszakad, a két
szemben guggoló gyermek között indulva, láncsorban megkerüli az első guggoló gyer­
meket, aztán a háromszög közepén levő gyermek háta mögött kanyarodik, s így halad to­
vább. A szög másik végén ülő gyermek előtt megy el ezután a sor, félig megkerüli, és a
háta mögött a lánc két végén levő két gyermek összefogódzik. Mind a három gyermek be
van „kerítve” a körbe.

A dal végén a három guggoló a sor végére áll és a sorvezető mögött álló három gyerek
guggol le.

é 0 3
I- lyen ci - ca mel - lett a - lúd - ni is le - bet.

182
Két vonal jelzi az árokpartját (lehet a sző­ ■0
nyeg két széle), az árok közepén áll a cica. o • o
A játékosok szemben állnak és adott jelre a o
átfutnak a másik oldalra. A cica elkiáltja a -o
magát: Szaladjatok! Kék! (Mindig más színt
mond.)
o o
o
Akit a cica megfog, megnézi, van-e rajta a a o °
kikiáltott színből. Ha van, akkor ő lesz az új
cica, ha nem, marad a régi.

n j— in j i j t t -i
Is - pi - láng, is - pi - láng, is - pi - Ián - gi ró ­ zsa,

/
in' a a____ _ a a a ---- ^—----- i i
Z—I- ------- ■ -□ • m s m '
Ró - zsa vol - nék, pi - ros vol- nék, még- is ki - for - dúl - nék.

m
fJiT
Ll a -l
---- J— m— .. — ---- J— m— _a
Zöld se - lyem rost - ja, két ga - ras híj - ja.

— a F ^ l
^ ft- * -■ — a m— --- m--- 0 L-J — —J
1
1

•^ J
1

Sze - dér - s/e-mű kis M a-ris-k a, for-dulj an - gyal mód- ra!

A gyerekek kézfogással körbejárnak. Egy gyermek kendővel a kezében a körön belül jár.
„Hej csinosítom”-ra a kör megáll. A körben járó választ valakit a körből. A „Hej csinosí­
tom” ismétlésétől magasba emelt karral, a kendővel együtt kezet fognak, forognak, a kör­
beállók egyenletesen tapsolnak a forgáshoz.

183
 Jer - tek Iá - nyok ját - sza - ni, u -g y a n m it is ját - sza - ni?

ik \
Csin - cse - ré - két, bugy-bo - ré - kot, Á - dám vac - kot, hat ba - rac-kot,

Ten- ge - li - ci buty - kot.

Két-három gyerek kört alakít, az újonnan érkezőket maguk mellé veszik az egyre bővülő
körbe.

171
l-^ d
y o r * 1— c -------------- r ' ~ |— _______ J _______F " ~ I ' k ~ ~
i

.■ — --------- ------------------ m j é ___ m M ____ J ______ U ___l ____

i

w
c

0
E

g g g * * ............... ............... ......... ■ ------------------------------------------------------------------— * ------------------

1. Hopp, mó-kus - ka, m ó -k u s-k a , vé-kony, kar-csú Ma - ris - ka,

#f/Hii____
= i fe= i
7 J_/__I
.z------- m
ft * - « — * — * — 0— -- m-- 0 --- m --- 0 0 ‘..... 0
A ve - re - bek tán - ca, szók- nyá- tok-nak rán - ca.
2. Most jövünk az erdőből,
A zöld erdő, mezőről,
Addig szökdécseltünk,
Míg idáig értünk.
Ugrálva énekel egy gyerek a kör közepén, a többiek közben ütemesen tapsolnak. A kör­
ben ugráló maga előtt és saját háta mögött felváltva tapsol. A második szakasz alatt vala­
kihez odaugrál, akit maga helyett választ, aztán az jön a körbe.
 172
l-> d
ji y - — _T3 i j =|w f=(= _n 11— i -=i
Kő- ke- tánc, kő - ke:- tánc, ki- ke - re - ki - tem,

J ■I
—
* — J---- — *-- -- S--------
---- -- 0----
. '» —---------------- £r—— *1
---------L
Be- ke - re - ki - tem, kő - ke - tánc.

( Q ( § ) V ^

A gyermekek kézfogással hosszú sorban, csigavonalban a kört először befelé, majd kifelé
csavarják. Sokszor kell egymás után énekelni, be és kitekerni.

173
l-> d

Eredetileg kifordulós játék. „Ispilángi bazsarózsa” helyett lehet énekelni:

„forduljon ki ...(gyerek neve)”
vagy: „forduljon ki minden kislány”
vagy: „forduljon be minden fiú” és úgy folytatják a körbejárást.

Igen alkalmas dal táncoláshoz is.

185
 174
I- k J
-----—=n— 0 I___^
T — I__J
______ F=q— ___ f 1__ ___ ___ __ M______ ___________
_0 __m__ m
* --------- --------- -------------------------------------* --------
Lánc, lánc, hosz - szú lánc, hosz- szú lánc - ban já - runk.

f e — m — 1 .... |1
^ tt - " J
— ------------------------ — — m — 0 — — * ------------------- J ------------------------- J

Le - á-nyok-nak, le - gé - nyek-nek ko - szo-rút esi - ná - lünk.

A körön kívül ellentétesen sétáló után csatlakozik az, akit ő megérintett
Vagy: a gyerekek ülnek, akit az óvónő megérint, a sorhoz csatlakozik.

175
I d
— —
A . i
Y * • --------- 0 — J — 0 m 0— —m— 1 0 m 0—
Mély kút - ba te - kin - tek, a - rany-szá - lat sza- ki - tok.

Ben- ne Já - tóm test-vér- ké - met,

%< -g-
FF—*---- *
•
----- 0 ---- m--------------0 — 0—
a
-----* ----- 0 ---- 0 0 -------- 0
F^l
Bí - bor - ba, bár- sony-ba, gyön-gyös ko-szó- rű - ba.

A gyerekek kézfogással körbejárnak. Egy

(vagy több) gyermek a kör közepén guggol.
A dal végén így kiált: „Kútba estem!” A
körben állók megkérdezik: „Ki húzzon ki?”
A válasz: „Húzz ki, Kati!” A megnevezett
megfogja a guggoló két kezét, húz rajta
egyet és felállítja; azután bennmarad helyet­
te a körben, ő esik a kútba.

Vagy: Azt is kérdezheti a megnevezett: „Hány méterről?”

A kútban guggoló mond egy számot (nem túl magasat), és a két gyerek összefogott kéz­
zel annyit szökell, ahány métert mondott.

186
 Mért kül- dött az úr - asz- szony? Ha-ja gyön-gyöm, ha- ja­
Nek - tek hi - dat esi - nál- ni. Ha-ja gyön-gyöm, ha- ja.
Mi - nek nek - tek az a híd? Ha-ja gyön-gyöm, ha - ja­
Nek - tek a - zon át - jár - ni. Ha- ja gyön-gyöm, ha - ja.

Meg - nyi - tot - tam ka-pu - mat, ka - pu - mat,

Ke - rül - jé - tek vá - ra- mat, vá - ra - mat.
£,

O O O O f# o o o o
' ------►
Kapusok kérdeznek, a szembenálló sor válaszol.
A „Megnyitottam”-tól a kapu alatt átbújnak. „Dobszerdá”-ra a két utolsó gyerek a sor
elejére áll, és most ók vezetnek. Vezetőpár-csere.

-> d

T r r 3 = - T J T IÍ
Most vi-szik, most vi - szik U - bor - ká - ne t nyát,
Bí - bor - ba, bár sony-ba, gyön-gyös ko - szó ru - ba.

A játékosok körbejárnak, két kérő a körön kívül ellenkező irányban lépked. Egy lány a
kör közepén áll, ő „Uborkáné”. Az ének végén a kör megáll. Az egyik kérő kezét nyújtja
Uborkánénak, és a következő párbeszéd folyik le köztük:
Kérő: Kakas-bakas jó napot! (Kezet fognak)
Uborkáné: Réce-ruca fogadja. Mit kerülik,
mit fordulják az én házam tájékát?
Kérő: Mert nagyon megszerettük Mariska nevű lányát.
(3-4 gyerek nevét is mondhatja)
Erre a megnevezettek a kérőhöz mennek. így folytatódik a játék mindaddig, amíg a kör el
nem fogy.
187
 178 —>

ÁL d H f —* — J • M— J m1— J . . _m_^ m
_
9 wh *
Nyisd ki, asz- szony, kis ka - pu-dat, hadd ke-rül - jem a vá - ra - dat!

— —
---------é — J —J ■ — — —J -------- J — J —J * 0
Sej, li - li - ii - li - om, sej, li - li - li - li - om.

<X )® ® © © o c x jx j)

Egy kapu alatt végigsétál a sor. Az utolsó pár az új kapu, az előző két kapus a sor elejére
áll és átvezeti a sort az új kapun. Kapuscsere.

179
I -> d

Ko- mám-asz-szony, kit adsz né-keni, ki - vei ha - za - m en- jek?

2. Szeretem én ezt is,
Kedvelem én ezt is,
Szép ő maga, szép ruhája,
Szép a két orcája.
A gyermekek körbejárnak. A körön belül áll a „gazdasszony”, a körön kívül a „kérő”. A
„kit adsz nékem” kérdésnél a gazdasszony rámutat valakire, az a kérőhöz csatlakozva a
körön kívül jár tovább.

s
Süs-síink,süs-sünk va - la-m it, azt is meg-mon-dom^iogy mit.

$ Ré - test, bé - lest, tú - ró • sat és é - dest.

A sor láncban elindul, rétest kerekít be, majd ki, közben mindig az „édest”-nél leguggol a
sok gyerek.

181
I —►d
AL. m ... . ..... r n — i— 1-------- ------
- ■ ■ \
------- r
0 _0 .1
*---------------------------- _ a __ _ . __ 0
Zöld pa - ra - di - csőm, li - li - om, li - li - om,
Meg- csalt a szí- vem, jól tu - dóm, jól tu - dóm,

-/4 — 1\ . i—
1 v-
j __ K 11
.
a — a " a m---- —
m(r\~
• 7
á j .L a 0 • — 0 ----m --------- ^
Egy é - le- tem, egy ha - Iá - lom, é - des ga- lam-bom.
vagy te - tő - led el kell vál - nőm,

A gyerekek körbe guggolnak, nem fogódznak össze. Két gyerek nem guggol le, hanem
magasra tartott kézzel, a guggolók felett kaput tartva körbe sétál. Az „egy életem”-től
gyengéden iitögetik a két szomszéd fejét, akikhez éppen odaértek. Ez a kettő lesz a követ­
kező körbejáró pár.

189
 182

ff V — = f = --- m —4 — i --------
% d :+ = m * ■ b— • — mL=a ---# * E ----- -
1. Zö - rög az ei - dő, iang - zil< a me - ző.

p -f- 1 ~ ------- -------- 1

(ó i J - 1 • 'J L - J — — —* J J -H
Ké - rém csá-szár ad - jón paj - tást ki - vei ha - za men - jek.

2. Ez kell nékem, ez, ezt szeretem, ezt.

Gyöngy 6 maga, gyöngy ruhája, gyöngy a bokrétája.

Körön belül áll a „kérő”, kívül a „császár”. A dal végén elkiáltja: „Adom Zsuzsát”. A
megnevezett a kör közepén táncol a kérővel, a 2. szakaszra, míg a többiek énekelve tap­
solnak. Kérő és császár marad (vagy a kérő is változik).
Vagy ezt, vagy a Sötétes az erdő változatát tanítsuk.

m rd

183
mrd

Bújj, bújj, itt me - gyek, tü - zes la - pá - tót vi - szék.

E - gyet szó- lók, h a r - m a - d ik - r a rá - ta - Iá - lók.

két - tőt szó - lók,

A gyerekek szűk körben állnak, kezüket hátrateszik. Egy gyermek kendővel (ez a tüzes
lapát) a körön kívül jár. A dal végén valakinek a kezébe adja a kendőt, és most az a gyer­
mek jár körül. Az eddigi kendővivő beáll a helyére.

Vagy: a körbejáró, amikor a dal végén valakinek a kezébe nyomta a „tüzet”, elfut, az a
kendővel körbe kergeti, amíg az eredeti tűzvivő be nem áll a helyére. Újra kezdődik a já­
ték.
190
 V
Csi - vi - rí - tem, csa - va- rí - tóm, szom-széd-asz-szony kon- tyát, kon- tyát.

A gyermekek kézfogással körbeállnak. A dallamra a kör megindul, majd a vezető meg­

szakítja és csigavonalban maga köré csavaija a kört Ha kész a „konty”, akkor kicsavar­
ják, aztán újra becsavarják, amíg a kedvük tartja.

mrd

¥ El - a - ludt az ál - mos ci - ca.

$ Játsz - h a -tü n k ,
3
játsz - ha - tünk,

m De ha föl - kel fut - ha - tünk.

A cica a kör közepén alszik, a többiek körbejárnak.

A dal végén szertefutnak, a cica egyet megfog, az lesz az új cica.

186
mrd_

Er - re cső - rög a di - ó,
ar - ra meg a mo - gyo - ró.

Egy gyermeknek bekötik a szemét, a többi tapsolva csalogatja az énekkel. Akit megfog,
annak kötik be a szemét. (Mindenkinek saját kendőjével vagy sáljával kössük be a sze­
mét, vagy ugyanazt a kendőt használjuk, de papírzsebkendőt tegyünk alá minden gyerek­
nek.)
A dalt ülve is énekelhetik. Valamit eldugnak látható helyre. A hunyót (itt nincs kendő a
szemén) úgy segítik a keresésben, hogy ha közeledik az eldugott tárgyhoz, hangosan, ha
távolodik, halkan énekelnek.
191
 187
mrd

P - j - i
Er - re ka - kas, er - re tyúk,
er - re van a gya - log - út.
A gyerekek körülállják a fogót, még mindenki áll és tapsolva énekel. A fogó hirtelen el­
indul, mire mindenki szerteszalad. Akit megfog, az lesz az új kergető.

szép löt há - nyok,

A dalt körben állva éneklik és játsszák. A „szeplőt hányok”-nál arcukról szeplőt mosnak;
a „selymet gombolyítok”-nál a gombolyítást ritmikus mozdulattal utánozzák. Tavasszal,
fecskeváráskor éneklik a gyerekek.

189
mrd

Gó - lya bá - esi, gó - lya, hol jár - tál az - ó- ta?

A ten - ge - ri tó - ba. Mi - vei jöt - tél ha - za?

Síp - pal, dob - bal, ná - di he - ge - dű - vei.

A körbesétáló gyerekek a békák. A körön belül járkál egy gólya, aki „a tengeri tóba”
motívumot egyedül énekli (ügyes nagycsoportosoknál). A végén másik gólyát választ.
Lehet gólyabábbal is játszani, akinek átadja, az az új gólya.

192
 190
mrd

Gó - lya vi - szi a fi- át, hol fel - ve - szi, hol le- te- szi,

i Vi - szi,
1
vi - szi, itt le - te - szi, hopp!

Két gyermek összefogott kezére ültet egy

harmadikat. A dal végén leteszik. A „har­
madik” lehet egy baba vagy mackó is.

191
mrd
-Q -* — ------------------ 1---------------- — rn
— .1
ÍM - m ---------------- -------------------- M -------------- - M -m 1 ___________ ^ ________11
r ---------------- ~ ----------------- : :----------- 9 — -U
v
Hagy - más, hagy - más, két - tő ve - ri egy - mást.

A gyermekek kört alakítanak, kezüket hátrateszik, nyitott tenyérrel. Egy az álló körön kí­
vül megy és egy zsebkendővel mindenkinek megüti a hátát. Az ismételgetett éneklés köz­
ben valamikor a zsebkendőt egy gyerek nyitott tenyerébe teszi, aztán fiit, hogy ő érjen
előbb az őt kergető gyerek helyére.
 192
mrd

0 0
Hej, me - sze - lő, me - sze - lő hoz - ta Be - rjény- bői,

0. ___ 0
Új ház, új ki - rály, le - gyen bá - tor a ki - rály.

A kör áll. Egy gyerek a körön kívül egy kis rúddal sétál. A dal végén megérint a körben-
állók közül egy gyermeket, annak átadja a „meszelő”-t és maga elé engedi, úgy kerülik a
kört, aztán az a gyerek választ újat, aki most a rudat elöl viszi. Akit a kívüljáró megérin­
tett és a rúddal maga elé engedett, annak a nevét énekeljük bele a dalba.
A „rúd” lehet bármi más, „meszelőt” helyettesítő tárgy is.

193
mrd
:P. zg — 1
T : it m T V ' 1
m\
vv *4*___* m___ w iit i —
■ m -JE___0 J0 1
Hé- ja, hé - ja, e - redj o- da, huss, huss, huss!
nincs itt li­ ba,
szom - széd - bán van,
e- redj o - da,

Az „anya” elöl áll, mögötte oszlopban a többi gyermek. Mindegyik az előző derekát ka­
rolja á t A „sas” az anyával szemben áll, és mondja: „Sas vagyok, ellopom!”

Anya: Anya vagyok, nem adom!

Sas: De én mégis ellopom!

Az anya kitárt karokkal védi a mögötte álló oszlopot. Ha a sas a sor végén álló gyerme­
ket elkapja, az mögé áll. Elölről kezdődik a játék, míg valamennyi gyermek a sas mögé
sorakozik. Amikor az anya egyedül marad, a sas az egész gyerekoszloppal visszaáll az
anya mögé.

194
Másik játékváltozat:

194
mrd
i a — ------------ i n
—m------ * — m.— J
l — r
— * m
1
__-J —éJ--------* —* — J
i J dk= A
Hé - ja, he - ja vas - la - pát, ne vidd el a kis - li - bát!

t *— • — 1
Se ap - ját, se any - ját, csak a li - ba - pász - to - rát.

A „libák” körbejárnak, a héja kívül, ellentétes irányban. A pásztor a kör közepén guggol,
a dal végén szalad, mert a héja megkergeti, ó k választanak új héját és pásztort maguk he­
lyett.

195
mrd

Vevő:Hogy a esi - be? G.a.: Há - rom ic - ce.

Hát a ka - kas? Há - rom ga - ras.

V: Hát a tyúk? G.a.:Az is úgy. Mind:Mindjárt, mind-járt ad - ju k !

A gyerekek körben állnak. Mindegyik elé egy másik gyerek guggol le. Ezek a csirkék, az
állók a gazdasszonyok. Egy gyerek a körön kívül sétál, megáll egy gazdasszony előtt és
kezdődik a játék. A végén a vevő a gazdasszony tenyerébe csap („Az is úgy!”), a „Mind­
jártn ál elszalad a csirkével. Ellenkező irányban egy kört szaladnak, ha a csibe áll be ha­
marabb, akkor a vevő más gazdasszonyhoz megy vásárolni, ha a vevő ér előbb a gazd-
asszonyhoz, akkor a csibe lett a vásárló.

195
 Hosz-szú - szá - rú ga - lus - ka, a h a -ja d -b a ra- ga-dok!
az aj - tó - ig meg visz- sza
add visz- sza a gyű - rű - met,
mert, ha visz -sza nem a - dód,

Hosszúszárű... add vissza... a hajadba...

Párosával, kézfogással sétálnak. „Meg visszá”-

nál kezet cserélnek és visszafelé mennek, „a
hajadba ragadok”-nál páros kézfogással gyor­
san megfordulnak és utána megint lassú tem­
póban kezdik a sétálást.

197
mrd

®4 • 1* * * • ■
■ é- -
--S------•-
--*----S-----
Hoc, höc, ka - to - na, med- dig vi - szi a lo - va?

Csak a Ti - sza part- ra.

Térden lovagol tató.

196
 mrd
Eza i § =— F^a
#4=* _Ét----0 -
--0 5* l i
hol - nap dé - lig meg ne állj!

Kezüket ökölbe szorítva egymásra ütik rit­

mikus, kalapáló mozdulatokkal. A régi „Ka­
szálj, kaszálj pók”-nak ez az egyszerűbb,
könnyebb dallama. Vagy: A gyerekek öklü­
ket kalapálják, az óvónő mindig másik gye­
rek kezére kalapál és addig annak a nevét
éneklik. „Kaszálj, Jutka kalapálj...”
„Kaszálj, Andris kalapálj...”

m rd
----- 1 ••i1
199 1 Jyr- n£ -----
lé T\_ n 9 I
^ ^ __ i _ # ' ^ 11
Ki - be bá - rány
benn a far - kas
A- mott sza - lad
egy nagy tál - pás.

Körbeállnak a gyerekek, egymás kezét fogják és kaput tartanak. Egy gyerek a faikas és
egy a bárány. A kaput tetszés szerint felnyitják vagy becsukják, amíg a farkas meg nem
fogja a bárányt Akkor újat választanak.

200
mrd

$ Ko - csit, ko - csit, ko - mám-asz-szony, lo - vat, lo - vat, só - gor-asz - szony.

^ t « H J —|_ J ~ J « 0 . *+ - -0 Ű
Szél fúj-ja pánt-li - ká - ját, har - mat é - ri a szok-nyá-ját,

kapj szók -
J i—i
nyát!
A dal elejére lassan, ütemesen lépnek, „Szél fújjá”-tól gyorsabban, szinte szökdelve. Má­
sik változat: a játékosok körbejárnak, az ének végén leguggolnak. Harmadik változat egy
játékos kiolvassa a cicát: most a többi játékos párban, egymás kezét fogva forog, a „kapj
szoknyát”-ra gyorsan leguggolnak. Akinek a cica elkapja a szoknyáját, az lesz az új cica.

197
 201
m rd

Kígyózás: a gyerekek egymás mögé állva

fogják egymás derekát. Szökdeló lépéssel
haladnak, a sor csigavonalba tekeredik össze.
A „tekeredj a fáról” éneklése közben ismét
kitekeredik a sor.

Kezdhetjük lassan, és a többszöri ismétlés

közben gyorsíthatunk, amíg összetekeredik
a kör. 6lAJ
p p p j
Li - pem—lo - pom sző - löt. vas-ka-lap a f e - j é - be.
El - a - ludt az ö- reg csősz.
Fur-kós- bot a ke - zé - be,

Egy gyermek a csősz, a kör közepén egy széken ül. Két-három gyermek incselkedik vele.
A többiek körben állnak és éneklik a dalt. ó k a szőlőtőkék, ahonnan a gyerekek a szőlő­
szemeket csipegetik és a kosarába teszik. Az incselkedők szőlőlopást imitálnak. A dal vé­
gén ezt kiáltják: „Tele a kiskosár!” Erre felébred a csősz, és szétkergeti őket, a háromból
egyet megfog és az lesz az új csősz. Vagy ezt, vagy a „Lopják az úr” változatot tanítsuk
meg.

203
mrd
‘7 ÍV -------- --------- ■■ "1--------- — ■5ÜS — — ~i
— ____ J ___ ____
- _ __ _ __ ^ m z j
_
m - - r - 0___ M____ ^
\v\7— ------- — “ -------w — CM----- m-------—--------- ------------- -— - — m___ m—

Mac - kó, mac - kó, u - gór - jál, mac - kó, mac-kó, fo-rog-jál,

T T \ *
— —
m
j I
_____ _ r - -- - 1
T O ----- -------- ^ ------- V ---- -- m
i

___ m j

Tap- solj e - gyet, u- górj ki!

198
 © © \

© 5 \ © 1 ©

©
©
© ©

■E.
4

© ©
A gyerekek párosával szemben állnak, mintha egy belső és egy külső kör lenne. Utánoz­
zák, amit mondanak, ugrálnak, megfordulnak, tapsolnak. „Ugorj ki”-re a külső kör egyet
jobbra lép, így mindenki új párt kap.

Eredetileg kötélugrós játék volt, két nagyobb gyermek hajtotta a kötelet, a harmadik kö­
zépen ugrált. Minden ugrásnál az énekelt mozdulatot utánozta, a végén kiugrott a forgó
kötélből és másik gyerek következett

Most vi - szik, most vi - szik, U - bor - ká - né

j j
Iá - nyát,
i
Bí - bor - ba, bár - sony- ba, gyön-gyös ko - szó - rú - ba.

Egy a körön belül, egy kívül - ez a dal végén megáll valakinél.

- Eljöttem én a maga lányát megkéretni.
- Az én lányom sem kijáró, sem bejáró.
(A választotthoz) Eriggy édes lányom!
Az csatlakozik a külsőhöz, amíg mindenki vele megy.
A lánykérő egyik legegyszerűbb változata.

199
 205

Sán - ta ró - ka, ki, ki, ki,

Majd meg-fog - lak i - de - ki!

A játszó gyermekek, ha udvaron vannak, akkor kővel egy 3-4 méter átmérőjű kört rajzol­
nak. Ez a rókavár. Ha szobában, akkor egy sarkot vagy szőnyeget kineveznek „rókavár­
nak”. Egy gyermeket kiszámolnak, ez lesz a „róka”, ó beáll a kör közepébe. A többiek a
kört körülállva énekelve hívogatják a rókát. A róka igyekszik őket elfogni. A körön kívül
azonban csak féllábon ugrálhat. Ha a lábát leteszi, vissza kell mennie a rókavárba. Ha va­
lakit megfog vagy valaki belép a körbe, az lesz a „róka”.

206
m rd

Si - ess, li - bám, be - gyet rak - ni,

H a- za m e- gyünk, tü - zet rak- ni,

7
Es té - re, va - cső - ra - ra má - kos esi - kot főz ni.

A gyerekek egyenletesen körbejárnak. A dal végén leguggolnak és visszafordulnak, el­

lenkező irányban haladva éneklik újra a dalt

200
 207
m rd
í $ ------ - ------------------------- 1----------------------------
— m----- J------- d --- d --- J--- d----- d ----- J----
Sír - junk, rí- junk, el- fo - gyott a zsí - runk,

---*—«—J---J—=■- *—« ^ ' — a « F •- • • \

Sár - ga csu- por, vö - rös bor, mind-járt rám ke - rül a sor.
Lakodalmi szokást utánzó gyermekjáték. A gyermekek körbejárnak és énekelnek. Egy
belül sétál. A „rám kerül a sor”-nál vállánál meglegyint valakit: az megy a körbe.

Vagy: két-három gyermek kezébe bögrét adunk, ezek a dal végén valaki előtt megállnak,
átadják a bögréjüket, azok ivást utánoznak. A csuprot átadó gyerekek leülnek, mert azok
már hazamentek a lagziból. így lassan elfogynak a korból és csak a csuporvivők marad­
nak.

208
mrd
/ j j _j r—— ___
* _____ a
Sző - je - tek Iá - nyok, fon - ja - tok Iá - nyok.
i — j 1 i ■ 1 ---
4 $— *------ d - m------ J------- ----- d - -J---- ^
Ha<id csen - dü1 jön, had(i pen dűl - jöii!
-fi----- i
■VM a
7-------------v---v--- _M1---m — 1
Ki -nek sző-jünk ken - dőt? Sző-jünk..................................
Az óvónő, vagy egy gyerek a körön kívül ellentétes irányban jár. Akit megérint, annak a
nevét kell beleénekelni a dalba. Az a gyerek a körből kifordulva jár tovább.

Vagy: ugyanígy, csak a megérintett gyermek a kívül járókhoz csatlakozik: a kör egyre ki­
sebb lesz, az utolsó a kívül járó lesz.

201
 Tű- rót et - tem, el- ej- tét - tem,
Azt sem tu - dóm, ho - vá tét - tem.
■• 1 ______ k_____ 1
A
■ •m . L ........ _ L ___ 1
I r J

'

«
rr\ • • _ *
------------ w-------^ *
__c - _ 1
LJ —
Szél fúj - ja pánt - li - ká - mat,
Kapd meg ró - ka a szók- nyá - mat, kapd szók - nya!
Három gyermek játssza. Kettő egymással szemben áll, keresztezve kezet fog, majd forog.
A harmadik, a róka, azon igyekszik, hogy valamelyiknek a szoknyáját elkapja: ezt azon­
ban csak a dal végén teheti. Ugyanebben a pillanatban a forgók ügyesen leguggolnak. Ha
sikerül a leguggolás előtt megérinteniük valamelyiket, akkor az lesz az új játékban a ró­
ka.
Vagy: kézfogással lassan, feszes tartással körbejárnak. „Szél fújja” szövegrésztől felgyor­
sítják a dalt és lábujjhegyen szökdelnek. (Gyorsabb ütemben, de továbbra is a negyed
egységre lépnek.) A dal végén leguggolnak.

210
mrd

~ r
Zí- bor, zá - bor, ki van a vá - ros - ban?

Gaz - da le - gény. Mit hoz, mit hoz?

Gyón - gyöt - gyón • gyöt asz - szó - nyá - nak,
Fa - ra - gott pál - cát a fi - á- nak,
Gyöngy - ko - szó - rút a Iá - nyá - nak,
Hosz - szú lét - rát az ap- já - nak.
A dalt körbejárva éneklik: egy gyermek a körben áll, ő a gazda. A gazdalegény vagy a
szolgalegény (a gazda fiát vagy unokáját értették ezen a „nagy családokban”) elmegy a
városba (az ajtóig). A dal végén a gazda kérdezi: „Nincs itt az én gazdalegényem?”
„Nincs” - felelik. Újra elölről kezdik az éneket A másodszori kérdésre ezt felelik: „Itt
van”.
Gazda: Hol voltál?
Legény: Városban.
Gazda: Mit vettél?
Legény: Fazekat.
Gazda: Hol vannak?
Legény: Összetörtem.
Erre a gazda kergetni kezdi a legényt míg meg nem fogja.

202
 m rd l,s,

211
mrdhs.
— -------*— ----- 1------
% í * * • *— —J —m a r m * -+
- C — -—
Itt is egy kis kút, haj, be - lé ne es - sél!

A - mott is egy kút, haj, be- lé ne es- sél!

Itt is á - rok, ott is á - rok, a - kár mer - re, mer-re ja - rok.

-üy— » —. -----M m—
--w----v----------------- 1
•> » w - m • • m---- v -----m
Szí - li kút, sza - nyi kút, úgy - is o- da visz az út.

Egy gyerek szemét bekötjük, egy másik vezeti, jobbra-balra, visszafelé, míg a kúthoz ér­
nek. A kör közepén négykézláb áll a „kút” - egy gyerek.
„Milyen mély vagy?” - kérdezi.
A kút válaszol: „Öt méter”, vagy „Száz méter’\ amennyit akar mondani. A hangjából
megismeri őt a bekötött szemű gyerek és megmondja a nevét. Másokkal szerepet cserél­
nek.

mrdt , l,s,

212

A - ludj in - gó bin - gó, ki - esi ró - zsa - bim - bó.

Altató.

203
 m rd t, I,

VO ..V j ..J--«= =J—

El - vesz- tét- tem pá - ro - mat, szép el - a - dó la - nyo - mat,

^ ^ --^ = i = J «= J .J j J -J—i
Jer ha - za, Iá - nyom, Li - di ne - vű Iá - nyom!

A gyermekek sorban állnak egymás mellett; egy velük szemben, ez a hívó. Akinek a ne­
vét mondja, odamegy hozzá. A játékot addig folytatják, amíg a sorban állók egyenként át
nem mennek a hívóhoz úgy, hogy végül a sorból csak ketten maradnak; ők aztán újra
kezdik a játékot mint hívogatók.
Vagy: egy gyermek a körön kívül jár, „Gyér’ haza” résznél megérinti egy kislány hátát,
akinek a nevét éneklik a gyerekek. A megnevezett a hívóhoz csatlakozik, addig, amíg a
körből mindenkit elvisz.

214
mrdt,l,
~U—o ■ i
___ L1
m A
------------ V-------- m •J
VMj 4 i ' p m
^ m
1
V
Já - nos úr ké - szül né - me - ti Bécs - be,
L o - va - i van- nak nyer- ge - lő - be,
Kan - tár szí - ja for - gan - dó - ba.

csil - lag de- re- ka- dat.

Átbújós játék. A gyermekek párosával állnak, feltartott karokkal kaput tartanak. Az utol­
só pár átbújik a kapuk alatt, első pár lesz és szintén kaput tart. Folyamatosan így bújik át
a többi pár is.

204
 215
m rdt,l

Kis ke - ce Iá - nyom fe - hér - be va - gyón.

Fe - hér a ró - zsa ke - zé - be va - gyón.

Mon - dom,mon-dom for - dúlj i - de mát - kám asz - szony,

Mon-dom, mon-dom for -dúlj i -de mát - kám asz - szony.

Tánchoz alkalmas lakodalmas dal. Csak tisztán éneklő nagycsoportosoknak.

El - ven - ném, ha szép lány vol - na,

Bor - sós vi - rá - goes - ka, bor - sós vi - rá - goes - ka.

Ha szól - ha szép le - ány vol -

A jól tagolódó motívumokhoz szép, egyszerű tánclépéseket lehet kitalálni. Csak tisztán
éneklő nagycsoportosokkal játsszuk!

205
 DALOK
'évszakok, ünnepek, állatok, táncok

mrd

m rd

t r —m jé ~:m\

Cin, cin, kis e- gér, ad - jál ne - kém vas - fo - gal,

% Én meg a - dók csont- fo - gat.

Iskolába menőknél időszerű, tréfás dal.

218
mrd
- 0 - n - -------------- ------- ---- 1---------
\M7 £ 0 ^0 ...... » -w------------ m ■ * ML __é
Jöjj ki, na - pocs - ka, tt 2t- pcid, it a- nyád,

-6 ---------------- ------ 1
fr\ 0 m _ m • » m -* __ 0 . __ ]
_____ w 0
Sót tö - rünk, bor - sót tö - rünk, tök - kel ha - ran - go - zunk.

A gyermekek akkor éneklik, amikor kint játszanak, és „a nap a felhő alá megy”.
Tavasszal, ősszel.

Süss ki, nap, fal a - Iá, bújj el, hi - deg, föld a - Iá!

A tél végén éneklik a gyermekek.

206
 220
m rd KODÁLY - WEÖRES
o — ------- :------- ------- \-------
X—2í-----
fá m a -----í
/ __ ~a . M
____
____ él..-------
---- w-- — a
«
Te - ke- reg a szél, csa - va - rog a szél.

Di - de - reg a kó - ró, mit ü - zen a tél?

ősszel.

KODÁLY - WEÖRES, KÁROLYI

mrd

d -+■ + - I *
1. Szól a nó - ta hal - kan, ép- pen csak, hogy hall- jam.

Le - ve - gő - ben i - de —o - da ka - nya - rog a dal - lám.

2. Utána ha mennél, semerre se lelnéd.

Elvitte az esti szellő, akárcsak a pernyét

222
m rd KODÁLY - WEÖRES

-J J j J J J ■J | J . J==||
Zúg, dong sű - rű raj a fá - kon,
Bé - kák da - la kel az ár - kon.

207
 smrd

223
GRYLLUS- SARKADY
0 *i— h - - - I L V
A fm . . J_. V V.
fr r \
í u m / / / lJ ) /
VÖJ nI t____________ a — a9
'
________ a ___4 1
—
__ A 1'
a
l __ ____

Csepp, csepp, cse - pe - r eg - vil - lan, csat-tan, meg - e - re d;

rM-------------
- x
a ___ ) T 't /
v-V *1 - ^ -------é i M
- w r m — — ap
Z á- por f i íg-gön y *.U - ha - tag - fut a fel - hő, süt a niip.
-Ö ------------- 1
-ftH'-n- a —
ft * J— J - __ é ........ — J -------4j — ■ L -J — L- m - — j
1

Jött, ment — jót e - sett: fű - nek, fá - nak jól e -sett.

224
SÁROSI - DONÁSZY

Ín r4 ■■ J J 1"i = - ^ = j = = t = £ - — I---------
m -m---- L J --------J -------
1. Au - tó, vo - nat, bú - g ó -c si- ga, p i - ros pety-tyes láb - da,

l - ......r n 11" i i í i i 1 1 ------------- -------1

• j j — j i j j j J---1 m__ tt—J J ---- - J --------J -------1*
Is - ko - Iá - ba me-gyünk hol-nap, ma van bú - csú nap - ja.

2. Mackó bácsi, hajas babák,

itt van az új táska!
Háton viszem, hogy az úton
minden gyerek lássa.

208
 3
Vi - dám da - la száll: él - ni, jaj de jó!

2. Gyere, te rigó, itt van a dió:

Héja ropogó, bele csudajó.
ősszel.

KODÁLY - WEÖRES
sm rd
n
1 9 -----------9 ------9 --------- W 1
1. Dől- gőz - ni, sza -po-rán! fel- mos- suk a kony - hát.

9 9
~ 9 ---------- 9 -----
A - ki lus - ta i - ga - zán, meg -húz- zuk a kon - tyát.

2. Hét-pupu zivatar,
Felássuk a kertet
Ki dolgozni nem akar.
Gyümölcsöt se nyelhet.

3. Hét fejű zivatar,

Tanuljuk a leckét
Ki tanulni nem akar,
Vegyen más fejecskét

227
smrd SZŐNYI E. - WEÖRES

209
 228 KODÁLY - WEÖRES
sm rd

% ¥ 1 [ ^ 1----- r-|— " ---------------------------------------

m\ n—xr------

-
a w
---------------------------------- -0----- 0 --------1—* ----0 ----^ ------- U
----------------1
E - rész a - lói, fees- ke fi - a i - de - néz, o - da - néz,
Van—e her - nyó, hosz-szú ku- kac, í - ze - sebb, mint a méz.

1 -----------------1— — T - - =
— m
L - J --------0 ---------0 —
¥
—

Cső- rét nyit-ja ám, bűz- gón, sza-po- ran.

o — ■ =------------------------------------ — p * ____ - ....—

-m -___
r*v t
_________m a a aJ a aI____a__ _ ..._ .____ ____ _ . ._. ____ .....llj
M - J — m------------- ------------------------------ m--- 0 --------— 0 ------- 0 ------- “
Kis ben -dő - be min- den-fé - le be- le - fér i - ga - zán.

229
smrd GRYLLUS VILMOS
\ __i t___
frr\ _ A__ J __ L___
■m d— 0— ™ ^ -~ d — l— 0 ----------- é —

1. He - ge - dűl a kis e - gér, pen - get raj - ta,

-y------ \J_ .__td

ii__ _m__a__a 1/ J_ 1__ T / 1J■
ff ------------------ “ 0 -------0 ---- --- 0 ------ 0 ■ -0 0 ./
Csel - lón ját - szik a macs - ka, vo - nó a far - ka.

2. Ez a csoda zenekar cincog, nyávog,

a lagziba’ a táncot csak erre járod.

230
KODÁLY - WEÖRES

rm i. n 0 ■ a —a| = j -----
___d]
- ^ 4 - ü— j a —0 -------- 0 1
0
1. Jön a ko-csi, most ér- kéz- tünk,
Jaj, de na-gyon el - té - ved- tünk.

a—
R — * — J— i — L-J _______ —----- —0--------0
De - re - ka - san áz - tünk, fáz - tünk.
2. Jegenyefa ingó-bingó,
Rajta ül az ázott holló.
Teregeti csapzott tollát,
Keserüli holló voltát

210
231
KODÁLY - WEÖRES
— --- 1--------
Jt %
It —
0f - ■ '—
0í 0__ ~ 0J 'J
0 --- w
m__ 0 1I1
3 * é
1. Mejiy a ko - esi, ftit a ko - esi pat - kó do - bo - gás,

(m ii" 0J J =0-:
9■— ------------ J
J— 0 _ ra _m 4--- 0 * 4 4 ------11
Megy a vo - nat, fut a vo - nat, zú - gó ro - bo - gás.

2. Vajon hova fut a kocsi három falun át?

Vajon hova fiit a vonat völgyön, hegyen át?

3. Kilitibe visz a kocsi rönköt, tűzifát,

Akaiiba visz a vonat Óbort, gabonát

232

s mr d KODÁLY - WEÖRES

— 0 --- # --------
Nagy az ég ab - la - ka, süt a hold éj - sza - ka,

~9----9 --------
Le - te - kint egy - ma - ga: a - lúd - jál, kis - ba - ba!

211
234

s m rd NÉPDAL - WEÖRES

2. Csendül a fürge száncsengő,

Véget ér az esztendő.

3. Tél szele hóval, faggyal jő,

Elkel most a nagykendő.

4. Libben a tarka nagykendő,

Cseng a fürge száncsengő.

235
, GYERMEKDAL - DONÁSZY
smrd

1. Tél- a- pó itt van, hó a su - bá - ja,

Jég a ci - pő - je, leng a sza - kál - la.

± — 1!■ 1 I - j - -- i 1
•- * ------- 4 __ 0 _0 --- é --- 0 0 ' ' 0 ------ 1
Zsák, zsák, te - li zsák, pi - ros al - ma, a - rany-ág.

2. Két szarvas húzta,

Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Százfele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

212
 236
smrd KODÁLY - WEÖRES

Ül- tem rin- gó kis la- di - kon.

Ú- szott két szép ró - zsa - szi - rom.

Az e - gyik az a - pu - é, a má - sik az a- nyu - é,

har-ma- di- ka nincs.

sfmrd

sfmrd

A, a, a, ma van bú - csű - zás nap - ja.

-&!> - P ' ....9 . # *---- »---- —m------ -i-

T- L — F— —-1- .
A - zért já - runk se - reg - gél,

H=i=\ J J~ ~ 1 = á
W * ^ ^ . .. ,.m é

Hogy tré - fái - junk ked - vünk - kel.

A, a, a, ma van bú - csú - zás nap -ja.

2. Bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!

Szüléink örömére, tanítónknak kedvére
bé, bé, bé, iskolába menjünk bé!

3. Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.

Azután lesz nagy lecke, ha érünk nehezére.
Cé, cé, cé, előbb mondjuk: ábécé.

Iskolába induláskor, óvodai búcsúzáson.

 238
f. srmrej
sfmrd
---------------------
5 * ----------
0 0— 0 1 W ' w
^ -------- m 0 ~ '0 .... m J

1. Kn ki - esi - kc va - gyol na - gyot nem ni() n d - h a - tok.

-6--------- ------ ------- -------
fWe lff á■-.z*
__ w~
0 __ _____ “ m— * -----J ---- 0 0 ' -J 1
Szü - le - ini kert - jé - ben most nyíl - ni a - ka - rok.

2. Ki akarok nyílni,
Mint pünkösdi rózsa,
De ki nem nyílhatok,
Csak úgy illatozok.
Anyák napjára.

239
GRYLLUS VILMOS
p- II Ta S— — fV— n —f
- J
4 - é - 0 --- K--- — 0- m
•) 0 — m 9
Fe-h<ír ka- rá-csony, hó-ban mosdasz, ün - ne-pi tisíí-tán ná-lunk a -hatsz.
ti 4___ —
/-7 ff
''___________ __ 1 i
-1
Fe-ke - te ka-rá-csony, sá - ros a Iá - bad, ná-lunk mégis vet-ve az á ragyád.

240
sfmrd

1. Kösd fel Ör-zse, köd-mön-ké-det, Kösd bebog-lyas fe - jecs - ké - det,

Ma-radj itt a nyá-junk-nál, Mind-járt visz-sza té - rünk már.

2. Hurka, kolbász, szalonna

pásztoroknak jó volna,
ha a gazdasszony adna,
ha a gazdasszony adna.

Karácsonyra.

214
 Ismrd

1. A-nyák nap-ja fel - vir - radt, er - re vár-tünk ré - gén.

Ví - gan süt a ked- vés nap- ja o - da - kinn a ré - ten.

2. Szedjük színes csokorba, ami jót kívánunk,

Édesanyát köszönteni most elébe álljunk!

242
. , JÁRDÁNYI - SZŐNYIZ.
Ismrd
1 'I -T — —
••111
“ 6 ---------- n ---------- - -
— m 1w r 1
- / ---------- £ ------- -- J 1____ _ ________
7 W ~ [ — T --------» ------- ■■------- ~ M
9 W ____ W ____ 9 _______ 1
^ L
1. Bá - rány-ká-nak csen-gety-tyű cseng a nya-kán, a nya-kán,
Ka - rá- csony-ra vá - sá - rol - ta a - nyu -kám, a - nyu- kám.

7 ^ = = ______ m m *
9---- 9
*---- 9
-----U— L-J---- 9 ----- 9—
Cseng- bong ez a hang: csin - gi - lin - gi, gin - ga - láng,

rr\ ,i------ > — 1

~a
---- 9----- 9 ---- a — —
_m ' i
Csi - lin - gel a kis - ha - rang!

2. Bégeti a bari bárány, beee, beee,

Hideg ellen itt a jászol, gyere be, gyere be!
Nézd csak, hol lakom, kukkants be az ablakon,
Sósperec az abrakom!

215
 KODÁLY - WEÖRES
I s m rd

e 1
------------------------- v ---------- -m-------- 0 -------- ~ ------ ------------------i 9 ---------------
1. Bor - zas ga- la - go - nya í - gán
- ö -----------------
re v " i __ a —

_a
^ ----------------------------- 0
______________ _a --------- a -------- • -------- 0 9
füty - tyent fü - !e - mü - le, sár many.

Szá - las je - ge - nye - fa vé - gén

i- —
— —
a ---- • ---- a
m 3 0 0— 1
szel - lő ka - nya - rog az e- gén.

2. Csillag süt a szederágra,

lassan jön a pásztor álma.
Rezgő fű a fejealja,
nyár éj ege betakarja.

3. Árnyak sora ül a réten,

nyár zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sűrű raj a fákon,
békák dala kel az árkon.
244
CSEREMISZ NÉPDAL - GAZDAG
I sm rd
1
I
41__ a __0 a—m a
. 0 0 0 . 0 0 0—
1. Egy kis ma-lac, röf-röf- röf, trom-bi- tál - gat töf-töf - töf,

fiTI 1■___ __ m___ r ^ j = - m w m ii|

— ----------0 ----M.___ 9 0 • ^ 0 a -------- 1
Trom-bi- tá - ja víg or-m á-nya, föl - det túr-ja, döf-döf-döf.

2. Jön az öreg, meglátja,

Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf-röf-röf-röf,
Apád is így csinálja!

3. Most már együtt zenélnek,

Kukoricán megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!

216
245

2. Ezüstfenyő, szép sudár,

karácsonyi díszben áll.
Szaloncukor tarkabarka,
csillog a sok gyertya rajta.

3. Karácsonyfa, szép sudár,

erdőbeli kismadár.
Mókus, nyuszi, hogyha látná,
igazán csak most csodálná.

KODÁLY - GAZDAG
I smr d

1
1. E - züst szán - kót hajt a dér hó - fe - hér ha - tá ­ ron,

De - rés szá - non di - de - reg, fá - zik a ka - rá - csony.

2. Zendül a jég a tavon, amint által jönnek.

Decemberi hópihén fénylik már az ünnep.

3. A kályhánkban láng lobog, gyere be, Karácsony!

Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród a fenyőfaágon.

4. Melegedj meg idebent, légy vendégünk mára!

Karácsonyi csillagod tedd a fenyőfánkra!

217
ir\ _ m m m
pa1 l_ = Y—
7
P_m --------->---------
_____ ^
..._______________________ a
h a - j a - ha- ja, é- de- sem.
l
r. r,
Tisz - tán,
p 1-j ■ .
J
szé - pen
d
já -
i — i
-
rat
—J------0
en - gém,
— \—
Tf ___ ---------»---------1
H+— 0 — 0 __ 9 M-__ s b---------- 0 -------- * 1
ha - ja — ha - ja, ked - ve - sem.

2. Kicsi vagyok, elég ennyi,

haja-haja, édesem,
Édesanyát köszönteni,
haja-haja, kedvesem.
248
Ismrd VASS - DONÁSZY

-g
/ —,i_Z__
»
s tn i ~i—j j — — r - H J -----------
i/H m._k ___ 0 _0 ___ M 0 a _a _m 0 0
----------- m.--------------- m--- --------------------------- 0 ---- ------------------- -------- 0 ----
1. Hó-em-ber, hó-em-ber, hó-ból van a lá-ba, ré-pá-bóla szá - ja.

k___ __ * -------
_____n_ i--------
_ s _ -------
___ < >--------
I__
■yy-t 0 0 0 —* ---------- m— 0 — a
A - míg itt a tél, sen - ki - tői se fél,

0 0 M ------- \-------1
--- 0 — -- -mb = i 11
Ka - lap - já - ra, su - bá - já - ra ha - vat szór a szél.

2. Hóember, hóember itt áll az útszélen, hízik egész télen.

Ha meleget ad a tavaszi nap,
Ide-oda düledezik, csöpög mint a csap.

218
 249
KEMÉNY - SOLTÉSZ
1smrd
i a --------— r - i =t— t ^ n - i
i * m • - ---- 1 J J _ _ J -----J
1. is- pi- láng, is - pi - láng, is - pi - Ián-gi ró- zsa,

1 I' I C T -f .... , I r~i i i ~\------ ----- 1

§ * ^ ^ ^ .J 1J J 1* . ± S - 4 - 4 -a
Kö-szön- te - ni jöt - tünk, ma van a- nyák nap- ja.
2. Nefelejcs, tulipán, liliom és rózsa,
Mind csak azt dalolja: légy boldog Anyácska.

KODÁLY - WEÖRES
Is m rd

É
Jár - junk tán- cot, ri - pe - gő — ro- po - gót,

Per - gő, for - gó, li - be - gő — lo - bo -gót!

251
SÁROSI - DONÁSZY
—-- -------------- i i
n_. — • i ‘ i r—i i i
1. Ked - vés
" 1ó^- vo
J - dJám, sok víg - * <........
nap u- tán.

l J 1 =i I t- ------ ------>------ 1
------------ p------ jLI
J—« - —#--- ----------------
Itt a bú- csú- nap, in- dúl a csa- pat.
2. Nem vár ide már játék, mesevár.
Toliam, ceruzám kísér ezután.

219
 252
. KODÁLY - WEÖRES
smrd
$ a -J~H -i n [ I
—

f ti 3 -J- -J J - —* ■--■ *i!— -m— J— d-----

Kis e - gér, kis e- gér, min-den luk -1ja b e - l e - fér.

l =1u h 1 i-
* é j' - _M .W 41w---J--------- 11
Be - le - fér, be - le - fér, hi - szén a - zért kis - e - gér.

253
I sm rd

KÉRDÉS: FELELET: G R Y LL U S - SA RK A D I

•
j w m M * J— J-- d —J---- J-------------
* ---------------------------- 1—« — é - — J

1. Mi szél ho - zott kis - fu - tár? Nem szél ho-zott, nap - su - gár.

2. Ked-ves gaz - dád ki le - hét? Fű - ne - ve - lő ki - ke - let.
3. Mi a jó hír a - ra - nyom? Sár - gul-hat a ka - la - pom.

■fl — ±— i|— ........ ...........

jr III a ______ -------------------. 11
__ M __
11 ___ m m
M M M
- * ----- J ■1
------ -----------11
Jó a hír, jó a hír, Is - ten ho- zott gó - lya - hír.

254
I smr d OLSVAI - CSANÁDI

2. Azt is azért adja,

aki szorongatja;
Édesanyám, édesanyám
jó szívvel fogadja!

220
 255
VASS - MUHARAY
Ismrd
—ö ------- n -----------------------
/ _____ _______ r — —n____ _______ _________________ _____ _____ _____ _______ _________o ___ü ____
r/r\ u Ti ___ a

«
—M----- 9

1
■W ff * - ------M — 9 —1 — é

1. Ö - riil - jiink, vi - gad -junk a szép ki- ke- let- nek,

S r -i 4— i ^r~
—1m 1 F __é ___ -L- 1-
____-K
rrs
L—' a : m
-O-- 9
i__ _
S ----- ~9------
l j

A- h o - gyan ta-vasz-nak ma - da - rak ö- rül - nek.

2. Táncoljunk, vigadjunk, rajta, föl a dalra,

Ma vagyon, ma vagyon május első napja.

256
, , KODÁLY - WEÖRES
Ismrd _____________

-jfe— = F =
u ü9a— -2
M-- 9--- --^-- a aH ' * _ .m
--------1
_a ___ a= \
a ft ** -------- •
Raj - ta, raj -ta, jó ka-t o- nák, zász - lónk lengjen ég- re.

''a — --^_ a — _9 m_
_4------
-----« # —# 9 9 é
Ver-jük le az el - len- sé - get, fus- son mesz-sze vég - re!

257

2. Azt csicsergi fecskenyelven,

Megrázva a kis fejét;
Nagy vidáman ünnepeljem
Jó anyámnak ünnepét.

221
 258
Ismrd KODÁLY - ARANY
ü i.- H
A 1____— ___ _____1___ 1 - _____
rm i Jt m w a __ *
VtVJ 1 4 __________ 1_______ _ m m __ 1
é * 1
Száll a ma - daír ág - ró1 ág - rai. Szá11 az é - ne k száj - ról száj - ra.

____M M' - ___ 'M ~a'

-& V -*---------------
-------- — * ------ — J ---------------L
_ -1—é-------------- J-—
— J — u
-T T -fr - J * 1---------------- — • —
Zen-gő ma-dár ág - ról ág - ra, Zen - gő é- nek száj - ról száj - ra.

259
JÁRDÁNYI - SZŐNYI Z.

__ i____ ___ ------^--------------------- - 1

JL , «
l E L A __ js______ 1 rT / 1 ) I 5L •1
-------# —
1

' % **
L- d -------------• — m
1. T e - r c - fe - re Tér- esi sza - va pat - tog,
Sza-po- ra a nyel- ve, ha mu-l at - tok.

Refr.: Tér- esi min- dig fő - sze - rep - lő,

Jár a szá - ja, mint ke - rep - lő,

t II
V

1
1

s * 1
%

fo - ga csat - tog.

2. Hegyi patakocska csobogása,

Csiri-biri csirke csipogása.
Tercsi mindig főszereplő,
Jár a szája, mint kereplő,
foga csattog.

3. A csacsi beszédnek sok az alja,

Se füle se farka: csupa szalma.
Tercsi mindig főszereplő,
Jár a szája, mint kereplő,
foga csattog.

222
 260
JÁRDÁNYI - WEÖRES
Is m r d
y n —
i =
f/T\ a f,____ ..... — \* i --------- \---------
--------- 0 m . 0 m— 0 ---- 0 * 1
0
1. Sán - dór nap - ján meg - sza- kad a tél,
Jó- zsef nap- ján el- tű - nik a szél.

é & É m &
Zsák - ban Be - ne - dek hoz majd me - le - get,

Nincs több fá - zás, bol- dog, a - ki él.

2. Már közhírré szétdoboltatik,

Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

1st mrd

261
Isf m rd SÁROSI - CSANÁDI

SVl._
—__ ÍM
5 __________1____ — r - r ~ |I---------I---------
1 -------
------------- r T - P
___ ____
--------- ---------------
Ja 0 0 <sr m « m ^ m «
ft * - - 0 A -------------------
0 —
1. A ka- rá-csony ak-kor szép, hogy-ha fe-hér hó - ba lép.

rm .___ m__ a __ m i 1
0
^
m a
--------------
W a * a __ *
-* ------- J j— i— a
Nem is sár - ba, eb - ad - ta, ro -pog a hó a- lat - ta.

2. Ahány csengő, csendüljön,

ahány gyerek, örüljön,
ahány gyertya, mind égjen
karácsonyi szépségben.

223
 262
I —►d

i i r — . A __ __

!
f
ifT\_Zl__ m_m _m : _. ■
—4 z z z z i — ------- —---m---m 111
3S R F -------------------- * =S

'
Kik-nek a nagy mé - reg mi - att rán - cos az or - cá - juk.

264
N Y U G A T -E U R Ó P A I G Y E R M E K D A L - ROSSA

. . J 1j I —I I I i |=B
J 1C- T J 1é ^ • * J ---- *
1. Hull a pcly-hes fe - hér hó, jöjj el, ked-ves Tél - a - pó!
Min - den gye-rek vár - va vár, vi - dám é - nek hang-ja száll.

Jöjj el hoz-zánk vá - runk rád, ked-ves ö - reg Tél - a- pó!

2. Nagyszakállú Télapó jó gyerek barátja,

Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik,
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

224
 265
Ism (frd)

Gólyahívogató, tavasszal éneklik.

G Y ER M EK D A L - DO NÁSZY
Is f m r d

ko - pog,#
j
ott
m
ko - pog,

t — = 3 -1 -------- *------- 1
a __ a--- 0--- _ a— a a
—a a ....t - - 11
1
M eg-ér - k e -z e tt Tél - a- pó - ka, hopp!

267
S Z Ő N Y I E. - W EÖ R ES
Is f m r d

1. J ó t- tem ka- ri - kán, ki - esi ta - li - gán.

 268 I -► d

Ki - esi va- gyök majd meg-nö - vök

$ """■-l----- — r~ i i —
-------- >---- 1
m a--- w--- ——1— d — d — J — J — d 1 ti
Esy - te n- d ő - re vagy két - tő - re nagy - lány 1<í- sz<;k éa!
Anyák napjára is lehet énekelni.
A kislányok körben állva megjátsszák a szöveget: leguggolnak, lassan felállnak, majd
karjukat magasba tartva nyújtóznak, amilyen magasra csak tudnak. Ez a dal az „Ég a
gyertya” dallamával egyezik. Akik már azt ismerik, ezt könnyen megtanulják.

269
Isfmrd L O R Á N D - DO NÁSZY

1____ u _________ ____ ________ ___. 1 — ------------------- I- __ ____ I ___F "— —;— :-------------
-JEL____
i m l_A _ ___s
St___ im —
n> tif a — m— m ■s— c?------
— T--- 7------
------------------ — * --—0 *
l. ö - röm-ün -nép ez a nap, vi - rág - szir-mot bont a nap,

J---J—
- - E f e E E
M m -------- -0—M U! a
• ------ a -—
j—
rn11
A- kác- vi - rág, tu - li - pán té - ged kő- szönt, a - nyu - kám.

2. Szól a kakukk, a rigó:

- Édesanyák szíve jó!
Fülemüle fenn a fán,
Néked dalol anyukám.
3. Én az édes életet
Köszönöm ma Teneked,
Régi emlék simogat,
Puha pólya, patyolat
270
l~ > d

f0 > I# ____ >-----

rvT7iI
? I*t * a ____ L i a i ______ _ 0
Sü 5s fel, nap, fé - nyes nap,
- f i _____
JL
m ..__.m___^ ___ m___ ^ ---------1-------1
9— d a —a a
Kér - tek a- latt kis lu - da - im meg - fagy- nak.
Tavasszal a gyerekek a napot ezzel a dallal csalogatják ki.

226
 N É P D A L - SZ Ő N Y I Z.
I s f m rd

É
l. Pat - tan j, PaJ - tás, pat - tanj, Pal - kó,
Nézd már nyi - lik ám az tó.

I Kinn pely - hck ben hull hó,

É pó!
S itt van, itt Tél - a-

2. Meg-megrázza ősz szakállát, 3. Oly fehér a rét, a róna,

Puttony nyomja széles vállát. Mintha porcukorból volna,
Benne dió, mogyoró, Nagy pelyhekben hull a hó,
Itt van, itt a Télapó! Csakhogy itt vagy, Télapó.

d I, s,

Sza- lad - tak a szú - nyo- gok szú - nyög- pa - ti - ká - ba.

2. Szúnyog úr a patikus maga rakta sínbe,

Nem vitték a kórházba, kinn fekszik a színbe’.

3. Jönnek a rokonok, ismerősök sorra,

Gyűlik a sok sütemény, rétes, bélés, torta.

4. Meg is gyógyult egy-kettőre, összeforrt a lába,

S örömében fölmászott a jegenyefára.

Más állatok nevét is behelyettesíthetjük a szúnyog helyett.

227
 KODÁLY - WEÖRES
dJjS,
E E
p 1. E - gér- ke, fe - hér ke
---- 0 ----* —
be - sza - ladt a ve - tés - be,

X __L \ __
v. ___ :___V hN
i I \ II
I®___o j __ 1
— --— • ------ é 0L— 0
r*.... — 0 0f— — ---- 0
0 ------- « 1
Te, für - ge m e -n y é t- ke, uc - cu n e- ki, te érd be!

2. Egérke, a lyukba a fülit is behúzta,

Menyétke, butuska megszagolni se tudta.

274
d |, s, K O D Á LY - W EÖ RES

-------------- --------1
— J —J ---------0 — _~m
^ 9 -2
0 0 --------1
Hosz - szu az er - d(5, szé - les aji er - d ő,

y 1 í j —
w ---- * ---- ^ ---- #1---- ------ —J — 0i — -1—0 --- 0 ---- J ---- 0---- — ú------- 0 |
1

Ví - gan da - lol a ma - dár; de nagy ez az er - dő!

275
d |>s> KO D Á LY - W EÖRES, KÁ RO LY I

/L 4
— v - w_
InV. 2 1-----
/ W 7
^ V ----- i —

«r * ’ 0 --- w *
1. Szé; - rű mel - le tt su - dár fa, rá szál -lőtt a ma - dár - ka,
------
H — + 0 ---- 0
He - je —haj,
- —J - -----*r
A

so - se baj,
- - 0 — 0—
nem tö - rik
J
le
J
az
}
— 0-
á-
—J
ga.
v —i
J 11

2. Pocok szalad a réten, körbe fut a keréken,

Heje-haj, ez a baj, nem utazhat szekéren.

228
 276
KODÁLY - WEÖRES, CSUKÁS

1. Mac- kó brum -m og: ir - gum - bur- gum,

Bún - dám ron - gyos, e- zért mór - gom.

2. Elballagott a szabóhoz,
De a szabó pénzért foltoz.

3. A mackónak nincsen pénze,

Elköltötte akácmézre.

4. Szegény mackó, mi lesz veled?

Hogyha megjön a nagy hideg?

277
K O D Á LY - W EÖ RES, K Á ROLYI

l ' i -------------------- —« —
— 0---- 0---- é— 0----—0— 0---- < — —0 0---- 0
J J é

1. Nád a- lói és köd a - 1ól, VI - zi vá r - be 1 nő - te S2Ól.

- a -------------------------------- -------------------
fo
- V ----- é— á
.. -
é ■0— L ~0— 0----- 0 —0-— 0---- J■ 0—
—é ----0---- 0 J
Hall-ja kinn a si - ma rét bé - ka - ki - rály é - ne - két.

2. Halljad, halljad békanép,

hosszúlábú gólya lép.
Amint hallod a neszét,
huss te, fuss te, békanép!

229
 rd I,

278
rdl, K O D Á L Y - N É P I RIGMUS
P a i '— f—
fo *
v
J
*— —
J ---
—0 — m
0
-J2._______
A - ki ne:k a szí - ve fáj,
:— -------- \
&J
- i -------
J ‘
Meg - gyó - gyít - ja
—0 .. * ■■
é ------
ez a táj.

279
SZŐNYI E. - WEÖRES

- p - * i — --------------- 1---------------
M ----- S ■ > -------------- f ---------------
T - ----^ -------------- 4 ---------------
----- m ■ w w ___ m m , _______
1
1
X
i

Járj, ba - ba, járj, ki- vi - rul a nyár!

A ---------- -------------- £ _________ J

____ ^ __________ A __ J
V :V 0 ^ ------ ^ W ------ ~ 0 m
0 0 0

így esi - ri - pel a ma - dár: ki- esi ba - ba járj!

280
KODÁLY - WEÖRES
- P - n -----
$r\ Vi —
vü/ 1
- ____^— m jr _____^
^ = ? ■
a 0
Kel - le; - ne szép kfírt, jó te r - mő.

- P ---------
-/ír------- := =3i _M------ M — “í ---------
é 0
Léc - ka - pu - ján kis réz - csen - gő.

7L _________ z ______ ___________ ________ _______ t _____________

rrtv 0 --------- A
.___________i ____________ _
— a t _______ __________
j é
■ — " 0
-------—
^ 0 0

Kel - le- ne még négy fa - ke - rék,

S egy ta - li - gát rá föl - ten - nék.

230
 281 KODÁLY - WEÖRES

Tűz- ben fa pa - ra - zsa vol - nék,

Víz - ben pu - ha mo - ha vol - nék,

Lég - ben je - ge - nye - fa vol - nék,

Föl - dön a - nyám fi - a vol - nék.

rdl.s,

282
K O D Á LY - W EÖRES

— y —
n v 5 ^ \ ___
t r -
— 9 ^---- 9 ——
---- 9 1-
4
9
— ---9 ----- 9 é
—9 m

Cseng —bong a nó - ta, tán - col Zsu - zsó - ka.

231
 283
KODÁLY - WEÖRES

*J g J J i . — J__ J Jm
A kis - ku - ty a il - leg, bil - 1eg, ö • reg k u- tjra. ba 1- la b

-i------------------- — i
$ Jo - lyan
' vén J = — 4aJ—J---J--
* már, J----- m-—m-— *— m j é *
- lig sé - tál, ne - ki - megy a fal - nak.

284

rdl.s, KO D Á LY - W EÖRES

Csip, csep, két csepp, öt csepp, meg tíz,

rd j^ s , VASS - W E Ö R E S

Fűz -zünk lom- bot szép fű- zér - be.

R ak-junkró -zsát kö - ze - pé - be!

Ez a fű - zér de szép lesz, é - des - a - nyám ti - éd lesz!

2. Rózsa nyílik közepébe,

nefelejcstől kék a széle.
Ez a füzér de szép lett,
édesanyám tiéd lett!

232
 286
i-(j| j _ ÁDÁM —SZABÓ
- Ö - O ---------
VT
h m 0 s) ____ A______
_____ i __ —-
—0
1. Háp, háp, háp, jön - nek a ka- csak.

' _____ _________ . , __________ l _________ J

f/T> ^ m a

-------- ~ ------ 0 ------- 0 --- m— 0 --------0 -------- a ----- 0

' 1

Hű, de é - hes, hű, de szom-jas ez a tár - sa - ság!

2. Bú, bű, bú! 3. Röf, röf, röf!

Boci szomorú, Orra sárba döf.
De hogy feszít Sonka lábán
tyúkjai közt Kucu néni
a kukurikú! fürödni döcög.

287
KODÁLY - WEÖRES, KÁROLYI
- /6 ---£------
- p ------ -—f1-----
==]------1
1 1------- ______________
(m Zl---- 0 __ M___M— a 'V • * ------ • — m__ 0 __ 0
1. Jön a ta - vasi inégy a tél, ö - reg mai:- k ó ül - dö - gé 1.

§J J J
- í ------------------------------

Ki - bú - jás, vagy
*= JJ
< — ---- *—
be - bú - jás,
—0
ez
0
a
---- 0 —
gon - dóm
•—0
so - se
í " s Hl
más.
----1

2. Ha kibújok, vacogok, ha bebújok, hortyogok.

Ha kibújok, jót eszem, ha bebújok, éhezem.

288
KODÁLY - WEÖRES

1. Ki - esi őz, fuss i- de, a gyep itt szép ü - de.

2. Kicsi őz fuss ide, a gyep itt szép üde.

Velem itt elleszel, a vadász nincs közel.

233
 289
K O D Á L Y - C SU K Á S

- 4 - ^ ----- -----1----- r=—

= i----- ------ __ r- i —
— 1--------
A A_
fm ^ _ ff__— 0d— __m « __ __ U — -----
_____
_ _m_ s* "_l—
_ __ L__
_—__ _
nagy a hó,
1. Or - szág- ú - ton a ko - esi - nak so - se jó.
-----1---------
y t ------ — 0H-------- 1
-m ------ —m —0 0 -----J----- }—--- —0 — 0-— 0
V • 0 0 0 — --------0 ------- — *— w
Domb-ol- da-lon nagy a hó, a szán-kó - nak ez a jó!

2. Domboldalon fut a szán, ez az öröm igazán.

Ha felborul az a szán, hóba gurul fiú, lány.

m rd I,

290
mrdi, KODÁLY - WEÖRES

Há - rom ma - dár tol-lász - ko - dik a fa - á - gon,

Há - rom Iá - nyom félj - hez ad - ni na-gyon bá - nőm.

De mi - vei már nagy - ra meg - nőtt mind a há - rom,

Q 1 , , 1 1 ------------ [ ~
t r \ ____ p ___ p ___ _m___ a i f
i ---------- 1
1
--------1--------- f ------------ U J ------ J ------- ------------------- 0 * 1

Férj-hez a - dóm va - la -m eny-nyit még a nyá - ron.

234
 v r> n Á i v _ w c /Sd g c

Azt mond-ják, hogy a ci - pő ki - nek szó - ros, ki - nek bő.

/ _____ r
9

>

1
W é - W 0- 0 -0 d —
De mi - ne - künk a ci - pő, so - se szó - ros, so - se bő.

De mi - ne - künk so - se szó - ros, so - se kér - ges, so - se bő.

292
m rd I, K O D Á LY - W EÖRES

Fut, sza - lad a pej - kó, kér - ge - ti a Fér - kő.

/ 1 ■ . _________ 1 _____ J
m m - m m ____ -
------------------------------------------ m --------- 0 m______
»
J ------------ w---------- 1
Ne kér - gesd, te, Fér- kó, el- sza - lad a pej- kó.

293
mrc*L KODÁLY - WEÖRES
- f - n5^-----F = |T------ 1-------- --------- ------J__ |-----1 — i ------- r
T --- 1------- __ ___ ____ _____
m _ m__ ^ ^
ir\ J a w
— — — ' m m ~j
_m______ m__ -
Jön az ősz, le - bo - rúl a le - vél - gar - m a-da,

Fe - di hűs éj - sza - ka ta - pa - dó har - ma - ta.

235
 K i-esi üst, nagy a füst, te - nye - re - det o - da üsd!
______________ ___ 1
- e ----------------- r— r — v
1 ___ _ i 1
t t t n í c 1
~ w ___
— * J ------ — ~w ^ ^
0- 0
r_ .J r 1

Te - li zsák, csú - nya mák, te - nye - re - det o - da vágd!

mrch, TÖRZSÖK - SARKADY

Él £

1. Ha - vas ha - tá - ron e - züst Ka ra - csony.

m 5 £
~~r
Rész - két hold - fény fe - nyő fa gon

2. Havas határon arany karácsony,

Izzik a csillag fenyőfa ágon.
mrdl. KODALY-WEÖRES
r— “J5----- V,
/L /
VT7 ^— ^ ^ ^ ~ d m
____ w _____m
N4on - dók tígy- et E - le - mlér ba - rá - tóm,
fi
V,____
/V
f/Tv .. a / <1 — n41
-M - a ---- ^---- _a 0 Jz= *
Ró - lad cin - cog az e - gér a zsá - kon.

2. Mondok egyet, te, komám, valóban,

Hej, hó, le- csú - szik a Ja - ni, meg a Fér - kó.

236
 KODÁLY - WEÖRES
mrdl,
p2
^ > --4 J ----------- ~
--------------------------- .. * i' *1- J>
= *=
H
a ___ a — s h " T " —
— # |— —
^
#'■--------

1. Pör - cös po - gá - csa, füs - tölt sza - Ion na,

É s *
~9T
Itt van ra - kás - ra, dísz - lik ha - lom - ba

2. Minden kopasznak
jut hajnövesztő,
Minden ravasznak
egy nyírfavessző.

299
KODÁLY - KÁROLYI
i

fc-z71
fr\ —j ------1 1 . M_____ J
0
1. Ta r - kai ku - tya se - ta - té - re n sé - tál,

-tfn----- a ------------
a
0- -----a- ----- _a' __U----- w 0 4 J
4r
Bá - mész- ko - dik, fü - le - far - ka szét - áll.

„Csak ez a bolt szép!

-fl-------
/ ' _____ 4______
_____ f
f/*\
\M7---- a 1 a ---- V w ---- a' —
■ — ^ m_____ j ______

Ró - zsás kol - báí>z - ka - ri - kat, bar - na húr - ka - vég,

íj-------
'' _____ i_____i
_______ e_______ I
___a ---- ^ ^ --- _4 _4r _ I ..... é
' S
I- de - hív - na va - la - ki, so - se u- gat - nék.”

2. Cirmos cica sétatéren sétál,

Nézelődik, bajszavége szétáll:
„Csak ez a bolt szép!
Fehér tejes üvegek, tejfeles cserép,
Idehívna valaki, sose nyávognék!”
237
 300 mrdj, KODÁLY - WEÖRES
■0 »— — —
-W -5 — — J- —a — *—
— f- -------
1---------
* *
Va n né - kern eg]y ked - vés fu - ru - lyám,
ft
y--------- - —
fr\_____ ___ 1___-v __ w- ---- —*r m — m---- ---------
A - zon miri - de n nó - tát tu - dók ám.

-lm------ ~— m— J --- K —a —a — m
----------* ---------- 1---------
Nem a - do m a ked - ves fii - ru - lyám,

—— í
-lm------— * ---- a __« —a -------
L-=------« — -------- a— J— Jj
Ho - gyan fúj - nék nó - tait ez - u - tái í?

301

1. Ví-gan da - lol a ma - dár, vi - rág-zik már a ha - tár.

fm___ m_____ m_____M ____ # ■ a a

~ m
------------------i ---------------------1
~— « — é ------- m L~ 0 ----------------- e ---------------------1

Fenn az é - gén jó - ked - vé - ben száll a gó - lya pár.

2. Tavaszi szél ébredezz, magyar zászló lengedezz!

Fiúk, lányok, daloljátok: be szép ünnep ez!

238
 mrdi, s,

303

1. A - nyám, é - des - a- nyám, el - fes - lett a csíz- mám.

Hl- fes- lett a csíz- mám, ki varr-ja meg im - már?

KODÁLY - GAZDAG
mrd l.s,

É É
Bid- res-bod- ros bá-
J
rány,
1
j-

sza - lag
-

van a
1

Iá-
<5*
bán.

A nya- ká- ban csen- gő, ve- zet- ge- ti G er- gő.

J ....r - J - - H Í
Ügy sé - tál a bá - rany.
r r J r J |J i
mint egy kis ki - rály- lány.

-6---------------------------- T 1 ----------1 y__ i

J ----v----
f ----------—
r
1— r r
* __ * __ « - -X 1
■ « « 1 e?-------- J — - — «
.... 1 '
Skin-cse, ki- rály- sá - ga: ki- esi bá- rány- ká - ja .

239
 JÁRDÁNYI - SZŐNYI Z.
m rd I, s,
fa 5 -
■W 4 — *
— r—
" A — —0 ---------- 11--------
=
•J > • > > > 0 ^ 0
Mind: 1. Brum - briun Bru - n<5, mó - kás med - ve

___M____ |
/m ____m
i
•) ” > * S *
Van—e ne - ki ép - pen tán - cos ked - ve?

Kislány: 2. Brumbrum pajtás, szépen kérem,

Az óvodabálba jöjj el vélem!
3. Ott eljárhatsz minden táncot,
Orrodba se fűznek, meglásd, láncot!
Mackó: 4. Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom.
5. Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Mind: 6. Kippen-koppan, dibben-dobban,

s —
/ _____ h— — H— — i ------- 1 1
0 m . • __ L M m
• — m ------ 0 ----------p-------- 1
Gye - re ki, te tu - ba - ró - zsa, vár a vi - o- la.

2. Kicsi vagyok én,

Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Nagy lány leszek én.

Nagy körön belül négy-öt gyermek össze­

fogott, feltartott kezekkel „palotát” alakít. A
palota áll, a nagy kör körbejár. A palotában
áll a tubarózsa. A „Gyere ki”-re a tubarózsa
kibújik a palotából, választ valakit és annak
a helyére áll be, a választott pedig a „palo­
tába” megy.

240
 307
mrdl,s, GRYLLUS - RESZELI

4 w-...n
- fS
1--- F9-1-
^ -IZ- m----------
s r ..........J
Csend ül a tá - jón, és zsen - dűl a fű,

/ ------ ^ -------- Tf— ^___ rT 11

— —J---------- s —s ----
P - 8- —
Zeng a fü - lem - be mély he - ge - dű.

308
KODÁLY - WEÖRES
Ilii VJ I | J ,

- ö — n ------------------------------------------------------ ------------------------- , i , !— i i
/ -------C ------------ ------------1 - ~ p M - J ■ .. -.

^ ------------------- L _
1 1=F = -------------------------------- -------------------------------- = -------------------
1. Csíz - mám ko - po - gó, tán - com do - b o - gó,

a i ^ • — - i i
-■m— « —
j '= ■f -------- ^ - 3 = 3 = = *
Ked - vem ra -g y o -g ó , hej, hó, h a- ja, hó!

2. Kendőm libegő,
Lábam tipegő,
Arcom nevető,
Pajtás, gyer’elő!

En - gyem-ben-gyem, ten -ger- tánc, haj - dú so - gór, mit ki - vánsz?

Nem ki - vá - nők e- gye - bet, csak egy szűr - ke ve - re - bet.

Kiolvasónak is jó.

241
310
., KODÁLY - WEÖRES
m rd I, s,
y—n----- = T = — í— 1—
-m— 0 —0 —m—
—1---- -----
—k---- » »— » a __m__ — —
—« ---- *—
J — -—
1. Ha vi - har jő a m a-g as-b ó l, ne bo - eséssel, ki-esi bá - tyám.

- é — S — =h-= ----------------- í --- 1

A* -
^
- „ --------------0 -- 0 --- ■J U-A-H
Ha fa-lomb közt te - li - hold lép, ki-esi né-ném , te vi-gyázz rám.

2. Falu végén van a házunk,

A bozótból ki se látszik.
De a cinke, ha leröppen,
Küszöbünkön vacsorázik.
311

2. Szegény kis madárkám szívét dalba önti,

Itt maradt 6 árván, elröpült a többi.

3. Ne félj, te kis árva, a karomba veszlek,

Tiszta, szép párnára, selyem ágyba teszlek.

4. S majd, ha kint a dombon, tavaszi szél lebben,

Újra szállsz, galambom, fent a fellegekben.

312
KODÁLY - WEÖRES, CSUKÁS
mrdl.s,

H o-va mégy, ho - va mégy? Zi - tyeg-zö - työg a ke - rék.

Te, sze - kér, ho - va mégy? Nincs ki ne -ked az a négy.

242
 313
m r d I, S. KO D Á LY - GA ZD AG

1. Itt a far-sang, áll a bál, k e -rin -g ő - zik a ka - nál.

p
-ŐK----- i ■ i - X
m — — + ~ — ~aé------ _ r n . . -1____ i■
• —---------- #*-----------------— m -----m __ 0 __ j
\ = k
- d — d -----#-------- 1
1
Csár-dást jár a hab - ve - rő, bo - ká - zik a mák -tő - rő.

2. Dirreg-durrog a mozsár, táncosra vár a mozsár,

A kávészem int neki, míg az őrlő pergeti.

3. Heje-huja, vigalom! Habos fánk a jutalom.

Mákos patkó, babkávé, értük van a parádé.

314
m rdl.s,

4— — - - f-
1 * __ d * ~~d - f_____
------ ~é____

1. Ki - nyílt a ró - zsa, haj - lik az ág - ra,

3. Szakítsd le...
Kösd bokrétába,
Hadd tűzze a .......
Csárdás kalapjára.

... egyszer lány név, egyszer fiú név.

243
 315
BÁRDOS - KÁROLYI

.n . _ —
*—a * --J---
§ * '^ 4 J
m--- —
1 ---- 9 J
Kö- vön ült két vö - rös - begy, e - gyik el - szállt, ma- radt egy.

A má - sik meg el - sza- ladt, a sze - gény kő ott- ma - radt.

m r d I, s, SZŐNYI E. - WEÖRES

T T r n S í
Tó vi - ze, tó vi - ze csu - pa nád- szál,
Egy ka - csa, két ka - csa o - da- mász - kál.

É===j ~ a’ « -------- >

—J ----J ----tf -------- £----------
0—

m m

Rész - két a tó vi - ze, ki se lát - szik.

317

-ö-------b_______
= — i= i— 1 # í
---- J --------- C--- fll - ---------e----------1
11 - la - to - san.
2. Zúgja az erdő, susogja a szellő,
Üzenik az ágak, lombok:
Légy Te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!

244
 318
BÁRDOS - G. SZABÓ
m■Irdwm
I, s,
_i±____ I- ■ I1 nr— \
^ ~~ w - -^ --------------m 1 1 ----------I Ii
x----------i
*---- 0 —

1. Négy ván - dór jár kör - be —kör - be,

Egy - mást min - dig meg e - lőz - ve.

I - 1
fV . I 1 1 - — 1-------------------
irTN m ____ i - - *- ^ m - 0 ----- 0 --------------- S -------------------
' d - — 1 1
Meg- ér- kéz- nek min - den év- ben,

2. A tél fehér takarója, 4. Nyáron kenyér, gyümölcs érik,

Vetéseink fagytól óvja, Ének szárnyal a kék égig.
Megbirkózik a hideggel, Tüzel a nap egyre jobban,
Szánkózik a sok kis ember. Lubickolunk hűs habokban.

3. Tavasszal a világ éled, 5. ősszel a táj piros, sárga,

Kizöldülnek mezók, rétek. Százféle színt ölt magára.
Bimbó serken, rügy kipattan, Zörgő levél hull a fákról -
Hancúroznak a szabadban. S újra itt az első vándor.

Ősz sze - le züm - mög, a - lu - szik a nyár már,

/ ^ _ r
------- m---- 0 -------- 0 -------- £ ---------

A - lu - hat - nál fa - le - vél, ha le - száll - nál.

A - lu - hatsz, fa - le - vél, be - ta - kar a tél,

A_____________
fA m
u_____ M *^ M
_ __v'"
í1
' 111
•1
1 d -------0 -- —------- 0 * ' 1
Reg - gel a ka - ca - gás az e - ge - kig ér.

245
320
KODÁLY - WEÖRES
m rd l,s,
j | n f i j ^
*
Sár - kány pa - ri - pán vág - tat - tam,

J ■ 14. 3 i
Gyé - mánt ma - da - rat mos - dat- tam.

---- é —
J-- 0--J— — J_ ^ __
0 ---------M--------
r ?
l .=1
Gön - cöl - sze - ke - rét kér - get- tem,

í
Hold- fény- ha-jú lányt el- vet- tem.

m rd 1, s, OLSVAI - DONÁSZY

Té- len, nya ron zöld a fe - nyő á- ga,

Ün- nép nap ján be - tér min-den ház - ba.

m
Gyűl - nak a gyér - tyák, bé - ke - ho - zó

~m— v — w— 0 '
II - la - to - zik zöl - den, e- nek száll.
az ün - ne - pi csönd - ben

% E - lől - fű - zött bocs- ko - rá - ról, ta - risz-nya- szí - já -

P H
ról.

246
 HAT HANGNÁL NAGYOBB HANGTERJEDELMŰ DALOK
Csak tisztán éneklő nagycsoportosoknak

Ér - ke - zik az új esz - ten - dő.

324
NÉPDAL - KÁROLYI
* rmrat.h
---------- 1— I ~ - __J___
n — I_________
. i— . I -i
___ vk___
f/K P J m_____ .. r ■
*£? \ J J J .J
a
m _ g .

1. Már meg-jöt-tünk es - té - re, a-nyánk kö-szön- té - sé - re.

-JL--*—
n*—J—J-i .::d--------
•
_0_ --9~^ -r-- y--1
J---- 0—0 *---^ J— LJ
A-nyánk, légy re- mény- ség - be, kö-szön-tünk e - gész - ség - be.

2. Gyöngyharmatos hajnalba,
Ki virult a hajnalka,
Szép kivirult hajnalkák
Köszöntsétek jó anyát.

247
 325

d'sfmrd

1. In - gó - bin - gó ki - ke - le - ti nád - szál,

P F i 1
Vár - nak lur - kők o - da - ki a ház - nál.

2. Reccsen-roppan jegenyefakéreg.
Várnak lurkók köszönteni téged.

326

Ismrdi, KODÁLY - WEÖRES

vagy: Én meg bükk - fát ha - sí - tok.

2. Kanyarog a zápor, ide-oda táncol,

Erdőn, mezőn, fa ágán,
Kanyarog a szellő, tereli a felhő,
Csillog hétszín szivárvány.

248
 327

Ismrdl, KODÁLY - WEÖRES

1. Ó ha cin - ke vol - nék, út - ra kel - nék,

s
Hőm - pöly - gő su - gár - ban é - ne - kel - nék.

Ü ü 3
Ó ha szel -lő vol - nék, min - dig fúj - nék,

1 1 I 0 ______ i______ j
r /S 1 A m A
---—------- W
L----------------------
\
t'

9
Min - den bő ka - bát - ba be - le - búj - nék.

2. ó , ha csillag volnék kerek égen,

Csorogna a földre sárga fényem.
Jaj, de onnan vissza sose járnék,
Anyám nélkül mindig sírdolgálnék.

328
JÁRDÁNYI - SZŐNYI Z.
A s^>1111 L11|
m r dU t.l,
- O II
7 TG — ____________ i 9 __ _ J _________ r—
1 __
í —
VM7 # -----
m — m—
------ ---- ri -----
w ------ 2
- i r— 0
w . .¥ m __J _________ I___-

1. Ró-zsa szir - nia har - ma - tos, a /. én sz í- Veim bá - na - tos.

-ő ------------1---------------
— —
Jf
7 m ---------m
_!
a — -J . A —___ a __ A __________
____J1J
~5J • ------------ 9 — m
Sár- gul az er - dő, go - m o-lyog a fel- hő.

2. őszi ködbe öltözött, bólogató fák között

Hull a levél is, didereg a szél is.
3. Hervadásban járok én, hej, de mégis várok én
Új kacagásra: virágfakadásra.

249
 smrdls, KODÁLY - WEÖRES

Ép 9 ---- 9
Ö - reg ku - tya -vakk,vakk,vakk, Ha nem mu - száj, nem u - gat.

/<_ U m m m____ f __ „ m m
m____ ^ -----------------------
__ ... 11
n j j •> *
i _| |

1
1

1
Ki - esi ku - tya —vekk, vekk,vekk, Csi - höl-csa-hol, be - re -ked.

330

Isfmrdt,], GRYLLUS - NÉPI SZÖVEG

Bol - dog - sá - gos ün - ne - pet.

FÜG G ELÉK
\
 ZENEI REND SZERINTI MUTATÓ

JÁTÉK-MEGJELÖLÉSSEL

MONDÓKÁK

1. Adjon Isten újévi köszöntő

2. Angyal, kangyal kiolvasó
3. Apacuka fogócska
4. Án tán dó kiolvasó
5. Ángyom sütött kiolvasó
6. Azért varrták kiolvasó
7. Áspis, kerekes tenyérjáték
8. Badacsonyi rózsafán guggolás + taps
9. Bezere, bezere csiklandozás
10. Bibiéi Panna kiolvasó
11. Cicuska, macuska tenyérsimogató
12. Cini, cini táncoltató
13. Dirmeg, dörmög téli mondóka
14. Ecc, pecc kiolvasó
15. Ecem, pecem kiolvasó
16. Egy begy, tyúkbegy kiolvasó
17. Egyem, kettem kiolvasó
18. Egyedem, begyedem, dínom kiolvasó
19. Egyedem, begyedem, tengertánc kiolvasó
20. Egyedem, begyedem, vaskampó kiolvasó
21. Egyenlőre, két kettőre labda-csere
22. Ekete, pekete kiolvasó
23. Egy, kettő, három, négy járáshoz
24. Egyszer egy erdőben kiolvasó
25. Ence, Bence tapsoltató
26. Erre kakas páros forduló
27. Essél eső essél tavaszi mondóka
28. Ez elment vadászni ujj számoló
29. Éni, péni kiolvasó
30. Fáj a kutyámnak csúfoló
31. Fű, fű, fű kiolvasó
32. Gyerekek csúfoló
33. Gyí, te paci lovagoltató
34. Hej, Gyula kéz,térd
35. Hipp, hopp páros forduló
36. Hopp, hopp, katona lovagoltató

253
37. Hüvelykujjam ujj-játék
38. Itt a köcsög köcsögös
39. Jákobnak kiolvasó
40. Két kis kakas hunyóválasztó
41. Kicsi csupor hunyóválasztó
42. Kicsi kocsi lovagoltató
43. Kipp, kopp, kalapács járáshoz
44. Kis kertemben kiolvasó
45. Koma, koma páros séta
46. Madarak voltunk kiolvasó
47. Mese,, mese kiolvasó
48. Nincs szebb madár csúfoló
49. Ó, ó,ó kiolvasó
50. Pí.pí.pí kiolvasó
51. Réce, ruca kiolvasó
52. Poros úton csúfoló
53. Sánta kutya csúfoló
54. Sárga cukor fogóhoz kiolvasó
55. Sárga rózsa kiolvasó
56. Száll a szarka kiolvasó
57. Szigóri, móri ökölre kiolvasó
58. Szita, szita kézjáték
59. Úgy viruljanak locsoláskor
60. Vilivári páros forduló

254
 JÁTÉKOK

sm
61. Cicukám kergető
62. Cserebere csúfoló vagy páros
63. Csiga-biga állathivogató
64. Én kis kertet guggolós
65. Fussunk szobrozáshoz
66. Keress, kopó botkereső
67. Ki játszik játékra hívó
68. Kis hurka ölbeli játék
69. Szólj síp sípkészítő
70. Sári néni felelgetős - vonat
71. Zsipp, zsupp páros játék

S m+d
72. Ciróka arcsimogató
73. Hinta-palinta hintáztató
74. Höc, höc lovagoltató
75. Húzz, húzz páros vagy lovaglós

s m -»d
76. Gyertek haza ludas - farkas
77. Kert alatt páros forduló
78. Kör, kör játékra hívó
79. Tente baba altató

s md
80. A Győri páros tánc
81. Éliás csúfoló
82. Aki nem lép induló
83. Hold, hold kapu - láncsor

s mrd
84. Egyél libám guggolós
85. Egy üveg hintalökés

255
 86. Elvesztettem zsebkendőmet párcsere - tánc
87. Eszterlánc kifordulós
88. Hej, asályi hangfelismerés
89. Hol jársz leánykérő
90. Játsszunk játékra hívó
91. Katalinka katicabogár
92. Szőjjünk hidasjáték
93. Ti csak esztek csúfoló
94. Töröm, töröm név beillesztés

s f mrd
95. Ennek a kislánynak párkereső - ügyesség
96. Jön a róka tűzvivő
97. Kerekecske csiklandozó
98. Kiugrott a gombóc kiolvasó
99. Komatálat szerepcsere
100. Koszorú hangfelismerés
101. Lányok ülnek páros tánc
102. Tüzet viszek tűzvivő
103. Mit mos szerepcsere - kendő

Is és s f m rd
104. Kiszáradt párválasztó, tánc
105. Tormás ember kergető - párbeszéd
106. Mért küldött hidasjáték
107. Sétálunk guggolós
108. Sík, sík guggolós
109. Tekeredik kígyósor ki-be
110. Ugráljunk ugrálós

1s m
111. Borsót főztem kiolvasó
112. Csett Pápára nevettető
113. Felugrott a Sára kiolvasó
114. Fehér liliomszál szerepcsere
115. Kiskacsa szerepcsere
116. Lopják az úr kergető - csősz
117. Vágok, vágok kiolvasó

1s m ->d
118. Ántánténusz kiolvasó
119. Ácsorogjunk kapus vagy tűz

256
120. Csip, csip kézcsípés, hess
121. Csiga-biga gyere ki tavasz - csiga
122. Csőn, csőn gyűrűs
123. Dobi-dobi ujjnév kitalálós
124. Fehér liliomszál szerepcsere
125. Erzsébet asszony házasító
126. Gyí, paci lovagoltató
127. Kácsa, kácsa párfogó - ügyesség
128. Ki játszik körbe játékra hívó
129. Lóg a lába láblógató
130. Mit játsszunk lányok játékra hívó
131. Most jöttem Bécsből kifordulós
132. Recse, recse guggolós
133. Süti, süti tapsoltató
134. Sika, sika pörgető vagy szerepcsere
135. Szita, szita csiklandozó

Is mrd
136. Egy meggy, meggy külső sorgyarapodó
137. A káliói k örbe-ki
138. Hajlik a meggyfa szerepcsere - tánc
139. Hej, vára szerepcsere - tánc
140. Kering az orsó guggolós
141. Járom az új külső sorgyarapodó
142. Kendő elejtő zsebkendő - tánc
143. Itt ül egy kis fogyósor - szoknya
144. Úszik a kácsa névvel kifordulós

Isf mrd
145. A pünkösdi pünkösd - tánc
146. Aludj baba altató
147. Án-tán tilitom páros séta
148. Asínai guggolós
149. Bársony ibolyácska szerepcsere
150. Benn a bárány kergető - ügyesség
151. Cirmos cica fogócska
152. Bújj, bújj zöld ág kapus - erőpróba
153. Csicseriborsó kiolvasó, guggolós
154. Egyet termett kapusor
155. Egy, kettő, három kiolvasó
156. Elhozta az Isten pünkösdölő
157. Ég a gyertya szerepcsere, guggolós
158. Érik a dinnye guggolós
159. Fehérvári leánykérő

257
160. Fonákul van csere - tánc
161. Gyí, te lovagoltató
162. Ha akarunk páros séta
163. Ha én cica kergető
164. Hej, pipám kergető
165. Hej, szénája csere - tánc
166. Kiskacsa szerepcsere
167. Iglice szívem kanyarodó sor
168. Ilyen cica fogó - szín
169. Ispirityi Pál kendős tánc
170. Jertek lányok játékra hívó
171. Hopp, mókuska csere - szökdécselés
172. Kőketánc hullámvonal
173. Körtéfa ki- befordulós
174. Lánc, lánc sorgyarapodó
175. Mély kútba párbeszéd, csere
176. Mért küldött hidasjáték
177. Most viszik leánykérő
178. Nyisd ki, asszony kapusjáték
179. Sötétes az erdő kérő - külső sor
180. Süssünk kanyargó lánc
181. Zöld paradicsom párcsere
182. Zórög az erdő csere - tánc

m rd

183. Bújj, bújj tűzvivő

184. Csivirítem sor be-, kicsavarás
185. Elaludt kergető
186. Erre csörög fogócska
187. Erre kakas fogó
188. Fecskét látok tavaszváró
189. Gólya bácsi szerepcsere
190. Gólya viszi páros játék
191. Hagymás zsebkendő - kergető
192. Hej, meszelő elöl gyarapodó sor
193. Héja, héja, nincs felelgető - kergető
194. Héja, héja, vaslapát kergető
195. Hogy a csibe párbeszéd - kergető
196. Hosszú-szárú páros játék
197. Höc, höc lovagoltató
198. Kaszálj, Pista ököl - névjáték
199. Ki-be bárány kergető
200. Kocsit, kocsit guggolós fogó
201. Kis, kis kígyó tekeredő láncsor

258
202. Lipem, lopom kergető - csősz
203. Mackó, mackó páros vagy kötélugró
204. Most viszik házasító
205. Sánta róka ugrálás - ügyesség
206. Siess libám guggolós
207. Sírjunk csere vagy elfogyó
208. Szőjetek lányok kiforduló
209. Túrót ettem guggolós
210. Zíbor-zábor párbeszéd - kergető

m r d 1, s,

211. Itt is egy kis kutas - szerepcsere

m r d t, 1,

212. Aludj kicsi altató

213. Elvesztettem páromat sorgyarapodó
214. János úr kapusor
215. Kajcsai rózsa tánchoz
216. Kis kece tánchoz

259
 DALOK
(évszakok, ünnepek, állatok, táncok)

m rd

217. Cin, cin egér

218. Jöjj ki naphívogató
219. Süss ki naphívogató
220. Tekereg a szél szél - ősszel
221. Szól a nóta csendesítő
222. Zúg, dong béka - este

smrd

223. Csepp, csepp tavasz, nyár

224. Autó, vonat óvodai búcsúzó
225. De jó a dió ősszel
226. Dolgozni tréfás csúfoló
227. Égi búzaszál reggel
228. Eresz alól fecske - tavasz
229. Hegedül a kisegér egér
230. Jön a kocsi kocsizás - holló
231. Megy a kocsi kocsi - vonat
232. Reggeli harmat reggel - lepke
233. Nagy az ég altató
234. Suttog a fenyves tél - újév
235. Télapó itt van Télapó
236. Ültem ringó anyák napja

sf mrd

237. A, a, a óvodai búcsúzó

238. Én kicsike anyák napja
239. Fehér karácsony karácsony
240. Kösd fel Örzse karácsony

Ismrd

241. Anyák napja anyák napja

242. Báránykának karácsony
243. Borzas galagonya nyár, pásztor, nyáj
244. Egy kis malac malac - újév
245. Ezüstfenyő karácsony

260
246. Ezüst szánkót karácsony
247. Édesanyáin anyák napja
248. Hóember té l-h ó
249. Ispiláng anyák napja
250. Járjunk táncot tánc
251. Kedves óvodám óvodai búcsú
252. Kisegér egér
253. Mi szél hozott gólyahír - tavasz
254. Mi van ma anyák napja
255. Örüljünk május köszöntő
256. Rajta, rajta induló
257. Rozmaringos anyák napja
258. Sándor napján évszakok
259. Száll a madár ének - madár
260. Terefere Tercsi tréfás csúfoló

I s f m rd
261. A Karácsony karácsony
262. Elmúlott a rövid farsang
263. Esik az eső tavasz - ősz
264. Hull a pelyhes Télapó
265. Gólya, gólya gólya - tavasz
266. Itt kopog Télapó
267. Jöttem karikán köszöntő
268. Kicsi vagyok én anyák napja
269. Örömünnep anyák napja
270. Süss fel nap tavaszváró
271. Pattanj, pajtás Télapó

d I, S,
272. Árkot ugrott szúnyog
273. Egérke egér
274. Hosszú az erdő erdő - madár
275. Szérű mellett madár - pocok
276. Mackó brummog mackó
277. Nád alól gólya - béka

r d I,
278. Akinek a szíve köszöntő
279. Járj, baba léptető
280. Kellene szép keit kert - tavasz
28 f. Tűzben anyák napja

261
r d I, s,
282. Cseng, bong tánchoz
283. A kis kutya kutya
284. Csip, csep tavasz
285. Fűzzünk lombot anyák napja
286. Háp, háp baromfiudvar
287. Jön a tavasz tavasz - mackó
288. Kicsi őz őz
289. Országúton tél - szánkó

m r d I,

290. Három madár férjhez adó

291. Azt mondják tréfás csúfoló
292. Fut szalad pejkó
293. Jön az ősz ősz
294. Kicsi üst tréfás 74 szünet
295. Havas határon karácsony
296. Mondok egyet tréfás csúfoló
297. Nagy a hó tél
298. Pörcös pogácsa tréfás csúfoló
299. Tarka kutya kutya - cica
300. Van nekem furulya
301. Volt nekem barát
302. Vígan dalol tavasz

m r d I, s,

303. Anyám, édesanyám anyák napján

304. Bidres, bodros bárány - tavasz
305. Brum-brum Brúnó farsangra - mackó
306. Cifra palota anyák napja, búcsúzó
307. Csendül tavasz
308. Csizmám farsang - tánc
309. Engyem bengyem kiolvasó -veréb
310. Ha vihar jő nyár -cinke
311. Hervad már ősz
312. Hová mégy csúfoló
313. Itt a farsang farsang
314. Kinyílt a rózsa párosító - két név
315. Kövön ült vörösbegy
316. Tó vize kacsa - tó - nyár
317. Orgona ága anyák napja

262
318. Négy vándor évszakok
319. ósz szele ősz
320. Sárkány paripán álom
321. Télen, nyáron karácsony
322. Megismerni tánc - kanász

HAT és NYOLC hang terjedelmű dalok

323. Fenyőünnep karácsony

324. Már megjöttünk anyák napja
325. Ingó-bingó köszöntő
326. Megy az öreg tavasz és csúfoló
327. Ó ha cinke anyák napja
328. Rózsa szirma ősz
329. Öreg kutya kutya
330. Szánjatok le karácsony

263
 BETŰREND SZERINTI MUTATÓ
A HANGKÉSZLET MEGJELÖLÉSÉVEL

M = mondóka, kiolvasó

dalok
sorszáma kezdósor hangkészlet

237. A, a, a sfmrd
1. Adjon Isten M
80. A Győri smd
261. A Karácsony 1s f m r d
137. A kállói 1s m r d
278. Akinek a szíve r d 1,
82. Aki nem lép smd
283. A kis kutya rd 1, s,
146. Aludj baba l->d
212. Aludj kicsi m r d t, 1,
2. Angyal, kangyal M
241. Anyák napja 1s m r d
303. Anyám, édesanyám m rdl.s,
3. Apacuka M
145. A pünkösdi 1- » d
148. A sínai l-+d
224. Autó, vonat s mrd
6. Azért varrták M
291. Azt mondják m r d 1,
119. Ácsorogjunk Is m-+d
5. Ángyom sütött M
4. Ántándó M
118. Ántánténusz 1s m -+ d
147. Án-tán tilitom 1-* d
272. Árkot ugrott d 1, s,
7. Áspis, kerekes M
8. Badacsonyi rózsafán M
242. Báránykának 1s m r d
149. Bársony ibolyácska \->ó
150. Benn a bárány l-* d
9. Bezere, bezere M
10. Bibiéi Panna M
304. Bidres, bodros m r d 1, s,
111. Borsót főztem 1s m
243. Borzas galagonya 1s m r d
305. Brum-brum Brúnó m r d 1, s,

264
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

152. Bújj, bújj zöld ág l->d

183. Bújj, bújj mrd
61. Cicukám sm
11. Cicuska, macuska M
306. Cifra palota m r d 1, s,
217. Cin, cin mrd
12. Cini, cini M
151. Cirmos cica l+d
72. Ciróka s m+d
307. Csend ül m r d 1, s,
282. Cseng, bong r d 1, s,
223. Csepp,csepp sm rd
62. Cserebere sm
112. Csett Pápára 1s m
153. Csicseri borsó 1 -* d
63. Csiga-biga sm
121. Csiga-biga gyere ki 1s m - » d
284. Csip, csep r d 1, s,
120. Csip, csip 1 s m -♦ d
184. Csivirítem mrd
308. Csizmám m r d 1, s,
122. Csőn, csőn 1 s m —►d
225. De jó a dió sm rd
13. Dirmeg, dörmög M
123. Dobi — dobi 1s m - » d
226. Dolgozni s mrd
14. Ecc, pecc M
15. Ecem, pecem M
273. Egérke d 1, s,
16. Egy begy, tyúkbegy M
18. Egyedem, begyedem, dínom M
19. Egyedem, begyedem, tengertánc M
20. Egyedem, begyedem, vaskampó M
17. Egyem, kettem M
21. Egyenlőre, két kettőre M
154. Egyet termett 1-> d
84. Egyél libám s mrd
155. Egy, kettő, három 1- » d
23. Egy, kettő, három, négy M
244. Egy kis malac 1s m r d
136. Egy meggy, meggy 1s m r d
24. Egyszer egy erdőben M

265
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

85. Egy üveg sm rd

22. Ekete, pekete M
185. Elaludt mrd
156. Elhozta az Isten l-*d
262. Elmúlott a rövid 1s f m r d
213. Elvesztettem páromat m r d t, 1,
86. Elvesztettem zsebkendőmet sm rd
25. Ence, Bence M
309. Engyem bengyem m r d 1, s,
95. Ennek a kislánynak sfmrd
228. Eresz alól sm rd
186. Erre csörög mrd
187. Erre kakas mrd
26. Erre kakas M
125. Erzsébet asszony 1s m -+ d
263. Esik az eső 1s f m r d
27. Essél eső essél M
87. Eszterlánc sm rd
28. Ez elment vadászni M
245. Ezüstfenyő 1s m r d
246. Ezüst szánkót 1s m r d
247. Édesanyám 1s m r d
29. Éni, péni M
157. Ég a gyertya 1- » d
227. Égi búzaszál sm rd
81. Éliás s md
238. Én kicsike sf mrd
64. Én kis kertet sm
158. Érik a dinnye 1- d
30. Fáj a kutyámnak M
188. Fecskét látok mrd
239. Fehér karácsony sfmrd
114. Fehér liliomszál 1s m
124. Fehér liliomszál 1s m -+ d
159. Fehérvári 1- » d
113. Felugrott a Sára 1s m
323. Fenyőünnep s — 1,
160. Fonákul van l-d
65. Fussunk sm
292. Fut szalad m r d 1,
31. Fű. fű. fű M
285. Fűzzünk lombot r d 1, s,

266
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

189. Gólya bácsi mrd

265. Gólya, gólya 1s f m r d
190. Gólya viszi mrd
32. Gyerekek M
76. Gyertek haza sm -»d
126. Gyí, paci 1s m -* d
161. Gyí te l->d
33. Gyí, te paci M
162. Ha akarunk l- >d
163. Ha én cica i -* d
191. Hagymás mrd
138. Hajlik a meggyfa 1s m r d
295. Havas határon m r d 1,
310. Ha vihar jő m r d 1, s,
286. Háp, háp r d 1, s,
290. Három madár m r d 1,
229. Hegedül a kisegér s mrd
88. Hej, a sályi s mrd
34. Hej, Gyula M
192. Hej, meszelő mrd
164. Hej, pipám l-d
165. Hej, szénája 1-+ d
139. Hej, vára 1s m r d
311. Hervad már m r d 1, s,
193. Héja, héja, nincs mrd
194. Héja, héja, vaslapát mrd
73. Hinta-palinta s m+d
35. Hipp, hopp M
195. Hogy a csibe mrd
83. Hold, hold s m d (1)
89. Hol jársz s m rd
36. Hopp, hopp, katona M
171. Hopp, mókuska i -* d
274. Hosszú az erdő d 1, s,
196. Hosszú-szárú mrd
312. Hová mégy m r d 1, s,
248. Hóember Is m rd
197. Höc, höc mrd
74. Höc, höc s m+d
264. Hull a pelyhes 1s f m r d
75. Húzz, húzz s m+d
37. Hüvelykujjam M

267
dalok
sorszám a kezdősor h angkészlet

167. Iglice szívem l -> d

168. Ilyen cica l-*d
325. Ingó-bingó d’— d
249. Ispiláng 1s m r d
169. Ispirityi Pál 1-> d
313. Itt a farsang m r d 1, s,
38. Itt a köcsög M
211. Itt is egy kis m r d 1, s,
266. Itt kopog 1s f m r d
143. Itt ül egy kis 1s m r d
39. Jákobnak M
214. János úr m r d t, 1,
279. Járj, baba rd 1,
250. Járjunk táncot 1s m r d
141. Járom az új 1s m r d
90. Játsszunk s mrd
170. Jertek lányok l -* d
218. Jöjj ki mrd
230. Jön a kocsi s mrd
96. Jön a róka sf mrd
287. Jön a tavasz rd 1, s,
293. Jön az ősz m r d 1,
267. Jöttem karikán 1s f m r d
215. Kajcsai rózsa m r d t, 1,
198. Kaszálj, Pista mrd
91. Katalinka s mrd
127. Kácsa, kácsa 1s m - » d
251. Kedves óvodám 1s m r d
280. Kellene szép kert r d 1,
142. Kendő elejtő Ism rd
97. Kerekecske sf mrd
66. Keress, kopó sm
140. Kering az orsó Ism rd
77. Kert alatt sm -»d
40. Két kis kakas M
199. Ki-be bárány mrd
41. Kicsi csupor M
42. Kicsi kocsi M
288. Kicsi őz r d 1, s,
294. Kicsi üst m r d 1,
268. Kicsi vagyok én 1s f m r d
67. Ki játszik sm

268
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

128. Ki játszik körbe 1s m -* d

314. Kinyílt a rózsa m r d 1, s,
43. Kipp, kopp, kalapács M
252. Kis egér 1s m r d
68. Kis hurka sm
166. Kis kacsa 1-♦ d
115. Kis kacsa Is m
,216. Kis kece m r d t, 1,
.44. Kis kertemben M
201. Kis, kis kígyó mrd
104. Kiszáradt 1s —*d
98. Kiugrott a gombóc sfmrd
200. Kocsit, kocsit mrd
45. Koma, koma M
99. Komatálat sf m rd
100. Koszorú sf m rd
172. Kőketánc 1-* d
78. Kör, kör s m -* d
173. Körtéfa l -> d
240. Kösd fel örzse sf mrd
315. Kövön ült m r d 1, s,
172. Kőketánc 1-+ d
174. Lánc, lánc l-d
101. Lányok ülnek sf mrd
202. Lipem, lopom mrd
129. Lóg a lába 1s m -* d
116. Lopják az úr 1s m
276. Mackó brummog d 1, s,
203. Mackó, mackó mrd
46. Madarak voltunk M
324. Már megjöttünk f — 1.
322. Megismerni m r d 1, s,
231. Megy a kocsi s mrd
326. Megy az öreg 1— 1,
47. Mese, mese M
175. Mély kútba l- * d
176. Mért küldött l-d
106. Mért küldött 1s - » d
253. Mi szél hozott 1s m r d
130. Mit játsszunk lányok 1s m -♦ d
103. Mit mos sf mrd
254. Mi van ma 1s m r d
296. Mondok egyet m r d 1,
269
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

131. Most jöttem Bécsből 1s m -» d

204. Most viszik mrd
177. Most viszik 1- d
231. Nagy az ég s mrd
297. Nagy a hó m r d 1,
277. Nád alól d 1, s,
318. Négy vándor m r d 1, s,
48. Nincs szebb madár M
178. Nyisd ki, asszony l -> d
327. Ó ha cinke 1— 1
49. Ó, ó, ó M
317. Orgona ága m r d 1, s,
289. Országúton r d 1, s,
329. öreg kutya s — s,
269. Öröm ünnep 1s f m r d
255. Örüljünk 1s m r d
319. ősz szele m r d 1, s,
271. Pattanj, pajtás 1s f m r d
50. Pí, pí, pí M
52. Poros úton M
298. Porcos pogácsa m r d 1,
256. Rajta, rajta 1s m r d
132. Recse, recse 1s m - » d
232. Reggeli harmat s mrd
51. Réce, ruca M
257. Rozmaringos 1s m r d
328. Rózsa szirma s — 1,
258. Sándor napján 1s m r d
53. Sánta kutya M
205. Sánta róka mrd
54. Sárga cukor M
55. Sárga rózsa M
70. Sári néni sm
320. Sárkány paripán m r d 1, s,
107. Sétálunk 1s —►d
206. Siess libám mrd
134. Sika, sika 1s m -♦ d
108. Sík, sík 1s -» d
207. Sírjunk mrd
179. Sötétes az erdő l-»d
234. Suttog a fenyves s mrd
270. Süss fel nap 1s f m r d

270
dalok
sorszám a kezdősor hangkészlet

219. Süss ki mrd

180. Süssünk l-d
133. Süti, süti 1s m -♦ d
259. Száll a madár 1s m r d
56. Száll a szarka M
330. Szálljatok le 1— 1,
275. Szérű mellett d 1, s,
57. Szigóri, móri M
135. Szita, szita 1s m -►d
58. Szita, szita M
221. Szól a nóta mrd
69. Szólj síp sm
208. Szőjetek lányok mrd
92. Szőjjünk s mrd
299. Tarka kutya m r d 1,
109. Tekeredik 1s - » d
220. Tekereg a szél mrd
79. Tente baba sm ->d
260. Terefere Tercsi 1s m r d
235. Télapó itt van s mrd
321. Télen, nyáron m r d 1, s,
93. Ti csak esztek s m rd
105. Tormás ember 1s
316. Tó vize m r d 1, s,
94. Töröm, töröm s mrd
209. Túrótettem mrd
102. Tüzet viszek sf m r d
281. Tűzben rd 1,
110. Ugráljunk 1s —♦d
59. Úgy viruljanak M
144. Úszik a kácsa 1s m r d
236. Ültem ringó s mrd
300. Van nekem m r d 1,
117. Vágok, vágok 1s m
60. Vilivári M
302. Vígan dalol m r d t, 1,
301. Volt nekem m r d 1,
210. Zíbor-zábor mrd
181. Zöld paradicsom l-* d
182. Zörög az erdő l-* d
222. Zúg, dong mrd
71. Zsipp, zsupp s m

271
 TÉMAKÖR SZERINTI MUTATÓK
JÁTÉKOK, MONDÓKÁK
játéktípus szerint betűrendben

FELNŐTT JÁTÉKA GYERMEKKEL

Altatók

146. Aludj baba

212. Aludj kicsi
231. Nagy az ég
221. Szól a nóta
79. Tente baba

Arc-, kéz-, ujj-, lábjátékok

7. Áspis, kerekes tenyéijáték

9. Bezere, bezere csiklandozás
11. Cicuska, macuska tenyérsimogató
12. Cini, cini táncoltató
72. Ciróka arcsimogató
120. Csip, csip kézcsípés, hess
25. Ence, Bence tapsoltató
28. Ez elment vadászni ujj számoló
34. Hej, Gyula kéz, térd
73. Hinta-palinta hintáztató
37. Hüvelykujjam ujj-játék
279. Járj, baba léptető
97. Kerekecske csiklandozó
68. Kis hurka kar
129. Lóg a lába láblógató
107. Sétálunk járás-guggolós
133. Süti, süti tapsoltató
58. Szita, szita kézjáték
135. Szita, szita csiklandozó

Lovagoltatók

126. Gyí, paci

161. Gyí te
33. Gyí, te paci
36. Hopp, hopp, katona

272
 74. Hoc, höc
197. Höc, höc
42. Kicsi köcsi

KIOLVASÓK

2. Angyal, kangyal
6. Azért varrták
5. Ángyom sütött
4. Án tán dó
118. Ántánténusz
10. Bíbici Panna
111. Borsót főztem
14. Ecc, pecc
15. Ecem, pecem
16. Egy begy, tyúkbegy
18. Egyedem, begyedem, dínom dánom
19. Egyedem, begyedem, tengertánc
20. Egyedem, begyedem, vaskampó
17. Egyem, kettem
155. Egy, kettő, három
24. Egyszer egy erdőben
22. Ekete, pekete
29. Éni, péni
113. Felugrott a Sára
31. Fű, fű, fű
39. Jákobnak
40. Két kis kakas
41. Kicsi csupor
44. Kis kertemben
98. Kiugrott a gombóc
46. Madarak voltunk
47. Mese, mese
49. ó , ó, ó
50. P í,pí,pí
51. Réce, ruca
54. Sárga cukor
55. Sárgarózsa
56. Száll a szarka
57. Szigóri, móri
117. Vágok, vágok

273
Játékra hívók

90. Játsszunk
170. Jertek lányok
67. Ki játszik ilyet
128. Ki játszik körbe
78. Kör, kör
130. Mit játsszunk lányok

KÖRJÁTÉKOK

Guggolós játékok

148. A sínai
8. Badacsonyi rózsafán
153. Csicseri borsó
84. Egyél libám
64. Én kis kertet
158. Érik a dinnye
140. Kering az orsó
201. Kocsit, kocsit
132. Recse, recse
206. Siess libám
208. Sík, sík
209. Túrótettem

Kergetők

3. Apacuka fogócska
150 Benn a bárány ügyesség
183. Bújj, bújj tűzvivő
61. Cicukám
151. Cirmos cica fogócska
185. Elaludt
186. Erre csörög fogócska
187. Erre kakas
96. Jön a róka tűzvivő
163. Ha én cica
191. Hagymás zsebkendő
164. Hej, paripám
194. Héja, héja, vaslapát
168. Ilyen cica fogó-szín
199. Ki-be bárány
202. Lipem, lopom csősz
116. Lopják az úr csősz
103. Tüzet viszek tűzvivő

274
Párbeszéd + felelgetős

76. Gyertek haza ludas-farkas

193. Héja, héja, nincs kergető
195. Hogy a csibe kergető
175. Mély kútba csere
70. Sári néni vonat
105. Tormás ember kergető
210. Zíbor-zábor kergető

Szerepcsere

149. Bársony ibolyácska

123. Dobi-dobi ujjnév kitalálós
157. Ég a gyertya guggolós
113. Fehér liliomszál
124. Fehér liliomszál
189. Gólya bácsi
171. Hopp, mókuska szökdécselés
211. Itt is egy kis kutas
166. Kis kacsa
115. Kiskacsa
99. Komatálat
103. Mit mos kendő
134. Sika, sika csere vagy pörgető
207. Síijunk csere vagy elfogyó

Kifordulós kör

137. A káliói kör szűkül, tágul

87. Eszterlánc névvel
173. Körtéfa ki- befordulós
131. Most jöttem Bécsből névvel
208. Szőjetek lányok névvel
144. Úszik a kácsa névvel

Leánykérő - lakodalmas
125. Erzsébet asszony külső sorral gyarapodó játékok
159. Fehérvári
89. Hol jársz
177. Most viszik
204. Most viszik
179. Sötétes az erdő

275
 Pár - párválasztás
147. Án-tán tilitom páros séta
95. Ennek a kislánynak párfogó - ügyesség
26. Erre kakas páros forduló
190. Gólya viszi páros játék
162. Ha akarunk páros séta
35. Hipp, hopp páros forduló
196. Hosszú-szárú páros játék
75. Húzz, húzz páros vagy lovaglós
127. Kácsa, kácsa párfogó - ügyesség
77. Kert alatt páros forduló
45. Koma, koma páros séta
203. Mackó, mackó pár vagy kötélugró
60. Vilivári páros forduló
181. Zöld paradicsom párcsere
71. Zsipp, zsupp páros játék

SOR, LÁNC
c------------ 1----
184. Csivirítem sor be- kicsavarás
136. Egy meggy, meggy külső sorgyarapodó
213. Elvesztettem páromat sorgyarapodó
192. Hej, meszelő elöl gyarapodó sor
167. Iglice szívem kanyarodó sor
143. Itt ül egy kis fogyó sor - szoknya
141. Járom az új külső sorgyarapodó
201. Kis, kis kígyó tekeredő láncsor
172. Kőketánc hullámvonal
174. Lánc, lánc sorgyarapodó
180. Süssünk kanyargó lánc
109. Tekeredik kígyósor ki-be

K A P U -H ÍD _

119. Ácsorogjunk kapus vagy tűz

152. Bújj, bújj zöld ág kapus - erőpróba
154. Egyet termett kapusor
83. Hold, hold kapu - láncsor
214. János úr kapusor
106. Mért küldött hidasjáték
176. Mért küldött hidasjáték
178. Nyisd ki, asszony kapusjáték
92. Szőjjünk hidasjáték

276
EGYÉB JÁTÉKOK

82. Aki nem lép induló

112. Csett Pápára nevettető
122. Csőn, csőn gyűrűs
21. Egyenlőre, két kettőre labda - csere
23. Egy, kettő, három járáshoz
85. Egy üveg hintázáshoz
65. Fussunk szobrozáshoz
88. Hej, a sályi hangfelismerés
38. Itt a köcsög köcsögös
198. Kaszálj, Pista ököl - névjáték
66. Keress, kopó tárgy kereső
43. Kipp, kopp, kalapács járáshoz
100. Koszorú hangfelismerés
205. Sánta róka ugrálás - ügyesség
94. Töröm, töröm név beillesztés
110. Ugráljunk ugrálós

JTRÉFÁSCSÚFOLÓK

291. Azt mondják

62. Cserebere
236. Dolgozni
81. Éliás
30. Fáj a kutyámnak
32. Gyerekek
312. Hová mégy
294. Kicsi üst
296. Mondok egyet
48. Nincs szebb madár
52. Poros úton
298. Pörcös pogácsa
53. Sánta kutya
260. Terefere Tercsi
93. Ti csak esztek

277
 DALOK
(évszakok, ünnepek, állatok, táncok)
témakör szerint betűrendben

ÉVSZAKOK
317. Négy vándor Bárdos L.-G. Szabó L.
258. Sándor napján Járdányi P-W eöres S.

Tavasz

307. Csend ül Gryllus V.-Keszeli F.

223. Csepp,csepp Gryllus V.-Sarkadi S.
121. Csiga-biga gyere ki
284. Csip, csep Kodály Z.-Weöres S.
263. Esik az eső
27. Essél eső essél
188. Fecskét látok
287. Jön a tavasz Kodály Z.-Weöres S.,
Károlyi A.
218. Jöjj ki
280. Kellene szép kert Kodály Z.-Weöres S.
326. Megy az öreg Kodály Z.-Weöres S.
253. Mi szél hozott Gryllus V.-Sarkadi S.
270. Süss fel nap
219. Süss ki
255. Örüljünk Vass L.-Muharay E.
302. Vígan dalol Vass L.-Donászy M.

Nyár

243. Borzas galagonya Kodály Z.-Weöres S.

310. Ha vihar jő Kodály Z.-Weöres S.
70. Szólj síp
316. Tó vize Szőnyi E.-Weöres S.

ősz

225. De jó a dió Kodály Z.-Csukás I.

311. Hervad már Járdányi P.-Szőnyi Z.
293. Jön az ősz Kodály Z.-Weöres S.
319. ősz szele Gryllus V.-Szilágyi D,
328. Rózsa szirma Járdányi P.-Szőnyi Z.
220. Tekereg a szél Kodály Z.-Weöres S.

278
Tél
13. Dirmeg, dörmög
248. Hóember Vass L.-Donászy M.
297. Nagy a hó Kodály Z.-Weöres S.
289. Országúton Kodály Z.-Csukás I.
234. Suttog a fenyves népdal-Weöres S.

ÜNNEPEK

Köszöntők

1. Adjon Isten
278. Akinek a szíve népi rigmus-Kodály Z.
325. Ingó-bingó népdal-Weöres S.
267. Jöttem karikán Szőnyi E.-Weöres S.
259. Száll a madár Kodály Z.-Arany J.

Anyák napja

241. Anyák napja Láng I.-Kövesdi J.

303. Anyám, édesanyám
306. Cifra palota
247. Édesanyám Sárosi B.-Csanádi I.
238. Én kicsike
285. Fűzzünk lombot Vass L.-Weöres S.
249. Ispiláng Kemény E.-Soltész E.
268. Kicsi vagyok én
324. Már megjöttünk népdal-Károlyi A.
254. Mi van ma Olsvai I.-Csanádi I.
327. Ó ha cinke Kodály Z.-Weöres S.
317. Orgona ága Járdányi P.-Szőnyi Z.
269. Öröm ünnep Loránd I.-Donászy M.
257. Rozmaringos Járdányi P.-Szőnyi Z.
281. Tűzben Kodály Z.-Weöres S.
236. Ültem ringó Kodály Z.-Weöres S.

Karácsony
261. A Karácsony Sárosi B.-Csanádi I.
242. Báránykának Járdányi P.-Szőnyi Z.
245. Ezüstfenyő Vass L.-Várkonyi K.
246. Ezüst szánkót Kodály Z.-Gazdag E.
239. Fehér karácsony Gryllus V.
323. Fenyőünnep népdal-Weöres S.

279
295. Havas határon Törzsök B.-Sarkadi S.
240. Kösd fel örzse
330. Szálljatok le Gryllus V.-népi szöveg

Télapó

264. Hull a pelyhes európai gyermekdal

-Rossa E.
266. Itt kopog gyermekdal-Donászy M.
271. Pattanj, pajtás népdal-Szőnyi Z.
235. Télapó itt van gyermekdal-Donászy M.

Óvodai búcsú

224. Autó, vonat Sárosi B.-Donászy M.

237. A, a, a
251. Kedves óvodám Sárosi B.-Donászy M.

Egyéb alkalmak

145. A pünkösdi pünkösd - tánc

262. Elmúlott a rövid farsang
313. Itt a Farsang farsang Kodály Z.-Gazdag E.
305. Brum-brum Brúnó farsangra - mackó Járdányi P.-Szőnyi Z.
59. Úgy viruljanak locsoláskor
156. Elhozta az Isten pünkösdölő

ÁLLATOK

283. A kis kutya kutya Kodály Z.-Weöres S.

272. Árkot ugrott szúnyog Kodály Z.-Gazdag E.
304. Bidres, bodros bárány - tavasz Kodály Z.-Gazdag E.
217. Cin, cin egér
63. Csiga-biga állathívogató
273. Egérke egér Kodály Z.-Weöres S.
244. Egy kis malac malac cseremisz népdal
-Gazdag E.
309. Engyem bengyem veréb Kodály Z.-népi szöveg
227. Eresz alól fecske Kodály Z.-Weöres S.
292. Fut szalad pejkó Kodály Z.-Weöres S.
265. Gólya, gólya
286. Háp.háp baromfiudvar Ádám J.-Szabó L.
290. Három madár madár Kodály Z.-Weöres S.
229. Hegedűi a kisegér egér Gryllus V.
274. Hosszú az erdő erdő - madár Kodály Z.-Weöres S.

280
230. Jön a kocsi holló Kodály Z.-Weöres S.
91 Katalinka katicabogár
288. Kicsi őz őz Kodály Z.-Weöres S.
252. Kis egér egér Kodály Z.-Weöres S.
315. Kövön ült vörösbegy Bárdos L.-Károlyi A.
276. Mackó brummog mackó Kodály Z.-Weöres S.,
Csukás I.
276. Nád alól gólya - béka Kodály Z.-Weöres S.,
Károlyi A.
329. öreg kutya kutya Kodály Z.-Weöres S.
232. Reggeli harmat lepke Gryllus V.
275. Szérű mellett madár - pocok Kodály Z.-Weöres S.,
Károlyi A.
299. Tarka kutya kutya - cica Kodály Z.-Károlyi A.
222. Zúg, dong béka - este Kodály Z.-Weöres S.

TÁNCOK

80. A Győri páros tánc

282. Cseng,bong tánchoz Kodály Z.-Weöres S.
308. Csizmám farsangi tánc Kodály Z.-Weöres S.
86. Elvesztettem zsebkendőmet párcsere - tánc
160. Fonákul van csere - tánc
138. Hajlik a meggyfa szerepcsere - tánc
165. Hej, szénája csere - tánc
139. Hej, vára szerepcsere - tánc
169. Ispirityi Pál kendős tánc
250. Járjunk táncot Kodály Z.-Weöres S.
215. Kajcsai rózsa
142. Kendő elejtő zsebkendős tánc
314. Kinyílt a rózsa párosító - két név
216. Kis kece
104. Kiszáradt párválasztó tánc
173. Körtéfa körtánc
101. Lányok ülnek páros tánc
322. Megismerni tánc - kanász
182. Zörög az erdő csere - tánc

EGYÉB DALOK

228. Égi búzaszál reggel Szőnyi E.-Weöres S.

231. Megy a kocsi kocsi - vonat Kodály Z.-Weöres S.
256. Rajta, rajta induló Kodály Z.-Weöres S.
320. Sárkány paripán álom Kodály Z.-Weöres S.
300. Van nekem furulya Kodály Z.-Weöres S.
301. Volt nekem barát Kodály Z.-Weöres S.

281
 ZENESZERZŐK ÉS SZÖVEGÍRÓK

Arany János Lóránd István

Ádám Jenő Muharay Elemér
Bárdos Lajos Olsvai Imre
Csanádi Imre Rossa Ernő
Csukás István Sarkadi Sándor
Donászy Magda Sárosi Bálint
Gazdag Erzsi Soltész Erzsi
Gryllus Vilmos Szabó Lőrinc
G. Szabó László Szilágyi Domokos
Járdányi Pál Szőnyi Erzsébet
Károlyi Amy Szőnyi Zoltán
Kemény Egon Törzsök Béla
Keszeli Ferenc Vass Lajos
Kodály Zoltán Várkonyi Katalin
Kövesdi János Weöres Sándor
Láng István

283
 A DALANYAG FORRÁSMUNKÁINAK JEGYZÉKE

Dr. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték gyűjtemény. Homyánszky V. kiadó, 1891.

Molnár Imre és Lajtha László: Játékország. M. kir. Egyetemi nyomda, 1929.
Kerényi György: 100 népi játékdal. Magyar Kórus, 1938.
Iskolai Énekgyűjtemény I, II. Nemzetnevelők Könyvtára, 1943.
Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok. Kultúra, Kaposvár 1949.
A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok. Akadémiai Kiadó, 1951.
Kodály Zoltán: 333 olvasógyakorlatához Weöres Sándor szövegek. (Kézirat, 1952.)
Barát-Forrai-Oláh: óvodai énektanítás. Tankönyv, 1952.
Muharay Elemér: Népi gyermekjátékaink az óvodában. Tankönyv, 1953.
Muharay Elemér: Népi gyermekjátékaink az általános iskola 1, 2. osztályában. Tan­
könyv, 1954.
Kresz Mária: Csip-csip csóka. Ifjúsági Könyvkiadó, 1955.
Borsai Ilona-Igaz Mária: Ki játszik körbe? Művelt Nép Könyvkiadó, 1955.
Lajos Árpád: Borsodi játékok. Miskolc 1957. Borsod m. Tanács Műv. Oszt.
Művészetre nevelés a családban. Magyar Nők Országos Tanácsa, 1960.
Kodály Zoltán: Kis emberek dalai. Zeneműkiadó, 1962.
Diener-Forrai-Kerecsényi-Vargha: Ének-zene az óvodában. Tankönyv, 1964.
Forrai-Iványi-Keresztúri: Nevelésmódszertani útmutató bölcsődék számára. Egészség­
ügyi Minisztérium, 1966.
Barsi Ernő: Győr környéki gyermekjátékok. Arrabona 1967. évi 9. különlenyomat.
Selmeczi Marcella: Csigabiga palota. Kriterion, Bukarest 1971.
A „Jóbarát” folyóirat „Síppal, dobbal” gyermekjáték pályázatának kézirata, Bukarest
1972. Sepsiszentgyörgy.
A Magyar Rádió és Televízió gyermekjáték pályázatának kézirata, 1972. Adatokat a
pályázat díjnyerteseitől:
1. Barsi Emő, Tímár Istvánné Énekes Lenke
2. Danes Lajos, Harmath Lajosné
3. Nemesik Pál, Borbély Judit
4. Bence Lászlóné Mező Judit, Faragó Sándorné
és még sok más pályázótól vettünk.
Dutkon László: Ki játszik ilyet? Óvónők Modern Kiskönyvtára 6. szám, 1973.
A Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának kézirata, 1973.
A legtöbb adatot Békefi Antal, Borsai Ilona, Igaz Mária, Kerényi György, Kertész
Gyula, Kiss Lajos, Vásárhelyi Zoltán, Vikár László gyűjtéséből vettük.
Borsai Ilona és Kovács Ágnes: Cinege, cinege, kismadár... Magyar Rádió és Minerva
kiadó, 1975.
Haider Edit, Borsai Ilona: Kivirágzott a diófa... Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977.

285
Dr. Komlósi Sándorné Nagy Piroska: Népi gyermekjátékok Baranyában (magyar-dél-
szláv-német). Baranya megyei Tanács VB. Művelődésügyi osztálya, 1979.
Hintalan László, Lázár Katalin: Gyermekjátékok, Hévízgyörk, Pest Megyei Múzeumi
füzetek XII. 1980.
László Bakk Anikó: Egyedem-begyedem. {Criterion, 1981.
Danes Lajos: Kör, kör, ki játszik? Városi és Megyei Művelődésügyi Központ, Nyíregy­
háza 1982.
Gágyor József: Megy a gyűrű vándorútra. Gondolat kiadó, 1982.
Faust Dezsőné: Az óvodai munkában felhasználható galgamenti népszokások és népi
hagyományok. Galgamenti Népművészeti Találkozó pályamunkája, 1984-85.
Zilahi Józsefné: Magyar népi mondókagyűjtemény. Megyei Pedagógiai Intézet, Veszp­
rém 1986-
Liptovszky Józsefné: Borsodi népi gyermekjátékok. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei
Pedagógiai Intézet, 1989.
Dörmögő Dömötör gyermekfolyóirat (1989-1990) Gryllus Vilmos szerzeményei.

EGYÉB DALGYŰJTEMÉNYEK

Szántó Piroska: Kendemóta. Singer és Wolfner, 1946.

Forrai Katalin-Lukáts Kató: Eszterlánc. Zeneműkiadó, 1953.
Lukáts Kató: A part alatt. Ifjúsági Könyvkiadó, 1954.
Székácsné Vida Mária: Kicsi madár. Ifjúsági Könyvkiadó, 1956.
Kerényi György: Gyermekjátékok (válogatás az MNTI. Gyermekjátékokból),
Zeneműkiadó, 1958.
Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok I—II. Akadémiai Kiadó, 1961.
Forrai Katalin: Szomszéd népek dalai. Tankönyvkiadó, 1965.
Forrai Katalin: Európai gyermekdalok I—II. Zeneműkiadó, 1966.
ArmaEdmée: Altatódalok. Zeneműkiadó, 1973.
Járdányi Pál: Terefere Tercsi. Zeneműkiadó, 1973.
Forrai Katalin: Ének az óvodában. Zeneműkiadó, 1974.
Forrai Katalin: Jár a baba jár. Móra Ifjúsági Könyvkiadó, 1976.
Kovács-Borsai: Bújj-bújj zöldág. Móra Ifjúsági Könyvkiadó, 1976.
Kovács-Borsai: Kivirágzott a diófa. Móra Ifjúsági Könyvkiadó, 1977.
Törzsök Béla: Zenehallgatás az óvodában. Zeneműkiadó, 1980.
Forrai Katalin: Ének a bölcsődében. Zeneműkiadó, 1986.

286
 IRODALOMJEGYZÉK

Ádám Jenő: Módszeres énektanítás. Tankönyvkiadó, 1944.

A Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok. Akadémiai Kiadó, 1951.
Átmenetek iskoláskorig. Magyar Pedagógiai Társaság, 1970.
Az iskolai előkészítő foglalkozások vezetése. Tankönyvkiadó, 1974.
Az óvodai nevelés programja. Tankönyvkiadó, 1971.
Az óvodai nevelés programja. Országos Pedagógiai Intézet, 1989.
Bauer Gabriella: Az irodalmi nevelés módszertana. Tankönyvkiadó, 1973.
Borsai-Kovács: A Magyar Rádió Ifjúsági Osztályának mondóka-, gyermekdal- és
játékpályázata. Ethnographia, 1972/2-3.
Dr. Eiben Ottó-Kokas Klára: Ritmikus mozgások és énekes játékok hatása óvodás
gyerekek testi és szellemi fejlődésére. Pedagógiai Szemle, 1964,12. sz.
Ének-zene az óvodában. Tankönyvkiadó, 1957.
Forrai Katalin: Ének-zenei nevelés a bölcsődében. Bölcsődék Országos Módszertani
Intézete, 1977.
Forrai Katalin: A zenei nevelés feladata és hatása a kisgyermek fejlődésére. Egészség-
ügyi Munka, 1968. 5. sz.
Forrai Katalin: A gyermekdal és ritmikus mondókák hatása a gyermek beszédfejlődésére.
Egészségügyi Munka, 1972. 5. sz.
Forrai Katalin: Az óvodai nevelés programjának zenei reformja. Az ének-zene tanítása,
1973.3. sz.
Forrai Katalin: A zene hatása a hároméves gyermek fejlődésére. Magyar Pszichológiai
Szemle, 1977. 5. sz.
Horváth László: Az ének-zenei tudás- és készségszintmérés az általános iskolában.
Tankönyvkiadó, 1972.
Igaz Mária: Népi énekes játékaink (vázlatterv), 1972.
Iskolai előkészítő foglalkozások kézikönyve. Tankönyvkiadó, 1974.
Dr. Kardos László: Általános pszichológia. Tankönyvkiadó, 1964.
Kecskeméti Óvónőképző Intézet. Tanulmányok 3. kötet, Óvónők II. Nyári Akadémiája,
1973.
Forrai Katalin: Az ének-zene helye az óvodai nevelés programjában.
Borsai Ilona: A magyar népi gyermekmondóka.
Dr. Kálmán Lajos: Hozzászólás játékdalfolklórunk és óvodai adaptációja kérdéséhez.
Székácsné Vida Mária: Éneklés, mozgás, ábrázolás kapcsolata.
Dr. Bakkay Tibomé: Az óvodai ének-zene nevelés és bábjáték.
Monostory Lajosné: Az ének-zene és mozgás kapcsolata az óvodában.
Róbert Gábor: Hangszeres zene az óvodában.
Dr. Kálmán Lajos: Kodály Zoltán zenéje az óvodában.
Dr. Kelemen László: A pedagógiai pszichológia alapkérdései. Tankönyvkiadó, 1967.
Kodály Zoltán: Zene az óvodában. Magyar Kórus, 1941; Zeneműkiadó, 1957.
Kodály Zoltán: Visszatekintés I—II. Zeneműkiadó, 1961.
Kodály Zoltán: Ötfokú zene II. 100 kis induló (előszó). Zeneműkiadó, 1961.
Kokas Klára: Az énekes foglalkozás hatása a gyermekek fejlődésére. Óvodai nevelés,
1964. 10. sz.
Kokas Klára: A relatív szolmizációs módszer hatása 3-8 éves gyerek személyiségének
formálására. Magyar Pedagógia, 1967. 1. sz.
Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Zeneműkiadó, 1972.
Dr. Mészáros István: Esztétikai nevelés az óvodában. Tankönyvkiadó, 1966.
Molnár Antal: Az óvodáskorú gyermek zenei nevelése (tanulmány), 1940. -
Monostory Lajosné: Hangképzés az óvodában. Óvónőképzők Tudományos közleménye,
Hl. évf. 1964.
Mónus András-Kokas Klára: Ének-zenei hatások tanulmányozása 3-6 éves gyerekeknél,
mozgásvizsgálatok alapján. Magyar Pszichológiai Szemle, 1970.1. sz.
Művészetre nevelés a családban 0-6 éves korig. MNOSZ, Kossuth Kiadó, 1960,1976.
Dr. Nagy Sándor: A korszerűség értelmezése az oktatásban. Pedagógiai Szemle, 1973.4. sz.
Dr. Nagy Sándor: Didaktika. Tankönyvkiadó, 1967.
Dr. Nagy Sándor: A tantervi kutatások és az oktatáselmélet jövője. Pedagógiai Szemle
1973/1.
Nevelőmunka az óvodában (kézikönyv). Tankönyvkiadó, 1957.
Óvodai énektanítás (módszer és dalok). Tankönyvkiadó, 1951.
Péter József: Zenei nevelés az általános iskolában. Tankönyvkiadó, 1973.
Prahács Margit: Zene a régi óvodában. Kodály emlékkönyv I. Akadémiai Kiadó, 1953.
Sándor Frigyes: Zenei nevelés Magyarországon. Zeneműkiadó, 1964.
Szabadi Ilona: Korszerű nevelési program - korszerű nevelés. Óvónőképzők Tudomá­
nyos Közlönye. 1969. VII. kötet
Szarigáné Horváth Valéria: Az óvodák és az óvónőképzés ének-zenei nevelésének néhány
kérdése. Óvónőképzők Tudományos Közlönye, 1969. VII. kötet
Szarkáné Horváth Valéria: Az ismeretszerzés útja az óvodai ének-zenei nevelésben.
Óvónőképzők Tudományos Közleménye, 1971. VIII. kötet.
Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés hatásrendszere. Akadémiai Kiadó, 1980.
Szolfézs tanterv. Jegyzet Művelődésügyi Minisztérium Művészetoktatási Osztály, 1965.
Vitányi Iván: Ének-zenei iskolába jártak... Zeneműkiadó, 1972.
150,- Ft

Forrai Katalin l^önyvénlf||^k,Utdolgozott és bővített kiadása

F O R R A I * É N E K AZ ÓVODÁBAN
az alapfokú é n e k - z e n e o k ta tá s ’nélkülözhetetlen segédeszköze,
amely a zenei k u l t ú r a t o v á b b a d á s á b a n , a m a g y a r n é p z e n e ­
kincs m e g i s m e r t e té s é b e n , a zenei készségek fejlesztésében
nyújt szakmai, módszertani segítséget az 1989-es óv o d ai'p ro g ­
ram nevelési elveinek alapjáni. A szinte teljes óvodai dalanya-
got felölető jzenei pé ldatár - félfrissített anyagával - az otthoni
és óvodai énekléshez, játékho z, zenehallgatáshoz kínál 330 ré ­
gi és új moridókát, palt és ^nekesjátékot. A kötetet, amelyet
minden zenét kedvelő, gye/ekekkel foglalkozó felnőttnek, isko­
l á k n a k , ó v o d a i n a k és k ö n y v t a r a k n a k a j á n l u n k , e z ú t ta l is
Rogán Miklós szemléltetőtábrái;és rajzai díszítik.

EDITIO M U S IC A BUD APEST