Professional Documents
Culture Documents
Genetika Kezikonyv PDF
Genetika Kezikonyv PDF
Házi Kisokos
A genetika és a
genetikai betegségek megértéséhez
Kézikönyv
Government information at NLM Web sites is in the public domain. Public domain
information may be freely distributed and copied, but it is requested that in any
subsequent use the National Library of Medicine (NLM) be given appropriate
acknowledgement.
Jelen Genetikai Kisokos az Amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtár angol nyelven megjelent, a
http://ghr.nlm.nih.gov/ webhelyről szabadon letölthető verziójának magyar nyelvű
fordítása.
Szakmai lektorok:
Dr. Gausz János az MTA doktora, Dr. Speer Gábor, Dr. Balla Bernadett és Dr. Kósa János.
Ez a kiadás még a végleges tördelés és lektorálás előtti verzió, így előfordulhatnak benne
hibák, melyekért elnézésüket kérjük.
Kézikönyv
TARTALOMJEGYZÉK
Sejtek és DNS 3
Sejtek, gének és kromoszómák
Mutációk és az egészség 38
Génmutációk, kromoszóma-mutációk és a családokban előforduló betegségek
Génterápia 138
Kísérleti technikák, biztonság, etika és hozzáférhetőség
Genomkutatás 152
Jövőbeni lépések a humán genomkutatásban
1. Fejezet
Sejtek és DNS
Tartalomjegyzék
Mi az a sejt? 4
Mi a DNS? 9
Mi a mitokondriális DNS? 11
Mi az a gén? 12
Mi az a kromoszóma? 13
Mi az a sejt?
Minden élőlény alapvető építőkövei a sejtek. Az emberi test sejtek ezermillárdjaiból áll. Ezek alkotják
a test szerkezetét, a táplálékból tápanyagot vesznek fel, ezeket a tápanyagokat energiává alakítják át
és speciális funkciókat látnak el. A sejtek tartalmazzák a szervezet örökítő anyagát is, és képesek
reprodukálni magukat.
A sejtek sok alkotóelemből állnak és minden egyes elemnek más a funkciója. Néhányuk, az
úgynevezett sejtszervecskék (organellumok) specializálódott struktúrák, melyek bizonyos feladatokat
hajtanak végre a sejten belül. Az emberi sejtek a következő - abc sorrendben felsorolt - főbb
alkotóelemekből állnak:
Sejtplazma (Citoplazma)
A sejteken belül a sejtplazmát zselészerű folyadék, a citoszol és más, a sejtmagot körülvevő
struktúrák alkotják.
Sejtváz (Citoszkeleton)
A sejtváz hosszú rostok hálózata, mely a sejt szerkezeti vázát alkotja. A sejtváz számos fontos
funkciót lát el, többek között meghatározza a sejt formáját, részt vesz a sejtosztódásban és
Golgi-apparátus
A Golgi-apparátus becsomagolja a sejten kívülre szállítandó, az endoplazmás retikulum által
végső formájára alakított molekulákat.
Lizoszómák és peroxiszómák
Ezek az sejtszervecskék alkotják a sejt recirkulációs központját. Megemésztik a sejtet
megtámadó idegen baktériumokat, megszabadítják a sejtet a mérgező anyagoktól és
recirkuláltatják, azaz az anyagcsere körfolyamatába visszajuttatják az elhasználódott
sejtalkotókat.
Mitokondriumok
A mitokondriumok olyan komplex sejtszervecskék, melyek a táplálékot energiává alakítják át
olyan módon, hogy az a sejt által hasznosítható legyen. Saját, a sejtmagi DNS-től elkülönülő,
genetikai anyaggal rendelkeznek, és képesek reprodukálni magukat.
Sejtmag
A sejtmag a sejt irányító központjaként működik és utasításokat ad a sejtnek, hogy
növekedjék, éretté váljon, osztódjék vagy pusztuljon el. Tartalmaz DNS-t
(dezoxiribonukleinsavat) is, a sejt örökítő anyagát. A sejtmagot a sejtmagmembránnak
nevezett hártya veszi körül, mely védi a DNS-t és elválasztja a sejtmagot a sejt többi részétől.
Sejthártya (plazmamembrán)
A sejthártya a sejt külső burkolata. Elválasztja a sejtet környezetétől és lehetővé teszi, hogy
anyagok jussanak be, vagy elhagyják a sejtet.
Riboszómák
A riboszómák olyan sejtszervecskék, melyek végrehajtják a sejt fehérje-készítésre
(szintézisre) vonatkozó genetikai utasításait. Ezek a sejtszervecskék szabadon lebegnek a
sejtplazmában, vagy az endoplazmás retikulumhoz (lásd fent) kötődhetnek.
Ábraaláírás: A riboszómák a sejt genetikai utasításait használják fel, hogy fehérjéket állítsanak elő.
Az ábrán belül: Ribosomes = riboszómák
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” interaktív bevezetést mutat be a sejtek
és számos funkciójuk megismeréséhez (http://learn.genetics.utah.edu/content/begin/cells/).
Mi a DNS?
A DNS, vagy más néven dezoxiribonukleinsav, az örökítő anyaga az emberi és majdnem minden más
szervezetnek is. Egy személy testének közel az összes sejtje ugyanazt a DNS-t tartalmazza. A legtöbb
DNS a sejt magjában van (amit sejtmagi DNS-nek nevezünk), de a DNS egy kis része megtalálható a
mitokondriumokban is (ez nevezik mitokondriális DNS-nek, vagy mtDNS-nek).
Az információ a DNS-ben egyfajta kódként tárolódik és a kód betűkészlete a négy bázisból - adenin
(A), guanin (G), citozin (C) és timin (T) - áll. Az emberi DNS kb. 3 milliárd bázisból áll, és ezeknek a
bázisoknak több mint 99 százaléka ugyanaz minden emberben. A bázisok sorrendje, más néven
szekvenciája, határozza meg azt az információt, amely egy szervezet felépítéséhez és fenntartásához
szükséges, hasonlóan ahhoz, ahogy az abc betűi bizonyos sorrendben szavakat és mondatokat
alkotnak.
A DNS bázisai egymással párba állnak, az A a T-vel és a C a G-vel, alakítja ki a bázispárnak nevezett
egységeket. Ezen túlmenően, minden bázis hozzákapcsolódik még egy cukor és foszfát részből álló
molekulához is. A bázis, a cukor és a foszfát részek együttesét nukleotidnak nevezik. A nukleotidok
két hosszú, spirált formáló szállá rendeződnek, amit kettősspirálnak neveznek. A kettősspirál
szerkezete valamelyest hasonlít egy létráéra: a bázispárok alkotják a létra fokait, a cukor és foszfát
molekulák pedig a fokokat tartó, függőlegesen álló oldalvázat.
A DNS egyik fontos tulajdonsága, hogy képes replikálódni, azaz másolatot készíteni saját magáról. A
DNS kettősspiráljának mindegyik szála képes mintázatul szolgálni a bázisok szekvenciájának
megkettőződéséhez. Ez különösen fontos akkor, amikor a sejtek osztódnak, mivel mindegyik
leánysejtnek szüksége van egy-egy példányára az anyasejtben jelenlévő DNS-nek.
Ábraaláírás: A DNS egy kettősspirál, melyet a cukor-foszfát gerinc és a hozzá kapcsolódó bázispárok
alakítanak ki.
Az ábrán belül: Base pairs = bázispárok, Adenine = adenin, Thymine = timin, Guanine = guanin,
Cytosine = citozin, Sugar phosphate backbone = cukor-foszfát gerinc
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
A DNS molekulához a „The National Human Genome Research Institute” dezoxiribonukleinsav (DNS)
adatlapja (http://www.genome.gov/25520880) nyújt bevezetőt.
A mitokondriumok olyan sejten belüli struktúrák, melyek a táplálékot energiává alakítják át.
Mindegyik sejt mitokondriumok százait-ezreit tartalmazza, melyek a sejtmagot körülvevő
folyadékban, a sejtplazmában helyezkednek el.
Minden személy minden egyes génjének két példányával rendelkezik, melyek közül egyet-egyet az
egyik, illetve a másik szülőjétől örökölt. A legtöbb gén az összes emberben egyforma, de egy kis
hányaduk (az összesnek kevesebb, mint 1%-a) némi eltérést mutat az egyes emberek között. Az
allélek ugyanannak a génnek a különböző formái, melyekben a DNS bázisainak sorrendje
(szekvenciája) egy kicsit eltér egymástól. Ezek a kis különbségek alakítják ki a minden személyre
jellemző egyedi testi jellegzetességeket.
Ábraaláírás: A géneket DNS alkotja. Minden egyes kromoszóma sok gént tartalmaz.
A nem osztódó sejtekben a kromoszómák még mikroszkóp alatt sem láthatók. A sejtosztódás során
azonban a kromoszómákat felépítő DNS pakolódása szorosabbá válik, így mikroszkóp alatt a
kromoszómák már láthatóvá válnak. A kutatók a kromoszómákra vonatkozó ismereteik legnagyobb
részét az osztódó sejtekben megfigyelt kromoszómák tanulmányozása során szerezték.
2. Fejezet
Tartalomjegyzék
Mik a fehérjék és mit csinálnak? 17
Mi az epigenom? 26
A fehérjék az aminosavaknak nevezett kisebb egységek százaiból, vagy ezreiből épülnek fel, melyek
egymáshoz kapcsolódva hosszú láncokat alkotnak. 20 különböző aminosav van, amelyek különböző
sorrendben kapcsolódhatnak a fehérjék kialakulása során. Az aminosavak sorrendje határozza meg
minden egyes fehérje egyedi háromdimenziós szerkezetét és speciális feladatát is.
Ábraaláírás: A növekedési hormon egy, az agyalapi mirigy (hipofízis) által termelt, jelvivő fehérje. A
sejtek növekedését szabályozza oly módon, hogy hozzákötődik egy növekedési hormon
receptornak nevezett fehérjéhez.
Az ábrán belül: Growth hormone = növekedési hormon, Growth hormone bound to receptor =
növekedési hormon a receptorhoz kötődve
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
A transzkripció során a DNS-ben tárolt információ átmásolódik egy RNS-nek (ribonukleinsav) nevezett
molekulába a sejtmagon belül. Mind az RNS, mind a DNS nukleotid bázisok láncolatából épül fel, de
kémiai tulajdonságaik némileg eltérnek egymástól. Az RNS-eknek azt a típusát, amelyik a fehérjék
elkészítéséhez szükséges információt tartalmazza „messenger” (hírvivő) RNS-nek nevezik (mRNS),
mert ez viszi ki a DNS-től származó információt a sejtmagból a sejtplazmába.
A géntől a fehérjéig vezető úton a második lépés a transzláció, ami a sejtplazmában játszódik le. A
mRNS és a riboszómának nevezett specializált komplex között olyan kölcsönhatás alakul ki, melynek
során az utóbbi mintegy „leolvassa” a mRNS bázisainak sorrendjét. Három egymást követő bázis
különböző sorrendjeit kodonoknak nevezzük, melyek mindegyike általában egy-egy meghatározott
aminosavat kódol. (Az aminosavak a fehérjék építőkövei.) Az RNS-ek egyik fajtája a transzfer (átadó)
RNS (tRNS) szereli össze a fehérjéket egyesével beépítve az egymás után következő aminosavakat. A
fehérje összeszerelése addig folytatódik, amíg a riboszómára egy „stop” kodon kerül (három bázisnak
olyan sorrendje, amelyik nem kódol egy aminosavat sem).
Az információnak a DNS-től az RNS-en keresztül a fehérjéig való áramlása a molekuláris biológia egyik
legmeghatározóbb alapelve és ezért „központi (centrális) dogmának” is szokták nevezni.
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” interaktív bevezetést ajánl a
transzkripció és transzláció megismeréséhez (http://learn.genetics.utah.edu/content/begin/dna/).
A ’The New Genetics’ a „National Institute of General Medical Sciencies” kiadványa, tárgyalja a
transzkripciót (http://publications.nigms.nih.gov/thenewgenetics/chapter1.html#c4) és a transzlációt
(http://publications.nigms.nih.gov/thenewgenetics/chapter1.html#c7) is.
Mi az epigenom?
Vannak olyan DNS módosítások, melyek nem változtatják meg DNS bázissorrendjét (szekvenciáját),
mégis hatással lehetnek a gének aktivitására. Kémiai csoportok, amelyek az egyes génekhez
kapcsolódnak, szabályozhatják azok aktivitását; ezeket a módosításokat epigenetikai változásoknak
nevezzük. Az epigenom magában foglalja mindazokat a kémiai módosító csoportokat, amelyek egy
személy teljes DNS állományához (genomjához) hozzáadódtak, hogy ily módon szabályozzák a
genomjában lévő összes gén aktivitását (kifejeződését). Az epigenom kémiai módosító csoportjai
nem részei a DNS szekvenciájának, de azon vannak rajta, vagy a DNS-hez kapcsolódnak (az „epi”
előtag görögül azt jelenti, hogy valami felett). Az epigenomikus módosítások fennmaradnak a sejtek
osztódása során és néhány esetben generációkon keresztül is öröklődnek. A környezeti hatások, mint
például egy személy táplálkozása vagy szennyezőanyagokkal való érintkezése szintén befolyással
lehetnek az epigenomra.
Az epigenetikai változások segíthetnek meghatározni, hogy egyes gének be-, vagy kikapcsolt
állapotban legyenek és hatással lehetnek bizonyos sejtekben a fehérjék termelésére, biztosítván,
hogy csak a szükséges fehérjék termelődjenek. Azok a fehérjék például, amelyek a csontok
növekedését segítik elő nem termelődnek az izomsejtekben. Az epigenomi módosítások mintázata
különbséget mutat az egyes egyedek, egy egyed különböző szövetei és még különböző sejtjei között
is.
Az epigenomi módosítások egyik gyakori típusát metilációnak nevezzük. A metiláció az egy szén
atomot és három hidrogén atomot tartalmazó, metil-csoportnak nevezett, kis molekuláknak a DNS
különböző részeihez történő hozzákapcsolását jelenti. Amikor egy adott génhez metil-csoportok
adódnak, azok kikapcsolják, vagy csendesítik a gént és így nem képződik róla fehérje.
Mivel az epigenetikai folyamatban bekövetkezett hibák, mint amilyenek például a nem megfelelő gén
módosítása, vagy egy csoport hozzáadásának elmaradása, abnormális génaktivitáshoz, vagy
inaktiváláshoz vezethetnek, ezek genetikai rendellenességek kiváltó okai lehetnek. Számos genetikai
betegség, mint például a különböző ráktípusok, anyagcsere- és degeneratív rendellenességek,
esetében találták, hogy azok kapcsolatban állnak epigenetikai hibákkal.
A tudósok jelenleg is fáradoznak azon, hogy a genom és az azt módosító kémiai csoportok közötti
viszonyokat feltárják. A módosításoknak különösen a génműködésre, a fehérjetermelésre és az
emberi egészségre gyakorolt hatásait tanulmányozzák.
A „National Human Genome Research Institute” honlapján elérhető egy epigenomikai adatlap
(http://www.genome.gov/27532724).
Az epigenomika megértését szolgáló számos eszköz elérhető az ’NIH Common Fund Epigenomics
Project” (https://commonfund.nih.gov/epigenomics/) honlapján.
A mitózis az életnek egy alapvető folyamata. A mitózis során a sejt a teljes beltartalmát megkettőzi,
beleértve a kromoszómákat is, és kettéválik, hogy két, egymással azonos leánysejtet hozzon létre.
Mivel ez egy igen fontos folyamat, a mitózis lépései számos gén szabályozása alatt állnak. Amikor a
mitózis megfelelő szabályozása nem működik, olyan, az egészséget súlyosan érintő betegségek
alakulhatnak ki, mint például a rák.
A másik típusú sejtosztódás, a meiózis biztosítja, hogy az embereknek minden generációban azonos
számú kromoszómái legyenek. Ez egy kétlépéses folyamat, amely a felére csökkenti a kromoszóma-
számot (46-ról 23-ra) a spermiumokban és a petesejtekben. Amikor a spermium és a petesejt egyesül
a megtermékenyítéskor, mindegyik 23 kromoszómát hoz magával, és a keletkező zigótában a
szokásos 46 kromoszóma lesz. A meiózis teszi lehetővé a genetikai változatosság kialakulását is. A sejt
DNS tartalma a sejtosztódás során lejátszódó rekombináció révén keveredik.
Amennyiben egy sejt DNS-ében olyan hiba van, amit nem lehet kijavítani, a sejt keresztül mehet az
apoptózisnak nevezett programozott sejthalál folyamatán (illusztráció a 31. oldalon). Az apoptózis az
egész élővilágban előforduló folyamat, amely segíti a szervezetet, hogy megszabaduljon azoktól a
sejtektől, amelyekre nincs szüksége. Az apoptózis során a sejtek széttöredeznek és anyaguk a
fehérvérsejtek egyik, makrofágoknak nevezett típusa révén kerül vissza az anyagcsere körforgásba
(illusztráció a 32. oldalon). Az apoptózis a genetikailag sérült sejtek (melyek a rák kialakulásához
vezethetnek) eltávolításával védi a szervezetet, és fontos szerepet játszik az embrió fejlődésében és a
felnőtt szövetek fenntartásában. A rák a sejtciklus normális szabályozásának felbomlása miatt alakul
ki. Ha a ciklus szabályozás nélkül folytatódik, a sejtek rendszertelenül osztódhatnak és olyan genetikai
hibákat halmozhatnak fel, melyek rákos daganatok kialakulásához vezethetnek (illusztráció a 33.
oldalon).
A „National Institutes of Health’s Apoptosis Interest Group” bevezetőt nyújt a programozott sejthalál
témájához a honlapján (http://www.nih.gov/sigs/aig/Aboutapo.html).
A „National Cancer Institute” számos közleményt ajánl, amelyek elmagyarázzák a rákos daganatok
növekedését. Ilyenek például a „Mit kell tudni a rákról- Áttekintő” (What You Need To Know About
Cancer - An Overview; http://www.cancer.gov/cancertopics/wyntk/cancer) és a „Rák megértése”
(Understanding Cancer; http://www.cancer.gov/cancertopics/understandingcancer/cancer).
Ábraaláírás: A sérült sejt apoptózison mehet keresztül, ha nem képes kijavítani a genetikai hibákat.
Az ábrán belül: Apoptosis = apoptózis, Healthy cell = egészséges sejt, Injury to cell = sejtet érő
sérülés, Genetic errors result from injury = sérülésből adódó genetikai hibák, Cell attampts to
repair errors = a sejt megpróbálja kijavítani a hibákat, All errors repaired = az összes hibát
kijavította, Some errors remain = néhány hiba megmaradt, Additional injury to cell = a sejtet érő
további sérülés, Cell unable to repair errors = a sejt képtelen kijavítani a hibákat, Cell programs
itself to die via apoptosis = a sejt apoptózis általi halálra programozza magát
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: A rák akkor alakul ki, mikor a sejtek genetikai hibákat halmoznak fel magukban és
ellenőrzés nélküli osztódásokkal sokszorozódnak meg.
Az ábrán belül: Genetic mutation and cancer development = A genetikai mutáció és a rák
kifejlődése, Healthy liver = egészséges máj, Liver = máj, Tumor = daganat, Healthy cell = egészséges
sejt, Injury to cell = sejtet érő sérülés, Genetic errors accumlate = genetikai hibák halmozódnak fel,
Liver cancer = májrák, Unhealthy cells rapidly multiply and become disorganized cancer cells = a
beteg sejtek gyorsan sokszorozódnak és szervezetlen ráksejtekké válnak
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
A genetikusok térképet használnak, hogy megadják egy adott gén helyét a kromoszómán. Az egyik
típusú térkép a citogenetikai elhelyezkedést használja egy gén pozíciójának megadásához. A
citogenetikai elhelyezkedés a kromoszómák bizonyos vegyszerekkel történő megfestésekor
keletkező, jól felismerhető sávmintázatán alapul. Egy másik típusú térkép a molekuláris helyet
használja, ami egy gén kromoszómán belüli pozíciójának pontos megadása. A molekuláris hely a
kromoszómát alkotó DNS építőköveinek, a bázispároknak a sorrendjén (szekvenciáján) alapul.
Citogenetikai hely
A genetikusok a gének citogenetikai helyét egységes módon adják meg. A legtöbb esetben a hely a
megfestett kromoszóma egy adott sávjának a helyzetét jelöli:
17q12
Ha csak kevesebbet tudnak a pontos helyről, akkor az egymást követő sávok egy szakaszaként is
leírhatják:
17q12-q21
A számok és betűk kombinációja adja meg egy gén „címét” a kromoszómán. Ez a cím több részből áll:
• A kromoszóma, amelyiken a gén található. Az első szám, vagy betű. amit a gén
helyének megadására használnak, a kromoszómát jelenti. A kromoszómákat 1-22-ig a
számuk jelöli (ezek az autoszómák). A nemi kromoszómákat „X” vagy „Y” jelöli.
• A gén pozíciója a p,vagy q karon. Egy gén pozíciója azon a jól felismerhető, világos és
sötét sávok mintázatán alapul, amely akkor jelenik meg, mikor a kromoszómát egy
bizonyos anyaggal festik meg. A pozíciót rendszerint két számjeggyel jelölik (ezek a
régiót és a sávot jelentik), amelyeket néha egy tizedes pont követ és egy, vagy több
további számjegy (ezek az alsávokat jelentik egy világosabb, vagy sötétebb területen
Időnként, a „cen” és „ter” rövidítéseket is használják egy gén helyének meghatározásakor. A „cen”
azt jelenti, hogy a gén nagyon közel van centromerhez. Például a 16pcen a 16-os kromoszóma rövid
karjának a centromerhez közeli részére utal. A „ter” a terminus rövidítése, ami azt jelzi, hogy a gén a
p, vagy a q kar végéhez van nagyon közel. Például a 14qter a 14-es kromoszóma hosszú karjának
csúcsára utal. (Időnként a „tel” megjelölést is használják egy gén helyének megadásakor. A „tel” a
telomerekre utal, melyek ott vannak mindegyik kromoszóma végein. A „tel” és „ter” rövidítések
ugyanazt a helyet jelölik.)
Ábraaláírás: A CFTR gén a 7-es kromoszóma hosszú karján a 7q31.2. pozícióban helyezkedik el.
Az ábrán belül: Chromosomal location of a gene = egy gén kromoszómális helye, chromosome # 7 =
7-es kromoszóma, short arm p = rövid kar p, long arm q = hosszú kar q, Centromere = centromer,
Example gene: CFTR = példa gén: CFTR, Chromosomal location: 7 q 31.2 = kromoszómális hely: 7 q
31.2, band # 1 = 1-es sáv, sub-band # 2 = 2-es alsáv, region # 3 = 3-as régió
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Molekuláris hely
Az Emberi Genom Projekt, egy 2003-ban befejezett nemzetközi kutatási program mindegyik emberi
kromoszómában meghatározta a bázispárok sorrendjét (szekvenciáját). Ez a szekvencia-információ
tette lehetővé a kutatók számára, hogy sok gén esetében a citogenetikai helynél egy pontosabb
címet adhassanak meg. Egy gén molekuláris címe bázispár pontossággal jelöli ki az adott gén helyét.
Megadja a gén pontos pozícióját a kromoszómán és a gén méretét is megmutatja. A molekuláris hely
ismerete lehetővé teszi a kutatók számára, hogy meghatározhatják, hogy pontosan milyen messze
van egy gén az ugyanazon a kromoszómán elhelyezkedő többi géntől.
A különböző kutatócsoportok gyakran adnak meg kissé eltérő értékeket egy gén molekuláris helyét
illetően. A kutatók az emberi genom szekvencia-eredményeit többféle módszerrel értékelik, ami apró
eltéréseket eredményezhet egy gén molekuláris címét illetően. A Genetikai Házi Kisokos az NCBI
(http://www.ncbi.nlm.nih.gov/sites/entrez?db=gene) adatait adja meg a gének molekuláris helyére
nézve.
A „National Human Genome Research Institute” honlapja elmagyarázza, hogy hogyan készítenek el a
kutatók egy genetikai térképet (http://www.genome.gov/10000715).
Az egyes gének családokba való sorolása segít a kutatóknak leírni a gének egymáshoz való viszonyát.
A kutatók felhasználhatják a géncsaládokat arra, hogy megjósolják egy újonnan azonosított gén
funkcióját, azon az alapon, hogy milyen már ismert génekhez hasonlít. A gének közötti hasonlóság
egy családon belül arra is felhasználható, hogy hol és mikor aktív (fejeződik ki) egy adott gén. Ezen
túlmenően, a géncsaládok olyan gének azonosításához is vezethetnek, melyek bizonyos
betegségekhez köthetőek.
Néha előfordul, hogy nem tudunk eleget egy génről ahhoz, hogy besoroljuk egy már megalapozott
géncsaládba. Más esetekben, egy gén több mint egy családba is beilleszthető. Nincs olyan formális
irányelv, ami meghatározná azokat a kritériumokat, amelyek a gének csoportosításának alapját
képezik. A gének osztályozási rendszere folyamatosan fejlődik, ahogyan a tudósok egyre többet
tudnak meg a gének szerkezetéről és funkciójáról és a közöttük lévő összefüggésekről.
A Genetikai Házi Kisokos (Genetics Home Reference) olyan információt biztosít a géncsaládokról
(http://ghr.nlm.nih.gov/geneFamily), mely mindegyik géncsaládról tartalmaz egy rövid leírást és a
benne szereplő gének listáját is.
3.Fejezet
Mutációk és az egészség
Tartalomjegyzék
Mi a génmutáció és hogyan alakulnak ki a mutációk? 39
Mit jelent az, hogy valakinek genetikai hajlama van egy betegségre? 69
Azokat a mutációkat, amelyek csak egy petesejtben, vagy spermiumban fordulnak elő, vagy amelyek
közvetlenül a megtermékenyítés után keletkeznek, új (de novo) mutációknak nevezzük. A de novo
mutációk adhatnak magyarázatot az olyan genetikai rendellenességekre, amelyek esetében egy
érintett gyermek minden sejtjében jelen van egy adott mutáció, de a családjában korábban nem
fordult elő a kérdéses rendellenesség.
A szerzett (másképpen: testi, vagy szomatikus) mutációk az egyedi sejtekben keletkeznek valamely
időpontban a személy életének során. Ezeket a változásokat okozhatják környezeti tényezők, mint
például a nap ultraibolya sugárzása, vagy kialakulhatnak úgy, hogy egy hiba keletkezik akkor, mikor a
DNS lemásolja magát a sejtosztódás során. A testi sejtekben (a spermiumokon és a petesejteken
kívüli többi sejtben) lévő szerzett mutációk nem adódnak át a következő generációnak.
Némelyik genetikai változás nagyon ritka, mások viszonylag gyakoriak egy népességen belül. Azokat a
genetikai változásokat, amelyek a népesség nagyobb, mint 1%-ában fordulnak elő, polimorfizmusnak
(többalakúságnak) nevezik. Ezek elég gyakoriak ahhoz, hogy egy, a DNS-ben jelen lévő, normális
változatnak tekintsék azokat. A polimorfizmusok felelősek számos olyan, az emberek közötti normális
különbözőségért, mint például a szemszín, hajszín és a vércsoport. Habár sok polimorfizmusnak nincs
negatív hatása egy személy egészségi állapotára, ezen változatok némelyike befolyásolhatja bizonyos
rendellenességek kifejlődésének kockázatát.
A „Centre for Genetics Education” honlapja a genetikai kódot érintő változásokra vonatkozó tényeket
tárgyalja (http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-Sheets/Changes-to-the-Genetic-
Code-FS4).
Néhány esetben, a génmutációk olyan súlyosak, hogy megakadályozzák a magzatot abban, hogy
megszületéséig életben maradjon. Ezek a változások olyan génekben következnek be, melyek
nélkülözhetetlenek az egyedfejlődéshez, és a magzat fejlődését annak legkorábbi szakaszában
szakítják meg. Mivel ezeknek a mutációknak nagyon komoly hatásai vannak, letalitást okoznak.
• Génmutációk és betegségek
(http://www.cancer.gov/cancertopics/understandingcancer/genetesting/page8)
A „Centre for Genetics Education” egy adatlappal szolgál azokról a genetikai változásokról, amelyek
rendellenességekhez vezetnek (http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-
Sheets/Changes-that-make-a-gene-faulty-FS5).
A mutációk egy nagyon kis százalékának éppenséggel pozitív hatása van. Ezek a mutációk, fehérjék új
formáihoz vezetnek, melyek segítik az egyént abban, hogy jobban alkalmazkodjon a környezetében
bekövetkező változásokhoz. Például, egy előnyös mutáció eredményezhet egy olyan fehérjét, amely
megvédi az egyént és leszármazottait egy újfajta baktériumtörzs káros hatásaitól.
Mivel egy személy genetikai kódja nagyszámú, az egészségre hatástalan mutációt tartalmazhat, ez
megnehezítheti a genetikai betegségek diagnosztizálását. Vannak mutációk, melyek olyan génekben
fordulnak elő, amelyekről azt gondolják, hogy kapcsolatba hozhatóak egy adott genetikai
betegséggel, de hogy ezek a változások valóban hozzájárulnak-e a betegség kialakulásához, még nem
tisztázott; ezeket a genetikai változásokat nevezik ismeretlen jelentőségű változatoknak (IJV).
Előfordulhat, hogy nem találnak mutációt egy adott betegséghez feltételezhetően kapcsolható
génben, de más génekben igen, azok viszonya azonban az adott genetikai betegséghez nem ismert.
Ábraaláírás: Ebben a példában, egy citozin nukleotidot egy timin cserél fel a DNS kódban, ami a sejt
számára a fehérje lerövidítésének jeleként szolgál.
Az ábrán belül: Nonsense mutation = nonszensz (értelmetlen) mutáció, Original DNA code for an
amino acid sequence = Egy adott aminosav szekvenciát kódoló eredeti DNS, DNA bases = DNS
bázisok, Amino acid = aminosav, Replacement of a single nucleotide = Egyetlen nukleotid
kicserélődése, Protein = fehérje, Incorrect sequence causes shortening of protein = Nem megfelelő
szekvencia, amelyik a fehérje lerövidülését eredményezi
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: Ebben a példában egyetlen nukleotid (egy adenin) adódik hozzá a DNS kódhoz,
megváltoztatván az azt követő aminosav szekvenciát.
Az ábrán belül: Insertion mutation = inszerciós (beépüléses) mutáció, Original DNA code for an
amino acid sequence = Egy adott aminosav szekvenciát kódoló eredeti DNS, DNA bases = DNS
bázisok, Amino acid = aminosav, Insertion of a single nukleotid = Egyetlen nukleotid beépülése,
Incorrect amino acid sequence, which may produce a malfunctioning protein = Nem megfelelő
aminosav-szekvencia, amelyik hibás működésű fehérjét eredményezhet
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
deléció (kivágódás)
A deléció (kivágódás) a DNS bázisainak számát változtatja meg, úgy hogy eltávolít egy kis darab DNS-
t. A kis deléciók eltávolíthatnak egy, vagy néhány bázispárt egy génen belül, míg a nagy deléciók egy
egész gént, vagy több szomszédos gént is. Az eltávolított DNS szakasz hiánya megváltoztathatja az
érintett régióról keletkező fehérje, vagy fehérjék működését.
Ábraaláírás: Ebben a példában egyetlen nukleotid (egy adenin) eltávolítódik a DNS kódból,
megváltoztatván az azt követő aminosav szekvenciát.
Az ábrán belül: Deletion mutation = deléciós (kivágódásos) mutáció, Original DNA code for an
amino acid sequence = Egy adott aminosav szekvenciát kódoló eredeti DNS, DNA bases = DNS
bázisok, Amino acid = aminosav, Deletion of a single nucleotide = egyetlen nukleotid kivágódása,
Incorrect amino acid sequence, which may produce a malfunctioning protein = Nem megfelelő
aminosav-szekvencia, amelyik hibás működésű fehérjét eredményezhet
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
duplikáció (megkettőződés)
A duplikáció (megkettőződés) olyan DNS darabot tartalmaz, amely a normálishoz képest
egyel, vagy néhánnyal többször másolódott le. Ez a típusú mutáció megváltoztathatja a
keletkező fehérje működését.
Azoknak, akiket még több technikai adat érdekel, számos intézet biztosít adatbázisokat az emberi
DNS-ben lévő szerkezeti különbségekre vonatkozóan, beleértve a példányszámbeli változatokat is:
Az aneuploidia egyik gyakori formája a triszómia, azaz egy számfeletti kromoszóma jelenléte a
sejtekben. A „Tri” görögül hármat jelent; a triszómiás embereknek a normális két példánnyal
szemben a sejtjeiben három példánya van egy adott kromoszómából. A triszómia által okozott
genetikai betegségek egyik példája az úgynevezett Down-szindróma (Down-kór; illusztráció az 54.
oldalon). A Down-szindrómás embereknek három példányuk van a 21-es kromoszómájukból minden
egyes sejtjükben, ami összesen 47 kromoszómát jelent sejtenként.
A monoszómia, azaz egy kromoszómának a hiánya egy másik fajta aneuploidia. A „mono” görögül
egyet jelent; a monoszómiás embereknek a sejtjeiben a normális két példány helyett csak egy van
egy adott kromoszómából. A Turner-szindróma egy monoszómia által okozott genetikai betegség
(illusztráció az 55. oldalon). A Turner-szindrómás nőknek általában csak egy példánya van az X-
kromoszómából minden sejtjükben, azaz összesen 45 kromoszóma sejtenként.
Ritkábban, néhány sejtbe egy teljes kromoszóma-készlettel több jut. Azokat a sejteket, amelyek egyel
több kromoszóma-készlettel rendelkeznek, azaz összesen 69 kromoszómával, triploid sejteknek
nevezzük (illusztráció az 56. oldalon). Azokat a sejteket, amelyeknek kettővel több kromoszóma-
készletük van, azaz összesen 92 kromoszómájuk, tetraploidoknak nevezzük. Az olyan állapot, amikor
egy szervezet minden sejtjében egy teljes kromoszóma-készlettel több van, az letalitást (halált) okoz.
Néhány esetben a kromoszómák számának megváltozása csak bizonyos sejtekben következik be.
Ilyen az, amikor egy szervezeten belül a sejteknek két, vagy több olyan csoportja alakul ki,
amelyeknek a kromoszóma-összetétele egymástól különbözik; ezt nevezik kromoszómális
mozaicizmusnak (illusztráció az 57. oldalon). A kromoszómális mozaicizmus a petesejteken és a
spermiumokon kívüli sejtek osztódása során bekövetkezett hiba eredményeképpen alakul ki. A
leggyakrabban, néhány sejtbe egyel több, vagy eggyel kevesebb kromoszóma jut (összesen 45, vagy
47 kromoszóma sejtenként), míg más sejtek a szokásos 46 kromoszómát hordozzák. A mozaikos
Turner-szindróma egy példája a kromoszómális mozaicizmusnak. Az ilyen genetikai betegségben
Sok rákos sejtnek szintén megváltozott számú kromoszómája van. Ezek a változások nem öröklődnek;
ezek a testi sejtekben (a petesejteken és a spermiumokon kívüli többi sejt) következnek be a rákos
daganatok kialakulása és növekedése során.
A „National Organization for Rare Disorders” a triploid szindrómáról ajánlj egy áttekintőt
(http://www.rarediseases.org/rare-disease-information/rare-diseases/byID/710/viewAbstract).
Illusztrációk:
Ábraaláírás: Azt a helyzetet, amikor egy szervezeten belül a sejteknek két, vagy több olyan
csoportja alakul ki, amelyeknek a kromoszóma-összetétele egymástól különbözik, kromoszómális
mozaicizmusnak nevezik.
Az ábrán belül: Normal cell with 46 chromosomes = normális sejt 46 kromoszómával, missing X
chromosome = hiányzó X-kromoszóma, Cell missing a chromosome = sejt, amelyikből hiányzik egy
kromoszóma, Chromosomal Mozaicism = kromoszómális mozaicizmus
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Transzlokációk (áthelyeződések)
A transzlokáció akkor következik be, mikor a kromoszóma egy darabja letörik és egy másik
kromoszómához kapcsolódik hozzá. Az ilyen típusú átrendeződést kiegyensúlyozottnak
nevezik, ha genetikai anyagot nem is nyer, és nem is veszít a sejt. Ha akár nyer, akár veszít
genetikai anyagot, akkor a transzlokációt kiegyensúlyozatlannak nevezik.
Ábraaláírás: Deléció akkor következik be, mikor a kromoszóma eltörik és a genetikai anyag egy
része elvész.
Az ábrán belül: Deletion = deléció, Breaks in Chromosome = törések a kromoszómán, Deleted
Genetic Material = kivágódott genetikai anyag
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Duplikációk (megkettőződések)
A duplikációk akkor következnek be, mikor a kromoszóma egy darabja túl sokszor másolódik
le. Ezek a típusú kromoszómális változások a duplikálódott szakasz genetikai anyagának
számfeletti példányszámát eredményezik.
Ábraaláírás: A duplikáció akkor következik be, mikor a kromoszóma egy része a hibás másolódása
során megkettőződik, aminek eredményeként a megkettőződött szakasz genetikai anyaga két
példányban (duplán) lesz jelen a kromoszómán.
Az ábrán belül: Duplication = duplikáció, Chromosome = kromoszóma, Duplicated Genetic Material
= megkettőződött genetikai anyag
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: Az inverzió során a kromoszóma két helyen törik el, majd a keletkező DNS darab
megfordulva illesztődik vissza a kromoszómába. Az olyan inverziót, amely a centromert is magában
foglalja pericentrikus (centromert közrefogó) inverziónak, az olyat, amelyik nem foglalja magában
paracentrikus (egyik oldali) inverziónak nevezik.
Az ábrán belül: Paracentric Inversion = paracentrikus (egyik oldali) inverzió, Centromere =
centromer, Breaks in Chromosome = törések a kromoszómán, Inversion = inverzió, Reinserted
Piece of DNA = visszaillesztett DNS darab, Pericentric Inversion = pericentrikus (centromert
közrefogó) inverzió, Breaks in Chromosome = törések a kromoszómán, Centromere = centromer,
Ábraaláírás: Az izokromoszóma egy hibás kromoszóma, amelynek két azonos karja van, vagy két
rövid (p), vagy két hosszú (q).
Az ábrán belül: Isochromosomes = izokromoszómák, two p arms = két p kar, p arm = p kar, two q
arms = két q kar, q arm = q kar
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Gyűrű-kromoszómák
A gyűrű-kromoszómák általában akkor keletkeznek, mikor a kromoszóma két helyen törik el
és a kromoszóma karok végei összeforrnak egymással, kialakítván így egy kör alakú
szerkezetet. A kromoszóma befűződési pontját (centromer) tartalmazhatja a gyűrű, vagy
hiányozhat is abból. Sok esetben, a kromoszóma végeihez közeli genetikai anyag elvész.
Sok rákos sejt kromoszómájának a szerkezete szintén megváltozott. Ezek az elváltozások nem
öröklődnek; ezek a testi sejtekben (a petesejteken és a spermiumokon kívüli többi sejt) következnek
be a rákos daganatok kialakulása és növekedése során.
Az „Atlas of Genetics and Cytogenetics in Oncology and Haematology” technikai bevezetőt nyújt a
kromoszómális rendellenességekhez (http://atlasgeneticsoncology.org/Deep/Chromaber.html) és
részletesen tárgyalja a gyűrű-kromoszómákat
(http://atlasgeneticsoncology.org/Deep/RingChromosID20030.html) különös tekintettel azok rákban
betöltött szerepére.
A mitokondriális DNS mutációi által okozott genetikai betegségek gyakran több szervrendszert is
érintenek. Ezeknek a betegségeknek a hatásai azokban a szervekben és szövetekben a
legkifejezettebbek, amelyek sok energiát igényelnek, mint például a szív, az agy és az izmok. Habár,
az öröklődő mitokondriális DNS mutációk egészségügyi következményei igen változatosak, a
leggyakrabban izomgyengeséget és fogyást, mozgási problémákat, cukorbetegséget,
veseelégtelenséget, szívbetegséget, az intellektuális képességek elvesztését (demencia),
halláskárosodást, valamint a szemet és a látást érintő rendellenességeket figyeltek meg.
A mitokondriális DNS szintén hajlamos arra, hogy benne szomatikus (testi) mutációk alakuljanak ki,
amelyek nem öröklődnek. A szomatikus mutációk az egyén élete során alakulnak ki bizonyos
sejtjeinek a DNS-ében és nem adódnak át a következő generációnak. Mivel a mitokondriális DNS-nek
korlátozott az a képessége, hogy meghibásodása esetén kijavítsa magát, ezek a mutációk az idő
előrehaladtával egyre halmozódnak. A mitokondriális DNS szomatikus mutációinak felhalmozódását
összefüggésbe hozták a rákos betegségek néhány formájával és bizonyos korfüggő rendellenességek,
mint például a szívbetegség, az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór megnövekedett kockázatával. Ezen
túlmenően, a kutatások felvetették annak lehetőségét, hogy ezen mutációknak az egyén élete során
történő egyre fokozódó felhalmozódása szerepet játszhat a normális öregedési folyamatban is.
A többtényezős betegségek öröklődéséről elérhető egy adatlap a „Centre for Genetics Education.”
oldalán (http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-Sheets/Environmetal-and-Genetic-
Interactions-Complex-Patterns-of-Inheritance1-FS11).
Mit jelent az, hogy valakinek genetikai hajlama van egy betegségre?
A genetikai hajlam (amit néha genetikai fogékonyságnak is neveznek) egy megemelkedett
valószínűségét jelenti annak, hogy egy személyben a genetikai alkatából kifolyólag kifejlődjön egy
adott betegség. A genetikai hajlam olyan speciális genetikai változatok együtteséből ered, amelyek
gyakran valamelyik szülőtől öröklődtek. Ezek a genetikai elváltozások hozzájárulnak a betegség
kifejlődéséhez, de nem közvetlen okozói annak. Egyes emberek, akik egy adott hajlamosító gént
hordoznak, soha nem fogják megkapni a betegséget, míg mások igen, még akkor is, ha ugyanabba a
családba tartoznak.
A genetikai változatok kisebb, vagy nagyobb hatással lehetnek egy adott betegség kifejlődésének a
valószínűségére. Például, a BRCA1, vagy a BRCA2 génekben lévő bizonyos mutációk nagyban
megnövelik az emlőrák és a petefészekrák kifejlődésének kockázatát. Más génekben (mint amilyenek
a BARD1 és a BRIP1) előforduló változatok szintén növelik az emlőrák kockázatát, de úgy tűnik, hogy
ezek a genetikai elváltozások sokkal kisebb mértékben járulnak hozzá a személyt érintő kockázati
tényezők összességéhez.
A jelenlegi kutatások arra irányulnak, hogy olyan genetikai elváltozásokat azonosítsanak, amelyek kis
hatással vannak ugyan egy betegség kockázatára, de gyakoriak a teljes népességben. Habár ezek a
változatok egyenként kevéssé emelik meg egy személy kockázati értékét, de ha valakinek több
különböző génben is vannak elváltozásai, azok összeadódhatnak úgy, hogy jelentősen megnövelik egy
betegség kockázatát. Egyenként kis hatású, de számos génben jelenlévő elváltozások együttese
A „World Health Organization” számos gyakori betegségre (például: rák, cukorbetegség, szív-
érrendszeri betegség és asztma) való genetikai hajlamról kínál információt
(http://www.who.int/genomics/public/geneticdiseases/en/index3.html).
A „Genetic Alliance UK” a gyakori genetikai betegségekre való genetikai hajlamról ajánl adatlapot
(http://www.geneticalliance.org.uk/education4.htm).
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” további információkkal szolgál arra
vonatkozóan, hogy a családi kórelőzmény alapján hogyan kell kiszámolni a genetikai betegségek
kockázatát és hogyan lehet előre jelezni egy betegséget
(http://learn.genetics.utah.edu/content/health/history/genetic/).
A genetikai betegségeket nem egységes módon nevezik el (ellentétben a génekkel, amelyeknek egy
kijelölt bizottság ad hivatalos nevet és jelet). Gyakran, a családokat egy adott rendellenességgel
kezelő orvosok azok, akik először javasolnak egy nevet a szóban forgó genetikai betegségre. Szakértő
munkacsoportok a későbbiek során felülvizsgálhatják az elnevezést, hogy javítsák annak
használhatóságát. Az elnevezés fontos, mert az teszi lehetővé az adott genetikai betegségről folyó
pontos és hatékony tájékoztatást, ami végső soron segíteni fogja a kutatókat, hogy új
megközelítéseket találjanak a kezelésekhez.
A rendellenességeket gyakran a hozzájuk köthető jellemzők, adatok, vagy azok kombinációja alapján
nevezik el:
• Egy orvosnak, vagy egy kutatónak a neve, leggyakrabban azé, aki először írta le a
rendellenességet (például, Marfan-szindróma, amit Dr. Antoine Bernard-Jean Marfan után neveztek
el);
• A földrajzi terület neve (például, örökletes mediterrán láz, ami főleg a Földközi tenger
körül élő népcsoportokban fordul elő); vagy
Egy adott személy, vagy hely után elnevezett rendellenességeket eponímának (köznévvé lett
tulajdonnév) nevezzük. Vitatott, hogy az eponímának a birtokos (például, Alzheimer kórja), vagy a
nem birtokos (Alzheimer-kór) formája a kívánatosabb megfogalmazás. Az orvosi genetikával
foglalkozó szakemberek általános szabály szerint a nem birtokos formát használják, és ez válhat
egységes formává az orvostudomány más területein dolgozó orvosok számára is.
A gének elnevezése
A kutatás folyamata során egyes gének gyakran kapnak alternatív nevet és szimbólumot. Az
ugyanazon a génen dolgozó különböző kutatók mindegyike adhat egy saját nevet a génnek, ami
tévedéseket okozhat. A HGNC mindegyik emberi génnek kijelöl egy egyedi nevet és szimbólumot, ami
lehetővé teszi, hogy a géneket hatékonyan rendszerezzék a nagy adatbankokban, elősegítvén ezzel a
kutatások előrehaladását. A gének elnevezésére vonatkozó speciális információkért forduljanak a
„HGNC’s Guidelines for Human Gene Nomenclature (http://www.genenames.org/guidelines.html)”
oldalhoz.
4. Fejezet
Nem mindig könnyű meghatározni, hogy egy betegség öröklődik-e egy családban. Egy genetikai
szakértő felhasználva egy személy családi kórtörténetét (egy személy közvetlen és távolabbi
családtagjaira vonatkozó egészségügyi információk kartotéka) segíthet megállapítani, hogy egy
rendellenességnek van-e genetikai háttere. Kérdéseket fog feltenni a család tagjainak egészségügyi
állapotára vonatkozóan több generációra visszamenőleg az első-, másod- és harmadfokú rokonokat
illetően.
Rokonsági fokok
Ábraaláírás: Némely rendellenesség egy család több mint egy generációjában megfigyelhető.
Az ábrán belül: Condition affecting members of a family = Genetikai betegség, ami egy család
tagjait érinti, Unaffected = nem érintett, Affected = érintett
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” oldalán lehetőség nyílik interaktív
módon megbeszélni, hogy mit jelent kockázatnak kitéve lenni egy családban halmozódó
rendellenességgel szemben (http://learn.genetics.utah.edu/content/health/history/).
A „National Human Genome Research Institute” egy röviden kivonatolt adatlapot kínál: „Frequently
Asked Questions About Genetic Disorders” (http://www.genome.gov/19016930).
A családi kórtörténet azonosíthat olyan embereket, akiknek a szokásosnál nagyobb esélyük van arra,
hogy olyan gyakori rendellenességek fejlődjenek ki bennük, mint például a szívbetegség, magas
vérnyomás, agyvérzés, bizonyos rákok és a cukorbetegség. Ezeket a komplex rendellenességeket
genetikai tényezők, környezeti feltételek és a különböző életmódok kombinációja befolyásolja. A
családi kórtörténet olyan ritkábban előforduló genetikai betegségek kockázatairól is szolgáltat
információkat, amelyeket egyetlen génben lévő mutációk okoznak, mint például a cisztikus fibrózis és
a sarlósejtes vérszegénység.
Egy személy kórtörténetének ismerete lehetővé teszi, hogy az illető lépéseket tegyen a rá vonatkozó
kockázatok csökkentésére. Az olyan embereknek, akiknek a kockázata bizonyos rákokkal szemben
A „Centers for Disease Control and Prevention’s (CDC) of Public Health Genomics” a családi
kórtörténet fontosságáról ad információkat
(http://www.cdc.gov/genomics/famhistory/famhist.htm). Ez a forrás publikációkra, riportokra és a
család egészségügyi információinak felvételére szolgáló eszközökre mutató linkeket is tartalmaz.
További forrásokra mutató linkek elérhetőek a „University of Kansas Medical Center” oldalán
(http://www.kumc.edu/gec/pedigree.html). A „Genetic Alliance” szintén kínál egy listát családi
kórtörténeti forrásokra mutató linkekkel (http://www.geneticalliance.org/fhh.resources).
Öröklődési mintázatok
Autoszómális Mikor egy személy érintett egy autoszómális cisztikus fibrózis, sarlósejtes
recesszív rendellenességben, akkor mindegyik sejtjében a vérszegénység
gén két mutáns példánya van jelen. Egy érintett
személynek általában nem érintett szülei vannak,
akik mindketten hordozzák a mutáns gén egyetlen
példányát (és akiket hordozónak hívunk)
(illusztráció a 87. oldalon). Az autoszómális
recesszív rendellenességek tipikusan nem láthatóak
egy érintett család minden generációjában.
Sok más rendellenességet több gén hatásának a kombinációja okoz, vagy a gének és a környezet
közötti kölcsönhatások. Az ilyen rendellenességeket sokkal nehezebb elemezni, mivel ezek genetikai
okai gyakran nem világosak, és nem követik a fentebb leírt öröklődési mintázatokat. Több gén, vagy
gén/környezeti kölcsönhatás által okozott betegség például a szívbetegség, a cukorbetegség, a
skizofrénia és bizonyos típusú rákok. A további információkat lásd a „Melyek a komplex, vagy
többtényezős rendellenességek? (What are complex or multifactorial disorders?)” oldalon
(http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/mutationsanddisorders/complexdisorders).
Más genetikai tényezők szintén befolyásolhatják egy rendellenesség öröklődését. Erre vonatkozóan
keresse fel a „Mi a genomi imprinting és az uniparentális diszómia? (What are genomic imprinting
and uniparental disomy?)” oldalt (http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/inheritance/updimprinting).
A „Genetics and Public Policy Center” bevezetővel szolgál a genetikai öröklődési mintázatokhoz
(http://www.dnapolicy.org/science.gh.php).
A „Centre for Genetics Education” mindegyik fentebb vázolt öröklődési mintázatról szolgál
információval:
Illusztrációk
Ábraaláírás: Ebben a példában, mindkét nem érintett szülő hordozza egy-egy példányát egy
autoszómális recesszív rendellenességet okozó génmutációnak. Egy érintett és három nem érintett
gyermekük van, az utóbbiak közül pedig kettő hordozza a génmutáció egy-egy példányát.
Az ábrán belül: Autosomal recessive = Autoszómális recesszív, Carrier father = hordozó apa, Carrier
mother = hordozó anya, Affected = érintett, Unaffected = nem érintett, Carrier = hordozó, Affected
child = érintett gyermek, Carrier child = hordozó gyermek, Unaffected child = nem érintett gyermek
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: Ebben a példában, egy X-hez kötött domináns betegségben szenvedő férfinak két
érintett lánya és két nem érintett fia van.
Az ábrán belül: X-linked dominant, affected father = X-hez kötött domináns, érintett apa, Affected
father = érintett apa, Unaffected mother = nem érintett anya, Affected = érintett, Unaffected =
nem érintett, Unaffected son = nem érintett fiú, Affected daughter = érintett leány
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: Ebben a példában, egy X-hez kötött domináns genetikai betegségben szenvedő nőnek
van egy érintett lánya, egy érintett fia, egy nem érintett lánya és egy nem érintett fia.
Az ábrán belül: X-linked dominant, affected mother = X-hez kötött domináns, érintett anya,
Unaffected father = nem érintett apa, Affected mother = érintett anya, Affected = érintett,
Unaffected = nem érintett, Unaffected son = nem érintett fiú, Affected daughter = érintett leány,
Affected son = érintett fiú, Unaffected daughter = nem érintett leány
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
Ábraaláírás: Ebben a példában, egy X-hez kötött recesszív genetikai betegségben szenvedő férfinek
két nem érintett leánya van, akik mindketten hordozzák a génmutáció egy példányát, és két nem
érintett fia, akikben nincs benne a mutáció.
Az ábrán belül: X-linked recessive, affected father = X-hez kötött recesszív, érintett apa, Affected
father = érintett apa, Unaffected mother = nem érintett anya, Affetcted = érintett, Unaffected =
nem érintett, Carrier = hordozó, Unaffected son = nem érintett fiú, Carrier daughter = hordozó
leány
Ábraaláírás: Ebben a példában, egy nem érintett nő hordozza egy X-hez kötött recesszív
rendellenességet okozó génmutáció egy példányát. Van egy érintett fia, egy nem érintett lánya, aki
hordozza a mutáció egy példányát, és két másik gyermeke, akikben nincs benne a mutáció.
Az ábrán belül: X-linked recessive, carrier mother = X-hez kötött recesszív, hordozó anya,
Unaffected father = nem érintet apa, Carrier mother = hordozó anya, Affected = érintett,
• X-hez kötött domináns öröklődés: Annak az esélye, hogy egy X-hez kötött domináns
betegséget továbbadjon valaki, különbözik a férfiak és a nők között, mivel a
férfiaknak egy X-kromoszómája és egy Y-kromoszómája van, míg a nőknek két X. Egy
férfi mindegyik fiának az Y-kromoszómáját adja tovább és mindegyik lányának az X-
et. Ennél fogva, egy X-hez kötött domináns rendellenességben szenvedő férfinak
egyik fia sem lesz érintett, viszont mindegyik leánya örökölni fogja a betegséget
(illusztráció a 88. oldalon). Egy nő a két X-kromoszómája közül csak az egyiket, vagy
csak a másikat fogja továbbadni mindegyik gyermekének. Ezért, egy X-hez kötött
domináns rendellenességben szenvedő nőnek minden terhességénél 50 százalék
esélye van arra, hogy érintett leánya, vagy fia szülessen (illusztráció a 89. oldalon).
• Kodomináns öröklődés: A kodomináns öröklődésnél a két szülő egy adott gén eltérő
változatait adja tovább az utódnak, és mindkét változat befolyással lesz a genetikai
jellegre. Annak az esélye, hogy kodomináns öröklődés esetén kifejlődjön egy
genetikai betegség a jellegzetes tulajdonságaival együtt, attól függ, hogy a szülők a
gén melyik változatát adják tovább a gyermekeiknek (illusztráció a 92. oldalon).
Fontos megjegyezni, hogy egy genetikai betegség továbbadásának az esélye minden egyes
terhességre egyformán vonatkozik. Például, ha egy párnak már van egy gyermeke, aki autoszómális
recesszív rendellenességben szenved, annak az esélye, hogy a következő gyermekük is a
rendellenességgel szülessen, továbbra is 25 százalék (vagy 1 a 4-hez). Az a tény, hogy már van egy
gyermekük, aki szenved a rendellenességben nem „védi” meg a további gyermekeiket attól, hogy
örököljék a betegséget. Ez megfordítva is igaz, az a tény, hogy már van egy gyermekük, aki nem
szenved a betegségben, nem jelenti azt, hogy a későbbi gyermekeik mindenképpen érintettek
lesznek.
Habár egy genetikai betegség öröklődésének az esélyei egyértelműnek tűnnek, az olyan tényezők,
mint a kérdéses személy családi kórtörténete és a genetikai tesztvizsgálatok eredményei esetenként
módosíthatják ezeket az esélyeket. Ezen túlmenően, némely emberben, akiben benne van a
betegséget okozó mutáció soha nem fog kifejlődni semmilyen egészségi probléma, vagy csak enyhe
tüneteit fogja észlelni a rendellenességnek. Ha egy családban halmozódó betegségnek nincs jól
meghatározott öröklődési mintázata, különösen nehéz megjósolni annak valószínűségét, hogy egy
személyben ki fog-e fejlődni a betegség.
• Autoszómális domináns
(http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/002049.htm)
• Autoszómális recesszív
(http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/002052.htm)
Csökkent penetrancia
A penetrancia azoknak az egyedeknek az aránya, akik egy adott genetikai változást (mint például egy
mutáció egy meghatározott génben) hordozó emberek közül mutatják az adott genetikai
rendellenesség jeleit és tüneteit is. Ha van néhány olyan ember, akiben benne van egy adott mutáció,
de nem fejlődnek ki bennük a szóban forgó rendellenesség jellegzetességei, akkor az ilyen betegséget
nevezzük, csökkent (vagy, nem teljes) penetranciájúnak. Az örökletes daganatszindrómáknál gyakran
fordul elő csökkent penetrancia. Például a BRCA1, vagy a BRCA2 génben mutáns emberek közül
sokakban ki fog fejlődni a daganat az életük során valamikor, de néhányukban nem. Az orvosok nem
tudják megjósolni, hogy a mutációval bíró emberek közül kikben fog kifejlődni a daganat, vagy, hogy
mikor.
Változó expresszivitás
Habár néhány genetikai rendellenesség csak kevés változatosságot mutat, a legtöbbjének a jelei és
tünetei különböznek az érintett egyének között. A változó expresszivitás arra a tartományra utal,
amin belül a jelek és tünetek változnak a különböző emberekben, akik ugyanabban a genetikai
betegségben szenvednek. Például a Marfan-szindróma jellegzetességei igen változatosak - néhány
embernek csak enyhe tünetei vannak (úgy, mint magas növésű és vékony, hosszú nyúlánk ujjakkal),
míg mások az életüket is fenyegető komplikációkat is megtapasztalnak, melyek a szívet és a
véredényeket is érintik. Habár a jellegzetességek nagyon változatosak, a legtöbb embernek, aki
ebben a rendellenességben szenved, ugyanabban a génben (FBN1) van egy mutációja.
Az elébevágás tipikusan olyan rendellenességeknél következik be, amelyeket egy szokatlan típusú
mutáció okoz, amit trinukleotid ismétlődés expanziónak (kiterjedésnek) nevezünk. A trinukleotid
ismétlődés a DNS három építőkövének (nukleotidjának) egy meghatározott sorrendje (szekvenciája),
ami egymás után többször megismétlődik. Az ilyen ismétlődéseket nem normális számban tartalmazó
DNS szakaszok nem stabilak és hajlamosak a hibás másolódásra a sejtosztódás során. Az
ismétlődések száma megváltozhat, ahogy a gén tovább adódik a szülőtől a gyermeknek. Ha az
ismétlődések száma nő, azt trinukleotid ismétlődés expanzióként ismerjük. Néhány esetben, a
trinukleotid ismétlődés kiterjedése addig nőhet (expandálhat), amíg a gén már nem képes tovább
normálisan működni. Ez a kiterjedés okozza azt, hogy néhány rendellenesség jellegzetessége egyre
súlyosabb lesz minden egymást követő generációban.
A legtöbb genetikai rendellenességnek vannak olyan jelei és tünetei, amelyek különböznek az érintett
egyének között, beleértve az egy családból való érintett embereket is. Ezeknek a különbözőségeknek
nem mindegyike magyarázható meg az elébevágással. Valószínűleg genetikai, környezeti és
életmódbeli tényezők kombinációja felelős ezért a változatosságért, habár sokat ezek közül a
tényezők közül még nem azonosítottak. A kutatók az érintett családtagok több generációját is
tanulmányozzák és figyelembe veszik a rendellenesség genetikai okait is, mielőtt megállapítanák róla,
hogy elébevágást mutat.
A „Merck Manual for Healthcare Professionals” egy rövid magyarázattal szolgál az elébevágásról a
nem hagyományos öröklődésről szóló fejezete részeként
Az összes emberi génnek csak kis százaléka megy keresztül genomi bevésődésen. A kutatók még nem
biztosak a felől, hogy miért van az, hogy egyes gének bevésődőek, míg mások nem. Annyit már
tudnak, hogy a bevésődő gének hajlamosak a kromoszómáknak ugyanarra a szakaszára
csoportosulni. Az emberben a bevésődő géneknek két nagy csoportosulását azonosították: az egyiket
a 11-es kromoszóma rövid (p) karján a 11p15-ös pozícióban), a másikat pedig a 15-ös kromoszóma
hosszú (q) karján (a 15q11-15q13 terjedő régión belül).
A legtöbb esetben az UPD valószínűleg nincs hatással az egészségre, vagy az egyedfejlődésre. Mivel a
legtöbb gén nem bevésődő, nem számít, hogy egy személy ezek valamelyikének mindkét példányát
ugyanattól a szülőjétől örököli, vagy egy-egy példányt mindkét szülőjétől. Néhány esetben azonban,
tényleges különbséget jelent, hogy egy gént az anyjától, vagy az apjától örököl valaki. Előfordulhat,
hogy egy UPD-s személyből hiányzik az aktív példánya egy olyan nélkülözhetetlen (esszenciális)
génnek, amely genomi bevésődésen megy keresztül. A gén funkciójának ily módón történő
elvesztése késleltetett fejlődéshez, szellemi visszamaradáshoz, vagy más orvosi problémákhoz
vezethet.
A genomi bevésődésről további információk a „Centre for Genetics Education” oldalán érhetőek el
(http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-Sheets/Genetic-Imprinting-Epigenetics-2-
FS15).
5. Fejezet
A genetikai tanácsadás
Tartalomjegyzék
Mi a genetikai tanácsadás? 105
Mi a genetikai tanácsadás?
A genetikai tanácsadás olyan egészségügyi szolgáltatás, amely információt és segítséget nyújt olyan
embereknek, akik esetleg genetikai rendellenességek kockázatának vannak kitéve. A tanácsadás
során a genetikai szakértő találkozik a személlyel, vagy a családdal, hogy megbeszéljék a genetikai
kockázatokat, vagy, hogy megállapítson egy genetikai betegséget vagy megerősítse, illetve kizárja
annak meglétét.
A tanácsadást általában az orvos irodájában, a kórházban, a genetikai központban, vagy más típusú
orvosi központban tartják. Ezek a találkozások leggyakrabban az egyénnel, vagy a családdal
lefolytatott személyes találkozók, de történhetnek csoportosan, vagy telefonon keresztül is.
A „MedlinePlus” egy listát kínál a genetikai tanácsadásra vonatkozó információkra mutató linkekről
(http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/geneticcounseling.html).
A „Centre for Genetics Education” szintén kínál egy bevezetőt a genetikai tanácsadáshoz
(http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-Sheets/Genetic-Counselling-FS3).
• Két vagy több terhesség elvesztése (vetélések), egy halvaszülés vagy egy
csecsemőhalál.
• Olyan nők, akik 35 évesek, vagy annál idősebbek, és várandósak, vagy tervezik, hogy
teherbe essenek. (Néhány kromoszóma-rendellenesség gyakrabban fordul elő olyan
gyermekekben, akik idősebb nőktől születtek.)
További információkat kaphatunk azokról az okokról, amelyek indokolttá tehetnek egy genetikai
tanácsadáson való részvételt:
További információkat kaphatunk arról, hogy mire számíthatunk egy genetikai tanácsadás során:
Az „EuroGentest” elmagyarázza, hogy mire számíthat valaki egy genetikai szakértőnél tett vizit során
(http://www.eurogentest.org/index.php?id=620) és figyelembe ajánl néhány gyakran ismételt
kérdést, amely hasznos lehet egy ilyen találkozón (http://www.eurogentest.org/index.php?id=615).
Egy genetikai betegség prognózisa számos tényezőtől függ, mint például az egyedi diagnózis
(http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/consult/diagnosis) és az egyénnél jelentkező különleges
jellegzetességek és tünetek. Néha a betegséghez kapcsolódó genetikai elváltozások, amennyiben
azok ismertek, szintén támpontot adhatnak a prognózishoz. Ezen túlmenően, egy betegség lefolyása
és kimenetele függ attól is, hogy milyen kezelések végezhetőek el és milyen azok hatékonysága, és
milyen megközelítéseket alkalmaznak a betegség gondozására
(http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/consult/treatment). A nagyon ritka betegségek prognózisát nehéz
megjósolni, mivel nagyon kevés érintett egyént azonosítottak. A prognózis felállítása szintén nehéz
vagy lehetetlen, ha nem ismert egy személy diagnózisa.
A betegségek prognózisa a valószínűségen alapul, ami azt jelenti, hogy valószínű, de nem biztos, hogy
egy rendellenesség egy adott lefolyást fog követni. Az ön konkrét genetikai betegségére vonatkozó
információknak a legjobb forrása az ön beteggondozója. Ő felmérheti a kórelőzményét, a
betegségének jellemzőit és tüneteit, hogy a pontosabb becslést adhasson a prognózisára.
A „Nemours’ KidsHealth” a „Mikor a gyermeke egészségügyi problémával születik (When Your Baby is
Born With a Health Problem)” adatlapján
(http://www.nemours.org/content/nemours/wwwv2/service/medical/geneticdisorders.html?tab=ab
out&kidshealth=22895) körvonalazza, hogy mire számíthatnak a szülők, mikor a gyermeküknek egy
genetikai betegsége van.
A helyi és nemzeti támogató és pártfogó csoportok szintén kiváló forrásai az adott genetikai
betegségekre vonatkozó információknak beleértve a betegség prognózisát is. A Genetikai Házi
Kisokos honlapján mindegyik betegség-összefoglaló (http://ghr.nlm.nih.gov/BrowseConditions)
szolgál linkekkel a támogató és pártfogó egyesületekhez a „Betegtámogató (Patient Support)” címsor
alatt. Ezen túlmenően, a konkrét genetikai betegségekhez kapcsolódó betegtámogató egyesületek
fellelhetőek a „Genetic Alliance’s Disease InfoSearch” oldalán (http://www.diseaseinfosearch.org/)
keresztül is.
A genetikai tesztvizsgálat az egyik a számos eszköz közül, amit az orvosok alkalmaznak, hogy
diagnosztizáljanak egy genetikai betegséget. A genetikai diagnózis felállításához vezető
megközelítések a következőek lehetnek:
Egy genetikai betegség diagnózisát az élet bármely szakaszában fel lehet állítani, a születést
megelőzőtől az idős korig, attól függően, hogy mikor jelentkeznek a betegség jellegzetességei és
mikor válnak elérhetővé a tesztek. A diagnózis megléte esetenként irányíthatja a betegség kezelésére
és gondozására vonatkozó döntéseket. A genetikai diagnózis jelezheti azt is, hogy vajon a család más
tagjai lehetnek-e a konkrét betegséggel érintettek, vagy kitéve annak kockázatának. Még ha, egy
adott betegségre nincs is kezelés, a diagnózis megléte segíthet az embereknek megtudni, hogy mire
számítsanak és segíthet nekik fellelni azokat a támogató és pártfogó szervezeteket, amelyek
hasznukra lehetnek.
A „National Society of Genetic Counselors and the Genetic Alliance” az „Értelmet adunk génjeinek:
Kalauz a Genetikai Tanácsadáshoz (Making Sense of Your Genes: A Guide to Genetic Counseling)”
(http://www.geneticalliance.org/sites/default/files/ksc_assets/publications/guidetogcfinal.pdf)
oldalán a genetikai tanácsadáshoz biztosít egy részletes kalauzt, mely olyan információkat is
tartalmaz, hogy hogyan diagnosztizálják a genetikai szakértők a genetikai rendellenességek számos
típusát.
A „Centers for Disease Control and Prevention (CDC)” egy adatlapot kínál a születési
rendellenességek diagnózisáról (http://www.cdc.gov/ncbddd/birthdefects/diagnosis.html) mely a
szűrővizsgálatokra és diagnosztikai tesztekre vonatkozó információkat is tartalmaz.
Az „Agency for Healthcare Research and Quality’s (AHRQ) National Guideline Clearinghouse” számos
genetikai rendellenesség szűrésére, diagnózisára, kezelésére és gondozására vonatkozó útmutatót
szerkesztett egybe (http://www.guideline.gov/browse/by-topic-detail.aspx?id=19273&ct=1).
Más genetikai betegségek esetén a kezelési és gondozási stratégiákat úgy tervezik meg, hogy a
rendellenességhez kapcsolódó bizonyos jellemzőkön és tüneteken javítsanak. Ezek a megközelítések
rendellenességenként változnak és az egyén egészségi szükségleteinek megfelelőek. Például,
szívbetegséggel kapcsolt genetikai rendellenességet lehet sebészi úton kezelni, hogy kijavítsák a szív
hibáját, vagy szívátültetést alkalmaznak. Az olyan betegségeket, amelyeket hibás vérsejtképződés
jellemez, mint például a sarlósejtes vérszegénység, esetenként lehet csontvelő-átültetéssel kezelni. A
csontvelő-átültetés lehetővé teheti a normális vérsejtképződést és, ha fiatal életkorban végzik,
segíthet elkerülni a fájdalommal járó időszakokat és más jövőbeli komplikációkat.
Néhány genetikai változás később kialakuló egészségi problémák megnövekedett kockázatával jár,
mint például a rák bizonyos formái. Egy jól ismert példája ennek az örökletes emlőtumor, ami a
BRCA1 és a BRCA2 gének mutációival függ össze. Ezek gondozása jelentheti például a rákszűrésen
való gyakoribb részvételt, vagy megelőző (profilaktikus) sebészi beavatkozást, hogy eltávolítsák
azokat a szöveteket, amelyek a legnagyobb kockázatnak vannak kitéve a rákos elváltozás
tekintetében.
A genetikai rendellenességek okozhatnak olyan súlyos egészségügyi problémákat is, amelyek halálhoz
vezetnek. A legsúlyosabb esetekben, ezek a betegségek az érintett embrió vagy magzat elvetélését
okozhatják. Más esetekben az érintett gyermek halva születhet vagy meghalhat röviddel a szülés
után. Habár, ezekre a súlyos genetikai betegségekre csak kevés kezelés létezik, az egészségügyi
szakemberek gyakran nyújthatnak olyan támogató jellegű gondozást az érintett egyéneknek, mint a
fájdalomcsillapítás vagy a mechanikus légzés segítés.
A genetikai rendellenességekre irányuló legtöbb kezelési stratégia nem változtatja meg a háttérben
lévő genetikai mutációt; néhány rendellenességet azonban kezeltek már génterápiával. Ez a kísérleti
technika a személy génjeinek megváltoztatását jelenti, annak érdekében, hogy megelőzzenek vagy
kezeljenek egy betegséget. A génterápiát, a genetikai betegségek kezelésére és gondozására
alkalmazott más megközelítésekkel együtt, folyamatosan tanulmányozzák a klinikai kísérletek során.
Az „Agency for Healthcare Research and Quality’s (AHRQ) National Guideline Clearinghouse” számos
genetikai rendellenesség szűrésére, diagnózisára, kezelésére és gondozására vonatkozó útmutatót
szerkesztett. (http://www.guideline.gov/browse/by-topic-detail.aspx?id=19273&ct=1).
• Veleszületett anyagcserezavarok
(http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/ency/article/002438.htm)
• Csontvelő-átültetés
(http://www.nlm.nih.gov/medlineplus/bonemarrowtransplantation.html)
6. Fejezet
A genetikai tesztvizsgálat
Tartalomjegyzék
használhatóságában?
Mi a genetikai tesztelés?
A genetikai tesztelés olyan orvosi teszt, amely a kromoszómák, a gének vagy a fehérjék
megváltozását kimutatja. Egy genetikai teszt eredményei igazolják vagy kizárják egy genetikai állapot
meglétét és segítik megállapítani, hogy egy személyben milyen valószínűséggel fordul elő vagy adódik
át egy genetikai rendellenesség. Jelenleg több mint 1000 ilyen tesztet használnak és több új teszt van
kifejlesztés alatt.
• A molekuláris genetikai tesztek (vagy gén tesztek) egyedi géneket vagy rövidebb DNS
szekvenciákat vizsgálnak, hogy azonosítsák azokat a változásokat vagy mutációkat, amelyek egy
bizonyos genetikai rendellenességet okoznak.
A genetikai teszt önkéntes. Mivel a tesztnek vannak előnyei, korlátai és kockázata ezért a teszt
vállalása egy bonyolult és személyes döntés. A genetikusok és genetikai tanácsadók segíthetnek
abban, hogy mind a teszt mellett, mind az ellene szóló információkat és ezek társadalmi és érzelmi
következményeit mérlegeljük.
Az NIH honlapján további információkat kaphatunk „A genetikai tesztelés: Mit jelent saját magad és
családod egészsége szempontjából (Genetic Testing: What It Means for Your Health and for Your
Family’s Health)”
http://www.genome.gov/Pages/Health/PatientsPublicInfo/GeneticTestingWhatItMeansForYourHealt
h.pdf) ill. „A genetikai tesztelés: Hogyan lehet felhasználni az egészségügyi gondozásban? (Genetic
Testing: How it is Used for Healthcare)”
(http://www.nih.gov/about/researchresultsforthepublic/genetictesting.pdf) honlapokon.
Újszülöttek vizsgálata
Az újszülötteket megvizsgálják, hogy hordoznak-e olyan genetikai rendellenességeket, melyek már a
korai csecsemőkorban kezelést igényelnek. Az Egyesült Államokban évente több millió újszülöttet
vizsgálnak meg. Az összes szövetségi államban megvizsgálják az újszülötteket a fenilketonuria (olyan
rendellenesség, amely kezelés nélkül szellemi visszamaradottságot okoz) és kongenitális
hipotiroidizmus (a pajzsmirigy rendellenessége) vonatkozásában. A legtöbb államban más genetikai
teszteket is végeznek.
Diagnosztikai tesztek
A diagnosztikai tesztekkel egy specifikus genetikai vagy kromoszómális betegség meglétét próbálják
megállapítani vagy kizárni. Sok esetben a genetikai tesztet arra használják, hogy a külső megjelenés
alapján feltételezett genetikai rendellenesség meglétét igazolják. A diagnosztikai tesztelés már a
születés előtt vagy az élet bármelyik szakaszában elvégezhető, de ez nem minden génre vagy
genetikai betegségre végezhető el. A diagnosztikai teszt eredménye befolyásolhatja a megvizsgált
személynek az egészségügyi ellátásra vagy a rendellenességének gondozására vonatkozó döntéseit.
Hordozó tesztelése
A hordozó teszteléssel olyan embereket próbálnak azonosítani, akik egy példányban hordoznak egy
génmutációt, amely két példányban genetikai rendellenességet okoz. Ezt a tesztet olyan embereknek
javasolják, akiknek a családjában előfordult egy bizonyos genetikai rendellenesség vagy olyan etnikai
csoportokba tartozóknak, akikben egy specifikus genetikai rendellenesség fokozott mértékben fordul
elő. Ha mindkét szülőt megvizsgálják, akkor megbecsülhető, hogy mekkora a kockázata annak, hogy
az adott genetikai betegségben szenvedő gyermekük szülessen.
Törvényszéki tesztelés
A törvényszéki orvostan DNS szekvenciák alapján azonosít bűnösöket. Az előző tesztekkel szemben ez
a teszt nem betegségekhez kapcsolható génmutációkat határoz meg. Ezzel a teszttel
bűncselekmények vagy katasztrófák áldozatait azonosítják, bűnelkövetőket azonosítanak vagy
emberek rokonsági fokát igazolják (pl. apasági perek).
Egy rövid összegzés található a genetikai tesztekről a „National Humane Genome Research Institute”
honlapján (http://www.genome.gov/10506784).
A bűnügyi DNS tesztekről pedig a „Centre for Genetics Education” törvényszéki genetikai tesztelés
adatlapja tájékoztat (http://www.genetics.edu.au/Information/Genetics-Fact-
Sheets/DNAGeneticTestingPaternityandForensicUseFS22).
A genetikai tesztet vér, haj, bőr, magzatburoki folyadék (az a folyadék, amely a terhesség alatt
körülveszi a magzatot) vagy más szöveti mintákon végzik. A szájüregi váladék mintavétel esetén egy
ecsettel vagy vattapamaccsal gyűjtenek sejteket a szájüreg belső felületéről. A mintát olyan
laboratóriumba küldik, ahol a technikai személyzet specifikus változásokat keres a kromoszómák, a
DNS vagy a fehérjék szerkezetében, amely a feltételezett rendellenességgel kapcsolatos. A
laboratórium elküldi az eredményt a beteg orvosának vagy genetikai tanácsadójának.
A genetikai teszt végrehajtása előtt szükséges, hogy a vizsgált személy megértse a tesztelési eljárást,
a teszt előnyeit és korlátait és a teszt eredményeinek a következményét. A teszt ismertetésére
szolgál a felvilágosítás, amelyben a személy megkapja a teszttel kapcsolatos legfontosabb
ismereteket és tudatosan beleegyezik a teszt elvégzésébe.
A „Scientific Testimony” egy olyan online újság, amely közérthető nyelven közli a DNS tesztek
esetében alkalmazott módszereket (http://www.scientific.org/tutorials/articles/riley/riley.html).
Mi a tudatos beleegyezés?
Mielőtt egy személy elvégeztet egy genetikai tesztet fontos, hogy teljes egészében megértse a
tesztelési módszert, a teszt előnyeit és korlátait és a teszt eredményeinek a következményeit. A
megfelelően tájékoztatott személy képes a teszt elvégzéséhez tudatos beleegyezését adni. A
„tudatos” kifejezés arra vonatkozik, hogy a személy birtokában van a kellő információknak ahhoz,
hogy megalapozott döntést hozzon a tesztet illetően; a”beleegyezés” arra utal, hogy a személy
önkéntesen járul hozzá a teszt elvégzéséhez.
Általában csak azok a felnőtt személyek képesek tudatos beleegyezésüket adni, akik képesek a saját
egészségüket érintő döntéseket meghozni. Gyerekek és egészségügyi döntéseket hozni nem képes
felnőttek (szellemileg korlátozott személyek) esetében a tudatos beleegyezést a szülő, a nevelő vagy
más jogilag felelős személy adhatja meg.
A tudatos beleegyezést az orvos vagy a genetikai tanácsadó kapja meg rendelési ideje alatt. Az
egészségügyi ellátást biztosító személyzet megvitatja a tesztet és megválaszolja a felmerülő
kérdéseket. Ha a páciens ezután is szeretné a tesztet elvégeztetni, akkor aláírja a beleegyezési
formanyomtatványt.
• A teszt általános leírása ezen belül a teszt céljának megjelölése és azoknak a körülményeknek
a részletezése, amelyben a tesztet elvégzik.
• Annak igazolása, hogy a tesztet kérő személynek megvolt a lehetősége, hogy a tesztet
előzetesen megbeszélje egy hivatásos egészségügyi szakemberrel.
A tudatos beleegyezés egyes elemei államonként változhatnak (pl. egyes USA államokban előírják,
hogy a tesz elvégzése után mennyi idővel kell a vizsgálati mintát megsemmisíteni).
A tudatos beleegyezés nem szerződés és így a vizsgálatot kérő személy bármikor visszavonhatja a
beleegyező nyilatkozatát. A genetikai tesztet még a mintavétel után is le lehet állítani. Ebben az
esetben csak közölni kell az ellátást biztosító szervezettel, hogy nem kívánja a genetikai teszt
folytatását.
A „Centers for Disease Control and Prevention” a genetikai tesztekbe történő tudatos beleegyezéssel
kapcsolatban államonként érvényes kívánalmakat ismertetik
(http://www.cdc.gov/mmwr/preview/mmwrhtml/rr5806a3.htm).
Ha a fogyasztó ilyen közvetlen genetikai tesztet vásárol, akkor a szolgáltató az orvosokat megkerülve
küldi el a teszthez szükséges eszközöket. A teszthez a DNS mintát a szájüregből gyűjtik és azt a tesztet
elvégző laboratóriumba küldik vissza. Egyes esetekben a vizsgálatot végző személynek el kell menni
egy egészségügyi intézménybe, ahol vérmintát vesznek tőle. A teszt eredményét a fogyasztóval
levélben, telefonon vagy az interneten keresztül közlik. Bizonyos esetekben a tesztet végző cég
genetikai tanácsadót vagy egészségügyi személyzetet is alkalmaz, akik megmagyarázzák az
eredményeket és megválaszolják a felmerülő kérdéseket. Az otthon elvégzett genetikai tesztek ára
néhány száz dollártól több mint ezer dollárig terjed.
A közvetlenül a fogyasztó részére végzett genetikai tesztek növekvő piaca elősegíti a genetikai
betegségek megismerését és lehetővé teszi, hogy a megrendelők aktívabb szerepet vállaljanak saját
egészségük érdekében, ill. felkelti az érdeklődésüket őseik származásával kapcsolatban. Az otthon
elvégzett genetikai teszteknek azonban jelentős kockázatai és korlátai vannak. A fogyasztókat
félrevezetheti a nem igazolt vagy nem érvényes tesztek eredménye. A szakképzett egészségügyi
dolgozók irányítása nélkül olyan döntéseket hozhatnak a kezelésre, ill. a megelőzésre vonatkozólag,
amelyek pontatlan, részleges vagy félreértett információk alapján születtek. A fogyasztók genetikai
A genetikai teszt egy személy egészségéről csak kismértékű információt ad, mivel más genetikai és
környezeti tényezők, a megválasztott életforma és a család kórtörténete szintén befolyásolja, hogy
valakiben milyen típusú rendellenességek alakulnak ki. Ezek a tényezők megvitathatók az orvossal
vagy a genetikai tanácsadóval, de sok esetben nem merülnek fel az otthon elvégzett genetikai tesztek
esetében. További kutatások szükségesek, hogy megértsük a közvetlenül a fogyasztónak elvégzett
genetikai tesztek előnyeit és korlátait.
A „Genetics and Public Policy Center” szintén kiadott egy rövid nyilatkozatot a közvetlenül a
fogyasztónak elvégzett genetikai tesztekről
(http://www.dnapolicy.org/policy.issue.php?action=detail&issuebrief_id=32).
További információkat kaphatunk az ilyen tesztekről a „National Human Genome Research Institute”
honlapján (http://www.genome.gov/12010659).
• Az analitikai megbízhatóság arra vonatkozik, hogy egy teszt milyen jól jelzi egy bizonyos gén
vagy genetikai változat előfordulását. Másként megfogalmazva képes-e a teszt egy specifikus
genetikai változat meglétét vagy hiányát kimutatni.
• A klinikai megbízhatóság attól függ, hogy milyen mértékben ismerik, hogy egy bizonyos gén
változat megléte vagy hiánya hogyan függ össze egy betegség vagy kockázat létrejöttével.
A CLIA sztenderdek nem vonatkoznak a genetikai tesztek klinikai megbízhatóságára vagy klinikai
hatékonyságára. Néhány genetikai teszt esetében az USA-ban az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet
(Food and Drug Administration; FDA) kér be információkat a teszt klinikai megbízhatóságáról. Ezen
túlmenően, New York állam minden olyan laboratóriumi tesztről bekéri a klinikai megbízhatóságra
vonatkozó információkat, amelyeket az állam területén élő embereken végeznek el. Egy genetikai
teszt klinikai hatékonyságát gyakran a felhasználók, az egészségügyi gondozószemélyzet vagy az
egészségbiztosítási társaságok állapítják meg.
A „Centers for Disease Control and Prevention (CDC)” az „ACCE” projektjén belül magyarázatot ad a
genetikai tesztek értékelésekor figyelembe vett jellemzőkről, ezen belül az analitikai és klinikai
megbízhatóságról és a klinikai használhatóságról
(http://www.cdc.gov/genomics/gtesting/ACCE/index.htm). További tájékoztatást kaphatunk az ACCE
keretprogramról a „PHG Foundation” segítségével (http://www.phgfoundation.org/tutorials/acce/).
Egy rövid ismertetőt kaphatunk a genetikai tesztek szabályozásával kapcsolatban a „Genetics and
Public Policy Center” honlapján
(http://www.dnapolicy.org/policy.issue.php?action=detail&issuebrief_id=10).
A „U.S. Centers for Medicare and Medicaid Services (CMS)” a CLIA szabályzatról közölnek részletes
tájékoztatást (http://www.cms.gov/Regulations-and-Guidance/Legislation/CLIA/).
A pozitív teszt eredmény azt jelenti, hogy a laboratórium elváltozást talált a vizsgált génben,
kromoszómában vagy fehérjében. A teszt céljától függően ez az eredmény megerősíthet egy
diagnózist, jelezheti, hogy a vizsgált személy egy genetikai mutáció hordozója, azonosíthat egy
A negatív eredmény azt jelenti, hogy a laboratórium nem talált a vizsgált génben, kromoszómában
vagy fehérjében változást. Ez az eredmény arra utal, hogy a vizsgált személy nem érintett egy adott
rendellenességgel, nem hordoz egy specifikus génmutációt vagy nincs kockázata, hogy egy bizonyos
betegség kialakuljon benne. Az azonban lehetséges, hogy a teszt nem volt képes kimutatni egy
betegséget okozó genetikai változást, mivel sok teszt nem jelez minden olyan genetikai változást,
amely képes egy adott rendellenességet kiváltani. A negatív eredmény megerősítéséhez további
tesztek szükségesek.
Sok esetben a negatív eredmény nem ad hasznos információt. Ezért az ilyen eredmény nem
informatív, határozatlan vagy kétértelmű. A nem informatív teszt eredmények azért fordulnak elő,
mivel a DNS-ben gyakoriak a természetes variációk, más szóval polimorfizmusok, amelyek nincsenek
hatással az egészségre. Ha a genetikai teszt a DNS-ben egy olyan változást talál, amely más
emberekben nem kapcsolható össze az adott betegséggel, akkor nehéz megállapítani, hogy ez egy
természetes polimorfizmus vagy egy betegséget okozó mutáció. A nem informatív eredmény nem
erősít meg, de nem is cáfol egy specifikus diagnózist, és nem is jelzi, hogy az adott személyben
valószínű-e a vizsgált rendellenesség kialakulása. Bizonyos esetekben további érintett, ill. nem
érintett családtagok vizsgálata segíthet az eredmények értelmezésében.
A „National Cancer Institute” „Genetic Testing for Hereditary Cancer Syndromes” kérdőíve alapján
magyarázatot kaphatunk a pozitív és negatív teszt eredmények értelmezésére
(http://www.cancer.gov/cancertopics/factsheet/Risk/genetic-testing). (Gördítse le az oldalt a 6.
kérdésig, „Mit jelentenek a genetikai tesztek eredményei? (What do the results of genetic testing
mean?)”.
A „National Women’s Health Resource Center” egy listát kínál azokról a genetikai tesztekkel
kapcsolatos kérdésekről (beleértve a tesztek eredményeinek értelmezését is), amelyeket a páciensek
és a családok feltehetnek az egészségügyi szakembereknek
(http://www.healthywomen.org/condition/genetic-testing#hc-tab-1).
A mintavétel napjától számított néhány hét vagy több hónap szükséges a tesztek eredményeinek
közléséhez. A prenatális tesztek eredményeit gyorsabban közlik, mivel ilyenkor gyors döntés
szükséges a terhesség esetleges fenntartásához vagy megszakításához. Az orvos vagy a genetikai
tanácsadó, aki az adott tesztet megrendeli tájékoztatást ad a költségről és az eredmények
elkészültéhez szükséges időről.
A genetikai tesztek legfőbb kockázata, hogy a teszt eredménye érzelmi, szociális vagy anyagi
következményekkel járhat. Az emberek az eredmény miatt sokszor dühösek, depressziósak lehetnek,
illetve aggódhatnak vagy bűntudatot érezhetnek. Bizonyos esetekben a genetikai tesztek eredménye
családon belüli feszültséget okozhat, mivel a vizsgált személyen kívül más családtagokról is
információt szolgáltathat. A genetikai megkülönböztetés a munkavállalásban és az
egészségbiztosításban is gondot okozhat. (Erről több információt kaphatunk a „Mi a genetikai
megkülönböztetés” című fejezetben (http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/testing/discrimination).
A genetikai teszt csak kevés információt ad az örökölt rendellenességről. A teszt nem tudja
megállapítani, hogy a vizsgált személyben megnyilvánul-e majd a rendellenesség, milyen lesz ennek a
mértéke és, hogy az idő előrehaladtával fog-e súlyosbodni a betegség. Egy másik fontos probléma,
hogy sok diagnosztizált rendellenesség esetében nincs megfelelő módszer a kezelésre.
Egy genetikai szakértő részletesen elmagyarázhatja egy teszt előnyeit, kockázatait és korlátait.
Nagyon fontos, hogy aki egy genetikai teszt elvégeztetésén gondolkodik, megértse és mérlegelje
ezeket a tényezőket mielőtt meghozná a döntését.
Az „American College of Medical Genetics and Genomics (ACMG)” közzétette az álláspontját azokról
a kockázatokról, amelyek az elvégzett genetikai tesztek pontatlan eredményeiből vagy azok
pontatlan értelmezéséből fakadhatnak (http://www.acmg.net/docs/LDT_Release.pdf).
Az „EuroGentest” ismerteti a genetikai teszteléssel kapcsolatos tényeket és ebben egy külön fejezet
foglalkozik a lehetséges kockázatokkal és korlátokkal
(http://www.eurogentest.org/index.php?id=622).
Mi a genetikai megkülönböztetés?
A genetikai megkülönböztetés (diszkrimináció) akkor fordul elő, ha a munkáltató vagy az
egészségbiztosító különbözően kezeli azokat az embereket, akikben olyan génmutáció található,
amely egy örökletes rendellenességet okoz, vagy növeli annak kockázatát, hogy az kialakuljon. Az
esetleges megkülönböztetés miatt sokan érezhetnek félelmet azok közül, akik fontolgatják, hogy
elvégeztessenek egy genetikai tesztet.
A GINA két részből áll: az első rész az egészségbiztosításban, a második rész az alkalmazásban tiltja
meg a genetikai megkülönböztetést. Az első rész megtiltja az egészségbiztosítóknak, hogy genetikai
információt használjanak vagy kérjenek az illető személy biztosítási feltételeinek és költségeinek
megállapításához. A törvénynek ez a része 2009.május 21-én lépett hatályba. A második rész
törvénytelennek ítéli, ha az alkalmazók genetikai információkat használnak a szerződtetésnél, az
előléptetésnél, ill. számos más, az alkalmazással kapcsolatos eseménynél. A törvénynek ez a része
2009.november 21-én lépett hatályba.
A GINA és más törvények nem képesek az embereket minden esetben megvédeni a genetikai
megkülönböztetéssel szemben. A GINA például nem érvényes, ha az munkáltató 15-nél kevesebb
munkaerőt alkalmaz. Nem vonatkozik a törvény az Egyesült Államok hadseregére és azokra sem, akik
a Veteránok Egészségügyi Szervezetétől vagy az Indián Egészségügyi Szervezettől kapnak
egészségügyi kedvezményeket. A GINA nem nyújt védelmet az egészségügyi biztosításon kívüli más
• „GINAHelp.org” (http://www.ginahelp.org/)
Fontos, hogy a genetikai tesz elvégeztetésén gondolkozó személyek tudják, hogy a teszt tudományos
vagy klinikai formában érhető el. A tudományos és klinikai tesztre egyaránt vonatkozik a tudatos
beleegyezés, ezért a résztvevőnek ismerni kell a teszt módszerét, előnyeit, kockázatát és esetleges
következményeit.
Az „Ohio State University’s Wexner Medical Center” részletesen ismerteti a klinikai és tudományos
genetikai tesztek közötti különbségeket (http://internalmedicine.osu.edu/genetics/patient-
care/clinical-cancer-genetics/genetic-testing-facts/).
A Hirtelen Aritmiás Halál Szindróma Kutató Alapítvány (Sudden Arrhythmia Death Syndromes (SADS)
Foundation) is körvonalazza a klinikai és tudományos genetikai tesztek közötti legfontosabb
különbségeket (http://www.sads.org/Living-with-SADS/Genetic-Testing/Genetic-Testing---Clinical-vs-
-Research).
A genetikai teszteket felsoroló honlap (Genetis Testing Registry) szintén közöl adatokat a klinikai és
tudományos tesztekről (http://www.ncbi.nlm.nih.gov/gtr/docs/about/#tests).
A genetikai eredet vizsgálatának számos korlátja van. A tesztet elvégzők egy egyén adatait a
különböző adatbázisokban tárolt adatokkal hasonlítják össze, és a különböző tesztelő szolgáltatók
etnikai becslései egymástól eltérőek lehetnek. A legtöbb emberi populáció sokat vándorolt
történelme során és keveredett a szomszédos népességekkel ezért a genetikai teszt nem biztos, hogy
olyan etnikai rokonságot mutat, mint amit a tesztelést kérő személy elvár. Az etnikai csoportok egy
részében a csoport méretétől és történelmétől függően kisebb lehet a genetikai variáció és így
gyakran ugyanazok az egyedi SNP variációk fordulnak elő. Ez megnehezíti, hogy olyan embereket,
akiknek viszonylag közeli közös ősük van (pl. negyedik unokatestvérek), megkülönböztessenek a
csoport többi tagjától.
A genetikai eredet tesztelésével számos cég és szervezet foglalkozik. Legtöbbjük online fórumokon
lehetővé teszi, hogy a megvizsgált személyek tesztjeik eredményét más személyekkel megvitassák és
így eddig nem ismert rokoni kapcsolatokat fedezzenek fel. A genetikai-eredet teszteket a kutatók
felhasználhatják arra, hogy meghatározzák egyes populációk eredetét, kövessék vándorlásukat és
meghatározzák, hogy milyen más népességekkel keveredtek.
7. Fejezet
Génterápia
Tartalomjegyzék
Mi a génterápia? 139
Mi a génterápia?
A génterápia egy kísérleti technika, amely során géneket használnak fel a betegségek kezelésére vagy
megelőzésére. Ez a technika a jövőben lehetővé teheti az orvosok számára, hogy a beteg sejtjeibe
bejuttatott génekkel kezeljenek egy rendellenességet, ahelyett, hogy gyógyszereket vagy sebészi
beavatkozást alkalmaznának. A kutatók a génterápia többféle megközelítésével próbálkoznak:
Habár a génterápia egy ígéretes kezelési lehetőség számos betegség esetében (mint például,
örökletes rendellenességek, a rák néhány fajtája és bizonyos vírusfertőzések), a technika továbbra is
kockázatos és még jelenleg is tanulmányozzák, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy biztonságos és
hatékony lesz. A génterápiát jelenleg csak olyan betegségek kezelésénél próbálják ki, amelyekre nincs
más gyógymód.
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” egy interaktív bevezetőt biztosít a
génterápiához (http://learn.genetics.utah.edu/content/tech/genetherapy/).
Egy gén, amelyet közvetlenül a sejtbe helyeznek be, általában nem működik. Ehelyett, egy vektornak
nevezett hordozót állítanak elő génsebészeti úton, amely bejuttatja a gént. Bizonyos vírusokat
gyakran használnak vektorként, mivel ezek a sejt fertőzése révén be tudják juttatni az új gént. Ezeket
a vírusokat módosították, így nem képesek betegséget okozni, mikor az emberekben használják.
Néhány fajta vírus, mint például a retrovírusok, az emberi sejtbe bejutva beépítik a genetikai
anyagukat (a bevinni kívánt új génnel együtt) a kromoszómába. Más vírusok, mint például az
adenovírusok, bejuttatják a DNS-üket a sejt magjába, de a DNS nem épül be a kromoszómába.
Ábraaláírás: Egy új gént beinjektálnak egy adenovírus vektorba, amelyet arra használnak, hogy
bejuttassa a módosított DNS-t egy emberi sejtbe. Ha a kezelés sikeres, az új génről egy
működőképes fehérje fog termelődni. *: vezikula = Hártyával határolt kis cseppecske a
sejtplazmában, mely jelen esetben a sejthártya lefűződésével alakul ki.
Az ábrán belül: Viral DNA = vírus DNS, New Gene = új gén, Modified DNA injected into vector = a
vektorba injektált módosított DNS, Vector binds to cell membrane = a vektor sejthártyához
kötődik, Vector (adenovirus) = vektor (adenovírus), Vector injects new gene into nucleus = A vektor
a sejtmagba injektálja az új DNS-t, Vector is packaged in vesicle = A vektor vezikulába
csomagolódik, Vesicle breaks down releasing vector = A vezikula* lebomlik és kiszabadul a vektor,
Cell makes protein using new gene = A sejt fehérjét termel az új génről, Gene therapy using an
adenovirus vector = Adenovírust felhasználó génterápia
Forrás: U.S. National Library of Medicine = Az USA Nemzeti Orvosi Könyvtára
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” a génterápia olyan különböző technikai
vonatkozásairól biztosít információkat, mint például a Szakma eszközei („Tools of the Trade”
(http://learn.genetics.utah.edu/content/tech/genetherapy/gttools/) (vektorok), a célpontok
Biztonságos-e a génterápia?
A génterápiát jelenleg is vizsgálják, hogy alkalmazható-e a betegségek kezelésére. A jelenlegi
kutatások a génterápia biztonságosságát ellenőrzik, és a jövőbeli vizsgálatok fogják eldönteni, hogy
valóban hatásos kezelési lehetőségnek bizonyul-e. Számos tanulmány már kimutatta, hogy a
génterápiás megközelítésnek nagyon komoly egészségi kockázatai lehetnek, mint például a
mérgezés, a gyulladásos folyamatok és a rák kialakulása. Mivel ezek a technikák viszonylag újak, a
kockázatok egy része nem jósolható meg előre. A kutató orvosok, az intézetek és a felügyeleti szervek
ezért azon dolgoznak, hogy a génterápiás kutatások a lehető legbiztonságosabbak legyenek.
A Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health) szintén fontos szerepet játszik a
génterápiás kutatások biztonságában. Az NIH irányelvek a kutatók az intézetek az egyetemek és a
kórházak számára kötelezőek, ha génterápiás klinikai kísérleteket végeznek. Ezek az irányelvek
kimondják, hogy azokat a klinikai kísérleteket, amelyeket olyan intézetekben végeznek, amelyek az
ilyen jellegű kísérleteket támogató NIH alaptól pénzt kapnak, az NIH Biotechnológiai
Tevékenységeket Felügyelő Hivatalánál (Office of Biotechnology Activities) nyilvántartásba kell
vetetni. Ezek után az NIH Rekombináns DNS Tanácsadó Bizottsága (Recombinant DNA Advisory
Committee; RAC) mindegyik klinikai kísérletre vonatkozó eljárást vagy tervet megvizsgálja, hogy
felvetnek-e olyan etikai vagy biztonsági kérdéseket, amelyek további megvitatása szükséges a RAC
valamelyik nyilvános ülésén.
Kipróbálás előtt minden génterápiás klinikai kísérletet jóvá kell hagynia egy Intézeti Felülvizsgálati
Tanácsnak (Institutional Review Board; IRB) és egy Intézeti Biológiai Biztonsági Bizottságnak
(Institutional Biosafety Committee; IBC). Az IRB egy orvosokból és tudományos tanácsadókból és
felhasználókból álló bizottság, amelyik az intézetben folyó összes kutatást felülvizsgálja. Az IBC egy
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” oldala a génterápiával kapcsolatos
veszélyekről tájékoztat (http://learn.genetics.utah.edu/content/tech/genetherapy/gtchallenges/).
• Ki dönti el, hogy melyek a normális jellegek és melyek azok, amelyek már valamilyen
fogyatékosságnak vagy rendellenességnek tekinthetőek.
A jelenlegi génterápiás kutatások arra irányulnak, hogy kezelések során a génterápiával a szervezet
olyan sejtjeit célozzák meg, mint például a csontvelő vagy a vérsejtek. Az ilyen típusú génterápia
okozta változások nem adódhatnak tovább a kezelt beteg gyermekeinek. A génterápiával azonban
célba vehetőek a petesejt és a spermiumok is, ami lehetővé tenné, hogy a beépített új gén a
következő generációknak is átadódjék. Ezt a megközelítést hívják csíravonal génterápiának.
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” szintén ismertet néhány génterápiához
kapcsolódó társadalmi, jogi és etikai kérdést.
(http://learn.genetics.utah.edu/content/tech/genetherapy/gtissues/).
Kutatási vizsgálatok (klinikai kísérletek) százai vannak folyamatban, hogy a génterápiát kipróbálják a
genetikai betegségek, a rák és a HIV/AIDS kezelésére. Ha ön érdeklődik egy klinikai kísérletben való
részvétel iránt, beszélje meg az orvosával vagy a genetikai tanácsadójával, hogy hogyan tudna részt
venni benne.
8. Fejezet
Mi a genom? 147
Melyek azok az etikai, jogi és társadalmi kérdések, amelyekre a Humán Genom 151
Projekt felhívta a figyelmet?
Mi a genom?
A genom a szervezet teljes DNS állománya, amely annak összes génjét tartalmazza. Mindegyik genom
magában hordozza azt az információ-mennyiséget, amely a szervezet felépítéséhez és működéséhez
szükséges. Az emberi szervezet minden sejtmagot tartalmazó sejtjében jelen van a teljes genom egy
vagy két példánya, amely több mint 3 milliárd bázispárból áll.
A „U.S. Department of Energy Office of Science” a „The Science Behind the Human Genome Project”
adatlapján szolgáltat háttér-információt a humán genomról
(http://web.ornl.gov/sci/techresources/Human_Genome/project/info.shtml).
A Humán Genom Projekt lehetővé tette a kutatók számára, hogy elkezdjék megérteni azt a tervrajzot,
amely alapján az emberi szervezet felépül. Ahogy a kutatók egyre többet tudnak meg a gének és a
fehérjék funkciójáról, ennek a tudásnak egyre nagyobb hatása lesz az orvostudomány, a
biotechnológia és az élettudományok fejlődésére.
A „National Human Genome Research Institute” egy adatlapot közöl a Humán Genom Projektről
(http://www.genome.gov/10001772) és választ ad a gyakran ismétlődő kérdésekre
(http://www.genome.gov/11006943). Ezen túlmenően „A Tervrajztól Önig (From the Blueprint to
You)” kiadvány egy áttekintőt nyújt a projektről
(http://www.genome.gov/Pages/Education/Modules/BluePrintToYou/Blueprint7to8.pdf).
A „U.S. Department of Energy Office of Science” szolgáltatásaként működő „Human Genome Project
Information” weboldalon a projekt rövid leírása és számos további forrásra mutató link érhető el
(http://www.ornl.gov/sci/techresources/Human_Genome/home.shtml).
A DNS szekvenciájának meghatározásán kívül a Humán Genom Projekttől azt is várták, hogy új
eszközöket fejlesszen ki az adatok tárolására és elemzésére és tegye ezeket az információkat
elérhetővé. Mivel a genetikai ismereteink bővülésének az egyénekre és a társadalomra is vannak
következményei, a Humán Genom Projekt elkötelezett volt arra, hogy feltárja a genomkutatások
következményeit az „Etikai, jogi és társadalmi kérdések (Ethical, Legal, and Social Implications; ELSI)”
programja segítségével.
Az emberi genomon kívül, a Humán Genom Projekt számos más faj genomjának (pl. a sörélesztő, egy
fonálféreg és az ecetmuslica) a szekvenciáját is meghatározta. 2002-ben a kutatók bejelentették,
hogy elkészültek az egér genom elsődleges változatával is. Az ember és más fajok génjei között
meglévő hasonlóságok és különbségek tanulmányozásával a kutatók megismerhetik bizonyos gének
funkcióját és azonosíthatják az életképességhez nélkülözhetetlen géneket.
A projekt Etikai, Jogi és Társadalmi Kérdések (Project’s Ethical, Legal, and Social Implications; ELSI)
programja a világ legnagyobb bioetikai programjává vált és modellként szolgál a világszerte folyó más
ELSI programok számára is. Az ELSI-re vonatkozó további információkat keresse a „Melyek azok az
etikai, jogi és társadalmi kérdések, amelyekre a Humán Genom Projekt felhívta a figyelmet? (What
were some of the ethical, legal, and social implications addressed by the Human Genome
Project?)”oldalon (http://ghr.nlm.nih.gov/handbook/hgp/elsi).
9. Fejezet
Genomkutatás
Tartalomjegyzék
Melyek a következő lépések a genomkutatásban? 153
Mi a farmakogenomika? 159
Az emberi genom szekvenciájának meghatározása csak az első lépés volt annak megfejtésében, hogy
a DNS-ben kódolt utasítások hogyan teszik lehetővé egy működőképes emberi szervezet felépülését.
A genomkutatás következő fázisában a DNS szekvenciájából kapott információ értelmezése
kezdődött meg. Jelenleg is folynak olyan programok, amelyek a Humán Genom Projekt eredményeire
épülnek.
A „National Human Genome Research Institute” ezen a területen számos kutatást támogat. Az
intézet részletes információt ad az NIH-nél folyó kutatási kezdeményezéseiről
(http://www.genome.gov/ResearchAtNHGRI/). Ezen túlmenően, az „NIH Roadmap for Medical
Research” összegzi az orvos-biológiai kutatásokban folyó új kezdeményezéseket
(http://commonfund.nih.gov/aboutroadmap.aspx).
A SNP-ek egy személy DNS-ének teljes hosszában előfordulnak. Átlagosan minden 300-adik
nukleotidra jut egy, ami azt jelenti, hogy kb. 10 millió SNP van az emberi genomban. Ezek a variációk
leggyakrabban a DNS-nek azokon a szakaszain vannak, amelyek két gén közé esnek. A SNP-ek
biológiai markerek, amelyek segítik a kutatókat, hogy meghatározzák a helyét az olyan géneknek,
amelyek valamilyen betegséghez köthetőek. Ha egy SNP egy génben vagy egy génhez közeli
szabályozó szakaszban fordul elő, akkor a gén működésének megváltoztatásával közvetlen módon is
szerepet játszhat egy betegség kialakulásában.
A legtöbb SNP-nek nincs hatása az egészségre vagy az egyedfejlődésre. Egyes eltérések azonban
nagyon fontosak az emberi betegségek tanulmányozásában. A kutatók több olyan SNP-et is
azonosítottak, amelyek segíthetnek előre jelezni, hogy egy egyén hogyan fog reagálni bizonyos
gyógyszerekre, mennyire érzékeny a méreganyagokra és hogy mi a kockázata egy adott betegség
kialakulásának. A SNP-ek arra is felhasználhatóak, hogy a családokon belül kövessék a betegséget
okozó gének öröklődését. A jövőbeni kutatások arra fognak irányulni, hogy azonosítsák azokat a SNP-
eket, amelyek olyan komplex betegségekhez kapcsolhatók, mint a szívbetegség, a cukorbaj és a rák.
Egy részletes áttekintő található a SNP-ekről és a rák kockázatához való kapcsolatukról a „National
Cancer Institute’s Understanding Cancer Series: Genetic Variation (SNPs)” oldalon
(http://www.cancer.gov/cancertopics/understandingcancer/geneticvariation).
Akik további technikai adatokra is kíváncsiak, keressék fel a már ismert SNP-eket tartalmazó számos
adatbázis valamelyikét:
Mi a genom-szintű kapcsolat-vizsgálat?
A genom-szintű kapcsolat-vizsgálat egy viszonylag új módszer, amivel a kutatók olyan géneket
azonosítanak, amelyek valamilyen szerepet játszanak az emberi betegségek kialakulásában. Ez a
módszer olyan egyedi nukleotid polimorfizmusoknak (SNP-eknek) nevezett variációkat keres a
genomban, amelyek gyakrabban fordulnak elő olyan emberekben, akik egy adott betegségben
szenvednek. Mindegyik vizsgálat SNP-ek százait vagy ezreit ellenőrzi. A kutatók az ilyen típusú
vizsgálatokból származó adatokat használják fel, hogy pontosan meghatározzák azokat a géneket,
amelyek hozzájárulhatnak annak a kockázatához, hogy egy személyben kifejlődjön egy bizonyos
betegség.
Az emberi genom kb. 10 millió SNP-et tartalmaz. Nagyon nehéz, időigényes és drága lenne, ha ezeket
a változásokat egyenként kellene ellenőrizni, hogy meghatározzák van-e szerepük az emberi
betegségek kialakulásában. A haplotípusok viszont lehetőséget adnak arra, hogy a kutatók az egy
haplotípusba tartozó SNP-ek közül csak néhány kiválasztottat ellenőrizzenek. A HapMap a genom-
szintű kapcsolat-vizsgálatokat olcsóbbá, gyorsabbá és kevésbé bonyolulttá fogja tenni.
Az emberi genom kb. 20 000 fehérje-kódoló génjének DNS szekvenciája a teljes genom csak 1%-át
alkotja. A ENCODE projekt kutatóinak fő célja az volt, hogy fennmaradó 99% szerepét is tisztázza. A
kutatók megállapították, hogy a genom géneket nem hordozó, 80%-ának, amelyet korábban „szemét
DNS-nek” neveztek, az a szerepe, hogy bizonyos gének aktivitását szabályozza.
Az ENCODE projekt segítségével a kutatók betekintést kaptak az emberi genom működésébe. Minél
jobban ismerik meg a kutatók a génaktivitás szabályozását és a gének kifejeződést, annál jobban
fogják megérteni, hogy a teljes genom milyen módon befolyásolja az ember egészségi állapotát.
A „National Human Genome Research Institute” sajtóközleményben adja közre az ENCODE projekt
eredményeit (http://www.genome.gov/27549810) és általános áttekintést
(http://www.genome.gov/10005107) ad a projektről.
Mi a farmakogenomika?
A farmakogenomika azt vizsgálja, hogy a gének milyen módon befolyásolják egy személy
gyógyszerekre adott reakcióját. Ez a viszonylag új tudományág a farmakológiát és a genomikát
kapcsolja össze, hogy olyan gyógyszeres kezelést tegyen lehetővé, amely figyelembe veszi a beteg
genetikai felépítését.
A legtöbb jelenleg használatban lévő gyógyszer hatását általános szinten ismerjük, de nem
mindenkire hatnak ugyanazon a módon. Nehéz előre jelezni, hogy kire fog kedvezően hatni egy
gyógyszeres kezelés, kire nem fog hatni egyáltalán, vagy ami még rosszabb, hogy kinél fognak
kedvezőtlen mellékhatások jelentkezni. A kedvezőtlen mellékhatások miatt az Egyesült Államokban
sok ember kerül kórházba vagy hal meg. A Humán Genom Projekt eredményeire alapozva a kutatók
kezdik megérteni, hogy az örökölt genetikai különbségek hogyan befolyásolják a szervezet
gyógyszeres kezelésre adott válaszát. A genetikai különbségeket arra fogják használni, hogy előre
jelezzék egy gyógyszeres kezelés hatékonyságát egy adott beteg esetében és elkerüljék a káros
mellékhatásokat.
A „Genetic Science Learning Center at the University of Utah” egy interaktív bevezetést közöl a
farmakogenomikáról (http://learn.genetics.utah.edu/content/health/pharma/). Egy további oktató
program érhető el a „PHG Foundation” honlapján
(http://www.phgfoundation.org/tutorials/pharmacogenomics/).
Ehhez új módszerek kidolgozására volt szükség, hogy nagy mennyiségű DNS nukleotid sorrendjét
gyorsan meghatározhassák. A DNS szekvencia-meghatározás korábbi módszerét Frederick Sanger
dolgozta ki, de ez az eljárás hosszadalmas és nagyon költséges volt. A Sanger módszert később
automatizálták és ezt még ma is használják rövidebb DNS szakaszok szekvenciájának
meghatározásához, de így a bázissorrend megállapítása egy személy teljes DNS-ében (amit a személy
genomjának neveznek) éveket venne igénybe. Több új technológiát (következő generációs szekvencia
meghatározás) fejlesztettek ki, amelyek meggyorsították a folyamatot (ma már csak néhány napot
vagy hetet vesz igénybe az emberi genom szekvenciájának meghatározása) és a költségeket is
jelentős mértékben csökkentették.
Ezzel a módszerrel nagy mennyiségű DNS szekvenciája meghatározható, pl. egy személy összes
fehérjét kódoló génjének szekvenciája. Ezek az exonnak nevezet szakaszok egy személy genomjának
1%-át jelentik. Egy genom összes exonját exomnak hívják, és ennek a DNS szekvenciájának a
meghatározását teljes exom szekvenálásnak nevezik. Ezzel a módszerrel bármelyik fehérjét kódoló
génben előforduló DNS variációt meg lehet állapítani, nem csak néhány kiválasztott génben lévőt.
A kutatók azonban azt is megállapították, hogy az exonokon kívül is vannak olyan DNS variációk,
amelyek befolyásolják egyes gének aktivitását és a róluk készült fehérjék termelődését. Az ilyen
mutációk is okozhatnak genetikai rendellenességeket, de ezek teljes exom szekvenálással nem
mutathatók ki. A teljes genom szekvenálás viszont képes az ilyen genetikai variációkat is kimutatni.
A teljes exom és genom szekvenálással sokkal több genetikai variáció mutatható ki, mint amikor csak
szelektált gének szekvenciáját határozzuk meg. Ezeknek a variációknak a jelentőségét azonban nem
ismerjük. Nem minden genetikai variáció hat az egészségre és nehéz megállapítani, hogy egy adott
variációnak van-e ilyen hatása. Néha az ilyen módon azonosított variáció mindezidáig nem
azonosított genetikai rendellenességgel párosul.
A teljes exom és genom szekvenálás a klinikai felhasználáson kívül kutatási szempontból is értékes
lehet. Az exom és genom szekvenciák folytatólagos vizsgálatával meghatározható, hogy egy új
genetikai variáció összefüggésben van-e valamilyen betegséggel. Ez a megfigyelés a jövőben segítheti
a betegségek diagnózisát.
A „National Human Genome Research Institute (NHGRI)” honlapja közli a DNS szekvencia
meghatározás költségeinek időbeni csökkenését (http://www.genome.gov/sequencingcosts/) és azt,
hogy ez hogyan függ össze az új módszerek bevezetésével.
Az „American College of Medical Genetics and Genomics (ACMG)” megmagyarázza a teljes exom és
genom szekvenálással kapcsolatos politikáját
(http://www.acmg.net/StaticContent/PPG/Clinical_Application_of_Genomic_Sequencing.pdf). Leírja,
hogy hogyan kell ezeket a módszereket használni, milyen eredmények várhatók, és mit jelenthetnek
ezek az eredmények.
A „Mount Sinai School of Medicine Genomics Core Facility” a teljes exom szekvencia
meghatározáshoz használt módszereket ismerteti
(http://www.mssm.edu/research/institutes/genomics-institute/genomics-core-facility/genomic-
technology-applications/whole-exome-sequencing).