BEST OF

Földi András Professzor Úr

A 2012-es évben elhangzott legjobb kommentárok1

Tartalom

I. A ius civile jelentései ................................................................................................................ 2

II. A rómaiak jogi tehetsége ......................................................................................................... 2
III. A lex szó és értelmezése .......................................................................................................... 2
IV. A végrehajtási eljárás ............................................................................................................... 3
V. Az in ius vocatio ....................................................................................................................... 3
VI. A császári perrend .................................................................................................................... 4
VII. Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae ................................................... 4
VIII. A jogképesség .......................................................................................................................... 5
IX. Tipp a definíciók tanulásához................................................................................................... 5
X. A cselekvőképesség.................................................................................................................. 6
XI. Plasztikus példa a jog- és a cselekvőképességre ...................................................................... 6
XII. Az uxor in manu és az agnatio ................................................................................................. 7
XIII. Az ésszerű várakozás................................................................................................................ 7
XIV. A gondnokság esetei ................................................................................................................ 8
XV. Döntéshozatal a condominiumnál ........................................................................................... 9
XVI. A jogi személyek ....................................................................................................................... 9
XVII. A hibás birtokosok.................................................................................................................. 10
XVIII. A lex Laetoria és a bevásárlóközpontok ................................................................................. 11
XIX. Osztályozási szempontok ....................................................................................................... 11
XX. A gyümölcs fogalmának kiterjesztése .................................................................................... 12
XXI. Iusta causa traditionis/usucapionis, causa possessionis, causa detentionis ......................... 12
XXII. A causa jelentősége ............................................................................................................... 12
XXIII. A specificatio filozófiai háttere .............................................................................................. 13
XXIV. Az ereszcsatornával kapcsolatos szolgalom........................................................................... 13
XXV. Esti mese – a laudemium ....................................................................................................... 14
XXVI. A solarium és a mogyorós csoki ............................................................................................. 14
XXVII. A haszonélvezet és a használat közötti különbség ................................................................ 15
XXVIII. 666 ......................................................................................................................................... 15
XXIX. A végső bölcsesség ................................................................................................................. 16

1
A professzor úr vélelmezett szíves engedélyével, a római jog népszerűsítése érdekében.
1 / 16
 I. A ius civile jelentései

No itt van már a kedvenc minimum tételem… jó sokan megbuknak emiatt… évről évre…
„és ez így megy évről évre, télen-nyáron, szünet nélkül”, hogy Arany Jánost ugye idézzem…
Nem lehet segíteni, ez valami természeti törvény, a 115-ös tétel LESÚJT a szegény
vizsgázókra, mint ahogy van néhány ilyen LETHÁLIS tétel… bár a lethális az talán túlzás, ugye,
minden esetre kudarcot eredményezni SZOKOTT, rendszerint, az esetek többségében
kudarcot eredményező tétel, akár halálfejet is lehetne… egy halálfej szimbólumot is ugye
ODABIGGYESZTENI… talán a szimbólumok között sokat kerestem volna, akkor még halálfej
szimbólumot is találtam volna ugye… Ott a Beszúrás funkció alatt, a szimbólumok között,
ugye… de hát nem akarom riogatni Önöket halálfejekkel… A művelt embert már a LETHÁLIS
szó is riogatja egyébként… TH-val kell írni ugye… THÉTÁVAL van írva a görög léthé (λήθη)… A
művelt ember már ettől is MEGREMEG, ha ezt hallja… ezért nem jó olyan túlzottan
műveltnek lenni UGYE… Külföldön sokszor örülök hogy nem hallom, amit mondanak… azaz
hallani hallom, de nem értem… akkor lehet, hogy ideges lennék. Olaszországban mondták
nekem, hogy „gentaccia”, pechemre ezt értettem, csak felbosszantott… átlag ember azért
nem érti, mert a középiskola nem tanítja a gentaccia szót… na mindegy, utána néznek a
szótárban… nem annyira durva kifejezés egyébként, nem obszcén, csak hát nagyon sértő… a
GENTE-nek a csúnyító képzős alakja…
Na jó… szóval a ius civile jelentései…”

II. A rómaiak jogi tehetsége

„A római jog a római polgároknak volt a joga... A rómaiaknak a saját joguk tényleg a
szívük csücskében volt, annyira szerették; szinte az anyatejjel szívták magukba a római
gyermekek a XII táblás törvény szövegét, hiszen Cicero is írja, hogy „az ABC-t a XII táblás
törvényBŐL tanultuk az iskolában.”
Most tessék elképzelni... a római gyermekek, amennyire iskolába jártak, vagy egy
magántanító valamennyire megtanította őket írni, ugye, az ABC-s könyvük az a XII táblás
törvény VOLT, amelyet az első tanév végére KÍVÜLRŐL megtanultak. Hát... most azért ha
ebbe belegondolnak, hogy mit jelent... akkor már EZ egymagában ok lehet arra, hogy
SEMMELYIK – azóta élt – nép sem tud versenyezni a rómaiakkal a JOG iránti tehetségük
terén. Hát melyik nép az, amelyik ABC-s könyv gyanánt valamilyen törvénykönyvet tanul meg
kívülről, ugye? NEM?”

III. A lex szó és értelmezése

„Nagyon furcsának tarthatjuk, hogy a lex szó szerződést is jelent. Itt a képen látható egy
viasszal bevont fatábla, amelyre a rómaiak szerződéseket és végrendeleteket írtak, és ezeket
össze is lehetett zsinórral kötni és pecséttel le lehetett zárni, tehát a dokumentum
hitelességét így a pecsétek biztosították, hiszen a viaszra később bárki azt írhatott, amit
akart, viszont a pecsétekkel az okirat le van zárva, így csak a pecsétek feltörése útján lehetett
az okirathoz, ugye, hozzáFÉRKŐZNI.
Ilyen viaszostáblák egyébként 1959-es pompeii nagy leletet megelőzően Daciaban,
Erdélyben, Verespatakon, az egykori római aranybányában kerültek elő még a 18. század
második felében. Ezek nagy részét a budapesti Nemzeti Múzeum őrzi. Ugye az 1919-es
román akció sikertelenségének köszönhetően, mert akkor el szerették volna vinni az összes
erdélyi vonatkozású exponátumot a budapesti Nemzeti Múzeumból Bukarestbe a román
megszálló csapatok, de ezt az amerikai Antant-megbízott tábornok szerencsére
2 / 16
megakadályozta, akinek a szobra éppen ezért a Szabadság téren, az Amerikai Nagykövetség
épülete előtt látható.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Amerikai_Egyes%C3%BClt_%C3%81llamok_nagyk%C
3%B6vets%C3%A9ge_Budapesten

IV. A végrehajtási eljárás

„A végrehajtási eljárás ugye arra irányul, hogy ha egyszer valakit már ítéletben, mégpedig
jogerős ítéletben marasztaltak – nem ELmarasztaltak... hanem csak marasztaltak! Ugye a
laikus mondja azt, hogy elmarasztaltak, a jogász az csak az „el-” igekötő nélkül mondja, hogy
marasztaltak – az ilyen kis apróságokon észre lehet venni, hogy ki az, aki jogász, és ki az, aki
nem jogász, vagy esetleg ki az, aki ROSSZ jogász, véletlenül át tudott bukdácsolni az
egyetemen, de hát hibaszázalék bizonyára itt-ott előfordul ugye... Az is egy hibaszázalék,
amikor már valaki ötödszörre megy neki az államvizsgának, ugye ez azt jelenti, hogy ő már
hatvan vizsgát letett, ugye, az államvizsgát meg ötödszörre sem tudja letenni. Ez is egy
hibaszázalék, akkor valószínűleg nem kellett volna neki átcsusszanni korábban sem... nem?
De aztán csak leteszi az államvizsgát, és ő is egy „jogász” lesz, IDÉZŐJELBEN... nem? Az ilyen
idézőjeles „jogászoktól” még az is kitelik, hogy törvényHOZÁS helyett törvényKEZÉST
mondjanak, ugye? [...] A rendszerváltás idején műveletlen újságírók kezébe került a magyar
nyelv alakítása ebben a SZEGMENTUMBAN ugye, és akkor elterjedt ugye a törvényhozás
szinonimájaként a törvénykezés, hát itt a jogi egyetemen megbuktatjuk a hallgatókat, ha
összekeverik, de hát a hibaszázalék kikerülhet a piacra ugye, és a selejt bosszújával
találkozunk... ugye... NEM?”

V. Az in ius vocatio

„Hát ugye az in ius vocatio, a perbe jutás egy nehéz dolog volt a mai idézéshez képest,
[...] ma a felperesnek nem kell foglalkoznia az alperes idézésével, és ez így volt már a császári
perrendben is. Nem így azonban a civiljogi és a praetori perrendben, ahol az állami
GYÁMKODÁS ugye, a paternalista állam ugye nem létezett; az állam az maximálisan
takarékos, csak azt teszi meg, amit nagyon muszáj, [...] adót is csak annyit szed, amennyi
múlhatatlanul szükséges az állami feladatok ellátásához, mert az állami feladatokat, úgy
illendő, hogy a magisztrátusok, akik gazdag emberek – földbirtokosok, ugye általában
patríciusok – voltak, tehát azok a saját pénzükből fizették a személyzetet, szolgálati lovukat,
szóval mindenféle kiadásaikat, sőt még az állami játékokat, ugye a cirkuszi és amfiteátrumi
játékokat, tehát nem az állami kasszából tudtak NAGYVONALÚAK lenni ugye... Hanem a saját
pénzükből tudtak a politikusok nagyvonalúak lenni, abban az időben. Jó hát persze nyilván
kárpótolták magukat provinciai helytartóként; proconsulként, propraetorként BUSÁSAN
tudták kárpótolni azt a veszteséget, meg hát azért voltak sikkasztások is ugye, állami pénzek
eltulajdonítása; hűtlen kezelésnek lehet ezt egész pontosan nevezni, de hát a rómaiak
sikkasztásnak mondják, meg is volt ennek a büntetése, mert a NÉGYSZERESÉT kellett
visszafizetni az állami kasszába, úgyhogy jól járt a római állam is, meg az illető is, mert nem
lefejezték, hanem száműzték; volt aki tényleg be tudta fizetni a négyszeresét, hát ezt
szeretném én most már látni, hogy az államkasszába négyszeres összegét fizessék vissza,
amit onnan KISÍBOLTAK, akkor a költségvetés egyensúlya megjavulhatna egy kicsit... NEM?
Ha QUADRUPLUM kerülne befizetésre, és nem pedig a simplum, ugye kamatokkal... Vagy
még AZ SEM.

Nos tehát akkor az in ius vocatio sajnos a felperesnek volt a feladata...”

3 / 16
VI. A császári perrend

„A császári perrend MÁR lehetővé teszi a fellebezést, tulajdonképpen egészen a

császárhoz, azért van itt egy, lehet, hogy nem illendő karikatúrával a princeps
SZIGNALIZÁLVA, de hát én mindent megteszek a népszerűsítés érdekében, a római császárok
tekintélye sem olyan drága nekem, mint az, hogy Önöknek megragadjon a fejében a
MATÉRIA; a legnemesebb cél ugye, ami itt most kitűzhető, hogy megtanulják a római jogot.
Hasznosnak is tartom ezt a célt, de nem tartom annyira hasznosnak, mint amilyen nemes,
magasrendű célkitűznésnek tartom, és ennek a magasrendű célkitűzésnek a kedvéért még
ilyen TRÉFÁKNAK is az elfogadhatóságát is gondolom, hogy hát... VERIFIKÁLNI lehet... vagy
JUSZTIFIKÁLNI mondjuk...
Tehát a vertikális megosztottság – egymást követő INSTANCIÁK ugye, hierarchikusan
egymásra épülő bírói fórumok...”

VII. Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae

„A 214. számú vizsgatétel, az actio Pauliana, a cessio bonorum, és beneficium

competentiae címet viseli... amely tételcímnek nem az a legnagyobb veszélye, hogy három
latin kifejezés van benne; és aki a három közül akármelyiket nem ismeri, hát attól ugye
SAJNOS búcsút veszünk arra az alkalomra, és hát... megkérjük, hogy legyen olyan kedves...
ugye hát... a tanszéket fölkeresni még egy ÍZBEN... mivelhogy a vizsgatételek címében
szereplő latin szavak ismerete az egy technikai minimumot képez... Nyilvánvaló, hogy ha
valaki nem ÉRTI a kérdést... mégpedig eléggé alapvető dolog a vizsgatétel címében levő
SZAVAK megértése... nem szükséges ezt talán ecsetelnem UGYE... ha nem tudja elmondani,
az egy más kérdés, de ha nem is érti... de itt igazából nem is az a probléma, hogy nem értik a
tétel címét, hanem hogy az actio Pauliana-t nagyon sokan összetévesztik az actio
PUBLICIANA-val, ami a 428-as számú tételnek a címe – az speciel egy minimum tétel
4 / 16
 egyébként... és az még hagyján, hogy összetévesztik, de ugye KIDOLGOZZÁK az actio
Publiciana című tételt... nagyon gyakori eset... és amikor figyelmeztetem őket, hogy hát
elnézést, de itt most az actio Paulianaról és annak a DÉPENDANCE-airól – hehe – kell
beszélni, akkor annyira ettől hát... szinte SOKKot kap a vizsgázó, hogy már nem tudja
kidolgozni az actio Paulianat, hiszen teljesen döbbenetes ez az élmény az ő számára...
úgyhogy erre fölhívnám a figyelmet, hogy ha meglátják ezt a nagy P-betűt, akkor azért ne
borítsa el az agyukat a KÖD, és véletlenül a Publiciana-t kezdjék el kidolgozni... és hát
mellette ott van az a két szó, ami segít, ami SÚG, hogy úgy mondjam; és mégis olyan sokszor
fordul elő ez a tévesztés, és ebből aztán a „leblokkolás”, ahogy szokták a hallgatók mondani,
és ebből aztán a KEDVEZŐTLEN KIMENETEL...

Egyébként az actio Pauliana tényleg fontos része a jogi műveltségnek... hiszen a

fedezetelvonó szerződés érvénytelenségére egyszerűbb FRANCIÁUL hivatkozni egy magyar
jogásznak...”

VIII. A jogképesség

„A jogképesség ugye... emiatt milyen sokan megbuknak SAJNOS... a jogképesség ugye...

tankönyvünk szerint azt a képességet jelenti... hát itt most van valami ilyen tautológia
ebben... hogy – idem per idem – képességet képességként definiáljunk, de hát ez a
filozófiának a tárgykörébe tartozik, hogy mit jelent az, hogy képesség... hát bizonyos
alapfogalmakat mi nem definiálunk... tehát amikor a jogi tényt definiáltuk, akkor a TÉNY
fogalmát azért nem definiáltuk, úgy gondoljuk, hogy ez a filozófia feladata, hogy a tény
fogalmát meghatározza, és hát a képesség fogalmát sem vagyunk hajlandóak meghatározni,
AXIOMATIKUSAN adottnak tekinthető... tehát az a képesség, hogy VALAKINEK... figyeljenek...
ez egy rövid mondat, de minden szava szó szerint megtanulandó, mert különben bajok
lesznek... tehát VALAKINEK, és nem az EMBERNEK... ez a tipikus hiba, a vizsgázó ugye ránéz
erre a rövid mondatra, azt gondolja, nem fogom ezt bevésni, behunyom a szememet, és
rögtön el tudom mondani... csak nem UGYANÚGY! El tudja mondani, emlékszik ő, csak nem
egészen pontosan emlékszik! Valakinek az a képessége, hogy jogai és kötelezettségei... na ez
még MEGY... ezt még mondják a vizsgázók... LEHETNEK. Itt mi a tipikus hiba? Jogokkal és
kötelezettségekkel RENDELKEZIK, jogokat és kötelezettségeket SZEREZHET... ezek nem
teljesen hibás elgondolások, de mégis a definíciónál nagyon szigorúan kell a szavakat
megválogatni, mert a definíciónak minden lehetséges esetet, még az extrém eseteket is,
lehetőleg át kell FOGNIA... ugye... és hát akkor az a legbiztonságosabb, ha a „valakinek” és
„lehetnek” szavakat használjuk... Ezek elég SZÍNTELEN, elnagyoltnak is nevezhető
megjelölések, de PONT ezek azok, amelyek a legbiztonságosabbak...
Tehát ez a definíció a RÖVIDSÉGE miatt veszélyes...”

IX. Tipp a definíciók tanulásához

„Vannak olyan definíciók, amelyek a hosszúságuk miatt veszélyesek... olyan hosszú

mondat, hogy a hallgatók nem tudják megtanulni, mindig valamit kifelejtenek belőle ugye...
ott érdemes akkor a fogalmi elemeket DARABSZÁM szerint leszámolni, és amikor kidolgozzuk
a tételt, akkor a kezünkön megszámolni, hogy megvan-e mindegyik fogalmi eleme, mert ha
nincs, akkor még törjük a fejünket... legalább azt megjegyezzék, hogy hány fogalmi elem
lesz... és akkor hátha jobban az eszükbe jut... hát ugye ez is egy megoldás... de a legjobb
megoldás, hogy ha szó szerint, mint a VERSET... verseket csak tanultak még Önök is?
Bármennyire is korszerű a mai oktatás, még azért valami memoriter csak-csak ugye szerepelt
a középiskolában, igaz? Na hát akkor remélem, hogy ezt a memoriter elsajátítási képességet
azért birtokolják, vagy ha nem birtokolják, akkor ezt gyorsan kifejlesztik... szó szerint sok-sok
5 / 16
mondatot magyarul... Sajnos ezek nem rímelnek, nincsenek ritmusos sorokba SZEDVE... a
középkorban erre is súlyt helyeztek... nem is annyira a tanárok, hanem inkább a diákok...
hogy VERSBE SZEDTÉK... tehát akkor nem internetes puskák előállításával foglalkoztak a
diákok, hanem LATIN NYELVEN, hexameterekbe szedték a római jogi felsorolásokat ugye... és
akkor a verset mindig könnyebb megtanulni ugye... hát ENNYIT a középkor és a 21. század
közötti különbségekről... Nem akarok semmilyen következtetést ebből levonni, csak
TÉNYEKET állapítottam meg... tehát ez is egy megoldás, ha Önök versbe szedik a
tankönyvnek a szövegét.
Az osztrák polgári törvénykönyvet állítólag versbe szedte valaki... Vannak ilyen elvetemült
lelkek még az újabb korokban is... Bár azt nem latinul kellett, CSAK németül... egyszerűbb
feladat... khmmm...”

X. A cselekvőképesség

„Az embernek az a képessége, hogy SAJJJÁT cselekedeteivel... itt a SAJÁT szót a tankönyv
nem csak vastag betűvel... hát öö... az egész mondat vastag betűs... hanem r i t k í t o t t
SZEDÉSSEL is kiemeli, ugye... úgyhogy legyenek kedvesek ÖNÖK is odafigyelni, mi
odafigyeltünk a tipográfiára, ez nekünk MUNKÁBA került, a kétpontos ritkítást ott be kellett
rögtön állítani, a computer ugye... billentyűzetének a SEGÍTSÉGÉVEL... ugye... nem is olyan
könnyű beállítani... rá kell menni a Formátumra... szóköz... betűköz pontosabban... és ott
KÉTPONTOS szerepel, a standard ritkítás ugye a római tankönyvben... és hogy ha a római jogi
tankönyvben ez a standard ritkítás, akkor EGYÉBKÉNT is ez a standard ritkítás, ugye ez
MAGÁTÓL ÉRTETŐDIK... csak tréfásan mondom...
Tehát akkor saját cselekedeteivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának vagy
másnak...”

XI. Plasztikus példa a jog- és a cselekvőképességre

„Ezek most így nagyon ABSZTRAKT fogalmak, úgyhogy vegyünk elő konkrét példákat...
ugye egy teljes jogú római polgár FÉRFI... ugye a SUPERMAN... tulajdonképpen, így lehetne
csak fokozni ugye... ő teljesen jogképes, és teljesen cselekvőképes... ha nem ELMEBETEG
mondjuk... akkor biztos, hogy teljesen cselekvőképes, életkoránál, meg férfi neménél fogva.
Ugyanis a nők nem voltak sem teljesen jogképesek, sem teljesen cselekvőképesek. Egy teljes
római polgárjoggal rendelkező CSECSEMŐ ugye... akinek meghalt az apja... és ez által
ÖNJOGÚ... az teljesen jogképes, de teljesen cselekvőképtelen, mert a csörgőjét tudja rázni
maximum, de jogokat-kötelességeket szerezni nem tud... igaz? És egy férfi rabszolga, aki
nem elmebeteg... ha FÉRFI akkor valószínűleg FELNŐTT... ő teljesen jogképtelen, mert
semmilyen joga és kötelezettsége nem lehet, de cselekvőképes, mert saját cselekedeteivel
jogokat és kötelezettségeket tud szerezni... hát saját magának nem nagyon, ugye, nade a
gazdájának, a DOMINUSnak, a rabszolgatartónak tud szerezni jogokat, és esetleg még
kötelezettségeket is. És hát szegény rabszolga csecsemő, hát az embernek a szíve
MEGHASAD, hiszen ő teljesen jogképtelen, és teljesen cselekvőképtelen, ugye... Brósz Róbert
professzor sosem mulasztotta el ezt a négy példát elmondani, és úgy gondolom, ezt nagyon
hasznosan tette... ennek a négy plasztikus példának a segítségével bizonyára mindenki
számára kézzel foghatóvá válik, hogy a jog- és a cselekvőképesség mit jelent.”

6 / 16
XII. Az uxor in manu és az agnatio
„Az emancipatus az alapít... alapítHAT, ha férfi... egy új agnatiot, ugye... és hát az, hogy
belekerül-e valaki az új agnatioba, az is erősen kétséges, mert hát a manusos házasságkötés
a mi tankönyvünk álláspontja szerint NEM eredeményezi azt, hogy az UXOR IN MANU –
hosszú úval kell ejteni, ablativusban van –, tehát a manusos házasságot kötött feleség
bekerül... ő NEM fog a mi tankönyvünk SZERINT az agnatioba bekerülni... hát akkor sajnos
agnatiós szempontból LÉGÜRES TÉRBE fog kerülni, és ez az, amit nem hajlandó sok római
jogász elfogadni, köztük GEDEON MAGDOLNA miskolci egyetemi docens asszony... és ezért ő
kritikával illette, most már online is olvasható cikkében, a MI tankönyvünknek ezt a tézisét,
amely tézis PERSZE nem tekinthető uralkodó nézetnek, hiszen még a BRÓSZ-PÓLAY
tankönyvben is az ellenkező, hagyományos nézet került kifejtésre... amely szerint az uxor in
manu igenis tagja az agnationak... és Brósz Róbert professzor volt az, aki az 1976-ban
megjelent tanulmányában az ELTE ÁJK Annales (stb) c. folyóiratában megjelent NÉMET
nyelvű cikkében, amelynek címe „Ist die uxor in manu ein Agnat?” – a források elemzése
alapján a mi nézetünk szerint meggyőzően bebizonyította azt, hogy az uxor in manu agnát
rokonnak való tekintése csak a XVI. században kialakult helytelen értelmezése a forrásoknak,
mert hogy ha elfogulatlanul nézzük magukat a római jogi forrásszövegeket, akkor nem
juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy az uxor in manu NEM TAGJA az agnationak,
[...] amely teóriát a nemzetközi szakirodalom sajnos AGYON hallgat, mintha nem is létezne.
Kellemes szünetet kívánok.”

XIII. Az ésszerű várakozás

„Most már nem is kérdezem, hogy akarnak-e szünetet, mert itt már szokásjogilag kezd
kialakulni ugye, ez a SZABÁLY, hogy itt nem tartunk szünetet; azt hiszem, akkor
méltatlankodnának, hogy ha nem mehetnének el fél 12-kor, mert akkor valamilyen
RANDEVÚRÓL lekésnének... Hát akkor a... reasonable EXPECTATION, egy ilyen ésszerű
várakozás MEGHIÚSULNA... nem? Tulajdonképpen... az angol jognak ez egy fogalma, hogy
hát ésszerű várakozásokra lehet még jogokat is építeni, ugye... Ha jóhiszeműen bizakodunk
valamilyen magatartásban a másik fél részéről, akkor az ne tanúsítson azzal ellenkező
magatartást, mint amihez HOZZÁSZOKTATOTT bennünket... NEM? Valamilyen szinten az már
nem is lenne KORREKT... bár ez vitatható... de mindenesetre a fogalom az létezik, az angol
jogban érvként feltétlenül erre hivatkoznak... az ésszerű várakozásokat ne hiúsítsa meg a
másik személy...

Tehát a szabadokon belül további kategóriák léteznek...”

7 / 16
 XIV. A gondnokság esetei

„A gondnokság eseteinek... hát eredetileg két eset volt, a furiosus, ugye az őrült, és a
prodigus... nem PRODIGY egyébként... prodigus, ugye... többes száma prodigi, egyes szám
prodigus... TÉKOZLÓK... őket a praetor gondnokság alá helyezte, hogy ne pazarolják
eszeveszetten a pénzüket... és hát ezekhez képest később alakultak ki a felsorolt többi
gondnoksági esetek...”

8 / 16
 XV. Döntéshozatal a condominiumnál

„Az archaikus korban az volt a szabály, hogy bármelyik tulajdonostárs szabadon

rendelkezhetett az egész dolog fölött... tehát azért a törpéket illesztettem ide ... Walt Disney
szerzői jogai remélem nem SÉRÜLTEK ezáltal... hát anyagi hasznom nincs belőle... nem
forgalmazom CD-ROM-on ezt az anyagot ugye...
- Tehát ez a KUKA ugye... ő az... vagy nem tudom melyik személy... Vidor is lehetne elvileg...
tessék?
- Morgó!
- Nem-nem, hát én a zöld nyilat szeretném kommentálni... kronológiai szempontból az
archaikus jognál szeretném kezdeni... tehát mondjuk Kukának torokgyulladása van, és a
többiek elmennek a bányába dolgozni, és ő pedig Hófehérke távollétét is kihasználva ELADJA
a házat egy arra járó harmadik személynek ugye... a harmadik személy a terminus technicus
ugye, nem kell nyolcadik személynek nevezni... a törpék az EGY, ugye... illetve eladó a
törpék, a vevő a harmadik személy... ELADJA egy teljesen szabályos, mindenkivel szemben
joghatályos szerződéssel, a többiek kártérítést követelhetnek, de tulajdonjogukat
elvesztették... egymás között elszámolhatnak, de tulajdonjogi igényt kifele nem fognak tudni
érvényesíteni.
A klasszikus jog ezt megfordította, és teljes konszenzust írt elő az ilyen döntésekhez, ez
azt jelentette, hogy mindenkinek vétójoga volt. Tehát a Morgó, aki mindig csak MOROG,
valószínűleg minden egyes ilyen lépést meg fog akadályozni, a vétójogát (ius prohibendi)
minden eseten fogja gyakorolni, igaz?”

XVI. A jogi személyek

„Na most az universitas szó... nem tudom, azért föltűnik Önöknek bizonyára... hogy az
egyetem az miért is universitas... A magyar egyetem szó is az universitas voltaképpeni
fordítása... Hát ugye amikor megalakult az első egyetem, a bolognai egyetem 1088-ban,
akkor ezt egy DIÁKEGYESÜLET tartotta fenn. Tehát nem egy állami fenntartású egyetem volt,
és nem is a professzorok egyesülete tartotta fenn, hanem egy DIÁKEGYESÜLET. Ez a
diákegyesület fizette a professzorokat. És ezt a diákegyesületet hívták universitasnak azon az
alapon, hogy a római jogban az egyesületeket általában universitasnak hívták. Bizonyos
9 / 16
egyesületeket collegiumoknak hívtak, bizonyos egyesületeket corpusoknak hívtak, ebből
származik a KORPORÁCIÓ elnevezés, ha akár ez angol nyelvből rémlik Önöknek... Tehát a
bolognai egyetem az az egyetem volt, ahol a diákegyesület, a diákok universitasa volt az
egyetem fenntartója, és ezzel szemben állt a párizsi modell, a párizsi egyetemet ugye a
PROFESSZOROK egyesülete tartotta fenn, a középkorban legalábbis. Az már egy későbbi,
késő középkori értelmezése volt ennek a szónak, hogy az universitas az az Universitas
Magistrorum et Discipulorum, tehát a tanárok és diákok egyeteme, közössége. Tehát ez már
egy átértelmezés, egy fejlettebb, az egyesületi terminológiától elszakadó, az egyetem
magasrendű küldetésére utaló elnevezés, hogy itt a tanárok és a diákok együttesen
dolgoznak a tudomány fejlesztésén, művelésén. Egy harmadik, már a humanista-reneszánsz
korszakban kialakult értelmezés, az Universitas Scientiarum, ami miatt a mi egyetemünk is a
TUDOMÁNYEGYETEM elnevezést viseli, az a felső iskola, amely az összes tudományokat
oktatja, vagy legalábbis számos különböző tudományterületet oktat, és nem csak egyet. Ez
tehát a harmadik fejlődési stádiuma tulajdonképpen az egyetemfogalom történetének... Ez a
görög elnevezésnek is megfelelő... ugye görögül az egyetemet panepistémio-nak hívják
(πανεπιστήμιο)... vagy panepistimio ugye újgörögül... mert ott egy ÉTA van, tehát szívesen
ejtem É-nek... de hát újgörögül azt í-nek kell ejteni... az összes tudományt oktató iskola...
Tehát NEM ÁRT, hogy ha egyetemi hallgatóként a római universitas fogalomról tanulva ezt is
tudják...”

XVII. A hibás birtokosok

„Possessio vitiosa... valaki VI, ugye, erőszakkal, ez nem a tolvaj, ez a rabló ugye, vi,
erőszakkal veszi el a dolgot, CLAM, ugye, ALATTOMBAN, na ez már a tolvaj, alattomos... Nem
tudom, ki, hogy van ezzel, de Frank Ignác, XIX. századi magyar jogtudósnak az volt a
véleménye, hogy a rabló is, meg a tolvaj is utálatos, DE HA MÁR választani kell, mégis a rabló
szimpatikusabb, mert becsületesen ugye, NYÍLTAN, bátran lép fel, és nem alattomosan,
GYÁVÁN tulajdonítja el másnak a dolgát... Érdekes megközelítés, ugye, a törvény mégis a
rablót sújtja szigorúbb büntetéssel, a tolvajt csak enyhébb büntetéssel... ezek ugyanúgy
hibás birtokosok, mint ahogy hibás birtokos aki a PRECARIUMba, a szívességi használatba
kapott dolgot nem adja vissza AZONNAL akkor, amikor a tulajdonos, vagy hát a dolognak
átadója visszaköveteli; ugye, és hogy ha ellenszegül a precarista – nem prAEcarista, tehát ha
a beugró tesztben a precariumot valaki FÉLMŰVELT módon ugye praecariumnak írja, azt
hibásként fogjuk pirossal aláhúzni, és ott a nulla pontot fogjuk adni arra a részkérdésre, igaz?
Tehát ezek hibás birtokosok...”

10 / 16
XVIII. A lex Laetoria és a bevásárlóközpontok

„Ugye a lex Laetoria eredetileg egy lex minus quam perfecta volt, mert nem adott
lehetőséget az in integrum restitutiora. Tehát, például, egy ingatlanspekuláns rábeszél egy
fiatal telektulajdonost arra, hogy adja el olcsón a telkét, mert ez eleve nem sokat ér, és itt...
mittudomén... bevásárlóközpontot fognak létesíteni... VOLTAK bevásárlóközpontok
Rómában, Traianus császár bevásárlóközpontja az ma is áll, több emelet magasságban, igaz,
hogy csak ilyen CSÚNYA téglafalakat lehet látni, a márványborítást mindenhonnan leszedték
a római épületekről a középkorban... ugye márványBÁNYÁNAK használták a régi antik
épületeket... De hát a sötétvörös téglafalak megvannak... Úgyhogy erre kell számítani
Rómában, hogy ott sok ókori épületet lehet látni, több emelet magas ókori épületeket, csak
sajnos a márványborítás nélkül... Úgyhogy nem szépek romos állapotban ezek sötétvörös
téglafalak... mondjuk, ha ki vannak világítva éjszaka, akkor szépek... amúgy nekem annyira
nem tetszettek, de mégis megdöbbentő látvány, hogy kétezer éves épületek ott több emelet
magasságban megvannak, mi meg örülünk a kis aquincumi romoknak is... nem?”

XIX. Osztályozási szempontok

„És mivel minimum tételről van szó, nagyon csekély a JÁTÉKTÉR... Spielraum,
tulajdonképpen, ugye... Sokkal könnyebb MEGBUKNI, ugye, mint kettest kapni. Nem?
Mondjuk általában könnyebb megbukni, mint kettest kapni, de a ketteshez is KEMÉÉÉNY,
kemény munka szükséges... a kettes és az egyes között nem egy ilyen hajszálvékony,
árnyalatnyi különbség van, hanem SZAKADÉK... a kettes meg az ÖTÖS között vannak ilyen
árnyalatnyi különbségek, az előadásnak az eleganciája, az ismereteknek a teljessége...
szempontjából... nem? Ez magától értetődő. Amikor prima meg secunda volt száz évvel
ezelőtt – nem egyes, kettes, hármas, négyes, ötös – akkor valaki vagy LETETTE a vizsgát, vagy
NEM tette le a vizsgát. Egy icurka prima-ért nem lehetett rimánkodni ugye... nevetséges...
hogy én csak egy picurka prima-t szeretnék, ugye... az secunda. Manapság a kettesért
szoktak a hallgatók rimánkodni AZZAL a megjegyzéssel, hogy majd ÉV VÉGÉRE, az
alapvizsgára majd meg fogják ezt is tökéletesen tanulni... hát azért ilyen üzleteket nem
kötünk, ezt már most, jó előre mondom...”
11 / 16
 XX. A gyümölcs fogalmának kiterjesztése
„Érdekes módon szerepel a Digestában egy olyan szöveg, amely szerint „lapis crescere
possit” – ugye, hogy a KŐ növekedni tud, valamilyen gyümölcsszerzés indokolásaként; a
római jogtudósok geológiailag... hát, eléggé AGGÁLYOS nézetet fejtettek ki... hát lehet, hogy
a kő tud gyarapodni, növekedni a bánya mélyén, de hát annak az időbeli KIFUTÁSA még a
római történelemnek a léptékével mérve is BELÁTHATATLAN... Találtam még erre nézve
szakirodalmi kommentárt, bizonyára ha kutatnék, akkor még találnék, de hát ugye
elképesztő kijelentés, a Digestában azonban olvasható... Úgyhogy, ha alá akarták támasztani
a gyümölcsszerzésnek a... fogalmi kiterjesztését, akkor hát arra ez lehet, hogy alkalmas
mondat volt, de kicsit aggályos...”

XXI. Iusta causa traditionis/usucapionis, causa possessionis, causa

detentionis

„Szeretném jelezni, hogy egytől-egyig, amit mondtam, a minimumtétel

KEMÉNYMAGJÁHOZ tartozó ismeret, ugye... tehát most lehet, hogy mulatságos ez a
PINGVIN... a karácsonyi képeslapon... de hát ez csak édes csomagolása a KESERŰ PIRULÁNAK
ugye... Azért ez egy nagyon szigorúan kérdezett vizsgatétel ugye... próbáljuk ezt valahogy
népszerűsíteni, de hát azért a lényegen nem fogunk változtatni; ezt a felsorolást, ezt a
hármasságot példákkal együtt aki nem tudja, azon nagyon nehéz segíteni. A HARAPÓFOGÓ
mindig ott van a diplomatatáskámban, hogy kiHÚZZAM a hallgatóból a választ, ugye... na de
hát ha nem hagyja magát, ugye... és még a FOGÓVAL SE MEGY ugye... hát akkor visszajön
még egyszer!”

XXII. A causa jelentősége

„Tipikus helyzet a vizsgán az, hogy fel kell sorolni az elbirtoklás feltételeit, és ezek közé
tartozik a CAUSA, ugye. Mit mond erre a hallgató? Hát átlagos esetben, vagy legalábbis
nagyon gyakran, azt mondja: traditio. Hát a traditio az sajnos nem causa, merthogy a traditio
is szerzésmód, ami szintén igényli a causát. „Hát akkor nem tudom, hogy mire gondol a tanár
úr” – ez egy nagyon tipikus ilyen reakciója a hallgatóknak, ha nem tudják a választ, akkor –
legjobb védekezés a támadás, ugye – nem tudják, hogy mire GONDOLOK, ugye... Hát mire
gondolhatok, hát csak olyan apróságokra, mint a minimumtétel legalapvetőbb
12 / 16
 komponensére gondolok, a tankönyvben vastag betűvel benne van, az előadásokon
SULYKOLJUK UGYE... És akkor mondom:
- Hát ne haragudjon, most mégis Karácsony közelében vagyunk, vagy éppen nem régen
voltak a karácsonyi ünnepek, hát nem jut eszébe esetleg valamilyen CAUSA? Hát mégis
ilyenkor mivel telnek ezek a hetek, ugye, Karácsony előtt, ugye?
- Hát takarítással, bejgli sütéssel...

...tehát nem jut eszükbe az ADÁSVÉTEL, nem jut eszükbe az AJÁNDÉKOZÁS, hát ez a
kettő pedig annyira adja magát valahogy... nem?”

XXIII. A specificatio filozófiai háttere

„Itt volt is egy dia a specificatioról, amely meg akarja világítani, milyen filozófiai nézetek
játszottak szerepet... Egyébként Visky Károly könyvét próbáltam itt ugye kiemelni... Geistige
Arbeit und die "artes liberales" in den Quellen des römischen Rechts címmel jelent meg az ő
kandidátusi disszertációja... 1977-ben... tehát A szellemi munka és az artes liberales a római
jog forrásaiban címmel... Visky Károly történetéhez még talán érdemes erre is utalni...
Hozzátartozik az, hogy ő már az 1940-es évek elején egyetemi magántanári fokozatot
szerzett a mi egyetemünkön, a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen, római
jogból habilitált, és hát professzori szintet képviselt már akkor is... Ennek ellenére 45 után
mindenféle... alacsonyabb beosztásokban kényszerült dolgozni, még a Csomagolástechnikai
Vállalatnak a jogtanácsosa is volt az 50-es évek elején, és hát kényszerűségből akkor a
vállalat folyóiratában, a Csomagolástechnika című folyóiratban megjelentetett egy cikket a
GÖNGYÖLEG A RÓMAI JOG FORRÁSAIBAN címmel... azonkívül a sztálinvárosi római kori
feliratokról is megjelentetett egy cikket, az intercisai feliratokról az Archeológiai
Értesítőben... tehát próbált mindenképpen a római joggal foglalkozni, ha nem is lehetett
egyetemi tanár, a maga lehetőségei szerint, és aztán úgy harminc-egynéhány éves késéssel a
tudományos fokozatát is vissza tudta szerezni, mert eltörölték az ő magántanári címét, és
akkor 77-ben mégiscsak az Akadémián kandidátus tudott lenni... Tehát majdnem hetven
éves volt... hát szóval elképesztő... Aztán nagydoktor is lett, aztán szegény meg is halt.
Szóval... a huszadik századi magyar történelemben nyilván vannak sokkal tragikusabb
eseményei is, de hát ez hozzátartozik a huszadik századi magyar történelemhez, hogy
Michelangelo széklábat faragott ugye... ez kicsit hasonló történet volt...”

XXIV. Az ereszcsatornával kapcsolatos szolgalom

„Egyébként Cicero rendkívül komikusnak, nevetségesnek találta, hogy amikor az életben
olyan sok szép, meg fontos dolog van, amivel lehet foglalkozni, a jogászok KÉPESEK olyan
nevetséges, aprólékos vitákba belebonyolódni, hogy az ERESZCSATORNÁVAL kapcsolatos
szolgalmi jogok hát, miképpen gyakorolhatók, és miképp illeti meg az egyik, a másik felet a
jogosultság, kötelezettség; hát szóval ő ezen csak nevetni tudott, ilyen szempontból
nevezetes még a NEM jogászok között is, akik Cicero műveit ismerik, FÖLFIGYELNEK erre a
servitus STILLICIDII elnevezésű, ugyehát, szolgalomra, amely tehát a városi telki szolgalmak, a
servitus praediorum urbanorum egyik példája...”

13 / 16
XXV. Esti mese – a laudemium
„És ha a tulajdonos nem él ezzel a megváltási joggal, akkor az örökhaszonbérlet
átruházásának az árából 2%-os jutalék illeti meg. És ezt odaírjuk a tankönyvbe latinul, hogy
LAUDEMIUM... És sokáig nem tudtam, hogy ennek mi az értelme, hogy terheljük ilyen
apróságokkal a hallgatókat, van éppen elég bajuk, hát nem mindegy, hogy ezt a 2%-os
részesedést hogy nevezték? Nem is a rómaiak, hanem ilyen középkori elnevezés... S aztán
rájöttem, hogy ez sem teljesen haszontalan kifejezés, mert a SPANYOL polgári
törvénykönyvben, a Código Civile-ben szerepel az emphyteusis, így hívják spanyolul is; és
szerepel a 2%-os részesedés is, annak spanyolul az a neve, hogy laudemiO. Ugye? Úgyhogy
sosem lehet tudni, őszintén szólva, hogy MIKOR találkozunk szembe vele az életben... Jó hát,
ha valaki mindig csak egész életében gondnokság alá helyezési perekben eljáró bíró lesz,
ugye, vagy egész életében kizárólag tartásdíj perekben ítélkező bíró lesz, hát a nagy
bíróságokon erősen szakosodnak ugye a bírák... minden bírónak megvan a maga referátája...
jó hát nyilván lehet módosítást kérni, vagy... de hát mégis nagyon specializáltak a bírák, és
lehet, hogy ő soha nem fog találkozni SEMMIVEL az életben, amit a római jogból
hasznosíthatna – ööö... még akkor is találkozhat, abban a kis, szűk körben is... Nodehát mi
úgy képezzük ki Önöket, hogy akár még ha spanyol... ügyfelük lenne, és ott egy
örökhaszonbérleti... ügyben a laudemio kérdése felmerül, akkor ne mint BORJÚ AZ ÚJ
KAPURA nézzenek, ugye, hanem, ha Önök jól megtanulták a római jogot, ugye, akkor rögtön
fogják ezt tudni, ha meg nem tanulták meg, akkor előveszik a Földi-Hamza tankönyv X.
számú bővített kiadását, és ott ugye a laudemium ugye... No persze mondhatják azt, hogy
Önök beütik ezt a laudemiot a GUGLIBA, és ott lesz rögtön a válasz, de hát pechre nem
magyarul lesz ott, hanem más nyelven lesz... Hasznos azért a római jognak az ismerete, SOSE
LEHET TUDNI, hogy mire... JÓ... ugye? Meg különben is, művelt jogászok lesznek ezáltal...
nem?”

XXVI. A solarium és a mogyorós csoki

„A solarium szónak a klasszikus jelentése ugye nem a nap, nem a sol, solis masculinum
főnévből deriválódik, hanem a solum, soli neutrum – telek, bér; a solarium jelentése a telek,
épület használati jogáért fizetendő BÉR, úgyhogy ne csodálkozzanak, ha Digestában
SOLARIUMmal találkoznak és ne higgyék azt, hogy napfürdőzni lehetett... Sajnos volt egy
olyan római jogász, akit megtévesztett a... hát nem is a solarium, hanem a sol és a solum
szónak a hasonlósága... és azt olvasta ez a KOLLÉGA a Digestában, hogy ástak egy csatornát,
és ez a csatorna, a solum hibájából beomlott. És hát akkor ő azt hitte, hogy a NAP hibájából
omlott be a csatorna, annyira sütött a nap, ugye, hogy kiszáradt a talaj, és beomlott a
csatorna, és ez nyomtatásban megjelent... Szerencsére csak magyar nyelven, ugye csak szűk
körben... nem tudja talán senki... Aztán valamikor rájött, hogy hibásan értelmezte ezt a
szöveget... Hát ezért jó a declinatiókat megtanulni... ugye a vitio soli, ugye, az a talaj
hibájából, és a vitio solis, ugye a harmadik declinatióban „s” betű is csatlakozik ugye a
genitivus végződéshez... az lenne a NAPnak a hibája... Tehát a második-harmadik declinatiót
nem KÉNE összetévesztenie senkinek, különösen nem annak, aki ilyen témával foglalkozik, és
ebből KÖVETKEZTETÉSEKET akar levonni... ugyehát, ez nem szerencsés dolog...
Na most ez már ilyen PLUSZ ismeret... elnézést kérek, de nem lehet mindig csak
KENYÉREN élni, néha a mogyorós csokit is ugye kell fogyasztani, na ez volt a mogyorós
csoki... szépen adagolva... ugye... a SZÁRAZ KENYÉR MEG A VÍZ mellé, amivel Önöket
fölszerelem; a száraz kenyér meg a víz is elegendő ahhoz, hogy a kettest megkapja valaki, de
az élet élvezetéhez a mogyorós csoki fogyasztása is ugye, hát hasznosan hozzá tud JÁRULNI.
UGYE? NEM?”
14 / 16
 XXVII. A haszonélvezet és a használat közötti különbség

„Szeretném megjegyezni, hogy a francia polgári törvénykönyvben nem véletlen az,

hogy az ÜZÜFRÜÍ (usufruit), az USZÁZS (usage) – az angol júzidzs francia megfelelője, hogy
USZÁZS, ugye, és az ÁBITÁSZIÓN (habitation) ugye, ezek egymás mellett következnek olyan
szép sorban, mint ahogy a mi római jogi tankönyvünkben az ususfructus, usus és habitatio;
ez hatályos francia jog, és még mondhatnám, hogy milyen más országokban hatályos jog,
ahol még a NEVE is tovább él, de nem csak a nevek, hanem a szabályok is tovább élnek, és
nem a francia típusú jogokban, hanem egyéb jogrendszerekben is, még a MAGYAR POLGÁRI
JOGBAN is ugye, az ususfructus a haszonélvezet, és az usus, a használat között is a jelenleg
hatályos és a Parlament előtt FEKVŐ tervezet is ismeri a megkülönböztetést, ami RENDKÍVÜL
KÁROSAN érinti azokat a KISNYUGDÍJASOKAT, akik valamilyen pénzintézettel ÉLETJÁRADÉKI
szerződést kötnek, tehát eladják tulajdonképpen a lakásukat, ugye a tulajdonjogot
átruházzák, és kiköthetik maguknak ugye, a HASZNÁLAT jogát, pontosabban ezt kötik ki a
szerződésben, DE NEM a haszonélvezet jogát, és a kettő között ÓRIÁSI különbség van; és a
kisnyugdíjasok különösen akkor érzik a BŐRÜKÖN ezt a különbséget, ha már egészségi
állapotuk nem teszi lehetővé, hogy ők maguk a lakásban lakjanak, hanem kénytelenek
bevonulni valamilyen OTTHONBA... ápolás céljából... Ha haszonélvezők lennének, akkor
ebben a helyzetben megtehetnék azt, hogy a lakást BÉRBEADÁS útján hasznosítsák, ugye,
mert a haszonélvező jogosult arra, hogy a gyümölcsöket szedje, a ius fruendi alapján ugye...
Hát a pénzintézetek NEM teszik ezt lehetővé ezekben a blanketta-szerződésekben... a
haszonélvezetnek a kikötését, mert a használat KIZÁRÓLAG a személyes használatot engedi,
és ebben az sincs benne, hogy mást oda vehetnének, ápoló személy nem lakhat ott, tehát
egy rendkívül hátrányos, én úgy gondolom, szinte embertelen szerződés; az utolsó hónapjait,
éveit teszi tönkre ugye, annak a személynek, aki KÉNYTELEN volt a nyomorúsága miatt eladni
ilyen feltételek mellett a lakását. Tehát az ususfructus és az usus közötti különbség az nem
csak valami elméleti, történeti, jogtörténeti érdekesség, hanem véres valóság, amely a való
életben emberek utolsó hónapjait hát PECSÉTELI MEG...”

XXVIII. 666
„No hát kéremszépen... aztán meg még az ÖJT-ben is sikerült a római jognak a
pozícióját egy kicsit megjavítanom... az Összehasonlító Jogtörténet keretében még ott is
visszatérünk ezekre a dolgokra... A római jog továbbélése... RÉSZLETESEN, ugye...
Összehasonlító Jogtörténet harmadév, úgyhogy nem szabadulnak meg olyan könnyen... a
római jogi ismeretek visszaKÍSÉRTENEK minduntalan az ÖJT jelmezében ugye... Gondolom
már készülnek örömmel, már előre örülnek ennek a lehetőségnek, nem? Szép vastag a
jegyzet, ugyan nem sikerült 666 oldalra kihozni, csak 643 oldalas... az átdolgozott, ugye X.
kiadásban majd megcélozzuk a 666 oldalt, úgyhogy... Azt már észrevették, hogy a tankönyv
főszövege az ugye... hát nem tehetünk mi erről ugye... Ne aggódjanak, a Jóisten kezében
minden, mindenkiért szenvedett a Megváltó, mindenki bizakodhat, ugye... de legfőképpen a
tanulásban bizakodjanak, abban, hogy a tankönyv alapján, és az előadások alapján minden
egyes tételt KIDOLGOZTAK ugye, és a Murphy-törvényre gondolva egyet se hagytak ki; abban
bízhatnak, hogy akkor nagy baj nem lehet, Önök ráfordították a szükséges időt-energiát,
akkor az eredménynek meg KELL lennie. Nem?”

15 / 16
XXIX. A végső bölcsesség
„Na most aki nem tudja felsorolni a fiktív birtokosokat, ELVILEG ugye akkor is
megbukik, vastag betű, minimum tétel keretében... hát végül is, ha mindenkit mindig
megbuktatnánk, akkor be is zárhatnánk a jogi kart... hamarosan, ugye... vagy mekkora
tandíjakat kellene beszedni, hogy RENTÁBILIS legyen a képzés, ugye... Szóval nézzék, arra kell
gondolni mindig egyébként, hogy ha valaki PONNNT annyit tud, amennyi a picurka ketteshez
elég és egy cseppet sem többet, hát az az igazi életművész, gratulálunk hozzá, az egész életet
így tudja teljesíteni, csupa kettesekkel, és így tudja a SAROKHÁZAT is ugye, harminc éves
korára megszerezni, a TEREPJÁRÓKOCSIVAL kiegészítve ugye a komfortját... hát ahhoz csak
gratulálni lehet, csak az a helyzet, tudják, hogy az élet nem habostorta... Végső soron
erőfeszítésekre van szükség, ha akarunk valamit produkálni, akkor nem elég PONNNT
annyit... szóval egy kicsit többet, egy kicsit erőfeszítéssel, szóval ahhoz, hogy ezt tényleg el
tudják mondani elfogadhatóan, ahhoz próbálják rendesen megtanulni, és akkor még a
vizsgának a feszült légkörében is fog annyi maradni; a kritikus tömeg még meg fog maradni,
hogy átCSUSSZANJANAK, és hát aki még nagyobb erőfeszítéseket tett másoknál, az még jobb
jegyet, AD ABSURDUM még ötöst is kaphat – nálam a legritkábban, ugye... de még ötöst is
lehet kapni, némi szerencsével ugye... Brósz professzor is megmondta, hogy első a szerencse,
második a fenék, és a harmadik a FEJ... értik ezt? Harmadik a fej... Vicces, nem? Ezt
egyébként ő annál hitelesebben mondhatta, minthogy ő GYŰRŰS doktor volt, Hamza
professzorhoz hasonlóan, sub auspiciis gubernatoris, még annak idején a kormányzó
védnöksége alatt avatták doktorrá a debreceni egyetemen 1938-ban... Úgyhogy ha Brósz
professzor ezek után azt mondta, hogy a szerencse az első, akkor neki ezt el KELL HINNI.
Ugye? Megjegyezték? Nem sorolom fel még egyszer a három komponenst, ami az ötös
vizsgának a feltétele...”

16 / 16