Tisztelt olvasó!

A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet

1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt hét esztendõ
során a nyomtatott változat, illetve az utánnyomás példányai is
elfogytak. Több földrészrõl (Usa, Kanada, Ausztrália) is rendeltek
példányokat. Az utóbbi esetben az érdeklõdõ azért mondta visz–
sza a megrendelést, mert a postaköltség a könyv árának a sok-
szorosa volt.
Elkészült a könyv elektronikus változata is (PDF formátum-
ban). Bár az ára csupán néhány euró, újra csak jelentkeztek a
korábbi gondok. Egy másik kontinensrõl néhány eurónak meg-
felelõ összeg átutalása annak a többszörösébe is kerülhet. A
végeredmény pedig megint csak ugyanaz: a magas járulékos
költségek, avagy a bonyolult ügyintézés miatt sok érdeklõdõ
kirostálódik.
Hét évvel a megjelenés után a szerzõi és egyéb járulékos
jogok kizárólagos tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy térítés-
mentesen hozzáférhetõvé teszem az elektronikus változatot.
A összes szerzõi és járulékos jog betartása esetén az elektro–
nikus változat szabadon (díjmentesen!) terjeszthetõ, másolható,
sokszorosítható, illetve különféle internetes és más adattárolási
rendszerekben tárolható.
Döntésem abból fakad, hogy e könyvet megírásakor gondolat–
ébresztõnek szántam.Egy olyan alternatív változat, melynek a
létjogosultsága semmivel sem kevesebb, mint az uralkodó
szemléleté.
Mivel mûvem beállítottsága gyökeresen eltér az általánosan
elfogadottól, ezért sokan már csak a cím hallatán is lesöprik az
asztalról. Úgy vélem, akkor lehet objektíven véleményt formálni
egy könyvrõl és az abban foglaltakról, ha teljes egészében is-
merjük a tartalmát. Hogy ezt megtehessék, ajánlom e mûvet az
érdeklõdõk figyelmébe.

Sloszár József
2006 augusztusa

Az elektronikus változat szabadon letölthetõ a

www.2000ad.uz.ua/letoltes címrõl.
A könyvrõl véleményt mondhat a
www.2000ad.uz.ua/forum oldalon.
1
 Mintegy négyezer évvel
ezelõtt egy hatalmas ûrjármû
landolt a Sinai hegyen. Egy
szuperfejlett kozmikus
civilizáció küldöttei érkeztek
a fedélzetén.
A sok százezer, pusztában
vándorló izraelita képvisele-
tében mintegy hetvenen
meghívást és engedélyt
kaptak arra, hogy a jármû
fedélzetére léphessenek:

1. És monda Mózesnek: Jõjj

fel az Úrhoz te és Áron, Nádáb
és Abihu, és az Izráel vénei
közül hetvenen, és hajtsátok
meg magatokat elõtte távolról.
2. És csak Mózes közeledjék
az Úrhoz, amazok pedig ne

közeledjenek, és a nép tárgy vala, és olyan tiszta,

se jõjjön fel vele.
9. Azután felméne
Mózes és Áron, Nádáb és
Abihu, és az Izráel vénei
közül hetvenen;
10. És láták az Izráel
Istenét, és annak lábai
alatt valami zafír fényû
mint maga az ég.
11. És Izráel fiainak e vá-
lasztottjaira nem bocsátá
kezét: jóllehet látták az
Istent, mindazáltal ettek
és ittak is.
Mózes II. könyve 24

Az emberiség emlékezetében ez az egyik fennmaradt írásos

bizonyíték arra, hogy egy nem földi eredetû civilizáció képviselõi
kapcsolatba léptek velünk. Ne várjunk hát arra, hogy majdan talán
egy ilyennek a küldöttei felveszik velünk a kapcsolatot. Hiszen
ez már megtörtént. Közel négyezer évvel ezelõtt...
Ez a sajátos dokumentum–regény a maga közel 1280 Bibliából
vett idézetével a megszokottól gyökeresen eltérõ szemszögbõl
vizsgálja a Szentírásban fellelhetõ szövegeket. És olyan rendkívül
meglepõ tényekre világít rá, melyeket mind ez ideig egyszerûen
agyonhallgattak.
2
 Sloszár József

A BIBLIA — AMI A
KULISSZÁK MÖGÖTT VAN

I.

Az ”Izraelita” projekt

ELARA
Munkács — 1999

3
 © Sloszár József, 1999
Minden jog fenntartva!

E könyv kiadására kizárólag a szerzõ jogosult.

A szerzõ elõzetes engedélye nélkül,
kritikákban és recenziókban közölt
rövid idézetek kivételével,
a mû egyetlen része sem használható fel.

mail@2000ad.uz.ua
www.2000ad.uz.ua

Borítóterv: Kovács Éva

(A borítón szereplõ festményrészlet
Filippo Pedrocco Titian alkotása)

A könyvben szereplõ illusztrációk

Kovács Éva, Markovics Mátyás
és más, az INTERNETEN szabadon
hozzáférhetõ és korlátozás nélkül
felhasználható fotók és rajzok
alapján készültek.

Видавництво "Елара"
м. Мукачево

ISBN 966-7138-20-8

4
Minden nagy igazság kezdetben
istenkáromlás volt.

George Bernard Shaw

5
6
 TARTALOMJEGYZÉK

ELÕSZÓ ................................................................................... 11
BEVEZETÕ ............................................................................... 15

I. kötet
Az ”Izraelita” projekt
ELSÕ FEJEZET. A KEZDET ......................................................... 19
MÓZES ..................................................................................... 19
A ZENDÜLÉS ............................................................................. 26
AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA ............................................................ 36
A MENEKÜLÉS .......................................................................... 41
A VÖRÖS-TENGER .................................................................... 47
A MANNA ................................................................................. 53
A KÕSZIKLA ............................................................................. 58

MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG ............................................ 61

A SINAI HEGY ........................................................................... 61
A VISSZATÉRÉS ........................................................................ 70
A SZÖVETSÉG KÉT TÁBLÁJA ..................................................... 72
A FRIGYLÁDA ........................................................................... 76
A ”SZENT” SÁTOR ..................................................................... 89
A TECHNIKUSOK ÖLTÖZÉKE ................................................... 101

HARMADIK FEJEZET. AZ ÜZENET ............................................. 107

A FEDÉLZETEN ....................................................................... 108
A TEREMTÉS HÉT NAPJA ......................................................... 110
A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSON ...................................................... 120
A ”KÍGYÓ” .............................................................................. 130
DINOSZAURUSZOK ................................................................. 137
AZ ÖZÖNVÍZ .......................................................................... 141
ÁBRAHÁM .............................................................................. 148
SODOMA ............................................................................... 161

NEGYEDIK FEJEZET. A PUSZTÁBAN .......................................... 171

MEGTORLÁSOK ...................................................................... 171
KÓRÉ CSOPORTJÁNAK LÁZADÁSA .......................................... 175
ÁRON ÉS MÓZES HALÁLA ...................................................... 179
A TÖRVÉNYEK ........................................................................ 184

7
ÖTÖDIK FEJEZET. HONFOGLALÁS .......................................... 187
JÓZSUÉ .................................................................................. 187
ÁTKELÉS A JORDÁN FOLYÓN ................................................. 189
JERIKHÓ FALAI ...................................................................... 193
AI BEVÉTELE .......................................................................... 201
”HULLÓ KÖVEK” .................................................................... 204
HARCI SIKEREK ...................................................................... 207

HATODIK FEJEZET. A KULISSZÁK MÖGÖTT ............................. 211

SISERA ................................................................................... 213
GEDEON ................................................................................ 216
SÁMSON ................................................................................ 221
SÁMUEL ................................................................................. 228
KIRÁLYVÁLASZTÁS ................................................................. 238
SAUL ..................................................................................... 244
DÁVID ................................................................................... 246
A “JÁRÁS DOBOGÁSA” ........................................................... 251
A HARCI LÉGI JÁRMÛVEK MEGJELENÉSE ................................. 254
SALAMON TEMPLOMA ............................................................ 257
ILLÉS ..................................................................................... 267
A HALÁL ANGYALAI ................................................................ 282

HETEDIK FEJEZET. A FORDULAT ............................................. 285

JEREMIÁS .............................................................................. 285
AZ ULTIMÁTUM ...................................................................... 288
A CSAPÁS .............................................................................. 297
NABUKODONOZOR ................................................................ 305
DÁNIEL .................................................................................. 311
A ”VILLÁM ARCÚ FÉRFIÚ” ....................................................... 315
A VISZÁLY .............................................................................. 320
A FELADVÁNY ........................................................................ 325
A “HARCOLÓ SZARV” ............................................................. 328
A ”PUSZTÍTÓ ÚTÁLATOSSÁG” ................................................. 340
MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN! .............................................. 343
EZÉKIEL ................................................................................. 347
A KÉBÁR FOLYÓNÁL .............................................................. 348
A BÁZISON ............................................................................. 356
EZÉKIEL ”TEMPLOMA” ............................................................ 366
ZAKARIÁS .............................................................................. 377

8
 II. kötet
Egy másik világ
NYOLCADIK FEJEZET. A TERV ..................................................... 9
JÁNOS. A FOGANTATÁS ........................................................... 12
JÉZUS. A FOGANTATÁS ............................................................ 17
SZÜLETÉS. A CSILLAG .............................................................. 22
KERESZTELÕ JÁNOS ................................................................. 30
AZ ÁCSMESTER ........................................................................ 34
NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”. FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE ..... 37
A CSAPAT ................................................................................ 48
KISLÁNYKA, KELJ FEL! .............................................................. 56
AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK ........................................................ 62
AZ ”ÖRDÖNGÕS” ..................................................................... 65
ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE ........................................... 71
”VÍZENJÁRÁS” .......................................................................... 77
A TENGER LECSENDESÍTÉSE ...................................................... 84
A VÉGZETES PARANCS .............................................................. 88
AZ OLAJFÁK HEGYÉN ............................................................... 95
VÉGKIFEJLET ......................................................................... 102
KERESZTREFESZÍTÉS .............................................................. 105
A KÜLDETÉS VÉGE ................................................................. 109
AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI .............................................. 112
PÁL APOSTOL ........................................................................ 113
A SZENT LÉLEK ...................................................................... 121
A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE” ................ 128
A SÁNTA ................................................................................ 134
A ”GUTAÜTÖTT” ..................................................................... 139
HERÓDES HALÁLA ................................................................. 141
SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL ................................................ 148
TÉRÍTÕK ................................................................................ 152
AZ ÚJ TESTAMENTOM ............................................................. 161
MOHAMED PRÓFÉTA .............................................................. 170

KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK .......................................... 173

FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ ................................ 174
A VESSZÕ .............................................................................. 181
”TÜZES NYILAK” ..................................................................... 187
A FEGYVER HATALMA ............................................................. 201

TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK ......................... 205

ANGYALOK ............................................................................ 207
KERUBOK .............................................................................. 222
SZERÁFOK ............................................................................. 229

9
AZ ÚR HÁZA ........................................................................... 232
BÁBEL TORNYA ...................................................................... 252
JÓNÁS ÉS A NAGY HAL ........................................................... 260
AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK) ......................................... 266
AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK) ................................... 278
FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ .............................................................. 287
SÁRKÁNYOK ........................................................................... 296

TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG ............................. 305

A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI ...................................... 308
AZ “IZRAELITA” PROJEKT ....................................................... 312
JEHOVA ................................................................................. 318
A BIZTONSÁGI FÕNÖK ........................................................... 322
VISZÁLYOK ............................................................................ 334
BAÁL ..................................................................................... 336
A NYELV ................................................................................ 345
SEREGEK URA ........................................................................ 359
MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE ................................................. 364
A “SZIGETEN” ......................................................................... 368
A TÁMASZPONTON ................................................................. 374
A LÉGICSATA ......................................................................... 386
A MÉZÉDES “KÖNYV” .............................................................. 391
666 ....................................................................................... 393
FELADVÁNY II ........................................................................ 402
A “HARAG POHARA” ............................................................... 405
A BOMBÁZÁS ......................................................................... 408
ALELUJA... ALELUJA... ............................................................ 411
“MENNYEI JERUZSÁLEM” ......................................................... 417
A PIRAMISOK ......................................................................... 422
A “SZABADÍTÁS SISAKJA” ....................................................... 427
MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK .................................................... 437
SEOL ..................................................................................... 442

TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD... ........ 445

A HÁLÓZAT MA ...................................................................... 448
AZ ÚR NAGY NAPJA ................................................................ 451
AZ ÉLET KÖNYVE .................................................................... 456
A VÉGÍTÉLET .......................................................................... 459

UTÓSZÓ ................................................................................ 463

10
 ELÕSZÓ
Tisztelt olvasó, egy olyan könyvet tart a kezében, mely a ké-
sõbbiekben nagy vitákat fog kavarni. Lesz sok híve, és lesznek
ellenségei is. Hiszen e könyv célja az IGAZSÁG feltárása, azé
az igazságé, mely a Szentírásokban foglaltatik. Ez az igazság
egységes és oszthatatlan, mely fölött senkinek nincs hatalma.
El lehet fogadni, el lehet utasítani, de legfõképp okulni és ta-
nulni kell belõle.
Az összes állítást, mely ebben a könyvben szerepel, egyedül
és KIZÁRÓLAG a Bibliában szereplõ 66 könyvbõl vettem. Nem
hivatkozok olyan könyvekre, melyek a világ egyes könyvtárai-
ban vagy megtalálhatóak, vagy nem. A rájuk való hivatkozás így
nem minden esetben bizonyító erejû. Ezzel szemben, kedves
olvasó, ha kételkedik egyik vagy másik állításomban vagy idé-
zetemben, lépjen nyugodtan oda a könyvespolchoz, és vegye
le a Bibliát. Lapozza fel a keresett helyen, és ellenõrizze le
mindazt, amit itt írok. Látni fogja, hogy az idézetek pontosak.
Persze elõfordulhat, hogy egyik vagy másik fogalom a külön-
bözõ nyelveken különbözõ szinonimákkal szerepel, de mind-
ennek ellenére a KÉP, melyet ebben a könyvben felvázolok,
egységes egészet alkot.
Ez a mindennemû miszticizmustól mentes kép gyökeres vál-
tozást fog elõidézni gondolkodásunkban, és ennélfogva társa-
dalmunk késõbbi sorsában is. Körülbelül olyasvalamit, mint
ami akkor történik a gyermekkel, amikor megtudja, hogy a ka-
rácsonyi ajándékot nem a Jézuska hozza, hanem a szüleitõl
kapja. Ekkor kezd a gyermek felnõtté válni, szembesül a reali-
tásokkal.
Így van ezzel a földi civilizációnk is. Most állunk az IGAZSÁG
kapujában. Eljött az idõ, hogy felnõtté váljunk. Kétezer évvel
ezelõtt mondotta valaki, akit Jézus Krisztusnak hívtak: “...eljõ
az idõ, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, ha-
nem nyíltan beszélek néktek az Atyáról.”*
Úgy tûnik, a harmadik évezred kapujában állva eljött az idõ,
hogy megtudjuk azokat az igazságokat, melyek mind ez ideig
is ott voltak a Bibliában, csak nem értettük õket. Ezek gyökere-
sen meg fogják változtatni az önmagunkról és a világról kialakí-
tott képünket. Többek között:
— Választ adnak arra a kérdésre, hogy az UFO-k miért nem
hajlandóak felvenni velünk a kapcsolatot. A választ erre õk már
Mózes idejében megadták.

* János evangyélioma16/25

11
 — Fény derül a misztikusnak tûnõ frigyládára, érthetõvé válik
mindaz, ami a Vörös-tengerrel történt, amikor a zsidó nép me-
nekült Egyiptomból. Megtudjuk, valóban mi történt sok ezer
évvel ezelõtt a szabadulás éjszakáján.
— Kiderül, hogy mi is történt Jerikhó ostromakor, és valójában
miért omlottok le a város kõfalai.
— Szertefoszlik az a kép, mely a jó és a rossz ellentétén
alapult. Vagyis Isten és Sátán ellentét. Megtudjuk, ki Jehova,
Sátán, Mihály stb.
— Megértjük, miért kellett Jézusnak oly tragikus módon meg-
halnia, és hogy valójában mi állt az akkori történések hátteré-
ben. Sok olyan “csoda” magyarázatot nyer, melyeket õ csele-
kedett. Megtudjuk azt is, mi volt Jézus születésekor a “betle-
hemi csillag”.
— A legendaszerû teremtéstörténet hét napja is érthetõvé
válik számunkra. Megoldódik Ádám oldalbordájának — Éva te-
remtésének talánya is. Sõt, mi több, kiderül, mi is volt a bibliai
kertben az élet és a tudás fája.
— Eljut hozzánk mindaz az üzenet, amit egy nálunknál min-
den szempontból összehasonlíthatatlanul fejlettebb kozmikus
társadalom küld nekünk.
Hangsúlyozom: mindez kizárólag a Biblia 66 könyvére ala-
pozva. Összes állításaim maradéktalanul leellenõrizhetõk.
Elsõre, tisztelt olvasó, fantasztikusnak fog tûnni az, ami alább
következik. De ha mindvégig figyelemmel fogja követni mind-
azt, amit e könyv felvázol, helyenként le-leellenõrizve az idé-
zeteket, melyek állításaim alapját képezik, akkor meg fog bi-
zonyosodni róla, hogy — a Biblia, a szent szövegek, ha kiszûr-
jük belõlük a szubjektivizmust, vagyis azokat a részeket, me-
lyek csak a szövegek szerzõinek kommentárjai, illetve a vallá-
si fanatizmust, és a megszûrt, immár fontos információkat
hordozó részeket megfelelõen, akárcsak egy mozaik kockáit
összeillesztjük — egy GRANDIÓZUS KÉP bontakozik ki elõttünk:
A KEZDETEKTÕL FOGVA EGY TÕLÜNK SOKKAL NAGYOBB
TUDÁSÚ, INTELLIGENCIÁJÚ ÉS TECHNIKAILAG ÖSSZEHASON-
LÍTHATATLANUL FEJLETTEBB KOZMIKUS TÁRSADALOM — CI-
VILIZÁCIÓ — KÉPVISELÕI ITT VANNAK KÖZÖTTÜNK, FIGYELEM-
MEL KÖVETIK FEJLÕDÉSÜNKET, TÁRSADALMUNK ERKÖLCSI ÁL-
LAPOTÁT.

12
 Az utóbbi évezredek folyamán többször is beavatkoztak a
földi civilizáció fejlõdésébe azzal a céllal, hogy azt a helyes
irányba tereljék. A mi érdekünkben tették és teszik ezt nagyon
tapintatosan. A legtöbb beavatkozás a prófétákon keresztül tör-
tént, akik ”Isten emberei”. Õk voltak és ma is õk azok a sze-
mélyek, akiken keresztül ez a rendkívül fejlett kozmikus civi-
lizáció információkat juttat el hozzánk, és befolyásolja törté-
nelmünket. Ilyen próféta volt Mózes, Jézus, Mohamed, Krisna
és ilyenek voltak sokan mások, akik a Bibliában vagy más val-
lások szent írásaiban szerepelnek.
Napjainkban már nagyon is elképzelhetõnek tartjuk, hogy a
végtelen kozmoszban létezhetnek rendkívül fejlett és jóindu-
latú társadalmak. Hiszen amennyiben azok agresszívak, rosszin-
dulatúak lennének, akkor a fejlõdésük során önmagukat telje-
sen vagy részlegesen elpusztították volna. Azért mondom, hogy
részlegesen, hiszen az is elképzelhetõ, hogy nagyobb katak-
lizmák hatására ezek a társadalmak “megtisztultak”, “megjob-
bultak”. Ilyen kataklizmákról szól János Mennyei jelenésekrõl
szóló könyve. János apostolon keresztül ez a kozmikus társa-
dalom fontos üzenetet-információt juttatott el hozzánk, melyek-
rõl e könyv legvégén lesz szó.
Mivel a kezdetektõl fogva itt vannak, és óvó gondoskodással
viseltetnek irányunkban, mintegy küldetést teljesítve, akárcsak
azok, akik a középkorban vitathatatlan jószándékkal próbáltak
más népeket megnyerni a keresztény vallás számára, ezért ne-
vezem én ÕKET MISSZIONÁRIUSOKNAK. Hiszen napjainkban
UFÓKNAK és UFONAUTÁKNAK hívjuk õket. Errõl én azt vallom,
hogy sértõ és személytelen. Sõt kijelentem: ellenséges. Erre
nem szolgáltak rá. Ezért a könyvben mindvégig misszionáriu-
soknak nevezem ÕKET.
Sokan kérdezhetnék, hogy ha olyannyira óvó gondoskodás-
sal viseltetnek irántunk, akkor miért történhettek olyan
szörnyûséges események, mint a világháborúk? Hiszen akkor
közbeavatkozhattak volna. De mégsem tették.
Mindezt ahhoz hasonlíthatnánk, ahogy egy földi szülõ viselte-
tik a kiskorú gyermekével szemben. Óvja, védi, gondozza.
Ugyanakkor nem lehet mindenütt ott, és ami a legfõbb — nem
szólhat bele a gyermeke életének minden egyes percébe. Hi-
szen tudjuk, hogy mindezzel csak neki okozná a legnagyobb

13
kárt. Ugyanis akkor a gyermeknek nem alakulna ki önálló sze-
mélyisége. Épp ezért hagyja a szülõ — annak ellenére, hogy
nagyon szereti a gyermekét —, hogy az sokszor fájdalmas, de
hasznos tapasztalatokat szerezzen. Mert ha egyszer a kezével
megfog egy forró tárgyat, mellyel megégeti magát, akkor mind-
örökre megtanulja, hogy ilyet máskor ne tegyen. Persze a leg-
jobban a szülõnek fáj, ha ilyen a gyermekével megesik, de ez
a szükséges rossz...
Valahogy így vannak ezzel ÕK is. Úgy viseltetnek velünk szem-
ben, mint a szülõ viselkedik a gyermekével. Õk sem szólhat-
nak bele történelmünk minden egyes eseményébe. Pedig a
létezõ legnagyobb jóindulattal-szeretettel viseltetnek irántunk.
“Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mon-
dom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; Mert ma-
ga az Atya szeret titeket...”* Ezeket Jézus mondotta róluk kéte-
zer esztendõvel ezelõtt... Így ezek azok a kataklizmák, melye-
ken keresztül megtanuljuk mindazt, mit ne tegyünk máskor.
Van a Bibliának egy jóslata, éspedig az, hogy Jézus újra eljön
közénk. Mit gondol, kedves olvasó, mindez úgy fog-e történni,
ahogy a Biblia leírja — trombitaszóval és angyalok seregével?
Lehet... És lehet, hogy ugyanúgy, mint kétezer évvel ezelõtt
történt: földi emberként...
Mert eljött az ideje azon sorsdöntõ történéseknek, melyek
civilizációnkat kivezetik abból az erkölcsi és társadalmi mély-
pontról, ahol ma van. Hiszen senki nem tudja a választ arra,
hogyan oldható meg a bûnözés, a terrorizmus, a helyi háborúk,
és sok más, létünket fenyegetõ probléma.
Két választásunk van: az egyik út a teljes káosz és megsemmi-
sülés, a másik valami gyökeresen új, mindeddig számunkra
ismeretlen — ha megtudjuk azt, hogy kik vagyunk, honnan jö-
vünk és hová tartunk.

Sloszár József
Ungvár, 1999 augusztusa

* János evangyélioma 16/26-16/27.

14
 BEVEZETÕ

Hogyan is olvassuk ezt a könyvet?

A történet, melyet e könyv elmesél, kizárólag a Biblia szöve-
geire épül. Az általam leírtak csupán a “Szentírás” szövegtöre-
dékeit fûzik fel egy jelképes szálra. Mivel a történetben sûrûn
érik egymást a biblikus idézetek, ezért azok a szövegtõl egyér-
telmûen elkülönülnek. Megtartva a Bibliában fellelhetõ szö-
vegelrendezés mikéntjét, én is két oszlopban jelenítem meg
az idézett szövegrészeket, melyeket egy függõleges vonal (akár-
csak a Bibliában) választ el egymástól.
A Biblia szövegeirõl néhány dolgot tudni kell:
— a Szent Szövegek a Bibliában könyvekbe csoportosulnak.
Például Mózes második könyve, Jób könyve, Ezékiel könyve;
— a könyvekben (szám szerint 66) a szövegek részekre osz-
tódnak (én inkább úgy mondanám, hogy fejezetekre);
— a részeken (fejezeteken) belül a szövegek különálló mon-
datai (többségükben) meg vannak számozva. Ezeket nevezzük
verseknek.
Ezért hát, ha azt olvassuk, hogy Máté 15,11 vagy Máté 15/11,
ez így értendõ: Máté evangyélioma 15. rész, 11. vers, és a
Máté evangyélioma 15. fejezetében a 11. számmal jelzett mon-
datot keressük. (Ennek a számozással egybekötött felosztásnak
praktikus okai vannak. Egyrészt az idézetet könnyen megtalál-
hatjuk, anélkül, hogy hosszasan kellene a szövegekben
keresgélnünk. Másrészt viszont szinte mindegyik vers végén
található egy vagy több hivatkozás, melyek azért szerepelnek,
hogy az adott szövegrészt összefüggéseiben megértsük. Eze-
ket a hivatkozásokat (kereszthivatkozások) a középkorban tör-
tént szövegelemzések, illetve szövegértelmezések során tették
hozzá.)
E könyvben a szövegekbõl vett idézetek ugyanazokkal a vers-
számokkal szerepelnek, mint a Bibliában. Az általam idézett
szövegrészek sorszámmal vannak ellátva. Pl. *11, *454, *1071.
(Amennyiben egy idézet többször is ismétlõdik, akkor az ismét-
lõdõ szövegrészek az elõször idézetként szereplõ sorszámával
zárójelben szerepelnek.) Ez megkönnyíti a könyv cselekmé-
nye kapcsán a korábbi idézetekre való hivatkozást, mivel mel-
lõzi a szokásos, kissé nehézkes utalásokat.

15
 Mivel e könyvben olyan idézetek is szerepelnek, melyek igen-
csak meglepõ információkat tartalmaznak, ezért minden oldal
alján a vízszintes vonal alatt található lábjegyzetben feltüntetjük
annak pontos feltalálási helyét (könyv, rész). Ezzel szeretném
elejét venni mindennemû tagadásnak, mely a hívõ emberek
részérõl minden bizonnyal meg fog nyilvánulni. Mert a legköny-
nyebb tagadni azon tényeket, melyek ellentmondanak az álta-
lánosan elfogadott világképnek. De így még a legokvetetlenke-
dõbb bírálóknak is módjukban áll ellenõrizni, összevetni a Bib-
liával a könyvben szereplõ idézeteket.
Az idézetekben néhol, a lényeges információkat hordozó szö-
vegrészek vastagabb betûvel vannak kiemelve. Sõt ezek
gyakran önállóan is összeolvashatók. A zárójelben szereplõ
dõltbetûs mondatok pedig az odakívánkozó kommentárok.
Ugyanis abban az esetben, ha ezeket mellõznénk, akkor a fõ
szövegben kellene õket megjeleníteni, ami nagyon nehézkes-
sé tenné a könyv olvasását.
Nos, ami a nevek — mint például Nabukodonozor, Ponczius
Pilátus, Ésaiás — használatát illeti, a könyv szövegében ugyan-
úgy szerepelnek, mint a Károli (Vizsolyi) Bibliában. Sok nevet
és fogalmat más-más egyházak (római katolikus, református,
luteránus stb.) ugyanis különbözõképpen írnak. Mivel e könyv
alapját a Károli Gáspár által elsõként magyar nyelvre 1590-ben
lefordított Biblia képezi, ezért a nevek és fogalmak írásmódja
is ezt követi.
Néhol hivatkozom az orosz nyelvû, illetve az angolszász Bib-
liára is. Ennek igen egyszerû az oka. Abban az esetben, ha
csak egy szövegforrásra hagyatkozunk, menthetetlenül megis-
mételjük azokat a szubjektív hibákat, melyeket a korabeli for-
dító elkövetett. Hiszen mikor a szövegeket fordította, az adott
kifejezésre több szinonima (hasonló jelentésû, de különbözõ
hangzású szó) közül választhatott. Ez kizárólag az õ szubjektív
megítélésétõl, illetve a korabeli tudományos és egyéb ismere-
tektõl függött.
De nem csupán ez okozna gondot. Mert a korabeli vallási
cenzúra sok olyan nevet és fogalmat törölt a szövegekbõl, me-
lyek ellentmondtak az egyház által kialakított világképnek. Pél-
dául az angolszász szövegekben a Jehova név szinte minden

16
helyen “az Úr” fogalommal van behelyettesítve. E cenzori tevé-
kenység nyomait kiszûrendõ, van szükség a különbözõ nyelvû
szövegekkel való összevetésre.
De miért pont a magyar, az orosz és az angol nyelvû szöve-
gek?
Közismert, hogy a magyar (nagyrészt), angol, illetve az orosz
nyelvû szövegek különbözõ egyházak dogmarendszerének
kötöttségeit is magukon viselik. Míg a magyar és az angol nyel-
vû Biblia leginkább a római katolikus, református, addig az orosz
nyelvû a görög keleti egyház tanításaihoz kötõdik. Mivel ezek
az egyházak, annak ellenére, hogy valamennyien keresztény
világszemléletûek, már mintegy ezer éve külön utakon járnak.
Ennélfogva a korabeli vallási cenzorok más és más szövegré-
szekbe “nyúltak bele”. Viszont, ha összevetjük a különbözõ
nyelvû Bibliákat, akkor ezeket a manipulált részeket is kiszûr-
hetjük.
A szövegekben sok helyütt több, számunkra szokatlan név,
illetve mértékegység (pl. sing, futam) szerepel. Azt hiszem, ezek
részletes taglalását hagyjuk meg a tudomány jeles képviselõi-
nek. Mert sokkal fontosabbak azok a történések, melyek azok-
ban szerepelnek.
Ezért, kedves olvasó, mindenképpen azt tanácsolom Önnek,
hogy ne túl sokat törõdjön a szokatlan nevekkel és mértékegy-
ségekkel. Ugyanis abban az esetben, ha kitérünk rájuk, akkor
elkövetjük azt a hibát, hogy elveszünk a részletekben. Idézve
a népi bölcseletet: nem látjuk meg a fától az erdõt.

17
18
 ELSÕ FEJEZET. A KEZDET

MÓZES
Történetünk Mózes születésével veszi kezdetét. Ekkor a zsi-
dók már hosszú ideje az egyiptomi rabszolgaság jármának ter-
hét viselik. Helyzetük reménytelen.
Ebben a helyzetben születik meg az a személy, ki késõbbi
cselekedeteivel történelmet csinál.
Születésének körülményei eléggé furcsák. De erre majd ké-
sõbb visszatérünk. Több tény birtokában látni fogjuk, hogy Mózes
személye különleges. Ne vágjunk azonban most a dolgok elébe...
Nos, megszületik a kis Mózes. Anyja több hónapig rejtegeti.
Mivel nem titkolhatja a végtelenségig azt, hogy fiúgyermeke
született, csendben megpróbál megszabadulni a pár hónapos
csecsemõtõl. Kosárba teszi, és elrejti a nádasban. De vajon
miért teszi mindezt? Hiszen így biztos halál vár a magatehetet-
len csecsemõre. Abban az esetben, ha senki sem talál rá, a
gyermek meghal...
A hivatalos és elfogadott nézet szerint azért teszi mindezt,
hogy megkímélje gyermeke életét. Mert az egyiptomi fáraó pa-
rancsa szerint (megakadályozandó a rabszolga izraeliták
létszámbeli gyarapodását) minden újszülött fiúgyermeket meg
kell ölni. Viszont ez tûnik a legkevésbé kézenfekvõ megoldás-
nak, hiszen így éppen az ellenkezõjét — a gyermek biztos ha-
lálát — éri csak el. Inkább úgy viselkedik, ahogy egy olyan anya
viselkedne, aki megpróbálja elkerülni azt a nagy szégyent, hogy
a gyermeke törvénytelen...
A csecsemõ életben marad, rátalál a fáraó lánya, így megme-
nekül a biztos haláltól.
A történelemformáló események akkor veszik kezdetüket,
mikor egy magasan fejlett kozmikus társadalom képviselõi fel-
veszik Mózessel a kapcsolatot:
1. Mózes pedig õrzi vala az õ de a csipkebokor meg nem emész-
ipának (felesége apjának) , tetik vala.
Jethrónak a Midián papjának 3. S monda Mózes: Oda megyek,
juhait és hajtá a juhokat a pusz- hogy lássam e nagy csudát, miért
tán túl és juta az Isten hegyéhez, nem ég el a csipkebokor.
Hórebhez. 4. És látá az Úr, hogy oda méne meg-
2. És megjelenék néki az Úr nézni, és szólítá õt Isten a
angyala tûznek lángjában egy csipkebokorból mondván:
csipkebokor közepébõl, és lá- Mózes, Mózes. Ez pedig mon-
tá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; da: Imhol vagyok.
*1

*1
Mózes II. könyve 3

19
 Tehát Mózes egyedül kinn volt a pusztában, amikor egy
rendkívüli jelenségre lett figyelmes. Kíváncsian közelebb ment,
hogy jobban szemügyre vegye, mi is az. Ekkor egy hang meg-
állította...
Késõbb, amikor mindezeket leírta, eléggé zavarban volt an-
nak kapcsán, hogy mit is látott. Hiszen azt mondja, hogy az Úr
angyala jelent meg neki, ugyanakkor Isten szólt hozzá. Hogy is
van ez? Angyal jelent meg, de Isten szólt hozzá. Most angyal
volt, vagy Isten?
Az egész Biblia tele van ilyen fogalomzavarokkal, melyekrõl
az uralkodó szemlélet nem vesz tudomást. Késõbb látni fog-
juk, hogy minderre van nagyon logikus és érthetõ magyarázat.
5. És monda ne jöjj ide közel, oldd 10. Most azért eredj, elkül-
le a te saruidat lábaidról, mert a delek téged a Faraóhoz és
hely, a melyen állasz, szent föld. hozd ki az én népemet, az
6. És monda: Én vagyok a te atyád- Izráel fiait Égyiptomból.
nak Istene, Ábrahámnak Istene, 11. Mózes pedig monda az Isten-
Izsáknak Istene és Jákóbnak Iste- nek; Kicsoda vagyok én, hogy el-
ne. Mózes pedig elrejté az õ orczá- menjek a Faraóhoz és kihozzam
ját, mert fél vala az Istenre tekinteni. az Izráel fiait Égyiptomból?
7. Az Úr pedig monda: Látván lát- 12. És felele: Én veled lészek! és
tam az én népemnek nyomorúsá- ez lesz a jele, hogy én küldötte-
gát, a mely Égyiptomban vagyon lek téged, hogy mikor kihozod a
és meghallottam az õ sanyarga- népet Égyiptomból, ezen a hegyen
tóik miatt való kiáltásukat; sõt is- fogtok szolgálni az Istennek.
merem szenvedéseit. 13. Mózes pedig monda az Isten-
8. Le is szállok, hogy megszaba- nek: Ímé én elmegyek az Izráel
dítsam õt az Égyiptombeliek ke- fiaihoz és ezt mondom nékik: A
zébõl és felvigyem õt arról a föld- ti atyáitok Istene küldött engem
rõl, jó és tágas földre, tejjel és ti hozzátok; ha azt mondják né-
mézzel folyó földre, a Kananeu- kem: Mi a neve? mit mondjak né-
sok, Khitteusok, Emoreusok, kik?
Perizeusok, Khiveusok és Jebu- 14. És monda Isten Mózesnek:
zeusok lakóhelyére. VAGYOK A KI VAGYOK. És mon-
9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az da: Így szólj az Izráel fiaihoz: A
Izráel fiainak kiáltása és láttam is a VAGYOK küldött engem ti hoz-
nyomorgatást, a mellyel nyomorgat- zátok.
ják õket az Égyiptombeliek; *2

Ezekkel a szövegekkel kapcsolatban mindenképp meg kell

jegyeznünk egy fontos körülményt. Azok a történések, melyek-
nek részese volt Mózes, nyilván nem akkor lettek lejegyezve,
amikor történtek. Hanem jóval késõbb. Így figyelembe kell ven-
ni azt a tényt, hogy Mózes a látottakat a saját szemszögébõl, a

*2
Mózes II. könyve 3

20
saját ismereteinek tükrében írja le. Tehát ezek a leírások való-
ban tartalmazzák mindazt, ami vele történt, csak szubjektív meg-
látásban. Mondok erre egy példát:
Ülünk egy vasútí kocsiban, mely áll. Egyszer csak elindul. Az
ablakon keresztül azt látjuk, hogy az épület a fákkal, a peron-
nal együtt elmozdul. A mi szemszögünkbõl igaznak tûnhet az
is, hogy nem mi mozgunk, hanem a fák. Ha valaki, aki még
soha nem ült vasúti kocsiban, ezt látná, elsõre azt hihetné, hogy
az állomás mozdult meg. Mire persze a mellette ülõ helyesbí-
tene, hogy a vasúti szerelvény indult el. Erre emberünk azt
mondaná: ”...pedig én azt hittem...”
Valami hasonló igaz Mózesnél is. A történések többségének,
melyek õvele megestek, rajta kívül más szemtanúja nem volt.
Persze ez nem azt jelenti, hogy kitalálta az egészet. Ezek az
események valóban megtörténtek. Csakhogy ebben az eset-
ben az “én azt hittem” meglátást nem volt kinek korrigálnia.
Ezért az égõ csipkebokor esetét az “azt hittem” szubjektív ka-
tegóriába kell sorolnunk. Na de térjünk vissza a kezdetekhez.
Vajon minek volt szemtanúja Mózes?
Egyedül kinn volt a pusztában. Valami zajfélét hallott messze,
és amikor abba az irányba nézett, azt látta, hogy az egyik távoli
bokor mögül jön, mely furcsa módon világít. Azt hitte, hogy a
bokor azért világít, mert ég. De ha ég, akkor vajon miért nem
ég el? Ezt sehogy nem értette. Szerinte a bokor csak akkor
világíthat, ha tûzzel ég. Hiszen nem ismert abban a korban más
fényforrást, mint a tüzet, a Napot, a Holdat és a csillagokat. De
ez egyik sem volt. Akkor pedig mi világít?
Ezt kiderítendõ, indult el a ”világító” bokor irányába.
Hogy valójában mi történt? Kinn a mezõn, ahol Mózes õrizte a
nyájat, egy nem földi eredetû jármû landolt. Ennek a zajára
figyelt fel. A jármûvet, mely leereszkedett, egy terjedelmes
bokor takarta el Mózes szeme elõl. Az a fény azonban, mely a
landolt szerkezet hajtómûveibõl tört elõ, mintegy ”átvilágítot-
ta” a bokrot. Így távolabbról úgy tûnt, hogy a bokor világít. Mikor
Mózes a jármû közelébe ért, nem azért takarta el az arcát, mert
félt az Istenre tekinteni. Ez a magyarázat gyenge lábakon áll.
Hiszen az ember nem azért takarná el az arcát, mert fél va-
lamire ránézni, mert akkor a tekintetét a földre szegezné, és

21
azt bámulná egyfolytában. Õ azonban kezével eltakarta az arcát,
éspedig azért, hogy megvédje a szemét az erõs fénytõl.
Mikor közelebb ment a bokorhoz, hogy a jelenséget jobban
szemügyre vegye, egy hang megállította. Ugyanis az alapjára-
ton mûködõ hajtómûvek életveszélyesek voltak számára.
A kapcsolatfelvétel ”célirányos” volt. Mózest a nevén szólí-
tották. Ebbõl kiderül, hogy azok, akik találkoztak vele, már
korábbról ismerték, mintegy megfigyelték õt. Hosszas
elõkészület nyomán döntöttek a személye mellett, hogy õ le-
gyen az, akivel felveszik a kapcsolatot.
A misszionáriusok történelemformáló beavatkozásra szán-
ták el magukat, s Mózesnek a közvetítõ szerepét szánták. De
vajon miért esett a választás rá?
3. ...az az ember pedig, Mózes, igen kább, a kik e föld színén vannak.
szelíd vala, minden embernél in- *3

Küldetéssel bízták meg. Rajta keresztül vették fel a kapcsola-

tot Izráel törzsével:
15. És ismét monda Isten Mózes-
nek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr
a ti atyáitoknak Istene, Ábrahám-
nak Istene, Izsáknak Istene és Já-
kóbnak Istene küldött engem ti hoz-
zátok...
16. Menj és gyûjtsd egybe az Izráel
véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a
ti atyáitok Istene, Ábrahámnak,
Izsáknak és Jákóbnak Istene meg-
jelent nékem, mondván: Megemlé-
keztem rólatok és arról a mit elkö-
vettek rajtatok Égyiptomban.
17. És mondám: Kiviszlek titeket az
égyiptomi nyomorúságból... a tejjel
és mézzel folyó földre.
18. És ha hallgatnak szavadra, akkor
elmégy te és az Izráel vénei Égyip-
tom királyához, s így szóltok néki:
Az Úr, a héberek Istene megjelent
nékünk; most azért hadd menjünk
három napi útra a pusztába, hogy
áldozzunk az Úrnak a mi Istenünk-
nek.
19. Én pedig tudom, hogy az égyip-
tomi király nem engedi meg néktek
hogy elmenjetek, még erõhatalom-
ra sem. (Ez valóban nyilvánvaló
volt, hisz önszántából a fáraó
nem engedett volna el mintegy
félmillió rabszolgát, még fenye-
getés hatására sem.)
20. Kinyujtom azért az én kezemet
és megverem Égyiptomot minden-
féle csudáimmal, melyeket véghez
viszek benne; így azután elbocsát
titeket.
*4

Az akkori idõk legnagyobb népvándorlásának elõkészüle-

teit tették meg. Mózes volt az, akin keresztül kapcsolatba lép-
tek a törzs véneivel, és õ volt az, aki az üzeneteket közvetítet-
te. A misszionáriusok úgy vélték, hogy elegendõek lesznek,
ha az akkori kor kezdetleges technikai színvonalához képest

*3 *4
Mózes IV. könyve 12 Mózes II. könyve 3

22
bevetik az eszközeiket, melyek persze “csodaszámba” men-
tek. Ezzel rákényszerítik a fáraót, hogy elengedjen mintegy fél-
millió rabszolgát. Minden igyekezetükkel azon voltak, hogy csak
közvetett beavatkozással érjék el mindezt, ne kelljen nyers
erõt alkalmazniuk. Azonban, mint késõbb látni fogjuk, a fáraó
konoksága miatt kénytelenek voltak a szabadulás éjszakáján
kommandóakciót végrehajtani.

1. Felele Mózes és monda: De õk kebelébe dugá kezét és kihúzá:

nem hisznek nékem s nem hall-
gatnak szavamra, sõt azt mond-
ják: nem jelent meg néked az Úr.
2. Az Úr pedig monda néki: Mi az
a kezedben? S õ monda: Vesszõ.
3. Vesd azt — úgymond — a földre.
És veté azt a földre és lõn kígyó-
vá; és Mózes elfutamodék tõle.
4. Monda pedig az Úr Mózesnek:
Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a
farkát! És kinyujtá kezét és meg-
ragadá azt, és vesszõvé lõn az õ
kezében,
5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent
néked az Úr, az õ atyáik Istene,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és
Jákób Istene.
6. És ismét monda néki az Úr: No-
sza dugd kebeledbe a kezed; és
ímé az õ keze poklos vala, olyan
mint a hó.
7. És monda: Dugd vissza kebe-
ledbe a kezed: és visszadugá ke-
zét kebelébe, és kivevé azt kebe-
lébõl és ímé ismét olyanná lõn
mint teste.
8. És ha úgy lenne, hogy nem hisz-
nek néked és nem hallgatnak az
elsõ jel szavára, majd hisznek a
második jel szavának.
9. És ha úgy lenne, hogy ennek a
két jelnek sem hisznek és nem
hallgatnak szavadra: akkor me-
ríts vizet a folyóvizbõl és öntsd
a szárazra, és a víz, a mit a folyó-
vízbõl merítettél, vérré lesz a
szárazon.
*5

Valóban reális volt annak az eshetõsége, hogy a többiek nem

hisznek majd Mózesnek. Egyszerûen kinevetik. A misszioná-
riusok erre is gondoltak. Ahhoz, hogy a többiek elhiggyék mind-
azt, amit mond, és komolyan vegyék õt, valami olyat kellett
tennie, ami az akkori kor színvonalán csodának minõsült.
Elsõre a szövegekbõl azt hihetnénk, hogy Mózes kezében
egy “egyszerû” vesszõ volt. A késõbbiekben ki fog derülni,
hogy ez egy technikai eszköz volt, melyet Mózes azért kapott,
hogy “csodákat” vigyen véghez vele, és nem utolsósorban a
személyes védelmére szolgált. Egyfajta kézifegyver, mely pál-
ca, henger alakú volt.
A víz “vérré”, vagyis vörös színûvé való átváltoztatása, a mai
kémiai ismeretek szintjén a legegyszerûbb “mutatványok” közé
tartozik.

*5
Mózes II. könyve 4

23
 Egyszóval a misszionáriusok ellátták Mózest mindazon esz-
közzel, melyekkel bizonyítani tudta azt, hogy ez a harmadik
típusú találkozás valóban megtörtént. De lássuk tovább:
10. És monda Mózes az Úrnak: Kér- 14. És felgerjede az Úr haragja Mó-
lek Uram, nem vagyok én ékesen zes ellen és monda: Nemde atyád-
szóló sem tegnaptól, sem tegnape- fia néked a Lévi nemzetségbõl va-
lõttõl fogva, sem azóta, hogy szó- ló Áron? Tudom, hogy õ ékesszó-
lottál a te szolgáddal; mert én ne- ló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt
héz ajkú és nehéz nyelvû va- meglát, örvendezni fog az õ szívé-
gyok (Úgy tûnik, hogy Mózes be- ben.
szédhibás volt). 15. Beszélj azért vele, és add szájá-
11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott ba a beszédeket, és én lészek a te
szájat az embernek? Avagy ki tesz száddal és az õ szájával és megta-
némává vagy siketté, vagy látóvá nítlak titeket arra, a mit cselekedje-
vagy vakká? Nemde én, az Úr? tek.
12. Most hát eredj és én lészek a te 16. És õ beszél majd helyetted a nép-
száddal, és megtanítlak téged arra, hez és õ lesz néked száj gyanánt, te
a mit beszélned kell. (A misszioná- pedig leszesz néki Isten gyanánt.
rius átadta mindazt, amit át kel- 17. Ezt a vesszõt pedig vedd
lett adnia Mózesnek, és a talál- kezedbe, hogy véghez vidd
kozó a végéhez közeledett.) vele ama jeleket.
13. Õ pedig monda: Kérlek Uram, 18. És méne Mózes és visszatére
csak küldd, a kit küldeni akarsz. az õ ipához Jethróhoz...
*6

A misszionáriusok felvették a kapcsolatot egy másik sze-

méllyel is — Áronnal. Aki a szövegek szerint Miriámmal együtt
Mózes testvére volt. Õ volt az, aki jó szónoki adottságokkal
rendelkezett. De nemcsak ez volt a fontos. Hiszen a szövegek-
bõl kiderül, hogy Mózesnek valamilyen beszédhibája volt. Így
ez megakadályozta abban, hogy egyszerre sok emberhez szól-
jon. Ezért volt szükség Áronra. Õ tolmácsolta Mózes mondani-
valóját. Ugyanakkor kettejük közül Mózes lett a “fõnök”.
A korábban említett technikai eszköz átadása, mellyel a “cso-
dákat” véghezvitte, a *6/17 mondatból derül ki.
A találkozás a végéhez közeledett. Az üzenetet Mózesnek
átadták. A jármû felszálláshoz készülõdött. Beindította a haj-
tómûveit...
Mózes korábban még semmi ehhez foghatót nem látott. Õ
ismerte a tüzet, a fáklyát, de az izzó gázsugarat, mely e reaktív
hajtómû fúvókáiból tört elõ, nem tudta hogyan jellemezni. (Ké-
sõbb külön fejezetben foglalkozunk majd azokkal a jelensé-
gekkel, amelyek ilyen és hasonló nem földi jármûvek megje-
lenésekor voltak észlelhetõk.)

*6
Mózes II. könyve 4

24
 Így hát vajon mit is mondhatott volna mindarról, ami a szeme
elé tárult? Késõbb, amikor felidézte a történteket, õ ezt úgy
értelmezte, hogy az “Úr” az õ konoksága miatt “gyulladt harag-
ra”. Itt is van egy “én azt hittem” kategória.
A találkozás véget ért, a jármû elrepült, Mózes pedig, kezé-
ben a misszionáriusoktól kapott “csodatevõ” technikai eszköz-
zel, hazatért...

RÖVID TARTALOM:
Mózes születésekor az egyiptomi fáraó parancsa szerint min-
den újszülött fiúgyermeket meg kell ölni. A néhány hónapos
Mózesnek sikerül túlélnie mindezt. Sok év múlva, egy nem
földi civilizáció felveszi a kapcsolatot vele. A Mózessel
közöltekbõl kiderül az, hogy ez a kozmikus civilizáció beavat-
kozásra szánta el magát. E beavatkozás közvetítõjéül és esz-
közéül Mózest választották. Harmadik típusú találkozás során,
mely egy minden szempontból sokkal fejlettebb társadalom
küldöttével jön létre, utasításokat, instrukciókat és technikai
eszközöket kap küldetése eredményes végrehajtásához.

25
 A ZENDÜLÉS

Egykoron Mózes azért menekült Egyiptomból, mert állí-

tólag megölt egy egyiptomi férfit, és ezért bujkálnia kel-
lett.
Sok évvel késõbb a misszionáriusok felvették a kap-
csolatot Mózessel, és konkrét instrukciókat kapott egy rab-
szolgalázadás kirobbantásához. Ugyanakkor, mivel õt ott
halálra keresték, ezért egyelõre nem térhetett vissza.
Elõbb a dolgoknak Egyiptomban meg kellett változniuk,
és az utolsó akadálynak is el kellett hárulnia. Lehet, hogy
évek teltek el közben, mire a helyzet lecsendesedett, és
Mózes elindulhatott, hogy végrehajtsa a küldetését. Persze
az is lehet, hogy a misszionáriusok likvidálták azokat a
vezetõ személyeket Egyiptomban, akik Mózes halálát akar-
ták. Nagyon hasonló volt a helyzet Jézus születése után.
Jézus történetébõl kiderül majd, hogy nem kellett évti-
zedeket várni, míg az õt keresõk természetes halállal meg-
haltak, hanem csak néhány évet.
A misszionáriusok figyelemmel kísérték mindazokat a
történéseket, melyek Egyiptomban zajlottak. Amikor a
helyzet megérett az akció elkezdéséhez, tudatták ezt Mó-
zessel:
19. Az Úr pedig monda Mózes- vesszejét pedig kezébe vevé
nek Midiánban: Eredj, térj Mózes.
vissza Égyiptomba; mert meg- 21. És monda az Úr Mózesnek:
haltak mindazok a férfiak, a kik Mikor elindulsz, hogy visszatérj
téged halálra kerestek vala. Égyiptomba, meglásd, hogy mind-
20. És felvevé Mózes az õ fele- azokat a csudákat véghez vidd a
ségét és az õ fiait és felülteté Faraó elõtt, melyeket kezedbe ad-
õket a szamárra és visszatére tam; (itt konkrétan a kézi fegy-
Égyiptom földére. Az Isten verrõl van szó)...
*7

Ugyanakkor a másik személy is, akivel a misszionáriu-

sok kapcsolatban álltak, szintén utasítást kapott:
27. Áronnak pedig monda az Úr: És elméne és találkozék vele az Is-
Eredj Mózes elejibe a pusztába! ten hegyénél és megcsókolá õt.
*8

A Biblia szerint Áron Mózes édestestvére volt. Lehet... De

inkább úgy tûnik, hogy õ volt a másik kiválasztott, és immár a

*7,*8
Mózes II. könyve 4

26
két küldött — ”ügynök” egymással kapcsolatba lépett.
28. Mózes pedig elbeszélé Áronnak vala (megmutatta Áronnak azo-
az Úr mindama szavait, melyekkel kat az eszközöket, amiket a
õt elküldötte vala és mindazokat a misszionáriusoktól kapott).
*9
jeleket, melyeket reá bízott

Megkezdõdött a zendülés elõkészítése:

29. És méne Mózes és Áron és egy-
begyûjték Izráel fiainak minden vé-
neit.
30. És elmondá Áron mindazokat a
beszédeket, melyeket mondott va-
la az Úr Mózesnek és megcseleke-
dé a jeleket a nép szemei elõtt (a
kapott technikai eszközökkel).
31. És hitt a nép, és megértette, hogy
meglátogatta az Úr Izráel fiait és
megtekintette nyomorúságukat.
És meghajták magokat és leboru-
lának.
*10

A küldetés elsõ fázisa eredményesen zárult. Az izraeliták,

köszönhetõen a “jeleknek”, amelyeket egy rendkívüli techni-
kai fejlettséggel rendelkezõ civilizáció képviselõitõl kapott esz-
közzel mûveltek, hittek nekik. Immár Mózes a háta mögött tud-
hatta a saját törzsének nagyszámú seregét.
Ekkor következett a második fázis. A fáraót kellett rákény-
szeríteni arra, hogy elengedje a népet “háromnapi járásra”, az-
zal a céllal, hogy szolgálhassanak Istenüknek. Ez nyilván csel
volt. Hiszen a fáraó önként soha el nem engedte volna õket
végleg. De a misszionáriusok számítása szerint, lehet, hogy
akkora erõ láttán, amilyet Izráel törzse képviselt, engedett vol-
na. Az izraeliták természetesen soha nem tértek volna vissza
az egyiptomi rabszolgaságba a “háromnapi útról”. Erre nyilván
rájött a fáraó is.
A zendülõk követeket menesztettek, Mózest és Áront, az
uralkodóhoz, hogy tudassák vele követeléseiket:
1. Annakutána pedig elmenének Istene megjelent nékünk; hadd me-
Mózes és Áron és mondának a Fa- hessünk hát háromnapi útra a pusz-
raónak: Ezt mondá az Úr, Izráelnek tába, hogy áldozhassunk az Úrnak
Istene: Bocsásd el az én népemet, a mi Istenünknek, hogy meg
hogy ünnepet üljenek nékem a ne verjen minket döghalállal
pusztában. vagy fegyverrel.
2. A Faraó pedig mondá: Kicso- 4. Égyiptom királya pedig monda né-
da az Úr, hogy szavára hallgassak, kik: Mózes és Áron! miért vonjá-
és elbocsássam az Izráelt? Nem is- tok el a népet az õ munkái-
merem az Urat és nem is bocsátom tól?(miért lázítják a népet) men-
el Izráelt. jetek dolgotokra.
*11
3. Õk pedig mondának: A héberek

*9,*10 *11
Mózes II. könyve 4 Mózes II. könyve 5

27
 Elsõre tehát nem sikerült a fáraót rávenniük arra, hogy köve-
telésüket teljesítse. És mint minden elbukott zendülés után,
jött a megtorlás:
6. Parancsolá azért a Faraó azon a jok; azt le ne szállítsátok, mert res-
napon a nép sarczoltatóinak és fel- tek õk és azért kiáltoznak, mond-
vigyázóinak, mondván: ván: Menjünk el, áldozzunk a mi Is-
7. Ne adjatok többé polyvát a nép- tenünknek.
nek a téglavetéshez mint enneke- 9. Nehezíttessék meg a szolgálat
lõtte; hadd menjenek el õk magok ezeken az embereken, hogy azzal
és szedjenek magoknak polyvát. legyen dolguk és ne hajtsanak ha-
8. De a tégla számát, mennyit en- zug szóra.
*12
nekelõtte csináltak, vessétek ki rá-

Most érthetõ csak, miért kellett Mózesnek, és késõbb látni fog-

juk, hogy Áronnak is személyi fegyver (*17/10, 17/12, 19/19,
20/5). Hiszen, mint minden lázadás leverésekor, a lázadás veze-
tõit kivégzik. Mivel azonban Mózesnek és Áronnak valami olyan
volt a birtokában, ami abban a korban elképzelhetetlen dolgokat
produkált, ezért õk “érinthetetlenek” voltak.
De a népen bosszút lehetett állni. Mire is az izraeliták követe-
ket küldtek a fáraó kiengesztelésére.
20. És mikor kijövének (az izraeli- hírbe kevertetek minket a Faraó
ták követei) a Faraótól, szembe ta- elõtt és az õ szolgái elõtt, fegyvert
lálkozának Mózessel és Áronnal. adván azok kezébe, hogy megölje-
21. S mondának nékik: Lásson meg nek minket (fegyveres megtorlás).
titeket az Úr és ítéljen meg, kik rossz *13

Így a fegyveres megtorlás azt is elérte, hogy éket vert Mózes

és az izraeliták közé.
Az elsõ próbálkozás kudarca miatt Mózes és Áron elvesztet-
te a tömegek támogatását.
Mózes kétségbeesésében újra felvette a misszionáriusok-
kal a kapcsolatot. Hogy milyen módon tette ezt? Ma azt mon-
danánk, hogy kapott egy kis méretû rádió adó-vevõkészüléket,
melyen keresztül tarthatta a misszionáriusokkal a kapcsola-
tot. Elsõre ez puszta feltevésnek tûnik, a késõbbiekben azon-
ban látni fogjuk, hogy konkrét, összehangolt akciók történtek,
melyek közvetlen kapcsolattartás nélkül elképzelhetetlenek
lettek volna. Persze abban az idõben, a kor technikai ismere-
teinek fényében mindez nemcsak elképzelhetetlen volt, ha-
nem egyenesen csodának minõsült. Ennek a kapcsolattartó
eszköznek köszönhetõen lett Mózes próféta. Hiszen ki a pró-
*12, *13
Mózes II. könyve 5

28
féta? Az a személy, aki Isten küldötte, aki közli Isten akaratát,
és megjövendöli mindazt, ami történni fog.
Mózes szemrehányást tett a misszionáriusoknak azért, mert
rávették õt minderre, eredmény helyett a helyzet csak rosszabb
lett.
22. És visszaméne Mózes az Úrhoz a Faraóhoz, hogy a te nevedben
és monda: Uram, miért engedsz szóljak, rosszabbul bánik e néppel;
rosszul bánni ezzel a néppel! Miért megszabadítani pedig nem szaba-
küldél engem ide? dítád meg a te népedet.
*14
23. Mert attól fogva, hogy bemenék

Minderre a misszionáriusok felindultan reagáltak, s indulato-

san közölték, hogy a konok uralkodó ellen fegyvereiket is
bevetik, ha kell, de mindenképpen rákényszerítik arra, hogy
az izraelita rabszolgákat szabadon bocsássa:
1. Az Úr pedig monda Mózesnek: az õ szolgálatjoktól (a rabszol-
Majd meglátod mit cselekszem a gaságból) és megmentlek titeket
Faraóval; mert hatalmas kéz miatt kinyújtott karral és nagy büntetõ íté-
kell õket elbocsátani és hatalmas letek által.
kéz miatt ûzi el õket az õ földérõl. 8. És béviszlek titeket a földre, a mely
6. Annakokáért mondd meg az Iz- felõl esküre emeltem fel kezemet,
ráel fiainak: Én vagyok az Úr és ki- hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Já-
viszlek titeket Égyiptom nehéz mun- kóbnak adom azt, és néktek adom
kái alól és megszabadítalak titeket azt örökségül, én az Úr.
*15

Azzal, hogy mit jelent a kinyújtott kéz, hatalmas kar, egy kü-
lön fejezetben fogunk foglalkozni. Egyelõre annyit, hogy ezek
különbözõ típusú fegyverek. Hiszen a *11/3-ból egyértelmûen
kiderül, hogy Isten fegyvert is használhat.
Immár a misszionáriusoknak más eszközökhöz kellett
folyamodniuk, hogy a fáraót rákényszerítsék az izraelita rab-
szolgák szabadon bocsátására:
10. Az Úr pedig szóla Mózeshez reám a Faraó, holott én nehéz
mondván: ajkú vagyok?
11. Eredj be, szólj a Faraónak, Égyip- 13. És szóla az Úr Mózeshez és
tom királyának, hogy bocsássa el Áronhoz és rendelé õket Izráel fiai-
Izráel fiait az õ földérõl. hoz és a Faraóhoz, Égyiptom kirá-
12. Mózes pedig szóla az Úr lyához, hogy hozzák ki az Izráel fiait
elõtt, mondván: Ímé Izráel fiai nem Égyiptom földérõl.
*16
hallgatnak reám, hogy hallgatna hát
9. Ha szól hozzátok a Faraó mond- 10. Beméne azért Mózes és Áron a
ván: tegyetek csudát; akkor mondd Faraóhoz, és úgy cselekedének, a
Áronnak: Vedd a te vesszõdet és mint az Úr parancsolta vala; veté
vesd a Faraó elé; kígyóvá lesz. Áron az õ vesszejét (Áronnak

*14 *15,*16
Mózes II. könyve 5 Mózes II. könyve 6

29
 is volt egy "vesszeje", mely mind-
azt tudta, amit a Mózes “vessze-
je”) a Faraó elé és az õ szolgái elé,
és kígyóvá lõn.
11. És elõhívá a Faraó is a bölcse-
ket és varázslókat, és azok is, Égyip-
tom írástudói, úgy cselekedének az
õ titkos mesterségökkel.
12. Elveté ugyanis mindenik az õ
vesszejét és kígyókká lõnek; de az
Áron vesszeje elnyelé azok
vesszejét.
13. És megkeményedék a Faraó szí-
ve és nem hallgata reájok, a mint
megmondotta vala az Úr.
*17

Tehát az utasításnak megfelelõen a következõ lépésben az-

zal próbálkoztak, hogy a kapott technikai eszközzel “csodát”
tegyenek. Az egyiptomiak birtokában is voltak azonban hason-
ló készülékek, melyek képesek voltak “trükköket” mûvelni.
Azt, hogy honnan lehetett nekik ilyen eszközük, kiderül egy, a
misszionáriusok által elejtett mondatból:
24. Ama napon Izráel harmadik lesz Ura, mondván: Áldott népem,
Égyiptom és Assiria mellett; áldás Égyiptom! és kezem munkája,
a földnek közepette; Assiria! és örökségem Izráel!
25. Melyet megáld a seregeknek
*18

Úgy tûnik, hogy a misszionáriusok korábban közvetlen kap-

csolatban álltak az egyiptomi uralkodókkal, késõbb azonban
ez valamiért megszakadt. Hiszen a fáraót a népe istenként tisz-
telte. Így nem csoda, hogy az nem ámult el a “csodák” láttán.
Nekik is voltak korábbról birtokukban valamilyen ehhez ha-
sonló eszközeik.
Ahhoz a kijelentéshez, hogy egyik “vesszõ” elnyelte a töb-
bit, kritikusan kell viszonyulnunk, hiszen egyértelmûen a fan-
tázia, a mítoszteremtés szüleményének tûnik. A krónikás ez-
zel akarta mintegy aláhúzni, hogy az Úr mennyire szereti az
izraelitákat. Mert ellentmond ennek az a tény, hogy az uralkodót
nem sikerült meggyõzni, megfélemlíteni.
Újabb próbálkozások következtek hát:
15. Eredj a Faraóhoz reggel; ímé õ sujtom a vesszõvel, a mely kezem-
kimegy a vízhez, és állj eleibe a fo- ben van, a vizet, a mely a folyóban
lyóvíz partján, és a vesszõt a mely van, és vérré változik.
kígyóvá változott vala, vedd kezed- 18. És a hal, a mely a folyóvízben van,
be. meghal, a folyóvíz pedig megbüdö-
16. És mondd néki: Az Úr, a héberek södik és irtózni fognak az Égyiptom-
Istene küldött engem hozzád, beliek vizet inni a folyóból.
mondván: Bocsásd el az én népe- 19. Monda azért az Úr Mózesnek:
met, hogy szolgáljanak nékem a Mondd Áronnak: Vedd a te
pusztában; de ímé mindez ideig vesszõdet és nyujtsd ki kezedet
meg nem hallgattál. Égyiptom vizeire; azoknak folyóvi-
17. Így szólt az Úr: Errõl tudod meg, zeire, csatornáira, tavaira és min-
hogy én vagyok az Úr: Ímé én meg- den vízfogóira, hogy vérré legyenek

*17 *18
Mózes II. könyve 7 Ésaiás könyve 19

30
 és vér legyen Égyiptom egész föl-
dén, mind a fa-, mind a kõedények-
ben.
20. Mózes és Áron pedig úgy csele-
kedének, a mint az Úr parancsolta
vala. És felemelé a vesszõt és meg-
sújtá a vizet, a mely a folyóban vala
a Faraó elõtt és az õ szolgái elõtt,
és mind vérré változék a víz, a mely
a folyóban vala.
Ezeket más “jelek” követték:
1. És monda az Úr Mózesnek: Menj
be a Faraóhoz és mondd néki: Azt
mondja az Úr: Bocsásd el az én né-
pemet, hogy szolgáljanak nékem.
2. Ha pedig te el nem akarod bocsá-
tani, ímé én az egész határodat bé-
kákkal verem meg.
3. És a folyóvíz békáktól pozsog és
felmennek és bemennek a te házad-
ba és ágyasházadba és ágyadra és
a te szolgáid házába és néped közé
és a te kemenczéidbe és sütõtek-
nõidbe.
4. És reád és népedre s minden te
szolgáidra felmennek a békák.
5. És monda az Úr Mózesnek:
Mondd Áronnak: Nyújtsd ki
kezedet a te vesszõddel
(Áronnak is volt egy “vesszõ-
je”, amit a misszionáriusoktól
kapott.) a folyóvizekre, csatornák-
ra és a tavakra, és hozd fel a béká-
kat Égyiptom földére.
6. És kinyújtá kezét Áron Égyiptom
vizeire, és békák jövének fel és elle-
pék Égyiptom földét.
7. De az írástudók is úgy cseleke-
dének az õ titkos mesterségökkel
és felhozák a békákat Égyiptom föl-
dére.
Itt most áljunk meg egy pár mondat erejéig, mivel több kérdés
is felvetõdik.
Elõször is, ami a *19/22 mondatot illeti, nyilvánvaló, hogy ez
csak egy megjegyzés vagy kommentár, melyet a krónikás fû-
zött a történtekhez. Hiszen a vizek már meg voltak mérgezve
és a halak elpusztultak. A megmérgezett vizet már nem lehetett
*19
Mózes II. könyve 7
21. A hal pedig, a mely a folyóvízben
vala, meghala, és megbüdösödék
a folyóvíz, és nem ihatának az Égyip-
tombéliek a folyónak vizébõl; és vér
vala az egész Égyiptom földén.
22. De úgy cselekedének Égyiptom
írástudói is az õ varázslásukkal és
kemény maradt a Faraó szíve, és
nem hallgata reájok;...
*19
8. És hívatá a Faraó Mózest és
Áront és monda: Könyörögjetek az
Úrnak, hogy távolítsa el rólam és
az én népemrõl a békákat, és én el-
bocsátom a népet, hogy áldozzék
az Úrnak.
9. Mózes pedig monda a Faraónak:
Parancsolj velem: mikorra könyö-
rögjek éretted és a te szolgáidért és
a te népedért, hogy elpusztuljanak a
békák tõled és házaidtól; és csak a
folyóvízben maradjanak meg.
10. Felele a Faraó: Holnapra. És
monda Mózes: A mint kívánod,
hogy megtudd, hogy nincs hason-
ló a mi Urunkhoz Istenünkhöz.
12. És kiméne Mózes és Áron a Fa-
raótól és kiálta Mózes az Úrhoz a
békák felõl, a melyeket a Faraóra
bocsátott vala.
13. És az Úr Mózes beszéde szerint
cselekedék és kiveszének a békák
a házakból, udvarokból és mezõk-
röl.
14. És rakásokba gyûjték azokat
össze és a föld megbüszhödék.
15. S a mint látá a Faraó, hogy baja
könnyebbül, megkeményíté az õ
szívét, és nem hallgata reájok, a
mint megmondotta vala az Úr.
*20
*20
Mózes II. könyve 8
31
tovább mérgezni. Hiszen a víz vagy meg van mérgezve, vagy
nincs. Azonkívül, bolond lenne az, aki a saját országának az
ivóvizét tovább mérgezi. Krónikásunk, aki mindezeket Mózes
elbeszélésének nyomán lejegyezte, nem értette teljesen tisz-
tán azt, hogy vajon mi is történt akkoriban. És mivel nem értet-
te, ezért a maga sajátos módján, hozzáfûzött kommentárokkal
próbálta a teljesen érthetetlent érthetõbbé tenni. Az akkori tör-
ténéseket valóban nem is érthette meg teljesen, hiszen csak
nagyon egyszerû technikai ismeretei voltak. Ugyanakkor a ké-
sõbbi korok folyamán, amikor megpróbálták az írásokban fog-
laltakat értelmezni, elképzelni, akkor ezek a kommentárok a
képet teljesen összezavarták.
A mai technikai tudásunknak köszönhetõen azonban már meg
tudjuk a szövegekben különböztetni azokat a részeket, ame-
lyek valóban az akkori események részleteit tartalmazzák, s
azokat, melyek csak a krónikások hozzáfûzött kommentárjai.
Hozzáteszem, hogy a Bibliában nagyon sok ilyen kommentár
van, mely eltorzítja a valós képet.
Ami a békákkal kapcsolatos történéseket illeti, egyértelmû,
hogy színjáték volt az egész. Hiszen mindez egy jól kidolgozott
terv szerint történt. A misszionáriusok úgy szaporíthatták fel a
békák mennyiségét, hogy valamilyen módon felszaporították a
vizekben a békaembriók számát. A mai technikánkkal, többek
között a biotechnológia eszközeivel, mi is meg tudnánk ezt
tenni. Mindez nyilván nem egy szempillantás alatt történt. Mózes
közölte a fáraóval, hogy amennyiben nem tesz eleget követe-
lésüknek, akkor egy újabb csapás következik. Ami meg is tör-
tént. A békaembriók kifejlõdtek és a békák, az embriófelsza-
porításnak köszönhetõen többen voltak, mint amit a természetes
életterük el tudott viselni. Ezért mindenütt megjelentek, a há-
zakban is. Ettõl persze a fáraó megijedt. Bármit megígért volna,
csak érjen véget ez a békainvázió.
Ekkor következett a színjáték következõ mozzanata: Mózes
kiment, nyilvánosan az égre emelte a tekintetét és hangosan, a
tömeg szeme láttára kérte az ”Urat”, hogy a békákat távolítsa
el. Másnapra azok elkezdtek elhullani. A misszionáriusok ren-
delkezésére állt egy éjszaka, hogy valamilyen vegyszerrel el-
pusztítsák a mindenütt nagy számban nyüzsgõ békákat. Ugyan-

32
akkor a szövegek szerint a fáraó varázslói is kinyújtották a vesz-
szejüket, és felhozták a békákat. Mindez valahogy kilóg a sor-
ból. Hiszen ha már egyszer megjelent a békainvázió, és a bé-
kák mindenütt ott voltak, akkor már újabb inváziót elõidézni
nem lehetett. Ezért egyértelmû, hogy ez is kommentár, azon
sorok lejegyzõjének kommentárja, aki Mózes szavait megörö-
kítette az utókornak.
Több ilyen “csapás”-színjáték követte még egymást:
— tetvek, bogarak, rovarok inváziója,
— marhavész és fekélyek, vírusok;
— sáskák;
— háromnapos sötétség.
A tetveket, a bogarakat és a sáskákat mesterségesen lehet
tenyészteni és számukat felszaporítani, utána pedig rovarirtó
szerrel elpusztítani.
A marhavész és fekélyek — egyértelmûen járványt okozó bio-
lógiai anyagok következményei. A mai biológiai fegyverekkel
ilyeneket elõ tudunk idézni.
A háromnapos sötétség a legkeményebb dió. A szövegek sze-
rint három napig vak sötétség volt Egyiptom földjén.
23. Nem látták egymást, és sen- rom napig; de Izráel minden fiá-
ki sem kelt fel az õ helyébõl há- nak világosság vala az õ lakhe-
lyében.
*21

Ilyet elõidézni nem tudunk. Úgy tûnik, ez sem egyéb, mint a

krónikás fantáziájának szüleménye. Ugyanis mindez teljesség-
gel valószínûtlen. Hiszen abban az idõben ismerték a tüzet és
a fáklyát. Mert az éjszaka sötétjében is világítottak. Nem bénult
meg a ország minden éjszaka. Így mégha olyannyira sötét is
lett volna, akkor is fáklyát és máglyákat gyújtottak volna, és
élték volna tovább megszokott életüket. És semmiképpen sem
ültek volna egy helyben három napig. Ezzel szemben, a króni-
kás szerint, az izraeliták házaiban mindenütt világosság volt.
Ezen túlzásokért tûnik ez a mítoszteremtés részletének, mely
arra volt hivatott, hogy a krónikás ismételten mintegy aláhúzza
azt, hogy az ”Úr” mennyire szereti Izráel törzsét. Pedig minden-
nek semmi köze a valósághoz...
Nos, minden egyes “csapás” után, amit a misszionáriusok
idéztek elõ szuperfejlett technikájukkal és igen magas szintû

*21
Mózes II. könyve 10

33
tudásukkal, amikor a veszély elmúlt, a fáraó rendre megszegte
adott szavát. Bármennyire is törekedtek a nyers erõ bevetésé-
nek elkerülésére, bizonyossá vált, hogy ilyen szószegõ ural-
kodóval tárgyalni nem lehet. Ekkorra már egyértelmû lett, hogy
az uralkodót csak úgy lehet rákényszeríteni arra, hogy az izrae-
lita rabszolgáit szabadon bocsássa, ha fegyveres erõt alkal-
maznak.
Ekkor döntöttek: bevetik csapataikat.
Közeledett az invázió éjszakája...

RÖVID TARTALOM.
Ez elsõ találkozást követõen, mely során Mózes feladata
végrehajtásához konkrét utasításokat és technikai eszközöket
kapott, még nem érett meg a helyzet Egyiptomban a rabszolga-
lázadás kirobbantásához. Ezért Mózesnek Midiánban kellett
várakoznia arra, hogy akcióba léphessen. Eközben a misszioná-
riusok állandóan figyelemmel kísérték az Egyiptomban zajló
folyamatokat. Úgy tûnik azonban, hogy nemcsak passzívan fi-
gyelték, hanem alakították is azokat. Amikor eljött az idõ, Mó-
zes parancsot kapott az indulásra.
Egyiptomba érve kapcsolatba lépett Áronnal, aki szintén
utasítást kapott a misszionáriusoktól, hogy fogadja Mózest. Azért
volt rá szükség, mert Mózes beszédhibás volt. Így a tömegek
felé Áron tolmácsolta Mózes mondanivalóját.
A küldetés elsõ szakaszában meg kellett szerezni a rabszol-
ga izraeliták támogatását. Erre volt hivatott ama technikai eszköz
— a ”vesszõ”, mely abban a korban elképzelhetetlen dolgokat
produkált. Az emberek mindezt látva természetesen Mózes és
Áron mellé álltak.
Hátuk mögött tudva a tömegeket, immár felléphettek a fáraó
elõtt követelésükkel.
Azt kívánták elérni, hogy az szabadon bocsássa az izraelita
rabszolgákat. Amire persze az egyiptomi uralkodó nem volt
hajlandó. Ekkor jött el annak az ideje, hogy a birtokukban lévõ
technikai eszközökkel ”csodákat” mûveljenek. De ez sem bi-
zonyult elegendõnek ahhoz, hogy megfélemlítsék az uralkodót,
hiszen mint kiderült, korábbról neki is voltak a birtokában olyan
eszközök, melyek szintén tudtak ”csodákat” mûvelni. Ezért a
zendülés elsõ hulláma elbukott.

34
 A fegyveres megtorlás, mely ezután következett, éket vert az
izraeliták és vezetõik közé. Ugyanakkor a ”vesszõknek” kö-
szönhetõen, melyek Mózes és Áron birtokában voltak, õk érint-
hetetlenek maradtak.
A misszionáriusok, értesülve a kudarcról, felindultan reagál-
tak. Immár komolyabb eszközöket kellett bevetniük.
Következett a húzd meg, ereszd meg taktika. Különbözõ globá-
lis kataklizmákat idéztek elõ azzal a céllal, hogy megfélem-
lítsék és jobb belátásra bírják az uralkodót. De mint kiderült,
az nemcsak hogy arrogáns, hanem szószegõ is volt. Hiszen
minden alkalommal, mikor megszûnt a veszély, rendre meg-
szegte adott szavát. Így hát szertefoszlott annak az illúziója,
hogy békés eszközökkel a misszionáriusok elérjék céljukat.
Nem maradt más, mint a nyers erõ...

35
 AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA

Korábban láthattuk, hogy a misszionáriusok minden békés

eszközt megragadtak ahhoz, hogy a fáraót rákényszerítsék az
izraelita rabszolgák szabadon bocsátására. (Egyik próbálko-
zásuk sem járt eredménnyel.) A fáraó konoksága és ostobasága
miatt azonban — a végsõ eszközhöz — a nyílt erõ bevetéséhez
voltak kénytelenek folyamodni.
A cél az volt, hogy csak olyan mértékben alkalmazzanak erõt,
hogy zûrzavar és pánik törjön ki az egyiptomiak között. Ebben a
zûrzavarban nyílott lehetõség arra, hogy a rabszolga izraeliták
elhagyhassák Egyiptom területét.
Miután kidolgozták a kommandóakció részletes tervét, ki lett
tûzve az idõpont — a hónap tizennegyedik napja. De lássuk a
történéseket:
1. Szólott vala pedig az Úr Mózes- 4. Hogyha a háznép kevés a bárány-
nek és Áronnak Égyiptom földén, hoz, akkor a házához közel való
mondván: szomszédjával együtt vegyen a lel-
3. Szóljatok Izráel egész gyüle- kek száma szerint; kit-kit ételéhez
kezetének, mondván: E hónak képest számítsatok a bárányhoz.
tizedikén mindenki vegyen ma- 6. És legyen nálatok õrizet alatt e
gának egy bárányt az atyáknak hónap tizennegyedik napjáig, és öl-
háza szerint, házanként egy bá- je meg Izráel községének egész
rányt. gyülekezete estennen.
*22

Minden izraelita családnak négy nap állt a rendelkezésére

ahhoz, hogy bárányt vásároljon. Erre azért volt szükség, hogy
egyet-egyet mindenki garantáltan tudjon venni. Hiszen hirtelen
megnõtt a kereslet, és nehezen lehetett bárányt kapni. Ehhez
kellett a négy nap.
7. És vegyenek a vérbõl, és azok- csak a jelre várva), és nagy siet-
ban a házakban, a hol azt megeszik, séggel egyétek azt; mert az Úr
hintsenek a két ajtófélre és a sze- páskhája az.
möldökfára. 12. Mert általmégyek Égyiptom
8. A húst pedig egyék meg azon éj- földén ezen az éjszakán és meg-
jel, tûzön sütve, kovásztalan ke- ölök minden elsõszülöttet Égyip-
nyérrel és keserû füvekkel egyék tom földén, az embertõl kezdve a
meg azt. baromig...
9. Ne egyetek abból nyersen, 13. És a vér jelül lesz néktek a
vagy vízben fõtten, hanem tû- házakon, a melyekben ti lesz-
zön sütve, a fejét, lábszáraival és bel- tek, s meglátom a vért és elme-
sejével együtt. gyek mellettetek és nem lesz
11. És ilyen módon egyétek azt rajtatok a csapás veszedelme-
meg: Derekaitokat felövezve, tekre, mikor megverem Égyip-
saruitok lábaitokon és pálczái- tom földét.
tok kezetekben (indulásra készen, *23

*22,*23
Mózes II. könyve 12

36
 A misszionáriusok utasításának megfelelõen, az izraeliták-
nak a leölt bárányok vérével kellett megjelölni a bejárati ajtó
keretét. Hogy miért a bárányok vérével?
Abban az idõben nem mehettek a boltba egy doboz festéket
venni. Csak azt lehetett felhasználni, ami rendelkezésükre állt.
A leölt bárányt pedig sütve kellett megenniük, hiszen nem volt
idõ arra, hogy “fõzõcskézést” rendezzenek. Nem ehették nyer-
sen sem, mert akkor többen megbetegedhettek, és ezzel az
akciót hátráltatták volna. Mindenkinek sietve kellett elfogyasz-
tani a húst, hogy legyen másnap erejük a meneküléskor. Hisz
egy jó darabig úgysem fognak húst látni...
Az egyiptomiak meg nem foghattak gyanút, hogy valami
készül, mert legfeljebb azt hihették, hogy az izraeliták valami-
féle vallási szertartást végeznek.
Hogy minek kellett megjelölni azon házak bejárati ajtaját, ahol
az izraeliták laktak?
21. Elõhívá tehát Mózes Izráel min- menjen ki az õ házának aj-
den véneit és monda nékik: Fogja- taján reggelig.
tok és vegyetek magatoknak bá- 23. Mikor általmegy az Úr, hogy
rányt családaitok szerint és öljétek megverje az Égyiptombelieket és
meg a páskhát. meglátja a vért a szemöl-
22. És vegyetek egy köteg izsópot dökfán és a két ajtófélen: el-
és mártsátok a vérbe, a mely az megy az Úr az ajtó mellett és
edényben van, és hintsétek meg a nem engedi, hogy a pusztító
szemöldökfát és a két ajtófelet bemenjen öldökölni a ti há-
abból a vérbõl, a mely az edényben zaitokba.
*24
van; ti közületek pedig senki se

Megjelölték az ajtó tokját, és bezárkóztak. Leszállt az éj...

A kitûzött idõpontban repülõ jármûvek hangja hangzott fel az
éjszakai égbolton. Ezek a települések közelében landoltak.
34. Látván láttam az én népemnek 13. Az Úr, mint egy hõs kijõ, és mint
nyomorúságát, mely Égyiptomban hadakozó felkölti haragját (a közel-
van, és az õ fohászkodásukat meg- ben landoló csapatszállító ûr-
hallgattam, és azért szállottam hajók hajtómûveinek a lángja),
le, hogy õket megszabadítsam... kiált, sõt rivalg (a landoló jármû-
vek erõs zaja)...
*25 *26

A landolt jármûvekbõl kommandósok bukkantak elõ, kezük-

ben fegyvereikkel:
5. És mondjad nékik: Így szól az Úr
Isten: Azon a napon, melyen elvá-
lasztám Izráelt, és fölemelém
kezemet (lövésre emelt fegyver)
a Jákób háza magvának, és megis-
mertetém magamat velök Égyip-
tom földén (a házaik ablakain ke-
resztül az izraeliták saját szemük-

*24 *26
Mózes II. könyve 12 Ésaiás könyve 42
*25
Az apostolok cselekedetei 7

37
 kel láthatták a fegyvereikkel har-
coló kommandósokat), és keze-
met fölemelém nékik, mondván: Én
vagyok az Úr (a fegyvereik hatal-
mának köszönhetõen valóban
õk voltak a helyzet urai), a ti Iste-
netek!
*27
2. És tudjátok meg ma (mert nem a
ti fiaitokkal szólok, a kik nem tud-
ják és nem látták) az Úrnak a te Is-
tenednek fenyítését, nagyságát,
erõs kezét, és kinyújtott
karját.
*28

A harcosok parancsba kapták, hogy azokba a házakba, ame-

lyek ajtókerete vörös színnel van megjelölve, tilos belépniük.
Az izraelitáknak pedig nem volt szabad kimenniük. Ha kilép-
tek az ajtón, akkor a kommandósok ugyanolyan célpontnak te-
kintették õket, mint bárki mást.
A hivatalos felfogás szerint maga az ”Úr” személyesen jelent
meg és mért csapást az egyiptomiakra. Ugyanakkor a szövegek-
ben a következõket találjuk:
4. És a Faraó nem hallgat reátok; 34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy
akkor én kezemet Égyiptomra ve- elmenjen és válaszszon magának
tem és kihozom az én se- népet valamely nemzetség közül,
regeimet, az én népemet, az Izráel kisértésekkel: jelekkel, csudákkal,
fiait Égyiptom földérõl nagy büntetõ haddal, hatalmas kézzel, kinyújtott
ítéletek által. karral, és nagy rettenetességek ál-
*29
tal, a miképen cselekedte mind
ezeket ti érettetek az Úr, a ti Iste-
netek Égyiptomban, szemeitek lát-
tára?
*30

Folyt az akció. Sikolyok, kiáltások, lövések villanásai és rob-

banások hangjai hallatszottak...
8. És kihozott minket az Úr Égyip- ral, nagy rettentéssel, jelek-
tomból erõs kézzel, kinyújtott kar- kel és csudákkal.
*31

Az abban a korban élõ emberek természetesen nem ismer-

tek semmiféle lõfegyvert, és arról sem volt fogalmuk, hogy mi
az a robbanás. Hiszen a lõport a kínaiak fedezték fel valamikor
a második évezred legelején. Mindezeket õk rettentéseknek,
jeleknek és csudáknak nevezték. Nem voltak olyan fogalmaik,
amelyekkel jellemezni tudták volna mindazt, amit az ablako-
kon keresztül láttak.
A házakban a félelemtõl reszketve ültek az izraeliták. Kintrõl
beszûrõdött a parancsok hangja, melyeket az ismeretlen fegy-
veresek fennhangon osztogattak, a saját nyelvükön, amit az iz-
raeliták nem értettek:
6. Bizonyságul tette õ a József Égyiptom földe ellen. Nyelvet hal-
nemzetségében, a mikor kijött lék ott, a mit nem tudtam.
*32

*27 *30
Ezékiel könyve 20 Mózes V. könyve 4
*28 *31
Mózes V. könyve 11 Mózes V. könyve 26
*29 *32
Mózes II. könyve 7 Zsoltárok könyve 81
38
 Kint szabályos, de egyenlõtlen harc folyt:
3. Mert eljön az Úr, és harczol azok vala ama napon, a harcznak nap-
ellen a népek ellen, a mint harczolt ján.
*33

Hiszen az egyiptomiak kezdetleges eszközeikkel nem tud-

ták felvenni a harcot a szuperfegyverekkel szemben...
Hogy milyen hatással volt az egyiptomiakra a kommandósok
megjelenése?
15. Mint az Égyiptom földérõl 8. Isten hozta ki Égyiptomból, az õ
kijövetelednek idején láttatok vele ereje mint a vad bivalyé (itt a csa-
csodadolgokat (valóban, hi- patszállító jármûvekrõl van
szen ilyen technikát sem aze- szó): megemészti a pogányokat, az
lõtt, sem azután abban a kor- õ ellenségeit; csontjaikat megtöri
ban nem láttak). (a robbanások detonációja,
16. Látják ezt a pogányok és megszé- lángja és hatása), és nyilaival által
gyenülnek minden erejökkel (hiszen veri (a “kinyújtott kéz” a kézifegy-
az õ nyilaik, dárdáik nevetséges verek lövedékei, és azoknak a
játékszerek a misszionáriusok fegy- hatása).
*35
verei mellett). Kezöket szájokra te-
szik (rettenetes félelem szállja meg
õket), füleik megsiketülnek (a jármû-
vek robaja, a fegyverek dörgése, a
robbanások zajától);
*34

A rajtaütés a végéhez közeledett. Az egyiptomiak házaiban

halottak ezrei hevertek. A pusztítás nagy volt. Ennél csak a pá-
nik és a zûrzavar volt nagyobb. Éjfélkor az akció véget ért...

29. Lõn pedig éjfélkor, hogy megö-
le az Úr minden elsõszülöttet Égyip-
tomnak földén, a Faraónak elsõ-
szülöttétõl fogva, a ki az õ királyi
székiben ül vala, a tömlöczbeli fo-
golynak elsõszülöttéig és a barom-
nak minden elsõ fajzását.
*36

A fegyveresek visszavonultak a jármûvek fedélzetére, azok

felemelkedtek és eltûntek az éjszakában. A fegyverropogást a
halottaikat sirató emberek jajgatása váltotta fel.
Káosz uralkodott mindenütt. Ekkor jött el az ideje, hogy az
izraeliták, házaikat elhagyva, családostól, gyerekestõl az éj és
a zûrzavar leple alatt útnak induljanak...
1. Ügyelj az Abib hónapra, és készíts téged az Úr, a te Istened Égyiptom-
az Úrnak, a te Istenednek páskhát; ból éjjel.
*37
mert az Abib hónapban hozott ki

*33 *36
Zakariás könyve 14 Mózes II. könyve 12
*34 *37
Mikeás könyve 7 Mózes V. könyve 16
*35
Mózes IV. könyve 24

39
 Kinyíltak az izraeliták házainak ajtói, és a menekülõk sietve
elindultak. Az egyiptomiak persze nem törõdtek velük. Hiszen
halott és sebesült hozzátartozóikkal voltak elfoglalva.
30. És fölkele a Faraó azon az éj- tás Égyiptomban; mert egy ház sem
szakán és mind az õ szolgái és vala, melyben halott ne lett volna.
egész Égyiptom, és lõn nagy jajga-
*38

A kommandóakciónak volt egy másik lélektani hatása is. Az

egyiptomiak egyelõre az akció keltette sokk hatása alatt vol-
tak. Nemhogy akadályozták volna, hanem egyenesen unszol-
ták az izraelitákat, hogy országukat elhagyják:
31. És hívatá (a fáraó) Mózest és 33. És az Égyiptombeliek erõsen
Áront éjszaka és monda: Keljetek rajta valának, hogy a népet mentül
fel, menjetek ki az én népem közûl, hamarább kiküldhessék az ország-
mind ti, mind Izráel fiai és menjetek, ból; mert azt mondják vala: mind-
szolgáljatok az Úrnak, a mint mon- nyájan meghalunk.
dátok.
*39

Ekkor nem is gondoltak arra, hogy az izraelitákat üldözõbe

vegyék. Egyelõre...
Kezdetét vette a menekülés...

RÖVID TARTALOM.
A misszionáriusok minden békés eszközt megragadtak ahhoz,
hogy a fáraót jobb belátásra bírják. De minden próbálkozásuk
eredménytelen maradt. Így nem maradt más lehetõségük, mint
bevetni fegyvereseiket, s ezzel pánikot és zûrzavart okozni.
Mózessel közölték a személyi készülékén keresztül, hogy
mi fog történni, és az izraelitáknak mi a teendõjük. Négy nap
állt rendelkezésükre ahhoz, hogy családonként egy-egy bárányt
vásároljanak, s az invázió elõestéjén a házaik bejárati ajtaját
annak vérével megjelöljék, a húsát pedig sütve elfogyasszák.
Ugyanis szükségük lesz az energiára a meneküléskor.
Sötétedés után a települések közelében jármûvek landoltak,
és abból fegyveresek bukkantak elõ. A parancsok, melyeket
fennhangon osztogattak az akció közben, nem földi nyelven
hangzottak el.
Az akció éjfélkor véget ért. A fegyveresek jármûveikkel
eltûntek az éjszaka sötétjében. A rajtaütés megtette hatását.
Az egyiptomiak immár kérlelték az izraelita rabszolgákat, hogy
elhagyják országuk földjét. Hiszen rettenetesen meg voltak
rémülve.
*38,*39
Mózes II. könyve 12

40
 A MENEKÜLÉS

Az útra kelt izraeliták rendezett sorokban hagyták el Egyipto-

mot. Az akció részletes tervében szerepelt az is, hogy hol gyüle-
keznek az ország különbözõ részeibõl elindult tömegek — Ra-
meszeszben. Hogy útra keljenek... Ezt közölték Mózessel, és
õ tudatta az izraeliták véneivel.
Az akkori kor legnagyobb népvándorlása vette ezzel kezdetét,
mely a misszionáriusok közvetlen segítségével kezdõdhetett
meg. Hogy ennek méreteirõl fogalmunk legyen, csak egy adat:
37. És elindulának Izráel fiai log, csupán férfiak a gyermekeken
Rameszeszbõl Szukhótba, kívül.
*40
mintegy hatszáz ezeren gya-
Azt, hogy milyen úton kellett haladniuk, a menekülõk nem-
igen tudhatták. Az eredeti tervnek megfelelõen az izraeliták-
nak a késõbbi lakhelyükre, a mai Közel-Keletre kellett eljutni-
uk.
Ha már a misszionáriusok elkezdték ezt a monstre történe-
lemformáló akciót, akkor minden eszközzel támogatniuk kel-
lett a menekülõket abban, hogy az sikeresen érjen véget. Ezért
éjjel és nappal a vándorló sokaság elõtt egy légi jármû haladt,
mely állandó összeköttetésben állt a misszionáriusok bázisá-
val, ahonnan figyelemmel kísérték a térségben zajló esemé-
nyeket. Ezt a légi jármûvet követték hosszú kígyózó sorokban
a menekülõk:
20. Ímé én angyalt bocsátok el te útban, és bevigyen téged arra a
elõtted, hogy megõrizzen téged az helyre, a melyet elkészítettem.
*41

Ennek a jármûnek az volt a feladata, hogy szükség esetén

fegyvereivel megvédje a menekülõket. Ugyanebben az idõben
közben a térségben valamilyen harci cselekmények zajlottak...
17. És lõn, a mikor elbocsátá a czot lát, és visszatér Égyiptomba.
Faraó a népet, nem vivé õket Isten 18. Kerülõ úton vezeté azért Isten a
a Filiszteusok földje felé, noha kö- népet, a veres tenger pusztájának
zel vala az; mert monda az Isten: útján...
*42
Netalán mást gondol a nép, ha har-

Hogy kik harcolhattak, kivel? Talán a misszionáriusok a fi-

liszteusokkal?

*40 *42
Mózes II. könyve 12 Mózes II. könyve 13
*41
Mózes II. könyve 23

41
 Nos, elöl haladt egy légi jármû, melyet követve, kisebb pihe-
nõket közbeiktatva, éjjel és nappal haladtak a menekülõk.
21. Az Úr pedig megy vala elõttök 22. Nem távozott el a felhõoszlop
nappal felhõoszlopban, hogy vezé- nappal, sem a tûzoszlop éjjel a nép
relje õket az úton, éjjel pedig tûzosz- elõl.
*43
lopban, hogy világítson nékik, hogy
éjjel és nappal mehessenek.

Újra csak egy fogalomzavarral találkozunk. Egyszer angyalról

van szó, másszor meg az Úrról. Ez azért van, mert Mózes zavar-
ban volt. Látott egy légi jármûvet, de fogalma sem volt, hogyan
nevezze. Egyszer így, egyszer meg úgy nevezi.
Ez a jármû egyértelmûen egy reaktív hajtómûvel rendelkezõ
szerkezet volt, melynek az a lényege, hogy elégetve az üzem-
anyagot, nagy sebességû gázsugarat állít elõ, és a hatás—ellen-
hatás elvét kihasználva mozog a kívánt irányba. Ilyenek nap-
jainkban a rakéták is.
Természetesen a kilépõ izzó gázsugár a vízgõzzel kevered-
ve (oxigén+hidrogén hajtóanyag esetén) lép ki a hajtómû fúvó-
káiból. Erõs nappali világosság mellett a hajtómûbõl kilépõ víz-
gõz “elfedi” az izzó gázsugár fényét, hiszen nappali fényt szór-
va sokkal erõsebb fényû, mint a gázsugár. Így nappal a kilépõ
gázsugár valóban — felhõoszlop.
Mindkét felvételen
egyfajta ”felhõosz-
lop” látható. Mely
természetesen nem
az. Ellenkezõleg: az
emelkedõ jármû
hajtómûvébõl elõ-
csapó lehûlt égéster-
mékek egyvelege.
A jármûvet követi
ez a füstbõl álló ”osz-
lop” mindaddig, míg
a légkörben szét nem
oszlik.
Az 1. ábrán egy MX
1. ábra Peacekeeper kísérle-
"Felhõoszlop"
ti rakéta startja látha-
tó az USA-beli Vandenberg légitámaszponton. A felvétel 1996.
december 5.-én készült.

*43
Mózes II. könyve 13

42
 A 2. ábra 1996. március
7.-én készült ugyanott. A
felvételen egy nukleáris
ballisztikus hordozóraké-
ta startja látható, ahogy
éppen az egyik földbe rej-
tett rakétasilóból kiemel-
kedik.
Visszatérve történetünk-
höz, javaslom, próbáljuk
meg az említett felvéte-
leket egy sok ezer évvel
ezelõtt élt ember szem-
szögébõl megérteni.
Vajon képes volt-e min-
dennemû tudományos is-
meretek híján megérteni
mindazt, amit látott?
2. ábra
Egy másik "felhõoszlop"
A késõbbiekben Jób is beszél
errõl, ekképpen:
29. De sõt értheti-é valaki a
felhõ szétoszlását, az õ sá-
torának zúgását?
*44

Hiszen a korabeli szemtanúknak

még a leghalványabb fogalmuk sem
volt arról, miért kíséri szinte minden
alkalommal az ”Urat” a ”felhõ”?
Hasonlóképpen nem értették
több ezer évvel korábban a ”tûz-
oszlop” mibenlétét sem. Elvégre
abban az idõben az emberek a tüzet
leginkább ”máglya” alakjában is-
merték, mely békésen lobog.
De ”oszlop” alakút? Hiszen ho-
gyan is lehet a tûz ”oszlop” alakú?
— kérdezgették egymástól. 3. ábra
Mi már ismerünk ilyet. A 3. ábrán "Tûzoszlop"
egy ilyen ”tûzoszlop” látható, mely nem egyéb, mint a jármû
reaktív hajtómûvébõl kicsapó sok ezer fokos izzó gázsugár.
*44
Jób könyve 36

43
 Természetesen a nappali világosság híján az éj sötétjében az
izzó gázsugár messzire ellátszik.
Ezért éjjel a ”felhõoszlopnak” pont az ellentéte. Ilyenkor a
sötétségben szinte nem is látszik a vízgõz, ellenben jól látszik
a hajtómûbõl kilépõ magas hõmérsékletû gázsugár. Így sötét-
ben valóban — tûzoszlop. Azért oszlop, mert a reaktív gázsugár
függõlegesen lefelé irányul, így tartva lebegésben a nehézkedé-
si erõ ellenében a jármûvet.
A 3. ábrán egy MX rakéta startjáról alkonyati sötétben készült
közeli felvétel látható a Vandenberg támaszponton.
De térjünk most vissza történetünkhöz.
A terv szerint a népnek a Vörös-tengert megkerülve kellett
volna eljutnia a Sinai-félszigetre. A korábbiakból azonban kide-
rült, hogy a fáraó szószegõ volt. Korábban sem tartotta meg
egyetlen ígéretét sem. Ezúttal sem történt ez másképp.
Ahogy elmúlt az akció okozta sokk, az egyiptomiak üldözõbe
vették a menekülõket. Fegyveresek indultak el a gyalog, csalá-
dostól menekülõ emberek után.
6. Befogata tehát szekerébe (a szekerét és hárman-hárman valá-
fáraó) és maga mellé vevé az õ nak mindeniken.
népét. 8. És megkeményíté az Úr a Faraó-
7. És võn hatszáz válogatott sze- nak, az égyiptomi királynak a szivét,
keret és Égyiptom minden egyéb hogy ûzõbe vegye az Izráel fiait;...
*45

Az erõltetett menetben harci szekerekkel haladó fegyvere-

sekkel szemben a gyalogosan menekülõknek nem volt nagy
elõnyük. Így az egyik éjszakai pihenõ közben az üldözõk szin-
te már be is érték õket:
9. És az Égyiptombéliek utánok nyo- 10. A mint közeledék a Faraó, Izráel
mulának és elérék õket a tenger fiai felemelék szemeiket, és ímé az
mellett, a hol táboroznak vala, a Fa- Égyiptombeliek nyomukban van-
raónak minden lova, szekere, meg nak. És nagyon megfélemlének s
lovasai és serege Pi-Hahiróth mel- az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
lett, Baál-Czefón elõtt.
*46

A helyzet kezdett kritikussá válni. Hiszen ha utolérik a mene-

külõket, akkor semmi kétség sincs afelõl, hogy mi történt volna:
9. Az ellenség monda: Ûzöm, utólé- bosszúm töltöm rajtok. Kardomat
rem õket, zsákmányt osztok, kirántom, s kiirtja õket karom.
*47

*45,*46 *47
Mózes II. könyve 14 Mózes II. könyve 15

44
 A válságosra fordult helyzet miatt Mózes a személyi hívóval
felvette a kapcsolatot a misszionáriusokkal és kétségbeeset-
ten kérte azok segítségét:
15. És monda az Úr Mózesnek: ráel fiainak, hogy induljanak el.
Mit kiáltasz hozzám? Szólj Iz-
*48

Már nem volt idõ arra, hogy megkerüljék a Vörös-tengert, és a

Sinai-félszigetet az Afrikával összekötõ földszoroson keresztül
átjussanak a félszigetre. Valamilyen extra megoldást kellett
találni.
Más út nem volt — csak a Vörös-tenger...
A misszionáriusok akcióba is léptek, de idõt kellett nyerni.
Ezt a következõ módon tették:
19. Elindula azért az Istennek 20. És oda méne az Égyiptom-
Angyala, a ki jár vala az Izráel beliek tábora és az Izráel tábora
tábora elõtt, és méne mögéjök; a közé; így lõn a felhõ és a
felhõ oszlop is elindula elõlök setétség: az éjszakát pedig meg-
s mögéjök álla (természetesen, világosítja vala. És egész
hiszen a “felhõoszlop” a jármû éjszaka nem közelítettek
hajtómûvének terméke volt, s így egymáshoz.
*49
arra “mozgott”, amerre a jármû
haladt).

Tehát a jármû elindult, az üldözõk és üldözöttek közt állt meg

és kezdett el lebegni. Mivel éjszaka volt és sötétség, ezért be-
kapcsolták a jármû nagy teljesítményû fényszóróit, bevilágítva
ezzel a terepet.
A misszionáriusok lettek így a helyzet urai. A terep erõs meg-
világítása és a lebegõ jármû láttán az üldözõk nem mertek raj-
taütni az izraeliták táborán. De mindez csak ideiglenes volt.
Mivel az üldözõk bosszúvágya erõsebb volt félelmüknél, nap-
pali világosságnál a két tábor bármelyik pillanatban harcba ke-
veredhetett egymással. Akkor pedig a misszionáriusok sem-
milyen módon sem tudták volna megvédelmezni az izraelitá-
kat. És ezt õk is nagyon jól tudták.
Ezért, bevetve szupertechnikájukat, egész éjszaka, messze
kinn a tengeren nagy erõkkel dolgoztak...

RÖVID TARTALOM.
A szabadulás éjszakáján végrehajtott fegyveres invázió nyo-
mán az izraelita rabszolgák számára megnyílt a szabadulás le-

*48,*49
Mózes II. könyve 14

45
hetõsége. Míg az egyiptomiak a fegyveres rajtaütés okozta sokk
hatása alatt voltak, addig õk rendezett sorokban hagyták el az
országot. A történelem legnagyobb népvándorlása vette ezzel
kezdetét, melyet egy földönkívüli civilizáció képviselõi kez-
deményeztek.
Mivel a menekülõk nem ismerték az utat, melyen haladniuk
kellett a kijelölt új hazájuk felé, ezért a tömeg elõtt éjjel és
nappal egy légi jármû haladt, mely vezette, s vészhelyzet ese-
tén fegyvereivel meg is tudta védelmezni õket.
Ugyanakkor Egyiptomban a zûrzavar elült. A félelmet és rette-
netet immár a bosszúvágy váltotta fel. Üldözõbe vették a me-
nekülõket és a tenger partján utol is érték õket...

46
 A VÖRÖS-TENGER

Egész éjjel, míg az “angyal” sakkban tartotta az üldözõket,

kinn a nyílt tengeren a misszionáriusok, bevetve magas szintû
technikájukat, lázasan tevékenykedtek. Hiszen már csak né-
hány óra maradt virradatig. És nem volt más út a menekülõk
számára, csak a tenger...
Mindebbõl persze egyelõre sem az izraeliták, sem üldözõik
nem tudtak semmit. Ami akkor ott történt, az az éjszaka sötét-
jébe veszett. Egész éjjel erõs keleti szél fújt...
21. ...az Úr pedig egész éjjel erõs keleti széllel hajtá a tengert...
*50
Azért valamit hallani is lehetett:
9. Rákiálta a veres tengerre és geken, mint egy síkon.
kiszáradt, s úgy vivé õket a mélysé- *51

A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a misszionárius jármûvek

hangjait gyakran említik úgy a krónikások, mint kiáltást.
Hallani tehát hallották, hogy valami történik ott kinn a tenge-
ren, a sötétben azonban semmit nem láttak.
És felvirradt a hajnal...
Indulni kellett, de hátukban ott voltak üldözõik. Percek kér-
dése volt csupán, hogy az egyiptomiak támadnak...
Mózes parancsot kapott az indulásra. Ekkor az “angyal” — az
a jármû, mely egész éjjel hátvédként védte a menekülõket a
rajtaütéstõl — néhány lövést adott le az üldözõk táborára...
24. És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr és felhõ-oszlopból és megzavará
az Égyiptombeliek táborára a tûz - az Égyiptombeliek táborát.
*52

Az egyiptomiak között a lövések hatására zûrzavar tört ki.

Ekkor egy emberként indult el a menekülõk sokasága a tenger
felé...
Amikor a parthoz értek, szemük elé valami hihetetlen lát-
vány tárult. A hullámzó tenger helyett... szilárd sík volt a terü-
let. Soha ilyet nem láttak korábban...
22. És szárazon menének az Izráel 8. Orrod lehelletétõl feltorlódtak a
fiai a tenger közepébe, a vizek pe- vizek. És a futó habok fal mód-
dig kõfal gyanánt valának né- jára megálltak; a mélységes
kik jobbkezök és balkezök felõl. vizek megmerevültek a ten-
ger szívében.
*53 *54

*50,*52,*53 *54
Mózes II. könyve 14 Mózes II. könyve 15
*51
Zsoltárok könyve 106

47
 Mikor az elsõk, a bátrabbak tettek néhány lépést a korábban
hullámzó, de immár szilárd felszínen, sehogy sem értették, mi
történt. Sarkukkal, talpukkal megkocogtatták — vajon a többiek,
asszonyok, gyerekek is ráléphetnek-e? Nem fognak-e elme-
rülni?
De bárhogy is csapkodtak a talpukkal, eléggé biztonságos-
nak tûnt. Mintha a tenger vize egyszeriben a lábuk alatt meg-
merevedett volna...
De nem volt idõ csodálkozni. Az üldözõkkel a nyomukban
menni kellett...
Vajon mi lehetett az? Sík volt, a futó habok fal módjára meg-
álltak... A vizek megmerevültek...
A víz szilárd anyagként viselkedett...
Nézzük csak, a fizika a víz milyen halmazállapotait ismeri?
Gáznemû, folyékony és szilárd... A jég!
Virradatkor a menekülõk szeme elé egy részben befagyott
tenger látványa tárult...
A misszionáriusok légi jármûveikrõl egész éjszaka erõsen
lehûtött gázsugárral fagyasztották a tenger felszínét. Napjaink-
ban technikánkkal minderre már mi is képesek lennénk...
Hogy honnét vették a hûtést? Ne feledjük azt, hogy a Bibliában
a misszionáriusok jármûveivel rendszeresen együtt járt a felhõ.
Ez nem egyéb, mint vízgõz. És tudjuk azt is, hogy a jármûvek
nagy része reaktív meghajtású volt. Mi is használunk ilyeneket.
Ezek a hajtómûvek pedig folyékony oxigénnel és hidrogénnel
mûködnek. Így az égés végterméke a vízgõz — a felhõ...
Mivel ilyen hajtómûvekkel rendelkezõ repülõ szerkezeteik
voltak, ezért rendelkezésükre állt a folyékony oxigén, és a fo-
lyékony hidrogén, mint azok üzemanyaga.
Napjainkban is elõ tudunk állítani bármely gázt folyékony álla-
potban. Így a folyékony nitrogén —196, míg az oxigén —183, a
hidrogén —253 Celsius-fokos.
Ha most ezek bármelyikét bepermetezzük valamilyen légsûrítõ
által elõállított gázsugárba (hiszen az *54/8 légsugárról — le-
heletrõl beszél), akkor annak a hõmérsékletét mondjuk mínusz
száz fokra is lehûthetjük. Nem nehéz elképzelni, hogy mi törté-
nik, ha ezt a rendkívül hideg légsugarat a tenger felszínére
irányítjuk. Az pillanatszerûen megfagy. A futó habok egy pillanat
alatt megmerevednek...

48
 Ha megfelelõ ideig hûtjük a megfagyott felszínt, akkor már kép-
zõdhet olyan vastagságú jég, hogy az rövid ideig elbírjon sok em-
bert, míg azok futva áthaladnak rajta...
A vízrõl tudjuk azt is, hogy rossz hõvezetõ. A jég ugyan olvad-
ni kezd, de az olvadás üteme nem lesz túl gyors. Így talán órá-
kig is megmarad a jégréteg.
Tehát az izraeliták elindultak a befagyott felszínen a túlsó
partra. Mivel az átkelés huzamosabb ideig tartott, a misszioná-
riusok több kilométerrel a menekülõ sokaság elõtt továbbra is
fagyasztották a tengert.
Az üldözõk táborában a lövések hatására kitört zûrzavar azon-
ban nem tartott sokáig. A fegyveresek rendezték soraikat, és
üldözõbe vették a közben idõt nyert menekülõket, akik már
ekkor erõsen bennjártak a jégmezõn...
Az üldözõk harci szekereiken gyors iramban nyomultak utá-
nuk a befagyott tengerre. De a szekerek kerekei erõsen lehûl-
tek, és mint lehûléskor minden anyag, így a kerékagyak is ösz-
szehúzódtak és megszorultak. A kerekek immár nem tudtak
szabadon forogni, hiszen nem voltak ilyen hõmérsékleti viszo-
nyokra tervezve...
23. Az Égyiptombeliek pedig utánok 25. És megállítá szekereik
nyomulának és bemenének a Fa- kerekeit és nehezen von-
raó minden lovai, szekerei és lova- szoltatá azokat...
*55
sai a tenger közepébe.

Így már érthetõ, hogy éjszaka miért fújt keleti szél a tenger
felõl. Az erõs lehûlés intenzív légmozgást váltott ki a térség-
ben. Ne feledjük, hogy éjszaka a menekülõk még a tenger nyu-
gati partján voltak.
De miért nem nevezi Mózes nevén a dolgokat. Miért beszél
falról, meg arról, hogy “a mélységes vizek megmerevültek a
tenger szívében”, és nem jégrõl?
Hát azért, mert addig még soha nem látott jeget!
Mert hol fekszik Egyiptom? A szubtrópusi övezetben. Ahol
gyakorlatilag soha nem csökken a levegõ hõmérséklete fagy-
pont alá... A téli középhõmérséklet 18—20 oC körüli. A Vörös-
tenger partvidékén 2—3 oC-kal ennél is magasabb. Hát ezért az
ott élõk soha nem láttak jeget!
Persze mondhatnák azt, hogy a sivatagban éjjel erõsen lehûl
a levegõ. De csak rövid idõre. A víz a kulacsban még megder-
medni sem érkezik...

*55
Mózes II. könyve 14

49
 Csak napjainkban, felhasználva a modern technika vívmányait,
tudunk például Egyiptomban a hûtõgépek segítségével jeget
elõállítani. De négyezer évvel ezelõtt?
Akkor ott a víz szilárd halmazállapotát — a jeget — nem is-
merték. Ezért, amikor a menekülõk meglátták a befagyott ten-
gert, nem tudták, mi is az. Csak körülírni tudták azt, amit láttak...
Tartott a menekülés. A végtelenül távolinak tûnõ túlpart egy-
re közeledett. Az izraeliták utolsó erejüket összeszedve me-
nekültek, de az üldözõk valamivel gyorsabbak voltak. Hiszen
az öregekkel és gyermekekkel menekülõ izraeliták nem tud-
ták tartani azt a gyors iramot, amivel a harcedzett egyiptomi
fegyveresek haladtak. A két tábor között a távolság egyre fo-
gyott. A menekülõk hátvédei már látták az egyiptomiakat, akik
kíméletlen elszántsággal, bosszúvágytól vezérelve már-már a
nyakukban lihegtek. A túlpart körvonalai felsejlettek a távol-
ban. Még csak egy kis idõ, és elérik a partot...
A távolság az üldözõk és az üldözöttek közt egyre fogyott.
Úgy látszott, hogy utolérik õket, és mindennek vége. Mikor is
az elsõ izraeliták partra léptek.
Ahogy közeledtek az üldözõk, egyre nagyobb halálfélelem
uralkodott el a menekülõkön. Az anyák testükkel védelmez-
ték gyermeküket, az öregek és betegek kérlelték az õket segí-
tõket, hogy hagyják ott õket a jégmezõn és mentsék saját éle-
tüket...
Utolsó erejüket is összeszedve az ájulással küszködõ mene-
külõk partra értek. De már csak percek kérdése volt, hogy a
fegyveresek is oda érjenek. A tömeg sikolyban és könyörgés-
ben tört ki. A pánik erõt vett rajtuk...
Ekkor az “angyal” a parti jégmezõ fölé repült és kis magas-
ságba ereszkedve a jég fölé, hajtómûvei forró gázáramával ol-
vasztani kezdte a jeget (hiszen az *58/10 újra csak gázáramról
beszél). Más jármûvek is csatlakoztak hozzá. A jég a több ezer
fokos gázáram hatására pillanatok alatt olvadni és párologni kez-
dett. Az izraeliták szemei elõl az üldözõket gõzfelhõ takarta el.
7. Akkor az Úrhoz kiáltának, és ho- és elborítá õket. Szemeitek is lát-
mályt vete ti közétek és az égyipto- ták azt, amit cselekedtem vala az
miak közé, és rájok vivé a tengert égyiptomiakkal...
*56

*56
Józsué könyve 24

50
 Ahogy a jég olvadni kezdett, az üldözõk megértették, hogy
nincs kiút, végük van...
25. ...És mondának az Égyiptom- az Úr hadakozik érettök Égyiptom
beliek: Fussunk az Izráel elõl, mert ellen.
*57

A jég megolvadt, és a tenger mindent elborított.

10. Leheltél lehelleteddel s tenger az ólom a nagy vizekben.
borítá be õket: elmerültek, mint *58

Felvetõdik egy kérdés: miért választották a misszionáriusok

a menekítésnek ezt a módját, ha fegyvereikkel nyugodtan meg-
semmisíthették volna az üldözõket. Hiszen azoknak csak íjaik,
lándzsáik, kardjaik és tõreik voltak?
Ez az eset is bizonyítja azt, hogy ez a kozmikus civilizáció
békés természetû. Csak a legvégsõ esetben alkalmaz erõt.
Ha az egyiptomiakat nem vakította volna el a bosszúvágy,
akkor nem vesztek volna oda...

RÖVID TARTALOM.
Mikor a menekülõ izraelitákat az egyiptomi fegyveresek a
tenger partjánál beérték, a helyzet válságosra fordult. Már nem
volt idõ arra, hogy a vándorlók, megkerülve a tengert, eljussa-
nak a Sinai-félszigetre. Egy extra megoldást kellett a misszio-
náriusoknak találniuk. Ugyan szabadon leöldökölhették volna
fegyvereikkel az üldözõket, azonban mégse tették ezt. Helyette
arra vállalkoztak, hogy átvezetik a menekülõket a Vörös-ten-
geren. Ehhez egész éjszaka légi jármûveik segítségével
fagyasztották a tenger felszínét, mindaddig, míg azon olyan vas-
tagságú jégréteg képzõdött, mely immár elbírta a menekülõk
súlyát.
Eközben az ”angyal” sakkban tartotta a bosszúra szomjazó
egyiptomiakat.
Reggel a jármû néhány lövést adott le az üldözõk táborára,
aminek következtében ott zûrzavar keletkezett.
Ezt kihasználva nyertek némi elõnyt a menekülõk. Viszont
rendezve soraikat, a fegyveresek a menekülõk nyomába
eredtek. De mivel harci kocsijaik nem voltak arra tervezve, hogy
jégmezõn, alacsony hõmérsékleten mûködjenek, ezért fel-
mondták a szolgálatot. De mindennek ellenére tovább haladtak.
*57 *58
Mózes II. könyve 14 Mózes II. könyve 15

51
 Mikor a menekülõk mindannyian elérték a túlpartot, az ”an-
gyal” a jégmezõ fölé ereszkedett, s hajtómûvei forró
gázáramával gyors ütemben elkezdte olvasztani a jeget. Az
felolvadt, a tenger visszatért medrébe, és az üldözõk mindenes-
tõl odavesztek.
Az általánosan elfogadott nézet szerint a Vörös-tenger a szél
hatására mintegy visszahúzódott, és így az izraeliták a tenger
medrében haladhattak. Ugyanakkor Mózes arról beszél, hogy
úgy haladtak a tengeren, mint egy síkon (*51/9). A tenger
medrérõl meg tudjuk azt, hogy iszapos, süppedõs. Semmikép-
pen sem sík. Úgyhogy a menekülõk ekkor bokáig, sõt néhol
térdig merültek volna a sáros, süppedõs, iszapos felszínbe.
Az egyiptomiak se lettek volna képesek szekereiken a tenger
medrében haladni, hiszen azok tengelyig merültek volna az
iszapba. Azonkívül a pattanásig feszült helyzetben, amikor a
két tábor farkasszemet nézett egymással, nem volt idõ kivárni
azt, míg a szél vagy visszaszorítja a tengert, vagy sem.

52
 A MANNA

Az izraeliták megmenekültek. Az õket üldözõk mind egy szá-

lig belevesztek a Vörös-tenger vizébe. A halálos veszély, mely
az egyiptomiak részérõl õket fenyegette, megszûnt.
Kiheverve a menekülés fáradalmait, útra keltek.
Azonban egy újabb, nagyon komoly problémával kellett szem-
benézniük: fogytán volt az ivóvízkészletük. És õk sok százez-
ren voltak...
22. Ennekutánna elindítá Mózes 24. És zúgolódik vala a nép Mózes
az Izráelt a veres tengertõl, és ellen, mondván: Mit igyunk?
menének Súr puszta felé; három 27. És jutának Élimbe, és ott tizen-
napig menének a pusztában és két forrás vala és hetven pálmafa;
nem találának vizet. és tábort ütének ott a vizek mellett.
*59

Az idõ elõrehaladtával erõsen fogyatkozott az élelmiszerkész-

let is:
1. És elindulának Élimbõl és érkezék
Izráel fiainak egész gyülekezete a
Szin pusztájába, mely Élim között és
Sinai között van, a második hónap-
nak tizenötödik napján, Égyiptom
földérõl való kijövetelök után.
2. És zúgolódék Izráel fiainak egész
gyülekezete Mózes és Áron ellen a
pusztában.
3. S mondának nékik Izráel fiai: Bár
megholtunk volna az Úr keze által
Égyiptom földén, a mikor a húsos
fazék mellett ülünk vala, a mikor jól
lakhatunk vala kenyérrel; mert azért
hoztatok ki minket ebbe a pusztá-
ba, hogy mind e sokaságot éhség-
gel öljétek meg.
*60

Mivel a készletek elfogytak, a pusztában meg nem ejthettek

vadat és halat sem foghattak, ezért a helyzet kezdett válsá-
gossá válni. Valahogyan meg kellett oldani a több százezres
tömeg élelmezését. Különben az éhhalál várt rájuk:

50. Ez az a kenyér, a mely a menny- belõle és meg ne haljon.

bõl szállott alá, hogy kiki egyék *61

De hogyan?
Mózes a készüléke segítségével felvette a kapcsolatot a
misszionáriusokkal, és ecsetelve a kialakult tarthatatlan hely-
zetet, kérte sürgõsen a segítségüket.
És itt azok újra bevetették a technikájukat...

*59 *61
Mózes II. könyve 15 János evangyélioma 6
*60
Mózes II. könyve 16

53
 A készüléken keresztül közölték Mózessel, hogy mi fog történ-
ni. 4. És monda az Úr Mózesnek: Ímé napra valót, hogy megkísértsem:
én esõképen bocsátok néktek ke- akar-é az én törvényem szerint jár-
nyeret az égbõl; menjen ki azért a ni, vagy nem?
nép és szedjen naponként arra a
*62

Így hát Mózes és Áron tudta, hogy mi fog történni. Nem azért
voltak próféták, mert elõre tudták a jövõt, hanem azért, mert a
misszionáriusokkal a készüléken keresztül tartották a kapcso-
latot, így azok jó elõre közölték velük mindazt, amit tenni fog-
nak.
7. Reggel pedig meglátjátok az Úr zúgolódástokat az Úr ellen...
*63
dicsõségét; mert meghallotta a ti

A nép minderrõl persze semmit sem tudott...

9. Áronnak pedig monda Mózes: dulának, és ímé az Úr dicsõ-

Mondd meg az Izráel fiai egész gyü-
lekezetének: Járuljatok az Úr elé;
mert meghallotta a ti zúgolódásto-
kat.
10. És lõn, mikor beszéle Áron
az Izráel fiai egész gyüleke-
zetének, a puszta felé for-
sége megjelenék a felhõben.
*64
6. És monda Mózes és Áron Izráel
minden fiainak: Estve megtudjátok,
hogy az Úr hozott ki titeket Égyip-
tom földérõl;
*65

4. ábra
”...és ímé az Úr dicsõsége
megjelenék a felhõben...”
A misszionáriusok ren-
deztek egy bemutatót. Ez-
zel akarták a lázongó népet
megnyugtatni. Másrészt,
hogy ne fulladjon a vándor-
lás kudarcba, mert lázadás
és pánik tör ki az izraeliták
között, a hangadókat meg-
félemlítették.
Mózes jelentésébõl, me-
lyet a személyi készülékén
tett, tudták, hogy a helyzet
kezd tarthatatlanná válni.
Ezért utasították õt, hogy
közölje az emberekkel: az
Úr meg fog jelenni az égbol-
ton. Ugyanakkor az egyik
misszionárius jármû le-

*62,*63,*64,*65
Mózes II. könyve 16

54
génysége parancsot kapott, hogy “bemutató repülést” végezve
repüljön el az izraeliták tábora fölött. A jármû el is indult...
Áron összegyûjtötte az elégedetlenkedõ embereket, hogy szólni
kíván hozzájuk. Elkezdte a beszédét. Közölte velük, hogy az Úr
meghallotta elégedetlenkedésüket, és meg fogják látni az Úr di-
csõségét.
(Hogy mi az a dicsõség? A Biblia összes könyve azt a fényt,
mely nem a Napból, a Holdból vagy a csillagokból ered, és nem
is tûz vagy fáklya fénye, hanem érthetetlen eredetû, dicsõség-
nek nevezi.)
Ahogy beszélt az egybegyûltekhez, egyszer csak a távoli égbol-
ton dübörgés zaja hangzott fel. Egy repülõ szerkezet közeledett...
Az emberek persze önkéntelenül megfordultak a hang irányá-
ba. És ekkor meglátták az égbolton magasan a felhõk fölött repülõ
jármû reaktív hajtómûvének fényét...
A látvány természetesen megbabonázta az embereket. Egy csa-
pásra megfeledkeztek az elégedetlenkedésrõl. De mindez nem
oldotta meg a helyzetet, csak ideiglenesen csillapította le az in-
dulatokat.
Valamilyen úton-módon a tömegekhez élelmiszert kellett eljut-
tatni, mert a készletük már nem volt elegendõ ahhoz, hogy
visszaforduljanak vagy eljussanak a legközelebbi lakott helyre.
Az éhhalál fenyegette az embereket...
A segítséget csak légi úton lehetett eljuttatni. De “közönséges”
élelmiszerrõl szó sem lehetett. Hiszen a félmilliónál is több em-
bernek naponta sok száz tonnánál is több élelemre lett volna
szüksége. Itt segített a szuperfejlett nem földi eredetû technika.
Lássuk hogyan:
13. ...reggel pedig harmatszál- 19. Azt is mondá nékik Mózes: Sen-
lás lõn a tábor körûl. ki ne hagyjon abból reggelre.
14. Mikor pedig a harmatszál- 20. De nem hallgatának Mózesre,
lás megszûnék, ímé a pusz- mert némelyek hagyának abból
tának színén apró gömbölye- reggelre; és megférgesedék s meg-
gek valának, aprók mint a büszhödék...
dara a földön. 21. Szedék pedig azt regge-
15. A mint megláták az Izráel fiai, lenként, kiki a mennyit megehetik
mondának egymásnak: Mán ez! vala, mert ha a nap felmele-
mert nem tudják vala mi az. Mózes gedett, elolvad vala.
*66
pedig monda nékik: Ez az a kenyér,
melyet az Úr adott néktek eledelül. 9. Mikor pedig a harmat le-
16. Az Úr parancsolata pedig ez: száll vala a táborra éjjel, a
Szedjen abból kiki a mennyit manna is mindjárt leszáll va-
megehetik... la arra.
*67

*66 *67
Mózes II. könyve 16 Mózes IV. könyve 11

55
 Tehát a “manna” megjelenését valamiféle “harmatszállás” —
ködszitálás, folyadékpermet lecsapódása elõzte meg. Mindez
éjjel történt. Reggelre pedig, ahová a folyadékpermet lecsapó-
dott, ott apró gömbölyegek, egyfajta daraszerû anyag jelent meg.
Ez a valami nem bírta a hõt, nagyon bomlékony volt. A Nap
melegének a hatására elolvadt. Tárolni sem lehetett sokáig,
hiszen gyorsan megromlott...
Ez a valami eléggé kemény lehetett, mert porrá kellett aprítani.
Ahhoz, hogy fogyasztható legyen, meg kellett fõzni. Ebbõl követ-
kezik, hogy szerves, fehérjékbõl álló anyag volt, melyet hõkeze-
léssel denaturáltak, s így lett az emberek számára emészthetõ.
Íze meg olyan volt, mint az olajos kalácsé...
7. A manna pedig olyan vala mint a vagy megtörik vala mo-
kóriándrum magva, a színe pedig zsárban, és megfõzik vala
mint a bdelliomnak színe. fazékban, és csinálnak vala
8. Kiomol vala pedig a nép, és abból pogácsákat: az íze pedig
szedik vala a mannát, és olyan vala, mint az olajos kalá-
õrlik vala kézimalmokban, csé.
*68

De nem volt valami nagyon ízletes:

5. ...mert nincsen kenyér, víz sin- mi lelkünk.
*69
csen, és e hitvány eledelt útálja a

Ez a fajta anyag a Földön ismeretlen, mert sem azelõtt, sem

azután az emberiség ilyennel nem találkozott.
3. ...enned adá a mannát, a me- nem ismertek...
*70
lyet nem ismertél, sem a te atyáid

Nem földi eredetû, hanem e kozmikus civilizáció tagjainak

szolgál eledelül:
24. És hullatott reájok mannát ele- 31. A mi atyáink a mannát ették a
delül, és mennyei gabonát adott pusztában; a mint meg van írva:
nékik. Mennyei kenyeret adott vala
25. Angyalok kenyerét ette az enniök.
*72
ember, bõséggel vetett nékik ele-
séget.
*71

Tehát a misszionáriusok ekképpen oldották meg a légi élel-

miszer-utánpótlást. Nem élelmiszert dobtak le az éhezõknek a
gépeikrõl, hanem egy számunkra ismeretlen élõ organizmus-
sal beoltott oldatot permeteztek a tábor körüli területekre éj-
szaka. Ezen “gömbölyegek” kialakulásához idõ kellett, mely
reggelig rendelkezésre állt. Azt, hogy fehérje alapú anyagból
*68 *71
Mózes IV. könyve 11 Zsoltárok könyve 78
*69 *72
Mózes IV. könyve 21 János evangyélioma 6
*70
Mózes V. könyve 8

56
állt a manna, bizonyítja, hogy fõzéssel hõkezelni kellett, így
vált emészthetõvé. Ugyanakkor ez a “növény” azért nincs ter-
mészetes körülmények között jelen bolygónkon, mert nagyon
gyorsan bomlik, és nem bírja a Nap melegét.
A Földön persze ismerünk olyan növényt, mely egy esõs éj-
szaka alatt ellepi a talajt — a gomba. A manna persze nem volt
gomba. Csak valami hasonló, de a Földön nem létezõ “növény”.
Ez csak a misszionáriusok hazájában, a “mennyekben” léte-
zik. Melyet õk fogyasztanak.
Az oldatot a misszionáriusok rendszeresen, minden éjjel per-
metezték (*67/9), így az embereknek volt mit enniük. Ez a légi
élelmiszer-utánpótlás mindaddig tartott, míg az izraeliták elju-
tottak olyan területre, ahol már ehettek az ott termõ növények
gyümölcsébõl:
12. És másnaptól kezdve, hogy et- mannájok az Izráel fiainak; hanem
tek vala a föld termésébõl, megszû- Kanaán földének gyümölcsébõl
nék a manna, és nem volt többé evének abban az esztendõben.
*73

RÖVID TARTALOM.
Idõvel, ahogy az izraeliták vándoroltak a pusztában, egyre
fogyott az élelmiszerkészletük. Az élelmiszerhiány mindinkább
súlyos probléma lett. Ekkor Mózes újra használta a készüléket.
Segítséget kért...
Mivel a tömeg létszáma miatt az élelmiszer-segélyezést nem
lehetett a szokványos módon megoldani, ezért a misszionáriu-
sok úgy döntöttek, hogy egy, a Földön ismeretlen ”növényt”
használnak fel erre a célra. Azt az organizmust, mely az õ táp-
lálékuk — mennyei kenyér, angyalok kenyere, melyet hazá-
jukban fogyasztanak. A szokatlan megoldás miatt közölték
Mózessel, hogy milyen módon kell azt feldolgozni ahhoz, hogy
fogyaszthatóvá váljék. Ugyanakkor arra is felhívták a figyelmét,
hogy ez a ”növény” nagyon romlékony, ezért csak annyit szed-
jenek belõle, amennyit aznap elfogyasztanak.
A manna reggeli megjelenését minden esetben este folya-
dékpermet lecsapódása elõzte meg, mely oldat tartalmazta azt
az organizmust, mely reggelre ”felépítette” a fehérje alapú dara-
szerû anyagot.
Ez a légi élelmiszer-segélyezés mindaddig tartott, míg a ván-
dorlók olyan termõ területekre értek, ahol már ehettek a föld
gyümölcsébõl.
*73
Józsué könyve 5

57
 A KÕSZIKLA

Így hát a misszionáriusok megoldották az élelmiszer-segé-

lyezés problémáját, míg az izraeliták a pusztában vándoroltak.
Ugyanakkor a friss, tiszta ivóvíz továbbra is komoly gond ma-
radt. Mivel erõsen fogyott az ivóvízkészlet, a tömegben újra
csak akadtak hangadók, akik lázították a népet.
1. És elindula Izráel fiainak egész gyü- igyunk. És monda nékik Mózes:
lekezete a Szin pusztájából, az Úr Miért versengtek én velem? Miért
rendeléséhez képest az õ útjok kísértitek az Urat?
rendje szerint és tábort ütének Re- 3. És szomjúhozik vala ott a nép a
fidimben. De a népnek nem vala in- vízre és zúgolódék a nép Mózes el-
ni való vize. len és monda: Miért hoztál ki min-
2. Verseng (vitatkozik, veszekszik) ket Égyiptomból? hogy szomjúság-
vala azért a nép Mózessel és mon- gal ölj meg minket, gyermekeinket,
dák: Adjatok nékünk vizet, hogy és barmainkat?
*74

Immár lincshangulat uralkodott. A helyzet tarthatatlanságára

való tekintettel Mózes újra használta a személyi hívót, tanácsot
kérve, hogy mit tegyen a kialakult helyzetben?
4. Mózes pedig az Úrhoz kiálta néppel? Kevés hijja, hogy meg nem
mondván: Mit cselekedjem ezzel a köveznek engemet.
*75

A problémát csak egyféleképpen lehetett megoldani: vizet kel-

lett adni az embereknek, és egy újabb demonstrációt — “cso-
dát” — kellett produkálni, hogy helyreállítsák Mózes megtépá-
zott tekintélyét. Ezért a misszionáriusok, immár sokadszor, új-
ra bevetették mûszaki eszközeiket, és a személyi készüléken
keresztül közölték, mit kell tennie:
5. És az Úr monda Mózesnek: Eredj 6. Ímé én oda állok te elõdbe a
el a nép elõtt (tehát, hogy minden- sziklára a Hóreben, és te sujts a
ki jól lássa) és végy magad mellé sziklára, és víz jõ ki abból, hogy
Izráel vénei közûl; pálczádat is, igyék a nép. És úgy cselekedék
mellyel a folyót megsujtottad, vedd Mózes Izráel vénei szeme láttá-
kezedbe és indulj el. ra.
*76

Az utasításnak megfelelõen Mózes összegyûjtötte Izráel

véneit, vagyis azokat, akiknek az emberek elõtt nagy tekinté-
lyük volt, s elindult az egyik közeli hegy felé. Eközben a
misszionáriusok a hegy tetejére légi úton víztartályokat szállí-
tottak, olyan helyre, ahol azok megközelíthetetlenek voltak.
Hiszen a hegy tetején ott volt az “Úr” — egy jármû. Ezeket a
tartályokat ellasztikus csövekkel összekapcsolták, s a csõve-

*74,*75,*76
Mózes II. könyve 17

58
zetéket levezették a hegy lábához. A végét hõre lágyuló anyag-
gal forrasztották be. Így a víz a csõbõl — s így a tartályokból
sem folyt. Természetesen a csövet álcázták mûnövényekkel
és terepszínnel, így azt látni nem lehetett. A tömlõ vége mint-
egy a sziklából bukkant elõ.
Eközben Mózes a vénekkel közeledett. Annak a hegynek a
lábához kellett menniük, ahol az “Úr” volt.
Mikor mindannyian odaértek, elõvette a misszionáriusoktól
kapott személyi fegyverét, mely egykoron Egyiptomban érint-
hetetlenné tette, és a megfelelõ gombot megnyomva azt a kivá-
lasztott “sziklára” irányította és “elsütötte”.
10. És összegyûjték Mózes és Áron 11. És felemelé Mózes az õ kezét,
a gyülekezetet a kõszikla elé, és és megüté a kõsziklát az õ
monda nékik: Halljátok meg most, vesszejével két ízben: és sok víz
ti lázadók! Avagy e kõsziklából ömle ki, és ivék a gyülekezet és
fakasszunk-é néktek vizet? az õ barmai.
*77

A fegyver hatásának következtében ez a beforrasztott csõvég

szétroncsolódott, és abból... folyni kezdett a víz...
Persze, lehet, hogy a misszionáriusok egy “távvezérelt” rob-
banótöltetet helyeztek el a beforrasztott csõvégnél. Ezt a szer-
kezetet Mózes a “pálczájával” — mint távirányítóval hozta mû-
ködésbe. És lehet, hogy a személyi hívókészüléke szintén eb-
be a “pálcába” volt beépítve.
Mindebbõl a vének csak annyit tudtak és láttak, hogy Mózes
az Úrtól kapott pálcával “megsújtotta” a sziklát és abból víz kez-
dett el folyni. Fogalmuk sem volt arról, hogy a hegyen a
misszionáriusok tevékenykedtek, és ott víztartályokat helyez-
tek el. Arról sem tudtak, hogy Mózes aprólékos utasításokat
kapott arra, hogy melyik hegyet válassza ki, és mit tegyen. Per-
sze, hogy azt mondták: csoda történt.
Így a misszionáriusok egy csapásra két dolgot is elértek: a
szomjazóknak vizet juttattak anélkül, hogy felfedték volna ma-
gukat. Másrészt Mózes tekintélyét ezzel a “csodával” erõsen
megnövelték a vének elõtt. Azok, visszatérve a táborba, elme-
sélték az embereknek a csodát, így ezentúl a lázongók immár
félve tisztelték õt...
Hogy ennek a “csodának” köszönhetõen mekkora tekintélye
lett Mózesnek az emberek között?
14. S a mikor látja vala Mózes ipa dolog az, a mit te a néppel cse-
(Mózes feleségének az apja) lekszel; miért ûlsz te egymagad,
mind azt, a mit õ a néppel csele- mind az egész nép pedig elõtted
kedék, monda (Mózesnek) : Mi áll reggeltõl estig?

*77
Mózes IV. könyve 20

59
 15. És monda Mózes az õ ipának:
Mert a nép Isten akaratát tuda-
kolni jön hozzám;
16. Ha ügyök-bajok van, én hozzám
jõnek és törvényt teszek az ember
között és felebarátja között és tud-
tára adom az Isten végzéseit és tör-
vényeit.
*78

Mózesnek a misszionáriusoknak köszönhetõen újra megnõtt

a tekintélye. Az emberek egész nap hosszú sorokban állva já-
rultak elé, hogy döntsön vitás ügyeikben. Szava törvény lett.
Immár minden készen állt egy kozmikus civilizáció küldöt-
teivel való hivatalos kapcsolatfelvételhez...

RÖVID TARTALOM.
Az Egyiptomból való kijövetel óta a vándorlóknak többször
kellett szembenézniük az élelmiszer, vagy ami még súlyosabb,
az ivóvíz hiányával. Minden esetben, amikor ilyen probléma
merült fel, a tömegben akadtak elégedetlenkedõk, akik lázítot-
ták az embereket. Így Mózes tekintélye csorbát szenvedni
látszott. A misszionáriusok ”csodáinak” köszönhetõen azon-
ban tekintélye helyreállt. De minden esetben az ”Úr” csele-
kedte a ”csodákat” és nem Mózes. Gondoljunk csak a Vörös-
tengernél történtekre, vagy a mannára. Ezúttal az ivóvíz hiánya
annyira elmérgesítette a helyzetet, hogy lincshangulat
uralkodott. Legfõbb ideje volt annak, hogy immár Mózes saját
kezûleg tegyen ”csodát”, persze a misszionáriusok közremû-
ködésével...
Ebben az esetben a személyi készülékén keresztül közölték
vele azt, hogy vigye a véneket az egyik hegy lábához, ahhoz a
hegyhez, amelyiken az ”Urat” fogja látni. A hegyen ekkor már
víztartályok voltak elhelyezve, tele tiszta, friss ivóvízzel. E tartá-
lyok kivezetõ csöve a hegy lábához volt levezetve, és csak
arra várt, hogy Mózes a misszionáriusoktól kapott fegyverrel
megsújtsa azt.
Mikor Mózes a vénekkel a hegy lábához ért, elõvette a fegy-
verét, és elsütötte, szétroncsolva ezzel a lezárt csõvéget. En-
nek következtében a tartályokból folyni kezdett a víz.
A ”csodatételnek” köszönhetõen óriási lett Mózes tekintélye
— szava törvény lett.

*78
Mózes II. könyve 18

60
 MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG

A SINAI HEGY
Az izraeliták korábban még soha nem éltek “önálló” állam-
ban. Nem döntöttek önállóan, nem voltak törvényeik. Míg Egyip-
tomban éltek rabszolgasorban, addig az egyiptomi törvények
vonatkoztak rájuk. Most, hogy felszabadultak a rabszolgasor-
ból, nem voltak egyebek, mint embercsorda, melyet Mózes és
Áron vezetett. Õk mondták meg azt, mi a helyes, és mi nem. A
helyzet tehát eléggé képlékeny volt. Fennállt annak a reális
veszélye, hogy amennyiben nem lesznek önálló törvényei az
immár rabszolgasorból felszabadult tömegeknek, akkor idõ-
vel anarchia uralkodik el közöttük. Ezért fundamentális
normákra volt szükség, melyek egyértelmûen meghatározzák
azt, mi a helyes és mi nem az. A törvényeknek mindenkire
egyformán kellett vonatkozniuk, s ezért kivétel nélkül minden-
kinek alá kellett vetnie magát ezeknek. Persze mindig akad-
nak olyanok, akik nem fogadják el az új szabályokat. Így ha
csak Mózes fogalmazta volna meg azokat, akkor mindenképpen
akadtak volna, akik vitába szállnak vele, s nem tekintik õket
magukra nézve is kötelezõnek. Ezért nyomatékot kellett
azoknak adni. Itt léptek újra színre a misszionáriusok. Eljött a
hivatalos kapcsolatfelvétel ideje...
1. A harmadik hónapban azután 2. Refidimbõl elindulván, érkezének a
hogy kijöttek vala Izráel fiai Égyip- Sinai pusztába és táborba szállának a
tom földérõl, azon a napon érke- pusztában; a hegygyel átellenben szál-
zének a Sinai pusztába. la pedig ott táborba az Izráel.
*79

Amikor a vándorlók a Sinai hegyhez érkeztek, a hegyen

várakozott egy kisebb méretû jármû. Mózes immár egy magas
rangú személlyel találkozott:
3. Mózes pedig felméne az Istenhez,
és szóla hozzá az Úr a hegyrõl,
mondván: Ezt mondd a Jákób há-
zanépének és ezt add tudtára az Iz-
ráel fiainak.
4. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cse-
lekedtem, hogy hordoztalak titeket
sas szárnyakon (itt a szabadulás
éjszakáján bevetett jármûvekre
gondol) és magamhoz bocsátot-
talak titeket.
5. Mostan azért ha figyelmesen
hallgattok szavamra és megtartjá-
tok az én szövetségemet, úgy ti
lesztek nékem valamennyi nép
közt az enyéim; mert enyim az egész
föld (tehát az, akivel Mózes im-
már személyesen beszélt, egy
igen magas rangú misszionárius
volt).
6. És lesztek ti nékem papok biro-
dalma és szent nép. Ezek azok az
ígék (üzenet, feltételek), melyeket
el kell mondanod Izráel fiainak.
*80

*79,*80
Mózes II. könyve 19

61
 A misszionáriusok megszabták azokat a feltételeket, melyek
teljesítése esetén hajlandóak együttmûködni — szövetkezni,
szövetséget kötni — az izraelitákkal. Mózesnek meg kellett vin-
ni az üzenetet a táborozóknak, s azok válaszával kellett vissza-
térnie. További lépéseiket ettõl a választól tették függõvé:
7. Elméne azért Mózes és egybe- 8. És az egész nép egy akarattal fe-
hívá a nép véneit és eleikbe adá lele és monda: Valamit rendelt az
mindazokat a beszédeket, me- Úr, mind megtesszük. És megvivé
lyeket parancsolt vala néki az Úr. Mózes az Úrnak a nép beszédét.
*81

Ha a hagyományos felfogással tekintünk e sorokra, nem ért-

jük, miért kellett közvetítenie Mózesnek az Isten és az izraeli-
ták között. Vinni és hozni az üzenetet. Hiszen az Isten minden-
ható, és mindent tud. Nemde?
Ez is bizonyítja azt, hogy a jelenlegi elképzelések és magya-
rázatok semmiképp nem állják meg a helyüket.
Nos, Mózes visszatért a ”parancsnoki hajóra” a nép válaszá-
val, amit a misszionáriusok megelégedetten nyugtáztak. A po-
zitív válasz komoly távlatokat nyitott az együttmûködés számára.
Elsõ lépésként következett tehát az, hogy azok technológiá-
juk bevetésével nyomatékot adjanak Mózes szavainak:
9. És monda az Úr Mózesnek: Ímé nép mikor beszélek veled és
én hozzád megyek a felhõ homá- higyjenek néked mindörökké...
lyában (jármûvel), hogy hallja a *82

Konkrét instrukciók következtek arra vonatkozóan, hogyan

készüljenek a kapcsolatfelvételre, mit és hogyan tegyenek:

10. Az Úr pedig monda Mózesnek:
Eredj el a néphez és szenteld meg
õket ma, meg holnap és hogy mos-
sák ki az õ ruháikat;
11. És legyenek készek harmad-
napra; mert harmadnapon leszáll
az Úr az egész nép szeme láttára
a Sinai hegyre.
12. És vess határt a népnek kö-
rös körûl, mondván: Vigyázzatok
magatokra, hogy a hegyre fel ne
menjetek s még a szélét se érint-
sétek: mindaz a mi a hegyet érin-
ti, halállal haljon meg.
13. Ne érintse azt kéz, hanem kõvel
köveztessék meg, vagy nyillal nyi-
laztassék le; akár barom, akár em-
ber, ne éljen. Mikor a kürt hosz-
szan hangzik, akkor felme-
hetnek a hegyre.
14. Leszálla azért Mózes a hegy-
rõl a néphez, és megszentelé a
népet, és megmosák az õ ruhái-
kat.
15. És monda a népnek: Legyetek
készen harmadnapra; asszonyhoz
ne közelítsetek.
*83

*81, *82,* 80
Mózes II. könyve 19

62
 A misszionáriusok úgy döntöttek, hogy három nap múlva a
Sinai hegyre a tömegek szeme láttára le fog szállni egy hatal-
mas méretû jármû. Megtiltották azt, hogy egyáltalán bárki is kö-
zelítsen a landoló jármûhöz. Egyrészt mert életüket kockáztat-
ják a hajtómûhöz való közeledéssel, másrészt meg azért, mert
az ûrhajót védõ fegyveresek, ha a tömeg megrohamozná azt,
védekezésül bevetik fegyvereiket.
És eljött a harmadik nap...
16. És lõn harmadnapon, virradat- a hajtómûvek mûködési inten-
kor, mennydörgések, villám- zitása, és ennek következtében
lások és sûrû felhõ lõn a hegyen egy alacsonyabb frekvenciájú
és igen erõs kürtzengés; és meg- hang erõsödik, mivel a kiáram-
rémûle mind az egész táborbeli nép. ló gázok sebessége csökken);
17. És kivezeté Mózes a népet a tá- Mózes beszél vala és az Isten felel
borból az Isten elejibe és megállá- vala néki hangosan.
nak a hegy alatt. 20. Leszálla tehát az Úr a Sinai hegy-
18. Az egész Sinai hegy pedig füs- re, a hegy tetejére, és felhívá az Úr
tölög vala, mivelhogy leszállott Mózest a hegy tetejére, Mózes pe-
arra az Úr tûzben és felmegy vala dig felméne.
annak füstje, mint a kemenczének 21. És monda az Úr Mózesnek:
füstje (magas hõfok, erõteljes Menj alá, intsd meg a népet,
függõleges, felfelé irányuló le- hogy ne törjön elõre az Urat
vegõmozgás!); és az egész hegy látni, mert közûlök sokan el-
nagyon reng vala. hullanak (nehogy spontán meg-
19. És a kürt szava mindinkább erõ- induljon a nép, és megrohanja
södik vala (fokozatosan csökken az ûrhajót)
*84

A Sinai hegyre egy nagyméretû ûrhajó ereszkedett le. Miután

a jármû landolt, a hajtómûvek teljesítményét csökkentették.
Az azokból elõcsapó gázok sebessége fokozatosan csökkent.
Ennek következtében hangja az ultrahang tartományából a hall-
ható tartományba került, vagyis a kezdeti nagyon magas han-
gon sivító hajtómû egyre ”mélyebb hangú” lett — erõsödött a
kürtzengés. Amikor a hajtómû teljesítménye a minimumon volt,
akkor volt a leghangosabb a “kürtzengés”. És ekkor az ûrhajót
biztonságosan meg lehetett közelíteni.
A hajtómûveket teljesen nem állították le. Hiszen nem tud-
ták, hogy a több százezres tömeg hogyan reagál a látványra.
Mert az is elõfordulhatott volna, hogy ha a helyzet ellenõrizhe-
tetlenné válik, gyorsan startolni kell...

*84
Mózes II. könyve 19

63
 Az a megfigyelés, hogy az egész hegy rázkódott — vibrált —,
arra enged következtetni, hogy igen nagy teljesítményûek vol-
tak a hajtómûvek. Még landolás után, csökkentett üzemmód-
ban is képesek voltak ilyen nagy mechanikai hatásra.
Az Úr pedig, aki a népre törne abban az esetben, ha az intés
ellenére megrohanná az ûrhajót, a fegyveres õrség volt, mely
õrizte az ûrhajó biztonságát.
Az emberek az ûrhajó láttán rettenetesen megijedtek:
18. Az egész nép pedig látja vala a 19. És mondának Mózesnek: Te
mennydörgéseket, a villámlá- beszélj velünk, és mi hallgatunk;
sokat, a kürt zengését és a de az Isten ne beszéljen velünk,
hegy füstölgését. És látja vala a hogy meg ne haljunk.
nép, és megrémüle, és hátrább álla.
*85

Még Mózes is a grandiózus látvány hatása alá került:

21. És oly rettenetes volt a láto- Megijedtem és remegek.
*86
mány, hogy Mózes is mondá:

Hogy mit láttak?

2. A Sionról, a melynek szépsége
tökéletes (itt az ûrhajóról van
szó, mely leszállt a Sion he-
gyére), fényeskedik Isten.
3. Eljön a mi Istenünk és nem hall-
gat (dübörgés); emésztõ tûz van
elõtte (a hajtómûvek izzó gázsu-
gara), s körülte erõs forgószél (a
magas hõfok által kiváltott lég-
mozgás).
*87
18. Mert nem járultatok megta-
pintható hegyhez, és lángoló tûz-
höz, és sûrü homályhoz (gõz-
felhõ) , és sötétséghez, és
szélvészhez,
19. És trombita harsogásá-
hoz, és a mondásoknak
szavához (a hajtómûvek dü-
börgése), melyet a kik hallottak,
kérték, hogy ne intéztessék hozzá-
jok szó;
*88
26. Kinek szava akkor megrendítet-
te a földet (a hajtómûvek által
kiváltott detonáció, vibráció)...
*89
21. Távol álla azért a nép, Mózes pe-
dig közelebb méne a felhõhöz,
melyben az Isten (a jármû) vala.
*90

Mindezekbõl eléggé egyértelmûen kiderül, hogy a jármû haj-

tómûveinek a dübörgése — az Úr szava.
8. Oh Isten, mikor kivonultál a te
néped elõtt, mikor a pusztába
beléptél: Szela.
9. A föld reng vala, az egek is
csepegnek vala Isten elõtt, ez a
Sinai hegy is az Isten elõtt,
az Izráel Istene elõtt.
*91

A vibráció, amit a hajtómûvek okoztak, még a hegyet is

megrengette...

*85,*90 *87
Mózes II. könyve 20 Zsoltárok könyve 50
*86,*88,*89 *91
A zsidókhoz írt levél 12 Zsoltárok könyve 68

64
 A késõbbiekben látni fogjuk, hogy ezek az értelmezések va-
lóban helyesek, és jól beilleszthetõk az összképbe. De lássuk
tovább a történéseket:
20. Mózes pedig monda a népnek: és hogy az õ félelme legyen elõt-
Ne féljetek; mert azért jött az Is- tetek, hogy ne vétkezzetek.
ten, hogy titeket megkísértsen, *92
Mi sem bizonyítja jobban azt, hogy az emberek nem tudták
azt, mit látnak:
38. Ez az, a ki ott volt a gyüleke- és a mi atyáinkkal: ki élõ igéket
zetben a pusztában a Sinai he- võn, hogy nékünk adja.
*93
gyen vele beszélõ angyallal

Most újra fel kell tenni a kérdést: Ki vagy mi szállt le a hegyre

— Isten, vagy angyal? Kezd derengeni, hogy valami nincs rend-
jén azzal a képpel, ahogyan mi az angyalokat elképzeljük. Le-
het, hogy jármûvek? Késõbb részletesen fogjuk taglalni ezt a
témát a 10. fejezetben.
Most már mindenki komolyan vette Mózest és a törvényeket.
Ezután következett a hivatalos kapcsolatfelvétel egy nem
földi társadalom küldöttei és az izraeliták vezetõi közt:
1. És monda Mózesnek: Jõjj fel az 2. És csak Mózes közeledjék az
Úrhoz te és Áron, Nádáb és Abihu, Úrhoz, amazok pedig ne közeled-
és az Izráel vénei közül hetvenen, jenek, és a nép se jõjjön fel vele.
és hajtsátok meg magatokat elõt- *94
te távolról.

Tehát a zsidó nép vezetõi hivatalos meghívást kaptak egy

kozmikus civilizáció képviselõitõl, egyfajta kölcsönös bemutat-
kozási látogatásra, ahol étellel és itallal is megvendégelték õket:
9. Azután felméne Mózes és Áron, 11. És Izráel fiainak e választott-
Nádáb és Abihu, és az Izráel vénei jaira nem bocsátá kezét (nem
közül hetvenen; használta ellenük fegyvereit):
10. És láták az Izráel Istenét, jóllehet látták az Istent,
és annak lábai alatt valami mindazáltal ettek és ittak
zafír fényû tárgy vala, és is.
*95
olyan tiszta, mint maga az ég.

Nos, kedves olvasó, annyira várjuk, hogy az ufók felvegyék

velünk a kapcsolatot.
Hivatalosan, hangsúlyozom, hivatalosan, õk ezt már megtet-
ték! Mintegy négyezer évvel ezelõtt...
Hiszen hogyan is képzelnénk egy ilyen kapcsolatfelvételt nap-
jainkban? Megjelennek, esetleg egy közvetítõn keresztül fel-
veszik a kapcsolatot a világ nagy országainak kormányaival, és
egy bemutatkozó — “munkaebéddel” egybekötött — látogatás-

*92 *94,*95
Mózes II. könyve 20 Mózes II. könyve 24
*93
Az apostolok cselekedetei 7

65
ra meghívják azok vezetõit az egyik parancsnoki ûrhajó fedél-
zetére. Pont ez történt akkor is...
De vajon mit értenek a szemtanúk azon, hogy az ”Isten” lába
alatt valamilyen ”zafír fényû tárgy” volt?
Mit láthattak vajon?
Az ugye eléggé valószínûsíthetõ, hogy ha már egy nem földi
társadalom küldöttei ilyen sok energiát fektettek abba, hogy a
Földön egy grandiózus méretû népvándorlást indítsanak el,
akkor a vándorlók képviselõivel — az izraeliták véneivel — a
hivatalos protokoll során e kozmikus társadalom ”kormányzója”
beszélt.
De az kevéssé képzelhetõ, hogy személyesen tartózkodott a
Sinai hegyen landolt jármû fedélzetén.
Helyette a vének egy holografikus kivetített képet láttak. A
”lábai alatt” az a ”zafír fényû tárgy” maga volt a — kivetítõ beren-
dezés, mely a térhatású képet létrehozta...
Napjainkban senki sem csodálkozik az úgynevezett telekon-
ferenciákon, amikor több ember tud egyszerre tárgyalni, kom-
munikálni egymással úgy, hogy partnereiket élõben látják.
Holott azok sok-sok ezer kilométer távolságban vannak tõlük.
Hangjukat hallják, arcukat is látják. Hiszen egymás videóképét
látják a monitoron. Ugyanaz a társadalom, mely sok-sok ezer
évvel korábban kozmikus utazásokat tett, erre ne lett volna
képes?
Hasonlóról tesz említést Mózes egy másik szövegrészben is:
8. Szemtõl szembe szólok õ vele, nem az Úrnak hasonla-
és nyilvánvaló látásban; nem tosságát látja...
*96
homályos beszédek által, ha-

Miután a hivatalos “protokoll” véget ért és a vének távoztak, a

misszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartson velük a
következõ útjukon:
12. És szóla az Úr Mózesnek: Jõjj 13. Felkele azért Mózes és az õ
fel én hozzám a hegyre és maradj szolgája Józsué, és felméne
ott. És átadom néked a kõtáblá- Mózes az Isten hegyére (a
kat, és a törvényt és a parancsola- fedélzetre).
*97
tot, a melyeket írtam, hogy azokra
megtaníttassanak.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Késõbb látni fogjuk, hogy az

ûrhajó kolosszusát, magát a jármûvet, mivel hatalmas volt, sok-
szor említik szintén hegyként. De itt nem kell összetéveszteni
a hegyet, amin a jármû landolt, és más esetben a hegyet —
magát az ûrhajót.

*96 *97
Mózes IV. könyve 12 Mózes II. könyve 24

66
 Mivel Mózes tudta, hogy hosszabb ideig távol lesz, ezért meg-
hagyta, hogy Áron és Húr papokhoz forduljanak kérdéseikkel
az emberek.
14. A véneknek pedig monda: Vár- tek vannak; a kinek valami ügye
jatok itt reánk, míg visszatérünk van, õ hozzájok menjen.
*98
hozzátok: Ímé Áron és Húr vele-
Amikor eljött az indulás ideje, Mózes felszállt a fedélzetre.
Errõl a szövegek így szólnak:
15. Akkor felméne Mózes a hegyre; pedig olyan vala az Izráel fiainak sze-
és felhõ borítá el a hegyet. me elõtt, mint emésztõ tûz, a hegy
16. És az Úr dicsõsége szálla alá a tetején.
Sinai hegyre, és felhõ borítá azt hat 18. És beméne Mózes a felhõ köze-
napon át; a hetedik napon pedig szó- pébe, és felméne a hegyre, és negy-
lítá Mózest a felhõ közepébõl. ven nap és negyven éjjel vala Mó-
17. Az Úr dicsõségének jelensége zes a hegyen.
*99
Az eredeti szövegekben az események zavarosan vannak
leírva. Hiszen nem érthetõ, hogy miért borította felhõ hat napon
át a hegyet, és csak a hetedik napon szólította õt az ”Úr” a felhõ
közepébõl. Hat napig mit csinált ott?
Itt egyértelmû, hogy vagy az, aki lejegyezte Mózes szavait, szí-
nesítette ki fantáziájával a számára érthetetlent, vagy esetleg ez
a szövegrész valamikor megsérült, és egy ”restaurátor” keze nyo-
mát viseli magán. Egy azonban biztos. Ha a részeket megszûrve
helyes sorrendbe rakjuk, akkor a történet érthetõvé válik:
Beszállás

15. Akkor felméne 18.ÉsbeméneMózes

Mózes a hegyre; és a felhõ közepébe, és
1. felhõ borítá el a he-
gyet.
felméne a hegyre...

*101 Start
16. És az Úr dicsõsége
szálla alá a Sinai hegy- 15. ...és felhõ borí-
2. re, és felhõ borítá azt hat
napon át; a hetedik na-
tá el a hegyet.
pon pedig szólítá Mó-
zest a felhõ közepébõl.

*102 Visszatérés
18. És beméne Mó-
zes a felhõ közepé- 16. És az Úr dicsõsége
3. be, és felméne a
hegyre, és negyven
szálla alá a Sinai hegy-
re...
nap és negyven éjjel
vala Mózes a hegyen.
*100

Az eredeti szövegben Valójában mi történt

*98,*99,*100,*101,*102
Mózes II. könyve 24

67
 Mózes felszállt az ûrhajó fedélzetére, amit az elsõ számú
”filmkocka” ábrázol. Ezután a jármû hajtómûveit starthoz indí-
tották.
Startolt, felemelkedett és elrepült — második kocka. Negyven
nap elteltével az égbolton újra feltûnt az ûrhajó, és a fedélzetén
Mózessel landolt a Sinai hegyen — harmadik kocka.
A landoló ûrhajó látványáról imigyen szól a szöveg:
17. Az Úr dicsõségének (a hajtó- lensége pedig olyan vala az Izráel
mûbõl kicsapó izzó reaktív fiainak szeme elõtt, mint emész-
gázsugár és annak a fénye) je- tõ tûz, a hegy tetején.
*103

Tehát a misszionáriusok felajánlották Mózesnek, hogy tartson

velük egy “tanulmányúton”. Ezen az úton olyan információkat
közöltek vele, melyek sorsdöntõ jelentõségûek számunkra. De
errõl majd késõbb...
Mózes elfogadta a meghívást, és felszállt az ûrhajó fedélzetére,
mely ezután startolt és elrepült...
Eközben:
1. Mikor látá a nép, hogy Mózes késik 40. Ezt mondván Áronnak: Csi-
a hegyrõl leszállani, egybegyûle a nép nálj nékünk isteneket, kik
Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, elõttünk járjanak: mert ez a
csinálj nékünk isteneket, kik elõttünk Mózes, ki minket Égyiptom föl-
járjanak; mert nem tudjuk mint lõn débõl kihozott, nem tudjuk mi tör-
dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki tént õ vele.
*105
minket Égyiptom földébõl kihozott.
*104

Negyven napig nem volt sehol. Persze, hiszen ott volt ama
ûrhajó fedélzetén, mely talán egy ûrbázis, vagy egy másik la-
kott világ felé tartott...
Amikor a jármû elrepült, a nép nagyon meg volt rémülve.
Várták, hogy Mózes leereszkedik a hegyrõl, visszatér. De nem
jött. Sem aznap, sem késõbb...
Napok, hetek múltak el. Az emberek azt hitték, hogy odave-
szett. Hiszen ha mind a negyven napig ott állt volna a hegyen a
jármûkolosszus, akkor reggeltõl estig imádták volna. De mivel
nem volt ott, ezért elkezdtek unatkozni...
Követelték Árontól, hogy készítsen nekik egy olyan tárgyat,
amit imádhatnak...
2. És monda nékik Áron: Szedjétek 3. Leszedé azért mind az egész
le az aranyfüggõket, a melyek fele- nép az aranyfüggõket füleirõl, és
ségeietek, fiaitok és leányaitok fü- elvivék Áronhoz.
lein vannak, és hozzátok én hozzám.

*103 *105
Mózes II. könyve 24 Az apostolok cselekedetei 7
*104
Mózes II. könyve 32

68
 4. És elvevé kezökbõl, és alakítá te Isteneid Izráel, a kik kihoztak
azt vésõvel; így csinála abból téged Égyiptom földérõl.
*106
öntött borjút. És szóltak: Ezek a

Ez az aranyborjú testesítette meg számukra a misszionáriu-

sokat.
Hiszen azok nem voltak sehol...

*106
Mózes II. könyve 32

69
 A VISSZATÉRÉS

Ugye emlékszik, kedves olvasó, hogy korábban azokat a moz-

zanatokat, mikor Mózes felszállt a fedélzetre, a jármû startolt
és elrepült, filmkockákhoz hasonlítottuk, melyek magukon ve-
selik egy késõbbi “restaurátor” kezenyomát? Térjünk hát vissza
ezekhez.
Hogy hol volt, és mi történt vele, azt a harmadik fejezetben
fogjuk részletesen tárgyalni. Most foglalkozzunk azokkal az ese-
ményekkel, melyek negyven nap elteltével következtek.
A történetünk onnan folytatódik, amikor a jármû, fedélzetén
Mózessel, megjelent az égbolton, leereszkedett és landolt a
Sinai hegyen:

16. És az Úr dicsõsége szálla alá a sége pedig olyan vala az Izráel fiai-
Sinai hegyre... nak szeme elõtt, mint emésztõ tûz,
17. Az Úr dicsõségének jelen- a hegy tetején.
*107

Mózes elhagyta a fedélzetet:

15. Megfordulék azért, és alájövék la, és a szövetségnek két táblája az

a hegyrõl, a hegy pedig tûzzel ég va- én kezemben vala.
*108

Ahogy biztonságos távolságra távolodott el az ûrhajótól — a

hegy “tûzbe borult”. Hiszen a hajtómûveket újra indították a
starthoz. Mikor megfordult, azt látta, hogy a hajtómûbõl nagy
erõvel tör elõ a “tûz”, s valamivel késõbb a jármû felemelke-
dik és elrepül.
Az a tény, hogy a misszionáriusok a látogatásaik során elõ-
szeretettel választották a magaslati pontokat, azzal magyaráz-
ható, hogy a landolt ûrhajót így semmiképpen sem lehetett ész-
revétlenül megközelíteni. Másrészt meg a tömeg nem rohan-
hatta le váratlanul. Hiszen elõbb fel kellett volna kapaszkodnia
a hegy tetejére a jármûhöz, ami elég idõt biztosított ahhoz, hogy
ezt észleljék és vagy fegyveresen megvédjék magukat a tö-
megtõl, vagy még idõben startoljanak és elhagyják a landolóhe-
lyet.

*107 *108
Mózes II. könyve 24 Mózes V. könyve 9

70
 Így hát Mózes újra ott volt az izraeliták táborában. Amikor
azonban meglátta, hogy mi folyik ott — rettenetesen feldühö-
dött:
19. És mikor közeledett volna a tá-
borhoz, látá a borjút és a tánczolást,
és felgerjede Mózesnek haragja, és
elveté kezébõl a táblákat és össze-
töré azokat a hegy alatt.
20. Azután fogá a borjút, a melyet
csináltak vala, tûzben megégeté,
és apróra töré mígnem porrá lett,
és a vízbe hintvén, itatá azt az Iz-
ráel fiaival.
21. És mondá Mózes Áronnak: Mit
tett néked e nép, hogy ilyen nagy
bûnbe keverted?
22. Felele Áron: Ne gerjedjen fel
uram haragja: ismered e népet, hogy
gonosz.
23. Mert azt mondák nékem:
Csinálj nékünk isteneket, a kik
elõttünk járjanak: mert ama fér-
fiúnak Mózesnek, ki minket
Égyiptom földérõl kihozott, nem
tudjuk mint lõn dolga.
24. Én pedig felelék: Kinek van ara-
nya? Szedjétek le; és nékem ide
adák, én pedig a tûzbe vetettem, és
e borjú formáltaték.
25. És látván Mózes, hogy a nép
megvadula, mert Áron megvadítá
vala õket, ellenségeik csúfjára.
26. Megálla Mózes a tábor kapujá-
ban, és monda: A ki az Úré, ide hoz-
zám! és gyülének õ hozzá mind a
Lévi fiai.
27. És szóla nékik: Ezt mondja az
Úr, Izráel Istene: Kössön minde-
nitek kardot az oldalára, menje-
tek által és vissza a táboron,
egyik kaputól a másik kapuig, és
kiki ölje meg az õ attyafiát, barát-
ját és rokonságát.
28. A Lévi fiai pedig a Mózes be-
széde szerint cselekedének, és el-
hulla azon a napon a népbõl úgy-
mint háromezer férfiú.
*109

Nos, Mózes visszatértekor gyakorlatilag azt látta, hogy a hely-

zet kikerült az irányítása alól. Hiszen az emberek az aranyból
készült borjút imádták, és már nem hallgattak rá. A kialakult
helyzetben nem volt egyéb választása, minthogy véres eszkö-
zökhöz nyúljon, és erõszakkal teremtsen rendet. Így a több
százezer izraelitából mintegy háromezer a rendteremtésnek
esett áldozatul.

*109
Mózes II. könyve 32

71
 A SZÖVETSÉG KÉT TÁBLÁJA

Mózes, mielõtt elhagyta az ûrhajó fedélzetét, két tárgyat ka-

pott, melyeket kõtáblákként említ. Vajon mik voltak ezek?
Mielõtt azonban ennek fejtegetéséhez hozzákezdenénk, tisz-
tázzunk egy fontos fogalmat. Mit is jelent a szövetség? Ez két
fél együttmûködése, szövetkezése valamilyen cél elérése ér-
dekében. E cél érdekében hangolják össze tevékenységüket,
ami lehet egy valamilyen kitûzött végeredmény elérése, vagy
összehangolt akció egy közös ellenféllel szemben.
Adott esetben a szövetkezés egy kitûzött cél elérése érdeké-
ben köttetett. Hogy kik kötötték a szövetséget? Egyik részrõl a
misszionáriusok, másik részrõl az izraeliták. Emlékezzünk
vissza arra, amikor a misszionáriusok kérdésére — hajlandók-
e velük az izraeliták együttmûködni (*80/5-6) — a törzs tagjai
igennel válaszoltak (*81/8).
A tárgyakat, melyeket Mózes visszatérésekor magával hozott,
a bizonyság tábláiként is említik. Azért nevezték így is, mert
ezek szolgáltak bizonyságul arra, hogy a misszionáriusok szö-
vetséget kötöttek az izraelitákkal.
9. Mikor felmegyek vala a hegyre (a melyet az Úr kötött vala veletek, és
Sinai hegyen landolt ûrhajóról a hegyen maradtam vala negyven
van itt szó), hogy átvegyem a kõ- nap és negyven éjjel: kenyeret nem
táblákat, a szövetségnek a tábláit, a ettem sem vizet nem ittam vala.
*110

Mivel a szövetség megköttetett, ezért Mózes egy ”kiképzé-

sen” vett részt, és annak a befejeztével olyan készülékeket
kapott, melyek az együttmûködõ felek közötti kapcsolattartást
tették lehetõvé.
18. Mikor pedig elvégezte vele va- tábláját, az Isten ujjával írt
ló beszédét a Sinai hegyen, által kõtáblákat.
*111
adá Mózesnek a bizonyság két

Bármilyen eredményes együttmûködés elõfeltétele az, hogy

a felek tudjanak egymással operatívan kommunikálni.
Azt, hogy mik voltak a szövetség táblái, illetve a szövetség
ládája — más néven a frigyláda —, abból fogjuk kideríteni, hogy
milyen funkciójuk volt. Leírásukból tudjuk majd meg, hogy tu-
lajdonképpen mik is voltak ezek.

*110 *111
Mózes V. könyve 9 Mózes II. könyve 31

72
 De nézzük, mit is tudunk a mai napon a “kõtáblákról”.
Elképzelésünk szerint ezek nem voltak egyebek, mint két
sima kõtábla, melyekre fel volt vésve a TÍZ PARANCSOLAT, a
törvények. Azt hisszük, hogy Mózes a negyven nap alatt azzal
volt elfoglalva, hogy a “kõtáblákra” felvéste a parancsolatokat.

28. És ott vala az Úrral negyven írá a táblákra a szövetség sza-

nap és negyven éjjel: kenyeret vait, a tíz parancsolatot.
nem evett, vizet sem ivott. És fel-
*112

5., 6. ábra
A "kõtáblák"

Nos, a hagyományos felfogás szerint, ezek a tárgyak nem vol-

tak egyebek, mint kimetszett kõlapok, melyek felületére kala-
pács és vésõ segítségével írásjelek voltak felvésve. Éspedig
az óhéber nyelv írásjelei, melyek az ”Úr” parancsait tolmácsol-
ták.
Ugyanakkor, ellentmondva a hagyományos elképzeléseknek,
a Bibliából kiderül, hogy ezek a táblák nem is Mózes kezének
“írását” tartalmazták:
10. Akkor átadá nékem az Úr a két ujjával valának beírva...
kõtáblát, a melyek az Isten
*113

*112 *113
Mózes II. könyve 34 Mózes V. könyve 9

73
 Sõt, mi több, nem emberi kéz által alkotott tárgyak voltak:
16. A táblák pedig Isten kezé- az írás is Isten írása vala,
nek csinálmányai valának, kimetszve a táblákra.
*114

A táblákon valamiféle “írások” — jelek — voltak, melyeket “Isten”

— a misszionáriusok készítettek, persze a saját nyelvükön.
(Lásd a Nyelv c. részt). E feliratok között voltak olyanok, me-
lyek fényt sugároztak — világítottak:
7. Ha pedig a halálnak betûkkel ráel fiai nem is nézhettek Mózes
kövekbe vésett szolgálata orczájára arczának elmúló dicsõ-
dicsõséges vala, úgyhogy Iz- sége miatt:
*115

Ez a rész két fogalmat köt össze: egyrészt a kõtáblákat és a

“dicsõséget” — a fényt. Hiszen a szöveg itt arról szól, hogy “a
kövekbe vésett szolgálata dicsõséges vala”. Egyértelmû, hogy
a köveken itt a “kõtáblákat” kell érteni.
Így egyrészt tudjuk, hogy a táblákon feliratok voltak, melye-
ket egy szuperfejlett civilizáció képviselõi készítettek, sõt né-
melyek közülük — világítottak.
Nem nehéz a mai technikai tudásunk mellett elképzelni egy
olyan készüléket, melyeken feliratok, nyomógombok és kap-
csolók, illetve ezek mellett elhelyezett apró jelzõfények van-
nak, melyek a készülék állapotát jelzik. Például azt, hogy be
van-e kapcsolva vagy sem.
Mózes két ”táblát” hozott magával az ûrhajóról. Amit immár
bizonyosan tudunk, hogy nem emberi kéz által alkotott tárgyak
voltak, sõt mi több, nem emberek által használt írásjelek szere-
peltek azokon. Valamilyen mûszaki szerkezetek lehettek te-
hát...
De miért nevezi ezeket kõtábláknak?
Ne feledjük, hogy abban az idõben, négyezer évvel ezelõtt,
az emberek nem ismertek különbözõ mesterséges anyagokat.
Így a mûanyagokat sem. Tegyük fel, hogy ezek a készülékek
valamilyen speciális, ütés- és törésálló anyagból készült do-
bozba voltak beépítve. Akkor az emberek ismerték a fát, a kö-
vet, a fémek közül egynéhányat, de ilyen anyagot még soha
nem láttak. Fémnek nem volt fém. A doboz fából sem volt. Ta-
pintásra és talán színre is kõhöz volt hasonló. Ugyanakkor, mi-
vel ezek a dobozok mûszaki szerkezeteket tartalmaztak, ezért

*114 *115
Mózes II. könyve 32 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele-3

74
a súlyuk a méretükhöz képest is nagy lehetett, hasonló méretû
kõtáblák súlyához volt hasonló. Mivel nem ismerték azt az anya-
got, amibõl a készülékek doboza készült, ezért jobb híján rá-
fogták, hogy kõbõl van.
A táblákat, a késõbbiekben nevezzük õket készülékeknek
(látni fogjuk, hogy a feltételezés helytálló), egy speciálisan er-
re a célra készített ládában kellett tartani, amit frigyládaként
ismerünk...

75
 A FRIGYLÁDA

Kedves olvasó, egy nagyon izgalmas és érdekes témához ér-

tünk. Ugyan ki ne hallott volna már a frigyládáról? Melyet egy-
fajta misztikus homály leng körül. Nem csoda, hiszen abban az
idõben, amikor a láda az izraelitáknál volt, tartalmát és funkció-
ját a lehetõ legnagyobb titok övezte. Csak néhányan voltak azok
— a beavatottak —, akik egyáltalán a közelébe mehettek. A
hétpecsétes titoknak köszönhetõen, napjainkban természetfe-
letti tulajdonságokkal ruházzuk azt fel. Mire azonban könyvünk
e részének végére érünk, ez a misztikus, természetfeletti ho-
mály szertefoszlik. Megtudjuk, mi is volt valójában a frigylá-
da... De lássuk sorjában.
Mit tudunk ma? Az uralkodó nézet szerint:
4. Melyben (a szent sátorban) va- 9. És nem volt egyéb a ládában, mint
la az arany füstölõ oltár és a szö- csak a két kõtábla, a melyeket Mó-
vetség ládája beborítva minden fe- zes a Hórebnél helyezett bele, mi-
lõl aranynyal, ebben a mannás arany- kor az Úr szövetséget kötött az Iz-
korsó és Áron kihajtott vesszeje ráel fiaival, mikor kijövének Égyip-
meg a szövetség táblái, tom földébõl.
*116 *117

A láda tartalmazta a “szövetség tábláit”, melyeket Mózes ak-

kor kapott, mikor elhagyta az ûrhajót:
5. Akkor megfordulék és alájö- vala, hogy ott legyenek, a mikép-
vék a hegyrõl, és betevém a táb- pen az Úr parancsolta vala né-
lákat a ládába, a melyet csináltam kem.
*118

Tehát a jelenlegi felfogás szerint egy, kívül és belül aranyle-

mezekkel beborított láda volt, mely a fentebb említett dolgokat
tartalmazta. Így mondhatnánk, hogy abban az idõben ez a zsi-
dók számára egyfajta kultikus tárgyként, jelképként szolgált a
vallásos szertartásokhoz, melynek misztikus jelleget tulajdo-
nítottak. Hisszük ma...
Az elsõ dolog, amit biztosan tudunk, az, hogy a láda tartal-
mazta azokat a tárgyakat, melyeket Mózes akkor kapott, ami-
kor elhagyta a “hegyet” (*118).
De milyen is volt ez a láda? Hogyan nézett ki? És vajon Mózes
csak úgy találomra készíttette el azt?

*116 *118
A zsidókhoz írt levél 9 Mózes V. könyve 10
*117
Királyok I. könyve 8

76
 Arra vonatkozólag, hogy a láda milyen legyen, a misszioná-
riusok még a fedélzeten konkrét utasításokat adtak Mózesnek,
sõt meg is mutatták neki, hogyan kell azt megépíteni.
40. Vigyázz, hogy arra a formára csi- 9. Mindenestõl úgy csináljátok,
náld, a mely a hegyen mutatta- a mint én megmutatom né-
tott néked. ked ...
*119 *121

4. ...ama forma szerint, a melyet

mutatott volt az Úr Mózes-
nek...
*120

A láda konkrét paraméterekkel rendelkezett. Mózesnek szi-

gorúan tartania kellett magát azokhoz az utasításokhoz, amiket
kapott. Nyilvánvaló, ha a láda készítésekor eltértek volna azok-
tól a mûszaki jellemzõktõl, melyeket a misszionáriusok meg-
adtak neki a fedélzeten, akkor funkcionális paraméterei meg-
változtak volna, és már nem szolgálták volna azt a célt, amit a
ládának szántak...
Következzen hát a részletes leírása:
10. És csináljanak egy ládát sittim- 18. Csinálj két Kérubot is aranyból,
fából; harmadfél sing hosszút, más- vert aranyból csináld azokat a fe-
fél sing hosszút, másfél sing széle- délnek két végére.
set, és másfél sing magasat. 19. Az egyik Kérubot csináld az
11. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, egyik végére innen, a másik Ké-
belõl is kivül is megborítsd azt, és rubot a másik végére onnan
csinálj reá köröskörûl arany pártá- (mintha egy párbeszéd zajla-
zatot. na, és valaki magyarázat köz-
12. És önts ahhoz négy arany ben mutatná is!): a fedélbõl csi-
karikát, és illeszd azokat a négy náljátok ki a Kérubokat annak
szegletére; egyik oldalára is két két végén.
karikát, a másik oldalára is két 20. A Kérubok pedig terjeszszék
karikát. ki szárnyaikat fölfelé, betakarva
13. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és szárnyaikkal a fedelet; arczaik
azokat is megborítsd aranynyal. egymás felé legyenek; a Kérubok
14. És a rúdakat dugd a láda oldalain arczai a fedél felé forduljanak.
levõ karikákba, hogy azokon hor- 21. A fedelet pedig helyezd a ládára
felül, a ládába pedig tedd a bizony-
dozzák a ládát.
ságot, a melyet adok néked.
15. A rúdak álljanak a láda
22. Ott jelenek meg néked, és
karikáiban; ne vegyék ki
szólok hozzád a fedél te-
azokból.
tejérõl, a két Kérub közül,
16. És a bizonyságot, a melyet
melyek a bizonyság ládája felett
néked adok, tedd a ládába.
vannak, mindazokról, a miket ál-
17. Csinálj fedelet is tiszta aranyból:
talad parancsolok az Izráel fiai-
harmadfél sing hosszút, és másfél
nak.
sing széleset. *122

*119,*121,*122 *120
Mózes II. könyve 25 Mózes IV. könyve 8

77
 Foglaljuk össze röviden, amit idáig megtudtunk:
— a ládának meghatározott méretûnek kellett lennie. A mé-
reteket elõre megadták Mózesnek.
— kívül és belül aranylemezekkel kellett beborítani. Volt két
rúdja, melyek az oldalán levõ aranykarikákba voltak dugva. Ezek
a rudak is arannyal lettek beborítva.
— a fedélen, mely úgyszintén be volt “aranyozva”, két kérub
volt. Ezek kiterjesztették szárnyaikat és arccal a láda fedele
fele fordultak. Most tekintsünk el attól, hogy mik is voltak azok
a kérubok (lásd a Kerub címû részt).
A legfontosabb azonban az, hogy az “Úr” a láda fedelén lévõ
két kérub közül szólalt meg, azzal a céllal, hogy Mózesen ke-
resztül közölje az izraelitákkal, mi a teendõjük. A láda közvetí-
tette az “Úr” parancsait...
Most nézzük részletesebben a láda fedelét. Az egyszerûség
kedvéért tegyük fel, hogy a kérubok egyfajta madarak. Hiszen
szárnyakkal rendelkeztek. Nos, ha bármilyen általunk ismert
madarat kiterjesztett szárnyakkal úgy helyeznénk el, hogy azok
egymással szemben és “arccal-csõrrel” lefele nézzenek, ak-
kor egy kis képzelõerõvel rájöhetünk, hogy a szárnyaik úgy
fognak elhelyezkedni, hogy egyfajta szögletes tölcsért alkot-
nak. Na most, ha a madarak “arcai és orrai — csõre” úgy néz(nek)
a ládára, hogy a csõr vége érinti annak a fedelét, akkor az egy
századeleji találmányra kell hogy emlékeztessen bennünket.
Találós kérdés: tölcsér alakú, a tölcsér vége tûben végzõdik.
Ez a tû egy speciálisan kialakított felülethez ér. Mindennek kö-
vetkeztében a tölcsérbõl hangok jönnek elõ. Na, mi ez?
A gramofon.
A gramofon tölcsérének az a szerepe, hogy a tû mechanikus
rezgéseit hallható hangokká erõsítse fel.
A frigyláda esetében a hangtölcsért a kérubok szárnyai alkot-
ták. Ezek azért készültek vékony aranylemezbõl, hogy könnyen
rezegjenek. A tû szerepét a kérubok arcai, orruk-csõrük játszot-
ta, melyek a fedél tetejére “néztek”, és “orrukkal” a fedél felü-
letéhez értek. Így amikor a láda teteje gyengén rezgett, a kéru-

78
bok az “orrukkal” átvették azt, és a szárnyaik ezeket a rezgé-
seket eléggé felerõsítették ahhoz, hogy azok hallhatóvá válja-
nak. A végeredmény valóban az volt, hogy a hang a kérubok
szárnyai közül jött: ”Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád
a fedél tetejérõl, a két Kérub közül...”
Egy mondatba összefoglalva: a láda tetején a kérubok egy
mechanikus — akusztikus erõsítõt alkottak, ami felerõsítette
azokat a hangokat, melyek a ládából, a bizonyság tábláiból jöt-
tek...
Ugyanakkor a “kérubok” a hangokat nemcsak a ládából a kül-
világba közvetítették, hanem megfordítva is — a láda környe-
zetébõl a “táblák” felé. Hiszen a szárnyaik átvették a levegõ
rezgéseit, arra rezonáltak. Az ”orrukon” keresztül pedig meg-
rezegtették a láda fedelét. Ebben az esetben mintegy mikro-
fonként mûködtek.
Idõben most ugorjunk egy nagyot, és lássunk egy nagyon szép
példát, mely bemutatja azt, hogy a láda hogyan is funkcionált:
2. És történt egyszer, mikor Éli ( pap nem hallotta a készüléket meg-
volt, az Úr házában teljesített szólalni).
szolgálatot) az õ szokott helyén 8. És szólítá az Úr harmadszor is
aludt, (szemei pedig homályosodni Sámuelt; õ pedig felkelvén, Élihez
kezdének, hogy látni sem tudott), ment és monda: Ímhol vagyok,
3. És az Istennek szövétneke még mert hívtál engem. Akkor eszé-
nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak be jutott Élinek, hogy az Úr hívja
templomában feküdt, hol az Isten- a gyermeket (szószerint — hív-
nek ládája volt: ja, amint azt az adó-vevõn
4. Szólott az Úr Sámuelnek, õ szokás) .
pedig felele: Ímhol vagyok! 9. Monda azért Éli Sámuelnek:
5. És Élihez szalada, és monda: Menj el, feküdjél le, és ha szólíta-
Ímhol vagyok, mert hívtál engem; nak téged, ezt mondjad: Szólj Uram,
õ pedig felele: Nem hívtalak, menj mert hallja a te szolgád (vagyis vá-
vissza, feküdjél le. Elméne azért és laszolj: hallgatlak — vétel). El-
lefeküvék. méne azért Sámuel, és lefeküvék
6. És szólítá az Úr ismét: Sá- az õ helyére.
muel! Sámuel pedig felkelvén, 10. Akkor eljövén az Úr, oda ál-
Élihez ment, és monda: Ímhol lott és szólítá, mint annak elõt-
vagyok, mert hivtál engem. És õ fe- te: Sámuel, Sámuel! És monda Sá-
lele: Nem hívtalak fiam, menj visz- muel: Szólj, mert hallja a te
sza, feküdjél le. szolgád!
7. Sámuel pedig még nem is- 11. És monda az Úr Sámuelnek: Ímé
merte az Urat (a készülék ke- én oly dolgot cselekszem Izráelben,
zelését), mert még nem jelentetett melyet valakik hallanak, mind a két
ki néki az Úrnak ígéje (vagyis még fülök megcsendül bele...
*123

*123
Sámuel I. könyve 3

79
 Ez a legegyértelmûbb leírása a frigyláda mûködésének. Ab-
szolút úgy funkcionált, mint egy adó-vevõ készülék. Ebben az
esetben valaki a “túloldalról” a másik készülékkel hívta Sá-
muelt. De mivel a gyermek Sámuel még nem hallotta a ládát —
a készüléket — mûködés közben, és nem ismerte annak a
használati módját, ezért nem értette meg azonnal, hogy az adó-
vevõ “beszélt”. Ezért hitte azt, hogy Éli pap hívja õt.
Még néhányszor megismétlõdött a “hívás”, míg Élinek eszé-
be jutott az, hogy a láda “szólalt” meg. Amikor erre rájött, mondta
Sámuelnek, hogy mit is kell válaszolni, ha az “Úr” szólít, hív-
nak — “hallgatlak, vétel”.
Fontos megjegyezni, hogy a készülék csak akusztikai kap-
csolatot tett lehetõvé, optikait nem. A hívó fél nem látta, hogy
Sámuel a közelben van. Mivel nem válaszolt, ezért azt hitte,
hogy nem hallja, nincs ott. Ezért ismétlõdött folyton a hívás:
“Sámuel, Sámuel” mindaddig, míg Sámuel nem válaszolt —
“hallgatlak, vétel”. E válasz után kezdett csak beszélni a hívó
fél, és mondta el a mondandóját. Meg kell jegyezni, az általá-
nos felfogás az, hogy az Isten mindenható. Mindent lát, és min-
dent tud. Akkor meg miért várt a “hallgatlak, vétel” válaszra?
Érdekes még azt is aláhúzni, hogy az író mennyire kiszínesí-
tette a történteket a saját fantáziájával, hiszen az: “Akkor eljö-
vén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak elõtte...” nem egyéb,
mint a képzelet szüleménye. Ezért van az, hogy sok dolgot fél-
reértelmeztünk. Hiszen a kommentárok nagymértékben torzí-
tották a valós tényeket.
De lássunk egy másik példát is:
18. És monda Saul (Izráel királya 37. És megkérdezé Saul az Istent:
volt) Ahijának: Hozd elõ az Isten Lemenjek-é a Filiszteusok után? Iz-
ládáját; mert az Isten ládája akkor ráelnek kezébe adod-é õket? De õ
Izráel fiainál vala. nem felelt néki azon a napon.
*124

Röviden: Saul király azt parancsolta, hozzák elõ a készülé-

ket, hogy segítségével kapcsolatba léphessen a misszionáriu-
sokkal. Fel is tette a kérdéseit, de válasz nem jött. Megjegy-
zem, hogy Sault a misszionáriusok támogatták. De õ egyre sze-
szélyesebb lett, és ezzel a támogatással elkezdett visszaélni.
Egy idõ múlva szövetségesei mindezt megsokallták, és bár hal-
lották ugyan Saul hívását, de nem kívántak rá válaszolni...
*124
Sámuel I. könyve 14

80
 A láda segítségével a misszionáriusok információkat kaptak:
21. És miután Sámuel meghallgat- mondta azokat az Úrnak.
ta a népnek minden szavát, meg-
*125

Más szóval Sámuel jelentette a misszionáriusoknak a ládán

keresztül a helyzetet.
Tehát az izraeliták birtokában volt egy adó-vevõ készülék,
mely akusztikai kapcsolatot tett lehetõvé a misszionáriusok-
kal. A láda “lelke” a két tábla — a készülék — volt, melyeket
egy rendkívül magas technikai fejlettségi fokon álló társada-
lom képviselõitõl kapott Mózes. Ezek voltak azok, melyek áta-
lakították a hallható hangot rádióhullámokká, amiket a láda spe-
ciális kiképzése folytán egyfajta antennaként sugározta az éterbe
a misszionáriusok felé.
Nos, a láda, melyben a készülékek voltak, kívül és belül be
volt borítva aranylemezzel, azaz elektromosan vezetõ volt.
Ugyanakkor a ládának voltak rúdjai, melyek úgyszintén elekt-
romosan vezetõvé lettek kiképezve. Persze sokan azt hihet-
nék, hogy azért kellett az a sok arany, mert ki akarták hangsú-
lyozni a láda fontos vallásos jelentõségét. Ez csak a látszat.
Hiszen az ok sokkal prózaibb volt...
Azt már tudjuk, hogy hangot közvetített, hiszen az “Úr” a láda
tetejérõl, a hangtölcsérbõl szólalt meg. De hogyan jutott el a
“hang” a ládába?
Napjainkban mindenki számára jól ismert a hordozható rádió
adó-vevõ készülék. A lényege, hogy két készülék áll rádióössze-
köttetésben egymással a rádióhullámok segítségével. Az
elektromágneses hullámokat nem érzékeljük. A létükrõl csak
a múlt század óta tudunk. És négyezer évvel ezelõtt?
Akkor a két készülék egyike a ládában volt, míg a másik a
misszionáriusoknál. Így azok bármikor kapcsolatba léphettek
Mózessel és az izraelitákkal. Hiszen rádióhullámok segítségé-
vel üzenték meg Mózesnek mindazt, amit az “Úr” parancsol az
izraelitáknak.
Apropó, rádióhullámok. De hol volt a vevõantenna?
A vevõantennát az elektromosan kiképzett láda és annak rúd-
jai alkották...
*125
Sámuel I. könyve 8

81
 Amikor elhelyezték a ládát, az antennarendszert is üzembe
kellett helyezni:
7. És bevivék a papok az Úr 9. Azután kijebb vonták an-
szövetségének ládáját az õ nak rúdjait, úgy hogy a
helyére, az Isten házának belsõ ré- rudaknak végei láthatóak
szébe, a szentek szentjébe a Kéru- valának a ládán kivül...
bok szárnyai alá.
*126

Amennyiben a rudak csak kizárólag a láda szállítását

szolgálták, akkor nem érthetõ, hogy annak elhelyezése után
miért kellett azokat ”kijebb vonni”. Hiszen ha egy egyszerû,
”kompakt” ládáról lett volna szó, akkor a szállításhoz húzták
volna kijebb, míg az elhelyezése után, hogy minél kisebb
helyet foglaljon el, nyomták volna vissza a ládába, ezzel
csökkentve annak helyigényét. Csakhogy ez pont fordítva
történt...
Ellenben amennyiben az elektromosan vezetõvé kiképzett
rudak rádióantennaként szolgáltak, akkor viszont már tökéle-
tesen érthetõ, hogy a láda elhelyezése után miért kellett azokat
”meghosszabbítani”. Mert különben nem fogták volna a távolból
jövõ üzeneteket...

7. ábra
Láda kivont rudakkal

Ezek tehát egyfajta antennarendszert alkottak, melyeket,

miután a készüléket elhelyezték, ”kiélesítettek”.
Szállításhoz pedig a teleszkópszerûen kiképzett rudakat
egymásba tolták, így azok már csupán szállítási feladatokat lát-
tak el. Segítségükkel emelték meg a ládát és szállították tovább.

*126
Krónika II. könyve 5

82
 8. ábra
Láda "összecsukott" rudakkal

Nos, így már érthetõ, hogy miért volt tilos a rudakat kivenni a
ládán lévõ karikákból: ”A rúdak álljanak a láda karikáiban;
ne vegyék ki azokból.” (*122/15)
Nyilvánvaló, hogy a rudak, melyek az aranyborítással elektro-
mosan vezetõvé lettek kiképezve, e karikákon keresztül kap-
csolódtak galvanikusan a ”táblákhoz”. Így amennyiben a rudakat
kivették volna belõlük, akkor a készülék ”megsüketült” volna.
Akárcsak egy rádió adó-vevõ antenna nélkül.
A karikák sem csupán egyszerû fémkarikák voltak. Hanem
szorosan illeszkedõ pántok, melyek annak ellenére, hogy a
ládára voltak felszerelve — gondosan izolálva voltak az azt
beborító aranylemezektõl.
Egyértelmû az is, hogy mind a karikák kiképzése eléggé
speciális volt, mind pedig elõre meghatározott módon kellett
azokat elektromos vezetékek segítségével a ”táblákkal” össze-
kötni.
Ezt mutatták meg Mózesnek a ”hegyen”: ”Vigyázz, hogy arra a
formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.” (*119)
És ott is magyarázták el neki, hogy miképp kell a ”táblákat”
összekapcsolni az antennarendszerrel: “a miképpen az Úr pa-
rancsolta vala nékem” (*118). Hiszen a misszionáriusok az
ûrhajón mindent részletesen elmagyaráztak Mózesnek, azt is,
hogyan kell a készülékeket a ládába való behelyezés elõtt üzem-
be helyezni.

83
 Hisz gondoljuk csak el: abban a korban az embereknek
halvány fogalmuk sem volt az elektromosságról, vagy a
rádióhullámokról. Ezért ha számukra jelentéktelennek tûnõ
apróságokra nem figyeltek volna oda, akkor esetleg ”sima”
elektromos rövidzárlatot okozhattak volna (mondjuk a rudak
és a láda fémborításának nem megfelelõ egymástól való izolá-
ciójával), és így az egész készülék már összeszereléskor
üzemképtelen lett volna.
Így tehát, Mózesen keresztül egy adó-vevõ készüléket adtak
az izraelitáknak. Ez a szerkezet az operatív kapcsolattartást
szolgálta a szövetségesek között.
Számolni kellett azonban azzal a ténnyel, hogy az emberek-
nek van egy rossz tulajdonságuk — a kíváncsiság. A láda tartal-
mát ezért meg kellett védeni a hívatlan betolakodóktól. Hiszen
sokan nemcsak arra lehettek kíváncsiak, hogy mi is van benne,
hanem, ha módjuk lett volna rá, el is lopták volna a készüléke-
ket. Ezért egy biztonsági rendszerrel mindenképpen védeni
kellett azt. Ha valaki túl kíváncsi volt — az életével fizetett érte...
A láda, miután elkészült, a szent hajlékban — sátorban — lett
elhelyezve. Azonban úgy, hogy egy függöny eltakarta:
6. És tedd azt a függöny elé, a mely zonyság fedele elõtt van, a hol
a bizonyság ládája mellett, a bi- megjelenek néked.
*127

Hogy minek kellett a függöny? Hát azért, hogy amikor a ké-

szülék mûködik, és “jön a hang belõle”, pontosabban a kéru-
bok szárnyai közül — a hangtölcsérbõl, senki se láthassa a
ládát. Hiszen ekkor kiderült volna, hogy valójában nincs is ott
senki. És nem az “Úr” jelenik meg személyesen, hanem “csak”
a láda mûködik.
Így kapott a frigyláda még misztikusabb színezetet.
A sátorba sem léphetett be senki, amikor a láda mûködött,
hiszen a biztonsági rendszer megölte volna.
2. És monda az Úr Mózesnek: Szólj 13. Valaki közel járul az Úrnak sá-
a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne torához, meghal...
*129
menjen be akármikor a szent-
helyre a függönyön belül a fe-
dél elé, a mely a láda felett van,
hogy meg ne haljon...
*128

*127 *129
Mózes II. könyve 30 Mózes IV. könyve 17
*128
Mózes III. könyve 16

84
 Így kívánták a misszionáriusok megakadályozni azt, hogy ki-
derüljön — a láda csak egy mûszaki készülék.
Ugyanakkor, voltak személyek — egyfajta technikus gárda —,
akik szolgálatot teljesítettek a szent sátorban, ahol a szerkezet
el volt helyezve. A feladatuk az ott lévõ tárgyak tisztán tartása,
és induláskor a sátorban található eszközök, így a láda útra
való elõkészítése, és megérkezéskor annak üzembe helyezé-
se volt. Ez egy külön kaszt lett. Õk voltak a Lévi fiai, a léviták.
Azok a papok, akiknek szabad bejárásuk volt oda, ahol a láda
állt. Ugyanakkor, mivel a biztonsági rendszer mindenkit válo-
gatás nélkül megölt, aki a közelébe merészkedett, ezért meg-
voltak annak a szabályai, hogy hogyan lehet belépni azoknak a
sátorba, akik ott szolgálatot teljesítenek:

34. Arany csengettyû, meg grá- mikor szolgál, hogy hallas-

nátalma, arany csengettyû, meg
gránátalma legyen a palást pe-
remén köröskörül.
35. És legyen az Áronon, a
sék annak csengése, a mi-
kor bemegy a szenthelybe
az Úr eleibe, és mikor kijön,
hogy meg ne haljon.
*130

Minek kellettek a csengettyûk?

Emlékezzünk vissza arra, hogy a készülék csak hang közve-
títésére volt alkalmas — Sámuel esetében láttuk. Mint már em-
lítettük, a láda biztonsági rendszere mindenkit megölt, aki túl
közel merészkedett hozzá. Nem kell azonban feltétlenül nagy
fantázia azt feltételezni, hogy ezt a rendszert a misszionáriu-
sok távirányítással ki és be tudták kapcsolni.
Amikor a hajlékot felállították, és a ládát elhelyezték, akkor a
”túloldalról” távirányítással a védõ rendszert bekapcsolták. Ab-
ban az esetben, amikor a technikai személyzet közül lépett be
valaki a sátorba, akkor annak a ruháján levõ csengettyûk jelez-
ték a misszionáriusoknak, hogy olyan személy közeledik a lá-
dához, aki a technikusokhoz tartozik. Ekkor távirányítással a
védõrendszert lekapcsolták. Így a csengettyûknek köszönhe-
tõen az, aki belépett, valóban nem halt meg.
Ha viszont valaki illetéktelen lépett be a sátorba, aki nem
tartozott a karbantartók közé, és a kíváncsisága hozta õt a tiltás
ellenére ide, akkor a rendszer bekapcsolva maradt, s a kíván-
csiskodó meghalt...

*130
Mózes II. könyve 28

85
 Ez történt Áron két fiával is, akik az életükkel fizettek:
1. Nádáb pedig és Abihu, Áron- elé idegen tüzet, a melyet nem
nak fiai, vevék egyen-egyen az parancsolt vala nékik.
õ temjénezõjöket, és tõnek 2. Tûz jöve azért ki az Úr elõl,
azokba szenet és rakának arra és megemészté õket, és
füstölõ szert, és vivének az Úr meghalának az Úr elõtt.
*131

Más szavakkal, Áron fiai kíváncsiak voltak, hogy mi is van a

ládában. Gondolták, hogy megnézik. Szenet tettek a füstölõ-
jükbe, és ezzel az ürüggyel bementek a sátorba. A biztonsági
rendszer azonban be volt kapcsolva. Egyre közelebb mentek a
függönyhöz, mely a láda elõtt volt. Amikor a kritikus távolsá-
gon belül voltak, a láda fémburkolata és közöttük nagyfeszült-
ségû elektromos kisülés jött létre, mely megölte és részben
meg is égette õket.
A következõ részben kiderül majd, hogy a szent sátoron belül
lévõ tárgyak — oltárok és más kellékek — úgy voltak kiképezve,
hogy azok egyrészt fémbõl voltak, másrészt részeik hegyes “szarv-
ban” végzõdtek. A fizikából tudjuk, hogy a hegyes csúcsok kör-
nyezetében, amennyiben elektromos feszültség alatt vannak, a
“csúcsnak” köszönhetõen az elektromos erõtér erõssége meg-
sokszorozódik. Ekkor egy nagyfeszültségû kisülés sokkal köny-
nyebben jön létre, mint hegyes “csúcs” nélkül. Ilyenek napjaink-
ban a vihar esetén használt villámhárítók is.
A sátoron belül erõs elektromos erõtér uralkodott. Ha valaki
oda hívatlanul betolakodott, akkor azzal végzett a nagyfeszült-
ségû áramütés...
De lássunk egy más példát is a láda biztonsági rendszerének
mûködésére. A ládát épp szekéren szállították, amikor baleset
történt.
9. Mikor pedig jutottak a Kidon 6. És mikor Nákonnak szérüjéhez
szérûjéhez, Uzza reá tevé ke- jutának, kinyujtá Uzza az õ ke-
zét a ládára, hogy megtart- zét az Isten ládájára, és
sa, mert az ökrök félre tér- megtartá azt; mert az ökrök
tek vala. félremozdították vala.
10. És az Úrnak haragja felgerjede 7. Ennekokáért felgerjede az Úr
Uzza ellen, és õt megveré, hogy haragja Uzza ellen, és megölé ott
reá tevé kezét a ládára, s meg- õt az Isten vakmerõségéért: és
hala ugyanott az Isten elõtt. meghala ott az Isten ládája mellett.
*132 *133

*131 *133
Mózes III. könyve 10 Sámuel II. könyve 6
*132
Krónika I. könyve 3

86
 A magyarázatok itt erõsen sántítanak. Hiszen az “Úr” azért
nem haragudhatott meg, mert Uzza segíteni akart! Hiszen a sze-
kér, melyen a láda volt, megbillent, és õ a ládához kapott, hogy
megtartsa, és ne essen le az a szekérrõl. Igen ám, de a láda
fémburkolata nagyfeszültségû áram alatt volt, mely Uzzát meg-
ölte.
A többiek pedig csak azt látták, hogy Uzza odakap a ládához,
megvonaglik és összeesik. Arról fogalmuk sem lehetett, hogy
elektromos áram okozta a halálát. Hiszen az elektromosságot
csak sok ezer évvel késõbb fedezte fel az emberiség...
A technikus gárda — a leviták — azonban tudták, hogy sem a
ládához, sem egyéb fémtárgyhoz, melyet szállítanak, hozzáér-
ni nem szabad:
15. Ha pedig elvégzi Áron és az õ fiai nek el Kéhát fiai, hogy elvigyék azo-
a szenthelynek és a szenthely min- kat; de ne illessék a szent-
den edényének betakarását, mikor helynek semmi edényét,
el akar indulni a tábor: akkor jöjje- hogy meg ne haljanak...
*134

Uzza, vesztére, mindezt nem tudta...

Amikor a tábor indulni készült, a sátort, és benne a ládát is
fel kellett pakolni. De csak néhány technikus tudta, hogy ho-
gyan kell. Õk voltak azok a kiválasztottak, akik a szentségek
szentségéhez, a ládához hozzányúlhattak.
Induláskor a misszionáriusokkal közölni kellett, hogy pakol-
ni kívánnak, és a biztonsági rendszert azok kapcsolják ki. Erre
volt egy konkrét kulcsmondat, melyet csak a beavatottak is-
mertek. Ha ezt a mondatot a misszionáriusok az adó-vevõn ke-
resztül meghallották, akkor lekapcsolták a védõrendszert. Hogy
mi volt e kulcsmondat?
35. Mikor pedig el akarták indíta- ledjenek el a te ellensé-
ni a ládát, ezt mondja vala Mó- geid, és fussanak el elõ-
zes: Kelj fel Uram, és szé- led a te gyûlölõid.
*135

Mikor viszont az izraeliták újra tábort vertek, s a sátor beren-

dezéseit összeszerelték és a láda is a helyére került, akkor a
biztonsági rendszert újra üzembe kellett helyezni. Ez megint
csak egy kulcsmondattal történt. Hiszen a láda adó része állan-
dóan be volt kapcsolva. Így mikor a ládát a helyére tették, és
biztonságos távolságba kerültek tõle, akkor a kulcsmondattal,
amit a misszionáriusok hallottak, távirányítással újra “kiélesí-

*134 *135
Mózes IV. könyve 4 Mózes IV. könyve 10

87
tették” a védõrendszert. Ezután természetesen csak a “csen-
gettyûs” technikusok léphettek be a sátorba. A rendszer be-
kapcsolásához a kulcsmondat imigyen hangzott:
36. Mikor pedig megáll vala (a tábor), vissza Uram Izráelnek tíze-
ezt mondja (Mózes) vala: Fordulj zerszer való ezereihez.
*136

Azonkívül, amikor a ládát felpakolták, meg volt határozva an-

nak a mikéntje is, hogyan lehet a készülékhez hozzányúlni, és
miként kell azt szállítani:
15. És felvevék a Léviták fiai Úrnak beszéde szerint, a ru-
az Isten ládáját, úgy, a mint dakkal vállaikra.
*137
Mózes meghagyta volt az

Ha nem összefüggéseiben vizsgáljuk a dolgokat, akkor ezen

a mondaton nem találunk semmi különöset. Elvégre a világ leg-
természetesebb dolga az, hogy ha egy ládának rúdjai vannak,
akkor azt ezek segítségével szállítják. Igen ám. De minek a
külön instrukció arra vonatkozólag, hogy hogyan szállítsák, ráa-
dásul ez az instrukció az “Úrtól” van?
Itt a szöveg csak utal arra, hogy valamilyen egyéb mûvelete-
ket is kellett a ládával csinálni, mielõtt szállításhoz azt a vál-
laikra felvették...
Ezek a mûveletek olyannyira titkosak voltak, hogy azokat a
beavatottakon kívül más nem ismerhette:

51. És mikor a hajléknak elébb kell viták álassák azt fel, az idegen
indulni, a léviták szedjék azt szét, pedig, a ki odajárul, meg-
mikor pedig megáll a hajlék, a lé- haljon.
*138

Most már érthetõ, miért lengte körül a miszticizmus homálya

a frigyládát. Hiszen a beavatottakon kívül senki sem tudhatta,
mi van benne. A kíváncsiskodóknak nem maradt más, mint a
találgatás és a képzeletük...

*136 *138
Mózes IV. könyve 10 Mózes IV. könyve 1
*137
Krónika I. könyve 15

88
 A ”SZENT” SÁTOR

Mivel a vándorló izraelitáknak birtokukban volt egy igen ér-

tékes mûszaki szerkezet, ezért azt nemcsak a kíváncsiskodók-
tól kellett megvédeni, hanem az idõjárás viszontagságaitól is
óvni kellett.
A készüléknek kellett egy olyan helyiség, ahol zavartalanul
mûködhetett. Ezt az “épületet” nevezték szent hajléknak, ahol
a frigyláda volt, gondosan eltakarva a kíváncsi szemek elõl.
Az ûrhajó fedélzetén Mózes nemcsak arra kapott konkrét uta-
sításokat, hogy hogyan készítsék el a ládát, hanem a sátorra
vonatkozólag is, ahol a láda lesz elhelyezve:
32. Így végezteték el a gyüle- 21. Ezek a hajléknak, a bizonyság
kezet sátora hajlékának hajlékának részei...(Konkrét pa-
egész munkája; és az Izráel fiai raméterekkel kellett a sátort és
egészen úgy csinálák, a mint annak a környezetét elkészí-
az Úr parancsolta vala Mó- teni és kialakítani.)
zesnek, úgy csinálták.
*139 *140

A sátor alábbi leírása eléggé hosszú lesz. Ne a számokra fi-

gyeljünk azonban, hanem arra, hogy mennyire pontosan és cél-
irányosan volt az egész megtervezve. Könnyen és gyorsan szét-
szedhetõ és összerakható volt. Elõregyártott elemekbõl állt.
7. És mind a bölcs szívû férfiak, kik 12. Csinálának ötven arany hor-
munkálkodának, készíték a hajlé- gocskát is, és összefoglalák a
kot, tíz kárpittal: sodrott lenbõl és kárpitokat a horgocskákkal,
kék, és bíborpiros és karmazsinszi- egyiket a másikkal, és egygyé lõn
nûbõl, Kérubokkal, mestermunká- a hajlék.
val készíték azokat. 13. Csinálának kárpitokat kecske-
8. Egy-egy kárpit hossza huszon- szõrbõl is, sátornak a hajlékra; ti-
nyolcz sing, szélessége egy-egy zenegy kárpitot csinálának ilyent.
kárpitnak négy sing vala; egy mér- 14. Egy kárpit hossza harmincz sing,
téke vala minden kárpitnak. és egy kárpit szélessége négy sing;
9. És öt kárpitot foglalának egybe, egy mértéke vala a tizenegy kárpit-
és ismét a más öt kárpitot is egybe- nak.
foglalák, egyiket a másikkal. 15. És egybefoglalák az öt kárpitot
10. És csinálának kék hurkokat az elsõ külön, és a hat kárpitot külön.
kárpitnak szélére, a mely szélrõl vala 16. Csinálának ötven hurkot is a
az egybefoglalásban; hasonlót csiná- kárpit szélére, a mely szélrõl vala az
lának a külsõ kárpit szélére, a másik egybefoglalásban; ötven hurkot
egybefoglalásban is. csinálának a kárpit szélére a másik
11. Az egyik kárpiton ötven hurkot egybefoglalásban is.
csinálának, és ötven hurkot csi- 17. Csinálának ötven rézhorgocs-
nálának a másik kárpit szélén is, a kát is a sátor egybefoglalására,
mely a második egybefoglalásban hogy egygyé legyen (gyors szét- és
vala; a hurkokat egymás ellenébe. összerakhatási lehetõség).

*139 *140
Mózes II. könyve 39 Mózes II. könyve 38

89
 18. Csinálának takarót is a sátorra,
veresre festett kosbõrökbõl, és
azon felül egy takarót borzbõrök-
bõl.
19. És megcsinálák a deszkákat is a
hajlékhoz sittim-fából, felállogatva.
20. Tíz sing a deszkának hossza,
másfél sing pedig egy deszkának
szélessége.
21. Egy deszkának két csapja vala,
egyik a másiknak megfelelõ; így csi-
nálták a hajlék összes deszkáit.
22. A deszkákat pedig így rendezék
a hajlékhoz: húsz deszkát déli olda-
lon, délfelé.
23. És a húsz deszka alá negyven
ezüsttalpat készítének; az
egyik deszka alá két talpat, az õ két
csapja szerint, a másik deszka alá
is két talpat, az õ két csapja szerint.
24. A hajlék másik oldalául, az észa-
ki oldalon, szintén húsz deszkát csi-
nálának.
25. És negyven ezüsttalpat azok
alá, két talpat az egyik deszka
alá, a másik deszka alá is két
talpat.
26. A hajlék napnyugoti oldalául
hat deszkát csinálának.
27. A hajlék szegleteiül pedig a
két oldalra, két deszkát csiná-
lának.
28. És alólról kezdve kettõsök
valának, felûl pedig egybe valá-
nak foglalva egy karikával; így
cselekedének mind a kettõvel,
a két szegleten.
29. Nyolcz deszka vala tehát, és
azoknak tizenhat ezüsttalpa, két-
két talp egy-egy deszka alatt.
30. Csinálának reteszrúdakat is sit-
tim-fából, ötöt a hajlék egyik olda-
lának deszkáihoz.
31. És öt reteszrúdat a hajlék másik
oldalának deszkáihoz, és öt retesz-
rúdat a hajlék nyugoti oldalának
deszkáihoz hátulról.
32. És megcsinálák a középsõ re-
teszrúdat is, hogy fusson a desz-
kák közepén, végtõl-végig.
33. A deszkákat pedig arany-
nyal boríták be; a karikáikat
aranyból csinálák, gyûrûk
gyanánt a reteszrúdakhoz,
és a reteszrúdakat is bebo-
ríták aranynyal.
34. Megcsinálák a függönyt is, kék,
és bíborpiros, és karmazsinszínû,
és sodrott lenbõl, mestermunkával
csinálák azt, Kérubokkal.
35. És csinálának ahhoz négy osz-
lopot sittim-fából, és beboríták
azokat aranynyal, horgaik
aranyból; és öntenének
azokhoz négy ezüsttalpat.
36. És csinálának a sátor nyílására
leplet kék, és bíborpiros, és karma-
zsinszínû, és sodrott lenbõl, hím-
zõmunkával.
37. És ahhoz öt oszlopot, hor-
gaikkal együtt; és beboríták
azoknak fejeit és átalkötõit
aranynyal; öt talpuk pedig réz-
bõl vala.
*141

Nemcsak a pontos méreteket és paramétereket adták meg a

misszionáriusok Mózesnek, hanem azt is aprólékosan megmu-
tatták és elmagyarázták neki, miképpen kell mindezeket az
alkotóelemeket valamilyen célnak megfelelõen összeszerel-
ni:
30. A hajlékot pedig azon a 44. A bizonyságnak sátora a
módon állítsd fel, a mint mi atyáinknál volt a pusztában, a
néked a hegyen mutatta- mint parancsolta az, ki mon-
tott. dotta Mózesnek, hogy azt
*142
arra a mintára csinálja, me-
lyet látott vala.
*143

Így hát teljességgel kizárható az, hogy az izraeliták csak úgy

rituális céllal készítették a “hajlékot”. A konkrét paraméterek,

*141 *143
Mózes II. könyve 36 Az apostolok cselekedetei 7
*142
Mózes II. könyve 26

90
mûszaki leírások és az, hogy elõre meghatározott módon és
formában kellett mindezeket összeállítani, arra enged követ-
keztetni, hogy valamilyen mûszaki funkciója volt. Hiszen ha
véletlenül nem úgy állítják össze, akkor valami, aminek mû-
ködnie kellett, esetleg nem mûködik...
Felhívnám a kedves olvasó figyelmét arra, hogy a falak mind-
mind gondosan elektromos vezetõvé voltak kiképezve, és a
réztalpaknak köszönhetõen nagyon alaposan le voltak földelve!
Mindez azt a célt szolgálta, hogy amennyiben a falakon belül
nagyfeszültségû elektromos kisülések történnek, addig a fala-
kon kívül levõk biztonságban legyenek.
Ezen a sátoron belül az adó-vevõt a következõ módon kellett
elhelyezni:
31. És csinálj függönyt, kék, és bí- 35. Az asztalt pedig helyezd a füg-
borpiros, és karmazsinszínû, és gönyön kívül, és a gyertyatartót az
sodrott lenbõl; Kérubokkal, mester- asztal ellenébe, a hajlék déli oldalá-
munkával készítsék azt. ba; az asztalt pedig tedd az északi
32. És tedd azt sittim-fából való, oldalba.
aranynyal borított négy osz- 36. És csinálj leplet a sátor nyilásá-
lopra, a melyeknek horgai arany- ra is, kék, és bíborpiros, és karma-
ból legyenek, négy ezüst talpon. zsinszínü, és sodrott lenbõl, hím-
33. És tedd a függönyt a horgok alá, zõmunkával.
és vidd oda a függöny mögé a bi- 37. A lepelhez pedig csinálj öt
zonyság ládáját és az a függöny vá- oszlopot sittim-fából, és bo-
laszsza el néktek a szent helyet a rítsd meg azokat arany-
szentek szentjétõl. nyal; azoknak horgai aranyból le-
34. Azután tedd rá a fedelet a bizony- gyenek, és önts azokhoz öt réz-
ság ládájára a szentek szentjébe. talpat.
*144

Ezt a szövegrészt olvasva, az a benyomás alakul ki az ember-

ben, mintha az a valaki, aki Mózesnek mindezeket magyaráz-
za, a magyarázat közben mindent részletesen meg is mutat (...a
mint néked a hegyen mutattatott...)
Másrészt figyelemre méltó az a tény is, hogy sok kapcsolódá-
si pontnál a részeket horgokkal kapcsolták össze, ami lehetõ-
vé tette az objektum gyors szét- és összeszerelését.
Mint már korábban említettük, az izraelitákon belül egy kü-
lön kaszt volt — a léviták —, akik szolgálatot teljesítettek a
szent hajlékban és akörül. Csak õnekik volt az a kiváltságuk,
hogy a hajlékhoz hozzányúljanak. Õk voltak a technikusgárda.

*144
Mózes II. könyve 26

91
 Csak kizárólag õk ismerték azt, hogy milyen módon kell a
hajlékot szétszedni és összerakni.
Mivel az adó- és vevõkészüléket rendkívül nagy misztikus
titok övezte, ezért alig néhányan láthatták azt. Eleinte csak Áron
és még néhányan. Más még a ládát sem láthatta. Az is titkos
volt, hogyan kell a részeket összeállítani és üzembe helyezni.
Ha valaki illetéktelen keveredett oda, akkor — hogy ezek ki ne
tudódjanak — az életével fizetett érte (*138).
Rendkívül nagy titok lengte körül a hajlékot, és annak a köz-
ponti részét — a ládát. Mindezt a misszionáriusok akarták így.
Egyszer azonban, mikor az egyik késõbbi izraelita király meg-
sértette a kötelezõ titoktartást:
1. Abban az idõben levelet és aján- szereket, a drága kenetet, s
dékot küldött a babilóniai király, egész fegyvertárát, és min-
Meródák Baladán, Baladán fia, dent, a mi kincsei közt ta-
Ezékiás királyhoz, mert hallotta, lálható volt. Semmi sem
hogy beteg volt és meggyógyult. volt, a mit meg nem muta-
2. És örvende rajtok Ezékiás, tott volna nékik Ezékiás há-
és megmutatá nékik tárhá- zában és egész birodalmában.
zát, az ezüstöt, az aranyat, a fû-
*145

Mindennel eldicsekedett...
A misszionáriusok utasították Ésaiást, ki próféta volt, akivel
közvetlen kapcsolatban álltak — járjon utána annak, hogy Ezé-
kiás király vajon megmutatta-e illetékteleneknek a ládát, ezzel
megszegve a kötelezõ titoktartást?
3. És eljött Ésaiás, a próféta, Ezé- 4. És monda: Mit látának há-
kiás királyhoz, és monda néki: zadban? És monda Ezékiás:
Mit szólának az emberek, és hon- Mindent láttak, a mi csak há-
nan jöttek te hozzád? És monda zamban van, semmi nincs, a
Ezékiás: Messze földrõl jöttek mit meg nem mutattam vol-
hozzám, Bábelbõl. na nékik kincseim közül.
*146

Bebizonyosodott, hogy Ezékiás a ládát is megmutatta a babi-

loniaknak. Ettõl a misszionáriusok nagyon idegesek lettek és
megtorlást helyeztek kilátásba:

5. És monda Ésaiás Ezékiásnak: csak e mai napig gyûjtöttek eleid,

Halld a seregek Urának beszédét: Bábelbe; nem marad semmi
6. Ímé napok jõnek, és elvitetik, meg, ezt mondja az Úr!
valami házadban van, és a mit
*147

*145,*146,*147
Ésaiás könyve 39

92
 De nemcsak a láda volt ennyire titkos. Egész környezete és
az ott található tárgyak mind-mind be voltak kenve egy speciá-
lis anyaggal, melynek a “receptjét” és összeállításának módját
szintén a misszionáriusoktól kapta Mózes.
22. Ismét szóla az Úr Mózesnek ötvenért, és illatos kalmust is
mondván: kétszáz ötvenért.
23. Te pedig végy drága fûszere- 24. Kásiát pedig ötszázért, a
ket, híg mirhát ötszáz siklusért, szent siklus szerint, és egy hin
jóillatú fahéjat fél ennyit, kétszáz faolajt.
*148

Figyelemreméltó, hogy pontos proporciók vannak megadva.

25. És csinálj abból szent kenet-
nek olaját, elegyített kenetet (ele-
gyíteni kellett a komponense-
ket), a kenetkészítõk mestersége
szerint (vagyis nem csak össze
kell keverni, hanem esetleg vala-
milyen sorrendben, és feltételek
között, vagyis konkrét recept sze-
rint). Legyen az szent kenõ olaj.
26. És kend meg azzal a gyüleke-
zet sátorát és a bizonyság ládáját.
27. Az asztalt is és annak minden
edényét, a gyertyatartót és an-
nak edényeit, és a füstölõ oltárt.
28. Az egészen égõáldozatnak
oltárát is, és annak minden
edényit, a mosdómedenczét
és annak lábát.
*149

A láda müködése közben ez az anyag specifikus effektuso-

kat produkált:
34. És a felhõ befedezé a gyüleke-
zet sátorát, és az Úrnak dicsõsé-
ge betölté a hajlékot (füst és fény).
35. És Mózes nem mehete be a
gyülekezet sátorába, mert a fel-
hõ rajta nyugovék, és az Úrnak
dicsõsége tölté be a hajlékot.
36. És mikor a felhõ felszáll vala
a hajlékról, az Izráel fiai elindulá-
nak; így lõn egész utazásuk alatt.
37. Ha pedig a felhõ nem szál-
la fel, õk sem indulának el, míg
csak fel nem szálla.
38. Mert az Úrnak felhõje vala a hajlé-
kon nappal, éjjel pedig tûz vala azon
az Izráel egész háznépének láttára...
*150

E szöveg utolsó mondatából derül ki, hogy minek kellett a

“felhõ” és a “tûz”. Azért, hogy mindenki lássa ezeket és félje-
nek. Féljenek az Istentõl, és engedelmeskedjenek Mózesnek.
És, hogy senkinek még csak eszébe se jusson a sátor közelé-
be menni...
15. A hajlék felállításának nap- estve a hajlék felett vala, tûznek
ján pedig befedezé a felhõ a haj- ábrázatjában reggelig.
*151
lékot, a bizonyság sátorát; és

A fenti idézet utolsó részébõl meg az derül ki, hogy nem tûz
volt ott, legalábbis nem láng és lángnyelvek, hanem valami ah-
hoz hasonló: (...tûznek ábrázatjában...).

*148,*149 *151
Mózes II. könyve 30 Mózes IV. könyve 9
*150
Mózes II. könyve 40

93
 Így hát minden be volt kenve ezzel az anyaggal, mely valami-
lyen különleges tulajdonsággal bírhatott. A korábbiakból kide-
rül az is, hogy a sátoron belül, a láda mûködése közben vala-
milyen fény volt látható (*150, *151). Mivel belül minden fémmel
volt beborítva, s korábban láttuk, hogy a biztonsági rendszer
elektromossággal mûködött, ezért nem nehéz azt elképzelni,
hogy a sátoron belül nagyfeszültségû elektromos kisülések fé-
nye világított. Ismerünk ehhez hasonlót — a Szent Elmó tüzét*.
Ezek a kisülések a szarvak hegyes végein alakultak ki.
Namost minden be volt vonva egy bizonyos recept szerint
elkészített szerves anyaggal. Nagyon úgy tûnik, hogy az elekt-
romos kisülések hatására ez az anyag bomlani kezdett, és pro-
dukálva a füstszerûséget, gõzök formájában elillant.
Természetesen ezt a ”kenetet” gyakran meg kellett újítani,
hiszen idõvel elbomlott és elpárolgott. Többek között ez is azon
személyek feladatkörébe tartozott, akik szolgáltak a sátorban,
illetve bejárásuk volt oda.
Az õ feladatuk volt a sátor karbantartása, hogy az “üzemké-
pes” legyen. Konkrét idõközönként újra bekenték ezzel a “szent
kenettel” a bent lévõ tárgyakat, pótolva a kenet azon részét,
mely a kisülések következtében elbomlott, és “füst” formájá-
ban távozott.
Feltehetõleg ez az elegy eléggé kényes lehetett a különbözõ
szennyezõdésekre. Ha valamilyen szennyezõdés keveredett
bele, akkor már nem viselkedett úgy, ahogyan a kisülések ha-
tására viselkednie kellett. Ezért nagyon kellett vigyázni a tisz-
taságra:
29. Így szenteld meg azokat ségek szentségévé legyenek: Va-
(a szent kenettel bekent tárgya- lami illeti azokat, szent legyen.
kat a sátoron belül), hogy szent-
*152

Ugyanakkor az anyag specifikussága és titkossága miatt, a

legszigorúbban tilos volt beavatatlanoknak ilyen elegyet elõál-
lítaniuk. Ha valaki ezt megtette, arra halálbüntetés várt:
33. Valaki ahhoz hasonló kene- ken meg, kitöröltessék az õ né-
tet csinál, vagy azzal idegent pe közül.
*153

*152,*153
Mózes II. könyve 30 * A fizikában ismert ún. parázsfény jelenség, mely a
vitorláshajók árbócrúdjai csúcsán figyelhetõ meg a
nyílt tengeren vihar elõtt. Oka a csúcsvégeken
létrejövõ ionizációs elektromos kisülés.
94
 De térjünk vissza a sátorhoz. Mint már említettük, annak egész
konstrukciója úgy volt megtervezve, hogy könnyen szétszed-
hetõ és összeállítható legyen. Mózes azonban nemcsak arra
vonatkozólag kapott instrukciókat egykoron az ûrhajó fedélze-
tén, hogy hogyan készíttesse el a hajlék elemeit, s hogyan sze-
relje azokat össze, hanem arra vonatkozólag is, hogy mit és
hogyan tegyen, amikor a sátort és elemeit szállítják. Hogyan
csomagolja és pakolja azokat össze. A misszionáriusok min-
dent a legapróbb részletekig megterveztek és végiggondoltak.
5. Áron és az õ fiai pedig, mikor in- 11. Az arany oltárt is borítsák be
dulni akar a tábor, menjenek be, és kékszínû ruhával, és takarják be
vegyék le a takaró függönyt, és ta- borzbõrbõl csinált takaróval, és
karják be azzal a bizonyság ládáját. dugják belé a rúdjait is.
6. És tegyenek arra, borzbõrbõl csi- 12. Vegyék elõ azután a szolgálat-
nált takarót, és borítsák azt be egé- nak minden eszközét, a melyekkel
szen kékszínû ruhával felülrõl, és szolgálni fognak a szenthelyen, és
dugják belé a rúdjait is. tegyék kékszínû ruhába, és takar-
7. A szent kenyerek asztalát is bo- ják be azokat borzbõrbõl csinált ta-
rítsák be kékszínû ruhával, azon fe- karóval, és tegyék a saroglyára.
lül tegyék rá a tálakat, a csészéket, 13. Azután takarítsák el a hamvat
a kelyheket, és az italáldozathoz va- az oltárról, és borítsanak arra bí-
ló kancsókat, és ama szüntelen va- borpiros színû ruhát.
ló kenyér is rajta legyen. 14. És tegyék rá arra minden õ esz-
8. Azután borítsanak azokra karma- közét, a melyekkel szolgálnak azon:
zsinszínû ruhát, és takarják be azt a szenes serpenyõket, a villákat, a
borzbõrbõl való takaróval, és dug- lapátokat és a medenczéket, az ol-
ják belé a rúdjait is. tárnak minden eszközét; és borít-
9. Vegyenek azután kékszínû ru- sanak arra borzbõrbõl csinált taka-
hát, és takarják be a világításra rót, és dugják belé a rúdjait is.
való gyertyatartót és annak mé- 15. Ha pedig elvégzi Áron és az õ fiai
cseit, hamvvevõit, hamutartóit a szenthelynek és a szenthely min-
és minden olajos edényét, a me- den edényének betakarását, mikor
lyekkel szolgálnak körülte. el akar indulni a tábor: akkor jöjjenek
10. És tegyék azt és minden edé- el Kéhát fiai, hogy elvigyék azokat;
nyét borzbõrbõl csinált takaróba, de ne illessék a szenthelynek sem-
és tegyék saroglyára. mi edényét, hogy meg ne haljanak...
*154

A feladatok konkrétan fel voltak osztva, akárcsak egy jól szer-

vezett csapatban. Mindenki tudta a dolgát, így minden a legola-
jozottabban ment szétszereléskor és összerakáskor egyaránt.
16. Eleázárnak pedig, az Áron pap felügyelt, a legbelsõbb körbõl
fiának tiszte: a világító olajra, a került ki); az egész hajlékra és
füstölõ szerekre, a szüntelen va- mindenre, a mi abban van, mind a
ló ételáldozatra és a kenetnek szenthelyre, mind annak edényei-
olajára (tehát az, aki a kenetre re való gondviselés.
*155

*154,*155
Mózes IV. könyve 4

95
 A mûszaki gárda tehát meg volt szervezve. A feladata a sátor
fennakadások nélküli üzemben tartása volt. Az egész egy mo-
bil, gyorsan szétszedhetõ és összerakható építmény volt, me-
lyet, ha tovább indultak, akkor a mûszakiak szétszereltek. Ami-
kor a vándorlók megálltak, hogy tábort verjenek, akkor a ”mû-
szakiak” gyorsan összeállították a sátrat, s üzembe helyezték
a készüléket, mely, mialatt az izraeliták táboroztak, állandóan
üzemelt.
Ugyanakkor voltak más személyek is, akiknek a misszioná-
riusokkal való kapcsolattartásban konkrét feladatuk volt.
Korábban megtudtuk, hogy a frigyláda adó-vevõ készülék
volt, mely segítségével a kiválasztottak fel tudták venni a kap-
csolatot a misszionáriusokkal. De a misszionáriusok is tudták
a készülék segítségével hívni az izraelitákat. És ha nem volt ott
épp akkor senki?
Emlékezzünk vissza a gyermek Sámuel esetére, amikor éj-
szaka megszólalt az adó-vevõ készülék, s a misszionáriusok
Sámuelt hívták. Többször is meg kellett akkor a hívást ismétel-
niük.
Nos, hasonló eset máskor is elõfordult, amikor a misszioná-
riusok arról beszélnek, hogy a készüléken keresztül hívták az
izraelitákat, de senki nem válaszolt, s õk ezért megsértõdtek:
2. Miért jöttem, holott nem volt ott tásra való erõ? Ímé, én dorgálá-
senki? hívtam és nem felelt sommal kiszáraztom a tengert, a
senki sem! vagy olyan rövid már folyókat pusztává teszem, megbûz-
a kezem, hogy meg nem válthat? hödnek halaik, hogy nincsen víz, és
vagy nincs bennem megszabadí- szomjúságtól meghalnak.
*156

Olyan is elõfordult, hogy hosszabb ideig senki sem hallotta a

hívást, és így a misszionáriusoknak akkor nem sikerült az adó-
vevõn keresztül kapcsolatot létesíteniük:

1. Az Istenek Istene (a misszio- 2. A Sionról, a melynek szépsé-

náriusok fõnöke), az Úr szól, és ge tökéletes, fényeskedik Isten.
hívja a földet a nap keltétõl
*157
lenyugtáig.

Elõfordult, hogy a fõ misszionárius egy álló napig hívta az

adó-vevõn keresztül a Földet, az izraeliták táborát. Hogy hon-
nan tette mindezt? A Sionról.

*156 *157
Ésaiás könyve 50 Zsoltárok könyve 50

96
 Mi szállt le egykoron a Sion hegyére? Egy hatalmas ûrhajó.
Vagyis a fõmisszionárius hívta az izraelitákat parancsnoki ûr-
hajójának fedélzetérõl, mely az ûrben talán valahol földkörüli
pályán keringett. És így tökéletesen igaz az a kijelentés, hogy:
...hívja a Földet...
Mindezekbõl okulva, az izraeliták a technikai gárdában lét-
rehoztak két tisztséget: a vigyázót és a felelõt. A vigyázó
volt az a személy, aki naphosszat figyelte, megszólal-e a lá-
da. A felelõ tiszte pedig, ha jelentette a vigyázó, hogy az “Úr
megszólalt”, az volt, hogy felvegye a kapcsolatot a misszio-
náriusokkal — “Hallgatlak, vétel”, és átvegye az üzenetet.
Mai szavakkal, õk voltak az ügyeletes szolgálatot teljesítõ
rádiós tisztek:
12. Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt lelõt, a Jákób sátraiból, még ha ál-
cselekszi, a vigyázót és a fe- dozatot visz is a Seregek Urának.
*158
Egybevetve az orosz nyelvû szövegekkel:
12. У того, кто делает это, и отвечающего, и приносящего
истребит Господь из шатров жертву Господу Саваофу.
Иаковлевых бдящего на страже

Az idézet pontosítva: ”Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cse-

lekszi, a vigyázót és felelõt, a Jákób sátraiból, és azt is ki áldo-
zatot visz a Seregek Urának.”
Ugye, kedves olvasó, milyen váratlan helyen bukkannak fel
információk a sátorról?
Hiszen az adó-vevõvel kapcsolatos fõ információtöredékek
Mózes könyveiben találhatók. Elõfordul viszont, hogy ilyen in-
formációtöredékek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel.
Mondjuk, mint adott esetben, Malakiás próféta könyvében. Ott
ez a szövegrész teljesen semmitmondó. De ha beillesztjük a
megfelelõ helyre, ahogy feljebb tettük, akkor nagyon is érthe-
tõvé válik.
Az egész Bibliában ugyanígy szét vannak szórva nagyon fon-
tos információtöredékek, melyeknek abban a szövegkörnye-
zetben, ahol megtalálhatók, semmi értelmük nincs. Sõt néha
egyenesen zagyvaságnak tûnnek. Csak meg kell azonban talál-
ni, és beilleszteni õket a KÉPbe. Ez a könyv ezt teszi. És ennek
eredményeként rendkívül érdekes dolgok fognak a továbbiak-
ban is kiderülni.
Ezért nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy az a felfogás,
miszerint a Biblia legendák és mesék gyûjteménye — teljesen
*158
Malakiás könyve 2

97
helytelen. Vegyük a Bibliát nagyon komolyan! Hiszen társadal-
munkra nézve létfontosságú információkat tartalmaz!
De fontos itt még egy dolgot aláhúzni. Az adó-vevõ segítségé-
vel az izraeliták hívni tudták a misszionáriusokat. Ugyanakkor
késõbb az a kifejezés, hogy “hívni az Urat”, kizárólag vallási
értelmet nyert. Pedig “az Úr hívása” a ládával történt. Erre a
fogalomtorzulásra álljon itt egy példa:
6. Hívlak téged, oh Uram; s ezt örökségem az élõknek földén.
mondom: Te vagy oltalmam és
*159

Az idézet egyértelmûen vallásos színezetû. De egykoron az

adó-vevõ nagyon is valóságos, reális dolog volt.
Nos, hogy megismertük a frigyláda funkcióját, illetve a tar-
talmát, immár semmi kétség nem maradt afelõl, hogy egy mûsza-
ki készülék volt, mely az operatív kapcsolattartást szolgálta.
A láda a benne elhelyezett és hétpecsétes titokkal övezett
”táblák”-on keresztül a rádiótartományban közvetítette és vette
az információkat.
Eddig minden rendben is van. Csakhogy van egy de...
A leírások szerint Mózes, mikor visszatért a ”negyvennapos”
útról, meglátván, hogy a nép egy aranyból mintázott figurát imád,
olyannyira feldühödött, hogy az emberek szeme láttára földhöz
csapta a magával hozott táblákat, mire azok darabokra törtek.
19. És mikor közeledett volna a haragja, és elveté kezébõl a
táborhoz, látá a borjút és a tán- táblákat, és összetöré azo-
czolást, és felgerjede Mózesnek kat a hegy alatt.
*160

Ha ezek mûszaki eszközök lettek volna, akkor nem valószínû,

hogy darabokra törnek. Persze megsérülve esetleg mûködés-
képtelenné válhattak ennek következtében, de mindenképp
egyben maradtak volna.
Hát akkor most hogy is van? Ha azt feltételezzük, hogy vissza-
tértekor Mózes két készüléket hozott magával, akkor ugyan
miért törte volna össze azokat?
Vagy talán az egész a krónikás fantáziájának szüleménye
csupán? És nem tört senki semmit össze?
A válasz, mint mindig, a két véglet között van. Sõt, nagyon is
kézenfekvõ.

*159 *160
Zsoltárok könyve 142 Mózes II. könyve 32

98
 Lássuk hát!
Mózes valahol elvolt negyven napig. Így meglehetõsen hosszú
idõ elteltével tért vissza a táborba. És hozott magával valamit.
Mivel az emberek már azt hitték, hogy meghalt, ezért min-
den bizonnyal nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy hol volt.
Sõt!
Még inkább felkeltette az érdeklõdésüket az a két tárgy.
Nyilván, ha az izraelitáknak szánt készülékeket hozta volna
magával, akkor hogyan tudta volna megmagyarázni a töb-
bieknek, hogy mik is azok?
Mert ne feledjük: hosszú idõn keresztül a ládát és annak
tartalmát a lehetõ legszigorúbb titokban tartották.
Hiszen mi van akkor, ha mindenki látja azokat a furcsa vala-
miket?
Ezért meg kellett mindenkit gyõzni arról, hogy azok a tár-
gyak valóban kõbõl kimetszett táblák csupán.
De hogyan?
Hát úgy, hogy visszatértekor mindenki szeme láttára földhöz-
csapva, darabokra töri azokat.
Így az emberek, megvizsgálva, saját szemükkel gyõzõdhettek
meg, hogy valóban kõbõl készültek.
No, de...
Röviddel utána Mózesnek volt még egy ”szupertitkos”
találkozója a misszionáriusokkal:
1. És monda az Úr Mózesnek: hegyre, és állj ott elõmbe a hegy
Vágj két kõtáblát, hasonlókat tetején.
az elõbbiekhez, hogy írjam fel 3. De senki veled fel ne jöj-
azokra azokat a szavakat, a jön, és senki ne mutat-
melyek az elõbbi táblákon kozzék az egész hegyen;
voltak, a melyeket széttörtél. juhok és barmok se legel-
2. És légy készen reggelre, jenek a hegy környékén.
és jöjj fel reggel a Sinai
*161

No?
Miért kellett ennyire titkolózni?
Csupán azért, hogy arra a két kõtáblára, amit állítólag Mózes
magával vitt, írásjeleket véssenek?
4. Vágott azért két kõtáblát, az 5. Az Úr pedig leszálla felhõben,
elõbbiekhez hasonlókat, és és ott álla õ vele, és nevén kiáltá
felkelvén reggel, felméne Mózes az Urat:
*162
a Sinai hegyre, a mint az Úr paran-
csolta néki, és kezébe vevé a két
kõtáblát.

*161,*162
Mózes II. könyve 34

99
 Csupán ezért!?
Ugyan már!
E rendkívüli biztonsági intézkedések közepette megejtett
találkán vette át Mózes az igazi mûszaki eszközöket.
Melyeket nyilván letakarva vitt a táborba.
Csakhogy!
Mivel az emberek korábban látták, hogy valóban kõbõl készült
tárgyakat tört össze, sõt talán a ”szupertitkos” találkára is
azokhoz hasonlókat vitt magával, ezért immár mindenki meg
volt gyõzõdve, hogy a lepel a kõbõl kimetszett tárgyakat takar-
ja.
A maradék kíváncsiskodókat pedig elriasztotta az a furcsa
fény, mely Mózestõl jött...
29. És lõn, a mikor Mózes a Sinai 30. És a mint Áron és az Izráel
hegyrõl leszálla, (a Mózes kezében minden fiai meglátták Mó-
vala a bizonyság két táblája, mikor a zest, hogy az õ orczájának
hegyrõl leszálla) Mózes nem tudta, bõre sugárzik: féltek kö-
hogy az õ orczájának bõre sugárzik... zelíteni hozzá.
*163

Mire volt ez jó?

Arra, hogy egy technikai trükkel elriassza azokat, akik min-
denképpen szerették volna megtudni, mit takar a lepel.
De féltek hozzá közelíteni...
Nos, attól fogva, hogy Mózes visszatért immár a magával ho-
zott állítólagos kõtáblákkal, azokat ”hét lakat alatt” õrizték. Csak
nagyon kevesek láthatták azokat...
Ugorva egy nagyot elõre az idõben, megtudjuk, hogy a készü-
lék i. e. 586-ban Jeruzsálemben eltûnt a babiloni hódítók ost-
roma során.
Késõbb még visszatérünk rá.

*163
Mózes II. könyve 34

100
 A TECHNIKUSOK ÖLTÖZÉKE

A korábbi részbõl megtudtuk, hogy a “rádiós szoba” folyama-

tos és fennakadásmentes mûködésének biztosítását egy kü-
lön technikus gárda felügyelte. Ezen belül azonban voltak cso-
portok, melyeknek más és más, jól meghatározott feladatkö-
rük volt.
Voltak, amelyek a szét- és összeszerelési munkálatokat vé-
gezték, míg mások szállították a készüléket, a sátrat és annak
egyéb részeit. Ugyanakkor azon személyek, akik a láda köze-
lébe mehettek, nagyon kevesen voltak. Csak õk mehettek be
a sátorba, és akkor is bizonyos szigorú elõírásokat betartva.
A sátoron belül minden tárgy be volt vonva fémmel (aranyborí-
tás). Szinte állandóan egy erõs belsõ elektromos erõtér volt jelen,
melyet a ládában található két készülék egyike a láda fémes ki-
képzésén keresztül gerjesztett. Ez az erõtér különbözõ jelensé-
geket — “szent elmó tüze”, ”dicsõség”, s “felhõ”— produkált.
Azonkívül védte a hívatlan betolakodóktól a láda tartalmát.
Mikor a “legbelsõbb” technikusok — Áron és fiai beléptek
ebbe a belsõ térbe, a testi épségüket és az életüket egy spe-
ciális, csak erre a célra készített védõöltözékkel kellett
megóvni. Arra vonatkozólag, hogy milyennek kell lennie ennek
a védõöltözéknek, Mózes szintén a misszionáriusoktól kapott
instrukciókat:
4. Ezek pedig a ruhák,a melyeket ké- és karmazsinszinû sodrott lenbõl.
szítsenek: hósen, efód, palást, 9. Annakutána végy két ónix-kö-
koczkás köntös, süveg és öv. És vet, és mesd fel azokra az Izráel
csináljanak szent ruhákat Áronnak fiainak neveit.
a te atyád fiának, és az õ fiainak, 10. Hatnak nevét az egyik kõre, a
hogy papjaim legyenek (technikai másik hatnak nevét pedig a másik
személyzet). kõre, az õ születésök szerint.
5. Vegyék hát õk elõ az aranyat, és 11. Kõmetszõ munkával, a mint a
a kék, és a bíborpiros, és a karma- pecsétet metszik, úgy metszesd e
zsinszínû fonalat és a lenfonalat. két követ az Izráel fiainak neveire;
6. És csinálják az efódot aranyból, köröskörül arany boglárokba csi-
kék és bíborpiros, karmazsinszínü náld azokat.
és sodrott lenbõl, mestermunkával. 12. És tedd e két követ az efód váll-
7. Két vállkötõ is legyen hozzá kap- kötõire, az Izráel fiaira való emlé-
csolva a két végéhez, hogy össze- keztetés kövei gyanánt, hogy em-
kapcsoltathassék. lékeztetõül hordozza Áron azoknak
8. Átkötõ öve pedig, a mely rajta van, neveit az õ két vállán az Úr elõtt.
ugyanolyan mívû és abból való le- 13. Csinálj annakokáért arany
gyen; aranyból, kék, és bíborpiros, boglárokat,

101
 14. És két lánczot tiszta aranyból; fo-
natékosan csináld azokat; sodrott
mívüek legyenek, és tedd rá a sod-
rott lánczokat a boglárokra.
15. Azután csináld meg az ítéletnek
hósenét mestermunkával; úgy csi-
náld mint az efódot csináltad: arany-
ból, kék, és bíborpiros, és karma-
zsínszínû, és sodrott lenbõl csináld
azt (mellre való táblácska, olyan
mint egy kitûzõ).
16. Négyszögû legyen, kétrétû, egy
arasznyi hosszú és egy arasznyi szé-
les.
17. És foglalj abba befoglalni való kö-
veket; négy sor követ, ilyen sorban:
szárdiusz, topáz és smaragd; ez az
elsõ sor,
18. A második sor pedig: karbunku-
lus, zafír és gyémánt.
19. A harmadik sor: jáczint, agát és
amethiszt.
20. A negyedik sor: krizolith, ónix és
jáspis; arany boglárokba legyenek
foglalva.
21. A kövek tehát az Izráel fiainak ne-
vei szerint legyenek, tizenkettõ le-
gyen az õ nevök szerint; mint a pe-
csét, úgy legyen metszve, mindenik
a reá való névvel, a tizenkét nem-
zetség szerint.
22. A hósenre pedig csinálj fonaté-
kos lánczokat, sodrott mívûeket,
tiszta aranyból.
23. És csinálj a hósenre két arany
karikát, és tedd a két karikát a hó-
sen két szegletére.
24. És a két arany fonatékot fûzd a
hósen két szegletén levõ karikák-
ba.
25. A két fonatéknak két végét pe-
dig foglald a két boglárhoz, és tûzd
az efódnak vállkötõihez, annak
elõrészére.
26. Csinálj még két arany karikát,
és tedd azokat a hósen két szegle-
tére, azon a szélén, a mely befelé
van az efód felõl.
27. És csinálj még két arany karikát,
és tedd azokat az efód két vállkö-
tõjére alól, annak, elõrésze felõl
egybefoglalásához közel, az efód
öve felett.
28. És csatolják a hósent az õ kari-
káinál fogava az efód karikáihoz,
kék zsinórral, hogy az efód öve fe-
lett legyen, és el ne váljék a
hósen az efódtól.
*164

Szembeötlõ, hogy mindazok az utasítások, melyek az öltö-

zék összetételére, anyagára, elkészítésére és annak összeál-
lítására vonatkoznak, igen aprólékosan részletezve vannak.
Mivel ezeket a leírásokat a misszionáriusoktól kapta Mózes,
ezért minden részletnek fontos jelentõsége van. Nemcsak egy-
fajta rituális öltözékrõl van itt szó. A fenti idézet utolsó monda-
tából kezd már valami kisejleni.
A ”védõruhát” elõre meghatározott módon kellett felvenni,
és külön figyelmeztették Mózest arra, hogy el ne váljék az egyik
rész a másiktól. Hogy miért?
Tudniillik, a magasfeszültségû elektromos kisülésnek van
egy különleges tulajdonsága: megtalálja a legkisebb rést is,
és így a kisülés íve behatol abba. Ha ez megtörtént volna a
bent szolgálatot teljesítõ pappal, akkor az minden bizonnyal
az életébe került volna.
Na, de lássuk tovább:
29. És viselje Áron az Izráel fiainak telen (valamilyen oknál fogva
neveit az ítélet hósenén, az õ szíve amikor bent van Áron, az adott
felett, a mikor bemegy a szenthely- helyen kell viselnie azt a “táb-
re, emlékeztetõül az Úr elõtt szün- lácskát”. Talán véd valamitõl?).

*164
Mózes II. könyve 28

102
 30. Azután tedd az ítéletnek hóse-
nébe az Urimot és Thummimot,
hogy legyenek azok az Áron szíve
felett, a mikor bemegy az Úr eleibe,
és hordozza Áron az Izráel fiainak
ítéletét az õ szívén az Úr színe elõtt
szüntelen.
31. És csináld az efód palástját egé-
szen kék lenbõl.
32. Közepén legyen nyílás a fejének;
a nyílásnak szegése legyen körös-
körûl, takácsmunka, olyan legyen
mint a pánczél nyílása, hogy el ne
szakadjon.
33. És ennek alsó peremére csi-
nálj gránátalmákat, kék, és bíbor-
piros, és karmazsinszínû lenbõl,
a peremére köröskörûl, és ezek
közé arany csengettyûket is kö-
röskörûl.
34. Arany csengettyû, meg grá-
nátalma, arany csengettyû, meg
gránátalma legyen a palást pe-
remén köröskörül (a funkcióju-
kat már ismerjük).
35. És legyen az Áronon, a mi-
kor szolgál (azaz bent van a
ládánál), hogy hallassék annak
csengése, a mikor bemegy a szent-
helybe az Úr eleibe, és mikor kijön,
hogy meg ne haljon.
36. Csinálj egy lapot is tiszta
aranyból, és mesd ki arra, mint a
pecsétet metszik: Szentség az
Úrnak.
37. És kösd azt kék zsinórra,
hogy legyen az a süvegen; a sü-
vegnek elõrészén legyen az (ér-
dekes, hogy a kék szín folyton-
folyvást elõfordul. Valyon miért
pont kék, és nem más? Milyen
funkciója lehet?).
38. És legyen az az Áronnak homlo-
kán, hogy Áron viselje a szent áldo-
Az efód szálai közé aranyszálak, vagyis fémszálak voltak szõ-
ve:
3. És aranyból vékony lapo-
kat verének, és azokat fo-
nalakká metélék, hogy feldol-
*165
Mózes II. könyve 28
zatok körûl elkövetett vétket (kom-
mentár), a melyeket az Izráel fiai
mindenféle szent adományaikban
szentelnek. Legyen azért szüntelen
a homlokán, hogy kedvesekké te-
gye õket az Úr elõtt (ez arra ha-
sonlít, mintha a nevét táblára
felírva kellene viselnie ahhoz,
hogy megkülönböztethetõ le-
gyen a többiektõl.)
39. A lenköntöst pedig koczkásan
készítsd, és a süveget lenbõl csi-
náld, az övet meg hímzõ munkával
készítsd.
40. Az Áron fiainak is csinálj
köntösöket, és csinálj nékik
öveket is meg süvegeket is csi-
nálj nékik, dicsõségökre és
ékességökre.
41. És öltöztesd fel azokba
Áront a te atyádfiát, és az õ fi-
ait vele együtt, és kend fel õket
(azt a specifikus kenetet tehát
a ruha külsõ részére is fel kel-
lett vinni), iktasd be õket tisztjök-
be, és szenteld fel õket, hogy pap-
jaimmá legyenek.
42. Csinálj nékik lábravalókat
is gyolcsból (galvanikus izolálás
céljából. Hisz a ruha, köszön-
hetõen a belészõtt aranyszálak-
nak, elektromosan vezetõ volt.),
hogy befödjék azoknak mezítelen
testét, és az ágyéktól a tomporig
érjenek.
43. És legyenek azok Áronon
és az õ fiain, a mikor bemen-
nek a gyülekezet sátorába,
vagy a mikor az oltárhoz já-
rulnak, a szenthelyen való
szolgálattételre, hogy bûnt ne vi-
gyenek oda és meg ne haljanak.
Örökkévaló rendtartás ez Áronnak és
az õ magvának õ utána.
*165
gozzák a kék, és a bíborpiros, és a
karmazsinszínû, és a lenfonál közé,
mestermunkával.
*166
*166
Mózes II. könyve 39
103
 Foglaljuk hát össze mindazt, amit eddig megtudtunk.
Az idézett szöveg egy olyan öltözéknek a leírása, mely arra
szolgált, hogy azok a technikusok, akik a láda közelében a sá-
toron belül teljesítettek szolgálatot, odabenn viseljék azt, hogy:
”...meg ne haljanak...” Tehát az megvédte õket valamitõl.
Ugyanakkor az öltözék egy része elektromosan vezetõvé lett
kiképezve, mert amikor készítették, akkor fémbõl készült szá-
lakat — aranyszálakat szõttek bele. Mivel a sátorban elektro-
mos erõtér uralkodott, így ez nagyon emlékeztet bennünket az
úgynevezett Faraday-féle kalitkára, melynek a lényege, hogy
egy fémkalitkán belül, melyet elektromos erõtérbe helyezünk,
a környezõ elektromos erõtér “kiszorul”. Így ha két vezetõ
között, melyek elektromos térben vannak, létrejöhet elektro-
mos kisülés, addig a kalitkán belül ilyen kisülés nem történik.
Az öltözék a fémszálaknak köszönhetõen megvédte viselõje
testi épségét az õt ért gyengébb elektromos kisülés esetén is.
Hiszen a létfontosságú szerveit takarta. És ebben az esetben
érthetõ, miért figyelmeztették Mózest arra, hogy az öltözék ré-
szei el ne váljanak egymástól. A nagyfeszültségû kisülések
egyik jellemzõ tulajdonsága az, hogy “megtalálva” a legkisebb
rést, vékony elektromos ív formájában áthatolnak a védõöltö-
zéken, ha annak elektromos vezetõvé kiképzett részei elvál-
nak egymástól...
Mivel elektromosság volt jelen, ezért a technikust galvaniku-
san szigetelni kellett a földtõl. Erre szolgáltak a gyolcs lábbelik,
melyek köztudottan az elektromosan szigetelõ anyagok közé tar-
toznak. A süveghez még annyit, hogy az is, akárcsak sok más
tárgy a sátoron belül, csúcsos véggel rendelkezett. És a süveg
kapcsán említve van a dicsõség — a fény.
Ennek az volt a feladata, hogy egyfajta “szent elmó” jelensé-
get gerjesszen, vagyis fényt, és eközben a papnak semmi baja
ne essék (Tesla féle kísérletek*).
Most képzeljük el a következõket. Négyezer évvel ezelõtt
volt egy sátor, melyrõl a nép csak azt tudta, hogy az “Úr” bi-
zonysága van ott benn, és aki oda belép, az meghal. És szemta-
núja volt annak, hogy mikor Áron pap belép a sátorba, a feje,
pontosabban süvegének csúcsa körül egy ismeretlen fényje-
lenség jelenik meg — a pap dicsõsége. (Lehet, hogy késõbb
innen származott a glória?)
Nikola Tesla (1856—1943) szerb származású fizikus, aki többek között a nagy-
frekvenciás magasfeszültség terén végzett úttörõ jellegû kutatásai nyomán vált
ismertté.

104
 Úgy hiszem, nem kell részletezni azt a hatást, melyet ennek
a jelenségnek a látványa tett az emberekre. Ez is arra volt jó,
hogy még nagyobb tekintélyt szerezzen Áronnak és társainak,
s az emberek zokszó nélkül engedelmeskedjenek nekik.
Az efóddal kapcsolatban felmerül még néhány kérdés:
7. És monda Dávid Abjáthár pap- ládán keresztül), mondván: Üldöz-
nak, az Akhimélek fiának: Hozd zem-é ezt a sereget? Utólérem-é
ide nékem az efódot. És Abjáthár õket? És monda néki: Üldözzed,
oda vivé az efódot Dávidhoz. mert bizonyosan utóléred, és sza-
8. És megkérdezé Dávid az Urat (a badulást szerzesz.
*167

Vajon minek kellett az efód? Szükség volt rá a kommuniká-

ció elkezdéséhez? De vajon hogyan? Talán, mivel az efód a
védõöltözék része volt, azért kellett?
14. Dávid pedig teljes erejébõl tán- szállították), és gyolcs efódot
czol vala az Úr elõtt (a ládát épp övedzett magára Dávid.
*168

Adott esetben konkrétan meg van említve, hogy az efód gyolcs-

ból volt. Itt összekapcsolódik a mintautánzat, vagyis Dávid imi-
tálta azt, amit a technikusok viseltek. Ezért vett fel õ is efódot.
Teljes bizonyosságot nyerünk afelõl, hogy a ”papok” a tech-
nikus gárda volt, és mindegyikük speciális öltözékben teljesí-
tett szolgálatot. Íme a bizonyság Ezékiel könyvébõl:
14. Mikor bemennek oda a pa- 19. Mikor pedig kimennek a kül-
pok, ki ne jõjjenek a szent sõ pitvarba, a külsõ udvarba a
helyrõl a külsõ pitvarba, ha- néphez, vessék le ruháikat, a
nem ott rakják le ruháikat, me- melyekben szolgáltak, és tegyék
lyekben szolgáltak; mert szen- le azokat a szent kamarákban,
tek ezek, és más ruhába öl- és öltözzenek más ruhákba,
tözzenek, úgy közeledjenek a hogy meg ne szenteljék a népet
nép helyéhez. ruháikkal.
*169 *170

Meg kell jegyezni, hogy itt nem azokról a papokról van szó,
akik Mózes idejében teljesítettek szolgálatot a sátorban. Egy
másik “templomról” van itt szó, melyben speciális öltözékben
szolgáltak — vagyis valamilyen karbantartó tevékenységet vé-
geztek. Az utasításnak megfelelõen, melyet Ezékiel próféta ka-
pott az “Úrtól”, arról van szó, hogy azokat a ruhákat, melyek-
ben benn teljesítettek szolgálatot, tegyék le egy speciális he-
lyiségben, és vegyenek fel más ruhát, hogy “meg ne szentel-

*167 *169
Sámuel I. könyve 30 Ezékiel könyve 42
*168 *170
Sámuel II. könyve 6 Ezékiel könyve 44

105
jék a népet”. A szent itt valami veszélyeset jelent? Hiszen azon
fogalmaink szerint, melyeket használunk, a megszentelés kife-
jezés pozitív cselekvést jelent. A Biblia is globálisan pozitív
beállítottságú. Ezért itt nem érthetõ, hogy miért ne cselekedje-
nek pozitív dolgot a néppel.
Inkább ennek az ellenkezõje igaz. Adott esetben ez azt je-
lenti: el ne fertõzzék a népet, vagy talán a nép ne fertõzze el a
ruhákat. Képzeljünk csak el egy atomerõmûben szolgálatot tel-
jesítõ technikai személyzetet és annak az öltözékét!

106
 HARMADIK FEJEZET. AZ ÜZENET

A korábbi fejezetbõl megtudtuk azt, hogy az Egyiptomból va-

ló kijövetel után a Sinai hegyen egy hatalmas méretû jármû
landolt. Késõbb, Mózessel a fedélzetén ez a jármû felemelke-
dett és elrepült. Mikor visszatért, egy adó-vevõ készüléket ho-
zott magával, mely az operatív kapcsolattartást szolgálta.
De mi történt az indulás és a visszatérés között eltelt idõ-
szakban? Hol volt Mózes negyven napig?
Erre keressük a választ ebben a fejezetben.
Mindazok az információk, melyekkel ezen idõszak alatt meg-
ismertették, és melyek sorsdöntõ fontosságúak a földi civilizá-
ciónkra nézve, ott vannak Mózes elsõ könyvében. Ezek azok
az információk, melyeket ÕK közölnek velünk. A második évez-
red végén jött el annak az ideje, hogy megértsük az ÜZENE-
TET...
Azonban, mielõtt folytatnánk, újra fel kívánom hívni a kedves
olvasó figyelmét arra a nagyon fontos tényre, hogy Mózes mint-
egy négyezer évvel ezelõtt élt és volt szemtanúja a történések-
nek. Csak olyan fogalmai voltak, melyeket a kor akkori fejlett-
ségi színvonala tett lehetõvé. Nem voltak technikai ismeretei,
mint nekünk a harmadik évezred küszöbén. Amit látott és hal-
lott, olyan egyszerû szavakkal jellemezte, melyek rendelkezé-
sére álltak. Késõbb ezek bonyodalmat okoztak, hiszen Mózes
túlzottan leegyszerûsítette írásaiban mindazt, amit látott. En-
nek köszönhetõen ragasztották rá a Genezis könyvére a legen-
da, mítosz, mese jelzõt. Hiszen annak tûnik. Pedig ez maga az
üzenet...

107
 A FEDÉLZETEN

28. És ott vala az Úrral negyven ivott. És felírá a táblákra a szö-

nap és negyven éjjel: ke- vetség szavait, a tíz parancsola-
nyeret nem evett, vizet sem tot.
*171

Valami olyan történt ott vele, melyet õ maga sem értett.

Annyira meglepõ volt ez számára, hogy külön megjegyzi — hosz-
szú ideig nem evett és nem ivott.
Ez olyannyira hihetetlen, hogy nem lehet egyéb, mint mese?
Hiszen tudjuk, hogy az ember néhány hétig meg tud lenni éle-
lem nélkül. Víz nélkül viszont napokon belül elpusztul, mert a
szervezete kiszárad. Mózes meg azt mondja, hogy negyven na-
pig nem ivott vizet...
Mindez teljességgel elképzelhetetlen. Vagy talán mégsem?
Abban az idõben valóban elképzelhetetlen volt. De napjaink-
ban nap mint nap találkozhatunk vele. Hogy hol?
A kórházakban...
Úgy hívják, hogy infúzió. Az ember vérkeringésébe közvetle-
nül juttatnak fiziológiai oldat formájában vizet, sókat, ásványi
anyagokat, vitaminokat a folyadék és az ásványi anyagháztar-
tás biztosítására és szénhidrátokat energiapótlás céljából. Ezt
általában azokkal teszik, akik valamilyen oknál fogva képtele-
nek vizet és táplálékot magukhoz venni. Többek között vala-
milyen mûtéti beavatkozás után...
Az orvostudomány számára nem képez gondot olyan embe-
reket is hónapokig, esetleg évekig életben tartani, akik nincse-
nek tudatuknál...
Napjainkban ez nem megy csodaszámba. És Mózes korában?
Valamilyen oknál fogva Mózes a fedélzeten infúziót kapott.
Talán azért, mert nem fogyaszthatta azt az élelmiszert, amit a
misszionáriusok esznek. Talán... De sokkal valószínûbb, hogy
rajta ott valamilyen mûtéti beavatkozást hajtottak végre. (A 8.
fejezetbõl egyértelmûen ki fog derülni, hogy Jézuson is mûtéti
beavatkozást hajtottak végre, melynek következtében negyven
napig õ sem ehetett és vizet sem ihatott.)
Milyen mûtétet és milyen céllal? Nem tudjuk.

*171
Mózes II. könyve 34

108
 Nem számol be arról, hogy a fedélzeten mi történt. Nyilván-
való, hogy mindarról, amit ott látott, és amik ott vele megtörtén-
tek — hallgatnia kellett.
Csak azokat az információkat mondhatta el, amit rajta keresz-
tül az emberiségnek üzentek. Sem többet, sem kevesebbet...

109
 A TEREMTÉS HÉT NAPJA

Azon információk, melyeket az emberiségnek címeztek, a

Genezis könyvében (Mózes elsõ könyve) vannak lejegyezve.
Ebben Mózes olyan eseményekrõl számol be, amik százezer,
sõt millió évekkel korábban történtek, melyeknek õ semmi-
képpen nem lehetett szemtanúja.
Az emberek több ezer évig semmit nem értettek abból, ami
a Genezis könyvében van. Elfogadták egy az egyben mindazt,
ami és ahogy ott le van írva. Késõbb, a tudomány fejlõdésé-
nek következtében, a világról alkotott ismereteink gyarapod-
tak. A régi elképzelések és az új, tudományos ismeretek egy-
szer csak konfliktusba kerültek egymással. Hiszen a tudomány
sehogyan sem tudott mit kezdeni ezekkel a szövegekkel. Ezért
hát summa-summárum kijelentette: Mózes könyveiben, így a
Genezis könyvében foglaltak is, nem egyebek, mint mesesze-
rû teremtéstörténet, melynek semmilyen tudományos alapja
nincs. Az egész történet keletkezését a sumérokra vezetik
vissza, sõt a tudás és élet fáját mint szimbólumokat említik.
Különbözõ tudósok próbálták a vallást és a tudományt, mint
egymást kizáró tényezõket összebékíteni. Egyik ilyen próbál-
kozás sem járt eredménnyel. Nem csoda, hisz a vallás és a
tudomány ugyanazon érem két ellentétes oldala. A vallás azok-
ra a szövegekre épül, melyeket szent írásként ismerünk, és
szó szerint elfogadja mindazt, ami azokban szerepel. Ugyanak-
kor a tudomány, mely a minket körülvevõ természetrõl szer-
zett ismereteken alapszik, kerek perec elutasítja az írásokban
foglaltakat, olyanokat, melyeknek semmi közük a valósághoz.
Kinek higgyünk? A vallásnak vagy a tudománynak?
A helyes válasz, mint már oly sokszor a történelem folya-
mán, a két szélsõség közt van. A vallás és a tudomány is fi-
gyelmen kívül hagy egy döntõ jelentõségû tényt: Mózes való-
ban olyan információk birtokába jutott, melyek sok millió év-
vel korábban történt eseményekrõl szóltak. De mindezekrõl õ
csak olyan formában számolt be, amilyen formában az õ korá-
ban a természetrõl meglévõ ismeretei ezt lehetõvé tették. Azon-
kívül a történésekbe beleszõtte a saját szubjektív véleményét
— “én azt hittem” meglátását.

110
 Késõbb az általa elmondottakat megpróbálták értelmezni, de
mivel ekkor még a mai értelemben vett tudományos ismere-
teknek híján voltak, ezért az értelmezések helyteleneknek
bizonyultak. Ezen valóban nem tudományos értelmezésekbõl
alakult ki a vallás, mely szerint mindazt, ami ott le van írva, szó
szerint kell vennünk és el kell hinnünk. Ez a hit.
Így nem csoda, hogy a tudományos ismereteink gyarapodá-
sa, a világról alkotott képünk egyre inkább ellentmondott a
vallás tanainak. De mivel, akárcsak évtizedekkel korábban, nem
voltak olyan ismereteink, melyek lehetõvé tették volna, hogy
megértsük, ami a Genezis könyvében szerepel, ezért elutasí-
tották mindezt. Hiszen a huszadik század közepén sem volt
még sok fogalmunk a genetikáról, számítástechnikáról.
De az ezredforduló küszöbén immáron rendelkezésünkre áll
mindama tudás, mely lehetõvé teszi, hogy az írásokban foglal-
takat megértsük...
Na de térjük vissza a fedélzeten történtekhez.
Nos, a misszionáriusok, elõször is bemutatták Mózesnek a
történelem elõtti idõk néhány mozzanatát. Hogy hogyan? Fel-
vételrõl! Hiszen sok ezer évvel ezelõtt csillagközi repüléseket
hajtottak végre és itt voltak a Földön a kezdeteknél...
Az “Úr” — a magas rangú misszionárius személy, aki Mózest
kalauzolta — úgy döntött, hogy bemutatják neki azokat a felvé-
teleket, melyek elõtte sok-sok ezer, vagy talán millió évvel ko-
rábban készültek.
Leültették hát Mózest mondjuk egy nagy méretû videómoni-
tor elé, s azt mondták neki, hogy most látni fogja a kezdeteket.
A felvételeket kronológiai blokkokban ”vetítették” le.
Mózes megszeppenve ült a “vetítõvászon” elõtt, mely egy-
szer csak kivilágosodott...

1. Kezdetben teremté Isten az 4. És látá Isten, hogy jó a világos-

eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és pusz-
ta vala, és setétség vala a mély-
ség színén, és az Isten lelke le-
beg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen vilá-
gosság: és lõn világosság.
ság; és elválasztá Isten a vilá-
gosságot a setétségtõl.
5. És nevezé Isten a világossá-
got nappalnak, és a setétséget ne-
vezé éjszakának: és lõn este és lõn
reggel elsõ nap.
*172

*172
Mózes I. könyve 1

111
 A képen a Föld nevû bolygó tûnt fel, egy ûrhajón elhelyezett
kamera szemszögébõl. A kamera elsuhant a felszín fölött. Lent a
mélyben félhomály honolt. Hiszen a Föld felszíne forró volt, és az
összes víz a légkörben gõz formájában volt jelen. Mivel nagyon-
nagyon vastag volt a felhõtakaró, ezért a Nap sugarai szinte el sem
jutottak a felszínre, hiszen elnyelte azokat a vastag felhõzet.
A fedélzeti kamera végigpásztázta az ûrhajó környezetét, hogy
rögzítse mindazt, ami látható, s így egyszer csak feltûnt a látó-
mezõben egy másik ûrhajó is, mely kísérte ezt. Mózes, amikor
a felvételen meglátta a másik ûrhajót, késõbbi visszaemléke-
zései során nem is tudta, hogyan nevezze azt, amikor minde-
zeket lejegyzi. Ezért hát nem ûrhajónak nevezi, hanem jobb
ötlete nem lévén — “az Úr lelkének”. A két vagy több ûrjármû,
miután elkészítette a felvételeket a Földön található fizikai vi-
szonyokról, emelkedni kezdett, hogy visszatérjen a bázisra...
A kép itt vált. A felvétel következõ része idõben késõbb ké-
szült. A földfelszín hõmérséklete már sokkal alacsonyabb. A
légkörben lévõ pára egy része elkezdett kicsapódni, s a felhõ-
zet lassan vékonyodik. A felvételeken gyenge derengés tûnik
fel. Megjelennek a világos és sötét ciklusok, vagyis a nappal és
az éjszaka.
Itt az elsõ felvétel véget ért. A képernyõ elsötétült... Mikor
Mózes, visszaemlékezve, elmondta az ûrhajón látottakat, mit
mondott erre? Nem mondhatta, hogy a videófelvétel véget ért...
Hiszen ilyen ismeretei nem voltak. Mit mondott hát? A legké-
zenfekvõbbet: besötétedett. És a sötétségtõl nem látja a többi
történést, mert éjszaka van. Pedig csak kikapcsolták a moni-
tort... És mivel éjszaka lett, így hát véget ért egy nap, Mózes
szerint — az elsõ nap.
Tehát a misszionáriusok bemutatták neki, hogy milyen volt a
Föld sok-sok idõvel korábban. Milyen fizikai viszonyok ural-
kodtak akkor a felszínen. És ami a legmeglepõbb, az az, hogy a
Mózes által közvetített információk teljesen egyeznek azokkal
a tudományos elméletekkel, melyek szerint nagyon régen a
Föld felszíne forró és élettelen volt. A magas hõmérséklet kö-
vetkeztében az összes víz vízgõzként volt jelen a légkörben,
igen sûrü felhõket alkotva.

112
 6. És monda Isten: Legyen meny-
nyezet a víz között, a mely elvá-
laszsza a vizeket a vizektõl.
7. Teremté tehát Isten a mennye-
zetet, és elválasztá a mennyezet
alatt való vizeket, a mennyezet
felett való vizektõl. És úgy lõn.
8. És nevezé Isten a mennyezetet
égnek: és lõn este, és lõn reggel,
második nap.
*173

A második blokkban a misszionáriusok egy olyan felvételt

mutattak be Mózesnek, mely idõben sokkal késõbb készült.
Ez a felvétel is azzal indult, hogy a képernyõ kivilágosodott —
Mózes szerint felvirradt a második nap...
A felvételen a felszín hõmérséklete sokkal alacsonyabb, és
ezért az atmoszférában található pára folyamatosan csapódik
ki. Míg korábban a felhõréteg alsó határa a föld felszínén volt,
addig a légkörben lévõ páramennyiség csökkenésének követ-
keztében ez a határ egyre magasabbra kerül. Így megjelenik az
a légréteg a felszín közelében, melyben nincs sûrû pára — a
felszín közelében “kitisztul” a levegõ. Vagyis megjelenik az a
páramentes levegõréteg, amely elválasztja a felszínen folyé-
kony halmazállapotban található vizeket a felhõktõl: ”Legyen
mennyezet a víz között, a mely elválassza a vizeket a vizek-
tõl...”
A második blokk itt véget ér. A képernyõ elsötétül. Mózes
szerint besötétedett. Véget ért a második nap is...
Természetesen a felvételek nem 8—10 órát — egy világos
napszak idõtartamot ölelnek fel. A blokkban levetített felvéte-
lek éveket, sõt sokkal hosszab idõtartamokat fognak át. Mózes
mindezt nem nagyon érti. Szerinte csak egy nap telt el.
Nos, a Föld felszíne tovább hûl. Sok idõ telik el azon felvételek
elkészültéig, amelyeket a harmadik logikai blokkban mutatnak
be Mózesnek:
9. És monda Isten: Gyûljenek egy- 10. És nevezé Isten a szárazat föld-
be az ég alatt való vizek egy hely- nek; az egybegyûlt vizeket pedig
re, hogy tessék meg a száraz. És tengernek nevezé. És látá Isten,
úgy lõn. hogy jó.
*174

A harmadik blokk elején a felvételeken látható, hogy a Föld

felszíne immár annyira lehûlt, hogy a légkörben gõz és pára
formájában levõ víz túlnyomó része kicsapódik. Folyékony for-
mában kitölti a mélyebben fekvõ részeket, és így kialakulnak
a tengerek, óceánok és a szárazföldek. Ekkor a felszínen a
fizikai körülmények annyira kedvezõek lettek, hogy megtele-
pülhetett az élet...
*173,*174
Mózes I. könyve 1

113
 A legtöbb vitát az fogja ezután kiváltani, ami most itt követke-
zik. Hiszen mindaz, amit a misszionáriusok ezután közölnek
velünk, gyökeresen megváltoztatja mindazokat az elképzelé-
seket, melyeket idáig önmagunkról kialakítottunk. Hiszen egy
és ugyanazon tényhez, hogy van élet a Földön, két ellentétes
irányból közelítettünk. Ugyanis a tudomány meg tudja monda-
ni vázlatosan, hogy mi is az ÉLET. De nem tudja, honnan jön,
honnan származik. Mózes pedig azt tudja megmondani, hogy
honnan jön az élet, de nem tudja megmondani, hogy mi is az.
De mégis csak látszólagosan van itt ellentét. Hiszen a tudo-
mány megmondja azt, hogy mi az, Mózes meg azt, hogy hon-
nan jön. Így teljesen kiegészítik egymást. Persze, hiszen Mó-
zessel mindezeket az információkat egy szuperfejlett civilizáció
küldöttei közölték...
A tudomány szerint valamikor a nagyon távoli ködös múlt-
ban, az õs óceánban egyszer csak találkozott két aminosav.
Miután ”köszöntek” egymásnak, az egyikük udvariasan meg-
kérdezte, hogy akar-e a másik csatlakozni hozzá. Az igenlõ vá-
lasz következtében lett két aminosav. Aztán találkoztak egy
harmadikkal, mire az is csatlakozott hozzájuk. Így “éltek” bol-
dogan hármasban, míg nem jött egy negyedik...
Szándékosan vagyok ennyire cinikus. Hiszen sokkal nagyobb
annak a valószínûsége, hogy egy szuperkomputer, mely sok
százezer alkatrészbõl áll, hamarabb összeállna, ha mondjuk
százmillió évig rázogatnánk az alkatrészeit, mint a milliárdszor-
milliárdszor bonyolultabb emberi és állati szervezetek. Minden-
ki nagyon jól tudja persze, hogy ha a sok százezer alkatrészt,
és minden egyéb kelléket összeöntenénk is egy hatalmas tar-
tályba, és évszázmilliókon keresztül rázogatnánk, a szuperkom-
puter nem “alakulna” ki. És akkor a sok milliárdszor bonyolul-
tabb szervezetek?
A tudomány azért adja azt a választ, hogy a nagyon távoli,
ködbe veszõ múltban a “természet” véletlenei alakították ki az
életet, mert ez a legkényelmesebb. Mivel ezzel vitázni nem
lehet. Ugyanis senkinek nincs módjában ezeket az állításokat
leellenõrizni vagy cáfolni...

114
 11. Azután monda Isten: Hajtson
a föld gyenge fûvet, maghozó fû-
vet, gyümölcsfát, a mely gyümöl-
csöt hozzon az õ neme szerint, a
melyben legyen néki magva e föl-
dön. És úgy lõn.
12. Hajta tehát a föld gyenge fûvet,
maghozó fûvet az õ neme szerint
és gyümölcstermõ fát, a melynek
gyümölcsében mag van az õ neme
szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És lõn este és lõn reggel, harma-
dik nap.
*175

A harmadik blokkban a kép vált. Egy misszionárius “tudós-

csoportot” mutat. A tudósok beszélgetnek. Tervbe veszik a nö-
vényvilág megteremtését — létrehozását. Az egyik tudós errõl
beszél. A kép vált. A kísérlet folytatódik. A Föld felszínén meg-
jelennek az elsõ növények. Az eredmény pozitív: “És látá Is-
ten, hogy jó...” A blokk véget ér.
Azzal, hogy a misszionáriusok a Föld felszínén növényeket
és fákat telepítettek, ahhoz vezetett, hogy a légkörben szaba-
don lévõ nagy mennyiségû széndioxid túlnyomó része a növé-
nyek fotoszintetizálásának következtében megkötõdött, és he-
lyébe szabad oxigén került. Így a légkör oxigénben kezdett el
feldúsulni, míg a széndioxid mennyisége folyamatosan csök-
kent. A növények — önreprodukáló ”vegyi gyárak” — légkör-
átalakító tevékenységet folytattak...
A földi légkörben szabadon lévõ széndioxid mennyisége csökke-
nésének következtében a légköri “üvegházhatás” csökkent, ami a
még mindig meleg légkör további lehûléséhez vezetett.
14. És monda Isten: Legyenek vilá- jék nappal és a kissebbik világító
gító testek az ég mennyezetén, testet, hogy uralkodjék éjjel; és a
hogy elválasszák a nappalt az éjsza- csillagokat.
kától, és legyenek jelek, és megha- 17. És helyezteté Isten azokat az ég
tározói ünnepeknek, napoknak és mennyezetére, hogy világítsanak a
esztendõknek. földre;
15. És legyenek világítókul az ég 18. És hogy uralkodjanak a nap-
mennyezetén, hogy világítsanak a palon és az éjszakán, és elválasz-
földre. És úgy lõn. szák a világosságot a setétségtõl.
16. Teremté tehát Isten a két És látá Isten, hogy jó.
nagy világító testet: a nagyob- 19. És lõn este és lõn reggel, negye-
bik világító testet, hogy uralkod- dik nap.
*176

Itt felvetõdik a következõ kérdés. Ha korábban nem volt Nap

és Hold, akkor ugyan mi világított nappal? És a megalkotott nö-
vények milyen fénnyel fotoszintetizáltak volna?
Ám ez is csak látszólagos ellentmondás. Nagyon egyszerû rá
a magyarázat.

*175,*176
Mózes I. könyve 1

115
 Mózes a korábbi felvételeken a földfelszínt csak borult idõ-
ben látta. Hiszen a felszín lehûlt, és nagyon sok pára kicsapó-
dott folyékony víz formájában. A hõmérséklet annyira lecsök-
kent, hogy a növényeket — a ”vegyi gyárakat” — meg lehetett
a felszínen telepíteni.
Ugyanakkor az égbolton még mindig egybefüggõ volt a felhõ-
réteg. Mert a légkörben továbbra is sok szabad széndioxid volt.
Ez az “üvegházhatás” következtében nem engedte a felszíni
hõmérsékletet tovább csökkenni. De mivel az elsõ megtelepí-
tett növények a fotoszintézis során elnyelték a széndioxidot,
és a légkörbe szabad oxigént juttattak, az “üvegházhatás” is
csökkent. Idõvel így átalakították a légkör összetételét. (Nyil-
ván ezen növények fotoszintéziséhez a ”borús” égbolt szórt
fénye is elegendõ volt.)
A felszíni hõmérséklet tovább csökkent. Ennek következté-
ben még több légköri pára csapódott ki, s a felhõzet egyre
vékonyodott. Míg egyszer csak a felvételen a felhõk közül elõ-
tûnt... a Nap.
Mózes korábban egyik felvételen sem látta a Napot, a Holdat
és a csillagokat, ezért úgy értelmezte, hogy azok akkor még
nem léteztek. Aztán ezen a felvételen egyszer csak megjelen-
tek. Mózes erre azt mondja, hogy az Úr teremtette azokat...
Tehát egy távoli civilizáció képviselõi beindítottak egy légkör-
átalakító folyamatot, melyet a növények hajtottak végre. A légkör
széndioxid-tartalma és vele együtt a hõmérséklete is tovább csök-
kent. A körülmények lehetõvé tették, hogy immár magasabb ren-
dû organizmusok is “éljenek” a felszínen. Így a misszionáriusok
elérték a kitûzött célt: ”És látá Isten, hogy jó...”
A korábbiakból jól látszik, hogy mindazokat a tényeket, ame-
lyeket a misszionáriusok objektíven mutattak be Mózesnek, õ
késõbb szubjektíven, néhol kissé zavarosan írja le.
Miután a hõmérséklet a légkörátalakító folyamatoknak kö-
szönhetõen elfogadható szintre csökkent, a felszínen immár
megvoltak a bonyolultabb organizmusok számára a megfelelõ
életfeltételek.

116
 Az ötödik blokkban az élõvilág megteremtésének a történe-
tét mutatták be Mózesnek.
20. És monda Isten: Pezsdüljenek a
vizek élõ állatok nyüzsgésétõl; és
madarak repdessenek a föld felett
az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízí ál-
latokat, és mindazokat a csúszó-
mászó állatokat, a melyek nyü-
zsögnek a vizekben az õ nemök
szerint, és mindenféle szárnyas
repdesõt az õ neme szerint. És
látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten,
mondván: Szaporodjatok, és so-
kasodjatok, és töltsétek be a
tenger vizeit; a madár is soka-
sodjék a földön.
23. És lõn este és lõn reggel,
ötödik nap.
*177

A felvétel újra mutatja a tudósokat. A terv most az élõvilág meg-

teremtése. Elõször a vízben, és a levegõben. A terv megvalósul.
Az eredmény pozitív. A tudósok elégedettek a végeredménnyel.
A reprodukciós folyamat beindul. A blokk véget ér.
Mivel az alacsonyabb rendû élõlények benépesítették a Földet,
és kialakult a stabil ökoszféra, ezért késõbb továbbléptek. Ma-
gasabb rendû élõlényeket, emlõsöket is megtelepítettek.

24. Azután monda az Isten: Hoz-
zon a föld élõ állatokat nemök
szerint: barmokat, csúszó-má-
szó állatokat és szárazföldi va-
dakat nemök szerint. És úgy lõn.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi
vadakat nemök szerint, a barmokat
nemök szerint, és a földön csúszó-
mászó mindenféle állatokat nemök
szerint. És látá Isten, hogy jó.
*178

Miután ez a kísérlet is pozitív eredménnyel zárult, és stabil

rendszer alakult ki, illetve maradt fenn, ezért immáron az em-
bert is bele lehetett helyezni ebbe a rendszerbe.
26. És monda Isten: Teremtsünk matok alá; és uralkodjatok a ten-
embert a mi képünkre és ha- ger halain, az ég madarain, és a föl-
sonlatosságunkra; és uralkod- dön csúszó-mászó mindenféle ál-
jék a tenger halain, az ég madarain, latokon.
a barmokon, mind az egész földön, 29. És monda Isten: Ímé néktek
és a földön csúszó-mászó minden- adok minden maghozó fûvet az
féle állatokon. egész föld színén, és minden fát, a
27. Teremté tehát az Isten az em- melyen maghozó gyümölcs van; az
bert az õ képére, Isten képé- legyen néktek eledelül (táplálék-
re termté õt: férfiúvá és asz- lánc).
szonynyá teremté õket. 30. A föld minden vadainak pe-
28. És megáldá Isten õket, és dig, és az ég minden madarainak,
monda nékik Isten: Szaporod- és a földön csúszó-mászó min-
jatok és sokasodjatok, és töltsé- denféle állatoknak, a melyekben
tek be a földet és hajtsátok birodal- élõ lélek van,a zöld fûveket adom

*177,*178
Mózes I. könyve 1

117
 eledelül. És úgy lõn. teremtett vala, ímé igen jó. És lõn
31. És látá Isten, hogy minden a mit este és lõn reggel, hatodik nap.
*179

A felvételen az elsõ ember “megtervezése” látható. Azé a lényé,

mely az összes többi élõlényhez képest a legbonyolultabb. Meg-
alkotódik a tápláléklánc. A rendszer tökéletesen mûködik és
önfenntartó. A Föld nevû bolygón kialakult a stabil ökológiai rend-
szer. A tudósok rendkívül elégedettek a végeredménnyel. A
tervbe vett kísérlet fényesen sikerült. A felvétel itt véget ér.
Ami a legfigyelemreméltóbb, az az, hogy Mózes elmondásá-
ban a fokozatosság elve érvényesül — az egyszerûbb létfor-
máktól a bonyolultabbak felé.
A hivatalos tudomány az evolúció elméletét tekinti alapkõ-
nek, mely szerint az élet létrejötte a Föld nevû bolygón a vélet-
lenek közrejátszásának köszönhetõ. Mivel ez az uralkodó tu-
dományos nézet, ezért vessük össze ezen elmélet néhány té-
telét mindazzal, amit Mózes közöl velünk:
Az evolúció tana Mózes

1. A Föld felszíne keletkezése után 1. A Föld kietlen és puszta vala.

még hosszú ideig az élet megtele-
pedésére alkalmatlan volt.
2. A felszín fokozatos lehûlésének 2. ...Gyûljenek egybe az ég alatt
következtében a légkörbõl nagy való vizek egy helyre, hogy tes-
mennyiségû pára csapódott ki, sék meg a száraz... Az egybegyûlt
megteremtve ezzel az élet legfon- vizeket pedig tengernek nevezé...
tosabb lételemét, a folyékony vi-
zet.
3. A légkörben jelenlévõ különbö- 3. ...Pezsdüljenek a vizek élõ ál-
zõ gázok az elektromos kisülések- latok nyüzsgésétõl...
nek köszönhetõen a szerves élet
alapanyagává — aminosavakká —
alakultak át, melyek a tengerek-
ben feloldódtak és feldúsultak. Ké-
sõbb a véletlennek köszönhetõen
ezek az aminosavak egyre bonyo-
lultabb vegyületekké álltak össze,
míg végül kialakultak az elsõ pri-
mitív létformák. Az evolúció tana
szerint az élet elõször az óceánok-
ban jelent meg.
4. A tengerekben kialakult orga- 4. Hajtson a föld gyenge füvet,
nizmusok fokozatosan meghódí- maghozó füvet, gyümölcsfát, a
tották a szárazföldeket, s azokon mely gyümölcsöt hozzon az õ ne-
megjelent az élet. me szerint, a melyben legyen né-
ki magva a földön.

*179
Mózes I. könyve 1

118
 Mindaz, amit az evolúció tana, illetve Mózes állít, egybecseng,
hiszen egyik is, másik is arról beszél, hogy fokozatosan alakul-
tak ki az egyre bonyolultabb szervezetek, melyek végül az em-
ber megjelenésében csúcsosodtak ki.
Világosan látható, hogy a mai tudomány ugyanazt állítja, amit
Mózes négyezer évvel ezelõtt leírt. Csak míg a tudomány az
élet megteremtõjéül a véletlent, addig Mózes az ”Urat”, azaz
egy szuperfejlett kozmikus civilizáció képviselõit jelöli meg...

119
 A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSON

Így hát megmutatták Mózesnek azokat a felvételeket, melyek

a történelem elõtti idõkben készültek. Ezek választ adnak az
elsõ kérdésre: honnan ered a földi élet.
A felvételek szerint a Földön az élet nevezetû létforma a misz-
szionáriusok tevékenységének köszönhetõen jelent meg. Ezek
a videóblokkok röviden és vázlatosan szóltak arról, hogy mi
történt a Földön a kezdetek óta. Ugyanakkor nem bocsátkoztak
mély részletekbe. Csak azt válaszolták meg, amit a leg-
szükségesebbnek tartottak közölni.
Miután a ”honnan” kérdésre választ adtak, mintegy bevezetõ-
ként, következhetett a ”hogyan”. Éspedig: hogyan, mi módon
jelent meg az ember?
Erre a kérdésre is válaszoltak. Bemutatták Mózesnek azokat
a felvételeket, melyek a kísérleti állomáson készültek. A fel-
vételek dokumentálták azt, hogyan “készült” az elsõ ember.
Ezeket látva, Mózes megint csak sok mindent nem értett. Így
saját leegyszerûsített fogalmaival magyarázza el mindazt, amit
a felvételeken látott. Lássuk, hogyan.
8. És ültete az Úr Isten egy kertet helyezteté az embert, a kit formált
Édenben, napkelet felõl, és abba vala.
*180

A felvételeken egy kísérleti biogenetikai állomás tûnt föl. Itt

kísérletezték ki, alkották meg az új növényfajtákat.
Gondolom, senki sem kételkedik abban, hogy egy olyan kí-
sérleti telep, ahol új növényfajtákat kísérleteznek ki és nevel-
nek, egy jól ápolt kerthez hasonlít. Hiszen az új növények ren-
dezetten, elkülönített táblákban fejlõdnek. Mózes persze nem
sokat értett abból, hogy biogenetikai kísérleti állomást lát, ezért
a látottakból leginkább a rendezettségre emlékezett. Nem lé-
vén megfelelõ fogalma arra, amit látott, mondta azt, hogy kert...
9. És nevele az Úr Isten a földbõl min- eledelre jót, az élet fáját is, a kert-
denféle fát (az új, kifejlesztett nek közepette, és a jó és gonosz
növények), tekintetre kedvest és tudásának fáját.
*181

*180,*181
Mózes I. könyve 2

120
 A felvételeken különféle kísérleti növényeket látott. Ezeket
a misszionáriusok hozták létre és nevelték, többek között tesz-
telés céljából. Mózes azonban látott még két dolgot, amelyek
elütöttek a növényektõl, és amelyek esetében végképp nem
értette, mik azok. Amikor a kalauzolójától megkérdezte, hogy
mik azok, arra az mit válaszolhatott volna? Hiszen Mózes úgy-
sem értette volna meg. Ezért azt mondta neki, hogy az egyik az
élettel kapcsolatos, a másik a tudással.
De mik voltak ezek?
Mi lehetett az élet fája? Ne feledjük, hogy egy biogenetikai
állomásról van szó, ahol új növényeket és egyéb élõlényeket
alkottak meg. Mi lehet az élet fájának a termése? Az élet. Vagyis
ez a valami életet terem. De mi az, hogy élet?
A DNS*. Ez egy olyan kémiai anyag, mely hordozza azokat az
információkat, melyek ahhoz szükségesek, hogy egy élõ szer-
vezet — legyen az baktérium, növény, állat vagy ember — a
különbözõ kiinduló anyagokból felépüljön. A DNS az általunk
ismert földi élõvilág mozgatórugója. Bármilyen, a Földön talál-
ható élõlényt vizsgálunk is meg, arra a következtetésre jutunk,
hogy mindegyik élõ szervezetnek a központi anyaga a kulcs-
fontosságú DNS. Nélküle nincs élet...
Az állomáson, amit Mózes a felvételeken látott, egyszer csak
elõtûnt egy, a fontossága miatt az állomás központi részén el-
helyezkedõ DNS-szintetizáló berendezés. Hiszen ahhoz, hogy
bármilyen élõlényt, mondjuk növényt létrehozzunk, elõbb meg
kell alkotni az õt leíró, és mûködését szabályozó DNS mole-
kulát. Amikor ez megvan, csak akkor lehet ezt a megalkotott
új gént belehelyezni egy kiinduló sejtbe, mely osztódni kezd.
Késõbb a növénykezdeményt, miután megerõsödött, ki lehet
ültetni, s növeszteni lehet, hogy teszteljük, valóban minden
úgy mûködik-e, amint azt a DNS programozásakor elterveztük.
Mózes ezt a berendezést nevezi az élet fájának. De miért
nevezi fának?
Ha, kedves olvasó legalább képen látott már olyan berende-
zést, melyet a vegyiparban, konkrétan a biotechnológia terüle-
tén használnak, akkor már tudja is a választ.
* DNS — dezoxiribonukleinsav, vegyi óriásmolekula, mely a genetikai in-
formációkat hordozza. Minden élõ sejt központi részében — a sejtmagban talál-
ható.

121
 Ezeket a készülékeket vegyi reaktoroknak is nevezik. Általá-
ban egy hengeres központi részbõl állnak, melyhez kívülrõl
különbözõ csõvezetékek csatlakoznak. Ezek a csõvezetékek
továbbítják azokat az anyagokat, melyekbõl egyrészt felépül a
végtermék, másrészt azokat az anyagokat, amelyekre a kémiai
reakciónál szükség van. Minél bonyolultabb vegyületet kívá-
nunk elõállítani, annál többféle kiindulási és segédanyagra van
szükség. Ez azt jelenti, hogy a hengerszerû központi reaktor-
térhez sok csõvezeték csatlakozik.
Mikor Mózes egy hasonló tárgyat látott, és a kérdésére azt a
választ kapta, hogy itt “csinálják” az életet, késõbb, visszaem-
lékezéseikor ugyan mit mondhatott? Az egyik, amire emléke-
zett, az volt, hogy itt termett-készült az élet. A másik meg az,
hogy egy hengeres központi részhez sok vékonyabb valami
csatlakozott. Olyan volt, mint egy fa...
Így hát Mózes a legkézenfekvõbbet mondta: egy fa, amelyik
életet terem. Az élet fája...
És mi volt a tudás fája?
Mit terem a tudás fája? A tudást. Mi a tudás? Információ bir-
toklása. Tehát egy olyan valami, ami információt “termett”. Vagy-
is mûködésének végeredménye az információ volt. Ismerünk-
e ilyet napjainkban? Igen. Úgy hívják, hogy komputer. A kom-
puter arra szolgál, hogy információt tároljon és szolgáltasson.
De miért volt a tudás fája a kísérleti állomás központi részén?
Ne feledjük, hogy egy szuperfejlett társadalom képviselõi hoz-
ták létre az állomást. Itt különféle biogenetikai kísérleteket vé-
geztek. Nem kétséges, hogy egy ilyen állomáson különbözõ
részlegek vannak, amelyek más és más résztevékenységet vé-
geznek. Ugyanakkor bármilyen kutatás nagy mennyiségû infor-
máció felhalmozódásával és rendszerezésével jár együtt. A kü-
lönbözõ részlegeken ezt a mai szóhasználattal — komputerek-
kel oldották meg. De már napjainkban sem rohangálnának a
kutatók, kezükben mágneslemezekkel a különbözõ laborok
között, hanem a komputereiket számítógép-hálózatba kapcsol-
nák össze. Így az egyik labor eredményei gyorsan és könnyen
hozzáférhetõvé válnak a többi számára.

122
 Ugyanakkor bármilyen számítógép-hálózatnak van egy köz-
ponti egysége, ahova befutnak a különbözõ gépektõl az infor-
mációk, az azokat feldolgozza és továbbítja. Ezt szaknyelven
”szerver”-nek hívják. Ha sok gép csatlakozik ehhez a központi
egységhez, akkor annak a mérete egyre nõ. Biztos vagyok ben-
ne, hogy senki nem fogja azt kétségbe vonni, hogy egy ilyen
szervert úgy kell elhelyezni egy kísérleti állomáson, hogy az
azt és a gépeket összekötõ vezetékek hossza minimális le-
gyen. Általában az állomás középpontjában, és nem valame-
lyik távoli, eldugott zugában...
Mózes egy központi szervert látott a felvételeken, melyhez
sok-sok vezeték, kábel csatlakozott. Megkérdezte hát kísérõ-
jétõl, hogy mi az? Erre azt a választ kapta, hogy ebben van a
tudás, mely ha kell, bármikor hozzáférhetõ.
Akárcsak az élet fája esetében, Mózes késõbb arra emléke-
zett, hogy ebben volt a tudás, és sok-sok ”ága” volt. Mit mon-
dott hát? Egy fához hasonló, ami azért van, hogy teremje a tu-
dást. A tudás fája...
Gondolom, senki nem vonja kétségbe azt, hogy napjainkban,
mai ismereteinkhez képest is elég bonyolult ez az egész. Hi-
szen az, aki nem foglalkozik a számítástechnikával, vagy a bio-
genetikával, annak nehezen érthetõk ezek a dolgok, pedig igye-
keztem a lehetõ legegyszerûbb fogalmakkal elmagyarázni.
Akkor pedig Mózes hogyan is érthette volna meg négyezer év-
vel ezelõtt a látottakat?
Ezek után a misszionáriusok további felvételeket mutattak
Mózesnek. A felvételek az elsõ emberpár (legalábbis Mózes
szerint) történetét jelenítették meg.
7. És formálta vala az Úr Isten az em- 8. És ültete az Úr Isten egy kertet
bert a földnek porából, és lehellett Édenben, napkelet felõl, és abba
vala az õ orrába életnek lehelletét. helyezteté az embert, a kit formált
Így lõn az ember élõ lélekké. vala.
*182

A kísérletek betetõzéseképpen a kutatóbázison megalkották

az elsõ embert. És vele is ugyanúgy bántak, mint a többi meg-
teremtett létformával: az állomáson megfigyelés alatt tartották.

*182
Mózes I. könyve 2

123
 Az új teremtmény az állomáson szabadon mozoghatott, csak
két dolog volt számára szigorúan tilos: nem volt szabad belép-
nie abba az épületbe, ahol a DNS-szintetizáló reaktor volt, illet-
ve oda, ahol a központi komputer állott.
16. És parancsola az Úr Isten az 17. De a jó és gonosz tudásának fá-
embernek, mondván: A kert min- járól, arról ne egyél; mert a mely na-
den fájáról bátran egyél. pon ejéndel arról, bizony meghalsz.
*183

Ez érthetõ is, hiszen gondoljunk csak arra, hogy napjainkban

milyen szuper biztonsági elõírásokat tartanak be azokban a la-
boratóriumokban, ahol génkutatással foglalkoznak. Ugyanakkor
azokat az intézményeket, ahol stratégiai információkat tárol-
nak, szintén erõsen õrzik.
Olyannyira szigorúan vették a biztonsági elõírásokat, hogy ha
a teremtmény megszegi azokat, akkor a misszió biztonsága ér-
dekében azt meg kell semmisíteni...
Ugyanakkor a kutatóállomáson a teremtményt nemcsak meg-
figyelték:
19. És formált vala az Úr Isten a darat, és elvivé az emberhez,
földbõl mindenféle mezei vadat hogy lássa, minek nevezze azo-
(a kísérleti állomáson egyre kat; mert a mely nevet adott az
újabb és újabb élõlényeket ember az élõ állatnak, az annak
alkottak), és mindenféle égi ma- neve.
*184

Mózes, amikor a felvételeket nézte, azt látta, hogy Ádámnak

mutatnak egy tárgyat, vagy egy állatot, és erre õ mondja a ne-
vét. A felvétel azért készült, hogy dokumentálja, hogyan foly-
nak az új teremtménnyel a kísérletek. Mutattak hát egy mada-
rat Ádámnak, mire õ azt mondta — madár. Mutattak egy kockát,
mire õ azt mondta, hogy kocka. A tanítása ekképp zajlott.
Mikor Mózes a felvételeken ezt látta, azt hitte, hogy Ádám
azért mondja az állatok nevét, mert elnevezi azokat. Mózes azt
hitte. Pedig a felvételeken Ádámot tanították!
Ugyanakkor felmerült egy újabb probléma: az önreproduk-
ció. Hogyan biztosítsák a reprodukciós folyamatot, magyarul: a
fajfenntartást?
20. ...de az embernek hozzá illõ segítõ társat nem talált vala.
*185

*183,*184,*185
Mózes I. könyve 2

124
 Hiszen az elsõ embernek nem volt neme... Sem férfi nem
volt, sem nõ. Õt a misszionáriusok a saját képükre formálták...
30. Mert a feltámadáskor sem nem 35. De a kik méltókká tétetnek,
házasodnak, sem férjhez nem men- hogy ama világot elvegyék, és a
nek, hanem olyanok lesznek, mint halálból való feltámadást, sem
az Isten angyalai a mennyben. nem házasodnak, sem férjhez
nem adatnak:
*186
36. Mert meg sem halhatnak töb-
25. Mert mikor a halálból feltámad- bé: mert hasonlók az angyalokhoz;
nak, sem nem házasodnak, sem és az Isten fiai, mivelhogy a feltá-
férjhez nem mennek, hanem olya- madásnak fiai.
*188
nok lesznek, mint az angyalok a
mennyekben.
*187

A Bibliában vannak olyan információk, melyek arról a világ-

ról szólnak, ahonnan a misszionáriusok jöttek, és magukról a
misszionáriusokról. Ezeket a kiszivárgott információkat a 11.
fejezetben fogjuk tárgyalni. Egyelõre csak annyit, hogy náluk
nincsenek nemek...
De térjünk vissza a történetünkhöz.
Így hát létrehozták az elsõ nemet — a férfit. Mindez altatás
közbeni mûtéti beavatkozással történt meg, amirõl Mózes így
ír: 21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély nak oldalbordái közûl, és hússal
álmot az emberre, és ez elaluvék tölté be annak helyét.
(altatás). Akkor kivõn egyet an-
*189

Az a kifejezés, hogy “...hússal tölté be annak helyét...” egyér-

telmûen valamilyen testszövet átültetésérõl tanúskodik, amit
mély altatásnál mûtétileg valósítottak meg...
22. És alkotá az Úr Isten azt az ol- emberbõl, asszonynyá, és vivé
dalbordát, a melyet kivett vala az az emberhez.
*190

Akkor próbáljuk meg rekonstruálni azt, hogy mit is láthatott

Mózes a felvételeken?
Látott egy mûtétet, melyet Ádámon végeztek el, s aminek
következtében férfiú lett. De mit érthet Mózes az oldalbordán?
Ha, felhasználva azokat az ismereteket, amelyek napjaink-
ban rendelkezésünkre állnak, elkezdünk logikusan gondolkod-
ni, akkor a következõ eredményre jutunk:
Ha bordáról van szó, akkor ez azt jelenti, hogy a férfiaknál
egy bordának hiányoznia kell, ami a nõknél megtalálható. De

*186 *188
Máté evangyélioma 22 Lukács evangyélioma 20
*187 *189,*190
Márk evangyélioma 12 Mózes I. könyve 2

125
akárhogy is számolunk, semmi eltérõt nem tapasztalunk. A fér-
fiaknak és a nõknek ugyanannyi bordájuk van. Így nem ebben
különböznek.
Akkor vizsgáljuk meg azt, amiben valóban különböznek. Itt
nem a testi adottságokra gondolok, hiszen az mindenki számá-
ra nyilvánvaló. Akkor meg mit látott Mózes? Egy bordát, vagy...
Egy bordaszerû ívelt valamit. Amirõl persze nem tudta, mi az.
A felvételeken látta, de nem értette.
Mit látott hát?
A felvételeken annak a valaminek a kinagyított képét látta,
ami megkülönbözteti a nõt a férfitól. Amivel a férfi valóban nem
rendelkezik, csupán a nõnél található meg. Ez pedig nem
egyéb, mint az X és az Y kromoszóma!

Nõi kromoszómák

126
 Férfi kromoszómák

A genetikai ismereteinkbõl tudjuk, hogy a férfiúi jellegzetes-

ségeket az XY, míg a nõi tulajdonságokat az XX kromoszóma-
pár határozza meg.

Nõi XX kromoszómapár Férfi XY kromoszómapár

127
 Valójában a férfi és a nõi kromoszómapár egy ívelt alakú
alakzat meglétében vagy hiányában különbözik.

A nõi XX kromoszómapár
azon része, mely a férfi
XY esetén hiányzik

Ádám hiányzó
”oldalbordája”

Ezt látta hát Mózes a fedélzeten!

A látottakból csak annyit értett, nem lévén genetikai ismere-
tei, hogy ha egy ívelt részt az X kromoszómából elveszünk,
akkor az férfi, és ha az Y kromoszómát kiegészítjük ezzel a
résszel, akkor az nõ lesz. Az egészbõl semmi mást nem értett,
és nem tudta a késõbbiekben sem, amikor a visszaemlékezé-
seit lejegyezték, hogyan is nevezze azt az ívelt valamit, amit az
ûrhajó fedélzetén látott. Emberi és állati oldalbordát látott, ezért,
mivel az a valami hasonlított ehhez, jobb híján nevezi azt bor-
dának.
Hangsúlyozom: ez távolról sem ilyen egyszerû. A dolgok en-
nél sokkal bonyolultabbak. Én csak Mózes szemszögébõl pró-
bálom a dolgokat érzékeltetni. Hiszen négyezer évvel ezelõtt
az egészbõl õ csak ennyit volt képes felfogni. Pedig a felvéte-
lek egy génmanipulációt mutattak, melynek végeredményekép-
pen “meg lett alkotva” az elsõ nõ...
Így hát a kísérleti állomáson, melyet a misszionáriusok a Föld
nevû bolygón építettek fel, létrehoztak egy új létformát, melyet
mi életnek nevezünk. A tevékenységük csúcspontjaként, gén-
manipulációval megalkották az elsõ emberpárt.
Folytak a kísérletek, a tesztelések. Az elsõ nõ és férfi szaba-
don mozoghatott az állomás területén. A tiltás azonban továbbra

128
is fennállt. Mindez a misszionáriusok és a program biztonságát
szolgálta. Hiszen ha Ádám és Éva megtudta volna azt, hogyan
is kell kezelni a DNS-szintetizáló berendezést, akkor olyan DNS-
részleteket is létrehozhattak volna, melyek valóban meghosz-
szabbíthatták volna az élethosszukat. Így a kísérlet kikerült
volna a misszionáriusok ellenõrzése alól. Gondoljunk csak nap-
jaink génmanipulációs kísérleteire, és arra, hogy milyen
következményekkel járna, ha egy megalkotott vírustörzs
kiszabadulna a laboratóriumból. Úgy hiszem, nem szükséges
mindezt részletezni.
Ugyanígy voltak ezzel a misszionáriusok is. Mindent megtet-
tek azért, nehogy valami ismeretlen elszabaduljon az állomás-
ról, katasztrofális következményeket vonva ezzel maga után...
De honnan is tudhatta volna Ádám és Éva azt, hogy mire szol-
gál a DNS-szintetizáló készülék, és hogyan kell azt használni?
Elvégre nem volt ilyen irányú tudásuk. És hogy azt meg se sze-
rezhessék, ezért volt tilos a központi komputerrel kommuni-
kálniuk...
Gondolom, napjainkban senki sem csodálkozik el azon, ha
egy számítógép beszél. És azon sem lepõdünk meg, ha utasítá-
sainkat immár nem a számítógép billentyûzetén keresztül kö-
zöljük a géppel, hanem hanggal. Vagyis mintegy a géppel be-
szélgethetünk...
Ezek után térjünk vissza Mózeshez. Az elsõ videósorozatban
a misszionáriusok bemutatták a kezdeteket. A másodikban a
felvételek segítségével végigkalauzolták a kísérleti bázison. A
harmadik sorozatban bemutatták a kudarcot...

129
 A ”KÍGYÓ”

A felvételek az elsõ emberpárt mutatták, ahogy szabadon jár-

nak-kelnek a kutatók között a bázison.
25. Valának pedig mindketten lesége, és nem szégyenlik vala.
mezítelenek, az ember és az õ fe-
*191

Ebben nincs is semmi különös. Hiszen a szemérem érzése

szociálisan alakult ki. Napjainkban is vannak az Amazonas fo-
lyó mentén olyan törzsek, ahol az emberek nem viselnek sem-
milyen ruhanemût.
A monitoron feltûntek azok a felvételek, melyek azon kame-
ra szemszögébõl készültek, amelyik abban az épületben volt
elhelyezve, ahol a központi számítógép állt. Ide volt tilos Ádám-
nak és Évának belépnie. A kíváncsiság azonban nagy úr. Egy
ideig megállták, hogy a tilalmat betartsák. A kíváncsiságuk azon-
ban erõsebbnek bizonyult, mint a büntetéstõl való félelmük.
Így egy szép napon beléptek a tiltott épületbe...
Mikor közelebb mentek a központi számítógéphez, az meg-
szólította õket. Ezért említettem korábban azt, hogy napjaink-
ban senki sem csodálkozik el azon, ha egy számítógép “meg-
szólal”. Vajon mit mondott a gép? Amit ilyenkor mondhat: vá-
rom utasításaidat.
Mózes, ahogy ott ült, nézve a felvételt, azon csak egy olyan
szerkezetet látott, ahol egy hengeres vagy hasábszerû közpon-
ti egységbe sok-sok vezeték fut be — a “fa ágai”. Ezek között
voltak véknyabb és vastagabb kábelek is. Így a sok-sok befutó
vezeték közt volt egy vastagabb kábel is, mely a méretével
kitûnt a többi közül. Ott futott, sokszor szinte már összegaba-
lyodva a többi vezetékkel — az “ágakkal”. Ott tekergõzött a “fa
ágai között”...
1. A kígyó pedig ravaszabb vala 3. De annak a fának gyümölcsé-
minden mezei vadnál, melyet az bõl, mely a kertnek közepette
Úr Isten teremtett vala, és mon- van, azt mondá Isten: abból ne
da az asszonynak: Csakugyan azt egyetek, azt meg se illessétek
mondta az Isten, hogy a kertnek (nehogy hozzányúljanak a
egy fájáról se egyetek? központi komputerhez) , hogy
2. És monda az asszony a kígyónak: meg ne haljatok.
*192
A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk;

*191 *192
Mózes I. könyve 2 Mózes I. könyve 3

130
 Mózes természetesen nem tudta, hogy mi az ott “az ágak kö-
zött”. Mikor a gép egyszer csak megszólalt, hogy várja az utasí-
tásokat, a hívatlan vendégek félelmükben összerezzentek.
Bárhogy is kereste Mózes a felvételen azt a személyt, aki
Ádámhoz és Évához szólt, nem találta. Nem értette, hiszen nem
is érthette, hogy a gép — “a tudás fája” szólalt meg. Ezért, jobb
ötlete nem lévén, azt mondta, hogy az a vastag valami, ami a
vezetékek között tekergett — a “kígyó” — szólította meg õket.
Hiszen valaminek csak beszélnie kellett?!
Ahogy elsõ ijedelmükbõl a betolakodók magukhoz tértek,
félszegen azt válaszolták a gép szavaira, hogy õk nem mond-
hatnak semmit, hiszen akkor meghalnak... Mert így szólt a tiltás.
Erre a gép, a saját logikája szerint azt válaszolta, hogy ha uta-
sítást adnak neki, attól még nem halnak meg. Valóban, még
senki nem halt abba bele, ha egy intelligens komputerrel kom-
munikált...
4. És monda a kígyó az asszonynak: bizony nem haltok meg;
*193

Épp ellenkezõleg, információkhoz juthatnak:

5. Hanem tudja az Isten, hogy a
mely napon ejéndetek abból,
megnyilatkoznak a ti szemeitek,
és olyanok lésztek mint az Isten:
jónak és gonosznak tudói.
6. És látá az asszony, hogy jó az a fa
eledelre s hogy kedves a szemnek,
és kivánatos az a fa a bölcseségért
(azért a tudásért, melyet hordoz):
szakaszta azért annak gyümölcsé-
bõl, és evék, és ada vele levõ férjé-
nek is, és az is evék.
*194

Ezen a válaszon felbátorodva — “ettek a gyümölcsbõl”. Ne

feledjük, hogy mindezek Mózes szavai, melyek magukon hor-
dozzák az õ szubjektivizmusát. Hiszen azt hitte... Mert sok min-
dent nem értett abból, amit a felvételeken látott...
8. És meghallák az Úr Isten sza- 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az em-
vát, a ki hûvös alkonyatkor a bert és monda néki: Hol vagy?
kertben jár vala; és elrejtõzék az 10. És monda: Szavadat hallám a
ember és az õ felesége az Úr Is- kertben, és megfélemlém, mivel-
ten elõl a kert fái között. hogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
*195

Olyan információkhoz — tudás birtokába jutottak, mely tiltott

volt számukra — “megnyilatkoztak a szemeik”.
11. És monda Õ: Ki mondá néked, ettél a fáról, melytõl tiltottalak, hogy
hogy mezítelen vagy? Avagy talán arról ne egyél?
*196

*193,*194,*195,*196
Mózes I. könyve 3

131
 A misszió vezetõjébe hirtelen belenyilallt a felismerés: a te-
remtmények a tiltott tudás birtokába jutottak...
12. És monda az ember: Az asszony, kem arról a fáról, úgy evém.
*197
a kit mellém adtál vala, õ ada né-

A misszió vezetõje megértette, hogy a lehetõ legrosszabb

történt abból, ami megtörténhetett. Hiszen az állomáson arra
törekedtek, hogy valóban “paradicsomi” állapotokat hozzanak
létre. Egy olyan hermetikusan elkülönített világot kívántak ki-
alakítani, ahol nincs helye a rossznak, negatív cselekedetek-
nek. Ezen törekvésük azonban azzal, hogy a teremtmények a
számukra tiltott tudás birtokába jutottak, kártyavárként omlott
össze. Az állomás parancsnoka felindultan reagált.
13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél?...
*198

Hiszen odaveszett minden, amin eddig dolgoztak. A követ-

kezmények beláthatatlanok voltak. A kísérlet kikerült a kutatók
ellenõrzése alól...
A biztonsági elõírásoknak megfelelõen Ádámot és Évát meg
kellett semmisíteniük...
Ezek az új teremtmények azonban olyannyira kedvesek let-
tek számukra, hogy arra gondolni sem tudtak, hogy megsem-
misítsék õket. Ezért nem hajtották végre a biztonsági szabá-
lyok erre az esetre vonatkozó részét...
De az állapotok már nem maradhattak a régiek. Az új teremt-
mények az egész misszió biztonságára nézve veszélyesek let-
tek. Hiszen a szerzett tudással vissza is élhettek...
Mivel nem semmisítették meg õket, ezért nem maradt más meg-
oldás, mint eltávolítani mindkettõjüket a kísérleti bázis területé-
rõl. Ez még mindig jobb megoldásnak tûnt, mint elpusztítani
hosszú-hosszú munkájuk végeredményét — Ádámot és Évát.
De addig is, míg döntöttek a sorsuk felõl, õrizet alá kerültek.
Mivel a kutatóállomáson ezzel rendkívüli helyzet állt elõ, ezért,
mint ilyenkor szokás, a bázis fegyveres testülete vette át az
irányítást. A biztonságiak...
Mi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy a misszió tagjai
számára milyen nagyon kedvesek voltak az új teremtmények,

*197,*198
Mózes I. könyve 3

132
mint az, hogy mielõtt számûzték õket az állomás területén kí-
vülre, ruhákat készítettek nekik.
21. És csinála az Úr Isten Ádám- hákat, és felöltözteté õket.
nak és az õ feleségének bõr ru-
*199

Eljött a számûzetés napja. A teremtményeket felöltöztették,

és fegyveres kísérettel a szigorúan õrzött bázis bejáratához kí-
sérték. A felvételen a misszió vezetõje nagyon szomorú. De
egyéb választása nem volt...
22. És monda az Úr Isten: Ímé Most tehát, hogy ki ne nyújtsa ke-
az ember olyanná lett, mint zét, hogy szakaszszon az élet fájá-
mi közûlünk egy (itt a bázis te- ról is, hogy egyék és örökké éljen;
rületén tevékenykedõ társaira 23. Kiküldé õt az Úr Isten az Éden
gondol), jót és gonoszt tudván. kertjébõl...
*200

Nyilván azon információk között, melyek birtokába jutottak,

voltak olyanok is, melyek a DNS-szintetizáló berendezésre vo-
natkoztak. Ebben az esetben csak idõ kérdése volt, hogy élje-
nek is a kapott tudás nyújtotta lehetõségekkel. Ezért immáron
a teremtmények veszélyessé váltak a misszió számára...
Számûzték hát õket, hogy még a DNS-szintetizáló berende-
zés közelébe se mehessenek...
A bázis õrségét megerõsítették, a genetikai laborhoz vezetõ
utat fegyverrel egy harci jármû védte...
24. És kiûzé az embert, és oda he- gó pallos lángját, hogy õrizzék az
lyezteté az Éden kertjének keleti ol- élet fájának útját.
dala felõl a Kérúbokat és a villo-
*201

A kérubok nem egyebek, mint harci jármûvek, melyek fegy-

vereit Mózes úgy nevezi: ”... villogó pallos...” Bõvebben ezek-
rõl a jármûvekrõl a 10. fejezetben lesz szó.
A fegyverek demonstrálása arra szolgált, hogy az új teremt-
ményt elriassza. A célja az volt, hogy még gondolatban se jus-
son eszébe az új teremtménynek megközelíteni a laboratóriu-
mot. A saját érdekében. Hiszen akkor már mindenképpen meg
kellett volna õt semmisíteniük...
Többé már nem volt szabad a biogenetikai állomás területé-
re belépniük...

*199,*200,*201
Mózes I. könyve 3

133
 Ádám és Éva számûzetése a kísérleti telep területérõl azon-
ban nem jelentette azt, hogy a kapcsolat közöttük és a misszio-
náriusok között végleg megszakadt volna. Hiszen a bázis kuta-
tói továbbra is fenntartották a kapcsolatot velük, figyelemmel
kísérték sorsuk alakulását. Így Mózes ezután más felvételeket
látott, ahol már Ádámnak és Évának gyermekei születtek —
Káin és Ábel.
1. Azután ismeré Ádám az õ felesé- 4. És Ábel is vive az õ juhainak elsõ
gét Évát, a ki fogad vala méhében fajzásából és azoknak kövérségé-
és szüli vala Kaint, és monda: Nyer- bõl. És tekinte az Úr Ábelre és az õ
tem férfiat az Úrtól. ajándékára.
2. És ismét szülé annak atyjafiát, 5. Kainra pedig és az õ ajándéká-
Ábelt. És Ábel juhok pásztora lõn, ra nem tekinte, miért is Kain ha-
Kain pedig földmívelõ. ragra gerjede és fejét lecsüg-
3. Lõn pedig idõ múltával, hogy geszté.
*202
Kain ajándékot vive az Úrnak a föld
gyümölcsébõl.

Ádám és Éva, késõbb pedig fiaik néha felkeresték a bázist,

ahol csak a bejáratig engedték õket. Ajándékot vittek az állomá-
son dolgozóknak...
Egyszer azonban a fõkapunál szolgálatot teljesítõ fegyveres
Káintól nem vette el az ajándékot, amit hozott, hanem visszau-
tasította azt. Erre az megsértõdött. Ezen meggondolatlan lépés
Ábel halálához vezetett. Hiszen Káin önérzetében olyannyira
meg lett sértve, hogy sértõdöttségét és dühét testvére ellen
fordította:
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, zõn valának, támada Kain Ábelre az
az õ atyjafiával. És lõn, mikor a me- õ atyjafiára, és megölé õt.
*203

A misszionáriusoknak egy idõ múlva feltûnt, hogy Ábel nem

jelentkezik. Megkérdezték hát Káint, nem látta-e az öccsét?

9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Nem tudom, avagy õrizõje vagyok-

Ábel a te atyádfia? Õ pedig monda: é én az én atyámfiának?
*204

Káin válaszának hangneme miatt gyanút fogtak. A bázisról

egy különítmény indult el, hogy felkutassa Ábelt. A gyanú bei-
gazolódott, mikor megtalálták Ábel holttestét a mezõn.

*202,*203,*204
Mózes I. könyve 4

134
 Kérdõre vonták Káint:
10. Monda pedig az Úr: Mit csele- én hozzám a földrõl.
*205
kedtél? A te atyádfiának vére kiált

A büntetése az lett, hogy a misszionáriusok minden kapcso-

latot megszakítottak vele. El kellett hagynia a bázis körzetét.
Többet már nem számíthatott a kutatóállomás személyzetének
jóindulatára.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: színérõl, és a te színed elõl el kell
Nagyobb az én büntetésem, hogy- rejtõznöm; bujdosó és vándorló le-
sem elhordozhatnám. szek a földön, és akkor akárki talál
14. Ímé elûzöl engem ma e földnek reám, megöl engemet.
*206

A misszió közelében élõ Káin nemcsak a bázis személyzeté-

nek jóindulatára számíthatott korábban, hanem arra is, hogy ha
õt valamilyen veszély fenyegeti, akkor azok megvédik. Most
azonban, hogy el kellett hagynia a kísérleti telep közvetlen kör-
nyezetét, már nem számíthatott a misszionáriusok védelmére.
De van itt egy kis probléma. Az elfogadott nézet szerint Ádám
és Éva volt a Földön az elsõ emberpár, kinek két fia született,
akik közül késõbb az egyik gyilkosság áldozata lett. Bárhogy is
számolunk, három embert tudunk megszámolni. Rajtuk kívül
csak az Isten volt még. Ekkor meg érthetetlenek Káin követke-
zõ szavai: ”...akárki talál reám, megöl engemet.” Ezek szerint
Ádámon, Éván, Káinon és az “Istenen” kívül még másnak is
élnie kellett a Földön...
Mivel Káin nagyon félt attól, hogy ha elhagyja a misszió kör-
nyékét, akkor valakik megölik, ezért korábbi pártfogói immár
sokadszor megsajnálták. Valamit adtak neki, ami megvédte õt
attól, hogy megöljék. Más szóval valamit, ami a testi épségét
védte — valamiféle önvédelmi eszközt... Amirõl Mózes megint
csak nem tudta, hogy mi, csak azt értette, hogy Káin testi épsé-
gének védelmére szolgál:
15. ...És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
*207

*205,*206,*207
Mózes I. könyve 4

135
 Kiderül az is, hogy Káinnak volt felesége. Honnan? Itt valami
nincs rendjén a meglévõ elképzelésekkel...
17. És ismeré Kain az õ felesé- és szûlé Hánókhot. És építe vá-
gét, az pedig fogada méhében, rost, és nevezé azt az õ fiának
nevérõl Hánókhnak.
*208

Úgy tûnik, hogy Ádám és Éva mégsem az elsõ emberpár volt,

mivel másoknak is élniük kellett ekkor a Földön, akiktõl Káin
félt. És azt sem tudni, hogy Káin felesége honnan van...
A magyarázat ezekre a furcsaságokra abban keresendõ, hogy
Mózes emlékei között kutatva mondta el a krónikásnak a tör-
ténteket. Idõs ember lévén, könnyen összekeverhette a látott
felvételek sorrendjét. Így esetleg az elsõ emberpár ”megterem-
tése” és Káin idõben esetleg messzebb állnak egymástól, mint
azt gondoltuk volna.
Mindez nagyon jól tükrözi Mózes szubjektív benyomásait,
hogy õ “azt hitte”...

*208
Mózes I. könyve 4

136
 DINOSZAURUSZOK

Sok idõ telt el azon felvételek elkészülte után, melyek a kí-

sérleti biogenetikai kutatásokat végzõ bázison készültek. A kö-
vetkezõ felvételek elkészültekor a Földön már sokan éltek.
1. Lõn pedig, hogy az emberek 4. Az óriások valának a föl-
sokasodni kezdének a föld szí- dön abban az idõben, sõt
nén, és leányaik születének. még azután is, mikor az Isten fiai
2. És láták az Istennek fiai az em- bemenének az emberek leányai-
berek leányait, hogy szépek azok, hoz, és azok gyermekeket szûlé-
és vevének magoknak felesége- nek nékik. Ezek ama hatalmasok,
ket mind azok közül, kiket meg- kik eleitõl fogva híres-neves em-
kedvelnek vala. berek voltak.
*209

A következõ felvételek, melyeket Mózesnek ezután megmu-

tattak, Ádám és Éva után idõben jóval késõbb készültek. Egy-
szer csak feltûnt rajtuk egy nagy valami, aminek óriásiak vol-
tak a méretei. Embernek nem volt ember. Állatnak sem volt
állat, legalábbis egyik állatra sem hasonlított azok közül, me-
lyeket Mózes ismert.
Korábban nem látott ilyet. Nevén nevezni ezért nem tudja,
csak a méretei után nevezi — óriásnak.
A felvételeken azok a nagytestû valamik, amiket óriásoknak
nevez, nem egyebek voltak, mint azok az állatok, melyekrõl
mindannyian tanultunk az iskolában, melyek valóban óriások
voltak — a dinoszauruszok és más óriáshüllõk. Ezek valóban
éltek a Földön. Úgy hetvenmillió évvel ezelõtt...
A tudomány mai állása szerint viszont akkor még emberek
nem léteztek. Mózes meg azt mondja, hogy éltek már akkor is
emberek a Földön. Újra kérdezem: kinek higgyünk?
És itt lépnek színre azok az új kutatási eredmények, melyek
szerint megkövesedett emberi lábnyomokat találtak az abban
a korban élõ óriási hüllõk “lábnyomai” mellett. Ezekrõl a nagy
vitákat kiváltott Tiltott archeológia címû könyv (Michael A. Cre-
mo, Richard L. Thompson Forbidden archeology) számol be.
Nagyon úgy tûnik, hogy akkor már éltek emberek a Földön. De
mivel a hivatalos álláspont szerint az ember csak néhány tízezer
évvel ezelõtt jelent meg, ezért a tudósok mindezt egyszerûen
elutasítják. Érthetõ is, mert ezzel felborul az olyan “szépen fel-
épített” tudományos világnézet, és kiderülne, hogy az elkép-
zeléseinkkel valami nincs rendjén.

*209
Mózes I. könyve 6

137
 A dinoszauruszokról tudjuk azt, hogy szinte “pillanatszerûen”
kihaltak. Azért tettem a szót idézõjelbe, mert ez nem egyik
pillanatról a másikra történt, hanem csak történelmi léptékkel
mérve rövid idõ alatt. Miután ezek a hatalmas állatok kipusztul-
tak, soha többet ilyen nagy testû lények “nem alakultak ki”. Ha
az evolúció tanához ragaszkodunk, akkor az eltelt hetvenmil-
lió év óta a “természetnek” rendelkezésére állt annyi idõ, hogy
a véletlenek újra létrehozzanak ilyen nagy testû állatokat. De
mégsem történt így. Soha többé nem éltek ilyen hatalmas mé-
retû állatok a Földön.
A természet ”véletlenjei” meggondolták magukat? Most már
másképp “rakosgatták össze az új állatokat”? Hiszen a véletle-
nek úgyanúgy mûködtek a dinoszauruszok után, mint azelõtt.
Így napjainkban is létezniük kellene hatalmas testû élõlények-
nek. De még sincs így. Persze, mivel nem a véletleneknek kö-
szönhetõ mindez...
E hatalmas élõlények kipusztulását szerintünk egy, az egész
Földre kiterjedõ globális katasztrófa idézte elõ. Melyet egy nagy
méretû meteorral vagy üstökösmaggal való ütközés váltott ki.
Lehet...
Tény, hogy ebben az idõben történt valami, amirõl Mózes
ekképp szól:
3. És monda az Úr: Ne maradjon az velhogy õ test; legyen életének ide-
én lelkem örökké az emberben, mi- je százhúsz esztendõ.
*210

A szövegek korábban arról számolnak be, hogy az emberek

több száz évig éltek. Vajon elképzelhetõ-e ez? A mai ismere-
teink szerint a maximális élethosszunk körülbelül százhúsz
esztendõ. Ideális esetben ennyit élhetünk. Azonkívül a bioló-
giában és a genetikában ismert fogalom a programozott sejtha-
lál. Ez azt jelenti, hogy az élõ sejt egyszer csak megszûnik
mûködni, bár esetleg még mûködhetne egy ideig, de felszívó-
dik az õt körülvevõ szövetekben. Helyét egy új sejt veszi át.
Kedves olvasó, az ön testében is zajlanak nap mint nap ilyen
folyamatok. Ezt a folyamatot a génjeinkbe beprogramozott “uta-
sítások” irányítják. Szervezetünkben mindaddig cserélõdnek
a sejtek, míg egyszer csak a génekben beprogramozott utasí-
tás leállítja az új sejtek képzõdését. Ezután következik a szer-
vezet mûködésének teljes leállása — a halál.

*210
Mózes I. könyve 6

138
 Attól függõen, hogy a génekben levõ utasítás mikor lép élet-
be, lesz az élettartam vagy hosszabb vagy rövidebb. Persze az
életmód, amit folytatunk, szintén nagy hatással van erre.
De térjünk vissza az eredeti gondolatra. Fizikailag szinte bár-
meddig élhetnénk, mivel szervezetünk folyamatosan képes
megújulni, kivéve az agyunk idegsejtjeit. De ez érthetõ is. Mert
ha agyunkban folyamatosan cserélõdnének az idegsejtek, ak-
kor az az asszociációk megbomlásához, más szóval az emlé-
keink — az agyunkban tárolt információ — részleges, esetleg
teljes elvesztéséhez vezetne. Viszont testünk bármeddig él-
hetne, ha megfelelõen kapna táplálékot és az összes, mûkö-
déséhez szükséges anyagot megkapná.
A génjeinkben azonban van egy STOP-parancs, mely leállítja
annak megújulását, és ezzel a mûködését is. Ez a halál. Attól
függõen, hogy ez a STOP-parancs mikor aktivizálódik a születé-
sünk után, lesz az élettartamunk hosszabb vagy rövidebb. Ge-
netikailag teljesen elképzelhetõ, hogy Ádám és Éva korában a
génekben a STOP-parancs sokkal több sejtmegújulási ciklust
engedélyezett. Így, mint korábban említettük, valóban sok száz
évig is élhettek...
De nézzük a tényeket egy másik szemszögbõl. Tudjuk, hogy
az összes testi adottságot a gének határozzák meg. Ezek tartal-
mazzák azokat az információkat, hogy milyen testfelépítésû,
magasságú, testformájú, és élettartamú lesz egy élõlény. A di-
noszauruszok génjeiben tárolt információ nagy méreteket és
hatalmas testsúlyt “írt elõ”. Aztán egyszer csak történt valami,
amitõl ezek és más nagytestû állatok kipusztultak, s helyükbe
mások léptek, melyek génjei már sokkal kisebb méreteket és
testsúlyt kódoltak. Ez a választóvonal olyan, mintha egy csa-
pásra megváltozott volna a génállomány. Mintha egy genetikai
manipuláció történt volna. Ettõl fogva a méretek csökkentek, a
testsúly kisebb, az élettartam rövidebb lett.
A misszionáriusok úgy döntöttek, hogy nem jó az az ökoszfé-
ra, mely a Földön kialakult. Hiszen a nagytestû állatok miatt az
egyensúly felborulni látszott. Ezért arra szánták el magukat, hogy
megváltoztatják a Földön lévõ élõvilágot. A nagytestûeket el-
pusztítják, s helyettük sokkal kisebb testû élõlényeket telepí-
tenek meg, melyek nem fogják az ökológiai egyensúlyt veszé-

139
lyeztetni. Ekkor módosították az ember génjeiben lévõ STOP-
parancsot is... Beállítva a maximális élettartam hosszát száz-
húsz évre...
A Mózes által leírtakból kiderül még egy nagyon fontos moz-
zanat. A misszionáriusok aktívan tartották a kapcsolatot az
emberekkel. De egyszer csak valami történt, ami ezt a viszonyt
elrontotta...

140
 AZ ÖZÖNVÍZ

A misszionáriusok és az emberek között a viszony romlani

kezdett. A dolgok rosszra fordultak.
5. És látá az Úr, hogy megsokasult hogy szíve gondolatának minden
az ember gonoszsága a földön, és alkotása szüntelen csak gonosz.
*211

Ezért idõvel minden kapcsolatot megszakítottak az emberi-

séggel. Kivonultak a Földrõl. Immár csak megfigyelték a Föl-
dön zajló eseményeket. Többé már nem avatkoztak be azok
menetébe. Ugyanis számukra a Föld kezdett veszélyes hellyé
válni.
11. A föld pedig romlott vala Isten koskodással.
*212
elõtt és megtelék a föld erõsza-

Az akkori civilizáció rohant a szakadék felé...

Mindennek ellenére, ahogy a helyzet kezdett egyre súlyo-
sabbá válni, anarchia és káosz uralkodott, akadtak olyanok, akik
felismerték: itt csak a misszionáriusok segíthetnek.

26. ...Akkor kezdték segítségül hív- ni az Úrnak nevét.

*213

A korábbiakból tudjuk, hogy “az Úrnak a nevét hívni”, amit

sokszor cselekedtek a frigyláda segítségével, nem egyebet je-
lent, mint azt, hogy megpróbálták a misszionáriusokkal felven-
ni a kapcsolatot.
De ezek a kísérletek eredménytelenek maradtak...
Ugyanis azok úgy ítélték meg, hogy immár semmi sem állít-
hatja meg a földi civilizáció pusztulását.
6. Megbáná azért az Úr, hogy te- színérõl; az embert, a barmot, a
remtette az embert a földön, és csúszó-mászó állatokat, és az ég
bánkódék az õ szívében. madarait; mert bánom, hogy azo-
7. És monda az Úr: Eltörlöm az em- kat teremtettem.
*214
bert, a kit teremtettem, a földnek

Mózes ezeket látta a felvételeken. A misszionáriusok a vi-

deófelvételeiken dokumentálták az akkori állapotokat a Földön,
és a döntést: a véglegesen zsákutcába jutott civilizációt el kell
pusztítani.

*211,*212,*214 *213
Mózes I. könyve 6 Mózes I. könyve 4

141
 De ezt a döntést nagyon nehezen és hosszú vívódások után
hozták meg: ”...bánkódék az õ szívében”.
Úgy tûnik, hogy az az esemény, amirõl Mózes az elsõ köny-
vében beszámol — az özönvíz —, valóban megtörtént. Ugyanis
sok nép mondájában maradtak fenn olyan emlékek, melyek
egy, a régmúltban bekövetkezett globális kataklizmáról számol-
nak be.
Napjainkban a tudomány álláspontja szerint az a katasztrófa,
melyrõl a fennmaradt mondák, legendák számolnak be, a Föld
valamilyen kisebb égitesttel, esetleg üstökössel bekövetkezett
összeütközésének a következménye.
A tudósok szerint egy ilyen összeütközés következménye glo-
bális, az egész Földre kihatna. Ezért az általánosan elfogadott
nézet szerint ilyen katasztrófának az emlékeit õrzik a különbözõ
népek fennmaradt mondái. Mózes Genezis könyve is hasonló
legendákon alapszik. Tehát minden rendben is van, a dolgok
egybevágnak. A távoli múltban volt egy egész Földre kiterjedõ
katasztrófa, melyet valamilyen kozmikus égitest idézett elõ. Er-
rõl a katasztrófáról szólnak a legendák, és Mózes is ezekbõl me-
rítette az információit. Ezeket késõbb mese formájában adta elõ,
s a katasztrófa elõidézõjét egy természetfölötti lénynek — Isten-
nek — nevezte. Így ezzel le is zárhatjuk a kérdést.
Minden egyszerû és logikus. Csak hogy egy pici szépséghi-
bája azért van ennek az elképzelésnek. Éspedig az, hogy Mó-
zes szavai igazak!
Hiszen a korábbiakból láttuk, hogy rendkívüli dolgoknak volt
szemtanúja. És azt is láttuk, hogy ezek a dolgok valóságosak
voltak. Nem Mózes képzeletének szüleményei!
Újra csak választanunk kell Mózes története és a tudomány
igaznak vélt elképzelései között. Mózes mellett szólnak e könyv
korábbi fejezetei is. A tudomány mellett meg... csak a feltevések.
Így hát Mózes verziója tûnik sokkal hitelesebbnek. Ha ezt
elfogadjuk, akkor a távoli múltban bekövetkezett katasztrófa
mögött nem egy hívatlanul a Föld közelébe tévedt égitest, ha-
nem egy kozmikus társadalom képviselõi álltak.
A kedves olvasó felszisszenhet annak hallatán, hogy az idáig
abszolút jónak tartott Isten-misszionáriusok ilyet cselekedtek.
Igen ám, de hozzá kell tennünk, hogy ennek elõzménye az
volt, hogy a Földön akkor meglévõ társadalom az anarchia és a
káosz állapotába került. Már nem segített egyéb, mint egy ra-
dikális, sokkoló megoldás.

142
 Emlékezzünk vissza arra, hogy az általunk ismert, a Földön
létezõ élõvilágot a misszionáriusok hozták létre. Ekkor a boly-
gónk egyfajta laboratóriumként szolgált. A céljuk nemes volt:
egy valóban paradicsomi környezetet kívántak itt létrehozni.
De az elsõ intõ jelek már akkor megmutatkoztak, amikor Ádám
és Éva megszegte az elõírásokat. Ennek következtében a kí-
sérlet fokozatosan kezdett kicsúszni a misszionáriusok el-
lenõrzése alól.
Idõvel a Földön az állapotok egyre távolabb és távolabb ke-
rültek a paradicsomiaktól. Míg végül az egész rendszer a káosz
és az anarchia állapotába süllyedt. Ez volt a végstádium. Minda-
zon misszionáriusok, akik ott bábáskodtak a kísérletnél, el-
csüggedtek, mivel a kísérletük kudarcba fulladt. És ekkor nem
maradt egyéb választásuk, mint a hazájukból kapott utasítás-
nak megfelelõen megsemmisíteni a kísérletet.
Annak ellenére, hogy megszakítottak minden kapcsolatot a
földiekkel, voltak olyan emberek, akikkel továbbra is kapcso-
latban álltak. Ezen kevesek egyike volt Noé.
9. ...Noé igaz, tökéletes férfiú vala nel jár vala Noé.
*215
a vele egykorúak között. Isten-

A legnagyobb titokban felvették vele a kapcsolatot, és

kiszivárogtatták azt az információt, hogy a Flotta mire készül.
Készüljön fel a várható eseményekre.
13. Monda azért Isten Noénak: koskodással telt meg általok: és
Minden testnek vége elérkezett ímé elvesztem õket a földdel
elõttem, mivelhogy a föld erõsza- egybe.
*216

Azért tették ezt, mert nem értettek egyet a kapott paranccsal.

De apelláta nem volt. Nem tehettek mást, minthogy a legna-
gyobb titokban figyelmeztettek néhány embert, akikkel kap-
csolatban álltak. Hiszen sajnálták õket. Nem akarták a pusztu-
lásukat... Akárcsak egykoron Ádám és Éva esetében sem haj-
tották végre maradéktalanul a drasztikus utasítást...
“Megsúgták” Noénak, hogyan menekülhet meg.
14. Csinálj magadnak bárkát gó- a magassága harmincz sing.
fer fából, rekesztékeket csinálj a 16. Ablakot csinálj a bárkán, és egy
bárkában, és szurkozd meg belõl singnyire hagyd azt felülrõl; a bár-
és kívûl szurokkal. ka ajtaját pedig oldalt csináld; al-
15. Ekképpen csináld pedig azt: A só, közép, és harmad padlásúvá
bárka hoszsza háromszáz sing le- csináld azt.
*217
gyen, a szélessége ötven sing, és

*215,*216,*217
Mózes I. könyve 6

143
 Emlékezzünk vissza arra, amikor a misszionáriusok Mózes-
nek konkrét paramétereket adtak meg a frigyládára, illetve a
sátorra vonatkozólag. Minden egyes paraméternek fontos je-
lentõsége volt, hiszen egy konkrét mûszaki célt szolgált. Ez
esetben sem volt ez másképp.
A misszionáriusok által megadott adatok konkrét számítások
végeredményeit tartalmazták. Így például azok az adatok is,
melyek az ablak elhelyezésére vonatkoztak. Hiszen pontosan
ki volt számítva a hajó merülési szintje, a várható terhelésé-
nek megfelelõen. Ugyanis elõre mindent részletesen megter-
veztek.
De a hajó kivitelezésében nem vettek részt. Pedig az igen-
csak nagy méretû volt. A technikájukkal könnyedén és gyor-
san megépíthették volna. De mégsem tették. Helyette egy né-
hány ember vért izzadva építette azt fel. Vajon miért?
A parancsnak megfelelõen, melyet a Föld térségében tartóz-
kodó misszionárius flotta kapott, a Föld élõvilágát meg kellett
semmisíteni, mint olyat, mely a teljes káoszba merült. Ugyan-
akkor voltak közöttük, akik nem voltak hajlandók vakon telje-
síteni a parancsot, ezért titokban felvették a kapcsolatot Noé-
val, s elmondták neki, hogy mi készül. De nemcsak a közelgõ
veszedelemre figyelmeztették, hanem a számításaik és utasí-
tásaik segítségével közölték vele, hogyan menekülhet meg.
A mentõhajó ugyan nagy méretûre sikeredett, de azt Noénak
és társainak maguknak kellett megépíteniük. Mert mindez a
legnagyobb titokban történt. Azok, akik mindezeket ”megsúg-
ták” Noénak, egyéb módon nem segíthettek neki. Csak sze-
met hunyhattak afölött, és nem továbbították a központak azt a
tényt, hogy a Földön egy Noé nevezetû ember egy szokatlanul
nagy méretû hajót ácsol...
A parancs szerint az elõidézett katasztrófának olyan méretû-
nek kellett lennie, hogy a teljes szárazföldi élõvilág megsem-
misüljön:
17. Én pedig ímé özönvizet hozok a testet, a melyben élõ lélek van az
földre, hogy elveszessek minden ég alatt; valami a földön van, elvész.
*218

A hivatalos vallási felfogás szerint Isten mindenható. Így egyet-

len “szava” is elég lett volna ahhoz, hogy Noé és családja meg-
meneküljön. De neki nehéz munkával hajót kellett ácsolnia.
Isten mindenhatósága kevésnek bizonyult...
*218
Mózes I. könyve 6

144
 Vagy nézzük a dolgokat egy másik szemszögbõl. A misszio-
náriusok egyetlen nagy méretû szállítóhajója is elegendõnek
bizonyult volna arra, hogy Noét és családját, illetve néhány ál-
latot megmentsen. De neki mégis hajót kellett ácsolnia...
Hiszen mindez néhány misszionárius konspirációjának kö-
vetkeztében történt... Valamit meg akartak menteni mindabból,
ami a Földön él. A parancs ellenére... A legnagyobb titokban...
Késõbb pedig senki nem tehetett arról, hogy egy Noé neve-
zetû ember és családja meg néhány állat, átvészelte a Flotta
által okozott kataklizmát, mert “véletlenül” épp egy nagy mére-
tû hajót épített a katasztrófát közvetlenül megelõzõ idõben...
18. De te veled szövetséget kö- testbõl, mindenbõl kettõt-kettõt
tök, és bemégy a bárkába, te és a vígy be a bárkába, hogy veled
te fiaid, feleséged és a te fiaidnak együtt életben maradjanak: hí-
feleségei teveled. mek és nõstények legyenek.
19. És minden élõbõl, s minden
*219

Valószínûleg a konspiráló misszionáriusok vezetõje az a sze-

mély volt, aki egykoron irányította az élõvilág létrehozását a
Földön. Ugyanakkor a parancs ellenében nem tehetett semmit.
Azt meg nem másíthatta. Csak egy lehetõsége maradt: meg-
menteni valamit abból, amit egykor megalkotott. Szövetséget
kötött vele a legnagyobb titokban...
Mivel a kataklizma és annak következményei huzamosabb
ideig fennmaradtak, ezért a túlélõknek hosszabb idõre kellett
berendezkedniük.
21. Te pedig szerezz magadnak min- takarítsd be magadhoz, hogy neked
denféle eledelt, mely megehetõ, és is, azoknak is legyen eledelül.
*220

Miután a mentõhajó elkészült, a misszionáriusok maroknyi

csoportja titokban újra felvette Noéval a kapcsolatot. Közölték
vele, hogy immár be kell szállnia a bárkába. Ugyanis kitûzték
az idõpontot: hét nap múlva kezdõdik az akció.

1. Monda az Úr Noénak: Menj be te tok a földre negyven nap és negy-

és az egész házadnépe a bárkába... ven éjjel; és eltörlök a föld színérõl
4. Mert hét nap múlva esõt bocsá- minden állatot, melyet teremtettem.
*221

*219,*220 *221
Mózes I. könyve 6 Mózes I. könyve 7

145
 A pusztulás oka nem elsõsorban az “esõ” volt. Az csak a
bevetett tömegpusztító fegyverek hatásának a következménye.
És elérkezett az akció idõpontja...
11. Noé életének hatszázadik esz- 13. Ugyanezen a napon ment vala
tendejében, a második hónapban, be Noé és Sém és Khám és Já-
e hónap tizenhetedik napján, felfa- fet, Noénak fiai, és Noé felesé-
kadának ezen a napon a nagy mély- ge és az õ fiainak három felesé-
ség minden forrásai, és az ég csa- ge velök együtt a bárkába.
tornái megnyilatkozának.
*222

A bevetett fegyverek következtében egy idõre igen erõs klí-

maváltozás állt be. A légkör erõsen szennyezõdött. Egyfolytá-
ban esett az esõ negyven napig.
12. És esék az esõ a földre negyven nap és negyven éjjel.
*223

(Jusson eszünkbe, hogy napjainkban az emberiség birtoká-

ban lévõ nukleáris és termonukleáris fegyverek bevetésük ese-
tén nagyon erõs klímaváltozást idéznének elõ, amit nukleáris
télként ismerünk...)
A kataklizma következtében minden elpusztult, kivéve azo-
kat a túlélõket, akik a bárka fedélzetén tartózkodtak...
23. És eltörle az Isten minden ál- mindenek eltöröltetének a föld-
latot, a mely a föld színén vala, az rõl; és csak Noé marada meg, és
embertõl a baromig, a csúszó- azok a kik vele valának a bárká-
mászó állatig, és az égi madárig; ban.
*224

A következmények olyan súlyosak voltak, hogy az akciót kö-

vetõen mintegy százötven napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy
az idõjárás valamelyest stabilizálódjon.
24. És erõt vevének a vizek a föl- 3. És elmenének a vizek a földrõl
dön, száz ötven napig. folyton fogyván, és száz ötven nap
múlva megfogyatkozának a vizek.
*225
*226

Mikor a helyzet már javulni kezdett, és a közvetlen életve-

szély elmúlt, a maroknyi misszionárius újra felvette a kapcso-
latot Noéval. Közölték vele, hogy most már a veszély elmúlt,
és elhagyhatja az oltalmat nyújtó bárkát.
15. És szóla az Isten Noénak, minden testbõl, madarat, barmot,
mondván: és minden földön csúszó-mászó
16. Menj ki a bárkából te és a te állatot vígy ki magaddal, hogy
feleséged, a te fiaid, és a te fiaid nyüzsögjenek a földön, szapo-
feleségei te veled. rodjanak és sokasodjanak a
17. Minden vadat, mely veled van, földön.
*227

*222,*223,*224,*225 *226,*227
Mózes I. könyve 7 Mózes I. könyve 8

146
 A legbiztosabb jele annak, hogy normalizálódtak a viszonyok,
és megtisztult a légkör — a szivárványképzõdés.
12. És monda az Isten: Ez a jele a szö- 13. Az én ívemet helyeztetem a
vetségnek, melyet én örök idõkre felhõkbe, s ez lesz a jele a szö-
szerzek közöttem és ti köztetek, és vetségnek közöttem és a föld
minden élõ állat között, mely ti vele- között.
*228
tek van:

Mózes mindezt nem teljesen értette, ezért beleszõtte a saját

véleményét is.
Amikor a misszionáriusok felmérték az akció következmé-
nyeit — a pusztulás mértékét —, megdöbbentek. Túlontúl nagy
volt az ár, amit az élõvilágnak fizetnie kellett a káoszba süllyedt
emberi társadalomért...
21. ...Nem átkozom meg többé a az õ ifjúságától fogva; és többé
földet az emberért, mert az em- nem vesztem el mind az élõ álla-
ber szívének gondolatja gonosz tot, mint cselekedtem.
*229

A döntéshozók megbánták, hogy ezt a parancsot kiadták. Így

legalizálódhatott a késõbbiekben a titkos konspiráció...

*228 *229
Mózes I. könyve 9 Mózes I. könyve 8

147
 ÁBRAHÁM

Történetünkben egy nagyon fontos személyhez érkeztünk.

Korábban a misszionáriusok kapcsolatban álltak Noéval, mi-
nek köszönhetõen õ és egész családja megmenekült.
Késõbb a történelem folyamán a misszionáriusok több em-
berrel is tartották a kapcsolatot. Õket nevezzük prófétáknak.
Néha egyenesen baráti volt a viszony közöttük, ezért sok eset-
ben fejlett technikájukkal segítették a “kiválasztottakat”.
Ábrahám is egy ilyen “kiválasztott” volt.
Lássuk hát a történetét.
A szövegekben nincs szó az elsõ kapcsolatfelvételrõl, mint
Mózes esetében. Ezért hát onnan kezdjük, hogy Ábrahám uta-
sítást kapott:
1. És monda az Úr Ábrámnak: házából, a földre, a melyet én mu-
Eredj ki a te földedbõl, és a te ro- tatok néked.
konságod közül, és a te atyádnak 2. És nagy nemzetté tészlek...
*230

Engedelmeskedve az utasításnak elindult:

4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr
mondotta vala néki, és Lót is ki-
méne õ vele: Ábrám pedig het-
venöt esztendõs vala, mikor ki-
méne Háránból.
5. És felvevé Ábrám az õ felesé-
gét Szárait, és Lótot, az õ atyja-
fiának fiát (testvérének a fiát) ,
és minden szerzeményöket, a
melyet szereztek vala, és a cse-
lédeket, a kikre Háránban tettek
vala szert, és elindulának, hogy
Kanaán földére menjenek, és el
is jutának a Kanaán földére.
6. És általméne Ábrám a földön mind
Sikhem vidékéig, Móréh tölgye-
séig. Akkor Kananeusok valának
azon a földön.
*231

A misszionáriusoknak tervük volt a késõbbi Ábrahámmal. Kö-

zölték vele, hogy egy olyan helyre kell eljutnia és ott letele-
pednie, amit kijelöltek számára.
Útrakelt hát családjával, egész házanépével, köztük Lóttal.
Vele még késõbb találkozni fogunk. Az út hosszú volt és ve-
szélyes. Ezért a misszionáriusok állandóan figyelemmel kísér-
ték õket. Ábrahámnak birtokában volt egy készülék, amin ke-
resztül hívni tudták õt, és õ is fel tudta ezzel a készülékkel
venni velük a kapcsolatot.
Emlékezzünk vissza arra, hogy Mózesnek is volt a birtoká-
ban egy ilyen készülék, amit mi személyi készülékként em-
lítettünk a korábbiakban (gondoljunk csak napjaink mobil-

*230,*231
Mózes I. könyve 12

148
telefonjaira). Ám ez nem lehetett nagy hatótávolságú, ezért
volt szükség a késõbbiekben a frigyládára. Ami egy mozgó
adó-vevõ állomás volt. Az izraeliták vándorlásuk során tá-
borveréskor összeszerelték, induláskor szétszerelték azt.
Így hát Mózes az ilyen típusú készülékeket már ismerte.
Az új felvételeken Ábrám volt látható, és mindazok a fevéte-
lek, melyeket a misszionáriusok a magasból készítettek ró-
la és házanépérõl, ahogy azok a pusztában vándorolnak.
Az egyik felvételen Mózes azt látta, hogy Ábrám táborverés-
kor egy olyan valamit állít össze, mely arra szolgált, hogy az
“Úr nevét” hívja. Ilyet még nem látott. De mivel az hasonlított
az általa akkor már ismert, vallásos szertartásoknál alkalma-
zott tárgyhoz, ezért nevén is nevezi.
A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a misszionáriusok múlt-
béli ténykedéseinek egyértelmû nyoma maradt az emberiség
emlékezetében. Ilyen volt az az eléggé nagy méretû tárgy, mely
a misszionáriusok jármûvei és támaszpontjai közötti kapcso-
lattartást szolgálta. Mivel többen voltak a földiek közül azok,
akik e jármûvek fedélzetén is jártak, és ott többek között ilyen
készüléket és annak a mûködését is látták, így az elmondá-
sukból mások is megismerték ezeket. Ezeket a tárgyakat nevez-
zük ma oltárnak.
Ennek két érdekes vonatkozása is van. Az egyik maga az
oltár mint kommunikációs eszköz, mellyel behatóbban a 10.
fejezetben fogunk foglalkozni, illetve a másik az, hogy az
emberiség kollektív emlékezete megõrzött egy nem földi
eredetû kifejezést — az ”oltár” szót.
De most egyelõre, hogy a történet érthetõ legyen, marad-
junk annál a megállapításnál, miszerint az oltár kommuni-
kációs eszköz volt.
Így Mózes, ekképpen ír a felvételeken látottakról:
8. Onnan azután a hegység felé 9. És tovább költözék Ábrám;
méne Bétheltõl keletre és felüté folyton dél felé húzódván.
sátorát... és ott oltárt építe
*232
az Úrnak, és segítségûl hí-
vá az Úr nevét.

*232
Mózes I. könyve 12

149
 Emlékezzünk vissza arra, hogy amikor az izraeliták a pusztá-
ban vándoroltak, minden esetben, amikor tábort vertek, felállí-
tották a szent sátrat és benne az adó-vevõ készüléket. Mivel a
kapcsolat köztük és nem földi szövetségeseik között folyama-
tos volt.
Adott esetben is hasonló volt a helyzet. Ábrahám konkrét
feladatot kapott a misszionáriusoktól. Ennek eredményes vég-
rehajtásához többek között adtak neki egy adó-vevõ készülé-
ket is. Minden esetben, amikor tábort vert, felállította a készü-
léket — az oltárt — , és “bejelentkezett” a misszionáriusoknál.
Ugyanígy egy sokkal késõbbi idõpontban az “oltár” szintén a
kapcsolatfelvétel eszközeként jelenik meg:
25. Oltárt építe azért ott, és segít- ségül hívá az Úrnak nevét...
*233

Mivel az oltár egy kapcsolattartást szolgáló eszköz volt, me-

lyen keresztül a misszionáriusokkal fel lehetett venni a kap-
csolatot — hívni lehetett õket —, ezért kezd érthetõvé válni,
mit jelent az a kifejezés: ”hívá az Úrnak nevét”. Hiszen ha nap-
jainkban egy rádió adó-vevõ segítségével fel kívánnánk venni
a kapcsolatot egy másik, tõlünk nagyobb földrajzi távolságra
lévõ személlyel, akinek szintén egy ilyen készülék van a birto-
kában, akkor azt úgy tennénk, hogy név szerint hívnánk õt.
Például ha ennek a személynek a neve István, akkor azt mon-
danánk az adó-vevõbe: ”István, István, jelentkezz! Vétel”. Ab-
ban az esetben, amikor a misszionáriusokat — az “Urat” —,
hívták, ugyanígy, nevén szólítva tették azt.
Tehát, e kis kitérõ után folytassuk a cselekményt Ábrahám-
nál. Mivel nagyon jó, baráti viszonyban volt velük, ezért volt
birtokában az “oltár”.
23. És beteljesedett az Írás, a mely hámnak, az én barátomnak
ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám magva;
*235
az Istennek, és tulajdoníttatott
néki igazságul, és Isten barát- 7. Oh mi Istenünk! nem te ûzéd-é
jának neveztetett. ki e földnek lakóit a te néped az
*234
Izráel elõtt, és nem te adád-é azt
8. De te Izráel, én szolgám, Jákób, Ábrahámnak, a te barátod
a kit én elválasztottam, Ábra- magvának mindörökké?
*236

*233 *235
Mózes I. könyve 26 Ésaiás könyve 41
*234 *236
Jakab levele 2 Krónika II. könyve 20

150
 Az idézetekbõl nyilvánvaló, hogy Ábrahám és a misszioná-
riusok kapcsolata baráti volt, mely mellõzött minden miszticiz-
must, amit a vallás ma elõszeretettel használ.
4. Annak az oltárnak helyére, me- segítségül hívá ott Ábrám az Úr-
lyet ott elsõben készített vala: és nak nevét.
*237

Itt is egy nagyon fontos momentum van! Az oltár helyét emlí-

ti. Hiszen ha felépített ott egy oltárt, akkor ott nem a helyét
találta volna, hanem legrosszabb esetben is annak a maradvá-
nyait. Ugyanakkor itt Mózes az oltár helyérõl beszél.
Ha azt a feltevést vesszük igaznak, hogy Ábrahám egy mobil
kommunikációs eszközt állított fel, azután pedig, mivel tovább
ment, a készüléket újra szállítható állapotba szedte szét, amikor
késõbb visszatért ugyanarra a helyre, valóban csak az oltár ko-
rábbi helyén állíthatta fel újra a készüléket. Ez így teljesen logi-
kusnak tûnik.
A krónikás vagy krónikások viszont saját fantáziájukkal szí-
nesítve a történetet, az abban található nagyon fontos informá-
ciókat eltorzították. Álljon erre itt egy nagyon jó példa:
7. És megjelenék az Úr Ábrámnak, tárt építe ott az Úrnak; a ki meg-
és monda néki: A te magodnak jelent vala néki.
*238
adom ezt a földet. És Ábrám ol-

Elõször is: az “Úr” az oltár segítségével “jelent meg”, beszélt

Ábrahámhoz. Így semmiképpen sem igaz az a misztikus kön-
tös, hogy az “Úr” csak úgy egyszerûen a semmibõl jelent meg.
Emlékezzünk vissza Sámuel esetére a frigyládával, ahol nagyon
is egyértelmû, hogy semmilyen természetfeletti “jelenés” nem
történt (*123/10).
Másodszor: ebbõl a szövegrészbõl úgy tûnik, mintha az oltár
egyfajta emlékmû lenne, mely egy misztikus “jelenés” emlé-
kére emeltetett. Pedig a helyzet pont fordítva van: az oltárnak
köszönhetõen vált lehetségessé a “jelenés”.
Mindezekbõl megint csak nagyon jól látható, hogy a króni-
kás, aki az egészbõl semmit nem értett, a számára érthetetlen
történet-töredékeket egy szerinte logikusabb egésszé próbálta
összeállítani, megváltoztatva ezzel a szöveg eredeti informá-
ciótartalmát. De szerencsénkre nem minden fontos szövegrész
lett teljesen eltorzítva. Ezeknek köszönhetõen válik számunk-
ra lehetségessé a történtek pontos rekonstruálása.

*237 *238
Mózes I. könyve 13 Mózes I. könyve 12

151
 Nos, eközben azon a területen, ahol Ábrahám tartózkodott,
éhínség tört ki. Mivel nem egyszál magában vándorolt a kijelölt
lakhely felé, ezért az élelmiszertartalékaik erõsen fogytán vol-
tak. Az éhínség miatt meg nem tudtak élelmiszert vásárolni,
mert azon települések lakosainak is fogytán voltak a készle-
teik, melyeken keresztülhaladtak. Nem volt egyéb választásuk,
minthogy Egyiptom felé vegyék az útjukat. Azt remélve, hogy
ott majd feltölthetik élelmiszerkészleteiket.
Ábrahám azon vidék lakosaitól megtudta, hogy Egyiptomban
teljes önkényuralom van. Ha valami a fáraónak megtetszik, azt
egyszerûen elveszi. Mivel az õ felesége, Szárai meglehetõsen
szép asszony volt, ezért minden bizonnyal feltûnést kelt majd.
Amennyiben eljut a híre az uralkodóhoz, az valószínûleg meg
kívánja majd szerezni. De mivel férjezett volt, ezért a férjét,
hogy az asszonyt a maga számára “felszabadítsa”, megöleti.
Ezt elõre látva, Ábrahám a következõ kéréssel állt elõ:
11. És lõn mikor közel vala, hogy be- lesége ez; és engem megölnek, té-
menjen Égyiptomba, monda fele- ged pedig életben tartanak.
ségének Szárainak: Ímé tudom, 13. Mondd azért, kérlek, hogy hú-
hogy szép ábrázatú asszony vagy. gom vagy; hogy jól legyen dol-
12. Azért mikor meglátnak téged az gom miattad, s életben maradjak
égyiptomiak, majd azt mondják: fe- te éretted.
*239

Így kívánta elkerülni azt, hogy õt a felesége miatt Egyiptom-

ban megöljék.
15. Mikor megláták õt a Faraó elõtt és elvivék az asszonyt a Fa-
fõemberei, magasztalák a Faraó raó udvarába.
*240

Így hát bekövetkezett az, amitõl Ábrahám tartott. A feleségét

a fáraó ágyasai közé sorolták be. Csakhogy mindez akadályoz-
ta a misszionáriusok tervét. Ugyanis Ábrahámnak és a felesé-
gének, Szárainak az elõre meghatározott területre kellett eljut-
nia. Hiszen a késõbbiekben komoly terveik voltak velük. Ezért
bevetették magas szintû technikájukat, hogy Szárait kiszaba-
dítsák és a fáraó szándékát megváltoztassák.
17. De megveré az Úr a Faraót és 19. Miért mondottad: Húgom õ;
az õ házát nagy csapásokkal, azért vevém magamnak feleségûl.
Száraiért, Ábrám feleségéért. Most már imhol a te feleséged,
18. Hívatá azért a Faraó Ábrámot vedd magadhoz és menj el.
és monda: Miért mívelted ezt ve- 20. És parancsola felõle a Faraó
lem? Miért nem mondottad meg némely embereknek, a kik elbo-
énnékem, hogy ez néked felesé- csáták õtet és az õ feleségét, és
ged? mindenét a mije vala.
*241

*239,*240,*241
Mózes I. könyve 12

152
 A beavatkozás eredményes volt. A fáraót rákényszerítették
arra, hogy Ábrahámot és a feleségét mindazokkal, akik vele
voltak, szabadon bocsássa.
Mint korábban szó volt róla, Ábrahámmal együtt vándorolt Lót
is, Ábrahám testvérének a fia. Idõvel azonban nézeteltérésük
támadt:
1. Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, Ne legyen versengés közöttem és
õ és az õ felesége, és mindene va- közötted, se az én pásztoraim kö-
lamije vala, és Lót is õ vele, a déli zött és a te pásztoraid között: hi-
tartományba. szen atyafiak vagyunk.
2. Ábrám pedig igen gazdag vala 9. Avagy nincsen-é elõtted mind
barmokkal, ezüsttel és aranynyal. az egész föld? Válj el kérlek, tõ-
5. Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal lem; ha te balra tartasz, én jobbra
jár vala, valának juhai, ökrei és megyek; ha te jobbra menéndesz,
sátorai. én balra térek.
6. És nem bírá meg õket az a föld, 11. És választá Lót magának a
hogy együtt lakjanak, mert sok jó- Jordán egész mellékét, és elköl-
száguk vala, és nem lakhatának tözék Lót kelet felé: és elválának
együtt. egymástól.
7. Versengés is támada az Ábrám 12. Ábrám lakozik vala a Ka-
barompásztorai között, és a Lót ba- naán földén, Lót pedig lakozik
rompásztorai között... vala a Jordán-melléki városokban,
8. Monda azért Ábrám Lótnak: és sátoroz vala Sodomáig.
*242

Késõbb õk még találkoznak, amikor Ábrahám tudomására jut,

hogy Lót fogságba esett. Egy nagyobb létszámú fegyveres csa-
pattal kiszabadítja a fogságból. Sodomában találkozunk majd
újra vele.
Mivel Ábrahám eljutott a számára kijelölt területre, ezzel a
kapott feladatot végrehajtotta.
Újra felvették hát vele a kapcsolatot:
1. E dolgok után lõn az Úr beszéde 3. És monda Ábrám: Ímé énné-
Ábrámhoz látomásban, mond- kem nem adtál magot, és ímé az
ván: Ne félj Ábrám: én paizsod én házam szolgaszülöttje lesz az
vagyok tenéked, a te jutalmad fe- én örökösöm.
lette igen bõséges. 4. És ímé szóla az Úr õ hozzá, mond-
2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit ván: Nem ez lesz a te örökösöd: ha-
adnál énnékem, holott én magzatok nem a ki a te ágyékodból szárma-
nélkül járok, és az, a kire az én há- zik, az lesz a te örökösöd.
*243
zam száll, a Damaskusbeli Eliézer?

A párbeszédbõl kitûnik, hogy Ábrahám arra panaszkodik a

misszionáriusoknak, hogy nincs utóda. Tudjuk azt is, hogy a
felesége, Szárai meddõ volt:
30. Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.
*244

*242 *244
Mózes I. könyve 13 Mózes I. könyve 11
*243
Mózes I. könyve 15

153
 Úgy tûnik viszont, hogy Ábrahámmal is gondok voltak.
5. És kivivé õt (Ábrahámot), és mon- számlálhatod; — és monda nékie:
da: Tekints fel az égre, és számláld Így lészen a te magod.
*245
meg a csillagokat, ha azokat meg-

Segítendõ Ábrahám problémáján, a misszionáriusok valami-

lyen mûtéti beavatkozást — korrekciót — hajtottak rajta végre,
mély altatásban.
9. És felele néki (az “Úr”): Hozz né-
kem egy háromesztendõs üszõt,
egy háromesztendõs kecskét, és
egy háromesztendõs kost, egy ger-
liczét és egy galambfiat.
10. Elhozá azért mind ezeket, és
kétfelé hasítá azokat, és minde-
niknek a fele részét a másik fele
része átellenébe helyezteté; de a
madarakat nem hasította vala
kétfelé.
11. És ragadozó madarak szállának
e húsdarabokra, de Ábrám elûzi va-
la azokat.
*246

Az akkori “szokásoknak” megfelelõen Ábrahám áldozatot,

ajándékot vitt az “Úrnak”. Nem sokkal késõbb megérkezett a
jármû, fedélzetén az orvoscsoporttal, és nekiláttak a mûtét elõ-
készítésének. Miután minden készen állt, elkezdték a mûté-
tet, melyet altatásban végeztek el Ábrahámon:
12. És lõn naplementekor, mély ímé rémülés és nagy setétség
álom lepé meg Ábrámot, és szálla õ reá.
*247

Érthetõ, hogy Ábrahám félt. Hiszen ugyan ki nem fél egy mû-
téttõl?
Magáról a mûtétrõl Mózes nem számol be. Mert nem értette,
hogy mi történik. Késõbb, amikor a sebészeti beavatkozást be-
fejezték, Ábrahámot ellátták, visszaszálltak a jármû fedélzeté-
re, az startolt és elrepült:
17. És mikor a nap leméne és setét- és tüzes fáklya, mely általmegyen
ség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, vala a húsdarabok között.
*248

Ez a tüzes fáklya nem egyéb, mint a startoló jármû reaktív

gázsugara. A füstölgõ kemence meg a hajtómûbõl elõcsapó füst-
szerû égéstermékek.
Tehát a mûtétet alkonyatkor kezdték el. Mire besötétedett, el
is végezték. Az áldozati állatokra pedig semmi szükség nem
volt, csak Ábrahám tartotta be az akkori kor “szokásait”. Hi-
szen mikor a jármû sartolt, az áldozati állatok darabjai érintet-
lenül hevertek ott, ahova azokat letette.

*245,*246,*247,*248
Mózes I. könyve 15

154
 Így hát a misszionáriusok által elvégzett korrekciós mûtét-
nek köszönhetõen Ábrahám nemzõképessége helyreállt. Mikor
errõl beszámolt feleségének, Szárainak, az továbbra is kétel-
kedett. Meg volt ugyanis gyõzõdve arról, hogy azért nem esett
teherbe mind ez idáig, mert Ábrahám terméketlen volt.
Mivel továbbra is makacsul meg volt gyõzõdve arról, hogy a
férje a felelõs, ezért a következõképpen akarta ezt bebizonyí-
tani. Arra biztatta Ábrahámot, hogy háljon a szolgálójukkal, Há-
gárral. Amennyiben az nem esik teherbe, akkor az õ állítása
bizonyítást nyer, és bebizonyosodik, hogy Ábrahám csak kita-
lálta azt a történetet, hogy a misszionáriusok rajta mûtétet haj-
tottak végre, helyreállítandó a nemzõképességét.

1. És Szárai, az Ábrám felesége gálóját, tíz esztendõvel azután,

nem szûle néki; de vala néki egy
Égyiptomból való szolgálója, ki-
nek neve Hágár vala.
2. Monda azért Szárai Ábrámnak:
Ímé az Úr bezárolta az én méhe-
met, hogy ne szûljek (egy kis nõi
fondorlat): kérlek menj be az én
szolgálómhoz, talán az által meg-
épülök; és engede Ábrám a Szá-
rai szavának.
3. Vevé tehát Szárai, Ábrám felesé-
ge az Égyiptombeli Hágárt, az õ szol-
hogy Ábrám a Kanaán földén lete-
lepedék, és adá azt Ábrámnak az õ
férjének feleségül.
4. És béméne Hágárhoz, és az fo-
gada az õ méhében; ez pedig a mint
látta, hogy terhes, nem vala becsü-
lete az õ asszonyának õ elõtte.
5. Monda azért Szárai Ábrámnak:
Bántódásom van miattad. Én ad-
tam öledbe szolgálómat, és mivel-
hogy látja, hogy teherbe esett, nin-
csen elõtte becsületem...
*249

Bebizonyosodott, hogy Szárai mindvégig tévedett. Õ volt ter-

méketlen. Ahogy ez kiderült, nagyon ideges lett. Felindultságá-
ban a haragja a szolgáló ellen fordult, pedig az nem tehetett
semmirõl, hiszen az egész ”úrnõje” ötlete volt. Hogy indulatait
levezesse, illetve, elkerülje azt a nagy szégyent, hogy kitudód-
jék: õ a meddõ, ezért újabb fortéllyal állt elõ. Arról panaszko-
dott Ábrahámnak, hogy immáron a szolgáló nem tiszteli õt, s
ezért a helyzet tarthatatlan. Ábrahám erre azt felelte, hogy az õ
szolgálója, azt tesz vele, amit jónak lát:
6. És monda Ábrám Szárainak: Nyomorgatja vala azért Szárai,
Ímé a te szolgálód kezedben van, és az elfuta õ elõle.
*250
azt tedd vele amit jónak látsz.

*249,*250
Mózes I. könyve 16

155
 Szárai mindent megtett azért, hogy a szolgáló számára a hely-
zet elviselhetetlen legyen. Arra számított, hogy mindennek kö-
vetkeztében az majd megszökik. Ekkor pedig természetesen
senki sem vádolhatta volna õt azzal, hogy meddõ, mivel nincs
rá bizonyíték. A szolgáló meg egészen biztosan ott pusztul el a
pusztában víz és élelem nélkül...
Ugyanakkor a fejleményeket a misszionáriusok is figyelem-
mel kísérték. Tudtak Szárai praktikáiról, és arról, hogy a szol-
gáló megszökött. Az sem volt kétséges számukra, hogy segít-
ség híján elpusztul. Ezért légi jármûvekkel indultak a keresé-
sére, végigpásztázva a pusztát az “angyalok” fedélzetérõl. Nap-
jainkban, ha valakinek a keresésére indul egy mentõcsapat,
akkor azt helikopterekkel teszik a levegõbõl, nagy területet
pásztázva be. Ugyanez történt Hágárral is.
Az egyik jármû sikerrel járt, megtalálta az elmenekült szolgá-
lót.
7. És találá õt az Úrnak angyala mégy? És az monda: Az én asszo-
egy forrásnál a pusztában, annál nyomnak, Szárainak színe elõl fu-
a forrásnál, a mely a Súrba menõ tok én.
úton van. 9. Akkor monda néki az Úr angya-
8. És monda: Hágár, Szárai szol- la: Térj meg a te asszonyodhoz, és
gálója! honnan jössz és hová alázd meg magad az õ kezei alatt.
*251

A jármû a földön pihenõ asszonytól nem messze landolt. Ki-

szálltak néhányan belõle, többek között orvosok is. Mert biz-
tosra lehetett venni, hogy a terhes nõt az átéltek és a hosszú út
erõsen megviselték. Hasonló helyzetben vajon mit tennének a
mentõhelikopterrel érkezett orvosok? Megvizsgálnák az asz-
szony állapotát, vérnyomását, és egy gyors ultrahangos vizsgá-
lattal megnéznék, hogy a magzattal minden rendben van-e. Ter-
mészetesen az ultrahangos vizsgálattal könnyen kideríthetõ a
születendõ gyermek neme is. Ebben napjainkban semmilyen
csodát nem látunk. És négyezer évvel ezelõtt?

11. És monda néki (Hágárnak) az Úr- nek, mivelhogy meghallá Isten a te

nak angyala: Ímé te terhes vagy, és nyomorúságodat.
*252
szûlsz fiat; és nevezd nevét Ismáel-

*251,*252
Mózes I. könyve 16

156
 Hónapokkal késõbb a misszionáriusok szavai beigazolódtak:
15. És fiat szûle Hágár Ábrámnak, vét, a kit Hágár szûl vala néki, Is-
és nevezé Ábrám az õ fiának ne- máelnek.
*253

Vajon milyen problémái lehettek Ábrahámnak, melyek meg-

akadályozták abban, hogy gyermeket nemzzen? A misszioná-
riusok szavaiból ez is kiderül:
10. Ez pedig az én szövetségem, utánnad való magod között: min-
melyet meg kell tartanotok én kö- den férfi körülmetéltessék nála-
zöttem és ti közöttetek, és a te tok.
*254

Ez olyanképpen hangzik, mintha egy orvos tanácsolná azt,

hogy minden utódján a körülmetélés végre legyen hajtva. Min-
den bizonnyal azért ez az utasítás, mert Ábrahámnál egy ki-
sebb fejlõdési rendellenesség volt, mely problémákat okozhat
a nemzõképességben.
Tudjuk, hogy a zsidók az újszülött fiúgyermekeket ma is kö-
rülmetélik. Természetesen ez már csak hagyomány. Hiszen az
a genetikai hiba, melyet Ábrahám hordozott, az azóta eltelt idõk
folyamán a különbözõ genetikai keveredések következtében
eltûnt.
Ábrámot Ábrahámként ismerjük. Honnan e név kettõssége?
Az eredeti neve Ábrám volt. De egy késõbbi találkozásukkor
a misszionáriusok új nevet adtak neki, így lett Ábrahám:
1. Mikor Ábrám kilenczven kilencz 3. És arczára borúla Ábrám; az Isten
esztendõs vala, megjelenék az Úr pedig szóla õnéki, mondván:
Ábrámnak, és monda néki: Én a 4. A mi engem illet, imhol az én szö-
mindenható Isten vagyok, járj én vetségem teveled, hogy népek so-
elõttem, és légy tökéletes. kaságának atyjává leszesz.
2. És megkötöm az én szövetsé- 5. És ne neveztessék ezután a te ne-
gemet én közöttem és te közöt- ved Ábrámnak, hanem legyen a te
ted: és felette igen megsokasít- neved Ábrahám, mert népek soka-
lak téged. ságának atyjává teszlek téged.
*255

Ugyanígy, Ábrahám felesége, Szárai a misszionáriusoktól a

Sára nevet kapta:
15. És monda Isten Ábrahámnak: ne nevezd Szárainak, mert Sára az
Szárainak, a te feleségednek nevét õ neve.
*256

*253 *254,*255,*256
Mózes I. könyve 16 Mózes I. könyve 17

157
 Miért kellettek ezek a névváltoztatások? Minden bizonnyal
az Ábrám és a Szárai nevek a misszionáriusok számára nehe-
zebben “kiejthetõk” voltak, mint az Ábrahám és Sára.
Ugyanakkor a misszionáriusok Ábrahám számára egy rendkí-
vüli ígéretet tettek. Tudjuk, hogy felesége, Sára, meddõ volt.
Nem volt gyermekük. És már nem is lehetett, hiszen mindket-
ten idõsek voltak.
11. Ábrahám pedig és Sára éleme- szûnt vala Sáránál az asszonyi
dett korú öregek valának; meg- természet.
*257

Ezért volt Ábrahám számára oly hihetetlen, amit a misszioná-

riusoktól hallott:
16. És megáldom õt (Sárát), és fiat
is adok õ tõle néked, és megáldom,
hogy legyen népekké; nemzetek ki-
rályai származzanak õ tõle.
17. Ekkor arczára borúla Ábra-
hám, és nevete és gondolá az õ
szívében: vajjon száz esztendõs
embernek lesz-é gyermeke?
avagy Sára kilenczven esztendõs
lévén, szûlhet-é?
18. És monda Ábrahám az Istennek:
Vajha Ismáel élne te elõtted.
19. Az Isten pedig monda: Kétség
nélkûl a te feleséged Sára szûl
néked fiat, és nevezd annak ne-
vét Izsáknak...
21. Az én szövetségemet pedig
megerõsítem Izsákkal, kit néked
szûl Sára ez idõkorban a követke-
zõ esztendõben.
22. És elvégezé vele való beszédét,
és felméne az Isten Ábrahámtól
(visszaszállt a jármûbe, az star-
tolt, felemelkedett és elrepült).
*258

Nem csodálkozunk Ábrahám reakcióján. Elvégre valóban ne-

hezen képzelhetõ el, hogy egy nagyon idõs párnak természe-
tes úton gyermeke fogantassék. Természetes módon... És mes-
terséges megtermékenyítéssel?
Semmiképpen sem megy csodaszámba napjainkban a lom-
bikbébi program. Ezzel a módszerrel olyan házaspároknak szü-
letett már gyermekük, akik hosszú ideig sikertelenül próbál-
koztak. A módszer lényege az, hogy a petesejtet és az ondó-
sejteket egy lombikban elegyítik. A megtermékenyült petesej-
tet ezután visszaültetik a leendõ anya méhébe, ahol az
egészséges magzattá fejlõdik.
Napjainkban ez nem csoda. De gondoljunk csak arra, hogy
mindez sok ezer évvel ezelõtt történt, amikor csak egyetlen
módját ismerték az utódnemzésnek. Ezért, amikor a misszio-
náriusok fiat ígértek Ábrahámnak Sárától, az természetesen
hitetlenkedett. Hiszen számára ez elképzelhetetlen volt.

*257 *258
Mózes I. könyve 18 Mózes I. könyve 17

158
A misszionáriusok számára viszont mindez nem volt egyéb,
mint egy szokványos mûvi beavatkozás:
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é
valami? Annak idején esztendõ-
Késõbb azok újra meglátogatták Ábrahámot.
1. Megjelenék pedig õ néki
(Ábrahámnak) az Úr a Mamré töl-
gyesében, és õ ûl vala a sátor ajta-
jában, a hõ napon.
2. És felemelé az õ szemeit, és lá-
tá, hogy ímé három férfiú áll õ
elõtte. És látván, eléjök siete a sá-
tor ajtajából, és földig meghajtá
magát (korábbról már ismerte
õket, mert ezek voltak azok,
akik õt rendszeresen látogat-
ták).
3. És monda: Jó Uram, ha kedves
vagyok te elõtted, kérlek, ne kerüld
el a te szolgádat.
4. Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés
vizet, és mossátok meg a ti lábaito-
kat, és dõljetek le a fa alatt.
5. Én pedig hozok egy falat kenye-
ret, hogy erõsítsétek meg a ti szí-
veteket, azután menjetek tovább,
mert azért tértetek be a ti szolgátok-
hoz. És mondának: Cselekedjél, a
mint szólál.
6. És besiete Ábrahám a sátorba
Sárához, és monda: Siess, gyúrj
meg három mérték lisztlángot, és
csinálj pogácsát.
7. A baromhoz is elfuta Ábrahám,
és hoza egy gyenge kövér borjút,
és adá a szolgának, az pedig sie-
te azt elkészíteni.
A következõ látogatás során a misszionáriusok megejtették
Sárán a mûvi megtermékenyítést:
1. Az Úr pedig meglátogatá Sá-
rát, a mint mondotta vala, és
akképpen cselekedék az Úr
Sárával, a miképpen szólott
vala.
*259,*260
Mózes I. könyve 18
re ilyenkor visszatérek hozzád,
és fia lesz Sárának.
*259
8. És võn vajat és tejet, és a borjút,
melyet elkészített vala, és eléjök
tevé: és õ mellettök áll vala a fa
alatt, azok pedig evének.
9. És mondának néki: Hol van Sára
a te feleséged? Õ pedig felele: Ím-
hol van a sátorban.
10. És monda: Esztendõre ilyenkor
bizonynyal megtérek hozzád és
ímé akkor a te feleségednek Sá-
rának fia lesz. Sára pedig hallgató-
zik vala a sátor ajtajában, mely an-
nak háta megett vala.
11. Ábrahám pedig és Sára éleme-
dett korú öregek valának; megszûnt
vala Sáránál az asszonyi természet.
12. Nevete azért Sára õ magában,
mondván: Vénségemre lenne-é
gyönyörûségem? meg az én uram
is öreg!
13. És monda az Úr Ábrahámnak:
Miért nevetett Sára, ezt mondván:
Vajjon csakugyan szûlhetek-é, hol-
ott én megvénhedtem?
14. Avagy az Úrnak lehetetlen-é va-
lami? Annak idején, esztendõre
ilyenkor visszatérek hozzád, és fia
lesz Sárának.
15. Sára pedig megtagadá, mond-
ván: Nem nevettem én; mivelhogy
fél vala. De monda az Úr: Nem úgy
van, mert bizony nevettél.
*260
2. Mert fogada Sára az õ mé-
hében, és szûle fiat Ábrahám-
nak az õ vénségében...
*261
*261
Mózes I. könyve 21
159
 Úgy hiszem, hogy ez a megfogalmazás önmagáért beszél. Ki-
derül belõle, hogy a misszionáriusok meglátogatták Sárát, és
valamit tettek vele, aminek következtében az teherbe esett.
Mesterséges megtermékenyítést végeztek el rajta.
Ekkor a misszionáriusok a genetikai vizsgálatokból már tud-
ták, hogy a születendõ gyermek neme fiú lesz. Így késõbb,
amikor a gyermek megszületett, és valóban fiú volt, ez hatal-
mas csodának minõsült. Mert nemcsak az volt hihetetlen, hogy
egy idõs asszony terhes lett, hanem még a gyermek nemét is
elõre megmondták! Abban az idõben ugyanis csak találgathat-
ták, hogy a születendõ gyermek fiú lesz vagy lány. Ne csodál-
kozzunk hát, hogy ilyen nagy nyomot hagyott a Bibliában ez a
történet...
A késõbbiekben még több ehhez hasonló történettel fogunk
találkozni, ahol pontosan nyomon követhetõ lesz a misszioná-
riusok közvetlen beavatkozása. E beavatkozások nyomán szü-
lettek a Biblia nagy alakjai, többek között Jézus is...

160
 SODOMA

Kövessük most nyomon az eseményeket egy másik szálon.

Emlékezzünk vissza, hogy Ábrahám és Lót különvált. Az elõzõ
részbõl kiderült, Ábrahám családjának több tagja is tudott ar-
ról, hogy õ egy kozmikus civilizáció képviselõivel tartja a kap-
csolatot. Így többek között Ábrahám felesége, Sára, és Ábra-
hám testvérének a fia, Lót.
Az elõzõ rész végén (*260) arról beszéltünk, hogy Ábrahá-
mot három “férfiú” látogatta meg, akiket elsõ látásra felismert.
Hiszen korábban többször is találkozott velük. Miután vendé-
gül látta õket, azok Sodoma felé vették az útjukat. Innen foly-
tassuk tovább.
16. Azután felkelvén onnan azok a megsokasodott, és mivelhogy az õ
férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Áb- bûnök felettébb megnehezedett:
rahám is velök méne, hogy elkisérje 21. Alámegyek azért és meglátom,
õket. vajjon teljességgel a hozzám felha-
17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én tott kiáltás szerint cselekedtek-é
Ábrahámtól, a mit tenni akarok? vagy nem? tudni akarom.
*262
20. Monda azután az Úr: Mivelhogy
Sodomának és Gomorának kiáltása

A helyzet Sodomában kaotikussá vált. Már nem létezett tör-

vény, rend. Káosz uralkodott. Mindazok a szabályok, melyek
egy embercsoportot társadalommá tesznek, nem mûködtek.
Az erõszak, a gyilkolás mindennapos dolog volt a városban.
A misszionáriusok egyik embere, “ügynöke” Sodomából je-
lentette, hogy a helyzet tarthatatlan. Hogy hogyan tette ezt? Egy
kis méretû személyi, rádió adó-vevõ készülékkel. Ez az ember
pedig nem volt más, mint — Lót.
A jelentés nyomán a misszionáriusok személyesen kívántak
meggyõzõdni a helyzet súlyosságáról. A három ismeretlen kö-
zül az egyik, akivel Ábrahám beszélt és korábbról jól ismerte,
egy magas rangú személy, aki döntéshozó helyzetben volt. Adott
esetben õ volt az “Úr”. Mielõtt kiadta volna a parancsot a város
megsemmisítésére, meg akart gyõzõdni arról, hogy a helyzet
valóban olyan, mint a jelentésben szerepelt.
22. És elfordulának onnan a férfiak, és 23. És hozzájárula Ábrahám és mon-
menének Sodomába: Ábrahám pedig da: Avagy elveszted-é az igazat is a
még az Úr elõtt áll vala. gonosszal egybe?

*262
Mózes I. könyve 18

161
 24. Talán van ötven igaz abban a vá-
rosban, avagy elveszted-é, és nem ked-
vezel-é a helynek az ötven igazért, a
kik abban vannak?
25. Távol legyen tõled, hogy ilyen
dolgot cselekedjél, hogy megöld az
igazat a gonosszal, és úgy járjon az
igaz mint a gonosz: Távol legyen tõ-
led! Avagy az egész föld bírája (a
magas rangú misszionárius rang-
ja) nem szolgáltatna-é igazságot?
26. És monda az Úr: Ha találok Sodo-
mában a városon belõl ötven igazat,
mind az egész helynek megkegyelme-
zek azokért.
27.ÉsfelelÁbrahám,ésmonda:Immár,
merészkedtem szólani az én Uramnak,
noha én por és hamu vagyok.
28. Ha az ötven igaznak talán öt
híja lesz, elveszted-é az öt miatt
az egész várost? És monda: Nem
vesztem el, ha találok ott negy-
venötöt.
29. És ismét szóla hozzá és monda:
Hátha találtatnak ott negyvenen?
És monda Õ: Nem teszem meg a
negyvenért.
30. Mégis monda: Kérlek, ne hara-
gudjék meg az én Uram, ha szólok:
Hátha találtatnak ott harminczan? És
Õ felele: Nem teszem meg ha találok
ott harminczat.
31.Ésõmonda:Immármerészkedtem
szólani az én Uramnak: Hátha talál-
tatnak ott húszan? Felele: Nem vesz-
tem el a húszért.
32. És monda: Ne haragudjék kér-
lek az én Uram ha szólok még ez
egyszer: Hátha találtatnak ott tí-
zen? És Õ monda: Nem vesztem el
tízért.
33. És elméne az Úr, minekutánna el-
végezte Ábrahámmal való beszélgeté-
sét (a jármû, fedélzetén a fõmisszio-
náriussal, startolt és elrepült, Ábra-
hám pedig hazament); Ábrahám pe-
dig megtére az õ helyére.
*263

Ábrahám, mint tudjuk, nagyon jó viszonyban volt a misszio-

náriusok fõnökével (*234,*235). Ezt a baráti viszonyt felhasz-
nálva próbálta meg Sodomát megmenteni. Sikertelenül. Mivel
a város valóban rászolgált arra a sorsra, mely reá várt...
Így hát kiderül, hogy a háromtagú “küldöttségbõl” az egyik
személy az, akinek a kezében volt a város sorsa. A másik két
ismeretlen, akik nyilvánvalóan speciális bevetésekben edzõd-
tek, a misszionáriusok fegyveres kötelékébe tartoztak. Elindul-
tak a számukra ellenséges Sodomába, azzal a feladattal, hogy
az ott uralkodó állapotokról személyesen gyõzõdjenek meg,
és jelentsék a látottakat és tapasztaltakat a bázisnak.
Mint korábban említettük, Lót volt a misszionáriusok “ügynöke”
Sodomában. Így az õ jelentéstétele kapcsán indult el két fegyveres
misszionárius Sodomába. Közben Lót a személyi készülékén ke-
resztül utasítást kapott, hogy sötétedés után a város kapujában vár-
jon a két fegyveres misszionáriusra — a két ”angyalra”. Feladata e
személyeknek a kalauzolása volt. Késõbb taglalni fogjuk azokat a
félreértéseket, melyek egyfajta szárnyakkal rendelkezõ emberala-
kok — angyalok — vallásos jelképpé válásához vezettek. Egyelõre
csak annyit, hogy sok esetben az angyal nem más, mint egy földön-
*263
Mózes I. könyve 18

162
kívüli jármû, míg más esetben fegyveres misszionáriusokat je-
lent. Adott esetben az utóbbiról van szó.
1. Mikor a két angyal estére Sodomá-
ba jutott, Lót Sodoma kapujában ûl
vala (a kapott utasításnak megfele-
lõen ott várt rájuk), és a mint meglátá
õket Lót, felkele eléjök, és arczczal a
földre borúla.
2.Ésmonda:ÍméénUraimkérlek,térje-
tek be a ti szolgátok házához, és hálja-
tok ott, és mossátok meg lábaitokat;
reggel korán felkelhettek és indulhat-
tok útatokra. Azok pedig mondának:
Nem, hanem az utczán hálunk meg
(nem akarták felfedni Lót kilétét, és-
pedig, hogy õ az ügynökük).
3. De nagyon unszolá õket, és be-
térének hozzá, és bemenének az õ
házába; õ pedig szerze nékik ven-
dégséget, és pogácsát is süte, és
evének.
*264

Annak ellenére, hogy kerülve a feltûnést, a fegyveresek éjsza-

ka érkeztek, a városban akadtak olyanok, akik felfigyeltek a
különös kinézetû idegenekre, akik Lót házában szálltak meg.
9., 10. ábra
Az ”angyalok” Sodomában...
Ugyanolyan feltûnést
keltettek több ezer évvel
ezelõtt a sodomai lakosság
körében különös kiné-
zetükkel, mint 1992-ben a
Szomáliában járõrözõ
amerikai békefenntartó ka-
tonák (lásd a képeket).
Azért nem akartak hát
megszállni Lót házában,
mert tudták: külsejükkel
már így is eléggé magukra
vonták az emberek figyel-
mét. Azzal meg, ha meg-
szállnak nála, csak sodo-
mai ügynöküket sodorják
bajba...
Nem tévedtek...
Ugyanis a furcsa külse-
jû idegenek megjelenésé-
nek gyorsan híre ment a
városban. Mivel Sodomá-
ban kaotikus állapotok

*264
Mózes I. könyve 19

163
uralkodtak, ezért az emberekben egy erõs félelemérzés és ezt
ellensúlyozandó egy még erõsebb agresszivitás alakult ki. A
hír nyomán többen kezdtek gyülekezni Lót házánál.
4. Lefekvésök elõtt a város férfiai, hozzád jövének az éjjel (ezt akar-
Sodoma férfiai körûlvevék a házat, ták a fegyveresek elkerülni azzal,
ifja, örege, mind az egész község hogy az éjszakát az utcán töltik)?
egytõl egyig. Hozd ki azokat mihozzánk, hadd
5. És szólíták Lótot, mondván né- ismerjük õket.
ki: Hol vannak a férfiak, a kik te
*265

Mivel Lót tudta, hogy nagyon fontos személyek azok, akik

nála megszálltak, ezért bármi áron menteni próbálta õket.
6. És kiméne Lót õ hozzájok az ajtó jetek velök a mint néktek tetszik,
eleibe, és bezárá maga után az ajtót. csakhogy ezekkel az emberekkel ne
7. És monda: Kérlek atyámfiai, ne csináljatok semmit, mivelhogy az
cselekedjetek gonoszságot. én hajlékom árnyéka alá jöttenek.
8. Ímé van énnékem két leányom, a
*266
kik még nem ismertek férfiat, kiho-
zom azokat ti hozzátok, és cseleked-

Hogy mentse az idegeneket, Lót kész volt a lányait feláldoz-

ni. Sikertelenül.
9. Azok pedig mondának: Eredj el in-
nen. Ismét mondának: Ez egy maga ná-
lunk a jövevény s õ szabja a törvényt?
Majd gonoszbul cselekszünk veled,
hogy nem azokkal. És reá rohanának a
férfiúra, Lótra, felette igen, és azon va-
lának, hogy betörik az ajtót.
*267

Az utcán lincshangulat uralkodott. Immáron szép szóval nem

lehetett a nekivadult tömeget megfékezni. Lerohanták Lótot,
készen arra, hogy meglincseljék. Mások közben az ajtót igye-
keztek betörni. Vészhelyzet állt elõ, mely a misszionárius fegy-
veresek, illetve Lót és családja tagjainak életét veszélyeztette.
Ekkor a két misszionárius “katona” belülrõl az ajtóhoz lapult,
elõvették fegyvereiket. Az egyikük készen állt arra, hogy fe-
dezze társát, míg az kinyitja az ajtót, és berántja a házba Lótot.
A megadott jelre az egyikük feltépte az ajtót, és az ajtónak
háttal álló Lótot ruhájánál megragadva berántotta a házba. Eb-
ben a pillanatban a társa kézi fegyverébõl több lövést adott le a
tömegre (a 9. fejezetben részletesen fogjuk taglalni a kinyúj-
tott kéz fogalmát). Ezeket a lövéseket igen erõs fényfelvilla-

*265,*266,*267
Mózes I. könyve 19

164
nások kísérték. Akiket a lövedékek eltaláltak, azonnal holtan
rogytak össze.
Mindez az éjszaka sötétjében történt. A tömegben lévõ em-
berek szeme az éjszaka gyenge fényeihez alkalmazkodott. Pu-
pilláik maximálisan ki voltak tágulva. Így amikor eldördültek a
lövések, az azokat kísérõ erõs fényfelvillanások rövidebb idõ-
re gyakorlatilag megvakították õket.
10. De kinyújták azok a férfiak
kezeiket, és bevonák Lótot ma-
gokhoz a házba és bezárák az aj-
tót.
11. Az embereket pedig, kik a
ház ajtaja elõtt valának, vakság-
gal verék meg kicsinytõl na-
gyig, annyira, hogy elfáradának
az ajtó keresésében.
*268

Mivel a tömegben lévõk

ideiglenesen megvakultak,
ezért pánik tört ki közöttük.
A zûrzavar leple alatt tudtak
a házban lévõk a lincselés
elõl elmenekülni.
12. És mondának a férfiak Lót-
nak: Ki van még itt hozzádtar-
tozó? võdet, fiaidat és leányai-
dat, és mindenedet a mi a tied a
városban, vidd ki e helybõl.
11. ábra 13. Mert mi elvesztjük e helyet,
Egy "angyal" "kinyújtott kézzel", mivelhogy ezek kiáltása nagyra
legalábbis egy olyan ember nõtt az Úr elõtt; és az Úr küldött
szemszögébõl nézve, aki még minket, hogy elveszítsük ezt.
sohasem hallott kézi fegyverrõl... *269

Mivelhogy támadás érte õket, és meggyõzõdtek arról, hogy a

város polgárai nem értenek a szép szóból, ezért tudták, hogy
jelentésük, melyet a bázisnak tesznek, a város végét jelenti.
Hiszen már indulásra készen állt az a légi jármû, melynek fe-
délzetén ott pihent bevetésre készen a tömegpusztító fegyver...
Tisztában voltak vele: ha bevetik, akkor a városban kõ kövön
nem marad. Figyelmeztették Lótot, hogy gyorsan pakolja össze
személyi tárgyait, hívja össze családtagjait és nagyon gyorsan
hagyja el a várost.

*268,*269
Mózes I. könyve 19

165
 14. Kiméne azért Lót, és szóla az õ või- helybõl, mert elveszti az Úr e várost;
nek, kik az õ leányait elvették vala, és de az õ võinek úgy tetszék, mintha tré-
monda: Keljetek fel, menjetek ki e fálna.
*270

Nem hittek neki. Vesztükre...

Azokat, akik lincselni akartak, egyelõre harcképtelenné tet-
ték, de virradatkor várható volt, hogy újabbak jönnek, és akkor
már a fegyverek sem segítenek. Ezért, mivel kevés idejük ma-
radt, sietniük kellett.
Azokat a lányait, akik férjnél voltak, Lót nem tudta rábeszélni
a város elhagyására, ezért egyfajta letargiába esett. Mert tudta,
a misszionáriusok nagyon is komolyan beszélnek...
15. És mikor a hajnal feljött, sürgetik (letargiába esett), megragadák a
vala az Angyalok Lótot, mondván: férfiak az õ kezét és az õ feleségé-
Kelj fel, vedd a te feleségedet és je- nek kezét és két leánya kezét, az Úr-
lenlevõ két leányodat, hogy el ne nak iránta való irgalmából, és ki-
veszsz a városnak bûne miatt. vivék õt: és ott hagyák a városon
16. Mikor pedig késedelmeskedék kívül.
*271

Azok látták, hogy Lót, sajnálva a városban maradt lányait és

unokáit, mélyen le van sújtva, ezért hozzátették:

17. És lõn mikor kivivék õket, mon- a környéken; a hegyre menekülj,

da az egyik: Mentsd meg a te élete- hogy el ne veszsz.
det, hátra ne tekints, és meg ne állj 18. És monda Lót nékik: Ne oh Uram!
*272

Hiszen eszébe jutottak a városban élõ leányai és unokái, és

az a gyereksereg, mely nap mint nap a fõtéren szaladgált...
De az élet megy tovább. Ezért immáron a saját életét kellett
mentenie. Az adó-vevõ készülékén keresztül a következõ be-
szélgetés zajlott le közte és a magas rangú misszionárius kö-
zött:
19. Ímé a te szolgád kegyelmet ta- 20. Ímhol az a város közel van,
lált te elõtted, és nagy a te irgal- hogy oda fussak, kicsiny is, hadd
masságod, melyet mutattál irán- menekûljek kérlek oda, lám kicsiny
tam, hogy életemet megtartottad: az; és én életben maradok.
de én nem menekûlhetek a hegyre, 21. Monda azért néki: Ím tekintek rád
nehogy utólérjen a veszedelem, és e dologban is, és nem pusztítom el a
meghaljak. várost, a melyrõl szólottál.

*270,*271,*272
Mózes I. könyve 19

166
 22. Siess, menekülj oda, mert semmit Azért nevezték annak a városnak ne-
sem tehetek addig, míg oda nem érsz. vét Czóárnak.
*273

Sodoma ellen nukleáris fegyvert kívántak bevetni. De az

nemcsak azokat pusztította volna el, akik a városban voltak,
hanem azokat is, akik nem voltak tõle eléggé biztonságos tá-
volságra. Így Lótnak is erõsen sietnie kellett, hogy mikor a nuk-
leáris töltet felrobban, minél messzebb legyen az epicentrum-
tól. Mindaddig, míg Lót nem jutott el Czóárba, a fegyver beveté-
sével a misszionáriusok vártak.
A történtek nyomán felvetõdik egy kérdés. Mózes honnan
tudta olyan pontosan, mi is történt Sodomában? Nem csupán a
történés egyes mozzanatairól szól részletesen, hanem néhol
még a párbeszédek szavait is elmondja.
Azt tudjuk, hogy az ûrhajó fedélzetén videófelvételeket, egy-
fajta dokumentumanyagot mutattak be neki. E felvételek kö-
zött tehát szerepeltek azok is, melyeket ”egyenes adásban”
sugároztak Sodomából.
Ugyanis az ”angyalok” — a fegyveresek —, akik Sodomába
mentek felderítésre, öltözékükön egy miniatûr videókamerát
is magukkal vittek, mely mindazt ”egyenes adásban” közvetí-
tette a bázisra, ami az ”angyalok” környezetében történt. Ezt a
bázison azonnal rögzítették is.
Ha bárki most azt mondja, hogy ez puszta fantáziálás, akkor
gondoljon csak napjaink szuperkommandósaira, akik különle-
ges bevetéseknél egy apró videókamerát viselnek az öltözé-
kükön...
Nos, Mózes ezeket a dokumentumfelvételeket látta Sodo-
máról. Ezért tudta olyan pontosan, mi történt ott az ”angya-
lokkal”.
Az egész Mózes-”sztori” olyan, mintha egy film forgatóköny-
ve lenne...
És valóban az is, hiszen kész felvételeket látott, akárcsak
egy filmet...
De lássuk, mi történt késõbb.

*273
Mózes I. könyve 19

167
 Mikor Lót Czóárba ért, hatalmas detonáció hangja robajlott fel
Sodoma felett.
A város fölött nukleáris robbanás tûzgömbje izzott fel, mely-
nek a látványa a napkorongéhoz volt hasonló...
23. A nap feljött vala a földre, mi- 25. És elsüllyeszté (nem voltak fogal-
kor Lót Czóárba ére. mai robbanásról) ama városokat és
24. És bocsáta az Úr Sodomára és azt az egész vidéket, és a városok min-
Gomorára kénköves és tüzes esõt den lakosait, és a föld növényeit is.
az Úrtól az égbõl.
*274

Az “angyalok” figyelmeztették korábban Lótot, hogy semmi-

képpen ne nézzen hátra, mert az izzó tûzgömb fénye azonnal
megvakítja. De a felesége nem hallgatott rájuk. Vesztére. Egy-
részt azonnal megvakult, másrészt az a kép, amit egy pillanatig
látott, olyan erõsen sokkolta, hogy szívrohamot kapott és meg-
halt...
26. És hátra tekinte az õ felesége, és sóbálvánnyá lõn.
*275

Mivel Lót látta, hogy immár nem segíthet rajta, ezért mentette
magát és a családja még életben lévõ tagjait.
A táj siralmas képet mutatott:
23. Kénkõ és só égette ki egész föld-
jét, be sem vethetõ, semmit nem te-
rem, és semmi fû sem nevekedik raj-
ta; olyan mint Sodomának, Gomo-
rának, Ádmának és Czeboimnak
elsülyesztett helye, a melyeket el-
sülyesztett az Úr haragjában és bú-
sulásában.
*276
9. Azért élek én, mond a Seregeknek
Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb
olyanná lészen, mint Sodoma, Am-
mon fiai pedig, mint Gomora: tövister-
mõ föld, só-telepéspusztaságörök-
re (a radioaktivitás miatt nem él meg
semmi azon a földön);népemmaradé-
ka prédálja fel õket, és nemzetségem
ivadékai bírják majd õket.
*277

Úgy tûnik, hogy a bibliai idõkben nemcsak Sodoma és Gomo-

ra városok ellen vetettek be nukleáris fegyvert...
A város helyén egy élettelen pusztaság maradt. Az egész egy
pillanat mûve volt csupán:
6. Bizony nagyobb az én népem leá- lanat alatt, noha kézzel sem ütöttek
nyának bünhõdése Sodoma bûnhõ- felé.
*278
désénél, a mely elsülylyedt egy pil-

*274,*275 *277
Mózes I. könyve 19 Sofóniás könyve 2
*276 *278
Mózes V. könyve 29 Jeremiás siralmai 4

168
 Ugyanis a pillanat tört része alatt a magas hõfok mindent meg-
semmisített:
11. Felforgattam közületek többeket, a
mint felforgatta Isten Sodomát és Go-
morát, és olyanokká lettetek, mint a
tûzbõl kikapott üszök(vagyiserõshõ-
hatásnakvoltakkitéve);ésmégsemtér-
tetek vissza hozzám, ezt mondja az Úr.
*279
6. És ha Sodoma és Gomora váro-
sait elhamvasztotta, végromlásra
kárhoztatta, például tévén azokra
nézve, a kik istentelenkedni fog-
nak;
*280

Mindez akkor következett be, amikor a város felett nukleáris

robbanás tûzgömbje izzott fel:
11. Mert felkél a nap (nukleáris rob-
banás tûzgömbje) az õ hévségével, és
megszárítja a füvet; és annak virága
elhull, és ábrázatának kedvessége el-
vész: így hervad el a gazdag is az õ
útaiban.
*281

A robbanást imigyen írják le a szövegek:

10. Az Úr napja (nem idõpont, ha-
nem egy napszerû tûzgömb) pedig
úgy jõ majd el, mint éjjeli tolvaj (va-
gyis hirtelen, váratlanul), a mikor
az egek ropogva elmúlnak (detoná-
ció), az elemek pedig megégve fel-
bomlanak (nagyon magas hõmér-
séklet), és a föld és a rajta lévõ dol-
gok is megégnek.
11. Mivelhogy azért mindezek fel-
bomlanak, milyeneknek kell lenne-
tek néktek szent életben és kegyes-
ségben,
12. A kik várjátok és sóvárogjátok az
Isten napjának eljövetelét, a melyért
az egek tûzbe borulva (nukleáris rob-
banás) felbomlanak, és az elemek
égvemegolvadnak!
*282

A Nap-szerû tûzgömbrõl még másutt is szó van:

5. Azért vertem meg a próféták által és vel. Bizony, a te ítéleteid olyanok,
megölöm õket az én számnak beszédi- mint a kelõ nap.
*283

Mikor Ábrahám másnap reggel Sodoma felé tekintett, szeme

elé egy szénné égett élettelen táj tárult, mely még mindig erõ-
sen füstölgött.
27. Ábrahám pedig reggel arra a 28. És tekinte Sodoma és Gomora
helyre indúla, a hol az Úr színe elõtt felé, és az egész környék földje fe-
állott vala. lé; és látá, és ímé felszálla a földnek
füstje, mint a kemencze füstje.
*284

Az épületeknek, embereknek, növényeknek nyomuk sem

maradt. Minden odaveszett a robbanásban...

*279 *282
Ámós könyve 4 Péter II. levele 3
*280 *283
Péter II. levele 2 Hóseás könyve 6
*281 *284
Jakab levele 1 Mózes I. könyve 19
169
170
 NEGYEDIK FEJEZET. A PUSZTÁBAN

MEGTORLÁSOK

Az elõzõ fejezetben láthattuk, hogy mi is történt valójában

Mózessel az ominózus negyven nap alatt. E téma taglalásakor
még adósok maradtunk többek között Bábel tornyának magya-
rázatával. Ezt a 10. fejezetben fogjuk részletesen elemezni. De
most térjünk vissza a pusztában táborozó izraelitákhoz.
Mint korábban említettük, a pusztában sok százezer izraelita
vándorolt (*40). Ennyi különbözõ természetû embert meglehetõ-
sen nehéz kordában tartani. Hiszen mindig akadnak lázongók,
elégedetlenkedõk, akik hangulatot keltenek. Külsõ segítség nél-
kül Mózes és Áron képtelenek lettek volna hosszabb idõn ke-
resztül fenntartani a rendet. Ehhez a misszionáriusoktól kaptak
segítséget — “csodákat”. Ugyanis ha a tömegben eluralkodik a
káosz, az mindenképpen nagyon sok ember pusztulásához és a
misszionáriusok tervének teljes kudarcához vezetett volna.
Korábban a Sion hegyén landoló grandiózus jármû, a Vörös-
tengeren történtek, illetve a kõsziklából való “vízfakasztás”,
mind-mind Mózes tekintélyének a növelését, illetve a renit-
tenskedõk megfélemlítését voltak hivatottak szolgálni. Ezek
ideig-óráig meg is tették a hatásukat, de néha-néha a misszio-
náriusoknak technológiájukkal egy-egy újabb “csodát” kellett
az izraeliták felé produkálniuk.
Elõfordult ugyanis, hogy egy-egy ártalmatlan “csoda” kevés-
nek bizonyult. Ilyenkor került sor arra, hogy a misszionáriusok
bevessék fegyvereiket... Lássuk hát, hogyan.
1. És lõn, hogy panaszkodék a nép ragra gerjede, és felgyullada elle-
az Úr hallására, hogy rosszul van nök az Úrnak tüze és megemész-
dolga. És meghallá az Úr, és ha- té a tábornak szélét.
*285

Más szóval, egyesek újra elégedetlenkedni kezdtek. Mikor a misz-

szionáriusok errõl tudomást szereztek Mózestõl a frigyláda segítségé-
vel, úgy döntöttek, hogy komolyabb eszközt kell alkalmazniuk a tö-
meg megrendszabályozására. Így hát a magasban, a tábor fölött megje-
lent egy jármû, mely valamilyen fegyvert vetett be, amitõl a tábor szé-
lén álló sátrak közül több is szénné égett. Gondoljunk csak itt nap-
jaink kísérleti stádiumban lévõ nagyteljesítményû lézerfegyvereire...
Ugyanakkor nem közönséges tûz pusztított a tábor szélén,
mert Mózes külön megjegyzi, hogy “az Úr tüze” volt az. Vagyis
olyan tûz, melyet csak az Úr képes támasztani, ember nem.

*285
Mózes IV. könyve 11

171
 Mindezt látva, az emberek rettenetesen megrémültek. Hiszen
látszólag senki nem gyújtotta fel a sátrakat, hanem azok egy-
szer csak maguktól lobbantak lángra és pillanatok alatt porrá
égtek.
Rémülten, kiáltozva rohantak hát Mózeshez, hogy az kérje az
Urat: ne pusztítsa el a tábort.
2. Kiálta azért a nép Mózeshez, és adóvevõn keresztül) , és meg-
könyörge Mózes az Úrnak (az szûnék a tûz.
*286

Hogy még pontosabb képet kapjunk arról, mit láttak az embe-

rek, vegyük az orosz nyelvû Bibliát.
1. Народ стал роптать вслух горелся у них огонь Господень,
Господа; и Господь услышал, и и начал истреблять край стана.
воспламенился гнев Его, и воз-
Szó szerint az áll a szövegben, hogy az Úr elkezdte pusztítani
a tábort. Így a történet még érthetõbbé válik. Ugyanis nemcsak
egy vagy néhány sátor semmisült meg egyszerre, hanem sza-
bályos idõközönként egyik a másik után. Az emberek látták:
ha nem rohannak Mózeshez és nem kérik õt, akkor a tábor, és
így mindegyikük sátra, külön-külön semmisül meg.
Az ilyen, és ehhez hasonló akciók, idõrõl idõre rendet te-
remtettek. De ezek a békés “szünetek” nem tartottak sokáig.
4. De a gyülevész nép, a mely köz- gyen, az ugorkákra és dinnyékre,
tök vala, kívánságba esék, és Iz- a párhagymákra, vereshagymák-
ráel fiai is újra síránkozni kezdé- ra és a foghagymákra.
nek, és mondának: Kicsoda ád 6. Most pedig a mi lelkünk ele-
nékünk húst ennünk? ped, mindennek híjával lévén;
5. Visszaemlékezünk a halakra, a szemünk elõtt nincs egyéb mint
melyeket ettünk Égyiptomban in- manna.
*287

Úgy tûnik, hogy erre válaszul, a misszionáriusok újra fegy-

vert vetettek be:
10. És meghallá Mózes, hogy sír
a nép, az õ nemzetsége szerint,
kiki az õ sátorának nyílása elõtt;
és igen felgerjede az Úr haragja,
és nem tetszék az Mózesnek.
*288

Mózes ezt látva, feldúltan rohant a sátorba az adó-vevõhöz,

és vette fel a kapcsolatot a misszionáriusokkal:
11. És monda Mózes az Úrnak: Miért
nyomorítád meg a te szolgádat? és
miért nem találék kegyelmet a te
szemeid elõtt, hogy az egész nép-
nek terhét én reám vetéd?
12. Avagy tõlem fogantatott-e mind
ez egész nép? avagy én szûltem-e
õt, hogy azt mondod nékem: Hor-
dozd õt a te kebleden, a miképpen
hordozza a dajka a csecsemõt, ar-
ra a földre, a mely felõl megesküd-
tél az õ atyáinak?
13. Hol vegyek én húst, hogy adjam
azt mind ez egész népnek? mert
reám sírnak, mondván: Adj né-
künk húst, hadd együnk!
*289

*286,*287,*288,*289
Mózes IV. könyve 11

172
 A készüléken keresztül a következõ válasz jött:
18. A népnek pedig mondd meg:
Készítsétek el magatokat hol-
napra, és húst esztek; mert sírta-
tok az Úr hallására, mondván: Ki-
csoda ád nékünk húst ennünk?
mert jobban vala nékünk dolgunk
Égyiptomban. Azért az Úr ád nék-
tek húst, és enni fogtok.
19. Nem csak egy napon esztek,
sem két napon, sem öt napon,
sem tíz napon, sem húsz napon;
20. Hanem egy egész hónapig, míg-
len kijön az orrotokon, és útálatos-
sá lesz elõttetek; mivelhogy meg-
vetettétek az Urat, a ki közöttetek
van; és sírtatok õ elõtte (az adó-
vevõ sátra elõtt) mondván: Miért
jöttünk ide ki Égyiptomból?
*290

Mózes el sem tudta képzelni, hogyan lehet sok százezer em-

bert a pusztában hússal jóllakatni. Ezért hitetlenkedve meg-
kérdezte az adó-vevõn keresztül:
21. És monda Mózes: Hatszáz 22. Nemde juhok és ökrök vággat-
ezer gyalogos e nép, a mely kö- tatnak-é nékik, hogy elég legyen né-
zött én vagyok, és te azt mondod: kik? vagy a tengernek minden hala
Húst adok nékik, és esznek egy összegyûjtetik-é nékik, hogy elég
egész hónapig?! legyen nékik?
*291

Ez érthetõ is, hiszen sehogyan sem tudta elképzelni, honnan

lehet ekkora irdatlan mennyiségû húst elõteremteni.
A misszionáriusok a következõt válaszolták:
23. Akkor monda az Úr Mózesnek: ze? Majd meglátod: beteljesedik-é
Avagy megrövidült-é az Úrnak ke- néked az én beszédem vagy nem?
*292

Hitetlenkedésére azt felelték, hogy majd meg fogja látni, õk

erre is képesek.
Az a kifejezés, hogy: ”Avagy megrövidült-é az Úrnak keze?”
egy kis magyarázatra szorul. Itt a misszionáriusok konkrétan
az invázió éjszakájára utalnak, mely következtében az izraeli-
ták felszabadultak a rabszolgaságból. Azon az éjszakán, mint
korábban taglaltuk, misszionárius kommandósok rajtaütéssze-
rû támadást hajtottak végre Egyiptom sok településén, s ekkor
használták kézifegyvereiket. Ezen fegyverek felvillanásai, ha-
tásai és az esetleg azokat kísérõ hangjelenségeket rettenté-
sekként, jelekként, csudákként említik (*31).
Vagyis a misszionáriusok ezekre az eseményekre utalva kér-
deznek vissza az adó-vevõn keresztül. Ha azokra a dolgokra
képesek voltunk, akkor erre ne lennénk képesek? Avagy nem
állnak-e technikai eszközök a rendelkezésünkre?

*290,*291,*292
Mózes IV. könyve 11

173
 Nemsokára megkezdõdött az akció:
31. És szél jöve ki az Úrtól, és hoza
fürjeket a tengertõl, és bocsátá a tá-
borra egynapi járásnyira egy felõl, és
egy napi járásnyira más felõl a tábor
körül, és mintegy két sing magas-
ságnyira a földnek színén.
*293

Az elsõ figyelemre méltó dolog az, hogy mindez nem közvet-

lenül a tábor határában történt, hanem attól kb. tíz-húsz kilomé-
terre (egy napi járásnyira). Az akciót, melyben légi jármûvek
vettek részt — erõs szél —, légmozgás kísérte. Emlékezzünk
vissza, hogy a Vörös-tengeren történtekkor szintén erõs lég-
mozgás volt érzékelhetõ (*50).
Annak következtében, hogy mindez a tábortól nagy távolság-
ra történt, az emberek semmit nem láttak a történésekbõl, csak
az erõs szelet észlelték.
Kritikusan kell hát viszonyulnunk ahhoz, hogy ezek a vala-
mik fürjek voltak, és vastag rétegben borították tetemeik a ta-
lajt. Lehet... Ugyanis napjaink technikai ismeretei mindezt nem
teszik lehetõvé.
32. Akkor felkele a nép és azon az 33. A hús még foguk között vala,
egész napon, és egész éjjel, és az és meg sem emésztették vala, a
egész következõ napon gyûjtének mikor az Úrnak haragja fel-
magoknak fürjeket, a ki keveset gerjede a népre, és meg-
gyûjtött is, gyûjtött tíz hómert, és veré az Úr a népet igen nagy
kiteregeték azokat magoknak a tá- csapással.
*294
bor körül.
Nos, az orosz és angol nyelvû variánsok szerint a csapás —
járvány volt. Amit még talán meg is lehetne érteni, hiszen a nem
megfelelõ körülmények között tárolt hús megromlik, és járvány
okozója lehet. Igen ám, de a Zsoltárok könyve mást mond:
30. Még fel sem hagytak a kivánsá- gerjede ellenök, és fõbbjeik
gukkal; az étel még a szájukban vala: közül sokakat megöle, és Iz-
31. Mikor az Isten haragja fel- ráelnek ifjait levágá;
*295

Mivel a Zsoltárok könyvében ez a rész megegyezik mind a

magyar, mind az angol, illetve az orosz verziókkal, ezért nagy
biztonsággal lehet állítaní, hogy nem járvány tizedelte meg az
embereket, hanem a tábor fölött megjelent egy jármû, mely
fegyvereivel nagy pusztítást vitt véghez. A késõbbiekben látni
fogjuk, hogy a szövegek a misszionárius jármûvek hajtómûvei-
nek reaktív gázsugarát többek között így említik — az Úr harag-
ja (lásd a 10. fejezetet).
Így hát, hogy többé ne forduljon elõ a vándorlók között ekko-
ra méretû lázongás, mindez komoly leckéül szolgált az izraeli-
táknak.
*293,*294 *295
Mózes IV. könyve 11 Zsoltárok könyve 78

174
 KÓRÉ CSOPORTJÁNAK LÁZADÁSA

Az elégedetlenkedõk nem minden esetben azért szították a

feszültséget, mert együttéreztek a nélkülözõ emberekkel. Nyil-
ván több esetben hatalmi ambíciók is közrejátszottak. A nagy-
számú tömegben ugyanis mindig akadnak olyanok, akik hata-
lomvágytól vezéreltetve elégedetlenkedést szítanak, és kihasz-
nálva a helyzetet, uralomra törnek. Ilyen volt Kóré is, Iczhár fia.
Lássuk az általa szervezett zendülés történetét:
1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a nácsbeli híres neves emberek.
Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és 3. És gyülekezének Mózes ellen
Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és Áron ellen, és mondának né-
és On, a Péleth fia, a kik Rúben kik: Sokat tulajdonítotok maga-
fiai valának, fogták magokat; toknak, holott az egész gyüleke-
2. És támadának Mózes ellen, zet, ezek mindnyájan szentek, és
és velök Izráel fiai közül kétszáz közöttök van az Úr: miért emeli-
és ötven ember, a kik a gyüleke- tek azért fel magatokat az Úr gyü-
zetnek fejedelmei valának, ta- lekezete fölé?
*296

Nyilvánvaló, hogy ez mondvacsinált kifogás volt, mely ürü-

gyül szolgált volna arra, hogy Mózest és Áront megfosszák ha-
talmuktól és helyükbe a lázadás vezetõi lépjenek. Csakhogy
ez nem illett bele a misszionáriusok tervébe...
4. És mikor hallá ezt Mózes, arcz- 6. Ezt cselekedjétek azért: Vegye-
ra borula. tek magatoknak temjénezõket,
5. És szóla Kórénak és az õ egész Kóré és az õ egész gyülekezete!
gyülekezetének, mondván: Reg- 7. És tegyetek azokba tüzet, és rak-
gel megmutatja az Úr: ki az övé jatok rá füstölõ szert az Úr elõtt hol-
és ki a szent, és kit fogadott ma- nap, és az a férfiú legyen szent, a kit
gához; mert a kit magának válasz- kiválaszt az Úr. Sokat tulajdoníto-
tott, magához fogadja azt. tok magatoknak, Lévi fiai!
*297

Mózes az adó-vevõhöz sietett, hogy jelentse szövetségesei-

nek: lázadás tört ki a táborban. A készüléken keresztül, mint
már korábban többször is, kérte azok segítségét.
15. Megharaguvék azért Mózes sem vettem el tõlök, és egyet sem
igen, és monda az Úrnak: Ne tekints bántottam közülök.
*298
az õ áldozatjokra! Egy szamarat

A készüléken keresztül közölték Mózessel, mit kell tennie.

Ennek ugyan nincs nyoma a szövegekben, de egyértelmû.

*296,*297,*298
Mózes IV. könyve 16

175
Hiszen csak miután konzultált velük, közölte a lázadókkal, mit
tegyenek.
16. Azután monda Mózes Kóré-
nak: Te és a te egész gyülekeze-
ted legyetek az Úr elõtt; te és azok
és Áron, holnap.
17. És kiki vegye az õ temjénezõ-
jét, és tegyetek abba füstölõ
szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az
õ temjénezõjét; kétszáz és ötven
temjénezõt. Te is, és Áron is, kiki
az õ temjénezõjét.
18. Vevé azért kiki az õ temjénezõ-
jét, és tevének abba tüzet, és raká-
nak arra füstölõ szert, és megállá-
nak a gyülekezet sátorának nyílá-
sa elõtt, Mózes és Áron is.
19. Kóré pedig összegyûjtötte vala
ellenök az egész gyülekezetet a
gyülekezet sátorának nyílásához,
és megjelenék az Úrnak dicsõsége
az egész gyülekezetnek.
*299

A tömeg ott állt a gyülekezet sátoránál. A korábbiakból tud-

juk, hogy ebben a sátorban volt az adó-vevõ, és az a rendszer,
mely a készüléket védte a kíváncsi betolakodóktól. Ez nagyfe-
szültségû elektromos kisüléseket produkált, melyek fényt ger-
jesztettek. Ez a fény jelent meg most is.
A hatás garantált volt. Hiszen ezt látván, sokan azok közül,
akik Kórét és társait támogatták, most megrettentek és vissza-
vonultak. Ennek az újabb “csodának” köszönhetõen Kóré el-
vesztette támogatói zömét.
De mindez nem oldotta meg a zendülés problémáját. Ugyan-
is a korábbi szórványos elégedetlenkedésekkel szemben ez
már szervezett megmozdulás volt. Ennek következtében ez volt
minden eddigiek közül a legveszélyesebb Mózesre és a
misszionáriusok terveire nézve.
Így hát a fõ szervezõket meg kellett semmisíteni, de nem-
csak úgy, lekaszabolva, hanem a lehetõ leglátványosabb és a
többiek számára elrettentõ módon. És itt kapott újra szerepet a
misszionáriusok szuperfegyverzete...
Az adó-vevõ készüléken keresztül a misszionáriusoktól a kö-
vetkezõ üzenet jött:
20. És szóla az Úr Mózesnek és 22. Õk pedig arczukra borulának, és
Áronnak, mondván: mondának: Isten, minden test lel-
21. Váljatok külön e gyülekezettõl, kének Istene! nem egy férfiú vétke-
hogy megemésszem õket egy zett-é, és az egész gyülekezetre ha-
szempillantásban. ragszol-é?
*300

Mózes és Áron könyörögtek a misszionáriusoknak, hogy fegy-

vereiket ne a tömeg ellen vessék be. Hiszen nem felelõsek a
történtekért. Csak a felbujtók bûnhõdjenek, akik tudatosan szí-
tottak elégedetlenséget.

*299,*300
Mózes IV. könyve 16

176
 Mérlegelve a helyzetet, a misszionáriusok a következõket
válaszolták:
23. Akkor szóla az Úr Mózesnek,
mondván:
24. Szólj a gyülekezetnek, mondván:
Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abi-
rám hajléka mellõl köröskörül.
25. Felkele azért Mózes, és elmé-
ne Dáthán és Abirám felé, köve-
ték õt Izráel vénei.
26. És szóla a gyülekezetnek,
mondván: Kérlek, távozzatok el
ez istentelen emberek sátorai
mellõl, és semmit ne illessetek
abból, a mi az övék, hogy el ne
veszszetek az õ bûneik miatt.
*301

A misszionáriusok olyan fegyvert kívántak bevetni, mely

nagyon pontos, és csak meghatározott területen semmisít
meg mindent. Ilyen például egy nagyteljesítményû lézersu-
gár-nyaláb. A pusztító erejû lézerek közé tartozik a széndio-
xid lézer, melynek sugárnyalábja az emberi szem számára
láthatatlan.
27. És elmenének a Kóré, Dáthán 29. Ha úgy halnak meg ezek, a mint
és Abirám hajlékai mellõl körös- meghal minden más ember, és ha
körül; Dáthán pedig és Abirám ki- minden más ember büntetése sze-
menének, megállván az õ sáto- rint büntettetnek meg ezek: akkor
raiknak nyílásánál feleségeikkel, nem az Úr küldött engemet.
fiaikkal és kisdedeikkel. 30. Ha pedig az Úr valami új dolgot
28. Akkor monda Mózes: Ebbõl cselekszik, és a föld megnyitja az õ
tudjátok meg, hogy az Úr küldött száját, és elnyeli õket, és mindazt, a
engemet, hogy cselekedjem mind mi az övék, és elevenen szállanak
e dolgokat, hogy nem magamtól alá pokolba: akkor megismeritek,
indultam: hogy gyalázták ezek az emberek az
Urat.
*302

Miközben Mózes ezeket a szavakat intézte a tömeghez, a ma-

gasban keringõ ûrhajó fedélzetén a fegyverek célkeresztjei a
lázadók sátraira irányultak...
Amikor a hatalmas energiájú lézernyalábok elérték a célpon-
tokat, csak erõs füst és elhaló jajveszékelés hallatszott. Az em-
berek azt látták, hogy a lázadás vezetõinek sátrait füst borítja
el.
Néhány perc múltán, miután a füst szétoszlott, a bámészko-
dók már nyomait sem látták sem a sátraknak, sem az abban
tartózkodó embereknek. Mert a nagy energiájú sugarak min-
dent pillanatok alatt elpárologtattak...

*301,*302
Mózes IV. könyve 16

177
 Csak a megüvegesedett földfelszín maradt a sátrak helyén.
Mindezt látván, az emberek pánikszerûen menekültek el, mert
nem akartak õk is elpusztulni:
31. És lõn, a mint elvégezé mind e be- a mi az övék, elevenen a pokolra:
szédeket, meghasada a föld alattok. és befedezé õket a föld, és elveszé-
32. És megnyitá a föld az õ száját és nek a község közül.
elnyelé õket és az õ háznépeiket: és 34. Az Izraeliták pedig, a kik körülöt-
minden embert, a kik Kórééi valá- tük valának, mind elfutának azok-
nak, és minden jószágukat. nak kiáltására; mert azt mondják va-
33. És alászállának azok és mindaz, la: netalán elnyel minket a föld!
*303

De miért mondja azt Mózes, hogy meghasadt alattuk a föld?

Gondolkozzunk az abban a korban élt emberek fejével. Nem
voltak semmilyen technikai ismereteik, így arról sem, hogy egy
nagy energiájú sugárnyalábnak milyen hatása lehet. Õk csak a
füstöt látták, és a füst eloszlása után szó szerint a sátrak hûlt
helyét. Csak egyetlen magyarázatot voltak képesek adni a lá-
tottakra: Megnyílt a sátrak alatt a föld, és a füst, amit láttak — a
mélybõl tört elõ. Miután megnyílt a föld, a sátrak természete-
sen a bennük lévõ emberekkel együtt elsüllyedtek — alászáll-
tak a mélybe. Ezután a föld bezárult. A füst eloszlott. És ezért
nincs nyomuk a sátraknak és az embereknek. Csak egy meg-
keményedett felszíni réteg maradt utánuk...
Arról természetesen a leghalványabb fogalmuk sem lehetett,
hogy egy szuperfegyver hatását látták, melyet egy magasban
keringõ jármûrõl vetettek be...
Megjegyzem, hogy a késõbbiekben hasonló magyarázattal fo-
gunk találkozni a 10. fejezetben, János Mennyei jelenések
könyvének taglalásakor. Ahol megint csak egyértelmû lesz, hogy
nem a föld nyílt meg, hanem egy fegyver hatását látta János.
De ne siessünk túlzottan elõre. Ugyanis, miután a misszioná-
riusok látványosan végeztek a lázadás vezetõivel, és immár az
emberek, látva mindezt, hanyatt-homlok elmenekültek, sorra
kerültek azok is, kétszázötvenen, akik aktív résztvevõi voltak
az eseményeknek:
35. És tûz jöve ki az Úrtól, és ven férfiút, a kik füstölõ szerek-
megemészté ama kétszáz és öt- kel áldoznak vala.
*304

*303,*304
Mózes IV. könyve 16

178
 ÁRON ÉS MÓZES HALÁLA

A szövegek szerint, amikor a misszionáriusok elõször felvet-

ték a kapcsolatot Mózessel, az már meglehetõsen idõs volt.
7. Mózes pedig nyolczvan eszten-
dõs és Áron nyolczvanhárom esz-
tendõs vala, a mikor a Faraóval
beszéltek.
*305
23. Mikor pedig negyvenéves ko-
ra betölt, eszébe jutott, hogy
meglátogassa atyjafiait, az Izráel
fiait.
30. És negyven esztendõ eltelté-
vel megjelenék néki a Sínai hegy
pusztájában az Úrnak angyala
csipkebokornak tüzes lángjá-
ban.
*306

Ha hihetünk a szövegeknek, akkor Mózes nyolcvaneszten-

dõs volt, mikor a misszionáriusok Egyiptomban a menekülés
éjszakáján végrehajtották az inváziót. Ugyanakkor a szövegek
arról is beszámolnak, hogy az izraeliták negyven évig vándo-
roltak a pusztában, mígnem új hazájuk földjére érkeztek. Eb-
bõl az következik, hogy Mózes már százhúsz esztendõs lehetett.
Elsõre hihetetlennek tûnik, hogy ekkora kort megérhetett va-
laki sok ezer évvel ezelõtt, de ne feledjük, hogy a tudomány
mai állása szerint az emberi kor legvégsõ határa mintegy száz-
húsz esztendõ. Ezt a kort elérve azonban, a szervezet mûkö-
dése mindenképp leáll, vagyis bekövetkezik a halál.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy Mózes talán annak is köszön-
hette magas korát, mivel nyolcvanéves korában a misszioná-
riusok elvitték magukkal a Sinai hegyrõl, és valamilyen mûtéti
beavatkozást hajtottak végre rajta.
23. És szóla az Úr Mózesnek és 28. És Mózes levetkezteté
Áronnak, a Hór hegyénél, Edom Áront az õ ruháiból, és fel-
földének határán, mondván: öltözteté azokba Eleázárt,
24. Áron az õ népeihez takarítta- az õ fiát. És meghala Áron
tik: mert nem megy be a földre, a ott a hegynek tetején, Mó-
melyet Izráel fiainak adtam, mivel- zes pedig és Eleázár leszál-
hogy ellenszegültetek az én szóm- la a hegyrõl.
*307
nak a versengések vizénél.
25. Vedd Áront és Eleázárt, az õ fiát,
és vezesd fel õket a Hór hegyére. 38. Felméne pedig Áron, a
26. És vetkeztesd le Áront az õ ru- pap, a Hór hegyére az Úr ren-
háiból, és öltöztesd fel azokba delése szerint, és meghala
Eleázárt, az õ fiát; mert Áron az õ ott a negyvenedik esztendõ-
népéhez takaríttatik, és meghal ott. ben, Izráel fiainak Égyiptom földé-
27. És úgy cselekedék Mózes, a bõl való kijövetelük után, az ötödik
mint parancsolta vala az Úr, és hónapban, a hónap elsején.
*308
felmenének a Hór hegyére az
egész gyülekezet láttára.

*305 *307
Mózes II. könyve 7 Mózes IV. könyve 20
*306 *308
Az apostolok cselekedetei 7 Mózes IV. könyve 33

179
 A szövegeket olvasva, elég különösnek tûnnek Áron halálá-
nak körülményei. Mózesen és Eleázáron kívül ugyanis senki
sem látta azt, hogy mi is történt valójában a hegyen. Csak azt,
hogy Áron nem tért vissza...
Azt természetesen meglehetõsen nehéz elképzelni, hogy fel-
mentek a hegyre, Áron levetkõzött, és mintegy parancsszóra
meghalt. Utána meg ketten eltemették. Mert mindez megtör-
ténhetett volna a tömegek szeme láttára is. Sokkal valószínûbb,
hogy a hegyen egy jármû várakozott, mely Áront magával vit-
te...
Kicsit késõbb ugyanez történt Mózessel is:

48. És ugyanezen a napon szóla az Manassé földét, az egész Júda föl-

Úr Mózesnek, mondván:
49. Menj fel ebbe az Abarim hegy-
ségbe, a Nébó hegyére, a mely
Moáb földén van és pedig Jérikhó-
val átellenben; és nézd meg Kanaán
földét, a melyet én Izráel fiainak
adok örökségül.
50. És halj meg a hegyen, a melyre
felmégy, és takaríttassál a te néped-
hez, a miképpen meghalt Áron, a te
testvéred a Hór hegyén, és takarít-
tatott az õ népeihez;
51. Mivelhogy vétkeztetek ellenem
Izráel fiai között a versengésnek vi-
zénél, a Czin pusztájában Kádesnél;
mert nem szenteltetek meg engem
Izráel fiai között.
*309
1. És felméne Mózes a Moáb mezõ-
ségérõl a Nébó hegyére, a Piszga
tetejére, a mely átellenben val Jérik-
hóval; és megmutatá néki az Úr (a
hegyen találkozott a misszio-
náriusokkal) az egész földet, a Gai-
leádot Dánig;
2. És az egész Nafthalit, Efraim és
dét a túlsó tengerig;
3. És a déli tartományt, és Jérikhó-
nak, a pálmafák városa völgyének
környékét, Czoárig (mindezeket
aligha lehetett a hegyrõl látni. Va-
lószínûbb, hogy valamilyen jár-
mûven berepülték ezt a területet).
4. És monda néki az Úr: Ez a föld
az, a mely felõl megesküdtem
Ábrahámnak, Izsáknak, Jákób-
nak, mondván: a te magodnak
adom azt. Megengedtem néked,
hogy szemeiddel lásd, de oda
nem mégy át.
5. És meghala ott Mózes, az
Úrnak szolgája a Moáb föl-
dén, az Úr szava szerint.
6. És eltemeték (az Úr?) õt a
völgyben, a Moáb földén, Béth-
Peórral átellenben; és senki
sem tudja az õ temetésének
helyét e mai napig.
7. Mózes pedig száz és húsz esz-
tendõs volt, mikor meghalt; nem
homályosodott vala meg az õ sze-
me, sem el nem fogyatkozott vala
az õ ereje.
*310

Mózes ”halála” megint csak meglehetõsen furcsa. Hiszen nem

voltak szemtanúi a hegyen történteknek. Esetleg talán Józsué,
aki beavatott volt, és késõbb átvette az õ helyét. De közvetle-
nül a szövegekben erre nincs utalás.

*309 *310
Mózes V. könyve 32 Mózes V. könyve 34

180
 Mózes felment a hegyre, melyen egy misszionárius ûrjármû
landolt. Azt, hogy mikor kell felmennie a hegyre a jármûhöz,
az adó-vevõn keresztül közölték vele (*309).
Ennek a jármûnek a fedélzetérõl láthatta Mózes mindazokat
a területeket, melyrõl (*310) említést tesz.
És még egy nagyon fontos mozzanat: semmi sem bizonyítja
azt, hogy Mózes meghalt. Nem került elõ a holtteste. Akárcsak
Áron, vagy Jézus esetében sem.
A szövegekben ugyanis, idõben sokkal késõbb, Mózes újra
felbukkan:
1. És hat nap múlva magához vevé 4. Péter pedig megszólalván, mon-
Jézus Pétert, Jakabot, és ennek da Jézusnak: Uram, jó nékünk itt
testvérét Jánost, és felvivé õket lennünk. Ha akarod, építsünk itt
magokban egy magas hegyre. három hajlékot, néked egyet. Mó-
2. És elváltozék elõttök, és az õ or- zesnek is egyet, Illyésnek is egyet.
czája ragyog vala, mint a nap, ruhá- 5. Mikor õ még beszél vala, ímé
ja pedig fehér lõn, mint a fényesség. fényes felhõ borítá be õket; és ímé
3. És ímé megjelenék õ né- szózat lõn a felhõbõl, mondván:
kik Mózes és Illyés, a kik be- Ez az én szerelmes Fiam, a kiben
szélnek vala õ vele. én gyönyörködöm: Õt hallgassátok.
*311

Ezzel az idézettel egy nagyot ugrottunk elõre. Idõben jóval

késõbb történtek a leírt események. A 8. fejezetben majd
visszatérünk többek között e történés részletes magyarázatára
is. Egyelõre csak annyit, hogy Jézusnak találkája volt a misz-
szionáriusokkal a hegyen. A landolt jármûbõl elõjövõ két alak
közül az egyik Mózes volt...
Persze mondhatnánk azt, hogy mindez nem egyéb, mint az
emberi fantázia szüleménye. Mondhatnánk... De ahogy a továb-
biak során mind jobban el fogunk mélyedni a szövegek tanul-
mányozásában, látni fogjuk, hogy mindegyik ilyen leírás való-
ban megtörtént, és napjainkban igenis logikusan megmagya-
rázható eseményeket tartalmaz. Azonkívül, ezek közül minde-
gyik, akárcsak egy-egy mozaikrészlet, beleillik abba a képbe,
mely kialakul bennünk, mire e könyv végére érünk.
A szövegekben ugyanakkor van egy másik nagyon fontos ide
vonatkozó részlet is:
9. Pedig Mihály arkangyal, mi- mert arra káromló ítéletet mon-
kor az ördöggel vitatkozván Mó- dani, hanem azt mondá: Dor-
zes teste felett vetélkedett, nem gáljon meg téged az Úr!
*312

*311 *312
Máté evangyélioma 17 Júdás levele

181
 Itt szintén elõre kell ugranunk idõben. Ugyanis Mihály arkan-
gyal szintén misszionárius. Júdás itt arról beszél, hogy két
misszionárius összevitatkozott valamin, ami Mózes holttesté-
vel volt kapcsolatban. Talán azon, hogy mi legyen annak a ké-
sõbbi sorsa.
Majd visszatérünk erre a szövegrészre is, és megtudjuk, hogy
ki volt a másik ismeretlen, és miért nem merte Mihály azt meg-
róni.
A kedves olvasóban felmerülhet, hogy a két szöveg ellent-
mond egymásnak. Mivel egyik esetben arról van szó, hogy Mó-
zes él, a másikban meg annak holttestérõl van szó. Bármilyen
furcsa, de nincs itt semmilyen ellentmondás. Csak a mi világ-
nézetünk és elképzeléseink nem felelnek meg a valóságnak.
Visszatérve Mózes és Áron “halálának”— eltûnésének — kö-
rülményeire, azok valóban meglehetõsen furcsák. Ezekre a fur-
csaságokra próbáltak a korábbiakban magyarázatot adni. Ugyan-
is, úgy tûnik, hogy a szövegekben (*309/51) nem egyéb, mint
kommentár. Minden bizonnyal azon szerzõ kommentárja, aki
lejegyezte ezeket a sorokat. Számára ugyanis érthetetlen volt,
miért kellett Mózesnek meghalnia, hiszen az Isten megajándé-
kozhatta volna örök élettel. Mégsem tette ezt. Erre pedig vala-
miféle magyarázatot kellett adni. A kõsziklánál egykoron tör-
téntek (*77) jól megfeleltek erre.
Van még egy szövegrészlet, mely utalást tartalmaz arra vonat-
kozólag, hogy a hegyen mi történt Mózessel:
16. És monda az Úr Mózesnek: után jár és paráználkodik azon a
Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és földön, a melyre bemegy...
*313
ez a nép felkél, és idegen istenek

Mózest a hegyen elaltatták. Hogy azután mi történt, már nem

tudjuk. Lehet, hogy ekkor vitatkozott Mihály egy másik misszio-
náriussal...
Konklúzióként a következõket lehet levonni:
Mózes és Áron a misszionáriusok mûvi beavatkozásának nyo-
mán fogant és született, így Áron valóban Mózes ”testvére” volt.
22. Mert Mózes ezt mondotta az atyátokfiai közül, mint engem; azt
atyáknak: Prófétát támaszt (mûvi hallgassátok mindenben, a mit
úton) néktek az Úr, a ti Istenetek a ti csak szólánd néktek.
*314

*313 *314
Mózes V. könyve 31 Az apostolok cselekedetei 3

182
 Mindketten konkrét céllal léptek be a földi világba. Feladatuk
a zsidó nép Egyiptomból, a rabszolgaságból való kimenekíté-
se, a történelem egyik legnagyobb népvándorlásának a meg-
szervezése volt.
Mikor a törzs elért Kanaán földjének határára, Mózes és Áron
nem mehetett be oda, mert a versengések vizénél nem dicsõí-
tették az Urat. Ez csak a krónikás fantáziájának szüleménye.
Hiszen õ nem értette, hogy miért kellett ennek így történnie.
Természetes, hogy nem értette, mivel nem tudta Mózes és Áron
eredetét. Nem tudta, hogy azért kellett nekik “meghalniuk” —
visszatérniük oda, ahonnan jöttek, mert a küldetésük véget ért.

183
 A TÖRVÉNYEK

Mózesnek és Áronnak nemcsak az volt a feladata, hogy “te-

reljék” az embereket a pusztában. Ne feledjük, hogy a vándor-
ló izraeliták, akik sok százezren voltak, korábban Egyiptom-
ban rabszolgasorsban sínylõdtek. Nem voltak önálló törvényeik,
mivel Egyiptom földjén rájuk az egyiptomi törvények — a fáraó
akaratának a betartása és végrehajtása — volt kötelezõ. Most,
hogy elhagyták Egyiptomot, törvények nélkül nem voltak egye-
bek, mint embercsorda. Hogy életben maradjanak és elérje-
nek a Kanaán földjére, törvények kellettek, melyek valamiféle
rendszert teremtenek életükben.
A több ezer évvel ezelõtti hatalmas népvándorlás megszer-
vezõi és elindítói egy nem földi eredetû civilizáció képviselõi
voltak, akik gondosan ügyeltek arra, hogy a háttérben maradja-
nak. A kulisszák mögül mindvégig õk irányították az esemé-
nyek menetét. A történések egy monstre tervet szolgáltak, ezért
a misszionáriusok nemcsak abban voltak érdekeltek, hogy az
események eredményesen elkezdõdjenek, hanem abban is,
hogy sikeresen — a kitûzött cél elérésével — érjenek véget.
Ezért a pusztában vándorlók számára viselkedési normákat al-
kottak, s Mózesen keresztül juttatták el azokat hozzájuk. Ezek
a törvények egy jobb világ megteremtését voltak hivatottak szol-
gálni.
De lássuk õket:
2. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a 6. De irgalmasságot cselekszem
ki kihoztalak téged Égyiptomnak ezeríziglen azokkal, a kik engem
földérõl, a szolgálat házából (be- szeretnek, és az én parancsolatai-
mutatkozás). mat megtartják.
3. Ne legyenek néked idegen is- 7. Az Úrnak a te Istenednek nevét
teneid én elõttem. hiába fel ne vedd (vagyis a te Iste-
4. Ne csinálj magadnak faragott ké- nednek neve van!) ; mert nem
pet, és semmi hasonlót azokhoz, a hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki
melyek fenn az égben, vagy a me- az õ nevét hiába felveszi.
lyek alant a földön, vagy a melyek a 8. Megemlékezzél a szombatnap-
vizekben a föld alatt vannak (ezek ról, hogy megszenteljed azt.
szerint voltak valamik fenn, lenn 9. Hat napon át munkálkodjál, és
és a vizekben?). végezd minden dolgodat;
5. Ne imádd és ne tiszteld azokat; 10. De a hetedik nap az Úrnak a te
mert én, az Úr a te Istened, féltõn- Istenednek szombatja: semmi dol-
szeretõ Isten vagyok, a ki meg- got se tégy azon se magad, se fiad,
büntetem az atyák vétkét a fiak- se leányod, se szolgád, se szolgá-
ban, harmad és negyediziglen, a lóleányod, se barmod, se jövevé-
kik engem gyûlölnek. nyed, a ki a te kapuidon belõl van;

184
 11. Mert hat napon teremté az Úr az
eget és a földet, a tengert és min-
dent, a mi azokban van, a hetedik
napon pedig megnyugovék. Azért
megáldá az Úr a szombat napját, és
megszentelé azt.
12. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy
hosszú ideig élj azon a földön, a me-
lyet az Úr a te Istened ád te néked.
13. Ne ölj.
14. Ne paráználkodjál.
15. Ne lopj.
16. Ne tégy a te felebarátod ellen ha-
mis tanúbizonyságot.
17. Ne kívánd a te felebarátodnak
házát. Ne kívánd a te felebarátod-
nak feleségét, se szolgáját, se szol-
gálóleányát, se ökrét, se szamarát,
és semmit, a mi a te felebarátodé.
*315

Elolvasva a fentieket, nyilvánvaló, hogy a 12-17. “parancsok”

azok, melyek egy stabil társadalmi rend fenntartását szolgál-
ták. Bármelyikük be nem tartása a rend felbomlását, a káosz
eluralkodását vonja maga után.
Egészében elemezve viszont a fentieket, a következõket le-
het levonni: egy nem földi eredetû civilizáció üzenetérõl van
szó, melyet az egész emberiségnek is címeztek.
Az elsõ részében bemutatkoznak, hogy kik õk — Istenek.
Azt is elmondják, hogy az egyiptomi események mögött õk áll-
tak. Mivel gondosan ügyeltek arra, hogy néhány beavatotton
kívül senki ne lássa õket, ezért meghagyják az embereknek,
hogy ne konstruáljanak maguknak semmilyen tárgyat, melyrõl
úgy vélik, hogy hasonlít akár rájuk, akár az õ szerkezeteikre.
Egyfajta idõrendet is kíván bevezetni az üzenet. Ugyanis ar-
ról beszél, hogy a hét hét napjából egy nap a pihenés napja.
Vajon miért?
Erre a válasz egyértelmû. Az izraeliták Egyiptomban rabszol-
gák voltak. A rabszolgatartóik pedig a hét összes napján
kíméletlenül dolgoztatták õket. Ezért hozzászoktak, hogy rab-
ként kivétel nélkül minden nap dolgozzanak. Most, hogy sza-
bad emberek lettek, nem élhettek úgy, mint korábban.
Ugyanakkor ennek az üzenetnek van még egy másik tartalma
is, melyet késõbb fogunk részletesen taglalni. Egyelõre csak
annyit, hogy ez az üzenet arra is választ ad, hogy a misszioná-
riusok, vagy nevezzük õket egy másik civilizáció képviselõi-
nek, miért nem hajlandók napjainkban velünk felvenni a kap-
csolatot.

*315
Mózes II. könyve 20

185
186
 ÖTÖDIK FEJEZET. HONFOGLALÁS

JÓZSUÉ

Az izraeliták törzse vezetõ nélkül maradt, miután Mózes “meg-

halt”. Pontosabban eltûnt, hiszen senki nem tudja, mi lett vele.
A holtteste soha nem került elõ.
Korábban Mózes a misszionáriusok közvetett, néhol közvet-
len segítségével vezette a népét. De most egy új vezetõ kel-
lett, aki helyébe léphetett. Mivel azonban nem tudódhatott ki a
misszionáriusokkal való kapcsolattartás, annak módja és mi-
kéntje, ezért az új vezetõ csak a beavatottak legszûkebb köré-
bõl kerülhetett ki. Ez volt Józsué, aki Mózes jobbkezeként min-
denrõl tudott.
Az adó-vevõ készüléken keresztül felvették vele a kapcsola-
tot, és közölték, hogy az õ feladata az izraelitákat új hazájukba
vezetni:
1. És lõn Mózesnek, az Úr szolgá- ra a földre, a melyet én adok né-
jának halála után, szóla az Úr Jó- kik, az Izráel fiainak.
zsuénak, a Nún fiának, Mózes 6. Légy bátor és erõs, mert te te-
szolgájának, mondván: szed majd e népet annak a föld-
2. Mózes, az én szolgám meghalt; nek örökösévé, a mely felõl
most azért kelj fel, menj át ezen a megesküdtem az õ atyáiknak,
Jordánon, te és mind ez a nép ar- hogy nékik adom azt.
*316

De nemcsak kijelölték számára a feladatot, hanem biztosítot-

ták arról is, hogy a háttérbõl minden eszközükkel támogatni
fogják:
9. ...Ne félj, és ne rettegj, mert mindenben, a miben jársz.
veled lesz az Úr, a te Istened
*317

Józsué mellett nemcsak az szólt, hogy mindenrõl tudott, ha-

nem az is, hogy a nép elõtt nagy volt a tekintélye:

10. Parancsola azért Józsué a 17. A mint Mózesre hallgattunk,

nép elöljáróinak, mondván:...
16. Azok pedig felelének Józsué-
nak, mondván: Mindent megcse-
lekszünk, a mit parancsoltál né-
künk, és a hová küldesz minket,
oda megyünk.
épen úgy hallgatunk majd te
reád, csak legyen veled az Úr, a
te Istened, a miképpen vele volt
Mózessel.
*318

*316 ,*317,*318
Józsué könyve 1

187
 Az emberek elfogadták új vezetõjüknek Józsuét, de azért
szerettek volna megbizonyosodni arról, hogy az Úr valóban ”vele
van”.
Emlékezzünk vissza arra, hogy korábban a vándorlók között
többször tört ki elégedetlenség, melyet csak a misszionáriu-
sok közbeavatkozásának köszönhetõen sikerült lecsillapítani.
Semmi sem zárta hát ki azt az eshetõséget, hogy késõbb Jó-
zsué vezetése alatt nem törnek ki újabb lázadások.
Mindezeknek elébemenvén, tekintélyét még tovább kellett
szilárdítani. Bizonyságot kellett tenni arról, hogy “az Úr vele
van” hitelessé téve ezzel személyét.
7. Az Úr pedig monda Jó- hogy megtudják, hogy a mi-
zsuénak: E napon kezdelek képpen vele voltam Mó-
téged felmagasztalni az zessel, te veled is leszek.
egész Izráel szemei elõtt,
*319

Erre a legjobb alkalomnak a törzs Jordán folyón való átkelé-

se ígérkezett. Lássuk, hogyan...

*319
Józsué könyve 3

188
 ÁTKELÉS A JORDÁN FOLYÓN

Korábban, a “csodák” bekövetkezése elõtt, a misszionáriusok

minden esetben a frigyládán — adó-vevõn keresztül — tájékoz-
tatták a beavatottakat arról, mi fog történni, és mit kell tenniük.
Most sem történt ez másképp...
Minden aprólékosan elõre meg volt tervezve. A hatásnak tö-
kéletesnek kellett lennie. Ezért Józsuénak az adó-vevõn ke-
resztül kapott instrukciókat pontosan kellett követnie:
8. Te azért parancsolj a papoknak, a a Jordán vizében a papok talpai, a
kik a frigyládát hordozzák, mondván: kik az Úrnak, az egész föld Urának
Mikor bementek a Jordán vizének ládáját hordozzák: a Jordán vize
szélébe, álljatok meg a Jordánban. ketté szakad, és a felülrõl aláfolyó
13. És mihelyt megnyugosznak majd víz megáll egy rakásban.
*320

A Vörös-tengeren történtekbõl emlékszünk arra, hogyan “me-

revítették” meg a misszionáriusok a habokat. Itt is erre készül-
tek...
Az akciónak volt egy nagyon fontos mozzanata:
4. Csakhogy legyen köztetek és hoz, hogy megismerhessétek az
a között (mármint a frigyláda útat, a melyen mennetek kell,
között) mintegy kétezer singnyi mert nem jártatok ezen az úton
távolság; közel ne menjetek ah- soha ez elõtt.
*321

Az utasításoknak megfelelõen a ládát hordozó papok és az

õket követõ tömeg között egy nagyobb távolságot feltétlenül
be kellett tartani. Hogy miért? Késõbb látni fogjuk.
Amikor a misszionáriusok befejezték a technikai elõkészü-
leteket, az adó-vevõn keresztül utasították Józsuét az indulás-
ra. A ládát hordozók elindultak. Amikor köztük és az izraeliták
között kialakult a megszabott távolság, az õket követõ tömeg is
útra kelt.
Elõttük a távolban ott volt a Jordán, a gyors sodrásával, és
nagy mélységével. Ezen kellett átkelniük...
14. És lõn, hogy a mint megindula a 16. Megálla a víz, a mely felülrõl
nép az õ sátraiból, hogy általmen- foly vala alá, és álla egy rakás-
jen a Jordánon, és a papok, a frigy- ban, nagy messzire Ádám
ládának hordozói, a nép elõtt: városánál, a mely Czarthan mel-
15. És a mint a láda hordozói a Jor- lett vala; a puszta tengere, a Sós-
dánhoz jutának, és a ládahordozó tenger felé aláfolyó víz pedig egé-
papok bemárták lábaikat a víznek szen elfuta, és általméne a nép Jé-
szélébe (a Jordán pedig az egész rikhó elõtt.
*322
aratási idõ alatt telve vala minden
õ partja felett):

*320 ,*321,*322
Józsué könyve 3

189
 Tehát a következõk történtek. Amint a ládát hordozók lábai a
vizet érintették, a misszionáriusok technikai gépezete beindult.
Megkezdték a folyó fagyasztását, ugyanúgy, mint korábban,
rendkívül hideg gázsugár ráfúvásával. A pillanatszerûen megfa-
gyott vízfelszíni jégréteg egyre vastagodott, ahogy azt a gázsu-
gár tovább hûtötte, míg olyan nagy jégtömeg nem alakult ki,
mely a folyót teljes egészében ideiglenesen eltorlaszolta...
Az akció az átkelés helyétõl nagyobb távolságban zajlott, elég
messze ahhoz, hogy senki se láthassa, mi történik: ”...Megálla
a víz, a mely felülrõl foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy
messzire Ádám városánál...”
Mivel a víznek nem volt utánpótlása, ezért a folyó gyorsan
apadni kezdett: ”...aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és által-
méne a nép...”.
17. A papok pedig, az Úr frigyládá- Izráel szárazon megy vala át,
jának hordozói, ott állának a mindaddig, míg az egész nép tel-
szárazon a Jordán közepé- jesen általméne a Jordánon.
ben bátorsággal, és az egész
*323

Mikor a ládát hordozók beléptek a folyóba, az hamarosan

apadni kezdett. A szöveg megjegyzi, hogy: ”ott állának ... a Jor-
dán közepében bátorsággal”. Vajon mihez kellett a bátorság?
Valamitõl talán féltek, vagy valamit éreztek?
Igen! Az egyre hidegebbé váló vizet. Hiszen messzebb tõlük,
a folyón fölfelé azt erõsen hûtötték...
A ládát tartva a papok mezítláb vagy bocskorban, ott álltak a
vízben, mely apadt, és... egyre hidegebb lett. Mire elapadt, már
nem volt több 1—2 oC-nál. Valóban kemény dolog volt a der-
mesztõen hideg, apadó folyóban meztelen lábbal állni. Ehhez
kellett a bátorság...
De miért volt szükség arra, hogy az izraeliták és a ládát hor-
dozók között egy nagyobb, elõre meghatározott távolság legyen?
Mikor a misszionáriusok a jármûveikrõl a folyón feljebb, an-
nak egy kisebb szakaszát ideiglenesen megfagyasztották, még
az általuk kijelölt szakaszon nem lehetett átkelni. Hiszen ah-
hoz, hogy a víz szintje az átkeléshez alkalmas szint alá csök-
kenjen, idõ kellett. Ha a tömeg közvetlenül a ládát hordozók
mögött halad, akkor ott kellett volna várakoznia a parton. Az
emberek csak azt látták volna, hogy a ládát hordozók belép-
nek a vízbe. És... Nem történik semmi!
*323
Józsué könyve 3

190
 Csak hosszú percekkel késõbb kezd a víz szintje néhány
centiméterrel apadni. Vajon hogyan reagáltak volna erre?
Többen is, legyintve, hogy semmilyen csoda nem történt, visz-
szafordultak volna, kifejezve abbéli kételyüket, hogy ezen a
folyón csak úgy át lehet kelni. Oda lett volna a misszionáriusok
dramaturgiája — a hatás.
Azért kellett a *321-ben megszabott távolság, hogy mire a
tömeg megteszi azt az utat és odaér a folyópartra, a vízszint
már olyannyira lecsökkenjen, hogy senkiben se merüljön fel a
legkisebb kételye sem annak, hogy ezen a folyón át fognak
kelni. Azonkívül, mivel az emberek nem látták azt, hogy mi
történt akkor, amikor a ládát hordozók beléptek a folyóba —
valójában semmi, megõrzõdjék a történések misztikus színe-
zete.
Így hát a vándorlók szinte száraz lábbal kelhettek át a folyó
medrén. Míg az átkelés tartott, a misszionáriusok jármûvei
messze, feljebb a folyón, tovább ontották a rendkívül hideg
gázáramot a folyó felszínére.
Ugyanakkor nem lehetett a folyót a végtelenségig feltartóztat-
ni. Ezért az izraelitáknak sietniük kellett:
10. A papok pedig, a ládának hordo- a mit parancsolt vala az Úr Józsué-
zói, állanak vala a Jordán közepén, nak... A nép pedig sietett és
a míg végbe mene mind az a dolog, általméne.
*324

Ahogy az utolsó ember is kilépett a partra, a ládát hordozók

is megindultak. Feljebb a misszionáriusok ekkor már az amúgy
is erõteljesen duzzadó folyó fagyasztását leállították. A roha-
mosan emelkedõ vízszint az egyre gyorsabban olvadó jégtor-
laszt áttörve, hömpölyögve visszatért korábbi medrébe.

18. És lõn, hogy a mint a papok, az Úr visszatére a Jordán vize az õ helyé-

frigyládájának hordozói, feljöttek re, és folyt vala, mint az elõtt, min-
vala a Jordán közepébõl, és érintik den partja felett.
*325
vala a papok talpai a szárazt:

Mikor az emberek visszanéztek a folyó felé, látták, ahogy an-

nak szintje rohamosan emelkedik. Néhány percen belül ugyan-
olyan lehetetlenné vált az átkelés a Jordánon, mint korábban...
*324,*325
Józsué könyve 4

191
 De vajon honnan tudhatták a misszionáriusok, mikor kell az
akciót beindítaniuk? Erre többféle lehetõségük is volt. Az elsõ,
hogy amikor elkezdték a folyó fagyasztását, közlik Józsuéval,
hogy indulhatnak a ládát hordozók.
A másik lehetõség, hogy mivel a korábbiakból kiderült, mi-
szerint a láda felszíne elektromos vezetõvé volt kiképezve
(*122/11), ezért az abban lévõ egyfajta telemetrikus rendszer
jelezte a misszionáriusok felé, hogy az ládát hordozók “jobb
elektromos kontaktusba” kerültek a talajjal. Ugyanis a nedves,
vizes közeg kisebb elektromos ellenállással bír, mint a száraz
talaj.
A harmadik lehetõségük az volt, hogy a láda akusztikus rend-
szere mindvégig alapfokozaton üzemelt, vagyis a láda környe-
zetében hallható hangokat közvetítette a misszionáriusok felé,
ezért azok hallották a folyó csobogását, azt, hogy a láda megér-
kezett a folyóhoz.
A negyedik lehetõség, hogy a magasból figyelemmel kísér-
hették a láda mozgását, így látva azt, hogy mikor ér a folyóhoz.
Bõven választhattak hát ezek közül.

192
 JERIKHÓ FALAI

A Jordán vizének ideiglenes megfagyasztásával a misszioná-

riusok nemcsak azt érték el, hogy Józsué személye hitelessé
vált. Hiszen bebizonyosodott, hogy “az Úr vele van”, mert “cso-
da” történt, hanem egy másik nagyon fontos célt is elértek.
Ne feledjük, hogy azon a területen, ahova az izraeliták tartot-
tak, más népek is éltek. Ahhoz, hogy a vándorlók új hazájuk-
ban megtelepedhessenek, az ott élõket el kellett ûzniük. Eh-
hez nyújtott ez a “csoda” hatalmas lélektani fölényt. Ugyanis
annak a híre, hogy az izraeliták száraz lábbal keltek át a Jordán
folyón, megrémísztette potenciális ellenségeiket:
1. Lõn pedig, a mint meghallák az la, hogy kiszárasztotta az Úr a Jor-
Emoreusok minden királyai, a kik a dánnak vizét az Izráel fiai elõtt, a míg
Jordánon túl laknak napnyugot fe- általjöttünk vala; megolvada az õ
lé, és a Kananeusok minden kirá- szívök, és nem vala többé bátor-
lyai, a kik a tenger mellett laknak va- ság bennök Izráel fiai miatt.
*326

Most, hogy átkeltek a Jordán folyón, a következõ objektum,

melyet el kellett foglalniuk, Jerikhó kõfallal körülkerített váro-
sa volt. A város, és annak királya, ellenséges magatartást tanúsí-
tott a közeledõ izraelitákkal szemben.
Kikémlelendõ a település védõinek fegyveres erejét, Józsué
két férfit küldött oda.
Gondolom, hogy senki sem vonja kétségbe, aki már látott
kémtörténetet megfilmesítve, hogy ha egy kémet küldenek az
ellenséges városba, akkor a feladattal együtt közlik vele az ot-
tani kapcsolat, beépített ügynök nevét, címét is. Arra az esetre,
ha bajba kerülne.
Az izraelitáknak ugyan nem volt ügynökük Jerikhóban, de a
misszionáriusoknak igen!
Emlékezzünk csak vissza Sodoma városára, ahol egy Lót ne-
vû ember élt, akirõl senki nem sejtette, hogy a misszionáriu-
sok beépített ügynöke. Pontosan ugyanígy volt Jerikhó eseté-
ben is.
A városban élt egy Ráháb nevû asszony, aki prostituált volt.
Ugyan ki sejtette volna róla, hogy ügynök? Egyébként a
*326
Józsué könyve 5

193
“foglalkozásából” következett, hogy könnyen juthatott informá-
ciókhoz, melyeket a misszionáriusoknak továbbított...
Mikor Józsué két kémet küldött Jerikhóba, a misszionáriu-
sok közölték vele, hogy a városban van egy Ráháb nevezetû
prostituált, aki beépített emberük. Ha bajba kerülnek, akkor
forduljanak hozzá. Tudni fog az érkezésükrõl, és elrejti õket.
Akárcsak annak idején Lót az “angyalokat”...
1. És Józsué, a Nún fia, elkülde Sit- Azok pedig elmenének, és be-
timbõl titkon két férfiút kémekül, menének egy parázna asszony-
mondván: Menjetek el, tekintsé- nak házába, a kinek Ráháb vala
tek meg azt a földet és Jérikhót. neve, és ott hálának.
*327

Ugyan kinek tûnt volna fel, ha két férfi felkeres egy prostituál-
tat, és a házában alszik? De a legnagyobb titoktartás ellenére
valahogyan kitudódott, hogy az izraeliták két kéme van a város-
ban:
2. Mikor pedig megjelentették ezt férfiak jöttek ide ez éjszaka az Iz-
Jérikhó királyának, mondván: Íme, ráel fiai közül e földnek kémlelésére;
*328

A két férfi most már nagy bajban volt. Égre-földre keresték

õket. Csak a Ráháb nevû ügynök menthette meg az életüket.
3. Akkor külde Jérikhó királya Rá-
hábhoz, mondván: Hozd ki a férfia-
kat, a kik bementek hozzád, a kik a
házadba mentek, mert azért jöttek,
hogy kikémleljék az egész földet.
4. Az asszony pedig fogá a két fér-
fiút, és elrejté vala õket, és mon-
da: Úgy van! Bejöttek hozzám a
férfiak, de azt sem tudom, hon-
nan valók voltak.
5. És kimentek e férfiak kapuzá-
ráskor a setétben; nem tudom,
hová mentek a férfiak; siessetek
gyorsan utánok, mert utólérheti-
tek õket.
7. És utánok sietének a férfiak a
Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a
kaput pedig bezárták, azután,
hogy kimenének azok, a kik õket
üldözik vala.
*329

A Ráháb által kitalált történet hihetõ volt, hiszen egy prosti-

tuáltat sok férfi keres fel.
6. Pedig õ felhágatta õket a ház-
héjára, és elbujtatta õket a szá-
ras len közé, a mely néki a házhé-
jára volt kirakva.
8. Õk pedig még le sem feküvének,
a mikor felméne õ hozzájok az
asszony a házhéjára.
9. És monda a férfiaknak: Tu-
dom, hogy az Úr néktek ad-
ta ezt a földet, és hogy meg-
szállt minket a félelem miattatok,
és hogy e földnek minden lakosa
megolvad elõttetek.
10. Mert hallottuk, hogy megszá-
rította az Úr a Veres tenger vizét
elõttetek, a mikor kijöttetek
Égyiptomból, és hogy mit csele-
kedtetek az Emoreusok két ki-
rályával, a kik túl voltak a Jordá-
non, Szíhonnal és Óggal, a kiket
megöltetek.
11. És a mint hallottuk, megolva-
dott a mi szívünk, és nem támadt
többé bátorság senkiben sem
miattatok...
*330

*327 ,*328 ,*329,*330

Józsué könyve 2

194
 Mikor az üldözõk elrohantak, követve a hamis nyomot, az
felment az elbújtatott két férfihez. Elõször is azt mondta: ”Tu-
dom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet”. Honnan tudhatta?
Onnan, hogy a misszionáriusok beépített ügynöke volt a város-
ban. Így azok õvele is közöltek információkat.
Azután egyfajta helyzetjelentést tett: a város védõi valójában
nagyon félnek az izraelitáktól, mivel nem mindennapi dolgo-
kat “cselekedett velük az Úr”. A lélektani hadviselés nagyon is
eredményesnek bizonyult...
Ráháb tudta, ha a misszionáriusok úgy döntenek, hogy Jerik-
hónak el kell esnie, akkor az elkerülhetetlenül be fog követ-
kezni. Erre az esetre, a saját és családja életét kellett mente-
nie, hisz õ is a városban élt.
12. Most azért esküdjetek meg kér- övék, és megmentitek a mi lel-
lek, nékem az Úrra, hogy a mint én künket a haláltól.
irgalmasságot cselekedtem vele- 14. És mondának néki a férfiak: A
tek, ti is irgalmasságot cselekesz- mi lelkünket érje helyettetek a ha-
tek majd az én atyámnak házával, lál, ha meg nem jelentitek ezt a mi
és igaz jelt adtok nékem. dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr
13. Hogy életben hagyjátok az én ezt a földet, irgalmasságot és igaz-
atyámat és anyámat, férfi és nõ- ságot cselekszünk veled.
*331
testvéreimet, és mindent, ami az
Miután megkapta azok ígéretét, hogy életben hagyják õt és
családját, amikor majd a várost az izraeliták beveszik, kötélen
leeresztette õket a város falán:
15. Alábocsátá azért õket köté- menjetek, hogy rátok ne találja-
len az ablakon (mert az õ háza a nak az üldözõk, és ott rejtõzköd-
kõkerítés falán vala, és õ a kõke- jetek három napig, a míg vissza-
rítésen lakik vala). térnek az üldözõk; azután pedig
16. És monda nékik: A hegyre menjetek a magatok útján.
*332

Innen is látszik, hogy Ráháb személye ideális volt arra, hogy

ügynök legyen. Hiszen prostituált mivolta miatt senki sem fi-
gyelt fel különösebben arra, ha egy ismeretlen férfi felkeresi a
házában. Azonkívül, a háza a kõkerítésen volt, ami a legjobb
lehetõség volt arra az esetre, ha valakit ki kell menekíteni a
városból. Hiszen a kapuk zárva voltak, és õrök voltak minde-
nütt. Azonkívül meglehetõsen jól értesült volt, mert a koráb-
biakban már volt alkalma megfigyelni, hogy ha valakit égre-föld-
re keresnek, azt legalább három napig teszik.

*331 ,*332
Józsué könyve 2

195
 17. A férfiak pedig mondának néki:...
18. Ha bejövünk mi erre a földre,
kösd e veres fonalú zsinórt ah-
hoz az ablakhoz, a melyen alábo-
csátottál minket; atyádat, anyá-
dat és atyádfiait pedig, és atyád-
nak egész háznépét gyûjtsd be
magadhoz a házba.
19. És akkor, ha akárki kijön a te há-
zadnak ajtain, annak vére az õ fején
lesz, mi pedig ártatlanok leszünk;
mindannak vére pedig, a ki te veled
lesz a házban, a mi fejünkön legyen,
ha valakinek keze lenne azon.
21. Monda pedig amaz: A mint szó-
lottatok, úgy legyen! Ekkor elbo-
csátá õket, és elmenének; a veres
zsinórt pedig ráköté az ablakra.
*333

A megbeszélt jel egy vörös zsinór volt, melyet az ablakra

kellett kötnie. A város ostromakor ebbe a házba az ostromlók-
nak a parancs értelmében tilos volt belépniük. Ha viszont vala-
ki a házból kilépett, azt menthetetlenül lekaszabolták.
Ugye, kedves olvasó, mennyire emlékeztet mindez az invá-
zió éjszakájára Egyiptomban (*24)? Ott szintén a megjelölt há-
zakban benn lévõknek nem eshetett bajuk, mindaddig, míg ki
nem léptek az ajtón. A különbség csak abban van, hogy ott
misszionárius harcosok hajtották végre az akciót, míg itt az iz-
raelita fegyveresek.
Így hát a kémek visszatértek a táborba és jelentették, hogy a
város védõi rettegnek tõlük.
Most kövessük nyomon a történéseket egy másik szálon.
13. Lõn pedig, a mikor Józsué Jé- vagyok, most jöttem. És le-
rikhónál vala, felemelé az õ sze- borula Józsué a földre arczczal,
meit, és látá, hogy íme egy férfiú és meghajtá magát, és monda
áll vala elõtte meztelen karddal néki: Mit szól az én Uram az õ
kezében. És hozzá méne Józsué, szolgájának?
és monda néki: Közülünk való 15. És monda az Úr seregének feje-
vagy-é te, vagy ellenségeink kö- delme Józsuénak: Oldd le a te sa-
zül? ruidat lábaidról, mert szent a hely, a
14. Az pedig monda: Nem, mert én melyen állasz. És úgy cselekedék
az Úr seregének fejedelme Józsué.
*334

Korábban a misszionáriusok Józsuéval az adó-vevõn keresz-

tül tartották a kapcsolatot. Azon keresztül kapta az utasításo-
kat, és annak segítségével tett jelentést.
Most azonban személyesen vették fel vele a kapcsolatot. És
nem akárki találkozott vele, hanem az “Úr seregének fejedel-
me”, a misszionárius haderõk igen magas rangú tisztje. Ennek
minden bizonnyal nagyon is komoly oka volt. Hiszen “apróbb”
ügyekben ott volt a láda. De valamiért az ügy, amiért Józsuét
felkeresték, meglehetõsen fontos lehetett. Mivel a “frigyláda”
rádió adó-vevõ készülék volt, mely elektromágneses rádióhul-
*333 *334
Józsué könyve 2 Józsué könyve 5

196
lámokkal mûködött, ezért esetleg mások is foghatták azokat a
beszélgetéseket, melyek Józsué és a misszionáriusok között
folytak. A késõbbiekben látni fogjuk, hogy a kozmoszban ab-
ban az idõben minden bizonnyal más erõk is tevékenykedtek.
Ezért valószínû, hogy az ügy kényessége miatt nem volt “tele-
fon téma”. Nehogy esetleg olyanok is tudomást szerezzenek a
készülõ eseményekrõl, akik talán meghiúsíthatták volna. Ezért
kereste fel egy igen magas rangú misszionárius Józsuét szemé-
lyesen.
Lássuk hát, milyen beszélgetés zajlott le közöttük:
2. És monda az Úr Józsuénak: Lásd! kerüljétek meg a várost, a papok
kezedbe adtam Jerikhót és királyát pedig kürtöljenek a kürtökkel.
a sereg vitézeivel együtt. 5. És ha majd belefúnak a kos-
3. Azért járjátok körül a várost szarvba, mihelyt meghalljátok a
mind ti hadakozó emberek, meg- kürtnek szavát, kiáltson fel az
kerülvén egyszer a várost. Így egész nép nagy kiáltással, és le-
cselekedjél hat napon át. szakad a város kõfala ma-
4. És hét pap hordozzon hét kos- gától, és felmegy arra a nép, kiki
szarvból való kürtöt a láda elõtt; az elõtte való helyen.
*335
a hetedik napon azonban hétszer

Valamiért a misszionáriusok nagyon fontosnak tartották Je-

rikhó elestét. Ezért minden eszközükkel támogatták Józsuét.
Megkezdõdött hát az akció:
8. És úgy lõn, a mint mondotta vala
Józsué a népnek. A hét pap ugyan-
is, a kik a kos-szarvból való hét kür-
töt vivék, az Úr elõtt megy vala, és
kürtölt vala a kürtökkel, az Úrnak
frigyládája pedig utánok megy vala.
9. A fegyveresek pedig elõttök
mennek vala a kürtölõ papoknak,
és a köznép követi vala a ládát,
menvén és kürtölvén kürtökkel
(elég nagy lehetett a hangzavar).
10. A népnek pedig parancsolt vala
Józsué, mondván: Ne kiáltsatok,
hangotokat se hallassátok, és szó
se jõjjön ki a szátokból addig a na-
pig, a míg azt mondom néktek:
Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.
11. Körüljárák azért az Úrnak ládájá-
val a várost, egyszer megkerülvén;
azután visszatérének a táborba, és
az éjszakát a táborban tölték.
12. Józsué pedig felkele jó reggel, és
felvevék a papok az Úrnak ládáját.
13. És a hét pap, a kik a kos-szarv-
ból való hét kürtöt vivék, az Úr lá-
dája elõtt megy vala folyton, és kür-
töl vala a kürtökkel, a fegyveresek
pedig elõttök mennek vala, és a
köznép követi az Úrnak ládáját,
menvén és kürtökkel kürtölvén.
14. A második napon is egyszer ke-
rülék meg a várost, azután vissza-
térének a táborba. Így cselekedé-
nek hat napon át.
*336

Az izraeliták az utasításnak megfelelõen, hat napon keresz-

tül, mindennap egyszer megkerülték a várost. Elöl mentek a
fegyveresek. Õket a papok követték, akik folyamatosan kürtöl-
tek. Utánuk mentek a ládát hordozók. A köznép zárta a sort. A

*335 ,*336
Józsué könyve 6

197
korábbiakból tudjuk azt, hogy az izraeliták száma sok százezer-
re rúgott.
Képzeljük el azt, hogy milyen látvány lehetett ez. Egyrészt
egyfajta pszichológiai hadviselés volt, mellyel a védõk lelki
egyensúlyát és harci kedvét akarták felmorzsolni. Ugyanis az
összes védõ, fegyverét szorongatva, dermedten figyelte a vá-
ros faláról a színjátékot. Nem tudták, hogy a támadók mire ké-
szülnek. Csak a hírüket ismerték, mely megelõzte õket...
A város apraja-nagyja is ott volt, és figyelte a város fala körül
sok száz méter távolságban menetelõ izraelitákat. A kürtök erõs
hangja mindenkit arra kényszerített, hogy a menetelõket figyelje.
És... ne figyeljen oda valami másra...
Ahogy zajlott a monstre színjáték a város körül, a föld felszí-
ne alatt a misszionáriusok serényen tevékenykedtek...
Technikájukat bevetve alagutakat ástak a felszín alatt, me-
lyek a várost körbefutó falhoz vezettek...
Ez a tevékenységük, még a legnagyobb óvatosság ellenére is
járhatott kisebb zajjal. De erre senki nem figyelt oda. Hisz min-
denki az izraelitákat figyelte. A kürtök hangja pedig elegendõ-
nek bizonyult ahhoz, hogy elfedje ezeket az apróbb neszeket...
Ugyanis a fal alapjában több helyen robbanótölteteket helyez-
tek el...
A misszionáriusok a frigyláda segítségével szinkronizálták a
munkálataikat. Az abban lévõ adó-vevõ folyamatosan közvetí-
tette feléjük a környezetében hallható hangokat. Így míg a pa-
pok szüntelenül kürtöltek, addig a technika nyugodtan dolgoz-
hatott a felszín alatt. Arra ugyanis senki nem figyelt oda...
Ahogy pedig a sokaság aznapra befejezte a város körüljárá-
sát és a kürtök elhallgattak, a misszionáriusok is leállították
gépeiket. Reggel pedig, ahogy újra kezdõdött a kürtölés, a gé-
pek odalenn ismét indulhattak.
Hat napra biztosan szükségük volt ahhoz, hogy aláaknázzák
több ponton is a várost kürbefutó kõfalat. Ezért kellett a huza-
mos színjáték. Hiszen még a fejlett technikának is idõre volt
szüksége ahhoz, hogy a megfelelõ alagútrendszert kiépítse.

198
 És eljött a hetedik nap...
15. És lõn a hetedik napon, hogy fel-
kelének, mihelyt a hajnal feljöve, és
megkerülék a várost a szokott mó-
don hétszer; csak ezen a napon ke-
rülék meg a várost hétszer.
*337

Aznap a már kiépített alagútrendszeren keresztül, a fal alap-

jában kiképezett üregekben a misszionáriusok elhelyezték a
robbanótölteteket.
Ahogy minden készen állt, már csak a frigyládán keresztül
érkezõ hangokat figyelték.
Az izraeliták megtették a hetedik kört a város körül. Ekkor
Józsué jelt adott, mire a sok százezres tömeg óriási kiáltásban
tört ki. Az adó-vevõ ezt közvetítette a misszionáriusok felé, akik
meghallva a tömeg kiáltását... ”megnyomták a gombot”...
16. És lõn, hogy a hetedik fordu- szavát, kiálta a nép nagy kiáltással,
láskor kürtölnek vala a papok a és leszakada (nem kövenként
kürtökkel, Józsué pedig monda esett szét, hanem leszakadt nagy
a népnek: Kiáltsatok, mert nék- porfelhõ közepette, akárcsak
tek adta az Úr a várost!... robbantás esetén) a kõfal ma-
20. Kiálta azért a nép, mihelyt kür- gától, és felméne a nép a város-
tölnek vala a kürtökkel. Lõn ugyan- ba, kiki az elõtte való helyen, és be-
is, a mint meghallá a nép a kürtnek vevék a várost.
*338

A töltetek robbanása következtében a város fala hatalmas por-

felhõ kíséretében omlott össze... Maga alá temetve mindazo-
kat, akik rajta voltak...
Az ostromlók közül senki nem hallotta a detonáció tompa
moraját, melyet a több méterrel a felszín alatt felrobbanó tölte-
tek keltettek, mert a sok százezer torokból elõtörõ kiáltás el-
nyomta azt.
Csak azt látták, hogy a tömeg kiáltására a város fala hatalmas
porfelhõ kíséretében összeomlik.
Miután a fal leomlott, az izraeliták megrohamozták a még él-
ve maradt védõket, és kíméletlenül mindenkit legyilkoltak. Sen-
ki sem élte túl a várost lakók közül a támadást. Csak Ráháb és
családja. Róla már tudjuk, hogy valójában ki volt.
Így senki sem mondhatta el, hogy néhány pillanattal késõbb,
ahogy a tömeg hangos ordításban tört ki, a föld alól tompa mo-
rajlás hangzott fel, melyet kisebb földmozgás követett. És hogy
a város fala nem a tömeg kiáltása következtében omlott le, ha-
nem az a valami tompa moraj volt az oka...

*337,*338
Józsué könyve 6

199
 Gondoljunk csak bele, hogy az abban a korban élõ emberek-
nek még semmilyen fogalmuk nem volt a robbanásról. Hiszen
nem ismertek olyan szerkezetet vagy anyagot, mely ilyen je-
lenséget elõ tudott volna idézni. Õk csak azt tudták, hogy egy
fal leomolhat, ha rosszul építik meg, vagy ha görbe. Avagy ha
meggyengülnek az alapok azáltal, hogy alámossa azokat a víz.
De robbantás? Ilyet nem ismertek. Ezért mindazt, ami történt,
érthetõ módon csodaként fogták fel. Hiszen az eseményeknek
a városlakók közül Ráhábon és családján kívül nem maradt
szemtanúja.
Õk pedig hallgattak...

200
 AI BEVÉTELE

Jerikhó bevétele után Ai városa következett. Az események

azonban nem alakultak olyan simán, mint arra az izraeliták szá-
mítottak.
2. Külde ugyanis Józsué férfiakat
Jérikhóból, Aiba, a mely Betha-
ven mellett van, Bétheltõl napke-
let felé, és szóla nékik, mondván:
Menjetek fel és kémleljétek ki azt
a földet. És felmenének a férfiak
és kikémlelék Ait.
3. Majd visszatérének Józsuéhoz,
és mondának néki: Ne menjen fel
az egész nép; mintegy kétezer férfi,
vagy mintegy háromezer férfi men-
jen fel, és megverik Ait. Ne fáraszd
oda az egész népet, hiszen keve-
sen vannak azok!
*339

Józsué úgy döntött a kémek jelentése alapján, hogy Ai vá-

rosa ostromakor nem számíthatnak jelentõs ellenállásra, ezért
elegendõ lesz háromezer felfegyverzett harcost bevetni.
4. Felméne azért oda a népbõl üldözék õket a kaputól kezdve
mintegy háromezer férfi; de elfu- egész Sébarimig, és levágták
tának Ai férfiai elõl. õket a lejtõn. Azért megolvada a
5. És megölének közülök Ai fér- népnek szíve, és lõn olyanná,
fiai mintegy harminczhat férfit, és mint a víz.
*340

A kémek tévesen mérték fel az erõviszonyokat. Tévedésük-

nek köszönhetõen veszett oda sok izraelita harcos. De ez csak
az egyik probléma volt. Ugyanis csorba esett az izraeliták hír-
nevén. Hiszen mindeddig reszkettek tõlük, mert legyõzhetet-
lennek hitték õket. Most pedig Ai városánál könnyû gyõzelmet
arattak felettük. De nemcsak a hírnevükön esett csorba, ha-
nem a harci lelkesedésük is odalett.
A vereség hírét megkapva, Józsué nagyon elkeseredett. A
jelentése, amit a misszionáriusoknak tett, igencsak lehangoló
volt:
6. Józsué pedig megszaggatá az akartuk volna, hogy maradtunk
õ ruháit, és földre borula arcz- volna túl a Jordánon!
czal az Úrnak ládája elõtt 8. Óh Uram! mit mondjak, miután
mind estvéig, õ és Izráel vénei, és meghátrált Izráel az õ ellenségei
port hintének a fejökre. elõtt!
7. És monda Józsué: Ah Uram Is- 9. Ha meghallják a Kananeusok és
tenem! Miért is hozád által ezt a e földnek minden lakói, és ellenünk
népet a Jordánon, hogyha az fordulnak, és kiirtják nevünket e
Emoreus kezébe adsz minket, földrõl: mit cselekszel majd a te
hogy elveszítsen? Vajha úgy nagy nevedért?
*341

*339,*340,*341
Józsué könyve 7

201
 Miután a misszionáriusok vették a frigyláda rádióadását, rövid
tanácskozás után a következõ taktikai haditervvel álltak elõ:

1. És monda az Úr Józsuénak: Ne 2. Úgy cselekedjél Aival és az õ ki-

félj és ne rettegj! Vedd magadhoz
mind a fegyverfogható népet, és
kelj fel és menj fel Aiba, meglásd:
kezedbe adom Ainak királyát és
az õ népét, városát és földét.
rályával, a mint cselekedtél Jérik-
hóval és az õ királyával; de zsák-
mányolni valóját és barmait maga-
toknak zsákmányolhatjátok! Vess
lest a városnak, annak háta megett!
*342

A misszionáriusok egy hadicsel tervével álltak elõ. Úgy gon-

dolták, hogy az izraeliták önbizalmának nagyon is jót fog tenni,
ha meggyõzõdnek arról, hogy egymagukban is képesek az el-
lenségeiket legyõzni. Nincs minden esetben szükség arra, hogy
õk közvetlenül beavatkozzanak. Már csak azért sem, mert a
várost ostromlók jelentõs túlerõben voltak.
De annak ellenére, hogy a védõk nem voltak nagyon sokan,
megbújva a városfal mögött, sokáig ellen tudtak volna állni az
ostromnak. Ezért a misszionáriusok haditerve arra irányult, hogy
kicsalogassák õket fedezékükbõl.
3. Felkele azért Józsué és az egész 9. Elküldé azért õket Józsué, és el-
fegyverfogható nép, hogy felmen- menének a leshelyre, és megszál-
jenek Aiba, és kiválaszta Józsué lának Béthel és Ai között, Aitól nap-
harminczezer erõs férfiút és elkül- nyugat felé; Józsué pedig ez éjsza-
dé õket éjjel. kán a nép között hála.
*343
4. És parancsola nékik, mondván:
Vigyázzatok! Ti lest vettek a város-
nak, a város háta megett; igen 10. És felkele Józsué, jó reggel, és
messzire ne menjetek a várostól, és megszemlélé a népet, és felméne õ
mindnyájan készen legyetek! és Izráelnek vénei a nép elõtt Aiba.
5. Én pedig és az egész nép, a mely 11. És felméne a fegyverfogható
velem van, megközelítjük a várost. nép is mind, a mely vele van, és
És ha kijönnek ellenünk, mint elõ- elközelítének és jutának a város
ször, akkor megfutamodunk elõttök, elé, és táborba szállának Aitól
6. És utánunk jönnek, mígnem elsza- északra, a völgy pedig köztök és
kasztjuk õket a várostól, mert azt Ai közt vala.
fogják mondani: Futnak elõlünk, mint 12. És võn mintegy ötezer férfiút,
elõször. És a míg futunk elõttök. és lesbe állítá õket Béthel és Ai
7. Ti támadjatok elõ a leshelybõl, és között a városnak nyugati ré-
foglaljátok el a várost, mert az Úr, a szén.
ti Istenetek adja azt a ti kezetekbe. 13. Így állíták fel a népet, az egész
8. És ha majd beveszitek a várost, tábort, a mely Aitól észak felé,
gyújtsátok fel a várost tûzzel. Az utócsapatja pedig a várostól
Úrnak szava szerint cselekedjetek, napnyugot felé vala. Józsué pe-
vigyázzatok, megparancsoltam dig beméne ez éjszakán a völgy-
néktek! nek közepébe.
*344

*342,*343,*344
Józsué könyve 8

202
 Láthatjuk, hogy a misszionáriusok haditerve meglehetõsen
furfangos volt. Fontos szerepet játszottak abban a várost körül-
vevõ domborzati viszonyok. Ezek az adatok nem állhattak Jó-
zsué rendelkezésére, hiszen a kémei nem a környéket térké-
pezték fel, hanem a várost védõk hadi erejét.
Ugyanakkor a misszionáriusok a magasban, esetleg Föld kö-
rüli pályán keringõ jármûveikrõl (ma kémmûholdaknak nevez-
zük ezeket) pontosan ismerték a helyi viszonyokat. Ezeket fel-
használva tervezték meg a haditervet, melyet az adó-vevõ frigy-
láda segítségével ismertettek Józsuéval.
14. És lõn, hogy mikor meglátta vala nak eredének, és bemenének a vá-
Ainak királya, sietve felkelének, és rosba, és bevevék azt, és nagy ha-
kijövének a város férfiai Izráel ellen marsággal tûzbe borítják a várost.
a harczra; õ és egész népe a meg- 20. Ai férfiai pedig hátratekintének,
szabott helyre, a síkság elejére, és láták, hogy ímé a városnak füst-
mert nem tudja vala, hogy lest veté- je felszáll vala az ég felé, és hogy
nek néki a város háta mögött. nincsen módjukban imide vagy
15. Józsué pedig és az egész Izráel amoda elfutni, mert a nép, a mely
mintha megverettek volna elõttök fut vala a pusztának, visszafordul
futnak vala a puszta felé vivõ úton. vala az üldözõ felé.
16. És felriasztaték az egész nép, a 21. Józsué ugyanis és az egész
mely a városban vala, hogy üldözze Izráel látták vala, hogy a lesben
õket. És üldözék Józsuét, és elsza- lévõk bevették a várost, és hogy
kadának a várostól. a városnak füstje felszállott va-
17. És nem marada ember Aiban, la: visszafordulának azért és vá-
sem Béthelben, a ki ki nem jött vol- gák Ainak férfiait.
na Izráel után, és ott hagyák a vá- 22. Amazok pedig a városból jövé-
rost kinyitva, és üldözék Izráelt. nek ki ellenök, és így közben valá-
18. ... És felemelé Józsué a kopját, a nak az Izráelnek: ezek innen, ama-
mely kezében vala, a város felé. zok meg amonnan, és vágák õket
19. A lesben lévõk pedig nagy ha- mind addig, a míg egy sem marada
marsággal felkelének helyökrõl, és közülök élve, avagy a ki elszaladt
a mint felemelte vala kezét, futás- volna.
*345

A misszionáriusok haditerve eredményesnek bizonyult.

Ugyanis a csel bejött.
Az izraeliták erõfölényérõl csak annyit:
25. Mindazok pedig, a kik e napon együtt, tizenkét ezren valának; Ai-
elhullottak, férfiak és asszonyok nak minden embere.
*346

Ezzel a tizenkétezer emberrel, akik nõk és férfiak voltak, állt

szemben a legalább 40—50 ezres izraelita fegyveres sereg...
Ezzel a gyõzelemmel az izraeliták kiköszörülték azt a csor-
bát, mely hírükön esett.

*345,*346
Józsué könyve 8

203
 ”HULLÓ KÖVEK”

Az izraeliták a pártfogóiknak köszönhetõen óriási lélektani

fölényben voltak az ellenségeikkel szemben. Hiszen azon a
földön, ahova tartottak, sok nép élt, akikkel meg kellett harcol-
niuk, akiktõl új hazájukat el kellett foglalniuk.
Ugyanakkor a lélektani fölény még nem szolgált garanciául
arra, hogy minden ellenségüket legyõzik. Akadt olyan is, ami-
kor az ellenség olyan nagy erõfölényben volt az izraelita fegy-
veresekkel szemben, hogy a misszionáriusoknak személye-
sen kellett közbeavatkozniuk.
1. Lõn pedig, hogy mikor ezt meg- reus, a Kananeus, a Perizeus, a
hallották mindama királyok, a kik Khivveus és a Jebuzeus;
a Jordánon túl a hegyeken és a 2. Egybegyülekezének, hogy
síkon és a nagy tengernek egész megvívjanak Józsuéval és Iz-
partja-mentén valának a Libánon ráellel egy akarattal.
*347
ellenében: A Khitteus, az Emo-

Miután azok a törzsek, akikre az izraeliták veszélyt jelentet-

tek, megértették, hogy ha külön-külön veszik fel a harcot a ván-
dorlókkal szemben, akkor semmi esélyük sincs, szövetséget
kötöttek. Így már a fegyvereseik együttes létszáma tekintélyes
volt.
Ez semmi jót nem jósolt az izraeliták számára.
3. Külde azért Adonisédek, Jeruzsá- tábort ütének Gibeonnál, és ha-
lemnek királya Hohámhoz, Hebron- dakozának ellene.
nak királyához és Pireámhoz Jár- 6. Küldének azért Gibeon férfiai Jó-
mutnak királyához és Jáfiához, Lá- zsuéhoz a táborba, Gilgába, mond-
kisnak királyához és Debirhez, Eg- ván: Ne vond meg kezeidet a te
lonnak királyához, mondván: szolgáidtól! Jöjj fel hozzánk hamar,
4. Jõjjetek fel hozzám, és segélje- és ments meg minket, és segíts raj-
tek meg engem, és verjük meg Gi- tunk, mert mind felgyûltek ellenünk
beont, mert békességre lépett Jó- az Emoreusok királyai, a kik a he-
zsuéval és Izráel fiaival! gyen lakoznak.
5. Összegyûlének azért, és felmé- 7. Felméne azért Józsué Gilgálból,
ne az Emoreusoknak öt királya:... õ maga és az egész hadakozó nép
õk magok és minden seregök, és vele, és a seregnek minden vitéze.
*348

Korábban Józsué békét kötött Gibeon lakóival, akik békes-

ségben kívántak élni a zsidókkal. Ezért azokat most támadás
érte, és segítséget kértek tõle. Mielõtt azonban Józsué döntött
volna, konzultált a láda segítségével a misszionáriusokkal...

*347 *348
Józsué könyve 9 Józsué könyve 10

204
 Nem földi szövetségesei biztosították õt arról, hogy fegyve-
res támogatást fognak neki nyújtani:
8. Monda pedig az Úr Józsuénak: õket; senki sem áll meg közülök
Ne félj tõlök, mert kezedbe adtam elõtted.
*349

Így hát a misszionáriusokkal a hátuk mögött nyugodtan harc-

ba bocsátkozhattak az ellenség egyesített fegyveres csapatai-
val.
9. És rájok töre Józsué nagy hir- elõtt, és megveré õket Gibeonnál
telen, miután egész éjszaka ment nagy vereséggel, és ûzé õket a Bet-
vala Gilgálból. horonba vivõ úton, és vágá õket
10. És megrettenté õket az Úr Izráel egészen Azekáig és Makkedáig.
*350

Itt most álljunk meg egy pillanatra. Vajon mi történhetett? Mi-

tõl rettent meg az ellenség? Az izraelitáktól? Az egyáltalán nem
valószínû. Ugyanis az Emoreusok fegyveresei mindannyian harc-
edzett férfiak voltak. Még ha túlerõvel is találták volna szembe
magukat, akkor is harcba bocsátkoztak volna. Nem tõlük ijed-
tek hát meg. Inkább valami olyantól, mely fölötte állt minden-
nek, amit ismertek. Valami, vagy valamiktõl, amit még koráb-
ban sosem láttak. Ami a levegõben száguldott, és nem ember-
kéz által alkotott jármû volt...
Hogy ízelítõt kapjunk a történtekbõl, lássunk egy másik rész-
letet a szövegekbõl:
10. És lõn, hogy a mikor Sámuel az napon a Filiszteusok felett
égõáldozatot végezé, eljövének a és annyira megzavarta õket,
Filiszteusok, hogy Izráel ellen har- hogy megverettetének Izráel
czoljanak. Az Úr pedig menny- elõtt.
*351
dörge nagy hangon azon a

Ez a történet a késõbbi idõkben történt. Ugyanakkor segítsé-

gével képet alkothatunk arról, hogy a misszionáriusok hogyan
ijesztették és zavarták meg az ellenséget. Elegendõ volt csak
az, hogy néhány légi harci jármûvük kis magasságban az ellen-
ség felett elhúzzon. A jármûvek hajtómûvei által keltett hang-
robajtól az rettenetesen megijedt. És tudjuk, hogy az a fegyve-
res csapat, melynek soraiban pánik és zûrzavar tör ki, ki van
szolgáltatva. Esélye sincs arra, hogy szervezetten felvegye a
harcot.
Akár közvetett vagy közvetlen módon, de a misszionárius
jármûvek megjelenése rettenetesen megijesztette az ellensé-
*349 ,*350 *351
Józsué könyve 10 Sámuel I. könyve 7

205
get, úgyhogy menekülésre vették a dolgot:
11. Mikor pedig futnak vala õk Iz-
ráel elõtt a bethoroni lejtõn, az
Úr nagy köveket hullata rá-
jok az égbõl egész Azekáig, és
meghalának. Többen valának, a
kik a jégesõ kövei miatt haltak
vala meg, mit azok, a kiket fegy-
verrel öltek meg Izráel fiai.
*352

A menekülõket, akik valójában nem az izraeliták elõl mene-

kültek, hanem azoktól a harci légi jármûvektõl, melyek az iz-
raeliták irányából támadtak, a jármûvek üldözõbe vették.
A szövegek szerint, ezek a jármûvek “nagy köveket” dobál-
tak le a menekülõ ellenségre. Naiv dolog lenne azt feltételez-
ni, hogy ezek a magasból apróbb szikladarabokat szórtak a
menekülõ fegyveresekre. Ugyanilyen naiv az a kommentár, mely
jégesõ-köveknek nevezi azokat. Jégesõt esetleg valamiféle mó-
don lehet gerjeszteni, de olyat, melyben a jégdarabok akkora
méretûek, hogy az ember életére veszélyesek legyenek, sõt
olyat, mely egyfolytában követi a menekülõket, hát... nemigen.
Sokkal valószínûbb, hogy a légi jármûvekrõl valami olyat szór-
tak a menekülõk közé, melyet kis túlzással kövekhez hasonlít-
hatunk. Ezek nagy pusztítást vittek végbe a hanyatt-homlok me-
nekülõk között.
Napjainkban nem lenne nehéz ilyet produkálni. Vegyünk
ugyanis apróbb robbanó tölteteket, melyek harcigázt tartalmaz-
nak. Ezek legyenek olyanok, hogy földetéréskor robbanjanak
fel, felszabadítva a bennük lévõ gázt. Ha ilyen “köveket” szó-
runk a menekülö ellenség közé, akkor azzal a gázfelhõ gyor-
san végez. Késõbb pedig az egésznek szinte semmi nyoma
nem is marad...
Mivel az Emoreusok végzetes vereséget szenvedtek, a had-
sereg nélkül maradt szövetséges királyok elmenekültek és egy
barlangban rejtõztek el. Késõbb az izraeliták megtalálták, el-
fogták és felakasztották õket.

*352
Józsué könyve 10

206
 HARCI SIKEREK

Józsué könyve további hadi sikerekrõl is beszámol, melyek-

rõl sejteni lehet, hogy a misszionáriusok támogatásának kö-
szönhetõen érték el azokat.
29. Általméne annakutána Józsué 31. Libnából pedig általméne Jó-
és vele az egész Izráel Makkedából zsué és vele az egész Izráel Lá-
Libnába, és hadakozék Libnával. kisba, és táborba szálla mellet-
30. És kezébe adá az Úr azt is Izráel- te, és hadakozék ellene.
nek, és annak királyát; és fegyver 32. És kezébe adá az Úr Izráelnek
élére hányá azt, és egy lelket sem Lákist, és bevevé azt másodnapon,
engede menekülni azokból a me- és fegyver élére hányá azt, és min-
lyek benne valának... den lelket, a mely benne vala,...
*353
És így tovább.
Az izraeliták sorra aratták gyõzelmeiket a misszionáriusok
segítségének köszönhetõen... Ugyanis sokszor elegendõ volt
a harci légi jármûveknek megjelenniük, és néhányszor elhúz-
niuk az ellenség feje felett. Látványuk és hangjuk olyannyira
megzavarta azokat, hogy a zûrzavart, pánikot, a felbomlott har-
ci rendet kihasználva könnyedén elbánhattak velük.
A következõ fejezetben látni fogjuk, hogy ezek az akciók ösz-
szehangoltak voltak. Ugyanis minden csata elõtt Józsué, ké-
sõbb pedig a hatalmon lévõ vezér, király — a frigyláda adó-
vevõ készülékének segítségével — megkérdezte a misszioná-
riusokat, hogy nyújtanak-e légi támogatást. Volt olyan eset, ami-
kor a misszionáriusoknak valamilyen okból kifolyólag nem állt
módjukban ezt megadni. Ilyenkor a készüléken keresztül az a
válasz jött, hogy várjanak, ne bocsátkozzanak harcba.
42. Monda pedig az Úr nékem: vagyok közöttetek: hogy meg ne
Mondd meg nékik: Ne menjetek verettessetek a ti ellenségeitektõl.
fel, és ne harczoljatok, mert nem
*354

Van egy másik sokatmondó részlet is Józsué könyvében.

1. Mikor pedig meghallotta ezt
Jábin, Hásornak királya, külde
Jobábhoz, Mádonnak királyá-
hoz, és Simronnak királyához, és
Aksáfnak királyához,
2. És azokhoz a királyokhoz, a kik
laknak vala észak felé a hegység-
ben, és a pusztában Kineróttól dél-
re, és a síkságon, és Dór magasla-
tain a tenger felé;
*355

Ezúttal több király egyesítette fegyveres erejét, akárcsak ko-

rábban az Emoreusok, de most sokkal többen voltak.

*353 *355
Józsué könyve 10 Józsué könyve 11
*354
Mózes V. könyve 1

207
 Az izraeliták fölénye már egyáltalán nem volt olyan meggyõ-
zõ, és az esetleges csata kimenetele bizonytalan volt. Itt újra
csak a misszionáriusoknak jutott a fõszerep:
6. Ekkor monda az Úr Józsuénak: ten vetem az Izráel elé; lovaikat bé-
Ne félj tõlök, mert holnap ilyen- nítsd meg, szekereiket pedig égesd
korra mindnyájokat átdöföt- meg tûzzel.
*356

Az adó-vevõn keresztül közölték Józsuéval, hogy bevetik

fegyvereiket, és nagy pusztítást fognak véghezvinni az ellen-
ség soraiban. A túlélõkkel meg az izraeliták könnyedén elbán-
nak.
Az a kifejezés, hogy “átdöfötten”, nem véletlenszerû. Ugyan-
is a bevetett fegyverek lövedékeinek következtében pusztul-
tak el sokan. Akit a lövedékek eltaláltak, azt valóban mintegy
átdöfték — lõtt seb.
A 9. fejezetben részletesen fogjuk tárgyalni a misszionáriu-
sok fegyvereit, azok kinézetét és hatását. Látni fogjuk, hogy a
szövegekben sok helyen van információ a fegyvereik mûködé-
sérõl, a lövedékekrõl és azok hatásáról.
Azt, hogy sok esetben a misszionáriusok személyesen har-
coltak az izraeliták oldalán, több szövegrész egyértelmûvé te-
szi. Ezekbõl csak kettõ:
14. Az Úr hadakozik ti éret- 3. Az Úr, a te Istened maga
tetek; ti pedig veszteg le- megy át elõtted, õ pusztítja el e
gyetek. nemzeteket elõtted, hogy bírjad
*357
õket;...
*358

Az alábbi még sokatmondóbb:

15. És monda: Mindnyájan, a kik Jú-
dában és Jeruzsálemben lakoztok,
és te Jósafát király, halljátok meg
szómat! Így szól az Úr néktek:
Ne féljetek és ne rettegjetek
e nagy sokaság miatt; mert
nem ti harczoltok velök, ha-
nem az Isten.
16. Holnap szálljatok szembe ve-
lök! Ímé õk a Czicz hágóján fog-
nak felmenni, és rájok találtok a
völgynek szélénél, a Jeruel pusz-
tájával szemben.
17. Nem kell néktek harczol-
notok, hanem csak álljatok
veszteg, és lássátok az Úr-
nak szabadítását rajtatok.
Júda és Jeruzsálem ne féljetek és
ne rettegjetek! Holnap menjetek el-
lenök, mert az Úr veletek lesz.
*359

Úgy hiszem, ehhez nem kell semmit hozzáfûzni. A szöveg

önmagáért beszél.
Még nagyon sok ilyen és ehhez hasonló fontos részlet van a
Bibliában. A késõbbiekben sorra vesszük õket.

*356 *358
Józsué könyve 11 Mózes V. könyve 31
*357 *359
Mózes II. könyve 14 Krónika II. könyve 20

208
 Nos, az izraeliták egymás után foglalták el az új területeket.
Miután a kitûzött célt elérték, az elfoglalt területeket felosztot-
ták a tizenkét törzs között. Ezzel a misszionáriusok terve, mely
az egyiptomi invázióval kezdõdött és egy új ország létrehozá-
sával ért véget, eredményesen befejezõdött.

209
210
 HATODIK FEJEZET. A KULISSZÁK MÖGÖTT

Az új ország megalapítása nem ment egykönnyen. Az izraeli-

táknak további területeket kellett elfoglalniuk, melyeken kü-
lönbözõ népek éltek.
Minden esetben, amikor harcba bocsátkoztak az ellenséggel,
a misszionáriusok támogatását élvezték.
22. Ne féljetek tõlök, mert az Úr, a 4. Mert nem az õ fegyverök-
ti Istentek, maga hadakozik ti kel szereztek földet, és nem
érettetek! az õ karjok segített nékik; hanem a
*360
te jobbod, a te karod és a te orczád
3. Magatok is láttatok mindent, a mit világossága, mert kedvelted õket.
az Úr, a ti Istenetek mind eme né- *362
pekkel cselekedett ti elõttetek; mi-
velhogy maga az Úr, a ti Istene-
tek harczolt érettetek. 6. A hegységnek minden lakosát a
*361 Libanontól Miszrefóth-Majimig, a
Sídoniakat mind, magam ûzöm
3. Nemzeteket ûztél te ki sa-
ki õket Izráel fiai elõl, csak
ját kezeddel, õket pedig beplán-
sorsold ki Izráelnek örökségül, a
táltad; népeket törtél össze, õket
mint megparancsoltam néked.
pedig kiterjesztetted.
*363
Mikor az izraeliták megérkeztek Józsué vezetésével a mai
Közel-Keletre, az nem jelentette még a megalakított új ország
teljes birtoklását. Ugyanis a további terelütekért meg kellett
küzdeniük az ott élõkkel.
Józsué halála után is folytatódott a területszerzõ háború. Eb-
ben a misszionáriusoknak, illetve a ládának, mint a kapcsolat-
tartás eszközének, továbbra is kulcsszerepük volt. Mielõtt az
izraeliták bármilyen hadicselekménybe kezdtek volna, konzul-
táltak a láda segítségével a misszionáriusokkal:
1. És lõn Józsué halála után, hogy 2. És monda az Úr: Júda menjen!
megkérdék az Izráel fiai az Urat, Ímé az õ kezébe adtam azt a föl-
mondván: Ki menjen legelõször det.
*364
közülünk a Kananeusra, hogy ha-
dakozzék õ ellene?

A misszionáriusok az új honfoglalóknak azt a tanácsot adták,

hogy ûzzék el az ott élõket. Elõrelátva ezzel a késõbbi konflik-
tusok lehetõségét.
Az izraeliták azonban nem minden esetben tették ezt az el-
foglalt területeken élõ törzsekkel. Sokakat közülük adófizetõ-
jükké tettek.
*360 *363
Mózes V. könyve 3 Józsué könyve 13
*361 *364
Józsué könyve 23 Bírák könyve 1
*362
Zsoltárok könyve 44
211
 A misszionáriusok, kifejezve ebbéli elégedetlenségüket, egy
jármûvet — “angyalt” — küldtek Bókimba. Mivel ez még Jó-
zsué életében történt, ezért nyilvánvalóan közölték vele a
készüléken keresztül, hogy gyûjtse egybe az izraelitákat.
1. Felméne pedig az Úrnak angyala 3. Annakokáért azt mondom: Nem
Gilgálból Bókimba, és monda: Én ûzöm el õket elõletek, hanem legye-
vezettelek fel titeket Égyiptomból, nek néktek mint tövisek a ti olda-
és hoztalak benneteket erre a föld- laitokban, és az õ isteneik legyenek
re, a mely felõl megesküdtem a ti ti néktek tõr gyanánt.
atyáitoknak, és mondék: Nem bon- 4. És lõn, hogy mikor az Úrnak an-
tom fel az én szövetségemet ti ve- gyala ezeket mondá az Izráel min-
letek soha örökké. den fiainak: felemelé a nép az õ sza-
2. Csakhogy ti se kössetek frigyet vát és síra.
ennek a földnek lakosival, rontsá- 6. És elbocsátá Józsué a népet,
tok le az õ oltáraikat; de ti nem hall- és elmenének az Izráel fiai, kiki
gattatok az én szómra. Miért cse- az õ örökségébe, hogy bírják a
lekedtétek ezt? földet.
*365

Néhány megjegyzés mindenképpen kívánkozik a fentiekhez.

A szövegek szerint egy “angyal” beszélt a néphez. Ugyanakkor
nyilván nem õ kötött szövetséget az izraelitákkal, hanem az
“Úr”. Egyértelmû ellentmondás, hiszen most vagy “angyal”, vagy
“Úr”. Ebbõl is látszik a fogalomzavar. Ha viszont behelyettesít-
jük az “angyal” helyett a jármû fogalmát, melynek a fedélzetén
ott volt az “Úr”, akkor minden érthetõvé válik. Hiszen valóban
egy misszionárius jármû tartott Bókim felé. Ennek a jármûnek
a fedélzetén tartózkodott az “Úr”. És valóban õ intézte a szava-
kat az egybegyûlt sokasághoz.
Hogyan tette ezt? Az összegyûlt tömeg fölött, a jármû kis ma-
gasságban lebegett. Az “Úr” beszédét a jármûven lévõ nagytel-
jesítményû hangszórók közvetítették az emberek felé. Így min-
denki jól láthatta és hallhatta azt.

*365
Bírák könyve 2

212
 SISERA

Az izraeliták hadi sikere nem minden esetben volt töretlen.

Több ízben is vesztettek csatát. Így hosszabb-rövidebb ideig a
gyõztes ellenfél uralkodott felettük. A szövegek mindezt azzal
magyarázzák, hogy az izraeliták az “Úrnak” nem tetszõ dolgo-
kat mûveltek. Ez minden bizonnyal így is volt, mert amit mû-
veltek, az valóban nem tetszett a misszionáriusoknak. Ezért
azok többször is megvonták fegyveres támogatásukat tõlük, ami
ahhoz vezetett, hogy csatákat és háborút vesztettek.
Idõben sokkal késõbb folytatódik történetünk. Újabb hadi ku-
darc következtében az izraelitákat leigázták:
1. De az Izráel fiai azután is gono- re pedig Sisera volt. Ez a pogányok
szul cselekedének az Úrnak sze- városában, Harósethben lakott.
mei elõtt, mikor Ehud meghalt. 3. És kiáltának az Izráel fiai az Úrhoz,
2. Azért adá õket az Úr Jábinnak, a mert kilenczszáz vas-szekere volt,
Kanaán királyának kezébe, a ki Há- és húsz esztendeig zsarnokosko-
sorban uralkodott; seregének vezé- dott az Izráel fiai felett erõszakkal.
*366

Tudni kell azt, hogy Józsué halála után az izraeliták élén bíró
állt. Õ tartotta a kapcsolatot a misszionáriusokkal. Húsz évig az
izraeliták szakadatlanul kérték a misszionáriusok segítségét,
“imádkozva az Úr ládája elõtt”, de sokáig nem jött válasz.
Ekkor Izráel bírója Debóra volt. A szövegek õt prófétanõként
említik. Ez érthetõ, hiszen a kapcsolattartásnak köszönhetõen
õ, úgymond “elõre tudott dolgokat”, mivel a misszionáriusok
közölték azokat vele.
4. Ebben az idõben Debora, a pró- Nafthali és a Zebulon fiai közül?
fétanõ, a Lappidoth felesége volt 10. Összegyûjté annakokáért Bá-
bíró Izráelben. rák Zebulont és Nafthalit Kedesbe,
5. És õ a Debora-pálmája alatt la- és elvive magával tízezer embert,
kott Ráma és Béthel között, az Ef- és elméne vele Debora is.
raim hegyén, és ide jöttek fel hozzá 12. Hírül vivék pedig Siserának, hogy
az Izráel fiai törvényre. Bárák, az Abinoám fia felvonult a
6. És elkülde és hivatá Bárákot, az Thábor hegyére.
Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és 13. Egybegyûjté azért Sisera minden
monda néki: Avagy nem parancsol- szekereit, a kilenczszáz vas-szeke-
ta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj ret, és egész népét, mely vele volt,
és vonulj fel a Thábor hegyére, és a pogányok városából, Haróseth-
végy magadhoz tízezer embert a bõl, a Kison patakjához.
*367

*366,*367
Bírák könyve 4

213
 A készülõ csata kimenetele nem is lehetett kétséges. Hiszen
Sisera hadi gépezete felmorzsolta volna a lázadókat, ha... nem
avatkoznak újra közbe a misszionáriusok:
14. És monda Debora Báráknak: maga az Úr vezet téged! És
Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen alájöve Bárák a Thábor hegyérõl,
kezedbe adja az Úr Siserát! hisz és a tízezer ember õ utána.
*368

Van itt egy nagyon-nagyon fontos mondat: ”hisz maga az Úr

vezet téged”. Mondhatnánk, hogy ez csak egyfajta vallásos kom-
mentár. Igen ám, de errõl szó nincs! Hiszen ez azt jelenti, hogy
a csatába menõ izraeliták elõtt misszionárius jármû vagy jár-
mûvek haladnak. Erre máskor is volt példa:
14. Azért Dávid ismét megkérdé 15. És mikor hallándod a járás do-
az Istent, és monda az Isten néki: bogását a szederfák tetején, akkor
Ne menj fel utánok, hanem for- menj ki a viadalra; mert az Isten
dulj el tõlök, és menj reájok a te elõtted megyen, hogy meg-
szederfák irányában; verje a Filiszteusok táborát.
*369

Ekkor a harcba vonulók élén haladt az “Úr” — a jármû. Ez kis

magasságban “a szederfák tetején” 15—20 méter magasan re-
pülve haladt az izraeliták elõtt.
Hasonló volt a helyzet most is.
A hadakozni kívánó felek felvonultatták fegyveres csapataikat.
Sisera nyilván már elégedetten dörzsölte a kezét, mert csupán
idõ kérdése volt, hogy leszámoljon a lázadókkal. Mert azoknak
nem volt sok esélyük.
De...
Az erõviszonyok egy pillanat alatt megváltoztak, ahogy az
izraeliták irányából feltûntek az alacsonyan repülõ szerke-
zetek. Egyenesen Sisera felvonultatott haderõinek irányába
száguldottak...
Mikor Sisera harcedzett katonái ezt meglátták, futásnak ered-
tek.
15. És megrettenté az Úr Siserát véseket adott le rájuk) Bárák
minden szekereivel és egész tábo- elõtt, annyira, hogy Sisera leugrott
rával fegyvernek élivel (a jármû lö- szekerérõl, és gyalog futott.
*370

A megzavarodott és vezetõ nélkül maradt ellenséggel pedig

Bárák tízezer harcosának már nem volt nehéz elbánnia:
16. Bárák pedig a szekereket és a egész tábora elhulla fegyvernek éle
tábort egész Harósethig, a pogá- miatt, még csak egyetlen egy sem
nyok városáig ûzé, és Siserának maradt meg.
*371

*368,*370,*371 *369
Bírák könyve 4 Krónika I. könyve 14

214
 De vajon mit láthattak?
4. Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mi-
kor lépdelél Edom mezejérõl: Meg-
rendült a föld (a jármû hajtómû-
veinek robaja), csepegett az ég, A
föllegek is víztõl áradának (a haj-
tómûvek égésterméke).
5. A hegyek megrendültek az Úrnak
orczája elõtt (a hajtómûbõl kicsa-
pó intenzív izzó gázáram, mely
a hangrobaj forrása is egyben),
Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel
Istenének színe elõtt.
*372

A jármû vagy jármûvek Sisera hadseregét lõni kezdték:

20. Az égbõl harczoltak, A Siserával!
csillagok az õ helyökbõl vívtak
*373

Más szóval a lövések, melyek az ellenség táborára zúdultak,

fentrõl, az “égbõl” jöttek.
Miután az izraeliták a misszionáriusok fegyveres támogatásá-
nak köszönhetõen gyõzelmet arattak, negyven békés eszten-
dõ következett.
31. ... És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
*374

*372,*373,*374
Bírák könyve 5

215
 GEDEON

A történések, melyek le vannak jegyezve a Bibliában, sok

esetben idõben távol állnak egymástól. Mindegyik egy-egy önál-
ló történet. Ugyanakkor e történések, történetek taglalásakor
kiderül, hogy mindegyik mögött ott voltak a misszionáriusok.
Gyakran közvetve, olykor közvetlenül, de szinte mindig õk vol-
tak az események hátterében.
Mindegyik történet általában úgy kezdõdött, hogy egy általuk
kiválasztott személlyel felvették a kapcsolatot. Ilyenkor meg-
jelent egy “angyal”, aki személyesen hozta az üzenetet, mely
konkrét utasításokat tartalmazott.
A kiválasztott személy “megszervezte” mindazt, amit reábíz-
tak, ami az utasításban szerepelt. Ezután gyakran következett
egy olyan csata, melyben a szervezkedõknek semmi esélyük
sem lehetett. Hiszen általában kevesebben voltak azoknál, akik
a fennálló rendet biztosították.
A második szakaszban következett a közvetlen beavatkozás.
Bármilyen nagyszámú is volt az ellenség, akár fegyvereit, harci
eszközeit, vagy lélekszámát tekintve, mindezek semmit sem
értek a szuperfejlett technikával szemben.
A harmadik szakaszban jutott szerep a lázadóknak. Mikor már
az ellenség eléggé megrémült, sorai felbomlottak, megszûnt a
csatarend, és a vezetõi, seregüket hátrahagyva menekültek, az
izraelita fegyvereseknek jutott az a szerep, hogy befejezzék
azt, amit a misszionáriusok elkezdtek. A jármûvek látványától,
az általuk keltett hangrobajtól és a lövések robbanásaitól halál-
rarémült ellenséget már nem volt nehéz megsemmisíteni.
A következõ történetünk sem kivétel ez alól.
1. És gonoszul cselekedének az Iz- 4. És táborba szálltak ellenök, és
ráel fiai az Úrnak szemei elõtt, azért pusztították a földnek termését
adá õket az Úr a Midiániták kezébe egész addig, a merre Gázába jár-
hét esztendeig. nak, és nem hagytak élésre valót
2. És hatalmat võn a Midiániták Izráelben, sem juhot, sem ökröt,
keze az Izráelen, és a Midiániták- sem szamarat.
tól való féltökben készítették 5. Mert barmaikkal és sátoraikkal
magoknak az Izráel fiai azokat a vonultak föl; csapatosan jöttek,
barlangokat, rejtekhelyeket és mint a sáskák, úgy hogy sem né-
erõsségeket, a melyek a hegy- kik magoknak, sem tevéiknek
ségben vannak. nem volt száma, és ellepték a föl-
3. Mert ha vetett Izráel, mindjárt ott det, hogy elpusztítsák azt.
termettek a Midiániták, az Amále- 6. Mikor azért igen megnyomoro-
kiták és a Napkeletnek fiai, és rá- dott az Izráel a Midiániták miatt, az
jok törtek. Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.
*375

*375
Bírák könyve 6

216
 Minden ehhez hasonló történet azzal a kommentárral indul,
hogy az izraeliták “az Úrnak nem tetszõ dolgokat cselekedtek”.
Ez valóban így is volt. Hiszen még Mózes idejében a misszio-
náriusok szövetséget kötöttek velük. A szövetség feltételéül
bizonyos szabályok betartását szabták meg. Ha az izraeliták
ezeket betartják, akkor mindig számíthatnak a misszionáriu-
sok támogatására.
Ugyanakkor Mózes óta sok idõ telt el. Azok, akik még egyko-
ron saját szemükkel látták mindazt, amit nem földi szövetsége-
seik cselekedtek, már rég meghaltak. Csak legendaszerû tör-
ténetek maradtak fenn. És mint tudjuk, a felnövekvõ nemze-
dék lázadó hajlamú. Mindig valami újat hoz a régi helyébe. Így
egyes társadalmi normák elhalványulnak, míg végül eltûnnek,
átadva helyüket valami újnak.
Ez alól az izraeliták törzse sem volt kivétel. Több nemzedék-
kel a történelemformáló események után, már sokan nem tar-
tották olyan nagyon fontosnak a szabályok betû szerinti betar-
tását. Ez pedig nem jelentett egyebet, mint hogy a misszioná-
riusok által szabott feltételeket nem teljesítették. Ennek egye-
nes következménye az volt, hogy azok nem nyújtottak segítsé-
get az izraelitáknak ellenségeikkel szemben folytatott harcuk-
ban. Ekkor mondják azt a szövegek, hogy “az Úr ellenségeik
kezébe adta az Izráelt”.
Hiába volt az izraeliták birtokában az adó-vevõ készülék, mely
adását a misszionáriusok “hallották”. Nem kívántak rá válaszolni.
A készüléken keresztül nem jött válasz. Erre a szövegek azt
mondják, hogy “abban az idõben ritkán volt az Úrnak kijelenté-
se”, ami azt jelenti, hogy a láda igencsak ritkán “szólalt meg”.
Ezt a következõ részek egyikében fogjuk látni, amikor majd
Sámuelrõl fogunk beszélni.
De azok az idõszakok, míg az izraeliták ellenségeiktõl legyõ-
zötten, azok uralma alatt sínylõdtek, nem tartottak sokáig. A
misszionáriusok ugyanis minduntalan azt remélték, hogy szö-
vetségeseik immáron levonták a megfelelõ tanulságot, s meg-
értették azt, hogy sokkal jobban járnak, ha a feltételeket betart-
ják, és az abban az idõben elképzelhetetlen hatalommal bíró
misszionáriusokat a hátuk mögött tudhatják.
Ekkor következett a kiszemelt személlyel való kapcsolatfel-
vétel...

217
 Esetünkben ez a személy egy Gedeon nevû férfi, aki sze-
gény családban élt.
11. És eljöve az Úrnak angyala,
és leüle ama cserfa alatt, a mely Of-
rában van, a mely az Abiézer nem-
zetségébõl való Joásé vala, és az
õ fia Gedeon éppen búzát csépelt a
pajtában, hogy megmentse a Midiá-
niták orczája elõl.
12. Ekkor megjelenék néki az Úr-
nak angyala, és monda néki: Az
Úr veled, erõs férfiú!
13. Gedeon pedig monda néki: Kér-
lek uram, ha velünk van az Úr, miért
ért bennünket mindez? és hol van-
nak minden õ csoda dolgai, a me-
lyekrõl beszéltek nékünk atyáink,
mondván: Nem az Úr hozott-é fel
minket Égyiptomból?! Most pedig
elhagyott minket az Úr, és adott a
Midiániták kezébe.
14. És az Úr hozzá fordula
(képzavar, most angyal vagy
az Úr?), és monda: Menj el ezzel
a te erõddel, és megszabadítod
Izráelt Midián kezébõl. Nemde,
én küldelek téged?
15. És monda néki: Kérlek uram,
miképen szabadítsam én meg Iz-
ráelt? Ímé az én nemzetségem a
legszegényebb Manasséban, és
én vagyok a legkisebb atyámnak
házában.
16. És monda néki az Úr: Én le-
szek veled, és megvered Midiánt,
mint egy embert.
17. Õ pedig monda néki: Ha kegyel-
met találtam a te szemeid elõtt, kér-
lek, adj nékem valamely jelt, hogy te
szólasz én velem.
18. El ne menj kérlek innen, míg
vissza nem jövök hozzád, és ki
nem hozom az én áldozatomat,
és le nem teszem elõdbe. Az pe-
dig monda: Én itt leszek, míg visz-
szatérsz.
19. Gedeon pedig elméne, és elké-
szíte egy kecskegödölyét és egy
efa lisztbõl kovásztalan pogácsá-
kat, és betevé a húst egy kosárba,
és a hús levét fazékba, és kivivé
hozzá a cserfa alá, és felajánlá néki.
20. És monda néki az Isten
angyala: Vegyed a húst és a ko-
vásztalan kenyereket, és rakd erre
a kõsziklára, és a hús levét öntsd
rá. És úgy cselekedék.
21. Ekkor kinyújtá az Úrnak an-
gyala pálczájának végét (valami-
lyen kézifegyver!), mely kezében
vala, és megérinté a húst, és a ko-
vásztalan kenyeret; és tûz jött ki a
kõsziklából (dehogy a kõsziklá-
ból, hanem a fegyverbõl, és a
láng egy pillanat alatt elborítot-
ta a kõsziklát, ezért gondolta azt,
hogy a kõsziklából), és mege-
mészté a húst és a kovásztalan ke-
nyereket. Az Úrnak angyala pe-
dig eltûnt az õ szemei elõl.
22. Látván pedig Gedeon, hogy az
Úrnak angyala volt az, monda Ge-
deon: Jaj nékem Uram, Istenem!
mert az Úrnak angyalát láttam
színrõl színre!
23. És monda néki az Úr: Bé-
kesség néked! ne félj, nem halsz
meg!
*376

A történet a következõ. A misszionáriusok Gedeont, egy sze-

gény család legkisebb sarját szemelték ki. Egy nap jármû lan-
dolt a közelben. Ezzel érkezett az a személy, aki felkereste õt.
Látszólag semmi különös nem volt rajta, hiszen Gedeon hét-
köznapi embernek nézte. Akkor fogott gyanút, amikor az ide-
gen az Úr nevében kezdett el beszélni. Egyébként újra csak
meg kell jegyezni, hogy a szövegek ugyanazt a személyt né-
hány mondaton belül nevezik egyszer az “Úr angyalának”, ke-
véssel késõbb meg az Úrnak.
*376
Bírák könyve 6

218
 Itt az ellentét feloldása megint csak a következõ. Valóban, a
közelben egy ”angyal” landolt. Ezzel az angyallal érkezett az
Úr. Az a személy, aki felkereste Gedeont — egy magas rangú
misszionárius.
Mikor hát Gedeon gyanakodni kezdett, hogy mégsem egy hét-
köznapi emberrel beszél, arra kérte az ismeretlent, hogy te-
gyen valamilyen “jelet”. Mikor Gedeon visszatért az elkészített
étellel, az ismeretlen elõvette személyi fegyverét — pálcáját.
Ráirányította az elkészített élelemre és elsütötte. Azt, hogy mi-
lyen fegyverrõl van szó, és hogy milyen elven mûködik, nem
tudjuk. Csak annyit, hogy mûködése következtében magas hõ-
fok keletkezett, ami láng megjelenésével társult.
Gondolom, nem kell ecsetelnünk azt a hatást, amit a látottak
Gedeonra tettek. Olyannyira megdöbbent, hogy észre sem vet-
te, ahogy az ismeretlen sietve távozik. Néhány másodperc múl-
va, ahogy felocsúdott, körbenézett, de már sehol nem látta.
Ugyanakkor van itt egy másik kérdés is. A misszionáriusok
továbbra is tartották a kapcsolatot Gedeonnal. A szövegekbõl
nem derül ki ennek a mikéntje. Ugyanakkor volt erre egy spe-
ciális eszközük, amit a szövegek Szent Léleknek neveznek.
Hogy mi is ez valójában, azt majd az Új Testamentom tárgyalá-
sakor, a 8. fejezetben fogjuk részletesen elemezni. De úgy tû-
nik, ennek az eszköznek a segítségével kommunikáltak vele
is...
Így hát Gedeon utasításokat kapott. Ezeknek megfelelõen le
kellett rombolnia Baál oltárát. Amit meg is tett. Mindez egyfajta
szabotázsként kezdõdött. De késõbb komolyabb események
követték:
15. ... és monda (Gedeon): Kelje- 19. És leméne Gedeon, és az a száz
tek fel, mert kezetekbe adta az Úr férfiú, a ki vele volt, a tábor szélé-
a Midián táborát. hez a középsõ éjjeli õrség kezde-
16. És a háromszáz embert három tén, a mikor épen az õrség felválta-
csapatba osztá el, és mindeniknek tott, és kürtölének a kürtökkel és
kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres összetörék a korsókat, a melyek
korsókat és fáklyákat e korsókba. kezökben valának.
17. És monda nékik: Én reám vigyáz- 20. És kürtölt mind a három csa-
zatok (figyeljetek rám), és úgy cse- pat a kürtökkel, és összetörték
lekedjetek. És ímé én bemegyek a a korsókat, és balkezükben tar-
tábornak szélibe, és akkor, a mint tották a fáklyákat, jobb kezükben
én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek. pedig a kürtöket, hogy kürtölje-
18. Ha én a kürtbe fúvok és mind nek, és kiáltának: Fegyverre! az
azok, a kik velem vannak, akkor ti is Úrért és Gedeonért!
fújjátok meg a kürtöket az egész tá- 21. ... Erre az egész tábor futásnak
bor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért eredt, és kiáltozott, és menekült.
és Gedeonért!
*377

*377
Bírák könyve 7

219
 Mivel mindez az éjszaka sötétjében történt, ezért gondolom,
érthetõ, ha a menekülõk esze nem azon járt, hogy fáklyát vi-
gyenek magukkal. Ezért a zûrzavarban csak a társaik sziluett-
jét látták. A sötétben nem tudták megkülönböztetni, hogy ki a
barát, és ki az ellenség. Hiszen csak azt látták, hogy miközben
õk menekülnek, valakik futnak utánuk. Erre azt hihették, hogy
az üldözõik azok. Pedig csak a szintén menekülõ társaik vol-
tak. De nem volt idõ “ismerkedni” az éjszaka sötétjében. Mert
ekkor csak egy elv érvényesül: az marad életben, aki hama-
rább végez a másikkal. Ezért gyakorlatilag egymás ellen fordí-
tották fegyvereiket.
22. És mikor a háromszáz ember kinek fegyverét az õ felebarátja el-
belefújt kürtjébe, fordítá az Úr kinek- len az egész táborban...
*378

Az Úrnak mindehhez semmi köze sem volt...

Legfeljebb csak annyi, hogy a misszionáriusok elõre kiszá-
mították a várható hatást, amit a meglepetés ereje kivált.
A kitört zûrzavarban az ellenség egymást gyilkolta. Az élet-
ben maradottakkal meg a háromszáz fegyveres könnyedén el-
bánt.

*378
Bírák könyve 7

220
 SÁMSON

Ki ne hallott volna a bibliai Sámsonról? Arról, hogy ez az egy-

koron élt férfiú rendkívüli fizikai erõvel bírt. Nem mindennapi
ember volt. Ez a kifejezés nemcsak a szókapcsolat miatt he-
lyénvaló, hanem azért is, mert valóban az volt...
Mint már korábban oly sokszor említettük, most is a misszio-
náriusok álltak a történések hátterében.
Lássuk hát a történetét:
1. Az Izráel fiai pedig újra gonoszul most magtalan vagy, és nem szül-
cselekedtek az Úrnak szemei elõtt, tél; de terhes leszesz, és fiat szülsz.
azért az Úr õket a Filiszteusoknak 4. Azért most megójjad magad, és
kezébe adá negyven esztendeig. ne igyál se bort, se más részegítõ
2. És élt ebben az idõben egy férfiú italt, és ne egyél semmi tisztátalant.
Czórából, a Dán nemzetségébõl va- 5. Mert íme terhes leszesz, és fiat
ló, névszerint Manoah, kinek fe- szülsz, és beretva ne érintse annak a
lesége magtalan volt (meddõ fejét, mert Istennek szenteltetett lesz
volt), és nem szült. az a gyermek anyjának méhétõl fog-
3. És megjelent az Úrnak angyala az va, és õ kezdi majd megszabadítani
asszonynak, és monda néki: Ímé Izráelt a Filiszteusok kezébõl.
*379

A misszionáriusok meglátogatták Manoah feleségét. Az elsõ,

ami szembetûnik, az, hogy amikor az események az asszony-
nyal történtek, az egyedül volt, így azoknak más szemtanúja
nem volt. A misszionáriusok ugyanis kivárták a megfelelõ pil-
lanatot, amikor az egyedül lesz.
A második szembetûnõ mozzanat az, hogy az asszony med-
dõ volt. Napjainkban azonban tudjuk, hogy ez nem minden eset-
ben jelent akadályt abban, hogy gyermeket hozzon a világra.
Így hát a megfelelõ idõpontot kiválasztva “meglátogatták” õt.
Szándékosan használom a többes számot, mert nemcsak egy
misszionárius volt jelen. Egy “orvoscsoport” érkezett egy ”an-
gyalon”, mely a közelben várakozott.
Amikor az asszony közelébe értek, azt mondhatnánk, altató-
gáz segítségével, pillanatok alatt elaltatták. Így semmiképpen
sem láthatta a többieket, sem azt, hogy rajta mûvi megtermé-
kenyítést hajtanak végre. Az orvoscsoport már elõre magával
hozta a megtermékenyített petesejtet, mely kromoszómáit te-
kintve “hímnemû” volt. Ugyanakkor a génállománya az emberi-
hez képest valamelyest módosított volt. Ennek köszönhette ké-
sõbb Sámson a rendkívüli tulajdonságait.

*379
Bírák könyve 13

221
 Elvégezték hát a mûvi megtermékenyítést. A petesejtet beül-
tették Manoah feleségének a méhébe. A beavatkozás eredmé-
nyes volt. A többiek sietve összecsomagolták a segédeszkö-
zöket és távoztak az ”angyal” fedélzetére.
Ugyanakkor a csoport vezetõje ottmaradt. Arra várt, hogy az
altató hatása elmúljon, és az asszony felébredjen. Mikor feléb-
redt, a misszionárius közölte vele, hogy fiúgyermeket fog szûl-
ni. És akárcsak egy földi orvos, õ is ellátta jó tanácsokkal, hogy
mire vigyázzon a terhesség ideje alatt: ”Azért most megójjad
magad, és ne igyál bort, se más részegítõ italt, és ne egyél
semmi tisztátalant”. Mostanság egy orvos sem tanácsolhatna
mást a páciensének. Hiszen többek között az alkohol a magza-
tot fejlõdése közben károsíthatta volna. És ezt a misszionáriu-
sok semmiképpen nem akarták. Hiszen az “õ gyermekük volt”.
Akárcsak idõben sokkal késõbb Jézus...
Hasonlítsuk össze ezt az esetet Sára esetével (*244,*257—
259). Sok mozzanat egyezik...
6. És elment az asszony, és elbe- lesz az a gyermek, anyja méhétõl
szélte ezt férjének, mondván: Is- fogva halála napjáig.
tennek egy embere (egy misszio- 8. Manoah pedig az Úrhoz könyör-
nárius) jöve hozzám, kinek tekin- gött, és monda: Kérlek, Uram! az Is-
tete olyan volt, mint az Isten an- tennek amaz embere, a kit küldöt-
gyalának tekintete, igen rettene- tél volt, hadd jõjjön el ismét hoz-
tes (?), úgy hogy meg sem mer- zánk, és tanítson meg minket, hogy
tem kérdezni, hogy honnan való, mit cselekedjünk a születendõ
és õ sem mondotta meg nékem gyermekkel.
a nevét. 9. És meghallgatá az Isten Manoah
7. És monda nékem: Íme terhes le- kérését, mert az Istennek an-
szesz, és fiat fogsz szülni; azért gyala megint eljött az asz-
most se bort, se más részegítõ szonyhoz, mikor az a mezõn
italt ne igyál és semmi tisztátalant ült, és az õ férje Manoah nem
ne egyél, mert Istennek szentelt volt vele.
*380

A szövegek szerint az ”angyal” azért kereste fel a nõt újra,

mert az Úr meghallgatta Manoah könyörgését. Pedig ennek a
könyörgésnek semmi köze nem volt az õ megjelenésükhöz...
Ugyanis kontrollra jöttek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a mag-
zat rendesen fejlõdik-e, és nincsenek-e komplikációk. Napjaink-
ban a terhesség ideje alatt többször is végeznek kontrollvizs-
gálatokat, hogy meggyõzõdjenek, minden rendben van-e.
Ennek elvégzéséhez a misszionáriusok újra csak kivárták a
megfelelõ pillanatot, amikor az asszony egyedül van kinn a me-
zõn. Így az eseményeknek megint csak nem volt szemtanúja...

*380
Bírák könyve 13

222
És az asszonyt altatásban megvizsgálták...
10. Akkor az asszony elsietett, és el-
futott, és elbeszélé férjének, és
monda néki: Ímé megjelent nékem
az a férfiú, a ki a multkor hozzám jött
(felismerte).
11. És felkelt, és elment Manoah
az õ felesége után, és mikor
odaért ahhoz a férfiúhoz, monda
néki: Te vagy-é az a férfiú, a ki ez
asszonynyal beszéltél? És mon-
da: Én vagyok.
12. És monda Manoah: Ha betelje-
sedik ígéreted, miként bánjunk a
gyermekkel, és mit cselekedjék õ?
13. Az Úrnak angyala pedig monda
Manoáhnak: Mindentõl, a mit
csak mondottam az asszony-
nak, õrizkedjék.
14. Mindabból, a mi csak bor-
termõ szõlõbõl származik,
ne egyék, és bort és más ré-
szegítõ italt ne igyék, és
semmi tisztátalant ne egyék.
Mindazt, a mit parancsoltam
néki, tartsa meg (orvosi utasí-
tás).
15. És monda Manoah az Úr angya-
lának: Kérlek, hadd tartóztassunk
meg téged, hogy készítsünk néked
egy kecskegödölyét.
16. De az Úrnak angyala így szólt Ma-
noáhhoz: Ha megmarasztasz is,
nem eszem kenyeredbõl (a
misszionárius miért nem evett?
vagy nem ehetett?), és ha áldoza-
tot készítesz, az Úrnak áldozd azt.
Mert Manoah nem tudta, hogy az
Úrnak angyala vala.
17. És monda Manoah az Úr angya-
lának: Kicsoda a te neved, hogy ha
majd beteljesedik a te beszéded,
tisztességgel illethessünk téged.
18. És monda néki az Úrnak an-
gyala: Miért kérdezõsködöl ne-
vem után, a mely olyan cso-
dálatos? Mikor aztán Manoah a
kecskegödölyét és az ételáldoza-
tot vette, és megáldozá azt egy
sziklán az Úrnak: csodadolgot
cselekedék Manoahnak és felesé-
gének szeme láttára:
20. Tudniillik, mikor a láng felcsa-
pott (beindultak a hajtómûvek)
az oltárról az ég felé, az oltár
lángjában felszállott az Úr-
nak angyala (jármû). Mikor pe-
dig ezt meglátták Manoah és az õ
felesége, arczczal a földre borultak.
21. És többé nem jelent meg az Úr-
nak angyala Manoáhnak és felesé-
gének. Ekkor tudta meg Manoah,
hogy az Úrnak angyala volt az.
22. És monda Manoah az õ felesé-
gének: Meghalván meghalunk,
mert az Istent láttuk.
23. Akkor monda néki az õ felesé-
ge: Ha meg akart volna ölni az Úr
minket (a misszionáriusok egyér-
telmûen jóindulattal viseltettek
irántuk), nem fogadta volna el ke-
zünkbõl az egészen égõáldozatot
és az ételáldozatot, és nem mutat-
ta volna nékünk mindezeket (mit
láttak a starton kívül?), sem pe-
dig nem hallatott volna velünk ilye-
neket (a startoló jármû hangja)
*381

Mikor az asszony elszaladt, és a férjével tért vissza, a csoport

vezetõje még mindig ott volt. Elindult a közelben várakozó ”an-
gyal” felé. Útközben elmondta Manoahnak mindazt, amire a fe-
leségének a magzat érdekében vigyáznia kell. A férfi közben
mindvégig a kezében cipelte az “Úrnak bemutatandó áldoza-
tot”. Amikor a jármûhöz értek, az áldozatot a jármûhöz közel
esõ egyik sziklára tette.
*381
Bírák könyve 13

223
 A misszionárius visszaszállt a jármû fedélzetére. A hajtómû-
veket starthoz indították. Azok dübörgése, az elõcsapó füst és
láng rettenetesen megijesztette õket.
Ahogy a hajtómûvek beindultak, a két ember arccal a földre
vetette magát rémületében. A jármû nagy dübörgés és füstfel-
hõ közepette emelkedett fel. Néhány másodperc múltán már
el is tûnt a magasban. A dübörgés elhalkult és csend ereszke-
dett a tájra. Manoah és a felesége csak ekkor mertek felnézni.
Még mindig reszkettek...
24. És szült az asszony fiat, és ne- 25. És kezdé az Úrnak lelke õt indí-
vezé annak nevét Sámsonnak, és tani a Dán táborában, Czóra és Est-
felnevelkedék a gyermek, és megál- háol között.
*382
dá õt az Úr.

A módosított génállománynak köszönhetõen Sámson ember-

feletti fizikai erõvel bírt:
5. És lement Sámson az õ atyjával
és anyjával Timnátba, és mikor
Timnátnak szõlõhegyéhez értek,
íme egy oroszlánkölyök jött ordít-
va elébe.
6. És felindítá õt az Úrnak lelke, és
úgy kettészakasztá azt, mint a ho-
gyan kettészakasztatik a gödölye;
pedig semmi sem volt kezében...
*383

Ugyanakkor volt valami furcsa is a viselkedésében:

8. Mikor pedig egynéhány nappal 9. És kiszedte azt markaiba, és mint

azután visszatért, hogy õt hazavi-
gye, lekerült, hogy megnézze az
oroszlánnak holttestét: hát íme egy
raj méh volt az oroszlánnak tetemé-
ben, és méz.
ment-mendegélt, eszegetett belõ-
le, és mikor hazaért atyjához és any-
jához, adott abból nékik is, és azok
is ettek...
*384

Most igaz ez a történet, vagy sem? Nem tudjuk. Kissé valósze-

rûtlennek hat. De nem ez a fontos. Hanem az, hogy ha igaz is lett
volna, akkor sem evett volna senki egy néhány napja elpusztult
állat napon heverõ testi maradványaiból elõszedett mézbõl...
De nemcsak ez a furcsa. Egy másik történetben Sámson talá-
lós kérdést tesz fel a filiszteusoknak. A választ csak õ tudja.
Viszont a felesége, aki szintén a filiszteusok közül való, fur-
fanggal megtudja tõle a választ. És elárulja a sajátjainak. A talá-
lós kérdés tétje harminc filiszteus öltözéke.
Mikor azok megválaszolják a kérdést, annyira feldühödik,
hogy harmincat közülük megöl. Elveszi ruhájukat és odaadja
másoknak. Ez eléggé furcsa módja egy tartozás rendezésének...

*382 *383,*384
Bírák könyve 13 Bírák könyve 14

224
 Késõbb, mikor Sámson több ízben is szabotálja a filiszteu-
sok termését, azok az izraelitákat vonják kérdõre. Mivel megi-
jednek, ezért úgy döntenek, hogy inkább átadják õt a filiszteu-
soknak. Elfogják, és megkötözik.
14. És mikor Lehi felé közeledett, 15. És egy nyers szamárállcson-
és a Filiszteusok már ujjongtak tot talála, és kinyújtván kezét, fel-
elébe: felindítá õt az Úrnak lelke, vevé azt, és agyonvert vele ezer
és olyanok lettek a karján levõ embert.
*385
kötelek, mint a lenszálak, melye-
ket megperzsel a tûz, és lemállot-
tak a kötések kezeirõl.
Olvasva a Biblia Sámsonra vonatkozó részeit, olyan benyo-
más alakul ki bennünk, mintha egy Terminátor cseppent volna
az izraeliták közé...
Mivel a filiszteusok, hatalmas fizikai ereje miatt, képtelenek
voltak õt elfogni, ezért cselhez folyamodtak:
4. És történt azután, hogy megsze- miben áll az õ nagy ereje, és mi-
retett egy asszonyt a Sórek völgyé- képen vehetünk rajta erõt, hogy
ben, a kinek neve Delila volt. megkötözzük és megkínozzuk
5. És felmenének õ hozzá a Filisz- õt, és mi mindenikünk adunk né-
teusok fejedelmei, és mondának ked ezerszáz ezüst siklust.
néki: Kérdezd ki õt és tudd meg,
*386

Delila a felkínált pénznek nem tudott ellenállni. Ezért bele-

ment az alkuba.
6. És monda Delila Sámsonnak:
Mondd meg nékem, miben van a te
nagy erõd és mivel kellene téged
megkötni, hogy megkínozhassa-
nak téged.
7. És felele néki Sámson: Ha meg-
kötöznek hét nyers gúzzsal, melyek
még nem száradtak, akkor elgyen-
gülök és olyan leszek, mint más ember.
8. Akkor hoztak néki a Filiszteusok
fejedelmei hét nyers gúzst, a mely
még nem volt száraz, és megkötö-
zé õt azzal.
9. A lesben állók pedig ott vártak an-
nál a hálókamarában. És monda né-
ki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson!
És elszakasztá a gúzsokat, miképen
elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, —
és ki nem tudódék, miben volt az õ
ereje.
10. És monda Delila Sámsonnak:
Ímé rászedtél, és hazugságot szól-
tál nékem, most mondd meg igazán,
hogy mivel lehet téged megkötözni?
11. Õ pedig monda néki: Ha erõsen
megkötöznek új kötelekkel, me-
lyekkel még semmi dolgot nem vé-
geztek, akkor elgyengülök és olyan
leszek, mint más ember.
12. És vett Delila új köteleket, és
megkötözte õt velük, és monda né-
ki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson!
(mert ott leselkedtek utána a háló-
kamarában). De õ letépte azokat
karjairól, mint a fonalat.
13. És monda Delila Sámsonnak:
Meddig fogsz még rászedni en-
gem és hazudni nékem? Mondd
meg egyszer már, mivel kötöztet-
hetel meg? — Õ pedig monda né-
ki: Ha összeszövöd az én fejem-
nek hét fonatékját a nyüstfonál-
lal.
14. És szeggel megerõsítvén a zu-
golyt, monda: Rajtad a Filiszteu-
sok, Sámson! Az pedig felébredvén
álmából, kitépte a zugolyszeget és
a nyüstfonalat.

*385 *386
Bírák könyve 15 Bírák könyve 16

225
 15. Ekkor monda néki Delila: Miké- három ízben szedtél rá engem, és
pen mondhatod: Szeretlek téged, nem mondtad meg, hogy miben van
ha szíved nincsen én velem? Immár a te nagy erõd?
*387

Úgy hiszem, hogy még a legjámborabb ember is gyanakodni

kezdett volna már ezek után. Sámson azonban továbbra is gya-
nútlan maradt. Ez arról tanúskodik, hogy nem volt valami ma-
gas az értelmi színvonala, az IQ-ja.
16. Mikor aztán õt minden nap zak- szentelt vagyok anyám méhétõl
latta szavaival, és gyötörte õt: ha- fogva; ha megnyírattatom, eltávo-
lálosan belefáradt a lelke, zik tõlem az én erõm, és megerõt-
17. És kitárta elõtte egész szívét, és lenedem, és olyan leszek, mint akár-
monda néki: Borotva nem volt so- mely ember.
*388
ha az én fejemen, mert Istennek

Mindenki jól ismeri napjainkban az önszuggesztió fogalmát.

Ez nem jelent egyebet, minthogy az ember bármit beszuggerál-
hat önmagának, olyannyira, hogy azt el is hiszi. Bármit!
Ismeretes azonkívül az, hogy hipnózisban szintén bármit el
lehet hitetni az emberrel. Azt is, hogy ha levágják a haját, ak-
kor teljesen erõtlenné válik. Akár hipnózissal, akár önszuggesz-
tióval.
Nagyon jól tudjuk, hogy az erõ kulcsa nem keresendõ má-
sutt, mint a testfelépítésben, az izmok szerkezetében és azok
nagyságában. Ezek a mutatók teljesen függetlenek a haj
hosszától. A kettõ között semmilyen összefüggés nincs.
Attól, ha levágták Sámson haját, õ még semmivel sem lett
fizikailag gyengébb. Ugyanis nem csökkent az izomtömege. Sok-
kal inkább õ hitte azt, ezért mikor levágták a haját, úgy viselke-
dett, mint akit minden ereje elhagyott...
18. És mikor látta Delila, hogy kitár- dé õt kínozni. És eltávozott tõle
ta volna elõtte egész szívét, elkül- az õ ereje.
dött, és elhívatá a Filiszteusok fe- 20. És monda: Rajtad a Filiszteu-
jedelmeit, és ezt izené: Jõjjetek fel sok, Sámson! Mikor pedig az az õ
ez egyszer, mert õ kitárta nékem az álmából felserkent (ha aludt, ak-
egész szívét. És felmentek õ hozzá kor hogy nem ébredt fel arra,
a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt hogy Delila kínozza õt?), mon-
is felvitték kezökben. da: Kimegyek most is, mint egyéb-
19. És elaltatta õt az õ térdein, és kor, és lerázom a kötelékeket; mert
elõhívott egy férfiút, és lenyiratta még nem tudta, hogy az Úr eltávo-
az õ fejének hét fonatékát, és kez- zott õ tõle.
*389

Az Úrnak az egészhez semmi köze nem volt. Sokkal inkább

Sámson azon meggyõzõdésének, hogy a hajában van az ereje...

*387,*388,*389
Bírák könyve 16

226
 21. De a Filiszteusok megfogták tözték két vaslánczczal, és õröl-
õt, és kiszúrták szemeit, és leve- nie kellett a fogházban.
*390
zették õt Gázába, és ott megkö-

Fogvatartói azonban egy nagyon fontos dologról megfeledkez-

tek. Arról, hogy ha elkezd Sámson haja nõni, akkor visszatér
vele a saját erejében való hite és újra veszélyessé válik szá-
mukra. Ezért nap mint nap borotválniuk kellett volna Sámson
fejét, táplálva ezzel az erõtlenségébe vetett hitét. De õk ezt
elmulasztották...
22. De az õ fejének haja újra kezdett 27. A ház pedig tele volt férfiakkal
nõni, miután megnyíretett. és asszonyokkal, és ott voltak a Fi-
23. És mikor a Filiszteusok feje- liszteusok összes fejedelmei, és a
delmei összegyûltek, hogy az õ is- tetõzeten közel háromez-
tenüknek, Dágonnak nagy áldo- ren, férfiak és asszonyok, a
zatot áldozzanak, és hogy örven- Sámson játékának nézõi.
dezzenek, mondának: Kezünkbe 29. És átfogta Sámson a két közép-
adta a mi istenünk Sámsont, a mi sõ oszlopot, melyeken a ház nyu-
ellenségünket. godott, az egyiket jobb kezével, a
25. Lõn pedig, hogy mikor megvidá- másikat bal kezével, és hozzájok
mult az õ szívök, mondának: Hívjá- támaszkodott.
tok Sámsont, hadd játszék elõttünk. 30. És monda Sámson: Hadd
És elõhívák Sámsont a fogházból, vesszek el én is a Filiszteusok-
és játszék õ elõttük, és az oszlopok kal! És nagy erõvel megrándítot-
közé állították õt. ta az oszlopokat, és rászakadt a
26. Sámson pedig monda a fiúnak, ház a fejedelmekre és az egész
a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz népre, mely abban volt, úgy hogy
el, hadd fogjam meg az oszlopokat, többet megölt halálával, mint
a melyeken a ház nyugszik, és hadd amennyit megölt életében.
támaszkodjam hozzájuk.
*391

Lehet, hogy így történt. Lehet, hogy másképp... Lehet, hogy a

tetõzet azért szakadt le, mert nem bírta el azok súlyát, akik
felmásztak rá. Ugyanis az oszlopok nem voltak ekkora terhe-
lésre méretezve. És összedõltek...
A legenda pedig csak utólag született. Hiszen aki esetleg hall-
hatta Sámson utolsó szavait, az nem élte túl a katasztrófát. És
így nem is mondhatta el az utókornak azokat...

*390,*391
Bírák könyve 16

227
 SÁMUEL
1. Volt egy ember, Ramataim-Czo-
fimból, az Efraim hegységérõl való,
és az õ neve Elkána vala, Jerohám-
nak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof
fia volt; Efraimita vala.
2. És két felesége volt néki; az egyi-
ket Annának, a másikat pedig Pe-
ninnának hívták. Peninnának gyer-
mekei valának, de Annának nem
valának gyermekei (mivel ugyan-
az volt a férjük, nyilvánvaló,
hogy Anna volt a meddõ, hi-
szen férjének másik feleségétõl
voltak gyermekei).
3. És ez az ember felmegy vala
esztendõnként az õ városából,
hogy imádkozzék és áldozatot
tegyen a Seregek Urának Silóban
(akkor ott volt az adó-vevõ) .
Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fi-
neás valának az Úrnak papjai.
4. És azon a napon, melyen Elkána
áldozni szokott, Peninnának, az õ
feleségének, és minden fiának és
leányának áldozati részt ád vala;
5. Annának pedig kétakkora részt
ád vala, mivel Annát igen szerette;
de az Úr bezárá az õ méhét (termé-
ketlen-meddõ volt).
6. Igen bosszantja vala pedig Annát
vetélkedõ társa, hogy felingerelje,
mivel az Úr bezárá az õ méhét.
7. És így történt ez esztendõrõl
esztendõre; valahányszor fel-
ment az Úrnak házába, ekképpen
bosszantá õt, õ pedig sír vala és
semmit sem evék.
8. És monda néki Elkána, az õ fér-
je: Anna, miért sírsz, és miért nem
eszel? Mi felett bánkódol szíved-
ben? Avagy nem többet érek-é
én néked tíz fiúnál?
9. És felkele Anna, minekutána evé-
Van itt egynéhány érdekes részlet. Az elsõ az, hogy Anna
elmondta az “imáját” és ment volna tovább. De õ valamiért
hosszasan idõzött a láda elõtt...
A másik az, hogy valamiért Éli pap azt hitte róla, hogy részeg.
Harmadszor meg, nagyon szomorú volt, de amikor elhagyta a
helyiséget, már nem volt az.
*392
Sámuel I. könyve 1
228
nek Silóban és minekutána ivának,
(Éli pap pedig az Úrnak templomá-
ban (ahol az adó-vevõ volt) az
ajtófélnél ül vala székében),
10. És lelkében elkeseredve, könyör-
ge az Úrnak, és igen sír vala.
11. És fogadást tõn, mondván: Se-
regeknek Ura! ha megtekinted a te
szolgáló leányodnak nyomorúsá-
gát, és megemlékezel rólam, és
nem feledkezel el szolgáló leányod-
ról, hanem fiúmagzatot adsz szol-
gáló leányodnak: én õt egész éle-
tére az Úrnak ajánlom, és borotva
nem érinti az õ fejét soha!
12. Mivelhogy pedig hosszasan
imádkozék az Úr elõtt: Éli figyel vala
az õ szájára;
13. És mivel Anna szívében könyör-
ge (csak az ajka mozgott, szava pe-
dig nem volt hallható): Éli gondolá,
hogy részeg.
14. Monda azért néki Éli: Meddig le-
szel részeg? Távolítsd el mámoro-
dat magadtól.
15. Anna pedig felele, és monda né-
ki: Nem, Uram! bánatos lelkû asz-
szony vagyok én; sem bort, sem ré-
szegítõ italt nem ittam, csak szíve-
met öntöttem ki az Úr elõtt.
16. Ne tartsd a te szolgáló leányo-
dat rossz asszonynak, mert az én
bánatomnak és szomorúságom-
nak teljességébõl szólottam eddig.
17. És felele Éli, és monda: Eredj
el békességgel, és Izráelnek Is-
tene adja meg a te kérésedet, a
melyet kértél tõle.
18. Õ pedig monda: Legyen kedves
elõtted a te szolgáló leányod! És el-
méne az asszony az õ útjára és
evék, és arcza nem vala többé szo-
morú .
*392
 Negyedszer. Késõbb kiderül, hogy másnap reggel, most már
a férjével együtt, újra elmentek a ládához...
Hogyan lehet ezeket a mozzanatokat egybefoglalni?
Persze lehet úgy is, ahogy a szöveg magyarázza. De nézzük
egy másik szemszögbõl.
Anna meddõ volt. Ugyanis a férjének volt másik felesége is,
aki gyermeket szült néki. Abban az idõben ez az asszonyra
nézve nagy szégyen volt, pedig szegény arról nem tehet, hogy
terméketlen.
Mint a nõk túlnyomó többsége, ha anya akar lenni, bármit
megtenne azért. Egy ízben, amikor Anna és férje Silóban volt,
“imádkozott” az “Úr ládája” elõtt. Tudjuk azt, hogy a láda köz-
vetítette a környezetében hallható hangokat a misszionáriusok
felé. Anna imájával sem volt az másképp. A misszionáriusok
ebben az idõben ugyan ritkán válaszoltak a készüléken keresz-
tül, de annak adását állandóan figyelték.
Így akkor is, amikor Anna imádkozott a készülék elõtt. Azok
felfigyeltek rá. Ölükbe hullott egy lehetõség. Hiszen ez az
asszony olyannyira el volt keseredve, és olyannyira vágyott egy
gyermek után, hogy bármit megtett volna ezért. Ez nekik kapó-
ra jött.
Nagyon szomorú volt, és a láda elõtt könyörgött. Elmondta,
hogy bármit megtenne, csakhogy gyermeke lehessen.
Ahogy ott könyörgött, egyszer csak a láda halkan “megszó-
lalt”. A misszionáriusok válaszoltak. De figyelmeztették, hogy
tegyen úgy, mintha semmi sem történt volna. Így õ továbbra is
úgy tett, mintha imádkozna. Ugyanakkor olyannyira meglepõ-
dött, hogy szinte mozdulni sem tudott.
A misszionáriusok közölték vele, hogy várjon. Idõközben a
bázison felperegtek az események. A rádiós szobában tartóz-
kodó tiszt jelezte a fõnöke felé, hogy fontos dolog történt. Egy
asszonyt hallott, aki bármit megtenne, csakhogy gyermeket szül-
hessen. Csak az engedélyt kellett a válaszadáshoz megkap-
ni...
Anna közben a ládánál várt. Kevéssel késõbb a készülék újra
megszólalt. A belõle jövõ hang azt mondta, hogy tudnak segíte-
ni. Ettõl Anna felvidult. Hiszen felcsillant számára egy remény-
sugár. Immár nem látszott az arcán szomorúság.

229
 De nem csupán azt közölték a ládán keresztül Annával, hogy
segítenek, hanem azt is, hogy másnap reggel újra jöjjön el, de
most már a férjével együtt. Hiszen õt is be kellett avatni...
Éli pap mindezeket távolról szemlélve azt hitte, hogy Anna
azért mosolyog és beszél magában, mert részeg...
19. És reggel felkelének, és minek- visszatértek, és elmenének ha-
utána imádkozának az Úr elõtt, za Rámába...
*393

Másnap reggel Anna a férjével együtt felkereste a ládát. Ek-

kor kaptak további utasításokat. Ezek között azt is, hogy senki-
nek semmilyen körülmények között sem beszélhetnek mind-
arról, amit hallottak, ami a ládánál történt.
Azokról a történésekrõl, melyek ezek után Annával meges-
tek, semmit nem tudunk. Ugyanis mindezekrõl a misszionáriu-
sok utasításának megfelelõen mélyen hallgatott...

20. És történt idõ múltával, hogy
terhes lõn Anna, és szüle fiat és
nevezé õt Sámuelnek, mert úgy-
mond az Úrtól kértem õt.
21. És mikor felméne a férfi, Elkána
és az õ egész háznépe, hogy bemu-
tassa az Úrnak esztendõnként vala
áldozatát és fogadását:
22. Anna nem ment fel, hanem
monda férjének: Mihelyt a gyer-
meket elválasztándom, felvi-
szem õt, hogy az Úr elõtt megje-
lenjen, és ott maradjon örökké.
23. És monda néki Elkána, az õ fér-
je: Cselekedjél úgy, a mint néked tet-
szik, maradj itthon, míg elválasztod;
csakhogy az Úr teljesítse be
az õ beszédét (az "Úr" valóban
megszólalt, beszélt hozzájuk,
amikor a ládánál voltak)! Otthon
marada azért az asszony és szop-
tatta gyermekét, a míg elválasztá.
*394

A fentiekbõl látszik, hogy Anna férje egyáltalán nem csodál-

kozott annak a gyermekkel kapcsolatos viselkedésén. Persze,
hogy nem. Mert õ is be volt avatva, és mindenrõl tudott...
Annak ellenére, hogy Anna és férje szigorúan betartotta a
titoktartásra vonatkozó utasításokat, mégis csak kiszivárgott a
dolog, mivel ott van a szövegben, hogy az ”Úr” — az adó-vevõn
keresztül — beszélt hozzájuk!
Ugyanakkor az utasítások között volt az is, hogy miután már a
gyermeket nem kell szoptatni, azt el kell vinni Élihez az “Úr
házába”, és ott kell tovább nevelkednie. Vajon melyik anya
mondott volna le szívesen néhány hónapos gyermekérõl? De

*393,*394
Sámuel I. könyve 1

230
mivel a terhességét a misszionáriusok mûvi beavatkozásának
köszönhette, ezért az “alkut” be kellett tartania...
24. És minekutána elválasztotta, fel- bevivé õt az Úrnak házába, Silóban.
vivé magával; három tulokkal, egy A gyermek pedig még igen
efa liszttel és egy tömlõ borral, és kicsiny vala.
*395

Így hát a “misszionáriusok gyermeke”, akit Anna megszült,

elkerült Silóba, az Úr házába, ahol az adó-vevõ készülék állt.

11. Elméne ezután Elkána Rámába Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt.
az õ házához; a gyermek pedig az
*396

A gyermek cseperedett. Szolgált az “Úr házában”.

Az izraelita papok abban az idõben gyakran visszaéltek azzal
a hagyománnyal, hogy az “Úrnak vitt áldozat” egy része az övék.
A kapzsiság úrrá lett rajtuk. Mindez persze a misszionáriusok-
nak egyáltalán nem tetszett. Ezért azokban az idõkben a láda
“nem szólalt meg”:
1. És a gyermek Sámuel szolgál vala igen ritkán volt az Úrnak kijelenté-
az Úrnak Éli elõtt. És abban az idõben se, nem vala nyilván való látomás.
*397

Azután eljött a kapcsolatfelvétel napja. A misszionáriusok fel-

vették a kapcsolatot a gyermek Sámuellel:
2. És történt egyszer, mikor Éli az
õ szokott helyén aludt, (szemei
pedig homályosodni kezdének,
hogy látni sem tudott),
3. És az Istennek szövétneke még
nem oltatott el, és Sámuel az Úr-
nak templomában feküdt, hol az
Istennek ládája volt:
4. Szólott az Úr Sámuelnek, õ pedig
felele: Ímhol vagyok!
*398

Egyszer csak az adó-vevõ megszólalt. A misszionáriusok Sá-

muelt hívták. Mert tudták, hogy a láda közelében van. De a gyer-
mek korábban még soha nem hallotta az adó-vevõt “beszélni”,
ezért azt hitte, hogy Éli pap szólította nevén õt.
5. És Élihez szalada, és monda: vissza, feküdjél le. Elméne azért
Ímhol vagyok, mert hívtál engem; és lefeküvék.
õ pedig felele: Nem hívtalak, menj 6. És szólítá az Úr ismét: Sámuel!...
*399

Éli visszaküldte, hogy feküdjön le vissza, hiszen õ nem hívta

Sámuelt. Az lepihent. De az adó-vevõ újra csak megszólalt.

*395 *397,*398,*399
Sámuel I. könyve 1 Sámuel I. könyve 3
*396
Sámuel I. könyve 2

231
 6. ...Sámuel pedig felkelvén, Élihez
ment, és monda: Ímhol vagyok, mert
hívtál engem. És õ felele: Nem hív-
talak fiam, menj vissza, feküdjél le.
7. Sámuel pedig még nem ismerte
az Urat, mert még nem jelentetett ki
néki az Úrnak ígéje.
*400

A gyermek Sámuel még soha nem hallotta a készüléket be-

szélni, ezért nem tudta, hogy azon keresztül hívják õt.
8. És szólítá az Úr harmadszor is Sá- nek, hogy az Úr hívja a gyer-
muelt; õ pedig felkelvén, Élihez ment meket (szó szerint hívja, amint
és monda: Ímhol vagyok, mert hív- azt az adó-vevõn szokás).
*401
tál engem. Akkor eszébe jutott Éli-

Harmadszorra Éli papnak eszébe jutott, hogy minden bizonnyal

a láda szólalt meg és: ”az Úr hívja a gyermeket”. Õ még emlé-
kezett arra, hogy mit kellett akkor tennie, amikor régen a láda
“megszólalt”. Azt kellett felelni, hogy: ”hallgatlak, vétel!”.
9. Monda azért Éli Sámuelnek: Szólj Uram, mert hallja a te
Menj el, feküdjél le, és ha szó- szolgád (vagyis hallgatlak,
lítanak téged, ezt mondjad: vétel)...
*402

A gyermek lefeküdt. Kis idõ múlva az adó-vevõ újra megszó-

lalt:
9. ...Elméne azért Sámuel, és le- Sámuel, Sámuel! És monda
feküvék az õ helyére. Sámuel: Szólj, mert hallja a
10. Akkor eljövén az Úr, oda ál- te szolgád!
*403
lott és szólítá, mint annak elõtte:

Csak amikor a misszionáriusok a készüléken keresztül meg-

hallották Sámuel válaszát: ”Szólj Uram, mert hallja a te szol-
gád” kezdtek el beszélni:
11. És monda az Úr Sámuelnek: Ímé ben, melyet valakik hallanak, mind
én olyan dolgot cselekszem Izráel- a két fülök megcsendül bele.
*404

A szöveg többi része érdektelen. Ugyanis az a rész a fontos,

amibõl kiderül, hogy a misszionáriusok hogyan vették fel a kap-
csolatot Sámuellel. Korábban már elemeztük ezt. Ugyanakkor,
hogy ne kelljen a könyvben lapozgatni, ezért szerepel idézet-
ként újra.
A kapcsolatfelvétel után a misszionáriusok rendszeresen je-
lentkeztek a ládán keresztül:
19. Sámuel pedig fölnevekedék, 21. És az Úr kezde ismét megjelenni
és az Úr vala õvele... Silóban, mert kijelentette ma-
20. És megtudá egész Izráel Dán- gát az Úr Sámuelnek Silóban, az
tól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr Úrnak beszéde által (a készü-
prófétájául rendeltetett. lék beszéde által és semmilyen
jelenés nem volt).
*405

*400,*401,*402,*403,*404,*405
Sámuel I. könyve 3

232
 Az izraeliták hosszú ideje hadban álltak a filiszteusokkal. A
köztük dúló háború váltakozó sikerrel folyt. Mikor egyik, mikor
meg a másik fél kerekedett felül. Az egyik csata alkalmával
azonban az izraeliták vereséget szenvedtek. Ugyanis a misszio-
náriusok nem avatkoztak közbe.
Most újra visszaemlékeztek arra, hogy a ládának köszönhet-
ték korábbi gyõzelmeiket. Na nem azért, mert az mágikus erõ-
vel rendelkezett, hanem mert azon keresztül egyeztették a
misszionáriusok az izraelitákkal a hadi cselekedeteiket. Mi-
vel azonban az emberek ezt természetesen nem tudták, ezért
újfent egyfajta mágikus hatalmat tulajdonítottak a ládának. Azt
hitték, ha a ládát elviszik magukkal a csatamezõre, akkor majd
sorozatosan nyerik az ütközeteket. Persze a ládának mindeh-
hez semmi köze nem volt...
Ugyanakkor a filiszteusok tudomására jutott az izraeliták tá-
borában lévõ frigyláda dolga. Ezért a következõ gyõzedelmes
csata után, zsákmányként elvitték azt magukkal. (Ekkor a láda
biztonsági rendszere valószínûleg már nem mûködött meg-
bízhatóan, ugyanis az energiaforrása kimerülõben volt...)
Azonban a misszionáriusok is aktivizálódtak erre. Az adó-
vevõ készülékük illetéktelen kezekbe került.
1. A Filiszteusok pedig vevék az re nehezedék, és pusztítja vala
Isten ládáját és elvitték Ében- õket; és megveré õket fekélyekkel,
Ezerbõl Asdódba. Asdódot és határait.
*406
6. És az Úrnak keze az Asdódbeliek-

A városban, ahol a ládát vitték, járvány tört ki, mely sok áldo-
zatot szedett.
7. Mikor azért látták az Asdódbe- nének ládája, mert reánk neheze-
liek, hogy így van a dolog, mondá- dett az õ keze,...
*407
nak: Ne maradjon nálunk Izráel Iste-

Felismerték, hogy összefüggés van a járvány kitörése és a

láda közt. Ezért igyekeztek attól megszabadulni.
8. Elküldének tehát, és összegyûj- Azok pedig felelének: Vigyék Gáth-
ték a Filiszteusoknak minden feje- ba az Izráel Istenének ládáját. És el-
delmeit, és mondának: Mit csinál- vivék Izráel Istenének ládáját.
junk Izráel Istenének ládájával?
*408

De ahogy a láda elkerült Gáthba, ott is járvány tört ki:

9. És történt azután, hogy elvitték, a városnak lakosait kicsinytõl
az Úrnak keze igen nagy rémüle- fogva nagyig, és fekélyek táma-
tére lõn a városnak; és megveré dának rajtok.
*409

*406,*407,*408,*409
Sámuel I. könyve 5

233
 Ezért a gáthiak is igyekeztek a ládától megszabadulni:
10. Elküldék azért az Istennek lá- 11. Annakokáért elküldének, és
dáját Ekronba. És lõn, hogy a mi- összegyûjték a Filiszteusoknak
kor Ekronba jutott az Istennek lá- minden fejedelmeit, és mondának:
dája, felzúdulának az Ekronbe- Küldjétek el Izráel Istenének ládá-
liek, mondván: Reám hozták Iz- ját, hogy térjen vissza helyére, és
ráel Istenének ládáját, hogy meg- ne öljön meg engem és az én né-
öljön engem és az én népemet. pemet. Mert halálos rémület volt
az egész városban;...
*410
Bármerre is haladt a frigyláda, útját pusztító járványok kísér-
ték. Ez távolról sem volt véletlen. Ugyanis a misszionáriusok
álltak a járványok kitörése mögött. Mivel nem akartak közvetle-
nül beavatkozni, ezért ilyen közvetett eszközzel próbálták a
filiszteusokat megrémíteni, és rákényszeríteni arra, hogy a lá-
dát az izraelitáknak visszaszolgáltassák.
Hogy hogyan tették mindezt? Napjainkban mi sem könnyebb
ennél. Vannak ugyanis biológiai fegyvereink, melyek súlyos
járványokat elõidézõ kórokozókat tartalmaznak. Sok esetben
elegendõ egy kisebb üvegtartályt ledobni a megfertõzni kívánt
területre, mely tartalmazza a halálos kórokozókkal beoltott ol-
datot. A többit pedig elég az idõre és a szélre bízni...
A misszionáriusok ugyanezt tették. Azokra a településekre,
ahol a láda tartózkodott, az éj leple alatt elegendõ volt egy ilyen,
kórokozókkal teli kisebb folyadéktartályt ledobni, vagy az ivó-
vízbe — a kutakba — juttatni. Röviddel ezután a városban jár-
vány tört ki.
Hét hónapig folytatódott mindez:
1. És az Úrnak ládája hét hónapig volt a Filiszteusok földén.
*411

Ekkorra megértették, hogy a járványok kitörése és a láda ott-

tartózkodása között összefüggés van. Ezért úgy döntöttek, hogy
azt visszaadják az izraelitáknak.
Az izraelitákat azonban a filiszteusok továbbra is sanyargat-
ták. Akkor Sámuel beszédet intézett a vezetõkhöz:
3. Sámuel pedig szóla Izráel egész és szíveiteket elkészítitek az Úr-
házához, mondván: Ha ti teljes nak, és csak néki szolgáltok: ak-
szívetekbõl megtértek az Úrhoz, kor megszabadít titeket a Filisz-
és eltávolítjátok magatok közül teusok kezébõl.
*412
az idegen isteneket és Astarótot,

Azt, hogy az idegen istenek, többek között Astarót, létezõ

”személyek” voltak, a 11. fejezetben fogjuk tárgyalni.
*410 *412
Sámuel I. könyve 5 Sámuel I. könyve 7
*411
Sámuel I. könyve 6

234
 Kedves, olvasó. A korábbiakban említettük, hogy a misszio-
náriusok egyes idõszakokban azért nem támogatták az izraeli-
tákat, mert azok nem tartották be az általuk megszabott feltéte-
leket. Most azonban a helyzet változni látszott. Húsz év alatt a
körülmények gyökeresen megváltoztak. Az izraeliták “megtér-
tek”, azaz a misszionáriusok által szabott feltételeknek eleget
tettek. Ekkor már újra számíthattak azok támogatására.
5. Akkor Sámuel mondá: Gyûjtsé- hallották, hogy Izráel fiai összegyû-
tek össze egész Izráelt Mispába... lének Mispában, feljöttek a Filisz-
7. Mikor pedig a Filiszteusok meg- teusok fejedelmei Izráel ellen...
*413

Újabb ütközet volt készülõben. Az izraeliták csatába készül-

tek. Ezúttal azonban a misszionáriusokkal a hátuk mögött:
10. És lõn, hogy a mikor Sámuel az dörge nagy hangon azon a
égõáldozatot végezé, eljövének a napon a Filiszteusok felett
Filiszteusok, hogy Izráel ellen har- és annyira megzavarta õket,
coljanak. Az Úr pedig menny- hogy megverettetének Izráel elõtt.
(*351)

A misszionáriusok jármûvei nem tettek egyebet, minthogy

többször dübörögve elhúztak a filiszteusok feje fölött. Ez olyany-
nyira megzavarta és megijesztette õket, hogy az izraeliták
könnyedén elbánhattak velük...
Ezután hosszú ideig Sámuel volt Izráel bírája. Õ volt a törvény.
Mikor megöregedett, és már nem tudta ellátni kötelességét,
akkor a fiai léptek a helyébe. De azok visszaéltek a hatalmuk-
kal. A korrupció mindent elborított.
1. És lõn, hogy a mikor Sámuel kik Beérsebában bíráskodtak.
megvénhedett, az õ fiait tevé bí- 3. De fiai nem járának az õ útjain,
rákká Izráel felett. hanem a telhetetlenség után indu-
2. Elsõszülött fiának pedig Joel lának, és ajándékokat fogadának
volt a neve és a másodiknak Abia, el, és elfordíták az igaz ítéletet.
*414

Az emberek ezt látva elégedetlenkedni kezdtek. A korrupt

bírák helyett királyt akartak. Abban bíztak, hogy akkor majd a
helyzet meg fog változni.
4. Összegyûlének azért Izráelnek künk királyt, a ki ítéljen felettünk,
minden vénei, és elmentek Sá- mint minden népnél szokás.
muelhez Rámába. 6. Azonban Sámuelnek nem tet-
5. És mondának néki: Ímé te meg- szék a beszéd, hogy azt mondák:
vénhedtél, és fiaid nem járnak Adj nékünk királyt, a ki ítéljen fe-
útaidon; most azért válaszsz né- lettünk...
*415

*413,(*351) *414,*415
Sámuel I. könyve 7 Sámuel I. könyve 8

235
 Mit tett? Felvette a misszionáriusokkal a kapcsolatot. Jelen-
tette, hogy a nép elégedetlenkedik, és királyt akar. Hozzáfûzte
azonban, hogy neki ez egyáltalán nem tetszik...
A készüléken keresztül a következõ válasz jött:
7. És monda az Úr Sámuelnek: mát, a ki uralkodni fog felettök.
Fogadd meg a nép szavát min- 10. És Sámuel megmondá az Úrnak
denben, amit mondanak néked... minden beszédeit (amit a misszio-
9. Most azért hallgass szavukra; náriusok az adó-vevõn keresz-
mindazáltal tégy ellenök bizonysá- tül válaszoltak) a népnek, mely
got, és add tudtokra a király hatal- tõle királyt kért.
*416

Ugyanakkor a kapott utasításnak megfelelõen, Sámuel az em-

berekkel közölte a királyság, mint államforma, “kockázatát” is.
Éspedig azt, hogy mivel a hatalom egy személy, a király kezé-
ben összpontosul, ezért az vissza is élhet vele:

11. És monda: A királynak, a ki ural- ket, szõlõhegyeiteket és olajfás

kodni fog felettetek, ez lesz a ha-
talma: fiaitokat elveszi és szekér
vezetõivé és lovasaivá teszi
õket, és szekere elõtt futnak.
13. Leányaitokat pedig elviszi
kenõcskészítõknek, szakács-
néknak és sütõknek.
14. Elveszi legjobb szántóföldeite-
kerteiteket, és szolgáinak adja.
17. Barmaitokat megdézsmálja, és
ti szolgái lesztek néki.
18. És panaszkodni fogtok annak
idejében királyotok miatt, kit maga-
tok választottatok, de az Úr nem fog
meghallgatni akkor titeket.
*417

Hogy honnan vették ezeket a misszionáriusok? Az egész tér-

séget figyelemmel kísérték, így azokat a népeket is, ahol ki-
rály uralkodott. És nem egy esetben látták azt, hogy a király
népe fölött zsarnokoskodik, és visszaél hatalmával.
Ezt a kockázatot mindenképpen közölniük kellett az izraeli-
tákkal ahhoz, hogy azok dönteni tudjanak. Hozzáfûzték azon-
ban: ha a dolgok mégis rosszra fordulnak, akkor ne kérjék õket,
mivel önmaguk akarták ezt, és ezért viselniük kell a következ-
ményeket...
19. A nép azonban nem akart Sá- 20. És mi is úgy legyünk, mint a töb-
muel szavára hallgatni, és mon- bi népek, hogy királyunk ítéljen min-
dának: Nem! hanem király legyen ket is, és elõttünk járjon, és vezes-
felettünk. se a mi harczainkat.
*418

*416,*417,*418
Sámuel I. könyve 8

236
 Sámuel a vének döntését továbbította a misszionáriusok fe-
lé:
21. És miután Sámuel meghallgat- mondta azokat az Úrnak.
(*125)
ta a népnek minden szavát, meg-

Csak egy megjegyzés: a mai vallásos felfogás szerint az Úr

mindenható, mindent hall és mindent lát. Akkor meg minek
kellett Sámuelnek “tolmácskodnia”? Hiszen az Úr amúgy is min-
dent tudott már. Ebbõl is látszik, hogy igencsak baj van ezek-
kel az elképzelésekkel... Na de térjünk vissza a történések-
hez.
Sámuel a készüléken keresztül jelentette a misszionáriusok-
nak a vének döntését. Miután nem földi szövetségesei megvi-
tatták a kialakult helyzetet, közölték vele döntésüket: rendben,
legyen királyság.
22. És monda az Úr Sámuelnek: férfiainak: Menjetek el haza, ki-
Hallgass szavokra, és adj nékik ki az õ városába.
*419
királyt. És Sámuel monda Izráel

Kezdetét vette a konspiráció...

(*125),*419
Sámuel I. 8

237
 KIRÁLYVÁLASZTÁS

A történelemformáló eseményekben egy nem földi eredetû

társadalom küldöttei aktívan közremûködtek, de mindvégig a
háttérben maradtak. Ki kellett választaniuk azt a személyt, aki-
nek a kezébe hatalmat adnak. De mindezt a legutolsó pillana-
tig szigorúan titokban kellett tartani. Ugyanis sokan szerettek
volna királlyá lenni, ezért a jelölt a megválasztásáig életveszély-
ben volt.
A misszionáriusok a Benjámin nemzetségébõl való Saul ne-
vezetû fiatal férfit szemelték ki.
1. És volt egy ember a Benjámin ifjú és szép; õ nála Izráel fiai kö-
nemzetségébõl, kinek neve vala zül senki sem volt szebb; vállá-
Kis, Abielnek fia... tól felfelé magasabb vala az
2. És volt néki egy Saul nevû fia, egész népnél.
*420

A konspirációs események azzal vették kezdetüket, hogy Saul

apjának szamarai különös körülmények között eltûntek...
3. És elvesztek vala Kisnek, a Saul mellé egyet a szolgák közül, és
atyjának szamarai, és monda Kis kelj fel, menj el, keresd meg a
Saulnak, az õ fiának: Végy magad szamarakat.
*421

Nagy területeket jártak be, de az elveszett jószágokat sehol

nem találták. Nem is találhatták, mivel a különös eltûnés mö-
gött a misszionáriusok álltak...
4. És bejárá az Efraim hegységét,
és bejárta Salisa földét, de nem
találták meg; és bejárták Sáálim
földét, de nem voltak ott; és be-
járá Benjámin földét, de nem ta-
lálták meg.
5. Mikor pedig a Suf földére jutot-
tak, monda Saul az õ szolgájának,
a ki vele volt: Jer, térjünk vissza,
nehogy atyám elvetve a szama-
rak gondját, miattunk aggódjék.
6. Az pedig monda néki: Ímé az Is-
tennek embere most e városban
van, és az az ember tiszteletben áll;
mind az, a mit mond, beteljesedik.
Most azért menjünk el oda, talán
megmondja nékünk is a mi útunkat,
hogy merre menjünk.
*422

Mikor ahhoz a városhoz értek, ahol Sámuel élt, úgy döntöt-

tek, hogy segítséget kérnek tõle, hiszen õ a próféta.

10. És Saul monda az õ szolgájának: 14. Felmenének azért a városba. És

Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. mikor a városban menének, ímé ak-
Elmenének azért a városba, hol az kor jöve ki Sámuel velök szemben,
Istennek embere (Sámuel) volt. hogy a hegyre felmenjen.
*423

*420,*421,*422,*423
Sámuel I. könyve 9

238
 Egy nappal korábban azonban a misszionáriusok tudatták Sá-
muellel, hogy egy ember fog jönni, õ lesz a jelölt:
15. És az Úr kijelentette Sámuelnek zád egy embert a Benjámin föl-
füleibe (talán valamilyen minia- dérõl, és kend fel õt fejedelmül
tûr készülék?) , egy nappal az az én népem, Izráel felett, hogy
elõtt, hogy Saul eljött, mondván: megszabadítsa az én népemet a
16. Holnap ilyenkor küldök hoz- Filiszteusok kezébõl;...
*424

Ebbõl is jól látszik, hogy a szamarak eltûnése arra kellett,

hogy Saul vándorútra keljen. Amerre járt, a misszionáriusok a
magasból mindvégig figyelemmel kísérték az útját. Mikor egy-
napi járásnyira volt attól a várostól, ahol Sámuel élt, az adó-
vevõn keresztül közölték vele, hogy a jelölt meg fog hozzá ér-
kezni holnap... De nemcsak azt, hogy mikor várható az érkezé-
se, hanem pontos személyleírást is kapott...
17. Mikor pedig Sámuel meglátta ember, a kirõl szólottam néked, õ
Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az uralkodjék az én népem felett.
*425

Ezt a mondatot a krónikás fantáziája torzította ilyenné. Így

misztikusabbnak hat. Pedig semmi miszticizmus sem volt mö-
götte. Saul már termeténél fogva is rendkívüli jelenség volt.
Ezért nem volt nehéz róla a misszionáriusoknak személyleí-
rást adni.
18. Akkor Saul a kapu alatt Sá- énvelem, reggel pedig elbocsátlak
muelhez közeledék, és monda: téged, és megmondom néked mind
Ugyan mondd meg nékem, hol van azt, a mi szívedben van.
itt a nézõ (próféta) háza? 20. A szamarak miatt pedig, me-
19. Sámuel pedig felele Saulnak, és lyek tõled ezelõtt három nappal
monda: Én vagyok az a nézõ; menj elvesztek, ne aggódjál, mert
fel elõttem a hegyre, és egyetek ma megtaláltattak...
*426

Gondolom, nem kell ecsetelnünk azt, hogy Saul mennyire

meglepõdött. Ugyan honnan tudhatta volna Sámuel, hogy õ a
szamarait keresi, melyek három nappal korábban tûntek el...
Csodának tûnhetett, hogy Sámuel ezt tudja. Mintha természet-
feletti adottságai lennének. Amitõl próféta.
Pedig csak egy adó-vevõ készüléknek köszönhette mindezt...
Ugyanis, mivel a háttérben a misszionáriusok álltak, és nekik
volt köszönhetõ a szamarak eltûnése, ezért a készülék segít-
ségével Sámuelt errõl is informálták. Sõt, azt is megüzenték
Saulnak, hogy ne aggódjék, mert az állatok elõkerültek.

*424,*425,*426
Sámuel I. könyve 9

239
 Másnap reggel az események folytatódtak:
26. És korán felkelének. Történt
ugyanis, hogy hajnalhasadtakor
kiálta Sámuel Saulnak a felházba,
mondván: Kelj fel, hogy elbocsás-
salak téged. És felkelt Saul, és ki-
menének ketten, õ és Sámuel az
utczára.
27. Mikor pedig lemenének a vá-
ros végére, Sámuel monda Saul-
nak: Mondd meg a szolgának,
hogy menjen elõre elõttünk — és
elõre ment —, te pedig most állj meg,
hogy megmondjam néked az Is-
tennek beszédét.
*427

Olyan információ következett, mely ha kitudódik, az Saul ha-

lálát jelentette volna. Ugyanis a hatalomra törõk, ha megtudják,
hogy õ a jelölt, meggyilkoltatták volna.
1. Akkor elõvevé Sámuel az ola- Nem úgy van-é, hogy fejedelem-
jos szelenczét, és az õ fejére töl- mé kent fel az Úr téged az õ örök-
té, és megcsókolá õt, és monda: sége felett?
*428

Most, hogy Saul Sámuelnél járt, sokan szerezhettek errõl tu-

domást, így azok is, akik a jelölt életére törtek. Ezért meg kel-
lett szervezni a biztonságos utat visszafelé. Hiszen útközben
Saul és szolgája ki volt szolgáltatva az esetleges merénylõk-
nek. Gondolom, mondanom sem kell, hogy megint csak a
misszionáriusok léptek színre. Mindenhová, amerre Saul útja
vezetett visszafelé, fegyveres személyeket helyeztek el. Ezek
feladata volt szavatolni az út biztonságát. Sámuel aprólékos uta-
sításokkal látta el Sault:
2. Mikor azért te most elmégy tõ- a szamarakat, melyeknek kere-
lem, találkozni fogsz két ember- sésére indultál vala; és ímé, a te
rel a Rákhel sírja mellett, Benjá- atyád felhagyott már a szamarak-
min határában, Selsáhnál, a kik kal, és miattatok aggódik, mond-
azt mondják néked: Megtalálták ván: Mit tegyek a fiamért?
*429

Akárcsak egy kémtörténet.

Két emberrel kellett találkoznia Rákhel sírja mellett. Sem õ
nem tudta, hogy hogyan néz ki majd az a két ember, sem õk
nem tudták, hogy kire várnak. Ezért a megbeszélt jel, amirõl
egymást felismerik, a következõ volt: ”Megtalálták a szamara-
kat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád
felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván:
Mit tegyek a fiamért?”
Hogy miért kellett azokkal az emberekkel találkoznia? En-
nek nincs nyoma a szövegekben. Olyannyira titkos volt a kons-
piráció, hogy még Sámuel is hallgat errõl a részletrõl a könyvé-
ben...

*427 *428,*429
Sámuel I. könyve 9 Sámuel I. könyve 10

240
 Valószínûleg ezektõl a személyektõl kapott valamit. Valamit,
amit a misszionáriusok küldtek neki. Lehet, hogy egy olyan
tárgyat, amilyen egykoron Mózesnek is volt...
Mert ha csak azért találkoztak volna, hogy elkísérjék õt az
úton, akkor Sámuel is adhatott volna mellé testõröket.
Miután találkozott ezzel a két titokzatos személlyel:
3. És mikor onnan tovább mégy, tenhez; az egyik három gödölyét
és a Thábor tölgyfájához jutsz, visz, a másik visz három egész
három ember fog téged ott talál- kenyeret, és a harmadik visz egy
ni, kik Béthelbe mennek fel az Is- tömlõ bort.
*430

Újabb három ismeretlennel kell találkoznia a Thábor tölgyfá-

jánál. Arról fogja majd õket felismerni, hogy az egyiküknél há-
rom gödölye, a másiknál három kenyér, a harmadiknál egy tömlõ
bor lesz. Mikor megkérdezi õket, hogy merre tartanak, azok
azt fogják felelni, hogy Béthelbe mennek az Istenhez...
4. És azok békességesen kö- adnak néked; te pedig vedd el
szöntenek téged, és két kenyeret azokat kezökbõl.
*431

Ez volt a megbeszélt jel. A kenyerekbe valami bele volt süt-

ve...
5. Azután eljutsz az Isten hegyé-
re, hol a Filiszteusok elõõrsei
vannak. Mikor pedig bemégy oda
a városba, a próféták seregével
fogsz találkozni, kik a hegyrõl jõ-
nek le, elõttök lant, dob, síp és
hárfa lesz (errõl fogja õket fel-
ismerni), és õk magok prófétál-
nak.
7. Akkor az Úrnak lelke reád fog
szállani, és velök együtt prófétál-
ni fogsz,...
*432

Ezek a “próféták” szintén a konspiráció részesei voltak. Azért

“próféták”, mert abban az idõben ugyan kinek szúrt volna sze-
met, ha egy csoport ember, hangszerekkel kísérve, énekeket
énekel az “Úr dicsõségét zengve”. Ez akkor megszokott volt.
Természetesen a jelölt útközben találkozhatott más vallási
fanatikusokkal is, akik mintegy demonstrálva hitüket — ”zengték
istenük dicsõségét”.
De Saul a kapott instrukciók szerint arról ismeri majd fel õket,
hogy ”elõttök lant, dob, síp és hárfa lesz.”
A kívülállóknak természetesen semmi nem tûnt fel az
”álprófétákon”. Csak Saul tudta, hogy mirõl fogja majd õket
felismerni. Ezek dolga az volt, hogy maguk között elrejtsék õt.
Azt nem tudjuk, hogy kiktõl. De egy biztos: igencsak nagy
veszélyben lehetett, ha ennyire kémregénybe illõ konspiráció
folyt azért, hogy épségben eljusson valahova...
*430,*431,*432
Sámuel I. könyve 10

241
 Sámuel azon kijelentése, hogy az “Úr” lelke meg fogja száll-
ni, nem azt jelenti, hogy majd csoda fog történni, és õ prófétál-
ni fog. Ellenkezõleg! Ez utasítás volt. Amikor Saul találkozni
fog ezekkel a “prófétákkal”, akkor úgy fog tenni, mintha az “Úr
lelke” megszállná õt, beáll a többiek közé, és elvegyül a “pró-
féták” csapatában. Ezzel a rá vadászók õt szem elõl fogják té-
veszteni...
Mikor elért a kijelölt helyre, ott várnia kellett a következõ
utasításra:
8. Most azért menj le én elõttem Hét napig várakozzál, míg hozzád
Gilgálba, és ímé én lemegyek te- megyek, és akkor tudtodra
hozzád, hogy égõáldozatot áldoz- adom, hogy mit cselekedjél.
zam és hálaáldozatot hozzak.
*433

Hogy milyen utasításokat kapott, arról a szövegek megint csak

nem szólnak. A misszionáriusok szerepe ebben a konspirá-
cióban az volt, hogy technikájukkal segítették annak összehan-
golását. Például azzal is, hogy Sámuel a távolban lévõ ügynö-
kökkel rádió útján tarthatta a kapcsolatot...
Nyilvánvaló, hogy Saul életét addig kellett megóvni, míg a
vének királlyá nem választják. Akkor ugyanis már nem lett vol-
na értelme merényletet elkövetni ellene.
És eljött a királyválasztás napja:
17. És összehívta Sámuel a népet Isteneteket, a ki megszabadított ti-
Mispába az Úrhoz (a ládához). teket minden bajaitokból és nyo-
18. És monda Izráel fiainak: Így morúságaitokból; és azt mondot-
szól az Úr, Izráelnek Istene: Én tátok néki; Adj királyt nékünk. Most
hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és azért álljatok az Úr elé a ti nemzet-
én szabadítottalak meg titeket az ségeitek és ezreitek szerint.
égyiptombeliek kezébõl és mind 20. És mikor elõállatá Sámuel Iz-
amaz országok kezébõl, melyek ráelnek minden nemzetségét, ki-
sanyargatának titeket. választaték sors által Benjámin
19. Ti pedig most megvetettétek a ti nemzetsége.
*434

Azt erõsen meg lehet kérdõjelezni, hogy a sorshúzás “tiszta”

volt-e. Ugyanis tudjuk, hogy a színfalak mögött a misszionáriu-
sok közremûködésével sok különös dolog történt, éspedig
konspirációs alapon, a legnagyobb titokban. Semmit sem bíz-
tak a véletlenre.
A misszionáriusok már jóval korábban Sault jelölték meg ki-
rályként, ezért a választás körüli minden más felhajtás csak
színjáték volt.
21. Akkor elõállatá a Benjámin zanépe; azután kiválasztaték
nemzetségét az õ házanépei sze- Saul, Kisnek fia; és keresék õt,
rint, és kiválasztaték a Mátri há- de nem találták meg.
*435

*433,*434,*435
Sámuel I. könyve 10

242
 Ne feledjük, hogy a királyt választók a láda közelében voltak
ekkor. Az egész választás a misszionáriusok által megírt forga-
tókönyv szerint zajlott...
22. Megkérdezték azért ismét az És az Úr monda: Ímé õ a holmik
Urat (mindenki füle hallatára) : közé rejtõzék el.
*436
Vajjon eljön-é ide az az ember?
A láda mindenki füle hallatára megszólalt. Nem azért tudta az
“Úr”, hogy hol bújt meg Saul, mert mindenható, hanem mert a
misszionáriusok utasítására bújtatták oda el õt.
Nyilván senki sem vonta kétségbe a jelenlévõk közül az “Úr
szavát”.
23. Akkor elfutának, és elõhozták népnek: Látjátok-é, a kit válasz-
õt onnan. És mikor a nép közé ál- tott az Úr? hogy nincsen hozzá
la, kimagaslék az egész nép kö- hasonló az egész nép között!
zül vállától kezdve felfelé; Akkor felkiálta az egész nép, és
24. És Sámuel monda az egész monda: Éljen a király!
*437

De vajon miért kellett az utolsó pillanatig a jelöltet elrejteni?

A tömegben minden bizonnyal ott voltak azok is, akik
”megbízást kaptak” Saul meggyilkolására. Így, miközben a ce-
remónia folyt, bármelyikük feltûnés nélkül odaléphetett volna
Saul mögé, és csendben, hangtalanul egy éles pengével végez-
hetett volna vele. Mire a többiek észrevették volna ezt, a me-
rénylõ már elvegyülhetett a tömegben.
Ekkor pedig a misszionáriusok terve meghiúsult volna.
Mindezt elõre látva bújtatták el õt az utolsó pillanatig.
Az elõre gondosan kidolgozott tervnek köszönhetõen a ki-
rályválasztási színjáték tökéletesen sikerült. Az emberek elfo-
gadták Sault királyukká.
Ennek azonban nem mindenki örült. Ezek voltak azok a kö-
rök, akiktõl Sault a királyválasztás idõpontjáig meg kellett óvni.
27. Némely kaján emberek azon- ajándékot nem vivének néki. Õ
ban azt mondák: Mit segíthet ez pedig olyan volt, mintha semmit
rajtunk? és megvetették õt és sem hallott volna.
*438

Sehogyan sem értették, hogy miért nem sikerült likvidálniuk

még idejében a jelöltet. Pedig erre a legjobb bérgyilkosokat
“szerzõdtették”...
Csak egy apróságról nem tudtak: nem Sámuellel és annak
embereivel álltak szemben, hanem a konspirációt kitervelõ és
a háttérbõl azt mindvégig koordináló misszionáriusokkal. Ve-
lük és technikájukkal szemben pedig még a “legjobb” bérgyil-
kosoknak sem volt semmi esélyük...
*436,*437,*438
Sámuel I. könyve 10

243
 SAUL

Az izraeliták elsõ királya kezdetben élvezte a misszionáriu-

sok támogatását. Rendszeresen kommunikált velük:
18. És monda Saul Ahijának: Hozd dája akkor Izráel fiainál vala.
(*124)
elõ az Isten ládáját; mert az Isten lá-

Más szavakkal: hozd elõ az adó-vevõt, mert beszélni akarok

velük...
Mindössze két év telt el azonban megválasztása óta, amikor
közte és szövetségesei között feszültté vált a viszony.
1. Saul harmincz éves volt, mikor ki- ráel felett két esztendeig.
*439
rálylyá lett és mikor uralkodék az Iz-

Mivel a viszony megromlott, ezért már nem számíthatott rá-

juk. Nem válaszoltak neki a készüléken keresztül:
37. És megkérdezé Saul az Istent: ráelnek kezébe adod-é õket? De õ
Lemenjek-é a Filiszteusok után? Iz- nem felelt néki azon a napon.
*440

A misszionáriusok megbánták, hogy Sault választották:

10. Akkor szóla az Úr Sámuelnek,
mondván:
11. Megbántam, hogy Sault király-
lyá tettem, mert eltávozott tõlem,
és beszédeimet nem tartotta meg.
Sámuel pedig felháborodék és
kiálta az Úrhoz egész éjszaka.
*441

Úgy tûnik, hogy Sámuel és a misszionáriusok valamin erõ-

sen összevitatkoztak. Veszekedtek...
Késõbb Sámuel üzenetet vitt a misszionáriusoktól Saulnak:
26. Sámuel pedig monda Saulnak: Úr is megvetett téged, hogy ne légy
Nem térek vissza veled, mert meg- király Izráel felett.
*442
vetetted az Úrnak beszédét, és az

Mivel a király nem követte azok utasításait, így kegyvesztett

lett.
35. És Sámuel nem látogatá meg
többé Sault egész halálának idejéig;
de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az
Úr pedig megbánta, hogy királylyá
tette Sault Izráel felett.
*443

De nemcsak ezen okok vezettek a király kegyvesztettségé-

hez. Úgy tûnik, nem tudta elviselni a hatalom terhét és elméje
kezdett megbomlani.

(*124),*440 *441,*442,*443
Sámuel I. könyve 14 Sámuel I. könyve 15
*439
Sámuel I. könyve 13

244
 Volt olyan eset, mikor fegyveres csapatainak megparancsolta,
hogy egész nap addig senki sem ehet egy falatot se, míg nem
gyõznek. De volt rá más példa is:
14. És az Úrnak lelke eltávozék Saul- szolgáidnak, kik körülötted van-
tól, és gonosz lélek kezdé gyö- nak, hogy keressenk olyan em-
törni õt, mely az Úrtól küldetett. bert, a ki tudja a hárfát pengetni,
15. És mondának Saul szolgái né- és mikor az Istentõl küldött go-
ki: Ímé most az Istentõl küldött nosz lélek reád jön (valamiféle
gonosz lélek gyötör téged! roham), pengesse kezével, hogy
16. Parancsoljon azért a mi urunk te megkönnyebbülj.
*444

Úgy tûnik, hogy Saulnak valamiféle rohamai voltak.

*444
Sámuel I. könyve 16

245
 DÁVID

Mivel a misszionáriusok rádöbbentek arra, hogy tévedtek és

Saul képtelen igazságosan és kiszámíthatóan uralkodni, ezért
más jelölt után néztek. Azonban õ volt hatalmon, ezért minde-
zek a történések megint csak a legnagyobb titokban zajlottak.
1. És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan szarudat olajjal és eredj el; én elkül-
meddig bánkódol még Saul miatt, ho- delek téged a Bethlehemben lakó Isai-
lott én megvetettem õt, hogy ne ural- hoz, mert fiai közül választottam ma-
kodjék Izráel felett? Töltsd meg a te gamnak királyt.
*445

Úgy tûnik, hogy a misszionáriusok találtak egy jelöltet. De

Sámuel aggodalmaskodott, mert mi lesz, ha mindez Saul tudo-
mására jut?
2. Sámuel pedig monda: Hogyan 3. És hívd meg Isait az áldozatra, és
menjek el!? Ha meghallja Saul, én tudtodra adom, hogy mit csele-
megöl engemet. És monda az Úr: kedjél, és kend fel számomra azt, a
Vígy magaddal egy üszõt, és azt kit mondándok néked.
mondjad: Azért jöttem, hogy az Úr-
*446
nak áldozzam.
A misszionáriusok újra csak akcióba léptek. Az, akit kivá-
lasztottak, egy Dávid nevezetû fiatal ember volt.
Sámuel eleget tett az utasításnak. A misszionáriusok most
már Dávidot támogatták a hatalmon lévõ Saullal szemben.
Igen ám, de nem volt egyszerû eltávolítani a király szemé-
lyét. Hiszen törvényesen Saul volt az uralkodó. Ezért idõre volt
szükség ahhoz, hogy Dávid hatalomra kerüljön.
Nemsokára azonban Saul király tudomására jutott, hogy Dá-
vid a misszionáriusok támogatásával a trónjára tör. Ezért üldöz-
te õt és embereit.
Egy alkalommal Dávid felkereste Akhimélek papot Nóbban.
Ezt Saul megtudta. Ezért kérdõre vonta:
9. Akkor felele az Edomita Doég, a 12. És monda Saul: Halld meg most
ki Saul szolgái közt állott: Én lát- te, Akhitóbnak fia! Õ pedig mon-
tam, hogy az Isai fia (Dávid) Nób- da: Imhol vagyok uram.
ba ment vala az Akhitób fiához, Ak- 13. És monda néki Saul: Miért ütöt-
himélek paphoz. tetek pártot ellenem, te és Isainak
10. A ki õ érette megkérdé az Urat fia, hogy kenyeret és kardot adtál
(az adó-vevõn keresztül), és elesé- néki, és õ érette megkérdezéd az
get adott néki, sõt a Filiszteus Gó- Istent...?
liáth kardját is néki adá. 14. És felele Akhimélek a király-
11. Akkor elkülde a király, hogy el- nak és monda:...
hívják Akhimélek papot, az Akhitób 15. Vajjon csak ma kezdém-e az Is-
fiát és atyjának egész házanépét, a pa- tent õ érette megkérdezni?...
*447
pokat, a kik Nóbban valának; és eljö-
vének mindnyájan a királyhoz.

*445,*446 *447
Sámuel I. könyve 16 Sámuel I. könyve 22

246
 Abban az idõben, úgy tûnik, nemcsak egy adó-vevõ volt az
izraelitáknál. A szövegek szerint a láda Saulnál volt (*124), de
ugyanakkor Sámuel is kommunikált velük, és mások is, töb-
bek között Akhimélek pap is, méghozzá rendszeresen.
Sõt, talán Akhimélek a misszionáriusok egyik beépített ügy-
nöke volt, és így részese volt a Saul elleni, misszionáriusok
által támogatott konspirációnak. Ezért Saul õt és társait megö-
lette.
Emlékezzünk vissza, hogy Saul a konspiráció során, mely az
õ királlyá választására irányult, titokzatos személyekkel talál-
kozott. Hogy miért kellett velük találkoznia, arról a szövegek-
ben nincs információ. Minden bizonnyal azok átadtak neki va-
lamit... Valamit, amit nagy titokban kellett tartani. Ami segítette
a konspiráció koordinálását. Egy személyi adó-vevõt...
Késõbb, amikor a misszionáriusok immár Dávidot támogat-
ták, semmi sem zárja ki azt, hogy õneki is volt a birtokában egy
hasonló készülék:
1. Értesíték pedig Dávidot, mondván: a Filiszteusokat, és szabadítsd meg
Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehil- Kehillát.
la ellen, és dúlják a szérûket. 3. A Dávid emberei azonban mon-
2. Akkor megkérdezé Dávid az Urat, dának néki: Ímé, mi itt Júdában is
mondván: Elmenjek és leverjem-é félünk, mennyivel inkább, ha Ke-
ezeket a Filiszteusokat? És monda hillába megyünk a Filiszteusok tá-
az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le borára.
*448

Az emberei féltek a filiszteusoktól. Nem hittek abban, hogy

képesek azokat legyõzni. Ezért Dávid újra csak kapcsolatba
lépett a misszionáriusokkal:
4. Akkor Dávid ismét megkérdezé hillába, mert én a Filiszteusokat
az Urat, az Úr pedig válaszola néki, kezedbe adom.
*449
és monda: Kelj fel, és menj el Ke-

Azaz a misszionáriusok fegyveres támogatást ígértek neki. A

támogatásuknak köszönhetõen a filiszteusok Dávid csapataitól
megsemmisítõ vereséget szenvedtek el.
De eközben Saul megtudta, hogy ellenfele Kehillában tartóz-
kodik. Ezért fegyveresekkel elindult oda, hogy kézre kerítse.
De Dávid kémei jelentették, hogy az uralkodó mire készül.

*448,*449
Sámuel I. könyve 23

247
 Ezért az új jelölt tanácsért szövetségeseihez, a misszionáriu-
sokhoz fordult:
9. Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Abjáthár papnak: Hozd elõ az efódot.
Saul õ ellene gonoszt forral, mondá
*450

Az efód egyértelmûen azon technikusok öltözékéhez tarto-

zott, akik korábban a láda mellett teljesítettek szolgálatot (*164).
Így mindenképpen valamilyen szerepe volt a készülék üzemel-
tetésében. A kapcsolatfelvételhez szükség volt rá...
10. És monda Dávid: Uram, Izráel 11. Vajjon kezébe adnak-é engem Ke-
Istene! bizonynyal meghallotta a te hilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a
szolgád, hogy Saul ide akar jõni mint hallotta a te szolgád? Óh Uram,
Kehillába, hogy elpusztítsa a vá- Izráel Istene, mondd meg a te szolgád-
rost miattam. nak! És monda az Úr: Lejön.
*451

A misszionáriusok ugyanis a magasban keringõ jármûveikrõl

látták, ahogy Saul nagyszámú fegyveres csapat élén a város
irányába tart.
12.ÉsmondaDávid:VajjonSaulkezébe embereimet?ÉsmondaazÚr:Kezébead-
adnak-é Kehilla lakosai engem és az én nak.
*452

Ne feledjük, a misszionáriusoknak több városban voltak beé-

pített ügynökeik. Így azok jelentésébõl látszott, hogy Kehilla
lakosai annyira félnek Saultól, hogy inkább kiadják neki Dávi-
dot és embereit, csak mentsék az életüket.
A misszionáriusoktól kapott információ nyomán Dávid úgy
döntött, hogy elhagyja a várost. Ez a fontos információ az életét
mentette meg...
Máskor is, amikor Dávid fel kívánta venni a kapcsolatot a
misszionáriusokkal, ebben az efódnak fontos szerep jutott:
7. És monda Dávid Abjáthár papnak, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget?
az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem Utólérem-é õket? És monda néki: Ül-
az efódot. És Abjáthár oda vivé az efó- dözzed, mert bizonyosan utóléred, és
dot Dávidhoz. szabadulást szerzesz.
(*167)
8. És megkérdezé Dávid az Urat,

Mivel a misszionáriusok Dávidot támogatták Saullal szemben,

aki hatalmon volt, ezért nem valószínû, hogy passzívan kivár-
tak, hogy egyszer majd csak történik valami az uralkodóval...
Hiszen törvényellenesen nem lehetett õt eltávolítani. A “leg-
jobb” megoldás az volt, ha Saul egy csatában hal meg. Hiszen
egy csatában bárki az életét veszítheti. Ezen senki sem csodál-
kozna, és senkinek sem tûnne fel...
*450,*451,*452 (*167)
Sámuel I. könyve 23 Sámuel I. könyve 30

248
 A szövegek szerint:
1. És megütközének a Filiszteusok Iz-
ráellel, és elfutottak Izráel férfiai a Fi-
liszteusok elõl, és elhullának a seb
miatt a Gilboa hegységén.
2. A Filiszteusok pedig utólérték
Sault és az õ fiait, és megölték a Fi-
liszteusok Jonathánt, Abinádábot
és Málkiusát, a Saul fiait.
3. És a küzdelem igen heves lõn Saul
ellen, mikor megtalálták õt a kézí-
ves emberek, és igen megrettene a
kézívesektõl.
4. És monda Saul az õ fegyverhor-
dozójának: Húzd ki kardodat, és
szúrj keresztül azzal engem, hogy
valami módon reám ne jõjjenek e
körülmetéletlenek, és keresztül-
szúrjanak engemet és gúnyt üzze-
nek belõlem. De fegyverhordozója
nem akará, mert nagyon félt. Akkor
Saul vevé a kardot és belébocsát-
kozék.
5. És fegyverhordozója a mint meglát-
ta, hogy Saul meghalt, õ is belébocsát-
kozék az õ kardjába, és vele együtt
meghala.
6. És meghala Saul és az õ három fia és
fegyverhordozója, sõt emberei is
mindnyájan egyenlõképpen azon a
napon.
*453

Ugye elsõre ebben a történetben nincs semmi különös? Fel-

merül azonban egy kérdés: vajon a szövegek honnan veszik
azt, hogy Saul mit mondott, és mit tett. Hiszen a szemtanúk
mindannyian odavesztek. Õ és az összes embere. Így azok kö-
zül senki sem maradt, aki elmondhatta volna az utókornak, hogy
mi történt, és milyen szavak hangzottak el az utolsó pillanatok-
ban.
Ebbõl is látszik, hogy ez egy kreált történet. Senki sem tudja,
hogy Saul hogyan halt meg. Ugyanis, ha a filiszteusok ölik meg,
akkor büszkélkedtek volna vele. De ennek semmi nyoma.
Lehet, hogy valóban önkezével vetett véget az életének. Le-
het...
De mivel már nagyon útjában volt a misszionáriusoknak, és
azok terveinek...
Hiszen attól jobb alkalmat találni sem lehetett Saul likvidálá-
sára, mint egy heves lefolyású csata...
Ugyanis korábban Saul kapott egy üzenetet a misszionáriu-
soktól, mely Sámuelen keresztül érkezett. De Sámuel ekkor
már halott volt...
A szövegek szerint a király felkeresett egy halottidézõt. Hogy
az ki volt? Halottidézõ? Vagy ügynök?
6. És megkérdezé Saul az Urat, de az szonyt, hogy elmenjek hozzá, és meg-
Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem kérdezzem õt. Szolgái pedig mondá-
az Urim, sem a próféták (õk voltak a nak néki: Ímé, Endorban van egy ha-
misszionáriusok ügynökei) által. lottidézõ asszony.
7. Akkor monda Saul az õ szolgáinak: 8. Másnak tetteté azért Saul magát,
Keressetek nékem egy halottidézõ as- és más ruhákat vevén magára, elméne

*453
Sámuel I. könyve 31

249
 õ és vele két férfi; és elmenének éjjel
az asszonyhoz, és monda: Mondj jö-
vendõt nékem halottidézés által, és
idézd fel nékem azt, a kit mondok né-
ked.
11. Monda azért az asszony: Kit
idézzek fel néked? És õ monda: Sá-
muelt idézd fel nékem.
13. És monda néki a király: Ne félj!
Ugyan mit láttál? Az asszony pedig
monda Saulnak: Istenfélét látok fel-
jõni a földbõl.
14. És õ monda néki: Milyen ábrázata
van? Õ pedig monda: Egy vén ember
jõ fel, és palást van rajta. És megisme-
ré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá
magát arczczal a föld felé, és tisztessé-
get tõn néki.
*454

Egy pillanatra álljunk meg. Egy biztos: Saul Sámuelt nem lát-
ta. Csak a “halottlátó” látta. Így Saul mindenképpen az asszony
elmondására volt kénytelen hagyatkozni.
Namost. Ne legyünk annyira naivak, hogy azt higgyük, a
misszionáriusok a fontos történéseket a véletlenre bízták. Ab-
ban az idõben kiterjedt ügynökhálózattal rendelkeztek. Miért
pont ez az asszony ne tartozott volna közéjük?
Hiszen azt, amit õ mondott, senki sem volt képes ellenõriz-
ni. És az ellenkezõjét sem bebizonyítani... Így Saulnak azt mond-
hatott, amit korábbi támogatói közölni kívántak vele...
15. Sámuel pedig monda Saulnak: mint általam megmondotta vala: el-
Miért háborgattál, hogy felidéztettél vette az Úr a királyságot a te ke-
engemet? És felele Saul: Igen nagy zedbõl, és adta azt a te társadnak,
szorultságban vagyok; a Filiszteusok Dávidnak.
hadakoznak ellenem, az Isten pedig el- 18. Mivel nem hallgattál az Úrnak
távozéktõlem,ésnemfelelmárnékem szavára, és nem hajtottad végre az
sem próféták által, sem álomlátás ál- õ felgerjedt haragját az Amálekitá-
tal; azért hívtalak téged, hogy meg- kon: azért cselekszik most így ve-
mondjad nékem, mit kelljen cseleked- led az Úr.
nem? 19. És az Úr Izráelt is veled együtt a
16. És monda Sámuel: Ugyan miért Filiszteusok kezébe adja, te pedig
kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott holnap fiaiddal együtt velem leszesz.
tõled és ellenségeddé lõn?! Izráelnek táborát is a Filiszteusok ke-
17. És a szerint cselekedett az Úr, a zébe adja az Úr.
*455

Mikor Saul ezt meghallotta, önkívületbe esett. Megijedt, hiszen

korábbról tudta, hogy a misszionáriusok nem tréfálnak...
20. Akkor Saul a maga egész nagysá- semmierõnemvalabenne,mertegész
gában hirtelen a földre esék, mert na- nap és egész éjjel semmit sem evék.
*456
gyon megrémüle Sámuel szavaitól; és

Mint láttuk, az ígéretüket beváltották...

Szabaddá téve ezzel a jelöltjük, Dávid elõtt a trónhoz vezetõ
utat.
Egyértelmûen látható, hogy a történések mögött mindvégig
ott voltak a misszionáriusok...
*454,*455,*456
Sámuel I. könyve 28

250
 A “JÁRÁS DOBOGÁSA”

Miután Saul meghalt, kezdetét vette a trónért való viszályko-

dás Dávid hívei és Saul családja között. Ebben a viszályban a
misszionáriusok támogatásának köszönhetõen Dávid pozíciói
egyre javultak.
De az országot továbbra is fenyegette kívülrõl az ellenség.
22. Azután ismét feljövének a Fi- faim völgyében.
*457
liszteusok, és elszéledének a Ré-

Mivel az országot újabb támadás érte, ezért Dávid megint csak

nem földi szövetségeseihez fordult fegyveres támogatásért:

23. Megkérdé azért Dávid az Urat, ki jén indulásnak zaját fogod

ezt felelé: Ne menj most reájok; ha-
nem kerülj a hátuk mögé, és a sze-
derfák ellenében támadd meg õket.
24. És mikor a szederfák tete-
hallani, akkor indulj meg,
mert akkor kimegy te elõt-
ted az Úr, hogy megverje a
Filiszteusok táborát.
*458

Ez az idézet rendkívül fontos információt hordoz. Ugyanis

egyértelmû, hogy Dávid csapatai akkor lendültek támadásba,
amikor a szederfák irányából felhangzott egy jármû “motorza-
ja” — indulásnak zaja —, mely kis magasságban repült.
Nyilvánvaló, hogy abban a korban nem ismertek semmilyen
jármûvet a szekereken és azokhoz hasonlókon kívül. Pláne
nem olyat, mely a levegõben repült. Akkor meg hogyan is tud-
ták volna nevén nevezni azt, amit hallottak?
Ugyanis egy másik szövegrészben ugyanezt a “motorzajt” más-
képpen említik:
14. Azért Dávid ismét megkérdé 15. És mikor hallándod a járás
az Istent, és monda az Isten néki: dobogását a szederfák te-
Ne menj fel utánuk, hanem fordulj tején, akkor menj ki a via-
el tõlök, és menj reájok a szeder- dalra; mert az Isten te elõt-
fák irányában; ted megyen, hogy megverje
a Filiszteusok táborát.
(*369)

Itt ugyanazt a hangot, amit a szöveg “indulásnak zaja”-ként

emleget, most “járás dobogásának” nevezi. Ez azért van, mert
egyszerûen nem tudták, mi az, amit hallanak. Ez a hang egyfaj-
ta ütemes “dobogás” volt, ami a levegõben haladó jármû moz-
gását kísérte.

*457,*458 (*369)
Sámuel II. könyve 5 Krónika I. könyve 14

251
 A misszionáriusok jármûtípusaival bõvebben a 10. fejezet-
ben fogunk majd foglalkozni. Egyelõre csak annyit, hogy isme-
rünk-e napjainkban olyan jármûvet, mely repülni képes, kis
magasságban is haladhat, és a hangja ütemes, hasonlít a “do-
bogáshoz”?
Igen! Úgy hívjuk, hogy helikopter...

12. ábra
Egy ütemes ”járás dobogása” hangot keltõ repülõ
eszköz, mely a ”szederfák tetejének” magasságában
is képes repülni...
Ez persze nem azt jelenti, hogy adott esetben az a jármû úgy
nézett ki, mint a mi harci helikoptereink. De mivel ugyanúgy
repült, ezért ugyanazok a aerodinamikai elvek vonatkoztak rá
is, mint napjaink gépmadaraira. A mûködési elvének ahhoz,
hogy a levegõben haladni tudjon, mindenképpen hasonlónak
kellett lennie.
Most rekonstruáljuk, hogy mi is történt.
Dávid az adó-vevõ segítségével megkérdezte, hogy az ütkö-
zethez megkapja-e a misszionáriusok fegyveres támogatását?
A készüléken keresztül azt válaszolták, hogy akkor indulja-
nak a csatába, amikor a szederfák magasságában ütemes do-
bogásszerû hangot fognak hallani. Ugyanis kis magasságban
egy harci helikopter repült a csatatér felé...
Amikor felhangzott az ütemes dobogás, néhány pillanat múl-
va feltûnt a jármû is. Elzúgott az izraeliták feje fölött. Egyene-
sen a filiszteusok irányába tartott...

252
 Dávid jelt adott csapatainak az indulásra.
A jármû rövid idõn belül az ellenség fölé ért. Ekkor fegyver-
zetével tüzet nyitott a filiszteusokra. Perceken belül oly nagy
volt a pusztítás, hogy az odaérkezõ izraeliták már nem is üt-
köztek komoly ellenállásba...
A Bibliában sokféle jármûtípusról tesznek említést a szöve-
gek. Részletesen fogunk majd velük foglalkozni. De most még
térjünk vissza egy kicsit Józsuéhoz. Emlékezzünk vissza arra,
hogy minden harci cselekményét a misszionáriusok jármûveik-
rõl fegyveresen biztosították. Több esetben is ezek a jármû-
vek tizedelték meg az ellenséget.
12. Mert elbocsátám elõttetek a da- a te fegyvered által, de nem a te
rázsokat, és ûzék azokat elõletek: kézíved által.
*459
az Emoreusok két királyát, de nem

Mit gondol, kedves olvasó, itt valóban darazsakról van szó?

Úgy hiszem, naiv dolog lenne feltételezni, hogy hirtelen a
semmibõl ezek a rovarok jelentek meg és kergették az ellen-
séget.
Sokkal inkább egy másik jármûtípusról van itt szó. E jármû
hangja távolról talán hasonlított a darázs, mint rovar, repülése
közben keltette hanghoz. De semmi köze a rovarhoz. Ugyanis
a misszionáriusok az izraelitáknak szemére vetik, hogy hány-
szor avatkoztak közbe és segítettek fegyvereikkel rajtuk, azok
pedig ezzel szemben nem tartották be a vállalt kötelezettsé-
geiket...

*459
Józsué könyve 24

253
 A HARCI LÉGI JÁRMÛVEK MEGJELENÉSE

Korábban említettük, hogy a repülõ jármûvek megjelenése

rettenetesen megrémítette az ellenséget. Azok, hátrahagyva
fegyvereiket, harci szekereiket hanyatt-homlok menekültek. Itt
nem segített az, hogy sokan voltak. Ugyanis nem emberkéz
által készített technikával álltak szemben.
De, kedves olvasó, lássuk, mit is láthattak valójában. Milyen
látvány tárult a szemük elé.
Mikor az ellenség szorongatta Dávid csapatait, az a misszio-
náriusok sürgõs segítségét kérte.
7. Szükségemben az Urat hívtam, S lá lakóhelyérõl (ahol a készülék
az én Istenemhez kiáltottam (az párja volt) szavamat, S kiáltásom
adó-vevõn keresztül): És meghal- eljutott füleibe.
*460

A misszionáriusok vették a készülék adását. Kevéssel ké-

sõbb megjelent egy harci jármû. Hogy milyen volt a látvány?
Szóljon errõl maga Dávid:
8. Akkor rengett és remegett a inogtak, és megrendülének, mert
föld, az égnek fundamentumai haragudott Õ.
*461

A jármûvet már távolról lehetett hallani, ahogy közeledett.

Hajtómûveinek hatalmas robaja messzirõl hallatszott. A dübör-
gés következtében szinte minden rezgett, rezonált erre a hang-
ra.
9. Füst szállt fel orrából, és emésztõ tûz szájából, izzószén gerjedt belõle.
*462

Mikor a jármû feltûnt, annak a hajtómûveibõl izzó gázsugár

tört elõ. Ahogy repült, hatalmas “füstfelhõt” húzott maga után,
ami nem egyéb, mint a hajtómû égésterméke.
11. A Khérubon ment és röpült, és a szelek szárnyain tünt fel.
*463

Itt egy másik jármûtípus — a kérub. Ahogy a jármû elhúzott

az ellenség feje felett, azt intenzív légmozgás kísérte. Hiszen a
hajtómûvek mûködésük közben igencsak nagy szelet kavar-
tak.
12. Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt, esõhullást, sürû felhõket.
*464

*460,*461,*462,*463,*464
Sámuel II. könyve 22

254
 Amerre a jármû elhaladt, az azt követõ “füstfelhõ” — gõzfel-
hõ — elnyelte a fényt, így alatta a földfelszínt kevesebb fény
érte, tehát sötétebb lett. De ez az égéstermék, a vízgõz, valami-
vel késõbb elkezdett a levegõbõl kicsapódni — esõhullást kelt-
ve. Hiszen a misszionárius jármûvek túlnyomó többségükben
folyékony oxigénnel és hidrogénnel mûködtek. Így hajtómû-
veiknek égésterméke nem volt egyéb, mint a vízgõz.
13. Az elõtte levõ fényességbõl Izzó szenek gerjedének.
*465

Ez a fényesség a hajtómûvek “torkolattüze”. Az a rész, ahol a

hajtóanyag intenzív égése megy végbe. Gondolom, mindenki
látott már rakétastartot. Emlékezzünk vissza, hogy ott, ahol a
rakéta fúvókáiból az izzó gázsugár kilép, milyen nagy erejû fény-
sugárzás tapasztalható.
14. És dörgött az égbõl az Úr, És a Magasságos hangot adott.
*466

A repülõ jármû hajtómûveinek a hangja. Gondoljunk csak itt

napjaink szuperszónikus vadászgépeire!
Megjelent a misszionárius jármû, mely azért jött, hogy Dávid
oldalán harcba bocsátkozzék. Elkezdte az ellenséget lõni...
15. Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
*467

Az orosz nyelvû Biblia verziója pontosabb. Ugyanitt a követ-

kezõket mondja: Kilõtte nyilait, és szétszórta azokat; villám-
mal villant, és megsemmisítette õket.
14.. Возгремел с небес Господь. и 15. Пустил стрелы, и рассеял их:
Всевышний дал глас Свой; блеснул молниею, и истребил их.

Az izraeliták ott álltak a harcmezõ szélén csatára készen. Fi-

gyelték azt, ahogy a fegyveres jármû az ellenség feje fölött kö-
röz és fegyvereivel tizedeli azt.
14. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti 17. Nem kell néktek harczolno-
pedig veszteg legyetek. tok, hanem csak álljatok veszteg,
(*357)
és lássátok az Úrnak szabadítá-
sát rajtatok...
(*359)

Az ellenség harcedzett férfiakból álló fegyveres csapatai pil-

lanatok alatt egy felzúdult hangyabolyhoz lettek hasonlóak. Jaj-
veszékelve menekültek. Ki merre látott.

*465,*466,*467 (*359)
Sámuel II. könyve 22 Krónika II. könyve 20
(*357)
Mózes II. könyve 14

255
 Mindenfelé halottak hevertek. Amikor már eléggé nagy lett
az ellenség vesztesége, csak akkor indultak meg az izraelita
fegyveresek. Nem volt nehéz elbánniuk a halálra rémült túlé-
lõkkel...
Ezért, kedves olvasó, ha a Bibliában olyan szöveggel találko-
zik, hogy: ”kezébe adta az Úr az õ ellenségét, és vágák egé-
szen...”, vagy “csodálatos gyõzelmet aratott, mert az Úr volt õ
vele”, akkor csak gondoljon a fentebb elmondottakra...

256
 SALAMON TEMPLOMA

A korábbiakban részletesen foglalkoztunk a frigyládával, más

néven a szövetség vagy bizonyság ládájával. A láda, mely az
izraeliták és a misszionáriusok közötti kapcsolattartást szol-
gálta, egy rádió adó-vevõ készüléket rejtett. Ez az izraelitáknál
hosszú ideig egy sátorban volt, amit szent hajléknak, vagy szent
sátornak is neveznek a szövegek. Mindaddig, míg a pusztában
vándoroltak, vagy új hazájuk elfoglalásakor a területszerzõ üt-
közeteket vívták, ez gyakran változtatott helyet.
Olyan is elõfordult, hogy a gyõztes ütközet után az ellenség
zsákmányként magával vitte (*406).
Mikor, a helyzet az újhazában stabilizálódott, és a területszerzõ
csaták megritkultak, már lehetett azt tervezni, hogy a ládát egy
elõre kijelölt helyen felépített épületben helyezzék el. Végle-
gesen.
Ezt már Dávid király “tervbe vette”, de csak fia, Salamon, akit
bölcs Salamonként is ismerünk, valósította meg. Õ építette meg
a láda végleges “hajlékát”.
2. És külde Salamon Hírámhoz, lõl, úgy hogy semmi ellenségem és
ezt izenvén néki: senkitõl semmi bántásom nincs.
3. Te tudod, hogy Dávid, az én 5. Ímé azt gondoltam magamban,
atyám nem építhete házat az Úr- hogy házat építek az Úrnak, az én
nak, az õ Istenének nevének a há- Istenemnek nevének, a miképpen
borúk miatt, a melyekkel õt kö- szólott az Úr Dávidnak, az én atyám-
rülvették vala, mígnem az Úr az õ nak, ezt mondván: A te fiad, a kit
lábainak talpa alá vetette azokat; helyetted ültetek a te királyi széked-
4. De most az Úr, az én Istenem né- be, õ építi meg azt a házat az én ne-
kem nyugodalmat adott mindenfe- vemnek.
*468

A láda oly nagy becsben volt, hogy az épület építése grandió-

zus méreteket öltött:

13. Salamon király pedig robotoso- a Libánon hegyén valának, két

kat szedete az egész Izráelbõl; és
harminczezer ember lõn robotossá.
14. A kiket aztán elkülde a Libá-
nonra, minden hónapra tíz-tízezer
ember egymás után. Egy hónapig
hónapig az õ házoknál...
15. Ezenkivül Salamonnak het-
venezer teherhordója, és nyolc-
vanezer kõvágója volt a hegyen.
*469

*468,*469
Királyok I. könyve 5

257
 Az épület hét évig épült, és elkészültekor a következõkép-
pen nézett ki:
1. És megépítteték az Úrnak háza az
Izráel fiainak Égyiptom földébõl va-
ló kijövetele után a négyszáznyolcz-
vanadik esztendõben, Salamon Iz-
ráel felett való uralkodásának ne-
gyedik esztendejében, a Zifhónap-
ban, mely a második hónap.
2. És a ház, a melyet Salamon ki-
rály az Úrnak építe, hatvan sing
hosszú, húsz sing széles és har-
mincz sing magas volt.
3. És egy tornácz vala a ház temp-
loma (nem az egész volt temp-
lom?) elõtt, a melynek a hossza
húsz sing volt, a háznak széles-
sége szerint; a szélessége pedig
tíz sing volt a ház hosszában.
4. És építe a házon ablakokat is
lezárt rostélyzattal.
5. És építe a ház falaira emeleteket
köröskörül, a ház falai körül a szent
helyen és a szentek szentjén, és ké-
szíte mellék helyiségeket körül.
6. Az alsó emelet belsõ széles-
sége öt sing, a középsõ széles-
sége hat sing és a harmadik szé-
lessége hét sing volt, és bemé-
lyedéseket építe a ház körül ki-
vülrõl, hogy az emeletek geren-
dái ne nyúljanak be a ház falaiba.
7. Mikor pedig a ház építteték, a
kõbányának egészen kifaragott
köveibõl építtetett, úgy hogy
sem kalapácsnak, sem fejszé-
nek, sem valami egyéb vasszer-
számnak pengése nem hallatta-
tott a háznak felépítésénél.
8. Az alsó emelet középsõ mel-
lékhelyiségéhez egy ajtó vezetett
a ház jobb oldalán, és egy csiga-
grádics vitt fel a középsõ eme-
letbe, és a középsõbõl a harma-
dikba.
9. Megépíté ekként azt a házat
(nem nevezi templomnak!) és el-
végezé, és befedé a házat gerendák-
kal és czédrusfadeszkákkal.
10. És megépíté az emeleteket az
egész ház körül, a melyeknek ma-
gasságok öt-öt sing volt, és a
házhoz czédrusfa gerendákkal
ragasztattak.
15. És megbéllelé a ház falait belõl
czédrusfával, a ház padlózatától
egészen a padlásig beborítá belõl
fával; a ház padlózatát pedig bebo-
rítá fenyõdeszkákkal.
16. És építe a ház hátulján egy húsz
sing hosszú czédrusfa falat a pad-
lózattól egész a padlásig, és építé
azt a ház hátulsó részének: szen-
tek-szentjének.
17. Az elõtte való szenthely hossza
negyven sing volt.
18. Belülrõl az egész ház merõ czéd-
rus volt, kivésett sártökökkel, és
kinyilt virágbimbókkal, úgy hogy
semmi kõ ki nem látszott.
*470

A ház, amit Salamon építtetett, két nagy részbõl állt. Ezeket

fából készült fal választotta el egymástól. Ez a mozzanat fon-
tos! Ugyanis a kisebbik részben, a fal mögött volt a szentek
szentje, és benne a készülék. A nagyobbik helyiségbe léphet-
tek be az emberek, és a falnál elmondhatták gondjukat-baju-
kat, vagy kéréseiket. Gondoljunk csak Jeruzsálemben a sirató-
falra. Mit is utánoz?...
Azért fontos az a mozzanat, hogy a készüléket az emberektõl
deszkafal és nem kõfal választotta el, mert a deszkából ké-
szült falon a hang sokkal jobban át tud hatolni. Míg a kõfal szin-
te teljesen elnyeli azt. Ebben az esetben az emberek hangja,
el sem jutott volna a ládáig...

*470
Királyok I. könyve 6

258
 Lássuk, hogyan nézett ki a kisebb helyiség:

19. És a szentek-szentjét építé a ház 21. És Salamon beborította a házat

belsõ részében, hogy abba helyhez-
tesse az Úr szövetségének ládáját.
20. A szentek-szentje belsõ részé-
nek a hossza vala húsz sing, a
szélessége is húsz sing, a magas-
sága is húsz sing, és beborítá azt
finom arannyal; az oltárt is bebo-
rítá czédrusdeszkákkal.
belõl finom aranynyal, és arany lán-
czot vont a belsõ rész elõtt, a me-
lyet szintén bevont aranynyal.
22. Úgy, hogy az egész ház be volt
vonva merõ aranynyal, sõt az ol-
tárt is, a mely a szentek-szentje
elõtt volt, egészen beborítá
aranynyal.
*471

Emlékezzünk csak vissza, hogy a láda biztonsági rendszeré-

hez tartozott az aranyborítás. Ugyanis ezzel a láda környezetét
elektromosan vezetõvé képezték ki.
Adott esetben szintén ugyanez történt. Mivel a falhoz, mely a
láda elõtt volt, a késõbbiekben sokan járultak, és néhány em-
ber esetleg megsérthette volna az elõírásokat, csakhogy meg-
láthassa a ládát és annak tartalmát, ezért kellett azt megvédeni.

23. És csinált a szentek-szentjé- terjeszték szárnyukat, az egyiknek

be két tíz sing magas Kérubot
olajfából.
24. És öt sing volt az egik Kérub
szárnya, és öt sing a másik Kérub
szárnya is, úgy, hogy az egyik
szárnya végétõl, a másik szárnya
végéig tíz sing vala.
27. És helyezteté a Kérubokat a ház
belsejébe, és a mint a Kérubok ki-
szárnya a ház egyik falát, a másik
Kérub szárnya pedig a másik falát
érte; de a ház közepén összeért
egyik szárny a másikkal.
28. És beborítá a Kérubokat
aranynyal.
30. És beborítá még a ház padlóját
is aranynyal kivül és belõl.
*472

Adott esetben a “Kéruboknak” csak jelképes szerepük volt.

Ugyanis utánozták a ládán lévõ hangtölcsért formáló alakokat.
Legfeljebb a biztonsági rendszerben lehetett szerepük. Ugyan-
is plusz elektromosan vezetõ felületeket alkottak.
Így hát hét év munka nyomán elkészült az épület, mely az
adó-vevõnek volt hivatott helységet biztosítani.

38. És a tizenegyedik esztendõ- ház, minden dolga és rendje sze-

ben, Búl havában, (mely a nyol- rint. És így építé azt hét eszten-
czadik hónap) végezteték el a deig.
*473

*471,*472,*473
Királyok I. könyve 6

259
 A ház elkészültekor azt hivatalosan meg kellett nyitni. Hatal-
mas ceremónia kíséretében zajlott le a “megnyitó”:
3. Mikor pedig eljöttek mindnyá- 6. És bevivék a papok az Úr
jan az Izráel vénei: felvevék a pa- szövetségének ládáját az õ
pok a ládát, helyére a ház belsõ részébe,
4. És felvivék az Úr ládáját, a gyü- a szentek-szentjébe, a Kéru-
lekezetnek sátorát, és mind a bok szárnyai alá.
szent edényeket, melyek valának 7. Mert a Kérubok kiterjesztik vala
a sátorban, és felvivék azokat a szárnyaikat a láda helye felett, és be-
papok és a Léviták. fedik vala a Kérubok a ládát és an-
5. És Salamon király és az Izráel nak rúdjait felülrõl.
egész gyülekezete, a mely õ hozzá 8. És a rudak olyan hosszúak
gyûlt, megyen vala õ vele a láda voltak, hogy azok vége látható
elõtt, áldozván juhokkal és ökrök- volt a szenthelyen a szentek-szent-
kel, melyek meg sem számláltat- jének elsõ része felõl; azonban ki-
hatnának, sem pedig meg sem irat- vül nem voltak láthatók; és ott van-
tathatnának a sokaság miatt. nak mind e mai napig.
*474

Hogy miért tesz említést a szöveg arról, hogy a rudak megle-

põen hosszúak voltak?
7. És bevivék a papok az Úr
szövetségének ládáját az õ
helyére, az Isten házának
belsõ részébe, a szentek-
szentjébe, a Kérubok szárnyai
alá.
9. Azután kijebb vonták an-
nak rúdjait, úgy hogy a ru-
daknak végei láthatóak va-
lának a ládán kivül, a legbelsõ
rész felõl, de kivülrõl nem voltak lát-
hatók. És ott volt mind e mai napig.
(*126)

Emlékezzünk vissza! Abban a részben, ahol a frigyládát ele-

meztük, arra a következtetésre jutottunk, hogy amennyiben a
láda egy rádióhullámokkal mûködõ adó-vevõ készüléket rej-
tett, akkor annak antennájának is lennie kellett. Az antenna
szerepét a ládán a rudak töltötték be. Ugyanis egy ultrarövid
hullámú készülék antennája hasonlít ahhoz a formához, me-
lyet a láda a kihúzott rudakkal képezett. Az ehhez hasonló alak-
zatot a rádiófizikában vibrátornak nevezik. Ez az a fajta anten-
na, mely lehetõvé teszi az ultrarövid rádióhullámok vételét, és
azok felerõsítését.
Más szóval elhelyezték a ládát, benne az adó-vevõvel, az
antennát, mely teleszkópikus rendszerû, vagyis kihúzható volt,
beállították, és elhagyták a helyiséget. Ekkor a készülék és a
biztonsági rendszer mûködésbe lépett:

*474 (*126)
Királyok I. könyve 8 Krónika II. könyve 5

260
 10. Mikor pedig kijöttek a papok
a szenthelybõl: köd tölté be az Úr-
nak házát,
11. Úgy, hogy meg sem állhattak a
papok az õ szolgálatjokban a köd
miatt; mert az Úr dicsõsége töl-
tötte vala be az Úrnak házát.
*475

Már ismerjük korábbról a jelenséget. Ahogy a papok kijöttek

— a rendszer mûködésbe lépett. A mindenhol elektromosan
vezetõvé kiképzett tárgyak és felületek között elektromos ki-
sülések jöttek létre, melyek fényt — az “Úr dicsõségét” — ger-
jesztettek. Korábban a ”köd” megjelenésének okáról részlete-
sen szóltunk.
A szöveg megjegyzi, hogy amint ezek a jelenségek megje-
lentek a helyiségen belül, akkor oda még a papok sem léphet-
tek be.
Mint a korábbiakban, mikor a biztonsági rendszer mûködött,
(*150) most sem léphetett be senki abba a helyiségbe, ahol a
láda állt.
De mint tudjuk, a jelenségnek volt még egy másik célja is.
Éspedig, hogy az összegyûlt emberekre ráijesszen:
3. És az Izráel fiai mindnyájan lát- ra, s imádák és tisztelék az Urat,
ták, a mikor alászálla a tûz és az hogy jó és az õ kegyelme mind-
Úr dicsõsége a házra, és arczczal örökké való!
*476
leburulának a föld felé a padlózat-

A Krónika második könyvében szó van egy állítólagos tûzrõl,

mely leszállt a házra, és vele együtt az Úr dicsõsége, mely be-
töltötte azt.
Nagyon jól tudjuk, hogy az “Úr dicsõségét” egy készülék ger-
jesztette, mely a ládában volt. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a
köd és a furcsa fény láttán a tömeg olyannyira megijedt, hogy
arccal a földre vetette magát félelmében.
Késõbb, ahogy rekonstruálták a történteket, ahhoz, hogy a
Krónika könyvében lejegyezzék, természetesen akadtak olyan
szemtanúk is, akik váltig állították, hogy õk pedig bizony látták
a tüzet és az Úr dicsõségét a házra leszállni!
Ne feledjük: az emberek néha olyat is látni vélnek, sokszor
csak feltûnési vágyból, ami nem is történt meg.
Fontos megjegyezni, hogy ez a “köd” csak akkor jelent meg,
amikor mind a láda, mind a “szent” edények és egyéb kellé-
kek egy helyiségben voltak. A láda önmagában soha nem pro-
dukált ködöt vagy fényt. Ebbõl is látszik, hogy azoknak a tár-

*475 *476
Királyok I. könyve 8 Krónika II. könyve 7

261
gyaknak, melyek korábban a sátorban foglaltak helyet — konk-
rét funkciójuk volt a “köd” megjelenésében. Nemhiába kellett
azokat a misszionáriusok utasításait aprólékosan betartva el-
készíteni (*119—120), és a láda környezetében elhelyezni.
Miután a köd és a fény megjelent, a megfelelõ hatást téve
ezzel a tömegre, Salamon folytatta:
12. Akkor monda Salamon: Az Úr 13. Építve építettem házat néked la-
mondotta, hogy õ lakoznék ködben. kásul; helyet, a hol örökké lakjál.
*477

Ebbõl is látszik, hogy az emberek azt hitték, hogy az Úr ott

van, hiszen a korábbiakban a láda irányából jött a hang. Ha még
ehhez hozzáadjuk a köd által keltett hatást, akkor nem csodál-
kozunk el a miszticizmuson, mely a ládát övezte. Így senki
sem vonta kétségbe, hogy az Úr valóban ott lakozik...
Napjainkban nagyon is jól tudjuk, hogy egyáltalán nem szük-
séges ott lennünk, ahol esetleg a hangunk hallható. Hiszen, ha
rádióadást hallgatunk, akkor a híreket felolvasó bemondó nem
áll mellettünk, pedig halljuk a hangját. Eközben õ sok száz ki-
lométerre lehet tõlünk. Ugyanez igaz a tv-adásokra, vagy a hor-
dozható rádió adó-vevõkre is.
Több ezer évvel ezelõtt az izraeliták azt hitték, hogy az, aki-
nek a hangját hallják, aki beszél hozzájuk, az ott van a helyisé-
gen belül, a ládánál. Õk azt hitték...
Most lássuk, hogy mi célt szolgált az épület, benne az adó-
vevõvel. Salamon “megnyitó beszédébõl” egyértelmûen kide-
rül:
22. És oda állott Salamon az Úr tartsd meg, a mit a te szolgádnak,
oltára elé, az Izráel egész gyüle- Dávidnak, az én atyámnak igértél,
kezetével szembe, és felemelé ezt mondván: A te magodból való
kezeit az ég felé, férfiú el nem fogy én elõttem, a ki az
23. És monda: Uram, Izráel Iste- Izráel királyi székibe üljön; csak-
ne! nincsen hozzád hasonló Isten, hogy a te fiaid õrizzék meg az õ út-
sem az égben ott fenn, sem a föl- jokat, hogy én elõttem járjanak, a
dön itt alant, a ki megtartod a mint te én elõttem jártál.
szövetséget és az irgalmassá- 26. Most teljesítsd be, Izráel Is-
got a te szolgáidnak, a kik te elõt- tene, a te szavaidat, a melyeket
ted teljes szívvel járnak; szólottál a te szolgádnak, Dávid-
24. A ki megtartottad azt, a mit a nak, az én atyámnak.
te szolgádnak, Dávidnak, az én 27. Vajjon gondolható-é, hogy
atyámnak szólottál; mert magad lakozhatnék az Isten a földön?
szólottál néki, és a te hatalmad- Ímé az ég, és az egeknek egei be
dal beteljesítetted, a mint e mai nem foghatnak téged; mennyivel
napon megtetszik. kevésbbé e ház, a melyet én épí-
25. Most azért Uram, Izráel Istene, tettem.
*478

*477,*478
Királyok I. könyve 8

262
 Salamon ezen szavaiban kétkedés hallható, merthogy meg-
kérdõjelezi, hogy az Úr a ködben lakik. Vagy talán nem is két-
ségbe vonta, hanem beavatott lévén tudta...
Ezért így folytatta:
29. Hogy a te szemeid e házra néz-
zenek éjjel és nappal, e helyre, a
mely felõl azt mondottad: Ott lé-
szen az én nevem; hallgasd meg
ez imádságot, a melylyel könyö-
rög a te szolgád e helyen.
30. És hallgasd meg a te szolgád-
nak és a te népednek, az Izráelnek
könyörgését, a kik imádkozánda-
nak e helyen; hallgasd meg lak-
helyedbõl, a mennyekbõl, és
meghallgatván légy kegyelmes!
31. Mikor vétkezéndik valaki feleba-
rátja ellen, és esküre köteleztetik,
hogy megesküdjék és õ ide jõ, meg-
esküszik az oltár (az oltár itt újra
kapcsolatba kerül a kommuniká-
cióval) elõtt ebben a házban:
32. Te hallgasd meg a meny-
nyekbõl, és vidd véghez, és tégy
igazat a te szolgáid között, kárhoz-
tatván az istentelent, hogy fején tel-
jék a mit keresett; és megigazítván
az igazat, megfizetvén néki az õ
igazsága szerint.
33. Mikor megverettetik a te néped,
az Izráel, az õ ellenségeitõl, mivel el-
lened vétkeztek, és hozzád megté-
réndenek, és vallást teéndenek a te
nevedrõl, és néked imádko-
zándanak és könyörgénde-
nek e házban:
34. Te hallgasd meg a meny-
nyekbõl, és bocsásd meg az Iz-
ráelnek, a te népednek vétkét; és
hozd vissza õket arra a földre, a me-
lyet adtál az õ atyáiknak.
35. Mikor berekesztetik az ég, és
nem lészen esõ, mert ellened vét-
keztek; és imádkozándanak
e helyen, és vallást teéndenek
a te nevedrõl, és megtéréndenek
az õ bûnökbõl, mert te szoronga-
tod õket:
36. Te hallgasd meg õket a
mennyekbõl, és légy kegyelmes
a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te
népednek vétke iránt, tanítsd meg
õket a jó útra, a melyen járjanak; és
adj esõt a te földedre, a melyet
örökségül adtál a te népednek.
37. Éhség ha lesz e földön, ha dög-
halál, aszály, ragya, sáska, cserebo-
gár; ha ellenség szállja meg kapuit;
vagy más csapás és nyavalya jö-
vénd reájok:
38. A ki akkor könyörög és
imádkozik, legyen az bárki; vagy
a te egész néped, az Izráel, ha elis-
meri kiki az õ szívére mért csapást,
és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
39. Te hallgasd meg a
mennyekbõl, a te lakhelyed-
bõl és légy kegyelmes, és csele-
kedd azt, hogy kinek-kinek fizess az
õ utai szerint, a mint megismerted
az õ szívét, mert egyedül csak te
ismered minden embernek szívét.
40. Hogy féljenek téged mind éltig,
míg e földnek színén lakoznak, a
melyet adtál a mi atyáinknak.
41. Sõt még az idegen is, a
ki nem a te néped, az Izráel közül
való, ha eljövénd messze földrõl
a te nevedért;
42. (Mert meghallják a te nagysá-
gos nevedet és a te hatalmas ke-
zedet és kinyújtott karodat), és el-
jövén imádkozánd e házban:
43. Te hallgasd meg a meny-
nyekbõl, a te lakhelyedbõl,
és add meg az idegennek mindazt,
a miért könyörög néked, hogy
mind az egész földön való népek
megismerjék a te nevedet, és fél-
jenek úgy téged, miképen a te né-
ped az Izráel; és ismerjék meg,
hogy a te nevedrõl neveztetik ez a
ház, a melyet én építettem.
44. Ha a te néped hadba megy ki az
õ ellensége ellen, az úton, a melyen
te küldöd el, és imádkozándik az Úr-
hoz, fordulván az úton e város felé,
a melyet te magadnak választottál
és e ház felé, a melyet építettem a
te nevednek:
263
 45. Hallgasd meg a meny-
nyekbõl az õ imádságokat
és könyörgésöket, és sze-
rezz nékik igazságot.
46. Ha te ellened vétkezéndenek,
— mert nincsen ember, a ki ne vét-
keznék — és megharagudván reá-
jok, ellenség kezébe adándod, és
fogva elviéndik õket azok, a kik-
tõl megfogattak, az ellenségnek
földére, messze vagy közel;
47. És eszökre térnek a földön,
melyre fogva vitettek, és megtérvén
könyörgenek néked azoknak földö-
kön, a kiktõl fogva elvitettek,
mondván: Vétkeztünk, hamisan és
istentelenül cselekedtünk!
48. És megtéréndenek te hozzád tel-
jes szivökbõl és lelkökbõl, az õ el-
lenségöknek földében, a kik õket
fogva elvitték, és imádkozándanak
hozzád az õ földöknek útja felé for-
dulva, a melyet adtál az õ atyáiknak,
és e város felé, a melyet magadnak
választottál, és e ház felé, a melyet
a te nevednek építettem:
49. Hallgasd meg a mennyek-
bõl, a te lakhelyedbõl az õ
imádságokat és könyörgé-
söket, és szerezz nékik igazságot;
50. És légy kegyelmes a te néped
iránt, a kik ellened vétkezénde-
nek, és minden bûneik iránt, a
melyekkel ellened vétkeztek: és
szerezz kedvességet nékik azok
elõtt, a kik õket fogva tartják,
hogy könyörüljenek rajtok;
51. Mert õk a te néped és öröksé-
ged, a kiket kihoztál Égyiptomból, a
vaskemencze közepébõl,
52. Hogy a te szemeid nézzenek
a te szolgádnak imádságára és a
te népednek az Izráelnek könyör-
gésére; meghallgatván õket
mindenkor, mikor téged
segítségül hívnak.
53. Mert te különválasztottad õket
magadnak örökségül a földnek
minden népei közül; a miképen
megmondottad volt Mózes, a te
szolgád által, mikor kihoztad a mi
atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!
*479

Nos, ez egy nagyon szép példa a készüléken keresztül való

kommunikálásra. Kiderül, hogy Salamon az oltár elõtt mondta
el a kéréseit. Továbbá az is, hogy az épület, ahol a készülék
áll, az ”Úr” nevérõl neveztetik, hiszen az ”Úr” oda helyeztette a
nevét, vagyis a készüléket. Azért mondja, hogy a nevét, hiszen
úgy lehetett csak a készüléken felvenni a misszionáriusokkal
a kapcsolatot, mely egyébként állandóan adó üzemmódban volt,
hogy megszólították õket: “Uram” — a hívott fél megszólításával.
Kiderül az is, hogy ha valaki valamit kérni akart, akkor azt
csak ebben az épületben tehette meg, a készülék közelében.
Napjainkban az a vallási felfogás dominál, hogy Istent bárhol
és bármikor lehet kérni. Akkor mégis, miért kellett az izraeli-
táknak a kéréseiket éppen ebben az épületben elõadniuk? Hi-
szen megtehették volna ezt mondjuk otthon is.
Tudjuk, hogy azért, mert itt állt a kapcsolattartás eszköze, a
láda. És a misszionáriusok csak ennek segítségével hallhatták
meg a kérést. Éspedig a “mennyekbõl”, ahol a készülék má-
sodpéldánya volt...

*479
Királyok I. könyve 8

264
 Még egy fontos szövegrész van a Krónika második könyvé-
ben:
19. És tekints a te szolgád könyör- könyörgését, a melylyel könyörög
gésére és imádságára, oh én Uram a te szolgád elõtted.
*480
Istenem, meghallgatván kiáltását és

Kedves olvasó, emlékezzünk csak vissza, hány esetben sze-

repelt a korábbiakban az a kifejezés, hogy “kiáltott az Úrhoz”?
Például Mózes a Vörös-tenger partján. Így most összekapcsol-
hatjuk a kiáltást az adó-vevõvel. Amikor a menekülõ izraelitá-
kat az üldözõ egyiptomi fegyveresek beérték a Vörös-tenger
partjánál, ott szerepel:
15. És monda az Úr Mózesnek: Mit nak, hogy induljanak el.
(*48)
kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiai-

Vagyis Mózes egy adó-vevõvel “kiáltott az Úrhoz”...

De visszatérve az épülethez, a fentiekbõl nagyon jól látszik,
hogy Salamon temploma, mely a ládáért építtetett, nem volt
egyéb, mint egyfajta “postaépület”, ahol állt egy adó-vevõ, mely-
nek segítségével fel lehetett venni a kapcsolatot a misszioná-
riusokkal.
A kapcsolattartáshoz azonban technikai személyzetre is szük-
ség volt. A frigyláda kapcsán már egy korábbi részben beszél-
tünk róluk. A személyzethez azonban nemcsak azok tartoztak,
akik karbantartották a “szent helyet”, hanem azok is, akik a
kommunikációért voltak felelõsek.
Ezek voltak azok a “tisztek”, akik egyfolytában figyelték a
ládát — a vigyázó —, és ha a láda megszólalt, akkor sürgõsen
értesítették azt, akinek jogában volt a készülékkel kommuni-
kálni — a felelõt. Ezeknek a tisztségeknek, Malakiás könyvé-
ben van nyoma:
12. Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt Jákób sátraiból, még ha áldozatot
cselekszi, a vigyázót és a felelõt, a visz is a Seregek Urának.
(*158)

A Károli-verzió és az orosz nyelvû Biblia hasonló ezen a pon-

ton. Ugyanakkor az angol változat teljesen torzított.
A misszionáriusokkal való kapcsolattartásnak megvolt a rend-
je, a szabályzata:
13. Minthogy kezdettõl fogva nem nem kerestük õt a rendtar-
mívelték ezt, az Úr, a mi Istenünk tás szerint.
*481
csapást bocsátott reánk, mert

*480 (*158)
Krónika II. könyve 6 Malakiás könyve 2
(*48) *481
Mózes II. könyve 14 Krónika I. könyve 15

265
 Annak is nyoma van, hogy a misszionáriusok megneheztel-
tek, mert a rendtartást felrúgva nem válaszoltak a hívásukra:
2. Miért jöttem, holott nem volt ott 1. Az Istenek Istene (a misszio-
senki? hívtam és nem felelt náriusok fõnöke), az Úr szól (be-
senki sem! vagy olyan rövid már szél a készüléken keresztül), és
a kezem, hogy meg nem válthat? hívja a földet a nap keltétõl
vagy nincs bennem megszabadí- lenyugtáig.
(*157)
tásra való erõ?...
(*156)

Persze az épületbe betérõ hétköznapi emberek számára ez a

kapcsolat egyoldalú volt. Mert a láda a környezetében hallható
hangokat közvetítette a “mennyekbe”. “Megszólalni” csak a leg-
beavatottabbaknak szólalt meg...
Többek között ezért is imádkozunk ma a templomokban fenn-
hangon az “Úrhoz”. Ugyanis egy rég elveszett adó-vevõvel való
üzenetküldést utánzunk...

(*156) (*157)
Ésaiás könyve 50 Zsoltárok könyve 50

266
 ILLÉS

Korábban többször is szóltunk arról, hogy a misszionáriusok-

nak a bibliai idõkben jól kiépített ügynökhálózata volt. Közé-
jük tartoztak a próféták is. Akadtak természetesen önjelöltek
is, akiknek a misszionáriusokhoz valójában semmilyen közük
sem volt.
De a szövegekben sok olyan próféta-ügynök szerepel, aki-
ken keresztül a misszionáriusok ténylegesen üzeneteket jut-
tattak el a célszemélynek. Aki lehetett király, uralkodó vagy
más, fontos személy.
Ezekrõl a prófétákról a szövegek csak szûkszavúan szólnak.
A cselekményekben feltûnnek, az üzenetet átadják, aztán el-
tûnnek a látókörbõl.
Hogy kik õk valójában, honnan jönnek, nem tudjuk.
1. És ímé Isten embere jöve Júdából 5. És meghasadt az oltár, és kiom-
Béthelbe, az Úrnak intésére, és Je- lott a hamu az oltárról a jel szerint,
roboám ott állott az oltár mellett, a melyet tett vala az Isten embere
hogy tömjént gyújtson. az Úrnak beszéde által.
2. És kiálta az oltár ellen az Úr intése 6. És szóla a király, és monda az Is-
szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt ten emberének: Könyörögj az Úrnak
mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a a te Istenednek, és imádkozz éret-
Dávid házából, a kinek neve Józsiás tem, hogy ismét hozzám hajoljon az
lészen, a ki megáldozza rajtad a ma- én kezem. És mikor könyörgött az
gaslatok papjait, a kik most te raj- Isten embere az Úrnak, viszszahajla
tad tömjéneznek, és emberek a király keze, és olyan lõn, mint aze-
csontjait égetik meg rajtad. lõtt (ideiglenesen megbénult).
3. És ugyanazon napon csudát 7. És monda a király az Isten embe-
tõn, mondván: E lészen jegye, rének: Jere haza velem és egyél
hogy az Úr mondotta légyen ezt: ebédet, meg akarlak ajándékozni.
Ímé az oltár meghasad, és kiomol 8. És monda az Isten embere a ki-
a hamu, mely rajta van. rálynak: Ha a te házadnak felét né-
4. És a mikor meghallotta a király kem adnád is, nem mennék el ve-
az Isten emberének beszédét, a led, és nem enném kenyeret, sem
melyet kiáltott vala az oltár ellen vizet nem innám e helyen;
Béthelben, kinyújtá Jeroboám az 9. Mert azt parancsolta az Úr né-
õ kezét az oltártól, mondván: kem az õ beszéde által (konkrét
Fogjátok meg õt. És megszára- instrukciók), mondván: Ne egyél
da az õ keze, a melyet kinyújtott ott kenyeret, vizet se igyál; visz-
volt ellene, és nem tudta azt ma- sza se térj az úton, a melyen el-
gához visszavonni. menéndesz.
*482

Nem tudjuk, hogy ki volt ez a személy és azt sem, hogy való-

ban földi ember volt-e?
A szövegek szerint egy oroszlán széttépte, és meghalt. Lehet...

*482
Királyok I. könyve 13

267
 Hasonló személy volt Nátán próféta is.
1. Elküldé azért az Úr Dávidhoz zá, monda néki:...
*483
Nátán prófétát, ki bemenvén hoz-

Sok ilyen személyrõl van hát szó a szövegekben.

Azért tettük bevezetésképpen ezt a kitérõt, hogy érthetõ le-
gyen a következõ: Illés próféta, akirõl most bõvebben fogunk
beszélni, is egy volt ezen “ügynökök” közül. Sõt, az is valószí-
nû, hogy csak félig volt földi ember. Ugyanis idõben késõbb
majd újra feltûnik.
Róla sem tudjuk, hogy ki volt és honnan jött:
1. És szóla Thesbites Illés, a Gileád esztendõkben sem harmat, sem
lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az esõ nem lészen; hanem csak az én
Izráel Istene, a ki elõtt állok, hogy ez beszédem szerint.
*484

Így jelenik meg Illés a szövegekben. Semmit nem tudunk a

múltjáról.
2. És lõn az Úrnak beszéde õ hozzá,
mondván:
3. Menj el innét, és menj napke-
let felé, és rejtezzél el a Kérith
patakja mellett, mely a Jordán
felé folyik.
4. És a patakból lesz néked italod; a
hollóknak pedig megparancsoltam,
hogy tápláljanak téged ott.
5. Elméne azért, és az Úrnak beszé-
de szerint cselekedék; és elméne és
leüle a Kérith patakja mellett, a mely
a Jordán felé folyik.
6. És a hollók hoztak néki kenye-
ret és húst reggel és este, és a
patakból ivott.
7. És lõn néhány nap múlva, hogy
kiszáradt a patak; mert nem volt
esõ a földre.
8. És lõn az Úrnak beszéde õ hoz-
zá, mondván:
9. Kelj fel, és menj el Sareptába, a
mely Sídonhoz tartozik, és légy
ott; ímé megparancsoltam ott
egy özvegyasszonynak, hogy gon-
doskodjék rólad.
*485

Mielõtt folytatnánk a történetet, válaszoljunk meg néhány kér-

dést, melyek felvetõdnek.
Az elsõ, ami szembetûnik, hogy Illéssel a misszionáriusok
tartották a kapcsolatot. Azt, hogy valójában mit mondtak neki,
esetleg csak Illéstõl tudhatjuk. Hiszen más szem- és fültanúja
ezeknek a “beszédeknek”, amiket az “Úr” intézett Illéshez,
nem volt.
Hogy valójában mik hangzottak el, azt sem tudhatjuk. Ugyan-
is Illés szintén a misszionáriusok ügynöke volt. Ezért csak vaj-
mi keveset árulhatott el azokból az utasításokból, amiket ka-
pott.
*483 *484,*485
Sámuel II. könyve 12 Királyok I. könyve 17

268
 A másik mozzanat, hogy õt irányították. Hiszen egyik eset-
ben arra utasították, hogy menjen ide, máskor meg, hogy oda.
A szövegek szerint a Kérith patakjához küldték, hogy ott rej-
tõzzék el.
Akárcsak egy kémtörténetben, Illést a misszionáriusok egy
idõre kivonták a forgalomból. Valaki vagy valakik vadásztak rá.
De kik? Valószínûleg Akháb király, akinek a misszionáriusok
Illésen keresztül üzentek. És mit csinált a patak mellett?
Természetesen ügynökként mindebbõl semmit el nem árul-
hatott. Kitalált hát helyette egy mesét, mely szerint reggel és
este a hollók etették. Ami természetesen badarság. De magya-
rázatnak megfelelt.
Ezt a kitalált mesét a szövegírók késõbb készpénznek vet-
ték, amibõl persze egy újabb “csoda” született.
Hogy mennyi idõ telt el addig, míg Illés újabb utasításokat
kapott, megint csak nem tudjuk. Csak annyit árult el, hogy azért
indult útnak, mert utasították rá:
8. És lõn az Úrnak beszéde õ hoz- ott; ímé megparancsoltam ott
zá, mondván: egy özvegyasszonynak, hogy
9. Kelj fel, és menj el Sareptába, a gondoskodjék rólad.
*486
mely Sídonhoz tartozik, és légy

Az utasítás szerint tehát Sareptába kellett mennie. A misszio-

náriusok közölték vele az ottani kapcsolatot — egy özvegyasz-
szony, aki már várni fogja, és gondoskodik róla. (Emlékezzünk
csak vissza Jerikhó történetére, ahol az ottani kapcsolat egy
Ráháb nevû prostituált volt, vagy Sodomára, ahol Lót volt a beé-
pített ügynök.)
10. És felkelvén, elméne Sareptá- nékem valami edényben, hogy
ba, és mikor a város kapujához igyam.
érkezett, ímé egy özvegyasszony 11. De mikor az elment, hogy vizet
volt ott, a ki fát szedegetett, és hozzon, utána kiáltott, és monda
megszólítván azt, monda néki: néki: Hozz, kérlek, egy falat kenye-
Hozz, kérlek, egy kevés vizet ret is kezedben.
*487

Az asszony nem véletlenül volt ott, és fát szedegetett. Ezt

azért tette, hogy senkinek se tûnjön fel, hogy huzamosabb ideig
várakozik. Hiszen kiben is keltett volna gyanút egy fát szede-
getõ asszony?
A másik, ami fontos: emlékezzünk csak vissza Lótra, aki So-
doma kapujában ülve várt az “angyalokra”? Nem véletlenül volt
ott. Hanem azért, mert utasítást kapott, hogy várjon ott rájuk.

*486,*487
Királyok I. könyve 17

269
 Ugyanígy az asszony is a misszionáriusoktól kapott utasítás-
nak megfelelõen várakozott Illésre. Igen ám! De mirõl fogja fel-
ismerni?
A misszionáriusok erre is gondoltak. Az asszony arra várt,
hogy az, aki jönni fog, majd vizet kér. Mikor elindul, majd utá-
nakiált, hogy hozzon egy kis kenyeret is.
Ebben, ugye, semmi feltûnõ nincs. Mert bármelyik vándor
kérhet egy kis vizet.
De az asszonynak erre a következõket kellett válaszolnia:
12. Az pedig monda: Él az Úr, a te Is- fát szedegetek, és haza megyek, és
tened, hogy nincs semmi sült kenye- megkészítem azt magamnak és az
rem, csak egy marok lisztecském én fiamnak, hogy megegyük és azu-
van a vékában, és egy kevés ola- tán meghaljunk.
*488
jom a korsóban, és most egy kis

Ugye, milyen furcsa a válasz, különösképpen a vége?

Ha véletlenül az asszonytól egy arra tévedt vándor kér vizet,
és erre õ ezt feleli, akkor minden bizonnyal nem azt a választ
kapta volna, amire várt. Hiszen annak, akire õ ott várakozott, a
következõket kellett minderre válaszolnia:
13. Monda pedig néki Illés: Ne félj, abból elõször egy kis pogácsát, és
menj el, cselekedjél a te beszéded hozd ide; magadnak és a te fiadnak
szerint; de mindazáltal nékem süss pedig azután süss;
*489

Ugye, ez egyszerûen szemtelenség! Hiszen ha szegény asz-

szony arra panaszkodik, hogy alig van ennivalójuk, azt kérni,
hogy elõször egy ismeretlennek süssön, és csak azután ma-
guknak, amikor amúgy is alig van mit enniük, hát...
Igen, szemtelenség lett volna egy idegentõl. Ugyanis egy vé-
letlenül arra tévedt vándor nem mert volna így követelõzni. El-
végre azt is megköszönheti, ha egy kis vizet kap. Egy arra té-
vedt vándor. De nem Illés...
Azért kellett ilyen szemtelenül követelõzve válaszolnia, ne-
hogy az ottani ügynök összetévessze õt egy kívülállóval.
Miután az asszony a várt választ megkapta, megbizonyoso-
dott, hogy ez az az ember, akirõl a misszionáriusoktól kapott
utasításban szó volt. Ezekrõl a válaszokról ismerték fel egy-
mást.
*488,*489
Királyok I. könyve 17

270
 Kész kémtörténet. A szövegek csak sejteni engedik, micso-
da erõk álltak a háttérben abban az idõben...
A konspiratív elemek pedig arra engednek következtetni, hogy
azok, akikkel a misszionáriusok szembenálltak, szintén komoly
ügynöki hálózattal rendelkeztek. Mert különben minek ez a
kémhistóriába illõ konspiráció, titkolózás?
Nos, hogy Illésnek miért kellett találkoznia a Sareptai embe-
rükkel, nem tudjuk. Errõl mindketten mélyen hallgattak. Így a
szövegekben semmi nyoma nincs.
De késõbb közbejött valami:
17. És lõn ezek után, hogy megbe- 18. Monda azért Illésnek: Mit vétet-
tegedék a ház gazdasszonyának tem ellened Istennek embere?
fia, és az õ betegsége felette nagy Azért jöttél hozzám, hogy eszem-
vala, annyira, hogy már a lélekze- be juttassad álnokságomat, és
te is elállott. megöljed az én fiamat?
*490

Napjainkban nagyon jól tudjuk, hogy egy ember megbeteged-

het és annyira leromolhat az állapota, hogy a klinikai halál álla-
potába kerül. Az orvosok ekkor mindent megtesznek azért, hogy
“visszahozzák” a beteget. Senki nem gondolhatja azonban ko-
molyan, hogy az intenzív osztályon dolgozó orvosok ezt az Is-
tennek tulajdonítanák. Helyette orvosi szakszavakat és külön-
bözõ orvosságok neveit hallanánk tõlük. Gondoljunk csak a
nagy sikerû Vészhelyzet címû tévésorozatra.
Azért térek ki erre, mert az asszony fia megbetegedett. Ter-
mészetesen Illésnek ahhoz az égvilágon semmi köze nem volt.
19. És monda néki: Add ide a te fia- re, és felkiáltott az Úrhoz, mondván:
dat. És õ elvevé azt az õ kebelérõl, Én Uram, Istenem, térítsd vissza e
és felvivé a felházba, a melyben õ gyermek lelkét õ belé!
lakik vala, és az õ ágyára fekteté. 22. És meghallgata az Úr Illés sza-
20. Akkor kiálta az Úrhoz, és vát, és megtért a gyermekbe a lé-
monda: Én Uram, Istenem, nyomo- lek, és megélede.
rúságot hozol erre az özvegyre is, 23. És felvévén Illés a gyermeket,
a kinél én lakom, hogy az õ fiát alávivé õt a felházból a házba, és
megölöd? adá õt az anyjának, és monda Illés:
21. És ráborult háromszor a gyermek- Lássad, él a te fiad!
*491

Ez a szövegrész rengeteg kérdést vet fel.

A gyermek megbetegedett. Súlyos volt az állapota. Ha Illés
“csodát” produkált volna azzal, hogy “háromszor ráborul, és

*490,*491
Királyok I. könyve 17

271
kéri az Urat”, miért nem tette ezt meg a jelenlévõk szeme láttá-
ra. Hiszen a csoda az mindenütt csoda! Nemde?
Ehelyett elvitte a gyermeket a felházba, magához. Az anyja,
és a többiek pedig lenn maradtak. Azt, hogy ott fenn mi történt,
senki nem látta...
A lenn várakozók csak azt hallották, hogy Illés felkiált: ”Én
Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!”. És né-
hány pillanat múlva lejött, a karjában a gyermekkel, mely esz-
méleténél volt.
Csak az az egyszerû kérdés vetõdik fel, hogy ugyan már miért
nem tehette volna meg mindezt Illés odalenn, mindenki sze-
me láttára? Hiszen csodát tett. Vagy talán mégsem? És ezért
kellett az avatatlan szemek elõl valamit eltitkolni? Lehetséges,
hogy a gyermek nagyon rosszul volt, és Illés valóban segíteni
tudott rajta?
Lehet, hogy a misszionáriusoknak köszönhetõen birtokában
volt valami, amivel a gyermek állapotán segíthetett. Mondjuk
egy injekciós készlet és ampullák a megfelelõ hatóanyaggal?
Napjainkban ugyan ki csodálkozna el ezeken? Hiszen ha ki-
hívjuk a mentõket, akkor sok esetben az érkezõ orvos egy in-
jekció beadásával javítani tud a rosszul lett ember állapotán.
És Illés korában?
Mégsem vehetett elõ egy ilyen eszközt a jelenlévõk szeme
láttára! Ehelyett felvitte magához a gyermeket, beadta neki a
misszionáriusoktól kapott hatóanyagot, amitõl az jobban lett. A
hatás és a magyarázat kedvéért hangosan kérte az “Urat”, hogy
térítse vissza a gyermek lelkét õbelé. Azután a már eszméleté-
nél lévõ gyermeket karjaira vette és levitte a többiekhez.
Ennyit a “csodáról”.
A késõbbiekben látni fogjuk, hogy idõben jóval késõbb a
misszionáriusok egy hatalmas ügynökhálózatot hoztak létre,
melynek minden egyes tagja minden erejével és lehetõségé-
vel támogatnia kellett egy Jézus nevezetû személyt küldetése
teljesítése céljából. Óriási erõk mozdultak meg akkor. A
kulisszák mögött... De errõl majd késõbb.

272
 Visszatérve Illéshez, jóval késõbb újabb utasítást kapott:

1. És lõn sok idõ multán, a harma- 7. És mikor Abdiás az úton ment,

dik esztendõben, az Úrnak beszé-
de Illéshez, mondván: Menj el,
mutasd meg magadat Akhábnak,
és esõt adok a föld színére.
2. És elméne Illés, hogy megmutas-
sa magát Akhábnak. Nagy éhség
volt pedig Samariában. És Akháb hi-
vatá Abdiást, a ki az õ házának
gondviselõje volt. (Abdiás pedig fe-
lette igen féli vala az Urat;)
5. És monda Akháb Abdiásnak:
Menj el az országba szerén-szer-
te a vizek forrásaihoz és a pata-
kokhoz, hogyha valami füvet ta-
lálhatnánk, hogy a lovakat és
öszvéreket megtarthatnánk élet-
ben, és ne hagynánk a barmokat
mindenestõl elpusztulni.
ímé Illés elõtalálá õt, és mikor fel-
ismerte õt, arczra borula és mon-
da: Nem te vagy-é az, Uram, Illés?
8. Felele néki: Én vagyok; menj el,
mondd meg a te uradnak: Ímé itt
van Illés.
9. Õ pedig monda: Mit vétettem el-
lened, hogy a te szolgádat Akháb
kezébe akarod adni, hogy megöl-
jön engem?
10. Él az Úr a te Istened: nincs sem
nemzetség, sem ország, a hova
el nem küldött volna az én uram,
hogy megkeressen téged. És ha
azt mondották: Nincs itt! az or-
szágot és a népet megesküdtet-
te, hogy téged csakugyan nem
találtak meg.
*492

Tehát Akháb király halálra kerestette Illést. Ugyanis Illésnek

tulajdonította azt az aszályt, mely az országát sújtotta. Oly nagy
erõkkel kerestette, hogy Illést csak a misszionárusok bújtat-
hatták el. Azt, hogy hol és hogyan, már tudjuk. Az õ élete és
testi épsége miatt volt szükség a konspirációra, melyet ezúttal
is a misszionáriusok irányítottak.
Valószínûleg nem õk okozták az aszályt, hanem inkább csak
elõre tudták, hogy olyan idõjárás következik, mely aszályhoz
fog vezetni. Akárcsak napjainkban a meteorológusok.
Bár persze elõ is idézhették azt. Nem tudjuk.
Egy biztos: mikor az aszályos idõszak a végéhez közeledett,
utasítást adtak Illésnek, hogy vegye fel Akháb királlyal a kap-
csolatot.

16. Elméne azért Abdiás Akháb
eleibe, és megjelenté ezt néki, és
eleibe méne Akháb Illésnek.
17. És mikor meglátta Akháb Illést,
monda Akháb néki: Te vagy-é az
Izráel megháborítója?
18. Õ pedig monda: Nem én há-
borítottam meg az Izráelt, hanem
te és a te atyád háza, azzal, hogy
elhagytátok az Úrnak parancso-
latait, és a Baál után jártatok.
*493

Hogy ki is lehet Baál? Késõbb beszélni fogunk róla.

*492,*493
Királyok I. könyve 18

273
 19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz-
zám az egész Izráelt a Kármel hegy-
re, és a Baál négyszázötven pró-
fétáját, és az Aserának négyszáz
prófétáját, a kik a Jézabel asztalá-
ról élnek.
20. És elkülde Akháb mind az egész
Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a pró-
fétákat a Kármel hegyre.
21. És odamenvén Illés az egész
sokasághoz, monda: Meddig
sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az
Isten, kövessétek õt; ha pedig
Baál, kövessétek azt. És nem fe-
lelt néki a nép csak egy szót sem.
22. Akkor monda Illés a népnek: Én
maradtam meg csak egyedül az Úr
prófétái közül; míg a Baál prófétái
négyszázötvenen vannak;
23. Adjatok azért nékünk két tulkot,
és õk válaszszák magoknak az
egyik tulkot, a melyet vagdaljanak
darabokra, és rakják a fákra; de tü-
zet ne tegyenek alája; én pedig a má-
sikat készítem el, a melyet a fákra
rakok, de tüzet én sem teszek alája.
24. Akkor hívjátok segítségül a ti
isteneteknek nevét, és én is segít-
ségül hívom az Úrnak nevét; és a
mely isten tûz által felel, az az Isten.
És felelvén az egész sokaság,
monda: Jó lesz!
*494

Illés egy újabb “csodát” készült a misszionáriusok segítségé-

vel produkálni. Az események az elõre megírt forgatókönyv
szerint zajlottak. Ugyanis a magasban, a Kármel hegye fölött
egy jármû lebegett, melyet szabad szemmel nem lehetett ész-
revenni. Ugyanakkor a jármûrõl figyelemmel kísérték mindazt,
ami odalenn történik...

25. És monda Illés a Baál prófé- segítségül hívák a Baál-

táinak: Válaszszátok el magatok-
nak az egyik tulkot, és készítsé-
tek el ti elõször; mert ti többen
vagytok, és hívjátok segítségül
a ti isteneteknek nevét, de tüzet
ne tegyetek alája.
26. És vevék a tulkot, a melyet
nékik adott, és azt elkészíték, és
nak nevét reggeltõl fogva
délig, mondván: Baál! hall-
gass meg minket! De nem
jött szó, sem felelet (koráb-
ban az oltárból felelet jött) .
És ott sántikáltak az oltár körül,
a melyet készítettek.
*495

Mindenképp szükséges néhány dolgot megjegyeznünk.

Az elsõ az, hogy Baál létezõ személy, akivel a “követõi” ko-
rábban kommunikáltak. Erre utal az a szövegrész, hogy: ”segít-
ségül hívák a Baálnak nevét reggeltõl fogva délig, mondván:
Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet.”
A korábbi kommunikációk során, az egyik misszionárius, aki
a készüléket kezelte, árulta el a nevét — Baál.
Ennek következményeként akadtak emberek, akik õt kezd-
ték el követni, holott “beosztását” tekintve õ “csak” egy rádiós
tiszt volt...

*494,*495
Királyok I. könyve 18

274
 A másik fontos mozzanat, hogy Baált az oltár segítségével
hívták. Legalábbis ezt a cselekvést utánozták. Erre emlékez-
zünk majd vissza, mikor részletesen fogjuk az oltárt, mint kom-
munikációs eszközt, tárgyalni.
E megjegyzések után folytassuk:
27. Mikor pedig már dél lett, el- ni és az õ szokásuk szerint ké-
kezdte õket gúnyolni Illés, azt sekkel és borotvákkal metélték
mondván: Kiáltsatok hangosab- magokat, míg csak ki nem csor-
ban, hiszen isten! (valóban misz- dult a vérök.
szionárius) Talán elmélkedik, 29. Mikor pedig a dél elmúlt, prófé-
vagy félrement, vagy úton van, tálni kezdtek egész az esteli áldo-
vagy talán aluszik, és felserken. zatig; de akkor sem lett se szó, se
28. És elkezdtek hangosan kiabál- felelet, se meghallgattatás.
*496

Mivel nem történt semmi, ezért most már Illés, illetve a ma-
gasban keringõ jármû és annak legénysége következett:
30. Akkor monda Illés az egész 34. És monda: Töltsetek meg
sokaságnak: Jõjjetek én hozzám. négy vedret vízzel, és öntsétek
És hozzá méne az egész sokaság, az égõáldozatra és a fára. Mon-
és megépíté az Úr oltárát, a mely da ismét: Tegyétek ezt még egy-
leromboltatott volt. szer! És másodszor is azt tevék.
32. És oltárt építe a kövekbõl az Monda még is: Harmadszor is te-
Úr nevében, és egy árkot húzott gyétek meg! És harmadszor is azt
az oltár körül, a melybe két véka mívelék;
vetni való mag férne. 35. Úgy, hogy a víz lecsurgott az
33. És oda készíté a fát, és felvag- oltárról, és még az árok is tele
dalá a tulkot, és felraká azt a fára; lett vízzel.
*497

Nyilvánvaló, hogy abban az idõben szinte képtelenség lett

volna egy vízzel ennyire eláztatott máglyát meggyújtani. Hiszen
túl nedves volt ahhoz, hogy lángra lobbanjon.
Az akkori eszközökkel igen. De a misszionáriusok technoló-
giájával?...
Következett egy rövid színjáték, mely az egybegyûlteknek
volt szánva:
36. És mikor eljött az esteli áldo- hogy mindezeket a te parancso-
zás ideje, oda lépett Illés próféta, latodból cselekedtem.
és monda: Óh, Uram, Ábrahám- 37. Hallgass meg engem, Uram,
nak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hallgass meg engem, hogy tudja
hadd ismerjék meg e mai napon, meg e nép, hogy te, az Úr vagy az
hogy te vagy Isten az Izráelben, és Isten, és te fordítod vissza az õ
hogy én a te szolgád vagyok, és szívöket!
*498

Miután Illés elõadta ezt, a sor a jármû legénységén volt. A

nagyhatású és nagy energiájú lézernyalábot elõállító fegyver
célkeresztjének középpontjában Illés oltára állt. Beindították a
szerkezetet...
*496,*497,*498
Királyok I. könyve 18

275
 A hatalmas energiájú lézernyaláb pillanatokon belül megsem-
misített és elpárologtatott mindent, amit ért:
38. Akkor alászálla az Úr tüze, port, és felnyalta a vizet, a
és megemészté az égõáldoza- mely az árokban volt.
tot, a fát, a köveket és a
*499

A hatás leírásából megítélhetjük, hogy milyen hatalmas ener-

giájú sugár érte az oltárt, hiszen mindent megsemmisített. Akár-
csak korábban Kóré lázadó csoportját a pusztában (*303).
Nem szükséges részletezni azt a hatást, amit ez tett a töme-
gekre:
39. Mikor ezt látta az egész so- Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
kaság, arczra borult, és monda:
*500

A bemutató elérte célját. Az emberek immár elfordultak Baál

híveitõl...
Illés, kihasználva a tömegek támogatását, lemészároltatta Baál
négyszázötven prófétáját.
Amikor ez Jézabel, Akháb király feleségének tudomására ju-
tott, az olyannyira felbõszült, hogy Illés halálát akarta. Ugyanis
õ egy olyan királyságból származott, ahol Baált követték, és
prófétáit tiszteletben tartották:
30. És gonoszabbul cselekedék Ak- bûneiben járjon, hanem elméne és
háb, az Omri fia az Úr szemei elõtt feleségül vevé magának Jéza-
mindazoknál, a kik õ elõtte voltak. belt, Ethbaálnak, a Sídonbeli
31. Mert nem elégedék meg azzal, királynak leányát...
*501
hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának
Baál prófétáinak lemészárlásáért Akháb király felesége, Jé-
zabel, halálosan megfenyegette Illést:
2. És követet külde Jézabel Illés- cselekszem a te életeddel, mint
hez, mondván: Ezt cselekedjék ahogy te cselekedtél azoknak
velem az istenek és úgy segélje- életekkel mind egyig.
*502
nek, ha holnap ilyenkor úgy nem

Így hát Illésnek menekülnie kellett:

3. A mit mikor megértett (Jézabel sebába, a mely Júdában volt; és ott
üzenetét), felkelvén elméne, vi- hagyá az õ szolgáját.
*503
gyázván az õ életére. És méne Beer-

De onnan tovább kellett menekülnie:

4. Õ pedig elméne a pusztába
egynapi járó földre, és elmenvén
leüle egy fenyõfa alá, és könyör-
gött, hogy hadd haljon meg, és
monda: Elég! Most óh Uram,
vedd el az én lelkemet; mert nem
vagyok jobb az én atyáimnál!
*504

*499,*500 *502,*503,*504
Királyok I. könyve 18 Királyok I. könyve 19
*501
Királyok I. könyve 16

276
 Illésen eluralkodott a depresszió. Úgy érezte, hogy vége min-
dennek. Aztán:
5. És lefeküvék és elaluvék a fe- evék és ivék, és ismét lefeküvék.
nyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt, 7. És az Úr angyala eljött másod-
és monda néki: Kelj fel, egyél. szor is és megilleté õt, és mon-
6. És mikor körülnézett, ímé fejé- da: Kelj fel, egyél; mert erõd fe-
nél vala egy szén között sült lett való utad van.
*505
pogácsa és egy pohár víz. És

Ehhez a szöveghez megint csak kritikusan kell viszonyul-

nunk. Ugyanis mindezt valószínûleg Illés elmondásából tud-
juk. Hiszen egyedül volt, és rajta kívül nem volt más szemtanú-
ja a történéseknek. Ezért mindenképpen magán viseli Illés szub-
jektivizmusát, amirõl Mózessel kapcsolatban e könyv elején
szóltunk.
Azonkívül, amíg ez a történet Illéstõl a szolgáján keresztül
eljutott azokhoz, akik végül a Királyok könyvébe lejegyezték,
az információ minden bizonnyal többször is torzult. Ezért sem-
miképp sem szabad készpénznek vennünk ezeket a szavakat...
A misszionáriusok természetesen nem hagyták, hogy Illés
odavesszen a pusztában. Akárcsak Hágár esetében (*251), most
is egy mentõegységet küldtek ki a keresésére.
Mikor rátaláltak, az már szinte az önkívület állapotában volt
az éhezés és a vízhiány miatt. Ezért csak halványan emléke-
zett arra, hogy mikor magához tért egy rövid idõre, egy
misszionáriust látott, aki arra biztatta, hogy igyék és egyék egy
keveset.
Egy kevés víz és élelem elfogyasztása után Illés újra elvesz-
tette az eszméletét. Amikor késõbb kicsit jobban lett, és magá-
hoz tért, megint csak egy misszionáriust látott, aki ápolta. Ujfent
arra biztatta, hogy igyék és egyék egy keveset, hiszen oly so-
káig volt a pusztában, hogy elvesztette minden erejét.
Mikor már visszatért az ereje, a szövegek szerint útra kelt, és
negyven nap ment a Hóreb hegyéig:
8. És õ felkelt, és evett és ivott; és negyven nap és negyven éjjel egész
méne annak az ételnek erejével az Isten hegyéig, Hórebig.
*506

Ez a rész minden bizonnyal nem egyéb, mint egyfajta összekö-

tõ szöveg, mely a krónikás fantáziájának a terméke. Hiszen vala-
hogy el kellett jutnia oda, ahol a történések folytatódtak.
*505,*506
Királyok I. könyve 19

277
 A valóságban, amikor a misszionáriusok rátaláltak Illésre a
pusztában, az olyannyira legyengült volt, hogy semmiképp sem
hagyhatták orvosi segítség nélkül. Ezért a félájult Illést jármû-
vük fedélzetére vitték, és visszatértek vele a bázisra. Ahol lá-
badozott.
Amikor jobban lett, úgy döntött, hogy körülnéz, hol is van:
9. ...És ímé lõn az Úrnak beszé- csinálsz itt Illés?
*507
de õ hozzá, és monda néki: Mit

Ugyanis Illés egy számára veszélyes helyre tévedt. A testi

épsége veszélyben forgott. Ezért szóltak rá a misszionáriusok,
hogy mit keres ott.
11. És monda: Jõjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr elõtt...
*508

Olyan területen bóklászott, ahonnan jármûvek startoltak. Õ

persze nem tudta, hogy ez veszélyes rá nézve. Ezért a bázison
szolgálatot teljesítõ egyik misszionárius rászólt, hogy mit ke-
res itt?
Aztán biztonságos hely-
re vitte, ahonnan Illés egy
induló jármûvet látott...
11. ...És ímé ott az Úr volt
elmenendõ. És az Úr elõtt
megyen vala nagy erõs
szél, a mely a hegyeket meg-
szaggatta és meghasogatta a
kõsziklákat az Úr elõtt; de az
Úr nem vala abban a szélben...
*509

A startoló jármû reaktív

hajtómûveinek fúvókáiból
elõtört a hajtóanyag, erõs
gázáramlás kíséretében. A
hajtómûvet indították.

13. ábra
”...És ímé ott az Úr volt elmenendõ...”

*507,*508,*509
Krónika I. könyve 19

278
 11. ...És a szél után földin- földindulásban sem.
*510
dulás lett; de az Úr nem volt a

A hajtómû fúvókáiból elõtörõ hajtóanyagkeverék hatalmas

hangerõvel berobbant.
12. És a földindulás után tûzben sem...
*511
tûz jöve, de nem volt az Úr a

A hajtómûbõl a gyújtás hatására immár izzó gázsugár csapott

elõ. Aztán a jármû emelkedni kezdett, és elrepült.
Illésnek belecsendült a füle a hatalmas hangrobajba. Így rö-
vid idõre a hallása kicsit eltompult.
Mikor a jármû elrepült, odalépett hozzá a bázis parancsnoka.
A robaj után, mely szinte megsüketítette, csak gyengén hallot-
ta a parancsnok hangját, aki barátságosan megkérdezte, mit
keres ott?
12. ...És a tûz után egy halk és sze- toló jármû hajtómûvének erõs
líd hang hallatszék. fényétõl), és kimenvén, megálla a
13. És mikor Illés ezt hallotta, befedé barlang ajtajában, és ímé szózat lõn
az õ arczát palástjával (ezt azért tet- õ hozzá, a mely ezt mondá: Mit csi-
te, hogy megóvja szemét a star- nálsz itt Illés?
*512

Ha a szöveget figyelmesen olvassuk, akkor felfigyelhetünk

arra, hogy kétszer kérdezték meg Illéstõl ugyanazt: mit
csinál ott?
Az elsõ esetben gyorsan elmondta mondókáját. Mire az Úr
azt mondta, hogy: ”Jöjj ki és állj meg e hegyen...”
Azután meg az “Úr” újra csak megkérdezi, hogy mit csinál
ott?
Vajon annyira feledékeny az “Úr”, hogy másodszor is meg-
kérdezi? Ellenkezõleg! Illés legalább két személlyel találkozott.
Az elsõ megkérdezte, hogy mit keres ott? Hiszen életveszé-
lyes a hely, ahol bóklászik. Ezért biztonságosabb részre vitte
Illést, ahonnan az egy startoló jármû indulását nézhette végig.
Utána találkozott egy másik misszionáriussal, akinek újra
csak elmondta a mondanivalóját:
14. És õ felele: Nagy búsulásom rel, és én egyedül maradtam, és
van az Úrért, a Seregeknek Iste- engem is halálra keresnek.
néért, mert az Izráel fiai elhagy- 15. És monda az Úr néki: Menj el, térj
ták a te szövetségedet, leron- vissza a te utadon a pusztán át Da-
tották a te oltáraidat, és a te maskusba, és mikor odajutándasz,
prófétáidat megölték fegyver- kenjed királylyá Hazáelt Siriában;
*513

*510,*511,*512,*513
Királyok I. könyve 19

279
 A második misszionárius volt a “fõnök”. Ugyanis õ már ellát-
ta utasításokkal Illést.
Így hát Illés visszatért a bázisról, a Hóreb hegyérõl, ahol a
misszionáriusok egyik támaszpontja volt.
Az utasítást Illés pontosan végrehajtotta.
A szövegekbõl pontosan tudjuk, hogy tartotta a kapcsolatot a
misszionáriusokkal. De ki is volt Illés? Földi ember vagy sem?
Nem tudjuk. Csak azt, hogy a misszionáriusok magukkal vitték
õt.
1. És lõn mikor az Úr Illést fel aka- 4. És monda néki Illés: Elizeus! Ma-
rá vinni a szélvész által mennyek- radj itt, kérlek; mert az Úr engem Jé-
be: elméne Illés és Elizeus (Illés rikhóba küldött. Õ azonban mon-
szolgája) Gilgálból. da: Él az Úr és a te lelked, hogy el
2. És monda Illés Elizeusnak: Ma- nem hagylak téged. És mikor elme-
radj itt, kérlek, mert az Úr Béthel- nének Jérikhóba:
be küldött engem. És felele Eli- 5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban
zeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy valának, Elizeushoz jövének, és
el nem hagylak téged! És mikor mondának néki: Nem tudod-é,
lemenének Béthel felé: hogy e mai napon az Úr a te uradat
3. Kijövének a próféták fiai, a kik elragadja tõled? És õ monda: Én is
Béthelben valának, Elizeushoz, tudom, hallgassatok.
és mondának néki: Nem tudod- 6. Azután monda néki Illés: Maradj
é, hogy e mai napon az Úr elra- itt, kérlek, mert az Úr engem a Jor-
gadja a te uradat tõled? És mon- dán mellé küldött. De õ felele: Él az
da: Tudom én is, hallgassatok. Úr és a te lelked, hogy el nem hagy-
lak téged...
*514

Illésnek találkája volt a misszionáriusokkal. Azok egy jármû-

vet küldtek érte, mely elviszi õt. Csak egy gond volt: Illés seho-
gyan sem tudta “lerázni” szolgáját, Elizeust. Bárhogyan is pró-
bált megszabadulni tõle, az hûségesen követte mindenhová.
Ugyanis Illés arra törekedett, hogy amikor majd megérkezik
a jármû a megadott helyre, a megbeszélt idõpontban, annak ne
legyen szemtanúja.
De Elizeus váltig ragaszkodott hozzá. Ezért nem volt egyéb
választása, minthogy magával vigye a találka helyszínére:
9. És mikor általmentek, monda Il- engem, mikor tõled elragadtatom,
lés Elizeusnak: Kérj tõlem, mit cse- meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg
lekedjem veled, mielõtt tõled elra- nem látándasz, nem lesz meg.
gadtatom. És monda Elizeus: Le- 11. És lõn, a mikor menének és men-
gyen, kérlek, a te benned való lé- vén beszélgetének, ímé egy tüzes
leknek kettõs mértéke én rajtam. szekér tüzes lovakkal elválasztá
10. És õ monda: Nehéz dolgot kér- õket egymástól. És felméne Illés a
tél; mégis ha majd meglátándasz szélvészben az égbe.
*515

*514,*515
Királyok II. könyve 2

280
 Lássuk hát, mi történt valójában.
Illés tudta, hogy egy misszionárius jármû érte jön. Azzal is
tisztában volt, hogy az esetnek nem lehet szemtanúja. Ugyan-
akkor, mivel Elizeus mindvégig hûségesen szolgálta és ragasz-
kodott hozzá, ezért megkérdezte, hogy mit kér tõle, mielõtt
elrepül a jármûvel.
Szolgája kérése kissé váratlanul érte. Ugyanis az olyasvala-
mit kért, mely csak a legbeavatottabbaknak volt: egy “szent
lelket”.
Illés tudta, hogy ennek teljesítése nem õrajta múlik. Mert eb-
ben csak a fõmisszionárius dönthet. Ezért azt válaszolta Eli-
zeusnak, hogy lehet, hogy megkapja, és lehet hogy nem.
Amikor a találka helyszínére értek, ahol esetleg a jármû már
várakozott, Elizeust valamilyen módszerrel elaltatták. A késõb-
biekben többször fogjuk látni, hogy a misszionáriusok elõsze-
retettel alkalmazták ezt az ártalmatlan módszert arra, hogy egy-
részt az eseményeknek ne legyen szemtanúja, másrészt, hogy
apróbb sebészeti beavatkozásokat megejthessenek.
Mikor Elizeus “elaludt”, Illés konzultált a fõmisszionáriussal,
elmondva neki, hogy mit kért tõle a szolgája. Rövid mérlegelés
után az úgy döntött, hogy rendben, kaphat Elizeus a “lélekbõl”.
Ezután megejtették rajta az apróbb beavatkozást, és megkap-
ta a “lelket”.
Illés elbúcsúzott a még mindig alvó-eszméletlen szolgájától,
és felszállt a fedélzetre.
Az altató hatása már csökkenni kezdett. Így mikor a jármû
nagy dübörgés közepette beindította hajtómûveit és startolt fe-
délzetén Illéssel, az ébredezõ Elizeus, félig nyitott szempilláin
keresztül homályosan látta az emelkedõ jármûvet.
Csak a nagy zajra, fényre és légmozgásra emlékezett a ké-
sõbbiekben.
Amikor a jármû elrepült, Elizeus még sokáig ott maradt fekve
a földön. Késõbb, amikor teljesen magához tért, nem értette,
hogy mi is történt vele.
Csak arra emlékezett, hogy egyik pillanatban még Illéssel
ment, a másik pillanatban meg már az emelkedõ jármûvet lát-
ta.
Arról persze fogalma sem volt, hogy közben õt elaltatták...

281
 A HALÁL ANGYALAI

Az angyalokkal mint jármûtípussal késõbb foglalkozni fogunk. Egy

történet azonban még mindenképp összekapcsolódik a frigyládá-
val. Egyrészt.
Másrészt, szerte kell foszlatni egy téves elképzelést. Ugyanis nap-
jainkban a vallásos felfogás szerint az angyalokat úgy képzeljük el,
mint makulátlan fehér ruhába öltözött, szárnyakkal rendelkezõ em-
beralakokat, akik csak jót cselekszenek.
Igen ám, de akkor mit kezdjünk a következõ szövegrészlettel:
22. És lelke közelgett a sírhoz, s 49. Rájok bocsátá haragjának
élete a halál angyalaihoz. tüzét, mérgét, búsulását és a szo-
*516
rongatást: a gonosz angyalok
seregét.
*517

Akkor most hogy is van? Mik, vagy kik a halál angyalai? A frigyláda
kapcsán ez is érthetõvé válik.

14. És elvevé Ezékiás a levelet a a ki ide küldött, hogy szidalom-

követek kezébõl, és elolvasá azt,
és felment az Úr házába, és kiter-
jeszté azt Ezékiás az Úr elõtt;
15. És imádkozék Ezékiás az Úr
elõtt, és monda: Uram, Izráel Is-
tene! a ki a Kérubok között lakol,
te vagy egyedül e föld minden or-
szágainak Istene, te teremtetted
a mennyet és a földet;
16. Hajtsd hozzám, Uram, a te fü-
ledet és halld meg; nyisd fel Uram,
a te szemeidet és lásd meg: és
halld meg a Sénakhérib beszédét,
mal illesse az élõ Istent.
17. Igaz, Uram, Assiria királyai el-
pusztították a pogányokat és
azok országait.
18. És az õ isteneiket a tûzbe hány-
ták; de azok nem voltak istenek,
hanem csak emberi kéz alkotásai,
fa és kõ, azért vesztették el õket.
19. Most azonban, mi Urunk, Iste-
nünk, szabadíts meg, kérlek, min-
ket az õ kezébõl, hogy megismerje
e föld minden országa, hogy te, az
Úr, vagy az egyetlen Isten!
*518

Ezékiás király “hadüzenetet kapott” Assiria királyától. Ahogy átvet-

te a levelet a követek kezébõl, elsietett az “Úr házába”, és a láda
elõtt elpanaszolta, hogy támadás fenyegeti õket, ezért a misszioná-
riusok — az “Úr” — segítségét kérte.
Azok vették az adást, és egyik ügynökükön, Ésaiás prófétán ke-
resztül üzenték meg a válaszukat. Hogy miért nem a láda segítségé-
vel? Lehet, hogy már nem mûködött tökéletesen...
20. Akkor elküldött Ésaiás, az A te könyörgésedet, Assiria kirá-
Ámós fia, Ezékiáshoz, ezt mond- lya, Sénakhérib felõl, meghallgat-
ván: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: tam (vettem az üzenetet).

*516 *518
Jób könyve 33 Királyok II. könyve 19
*517
Zsoltárok könyve 78

282
 32. Azért azt mondja az Úr Assi-
ria királya felõl: Be nem jõ e vá-
rosba, és nyilat sem lõ bele, sem
paizs nem ostromolja azt, sem
sánczot nem ás mellette.
33. Azon az úton, a melyen jött, tér
vissza, de e városba be nem jõ, azt
mondja az Úr.
34. És megoltalmazom e várost,
hogy megtartsam azt, én érettem és
Dávidért, az én szolgámért.
*519

Azt üzenték Ésaiáson keresztül, hogy megvédik a várost az assi-

riai király csapataival szemben.
Ezt a következõképpen oldották meg:
35. És azon az éjszakán kijött az ötezeret, és mikor jó reggel fel-
Úr angyala, és levágott az Assi- keltek, ímé mindenütt holttestek
riabeli táborban száznyolczvan- hevertek.
*520

Elsõre hihetetlennek tûnik, hogy egy éjszaka alatt egy “an-

gyal” száznyolcvanötezer embert öljön meg. Ugyanis a szöve-
gek semmilyen lövöldözésrõl és más hangról nem tesznek em-
lítést. Minden az éj leple alatt, csendben történt. Hogyan?
A magyarázat egyszerû. Az éjszaka sötétjében, az assiriaiak
tábora felé egy “angyal” repült. A fedélzetén ideggázzal meg-
töltött ampullák voltak. Hogy ne lehessen hallani a hajtómûvek
hangját, ezért sok-sok kilométer magasan haladt.
Mikor az ellenség tábora fölé ért, elkezdte az ampullákat rá-
juk szórni. Azok becsapódva a földbe összetörtek, és a harci
gáz felszabadult. Ezek az apró becsapódások szinte hangtala-
nok voltak. Aki mellett egy ilyen ampulla szétdurrant, az pilla-
natokon belül halott volt...
Nem volt szükség sok ideggázra. Napjainkban tudjuk, hogy
nagyon kis mennyiség is elég belõle ahhoz, hogy sok ember
elpusztuljon...
Az akciónak gyakorlatilag semmilyen hallható jele nem volt.
Reggel pedig az életbenmaradottak, akik elég távol voltak az
ampullák becsapódásától, csak azt látták, hogy nagyon sok em-
ber halt meg éjszaka. Hogy mitõl? Azt nem tudták...
Mégis, miért maradtak egyesek életben? A magasan repülõ
jármû ideggázt tartalmazó ampullái közül sok nem talált célba.
Hiszen a legcsekélyebb légmozgás is a tábor területén kívülre
sodorta azokat. Ott pedig nem tettek az emberéletben túl nagy
kárt. Ennek a véletlennek köszönhették a túlélõk az életüket...
*519,*520
Királyok II. könyve 19

283
 Az assiriai király a nagy veszteség miatt kénytelen volt felad-
ni hódító céljait, és visszatért a még megmaradt csapataival
hazájába.
Úgy hiszem, így már érthetõ, hogy mik a halál angyalai. Azok
a légi jármûvek, melyek halált hoznak. Akárcsak adott esetben
is.
Emlékezzünk vissza egy korábbi részre. A frigyláda kapcsán
említettük már Ezékiás királyt.
Láthatjuk, hogy a misszionáriusok hathatósan támogatták õt.
De a késõbbiekben megszegte a ládával kapcsolatos kötelezõ
titoktartást. Ugyanis azt a szentek-szentjében csak a legbeava-
tottabbak láthatták, a papok, a király és talán még néhányan.
Ám Ezékiás egy alkalommal ezt a titoktartást megszegte, mi-
kor a hiúságának engedve eldicsekedett a ládával a babiloni
király követeinek (*145,*146). Ettõl a misszionáriusok nagyon
idegesek lettek. Ezért Ezékiás király a késõbbiekben már nem
élvezte azok feltétlen támogatását...
De van egy másik érdekes szövegrész is a Bibliában. Ugyan-
is, a misszionáriusok nem mindig alkalmaztak ilyen drasztikus
módszert. Volt, amikor a város védelmére több légi jármûvet is
bevetettek:
5. Mint repesõ madarak, úgy ruzsálemet, oltalmazván meg-
oltalmazza a seregek Ura Je- szabadítja, kimélvén megmenti.
*521

A jármûvek, melyek egy másik idõben Jeruzsálemet védték,

úgy köröztek a magasban a város fölött, mint repdesõ mada-
rak...

*521
Ésaiás könyve 31

284
 HETEDIK FEJEZET. A FORDULAT

JEREMIÁS

Történetünk további cselekményeit egy újabb személy, Je-

remiás fémjelzi. A korábbiakban láthattuk több ízben, hogy a
misszionáriusok az eseményeket konkrét személyeken keresz-
tül befolyásolták. Õk voltak a próféták, akik kapcsolatban álltak
az “Úrral”.
Ezen személyek fogantatásához szinte kivétel nélkül minden
esetben közük volt a misszionáriusoknak.
Nem volt ez másképp Jeremiás esetében sem. Ugyan a szö-
vegek közvetlenül errõl nem szólnak, azonban az “Úr” beszé-
débõl, melyet Jeremiással folytat, következtetni lehet rá.
Ez akkor tûnik ki, mikor a misszionáriusok felveszik a kap-
csolatot Jeremiással, Hilkiás fiával:
1. Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszé- 5. Mielõtt az anyaméhben
dei, a ki az Anatótban, Benjámin föl- megalkottalak, már ismerte-
dén lakó papok közül vala; lek, és mielõtt az anyaméh-
2. A kihez szóla az Úr Jósiásnak, bõl kijövél, megszentelte-
az ammon fiának, Júda királyának lek; prófétának rendeltelek
napjaiban, az õ uralkodásának ti- a népek közé.
zenharmadik esztendejében; 6. És mondék: Ah, ah Uram Isten!
4. Szóla pedig az Úr nékem, Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen
mondván: ifjú vagyok én!
*522

Ez a szövegrész arra enged következtetni, hogy Jeremiás szü-

letéséhez a misszionáriusoknak egyértelmûen közük volt. Az
õ beavatkozásuk nyomán fogant...
Az a rész: ”Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, már ismer-
telek”, arra utal, hogy a misszionáriusok már a fogantatás elõtt
ismerték Jeremiás génállományát. Ugyanis tudjuk, hogy a gé-
nek határozzák meg a születendõ ember fizikai és pszichikai
tulajdonságait. És mivel ismerték a genetikai állományát, ezért
valóban igaz, hogy mielõtt elkezdett az anyaméhben fejlõdni a
magzat, már bizonyos tulajdonságait elõre jelezhették.
Jeremiásnak konkrét feladatot-küldetést szántak:
7. Az Úr pedig monda nékem: Ne csolok néked.
mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem 8. Ne félj tõlök, mert én veled va-
menj mind azokhoz, a kik- gyok, hogy megszabadítsalak té-
hez küldelek téged, és be- ged! mond az Úr.
*523
széld mindazt, a mit paran-

*522,*523
Jeremiás könyve 1

285
 Ugye most, kedves olvasó, azt hihetnénk, hogy egyfajta misz-
tikus jelenés történt, mert egyszer csak a semmibõl megszó-
lalt az “Úr” hangja, és beszélt Jeremiáshoz.
A miszticizmushoz az egésznek az égvilágon semmi köze
nincs. Ugyanis a misszionáriusok elvitték magukkal Jeremiást
az egyik bázisukra, ahol valamilyen beavatkozást hajtottak végre
rajta. Akárcsak Mózesen vagy Jézuson.
Ugyanis a szövegekbõl kiderül, hogy az “Úr” személyesen
volt jelen:
9. És kinyújtá az Úr az õ kezét, és 10. Lásd, én e mai napon népek fölé
megilleté számat, és monda né- és országok fölé rendellek téged,
kem az Úr: Ímé, az én igéimet hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rom-
adom a te szádba! bolj, építs és plántálj!
*524

Jeremiáson valamilyen sebészi beavatkozást végeztek el, mi-

nek következtében alkalmas lett a küldetés végrehajtására.

11. Szóla továbbá nékem az Úr,
mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És
mondék: Mandulavesszõt látok én.
12. És monda nékem az Úr: Jól láttál,...
13. És másodszor is szóla hozzám
az Úr, mondván: Mit látsz te? És
felelék: Forró fazekat látok én,
és pedig a szája észak felõl van.
14. És monda nékem az Úr: Észak
felõl támad a veszedelem e földnek
minden lakosára.
*525

A szövegeket olvasva, az események kissé zavarosnak tûn-

nek.
De foglaljuk csak össze:
Jeremiás fogantatása a misszionáriusoknak köszönhetõ. Ké-
sõbb felvették vele a kapcsolatot, és elvitték magukkal. Vala-
milyen sebészeti beavatkozást végeztek el rajta. Erre termé-
szetesen nem emlékezett, hiszen közben mindvégig aludt. Akár-
csak napjainkban a mûtéteknél.
A misszionáriusoknál az “orvosi szobában” lábadozott. Mi-
kor jobban lett, és magához tért, az egyik “orvos” valamilyen
gyógyszert adott be neki: ”És kinyújtá az Úr az õ kezét és meg-
illeté számat”.
Ezt Jeremiás kissé zavarosan mondja el, mivel õ maga sem
tudta, mi történt vele. Ahogy magához tért, homályosan csak
azt látta, hogy az egyik “Úr” valamit bead neki — megilleti a
száját.

*524 ,*525
Jeremiás könyve 1

286
 A lábadozó szellemi állapotát oly módon ellenõrizték, hogy
mutattak neki egy tárgyat, és megkérdezték, mit lát. Mikor meg-
nevezte azt, és kiderült, hogy látása rendben van, bebizonyo-
sodott, hogy meggyógyult, és a beavatkozásnak semmilyen
utóhatása nincs.
Rövidesen jobban lett, és ekkor odalépett a még mindig lába-
dozó Jeremiás “ágyához” az egyik magas rangú személy, aki
küldetéssel bízta meg õt: ”menj mind azokhoz, a kikhez kül-
delek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked”.
Mikor talpra állt, és maradéktalanul felépült, el kellett hagy-
nia a bázist:
17. Te azért övezd fel derekadat, és azt, a mit én parancsolok néked;...
kelj fel, és mondd meg nékik mind-
*526

Jeremiást a misszionáriusok eszközeikkel támogatták:

20. ...és viaskodnak ellened, de jelek és megszabadítsalak téged,
nem gyõzhetnek meg téged, mert azt mondja az Úr!
*527
én veled vagyok, hogy megvéd-

Megkezdõdött a küldetése...

*526 *527
Jeremiás könyve 1 Jeremiás könyve 15

287
 AZ ULTIMÁTUM

Az izraeliták mindvégig a misszionáriusok hathatós támoga-

tását élvezték. Ennek köszönhetõen hagyhatták el Egyiptomot,
ahol rabszolgasorsban éltek, s foglalhatták el új hazájukat a
mostani Közel-Keleten. Ellenségeikkel vívott harcaikban is gyak-
ran támogatták õket.
Cserébe mindössze annyit kellett tenniük, hogy betartják a
szövetség feltételeit. Azokat a feltételeket, amelyeket a misz-
szionáriusok szabtak meg.
Az Egyiptomból való kijövetel után még egy ideig az izraeliták
megtartották a szövetség rájuk vonatkozó kötelezettségeit. De
tudjuk, hogy Mózes és Józsué idejében is voltak már lázongások.
Ahogy idõben az izraeliták egyre távolabb kerültek ezektõl
az eseményektõl, mind kevésbé ítélték fontosnak a megál-
lapodások betartását. Amit a misszionáriusok egyre jobban sé-
relmeztek:
5. Így szól az Úr: Micsoda hamis- 7. És bevittelek titeket a bõség
ságot találtak bennem a ti atyái- földébe, hogy annak gyümölcsei-
tok, hogy elidegenedtek tõlem, vel és javaival éljetek; és bemen-
és hiábavalóság után jártak, és tetek, és megfertõztettétek az én
hiábavalókká lettek? földemet, és az én örökségemet
6. Még csak azt sem mondták: útálatossá tevétek.
Hol van az Úr, a ki felhozott min- 8. A papok nem mondták: Hol
ket Égyiptom földérõl, a ki vezé- van az Úr? A törvény magyarázói
relt minket a pusztában, a kietlen nem ismertek engem, és a pász-
és járatlan földön, a szomjúság- torok hûtlennekké lettek hoz-
nak és a halál árnyékának földén, zám, a próféták pedig a Baál ál-
a melyen nem vonult át ember, és tal prófétáltak, és azok után jár-
a hol halandó nem lakott? tak, a kik tehetetlenek.
*528

Leginkább az volt a misszionáriusok kifogása, hogy az izrae-

liták hálátlanok lettek, és más “isteneket” követtek. Mintha azt
mondanák, hogy: ”Annyi mindent tettünk értetek, hányszor vé-
delmeztünk meg az ellenségeitekkel szemben, és ti mégis hût-
lenül elhagytatok bennünket”.
De azért még egy esélyt akartak nekik adni:
11. És monda nékem (Jeremiás- 13. Csakhogy ismerd el a te ha-
nak) az Úr:... misságodat, hogy hûtelenné let-
12. Menj el, és kiáltsd e szókat tél az Úrhoz, a te Istenedhez, és
észak felé, és mondjad: Térj visz- szertefutottál útaidon az idege-
sza, elpártolt Izráel, ezt mondja az nekhez mindenféle zöldelõ fa alá,
Úr, és nem bocsátom reátok ha- és az én szómra nem hallgatta-
ragomat (fegyver), mert kegyel- tok, ezt mondja az Úr.
mes vagyok én, ezt mondja az Úr, 14. Térjetek meg, szófogadatlan
nem haragszom mindörökké. fiak, azt mondja az Úr...
*529

*528 *529
Jeremiás könyve 2 Jeremiás könyve 3

288
 Valamiért az “Úrnak”, a fõmisszionáriusnak, nagyon fontos
volt, hogy az izraeliták “megtérjenek” hozzá. Olyannyira, hogy
még egy nagyon érdekes ígéretet is tett:
14. Térjetek meg, szófogadatlan egyet egy városból, kettõt
fiak, azt mondja az Úr, mert én egy nemzetségbõl, és be-
férjetekké lettem néktek, és viszlek titeket Sionba.
*530
magamhoz veszlek titeket,

A misszionáriusok magas rangú személye nem kevesebbet

ígért az izraelitáknak abban az esetben, ha visszatérnek hoz-
zá, minthogy: ”magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból,
kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.”
A korábbiakból tudjuk, hogy Mózes korában a Sion hegyén
egy nagy méretû jármû landolt. A szövegek szinte kivétel nél-
kül ezt a jármûvet Sion-ként említik. Érthetõ is, hiszen néven
nevezni nem tudták azt.
Ezért hát az ígéret nem kevesebbrõl szólt, mint hogy egyet-
egyet egy városból, és két embert egy-egy nemzetségbõl bevi-
szik Sionba, azaz felveszik az egyik jármûvük fedélzetére.
Hogy mi célból?
15. És adok néktek szívem szerint dománynyal és értelemmel.
*531
való pásztorokat, és legeltetnek tu-

Abban az esetben, ha megfelelnek az általuk támasztott felté-

teleknek, akkor a megegyezés szerint egy csapatot állíthatnak
össze az izraeliták nemzetségeinek képviselõibõl, éspedig a
következõképpen:
A csapatba városonként egy-egy személyt küldhetnek, míg
nemzetségenként, amibõl tizenkettõ van, két-két személyt.
Az ilyen módon delegált személyeket felveszik a fedélzetre,
ahol egyfajta “tanfolyamot” tartanak nekik. Tudást adnak át.
Ez a tanfolyam nem más, mint egyfajta “vezetõképzõ”, ahol
az izraeliták jövõbeli vezetõit képezik. Akik a “tanfolyamot”
elvégezve, nagy tudású személyekként térnek vissza, és: ”le-
geltetnek tudománnyal és értelemmel”.
Mai szóhasználattal, persze egy kicsit túlozva, azt mondhat-
nánk, hogy ez nem más, mint “menedzserképzõ” tanfolyam.
Ahol a jövõ vezetõit képezik, a megfelelõ tudást biztosítva szá-
mukra.

*530,*531
Jeremiás könyve 3

289
 Napjainkban, azon ábrándozunk, hogy milyen jó lenne, ha az
ufók (persze ha léteznek) megosztanák velünk magas szintû
tudásukat. Ezt õk már korábban felajánlották... Ha... megfele-
lünk a feltételeknek...
Ugyanakkor, abban az esetben, ha mégsem “térnek meg” az
“Úrhoz”, akkor semmi jóra nem számíthatnak:
1. Ha visszatérsz, Izráel, ezt mond- ragom, mint a tûz, és olthatatlanul
ja az Úr, hozzám térj vissza... ne égjen a ti cselekedeteitek go-
4. ...hogy fel ne gyúlladjon az én ha- noszsága miatt.
*532

Ugyanis az a magas rangú személy, akit a szövegek “Úrként”

említenek, valamit már tudott, amitõl az izraelitákat meg kíván-
ta védeni:
6. Emeljetek zászlót a Sion felé; jából, és a népek pusztítója elin-
fussatok, meg ne álljatok, mert dult; kijött helyébõl, hogy elpusz-
veszedelmet hozok észak felõl títsa a te földedet; városaid le-
és nagy romlást! rontatnak, lakatlanokká lesznek.
7. Felkelt az oroszlán az õ tanyá-
*533

Persze, a pusztítón lehet érteni a babiloniakat, akik késõbb

az izraelitákat leigázzák. De mint kevéssel késõbb látni fogjuk,
az izraeliták nem feleltek meg a feltételeknek, ezért a misszio-
náriusok ellenük fordultak. De nemcsak úgy, hogy Nabukodo-
nozort, Babilon királyát támogatták, hanem az izraeliták ellen
fordították fegyvereiket is (*563).
Valószínûleg ez a magas rangú személy már tudott arról a
parancsról, melyet a földközelben tartózkodó Flotta kapott. És-
pedig, hogy az izraeliták kegyvesztettek lettek. Helyettük min-
den eszközzel Nabukodonozort kell támogatni, még az izraeli-
tákkal szemben is.
Ezért még menteni próbálta a helyzetet. Kétségbeesett kísér-
letet tett, Jeremiáson keresztül üzenve, hogy az izraeliták vál-
toztassanak magatartásukon, így akkor neki nem kell végrehaj-
tania a parancsot. Idõt próbált nyerni...
Sõt, mi több, a szövegekben tetten érhetõ az “Úr” és a “Sere-
gek Ura” — a Flotta parancsnokának vitája:
3. És inkább választja a halált, kon a helyeken; a hol megmarad-
mint az életet az egész maradék, tak, a hová kiûztem õket; azt
mindazok, a kik megmaradtak a mondja a Seregek Ura! (A Flotta
gonosz nemzetségbõl, mindazo- parancsnoka.)
*534

*532,*533 *534
Jeremiás könyve 4 Jeremiás könyve 8

290
 Az “Úr”, aki rangban alatta áll a “Seregek Urának”, gyõzködi
azt, hogy mégsem kellene a fegyvereket bevetni, hiszen talán
még van visszaút:
4. ... Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, fordulnak, nem fordulhatnak-é
hogy fel nem kelhetnek? Ha el- vissza?
*535

Az “Úr” mindent megpróbált, hogy az izraelitákra váró csa-

pást elhárítsa:
2. Ezt mondja az Úr (Jeremiás-
nak): Állj az Úr házának pitvará-
ba, és mondd el Júdának minden
városából azoknak, a kik imád-
kozni jõnek az Úr házába, mind-
azokat az igéket, a melyeket pa-
rancsoltam néked, hogy mondd
el nékik. Egy szót se hagyj el!
3. Hátha szót fogadnak, és
mindenki megtér az õ go-
nosz útjától, akkor megbá-
nom a veszedelmet, a me-
lyet nékik okozni gondoltam
az õ cselekedeteik gonoszsága
miatt.
*536

Ugyanis a Flotta bevetésre készen állt:

11. Abban az idõben azt mondják e
népnek és Jeruzsálemnek: Száraz-
tó szél jõ a magas helyekrõl (a
légmozgás a jármûvekkel járt
együtt) a pusztában, az én népem
leányának útján (itt a Sion hegyé-
re leszállt jármûre utal, annak
útján, ahonnan az jött); nem szó-
ráshoz és nem tisztításhoz való!
12. Erõs szél jõ onnan reám is; azért
hát ítéletet mondok ellenök.
13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg (a
jármûvekkel együtt járó felhõ),
és szekerei olyanok, mint a szélvész,
lovai gyorsabbak a saskeselyûknél.
Jaj nékünk, mert elvesztünk!
*537

Abban az esetben, ha az izraeliták mégsem tartják be a felté-

teleket, akkor “ítéletre” számíthatnak. Mert meg fognak jelenni
a misszionáriusok fegyveres jármûvei, melyek hajtómûvei erõs
szelet kavarnak, és olyan gyorsak, mint a szélvész, még a sas-
keselyûnél is gyorsabban repülnek. És ha bevetik fegyverei-
ket, akkor: ”Jaj nékünk, mert elvesztünk!”
Ettõl próbálta hát az “Úr” megóvni az izraelitákat. Hiszen tud-
ta, hogy a misszionáriusok fegyverei milyen pusztító erejûek:
20. Vészre vészt jelentenek; bizony kárpitjaim egy pillantás alatt (akár-
elpusztul az egész föld, nagy hamar- csak Sodoma esetében)!
sággal elpusztulnak az én sátraim,
*538

Emlékezzünk egy kicsit vissza az invázió éjszakájára Egyip-

tomban. Bebizonyosodott, hogy azon harcosok nyelvét, akik
az akciót végrehajtották, az izraeliták nem értették (*32).

*535 *537,*538
Jeremiás könyve 8 Jeremiás könyve 4
*536
Jeremiás könyve 26

291
 Ha bekövetkezik a legrosszabb, akkor újra csak ezek a har-
cosok fognak a jármûveikkel feltûnni:
14. Azért ezt mondja az Úr, a Sere-
geknek Istene: Miután ti ilyen
szóval szóltatok: ímé tûzzé te-
szem az én igémet a te szádban,
ezt a népet pedig fákká, hogy
megemészsze õket (a bevetett
fegyverek hatása, minden ég)!
15. Ímé, én hozok reátok mesz-
szünnen való nemzetet, oh Iz-
ráel háza! ezt mondja az Úr. Kemény
nemzet ez, õs idõbõl való
nemzet ez; nemzet, a melynek
nyelvét nem tudod, és nem
érted, mit beszél!
*539

Tévedés lenne azt hinni, hogy itt a szöveg a babiloni nemzet-

re utal. Hiszen tudjuk, hogy az izraeliták Ezékiás király idejé-
ben is tartották a babiloniakkal a kapcsolatot (*145). Így a babi-
loniak nyelvét a tolmácsok természetesen értették.
Az ultimátumban inkább egy olyan nemzetrõl van szó, mely
földönkívüli, az õs idõkbõl eredeztethetõ, melynek a nyelvét,
akárcsak Egyiptomban a szabadulás éjszakaján, nem értették.
Egy harcos nemzet... Melynek lovai — jármûvei gyorsabbak a
saskeselyûknél... Errõl bõvebben a 11. fejezetben fogunk szól-
ni.
Figyelemreméltó, hogy a fenti szövegekben legalább két ma-
gas rangú misszionáriusról van szó. Az egyik az “Úr”, aki men-
teni próbálja az izraelitákat. A másik a Seregek Ura, a Flotta
parancsnoka, aki a kapott parancsot végrehajtja.
Ha figyelmesen olvassuk Jeremiás könyvét, akkor feltûnik
egy érdekes mozzanat. Két misszionárius személy beszél hoz-
zá. Egyszer az “Úr”, egyszer meg a “Seregek Ura”. Vajon ho-
gyan lehet ez?
A dolgok magyarázata egyszerû. Jeremiásnak is, mint eddig
minden próféta birtokában, egy adó-vevõ készülék volt. Vagy
valami ehhez hasonló. Hiszen hangot közvetített.
Egyik esetben sem látta Jeremiás az “Urat”, mindig csak a
hangját hallotta.
Nos, ahogy ezeket az üzeneteket hallgatta, azokat két
egymástól jól megkülönböztethetõ hang mondta el a készülé-
ken keresztül. Ezeket a hangokat Jeremiás jól meg tudta kü-
lönböztetni. Ismerte már az “Úr” hangját, és szintúgy a “Sere-
gek Urának” hangját is. Így amikor az egyik hangját hallotta a
készüléken keresztül, akkor azt mondta, hogy “az Úr monda”,
mikor pedig a flottaparancsnok hangját hallotta, akkor azt mond-
ta: “a Seregek Ura” beszélt hozzá.

*539
Jeremiás könyve 5

292
 Egyik esetben, amikor az “Úr” és a “Seregek Ura” együtt volt
a bázison a ”rádiós szobában”, hallotta Jeremiás a készüléken
keresztül, amint az “Úr” gyõzködi a “Seregek Urát”, hogy még
várjon a Flotta bevetésével, hiszen az izraeliták még változtat-
hatnak a viselkedésükön.
Jeremiás ezt a “vitát” a készüléken keresztül hallotta, s fel is
ismerte a két hangot, melyek vitatkoztak — az “Úrét” és a “Se-
regek Uráét”.
Nos, az izraeliták az ultimátum hatására sem változtattak a
magatartásukon. Még olyan dolgokat is cselekedtek, melyeket
a misszionáriusok semmiképp sem hagyhattak megtorlás
nélkül:
31. És felépítették a Tófet magasla- és leányaikat tûzben, a mit nem pa-
tait, a mely a Ben-Hinnom völgyé- rancsoltam, és a mi gondolatom-
ben van, hogy megégessék fiaikat ban sem volt.
*540

Mindezeket a magas rangú misszionárius mondja.

Majd látni fogjuk, hogy a babiloni király uralma alá kerültek
az izraeliták. Ezt Nabukodonozor a misszionáriusok támogatá-
sának köszönhette.
Egy dolog viszont érthetetlen. Éspedig az, hogy miért kellett
Nabukodonozort, Babilon királyát a misszionáriusoknak támo-
gatniuk. Miért ez a pálfordulás?
Hogy a misszionáriusoknak több olyan dolog nem tetszett,
amit az izraeliták cselekedtek — érthetõ. De:
2. Így szól az Úr nékem:... 8. Azt a nemzetet és azt az orszá-
6. És most odaadom mind e földe- got pedig, a mely nem szolgál né-
ket Nabukodonozornak, a babiloni ki, Nabukodonozornak, a babilo-
királynak, az én szolgámnak kezé- ni királynak, és a ki nem teszi nya-
be; sõt a mezei állatokat is néki kát a babiloni király jármába:
adom, hogy néki szolgáljanak. fegyverrel és éhséggel és dög-
7. És néki és az õ fiának és uno- halállal verem meg azt a nem-
kájának szolgál minden nemzet zetet, azt mondja az Úr, míg-
mindaddig, míg el nem jõ az õ föl- len kiirtom õket az õ kezével.
dének is ideje, és szolgálnak né-
*541
ki sok nemzetek és nagy királyok.

Az üzenet egyértelmû: aki önként nem hódol be a babiloni

királynak, azt a misszionáriusok erõvel kényszeríteni fogják
rá.

*540 *541
Jeremiás könyve 7 Jeremiás könyve 27

293
 Másrészt ugyanakkor:
12. Sõt Sedékiásnak, a Júda kirá-
lyának is mind e beszédek szerint
szólottam, mondván: Vegyétek
nyakatokra a babiloni királynak
jármát, és szolgáljatok néki és az
õ népének, és éltek!
13. Miért halsz meg te és a te né-
ped fegyver miatt, éhség és dög-
halál miatt, a mint szólott az Úr az
olyan néprõl, a mely nem szolgál
a babiloni királynak?
*542
11. Mondjad nékik: Élek én, ezt
mondja az Úr Isten, hogy nem
gyönyörködöm a hitetlen halálá-
ban, hanem hogy a hitetlen meg-
térjen útjáról és éljen. Térjetek
meg, térjetek meg gonosz útai-
tokról! hiszen miért halnátok
meg, oh Izráel háza!?
*543

Az itt a furcsa az egészben, hogy egyrészt az “Úr” megfenye-

geti az izraelitákat, amennyiben önként nem hódolnak be Na-
bukodonozornak, akkor nagy lesz a pusztítás. Másrészt ugyan-
akkor egy szinte aggódó, de tehetetlen jótanács hangzik el,
hogy inkább hódoljanak be, mintsem elpusztuljanak.
Nem érthetõ, hogy az “Úr” egyrészt keményen fenyegetõzik,
másrészt szinte tehetetlenül aggódik. Ennek így semmi értel-
me. Viszont...
Ha úgy tekintünk a történésre, hogy adott esetben legalább
két személyt kell érteni az “Úr” alatt, akkor sok minden érthe-
tõvé válik. Ugyanis az egyik magas rangú személy, aki az izrae-
liták Isteneként szerepel, pártfogolja ezt a törzset. Valóban
egyengeti útját, sõt óvja tagjait. Szövetséget is köt velük, mely
szövetség az izraelitáknak sok elõnyt biztosít. Hiszen egy szu-
perfejlett társadalom képviselõit tudhatják a hátuk mögött. De
mi az elõnye a szövetségbõl az “izraeliták Istenének”? Kell,
hogy legyen valami elõnye, mivel õ szorgalmazta a kezdetektõl
a szövetség megkötését.
Az a szövegekbõl kiderül, hogy e társadalom képviselõi rég-
óta itt vannak földközelben. Az sem tûnik tudományos-fantasz-
tikus elképzelésnek, hogy állandóan tartják a kapcsolatot a “ha-
zájukkal”, ahonnan jöttek. Sõt, a döntõ utasításokat is onnan
kapják.
Mikor ezért kiválasztottak egy törzset, és minden eszközük-
kel támogatták azt, valahogy el kellett számolniuk ezzel a tá-
mogatással. Márcsak azért is, hogy továbbra is engedélyezzék

*542 *543
Jeremiás könyve 27 Ezékiel könyve 33

294
“otthonról” a segítségnyújtást. Ehhez azonban be kellett bizo-
nyítaniuk, hogy az adott nép megfelel a misszionáriusok által
támasztott feltételeknek, így kiérdemelte azt.
Az “izraeliták Istene” jól tudta, hogy csak akkor támogathatja
a törzset, ha az érdemes rá. Ezért juttatta el Mózesen keresztül
a parancsolatokat, melyeket a szövetség feltételeként szabott.
Amennyiben maradéktalanul betartják a parancsolatokat, így õ
is egyfajta “sikert” tud a hazája felé felmutatni, és folytathatja
az izraeliták istápolását.
De ez a szövetség az izraeliták hibájából felbomlott. A krité-
riumoknak immár azok nem feleltek meg. Ezért a misszioná-
riusok kerestek egy másik szövetségest a térségben. Nabuko-
donozor, Babilon királya lett az. A földközelben tartózkodó misz-
szionáriusok azt az utasítást kapták hazájukból, hogy minden
eszközzel Nabukodonozort kell támogatni. Amennyiben a kör-
nyezõ népek közül bármelyik is ellenszegül, az ellen fegyvert
is be lehet vetni.
Ekkor az “izraeliták Istene” ugyan mit tehetett? A kapott pa-
rancsot végre kellett hajtani. Ennek kapcsán üzente meg az
egyik magas rangú misszionárius, valószínûleg a “Seregek Ura”,
hogy amennyiben nem engedelmeskednek, akkor fegyvereket
fognak ellenük bevetni.
Az a személy pedig, aki korábban az izraelitákat istápolta, az
“Izráel Istene”, csak egyet tehetett: aggódva tanácsolhatta koráb-
bi pártfogoltjainak, hogy inkább önként hódoljanak be a babilo-
niaknak, mintsem elpusztuljanak. Mást már nem tehetett. Az
utasítást végre kellett hajtani...
Mivel az izraeliták nem tettek eleget az ultimátumnak, ezért a
korábbi szövetségeseik már nem voltak kíváncsiak mondani-
valójukra. Amennyiben a misszionáriusok személyesen tárgyal-
tak az izraeliták uralkodójával, akkor érthetõk Jeremiás követ-
kezõ szavai:
44. Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
*544

Ugyanis az eredménytelen tárgyalás végeredményeképp a

misszionáriusok visszaszálltak a jármû fedélzetére, mely star-
tolt — felöltötte a felhõt — és elrepült.

*544
Jeremiás siralmai 3

295
 Az izraeliták és a misszionáriusok között megszakadt a kap-
csolat...
9. ... Nincsen törvény, sõt prófétái misszionáriusok megszakítot-
sem nyernek kijelentést az Úrtól (a ták velük a kapcsolatot).
*545

Elkerülhetetlenné vált a parancs végrehajtása. Bevetették a

Flottát...

*545
Jeremiás siralmai 2

296
 A CSAPÁS

A történetet nyomon követve, úgy tûnik, a misszionáriusok-

nál a vezetésben személyi változások következtek be. Ezek-
nek egyik oka lehetett, hogy kudarcot vallott az “izraelita” prog-
ram. Ugyanis a pártfogoltak nem tartották be a szövetséget,
vagyis azokat a feltételeket, melyeket a misszionáriusok szab-
tak meg. Ezzel az “izraeliták Istene” kudarcot vallott. Követ-
kezményeként õt “leváltották” vezetõ tisztségébõl, s helyére
egy másik személy került, aki már másféle “politikát” folyta-
tott. Hiszen egy másik nemzet vezetõjével lépett “szövetség-
re”. Ez a vezetõ Babilon királya — Nabukodonozor volt. Õ köz-
vetlen kapcsolatban állt a misszionáriusokkal, ismerte azok né-
hány jármûtípusát is. Hatalmát, birodalmát is a misszionáriu-
sok fegyveres támogatásának köszönhette.
Mivel az izraeliták az ultimátum (*541) ellenére, önként nem
hódoltak be Nabukodonozornak, ezért a babiloni csapatok a
misszionáriusok hathatós támogatásával hadba léptek ellenük.
Mindebbõl persze minket a misszionárius haderõk akciói ér-
dekelnek.
Ezek jármûvei rendszerint váratlanul jelentek meg:
8. Özvegyei számosabbak lesz- jára délben; bocsátok reája
nek a tenger fövenyénél; pusztí- nagy hirtelen észveszést és
tót viszek reájok, az ifjúság any- rettentéseket.
*546

Megjelenésüket néhány pillanattal korábban a hajtómûveik

hangja elõzte meg:
16. Dántól fogva hallatszik az õ lo-
vainak tüsszögése; méneinek nye-
rítõ hangjától reng az egész föld; és
eljõnek és megemésztik e földet és
mindenét, a mije van, a várost és
annak lakóit.
*547

Itt a szövegek a jármûveket lovakként említik, és azok hang-

ját ezek tüsszögéseként. Természetesen itt nem lovakról van
szó, hiszen azok tüsszögésétõl ugyan nem rengene az egész
föld. Ellenkezõleg: itt a jármûvek hajtómûveinek a hangjáról
van szó, mely olyan erõs, hogy minden rezeg, rezonál erre a
robajra. Emlékezzünk csak vissza (*461).

*546 *547
Jeremiás könyve 15 Jeremiás könyve 8

297
 Ezeket a jármûveket a krónikás pusztítókként említi:
12. A pusztában levõ minden magas- szélétõl a föld másik széléig; sen-
latra pusztítók érkeznek, mert az kinek sem lesz békessége.
*548
Úr fegyvere emészt a föld egyik

Megjelenésük semmi jót nem ígért:

21. Mert feljött a halál a mi ablakaink- pusztítsa a gyermekeket az útak-
ra, bejött a mi palotáinkba, hogy ki- ról, az ifjakat az utczákról.
*549

Mozgásukat minden esetben igen erõs légáramlat kísérte:

19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy jére forgószél zúdul.
*550
haraggal kitör, és a hitetlenek fe-

Ne feledjük a korábbiakból, hogy a harag nem jelent egye-

bet, mint a jármû hajtómûvének izzó gázsugarát.
Amikor ezek megjelentek a levegõben, lõni kezdték az iz-
raelitákat:
17. Mert ímé, én vipera-kígyókat bo- csen varázslás, és megmarnak ti-
csátok reátok, a melyek ellen nin- teket, azt mondja az Úr!
*551

Mózes másutt is említi a ”tüzes kígyókat”, melyek ha valakit

”megmarnak”, akkor az abba belehal.
6. Bocsáta azért az Úr a népre tü- népet, és sokan meghalának Iz-
zes kígyókat, és megmardosák a ráel népébõl.
*552

A menekülõket a jármûvek üldözõbe vették:

43. Felöltötted a haragot és 19. Gyorsabbak valának a mi
üldöztél minket, öldököltél, üldözõink az égnek saske-
nem kiméltél. selyûinél; a hegyeken kergettek
*553
minket, a pusztában ólálkodtak
utánunk.
*554

Itt Jeremiás azért említi a saskeselyûket, mert egyértelmûen

repülõ jármûvekre gondol, melyek gyorsabban repültek, mint
a saskeselyûk. Ezek üldözték õket.
A misszionárius Flotta oly nagy pusztítást vitt véghez, hogy
mindenütt halottak hevertek:
21. Az utczákon a földön fekszik költél haragod napján, mészárol-
gyermek és vén; szûzeim és ifjaim tál, nem kiméltél.
*555
fegyver miatt hullottak el; öldö-

Itt persze mondhatnánk, hogy Jeremiás a babiloni harcosok

által elkövetett öldöklésre utal. De eléggé egyértelmû, hogy
ezek a szavak az “Úrnak” vannak címezve. Így mindenképpen
az “Úr” pusztításáról van itt szó.
*548 *552
Jeremiás könyve 12 Mózes IV. könyve 21
*549 *553
Jeremiás könyve 9 Jeremiás siralmai 3
*550 *554
Jeremiás könyve 23 Jeremiás siralmai 4
*551 *555
Jeremiás könyve 8 Jeremiás siralmai 2
298
 De másféle fegyvereket is bevetettek, melyek lángba borítot-
tak mindent:
20. Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé mokra, a mezõnek fáira és a föld-
az én haragom és búsulásom kiöm- nek gyümölcseire, és égni fog, és
lik e helyre, az emberekre és a bar- el nem aluszik.
*556

A nem emberkéz által készített fegyverek hatalmas pusztí-

tást vittek végbe:
27. Azért ezt mondd nékik: Ezt
mondja a Seregek Ura, Izráel-
nek Istene: ... hulljatok el, és fel ne
keljetek a fegyver elõtt, a me-
lyet én küldök közétek.
*557
16. És szétszórom õket a nemzetek
között, a melyeket nem ismertek
sem õk, sem atyáik, és utánuk
küldöm a fegyvert, a míg meg-
semmisítem õket.
*558
17. Megcselekedte az Úr, a miket
gondolt; beváltotta szavát, a me-
lyet szólt eleitõl fogva; rombolt
és nem kímélt...
*559

A pusztítók, a misszionárius légiflotta fegyveres jármûvei egyik

típusának hangját a krónikás imigyen említi:

30. Te pedig prófétáld meg nékik
mind e szókat, és ezt mondd nékik:
Az Úr a magasságból harsog, és az
õ szent lakhelyébõl dörög, harsanva
harsog az õ házára, riogatva kiált...
31. Elhat e harsogás a földnek vé-
gére,... a hitetleneket fegyverre
veti, azt mondja az Úr.
*560

Lássuk, hogyan is nézett ki az, amikor ezek a jármûvek meg-

jelentek. Szóljon errõl maga Jeremiás:
1. Jaj; de sûrû felhõt borított harag-
jában az Úr Sionnak leányára! az ég-
bõl a földre veté Izráel ékességét,
és nem emlékezett meg lábainak
zsámolyáról az õ haragja napján.
2. Elnyelte az Úr, nem kimélte Já-
kóbnak minden hajlékát, letörte ha-
ragjában Júda leányának erõssé-
geit, a földre terítette; megfertõz-
teté az országot és fejedelmeit.
*561

A fegyverek bevetése következtében minden égett, lángolt:

3. Felgerjedt haragjában letördelé ellen pedig mint lángoló tûz emész-
Izráelnek minden szarvát; hátravo- tett köröskörül.
*562
ná jobbkezét az ellenség elõl, Jákób

A misszionáriusok ezúttal fegyvereiket nem a zsidó nép olda-

lán, ahogy sok ízben korábban, hanem ellenük vetették be.
Mindez úgy nézett ki, mint mikor “lángoló tûz emésztett körös-
körül”.

*556 *558
Jeremiás könyve 7 Jeremiás könyve 9
*557,*560 *559,*561,*562
Jeremiás könyve 25 Jeremiás siralmai 2

299
 A jármûveket kommandósok követték, akik kézi fegyvereik-
kel harcoltak:
4. Feszítette kézívét, mint valami dent, a mi a szemnek kivánatos;
ellenség, kinyújtá jobbkezét, Sion leányának sátorában, mint a
mint támadó, és megölt min- tüzet önté ki búsulását.
*563

A kommandósok fegyvereinek hatását tûzként és búsulás-

ként említi a krónikás.
Mivel a misszionáriusok ezúttal az izraeliták ellen vetették
be fegyvereiket, ezért Jeremiás siralmaiban így ír:
5. Olyan volt az Úr, mint valami el- nyelte minden palotáját, elrontá
lenség (vagyis a misszionáriusok erõsségeit, és megsokasította Jú-
személyesen); elnyelte Izráelt, el- da leányának a búját, baját.
*564

Ezekbõl a szavakból következtetni lehet, hogy milyen nagy

hatású fegyvereket alkalmaztak korábbi szövetségeseik a ba-
biloniak oldalán.
Ugyanakkor van itt egy másik nagyon érdekes részlet is, mely
Jeruzsálem ostromának egyik fontos mozzanatáról szól. A ba-
biloni fegyveres csapatok a misszionáriusok támogatását élvez-
ték a város ostromakor:
4. Így szól az Úr, Izráel Istene: Ímé, raggal, búsulással és nagy felin-
én elfordítok minden hadi szer- dulással.
számot, a melyek a ti kezeitekben 6. És megverem e városnak lako-
vannak, a melyekkel ti a babiloni sait, mind az embert, mind a bar-
király ellen és a Kaldeusok ellen mot; nagy döghalállal halnak meg.
viaskodtok, a kik kivül a kõfalon 10. Mert orczámat e város vesze-
ostromolnak titeket, és begyûj- delmére fordítottam és nem meg-
töm õket e városnak közepébe; szabadulására, azt mondja az Úr: A
5. És én kinyujtott kézzel vívok el- babiloni király kezébe adatik, és tûz-
lenetek és nagy erõs karral és ha- zel égeti meg azt!
*565

Jeruzsálem bevételének egyik legnagyobb akadálya a várost

körülvevõ kõfal volt. A babiloni csapatok azt ostromolták. De
nemigen voltak olyan eszközeik, melyekkel a falat lerombol-
hatták volna. A védõk pedig, mögötte megbújva, sokáig tarthat-
ták volna magukat. Ezért léptek közbe a misszionáriusok, “be-
segítve” a város ostromába.
8. Gondolá az Úr, hogy lerontja és a kõfal, együtt búslakodnak!
Sion leányának kõfalát; kiter- 9. Kapui besülyedtek a föld-
jeszté a mérõkötelet, nem von- be, elveszté és összetöré
ta vissza a kezét a pusztítástól, és annak zárait; királya és fejedel-
siralomra jutott a bástya mei a pogányok közt vannak...
*566

*563,*564,*566 *565
Jeremiás siralmai 2 Jeremiás könyve 21

300
 A fenti részlet nem egyébrõl szól, mint Jeruzsálem kõfalá-
nak felrobbantásáról. Hiszen szó van a kõfal lerontásáról, le-
rombolásáról. Többféleképpen is meg lehet ezt tenni, mond-
juk lövedékkel is. De... Akkor nem kapcsolódna a történtek-
hez a mérõkötél. Hogy mi ez? Mit mértek vele?
Semmit.
A szemtanúk, akik a harcok közben mindezeket látták, arról
számolnak be, hogy a misszionárius fegyveresek le akarták
rombolni a kõfalat. Azok egy kisebb csapata a kõfal tövében
elhelyezte a robbanótölteteket, azután ezeket elektromos ve-
zetékekkel kötötte össze.
Amikor a faltól sietve távoztak, maguk után húzták a vezeté-
ket. A szemtanú, aki mindezeket látta, sehogy sem értette, hogy
mi is az. Egyfajta kötélnek nézte. Azt pedig, hogy maguk után
hagyták, szerinte azért tették, mert mértek vele. Pedig dehogy!
Ez a vezeték szolgált a töltetek felrobbantására! Akárcsak nap-
jainkban.
Mikor a fegyveresek a faltól biztonságos távolságra kerültek,
a tölteteket felrobbantották: ”...és siralomra jutott a bástya és a
kõfal...”
A robbanás erejérõl Jeremiás imigyen szól: ”Kapui besülyed-
tek a földbe, elveszté és összetöre annak zárait;”
A keletkezett “résen” a babiloniak beözönlöttek Jeruzsálem-
be. Emlékezzünk csak vissza Jerikhó ostromára...
Az ostrom idején a misszionáriusok szövetségben voltak a
babiloniakkal. Õk segítettek elfoglalni a várost. Cserébe Nabu-
kodonozortól csak egyet akartak: a ládát, mert az nem kerülhe-
tett avatatlanok kezébe.
Nem akarták, hogy tárgyi bizonyíték maradjon utánuk.
Meg aztán a készülék valószínûleg már szinte nem is mûkö-
dött, mivel a mûködéséhez energiát szolgáltató áramforrás ki-
merült.
A városba beözönlõ fegyveresek között ott volt az a különle-
gesen kiképzett kommandó is, melynek feladata a láda meg-
szerzése és elszállítása volt. Õk léptek be elsõként az “Isten
házába”, ahol a készülék volt. Miután, a megegyezésnek meg-
felelõen azt elvitték, és felpakolták az egyik jármû fedélzeté-
re, a sor Nabukodonozor fegyveresein volt.

301
 A babiloniak már szabadon garázdálkodhattak, hiszen a
misszionáriusokat csak a láda érdekelte. Õk csak azt akarták.
A többi kincs számukra érdektelen volt.
18. És az Isten házának mindenféle 19. Az Isten házát meggyújták, Je-
edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és ruzsálem kõfalait lerontották,
az Úr házának kincseit, s a király- palotáit mind elégeték tûzzel, és
nak és az õ vezéreinek kincseit, minden drágaságait elpusztí-
mindezeket Babilóniába viteté. tották.
*567

A hadicselekmények következtében, melyekben aktívan részt

vettek a nem földi haderõk is, az állapotok siralmasak voltak:

37. Elpusztultak a békességes le- 23. Nézek a földre, de ímé kiet-

geltetõ helyek az Úr felgerjedt ha-
ragja miatt.
*568
19. Oh én belsõm, oh én belsõm!
Aléldozom, oh én szívemnek reke-
szei! Háborog a szívem, nem
hallgathatok! Hiszen hallottad én
lelkem a kürt szavát, a harczi riadót!
20. Vészre vészt jelentenek; bizony
elpusztul az egész föld, nagy hamar-
sággal elpusztulnak az én sátraim,
kárpitjaim egy pillantás alatt!
21. Meddig látok még hadi zászlót,
és hallom a kürt szavát?
22. Bizony bolond az én népem: en-
gem nem ismernek, balgatag fiak
õk, és nem értelmesek! Bölcsek õk
a gonoszra, jót cselekedni pedig tu-
datlanok!
len és puszta; és az égre, de nin-
csen világossága!
24. Nézek a hegyekre is, ímé
reszketnek; és a halmokra, de
mind ingadoznak!
25. Nézek és ímé egy ember sin-
csen; és az ég madarai is mind
elmenekültek.
26. Nézek, és ímé a bõ termõ föld
pusztává lõn; és minden városa
összeomlott az Úr elõtt, az õ ha-
ragjának tüze elõtt!
27. Bizony ezt mondja az Úr: Pusz-
tasággá lesz az egész ország, de
nem vetem végét!
28. Azért gyászol a föld, és homá-
lyosodik el oda fenn az ég, mert szó-
lottam, határoztam, és meg nem
bánom és el nem térek attól.
*569

Ne feledjük: “az Úr szólott” nem azt jelenti, hogy beszélt.

Ugyanis a misszionáriusok fegyveres jármûveinek a hangját
gyakran említik az “Úr” szavaként. Ezzel még többször is fo-
gunk találkozni.
Példaként álljon itt egy másik szövegrészlet erre:
18. És a Jákób háza tûz lészen, és a megemésztik õket, és nem marad
József háza láng; az Ézsau háza pe- meg senki Ézsau házából, mert az
dig pozdorja; és meggyújtják és Úr szólott.
*570

Ez szó szerint azt jelenti, hogy ha majd az “Úr szól”, vagyis

hallani lehet a jármûvek hangját, akkor majd minden a bevetett
fegyverek következtében a lángok martaléka lesz.

*567 *569
Krónika II. könyve 36 Jeremiás könyve 4
*568 *570
Jeremiás könyve 25 Abdiás könyve 1

302
 Álljon itt még végezetül egy szemtanú elmondása, hogy va-
jon mit láthatott a korabeli ember, mikor a misszionáriusok
fegyveres légi jármûvei megjelentek és bevetették a fegyver-
zetüket:
3. Isten a Témán felõl jön, és a Szent fénye, ragyogása), és dicséreté-
a Párán hegyérõl. Sélah. Dicsõsé- vel megtelik a föld (a jármû hang-
ge elborítja az egeket (a hajtómû ja, mindent betölt, oly hangos).
*571

Két különbözõ jármûtípus közeledik. A hajtómûveik fénye

vakító, megvilágítja a felhõket, melyeken átrepül.
Hangjuk nagyon erõs.
4. Ragyogása, mint a napé (a haj- 5. Elõtte döghalál jár (a fegyve-
tómû fénye, olyan fényes mint rei miatt), és nyomaiban forró
a Nap), sugarak támadnak mellõle; láz támad.
*572
és ott van az õ hatalmának rejteke.

Az a kifejezés, hogy: ”nyomaiban forró láz támad”, nem pon-

tosan érthetõ. De segítségünkre van az orosz nyelvû Biblia.
Annak fordítása sokkal pontosabb és érthetõbb: ”elõtte dögha-
lál jár, nyomaiban égetõ (forró) szél.”
5. Пред лицем Его идет язва, а по стопам Его — жгучий ветер.
Ugyanis a jármûvek reaktív hajtómûvekkel rendelkeztek. Elé-
getve a hajtóanyagot, igen magas hõmérsékletû forró gázára-
mot hagytak maguk után.
Jól látszik itt, milyen hatással van a szövegek értelmezésére
a korabeli fordítások pontatlansága...
6. Megáll és méregeti a földet az örökkévaló hegyek szétporla-
(megáll a jármû és céloz), pil- nak, elsüllyednek az örökkévaló
lant (fényfelvillanás — elsül a halmok (a lövedék robbanása-
fegyver) és megrendíti a népe- kor mindent szétrobbant) ; az
ket (a robbanás detonációja) , õ ösvényei örökkévalók!
*573
A jármû megáll, céloz és lõ...
A célpont hangos detonáció kíséretében megsemmisül.
Hogyan is nézett ki a lövés?
11. A nap és hold megállnak helyö- ragyogó kopjád villanásától.
*574
kön czikázó nyilaid fényétõl és

A “czikázó nyilak” — a lövedékek. A “ragyogó kopja villaná-

sa” — a fegyver csöve, mely a lövedéket kilövi. Amikor a löve-
dék elhagyja a csövet, egy fényvillanás tapasztalható. Ezt nap-
jainkban torkolattûznek nevezik.
*571,*572,*573,*574
Habakuk könyve 3

303
 Ugye, kedves olvasó, mennyire megdöbbentõ mindez? Sõt,
hihetetlen! Pedig ott van a Bibliában... Egy magas technikai fej-
lettségû társadalom beavatkozásának a nyomai...
Mindez történt i. e. 586-ban...

304
 NABUKODONOZOR

A hivatalos felfogás szerint az “Úr” az izraelitákat választotta

ki népéül. Nekik jelentette ki igéjét Mózes és más próféták
által.
Az “Urat” úgy képzeljük el, mint egyfajta mindenható sze-
mélyt, aki mindent hall és mindent lát, a hatalma végtelen.
De mint a korábbiakban láttuk, ez a felfogás igencsak inga-
tag, hiszen a szövegekben nagyon sok olyan mozzanat van,
melyek megkérdõjelezik mindezt. Talán éppen ezért, az ural-
kodó nézet elhallgatja õket, nem véve róluk tudomást.
Ugyanígy szintén nem állja meg a helyét az egy igaz Istenbe
vetett hit sem. A szövegekben nagyon, de nagyon sok helyen
nyilvánvaló, hogy a történések során más-más személyrõl van
szó, de ennek ellenére mindegyiket “Úr”-ként említik. Ez azért
van, mert másként nem is tudták a szemtanúk õket megnevez-
ni. Elvégre még mi sem tudjuk, ezért hívjuk ma õket ufonau-
táknak, vagy mint ebben a könyvben, misszionáriusoknak.
Ez egy kozmikus civilizáció, melynek eredetét, mibenlétét
nem ismerjük. A történések nyomán csak néhány személyt is-
mertünk meg: Jehovát, Sátánt, Mihályt, akikrõl egy késõbbi fe-
jezetben lesz részletesen szó.
Nos, ez a civilizáció nemcsak Izráel mindenkori vezetõivel
tartotta a kapcsolatot, hanem a térség más nagy nemzeteinek
uralkodóival is.
Ahogy a régióban változtak a körülmények, támogatták néha
egyik, néha másik uralkodót. Attól függött mindez, melyik tett
közülük leginkább eleget az általuk szabott feltételeknek.
Mivel ebben az idõben az izraeliták egyre kevésbé feleltek
meg az elvárásoknak, ezért a misszionáriusok immár más ural-
kodót támogattak. Ez a személy Babilon nagyhatalmú királya,
Nabukodonozor volt. Õ szoros kapcsolatban állt a misszioná-
riusokkal, jól ismerte azokat. A viszony közöttük szinte baráti
volt.

305
 Emlékezzünk vissza arra, hogy Mózes milyen szoros kapcso-
latban állt velük, mintegy negyven napra egyik jármûvükön ma-
gukkal is vitték. Az “Úr” úgy említi õt, mint szolgáját.
1. És lõn Mózesnek, az Úr 2. Mózes, az én szolgám meg-
szolgájának halála után, szóla halt; most azért kelj fel, menj át ezen
az Úr Józsuénak, a Nún fiának, a Jordánon, te és mind ez a nép ar-
Mózes szolgájának, mondván: ra a földre, a melyet én adok nékik,
az Izráel fiainak.
(*316)

Tudjuk már, hogy mindez mit takar.

Mózes elmondásából tudjuk azt is, hogy az a misszionárius,
aki õt pártfogolta, a Jehova nevet viselte.

3. Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.

*575

Minden bizonnyal õ volt az a magas rangú személy, aki mind-

végig az izraelitákat pártfogolta — Izráel Istene. De mivel a misz-
szionáriusok “vezetésében” késõbb személyi változások kö-
vetkeztek be, ezért Jehova helyét egy Baltazár nevû személy
vette át, aki immáron Nabukodonozort támogatta.

5. Végezetre bejöve elém Dániel, a szent isteneknek lelke van, és el-

kinek neve Baltazár, mint az én mondám néki az álmot.
*576
istenemnek neve, és a kiben a

Ezeket a szavakat Nabukodonozor mondja.

Persze most mondhatnánk azt, hogy a Baltazár név babiloni
eredetû, s ezen a nyelven ez a tulajdonnév jelent valamit. Mond-
hatjuk.
De ugyanakkor ne feledjük, hogy a szövegekben sok olyan
információ található, mely a titoktartás ellenére kiszivárgott. És
azt is komolyan kell vennünk, hogy több név, mely a misszio-
náriusokhoz kapcsolódik, nem fikció. Nem kitalált vagy a fantá-
zia szülötte. Ezek a nevek valós személyeket takarnak.
Ám az idõk során oly sokat hallottuk õket, hogy már megszo-
kottakká váltak számunkra, és sok esetben mindennapi kereszt-
névként használjuk õket. Pedig nem földi eredetûek...
De térjünk vissza a történetünkhöz.

(*316) *576
Józsué könyve 1 Dániel könyve 4
*575
Mózes II. könyve 15
306
 Babilon királyával a misszionáriusok legalább olyan szoro-
san tartották a kapcsolatot, mint korábban Mózessel. Hiszen a
szövegekben õt szintén úgy említik, mint korábban Mózest —
“az én szolgám”.

9. Ímé, kiküldök én és felveszem babiloni királynak, az én

északnak minden nemzetségét,
azt mondja az Úr, és Nabuko-
donozort, a babiloni királyt, az
én szolgámat, és behozom
õket e földre és ennek lakóira és
mind e körül való nemzetekre, és
elveszem õket és csudává és
szörnyûséggé teszem õket és
örökkévaló pusztasággá.
*577
6. És most én odaadom mind e
földeket Nabukodonozornak, a
szolgámnak kezébe; sõt a me-
zei állatokat is néki adom, hogy
néki szolgáljanak.
*578
10. És ezt mondd nékik: Ezt mondja
a Seregek Ura, az Izráel Istene: Ímé
én elküldök és felhozom Nabu-
kodonozort, a babiloni ki-
rályt, az én szolgámat, és az õ
székét e kövekre teszem, melyeket
elrejtettem, és azokra vonja fel az
õ sátorát.
*579

Azt, hogy mikor és hogyan vették fel a kapcsolatot a misszio-

náriusok Babilon uralkodójával, nem tudjuk. Ennek nincs nyo-
ma a szövegekben.
Az viszont egyértelmû, hogy olyan eszközt kapott tõlük, mely
nagy hatalmat biztosított neki. Ezt a tárgyat, mely egy mûszaki
készülék volt, a szövegek néven is nevezik: fegyver.

24. És megerõsítem Babilon ki- királyának karjait, a Faraó karjai

rályának karjait, és adom az
én fegyveremet kezébe, és
eltöröm a Faraó karjait, és
nyögni fog elõtte, mint a meg-
sebesültek szoktak.
25. Megerõsítem azért Babilon
pedig leessenek, hogy megtud-
ják, hogy én vagyok az Úr, mi-
kor adom fegyveremet Ba-
bilon királyának kezébe,
hogy azt kinyújtsa Égyiptom-
nak földe ellen.
*580

Mindezeket a szavakat az “Úr” mondja. Ezért a fenti idézet

kétségkívül bizonyítja: amennyiben hiszünk a Bibliában talál-
ható szövegeknek, akkor el kell fogadnunk, hogy az “Úrnak”
fegyvere van. Úgy hiszem, ez egy nagyon fontos mozzanat!
Ennek az eszköznek köszönhetõen, melyet a misszionáriu-
soktól kapott Nabukodonozor király, Egyiptomot is le tudta igáz-
ni. Hiszen abban az idõben egyszerûen nem volt ellenszere.
Az akkori fegyverek, kardok, lándzsák nevetséges játékszer-
nek tûntek hozzá képest.

*577 *579
Jeremiás könyve 25 Jeremiás könyve 43
*578 *580
Jeremiás könyve 27 Ezékiel könyve 30

307
 Sõt ezt a fegyvert használták is:
20. A fegyverrel megölettek közt es- húzzátok lefelé õt és minden so-
senek el! A fegyver átadatott; kaságát!
*581

Emlékezzünk csak vissza arra, hogy Mózes korábban a

misszionáriusoktól szintén kapott egy mûszaki eszközt, mellyel
“csodákat” tudott mûvelni.
Nos, Babilon uralkodója, Nabukodonozor a misszionáriusok
támogatásának köszönhetõen tudta birodalmát kiépíteni. Csak-
hogy õt is utolérte a végzete: elkövette azt a hibát, hogy öntelt
lett.
Korábban maradéktalanul végrehajtotta szövetségesei utasí-
tásait. Más szóval irányították Nabukodonozort. Ilyenképpen
befolyásolták a térségben zajló eseményeket.
7. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, a királyok királyát; lovakkal, sze-
én hozom Tírus ellen Nabukodo- kerekkel, lovagokkal, sereggel
nozort, Babilon királyát északról, és sok néppel.
*582

Ezért ha az végrehajtotta a kapott utasításokat, akkor megju-

talmazták. Többek között:
19. Ennekokáért így szól az Úr Isten:
Ímé, én Nabukodonozornak a babi-
loni királynak adom Égyiptom föld-
jét, és elviszi gazdagságát, s elragad-
ja ragadományát, s elprédálja prédé-
ját, és ez lesz jutalma seregének.
20. Fizetésül, a melyért fáradott,
adom néki Égyiptom földjét, mert
értem cselekedtek, ezt mondja az
Úr Isten.
*583

Mivel idõvel Nabukodonozornak “fejébe szállt a dicsõség”,

nyilván egyre kevésbé hajtotta végre maradéktalanul a misz-
szionáriusok utasítását. Pedig tudta: nem tanácsos velük uj-
jat húzni.
Ezért egy alkalommal a király egy álmot látott:
1. Én Nabukodonozor békében ágyamban, és az én fejemnek lá-
valék az én házamban, és virágzó tásai megháborítának engem.
az én palotámban. 10. Látám fejem látásaiban az én
2. Álmot láték és megrettente en- ágyamban, és ímé: egy Vigyázó
gem, és a gondolatok az én és Szent szálla alá az égbõl;
*584

Most teljesen mindegy, hogy Nabukodonozor mit álmodott. A

lényeg az, hogy néven tud nevezni két jármûtípust: Vigyázó és
Szent. Természetesen szó nincs itt valamiféle misztikus jele-

*581 *583
Ezékiel könyve 32 Ezékiel könyve 29
*582 *584
Ezékiel könyve 26 Dániel könyve 4

308
nésekrõl. Ugyanis arról beszél, hogy valamik leszálltak az ég-
bõl. Egy misztikus jelenés nem szokott leszállni, hanem csak
úgy egyszerûen a semmibõl jelenik meg. Ellenben õ itt vala-
mikrõl számol be, amik leszálltak...
Ne gondoljunk itt arra sem, hogy valamiféle szárnyas alakok
voltak ezek, mert akkor nem lenne érthetõ, mi az, hogy Vigyá-
zó, és mit jelent az, hogy Szent.
Ugyanis emlékezzünk vissza az elõzõ részre, ahol az egyik
szemtanú arról számol be, hogy két különbözõ típusú jármû
közeledik:
3. Isten a Témán felõl jön, és a lah. Dicsõsége elborítja az egeket,
Szent a Párán hegyérõl. Sé- és dicséretével megtelik a föld.
(*571)

Mivel Nabukodonozor jó kapcsolatokat ápolt korábban a

misszionáriusokkal, ezért látta jármûveiket, melyekkel vagy
mellyel a magas rangú személy, illetve személyek érkeztek.
Minden bizonnyal a Szent az a jármûtípus, melynek fedélzetén
korábban érkeztek a magas rangú személyek. Ezek épségére
vigyázni kellett, ezért ezt a jármûvet egy másik — fegyveres jár-
mû kísérte, mely baj esetén védelmet biztosított a “Szent” szá-
mára: a “Vigyázó”. Gondoljunk csak itt napjaink bombázó repü-
lõgépeire, melyeket bevetésre vadászgépek kísérnek el. Fela-
datuk megvédeni a bombázót, ha ellenséges légitámadás éri.
A “Szentek” és “Vigyázók” egymáshoz való viszonyát taglalja
az alábbi szövegrész is:
14. Vigyázók határozatából van rancsolata ez a végzés...
*585
ez a rendelet, és a Szentek pa-

Azaz a “Szentek” parancsolják, és a “Vigyázók” hajtják végre

a parancsot.
Természetesen itt nem arról van szó, hogy a “Szentek” mint
jármûtípusok parancsolnak, hanem az azok fedélzetén tartóz-
kodó magas rangú személyek. Napjainkban talán úgy monda-
nánk, hogy a parancsnoki jármûvek és a fegyveres biztosításuk.
Nos, mivel Nabukodonozor még ha álmában is azt látta, hogy
egy parancsnoki jármû és fegyveres kísérete szállt le az égbõl,
tudta: ez számára semmi jót nem jelent. Hiszen a misszioná-
riusok nem szokták apró-cseprõ ügyekben felkeresni õt.

(*571) *585
Habakuk könyve 3 Dániel könyve 4

309
 Feltételezhetõen azt is tudta, hogy mivel korábban többször
is ellenszegült titokzatos szövetségesei akaratának, ezért e jár-
mûvek megjelenése számára bajt jelent.
A késõbbiekben, a szövegek szerint, Nabukodonozor elmé-
je megzavarodott. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy vala-
miért nagyon félt.
26. Tizenkét hónap mulva a babi- lakozásod, és füvet adnak enned,
loni királyi palotán sétála. mint az ökröknek, és hét idõ mú-
27. Szóla a király és mondá: Nem lik el feletted, a míg megesmé-
ez-é ama nagy Babilon, a melyet red, hogy a felséges Isten uralko-
én építettem királyság házának, dik az emberek birodalmán, és
az én hatalmasságom ereje által annak adja azt, a kinek akarja.
és dicsõségem tisztességére? 30. Abban az órában betelék a be-
28. Még a szó a király szájában volt, széd Nabukodonozoron: és az
a mikor szózat szálla le az égbõl: emberek közül kivetteték, és füvet
Néked szól, oh Nabukodonozor ki- evék mint az ökrök, és égi harmat-
rály, a birodalom elvétetett tõled. tal öntözteték az õ teste, mígnem
29. És kivetnek téged az emberek szõre megnöve, mint a saskeselyû
közül, és a mezei barmokkal lesz a tolla, és körmei, mint a madarakéi.
*586

Itt eléggé egyértelmû, hogy ez csak egy kreált történet, hi-

szen valahogyan megpróbáltak arra magyarázatot találni, miért
bomlott meg a király elméje.
Nem valamiféle ”szózat” vagy prófécia zavarta meg az elméjét.
Inkább a titokzatos és hatalmas szövetségeseitõl való rettegés...

*586
Dániel könyve 4

310
 DÁNIEL

A zsidó nép babiloni fogságának idején történt események-

nek egyik fontos szereplõje Dániel, akit a Bibliából Dániel pró-
fétaként ismerünk.
A története azzal indul, hogy Nabukodonozor utasítja az ud-
varmesterek fejedelmét:
3. És mondá a király Aspenzának,
az udvarmesterek fejedelmének,
hogy hozzon az Izráel fiai közül és
királyi magból való s elõkelõ szár-
mazású ifjakat,
4. A kikben semmi fogyatkozás
nincsen, hanem a kik ábrázatra
nézve szépek, minden bölcsesség-
re eszesek, és ismeretekkel bírnak
és értenek a tudományokhoz, és
a kik alkalmatosak legyenek arra,
hogy álljanak a király palotájában;
és tanítsák meg azokat a Káldeu-
sok írására és nyelvére.
5. És rendele nékik a király minden-
napi szükségletül a királyi ételbõl és
a borból, melybõl õ iszik vala, hogy
így nevelje õket három esztendeig,
és azután álljanak a király elõtt.
6. Valának pedig ezek között a
Júda fiai közül: Dániel, Ananiás,
Misáel és Azariás.
18. Miután pedig elmúlt az idõ, a
mikorra meghagyta vala a király,
hogy eléje vigyék õket, bevivé
õket az udvarmesterek fejedel-
me Nabukodonozor elé.
19. És szóla velök a király, és
mindnyájuk között sem találta-
ték olyan, mint Dániel, Ananiás,
Misáel és Azariás, és állának a
király elõtt.
20. És minden bölcs és értelmes
dologban, a mely felõl a király tõlök
tudakozódék, tízszerte okosab-
baknak találá õket mindazoknál az
írástudóknál és varázslóknál, a kik
egész országában valának.
*587

Tehát Dániel és társai igencsak tehetséges és értelmes fiata-

lok voltak.
Ne feledjük, hogy ebben az idõben a misszionáriusok kap-
csolatban álltak Nabukodonozorral. Valószínûleg gyakori volt
közöttük a kommunikáció. Ugyanis ennek semmilyen techni-
kai akadálya nem volt (lásd korábban a frigyládát).
Azonkívül, legalábbis szûk körben nyílt titok volt, hogy a misz-
szionáriusok léteznek. Ugyanis az uralkodó egyik esetben ál-
mot látott. Kíváncsi volt a jelentésére.
2. És mondá a király, hogy hívjanak láttam, és nyugtalan a lelkem
írástudókat, varázslókat, bûbájoso- megtudni az álmot.
kat és Káldeusokat, hogy fejtsék 4. És mondák a Káldeusok a király-
meg a királynak az õ álmait; és beme- nak sziriai nyelven: Király, örökké élj!
nének azok, és állának a király elé. mondd meg az álmot a te szolgáid-
3. És monda nékik a király: Álmot nak, és megjelentjük az értelmét.
*588

Nabukodonozor kilátásba helyezte, hogy abban az esetben,

ha nem fejtik meg az álmát és megpróbálják félrevezetni, kivé-
gezteti õket.

*587 *588
Dániel könyve 1 Dániel könyve 2

311
 Erre azok megrettentek. Ugyanis az uralkodó nem kért tõlük
kevesebbet, minthogy mondják meg, hogy õ mit álmodott. Hi-
szen tudta, hogy a bölcsek vannak annyira agyafúrtak, hogy ka-
pásból tudnának magyarázatokat az álmára. Viszont ha meg-
mondják azt, hogy õ mit álmodott, akkor minden bizonnyal ké-
pesek arra is, hogy megfejtsék azt.
10. Felelének a Káldeusok a király- 11. Mert a dolog, a mit a király kí-
nak és mondák: Nincs ember a föl- ván, igen nehéz, és nincs más, a
dön, a ki a király dolgát megjelent- ki azt megjelenthesse a király
hesse: mivelhogy bármilyen nagy és elõtt, hanemha az istenek, a
hatalmas király sem kívánt még kik nem lakoznak együtt az
egyetlen írástudótól, varázslótól és emberekkel.
*589
Káldeustól sem ilyen dolgot.
Nyílt titok volt hát, hogy vannak istenek — misszionáriusok,
akik valóban nem laknak együtt az emberekkel.
Mivel senki nem volt képes kitalálni Nabukodonozor álmát,
ezért az hirtelen haragjában parancsot adott az összes bölcs
megölésére.
12. E miatt a király megharaguvék 13. És a parancsolat kiméne, hogy
és igen felgerjede, és meghagyá, öljék meg a bölcseket; és keresik
hogy a babiloni bölcsek mind ve- vala Dánielt is és az õ társait, hogy
szíttessenek el. megölettessenek.
*590

Mivel az életük volt a tét, ezért Dánielnek és három társának

minden ügyességüket össze kellett szedniük, hogy mentsék
az életüket. Ilyenkor az ember bármire hajlandó.
De Dániel okos ember volt, ezért kis fondorlattal idõt nyert:
14. Ekkor Dániel bölcsen és értel- 16. És beméne Dániel, és kéré a
mesen felele Arióknak, a királyi test- királyt, hogy adjon néki idõt, hogy
õrség fejének, a ki kiment vala, hogy megjelenthesse az értelmet a ki-
megölesse a babiloni bölcseket. rálynak.
15. Szóla és monda Arióknak, a ki- 17. Ekkor Dániel haza méne, és
rály fõemberének: Miért e kegyet- elmondá e dolgot Ananiásnak,
len parancsolat a királytól? Akkor Misáelnek és Azariásnak, az õ
Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. társainak:
*591

A tét nagy volt. Vagy tudnak valami épkézláb, a királynak tet-

szõ magyarázatot adni az álmára, avagy mindannyian meghal-
nak.
Azt, hogy valójában mi történt azon az éjszakán, nem tudjuk.
Dániel errõl csak ennyit mond:
19. Akkor Dánielnek megjelente- akkor Dániel az egek Istenét.
ték az a titok éjjeli látásban. Áldá
*592

*589,*590,*591,*592
Dániel könyve 2

312
 Azt, hogy milyen módon kapott Dániel információkat, nem
tudjuk. Ugyanis még napjainkban sem ismerjük az emberi el-
me lehetõségeit. De persze az is lehet, hogy ezúttal is valami-
lyen módon a misszionáriusok álltak a háttérben.
Abban az esetben ugyanis, ha éjszaka Dániel valóban megál-
modta volna a király álmát, akkor ugyan mi szüksége lett volna
három társa segítségére? Egyvalami biztos: a történtek után Dá-
niel lerótta nekik háláját.
24. Beméne azért Dániel Ariókhoz, csességbõl, a mely bennem minden
a kit rendelt vala a király, hogy elve- élõ felett volna, jelentetett meg, ha-
szítse a babiloni bölcseket; elmé- nem azért, hogy a megfejtés tudtá-
ne azért, és mondá néki: A babiloni ra adassék a királynak és te megért-
bölcseket ne veszíttesd el; vígy en- sed a te szívednek gondolatait.
gem a király elé, és a megfejtést tud- 31. Te látád, oh király, és ímé egy
tára adom a királynak. nagy kép; ez a kép, mely hatal-
26. Szóla a király, és monda Dániel- mas vala és kiváló az õ fényes-
nek, a kit Baltazárnak nevezének: sége, elõtted áll vala, és az ábrá-
Csakugyan képes vagy megjelen- zata rettenetes volt.
teni nékem az álmot, a melyet lát- 32. Annak az állóképnek feje tiszta
tam, és annak értelmét? aranyból, melle és karjai ezüstbõl,
27. Felele Dániel a király elõtt, és hasa és oldalai rézbõl.
mondá: A titkot, a melyrõl a király 33. Lábszárai vasból, lábai pedig
tudakozódék, a bölcsek, varázs- részint vasból, részint cserépbõl
lók, írástudók, jövendõmondók valának.
meg nem jelenthetik a királynak. 34. Nézed vala, a míg egy kõ lesza-
28. De van Isten az égben, a ki a kada kéz érintése nélkül, és letöré
titkokat megjelenti; és õ tudtára azt az állóképet vas- és cseréplá-
adta Nabukodonozor királynak: bairól, és darabokra zúzá azokat.
mi lészen az utolsó napokban. A 35. Akkor egygyé zúzódék a vas,
te álmod és a te fejed látása a te cserép, réz, ezüst és arany, és lõ-
ágyadban ez volt: nek mint a nyári szérûn a polyva, és
29. Néked, oh király! gondolataid felkapá azokat a szél, és helyöket
támadtak a te ágyadban a felõl, sem találák azoknak. Az a kõ pedig,
hogy mik lesznek ez után, és a ki a mely leüté az állóképet nagy hegy-
megjelenti a titkokat, megjelen- gyé lõn, és betölté az egész földet.
tette néked azt, a mi lesz. 36. Ez az álom, és értelmét is meg-
30. Nékem pedig ez a titok nem böl- mondjuk a királynak.
*593

A királyra a hallottak igencsak nagy hatást tettek. Hiszen õ

senkinek sem mondta el az álmát. Most pedig mindezt viszont
hallotta Dánieltõl.
46. Akkor Nabukodonozor király
arczra borula és imádá Dánielt,
és meghagyá, hogy ételáldozat-
tal és jó illattal áldozzanak néki.
48. Akkor a király fölmagasztalá
Dánielt, és sok nagy ajándékot
ada néki, és hatalmat adott néki
Babilonnak egész tartománya
felett, és a babiloni összes böl-
cseknek elöljárójává tevé õt.
49. És Dániel kéré a királyt, hogy
Sidrákot, Misákot és Abednégót
rendelje a babiloni tartomány
gondviselésére; Dániel pedig a
király udvarában vala.
*594

*593,*594
Dániel könyve 2

313
 Lehet, hogy mindez valóban megtörtént, de élek a gyanúper-
rel, hogy kitalált legenda csak. Ugyanis Dániel könyvében van-
nak más, a realitással egyáltalán össze nem egyeztethetõ törté-
netek, mint például Sidrák, Misák és Abednégó a tüzes kemen-
cében.
Ezek minden bizonnyal kreáltak, és utólag tették hozzá a szö-
vegekhez. Éspedig azzal a céllal, hogy kihangsúlyozzák: az “Úr”
mennyire szereti az izraelitákat.
De végül is teljesen mindegy. A szövegek így vezetik fel Dá-
niel személyét.
Azért mondom, hogy lényegtelen, hiszen az sokkal fontosabb,
ami Dániel könyvében ezután következik...

314
 A ”VILLÁM ARCÚ FÉRFIÚ”

Dániel könyvében több nagyon érdekes és izgalmas, furcsa

rész található. Ezek olyan történéseket taglalnak, melyeket mint-
egy víziószerûen álmodott meg. De több olyan részlet is van,
mely igencsak megkérdõjelezi az álomképszerûséget, sõt he-
lyette sokkal inkább valóságszerûnek hat. Lássunk közülük
egyet.
1. Czírusnak, Persia királyának gyedik napján, ímé én a nagy fo-
harmadik esztendejében egy ige lyóvíznek, azaz a Hiddekelnek
jelenteték Dánielnek, a ki Balta- partján valék.
zárnak nevezteték; igaz az ige és 5. És felemelém szemeimet, és lá-
nagy bajról való; és figyele az igé- tám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba
re és megérté a látomást. öltözve, és dereka ufázi arany-
2. Azokon a napokon én, Dániel, nyal övezve.
bánkódtam három egész hétig. 6. És teste olyan mint a társiskõ,
3. Kívánatos étket nem ettem, és orczája olyan mint a villám, és
hús és bor nem ment az én szám- szemei olyanok mint az égõ szö-
ba, és soha sem kentem meg ma- vétnekek, karjai és lábatája mint
gamat, míg el nem telék az egész az izzó ércznek színe, és az õ be-
három hét. szédének szava olyan, mint a so-
4. És az elsõ hónapnak huszonne- kaság zúgása.
*595

Olvasva a szöveget, valóban úgy tûnik, hogy Dániel egyfajta

rémálmot látott, egy rettenetes kinézetû férfiút. Mindez egy láz-
álomnak tûnik, melynek az égvilágon semmi köze a valóság-
hoz. Valóban?
Olvassuk tovább.
7. És egyedül én, Dániel láttam e mást; hanem nagy rettenés szál-
látomást, a férfiak pedig, a kik ve- la reájok, és elfutának, hogy el-
lem valának, nem látták a láto- rejtõzzenek.
*596

A szövegek itt látomásról beszélnek, mely misztikus volt,

hiszen Dánielen kívül más — azok, akik vele voltak — nem
látta. Ez idáig rendben is van. Igen ám, de azok, akik vele vol-
tak, valamitõl nagyon megijedtek, és menekülésre fogták a dol-
got. A magyarázat szerint “rettenés szálla reájok”. Csudákat!
Õk is látták ezt a valamit a magasban, és hallották annak a hang-
ját. Ettõl ijedtek meg és futottak el.
Semmi köze az egésznek a miszticizmushoz. Ugyanis a ma-
gasban egy jármû jelent meg, melyet Dániel sajátosan egyfajta
emberalakhoz hasonlít. A késõbbiekben, amikor részletesen

*595,*596
Dániel könyve 10

315
fogunk foglalkozni János Mennyei jelenések könyvével, ott szin-
tén találkozni fogunk egy ugyanilyen leírással, ahol viszont
egyértelmû lesz, hogy jármûrõl van szó. Azonkívül azt is rész-
letesen elemezni fogjuk, hogy a bibliai szövegekben hogyan
jellemzik a földönkívüli jármûvek hajtómûveinek a hangját.
Egyelõre azonban elégedjünk meg azzal, hogy többek között
úgy is említik a hajtómûvek hangját, mint “sokaság zúgása”.
Egyszóval, az égbolton egy jármû jelent meg, melytõl a Dá-
niel közelében lévõk rettenetesen megrémültek és elmene-
kültek.
8. És én egyedül hagyattam, és lá- 9. És hallám az õ beszédének sza-
tám ezt a nagy látomást, és sem- vát; és mikor hallám az õ beszé-
mi erõ sem marada bennem, és dének szavát, én ájultan orczám-
orczám eltorzula, és oda lõn min- ra esém, és pedig orczámmal a
den erõm. földre.
*597

Dániel a látványtól, melyhez még foghatót sem látott soha

korábban, rettenetesen megijedt. Olyannyira, hogy elájult...
A jármû közben nem messze tõle landolt. Abból alakok jöt-
tek elõ, melyek az ájultan heverõ ember irányába tartottak. Mi-
kor odaértek és megvizsgálták az eszméletlen embert, úgy dön-
töttek, olyannyira súlyos az állapota, hogy sürgõs orvosi bea-
vatkozásra van szükség.
Az sem kizárható, hogy az ijedtségtõl szívrohamot kapott. A
klinikai halál állapotában volt. A szíve megállt. Az élete perce-
ken múlott...
Ezért sürgõsen a jármû fedélzetére vitték, ahol azonnal neki-
láttak, hogy újraélesszék. Dániel persze minderrõl nem számol
be, hiszen nem volt tudatában mindannak, ami vele történik.
A szívét újraindították, s az állapota stabilizálódott. Késõbb
az eszméletlen ember öntudata is kezdett visszatérni. Szemét
kinyitotta. Homályosan érzékelte csak a körülötte zajló törté-
néseket. Az elsõ, amit meglátott, még mindig csak homályo-
san, egy kéz, mely felsegítette.
10. És ímé, egy kéz illete engem, és melyeket én szólok néked, és állj
felsegített térdeimre és tenyereimre; helyedre, mert most te hozzád kül-
11. És monda nékem: Dániel, kedves dettem! És mikor e szót szólá ve-
férfiú! Értsd meg a beszédeket, a lem, felállék reszketve.
*598

*597,*598
Dániel könyve 10

316
 A lábadozó és még mindig gyenge embert felsegítették. Egy
alakra emlékezett csak, aki beszélt hozzá.
12. És monda nékem: Ne félj Dániel: gatásra a te Istened elõtt, meghall-
mert az elsõ naptól fogva, hogy szí- gattattak a te beszédid, és én a te
vedet adtad megértésre és sanyar- beszédeid miatt jöttem.
*599

A misszionáriusok felfigyeltek egy nagyon értelmes és jóin-

dulatú emberre a király környezetében — Dánielre. Ezért im-
máron célirányosan vették fel vele személyesen a kapcsolatot.
13. De Persiának fejedelme ellenem adjam, a mi a te népedre az utol-
állott huszonegy napig, és ímé Mi- só idõkben következik: mert a
hály, egyike az elõkelõ fejedelmek- látomás azokra a napokra szól.
nek, eljöve segítségemre, és én ott 15. És mikor ilyen szavakkal szóla
maradék a persa királyoknál; velem, orczámmal a földre esém és
14. Jöttem pedig, hogy tudtodra megnémulék.
*600

Ahogy az ismeretlen beszélt hozzá, Dániel megint csak el-

vesztette az eszméletét és összeesett. Az “orvoscsoport” újra
csak sürgõsen munkához látott.
Kevéssel késõbb kinyitotta a szemét, magához tért. Amit ek-
kor látott, imigyen mondja el:
16. És ímé, olyan valaki, mint egy Uram, a látomás miatt reám for-
ember-fia, megilleté ajkaimat és dulának az én fájdalmaim, annyi-
megnyitám a számat és szólék és ra, hogy semmi erõm nincsen.
mondám annak, a ki elõttem álla:
*601

Ahogy kinyitotta a szemét, egy robotszerû valamit látott, mely

õt kezelte, valamilyen gyógyszert adott be neki. Azért mondom,
hogy robot, mert emberhez hasonlított alakjában, de mégsem
volt az. Dániel ugyanis azt mondja, hogy egy ember-fiához ha-
sonló volt. Csak hasonlított egy emberhez...

14.,15. ábra
”És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat...”

*599,*600,*601
Dániel könyve 10

317
 A 14., 15. ábrán látható felvételek George Lucas Csillagok
háborúja címû trilógiájából készült, A birodalom visszavág címû
filmbõl vannak. Egy ”orvosi szobát” látunk, ahol a sebesült Luke
Skywalker épp egy protézist kap elvesztett alkarja helyébe.
Nos, a kezelését többek között egy robot végzi. Ezt láthatjuk
a felvételeken.
Mind a történet, mind a képeken látható robot természetesen
fikció, hiszen a tudományos-fantasztikum világába tartozik.
Ugyanakkor a robot, mint szerkezet, mindannyiunk számára
ismerõs. Hiszen mi alkottuk azt. Sokakat pedig a ”saját képünkre
mintáztunk”. Ezért vannak olyan robotok, melyek külsejükben
hasonlítanak az emberre. Hiszen a megalkotóik erre törekedtek.
Hasonlítanak, de nem emberek: ”egy ember-fiához hasonló”...
Nos, Dániel valami hasonlót láthatott. Számára egyértelmû volt,
hogy nem misszionárius, de nem is ember az a valami, ami
tett-vett mellette. Hiszen Dániel nem keverte össze a kettõt.
Ugyanis felismerte azt a személyt, aki korábban hozzá beszélt,
mindaddig, míg el nem ájult. Ezt a személyt “Uram”-ként emlí-
ti, mivel külsejében egyértelmû volt, hogy nem földi ember.
18. És ismét illete engem az ember- hez hasonló, és megerõsíte engem.
*602

A robot ezúttal valamilyen más gyógyszert is beadott Dániel-

nek, amitõl az jobban lett.
Miután egyértelmû lett, hogy Dániel jobban van és felkelhet:
19. És monda: Ne félj, te kedves férfiú; södém (a beadott gyógyszer
békesség néked, légy erõs és bizony hatására), és mondék: Szóljon az én
erõs! És mikor szóla velem, megerõ- Uram, mert megerõsítél engem.
*603

Immáron állapota olyannyira javult, hogy felkelhetett, és el-

mondhatták neki az üzenetet. Nem voltak azonban biztosak,
hogy Dániel emlékszik mindarra, amit neki korábban mond-
tak. Mert akkor olyan rossz állapotban volt, hogy újra elájult.
Ezért megkérdezték tõle, emlékszik-e mindarra, amit koráb-
ban mondtak neki?
20. És monda: Tudod-é, 21. De megjelentem néked, a mi fel
miért jöttem hozzád? És van jegyezve az igazság írásában;
most visszatérek, hogy küzdjek és senki sincsen, a ki én velem tar-
a persa fejedelem ellen; és ha én tana ezek ellenében, hanem csak
kimegyek, ímé Görögország fe- Mihály a ti fejedelmetek.
*604
jedelme jõ elõ!

*602,*603,*604
Dániel könyve 10

318
 Most álljunk itt meg és elemezzük részleteiben mindazt, amit
eddig megtudtunk.
Egy nem földi eredetû jármû jelent meg. Dániel a látványtól
olyannyira megijedt, hogy orvosi beavatkozásra volt szükség.
A jármû “parancsnoka” fontos információkat közölt Dániellel.
Úgy tûnik, valamilyen nagyon komoly viszály tört ki ekkor a
kozmoszban. Hiszen a parancsnok arról beszélt Dánielnek, hogy
Persia fejedelmével küzdött.
Namost, gondolom eléggé egyértelmû, hogy a jármû, ami meg-
jelent, igen fejlett technológia meglétére utal. Ezért nagyon fur-
csa a parancsnoknak az a kijelentése, hogy Persia fejedelme
ellenállt neki. Nyilván itt nem a perzsa uralkodóról és annak
fegyveres csapatairól van szó. Hiszen azok fegyverei nevetsé-
gesek voltak ehhez a technológiához képest. Ellenállni csak
olyan erõ tudott, mely legalább olyan fejlett volt.
Másrészt az is kiderül, hogy Mihály, az elõkelõ fejedelmek
egyike, sietett a segítségére. A Bibliából tudjuk, hogy Mihály
nem földi személy. Késõbb még találkozni fogunk vele.
Az is kiderül, hogy a parancsnok csak Mihály támogatására
számíthatott a perzsa és a görög fejedelmekkel szemben.
Megint csak hangsúlyozom, hogy itt nem az abban a korban
élõ perzsa és görög uralkodókról van szó.
Inkább úgy tûnik, hogy valamilyen viszály tört ki a misszioná-
riusok között. És ebben csak Mihály segítségére számíthatott.
A parancsnok kétségbeesésében, mivel tudta, hogy semmi jó
nem vár rá, olyan információkat árult el Dánielnek, melyek tit-
kosnak minõsültek: ”De megjelentem néked, a mi fel van je-
gyezve az igazság írásában;”.
A hivatalos felfogás szerint olyan információkat közölt Dá-
niellel, melyek majd a jövõben fognak megtörténni. Lehet. De...
Két eshetõség van. Az elsõ, hogy egy olyan terv részleteit
közölte Dániellel, mely a misszionáriusok jövõbeli terveivel
kapcsolatosak.
A másik sokkal valószínûbb. Ugyanis arról szól, hogy milyen
viszály dúl a misszionáriusok között, és mik az okai.
Mihályról, aki nem földi személy, hisz a vallás is arkangyal-
ként tartja számon, úgy beszél, mint “a ti fejedelmetek”. Hova
lett Jehova?
Valóban úgy tûnik, hogy a misszionáriusok “vezetésében”
személycserék történtek...

319
 A VISZÁLY

Nos, megtudtuk azt, hogy Dániel egy nem földi eredetû jár-
mûvel és annak legénységével találkozott. A parancsnok, ahogy
korábban neveztük az ismeretlent, aki vele beszélt, titkos in-
formációkat árult el neki. Ez a személy egy magas rangú “feje-
delem” lehetett. Késõbb látni fogjuk, hogy a kozmoszban fur-
csamód “fejedelemségek” vannak vagy legalábbis voltak ab-
ban az idõben. Igaz, ez a fogalom kicsit elavult és régimódi,
ezért ne tévesszen meg senkit. Ezeket a hatalmi struktúrákat a
szövegek nevezik így.
A parancsnok mintegy kétségbeesésében árulta el a tiltott
információkat, mert úgy tûnt, hogy a viszályban a vesztes olda-
lon állt. Már nem veszíthetett semmit. Ezért tette.
Így ekképp folytatta:
1. Én is a méd Dárius elsõ esztende- arra enged következtetni, hogy
jében mellette állék, hogy õt támo- itt nem a földi civilizációról
gassam és segítségére legyek. van szó, hanem a misszioná-
2. És most igazságot jelentek néked: riusokról, hiszen csak nekik
Ímé, még három király támad Per- volt “erõs karjuk”. Minden bi-
siában, és a negyedik meggazdagul zonnyal a misszionárius itt ar-
nagy gazdagsággal mindenki felett, ról beszél, hogy náluk mi ve-
és mikor hatalomhoz jut az õ gaz- zetett a fegyveres konfliktus, há-
dagsága által, mindent megmozdít ború kirobbanásához.) , és õ
Görögország ellen. sem áll meg (fogságba esik), sem
3. És támad egy erõs király és ural- az õ karja (fegyvere sem volt ké-
kodik nagy hatalommal és tetszé- pes megvédeni), hanem kiszol-
se szerint cselekszik. gáltatják õt és az õ kisérõit és az õ
4. De alighogy támadt, megrontatik nemzõjét és azt, a ki õt egy ideig
az õ országa és elosztatik az égnek gyámolította.
négy tája szerint, de nem száll az õ 7. De támad helyébe az õ gyökeré-
maradékira és nem az õ hatalma nek csemetéje közül, a ki a had el-
szerint, a melylyel õ uralkodott: mert len jön majd, és tör az északi király
szétszaggattatik az õ birodalma, és erõsségeire, és azokat megszállja
másoknak adatik ezeken kivül. és beveszi.
5. És elhatalmasodik a déli király, 8. És azoknak isteneit is bálványaik-
de az õ vezérei közül is egyik, és kal és drága arany- és ezüstedé-
ez hatalmat vesz rajta (puccs) és nyeikkel együtt fogságba viszi
uralkodik; nagy uralkodás lesz az Égyiptomba, és néhány esztendeig
õ uralkodása. erõsebb lesz mint az északi király.
6. És esztendõk mulva szövetkez- 9. Ez ugyan bemegy a déli király or-
nek, és a déli király leánya az északi szágába, de visszatér az õ földére.
királyhoz megy, hogy békéltessen, 10. De az õ fiai fegyverkeznek és sok
de a kar erejét meg nem tarthatja nagy sereget gyûjtenek, és hirtelen
(nem képes a fegyveres konflik- jön és beözönlik, és átmegy és
tust megakadályozni, és az a visszatér, és hadakoznak mind az
kifejezés, hogy “a kar ereje” meg õ erõsségéig.

320
11. És felháborodik a déli király, és
kimegy és megütközik vele, az
északi királylyal, és az nagy soka-
ságot állít fel, de ez a sokaság an-
nak a kezébe adatik.
12. És a mint a sokaság elfoga-
tott: felfuvalkodik annak szíve, és
sok ezeret letipor; még sem lesz
hatalmas.
13. Mert az északi király vissza-
tér, és az elõbbinél nagyobb so-
kaságot állít; néhány esztendõ
mulva nagy sereggel és nagy
készlettel jõ bizony.
14. És azokban az idõkben sokan
támadnak a déli király ellen, a te
néped erõszakos fiai is felkelnek,
hogy beteljesítsék a látomást,
de elhullanak.
15. Mert eljõ észak királya, és töl-
tést emel és beveszi az erõsített
várost; és délnek seregei meg nem
állnak, sem az õ válogatott népe,
és semmi erõ nem bír ellene állni.
16. És az, a ki reátört, a maga tet-
szése szerint cselekszik, és sen-
ki sem lesz, a ki ellene álljon, és
megállapodik a dicsõ földön, és
megsemmisül az az õ kezétõl
(vagyis fegyverétõl)
17. Azután maga elé tûzi, hogy be-
megy az õ egész országának erejé-
vel; és békés szándékot mutat, és
leányasszonyt ad néki feleségül,
hogy megrontsa, de az nem áll meg
és nem tart vele.
18. És fordítja orczáját a szigetekre,
és sokat elfoglal; de az õ gyaláza-
tosságának véget vet egy vezér, a
mellett, hogy megfizet néki az õ gya-
lázatosságáért.
19. És fordítja orczáját a maga or-
szágának erõsségeire, és megha-
nyatlik, elesik és nem találtatik meg.
20. Ennek helyébe jön az, a ki adó-
szedõt jártat végig az ország di-
csõ földén, de rövid idõn meg-
rontatik, noha nem haraggal,
sem viadalban (méreg?).
21. És ennek helyébe egy útálatos
áll, a kire nem teszik az ország ékes-
ségét; hanem alattomban jõ, és hí-
zelkedéssel jut az országhoz.
22. És a beözönlõ seregek elárasz-
tatnak az õ orczája elõtt és megtö-
retnek; még egy szövetséges feje-
delem is (itt megint csak misszio-
náriusról van szó, hisz a feje-
delem kifejezést a misszioná-
rius önmagukra érti).
23. Mert a vele való megbarátko-
zás óta csalárdul cselekszik ellene,
és reá tör és gyõzedelmet vesz raj-
ta kevés néppel.
24. Alattomba még az ország gaz-
dag részeibe is behatol, és azt cse-
lekszi, a mit nem cselekedtek sem
az õ atyái, sem az õ atyáinak atyái:
zsákmányt, prédát és gazdagságot
tékozol elõlök, és az erõsségek el-
len is cselt kohol, de csak egy ideig.
25. És felindítja az õ erejét és szívét
a déli király ellen nagy sereggel, és a
déli király is hadra készül nagy se-
reggel és igen erõssel, de meg nem
állhat, mert cselt koholtak ellene.
26. És a kik az õ ételét eszik, meg-
rontják õt (megmérgezik), és az õ
serege elszéled, és sokan elhulla-
nak seb miatt.
27. De ennek a két királynak szíve
is gonoszt forral, és egy asztalnál
hazugságot szólnak egymásnak;
de siker nélkül, mert a vég még bi-
zonyos idõre elmarad.
28. Azért visszatér az õ földére nagy
gazdagsággal; de az õ szíve a
szent szövetség ellen van (a
misszionáriusok szövetsége), és
ellene tesz, és újra visszatér az õ
földére.
29. Bizonyos idõben megjõ, és dél-
re megy: de nem lesz utolszor úgy,
mint elõször volt.
30. Mert kitteus hajók jõnek (fegy-
veres ûrhajók?) ellene és megijed,
és visszatér és dühöng a szent
szövetség ellen és cselekszik el-
lene; visszatér és ügyel azokra, a kik
elhagyják a szent szövetséget.
31. És seregek állanak fel az õ ré-
szérõl, és megfertéztetik a szent-
helyet, az erõsséget, és megszün-
tetik a mindennapi áldozatot, és
felteszik a pusztító útála-
tosságot.
321
 32. És a kik gonoszul cselekesznek
a szövetség ellen, azokat hitszegés-
re csábítja hizelkedésekkel: ellen-
ben az Istenét ismerõ nép felbáto-
rodik és cselekeszik.
33. És a nép értelmesei sokakat
oktatnak, de hullanak fegyver és
tûz miatt, fogság és rablás miatt
napokig.
34. És miközben elhullanak, megse-
gíttetnek kicsiny segítséggel, és
sokan csatlakoznak hozzájok kép-
mutató beszédekkel.
35. És elhullanak az értelmesek kö-
zül is, hogy megpróbáltassanak,
megtisztíttassanak és megfehérít-
tessenek a vég idejéig; mert a ren-
delt idõ még hátra van.
36. És a király a maga tetszése
szerint cselekszik és felfuvalko-
dik és felmagasztalja magát min-
den isten felett (a misszionáriu-
sok között), és az istenek Is-
tene (fõmisszionárius) ellen is
vakmerõn szól (lázadás), és sze-
rencsés lesz, mígnem betelik a
harag; mert a mi elhatároztatott,
az végre is hajtatik.
37. Nem gondol atyáinak istenei-
vel, nem gondol az asszonyok
kedvenczével, és egy istennel
sem; hanem mindennek fölibe
magasztalja magát.
38. De a helyett tiszteli az erõdök is-
tenét annak helyén; és az istent, a
kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli
aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel
és becses ajándékokkal.
39. És az erõdített városokban
így teszen az idegen istenek ne-
vében: a ki hódol, annak dicsõ-
ségét megsokasítja és sokak fe-
lett ad nékik hatalmat; a földet
elosztja jutalom gyanánt.
40. De a vég idején összetûz vele a
déli király, és mint a forgószél (más
szövegekbõl egyértelmûen kitû-
nik, hogy ilyen módon csak a
misszionáriusok jármûvei mo-
zogtak), úgy megy reá az északi ki-
rály szekerekkel, lovasokkal és
sok hajóval, és betör az országok-
ba, elözönli és végigjárja azokat.
41. És bemegy a dicsõ földre, és so-
kan elesnek; de ezek megszabadul-
nak az õ kezébõl: Edom, Moáb és
az Ammon fiainak színe-java (itt is
magán viseli a szöveg az akkori
idõk korlátoltságát. Hiszen nap-
jainkban már nincs Moáb és
Edom. Már nem léteznek mint
országok. Ezért is furcsa, hogy
a szövegben néhol lehet a dol-
gokat a misszionáriusokra érte-
ni, néha meg az emberekre).
42. És kezeit az országokra veti,
és Égyiptom földe meg nem me-
nekedhetik.
43. És ura lesz Égyiptom arany- és
ezüst-kincseinek és minden drága-
látos javainak; libiabeliek és szere-
csenek is lesznek az õ kíséretében.
44. De megriasztják õt napkeletrõl
és északról való hírek, és kivonul
nagy haraggal (a harag sok eset-
ben jelenti a jármûvek hajtó-
mûveinek gázsugarát), hogy elve-
szessen és megöljön sokakat.
45. És felvonja az õ sátor-palotáját
a tengerek és a dicsõ szent hegy
között; és végére jut, és senki sem
segít rajta.
*605

Nos, ez egy nagyon furcsa szöveg. Egyrészt úgy tûnik, mint

egyfajta jövendölés és jóslás. Azonban több olyan részlete van,
mely megkérdõjelezi, hogy valóban az-e.
Mert elõször is tudjuk, hogy a jövõ nem egyéb, mint a lehetõ-
ségek korlátlan számú halmaza. Pontosan elõre megmondani
azt, hogy mi fog történni, nem lehet.
Na de fogadjuk el azt, hogy az “Úr”-nál semmi sem lehetet-
len, és ismeri a jövõt. Mint korábban láttuk, ez a felfogás az

*605
Dániel könyve 11

322
egyetlen és mindenható misztikus személyrõl nem állja meg a
helyét. De mégis tegyük fel.
Akkor pedig nem érthetõ, hogy többek között miért használ
olyan fogalmakat, hogy: ”és megszüntetik a mindennapi áldo-
zatot, és felteszik a pusztító útálatosságot”. Mik ezek? Mit je-
lentenek?
Ugyanis, ha az “Úr” tudomásunkra kívánna valamit hozni, ak-
kor azt nem tenné ilyen ködös, néhol érthetetlen módon.
Azonkívül a szövegben több olyan részlet is van, melyek
egyértelmûen a misszionáriusokra vonatkoznak. Ilyenek: a fe-
jedelem, a szent szövetség, a kar ereje stb.
Az utóbbinál maradva, eléggé naiv dolog lenne azt feltételez-
ni, hogy egy kardot vagy lándzsát tartó karról lenne szó. Hi-
szen: ”És esztendõk múlva szövetkeznek, és a déli király leá-
nya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar ere-
jét meg nem tarthatja, és õ sem áll meg, sem az õ karja, hanem
kiszolgáltatják õt és az õ kísérõit és az õ nemzõjét és azt, a ki
õt egy ideig gyámolította.”
Ha egy kicsit belegondolunk, itt egyáltalán nem arról van szó,
hogy a déli király leánya békemissziót teljesít, és közben a
kezében, karjában kard van. De az nem segít rajta.
Ez így eléggé valószerûtlennek hat. Majd látni fogjuk, hogy a
“kinyújtott kéz”, “a kar”, “a kar ereje” fogalmak, nem földi fegy-
vereket jelentenek.
A szöveg említ szent szövetséget, sõt mi több, istenekrõl be-
szél, és az istenek istenérõl. Ezeket a kifejezéseket maga az
ismeretlen használja. Róla meg tudjuk, hogy bizonyosan nem
földi ember.
Ha most ragaszkodunk az egy igaz Istenben való hitünkhöz,
akkor ennek az egésznek semmi értelme sincs. Az pedig, hogy
a parancsnok értelmetlenségeket beszél, enyhén szólva nem
valószínû. Ellenkezõleg!
Az istenek itt maguk a misszionáriusok, míg az istenek iste-
ne a misszionáriusok hierarchiájában az a személy, aki a hata-
lom csúcsán áll. Egyébként, Jézusnál látni fogjuk, hogy õ is
beszél egyfajta hatalmi hierarchiáról a “mennyek országában”.
A “jövendölés” a vég napjairól is szól. Nos, ez ideig nem
következett be még semmilyen vég sem. Hiszen létezünk. Eb-

323
bõl az következik, hogy csak napjaink után jöhet el. Amennyi-
ben bekövetkezik valamilyen kataklizma. Ha ez így van, akkor
pedig nem érthetõ a Moábra és Edomra vonatkozó jóslat, mert
ezek az országok napjainkban már rég nem léteznek. De azon-
kívül, még ha léteznének is, akkor sem játszanának kulcssze-
repet a világpolitikában. Hiszen ez a térség napjainkban fon-
tos, de nem kulcsfontosságú. Mert léteznek más nagyhatalmak,
melyek a Föld sorsát befolyásolni képesek.
A szöveg szent szövetségrõl is beszél, mely minden bizony-
nyal a kozmoszban valamilyen hatalmak szövetsége.
Összefoglalva mindezeket: az a személy, aki Dánielnek eze-
ket elmondja, valami olyat akar közölni velünk, ami titok. Nem
azért titok, mert a jövõre vonatkozó jóslat, hanem sokkal in-
kább olyan információ, mely magukról a misszionáriusokról
szól.
Ez a történet valószínûleg néhol hiányosan, néhol pedig tor-
zítva (hiszen Dániel csak emlékeiben kutatva tudta felidézni
mindazokat, amiket akkor attól az ismeretlen személytõl hal-
lott) arról szól, hogy abban az idõben a kozmoszban kirobbant
konfliktusnak mik voltak a kiváltó okai.
Mikor majd részletesen fogjuk tárgyalni János Mennyei jele-
nések könyvét, akkor látni fogjuk, hogy az nagyrészt magukról
a misszionáriusokról és történelmükrõl szól. Sõt, egyértelmû
lesz, hogy Dániel “látomásai” sok elemében hasonlítanak és
összefüggnek János apostol “látomásaival”.
De a szövegnek itt még nincs vége. Hiszen a valódi furcsaság
még csak ezután következik. Maga a feladvány...

324
 A FELADVÁNY

Ha a korábban idézett szöveg, mely egy nem földi eredetû jár-

mûvel érkezett személytõl származik, csak ennyit tartalmazna,
akkor ráfoghatnánk, hogy ez sem egyéb, mint a fantázia szüle-
ménye. Ám ami késõbb következik, az már igencsak furcsa.
1. És abban az idõben felkél Mi-
hály, a nagy fejedelem, a ki a te
néped fiaiért áll, mert nyomo-
rúságos idõ lesz, a milyen nem volt
attól fogva, hogy nép kezdett lenni,
mindezideig. És abban az idõben
megszabadul a te néped; a ki csak
beírva találtatik a könyvben.
2. És sokan azok közül, a kik alusz-
nak a föld porában, felserkennek,
némelyek örök életre, némelyek
pedig gyalázatra és örökkévaló
útálatosságra.
3. Az értelmesek pedig fénylenek,
mint az égnek fényessége; és a kik
sokakat az igazságra visznek, mi-
ként a csillagok örökkön örökké.
4. Te pedig, Dániel, zárd be e beszé-
deket, és pecsételd be a könyvet a
végsõ idõig: tudakozzák majd so-
kan, és nagyobbá lesz a tudás.
5. És széttekinték én, Dániel, és ímé
másik kettõ álla ott, egyik a folyó-
viz partján innét, a másik túl a folyó-
víz partján (legalább három is-
meretlennel találkozott).
6. És mondá egyik a gyolcsba öl-
tözött férfiúnak, a ki a folyóvíz
felett vala: Mikor lesz végök e
csudadolgoknak?
7. És hallám a gyolcsba öltözött fér-
fiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy
felemelé az õ jobb kezét és bal ke-
zét az ég felé, és megesküvék az
örökké élõre, hogy ideig, idõkig és
fél idõig, és mikor elvégezik a szent
nép erejének rontását, mindezek el-
végeztetnek.
8. Én pedig hallám ezt, de nem ér-
tém, és mondám: Uram, mi lesz
ezeknek vége?
9. És monda: Menj el Dániel, mert
be vannak zárva és pecsé-
telve e beszédek a vég idejéig.
10. Megtisztulnak, megfehéred-
nek és megpróbáltatnak sokan,
az istentelenek pedig istentele-
nül cselekesznek, és az istente-
lenek közül senki sem érti; de az
értelmesek értik,
11. És az idõtõl fogva, hogy elvéte-
tik a mindennapi áldozat, és felté-
tetik a pusztító útálatosság, ezer-
kétszáz és kilenczven nap lesz.
12. Boldog, a ki várja és megéri
az ezerháromszáz és harminczöt
napot.
13. Te pedig menj el a vég felé; és
majd nyugszol, és felkelsz a te sor-
sodra a napoknak végén.
*606

Ugye, kedves olvasó, az egész, úgy ahogy van, nem tûnik

egyébnek, mint egy halom zagyvaság. Csakhogy van itt egy bök-
kenõ. Éspedig az, hogy mindez egyfajta rejtjelezett, kódolt szö-
veg.
Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a második világháború-
ban a kémek a jelentéseiket kódolva juttatták el a feletteseik-
hez, hogy az ellenség ne tudja meg, mi áll azokban. Ezek a
jelentések, még ha a második világháború idején rádión fogta
is õket a kémelhárítás, egy halom zagyvaságnak tûntek. A kul-
csot csak az illetékesek ismerték, mellyel a zagyvasághalmaz-
ból értelmes mondanivaló kerekedett.
*606
Dániel könyve 12

325
 Nos, ennek a példáján okulva, ez a szövegrész is egy ilyen
kódolt információhalmaz. Hiszen szó van arról, hogy “bepecsé-
telik” e könyvet, más szóval kódolják, mely csak a kulcs isme-
retében fejthetõ meg.
A számítástechnikában szintén ismerik a kódolás fogalmát.
Ennek során a számítógép képernyõjén az értelmes szöveg
helyett értelmetlen szavak összessége jelenik meg.
Azért említem példaként a számítástechnikát, mert annak,
akárcsak ennek a szövegnek is, köze van a matematikához.
Hiszen nyilvánvaló, hogy a misszionáriusok egy üzenetet jut-
tattak el hozzánk, mely kódolva van, és ezért évezredekig sen-
ki megfejteni azt nem tudta. De a cél nem az volt, hogy senki
meg ne fejtse az üzenetet, hiszen akkor ugyan mi értelme lett
volna azt az emberiséghez eljuttatni?
Ezért mindenképpen a “kulcsot” is mellékelték, melynek se-
gítségével ez a zagyvasághalom értelmes mondanivalóvá lesz.
Lássuk a kulcs néhány elemét.
7. És hallám a gyolcsba öltözött vék az örökké élõre, hogy ideig,
férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, idõkig és fél idõig, és mikor el-
hogy felemelé az õ jobb kezét és végezik a szent nép erejének ron-
bal kezét az ég felé, és megeskü- tását, mindezek elvégeztetnek.
*607

Van ebben a szövegben egy furcsa rész: ideig, idõkig és fél

idõig.
Namost ez vagy egy garantáltan kódolt rész, vagy...
Egy matematikai egyenlet része...
A középiskolából mindenki ismeri az egy ismeretlenes ma-
tematikai egyenleteket. Mondjuk most azt, hogy az “idõ” szó
az ismeretlen. Jelöljük “X”-szel.
Amikor azt mondjuk, hogy idõkig, az azt jelenti, hogy az “idõ”
többszöröse. A matematikában ezt úgy írjuk, hogy kX. Ahol a
“k” egy pozitív egész szám.
x .
A fél “idõ”-t, pedig írhatjuk úgy is, hogy —
2
Ha ezeket a jelöléseket alkalmazzuk, akkor az ideig, idõkig,
és fél idõig szöveget így írhatjuk fel:

X
X+kX+ —
2
Ugye, ez már egy kicsit kezd matematikai alakot ölteni?

*607
Dániel könyve 12

326
 Hiszen a megoldás az X. Annak a számbeli jelentésére va-
gyunk kíváncsiak. Hiszen mindenkit érdekel, mikor fognak majd
mindezek a dolgok megtörténni. Ugye?
Ha megkapjuk az X számbeli értékét, akkor az minden
bizonnyal hozzásegít bennünket a szöveg teljesebb megérté-
séhez.
Namost, a matematikai egyenleteknek van egy másik olda-
luk is.
Az egyenlõség bal oldalát már ismerjük. De mi áll az egyenlõ-
ségtõl jobbra?
X =?
X+kX+—
2
A szövegben ugyanitt még található két számadat:
11. És az idõtöl fogva, hogy el- nap lesz.
vétetik a mindennapi áldozat, 12. Boldog, a ki várja és me-
és feltétetik a pusztító útálatos- géri az ezerháromszáz és har-
ság, ezerkétszáz és kilenczven minczöt napot.
*608

Az 1290 és az 1335 számok.

Ezek nyilvánvalóan a kulcs megfejtésének a részei.
Azonban úgy tûnik, hogy valami még hiányzik a szövegek-
bõl. Lehetséges, hogy valamelyik szó bír konkrét jelentéstarta-
lommal. De az is lehetséges, hogy az idõk folyamán a szöveg-
bõl valami elveszett. Így ezért ez kevésnek tûnik a kulcs meg-
fejtéséhez. De persze az is lehet, hogy a többi része János
Mennyei jelenések könyvében található. Mert ott majd egy újabb
feladványt fogunk találni. Ugyanis Dániel egy másik “látomása”
részleteiben rendkívül hasonlít János “látomásaihoz”.
Így, maradva Dánielnél, lássuk most ezt a “látomást”. A felad-
vány megfejtéséhez pedig, kedves olvasó, kellemes fejtörést
kívánok!

*608
Dániel könyve 12

327
 A “HARCOLÓ SZARV”

Mint a korábbiakban láttuk, Dániel szoros kapcsolatban állt

egy számunkra ismeretlen civilizáció képviselõivel. Ennek
ugyan nincs sok nyoma a szövegekben, de tudjuk azt, hogy
személyesen vették fel vele a kapcsolatot, sõt azok írott jeleit
is ismerte (késõbb látni fogjuk).
Mózes és más fontos személyek esetében a misszionáriu-
sokkal való kapcsolattartásnak technikai akadályai nem voltak.
Ezért feltételezhetõen Dániel birtokában is voltak olyan mû-
szaki eszközök, melyek ezt lehetõvé tették.
Nos, Dániel könyvében van egy másik igencsak érdekes rész.
Ha a hagyományos felfogás szerint tekintünk rá, akkor újfent
egy halom zagyvaság, értelmetlen vízió az egész.
Viszont ha az eddig megszerzett ismereteink segítségével
elemezzük, akkor ki fog derülni, hogy a zagyvasághalom na-
gyon is érthetõ mondanivalót hordoz.
Lássuk, hát.
1. Belsazárnak, a babiloni király- 7. Ezek után látám éjszakai
nak elsõ esztendejében álmot lá- látásokban, és ímé, negyedik
ta Dániel és fejének látásait az õ állat, rettenetes és iszonyú és
ágyában. Az álmot akkor följegy- rendkivül erõs; nagy vasfogai
zé; a dolog velejét elmondá. valának, falt és zúzott és a
2. Szóla Dániel, és monda: Lá- maradékot lábaival összeta-
tám az én látásomban éjszaka, posta, és ez különbözék
és ímé, az égnek négy szele há- mindazoktól az állatoktól, a
borút támaszta a nagy tengeren; melyek elõtte valának, és tíz
3. És négy nagy állat jöve fel a szarva vala néki.
tengerbõl, egyik különbözõ a 8. Mialatt a szarvakat szemlé-
másiktól. lém, ímé, másik kicsiny szarv
4. Az elsõ olyan, mint az orosz- növekedék ki azok között, és
lán, és sas szárnyai valának. három az elébbi szarvak közül
Nézém, míg szárnyai kitépettek, kiszakasztaték õ elõtte, és ímé,
és felemelteték a földrõl, és emberszemekhez hasonló sze-
mint valami ember, lábra állítta- mek valának ebben a szarvban,
ték és emberi szív adaték néki. és nagyokat szóló száj.
5. És ímé, más állat, a második, 9. Nézém, míg királyi székek té-
hasonló a medvéhez, és kele tetének, és az öreg korú leüle,
egyik oldalára, és három oldal- ruhája hófehér, és fejének haja,
borda vala szájában fogai között, mint a tiszta gyapjú; széke tü-
és így szólának néki: Kelj fel és zes láng, ennek kerekei égõ tûz;
egyél sok húst! 10. Tûzfolyam foly és jõ vala ki
6. Ez után látám, és ímé, egy az õ színe felõl; ezerszer eze-
másik, olyan mint a párducz, ren szolgálának néki, és tízezer-
és négy madárszárnya vala a há- szer tízezeren állának elõtte; íté-
tán; és négy feje vala az állat- lõk ülének le, és könyvek nyit-
nak, és hatalom adaték néki. tatának meg.

328
 11. Nézém akkor a nagyzó beszé-
dek hangja miatt, a melyeket a szarv
szóla; nézém, míg megöleték az
az állat, és az õ teste elvesze, és
tûzbe vetteték megégetésre.
12. A többi állatoktól is elvéte-
ték az õ hatalmok; de ideig-óráig
tartó élet adaték nékik.
13. Látám éjszakai látásokban, és
ímé az égnek felhõiben mint vala-
mi emberfia jõve; és méne az öreg
korúhoz, és eleibe vivék õt.
14. És ada néki hatalmat, dicsõ-
séget és országot, és minden nép,
nemzet és nyelv néki szolgála; az
õ hatalma örökkévaló hatalom, a
mely el nem múlik, és az õ orszá-
ga meg nem rontatik.
15. Megrendülék én, Dániel, az én
lelkemben ezek miatt, és fejem lá-
tásai megháborítának engem.
16. Oda menék egyhez az ott
állók közül, és bizonyosat ké-
rék tõle mindezek felõl, és szó-
la nékem, és e dolognak értel-
mét tudatá velem:
17. Ezek a nagy állatok, mik
négyen voltak, négy király, a kik
támadnak e földön.
18. De a magasságos egeknek
szentei veszik majd az orszá-
got, és bírják az országot örök-
ké és örökkön örökké.
19. Akkor bizonyosat kívánék
tudni a negyedik állat felõl, a
mely különbözék mindamazok-
tól, és rendkivül rettenetes va-
la; vasfogai és érczkörmei va-
lának, falt és zúzott, és a mara-
dékot lábaival összetaposta.
20. A tíz szarv felõl is, a me-
lyek a fején valának, és a felõl
a mely utóbb növekedék és há-
rom esék ki elõle; és ennek a
szarvnak szemei valának és na-
gyokat szóló szája; termete is
nagyobb a társaiénál.
21. Látám, hogy ez a szarv ha-
dakozék a szentek ellen, és le-
gyõzé õket.
22. Mígnem eljöve az öreg korú,
és az ítélet adaték a magassá-
gos egek szenteinek; és az idõ
eljöve, és elvevék az országot a
szentek.
23. Így szóla: A negyedik állat ne-
gyedik ország lesz e földön, a mely
különb lesz minden országnál, és
megeszi az egész földet, és elta-
podja és szétzúzza azt.
24. A tíz szarv pedig ez: Ebbõl
az országból tíz király támad,
és más támad utánok, és az kü-
lönb lesz mint az elõbbiek, és
három királyt fog megalázni.
25. És sokat szól a Felséges el-
len és a magasságos egek szen-
teit megrontja, és véli, hogy meg-
változtatja az idõket és törvényt;
és az õ kezébe adatnak ideig,
idõkig és fél idõig.
26. De ítélõk ülnek és az õ ha-
talmát elveszik, hogy megron-
tassék és végleg elveszszen.
*609

Ugye, kedves olvasó, az egész egy lázálomszerû víziónak

tûnik? Hiszen nagyon furcsa állatokról beszél, szarvról, mely-
nek nagyokat szóló szája van, s mely a szentek ellen hada-
kozik.
Nem sok értelme van mindennek. De aki azt gondolja, hogy
mindez csak képzelgés, elõre leszögezem: nem az. Csak meg
kell értenünk, hogy Dániel olyasmit látott, amit nem tudott ne-
vén nevezni. Ugyanaz igaz õrá is, mint korábban Mózesre és
másokra: fontos eseményeknek voltak szemtanúi, de mivel tu-
dásszintjük az akkori kornak megfelelõen nem volt magas, ezért
sajátosan csak olyan fogalmakkal jellemezték a látottakat, me-
lyek rendelkezésükre álltak.

*609
Dániel könyve 7

329
 Most tegyünk egy érdekes logikai kísérletet. Játsszunk el a
képzeletünkkel. Képzeljük el azt, hogy mondjuk egy háromezer
évvel ezelõtt élt ember hogyan jellemezné az alábbi jármûvet:

16. ábra
A ”fenevad”
Gondolom, hogy mindenki felismerte azt, ami a képen látha-
tó — egy páncélozott harci jármû, egy tank. Vajon emberünk
hogyan jellemezné ezt?
Azt ugye természetesen nem mondaná, hogy tank, vagy hogy
páncélozott jármû, hiszen nem tudja, mi az.
Helyette mit tenne? Megpróbálná leírni. De hogyan? Olyan
formákhoz hasonlítaná az alakját, amiket ismer. Egyrészt.
Másrészt, mivel azt látná, hogy mozog-halad, hiszen jármû,
mit mondana errõl?
Azt a fogalmat, hogy jármû, természetesen megint csak nem
ismeri. Mit mondana hát? Azt, hogy ez egy állat. Hiszen mozog.
Bár nem látja, hogy mi mozgatja. Ezért szerinte egy olyan állat,
melyben lélek van. (Csak megjegyzem, János Mennyei jelené-
sek könyvéhez ez a megoldás kulcsa...) De most folytassuk
Dániellel.
Rendben, azt mondaná, hogy ez egy nagy, rémisztõ állat,
amelyhez foghatót korábban még soha nem látott.

330
 De hogyan próbálná leírni? Mit mondana azokról, amin ez az
állat “jár”? Azt mégsem mondhatná, hogy lánctalpak. Helyette
azt mondaná, hogy fém-érc körmei vannak.

17. ábra
Egy másik "fenevad"

Mit mondana a lövegtoronyról és az ágyúról?

18. ábra
"...És látám, hogy ama fenevad fején egy nagy és erõs szarv vala,
mellyel hangosan káromolta a szenteket..."

331
 Nyilván a lövegtornyot nézné az állat fejének, melybõl egy
szarv áll ki. Arról is beszámolna az emberünk, hogy ez a ször-
nyû állat ahogy haladt, lábaival mindent összetiport és közben
sûrûn forgatta a fejét, melybõl egy szarv nõtt ki. Azt is hozzá-
tenné, hogy ez az állat járása közben erõsen morgó hangot hal-
latott, mely szerinte azért van, mert szörnyûséges, és igencsak
haragszik az ellenségeire.
Most képzeljük el azt, hogy több légi jármû köröz a páncélos
körül. Ne feledjük, hogy korábban Nabukodonozor arról szá-
molt be, hogy “Szentet” és “Vigyázót” látott leszállni. Akkor azt
mondtuk, hogy ezek különbözõ típusú légi jármûvek.
Így hát tegyük fel, hogy olyan légi jármûvek köröznek a pán-
célosunk körül, melyeket emberünk úgy jellemezne, hogy
“Szentek”. Képzeljük el továbbá azt, hogy ez a páncélos sûrûn
forgatva a lövegtornyát, célba veszi a légi jármûveket és lövé-
seket ad le az ágyúval rájuk. Mikor szemtanúnk mindezt látja,
vajon mit mondana?
Azt mondaná, hogy az a szörnyûséges állat járt, s egyfolytá-
ban morgott, mert nagyon haragudott. Mikor megjelentek a szen-
tek, ahogy az a szörnyûséges és erõs állat haladt, sûrûn forgat-
ta a szentek felé a fejét, melybõl egy nagy szarv nõtt ki. De
nemcsak forgatta, hanem mikor az egyik vagy másik szentre
nézett, hangosan káromolta azt. Azt mégsem mondhatja, hogy
célzott lövéseket adott le a légi jármûvekre? Ugye? Hiszen nin-
csenek ilyen irányú ismeretei. Az ágyúból kilõtt lövedéket sem
látja, annak nagy sebessége miatt. Csak a lövés detonációját
hallja. Ezt meg hogyan jellemezhetné? Lövések hangjai? Nem
tudja, hogy mi az a lövés.
Szerinte azért hallatja azt a nagyon erõs hangot, mikor egyik
vagy másik szentre néz a fejével, melybõl egy szarv nõtt ki,
mert hangosan szidalmazza õket.
Nos, játsszunk tovább a képzeletünkkel. Lássunk most egy
olyan páncélozott jármûvet, mely fedélzetén föld—levegõ ra-

332
kétákat hordoz, és ezeket a fedélzetérõl indítja. Napjaink fegy-
verarzenáljában bõségesen vannak ilyenek.
Nos, képzeljük el ugyanazt
a szituációt. Egy páncélost
légi támadás ér. Mivel ez egy
eltérõ típusú páncélos önjá-
ró eszköz, ezért a formája
különbözik a tank alakjától.
Nincs lövegtornya, sem ágyú-
csöve. Helyette indítható re-
aktív lövedékei vannak, me-
lyeket légi célpontok ellen
vet be.
Az elsõ, ami emberünket
megragadná, azok a hegyes
valamik, melyek a “fejébõl”
állnak ki: a szarvak. Azt nem
tudja, hogy ezek rakéták...

19. ábra
A fenevad "szarvakkal"

Mikor a páncélos harcba bo-

csátkozik a légi jármûvekkel,
azokra kilövi a rakétáit.

20. ábra
"Szarvak"
Mit mondana emberünk ar-
ra, mikor egy ilyen föld—le-
vegõ típusú rakéta kilövését
látja? Hát azt, hogy annak a
rettenetes állatnak kisza-
kasztatott egy szarva...
21. ábra
Egy "szarv" kiszakasztatott

333
 A lövedék startja persze
nagy hanggal jár. Erre azt
mondaná, hogy a kiszakasz-
tatott szarvnak nagyokat szó-
ló szája van. Mikor pedig lát-
ná, hogy a “szarv” üldözõbe
veszi a légi jármûvet, a Szen-
tet, azt mondaná, hogy a
szarv harcol a Szentek ellen. 22. ábra
Most pedig térjünk vissza Egy "harcoló "szarv"
Dánielhez.
Vajon miért mondja, hogy ezeket a furcsa dolgokat álomsze-
rûen látta? Nyilván ez nem álom volt. Azt azonban mégsem
mondhatta, hogy a misszionáriusok elvitték magukkal valaho-
va, ahol mindezeket látta. Hiszen arra a kérdésre, hogy hogyan
és hova, egyáltalán nem tudott volna mit válaszolni. Így komp-
lett õrültnek nézték volna, s ezért nem hittek volna neki.
Helyette a “kényelmesebb” megoldást választotta, elkerülendõ
az efféle bonyodalmakat. Azt mondta inkább, hogy mindeze-
ket éjjeli látásokban, álmában látta. Hiszen még senkit sem
néztek azért bolondnak, mert furcsa álmai voltak...
Folytassuk innen.
2. ...ímé, az égnek négy szele há- borút támaszta a nagy tengeren;
*610
Valamilyen harci cselekményeket látott a “nagy tengeren”.
3. És négy nagy állat jöve fel a ten- zém, míg szárnyai kitépettek, és
gerbõl, egyik különbözõ a másiktól. felemelteték a földrõl, és mint
4. Az elsõ olyan, mint az orosz- valami ember, lábra állíttaték és
lán, és sas szárnyai valának. Né- emberi szív adaték néki.
*611

A nagy állatok — különbözõ formájú és típusú harci eszkö-

zök. A szárnyakról annyit, hogy azért voltak, hogy a jármû a
levegõben, vagy esetleg a víz alatt irányítottan tudjon mozogni.
Az sem elképzelhetetlen, hogy a levegõben és a víz alatt is
képes volt közlekedni. Más szóval egyfajta kétéltû harci jármû-
típus.

*610,*611
Dániel könyve 7

334
 5. És ímé, más állat, a második, ha-
sonló a medvéhez, és kele egyik ol-
dalára, és három oldalborda vala szá-
jában fogai között, és így szólának
néki: Kelj fel és egyél sok húst!
6. Ez után látám, és ímé, egy másik,
olyan mint a párducz, és négy ma-
dárszárnya vala a hátán; és négy feje
vala az állatnak, és hatalom adaték
néki.
7. Ezek után látám éjszakai
látásokban, és ímé, negyedik
állat, rettenetes és iszonyú és
rendkivül erõs; nagy vasfogai
valának, falt és zúzott és a
maradékot lábaival összeta-
posta, és ez különbözék
mindazoktól az állatoktól, a
melyek elõtte valának, és tíz
szarva vala néki.
*612

Az utóbbi iszonyú és rendkívül erõs állat a vasfogakkal, il-

letve melynek szarvai voltak, egy nagyméretû, robusztus pán-
célos jármû lehetett, mely reaktív lövedékeket — rakétákat hor-
dozott.
De van itt egy másik fontos mozzanat is. Dániel egyszer arról
számol be, hogy a tengeren történtek események. Utána pedig
arról, hogy a szárazföldön látott egy nagyerejû állatot, mely a
lábaival mindent összetiport. Nyilvánvaló, hogy itt a szárazföld-
rõl van szó, bár a szövegek errõl nem szólnak, hiszen az a
nagy “állat” a vizen ”lábaival” ugyan semmit össze nem tipor-
hatott volna.
Utána megint csak egy másik helyszínrõl beszél, ahol sokan
vannak.
Dániel elmondásában ezek összemosódnak, de mégiscsak
elkülöníthetõk egymástól. Olyan, mintha egy... filmet néznénk.
A felvételeken egy tengeri csata jeleneteit látjuk. Utána a kép
vált, s más eseményeket láthatunk, melyek a szárazföldön zaj-
lanak. Egy film felvételeit...
Dániel felvételeket látott. Ezek különbözõ harci eseménye-
ket mutattak. Olykor a kép váltott, és más, de az elõbbiekkel
összefüggõ eseménysorokat mutatott be. Ám késõbb, immár
Dániel elmondásában, ezek a különbözõ felvételek egybe-
folynak, értelmetlenség halmazává mosva szét a látottakat.
Sõt, Dániel egyfajta magyarázatot is mellékel a látottakhoz,
amitõl azok még zavarosabbakká válnak.
8. Mialatt a szarvakat szemlé- kiszakasztaték õ elõtte, és ímé,
lém, ímé, másik kicsiny szarv emberszemekhez hasonló sze-
növekedék ki azok között, és mek valának ebben a szarvban,
három az elébbi szarvak közül és nagyokat szóló száj.
*613

*612,*613
Dániel könyve 7

335
 A páncélozott jármû három föld—levegõ rakétát kilõtt. A már
kilõtt rakéták helyébe automatikusan új lövedékek lettek be-
töltve, indításra alkalmas pozícióba. A kilõtt rakéta hajtómûve
hangos robajjal hajtotta elõre a lövedéket — nagyokat szóló
száj.
Azt, hogy mit nézett a rakétán emberszemekhez hasonló sze-
meknek, nem tudjuk. Talán valamilyen feliratok voltak azon,
melyek a hovatartozását és típusát voltak hivatottak jelezni. Ne
feledjük, hogy nem földi eredetû technikáról van szó, így a raj-
ta szereplõ jelek sem lehettek mindennapiak...
9. Nézém, míg királyi székek 10. Tûzfolyam foly és jõ vala ki
tétetének, és az öreg korú leü- az õ színe felõl; ezerszer ezeren
le, ruhája hófehér, és fejének szolgálának néki, és tízezerszer
haja, mint a tiszta gyapjú; szé- tízezeren állának elõtte; ítélõk
ke tüzes láng, ennek kerekei ülének le, és könyvek nyittatá-
égõ tûz; nak meg.
*614

Itt viszont valamilyen légi jármûvekrõl van szó, melyeket reak-

tív hajtómûvek mozgattak. Ezért a ”tüzes láng”, ”kerekei égõ
tûz”. A ”tûzfolyam” is a hajtómû mûködésének hatása.

11. Nézém akkor a nagyzó be- leték az az állat, és az õ teste

szédek hangja miatt, a melyeket elvesze, és tûzbe vetteték meg–
a szarv szóla; nézém, míg megö- égetésre.
*615

Természetesen nemcsak a páncélos lõtt ki reaktív lövedéke-

ket. Õrá is lõttek. Az egyik reá kilõtt lövedék eltalálta, amitõl
tûzbe borult és felrobbant.
Ugyan mit értett mindebbõl Dániel? Azt, hogy egy lövedékkel
eltalálták és azért kezdett el lángolni? Nem értette. Ezért azt
mondta, hogy tûzbe vettetett. Az okát is megnevezte: szerinte
azért, mert nagyokat szóló szája volt...
Ugyan dehogy! Ez csak az õ képzelete által szült magyarázat.
Hiszen harci cselekményeket látott. Az ezekben részt vevõ
egyik nagy tûzerejû harci eszközt megsemmisítették.
12. A többi állatoktól is elvé- óráig tartó élet adaték nékik.
teték az õ hatalmok; de ideig-
*616

*614,*615,*616
Dániel könyve 7

336
 A többi harci eszközt is találat érte, de nem semmisültek
meg. Megjavították õket, amitõl újra harcképesek lettek egy
idõre...
13. Látám éjszakai látásokban, és mi emberfia jõve; és méne az öreg
ímé az égnek felhõiben mint vala- korúhoz, és eleibe vivék õt.
*617

Egy jármû közeledik az égbolton, “felhõt” hagyva maga után.

14. És ada néki hatalmat, dicsõ- õ hatalma örökkévaló hatalom, a

séget és országot, és minden nép, mely el nem múlik, és az õ orszá-
nemzet és nyelv néki szolgála; az ga meg nem rontatik.
*618

A kép vált. Egy jármû érkezik. Aztán megint vált a kép. Ezzel
érkezik valaki, akit az “öregkorú” elébe kísérnek...
Felvételek. Akárcsak Mózesnél...
15. Megrendülék én, Dániel, az én 17. Ezek a nagy állatok, mik né-
lelkemben ezek miatt, és fejem lá- gyen voltak, négy király, a kik tá-
tásai megháborítának engem. madnak e földön.
16. Oda menék egyhez az ott állók 18. De a magasságos egeknek
közül, és bizonyosat kérék tõle szentei veszik majd az országot,
mindezek felõl, és szóla nékem, és és bírják az országot örökké és
e dolognak értelmét tudatá velem: örökkön örökké.
*619

A páncélozott jármûrõl még az is kiderül, hogy ”érczkörmei”

— fémkörmei voltak:

19. Akkor bizonyosat kívánék

tudni a negyedik állat felõl, a
mely különbözék mindamazok-
tól, és rendkivül rettenetes va-
la; vasfogai és érczkörmei va-
lának, falt és zúzott, és a mara-
dékot lábaival összetaposta.
20. A tíz szarv felõl is, a melyek
a fején valának, és a felõl a mely
utóbb növekedék és három esék
ki elõle; és ennek a szarvnak
szemei valának és nagyokat szó-
ló szája; termete is nagyobb a
társaiénál.
*620
23. ábra
"Érczkörmök"

*617,*618,*619,*620
Dániel könyve 7

337
 Egyértelmû, hogy miért voltak a “szarvak”. Azok azért “sza-
kasztottak ki”, hogy “hadakozzanak a szentek ellen”:
21. Látám, hogy ez a szarv ha-
dakozék a szentek ellen, és le-
gyõzé õket.
22. Mígnem eljöve az öreg ko-
rú, és az ítélet adaték a magas-
ságos egek szenteinek; és az idõ
eljöve, és elvevék az országot a
szentek.
*621

Ez a “szarv”, rakéta olyany-

nyira hatásos fegyver volt,
hogy legyõzte a “Szenteket”.
Ezután egy újabb zavaros
magyarázat jön, mely meg-
próbálja valahogy a látottakat
értelmezni:
24. ábra
Egy másik "hadakozó szarv"

23. Így szóla: A negyedik állat 25. És sokat szól a Felséges

negyedik ország lesz e földön, a
mely különb lesz minden ország-
nál, és megeszi az egész földet,
és eltapodja és szétzúzza azt.
24. A tíz szarv pedig ez: Ebbõl
az országból tíz király támad, és
más támad utánok, és az különb
lesz mint az elõbbiek, és három
királyt fog megalázni.
ellen és a magasságos egek
szenteit megrontja, és véli,
hogy megváltoztatja az idõket
és törvényt; és az õ kezébe adat-
nak ideig, idõkig és fél idõig.
26. De ítélõk ülnek és az õ ha-
talmát elveszik, hogy megron-
tassék és végleg elveszszen.
*622

Itt újra felbukkan a kifejezés: ”ideig, idõkig és fél idõig”. Ko-

rábban taglaltuk, hogy ez szerepet játszik a feladvány megoldá-
sában, melyet a misszionáriusok közölnek velünk. Ne feled-
jünk egy másik nagyon fontos mozzanatot sem. A fenti szöve-
gekben konkrét számadatok vannak. Nem kizárt, hogy szere-
pük lehet a megfejtésben...
Mint a továbbiakban ki fog derülni, Dániel “látomásai” szoros
összefüggésben állnak János “látomásaival”. Hogy megértet-
tük azt, mit is látott Dániel, ezzel már nagy lépést tettünk afelé,

*621,*622
Dániel könyve 7

338
hogy János Mennyei jelenések könyvében foglalt zavaros “lá-
tomásokat” is megértsük. Legalább ennyire érdekesek, sõt...
És még egy megjegyzés. János Mennyei jelenések könyvé-
ben van egy másik feladvány, egy másik kulcs is. Nincs kizár-
va, hogy ezek összefüggnek és együttesen alkalmasak a rejt-
vény megoldására...

339
 A ”PUSZTÍTÓ ÚTÁLATOSSÁG”

Korábban, a feladványban találkoztunk a “pusztító útálatos-

ság” fogalmával. Akkor nem volt érthetõ, hogy mi is lehet az.
Azonban Dániel könyvében van egy másik rész is, mely hoz-
zásegíthet bennünket a kulcs megtalálásához. Ezt a plusz in-
formációt egy Gábriel nevû ismeretlen juttatta el Dánielhez:
21. És még az imádságot mondom te engem az estvéli áldozat idején.
vala, mikor ama férfiú, Gábriel, a 22. És értésemre adá, és szóla né-
kit elébb a látomásban láttam va- kem és monda: Dániel, most jöt-
la, sebességgel repülvén, megille- tem ki, hogy értelemre tanítsalak.
*623

Nos, az elsõ, amit elõre kell bocsátanunk, az, hogy minde-

zek Dániel szavai. Értelemszerûen õ úgy mondja el a történte-
ket, ahogy azt hitte, hogy történtek. Ne feledkezzünk meg ar-
ról, hogy sok mindent beleszõtt a mondanivalójába, mely tük-
rözte az õ szubjektív véleményét. Itt újra csak az “én azt hit-
tem” kategóriáról van szó.
Így ne azt vitassuk, hogy a misszionáriusok milyen módon
juttattak el információkat Dánielhez, hiszen ez másodlagos je-
lentõségû. Természetesen nem egy szárnyakkal repülõ alak
jelent meg. Ez ostobaság. Ezért nézzük inkább azt a részét,
mely fontos üzenetet hordoz.
Mindjárt az elején szembeötlik, hogy Dániel egy nevet nevez
meg — Gábriel. Ez semmiképp sem lehet földi eredetû, mivel
”természetfeletti jelenséggel” mutatkozik be.
Ugyanakkor Dániel ezt a személyt, aki a Gábriel nevet viseli,
és ki nem földi ember, régi ismerõsként említi. Hiszen meg-
említi, hogy korábbi “látomásai” során már látta ezt a személyt.
Azt, hogy mennyire voltak ezek a “látomások” misztikusak, már
elõzõleg taglaltuk.
Nos, ez a Gábriel nevû ismeretlen a következõket mondta
Dánielnek:
24. Hetven hét szabatott a te né- 25. Tudd meg azért és vedd
pedre és szent városodra, hogy vé- eszedbe: A Jeruzsálem újraépít-
ge szakadjon a gonoszságnak és tetése felõl való szózat keletke-
bepecsételtessék a bûn, és hogy el- zésétõl a Messiás-fejedelemig
töröltessék a hamisság és elhozas- hét hét és hatvankét hét
sék az örök igazság, és bepecsétel- van és újra megépíttetnek az ut-
tessék a látomás és a próféták, és czák és a kerítések, még pedig
felkenettessék a Szentek szentje. viszontagságos idõkben.
*624

*623,*624
Dániel könyve 9

340
 Itt nyilván a 70x7, illetve a 7x7, 62x7 nem napokat jelente-
nek, mert egyrészt meglehetõsen kis idõtartamot takarnak, leg-
feljebb másfél évet. De nemcsak ezért. Furcsa az is, ahogy mond-
ja 7x7 és 62x7. Miért nem 69x7. Nyilván ezek a számok külön-
külön jelentéssel bírnak és részei lehetnek a feladvány megfej-
tésének.
De lássuk tovább:
26. A hatvankét hét múlva pedig pe; és vége lesz mintegy vízözön
kiirtatik a Messiás és senkije sem által, és végig tart a háború, elhatá-
lesz. És a várost és a szenthelyet el- roztatott a pusztulás.
*625
pusztítja a következõ fejedelem né-

Fontos megjegyezni, hogy a szöveg nem királyt vagy uralko-

dót említ, hanem fejedelmet. Ne feledjük, hogy az õ esetük-
ben a fejedelem nem földi uralkodót jelent.
Azt is hozzáteszi, hogy mindez háború során fog bekövetkez-
ni, melyben nagy lesz a pusztítás. Az egész jövendölésnek tû-
nik, de nem feltétlenül.
27. És egy héten át sokakkal és útálatosságok szárnyán
megerõsíti a szövetséget, de a pusztít, a míg az enyészet és
hét felén véget vet a véres ál- a mi elhatároztatott, a pusztító-
dozatnak és az ételáldozatnak, ra szakad.
*626

Mivel háborús cselekményekrõl van szó, ezért feltételezhetõ,

hogy azokat fegyverekkel, fegyveres eszközökkel vívják. Egy fon-
tos mozzanat bukkan fel: ”útálatosságok szárnyán pusztít”. Ez
nyilvánvalóan valamilyen fegyver, hiszen pusztítást visz végbe.
De ez a fegyver egyfajta szárnyas alkalmatosságon van, más szó-
val légi jármûvön. Egy repülõ szerkezet. De a magyar és az angol
nyelvû bibliaszöveg ennél több információt nem közöl.
Ezzel szemben az orosz verzióban van egy pontosabb meg-
határozás. Lefordítva a következõket mondja ugyanitt: ”és a
szent szárnyán lesz a pusztító útálatosság”.
27. И утвердит завет для многих приношение, и на крыле святили-
одна седьмина, а в половине ща будет мерзость запустения...
седьмины прекратится жертва и

Ez már közelebb visz bennünket a megértéséhez. A szentrõl

korábban feltételeztük, hogy egy misszionárius jármûtípus. Mely
repül. Hiszen Nabukodonozor korábban ilyet látott az égbõl le-
szállni. Nos, ennek a légi jármûnek a szárnyán lesz felszerelve
az, ami pusztítást fog véghezvinni: egy fegyver.

*625,*626
Dániel könyve 9

341
 Innen már csak egy lépés, hogy megemlítsük: napjaink harci
repülõgépei is hordoznak olyan fegyvert, mely nagy pusztítást
képes véghezvinni. Ezeket a fegyvereket nagyrészt a gép szár-
nyai alá erõsítik, és ekkor nem egyebek, mint levegõ—levegõ,
vagy levegõ—föld típusú rakéták. Lehet még robotrepülõgép
is, vagy olyan töltet, melyet ellenséges területre dob le.
Persze azt nem mondhatjuk, hogy Dániel olyan harci eszkö-
zöket látott, mint amilyenek napjainkban vannak. Csak azok-
hoz hasonlókat...
János Mennyei jelenések könyvében szó lesz olyan henge-
res tárgyakról, melyeket angyalok — repülõ harci eszközök —
dobnak le, és melyek ”haragot” — tüzet tartalmaznak. Azért
említem minduntalan János könyvét, mert Dániel és János “lá-
tomásai” szorosan összefüggnek.

342
 MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN!

Gondolom, kedves olvasó, a fenti kifejezés olvastán felkapta

a fejét. Hiszen nem érti a címként szereplõ mondat értelmét.
Nem, nem az ön nyelvtudása hiányos, hisz néhány ezer évvel
korábban mások sem értették eme szavak jelentését. Hogy
miért? Erre késõbb választ kapunk. De lássuk a szövegeket.
1. Belsazár király nagy lakomát 3. Akkor elõhozák az arany edé-
szerze az õ ezer fõemberének, és nyeket, a melyeket elvivének az
az ezer elõtt bort ivék. Isten házának templomából,
2. Borozás közben mondá Belsa- mely Jeruzsálemben vala, és ivá-
zár, hogy hozzák elõ az arany és nak azokból a király és az õ
ezüst edényeket, a melyeket elvive fõemberei, az õ feleségei és az õ
Nabukodonozor, az õ atyja a jeru- ágyasai.
zsálemi templomból, hogy igyanak 4. Bort ivának, és dicsérék az
azokból a király és az õ fõemberei, arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és
az õ feleségei és az õ ágyasai. kõisteneket.
*627

Belsazár király, aki Babilon trónján az atyját, Nabukodono-

zort követte, nagy mulatságot rendezett. Mindenki vidám volt,
és jól érezte magát, míg egyszer csak egy nagyon különleges
dolog történt:
5. Abban az órában emberi kéz- palotájának meszelt falán, és a
nek ujjai tûnének fel, és írának a király nézé azt a kézfejet, a mely
gyertyatartóval szemben a király ír vala.
*628

Egyszóval, valamilyen módon az egyik falon írásjelek jelen-

tek meg. Ez rettenetesen megrémítette az uralkodót:
6. Ekkor a király ábrázatja meg-
változék, és az õ gondolatai meg-
háboríták õt, és derekának inai
megoldódának és az õ térdei egy-
máshoz verõdének.
7. Erõsen kiáltozék a király, hogy
hozzák elõ a varázslókat, a Kál-
deusokat és a jövendölõket.
Szóla a király és monda a babilo-
ni bölcseknek: Akárki legyen az
az ember, a ki elolvassa ezt az
írást, és annak értelmét megje-
lenti nékem, bíborba öltöztetik
és aranyláncz lesz a nyakában, és
mint harmadik parancsol az or-
szágban.
*629

Nem képzelõdött. Az írásjelek valóban ott voltak a falon. De a

jelenlevõk egyre csak vonogatták a vállukat, mivel soha koráb-
ban még csak ehhez hasonló jeleket sem láttak.
Az, ugye, magától értetõdõ dolog, hogy a király udvartartásá-
ban voltak nagy tudású személyek. Ezek tudták az abban az
idõben általuk ismert összes nép beszélt és írott nyelvét. De
mikor meglátták ezeket jeleket a falon, nem tudtak velük mit
kezdeni.
*627,*628,*629
Dániel könyve 5

343
 8. Akkor bemenének a király bölcsei írást, sem annak értelmét megfej-
mind, de nem tudták elolvasni az teni a királynak.
*630

Az írásjelek egyetlen általuk ismert nyelvhez sem tartoztak.

9. Akkor Belsazár király igen
megrettene, és az õ ábrázatja el-
változék rajta, és az õ fõemberei
is megzavarodának.
10. A királyasszony a király és az
õ fõembereinek beszédei miatt
beméne a lakoma házába, és szó-
la a királyasszony, és monda: Ki-
rály, örökké élj! Ne rettentsenek
téged a te gondolataid, és a te áb-
rázatod ne változzék el!
11. Van egy férfiú a te országodban,
a kiben a szent isteneknek lelke van,
és a te atyád idejében értelem, tu-
domány, és az istenek bölcseségé-
hez hasonló bölcseség találtaték
benne, és a kit Nabukodonozor ki-
rály, a te atyád, az írástudók, varázs-
lók, Káldeusok és jövendölõk fe-
jévé tõn; igen, a te atyád, a király;
12. Mivelhogy Dánielben, a kit a
király Baltazárnak nevezett, na-
gyobb lélek, tudomány és érte-
lem, álmoknak magyarázata és
titkok megjelentése és rejtélyek
megfejtése találtatott. Most
azért hivattassék elõ Dániel, és
õ megjelenti az értelmet.
*631

Történetünkben itt újra színre lép Dániel. Azt már tudjuk ró-
la, hogy a misszionáriusok kapcsolatban álltak vele. A szöve-
gek arról ugyan nem számolnak be, hogy ez a kapcsolat meny-
nyire volt szoros, de bizonyos, hogy még nagyon sok olyan
dolog megtörtént vele, melyekrõl nem számolt be, és így nincs
nyomuk az írásokban.
13. Erre Dániel a király elé viteték. értelem és tudomány és kiváló
Szóla a király, és monda Dánielnek: bölcsesség találtatott te benned?
Te vagy-é ama Dániel, a ki a judabe- 15. Csak imént hozatának elém a
li foglyok fiai közül való, a kit ide ho- bölcsek és varázslók, hogy elol-
zott a király, az án atyám, Júdából? vassák ezt az írást és jelentését tu-
14. És a ki felõl hallottam, hogy az dassák velem; de nem tudják a do-
isteneknek lelke van benned, és log értelmét megjelenteni.
*632

Nemhogy a leírtak jelentését nem értették a bölcsek, de az

írásjeleket sem tudták elolvasni.
Mivel Dániel kapcsolatban állt a misszionáriusokkal, ezért
olyan ismeretek birtokában volt, mellyel a bölcsek nem ren-
delkeztek. Ezért, az írásjeleket is el tudta olvasni, és a jelenté-
süket is ismerte.
25. És ez az írás, a mely feljegyez- 27. TEKEL, azaz megmérettél a
tetett: MENE, MENE, TEKEL, mérlegen és híjjával találtattál.
UFARSZIN! 28. PERESZ, azaz elosztatott a te
26. Ez pedig e szavaknak az értelme: országod és adatott a médeknek
MENE, azaz számba vette Isten a te és persáknak.
*633
országlásodat és véget vet annak.

*630,*631,*632,*633
Dániel könyve 5

344
 Dániel elolvasta az írásjeleket, melyek a szövegek szerint
így hangzottak: MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!
Az elsõ, ami szembeötlõ, hogy a szavak vesszõvel vannak
egymástól elválasztva. Érthetõ, hiszen senki sem ismeri a je-
lentésüket. Szófajilag nem tudjuk, melyik közülük fõnév, me-
lyik ige és melyik melléknév. Csak fonetikusan vannak leírva,
ami azt jelenti, hogy hallás után. Ez például olyan, mint amikor
egy idegen nyelvet tanulunk, de az általunk épp tanult nyelv
írásjeleit még nem ismerjük. Ekkor szoktuk azt tenni, hogy úgy
írjuk le a szavakat az általunk beszélt nyelv írásjeleivel, ahogy
halljuk.
Ha egy olyan nyelv szavait halljuk, melyet nem ismerünk,
akkor szoktuk a hallottakat fonetikusan lejegyezni. A fonetiku-
san lejegyzett szavakat, jobb híján, mivel jelentésüket nem is-
merjük, vesszõvel választjuk el egymástól.
A második mozzanat az, hogy Dániel a MENE, TEKEL, PERESZ
szavakat fordította le. Viszont a szövegben nincs nyoma az UFAR-
SZIN szó jelentésének.
A Bibliában az áll, hogy az írásjelek elolvasva így hangzottak:
MENE, MENE, TEKEL, UFARSZIN!
Azonban Dániel MENE, TEKEL, PERESZ sorrendben fordította
le a szavakat.
A hiányzó részek valószínûleg a leírt szöveg korábbi meg-
rongálódásakor vesztek el.
Összegezve, azt mondhatjuk, hogy az írásjelek elolvasva fo-
netikusan így hangzottak: MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN!
Ez idáig rendben is lenne. Csak egy a bökkenõ: milyen nyel-
ven íródtak?
Ami figyelemreméltó, hogy mind az angol, mind a magyar
vagy az orosz bibliaszövegben ezek a szavak fonetikusan egy-
formán hangzanak. Ami azt jelenti, hogy egyik nyelv sem tud
velük mit kezdeni.
A másik, hogy az évezredek során a kutatók minden bizonnyal
már megtalálták volna a Földön azt a nyelvet, melynek ezek a
szavai.
Csak a bökkenõ az, hogy ez mind ez ideig nem történt meg.
És azért nem, mert a Földön ilyen nyelv nincs!

345
 Kedves olvasó, ön elõtt a papíron minden bizonnyal egy föl-
dönkívüli nyelv szavai vannak fonetikusan lejegyezve:

MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN!

Azok, akik ezt vitatnák, és azt állítanák, hogy mondjuk a hé-

ber vagy bármelyik más nyelv szavai ezek, ne feledjék: min-
den nyelvben vannak jövevényszavak. Ez azt jelenti, hogy az
idõk során bármelyik nyelvbe beépülhettek olyan szavak, me-
lyek nem sajátjai, de idõvel részeivé váltak.
A saját anyanyelvembõl, a magyar nyelvbõl is több példát tud-
nék felhozni, azonban csak egyet említek:
Az ALMA szó, mely egy olyan gyümölcsöt jelent, mely kerek,
esetenként piros, édes ízû, néhol savanyú és fán terem. Ha
bármelyik magyart megkérdeznénk, hogy ismeri-e az alma szó
jelentését, akkor azt válaszolná, hogy természetesen. Hiszen
magyar szó! Pedig török eredetû. Ezt viszont nem sokan tudják.
Ennek okán nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy egyik
vagy másik, látszólag furcsa jelentésû szó valamelyik nyelvnek
kezdettõl fogva sajátja, vagy egy másik nyelvbõl került át.
Hiszen ne feledjük, hogy a Jehova, Mihály, Sátán nevek is a
mindennapi nyelvhasználat, sõt sok esetben névhasználat ré-
szei. Pedig nem földi személyeket takarnak. Itt persze újra csak
lehet hivatkozni arra, hogy ezek a nevek egyik vagy másik nyel-
ven, vagy annak a régmúltban beszélt változatában ezt vagy azt
jelentenek. Sok esetben ez nem több, mint tudálékosság vagy
okoskodás!
Ugyanis nem csupán ebben az egy esetben jelennek meg a
bibliai szövegekben egy nem földi nyelv szavai. Erre nagyon
sok példa van. Velük bõvebben a misszionáriusok beszélt nyel-
ve kapcsán fogunk foglalkozni.
Egyelõre annyit, hogy a MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZIN nem
földi eredetû szavak... Akárcsak azok a szavak, pontosabban
írásjelek, melyek egykoron a Mózes által kapott ”bizonyság
tábláin” szerepeltek...
De maradjunk még a babiloni fogság idejében. Hiszen még
további rendkívül érdekes dolgok szemtanúja volt Ezékiel, tör-
ténetünk újabb fontos szereplõje.

346
 EZÉKIEL

A zsidók babiloni fogságának idején, ma úgy mondanánk, igen-

csak aktív UFO-tevékenység volt észlelhetõ. A misszionáriu-
sok több embert is vittek magukkal ekkor, akik érdekes törté-
néseknek voltak a szemtanúi. Ezek között volt Ezékiel, akirõl
most fogunk részletesebben beszélni, illetve Zakariás. Róla ké-
sõbb lesz szó.
Ezek az emberek “látomásokról” számolnak be, pedig miu-
tán az általuk elmondottakat részletesen megvizsgáljuk, kide-
rül, hogy semmilyen misztikusnak tûnõ “látomásról” vagy jele-
nésrõl szó nincs. Ugyanis kiderül, hogy mindaz, amiket elbe-
szélnek a saját egyszerû szavaikkal, nagyon is komoly és va-
lós dolgok. Csak abban az idõben nyilván eszement ember-
nek tartották volna azokat, akárcsak napjainkban is, akik azt
állítják, hogy õket az ufók elvitték magukkal. Ezért mondják
azt a korabeli szemtanúk, hogy “látomást” láttak, mert így sok
kényelmetlen kérdésre nem kell válaszolniuk. Hiszen a “láto-
más” az látomás! Nem igaz? Ugyan ki firtatja annak mibenlétét?
Csoda és kész!
Ezzel szemben meg, ha azt mondták volna, hogy valakik ma-
gukkal vitték õket, akkor nem tudnak többek között arra vála-
szolni, hogy kik, hogyan és hova?
Ne feledjük: késõbb, a sötét középkorban az inkvizíció sok
embert elpusztított csak azért, mert az uralkodó nézetekkel
szemben álló dolgokat hangoztattak. Ezért kellett máglyahalált
halnia Giordano Brunonak, aki nem kevesebbet állított, mint-
hogy léteznek más lakott világok is. Ugyan honnan vette ezt?
Megsejtette? Nem valószínû. Látta! Hiszen õt is magukkal vit-
ték és sok mindennek volt a szemtanúja, amirõl még napjaink-
ban sincs sok fogalmunk. De mivel mindezt õ váltig hangoztat-
ta, az életével fizetett.
A késõbbiekben szó lesz arról, hogy a misszionáriusok em-
bereket vittek magukkal. Ez ott van a Bibliában — fehéren-fe-
ketén!
Ilyen személy volt többek között Ezékiel is, aki a babiloni
fogság idején volt különleges történések szemtanúja.
Lássuk hát az õ történetét.

347
 A KÉBÁR FOLYÓNÁL

1. És lõn a harminczadik eszten- dik esztendeje Jojákin király fog-

dõben, a negyedik hónapban, a
hónap ötödikén, mikor én a fog-
lyok közt a Kébár folyó mellett
voltam: megnyilatkozának az
egek, és láték isteni látásokat.
2. A hónap ötödikén (ez az ötö-
ságba vitelének).
3. Valójában lõn az Úrnak beszé-
de Ezékiel paphoz, a Búzi fiához
a Káldeusok földén, a Kébár fo-
lyó mellett, és lõn ott rajta az Úr-
nak keze.
*634

Eddig ugye mindez, akárcsak a korábbi történetek, miszti-

kusan természetfelettinek tûnik. Ahogy azonban tovább olvas-
suk Ezékiel “beszámolóját”, kiderül, hogy egyáltalán nem az.
4. És látám, és ímé forgószél jött vala, közepébõl pedig mintha izzó
északról, nagy felhõ egymást érõ ércz látszott volna ki, tudniillik a vil-
villámlással, a mely körül fényesség lámlás közepébõl.
*635

Mindez tökéletes leírása azoknak a jelenségeknek, melyek

a Biblia-korabeli idõkben egy nem földi ûrhajó megjelenése-
kor voltak tapasztalhatók.
Egy jármû közeledett az égbolton, melynek a hajtómûvei in-
tenzív légmozgást keltettek. Mivel távolról nézve apró pontnak
tûnt csupán, ezért Ezékiel figyelmét leginkább az azt követõ
“felhõ” és a hajtómû által keltett erõs fényjelenség kötötte le.
Azt persze pontosan nem tudhatjuk, hogy milyen fizikai elven
mûködött a misszionáriusok jármûveinek a többsége. Koráb-
ban arról beszéltünk, hogy reaktív — rakéta — hajtómûvel ren-
delkeztek. Késõbb azonban olyan jármûvekkel is találkoztak a
korabeli szemtanúk, melyek hajtómûvei mûködésük közben
légköri elektromos kisüléseket keltettek. Ezek azok a villámok
is, melyekrõl Ezékiel szól.
Mikor közelebb ért, szemtanúnk azt jobban megvizsgálhatta.
Külön megjegyzi, hogy a fényesség közepébõl “mintha izzó
ércz látszott volna ki”. Ez nyilván nem egyéb, mint a hajtómû
aktív zónája.
Azonban ez a jármû nem landolt a földfelszínen. Megfelelõ
magasságba ereszkedve kisebb repülõ szerkezetek tûntek elõ
belõle...
5. És belõle négy lelkes állat for- 6. És mindeniknek négy orczája
mája tetszék ki, és ez vala ábrá- vala, és négy szárnya mindenikõ-
zatjok: emberi formájok vala. jöknek;
*636

*634,*635,*636
Ezékiel könyve 1

348
 Ezek kisebb méretû jármûvek voltak. Mivel nem tudta, hogy
mik azok, ezért a nem nagy méretükbõl ítélve állatoknak nézte
õket. Természetesen õ azt hitte, hogy ezek valamiféle számá-
ra ismeretlen lények, hiszen mozogtak. Azért nevezi lelkes-
nek, mert a “léleknek” köszönhetõen mozogtak. Mivel szerin-
te éltek! Pedig csak mûszaki szerkezetek voltak...
Az alakjukat sem tudja konkrétan meghatározni. Csak hason-
lítani tudja e jármûvek némely részét archoz, szárnyhoz stb.
Mikor a közelében landoltak, csak akkor tudta õket tüzete-
sebben szemügyre venni. Olvassuk hát a leírásukat:

7. És lábaik egyenes lábak, és lá- talpa, és szikráznak vala, mint a

baik talpa mint a borjú lábának simított ércz színe.
*637

Ezeken a teleszkópszerû fém támasztólábakon landolás után

a szerkezet az egyenetlen talajfelszín ellenére stabilan megállt.
A fém felülete sima, polírozott volt, melyen a fény meg-megcsil-
lant.
8. Továbbá emberi kezek valának 9. Szárnyaik egymás mellé lévén
szárnyaik alatt négy oldalukon. szerkesztve, nem fordultak meg
Mind a négyõjöknek orczái és jártukban, mindenik az õ orczája
szárnyai. irányába megy vala.
*638

Krónikásunk csodálkozik, hogy a szárnyak “nem fordultak

meg jártukban”. Talán azt érti alatta, hogy nem “csapkodtak”,
mint a madarak szárnyai. Õ azt hitte, hogy a szerkezetek ezek
segítségével repültek. De ha azok nem csapkodtak, akkor ho-
gyan repülhettek? Nem értette...
Hiszen szerinte szárnyakkal úgy lehet csak repülni, ha azok
“csapkodnak”. Itt meg nem ez történt. Olyannyira meglepõdött
ezen, hogy ezt külön meg is jegyezte a leírásban.
10. És orczájok formája vala em- és bika-orcza mind a négynek
beri orcza, továbbá oroszlán- balfelõl, és sas-orcza mind a
orcza mind a négynek jobbfelõl, négynek hátul;
*639

Ezékiel itt valószínûleg a jármûveken látható valamilyen egy-

ségek alakzatait hasonlítja arcformákhoz.

*637,*638,*639
Ezékiel könyve 1

349
 11. És ezek az õ orczáik. És szár-
nyaik felül kiterjesztve valának,
mindeniknél két szárny összeér
vala, kettõ pedig fedezé testöket.
(itt a repülõ jármûvek valami-
lyen szerkezeti, aerodinamikai
jellegzetességére utal króniká-
sunk.)
12. És mindenik az õ orczája irányá-
ban megy vala, a hová a lélek vala
menendõ, oda mennek vala, meg
nem fordulván jártukban.
*640

Ne csodálkozzunk, hogy nem értjük, és nem nagyon tudjuk

elképzelni ezeket a jármûveket. Ugyanis mindezek nem földi
eredetû, nem emberkéz által alkotott szerkezetek!
13. És a lelkes állatok közt látszék, va a lelkes állatok közt; és a tûznek
mint egy égõ üszög, a mely lángolt, fényessége vala, és a tûzbõl villám-
mint a fáklyák, ide s tova futkároz- lás jöve ki.
*641

Ilyennek látta Ezékiel a jármûveket, vagy talán csak egy jár-

mûvet. Ahogy az a földfelszínhez közeledett, mûködésbe lép-
tek a korrekciós hajtómûvek. (Ezek arra szolgálnak, hogy meg-
tartsák az ereszkedés utolsó fázisában a jármû egyensúlyát.
Ugyanis több van belõlük, de a teljesítményük nem túl nagy.
Csak stabilizációs célokat szolgálnak. Mindezeket a fedélzeti
komputer vezérli, mely érzékelve a jármû legapróbb egyen-
súlyváltozásait, azonnal aktivizálja azt a korrekciós egységet,
mely ezt ellensúlyozza.)
Ezékiel azt látta, ahogy az ereszkedõ jármûvön ezek a kis
teljesítményû hajtómûvek hol egyikébõl, hol másikából egy né-
hány pillanatra reaktív gázsugár csap elõ. Ezeket hasonlítja fák-
lyához.
14. És a lekes állatok ide s tova czikázása.
*642
mozognak vala, mint a villámlás
Ahogy a jármû földet ért, a következõk történtek:
15. És mikor ránéztem a lelkes álla- 19. És mikor járnak vala a lelkes ál-
tokra, ímé egy-egy kerék vala a föl- latok, járnak vala a kerekek is mel-
dön az állatok mellett mind az õ lettök, és mikor fölemelkednek va-
négy orczájok felõl. la az állatok a földrõl, fölemelked-
16. A kerekek mintha társiskõbõl nek vala a kerekek is.
készültek volna, és mind a négyük- 20. A hová a lélek vala menendõ,
nek ugyanazon egy formája vala, és mennek vala, ahová tudniillik a
úgy látszának egybeszerkesztve, lélek vala menendõ, és a kerekek
mintha egyik kerék a másik kerék fölemelkednek vala mellettök,
közepében volna; mert a lelkes állatok lelke vala a
17. Jártukban négy oldaluk felé kerekekben.
mentek vala; meg nem fordultak 21. Ha azok mentek, ezek is men-
vala jártukban; nek vala, és ha azok álltak, ezek is
18. És talpaik magasak valának és állnak vala, és ha fölemelkedtek a
félelmesek, és e talpak rakva valá- földrõl, fölemelkednek vala a kere-
nak szemekkel köröskörül mind a kek is mellettök, mert a lelkes álla-
négynél (jelzõfények, világító tok lelke vala a kerekekben.
*643
pontok a talpakon).

*640,*641,*642,*643
Ezékiel könyve 1

350
 Ne feledjük: krónikásunk több ezer évvel ezelõtt földönkívü-
li jármûvet és annak landolását látta. A mûszaki ismeretei eny-
hén szólva hiányosak voltak. Hiszen csak olyan dolgokat is-
mert, melyeket a bibliai kor tett lehetõvé. Ha megértjük, hogy
az általa jellemzett fogalmak valóban mit takarnak, akkor majd
pontosabb képet alakíthatunk ki ezekrõl a szerkezetekrõl.
22. És vala mintegy mennyezet az 26. És a mennyezeten felül, a mely
állatok feje fölött, olyan mint a fejök felett vala, látszék mint vala-
csodálatos kristály, kiterjesztve mi zafirkõ, királyi széknek formája
felül fejök felett. (vagyis nem királyi szék, hanem
23. És a mennyezet alatt szárnyaik valami hasonló formájú), és a ki-
egyenesek valának, egyik a má- rályi széknek formáján látszék mint
sikkal összeérvén; mindegyiknek egy ember formája azon felül (ér-
kettõ vala, a melyek befedik vala dekes, hogy ezekhez a formák-
innen, és mindegyiknek kettõ va- hoz hasonlítja, vagyis valami
la, a melyek befedik vala amon- teljesen ismeretlen dolog);
nan az õ testöket. 27. És látám izzó érczként ragyog-
24. És hallám szárnyaik zúgá- ni, a melyet, mintha tûz vett volna
sát, mint sok vizeknek zúgá- körül derekának alakjától fogva és
sát, úgy mint a Mindenható- fölfelé; és derekának alakjától fog-
nak hangját, mikor járnak va és lefelé látám, mintha tûz vol-
vala, zúgás hangját, mint va- na. És fényesség vala körülötte,
lami tábornak zúgását; mikor 28. Mint amilyen a szivárvány,
állanak, leeresztik vala szár- mely a felhõben szokott lenni
nyaikat (a hangot a hajtómûvek esõs idõben, olyan vala a fényes-
zúgása okozta). ség köröskörül. Ilyen vala az Úr
25. És lõn kiáltás a mennyezeten felül, dicsõségének formája, és látám,
a mely vala fejök felett, és õk meg- és orczámra esém, és hallám egy
állván, leeresztik vala szárnyaikat. szólónak szavát.
*644

A jármû landolt. Kedves olvasó, így néz ki egy nem földi jármû...
Megszólították Ezékielt.
1. És monda nékem: Embernek fia!
állj lábaidra, és szólok veled.
2. És lélek jöve én belém, a mint szó-
la, és állata engem lábaimra, és hal-
lám azt, a ki szól vala nékem.
3. És mondá nékem: Embernek fia!
küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pár-
tos nemzetségekhez, a kik pártot
ütöttek ellenem; õk és atyáik vétkez-
tek ellenem mind e mai napig.
4. A kemény orczájú fiakhoz és
makacs szívûekhez küldelek té-
ged, és ezt mondjad nékik: Így
szól az Úr Isten!
5. Õk pedig vagy hallják, vagy nem
hallják, mivelhogy pártos ház,
hadd tudják meg, hogy próféta
volt köztök.
6. Te pedig, embernek fia, ne félj tõ-
lök, és az õ beszédöktõl se félj; ha
bogácsok és tövisek vannak is ve-
led, és ha skorpiókkal lakol is
együtt; beszédöktõl ne félj, orczá-
joktól ne rettegj, mert õk pártos ház.
7. És szóljad az én beszédimet né-
kik, vagy hallják, vagy nem, mert
pártos ház.
*645

Idáig úgy tûnik, mintha csak az történt volna, hogy a misszio-

náriusok elmondták a mondanivalójukat, és kész. De...

*644 *645
Ezékiel könyve 1 Ezékiel könyve 2

351
 Történt ott más is. Hiszen valamilyen szert beadtak Ezékiel-
nek:
8. Te pedig, embernek fia, halld meg 9. És látám, és ímé egy kéz nyúlt
a mit én néked szólok. Ne légy pár- felém, és ímé benne egy könyv
tos mint ez a pártos ház, nyisd föl türete vala.
*646
szádat, és egyed, a mit én
adok néked.

Úgy tûnik, hogy amikor megjelent az ûrhajó, Ezékiel annyira

megijedt a látványtól, hogy elvesztette az eszméletét és
összeesett. Ne feledjük, ugyanez történt Dániellel is. Rendkí-
vül nagy a hasonlóság Dániel történetével, mivel a misszioná-
riusok õt is bevitték az “orvosi szobájukba”, ahol magához térí-
tették a rémülettõl elájult embert. Utána valamit csináltak Dá-
niellel és Ezékiellel is, hiszen mind a kettõ arról számol be,
hogy egy kéz nyúlt felé. Ezékiel meg valamilyen gyógyszert is
kapott, mely édes ízû volt. De mivel kezelés alatt állt, s még
nem volt teljesen tudatánál, ezért a közelében lévõ tárgyakat,
melyeket még homályosan látott, bárminek nézhette. Valami-
lyen tárgyat, melynek szerepe volt az õ kezelésében, alakját
tekintve könyvnek nézett. (Ne feledjük: az ókor könyve a per-
gamentekercs!)
10. És kiterjeszté azt elõttem, és ímé lának reá gyászénekek és nyögé-
be vala írva elõl és hátul, és írva va- sek és jajszók.
*647

Lehetséges, hogy ez a tárgy valamilyen hangokat produkált?

1. És mondá nékem: Embernek fia!
a mi elõtted van, edd meg; edd
meg ezt a türetet, és menj, szólj
az Izráel házának.
2. Felnyitám azért számat, és meg-
éteté velem azt a türetet.
3. És mondá nékem: Embernek fia!
hasadat tartsd jól és belsõ részei-
det töltsd meg ezzel a türettel, a
melyet adok néked (orvosi
utasítások). És megevém azt,
és lõn az én számban, mint
az édes méz.
*648

Összegezve az eddigieket: Ezékiel, amikor meglátta az ûrha-

jót, ijedtében a rémülettõl elvesztette az eszméletét, akárcsak
egykoron Dániel (*644/28). Az ájult embert a misszionáriusok
“kezelésbe vették” (*645/2) és magához tért.
Az éppen magához tért Ezékiel azt látja, hogy körülötte sür-
gölõdnek, s egy kézszerû nyúl felé, amiben valami van. A tuda-
ta még nem tiszta, ezért csak homályosan látja azt, hogy mit
tesznek vele.
*646,*647 *648
Ezékiel könyve 2 Ezékiel könyve 3

352
 Ezért kritikusan kell azon kijelentéséhez viszonyulnunk, hogy
könyvet etettek meg vele. Nyilvánvaló, hogy nem könyv volt
az, hanem egyfajta mûszaki készülék, mellyel valamilyen bea-
vatkozást végeztek el. Amitõl késõbb próféta lett. Az édes íz
meg orvosság lehetett.
Mikor jobban lett, elindulhatott, hogy végrehajtsa a kapott fela-
datot.
4. És mondá nékem: Embernek fia! 13. És amaz állatok szárnyainak zú-
eredj, menj el az Izráel házához, és gását, a melyek egymást érik vala,
szólj az én szavaimmal nékik. és mellettök a kerekek csikorgá-
12. És fölemele engem a lélek, és sát, és nagy dörgés szavát.
hallék mögöttem nagy dörgés 14. És a lélek fölemele és elragada
szavát (a jármûvek startoltak): engem, és elmenék, elkeseredvén
Áldott az Úrnak dicsõsége az õ haragjában az én lelkem, az Úrnak
helyérõl. keze pedig rajtam erõs vala.
*649

A felszálló jármûvek gázcsóváját nézte Ezékiel “haragnak”,

akárcsak tette ezt korábban Mózes. Vagyis eme harmadik típu-
sú találkozás után a misszionáriusok jármûvei startoltak és el-
repültek.
Foglaljuk össze mindazt, amit eddig megtudtunk.
Ezékiel tanúja volt egy nem emberkéz által alkotott jármû
landolásának, mely az “égbõl” jött. A jármû igencsak szokatlan
alakú volt. Soha korábban még csak hozzá foghatót sem látott.
Megpróbálta hát hiányos ismereteivel valahogy körülírni. A
legkézenfekvõbbet tette: olyan alakzatokhoz és élõlényekhez
hasonlította az ismeretlen jármûvet, amiket jól ismert.
Amikor ez a szerkezet landolt, õvele történt valami. Akár-
csak korábban Dánielnek (*601,*602,*603) , neki is egyfajta
“idõkiesése” volt, vagyis nem mindenre emlékezett mindab-
ból, ami vele a jármû landolása után történt.
Minden bizonnyal elvesztette az eszméletét, s ezért szorult
egyfajta orvosi kezelésre. De ugyanakkor, mint a késõbbiek-
ben látni fogjuk, a misszionáriusok ilyen helyzetekben elõsze-
retettel alkalmazták a rövid idejû altatás technikáját. Ezt tették
elsõsorban azért, hogy a kiválasztott személyen egy kisebb mû-
téti beavatkozást hajtsanak végre, mely annak az egészségi ál-
lapotára semmilyen kihatással nem volt. Ugyanakkor ennek a
beavatkozásnak köszönhetõen vált az illetõ “prófétává”.
Valamilyen módon a misszionáriusok ezután már kapcsolat-
ba tudtak vele lépni, anélkül, hogy errõl bárkinek is tudomása
lett volna.
*649
Ezékiel könyve 3

353
 A beavatkozás tényét bizonyítja az is, hogy Dánielnél és Ezé-
kiel esetében is egyfajta utókezelésre volt szükség. Az utób-
binak meg valamilyen “gyógyszert” adtak be két ízben is.
De miért mondja arra, hogy olyan édes ízû volt, mint a méz?
Gondolkozzunk el egy kicsit ezen.
Napjainkban mindenki jól ismeri azokat a gyógyszereket,
melyeket kisgyermekeknek állítanak elõ. Ezek olyan tabletták
vagy kapszulák, melyek olyan szereket tartalmaznak, amik ha
a gyermek beteg, a gyógyulását segítik elõ.
De mivel a bennük lévõ hatóanyagok kémiai szerek, ezért
többnyire keserû, kellemetlen az ízük. Bármelyik kisgyermeket
nehéz arra rábírni, hogy lenyeljen egy keserû pirulát. Ezért a
gyógyszergyártók gyakran cukrokat, leginkább glukózát is
adnak a hatóanyag mellé, mely a gyógyszer kellemetlen ízét
elnyomja. Így az édeskés ízû drazsét a kicsi már szívesebben
fogadja el.
Nos, hát mitõl édes ízû a tabletta? Mert cukor van benne.
De miért emlegeti Ezékiel, amit lenyelt: ”mint édes méz”-
ként? Miért nem mondja azt, hogy édes, mint a cukor?
Hát azon egyszerû okból, mert az õ korában a cukrot nem
ismerték!
Mert ne feledjük: sok száz évvel késõbb, a középkorban, is
csak a királyok kiváltsága lehetett, hogy olyan szelencéjük
legyen, mely egy picike cukrot tartalmazott.
Hiszen akkor a cukor nagyon nagy ritkaságnak számított. És
olyan drága volt, hogy csak az uralkodók engedhették meg
maguknak.
És néhány ezer évvel ezelõtt?
Akkor a cukrot, mint önálló vegyületet egyszerûen nem is-
merték.
Persze számos cukortartalmú anyagot használtak, mely a
benne lévõ esetlegesen magas cukortartalmának köszönhetõen
édes volt. Mint a méz.
De hogyan is gondolhattak volna mondjuk Ezékiel korában
arra, hogy cukortartalmú pirulákat használjanak?

354
 Nos, Ezékiel is olyan gyógyszert kapott, mely a kellemetlen
íze miatt cukrot is tartalmazott.
Õ természetesen ezt nem tudhatta. Csak azt tartotta fontos-
nak megjegyezni, hogy az a valami, amit vele lenyelettek,
nagyon édes volt.
Ugyan honnan is tudhatta, hogy az gyógyszer, mely az õ
felépülését szolgálja?
Miután eléggé megerõsödött, útjára engedték — a küldetését
teljesíteni.

355
 A BÁZISON

A misszionáriusok Ezékiellel tartott kapcsolata nem merült

ki abban, hogy találkoztak vele, hanem el is vitték magukkal
egy olyan helyre, ahol más ismeretlen személyek is voltak.
Olyan dolgokról számol be, melyeket ott látott, természetesen
a maga egyszerû módján, amit a korábbiakban semmilyen mó-
don értelmezni nem tudtak. Ezért mi sem tûnt kézenfek-
võbbnek, minthogy csodának minõsítsék, mely természetfeletti.
Napjainkban azonban már mi is ismerünk olyan eszközöket,
melyeket Ezékiel egykoron látott. Ezért most már tudjuk azokat
azonosítani. Lássuk hát:
1. És lõn a hatodik esztendõben, 3. És kinyújta egy kézformát, és
a hatodik hónapban, a hónap ötö- megragada engem fejem üstöké-
dik napján: én ülök vala házam- nél fogva, és fölemelve vitt engem
ban, és Júda vénei ülnek vala a lélek a föld és az ég között, és be-
elõttem és esék reám ott az Úr vive engem Jeruzsálembe isteni lá-
Istennek keze. tásokban a belsõ kapu bejáratá-
2. És látám, és ímé vala mintegy hoz, a mely északra néz, a hol vala
tûznek formája, derekának alak- helye a bosszúság bálványának, a
jától fogva lefelé tûz vala, és de- mely bosszúságra ingerel vala;
rekától fogva fölfelé vala mint a 4. És ímé ott vala Izráel Istenének
fényesség, mint az izzó ércz (a dicsõsége, a látás szerint, a melyet
derék az a rész, ahol a gázsu- láttam a völgyben (vagyis ott állt
gár átváltozik “tûzzé”, feljebb az az ûrhajó, amit korábban a
van a torkolattûz — a “dereka”). völgyben látott.)
*650

Mint már többször is említettük, a misszionáriusok elõszere-

tettel alkalmazták az altatás módszerét. Az Újszövetség taglalá-
sakor ez hozzá fog segíteni bennünket sok olyan “csoda” meg-
értéséhez, melyek ez idáig magyarázat nélkül maradtak. No,
de folytassuk Ezékiellel.
Beszámolója szerint, mikor a vénekkel együtt volt, történt
valami. Ahogy ott ültek, egyszer csak... Elaludtak. Mindannyian...
Ugyanis a közelben egy misszionárius jármû landolt. Fedél-
zetén érkezett az a kommandó, melynek feladata Ezékiel “el-
rablása” volt. Mikor megközelítették az épületet, ahol az a vé-
nek társaságában volt, egy speciális altató hatású gázt juttattak
be oda. Egy percen belül mindenki aludt, Ezékiel is.
Ekkor beléptek a helyiségbe, és Ezékielt “felpakolva” sietve
távoztak. Közben, ahogy a kommandó a jármûhöz igyekezett,
az altató hatása múlni kezdett. Az alvó Ezékielt egy hordágy-

*650
Ezékiel könyve 8

356
szerû alkalmatosságon szállították. Amint múlt az altató hatá-
sa, Ezékiel lassacskán kezdett feleszmélni.
A kommandó már közel járt a jármûhöz, mikor kinyitotta a
szemét. Homályosan ugyan, de látta, ahogy a csoport õvele egy
olyan jármûhöz közeledik, amilyet korábban a Kébár folyónál
látott.
Ezután csak arra emlékezett, hogy valamilyen furcsát érzett,
melyet természetesen a jármû indulásakor tapasztalt. Sõt ké-
sõbb, halványan olyan érzésre is emlékezett, mintha az ég és
föld között repülne. Teste könnyû,... súlytalan. A súlytalanság
állapota...
A jármûvön Ezékiel mindvégig altatásban volt. Csak néha-né-
ha eszmélt fel egy nagyon rövid idõre, mikor is ezeket a homá-
lyos tapasztalatait szerezte. De az újabb adag altató megtette
hatását.
Mikor a jármû megérkezett és landolt, már öntudatánál volt.
Ezért immár jobban emlékezett mindarra, amit akkor ott látott.
Az elsõ egy jármû vagy fegyver volt, mely mellett elhaladt. Ezt
a bosszúság bálványaként említi.
Ahogy haladtak tovább, figyelmét egy jármû kötötte le. Ez
olyan formájú és kinézetû volt, melyet korábban a folyónál lá-
tott:
4. És ímé ott vala az Izráel Istené- melyet láttam a völgyben.
*651
nek dicsõsége, a látás szerint, a

Ugyanis korábban a misszionáriusok nemcsak egy esetben

találkoztak személyesen Ezékiellel. Hiszen:
22. És lõn ott az Úrnak keze rajtam,
és monda nékem: Kelj fel, menj ki
a völgybe, és ott szólok veled.
23. Fölkelék azért és kimenék a
völgybe és ímé ott áll vala az Úrnak
dicsõsége, hasonlatos ahhoz a di-
csõséghez, a melyet a Kébár folyó
mellett láttam, és orczámra esém.
*652

Erre a jármûre utal Ezékiel.

Nos, a misszionáriusok egy olyan támaszpontra vitték, ahol
más jármûvek is álltak. Majd látni fogjuk, hogy ez egyik “kato-
nai” bázisuk volt, ahonnan azok bevetésre indultak.

5. És monda nékem: Embernek fia! észak felé: és ímé északra az oltár

emeld föl csak szemeidet észak fe- kapujától áll vala a bosszúság ama
lé. Fölemelém azért szemeimet bálványa a bejáratnál.
*653

*651,*653 *652
Ezékiel könyve 8 Ezékiel könyve 3

357
 Azt nem tudjuk, hogy Ezékiel mit értett ezen. De amit ezután
látott, az nagyon érdekes:
6. És mondá nékem: Embernek fia! 7. És vive engem a pitvar bejára-
látod-e mit cselekesznek? A nagy tához, és látám, és ímé egy lyuk
útálatosságokat, melyeket Izráel há- vala a falban.
za itt cselekszik, hogy eltávozzam az 8. És mondá nékem: Embernek fia!
én szenthelyemtõl. De még egyéb ronts csak át a falon! és átronték
nagy útálatosságokat is fogsz látni. a falon, és ímé egy ajtó vala ott.
*654

Itt most álljunk meg. Kapaszkodjon meg, kedves olvasó. Mert

az, amit ezen az ajtón belépve látott, az minden eddigi elkép-
zelésünket felülmúlja.
9. És mondá nékem: Menj be és lásd jáhu, a Sáfán fia) áll vala elõttök,
meg a gonosz útálatosságokat, a mindenik a maga tömjénezõjével
melyeket ezek ott cselekesznek. kezében, s a füstölõszer felhõjének
10. Bemenék azért és látám, és illata száll vala fel.
ímé az útálatos csúszó-mászó 12. És mondá nékem: Láttad-é, em-
állatoknak és barmoknak min- bernek fia, Izráel házának vénei mit
denféle képei és Izráel házának cselekesznek a sötétben, kiki az õ
minden bálványai valának bevés- képes házában? mert azt mond-
ve a falon köröskörül. ják: Nem lát minket az Úr, el-
11. És hetven férfiú Izráel házának vé- hagyta az Úr ezt a földet.
*655
nei közül (ezek közepette Jaazan-
Tehát mit is látott ott benn, abban a helyiségben, mely az ajtó
mögött volt? Elsõre azt mondhatnánk, hogy a falak mindenféle
csúszómászók képeivel voltak tele. De a nagyon fontos moz-
zanat, hogy a misszionárius azt mondja: ezek azt hiszik, hogy
mi nem látjuk õket...
Ugyanis a helyiségben a falakban videómonitorok voltak beé-
pítve — egy megfigyelõszoba.
Ahogy Ezékiel belépett oda, az egyik monitoron felismerte
az egyik izraelitát, Jaazanjáhut, a Sáfán fiát.
Kísérõje hozzátette: íme, ezek azt hiszik, hogy mi nem lát-
juk õket. Pedig nézd meg, mindegyikük mit cselekszik a saját
“képes házában”. Ez a képes ház nem egyéb, mint a monitor!
1. Az Úr igéjének terhe a Kadrák föl- szemmel tartja az embere-
de ellen; Damaskus lesz pedig an- ket és Izráelnek minden
nak nyugvóhelye (mert az Úr törzsét);
*656

Ha most bárki azt mondaná, hogy ez nem így van, és esetleg

a vének mindegyikének volt egy-egy olyan titkos helyisége,
ahol a falak mindenféle csúszómászók képeivel lettek volna
telerajzolva, akkor arról Ezékiel tudott volna. Ugyanis õ eléggé
nagy tekintélyü ember volt közöttük.

*654,*655 *656
Ezékiel könyve 8 Zakariás könyve 9

358
 Ellenkezõleg: a misszionáriusok meg akarták neki mutatni,
hogy bár a fõ, vezetõ személyek azt hiszik, az “Úr” nem látja
õket, de íme mégis láthatóak, ki-ki az õ “képes házában”, azaz
monitorán.
Ugyanis a misszionáriusok apró videókamerákat szereltek
fel bizonyos helyiségekben, ahol a vezetõk szoktak összegyûl-
ni, megvitatandó a fontos döntéseket.
Napjainkban mindez egyáltalán nem megy csodaszámba,
hiszen többek között a titkosszolgálati módszerek és eszkö-
zök közé tartozik az ilyesfajta megfigyelés.
De a bázison nemcsak ez az egy megfigyelõhelyiség volt,
ahonnan a kiválasztott helyszíneken való történéseket kísér-
hették figyelemmel “egyenes adásban”.
13. És mondá nékem: Még egyéb az Úr templomára és orczájokkal
nagy útálatosságokat is fogsz lát- keletre fordultak, s ezek kelet felé
ni, miket ezek cselekesznek. leborulva imádták a napot.
14. És vive engem az Úr háza kapu- 17. És mondá nékem: Láttad-é, em-
jának bejáratához, a mely északra bernek fia? avagy kevés-é Júda há-
van, és ímé ott asszonyok ülnek va- zának ily útálatosságokat cseleked-
la, siratván a Tammúzt. ni, a milyeneket itt cselekedtek?
15. És mondá nékem: Láttad-é, hogy még a földet is betöltik erõ-
embernek fia? még egyéb, ezek- szakossággal, és engem megint
nél nagyobb útálatosságokat is haragra ingerelnek, ímé, hogy tart-
fogsz látni. ják a venyigét orrukhoz!
16. És bevive engen az Úr házá- 18. Én is búsulásom szerint cselek-
nak belsõ pitvarába, és ímé az Úr szem, nem fog kedvezni szemem,
templomának bejáratánál, a tor- sem meg nem szánom õket; s ha
nácz és az oltár között vala mint- kiáltanak füleimbe nagy felszóval,
egy huszonöt férfiú, kik hátokkal nem hallgatom meg õket.
*657

Összefoglalva. A misszionárius olyan helyiségeket mutatott

meg Ezékielnek, ahol monitorok voltak. Mindegyik ilyen moni-
tor egyenes adásban mutatta, hogy mi történik azon helyiség-
ben, ahol a miniatûr videókamera el van helyezve. Ezékiel a
monitorokat “képes háznak” nevezi.
Más, egyéb helyiségeket is megmutattak Ezékielnek a bázi-
son, ahol szintén valamely helyszíneken zajló történések vol-
tak láthatók.
Nos, tisztelt olvasó, vajon mindez csak álom vagy látomás
volt? Ha álom vagy álomszerû vízió lett volna, akkor hogyan
álmodhatott egy több ezer évvel ezelõtt élt ember olyan dol-
gokról, melyekrõl még csak a leghalványabb fogalma sem le-
hetett? Hiszen az elektronika, és vele együtt a “távolbalátás”,
*657
Ezékiel könyve 8

359
ahogy a televíziós technikát néhány évtizeddel ezelõtt, a szá-
zad harmincas éveiben nevezték, csak évszázadunk találmá-
nya. Arról a lehetõségrõl, hogy egy szobában “képes házak”
vannak, melyekben megfigyelt személyek láthatók, még a leg-
fantáziadúsabb ember sem álmodhatott abban az idõben.
Ezért Ezékielnek mindenképpen valós dolgokat kellett lát-
nia. Igaz, akkor mindez csodaszámba ment. De napjainkban
minden családnak van otthon egy “képes háza”, mely olyan
eseményeket közvetít, amik a világ egy másik pontján, sok ezer
kilométerre tõlük történnek. Senki sem csodálkozik, és legke-
vésbé sem tekinti csodának. Úgy hívjuk ezt a “képes házat”,
hogy televíziókészülék.
Nos, hát amit Ezékiel látott, az nem álom vagy vízió volt, ha-
nem nagyon is valóság. Innen folytassuk hát.
A cselekmények egy másik helyszínen folytatódnak.
Késõbb a történések, melyeket Ezékiel látott, a bázis egy
másik részén történtek. Egy olyan helyiségben, ahol harci légi-
jármûvek álltak. Egy akció elõkészületei közben “csöppent”
oda szemtanúnk.
Ahogy nézelõdött, egyszer csak egy erõs hang szólalt meg. A
hangszórók a személyzet felé közvetítették a bázis parancsno-
kának az utasításait:
1. És kiálta füleimbe nagy felszó- útjáról (az ûrhajó vagy a bázis va-
val (persze nem Ezékiel fülei- lamelyik ajtajának irányából), a
be kiáltott a hang, hanem a mely északra néz vala, mindeniknek
hangosbemondón hangzottak kezében zúzó eszköze (katonák,
el a parancsok. Amennyiben fegyveresek), egy férfi pedig köztük
Ezékiel csak látomásokban lát- gyolcsba vala öltözve (a gyolcsba
ta volna mindezt, akkor nem általában a technikai személy-
hallhatott volna nagyon erõs zet volt öltözve, persze egyálta-
hangot), mondván: Hozzátok el lán nem biztos, hogy a ruha
a városra a meglátogatásokat gyolcsból volt, hanem inkább
(rajtaütések fegyveres jármû- csak ahhoz hasonló anyagból),
vekkel), kinek-kinek a kezében le- és íróeszköz vala derekán (valami-
gyen vesztõ eszköze (fegyvere). lyen eszköz). És bemenének és ál-
2. És ímé hat férfi jõ vala a felsõ kapu lának az érczoltár mellé.
*658

A hangosbemondón keresztül parancsok, utasítások hangzot-

tak el. A lényegük: felkészülni a rajtaütésre.
Röviddel ezután hat fegyveres személy jelent meg — kato-
nák. Kezükben fegyverüket vitték. Ezek közül az egyik öltözé-
ke elütött a többiétõl. Nyilván öltözéke vagy a rangját vagy a
bázison teljesített feladatát volt hivatott jelezni.

*658
Ezékiel könyve 9

360
 Ezékiel persze ezt nem értette. Szerinte, ahogy sietve szem-
ügyre vette, az öltözéke gyolcsból volt. Persze csak hasonlított
a gyolcsból készült ruhára. Azonkívül az oldalán volt egy vala-
milyen, Ezékiel számára ismeretlen rendeltetésû eszköz. A töb-
bi fegyveresnek ilyen nem volt.
Ezékiel ezt persze megint csak nem értette. Ezért jobb ötlete
nem lévén erre a tárgyra, íróeszközként említi. Ami persze nem
felel meg a valóságnak, hiszen csak Ezékiel nézte azt a tárgyat
íróeszköznek. Õ azt hitte...
Korábban már említettük, hogy az oltár kommunikációs esz-
köz volt. Így hát ez a hat személy, fegyveresek és közöttük az
a furcsa öltözetû alak, az oltár elé (mellé) álltak.
Azt is megjegyzi Ezékiel, hogy az oltár fémbõl volt.
Hogy miért mentek az oltárhoz? Eligazításra! Ugyanis a konk-
rét utasításokat azon keresztül kapták.
Közben a kérubokat felülrõl megvilágító fények kialudtak. He-
lyettük mások gyulladtak fel. Ezékiel persze ezt sem értette.
3. És Izráel Istenének dicsõsége el- la, a ház küszöbéhez, és kiálta a
vonula a Kérubról (itt valamilyen gyolcsba öltözött férfiúnak, a kinek
fényrõl van szó), a mely fölött va- derekán íróeszköz vala.
*659

Az oltár “megszólalt”. A bázis parancsnoka beszélt a legény-

séghez.
4. És monda az Úr néki: Menj át a
város közepén, Jeruzsálem köze-
pén, és jegyezz egy jegyet a férfiak
homlokára, a kik sóhajtanak és
nyögnek mindazokért az útálatos-
ságokért, a melyeket cselekedtek
annak közepében.
*660

Itt minden bizonnyal a navigációs, vagy irányzó tisztrõl van

szó. Aki azt a feladatot kapta, hogy a támadáskor jelölje ki a
célpontokat, amelyeket azután a fegyvereseknek a jármûveik-
kel el kell pusztítaniuk. És minden bizonnyal elhangzott az a
kifejezés, hogy megjelölni a célpontokat. Ezért beszél Ezékiel
a “jegy”-rõl.
Azonkívül Ezékielnek nem voltak fogalmai az eligazításról,
ezért állt ott megszeppenve, figyelve, hogy mi történik. Kap-
kodta a fejét jobbra-balra. Amit meg nem értett, azt késõbb sa-
ját fantáziájával pótolta.

*659,*660
Ezékiel könyve 9

361
 5. És amazoknak mondá az
én hallásomra (vagyis jelen
volt Ezékiel az eligazításon) :
Menjetek át a városon õ utána
(valóban az volt a “gyolcsba
öltözött” feladata, hogy vala-
miket megjelöljön, és utána
jöttek azok, akik ezeket a meg-
jelölt célpontokat fegyvereik-
kel megsemmisítették), és vág-
játok; ne kedvezzen a ti szeme-
tek és ne szánakozzatok:
6. Vénet, ifjat, szûzet, gyermeket
és asszonyokat öljetek meg mind
egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz,
a kiken a jegy van, ne közelítse-
tek, és az én templomomon kezd-
jétek el. Elkezdék azért a vén fér-
fiakon, a kik a ház elõtt valának.
7. És mondá nékik: Fertõztessé-
tek meg a házat, és töltsétek meg
a pitvarokat megölettekkel. Men-
jetek ki. És kimenének és öldöklé-
nek a városban.
*661

Az eligazítás véget ért.

8. És lõn, hogy levágák õket, és én
megmaradtam és esém az én orc-
zámra és kiálték és mondék: Ah, ah,
Uram Isten, avagy ki akarod-é írtani
Izráel egész maradékát, mikor kiön-
töd búsulásodat Jeruzsálemre (a
búsulás — valamilyen tömeg-
pusztító fegyvernek a lángja)?
9. És mondá nékem: Izráel és Jú-
da házának vétke felette nagy,
mivel hogy tele a föld vérontás-
sal, és a város tele van igazság-
talansággal, mert azt mondot-
ták: Elhagyta az Úr ezt a földet,
és az Úr nem lát.
10. Azért én is (nem kedvez szemem,
sem meg nem szánom õket) útjo-
kat fejökhöz verem!
11. És ímé a gyolcsba öltözött férfi,
kinek íróeszköz vala derekán, vá-
laszt hozott, mondván: Úgy csele-
kedtem, a mint parancsolád.
*662

A “gyolcsba öltözött” jelentést tett az akció eredményeirõl.

Általában a célzótiszt feladata a célpont megjelölése, és az ak-
ció után a pusztítás mértékének felbecsülése, megállapítása,
felmérése.
1. És látám, és ímé a mennyeze- férfiúnak, és mondá: Menj be a
ten, a mely a Kérubok feje fölött forgókerekek közé a Kérubok
vala, látszék felettök, mint vala- alá, és töltsd meg tenyereidet
mi zafírkõ, olyan mint egy királyi égõ üszöggel onnét a Kérubok
széknek formája. közül, és szórd a városra. És be-
2. És szóla a gyolcsba öltözött méne szemem láttára.
*663

Itt Ezékiel pont fordítva írja le azt, amit látott. A kérub sze-
mélyzete parancsot kapott valamilyen tömegpusztító fegyver
bevetésére. Az égõ üszögöt nem a kérubról kellett elvenni,
hanem pont fordítva: felszerelni rá, hogy késõbb a város fölött
kioldhassák azt. Ez lehetett egy bomba, vagy rakéta robbanó
töltettel. Az pedig, hogy “égõ” volt, az azt jelenti inkább, hogy
világított. Talán a rajta lévõ kijelzõk világítottak. Amirõl Ezékiel
azt hitte, hogy az a valami tartalmazza az “égõ üszögöt” és a

*661,*662 *663
Ezékiel könyve 9 Ezékiel könyve 10

362
parázsló üszög a réseken át látható. Ezek persze nem rések
voltak, hanem apró állapotjelzõ vöröslõ fények.
3. A Kérubok pedig állanak a háztól hõ betölté a belsõ pitvart.
*664
jobbra, mikor a férfi beméne, és fel-

Vagyis az egyik misszionárius parancsot kapott arra, hogy

szálljon fel a kérubbal, és a város ellen vessen be valamilyen
fegyvert. A jármûvek az épület mellett álltak. A misszionárius
felszállt a fedélzetre, és a jármû felemelkedett. A pitvart, ahol
a jármû állt, természetesen a start következtében “felhõ” töl-
tötte be.
4. És eltávozék az Úr dicsõsége a 5. És a Kérubok szárnyainak
Kérubról, a ház küszöbére, és megte- csattogása meghallaték a külsõ
lék a ház felhõvel, és a pitvar betelék pitvarig, mint az erõs Isten
az Úr dicsõségének fényességével. hangja, mikor beszél.
*665

A kérub startolt. A startot erõs fény és hangjelenség kísérte.

Most itt jegyezzünk meg egy nagyon-nagyon fontos mozzana-
tot. Az ugye eléggé egyértelmû, hogy itt egy jármû startjáról
van szó. Nos, a startot kísérõ erõs hangjelenséget, nevezhet-
jük dübörgésnek is, Ezékiel úgy említi — “mint az erõs Isten
hangja, mikor beszél”.
Hangsúlyozom, ez itt nagyon fontos. Ugyanis számos eset-
ben a szövegekben fellelhetõ a szózat, angyal hangja, Isten
hangja stb.
Ezek mind-mind kivétel nélkül a jármûveket kísérõ erõs hang-
jelenségek. Persze azért különbözõek, hiszen sokféle típusú,
hangú és kinézetû jármûvet láttak a Biblia-korabeli emberek.
6. És lõn, mikor parancsolt ama 10. És mintha volna mind a né-
gyolcsba öltözött férfinak, gyöknek ugyanazon egy formá-
mondván: Végy tüzet a forgóke- ja, mintha egyik kerék a másik
rekek közül, a Kérubok közül, az közepében volna.
beméne, és álla a kerék mellé. 11. Jártokban mind a négy olda-
7. És kinyújtá egy Kérub a kezét a luk felé mennek vala, meg nem
Kérubok közül a tûzhöz, mely va- fordulnak vala jártukban, hanem
la a Kérubok között, és võn és arra, a merre a fõ fordult, men-
tevé a gyolcsba öltözöttnek mar- nek vala utána, meg nem fordul-
kába, ki elvevé és kiméne. nak vala mentökben.
8. És látszék a Kérubokon emberi 12. És egész testök és hátok és
kéznek formája szárnyaik alatt. kezeik és szárnyaik és a kerekek
9. És látám, és ímé, négy kerék va- rakva valának szemekkel körös-
la a Kérubok mellett, egyik kerék körül mind a négy kerekükön.
vala az egyik Kérub mellett és a 13. Hallám, hogy a kerekeket
másik kerék a másik Kérub mel- forgókerekeknek nevezték
lett, és olyanok valának a kerekek, fülem hallatára.
*666
mintha társiskõbõl volnának.

*664,*665,*666
Ezékiel könyve 10

363
 Újra csak azt kell mondanuk, hogy Ezékiel nem álomképszerû
víziót látott. Hiszen azt mondja, hogy azokat a számára ismeretlen
szerkezeti elemeket ”forgókerekeknek nevezték fülem hallatára”.
A másik fontos részlet, hogy több személy is jelen volt, akiknek a
“beszélgetését” hallotta. Ez minden bizonnyal a technikai személy-
zet volt, azon technikusok, akik a kérubokat felkészítették a beve-
tésre. Elvégezték a szükséges ellenõrzéseket, felszerelték a fegy-
vereket, és feltöltötték a jármûveket üzemanyaggal.
Ezékiel eközben csak kapkodta a fejét, hiszen olyasmit látott, amit
a korabeli ember soha.
Képzeljük csak el, hogy egy több ezer évvel ezelõtt élt embert
elvinnénk egy modern harci támaszpontra, ahonnan bombázók és
az õket kísérõ vadászgépek indulnak bevetésre.
Ahogy ott állna, és nézné a sürgölõdést, az egészbõl semmit nem
értene. Azt sem tudná, hogy honnan, kitõl jön az az erõs hang, melyet
a bázison mindenütt hallható hangosbemondó közvetít.
Semmit nem értene az egészbõl. Ezért ha megkérnénk, hogy ugyan
mesélje már el, mit látott, vajon mit hallanánk tõle?
Nyilván a látottakból csak bizonyos részletekre emlékezne, azok-
ra, melyeket talán valamennyire megért. Ezért ezeket kiemelné, és
a maga módján, kommentárjaival megtûzdelve megpróbálná a szá-
mára érthetetlent valamennyire érthetõbbé tenni.
Ugyanez igaz Ezékielre is.
A történések közül a figyelmét újra csak azok a “nagy madarak” —
kérubok — kötötték le. Szemével azokat vizsgálgatta, hiszen a többi-
bõl semmit nem értett.
14. És négy orczája vala mindenik- 17. Ha azok állanak vala, ezek is
nek, az elsõ orcza vala Kérub or- állának, és ha azok felemelked-
cza, és a második orcza ember- nek vala, fölemelkedének ezek is
orcza, a harmadik oroszlán-orcza velök, mert a lelkes állat lelke van
és a negyedik sas-orcza. bennök (õket is az az ismeret-
15. És fölemelkedének a Kérubok. len erõ mozgatja, mint a
Ez ama lelkes állat (vagyis olyan, jármûveket).
melyet valamilyen ismeretlen erõ 18. És elvonula az Úrnak dicsõ-
— lélek mozgat. Ettõl lelkes. És sége a ház küszöbétõl, és álla a
attól állat, hiszen olyan fogal- Kérubok fölé.
ma, hogy gép, jármû nem volt), a 19. És fölemelék a Kérubok szár-
melyet láttam a Kébár folyó mellett. nyaikat, és fölemelkedének a
16. És mikor járnak vala a Kérubok, földrõl szemem láttára kimen-
járnak vala a kerekek is mellettök, tökben és a kerekek is mellettök;
mikor pedig felemelék a Kérubok és megállának az Úr háza keleti
szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek kapujának bejáratánál, és Izráel
a földrõl, nem fordulának el a kere- Istenének dicsõsége vala felül õ
kek sem az õ oldaluktól. rajtok.
*667

*667
Ezékiel könyve 10

364
 A jármûvek beindították hajtómûveiket — elindultak a beve-
tésre.
20. Ez ama lelkes állat, a melyet lát- 21. Négy orczája vala mindeniknek
tam az Izráel Istene alatt a Kébár fo- és négy szárnya mindeniknek és
lyó mellett, és megismerém, hogy emberi kezek formája vala szár-
Kérubok valának. nyaik alatt.
*668

A szárnyak alatt valamilyen emberi ujjakhoz hasonló tárgyak

voltak. Akárcsak napjainkban a levegõ—föld rakéták...
22. És orczáik formája: ugyan- tudniillik formájokat és õket ma-
azok az orczák valának, a melye- gokat. Mindenik a maga orczája
ket a Kébár folyó mellett láttam, felé megy vala.
*669

Nos, hogy nem látomás volt mindez, és Ezékielt a misszioná-

riusok valóban elvitték magukkal valahova, nemcsak a *650/3
bizonyítja. Ugyanis ha elvitték, akkor vissza is kellett õt hoz-
niuk. Errõl Ezékiel ekképp beszél:
24. A lélek pedig felvõn engem, és 25. És elbeszélém a foglyoknak
vive Káldeába a foglyokhoz látás- az Úrnak minden beszédét, a
ban az Isten lelke által, és felszálla melyet nékem megjelentetett.
elõlem a látás, a melyet láttam.
*670

Tehát semmilyen “látásról, látomásról” szó nincsen. Ezek vele

valóban megtörténtek...

*668,*669 *670
Ezékiel könyve 10 Ezékiel könyve 11

365
 EZÉKIEL ”TEMPLOMA”

Egy kissé unalmasnak tûnõ, de fontos részhez érkeztünk Ezé-

kiel könyvében. Ugyanis a misszionáriusok újfent elvitték õt
valahova, és megmutattak neki bizonyos dolgokat.
Van azonban egy furcsaság az egész szövegben, melyrõl ké-
sõbb fogunk szólni. Lássuk hát most Ezékiel leírását:
1. Huszonötödik esztendejében ráel földjére, és letõn engem egy
fogságunknak, az esztendõnek igen magas hegyre, s azon vala mint
kezdetén, a hónap tizedikén, a ti- egy város épülete dél felõl.
zennegyedik esztendõben az 3. És oda vitt engem, és ímé egy fér-
után, hogy a város megveretett, fiú vala ott, tekintete mint az
épen ezen a napon lõn az Úr keze ércznek tekintete, és len zsinór
én rajtam, és elvitt engemet oda. vala kezében és mérõpálcza; és a
2. Isteni látásokban vitt engem Iz- kapuban áll vala.
*671

Egy pillanatra álljunk meg. Emlékezzünk vissza, hogy (*380/6)

Sámson anyja úgy számolt be az “Úr angyaláról", hogy “tekintete
rettenetes vala”.
4. És szóla nékem az a férfiú: Em- mert hogy ezeket megmu-
bernek fia! láss szemeiddel és fü- tassam néked, azért hozat-
leiddel hallj, és figyelmetes légy tál ide: hirdesd mindazokat, a mi-
mind arra, a mit mutatok néked; ket látsz, Izráel házának.
*672

Eléggé egyértelmû, hogy ismételten csak nem látomásról vagy

vízióról van szó. Hiszen az ismeretlen személy, aki Ezékielt
fogadta, és a késõbbiekben kalauzolta, maga mondja: azért hoz-
ták õt ide, hogy valamit tudassanak rajta keresztül az emberek-
kel.
Azt természetesen nehéz elképzelni, hogy egy rendkívüli tech-
nikai fejlettségi fokon álló társadalom képviselõjének kezében
zsinór és mérõpálca volt. Ez túl primitívnek tûnik mindahhoz,
amire õk képesek voltak már akkor. Ezért ez itt inkább Ezékiel
kommentárja.
5. És ímé, kõfal vala a házon kívül másik küszöböt is egy pálczá-
köröskörül; és a férfiú kezében a nyi szélességre;
mérõpálcza vala hat singnyi (a köz- 7. És az õrkamarát egy pálczá-
singben s egy tenyérben); és méré nyi hosszúságra és egy pálczá-
az épület szélességét egy pálczá- nyi szélességre, és az õrkamarák
nyira s magasságát egy pálczányira. közét öt singnyire, és a kapu kü-
6. És méne egy kapuhoz, mely szöbét a kapu tornácza mellett
napkeletre néz vala, és felméne belõl, egy pálczányira.
grádicsain, és méré a kapu küszö- 8. És méré a kapu tornáczát belõl
bét egy pálczányi szélességre, a egy pálczányira.
*673

*671,*672,*673
Ezékiel könyve 40

366
 Nos, a további leírás mûszaki adatok halmazának tûnik, s en-
nél fogva eléggé unalmas. Ezért, kedves olvasó, ha annak talál-
ja, akkor nyugodtan ugorja át.
9. És méré a kapu tornáczát
nyolcz singnyire, és gyámoszlo-
pait két singnyire; vala pedig a
kapu tornácza belõl.
10. És a napkeleti kapunak mind egy-
felõl, mind másfelõl három-há-
rom õrkamarája vala, egy mértéke
mind a háromnak, és egy mértékök
a gyámoszlopoknak is mind egyfe-
lõl, mind másfelõl.
11. És méré a kapunyílásának szé-
lességét tíz singre, és a kapu
hosszúságát tizenhárom singre;
12. És az õrkamarák elõtt való kor-
látot egy singnyire (ennek aztán
huszadrangú jelentõsége van),
és egy singnyi vala e korlát másfe-
lõl is; mindenik õrkamara pedig hat
singnyi vala egy felõl és hat sing-
nyi másfelõl.
13. És méré a kaput az egyik õrka-
mara tetejétõl a másik tetejéig;
huszonöt singnyi szélességre ott,
hol ajtó ajtóval vala szemben.
14. És tevé a gyámoszlopokat
hatvan singre, és a gyámoszlo-
pokhoz nyúlik vala a pitvar a ka-
punál köröskörül.
15. És a bejárat kapujának elejétõl a
belsõ kapu tornáczának elejéig va-
la ötven sing.
16. És az õrkamarákon szoros
ablakok valának, és gyámoszlo-
paikon is belül a kapuban körös-
körül, hasonlóképpen a torná-
czokon; és valának ablakok kö-
röskörül belõl, és a gyámoszlo-
pokon pálmafaragások.
17. És vitt engem a külsõ pitvarba,
és ímé, ott kamarák és kõbõl ra-
kott pádimentom vala készítve a
pitvaron köröskörül; harmincz
kamara vala a kõbõl rakott pádi-
mentomon.
18. És a kõbõl rakott pádimen-
tom a kapuk mellett vala a kapuk
hosszúsága szerint; az alsó kõ-
bõl rakott pádimentom vala ez.
19. És méré a szélességet az alsó
kapu elejétõl fogva a belsõ pitvar
külsõ elejéig száz singnyire, a ke-
leti és északi oldalon.
20. És a kapunak is, mely néz vala
északra, a külsõ pitvaron, megmé-
ré hosszúságát és szélességét;
21. És õrkamarái valának: három
egyfelõl és három másfelõl, és
gyámoszlopai és tornácza egy mér-
tékben valának az elsõ kapuval:
ötven sing a hosszúsága, és szé-
lessége huszonöt sing.
22. És ablakai és tornácza és pál-
mafaragásai annak a kapunak mér-
téke szerint valának, mely néz nap-
keletre, és hét grádicson mennek
fel vala hozzá; és tornáczai, e grádi-
csok elõtt valának.
23. És a belsõ pitvarnak kapuja va-
la az északi és napkeleti kapu elle-
nében, és mére kaputól kapuig
száz singet.
24. És vitt engem a déli útra, és ímé,
egy kapu vala ott dél felé, és meg-
méré gyámoszlopait és tornáczát
ugyanama mérték szerint.
25. És ablakai valának és torná-
czának is köröskörül, olyanok
mint amaz ablakok; hosszúsága
ötven sing, és szélessége hu-
szonöt sing.
26. És hét grádicsa vala feljára-
tának, és tornácza azok elõtt va-
la; és pálmafaragásai valának
egyik egyfelõl, a másik másfelõl
gyámoszlopain.
27. És kapuja vala a belsõ pitvar-
nak dél felé, és mére kaputól kapuig
dél felé száz singet.
28. És bevitt engemet a déli ka-
pun át a belsõ pitvarba, és meg-
méré a déli kaput ugyanama mér-
tékek szerint;
29. És õrkamaráit és gyámoszlo-
pait és tornáczát ugyanama mérté-
kek szerint, és ablakai valának és
tornáczának is köröskörül,
hosszúsága ötven sing, és széles-
sége huszonöt sing.
367
 30. És tornáczok valának köröskö-
rül, hosszúságuk huszonöt sing,
és szélességök öt sing.
31. És tornácza a külsõ pitvar felé
vala, és pálmafaragások valának
gyámoszlopain, és nyolcz grádi-
csa vala feljáratának.
32. Vitt továbbá engem a belsõ
pitvarba kelet felé, és megméré a
kaput ugyanama mértékek sze-
rint;
33. És õrkamaráit és gyámoszlopait
és tornáczát ugyanama mértékek
szerint, és ablakai valának és tor-
náczának is köröskörül, hosszúsá-
ga ötven sing, és szélessége hu-
szonöt sing.
34. És tornácza vala a külsõ pitvar
felé, és gyámoszlopain pálmafara-
gások valának mind egy-, mind
másfelõl, és nyolcz grádicsa vala
feljáratának.
Látszik, hogy Ezékiel sajátosan értelmezte a látottakat. Sze-
rinte bizonyos dolgok azért voltak ott, mert ott ölték le az ál-
dozati állatokat. Persze, egyértelmû, hogy Ezékiel egy misszio-
nárius bázison tartózkodott ekkor. Így nagyon jól látható, meny-
nyire leegyszerûsítette a látottakat és kommentárjaival torzítot-
ta azokat.
40. És oldalt kívül, északra onnét,
hol felmennek a kapu ajtajához, két
asztal vala, és a kapu tornáczának
másik oldalán is két asztal.
41. Négy asztal egyfelõl, és másfe-
lõl is négy asztal a kapu oldalán;
nyolcz asztal, ezeken ölik vala az
áldozatot.
42. És négy asztal vala az égõál-
dozatra faragott kõbõl, másfél
sing hosszú és másfél sing szé-
les és egy sing magas; ezekre te-
szik a szerszámokat, melyekkel
az ágõáldozatot és egyéb áldo-
zatot ölnek.
43. És a szegek valának egy te-
nyérnyiek, oda erõsítve belõl kö-
röskörül, s az asztalokra jöve az
áldozat húsa.
*674,*675
Ezékiel könyve 40
368
35. És vitt engem az északi kapu-
hoz, és megméré ugyanama mér-
tékek szerint;
36. Õrkamaráit, gyámoszlopait és
tornáczát, és ablakai valának kö-
röskörül, hosszúsága ötven sing,
és szélessége huszonöt sing.
37. És tornácza a külsõ pitvar felé
vala, és pálmafaragások valának
gyámoszlopain mind egyfelõl, mind
másfelõl, és nyolcz grádicsa vala
feljáratának.
38. És egy kamara vala, és annak
ajtaja a kapuk gyámoszlopainál; ott
mossák vala meg az egészen égõál-
dozatot (kommentár).
39. És a kapu tornáczában két asz-
tal vala egyfelõl, és másfelõl is két
asztal vala, hogy azokon öljék meg
az egészen égõáldozatot és a bû-
nért való áldozatot és a vétekért
való áldozatot.
*674
44. A belsõ kapun kívül pedig vala
két kamara az énekesek számára
a belsõ pitvarban, egyik oldalt az
északi kaputól, melynek eleje dél fe-
lé vala, s a másik oldalt a déli kapu-
tól, melynek eleje észak felé vala.
45. És szóla nékem: Ez a kamara,
mely délre néz, a papoké, kik a ház-
hoz való szolgálatban foglalatosak:
46. Az a kamara pedig, mely észak-
ra néz, azoké a papoké, kik az oltár-
hoz való szolgálatban foglalato-
sak, ezek Sádók fiai, kik az Úrhoz
járulnak a Lévi fiai közül, hogy szol-
gáljanak néki.
47. És megméré a pitvart; hosszú-
sága száz sing és szélessége is
száz sing, négyszögre; és az oltár
vala a ház elõtt.
*675
 Azt azért eléggé nehéz elképzelni, hogy az a személy, aki
egyértelmûen nem földi ember volt a hat singnyi hosszú “mé-
rõpálcájával”, elkezdte hangosan számolva méricskélni a száz-
szor százas teret. Ugye, ez meglehetõsen valószínûtlen, hogy
egy nem földi személy egy földi emberrel azzal tölti az idõt egy
számunkra ismeretlen helyen, hogy egy pálcával bizonyos dol-
gokat leméricskélget. Ez enyhén szólva megmosolyogtató.
48. És vitt engem a ház tornáczá- 49. A tornácz hosszúsága húsz
ba, és a tornácz gyámoszlopát sing vala és a szélessége tizen-
megméré egyfelõl is öt singre, egy sing, és tíz grádicson men-
másfelõl is öt singre; a kapu szé- nek vala föl hozzá; és oszlopok va-
lességét pedig három singre egy- lának a gyámoszlopoknál, egyik
felõl s másfelõl is három singre. egyfelõl, másik másfelõl.
*676

Ez idáig 68 számadat.

1. És bevitt engem a templomba, és vel megnagyobbodása vala a

megméré a gyámoszlopokat, hat
sing széles vala egyfelõl és hat sing
széles másfelõl a gyámoszlopok
szélessége.
2. És az ajtó szélessége tíz sing
vala, és az ajtó oldalfalai öt sing
egyfelõl és öt sing másfelõl; és
megméré hosszúságát is negy-
ven singre, szélességét pedig
húsz singre.
3. És beméne a belsejébe, és meg-
méré az ajtó gyámoszlopait két
singre, és az ajtót hat singre, és az
ajtó oldalfalait hét singre.
4. És megméré hosszúságát húsz
singre, és szélességét húsz singre
a templom felé, és mondá nékem:
Ez a szentek szentje.
5. És megméré a ház falát hat
singre, és az oldalépület széles-
ségét négy singre a ház körül
mindenfelõl.
6. És az oldalkamarák, egyik kama-
ra a másikon, harminczan valá-
nak három sorban, és a háznak
azon falához nyúlának, mely az ol-
dalkamarák felõl vala, köröskörül,
hogy azon erõsen álljanak, de nem
magába a falba valának erõsítve.
7. És vala kiszélesedése és meg-
nagyobbodása az oldalkamarák-
nak a magasságban fölfelé, mi-
háznak fölfelé a magasságban
köröskörül a házon, ezért lõn ki-
szélesedése az épületnek fölfe-
lé. És az alsó sorról menének föl
a felsõhöz és a középsõhöz.
8. És láték a háznál valami magas-
ságot köröskörül, fundamentoma
ez az oldalkamaráknak, egy teljes
pálczányi, hat singnyire a fal tövé-
nek párkányáig.
9. Az oldalkamara külsõ falának
szélessége pedig öt singnyi vala.
És a mi üresen maradt a ház oldal-
kamarái között,
10. És a kamarák közt húsz sing-
nyi szélesség vala a ház körül kö-
röskörül.
11. És az oldalépületnek ajtaja az
üresen maradt hely felé vala, egyik
ajtó északra és a másik ajtó délre,
és a szabadon hagyott hely széles-
sége öt singnyi vala köröskörül.
12. És az épület, mely az elkülöní-
tett hely elõtt, nyugot felé vala,
hetven singnyi széles vala, s az
épület fala öt singnyi széles kö-
röskörül, hosszúsága pedig ki-
lenczven sing.
13. És méré a háznak hosszát száz
singre, és az elkülönített helyet s az
épületet és falait száz sing
hosszúságra;

*676
Ezékiel könyve 40

369
 14. És a ház és az elkülönített hely
elejének szélességét kelet felé
száz singre.
15. És méré az épület hosszúságát
az elkülönített hely felé, mely ennek
háta mögött vala, és ennek folyo-
sóit mind egyfelõl, mind másfelõl
száz singre. És magában a temp-
lomban és a belsõ helyen és a kül-
sõ tornáczban.
16. A küszöbök és a szoros abla-
kok és a folyosók valának mind
hármuk körül, szemben a küszöb-
bel, simított fadeszkákból körös-
körül. A földtõl az ablakokig, az ab-
lakok pedig befedve valának.
17. Az ajtónak felsõ részéig és a bel-
sõ házig és kifelé és az egész falon
köröskörül a belsõ és külsõ helyen
minden mérték szerint.
18. Készítve valának továbbá Kéru-
bok és pálmafaragások, és minde-
nik pálmafaragás vala két Kérub
között, és mindenik Kérubnak két
orczája vala.
19. És emberorcza néz vala a pál-
mafaragásról egyfelõl, és orosz-
lánorcza a másik pálmára másfe-
lõl. Így vala készítve az egész há-
zon köröskörül.
1. És kivitt engem a külsõ pitvarba
az északi úton és vitt engem a ka-
marák épületéhez, mely az elkülö-
nített hely ellenében és az épület el-
lenében észak felé vala;
2. A száz sing hosszú oldal elé az
északi oldalra, és vala ötven sing
a szélessége.
3. A húsz singnek ellenében, mely
a belsõ pitvarhoz tartozék, és a kõ-
bõl rakott pádimentom ellenében,
mely a külsõ udvarhoz tartozék, fo-
lyosó vala folyosó ellenében há-
rom sorban.
4. És a kamarák elõtt tíz sing szé-
les út vala befelé, hosszúsága száz
sing; és ajtaik észak felé valának.
5. És a felsõ kamarák rövidebbek
valának az épület alsó és középsõ
kamaráinál, mert a folyosók elvet-
tek belõlök.
6. Mivelhogy három sorban valá-
nak és nem valának oszlopaik, mint
*677
Ezékiel könyve 41
370
20. A földtõl fogva az ajtó felsõ
részéig Kérubok és pálmafaragá-
sok valának készítve a falon.
21. A szenthelynek ajtófélfái négy-
szegûek valának, és a szentek
szentje elõtt vala mint egy oltárnak
a formája.
22. Fából, három sing magas és
két sing hosszú, szegletei valának
és talpa, és falai fából valának. És
mondá nékem: Ez az asztal, mely
az Úr elõtt áll.
23. És kettõs ajtói valának a
szenthelynek és a szentek szent-
jének,
24. És kettõs ajtói valának az ajtó-
szárnyaknak, két forgó ajtóik,
kettõ az egyik ajtószárnyban és
két ajtó a másikban.
25. És készítve valának rajtok, a
szenthely ajtóin, Kérubok és pál-
mák, mint valának készítve a fala-
kon, és faküszöb vala a tornácz
elõtt kivül;
26. És szoros ablakok és pálmák
valának mind egy- s mind másfe-
lõl a tornácz oldalfalain. Így vol-
tak a ház oldalkamarái és a ge-
rendák.
*677
a pitvaroknak; ezért lõn az alsók-
hoz és a középsõkhöz képest el-
véve a helybõl.
7. És egy fal, mely kivül vala, párhu-
zamosan a kamarákkal a külsõ pit-
var felé, a kamarák elõtt, ötven
sing hosszú vala.
8. Mert a kamarák hosszúsága,
melyek a külsõ pitvar felé valának,
ötven sing vala, és ímé, a szent-
hely ellenében száz sing vala.
9. És e kamarák alatt vala a bejáró
hely napkelet felõl, ha beléjök a kül-
sõ pitvarból méne valaki.
10. A pitvar falának szélességében
dél felé az elkülönített hely és az
épület elõtt is kamarák valának.
11. És egy út vala elõttök, melyek
hasonlatosak valának a kama-
rákhoz, melyek északra valának,
olyan hosszúságúak és olyan
szélességûek, mint ezek, és min-
den kijárásuk és elrendezésök
 olyan vala, mint ezeké. És vala-
mint amazoknak ajtói,
12. Akképen valának azoknak a ka-
maráknak ajtói is, melyek dél felé
valának: egy ajtó kezdetén az út-
nak, annak az útnak, mely a megfe-
lelõ fal elõtt kelet felé vala, ha vala-
ki hozzájok méne.
13. És monda nékem: Az északi és a
déli kamarák, melyek az elkülönített
hely elõtt vannak, azok a szent ka-
marák, melyekben a papok, kik az
Úrhoz közelednek, eszik az igen
szentséges áldozatokat, ott rakják
le az igen szentséges áldozatokat,
az eledeli, a bûnért való és a vétekért
való áldozatot; mert szent az a hely.
14. Mikor bemennek oda a papok,
ki ne jõjjenek a szent helyrõl a kül-
sõ pitvarba, hanem ott rakják le
ruháikat, melyekben szolgáltak;
mert szentek ezek, és más ruhá-
ba öltözzenek, úgy közeledjenek
a nép helyéhez.
*678

Az utolsó mondatból kiderül, hogy a “papoknak” bizonyos

biztonsági szabályokat be kellett tartaniuk.
19. Mikor pedig kimennek a kül-
sõ pitvarba, a külsõ udvarba a
néphez, vessék le ruháikat, a me-
lyekben szolgáltak, és tegyék le
azokat a szent kamarákban, és
öltözzenek más ruhákba, hogy
meg ne szenteljék a népet ruháik-
kal.
*679

Gondoljunk csak napjaink atomerõmûveire, vagy olyan in-

tézményekre, ahol veszélyes anyagokkal dolgoznak...
15. És mikor a belsõ háznak méré-
seit véghezvitte, kivitt engem a
napkelet felõl való kapu útján, és
megméré azt köröskörül.
16. Méré a keleti oldalt a mérõ-
pálczával ötszáz singnyire, a mé-
rõpálczával. És megfordula, és
17. Méré az északi oldalt öt-
száz singnyire a mérõpálczával.
És megfordula,
18. A déli oldal felé, és mére
ötszáz singet a mérõpálczával.
19. Fordula aztán a nyugoti
oldal felé, és mére ötszáz sin-
get mérõpálczával.
20. Mind a négy szél irányában mé-
ré azt. Kõfala vala köröskörül,
hosszúsága ötszáz, szélessége is
ötszáz sing, hogy elválaszsza a
szentet a köztõl.
*680

Hát eléggé nehéz elképzelni azt a szituációt, hogy az isme-

retlen egy hat egységnyi hosszúságú pálcával kétezer egység-
nyit mért. Ez több mint 330 mérést jelent.
Egész idõ alatt Ezékiel lépésrõl lépésre követte az ismeret-
lent, ahogy az hangosan számolta: egy, kettõ, három,... nyolc-
van, nyolcvanegy,... És szorgalmasan jegyzetelte az adatokat?
Hát...
Miért? Az ismeretlen nem volt birtokában az épület paramé-
tereinek? És ezért meglehetõsen primitív módon határozta meg
azokat?
Vagy egyik állítás sem igaz, és semmiféle “méricskélés” nem
folyt. Akkor pedig Ezékiel hallgat el lényeges dolgokat...

*678,*680 *679
Ezékiel könyve 42 Ezékiel könyve 44

371
 A szöveget olvasva úgy tûnik, hogy ez valóban egy templom,
egy kultikus hely leírása. De... tovább követve Ezékiel elbe-
szélését, kételkedni kezdünk benne.
1. És vitt engem a kapuhoz, sége jõ vala napkelet felõl, és zú-
ahhoz a kapuhoz, a mely nap- gása, mint nagy víz zúgása és a
kelet felé néz vala. föld világos vala az õ dicsõsé-
2. És ímé, Izráel Istenének dicsõ- gétõl.
*681

Egy jármû közeledett a távolban. Hajtómûveinek a hangját, a

zúgását pedig ”nagy víz zúgásához” hasonlítja. A jármû hajtó-
mûveinek a fénye olyan erõs volt, hogy a felszínt erõsen meg-
vílágította.
3. És a jelenség, melyet láttam, melyet a Kébár folyó mellett lát-
olyan vala, mint az a jelenség, me- tam. És orczámra esém.
lyet akkor láttam, mikor menék a 4. És az Úr dicsõsége beméne a
várost elveszteni; és olyan látá- házba a kapunak útján, mely néz
sok valának, mint az a jelenség, napkeletre.
*682

Az érkezõ jármû megközelítette az épületet, és eltûnt abban.

5. És fölemele engem a lélek, és 6. És hallám, hogy valaki be-

bevitt engem a belsõ pitvarba, és szélget hozzám a házból,
ímé, az Úr dicsõsége betölté a holott ama férfiú mellettem
házat. áll vala.
*683

Ahogy a jármû elérte a landoló helyet az épületben, megszó-

lalt a hangosbeszélõ. Képzeljük magunkat a tudományos-fan-
tasztikus filmek világába. Amikor a jármû belép a landolótérre,
felhangzik nagy hangon: ”12-es járat megérkezett... Zsilipeket
kinyitni... Hajtómûvek alapfokozaton... Sugárzás normán...” És
így tovább.
Természetesen itt nem ezek a szavak hangzottak el. Mások
voltak.
Ezékiel persze azt hitte, hogy azok a hangok, amiket az épü-
letbõl hall, ahová a jármû belépett, hozzá szólnak... Pedig csak
a jármû landolásával voltak összefüggésben...
1. És visszavitt engem a szenthely be lesz zárva, meg nem nyílik és
külsõ kapujának útjára, mely ke- senki rajta be nem megy, mert az
letre néz vala; és az zárva volt. Úr, az Izráel Istene ment be rajta,
2. És monda nékem az Úr: Ez a kapu azért be lesz zárva.
*684

*681,*682,*683 *684
Ezékiel könyve 43 Ezékiel könyve 44

372
 Mikor a jármû, mely Ezékiel szeme láttára közelítette meg az
épületet, belépett a landoló helyre, mögötte a zsilipszerû ajtók
bezáródtak. Ennek nyilván biztonsági okai voltak.
Másrészt, újra csak meg kell jegyeznünk, hogy Ezékiel az
ismeretlent, aki kalauzolta, “Úr”-nak nevezi. Ez a személy, akit
ezúttal “Úrnak” nevez, azt mondja, hogy az “Úr” ment be azon
a kapun. Ez itt ismételten egy fogalomzavar. Nyilván, akárcsak
a korábbiakban a szemtanúk, mindenkit, akit láttak a misszio-
náriusok közül, “Úr”-nak szólítottak.
Itt is több személyrõl van szó, de az a megszólítás, hogy “Úr”,
összezavarja az egész képet. Pedig csak értenünk kell, hogy
bár több személyt látott szemtanúnk, zavarában, félelmében,
mindegyiket “Úr”-ként említi.
7. És mondá nékem: Embernek fia! meik elõtt, hogy megtartsák
ezt az én királyi székemnek helyét minden formáját és minden ren-
és lábaim talpainak helyét, a hol la- deléseit, s azokat cselekedjék.
kom Izráel fiai között örökké, és itt 12. Ez a ház törvénye: A hegy tete-
az én szent nevemet többé meg ne jén egész határa köröskörül igen
fertéztesse Izráel háza, õk és kirá- szentséges. Ímé, ez a ház törvénye.
lyaik paráznaságukkal és királyaik 13. És ezek az oltár mértékei singek
holttesteivel, magaslataikkal, szerint (egy sing tesz egy közsinget
8. Mikor küszöbüket az én küszö- és egy tenyért): talpa vala egy sing
böm mellé és ajtófélfáikat az én aj- magas és egy sing széles, korlátja
tófélfáim mellé tették, és csak a fal pedig a szélén köröskörül egy
vala köztem és közöttök; és meg- arasznyi. És ez az oltár magassága:
fertéztették az én szent nevemet 14. A földön való talptól az alsó be-
útálatosságaikkal, melyeket csele- kerítésig két sing s szélessége
kedtek, ezokáért elvesztém õket egy sing, és a kisebb bekerítéstõl
haragomban. a nagyobb bekerítésig négy sing
9. Most már eltávoztatják paráz- és szélessége egy sing;
naságukat és királyaik holttesteit 15. És az Istenhegye négy sing, és
tõlem, és õ köztök lakozom az Isten-tûzhelyétõl fölfelé a szar-
mindörökké. vak egy sing.
10. Te, embernek fia, hirdessed Iz- 16. És az Isten-tûzhelyének hosszú-
ráel házának ezt a házat, hogy pirul- sága tizenkét sing vala tizenkét
janak vétkeik miatt. És mérjék utá- sing szélesség mellett, négyszög-
na arányosságát; ben négy oldala szerint.
11. És ha pirulni fognak mind a mi- 17. És a bekerítés vala tizen-
att, a mit cselekedtek: e ház for- négy sing hosszú, tizennégy
máját és berendezését, kijáratait sing szélesség mellett, négy ol-
és bejáratait és minden formáit dala szerint; és a korlát köröskö-
és minden rendeléseit és minden rül rajta fél sing. És talpa vala
formáit és minden törvényeit je- egy sing köröskörül. És grádi-
lentsd meg nékik és írd meg sze- csai napkeletre néztek.
*685

*685
Ezékiel könyve 43

373
 Az épületet elhagyták, és most mást mutatott neki az isme-
retlen:
1. És visszatéríte engem a ház aj-
tajához, és ímé, víz jõ vala ki a
ház küszöbe alól napkelet felé,
mert a ház eleje kelet felé vala, és
a víz aláfoly vala a ház jobb olda-
la alól az oltártól délre.
2. És kivitt engem az északi kapu út-
ján, és elhordoza engem a kivül va-
ló úton a külsõ kapuhoz, mely nap-
keletre néz, és ímé, a víz ott forr va-
la ki a jobb oldal alól.
3. Mikor kiméne az a férfiú nap-
kelet felé, mérõzsinórral a kezé-
ben, mére ezer singet; és átvitt
engem a vizen, a víz bokáig ér vala.
4. És mére ismét ezeret, és át-
vitt engem a vizen, a víz pedig tér-
dig ér vala. És mére ismét eze-
ret és átvitt engem s a víz deré-
kig ér vala.
5. És mére még ezeret, s vala
olyan folyó, hogy át nem mehe-
ték rajta, mert magas vala a víz,
megúszni való víz, folyó, mely
meg nem lábolható.
6. És monda nékem: Láttad-é, em-
bernek fia? És visszavezete engem
a folyó partján.
*686

Számok, számok, számok... Azt eléggé nehéz elképzelni,

hogy Ezékiel mindezt a rengeteg számadatot fejben tarthatta
volna. Ugyanis elegendõ csak ránézni erre a számhalmazra,
máris kiderül, hogy igencsak nehéz lenne emlékezetbõl felso-
rolni. Ehhez a mutatványhoz legalábbis egy emlékezõmûvész
képességeire lenne szükség.
6 30 2 5 100 500
1 100 2 5 3 500
1 3 2 40 2 500
1 3 4 20 2 1
1 50 4 2 3 1
1 25 8 6 2 1
1 7 4 7 2 2
1 100 1.5 20 2 1
5 50 1.5 20 2 4
1 25 1 6 100 1
1 7 1 4 50 4
8 100 2 30 20 1
2 50 100 3 3 12
3 25 100 1 10 12
3 25 5 6 100 4
10 5 5 5 3 14
13 8 3 20 50 14
1 50 3 5 50 4
1 25 20 70 100 0.5
6 8 11 5 1 1
6 50 10 90 1 1000
25 25 6 100 500 1000
60 8 6 100 500 1000
50 2 10 100 500 1000

*686
Ezékiel könyve 47

374
 Azt is eléggé nehéz elképzelni, hogy Ezékiel mindenütt ott
lépkedett az idegen mögött, s szorgosan jegyzetelte mindazo-
kat az adatokat, melyeket az “mért”. Ugyanis az egésznek így
semmi értelme.
Mert hiszen mi értelme lett volna annak, hogy a misszionáriu-
sok Ezékiellel rengeteg alaprajzi mûszaki adatot közöljenek.
Erre persze egyesek mondhatnák: azért, hogy a késõbbiek-
ben rekonstruálni lehessen az épület alakját, ahol járt. Lehet...
Azonban arra már mit lehet mondani, hogy az ismeretlen le-
mérte a korlátok hosszát. Hiszen a korlátoknak bármelyik épü-
let mûszaki adataiban tizedrangú fontossága van.
Hiszen, tételezzük fel, hogy Ezékiel egy ismeretlen helyen
találja magát. Természetes, hogy megpróbálja visszaemléke-
zései során nagyjából leírni mindazt, amit látott. De azért az
már mégiscsak enyhén szólva furcsa, hogy az a személy, aki õt
kalauzolta és szinte egy szót nem szólt, csak... Mért, mért és
mért... És még inkább megkérdõjelezhetõ, hogy Ezékiel a na-
gyon sok “lemért” adatot fejben is tudta tartani.
Ezért valami furcsa van ebben az egészben. A számadatok
tömkelege. Semmiképp sem emlékezhetett az összesre.
Azonfelül fontos megemlíteni, hogy szemtanúnk égtájakat,
más szóval irányokat emleget. Délre, keletre, nyugatra, északra.
Irányok és számok. Akárcsak egy koordinátarendszer...
Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a számok és
irányok egy “ház alaprajzi adatai” köntösébe bujtatott adatok,
és Ezékiel kommentárjai nem egyebek, mint figyelemelterelés.
Így hosszú idõn keresztül mindenki azt hitte, hogy ezek a
számok nem mások, mint a lemért részek adatai.
11. ... e ház formáját és berendezését, törvényeit jelentsd meg nékik és írd
kijáratait és bejáratait és minden meg szemeik elõtt, hogy meg-
formáit és minden rendeléseit és tartsák minden formáját és minden
minden formáit és minden rendeléseit, s azokat cselekedjék.
*687
Pedig lehet, hogy valami egészen más...
Ne feledjük, hogy a “feladványban” is számadatok vannak,
melyeknek önmagukban véve semmi értelmük nincs. Mi van,
ha a misszionáriusok olyan információt kívántak az utókorral

*687
Ezékiel könyve 43

375
Ezékielen keresztül közölni, mely talán nagyon fontos jelen-
téstartalommal bír?
A legkézenfekvõbb lett volna erre természetesen nem egy
számsort megadni, hanem úgy tüntetni azt fel, mint egy épület
paramétereit. Így senkinek sem szúr szemet, és a szöveg hosz-
szú ideig fennmarad. Mert senki nem érti a számok rendelteté-
sét. Mindenki azt hiszi majd, azért kellenek, hogy a jövõben,
ha majd felépül az új “templom”, akkor annak az építésekor
ezeket figyelembe vegyék. Így az utókornak módjában lesz
majd ezt az információt feldolgozni, s annak valódi jelentését
felismerni. Lehet, hogy eljött az idõ...

376
 ZAKARIÁS

A zsidók babiloni fogságának idején meglehetõsen aktív UFO-

tevékenység volt tapasztalható. Ugyanis az ezt megelõzõ idõk-
höz képest több ember is látott különleges dolgokat. Így Ezé-
kiel és Dániel mellett Zakariás is szemtanúja volt olyan törté-
néseknek, melyek bennünket igencsak érdekelnek.
Zakariás könyvében arról nincs szó, hogyan is kezdõdött az
“Úrral való kapcsolata”. A korábbiakban több ízben is láttuk,
hogy a “kiválasztottakat” a misszionáriusok “meglátogatták” vagy
elvitték magukkal (lásd Mózes, Illés stb.). Vagy a misszionáriu-
soknak köszönhetõen születtek, mint Sámson, Sámuel és má-
sok. Látni fogjuk majd, hogy nem volt ez másképp Keresztelõ
Jánossal és Jézussal sem.
Zakariás könyvében nincs hát szó arról, hogy vele ez “mi-
ként kezdõdött”. Csak arról van szó, hogy az “Úr szólt hozzá”
és utasította, mit tegyen.
Egyvalami azonban biztos: a misszionáriusok személyesen
álltak vele kapcsolatban, elvégre szemtanúja volt egy nagyon
fontos mozzanatnak, mely abban segít bennünket, hogy job-
ban megértsük a misszionáriusok bolygónkon végzett tevékeny-
ségét.
Nos, olvassuk hát Zakariás szavait:
7. A tizenegyedik hónapnak, és áll vala a mirtus-fák között,
azaz a Sebat hónapnak huszon- a melyek egy árnyas völgyben
negyedik napján, Dáriusnak má- valának; háta megett pedig ve-
sodik esztendejében, szóla az Úr res, tarka és fehér lovak.
Zakariáshoz, a Berekiás fiához, 9. És mondám: Mik ezek Uram? És
a ki Iddó próféta fia, mondván: mondá nékem az angyal, aki beszél
8. Látám éjszaka, hogy ímé, vala nékem: Én megmutatom né-
egy férfiú veres lovon ül vala, ked: mik ezek.
*688

Ugyan miért kérdezte, hogy mik azok. Az orosz változatban a

“kik?” szó szerepel.
Hiszen láthatta! Vagy talán mégsem volt annyira egyértelmû
mindez? Lehet, hogy a “lovakkal” volt Zakariásnak gondja?
Ugyanis a Mennyei jelenések könyvében majd látható lesz,
hogy a “lovak” jármûveket jelentenek. Persze nem ûrhajókat,
vagy egyéb más légi alkalmatosságokat. Inkább egy kisebb, egy-
két személy szállítására alkalmas eszközöket.

*688
Zakariás könyve 1

377
 10. Akkor felele az a férfiú, a ki a
mirtus-fák között áll vala, és
mondá: Azok ezek, a kiket
az Úr küldött, hogy járják
be e földet;
11. És felelének az Úr angyalának, a
ki a mirtus-fák között áll vala, és
mondák: Bejártuk a földet,
és ímé, az egész föld vesz-
tegel és nyugodt.
*689

Ez olyan, mintha egy kisebb osztag jelentést tesz az elöljáró-

jának: bejártuk a Földet, és minden nyugodt, említésre méltót
nem tapasztaltunk.
Ugyanis ez a tiszt a jelentést továbbítja a bázisra:
12. Az Úr angyala pedig felele, immár hetven esztendõ óta?
és mondá: Seregeknek Ura! 13. És nyájas szavakkal, vígasz-
Meddig nem könyörülsz még taló szókkal felele az Úr az an-
Jeruzsálemen és Júdának vá- gyalnak, a ki beszél vala velem.
rosain, a melyekre haragszol
*690

Tehát ez a tiszt, akinek a beosztottai a járõrözésük befejezté-

vel jelentést tettek, nem mással beszélt, mint a Seregek Urá-
val. Zakariás azonban nem látta a Seregek Urát. Az nem volt
ott. De a tiszt, az “angyal” mégis beszélt vele. Hogy is van ez?
A megoldást az a szövegrész adja, mely így jellemzi az “an-
gyal” és a Seregek Ura közötti beszélgetést: “És nyájas szavak-
kal, vigasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél
vala velem.”
Mit jelent az, hogy nyájas és vigasztaló szavakkal beszél?
Ugyanis Zakariás a szavakat nem értette. Na nem azért, mert
valamilyen számára ismeretlen nyelven hangzottak el. Bár ez
sem zárható ki.
Azért nem értette, mert azok halkak voltak. És itt segít ez a
szövegrész megérteni mindazt, amit Zakariás látott. Szemtanúnk
a nyájas, vigasztaló jelzõket a hang tónusára, színére érti. Ugyan-
is, ha valaki nyájasan, vigasztalóan beszél, az általában ezt hal-
kan, nyugodt, egyenletes hangnemben, mindenféle különösebb
intonáció nélkül teszi. Pont ezért “megnyugtató” hatású a hang-
ja. Miért jellemzi hát Zakariás az általa hallott hangot ilyenképp?
Azért, mert az “angyal” — a tiszt — egy rádió adó-vevõ készü-
léken továbbította beosztottai jelentését a bázisra. Egyenesen
a legmagasabb rangú személynek — a Seregek Urának.
Mikor a tiszt a készülékbe beszélt, azt Zakariás hallotta és
értette. De...

*689,*690
Zakariás könyve 1

378
 Mikor a válasz a készüléken keresztül jött, annak a hangja
halk, monoton intonációktól mentes volt. Akárcsak egy hordoz-
ható adó-vevõbõl jövõ hang...
Zakariás, aki a tiszttõl távolabb állt, a választ, mely a készü-
lékbõl jött, gyenge hangereje miatt nem értette. Csak annak a
“hangszínét”, monotonizmusát hallotta.
Hiszen tudjuk mindannyian, hogy egy adó-vevõbõl jövõ hang
csak vajmi keveset hasonlít az “eredeti beszélõ személy” hang-
jára. Hiszen a készülék valamennyire mindenképpen elváltoz-
tatja azt.
Na, pont ezt a torzított hangot jellemzi Zakariás “nyájas, vi-
gasztaló” jelzõkkel.
Tehát itt egyáltalán nem valamiféle képzelgésrõl van szó, ha-
nem nagyon is reális dolgokról.
Két mondatban összefoglalva: Zakariás annak volt szemtanú-
ja, hogy egy különítmény járõrözésrõl tért vissza, s helyzetje-
lentést tett a felettesének. Ezt a jelentést az továbbította egye-
nesen a legmagasabb rangú személynek — a Seregek Urának,
aki válaszát Zakariás nem értette, csak annak hangszínét, tónu-
sát jegyezte meg.
Természetesen Zakariás nem láthatta a Seregek Urát, mivel
az valahol messze, talán egy földközelben lévõ jármû fedélze-
tén tartózkodott ekkor. Az összeköttetést a tiszt és közötte a
rádióhullámok biztosították.
És még egy kérdés. Ha a “Mindenható Isten” mindenható és
mindent lát, illetve hall, akkor miért kell valakiknek járõrözni,
és a tapasztaltakat jelenteni? Hiszen az “Úr” mindent lát. Vagy...
Talán hibásak az elképzeléseink?...
És végül a fentiekhez még egy megjegyzés: a rendkívül ma-
gasan fejlett technikával rendelkezõ misszionáriusok, mert nem
kétséges, hogy itt róluk van szó, lovakon közlekedtek volna?
Kicsit megmosolyogtató ez a feltevés.
Csak azért van szó Zakariás elbeszélésében lovakról, mivel
mintegy lenyomatként tükrözi a szöveg Zakariás magánvéle-
ményét. Hiszen abban az idõben, melyben õ élt, egyéb közle-
kedési eszközt még csak el sem tudtak képzelni, mint a ló, s
némely négylábú társa. Jármûvek? Ugyan mit mondhatott vol-
na róluk?!

379
 Szemtanúnk látta hát a misszionáriusok “biztonsági szolgála-
tának” a ténykedését. Biztonsági szolgálat?... Nem túlzás ez
egy kicsit?
Egyáltalán nem! Hiszen az idõk során, a szövegekben, a Bib-
liában, nagyon sok helyütt fellelhetõk a ténykedésének nyo-
mai. Sõt!
Mikor majd elemezni fogjuk a Biblia misszionárius szerep-
lõit, megtudjuk azt is, ki ennek a szolgálatnak a fõnöke... Név
szerint...
De most maradjunk még Zakariásnál.
1. Majd visszatére az angyal, a ki gem, mint mikor valaki álmából
beszél vala velem, és felkölte en- költetik fel.
*691

Na, akkor most Zakariás aludt vagy sem? Hiszen ha álomsze-

rû “látomás” lett volna, akkor nem keltették volna fel. Ha pedig
felkeltették és már nem aludt, akkor nem “álomlátás” volt, ha-
nem nagyon is valós dolog.
Itt leginkább arról van szó, mint már korábban sokszor emlí-
tettük, hogy a misszionáriusok elõszeretettel alkalmazták az
altatás technikáját. Így a történetekben, melyek a szemtanúk-
kal megestek, egyfajta “idõkiesések” vannak. Olyan idõtarta-
mok, melyek a szemtanúknak egy pillanatnak tûnnek csupán,
pedig nem azok. Csak azok közben “aludtak” és nem tudtak a
velük történõ dolgokról.
Ez a feltevés nagyon sok olyan eseményt fog érthetõvé tenni,
melyek Jézus után az apostolokkal megestek. És melyeket
mind ez idáig a “csoda” kategóriájába soroltak.
Visszatérve Zakariáshoz: õ is látott dolgokat. De közben nem
látott másokat, mert... Aludt...
Azután felkeltették. És megint látott dolgokat. Aztán...
1. Azután ismét felemelém sze- 2. És monda nékem: Mit látsz te?
meimet, és látám, hogy ímé, egy És én mondám: Látok egy repülõ
könyv repül vala. könyvet, húsz sing a hossza és tíz
sing a széle.
*692

Valóban könyv? A könyvek “röpködni” szoktak? Meg aztán

meglehetõsen nagy méretû...
Vagy talán inkább Zakariás hitte “könyvnek” azt a repülõ tár-
gyat? Ugyanis nem tudhatta, mi is az.
*691 *692
Zakariás könyve 4 Zakariás könyve 5

380
 A misszionárius szavaiból az derül ki, hogy ez a repülõ tárgy,
vagy nevezzük inkább szerkezetnek, hiszen a méretei ezt in-
dokolják, pusztítást képes véghezvinni:
3. És monda nékem: Ez az átok, a 4. Kibocsátom ezt, szól a Se-
mely kihat az egész föld színére; regeknek Ura, és bemegy a lo-
mert mindaz, a ki lop, ehhez ké- pónak házába, és annak házá-
pest fog innen kiirtatni, és mind- ba, a ki hamisan esküszik az én
az, a ki hamisan esküszik, ehhez nevemre, és ott marad annak há-
képest fog innen kiirtatni. zában, és megemészti azt s
annak fáit és köveit.
*693

Vagyis ez a “repülõ könyv”, azaz szerkezet elpusztítja-mege-

mészti a “lopót és annak házát, annak fáit és köveit”. Mintha
egy fegyver lenne, mely repül és kisebb célpontok megsem-
misítésére alkalmas...
Azonfelül gondolkozzunk el egy másik lényeges mozzanaton.
Vajon Zakariás korában a ”könyv” mint fogalom ugyanazt a tár-
gyat jelentette-e mint napjainkban?
Hiszen Guttenberg óta, ha azt a szót halljuk, hogy ”könyv”,
akkor egy lapos, szögletes tárgyra gondolunk, mely sok-sok
oldal papírt tartalmaz, melyek telis-tele vannak írva nyomtatott
betûkkel. De vajon Ezékiel korában a könyvek ugyanúgy néztek
ki, mint napjainkban?
Mert idõben jóval késõbb, Jézus korában, a zsidók a Tórát
(Mózes öt könyvét) egy hosszú papírszalagra felírva õrizték, mely
két rúdra fel van tekerve, sõt napjainkban is így õrzik.
És azt se feledjük, hogy sok ezer évvel korábban a papi-
rusztekercsek, melyek különféle írásokat tartalmaztak,
hengeres alakúra voltak összetekerve. Hengeres alak és nem
szögletes!
Hosszúkás, hengeres alakú, mely repül és nagy pusztítást
képes véghezvinni. Mintha egy rakétáról beszélnénk.
Csak Zakariás nevezi “könyvnek”...
Visszatérve a misszionáriusok “járõrözésére”, krónikásunk
egy újabb osztag járõrözésbe való indulását látta:
1. Majd megfordulék és felemelém szekér jön vala ki két hegy közül, és
szemeimet, és látám, hogy ímé négy azok a hegyek ércz-hegyek.
*694

*693 *694
Zakariás könyve 5 Zakariás könyve 6

381
 A két érchegy — fémhegyet jelent. Vagy mint a mesékben,
valóban érchegyet?
Látjuk, hogy a szövegekben semmiféle meseszerûségrõl szó
nincs. Ezért az érchegyek nagy méretû, fémbõl készült monst-
rumokat jelentenek. Milyeneket?
Hatalmas, hegy nagyságú jármûveket, melyekbõl e kisebb
jármûvek tûntek elõ, melyek járõrözésre indultak:
2. Az elsõ szekérben veres lovak, a szele, jõnek az egész föld Ura
második szekérben fekete lovak; mellett való szolgálatukból.
3. És a harmadik szekérben fehér lo- 6. A melyben a fekete lovak van-
vak; a negyedik szekérben pedig tar- nak, észak földére mennek, és a
ka lovak, erõsek. fehérek mennek utánok, a tarkák
4. És megszólalék, és mondám az pedig a dél földére mennek;
angyalnak, a ki beszél vala velem: 7. Az erõsek is mennek és ki-
Mik ezek, Uram? vánják eljárni a földet. És
5. Az angyal felele, és mondá mondá: Menjetek, járjátok el
nékem: Ezek az égnek négy a földet; és eljárák a földet.
*695

Zakariástól természetesen hiába is várnánk el, hogy másképp

jellemezze ezeket a jármûveket, mint erõs lovak, mivel nin-
csenek meg a megfelelõ ismeretei ehhez. Csak annyit mond
róluk, hogy színükben különböztek. Ez pedig nem sok...
Nos, Zakariás igencsak hallgat mindarról, hogy mi történt ezu-
tán. Talán azért, mert hallgatnia kellett a történtekrõl...
Csak azt mondhatta el, amit el kellett mondania. Csak átadni
az üzenetet.
Hogy a misszionáriusok miért titkolóztak ennyire? Nyilván
nem akarták teljes egészében felfedni magukat. Mert ezzel aka-
ratlanul is befolyásolták volna az emberiség történelmét. Ezért
csak közvetett eszközökkel éltek. Kiválasztottakon keresztül
juttattak el információkat az emberekhez. A prófétákon
keresztül.
Így minden ember maga dönthette el, hogy hallgat-e rájuk,
vagy sem.
A titkolózással másutt is találkozni fogunk. Éspedig, kedves
olvasó, a legváratlanabb helyen. Jézusnál.
A hivatalos nézet minderrõl igencsak hallgat. Pedig... No, de
majd Ön is látni fogja, ahogy a bibliai szövegekben tovább hala-
dunk.

*695
Zakariás könyve 6

382
További információk a
www.2000ad.uz.ua
címen találhatók

383
384
 Tisztelt olvasó!

A Biblia—ami a kulisszák mögött van címû kétkötetes mûvet

1999 augusztusában fejeztem be. Az azóta eltelt hét esztendõ
során a nyomtatott változat, illetve az utánnyomás példányai is
elfogytak. Több földrészrõl (Usa, Kanada, Ausztrália) is rendel-
tek példányokat. Az utóbbi esetben az érdeklõdõ azért mond-
ta viszza a megrendelést, mert a postaköltség a könyv árának
a sokszorosa volt.
Elkészült a könyv elektronikus változata is (PDF formátum-
ban). Bár az ára csupán néhány euró, újra csak jelentkeztek a
korábbi gondok. Egy másik kontinensrõl néhány eurónak meg-
felelõ összeg átutalása annak a többszörösébe is kerülhet. A
végeredmény pedig megint csak ugyanaz: a magas járulékos
költségek, avagy a bonyolult ügyintézés miatt sok érdeklõdõ
kirostálódik.
Hét évvel a megjelenés után a szerzõi és egyéb járulékos
jogok kizárólagos tulajdonosaként úgy döntöttem, hogy térítés-
mentesen hozzáférhetõvé teszem az elektronikus változatot.
A összes szerzõi és járulékos jog betartása esetén az elekt–
ronikus változat szabadon (díjmentesen!) terjeszthetõ, másol-
ható, sokszorosítható, illetve különféle internetes és más adat-
tárolási rendszerekben tárolható.
Döntésem abból fakad, hogy e könyvet megírásakor gondolat–
ébresztõnek szántam.Egy olyan alternatív változat, melynek a
létjogosultsága semmivel sem kevesebb, mint az uralkodó
szemléleté.
Mivel mûvem beállítottsága gyökeresen eltér az általánosan
elfogadottól, ezért sokan már csak a cím hallatán is lesöprik
az asztalról. Úgy vélem, akkor lehet objektíven véleményt
formálni egy könyvrõl és az abban foglaltakról, ha teljes
egészében ismerjük a tartalmát. Hogy ezt megtehessék, aján-
lom e mûvet az érdeklõdõk figyelmébe.

Sloszár József
2006 augusztusa

Az elektronikus változat szabadon letölthetõ a

www.2000ad.uz.ua/letoltes címrõl.
A könyvrõl véleményt mondhat a
www.2000ad.uz.ua/forum oldalon.
1
 Vajon léteznek-e, létezhetnek-e a távoli kozmoszban
értelmes lények által lakott világok? A tudomány, az asztrofizika
egyáltalán nem zárja ki annak az eshetõségét, hogy lehetnek
olyan bolygórendszerek, melyeken a mi bolygónkon uralkodó
fizikai viszonyok vannak. Akkor pedig némelyeken közülük
akár az élet is megjelenhetett! Sõt, az sem elképzelhetetlen,
hogy olyanok is akadhatnak közöttük, melyeken fejlett
társadalmak alakultak ki, jóval megelõzve a mi földi
civilizációnkat.
De merre keressük õket?!
A SETI programban keressük-kutatjuk a kozmoszban azokat
a lehetséges bolygó- és csillagrendszereket, amelyeken talán
kialakulhatott az élet. Rádióteleszkópjaink óriási tölcsérei
szüntelenül az eget pásztázzák, odafigyelve minden egyes
rádiózörejre, hátha távoli lakott világok értelmes lényeinek az
üzenetei. Keresünk, keressük az üzeneteket, de mindhiába...
Közben megfeledkezünk a vallás “másvilágáról”, melyet
nem képzeletszülte misztikus, hanem értelmes lények
népesítenek be. Egy olyan lakott világról, melynek küldöttei a
Biblia-korabeli idõkben meglátogatták az emberiséget, sõt
történelmét, fejlõdését is befolyásolták!
Egy olyan világ, ahonnan Jézus is jött...
A szent szövegeket tanulmányozva ugyanis sok mindent
megtudhatunk e távoli lakott világról. Többek között azt is,
milyen viszályok dúltak egykoron a kozmoszban.
2
 Sloszár József

A BIBLIA — AMI A
KULISSZÁK MÖGÖTT VAN

II.

Egy másik világ

ELARA
Munkács — 1999

3
 © Sloszár József, 1999
Minden jog fenntartva!

E könyv kiadására kizárólag a szerzõ jogosult.

A szerzõ elõzetes engedélye nélkül,
kritikákban és recenziókban közölt
rövid idézetek kivételével,
a mû egyetlen része sem használható fel.

mail@2000ad.uz.ua
www.2000ad.uz.ua

Borítóterv: Kovács Éva

(A borítón szereplõ festményrészlet
Filippo Pedrocco Titian alkotása)

A könyvben szereplõ illusztrációk

Kovács Éva, Markovics Mátyás
és más, az INTERNETEN szabadon
hozzáférhetõ és korlátozás nélkül
felhasználható fotók és rajzok
alapján készültek.

Видавництво "Елара"
м. Мукачево

ISBN 966-7138-20-8

4
 TARTALOMJEGYZÉK

ELÕSZÓ ................................................................................... 11
BEVEZETÕ ............................................................................... 15

I. kötet
Az ”Izraelita” projekt
ELSÕ FEJEZET. A KEZDET ......................................................... 19
MÓZES ..................................................................................... 19
A ZENDÜLÉS ............................................................................. 26
AZ INVÁZIÓ ÉJSZAKÁJA ............................................................ 36
A MENEKÜLÉS .......................................................................... 41
A VÖRÖS-TENGER .................................................................... 47
A MANNA ................................................................................. 53
A KÕSZIKLA ............................................................................. 58

MÁSODIK FEJEZET. A SZÖVETSÉG ............................................ 61

A SINAI HEGY ........................................................................... 61
A VISSZATÉRÉS ........................................................................ 70
A SZÖVETSÉG KÉT TÁBLÁJA ..................................................... 72
A FRIGYLÁDA ........................................................................... 76
A ”SZENT” SÁTOR ..................................................................... 89
A TECHNIKUSOK ÖLTÖZÉKE ................................................... 101

HARMADIK FEJEZET. AZ ÜZENET ............................................. 107

A FEDÉLZETEN ....................................................................... 108
A TEREMTÉS HÉT NAPJA ......................................................... 110
A KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSON ...................................................... 120
A ”KÍGYÓ” .............................................................................. 130
DINOSZAURUSZOK ................................................................. 137
AZ ÖZÖNVÍZ .......................................................................... 141
ÁBRAHÁM .............................................................................. 148
SODOMA ............................................................................... 161

NEGYEDIK FEJEZET. A PUSZTÁBAN .......................................... 171

MEGTORLÁSOK ...................................................................... 171
KÓRÉ CSOPORTJÁNAK LÁZADÁSA .......................................... 175
ÁRON ÉS MÓZES HALÁLA ...................................................... 179
A TÖRVÉNYEK ........................................................................ 184

5
ÖTÖDIK FEJEZET. HONFOGLALÁS .......................................... 187
JÓZSUÉ .................................................................................. 187
ÁTKELÉS A JORDÁN FOLYÓN ................................................. 189
JERIKHÓ FALAI ...................................................................... 193
AI BEVÉTELE .......................................................................... 201
”HULLÓ KÖVEK” .................................................................... 204
HARCI SIKEREK ...................................................................... 207

HATODIK FEJEZET. A KULISSZÁK MÖGÖTT ............................. 211

SISERA ................................................................................... 213
GEDEON ................................................................................ 216
SÁMSON ................................................................................ 221
SÁMUEL ................................................................................. 228
KIRÁLYVÁLASZTÁS ................................................................. 238
SAUL ..................................................................................... 244
DÁVID ................................................................................... 246
A “JÁRÁS DOBOGÁSA” ........................................................... 251
A HARCI LÉGI JÁRMÛVEK MEGJELENÉSE ................................. 254
SALAMON TEMPLOMA ............................................................ 257
ILLÉS ..................................................................................... 267
A HALÁL ANGYALAI ................................................................ 282

HETEDIK FEJEZET. A FORDULAT ............................................. 285

JEREMIÁS .............................................................................. 285
AZ ULTIMÁTUM ...................................................................... 288
A CSAPÁS .............................................................................. 297
NABUKODONOZOR ................................................................ 305
DÁNIEL .................................................................................. 311
A ”VILLÁM ARCÚ FÉRFIÚ” ....................................................... 315
A VISZÁLY .............................................................................. 320
A FELADVÁNY ........................................................................ 325
A “HARCOLÓ SZARV” ............................................................. 328
A ”PUSZTÍTÓ ÚTÁLATOSSÁG” ................................................. 340
MENE TEKEL PERESZ UFARSZIN! .............................................. 343
EZÉKIEL ................................................................................. 347
A KÉBÁR FOLYÓNÁL .............................................................. 348
A BÁZISON ............................................................................. 356
EZÉKIEL ”TEMPLOMA” ............................................................ 366
ZAKARIÁS .............................................................................. 377

6
 II. kötet
Egy másik világ
NYOLCADIK FEJEZET. A TERV ..................................................... 9
JÁNOS. A FOGANTATÁS ........................................................... 12
JÉZUS. A FOGANTATÁS ............................................................ 17
SZÜLETÉS. A CSILLAG .............................................................. 22
KERESZTELÕ JÁNOS ................................................................. 30
AZ ÁCSMESTER ........................................................................ 34
NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”. FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE ..... 37
A CSAPAT ................................................................................ 48
KISLÁNYKA, KELJ FEL! .............................................................. 56
AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK ........................................................ 62
AZ ”ÖRDÖNGÕS” ..................................................................... 65
ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE ........................................... 71
”VÍZENJÁRÁS” .......................................................................... 77
A TENGER LECSENDESÍTÉSE ...................................................... 84
A VÉGZETES PARANCS .............................................................. 88
AZ OLAJFÁK HEGYÉN ............................................................... 95
VÉGKIFEJLET ......................................................................... 102
KERESZTREFESZÍTÉS .............................................................. 105
A KÜLDETÉS VÉGE ................................................................. 109
AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI .............................................. 112
PÁL APOSTOL ........................................................................ 113
A SZENT LÉLEK ...................................................................... 121
A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE” ................ 128
A SÁNTA ................................................................................ 134
A ”GUTAÜTÖTT” ..................................................................... 139
HERÓDES HALÁLA ................................................................. 141
SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL ................................................ 148
TÉRÍTÕK ................................................................................ 152
AZ ÚJ TESTAMENTOM ............................................................. 161
MOHAMED PRÓFÉTA .............................................................. 170

KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK .......................................... 173

FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ ................................ 174
A VESSZÕ .............................................................................. 181
”TÜZES NYILAK” ..................................................................... 187
A FEGYVER HATALMA ............................................................. 201

TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK ......................... 205

ANGYALOK ............................................................................ 207
KERUBOK .............................................................................. 222
SZERÁFOK ............................................................................. 229

7
AZ ÚR HÁZA ........................................................................... 232
BÁBEL TORNYA ...................................................................... 252
JÓNÁS ÉS A NAGY HAL ........................................................... 260
AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK) ......................................... 266
AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK) ................................... 278
FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ .............................................................. 287
SÁRKÁNYOK ........................................................................... 296

TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG ............................. 305

A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI ...................................... 308
AZ “IZRAELITA” PROJEKT ....................................................... 312
JEHOVA ................................................................................. 318
A BIZTONSÁGI FÕNÖK ........................................................... 322
VISZÁLYOK ............................................................................ 334
BAÁL ..................................................................................... 336
A NYELV ................................................................................ 345
SEREGEK URA ........................................................................ 359
MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE ................................................. 364
A “SZIGETEN” ......................................................................... 368
A TÁMASZPONTON ................................................................. 374
A LÉGICSATA ......................................................................... 386
A MÉZÉDES “KÖNYV” .............................................................. 391
666 ....................................................................................... 393
FELADVÁNY II ........................................................................ 402
A “HARAG POHARA” ............................................................... 405
A BOMBÁZÁS ......................................................................... 408
ALELUJA... ALELUJA... ............................................................ 411
“MENNYEI JERUZSÁLEM” ......................................................... 417
A PIRAMISOK ......................................................................... 422
A “SZABADÍTÁS SISAKJA” ....................................................... 427
MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK .................................................... 437
SEOL ..................................................................................... 442

TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD... ........ 445

A HÁLÓZAT MA ...................................................................... 448
AZ ÚR NAGY NAPJA ................................................................ 451
AZ ÉLET KÖNYVE .................................................................... 456
A VÉGÍTÉLET .......................................................................... 459

UTÓSZÓ ................................................................................ 463

8
 NYOLCADIK FEJEZET. A TERV

Kedves olvasó, úgy hiszem, könyvünk talán egyik legérdeke-

sebb fejezetéhez érkeztünk. Ugyanis a zsidók babiloni fogsá-
ga utáni idõszak legnagyobb, és civilizációnkat leginkább befo-
lyásoló misszionárius-beavatkozását fogjuk itt tárgyalni.
Ez olyannyira nagy jelentõséggel bírt, hogy a Biblia egyik nagy
fejezete foglalkozik vele — az “Új testamentom”. E földönkívü-
li beavatkozás nyomán egy, az egész Földre kiterjedõ világval-
lás keletkezett — a kereszténység.
Könyvünk korábbi részeiben az eseményeknek általában
csak egy szemtanúja volt, akinek az elmondásából tudjuk meg
a történéseket. Itt ellenben valamivel könnyebb dolgunk lesz.
Ugyanis az eseményeket négy leírásból fogjuk összerakni: Má-
té, Márk, Lukács és János elmondásából.
Ez a mozzanat nagyon fontos! Ugyanis sok esetben fogjuk
tapasztalni, hogy egyik vagy másik leírás néhol hiányos. Így
eléggé nehézkes lenne a történtek rekonstruálása. De szeren-
csénk van. Mert ami az egyikbõl hiányzik, sok esetben a má-
sikban megtalálható. A végeredmény pedig: mind a négy leírás
mozzanatait egyesítve, nagyon, de nagyon érdekes dolgokra
fogunk rájönni.
A keresztény egyház, sajnos, sok döntõ fontosságú részlet-
rõl nem vesz tudomást. De ezért megróni nem is lehet. Hiszen
az általa megalkotott képbe ezek a mozzanatok sehogyan sem
illenek bele.
Elõre is elnézést kérek a mélyen vallásos olvasóktól. Hiszen
rájuk valószínûleg sokkoló hatással lesz mindaz, ami alább fog
következni. Merthogy olyan tényekkel fogják magukat szem-
betalálni, amikrõl korábban nem volt tudomásuk.
Az általam leírtakra minden bizonnyal a teljes tagadás és elu-
tasítás lesz a válaszreakciójuk. Mindennek ellenére azonban
azért feltételezem róluk, hogy a Bibliát — a Szentírást — legi-
tim alapkõnek tekintik.
Ebben az esetben pedig arra kérem õket, hogy minden eluta-
sítás ellenére ellenõrizzék mindazokat az idézeteket, melye-
ket én alább leírok. És akár elfogadják, akár pedig tagadják,
tapasztalni fogják, hogy ezek megmásíthatatlanul ott vannak a
Szentírásban.

9
 A következtetés pedig ekkor csak egy lehet: az eddig mint-
egy kétezer éven keresztül “érvényben lévõ” világkép... hibás.
Feladatunk ezért — a teljesség igénye nélkül — kialakítani
egy új képet, a Bibliában szereplõ szövegek, eseményleírások
nyomán.
Ez nélkülözni fog minden misztikumot vagy vallási színezetet.
Helyette teljes egységben lesz a könyvünk korábbi fejezetei-
ben kialakított képpel. Azzal a képpel, melyet az “Ótestamen-
tomról” alakítottunk ki.
Ugyanis a vallási irodalomban már-már misztikus “Szent csa-
lád” — Jézus, Mária és József — képe például a szövegek sze-
rint egyáltalán nem állja meg a helyét. A késõbbiekben ki fog
derülni, hogy Jézusnak négy fiútestvére és legalább két húga
volt. Így a ”Szent családnak” három helyett minimum kilenc
tagja volt. Akkor hát minek is nevezzük?
Na de ezekkel majd késõbb foglalkozunk.
Amikor elérkezettnek látták az idõt, a misszionáriusok egy
új, minden eddiginél nagyobb horderejû beavatkozásra szán-
ták el magukat. Ez a lehetõ legbékésebb jellegû volt, a koráb-
biak egyikétõl-másikától eltérõen.
Ehhez a vállalkozáshoz — a TERVHEZ —, azonban éppen ezért
igencsak nagy erõket kellett megmozgatni.
Hiszen néhány szuperfegyver bevetésével könnyen lehet az
eseményeket más mederbe terelni, ámde mindezt békés, sze-
líd módszerekkel megvalósítani igen bonyolult feladat.
A könyvünk címe, úgy érzem, leginkább erre a fejezetre lesz
igaz. A kulisszák mögött.
Ugyanis Jézus korában a misszionáriusok minden korábbi-
nál nagyobb ügynökhálózattal rendelkeztek bolygónkon. Ez a
hálózat azt a célt szolgálta, hogy teljesen a háttérbõl irányítsák
az eseményeket.
Minden eszközük, technikai potenciáljuk csak egy célnak volt
alárendelve: segíteni, egyengetni egy kiválasztott személy kül-
detését. Hogy az a feladatát sikerrel, maradéktalanul teljesítse.
És így maradandó módon befolyásolja a földi civilizáció továb-
bi fejlõdését.
Gondolom, hogy mindenki kitalálta, kirõl van szó. Jézusról.

10
 Ahogy ebben a fejezetben egyre jobban el fogunk mélyülni,
úgy fognak a “szent titkok” szertefoszlani. Sok “csoda” el fogja
veszíteni a “csoda” státusát. Helyette egyre többet fogunk meg-
tudni az akkori események hátterérõl. Minden egyes lépéssel
fokozatosan szertefoszlik majd a misztikus-vallásos homály,
és annak nyomában valóban betekinthetünk majd a kulisszák
mögé.
A TERV kulisszái mögé...

11
 JÁNOS. A FOGANTATÁS

A Terv két kulcsfontosságú szereplõre épült. Az elsõ sze-

mély a “felvezetõ”. Feladata felhívni magára az emberek figyel-
mét. Mintegy “elõkészíteni a talajt” a második személynek, aki
majd maradandó nyomot hagy az emberiség emlékezetében.
A cselekmény azzal indul, hogy egy meddõ asszony már
sokadszor a bibliai történetben, terhes lesz. Fiúgyermeket hoz
a világra.
Idézzük csak fel, hány esetben álltak a misszionáriusok a
mindaddig meddõ, terméketlen asszonyok (Sára, Anna, Manoah
felesége) teherbeesése mögött? Ezeket a meddõ asszonyokat
minden esetben mûvi úton termékenyítették meg.
Azok a személyek, akik ilyen módon születtek, kivétel nél-
kül mindannyian kulcsfontosságú szerepet játszottak a törté-
nelem során. Maradandó nyomot hagyva maguk után.
Nos, a “felvezetõ személy” fogantatása sem történt másképp:
5. Heródesnek, a Júdea királyának minden parancsolataiban és ren-
idejében vala egy Zakariás nevû deléseiben feddhetetlenül jártak.
pap az Abia rendjébõl; az õ felesé- 7. És nem volt nékik gyer-
ge pedig az Áron leányai közül va- mekük, mert Erzsébet med-
ló vala, és annak neve Erzsébet. dõ vala, és mind a ketten
6. És mind a ketten igazak valá- immár idõs emberek valá-
nak az Isten elõtt, kik az Úrnak nak.
*696

Mindez kísértetiesen hasonlít Ábrahám és Sára vagy Manoah

és feleségének történetére! Hiszen Zakariásnak és feleségé-
nek, Erzsébetnek nem volt gyermekük. Valamelyikük meddõ-
ségének következtében.
Amikor az események középpontjába kerültek, már idõs em-
berek voltak. Még halvány reményük sem lehetett arra, hogy
utódjuk szülessék.
Azt, hogy a misszionáriusok miért szemelték ki éppen õket a
“felvezetõ személy” szülõiként, nem tudjuk. Csak azt, hogy
kapcsolatba léptek velük.
8. Lõn pedig, hogy mikor õ rend- 10. És a népnek egész sokasága
jének sorában papi szolgálatot imádkozék kívül a jó illatozás idején;
végzett az Isten elõtt, 11. Néki pedig megjelenék az Úr-
9. A papi tiszt szokása szerint reá nak angyala, állván a füstölõ ol-
jutott a sor, hogy bemenvén az tár jobbja felõl.
Úrnak templomába, jó illatot ger- 12. És láttára megrettene Zakariás,
jesszen. és félelem szállá meg õt.
*697

*696,*697
Lukács evangyélioma 1

12
 Mikor Zakariás pap benn volt az Úr házában, valami történt,
amitõl nagyon megrémült. Minden bizonnyal egy szokatlan, nem
mindennapi látvány volt rémületének az oka.
Ne feledjük, hogy egyedül volt benn! Ugyanis a misszionáriu-
sok gondosan ügyeltek arra, hogy a kapcsolatfelvételnek más
szemtanúja ne legyen.
Most persze találgathatnánk, hogy élõ személlyel találkozott
ott, vagy csak valamilyen technikai trükkel. Ez valóban csak
találgatás lenne. De hogy közelebb maradjunk a valósághoz,
ezért azt kell mondanunk, hogy valamilyen módon az egyik
“misszionárius ügynök” jutott be az épületbe.
Ne feledjük, hogy õk sok esetben ugyanúgy néznek ki, mint
bármelyikünk. Ha akarják...
Ha viszont tudatni akarták, hogy nem mindennapi emberrel
állunk szemben, akkor annak különösebb mûszaki akadálya
nem volt. Hiszen ezer szó helyett többet ért az, amit Zakariás a
saját szemével látott.
Engedjük kicsit szabadjára a képzeletünket. Tegyük fel, hogy
egy ilyen “ügynök” ugyanúgy néz ki, mint bármilyen más em-
ber. Ugyanolyan öltözéket visel, mint bárki más. Ezért egyálta-
lán nem feltûnõ, elvegyül a tömegben.
Az öltözéke mindennapinak tûnik. De valójában nem az. Mond-
juk, apró világító félvezetõ eszközök vannak a palástjába szõ-
ve. Ha ezek nem mûködnek, akkor a palást egy közönséges
ruhadarab. Viszont ha igen...
Ha tudatni akarja a célszeméllyel, hogy õ nem mindennapi
ember, és ezt demonstrálni is kívánja, akkor mûködésbe hoz-
za ezeket az apró, palástba szõtt eszközöket. Amitõl az vilá-
gítani kezd.
Így a látvány önmagáért beszél, és a célszemély azonnal érti,
hogy nem közönséges személlyel van dolga. Így az “ügynök-
nek” nem kell magyarázkodnia vagy gyõzködnie õt. Hiszen a
látvány beszél helyette.
Elmondja mondanivalóját és sietve távozik. Ahogy az utcára
kilép, a palástot “kikapcsolja”, és így már semmi feltûnõ nincs
rajta. Elvegyül az emberek között.
Közben a célszemély a látvány hatása alatt van. Hiszen ter-
mészetesen nem ismer olyan palástot, mely világít...

13
 Ha most bárki ezt mûszakilag képtelenségnek tartja, akkor
csak nézze meg egyik vagy másik rocksztár fellépõ öltözékét.
De különben napjainkban bárki, aki csak egy kicsit is ért az
elektronikához, házilag is barkácsolhat magának hasonló vilá-
gító palástot.
Ilyen egyszerû az egész. Napjainkban. És kétezer évvel eze-
lõtt?
Visszatérve Zakariás pap történetéhez, lássuk, mit közölt ve-
le az “ügynök”:
13. Monda pedig az angyal néki: 14. És lészen tenéked örömödre és
Ne félj Zakariás; mert meghall- vigasságodra, és sokan fognak ör-
gattatott a te könyörgésed, és a vendezni az õ születésén;
te feleséged Erzsébet szül néked 15. Mert nagy lészen az Úr elõtt, és
fiat (elõre tudta a születendõ bort és részegítõ italt nem iszik; és
nemét), és nevezed az õ nevét betelik Szent Lélekkel még az õ any-
Jánosnak. jának méhétõl fogva.
*698

Nem akármit közölt hát vele az ismeretlen: gyermekük fog

születni!
Egyrészt korábban Erzsébet soha nem esett teherbe, meg
aztán idõsödõ emberek voltak. Így már rég lemondtak arról,
hogy valaha is gyermekük születhet. Hiszen az teljesen lehe-
tetlennek tûnt. Ezért Zakariás pap hitetlenkedve fogadta a hal-
lottakat:
18. És monda Zakariás az angyal- néki: Én Gábriel vagyok, ki az Is-
nak: Mirõl tudhatom én ezt ten elõtt állok; és küldettem,
meg? mert én vén vagyok, és az hogy szóljak veled, és ez örven-
én feleségem is igen idõs. detes dolgokat jelentsem néked.
19. És felelvén az angyal, monda
*699

Nos, mint már említettük, Zakariás nagyon megijedt, mikor

odabenn az ismeretlennel találkozott. Olyannyira sokkolta a
szokatlan látvány, hogy ideiglenesen leblokkolt. És nem tudott
beszélni. A blokk feloldásához pedig huzamosabb idõre volt
szükség.
Nem egy olyan esetet ismerünk napjainkban, mikor valaki
olyannyira megijed valamitõl, hogy ideiglenesen megnémul
(leblokkol). Aztán idõvel az agya feldolgozza a történteket, és
újra megszólal. Ez napjainkban egyáltalán nem tûnik különle-
gességnek.
Ugyanez esett meg Zakariás pappal. Õ is “megnémult”. A szö-
vegek természetesen erre megpróbáltak magyarázatot adni. Hi-
*698,*699
Lukács evangyélioma 1

14
szen nem ismerhették akkor még a “blokkolás” fogalmát. Ezért
kreáltak hát helyette egy másik magyarázatot:
20. És ímé megnémulsz és nem hittél az én beszédimnek, a melyek
szólhatsz mindama napig, a melyen beteljesednek az õ idejökben.
ezek meglesznek: mivelhogy nem
*700

Ennek a kreált magyarázatnak köszönhetõen öltöttek a törté-

nések “csodás”, misztikus színezetet.
Miután az ismeretlen távozott, Zakariás egy ideig ott állt kõvé
meredve. Idõ kellett, míg a döbbenetbõl feleszmélt. Az embe-
rek közben kinn várakoztak. Nem értették, miért nem jön elõ:
21. A nép pedig várja vala Zaka- eszökbe vevék azért, hogy látást lá-
riást, és csodálkozék, hogy a tott a templomban; mert õ csak in-
templomban késik. tegetett nékik, és néma maradt.
22. És kijövén, nem szólhata nékik;
*701

Zakariás pap valószínûleg nemcsak ez egy alkalommal talál-

kozott az ismeretlennel. Hiszen az egyik szövegrészben a kö-
vetkezõk szerepelnek:
78. A mi Istenünk nagy irgalmassá- minket a naptámadat a ma-
gáért, a melylyel meglátogatott gasságból,
*702

Ez a részlet Zakariás énekébõl való, ahol is õ “hálát ad” azért,

hogy fia született.
Ebbõl kiderül, hogy az “Úr” meglátogatta a magasságból õket.
Azaz az égbõl valami leereszkedett. Ez a valami, ami leeresz-
kedett, nyilván jármû volt. A látványát “naptámadathoz”
hasonlítja. Más szóval egy jármû megjelenésérõl van szó, mely
leereszkedett az ”égbõl”, és igen erõs fényt sugárzott. Termé-
szetesen nem maga a jármû, hanem annak a hajtómûvei.
A találkozás után az események felgyorsultak.
A misszionáriusok egy csoportja titokban meglátogatta Zaka-
riásékat, és megejtették az idõsödõ és mindaddig meddõ Er-
zsébeten a beavatkozást, amely során egy megtermékenyített
petesejtet ültettek be a méhébe. Ennek következtében terhes
lett:
24. E napok után pedig fogada 25. Így cselekedett velem az Úr a
méhében Erzsébet az õ felesége, napokban, a melyekben reám tekin-
és elrejtõzék öt hónapig, mond- te, hogy elvegye az én gyalázatomat
ván: az emberek között.
*703

*700,*701,*702,*703
Lukács evangyélioma 1

15
 És itt felmerül egy újabb kérdés: miért bújt el Erzsébet az
emberek elõl? Nyilvánvaló, hogy mindaz, amit a misszionáriu-
sok vele ”mûveltek”, szégyenérzetet váltott ki benne. Napjaink-
ban egyik asszony sem szégyenkezik azon, hogy mûvileg ter-
mékenyítik meg. Hiszen ez rutinbeavatkozás. Napjainkban. Vi-
szont kétezer évvel ezelõtt?
Öt hónapba telt, míg Erzsébet fel tudta dolgozni azt, hogy va-
lakik “hozzányúltak”. Csak idõvel múlt el a szégyenérzete és
az annak nyomán kialakult depressziója.

16
 JÉZUS. A FOGANTATÁS

Erzsébet után a misszionáriusok egy másik nõt is kerestek.

A késõbbiekben neki szánták a szerepet, hogy a TERV közpon-
ti figuráját világra hozza. Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott sze-
mélynek több olyan kritériumnak kellett megfelelnie, amirõl
nem tudunk.
Hosszas keresés után egy Mária nevû hajadont szemeltek ki,
aki Názáretben élt.
Hat hónappal Erzsébet mesterséges megtermékenyítése után
ugyanaz a Gábriel nevû ismeretlen felkereste Máriát is:
26. A hatodik hónapban pedig el- be fogadott! Az Úr veled van, ál-
küldeték Gábriel angyal Isten- dott vagy te az asszonyok között.
tõl Galileának városába, a mely- 29. Az pedig látván, megdöbbe-
nek neve Názáret, ne az õ beszédén, és elgondol-
27. Egy szûzhöz, a ki a Dávid házából kodék, hogy micsoda köszöntés
való József nevû férfiúnak volt elje- ez?!
gyezve. A szûznek neve pedig Mária. 30. És monda néki az angyal: Ne félj
28. És bemenvén az angyal õ hoz- Mária, mert kegyelmet találtál az Is-
zá, monda néki: Örülj, kegyelem- tennél.
*704

Nos, ebbõl a szövegbõl két dolog derül ki. Az elsõ, hogy Gáb-
riel, akivel korábban Zakariás pap találkozott, nem volt valami-
féle misztikus látomás. Hanem nagyon is valós személy volt.
Ugyanis személy szerint kereste fel Máriát.
A másik következtetés, hogy a külsejét tekintve nem volt
rajta semmi rendkívüli. Hiszen hétköznapi embernek nézte õt
a hajadon. Amit furcsállott, az a köszöntés volt, amivel õt a
házba belépõ ismeretlen köszöntötte.
Hogy miért nem használták ismételten a “hatásos látvány”,
mint például a “fényes köpeny” módszerét a misszionáriusok?
A válasz nyilvánvaló. Valamivel korábban oly jól sikerült
Zakariásnál Gábriel “belépõje”, hogy annak nyomán az egy idõ-
re megnémult.
Ebbõl okulva, itt másképp közelítettek Máriához. Egyrészt
azért, mert az leányzó, és így még Zakariásnál is jobban megi-
jedt volna. Másrészt nem akarták a dolgokat azzal bonyolítani,
hogy nagyon ráijesztenek.
Ezért szelídebb eszközökhöz folyamodtak. De jobban megfi-
gyelve mégiscsak volt valami furcsa, valami szokatlan az is-
meretlen kinézetében. Hiszen Mária mégiscsak megijedt tõle.
*704
Lukács evangyélioma 1

17
 Ez a személy egy fontos, a hajadon számára sorsdöntõ fon-
tosságú üzenetet hozott:
31. És ímé fogansz a te méhed-
ben, és szülsz fiat, és nevezed az
õ nevét JÉZUSNAK.
32. Ez nagy lészen, és a Magas-
ságos Fiának hivattatik; és néki
adja az Úr Isten a Dávidnak, az õ
atyjának, királyi székét;
33. És uralkodik a Jákób házán
mindörökké; és az õ királyságának
vége nem lészen!
34. Monda pedig Mária az angyal-
nak: Mimódon lesz ez, holott én
férfiat nem ismerek?
*705

Mária nagyon elcsodálkozott a hallottakon. Ugyanis abban a

korban csak azt tudták, hogy egy nõ kizárólag egyféleképpen
eshet teherbe és szülhet gyermeket. Természetes úton.
Ámde ehhez egy férfiúra is szükség van. Mária pedig hajadon
és szûz volt. Ezért kérdezett hát rá, hogy ugyan hogyan is tör-
ténhetne vele ilyesmi. Hiszen semmi “olyat” nem tett, és így
teherbe sem eshet.
Erre az “angyal”, az ismeretlen, a következõket válaszolta:

35. És felelvén az angyal, monda nyékoz meg téged; azért a mi szü-

néki: A Szent Lélek száll te reád, letik is szentnek hivatik, Isten
és a Magasságosnak ereje ár- Fiának.
*706

A misszionáriusok azzal próbálják õt meggyõzni, és a bele-

egyezését megkapni, hogy példaként Erzsébetet, a késõbbi Ke-
resztelõ János anyját említik:
36. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ez már a hatodik hónapja néki, a kit
õ is fogant fiat az õ vénségében; és meddõnek hívtak:
*707

Meg akarták gyõzni arról, hogy amit felajánlanak neki, valóban

nem lehetetlen:
37. Mert az Istennél semmi sem lehetetlen.
*708

Ez valóban így is van, hiszen napjainkban a meddõség nem

akadály, mint volt Erzsébet korában. Sõt, az is megoldható, hogy
szûz hajadon teherbe essék és gyermeket hozzon a világra.
Férfi tevõleges “közremûködése” nélkül.
Erzsébet példája végül is meggyõzte Máriát, s beleegyezését
adta:
38. Monda pedig Mária: Ímhol az Úr- zését adta a beavatkozás elvég-
nak szolgálója; legyen nékem a zéséhez). És elméne õ tõle az
te beszéded szerint (beleegye- angyal.
*709

*705,*706,*707,*708,*709
Lukács evangyélioma 1

18
 Így hát a misszionáriusok a fiatal nõ beleegyezését bírva, meg-
ejtették a mûvi megtermékenyítést. Ekkor õ még valóban haja-
don és szûz volt.
Ugyanakkor már jegyben járt Józseffel, aki minderrõl semmit
sem tudott. Hiszen mindvégig titokban kellett az egészet tarta-
nia.
Telt az idõ, s a Mária méhében fejlõdõ magzat gyarapodott. A
misszionáriusok szigorúan megtiltották Máriának, hogy a jegyese
testi közeledését elfogadja. Amit az be is tartott:
25. És nem ismeré õt, míg meg nem nevezé annak nevét Jézusnak.
szülé az õ elsõszülött fiát; és
*710

Ennek nyilván megvoltak a maga okai. Valószínûleg kockáz-

tatta volna a magzat egészséges kihordását.
Így hát értetlenül, ámde József napirendre tért a kérdés felett.
Az idõ azonban telt, és Mária terhességének egyre nyilvánva-
lóbb jelei kezdtek mutatkozni. Egy idõ után József is észrevet-
te ezeket. Kérdõre vonta hát Máriát. Sérelmezte, hogy a köze-
ledését minden esetben elutasította, és most mégis terhes.
Ennek csak egy oka lehet: valaki mással volt együtt. Mikor
kérdõre vonta, és követelte, hogy mondja meg az illetõ nevét,
Mária csak hallgatott.
Ez persze még tovább ingerelte a férfit, míg végül kijelentet-
te: a jegyességet felbontja, és Mária mehet, amerre akar. De
nem kívánt nyilvános jelenetet rendezni.
18. A Jézus Krisztus születése pe- 19. József pedig, az õ férje, mivel-
dig így vala: Mária, az õ anyja, elje- hogy igaz ember vala és nem akará
gyeztetvén Józsefnek, mielõtt egy- õt gyalázatba keverni, el akarta õt
bekeltek volna, viselõsnek találta- titkon bocsátani.
*711
ték a Szent Lélektõl.
Mikor már minden elveszettnek tûnt, és Mária sehogyan sem
tudta jegyesét jobb belátásra bírni, megmondta az igazat. Hi-
szen nem akart az utcára kerülni. Ugyanis õ semmi rosszat nem
tett.
Amikor József meghallotta Mária magyarázatát, enyhén szól-
va kinevette. Hiszen mindaz, amit hallott, nemhogy nehezen
hihetõnek, hanem egyenesen képtelenségnek tûnt számára.
Mivel azt gondolta, hogy a hajadon bolondnak nézi õt, ezért
még indulatosabb lett. Végül a vita azzal ért véget, hogy elment
és bevágta maga mögött az ajtót.

*710,*711
Máté evangyélioma 1

19
 Mária magára maradt. Sírt. Hiszen az az ember, akit valóban
szeretett, többé nem hitt neki. Minden jövõbeli terve összedõl-
ni látszott. Pedig õ csak jót akart. Úgy érezte, vége mindennek.
Józsefet nem látta többé...
Mivel a méhében fejlõdõ magzat a TERV kulcsfontosságú fi-
gurája volt, ezért nyilván a misszionáriusok figyelemmel kísér-
ték annak fejlõdését. Nem volt szabad, hogy komplikáció lépjen
fel, hiszen túl nagy volt a tét. Rengeteg energiát fordítottak a
misszionáriusok a megfelelõ jövõbeli anya megtalálására.
Idõnként nyilván valaki közülük felkereste õt, hogy meg-
gyõzõdjék, minden rendben megy-e. Ez lehetett akár Gábriel
is.
Mária a soron következõ “vizit” során elpanaszolta, hogy Jó-
zsef felbontotta a jegyességet és elhagyta õt.
Ez váratlan fordulat volt a misszionáriusok számára. Elvégre
nem akarták, hogy “gyermekük” szégyenletesen jöjjön a világ-
ra. Mert ha nincs apja, akkor törvénytelennek számít. A szüle-
tendõ Jézus így mindvégig magán viselte volna ezt a szégyen-
foltot.
Ezért úgy döntöttek, hogy kiköszörülik a csorbát. Személye-
sen gyõzik meg Józsefet arról, hogy Mária nem hazudik, és
valóban nincs földi apja a születendõ gyermeknek.
Ezért hát az egyik éjjel felkeresték Józsefet. Ugyanúgy csele-
kedtek, ahogy korábban Zakariás pap esetében tették: beve-
tették egész eszköztárukat. A látvány önmagáért beszélt.
20. Mikor pedig ezeket magában ne félj magadhoz venni Máriát, a
elgondolta: ímé az Úrnak angya- te feleségedet, mert a mi benne
la álomban megjelenék néki, fogantatott, a Szent Lélektõl van
mondván: József, Dávidnak fia, az.
*712

József felébredt, és meglátta az “angyalt”. A látványtól na-

gyon megijedt. Egy pillanatra sem jutott eszébe, hogy az isme-
retlen személyét megkérdõjelezze.
Az közölte vele, hogy mindaz igaz, amit Máriától hallott, és a
terhességéhez semmilyen férfinek köze nincs. Utasították, hogy
térjen vissza a jegyeséhez.
Hogy elkerüljék a kérdések végeláthatatlan sorát, illetve, hogy
az esetnek más szemtanúi is legyenek József szomszédságá-
ból, ezért elaltatták õt. Utána sietve távoztak.

*712
Máté evangyélioma 1

20
 Mikor a férfi reggel felébredt, élénken emlékezett a történ-
tekre. Ámde azt nem tudta eldönteni, hogy álom volt-e mindez,
vagy valóság. Hiszen a látogatásnak semmilyen nyoma nem ma-
radt.
Végül úgy döntött, hogy álmodta. De a történtek olyan erõs
nyomot hagytak az emlékezetében, hogy biztos volt afelõl —
nem képzelõdött.
Mivel a Mária verziója és az ismeretlentõl hallott dolgok egy-
bevágtak, ezért sértõdöttsége kezdett alábbhagyni. Most már
kételkedni kezdett igazában, és már nem haragudott annyira a
jegyesére. Míg végül erõt vett magán és felkereste a hajadont.
Ahogy elmondta neki, mi történt, szerinte persze csak álmodta
az egészet, Mária sírásban tört ki. Hiszen József végre már nem
utasította el mereven a magyarázatát.
Ahogy a férfi a nõ könnyes szemébe nézett, úgy érezte, hisz
neki. Hinnie kell neki. Mert még mindig szereti.
A dolgok végül, akárcsak a romantikus regényekben, rende-
zõdtek.
A misszionáriusoknak közvetlen beavatkozásukkal sikerült
a csorbát kiköszörülniük. A csecsemõ immár törvényesen, egy
ép családban láthatta meg a napvilágot.

21
 SZÜLETÉS. A CSILLAG

Nos, a misszionáriusok mûvi úton megtermékenyítették Er-

zsébetet, aki a késõbbi Keresztelõ Jánost szülte, illetve Má-
riát, aki Jézusnak adott életet.
A megtermékenyített petesejt génjeinek a fele nyilván mani-
pulált volt. Különben mi értelme lett volna az egész beavatko-
zásnak? Mert amennyiben “közönséges” génkészlet lett volna
az apai oldalon, akkor Jézus sem lett volna több egy “egysze-
rû” földi embernél.
Ugyanakkor a Tervhez szükség volt arra, hogy a születendõ
magzat valamiben más legyen, mint kortársai. Vannak ugyanis
olyan feltevések, hogy az átlagnál jóval nagyobb volt a testma-
gassága. Ennek is genetikai okai lehettek.
Nyilván, egy alacsony, “mitugrász” termetû személyt ugyan
ki vett volna komolyan? Mindenképp fel kellett magára hívni az
emberek figyelmét, már csak a megjelenésével is. Ezért a lát-
ványnak önmagáért kellett beszélnie...
Másrészt bizonyosan rendelkezett még olyan tulajdonságok-
kal, és itt elsõsorban fizikai és pszichikai jellegzetességekre
gondolok, melyek nem számítottak mindennapiaknak.
Ezért egy olyan megtermékenyített petesejtet ültettek be Má-
ria méhébe, mely génállományát tekintve emberi külsõt “írt
elõ”. Ugyanakkor tulajdonságait tekintve annál több volt.
Miután a magzat rendben fejlõdött, eljött a születés ideje.
Közben ugyanakkor kinn a kozmoszban valószínûleg tovább
folytatódott a szembenállás. A TERV ellendrukkerei minden-
képpen “keresztbe akartak tenni”. Ezért a hatalmon lévõkhöz
olyan információt juttattak el, hogy a közeljövõben fog világra-
jönni egy fiúgyermek, aki ha életben marad, akkor nagy válto-
zásokat fog elõidézni, sõt még Heródes hatalmát is megingatja.
A szövegek szerint mindezeket Heródes bölcsei a szövegek-
bõl és a jóslatokból olvasták ki. Ez persze nem egyéb, mint
utólagos belemagyarázás. Hiszen a háttérben mûködtek azok
az erõk, melyek az eseményeket irányították.
Nem sokkal Jézus születése elõtt Augustus császár paran-
csot adott a népszámlálásra. Ezért Mária és József Betlehembe
ment. Az események ott folytatódtak.

22
 Mária egy istállóban szülte meg a misszionáriusok gyerme-
két — Jézust.
A Terv része volt az is, hogy a születendõ gyermekre fel kell
hívni a figyelmet. A misszionáriusok mindent elkövettek azért,
hogy ezt megtegyék.
Az egyik fontos mozzanat — a betlehemi csillag. Lássuk hát,
mi is volt ez valójában.
1. A mikor pedig megszületik vala 7. Ekkor Heródes titkon hivatván a
Jézus a júdeai Bethlehemben, He- bölcseket, szorgalmatosan megtu-
ródes király idejében, ímé napkelet- dakolá tõlük a csillag megjelenésé-
rõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, nek idejét.
ezt mondván: 8. És elküldvén õket Bethlehembe,
2. Hol van a zsidók királya, a ki monda nékik: Elmenvén, szorgal-
megszületett? Mert láttuk az õ matosan kérdezõsködjetek a gyer-
csillagát napkeleten, és azért jö- mek felõl, mihelyt pedig megtalál-
vénk, hogy tisztességet tegyünk játok, adjátok tudtomra, hogy én is
néki. elmenjek és tisztességet tegyek
3. Heródes király pedig ezt hallván, néki.
megháborodék, és vele együtt az 9. Õk pedig a király beszédét meg-
egész Jeruzsálem. hallván, elindulának. És ímé a csil-
4. És egybegyûjtve minden fõpapot lag, a melyet napkeleten láttak,
és a nép írástudóit, tudakozódik va- elõttük megy vala mind addig,
la tõlük, hol kell a Krisztusnak meg- a míg odaérvén, megálla a
születnie? hely fölött, a hol a gyermek
5. Azok pedig mondának néki: A jú- vala.
deai Bethlehemben; mert így írta 10. És mikor meglátták a csillagot,
vala meg a próféta: igen nagy örömmel örvendezének.
6. És te Bethlehem, Júdának földje, 11. És bemenvén a házba, ott találák
semmiképen sem vagy legkisebb a gyermeket anyjával, Máriával; és
Júda fejedelmi városai között: leborulván, tisztességet tõnek né-
mert belõled származik a fejede- ki; és kincseiket kitárván, ajándé-
lem, a ki legeltetni fogja az én né- kokat adának néki: aranyat, tömjént
pemet, az Izráelt. és mirhát.
*713

Hogy kik voltak ezek a napkeleti bölcsek valójában? Nem

tudjuk. Viszont nagyon valószínû, hogy a Hálózat emberei le-
hettek, akik napkeleti bölcseknek adták ki magukat. Mert ugyan
ki tudta volna ellenõrizni, hogy mindaz, amit mondanak, meg-
felel-e a valóságnak?
Kinézetükbõl ítélve valóban azoknak látszottak. Így hittek
nekik.
De mi is volt valójában a betlehemi csillag?
A tudományos világ egyes képviselõi megpróbálták úgy ma-
gyarázni ezt a “jelenséget”, hogy az nem volt egyéb, mint egy
felrobbant csillag, szupernova, mely az égbolton ekkor rövid
ideig a legfényesebb objektumok közé tartozott. Aztán elhalvá-
nyult, és eltûnt.
*713
Máté evangyélioma 2

23
 Ez szép is lenne, ha igaz lenne. Ugyanis van itt egy kis bök-
kenõ: az égbolton ez a fényes objektum mozgott, folyamato-
san változtatta a helyét!
Egy csillag nem szokott így viselkedni. Ugyanis a csillagok, a
bolygók és egyéb kozmikus objektumok, melyek messze kinn
a világûrben találhatók, számunkra az égbolton hosszú ideig
mozdulatlannak tûnnek. Csak a Föld forgásának következté-
ben végeznek a nap 24 órájában az égbolttal együtt “földkörü-
li” mozgást. De egymáshoz viszonyított helyzetük az égbolton
nagyon hosszú ideig szinte változatlan marad. Ez alól csak a
Naprendszer szabad szemmel látható bolygói képeznek kivé-
telt, melyek lassú, de megfigyelhetõ mozgást végeznek az ál-
lócsillagokhoz képest.
A szövegek szerint pedig a “bölcsek” egy olyan fényes ob-
jektum mozgását követték, mely az éjszakai égbolton megle-
hetõsen gyorsan mozgott. Sõt! Betlehem fölé érve megállt.
Nagyon fontos az a kitétel, hogy a hely fölé érve, ahol a gyer-
mek volt — megállt!
Ebbõl két fontos következtetés vonható le.
1. Mivel az objektum gyorsan változtatta helyzetét, ezért sem-
miképp sem lehetett kozmikus test.
2. Abból, hogy a hely fölött megállt, csak egy dolog követke-
zik: egy olyan objektum volt, mely kis magasságban mozgott.
Amennyiben valóban csillag, vagy szupernova lett volna, ak-
kor az a kifejezés, hogy “a hely fölött megállt”, értelmét veszí-
tené. Hiszen tegyük fel, hogy egy valódi csillag és a fejünk fö-
lött van. Mivel nagyon messze van ez az égitest tõlünk, ezért,
ha mondjuk egy kilométerrel arrébb megyünk és fölnézünk,
még mindig a fejünk felett lesz.
Ha további ötven kilométerrel arrébb megyünk, továbbra is a
fejünk felett marad. Ez azért van, mert az egy kilométer, vagy
akár az ötven is, elenyészõen csekély ahhoz a milliárdszor mil-
liárdnyi kilométerhez képest, amilyen messze tõlünk a világ-
ûrben a csillag van.
Így hát egy valódi csillag “fejünk felett való helyzete” a rend-
kívül pontos helymeghatározáshoz teljességgel alkalmatlan.

24
 Ámde ha nem csillagról, mint égitestrõl beszélünk, hanem
csillagszerû fényes objektumról? Mely az éjszakai égbolton jól
megfigyelhetõ?
Napjainkban, gondolom, mindenki látott már az éjszakai ég-
bolton mondjuk utasszállító repülõgépet repülni. Pontosabban
nem láthatta magát a gépet, hanem csak a jelzõfényeit. Ugyanis
ezek arra szolgálnak, hogy a gép fenn a magasban jól látható
legyen más gépek számára.
Vajon mit mondana Ön, kedves olvasó, ha ilyet lát? Azt ugye,
hogy egy repülõgép repül. Persze, hiszen ismeri, mindennap-
jaink megszokott jármûve.
És kétezer évvel ezelõtt?
Vajon el tudtak-e akkor képzelni olyan valamit, ami repül?
Kivéve persze a madarakat.
Na, pont ez a lényeg!
A misszionáriusok mindent megtettek azért, hogy Jézus szü-
letése felkeltse az emberek figyelmét. Elvégre a késõbbiek-
ben történelemformáló szerepet szántak neki.
Azt tették hát, hogy az egyik jármûvük éjszaka, nem nagy
magasságban ott haladt a “bölcsek” elõtt. A fedélzeti fényforrá-
sok jól láthatóvá tették az éjszakai égbolton. Azonban néhány
kilométer magasságban mozgott, aminek következtében nem
volt hallható a motorzaja. Csak egy pontszerû fényes objektum
volt a csillagos égbolton, mely... folyamatosan helyet változtatott.
Ön is tudja, kedves olvasó, hogy ha mondjuk egy helikopter
éjszaka egy erõs fényforrással a fedélzetén repül, akkor annak
a hangját a nagy magasság miatt nem halljuk. Csak fényes, moz-
gó pontként észleljük.
Nem volt ez másképp kétezer évvel ezelõtt sem.
Egy jármû mutatta az utat, és a hely fölé érve megállt, és le-
begni kezdett.
Nincs benne semmilyen “csoda”. Mert a misszionáriusok Ter-
vének ez is része volt.
A beavatkozás egy másik fontos elemérõl Lukács számol be.
8. Valának pedig pásztorok azon a tak és vigyáztak éjszakán az õ nyá-
vidéken, a kik künn a mezõn tanyáz- jok mellett.
*714

*714
Lukács evangyélioma 2

25
 Egyszer csak az égbolton feltûnt egy fényes valami, mely a
közelben landolt, és erõs fényt sugárzott:
9. És ímé az Úrnak angyala hozzá- rülvevé õket: és nagy félelemmel
jok jöve, és az Úrnak dicsõsége kö- megfélemlének.
*715

A pásztorok értelemszerûen nagyon megijedtek. Hiszen so-

ha még csak hasonlót sem láttak! Az ismeretlen, fényt sugárzó
jármû, kinn a mezõn, az éjszaka sötétjében — ijesztõ volt.
Kevéssel a landolás után a jármûbõl alakok tûntek elõ. Egyi-
kük a remegõ pásztorok irányába tartott. Mikor odaért hozzá-
juk, azok azt hitték, eljött számukra a vég. Most mindannyian
meghalnak...
Az ismeretlen látta, hogy a pásztorok halálra vannak rémülve
a megjelenésüktõl. Ezért elsõ szavaival, melyeket a pásztorok-
hoz intézett, megpróbálta õket megnyugtatni:
10. És monda az angyal nékik: Ne Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dá-
féljetek, mert ímé hirdetek nék- vid városában.
tek nagy örömet, mely az egész 12. Ez pedig néktek a jele: Találtok
népnek öröme lészen: egy kis gyermeket bepólyálva fe-
11. Mert született néktek ma a küdni a jászolban.
*716

A látogatás célja egyértelmû volt: a misszionáriusok a köztu-

datban kívánták “elhinteni”: megszületett a Megváltó.
Miután az ismeretlen röviden közölte ezt a pásztorokkal, meg-
fordult, és társaival együtt, akik a jármûnél várakoztak, vissza-
tért a fedélzetre. Az ajtóként szolgáló zsilipszerû szerkezet be-
csukódott mögöttük.
A pásztorok egyre csak bámulták a tõlük valamivel távolabb
álló szerkezetet. Kezdtek kissé megnyugodni. Aztán váratla-
nul az éjszaka csendjébe belesivított az induló hajtómû hang-
ja. A start következtében erõs hangrobaj és vakító fény világí-
totta meg a jármû környezetét:
13. És hirtelenséggel jelenék az 14. Dicsõség a magasságos
angyallal mennyei seregek soka- menynyekben az Istennek, és e
sága, a kik az Istent dicsérik és földön békesség, és az emberek-
ezt mondják vala: hez jó akarat!
*717

A pásztorok rémültükben arccal a földre vetették magukat. A

robajtól és az erõs fénytõl, ha lehet, még jobban megrémültek,
mint amikor a jármû landolt. (A 10. fejezetben majd kiderül,
hogy ezek az állítólagos szózatok csak utólagosan kerültek a
szövegekbe.)
*715,*716,*717
Lukács evangyélioma 2

26
 Eközben az “angyal”, fedélzetén a misszionáriusokkal, emel-
kedni kezdett.
Pillanatok múlva már magasan az ”égben” járt.
15. És lõn, hogy mikor el- Menjünk el mind Bethlehemig, és
mentek az angyalok õ tõ- lássuk meg e dolgot, a melyet az
lök a mennybe, mondának a Úr megjelentetett nékünk.
pásztoremberek egymásnak:
*718

Mikor már messze a magasban járt a jármû, és a robaj elhal-

kult, csak akkor mertek fölnézni. Ahogy az égre emelték sze-
müket, már csupán egy gyorsan távolodó fénypontot láttak. Míg
végül az is eltûnt a szemük elõl.
Idõbe telt, míg valamennyire megnyugodtak. Ekkor megpró-
bálták higgadtan végiggondolni, mi is történt valójában.
Mivel itt nyilván valami természetfölöttivel találkoztak, lega-
lábbis az akkori ismereteik szintjét tekintve, ezért mindannyian
egyetértettek abban, hogy csak az Isten angyala lehetett az is-
meretlen.
Viszont nem tudták, mi volt az a fény, és fõleg, hogy mi volt
az a rettenetes robaj.
Egyikük szerint az utóbbi biztosan az Isten hangja volt, míg
másikuk az angyal hangjának hitte. A harmadik szentül meg
volt gyõzõdve, hogy angyalok ezrei szólaltak meg, és azért volt
a hang olyan nagyon erõs.
Summa-summárum, mindenki mást vélt kihallani a robajból.
Hosszas vitatkozás után megegyeztek abban, hogy végül is an-
gyalok ezrei szólaltak meg, akik dicsérték az Urat.
Egy idõ múlva kíváncsiságuk olyannyira felülkerekedett raj-
tuk, hogy úgy döntöttek, utánajárnak mindannak, amit az isme-
retlentõl hallottak:
16. Elmenének azért sietséggel, fet, és a kis gyermeket, ki a já-
és megtalálák Máriát és Józse- szolban fekszik vala.
*719

Nagyon megdöbbentek, mikor valóban megtalálták a csöpp-

séget anyja és József társaságában. Minden úgy volt, ahogy az
ismeretlen mondta...
Ezen nagyon fellelkesedtek.
17. És ezt látván, elhirdeték, a mi né- 20. A pásztorok pedig visszaté-
kik a gyermek felõl mondatott vala. rének, dicsõítvén és dícsérvén
18. És mindenek, a kik hallák, elcso- az Istent mind azok felõl, a miket
dálkozának azokon, a miket a pász- hallottak és láttak, a mint nékik
torok nékik mondottak. megmondatott.
*720

*718,*719,*720
Lukács evangyélioma 2

27
 A misszionáriusok számítása bejött. A pásztorok immár fel-
lelkesülve hirdették: megszületett a Megváltó.
Sokan azok közül, akik hallották ezt, bolondnak nézték õket.
De ez már nem érdekelte a pásztorokat. Hiszen olyan dolgot
láttak, olyan történésnek voltak a szemtanúi, melyet korábban
senki sem látott.
Így a köztudatban a suttogás szintjén terjedni kezdett: meg-
született a Messiás.
Kis idõ múlva egész Izráelben a csillagról, és a mezõn meg-
jelent angyalokról kezdtek beszélni.
De... ez eljutott Heródes fülébe is.
Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Mindenki már csak
errõl beszélt. Heródes, mindezt látva, attól tartott, hogy az a
gyermek, aki nemrég született, ha már most is ennyire “nép-
szerû”, akkor mi lesz késõbb? Hatalmát féltette.
Úgy döntött, hogy inkább lemészároltatja az összes kétéves-
nél fiatalabb gyermeket. Csakhogy hatalmát megvédje. Hátha
azok között lesz ez is...
16. Ekkor Heródes ... kiküldvén, egész környékén minden gyerme-
megölete Bethlehemben és annak ket, két esztendõstõl és azon alól...
*721

Csakhogy a kiadott parancsról a misszionáriusok kiépített ügy-

nökhálózatuk révén azonnal tudomást szereztek. Nem volt sza-
bad késlekedniük. Hisz minden egyes elvesztegetett percen
az újszülött élete múlhatott. Csak annyi lehetõségük maradt,
hogy hamarabb érnek Betlehembe, mint a Heródes parancsát
vivõ futár. Talán csak néhány óra maradt...
Betlehembe azonnal egy jármû indult, mely a közeli mezõn
landolt. A jármûbõl elõbukkanó személy sietve igyekezett a
család éjszakai menedéke felé. Percek múlva oda is ért.
13. ...megjelenék az Úrnak an- Égyiptomba, és maradj ott, a
gyala Józsefnek álomban, és míg én mondom néked; mert He-
monda: Kelj fel, vedd a gyer- ródes halálra fogja keresni a
meket és annak anyját, és fuss gyermeket.
*722

Amikor az “angyal” belépett az istállóba, József és Mária a

kisdeddel békésen aludt. Odalépett Józsefhez, és a mélyen
alvó férfit ébresztgetni kezdte. Közben persze ügyelt arra, hogy
a csecsemõt ne riassza fel.
*721,*722
Máté evangyélioma 2

28
 Ahogy József ébredezni kezdett és kinyitotta a szemét, az
“angyal” föléhajolva suttogva nyomatékosan utasította: azonnal
keljenek fel és meneküljenek Egyiptomba. Mert a futár már
órák óta úton volt Betlehem felé Heródes parancsával...
Mikor látta, hogy a férfi megértette mindazt, amit mondott,
még egyszer nyomatékosan hozzátette: azonnal meneküljenek!
Aztán kilépett a helyiségbõl és sietve távozott.
Józsefnek még néhány percre szüksége volt, hogy teljesen
magához térjen. Nem tudta, hogy mindaz, amit az imént hallott,
álom volt vagy valóság. Mert az “angyalt” már sehol nem látta.
De állandóan a fejében visszhangoztak a hallott szavak. Ezért
megértette, hogy nem csak képzelõdött...
Csendben felébresztette Máriát, és percek múlva már úton is
voltak.
Mikor a futár a paranccsal megérkezett Betlehembe, õk már
messze a város határán túl jártak...

29
 KERESZTELÕ JÁNOS

Most ugorjunk vissza az idõben hat hónapot. Láthattuk, hogy

Zakariás papnak és feleségének, Erzsébetnek, a misszionáriu-
soknak köszönhetõen gyermeke fogant. Ez a gyermek külse-
jében ugyan nem sokban különbözött egy átlagembertõl, de
mégis manipulált génkészlettel rendelkezett.
Õ is a misszionáriusok fia volt, akárcsak Jézus.
Megváltoztatott génállományának köszönhetõen minden bi-
zonnyal rendelkezett olyan tulajdonságokkal, melyekkel má-
sok nem. Egyszóval valamiben több volt egy földi átlagembernél.
Korábban Sámson, aki szintén egy meddõ, öregedõ házaspár
gyermekeként született, rendkívüli fizikai erõvel bírt. Tudjuk
róla, hogy fogantatása a misszionáriusok beavatkozásának nyo-
mán történt (*379). Ezért nemcsak nagyon erõs, hanem visel-
kedését tekintve kicsit “furcsa” is volt. Errõl korábban szóltunk.
Ugyanez igaz Keresztelõ Jánosra is. Hiszen az õ viselkedé-
sében is voltak furcsaságok.
4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig 33. Mert eljött Keresztelõ János, a
teveszõrbõl vala, és bõröv vala a ki kenyeret sem eszik, bort sem
dereka körül, elesége pedig sáska iszik, és ezt mondjátok: Ördög van
és erdei méz. benne.
*723 *724

De hogyan is kezdõdött a küldetés Jánosnál? Az valószínût-

len, hogy pici gyermek korában téríteni és prédikálni kezdett
volna.
Gyermekkorát és ifjúságát úgy élte meg, mint az egyszerû
mindennapi emberek túlnyomó többsége. Semmiben sem kü-
lönbözött kortársaitól. Sem küllemében, sem viselkedését
tekintve.
Aztán történt valami... Ami gyökeresen megváltoztatta az éle-
tét... A misszionáriusok kapcsolatba léptek vele...
Errõl ugyan meglehetõsen kevés vonatkozás található a
szövegekben, de a párhuzam közte és Jézus, illetve a velük
történtek között fellelhetõ.
A szövegek errõl csak a következõket írják:
80. A kis gyermek pedig neveke- pig, a melyen megmutatta magát
dik és erõsödik vala lélekben; és az Izráelnek.
*725
a pusztában vala mind ama na-

*723 *725
Máté evangyélioma 3 Lukács evangyélioma 1
*724
Lukács evangyélioma 7

30
 Ez ugyan még nem mond semmit.
Egy nagyon fontos részlet azonban sok mindent elárul szá-
munkra:
2. Annás és Kajafás fõpapsága 3. És méne a Jordán mellett lévõ
alatt, lõn az Úrnak szava Já- minden tartományba prédikálván a
noshoz, a Zakariás fiához, a megtérés keresztségét a bûnök-
pusztában. nek bocsánatjára;
*726

Arról van itt szó, hogy János a misszionáriusokkal találkozott

a pusztában. De úgy hiszem, pontosabb megfogalmazás, ha azt
mondjuk, hogy azok elvitték õt magukkal...
Hiszen Jézussal ugyanez történt. Kevéssel késõbb részlete-
sen beszélni fogunk róla.
Miután Jánossal történt valami a “pusztában”, más ember lett.
Szinte teljesen megváltozott.
Csak egyetlen célnak szentelte minden idejét — térített.
A Tervben neki jutott az úttörõ szerepe. Õ készítette elõ a
“talajt” Jézusnak.
28. Ti magatok vagytok a bizonysá- gyok én a Krisztus, hanem hogy õ
gaim, hogy megmondtam: Nem va- elõtte küldettem el.
*727

Ezeket a szavakat Keresztelõ János mondja.

A feladata a “terep elõkészítése” volt:
76. Te pedig kis gyermek, a magas- mert az Úr elõtt jársz, hogy az õ
ságos Isten prófétájának hivattatol; utait megkészítsed.
*728

Õ azonban nem ismerte a másik személyt. Nem tudta, ho-

gyan néz ki. A név nem minden esetben mondott sokat, hiszen
abban az idõben a Jézus keresztnév eléggé elterjedt volt. Ha-
nem “a pusztában”, amikor a misszionáriusoknál volt, konkrét
instrukciókat kapott arra vonatkozólag, hogyan fogja a másik
személyt felismerni.
Ugorjunk egy kicsit elõbbre és vizsgáljuk meg részletesen:
30. Ez az, a kirõl én ezt mondám: 31. És én nem ismertem õt;
Én utánam jõ egy férfiú, a ki elõt- de hogy megjelentessék Izráelnek,
tem lett, mert elõbb volt nálam- azért jöttem én, a ki vízzel keresz-
nál. telek.
*729

Ha a Tervben nem lett volna “felvezetõ” személy, akkor a

kitûzött célt sem érték volna el. Hiszen ha egyszer a teljes is-
meretlenségbõl jelent volna meg egy Jézus nevezetû férfiú,

*726 *728
Lukács evangyélioma 3 Lukács evangyélioma 1
*727 *729
János evangyélioma 3 János evangyélioma 1

31
aki önmagáról bizonyos dolgokat állít, valószínûleg bolondnak
nézték volna. Egyfajta szent õrültnek.
De mikor Jézuson volt a sor, akkorra Keresztelõ Jánosnak
már nagy volt a híre, és sokan odafigyeltek a szavára. Ezért
kellett neki elõbb születnie.
Hatalmas elõnyt jelentett a “startnál” az, hogy Keresztelõ Já-
nos, akit már nagyon sokan ismertek, mintegy “beprotezsálta”
Jézust. Tulajdonképpen ez volt János feladata a Tervben.
Na de lássuk, mit is mond tovább:
32. És bizonyságot tõn János, elkülde engem, hogy vízzel ke-
mondván: Láttam a Lelket leszál- reszteljek, az mondá nékem:
lani az égbõl, mint egy galambot; (instrukció) A kire látod a Lelket
és megnyugovék õ rajta. leszállani és rajta megnyugodni, az
33. És én nem ismertem õt; de a ki az, a ki keresztel Szent Lélekkel.
*730

A legfontosabb, ami kiderül, hogy János konkrét utasításokat

kapott valakitõl, akivel a “pusztában” találkozott. Ezek arra vo-
natkoztak, hogy mirõl is fogja felismerni a másik küldöttet.
Ahhoz megint csak kritikusan kell viszonyulnunk, hogy ga-
lambhoz hasonlót látott rá “leszállni”. Ezek csak János szavai,
melyeket a tömeghez intézett.
Ne feledjük, õrá is vonatkozott a kötelezõ titoktartás. Hiszen
ezen is múlott a Terv sikere. Mert arról nem beszél, hogy a
“pusztában” hol volt, és kikkel találkozott. Ezt majd megteszi
helyette Jézus.
Amikor János az utasításokat megkapta, nyilván arra is utasí-
tották, hogy csak azt mondhatja el az embereknek, amit a
misszionáriusok azoknak szánnak. Éppen ezért beszél János
“Szent Lélekrõl”, mely “galamb képében” szállt le Jézusra.
Egyértelmû, hogy semmi ilyen nem volt látható. Csak... Já-
nosnak ezt kellett az embereknek mondania...
Hiszen még csak ezután következtek a “csodák”, melyek na-
gyon sok embert nyertek meg a Terv kulcsfigurájának követõ-
jévé.
De van itt még egy érdekes kérdés.
Amikor a misszionáriusok Jánost ellátták instrukciókkal, va-
jon miért nem adták meg neki Jézus “koordinátáit”? Azaz, miért
nem mondták neki azt, hogy “az jön utánad, akit Jézusnak hív-
nak, Názáretben született. Mária és József, az ács fiúgyermeke.”

*730
János evangyélioma 1

32
 Hiszen ekkor egyértelmû lett volna, hogy ki a másik kulcs-
szereplõ.
Ehelyett a misszionáriusok voltaképpen meghagyták
maguknak a választás lehetõségét. Mert amikor János a “pusz-
tában” megkapta az utasításokat, azok még nem tudhatták teljes
bizonyossággal: A Názáretben született Jézus átmegy-e a “tesz-
ten”. Melyet számára tartogattak...

33
 AZ ÁCSMESTER

Jézusnál ott hagytuk félbe a történetet, amikor a misszioná-

riusok figyelmeztették Józsefet, hogy azonnal meneküljenek
a kisdeddel Egyiptomba. És csak akkor térjenek vissza, mikor
erre majd utasítást kapnak.
Közben lezajlott a nagy öldöklés, mikor Heródes parancsára
az összes kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket kíméletlenül le-
gyilkolták.
Mindezt a misszionáriusok nem akadályozhatták meg, mi-
vel akkor közvetlenül be kellett volna avatkozniuk. Mert ez
nagyobb kárt okozott volna a késõbbiekben, mint amennyit
segíthetett.
Ne gondoljuk azonban azt, hogy tétlenül szemlélték mindazt
az esztelenséget, mely ott folyt. Ugyanis a Terv végrehajtásá-
ban egy komoly akadály merült fel: Heródes és néhány nagyha-
talmú és befolyásos tanácsadója. Ezek útjában álltak a késõbbi
történéseknek.
A gyermekgyilkosságokat ugyan nem akadályozhatták meg,
de néhány nemkívánatos személyt könnyen “likvidálhattak”.
Mivel ennek ezernyi módja volt.
19. Mikor pedig Heródes meghalt, meket és annak anyját, és eredj az
ímé a Úrnak angyala megjelenék Izráel földére; mert meghaltak,
álomban Józsefnek Égyiptomban. a kik a gyermeket halálra ke-
20. Mondván: Kelj fel, vedd a gyer- resik vala.
*731

Azt ugye eléggé nehéz elképzelni, hogy ha már a misszioná-

riusok igen komoly erõket mozgattak meg a háttérben a Terv
sikere érdekében, csak tétlenül szemlélik, hogy Heródes és
néhány fõembere, akik törekvéseik útjában állnak, majd talán
sok év múlva természetes úton elhaláloznak?
És ha ez több évtized múlva történik? Közben Egyiptomban
Jézus felnövekszik, aztán... Mint aggastyán tér vissza Izráelbe?
Erre nem volt idõ...
Azonkívül figyelemreméltó, hogy az “angyal” többes számot
használ: ”Meghaltak azok, akik a gyermeket keresik”.
Ugyanis a misszionáriusok, felhasználva szupertechnikáju-
kat, illetve az általuk a Földön létrehozott “ügynökhálózatot”,
egyenként likvidálták a nemkívánatos személyeket. Akik a Terv
útjában álltak...
*731
Máté evangyélioma 2

34
 Az emberek pedig, látva ezek halálát, természetesen mi egye-
bet mondhattak: Isten büntetése azért, mert sok csecsemõt
megölettek. Pedig mindössze ezzel hárult el az akadály, mely
a Terv további megvalósítását nehezítette.
De nemcsak ekkor szabadultak meg a misszionáriusok nem-
kívánatos személyektõl. Ugyanis késõbb Heródes fiát is sokak
szeme láttára likvidálták.
Nos, József Máriával és Jézussal visszatért Izráel földjére.
Vajon mi történt ezután?
Semmi...
Élték a középszerû polgárok életét. József ácsként dolgo-
zott, és tartotta el családját. Jézus gyermekbõl lassan férfivá
cseperedett.
Közben Józsefnek és Máriának újabb gyermekei születtek:
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek 56. És az õ nõtestvérei is nem
fia? Nem az õ anyját hívják-é Má- mind mi nálunk vannak-é?...
*732
riának, és az õ testvéreit Ja-
kabnak, Józsénak, Simonnak
és Júdásnak?
Máriának és Józsefnek négy fiúgyermeke — Jakab, Józsé,
Simon és Júdás — született. Ezenkívül legalább két leánygyer-
mekük is volt. Így összesen Jézussal együtt legalább kilenc
tagot számlált a család.
Nem hiszi mindezt, kedves olvasó? Lapozza fel Máté evangé-
liumát a megadott helyen!
Sõt a *710/25 is arról számol be, hogy Jézus Máriának az
elsõszülött fia volt. Mert Máriának és Józsefnek több gyermekük
is született. De másutt is van ennek nyoma:
12. Azután leméne Kapernaumba, õ tanítványai; és ott maradának né-
és az õ anyja és a testvérei és hány napig,
*733

Késõbb, ahogy Jézus felcseperedett, immár be kellett segí-

tenie “apjának” kistestvérei eltartásába. Beállt hát õ is ácsként
dolgozni:
3. Avagy nem ez-é az az ácsmes- Simonnak pedig testvére? És
ter, Máriának a fia, Jakab- nincsenek-é itt közöttünk az õ
nak, Józsénak, Júdásnak és nõtestvérei is?...
*734

Hiszen azok az állítások, amelyek szerint Jézus már kisgyer-

mek korában a szent írásokat olvasta, és magyarázta, sõt gyak-
ran a papok között a templomban volt. Hát... Enyhe túlzások.
*732 *734
Máté evangyélioma 13 Márk evangyélioma 6
*733
János evangyélioma 2

35
(Mert a papi testületbe kiskorú besorolást nem nyerhetett, még
kevésbé vehetett részt az általuk képviselt szûk körben.)
Ugyanis a legendás személyek múltját gyakran átformálják,
megszépítik. Csak azért, hogy azok ne mondjanak ellent a ró-
luk kialakult képnek.
Hiszen Jézus késõbbi legendás és misztikus kultuszába se-
hogyan sem illett volna bele az a tény, hogy mintegy harminc-
éves koráig egy “szürke” ácsmester volt, aki semmiben sem
különbözött a kortársaitól, és élte azok eseménytelen életét.
Ezért egy kicsit “feltupírozva” tették hozzá a krónikások, hogy
Jézus már sokkal korábban is “csodagyerek” volt. Mert ha ez
valóban így lett volna, akkor harmincéves korára egy “egysze-
rû” ácsmesternél mindenképpen többre vitte volna...
Nem is történt vele semmi különleges mindaddig,... míg a
misszionáriusok magukkal nem vitték õt...

36
 NEGYVEN NAP A “PUSZTÁBAN”.
FELKÉSZÍTÉS A KÜLDETÉSRE

Egy nem földi társadalom küldöttei mindvégig figyelemmel

kísérték Jézus fejlõdését. Amikor elérkezettnek látták az idõt
ahhoz, hogy felvegyék vele a kapcsolatot, már csak a megfele-
lõ alkalomra vártak.
Közben az országban vándorolva Keresztelõ János prédikált
és megtérésre szólította fel az embereket. Prédikáció közben
az önként jelentkezõket vízzel megkeresztelte.
Sokan voltak, akik mindazzal egyetértettek, amit hirdetett.
Ezek az emberek mind meg akartak keresztelkedni.
Amikor az új “szekta”, azaz vallási irányzat híre eljutott Jé-
zushoz is, õ úgy döntött, hogy ”megnézi magának” ezt a Ke-
resztelõ Jánost, akirõl oly sokat beszélnek.
Ahogy hallgatta János prédikációját, elhatározta, hogy õ is
megkeresztelkedik.
Innen folytassuk hát.
16. És Jézus megkeresztelkedvén, 9. És lõn azokban a napokban, eljö-
azonnal kijöve a vízbõl; és ímé az ve Jézus a galileai Názáretbõl, és
egek megnyilatkozának néki, és õ megkeresztelteték János által a
látá az Istennek Lelkét alájõni mint Jordánban.
egy galambot és õ reá szállani. 10. És azonnal feljövén a vízbõl,
17. És ímé egy égi hang (annak a látá az egeket megnyilatkozni,
jármûnek a hangja, mely elvitte és a Lelket mint egy galambot õ
Jézust) ezt mondja vala: Ez amaz reá leszállani;
én szerelmes fiam, a kiben én gyö- 11. És szózat lõn az égbõl: Te vagy
nyörködöm. az én szerelmes fiam, a kiben én
*735
gyönyörködöm.
1. Akkor Jézus viteték a Lélektõl a 12. És a lélek azonnal elragadá õt a
pusztába (valami elvitte), hogy pusztába.
*737
megkisértessék az ördögtõl.
*736

Mikor kinn volt a Jordán folyónál, valami történt: “azonnal

feljövén a vízbõl”. Azaz valami felkeltette az emberek figyel-
mét. Ugyanis az ott lévõk egy furcsa hangra lettek figyelmesek,
mely az ”égbõl” jött.
Na persze nem szózat volt ez a hang. Hanem... egy jármû
hajtómûveinek a zaja.
Mely azért jött, hogy... Jézust elvigye magával.
Bizonyára akadnak olyanok, akik váltig fogják bizonygatni,
hogy az a hang valóban szózat volt.
*735 *737
Máté evangyélioma 3 Márk evangyélioma 1
*736
Máté evangyélioma 4

37
 Figyelemreméltó, hogy ebben Máté, Márk és Lukács sem ért
teljesen egyet. Ugyanis Máté szerint: ”Ez amaz én szerelmes
fiam, a kiben én gyönyörködöm.”.
Márk pedig: ”Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyö-
nyörködöm.”
Lukács egy harmadik verziót állít: ”Te vagy amaz én szerel-
mes Fiam, te benned gyönyörködöm”.
Valójában mi hangzott hát el? Kinek higgyünk?
A kérdés eldöntéséhez segítségünkre van egy másik szöveg-
részlet:
28. Atyám, dicsõítsd meg a te ne- 29. A sokaság azért, a mely
vedet! Szózat jöve azért az ég- ott állt és hallotta vala, azt
bõl: Meg is dicsõítettem, és újra mondá, hogy mennydörgött;
megdicsõítem. mások mondának: Angyal
szólott néki.
*738

Ennyit a szózatról. Hiszen egy másik esetben a Jézus körül

lévõk hallottak egy hangot. Ezt a hangot a krónikás szózatként
említi, mely azt mondta: ”Meg is dicsõítettem, és újra megdi-
csõítem”.
De...
Mindazok közül, akik jelen voltak és hallották azt a bizonyos
hangot, egyesek azt mondták, hogy mennydörgött. Míg mások
szerint angyal hangja volt.
Nos, a magyarázatok közül az utóbbi két variáció az igaz.
Ugyanis valóban “angyal” — jármû — hangja volt, mely hasonlí-
tott a “mennydörgéshez”. Így mind a kettõ igaz. Csak... A kreált
magyarázat nem az.
Már csak késõbb tették hozzá, hiszen valahogy csak értel-
mezni kellett ezt a hangot! Ugye?
Eszerint, ez a hang nem lehetett más, mint — szózat. Mely
ezt meg ezt mondta.
Az efféle magyarázatok és értelmezések nagyon erõsen torzí-
tották a Biblia szövegeinek értelmezését. Hiszen azzal ugyan mit
lehet kezdeni, ha az égbõl egy nagy erejû hang valamit mond?
Az viszont már nagyon is érthetõ, hogy mi volt az a menny-
dörgésszerû hang. Egy “angyal” — jármû — hajtómûveinek a
hangja volt.
*738
János evangyélioma 12

38
 Ha valaki azt kérdezné, hogy ugyan már, az emberek honnan
ismerhették az “angyal” hangját? Onnan, hogy amint arra az
elõzõekben számos alkalommal utaltunk, abban az idõben igen-
csak aktív UFO-tevékenység volt észlelhetõ. Ebbõl csak egy példa:
2. Van pedig Jeruzsálemben a Juh 4. Mert idõnként angyal szál-
kapunál egy tó, a melyet héberül la a tóra, és felzavará a vi-
Bethesdának neveznek. Öt tor- zet: a ki tehát elõször lépett bele
nácza van. a víz felzavarása után, meggyó-
3. Ezekben feküvék a betegek, gyult, akárminémû betegségben
vakok, sánták, aszkórosok nagy volt.
*739
sokasága, várva a víznek megmoz-
dulását.
Az emberek abban az idõben gyakran láttak “angyalt”. Adott
esetben is. Így az azt kísérõ hangot is jól ismerték már. Akár-
csak mi is napjainkban, mondjuk a vadászgépek hangját.
Azt, hogy mit kerestek ott a misszionáriusok jármûvei, ké-
sõbb fogjuk tárgyalni.
Térjünk hát vissza e kis kitérõ után Jézushoz.
Az kiderült, hogy mikor õ kinn volt a Jordán folyónál, egy han-
got lehetett a magasból hallani, mely mennydörgésszerû volt.
Egy jármû hangja volt ez, mely õt elvitte. Hiszen a szövegek
is megjegyzik, hogy nem magától ment, hanem vitték.
Annak most nem sok értelme lenne, hogy azt találgassuk, a
misszionáriusok milyen módon valósították meg mindezt. Azért
nincs értelme, mivel nem ismerjük a technológiájukat. Csak azt
tudjuk, hogy összehasonlíthatatlanul fejlettebb, mint a miénk.
Ezért lépjünk tovább. És lássuk inkább azt, hova is vitték Jé-
zust?
13. És ott volt a pusztában negyven állatokkal vala együtt; és az angya-
napig kísértetve a Sátántól, és a vad lok szolgálnak vala néki.
*740

Az angyalokról tudjuk azt, hogy gyakran jelentenek fegyve-

res személyeket is. Leegyszerûsítve úgy mondhatnánk, misz-
szionárius katonákat.
“Vad állatokkal” már találkoztunk Dániel könyvében. Ezek
olyan szerkezetek, melyek harci eszközök. Mozognak, ezért
nevezik a szövegek õket állatoknak. Csak azért a “vad” jelzõ,
mert egyik ismert állatfajhoz sem hasonlítanak külsejükben.
Álljon itt erre egy másik példa:
21. Mert így szól az Úr Isten: vadállatot és döghalált bocsá-
Mennyivel inkább, ha e négy nehéz tom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak
ítéletemet: a fegyvert, éhséget, belõle embert és barmot!
*741

*739 *741
János evangyélioma 5 Ezékiel könyve 14
*740
Márk evangyélioma 1

39
 Azt már a korábbiakból megtudtuk, hogy a misszionáriusok-
nak közük volt Jeruzsálem ostromához, sõt annak lerombolá-
sához is.
Elég nehéz azonban elképzelni azt a képet, hogy az “Úr” fegy-
vert vet be Jeruzsálem ostromakor, sõt a misszionáriusok sze-
mélyesen harcolnak. Aztán meg a semmibõl farkasok, oroszlá-
nok meg más egyéb ragadozók — vadállatok — jelennek meg.
Ez butaság.
Az viszont, hogy Jeruzsálem ostromakor a misszionáriusok
harci jármûveket — ”vad állatokat” — vetettek be, az már sok-
kal logikusabb.
Ugyanilyen nehéz, sõt még nehezebb elképzelni azt a képet,
hogy Jézus csak úgy “üldögélt” a pusztában. Körülötte ragado-
zók “sétálgattak” és fehér ruhájú szárnyas alakok röpködtek.
Ez a naivitás felsõ foka lenne. Helyette sokkal egyszerûbb és
kézenfekvõbb a magyarázat.
Jézust a misszionáriu-
sok olyan helyre vitték,
ahol különbözõ harci jár-
mûveket és “katonákat”
látott.
Na, vajon ha napjaink-
ban ezt látnánk, hogyan
neveznénk azt a helyet,
ahol harci jármûvek és ka-
tonák vannak?
Katonai támaszpont...
25. ábra
A mellékelt fotón a hát-
”...És ott vala a pusztában vad
térben láthatók azok a
állatokkal együtt; és angyalok
szolgáltak neki...” ”vad állatok”, vagy ahogy
Dániel nevezte õket —
”fenevadak”. Az elõtérben pedig egy ”angyal” látható.
Legalábbis egy több ezer évvel ezelõtt élt ember szemén
keresztül nézve...
Sõt, még az is mindjárt érthetõ lesz, hogy egyes “angyalok”
miért szolgáltak Jézusnak.
2. És mikor negyven nap és negy- 2. ...És nem evék semmit azokban
ven éjjel böjtölt vala, végre a napokban; de mikor azok elmúl-
megéhezék. tak, végre megéhezék.
*742 *743

Hoppá!...
*742 *743
Máté evangyélioma 4 Lukács evangyélioma 4

40
 Azt hittük korábban, hogy vallási okokból nem evett semmit.
De a szövegek szerint akkor kezdett el csak enni, mikor “vég-
re megéhezett”. Ebbõl az derül ki, hogy nem azért nem evett,
mert nem akart enni. Sokkal inkább azért, mert vagy nem volt
étvágya, vagy... Nem ehetett...
És itt most térjünk vissza Mózeshez.
Megtudtuk róla azt, hogy azért nem evett negyven napig, mert
valamilyen sebészeti beavatkozást hajtottak végre rajta. Ezért,
míg teljesen fel nem épült, addig infúzióval táplálták. Így sem
vízre, sem élelemre nem volt szüksége.
Ugyanez történt Jézussal is...
Miután a támaszpontra vitték, ahol páncélozott jármûveket
látott, és azok körül katonák nyüzsögtek, valamilyen mûtétet
végeztek el rajta.
Ennek következtében közvetlenül utána nem ehetett. Késõbb
pedig nem volt étvágya. Ezért õt is, akárcsak sokkal korábban
Mózest, infúzióval táplálták.
Idõvel azonban, ahogy gyógyult, egyre jobban érezte magát.
A gyógyulás biztos jeleként megjött az étvágya...
Ez a “mûtét” mindenképpen összefüggésben állt késõbbi kül-
detésével.
Az “angyalok”, akik egész idõ alatt, míg lábadozott, szolgál-
ták õt — a medikus személyzet...
Ma úgy mondanánk, hogy nõvérek, ápolók, orvosok.
Ahogy jobban lett, és megjött az étvágya, ezt jelentették...
Hogy kinek? A biztonsági szolgálat fõnökének... Hiszen az ügy
hordereje miatt az személyesen foglalkozott a kérdéssel.
Nem harmad- vagy negyedrangú tiszt foglalkozott Jézussal,
hanem maga — a biztonsági szolgálat fõnöke. Akit olyan na-
gyon nem szeretünk.
De ugyan ki szereti azt, aki bármilyen eszközzel él, csak-
hogy megvédje az õrá bízott személyek biztonságát? Aki min-
denben kételkedik és mindenkiben ellenséget lát?
Ugyanis mikor Jézus jobban lett és felépült a mûtétbõl, el-
kezdõdhetett... Az alkalmassági vizsgálat és a kiképzés...

41
 Amikor elvitték õt a bázisra, ott minden bizonnyal közölték
vele, hogy valójában kicsoda is. Hiszen Mária csak biológiailag,
de nem genetikailag az anyja.
23. És monda nékik: Ti innét alól va- gyok; ti e világból valók vagytok, én
lók vagytok, én onnét felül való va- nem vagyok e világból való.
*744
Ráébresztették, hogy õ csak félig földi ember...
36. Felele Jézus: Az én orszá- gom nem e világból való...
*745

Egy másik lakott világ az otthona. Valahol a távoli koz-

moszban...
A mûtét következtében pedig valószínûleg valamivel több lett.
Másképp ezt nehéz kifejezni. Bizonyára valamilyen plusz ké-
pességekkel ruházták õt fel a mûtét segítségével. A jövõben
ezekre szüksége lehet majd...
Nos, a misszionáriusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus
mindezeket hogyan dolgozza fel magában. Hiszen õk olyan esz-
közök, tudás és képességek birtokába kívánták õt juttatni, me-
lyeket akár rosszra, sõt, talán ellenük is felhasználhat.
Ezért mindenképp meg kellett gyõzõdniük arról, hogy Jézus-
nak nem szállt-e fejébe a dicsõség.
Ezt pedig nem tehették másképp, mint hogy alkalmassági
tesztnek vetik alá.
Az elsõ buktató arra volt hivatott választ adni, hogy Jézus
nem vált-e túlontúl önelégültté?
3. És hozzámenvén a kisértõ, mondd, hogy e kövek változza-
monda néki: Ha Isten fia vagy, nak kenyerekké.
*746

Azonban õ erre helyesen reagált:

4. Õ pedig felelvén, monda: Meg van ber, hanem minden ígével, a mely
írva: Nemcsak kenyérrel él az em- Istennek szájából származik.

Ezt másik próba követte: *747

5. Ekkor vivé õt az ördög a szent lom tetejére.

*748
városba, és odahelyezé a temp-

Majd János Mennyei jelenések könyvébõl kiderül, hogy a

szent városon egy igencsak nagy méretû jármûvet kell érteni.
6. És monda néki: Ha Isten fia parancsol felõled, és kézen hor-
vagy, vesd alá magadat; mert doznak téged, hogy meg ne üsd
meg van írva: Az õ angyalainak lábadat a kõbe.
*749

*744 *746,*747,*748,*749
János evangyélioma 8 Máté evangyélioma 4
*745
János evangyélioma 18

42
 Ha Jézus öntelt, beképzelt lett volna, hogy õ “Isten fia”, ak-
kor bizony leugrott volna. És... Szétzúzta volna magát. Ezzel
megbukott volna a vizsgán.
Helyette megint csak helyesen viselkedett.
7. Monda néki Jézus: Viszont a te Istenedet.
*750
meg van írva: Ne kisértsd az Urat,
Ezután Jézusra egy még nagyobb hatást keltõ teszt követke-
zett.
Felszálltak vele egy jármû fedélzetére. Ez felemelkedett, és
nagy területet repült be. Mindez éjszaka történt.
Ahogy elrepültek a városok felett, alant tábortüzek, fáklyák,
fények ezrei látszottak.
Közben egyfolytában figyelték Jézust.
Mondanunk sem kell, hogy õt lenyûgözte a látvány.
Ekkor jött a következõ “teszt”, mely azt volt hivatott kideríte-
ni, hogy Jézus nem hatalomvágyó és kapzsi-e? Hiszen ha az,
akkor mindazokat az eszközöket és plusz képességeket, me-
lyeket a misszionáriusoktól kapott, a hatalom megszerzésére
fordíthatja...
8. Ismét vivé õt az ördög egy igen 9. És monda néki: Mindezeket né-
magas hegyre, és megmutatá néki ked adom, ha leborulva imádsz
a világ minden országát és azok di- engem.
*751
csõségét,

A feltett kérdésre Jézus a következõképp reagált:

10. Ekkor monda néki Jézus: Eredj Urat, a te Istenedet imádd, és
el Sátán, mert meg van írva: Az csak néki szolgálj.
*752

Bebizonyosodott, hogy Jézus megfelel.

A teszt véget ért.
13. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tõle...
*753

Az a személy, aki “vizsgáztatta”, mivel a “vizsga” véget ért,

elment.
11. Ekkor elhagyá õt az ördög. És szolgálnak vala néki.
*754
ímé angyalok jövének hozzá és

Helyébe most már más “angyalok” jöttek, akik a kiképzését

kezdték el...
Korábban ezek az “angyalok” természetesen nem azért nem
jöttek Jézushoz, mert féltek az “ördögtõl”. Hanem azért, mert

*750,*751,*752,*754 *753
Máté evangyélioma 4 Lukács evangyélioma 4

43
vártak a teszt eredményére. Hiszen a továbbiak azon múlottak,
hogyan “vizsgázik” a kiszemelt személy.
Miután az ”átment” a vizsgán, kezdõdhetett a küldetésre való
felkészítés.
Ennek során tanították õt:
28. Monda azért nékik Jézus: Mi- szem magamtól, hanem a mint
kor felemelitek az embernek Fiát, az Atya tanított (a bázison!)
akkor megismeritek, hogy én va- engem, úgy szólok.
*755
gyok és semmit sem cselek-

Pontos instrukciókat is kapott:

49. Mert én nem magamtól szóltam;
hanem az Atya, a ki küldött en-
gem, õ parancsolta nékem,
hogy mit mondjak és mit be-
széljek (vagyis pontos paran-
csokat, utasításokat kapott az-
zal kapcsolatban, hogy mit
mondjon!).
*756

Arról, hogy még mi történt ott vele, természetesen mélyen

hallgatott. Mert titokban kellett tartania mindazt, amit ott látott
és tapasztalt.
Nos, azt tudjuk, hogy Jézust elvitték valahova. De van-e nyo-
ma annak a szövegekben, hogy visszahozták?
Igen, van!
16. A nép, a mely sötétségben ül dikálni, és ezt mondani: Térjetek
vala, láta nagy világosságot... meg, mert elközelgetett a meny-
17. Ettõl fogva kezde Jézus pré- nyeknek országa.
*757

A misszionáriusok jármûvükön visszahozták Jézust. Mindezt

tették éjszaka, hogy a történteknek ne legyen szemtanúja. Azon-
ban minden óvatosságuk ellenére akadtak olyanok, akik látták
azt a “nagy világosságot”.
Attól a pillanattól fogva, ahogy Jézus visszatért, pontosabban
visszahozták õt, gyökeresen megváltozott.
A korábbi egyszerû ácsmester prédikálni kezdett. Teljesen
más ember lett.
Sokan azok közül, akik korábban ismerték õt, az ácsmestert,
sehogyan sem értették, mi történt vele:
54. És hazájába érve, tanítja vala ják vala: Honnét van ebben ez a böl-
õket az õ zsinagógájukban, annyi- csesség és az erõk?
*758
ra, hogy álmélkodnak és ezt mond-

Amikor mindezek Jézussal megtörténtek, harmincéves volt:

23. Maga Jézus pedig mintegy tanítani kezdett...
*759
harmincz esztendõs volt, mikor

*755 *758
János evangyélioma 8 Máté evangyélioma 13
*756 *759
János evangyélioma 12 Lukács evangyélioma 3
*757
Máté evangyélioma 4
44
 Foglaljuk röviden össze a fentieket.
Jézus harmicéves koráig egyszerû ácsmester. Mivel még hat
testvére volt, ezért besegített “apjának” a család eltartásába. Õ
is, mint sokan mások, élte a középszerûek eseménytelen éle-
tét.
Amikor Keresztelõ János a közelben prédikált és keresztelt,
Jézus is kíváncsi lett rá. Elment hát sok más emberrel együtt a
Jordán folyóhoz, ahol János térített.
A misszionáriusok persze egész idõ alatt figyelemmel kísér-
ték õt.
Most ez az alkalom nagyon jó lehetõségként kínálkozott, hogy
immár kapcsolatba lépjenek vele és elvigyék valahova, az egyik
támaszpontjukra.
Azt, hogy mi történt ott vele, természetesen csak Jézus el-
mondásából tudjuk.
Ahová vitték, ott “vad állatokat” — harci jármûveket, és an-
gyalokat — “katonákat” látott.
Nyilván ott elmondták neki, hogy a fogantatása nem földi ere-
detû, és õ valóban csak látszólag földi ember, félig az “Isten”
fia, mármint a misszionáriusoké.
Közölték vele, hogy ha vállalja, akkor történelemformáló kül-
detéssel bízzák meg.
A küldetéshez azonban “fel kellett õt készíteni”. Ezért vala-
milyen mûtéti beavatkozást hajtottak végre rajta. Milyet és mi
célból, nem tudjuk. Errõl Jézus mélyen hallgatott.
A beavatkozás nyomán negyven napig nem evett és nem ivott.
A bázison infúzióval táplálták.
A személyzet — “angyalok”, valóban gondját viselte, ellátta,
“szolgált neki”.
A mûtét elvégzése után mintegy negyven nappal Jézus már
voltaképpen felépült. Ennek legbiztosabb jele, hogy megjött
az étvágya.
A már lábadozó kiválasztottat személyesen maga a misszio-
nárius biztonsági szolgálat fönöke vizsgáztatta. Ugyanis túl nagy
volt a tét, és õ meg kívánt arról gyõzõdni, hogy valóban megfe-
lelõ személynek adnak-e hatalmat és tudást.
Ezért “kísértette meg” — próbára tette.

45
 Kiderült, hogy a kiválasztottjuk megfelelõ személy arra, hogy
a küldetést teljesítse. Miután kiállta a próbákat, jöhetett a kül-
detésre való felkészítés. Ennek részleteirõl Jézus természet-
szerûleg újra csak hallgat.
De felmerül egy nagyon fontos kérdés. Éspedig: mi van ak-
kor, ha Jézus valamilyen oknál fogva alkalmatlanná válik a kül-
detésre?
Vajon a grandiózus Terv ekkor kudarcba fulladt volna?
Nem valószínû. Ugyanis a misszionáriusok ezt a lehetõséget
is elõre bekalkulálták terveikbe. Minden bizonnyal nem Jézus
volt az egyetlen, aki a misszionáriusok beavatkozásának kö-
szönhetõen fogant. Arra az esetre, ha õ a teszteken elbukik,
valószínûleg voltak más tartalékjelöltek is. Ugyanis a Terv si-
kere vagy kudarca nem múlhatott csak egyetlen személyen.
Erre utal az a mozzanat is, ahol a misszionáriusok korábban
Keresztelõ Jánossal, a “pusztában találkoztak”. Ugyanis nem
adták meg Jánosnak Jézus “koordinátáit.” Hogy õ az, aki majd
a küldetést beteljesíti.
Azért nem, mert nem tudhatták elõre, hogy alkalmas lesz-e
rá.
Ugyanis ha elõre megmondják Jánosnak, hogy a Názáreti Má-
riának és férjének, Józsefnek, aki ács, Jézus nevezetû “fia” a
küldött, akkor mi lett volna, ha közben megváltozik a “küldött”
személye. És Jézus helyett egy “tartalékszemély” mellett dön-
tenek?
Ezért inkább meghagyták maguknak a választás lehetõségét.
Hogy miért nem tudunk ezekrõl a személyekrõl? Hát azért
nem, mert mikor Jézus a küldetését eredményesen teljesítet-
te, õk immár jelentéktelenekké váltak. Hiszen mindenki vele
és “csodatételeivel” foglalkozott...
Ne gondoljuk azonban, hogy õk az ismeretlenség homályába
vesztek. Hiszen ha már a misszionáriusok erõfeszítéseket tet-
tek azért, hogy abban a régióban, ahol Jézus is született, mes-
terséges fogantatás nyomán más személyek is világrajöjjenek,
akkor nekik is fontos szerepet szántak.
Õk is részei voltak a Tervnek.

46
 Mikor Jézust a légi támaszponton felkészítették a küldetés-
re, ennek során közölték vele, hogy kik ezek a személyek...
Õ pontosan tudta...
16. Nem e világból valók, a vagyok.
*760
mint hogy én sem e világból

Mikor visszatért a “pusztából”, immár célirányosan vette fel

velük a kapcsolatot. Õk lettek a... tanítványok...
A Csapat...

*760
János evangyélioma 17

47
 A CSAPAT

Miután Jézus visszatért a pusztából, elkezdte toborozni a

”tanítványokat”.
18. Mikor pedig a galileai tenger mel-
lett jár vala Jézus, láta két testvért,
Simont, a kit Péternek neveznek, és
Andrást az õ testvérét, a mint a ten-
gerbe hálót vetnek vala; mert halá-
szok valának.
19. És monda nékik: Kövessetek en-
gem, és azt mívelem, hogy embere-
ket halásszatok.
20. Azok pedig azonnal otthagyván
a hálókat, követék õt.
21. És onnan tovább menve, láta
más két testvért, Jakabot a Zebe-
deus fiát, és Jánost amannak test-
vérét, a mint a hajóban atyjukkal Ze-
bedeussal a hálóikat kötözgetik
vala; és hívá õket.
22. Azok pedig azonnal otthagyván
a hajót és atyjukat, követék õt.
*761
9. És mikor Jézus onnét tovább mé-
ne, láta egy embert ülni a vámsze-
dõ helyen, a kinek Máté volt a ne-
ve, és monda néki: Kövess engem!
És az felkelvén, követé õt.
*762

Az egészben az a furcsa, hogy ezek az emberek, csak “úgy”,

Jézus elsõ szavára otthagytak mindent, és követték õt.
De még furcsább, hogy Jézus miért választotta éppen õket.
Talán szinpatikusabbak voltak számára mint mások? Milyen
megfontolás alapján döntött mellettük?
Olyan benyomása alakul ki az embernek, mintha azonnal fel-
ismerték volna egymást. De ne gondoljuk, hogy korábban vala-
ha is találkoztak. A késõbbi “tanítványok” nem tudhatták, ho-
gyan fog kinézni majd az, aki jön.
Egy példával szemléltetném mindezt. Tegyük fel, hogy egy
állam úgy dönt, hogy egy másik állam területére egy kis csapa-
tot “dob” le. A csapat elé feladatokat tûznek ki. De a toborzás-
kor az ország legkülönbözõbb részeiben élõ egyénekbõl állítják
össze azt. Így egyikük sem ismerheti a másikat.
Miután kiképzésben részesítik õket, külön-kölön ejtõernyõs
ugrással ledobják a célország területe fölött.
Miután a különítmény összes tagja eljutott a célországba, ahol
elõre meghatározott helyen kell tartózkodniuk, ledobják a csa-
pat vezetõjét is.
Természetesen elõbb közlik vele, hogy hány tagja van a cso-
portnak. Megkapja a kitûzött feladatokat. És tegyük fel, hogy
megmutatják neki a csapat többi tagjának a ”fényképét” is.

*761 *762
Máté evangyélioma 4 Máté evangyélioma 9

48
 De ha nem áll rendelkezésre róluk ”fénykép”, akkor majd
hogyan ismerik fel egymást?
Emlékezzünk vissza Illés történetére, ahol egy asszony búj-
tatta õt el egy Sarepta nevezetû városban.
Az asszony tudta, hogy egy férfi jönni fog, akit el kell rejte-
nie. De mirõl ismeri fel? Egy jelszóról.
A kémtörténetekbõl jól ismert az a mozzanat, amikor két ügy-
nök, aki korábban soha egymást nem látta, felveszi a kapcsola-
tot. Éspedig úgy, hogy az egyik egy viszonylag semmitmondó
kérdést tesz fel, mely mindig egy kicsit furcsa. Ha véletlenül az
ügynök hibázna, és nem a megfelelõ személynek tenné fel a
kérdést, nincs semmi baj. Legfeljebb nem a várt választ kapja.
De ha mégis a várt válasz jön, akkor erre egy elõre meghatá-
rozott feleletet kell adnia. Ha minden “klappol”, akkor a másik
személy az, akivel kapcsolatba kell lépnie.
Igaz volt ez Illésre és a Sareptában élõ asszonyra, és igaz...
Jézusra és “tanítványaira” is.
Korábban említettük, hogy a misszionáriusok “ügyködése”
nyomán több gyermek is fogant a régióban. Egyfajta csapat. Ti-
zenketten voltak. A tervek szerint, ha Jézus megfelel a tesz-
ten, amit a támaszponton végeztek el, akkor õ lesz a vezetõ-
jük.
A misszionáriusok mindegyikükkel felvették a kapcsolatot.
Természetesen a ”tizenkettõvel” csak korlátozott mennyiségû
információt közöltek. Azt, hogy kik. Mi a feladatuk. És mirõl
fogják felismerni a “parancsnokot”.
Jézussal ellenben természetesen mindezeken kívül közöl-
ték azt, hogy kik a csoportjának a tagjai. Mi a nevük, és hol
élnek.
Mindezeknek alapján, mikor visszatért a támaszpontról, im-
már célirányosan kezdte õket keresni.
Mikor a galileai tenger mellett megtalálta Pétert és Andrást,
akik halászok voltak, és megbizonyosodott, hogy minden “stim-
mel”, hozzájuk lépett, és azt mondta: ”Kövessetek engem, és
én azt mívelem, hogy embereket halásszatok.”

49
 Ugye, a mondat egy kicsit furcsa? Ha tévedett volna, és nem a
két testvér a célszemély, akkor azok visszakérdeztek volna:
Mi? Hogyhogy embereket halásszunk?
Nem történt volna semmi különös, és Jézus meggyõzõdött
volna, hogy nem azok, akiket keres.
Péter és András azonban nem hogy értetlenkedve visszakér-
dezett, hanem mintegy parancsnak engedelmeskedve, minde-
nüket hátrahagyva “követték õt”.
Erre persze lehet mondani, hogy hipnotizálta õket, vagy meg-
szállta õket a “Szent Lélek”. De ebben az esetben nem kap-
nánk magyarázatot arra, hogy miért pont õket.
Ugyanez igaz Mátéra is, aki vámszedõ volt, és a munkáját
végezte, mikor Jézus megjelent. A felszólításra, hogy kövesse
õt, az otthagyta munkáját, vagyonát, családját.
Jakab és János szintúgy mindenüket hátrahagyva, gondolko-
zás nélkül követték õt. Cseppet sem haboztak a családjukat is
elhagyni.
Furcsa...
Hipnotizálás? Mert ember “józan ésszel” nem tesz ilyet. Nem
hagyja a vagyonát és családját, csak mert valaki valamit mon-
dott neki.
Mindennek azonban semmi köze a hipnózishoz, és egyéb
vallási körítésekhez.
Õk ugyanúgy nem kötõdtek a biológiai szüleikhez, akárcsak
Jézus.
3. És elfogyván a bor, a Jézus zöm nékem te hozzád, oh
anyja monda néki: Nincs boruk. asszony? Nem jött még el az én
4. Monda néki Jézus: Mi kö- órám.
*763

Azért követték gondolkozás nélkül azt a személyt, aki oda-

ment hozzájuk és valami furcsát mondott, mert felismerték. Õ
a Parancsnok!
Korábban utasítást kaptak arra, hogy jön majd egy férfi, aki ha
majd ezt meg ezt mondja, akkor õt azonnal követniük kell.
Ezek tizenketten, akiket Jézus apostoloknak nevez, szintén
csak félig voltak földi emberek.

*763
János evangyélioma 2

50
 Elõrebocsátom, hogy az “apostol” szó nem földi nyelven van.
Minden bizonnyal a misszionáriusok nyelvén jelent valamit. De
majd késõbb látni fogjuk.
Nos, mikor összeállt a Csapat, következett a Terv következõ
része.
Ugyanis nyilvánvaló, hogy Jézust nemcsak ez a tizenkét sze-
mély követte. Voltak más követõi is. Esetleg több tucatnyian.
Ebbõl a több tucatnyi emberbõl került ki az a tizenkettõ, az
apostolok, akiket Jézus majd aprólékosan beavat a Terv rész-
leteibe.
Nyilvánvaló, hogy semmiképpen sem csúszhatott hiba a “szá-
mításokba”. Hiszen ha véletlenül a beavatottak közé egy “ci-
vil” kerül, abból nagy baj lehetett volna. Ebben az esetben az
egész Terv kudarcba fulladt volna.
Nos, mielõtt Jézus kiválasztotta a tizenkettõt, hátra volt még
egy nagyon fontos lépés:
12. És lõn azokban a napokban, ki- 14. Simont, a kit Péternek is ne-
méne a hegyre imádkozni, és veze, és Andrást, annak testvé-
az éjszakát az Istenhez való rét, Jakabot és Jánost, Filepet
imádkozásban tölté el. és Bertalant,
13. És mikor megvirrada, elõ- 15. Mátét és Tamást, Jakabot,
szólítá az õ tanítványait és ki- az Alfeus fiát, és Simont, a ki Ze-
választa azok közül tizen- lotesnek nevezteték,
kettõt, a kiket apostoloknak is 16. Júdást, a Jakab fiát és Iska-
neveze: riotes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
*764

Innen eléggé egyértelmû, hogy Jézus elment valahova, állító-

lag imádkozni. Miután visszatért, kiválasztotta a tizenkettõt. Aki-
ket késõbb beavatott a Terv részleteibe.
Csak egy kérdés merül fel. Ugyan miért kellett Jézusnak el-
mennie a hegyre imádkozni? Hiszen imádkozhatott volna mond-
juk egy házban is, ahol (hogy ne zavarják imájában) magára
zárhatta volna az ajtót.
De imádkozhatott volna úgy is, hogy a vele lévõktõl eltávolo-
dik néhány száz méterre, hogy senki ne zavarja.
Õ azonban éjszakára eltûnt a többiek szeme elõl, és reggel
visszatérve választotta ki csak a beavatottakat.
Nem furcsa? A hivatalos magyarázat kissé sántít.
*764
Lukács evangyélioma 6

51
 Még inkább megkérdõjelezi a hivatalos koncepciót a követ-
kezõ szövegrészlet:
31. Monda pedig az Úr: Simon! Si- titeket, hogy megrostáljon,
mon! ímé a Sátán kikért mint a búzát.
*765

Ezek Jézus szavai. Arról szólnak, hogy Sátán kikérte a köve-

tõk neveit, hogy “megrostálja” azokat. Miért?
Nos, Jézus összetoborozta a Csapatát. Ugyanakkor több tu-
catnyian követték. Mielõtt azonban a tizenkettõt beavatta volna
a Terv részleteibe, elõbb... egyeztetnie kellett a biztonsági szol-
gálat fönökével...
Azzal az ürüggyel, hogy imádkozni megy, Jézus otthagyta
követõit és elment a hegyre. Egész éjszaka oda volt.
Mikor elért az elõre megadott helyre, a várt idõpontban meg-
érkezett egy jármû. Fedélzetén jött a biztonsági szolgálat fõnöke.
Az utasításnak megfelelõen Jézusnak, mielõtt beavatta volna
a részletekbe a tizenkettõt, egyeztetnie kellett vele.
Erre azért volt szükség, hogy egyértelmûen és nagy bizton-
sággal kizárják a tévedés lehetõségét. Miután a misszionáriu-
sok összevetették a Jézustól kapott neveket és információkat
azokkal, melyekkel rendelkeztek, és azok egyeztek, megad-
ták az engedélyt arra, hogy a tizenkét “tanítványt” beavassa a
Terv részleteibe.
Mikor hajnalodott, a jármû, fedélzetén a biztonsági fõnökkel,
elrepült. Jézus pedig elindult a követõihez.
Reggel visszatért, kiválasztotta a misszionáriusok jóváhagyá-
sával a tizenkettõt. A tévedés eshetõsége immáron ki lett zárva.
Ezután már beavathatta õket a Terv részleteibe.
34. Példázat nélkül pedig nem szól 4. És hogy hová megyek én, tudjá-
vala nékik; maguk közt azonban tok; az útat is tudjátok.
*767
a tanítványoknak mindent
megmagyaráz vala.
*766

Ezek voltak azok a fontos részletek, melyek nem tartoztak

másokra, csak a Csapatra.
10. Mikor pedig egyedül vala, meg-
kérdezék õt a körülötte lévõk a ti-
zenkettõvel együtt a példázat felõl.
11. Õ pedig monda nékik: Néktek
adatott, hogy az Isten orszá-
gának titkát tudjátok, ama kí-
vül levõknek pedig példázatokban
adatnak mindenek.
*768
9. És megkérdék õt az õ tanítvá-
nyai, mondván: Mi lehet e példá-
zat?
10. Õ pedig monda nékik: Néktek
adatott, hogy az Isten orszá-
gának titkait értsétek; egye-
beknek példázatokban...
*769

*765 *767
Lukács evangyélioma 22 János evangyélioma 14
*766,*768 *769
Márk evangyélioma 4 Lukács evangyélioma 8

52
 A titkok információk, melyek Isten országára, egy másik la-
kott világra vonatkoztak. Ezeket Jézus mások elõtt a legszigo-
rúbb titokban tartotta. Csak a legszûkebb körben fedte fel azokat.
Ennek köszönhetõen olyan dolgokat láthattak, melyeket má-
sok nem. Mondjuk egy szuperfejlett civilizáció mûszaki esz-
közeit:
23. És a tanítványokhoz fordulván 24. Mert mondom néktek, hogy sok
monda õ magoknak: Boldog sze- próféta és király kívánta látni, a
mek, a melyek látják azokat, a me- miket ti láttok, de nem látták;
lyeket ti láttok. és hallani, a miket ti hallo-
tok, de nem hallották.
*770

Jézus úgy viselkedett, mint a Csapat parancsnoka. Mert való-

jában az is volt.
1. És lõn, mikor elvégezé Jézus a ti- tást, elméne onnan, hagy tanítson
zenkét tanítványának adott utasí- és prédikáljon azoknak városaiban.
*771

Azaz utasításokat — parancsokat osztogatott. Akárcsak egy

parancsnok.
Arra vonatkozólag is találunk utalásokat, hogy ezek “tizen-
ketten” csak félig voltak földi emberek:
20. Mert nem ti vagytok, a kik lelke az, a ki szól ti bennetek.
szóltok, hanem a ti Atyátoknak
*772

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy Jézus az “Urat” úgy

emlegeti, mint az atyját — az Atyát.
Balgaság lenne azt feltételezni, hogy a földi apjukra gondol.
Hiszen így az egész kijelentésnek semmi értelme nem volna.
De ha valóban az Atyáról — a misszionáriusokról — van szó,
akkor minden érthetõvé válik. Mert az õ “atyjuk”, szintén a misz-
szionáriusok voltak.
19. Ha e világból volnátok, a világ nem e világból valók (már-
szeretné azt, a mi az övé; de mi- mint a tanítványok), a mint hogy
velhogy nem vagytok e vi- én sem e világból vagyok.
lágból, hanem én választottalak ki
*774
magamnak titeket e világból, azért
gyûlöl titeket a világ. *773
16. Nem e világból valók, a
14. Én a te igédet nékik adtam; és a mint hogy én sem e világból
világ gyûlölte õket, mivelhogy vagyok.
(*760)

*770 *773
Lukács evangyélioma 10 János evangyélioma 15
*771 *774, (*760)
Máté evangyélioma 11 János evangyélioma 17
*772
Máté evangyélioma 10
53
 A szöveg, Jézus szavai, önmagukért beszélnek. A tanítvá-
nyairól, az apostolokról azt mondja, hogy akárcsak õ, azok sem
e földi világból valók...
Õk mindannyian egy csapathoz tartoztak. Feladatuk volt, me-
lyet el kellett végezniük. Mikor Jézus beavatta õket a Terv rész-
leteibe, akkor közölte velük mindazokat a célkitûzéseket, me-
lyek a jövõbeli eseményekre vonatkoztak.
23. Ti pedig vigyázzatok; íme tek mindent.
elõre megmondottam nék-
*775

De ne higgyük, hogy a Terv végrehajtásában csak ez a tizen-

két személy és a Parancsnok vett részt. Õk voltak a Mag. A
kulisszatitkok látható része — a jéghegy csúcsa.
Ugyanis a háttérbõl egy egész hálózaton keresztül, melynek
sok tagja lehetett, a misszionáriusok irányították az eseménye-
ket. Ez volt az a szürke, arctalan szervezet, mely minden esz-
közével elõsegítette a Mag — a Csapat tevékenységét.
A késõbbiekben mindez többször is igazolódni fog. Hiszen
kiderül majd, hogy a “csodák” mögött egyrészt igen komoly
technikai háttér, másrészt egy még komolyabb ügynöki háló-
zat állt.
De felmerül itt minden bizonnyal egy másik fontos kérdés is.
Ugyanis a kedves olvasó most jogosan kérdezhetné, hogy ha
mindannyian egy csapathoz tartoztak, és csak félig voltak földi
emberek, akkor hogyan lehetséges, hogy Iskariotes Júdás elá-
rulta Jézust, más szavakkal a Csapat parancsnokát?
A választ erre megint csak valamivel késõbb adjuk meg. Most
egyelõre csak annyit, hogy ez nem árulás volt, hanem a Terv
által számára elõírt szerep. Mely nagyon is hálátlan volt.
Foglaljuk hát össze röviden mindazt, amit idáig megtudtunk.
A misszionáriusok beavatkozásának következtében legalább
tizenhárman születtek. Minden bizonnyal õk valamiben többek
voltak egy átlagos embernél. Mert különben nem lett volna szük-
ség a mesterséges megtermékenyítésre.
Ezek a személyek, akik csak félig voltak földi emberek, a
térség különbözõ városaiban és lakott településein látták meg
a napvilágot. Nyilván nem ugyanazon idõpontban.
Nem ismerték, nem is ismerhették egymást. Mindannyian az
átlagemberek életét élték. Ki ácsmester, ki halász, ki pedig
vámszedõ volt.
*775
Márk evangyélioma 13

54
 Ám a misszionáriusok pontosan tudták, hogy kik azok, akik
nekik köszönhetõen fogantak és születtek meg.
Mikor Jézust elvitték a légitámaszpontra, a küldetésre való fel-
készítés során közölték vele azon személyek neveit és feltalá-
lási helyét, akik majdan a csapatába tartoznak. Jézus azt is meg-
tudta, hogy ezek szintén ugyanúgy félemberek, akárcsak õ.
Azt is közölték vele, hogy hogyan kell megszólítania õket —
mi a jelszó. Azok ugyanis arról ismerik majd fel, hogy õ a Pa-
rancsnok. Ezután feltétel nélkül engedelmeskednek neki.
Korábban a misszionáriusok nyilván mindegyikkel a tizen-
kettõ közül felvették valamilyen módon a kapcsolatot. Ekkor
csak annyi információt közöltek velük, amennyi feltétlenül szük-
séges volt.
Így hát Jézus elindult összetoborozni csapatát. Természete-
sen akadtak más követõi is.
Mikor mindannyian együtt voltak, Jézus egy egész éjszakára
eltûnt a szemük elõl. Állítólag elment imádkozni.
Pedig valójában távol a kíváncsiskodó szemektõl, fogadta a
misszionáriusok jármûvét, és a fedélzetén érkezõ biztonsági
fõnököt. Az azért jött, hogy “megrostálja” — kiválogassa,
ellenõrizze — azok adatait, akiket Jézus a tizenkettõ között
megnevezett.
Az ellenõrzés eredménye pozitív lett. Minden adat egyezett.
A tévedés lehetõségét egyértelmûen kizárták. Így hát megkap-
ta a misszionáriusok engedélyét ahhoz, hogy az “apostolokat”
beavassa a Terv részleteibe.
Amikor a jármû elrepült, Jézus visszatért a követõihez és
kiválasztotta a tizenkettõt.
Immár együtt volt a Csapat, a Mag, melyre az elkövetkezen-
dõkben sok feladat várt.

55
 KISLÁNYKA, KELJ FEL!

Akkor most lássuk Jézus “csodatételeit”. Kiderül, hogy mind-

egyik elõre gondosan megtervezett volt és csak egy célt — a
Terv megvalósulását szolgálta.
35. Mikor még beszél vala, odajö- küldvén valamennyit, maga mellé
vének a zsinagóga fejétõl, mond- vevé a gyermeknek atyját és anyját
ván: Leányod meghalt; mit fárasz- és a vele levõket (tehát egy szûk
tod tovább a Mestert? csoportot), és beméne oda, a hol
36. Jézus pedig, a mint hallá a be- a gyermek fekszik vala.
szédet, a mit mondanak vala, azon- 41. És megfogván a gyermeknek ke-
nal monda a zsinagóga fejének: Ne zét, monda néki: Talitha, kúmi; a
félj, csak higyj. mi megmagyarázva azt teszi: Leány-
37. És senkinek sem engedé, hogy ka, néked mondom, kelj föl.
vele menjen, csak Péternek és 42. És a leányka azonnal fölkele és
Jakabnak és Jánosnak, a Jakab jár vala. Mert tizenkét esztendõs
testvérének. vala. És nagy csodálkozással cso-
38. És méne a zsinagóga fejének há- dálkozának.
zához, és látá a zûrzavart, a sok sí- 43. Õ pedig erõsen megpa-
ránkozót és jajgatót. rancsolá nékik, hogy ezt
39. És bemenvén, monda nékik: senki meg ne tudja (Megint,
Mit zavarogtok és sírtok? A gyer- valami olyat cselekedett, aminek
mek nem halt meg, hanem alszik. nem volt szabad kitudódnia). És
40. És nevetik vala õt. Õ pedig ki- mondá, hogy adjanak annak enni.
*776
Ugye, így, ahogy olvassuk, az egész valóban csodának hat.
Hiszen a zsinagóga fejének a lánya meghalt. Legalábbis ezt
hitték róla.
Mikor Jézus elment oda, megfogta a gyerek kezét, és azt mond-
ta: ”Leányka, néked mondom, kelj föl.” Erre a tizenkét éves
kislány azonnal felkelt, és mintha mi sem történt volna, járni
kezdett. Hisz ez csoda! Vagy... mégsem?
Ahhoz, hogy eldöntsük, mi is történt valójában, vizsgáljuk
meg Lukács változatát:
49. Mikor még a szó szájában va- 53. És kineveték õt, tudván,
la, eljöve egy ember a zsinagóga hogy meghalt.
fejének házától, mondván néki: 54. Õ pedig mindenkit kiküld-
Meghalt a leányod; ne fáraszd a vén, és a leányzó kezét megfog-
Mestert! ván, kiálta (e szavakat már a kint-
50. Jézus pedig mikor ezt hallotta, lévõknek mondta, hogy azok azt
felele néki, mondván: Ne félj; csak higgyék, hogy csak ezt csinál-
higyj, és megtartatik. ta), mondván: Leányzó, kelj fel!
51. Bemenvén pedig a házba, senkit 55. És visszatére annak lelke,
nem bocsáta be, csak Pétert, Ja- és azonnal fölkele; és õ paran-
kabot, Jánost és a leányzó atyját és csolá, hogy adjanak néki enni.
anyját. 56. És elálmélkodának annak szü-
52. Sírának pedig mindnyájan, és lei; õ pedig megparancsolá, hogy
gyászolák azt; õ pedig monda: Ne senkinek ne mondják, a mi történt.
sírjatok; nem halt meg, hanem
*777
aluszik.

*776 *777
Márk evangyélioma 5 Lukács evangyélioma 8

56
 Nos, itt szóról szóra szinte ugyanaz van. Kivéve egy mozza-
natot. Jézus, mielõtt bármit is tett volna, mindenkit kiküldött a
helyiségbõl, ahol a kislány feküdt. Így az ott történteknek nem
volt szemtanúja. Senki nem látta, hogy Jézus mit is csinál való-
jában odabenn.
Ahogy ott álltak az ajtón túl, csak azt hallották, hogy Jézus
nagy hangon azt mondja: ”Leányzó, kelj fel!”. Röviddel ezután
kijött a helyiségbõl a kislánnyal együtt, aki mindenki legnagyobb
ámulatára a saját lábán járt. Holott korábban azt hitték róla, hogy
halott. Hiszen nem lehetett a pulzusát kitapintani, a szívhangja
sem volt hallható, és lélegezni sem lélegzett.
Gondolom, nem szükséges ecsetelni, hogy ez a csoda mi-
lyen hatással volt a jelenlévõkre. Többek között a zsinagóga
fejére, e magas rangú vallási vezetõre.
Többet már nem is kételkedett mindabban, amit Jézus mon-
dott. Pedig nem sokkal azelõtt még vitatkozott vele. A csoda
megtette a hatását. Errõl ennyit. Vagy mégsem?
Ugyanis emlékezzünk vissza Illés esetére a sareptai asszony
beteg gyermekével kapcsolatban (*491). Akkor Illés, aki szin-
tén csak félig volt földi ember, fogta a gyermeket és felvitte
magához a ”felházba”. Mit csinált ott? Azt senki nem látta. Csak
a hangját hallották, ahogy jó hangosan mondta: ”Én, Uram, Iste-
nem, térítsd vissza e gyermek lelkét õ belé!”.
Utána lehozta a gyereket, aki láthatóan sokkal jobban lett.
Mindkét történetben az a közös, hogy Illés és Jézus, mielõtt
bármit is tett volna, mindenkit kiküldött a helyiségbõl. Valamit
másoknak nem volt szabad látniuk. Mindketten a szavakat jó
hangosan mondták, hogy a kint lévõk jól hallják, ugyanis nekik
szánták azokat.
Valami olyat tettek ott benn, melyre nem derülhetett fény. Ha
pedig a kedves olvasó vitatná ezt, akkor hadd hozzak fel még
egy hasonló esetet.
Illés kapcsán említettük Elizeust, a szolgáját, aki mindvégig
hûségesen szolgálta õt, míg az egy ”tüzes szekéren” elment az
égbe (*515).
Mikor a jármû Illésért megérkezett, Elizeus már nem volt tu-
datánál. Csak akkor eszmélt fel, mikor már a szerkezet nagy
dübörgés és ”tûz” közepette startolt.

57
 Nos, az alábbi eset kísértetiesen hasonlít mind Jézus, mind
Illés ”csodatettére”:
32. És bement Elizeus a
házba, és ímé a gyermek ott
feküdt halva az õ ágyán.
33. És bement, és bezárta az
ajtót magára és a gyermekre,
és könyörgött az Úrnak.
34. És az ágyra felhágván, a gyer-
mekre feküdt, és az õ száját a
gyermek szájára tevé, szemeit
szemeire, kezeit kezeire, és
ráborult, és megmelegedék a
gyermek teste.
35. Azután felállott, és egyszer alá
és fel járt a házban, majd újra felment
és reáborult. Akkor a gyermek
prüsszente vagy hétszer, és felnyi-
tá szemeit a gyermek.
36. Õ pedig szólítá Géházit, és mon-
da: Hívd ide a Súnemitát. És oda
hívá azt. És mikor oda ment, mon-
da: Vedd a te fiadat.
37. Ki mikor bement, lábához esék,
és leborula a földre, és az õ fiát
fogván, kiméne.
*778

Ugye, mennyire szembetûnõ az, hogy mind Illés, mind Elizeus,

és idõben jóval késõbb Jézus, a ”halott” gyermekkel szigorúan
kettesben maradt. Nem furcsa ez az egybeesés?
Így a családtagok, meg a jelen lévõ szomszédok és rokonok
nem láthatták, hogy valójában mi is történik odabenn.
Legfeljebb a ”csodatevõt” hallották, ahogy jó hangosan mondott
valamit. Mikor pedig elõjött, a gyermek már eszméleténél volt.
A kíváncsiskodók pedig nem tehettek mást, minthogy meg-
elégedtek a ”csodatevõ” magyarázatával. Ami vagy igaz volt,
vagy nem...
Illésnél azt mondtuk, hogy rendelkezésére állhatott (hiszen
kapcsolatban állt a misszionáriusokkal) egy speciális hatóanyag
— gyógyszer —, melyet intravénásan adhatott be a gyermek-
nek. A többi pedig csak kizárólag figyelemelterelés volt. Mivel
valamilyen magyarázatot csak kellett produkálni a kintlévõk-
nek, mert azok nyilván nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mit
csinált odabenn.
Na, de Jézusnál mi történt valójában?
Ez a mozzanat szintén része volt a Tervnek. Jézusnak és
Csapatának támogatókat kellett szereznie. Ugyanis a Terv csak
úgy lehetett eredményes, ha minél nagyobb tömegeket moz-
gat meg, és a köztudatban egy új eszmerendszert hint el.
Ehhez a legjobb eszköz, hogy “csodákat” tesznek, melyekre
az emberek nem találnak magyarázatot. És ugye a csoda, az
nagy dolog. Ha valaki ilyeneket cselekszik, akkor annak hisz-
nek, feltétel nélkül követik és elfogadják mindazt, amit hirdet.
*778
Királyok II. könyve 4

58
 A “csodákat” a háttérbõl, az erre a célra a misszionáriusok
által létrehozott Hálózat tagjai segítették elõ.
Adott esetben a cél egy magas rangú vallási vezetõ — a zsina-
góga fejének a megnyerése volt. Ezt ugyan hogyan is tehették
volna másképp, minthogy a számára legkedvesebb emberrel
cselekszik majd “csodát” Jézus.
Tehát mikor Jézus a városban tartózkodott és kinn volt a té-
ren — mindenki odasereglett. Hisz látni akarták azt, akirõl már
olyan sokat hallottak.
Mindenki ott volt a kicsiktõl a nagyokig egyaránt. Jézussal
voltak elfoglalva.
Senki nem figyelt a zsinagóga vezetõjének tizenkét éves kis-
lányára. Aki egy néhány pillanatra eltûnt a szemek elõl, majd
újra elõkerült. Ezután arra kezdett panaszkodni, hogy nem érzi
jól magát.
Az anyja nyilván azt tanácsolta, hogy menjen pihenjen le, és
majd jobban lesz.
Kevéssel késõbb, ahogy bement a gyerekhez megnézni, hogy
van, rettenetesen megijedt. Hiszen a kislány csak ott feküdt és
nem mozdult.
Ahogy a fülét a gyerek mellkasára szorította, nem hallotta szív-
dobogását. Lélegezni sem lélegzett.
Hatalmas sírás és jajgatás közepette szaladt ki, és kürtölte
világgá fájdalmát — a gyermeke meghalt!
Mikor összegyûltek a szomszédok, közülük többen is a gye-
rek mellkasára szorították a fülüket, de egyikük sem hallotta
annak szívdobogását.
Szomorúan konstatálták hát, a gyermek valóban halott.
Keresték az apát, hogy közöljék vele a lesújtó hírt. De hol
van?
Kinn van a fõtéren, azzal a személlyel vitatkozik, akinek oly
nagy a híre.
Gyorsan egyikük kisietett érte, hogy hazahívja. Hisz gyerme-
ke halott...
Valóban halott volt? Nem! Csak az anyagcseréje olyannyira
lelassult, hogy a szíve nagyon lassan dobogott. Gyakorlatilag
nem is lehetett hallani.
Mivel lelassult az anyagcseréje, ezért az oxigéncseréje is
olyannyira lassúvá vált, hogy úgy tûnt — már nem is lélegzik.
Na de mégis mi történt?

59
 Ismerünk-e napjainkban olyan anyagokat, melyek ilyen fizi-
kai állapotot elõ tudnak idézni?
Utalnék Shakespeare Rómeó és Júlia történetére, ahol Júlia
egy olyan szert vesz be, amitõl a tetszhalál állapotába kerül.
Így mindenki azt hiszi róla, hogy halott.
De a keleti kultúrák is ismertek már korábban ilyen szereket.
Ezek olyan anyagok, melyek nagyon erõsen lelassítják a szer-
vezet anyagcsere-folyamatait, anélkül, hogy az leállna mûköd-
ni. Más szavakkal — anélkül, hogy az, aki ilyen szert kap, meg-
halna, halottnak tûnik.
Viszont mi köze mindennek Jézushoz?
Miközben mindenki õvele volt elfoglalva, és senki nem fi-
gyelt a zsinagóga fejének kislányára, az néhány pillanatra el-
tûnt. A Hálózat egyik ügynöke ezt kihasználva egy apró szúrás-
sal ilyen fizikai állapotot elõidézõ anyagot juttatott a szerveze-
tébe. A kislány csak egy apró csípést érzett, melynek nem tu-
lajdonított nagyobb jelentõséget.
De késõbb kezdett rosszul lenni.
Miután lepihent, röviddel utána beállt nála a tetszhalotti állapot.
A misszionáriusok tudták, hogy mindez semmilyen kihatás-
sal nem lesz a gyerek egészségére. Csak olyan lesz számára,
mintha aludt volna egy kicsit...
Mikor Jézus a kislányhoz sietett, azt mondta, hogy nem halt
meg, hanem csak alszik.
Megmosolyogták, hisz maguk gyõzõdtek meg arról, hogy a
gyerek nem lélegzik, és a szívdobogása sem hallható.
Jézus valóban tudta, hogy nem halt meg, hisz tökéletesen
tisztában volt mindazzal, ami történt. Azt is tudta, mit kell tennie.
Kiküldött mindenkit és egyedül maradt a gyerekkel. Ekkor
elõvette az erre a célra kapott fecskendõt, mely tartalmazta az
ellenanyagot, ami az anyagcserét felgyorsítja. És... beadta a gye-
reknek.
Közben persze mindenki azt hitte, hogy imádkozik. Hisz ami-
kor a szülõk megkérdezték az ott lévõ apostolokat, hogy mit
csinál a Mester, azt válaszolták: könyörög az Atyához. Ezt kel-
lett mondaniuk.
Közben a gyerek elkezdett éledezni. Ahogy Jézus ezt látta,
nagy hangon, hogy a kintiek jól hallják, azt kiáltotta: ” Leányka,
néked mondom, kelj föl”.

60
 Pillanatok múlva a gyerek olyannyira jobban lett, hogy lábra
tudott álni. Ahogy kiléptek az ajtón, a kívül lévõk, ezt meglátva,
azt kiabálták: csoda történt. Mindezt a “tanítványok” is, akikrõl
tudjuk jól, hogy a Csapathoz tartoztak, még inkább megerõsí-
tették. Hisz mindenkinek azt mondták: ”A Mester csodát tett!”
A hatás tökéletes és lenyûgözõ volt. Az emberek meg voltak
gyõzõdve arról, hogy valóban csoda történt.
Mivel Jézus tudta, hogy a gyerek anyagcsere-folyamatai még
nem álltak tökéletesen helyre, ezért utasította a szülõket, hogy
adjanak a gyereknek enni. Ugyanis ez segített normalizálni azo-
kat.
A hatást növelendõ, megtiltotta, hogy arról, ami történt, be-
széljenek a szülõk és a jelenlévõk. Hogy miért?
A “csoda” hatásának még további fokozása végett!
36. És megparancsolá nékik, hogy nél inkább tiltja vala, annál
senkinek se mondják el; de men- inkább híresztelék.
*779

Ugyanis tudjuk, hogy az emberi kíváncsiság nagy úr. És ami-

kor kinn voltak a téren és meghozták a hírt, hogy a zsinagóga
vezetõjének meghalt a kislánya, azt nagyon sokan hallották.
Aztán késõbb meg már látták, hogy a kislány a saját lábán jár.
Nagyon kíváncsiak lettek hát arra, hogy mit tett Jézus?
A szülõk és hozzátartozók az utasítás nyomán hallgattak a
történtekrõl. Pedig ugyan mit láttak? Semmit!
Csak azt hallották odabentrõl, amit Jézus nagy hangon mon-
dott. Ez meg nem sok.
Azonban az emberek tovább faggatóztak. Mert egyre kíván-
csibbak lettek.
Míg végül a gyerek valamelyik rokona az egyik erõsen kér-
dezõsködõnek megsúgta: ”A Mester azzal keltette életre a kis-
lányt, hogy megfogta a kezét és azt mondta: Kislányka, kelj
fel”.
A hír futótûzként terjedt, mivel aki megtudta a “titkot”, az gyor-
san tovább is adta. Ezzel is fitogtatva jólértesültségét.
Rövidesen mindenki arról beszélt, hogy Jézus csupán sza-
vaival keltette életre a gyereket.
A “csoda” fényesen sikerült. És senki sem sejtett semmit a
Hálózat meglétérõl, és a Jézus köpenye alatt megbújó injek-
ciós fecskendõrõl...
*779
Márk evangyélioma 7

61
 AZ EPILEPSZIÁS GYERMEK

Egy alkalommal, mikor Jézus a tanítványaihoz igyekezett, a

következõk történtek.
14. És mikor a tanítványokhoz ment
vala, nagy sokaságot láta körülöt-
tök, és írástudókat, a kik azokkal
versengenek vala.
15. És az egész sokaság meglátván
õt, azonnal elálmélkodék, és hoz-
zásietvén köszönté õt.
16. Õ pedig megkérdezé az írástu-
dókat: Mit versengetek ezekkel?
17. És felelvén egy a sokaságból,
monda: Mester, ide hoztam hoz-
zád az én fiamat, a kiben néma
lélek van.
18. És a hol csak elõfogja, szaggat-
ja õt; õ pedig tajtékot túr, a fogát
csikorgatja, és elfonnyad. Mondám
hát tanítványaidnak, hogy ûzzék ki
azt, de nem tudták.
*780

Egy apa, akinek a gyermeke beteg volt, elvitte azt a tanítvá-

nyokhoz, hogy meggyógyítsák. Úgy hiszem, nem szükséges me-
dikusi végzettség ahhoz, hogy rájöjjünk: a gyereknek rohamai
voltak.
Napjainkban, gondolom, senki nem venné komolyan, ha
mondjuk a világsikert aratott Vészhelyzet címû filmsorozat va-
lamelyik részében azt látnánk, hogy a baleseti osztályra a men-
tõk beszállítanak egy beteget, akinek habzik a szája, fogát csi-
korgatja. Az orvosok, akik megvizsgálják, fejüket csóválva azt
diagnosztizálják: a betegben gonosz lélek lakozik.
Erre szinte mindenki mosolyogna, azt hinné, hogy a tv képer-
nyõjén a modern elsõsegélynyújtás paródiáját látja. Hiszen tud-
juk, hogy az orvosok elõször is erõs nyugtatót adnának be a
rohamtól szenvedõ betegnek, utána pedig a kórház megfelelõ
osztályán gyógykezelnék.
Miért gondoljuk, hogy kétezer évvel ezelõtt ez másképp lett
volna? Vagy akkor a betegségeket “gonosz lelkek” okozták?
Akkor nem léteztek kórokozók és egyéb betegséget kiváltó
tényezõk?
De igen! Csak nem ismerték azokat. Ezért, ha valaki beteg
lett, arra ráfogták, hogy gonosz lélek szállta meg. Napjainkban
senkinek sem jutna az eszébe hasonló.
Ha valaki mégis ezt tenné, akkor azt az orvostársadalom sar-
latánnak kiáltaná ki. Jogosan.
Nos a gyermek, a tünetekbõl ítélve, valószínûleg epilepsziás
volt.

*780
Márk evangyélioma 9

62
 19. Õ pedig felelvén néki, monda: Óh
hitetlen nemzetség, meddig leszek
még veletek? Meddig szenvedlek
még titeket? Hozzátok õt hozzám.
20. És hozzá vivék azt; és mihelyt õ
meglátta azt, a lélek azonnal szag-
gatá azt (rohamot kapott, talán
az izgalomtól); és leesvén a föld-
re, tajtékot túrván (habzott a szá-
ja) fetreng vala.
*781

A gyerek a tömeg láttán megriadt és a félelemmel vegyes

izgalom okozta stressz miatt tört ki rajta újra a roham. A földön
magánkívül fetrengett, habzott a szája.
21. És megkérdezé az atyját: (láz), vízbe is (verejtékezés), hogy
Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? elveszítse õt; de ha valamit tehetsz,
Az pedig monda: Gyermeksége légy segítségül nékünk, könyörül-
óta. vén rajtunk.
*782
22. És gyakorta veté õt tûzbe is

Jézus itt úgy viselkedett, mint egy diagnosztizáló orvos. A

válaszból kiderül, hogy a gyerek születése óta szenved ebben
a betegségben.
23. Jézus pedig monda néki: Ha nal kiáltván, könnyhullatással
hiheted azt, minden lehetséges a monda: Hiszek Uram! Légy segít-
hívõnek. ségül az én hitetlenségemnek.
24. A gyermek atyja pedig azon-
*783

Az apa végsõ elkeseredettségében nyilván mindenben

hajlandó volt hinni, és mindent elfogadni, csak a szeretett gyer-
meke meggyógyuljon...
25. Jézus pedig mikor látta vala, ma és siket lélek, én parancso-
hogy a sokaság még inkább ösz- lom néked, menj ki belõle, és töb-
szetódul, megdorgálá a tisztáta- bé belé ne menj!
*784
lan lelket, mondván néki: Te né-

Jézus talán valóban segíteni tudott volna rajta. Ha másként

nem, hát enyhítendõ a tüneteket. Ehhez azonban olyat kellett
volna tennie, amit mások nem láthattak. Ám amikor egyre na-
gyobb tömeg gyûlt össze körülöttük, letett errõl a szándékáról.
De az embereknek valamit produkálnia kellett. Hiszen ha sem-
mit nem tesz, akkor oda a hírneve...
Úgy döntött hát, hogy csinál egy kis hókuszpókuszt. Fenn-
hangon “megdorgálta a tisztátalan lelket”, hogy menjen ki a
betegbõl. De minden bizonnyal egyfajta szuggesztív technikát
alkalmazott, mellyel ideiglenesen le tudta csillapítani a roham-
ban szenvedõt. Ne feledjük: Jézus csak félig volt ember. Így
képességei is nyilván mások voltak, mint az átlag földi emberé.

*781,*782,*783,*784
Márk evangyélioma 9

63
 Így a gyerek rohama csillapodott.
26. És kiáltás és erõs szaggatás kö-
zött kiméne; az pedig olyan lõn,
mint egy halott, annyira, hogy so-
kan azt mondják vala, hogy meghalt.
27. Jézus pedig megfogván kezét,
fölemelé; és az fölkele.
*785

A betegnél elmúlt a roham, mely igencsak megviselte fizikai-

lag. De röviddel utána már gyûjtött annyi erõt, hogy felkeljen.
28. Mikor pedig bement vala a ház- 29. Õ pedig monda nékik: Ez a faj
ba, tanítványai megkérdezék õt kü- semmivel sem ûzhetõ ki, csupán
lön: Mi miért nem ûzhettük ki azt? könyörgéssel és böjtöléssel.
*786

Mikor a tanítványai megkérdezték tõle, hogy nekik miért nem

sikerült “meggyógyítaniuk” a beteget, erre õ azt felelte, hogy
ez a betegség gyógyíthatatlan. Csak tünetileg kezelhetõ.
A fáma már nem szól arról, hogy késõbb ezzel a gyermekkel
mi lett. Hiszen csak azon események jegyeztettek le, melyek
nagy tömeg elõtt történtek.
Lehet, hogy késõbb a gyereket újra elõvették a rohamok, de
erre ugyan már ki volt kíváncsi? Ki írná meg azt? Hiszen csak
egy a sok közül... Ugyan ki figyelte volna õt tovább? Mert min-
denki meg volt gyõzõdve arról, hogy immár végérvényesen meg-
gyógyult.
Sok ember volt tanúja annak, hogy elmúlt a rohama, de ha
késõbb újra elõjött, arról már csak a szülei tudtak. Õk meg
nem írták meg.
Mert a történtek után már senki nem foglalkozott velük. Töb-
bé már senkit nem érdekeltek.

*785,*786
Márk evangyélioma 9

64
 AZ ”ÖRDÖNGÕS”

Folytassuk tovább a “csodák” sorát. Mielõtt azonban beszél-

nénk a következõrõl, fontos néhány részletre felhívni az olva-
só figyelmét.
A “csodák” minden esetben sok ember elõtt történtek. Jel-
lemzõjük: a színpadiasság, hiszen Jézus mindig nagy hanggal
mondott valamit, hogy azt az egybegyûltek biztosan jól hallják.
Ezután az történt, hogy az állítólag korábban beteg ember,
egy csapásra egészséges lett. Késõbb a sánta esetében látni
fogjuk, hogy a “sánta” valójában nem is volt sánta...
Hiszen abban az idõben ugyan kinek állt volna módjában el-
lenõrizni egy másik embertõl hallottakat. Ha mondjuk az azt
mondta, hogy testvére születésétõl fogva béna. Koldulásból él-
nek. Két hónapja költöztek ide egy másik városból.
Nos, ugyan ki vette volna azt a fáradságot, hogy elmenjen az
említett városba, ahonnan érkeztek, és utánajárjon, valóban ott
élt-e ez az ember, és tényleg nem képes járni?
Elhitték mindazt, amit mondott. Két hónapja minden nap reg-
gel a “hozzátartozói” kivitték a templom elé, és õ valóban egész
idõ alatt nem állt fel.
Így mindenki tudta, hogy õ a “sánta”, aki gyerekkorától fogva
nem tud járni.
Ilyen egyszerû az emberekkel bármit elhitetni...
Ugyanez igaz az “elmebetegre” is, akinek az esetével most
fogunk foglalkozni. Lássuk hát Máté verzióját:
28. És amikor eljutott vala (Jézus) 32. És monda nékik: Menjetek.
a túlsó partra, a Gadarénusok tar- Azok pedig kimenvén, menének
tományába, két ördöngõs ment a disznónyájba: és ímé az egész
eléje, a sírboltokból kijövén, igen disznónyáj a meredekrõl a ten-
kegyetlenek, annyira, hogy senki gerbe rohana, és oda vesze a víz-
sem mer vala elmenni azon az úton. ben.
29. És ímé kiáltanak mondván: Mi 33. A pásztorok pedig elfu-
közünk te veled Jézus, Istennek fia? tának, és bemenvén a vá-
Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt meg- rosba hírré adának min-
gyötörj minket? dent, azokat is, a mik az
30. Tõlük távol pedig egy nagy disz- ördöngõsökkel történtek
nónyáj legelészik vala. vala.
31. Az ördögök pedig kérik vala õt 34. És ímé az egész város kiméne
mondván: Ha kiûzesz minket, en- Jézus elébe; és mihelyt meglátták,
gedd meg nékünk, hogy ama disz- kérék õt, hogy távozzék az õ hatá-
nónyájba mehessünk! rukból.
*787

*787
Máté evangyélioma 8

65
 Márk története már némely részletében eltér ettõl:
1. És menének a tenger túlsó partjá-
ra, a Gadarenusok földére.
2. És a mint a hajóból kiméne, azon-
nal elébe méne egy ember a sírbol-
tokból, a kiben tisztátalan lélek volt,
3. A kinek lakása a sírboltokban va-
la; és már lánczokkal sem bírta õt
senki sem lekötni.
4. Mert sokszor megkötözték õt bé-
kókkal és lánczokkal, de õ a lánczo-
kat szétszaggatta, és a békókat
összetörte, és senki sem tudta õt
megfékezni.
5. És éjjel és nappal mindig a hegye-
ken és a sírboltokban volt, kiáltoz-
va és magát kövekkel vagdosva.
6. Mikor pedig Jézust távolról
meglátta, oda futamodék, és elé-
be borula,
7. És fennhangon kiáltva mon-
da: Mi közöm nékem te veled, Jé-
zus, a magasságos Istennek Fia?
Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz
engem.
8. (Mert ezt mondja vala néki: Eredj
ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)
9. És kérdezé tõle: Mi a neved? És
felele, mondván: Légió a nevem,
mert sokan vagyunk.
10. És igen kéré õt, hogy ne küldje el
õket arról a vidékrõl.
11. Vala pedig ott a hegynél egy nagy
disznónyáj, a mely legel vala.
12. És az ördögök kérik vala õt mind-
nyájan, mondván: Küldj minket a
disznókba, hogy azokba menjünk be.
Hasonlítsuk össze ezeket Lukács történetével.
26. És evezének a Gadarénusok tar-
tományaiba, mely Galileával átellen-
ben van.
27. És mikor õ kiment a földre, jö-
ve elébe a városból egy ember,
kiben ördögök voltak sok idõtõl
fogva, sem ruhába nem öltözött,
sem házban nem lakott, hanem a
sírboltokban.
28. És mikor meglátta Jézust, felkiál-
ta és lábai elé esék néki, és fenszó-
val monda: Mi közöm van nékem
te veled, Jézus, felséges Istennek
Fia? (nagyon hasonlít egy szín-
*788
Márk evangyélioma 5
66
13. És Jézus azonnal megengedé
nékik. A tisztátalan lelkek pedig
kijövén, bemenének a disznók-
ba; és a nyáj a meredekrõl a ten-
gerbe rohana. Valának pedig
mintegy kétezren; és belefúlának
a tengerbe.
14. A kik pedig õrzik vala a disznó-
kat, elfutának, és hírt vivének a vá-
rosba és a falvakba (micsoda
visszhangja lett! Épp ez volt a
cél). És kimenének, hogy lássák, mi
az, a mi történt.
15. És menének Jézushoz, és lá-
ták, hogy az ördöngõs ott ül, fel
van öltözködve és eszénél van az,
a kiben a légió volt; és megfélem-
lének (újra csak a kívánt hatás).
16. A kik pedig látták, elbeszélék né-
kik, hogy mi történt vala az ördön-
gõssel, és a disznókkal.
17. És kezdék kérni õt, hogy távoz-
zék el az õ határukból.
18. Mikor pedig a hajóba beszállott
vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy
vele lehessen.
19. De Jézus nem engedé meg né-
ki, hanem monda néki: Eredj ha-
za a tiéidhez, és jelentsd meg né-
kik, mely nagy dolgot cseleke-
dett veled az Úr, és mint könyö-
rült rajtad.
20. El is méne és kezdé hirdetni a
Tízvárosban, mely nagy dolgot
cselekedett vele Jézus; és mind-
nyájan elcsodálkozának.
*788
játékhoz!) kérlek téged, ne gyötörj
engem.
29. Mert azt parancsolá annak a
tisztátalan léleknek, hogy menjen ki
az emberbõl. Mert gyakran elraga-
dá õt: annakokáért lánczokkal és
békókkal megkötözve õrizték: de
a kötelékeket elszaggatván, az ör-
dögtõl a pusztákba hajtaték.
30. Megkérdé pedig õt Jézus,
mondván: Mi a neved? És õ
monda: Légió; mert sok ördög
ment vala bele.
31. És kérék õt, hogy ne paran-
 csolja nékik, hogy a mélységbe
menjenek.
32. Vala pedig ott egy nagy disznó-
nyáj, legelészve a hegyen; és ké-
rék õt, hogy engedje meg nékik,
hogy azokba menjenek. És megen-
gedé nékik.
33. És minekutána kimentek az ör-
dögök az emberbõl, bemenének a
disznókba; és a disznónyáj a mere-
dekrõl a tóba rohana, és megfulla-
da.
34. A pásztorok pedig látván mi tör-
tént, elfutának, és elmenvén, hírré
adák a városban és a falukban (ez
volt a cél).
35. Kimenének azért megnézni mi
történt; és menének Jézushoz,
és ülve találák az embert, kibõl az
ördögök kimentek, felöltözve és
eszénél, a Jézus lábainál; és meg-
félemlének.
36. Elbeszélék pedig nékik azok is,
a kik látták, mimódon szabadult
meg az ördöngõs.
37. És kéré õt a Gadarénusok körül
való tartományok egész sokasá-
ga, hogy õ közülök menjen el, mert
felette igen félnek vala (a mutat-
vány elérte a célját): õ pedig beül-
vén a hajóba, visszatére (tehát
csak ennyit tett. Konkrét céllal
ment oda. Ezenkívül mást nem
tett. De csak ezt kellett tennie,
hogy híre menjen.).
38. Kéré pedig õt az az ember, a ki-
bõl az ördögök kimentek, hogy õ
vele lehessen; de Jézus elbocsátá
õt, mondván:
39. Térj vissza házadhoz, és beszéld
el, mely nagy dolgokat tett az Isten
veled. Elméne azért, hirdetvén az
egész városban, mely nagy dolgo-
kat cselekedett Jézus õ vele.
*789

Nos, a következõ “csoda” egy igen jól megtervezett s össze-

hangolt akció volt.
Mint már említettük, a Csapatot, élén Jézussal, egy nagy és
titkos Hálózat segítette. Tagjai külsõleg ugyanolyan emberek
voltak, mint bárki más. Semmi feltûnõ nem volt rajtuk.
Feladatuk sokszor az volt, hogy “ráhangolják a tömeget” — cso-
da történt! Eleinte ez nem ment nagyon könnyen, de ahogy sza-
porodtak Jézus “csodatételei”, az emberek már várták a csodát.
Adott esetben, mondjuk néhány hónappal korábban, megje-
lent egy ember a környéken, aki azzal hívta fel magára a figyel-
met, hogy barlangban lakott, kiáltozott, ordibált, az arra járókat
husánggal ijesztgette.
Természetesen a közelben élõk félni kezdtek tõle, mert nem
tudták, hogy mire képes. Esetleg embert is öl... Ma úgy monda-
nánk, hogy közveszélyes elmebeteg volt. De valójában telje-
sen egészséges volt, csak “produkálta” ezeket a tüneteket.
Kedves olvasó, ugye ismeri azt a jelenséget, ahogy egy infor-
máció szájról szájra terjedve torzul? Mindenki hozzátesz egy
kicsit, hogy minél érdekesebb dolgot mondjon tovább.
A hír eljutott a közeli településekre, hogy nem messze él
egy “ördöngõs”, és ajánlatos a környéket elkerülni. Egyes

*789
Lukács evangyélioma 8

67
“jólértesült” emberek már hozzá is tették, hogy meztelen. Má-
sok szerint bizony kövekkel vagdossa a testét. Sõt néhányan
állították, hogy már megpróbálták láncokkal megkötözni, de az
könnyedén elszakította azokat.
Ezért idõvel az “elmebeteg” ügynöknek nagy híre lett. Persze
hogy senki nem mert a közelébe menni, mert ha olyan erõs,
hogy a láncokat elszakítja, akkor...
A másik fontos részlet, hogy a közelben valóban egy disznó-
nyájat szoktak legeltetni.
Az akció idejére minden elõ lett készítve. Az “ördöngõs” tud-
ta, hogy Jézus mikor fog jönni, és neki mit kell tennie.
A disznónyájat a pásztorok a közelben legeltették. A magas-
ban egy jármû keringett, melynek fontos szerepe volt a “cso-
dában”.
Jézus közben a part felé tartott a követõivel.
Mikor partot ért, és kiszállt, elkezdõdhetett a “színjáték”.
Az “ördöngõs” elébe szaladt, és földre vetette magát. De nem
ismerték egymást, ezért valamirõl feltétlenül fel kellett egymást
ismerniük. Hiszen mi van, ha Jézus egy valódi elmebeteget
próbál meggyógyítani, és az nem sikerül neki?
Mikor a földre vetette magát, jó nagy hangon, mintegy színpa-
diasan, az összegyûltek felé kiáltotta: ”Mi közöm van nékem te
veled, Jézus, felséges Istennek Fia?”
Ha Jézus állítja magáról, hogy az Isten fia, akkor nyilván akad-
tak volna olyanok, akik megmosolyogják. De ez az “ördöngõs”
honnan tudja? — kérdezgették egymástól.
Jézus erre megkérdezte, mi a neve? Mire az azt válaszolta:
Légió.
Nem furcsa egy kicsit ez a válasz? A szövegek gyorsan meg-
próbálják ezt a furcsaságot magyarázni. Azért Légió, mert több
ördög volt abban az emberben. De ez csak egy suta magyará-
zat.
Emlékezzünk vissza Illés és a sareptai asszony párbeszédé-
re, ahol szintén furcsa dolgok hangzottak el (*487—489). Azért,
hogy meggyõzõdjenek arról, hogy valóban a másik az, akire
várnak.
Nem volt ez másként ebben az esetben sem. Mert mi van, ha
valamilyen elõre nem látható akadály miatt az “ördöngõs” nem
tud eljönni. Helyette viszont valaki más borul elõtte arcra?

68
 Jézusnak meg kellett bizonyosodnia, hogy az “ördöngõs”, az
ál elmebeteg, az, akivel találkoznia kell.
Megkérdezte a nevét. Mi van, ha azt mondja, hogy Gáspár?
Nem történik semmi. Jézus talán mond egy pár jó szót és
továbbmegy.
Ugyanis, az elõre megbeszélt választ kellett kapnia: légió.
Mert ezt a szót csak a Hálózat embere mondhatta. Másnak még
csak eszébe sem jutott volna hasonló.
Mikor Jézus megbizonyosodott arról, hogy minden rendben,
elkezdõdhetett az ördögûzõs színjáték.
Ebben szerep jutott a Hálózat néhány további tagjának is, akik
a Jézust körülvevõ tömegben vegyültek el.
Mikor az “ördögûzés” megtörtént, a sor a magasban keringõ
jármûven volt.
A jármû fegyvereinek célkeresztjében a közelben legelészõ
disznónyáj néhány egyede volt. A megadott jelre, egy rövid lé-
zerimpulzussal megpörköltek néhány disznót, amitõl azok per-
sze megijedtek és megvadultak. Mert a fájdalom, amit a lézer-
sugár okozott, elég nagy volt.
A többi állat pedig, a csorda szindrómának engedelmesked-
ve, szintén menekülni kezdett. A pásztorok már nem tudták a
nekivadult nyájat megfékezni, és az a szakadékba (tengerbe,
tóba) veszett.
Ekkor jutott szerep a Jézus körül lévõ tömegben elvegyült
ügynököknek. Mert amikor mindez megtörtént, õk fennhangon
kezdték hangoztatni, hogy a disznónyáj azért veszett a tenger-
be, mert az ördögök az “ördöngõsbõl” átmentek beléjük. Hi-
szen õk még az ördögöket is látták, ahogy azok elhagyták a
beteget.
Az emberek egyre izgatottabbak lettek. Nem találtak magya-
rázatot arra, ami a disznókkal történt. Ahogy ezt a pásztorok
meghallották, elfutottak a városba. Már csak azért is, hogy az
állatok gazdái elõtt tisztázzák magukat: nem az õ hibájukból
vesztek a legelészõ állatok a vízbe. Hanem az a Jézus az oka...
Erre a város apraja-nagyja kisereglett megnézni, mi is történt.
Ott találták azt a “veszedelmes ördöngõst”, akitõl korábban
annyira féltek. Hisz rossz híre volt.

69
 Most meg ott ült, rendesen felöltözve, és teljesen normálisan
viselkedett.
A sor most újra a Hálózat emberein volt. Õk voltak a hanga-
dók, és váltig magyarázták mindenkinek, hogy Jézus kiûzte az
ördögöket ebbõl az emberbõl. Azok pedig, a disznónyájba át-
menve, annak vesztét okozták.
Még akik a fejüket csóválva kételkedtek is volna, láthatták: a
korábbi “ördöngõs” valóban ott ül Jézus lábánál és teljesen
normálisan viselkedik. A disznók tetemei pedig ott úsznak a
habokban.
Ez eléggé meggyõzõnek tûnt számukra.
A “csoda” tökéletesen sikerült.
A korábbi “ördöngõst” egy idõ múlva senki nem látta többé a
környéken. Biztosan azért, mert városról városra járva hirdeti,
milyen csoda történt vele, mondogatták az emberek egymás
között.
Közben az már egy másik település felé tartott, ahol egy maj-
dani újabb “csodában” rá kiosztott szerep várta...

70
 ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE

Most lássunk egy másik, mindenki által jól ismert esetet,

melyet a keresztény vallás elõszeretettel gyakran idéz.
A kedves olvasó minden bizonnyal nagyjából ismeri a törté-
netet. Annyit tudunk, hogy Jézusnak és tanítványainak néhány
haluk és kenyerük volt. Ugyanakkor, mivel több ezer ember
követte õket, ezért enni akart azoknak adni. A tanítványok erre
megjegyezték, hogy néhány haluk és kenyerük van csupán.
Ugyan hogyan lehetne ezekkel jóllakatni a sokezres tömeget?
Az általunk ismert történet szerint Jézus megáldotta a hala-
kat és a kenyereket. Erre azokból olyannyira sok lett, hogy min-
denki jóllakot. A visszamaradó kenyereket és morzsákat kosa-
rakban gyûjtötték össze. Csupán néhány kosár morzsa maradt
vissza.
Ennyit tudunk.
Ebbõl ítélve valóban csoda történt, hiszen a semmibõl jelen-
tek meg azok a kenyerek, melyekkel a tömeg jóllakott.
Ha azonban elemezzük a történetet, akkor sok olyan mozza-
natot találunk benne, melyekrõl mind ez idáig hallgattak. Ezek
az új tények teljesen más megvilágításba helyezik a történte-
ket. Lássunk hát hozzá.
13. És mikor ezt meghallotta Jé- 18. Õ pedig monda: Hozzátok azo-
zus, elméne onnét hajón egy kat ide hozzám.
puszta helyre egyedül. A sokaság 19. És mikor megparancsolá
pedig ezt hallva, gyalog követé õt a sokaságnak, hogy üljenek le
a városokból. a fûre, vevé az öt kenyeret és a
14. És kimenvén Jézus, láta nagy so- két halat, és szemeit az égre
kaságot, és megszáná õket, és emelvén, hálákat ada; és meg-
azoknak betegeit meggyógyítá. szegvén a kenyereket, adá a ta-
15. Mikor pedig estveledék, nítványoknak, a tanítványok pe-
hozzá menének az õ tanítványai, dig a sokaságnak (tehát legkö-
mondván: Puszta hely ez, és az idõ zelebb Jézushoz a beavatot-
már elmúlt; bocsásd el a sokasá- tak voltak).
got, hogy menjenek el a falvakba és 20. És mindnyájan evének, és meg-
vegyenek magoknak eleséget. elégedének; és felszedék a mara-
16. Jézus pedig monda nékik: dék darabokat, tizenkét teli kosár-
Nem szükség elmenniök; adja- ral (minek kellett összeszedni a
tok nékik ti enniök. maradékot?).
17. Azok pedig mondának néki: 21. A kik pedig ettek vala, mintegy
Nincsen itt, csupán öt kenyerünk ötezren valának férfiak, asszonyo-
és két halunk. kon és gyerekeken kívül.
*790

*790
Máté evangyélioma 14

71
 Eleddig nem tudtunk meg semmi különösebbet. Csak annyit,
hogy esteledett. Jézus meg akarta etetni az embereket. Ezért
megparancsolta, hogy azok üljenek le.
És közben valamit csinált. Amitõl egyszerre sok kenyér lett,
amit a tanítványok hordtak szét az embereknek.
Azt tudjuk jól, hogy a tanítványokból állt a Csapat, melynek
parancsnoka Jézus volt. Azt is tudjuk, hogy saját bevallásuk
szerint õk nem e földi világból származtak.
Õk nyilván tudták, hogy mi történik.
Na de lássuk Márk elmondásában a történteket.
34. És kimenvén Jézus nagy soka- 39. És parancsolá nékik, hogy ül-
ságot láta, és megszáná õket, mert tessenek le mindenkit csopor-
olyanok valának, mint a pásztor tonként a zöld pázsitra.
nélkül való juhok. És kezdé õket 40. Letelepedének azért szaka-
sokra tanítani. szonként, százával és ötvené-
35. Mikor pedig immár nagy idõ vel.
vala, hozzámenvén az õ tanítvá- 41. Õ pedig vette vala az öt ke-
nyai mondának: Puszta ez a hely, és nyeret és a két halat, és az égre
immár nagy idõ van: tekintvén, hálákat ada; és meg-
36. Bocsásd el õket, hogy elmen- szegé a kenyereket és adá tanít-
vén a körülfekvõ majorokba és fal- ványainak, hogy tegyék azok elé;
vakba, vegyenek magoknak kenye- és a két halat is elosztá mindnyá-
ret; mert nincs mit enniök. jok között.
37. Õ pedig felelvén, monda nékik: 42. Evének azért mindnyájan, és
Adjatok nékik ti enniök. És mondá- megelégedének;
nak néki: Elmenvén, vegyünk-é két- 43. És maradékot is szedének fel
száz pénz árú kenyeret, hogy enni tizenkét tele kosárral, és a halak-
adjunk nékik? ból is.
38. Õ pedig monda nékik: Hány 44. A kik pedig a kenyerekbõl et-
kenyeretek van? Menjetek és tek, mintegy ötezren valának fér-
nézzétek meg. És megtudván, fiak.
*791
mondának: Öt, és két halunk.

Nos, amit megtudtunk Márktól, a következõ. Esteledett. Jé-

zus megparancsolta az embereknek, hogy százas és ötvenes
csoportokban üljenek le a földre.
Akkor most képzeljük el, hogyan történhetett mindez. A tö-
meget természetesen a tanítványok osztották fel ötvenes és
százas csoportokra. Vajon milyen könnyen mehetett mindez?
A tömeget, ahol szaladgáló gyerekek is vannak, meglehetõ-
sen nehéz és idõigényes feladat ilyen csoportokra felosztani.
Ugyanis vagy az a gond, hogy szülõ és gyermek más-más cso-
portba kerül, vagy többen vannak egyszerre egy családhoz tar-
tozók, akik szeretnének együvé kerülni.

*791
Márk evangyélioma 6

72
 Nagyon idõigényes feladat volt, mig a tizenkét tanítvány az
ötezernél több emberbõl álló tömeget csoportokba felosztotta.
Hiszen a szövegek szerint csak férfiak voltak ötezren. Plusz
feleségeik és gyerekeik.
Mondjuk egy minimum hétezer emberbõl álló tömeget lega-
lább hetven százas, vagy ötven százas és negyven ötvenes cso-
portba kellett beosztani.
Ha ezt a számot vesszük, ami mondjuk kilencven csoportot
jelent, akkor egy-egy tanítványra majdnem nyolc ilyen csoport
jutott.
Gondoljunk csak bele, mennyi ideig tarthatott mindez! Hosz-
szú-hosszú órákig...
Ezért közben beesteledett. Sötétség borult a tájra...
De miért kellett az embereket ilyen kerek számú csoportok-
ra felosztani? Hisz a valódi csodához nincs szükség kerek ma-
tematikai számokra? Nemde?
Lássuk, mit ír minderrõl Lukács.
12. A nap pedig hanyatlani ványainak: Ültessétek le õket
kezdett; és a tizenkettõ õ hozzá csoportokba ötvenével.
járulván, monda néki: Bocsásd el a 15. És a képen cselekedének, és
sokaságot, hogy elmenvén a körül- leülteték valamennyit.
való falvakba és majorokba meg- 16. Minekutána pedig vette az öt
szálljanak, és eledelt találjanak, kenyeret és a két halat, a menny-
mert itt puszta helyen vagyunk. be emelvén szemeit, megál-
13. Õ pedig monda nékik: Adjatok dá azokat, és megszegé; és adá
nékik ti enni. Azok pedig mondá- a tanítványoknak, hogy a so-
nak: Nincs nékünk több öt kenye- kaság elé tegyék.
rünknél és két halunknál; hanem ha 17. Evének azért és megelégedé-
elmegyünk és mi veszünk eledelt nek mindnyájan; és felszedék a mi
az egész sokaságnak. darabok maradtak tõlük, tizenkét
14. Mert valának ott mintegy öteze- kosárral.
*792
ren férfiak. Monda pedig az õ tanít-

Nagyon sok újat nem tudtunk meg. Még mindig nem tudjuk,
miért kellett az embereket a földre leültetni.
Erre János ad választ:
5. Mikor azért felemelé Jézus a 7. Felele néki Filep: Kétszáz dé-
szemeit, és látá, hogy nagy soka- nár árú kenyér nem elég ezeknek,
ság jõ hozzá, monda Filepnek: hogy mindenikök kapjon valami
Honnan vegyünk kenyeret, hogy keveset.
ehessenek ezek? 8. Monda néki egy az õ tanítvá-
6. Ezt pedig azért mondá, hogy nyai közül, András, a Simon Pé-
próbára tegye õt; mert õ maga ter testvére:
tudta, mit akar vala cselekedni.

*792
Lukács evangyélioma 9

73
 9. Van itt egy gyermek, a kinek van
öt árpa kenyere és két hala; de mi az
ennyinek?
10. Jézus pedig monda: Ültessétek
le az embereket. Nagy fû vala pe-
dig azon a helyen. (Azért kel-
lett leültetni az embereket, hogy
ne lássanak semmit a magas fû-
ben!). Leülének azért a férfiak,
számszerint mintegy ötezeren.
11. Jézus pedig vevé a kenye-
reket, és hálát adván, adta a ta-
nítványoknak, a tanítványok
pedig a leülteknek; hasonló-
képen a halakból is, a mennyit akar-
nak vala.
12. A mint pedig betelének, mon-
da az õ tanítványainak: Szedjé-
tek össze a megmaradt darabo-
kat, hogy semmi el ne veszszen.
13. Összeszedék azért, és meg-
töltének tizenkét kosarat az öt
árpa kenyérbõl való darabokkal,
a melyek megmaradtak vala az
evõk után.
14. Az emberek azért látva a jelt,
a melyet Jézus tõn, mondának:
Bizonynyal ez ama próféta, a ki
eljövendõ vala a világra (ez volt
a demonstráció célja) .
*793

Jánostól egy döntõ fontosságú momentumot tudtunk meg.

Éspedig, hogy azon a helyen, ahol voltak, magas fû volt!
A magas fû nem azt jelenti, hogy térdig, hanem esetleg mel-
lig vagy nyakig érõ. Ezért, ha ilyen fûben valaki leül a földre,
az... nem lát semmit. Csak az õt körülvevõ füvet...
Azért kellett hát az embereknek a földön ülve maradniuk a
magas fûben, hogy ne lássanak semmit. Azonkívül még nagyon
sötét is volt. Hiszen amíg felosztották õket csoportokra, addig
jócskán beesteledett.
Így az emberek a nagy sötétben és a magas fûben ülve sem-
mit nem láttak. Azt sem, hogy mi történt Jézus közvetlen kör-
nyezetében. Mert mellette csak a tanítványai voltak, akik ki-
hordták a fûben ülõ csoportoknak az ennivalót. Róluk pedig
tudjuk, hogy mindannyian a Csapathoz tartoztak.
De miért kellett az embereket kerek számú csoportokba fel-
osztani?
Azért, hogy pontosan meg lehessen számlálni, hogy hányan
vannak! Legalábbis hány csoport ül a magas fûben.
Kik számlálták õket? Hát azok, akik a kellõ mennyiségû élel-
miszert Jézushoz eljuttatták.
Honnan? Az égbõl...
Foglaljuk hát össze pontosan, mi is történt valójában.
Jézus a misszionáriusok segítségével egy újabb “csodatétel-
re” készült.

*793
János evangyélioma 6

74
 Adott esetben is, mint általában, nagy embertömeg követte
õt. Egy alkalommal már esteledett, amikor arra hívták fel a
figyelmét, hogy jön az éjszaka, és az emberek éhesek. Meg
kellett volna õket vacsoráztatni. De hogyan?
Elvégre kinn voltak a mezõn, több kilométerre a legközeleb-
bi lakott településtõl.
Jézus tudta, hogy a misszionáriusok magas szintû technikája
sok mindenre képes. Még arra is, hogy rövid idõn belül ellás-
son sok embert élelemmel. De hányat is?
Ehhez fel kellett a tömeget ötvenes és százas csoportokra
osztani. Így már könnyû volt megszámlálni, hogy hányan is van-
nak és milyen mennyiségû élelmiszerre lesz szükség.
Honnan számlálták meg õket? A magasból...
A csoportok magasból való számbavételét még az éjszakai
sötétség sem akadályozta. Az infravörös fénytartományban ezek
az embercsoportok élénk foltként ütköztek ki a környezetbõl.
Napjainkban mindenki jól ismeri az éjjel látó készüléket, mely
számára nem akadály a sötét.
Egyébként a szövegekben van egy ilyen mondat:
22. Õ jelenti meg a mély és elrej- setétségben; és világosság la-
tett dolgokat, tudja mi van a kozik vele!
*794

Azonkívül nemcsak pontosan meg lehetett számolni azt, hogy

hányan vannak, hanem idõt is nyertek ezzel a tömeg csopor-
tokra való felosztásával.
Tehát az emberek ültek a földön. A sötéttõl és a magas fûtõl,
mely körbevette õket, semmit nem láttak.
Távolabb valami történt. Ahol Jézus volt, valami olyan zajlott
amit mások nem láthattak. Csak a Csapat tagjai mehettek oda.
Õk úgyis mindenrõl tudtak.
Ahogy megérkezett az elsõ “szállítmány”, már hordták is szét
az élelmiszert az embereknek.
Az élelem folyamatosan érkezett... az égbõl. Ezért nézett hát
Jézus folyton oda fölfelé...
Nem szükséges most itt bármilyen szupertechnikára, vagy
teletranszportálásra gondolnunk. Az élelmiszert egyszerûen jár-
mûvekkel juttatták el oda. Ezek valószínûleg sok száz méteres

*794
Dániel könyve 2

75
magasságban repülhettek. Amennyiben a hajtómûveik hangja
nem volt túl hangos, akkor ilyen távolságból szinte már nem is
lehetett õket hallani.
A kenyereket kosarakban, egyszerû nagy szilárdságú mûanyag
kötélen bocsátották alá. Ezt koordinálandó, figyelt Jézus egy-
folytában fölfelé az égre...
Azt, hogy honnan vették a misszionáriusok az élelmiszert,
nem tudjuk. De mivel ez a “csoda” is a Terv része volt, ezért
minden bizonnyal jóval korábban alaposan felkészültek rá.

76
 ”VÍZENJÁRÁS”

Egyszer láttam egy filmet, mely Máté evangéliumából készült.

A film egyik jelenete azt mutatta be, hogyan járt Jézus a vízen.
A kép a következõ volt. Napnyugta, szélcsendes idõ. A le-
nyugvó nap sugarai meg-megcsillannak a nyugodt, sima tenger-
felszínen. A tanítványok a csónakban ülnek.
A kép vált. A tengert mutatja a lenyugvó napkorong irányába
nézve. A tükörsima vízfelszínen egy alak közeledik — Jézus.
A csónak irányába tart, melyben a tanítványai ülnek.
Jár a vízen...
Ennyit tudunk. Ma.
Csoda! Hiszen tudjuk jól, hogy bárki, aki a vízre lép, a testsú-
lyának következtében elmerül benne. Itt meg járt a víz felszínén
anélkül, hogy elmerült volna. Sõt még vizes sem lett!
Aki nem ismeri részleteiben a biblikus szövegeket, az hajla-
mos ezt az idealizált képet, amit maga az említett film is su-
gallt, elfogadni. És az egészet természetesen csodának minõ-
síti. Mert gyakorlatilag fizikailag lehetetlen dolog valósult meg.
Aki ezen felfogás mellett kardoskodik, azt arra kérem, kö-
vesse velünk végig együtt az evangéliumok ide vonatkozó ré-
szeinek az elemzését. Garantálom, hogy olyan részleteket fog
találni bennük, melyek meglétérõl még csak fogalma sem volt
korábban. Mindezek teljesen új megvilágításba helyezik a “ví-
zenjárást”.
A történtek az ötezer ember megvendéglése után folytatód-
tak.
Kezdjük akkor Máté változatával.
22. És mindjárt kényszeríté Jézus 25. Az éjszaka negyedik ré-
az õ tanítványait (nagyon sie- szében pedig hozzájuk méne Jé-
tett!), hogy szálljanak a hajóba, és zus, a tengeren járván.
menjenek át elõre a túlsó partra, 26. És mikor látták a tanítványok,
míg õ elbocsátja a sokaságot. hogy õ a tengeren jára, megrémü-
23. És a mint elbocsátá a sokasá- lének, mondván: Ez kísértet; és a
got, felméne a hegyre, magánosan félelem miatt kiáltozának.
imádkozni. Mikor pedig beestvele- 27. De Jézus azonnal szóla hozzá-
dék, egyedül vala ott. juk, mondván: Bízzatok; én vagyok,
24. A hajó pedig immár a tenger ne féljetek!
közepén vala, a haboktól hábor- 28. Péter pedig felelvén néki, mon-
gattatva; mivelhogy a szél szem- da: Uram, ha te vagy, parancsolj,
be fújt vala. hogy hozzád mehessek a vizeken.

77
 29. Õ pedig monda: Jövel! És Péter
kiszállván a hajóból, jár vala a vize-
ken, hogy Jézushoz menjen.
30. De látva a nagy szelet, meg-
rémüle; és a mikor kezd vala me-
rülni, kiálta, mondván: Uram,
tarts meg engem!
31. Jézus pedig azonnal kinyújtván
kezét, megragadá õt, és monda né-
ki: Kicsinyhitû, miért kételkedél?
32. És a mikor beléptek a hajóba,
elállt a szél.
33. A hajóban levõk pedig hozzá-
menvén, leborulának elõtte, mond-
ván: Bizony, Isten Fia vagy! (a be-
mutatóval a célt elérték).
*795

Nos, a következõket tudtuk meg.

Jézus valamiért nagyon sietett. Megparancsolta a tanítványok-
nak, és azoknak a követõinek, akik velük együtt voltak a hajó-
ban, hogy menjenek át a túlsó partra. Azok nem értették, hogy
Jézus minek marad ott. Hogyan fog utánuk menni, és átjutni a
vízen? Hiszen csak ez az egy hajó van a közelben.
Mindezekre Jézus azt válaszolta szigorúan, hogy menjenek!
Ugyanis nagyon sietett a hegyre, hogy “egyedül imádkozhas-
sék”.
A korábbiakból tudjuk, hogy nem azért ment a hegyre éjsza-
ka, hogy egyedül legyen és nyugodtan imádkozhassék. Mert
ahhoz nem szükséges éjszaka felmennie bármely hegyre, hogy
nyugodtan imádkozzék. Elegendõ csak nagyobb távolságra el-
távolodnia a többiektõl, megkérve õket, hogy ne zavarják.
Azért sietett olyan nagyon, mert... Találkája volt a misszioná-
riusokkal. Minden bizonnyal újabb instrukciókat kellett kapnia.
Tudta, hogy a jármû nemsokára megérkezik, és neki fogadnia
kell azt. Ezért igencsak sietõs volt a dolga.
Nos, az éjszaka negyedik negyedében, amikor nyilvánvalóan
nagyon sötét volt, a tanítványok kinn voltak a nyílt vízen a hajó-
ban. Az orruknál sem láttak tovább az éjszaka sötétjében. Köz-
ben erõs szél fújt, s a víz felszíne nemcsak fodrozódott, ha-
nem elég nagy hullámokat is kavart.
Egyszer csak a nagy szél közepette, néhány méterrel a hajó
mellett, feltûntek egy alak körvonalai. És néhány pillanaton be-
lül a hajóban volt. Ruhája száraz volt, pedig átkelt a vízen, hiszen
még a közelben sem volt más hajó vagy csónak.
A válasz egyértelmû: csak úgy juthatott el a hajóba a vízen
keresztül, hogy annak felszínén járt. Ezért nem lett nedves a
ruhája.
Csoda!

*795
Máté evangyélioma 14

78
 Vagy talán mégsem az? És van rá nagyon is egyszerû és logi-
kus magyarázat?
Az elsõ, amit meg kell jegyezni, hogy mindez az éjszaka sö-
tétjében történt. Eltérõen attól, amit az idealizált kép sugall.
A másik mozzanat, hogy erõs szél fújt, mely hullámokat ka-
vart. Gondolkozzunk csak el egy kérdésen. Hogyan lehet a víz
felszínén járni hullámverés közepette, méghozzá úgy, hogy a
ruha száraz maradjon?
De tovább menve megkérdem: olyan víznek, melynek a tete-
jén hullámok vannak, van-e egyértelmû, pontosan meghatáro-
zott felszíne?
Nincs!
Ha azt akarnánk, hogy száraz ruhával egy közepesen hullám-
zó vízfelszínen jussunk át, akkor a következõ módon kellene
haladnunk: az egyik hullámhegyre fel, aztán le, aztán megint
fel és így tovább. Különben a nekünk ütközõ hullámoktól a
ruhánk mindenképpen vizes lenne.
Ugye senki nem gondolná ezt komolyan. Még ha valamilyen
“csoda” folytán valaki fenn is tudna maradni a víz felszínén,
semmiképp sem tudna egy közepesen hullámzó felszínen át-
kelni anélkül, hogy vizes ne legyen.
Na de van itt egy másik mozzanat is. Éspedig Máté kommen-
tárja. Ugyanis õ nem kevesebbet állít, minthogy amikor Jézus
a vízfelszínen járva odaért a hajóhoz, Péternek a nagy sötétben
és hullámverésben kedve szottyant sétálni egyet a háborgó
vízfelszínen...
Egyik evangelista sem beszél errõl. Mert valóban teljesen va-
lószínûtlen az, hogy a sötétben, mikor az ember szinte az or-
ráig sem lát, és a csónakot a tenger hullámai dobálják, valaki-
nek kedve legyen a hajóból kilépni és kipróbálni, tud-e a vízen
járni.
Máté ezen kommentárja csak összezavarja a dolgokat. Hiszen
minél érthetetlenebb, annál közelebb áll a csodához! Ugye?
Na de lássuk, mit ír minderrõl Márk.
45. És azonnal kényszeríté ta- õ a sokaságot elbocsátja.
nítványait, hogy hajóba szállja- 46. Minekutána pedig elbocsá-
nak, és menjenek át elõre a túl- totta õket, fölméne a hegyre
só partra Bethsaida felé, a míg imádkozni.

79
 47. És mikor beesteledék, a ha-
jó a tenger közepén vala, õ pedig
egymaga a szárazon.
48. És látá õket, a mint veszõdnek az
evezéssel; mert a szél szembe fú va-
la velök; és az éj negyedik sza-
kában (vagyis nagyon sötét volt!)
hozzájok méne a tengeren járva;
és el akar vala haladni mel-
lettük (talán ez azt jelenti, hogy
nagy sebességgel mozgott, és
majdnem túlszaladt a hajón?).
49. Azok pedig látván õt a tenge-
ren járni, kisértetnek vélték, és
felkiáltának;
50. Mert mindnyájan látják vala
õt és megrémülének. De õ azon-
nal megszólítá õket, és monda
nékik: Bizzatok; én vagyok, ne
féljetek.
51. Ekkor beméne hozzájuk a ha-
jóba, és elállt a szél; õk pedig
magukban szerfölött álmélkodnak
és csodálkoznak vala.
*796

Minden szinte egyezik. Kivéve egy apró részletet.

Ugyanis azt mondja Márk, hogy Jézus, amint a hajóhoz ért,
“el akar vala haladni mellettük”. Ez azt jelenti, hogy közele-
dett, közeledett, aztán majdnem túlhaladt, túlszaladt a hajón.
Van ennek értelme, majd meglátjuk!
Olvassuk hát János változatát.
16. Mikor pedig estveledék, vala a tengeren és a hajóhoz kö-
lemenének az õ tanítványai a ten- zeledik vala (a jó kifejezés te-
gerhez, hát valóban a közeledett és
17. És beszállva a hajóba, mennek nem a járt) : és megrémülének
vala a tengeren túl Kapernaumba. (persze, hiszen a sötétben
És már sötétség volt, és még csak egy sziluettet láthattak) .
nem ment vala hozzájuk Jézus. 20. Õ pedig monda nékik: Én va-
18. És a tenger a nagy szél fú- gyok, ne féljetek! Be akarák azért
vása miatt háborog vala. õt venni a hajóba: és a hajó azon-
19. Mikor azért huszonöt, vagy nal ama földnél vala, a melyre me-
harmincz futamatnyira beevezé- nének.
*797
nek, megláták Jézust, a mint jár

Szinte ugyanaz, csak János arról beszél, hogy mikor Jézus

belépett a hajóba, az abban a szempillantásban ott volt, ahova
indulni akartak.
Ez sem egyéb, mint kommentár.
Nos, láttuk mind a három verziót. Nyilvánvaló, hogy akkor
járunk az igazsághoz közel, ha azokat a részleteket fogadjuk el
mérvadónak, amelyek mindegyik változatban egyeznek. Azo-
kat pedig, melyek hol az egyikben, hol a másikban szerepel-
nek, mint érthetetlenek, kommentároknak tekintjük.
Ugyanis ezeket a különben is logikátlan részeket a többi ver-
zió egyáltalán nem támasztja alá.
Mindaz pedig, ami a kommentárokat leszámítva megmarad,
nagyon is érthetõ, logikus, és magyarázható.
Mi történt hát valójában?

*796 *797
Márk evangyélioma 6 János evangyélioma 6

80
 Jézusnak találkája volt a misszionáriusokkal a hegyen. Újabb
instrukciókat kellett kapnia. Ugyanakkor már kevés idõ volt hátra
a találkozóig, ahova mindenképpen el kellett mennie.
És ott volt még a sok ember. Õket is el kellett valahogy kül-
denie. Ez pedig idõbe telik.
Sietnie kellett.
Utasította hát a tanítványait, hogy szálljanak hajóba és evez-
zenek át a túlsó partra. Azok persze nem értették, miért kell
Jézus nélkül menniük. Hiszen hogyan fog utánuk jönni?
Azt mondták, hogy inkább megvárják, mivel nem tud majd
utánuk menni...
Értetlenkedésük láttán Jézus egyre ingerültebb lett. Nem elég,
hogy ott van a tömeg, még a saját emberei is akadályozzák?!
Fogytán volt az ideje. Ezért rájuk parancsolt, hogy azonnal
szálljanak hajóba, és evezzenek át a túlpartra. Õ pedig elmegy
a hegyre, ahol háborítatlanul imádkozhat — monda nekik.
Azok fejüket csóválva, de végrehajtották a parancsot.
Jézus közben visszasietett a tömeghez. Néhány jó és biztató
szóval elköszönt tõlük, és kérte, hogy most ne kövessék, mert
egyedül, háborítatlanul szeretne imádkozni.
Ezután elindult a közelben lévõ hegy felé. Mikor megbizo-
nyosodott, hogy már nem látják, futni kezdett, mivel minden-
képp idõben oda kellett érnie a találka helyszínére.
Eközben a tanítványok egyre csak azt vitatták egymás között,
miért kellett a parancsnokot otthagyni? De aztán, ahogy egyre
távolabb kerültek a parttól, másra terelõdött a szó.
Ahogy telt az idõ, és csend honolt körös-körül, egyre álmo-
sabbak lettek. A legcsekélyebb szél sem fújt, ezért biztosak
voltak abban, hogy a hajójuk nem sodródhat magától sehová.
Ennek biztos tudatában hagyott az éberségük alább, és nyomta
el õket lassacskán, egyiket a másik után, az álom. Végül mind-
annyian csendesen szuszogva aludtak. A hajó háborítatlanul
ringatózott a tükörsima vízfelszínen.
Jézus eközben fogadta az érkezõ jármûvet. A fedélzetén ér-
kezett magas rangú személynek jelentést tett, hogyan halad a
Terv végrehajtása. Közösen megvitatták a “csodák” minden
egyes mozzanatát.

81
 Az ismeretlen elégedetten nyugtázta, hogy a dolgok eddig a
legnagyobb rendben mennek. A Terv célkitûzéseit, egyiket a
másik után, teljesítik.
Ezután közölte Jézussal, hogy a magasból végzett megfigye-
lésekbõl, illetve a Hálózat ügynökeinek jelentéseibõl követke-
zõen mi a helyzet a térségben. A híre egyre terjed, az emberek
az általa véghezvitt “csodákról” beszélnek. Ugyanakkor még
vannak városok, ahol nem igazán keltett a híre nagy feltûnést.
Ezért a csapatával oda kell mennie.
Megbeszélték a soron következõ “csodák” részleteit.
Ezek után Jézus közölte, hogy a tanítványai kinn vannak a
hajóban a nyílt vizen. A magas rangú személy tudta, hogy nem
képezhet különösebb akadályt számukra Jézust eljuttatni oda.
De mivel a hajóban mások is voltak, nemcsak a Csapat tagjai,
ezért úgy gondolták, nem árt majd ezt is egyfajta csodaként
feltüntetni.
Ezért a jármû, miután felemelkedett, elkezdett kis magasság-
ban lebegni. Egy nagy szilárdságú, nagyon vékony “kötelet” dob-
tak le neki, melynek a vége úgy volt kiképezve, hogy abban
biztonságosan meg tudott kapaszkodni.
Miután Jézus elhelyezte lábát és kezével megkapaszkodott a
kötélben, a jármû lassan emelkedni kezdett.
A hajtómûvei erõs légmozgást keltettek körös-körül. De Jé-
zus testi épségét ez nem veszélyeztette.
Közben a hajóban mindenki békésen aludt.
Egyszer csak a távoli horizontról halk zaj hallatszott. Ez a zaj
egyre erõsödött.
A misszionáriusok jármûve közeledett a hajó felé. Kis ma-
gasságban haladt. Így Jézus a vékony, alig látható kötélen a víz
felszíne fölött egy-két méterrel lógott. A hajtómû által okozott
erõs légáramlat mindenfelé, ahol a jármû elhaladt, hullámokat
kavart.
Ahogy egyre közelebb került a tengeren himbálódzó hajó-
hoz, annál erõsebb lett a zaj.
Amikor már közel járt ahhoz, a robaj olyannyira erõs volt,
hogy arra a hajóban az elõbb még békésen alvók felriadtak.
Álmosan dörzsölve a szemüket, csak azt tapasztalták, hogy
nagyon erõs szél fúj. A hallható zajt is az erõs szélnek tulajdo-
nították.

82
 Azt hitték, hogy miközben aludtak, vihar tört ki. A sötétben
meresztgették a szemüket, hogy meglássák, merre van a part,
hiszen a vihar következtében minden bizonnyal elsodródtak
valamerre.
Ahogy megpróbáltak körülnézni, egyikük azt vette észre, hogy
mintha egy alak közeledne a hajóhoz. Megijedtek.
Nagyon gyorsan közeledett, és pillanatokon belül ott volt a
hajónál. De...
Úgy tûnt, olyan gyorsan halad, hogy túlmegy a hajón...
Jézus közben, ahogy meggyõzõdött, hogy be tud ugrani a ha-
jóba — elengedte a kötelet. A fedélzetre ugorva még tett né-
hány lépést, hogy fékezze lendületét, aztán megállt.
A jármû, mely Jézust “hozta” és a szelet keltette, tovább re-
pült. Fél percen belül minden újra csendes lett. A hullámok
elültek, és a víz felszíne, akárcsak korábban, háborítatlanul rin-
gatózott.
Mikor Jézus körülnézett, azt látta, hogy a hajóban lévõk mind
meg vannak rökönyödve. Úgy néznek rá, mintha kísértetet lát-
nának.
Ezért igyekezett néhány biztató szóval a rémült embereket
megnyugtatni.
A hajóban lévõ más, a Csapathoz nem tartozó “civil” szemé-
lyek meg voltak gyõzõdve afelõl, hogy csodát láttak. Mert Jé-
zus nem juthatott át hozzájuk a tengeren csak... a vízen járva.
Hiszen látták, hogy nem egy másik hajóról szállt át. Szemük
láttára lépett be a hajóba. A tenger felszínérõl!
Szerintük Jézus néhány pillanattal a hajóra érkezése elõtt a
víz felszínén haladt. A vízen járt!
Senki nem sejtette, és az éj sötétje miatt nem is láthatta,
hogy egy vékony, de nagy szilárdságú kötélbe kapaszkodva,
mely egy kis sebességgel repülõ jármûrõl lógott alá, közvetle-
nül a víz felszíne fölött lebegve jutott el a hajóig...

83
 A TENGER LECSENDESÍTÉSE

Az elõzõ részben, ahol Jézus “vízenjárását” taglaltuk, arra a

következtetésre jutottunk, hogy a “vihart” egy jármû megjele-
nése okozta, mely hajtómûve igen erõs légmozgást idézett elõ.
Több részletében is hasonlít a következõ “csoda” az elõbbi
esethez.
Újra csak három változatot fogunk megvizsgálni.
Lássuk elõször sorrendben Máté leírását.
23. És mikor a hajóra szállt vala, kö- 26. És monda nékik: Mit féltek, óh
veték õt az õ tanítványai. kicsinyhitûek? (tudta, hogy ez
24. És ímé nagy háborgás lõn a úgysem következik be, mert az
tengeren, annyira, hogy a hajót el- egész csak egy bemutató) Ekkor
borítják vala a hullámok; õ pedig fölkelvén, megdorgálá a szeleket és
aluszik vala. a tengert, és lõn nagy csendesség.
25. És az õ tanítványai hozzámen- 27. Az emberek pedig elcsodál-
vén, felkölték õt, mondván: kozának, mondván: Kicsoda ez,
Uram, ments meg minket; mert el- hogy mind a szelek, mind a tenger
veszünk. engednek néki.
*798

Azt tudtuk meg eddig, hogy Jézus és tanítványai hajóra száll-

tak. Amikor kinn voltak a nyílt vízen, egyszerre csak nagyon
erõs szél támadt. A hajóban lévõk megijedtek.
Jézus közben nyugodtan aludt. Felkeltették, és kérték, hogy
segítsen, hiszen attól féltek, hogy mindannyian odavesznek.
Ekkor Jézus “megdorgálta a szeleket”, amitõl fél percen belül
csend lett.
Azokra a “civilekre”, akik velük voltak a hajón, nagyon nagy
hatást tett ez a “csoda”.
Ugye, erre önmagában nehéz bármilyen logikus, kézzelfog-
ható magyarázatot is adni. Így, ennyi információ birtokában va-
lóban csodának tûnik a “csoda”.
További fontos adatokat szolgáltat viszont számunkra Márk.
35. Azután monda nékik azon a na- 38. Õ pedig a hajó hátulsó részében
pon, a mint este lõn: (vagyis a fejaljon aluszik vala (ugyan ho-
mindez este-éjszaka, sötétben gyan tudott egy nagy viharban
történt) Menjünk át a túlsó partra. aludni?). És fölkelték õt és mon-
36. Elbocsátván azért a sokaságot, dának néki: Mester, nem törõdöl
elvivék õt, úgy a mint a hajóban va- vele, hogy elveszünk?
la; de más hajók is valának vele 39. És felkelvén megdorgálá a sze-
(közönség). let, és monda a tengernek: Hall-
37. Akkor nagy szélvihar támada, a gass, némulj el! És elállt a szél, és
hullámok pedig becsapnak vala a ha- lõn nagy csendesség (elrepült a
jóba, annyira, hogy már-már megtelék. jármû).

*798
Máté evangyélioma 8

84
 40. És monda nékik: miért vagy-
tok ily félénkek? Hogy van, hogy
nincsen hitetek?
41. És megfélemlének nagy félelem-
mel (ez volt a bemutató célja),
és ezt mondják vala egymásnak:
Kicsoda hát ez, hogy mind a szél,
mind a tenger engednek néki?
*799

Márk elmondásából kiderül, hogy mikor hajóra szálltak, már

esteledett. Így, amikor “kitört a vihar”, már sötét volt.
Azonkívül azt is megtudjuk, hogy a hajót, melyen Jézus volt,
több, zsúfolásig telt csónak is kísérte. Vagyis az esetnek meg-
lehetõsen sok szemtanúja volt. Pont ez volt a cél!
Végül, mielõtt összefoglalnánk, lássuk még Lukács szöve-
gét.
22. Lõn pedig egy napon, hogy szünk! Õ pedig felserkenvén,
beméne a hajóba õ és az õ tanít- megdorgálá a szelet és a víznek
ványai; és monda nékik: Menjünk habjait (hókusz-pókusz) ; és
a tónak túlsó partjára (Jézus megszûnének, és lõn csendes-
szorgalmazta, tudatosan) . És ség (elrepült a jármû, mely a
elindulának. szelet keltette).
23. De hajózásuk közben elszende- 25. És monda nékik: Hol van a ti hi-
redék; és szélvész csapott le tetek? És félelemmel csodálkoz-
a tóra, és megmerülének, és ve- nak vala, mondván egymásnak:
szedelemben valának. Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a
24. És hozzá menvén, felkölték õt, víznek is parancsol, és engednek
mondván: Mester, Mester, elve- néki?
*800

Foglaljuk hát össze mindazt, amit eddig megtudtunk. Próbál-

juk meg rekonstruálni a történteket.
Jézust, mint oly sokszor, most is sok ember követte minden-
hová.
Mikor esteledett, hozzáfoghatott egy újabb “csoda” végrehaj-
tásához.
Azt mondta a vele lévõknek, hogy menjenek át a tó túlsó
partjára. Az ugye nem tûnik túl logikusnak, hogy valaki este,
sötétedéskor akar nekivágni a tónak, hogy átevezzen a túlpart-
ra, hiszen majd reggel, világosságban is megteheti ezt.
Nem logikus, de ne is keressünk logikát mögötte. Hisz nem
volt logikus, hanem tudatos.
Jézus a misszionáriusok közremûködésével egy újabb “cso-
dát” készült véghezvinni.
Tudatosan szorgalmazta, hogy röviddel a sötétség beállta elõtt
evezzenek ki a nyílt vízre.
Senkinek még csak eszébe sem jutott, hogy bármi is történ-
het, hisz egész nap szép, csendes volt az idõ. Ezért kíváncsi-
ságból sokan csónakba szálltak és követték õket.
*799 *800
Márk evangyélioma 4 Lukács evangyélioma 8

85
 Ahogy egyre csak eveztek, besötétedett. Lassacskán már alig
látták társaikat a csónakokban ülõk. Csak hangjukról ismerték
fel egymást.
Jézus közben úgy tett, mintha elaludt volna. Fél szemmel
azonban a környezetét figyelte. Mert tudta, hogy mi fog történni.
Mikor már eléggé kinn jártak a tavon, és meglehetõsen sötét
volt, Lukács szavaival élve “szélvész csapott le a tóra”. De nem
úgy ám, ahogy egy vihar kezdõdni szokott. Hiszen egy vihar
azzal kezdõdik, hogy elõbb szellõ fújdogál, majd egyre erõsö-
dõ szél érezhetõ. Míg végül szélvész támad.
Ezzel szemben Lukács szerint hirtelen és váratlanul szélvész
csapott le. Semmi elõjele nem volt a “viharnak”. Váratlanul jött.
A sötétséget, és azt kihasználva, hogy az emberek nem lát-
nak semmit, egy jármû jelent meg a hajó és csónakok fölött. A
hajtómûvei erõs légmozgást keltettek.
Az emberek persze nagyon megijedtek a hirtelen támadt
“szélvésztõl”. Ugyan ki nem ijedne meg?
Odasiettek Jézushoz, aki aludt.
Dehogy aludt! Csak úgy tett!
Kérték, hogy segítsen, mert odavesznek.
Erre Jézus színpadias mozdulatokkal, a körülötte lévõk szá-
mára jól hallhatóan, megdorgálta a szeleket.
Ekkor a jármû elindult, és pillanatokon belül el is tûnt felõlük.
A sötétben persze nem láthatták. Még a sziluettjét sem.
Ahogy a jármû elrepült, természetszerûleg az általa keltett
intenzív légmozgás is megszûnt.
Ha most bárki is kétségbe vonná azt, hogy jármû okozta az
erõs légmozgást — a szélvészt, annak csak néhány szöveg-
részletet idézek példaként. Hiszen a Bibiában mindenütt a
misszionáriusok jármûveinek a megjelenését, mozgását erõs
“szélvész” kíséri:
3. Hosszútûrõ az Úr és nagyhatal- 23. Ímé, az Úrnak szélvésze, harag-
mú, és nem hagy büntetlenül. Szél- ja tör elõ, és a rohanó szélvész
vészben és viharban van az a hitetlenek fejére zúdul.
*802
Úrnak útja és lábainak pora a fel-
hõ.
*801
17. A ki forgószélben rohan
19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy meg engem, és ok nélkül meg-
haraggal kitör, és a hitetlenek fejére sokasítja sebeimet.
*803
forgószél zúdul.
(*550)

*801 *802
Náhum könyve 1 Jeremiás könyve 30
(*550) *803
Jeremiás könyve 23 Jób könyve 9

86
 Nos, a “szélvészt” adott esetben is egy jármû megjelenése
okozta.
A “csoda” célja a “nézõközönség” meghódítása volt. Ugyanis
mindez azok számára volt megrendezve, akik csónakokon és
hajókon követték õt.
Ezer prédikációnál is többet ér egy “csoda”. Hiszen minden-
ki látta, hogy Jézus parancsol a szélnek...

87
 A VÉGZETES PARANCS

Korábban többször említettük, hogy Jézus rendszerint azért

ment a hegyre, más szavakkal egy magaslati pontra, hogy fo-
gadja a misszionáriusok érkezõ jármûvét.
A kedves olvasó erre azt felelhetné, hogy mindez megalapo-
zatlan fantáziálás, hiszen a szövegekben erre való utalás nincs.
Eddig valóban nem szóltunk róla. De most álljon itt egy konk-
rét eset, amikor Jézus azért ment fel egy magaslati pontra, hogy
egy jármûvel érkezõ két személyt fogadjon. De ezúttal három
tanítványát is magával vitte.
Nekik köszönhetjük, hogy tudunk errõl a találkozásról...
1. És hat nap múlva magához vevé Jé- 6. És a tanítványok a mint ezt hal-
zus Pétert, Jakabot és ennek testvérét lák, arczra esének és igen megrémü-
Jánost, és felvivé õket magokban egy lének.
magas hegyre. 7. Jézus pedig hozzájok menvén,
2.Éselváltozékelõttök,ésazõorczájara- illeté õket, és monda: Keljetek fel
gyogvala,mintanap,ruhájapedigfehérlõn, és ne féljetek!
mintafényesség. 8. Mikor pedig szemeiket fölemelék,
3. És ímé megjelenék õ nékik Mó- senkit sem látának, hanem csak Jézust
zes és Illyés, a kik beszélnek vala õ egyedül.
vele. (Azért nem hallották a beszé- 9. És mikor a hegyrõl alájövének,
det, mert hallótávolságon kívül megparancsolá nékik Jézus, mond-
voltak, vagy mert a misszionáriu- ván:Senkineksemondjátokelamit
sok nyelvén folyt a kommunikáció.) láttatok (persze, hiszen egy földön-
4.Péterpedigmegszólalván,mondaJé- kívüli jármûvet láttak), míg fel nem
zusnak:Uram,jónékünkittlennünk.Ha támadt az embernek Fia a halálból.
akarod, építsünk itt három hajlékot, né- (Vagyis ha korábban kezdenek el be-
ked egyet. Mózesnek is egyet, Illyésnek szélni, akkor valószínûleg azzal a
is egyet. küldetésben kárt okoztak volna.)
*804
5.Mikorõmégbeszélvala,íméfényesfelhõ
borítá be õket; és ímé szózat lõn a felhõ-
böl,mondván:EzazénszerelmesFiam,a
kibenéngyönyörködöm:õthallgassátok.

Lássuk hát a részleteket.

Jézus Pétert, Jakabot és Jánost magával vitte egy magas hegyre.
Ott valami nagyon furcsa történt, legalábbis Máté szerint. Ugyan-
is Jézus egyszerre csak elváltozott elõttük, az arca olyan fé-
nyes lett, mint a nap, a ruhája is fényes lett.
Utána a semmibõl egyszer csak megjelent Mózes és Illés,
akik vele beszéltek.
Azután hirtelen, mikor még Jézussal beszéltek, fényes felhõ
borította be õket, melybõl szózat hangzott fel: ”Ez az én szerel-
mes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: õt hallgassátok”.

*804
Máté evangyélioma 17

88
 A látványtól a tanítványok rettenetesen megijedtek és arccal
a földre vetették magukat. Ekkor Jézus odament hozzájuk és
megnyugtatta õket, hogy ne féljenek. Mikor felpillantottak, sen-
kit sem láttak Jézuson kívül.
Ha ezeket az adatokat vesszük alapul, akkor a történettel nem
tudunk mit kezdeni. Mert mit jelent az, hogy Jézus elváltozott?
Honnan jelent meg az a két titokzatos alak? Aztán meg a szózat
és a fényes felhõ?
Egyszerûen természetfeletti csoda! És nincs rá magyarázat!
Vagy... talán mégis van, amitõl a történtek érthetõvé válnak?
Elõrebocsátván, megjegyzem, hogy Máté, aki ezt a verziót el-
mondja, nem volt szemtanúja az ott történteknek. Ezért nyil-
vánvaló, hogy csak hallomás után jegyezte le azokat.
2. És hat nap múlva magához vevé Jé- Jézusnak: Mester, jó nékünk itt len-
zus Pétert és Jakabot és Jánost, és fel- ni: csináljunk azért három hajlékot,
vivé õket csupán magukban (vagyis néked egyet, Mózesnek is egyet, Il-
csak kiválasztottakat vitt magával) lyésnek is egyet.
egy magas hegyre. És elváltozék elõt- 6. De nem tudja vala mit beszél, mi-
tük; velhogy megrémülének (mitõl?).
3. És ruhája fényes lõn, igen fehér, mint 7. És felhõ támada, mely õket befogá
a hó, mihez hasonlót a ruhafestõ e föl- (beborította, elborította õket), és a
dön nem fehéríthet. felhõbõl szózat jöve, mondván: Ez az
4. És megjelenék nékik Mózes Illyés- én szerelmes Fiam; õt hallgassátok.
sel együtt, és beszélnek vala Jézus- 8. És mikor nagyhirtelen körülte-
sal.(Innen több következtetés is levon- kintének, senkit sem látának töb-
ható. Mózes és Illyés misszionáriu- bé maguk körül, egyedül a Jézust.
sok voltak. Másrészt az, hogy Jézus a 9. Mikor pedig a hegyrõl leszállának,
misszionáriusokkal olyan nyelven megparancsolá nékik, hogy senkinek
beszélt, amit õk nem értettek. Csak se beszéljék el, a mit láttak vala, csak
hallották, hogy beszélnek.) a mikor az embernek Fia a halálból fel-
5. Péter pedig megszólalván, monda támad.
*805

Márk története szinte szóról szóra ugyanaz. Csak apró, jelen-

téktelen részletekben különbözik Máté verziójától. Még min-
dig nem érthetõ, hogy Jézus miért kötelezte titoktartásra a szem-
tanúkat?
Így nem lettünk sokkal okosabbak. Hátha Lukács változata
jobban eligazít bennünket.
28. És lõn e beszédek után mintegy jának ábrázata elváltozék, és az õ ru-
nyolczadnappal, hogy maga mellé hája fehér és fénylõ lõn.
vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és 30. És ímé két férfiú beszél vala õ vele,
felméne a hegyre imádkozni. kik valának Mózes és Illyés;
29. És imádkozása közben az õ orczá- 31. Kik dicsõségben megjelenvén (az

*805
Márk evangyélioma 9

89
 ûrhajóval jöttek!), beszélik vala az õ
halálát, melyet Jeruzsálemben fog
megteljesíteni.
32. Pétert pedig és a vele lévõket el-
nyomáazálom;demikorfelébredtek,
láták az õ dicsõségét (fényét),ésama
két férfiút, kik vele állanak vala.
33. És lõn, mikor azok eltávoztak õ tõ-
le, monda Péter Jézusnak: Mester, jó
nékünk itt lennünk: csináljunk azért
három hajlékot, egyet néked, Mózes-
nek is egyet, és egyet Illyésnek; nem
tudván mit mond.
34. És mikor õ ezeket mondá, felhõ tá-
mada és azokat beárnyékozá; õk pe-
dig megfélemlének, mikor azok be-
mentek a felhõbe.
35. És szózat lõn a felhõbõl, mond-
ván: Ez amaz én szerelmes Fiam, õt
hallgassátok.
36. És mikor a szózat lõn, találtaték
Jézus csak maga. Õk pedig hallgatá-
nak, és semmit abból, a mit láttak,
senkinekelnemmondánakazokban
a napokban.
37. És lõn másnap, mikor õk a hegy-
rõl leszállottak, sok nép méne elé-
be.
*806

Nos, itt rengeteg új, perdöntõ fontosságú adatot tudtunk meg.

Foglaljuk hát össze, és rekonstruáljuk a történteket. Nagyon
érdekes lesz!
Jézus, mint korábban többször, ezúttal is a hegyre ment “imád-
kozni”. De ezúttal magával vitte három tanítványát: Pétert, Já-
nost és Jakabot.
Mikor felértek egy magasabban fekvõ kisebb sík területre,
Jézus rájuk parancsolt, hogy maradjanak ott. Õ maga pedig elõ-
re ment.
Mindez sötétedéskor, avagy utána történt. Ezért már csak fél-
homály uralkodott mindenütt. Ugyanis Lukács arról beszél, hogy
csak másnap ereszkedtek le a hegyrõl. Nyilván nem reggel vagy
délben mentek oda fel, hanem mikor már esteledett. Mindez
éjszaka történt, és korán reggel leereszkedtek a hegyrõl, né-
gyen.
Nos, Jézus otthagyta õket a sík terület szélén, azzal az utasí-
tással, hogy maradjanak ott.
Õ maga pedig elõrement. Megállt és várt.
A tanítványok nem értették, hogy mire vár? Biztosan imádko-
zik, modogatták egymás között.
Aztán hirtelen az éjszaka sötétjébe egy nagyon erõs fény ha-
sított bele. Egy jármû közeledett a landolóhely felé. Azért jöt-
tek, hogy a Parancsnokkal újabb instrukciókat közöljenek.
Ahogy a jármû hajtómûveinek erõs fénye megvilágította Jé-
zust, az éjszakai sötét háttér elõtt úgy tûnt, hogy alakja ragyog.
Hiszen nagyon erõs fény verõdött vissza róla. Õ is mintegy má-
sodlagos fényforrássá vált az éjszaka sötétjében.

*806
Lukács evangyélioma 9

90
 Ez azt jelenti, hogy nem azért “világított”, mert saját fénye
volt, hanem a hajtómûvek erõs fénye világította meg, és úgy
tûnt, hogy õ maga világít.
A hajtómûvek csak minimális fokozaton üzemeltek. Mivel
csak fékezniük kellett a jármû süllyedését. Hangjuk ezért nem
volt nagyon erõs.
A jármû landolt. Ezután két személy jött elõ a jármûbõl, akik
Jézussal beszéltek. A tanítványok nem értették, mirõl beszél-
nek, mert azok távol álltak tõlük.
Késõbb, amikor megkérdezték Jézust, hogy mirõl is beszél-
tek, azt mondta, hogy a haláláról, mely Jeruzsálemben fogja
érni. Ez nagyon fontos mozzanat! Késõbb még visszatérünk rá.
Nos, ahogy a tanítványok meredten bámulták a jármûvet és a
három beszélgetõ alakot, egyszer csak... elaludtak.
Nem furcsa? Hiszen ki tudna egy nagyon izgalmas történés
kellõs közepén elaludni? Az ismeretlen helyzet miatt az adre-
nalin szintje maximális. Az ember szervezete semmiképp sem
engedheti meg magának, hogy kikapcsoljon. Pont ellenkezõ-
leg! Mindenképpen megpróbál ilyen helyzetben maximálisan
éber maradni.
Hiszen a közelben ismeretlen veszélyforrás van!
Erre õk, minden logika ellenére, elaludtak. Na nem ma-
guktól!
Elaltatták õket...
Ennek két oka volt. Egyrészt nem volt szabad mindent lát-
niuk. Másrészt, mind a hárman egy aprócska sebészeti beavat-
kozás során kaptak egy-egy “Szent Lelket”. Hogy mi ez, errõl
majd késõbb szólunk.
Röviddel késõbb, ahogy kinyitották a szemüket, látták, hogy
Jézus búcsúzkodik a két ismeretlentõl. Azok otthagyják õt és
a jármû felé indulnak, majd késõbb eltûnnek abban.
Eközben a jármû hajtómûveibõl erõs fény, füst és hang tört
elõ. A füst, a jármûtõl biztonságos távolságba eltávolodó Jé-
zust elborította. Az éj sötétjében a hajtómûvek erõs fénye min-
dent megvilágított. Még a füstöt is. Az a sötét háttér elõtt ezért
nagyon fényesnek tûnt.

91
 26. ábra
”Fényes felhõ”...

No, mit gondol, kedves

27. ábra
Egy másik ”fényes felhõ”...
olvasó? Vajon valamiféle
misztikus, természetfelet-
ti jelenségeket ábrázolnak
ezek a fotók?
Az ugye egyértelmû,
hogy az éjszaka sötétjé-
ben készültek.
Képzeljük el, mit is mon-
dana egy kõkorszaki szin-
ten élõ amazóniai törzs tag-
ja, ha megkérdeznénk?
No mit is?
Fényes felhõ! Fényes fel-
hõ! — kiáltozná.
Pedig...
Lapozzon egyet, tisztelt
olvasó!

92
Íme a felvételek:

28. ábra
H-I rakéta startja (Tanegasima ûrközpont, Japán)
Csupán annyit tettünk,
hogy kiretusáltuk a két ra-
kéta éjszakai startjáról ké-
szült felvételrõl magát a jár-
mûvet. Csak a hajtómûvek
fénye által megvilágított
égéstermék-felhõt hagytuk
meg.
Ez az éj sötétjében való-
ban fényes — világít.
Egy több ezer évvel eze-
lõtt élt ember, mikor hason-
lót látott, ugyan mit volt ké-
pes abból megérteni? Raké-
ta vagy jármû startja? Ugyan!
Mi az a rakéta, és mi az,
hogy start? — kérdezgethet-
29. ábra te volna attól, aki a számára
Egy másik felvétel, mely érthetetlent próbálta volna
szintén a H-I rakéta startjáról megmagyarázni.
készült (Tanegasima ûrköz- No de térjünk vissza tör-
pont, Japán) ténetünkhöz.

93
 A jármû hatalmas dübörgés közepette emelkedni kezdett.
Korábban többször említettük, hogy a hajtómûvek erõs hang-
ját a szövegek gyakran emlegetik szózatként. És természete-
sen ebbõl a “szózatból” bármit ki lehet hallani.
Ahogy mindezt a távolabb állók meglátták és meghallották,
félelmükben a földre vetették magukat.
A jármû közben emelkedett. Nem sokkal késõbb el is tûnt.
Az általa keltett zaj is elhalkult.
Jézus látta, hogy tanítványai nagyon megijedtek. Ezért hozzá-
juk sietett. Néhány nyugtató szóval megpróbálta a minden ízük-
ben remegõ embereket megnyugtatni.
Mikor azok felpillantottak, már nem láttak senkit, csak Jé-
zust. Hiszen a jármû, fedélzetén a két ismeretlennel, elrepült.
Mivel ez a találka stratégiailag a Terv szempontjából nagyon
fontos volt, ezért Jézus szigorúan megtiltotta nekik, hogy most
bárkinek is beszéljenek a látottakról.
Ezután úgy döntött, hogy megvárják a hajnalt, és csak akkor
kelnek útra, hogy visszatérjenek a többiekhez.

94
 AZ OLAJFÁK HEGYÉN

Jézus a hegyen való találka után napokig szinte nem tudott

magához térni.
Ugyanis az ezt megelõzõ randevúk során a misszionáriusok-
tól aprólékos utasításokat kapott a soron következõ “csodák”
végrehajtásához.
Most is arra számított, hogy errõl lesz szó.
A misszionáriusok mindvégig figyelemmel kísérték mindazt,
ami a térségben történt. A “csodák” persze megtették hatásu-
kat. Szinte mindenki ezekrõl beszélt.
De a kítûzött célt mégsem érték még el. És immár újabb “cso-
dák” sem segíthettek.
Úgy döntöttek, hogy Jézusnak — meg kell halnia...
A találkozón közölték ezt vele. De nemcsak a tényt, hanem
azt is, hogy hogyan fog ez történni.
Jeruzsálembe kell mennie. A hatalmon lévõk már amúgy is
nagyon félnek tõle. Ezért mindenképpen megpróbálják megölni.
De a tömeg miatt, mely folyton követi, nem merik majd letar-
tóztatni.
Ezért a Csapat egyik tagja fogja õt “eladni”. Az ellenségei pe-
dig élni fognak a kínálkozó alkalommal. És minden bizonnyal
az akkor szokásban lévõ kivégzési módon, keresztrefeszítés-
sel fogják õt megölni.
Ugyanakkor hozzátették, hogy rendelkezésükre áll olyan szer,
melynek köszönhetõen nem fog meghalni, hanem a tetszhalál
állapotába fog kerülni.
Késõbb a halottnak vélt testét majd elviszik magukkal, és...
31. Mert tanítja vala tanítványait, adatik, és megölik õt; de ha meg-
és ezt mondja vala nékik: Az em- ölték, harmadnapra föltámad.
bernek Fia az emberek kezébe
*807

Jézust ez pillanatnyilag megnyugtatta. Nem tûnt a méregpo-

hár oly keserûnek...
De ahogy tovább rágódott ezen, egyre inkább a parancs elle-
ni lázongás uralkodott el rajta.
12. Õ pedig felelvén, monda nékik: embernek Fiáról megírva,
Illyés ugyan elõbb eljövén helyre ál- hogy sokat kell szenvednie
lít mindent; de hogyan van az és megvettetnie?
*808

*807,*808
Márk evangyélioma 9

95
 Hiszen senki nem tudná azt feldolgozni, hogy Jeruzsálembe
kell mennie, ahol keresztre feszítik õt.
De a parancs, az parancs! Engedelmeskednie kellett:
23. Azt, a ki Istennek elvége- ván, gonosz kezeitekkel keresztfá-
zett tanácsából és rendelésé- ra feszítve megölétek:
*809
bõl adatott halálra, megragad-

Tudta, hogy mi vár majd ott rá, mert a hegyen az a két isme-
retlen személy, aki egy jármûvel érkezett, közölte vele.
21. Ettõl fogva kezdé Jézus jelente- és a fõpapoktól és az írástu-
ni az õ tanítványainak, hogy néki dóktól, és megöletni és har-
Jeruzsálembe kell menni, és madnapon föltámadni.
sokat szenvedni a vénektõl
*810

Pontosan szó szerint ezeket az utasításokat, parancsokat kapta

a hegyen.
17. Azért szeret engem az Atya,
mert én leteszem az én életemet,
hogy újra felvegyem azt.
18. Senki sem veszi azt el én tõlem,
hanem én teszem le azt én magam-
tól. Van hatalmam letenni azt, és
van hatalmam ismét felvenni azt.
Ezt a parancsolatot vettem
az én Atyámtól.
*811

A hivatalos vallásos felfogás szerint õ, mivel az “Isten fia”,

természetfeletti lény, ezért számunkra érthetetlen módon tud-
ta, hogy mi vár majd rá Jeruzsálemben.
De mint magukból a szövegekbõl látjuk, csak akkor tudta meg,
hogy mit kell tennie, és mi vár rá, mikor a hegyen a két isme-
retlen ezt közölte vele...
Miután megkapta a “végzetes” parancsot... bujkálni kezdett.
30. És onnét kimenvén, Galileán hogy valaki megtudja.
*812
mennek vala át; és nem akará,

Miért ez a titkolózás? Nyilván az elsõ reakcióként Jézus meg-

próbált mindenki elõl elbújni... Na nem gyávaságból. Hanem
annyira lesújtotta a kapott parancs, hogy azt hitte, ha “illegali-
tásba” vonul, akkor elkerülheti annak végrehajtását. Késõbb
persze valamennyire feldolgozta magában mindazt, ami rá várt.
Ezért hozzálátott az utasítás végrehajtásához.
De valójában miért is döntöttek a misszionáriusok Jézus “ha-
lála” mellett?

*809 *811
Az apostolok cselekedetei 2 János evangyélioma 10
*810 *812
Máté evangyélioma 16 Márk evangyélioma 9

96
 Ne feledjük, mindez egy elõre nagyon gondosan kidolgozott
Terv keretében történt. Sokan segédkeztek annak eredményes
végrehajtásában. Ezek között voltak a Hálózat névtelen, arcta-
lan ügynökei is, és sok esetben maguk a misszionáriusok.
A Terv célja: békés eszközökkel maradandóan befolyásolni
a földi civilizáció fejlõdését. Ezt úgy kívánták elérni, hogy a
Csapat, élén Jézussal, abban a korban hihetetlen dolgokat visz
majd végbe.
Ezek a “csodák” azonban nem voltak egyebek, mint gondo-
san megrendezett színjátékok.
Ha most valaki fölfortyan ezen, mert kétségbe vonom Jézus
csodatételeit, azt válaszolom, hogy ezek a “csodák” jóindulatú
“csalások” voltak. Hiszen jó célt szolgáltak. Ugyanis a Terv po-
zitív erkölcsi normákat kívánt meggyökereztetni a köztudatban.
A vallás is mintegy kétezer esztendõn át hirdette ezeket. Hi-
szen senki sem mondhatja, hogy a keresztény vallás rosszra
tanít.
Mindez Jézussal és Csapatával kezdõdött. Ezek a “csodák”
felhívták rájuk a figyelmet, amitõl ismertek és népszerûek let-
tek. Mindenki róluk beszélt.
De vajon mi következhetett ezután? Még sokévi vándorlás és
“csodatevés” után Jézus öregkori végelgyengülésben hal meg?
Ez semmiképp sem volt jó variáció.
Ismerjük, ugye azt a kifejezést, hogy valaki erõsebb halálá-
ban, mint életében volt?
Nos, pont erre volt szükség. Jézus “halála” az események
betetõzése volt. Ez tette fel a pontot az i-re.
7. De én az igazat mondom nék- jõ el hozzátok a Vígasztaló: ha
tek: Jobb néktek, hogy én elmen- pedig elmegyek, elküldöm azt ti
jek: mert ha el nem megyek, nem hozzátok.
*813

Azt ugye tudjuk, hogy az egyház, a vallás az, ami lelki vigaszt
nyújt. Jézus, halála nyomán olyan legendássá vált, hogy egyre
több követõje lett. De ehhez persze még kellettek további “cso-
dák”, melyekrõl kevéssel késõbb fogunk beszélni.
24. Bizony, bizony mondom egymaga marad; ha pedig el-
néktek: Ha a földbe esett ga- hal, sok gyümölcsöt terem.
bonamag el nem hal, csak
*814

*813 *814
János evangyélioma 16 János evangyélioma 12

97
 A gabonamag példáján magára utal. Ha Jézus öregkori végel-
gyengülésben halt volna meg, akkor ma nem létezne a keresz-
ténység, a keresztény egyház. Ugyanis a keresztény egyház
alapköve a Jézus “halála” utáni feltámadásba vetett hit.
Ha nem következett volna be Jézus “halála”, akkor ez az alap-
kõ sem létezne.
Ebben az esetben a kétezer évvel ezelõtt élt Jézust úgy tarta-
nánk számon, ha egyáltalán számon tartanánk, mint egyet a
sok szekta vezetõje közül.
Sõt, van egy érdekes mondat a szövegekben, melyet maga
Jézus mond:
4. Én dicsõítettelek téged e föl- a melyet reám bíztál, hogy
dön: elvégeztem a munkát, végezzem azt.
*815

Jézus itt arról beszél, hogy a misszionáriusoktól feladatot,

munkát kapott, melyet el kellett végeznie.
Ugye, már nem is annyira misztikus az egész?
Azt is pontosan tudta, mi fog vele történni a “halála” után:
28. Kijöttem az Atyától, és jöttem e 34. Kerestek majd engem, és nem
világba: ismét elhagyom e világot, találtok meg, és a hol én vagyok, ti
és elmegyek az Atyához. nem jöhettek oda.
*816 *817

Nos, az utasításnak megfelelõen Jeruzsálembe kellett men-

nie. Hogy mi történt ott vele az “utolsó vacsoráig”, azt minden-
ki ismeri. Ezért hát folytassuk történetünket onnan.
A Tervnek megfelelõen, mellyel Jézus tökéletesen tisztában
volt, a kitûzött napon, mely nem volt egyéb, mint a zsidó vallás
nagy ünnepe, a kovásztalan kenyerek ünnepe, vagy ahogy job-
ban ismerjük — a húsvét — kellett Júdásnak felkeresnie a fõ-
papokat, hogy pénzért elárulja, hol tartózkodik Jézus.
Megjegyzem, ez az ünnep az invázió éjszakájára való éven-
kénti megemlékezés volt, mely Egyiptomban történt egykoron.
Ennek a napnak az elõestéjén Jézus, tudván, hogy másnap
várnak rá a legnagyobb megpróbáltatások, megülte tanítványai-
val az utolsó vacsorát.

*815 *817
János evangyélioma 17 János evangyélioma 7
*816
János evangyélioma 16

98
 Keserû volt a lelke, mivel tudta, mi vár rá másnap. Ezért Jú-
dásnak ezt mondta:
27. És a falat után akkor beméne ab- 28. Ezt pedig senki sem érté a
ba a Sátán. Monda azért néki Jézus: leültek közül, miért mondta néki.
A mit cselekszel, hamar cselekedjed.
*818

Persze, hogy senki sem értette, miért intézte ezeket a szava-

kat keserûen Jézus Iskariotes Júdáshoz. Ugyan tudták, hogy
mi fog Jézussal történni, de a parancs részleteit csak ketten
ismerték: Jézus és Júdás.
Mindenki jól tudja, mi következett ezután.
A hatalmon lévõk éltek a Júdás által felkínált lehetõséggel,
és másnap hajnalban tanítványai körében letartóztatták õt.
Van azonban még egy nagyon fontos történés, mely röviddel
azelõtt esett meg. A hivatalos felfogás nemigen beszél ennek
részleteirõl.
1. Mikor ezeket mondta vala Jézus, 39. És kimenvén, méne az õ szo-
kiméne az õ tanítványaival együtt kása szerint az Olajfák hegyére;
túl a Kedron patakán, a hol egy kert követék pedig õt az õ tanítvá-
vala, a melybe bemenének õ és az nyai is.
*820
õ tanítványai.
*819

Megjegyzem, ismételten egy magaslati pontra, egy hegyre

ment Jézus. Ennek a késõbbiekben fontos jelentõsége lesz.
Mindezeket tudatosan cselekedte. A parancs szerint neki oda
kellett mennie.
Közben Júdás szintén arra tartott egy seregnyi katonával.
Jézus tudta, hogy már kevés ideje van hátra. Ezért pánikba
esett.
41. És õ eltávozék tõlök mintegy távoztasd el tõlem e pohárt;
kõhajításnyira; és térdre esvén, mindazáltal ne az én akaratom,
imádkozék, hanem a tiéd legyen!
*821
42. Mondván: Atyám, ha akarod,

Jézus szó szerint szenvedett. Hiszen ki tudná azt önmagá-

ban feldolgozni, hogy órák múlva keresztre feszítik.
Menekülhetett volna, hogy mentse magát. De mégsem tette.
A józan ész és a lelke viaskodott egymással.
Remélte, hogy talán valamiképp elkerülheti az elkerülhetet-
lent.
Nem lett volna képes ép tudattal végigcsinálni mindazt, ami
reá várt. Ehhez a misszionáriusok segítségére volt szükség...

*818 *820,*821
János evangyélioma 13 Lukács evangyélioma 22
*819
János evangyélioma 18

99
 A közelben egy “angyal” landolt.
43. És angyal jelenék meg néki a mennybõl, erõsítvén õt.
*822

Emlékezzünk csak vissza Dániel esetére. Dániel könyvében

van szó “megerõsítésrõl”. Ez azt jelenti, hogy valamiféle szert
— gyógyszert — adtak be neki a misszionáriusok, amitõl job-
ban lett (*603).
Gyakorlatilag ugyanez történt Jézussal is. Egy jármû érkezett,
fedélzetén ”orvosokkal”. A nagyon rossz lelkiállapotban lévõ
Jézusnak egy erõs nyugtató injekciót adtak be. Mikor hatására
megnyugodott, kapott egy kapszulát...
Ezt ruhájának egyik apró, rejtett zsebébe dugta el. Apróléko-
san elmagyarázták, hogy ezt csak késõbb vegye be. A kapszu-
la egyfajta kábítószert tartalmaz, mely a fájdalmait erõsen csök-
kenti, illetve tartalmazta azt a szert, mely felkészíti a szerveze-
tét a tetszhalál beálltára...
Az “orvosok” ezután visszaszálltak a jármû fedélzetére és az
elrepült.
Most mindenki azt kérdezheti, hogy igen ám, de ott voltak
egy kõhajításnyira a tanítványok is. Hogyhogy õk nem látták
mindezeket?
45. És minekutána fölkelt az imád- vén, aludva találá õket a szo-
kozástól, az õ tanítványaihoz men- morúság miatt,
*823

A tanítványok mindannyian mélyen aludtak... Állítólag a szo-

morúság miatt.
Ugye, senki sem gondolja komolyan, hogy mikor másnap a
Csapat vezetõjére szenvedés vár, ennek tagjai a szomorúság
miatt mindannyian kivétel nélkül mélyen elalszanak?
Néhányan esetleg valóban elszenderedhetnek. De mind a ti-
zenegyen?
Emlékezzünk csak vissza, hogy mi történt Jakabbal, Jánossal
és Péterrel, mikor Jézus egy nem földi jármûvet fogadott? An-
nak ellenére, hogy rendkívüli dolgot láttak, mindannyian elalud-
tak. Persze, hisz a misszionáriusok altatták õket el.
10. Mert rátok önté az Úr a 8. A mint meg van írva: Az Isten
mély álomnak lelkét, és kábultság lelkét adta nékik
bezárta szemeiteket,... (elkábította — elaltatta); sze-
*824
meket, hogy ne lássanak, fü-
leket, hogy ne halljanak,...
*825

*822,*823 *825
Lukács evangyélioma 22 Pál levele a rómabeliekhez 11
*824
Ésaiás könyve 29

100
 Adott esetben sem történt ez másképp. Azért ment az utolsó
nap elõestéjén egy magaslati pontra, mert egy jármûnek kel-
lett érkeznie. Ugyanakkor a történteknek nem volt szabad kitu-
dódniuk. Ezért az összes tanítvány elaludt. Így nem láthatták,
mi is történt valójában:
7. Ki az õ testének napjaiban könyör- rult ahhoz, a ki képes megszabadí-
gésekkel és esedezésekkel, erõs tani õt a halálból, és meghallgatta-
kiáltás és könyhullatás közben já- tott az õ istenfélelméért,
*826

A szövegekben a misszionárius jármûvek hajtómûvei által

keltett hangot többek között kiáltásként is jellemzik. A késõb-
biekben látni fogjuk.
Mivel a város határán kívül voltak, és mindez éjszaka történt,
ezért a randevúnak nem volt szemtanúja.
Megjegyzem, a misszionáriusok elõszeretettel használták a
magaslati pontokat landolás céljából. Azonkívül ezek a “látoga-
tások” rendszerint éjszaka történtek, elkerülendõ, hogy szem-
tanúi legyenek a történéseknek.
Most lássuk a tanítványok szemszögébõl a történteket.
Jézus elmondta nekik, hogy szenvedés vár rá. Ezért amikor
felmentek az olajfák hegyére, látták, hogy nagyon ideges, fe-
szült, rémült. Hiszen nem sok jó várt rá.
Egy kõhajításnyi távolságra eltávolodott tõlük. Mindannyian
azt hitték, hogy imádkozik. Pedig szenvedett és a jármûvet
várta.
Aztán elaludtak. Arra eszméltek, hogy ébresztgeti õket.
Ahogy mindannyian felkeltek, meglepõdve tapasztalták, hogy
Jézuson már nyoma sincs a korábbi megrendült lelkiállapot-
nak. Nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak látszott. Szembetûnõ
volt a lelkiállapotában beállt változás.
Nem tudták mire vélni. Hisz mielõtt elszenderedtek, Jézus
nagyon ideges és feszült volt. Most meg mintha kicserélték vol-
na. A korábbi feszültségnek még a nyomai sem látszottak rajta.
Ezért megkérdezték hát, hogy mi történt vele?
Erre azt felelte, hogy angyal jelent meg neki, mely megerõsí-
tette õt.
Sejtelmük sem volt a Jézus palástjában lapuló apró kapszu-
láról...

*826
A zsidókhoz írt levél 5

101
 VÉGKIFEJLET

Jézuson immáron nyoma sem volt a korábbi felindultságnak.

A kapott nyugtató megtette a hatását. Nyugodtan várta a katoná-
kat, akiket Iskariotes Júdás vezetett oda a misszionáriusoktól
kapott utasítás értelmében.
Elfogták, megkötözték és elkezdõdött számára az utolsó nap...
Még alig virradt, mikor Kajafás fõpap elé vitték. Okot keres-
tek arra, hogy kimondhassák rá a halálos ítéletet. De a sok, õt
vádoló hamis tanú vallomása sehogyan sem egyezett. Ezért Ka-
jafás egy provokatív kérdést tett fel neki: valóban õ az Isten
fia?
Jézus szavai, melyekben elismerte, felbõszítették a jelenlé-
võket. Hiszen szerintük istenkáromlást vitt véghez. Ezért im-
már lincshangulat uralkodott. Többen is tettleg bántalmazták.
67. Akkor szemébe köpdösének és 63. És azok a férfiak, a kik fogva
arczul csapdosák õt, némelyek pe- tarták Jézust, csúfolják vala,
dig botokkal verék, vervén õt.
*827
64. És szemeit betakarván, arczul
65. És kezdék õt némelyek köpdös- csapdosák õt, és kérdezék õt,
ni, és az õ orczáját elfedni, és õt ök- mondván: Prófétáld meg ki az, a ki
lözni, és mondani néki: Prófétálj! A téged vere?
*829
szolgák pedig arczul csapdossák
vala õt.
*828

Ekkor jött el az ideje, hogy kihasználva azt, hogy mindenki

egy pillanatig a vádlókra figyel — észrevétlenül bevegye a pa-
lástjában rejlõ apró kapszulát...
A lincshangulat ellenére mégsem ölhették meg. Hiszen a Ró-
mai birodalomban törvényes rend uralkodott. Csak a helytartó
mondhatta ki a halálos ítéletet. Különben törvénybe ütközõ gyil-
kosságot követtek volna el.
Ezért kora reggel Ponczius Pilátus helytartóhoz vitték.

28. Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel...

*830

*827 *829
Máté evangyélioma 26 Lukács evangyélioma 22
*828 *830
Márk evangyélioma 14 János evangyélioma 18

102
 Ott újabb megpróbáltatások vártak rá.
11. Jézus pedig ott álla a helytartó
elõtt; és kérdezé õt a helytartó,
mondván: Te vagy-é a zsidók ki-
rálya? Jézus pedig monda néki:
Te mondod.
12. És mikor vádolák õt a fõpapok
és a vének, semmit sem felele.
13. Akkor monda néki Pilátus: Nem
hallod-é, mily sok bizonyságot
tesznek ellened?
14. És nem felele néki egyet-
len szóra sem, úgy hogy a
helytartó igen elcsodálko-
zék.
*831

A kapszulában lévõ szer lassacskán hatni kezdett. Jézus

immár csak tompán érzékelte a külvilágot. A fájdalmat is
alig érezte.
Nem érdekelte az, hogy mi történik vele, sem az, amivel vá-
dolják. A feltett kérdések ködös tudatán keresztül szinte el
sem jutottak az agyáig.
Már nem reagált semmire. Csak ott állt, egykedvûen nézett
maga elé. Nem vett tudomást a külvilágról.
A helytartó látta, hogy ez az ember teljesen ártalmatlan, hiszen
még védeni sem védi magát. Együgyûen tûri, hogy mindenfélé-
vel vádolják.
Ez nem volt Pilátus világa. Az egészbõl nem értett semmit.
19. Hanem valami vitás kérdéseik megholt Jézus felõl, kirõl Pál azt
valának õ vele az õ tulajdon ba- állítja vala, hogy él.
*832
bonaságuk felõl, és bizonyos

Ezek a szavak jóval késõbb hangzottak el. Csak érzékeltetni

szeretném, hogy a rómaiak kívülállónak tekintették magukat,
ezért babonaságnak és a zsidók magánügyének minõsítették a
kérdést.
Ezért Pilátus, mikor megtudta, hogy Jézus galileai, megpró-
bálta magáról lerázni a felelõsséget — átküldte Heródeshez.
6. Pilátus pedig Galileát hallván, vánta õt látni, mivelhogy sokat hal-
megkérdé, vajjon galileai ember-é õ? lott õ felõle, és reménylé, hogy majd
7. És mikor megtudta, hogy õ a Héró- valami csodát lát, melyet õ tesz.
des hatósága alá tartozik, Héródes- 9. Kérdezé pedig õt sok beszéddel;
hez küldé õt, mivelhogy az is Jeruzsá- de õ semmit nem felele néki.
lemben vala azokban a napokban. 10. Ott állanak vala pedig a fõpapok
8. Héródes pedig Jézust látván igen és az írástudók, teljes igyekezettel
megörüle: mert sok idõtõl fogva kí- vádolván õt.
*833

Jézus immár teljesen a szer hatása alatt állt. Ugyanis koráb-

ban, a fõpapok elõtt még beszélt. Pilátusnál már csak egy kér-
désre válaszolt. Heródes pedig hiába kérdezgette, idõvel olyany-
nyira hatott a szer, hogy Jézus már csak távoliként hallotta a
hangokat, melyek õt vádolják.

*831 *833
Máté evangyélioma 27 Lukács evangyélioma 23
*832
Az apostolok cselekedetei 25

103
 11. Héródes pedig az õ katonáival töztette fényes ruhába, vissza-
egybe semminek állítván és ki- küldé Pilátushoz.
*834
csúfolván õt, minekutána felöl-

A helytartó látta, hogy az, aki elõtte áll, nem bûnözõ. Ezért
menteni próbálta. Úgy gondolta, hogyha megkorbácsoltatja, ak-
kor azzal az õt vádolók megelégszenek, és indulatuk alább-
hagy.
12. Ettõl fogva igyekszik vala Pilá- tus õt szabadon bocsátani...
*835

Azonban ez nem illett a Tervbe...

Jézusnak mindenképpen a keresztfára kellett kerülnie...
Ezért a misszionáriusok egy másik ”csatornán” keresztül is
befolyásolni igyekeztek a történéseket:

19. A mint pedig õ (Pilátus) az ítélõ- amaz igaz ember dolgába; mert
székben ül vala, külde õ hozzá a fe- sokat szenvedtem ma ál-
lesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál momban õ miatta.
*836

Azonkívül a Jézus halálát követelõk provokálták is õt:

12. ... de a zsidók kiáltozának, rátja; valaki magát királylyá teszi,
mondván: Ha ezt szabadon bo- ellene mond a császárnak!
csátod, nem vagy a császár ba-
*837

Erre már mit felelhetett? Nem volt választása. De még egy

utolsó kísérletet tett Jézus megmentésére.
A tömegnek adta meg a lehetõséget, hogy válasszon, kit fe-
szítsenek keresztre: Jézust vagy Barabást, akit a mai szóhasz-
nálattal terroristának minõsítenénk.
Pilátus abban reménykedett, hogy az emberek Barabást fog-
ják választani.
De minden remény hiábavaló volt. Hiszen az eseményeknek
a Tervnek megfelõen kellett alakulniuk. Ugyanis a tömegben
ott voltak a Hálózat emberei, és õk voltak azok, akik a leghan-
gosabban követelték Jézus megfeszítését. A tömeg, hallva eze-
ket, a csordaszellemnek megfelelõen viselkedett. Átvették a
hangadók követelését, és Jézust választották. Hogy megfeszít-
tessék.
A misszionáriusok semmit nem bíztak a véletlenre...

*834 *836
Lukács evangyélioma 23 Máté evangyélioma 27
*835 *837
János evangyélioma 19 János evangyélioma 19

104
 KERESZTREFESZÍTÉS

Ezután az események fölpöregtek. A tömeg Jézust akarta a

kereszten látni.
Azt, hogy mindezek elõre meghatározott forgatókönyv sze-
rint történtek, jól jellemzik Jézus szavai:
34. Jézus pedig monda: Atyám! tudják mit cselekesznek...
*838
bocsásd meg nékik; mert nem

Ugyanis a tömeg csak a forgatókönyvhöz statisztált. Hiszen

mindannyian tudjuk, napjaink eseményein okulva, hogy egy
embertömeget nagyon könnyû manipulálni. A tömegben az em-
berek bármi olyat megtesznek, amit különben soha nem ten-
nének meg.
A misszionáriusok mindezt tökéletesen tudták. A tömegben
lévõ hangadók, akik mint említettük, a Hálózat tagjai voltak,
uszították az embereket. Ezt kellett tenniük.
Ugyanis mindennek a Tervnek megfelelõen kellett történnie.
Jézust megfeszítették...
Mintegy három óra hosszat volt a kereszten.
A történések azért voltak húsvét péntekjére idõzítve, hogy
még legyen remény Jézust újraéleszteni.
Mivelhogy péntek este volt már, és közelgett a szombat, ezért
a katonák siettették a haldoklók haláltusáját azzal, hogy eltör-
ték a lábszárcsontjukat. Ezzel a halál hamarabb beállt náluk,
mivel nem tudtak már a lábukra támaszkodva megküzdeni min-
den egyes levegõvételért.
Mikor Jézushoz értek, azt tapasztalták, hogy õ már halott. Ezért
õt megkímélték. Egy katona a dárdájával mindössze Jézus ol-
dalát sebezte meg, ahonnan vér folyt ki.
A vére tehát folyékony állapotban volt! A vérkeringése még
ha nagyon lassan is, de mûködött. Jézus nem volt halott!
A szernek köszönhetõen a tetszhalál állapotában volt. Olyany-
nyira lelassultak az életfunkciói, hogy egy felületes szemlélõ
biztosan halottnak hitte.
Ha azonban sokáig ott marad a kereszten, akkor biztosan az
is lesz...
*838
Lukács evangyélioma 23

105
 Ezért a Hálózat egyik tagja, nevezetesen egy József nevû gaz-
dag polgár, megjelent Pilátusnál és arra kérte, hogy adja ki Jé-
zus testét neki.
Hiszen minden perc számított...
57. Mikor pedig beesteledék, eljö- 59. És magához vévén József a
ve egy gazdag ember Arimathiá- testet, begöngyölé azt tiszta
ból, név szerint József, a ki maga gyolcsba,
is tanítványa volt Jézusnak; 60. És elhelyezé azt a maga új sírjá-
58. Ez Pilátushoz menvén, kéri va- ba, a melyet a sziklába vágatott: és
la Jézus testét. Akkor parancso- a sír szájára egy nagy követ henge-
lá Pilátus, hogy adják át a testet. rítvén, elméne.
*839

Begöngyölték a testet és egy barlangban helyezték el.

Mivel a rákövetkezõ nap szombat volt, ezért mindenkinek
kötelezõen pihennie kellett. Így senki sem ment a barlanghoz.
Közben a misszionáriusok jármûve landolt a közelben. Egy
speciális kommandó jött, hogy Jézus testét elvigye.
Jármûvükre szállították, és hogy onnan kezdve mi történt ve-
le, azt már az ön fantáziájára bízom, kedves olvasó...
Az biztos, hogy Jézus végül is annak köszönhette az életét,
hogy halottnak hitték.
A misszionáriusoktól kapott szer olyannyira lelassította az
életfunkcióit, hogy a trauma ellenére a szervezete nem állt le
mûködni.
De van még az események láncolatában egy másik furcsaság
is.
Azt tudjuk, hogy Jézus olyan információ és tudás birtokában
volt, melyeket szigorúan titokban tartott. Ugyanakkor a legna-
gyobb titoktartás ellenére mégis csak szivárogtak ki fontos dol-
gok.
Jézus “utolsó” szavai nagyon furcsák. Vizsgáljuk meg azokat
közelebbrõl.
Ugye, azt tudjuk általánosságban, hogy Jézus a kereszten,
mielõtt “meghalt” volna, a következõket mondta: “Atyám, a te
kezedbe teszem le az én lelkemet”.
De ami furcsa, az az, hogy Máté, Márk, Lukács és János kö-
zött nincs egyetértés abban, hogy mik is voltak valójában ezek
a szavak.
Máté és Márk szerint: ”Én Istenem, én Istenem! miért hagyál
el engemet?”

*839
Máté evangyélioma 27

106
 Ugyanakkor Lukács szerint: ”Atyám, a te kezedbe teszem le
az én lelkemet”.
Míg János arról ír, hogy Jézus azt mondta: ”Elvégeztetett!”
Vajon miért ez a különbözõség?
Ha csak ennyit tudunk, akkor nem tudjuk a feltett kérdést
megválaszolni.
Máté és Márk azonban segít nekünk megtalálni ennek a kü-
lönbözõségnek az okait.
Ugyanis Máté a következõket írja:
46. Kilencz óra körül pedig nagy fen- 47. Némelyek pedig az ott ál-
szóval kiálta Jézus, mondván: ELI, lók közül, a mint ezt hallák,
ELI! LAMA SABAKTÁNI? mondának: Illyést hívja ez.
azaz: Én Istenem, én Istenem! miért
*840
hagyál el engemet?

Márk pedig így ír:

34. És kilencz órakor fennszóval magyarázva annyi, mint: Én Istenem,
kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! én Istenem! miért hagyál el enge-
Lamma Sabaktáni? a mi meg- met?
*841

A fentiekkel ugyanaz a problémánk, ami a MENE TEKEL PE-

RESZ UFARSZIN! mondattal volt Dániel könyvében.
Itt ugyanaz a gond. Mert ezek a szavak fonetikusan vannak
lejegyezve.
Egyesek úgy hallották, hogy ELI,ELI! Míg mások váltig állítot-
ták, hogy Eloi, Eloi! Miért?
Azért, mert senki nem értette. Hiszen Máté hozzá is teszi:
”Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondá-
nak: Illyést hívja ez.”
Hiszen nem értették. Csak hallás után lettek lejegyezve. Sõt
a szövegek csak megmagyarázzák, hogy mit jelentenek.
Magyarázni meg csak olyat tudunk, amit nem értünk.
Ugyanis ezek a szavak a misszionáriusok nyelvén hangzot-
tak el...
Mert ha nem így volna, akkor az emberek mindenképpen ér-
tették volna, mit is mond. Mert korábban Jézus minden szavát
értették. Most meg valamilyen ismeretlen nyelven szólalt meg!
Azt tudjuk, hogy a misszionáriusokkal szoros kapcsolatban
állt. Azt is tudjuk, hogy csak félig volt földi ember. Hisz õ saját
magáról ezt állította. Ami valóban igaz.

*840 *841
Máté evangyélioma 27 Márk evangyélioma 15

107
 A misszionáriusokra vonatkozó információkat szigorúan ti-
tokban tartotta. Csak a tanítványaival osztotta meg azokat.
De most, hogy szenvedett, már nem volt olyan erõs a kontroll
benne, hogy mindent titokban tartson. És ekkor elszólta ma-
gát. Második anyanyelvén szólalt meg...

108
 A KÜLDETÉS VÉGE

Nos, ami Jézus megfeszítése, testének a keresztrõl való le-

vétele és a barlangban való elhelyezése után történt, az az
összes történet közül a legzavarosabb.
Az ugyanis biztos, hogy Jézus teste eltûnt.
Mondhatnánk persze azt is, hogy mindez Jézus követõinek a
mûve, és azért rabolták el a halott testét, hogy ne legyen cáfoló
bizonyíték arra az állításra, hogy feltámadt.
Persze magyarázhatjuk a történteket ilyenképpen is. De mi-
vel korábban, az egész Bibliában vörös fonalként vonul végig
az a tény, hogy egy nem földi eredetû társadalom képviselõi a
háttérbõl befolyásolják a történéseket, ezért mindenképp azt
kell mondanunk, hogy az események további alakulása mö-
gött szintén ott voltak.
Na de lássuk, mit mondanak errõl a szövegek.
1. A szombat végén pedig, a hét 3. A tekintete pedig olyan volt,
elsõ napjára virradólag, kiméne mint a villámlás (járó hajtó-
Mária Magdaléna és a másik Má- mûvek), és a ruhája fehér, mint a
ria, hogy megnézzék a sírt. hó (füst).
2. És ímé nagy földindulás 4. Az õrizõk pedig tõle való féltök-
lõn; mert az Úrnak angyala le- ben megrettenének, és olyanokká
szállván a mennybõl, és oda lõnek mint a holtak (elaltatták
menvén, elhengeríté a követ a sír õket?).
*842
szájáról, és reá üle arra.
Ez a leírás tipikus esete egy “angyal” landolásának. Együtt jár
vele a hajtómûvek robaja, a földindulás, a “villámlás” és a haj-
tómûvek égésterméke, a füst.
Emlékezzünk vissza, mikor Jézus három tanítványával a he-
gyen fogadta a landoló jármûvet. Ott van szó arról, hogy a ruhá-
ja fehér volt, mint a hó.
Egyelõre csak annyit, hogy ez a hajtómû füstje. A késõbbi
fejezetek egyikében részletesen fogunk majd foglalkozni a
misszionáriusok jármûtípusaival, illetve az azokat kísérõ jelen-
ségekkel.
Egy jármû landolt tehát a közelben. A szöveg arról tesz emlí-
tést, hogy a sír õrzõi olyanok voltak, mint a holtak. Vajon mit
értsünk ezen?
Többször is említettük, hogy a misszionáriusok elõszeretet-
tel alkalmazták látogatásaik során az altatás technikáját. A mos-
tani sem volt kivétel ez alól a gyakorlat alól.

*842
Máté evangyélioma 28

109
 Mikor a jármû landolt, röviddel utána az õrök “elaludtak”, és
mozdulatlanul, akárcsak a halottak, hevertek a földön.
A jármû legénységének egyik tagja a barlang bejáratánál vá-
rakozott.
Mikor megjelent a két asszony, ott találták ezt a furcsa kiné-
zetû ismeretlent, aki megszólította õket:
5. Az angyal pedig megszólalván, 7. És menjetek gyorsan és mond-
monda az asszonyoknak: Ti ne félje- játok meg az õ tanítványainak,
tek; mert tudom, hogy a megfeszí- hogy feltámadott a halálból; és
tett Jézust keresitek. ímé elõttetek megy Galileába;
6. Nincsen itt, mert feltámadott, a ott meglátjátok õt, ímé megmon-
mint megmondotta volt. Jertek, lás- dottam néktek.
*843
sátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.

Márk arról számol be, hogy a két asszony a sírboltban egy

ifjút talált, aki szintén valami hasonlót mondott ahhoz, amirõl
Máté számol be.
Lukács viszont azt állítja, hogy amint a két asszony benn volt
a sírboltban, két ismeretlen lépett oda hozzájuk. Az öltözékük
volt rendkívüli. Ugyanis fényes volt. Azt kérdezték, hogy miért
keresik a holtak között az élõt?
János viszont egész mást említ. Szerinte két “angyal” volt
benn, mikor Mária benézett a sírboltba. Mikor megfordult, Jé-
zus állt mögötte. Csak... nem ismerte fel...?
11. Mária pedig künn áll vala a sírnál sírsz? kit keressz? Az pedig azt
sírva. A míg azonban siránkozék, gondolván, hogy a kertész az, mon-
behajol vala a sírba; da néki: Uram, ha te vitted el õt,
12. És láta két angyalt fehér ruhában mondd meg nékem, hová tetted õt,
ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a és én elviszem õt.
hol a Jézus teste feküdt vala. 16. Monda néki Jézus: Mária! Az
13. És mondának azok néki: Asszony megfordulván, monda néki: Rabbó-
mit sírsz? Monda nékik: Mert elvit- ni! a mi azt teszi: Mester!
ték az én Uramat, és nem tudom, 17. Monda néki Jézus: Ne illess
hova tették õt. engem; mert nem mentem még fel
14. És mikor ezeket mondotta, az én Atyámhoz; hanem menj az
hátra fordula, és látá Jézust ott én atyámfiaihoz és mondd nékik:
állani, és nem tudja vala, hogy Jé- Felmegyek az én Atyámhoz és a ti
zus az. Atyátokhoz, és az én Istenemhez,
15. Monda néki Jézus: Asszony, mit és a ti Istenetekhez.
*844

Mindez még az éjszaka utolsó szakaszában, sötétben történt:

1. A hétnek elsõ napján pedig jó daléna a sírhoz, és látá, hogy el-
reggel, a mikor még söté- vétetett a kõ a sírról.
*845
tes vala, oda méne Mária Mag-

Ez egy nagyon furcsa történet. Azonban furcsasága ellenére,

hinnünk kell neki.

*843 *845
Máté evangyélioma 28 János evangyélioma 20
*844
János evangyélioma 20

110
 Ugyanis az evangelisták egybehangzóan állítják, hogy külö-
nös személyek voltak a sírnál.
Máté hozzáteszi, hogy nagy robajjal egy angyal landolt. Min-
den bizonnyal ezzel érkeztek az ismeretlenek.
Állítólag, amikor Mária, miután benézett a barlangba és meg-
fordult, egy személy állt mögötte. Egyáltalán nem tûnt számára
ismerõsnek. Azt hitte, hogy a kertész az.
Viszont, mikor megszólította õt, csak akkor ismerte fel, hogy
Jézus.
Nagyon különös történet.
Egy anya nem ismerte meg a fiát? Vajon miért?
Csak arra a következtetésre juthatunk, hogy másképp nézett
ki. Miért?
A tudásunk itt határt szab a történtek megértésének. Ugyanis
nem tudjuk...
Persze mondhatnánk újra, hogy csak kitaláció az egész. Azon-
ban Jézus, vagy legalábbis az a személy, aki Mária háta mögött
állt, azt mondja, hogy ne érjen hozzá, mert még nem vitetett fel
az Atyához...
Nem értjük, mi történt attól kezdve, hogy éjjel egy nem földi
jármû landolt, és a rajta érkezõk beléptek a barlangba...

111
 AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

Miután Jézus “meghalt” és “feltámadt”, még állítólag több íz-

ben “megjelent” tanítványainak, illetve Mária Magdolnának. Má-
sok más helyeken is látni vélték.
Hogy mi igaz mindebbõl, nem tudjuk. Egy dolgot azonban
biztosan tudunk, hogy a Terv egy fontos szakasza véget ért.
Jézus teljesítette a küldetését, amit a misszionáriusok reá bíz-
tak.
A késõbbi jelenések mögött minden bizonnyal a Hálózat em-
berei álltak. Többen is közülük az utasításnak megfelelõen váltig
hangoztatták, hogy Jézussal találkoztak és beszéltek is vele.
Az emberek, természetesen, mindezeket hallva kétségbe von-
ták. Ahogy azonban egyre sokasodtak a “jelenések”, egy idõ
múlva már nem tudták, mit is higgyenek. Hiszen látszólag telje-
sen más vidékekrõl származó emberek, akik korábban nem is
ismerték egymást, arról számoltak be, hogy Jézus él...
Az állítólagos szemtanúk valóban nem ismerték korábban egy-
mást. Csak egy volt közös bennük: mindannyian a Hálózat tag-
jai voltak.
Ugyanis Jézus “halálával” a Terv még nem ért véget. “Cso-
dái”, tettei és késõbbi jelenései meglehetõsen nagy port ka-
vartak ugyan, de a misszionáriusok még mindig nem lehettek
teljesen bizonyosak abban, hogy Jézus követõinek mozgalma
fennmarad, sõt gyarapodni fog. Ezért a Terv második szakaszá-
nak fõszereplõi Jézus Csapatának a tagjai, az apostolok voltak.
Ímmáron rájuk és a Hálózatra várt a feladat, hogy további “cso-
dákkal” terebélyesítsék a Mozgalmat.

112
 PÁL APOSTOL

A Jézus utáni idõszak egyik kulcsfigurája Pál apostol, akit

polgári nevén Saulusnak hívtak.
Ez az ember elvakult, esküdt ellensége volt Jézus követõinek.
Országszerte közismert volt arról, hogy kíméletlenül börtönbe
vetette mindazokat, akikrõl kiderült, hogy Jézus tanait terjesztik.
Így hát személye akadály volt a misszionáriusok Tervének
útjában. Hiszen azok minden eszközzel a követõk, a Mozga-
lom létszámának gyarapodását kívánták elérni. Saulus pedig
tûzzel-vassal irtotta õket.
Ez komoly problémát jelentett.
Hogyan lehetett hát megoldani ezt a problémát?
Nyilván az egyik út Saulus likvidálása lett volna. Ez minden
különösebb gond nélkül kivitelezhetõ lett volna. De õ tisztes-
séges ember hírében állt:
6. Buzgóság tekintetében az egy- ság tekintetében feddhetetlen
házat üldözõ, a törvénybeli igaz- voltam.
*846

Ezeket Saulus, a késõbbi Pál mondja. Így õ csak a “rossz

oldalon állt”.
A misszionáriusok az akadályból, melyet Saulus személye
jelentett a Mozgalom számára azzal, hogy tagjait üldözte, végül
elõnyt kovácsoltak. Ugyanis nem likvidálták, hanem esküdt el-
lenségüket... a saját oldalukra állították.
Lássuk hát a történetét, mely akkor vette kezdetét, mikor tár-
saival Damaszkusz felé tartott.
3. És a mint méne, lõn, hogy kö- jem? Az Úr pedig monda néki:
zelgete Damaskushoz, és nagy Kelj fel és menj be a városba, és
hirtelenséggel fény sugárzá õt majd megmondják néked, mit
körül a mennybõl: kell cselekedned.
4. És õ leesvén a földre, halla szó- 7. A vele utazó férfiak pedig
zatot, mely ezt mondja vala néki: némán álltak, hallva ugyan a
Saul, Saul, mit kergetsz engem? szót, de senkit sem látva.
5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? 8. Felkele azonban Saulus a föld-
Az Úr pedig monda: Én vagyok Jé- rõl; de mikor felnyitá szemeit, sen-
zus, a kit te kergetsz: nehéz néked kit sem láta, azért kézenfogva ve-
az ösztön ellen rúgódoznod. zeték be õt Damaskusba.
6. Remegve és ámulva mondá: 9. És három napig nem látott, és
Uram, mit akarsz, hogy cseleked- nem evett és nem ivott.
*847

Megint csak egy csodával állunk szemben. Ugyanis Jézus kö-

vetõinek esküdt ellensége egy alkalommal, két város közötti

*846 *847
Pál filippibeliekhez írt levele 3 Az apostolok cselekedetei 9

113
lakatlan területen haladt, útitársaival. Egyszer csak az égbõl va-
lamiféle fény sugárzott rá és szózat hangzott fel.
Érdekes módon a vele lévõk a fényt nem látták, de a hangot
hallották. A fény Saulust, ahogy forrásának irányába nézett, egy
idõre megvakította.
Mit kezdjünk ezzel az esettel? Miféle fény volt az, és a többiek
miért nem látták?
Így önmagában valóban csodának tûnik. Mert nagyon nehéz
bármilyen magyarázatot is adni rá.
De...
Valamivel késõbb a szövegekben egy másik verziót olvasha-
tunk ugyanerrõl:
6. Lõn pedig, hogy a mint menék 8. Én pedig felelék: Kicsoda vagy,
és közelgeték Damaskushoz, Uram? És monda nékem: Én vagyok
déltájban nagy hirtelenséggel az a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
égbõl nagy világosság sugárzott 9. A kik pedig velem valának,
körül engem. a világosságot ugyan látták,
7. És leesém a földre, és hallék és megrémültek; de annak sza-
szót, mely monda nékem: Saul, vát, a ki velem szól vala, nem
Saul, mit kergetsz engem? hallották.
*848

Nocsak?
Saulus ugyanazt a történetet most teljesen másképp meséli
el. A korábbiakkal ellentétben itt arról van szó, hogy a vele
együtt utazók látták a fényt, de a hangokat nem hallották...
De van egy harmadik változat is:
12. E dologban épen útban lévén Da- lyen az üzenet elhangzott, meg-
maskus felé a fõpapoktól vett fel- jegyezte): Saul, Saul, mit kergetsz
hatalmazással és engedelemmel, engem? Nehéz néked az ösztön el-
13. Délben látám az úton király, len rúgódoznod.
hogy mennybõl a napnak fényes- 15. Én pedig mondék: Kicsoda vagy,
ségét meghaladó világosság su- Uram? És az monda: Én vagyok Jé-
gárzott körül engem és azokat, zus, a kit te kergetsz.
kik velem együtt haladnak vala. 16. De kelj fel, és állj lábaidra: mert
14. Mikor pedig mi mindnyájan azért jelentem meg néked, hogy té-
leestünk a földre (vagyis nem ged szolgává és bizonysággá ren-
kizárólag Saul, azaz Pál volt a deljelek (ezzel a misszionáriusok
címzett), hallék szózatot, mely én többet értek el) úgy azokban, a
hozzám szól és ezt mondja vala zsi- miket láttál, mint azokban, a mikre
dó nyelven (még a nyelvet is, me- nézve meg fogok néked jelenni;
*849

Summa-summárum, miközben Saulus úton volt Damaszkusz

felé, valami történt. Állítólag egy “mennyei fény” sugározta õt kö-
rül, és szózatot hallott. Eddig rendben is van. Ugyanis ezután

*848 *849
Az apostolok cselekedetei 22 Az apostolok cselekedetei 26

114
megváltozott, a keresztények korábbi üldözõjébõl, gyökeres for-
dulattal, Jézus követõje, az evangélium hirdetõje lett.
Persze mondhatnánk, hogy ez a “mennyei jelenés” olyannyi-
ra nagy hatással volt rá, hogy gyökeresen megváltozott a koráb-
bi felfogása.
Eddig a hivatalos nézet által propagált történet.
Ám de, mi is történt valójában? Lehet-e valamilyen sejtésünk
errõl?
Igen!
Ebben egy másik szövegrész van segítségünkre.
7. És, hogy a kijelentések nagysága 8. Ezért háromszor könyörögtem
miatt el ne bizakodjam, tövis ada- az Úrnak, hogy távozzék el ez tõ-
tott nékem a testembe (vala- lem (vagyis, hogy távolítsák el
mit a misszionáriusok beültet- az implantátumot);
tek a testébe -— valamilyen ké- 9. És ezt mondá nékem: Elég né-
szüléket — implantátumot), a ked az én kegyelmem; mert az én
Sátán angyala, hogy gyötörjön erõm erõtlenség által végeztetik
engem (valószínüleg ezzel biz- el. Nagy örömest dicsekeszem
tosították Pál megbízhatatlansá- azért az én erõtelenségeimmel,
ga esetére a misszionáriusok ma- hogy a Krisztus ereje lakozzék én
gukat), hogy felettébb el ne bi- bennem.
*850
zakodjam.

Ez egy rendkívül fontos mozzanat!

Pál arról beszél, hogy a misszionáriusok egy “tövist” ültettek
be a testébe...
Melyet mindvégig hordozott:
17. Ennek utána senki nékem bántá- zusnak bélyegeit hordozom az
somra ne legyen; mert én az Úr Jé- én testemben.
*851

Más szavakkal, fentebb Pál arra panaszkodik, hogy ne bántsák

õt, hiszen úgyis elég kellemetlenséget okoz a testében lévõ
”tövis”, mely arra szolgált, hogy “el ne bízza magát”.
És kik helyezték be a “tövist”? A Sátán angyalai.
Egy újabb kérdés: az angyal pozítív, fehér ruhába öltözött,
szárnyakkal rendelkezõ jóságos személyt jelent. Itt meg Pál
azt mondja, hogy Sátánnak angyalai vannak...
Hogyan is értsük ezt? És egyáltalán érthetõ-e?
Igen.
Hiszen már a korábbiakban sokszor említettük, hogy az an-
gyalok sok esetben jelentenek fegyveres misszionáriusokat.

*850 *851
Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12 Pál galátziabeliekhez írt levele 6

115
 Ugyanilyen fegyveres személyek szolgálnak a misszionáriu-
sok... biztonsági szolgálatában...
Nos, ezek ültették be Pál testébe a “tövist” — az implantátu-
mot, mely egy apró elektronikus készülék volt.
Ugye mindenki hallott már napjainkban az úgynevezett szív-
ritmus-szabályozóról? Idegen szóval ”pészméker”.
Ez egy apró elektronikus eszköz, melyet szükség esetén a
szívritmuszavarban szenvedõ beteg testébe ültetnek be a bõr
alá. Abban az esetben, ha a beteg szíve rendellenesen dobog,
ez a miniatûr készülék két elektródáján keresztül, melyek a
szív egy meghatározott részéhez vezetnek, egy kisebb elekt-
romos áramütéssel korrigálja annak mûködését.
Egy ilyen készülék belsõ energiaforrással rendelkezik, és
egy-két évig problémamentesen üzemel.
Nos, Pál testébe a biztonsági szolgálat, garanciaként arra, hogy
nem fordít nekik hátat, egy hasonló miniatûr eszközt ültetett be.
Csakhogy ez a készülék áramütéseivel nem a szívét szabályoz-
ta, hanem ugyan ártalmatlan, de fájdalmas ingert okozott neki.
Ezért Pál, mikor találkozott az egyik magas rangú misszioná-
riussal, kérte, hogy távolítsák el a testébõl az implantátumot.
Hiszen kellemetlen tapasztalatai voltak.
Mire az kitérõ választ adott...
Ha most a hagyományos felfogás szerint gondolkozunk, ak-
kor nem értjük, hogy az “Úr” miért nem távolította el a “tövist”
Pál testébõl? Hiszen azt az esküdt ellensége, Sátán helyezte
oda? Érthetetlenül csak kitérõ választ adott.
Viszont érthetõvé válik, ha másképp szemléljük a dolgokat.
A biztonsági szolgálat feje meggyõzte az “Urat”, hogy mivel
Pál személye nem száz százalékig megbízható számukra, ezért
egy apró eszközt ültessenek be a testébe, mely ártalmatlan,
de ugyanakkor garanciát jelent arra, hogy nem fordul ellenük
és... nem mondja el az embereknek mindazt, amit látott. Amit
titokban kellett tartania...
Ez a készülék volt minderre a garancia...
Az “Úr” beleegyezését megkapva, a biztonsági szolgálat tiszt-
jei elhelyezték az implantátumot Pál testében.
Mikor az kérte az “Urat”, hogy távolítsák el, az azért adott
kitérõ választ, mivel mindez az õ engedélyével történt...

116
 Ezzel az eszközzel a misszionáriusok mintegy irányították
Pált. Na nem úgy, hogy beszéltek hozzá. Az egy másik készü-
léktípussal történt. A következõ részben fogunk róla beszélni.
A “tövis” apró, kellemetlen áramütéseivel több ízben kény-
szerítették Pált arra, hogy “bizonyságot tegyen”.
5. Mikor pedig megérkeztek Macze- 14. És megkísértetvén testemben
dóniából Silás és Timotheus, szo- (az implantátum!), nem vetette-
rongatá a lélek Pált, és bi- tek meg, sem nem utáltatok meg
zonyságot tõn a zsidóknak, engem, hanem úgy fogadtatok,
hogy Jézus a Krisztus. mint Istennek angyalát, mint Krisz-
*852
tus Jézust.
*853

De vajon mikor helyezhették Pál testébe a “tövist”? Hiszen

nem számol be más “mennyei jelenésekrõl”?
Nyilván akkor, mikor az az ominózus találkozás történt a Da-
maszkusz felé vezetõ úton...
Mikor az úton haladtak, és lakatlan vidéken jártak, egyszer
csak egy jármû jelent meg a magasban. Ennek fényére és hang-
jára lettek figyelmesek az utazók.
Ahogy Pál felnézett, a magasan fölötte lebegõ jármû hajtómû-
vébõl elõtörõ éles fény egy idõre elvakította.
Mielõtt a jármû landolt:
8. A mint meg van írva: Az Isten ket, hogy ne lássanak, füle-
kábultság lelkét adta nékik ket, hogy ne halljanak...
(elkábította-elaltatta); szeme-
(*825)

Az utazók mind egytõl-egyig a földre rogytak, hiszen kaptak a

“kábultság lelkébõl”, és így nem láttak és nem hallottak már
semmit.
Azt sem, hogy a jármû a közelben landolt, és fedélzetérõl
alakok tûnnek elõ. Õk voltak a biztonsági tisztek.
A földön eszméletlenül fekvõ Saulus felé tartottak. A többi
ember érdektelen volt számukra. Hiszen parancsot kaptak ar-
ra, hogy egy apró implantátumot helyezzenek el a testében...
A néhány percig tartó beavatkozás befejeztével ébresztgetni
kezdték Saulust. Ahogy az résnyire kinyitotta a szemét, közöl-
ték vele mindazt, amirõl a késõbbiekben beszámol.
A többiek persze, mivel eszméletlenek voltak és csak késõbb
tértek magukhoz, már nem láthatták a történteket. Ezért zavaros

*852 (*825)
Az apostolok cselekedetei 18 Pál levele a rómabeliekhez 11
*853
Pál galátziabeliekhez írt levele 4

117
a szöveg, mikor egyszer azt mondja, hogy a vele együtt utazók
hallották, máskor meg azt, hogy nem hallották a ”szózatot”.
Ahogy a biztonsági szolgálat tagjai, Sátán angyalai, végrehaj-
tották a kapott parancsot, visszaszálltak a fedélzetre, és a jár-
mû elrepült.
Az utazók még sokáig ott feküdtek a földön eszméletlenül,
míg aztán idõvel lassacskán elkezdtek magukhoz térni.
Nem értették, hogy mi is történt. Csak arra emlékeztek egye-
sek, hogy valamiféle fényt láttak elõzõleg. Mások pedig arról
számoltak be, hogy semmiféle fényt nem láttak.
Viszont arra nem találtak magyarázatot, hogy miért feksze-
nek mindannyian a földön?
Mikor Saulushoz mentek, hogy felsegítsék, megdöbbenve ta-
pasztalták, hogy az nem lát. Megvakult...
11. Mikor pedig nem láték an- ként Saul valóban a nagy fényes-
nak a világosságnak dicsõ- ség miatt vakult meg ideiglene-
sége miatt (itt a dicsõség és a sen), a velem valóktól kézenfogva
világosság szinonímák, egyéb- vezettetve menék Damaskusba.
*854

Megjegyzem, immáron sokadszor, hogy a Bibliában az isme-

retlen eredetû fényt a krónikások ”dicsõségként” említik.
Elvezették hát az ideiglenesen megvakult embert Damasz-
kuszba. Ahol a Hálózat felvette vele a kapcsolatot... Egyik ügy-
nöke révén...
10. Vala pedig egy tanítvány Da- embertõl hallottam e férfiú felõl,
maskusban, névszerint Ana- mily sok bosszúsággal illeté a te
niás, és monda annak az Úr lá- szenteidet Jeruzsálemben:
tásban: Ananiás! Az pedig mon- 14. És itt is hatalma van a fõpapok-
da: Ímhol vagyok Uram! tól, hogy mindazokat megkötözze,
11. Az Úr pedig monda néki: Kelj fel kik a te nevedet segítségül hívják.
és menj el az úgynevezett Egye- 15. Monda pedig néki az Úr: Eredj
nes utczába, és keress föl a Jú- el, mert õ nékem választott edé-
dás házában egy Saulus nevû tár- nyem, hogy hordozza az én ne-
zusi embert, mert ímé imádkozik. vemet a pogányok és királyok, és
13. Felele pedig Ananiás: Uram, sok Izráel fiai elõtt.
*855

Nos, az Ananiás nevû ember, aki a Hálózat ügynöke volt, fo-

lyamatosan kapcsolatban állt a misszionáriusokkal.
Mikor Saulust az országúton a misszionáriusok “meglátogat-
ták”, s mivel õ az érkezõ jármû hajtómûveibõl sugárzó intenzív
fénybe nézett, ezért idõlegesen megvakult. Közben a misszio-

*854 *855
Az apostolok cselekedetei 22 Az apostolok cselekedetei 9

118
náriusok elvégezték rajta a beavatkozást: beültették a testébe
a “tövist”, majd otthagyták. Minden rendben volt, csak egy gond
adódott: Saulus annak következtében, hogy nem látott, annyira
elkeseredett, hogy nem vett magához ételt.
Nyilván, ha ez sokáig folytatódik, akkor olyannyira legyengül-
hetett volna, hogy belehal.
A misszionáriusok tudomást szereztek arról, hogy Saulus
rossz fizikai állapotban van, mert nem lát. Viszont nem kíván-
ták elveszíteni az egyik, a Tervnek éppen megnyert közismert
embert, ezért a segítségére siettek.
Pontosan tudták, hogy hol szállt meg.
Felvették a kapcsolatot a damaszkuszi ügynökükkel — Ana-
niással — és utasították, hogy keressen fel egy Saulus nevû
embert Damaszkusz egyik utcájában.
Mondhatnánk persze azt, hogy Ananiással egyfajta látomás-
szerûen beszélt az “Úr“. De emlékezzünk csak vissza Sámuel-
re és arra az esetre, amikor a misszionáriusok elõször léptek
vele kapcsolatba a frigyláda segítségével (*123).
Ugyanis, mikor elemeztük az oda vonatkozó szövegeket, lát-
hattuk: a krónikás arról beszélt, hogy az “Úr” megjelent Sámuel-
nek, és egyfajta “jelenés” kíséretében beszélt vele.
Késõbb kiderítettük, hogy semmiféle misztikus jelenés nem
volt, hanem Sámuel és az “Úr” a ládán, mint egyfajta adó-vevõ
készüléken keresztül kommunikált.
Nos, a szövegek Ananiással kapcsolatban is látásról, jele-
nésrõl beszélnek. De ha valóban az lett volna, akkor Ananiás a
hívásra nem válaszolt volna, hogy ”Itt vagyok, Uram”. Akárcsak
egykoron Sámuel...
Itt persze nem arról van szó, hogy Ananiásnak volt egy “frigy-
ládája”. Csak arról, hogy egy olyan eszköz volt a birtokában,
mely a misszionáriusokkal való kapcsolattartást szolgálta. Ez
az eszköz lehetõvé tette, hogy az érkezett üzenetekre vála-
szoljon. Szintén egy adó-vevõ készülékrõl van szó.
Gondolom, az nyilvánvaló, hogy egy hétköznapi embernek
nem lehetett ilyen mûszaki készüléke. Ilyenekkel csak a Háló-
zat ügynökei rendelkeztek.

119
 A misszionáriusok utasították hát, hogy keresse fel Saulust,
és nyilvánvalóan valamilyen gyógyszer segítségével javítson
az állapotán.
17. Elméne azért Ananiás és be- 18. És azonnal mintegy pikkelyek
méne a házba, és kezeit reá vet- estek le szemeirõl, és mindjárt
vén, monda: Saul atyámfia, az Úr visszanyeré látását; és felkelvén
küldött engem, Jézus, a ki meg- megkeresztelkedék;
jelent néked az úton, melyen jöt- 19. És miután evett, megerõsödék.
tél, hogy szemeid megnyiljanak Vala pedig Saulus a damaskusi ta-
és beteljesedjél Szent Lélekkel. nítványokkal néhány napig.
*856

Természetes, hogy mivel Ananiás a Hálózat tagja volt, és Sau-

lus testében volt egy “tövis”, mely garanciául szolgált arra, hogy
csak azt tegye, amit a misszionáriusok elvárnak tõle, ezért mind-
ketten mélyen hallgattak a történtekrõl.
A valós cselekmények helyett kreáltak hát egy “csodaszagú”
történetet, ahol Ananiás egy “jelenés” nyomán elindult, hogy
kézrátétellel meggyógyítsa Saulust. Ennek nyomán annak vak-
sága, melyet egy igen erõs, szemkárosító fény okozott, pilla-
natszerûen elmúlt... Mondták õk ketten egybehangzóan.
Miután Saulus teljesen rendbejött, a misszionáriusok utasítá-
sának megfelelõen, melyet Ananiás adott át, elindult elsõ fela-
data végrehajtására.
20. És azonnal prédikálá a zsina- Nem ez-é az, a ki pusztította Je-
gógákban a Krisztust, hogy õ az ruzsálemben azokat, a kik ezt a
Isten Fia. nevet hívják segítségül, és ide is
21. Álmélkodnak vala pedig mind- azért jött, hogy õket fogva vigye
nyájan, a kik hallák, és mondának: a fõpapokhoz?
*857

A misszionáriusok azon számítása, mely szerint Saulust in-

kább felhasználni, semmint likvidálni kell, fényesen beigazo-
lódott. Hiszen igen nagy feltûnést keltett, és az emberek seho-
gyan sem értették az újdonsült Pál (megkeresztelkedése után
vette fel ezt a nevet) ”pálfordulását”. Nem értették, hogy az az
ember, aki esküdt ellensége volt korábban Jézus követõinek,
immár maga is azok soraiba állt.
Ez nagy bizonytalanságot váltott ki a hivatalos hatalom képvi-
selõinek ama köreiben, akik üldözték Jézus követõit, a Moz-
galmat.

*856,*857
Az apostolok cselekedetei 9

120
 A SZENT LÉLEK

Mi lehet az a “Szent Lélek”?

A vallás egyfajta misztikus, anyagtalan, amorf valaminek te-
kinti, mely a Szent Háromság egyik tagja: Atya, Fiú, Szent Lélek.
Láttuk a korábbiakban, hogy a történések hátterében nem
egy misztikus, természetfeletti személy állt — az Atya, hanem
egy fejlett kozmikus társadalom képviselõi, küldöttei. Csakhogy,
mivel a korabeli ember nem tudta néven nevezni az “Urat”,
(hiszen napjainkban mi sem tudjuk), ezért egyfajta homály len-
gi körül.
Arról is megbizonyosodhattunk, hogy a bibliai történetekben
e vonatkozásban több különbözõ személy szerepel. Ugyanakkor
a szemtanúk, a krónikások mindegyiket kivétel nélkül Úrnak
nevezik.
Ezen leírások értelmezési próbálkozásaiból alakult aztán ki
az ”egy igaz Istenben” való hit. Holott láthatjuk, hogy ennek
semmi köze a valósághoz. Hiszen a szövegek e valóságtól el-
rugaszkodott értelmezés helyett sokkal logikusabbak és ért-
hetõbbek, ha nem használunk természetfeletti jelzõket.
Ebbõl következik, hogy a Szent Háromság képe sem állja meg
a helyét. De akkor meg mi is az a Szent Lélek?
Hogy valójában mi, azt a Szent Lélek leírásából következtet-
hetjük ki. Éspedig úgy, hogy konkretizáljuk, mi célt szolgált,
milyenek voltak a megnyilvánulásai.
Az elõzõ részben találkoztunk egy olyan eszközzel, amit Pál
apostol “tövisnek” nevez. Ezt beültették a testébe. Napjainkban
nem megy ritkaságszámba egy ilyen “tövis”, vagy nevezzük más
néven: egy apró mikroelektronikai eszköz, akárcsak a modern
gyógyászatban alkalmazott ”pészméker”.
Képesek vagyunk olyan miniatûr elektronikai készülékeket
elõállítani, melyek rendkívül kis méretük ellenére kitûnõen
funkcionálnak. Csak egy példát hadd említsek.
Mindenki jól ismeri a kémfilmekbõl az úgynevezett “polos-
kát”. Természetesen ez nem rovart jelent, hanem egy apró
elektronikai szerkezetet, melyet a titkosszolgálatok használ-
nak. Apró méretei miatt az avatatlan szem számára észrevét-

121
len marad, de a környezetében hallható hangokat pici mikro-
fonja és rádióadója segítségével néhány száz méter távolságra
egyenesben közvetíti.
Vannak olyan “poloskák”, melyek mondjuk egy textil falvé-
dõbe tûzve, kis méretük miatt a falvédõ mintájában elvegyülve,
észrevétlenek maradnak. De elhelyezésük variációs lehetõsé-
gei szinte kimeríthetetlenek.
Tehát napjainkban senki nem tekinti csodának azt, hogy egy
nagyon pici szerkezetnek köszönhetõen több száz méter tá-
volságban is hallhatja a megfigyelt személy hangját. Ugye?
Lépjünk gondolatban tovább. Semmilyen mûszaki akadálya
nincs annak, hogy ugyanolyan pici vevõkészüléket készítsünk.
Ez venni képes a rádióhullámok egy konkrét tartományát, és
átalakítja hanggá.
Apró méretei miatt az energiafelhasználása is csekély. Eset-
leg elegendõ hozzá az ember testmelege...
De ha mûködik, akkor hogyan hallhatjuk, elvégre olyan pici,
és a hangja is nagyon gyenge? Erre egy szövegrész a Bibliából
a segítségünkre van. Emlékezzünk vissza Sámuelre és Saul
királlyá választásának a történetére.
15. És az Úr kijelentette Sá- és kend fel õt fejedelmül az én
muelnek füleibe, egy nappal az népem, Izráel felett, hogy meg-
elõtt, hogy Saul eljött, mondván: szabadítsa az én népemet a Fi-
16. Holnap ilyenkor küldök hozzád liszteusok kezébõl;...
(*424)
egy embert a Benjámin földérõl,

Ugye azt nem gondolhatjuk komolyan, hogy eljött az “Úr”, és

odahajolva Sámuelhez, a fülébe mondta mindezeket? Napjaink-
ban ugyanis mindenki ismeri, mi az a fülhallgató. Egy apró, han-
got generáló eszköz, melyet egy pánt segítségével a fülünkhöz
közel helyezünk el. Mivel annak a hangja elég gyenge, ezért a
környezetünket nem zavarja, ha mondjuk zenét hallgatunk vele.
Mások nemigen hallják a hangját, mi viszont, mert a fülünkön
van, kitûnõen szórakozunk.
Ezzel persze nem azt mondom, hogy Sámuelnek egy fülhall-
gatója volt, melyet állandóan viselt. Hiszen igencsak furcsán
nézett volna ki abban az idõben. Aztán meg hogyan magyarázta
volna meg a többieknek, hogy mi az, és miért viseli a fülén.
Ugye?
(*424)
Sámuel I. könyve 9

122
 Ugyanakkor nem járunk messze az igazságtól, mikor azt mond-
juk, hogy az “Úr” Sámuel fülébe egy apró készülék segítségé-
vel beszélt. Olyannyira apró, hogy azt senki nem láthatta... És
hangját sem hallhatta...
Hogyan? Úgy, hogy ez az apró készülék be volt ültetve Sámuel
fülébe!
De nemcsak Sámuelt említhetnénk. Mert Ésaiásról például
tudjuk, hogy szintén próféta volt. Azaz õ is rendelkezett egy
ilyennel. Hiszen maga mondja:
14. És megjelenté magát füle- 4. Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én
imben a seregek Ura: Meg nékem, hogy tudjam erõsítni a meg-
nem bocsáttatik e bûn tinéktek, fáradtat beszéddel, fölserkenti
míg meg nem haltok; szól az Úr, minden reggel, fölserkenti
a seregek Ura. fülemet, hogy hallgassak, miként
15. Így szólt az Úr, a seregek Ura: a tanítványok.
*859
No, menj el e kormányzóhoz, Séb-
nához, a királyi ház fõemberéhez,
és mondd meg néki (a készü-
léken keresztül rendszeresen
kapta az instrukciókat):
*858

Õ is arról beszél, akárcsak Sámuel: az ”Úr” a ”fülében szólalt

meg”. A miniatûr készülékbõl...
Teljesen ártalmatlan, szövetbarát anyagból készült ennek a
külsõ burkolata, ezért semmilyen allergiás reakciót nem vál-
tott ki. Apró méretei miatt olyan kicsi volt az energiaszükségle-
te, hogy a ”próféta” testmelege is elegendõ volt ahhoz, hogy
üzemben tartsa...
Mivel valószínûleg mélyen a füljáratában volt, ezért még ha
olyannyira gyenge is volt a hangja, Sámuel jól hallotta azt.
27. Mert megjelentetted a te nek Ura és Izráelnek Istene, ezt
szolgádnak fülébe, óh Seregek- mondván: Házat építek néked...
*860

Ne feledjük, hogy Mózes is állandó kapcsolatban állt a

misszionáriusokkal. Õ szintén rendszeresen kapott utasítá-
sokat.
Többek között akkor is, mikor kiválasztotta szolgájául Józsuét.
No, persze, nem véletlenül...
18. Az Úr pedig monda Mózesnek: férfiút, a kiben lélek van,...
*861
Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a

*858 *860
Ésaiás könyve 22 Sámuel II. könyve 7
*859 *861
Ésaiás könyve 50 Mózes IV. könyve 27

123
 Hisz Józsué is ”ügynök” volt. Mert ”benne”, a testében volt
egy ”lélek” — implantátum. Ezért kísérhette fel Mózest a hegyre,
ahol az állítólag ”meghalt”, pontosabban eltûnt. És találkozhatott
az ”égi seregek” fejedelmével — egy magas rangú tiszttel
Jerikhónál.
Mikor annak mikéntjérõl beszéltünk, hogy Mózes hogyan is
tarthatta a misszionáriusokkal a kapcsolatot, azt mondtuk, hogy
neki egy személyi adó-vevõ készüléke lehetett. Ennek segít-
ségével valósulhatott meg mindez.
Ezzel viszont csak egy probléma volt. Éspedig, ha az egy kis
méretû rádió adó-vevõ lett volna, melyet állandóan magánál tar-
tott, akkor megeshetett, hogy esetleg ellopják, vagy elveszíti.
Ez esetben bizony komoly gond állt volna elõ.
Viszont hol lehet a legbiztosabb helyen egy kis méretû ké-
szülék?
Az ember testében!
Mózest a misszionáriusok elvitték negyven napra, emlékszik,
kedves olvasó? Kiderült, hogy valamilyen sebészeti beavatko-
zást hajtottak rajta végre, melynek következtében egy ideig nem
ehetett és nem fogyaszthatott folyadékot.
Nos, ekkor ültették be a testébe azt az eszközt, mely a kap-
csolattartást szolgálta. Külsõleg semmi nem látszott rajta. A ké-
szülék a testében volt.
Senkiben sem merülhetett fel annak a legkisebb gyanúja sem,
hogy Mózes egy készülék segítségével kommunikál a misszio-
náriusokkal.
Így el sem lophatták azt tõle...
Segítségével sok ember elõtt is szólhattak hozzá. A többiek-
nek pedig minderrõl fogalmuk sem volt.
Szóról szóra ugyanez igaz Jézusra is. Emlékezzünk vissza,
hogy õ is eltûnt egy idõre. Huzamosabb ideig egy olyan helyen
volt, ahol “angyalok” — misszionáriusok — voltak.
Õrajta is elvégeztek egy sebészeti beavatkozást, melynek kö-
vetkeztében, amíg fel nem épült, nem ehetett és vizet sem
ihatott. Csak akkor kezdték el a kiképzését, mikor “végre meg-
éhezett” (*742,746).

124
 A légitámaszponton, ahova Jézust elvitték, õ is kapott egy
olyan készüléket, mint korábban Mózes. Ezt ugyanúgy a testé-
ben helyezték el, mint korábban Mózesnek.
E készülék olyan “képességeket” adott neki, melyek termé-
szetfölöttinek tûntek.
Lássunk rövid kitérõként ezekbõl csak egyet.
Eljött a húsvéti bárány elfogyasztásának idõpontja, amit mi
“utolsó vacsoraként” ismerünk. Ugyanis nem sokkal ezután tar-
tóztatták le Jézust.
A tanítványok megkérdezték tõle, hol kívánja megünnepelni
az ünnepet.
Márk és Lukács szóról szóra ugyanazt írja:

12. És a kovásztalan kenyerek ün- a házi gazdának: A Mester kérdi:

nepének elsõ napján, mikor a hús-
véti bárányt vágják vala, mondának
néki az õ tanítványai: Hol akarod,
hogy elmenvén megkészítsük,
hogy megehesd a húsvéti bárányt?
13. Akkor elkülde kettõt az õ ta-
nítványai közül, és monda nékik:
Menjetek el a városba, és egy em-
ber jõ elõtökbe, a ki egy korsó vi-
zet visz; kövessétek õt,
14. És a hová bemegy, mondjátok
hol van az a szállás, a hol mege-
szem az én tanítványaimmal a
húsvéti bárányt?
15. És õ mutat néktek egy nagy va-
csoráló házat berendezve, készen:
ott készítsétek el nékünk.
16. Elmenének azért az õ tanítvá-
nyai, és jutának a városba, és úgy
találák, a mint nékik megmon-
dotta, és elkészíték a húsvéti bá-
rányt.
*862

Mindannyian elcsodálkozhatunk azon, hogy a tanítványokkal

szemben valóban jött egy vizeskorsót vivõ ember. Követték.
Amikor az bement az egyik házba, õk is utánamentek. A házi-
gazdának azt mondták: ”A Mester kérdi: hol van az a szállás, a
hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?”
Ez ahelyett, hogy furcsállotta volna a kérdést, mutatott nekik
egy épületet, ahol már minden nagyjából elõ volt készítve.
Valóban csodába illõ, hogy Jézus elõre megmondta, hogy ki
lesz, mi lesz és hol lesz. Mintha csak természetfeletti képes-
ségeivel elõre mindezt meglátta volna. Pedig...
A magyarázat sokkal egyszerûbb.
A Hálózat egyik tagjánál, az otthonában az ügynökök meg-
szervezték az elõkészületeket. Mikor elkészültek, ezt jelen-
tették a misszionáriusoknak.

*862
Márk evangyélioma 14

125
 Azok továbbították Jézusnak, az õ készüléke hullámhosszán:
minden készen áll. Küldjön két tanítványt a városba. A Hálózat
egyik embere fogja õket várni. Arról fogják felismerni, hogy
vizeskorsó lesz nála. Feltûnés nélkül kövessék azt és menje-
nek be utána az egyik házba. Ott már várni fogják õket. A jel-
szó: ”A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az
én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?”
Jézus a “csodálatos jövõbelátó képességét” ennek a készü-
léknek köszönhette. Hiszen azon keresztül állandóan, mindenki
tudta nélkül operatívan informálták õt...
Visszatérve Mózesre, ne feledjük, hogy mikor “meghalt”, tes-
te soha nem került elõ. Jézussal pontosan ugyanez történt.
Mert tegyük fel, hogy valóban meghaltak. Akkor, ha a testük
el kezd bomlani, idõvel elõkerül a beépített készülék...
Ezt pedig a misszionáriusok semmiképpen nem akarták.
De a dolgok nem különböznek Ezékiel és Dániel esetében
sem.
Természetesen nem valószínû, hogy õk is tisztában voltak
azzal, hogy egy kis méretû készülék van a testükben...
Ha valaki olvassa Ezékiel könyvét, akkor látni fogja, hogy az
“Úr” folyamatosan beszélt hozzá. Mindig utasította, hogy mit
mondjon, vagy mit tegyen.
Minderrõl a kívülállóknak természetesen fogalmuk sem le-
hetett.
Dániel sem kivétel ez alól. Ugyanis tetten érhetõ, mikor a
misszionáriusoktól valamilyen gyógyszert kapott (*601).
De beszéltünk Jeremiásról is. Õvele a misszionáriusok szin-
tén ilyen módon tartották a kapcsolatot.
Természetesen nem mindegyik esetben van a szövegekben
nyoma annak, hogy a sebészeti beavatkozást elvégezték raj-
tuk. Hiszen olyan is elõfordult, hogy megtiltották nekik, hogy a
történtekrõl beszéljenek...
Nos hát, ne soroljuk tovább az eseteket. Inkább vonjuk le a
következtetést.
A Biblia nagy alakjai, a próféták, mindannyian rendelkeztek
egy ilyen implantátummal. Ennek segítségével a misszionáriu-
sok tartották velük a kapcsolatot, a felfedés legkisebb kocká-
zata nélkül.

126
 Ugyanis senkinek eszébe sem juthatott volna abban az idõ-
ben, hogy létezik olyan eszköz, mely segítségével nagy távol-
ságokból is lehet kommunikálni.
Ha napjainkban nem ismernénk a rádióhullámokat, és nem
lenne rádióvevõ készülékünk, akkor mi is csodának tekinte-
nénk mindezt.
De...
A fizikának és az elektronikának köszönhetõen mindennapi,
megszokott dolgok ezek számunkra.
Viszont több ezer évvel ezelõtt az, aki ilyen készülékkel ren-
delkezett — próféta volt. Hiszen minden külsõ látható ok nél-
kül mindig tudta, hogy az “Úr” mit fog tenni...
De engedtessék meg még egy megjegyzés: a szövegekbõl
úgy tûnik, hogy Ezékiel testében, akárcsak késõbb a Páléban
is volt egy ”tövis”. Bár errõl Ezékiel nem beszél egyértelmûen,
azonban az egyik ”elszólásából” erre lehet következtetni.
14. És a lélek fölemele és elragada haragjában az én lelkem, az Úrnak
engem, és elmenék, elkeseredvén keze pedig rajtam erõs vala.
*863

Ezen eszközök ( ”szent lélek” és ”tövis”) segítségével, pedig

a misszionáriusok a kiválasztott személyen keresztül, anélkül,
hogy bárkinek a leghalványabb fogalma is lett volna róla, a hát-
térbõl mindvégig befolyásolni tudták az eseményeket...

*863
Ezékiel könyve 3

127
 A SZENT LÉLEK ”APOSTOLOKRA VALÓ KITÖLTÉSE”

A keresztény világ egyik fontos ünnepe a pünkösd. Ez az

ünnep az arról való megemlékezés, mikor Jézus keresztrefe-
szítése és “feltámadása” után az apostolok elnyerték a Szent
Lelket.
Vizsgáljuk meg pontosan, mit írnak a szövegek a történtek-
rõl, és próbáljuk meg rekonstruálni, mi is történt valójában.
Az elsõ, ami kiderül, hogy az események éjszaka, sötétben,
hajnali három óra elõtt, éjfél táján kezdõdtek:
1. És mikor a pünkösd napja el- együtt valának.
*864
jött, mindnyájan egy akarattal

Nyilvánvaló, hogy az apostolokat a hivatalos hatalom üldözte.

Ezért bujkálniuk kellett. Találkozni is csak nagy titokban, kons-
piratív alapon találkozhattak. Általában éjszakánként gyûltek
össze egy külvárosi épületben, távol az avatatlan szemektõl.
Ugyanígy volt ez most is. Azért jöttek össze, hogy megbe-
széljék a további teendõket.
Ezalatt az egyik városhoz közeli réten egy jármû landolt.
Azt tudjuk, hogy a misszionáriusok az éj leple alatt hajtották
végre a látogatásaikat. Ennek nyilvánvalóan egyszerû oka volt:
minél kisebb legyen annak az esélye, hogy valakik meglátják
õket.
Az érkezõk tudták, hogy hol tartózkodnak az apostolok. Ezért
a jármûbõl egy misszionárius kommandó tûnt fel.
Csendben, a legkisebb neszt sem keltve, indultak el a város
szélén lévõ épület irányába. Mikor odaértek, az egyik közülük
egy kis méretû gázpalackot vett elõ, melyben bódító hatású
gáz volt. Ennek kivezetõ csövét az épület falába fúrt apró nyí-
lásba helyezte. És kinyitotta a palack szelepét.
Ahogy a gáz terjedni kezdett a helyiségben, egyre több bent
lévõ feje hanyatlott az asztalra. Már aludtak is.
10. Mert rátok önté az Úr a bezárta szemeiteket,...
(*824)
mély álomnak lelkét, és

A helyiségbe ekkor a kommandósokkal érkezett orvoscso-

port tagjai léptek be:
3. És megjelentek elõttük kettõs azok közül.
*865
tüzes nyelvek és üle mindenikre

*864 *865
Az apostolok cselekedetei 2 Az apostolok cselekedetei 2
(*824)
Ésaiás könyve 29

128
 A helyiségben lévõk már szinte mindannyian aludtak. Ugyan-
akkor azok, akik a gáz belépési helyétõl a legtávolabb ültek, még
nem vesztették el teljesen az eszméletüket. Lecsukódó szem-
héjaik alól még homályosan látták, ahogy valamiféle elmosódott,
alaktalan fények közelednek feléjük... Aztán elaludtak...
Annak már nem voltak tudatában, hogy mi történik velük.
Ekkor a misszionárius “orvosok”, elõvették a magukkal ho-
zott “Szent Lelkeket”, a borsószemnyinél is kisebb készüléke-
ket, melyek egy másik, nem földi eredetû, fejlett civilizáció
által készített szerkezetek voltak:

12. Mi pedig nem e világnak lel- ló Lelket; hogy megismerjük azokat,

két vettük, hanem az Istenbõl va- a miket Isten ajándékozott nékünk.
*866

Egy speciális eszköz segítségével, mindegyik apostol fülé-

ben egy-egy apró bemetszést ejtve, elhelyezték ezeket.
Olyannyira kicsi volt a seb, hogy pillanatok múltán már be is
gyógyult.
Közben a bejáratot a fegyveres kommandósok õrizték.
Mikor végeztek, elhagyták az épületet és a kommandósok
fedezete alatt néhány perc múlva visszatértek a jármûre.
Telt az idõ. Az altató gáz hatása kezdett gyengülni.
A mezõn a jármû beindította a hajtómûveit. Emelkedni kez-
dett.
Az idõ hajnali három óra felé járt. A környezõ házakban az
emberek békésen aludtak.
Az éjszaka csendjét szétrobbantotta a hajtómûvek sivító és
dübörgõ hangja. A jármû gyorsan emelkedni kezdett, míg vé-
gül eltûnt az éjszakai égbolton.

2. És lõn nagy hirtelenséggel az ég- zendülése, és eltelé az egész házat,

bõl mintegy sebesen zúgó szélnek a hol ülnek vala.
*867

Erre a robajra az éledezõ apostolok hirtelen feleszméltek.

Nem tudták, mi történt. Csak arra emlékeztek, hogy együtt ül-
tek és beszélgettek. Aztán meg hirtelen ez a robaj...
Az egyikük megemlítette, hogy mintha egy pillanattal elõbb
valami homályos foltokat látott volna feléjük közeledni.

*866 *867
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 2 Az apostolok cselekedetei 2

129
 Percekig ültek és tanakodtak, hogy mi is történt. Valahogy
kicsit furcsán érezték magukat, de ezt a késõi idõpontnak tu-
lajdonították.
A környékbeli házakban alvókat szintén felverte álmukból a
nagy dübörgés. Kisereglettek hát az utcára, és álmosan, sze-
meiket dörzsölve kérdezgették egymástól, hogy mi történt? Mi
volt röviddel ezelõtt az a nagy dübörgés?
6. Minekutána pedig ez a zúgás lõn, egybegyûle a sokaság...
*868
Közben kijöttek az apostolok is megnézni, hogy mi az a nagy
csõdület, az izgatott embersereg odakinn. Kóválygott a fejük,
és a járásuk is bizonytalan volt még.
Mikor az emberek észrevették õket, egyesek azt mondták,
hogy részegek. Hiszen még valamennyien a korábbi altatógáz
hatása alatt voltak...
13. Mások pedig csúfolódva gedtek meg.
*869
mondának: Édes bortól része-

Ugyanis a szövegek szerint, ahogy a “Szent Lélek” reájuk

szállt, állítólag különbözõ nyelveken kezdtek el beszélni:
4. És megtelének mindnyájan
Szent Lélekkel, és kezdének szól-
ni más nyelveken, a mint a Lélek
adta nékik szólniok.
6. ...egybegyûle a sokaság és meg-
zavarodék, mivelhogy mindegyik a
maga nyelvén hallá õket szólni.
7. Álmélkodnak pedig mindnyá-
jan és csodálkoznak vala, mond-
ván egymásnak: Nemde nem Ga-
lileusok-é ezek mindnyájan, a kik
szólnak?
8. Mimódon halljuk hát õket, kiki
közülünk a saját nyelvén, a mely-
ben születtünk.
9. Párthusok és médek és elá-
miták, és kik lakozunk Meso-
potámiában, Júdeában, Kap-
padózciában, Pontusban és
Ázsiában.
10. Frigiában és Pamfiliában,
Égyiptomban és Libiának tar-
tományaiban, mely Cziréne mel-
lett van, és a római jövevények,
mind zsidók, mind prozelitu-
sok,
11. Krétaiak és arabok, halljuk a
mint szólják a mi nyelvünkön az Is-
tennek nagyságos dolgait.
*870

Egyértelmû, hogy ez sem egyéb, mint kommentár. Mert ha jól

utánaszámolunk — 17 nyelvet és nyelvjárást sorol fel a szöveg.
Ugyanis nem valószínü, hogy a város egyik negyedében, ahol az
apostolok voltak éjszaka, mondjuk a környezõ negyven házban
17 különbözõ nyelvet és nyelvjárást beszélõ család lakott.
Hiszen nyilvánvalóan az emberek hajnali három órakor, ahogy
felriadtak álmukból, nem a város fõterére szaladtak, hanem ki
az utcára. Az utcán ekkor legfeljebb ötven — nyolcvan izga-
tott ember volt.
*868,*869,*870
Az apostolok cselekedetei 2

130
 Így azért mégis csak némi túlzás feltételezni, hogy ilyen sok
nyelvet és nyelvjárást beszélõ ember, illetve család koncent-
rálódott egy szûk városnegyedre.
De nemcsak ez kérdõjelezi meg a fentieket. Hiszen hajnali
három órakor vajon az emberek között, akik álmosan kiszalad-
tak az utcára, valaki netalán jegyzettömbbel a kezében járt, hogy
feljegyezze, milyen nemzetiségek vannak ott jelen, milyen
nyelveken beszélnek?
Azonkívül azt is tudjuk, hogy a hatalom üldözte Jézus köve-
tõit, így az apostolokat is. Így azok csak konspirációs, illegális
tevékenységet folytathattak. Titokban terjeszthették a tanokat.
Ezért túlzás feltételezni azt, hogy Jeruzsálem minden lakosa
ismerte arcról õket. Hiszen pont azért választották azt a negye-
det, mert ott ismerték õket a legkevesebben. Így biztonságban
találkozhattak rendszeresen az éj leple alatt.
Tehát igencsak “kilóg a lóláb”. Ugyanis a krónikás, nem értve
mindazt, ami történt, egy kicsit “megspékeli” — kiszínesíti — a
történteket. “Biztos forrásból értesülve” állítja, hogy az éjsza-
ka kellõs közepén az apostolok a még mindig félálomban lé-
võ, szemeiket álmosan dörzsölgetõ embereknek az “Istenrõl”
kezdtek el prédikálni.
Mindez nem egyéb, mint a krónikás “jólértesültségének” kö-
vetkezménye...
És késõbbi ”kezek munkája”, melyek utólag tették hozzá a
szöveghez ezt a részt... és kreáltak ”csodát” a történtekbõl.
Ugyanis maguk az apostolok többé-kevésbé még mindig az
altatógáz hatása alatt kitántorogtak, kiszédelegtek az utcára meg-
nézni, hogy mi történt.
Amikor az emberek észrevették, hogy az egyik házból férfiak
jönnek elõ, akik tántorognak, és láthatóan nem tiszta a tudatuk,
csak egyre gondolhattak: ezek mindannyian valamit ünnepeltek
és bort ittak. Most azért tántorognak, mert részegek...
Látva, hogy az emberek részegnek nézvén õket gúnyolódni
kezdtek, Péter védelmébe vette a társait:
15. ...nem részegek ezek, a mint ti madik órája van;
*871
állítjátok; hiszen a napnak har-

Arról gyõzködte az embereket, hogy hajnali három óra van.

Ugyan ki kezdene el vedelni ilyen kora reggel?

*871
Az apostolok cselekedetei 2

131
 A szövegek ezután egy hosszas szónoklatról szólnak. Melyet
Péter tartott. Ennek kapcsán csak egy kérdés merül fel: hajnali
három órakor vajon ki emlékezett Péter minden egyes elvont,
prédikáló szavára? Valaki netalán ott állt mellette egy mikro-
font tartva elé, hogy magnetofonra rögzítse minden egyes sza-
vát? Hogy késõbb hitelesen lejegyezhesse azokat Az aposto-
lok cselekedetei könyvének ide vonatkozó fejezetében?
Ugye nem? Még ha el is hangzott volna bárminemû prédikáció,
melyet a még mindig álmosan szemeiket dörzsölgetõ emberek-
hez intéztek, ugyan ki emlékezett volna minden egyes szóra?
Ez is azt bizonyítja, hogy ez a rész sem egyéb, mint a króni-
kás “keze nyoma”. Ugyanis, amikor e könyv, Az apostolok cse-
lekedetei íródott, a krónikás vagy krónikások hozzátették a ma-
guk “részét” is, csodát kreálva a történtekbõl.
Az olvasóban azonban felmerülhet még egy kérdés.
Miért kellett Mózesen és Jézuson egy hosszabb gyógyulással
járó sebészeti beavatkozást elvégezni, ha az apostolok készü-
lékeinek a beültetéséhez csak néhány másodpercre volt szük-
ség?
Erre megint csak nyilvánvaló a válasz.
A “Szent Léleknek” — a miniatûr készüléknek — is különbö-
zõ típusai voltak. Egyesek közülük csak arra voltak alkalma-
sak, hogy a rádióadást fogják, és megszólaltassák az “Úr” hang-
ját. Míg mások komplett adó-vevõkészülékek voltak.
Nyilvánvaló, hogy attól függõen, mennyire volt fontos személy
a “próféta”, rendelkezett az vagy egy egyszerûbb, vagy egy bo-
nyolultabb típussal.
Ilyen ”korszerûbb” készülékkel Mózes és Jézus is rendel-
kezett. Úgy hiszem, személyük fontosságát senki nem vonja
kétségbe.
Mivel ezek a készülékek bonyolultabbak voltak, ezért mére-
tük is minden bizonnyal mondjuk a borsószemnél nagyobb volt.
Így a testszövetek között az elhelyezésük is komolyabb bea-
vatkozást igényelt. Ez a beavatkozás huzamosabb gyógyulást
vont maga után.
Viszont azok, akik csak egy egyszerûbb készüléket “kaptak”,
nem estek át ilyen procedúrán.
Ebbõl az “egyszerûbb” típusból kaptak az apostolok is...

132
 Nos, amennyiben a fentiek után még valakinek kételye
támadna, és az egészet mint csupán fantáziálást, mely a sci-fi
világába tartozik, elvetné, akkor az alábbi idézet ezt is el kell
hogy oszlassa.
Ugyanis egyértelmû, hogy ezután már e nem földi eredetû
társadalom küldöttei a ”Szent Lélek” által közöltek információ-
kat a Csapat tagjaival:
2. Mind a napig, melyen fölviteték, apostoloknak, kiket válasz-
minekutána parancsolatokat tott vala magának.
*872
adott a Szent Lélek által az

Jézus a ”feltámadása” — eltûnése — után már csak ezeken

az apostolok testébe beültetett miniatûr készülékeken keresz-
tül tartotta csapatával a kapcsolatot.
A rádióhullámok, melyek eljuttatták az információkat az apos-
tolokhoz, ugyanolyan megfoghatatlanok, nem érzékelhetõek és
anyagtalanok, mint a lélek. A Szent Lélek...

*872
Az apostolok cselekedetei 1

133
 A SÁNTA

Mint már említettük, a Terv Jézus keresztrefeszítésével nem

ért véget. Hiszen mindazt, amit õ elkezdett, a Csapat tagjainak,
immáron nélküle, folytatniuk kellett. Újabb “csodákra” volt
szükség, melyekkel még inkább felhívták magukra a figyelmet,
megnyerve ezzel még több embert a Mozgalom számára. Ezek
végrehajtásában kivétel nélkül minden esetben a háttérbõl a
Hálózat mûködött közre.
Az embereknek természetszerûleg fogalmuk sem volt a Terv,
sem a Hálózat létezésérõl. Az ügyesen megszervezett, a szín-
padiasság elemeit sem nélkülözõ “csodák” pedig megtették a
hatásukat.
Lássunk hát közülük néhányat.

1. Péter és János pedig együtt men-
nek vala fel a templomba az imád-
kozásnak órájára, kilenczre.
2. És hoznak vala egy embert,
ki az õ anyjának méhétõl
fogva sánta vala, kit minden
nap le szoktak tenni a temp-
lom kapujánál, melyet Ékesnek
neveznek, hogy kérjen ala-
mizsnát azoktól, a kik be-
mennek a templomba.
3. Ez mikor láta, hogy Péter és Já-
nos a templomba akarnak bemen-
ni, kére õ tõlük alamizsnát.
4. Péter pedig mikor szemeit
reá vetette Jánossal egyben,
monda: Nézz mi reánk!
5. Az annakokáért figyelmez
vala reájok, remélvén, hogy va-
lamit kap tõlük.
6. Péter pedig monda: Ezüs-
töm és aranyam nincsen né-
kem; hanem a mim van, azt
adom néked: a názáreti Jé-
zus Krisztus nevében, kelj
fel és járj!
7. És õt jobbkezénél fogva feleme-
lé: és azonnal megerõsödének az
õ lábai és bokái,
8. És felszökvén, megálla és jár va-
la és beméne õ velök a templom-
ba, járkálva és szökdelve és
dícsérve az Istent.
9. És látá õt az egész nép (ez
volt a cél!), hogy jár és dícséri az
Istent:
10. És megismerék õt, hogy
õ volt az, a ki alamizsnáért
ült a templomnak Ékeska-
pujában; és megtelének
csodálkozással (a bemutató
elérte célját) és azon való álmél-
kodással, a mi történt vala õ ve-
le.
*873

Nos, mindannak fényében, amit eddig megtudtunk, nyilván-

való, hogy mi történt.
A “csoda” elõkészületei már annak megtörténte elõtt meg-
kezdõdtek. A városba érkezett egy csapat, melynek tagjai mind-
annyian a Hálózat ügynökei voltak. A kérdezõsködõknek úgy
mutatkoztak be, hogy õk egy család.

*873
Az apostolok cselekedetei 3

134
 Elmondásuk szerint korábban egy távoli városban koldultak,
de mivel azt remélték, hogy itt majd több alamizsnát kapnak,
ezért keltek útra és érkeztek ide. A kíváncsiskodók saját sze-
mükkel láthatták, hogy a “család” egyik tagját a többiek egyfaj-
ta hordágyon cipelik. Mikor rákérdeztek, azt a választ kapták,
hogy születésétõl fogva nem tud járni.
Gondolom, mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez a “csa-
lád” semmilyen különösebb feltûnést nem keltett. Hiszen ab-
ban az idõben vándorok számtalanul érkeztek a városba, s in-
dultak tova. Így senki sem érdeklõdött különösebben utánuk.
De ha még meg is próbálta volna, akkor sem lett volna módjá-
ban mindazt ellenõrizni, amit ezek állítottak. Így az emberek
elfogadták a kapott magyarázatot.
Ettõl fogva a “család” tagjai nap mint nap kivitték a “Sántát” a
templom kapujához, hogy ott kolduljon. Soha senki nem látta
felállni...*
Teltek a hetek, a hónapok, és mindennap ugyanaz a kép fo-
gadta az embereket: a ”Sánta”, aki önállóan soha nem járt, ott
ül a templom kapuja elõtt, és kéreget.
A csapat várt. A kapott utasítás szerint egy férfire vártak, aki
majd mond egy furcsa mondatot. Ekkor pedig tudták a “dolgu-
kat”...
A Csapat tagjai, az apostolok, szintén a Szent Léleknek kö-
szönhetõen, folyamatosan kaptak utasításokat. Az embereknek
ezekrõl természetesen a leghalványabb sejtésük sem volt.
Így Péter is pontosan tudta, hogy van egy “sánta”, aki a Háló-
zat ügynöke. De hogyan fogja felismerni?
Hiszen a templom körül sokan kéregettek. Közöttük lehettek
valóban fizikailag fogyatékos emberek is. Valamirõl fel kellett
ismernie!
A “Sánta” minden bizonnyal valamilyen jelt viselt magán, ami
jól megkülönböztette a többitõl, ugyanakkor az embereknek
egyáltalán nem tûnt fel.
Így egy szép napon Péter és János a templom elé érkezett.
És az egyik “sánta” megszólította õket.
Ugye, eddig semmi különleges nincs a dologban. Nyilván azért
szólította meg õket, mert alamizsnát kért. Vagy másért?
* A ”sánta” jelzõ napjainkban olyan fokú mozgássérültet jelent, aki valamennyire járóképes.
Ugyanakkor ne feledjük: a Károli Biblia szóhasználata sok száz éves. Így a "sánta" kifejezés koráb-
ban olyan mozgássérült embert is jelentett, aki egyáltalán nem volt képes járni. Lásd.*874/8.

135
 Péter erre azt felelte, hogy figyeljen rájuk. Lehet, hogy ez volt
az egyik jelszó, lehet, hogy nem. De ilyet az ember nemigen
szokott mondani egy koldusnak. Ugyanis vagy ad alamizsnát,
vagy nem (valószínûleg errõl ismerte õt fel a ”Sánta”).
Ahogy Péter szemügyre vette a kéregetõt, megtalálta rajta azt
az általánostól elütõ apró furcsaságot, melyrõl a misszionáriu-
soktól kapott parancsban volt szó.
Így megbizonyosodott arról, hogy ez az õ “embere”.
Jöhetett hát a “csoda”.
Jó hangosan, hogy mindenki hallja, mondta tehát neki: ”Ezüs-
töm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom
néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Ugye, egy arra járó átlagember nem mond ilyet egy koldusnak.
Így a “Sánta” megbizonyosodott, hogy ez az az ember, akire
régóta vártak, a kapott utasítás értelmében.
Színpadias mozdulattal felállt, és elkezdett járni. De nemcsak
járt, hanem szökdécselt is! Mindenki szeme láttára.
Az emberek természetesen elképedtek. Hiszen hónapok óta
nap mint nap látták ezt az embert, ahogy “bénán” ott ül a temp-
lom kapuja mellett. Ezért szentül meg voltak gyõzõdve arról,
hogy valóban soha nem állt lábra. Most meg... jár! Sõt! Szökdé-
csel!
Azonnal csodát kezdtek emlegetni. Leghangosabban a “csa-
lád tagjai” kürtölték világgá, hogy íme, milyen nagy csoda tör-
tént! Ez volt a feladatuk...
A “Sánta” persze szökdécselés közben nagy hangon dicsér-
te az Istent, hogy az milyen csodát tett vele.
Hamarosan híre ment a dolognak. Hiszen a “Sánta”, aki szü-
letésétõl fogva nem tudott lábra állni, most jár!
A “család” természetesen egy idõ múlva eltûnt az emberek
szeme elõl. Mindenkinek azt mondták, hogy most már útra kel-
nek, és hirdetvén a csodát, majd városról városra járnak. Ezt
mindenki magától értetõdõnek találta. Így senki sem csodálko-
zott el azon, hogy egy idõ múlva már a városban nem látták
többé a “Sántát” és családját...

136
 De vizsgáljunk meg még néhány mozzanatot. Feltételezem,
hogy senkiben sem kelt kétséget az, ha egy ember születésé-
tõl fogva soha nem állt lábra, tehát nem járt. Az ilyen embernek
pedig az izmai óhatatlanul elsatnyulnak. Hiszen soha nem hasz-
nálta azokat.
Ha valamilyen csoda folytán meggyógyulna a betegségébõl,
akkor még hosszú rehabilitációra lenne szüksége ahhoz, hogy
izmai valamelyest megerõsödjenek, s járóképessé tegyék õt.
Napjainkban ezt rehabilitációs gyógytornának hívjuk, és
hosszú hónapokig tart.
Ugyanis az izomszövetek nem jelennek meg csak úgy a sem-
mibõl, hanem hosszabb ideig való tartós igénybevétel során
képzõdnek. Így építik fel önmagukat.
Tehát még ha a “Sánta” a csoda folytán meg is tudta volna
mozdítani a lábát, ami esetleg tényleg csoda lett volna, akkor
is hosszú idõre lett volna szüksége ahhoz, hogy az izmai annyira
megerõsödjenek, hogy lábra álljon.
A mi “Sántánk” természetesen a “családja” körében, a nap
végeztével, mások szeme elõl elrejtve — tornázott. Kompen-
zálandó azt, hogy egész nap kinn mozdulatlanul kellett ülnie.
Ugyanakkor a lába természetesen normális izmokkal rendel-
kezett. De ezen könnyen ”segíthettek”. Hiszen a bõ köntöse
mindent eltakart, így a lábát is, mely egyáltalán nem hasonlított
egy születésétõl fogva béna ember lábára...
A másik fontos mozzanat az, hogy Péternek minden kétséget
kizáróan meg kellett gyõzõdnie, hogy a sánta, valóban az a “Sán-
ta”. Mert képzeljük csak el, micsoda csõd lett volna, ha elvéti,
és egy valódi bénát próbál meg talpra állítani...
Az apostolok cselekedetei könyvben ugyanis van egy másik,
kísértetiesen hasonló eset.
8. És Listrában ül vala egy lá- 10. Monda nagy fenszóval (jó
baival tehetetlen ember (bé- hangosan, hogy mindenki hall-
na), ki az õ anyjának méhé- ja): Állj fel lábaidra egyene-
tõl fogva sánta volt, és so- sen! (ez a jelszó) És felszö-
ha nem járt (ezt mondhatta vol- kött és járt.
na bárki). 11. A sokaság pedig mikor látta,
9. Ez hallá Pált beszélni: a ki sze- a mit Pál cselekedett, felkiálta,
meit reá függesztvén (figyel- likaóniai nyelven mondván: Az
te, hogy õ e az ügynök), és lát- istenek jöttek le mihozzánk em-
ván, hogy van hite, hogy meg- beri ábrázatban!
*874
gyógyul,

*874
Az apostolok cselekedetei 14

137
 A forgatókönyv szóról szóra ugyanaz. Talán a “béna” is a ko-
rábbi ”Sánta” volt. Csak a helyszín más. Itt Pál, korábban pedig
Péter, tesz “csodát”.
Ugyanaz a színpadias gesztus, akárcsak korábban Péter és
János “csodatételének” esetében. Hiszen itt is — a szöveg meg-
jegyzi — jó hangosan mondta Pál a “csodatévõ” szavakat. Ezek
nyilván a közönségnek voltak címezve.
A hatás itt sem maradt el. Az emberek elhitték a “csodát”.
Ugyanilyen “csodákat” cselekedett a Hálózat ügynökeinek a
közremûködésével a többi apostol is, többek között Fülöp.
6. A sokaság pedig egy szívvel-lé- 7. Mert sokakból, kikben tisztáta-
lekkel figyelmeze azokra, a miket lan lelkek voltak, nagy hangon kiált-
Filep mondott, hallván és látván a va kimenének; sok gutaütött és
jeleket, melyeket cselekedék. sánta pedig meggyógyula.
*875

Az ilyen és ehhez hasonló “csodák” olyannyira megtették

hatásukat, hogy bár a hatóságok üldözték, tûzzel-vassal irtották
a Mozgalom, a majdani kereszténység követõit, annak egyre
több híve lett...

*875
Az apostolok cselekedetei 8

138
 A ”GUTAÜTÖTT”

A következõ két bibliai történet mögött is érzõdik a Hálózat

jelenléte.
32. Lõn pedig, hogy Péter, mikor
mindnyájukat bejárá, leméne a
Liddában lakozó szentekhez is.
33. Talála pedig ott egy Éneás nevû
embert, ki nyolcz esztendõ óta ágy-
ban fekszik vala, ki gutaütött vala.
34. És monda néki Péter: Éneás,
gyógyítson meg téged a Jézus
Krisztus: kelj föl, vesd meg magad
az ágyadat! És azonnal felkele.
35. És láták õt mindnyájan, kik
laknak vala Liddában és Sáron-
ban, kik megtérének az Úrhoz.
*876

Ez a “csoda” is lényegében hasonló az elõbbiekhez. Ugyanis

tartalmazza azt a fontos két elemet, mely az összes többire is
jellemzõ.
Az elsõ ezek közül, hogy adva van egy “beteg” ember. Ter-
mészetesen mindenki úgy tudja róla, hogy már hosszú ideje
betegeskedik.
A másik fontos mozzanat, hogy a “csodatevõ” mond egy mon-
datot, amitõl a korábban “hosszasan betegeskedõ” egy pillanat
alatt meggyógyul, és úgy viselkedik, mint aki soha nem volt
beteg. Természetesen mindez nagyszámú nézõközönség elõtt
történik.
A hatás itt sem maradt el.
De lássunk még egy érdekes “csodatevést”.
36. Joppéban pedig vala egy nõta- azokkal. Mihelyt oda ére, felveze-
nítvány, névszerint Tábitha, mely ték õt a felházba: és elébe állának
megmagyarázva Dorkásnak, azaz néki az özvegyasszonyok mind-
zergének mondatik: ez gazdag vala nyájan sírva és mutogatva a ruhá-
jó cselekedetekben és alamizsnák- kat és öltözeteket, melyeket Dor-
ban, melyeket osztogatott. kás csinált, míg velük együtt volt.
37. Lõn pedig azokban a na- 40. Péter pedig mindenkit
pokban, hogy megbeteged- kiküldvén, térdre esve imádko-
vén, meghala: (micsoda vélet- zék; és a holt testhez fordulván,
len!) és miután megmosták õt, ki- monda: Tábitha, kelj fel! Az pe-
teríték a felházban. dig felnyitá szemeit; és meglát-
38. Mivelhogy pedig Lidda Joppé- ván Pétert, felüle.
hoz közel vala, a tanítványok 41. És az kezét nyújtva néki, feleme-
meghallván, hogy Péter ott van, lé õt; és beszólítván a szenteket és
küldének két férfiút õ hozzá, kér- az özvegyasszonyokat, eleikbe ál-
ve, hogy késedelem nélkül men- latá õt elevenen.
jen át hozzájuk. 42. És tudtára lõn az egész Joppé-
39. Felkelvén azért Péter, elméne nak; és sokan hívének az Úrban.
*877

Nocsak? Kell, hogy már derengjen valami! Ez a negyedik olyan

”csodatevés”, ahol a történteknek nem lehettek szemtanúi!
*876,*877
Az apostolok cselekedetei 9

139
 Kísértetiesen hasonlít Illés és a sareptai asszony gyermeké-
nek (*491), késõbb Elizeus (*778), illetve Jézus és a “halott”
kislány (*777) esetére.
Ami ezekben a történetekben közös, az az, hogy valami olyat
csináltak, aminek nem volt szabad szemtanújának lenni. És
utólag a krónikások teszik hozzá, hogy szerintük mi is történt
odabenn.
Adott esetben Tábitha szintén a Hálózat ügynöke volt. A váro-
sában azzal hívta fel magára az emberek figyelmét, hogy jó szív-
vel segítette az arra rászorulókat. Egy idõ múlva természete-
sen sokan ismerték.
És micsoda véletlen (?!), hogy ez a Tábitha épp akkor “halt
meg”, mikor Péter a környéken tartózkodott.
Azt már tudjuk, hogy nagy valószínûséggel a misszionáriu-
sok a “halál” szimulálásához egy speciális szert alkalmaztak,
amit a keleti kultúrák is jól ismernek.
Ennek hatására az illetõ a halál összes “tünetét” produkálta.
Csak... nem volt halott.
Mindenki azt hitte, hogy halott. De mivel Péter a környéken
tartózkodott, s ”csodatettei” nyomán nagy volt már a híre, ezért
elküldtek érte. Az eljött, megnézte, és mindenkit kiküldött...
Ha valóban “csak” imádkozni akart volna fölötte, akkor azt
megtehette volna a többiek elõtt is. Legfeljebb megkérte volna
õket arra, hogy maradjanak csendben, ne zavarják. Mert ha va-
lóban csoda a “csoda”, akkor az a többi ember szeme láttára is
megtörténhetett volna. Ámde õ mégis kiküldte õket...
Kettesben maradva a “halottal”, nyilván valamilyen szert adott
be neki, amitõl az kis idõ múlva a tetszhalotti állapotból fel-
éledt.
Amikor az emberek meglátták, hogy Péter kézen fogva vezeti
elõ a “halottat”, természetesen azonnal csodát emlegettek.
Hiszen percekkel elõtte Tábitha nem is lélegzett, és a szívdo-
bogását sem lehetett hallani. Most meg... itt áll és mosolyog...
A hatás lenyûgözõ volt...
Még hetekig beszélték a környéken, hogyan “gyógyított” meg
Péter két embert...

140
 HERÓDES HALÁLA

Mint láthattuk, az apostolok “csodatételeit” minden esetben

a Hálózat ügynökei segítették elõ. Õk voltak a “csodák” elõ-
mozdítói. Eljátszották a rájuk kiosztott szerepet.
Ugyanakkor, mint közismert, a hatóságok minden eszközzel
üldözték a Mozgalom tagjait. Ezért elõfordult, hogy néhány eset-
ben a kulcsszereplõk közül is némelyeket börtönbe vetettek.
Itt már a Hálózat nem segíthetett, hiszen kiszabadításukhoz
különleges eszközökre lett volna szükség, melyek csak a misz-
szionárius fegyvereseknek — angyaloknak álltak a rendelke-
zésükre.
Mivel a hatóságok egyik vagy másik, a Terv szempontjából
kulcsfontosságú személyt bebörtönöztek, ez rontotta a Terv meg-
valósításának esélyeit. Ezért a misszionáriusok rákényszerül-
tek arra, hogy elõlépjenek a háttérbõl és közvetlenül beavat-
kozzanak a történésekbe.
A vallás ezeket az akciókat csodaként tartja számon. Ahogy a
szövegek alapján rekonstruálni fogjuk a történteket, látni fog-
juk, hogy az egésznek semmi köze a csodákhoz.
Ugyan nem ez a történet lenne sorrendben az elsõ, de azért
kezdem vele, mert így a többi szöktetés mikéntje is érthetõvé
válik.
1. Abban az idõben pedig Heródes 5. Péter azért õrizteték a fogság-
király elkezde kegyetlenkedni néme- ban; a gyülekezet pedig szünte-
lyekkel, a gyülekezetbõl valók közül. len könyörög vala az Istennek õ
2. Megöleté pedig Jakabot, János- érette.
nak testvérét, fegyverrel. 6. Mikor pedig Heródes õt elõ
3. És látván, hogy ez tetszik a zsi- akará vezettetni (vagyis a misz-
dóknak, föltette magában, hogy el- szionáriusok akkor léptek ak-
fogatja Pétert is. (Valának pedig a cióba, mikor a helyzet válsá-
kovásztalan kenyerek napjai.) gossá vált), azon az éjszakán
4. Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, aluszik vala Péter két vitéz kö-
átadván négy négyes katonai sza- zött, megkötözve két lánczczal;
kasznak, hogy õrizzék õt; húsvét után és õrök õrizék az ajtó elõtt a
akarván õt a nép elé vezettetni. tömlöczöt.
*878

Heródes nyilván meg akarta Pétert öletni. De mivel épp a ko-

vásztalan kenyerek ünnepe volt, ezért várnia kellett az ünnep
végéig.
Nem kétséges, hogy mi várt Péterre. Mivel már fogytán volt az
idõ, a misszionáriusok kénytelenek voltak közvetlenül beavat-
kozni.

*878
Az apostolok cselekedetei 12

141
 Ne feledjük: Péter tömlöcben volt megláncolva. A börtön
minden ajtaját õrök vigyázták. Mivel meg volt láncolva, ezért a
szabadulásához csak kívülrõl jöhetett a segítség.
Túl nagy volt az õrség létszáma is, és túl éberen õrködtek
ahhoz, hogy a Hálózat megpróbálja Pétert egyszerûen megszök-
tetni a börtönbõl. Ezért nem maradt más hátra, minthogy a misz-
szionáriusok egy speciális, erre a célra kiképzett kommandót
vessenek be. Természetesen az éj leple alatt.
Akárcsak egy akciófilmben, úgy történtek itt is az események.
A sötétben, a város határában egy jármû landolt. Fedélzetén
egy állig felfegyverkezett kommandó érkezett. Mindannyian
fekete öltözékben voltak. A kapcsolatot egymás között az öltö-
zékükre szerelt apró rádió adó-vevõn keresztül tartották.
A sötétben, a legkisebb neszt is kerülve elindultak a város
felé.
Mikor annak területére értek, a börtön felé vették az irányt.
Hangtalanul osontak az éj sötétjébe burkolózott utcákon. A
csapat elõõrse vigyázott arra, hogy ne érje õket váratlan megle-
petés.
A sort az utóvéd zárta, mely hátulról fedezte a csapatot. Így
haladtak az éjszakai városon utcáról utcára.
Mikor elérték a börtön épületét, szemügyre vették a bejárati
õrséget.
A kommandósok csak kézjelekkel kommunikáltak, nehogy
a legcsekélyebb zajt is keltsék.
Mikor nesztelenül közelebb lopóztak az õrökhöz, egyikük
egy speciális altatógázt tartalmazó palackot vett elõ. Kinyitotta
a szelepét, és az õrök felé hajította.
Meghallva a koppanást, azok önkéntelenül keresni kezdték
a hang forrását. Nem tartottak semmitõl, mert ugyan ki merte
volna õket megtámadni? Hiszen az épületen belül meglehetõ-
sen sok fegyveres volt, akik bármikor a segítségükre siettek
volna.
Ezért ahelyett, hogy gyanakodtak volna, inkább felületesen
keresni kezdték a koppanás okát.

142
 A ”színtelen és szagtalan” gáz gyorsan terjedt. Mikor elérte
õket, néhány pillanat múltán hangtalanul összerogytak.
Ekkor a csapat futva megindult a bejárat felé. Az oldalvédek
fegyvereikkel a környék sötét utcatorkolatait pásztázták. Ké-
szen arra, hogy váratlan esemény esetén pillanatok alatt ártal-
matlanná tegyenek bárkit, aki számukra veszélyt jelenthet.
Miután elérték a kaput, két fegyverest hátrahagyva hátvéd-
ként, a többiek beléptek az épületbe.
A folyosókon õrködõ strázsát egy-egy altatógázzal teli patron-
nal semlegesítették.
Rövid idõ múlva az elsõ és második õrsön posztoló õrök mind-
annyian a földön hevertek, magatehetetlenül. Helyettük immár
a kommandósok õrizték a bejáratokat. A gáz megtette a hatá-
sát...
Mivel Péter a hatalom számára szinte elsõ számú közellen-
ség lett, ezért a cellaajtaját külön is õrizték.
Ezeket az õröket is a legkisebb zaj nélkül tették ártalmatlan-
ná a kommandósok. De a bevetett gáz nemcsak õket érte, ha-
nem a cellaajtón át beszivárogva a nyugtalanul hánykolódó Pé-
ternek is jutott belõle.
Pillanatokon belül õ is aludt.
A kommandó parancsnoka elvette a földön fekvõ õröktõl a
cellaajtó kulcsát. Kinyitotta azt és belépett. Péter az ajtónyikor-
gásra nem riadt fel, õ is aludt.
Ezért a parancsnok rázni, ébresztgetni kezdte:
7. És ímé az Úrnak angyala eljö- löczben: és meglökvén Péter ol-
ve, és világosság fénylék a töm- dalát, felkölté õt,...
*879

A csuklóira kapcsolt bilincseket egy speciális eszközzel pil-

lanatok alatt hangtalanul átvágta.
Mikor Péter kicsit magához tért, az “angyal” — a kommandó
parancsnoka — a következõket suttogta neki:
8. És monda néki az angyal: Övezd ki: Vedd rád felsõruhádat és kö-
fel magadat, és kösd fel saruidat. vess engem!
*880
És úgy cselekedék. És monda né-

Péter kóválygó fejjel, kissé imbolyogva felállt. Komótos, ügyet-

len mozdulatokkal felöltötte saruját és felvette köpenyét.

*879,*880
Az apostolok cselekedetei 12

143
 A csoport vezetõje ezután sietve elindult kifelé, és intett Pé-
ternek, hogy kövesse.
9. És kimenvén, követé õt (sem- (vagyis bódult, zsibbadt álla-
mi miszticizmus: gyalog távoz- potban volt a bevetett kábító
tak); és nem tudta, hogy valóság gáz miatt. Mintha részeg lett vol-
az, a mi történik az angyal által, ha- na. Azt hitte, hogy hallucinál.
nem azt hitte, hogy látást lát Nem volt teljesen magánál).
*881

Bizonytalan lépésekkel, egyensúlyát megtartani igyekezve kö-

vette az “angyalt” a folyosók labirintusán keresztül.
Mikor elhaladtak az õrhelyek mellett, csak azt látta, hogy a
katonák mind a földön fekszenek és békésen alszanak.
De nem volt idõ nézelõdni. Ahogy sietve áthaladtak a poszto-
kon, elérték a bejárati vaskaput.
Az akció alatt az be volt hajtva, nehogy egy véletlenül a kör-
nyékre tévedõ embernek feltûnjék: valami nincs rendjén.
Mikor elérték a bejárati kaput, a kint õrködõ kommandósok
kitárták azt elõttük.
Péter, mivel még mindig az altató hatása alatt volt, csak
kábultan észlelte a külvilágot. Ahogy az ajtó kitárult elõtte, azt
hitte, hogy az magától nyílt ki.
10. Mikor pedig általmentek az el- Míg az egyik misszionárius Pé-
sõ õrsön és a másodikon (az terrel, addig a többiek a vas-
õrök el voltak kábítva), jutának kapuval és a kinti õrökkel vol-
a vaskapuhoz, mely a városba tak elfoglalva, vagyis össze-
visz; mely magától megnyílék hangolt csapatmunka folyt) :
elõttük (a kommandócsoport- és kimenvén, egy utczán elõre-
ban mely e merész szöktetést menének; és azonnal eltávozék
végrehajtotta, többen voltak. az angyal õ tõle.
*882

Ahogy kifelé tartottak a börtönbõl, a kommandó tagjai biztosí-

tották a visszavonulást.
11. És Péter magához térve
(vagyis valóban az õrökkel
együtt õ is el lett kábítva. Ezért
kellett ennyi idõ ahhoz, hogy
magához térjen. Hiszen ha va-
lakit az éjszaka közepette ter-
mészetes álmából felébreszte-
nek, akkor az egy percen be-
lül “magához tér”. Itt viszont
sokkal több idõ kellett ehhez.
És Péter, saját bevallása sze-
rint, kába volt, hiszen magá-
hoz kellett térnie) monda:
Most tudom igazán, hogy az Úr
elbocsátotta az õ angyalát, és
megszabadított engem Heródes
kezébõl (valóban, hiszen a
helyzet válságosra fordult, és
így a misszionáriusok elvesz-
tették volna Pétert, az egyik
kulcsfigurát) és a zsidók népé-
nek egész várakozásától.
*883

*881,*882,*883
Az apostolok cselekedetei 12

144
 Mikor kiértek az utcára és már eléggé eltávolodtak a börtön
épületétõl, a csoport vezetõje, megbizonyosodva, hogy a ”szö-
kevény” már biztonságban van, szó nélkül elindult a társai irá-
nyába.
A friss éjszakai levegõ felfrissítette Pétert. Feje kitisztult. A
szöveg szó szerint azt mondja, hogy magához tért. Ekkor gon-
dolta csak végig, hogy valójában mi is történt vele.
Rádöbbent arra, hogy egy nem mindennapi kinézetû személyt
látott, aki kihozta õt a börtönbõl. Ez nyilvánvalóan nem lehetett
a Hálózat embere. Ahhoz túl furcsa volt a külseje. Megértette,
hogy ez nem lehetett más, mint a misszionáriusok egyik “an-
gyala”...
Az õrök kevéssel késõbb éledezni kezdtek. Amikor már va-
lamennyire magukhoz tértek, sehogyan sem értették, hogyan
kerültek a földre. Nem tudták, mi történt velük, és mitõl veszí-
tették el az eszméletüket.
Amikor felfedezték Péter eltûnését, riadót fújtak. De ekkor
az már biztonságban, János anyjának házában volt...
18. Mikor pedig megvirradt, nem tézek között, mi történt hát Pé-
csekély háborúság támada a vi- terrel.
*884

Bottal üthették a nyomát...

19. Heródes pedig mikor elõkérte õröket, parancsolá, hogy kivé-
õt és nem találta, kivallatván az geztessenek...
*885

Péter biztonságban volt, de Heródes újra csak halálra keres-

tette. Semmilyen eszköztõl sem riadt vissza, csakhogy meg-
tudja, hol bújkál.
A hatalom, személy szerint Heródes, esküdt ellensége volt a
Mozgalomnak. Több esetben keresztbe tett annak. Megölette
Jakabot, a Csapat egyik tagját. Ezt a misszionáriusok megso-
kallták. Úgy döntöttek, hogy mivel Heródes túl sokat akadékos-
kodik, veszélyeztetve ezzel a Terv sikerét, likvidálni kell õt...
Ezt természetesen Heródes is sejthette. Hiszen sokan má-
sok is a halálát kívánták. Ezért állandóan nagyszámú fegyveres
õrség vigyázta.
Ugyan a méreg is szóba jöhetett volna, csakhogy az általa
elfogyasztani kívánt ételt kóstolók próbálták, nehogy mérge-
zett legyen. Csak akkor evett, ha kóstolóinak késõbb, miután
ettek a neki szánt ételbõl, nem történt semmi bajuk.
*884,*885
Az apostolok cselekedetei 12

145
 Így ez sem bizonyult megfelelõ célravezetõ módszernek.
Az óvintézkedések megtétele után Heródes biztonságban
érezhette magát.
Ennek jeleként rendszeresen, a fõtéren székében ülve je-
lent meg a nagy nyilvánosság elõtt. A tömegtõl nem félt, hiszen
az emberektõl fegyveresek dupla sorfala õrizte.
Mikor a misszionáriusok a Hálózat jelentéseibõl megtudták,
hogy szinte lehetetlen közel férkõzni hozzá, valamilyen más,
szokatlan megoldást kellett találniuk.
Felfigyeltek arra, hogy Heródes, mintegy hangsúlyozandó a
magabiztosságát, rendszeresen megjelenik a fõtéren az embe-
rek elõtt.
Arról persze szó sem lehetett, hogy a Hálózat likvidálja, mi-
vel ott voltak a fegyveres õrök.
Itt már csak a magas fejlettségû technika jöhetett számításba.
Meg az, hogy idõnként, a fõtéren megjelenve, jó célpontot kí-
nált egy légi jármû számára...
Heródes soron következõ nyilvános szerepléséhez nyugod-
tan készülõdött. Hiszen nem tartott semmitõl.
Fogalma sem volt arról, hogy a misszionáriusok egyik támasz-
pontján egy jármû emelkedik a levegõbe, mely a likvidálására
kapott parancsot...
21. Egy kitûzött napon pedig He- és székibe ülve nyilvánosan szóla
ródes királyi ruhájába felöltözve hozzájuk.
*886

Elfoglalta a helyét székében, mindenki számára jól látható

helyen, de ugyanakkor biztonságos távolságban az emberek-
tõl, akik a téren gyûltek össze.
A szokott program volt soron. Ezért kissé unottan szemlélte
a történéseket.
Eközben egy misszionárius jármû a város felé tartott. Fedél-
zetén olyan fegyver volt bevetésre készen, mely a pillanat tört
része alatt nagy pontossággal juttatja majd célba a lövedéket...
Elérve a város határát, kis magasságba ereszkedett. Ahogy
elhúzott a házak felett, a meglepett emberek, felnézve, még
csak nem is láthatták, hisz ahhoz túl gyorsan repült.
Mindenfelé csak a hajtómûvei által keltett robaj volt hallható.
A másodperc tört része alatt repülte át a külvárost. A fõtér
felé száguldott.
*886
Az apostolok cselekedetei 12

146
 Az ottlévõk meghallották a jármû hangját. Egyértelmû volt,
hogy nem mennydörgés, mely a vihart megelõzi. Abban is biz-
tosak voltak, hogy az, amit hallanak, nem ember által keltett
hang...
22. A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.
*887

Egy szemvillanyásnyi idõ múlva feltûnt a repülõ jármû is. Az

emberek csak azt látták, hogy valami irtózatos sebességgel szá-
guld el a fejük fölött. Az egész egy fél másodpercig sem tar-
tott...
De ez a nagyon kevéske idõ is elegendõ volt a fedélzeti fegy-
ver kezelõjének arra, hogy a kijelölt célpontra több lövést ad-
jon le.
Heródes még csak észbe sem kaphatott, mikor a lövedékek
telibe találták. Azonnal végeztek vele...
Másodpercekkel késõbb a jármû már el is hagyta a város te-
rületét.
A Heródes segítségére sietõ szolgák már csak azt konstatál-
ták, hogy uruk, több sebbõl vérezve, nem lélegzik, és a szíve
sem dobog...
23. És azonnal megveré õt az Úrnak nek adá a dicsõséget; és a férgek-
angyala, azért, hogy nem az Isten- tõl megemésztetvén, meghala.
*888

Kiderül innen, hogy a fegyveres jármû, mely õt likvidálta,

“angyal” típusú volt.
Heródes halálával elhárult az útból az egyik legnagyobb aka-
dály, mely a Terv további megvalósítását gátolta.
24. Az Istennek ígéje pedig növeke- dik és terjed vala,
*889

*887,*888,*889
Az apostolok cselekedetei 12

147
 SZÖKTETÉSEK A BÖRTÖNBÕL

A misszionáriusok beavatkozásai azonban nem voltak min-

dig ilyen drasztikusak, mint Heródes esetében. Hiszen koráb-
ban több ízben is megszöktették a Csapat valamelyik fogság-
ban lévõ tagját a börtönbõl. Lássunk ezekbõl néhány esetet.
Egy alkalommal Pál apostolt és Silást a hatóságok letartóztat-
ták és bebörtönözték.
A misszionáriusok értesültek a Hálózat jelentésébõl arról,
hogy Pált börtönbe vetették.
Mivel kulcsszereplõ volt a Terv szempontjából, ezért min-
denképp ki kellett õt onnan hozni. A Hálózatnak ez nem állt
módjában, mert ahhoz túl szigorúan õrizték.
Megint csak nekik kellett lépniük...
23. És miután sok ütést mértek té õket a belsõ tömlöczbe, és lá-
rájok (Pálra és Silásra) , töm- baikat kalodába szorítá.
löczbe veték õket, megparan- 25. Éjféltájban pedig Pál és Silás
csolva a tömlöcztartónak, hogy imádkozván, énekkel dicsõíték az
gondosan õrizze õket. Istent. A foglyok pedig hallgatják
24. Ki ilyen parancsolatot vévén, ve- vala õket.
*890

Ne feledjük, hogy az apostolok, így Pál is, rendelkeztek egy-

egy “Szent Lélekkel”. Ennek segítségével a misszionáriusok
információkat és utasításokat tudtak eljuttatni hozzájuk anél-
kül, hogy errõl bárkinek is fogalma lett volna.
A “Szent Lelken” keresztül közölték vele, hogy éjféltájt éne-
keljen Silással együtt, jó hangosan. Vajon miért?
El kellett terelni az õrök figyelmét azokról az apró, jelenték-
telen neszekrõl, melyeket a közeledõ misszionárius komman-
dósok keltettek.
A fõszerep újra csak az altató gáznak jutott...
Hatására mind az õrök, mind a fogva tartottak elaludtak...
A kommandósok beléptek Pál cellájába. Az a gáz hatására
mélyen aludt.
Néhány másodperc kellett csak ahhoz, hogy annak bilincseit
átvágják. Ugyanakkor valószínûleg valamilyen váratlan esemény
közbejött, amire a kommandósok nem számítottak. Talán vala-
kik közeledtek, és már nem volt idõ arra, hogy a mélyen alvó
foglyokat (a gáz hatására aludtak el, akárcsak fogvatartóik), fel-

*890
Az apostolok cselekedetei 16

148
rázzák és kimenekítsék. Ezért azonnal ”visszavonulót fújtak”.
Olyannyira siettek, hogy az ajtókat is tárva-nyitva hagyták maguk
mögött.
Rövidesen újra a jármû fedélzetén voltak.
Az éjszaka csendjében felhangzó dübörgés felverte a kör-
nyéket.
Az éktelen robajra felriadtak a börtön õrei, sõt Pál és Silás is.
26. És hirtelen nagy földindulás és azonnal megnyílának az ajtók
lõn, úgyannyira, hogy megrendü- mind, és mindnyájoknak a bilin-
lének a tömlöcz fundamentomai; csei feloldódának.
*891

Ahogy megmozdították a kezeiket, a bilincsek nagy csöröm-

pöléssel a földre hulltak.
Sõt, ahogy körbenéztek, látták, hogy a cellájuk ajtaja sarkig
tárva van.
Ugyanezt látta magához térve a fogvatartójuk is. Mivel min-
den ajtó nyitva volt, ezért biztosra vette, hogy a rabok, kihasz-
nálva azt, hogy egy pillanatra elbóbiskolt, megszöktek.
27. Fölserkenvén pedig a jai, kivonva a fegyverét, meg
tömlöcztartó, és látván, hogy akará magát ölni, azt gondolván,
nyitva vannak a tömlöcznek ajta- hogy elszöktek a foglyok.
*892

Tudta, hogy a rabok szökéséért a fejével fog fizetni, ezért

végezni kívánt magával.
De ekkor meghallotta Pál hangját, mely a cellából jött...
28. Pál azonban nagy fenszóval tégy magadban; mert mindnyá-
kiáltá, mondván: Semmi kárt ne jan itt vagyunk!
*893

Nem értette hát, mi történt. Hogyan szabadulhattak ki azok a

bilincsekbõl, és az ajtók miként nyílhattak ki?
És különben mi volt az a mindent betöltõ dübörgés?
Csak egy következtetést vonhatott le: csoda történt.
29. Az pedig világot kérve beug- 30. És kihozván õket, monda:
rott, és remegve borult Pál és Uraim, mit kell nékem cseleked-
Silás elé, nem, hogy idvezüljek?
*894

A “csoda” megtette hatását. A Mozgalom egy újabb taggal gya-

rapodott...

*891,*892,*893,*894
Az apostolok cselekedetei 16

149
 Ne feledjük, hogy a következõ szavakat Pál írja:
8. A mint meg van írva: Az Isten szemeket, hogy ne lássanak,
kábultság lelkét adta nékik; füleket, hogy ne halljanak,...
(*825)

Az adott szöveghez tartozó hivatkozásokban ilyen értelmû

rész nem található. Akkor meg honnan vette Pál ezt a kifeje-
zést. Hiszen a valóságnak tökéletesen megfelel, hogy aki a “ká-
bultság lelkét” kapja, nem lát és nem hall, hiszen el van kábít-
va, altatva.
Onnan, hogy tapasztalta...
De lássunk még egy esetet.
17. De felkelvén a fõpap és mind zárta azt. Nincs benne semmi
a kik vele valának, azaz a saddu- misztikus — egy profi szak-
czeusok felekezete, betelének ember csinálta a misszioná-
irigységgel, riusok közül), és kihozván õket,
18. És ráveték kezöket az aposto- monda:
lokra, és közönséges tömlöczbe 20. Menjetek el, és felállván, hirdes-
tevék õket. sétek a templomban a népnek ez
19. Hanem az Úrnak angyala éjsza- életnek minden beszédit! (Ez volt
ka megnyitá a tömlöcz ajtaját (te- az õ fõ feladatuk a Terv értelmé-
hát kinyitotta, aztán vissza- ben.)
*895

Az események, mint korábban, most is az éj leple alatt tör-

téntek. Csak ezúttal a kommandó parancsnoka utasítást adott
nekik.
21. Azok pedig ezt hallván, beme-
nének jó reggel a templomba, és
tanítának. A fõpap pedig elmen-
vén, és a vele lévõk, egybehívák
a gyûlést, és Izráel fiainak egész
tanácsát, és küldének a tömlöcz-
be, hogy azokat elõhozzák.
22. Mikor azonban a poroszlók
oda mentek, nem találák õket a
tömlöczben; visszatérvén tehát,
megjelenték,
23. Mondván: A tömlöczöt ugyan
nagy erõsen bezárva találtuk, és az
õröket kívül az ajtó elõtt állva; mi-
kor azonban kinyitottuk, ott benn
senkit sem találánk.
*896

Pál szabadításától eltérõen a kommandósok most gondosan

visszazárták a tömlöc ajtóit.
Így semmi nem utalt arra, hogy a fogvatartottak megszöktek.
Nem kétséges, micsoda megrökönyödést váltott ki, mikor ki-
derült, hogy minden rendben van, “csak” a foglyok nincsenek
odabenn...
Hogyan tûnhettek el?
24. A mint pedig hallották e szava- és a fõpapok, zavarban voltak
kat a pap és a templom felügyelõje azok miatt, mi lehet ez?
*897

(*825) *895,*896,*897
Pál levele a rómabeliekhez 11 Az apostolok cselekedetei 5

150
 Zavarban voltak. Hiszen semmilyen magyarázatot nem talál-
tak arra, hogy mi történt?
Már nem voltak biztosak a dolgukban. Mert valami furcsa “cso-
dának” kellett történnie...

151
 TÉRÍTÕK

Nos, miután Jézus ”meghalt”, az apostolokra — a Csapatra —

hárultak a további teendõk. Nekik kellett a Tervnek megfele-
lõen, az új vallás alapjait megvetendõ, terjeszteni az új érték-
rendet, erkölcsi normákat. Ehhez a misszionáriusoktól kaptak
segítséget. De ezen felül az apostolok rendelkezhettek valami-
féle mûszaki eszközökkel is. Erre enged következtetni az alábbi
részlet:
1. Egy ember azonban, névszerint 4. Nemde megmaradva néked
Anániás, Safirával, az õ feleségé- maradt volna meg, és eladva a te
vel, eladá birtokát. hatalmadban volt? Miért hogy
2. És félre tõn az árából, felesé- ezt a dolgot cselekedted szíved-
gének is tudtával, és valami ré- ben? Nem embereknek hazudtál,
szét elvivén, az apostoloknak lá- hanem Istennek.
bai elé letevé. 5. Hallván pedig Anániás e szava-
3. Monda pedig Péter: Anániás, kat, lerogyott és meghala; és min-
miért foglalta el a Sátán a te szíve- denekben nagy félelem támada, kik
det, hogy megcsald a Szent Lelket, ezeket hallják vala.
*898
és a mezõnek árából félre tégy?

Jézus szavaiból megtudtuk, hogy a “tanítványok”, a késõbbi

apostolok, a Csapat tagjai csak félig voltak földi emberek.
Ezért õk erõsen összetartottak, és nem engedtek maguk kö-
zé idegent. A Csapat volt a kialakuló Mozgalom vezetõje.
Kissé furcsán viselkedtek, de mivel “csodákat” mûveltek,
ezért az emberek félve tisztelték õket.
A tekintélyüket csak tovább növelte ez az eset. Ugyanis min-
denkinek a tudtára akarták adni, hogy õket nem lehet büntetle-
nül becsapni. Ha valaki mégis megpróbálja, az az életével fizet
érte.
44. Mindnyájan pedig, a kik hivé- kitartva a templomban, és meg-
nek, együtt valának, és mindenük törve házanként a kenyeret, ré-
köz vala; szesednek vala eledelben öröm-
45. És jószágukat és marháikat mel és tiszta szívvel,
eladogaták, és szétosztogaták 47. Dícsérve az Istent, és az egész
azokat mindenkinek, a mint ki- nép elõtt kedvességet találva. Az
nek-kinek szüksége vala. Úr pedig minden napon szaporítja
46. És minden nap egyakarattal vala a gyülekezetet az idvezülõkkel.
*899

*898 *899
Az apostolok cselekedetei 5 Az apostolok cselekedetei 2

152
 Anániás veszélyes precedenst teremtett azzal, hogy úgy szállt
be a közösbe, hogy nem adta be mindenét. Viszont a közösbõl
részesedni kívánt.
Amennyiben ezt mások is megteszik, akkor a közösség las-
san, de biztosan bomlani kezd. Ez pedig pont ellentétes volt a
kitûzött céllal. Így a többiek számára mindenképp elrettentõ
példát kellett Péternek statuálnia...
Mondhatnánk persze, hogy Anániás, mikor Péter “ráolvasta”,
hogy tud a maradék pénzrõl, megijedt és szívrohamot kapott.
Ámde olvassuk tovább.
6. Az ifjak pedig felkelvén, begön- nak lelkét megkísértsétek? Ímé
gyölék õt, és kivivén eltemeték. a küszöbön vannak azoknak lá-
7. Történt aztán mintegy három órai baik, a kik eltemették férjedet, és
szünet mulva, hogy az õ felesége, kivisznek téged.
nem tudva, mi történt, beméne. 10. És azonnal összerogyott lá-
8. Monda pedig néki Péter: bainál, és meghala; bemenvén
Mondd meg nékem, vajjon eny- pedig az ifjak, halva találák õt, és
nyiért adtátok-é el a földet? Õ pe- kivivén eltemeték férje mellé.
dig monda: Igen, ennyiért. 11. És támada nagy félelem az egész
9. Péter pedig monda néki: Miért gyülekezetben és mindazokban, kik
hogy megegyeztetek, hogy az Úr- ezeket hallják vala.
*900

Az ugye mégsem valószínû, hogy a felesége is szívrohamban

halt meg?
Hogy valójában mi történt, azt senki nem látta. Hiszen szó
van arról, hogy “bemenvén az ifjak halva találák õt”. Vagyis
nem voltak rajta külsérelmi nyomok, így senki nem értette,
hogy mi végzett velük...
Ennek következtében “támada nagy félelem az egész gyüle-
kezetben”.
Ezek után az emberek még csak a gondolatot is, hogy be-
csapják az apostolokat, elhessegették maguktól.
12. Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lõn a nép között...
*901

Ezeket a “jeleket”, akárcsak jóval korábban Mózes, õk is

a misszionáriusoktól kapott technikai eszközökkel csele-
kedték.
Egy ilyen “eszköz”-tõl halt meg Anániás és a felesége...
13. Egyebek közül pedig senki nem a nép magasztalá õket;
sem mert közéjük elegyedni; ha-
*902

*900,*901,*902
Az apostolok cselekedetei 5

153
 Az apostolok úgy viselkedtek, mint egy zárt közösség, mely
nem fogad be idegent. Érthetõ is, hiszen mindannyian félem-
berek voltak.
De nemcsak olyan eszközöket birtokoltak, melyek hangtala-
nul és látható nyom nélkül voltak képesek ölni. Ugyanis egy
alkalommal Pál életveszélyesen megsebesült:
19. Jövének azonban Antiókhiá- 20. De mikor körülvették õt a ta-
ból és Ikóniumból zsidók, és a so- nítványok, felkelvén, beméne a
kaságot eláltatván, megkövezék városba; és másnap Barnabás-
Pált, és kivonszolák a városból, sal elméne Derbébe.
*903
azt gondolván, hogy meghalt.

Minden bizonnyal súlyos sérüléseket szenvedett, mikor az

emberek õt megkövezték. De a szöveg szó szerint azt mondja,
hogy körülvették a társai, és másnap, mintha mi sem történt
volna, egy másik városba indult el.
A gyógyulás szembetûnõ. Hiszen ha valakit megköveznek,
vagyis addig dobálják kövekkel, míg össze nem esik és el nem
veszti az eszméletét, a sérülései, még ha szerencsésen túl is
éli õket, legalább nyolc napon túl gyógyulnak.
Itt meg annak köszönhetõen, hogy az apostolok valamit csi-
náltak vele, amit az emberek nem láttak, rövid idõ alatt meg-
gyógyult.
Az következik ebbõl, hogy a Csapatnak olyan eszközei is
voltak, melyeket az akkori gyógyászat nem ismert. Melyek,
megint csak azt kell mondanunk: nem földi eredetûek vol-
tak.
Az eszköztárukról árulkodik egy másik szövegrészlet is.
5. És mikor Salamisba jutottak, hir- 7. Ki Sergius Paulus tiszttatóval, ez
deték az Isten beszédét a zsidók- okos emberrel vala. Ez magához
nak zsinagógáiban: és János is ve- hivatván Barnabást és Saulust, kí-
lök vala, mint segítõtárs. váná hallani az Isten beszédét.
6. És eljárván a szigetet mind Pá- 8. Elimás, az ördöngõs azonban
fusig, találkozának egy ördöngõs (mert így magyaráztatik az õ neve)
hamispróféta zsidóra, kinek ne- ellenkezik vala velök, igyekezvén a
ve vala Barjézus; tiszttartót elfordítani a hittõl.
*904

A Terv célkitûzésének megfelelõen az apostolok mindenfe-

lé terjesztették az új eszmerendszert — “térítettek”.
Egy alkalommal módjuk nyílt a hatalom egy magas beosztású
tisztségviselõjével is beszélni. Ugyanis az, okos ember lévén,

*903 *904
Az apostolok cselekedetei 14 Az apostolok cselekedetei 13

154
nem legyintve utasította el azt, hanem maguktól a “térítõktõl”
kívánt hallani róla.
Ez nagy lehetõség volt Pál számára. Ugyanis amennyiben meg-
nyerik a Mozgalomnak a hatalom egyik hivatalos képviselõjét,
az mindenképp változást jelent majd a Mozgalom hatalomhoz
való viszonyában.
De ott okvetetlenkedett Elimás. Nem hagyta, hogy Pál nyu-
godtan elõadhassa a mondanivalóját. Állandó közbeszólásaival,
lekicsinylõ modorával minduntalan félbeszakította õt.
Egy idõ után Pál egyre dühösebb lett. Elimás ugyanis józan
ellenérvek helyett a “süketek párbeszédét” folytatta vele. Csak
mondta a magáét...
Pál egyre kevésbé volt képes uralkodni magán.
Mikor már “betelt a pohár”, felrúgva az összes biztonsági sza-
bályt, elõvette a palástja alatt rejtõzõ “Úr kezét”...
(Korábban, a misszionáriusok mindannyiukat arra utasították,
hogy a tõlük kapott eszközöket nem láthatja senki. És csak
akkor használhatják, ha végveszélyben vannak.)
De most ez az Elimás okvetetlenkedésével olyannyira felide-
gesítette Pált, hogy az elõkapta az “Úr kezét” és ráfogta:
9. De Saulus, ki Pál is,... szemeit az Úrnak igaz útait elfordítani?
reá vetve, 11. Most azért ímé az Úrnak
10. Monda: Óh minden álnok- keze van ellened (ráfogta a
sággal és minden gonoszsággal fegyvert), és vak leszel és nem
teljes ördögfi, minden igazság- látod a napot egy ideig...
*905
nak ellensége, nem szûnöl-é meg

És elsütötte...
11. ... És azonnal homály és sötét- vala vezetõket.
*906
ség szálla reá; és kerengve keres

Az “Úr keze” minden bizonnyal egy fegyver volt. Ha kellett,

ölni is lehetett vele. De minden bizonnyal különbözõ fokozato-
kon volt képes mûködní. Míg a legerõsebb fokozatra állítva em-
bert ölt, addig a legkisebben csak az emberi szervezet mûkö-
désében okozott ideiglenesen zavart.
Adott esetben Elimást egy rövidebb idõre megvakította. Em-
lékezzünk csak vissza a Sodomában történtekre? Hasonló fegy-
vert használtak Lót házánál az angyalok is...

*905,*906
Az apostolok cselekedetei 13

155
 Mivel Pál nem tudott uralkodni az indulatain, ezért a fegyvert
és annak mûködését egy avatatlan ember, Sergius Paulus is
látta...
12. Akkor a tiszttartó, mikor lát- mélkodván az Úrnak tudo-
ta a történt dolgot, hûn, elál- mányán.
*907

Nagyon fontosak az utolsó szavak. Ugyanis pontosan jellem-

zik a történteket. Hiszen a tiszttartó okos, nagytudású ember
lévén, tökéletesen tisztában volt azzal, hogy nem csodát látott.
Hiszen nem az történt, hogy Pál kinyújtotta a kezét és abraka-
dabrázott, mire Elimás megvakult. Hanem látta, hogy Pál kezé-
ben valamilyen furcsa alakú tárgy van. Mely egyet villant, és
Elimás megvakult...
Tudta, hogy valami olyannal találkozott, ami nem természet-
feletti, hanem olyan tudás, mely igen magas szintû.
Szó szerint “az Úr tudománya”. Azaz a misszionáriusok fej-
lett technológiája...
Ezekkel a fejlett eszközökkel “cselekedtek jeleket” az apos-
tolok:
43. Támada pedig minden lélek- csudát és jelt tesznek vala.
*908
ben félelem, és az apostolok sok

A “térítéshez” hatalmas segítséget nyújtott az apostoloknak a

“Szent Lélek”, melyrõl korábban megtudtuk, hogy egy apró imp-
lantátum volt. Melyet a misszionáriusok helyeztek be a kivá-
lasztott személy fülének belsõ, nehezen vagy egyáltalán nem
elérhetõ részébe.
Ennek a miniatûr mûszaki készüléknek — a “Szent Lélek-
nek” — köszönhetõen tudták a misszionáriusok irányítani és
összehangolni a Csapat tagjainak a ténykedését. Hiszen így azok
a nap bármelyik szakában elérhetõk voltak. Utasításokat és in-
formációkat közölhettek velük anélkül, hogy bárkinek is a leg-
halványabb fogalma lett volna errõl.
Mivel ez az apró rádió vevõkészülék be volt ültetve a kivá-
lasztott személy testébe, ezért egyrészt senki nem vehette ész-
re. Másrészt az el sem veszthette, és mindig “magánál hordhat-
ta”, illetve el sem lophatták tõle.
A Terv minden bizonnyal bukásra lett volna ítélve a “Szent
Lélek” nélkül...

*907 *908
Az apostolok cselekedetei 13 Az apostolok cselekedetei 2

156
 Lássunk néhány esetet arra, hogyan is közöltek a misszioná-
riusok információkat az apostolokkal ezen a készüléken ke-
resztül.
1. Vala pedig Czézáreában egy Isten elébe emlékezetnek okáért.
Kornélius nevû férfiú, százados 5. Most azért küldj Joppéba em-
az úgynevezett itáliai seregbõl. bereket, és hivasd magadhoz Si-
3. Ez látá látásban világosan (ké- mont, ki neveztetik Péternek;
sõbb kiderül, hogy nem láto- 6. Õ egy Simon nevû tímárnál
más volt), a napnak mintegy ki- van szálláson, kinek háza a ten-
lenczedik órája körül, hogy az Is- ger mellett van. Õ megmondja
tennek angyala beméne õ hozzá, néked, mit kell cselekedned.
és monda néki: Kornélius! 7. A mint pedig elment az angyal
4. Õ pedig szemeit reá függeszt- (gyalog) , a ki Kornéliussal be-
ve és megrémülve monda: Mi az, szélt, szólíta kettõt az õ szolgái
Uram? (mitõl rémült meg?) Az közül, és egy kegyes vitézt azok
pedig monda néki: A te könyör- közül, kik rendelkezésére állnak
géseid és alamizsnáid felmentek vala.
*909

Idáig úgy tûnik, hogy reggel kilenc körül Kornélius százados-

nak látomása volt. Egyszer csak a semmibõl megjelent egy an-
gyal, melyet meglátva nagyon megrémült. Utasításokat hozott.
Ez eddig valóban természetfelettinek tûnik. De olvassuk to-
vább.
30. És Kornélius monda: Negyed- gattatott a te imádságod, és a te
naptól fogva mind ez óráig bõj- alamizsnáid emlékezetbe jutot-
töltem, és kilencz órakor imádko- tak Isten elõtt.
zám az én házamban; és ímé 32. Küldj el azért Joppéba, és hívasd
egy férfiú (újra férfi!) álla magadhoz Simont, ki Péternek ne-
meg elõttem fényes ruhá- veztetik; ez Simon tímár házában
ban (ettõl ijedt hát meg — a van szálláson a tenger mellett (pon-
fényes ruhától), tos helymeghatározás): õ, minek-
31. És monda: Kornélius, meghall- utána eljõ, szól néked.
*910

Most már tudjuk, hogy mitõl ijedt meg. Egy férfit látott, akinek
a ruhája... fényes volt. Vajon miért?
Korábban taglaltuk azt, hogy napjainkban nem okoz különö-
sebb mûszaki problémát egy olyan köpeny elkészítése, mely
fényt sugároz. Ugyanis a fejlett félvezetõipar mûszaki vívmá-
nyait felhasználva, a készülõ köpenybe apró félvezetõket le-
het rögzíteni, melyek elektromos áram hatására fényt sugároz-
nak. Ha sok ilyen apró fényforrás van a palástba beleszõve,
akkor az világít.
Miért használt ilyen köpenyt az “angyal”, aki a századosnak
vitt utasításokat?

*909,*910
Az apostolok cselekedetei 10

157
 Tegyük fel, hogy az “angyalok” úgy néznek ki, mint bárme-
lyik férfi. Semmi feltûnõ nincs rajtuk.
Namost ha egy ilyen “angyal” lépett volna be Kornélius házá-
ba, akkor vajon a katona hitt volna mindannak, amit az mond?
Hallva, hogy az “Úrtól” jött, valószínûleg kinevette volna, és
eszement embernek nézve eszébe sem jut követni annak az
utasításait.
A világító köpeny látványa azonban önmagáért beszélt. Nem
volt szükség szavakra ahhoz, hogy a századost meggyõzze: egy
nagyon különleges személy áll elõtte.
Mivel a köpeny “ki- és bekapcsolható” volt, ezért kikapcsolt
állapotában, mikor nem világított, olyan volt, mint bármelyik
polgár köpenye. Ezért az “angyal” a város utcáin feltûnés nél-
kül közlekedhetett.
Csak amikor belépett a százados házába, kapcsolta azt be.
Távozáskor, mielõtt az utcára kilépett volna, a köpeny apró
fényforrásait kikapcsolta. Így már feltûnés nélkül elvegyülhe-
tett az emberek között.
Kornélius, miután az “angyal” távozott, utasította két szolgá-
ját, hogy menjenek el Péterért.
Közben a misszionáriusok tudatták Péterrel az implantátumon
keresztül, hogy három férfi keresni fogja:
19. És a míg Péter a látás felõl 20. Nosza kelj fel, eredj alá, és
gondolkodék, monda néki a Lé- minden kételkedés nélkül menj el
lek: Ímé három férfiú keres téged: õ velök: mert én küldöttem õket.
*911

Az egész színjáték volt valójában. Mert ha Péter keresi fel

személyesen a századost, akkor az valószínûleg meg sem hall-
gatja. De ha mégis szán rá idõt, akkor sem hisz neki.
Viszont a fényes ruhájú személy megtette rá a megfelelõ hatást.
Ezt fokozta az, hogy Péter már tudott Kornélius szolgáinak az
érkezésérõl. Persze õk nem sejthették, hogy Péter a rádión
keresztül értesült az érkezésükrõl. Akárcsak egykoron Sámuel
Saul érkezésérõl (*424).
Nyilvánvaló, hogy a misszionáriusok nemcsak azt tudatták
vele, hogy keresni fogják, hanem azt is, hogy mit kell közölnie
Kornéliussal.
Az elõzmények után a százados már biztosan hinni fog neki...

*911
Az apostolok cselekedetei 10

158
 De e nem földi társadalom képviselõi máskor is használták a
“Szent Lelket”:
2. Mikor azért azok szolgálának az 4. Õk annakokáért, miután kibo-
Úrnak és bõjtölének, monda a Szent csáttattak a Szent Lélektõl, le-
Lélek: Válaszszátok el nékem Bar- menének Szeleucziába; és onnét
nabást és Saulust a munkára, a elevezének Cziprusba.
*912
melyre én õket elhívtam.

Más alkalommal az apostolokat arra utasították az implantá-

tum segítségével, hogy küldjék el Barnabást és Saulust Cip-
rusra. Az apostolokkal a misszionáriusok nyilván közölték a
végrehajtandó feladatot, melyet azok elmondtak Barnabásnak
és Saulusnak.
De máskor is jött üzenet a ”készüléken” keresztül:
22. És most ímé én a Lélektõl 23. Kivéve, hogy a Szent Lélek vá-
kényszerítve megyek Jeruzsá- rosonként bizonyságot tesz,
lembe, nem tudván, mik követ- mondván, hogy én reám fogság és
keznek ott én reám. nyomorúság következik.
*913

Errõl Pál apostol számolt be. Az implantátumon keresztül a

misszionáriusok folyamatosan instrukciókat közöltek vele.
Ugyanis azok a Hálózat ügynökeinek jelentéseibõl tudták,
hogy mi a helyzet a régióban. Így errõl pontosan informálták
Pált.
Sõt, a “Szent Lélek” vészhelyzetben is jól jött:
17. Lõn pedig, hogy mikor Jeru- 18. És látám õt, ki ezt mondá nékem:
zsálembe megtértem és imádko- Siess és menj ki hamar Jeruzsálem-
zám a templomban, elragadtatám bõl: mert nem veszik be a te tanúbi-
lelkemben, zonyságtételedet én felõlem.
*914
Pál Jeruzsálemben volt, hogy hirdesse az új eszméket.
A Hálózat azonban a misszionáriusok felé jelentette, hogy a
helyzet a városban veszélyes. Ugyanis a hatóságok bárkit letar-
tóztatnak, ha prédikálni kezd.
Miután ez a misszionáriusok tudomására jutott, azok sürgõ-
sen kapcsolatba léptek Pállal a “Szent Lélek” rádiócsatornáján,
és utasították, hogy haladéktalanul hagyja el a várost.
Azt ne várjuk Páltól, hogy mindazt, ami és ahogy történt, el-
mondja. Hiszen ez tilos volt. Garanciaként erre ott volt a “tövis”
a testében.

*912 *914
Az apostolok cselekedetei 13 Az apostolok cselekedetei 22
*913
Az apostolok cselekedetei 20

159
 Ezért ad elõ általában a valós történések helyett Pál egy me-
sét, mely “csodaszagú”. Az igazság helyett azt mondta, hogy
látomás volt. Egy személy, akit persze rajta kívül senki más
nem látott, azt mondta neki, hogy meneküljön.
Pedig csak az implantátumon keresztül jött a figyelmeztetés...
Ennek segítségével a misszionáriusok operatívan közölhet-
tek információkat az apostolokkal. Hiszen figyelemmel kísér-
ve a régióban zajló eseményeket, mindig a megfelelõ helyre
irányíthatták õket. Sõt ennek az ellenkezõje is igaz:
6. Eljárván pedig Frigiát és Galá- tatának a Szent Lélektõl, hogy az
cia tartományát, mivelhogy eltil- igét Ázsiában hirdessék,
*915

Képzeljük csak el, hogy milyen hatalmas elõnyt jelentett ab-

ban az idõben a rádióhullámok segítségével való kapcsolattar-
tás. Hiszen ezeket nem érzékeljük. Létezésükrõl csak a múlt
század vége óta van tudomásunk. De annak ellenére, hogy nem
érzékeljük, mégis a szolgálatunkba állítottuk õket.
Segítségükkel beszélni tudunk olyan emberrel, aki épp a Föld
túlsó felén van. A hangját ennek ellenére úgy halljuk, mintha
mellettünk lenne. És ezen ma senki nem csodálkozik.
Vajon hogyan nézhetett ki kétezer évvel ezelõtt mindez az
emberek szemében? Az apostolok mindig tudták, hogy mit kell
tenniük. Mindig pontosan informáltak voltak arról, hogy a szom-
széd városban mi történik.
Ennek az operatív kapcsolattartásnak köszönhetõen sok “cso-
dát” lehetett produkálni. Hiszen a csoda alanya és a csoda “el-
követõje” pontosan tudta, mit kell tennie. Így a legapróbb rész-
letekig össze lehetett hangolni a lépéseket, anélkül, hogy bár-
kinek errõl még csak a leghalványabb sejtése is lett volna.
Ügyes szervezéssel sok “csodát” lehetett így produkálni.
Azonkívül, a hatóságoknak nyilván megvolt a saját besúgó
hálózatuk. De amíg az információ a besúgótól eljutott a döntés-
hozóig, és az kiadta az elfogató parancsot, hosszabb idõ telt el.
Közben a misszionáriusok értesíthették a Csapat bármelyik tag-
ját, hogy azonnal “szívódjon fel”, mert le akarják tartóztatni.
Mikor a parancs megérkezett, az apostolnak már csak hûlt he-
lyét találták a katonák. Ezért a hatóságok sehogy nem értették,
hogyan is csúszhat ki mindig az utolsó pillanatban a kezük közül...

*915
Az apostolok cselekedetei 16

160
 AZ ÚJ TESTAMENTOM

Foglaljuk hát össze egy rövid részben mindazt, amit ebben a

fejezetben megtudtunk.
Az Új testamentom, mely a keresztény világvallás alapköve,
egy földönkívüli társadalom grandiózus vállalkozásának a
története, melyet mindvégig a Tervként említettünk.
Ezek a mintegy kétezer évvel ezelõtt történt események egy
kizárólag békés jellegû beavatkozás részei.
A Terv elsõ mozzanataként a misszionáriusok a térségben
egy ügynökökbõl álló hatalmas Hálózatot hoztak létre, mely
mindvégig a háttérben maradt. Tagjait nem ismerjük, egy-két
kivételtõl eltekintve. Csak azt tudjuk, hogy aktívan közremû-
ködtek a történésekben.
Következõ lépésként, beleegyezésüket megkapva, több föl-
di asszonyt termékenyítettek meg mesterséges úton. Többek
között Jézus anyját — Máriát is. A megtermékenyített petesejt
genetikai állománya valamiben mindenképpen különbözött egy
földi ember génkészletétõl. Ennek következtében az így szü-
letett személyek ugyan külsejükben nem sokban különböztek
kortársaiktól, de egyértelmûen valamilyen tulajdonságukat te-
kintve többek voltak náluk. Hiszen ha nem így lett volna, akkor
semmi szükség nem lett volna a mûvi megtermékenyítésre.
Legfeljebb kiválasztottak volna földi embereket, és kész...
De mégsem tettek így. Erre a misszionáriusoknak nyilván meg-
volt a nyomós okuk.
Nos, mûvi megtermékenyítés nyomán született elõbb Keresz-
telõ János, késõbb pedig Jézus.
János a Tervben az elõõrs feladatát kapta. Neki kellett elõbb
magára felhívni a figyelmet a különc viselkedésével, illetve az-
zal, hogy hirdette a Megváltó eljövetelét. Ugyanis ha Jézusra
hárult volna ez a feladat is, akkor erre egyszerûen nem lett
volna ideje...
Jézus születése körül a misszionáriusok nagy “felhajtást” ren-
deztek. Ezzel ültették el a köztudatban, hogy megszületett a
várva várt Megváltó. A hír futótûzként terjedt az országban.

161
 Mikor Heródes tudomására jutott mindez, parancsot adott az
összes kétéves és annál fiatalabb gyermek brutális legyilkolá-
sára. Ugyanis hatalmát féltette.
Errõl értesülve a misszionáriusok még idejében kimenekí-
tették a csecsemõt és családját Izráelbõl Egyiptomba.
Csak akkor térhettek vissza, mikor mindazok elhaláloztak,
akiknek közük volt a brutális parancs meghozatalához.
Kiderül továbbá az is, hogy Keresztelõ János, illetve Jézus is
az egyszerû polgárok életét élte. Gyermekként semmiben nem
különbözött kortársaitól.
A “furcsaságok” akkor kezdõdtek náluk, amikor a misszioná-
riusok elvitték õket a “pusztába” — az egyik légitámaszpont-
jukra.
Ott történt velük valami...
Jézusnál egyértelmûen látható, hogy rajta ott valamilyen mû-
téti beavatkozást hajtottak végre. Mikor felépült, elkezdték a
küldetésre való felkészítését. Ezek közé tartozott az is, hogy
közölték vele majdani Csapata tagjainak az adatait. Ugyanis mûvi
megtermékenyítés nyomán fogantak az apostolok is. Hiszen
Jézus maga mondja róluk, hogy nem e világból valók.
(Valamelyest hasonló volt a helyzet Mózessel, mikor az elsõ
kapcsolatfelvétel során közölték vele, hogy Áron az, akivel
kapcsolatba kell lépnie. Várni fogja és mindenben a segítségére
lesz.)
Mikor Jézus visszatért a “pusztából”, már egészen más em-
ber volt. Nem hasonlított korábbi önmagára.
Elsõ feladatként elindult összetoborozni a Csapatot, melynek
õ volt a parancsnoka.
Tudatosan kereste õket, mivel korábban közölték vele a bá-
zison, hogy kik ezek a személyek, és melyik városban vagy
településen élnek.
Az is nyilvánvaló, hogy a Csapat tagjai várták a Parancsnok
érkezését. Így nem kellett õket agitálni, hanem, mintegy utasítás-
nak engedelmeskedve, követték õt. Hátrahagyták vagyonukat,
családjukat, melyhez nyilvánvalóan nem kötõdtek erõsen.

162
 Közben Jézust természetszerûleg mások is követték, akiket
meggyõztek az õ általa hirdetett eszmék.
Annak ellenére, hogy gondosan kutatta fel a Csapat tagjait,
mégis csak “benne volt a pakliban” a tévedés eshetõsége.
Mivel a késõbbiekben fontos feladatok vártak rájuk, ezért tel-
jes bizonyossággal ki kellett zárni a tévedés eshetõségét. Hogy
valóban õk — õk.
Így mikor Jézus szerint mindannyian együtt voltak, az eltûnt
egy éjszakára a szemeik elõl. Állítólag imádkozni ment...
Tudjuk, hogy egy jármûvet fogadott a hegyen, melyen a biz-
tonsági szolgálat fõnöke érkezett. A találkozó célja az volt, hogy
biztos, ami biztos alapon még egyszer leellenõrizzék, hogy a
Jézus által összetoborzott tanítványok adatai és a misszioná-
riusok adatai egyeznek-e. Mikor a biztonsági fõnök meggyõzõ-
dött afelõl, hogy Jézus a megfelelõ személyeket ”gyûjtötte”
össze, csak akkor adott engedélyt a Terv további végrehajtására.
Visszatérvén a találkáról, Jézus most már végérvényesen ál-
lította össze Csapatát, mely 12 fõbõl és a Parancsnokból állt.
Ezután már beavatta õket a Terv részleteibe, illetve közölte
velük a rájuk váró feladatokat.
Elkezdõdhetett hát a beavatkozás következõ fázisa, melyben
Jézus és Csapata “csodákat” mûvelt. Ezekre azért volt szük-
ség, hogy felhívják magukra az emberek figyelmét, és minél
több hívet szerezzenek az új eszmerendszernek.
A “csodák” véghezviteléhez három fontos szereplõre volt
szükség:
— a Csapatra, amelynek tagjai speciális, a misszionáriusok-
tól kapott eszközökkel rendelkeztek;
— a Hálózatra, melynek ügynökei beépültek még a legmaga-
sabb döntéshozók környezetébe is, így mindenrõl volt tudo-
másuk. Helyzetjelentésükkel informálták a misszionáriusokat.
Sõt gyakran voltak a “csodák” alanyai. Mindegyikük rendelke-
zett egy rádió adó-vevõ készülékkel. Ha most ezt túlzásnak te-
kintjük, akkor gondoljuk csak végig, hogy lebukhattak-e egyál-
talán ezek az ügynökök? Hiszen ha meg is találták náluk azt a
furcsa valamit, ugyan mit kezdhettek vele. Nem ismerhették
fel, hogy rádiókészülék. A frekvenciáját sem mérhették be két-
ezer évvel ezelõtt... Tehát gyakorlatilag kockázatmentes volt a
Hálózat ügynökeinek a ténykedése;

163
 — a “Szent Lélekre”, mely a kommunikációt, az információk
és utasítások a Csapathoz való operatív eljuttatását szolgálta.
Volt olyan eset, mikor Jézust arra kérték, hogy tegyen vala-
milyen jelet.
11. És kijövének a farizeusok, és ez a nemzetség? Bizony mon-
kezdék õt faggatni, mennyei jelt dom néktek: Nem adatik jel en-
kívánván tõle, hogy kísértsék õt. nek a nemzetségnek.
12. Õ pedig lelkében felfohász- 13. És ott hagyván õket, ismét hajó-
kodván, monda: Miért kíván jelt ba szálla, és a túlsó partra méne.
*916

Ez váratlanul érte, nem volt rá felkészülve, hiszen a “jelek-

hez” a misszionáriusok és a Hálózat összehangolt közremûkö-
désére volt szükség. Nélkülük nem ment.
Természetesen mit tehetett?
Ráfogta, hogy azért nem tesz csodát, mert azok nem hisznek
és így nem érdemlik meg. Kényelmes magyarázat, ugye? Ezzel
vitatkozni nem lehet.
De elõfordult, hogy Jézus valóban beteg embert próbált meg-
gyógyítani. Megvoltak hozzá az eszközei, és esetleg bizonyos
gyógyszerek is.
A szövegekben pontosan felismerhetõ, hogy mikor gyógyí-
tott Jézus. Hiszen ekkor a beteggel együtt eltûnt a kíváncsisko-
dó szemek elõl. Mert azt, hogy gyógyszert ad be a betegnek,
senkinek nem volt szabad látnia.
Jó példa erre a “vak” esete. Egy alkalommal arra kérték, hogy
segítsen egy emberen, aki valóban nem látott. Ám nem vesz-
tette el visszavonhatatlanul a látását, hanem valószínûleg vala-
milyen elváltozás volt a szemén, mely könnyedén volt kezel-
hetõ.
22. Azután Bethsaidába méne; és vala õt, hogy illesse azt.
*917
egy vakot vivének hozzá és kérik

Mikor Jézus megbizonyosodott afelõl, hogy a nála lévõ hatóa-

nyag esetleg javíthat a beteg állapotán, kiment jó messzire ve-
le a faluból.
23. Õ pedig megfogván a vaknak ke- 24. Az pedig föltekintvén, mon-
zét, kivezeté õt a falun kívül; és a da: Látom az embereket, mint va-
szemeibe köpvén és kezeit reá té- lami járkáló fákat.
*918
vén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?

*916,*917,*918
Márk evangyélioma 8

164
 A beteg csak azt érezte, hogy valamilyen folyadék a szemé-
be cseppen. Mikor megkérdezte Jézustól, hogy az mit csinál,
vajon mit mondhatott? Azt nem mondhatta, hogy szemcseppe-
ket adott neki. Ezért azt válaszolta, hogy a szemébe köpött.
Néhány perc múlva megkérdezte, hogy most mit lát?
A beteg erõltetni kezdte a szemét, és észrevette, hogy ugyan
még homályosan, de már látja az alakokat. Hiszen a “szem-
cseppek” kezdték kifejteni a hatásukat.
25. Azután kezeit ismét ráveté an- 26. És haza küldé, mondván: Se a
nak szemeire, és feltekintete véle. faluba be ne menj, se senkinek el
És megépüle, és látá messze és vi- ne mondd a faluban.
*919
lágosan mindent.

Egy idõ múlva kitisztult a beteg látása. Annak köszönhetõen,

hogy nem tartotta be a titoktartásra vonatkozó utasítást, tudunk
ma errõl az esetrõl.
Bárki vitatkozhatna ezzel a magyarázattal, hogy Jézus puszta
kézrátétellel gyógyította meg. De akkor miért érezte a “vak”,
hogy valamilyen folyadék cseppen a szemébe?
A valódi gyógyítás nagyon jól megkülönböztethetõ az ”ál-
gyógyítástól”. Ugyanis míg a ”csodálatos” gyógyulások kivétel
nélkül minden esetben nagyszámú nézõközönség elõtt, szín-
padias gesztussal történtek, vagyis a ”csodatevõ” jó hangosan,
hogy mindenki hallja, elõadta a ”hókusz-pókuszt”, erre a ”be-
teg” pillanatszerûen gyógyult meg, persze mindenki legnagyobb
ámulatára.
Ezzel szemben a valódi gyógyításnál gondosan ügyeltek arra,
hogy senki ne lássa, mi történik. Azonkívül, mint adott eset-
ben is, a beteg állapotának javulása nem pillanatszerûen kö-
vetkezett be, mint az álcsodáknál, hanem csak idõvel, ahogy a
hatóanyag kifejtette a hatását.
A Terv harmadik fázisát szinte az utolsó percben közölték
Jézussal, mely õt lelkileg megrázta. Ugyanis az utasításnak meg-
felelõen keresztre kellett Jeruzsálemben feszíttetnie.
Hosszabb idõbe tellett, míg ezt magában fel tudta dolgozni.
Ugyan bírta a misszionáriusok ígéretét, hogy nem lesz ez szá-
mára oly fájdalmas és túl fogja élni, de...
*919
Márk evangyélioma 8

165
 Azt is tudta, hogy mikor majd saját elhatározásából beveszi a
tetszhalált elõidézõ hatóanyagot, akkor ”meg fog halni”. Viszont
késõbb ebbõl az állapotból visszahozzák majd õt.
18. Senki sem veszi azt el én tõlem tenni azt, és van hatalmam ismét
(Jézus életét), hanem én teszem le felvenni azt. Ezt a parancsolatot
azt én magamtól. Van hatalmam le- vettem az én Atyámtól.
(*811)
De mégis...
Iskariotes Júdásnak jutott a leghálátlanabb szerep. Neki kel-
lett “elárulnia” Jézust...
Mikor elérkezett az “utolsó” este, immár a kertben végképp
kiborult. Tudta, hogy néhány óra múlva jönnek érte, és más-
nap minden bizonnyal keresztre feszítik.
Éjjel a lelkileg szenvedõ Jézushoz egy misszionárius “orvos-
csoport” érkezett, mely egy erõs nyugtatót adott be neki. Ka-
pott egy kapszulát is, mely kábító-nyugtató és fájdalomcsillapí-
tó szert tartalmazott. Azonkívül egy olyan preparátum is volt
benne, mely egy idõ múlva minimalizálta életfunkcióit, a tetsz-
halál állapotába juttatva õt. Csak ez menthette meg a valódi
fizikai haláltól. Közölték vele, hogy csak akkor vegye be a kap-
szulát, mikor már valóban nem bírja a fájdalmakat.
Röviddel késõbb megérkeztek a katonák és elvitték Jézust.
Elkezdõdött számára az “utolsó nap”.
A kezdeti inzultálásokat még elviselte valahogy. Késõbb azon-
ban egyre többen ütötték meg. Ekkor észrevétlenül lenyelte a
kapszulát...
Ettõl fogva, ahogy a szer lassanként hatni kezdett, Jézus egy-
re kábultabb, és szemmel láthatóan közömbösebb lett. Már sem-
mi nem érdekelte abból, ami vele történik.
Ponczius Pilátus, mivel látta, hogy teljesen ártalmatlan, ezért
többször is menteni próbálta az életét. De a misszionáriusok
erre is gondoltak. Ezért hatottak rá a feleségén keresztül.
A helytartó utolsó mentési kísérlete az volt, hogy Jézust szem-
beállította egy hírhedt terroristával — Barabással. Azt remélve,
hogy az emberek helyesen választanak majd.
De a tömegben ott voltak a Hálózat ügynökei. Õk követelték a
leghangosabban, hergelve a tömeget, Jézus megfeszíttetését.
Hiszen a misszionáriusok semmit nem bíztak a véletlenre.
Ugyanis mindennek az elõre meghatározott forgatókönyv sze-
rint kellett történnie...
(*811)
János evangyélioma 10

166
 Így hát keresztre feszítették. Három órát volt a keresztfán. De
ha tovább marad, akkor az erõsen lelassított életfunkciók elle-
nére is meghal. Ezért jelentkezett a Hálózat egyik tagja Pilátus-
nál, és kegyeleti okokra hivatkozva kérte a “holt” test kiadását.
Röviddel késõbb a misszionáriusok személyesen jelentek
meg a sírboltban. Nyilvánvalóan Jézusért jöttek.
Innen már nem tudjuk, hogy valójában mi történt vele. Állító-
lag feltámadt... Az valószínesíthetõ, hogy újraélesztették. To-
vábbi sorsáról azonban nem tudunk...
Fontos megemlítenünk egy izgalmas részletet. Éspedig a
Torinói halotti lepelrõl van szó. Melyrõl nagy bizonyossággal
feltételezik, hogy Jézust ezzel takarták be.
A középkor évszázadai során többször is meg kívántak
gyõzõdni arról, hogy nem hamisítvány-e. Hiszen az egész lepel
egy emberi alakot ábrázol. Csak... negatívban. Azaz, egy em-
beri alak fényképészeti szakszóval élve negatív ”képe” van rajta.
A középkorban hosszasan fõzték ezt a textíliát olajban, hogy
kiderítsék, az alak képét nemcsak ráfestették-e?
Késõbb egy tûzvész során néhol megsérült, de szerencsére
épségben megmaradt.
Nos, sok tudományos vizsgálatot ejtettek meg e szöveten, de
mind a mai napig senki nem tudott rá válaszolni, mi okozta a
lepel szövetrostjainak az elszínezõdését. Mert az teljeséggel
kizárható, hogy a képet festékanyag segítségével jelenítették
meg.
Azonkívül a Torinói halotti lepel egy másik nagyon különleges
tulajdonsága, hogy a rajta fellelhetõ férfialakról nemcsak kétdi-
menziós (akárcsak egy fénykép), hanem térbeli adatokat is tar-
talmaz. Vagyis a leplen több információ van, mint egy negatív
lenyomat.
Hogyan került rá? És miért épp negatív lenyomat? Mi okozta a
rostok elszínezõdését?
Sok-sok kérdés, melyekre nem tudjuk a választ. Mert ha a
vallás szemüvegén keresztül tekintünk rá, akkor csak azt
mondhatjuk, hogy csoda. És nincs rá válasz. Ámde ha e könyv-

167
ben felvázolt szemszögbõl vizsgáljuk meg a kérdést, akkor a
válasz nyilvánvaló: amennyiben a Torinói lepel tényleg kétezer-
éves, akkor már meg is van az elsõ tárgyi bizonyíték egy nem
földi civilizáció meglétére.
Hiszen õk helyezték el a barlangban ezt, mielõtt távoztak vol-
na. Nyilván azért tették, hogy majdan megértsük: õk már akkor
szuperfejlett technikával rendelkeztek. Mivel a lepelre síkban
egy háromdimenziós kép adatait rögzítették.
De talán lehet még a leplen más is... Talán valami olyan, amit
mindeddig nem is kerestünk...
De most térjünk vissza a Tervhez.
Jézus ”halála” után a Hálózat ügynökeié volt a következõ sze-
rep. Õk keltették hírét annak, hogy õt, aki feltámadt a halálból,
több helyen is látni vélték.
Késõbb az apostolokat meglátogatták a misszionáriusok. Mind-
annyian kaptak egy-egy implantátumot — ”Szent Lelket” a ké-
sõbbi operatív kapcsolattartás céljából.
Mert Jézus keresztre feszítésével a Terv még nem ért véget.
Ezután az apostolokon volt a sor.
Fontos fordulat volt Saulus “megtérése” is. Hiszen korábban
esküdt ellensége volt Jézus követõinek. De egy, a misszioná-
riusokkal való találkozást követõen, ahol kapott egy “tövist” és
egy “Szent Lelket” a testébe, õ is megváltozott.
Mindenki legnagyobb megrökönyödésére csatlakozott a ko-
rábban általa tûzzel-vassal irtott Mozgalomhoz. Sõt annak egyik
legnagyobb szószólója lett.
Az apostolok a Hálózat aktív közremûködésével újabb “cso-
dákat” produkáltak.
Idõvel Heródes, a csecsemõgyilkos Heródes fia, egyre elva-
kultabban üldözte a Mozgalmat. A Csapat egyik tagját is megö-
lette. Elfogatta Pétert, és õt is ki akarta végeztetni.
Ez már túl sok volt a misszionáriusoknak. Mivel mindezzel
kockáztatta a Terv sikeres végrehajtását, ezért a fizikai likvidá-
lása mellett döntöttek. Melyet eredményesen végre is hajtottak...
Közben az apostolok többször is börtönbe kerültek. Ekkor
maguk a misszionáriusok siettek a segítségükre. A szabadítá-

168
sok mindig az éj leple alatt történtek, és minden esetben az
õrség elkábítással való kiiktatásával jártak.
Úgy hiszem, hogy Pál apostol szavaival, melyek tömören fo-
galmazzák meg a Terv fõ mozzanatait, fejezhetjük be ezt a feje-
zetet.
Timotheushoz írt elsõ levelében így ír:
16. És minden versengés (vita) elvitték a bázisra), hirdettetett
nélkül nagy a kegyességnek eme a pogányok közt (az apostolok
titka: Isten megjelent testben által a misszionáriusok aktív
(mûvi megtermékenyítés nyo- közremûködésével), hittek ben-
mán), megigazíttatott lélekben (a ne a világon (a Terv kitûzött cél-
bázison), megláttatott az angya- ja), felvitetett dicsõségbe (eljöt-
loktól (megtalálták az emberü- tek érte egy jármûvel és elvit-
ket a Jordánnál, felismerték és ték).
*920

A Mozgalom immár megállíthatatlanul gyarapodott...

*920
Pál Timótheushoz írt I. levele 3

169
 MOHAMED PRÓFÉTA

Úgy hiszem, az eddig megszerzett tudás fényében sok más

dolog is érthetõbbé válik számunkra. Új szemszögbõl szemlél-
ve a Biblia szövegeit, más, eddig egymástól teljesen távol álló
dolgok közt fedezhetünk fel közvetlen összefüggéseket.
Egy másik nagy világvallás megalapítójáról, Mohamed prófé-
táról is szóljunk néhány szót.
Eddig azt tudtuk, hogy a keresztény és muzulmán vallásnak
az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Mivel az egyik az
Urat, míg a másik Allahot tiszteli.
Sok-sok évszázadon keresztül mindkét tábor hívei kímélet-
lenül irtották egymást. A középkorban lefolytatott keresztes
hadjáratoknak ugyanígy sokan estek áldozatul.
A keresztények Mohamed követõit pogányoknak, míg azok
bennünket hitetleneknek kiáltottak ki.
Úgy tûnik, hogy a két világvallás közt kibékíthetetlen ellentét
van. Sõt a borúlátó jövõképek szerint az emberiségre még olyan
totális háborúk várnak, melyeket e két táborba tartozók vívnak
majd.
Hiszen oly nagy az ellentét, hogy a konfliktus elõbb-utóbb
elkerülhetetlen lesz.
De vajon valóban így van?
A muzulmán, akárcsak a keresztény vallás — Ábrahámot te-
kinti közös õsének.
Ez már nem rossz. Van egy közös érintkezési pont.
De van egy másik, egy sokkal lényegesebb is!
Lássuk pár mondatban Mohamed történetét.
Krisztus után 571-ben született. Átlagember volt.
Miután felcseperedett, tevehajcsárként kereste kenyerét. Sõt
huszonöt éves korában meg is nõsült.
Aztán történt valami...
Amitõl megváltozott. Próféta lett, és új eszmerendszert kez-
dett hirdetni.
Fogózkodjék meg, kedves olvasó! Mert Mohamedet egy Gáb-
riel nevû ismeretlen “ébresztette rá”, hogy õ kiválasztott...
Ugyanaz a Gábriel, akivel Dániel találkozott korábban.(*623)
És... aki a késõbbi Keresztelõ János szüleit (*699), sõt...
Máriát is felkereste Názáretben! (*704)

170
 Ennek a Gábriel nevû ismeretlennek köze volt mind a ke-
resztény, mind a muzulmán vallás megszületéséhez!
Pontosabban fogalmazva nem neki, hanem azoknak, akiket
képviselt, akiknek az üzenetét hozta...
Az, hogy õ nem földi ember, kiderül többek között abból,
hogy Dániel próféta ismeretlen helyen találkozott vele.
Nos, miután ez a Gábriel (aki egy nem földi eredetû civilizá-
ció küldötte) “ráébresztette” Mohamedet, hogy õ nem földi em-
ber, lett az próféta.
Jézusról pontosan tudjuk, hogy egy teljesen ismeretlen he-
lyen járt — a “pusztában”, ahol õt felkészítették a küldetésre.
Minden bizonnyal nem történt ez másképp Mohameddel sem.
Mert a muzulmán vallás megalapítója az Ararát hegyére ment
fel, hogy átvegye Allahtól a Koránt. Akárcsak egykoron Mózes
tette ezt a Sinai hegyen.
És Mohamed szintén nyomtalanul eltûnt, akárcsak Illés, mi-
kor egy ”tüzes szekér” õt elragadta Jeruzsálembõl.
A párhuzamok nyilvánvalóak. Mindkét világvallás ugyanazon
földönkívüli társadalom küldötteinek ügyködése nyomán szü-
letett...
Csak az emberi szûklátókörûség vezetett oda, hogy ideoló-
giai szinten kibékíthetetlenné vált az ellentét.
Eljött az ideje annak, hogy felismerjük: nincs értelme az el-
lenségeskedésnek, hiszen egyek vagyunk...

171
172
 KILENCEDIK FEJEZET. FEGYVEREK

Könyvünk elõzõ nyolc fejezetében arról szóltunk, hogy a misz-

szionáriusok, egy földönkívüli társadalom képviselõi, hogyan
befolyásolták történelmünk alakulását.
Láthattuk, hogy mindvégig, ha csak mód volt rá, a háttérbõl moz-
gatták a szálakat. Ez leginkább a kétezer esztendõvel ezelõtt tör-
téntekre igaz. A korábbiakban azonban többször is elõfordult,
hogy közvetlenül vetették be technikájukat, fegyvereiket.
Így az embereknek ekkor módjukban volt megfigyelni azok
alakját, kinézetét. Mûködés közben is látták ezeket és ennek
sok ízben nyoma van a szövegekben. Több olyan érdekes rész-
letet fogunk ebben a fejezetben tárgyalni, melyek igencsak meg-
lepõek lesznek.
Felmerülhet azonban egy kérdés. Vajon eddig miért nem vet-
tük észre a szövegekben ezeket a leírásokat?
Ne feledjük, hogy igazából csak a középkorban próbálták a bib-
likus szövegek értelmét feltárni. Csakhogy abban az idõben nem
álltak rendelkezésre azok az ismeretek, melyekkel ma rendel-
kezünk. Ennélfogva egy tudománytalan, a valóságtól elszakadt
magyarázat, dogmarendszer alakult ki. Mely ma a vallás.
Ebbõl kifolyólag, ha valaki napjainkban a Biblia szót hallja,
akkor elsõsorban egy szent “mázzal” átitatott, meseszerû mon-
dagyûjteményre gondol. És ezért senki nem veszi a legkisebb
fáradságot sem ahhoz, hogy esetleg áttanulmányozza a szöve-
geket. Ugyan minek? Fárasztó is. Meg az egyház úgyis eleget
beszél róla...
E könyv legfõbb célja, hogy kimondja: a Biblia, vagyis a fenn-
maradt írásos emlékek gyûjteménye nem mese. Ellenkezõleg!
Maga a kézzelfogható bizonyíték arra, hogy korunk legnagyobb
talányát eldöntse. Azaz létezhetnek-e más társadalmak a távoli
kozmoszban?
Hozzá kell tennem: ezen bizonyíték, a Biblia legnagyobb eré-
nye, hogy mindenki számára hozzáférhetõ!
Nem kell a világ különbözõ könyvtáraiban kutakodnunk eset-
leg nem létezõ szövegek után. Azt sem szükséges követelnünk,
hogy a nagyhatalmak hozzáférhetõvé tegyenek olyan szupertit-
kos dokumentumokat, melyek esetleg a földönkívüli civilizá-
ciókkal kapcsolatos tényeket, bizonyítékokat tartalmaznak.
Minderre nincs szükség.
Hiszen a bizonyíték, kedves olvasó, ott áll az ön könyvespolcán...

173
 FEGYVERT TARTÓ KÉZ. KINYÚJTOTT KÉZ

Ha napjainkban betérünk egy római vagy görög katolikus temp-

lomba, akkor ott különbözõ szentképeket láthatunk. Sok ezek
közül a Mindenhatót ábrázolja, ahogy egy “felhõn” állva kinyújtja
kezét.
Vajon miért éppen ilyen ez az ábrázolás?
Miért nyújtja ki az “Úr” a kezét?
Az egész egy félreértésbõl ered. Ugyanis a bibliakorabeli
szemtanúk olyan dolgokat láttak, melyek mibenlétét egyálta-
lán nem értették. Hiszen nem rendelkeztek megfelelõ tudomá-
nyos ismeretekkel.
Ebbõl kifolyólag a látottakat megpróbálták a maguk egyszerû
módján elmondani. Mivel azonban, mint említettük, nem ren-
delkeztek még megfelelõ tudományos ismeretekkel ahhoz,
hogy a látottakat megértsék, ezért a leírások a történtek na-
gyon leegyszerûsített változatai. Persze azt is hozzá kell tenni,
hogy ezek nemcsak erõsen le vannak egyszerûsítve, hanem
néhol még torzítottak is. Mert sok esetben magukon viselik a
szemtanúk szubjektív véleményét. Akárcsak korábban Mózes-
sel kapcsolatban említettük: õ azt hitte...
Nos, a vallás szó szerint veszi ezeket a leírásokat. Ebbõl kifo-
lyólag az általa kialakított kép erõsen torz. Hiszen olyan szem-
tanúk szubjektív véleményét tekinti mérvadónak, akik sok ezer
évvel ezelõtt éltek. Így abban az esetben, ha ezeket a leíráso-
kat fenntartás nélkül elfogadjuk, és szó szerint vesszük, akkor
mindenképp abba a hibába esünk, hogy egy régmúltban élt em-
ber szemszögébõl és ismereteinek fényében szemléljük az
akkor történteket.
Ma tudjuk jól, hogy ez hiba lenne. Elvégre mi már sok olyan
ismeret és tudás birtokában vagyunk, melyek az abban a kor-
ban élõk számára természetfeletti csodának tûntek. Pedig nap-
jaink mindennapi megszokott dolgai...
Lássunk erre egy példát.

174
 30. ábra
”Kinyújtott kéz” (a háttérben)...

Ha bárki szemügyre veszi ezt a fotót, az azonnal tudja, hogy

fegyveres katonát ábrázol, aki kezében lõfegyvert tart. Nyilván
azért nyújtotta ki a karját a fegyverrel, mert használni kívánja.
Ugye, senki sem csodálkozik ezen a magyarázaton. Mert a
tévéhíradók gyakran másról sem számolnak be, mint fegyveres
konfliktusokról, melyek a világ más-más pontján robbantak ki.
De vajon mit mondana erre egy sok ezer évvel ezelõtt élt
ember?
Ha látna egy személyt, aki kinyújtja a kezét, és ennek követ-
keztében “csodák, jelek” történnek, hiszen nagyon furcsa han-
gok hallhatók, és az, akire a kinyújtott kéz irányul, meghal?
Mit mondana minderrõl a korabeli szemtanú?
Nem ismeri azt a fogalmat, hogy lõfegyver vagy sugárfegyver.
Õ csak a kést, kardot, dárdát és más szúrófegyvert ismeri. Tud-
ja, hogyan kell azokat használni, és milyen a hatásuk. De adott
esetben?
Nos, a biblikus szövegek nagyon sok efféle leírást tartalmaz-
nak. Ahhoz azonban, hogy megfelelõen értelmezzük és meg-
értsük mindazt, amit egy több ezer évvel ezelõtt élt szemtanú
láthatott, kritikusan kell viszonyulnunk a szövegekhez. Ugyan-

175
is ki kell azokból szûrni a vallásos és szubjektív torzításokat.
Mikor ezt megtesszük, akkor, ami visszamarad, az egy nagyon
is érthetõ egésszé áll össze.
Lássuk hát.
A Bibliában sok helyen van szó kinyújtott kézrõl. Mely nem
egyéb, mint egy kéz, amely valamilyen fegyvert tart. Ha így he-
lyettesítjük be ezt a fogalmat, akkor ezek a szövegrészek ért-
hetõvé válnak.
16. Ama napon olyan lesz Égyiptom, seregek Ura kezének felemelésé-
mint az asszonyok, retteg és fél a tõl, a melyet fölemel ellene.
*921

Rettegni fognak, ha a misszionáriusok ellenük fordítják fegy-

vereiket. Mert nagy pusztítást vihet végbe a fegyver:
3. Hiszen Égyiptom ember és nem 13. Embernek fia! ha valamely or-
Isten, és lovai hús és nem lélek, és szág vétkeznék ellenem, elpártol-
ha az Úr kinyújtja kezét, meg- ván tõlem és én kinyújtván ke-
tántorodik a segítõ, és ele- zemet ellene (fegyveremet el-
sik a megsegített, és együtt lene fordítom),... kiirtanék be-
mind elvesznek. lõle embert és barmot;
*922 *925

4. És kinyújtom kezemet Júda 13. Azért, így szól az Úr Isten,

ellen és Jeruzsálem minden lakója
ellen, és kiirtom e helyrõl a Baál
maradékát, a bálványpapok nevét
a papokkal együtt;
*923
16. Ezokáért ezt mondja az Úr
Isten: Ímé, én kinyújtom keze-
kinyújtom az én kezemet
Edomra, és kivágok belõle embert
és barmot, és teszem õt pusz-
tasággá Temántól fogva, és De-
dánig fegyver miatt hulljanak
el.
*926

met a Filiszteusokra, és kivá-

gom a Keréteusokat, és elvesz-
tem a tenger partján lakók mara-
dékát;
*924

Úgy hiszem, az utolsó idézet eléggé egyértelmû. Hiszen ma-

guk a misszionáriusok mondják, hogy ha “kinyújtják kezüket”,
akkor annak nagy pusztítás lesz a következménye. Ezt a pusz-
títást fegyver fogja elõidézni... Õk maguk mondják.
Hasonlót, melyrõl Ésaiás beszél:
25. Ezért gerjedt fel az Úrnak holttestök szemétként fek-
haragja népe ellen, és felemelé szik az utczán. Mindezekkel
rá kezét, és megveri, hogy a haragja el nem mult, és keze
hegyek megrendülnek, és még felemelve van.
*927

*921 *924,*926
Ésaiás könyve 19 Ezékiel könyve 25
*922 *925
Ésaiás könyve 31 Ezékiel könyve 14
*923 *927
Sofóniás könyve 1 Ésaiás könyve 5
176
 31. ábra
”...Mindezekkel haragja el nem mult, és keze még
felemelve van...”
Hozzáteszem, hogy a biblikus szövegekben a harag, az “Úr
haragja” szinte minden esetben kivétel nélkül olyan “tüzet”
jelent, mely eredetét és fizikai mibenlétét abban a korban nem
ismerték. Ugyanis a tûznek, mely nem egyéb, mint kémiai reak-
ció, melyben az éghetõ anyag oxigénnel reagálva oxidálódik
és eközben hõt fejleszt, csak az egyszerûbb fajtáját ismerték
az emberek. Hiszen nap mint nap raktak tüzeket, máglyákat,
melyeken elkészítették az eleséget és világítottak vele a sötét-
ben.
Ámde ezenkívül más olyan fizikai megnyilvánulást mely “tûz-
szerû”, nem ismertek. Mert hiszen gondoljunk csak mondjuk a
nukleáris vagy termonukleáris fegyver robbanásának tûzgömb-
jére. Tudjuk jól, hogy az valójában nem tûz, hiszen nem oxidá-
ció, azaz égés következménye, hanem a magenergia felszaba-
dulása következtében képzõdõ hatalmas mennyiségû hõ.
De ennél sokkal egyszerûbb példát is említhetnénk. Ugyanis
napjainkban sok háztartás konyhájában használnak földgázt.
Tudjuk jól, hogy ez gázhalmazállapotú anyag, mely a levegõ
oxigénjével kölcsönhatásba lépve oxidálódik — elég, és eköz-
ben hõt termel. Napjainkban mindebben nincs semmi különös.

177
Mert az ételek elkészítéséhez használjuk nap mint nap a gáz-
tûzhelyeinkben. Nem kell azonban nagyon visszaugornunk az
idõben, elég csak néhány évszázadot addig, amikor az embe-
reknek még fogalmuk sem volt a gázok létezésérõl. Ezért a
mocsarakban felszabaduló metángázt, mely a szerves anyagok
bomlásakor keletkezik, s néha belobban és apró fényjelenség
kíséretében ég — lidércfénynek nevezték.
Mindössze néhány évszázaddal korábban. Mert nem értették
ennek a fényjelenségnek a természetét.
Akkor vajon mit mondhattak az emberek több ezer évvel ez-
elõtt olyan “tûzszerû” jelenségekrõl, amiket nem ismertek?
Ezek rendszerint a misszionáriusok megjelenéséhez, az “Úr”-
hoz voltak köthetõek. Ugyanis azok használtak olyan eszközö-
ket, melyek oldalról szemlélve “tûzszerû” jelenségeket pro-
dukáltak. De mivel nem ismerték e jelenségek mibenlétét, ezért
nemes egyszerûséggel “az Úr haragjának” nevezték. Hiszen
ha az “Úr” megjelent, és megtorlás következett — az “Úr ítéle-
te”, akkor a bevetett fegyverek következtében volt tapasztalha-
tó az “Úr haragja”. Hiszen az “Úrtól” származott...
Ezért, ha ilyen kifejezéssel találkozik a szövegekben, ked-
ves olvasó, akkor csak gondoljon a fentebb elmondottakra.
Képzeljünk el újra egy katonát, aki mondjuk pisztolyt tart ki-
nyújtott kezében.
Kezét akkor nyújtja ki, amikor a fegyverrel céloz és lõ. Na-
most. Ha a korabeli emberek hasonló jelenetet láttak, amikor
egy misszionárius harcos “kinyújtja a kezét”, benne fegyver-
rel, mely természetesen nem pisztoly, hiszen attól az õ tech-
nológiájuk sokkal fejlettebb, vajon mit mondhattak volna? Ne-
vén tudta volna nevezni a szemtanú a fegyvert? Még magát a
misszionáriust sem. Hisz vagy Úrként említi, vagy angyalként.
Csak azt látta, hogy az ismeretlen kinyújtja a kezét, és abból
tüzes nyilak jönnek elõ... Melyek akár embert is ölnek...
11. Ímé, ti mind, a kik tüzet gyújtotok, 32. És a büntetõ vesszõ minden suj-
felövezvén magatokat tüzes nyilak- tását, a melyet az Úr mérend reá, do-
kal, vettessetek tüzeteknek láng- bokkal és cziterákkal fogjátok ki-
jába és a tüzes nyilakba, a me- sérni, és Õ kezét fel-felemel-
lyeket meggyújtottatok! Kezem- vén, harczol ellene.
*929
bõl jõ ez rátok; fájdalomban
fogtok feküdni!
*928

Mi egyéb ez, ha nem kézi fegyverrel való harc?

*928 *929
Ésaiás könyve 50 Ésaiás könyve 30

178
 Nos, lássunk egy másik szövegrészletet:
2. ...vagy olyan rövid már a vagy nincs bennem megsza-
kezem, hogy meg nem válthat? badításra való erõ?...
(*156)

Na, mit gondol, kedves olvasó, mit jelentenek ezek a szavak,

melyeket a misszionáriusok mondanak?
Vajon a kezük hossza “változó”? Egyszer rövidebb, máskor
meg hosszabb?
Nyilvánvaló, hogy itt nem a misszionáriusok kezének hosz-
száról van szó.
Ugyanis az elsõ képen, melyet néhány oldallal korábban be-
mutattunk, két katona lát-
ható, akik kezükben fegy-
vert tartanak.
Különösen a háttérben
álló katona fegyvere tûnik
olybá, mintha a kezének
meghosszabbítása lenne.
Nos, vegyük ugyanazt a
képet, és tüntessük el
kezébõl a fegyvert.
Mit látunk?
A keze rövidebb lett!
Legalábbis egy olyan em-
ber szemszögébõl nézve,
akinek a legcsekélyebb
fogalma sincs a kézi lõ-
fegyverekrõl.
A két képrõl jól látszik,
hogy az a kinyújtott kéz,
mely fegyvert fog, a fegy-
32., 33. ábra verrel együtt hosszabb,
” ...vagy olyan rövid már a kezem, mint az, melyben nincs
hogy meg nem válthat?” fegyver.
Azaz, mikor a misszionáriusok azt kérdezik, hogy vajon meg-
rövidült-e a kezük, ezen azt értik, hogy vajon már nincsenek-e
fegyvereik, melyek “megszabadításra való erõt” képviselnek?

(*156)
Ésaiás könyve 50

179
 Ugye, ha az elõbb említett szövegrészlettel önmagában talál-
kozunk, mikor olvassuk a Bibliát, akkor egyáltalán nem értjük,
hogy mit jelent a “megrövidült az Úr keze” kifejezés.
Viszont ha olyan szemszögbõl szemléljük a dolgokat, aho-
gyan ezt e könyv teszi, akkor sok értelmetlennek és érthetet-
lennek tûnõ szövegrész nagyon is érthetõvé válik.
Nos, sorolhatnánk azt a több tucat idézetet, melyek mind-
mind arról szólnak, hogy az “Úr” felemelt keze nem egyéb,
mint egy célzásra emelt fegyvert tartó kéz, de mégsem tesszük.
Mert ez igencsak unalmas lenne. Ezért inkább lássuk mindazo-
kat az információkat, melyek azon jelenségekrõl szólnak, amik
a misszionáriusok fegyverei mûködése közben tapasztalhatók.

180
 A VESSZÕ

Úgy hiszem, a leghelyesebb, ha újra a kezdetektõl vesszük

sorra a dolgokat. Ezért térjünk vissza Mózeshez, akirõl köny-
vünk elsõ fejezeteiben volt szó.
Akkor megtudtuk, hogy õ is, akárcsak a késõbbiekben Jézus,
nem természetes fogantatás következtében született. Errõl
ugyan a szövegekben nincs szó, csak közvetett nyomai vannak.
A könyvünk elsõ fejezetének elején találgattuk, hogy miért
kellett Mózes anyjának a csecsemõt elrejtenie a nádasban.
Állítólag azért, hogy megmentse az életét. Pedig azzal, hogy a
pici csecsemõt magára hagyta a nádasban, minden bizonnyal a
gyerek halálát okozta volna.
Mózes anyja azért cselekedett így, mert a gyermeke “törvény-
telen” volt. Hiszen annak nem volt földi apja. Ezt õ tudta. Ám-
bár mások szemében úgy tûnhetett, hogy a gyermek törvényte-
lenül fogant.
A szégyent elkerülendõ igyekezett az asszony, vagy talán ha-
jadon, a világrajött apróságtól megszabadulni. Abban remény-
kedett, hogy talán majd valaki rátalál és felneveli.
Mondhatnánk persze, hogy a szövegek arról beszélnek, hogy
Mózesnek volt apja és anyja is. Azonban ne feledjük, hogy a
tényeket utólag mindig lehet manipulálni. Hiszen hogy is né-
zett volna ki, ha a múlt egyik nagy alakja törvénytelenül jött
volna a világra?
De nemcsak ez utal arra, hogy Mózes mesterséges úton fo-
gant. Ugyanis közte és Jézus között tökéletes a párhuzam. Mind-
kettõjük születése körül bonyodalmak voltak.
Késõbb mindketten az átlagemberek életét élték. Jézus ács-
mester volt. Mózes meg pásztor.
A misszionáriusok mindkettõjükkel felvették a kapcsolatot.
Mózessel kinn a mezõn, az “égõ csipkebokornál”. Jézussal a
Jordán folyónál.
Mindkettõjüket elvitték magukkal, és valamiféle sebészeti bea-
vatkozást hajtottak végre rajtuk.
Mindketten az abban a korban elképzelhetetlen “csodákat”
cselekedtek.

181
 Ugyan “haláluk” különbözõ volt, de egyikük “holtteste” sem
került elõ.
Ennyit a párhuzamról, mely közöttük fellelhetõ.
Ezek után térjünk vissza az “égõ csipkebokorhoz”. Mint meg-
tudtuk, azok az ismeretlenek, akik Mózessel beszéltek, külde-
téssel bízták meg õt.
Neki kellett megszerveznie a rabszolgalázadást Egyiptomban
közel négyezer évvel ezelõtt. Ám ez nem volt éppen veszély-
telen feladat. Hiszen minden korban, minden idõben a fennál-
ló rend elleni lázadások vezetõit, amennyiben az elbukik, a
hatalom birtoklói kivétel nélkül kivégzik. Erre számtalan példa
van a történelemben.
Mivel Mózes is a fennálló rend ellen lázította a rabszolgákat,
ezért õrá is ez a sors várt volna. A fáraó emberei elfogják és
megölik.
Ezért a misszionáriusok egy olyan eszközt adtak neki, mely-
lyel az életét meg tudta óvni. Ez az eszköz abban az idõben
elképzelhetetlen dolgokat produkált. Ennélfogva Mózest érint-
hetetlenné tette. Még maga a fáraó sem tudott vele mit kezdeni.
Azonkívül ez az eszköz arra is hivatott volt, hogy az általa
produkált “jelekkel” bizonyítsa Mózes, hogy valóban beszélt
az “Istennel”. Így az emberek, mikor látták mindazt, amit ez az
eszköz mûvelt — hittek neki.
Na de mi is lehetett ez?
Próbáljuk meg kideríteni.
Azt a tárgyat, amit Mózes a misszionáriusoktól kapott az elsõ
találkozásukkor, a szövegek “vesszõként” említik:
17. Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.
(*6)

Ugyan az elfogadott magyarázatok szerint Mózesnek a kezé-

ben egy közönséges pálca volt, mellyel, mint a pásztorok szok-
ták, terelgette a nyájat.
Az elsõ találkozás során állítólag ez a pálca változott át kígyó-
vá, majd változott vissza pálcává. Így az a felfogás uralkodik,
hogy Mózes pálcája, a vesszõ, nem volt egyéb, mint egy közön-
séges bot. És az “Úrnak” köszönhetõen változott át egyfajta va-
rázspálcává.

(*6)
Mózes II. könyve 4

182
 Ámde láthatjuk, hogy a “vesszõt” Mózes az “Úrtól” kapta. Így
semmiképp nem lehetett közönséges bot.
19. Az Úr pedig monda Mózesnek 20. És felvevé Mózes az õ felesé-
Midiánban: Eredj, térj vissza gét és az õ fiait és felülteté õket a
Égyiptomba; mert meghaltak szamárra és visszatére Égyiptom
mindazok a férfiak, a kik téged ha- földére. Az Isten vesszejét pe-
lálra kerestek vala. dig kezébe vevé Mózes.
(*7)

Ez a ”pálca”, melyet Mózes egy ismeretlentõl kapott, ugyanúgy

az ”Isten kezének csinálmánya” volt, mint korábban a
”kõtáblák” (*114). Vagyis nem emberkéz által alkotott mûszaki
szerkezet volt.
Hiszen nyilvánvaló, hogy amikor Egyiptomban a rabszolgalá-
zadás elsõ hulláma elbukott, a fáraó nem torolhatta meg Móze-
sen a történteket. Senki nem merte õt bántani, hiszen annak a
birtokában egy furcsa eszköz volt, mely ellen abban a korban
nem volt ellenszer. Így az uralkodó csak az izraelita rabszolgá-
kon tölthette ki bosszúját azzal, hogy még inkább sanyargatta
õket.
Azt ugye eléggé nehéz elképzelni, hogy Mózest egy közön-
séges fadarab tette érinthetetlenné.
Tudjuk a szövegekbõl, hogy ezzel a “vesszõvel” “jeleket”
mûvelt. Azaz olyan effektusokat produkált az a tárgy, melyek
gyakorlatilag csodaszámba mentek négyezer évvel ezelõtt.
Hogy mik is voltak ezek a jelek, arról a szövegek nem szól-
nak. De ugyanakkor nem nehéz elképzelni. Szabadon enged-
ve fantáziánkat, képzeljük el a következõ képet.
Sok ezer évvel ezelõtt valakinek birtokába kerül egy közön-
séges elemlámpa. Mikor sok ember elõtt az éjszaka sötétjé-
ben felkattintja azt, vajon hogyan reagálnak rá az emberek?
Mindazok, akikre a zseblámpa fénycsóvája rávetítõdik, ijed-
tükben a földre borulnak. Hiszen csodát látnak!
Mert csak a tûz, a Nap, a Hold és a csillagok fényét ismerik.
Nem értik azt, hogy az a fény, mely abból a hengeres tárgyból,
egy zseblámpából jön, miféle fény. Feltételezem, nem szüksé-
ges részletezni, hogy ennek a látványa milyen hatással van az
emberekre. Csodát emlegetnek!
Pedig... csak egy közönséges zseblámpáról van szó.
(*7)
Mózes II. könyve 4

183
 Ezzel természetesen nem akarom azt mondani, hogy Mózes
egy zseblámpát kapott a misszionáriusoktól. Mert az ugyan nem
védhette volna meg õt.
Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy olyan eszközök, me-
lyek napjaink mindennapi használati tárgyai, több ezer évvel
ezelõtt isteni csodának tûntek...

12. Ki Mózes jobbján járatá dicsõ- ségének karját,...

*930

A korábbiakból tudjuk, hogy a szövegekben a “dicsõség” egy

fényfajtát takar. Vagyis az abban a korban élõ ember számára
teljeséggel érthetetlen volt az ismeretlen természetû fény ere-
dete.
Azt is látni fogjuk, hogy a “kar”, az “Úr karja” sok esetben
jelent egy olyan eszközt, melyet az ismeretlen, az “Úr” a “ke-
zében” tart.
De korábban Pál apostol egyik alkalommal, amikor igencsak
kihozták a sodrából, a tilalom ellenére elõvette az “Úr kezét”
és ideiglenesen megvakította vele az okvetetlenkedõ Elimást.

11. Most azért ímé az Úrnak keze van a napot egy ideig...
(*905)
ellened, és vak leszel és nem látod

De térjünk vissza Mózeshez.

A szövegek szerint, mikor Egyiptomból menekülve az üldö-
zõik a Vörös-tenger partján érték utol õket, akkor Mózes egész
éjszaka, kezében a “vesszõvel”, kinyújtva tartotta a karját a
Vörös-tengerre.
Reggelre pedig “csoda” történt.
Az egész színjáték volt csupán. Mert a “vesszõnek” az égvilá-
gon semmi köze nem volt ahhoz, ami a tenger vizével történt.
A krónikások is elismerik, hogy nem a “vesszõ” idézte elõ,
hanem az “Úr egész éjjel keleti széllel hajtá a tengert...”.
Mindaz, amit Mózes csinált, csak azt a célt szolgálta, hogy a
tekintélye az emberek elõtt tovább nõjön. Hiszen ha az “Úr”
amúgy is “meg kívánta szárítani a tenger vizét”, akkor ugyan mi
szüksége lett volna Mózes “csodavesszõjére”. Nem igaz?

*930 (*905)
Ésaiás könyve 63 Az apostolok cselekedetei 13

184
 Emlékezzünk vissza mindarra, ami a “versengés vizénél” tör-
tént. Amikor is Mózes a misszionáriusokkal együttmûködve
adott inni az embereknek:
5. És az Úr monda Mózesnek: Eredj 6. Ímé én oda állok te elõdbe a szik-
el a nép elõtt és végy magad mellé lára a Hóreben, és te sujts a sziklá-
Izráel vénei közül; pálczádat is, ra, és víz jõ ki abból, hogy igyék a
melylyel a folyót megsujtottad, nép. És úgy cselekedék Mózes Iz-
vedd kezedbe és indulj el. ráel vénei szeme láttára.
(*76)

Mondhatnánk persze azt, hogy a vesszõvel “odacsapott” a

kõsziklára. De minden bizonnyal nem csak “megütögette” a
kõsziklát, hanem a “vesszõt”, vagy ahogy itt a szövegek emlí-
tik, a pálcát — elsütötte...
Ha most bárki kételkedik, hogy ez valamilyen készülék volt,
akkor álljon itt erre egy nagyon érdekes idézet:
8. Eljöve pedig Amálek és hada- 12. Mikor azért Mózes kezei el-
kozék Izráel ellen Refidimben. nehezedének, követ hozának és
9. És monda Mózes Józsuénak: Vá- alája tevék, hogy arra ûljön; Áron
laszsz nékünk férfiakat és menj el, pedig és Húr tartják vala az õ ke-
ütközzél meg Amálekkel. Holnap én zeit, egy felõl az egyik, más felõl
a halom tetejére állok és az Isten a másik, és felemelve maradá-
pálczája kezemben lesz. nak kezei a nap lementéig.
10. És úgy cselekedék Józsué a 13. Józsué pedig leveré Amáleket
mint mondotta vala néki Mózes, és az õ népét fegyver élivel.
megütközék Amálekkel: Mózes, 14. És monda az Úr Mózesnek: Írd
Áron és Húr pedig felmenének a meg ezt emlékezetül könyvbe és
halom tetejére. add tudtára Józsuénak, hogy min-
11. És lõn, mikor Mózes felemelé ke- denestõl eltörlöm Amálek emléke-
zét, Izráel gyõz vala; mikor pedig lee- zetét az ég alól.
*931
reszté kezét, Amálek gyõz vala.

Ez a szöveg arról szól, hogy Mózesnek birtokában volt az “Is-

ten pálcája”. Azaz egy magasan fejlett civilizáció mûszaki
készüléke.
Ezt az eszközt, mely a misszionáriusok magas szintû techno-
lógiájának volt a terméke, Mózes az Amálekkel vívott csata so-
rán is felhasználta.
Ha azt feltételeznénk, hogy ez nem egy mûszaki készülék,
hanem egy csodatevõ vesszõ volt, akkor nem érthetõ, hogy
miért kellett Mózesnek azzal egy magaslati pontra felmennie.
Hiszen ha csodatevõ eszköz, akkor, mondjuk megállhatott vol-
na a csatába menõk mögött, és kinyújthatta volna a karját rá-
juk, kezében a vesszõvel.
A csoda csoda lett volna.

(*76),*931
Mózes II. könyve 17

185
 De ha egy olyan mûszaki szerkezetrõl van szó, mely mond-
juk fegyverként is használható volt, akkor már érthetõbb a kép.
Ugyanis ha a csatába menõ izraeliták háta mögött használja
ezt a tárgyat Mózes, akkor azzal kárt tett volna a saját emberei-
ben. Mondhatnánk úgy is, hogy “hátba lövi õket”...
Azért kellett egy magaslati pontra felkapaszkodnia, hogy egye-
nes rálátása legyen az ellenség vonalaira. Így a készüléket hasz-
nálva, nyugodtan vehette célba azokat.
De ne gondoljunk arra, hogy ez a tárgy apró lövedékeket lõtt
ki, mint napjaink lõfegyverei. Ugyanis a misszionáriusok tech-
nológiája ennél sokkal fejlettebb. És esetleg számunkra isme-
retlen fizikai elven mûködött. Hangot nemigen produkált, vi-
szont a hatása garantált volt. Mert mindaddig, míg azt az ellen-
ségre irányította, az izraeliták voltak fölényben.
Ez nyilván azért volt, mert az ellenséget megzavarták a ké-
szülék által kiváltott effektusok.
Nem kell itt valamilyen különleges dologra gondolnunk. Mi-
vel szinte mindaz, ami napjainkban hétköznapi jelenség, több
ezer évvel ezelõtt csodaszámba ment.
Így mikor Mózes keze elfáradt, és már nem bírta a készülé-
ket az ellenségre irányítva tartani, akkor azok, újra felfejleszt-
ve harci rendjüket, fölénybe kerültek az izraelitákkal szemben.
Ezért végül már Áron és Húr tartotta Mózes kezét, és vele
együtt a készüléket. Aminek meg is lett az eredménye — le-
gyõzték az amálekitákat.
Amit viszont még feltétlenül meg kell jegyezni, hogy ez a
történet a misszionáriusok kifejezett kívánságára került be a
szövegekbe. Ennek csak egy oka lehetett. Közölni kívánták ve-
lünk, az utókorral, hogy technikájuk mennyire fejlett.
Mikor Mózes elment “meghalni” a Nébó hegyére (*309—310),
magával vitte a “vesszõt” is. Így annak is, mint õneki, nyoma
veszett. Senki nem tud késõbbi sorsáról...

186
 ”TÜZES NYILAK”

Nos, tisztáztuk, hogy a misszionáriusok felemelt keze — az

“Úr kinyújtott keze” — nem egyéb, mint egy kéz, mely lövésre
kész fegyvert tart.
De a szövegek még sokkal több érdekes mozzanatot is elá-
rulnak. Nemcsak a fegyverrõl vagy fegyverekrõl szólnak, ha-
nem az azok által kilõtt “lövedékekrõl” is.
Errõl természetesen az uralkodó szemlélet ismételten mé-
lyen hallgat. Hiszen mindez sehogyan sem illik bele az általá-
nosan kialakult képbe.
Vegyük hát sorra ezeket a szövegrészleteket.
A misszionárius fegyveresek “kinyújtott keze”, na természe-
tesen nem a kezük, hanem a kezükben tartott eszköz, ”tüzes
nyilakat” lõtt ki:
11. Ímé, ti mind, a kik tüzet gyújtotok, lyeket meggyújtottatok! Kezem-
felövezvén magatokat tüzes nyilak- bõl jõ ez rátok; fájdalomban
kal, vettessetek tüzeteknek láng- fogtok feküdni!
(*928)
jába és a tüzes nyilakba, a me-

Most persze mindazok, akik vitatkozni kívánnak ezzel az állí-

tással, mondhatnák, hogy a tüzes nyilak nem egyebek, mint
íjból kilõtt olyan nyílvesszõk, melyek a hegyükre rátekert gyú-
lékony anyag égése következtében lángolnak. Így semmi gond,
hiszen itt olyan közönséges tüzes nyilakról van szó, melyet
fiatal korunk kedvelt indiánfilmjeiben láttunk. Na de...
Vajon ilyen magyarázat fényében mit kezdjünk az alábbi idé-
zettel:
8. De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.
*932

Az ugye már mégiscsak eléggé egyértelmû, hogy a nyilat az

“Isten” lövi ki?
De ne legyünk annyira naivak, hogy azt feltételezzük, az Is-
ten kezében íjjal nyílvesszõket lövöldöz. Ugye?
Sõt a szöveg szerint: “hirtelen nyíl üt rajtok sebet”. Ez nem
jelent egyebet, minthogy az Isten — a misszionárius fegyve-
rével nagy sebességû lövedékeket lõ ki, melyek pillanatsze-
rûen ütnek sebet.
(*928) *932
Ésaiás könyve 50 Zsoltárok könyve 64

187
 Sõt a krónikások hozzá is teszik:
6. Nyilaid élesek; népek hulla- nak alád...
*933

Hiszen az emberek sehogy sem értették, hogy ugyan miféle

“hirtelen nyíl” képes ilyen sebet okozni. Bizonyára nagyon éles-
nek kell annak lennie ahhoz, hogy a nyilat nem is látják szabad
szemmel, mégis egy pillanat alatt ejt rajtuk sebet.
Ugyanis abban az idõben, amikor a misszionáriusok az izrae-
liták ellen fordították fegyvereiket, azok megtapasztalhatták a
kinyújtott kéz “müködését”.
21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz
ellenem.
*934

Na persze, itt nem puszta kézrõl van szó, hiszen a szövegek

eléggé beszédesek.
22. Nyilakat szór reá és nem ki- méli; futva kell futnia keze elõl.
*935

Mert az emberek más egyebet nem is tehettek, mint hogy

menekültek a misszionáriusok fegyverei elõl. Közben azok lö-
véseket adtak le rájuk — “nyilakat szórva” üldözték õket.
A fegyver mûködése közben, mikor “nyilakat szórt”, erõs fény-
felvillanások voltak tapasztalhatók:
32. Kezeit elborítja villámlás- sal, és kirendeli a lázadó ellen.
*936

Ennél még többet árul el az orosz nyelvû Biblia verziója. Ott

ugyanis szó szerint az áll, hogy az “Úr” tenyere villámot rejt, és
parancsolja a villámnak, kit találjon el.

32. Он сокрывает в дланях кого разить.

Своих молнию и повелевает ей,

De az orosz fordítás máskor is segítségünkre van.

A magyar szöveg a következõt mondja:
15. Ellövé nyilait és szétszórta azo- kat, villámot, és összekeverte azokat.
(*467)
Önmagában nemigen érthetõ. Az orosz variáns viszont annál
pontosabban fogalmaz:
Пустил стрелы, и рассеял их; блеснул молниею, и истребил их.

*933 *936
Zsoltárok könyve 45 Jób könyve 36
*934 (*467)
Jób könyve 30 Sámuel II. könyve 22
*935
Jób könyve 27
188
 Szó szerint a következõket mondja: Kilõtte nyilait, és szét-
szórta azokat. Villámmal villant és megsemmisítette õket.
A ”villám villanása” egyértelmûen a fegyver elsütésekor
keletkezõ erõs fényfelvillanás. A lövés következtében a cél-
pontot találat érte és megsemmisült...
Nos, ez a különbség azért van, mert különbözõ korokban
különbözõ tudásszintû, intelligenciájú, sõt világnézetû emberek
fordították az eredeti szövegeket a saját anyanyelvükre. A több
szinonima közül a megfelelõ szó kiválasztása nyilvánvalóan az
õ szubjektív ítéletüktõl függött. Magyarul, azt a szót vagy kifeje-
zést választották a sok közül, mely szerintük (!) leginkább meg-
felelt.
Így aztán a különbözõ szövegrészletek hol az egyik, hol meg
a másik nyelven érthetõek. Ha összegezzük õket, akkor kiszûr-
jük azokat a torzításokat, melyeket a fordítók a szövegek egyik
nyelvrõl a másikra való átültetése során elkövettek.
Az írások ugyan gyakran emlegetnek kardot, azonban ha Is-
ten kardjáról van szó, akkor nem egyfajta éles vágóeszközt kell
azon érteni:
8. És elesik Assiria, nem férfiú kard- emészti meg azt; és fut egy kard
jától, és nem ember kardja elõtt, és ifjai adófizetõk lesznek;
*937

Eléggé egyértelmû, hogy nem emberkéz által készített esz-

közrõl van itt szó.
Hiszen az Isten — a misszionáriusok fegyverérõl olvashatjuk:
12. Isten igaz biró; és olyan Isten, 14. Halálos eszközöket for-
a ki mindennap haragszik. dít reá, és megtüzesíti nyi-
13. Ha meg nem tér a gonosz, lait.
*938
kardját élesíti, kézívét fel-
vonja (kibiztosítja a fegyverét)
és felkészíti azt.

Azaz ami a misszionáriusok kinyújtott kezében van — halá-

los eszköz, mely tüzes nyilakat lõ ki, melyek nagy sebessé-
gûek, és akit eltalálnak, sebet ütnek azon.
De ezek a lövedékek nemcsak sebet ütnek, hanem olyannyi-
ra nagy energiájúak, hogy az ember csontjait is átütik:
8. Isten hozta ki Égyiptomból, az õ lenségeit; csontjaikat meg-
ereje mint a vad bivalyé: mege- töri, és nyilaival átal veri.
mészti a pogányokat, az õ el-
(*35)

*937 (*35)
Ésaiás könyve 31 Mózes IV. könyve 24
*938
Zsoltárok könyve 7

189
 Hasonló fegyverekkel avatkoztak be a misszionáriusok egy-
koron az izraeliták oldalán a csatába, mikor azok új hazájuk
területeiért küzdöttek:
6. Ekkor monda az Úr Józsuénak: ra mindnyájokat átdöfötten vetem
Ne félj tõlök, mert holnap ilyenkor- az Izráel elé...
(*356)

Ugyanis a “nyilak” halálos sebeket okoztak. Akárcsak nap-

jainkban a kézi lõfegyverek lövedékei...
Ezeket a szövegek említik kézívként is. Ez minden bizony-
nyal azért van, mert a korabeli szemtanúk különbözõ alakú,
kinézetû, és hatásában eltérõ fegyvereket láttak a misszioná-
riusok — az “Úr kezében”.
2. Ismeretes az Isten Júdában, 4. Ott törte össze a kézív vil-
nagy az õ neve Izráelben. lámait, paizst, szablyát és a ha-
3. Mert hajléka van Sálemben, és dat. Szela.
*939
lakhelye Sionban.

Amikor az emberek saját szemükkel látták ezen eszközök

mûködését, természetszerûleg nem értették, hogy mi is az, és
hogyan “mûködik”:
6. Csodálatos elõttem e tu- tem azt.
*940
dás, magasságos, nem érthe-

Hiszen még csak hasonló eszközük sem volt:

4. És van-é ugyanolyan karod, hangon szólasz-é, mint õ?

*941
mint az Istennek, mennydörgõ

Ezen harci eszközök valóban hihetetlen dolgokat produkál-

tak a bibliai idõkben.
Nem lévén fogalmuk e fizikai jelenségekrõl, nevezik a szem-
tanúk a fegyverek müködése közben tapasztalható jelensége-
ket csodáknak, rettenetességeknek.
34. Avagy próbálta-é azt Isten, hogy tott karral, és nagy rettenetes-
elmenjen és válaszszon magának ségek által, a miképen cseleked-
népet valamely nemzetség közül, te mind ezeket ti érettetek az Úr, a ti
kisértésekkel: jelekkel, csudák- Istenetek Égyiptomban, szemeitek
kal, haddal, hatalmas kézzel, kinyúj- láttára?
(*30)

(*356) *941
Józsué könyve 11 Jób könyve 40
*939 (*30)
Zsoltárok könyve 76 Mózes V. könyve 4
*940
Zsoltárok könyve 139
190
 Vagy épp csodadolgoknak:
15. Mint az Égyiptom földérõl kijö- csodadolgokat.
(*34)
vetelednek idején, láttatok vele

Ezért természetszerûleg nagy félelem és tisztelet övezte a

misszionáriusok “karját”:
14. A te karod hatalommal tel- méltóságos.
*942
jes, a te kezed erõs, a te jobbod

34. ábra
”A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te
jobbod méltóságos...”

Jaj volt annak, akire a misszionáriusok a fegyverüket ráfog-

ták:
31. Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.
*943

Népeket lehetett velük fegyelmezni.

3. Nemzeteket ûztél te ki saját ke- peket törtél össze, õket pedig ki-
zeddel, õket pedig beplántáltad; né- terjesztetted.
*944

Ezért azokban az idõkben, természetszerûleg a technikájuk-

nak köszönhetõen, a misszionáriusok voltak a helyzet urai:
6. És monda: Oh Uram, mi atyáink kezedben van az erõ és ha-
Istene! nem te vagy-é egyedül Isten talom, és senki nincsen, a
a mennyben, a ki uralkodol a pogá- ki ellened megállhatna.
*945
nyoknak minden országain? A te

(*34) *944
Mikeás könyve 7 Zsoltárok könyve 44
*942 *945
Zsoltárok könyve 89 Krónika II. könyve 20
*943
A zsidókhoz írt levél 10
191
 Így mikor a misszionáriusok az izraelitákat támogatták, azok
gyakran követelték tõlük, hogy vessék be fegyvereiket ellen-
ségeikkel szemben:
11. Miért húzod vissza keze- beledbõl: végezz!
det, jobbodat? Vond ki ke-
*946

Hiszen sokszor segítettek a misszionáriusok a szorult hely-

zetben lévõ izraelitákon:
7. Ha nyomorúságban vergõdöm, det, és a te jobbkezed meg-
megelevenítesz; ellenségeim ment engemet.
haragja ellen kinyújtod keze-
*947

Ilyen esetben a misszionáriusok gyakran személyesen bo-

csátkoztak harcba a pártfogoltjaik ellenségeivel szemben:
32. És a büntetõ vesszõ (fegyver) terákkal fogjátok kisérni, és Õ ke-
minden sujtását (lövések), a melyet zét fel-felemelvén, harczol
az Úr mérend reá, dobokkal és czi- ellene.
*948

Akárcsak napjaink fegyvereivel...

Mivelhogy ezen szuperfegyvereknek nem volt ellenszerük,
ezért a gyõzelem biztos volt:
9. Erõt vészen a te kezed szoronga- gattatnak.
*949
tóidon, és minden ellenségeid kivá-

Egy alkalommal Ezékiel a “Szent Lélek” segítségével a kö-

vetkezõ ”rádióadást” fogta:
8. És lõn az Úr beszéde hozzám,
mondván:
9. Embernek fia! prófétálj és
mondjad: Ezt mondta az Úr:
Mondjad: fegyver, fegyver!
megélesített és meg is fényesí-
tett!
10. Hogy öldököljön, megé-
lesíttetett, hogy legyen vil-
lámlása, megfényesíttetett...
14. ... öldöklõ kard az, a nagy öl-
döklõ kard körüljárja õket.
15. Hogy elolvadjon a szív és so-
kan elhulljanak: minden kapujok-
ban rájok vetem a kard vil-
lámlását, hisz villámlásra
készült, öldöklésre kifényesít-
tetett!
*950

Itt nem kétséges, hogy maga az “Úr”, a misszionáriusok mond-

ják ezeket a szavakat. A cikornyás megfogalmazás ellenére
egyértelmû, hogy a saját fegyverükrõl beszélnek, mely “villám-
lik” és ölni képes.
Máskor, más idõben, amikor a misszionáriusok fegyveresen
avatkoztak be, az emberek a következõket látták:
3. Törtetõ lovag, kardok vil- besült tömegek, holtak sokasá-
logása, dárda villanása, se- ga, nincs számok az elesettek-

*946 *949
Zsoltárok könyve 74 Mikeás könyve 5
*947 *950
Zsoltárok könyve 138 Ezékiel könyve 21
*948
Ésaiás könyve 30
192
 nek; megbotlanak hulláikban. hádnak alját, és népeknek mutatom
5. Ímé, rád török, azt mondja a Se- meg meztelenségedet, és orszá-
regek Ura, és orczádra fordítom ru- goknak gyalázatodat.
*951

A fenti idézetben újra csak szó van a “kard villogásáról”. De

ezen felül “dárda villanását” is említi a szöveg. A dárda ugye,
szúrófegyver, nem szokott villogni.
Vitatkozni persze mindennel lehet. Azzal is, hogy a “dárda
villanása” költõi szókép. És a krónikás a csillogó fémbõl ké-
szült dárda pusztítását akarta ezzel érzékeltetni.
Csakhogy:
11. A nap és a hold megállnak helyö- ragyógó kopjád villanásától.
kön czikázó nyilaid fényétõl és
(*574)

Itt a kopja nem egyéb, mint a “czikázó nyilakat” kilövõ fegy-

ver csöve...
De a fegyver mûködése közben észlelhetõ fényvillanásokról
másutt is szó van:
10. És cselekszem, hogy elbor- tom fegyveremet elõttök,
zadjanak miattad a sok népek, s s remegni fognak minden szem-
királyaik rémüljenek el rémülés- pillantásban, kiki az õ életéért,
sel miattad, mikor villogta- zuhanásod napján.
*952

Emlékezzünk vissza, mit mondott Mózes, mikor az ûrhajón

látta a kísérleti állomáson készült felvételeket?
Ugyanis, mikor Ádám és Éva a tilalmat megszegték, és ezért
ki kellett õket toloncolni az állomás területérõl, a biztonsági
szolgálat fegyverekkel védte a kulcsfontosságú létesítménye-
ket:
24. És kiûzé az embert, és oda he- villogó pallos lángját, hogy õriz-
lyezteté az Éden kertjének keleti zék az élet fájának útját.
(*201)
oldala felõl a Kérubokat és a

A szövegekben találunk olyan utalást, mely a fegyver egyik

jellegzetességére utal.
Emlékezzünk vissza, hogy amikor az izraeliták az Egyiptom-
ból való kijövetel után még hosszú ideig a pusztában vándorol-
tak, többször is elégedetlenkedés tört ki közöttük.

*951 *952
Náhum könyve 3 Ezékiel könyve 32
(*574) (*201)
Habakuk könyve 3 Mózes I. könyve 3

193
 A negyedik fejezetben szóltunk arról, hogy némelyeket ezek
közül a misszionáriusok keményen megtoroltak.
De elõfordult az is, hogy Mózes a saját testével védte a népét
úgy, hogy odaállt a misszionáriusok fegyverének csöve elé:

23. Gondolta, hogy kipusztítja õket; dítsa haragját, hogy el ne

de Mózes, az õ választottja, elé- veszítse õket.
*953
be állott a résre, hogy elfor-

Úgy tûnik, hogy a fegyver csöve nem hengeres alakú, hanem

egyfajta “résszerû” volt. Ebbõl is jól látni, hogy fegyvereik kü-
lönböztek az általunk ismert fegyvertípusoktól, és minden bi-
zonnyal némelyek ezek közül más fizikai elven mûködtek, mint
az általunk ismertek.
De nem minden esetben alkalmaztak olyan fegyvereket, me-
lyek “tüzes nyilakat” bocsátottak ki.
A szövegekben, megint más helyen, fokozandó a fogalmak
zûrzavarát, a szemtanúk a “tüzes nyilakat” “tüzes kígyókként”
említik. Valószínûleg azért, mert a lövedékek látványa valami
ahhoz hasonló volt:
6. Bocsáta azért az Úr a népre tü- népet, és sokan meghalának Iz-
zes kígyókat, és megmardosák a ráel népébõl.
(*552)

Érthetõ is, hisz akit a lövedékek eltaláltak — “megmarták”,

azok a kapott seb miatt meghaltak.
Ilyen ”kígyókról” másutt is szó van:

3. És ha a Kármel tetején rejtõzné- a tenger fenekére bújnának is, ott

nek is el, onnan is elõkeresem és is parancsolok a kígyónak és meg-
elhozom õket; és ha szemeim elõl marja õket.
*954

Azaz bárhova is rejtõzzenek, a fegyver elõl nincs menekvés.

17. Mert ímé, én vipera-kígyókat bo- csen varázslás, és megmarnak ti-

csátok reátok, a melyek ellen nin- teket, azt mondja az Úr!
(*551)

Több film, mely bibliai történeteket jelenített meg a filmvász-

non, meglehetõsen naiv módon valódi kígyókat értett e kifeje-

*953 *954
Zsoltárok könyve 106 Ámós könyve 9
(*552) (*551)
Mózes IV. könyve 21 Jeremiás könyve 8

194
zéseken. Senkinek még csak eszébe sem jutott az, hogy figye-
lembe kellene venni azt a tényt, miszerint a szövegek túlnyo-
mó többsége több ezer évvel korábban íródott, és esetleg az
akkori szemtanúk, nem lévén megfelelõ fogalmaik és ismere-
teik arra vonatkozólag, amit láttak, nem tudták azokat nevükön
nevezni.
De a misszionáriusok vetettek be olyan fegyvereket is, me-
lyek napjaink lángszóróihoz voltak hasonlatosak. Azok, akik
mindezt a saját szemükkel látták, valójában szintén nem tud-
ták nevükön nevezni a látottakat. Õk csak az olyan tüzet ismer-
ték, mely szerves anyagok elégetésével keletkezik. A misszio-
náriusok “keze” meg olyan tüzet “fuvallt”, melynek mibenlétét
nem ismerték. Ezért elnevezték hát ezt a fajta lángot az “Úr
búsulásának”:

21. És egybegyûjtelek titeket, és mencze közepében, úgy olvadtok

rátok fúvom búsulásom tüzét, meg õ benne, és megtudjátok, hogy
hogy benne megolvadjatok. én, az Úr öntöttem ki haragomat
22. A mint megolvad az ezüst a ke- reátok.
*955

Eléggé egyértelmû, hogy “az Úr búsulásának tüze” és az “Úr

haragja” ugyanazt a lángszóró tüzéhez hasonló tûzfajtát jelenti.
Ezt gyakran láthatták a korabeli szemtanúk:
5. És én kinyujtott kézzel vívok el- raggal, búsulással és nagy felin-
lenetek és nagy erõs karral és ha- dulással.
*956

Ezek a fegyverek természetszerûleg mindent felégettek:

25. Ímé, én ellened fordulok, te rom- nyújtom reád kezemet, és levetlek

lásnak hegye, azt mondja az Úr, a ki téged a kõszikláról, és kiégett
az egész földet megrontottad, és ki- heggyé teszlek téged.
*957

A misszionáriusok ezen megtorló akcióit említik a szövegek

gyakran az “Úr ítéleteként”:

16. Mert az Úr tûzzel ítél és kardjá- az Úrtól megöltek.

*958
val minden testet, és sokan lesznek

*955 *957
Ezékiel könyve 22 Jeremiás könyve 51
*956 *958
Jeremiás könyve 21 Ésaiás könyve 66

195
 De olyan is elõfordult, amikor a misszionárius fegyveresek
szorult helyzetben a saját testi épségüket védték fegyverük-
kel:
16. És látá, hogy nincsen senki, és 5. Körültekinték és nem vala segí-
álmélkodott, hogy nincsen közben- tõ, s álmélkodám és nem vala gyá-
járó; ezért karja segít néki, és igaz- molító, és segített nékem karom,
sága gyámolítja õt. és haragom gyámolított engem!
*959
*960

Ekkor fegyvereik tüzét — az “Úr haragját” — az ellenségre

irányították.
Egyelõre csak megjegyzem, mert késõbb látni fogjuk, hogy
az “igazság”, mely az “Urat” gyámolítja, védi, nem egyéb, mint
a misszionárius fegyveresek védõöltözékének egy része.
Késõbb bõvebben fogunk még szólni a fegyveresek öltözé-
kének azon részeirõl, melyek testi épségüket védték. Jelen
esetben olyan pajzsot említenek a szövegek, melyek a fegyve-
rek lövedékei — “tüzes nyilak” — ellen védenek:

16. Mindezekhez fölvevén a hitnek minden tüzes nyilát megolthatjátok;

paizsát, a melylyel ama gonosznak
*961

Emlékezzünk vissza arra, mikor a misszionáriusok Nabuko-

donozort, Babilon uralkodóját támogatták. Megtudtuk, hogy sze-
mélyesen vettek részt Jeruzsálem ostromában. “Mérõkötelük-
kel” a várost védõ fal egy részét felrobbantották. Ugyanis szá-
mukra csak a frigyláda megszerzése volt a cél.
Ekkor azok szintén ilyen fegyvereket használtak, melyek “bú-
sulást”, “haragot” produkáltak:

4. Feszítette kézívét, mint valami el- dent, a mi a szemnek kivánatos;

lenség, kinyújtá jobbkezét, Sion leányának sátorában, mint a
mint támadó, és megölt min- tüzet önté ki búsulását.
(*563)

Itt immár sokadszor újra csak fel kell tennem a kérdést: az

általánosan elfogadott nézet, mely az “Urat” mindenható és vég-

*959 *961
Ésaiás könyve 59 Pál efézusbeliekhez írt levele 6
*960 (*563)
Ésaiás könyve 63 Jeremiás siralmai 2

196
 35. ábra
”...kinyújtá jobbkezét, mint támadó, és megölt
mindent...”

telenül jóságos személyként jeleníti meg, vajon mit kezd ezek-

kel a biblikus szövegekkel?
Több ízben a misszionáriusok jármûveikrõl is bevetették fegy-
vereiket:

18. A felhõk vizet ömlesztének; meg- 14. És megjelen felettök az Úr, és

zendülének a fellegek, és a te nyí-
laid széllyel futkostanak.
*962
nyila repül mint a villámlás;
az Úr Isten kürtöt fuvall (hajtómû
hangja), és déli szelekben (meleg
légáramlat követi) nyomul elõ.
*963

A jármûveik rendszerint hangos robaj kíséretében jelentek

meg. Az igen erõs hangot — “megzendülének a fellegek” — a
jármûvek hajtómûvei keltették. De mivel nyilvánvaló, hogy gyak-
ran más-más típusú szerkezeteket láttak, ezért azoknak a hang-
ja, mint napjaink különbözõ típusú légi jármûveinek a hangja
is, eltérõ volt. Ezért említik egyszer a szövegek kürtzengés-
ként, másszor meg erõs vizek zúgásaként vagy égzengésként.
Sûrûn láthattak ilyen dolgokat az izraeliták ellenségei. Mert
minden alkalommal, amikor csatába vonultak, a misszionáriu-

*962 *963
Zsoltárok könyve 77 Zakariás könyve 9

197
sok fegyveres jármûveikkel rendszerint “besegítettek” a csata
eldöntésébe.
5. Uram... õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd
6. Lövelj villámot és hányd szerte el eszöket.
*964

Gyakran hasonló módon zavarták meg a misszionáriusok az

ellenséget, “nyilaikkal” a fegyveresek között zûrzavart és páni-
kot keltve “vették el eszöket”, hozzásegítvén az izraelitákat a
gyõzelemhez.
A jármûveket, melyek lövéseket adtak le, gyakran kísérte
igen erõs légmozgás:
28. Nyilai élesek, és minden õ tómûvek lángja), és kerekei mint
kézívei felvonvák, lovai körme a forgószél;
*965
(jármûveik), miként a kova (a haj-

De a mozgó jármûvekrõl ugyanúgy vetettek be lángszóróhoz

hasonló eszközöket is:
30. És megzendíti az Úr dicsõséges
szavát (a jármû hajtómûveinek a
hangja), karjának lesujtását
megmutatja megbúsult haragjá-
ban és emésztõ tûz lángjá-
ban, vízáradással, zivatarral és jég-
esõ kövével.
*966

Elõfordult, hogy a szemtanúk végképp nem tudták nevén ne-

vezni azt a jármûvet, mely közeledett. Csak a méreteire utal-
nak, és a jármû mozgását követõ jelenségekre:

2. Ímé, egy erõs és hatalmas jõ erõs vizeknek áradása (a hajtó-

az Úrtól (jármû), mint jégfergeteg, mûvek hangja): földhöz veri ke-
veszedelmes szélvész (igen zével (fegyver) azt!
*967
erõs légmozgás) , mint özönlõ

Ehhez hasonló, de sokkal beszédesebb szövegrészleteket

is találunk, melyekbõl már korábban idéztünk. Ilyen például a
Habakuk próféta könyvében szereplõ leírás, mely korabeli
szemtanúk elbeszélése nyomán jegyeztetett le.
Ez arról szól, hogy két különbözõ típusú légi jármû közele-
dik. Az egyiket “Istenként”, míg a másikat “Szentként” említi.
Hangjuk erõs, messzire elhallatszik, és mindent betölt.
A közeledõ jármû hajtómûveinek fénye — a dicsõség — már
távolról látszik.

*964 *966
Zsoltárok könyve 144 Ésaiás könyve 30
*965 *967
Ésaiás könyve 5 Ésaiás könyve 28

198
 Egyre közeledik, míg végül a földfelszín felett lebegve meg-
áll. Céloz. És lõ...
A lövés detonációja, és a lövedék becsapódása következté-
ben keletkezett robbanás hangja mindent megrenget.
A célba talált lövedék a becsapódás környezetében mindent
megsemmisít:
3. Isten a Témán felõl jön, és a Szent megrendíti a népeket (a lövedék
a Párán hegyérõl (két különbözõ robbanásának detonációja), az
jármûtípus). Sélah. Dicsõsége el- örökkévaló hegyek szétporlanak,
borítja az egeket (a hajtómû fénye, elsülyednek az örökkévaló halmok
ragyogása), és dícséretével meg- (a lövedék robbanásakor min-
telik a föld (a jármû hangja, min- dent szétrobbant, és nem ma-
dent betölt, oly hangos). rad semmi); az õ ösvényei örök-
4. Ragyogása mint a napé (a haj- kévalók!
tómû fénye olyan fényes, mint 8. A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr?
a Nap), sugarak támadnak mellõle; Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy
és ott van az õ hatalmának rejteke. a tengerre bõszültél-é fel, hogy lo-
5. Elõtte döghalál jár (a fegyve- vaidon és diadal-szekereiden ro-
rei miatt), és nyomaiban forró bogsz? (A misszionáriusok har-
láz támad. ci jármûvei.)
6. Megáll és méregeti a földet (meg- 11. A nap és hold megállnak helyö-
áll a jármû és céloz), pillant (fény- kön czikázó nyilaid fényétõl és ra-
felvillanás — elsül a fegyver) és gyogó kopjád villanásától.
*968

A lövedékeket “czikázó nyilakként”, az azokat kibocsátó fegy-

ver csövét “ragyogó kopjaként” említi. A fegyver csövénél a
lövéskor intenzív fényvillanás — torkolattûz látható.
Tisztelt olvasó, ugye emlékszik arra a mozzanatra, amikor a
Vörös-tengernél a menekülõ izraelitákat védve az angyal “rá-
pillantott” az egyiptomiak táborára, nagy zûrzavart keltve ezzel
közöttük?
24. És lõn hajnalkor, rátekinte az Úr felhõoszlopból és megzavará az
az Égyiptombeliek táborára a tûz- és Égyiptombeliek táborát.
(*52)

Ez az üldözõk táborára leadott lövést jelentett.

Most, az új ismeretek birtokában eléggé egyértelmû, hogy
Sodomában a Lótot meglincselni készülõ tömeget az angyalok
fegyverükkel fékezték meg:
10. De kinyújták azok a férfiak kezei- 11. Az embereket pedig, kik a ház aj-
ket, és bevonák Lótot magokhoz a taja elõtt valának, vaksággal verék
házba és bezárák az ajtót. meg kicsinytõl nagyig, annyira, hogy
elfáradának az ajtó keresésében.
(*268)

*968 (*268)
Habakuk könyve 3 Mózes I. könyve 19
(*52)
Mózes II. könyve 14

199
 Mint már korábban említettük, azok, akiket az “angyalok ke-
ze” által leadott lövések eltaláltak, a helyszínen életüket vesz-
tették. Míg másokat a fegyverbõl leadott lövések közben felvil-
lanó erõs fény vakított el egy idõre.
De ehhez hasonló eset, mikor Pál apostol hirtelen haragjá-
ban elõkapta az “Úr kezét” és ráfogta az okvetetlenkedõ Eli-
másra, aki akadályozta õt abban, hogy Sergius Paulus helytartó-
nak kifejtse az új eszmerendszer alapjait.
Ráfogta, és ”elsütötte”. Ettõl Elimás egy idõre látáskárosodást
szenvedett. (*905)
Na de visszatérve a Habakuk könyvében idézett leíráshoz,
hozzá hasonlót másutt is találunk. Például Náhum próféta köny-
vében:
3. Hosszútûrõ az Úr és nagyha- szétmállanak. Tekintetétõl
talmú, és nem hagy büntetlenül. megrendül a föld, és a világ, és
Szélvészben és viharban minden, a mi rajta él (fegyver fé-
van az Úrnak útja, és lábai- nyének felvillanása).
nak pora a felhõ. 6. Ki állhatna meg haragja elõtt,
4. Megfeddi a tengert és kiapasztja és ki bírhatná ki búsulásának
azt, és minden folyamot kiszáraszt. tüzét? (fegyver tüze, lángja)
Elfonnyad a Básán és a Kármel, és Heve szétfoly, mint a láng,
a Libánon virága elfonnyad. és a kõszálak is szétporla-
5. A hegyek reszketnek elõtte (de- nak tõle.
*969
tonációs hangrobaj), és a halmok

Itt arról van szó, hogy egy jármû közeledik. Amerre elhalad,
“vihar és szélvész” tapasztalható.
A hajtómûveinek hangja igen erõs, és minden rezonál rá —
“a hegyek reszketnek elõtte”.
Amikor lövéseket ad le, azokat igen erõs detonáció kíséri. A
lövéseket és a torkolattüzet nevezi a szemtanú “tekintetnek”.
Sõt más fegyvereket is bevet, melyek hatását “búsulás tüze-
ként” említi a szöveg. Olyan nagy hõhatással jár ez, hogy min-
den megég, “a kõszálak is szétporlanak tõle”.
Nos, kedves olvasó, úgy hiszem, eléggé egyértelmû, hogy a
Bibliában szereplõ leírásoknak az égvilágon semmi közük a
miszticizmushoz. Hiszen olyan korban élõ emberek jegyezték
le a látottakat, mikor még sok fizikai jelenséget nem ismertek,
így az elmondásuk is igen leegyszerûsített. Ha viszont helyük-
re rakjuk ezeket a fogalmakat, akkor egy csapásra minden ért-
hetõvé válik.

*969
Náhum könyve 1

200
 A FEGYVER HATALMA

A vallás elõszeretettel használja szinonimaként az Isten szó-

ra az “Úr” kifejezést. De gyakran elõfordul e kifejezések együt-
tes használata is: “az Úr Isten” szókapcsolat.
Vajon honnan ered a gyakorta használt “Úr” kifejezés?
Nos, gondolom, senki sem kételkedik abban, a korábbi ré-
szek olvastán, hogy több ezer évvel ezelõtt az emberiség ak-
kori technikai színvonalához képest azok a fegyverek, melye-
ket a misszionáriusok birtokoltak és néha használtak is, fény-
évnyi távolságokra voltak az akkor használatos korabeli harci
eszközöktõl.
Hiszen az emberek a csatákban szúró és vágó fegyverekkel
küzdöttek. Persze az íj, mint a nyílvesszõ kilövõ eszköze is
hadrendbe volt állítva.
Így mondhatnánk, hogy az erõviszonyok az egymás ellen ha-
dat viselõ felek között a fegyverzetüket tekintve ki voltak egyen-
lítve. Ugyanis többnyire a létszámbeli fölény döntötte el az üt-
közetek kimenetelét.
Viszont ezekkel a kezdetleges fegyverekkel szemben a
misszionáriusok rendkívül fejlett technikával rendelkeztek.
Csak egy pillanat erejéig képzeljük el, micsoda erõfölényt
jelentett volna több ezer évvel ezelõtt, ha mondjuk valaki ren-
delkezett volna egy kézi golyószóróval. Nyilvánvaló, hogy ez
az eszköz akkora hatalmat biztosított volna neki, hogy uralkod-
ni tudott volna a környezõ népek felett. Egyre terjesztve, széle-
sítve birodalmát.
Ha most eltöprengünk ezen, csak a rend kedvéért megemlí-
tem: Babilon uralkodója, a nagyhatalmú Nabukodonozor is egy
ilyen eszköznek köszönhette hatalmát. Segítségével volt ké-
pes oly nagyra kiterjeszteni birodalmát.
24. És megerõsítem Babilon királyá- rályának karjait, a Faraó karjai pe-
nak karjait, és adom az én fegy- dig leessenek, hogy megtudják,
veremet kezébe, és eltöröm a hogy én vagyok az Úr, mikor
Faraó karjait, és nyögni fog elõtte, adom fegyveremet Babilon
mint a megsebesültek szoktak. királyának kezébe, hogy azt ki-
25. Megerõsítem azért Babilon ki- nyújtsa Égyiptomnak földje ellen.
(*580)

Természetesen ott voltak a babiloni birodalom fegyveres csa-

patai. A misszionáriusoktól kapott egyetlen szuperfegyver azon-
ban sok-sok haddal ért fel. Hiszen nem volt ellenszere.
(*580)
Ezékiel könyve 30

201
 Azt persze nem lehet állítani, hogy Nabukodonozor saját ke-
zûleg használva azt, aratta volna sorra a gyõzelmeit. Ez az esz-
köz leginkább az elrettentésre szolgált.
Ugyanakkor a misszionáriusok azért adtak Nabukodonozor-
nak egyet a fegyvereik közül, hogy azt Egyiptommal szemben
használja. Vajon miért?
Emlékezzünk vissza, hogy mikor Egyiptomban kirobbant a
rabszolgalázadás, Mózes és Áron a fáraó elõtt különféle “cso-
dákat” cselekedett az “Isten vesszejével”. Ezek azonban nem
ijesztették meg Egyiptom uralkodóját, mert a szövegek azt ál-
lítják, hogy a fáraó varázslói szintén képesek voltak hasonló
jelenségeket produkálni.(*17/11)
Vajon hogyan?
Ne feledjük, hogy a fáraót az alattvalói istenként tisztelték.
Ezt elsõsorban annak köszönhette, hogy birtokában olyan esz-
közök voltak, melyek abban a korban hihetetlen dolgokra vol-
tak képesek.
De honnan voltak ezek a birtokában?
Egy szövegrész utal erre:
24. Ama napon Izráel harmadik Ura, mondván: Áldott né-
lesz Égyiptom és Assiria mel- pem, Égyiptom! és kezem mun-
lett; áldás a földnek közepette; kája, Assiria! és örökségem Izráel!
25. Melyet megáld a seregeknek
(*18)

Korábban a misszionáriusok, még Mózes elõtt, jó kapcsolato-

kat ápoltak Egyiptom uralkodóival. Nyilván akkor kerültek ezek
az eszközök a birtokukba. Nem földi szövetségeseik ajándé-
kozták azokat nekik.
Ám a kapcsolat a késõbbi uralkodók magatartása miatt romla-
ni kezdett. Míg végül a rossz viszony az invázió éjszakáján tör-
tént eseményekben csúcsosodott ki.
A megromlott és késõbb teljesen megszakadt kapcsolat elle-
nére, a trónon soron következõ uralkodók birtokában megma-
radtak ezek az eszközök. Így mikor Nabukodonozor uralma alá
akarta hajtani Egyiptomot, csapataival szemben ott álltak az
egyiptomi fegyveresek, és... a misszionáriusoktól korábban ka-
pott eszközök. Ezeknek köszönhetõen Nabukodonozor talán
mégoly nagy létszámfölénye sem ért sokat.
(*18)
Ésaiás könyve 19

202
 Az eseményeket segítendõ, a misszionáriusok ez okból ad-
ták szuperfegyverüket Nabukodonozornak. Így az erõviszonyok
kiegyenlítetté váltak — a fáraó szuperfegyverével szemben Na-
bukodonozor szuperfegyvere állt. Az egyiptomi csapatok elle-
nében pedig a nagy létszámú babiloni fegyveres erõk.
A helyzet ilyetén való állása mellett az Egyiptom ellen viselt
hadjárat kimenetele nem lehetett kétséges.
Így egyetlen szuperfegyver is óriási hatalmat biztosított bir-
toklójának.
Ha csak egyetlen, vagy talán néhány fegyver ekkora hatalmat
biztosított a birtoklójának, akkor képzeljük el, hogy abban az
idõben a misszionáriusok micsoda hatalommal bírhattak a Föld
népei felett. Így minden esetben és minden idõben õk voltak a
helyzet urai. Ezt többször is az uralkodók tudomására hozták:

14. Kinyújtom azért kezemet reájok,
és teszem a földet kietlen puszta-
sággá (a fegyverek hatása), a pusz-
tától fogva Dibláig minden lakóhe-
lyökön, hadd tudják meg, hogy
én vagyok az Úr!
*970
10. Fegyver miatt hulljatok el,
Izráel határán ítéllek meg titeket,
és megtudjátok, hogy én va-
gyok az Úr.
*971

Lehet persze vitatkozni, hogy az “Úr” itt arra céloz, hogy majd
idegen fegyveres csapatokat hoz Izráelre a környezõ népek
közül, ámde:
17. És cselekszem rajtok nagy én vagyok az Úr, ha bosszúmat
bosszúállásokat fenyítõ hara- állom rajtok.
gomban, hogy megtudják, hogy
*972

Itt nem kétséges, hogy a misszionáriusok fegyvereirõl van

szó, és nem a környezõ népek csapatairól.
Sok ilyen és ehhez hasonló idézet található még a Bibliában,
melyek mind-mind azt hangsúlyozzák, hogy a misszionáriusok
szupertechnikájuknak köszönhetõen voltak a helyzet urai.
Nos, újra csak azt kell mondanom, hogy az összes eddig idé-
zett szövegrész és a késõbbi fejezetekben is szereplõ szöve-
gek egyértelmû és kétségbevonhatatlan bizonyítékul szolgál-
nak egy nem földi eredetû társadalom meglétére, és annak
bolygónkon kifejtett tevékenységére.
De nemcsak azt tudjuk meg a Bibliából, hogy hogyan és mi-
lyen módon avatkoztak be a Földön zajló eseményekbe, ha-

*970 *972
Ezékiel könyve 6 Ezékiel könyve 25
*971
Ezékiel könyve 11

203
nem a késõbbiekben önmagukról, saját történelmükrõl is kö-
zölnek velünk részleteket.
De mielõtt ezeket a biblikus szövegeket taglalnánk, elõbb
lássunk néhány jármûtípust ezen nem földi társadalom szuper-
fejlett jármûarzenáljából.

204
 TIZEDIK FEJEZET. FÖLDÖNKÍVÜLI JÁRMÛVEK

A korábbi kilenc fejezet során számos érdekesebbnél érde-

kesebb információra leltünk a szent írásokban. Úgy hiszem,
mivel csupán azon szövegrészek száma is, melyeket ez idáig
idéztem a Bibliából, megközelíti az ezret, feljogosít arra, hogy
hivatkozzam a korábbiak során kialakított KÉPre.
Ez arról tanúskodik, hogy a szövegek egy nem földi eredetû
társadalom képviselõinek bolygónkon kifejtett tevékenységé-
rõl szólnak.
Arról is megbizonyosodtunk, hogy ez a civilizáció ismereteit,
tudását, technikai színvonalát tekintve messze elõttünk jár.
Ugyanis, mikor még Mózes korában az emberek nagyon kez-
detleges eszközökkel rendelkeztek, akkor már ezen távoli la-
kott világ képviselõi csillagközi utazásokat hajtottak végre. Nem
is beszélve arról, hogy ott voltak a kezdeteknél...
Azt is megtudtuk, hogy nagyon fejlett fegyvereik, harci esz-
közeik voltak. Ezeket gyakran vetették be jármûveikrõl.
A szövegekben többféle jármûtípus is említve van. Velük fo-
gunk most foglalkozni és megpróbálunk valami közelebbit meg-
tudni róluk.
Természetesen, mivel ez a könyv minden bizonnyal erõsen
sérteni fogja az egyház dogmarendszerét és kialakított világké-
pét, ezért valószínûleg a teljes elutasítás lesz rá a válasz.
De mint fentebb említettem, az általam eddig idézett közel
ezer szövegrészlettel szemben a bírálók vajon hány idézetet
tudnak a saját álláspontjuk igazolására felhozni?
Mindannyian tudjuk jól, hogy ezek száma mindössze több
tucat, esetleg száz.
De ez érthetõ is. Mert a Bibliában, különösképpen az Ótesta-
mentomban található többi leírással a “hivatalos szemlélet” nem
tud mit kezdeni. Ennek az oka egyszerû és érthetõ: a közép-
korban, amikor ezeket megpróbálták értelmezni, még nem ren-
delkeztek az ehhez szükséges tudományos ismeretekkel. En-
nélfogva az akkori magyarázatok is enyhén szólva valóságtól
elrugaszkodottak voltak.
Hiszen akkor ugyan el tudták-e képzelni, hogy a levegõbe
nemcsak a szárnyakkal rendelkezõ madarak tudnak felemel-
kedni, hanem annál sokkal-sokkal nehezebb szerkezetek is?

205
 Még néhány száz évvel ezelõtt is csak álomnak tûnt, hogy az
ember valaha is repüljön. Ugyan hogyan? Talán legfeljebb ha
szárnyai nõnek...
Ezzel szemben ma senki nem csodálkozik azon, ha a magas-
ban a feje fölött elhúz egy több száz tonnás utasszállító gép.
Ugyan ki tekintené ma ezt csodának?
Akkor sem emlegetünk csodát, mikor egy vadászgép a hang-
sebesség többszörösével, hatalmas dübörgéssel a magasban
tovaszáguld. De még az ember Holdra lépése is immáron törté-
nelem.
Így hát azoknak, akik az itt leírtakat mereven elutasítják, mint
istentagadó, majdhogynem eretnek gondolatokat, csak annyit
válaszolok: ha kétségbe vonják az itt leírtakat, akkor azzal meg-
kérdõjelezik a Biblia legitimitását is. Mert ekkor a szent szöve-
geket is elutasítják. Ezzel pedig megingatják magának az egy-
háznak az alapjait, hisz az általa hirdetett dogmarendszer azo-
kon alapszik.

206
 ANGYALOK

Kezdjük talán a mindenki számára jól ismert ”angyal” fogal-

mával.
Napjainkban az emberek úgy képzelik el ezeket, mint fehér
ruhába öltözött emberalakokat, akiknek szárnyuk van.

36. ábra
Vajon így néznek ki az angyalok?

Gyakran hasonlítják õket a

szentképeken dundi gyer-
mekekhez, akik magát az ár-
tatlanságot, a bûntelenséget
képviselik. Sõt a szülõk is
gyakran szólítják gyermekü-
ket úgy, hogy “angyalom”.
De egy másik elképzelés
szerint Jákób egykoron egy
angyallal birkózott (*1065). A
szövegek szerint Jákób ma-
gával a Mindenhatóval bir-
kózott, aki mindenhatósága
37. ábra ellenére sem tudta õt legyõz-
Vagy talán így?... ni...

207
 De ez egy cseppet sem zavarta Gustave Dore-t, az alábbi kép
alkotóját abban, hogy 1866-ban sajátosan ”rekonstruálja” az
egykor történteket:

38. ábra
Az ”Úrral” birkózó Jákób...

Nos, hát valóban így néznek ki az

angyalok?
Napjainkban, a tudományos ismeretek fényében nem igazán
tudunk mit kezdeni ezekkel a szárnyas emberalakokkal. Ezért
a tudomány a “mese” vagy “mítosz” jelzõvel illeti õket. Melyet
minden bizonnyal az idõk során az emberek fantáziája alko-
tott. Ugyanis tudjuk jól: biológiai képtelenség, hogy egy ember-
nek szárnya nõjön, és ezekkel csapkodva repüljön a levegõ-
ben.
Így hát ezzel el is intéztük a kérdést. Slussz passz...
Vagy talán mégsem?

208
 Lehet, hogy ez a kép egy félreértés következménye? És min-
dennek van valóságalapja?
Nos, hát próbáljuk meg körbejárni a témát.
A régmúltban az emberek gyakran találkoztak olyan ismeret-
len személyekkel, akik külsejüket tekintve eléggé furcsa ki-
nézetûek voltak. Ezek szinte minden esetben a magasból ér-
keztek, és hasonló módon távoztak.
A korabeli szemtanúk a megfelelõ tudományos ismeretek hí-
ján természetszerûleg nem tudták a látottakat pontosan nevü-
kön nevezni. Így a leírásokban összemosódik két egymástól
jól elkülöníthetõ fogalom. Ezek közül az egyik: az angyal, mint
fegyveres személy, aki egy nem földi civilizáció tagja.
A másik egy jármûtípus-angyal, mely a levegõben képes köz-
lekedni, és melynek a fedélzetén tartózkodnak a fegyveres sze-
mélyek.
Mivel ez a két teljesen különálló fogalom a szövegekben ösz-
szemosódik, ezért a középkor folyamán magyarázatként szü-
letett a szárnyas emberalak fikciója. Hiszen a szövegek angya-
lokként ismeretlen személyeket említenek, melyek néha jár-
nak, néha meg repülnek...
Hogyan repülhet egy emberalak? — kérdezgethették egymás-
tól a középkorban élõ szerzetesek, akik a szövegekben leírta-
kat próbálták értelmezni.
Hiszen el sem tudtak olyan szerkezeteket képzelni, melyek
annak ellenére, hogy a levegõnél sokkal nehezebbek, mégis
repülnek. Talán csak a madarak...
Azoknak meg szárnyuk van.
Heuréka! — kiálthatott fel az a barát, aki ezt a problémát meg-
oldotta.
Hát persze! A dolog nagyon egyszerû! Az angyalok emberala-
kok, akik minden bizonnyal szárnyakkal rendelkeztek! Akár-
csak a madarak...
Így semmi akadálya nem lehetett annak, hogy szárnyaikkal
csapkodva emelkedjenek fel a magasba. És a madarakhoz ha-
sonlóan szeljék fenn az eget.
Így megjelent hát a keresztény vallásban a szárnyas ember-
alak...
No de lássuk, mit mondanak minderrõl a szövegek.

209
 Mózes elsõ könyvében találkozhatunk elõször ezekkel a sze-
mélyekkel. Mint megtudtuk, Mózes a misszionáriusok vendé-
ge volt mintegy negyven napig. Akkor jutott azon ismeretek
birtokába, melyeket a harmadik fejezetben tárgyaltunk.
Olyan történésekrõl beszél, melyek sok-sok idõvel elõtte tör-
téntek, melyeknek semmiképp nem lehetett szemtanúja.
Ezek egy olyan korról szólnak, amikor a misszionáriusok még
jó kapcsolatokat ápoltak a földi emberekkel. Melyek idõvel,
általunk nem ismert okok miatt, megromlottak. Akkor közis-
mert tény volt ezen nem földi társadalom bolygónkon való je-
lenléte.
Az emberek ismerték, és félve tisztelték õket. Mivel olyan
dolgokra voltak képesek, amilyenekre õk maguk nem. Például
repülõ szerkezeteik voltak...
Akkoriban több támaszpontjuk is volt a térségben. Ezek, akár-
csak napjainkban a katonai bázisok, szigorú õrizet alatt álltak.
Fegyveres katonák járõröztek a támaszpontok körül, nehogy
illetéktelenek közelítsék meg azokat.
Egy alkalommal Jákób ilyen misszionárius fegyveresekkel
találkozott, akik járõröztek:
1. Jákób tovább méne az õ útján, 2. És monda Jákób mikor azokat
és szembe jövének vele az Isten látja vala: Isten tábora ez...
*973
Angyalai.

Mint említettem, nyílt titok volt abban az idõben, hogy ezen

nem földi eredetû társadalom képviselõi katonai támaszponto-
kat hoztak létre a térségben, Jákób is azonnal megértette: mi-
vel járõrözõ fegyvereseket lát, ezért egy ilyen támaszpont van
a közelben — “Isten” tábora.
Adott esetben az angyalok fegyveres személyeket jelente-
nek, akárcsak egykoron Sodomában:
1. Mikor a két angyal estére So- térjetek be a ti szolgátok házához,
domába jutott, Lót Sodoma ka- és háljatok ott, és mossátok meg
pujában ûl vala, és a mint meg- lábaitokat; reggel korán felkelhet-
látá õket Lót, felkele eléjök, és tek és indulhattok útatokra. Azok
arczczal a földre borúla. pedig mondának: Nem, hanem az
2. És monda: Ímé én Uraim kérlek, utczán hálunk meg.
(*264)

Nyilván öltözéküket tekintve voltak furcsák. Mivelhogy fegy-

veresek, katonák voltak, ezért az öltözékükön is voltak olyan

*973 (*264)
Mózes I. könyve 32 Mózes I. könyve 19

210
eszközök, melyek a védelmüket és a kapott feladat eredmé-
nyes teljesítését szolgálták.
A magyar nyelv szavaiban megõrzött egy nagyon érdekes szót
— “angyalbõrben”. A szó önmagában nyilván azt jelenti, hogy
angyal bõrében, azaz öltözékében van. Hogy mit jelent, azt min-
denki jól tudja: arra a személyre mondjuk, aki katonai szolgá-
latot teljesít.
Angyalbõrbe bújt — felöltötte a katonai egyenruhát, vagyis
azt az egyenöltözéket, melyet a fegyveres erõk katonái visel-
nek.
Ha csak ennyit tudunk, akkor ezt a szót legfeljebb a nyelv
egyik népszerû megfogalmazásának, örökségének tekintjük,
melynek nem igazán ismerjük az eredetét. Azt, hogy miért ne-
vezik a katonaruhát — angyalbõrnek.
De ha az angyal fegyveres személyt, egyfajta misszionárius
katonát jelent, akkor azonnal érthetõvé válik a szó eredete.
Mert aki napjainkban katonai uniformist visel, az úgy néz ki,
mint sokkal korábban az angyalok. Tehát az õ “bõrükbe bújt”,
az öltözékükre hasonlít a viselete...
Visszatérve Sodomához: az emberek tudtak a misszionáriu-
sok létezésérõl. De a viszony köztük és az emberek között
már nem volt túl jó.
Ezért a fegyveresek tisztában voltak azzal, hogy már csak a
megjelenésükkel is veszélybe sodorhatják a sodomai ügynö-
küket, Lótot.
Aggodalmuk megalapozottnak bizonyult, mikor a Lótot meglin-
cselni készülõ tömeget fegyvereikkel kellett megfékezniük.
A fogalomzavar ott kezdõdik, mikor az angyal szó jármûvet
takar.
Az elsõ ilyen gond a történések legelején jelentkezik. Mikor
Mózes állítólag az “égõ csipkebokornál” az Úrral beszélt. Min-
denki meg van gyõzõdve arról, hogy Mózes a csipkebokornál
az “Úrral”, magával az Istennel beszélt. Csak valami nem telje-
sen érthetõ:
2. És megjelenék néki az Úr an- ímé a csipkebokor ég vala; de a
gyala tûznek lángjában egy csip- csipkebokor meg nem emészte-
kebokor közepébõl, és látá, hogy tik vala.
(*1)

(*1)
Mózes II. könyve 3

211
 Nos, egy angyal jelent meg, de mégis az Úr beszélt hozzá:
6. És monda: Én vagyok a te kóbnak Istene. Mózes pedig el-
atyádnak Istene, Ábrahám- rejté az õ orczáját, mert fél vala
nak Istene, Izsáknak Istene és Já- az Istenre tekinteni.
(*2)

Most akkor hogy is van ez? Angyal jelent meg neki, mégis az
Istennel beszélt.
Hiszen a szövegek újra csak hozzáteszik:
30. És negyven esztendõ elteltével tájában az Úrnak angyala csip-
megjelenék néki a Sínai hegy pusz- kebokornak tüzes lángjában.
(*306)

Ugyanígy érthetetlen, mikor az Egyiptomból való menekülés

közben az izraelitákat egy angyal vezette:
20. Ímé én angyalt bocsátok téged az útban, és bevigyen arra a
el te elõtted, hogy megõrízzen helyre, a melyet elkészítettem.
(*41)

Ez az angyal nappal felhõoszlopban, éjjel meg tûzoszlopban

haladt a vándorlók elõtt:
21. Az Úr pedig megy vala elõt-
tök nappal felhõoszlopban, hogy
vezérelje õket az úton, éjjel pedig tûz-
oszlopban, hogy világítson nékik,
hogy éjjel és nappal mehessenek.
22. Nem távozott el a felhõosz-
lop nappal, sem a tûzoszlop éjjel
a nép elõl.
(*43)

Ezt olvasva megint csak arra gondolunk, hogy maga az Isten

haladt az emberek elõtt.
Viszont, mikor az üldözõk beérték a menekülõ izraelitákat a
Vörös-tenger partjánál, a helyzet válságosra fordult:

19. Elindula azért az Istennek 20. És oda méne az Égyiptombe-

Angyala, a ki jár vala az Izráel tá-
bora elõtt, és méne mögéjök; a
felhõoszlop is elindula elõlök s
mögéjök álla.
liek tábora és az Izráel tábora kö-
zé; így lõn a felhõ és a setétség: az
éjszakát pedig megvilágosítja va-
la. És egész éjszaka nem közelí-
tettek egymáshoz.
(*49)

Itt újra csak angyalról van szó.

Ha úgy képzeljük el az angyalokat, mint férfialakokat, akkor
nem világos, hogy egy ilyen “férfiú” hogyan haladhatott a me-
netoszlop elõtt nappal felhõoszlopban, éjjel pedig tûzoszlop-
ban?
(*2) (*43)
Mózes II. könyve 3 Mózes II. könyve 13
(*306) (*49)
Az apostolok cselekedetei 7 Mózes II. könyve 14
(*41)
Mózes II. könyve 23
212
 Az sem érthetõ, hogy mikor az üldözõk az üldözötteket beér-
ték, hogyan világíthatta meg a két tábort egymástól elválasztó
terepet éjjel.
Ilyen szemszögbõl szemlélve a leírtakat semmilyen épkéz-
láb magyarázatot nem tudunk erre adni. Így a végkövetkezte-
tés nyilvánvaló: az angyal egy emberhez hasonló lény, de mi-
vel ilyenekre képes, ezért misztikus, természetfeletti képes-
ségekkel bír. Ugye?
De.
Ha ezekben az esetekben az angyal jármûvet jelent?
Akkor érthetõ, hogy honnan a tûz és a felhõ, mely rendsze-
rint az angyallal járt együtt. Ugyanis ezek nem egyebek, mint a
jármû hajtómûvei mûködése közben tapasztalható jelenségek.
Ugyanígy összemosódik e két fogalom Gedeon történetében:
11. És eljöve az Úrnak angyala, és pelt a pajtában, hogy megment-
leüle ama cserfa alatt, a mely Of- se a Midiániták orczája elõl.
rában van, a mely az Abiézer nem- 12. Ekkor megjelenék néki az Úrnak
zetségébõl való Joásé vala, és angyala, és monda néki: Az Úr ve-
az õ fia Gedeon épen búzát csé- led, erõs férfiú!
(*376)

Eléggé egyértelmû, hogy az angyal, aki vele beszélt — egy

személy volt. Viszont távozni már jármûvön távozott:

21. Ekkor kinyújtá az Úrnak angya- és tûz jött ki a kõsziklából, és

la pálczájának végét, mely a megemészté a húst és a kovász-
kezében vala, és megérinté a talan kenyereket. Az Úrnak angya-
húst, és a kovásztalan kenyeret; la pedig eltûnt az õ szemei elõl.
(*376)

Azaz a jármû startolt. A hajtómûvébõl elõcsapó lángok min-

dent megemésztettek, így az áldozatként odatett ételt is.
Röviddel ezután a jármû, fedélzetén azzal a személlyel, aki-
vel Gedeon beszélt, eltûnt.
Viszont egy másik történetben az angyal misszionárius “or-
vosokat” jelent. Hisz Sámson fogantatása mûvi úton történt. Er-
rõl korábban részletesen szóltunk.
3. És megjelent az Úrnak angyala az 4. Azért most megójjad magad,
asszonynak, és monda néki: Ímé és ne igyál se bort, se más része-
most magtalan vagy, és nem szül- gítõ italt, és ne egyél semmi tisz-
tél; de terhes leszesz, és fiat szülsz. tátalant.
(*379)

(*376) (*379)
Bírák könyve 6 Bírák könyve 13

213
 Ez az ismeretlen személy, akárcsak egy orvos, ellátta Manoah
feleségét, a késõbbi Sámson anyját tanácsokkal, majd távozott:

20. Tudniillik, mikor a láng felcsa- Úrnak angyala. Mikor pedig ezt
pott az oltárról az ég felé, az ol- meglátták Manoah és az õ felesé-
tár lángjában felszállott az ge, arczczal a földre borultak.
(*381)

Egy jármûvön távozott az “égbe”. Hiszen a hajtómûvekbõl elõ-

csapó láng látványa és a vele együtt járó intenzív hangjelenség
halálra rémítette a két embert.
Jól elkülöníthetõ egymástól az a két különálló fogalom, amit
a szövegek értelmezõi rendszerint egybemosnak: az angyal mint
személy, és az angyal mint jármû.
Ha feltételezzük, hogy az angyal a misszionáriusok jármûar-
zenáljának egyik jármûve, akkor az is érthetõvé válik, hogy
Mózes korában a Sion hegyén egy ilyen szerkezet landolt.
Arra ugyanis következtettünk a leírásokból, hogy egykoron a
Sion hegyére egy nagy méretû jármû ereszkedett le:

16. És lõn harmadnapon virradat-
kor, mennydörgések, villámlások
és sûrü felhõ lõn a hegyen és igen
erõs kürtzengés; és megrémû-
le mind az egész táborbeli nép.
17. És kivezeti Mózes a népet a
táborból az Isten elejibe és meg-
állának a hegy alatt.
18. Az egész Sinai hegy pedig füs-
tölög vala, mivelhogy leszállott
arra az Úr tûzben és felmegy
vala annak füstje, mint a kemenczé-
nek füstje; és az egész hegy nagyon
reng vala.
(*84)

A hivatalos verzió szerint a hegyre maga az Isten szállt le.

Ugyanakkor a korábbiakban taglaltuk, hogy mindezek a fizikai
jelenségek, melyek a leírásban szerepelnek, egyértelmûen a
landolt jármû hajtómûveinek mûködése közben voltak észlel-
hetõk.
Ebben a szövegek meg is erõsítenek minket:

38. Ez az, a ki ott volt a gyüleke- lal és a mi atyáinkkal: ki élõ igé-

zetben a pusztában a Sinai he- ket võn, hogy nékünk adja;
(*93)
gyen vele beszélõ angyal-

(*381) (*93)
Bírák könyve 13 Az apostolok cselekedetei 7
(*84)
Mózes II. könyve 19

214
 Tehát a Sion (Sinai) hegyén egy angyal landolt.
Ennek a méreteire következtetni is enged a szöveg:
22. Hanem járultatok Sion hegyéhez, a mennyei Jeruzsálemhez, és az an-
és az élõ Istennek városához, gyalok ezreihez,
*974

Azt, hogy mit értenek a szövegek “mennyei Jeruzsálemen”

akkor fogjuk részletesen taglalni, mikor majd János apostol
Mennyei jelenések könyvérõl fogunk beszélni. Most csak any-
nyit, hogy ez egy hatalmas méretû jármûvet jelent.
Az angyalok ezrei kifejezésen pedig azt kell érteni, hogy a
nagy méretû jármû hajtómûveinek természetszerûleg igen nagy
teljesítményûeknek kellett lenniük. Hiszen a gravitáció ellené-
ben kellett a kolosszust emelkedés közben mozgatni.
Mivel óriási teljesítményûek voltak, ezért az általuk produ-
kált hang- és fényjelenségek olyan erõsek, mintha sok-sok ki-
sebb méretû jármû — angyal — hajtómûve mûködne egyszer-
re...
De az angyalokról, mint jármûvekrõl sok ízben szó van az
Ótestamentomban. Idézzünk fel néhányat.
A halál angyalai címû részben beszéltünk arról, mikor a misz-
szionáriusok az asszíriai fegyveres csapatok ellen az éj leple
alatt egyetlen angyalt vetettek be, mely óriási pusztítást vitt vég-
hez soraikban:
35. És azon az éjszakán kijött az Úr és mikor jó reggel felkeltek, ímé
angyala, és levágott az Assiriabeli mindenütt holttestek hevertek.
táborban száznyolczvanötezeret,
(*520)

Ez a jármû is nyilván parancsot hajtott végre — teljesítette az

”Úr rendeletét”:
20. Áldjátok az Urat õ angyalai, ti ha- õ rendeletét, hallgatván az õ rende-
talmas erejûek, a kik teljesítitek az letének szavára.
*975

Akárcsak a Heródest likvidáló jármû:

22. A nép pedig felkiálta: Isten sza- 23. És azonnal megveré õt az
va ez és nem emberé. Úrnak angyala, azért, hogy nem
(*887)
az Istennek adá a dicsõséget; és a
férgektõl megemésztetvén,
meghala.
(*888)

*974 *975
A zsidókhoz írt levél 12 Zsoltárok könyve 103
(*520) (*887,*888)
Királyok II. könyve 19 Az apostolok cselekedetei 12

215
 Mikor az angyalok, a fegyveres jármûvek támadtak, az embe-
rek nem tehettek egyebet, minthogy menekültek elõlük:
6. Legyen útjok, sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse
õket.
*976

Elõfordult, hogy több jármû is támadott egyszerre:

49. Rájok bocsátá haragjának rongatást: a gonosz angyalok

tüzét, mérgét, búsulását és a szo- seregét.
(*517)

Ezek voltak azok az angyalok — a halál angyalai, melyeket

Jób említ:
22. És lelke közelget a sírhoz, s éle- te a halál angyalaihoz.
(*516)

Zakariás angyalokként újra csak ismeretlen személyeket em-

lít, akik immár a misszionáriusok biztonsági szolgálatának a
tagjai. Emlékezzünk vissza könyvünk azon részére, melyben
Zakariás a biztonsági szolgálat egyik tisztjével beszélt. (*688-
*690).
Krónikásunk szemtanúja volt annak, hogy egy kisebb létszá-
mú különítmény érkezett meg és tett helyzetjelentést elöljáró-
jának. Ez a kapott információt továbbította egyenesen a Flotta
parancsnokának — a Seregek Urának.
Ezt követõen Zakariás egy újabb õrjárat indulásának volt szem-
tanúja (*695).
Ugyanúgy a misszionárius biztonsági szolgálat fegyveresei vol-
tak, akárcsak azok, akik Pál testébe “tövist” ültettek be:

7. És hogy a kijelentések nagysága angyala, hogy gyötörjön engem,

miatt el ne bizakodjam, tövis ada- hogy felettébb el ne bizakodjam.
tott nékem a testembe, a Sátán
(*850)

A biztonsági szolgálatnak saját jármûvei is voltak:

14. Nem is csoda; hisz maga a Sá- világosság angyalává.
*977
tán is átváltoztatja magát

*976 (*850)
Zsoltárok könyve 35 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12
(*517) *977
Zsoltárok könyve 78 Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 11
(*516)
Jób könyve 33
216
 Ugyanis az angyalok, mint jármûvek, hajtómûvei mûködésük
közben szintén sugároztak fényt.
Azt már eddig sejtetni engedtem, hogy Sátán a misszionárius
biztonsági szolgálat feje. A késõbbiekben majd beszélni fogunk
róla, s akkor érthetõvé válik, miért nem szeretjük õt.
De ne vágjunk a dolgok elébe.
Az angyalok, mint jármûvek egyik jellegzetes hangja a “trom-
bitaszó”:
31. És elküldi az õ angyalait szelek felõl, az ég egyik végétõl a
nagy trombitaszóval, és egy- másik végéig.
*978
begyûjtik az õ választottait a négy

A középkorban ezt is megpróbálták szemléltetni.

Ekképpen:

39. ábra
”És elküldi az õ angyalait nagy trombitaszóval...”
Nincs semmi gond! — állították magabiztosan a középkori
szerzetesek. Hiszen magyarázatot adtunk rá, hogyan is néznek
ki az angyalok. Ha választ találtunk erre a kérdésre, akkor már
a ”trombitaszó”-ból sem fogunk gondot csinálni!
Adjunk a képzelt szárnyas alaknak, az ”Úr” angyalának a
kezébe egy kürtöt vagy trombitát. Mikor repül ott fenn a magas
égben, szárnyaival csapkodva, akkor majd szájához emeli és
hangosan megfújja. Ennyi az egész!

*978
Máté evangyélioma 24

217
 Nincs semmi megmagyarázhatatlan. Mikor majdan eljönnek
az ”Úr” angyalai, azért lesz hallható a hangos trombitaszó, mert
mindegyikük kezében egy-egy trombitát fog tartani, melyet han-
gosan megfúj majd. És kész!
Ekképp túl is tették magukat a korabeli barátok az ”angyal”
fogalmán. Kreáltak egy valóságtól elrugaszkodott természetfölöt-
ti alakot, és egy még naivabb magyarázatot hozzá.
Na de lépjünk mi is tovább.
Fel kell tételeznünk, és a szövegek is utalnak rá, hogy az
angyal típusú jármûvek között nagyobb és kisebb méretûek is
vannak.
A nagyobbak minden bizonnyal reaktív hajtómûvekkel mû-
ködnek. Valószínûsíthetõ azonban, hogy a kisebb méretû “an-
gyalok” talán egyfajta gázturbinás hajtómûvel rendelkeznek,
mivel csak a légkörben való mozgásra vannak tervezve.

40. ábra
Az USA haditengerészetének ”KÉK ANGYALA”
(F/A-18 Hornet) repülés közben

Így a gázturbinás hajtómû magas fordulatszáma miatt az általa

keltett hang is meglehetõsen magas frekvenciatartományba tar-
tozik.

218
 41. ábra
Egy másik ”angyal” — F18-as vadászgép

Minden bizonnyal az angyalnak mint jármûnek egy má-

sik altípusa az “arkangyal”:
16. Mert maga az Úr riadóval, arkan- val leszáll az égbõl...
*979
gyal szózatával és isteni harsoná-

Ezek itt nem egyebek, mint különbözõ típusú jármûvek, köz-

tük arkangyal, hangjai.
Jézus korában az emberek saját szemükkel is láthattak “an-
gyal” típusú jármûveket:
4. Mert idõnként angyal szálla a tó- ra, és felzavará a vizet...
(*739)

Hogy miért szállt angyal a tóra? Na nemcsak a felszínére eresz-

kedett le, hanem a vizet is felzavarta. Ebbõl az következik, hogy
a jármû a víz alá bukott. Vajon miért?
Nyilvánvaló, hogy a tó fenekén, az avatatlan kíváncsiskodók-
tól távol a misszionáriusok támaszpontja volt. Ezt azért alakí-
tották ki a mélyben, a víz alatt, hogy oda ember lejutni ne le-
gyen képes. Így annak ellenére, hogy az egyik bázis ugyan egy
népes város közelében volt, a mélységnek köszönhetõen tel-
jes biztonságban volt a kíváncsiskodóktól.
*979 (*739)
Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 4 János evangyélioma 5

219
 Nos, egyre nyilvánvalóbb, hogy a történetekben az angyalon
néhol nem földi eredetû jármûvet, míg máskor ismeretlen sze-
mélyeket kell érteni.
Az angyalok közül csak két személy nevét ismerjük: Gábriel
(angyal) és Mihály (a szövegek szerint fejedelem).
Gábriellel elõször Dániel könyvében találkozunk(*623). Ké-
sõbb ugyanez az ismeretlen felkereste Zakariást, Keresztelõ
János “apját”(*699), és Máriát, Jézus anyját(*704), sõt Mohamed
prófétát.
Mihállyal a késõbbiekben fogunk foglalkozni.
Azt is megtudtuk, hogy szintén angyalok, fegyveres szemé-
lyek szabadították ki többek között Pétert a börtönbõl.(*883)
Sõt azt is megtudtuk, hogy az angyalok által beszélt nyelv
különbözik az emberek által beszélt nyelvtõl — azaz nem földi
nyelv:
1. Ha embereknek vagy angyalok- ná lettem, mint a zengõ ércz vagy
nak nyelvén szólok is, szere- pengõ czimbalom.
*980
tet pedig nincsen én bennem, olyan-

Úgy tûnik, hogy az angyalok “beszédének” egyik jellegzetes-

ségére utal Pál, mikor zengõ érchez hasonlítja azt. Mert ne fe-
ledjük: õ valóban találkozott a misszionáriusokkal. Hiszen azok
a “tövist” a testébe beültették.
Mivelhogy az angyalok nyelve eltér az emberekétõl, ezért nem
értették az izraeliták az invázió éjszakáján Egyiptomban a fegy-
veresek által beszélt nyelvet:

6. Bizonyságul tette õ a József Égyiptom földe ellen. Nyelvet

nemzetségében, a mikor kijött hallék ott, a mit nem tudtam.
(*32)

De nemcsak nyelvükben különböznek erõsen a földi embe-

rektõl, hanem más eledelt is fogyasztanak. Az angyalok, a
misszionárius harcosok, eledele a manna, egy Földön ismeret-
len fehérjetartalmú anyag:
24. És hullatott reájuk mannát 25. Angyalok kenyerét ette az
eledelül, és mennyei gabonát ember, bõséggel vetett nékik ele-
adott nékik. séget,
(*71)

*980 (*71)
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 13 Zsoltárok könyve 78
(*32)
Zsoltárok könyve 81

220
 De vajon elgondolkodtunk-e valaha azon, hogy mit is jelent
az “angyal”? Milyen nyelven is van? Talán óhéber?
Furcsamód a földi nyelveken ez a szó egyformán hangzik.
Ami arra utal, hogy egyik nyelvhez sem tartozik. Egyiknek sem
sajátja.
Hiszen ha az “angyal” mondjuk a héber nyelv szava lenne,
akkor értenénk annak jelentését.
Csakhogy a gond ott van, hogy nem értjük a szót. Mert nem
földi nyelven van...
Ne feledjük, hogy a misszionáriusok nyilvánvalóan a saját
nyelvükön nevezték ezt a jármûtípust így.
Akárcsak a kerub, vagy szeráf esetében, a korabeli szemta-
núk, akik a misszionáriusok jármûveinek fedélzetén jártak, sa-
ját fülükkel hallották, hogy a misszionáriusok az egyik jármûtí-
pust angyalnak nevezik.
Hiszen maga az “Úr” nevezte angyalnak azt a jármûvet, me-
lyet “kirendelt” az izraeliták védelmére:
20. Ímé én Angyalt bocsátok el te útban, és bevigyen téged arra a
elõtted, hogy megõrizzen téged az helyre, a melyet elkészítettem.
(*41)

Nos, meglehetõsen sokat tudtunk meg eddig az angyalokról.

Csak a több ezer évvel ezelõtt élt szemtanúk leegyszerûsített
elmondásának és a sok száz évvel korábban élt, a bibliai szö-
vegek értelmezésével foglalkozó személyek tévedéseinek kö-
szönhetõen hisszük ma õket szárnyas emberalakoknak.

(*41)
Mózes II. könyve 23

221
 KERUBOK

Az elõzõ részben láttuk, hogy az angyal kifejezéssel a szöve-

gekben a krónikások a nem földi eredetû egyik jármûtípusra
utalnak.
Ugyanakkor a korabeli szemtanúk másfajta repülõ eszközö-
ket is láttak.
Ilyen repülõ szerkezetek voltak a kerubok.
Ezeket a vallás egyfajta misztikus lényekként képzeli el, me-
lyek szárnyakkal rendelkeztek, és repülni tudtak.
Na, de legelõször is újra fel kell tennem a kérdést: vajon ki
tudja, hogy mit jelent a “kerub” kifejezés, és milyen nyelv ré-
sze ez a szó?
Természetesen mindent meg lehet magyarázni. Azt is rá le-
het fogni, hogy az óhéber, vagy valamely idõben korábbi nyel-
ven jelent valamit. De akkor miért van, hogy ma a különbözõ
nyelveken, fonetikusan egyformán hangzik?
Hiszen ha van jelentése, és ismerjük azt, akkor nyilván ez a
különbözõ földi nyelveken különbözõképpen hangzanék.
Ugyanakkor mégsem így van.
Könyvünkben eddig már több olyan szóval is találkoztunk,
melyek jelentését nem ismerjük. Hiszen ezek a szavak legfel-
jebb magyarázva vannak. Mert nem földi eredetûek...
Nincs ez másképp a “kerub” kifejezéssel sem. Mert ne
feledjük, hogy a bibliai idõk során több ember is járt olyan
helyeken, ahol rendkívül furcsa dolgokat látott. Mint például
Ezékiel is.
Sokszor elõfordult, hogy saját fülükkel hallották a misszioná-
riusok beszédét, és azt, ahogy azok egyik-másik dolgot a saját
nyelvükön nevén nevezték.
Így volt ez a “kerub” szóval is. Mely a misszionáriusok nyel-
vén a repülõ eszközeik egyik típusát jelenti.
De mi sem teszünk másképp. Hiszen a repülõinkre is, típu-
suktól függõen, különbözõ fogalmaink vannak: utasszállító, va-
dászgép, bombázó, vitorlázógép, helikopter és így tovább.

222
 Ugyanígy a misszionáriusok is a saját beszélt nyelvükön meg-
különböztetik a repülõ jármûveiket típusuk szerint: angyal, ke-
rub, szeráf stb.
De lássuk, vajon mit tudhatunk meg a kerub nevû szerkeze-
tekrõl.
Ez egy szárnyakkal rendelkezõ eszköz volt.

6. Hívtalak én, mert te felelhetsz né- tod jobboddal a te benned bízó-

kem, Istenem! Hajtsd hozzám füle- kat a támadóktól.
det, hallgasd meg az én beszédemet. 8. Tarts meg engemet, mint szemed
7. Mutasd meg csudálatosan a te fényét; szárnyaid árnyékába
kegyelmedet, a ki megszabadí- rejts el engemet.
*981

Mely repült:

11. A Khérubon ment és röpült, 11. Kérubon haladt és röpült, és

És a szelek szárnyain tünt fel. a szelek szárnyain suhant.
*982
(*463)

42. ábra
Kerubok...

*981 *982
Zsoltárok könyve 17 Zsoltárok könyve 18
(*463)
Sámuel II. könyve 22

223
 A misszionáriusok ezen repülõ szerkezetek fedélzetén utaz-
tak:
16. Seregeknek Ura, Izráel Iste-
ne, ki a Kerubokon ülsz! Te,
csak Te vagy a föld minden orszá-
gainak Istene, Te teremtéd a meny-
nyet és a földet.
*983
2. Oh Izráelnek pásztora, hall-
gass meg, a ki vezérled Józsefet,
mint juhnyájat; a ki Kérubokon
ülsz, jelenj meg fényeddel!
*984
1. Az Úr uralkodik, reszkessenek a
népek; Kérubokon ül, remegjen
a föld!
*985

Ebbõl az idézetbõl kiderül, hogy a Flotta parancsnoka, a Se-

regek Ura — a misszionárius haderõk igen magas rangú tisztje
— utazott rendszeresen ezen a jármûtípuson. Így már érthe-
tõbb, hogy a bibliai szövegekben a kerub típusú jármûvek meg-
lehetõsen ritkán tûnnek fel. A Flottában az “angyal” típusúak
voltak rendszeresítve. Így rendszerint õket vetették be.

43. ábra
”Seregeknek Ura, ki a Kerubokon ülsz!...”
A fenti idézet kapcsán még egy kérdés felmerül. Ugyanis ab-
ban az esetben, ha a kerubok egyfajta misztikus repülõ álla-
tok, akkor érthetetlen, hogy az Isten miért utazik rajtuk. Hiszen
az Isten mindenható, és mivel õ teremtette a mennyet és a
földet, hatalma végtelen. Akkor meg miért van szüksége arra,

*983 *985
Ésaiás könyve 37 Zsoltárok könyve 99
*984
Zsoltárok könyve 80

224
hogy állatok hátán, azokba kapaszkodva utazzék? Akárcsak egy
mesehõs...
Hiszen mivel hatalma végtelen, ezért csak egy szavába kerül
és ott terem, ahol lenni akar. Nem igaz?
Helyette úgy utazik, mint a mesebeli Nils Holgersson a vadlu-
dakon...
Kissé megmosolyogtatónak tûnik ez a feltevés. Nemde?
Ebbõl is látszik, hogy az általános elképzelések igencsak in-
gatagok...
Mózestõl korábban megtudtuk, hogy mikor az ûrhajó fedélze-
tén az ominózus felvételeket látta, azokon a kerub típusú jár-
mû is feltûnt.
Mivel az új teremtmények a biogenetikai állomáson megszeg-
ték az elõírásokat, ezért a kísérlet kezdett kicsúszni a kutatók
ellenõrzése alól.
Ezzel rendkívüli helyzet állt elõ, és a fegyveres testület vette
át a bázison az irányítást. Mivel rendkívüli állapotot vezettek
be, errõl természetszerûleg értesítették a Seregek Urát is. Így
az haladéktalanul a bázisra repült. Mivel a flottaparancsnok és
más magas rangú tisztek gyakran ilyen típusú jármûveken köz-
lekedtek, ezért látta Mózes a felvételeken a kísérleti állomás
területén parkoló kerubokat:
24. És kiûzé az embert, és oda he- logó pallos lángját, hogy õrizzék
lyezteté az Éden kertjének keleti az élet fájának útját.
(*201)
oldala felõl a Kerúbokat és a vil-

Az már csak Mózes kommentárja, hogy a kerubok azért par-

koltak ott, mert õrizték a kulcsfontosságú létesítményeket. Hi-
szen ehhez a “villogó pallos” is elegendõnek bizonyult...
A legrészletesebb leírást ezekrõl a jármûtípusokról Ezékiel
adta, mikor is saját szemével látta a landolásukat:
4. És látám, és ímé forgószél 5. És belõle négy lelkes állat for-
jött északról, nagy felhõ mája tetszék ki, és ez vala ábrázat-
egymást érõ villámlással, jok: emberi formájok vala,
a mely körül fényesség va- 6. És mindeniknek négy orczá-
la, közepébõl pedig mintha izzó ja vala, és négy szárnya min-
ércz látszott volna ki, tudniillik a denikõjöknek;
villámlás közepébõl.

(*201)
Mózes I. könyve 3

225
 7. És lábaik egyenes lábak, és
lábaik talpa mint a borjú lá-
bának talpa, és szikráznak vala,
mint a simított ércz színe.
8. Továbbá emberi kezek valá-
nak szárnyaik alatt négy ol-
dalukon. Mind a négyõjöknek or-
czái és szárnyai.
9. Szárnyaik egymás mellé lé-
vén szerkesztve, nem fordultak
meg jártukban, mindenik az õ orczá-
ja irányában megy vala.
10. És orczájok formája vala emberi
orcza, továbbá oroszlán-orcza
mind a négynek jobbfelõl, és bika-
orcza mind a négynek balfelõl, és
sas-orcza mind a négynek hátul;
11. És ezek az õ orczáik. És szár-
nyaik felül kiterjesztve valá-
nak, mindeniknél két szárny
összeér vala, kettõ pedig fe-
dezé testöket (itt a repülõ jár-
mûvek valamilyen szerkezeti, ae-
rodinamikai jellegzetességére
utal krónikásunk.).
12. És mindenik az õ orczája irányá-
ban megy vala, a hová a lélek vala
menendõ, oda mennek vala, meg
nem fordulván jártukban.
13. És a lelkes állatok közt látszék,
mint egy égõ üszög, a mely
lángolt, mint a fáklyák, ide s
tova futkározva a lelkes ál-
latok közt; és a tûznek fé-
nyessége vala, és a tûzbõl
villámlás jöve ki.
14. És a lelkes állatok ide s tova
mozognak vala, mint a villámlás
czikázása.
15. És mikor ránéztem a lelkes ál-
latokra, ímé egy-egy kerék
vala a földön az állatok
mellett mind az õ négy or-
czájok felõl.
16. A kerekek mintha tarsiskõbõl ké-
szültek volna, és mind a négyüknek
ugyanazon egy formája vala, és úgy
látszának egybeszerkesztve, mint-
ha egyik kerék a másik kerék köze-
pében volna;
17. Jártukban négy oldaluk felé
mentek vala; meg nem fordulnak
vala jártukban;
18. És talpaik magasak valá-
226
nak és félelmesek, és e talpak
rakva valának szemekkel kö-
röskörül mind a négynél (jelzõ-
fények, világító pontok a talpa-
kon).
19. És mikor járnak vala a lelkes ál-
latok, járnak vala a kerekek is mel-
lettök, és mikor fölemelked-
nek vala az állatok a földrõl,
fölemelkednek vala a kerekek is.
20. A hová a lélek vala menendõ,
mennek vala, ahová tudniillik a
lélek vala menendõ, és a kerekek
fölemelkednek vala mellettök,
mert a lelkes állatok lelke vala a
kerekekben.
21. Ha azok mentek, ezek is men-
nek vala, és ha azok álltak, ezek is
állnak vala, és ha fölemelkedtek a
földrõl, fölemelkednek vala a kere-
kek is mellettök, mert a lelkes
állatok lelke vala a kerekek-
ben.
22. És vala mintegy mennyezet az
állatok feje fölött, olyan mint a cso-
dálatos kristály, kiterjesztve felül fe-
jök felett.
23. És a mennyezet alatt szár-
nyaik egyenesek valának, egyik
a másikkal összeérvén; mind-
egyiknek kettõ vala, a melyek be-
fedik vala innen, és mindegyiknek
kettõ vala, a melyek befedik vala
amonnan az õ testöket.
24. És hallám szárnyaik zúgá-
sát, mint sok vizeknek zú-
gását, úgy mint a Mindenha-
tónak hangját, mikor járnak
vala, zúgás hangját, mint va-
lami tábornak zúgását; mi-
kor állának, leeresztik vala
szárnyaikat (a hangot a hajtó-
mûvek zúgása okozta).
25. És lõn kiáltás a mennyezeten
felül, a mely vala fejök felett, és
õk megállván, leeresztik vala
szárnyaikat.
26. És a mennyezeten felül, a mely
fejök felett vala, látszék mint valami
zafirkõ, királyi széknek formája
(vagyis nem királyi szék, hanem
valami hasonló alakú), és a királyi
széknek formáján látszék mint egy
ember formája azon felül (érdekes,
 hogy ezekhez a formákhoz ha-
sonlítja, vagyis valami teljesen
ismeretlen dolog);
27. És látám izzó érczként ragyog-
ni, a melyet mintha tûz vett volna
körül derekának alakjától fogva és
fölfelé; és derekának alakjától fog-
va és lefelé látám, mintha tûz vol-
1. És látám, és ímé a mennyezeten, a
mely a Kérubok feje fölött vala, lát-
szék felettök, mint valami zafírkõ,
olyan, mint egy királyi széknek for-
mája.
2. És szóla a gyolcsba öltözött fér-
fiúnak, és mondá: Menj be a for-
gókerekek közé a Kérubok
alá, és töltsd meg tenyereidet égõ
üszöggel onnét a Kérubok közül, és
szórd a városra. És beméne sze-
mem láttára.
3. A Kérubok pedig állanak
a háztól jobbra, mikor a férfi
jármû startja
beméne, és a felhõ betölté a bel-
sõ pitvart.
4. És eltávozék az Úr dicsõ-
sége a Kérubról, a ház küszöbé-
re, és megtelék a ház a felhõvel, és
a pitvar betelék az Úr dicsõ-
ségének fényességével.
5. És a Kérubok szárnyainak
csattogása meghallaték a
külsõ pitvarig, mint az erõs
Isten hangja, mikor beszél.
6. És lõn, mikor parancsolt ama
gyolcsba öltözött férfinak, mond-
ván: Végy tüzet a forgókerekek kö-
zül, a Kérubok közül, az beméne, és
álla a kerék mellé.
7. És kinyújtá egy Kérub a kezét a Ké-
rubok közül a tûzhöz, mely vala a Ké-
rubok között, és võn és tevé a
gyolcsba öltözöttnek markába, ki
elvevé és kiméne.
8. És látszék a Kérubokon
emberi kéznek formája szár-
nyaik alatt.
9. És látám, és ímé, négy kerék va-
la a Kérubok mellett, egyik kerék
vala az egyik Kérub mellett és a
másik kerék a másik Kérub mel-
lett, és olyanok valának a kere-
kek, mintha tarsiskõbõl volnának.
*986
Ezékiel könyve 1
na. És fényesség vala körülötte,
28. Mint amilyen a szivárvány,
mely a felhõben szokott lenni
esõs idõben, olyan vala a fényes-
ség köröskörül. Ilyen vala az Úr
dicsõségének formája, és látám,
és orczámra esém, és hallám egy
szólónak szavát.
*986
10. És mintha volna mind a négyök-
nek ugyanazon egy formája, mint-
ha egyik kerék a másik kerék köze-
pében volna.
11. Jártokban mind a négy oldaluk
felé mennek vala, meg nem fordul-
nak vala jártukban, hanem arra, a
merre a fõ fordult, mennek vala utá-
na, meg nem fordulnak vala men-
tökben.
12. És egész testök és hátok és ke-
zeik és szárnyaik és a kerekek rak-
va valának szemekkel köröskörül
mind a négy kerekükön.
13. Hallám, hogy a kerekeket
forgókerekeknek nevezték
fülem hallatára.
14. És négy orczája vala mindenik-
nek, az elsõ orcza vala Kérub or-
cza, és a második orcza ember-
orcza, a harmadik oroszlán-orcza
és a negyedik sas-orcza.
15. És fölemelkedének a Ké-
rubok. Ez ama lelkes (vagyis
olyan, melyet valamilyen isme-
retlen erõ-lélek mozgat. Ettõl lel-
kes. És attól állat, hiszen olyan
fogalma, hogy gép, jármû — nem
volt) állat, a melyet láttam a Kébár
folyó mellett.
16. És mikor járnak vala a Ké-
rubok, járnak vala a kerekek
is mellettök, mikor pedig fel-
emelék a Kérubok szárnyai-
kat, hogy fölemelkedjenek a
földrõl, nem fordulának el a
kerekek sem az õ oldaluk-
tól.
17. Ha azok állanak vala, ezek is állá-
nak, és ha azok felemelkednek va-
la, fölemelkedének ezek is velök,
mert a lelkes állat lelke vala bennök
(vagyis õket is az az ismeretlen
erõ mozgatja, mint a jármûveket).
227
 18. És elvonula az Úrnak dicsõ-
sége a ház küszöbétõl, és álla a
Kérubok fölé.
19. És fölemelék a Kérubok
szárnyaikat, és fölemelke-
dének a földrõl szemem lát-
tára kimentökben és a kerekek is
mellettök; és megállának az Úr há-
za keleti kapujának bejáratánál, és
Izráel Istenének dicsõsége vala fe-
lül õ rajtok.
20. Ez ama lelkes állat, a me-
lyet láttam az Izráel Istene
*987
Ezékiel könyve 10
228
alatt a Kébár folyó mellett,
és megismerém, hogy Kéru-
bok valának.
21. Négy orczája vala mindeniknek
és négy szárnya mindeniknek és
emberi kezek formája vala szár-
nyaik alatt.
22. És orczáik formája: ugyan-
azok az orczák valának, a melye-
ket a Kébár folyó mellett láttam,
tudniillik formájokat és õket ma-
gokat. Mindenik a maga orczája
felé megy vala.
*987
 SZERÁFOK

Mint korábban már többször is említettük, a misszionáriusok

a prófétákon keresztül befolyásolták az eseményeket. Ezeket
a személyeket mind-mind elvitték magukkal (lásd Mózes, Jere-
miás, Ezékiel és sokan mások).
Jelen esetben azonban idõzzünk el Ésaiás mellett. Õt is, akár-
csak más prófétákat, ez a nem földi eredetû társadalom képvi-
selõi magukkal vitték. Annak ellenére, hogy Ésaiás eléggé szûk-
szavúan ír az általa tapasztaltakról, amit mégis elmond, az na-
gyon érdekes.
Ugyanis egy ismeretlen helyen, ahol járt, szeráfokat látott:
1. A mely esztendõben meghala Uz- és felemeltetett székben, és palást-
ziás király, látám az Urat ülni magas ja betölté a templomot.
*988

Itt természetszerûleg kritikusan kell viszonyulnunk Ésaiás

szavaihoz, hiszen a fentiek nem egyebek, mint kommentárok.
Olyan dolgokat látott, melyeket nem értett. Ezért az általa isme-
retlen rendeltetésû eszközökre mondja azt, hogy “felemelte-
tett szék”, “palást”.
2. Szeráfok állanak vala felette; min- tõvel orczáját fedé be, kettõvel lá-
deniknek hat-hat szárnya vala: ket- bait fedé be, és kettõvel lebegett;
*989

Persze mondhatnánk azt, hogy ezek valamiféle misztikus ál-

latok, melyeknek hat szárnyuk van, és ezek közül kettõvel az
”arcukat”, míg kettõvel a ”lábaikat” takarták be. Ugyanakkor:
3. És kiált vala egy a másiknak, és 4. És megrendülének az ajtó
mondá: Szent, szent, szent a sere- küszöbei a kiáltónak szavá-
geknek Ura, teljes mind a széles föld tól, és a ház betelt füsttel.
az õ dicsõségével!
*990

Néha rácsodálkozunk, hogy mennyire nyilvánvaló nyomai van-

nak a szövegek késõbbi manipulálásának. Hiszen ha úgy te-
kintünk a leírtakra, hogy az egyik állat kiáltott a másiknak és a
következõ “szent dicsõítést” mondta, akkor nem értjük, hogy
mitõl keletkezett az erõs vibráció, mely mindent megrezegte-
tett. Továbbá még kevésbé érthetõ, hogy ugyan miért töltötte
be a “házat” a füst, mikor a szeráfok a “Seregek Urát dicsér-
ték”?

*988,*989,*990
Ésaiás könyve 6

229
 Természetes, hogy nem érthetõ. Hiszen a szövegeket a ké-
sõbbi korok folyamán, hogy azok még jobban tükrözzék a val-
lás elvárásait — manipulálták!
Adott esetben Ésaiás leírásához hozzátették a ”Szent, szent,
szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az õ dicsõsé-
gével!” szövegrészt.
Ugyanis Ésaiás arról számol be, hogy valamilyen ismeretlen
helyen tartózkodott, mikor nagyon furcsa alakú repülõ valami-
ket látott. Azért mondom, hogy repülõ eszközöket, mivel hoz-
záteszi, hogy a szeráfok lebegtek és szárnyaik voltak.
Nos, utána biztonsági okokból kivezették õt abból az épület-
részbõl, ahol ezek a szerkezetek voltak. Miért?
A szeráfok — startoltak!
Hiszen egy startoló jármûvel együttjáró jelenségeket ír le
Ésaiás:
— kiáltás — az induló hajtómûvek erõs robaja;
— vibráció, detonáció — intenzív rezgés, melyet az egyre
erõsebb intenzitással mûködõ hajtómûvek keltenek;
— füst — a reaktív hajtómûvek égésterméke.
Azaz Ésaiás egy szeráf típusú repülõ jármû startját látta és
hallotta.
Bár a leírásokban ezután egy kis fogalomzavar következik:
5. Akkor mondék: Jaj nékem, el- misságod eltávozott, és bûnöd
vesztem, mivel tisztátalan ajkú va- elfedeztetett.
gyok és tisztátalan ajkú nép közt la- 8. És hallám az Úrnak szavát, a ki
kom: hisz a királyt, a seregeknek ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki
Urát láták szemeim! megyen el nékünk? Én pedig mon-
6. És hozzám repült egy a szerá- dék: Ímhol vagyok én, küldj el en-
fok közül, és kezében eleven gemet!
szén vala, a melyet fogóval vett 9. És monda: Menj, és mondd ezt e
volt az oltárról. népnek: Hallván halljatok és ne ért-
7. És illeté számat azzal, és mon- setek, s látván lássatok és ne is-
dá: Ímé ez illeté ajkaidat, és ha- merjetek;
*991

Vajon hogyan értelmezzük a fenti szövegrészletet? A szerá-

fok mégis csak kisebb méretû állatok, melyek repkednek, mint
a szitakötõk?
Szó sincs róla!
A magyarázat ennél sokkal egyszerûbb.
Már többször is láttuk a könyvünkben szereplõ történetek
során, azok a korabeli emberek, akik egy jármû startjának vol-
*991
Ésaiás könyve 6

230
tak a szemtanúi, az azt követõ hang- és fényjelenségektõl olyany-
nyira megrémültek, hogy elvesztették az eszméletüket. Például
Dániel.
Ugyanígy járt Ésaiás is. Rettenetesen megijedt a hatalmas ro-
bajtól és vibrációtól, mivel korábban õ ilyet még csak elkép-
zelni sem tudott.
Elvesztette az eszméletét és összeesett:
5. Akkor mondék: Jaj nékem, el- kom: hisz a királyt, a seregeknek
vesztem, mivel tisztátalan ajkú va- Urát láták szemeim!
(*991)
gyok és tisztátalan ajkú nép közt la-

Ezért a misszionáriusok kezelésbe vették, hogy a félelemtõl

elájult embert magához térítsék:
6. És hozzám repült egy a szerá-
fok közül, és kezében eleven
szén vala, a melyet fogóval vett
volt az oltárról.
7. És illeté számat azzal, és mondá:
Ímé ez illeté ajkaidat, és hamissá-
god eltávozott, és bûnöd elfedez-
tetett.
(*991)

Valamilyen szert, mondjuk egy mai “repülõsóhoz” hasonlót,

ami erõs ammónia szagú, az orra alá nyomtak. Ennek a gõzeit
belélegezvén, az erõs szúró szag hatására magához tért.
Ahogy felnyitotta a szemét, elsõ pillanatban természetesen
azt sem tudta, hol van, és mi történik vele. Csak azt látta, még
mindig egy kicsit homályosan, hogy a szájához közelít egy va-
lamilyen tárgy, mely akárcsak az izzó szén, gyengén világít (va-
lamiféle orvosi mûszer).
Miután jobban lett, feladatot kapott:
8. És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt 9. És monda: Menj, és mondd ezt e
mondja vala: Kit küldjek el és ki me- népnek: Hallván halljatok és ne ért-
gyen el nékünk? Én pedig mondék: setek, s látván lássatok és ne is-
Ímhol vagyok én, küldj el engemet! merjetek;
(*991)

Útjára engedték egy konkrét feladattal — küldetéssel.

Láthatjuk, hogy a leírások valós történéseket tartalmaznak.
Csak azok sokszor a krónikás fantáziája, kommentárjai és a
középkori vallási cenzorok tevékenységének köszönhetõen
váltak zavarossá.

(*991)
Ésaiás könyve 6

231
 AZ ÚR HÁZA

Ugyan mi keresnivalója lehet az Úr házának, a templomnak,

a Jármûvek címû fejezetben? — tehetnék fel sokan a kérdést.
Hiszen az egy kultikus hely, építmény, ahol az Úrhoz szoktunk
imádkozni.
Vajon ön, kedves olvasó, elgondolkozott-e valaha azon, hogy
ugyan már miért olyan alakú a templom — az “Úr háza” — ami-
lyen? Természetesen elsõsorban a római katolikus templomok
alakjára, kinézetére gondolok.
Vajon miért van a templomnak tornya? Miért van a templom-
ban harang, és annak miért pont olyan a formája, amilyennek
ismerjük? Miért van az “Úr házában” oltár? És miért olyan az
alakja, a kinézete, amilyen?
Sõt a magyar nyelv “angyalbõrben” szava mellett egy másik
érdekességet említek. Vajon miért nevezik a templom egy ré-
szét hajónak?
Sok-sok kérdés. Felvetõdtek-e ezek közül némelyek önben,
kedves olvasó?
Próbáljuk hát megkeresni rájuk a választ.
Könyvünk eddigi fejezetei során egyértelmûvé vált, hogy ha
a szent írásokból kiszûrjük a vallási belemagyarázásokat, ak-
kor egy nagyon fontos megállapításra jutunk: a szövegek mind-
mind arról szólnak, hogy a bibliai idõk során egy nem földi
eredetû civilizáció képviselõi aktív tevékenységet folytattak
bolygónkon. Ennek során gyakran avatkoztak be az események
alakításába, akárcsak az Egyiptomból való szabadulás során.
Késõbb ezek egyre közvetettebbé váltak. Ahelyett, hogy esz-
közeikkel az emberek szeme láttára avatkoztak volna közbe,
inkább konkrét kiválasztott személyeken, a prófétákon keresz-
tül juttatták el üzeneteiket az emberekhez.
Ez tény, és még a legokvetetlenkedõbb vitázó sem vonhatja
kétségbe. Legyen akár vallásos világszemléletû vagy sem.
Nos, az “Úr háza” kapcsán minket leginkább a bibliai korok
azon idõszaka érdekel, amikor a misszionáriusok közvetlenül
avatkoztak be az események menetébe. Ugyanis az emberek
ekkor sok ízben látták jármûveiket. Azok alakját, kinézetét,
mûködését.

232
 Megjegyzem, hogy az ószövetségben szinte sehol nem esik
szó templomról. Hiszen még Salamon is csupán háznak neve-
zi az építményt, ahol az “Úr” hajléka volt. Ma tudjuk jól, hogy a
frigyládának — a misszionáriusokkal való kapcsolattartás esz-
közének — biztosított ez az épület helyet.
Persze ne feledjük, hogy a középkor során a vallási cenzúra
sok ízben nyúlt bele a szövegekbe, hogy azok még inkább “tük-
rözzék az Úr dicsõségét”. Ekkor “apróbb módosításokat” haj-
tottak végre rajtuk. Ezek persze csak arra voltak jók, hogy még
nagyobb fogalmi zûrzavart keltsenek.
Erre számos esetben láthattunk példát. De egyrõl mégiscsak
szólnék.
Mózes könyvei több esetben is említenek jégesõt. Mint már
említettük, Egyiptom és Izráel a szubtrópusi övezetben terül
el. Ami azt jelenti, hogy szinte soha nem csökken a levegõ
hõmérséklete huzamosan a fagypont alá. Így nem valószínû,
hogy a bibliai korban ott élõ emberek a jeget egyáltalán ismer-
ték. Talán csak azon utazók, akik északabbra is eljutottak.
Több ezer évvel késõbb, a középkorban, mint már sokszor
említettem, a szövegeket megpróbálták értelmezni. Így olyan
helyeken, ahol azok már nagyon érthetetlenek voltak, a cenzo-
rok apróbb kommentárokat szúrtak be. Így jelent meg többek
között Mózes könyveiben a jégesõ fogalma. De ekkor kaptak
“az égi szózatok” konkrét szóbeli jelentéstartalmat is...
Nos, csak visszamenõleg jelent meg az ószövetségi szöve-
gekben néha talán fellelhetõ templom fogalma is.
Leginkább az Új testamentom használja ezt a szót elõszere-
tettel.
Ezért inkább maradjunk az “Úr háza” kifejezésnél. Vajon mit
jelent?
Fentebb említettük, hogy korábban az emberek sok ízben
látták az “Urat”, és azokat a szerkezeteket, amelyeken az köz-
lekedett. Azaz a misszionáriusokat és azok jármûveit.
Mindig azt látták, hogy az “Úr” ezekben a szerkezetekben
tartózkodik. Szerintük azért, mert... ott lakik...
Tudjuk persze jól, hogy nem így van. De... próbáljunk egy
egyszerû ember fejével gondolkozni, aki sok ezer évvel eze-
lõtt élt.

233
 Sok-sok esetben az egyszerû emberek azt látták, hogy a lan-
dolt jármûbõl jön ki az “Úr”, és dolga végeztével oda tér visz-
sza. Természetszerûleg leegyszerûsítve azt hitték, hogy az “Úr”
ott lakik... Abban a valamiben.
Pedig ezek a misszionáriusok légi jármûvei voltak...
Apropó! Légi jármû.
Mindannyian tudjuk jól, azok is, akik értenek a fizikához, és
azok is, akik nem, hogy ha egy szerkezet, mely viszonylag nagy
sebességgel közlekedni akar a levegõben, bizonyos feltéte-
leknek meg kell hogy feleljen. Ezek elsõsorban azok az aero-
dinamikai szabályok, melyeket be kell tartani. Gondolok itt az
úgynevezett áramvonalas alakra.
Egy, a levegõben gyorsan mozgó szerkezetnek érthetõen olyan
alakúnak kell lennie, hogy mozgás közben a légellenállás a
minimális legyen. Hiszen különben legfeljebb olyan gyorsan
mozoghat, mint egy léghajó...
Mindenki jól ismeri a vadász- vagy utasszállító repülõgépek
alakját. Senki elõtt nem titok egy rakéta alakja sem. Ezek mind-
mind hasonló alakúak. Ugyanis nagy sebességgel mozognak a
Föld légkörében.

44., 45. ábra

A Föld légkörében nagy sebességgel mozogni képes
szerkezetek

Mivel korábban a misszionáriusok jármûvei is az emberek

szeme láttára repültek a levegõben, ezért alakjuk sem külön-
bözhetett erõsen a napjainkban ismert áramvonalas formáktól.
A fizika törvényei alól azok sem képeztek kivételt.
E jármûvek közül több ízben egyesek landoltak is.

234
Vegyünk hát egy jól ismert vadászgéptípust, az F-15e-t.

46. ábra
F-15e vadászgép
Jó, jó. De mi köze az F-15e vadászgépnek az ”Úr házához”?
Nos, vegyük ezt a fotót és fordítsuk el az óramutató járásával
megegyezõ irányban 90 fok-
kal.
Nem emlékezteti ez az ol-
vasót valamire?
Csodálatos példát találtam
erre az alakra Ungvár kö-
zelében.
Mondhatnánk azt is, hogy
sokszor nem vesszük észre
az elõttünk álló nyilvánvaló
dolgokat. Nem látjuk a fától
az erdõt...
Íme az egyik templom,
mely Ungvártól nem messze
található.
47. ábra
F-15e vadászgép függõle-
ges helyzetben

235
 A képre ránézve mindenki számára egyértelmû, hogy ez az
építmény a keresztény vallás egyik kultikus helye.
De mégis mi köze le-
het a Szalókán található
templomnak az F-15e
vadászgéphez?
Nos, a mellékelt képen
egy épület látható. Bárki
elsõ ránézésre köny-
nyen megállapítja — az
az épület, ahová az Urat
tisztelni járunk, és ahol
kórusban hozzá imádko-
zunk.
Na de miért ennyire
egyértelmû, hogy a
képen egy templomot és
mondjuk nem egy víz-
tornyot, vagy irodaházat,
esetleg egy gazdasági
épületet látunk?
48. ábra
Falusi templom Hát az alakjából látszik!
— mondanák sokan.
Ugyanis a vallási kultikus helyek mind-mind jellegzetes alakúak.
Külsejük egyértelmûen és határozottan eltér mindazon más
épületektõl, melyeket emberkéz emelt.
De mégis, miért ilyen alakúak ezek a kultikus épületek?
Miért nem henger, hasáb vagy akár gömb formájúak? Hiszen
azok is erõsen elütnének a többi épülettõl?
Hát azért, mert az ”Úr” lakik bennük! — kiáltanák kórusban a
hívõk.
No, akkor most próbáljunk meg elvégezni egy érdekes kísér-
letet.

236
 Vegyük e templomot és vetítsük ki rá az F-15e vadászgép
sziluettjét:

49. ábra
Falusi templom a rá kivetített
repülõgép alakkal

Tegyük ezt meg fordítva is. Vegyük az említett falusi temp-

lom épületének fotóját és vetítsük ki a kinagyított vadászrepülõ
sziluettjére.
Nos, mit látunk?
A hasonlóság egyszerûen megdöbbentõ! A templom alakja
tökéletesen követi egy vadászgép formáját...
Na persze nem véletlenül! Hiszen elõdeink a templom alakját
az egykoron a magasban száguldó repülõ eszközök mintájára
formázták...

237
 50. ábra
Egy nagy sebességgel a Föld légkörében mozogni
képes szerkezet a rá kivetített templommal

238
 Ugyanakkor a korabeli építészek, akik az elsõ templomokat
építették, azokat a szerkezeti elemeket, melyekkel nem tud-
tak mit kezdeni, egyszerûen elhagyták az építményrõl.
Ilyenek a hajtómûvek és a szárnyak.

És ha a rajzon ábrázolt vadászgép kontúrját a szaggatott

vonalak mentén megvágjuk, akkor mit kapunk?

Így a falusi templom egy központi toronyból áll, melyet lej-

jebb szárnycsonkok öveznek.

239
 De nemcsak erre találunk számos példát. Míg a falvakban az
”Úr házának” egyszerûbb formájára bukkanunk, addig nagyobb
városokban a templom alakja is többet láttat.

51. ábra
Az ungvári római katolikus templom
fotója és rajza

Mind a fotóról, mind a rajz-

ról jól látható a templom
struktúrája: egy központi to-
ronyhoz a szárnycsonkokon
keresztül két kisebb oldalsó
torony is kapcsolódik.
Amennyiben elhagyjuk
ezeket a melléktornyokat,
akkor újfent az egyszerûbb
falusi templom alakját kap-
juk.

240
 Nos, úgy hiszem, hogy ön, kedves olvasó, már rájött arra,
hogy mik is azok az oldalsó tornyok:

A szárnyak
azon része, me- A jármû köz-
lyeket az épü- ponti része
letnél elhagytak
Szárny-
csonkok

Segédhajtómûvek

Sok-sok templomot — az “Úr házát” — vizsgálhatunk meg.

Alakjuk minden esetben hasonló. Egy központi torony, és az
oldalsó hajtómûvek. Ezek persze az egyszerûbb épületeknél
hiányozhatnak. Hiszen egy kisebb falu anyagilag aligha enged-
hetne meg magának egy pazar méretû és kinézetû templomot.
Így a templom, az “Úr háza” nem egyéb, mint az emberiség
kollektív emlékezetében fennmaradt jármûalak... Mely a
misszionáriusok egykoron látott légi eszközeinek a formáját
utánozza.

241
 Egyébként egy másik nagy világvallás — a muzulmán, mely
az egykoron élt Mohamed próféta követõinek vallása, szintén
ugyanezeket teszi. Gondoljunk csak a mecsetekre, amik kivé-
tel nélkül mind-mind torony (rakéta) formájúak...
Ahonnan egykoron az “Úr” — Allah beszélt hozzájuk. Ezt utá-
nozzák napjainkban is, mikor e rakéta alakú tornyokból a müez-
zinek Allah dicsõségét hirdetik.
De térjünk vissza a keresztény világvallásra.
Az senkit ne zavarjon meg, hogy a templomok csúcsán ke-
reszt található. Hiszen az építészek, a hasonlóságot ugyan meg-
tartva, de mégis csak ki akarták hangsúlyozni a keresztény val-
lás szimbólumának fontosságát. Ezért azt az építmény legma-
gasabb pontján helyezték el, hogy messzirõl is jól látható le-
gyen. Sõt kifejezze, hogy ez az építmény az “Úr háza”, a ke-
resztény vallás kultikus helye.
Biztos vagyok benne, hogy szép számmal fognak akadni olya-
nok, akik mindenáron kétségbe fogják vonni ezeket a maguk-
tól értetõdõ következtetéseket.
A torony meglétét azzal fogják magyarázni, hogy arra azért
volt szükség, hogy a település legmagasabb épülete legyen,
ezzel hangsúlyozva ki annak fontosságát.
Persze ez is egy magyarázat. Csak az a baj vele, hogy a fenti
kérdések közül csak némelyikre próbál választ adni.
De lépjünk tovább. És kérdezzük meg magunktól, hogy mit
keres a harang a templomban, és miért csonkakúphoz hasonló
az alakja?

52., 53. ábra

Harangok

242
 Gondolom, mindenki számára eléggé egyértelmû, hogy a ha-
rang minden esetben a templomhoz, az “Úr házához” kötõdik.
Igaz, modern korunkban már találhatunk önállóan felállított
harangot is. De korábban csakis az “Úr házában” volt ilyen esz-
köz.
Mi is a harang? Próbáljuk meghatározni.
Ez egy fémbõl öntött, csonkakúp alakú, hangot keltõ eszköz.
Hiszen a funkciója nem más, mint hogy hangot keltsen.
Az elmúlt évszázadok során idõjelzõ feladata is volt azzal,
hogy jelezte többek között a delet. De térjünk vissza azon kö-
vetkeztetésünkhöz, hogy az “Úr háza”, a templom nem egyéb,
mint a misszionáriusok jármûveinek külalakját utánzó épít-
mény.
Említettük, hogy a korábbi korokban az emberek sokszor lát-
tak ilyen jármûveket. És... azok hangját is hallották.
Hiszen ezek a szerkezetek hajtómûvekkel rendelkeztek, me-
lyek tolóerõt fejtettek ki ahhoz, hogy a jármû repülni tudjon.
És ezzel... intenzív hangot keltettek.
Gondoltak hát egyet az emberek, és elkezdték utánozni az
“Úr házát”. Így jelent meg a templom az idõk során. Csakhogy...
A hasonlóság nem teljes — mondogatták egymás között.
Jó, jó, az alak, a forma már megvan. De még valami hiányzik!
A hang...
Hiszen minden esetben, amikor ezek a szerkezetek látha-
tóak voltak, és a levegõben repültek, azokat erõs hangjelen-
ség kísérte.
Törték hát a fejüket az emberek. Hogyan is tehetnék még
teljesebbé a hasonlóságot a templom és az “Úr háza” között?
Kellene egy olyan eszköz, mely ha lehet, erõs hangot kelt,
valami olyasfélét, amit akkor hallottak, mikor a szerkezetek
landoltak.
Mi legyen ez? Egy lapos vasdarab? Egy hosszúkás vaslap?
Egy nagyméretû cintányérhoz hasonló fémlap? Vagy egy dob?
Mindezeket elvetették. Úgy nem igazán tûntek megfelelõknek.
Elkezdtek hát gondolkodni.
A misszionáriusok jármûvei minden esetben erõs zajt keltet-
tek. De honnan is jött a zaj?
Az “Úr házán” megfigyeltek egy olyan szerkezeti részt, ahon-
nan az a zaj elõtört. Az alakját is megjegyezték.
Ennek kellett hát a formáját utánozni!

243
 Mindenki látott már napjainkban reaktív hajtómûvet. Kivétel
nélkül szerkezeti elemük az a rész, ahol a reaktív izzó gázsu-
gár kilép — a hajtómû fúvókája. Minden rakéta rendelkezik ilyen
szerkezeti elemmel.

54. ábra
Harangok?
A képen egy rakétahajtómû elsõ fokozatának azon mûszaki
részei láthatók, melyekbõl mûködése közben lép ki az izzó
gázsugár.

55., 56. ábra

Rakétahajtómûvek, nem harangok!

244
 Ennek alakja a csonkakúphoz hasonló. Nyilván a tervezõk a
fizikai törvényszerûségek figyelembevételével tervezték ilyen
alakúra a hajtómû eme részét. A misszionáriusok sem bújhat-
tak ki e fizikai szabályszerûségek alól.
Így hát évezredekkel korábban az emberek megfigyelték,
hogy az “Úr házának” azon része, ahonnan az az erõs hang
elõtör, a hajtómû fúvókája — csonkakúp alakú.
Megvan! Alkossunk egy olyan fém tárgyat, mely ennek utá-
nozza az alakját, és ha megütjük oldalról, akkor annak belsejé-
bõl is, akárcsak korábban az “Úr házának” hasonló szerkezeti
elemébõl — erõs hang jön majd ki...
Helyezzük ezt el abban az épületben, mely a korábban látott
“Úr házának” alakját utánozza, és... Ezzel teljes a hasonlóság!
Elégedetten dörzsölték össze tenyerüket a megalkotók.
Hiszen megcsinálták az “Úr házának” hû mását, és bele egy
olyan hangot keltõ eszközt, mely a misszionáriusok jármûvei-
nek a hangját utánozza kisebb-nagyobb sikerrel. Csak kongat-
ni kell...
A dicsõséget — a hajtómûvekbõl elõtörõ intenzív fényt —
már persze a korabeli ismeretek szintjén nem tudták utánozni.
De sebaj!
Mégiscsak van egy “Úr háza”, mely erõs hangot produkál!
Így alakult hát ki a templom alakja és benne a harang. Mert a
harang formájában utánozza a reaktív hajtómû fúvókájának alak-
ját, melybõl, akárcsak a hajtómûbõl, a kongatás hatására az erõs
hang elõtör...
Ezért nem kocka, hasáb, sín, csõ vagy tányér alakú az az esz-
köz, mely az “Úr házában” az erõs hangot kelti.
A templom — az emberiség kollektív emlékezetének pro-
duktuma. Egy reaktív hajtómûvekkel a légkörben mozgó
áramvonalas szerkezet mása.
Persze néhol több, néhol kevesebb sikerrel.
A szemtanúk közül azonban többen nemcsak repülés vagy
landolás közben látták ezeket a szerkezeteket. Hanem... be-
lülrõl is.

245
 Ugyanis mai szóhasználattal úgy mondanánk, hogy az ufók
elrabolták õket...
Persze szó sincs itt semmiféle elrablásról. Csak voltak em-
berek, akiket magukkal vittek.
Nem hiszi, kedves olvasó?
Az Új testamentomban is van nyoma:
2. Ismerek egy embert a Krisztus- (ha testben-é, ha testen kívül-
ban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha é, nem tudom; az Isten tudja),
testben-é, nem tudom; ha testen 4. Elragadtatott a paradi-
kivül-é nem tudom; az Isten tudja) csomba, és hallott kimond-
elragadtatott a harmadik égig. hatatlan beszédeket, a melyeket
3. És tudom, hogy az az ember, nem szabad embernek kibeszélnie.
*992

Ugyan mi egyébrõl szól ez, minthogy olyan ismeretlen hely-

re vittek embereket, ahol azok furcsa dolgoknak voltak szem- és
fültanúi.
Az, mint korábban mondtam, kicsit erõs kifejezés, hogy elra-
bolták. Ugyanakkor másutt is van szó arról, hogy a misszioná-
riusok embereket vittek magukkal:

19. Felmentél a magasságba, fog- 8. Ezokáért mondja az Írás: Föl-

lyokat vezettél, adományokat fo- menvén a magasságba foglyokat
gadtál emberekben... vitt fogva, és adott ajándékokat az
*993
embereknek.
*994

Vajon miért vittek magukkal embereket a misszionáriusok?

Talán azért, hogy olyan kísérleteket és vizsgálatokat végez-
zenek rajtuk, amiket a mai, gyakran hisztériakeltõ filmekben
látunk?
Ostobaság! Csak némely erõsen túldramatizált film be-
szélhet arról, hogy az elrabolt embereken válogatottnál vá-
logatottabb, az inkvizíció kínzásait megszégyenítõ procedú-
rákat végeztek el.
Újra csak azt kell mondanom, hogy ez ostobaság, mely nem
egyéb, mint a mi rejtett félelmeink kivetítése. Hiszen ugyan mi
szörnyûbbet tudunk annál elképzelni, hogy valami ismeretlen
helyre visznek bennünket valakik, mondjuk az ufók, aztán ott

*992 *994
Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12 Pál efézusbeliekhez írt levele 4
*993
Zsoltárok könyve 68

246
mindenféle ismeretlen rendeltetésû csöveket, hegyes szerszá-
mokat szurkálnak belénk?
Ez csak a félelmünk legsötétebb oldala. Ami legfeljebb csak
hisztériakeltésre jó.
Mert hát emlékezzünk vissza, hogy korábban a misszionáriu-
sok mit is ígértek az izraelitáknak abban az esetben, ha azok
bizonyos normáknak, többek között erkölcsi elvárásoknak, meg-
felelnek?
14. Térjetek meg, szófogadatlan fi- veszlek titeket, egyet egy városból,
ak, azt mondja az Úr, mert én férje- kettõt egy nemzetségbõl, és be-
tekké lettem néktek, és magamhoz viszlek titeket Sionba.
(*530)

Ha kínzással egyenértékû vizsgálatokat akartak volna végez-

ni, akkor nem helyezték volna kilátásba, hogy tudásuk, isme-
reteik egy részét megosztják velünk...
Annak is nyoma van a szövegekben, hogy ezek az “elrabol-
tak” visszatértek:
1. Mikor visszahozta az Úr Sion- mint az álmodók.
*995
nak foglyait, olyanok voltunk,

Azért voltak olyanok, mint az “álmodók”, mert kábultak vol-

tak. Hisz elaltatták õket:

8. A mint meg van írva: Az Isten ká- hogy ne lássanak, füleket, hogy ne
bultság lelkét adta nékik; szemeket, halljanak,...
(*825)

Így hát az idõk során sokan jártak a misszionáriusok jármû-

veinek a fedélzetén. Sok dolgot az õáltaluk elmondottakból is-
merünk.
Mikor a jármûvek fedélzetén jártak, ott egy furcsa eszközt
láttak, mely segítségével az “Úr” beszélt a jármû fedélzetén
lévõkhöz. Más szóval egy kommunikációs eszközt.
Ez az eszköz nemcsak hangot, hanem képet is közvetített.
Ma úgy mondanánk, hogy egy videofon, vagy videótelefon volt.
Melyen keresztül nemcsak a beszélõ hangját lehetett hallani,
hanem magát a beszélõt is látni lehetett.

(*530) (*825)
Jeremiás könyve 3 Pál levele a rómabeliekhez 11
*995
Zsoltárok könyve 126

247
 Emlékezzünk vissza arra, amit Ezékiel látott a bázison:
1. És kiálta füleimbe nagy felszóval
(persze nem Ezékiel füleibe kiál-
tott a hang, hanem a hangos-
bemondón hangzottak el a pa-
rancsok. Amennyiben Ezékiel
csak látomásokban látta volna
mindezt, akkor nem hallhatott
volna nagyon erõs hangot) ,
mondván: Hozzátok el a városra a
meglátogatásokat (rajtaütések
fegyveres jármûvekkel), kinek-ki-
nek a kezében legyen vesztõ esz-
köze (fegyvere).
2. És ímé hat férfi jõ vala a felsõ ka-
pu útjáról (az ûrhajó vagy a bázis
valamelyik ajtajának irányából),
a mely északra néz vala, mindenik-
nek kezében zúzó eszköze (kato-
nák, fegyveresek), egy férfi pedig
köztük gyolcsba vala öltözve (a
gyolcsba általában a technikai
személyzet volt öltözve, persze
egyáltalán nem biztos, hogy a
ruha gyolcsból volt, hanem in-
kább csak ahhoz hasonló
anyagból), és íróeszköz vala de-
rekán (valamilyen eszköz). És be-
menének és állának az ércz-
oltár mellé.
4. És monda az Úr néki: Menj át a
város közepén, Jeruzsálem köze-
pén, és jegyezz egy jegyet a férfiak
homlokára, a kik sóhajtanak és
nyögnek mindazokért az útálatos-
ságokért, a melyeket cselekedtek
annak közepében.
5. És amazoknak mondá az én
hallásomra (vagyis jelen volt
Ezékiel az eligazításon): Menje-
tek át a városon õ utána, és vágjá-
tok; ne kedvezzen a ti szemetek és
ne szánakozzatok:
7. És mondá nékik: Fertõztessétek
meg a házat, és töltsétek meg a pit-
varokat megölettekkel. Menjetek
ki. És kimenének és öldöklének a
városban.
*996

Ezékiel szem- és fültanúja volt annak, hogy egy különítmény

bevetési parancsot kapott. Mindegyikük fegyverrel — “zúzó esz-
közzel” rendelkezett.
A konkrét instrukciókat az “érc” oltáron keresztül kapták, ar-
ra vonatkozólag, hogy a bevetés során mit kell tenniük.
De vajon mit jelent az a szó, hogy “oltár”? És milyen nyelven
van?
Furcsamód ez a Föld minden nyelvén hasonlóképpen hang-
zik. Nyilván azért, mert egyik földi nyelvnek sem sajátja.
Hiszen azok a szemtanúk, akik a misszionáriusok jármûvei-
nek fedélzetén jártak, sok esetben saját fülükkel hallották, hogy
azok bizonyos eszközöket saját nyelvükön hogyan neveztek.
Aztán természetesen, a látottakat és a hallottakat visszatérve
tovább adták.
Többek között azt is, hogy egy furcsa valamin keresztül hal-
lották az “Urat” beszélni. Ezt a valamit, az ismeretlenek egy-
más között oltárként említették.

*996
Ezékiel könyve 9

248
 Idõvel ez a szó megragadt az emberek tudatában és az egy-
kori szemtanúk által a jármûveken látott eszközt utánozni kezd-
ték...
Csináltak egy szekrényhez hasonlító tárgyat. Azután e tárgy
fölé egy nagy méretû képet állítottak, mely az “Urat” ábrázolja.
Mikor ez elkészült, elkezdtek az elõtt térdepelve az “Úrhoz”
beszélni — imádkozni.

57. ábra
Az oberndorfi Szent Miklós székesegyház oltára

Csak azt utánozták, amit a szemtanúk elmeséltek...

Azaz, hogy a misszionáriusoknál egy furcsa alakú tárgy volt,
melyen keresztül az “Úr” a többiekhez beszélt, sõt... Fölötte
meg is jelent. A képernyõn...

249
 58. ábra
A St. Gallus Parish székesegyház oltára

A misszionáriusok ezen eszköz elõtt állva beszéltek az ”Úr-

hoz”, és az onnan válaszolt.
Nos hát, beszéljünk mi is az oltárunk elõtt az ”Úrhoz”. Vála-
szolni ugyan nem fog, de sebaj! Minden bizonnyal meghallgat-
ja majd az imáinkat — gondolták a középkorban.
Ugyan megjelenni sem fog nekünk, de majd helyettesíti a
“jelenést” a szentkép. Mely az Urat ábrázolja...
Az 57. és 58. ábrákon két oltár látható. E tárgyak csakis az
”Úr házában”, vagyis a templomokban találhatók meg. Fõ fela-
datuk, hogy elõttük térdepelve imádkozunk az ”Úrhoz”, akit az
oltáron található nagyméretû szentkép jelenít meg. (Az illuszt-
rációk szentképein ugyan nem az ”Úr” látható, de azért az esetek
nagy többségében azt a szentet jeleníti meg a méretes kép,
akihez imádkozunk).
És itt most kihangsúlyoznám a ”megjeleníti” szót. Hiszen
mindezzel egy a szemtanúk által egykoron látott cselekvést
utánzunk.

250
 Amennyiben az 57. ábrán látható oltárról eltüntetjük a díszí-
téseket és egyéb cicomákat, akkor egyértelmûvé válik a kora-
beli jármûvek fedélzetén látott mûszaki berendezés szerkezete:
Az oltár mûszaki
A nagyméretû egysége, mely a
képernyõ, mely kommunikáció és
az oltáron ke- a videókép megje-
resztül beszélõ lenítését tette le-
személy képét hetõvé.
jelenítette meg.

Így az ”Úr házában” az oltár elõtt imádkozva mi is azt tesz-

szük, amit a jármûvek fedélzetén láttak a korabeli szemtanúk.
És az “Úrhoz” való beszédünket mi is majd azzal a kifejezés-
sel fogjuk befejezni, amivel a jármûveken az ismeretlenek tet-
ték egykoron: Ámen...

251
 BÁBEL TORNYA

A harmadik fejezetben azt taglaltuk, hogy Mózes mintegy negy-

ven napig ismeretlen helyen tartózkodott. Akkor adósok ma-
radtunk egy magyarázattal.
Ugyanis Mózes azokon a felvételeken kívül, melyekrõl a har-
madik fejezetben szóltunk, amiket neki az ûrhajó fedélzetén
bemutattak, olyanról is szól, melyek Bábel tornyaként váltak
ismertté a köztudatban.
A mai napon annyit tudunk róla, hogy valamikor sok-sok idõ-
vel korábban az emberek egy igen magas tornyot készültek
felépíteni, mellyel az egekbe akartak jutni.
Ezt megakadályozandó, az Isten a torony építõinek a nyelvét
összezavarta, minek következtében mindannyian más-más nyel-
ven kezdtek el beszélni. Így már nem értették meg, amit a má-
sik mond, és a tornyot nem tudták befejezni.
A köznyelv ezt a nyelvi zürzavart nevezte el bábelinek.
Ennyi az, amit tudunk ma. Egy meseszerû történet. Melyet
talán az emberek azért találtak ki, hogy a Földön beszélt külön-
bözõ nyelvek eredetére magyarázatot adjanak.
De a korábbiakban többször is láttuk, hogy Mózes egykoron
valóban megtörtént események “videófelvételeit” látta. Melye-
ket a misszionáriusok minden esetben gondosan dokumentál-
tak. Csakhogy. Nem mindegyik esetben értette pontosan, hogy
mi az, amit lát. Hiszen híján volt az ehhez szükséges tudomá-
nyos ismereteknek. Így csak saját egyszerû fogalmaival mond-
ta el az utókornak a látottakat. Amikor meg már végképp nem
értette, mi történik a felvételen, akkor a “hézagot” kommentár-
jaival pótolta...
Többek között ezeket a kommentárokat soroltam korábban
az “én azt hittem” kategóriába.
Mert ne feledjük: azon felvételek egyikét, melyek a kísérleti
állomáson készültek, s azt dokumentálták, hogyan tanították
Ádámot, Mózes egészen félreértette.

252
 A felvételeken ugyanis a következõket látta: mutatnak Ádám-
nak egy kockát, mire õ azt mondja — kocka. Mutatnak neki egy
madarat, mire õ azt mondja — madár. Egy kutyát — azt mondja,
kutya. És így tovább. Ádám tanult.
Ahogy Mózes nézte a felvételt, melyet a kísérleti állomáson
készítettek, nem igazán értette, hogy miért mondja Ádám azon
tárgyak, vagy állatok neveit, amit neki a kutatók mutatnak. Tör-
te hát a fejét. Hiszen valahogy csak el kellett mondania, mit is
látott!
Aztán belehasított a felismerés: azért mondta a felvételeken
Ádám többek között azon állatok neveit, amiket neki mutattak,
mert... Neveket adott nekik!
De nem volt ez másképp a csipkebokor esetében sem. Csak
õ hitte azt, hogy a csipkebokor ég...
Mindenképpen meg kell azt értenünk, hogy Mózes is téved-
hetett, sõt több esetben tévedett is. És mi mindannyian szentí-
rásnak vesszük egy sok ezer évvel ezelõtt élt ember minden
szavát. Még a tévedéseit is...
Ha több ízben is tévedett korábban, miért gondoljuk, hogy
Bábel tornyával ez másképp lenne?

3. És mondának egymásnak: Jertek, 6. És monda az Úr: Ímé e nép egy, s

vessünk téglát és égessük ki jól; és
lõn nékik a tégla kõ gyanánt, a szu-
rok pedig ragasztó gyanánt.
4. És mondának: Jertek, építsünk
magunknak várost és tornyot, mely-
nek teteje az eget érje, és szerezzünk
magunknak nevet, hogy el ne szé-
ledjünk az egész földnek színén.
5. Az Úr pedig leszálla, hogy
lássa a várost és a tornyot,
melyet építenek vala az embe-
rek fiai.
az egésznek egy a nyelve, és mun-
kájának ez a kezdete; és bizony
semmi sem gátolja, hogy véghez ne
vigyenek mindent, a mit elgondol-
nak magukban.
7. Nosza szálljunk alá, és zavarjuk
ott össze nyelvöket, hogy meg ne
értsék egymás beszédét.
8. És elszéleszté õket onnan az Úr
az egész földnek színére; és meg-
szûnének építeni a várost.
*997

Mózes magyarázata szerint az emberek egy építményt — tor-

nyot építettek, hogy eljussanak vele az egekbe.
Az elsõ, amit biztosan tudunk — a fizika törvényei, a Föld
gravitációja, a nehézkedési erõ, határt szabnak bármilyen épít-
mény magasságának.
Ezért van az, hogy a Földön nem találhatóak tíz-, vagy húsz-
ezer méter magasságú hegyek sem.

*997
Mózes I. könyve 11

253
 Mert ahogy egy építmény vagy természeti képzõdmény (pl.
hegy) egyre magasabb, úgy annak természetszerûleg egyre na-
gyobb a súlya. Egy határt elérve ez a súly olyannyira naggyá
válik, hogy egyszerûen az építmény, vagy természetes képzõd-
mény, mint a hegy — süllyedni kezd.
Ugyanis az alatta lévõ talajrétegek az irtózatos nyomás hatá-
sára elkezdenek a Föld középpontjának irányába süllyedni.
Nos hát, többek között már csak ezért sem lehet kilométer
magas épületeket építeni.
Ez az egyik mozzanat.
Mert felmerül egy másik kérdés is: miért is akartak, legalább-
is Mózes elmondása szerint, az emberek egy igen magas épü-
letet emelni?
Azért, hogy annak a teteje az eget érje. És... segítségével
eljussanak az... égbe.
De minek?
Korábban a szövegek alapján próbáltunk magunknak egy új
KÉPet kialakítani mindarról, ami a Bibliában szerepel. Most vi-
szont ez a KÉP segít nekünk a Bábel tornya kapcsán feltett kér-
dés megválaszolásában.
Merthogy a korábbiakban megtudtuk, hogy a Földön gyakorla-
tilag a kezdetek óta jelen vannak egy szuperfejlett kozmikus
társadalom képviselõi. A bibliai idõkben az emberek sokszor
látták, hogy azok jármûveiken a Földre az “égbõl” érkeznek,
és oda is távoznak.
Ezért alakult ki az idõk során az a hit, hogy a “másvilág” egy
másik világ, vagy a “mennyország”, az ország, ahonnan az “Is-
ten” jött, a mennyekben, az égben van.
A misszionáriusok jöttek és mentek. Az emberek meg csak
nézték...
Felébredt bennük a kíváncsiság, és ennek nyomán az a ter-
mészetes vágy, hogy õk is eljussanak oda. Az égbe... Ahol az a
másik ország van...
Ma már persze jól tudjuk, hogy az égben nincs “fönn”, vagy
“lenn”. Hiszen ha rakétáinkkal elhagyjuk a Föld felszínét, ak-
kor a légkörön áthaladva a kozmoszba jutunk. Mely ismere-
teink szerint gyakorlatilag végtelen. És ahol nagy a valószínû-
sége annak, hogy több lakott világ is létezik. Csak mindeddig
nem voltak bizonyítékaink erre. Mindeddig!

254
 A kozmoszban a milliárdnyi csillag és csillagrendszer közül
vajon hol keressük azt a “másvilágot”?
Figyelembe véve, hogy a szövegekben sok-sok számadat van,
néha “álköntösbe” bújtatva, azt kell mondanunk, hogy e szá-
mok valamilyen módon ezeket az adatokat is tartalmazzák. Csak
még meg kell õket fejtenünk... És akkor talán pontosan meg-
tudjuk majd, hogy a misszionáriusok valójában honnan jöttek...
Hol is található a “másvilág”, egy másik lakott világ.
Nos, az emberekben felébredt a vágy, hogy õk is eljussanak
az egekbe. Így hát megpróbálták a misszionáriusokat utánozni.
És itt most két lehetõség van. Ezek a lehetõségek annak kap-
csán merülnek fel, hogy Mózes nem konkrétan írja le mindazt,
amit a felvételeken látott.
Mert nem pontosan érthetõ, hogy itt most valóban egy téglaé-
pítményt emeltek az emberek, vagy valami mást. Aminek a se-
gítségével eljutnak majd az egekbe...
Ugyanis a kételkedésre egy másik mozzanat is okot ad.
Mózes Bábel tornyáról beszél.
Ha figyelmesen olvassuk a szövegeket, akkor kiderül, hogy
Bábel egyenlõ Babilonnal. Babilon pedig egy ország, mely a
bibliai idõkben, Mózes után létezett. Gondoljunk csak nagyha-
talmú uralkodójára, Nabukodonozorra.
Azonban ne feledjük, hogy a misszionáriusok Mózesnek olyan
felvételeket mutattak meg, melyek Mózes elõtti régmúlt korok
eseményeit dokumentálták. Így hát fel kell tételezni, hogy e
“torony” esetében sem volt ez másképp.
Azt viszont eléggé nehéz elképzelni, hogy a misszionáriu-
sok a sok ezer, tízezer, sõt százezer évekkel korábban készült
felvételek közül Mózesnek olyanokat mutattak be, melyek ezek-
hez a hatalmas idõszakokhoz képest csupán “röviddel Mózes
elõtt” készültek. Hiszen nehéz azt elképzelni, hogy mondjuk
tízezer évvel korábban már létezett Babilon.
Erre a válasz magától adódik: csak Mózes szerint volt ez a
torony Babilonban...
Lehet, hogy mikor a fedélzeten Mózes megkérdezte, hogy
hol is állt az a “torony”, amit most lát, azt felelhették neki, hogy
azon a területen, ahol most Babilon van.

255
 Késõbb Mózes, egy kicsit “átdolgozva” a látottakat, már úgy
beszél errõl a “toronyról”, mely Babilonban állt.
Ezen nincs mit csodálkoznunk. Hiszen azok, akiknek elmond-
ta az ûrhajón látottakat, minden bizonnyal megkérdezték: hol
is állt az a “torony”?
Mire õ azt válaszolta, hogy Babilonban — Bábelben.
Így kialakult a Bábel tornya, mint egy építmény, és annak
helye.
Na de miért torony? Ugyanis említettük, hogy nagyon magas
építményeket emelni a Föld vonzereje miatt nem lehet. Mit lát-
hatott hát Mózes?
Miért “ijedtek” meg a misszionáriusok attól, hogy az embe-
rek egy “tornyot” kezdenek építeni? De nemcsak, hogy “meg-
ijedtek”, hanem megakadályozták annak elkészültét is.
Talán attól, hogy az emberek egy “sima” téglából készülõ
tornyot építenek?
Legfeljebb hagyták volna, hogy hadd csinálják. Mert egy bizo-
nyos magasságon túl úgyis romba dõl. Vagy a saját súlya alatt,
vagy egy erõsebb széllökés hatására.
Hiszen egy ilyen próbálkozáson legfeljebb csak mosolyogni
lehet!
De õk mégsem “mosolyogtak”, hanem megijedtek. És nyom-
ban meg is akadályozták a munkálatok folytatását.
De hát miért?
Mi volt olyan fontos ebben a “toronyban”?!
Hogy ezt megértsük, most tegyünk egy kisebb kitérõt.
Azt tudjuk, hogy Mózes korában egy jármû landolt a Sinai
hegyen. A leírások arra utalnak, hogy ez igencsak nagyméretû
lehetett.
Késõbb a szövegek arról is említést tesznek, hogy ez “an-
gyal” volt.
De nem beszélnek annak alakjáról, kinézetérõl.
Vajon hogyan nézhetett ki?
Az “Úr háza” kapcsán már beszéltünk arról, hogy egy, a lég-
körben nagy sebességgel mozgó jármûnek mindenképp bizo-
nyos aerodinamikai szabályoknak meg kell felelnie. Így az alak-
jának is olyannak kell lennie, hogy a lehetõ legkisebb légellen-
állással mozogjon.

256
 Akkor azt mondtuk, hogy a templomok mind-mind olyan egy-
koron látott repülõ szerkezetek alakját utánozzák, melyek nap-
jaink rakétaformáira hasonlítanak. Megfelelve ezzel a minimá-
lis légellenállás követelményeinek.
Ezen alakzatok központi egysége, kivétel nélkül minden eset-
ben, a klasszikus templom alakjában a — torony...
8. És te nyájnak tornya, Sion májú volt.) ! Eljõ tehozzád és elér-
leányának vára (tudjuk, hogy a kezik az elõbbi hatalom, a Jeruzsá-
Sion hegyére ûrhajó szállt le. In- lem leányának birodalma.
*998
nen az tûnik ki, hogy toronyfor-

Nocsak!
A Sion hegyére Mózes korában leszállt jármûvet Mikeás to-
ronyként jellemzi.
De másutt is van szó errõl:
4. Mert te vagy az én menedékem, s mindörökké; hadd meneküljek
erõs tornyom az ellenség ellen. a te szárnyaid árnyéka alá!
5. Hadd lakozzam a te sátorodban Szela.
*999

Itt kiderül, hogy toronyformájú, illetve szárnyakkal rendelke-

zõ tárgyakat láttak egykoron repülni.

10. Erõs torony az Úrnak neve, torságos lészen.

*1000
ahhoz folyamodik az igaz, és bá-

Tehát az emberek a “torony” építésekor e jármûveket pró-

bálták meg utánozni. Ennek segítségével akartak eljutni az ege-
kig.
De van még egy kérdés. Éspedig: Mózes a torony mellett egy
városról is beszél: “... építsünk magunknak várost és tornyot...”
Tehát egy várost készültek felépíteni, melynek közepén egy
torony van. Mi ebben a különleges? Miért szúrt szemet ez az
“Úrnak”?
Hiszen egy településben nincs semmi különleges! Vagy?
Valami olyat látott Mózes a felvételeken, ami egy “városhoz”
volt hasonló? És volt benne egy “torony”, mely készült?
A “város” több épületbõl állt, melyeknek közük volt... a to-
rony felépítéséhez?
És ez a “város” stratégiailag olyannyira fontos volt, hogy a
misszionáriusok megakadályozták az ott folyó munkálatokat?

*998 *1000
Mikeás könyve 4 Példabeszédek 18
*999
Zsoltárok könyve 61

257
 Megint csak jól látható, hogy Mózes mekkorát tévedett. Hiszen
õ városnak nézett egy épületkomplexumot, melyeknek köze
volt egy “toronyhoz” — rakétaszerû jármûhöz!
A dokumentált felvételeken Mózes egy, a régmúltban léte-
zett kutatóbázist látott. Ahol a kutatók egy rakéta megalkotásán
tevékenykedtek.
Arra készültek, hogy ezen eszközzel eljussanak... az égbe.
A bázis sok-sok épületbõl állt, ahol a részkutatásokat végez-
ték. A laboratóriumok.
Ennek központi helyén ott állt... a kutatás tárgya, a rakéta. A
torony...

59. ábra
”Bábel tornya”...
Legalábbis egy olyan torony, melynek segítségével el
lehet jutni az ”egekbe”..., amilyenhez hasonlót
láthatott Mózes egykoron a felvételeken
Persze, hogy Mózes egy egyszerû városnak és toronynak nézte
az egészet.
Mint említettem, ha egy “sima” város és téglatorony lett volna
az, amit Mózes látott, akkor egyáltalán nem érthetõ, hogy a
misszionáriusok miért akadályozták meg az ott folyó kõmûves-
munkákat.
Viszont, ha... egy stratégiailag fontos kutatóbázisról van szó,
ahol egy olyan eszköz készült, melynek segítségével az embe-
rek eljuthattak az “egekbe”? Akkor már sokkal érthetõbb, hogy
mindez miért szúrt szemet.

258
 Ugyanis olyan információk birtokába jutottak, hogy a kutató-
bázison a kísérletek már elõrehaladott állapotban vannak. A
kísérleti jármû megalkotása gyors ütemben folyik.
Ha ez elkészül, akkor az emberek kijutnak vele az “égbe”,
és még ki tudja, mi történik.
Ettõl megrettentek.
Olyannyira fontosak voltak ezek a kutatások, hogy a misszio-
náriusok mindvégig megfigyelték a létesítményt.
Az “Úr” azon szavai, miszerint ”és bizony semmi sem gátol-
ja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak ma-
gukban” arról tanúskodnak, hogy a kísérletek jó irányban
haladtak.
Mivel stratégiailag igen fontos objektumról volt szó, és a kí-
sérletek elõrehaladott stádiumban voltak, ezért a misszioná-
riusok úgy döntöttek, hogy az ott folyó munkát megakadályoz-
zák. Éspedig végérvényesen.
A Flotta parancsot kapott az objektum megsemmisítésére...
“...Nosza szálljunk alá...” és akadályozzuk meg az ott folyó
munkálatokat...
Jármûvek indultak el fedélzetükön fegyverekkel.
Mikor elérték a bázist, és elkezdõdött az akció, az ott-tartóz-
kodók közt hatalmas pánik tört ki. Olyannyira nagy lett a zûrza-
var, hogy senki nem értette a másik szavát...
Na nem azért, mert mindenki más nyelven kezdett el beszél-
ni. Csudákat! Csak Mózes hitte, hogy azok ott a felvételeken
azért beszélnek és kiabálnak össze-vissza, mert nem értik egy-
más szavát.
Senki nem figyelt a másikra. Mindenki a saját életét igyeke-
zett menteni. Az egész kutatóbázison bábeli zûrzavar uralko-
dott el.
Az épületkomplexumot a “toronnyal” együtt lerombolták. Meg-
semmisítették...
Azok pedig, akik életben maradtak, már soha többet nem
kezdték újra a “torony” építését...

259
 JÓNÁS ÉS A NAGY HAL

Valószínûleg nincs olyan ember, aki ne hallott volna Jónás

történetérõl. Hiszen gyakran idézik. Már-már szólássá vált a ki-
fejezés — Jónás a cethal gyomrában.
Mit mond errõl az egyház?
A bibliakorabeli idõkben az Úr Jónást küldte el Ninivébe, hogy
hirdesse az igéjét. Õ azonban megijedt, és úgy gondolta, hogy
elkerülheti az Úr parancsának végrehajtását, ha elbujdosik.
Ezért hajóra szállt és minél messzebb próbált Ninivétõl ke-
rülni. De az Úr nagy háborgást támasztott a tengeren.
A hajó legénysége nem értette, mi olyat cselekedtek, amivel
kivívták a Mindenható haragját. Míg végül kiderült, hogy Jónás
az oka a viharnak, mert ellenszegült az Úr parancsának.
Csak egyféleképpen csitíthatták le a vihart, ha Jónást a ten-
gerbe vetik. Amit meg is tettek.
Jónás a habokban fuldoklott. Már-már halálán volt.
Az Úr ekkor egy cethalat rendelt ki, mely elnyelte Jónást.
Három napig volt a cethal gyomrában.
Ekkor az Úr megparancsolta a halnak, hogy tegye partra õt.
Ezután már Jónás valóban elindult Ninivébe, és hirdette az
Úr szavait.
Ennyi hát a hivatalos történet.
Újra csak arra kell kilyukadnunk, hogy ez a történet sok kér-
dést vet fel.
Az elsõ ezek közül: hogyan lehetett Jónás, egy ember, huza-
mosabb ideig egy cethal gyomrában? Hogyhogy élve tudott oda-
benn maradni? Nyilvánvaló, hogy nem lehetett a hal gyomrá-
ban elegendõ levegõ ahhoz, hogy lélegezni tudjon.
A másik: hogyhogy Jónást a hal gyomrában az emésztõned-
vek nem emésztették meg?
De ami a legnehezebb kérdés: vajon miért kellett neki há-
rom napig a hal gyomrában lennie? Hiszen a hal, miután elnyel-
te, gyorsan a part felé úszhatott volna, hogy szárazra tegye õt.
És miért éppen cethal volt az?
Sok-sok kérdés.
Napjaink ismereteinek fényében az egész történet épp ezért
nem tûnik egyébnek, mint egy kitalált mese. Elvégre mindenki
jól tudja: senki sem élhet meg egy cethal gyomrában.
Így ezzel le is zárhatjuk a kérdést. Ez is csak egy kitalált me-
seszerû történet, melyet az emberek fantáziája alkotott.

260
 Ha csak valóban ennyi információ áll a rendelkezésünkre,
akkor nem sokat tudunk kezdeni ezzel a szöveggel.
Lássuk viszont, mit mond minderrõl a Bibliában maga Jónás
próféta.
1. És lõn az Úrnak szava Jónás- méne Tarsisba, és megadván a ha-
hoz, az Amittai fiához, mondván: jóbért, beszálla abba, hogy Tarsis-
2. Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy ba menne velök az Úr színe elõl.
városba, és kiálts ellene, mert 4. Az Úr pedig nagy szelet bocsá-
gonoszságuk felhatolt elémbe! ta a tengerre, és nagy vihar lõn a
3. És felkele Jónás, hogy Tarsisba tengeren, és a hajó már-már tö-
szaladna az Úr elõl. Leméne azért redezik vala.
*1001
Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely

Hogy a vihart csitítsák, Jónást a tengerbe dobták a fedélzetrõl:

15. És felragadák Jónást és beve- tenger az õ háborgásától.
*1002
ték õt a tengerbe, és megszûnék a

Nos, Jónás a vízben fuldokolt. Egyre gyengébb és gyengébb

lett. Már kapálózni sem kapálózott. Lassan, apró buborékokat
eregetve, süllyedni kezdett a mélybe. Halálán volt...
1. Az Úr pedig egy nagy halat 11. És szóla az Úr a halnak, és kiveté
rendelt, hogy benyelje Jó- Jónást a szárazra.
*1003
nást. És lõn Jónás a halnak
gyomrában három nap és há-
rom éjjel.
Az elsõ, ami a szöveg olvasásakor szembeötlik, hogy sehol
nincs szó benne cethalról. Helyette mindvégig az a kifejezés
szerepel — “nagy hal”.
De hát vajon mi történhetett?
Mint már oly sokszor a bibliai korban, a misszionáriusok kü-
lönbözõ személyekkel álltak kapcsolatban. Ilyen volt Jónás is.
Más szóval, mondhatnánk, az ügynökük volt.
Mivel ilyen fontos személy volt a misszionáriusok számára,
ezért nyilvánvalóan állandóan figyelemmel kísérték õt. Elsõ-
sorban talán azért, hogy életét megóvják, mert nem voltak olyan
nagyon sokan azok, akik elõtt a misszionáriusok felfedték ki-
létüket.
Nos, Jónás a tengerbe került, és fuldoklott. Ekkor megjelent
egy nagy hal, mely elnyelte õt.
Ez a történet gyerekkorom kedvenc írójának, Verne Gyulá-
nak Némó kapitány címû regényét juttatja eszembe. Ugyanis
ott van egy hasonló történet. Egy ember fuldoklik. Egyszer csak
megjelennek furcsa külsejû megmentõi, akik a Nautilus tenger-
alattjáró fedélzetére viszik.
Nocsak tengeralattjáró...
*1001,*1002 *1003
Jónás könyve 1 Jónás könyve 2

261
 De miért mondja Jónás azt, hogy “nagy hal”?
Gondolatban végezzünk el egy kísérletet. Vegyünk egy em-
bert az amazóniai õserdõben élõ azon törzsbõl, mely az ezred-
vég ellenére még mindig a kõkorszak szintjén él. Mert annak
ellenére, hogy a civilizáció egyre több helyre eljut, azért még
napjainkban is akadnak ilyen törzsek.
Vigyük az emberünket a tenger partjára. A következõ kép
táruljon elé: a tengeren egy csónakban egy ember ül. Egyszer
csak mellette a vízfelszínre emelkedik egy hatalmas tengera-
lattjáró.
Ha lehet, olyan helyen emelkedjék fel a szerkezet, hogy em-
berünk elõl eltakarja a csónakot.
Közben, a hajó túloldalán, amit természetesen emberünk nem
lát, kinyílik egy zsilip, és ezen keresztül a csónakban tartózko-
dó felszáll a fedélzetre. A csónakot pedig elsüllyesztik.
Röviddel ezután, õserdõbeli barátunk meredt tekintete elõtt,
a tengeralattjáró süllyedni kezd, míg végül a víz alá bukik.
Kérdezzük meg hát riadt, õserdõbeli megfigyelõnktõl, hogy
mondja el, mit látott.
Minden bizonnyal a következõket fogjuk tõle hallani.
Ott voltam a nagy víz partján. Egy csónakot láttam, melyben
egy ember ült és elég messze volt. Aztán egyszer csak megje-
lent egy szörnyûséges nagy hal. És... elnyelte azt, aki a csónak-
ban volt...
Nos, miért gondoljuk, hogy egy sok ezer évvel ezelõtt élt
ember ettõl pontosabb leírást adna?
Vajon ismerhetett-e olyan szerkezetet, mely a víz alatt képes
közlekedni?
Ugyanakkor, mivel a tengeralattjárók a víz felszíne alatt mo-
zognak, ezért a tervezõik akarva-akaratlanul a halak formáját
mintázva alkották meg külalakjukat. Így a halakhoz hasonló
áramvonalas kiképzésüknek köszönhetõen azok is a legkisebb
közegellenálással mozognak.
Biztos vagyok benne, hogy mindenki látott már, ha felvétel-
rõl is, tengeralattjárót.
Vajon valóban nem emlékeztet-e külseje egy nagy haléra?

262
 60. ábra
A "nagy hal"...
A középkorban, mikor a bibliai történeteket megpróbálták
értelmezni, sehogyan sem tudtak mit kezdeni Jónás “nagy ha-
lával”. Miféle nagy hal? — törték a fejüket a szerzetesek. Aztán
egyszer csak egyiküknek világosság gyúlt az agyában.
Hát persze! — kiáltotta. Hisz Jónás nagy hala nem lehet más,
mint a tengerészek által regélt hatalmas cethal!
Akkor minden érthetõ! — dörzsölték elégedetten tenyerüket
a barátok. Meg van fejtve Jónás története. Mert egy hatalmas
cet nyelte el õt. És annak volt a gyomrában!

61. ábra
Egy hatalmas ”cethal”...

263
 Azt ugyan hiába is várnánk el sok száz évvel ezelõtt élt em-
berektõl, hogy egy tengeralattjáró hajót el tudjanak képzelni.
Az ismereteikbõl maximum a cetre futotta...
Így hát gyökeret vert az az elképzelés, hogy a fuldokló Jónást
egy cet nyelte el.
Eddig rendben is van. De miért volt Jónás a tengeralattjáró
fedélzetén három napig?
Mikor fuldokolt, levegõ után kapkodva sok vizet is nyelt a
tüdejébe.
Nos, ha napjainkban valaki fuldokolni találna egy tengerparti
strandon, akkor, miután kimentették, az elsõsegélynyújtással
párhuzamosan a mentõket is hívnák hozzá.
Ha sok vizet nyelt, akkor annak ellenére, hogy a fuldokló már
magához tért és közérzete normális, mégiscsak beszállítják a
kórházba, ahol legalább egy napig megfigyelés alatt tartják. Hogy
miért?
Azzal együtt, mikor valaki fuldoklás közben levegõ után kap-
kod, a levegõvétellel együtt víz is jut a tüdejébe. És ha a tüdõ-
be került víz mennyisége nem csekély, akkor ez kiválthatja az
úgynevezett félrenyeléses tüdõgyulladást. Amit nyilván, ha a
megfigyelés alatt lévõ betegnél fellép, azonnal a megfelelõ esz-
közökkel kezelni tudnak. Különben az életével fizethet.
Mivel Jónás is fuldoklott, ezért a misszionáriusok, miután a
jármûvük — a “nagy hal” — fedélzetére vitték, azonnal meg-
kezdték az elsõsegélynyújtást az eszméletlen emberen. Hiszen
csak ez menthette meg az életét.
Mikor már jobban lett, és állapota normalizálódott, még nem
tették partra, mivel attól tartottak, hogy a tüdejébe került víz
szövõdményeket okozhat. Ezért továbbra is pihentették, és meg-
figyelték az állapotát. Másrészt pedig minden bizonnyal orvosi
kezelésnek is alávetették.
Mindehhez kellett a három nap. Mikor aztán az ápolás nyo-
mán már jobban lett, és elmúlt a komplikáció veszélye, a ten-
geralattjáró parancsot kapott, hogy egy lakatlan partszakaszon,
a kíváncsi szemektõl távol emelkedjen a felszínre és tegye
partra Jónást.
Ez a magyarázat sokkal logikusabb és érthetõbb, mint a hiva-
talos verzió. Ezzel ugyanis, a vallásos magyarázatokkal szem-

264
ben, melyek rendszerint csodákra hivatkozva kerülik el a kel-
lemetlen kérdések megválaszolását, érthetõvé válik, hogy mi
volt a nagy hal, és miért kellett Jónásnak három napig annak
“gyomrában” lennie.
Látható, hogy ez nélkülöz minden miszticizmust és csodát.
Helyette teljes összhangban áll könyvünk korábbi részeinek
mondanivalójával. Azzal, hogy a misszionáriusok mindvégig a
Földön, az avatatlan szemektõl ugyan rejtve, de aktív tevékeny-
séget folytattak...

265
 AZ ÚR SZAVA. (HANGJELENSÉGEK)

Úgy hiszem, hogy könyvünk eddigi mintegy tíz fejezetébõl

eléggé egyértelmûen kiderült, hogy a bibliakorabeli idõkben
az emberek gyakran láttak nem földi személyeket, azok jármû-
veit és ténykedésüket bolygónkon.
Nem kétséges, hogy a leírások, melyek ez idáig értelmetlen
zagyvaságnak tûntek, így egy csapásra érthetõkké válnak, ha
többek között a bennük szereplõ misztikus természetfeletti lé-
nyeket a jármûvek fogalmával helyettesítjük be.
Gyakran láthattuk, hogy az angyal fogalom mögött sok eset-
ben egy nem földi jármûtípust kell érteni.
49. Rájok bocsátá haragjának tüzét, tást: a gonosz angyalok seregét.
mérgét, búsulását és a szoronga-
(*517)

Nyilván arról van itt szó, hogy az “Úr” bocsátotta az emberek-

re a “gonosz angyalokat”.
Csakhogy van itt egy kis gond.
Ugyanis a vallás felfogása szerint létezik mennyország és po-
kol. A mennyországban van az Úr, s vele a szentek és az angya-
lok. A pokolban vannak az ördögök.
Nos, a mennyországban mindenki jó, kedves, szeretetremél-
tó. Pont azért került oda. Ilyenek az angyalok is.
Itt meg a szöveg arról szól, hogy az Úr bocsátotta a gonosz
angyalokat az emberekre.
Hát vannak gonosz angyalok? És õk is a mennyországban van-
nak?
Hiszen eddig úgy tudtuk, hogy csak a mennyországban van-
nak angyalok! A pokolban nincsenek, csak ördögök.
Hát hogy is van ez?
Ez csak egy példa arra, hogy a Biblia sok részletében ellent-
mond a vallás tanainak...
A vallás által kreált angyalok, mint szárnyas emberalakok,
csak fikciók.
Helyettük sok ízben jármûvekrõl van szó a szövegekben. De
errõl korábban már részletesen beszéltünk.
Most inkább szóljunk azokról a fizikai jelenségekrõl, melyek
a misszionáriusok jármûveit kísérték. Bár ez a rész a sok idé-
zet következtében kicsit hosszúra sikeredett.

(*517)
Zsoltárok könyve 78

266
 Annak ellenére, hogy nyilvánvaló: az idézetek tucatjai unal-
massá tehetik ezt a részt, mégis szólok ezekrõl a szövegekrõl.
Már csak azért is, hogy mindazoknak, akik még ezek után is
bõszen ragaszkodnak a korábbi álláspontjukhoz, bizonyítsam:
a Szentírásban rengeteg olyan szövegrészlet található, melyek-
kel a hivatalos vallási világkép nem tud mit kezdeni. Legfel-
jebb agyonhallgatja azokat...
Viszont, ha úgy tekintünk e leírásokra, mint a földönkívüli
jármûveket kísérõ jelenségekre, akkor sok minden érthetõvé
válik.
Hozzáteszem azonban még azt, hogy e kozmikus civilizáció-
nak nyilván nemcsak egyfajta típusú és kinézetû jármûvei van-
nak. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy napjainkban hányféle
repülõgéptípus létezik. Kezdve a vitorlázó, majd egymotoros
sportrepülõgépektõl az egyre nagyobb utasszállító gépeken ke-
resztül a szuperszónikus vadászgépekig. De ezeken felül ott
van még az ûrrepülõgép, és a teljes harci és kutatási feladato-
kat szolgáló rakétaarzenál is.
Nyilvánvaló, hogy ezek egyrészt külsejükben, alakjukban is
különböznek. De leginkább hangjukat tekintve eltérõek.
Hiszen bárki, anélkül, hogy felnézne a magasba, már hangjá-
ról is meg tudja különböztetni, hogy utasszállító vagy harci gép
hangját hallja-e.
De az ütemes, dobogásszerû hang hallatán sem kiált csodát.
Mert tudja, hogy helikopter közeledik.
Nos, ahogy az általunk ismert légi jármûvek hangjai külön-
böznek egymástól, ugyanúgy eltérõ a misszionáriusok jármûtí-
pusainak a hangja is.
Csakhogy számolnunk kell egy különbséggel.
Napjainkban jól ismerjük mindazokat a repülõ szerkezete-
ket, melyeket fentebb említettem. És megvannak a megfelelõ
fogalmaink is ahhoz, hogy jellemezni tudjuk õket.
Mert ha azt mondom, hogy helikopter hangja, akkor minden-
ki arra a repülõ szerkezetre gondol, mely függõlegesen föl-le
képes mozogni, sõt egy helyben állva lebegni is tud.
Légcsavarjának lapátjai vízszintes síkban forognak, a megfe-
lelõ felhajtó erõt biztosítva ezzel a jármûnek. Eközben a lapá-
tok a levegõben nagy sebességgel mozogva keltik azt a tipikus
ütemes, dobogásszerû hangot.

267
 Emlékezzünk csak vissza a korábbiakra, mikor ilyen jármû-
vek avatkoztak be a csatába az izraeliták oldalán:
24. És mikor a szederfák tete- 15. És mikor hallándod a járás
jén indulásnak zaját fogod dobogását a szederfák te-
hallani, akkor indulj meg, mert ak- tején, akkor menj ki a viadalra;
kor kimegy te elõtted az Úr, mert az Isten te elõtted me-
hogy megverje a Filiszteusok gyen, hogy megverje a Filisz-
táborát. teusok táborát.
(*458) (*369)

A hangjuk leírásából következik, hogy ezek egyfajta helikop-

terszerû jármûvek voltak.
Ugyanakkor megint más típusú jármûvekrõl van szó a követ-
kezõ, korábban már szintén említett idézetben:
12. Mert elbocsátám elõttetek a de nem a te fegyvered által, de
darázsokat, és ûzék azokat elõ- nem a te kézíved által.
(*459)
letek: az Emoreusok két királyát,

Valószínûleg alakjuk vagy hangjuk után hasonlítja a krónikás

ezeket a jármûveket darazsakhoz.
De találkoztunk már olyan jármûvekkel, melyeket méreteik és
talán kinézetük után Zakariás lovakhoz hasonlított (*688—699).
Vagy mint Habakuk, aki a misszionáriusok másik jármûtípu-
sát “diadal-szekerekként” említi.
8. A folyók ellen gerjedt-é fel az hogy lovaidon és diadal-szeke-
Úr? Vajjon a folyókra haragszol- reiden robogsz?
(*968)
é, vagy a tengerre bõszültél-é fel,

Ugyanígy más-más jármûtípusok az angyal, a kérub, a szeráf,

a szent, a vigyázó stb.
Mivel a korabeli szemtanúk különbözõ fajtájú jármûveket lát-
tak repülni, ezért nyilvánvalóan azok egymástól elütõ hangját
is különbözõképpen jellemzik.
Egyesek említenek kiáltást, mások sok vizek zúgását. Újra
csak mások kürtzengést vagy trombitaszót. De mint láttuk, a
járás dobogása is ezek közé tartozik.
Akkor vizsgáljuk most meg ezeket.
Egy nagyon fontos és sokatmondó idézettel kezdjük. Sok he-
lyütt a kötelezõ tananyag részeként szereplõ Jób könyvébõl
van az alábbi idézet:
29. De sõt értheti-é valaki a rának zúgását?
felhõ szétoszlását, az õ sáto-
(*44)

(*458) (*968)
Sámuel II. könyve 5 Habakuk könyve 3
(*369) (*44)
Krónika I. könyve 14 Jób könyve 36
(*459)
Józsué könyve 24
268
 Azaz, az “Úr háza”, vagy az “Úr sátra” repülés közben zúg...
Nos, ez a “zúgás” a különbözõ jármûtípusoknál más és más.
Gyakorta volt hallható a mennydörgéshez hasonló hang:
3. Az Úr szava zeng a vizek fölött, 7. Az Úr szava tûzlángokat
a dicsõség Istene mennydörög, szór.
az Úr ott van a nagy vizek felett. 8. Az Úr szava megrengeti a
4. Az Úr szava erõs; az Úr sza- pusztát, megrengeti az Úr Kádes-
va fenséges. nek pusztáját.
*1004

Azt ugye azért mégsem gondoljuk, hogy az Úr, mikor beszél,

akkor “tûzlángokat” szór? Hiszen akkor nem lenne egyéb, mint
egy mesebeli sárkány!
Ugye ezt senki nem gondolja komolyan?!
Helyette sokkal egyszerûbb a magyarázat: az “Úr szava” nem
más, mint a jármû hajtómûvének hangja. Mely valóban zeng,
mennydörög, hangos, tûzlángokat szór, és mindent megrezeg-
tet, olyan erõs.
De nemcsak arról van itt szó, hogy nagyon erõs robaj hallha-
tó, hanem még a hajtómûvek fénye — dicsõség — is látható.
Másutt, egy másik szövegrész arról beszél, hogy csodálatos
ez a tudás, melyet nem érthetünk egy több ezer évvel ezelõtt
élt ember szemszögébõl nézve:
3. Utána hang zendül, az õ 4. Isten az õ szavával csudá-
fennségének hangjával latosan mennydörög, és nagy
mennydörög, s nem tartja visz- dolgokat cselekszik, úgy hogy
sza azt, ha szava megzendült. nem érthetjük.
*1005

Vagy:
33. Az õ dörgése ad hírt felõ- le, mint a barom a közeledõ viharról.
*1006

Azaz, a távolban közeledõ jármû még szabad szemmel ugyan

nem látható, de a hajtómûveinek a hangja — a “dörgés” már
hallható.
10. És lõn, hogy a mikor Sámuel az 10. Az Úr, a kik vele versengenek,
égõáldozatot végezé, eljövének a megrontja, Mennydörög felet-
Filiszteusok, hogy Izráel ellen har- tök az égben, Az Úr megítéli a
czoljanak. Az Úr pedig menny- földnek határait, Királyának pedig
dörge nagy hangon azon a hatalmat ad, És felemeli felkentjé-
napon a Filiszteusok felett nek szarvát!
*1007
és annyira megzavarta õket, hogy
megverettetének Izráel elõtt.
(*351)

*1004 (*351)
Zsoltárok könyve 29 Sámuel I. könyve 7
*1005 *1007
Jób könyve 37 Sámuel I. könyve 2
*1006
Jób könyve 36
269
 A “mennydörgéshez” — a jármû hajtómûveinek hangjához
egyéb fizikai jelenségek is társultak:
6. A seregek Urától látogattatik gószéllel, viharral és emész-
meg, mennydörgéssel, földin- tõ tûzi lánggal;
*1008
dulással, nagy zúgással, for-

Itt, mivel a Seregek Uráról — a Flotta parancsnokáról van szó,

a jármû, melyen közlekedik, már sokkal robosztusabb. Hajtó-
mûvei is nagyobb teljesítményûek. Ezért a mennydörgésen kí-
vül igen erõs szelet, vihart is kavar mindarra, amerre elhalad.
Az emésztõ tûzi láng pedig újra csak nem egyéb, mint a jár-
mû nagy teljesítményû hajtómûveinek a reaktív gázsugara.
De másfajta hang is társult a “dörgéshez”:
30. Te pedig prófétáld meg nékik 31. Elhat e harsogás a földnek vé-
mind e szókat, és ezt mondd nékik: gére (nagyon erõs a zaj és na-
Az Úr a magasságból harsog, gyon messzire elhallatszik), mert
és az õ szent lakhelyébõl dö- pere van az Úrnak a pogányokkal,
rög, harsanva harsog az õ há- õ minden testnek ítélõ birája, a hi-
zára, riogatva kiált, mint a szõlõ- tetleneket fegyverre veti, azt mond-
taposók, e föld minden lakosa ellen. ja az Úr.
(*560)

Feltételezem, hogy senki sem hiszi azt, hogy a “Mindenható

Isten” a “lakhelyébõl riogatva kiált”?
Itt egy másik jármûtípus hangjáról van szó. Jeremiás még
hozzá is teszi, hogy a hang “az Úr lakhelyébõl” jön. A lakhely,
legalábbis Jeremiás szerint, maga a jármû, ahogy azt a koráb-
biakban az Úr háza címû részben láthattuk.
De a hivatalos felfogás szemszögébõl nézve eléggé furcsa a
következõ szövegrészlet is:
10. Az Urat fogják követni. Ordít, vek zúgása); ha õ ordít, remegve
mint az oroszlán (a hajtómû- gyûlnek össze fiak napnyugot felõl.
*1009

A jóságos és Mindenható Isten, mely szelíd... oroszlánként

ordít?
Na persze, itt nem az “Isten” ordít, hanem a jármû hajtómû-
vei keltik az “ordítást”.
De ugyanilyen jellemzést találunk Hóseás könyvén kívül Je-
remiásnál is. Ne feledjük, õ sok mindennek volt szemtanúja
korábban:
7. Felkelt az oroszlán (mert olyan, títsa a te földedet; városaid leron-
mintha oroszlán ordítana) az õ tatnak (a pusztító-fegyveres jár-
tanyájából, és a népek pusztítója mû tûzerejére utal), lakatlanokká
elindult; kijött helyébõl, hogy elpusz- lesznek.
(*533)

*1008 *1009
Ésaiás könyve 29 Hóseás könyve 11
(*560) (*533)
Jeremiás könyve 25 Jeremiás könyve 4

270
 Más szavakkal: elindult a harci jármû, mely nagy pusztítást
fog véghezvinni.
Mikor egy ilyen megjelenik, akkor minden remeg hajtómû-
veinek erõs hangja következtében:
10. De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és reszket a föld, és a nemzetek
örökkévaló király; az õ haragja elõtt nem szenvedhetik el az õ felindulását.
*1010
Itt arról is szó van, hogy ha elhúz a magasban egy-egy repülõ
jármû, úgy még a föld is beleremeg a dübörgésbe... (Akárcsak
napjaink szuperszónikus gépei.)
Egy másik hangfajtát is említ a Biblia — “süvöltésként”:
26. És zászlót emel a távoli népek- zóknak, és ímé hamarsággal
nek, és süvölt a föld határán lako- könnyen eljõnek.
*1011

Itt arról van szó, hogy megjelenik egy jármû, melynek hang-
ját a krónikás süvöltéshez hasonlítja.
Röviddel késõbb újabb jármûvek követik azt.
A krónikás szerint ezek azért jöttek, mert az elõbbi jármû
“süvöltött nekik”, hogy — gyertek!
Kicsit megmosolyogtató! Nem igaz?
Egyszerûen egy jármû közeledett, melyet késõbb több má-
sik követett.
De vannak olyan jármûtípusok, melyek hangja “sok vizek-
nek zúgására” emlékeztet:
13. Szavára (elõbb dübörgés hal- föld határairól; villámlásokat készít
latszik) víz-zúgás támad az az esõnek, és kihozza a szelet az õ
égben, és felhõk emelkednek fel a rejtekhelyébõl.
*1012

Kicsit naivan Jeremiás azt hitte, hogy az “Úr” egyfajta varázs-

edényben tartja a szelet, melyet akkor hoz ki a “rejtekébõl”,
ha repülni készül.
Ésaiás is azt hitte, hogy az “Úr” azért repül, mert azt a miszti-
kus szél hajtja.
19. És félik napnyugottól fogva az az õ dicsõségét (fényét), mikor el-
Úrnak nevét (az ûrhajó hangját, jõ, mint egy sebes folyóvíz,
hiszen ha megjelenik, akkor a melyet az Úr szele hajt.
nagy baj van!), és naptámadattól
*1013

De ezenkívül mindketten arról is beszélnek, hogy a jármû

hangja “víz zúgása”, vagy “sebes folyóvíz”.
De másutt is található ilyen hajtómûhang:
2. És hallék szózatot az ég- gását és mint nagy menny-
bõl, mint sok vizeknek zú- dörgésnek szavát;...
*1014

*1010,*1012 *1013
Jeremiás könyve 10 Ésaiás könyve 59
*1011 *1014
Ésaiás könyve 5 Mennyei jelenések könyve 14

271
 Itt a “szózatot” a szemtanú úgy jellemzi, mint “sok vizeknek
zúgását”, illetve “mennydörgésnek szavát”.
De hiszen korábban Jézusnál is találkoztunk egy hasonló rész-
lettel:
28. Atyám dicsõítsd meg a te ne- 29. A sokaság azért, a mely ott állt
vedet! Szózat jöve az égbõl: Meg és hallotta vala, azt mondá, hogy
is dicsõítettem, és újra megdi- mennydörgött; mások mondá-
csõítem. nak: Angyal szólt néki.
(*738)

A korábbiakban is már megkérdõjeleztük azt, hogy a szózaton,

mely az “égbõl” jött, értelmes szöveget kell-e érteni. Ennek
kapcsán megjegyeztük, hogy nagy valószínûséggel a késõbbi
korok során az egyházi cenzúra toldotta meg hellyel-közzel a
szövegeket. Egyrészt, hogy vallási szempontból “érthetõbbek”
legyenek, másrészt pedig, hogy még inkább tükrözzék az egy-
ház tanainak igazát.
Ha pontosan értjük ezt, akkor egyáltalán nem jövünk zavarba
egy másik szövegrész kapcsán sem.
19. És megnyilatkozék az Isten villámlások és szózatok és
temploma a mennyben, és mennydörgések, és földin-
megláttaték az õ szövetségének lá- dulás és nagy jégesõ.
*1015
dája az õ templomában; és lõnek

A templomról immár tudjuk, hogy azon jármûvek építészeti

mása, melyeken a misszionáriusok közlekedtek.
E jármûvekkel együtt jár a mennydörgés, villámlás, földindu-
lás és más lokális légköri jelenségek.
Ha nem értjük, hogy a krónikások a korábbiakban mit értet-
tek a “szózaton”, akkor a kép misztikussá és zavarossá válik.
Egyfajta végítélet vízióját vetíti elénk, mikor is majd menny-
dörgések, villámlások, jégesõ és földindulás közepette meg-
szólal majd az égbõl az “Úr hangja”. A szózat!
Nem szükséges a misztikus víziók ingatag talajára lépnünk.
Hiszen ha a “szózaton” egyfajta hajtómûtípus hangját értjük,
akkor a végítélet rémisztõ látomása egy csapásra szertefosz-
lik. Mert a fenti idézet egy nagyméretû jármû hajtómûvei által
keltett hang-, fény- és légköri jelenségeket ír le.
Ez János Mennyei jelenések könyvébõl való, mellyel részle-
tesen a következõ fejezetben fogunk foglalkozni.

(*738) *1015
János evangyélioma 12 Mennyei jelenések könyve 11

272
 Az arkangyal a misszionárius Flotta egy másik jármûtípusa. A
“szózat” mellett, melyet a jármû hajtómûvei keltenek, egy má-
sik igen jellegzetes, eléggé magas frekvenciájú hang is hallha-
tó.
16. Mert maga az Úr riadóval, 14. És megjelen felettök az Úr, és nyi-
arkangyal szózatával és is- la repül mint a villámlás (nyíl —
teni harsonával leszáll az ég- lövedék, villámlás — fényfelvil-
bõl: és feltámadnak elõször a kik lanás a lövedék kilövésekor); az
meghaltak volt a Krisztusban; Úr Isten kürtöt fuvall (hajtó-
mû hangja), és déli szelekben nyo-
(*979)
mul elõ (meleg légmozgás!).
6. Felvonul Isten harsona-szó-
nál, kürtzengés közt az Úr. (*963)

*1016

Ez nyilván annak tudható be, hogy mivel ez egy másik fajta

jármû, ezért a hajtómûve paraméterei is eltérnek a korábban
taglalt típusoktól. Ahogyan egy egymotoros repülõgép hangja
eltér egy szuperszónikus vadászgép hangjától. Ugyanis, a ben-
zinmotor nem produkálja azt a tipikus magas frekvenciájú siví-
tó hangot, melyet a vadászgép gázturbinás hajtómûve kelt.
Egy újabb hajtómûhang a “trombitaszó”. Ez leginkább a ki-
sebb és nyilván sokkal mozgékonyabb jármûvek — az angya-
lok — jellegzetes hangja.
27. Mert a miképen a villámlás ni az ég felhõiben nagy hatalom-
napkeletrõl támad és ellátszik mal és dicsõséggel (ûrhajóval).
egész napnyugatig, úgy lesz az 31. És elküldi az õ angyalait
ember Fiának eljövetele is. nagy trombitaszóval (a kis re-
30. És akkor feltetszik az ember pülõ jármûvek hangjának jelleg-
Fiának jele az égen. És akkor sír zetessége), és egybegyûjtik az õ
a föld minden nemzetsége, és választottait a négy szelek felõl, az
meglátják az embernek Fiát eljõ- ég egyik végétõl a másik végéig.
*1017

A vallásos ábrázolások szerint, mikor majd Jézus eljön az õ

angyalaival, akkor a következõ lesz a kép: a Megváltó kinyúj-
tott kézzel áll egy felhõn. Körbeveszi õt dundi, kisgyermek ter-
metû szárnyas alakok sokasága. Mindegyik gömböc gyerekan-
gyal kezében egy trombita vagy kürt van, melyet megfújnak.
Hát...
Enyhén szólva... kissé naiv elképzelés.
Hiszen a trombitaszónak az égvilágon semmi köze a trombi-
tához, mint hangot keltõ eszközhöz. Hiszen itt arról van szó,

(*979) (*963)
Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 4 Zakariás könyve 9
*1016 *1017
Zsoltárok könyve 47 Máté evangyélioma 24

273
hogy majd megjelennek a misszionáriusok “angyal” típusú jár-
mûvei, és hallható lesz az azok hajtómûvei által keltett jelleg-
zetes hang — a “trombitaszó”. Errõl majd könyvünk utolsó fe-
jezetében fogunk szólni.
Ugyanígy félrevezetnek bennünket a szemtanúk leírásai, ha
nem megfelelõen értelmezünk egy másik fogalmat:
3. A ki az õ dicsõségének vissza- 26. Kinek szava akkor megren-
tükrözõdése, és az õ valóságának dítette a földet (a Sion he-
képmása, a ki hatalma szavá- gyén), most pedig ígéretet tesz,
val (dübörgés) fentartja a minden- mondván: Még egyszer megrá-
séget, a ki minket bûneinktõl meg- zom nemcsak a földet, hanem az
tisztítván, üle a Felségnek jobbjára eget is.
a magasságban,
*1018 (*89)

Ha azt feltételezzük, hogy a “hatalma szava” nem egyéb, mint

a “Mindenható” nagy hangerejû beszéde, akkor újra csak zsák-
utcába jutunk. Viszont:
18. Mert nem járultatok megta- 19. És trombita harsogásához,
pintható hegyhez, és lángoló tûz- és a mondásoknak szavához
höz, és sûrû homályhoz (köd), és (dübörgés), melyet a kik hallottak,
sötétséghez, és szélvészhez, kérték, hogy ne intéztessék hozzá-
jok szó;
(*88)

Ez az idézet, mely a zsidókhoz írt levélbõl való, az egykoron,

Mózes idejében a Sinai hegyen landoló nagyméretû jármûre
utal.
Nyilván a landolás következtében a hajtómûvekbõl elõtörõ
egyik jellegzetes hangot jellemzi mondásoknak szavaként.
Korábban, már Dánielnél találkoztunk egy másik sajátos hang-
gal:
4. És az elsõ hónapnak huszon- 6. És teste olyan mint a társiskõ, és
negyedik napján, ímé én a nagy fo- orczája olyan mint a villám, és sze-
lyóvíznek, azaz a Hiddeknek part- mei olyanok mint az égõ szövétne-
ján valék. kek, karjai és lába tája mint az izzó
5. És felemelém szemeimet, és lá- ércznek színe, és az õ beszé-
tám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba dének szava olyan, mint a
öltözve, és dereka ufázi aranynyal sokaság zúgása.
(*595)
övezve.

Egy másik jármûfajtát látott egykoron Dániel. Ennek hangja

különbözött az elõbbiekétõl. Nem volt sem kürtzengés, sem
trombitaszó vagy szózat, hanem Dániel úgy jellemzi, mint —
sokaság zúgása.

*1018 (*595)
A zsidókhoz írt levél 1 Dániel könyve 10
(*89,*88)
A zsidókhoz írt levél 12

274
 De másutt Jeremiás is beszél hasonló hangról:

22. A hír hangja ímé megjött, és felõl, hogy pusztává tegyék Júdá-
nagy zúgás kél észak földe nak városait, és sakálok tanyájává.
*1019

Ez azt jelenti, hogy közelednek észak felõl azok a jármûvek,

melyek fegyvereikkel majd pusztasággá teszik Júda városait...
Hasonló képet tár elénk könyvében Habakuk, melyet már több-
ször is idéztünk:
3. Isten a Témán felõl jön, és a Szent ja mindent betölt, oly hangos).
a Párán hegyérõl (két különbözõ 4. Ragyogása, mint a napé (a haj-
jármûtípus). Sélah. Dicsõsége el- tómû fénye olyan fényes, mint a
borítja az egeket (a hajtómû fénye, Nap), sugarak támadnak mellõle; és
ragyogása) , és dícséretével ott van az õ hatalmának rejteke.
megtelik a föld (a jármû hang-
(*968)

A “dicséret” nem más, mint egy újabb fajta hang. A közeledõ

jármûvek tipikus hangja ez.
De találkoztunk a “dicséret” kifejezéssel, mikor Jézus szüle-
tésekor, éjszaka kinn a mezõn landolt a pásztorok szeme láttá-
ra egy jármû.
Mikor startolt, akkor volt hallható a “dicséret”:
13. És hirtelenséggel jelenék az an- a kik az Istent dicsérik...
(*717)
gyallal mennyei seregek sokasága,

Ami a “mennyei seregek sokaságát” illeti, ne úgy képzeljük,

hogy sok-sok szárnyas dundi angyal, és szent jelent meg hirte-
len a semmibõl, akik az Istent dicsérték.
Mert, újra csak visszatérve az egykoron a Sinai hegyen lan-
dolt jármûhöz, a következõ szöveget találjuk a Bibliában:
22. Hanem járultatok Sion hegyé- a mennyei Jeruzsálemhez, és az
hez, és az élõ Istennek városához, angyalok ezreihez,
(*974)

Azt tudjuk jól, hogy Mózes semmilyen angyalról nem beszél.

Helyette egy hatalmas jármûrõl van szó.
Ez segít megérteni, hogy a hajtómûvekbõl elõtörõ erõs han-
got hasonlítják a szövegek olyan hanghoz, mintha angyalok ez-
rei beszéltek volna egyszerre.

*1019 (*717)
Jeremiás könyve 10 Lukács evangyélioma 2
(*968) (*974)
Habakuk könyve 3 A zsidókhoz írt levél 12

275
 Sok esetben a “kiáltás” is hasonló, a misszionáriusok jármû-
ve által keltett hangot takar.
18. És mondá Mózes: Kérlek, mu-
tasd meg nékem a te dicsõségedet.
19. És monda az Úr: Megteszem,
hogy az én dicsõségem a te orczád
elõtt menjen el, és kiáltom elõt-
ted az Úr nevét (hangrobaj)...
20. Orczámat azonban, mondá,
nem láthatod; mert nem láthat en-
gem ember, élvén.
21. És monda az Úr: Ímé van hely én
nálam; állj a kõsziklára.
22. És mikor átmegy elõtted az én
dicsõségem, a kõszikla hasadéká-
ba állatlak téged, és kezemmel be-
takarlak téged, míg átvonulok.
23. Azután kezemet elveszem ró-
lad, és hátulról meglátsz engemet,
de orczámat nem láthatod.
*1020

Elsõre azt hihetnénk, hogy Mózes valóban azért nem láthatta

az “Úr orczáját”, mert élõ ember azt nem láthatja. Csakhogy azt
pontosan tudjuk, hogy Mózes mintegy negyven napig a
misszionáriusok jármûvén tartózkodott, ahol többek között ta-
nították...
Tehát nem ezért nem láthatta az “Úr arcát”.
Korábban Illés történetében láttuk, hogy eljutott egy olyan
helyre, ahol jármûvek startoltak. Akkor a misszionáriusok Illés
életének megóvása miatt vitték õt biztonságos helyre, hogy az
induló jármû hajtómûveibõl elõcsapó izzó gázsugár ne égesse
õt szénné (*506—512).
Ugyanez igaz adott esetben is. Az “Úr orczája” alatt természe-
tesen nem egy emberi archoz hasonló testrészt kell érteni. Ha-
nem inkább egy jármû olyan szerkezeti elemét, amely ha mû-
ködik, akkor a közelében tartózkodni életveszélyes.
Azért “takarta be a kezével az Úr” Mózest, más szavakkal
védte a testi épségét, hogy a hajtómû ne tegyen benne kárt.
Mikor aztán a startoló jármû biztonságos távolságra távolo-
dott, csak akkor vehette Mózes szemügyre azt. És akkor már
valóban csak a “dicsõségét” — a távolodó jármû fényét láthatta.
Más helyütt is fellelhetõ ez a fogalom:
4. Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mi- mely a hangrobaj forrása is egy-
kor lépdelél Edom mezejérõl: ben), Még ez a Sinai is, az Úrnak, az
Megrendült a föld (a jármû haj- Izráel Istenének színe elõtt.
(*372)
tómûveinek robaja), csepegett az
ég, A föllegek is víztõl áradának (a 4. Mert nem az õ fegyverökkel sze-
hajtómûvek égésterméke). reztek földet, és nem az õ karjok
5. A hegyek megrendültek az segített nékik; hanem a te jobbod,
Úrnak orczája elõtt (a hajtómûbõl a te karod és a te orczád világos-
kicsapó intenzív izzó gázáram, sága, mert kedvelted õket.
(*362)

*1020 (*362)
Mózes II. könyve 33 Zsoltárok könyve 44
(*372)
Bírák könyve 5

276
 De visszatérve Mózeshez, a távolodó jármû hangját említik a
szövegek — “kiáltom az Úr nevét”.
Az “Úr nevéhez” adott esetben semmi köze sincs a névnek.
Vagyis annak a nyelvtani fogalomnak, mellyel személyeket kü-
lönböztetünk meg egymástól.
Azt azért eléggé komolytalan dolog feltételezni, hogy mikor
az “Úr” távolodott, folyton csak egy nevet kiabált. Mondjuk: Je-
hova!!! Jehova!!! Jehova!!!
Ez így komolytalan.
Helyette inkább a starttal öszefüggõ valamilyen hangról van
szó.
Már csak azért is felmerül a kétely az “Úr neve” kapcsán,
mert más szövegösszefüggésben is szerepel:
27. Ímé, az Úr neve jõ mesz- vák haraggal, és nyelve,
szirõl, haragja ég és sötét mint emésztõ tûz!
*1021
gomolygó füstje; ajkai rak-

Azt azért ugye senki sem gondolja a végtelenül jóságos “Min-

denhatóról”, hogy ekképp néz ki: ”haragja ég és sötét gomoly-
gó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztõ tûz!”
A leírásból egyértelmû, hogy egy olyan jármû közeledik, mely-
nek hajtómûveibõl izzó gázsugár — “emésztõ tûz” és füst tör
elõ. Így pedig az “Úr neve” — magára a jármûre utal.
Hasonló leírást találunk másutt is:
8. Megindult, megrendült a föld, 9. Füst szállt fel orrából, és
s a hegyek fundamentomai inogtak; szájából emésztõ tûz; izzó
és megindultak, mert haragra gyúlt. szén gerjedt belõle.
*1022

A szöveg szerint az “Úr szájából” jött a tûz, és orrából füst.

Nem emlékeztet bennünket ez a mesebeli sárkányra? Hiszen
annak az orrából jött füst, és a szájából tûz? Meg aztán ez a
mesebeli furcsa állat repülni is tudott.
Nem lehet, hogy a sárkány sem egyéb, mint a szövegekbeli
jármûleírások sajátos értelmezése?
Láthatjuk hát, hogy a Biblia fogalomzavarának tengerében sok,
jól értelmezhetõ információ van. Ahogy ezeket mind-mind a
helyükre rakjuk, a szövegek még inkább érthetõbbekké vál-
nak, és lehull róluk a miszticizmus fátyla.

*1021 *1022
Ésaiás könyve 30 Zsoltárok könyve 18

277
 AZ ÚR DICSÕSÉGE. (FÉNYJELENSÉGEK)

Az ezt megelõzõ fejezetekben, mikor a biblikus szövegeket

taglaltuk, sokszor találkozhattunk a “dicsõség” fogalmával.
Napjainkban ez a fogalom leginkább úgy használatos, mint
amely jellemzi az Úr, az Isten mindenhatóságát, nagyságát.
A mennyei seregek — a dundi angyalok és szentek seregei
— imádják az Urat, és szüntelenül a dicsõségét zengik a
mennyekben.
Ez a kép talán megállta a helyét sok száz évvel ezelõtt, mikor
az emberek elenyészõ hányada tudott csak olvasni. Közülük
viszont még kevesebben bírták a latin nyelvet, melyen a kora-
beli Bibliák íródtak.
Így hát a szent szövegek olvasása leginkább a papság privilé-
giuma volt.
Mivelhogy az a szent szövegek kapcsán természetszerûleg
az egyház álláspontját, világnézetét képviselte, így senki nem
vonta kétségbe a szövegek értelmezésekor használt fogalmak
létjogosultságát.
Példaként említem a dicsõséget, mint fogalmat, melyet az “Úr”-
ral összefüggésben emlegetnek oly gyakran.
A korábbiakban többször állítottam, hogy a dicsõség a szent
szövegekben az ismeretlen természetû fény megnevezésére
szolgál.
Ezt bizonyítandó, álljon itt egy idézet:
40. És vannak mennyei testek és 41. Más a napnak dicsõsége
földi testek; de más a mennyeiek és más a holdnak dicsõsé-
dicsõsége, más a földieké. ge és más a csillagok dicsõ-
sége; mert csillag a csillag-
tól különbözik dicsõségre
nézve.
*1023

Ez érthetõ is. Hiszen sok-sok évszázaddal korábban vajon az

emberek ismerték-e azon fénysugárzás természetét, mely a csil-
lagokból, vagy a Napból ered?
Voltak-e olyan ismereteik, melyekkel megérthették, hogy a
csillagok, így a Nap fénysugárzása a benne lezajló termonuk-
leáris fúzió közben felszabaduló hatalmas mennyiségû ener-
gia megnyilvánulása?
Vajon tudhatták-e mindezt?
*1023
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 15

278
 Õk csak azt tudták, hogy a csillagoknak fényük van. Bár nyil-
vánvaló volt már akkor is, hogy a csillag nem azért világít, mert
fa vagy szén ég rajta. Ez az állítás már akkor is ostobaságnak
tûnt.
Tudták, hogy fényt sugároznak, de nem értették annak ere-
detét.
A Hold, mint a Föld kísérõje fényének természetét sem értet-
ték igazán. Csak azt látták, hogy éjszakánként a sötét égbolton
világít.
Csak napjainkban magától értetõdõ tudás, amit már a kisis-
kolásoknak is tanítanak, hogy a Hold azért világít éjszaka az
égbolton, mert visszaveri a reá esõ napsugárzás egy részét.
Mivel ezeket az akkor ismeretlen eredetû fények mibenlétét
nem értették, ezért bevezettek rájuk egy új fogalmi kategóriát
— a dicsõséget.
Na de ezt még fokozni is lehetett. Hiszen azokban a korok-
ban sokszor láttak nem földi eredetû jármûveket és személye-
ket.
Ezekkel a jármûvekkel rendszerint egy újabb ismeretlen ere-
detû fényfajta járt együtt, mely az “Úr” — a misszionáriusok —
jármûveinek megjelenésekor volt észlelhetõ.
Mivelhogy ez a fényfajta rendszerint az “Úrhoz” volt köthetõ,
ezért megjelent egy új fogalom — az “Úr” dicsõsége.
Még a fenti idézetnél maradva, egyértelmû és félreérthetet-
len, hogy az a Nap, a Hold és a csillagok fényét, fényességük
nagyságát hasonlítja össze.
(Egyébként a csillagászat szakterületén létezik egy speciális,
az égbolton látható objektumok fényerõsségét jellemzõ termi-
nus — a magnitúdó. Ennek a számbeli nagysága jellemzi az égi
objektumok látható fényességét.)
De mégsem csak a dicsõséget, mint fényességet leíró fogal-
mat, szeretném e részben tárgyalni.
Ugyanis arra szeretnék rámutatni, hogy a bibliakorabeli idõk-
ben hogyan írták körbe a szemtanúk a misszionáriusok jármû-
vei által keltett jelenségeket.
Elsõsorban azért, hogy bebizonyítsam: az amúgy teljesen ért-
hetetlen szövegek, melyek már-már a lázálom víziójának kate-
góriáját súrolják, szinte kivétel nélkül mind érthetõkké válnak,
ha a megfelelõ fogalmakat behelyettesítjük.

279
 Kezdjük talán újra csak Mózessel. Emlékezzünk vissza arra,
hogy mikor az izraeliták kijöttek Egyiptomból, a vándorló soka-
ság elõtt az “Úr” haladt:
21. Az Úr pedig megy vala elõttök hogy éjjel és nappal mehessenek.
nappal felhõoszlopban, hogy vezé- 22. Nem távozott el a felhõosz-
relje õket az úton, éjjel pedig tûz- lop nappal, sem a tûzoszlop éjjel
oszlopban, hogy világítson nékik, a nép elõl.
(*43)

Ha a vallásos világkép szemüvegén keresztül nézzük ezt a

történetet, akkor úgy nem igazán tudunk mit kezdeni vele.
Megjegyzem, hogy bár az egyház nem hallgatja el ezt a szö-
vegrészt, de ha teheti, akkor kerüli. Hiszen nem tud rá magya-
rázatot adni.
Ha az uralkodó nézet szemszögébõl vizsgáljuk a “tûzoszlo-
pot”, akkor óhatatlanul a miszticizmus, a természetfelettiség
süppedõs, ingoványos talajára jutunk.
Hiszen nem érthetõ, hogy az “Úr” miért épp tûz- és felhõosz-
lopban haladt az izraeliták elõtt. Így ilyen esetben semmilyen
érthetõ, logikus magyarázatot sem tudunk adni rá.
Viszont az “Úr”, a misszionáriusok szavai a helyes irányba
terelnek bennünket:
20. Ímé én Angyalt bocsátok el te útban, és bevigyen arra a helyre, a
elõtted, hogy megõrizzen téged az melyet elkészítettem.
(*41)

Vagyis, a misszionáriusok egyik “angyala” haladt a vándorlók

elõtt. Ez a jármû reaktív hajtómûvekkel rendelkezett. Ezért, mi-
kor a hajtómûvek a gravitáció ellenében lebegésben tartották,
belõlük reaktív gázsugár tört elõ. Mely függõlegesen lefelé irá-
nyult. Pont azért, hogy a jármû lebegjen.
De a hajtómûbõl nemcsak a gázsugár csapott elõ, hanem az
égéstermék is — a füst, mely megint csak az izzó gázsugárral
együtt függõlegesen, a földfelszín felé irányult.
Távolabbról szemlélve úgy tûnt, hogy az egész valóban nap-
pal füst- és felhõoszlop, míg az éj sötétjében tûzoszlop.
Ez sokkal érthetõbb és teljesebb magyarázat, mely összhang-
ban van a Biblia számos szövegével, mint a vallásos-misztikus
szemlélet valaha is adhat rá.

(*43) (*41)
Mózes II. könyve 13 Mózes II. könyve 23

280
 De lássunk más, korábban érthetetlennek tûnõ szövegeket
is.
15. Mert ímé, az Úr eljõ tûz- ban az Õ haragját, és megfeddé-
ben, s mint forgószél az õ sze- sét sebesen égõ lánggal.
kerei, hogy megfizesse búsulásá-
*1024

A sebesen égõ láng nem igazán érthetõ.

Viszont ha a napjaink rakétáinak hajtómûvébõl elõcsapó iz-
zó, nagy sebességû gázáramra gondolunk, akkor már értjük,
hogy mire is utal Ésaiás.
A “sebesen égõ láng” nem egyéb, mint az “Úr” jármûvének
hajtómûvébõl elõtörõ nagysebességû reaktív gázsugár.
De az “emésztõ tûzi láng” sem más:
6. A seregek Urától láto- sal, forgószéllel, viharral és
gattatik meg, mennydörgés- emésztõ tûzi lánggal;
sel, földindulással, nagy zúgás-
(*1008)

Egyébként ez tökéletes leírása mindazoknak a jelenségek-

nek, melyek együttesen tapasztalhatóak egy nem földi eredetû
jármû megjelenésekor.
7. Néktek pedig, a kik szorongatta- 8. Tûznek lángjában, ki bosszút
tok, nyugodalommal mivelünk áll azokon, a kik nem ismerik az Is-
együtt, a mikor megjelenik az tent, és a kik nem engedelmesked-
Úr Jézus az égbõl az õ hatal- nek a mi Urunk Jézus Krisztus evan-
mának angyalaival. gyéliomának.
*1025

Ez a szövegrészlet arról szól, hogy Jézus az egyik jármû fe-

délzetén érkezik majd meg, melynek hajtóerejét a reaktív gáz-
sugár — “tûznek lángja” szolgáltatja. Ezt a jármûvet fogják kí-
sérni a kisebb típusú jármûvek — az angyalok.
Egy másik, kicsit ijesztõ kép is értelmet nyer:
18. A Thiatirabeli gyülekezet angya- olyanok, mint a tûzláng, és a
lának pedig írd meg: Ezt mondja az kinek lábai hasonlók az ízzó fényû
Isten Fia, a kinek szemei érczhez:
*1026
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az olyannyira bálvá-
nyozott, szeretetet sugárzó Jézus ilyenképp néz ki. Ugye?
14. Az õ feje pedig és a haja fehér 15. És a lábai hasonlók valának az
vala, mint a fehér gyapjú, mint a izzó fényû érczhez, mintha kemen-
hó; és a szemei olyanok, czében tüzesedtek volna meg; a
mint a tûzláng; szava pedig olyan, mint a
sok vizek zúgása.
*1027

Itt eléggé egyértelmû, hogy nem valamiféle ijesztõ misztikus

természetfeletti személyrõl van szó, hanem egy nem földi jár-
mûrõl.
*1024 *1026
Ésaiás könyve 66 Mennyei jelenések könyve 2
(*1008) *1027
Ésaiás könyve 29 Mennyei jelenések könyve 1
*1025
Pál thessalonikabeliekhez írt II. levele 1
281
 7. És bár az angyalokról így szól: Ki
az õ angyalait szelekké teszi (az in-
tenzív légmozgás együtt járt a
jármûvek megjelenésével) és az
õ szolgáit tûz lángjává (a jármû-
vek — adott esetben angyalok
— reaktív hajtómûvébõl kicsa-
pó láng),
*1028

Jóel könyvében a következõ képet írja le, melyet nyilván

saját szemével látott:
3. Elõtte tûz emészt, utána len pusztaság; meg sem menekül-
láng lobog; elõtte a föld olyan, het tõle semmi.
*1029
mint az Éden kertje, utána pedig kiet-

A következõkrõl van szó: egy földönkívüli jármû repül kis

magasságban. A fegyverei mindent felperzselnek. A korábban
zöldellõ rétek, mezõk a fegyverek bevetése következtében
kiégnek. Semmi meg nem menekülhet elõlük.
A jármûvet reaktív hajtómû mozgatja, így a jármûvet hajtómû-
veibõl elõcsapó “lobogó láng” követi.
1. Sionért nem hallgatok és Jeru- 17. És mikor a nap leméne és se-
zsálemért nem nyugszom, míg föl- tétség lõn, ímé egy füstölgõ ke-
derül, mint fényesség az Õ igazsá- mencze, és tüzes fáklya, mely
ga, és szabadulása, mint a fák- általmegyen vala a húsdarabok
lya tündököl (reaktív gázsugár). között.
(*248)
2. És meglátják a népek igazságo-
dat és minden királyok dicsõsé-
gedet, és új nevet adnak néked, a
melyet az Úr szája határoz meg.
*1030

Ezzel az idézettel akkor találkoztunk, mikor a misszionáriu-

sok Ábrahámon valamiféle kisebb, korrekciós célú sebészeti
beavatkozást hajtottak végre, melynek következtében annak
nemzõképessége helyreállt.
Most már biztosan állíthatjuk, hogy semmiféle “füstölgõ ke-
menczérõl” nincs szó, hanem egy jármû startjáról, melyen a
misszionárius “orvosok”, akik Ábrahámot megmûtötték, távoz-
tak.
De Illés történetében is találkoztunk “tüzes szekérrel”. Na
persze itt nem egy lángokban álló négykerekû jármûrõl van
szó, melyet lovak húztak:
11. És lõn, a mikor menének és men- lasztá õket egymástól. És felméne
vén beszélgetének, ímé egy tüzes Illés a szélvészben az égbe.
(*515)
szekér tüzes lovakkal elvá-

Illés egy olyan jármû fedélzetén “ment fel az égbe”, mely

“tüzes” volt.
*1028 (*248)
A zsidókhoz írt levél 1 Mózes I. könyve 15
*1029 (*515)
Jóel könyve 2 Királyok II. könyve 2
*1030
Ésaiás könyve 62
282
 A reaktív izzó gázsugarat a szemtanúk “kénköves patakként”
is jellemzik.
33. Mert készen van a szörnyû tûz- nálta azt, máglyájában tûz és fa bõ-
hely régen, készen áll az már a ki- ven; az Úr fuvallata gyújtja meg
rálynak is, mélyen és szélesen csi- azt, mint kénköves patak.
*1031

Itt sincs szó valamiféle misztikus lény fuvallatáról. Ez a “kén-

köves fuvallat” nem egyéb, mint a reaktív gázsugár.
8. Megindult, megrendült a föld, s a és szájából emésztõ tûz;
hegyek fundamentomai inogtak; és izzó szén gerjedt belõle.
megindultak, mert haragra gyúlt. 10. Lehajtotta az eget és leszállt, és
9. Füst szállt fel orrából, homály volt lábai alatt.
*1032

Nem valamiféle szörnyûséges természetfeletti lény, ”csak”

egy jármû érkezett és landolt...
16. Azért az Úr, a seregek Ura kö- õ dicsõsége alatt égés ég,
véreire ösztövérséget bocsát, és az miként a tûz égése.
*1033

Emlékezzünk vissza, mikor a misszionáriusok Mózessel el-

sõ ízben az “égõ csipkebokornál” vették fel a kapcsolatot.
A szövegek szerint, mikor az “Úr” elmondta utasításait, Mó-
zes okvetetlenkedni kezdett. Vonakodására felgerjedt hát az
“Úr” haragja:
13. Õ (Mózes) pedig monda: Kér- szülõdött) Mózes ellen és mon-
lek, Uram, csak küldd, a kit külde- da: Nemde atyádfia néked a Lévi
ni akarsz. nemzetségbõl való Áron? Tudom,
14. És felgerjede az Úr harag- hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is
ja (beindultak a leszállóegység jõ elõdbe s mihelyt meglát, örven-
hajtómûvei, az felszálláshoz ké- dezni fog az õ szívében.
(*6)

Miután elmondták utasításaikat Mózesnek, készülõdtek a fel-

szálláshoz. A jármû hajtómûveit starthoz indították. Azokból
elõcsapott a reaktív lángsugár. Ezt említi a szöveg az “Úr harag-
jaként”.
De másutt is van szó a hajtómû gázsugaráról, ahol is annak
megjelenése a jármû távozásához kapcsolódik:
9. És felgyullada az Úr ha- 10. És a felhõ is eltávozék a sátor
ragja õ reájok, és elméne. felül...
*1034

Egyértelmû, hogy az “Úr” távozását a harag — hajtómû lángjá-

nak megjelenése — elõzte meg. Ahogy a jármû elrepült, a haj-
*1031 (*6)
Ésaiás könyve 30 Mózes II. könyve 4
*1032 *1034
Zsoltárok könyve 18 Mózes IV. könyve 12
*1033
Ésaiás könyve 10
283
tómûbõl kicsapó égéstermék, a “felhõ” — füst is természet-
szerûleg szétoszlott.
17. De felgerjed az én hara- gyom õt, és elrejtem az én or-
gom õ ellene (hajtómûvek in- czámat õ elõle (elrepülök), hogy
dítása) azon a napon, és elha- megemésztessék...
*1035

Ha nem értjük, hogy valójában a Bibliában gyakran használa-

tos fogalmak, kifejezések mit takarnak, akkor azt hisszük, hogy
a jóságos Mindenható megharagszik, és elrejti elõlük az arcát.
Ez igencsak misztikusnak tûnik, ha az “Isten” arcára gondo-
lunk.
Ámde ha helyesen értelmezzük az “Úr haragja” és az “Úr or-
czája” kifejezést, akkor megértjük, hogy a misszionáriusok azt
helyezték kilátásba, hogy elhagyják az izraelitákat. Jelképesen
szólva beindítják hajtómûveiket, és elrepülnek. Az izraeliták
pedig többé nem látják õket, és így a fegyveres védelemre sem
számíthatnak többet. És akkor az ellenségeik majd “megemész-
tik” õket...
A “haragról” mint “olthatatlan tûzrõl” van szó Jeremiásnál is:
4. Metéljétek magatokat körül az gyúladjon az én haragom,
Úrnak, és távolítsátok el szíve- mint a tûz, és olthatatla-
tek elõbõreit, Júda férfiai és Je- nul ne égjen a ti cselekedetei-
ruzsálem lakosai, hogy fel ne tek gonoszsága miatt.
*1036

Más szavakkal, a gonoszságaitok miatt ne kelljen beindíta-

nom az ûrhajóimat, vagy pedig — ne akarjátok, hogy ûrhajóim
megjelenjenek.
Így már érthetõ a következõ szövegrészlet is:
10. De az Úr igaz Isten, élõ Isten õ, és a nemzetek nem szenvedhe-
és örökkévaló király; az õ ha- tik el az õ felindulását.
(*1010)
ragja elõtt reszket a föld,

Azaz, ha megjelenik a misszionáriusok egyik jármûve, mely

reaktív hajtómûvel rendelkezik, ahonnan elõcsap a “harag”, és
alacsonyan elhúz az emberek feje fölött, akkor abba még a
föld is beleremeg. Akárcsak napjaink vadászgépei esetében...
19. Ímé, az Úrnak szélvésze nagy 23. Ímé, az Úrnak szélvésze, ha-
haraggal kitör, és a hitetlenek fe- ragja tör elõ, és a rohanó szél-
jére forgószél zúdul. vész a hitetlenek fejére zúdul.
(*550)
(*802)

*1035 (*550)
Mózes V. könyve 31 Jeremiás könyve 23
*1036 (*802)
Jeremiás könyve 4 Jeremiás könyve 30
(*1010)
Jeremiás könyve 10
284
 A “harag” és a “szélvész” összefüggõ jelenségek, mivel mind-
kettõ a hajtómû mûködése közben keletkezik.
47. Meddig rejtegeted még magad,
oh Uram, szüntelen, és ég a te
haragod, mint a tûz?
*1037
29. Mert a mi Istenünk mege-
mésztõ tûz.
*1038
27. Ímé, az Úr neve jõ messzirõl,
haragja ég és sötét gomoly-
gó füstje; ajkai rakvák haraggal,
és nyelve, mint emésztõ
tûz!
(*1021)

Semmilyen misztikus, természetfeletti személyrõl nincs itt

szó, hanem egy jármû közeledik.
De térjünk még vissza a “dicsõség” fogalmához, mellyel ezt
a részt elkezdtük.
Az eddig idézett számos szövegrészlet olyannyira egyértel-
mû, hogy vitatkozni ezekkel legfeljebb csak a vitatkozás ked-
véért lehet.
Számos más hasonló részlet is található a Bibliában, de mi-
vel ezek többnyire a fenti idézetekhez hasonlóak, ezért túlon-
túl hosszadalmassá és nehézkessé tenné ezt a fejezetet az
összes ide vonatkozó idézet felsorolása.
Csak még végezetül lássunk néhány, a szemtanúk által meg-
adott leírást, hogy egyértelmûvé váljék: az “Úr dicsõsége” a
korabeli emberek számára ismeretlen fényfajtát takar, mely rend-
szerint az “Úr” megjelenésekor volt megfigyelhetõ. Gyakran
ez a jármûvek hajtómûvébõl áradó intenzív fényenergia, más-
kor meg mesterséges fény.
A Manna kapcsán beszéltünk arról, mikor a pusztában egy
jármû repült el magasan a felhõkben az izraeliták feje fölött:

10. És lõn, mikor beszéle Áron az Iz- 21. Észak felõl aranyszínû vi-
ráel fiai egész gyülekezetének, a lágosság támad, Isten körül
puszta felé fordulának, és ímé az félelmetes dicsõség.
*1039
Úr dicsõsége megjelenék a
felhõben.
(*64)

Ezt a fényt gyakran a kérubok hajtómûvei gerjesztették:

2. Oh Izráelnek pásztora, hallgass 5. Fölötte pedig a dicsõség

meg, a ki vezérled Józsefet, mint kérubjai, beárnyékolva a fede-
juhnyájat; a ki Kérubokon ülsz, let, a mikrõl most nem szüksé-
jelenj meg fényeddel! ges külön szólani.
(*984) *1040

*1037 *1039
Zsoltárok könyve 89 Jób könyve 37
*1038 (*984)
A zsidókhoz írt levél 12 Zsoltárok könyve 80
(*1021) *1040
Ésaiás könyve 30 A zsidókhoz írt levél 9
(*64)
Mózes II. könyve 16
285
 A tizenkettedik fejezetben fogunk majd részletesen beszél-
ni arról a napról, mikor ez a nem földi eredetû civilizáció hiva-
talosan felveszi velünk a kapcsolatot.
A Biblia errõl ekképp ír:
30. És akkor feltetszik az ember 31. Mikor pedig eljõ az em-
Fiának jele az égen. És akkor sír bernek Fia az õ dicsõségé-
a föld minden nemzetsége, és ben (ûrhajó), és õ vele mind a
meglátják az embernek Fiát szent angyalok (ûrflotta), akkor
eljõni az ég felhõiben nagy beül majd az õ dicsõségének kirá-
hatalommal és dicsõséggel lyiszékébe.
*1042
(ûrhajóval).
31. És elküldi az õ angyalait 26. Mert valaki szégyel engem és az
nagy trombitaszóval (a kis én beszédemet, az embernek Fia is
repülõ jármûvek jellegzetes szégyelni fogja azt, mikor eljõ az
hangja ), és egybegyûjtik az õ vá- õ dicsõségével, és az Atyáé-
lasztottait a négy szelek felõl, az val és a szent angyalokéval.
ég egyik végétõl a másik végéig. *1043

(*978) 38. Mert valaki szégyel engem és

26. És akkor meglátják az embernek
Fiát eljõni felhõkben nagy ha-
talommal és dicsõséggel.
27. És akkor elküldi az õ angya-
lait, és egybegyûjti az õ választot-
tait a négy szelek felõl, a föld vég-
sõ határától az ég végsõ határáig.
*1041
az én beszédeimet e parázna és bû-
nös nemzetség között, az ember-
nek Fia is szégyelni fogja azt, mikor
eljõ az õ Atyja dicsõségében
a szent angyalokkal.
*1044
13. Várván ama boldog reménysé-
get és a nagy Istennek és megtartó
Jézus Krisztusunknak dicsõsége
megjelenését;
*1045

Ezek az idézetek nem valamiféle világvégérõl szólnak. Egy-

szerûen arról van szó bennük, hogy majdan eljönnek a
misszionáriusok, közöttük Jézus is, a jármûveikkel.
Ez lesz történelmünk, és minden idõk legnagyobb esemé-
nye...

(*978) *1043
Máté evangyélioma 24 Lukács evangyélioma 9
*1041 *1044
Márk evangyélioma 13 Márk evangyélioma 8
*1042 *1045
Máté evangyélioma 25 Pál Titushoz írt levele 2
286
 FELHÕ ÉS SZÉLVÉSZ

Számos esetben említettük, hogy a misszionáriusok — egy

nem földi társadalom képviselõi — nagyrészt olyan jármûve-
ken közlekedtek, melyek reaktív hajtómûvekkel rendelkeztek.
Merthogy ne feledjük: a fizika törvényei mindenkire érvénye-
sek, így rájuk is. Ezért jármûveik hajtómûvei ugyanazon, vagy
legalábbis hasonló fizikai elveken mûködtek, akárcsak napjaink
modern jármûvei.
Ha közben olyan, új elveken mûködõ, helyváltoztatásra al-
kalmas szerkezeteket építettek, melyek számunkra érthetet-
lenek, akkor az nem azt jelenti, hogy ezek a fizika és a világ-
mindenség törvényeit áthágva mozognak, hanem csak a mi tu-
dásunk véges. És minden bizonnyal ezek a szerkezetek olyan
törvényszerûségek szerint mûködnek, melyeket mi még nem
fedeztünk fel.
De ha a korábbi korok leírásait elemezzük, és gondolok itt
elsõsorban a Biblia Szent Könyveire, akkor az azokban szerep-
lõ mozzanatok egyáltalán nem tûnnek ma számunkra termé-
szetfelettieknek.
Ellenkezõleg, nagyon is érthetõek, egy-két kivételtõl elte-
kintve.
De természetszerûleg ez nem volt mindig így. Mert a minket
megelõzõ korokban az embereknek nem voltak olyan ismere-
teik, melyekkel mi most rendelkezünk. Ezért hát mindazt, amit
a saját szemükkel láttak, nem értették. Magyarázatot sem tud-
tak adni a látottakra.
Így hát a maguk egyszerû módján írták körül az általuk ta-
pasztaltakat.
Ennek nyomán alakult ki többek között a “misztikus felhõ”
fikciója, melyet oly sok szentkép ábrázol.
A Mindenható ezen állva nyújtja ki a kezét.
Láttuk a korábbiakban, hogy a “kinyújtott kéz” sem puszta
kinyújtott kar. Nincs ez másképp a “felhõvel” sem.
Rendszerint a régebbi korok folyamán a misszionáriusok jár-
mûveinek a magasban való mozgásával együtt járt a “felhõ”.
Mely nem egyéb, mint azok hajtómûvének égésterméke.

287
 Az emberek ennek a mibenlétét és okát természetesen nem
értették. Így, mikor a magasban fölöttük egy ilyen jármû elre-
pült, mely “felhõt” hagyott maga után, akkor mi mást mondhat-
tak, mint:
13. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
*1046

Õk nem tudták, hogy az ott a magasban egy szerkezet, mely

repül. Hiszen ilyet még a legmerészebb álmaikban sem gon-
doltak. Mert egy tárgy, mely a levegõnél nehezebb, ugyan ho-
gyan is emelkedhet fel?
Ezért hát azt hitték, hogy az ott a magasban egy misztikus
állat. Mivel legfeljebb csak az állatok repülnek... Mint a madarak.
Vagy maga az Isten...
Ha pedig az Isten repül ott a magasban, akkor az nem lehet
más, mint az õ lehelete...
Feltételezem, hogy napjainkban mindenki látott már sok-sok
kilométer magasban repülni olyan katonai gépet, mely egy fel-
hõszerû csíkot húz maga után. A gép egy nagyon pici, a napsü-
tésben fémesen csillogó apró pont csupán. Ezt követi az a jel-
legzetes “felhõcsík”.

62. ábra
”Lehelletével megékesíti az eget...”

*1046
Jób könyve 26

288
 Ma mindenki jól tudja, hogy ez nem egyéb, mint a kondenz-
csík. Melynek lényege, hogy a gép hajtómûveibõl kicsapó, igen
forró gázokba például kerozint permeteznek be. Mely a repülõ-
gépek hajtómûveinek üzemanyaga. A hõ hatására az pillanat-
szerûen elpárolog, és forró gõzök formájában kikerül az atmosz-
férába. Mivel a gép magasan halad, ezért a nagy magasságban
elég alacsony a levegõ hõmérséklete. Sokszor erõsen a fagy-
pont alatt van.
Ahogy a hajtóanyag gõzei gyorsan hûlni kezdenek, apró csep-
pekben kicsapódik a kerozin. Egyfajta felhõt alkotva.
Amerre a gép elhalad, mindenfele ilyen kerozinfelhõt hagy
maga után. Melyet kondenzcsíknak nevezünk.

63. ábra
Kopár fa, a háttérben több kondenzcsíkkal.
Council Crest Park, Portland, Oregon állam, USA

Ennek elsõsorban harcászati helymegjelölõ szerepe van.

De azt a látványt is mindenki ismeri, ahogy napjainkban egy
ûrkutatási rakéta vagy az ürrepülõgép startol.
Ahogy emelkedik, mindenfele “felhõt” hagy maga után.
Ezen ma senki nem csodálkozik. Talán legfeljebb az amazó-
niai õserdõben kõkorszaki szinten élõ emberek emlegetnének
csodát. Azok, akikhez a civilizáció még nem jutott el.
Napjainkban. És sok ezer évvel ezelõtt?

289
 A Bibliában rengeteg szövegrész tanúskodik arról, hogy egy
szuperfejlett társadalom tagjai ilyen és ezekhez hasonló jár-
mûveken közlekedtek, melyeket az emberek sok ízben láttak.
Ezért ezzel a ténnyel vitatkozni nem lehet. Ha most a tudomány
bármelyik nagytudású képviselõje mindenáron tagadná ezt, azt
állítva, hogy akkor még ilyen szerkezetek nem léteztek, és ezek
a leírások csak a fantázia szülöttei, erre csak egy választ lehet
adni: a baj nem a szövegekkel, hanem a mi elképzeléseink-
kel, világnézetünkkel van. Mert ugyan milyen alapon hisszük
azt, hogy a mi elképzelésünk, világnézetünk az egyetlen igaz
és üdvözítõ? Hogy mi nem tévedhetünk?
Lássunk hát néhány részt a Bibliából, melyek mind ez ideig
teljességgel érthetetlennek tûntek. De immár számunkra nem
azok.
1. Jövendölés Égyiptom ellen. Ímé háborodnak elõtte Égyiptomnak
az Úr könnyû felhõre ül, és bálványai, és az égyiptomiak szíve
bemegy Égyiptomba, és meg- megolvad õ bennök.
*1047

Természetesen itt nem arról van szó, hogy az Isten egy felhõ-
re ráül, és bemegy Egyiptomba. Hanem a krónikás itt arra utal,
hogy egykoron az “Úr” — a misszionáriusok — az invázió éj-
szakáján “bementek Egyiptomba”. Azok a jármûvek, melyek a
kommandósokat szállították, nyilván kisebb méretû és mozgé-
konyabb csapatszállító eszközök voltak. Ezért a kisebb hajtó-
mû teljesítmény kisebb “felhõt” produkált.
Erre utal Ésaiás, mikor fenyegetõzik, hogy ugyanez újra meg-
ismétlõdhet...
De lássunk egy sajátságos értelmezést:
3. Hosszútûrõ az Úr és nagyhatal- vészben és viharban van az Úrnak
mú, és nem hagy büntetlenül. Szél- útja, és lábainak pora a felhõ.
(*801)

Amennyiben a misszionáriusok jármûve az “Úr”, és ha annak

lába van, akkor amerre jár, a lábával port ver fel. Ez a por lát-
szik az égen, amit az “Úr”, mikor az égen jár, maga mögött
hagy...
Érdekes magyarázat. Nemde?
A szövegek sok helyen említik a Mózes korában a Sinai hegy-
re leszállt jármûvet. Már megtudtuk, hogy hatalmas zajjal, láng-
*1047 (*801)
Ésaiás könyve 19 Náhum könyve 1

290
gal, vibrációval járt a landolás. De ezeken kívül a jármû hajtó-
mûveibõl elõcsapó gõzök és gázok elborítottak mindent:
11. És elõjárulátok, és megállátok a mindamellett sötétség, köd és
hegy alatt; a hegy pedig tûzben homályosság vala.
*1048
ég vala mind az ég közepéig,

A sötétséget és homályosságot a jármû hajtómûveibõl elõ-

csapó gõzök okozták. Ezek minden bizonnyal az oxigén és hid-
rogén keverékének égése közben keletkeztek. Vagyis a hajtó-
mû mûködése következtében vízgõz keletkezett, mely a leve-
gõben kicsapódva valóban ködszerû volt, így elnyelte a nap-
fény nagy részét.
Ezért a jármû körül az erõs köd, a magas páratartalom miatt
sötétség és homályosság volt.
Nem csodálkozunk immár azokon a részleteken sem, me-
lyek arról szólnak, hogy az “Úr” az izraeliták elõtt a pusztában
“felhõoszlopban” járt:
21. Az Úr pedig megy vala elõt- pedig tûzoszlopban, hogy világít-
tök nappal felhõoszlopban, son nékik, hogy éjjel és nappal
hogy vezérelje õket az úton, éjjel mehessenek.
(*43)

Vagy egy másik szövegrészleten, mikor az “angyal” a Vörös-

tenger partján az üldözõ egyiptomiakat sakkban tartotta, nehogy
azok éjszaka rajtaüssenek a menekülõkön:
19. Elindula azért az Istennek 20. És oda méne az Égyiptombeliek
Angyala, a ki jár vala az Izráel tá- tábora és az Izráel tábora közé; így
bora elõtt, és méne mögéjök; lõn a felhõ és a setétség: az éjsza-
a felhõoszlop is elindula elõ- kát pedig megvilágosítja vala. És
lök, s mögéjök álla. egész éjszaka nem közelítettek
egymáshoz.
(*49)

Immár tudjuk jól, hogy mindkét esetben az “angyal” hajtómû-

veinek mûködése következtében keletkezett a “felhõ”.
De arról is szóltunk már, hogy a misszionáriusok és az izrae-
liták között megromlott, végül megszakadt a kapcsolat. Errõl
az Ultimátum címû részben volt szó.
Ekkor a misszionáriusok “felöltötték a felhõt”, vagyis jármû-
veikkel elrepültek. És már nem érdekelte õket korábbi párt-
fogoltjaik “imádsága” — mondanivalója:
44. Felöltötted a felhõt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
(*544)

*1048 (*49)
Mózes V. könyve 4 Mózes II. könyve 14
(*43) (*544)
Mózes II. könyve 13 Jeremiás siralmai 3

291
 Más szövegrész olvasása közben sem gondolunk valamiféle
szörnyûséges természetfeletti lényre, mely a következõkép-
pen néz ki:
27. Ímé, az Úr neve jõ mesz- haraggal, és nyelve, mint
szirõl, haragja ég és sötét emésztõ tûz!
(*1021)
gomolygó füstje; ajkai rakvák
Egy jármû közeledik csupán...
Hasonlóképp olyan jármûvekrõl van alább szó, melyek talán
a közeljövõben feltûnnek majd a Föld “egén”:
64. Monda néki Jézus: Te mondád. 7. Ímé eljõ a felhõkkel; és min-
Sõt mondom néktek: Mostantól den szem meglátja õt, még a kik õt
fogva meglátjátok az ember- által szegezték is; és siratja õt e föld-
nek Fiát ülni az Istennek hatalmas nek minden nemzetsége...
*1050
jobbján, és eljõni az égnek fel-
hõiben.
*1049

Nos, beszéltünk már arról, hogy a misszionáriusok jármûvei-

nek mozgását hang és fényjelenségek kísérték. A hajtóanyag
égése következtében “füstszerû” köd is keletkezett, mely nagy
valószínûséggel vízgõz volt.
A jármûveik reaktív hajtómûvekkel mûködtek. Ezek a hatás—
ellenhatás elvén mozgatták a szerkezeteket.
Azaz annak következtében, hogy a hajtómûbõl egy nagyere-
jû és igen nagy sebességû gázsugár csapott ki, a jármû ennek
ellentétes irányába mozgott.
Így mozognak napjaink rakétái is.
Ez a nagy sebességû intenzív gázsugár természetszerûleg
erõs légmozgást — szelet okozott. Ezt említik a szövegek szél-
ként, forgószélként, szélvész- vagy viharként is.
Mivel gyakran nézték a jármûvet “Istennek”, ezért arra gon-
doltak, hogy az az erõs légmozgás nem lehet más, csak magá-
nak az Istennek a “fuvallata”, vagy “lehelete”.
Lássunk ezekbõl is néhányat:
15. Mert bár a testvérek közt õ a tából; kiszárad kútfeje, elapad
legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, forrása: az rabolja ki minden drá-
az Úr szele támad fel a pusz- ga kincseinek tárházát.
*1051

Arról van itt szó, hogy ha az “Úr szele” támad fel, akkor “ki-
szárad kútfeje”. Vajon miért?
Itt segít eligazodnunk egy másik részlet:
5. Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
(*572)

(*1021) *1051
Ésaiás könyve 30 Hóseás könyve 13
*1049 (*572)
Máté evangyélioma 26 Habakuk könyve 3
*1050
Mennyei jelenések könyve 1

292
 Az orosz nyelvû verzió sokkal pontosabb:
5. Пред лицем Его идет язва, а по стопам Его — жгучий ветер.

Lefordítva: elõtte döghalál jár, nyomaiban égetõ (forró) szél.

Így hát érthetõ, hogy miért szárad el minden az “Úr szelétõl”.
Az Ámós könyvébõl való szövegrészlet sem érthetetlen im-
már: 2. És mondá: a Sionról megharsan és elhervadnak a pásztorok lege-
az Úr és Jeruzsálembõl megzendül, lõi, és megszárad a Kármel teteje.
*1052
Vagyis az Úr, ha megharsan — azaz közeledõ jármû hangja
hallható —, akkor az abból elõtörõ forró szél mindent kiszárít.
7. Megszáradt a fû, elhullt a vi- 8. Mérték szerint ítélted õt, midõn
rág, ha az Úrnak szele fuvallt elvetetted! Reájok fútt kemény
reá; bizony fû a nép. lehelletével a keleti szél napján.
*1053

24. Még alig plántáltattak, még alig *1055

vettetének el, alig vert gyökeret a

25. Én ástam és vizet ittam, és ki-
földben törzsük, és Õ csak rájuk
száraztom lábam talpával
fuvall, és kiszáradnak és õket,
Égyiptom minden folyóit.
mint polyvát, forgószél ragadja el: *1056

*1054
Az emberek a jármûvet nézték Istennek. Így a “lábainak tal-
pa” a forró gázáram. Ez szárít ki mindent...
De János Mennyei jelenések könyvében látni fogjuk, hogy
egy nagy jármûvet, “angyalt” nézett élõlénynek, és a hajtómû-
veibõl elõtörõ gázsugarat lábaknak.
De ezenkívül Zakariás szavai is érthetõbbekké válnak, mikor
megértjük, hogy mire is utal:
14. És megjelen felettök az Úr, és nyi- ten kürtöt fuvall, és déli sze-
la repül mint a villámlás; az Úr Is- lekben nyomul elõ.
(*963)

A Közel-Keleten élõk korábban mindig azt tapasztalták, hogy

a délrõl jövõ szelek melegek, mert meleg levegõt hoznak. Így
mikor a levegõben egy jármû elhúzott fölöttük, azt rendszerint
a hajtómûveibõl elõcsapó meleg légáramlat kísérte. Mivel nem
értették annak mibenlétét, ráfogták hát, hogy azért meleg ez a
szél (légmozgás), mert déli...
Hasonló az alábbi rész is:
11. Abban az idõben azt mondják e ahonnan az az ûrhajó jött); nem
népnek és Jeruzsálemnek: Szá- szóráshoz és nem tisztításhoz való!
rasztó szél jõ a magas he- 13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg (víz-
lyekrõl (vagyis az égbõl jön- gõz), és szekerei olyanok, mint a
nek) a pusztában, az én népem leá- szélvész (nagyon gyorsan repül-
nyának útján (az én népem leá- nek a jármûvek), lovai gyorsab-
nya -— a Sion hegyére egyko- bak a saskeselyûknél. Jaj nékünk,
ron leszállt ûrhajó, az útján mert elvesztünk!
(*537)
meg azt jelenti, hogy onnan,
*1052 *1056
Ámós könyve 1 Ésaiás könyve 37
*1053,*1054 (*963)
Ésaiás könyve 40 Zakariás könyve 9
*1055 (*537)
Ésaiás könyve 27 Jeremiás könyve 4
293
 Ezért félelem lett úrrá az embereken, ha feltámadt az “Úr sze-
le”. Hiszen ez a misszionáriusok jármûveivel járt együtt. Nem
sok jót ígért azok megjelenése...
19. Ímé, az Úrnak szélvésze lenek fejére forgószél zúdul.
nagy haraggal kitör, és a hitet-
(*550)

Mivel nem értették az “Úr szelének” fizikai természetét, csak

azt tudták, hogy együtt jár az “Úrral”, megpróbáltak hát valami-
féle magyarázatot adni ennek természetére és megjelenésére:
13. Szavára (elõbb dübörgés hal- 19. És félik napnyugottól fogva az
latszik) víz-zúgás támad az égben, Úrnak nevét (az ûrhajó hangját,
és felhõk emelkednek fel a föld ha- hiszen ha megjelenik, akkor
tárairól; villámlásokat készít az nagy baj van!), és naptámadattól
esõnek, és kihozza a szelet az az õ dicsõségét (fényét), mikor el-
õ rejtekhelyébõl. jõ, mint egy sebes folyóvíz, a me-
(*1012)
lyet az Úr szele hajt.
(*1013)

Azt hitték, hogy az “Úr” ezt a szelet egyfajta “varázsszelencé-

ben” tartja. És az akkor jelenik meg, mikor az “Úr” kinyitja en-
nek tetejét, és abból ez elõtör...
Sokszor láttak a korabeli emberek repülõ jármûveket, me-
lyeket az “Úrnak” néztek. Azt hitték, hogy a jármûbõl azért tör
elõ az a sebes “kénköves” sugár, mert azt az “Úr” fújja.
33. Mert készen van a szörnyû tûz- nálta azt, máglyájában tûz és fa bõ-
hely régen, készen áll az már a ki- ven; az Úr fuvallata gyújtja meg
rálynak is, mélyen és szélesen csi- azt, mint kénköves patak.
(*1031)

Nos, az “Úr lehelete” nem egyéb, mint a jármû hajtómûveibõl

elõtörõ forró gázáram. Így érthetõbbé válik egy korábban idé-
zett szövegrész is:
10. Leheltél lehelleteddel s ten- az ólom a nagy vizekben.
(*58)
ger borítá be õket: elmerültek, mint

Amikor az izraeliták futva menekültek az üldözõ egyiptomiak

elõl a befagyott Vörös-tengeren, és partot értek, az õket védel-
mezõ “angyal” a jégmezõ fölé ereszkedett, és a hajtómûveibõl
elõcsapó forró gázárammal sebesen olvasztani kezdte a jégfel-
színt. Olyannyira intenzív volt ez a hõ, hogy a jég egy része
pillanatokon belül el is párolgott. Ez okozta a “homályt”, mely-
rõl Mózes korábban beszámolt (*56).
(*550) (*1031)
Jeremiás könyve 23 Ésaiás könyve 30
(*1012) (*58)
Jeremiás könyve 10 Mózes II. könyve 15
(*1013)
Ésaiás könyve 59
294
 De az intenzív gázáramról, mely egy startoló jármû hajtómû-
veibõl csapott elõ, Illés is beszámol:
11. ...És ímé ott az Úr volt el- vala abban a szélben. És a szél
menendõ. És az Úr elõtt me- után földindulás lett; de az Úr
gyen vala nagy erõs szél, a nem volt a földindulásban sem.
mely a hegyeket megszaggat- 12. És a földindulás után tûz
ta és meghasogatta a kõ- jöve, de nem volt az Úr a tüzben
sziklákat az Úr elõtt; de az Úr nem sem...
*1057

Õ is egy hasonló jármû fedélzetén távozott késõbb az ”ég-

be”:
11. És lõn, a mikor menének és men-
vén beszélgetének, ímé egy tüzes
szekér tüzes lovakkal elválasztá
õket egymástól. És felméne Il-
lés a szélvészben az égbe.
(*515)

De az angyalokról is szóltunk korábban, melyek gyakran je-

lentenek repülõ jármûveket. Ezek hajtómûvei szintén ”szelet”
kavartak:
7. És bár az angyalokról így szól: Ki és az õ szolgáit tûz lángjává (a jár-
az õ angyalait szelekké teszi mûvek — adott esetben angya-
(az intenzív légmozgás együtt lok — reaktív hajtómûvébõl ki-
járt a jármûvek megjelenésével) csapó láng),
(*1028)

Nos, hát könyvünk ezen részének végén vonjuk le a követ-

keztetést.
Az “Úr” megjelenésével együtt járó jelenségek — mennydör-
gés, földindulás, forgószél, emésztõ láng — nem valamiféle
misztikus, természetfeletti lény megjelenésekor tapasztalt ért-
hetetlen dolgok. Mert az egésznek a miszticizmushoz az égvi-
lágon semmi köze.
Egy olyan jármû hajtómûve, vagy hajtómûvei idézték ezeket
elõ, mely vagy melyek sok ezer évvel ezelõtt hasították a Föld
atmoszféráját. Az emberek szeme láttára...
Így hát, kedves olvasó, ha hasonló idézettel találkozik:
6. A seregek Urától láttogattatik sal, vagy zúgással, forgószéllel, vi-
meg, mennydörgéssel, földindulás- harral és emésztõ tûzi lánggal;
(*1008)

már nem fog érthetetlen természetfölötti lényekre gondolni.

Mivel immár értjük, hogy jármûvekrõl van szó csupán...
Egy földönkívüli társadalom jármûveirõl...

*1057 (*1028)
Királyok I. könyve 19 A zsidókhoz írt levél 1
(*515) (*1008)
Királyok II. könyve 2 Ésaiás könyve 29

295
 SÁRKÁNYOK

Gyermekkorunk kedvelt meséinek fõhõse, a délceg királyfi,

rendre vívta csatáit a gonosz sárkánnyal. Mely egy rút és csúf
szörnyeteg, de ezenkívül még rettenetes is.
Királykisasszonyokat rabol, sok-sok feje van, és mindegyik-
bõl képes tüzet okádni.
De ezt tovább fokozandó még repül is.
Ha a bátor királyfi levágja egyik fejét, azon nyomban egy má-
sik nõ helyette.
Mindenki jól ismeri a mesék e furcsa és szörnyûséges álla-
tát.
Vajon mi köze ennek a mesebeli lénynek a Bibliához, és a
földönkívüli társadalmakhoz? — kérdezhetné Ön, kedves olva-
só.
Hiszen ez egy mesebeli, kitalált szörny, míg mi ebben a könyv-
ben egy szuperfejlett kozmikus társadalom küldötteinek Föl-
dünkön kifejtett tevékenységét tárgyaljuk.
Mint látni fogjuk — nagyon is sok köze van.
De elõször lássuk a mesebeli sárkány néhány jellegzetessé-
gét.
Az elsõ, hogy sok feje van. Ezek közül mindegyik tüzet okád.
Azaz lángsugár csap elõ a “szájából”.
A másik, hogy repül. Egy olyan állat, mely nagy és lomha, de
leginkább a levegõben közlekedik.
A földön nem valami gyors, hisz egyik mesébõl sem tudunk
arról, hogy bármelyikük is sebesen futott volna. Viszont a leve-
gõben jól repül.
Más szavakkal — egy repülésre termett állat. Na, persze, csak
kitalált.
Azt is feltételezzük, és a mesekönyvek illusztrációi is szem-
léltetik, hogy a sárkánynak szárnyai is vannak. Azok nélkül
ugyan hogyan is repülhetne?

296
 64. ábra
Egy "tûzokádó" sárkány.

De ugye még mindig nem világos, hogy hogyan kerül ez a

mesebeli állat ebbe a könyvbe?
Nos, az eddig taglaltak nyomán két mozzanat kelt gyanút ben-
nünk.
Az elsõ az, hogy ez az állat repül.
A második, hogy tüzet okád.
Mintha egy olyan repülõ valami lenne, mely a “tûzokádás”
nyomán repül a levegõben...
Azt azért ugye mindenki jól tudja, hogy nem létezhet olyan
élõlény, melynek a szájából magas hõmérsékletû lángsugár tör
elõ. Hiszen ez teljességgel összeegyeztethetetlen az élettel, a
sejt élettanával.
A korábbiakban sokszor találkoztunk olyan leírásokkal, me-
lyek szerzõi olykor számukra teljességgel ismeretlen valami-
ket néztek állatnak.
Dániel is egy páncélozott harci jármûvet említ szörnyûséges
fenevadként (*609).
Mi van, ha az emberek sok ezer évvel ezelõtt az égbolton
láttak repülni olyan furcsa szerkezeteket, melyek ”tüzet okád-
tak”. És szárnyuk is volt?
Ismerjük jól napjaink egyik vívmányát — a rakétahajtómûvet,
mely rakétáinkat mozgatja és “tüzet okád”?

297
 Ennek is lehet egy fúvókája egy “tûzsugárral”, vagy több is.
Már jól látjuk, hogy a Bibliában található szent szövegek olyan
leírásokat tartalmaznak, melyek különbözõ repülõ szerkeze-
tekrõl szólnak.
De lássuk, mit mondanak ezek a sárkányról?
Az elsõ, amit megtudunk, hogy a sárkánynak szárnya van:

29. Ne örvendj oly nagyon Filisztea, kus jõ ki, a melytõl szárnyas sár-
hogy eltört a téged verõnek vessze- kány származik.
*1058
je, mert a kígyó magvából bazilis-

Vagy:
6. Jövendölés dél barma ellen: A
nyomor és szorongatás földén ke-
resztül, a honnan nõstény és hím
oroszlán és viperák és szárnyas
sárkányok jõnek ki;...
*1059

Hisz valóban, ahhoz, hogy repülni tudjon, valamiféle szárnyá-

nak lennie kell?!
Na de honnan vesszük,
hogy repül?
Az alábbi idézetekkel
egy kicsit már bele is kós-
tolunk a következõ feje-
zetbe, melynek szerves
része lesz a Biblia egy
igen érdekes, de ugyan-
akkor nehezen érthetõ
része — János Mennyei
jelenések könyve.
Ebben ugyanis több-
ször is szerepel a sár-
kány.
1. És láttaték nagy jel az égben:
egy asszony, a ki a napba vala
felöltözve, és lábai alatt vala a
hold, és az õ fejében tizenkét
csillagból korona;
2. A ki terhes vala, és akarván
szûlni, kiált vala, és kínlódik va-
la a szûlésben.
65. ábra
Egy szárnyas sárkány

*1058 *1059
Ésaiás könyve 14 Ésaiás könyve 30

298
 3. Láttaték más jel is az égben, és
ímé vala egy nagy veres sár-
kány, a kinek hét feje vala és tíz
szarva, és az õ fejeiben hét korona;
4. És a farka utána vonszá az ég csil-
lagainak harmadrészét, és a földre
veté azokat; és álla az a sárkány a
szûlõ asszony elé, hogy mikor szûl,
annak fiát megegye.
5. És szûle fiú-magzatot, a ki vas-
vesszõvel legeltet minden nemze-
tet; és ragadtaték annak fia Isten-
hez és az õ királyiszékéhez.
6. Az asszony pedig elfuta a pusztá-
ba, hol Istentõl készített helye van,
hogy ott táplálják õt ezer kétszáz
hatvan napig.
7. És lõn az égben viaskodás: Mi-
hály és az õ angyalai viaskodnak
vala a sárkánynyal; és a sár-
kány is viaskodik vala és
az õ angyalai;
8. De nem vehetének diadalmat, és
az õ helyök sem találtaték többé a
mennyben.
9. És vetteték a nagy sárkány,
ama régi kígyó, a ki neveztetik ör-
dögnek és a Sátánnak, ki mind az
egész föld kerekségét elhiteti,
vetteték a földre, és az õ angya-
lai is õ vele levettetének.
13. Mikor azért látta a sárkány, hogy
õ levettetett a földre, kergetni kez-
dé az asszonyt, a ki a fiút szûlte.
14. De adaték az asszonynak két
nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl
elrepüljön a pusztába az õ helyére,
hogy tápláltassék ott ideig, idõ-
kig, és az idõnek feléig.
15. És bocsáta a kígyó az õ szájá-
ból az asszony után vizet, mint egy
folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel
elragadtassa.
16. De segítségül lõn a föld az
asszonynak, és megnyitá a föld az
õ száját, és elnyelé a folyóvizet, a
melyet a sárkány az õ szájából bo-
csátott.
17. Megharagvék azért a sárkány az
asszonyra (miért korábban csu-
pa szeretetbõl üldözte?), és el-
méne, hogy hadakozzék egyebek-
kel az õ magvából valókkal, az Is-
ten parancsolatainak megõrzõivel,
és a kiknél vala a Jézus Krisztus bi-
zonyságtétele;
18. És álla a tengernek fövenyére.
*1060

Ugye, az egész úgy, ahogy van, teljességgel érthetetlen. Vala-

miféle sárkány kerget egy asszonyt, aki terhes és szülni akar?
Aztán meg folyóvízbe akarja az asszonyt fullasztani?
Zagyvaság!
János apostol biztosan valamelyik lidérces lázálmában látha-
tott efféle szürreális történetet.
Akkor zárjuk is le a kérdést?
Csakhogy van itt egy apró de!
Láttuk a korábbiakban több ízben is, hogy a szent írásokban
foglalt valós történéseket a krónikások fantáziájukkal kiszíne-
sítették, hogy érthetõbbé tegyék az érthetetlent. Ezeket a kö-
zépkor vallási cenzorai még megfejelték, szózatokat és hozsan-
nákat vittek bele a szövegekbe.
Ennek következtében azok nagyrészt zagyvasághalommá vál-
tak.
*1060
Mennyei jelenések könyve 12

299
 De lássuk, ha elhagyjuk a kommentárokat, milyen történet is
kerekedik az egészbõl.
János egy ismeretlen helyen szemtanúja volt egy légi csatá-
nak, melyet fegyveres jármûvek vívtak.
Azt, hogy hogyan láthatta mindezt, a következõ fejezetben
fogjuk részletezni. Egyelõre csak annyit, hogy felvételrõl látott
olyan történéseket, melyeknek semmiképpen sem lehetett
szemtanúja. Akárcsak korábban Mózes...
A felvételek egy “napba öltözött” valamit mutatnak:
1. És láttaték nagy jel az égben: egy 2. A ki terhes vala, és akarván
asszony, a ki a napba vala fel- szûlni, kiált vala, és kínlódik vala
öltözve, és lábai alatt vala a a szûlésben.
(*1060)
hold, és az õ fejében tizenkét csil-
lagból korona;

A “napba vala felöltözve” már ismerõs számunkra: egy tárgy,

mely erõs, vakító fényt áraszt, miközben repül.
Gondoljunk csak a startoló rakétára, és arra az igen erõs fény-
udvarra, mely a hajtómûveinek a környékét körülveszi.
Az “asszony” nem azért kiáltott, mert szülni kívánt. A kiáltás
— a hajtómûvek hangja.
Úgy tûnik, hogy az egyik misszionárius jármû, mely a fedél-
zetén egy igen fontos személyt szállított, bajba került. Valószí-
nûleg irányíthatatlanná vált.
János persze azt hitte, hogy azért repked ide-oda, mert kínló-
dik, mivel szülni akar.
Az ellenséges haderõk egy jármûve üldözte az “asszonyt”, a
farkával — a jármû orrával “csillagokat szórt” — lövéseket adott
le az üldözött jármûre. E lövések következtében hibásodott
meg az, és vált a mozgása irányíthatatlanná:
3. Láttaték más jel is az égben, és 4. És a farka utána vonszá az
ímé vala egy nagy veres sár- ég csillagainak harmadrészét,
kány, a kinek hét feje vala és a földre veté azokat; és
és tíz szarva, és az õ fejeiben álla az a sárkány a szûlõ asszony
hét korona; elé, hogy mikor szûl, annak fiát
megegye.
(*1060)

A ”sárkány farkából” csillagok ”hulltak” a földre, vagyis a ”fa-

rokból”, mely nem a ”hátsó vége” a ”sárkánynak”, hanem az
orr-része, lövéseket adtak le az üldözött jármûre, melyek látvá-
nya a ”hulló csillagokhoz” volt hasonló.

(*1060)
Mennyei jelenések könyve 12

300
 Ezek közül minden bizonnyal némelyek el is találták az üldö-
zött jármûvet.
A meghibásodott szerkezet kényszerleszállást volt kényte-
len végrehajtani.
A “sárkány”, az üldözõ jármû, nyilván a végsõ csapásra ké-
szült, hogy a landolt sérült jármûvet fegyvereivel megsemmi-
sítse.
Csakhogy eközben feltûnt a “felszabadító sereg” — egy má-
sik harci jármû —, mely az üldözött megsegítésére érkezett.
Megkezdõdött közte és a “sárkány” között a légicsata:
7. És lõn az égben viasko- sárkány is viaskodik vala
dás: Mihály és az õ angyalai vias- és az õ angyalai;
(*1060)
kodnak vala a sárkánynyal; és a

Eközben persze lenn a landolt jármûvön sietve igyekeztek a

meghibásodást kijavítani.
A magasban folyt a légiharc.
Ami nagyon meglepõ, hogy a sárkánynak angyalai voltak. Ho-
gyan is lehetnek egy mesebeli sárkánynak angyalai?!
Sehogy!
Mert a sárkány nem állat, hanem jármû. Az angyalai pedig a
személyzet, mely a fedélzetén tartózkodik, és irányítja azt...
Nos, a hosszas légicsata, mely a Mihály parancsnoksága alatt
álló jármû és a “sárkány” — az ellenséges jármû — között folyt,
az elõbbi javára látszott eldõlni.
8. De nem vehetének diadalmat, bé a mennyben.
(*1060)
és az õ helyök sem találtaték töb-

A Mihály és angyalai által vezetett fegyveres jármûbõl leadott

számos lövés talált, és a “sárkány” — az ellenséges harci jár-
mû zuhanni kezdett:
9. És vetteték a nagy sárkány, egész föld kerekségét elhiteti, vet-
ama régi kígyó, a ki neveztetik ör- teték a földre, és az õ angya-
dögnek és a Sátánnak, ki mind az lai is õ vele levettetének.
(*1060)

Közben odalenn, a veszteglõ jármûvet sikerült annyira meg-

javítani, hogy az újra a levegõbe emelkedhessen:
14. De adaték az asszonynak két hogy tápláltassék ott ideig, idõ-
nagy sasszárny, hogy a kígyó elõl kig, és az idõnek feléig.
elrepüljön a pusztába az õ helyére,
(*1060)

(*1060)
Mennyei jelenések könyve 12

301
 A jármû — az “asszony” — felemelkedett, és kis magasság-
ban, “félgõzzel” a pusztában lévõ támaszpont felé vette az irányt.
Ahol késõbb majd megjavították.
Közben a zuhanó ellenséges jármû — a sárkány — földet ért.
Nem csapódott be, hanem “rázós” kényszerleszállást hajtott
végre.
Ahogy a földhöz csapódott, a “sárkány fejébõl” — a hajtómû-
vekbõl elkezdett folyni... az üzemanyag...
15. És bocsáta a kígyó az õ szá- egy folyó vizet, hogy azt a fo-
jából az asszony után vizet, mint lyóvízzel elragadtassa.
(*1060)

János persze a látottakat sehogy nem értette. Így azt sem,

hogy a “sárkány” fejébõl miért is folyik az a “vízszerû” folya-
dék?
Na most, ami ezután következik, az is nagyon érdekes.
Hosszú pillanatokig nem történt semmi. A mozdulatlan roncs
ott hevert alant. A megsérült hajtómûvekbõl folyt az üzema-
nyag. Aztán...
16. De segítségül lõn a föld az zet, a melyet a sárkány az õ szájá-
asszonynak, és megnyitá a föld ból bocsátott.
(*1060)
az õ száját, és elnyelé a folyóvi-

A gyúlékony üzemanyag berobbant...

Ne feledjük: a korábbiakban találkoztunk már azzal a foga-
lommal, hogy “megnyitotta a föld a száját”. Éspedig a negyedik
fejezetben, ahol egyértelmû volt, hogy a misszionáriusok fegy-
vereinek következtében Kóré csoportja és sátraik pillanatok
alatt megsemmisültek (*303).
A korabeli ember persze ezt nem értette, ezért azt hitte, hogy
a nagy füst és láng azért van, mert kinyílt “a föld szája” és ezek
abból törnek elõ.
Mert nem értette, hogy a sátrak a lázadókkal hová is tûntek.
Biztosan, ahogy kinyílt a “föld szája”, azok abban elsüllyed-
tek...
János esetében sem volt ez másképp. Hiszen azt látta, hogy
a lezuhant roncsból elkezd valamiféle “vízszerû” folyadék szi-
várogni. Aztán meg... az egész füstbe és lángba borul.
Ugyan mit tudhatott õ a saját korában a hajtóanyagról és a
robbanásról?

(*1060)
Mennyei jelenések könyve 12

302
 Semmit nem értett a látottakból, ezért azokat a maga sajátos
módján kommentálta: Azért jelent meg a füst és a tûz, mert
kinyílt a föld szája, és így ezek abból törtek elõ.
Pedig a felvételek azt mutatták, ahogy a lezuhant jármûbõl
szivárgó üzemanyag... felrobban!
A többi pedig csak kommentár.
A történet érthetõ?
Egyszerû és valósághû. Csak a kommentárok torzították el.
Egyébként a számok, melyek e történetben szerepelnek, ne
zavarjanak bennünket. Hiszen részei a Feladvány megoldásához
szükséges Kulcsnak.
Mert ismételten találkozunk a formulával: ideig, idõkig és fél-
ideig, vagy az idõk feléig...
X ...
X+kX+ —
2
De még újabb információkat is megtudhatunk a “sárkányról.
1. És láték egy fenevadat feljõni a ja, mint az oroszlán szája; és a
tengerbõl, a melynek hét feje és sárkány adá az õ erejét an-
tíz szarva vala, és az õ szarvain nak, és az õ királyiszékét, és
tíz korona, és az õ fejein a károm- nagy hatalmat.
lásnak neve. 11. Azután láték más fenevadat fel-
2. És e fenevad, a melyet láték, ha- jõni a földbõl, a kinek két szarva va-
sonló vala a párduczhoz, és az õ la, a Bárányéhoz hasonló, de úgy
lábai, mint a medvéé, és az õ szá- szól vala, mint a sárkány;
*1061

Az újabb felvételeken, melyeket János látott, a látómezõben

egy furcsa kinézetû harci jármû tûnt fel.
Természetszerûleg nem értette, hogy egy önjáró harci esz-
közt lát. Mivel az mozgott, azért szerinte csak valamilyen na-
gyon furcsa élõ állat lehetett... Mivel korábban semmi ehhez
foghatót nem látott, valamilyen módon megpróbálta az alakját,
kinézetét körülírni.
Egyes részeit, különbözõ ismert állatok testrészeihez hason-
lította.
Nos, az állat hét feje — nem egyebek, mint a hajtómû részei.
A szarvak pedig, akárcsak Dániel leírásában láttuk, reaktív lö-
vedékek, más szóval támadó rakéták.
Mivel a felvételeken ellenséges jármû volt látható, mely az
ellenséges haderõk kötelékébe tartozott, ezért természetsze-
rûleg a jármûvön fel volt tüntetve, írásjelekkel, annak hovatar-
tozása... A “káromlás neve”...
*1061
Mennyei jelenések könyve 13

303
 Mely olyan gyûlöletes, hogy még csak kiejteni is káromlás.
Ezen önjáró harci eszköz után a felvételek egy másikat mu-
tattak, mely már másképp nézett ki. Mert egy másik típusú har-
ci eszköz volt.
A közös azonban bennük az, hogy mindkettõnek valami kö-
ze volt a “sárkányhoz”.
Az elsõnek, János szerint, a “sárkány adta az erejét”. Más
szavakkal ugyanolyan hajtómû mozgatta, mint a sárkányt.
Míg a másodiknak a hangja hasonlított a “sárkány” hajtómû-
veinek dübörgéséhez.
De ezekkel az idézetekkel már át is léptünk könyvünk követ-
kezõ fejezetébe, mely egy nem földi társadalom történelmé-
rõl, kataklizmáiról, háborúiról szól.
Lássuk hát õket.

304
 TIZENEGYEDIK FEJEZET. EGY MÁSIK VILÁG

Évezredeken keresztül regélt az emberiség a másvilágról,

ahova, ha meghalunk, és érdemesek leszünk rá, egyszer majd
eljutunk. Persze attól függõen, hogy életünk során mennyi jót
és rosszat, más szóval bûnt követtünk el.
Az egyház az örök életet ígéri a mennyországban, ha bizo-
nyos kritériumoknak megfelelõen élünk. Ha nem így teszünk,
akkor a pokolra kerülünk, ahol az örök tûzben való szenvedés
vár ránk.
Ám létezik egy köztes állomás is — a tisztítótûz. Oda az kerül-
het, aki cselekedetei nyomán, melyeket az életében elkövetett,
még nem bizonyult teljesen reménytelennek, és így van esélye,
hogy az örök szenvedés helyett a mennyországba jusson.
A vallás ezeket a lehetséges alternatívákat vázolja fel.
De hol van a mennyország, a másvilág?
Ott fenn, az égben — válaszolták sok évszázadon keresztül
az ezt kérdezõknek. Ott lakik az Isten, ott laknak az angyalok,
a szentek.
A mennyország, Isten országa, ahol õ uralkodik, és szolgál-
nak neki az angyalok.
Miért az égben?
Hát azért, mert minden esetben, amikor az Úr kijelentette
magát, mindig az égbõl jött! Az angyalok is onnan jöttek, és
oda is távoztak.
Annál is inkább az égben van a mennyország, mert az Úr on-
nan mindent és mindenkit lát. Csak mi halandók, akik porból
vétettünk, nem láthatjuk õt.
34. Kerestek majd engem, és nem 21. Ismét monda azért nékik Jézus:
találtok meg, és a hol én va- Én elmegyek, és kerestek majd en-
gyok, ti nem jöhettek oda. gem, és a ti bûneitekben fogtok
meghalni: a hová én megyek,
(*817)
ti nem jöhettek oda.
*1062

Még ha akarnánk, akkor sem tudnánk feljutni oda, hisz nem

tudunk úgy repülni, mint az angyalok...
Így hát elõdeinknek nem maradt más, minthogy tekintetüket
az égre emelve, nappal az égbolt kékjét csodálva, éjszaka pe-
dig a csillagos eget fürkészve elmerengjenek arról, milyen is
lehet odafönn az Isten országa...
(*817) *1062
János evangyélioma 7 János evangyélioma 8

305
 Aztán a huszadik században, a tudománynak és a rakétatech-
nikának köszönhetõen sok száz kilométerre a Föld felszínétõl
elszakadva, kijutottunk a világûrbe.
De ahogy az elsõ kozmonauták körbenéztek, sehol nem lát-
ták az Isten országát...
Pedig hát õk is eljutottak az egekbe!
Mégis hol van hát Isten országa?
Csak a végtelen és hideg világûr mindenütt...
Röviddel késõbb az elsõ ember a Hold felszínére lépett. Élet-
telen és zord táj fogadta. Isten országának ott sem találta nyo-
mát.
Ûrszondáink eljutottak immár a Naprendszer határára, de a
helyzet ott is ugyanaz.
Mivel sehol sem találjuk a mennyországot, ezért a tudomány
summa-summárom kimondja: az egész csak egy vallási fikció,
egy olyan képzeletbeli hely, ahol mesebeli, fantázia szülte an-
gyalok és különféle egyéb lények élnek.
Ebben az országban, a mennyek országában, az angyalok és
szentek egyfolytában és vég nélkül mást sem tesznek, mint az
Úr dicsõségét zengik. Egy kicsit unalmasnak tûnik ott az élet.
Így hát az ismereteink és ez az elképzelt mennybéli ország
egyre távolodnak egymástól.
Hiszen tudjuk jól: olyan hely, ahol különféle misztikus lé-
nyek egyfolytában az Urat dicsérik, nem létezik.
Mikor a kozmoszt elkezdtük megismerni, egyre inkább érde-
kelni kezdett bennünket, hogy van-e az ûrben máshol is élet?
A huszadik század második felében jelent meg az UFO-prob-
léma. Mert a tudomány egyáltalán nem zárja ki annak az eshe-
tõségét, hogy az Univerzum távoli részeiben lehetnek lakott
világok. De ha vannak, akkor merre keressük õket?
Aztán meg itt vannak az állítólagos ismeretlen repülõ objek-
tumok, melyek léte kézzelfoghatóan nem bizonyított. Mutassa-
tok nekem egy ilyet, hadd érintsem meg — mondják a tudó-
sok, akkor majd elhiszem, hogy van!
De a mai napig senki sem produkált ilyen bizonyítékot...
A kormányok a ludasok ebben — állítják sokan, hisz mivel a
hadsereg próbál meg az egészbõl hasznot húzni, ezért minden
bizonyítékot eltüntet!

306
 Vannak, akik elhiszik az UFO-k létezését, míg mások tagad-
ják azt. Mondván: ha léteznek, akkor ugyan miért nem veszik
fel velünk a kapcsolatot?
Mivel pedig ez nem történt meg, ezért nincsenek — bizony-
gatják az UFO-k meglétét tagadók.
Napjainkban az egészet a titokzatosság lengi körül. Senki nem
tud semmi bizonyosat.
A vallás “mennyországa”, és az UFO-probléma fényévekre van
egymástól.
De gyakran elõfordul velünk, hogy nyitott kapukat döngetünk.
Rádióteleszkópokkal pásztázzuk az eget, értelmes lények üze-
netei után kutatva. És már el is feledkeztünk a mennyek orszá-
gáról, mely ott “fenn” van. Amely egészen biztosan nem a Föl-
dön van, hanem odafenn. Onnan jöttek az angyalok, onnan jött
az Isten. A kozmoszból...
Az angyalok egy olyan “országban” élnek, ahol sokan van-
nak. Az Isten országában hatalmi hierarchia uralkodik. A fõ sze-
mély maga az Úr. Aztán vannak az angyalok, arkangyalok, a
seregek ura és mások.
Akárcsak egy társadalomban.
Egy olyan értelmes lényekbõl álló társadalom, melyben rend
uralkodik.
Csak egy tévhit az egészet egy erõsen téves világképpé torzí-
totta el. Ez a tévhit: az egy Istenben való hit.
Sok évszázadon keresztül uralkodott ez a téves felfogás. Sõt
megesett, hogy a biblikus szövegeket sem átallották kicsit “koz-
metikázni”, csakhogy még jobban megfeleljenek ennek a világ-
képnek.
Csak az a baj ezzel a szemlélettel, hogy a régmúltban történt
szövegértelmezések kapcsán alakult ki. Mikor még szinte sem-
mit nem ismertek mindabból a tudásból, mellyel ma rendelke-
zünk.
Mikor ezt megértjük, akkor azt is felismerjük, hogy ha az egész
felszíni mázt megkarcoljuk, akkor alatta ott az Igazság. Ha ki-
szûrjük a vallási cikornyákat és kommentárokat, akkor megért-
jük: a másvilág — egy másik világ, melyet nem valamiféle misz-
tikus, hanem értelmes lények népesítenek be. Ezek küldöttei
látogatták meg az emberiséget a múltban. Nyomaikat a bibli-
kus szövegek õrzik.
Ne az eget pásztázzuk rádióteleszkópjainkkal. Hiszen rossz
helyen keressük a választ!
Mert az nem “odafönn” van. Hanem “idelenn”. A Bibliában!

307
 A BIBLIA FÖLDÖNKÍVÜLI SZEREPLÕI

A Földön élõ emberiség száma immáron a hatmilliárdos ha-

tárt ostromolja. Sokan vagyunk. Mindenki önálló és megismé-
telhetetlen személyiség, a maga erényeivel és hibáival egye-
temben. Mivel mindannyian különbözünk egymástól (ugyanis
még soha nem élt a Földön két tökéletesen azonos ember),
ezért minden nemzet és nép nyelvében igyekszik tagjait meg-
különböztetni egymástól. Erre találták ki a személynevet. Azt a
jelzõt, melynek segítségével az egyik embert meg lehet külön-
böztetni a másiktól.
Idõvel, mikor az emberiség tovább gyarapodott, és sokan kezd-
ték viselni ugyanazt a személynevet, gyakorlati megfontolások
nyomán az ugyanazon nevû embereket egy másik tulajdonnév-
vel is felruházták, melyet leginkább lakóhelye, foglalkozása,
külseje vagy más egyéb szempontok alapján választottak ki.
Így hát mindenki legalább két, de gyakran több nevet is visel
a személynevén túl. Ez néptõl, fajtól, kultúrától függõen más
és más.
Sok nevet használunk mi, a keresztény világ tagjai is, me-
lyek eredetét nem igazán ismerjük. Bár az esetek túlnyomó
többségében a ma használatos keresztnevek a korábban be-
szélt nyelvi változatokban többnyire jelentettek valamit.
De vannak keresztnevek, nevek melyek eredetét egyáltalán
nem ismerjük. Ezek között szép számmal akadnak olyanok,
melyek a Bibliában bukkannak fel elõször. Mivel eredetükkel
nem vagyunk tisztában, ezért bibliai eredetû nevekként tartjuk
õket számon.
Említsünk közülük néhányat: Jehova, Sátán, Baál, Baltazár,
Mihály, Gábriel stb.
A felsoroltak közül az utóbbiak meglehetõsen gyakran hasz-
nált személynevek is. Pedig az eredetük ismeretlen.
Természetesen a világon mindent meg lehet magyarázni. Min-
den feltett kérdésre lehet választ adni. Csak... egyáltalán nem
biztos, hogy az megállja a helyét.
Ha kíváncsiak vagyunk a helyes válaszra, akkor nem különfé-
le elvont nyelvi értekezések nehezen érthetõ kusza és szö-
vevényes labirintusába kell tévednünk, hanem ellenkezõleg:

308
azon bibliai történeteket kell megvizsgálnunk, ahol ezek a ne-
vek felbukkannak.
Könyvünk eddigi fejezetein vörös fonalként vonul végig az a
tény, hogy a szent szövegek egy földönkívüli társadalom boly-
gónkon kifejtett ténykedését dokumentálták. Csak mindennek
a megértését hosszú idõn keresztül akadályozta egy téves vi-
lágkép — a vallás.
Hiszen az a maga dogmarendszerével, a valóságtól elrugasz-
kodott világképével, természetfeletti lényekkel népesítette be
a világot.
Ezzel csak azt érte el, hogy a tudomány komoly és tekinté-
lyes képviselõi, tudományos ismereteink fényében megmoso-
lyogták azt.
Pont ezért teszünk most kísérletet arra, hogy a biblikus szö-
vegekben szereplõ, eddig teljesen érthetetlen részeket érthe-
tõvé tegyük, és egy egységes logikai egészbe fogjuk õket össze.
Ez az egységes egész — a Kép, mely arról szól, hogy a múlt-
ban egy másik civilizáció képviselõi gyakran látogatták meg az
embereket. A látogatásaik célja pozitív tartalmú volt, melyek a
fejlõdés helyes irányban való tartását szolgálták.
Ugyanakkor a misszionáriusok elkövettek egy nagy hibát is.
Mely minden nemes igyekezetük ellenére megosztotta az em-
beriséget. Éspedig, hogy azok közül néhányan, akik itt jártak, a
szemtanúknak elárulták a nevüket...
Azok persze mindezt továbbadták. És kialakultak a követõk
táborai. A vallások...
Ma már jól tudjuk, milyen óriási kataklizmákat okoztak ezek a
múltban. Mert egyik vallás képviselõi a másik tábort kiáltották ki
hitetleneknek, pogányoknak. Mert õk mást követnek, mint mi!
A sötét középkor tomboló vallási õrületében gyilkolták az
embereket halomszámra Isten, vagy Allah nevében.
De miféle vallás az, melynek nevében embereket ölnek? Mit
ér az?!
A misszionáriusok a nevük felfedésével akaratlanul is ilyen
folyamatokat indítottak el. A korabeli szemtanúk ugyanis sok-
szor akaratlanul is megismerték az õket meglátogató szemé-
lyek közül némelyek nevét.

309
 Mondjuk a landoló jármû pilótáját, vagy navigátorát Baálnak
hívták. A szemtanú mindezt megjegyezte, és továbbadta.
Rögtön akadtak olyanok, akik követni kezdték Baált...
És ez késõbb nagyon sok bonyodalmat okozott.
Hiszen nem számoltak egy nagyon fontos dologgal, az embe-
ri szûklátókörûséggel és ostobasággal.
Mert ezután a követõk, a vallási irányzatok, az általuk megis-
mert és követett személyt kiáltották ki az egyszeri Igaz és üd-
vözítõ Istennek.
Még ha az talán csak egy navigátor volt is a Flotta egyik jármûvén.
A misszionáriusok ebbõl okulva parancsba adták a “sajátjaik-
nak”, hogy szigorúan tilos felfedni a földi emberek elõtt a ne-
vüket. Nehogy azok további bonyodalmak forrásává váljanak.
Jó példa erre az “égõ csipkebokor” esete.
Mózessel kinn, távol az emberek szemeitõl, a misszionáriu-
sok felvették a kapcsolatot. Egy angyal landolt, és egy ismeret-
len jött elõ, aki üzenetet hozott Mózesnek.
A köztudatban úgy él, hogy Mózessel az “Úr”, a Mindenható
Isten beszélt az égõ csipkebokorból:
6. És monda: Én vagyok a te atyád- ne. Mózes pedig elrejté az õ orczá-
nak Istene, Ábrahámnak Istene, ját, mert fél vala az Istenre te-
Izsáknak Istene és Jákóbnak Iste- kinteni.
(*2)

Pedig késõbb a szövegek hozzáteszik:

30. És negyven esztendõ elteltével csipkebokornak tüzes láng-
megjelenék néki a Sínai hegy jában.
(*306)
pusztájában az Úrnak angyala

Ezen nincs is mit csodálkoznunk. Mivel valóban egy angyal

típusú jármûvel érkezett az az ismeretlen, aki a felettese üze-
netét hozta.
Nos, mikor Mózes megkapta az instrukciókat és a küldetése
eredményes végrehajtásához szükséges eszközöket (“pálca”),
visszakérdezett, hogy mi a neve az ismeretlennek, aki õt az
“Izráel fiaihoz küldi”, akivel beszélt?
13. Mózes pedig monda az Istennek: zátok; ha azt mondják né-
Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és kem: Mi a neve? mit mond-
ezt mondom nékik: A ti atyáitok jak nékik?
(*2)
Istene küldött engem ti hoz-

(*2) (*306)
Mózes II. könyve 3 Az apostolok cselekedetei 7

310
 A “küldönc”, aki az üzenetet hozta, mégsem fedhette fel a
nevét. Ezzel további bonyodalmakat okozott volna, mert akkor
egy újabb vallási követõtábor jelent volna meg a térségben.
Engedelmeskedve az érvényben lévõ parancsnak, megkerülte
a válaszadást:
14. És monda Isten Mózesnek: VA- da: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VA-
GYOK A KI VAGYOK. És mon- GYOK küldött engem ti hozzátok.
(*2)

De hasonló helyzetbe került az az “angyal” is, aki idõben

késõbb Manoahhal és annak feleségével, Sámson szülõanyjá-
val találkozott:
15. És monda Manoah az Úr angya-
lának: Kérlek, hadd tartóztassunk
meg téged, hogy készítsünk néked
egy kecskegödölyét.
16. De az Úrnak angyala így szólt
Manoáhhoz: Ha megmarasztasz
is, nem eszem kenyeredbõl, és ha
áldozatot készítesz, az Úrnak ál-
Õ szintén kitért a válaszadás elõl:
18. És monda néki az Úrnak angyala:
Miért kérdezõsködöl nevem
dozd azt. Mert Manoah nem tud-
ta, hogy az Úrnak angyala vala.
17. És monda Manoah az Úr
angyalának: Kicsoda a te ne-
ved, hogy ha majd beteljesedik a
te beszéded, tisztességel illethes-
sünk téged.
(*381)
után, a mely oly csodálatos?
(*381)

De azok a nevek, melyeket a korabeli szemtanúk megismer-

tek, visszavonhatatlanul bekerültek a köztudatba. Késõbb eze-
ket a vallási cenzúra megpróbálta eltüntetni a szövegekbõl. Több-
kevesebb sikerrel. Példaként az angolszász Bibliát említhet-
ném:
3. Vitéz harczos az Úr; az õ neve Jehova.
(*575)

Ez tökéletesen megegyezik az orosz nyelvû Bibliában talál-

ható szöveggel.
Ugyanakkor az angolszász Bibliában a Jehova személynevet
az “Úr” szóval helyettesítették be:
3. The LORD is a warrior: the LORD is his name.*

A cenzúra mûködött. De nem sok sikerrel.

Hiszen napjainkban az egész Földön nagyszámú tábora van
Jehova követõinek...

* The New Revised Standard Version Bible, 1989 (*2)

Mózes II. könyve 3
by Division of Christian Education of the Natio- (*381)
Bírák könyve 13
nal Council of Churches of Christ in the U.S.A. (*575)
Mózes II. könyve 15

311
 AZ “IZRAELITA” PROJEKT

Az elõzõ fejezeteket olvasva megtudtuk, hogy a misszioná-

riusok a térségben vizsgálódva olyan törzseket kerestek, me-
lyek erkölcsi színvonalukat tekintve megfeleltek az általuk tá-
masztott követelményeknek. Ahhoz, hogy beindítsák az “Izrae-
lita” projektet.
Bármilyen furcsa, de az Izraelita program minden bizonnyal
annak szellemi szülõatyjáról kapta a nevét, akit Izráelnek hív-
nak. Természetesen õ is földönkívüli személy. Erre kevéssel
késõbb visszatérünk.
Nos, a térségben vizsgálódva a misszionáriusok egy kisszá-
mú törzset találtak, Ábrahámét, amelyet megfelelõnek ítéltek
arra, hogy támogatásban részesítsék.
A program szülõatyja és vezetõje szövetséget is kötött velük.
Már korábban is felmerült a kérdés: vajon mi elõnye szárma-
zott az “Úrnak” a Jákób törzsével való szövetségkötésbõl. Hi-
szen egyértelmû, hogy az “Úr” szorgalmazta ezt. Nem a Jákób
háza könyörgött annak megkötéséért.
Ebbõl csak az a következtetés vonható le, hogy az “Úrnak”
valamilyen konkrét elõnye származott a megkötött szövetség-
bõl. Különben nem szorgalmazta volna olyannyira azt.
A hagyományos felfogás szerint az Isten, az “Úr” mindenha-
tó. Így Jákóbnak és törzsének megtisztelve kellett volna éreznie
magát, hogy a Mindenható, a világ Ura szövetséget ajánl nékik.
Ez viszont mégsem volt így. Ekkor pedig újra csak gond van a
hagyományos elképzelésekkel.
Valóban, hiszen a történések mögött egész más erõk és sze-
mélyek húzódnak meg.
A misszionáriusok egy csoportja megtervezte az “Izraelita”
programot. Ennek szülõatyja és vezetõje az Izráel nevû, való-
színûleg, magas rangú személy volt.
A program célul tûzte ki az eredményes együttmûködést egy
vagy több földi törzzsel. Csakhogy azt, hogy kivel veszik fel a
kapcsolatot, gondosan megválogatták.
Mert egy barbár, mondjuk kannibál színten álló népcsoporttal
ugyan miféle együttmûködés képzelhetõ el?

312
 Ezért gondosan keresgéltek és találtak egy megfelelõ nép-
csoportot, a Jákóbét, Ábrahám leszármazottainak törzsét.
Hosszas megfigyelés nyomán kiderült, hogy ez a “legcivili-
záltabb” a térségben élõ összes nép közül.
De a kapcsolatfelvételhez és a folyamatos kapcsolattartáshoz
a programot kivitelezõknek “a hazájukból” meg kellett kapniuk
az engedélyt.
Ez meg is történt. Csakhogy az egy feltételhez volt kötve:
mindenképpen eredményt kell felmutatniuk. Bebizonyítva,
hogy a kiválasztott törzs valóban méltó arra, hogy õket a misz-
szionáriusok eszközeikkel támogassák.
Pont ezért a program vezetõjének — Izráelnek létérdeke volt,
hogy mindenképpen sikert könyveljen el. Különben az egé-
szet “otthonról” leállítják.
A program szellemi megalkotójának a “hazaiak” felé bizonyí-
tania kellett azt, hogy érdemes kiemelten kezelni ezt a törzset.
Ezért már szinte az elsõ lépések között felajánlotta a föl-
dieknek a szövetség lehetõségét. Mindent megígért Ábrahám-
nak és törzsének, hogy azok ezért cserébe teljesítsék az
elvárásokat.
Azaz õk betartják mindazt, és úgy cselekszenek, ahogy azt
nekik “elõírják”, más szóval megfelelnek a velük szemben tá-
masztott követelményeknek.
Így mindenki jól járt. A program fölött bábáskodók eredményt
tudtak felmutatni hazájuk felé.
De Ábrahám törzse is profitált belõle, hiszen egyrészt védel-
met kapott, másrészt operatív információkat, melyek a bizton-
ságukat és életbenmaradásukat szolgálták. A misszionáriusok
az “Izraelita” program keretén belül minden eszközükkel tá-
mogatták õket.
Ez abban a korban nem csekély elõnyt jelentett a környezõ
népcsoportokkal szemben.
A negyedik fejezetben láttuk, milyen gyakran avatkoztak köz-
be nem földi pártfogóik szuperfegyvereikkel az izraeliták ol-
dalán. Minden esetben végérvényesen eldöntve ezzel az el-
lenségeikkel vívott csata kimenetelét.

313
 Ugyanakkor “otthonról” a program kivitelezõinek bizonyos
határt szabtak. Nem volt szabad egyebek között csak úgy ha-
lomra öldökölniük a támogatott törzs ellenségeit. Pedig a misz-
szionáriusok szuperfegyverei ezt könnyen megtehették volna.
Például ezért vesztek oda az egyiptomi fegyveresek a Vörös-
tengerben. Ugyanis játszva megsemmisíthették volna a mene-
külõket üldözõ csapatokat már korábban is. Ámde az “otthon-
ról” kapott utasítás megkötötte a kezüket.
Végül is ezért oldották meg a misszionáriusok a Vörös-tenge-
ren való átkelést ilyetén, és az üldözõk már csak “saját felelõs-
ségükre” nyomultak be utánuk a jégmezõre.
Azt már tudjuk jól, hogy azokkal nem a szuperfegyverek vé-
geztek. Hanem csak egyszerûen a felszíni jégréteget egy sza-
kaszon megolvasztották. A többit már a vízre bízták...
Nos, visszatérve Jákób leszármazottaihoz, a zsidó néphez,
õket izraelitáknak nevezik. Sõt, a mai zsidó államot is Izráel-
nek hívják.
Vajon hogy lettek a Jákób leszármazottaiból izraeliták, akik
egy magas rangú földönkívüli személy nevét viselik?
Mivel valóban õk lettek azok, akiket a misszionáriusok alkal-
masnak találtak az esetleges együttmûködésre az “Izraelita”
programban, mely nevét a program szellemi szülõatyjáról kap-
ta, ezért természetszerûleg a misszionáriusok “felcímkézték”
õket.
Az õ szemszögükbõl nézve, az a földi törzs, mely az Izráel
által vezetett együttmûködési programban vett részt, megkü-
lönböztetésül a program vezetõjének nevével lett fémjelezve.
Így lettek Jákób leszármazottaiból izraeliták:

14. És megalázza magát az én né- 1. Halljátok ezt Jákób háza, a

pem, a mely nevemrõl nevez-
tetik, s könyörög és keresi az én
arczomat, és felhagy az õ bûnös élet-
módjával: én is meghallgatom õket
a mennybõl, megbocsátom bûnei-
ket, és megszabadítom földjüket.
*1063
kik Izráel nevérõl neveztet-
tek, és Júda forrásából származá-
nak, a kik az Úr nevére esküsznek,
és Izráel Istenét emlegetik; de nem
híven és nem igazán.
*1064

*1063 *1064
Krónika II. könyve 7 Ésaiás könyve 48

314
 De vajon mikor kapták ezt a nevet?
22. Felkele pedig õ azon éjszaka és
vevé két feleségét, két szolgálóját
és tizenegy gyermekét, és átalmé-
ne a Jabbók révén.
23. Vevé hát azokat és átköltözteté
a vízen, azután átköltözteté minde-
nét valamije vala.
24. Jákób pedig egyedül marada és
tusakodik vala õ vele egy férfiú,
egész a hajnal feljöveteléig.
25. Aki mikor látá, hogy nem ve-
het rajta erõt, megilleté csípõjé-
nek forgócsontját, és kiméne he-
lyébõl Jákób csípõjének forgó-
csontja a vele való tusakodás
közben.
26. És monda: Bocsáss el engem,
mert feljött a hajnal. És monda Já-
kób: Nem bocsátlak el téged, míg
meg nem áldasz engemet.
27. És monda néki: Mi a te neved?
És õ monda: Jákób.
28. Amaz pedig monda: Nem
Jákóbnak mondatik ezután
a te neved, hanem Izráelnek;
mert küzdöttél Istennel és
emberekkel, és gyõztél.
29. És megkérdé Jákób, és monda:
Mondd meg, kérlek, a te nevedet.
Az pedig monda: Ugyan miért
kérded az én nevemet? És
megáldá õt ott.
*1065

Nocsak, az elsõ, ami újra csak szembeötlik, hogy az a sze-

mély, akivel Jákób találkozott, nem volt hajlandó elárulni a ne-
vét. Ez most már érthetõ is, ennek okairól röviddel elõbb szól-
tunk.
A másik maga a történet furcsa mivolta. Ugyanis arról van
benne szó, hogy Jákób magával az Istennel verekedett...
30. Nevezé azért Jákób annak a tám az Istent színrõl színre,
helynek nevét Peniélnek: mert lá- és megszabadult az én lelkem.
*1066

Ugye azt azért mégsem feltételezi senki, hogy a Mindenható

Isten, aki csak egy szavával teremtette a világmindenséget...
leállt verekedni egy emberrel?! És ennek során mindketten a
földön hemperegve hosszasan birkóztak egymással?
Ez a feltevés több, mint komolytalan!
De egyvalami biztos: a találkozást követõen Jákób sántítani
kezdett:
31. És a nap felkél vala rajta, amint tít vala csípõjére.
*1067
elméne Peniél mellett, õ pedig sán-

Mi van akkor, ha az egész újra csak az “én azt hittem” kategó-

riába tartozik? Hiszen az egészet Mózestól tudjuk. És a koráb-
biakban láttuk, hogy több dolgot is félreértett.
Mi van, ha a helyzet itt ugyanaz?

*1065,*1066,*1067
Mózes I. könyve 32

315
 És csak Mózes szerint verekedett Jákób a földön hempereg-
ve a Mindenhatóval?
Sokkal inkább valószínû, hogy Jákób nem annak nyomán kez-
dett el sántítani, mikor a Mindenható látva, hogy nem tudja õt
két vállra fektetni — megérintette a kezével annak forgócsontját?
Ne feledjük: a történteknek nem volt szemtanúja. Csak egy
ismeretlen személy és Jákób volt jelen. Így a történet Mózes-
hez vagy a szájhagyomány, vagy a misszionáriusok által a fe-
délzeten bemutatott dokumentált felvételek során jutott el.
De vajon mitõl kezdett el sántítani Jákób? A verekedés miatt?
Lehet.
Vagy valami más volt az oka...
És, ha a misszionáriusok kihasználva azt, hogy egyedül van,
és nincsenek szemtanúk, valamiféle beavatkozást végeztek el
rajta?
Nos, pontosan nem fogjuk megtudni. Csak azt szerettem vol-
na érzékeltetni, hogy egy más szemszögbõl nézve a szövegek-
ben leírtakat, gyökeresen más következtetésre lehet jutni.
Summa-summárum, Jákób törzse ezután az Izraelita nevet
viselte:
12. Hogy örökségképen bírják az 9. Miért vagy olyan, mint a meg-
Edom maradékát és mindama riasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem
népeket, a kik az én nevem- tud segíteni? Hiszen te közöttünk
rõl neveztetnek, ezt mondja vagy, Uram, és mi a te neved-
az Úr, a ki megcselekszi ezt! rõl neveztetünk; ne hagyj el
minket!
*1068 *1070

4. Így szól a mi Megváltónk, sere-

geknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!
*1069

Az alábbiakból az tûnik ki, a hagyományos felfogás szerint,

hogy a Mindenható Istennek tulajdonneve van!
Éspedig a világ teremtõjét... Izráelnek hívják!
Ámde késõbb egy másik szövegrészlet szerint, mely ugyan-
csak Mózes könyveibõl való, a Teremtõt Jehovának hívják.
Minek ez a sok név?
És egyáltalán minek a név a Mindenhatónak?

*1068 *1070
Ámós könyve 9 Jeremiás könyve 14
*1069
Ésaiás könyve 47

316
 Hisz Mindenható csak egy van! Nemde?
Hát azért, hogy egy másik lakott világban megkülönböztes-
sék õt a többi személytõl...
De térjünk még vissza az “Izraelita” programhoz.
A szövetség, melyet korábban a misszionáriusok kötöttek Áb-
rahám leszármazottaival, mûködött. Mindenki jól járt vele. Míg-
nem egy idõ múlva a pártfogoltak azt felrúgták...
A szövetség rájuk vonatkozó kötelezettségeit megszegték.
Az együttmûködés kudarcot vallott. A programot az “otthon-
ról” kapott utasítás nyomán felfüggesztették, és a vezetõjét —
Izráelt, leváltották.
A misszionáriusok “levették kezüket” Jákób törzsérõl.
Következett az egyiptomi rabszolgaság igája.

317
 JEHOVA

Kezdjük a nem földi eredetû nevek vizsgálatát a Jehova (Je-

hovah, Jahve) névvel.
A hivatalos magyarázatok szerint ez a név óhéber eredetü. A
régmúltban beszélt nyelven azt jelentette — “az én Istenem”.
Úgyhogy ezzel le is zárhatnánk a Jehova név körüli kérdés-
kört, hiszen megállapítást nyert, hogy ez csak egy szó, egy
nyelvnek a régmúltban beszélt változatában. Csakhogy foly-
ton ugyanaz a probléma merül fel: a magyarázatok bármi áron is,
de bizonygatni igyekeznek az egy Igaz Isten meglétét, vagy a ma-
terialista felfogásból eredõen ennek ellenkezõjét.
Mint általában, ez a dolgok két ellentétes véglete. Akár az
egyik, akár a másik felfogás hívei vagyunk is, mindenképp el-
követjük azt a hibát, hogy igazunkat bizonygatva figyelmen kí-
vül hagyjuk a Biblia szövegeit.
A mi célunk ezért nem egyik vagy másik tábor igazát alátá-
masztani, vagy cáfolni, hanem a biblikus szövegeket tüzete-
sen megvizsgálni.
Ha ezt tesszük azokkal a nevekkel is, melyek a szövegek-
ben tûnnek fel, akkor megértjük, hogy a több felbukkanó név
több személyt takar. Egy földönkívüli társadalom tagjait...
De térjünk most vissza a korabeli történésekhez.
Miután huzamosabb idõ eltelt az “Izraelita” projekt felfüggesz-
tése óta, a misszionáriusok újra elõvették, és megvizsgálták
annak lehetõségét, hogy amennyiben a helyzet változott, azt
újraindíthatják-e. Vajon megváltoztak-e olyannyira a körülmé-
nyek, hogy korábbi döntésüket, mellyel határozatlan idõre fel-
függesztették azt, felülbírálják?
Mikor elérkezettnek látták az idõt, a felfüggesztést feloldot-
ták, és újra beindították a projektet.
Csakhogy ekkor már annak új vezetõjévé egy Jehova nevû
misszionáriust neveztek ki...
A program “újraélesztése” a Mózessel való elsõ kapcsolatfel-
vétellel vette kezdetét. Annak újdonsült igazgatója úgy dön-
tött, hogy újra felkarolják Ábrahám leszármazottait, akik an-
nak köszönhetõen, hogy megszegték a korábban kötött szö-
vetséget, elvesztették a misszionáriusok hathatós támogatá-
sát és rabszolgasorsba kényszerültek.

318
 Konkrét küldetéssel bízták meg Mózest, hogy szervezze meg
a rabszolgalázadást, és vigye meg az üzenetüket a fáraónak.
Mint láttuk, ehhez Mózes olyan eszközöket kapott, melyek
egyrészt abban a korban hihetetlen dolgokat — “jeleket” —
mûveltek, másrészt a hivatalos hatalom részérõl reá leselkedõ
veszélyekkel szemben érinthetetlenné tették õt. Mert ugyan ki
mert volna lefogni és megbilincselni egy olyan embert, akinek
“csodatévõ” eszköz van a birtokában?
Nos, a soron következõ “konzultációk” egyike során fedte
fel a program új vezetõje Mózes elõtt a nevét:
3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákób- vemen nem voltam elõttük
nak úgy jelentem meg mint minden- ismeretes.
*1071
ható Isten, de az én Jehova ne-

Ugyan a szöveg kicsit furcsa, de azt meg kell érteni, hogy

mégsem magyarázhatták el neki, miszerint a korábban kudarc-
ba fulladt projekt szellemi megalkotóját és elsõ vezetõjét le-
váltották. És most õ — Jehova az új igazgató.
Õ sem tehetett egyebet, minthogy újra elõvette a korábbi meg-
állapodást — a szövetséget:
9. És hozzátok fordulok, és megsza- titeket és szövetségemet
porítlak titeket, és megsokasítlak megerõsítem veletek.
*1072

Akárcsak elõdje, õ is felkínálta az izraelitáknak, hogy abban

az esetben, ha a szövetség rájuk háruló kötelezettségeit meg-
tartják, akkor részesülhetnek egy szuperfejlett kozmikus tár-
sadalommal való együttmûködésbõl származó számos elõny-
bõl.
Viszont hozzátette: amennyiben felrúgják a megállapodást,
akkor az elõnyök helyett komoly hátrányuk fog belõle származ-
ni:
14. Ha pedig nem hallgattok reám, 16. Bizony azt cselekszem én vele-
és mind e parancsolatokat meg tek, hogy rettenetességeket bo-
nem cselekeszitek; csátok reátok: a száraz betegséget
15. És ha megvetitek rendeléseimet, és a forrólázt, a melyek szemeket
és ha az én végzéseimet megútálja égetnek és lelket epesztenek, és a
a ti lelketek, azáltal, hogy nem cse- ti magotokat hiába vetitek el, mert
lekszitek meg minden én parancso- ellenségeitek emésztik meg azt.
latomat, hanem felbontjátok az én
*1073
szövetségemet:

*1071 *1072,*1073
Mózes II. könyve 6 Mózes III. könyve 26

319
 Miután a misszionáriusok kimenekítették az izraelitákat Egyip-
tomból, röviddel utána újra kapcsolatba léptek Mózessel a Si-
nai hegynél. Akkor üzenetet küldtek általa az izraelitáknak, mely
tartalma: elfogadják-e a feltételeiket, és együtt kívánnak-e mû-
ködni velük? (*80)
A nép egyhangúlag mondott igent (*81).
Válaszul a misszionáriusok közölték Mózessel, hogy három
nap múlva a hegyen egy hatalmas méretû jármû fog landolni.
Ennek során fog megtörténni a hivatalos kapcsolatfelvétel.
Azt tudjuk jól, hogy a sok százezres tömeg szeme láttára eresz-
kedett le a hegyre a nagyméretû jármû. És léphettek fedélzeté-
re hetvenen azok vezetõi közül, akiknek az “Úr” bemutatko-
zott (*94).
Ennivalóval is kínálták õket (*95).
A misszionáriusok ettõl egy új, eredményes együttmûködés
korszakának a kezdetét remélték.
Miután a vezetõk, a hivatalos küldöttség tagjai távoztak, fela-
jánlották Mózesnek, hogy tartson velük (*97).
Többek között ez egyfajta “tanulmányút” volt számára, ahol
megtanították mindarra, hogy hogyan kell a kapott mûszaki esz-
közöket üzemeltetni.
Ennek során mûködött szorosan együtt Mózes azzal a sze-
méllyel, akinek a nevét többször is említi:
3. Vitéz harczos az Úr; az õ ne- ve Jehova.
(*575)

A Mózes által a “tanulmányútról” elõadott élménybeszámoló

kapcsán a szövegekben másutt is fellelhetõ e nem földi sze-
mély neve:
4. Bízzatok az Úrban örökké, 19. Hogy megtudják, hogy te, a ki-
mert az Úrban, Jehovában, nek neve Jehova, egymagad
örök kõszálunk van. vagy felséges Isten az egész földön.
*1074
*1075

De azt is megtudtuk, hogy azon idõ alatt, míg Mózes a fedél-

zeten tartózkodott, számunkra sorsdöntõ fontosságú informá-
ciókat tártak fel elõtte, melyek a régmúlt korok eseményeire
vonatkoztak.
Mindezzel a misszionáriusok gesztus értékû lépést tettek az
izraeliták felé, hogy az együttmûködés eredményesebb legyen.

(*575) *1075
Mózes II. könyve 15 Zsoltárok könyve 83
*1074
Ésaiás könyve 26

320
 Okulva a korábbi kísérlet kudarcából, ezúttal már korlátozták
Jehova döntéshozatali jogkörét azzal, hogy azok meghozatalá-
ban a kirendelt biztonsági fõnöknek vétójogot biztosítottak.
Ha az úgy ítélte meg, hogy a program igazgatójának valamely
döntése következményeit tekintve veszélyessé válhat a pro-
jektben részt vevõkre, akkor megakadályozhatta annak végre-
hajtását.
Õ volt a feje a bolygónkon aktívan tevékenykedõ biztonsági
szolgálatnak. Õ az, akit olyannyira nem szeretünk...

321
 A BIZTONSÁGI FÕNÖK

Egy igen érdekes személyhez érkeztünk el. Sátánhoz.

Vajon ki õ?
A gonosz megtestesítõje, minden rossznak a forrása! — felel-
nék kórusban a hívõ emberek.
Sátán esküdt ellensége a Mindenható Istennek, és közöttük
folytonosan dúl a harc.
Sõt, Sátán a pokol, az ördögök fejedelme is egyben. Õ az, aki
rosszra csábítja az embereket, csakhogy az Isten útjáról letérít-
se õket.
A sötét középkorban a tobzódó inkvizíció mindenkire, aki
csak a legcsekélyebb mértékben is ellent mert mondani az
általános tanoknak, kimondta — az ördöggel cimborál. Más sza-
vakkal — a Sátán megszállta, és ezért cselekszik Istennek nem
tetszõ dolgokat.
Sok szerencsétlen és ártatlan ember veszett oda a máglyán
csak azért, mert rájuk fogták, hogy együttmûködnek a Sátán-
nal.
Ma már tudjuk, hogy ez nem volt egyéb, mint a vallási õrület
és fanatizmus végletes megnyilvánulása. Pont ezért nevezzük
történelmünk azon korszakát, melyben tombolt a vallási terror
— sötét középkornak.
Még minden idõk egyik legnagyobb tudósát — Galileo Gali-
leit is rákényszerítették arra, hogy visszavonja azon állítását,
mely szerint a Föld mozog.
Napjainkban minden középiskolás diák jól tudja, hogy ez így
van. Viszont a nagy tudós idejében ez a kijelentés istenkárom-
lásnak, eretnekségnek minõsült. És nagyon könnyen végez-
hette a szellemi szerzõ a máglyán...
Ebben a sötét korban születtek mindazok az elképzelések,
melyek ma a vallás dogmáinak alapját képezik.
Láthattuk, hogy sok olyan állítás bizonyult igaznak, mint Gali-
lei tana is, melyekért gyakran a szerzõnek az életével kellett
fizetnie. De mivel az akkor nem illett bele a vallási világképbe,
ezért istenkáromlónak kiáltották ki és megégették.
Az idõk során kiderült, hogy a korábbi ”istenkáromló” és eret-
nek tanok bizonyultak igazaknak. És az “Igaznak” vélt dogmák
süllyedtek a mese szintjére.

322
 Mivel az idõ a vallás több állítását is, melyet korábban abszo-
lút igaznak véltek, megcáfolta, ezért ugyan mi okunk feltéte-
lezni, hogy a korábbi naiv elképzelések megfelelnek a valóság-
nak?
Hiszen szóltunk már róla, hogy ha ma egy ember rosszul lesz
és mentõt hívnak hozzá, mely beviszi a kórházba, akkor ott az
elsõ vizsgálatot megejtõ orvosok nem azt diagnosztizálják, hogy
a szerencsétlen beteget gonosz lélek szállta meg. Ugye?
Elvégre a nagy sikerû Vészhelyzet címû tv-sorozat paródiája
lehetne az, ha a beteget körülálló fehér köpenyes orvosok
(közöttük Green doktor) hümmögve és homlokukat ráncolva
azt mondogatnák egymásnak: ez az ember azért van rosszul,
mert gonosz lélek szállta meg õt.
Mindez legfeljebb a sorozat parodizált változatában képzel-
hetõ el, mely azért készült, hogy az embereket megnevettesse.
Így hát az égvilágon semmi okunk feltételezni a patás, fején
szarvakat viselõ, kezében vasvillát szorongató fikció létjogo-
sultságát. Hiszen ez az elképzelés sok-sok évszázaddal koráb-
ban keletkezett.
Így a vallás ezen állításai ellentmondanak maguknak... a bib-
liai szövegeknek is!
Próbáljuk hát meg kideríteni, hogy valójában ki Sátán, és miért
van az, hogy olyannyira nem szeretjük õt?
Az elsõ, igen meglepõ tény, kedves olvasó, hogy a Biblia
alapját képezõ Mózes könyveiben egyetlen szó sincs Sátánról!
Sõt, a további könyvek egyikében sem. Azaz a Biblia elsõ
harmadában gyakorlatilag egyetlen szó sem esik róla. Holott
azt hinnénk, hogy a szövegek mindegyikén végigvonul Isten
és Sátán párharca. Pedig nem így van!
Legelõször egy kommentár során bukkan fel ez a név a Kró-
nika elsõ könyvében:
1. Támada pedig a Sátán Izráel ellen, számlálja Izráelt.
*1076
és felindítá Dávidot, hogy meg-

Ma tudjuk jól, hogy semmilyen bûnös vagy “sátáni” nincs ab-

ban, ha egy országban népszámlálást ejtenek meg. Abban sem
volt semmi különös, hogy Dávid király népszámlálást rendelt
el.
Ugyanis a szövegek szerint Isten megverte Izráelt ezért.

*1076
Krónika I. könyve 21

323
 Ettõl már csak egy lépés volt, hogy a középkorban a szöve-
gek értelmezési kísérlete során Dávidnak ezt a döntését “Is-
tennek nem tetszõnek” nyilvánították. És mint minden ilyen
dolog mögött “természetesen” Sátán állt.
Na de másutt a Bibliában Dávidnak ugyanerrõl a döntésérõl a
következõ szövegrészlet található:
1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja ellenek, ezt mondván: Eredj el,
Izráel ellen, és felingerlé Dávidot õ számláld meg Izráelt és Júdát.
*1077

Itt meg arról van szó, hogy maga az “Úr” mondta, hogy: ”Eredj
el, számláld meg Izráelt és Júdát”.
Nos hát, kinek higgyünk?
Sátán “gonoszkodott” a háttérben, vagy az “Úr” parancsolta?
Nyilvánvaló az ellentmondás.
Csak a középkorban élt hittudósok tették hozzá a szöveg-
hez, hogy “Sátán indította fel Dávidot”, hogy elrendelje a nép-
számlálást. Nagyon jól látható a szövegbõl az utólagos kozme-
tikázás.
Az elsõ, komolyabb, kiértékelhetõ információ Sátánról a Bib-
lia 500. oldala táján, Jób könyvében jelenik meg.
Róla tudni kell, hogy nagy tiszteletnek örvendõ, fontos em-
ber volt a maga korában. Ugyanis a következõket mondja ön-
magáról:
7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a beszédet, és tenyeröket szájuk-
városon; a köztéren székemet ra tették.
fölállítám: 10. A fõemberek szava elnémult,
8. Ha megláttak az ifjak, félrevo- és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
nultak, az öregek is fölkeltek és 11. Mert a mely fül hallott, boldognak
állottak. mondott engem, és a mely szem lá-
9. A fejedelmek abbahagyták a tott, bizonyságot tett én felõlem.
*1078

Tehát Jóbot mindenki félve tisztelte.

De miért?
Mert a misszionáriusok álltak mögötte!
Ennek következtében többek között olyan információk birto-
kában volt, melyeket a korabeli ember egyáltalán nem ismer-
hetett:
7. Õ terjeszti ki északot az üresség miség fölé.
*1079
fölé és függeszti föl a földet a sem-

*1077 *1079
Sámuel II. könyve 24 Jób könyve 26
*1078
Jób könyve 29

324
 Ugyan honnan tudhatta, hogy a Föld a semmiségben — az
ûrben lebeg?
Hát saját szemével látta!
Nem sokkal késõbb majd azt is kiderítjük, hogy olyan eszkö-
zöknek is köszönhette a szédítõ “karrierjét”, melyeket a
misszionáriusoktól kapott.
Errõl valamivel késõbb szólunk majd.
Nos, ugyan a könyvében, mely hemzseg a cikornyás hasonla-
toktól, errõl közvetlenül nincs szó. De... Olyan információkat
is megjelenít abban, melyek az általa a misszionáriusok Föl-
dön végzett tevékenységére vonatkoznak.
A korábbi fejezetek során láthattuk, hogy nincs szó semmifé-
le misztikus látomásról, melyeket a régmúltban élt szemtanúk
leírtak. Csak azért “csomagolták” misztikus köntösbe a törté-
netüket, hogy sok kellemetlen és megválaszolhatatlan kérdést
elhárítsanak vele.
Mert ugyan miféle választ tudtak volna arra adni, hogy hol
történtek az általuk látott események. És hogyan kerültek õk
oda?
Nincs ez másképp Jób esetében sem.
Na de lássuk, mit is tudhatunk meg Sátánról.
6. Lõn pedig egy napon, hogy eljö- 7. És monda az Úr a Sátánnak: Hon-
vének az Istennek fiai, hogy udva- nét jösz? És felele a Sátán az Úrnak
roljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sá- és monda: Körülkerültem és át meg
tán is közöttök. át jártam a földet.
*1080

Az elsõ, ami szembeötlik, hogy semmiféle halálos ellentét

nincs az “Úr” és Sátán között. Helyette “kedélyesen beszélget-
nek”.
Jób szerint Sátán azért jelent meg az “Úr” elõtt a többiekkel
együtt, hogy — “udvaroljon az Úrnak”. Hát...
Semmiféle “udvarlásról” szó nincs. Jób egy eligazítást látott,
amelyen több magas rangú tiszt jelent meg az “Úr” elõtt, hogy
jelentést tegyen. Közöttük Sátán is. A biztonsági szolgálat fõnöke.
Amikor rá került a sor, jelentette, hogy “körülkerülte és át
meg át járta a földet”.
Emlékezzünk csak vissza, mikor korábban Zakariás egy
misszionárius különítmény érkezését látta, akik helyzetjelen-
tést tettek a felettesüknek!

*1080
Jób könyve 1

325
 7. A tizenegyedik hónapnak, azaz a
Sebat hónapnak huszonnegyedik
napján, Dáriusnak második eszten-
dejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a
Berekiás fiához, a ki Iddó próféta
fia, mondván:
8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy fér-
fiú veres lovon ül vala, és áll vala a
mirtus-fák között, a melyek egy ár-
nyas völgyben valának; háta megett
pedig veres, tarka és fehér lovak.
9. És mondám: Mik ezek Uram? És
mondá nékem az angyal, a ki beszél
vala nékem: Én megmutatom né-
ked: mik ezek.
10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mir-
tus-fák között áll vala, és mondá:
Azok ezek, a kiket az Úr kül-
dött, hogy járják be e földet;
11. És felelének az Úr angyalának, a
ki a mirtus-fák között áll vala, és
mondák: Bejártuk a földet, és
ímé, az egész föld veszte-
gel és nyugodt.
(*689)

Illetve egy újabb különítményt látott, amelyik járõrözésre in-

dult:
1. Majd megfordulék és felemelém
szemeimet, és látám, hogy ímé négy
szekér jön vala ki két hegy közül, és
azok a hegyek ércz-hegyek.
2. Az elsõ szekérben veres lovak, a
második szekérben fekete lovak;
3. És a harmadik szekérben fehér lo-
vak; a negyedik szekérben pedig tar-
ka lovak, erõsek.
4. És megszólalék, és mondám az
angyalnak, a ki beszél vala velem:
Mik ezek, Uram?
5. Az angyal felele, és mondá né-
kem: Ezek az égnek négy szele, jõ-
nek az egész föld Ura mellett való
szolgálatukból.
6. A melyben a fekete lovak van-
nak, észak földére mennek, és a fe-
hérek mennek utánok, a tarkák pe-
dig a dél földére mennek;
7. Az erõsek is mennek és kiván-
ják eljárni a földet. És mondá:
Menjetek, járjátok el a föl-
det; és eljárák a földet.
(*695)

A biztonsági szolgálat ténykedését látta Zakariás egykoron.

Nos, Jób esetében is hasonló történt. Sátán jelentést tett an-
nak a személynek, aki rangban fölötte állt, hogy épp egy járõrö-
zési körútról tért vissza.
8. És monda az Úr a Sátánnak: és monda: Avagy ok nélkül féli-é
Észrevetted-é az én szolgámat, Jób az Istent?
Jóbot? Bizony nincs hozzá ha- 10. Nem te vetted-é közül õt magát,
sonló a földön; feddhetetlen, igaz, házát és mindenét, a mije van? Ke-
istenfélõ, és bûngyûlölõ. ze munkáját megáldottad, marhája
9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, igen elszaporodott e földön.
*1081

A tisztébõl eredendõen a biztonsági szolgálat fõnöke “para-

noiásan” gyanakodott. Mindenkiben ellenséget látott. Mert ez
volt a “munkája”.
Mivel Jób sikereihez a misszionáriusoknak mindenképpen
közük volt, ezért a biztonságiak fõnöke azzal vádolta meg õt,

(*689) *1081
Zakariás könyve 1 Jób könyve 1
(*695)
Zakariás könyve 6

326
hogy csak azért “szolgálja az Urat”, mert ehhez anyagi érdeke
fûzõdik.
11. De bocsássad csak rá a te keze- 12. Az Úr pedig monda a Sátánnak:
det, verd meg mindazt, a mi az övé, Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe
avagy nem átkoz-é meg szemtõl- adom; csak õ magára ne nyujtsd
szembe téged?! ki kezedet. És kiméne a Sátán az
Úr elõl.
*1082

Sátán azt javasolta felettesének, hogy tegye próbára Jóbot,

és akkor majd meglátja, hogy az ellene fordul.
Furcsamód, semmiféle halálos ellentét az “Úr” és Sátán kö-
zött nem érezhetõ...
Hiszen az “Úr” elfogadta a biztonsági fõnök javaslatát, és sza-
bad kezet adott neki Jóbbal kapcsolatban. Csak egyet kötött
ki: az semmiképp sem sodorhatja veszélybe az életét.
Ezután a biztonsági szolgálat feje távozott, s hozzálátott a fel-
adat végrehajtásához.
Nem sokkal késõbb az “Istennek tüze” jött le az égbõl és
pusztította el a Jób tulajdonában lévõ nyáj egy részét:
16. Még szól vala ez, mikor jöve egy a juhokat és a szolgákat, és
másik, és monda: Istennek tüze megemészté õket. Csak én magam
esék le az égbõl, és megégeté szaladék el, hogy hírt adjak néked.
*1083

A biztonsági szolgálat akcióba lépett...

18. Még ez is szól vala, mikor jö- 19. És ímé nagy szél támada a
ve egy másik, és monda: A te fiaid puszta felõl, megrendíté a
és leányaid esznek és bort isznak ház négy szegeletét, és rá-
vala az õ elsõszülött bátyjoknak szakada az a gyermekekre és
házában; meghalának. Csak én magam
szaladék el, hogy hírt adjak néked.
*1084
Nos, ezek a próbatételek igen drasztikusra sikeredtek.
Megjelent a biztonsági szolgálat egy jármûve, mely egy “bom-
bát” dobott le a nyájra. Annak robbanása következtében a kö-
zelében tartózkodó állatok és az azokat terelõ pásztorok mind
elpusztultak.
A következõ akció során jelent meg egy másik jármû, és vele
a “szél”, melyrõl jól tudjuk, a misszionáriusok jármûveivel járt
együtt, és lõtt ki egy lövedéket arra a házra, ahol Jób gyerme-
kei voltak éppen.
A lövedék becsapódásakor bekövetkezett robbanásban
(“megrendült”) a házban tartózkodók odavesztek.
*1082,*1083,*1084
Jób könyve 1

327
 Jób nem értette, hogy a korábbi szövetségese miért fordult
ellene.
A biztonsági szolgálat fõnöke arra számított, hogy a csapások
következtében majd az “Úr” ellen fordul. És így beigazolódik
az õ gyanúja. Ámde tévedett. Jób továbbra is hû maradt koráb-
bi szövetségeséhez.
Ekkor a biztonságiak fõnöke újabb vádakkal állt elõ...
1. Lõn pedig, hogy egy napon eljövé- 2. És monda az Úr a Sátánnak: Hon-
nek az Istennek fiai, hogy udvarolja- nét jösz? És felele a Sátán az Úr-
nak az Úr elõtt. Eljöve a Sátán is kö- nak, és monda: Körülkerültem és
zöttök, hogy udvaroljon az Úr elõtt. át meg átjártam a földet.
*1085

Már ismerõs a kép. Egy újabb jelentéstétel és eligazítás so-

rán a biztonságiak feje megjelent az “Úr” elõtt. Megint csak gya-
nújának adott hangot Jóbbal kapcsolatban:

3. Monda pedig az Úr a Sátánnak: 5. Azért bocsásd ki csak a te keze-

Észrevetted-é az én szolgámat,
Jóbot? Bizony nincs a földön
olyan, mint õ; feddhetetlen, igaz,
istenfélõ, bûngyûlölõ. Még erõ-
sen áll az õ feddhetetlenségében,
noha ellene ingereltél, hogy ok
nélkül rontsam meg õt.
4. És felele a Sátán az Úrnak, és mon-
da: Bõrt bõrért; de mindent, a mije
van, odaad az ember az életéért.
det, és verd meg õt csontjában és
testében: avagy nem átkoz-é meg
szemtõl-szembe téged?
6. Monda pedig az Úr a Sátánnak:
Ímé kezedbe van õ, csak életét
kiméld.
7. És kiméne a Sátán az Úr elõl, és
megveré Jóbot undok fekélylyel
talpától fogva a feje tetejéig...
*1086

A biztonságiak részérõl újabb gyanú merült fel. Fõnökük még

mindig betegesen gyanakodott. Az sem kizárt, hogy megvolt rá
az oka. Mivel az “Úr” meglepõen könnyen hajlott arra, hogy
újra “próbára” tegyék az ügynöküket.
Valószínûleg azért volt fontos számukra kideríteni, hogy a
biztonságiak fõnökének vádjai igazak vagy sem, mert Jób nem
földi mûszaki eszközök birtokában volt... A késõbbiekben lesz
róla szó.
Kulcsfontosságú kérdés volt a megbízhatósága.
Ezért megint csak szabad kezet biztosított a biztonsági szol-
gálat fõnökének, hogy az bebizonyítsa az általa felhozott váda-
kat. Csak egyet kötött ki: Jób életét semmilyen körülmények
között nem sodorhatja veszélybe.

*1085,*1086
Jób könyve 2

328
 Röviddel késõbb a biztonságiak megfertõzték Jóbot valami-
lyen vírussal, mely az életét ugyan nem veszélyeztette, de rend-
kívül kellemetlen tüneteket okozott.
Sátán azt várta ettõl, hogy a gyanúja majd igazolást nyer, és
Jób a betegsége miatt most már biztosan szembeszegül az “Úr-
ral”.
Csakhogy újra tévedett. Ügynökük mindezek ellenére megõ-
rizte az “Úr” iránti lojalitását.
Úgy hiszem, már csak ebbõl a szövegrészletbõl is nyilvánva-
ló, hogy miért nem szeretjük a biztonsági szolgálat fõnökét —
Sátánt. Hiszen az gyakran még a legdrasztikusabb eszközöktõl
sem riadt vissza, csakhogy igazolja vádjait, melyek néha talán
minden alapot nélkülöztek.
De a misszionáriusok még a leghalványabb, talán alaptalan gya-
nút sem hagyhatták figyelmen kívül. Mivel sokat kockáztattak.
Ennyit Jób könyve kapcsán.
A szövegekben késõbb máshol is feltûnik a biztonsági szol-
gálat fõnökének alakja.
Zakariás leírásában találkozunk vele újra, aki több érdekes,
általa látott eseményrõl számol be, melyek helyszíne egyértel-
mûen ismeretlen.
Többek között felvételrõl valószínûleg neki is mutattak dol-
gokat:
1. Azután megmutatá nékem Jósuát, 2. És mondá az Úr a Sátánnak: Dor-
a fõpapot, a ki az Úr angyala elõtt gáljon meg téged az Úr, te Sátán;
álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felõl dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá
álla, hogy vádolja õt. fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem
tûzbõl kikapott üszög-é ez?
*1087

A misszionáriusok felvételeket és adatokat elemeztek, me-

lyek az egyik ügynökük — Jósua fõpap — tevékenységérõl szól-
tak.
Nyilván a biztonsági szolgálat megfigyelései nyomán, Jósua
megbízhatóságával kapcsolatban kételyek merültek fel.
Ezért a szolgálat megfigyelései nyomán elegendõ anyagot
gyûjtött ahhoz, hogy “megbuktassa” a fõpapot, azaz bebizonyít-
sa alkalmatlanságát.
Sátán a felettese elé tárta azokat az anyagokat és felvétele-
ket, melyek Jósuával voltak kapcsolatosak. Ezek alapján vá-

*1087
Zakariás könyve 3

329
dolta meg azzal, hogy alkalmatlan a reá háruló feladat elvégzé-
sére.
Azonkívül érdekes megjegyezni az újabb fogalomzavart: ”mon-
dá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr,...”
Ebbõl is eléggé egyértelmû, hogy a korabeli szemtanúk, a
misszionáriusok közül kivétel nélkül mindenkit, akár magas
rangú személy, akár “közkatona” volt — Úrként említenek.
Bármennyire furcsa, de az Ótestamentomban mindössze eny-
nyi helyen tûnik fel a biztonsági szolgálat vezetõjének a sze-
mélye.
Viszont annál többet találkozhatunk vele az Új testamen-
tomban, melyrõl immár tudjuk, hogy minden idõk egyik leg-
fontosabb földönkívüli beavatkozásának történetérõl — a
Tervrõl szól.
A biztonságiak vezetõjének elsõ fontosabb megnyilvánulá-
sa, mikor vizsgáztatja — “kísérti” — a bázison lábadozó Jé-
zust:
2. ...És nem evék semmit azokban a végre megéhezék.
(*743)
napokban; de mikor azok elmúltak,

Mikor a “mûtétbõl” Jézus felépült, kezdetét vehette a “teszt”,

melyet személyesen a biztonságiak fõnöke ejtett meg:
3. És hozzámenvén a kisértõ,
monda néki: Ha Isten fia vagy,
mondd, hogy e kövek változza-
nak kenyerekké.
4. Õ pedig felelvén, monda: Meg van
írva: Nemcsak kenyérrel él az em-
ber, hanem minden ígével, a mely
Istennek szájából származik.
5. Ekkor vivé õt az ördög a szent
városba, és odahelyezé a templom
tetejére.
6. És monda néki: Ha Isten fia vagy,
vesd alá magadat; mert meg van ír-
va: Az õ angyalainak parancsol fe-
lõled, és kézen hordoznak téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kõbe.
7. Monda néki Jézus: Viszont meg
van írva: Ne kisértsd az Urat, a te
Istenedet.
8. Ismét vivé õt az ördög egy igen
magas hegyre, és megmutatá né-
ki a világ minden országát és
azok dicsõségét,
9. És monda néki: Mindezeket né-
ked adom, ha leborulva imádsz
engem.
10. Ekkor monda néki Jézus:
Eredj el Sátán, mert meg van ír-
va: Az Urat, a te Istenedet imádd,
és csak néki szolgálj.
11. Ekkor elhagyá õt az ördög. ...
*1088

Miután megbizonyosodott arról, hogy Jézus megfelelõképpen

reagált a “kísértésekre” — távozott. Átadva a jövendõbeli Pa-
rancsnokot az õt felkészítõ személyek kezébe:
13. És elvégezvén minden kísértést 11. ...És ímé angyalok jövének hoz-
az ördög, eltávozék tõle... zá és szolgálnak vala néki.
(*753) (*754)

(*743,*753) *1088, (*754)

Lukács evangyélioma 4 Máté evangyélioma 4

330
 Azért tesztelte Jézust maga Sátán, mert személyesen kívánt
meggyõzõdni arról, hogy az alkalmas-e a reá váró igen kemény
feladatra.
Mint tudjuk, Jézus annak bizonyult, és visszatérve elkezdte
toborozni, az elõre megadott személyi adatok alapján, a Csapa-
tot.
Mikor mindannyian együtt voltak, egy éjszakára eltûnt a kö-
vetõi szeme elõl:
12. És lõn azokban a napokban, ki- 14. Simont, a kit Péternek is neveze,
méne a hegyre imádkozni, és az éj- és Andrást, annak testvérét, Jaka-
szakát az Istenhez való imádkozás- bot és Jánost, Filepet és Bertalant,
ban tölté el. 15. Mátét és Tamást, Jakabot, az
13. És mikor megvirrada, elõszólítá Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotes-
az õ tanítványait és kiválaszta azok nek nevezteték,
közül tizenkettõt, a kiket apostolok- 16. Júdást, a Jakab fiát és Iskario-
nak is neveze: tes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
(*764)

Azon az éjszakán a hegyen találkozott a biztonsági fõnökkel,

akivel egyeztették az “adatokat”:
31. Monda pedig az Úr: Simon! Si- ket, hogy megrostáljon, mint
mon! ímé a Sátán kikért tite- a búzát;
(*765)

Ugyanis meg kellett kapnia annak jóváhagyását ahhoz, hogy

Csapatát beavassa a Terv részleteibe.
Ezért egyeztettek éjszaka fenn a hegyen.
Mikor Sátán meggyõzõdött arról, hogy Jézus valóban azokat a
személyeket toborozta össze, akik adatait neki korábban a tá-
maszponton megadták, engedélyt adott a Terv további végre-
hajtásához.
Jézus ezután visszatért a hegyrõl, és immár véglegesítette a
Csapat összetételét.
Azt is megtudjuk, hogy a biztonsági szolgálatnak szintén vol-
tak fegyveres személyei — angyalok, akik “angyal” típusú jár-
mûveken közlekedtek, melyekkel fényjelenségek jártak együtt:
14. Nem is csoda; hisz maga a Sá- gosság angyalává.
(*977)
tán is átváltoztatja magát vilá-

Ezek a fegyveres személyek közvetlenül Sátán parancsnok-

sága alá tartoztak, és valóban õk voltak “Sátán angyalai”.

(*764) (*977)
Lukács evangyélioma 6 Pál korintusbeliekhez írt II. levele 11
(*765)
Lukács evangyélioma 22

331
 Ne feledjük, mikor Pál apostolt a Damaszkusz felé vezetõ
úton “meglátogatták”, és kapott a testébe egy “tövist”:
7. És hogy a kijelentések nagysága a Sátán angyala, hogy gyötör-
miatt el ne bizakodjam, tövis jön engem, hogy felettébb el ne
adatott nékem a testembe, bizakodjam.
(*850)

Mindez a legfelsõ döntéshozó tudtával és engedélyével tör-

tént!
Így, mikor Pál kérte, hogy távolítsák el a “tövist”, mely õt gyö-
törte, az “Úr” kitért a kérése elõl:
8. Ezért háromszor könyörögtem erõtlenség által végeztetik el. Nagy
az Úrnak, hogy távozzék el ez tõlem; örömest dicsekeszem azért az én
9. És ezt mondá nékem: Elég néked erõtelenségeimmel, hogy a Krisz-
az én kegyelmem; mert az én erõm tus ereje lakozzék én bennem.
(*850)

Ez a “tövis” volt a garancia arra, hogy Pál “megfelelõen” fog a

jövõben viselkedni.
Késõbb a biztonságiak vezetõjének nem túl közkedvelt sze-
mélyével János Mennyei jelenések könyvében találkozunk,
ahol az egyik misszionárius “bizalmasan” megsúgja neki azon
értesüléseit, hogy mire készül a biztonsági szolgálat:
10. Semmit se félj azoktól, a miket és lesz tíz napig való nyomorúság-
szenvedned kell: Ímé a Sátán egy- tok. Légy hív mind halálig, és néked
néhányat közületek a tömlöczbe adom az életnek koronáját.
fog vetni, hogy megpróbáltassatok;
*1089

Nos, itt Sátán ismét csak úgy tûnik fel, mint aki próbára teszi
a kiválasztott személyeket. Ugyanakkor az is kiderül, hogy az a
misszionárius, aki mindezeket az információkat közli, nem na-
gyon szívleli a biztonsági fõnököt. Hiszen “keresztbe tesz” neki
azzal, hogy elõre értesítí azokat, akiket az próbára kíván tenni.
Sõt, azt is megtudjuk, hogy Mihálynak, aki magas rangban
szolgál a Flottában, nézeteltérése támadt a biztonsági fõnökkel
annak kapcsán, hogy mi legyen Mózes testének sorsa:

9. Pedig Mihály arkangyal, mikor az romló ítéletet mondani, hanem azt

ördöggel vitatkozván Mózes teste mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!
felett vetélkedett, nem mert arra ká-
(*312)

(*850) (*312)
Pál korintusbeliekhez írt II. levele 12 Júdás levele
*1089
Mennyei jelenések könyve 2

332
 Ebbõl kiderül, hogy bármennyire igyekezett igazát bizonygat-
ni, mégis csak vissza kellett magát fognia, nehogy magára hara-
gítsa a biztonsági szolgálat fõnökét, aki rangban egyértelmûen
fölötte állt.
Jól láthatjuk hát, hogy az egyház által szentesített elképzelé-
sek meglehetõsen távol állnak a Biblia szövegeitõl.
Azokat tanulmányozva gyökeresen más kép tárul elénk.
Ugyanakkor a gonosz korabeli megtestesítése arra jó volt,
hogy mindent, ami nem volt megfelelõ, az õ számlájára írja-
nak. Hiszen ez sokkal egyszerûbb, mint vállalni a tévedése-
kért, a hibákért a felelõsséget.
A legkényelmesebb ráfogni, hogy Sátán a felelõs mindenért...
Nem tett másképp Pál sem:
18. Azért menni is akartunk hozzá- kétszer is, de megakadályozott
tok, kiváltképen én Pál, egyszer is, minket a Sátán.
*1090

Pál “mehetnékéhez” nyilván semmi köze nem volt Sátánnak.

Csak egyszerûen nem jött össze. És ne feledjük, Pálnak igazán
volt oka haragudni a biztonsági szolgálatra és annak fõnökére.
Hiszen a ”tövis” sok kellemetlen pillanatot okozott neki.
Ezért aztán Pál természetesen nem önmagát okolta mindenért,
hanem Sátánt...
És tette ugyanezt hosszú évszázadokon keresztül az egyház.
Mindenre, ami eltért az álláspontjától, ráfogta, hogy a Sátán mû-
ve.
És sajnos, teszik ezt felvilágosult korunkban még sokan, hol-
ott az egésznek a valósághoz semmi köze.

*1090
Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 2

333
 VISZÁLYOK

A Bibliát olvasva néhol olyan szövegrészeket találunk, me-

lyek érthetetlennek tûnõ szavakat tartalmaznak.
A hivatalos szemlélet sem tud velük igazán mit kezdeni.
Vagy hallgat róluk, vagy valamiképp megpróbálja azokat ma-
gyarázni.
Csak egy példát hadd említsek:
24. Senki sem szolgálhat két úrnak. ragaszkodik és a másikat megveti.
Mert vagy az egyiket gyûlöli és a Nem szolgálhattok Istennek
másikat szereti; vagy az egyikhez és a Mammonnak.
*1091

Mi vagy ki Mammon?
Ezek Jézus szavai.
A probléma egyrészt megint csak ott van, hogy mit is jelent a
szó. Másrészt meg milyen nyelven van?
Ugyanis azok az emberek, akik mindvégig követték Jézust,
nyilvánvalóan minden szavát értették. Hiszen sokat prédikált.
Ugyanakkor a szövegekben több helyen is le vannak jegyez-
ve Jézus azon szavai, melyek érthetetlenek.
Hogyan lehet, hogy az emberek beszédeit mindvégig értet-
ték, de ugyanakkor néha mondott olyan szavakat, kifejezése-
ket, amiket senki nem értett.
Halandzsázott?
Nem valószínû.
Így a hagyományos felfogás nem tud ezekkel mit kezdeni.
Megpróbálja hát magyarázni.
A hivatalos nézet szerint Jézus a ”Mammon” kifejezésen az
anyagi javak birtoklását, a gazdagságot érti. Hát?
Amire meg nem tud semmilyen magyarázatot adni, azt Jézus
“szent titkai” közé sorolja.
Nos, mi már sejtjük, hogy mik is lehettek azok a titkok...
Ennek szenteltük könyvünk nyolcadik fejezetét.
Megtudtuk, hogy a titkok valójában azt takarták, hogy Jézus
és Csapata mögött felsorakozott egy nem földi eredetû társada-
lom teljes eszköztárával, és a Földön általuk létrehozott ügynö-
ki Hálózattal.
Jézus nem volt földi ember, annak ellenére, hogy külsejét
tekintve nem sokban különbözött kortársaitól.

*1091
Máté evangyélioma 6

334
 A támaszponton, ahova õt kiképzésre elvitték, rádöbbentet-
ték arra, hogy õ valójában kicsoda. De nemcsak ez történt. Ha-
nem felkészítették õt fizikailag, és pszichikailag is a küldetés
teljesítésére, mely rá és Csapatára várt. Ennek során minden
bizonnyal tanították is õt. A “sajátjai” nyelvén beszélni...
Az ott kapott tudást és információkat Jézus mindvégig szigo-
rúan titokban tartotta az emberek elõtt. Csak Csapatával osztot-
ta meg azokat.
Ezek voltak az õ “szent titkai”.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a titoktartást mindvégig szi-
gorúan betartotta, azért mégis elõfordult, hogy egyszer-egyszer
elszólta magát.
Az “elszólásoknak”, melyek során fontos információk szivá-
rogtak ki, nyomuk van a szövegekben.
Ezek azok, melyek a vallás világképét zavarják. Melyeket se-
hogyan sem tud beilleszteni abba.
Érthetõ is, mivel a hagyományos felfogás szemszögébõl néz-
ve semmi értelmük nincs. Ugyanakkor...
A mi vizsgálódásunk nézõpontjából nagyon fontos informá-
ciókat tartalmaznak, melyek egy másik lakott világról szólnak.
Az érthetetlennek tûnõ részeket, melyek a Biblia szövegei-
ben szerepelnek, fogjuk most egy érthetõbb egésszé összeil-
leszteni. Melyekbõl sok mindent megtudunk, többek között azt,
hogy milyen viszályok dúltak egykoron a kozmoszban...

335
 BAÁL

A Biblia szövegeit olvasva gyakran találkozunk olyan sze-

mélynevekkel, melyek egyértelmûen nem földi eredetûek.
Ezek azon istenek nevei, melyeket a bibliai idõkben az izrae-
litákat körülvevõ népek követtek.
A hivatalos szemlélet röviden és sommásan kimondja: eme
nevek bálványokat takarnak. Mivel olyan képzelt személyek
nevei, akiket a pogány népek kreáltak azzal a céllal, hogy imád-
ják õket, és hódoljanak nekik.
Mert csak egy Igaz Isten van, a miénk! Akit a keresztény val-
lás követ.
Ugyanakkor mit kezdjünk Allahhal, akit egy másik hatalmas
világvallás — a muzulmán tisztel? De említhetnénk a keleti val-
lások közül is számosat, melyek a mi Istenünktõl eltérõ sze-
mélyt imádnak.
Hogy is van ez?
Akkor most a világon élõ 2—3 milliárd ember pogány, és ha-
lála után elkárhozik?
Még maga a dalai láma is?
Mivel mindannyian pogányok! Mert nem azt az Istent imád-
ják, akit mi...
Õk pedig ezzel szemben minket tartanak hitetleneknek, mert
többek között nem Allahot követjük.
Kedves olvasó! Belegondolt már abba, hogy itt nem igazán
van minden rendjén?
Akármelyik vallást is vesszük szemügyre, egyik sem tud er-
re az ellentmondásra választ adni.
Eddig csak a materialista szemlélet próbált meg rá válaszol-
ni, azzal, hogy semmilyen isten nincs. Az egészet csak az em-
berek találták ki, hogy legyen kinek a “számlájára” írni mind-
azt, ami velünk történik.
Hiszen ha rossz ér bennünket, akkor ráfogjuk, hogy Isten aka-
rata volt. Enyhítve ezzel lelkünkön.
A vallás az emberiség ópiuma, szögezte le Marx.
Ez rendben is volna, de mégsem kaptunk kimerítõ választ a
szövegekben fellelhetõ furcsaságokra.
Egy másik megközelítés, mely mindvégig áthatja könyvün-
ket, sokkal egyszerûbb és ésszerûbb magyarázatot ad rájuk.
Hiszen sok “istennév”, talán egynéhánytól eltekintve, mely
valóban kitalált, olyan nem földi személyek neveit takarja, akik
egykoron a szemtanúk elõtt felfedték kilétüket.

336
 Ezek voltak azok a “csírák”, melyek a különbözõ vallási tábo-
rok kialakulásához vezettek.
Nem volt ez másképp Mohamed próféta esetében sem, aki
ugyanúgy küldetést teljesített, akárcsak elõtte Jézus.
Ennek részletei a muzulmán vallás szent könyvében, a Ko-
ránban találhatók meg.
Mögötte szintén ott állt egy kozmikus társadalom. Hiszen Mó-
zeshez hasonlóan õ is felment a hegyre, a hagyomány szerint
az Ararát hegyére, hogy átvegye Allahtól a Koránt. Késõbb pe-
dig Jeruzsálembõl õt is egy “tüzes szekér” ragadta el, akár-
csak egykoron Illést.
A párhuzam egyértelmû.
Egy számunkra ismeretlen társadalom küldöttei mindvégig
aktívan tevékenykedtek és tevékenykednek bolygónkon.
Nos, a régmúlt idõkben többük nevét is megismerhettük, és
ezek ott vannak a szövegekben.
Azt nem feltételezzük, hogy minden ott szereplõ istennév nem
földi személyt takar. Ugyanis leginkább arra fogunk összpontosí-
tani, hogy milyen történések kapcsán merülnek fel ezek a nevek.
Lássunk hát közülük néhányat.
Az elsõ fontosabb személynév — Baál. Ez a Biblia elsõ felé-
nek szövegeiben lelhetõ fel. Vajon ez az “Isten” kreált alak,
vagy egy nem földi személy neve?
Az írásos emlékeket olvasva úgy tûnik, mintha egy kitalált név
lenne, melyet az izraelitákat körülvevõ népek szolgáltak. Ugyanis
meglehetõsen sûrûn emlegetik bálványként, vagyis egyfajta kép-
zelt személyként vagy annak másaként, aki soha nem létezett, s
szobrait és oltárait csak az emberek találomra alkották meg.
Azt már tudjuk, hogy a vallási fanatizmus nem ismer határo-
kat. Egy vallás képviselõi, ha elvakultan hisznek az igazukban,
mindenki mást, aki nem az õ istenüket követi, hitetlennek, po-
gánynak kiáltanak ki.
Tudjuk jól, hogy ez nem egyéb, mint az emberi szûklátókörû-
ség mintapéldája. Hiszen ezek a “hitbuzgó hívõk” (tisztelet a
kivételnek) még talán embert is ölnének, csakhogy a hitük tért
hódítson. Sajnos...
A szövegek is hasonló módon viszonyulnak Baál követõi-
hez. A pogányok kategóriájába sorolják õket, mint olyanokat,
akik bálványt imádnak. Ugyanakkor ennek ellenére felmerül a
gyanú: az izraeliták “Istene” valamilyen oknál fogva kibékíthe-
tetlenül gyûlöli Baált...

337
 Vajon miért?
Ha az csak egy fiktív alak lenne, akkor érthetetlen e nagyfokú
gyûlölet.
Másrészt meg Baál neve a misszionáriusoknál — persona non
grata. Nemkívánatos személy. Tabu!
Mi okból?
Vajon miért viszonyulnának a misszionáriusok így egy, az
emberek képzelete által alkotott személyhez?
Inkább úgy tûnik, mintha egy olyan személyrõl lenne szó, aki
egykoron olyat tett, ami teljességgel elfogadhatatlan, és ennek
következtében megbukott.
Ugyanakkor az emberek között követõi is voltak, méghozzá
szép számmal. Sõt számos korabeli településnévben is jelen
volt a neve.
Mintha egykoron fontos személy lett volna.
De furcsamód Baál kapcsán egy másik személynév is feltû-
nik — Asera. Sõt mi több, a kettejük neve a Flottával — a “meny-
nyei seregekkel” van összefüggésben.
4. És megparancsolá a király Hilkiá- ki minden edényt, a melyet a Baál-
nak, a fõpapnak és a másod rend- nak, az Aserának és az
beli papoknak és az ajtóõrizõknek, egész mennyei seregnek
hogy az Úr templomából hordjanak csináltak...
*1092

Egyébként ugyanitt az orosz nyelvû Biblia sokkal pontosabban

fogalmaz: a mennyei seregeket égi hadaknak, ma úgy monda-
nánk — légierõnek nevezi.
4. И повелел царь Хелкии храма Господня все вещи,
первосвященнику и вторым сделанные для Ваала и для
священникам и стоящим на Астарты и для всего воинства
страже у порога вынести из небесного...

Mintha két magas rangú tiszt lett volna a Flottában, akik egy-
koron lázadást robbantottak ki...
Baál személyéhez egy másik név is kapcsolódik — Astarót:
11. És gonoszul cselekedtek az Iz- 6. De az Izráel fiai újra gonoszul cse-
ráel fiai az Úrnak szemei elõtt, mert lekedtek az Úrnak szemei elõtt,
a Baáloknak szolgáltak. mert szolgáltak a Baáloknak
és Astarótnak,... és elhagyták
*1093
az Urat, és nem szolgáltak néki.
13. És elhagyták az Urat, és szol-
gáltak Baálnak és Astarót- *1095

nak.
*1094

*1092 *1095
Királyok II. könyve 23 Bírák könyve 10
*1093,*1094
Bírák könyve 2

338
 Persze az is lehet, hogy Asera valóban csak egy bálvány és
nem több. Talán a Flotta egyik jármûvének a mását bálványoz-
ták. Hiszen a szövegek gyakran említik Aserát bálványként. Bár,
ki tudja...
19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz- prófétáját, és az Aserának
zám az egész Izráelt a Kármel hegy- négyszáz prófétáját, a kik a Jé-
re, és a Baál négyszázötven zabel asztaláról élnek.
(*494)

Ha Asera jármûutánzat lett volna, akkor hogyan lehettek pró-

fétái?
Többek között az is kiderül, hogy az “Úr” kibékíthetetlenül
gyûlöli õket:
15. És azon a napon, ezt mondja az 16. És kiveszítem az õ szájából a
Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, Baálok neveit, hogy azoknak ne-
és nem hívsz engem többé így: ve se említtessék többé.
Baálom.
*1096

Mintha a nevüket is tilos lett volna említeni...

Vajon miért?
Pedig Baálnak temploma, oltára, sõt hegye is volt:
32. És oltárt emele a Baálnak a Baál épített.
*1097
házában, a melyet Samariában

Emlékezzünk csak vissza mindarra, mikor Salamon templo-

máról beszéltünk!
Megtudtuk azt, hogy Salamon király egykoron egy épületet
emelt az “Úrnak” hajlékul. Abban helyezték el a frigyládát — a
misszionáriusokkal való operatív kapcsolattartás eszközét.
Azonkívül az “Úr” háza kapcsán jutottunk arra a következte-
tésre, hogy a templom nem egyéb, mint az egykoron látott re-
pülõ szerkezetek építészeti mása. De nemcsak a külalakját utá-
nozzuk a temlomokkal, hanem e jármûvek fedélzetén látott
némely eszközt is. Többek között az oltárt. Mely a jármû kom-
munikációs berendezése volt...
Nos, Baálnak is volt temploma, benne az oltárral. Ebbõl arra
következtethetünk, hogy egykoron az egyik jármûvel egy Baál
nevû ismeretlen érkezett, akinek késõbb a neve tovább élt a
köztudatban.
41. Reggel pedig magához vevé Bá- magas hegyére, hogy meglássa
lák Bálámot és felvivé õt a Baál onnét a népnek valami részét.
*1098

(*494) *1097
Királyok I. könyve 18 Királyok I. könyve 16
*1096 *1098
Hóseás könyve 2 Mózes IV. könyve 22

339
 Emlékezzünk vissza, hogy a régmúltban a misszionáriusok
elõszeretettel választották ki landolás céljából a magaslati pon-
tokat. Hiszen az “Úr” a Sinai hegyen landolt és fogadta az izrae-
liták hivatalos küldöttségét.
Jézus is a hegyre ment “imádkozni”, hogy találkozzék a jár-
mûvel érkezõ biztonsági fõnökkel.
De Mohamed próféta is felment a hegyre, hogy átvegye Allah-
tól a Koránt...
Nem furcsa ez az egybeesés?
Nos, Baál is landolt jármûvel egy hegyen. Késõbb azt róla
nevezték el.
Sõt, azt is mondhatnánk, hogy egykoron követõi “on-line”,
azaz folyamatos kapcsolatban álltak vele:
2. És mikor Akházia kibukott az õ jetek el, kérdjetek tanácsot a Baál-
felházának korlátján Samariában, zebubtól, az Ekron istenétõl, hogy
és megbetegedék, követeket kül- meggyógyulok-é e betegségbõl?
de el, a kiknek azt parancsolá: Men-
*1099

Persze lehet, hogy Baálzebub papjai hókuszpókuszt csinál-

tak, mint régen a sámánok. Azaz transzba esve látomásaik vol-
tak, melyeket az istenüktõl jött válaszként értékeltek.
Csakhogy...
Ha hókuszpókusz lett volna, akkor nem értjük, hogy miért
reagáltak a misszionáriusok erre idegesen.
3. Az Úrnak angyala pedig szóla Thes- nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy
bites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez
Samariabeli király követeinek, és szólj mentek tanácsot kérdeni?
*1100

Mintha Baálzebubbal is “rádión” tartották volna a kapcsolatot.

Így mikor a kérés nyomán létrejött a rádiókapcsolat, azt a
misszionáriusok is lehallgatták. Az ”Úr” is.
Így tudomást szereztek arról, hogy az õ pártfogoltjaik “más
istenhez” fordultak kérdésükkel, és nem hozzájuk.
Ezért megsértõdtek.
16. És szóla néki: Ezt mondja az Úr: istenéhez, mintha nem volna Izráel-
A miért követeket küldöttél taná- ben Isten, a kinek a beszédébõl ta-
csot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron nácsot kérdhetnél...
*1101

Az is egyértelmû, hogy az “Úr” nem úgy viszonyul Baálzebub-

hoz, mintha fiktív bálvány lenne. Ellenkezõleg: úgy beszél ró-
la, mint egy olyan személyrõl, akit ismer, és akinek a létét nem
tagadja.

*1099,*1100,*1101
Királyok II. könyve 1

340
 Ezért sértõdött meg, hogy egy másik “vezetõhöz” mentek ta-
nácsot kérni, és nem hozzá...
A “rádiókapcsolat” apropóján megjegyzem, hogy mikor a
misszionáriusok és Józsué Jerikhó ostromára készültek, azok
egy magas rangú tiszten keresztül léptek kapcsolatba vele
(*334). Az ismeretlenen keresztül közölték Józsuéval a felada-
tait. És nem rádión!
Lehet, hogy ahogy õk lehallgattak más adásokat, valakik, akik
nem az õ csapatukhoz tartoztak, szintén belehallgathattak vol-
na a Józsuéval folytatott beszélgetésükbe, tudomást szerezve
arról, mire készülnek?
Talán meg is hiúsíthatták volna a tervüket.
Ezért mellõzték hát akkor a rádiókapcsolatot.
Pont ezért tûnik úgy, hogy egy másik nép az õ istenével —
Baálzebubbal is “rádiókapcsolatban” állt.
Mely késõbb megszakadt...
Thesbites Illés — akit Illésként ismerünk a Bibliából — törté-
netében a következõkrõl van szó. Illés harcolt Baál követõi
ellen. Ugyanis az õ idejében Akháb király uralkodott, aki nem
mindenben követte az “Urat”. Mert feleségül egy másik nép
királyának lányát vette, amely Baált tisztelte.
Így immáron a király hallgatólagosan eltûrte a követõit, ami
természetesen nem tetszett az “Úrnak”. Ezért Illésen keresz-
tül, aki ügynökük volt, vették fel a harcot Baál követõi ellen.
Egy bemutatóra készültek, mellyel bizonyítani kívánták, hogy
Baál “tehetetlen”. Összehívták hát a prófétáit:
19. Most azért küldj el, gyûjtsd hoz- prófétái közül; míg a Baál prófétái
zám az egész Izráelt a Kármel hegyre, négyszázötvenen vannak;
és a Baál négyszázötven prófétáját, 23. Adjatok azért nékünk két tul-
és az Aserának négyszáz prófétáját, kot, és õk válaszszák magoknak
a kik a Jézabel asztaláról élnek. az egyik tulkot, a melyet vagdal-
20. És elkülde Akháb mind az egész janak darabokra, és rakják a fák-
Izráel fiaihoz, és egybegyûjté a pró- ra; de tüzet ne tegyenek alája; én
fétákat a Kármel hegyre. pedig a másikat készítem el, a
21. És odamenvén Illés az egész so- melyet a fákra rakok, de tüzet én
kasághoz, monda: Meddig sántikál- sem teszek alája.
tok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kö- 24. Akkor hívjátok segítségül a ti
vessétek õt; ha pedig Baál, köves- istenteknek nevét, és én is segít-
sétek azt. És nem felelt néki a nép ségül hívom az Úrnak nevét; és a
csak egy szót sem. mely isten tûz által felel, az az Isten.
22. Akkor monda Illés a népnek: Én És felelvén az egész sokaság,
maradtam meg csak egyedül az Úr monda: Jó lesz!
(*494)

(*494)
Királyok I. könyve 18

341
 A misszionáriusok persze jól tudták, mi fog következni:
25. És monda Illés a Baál prófétái-
nak: Válaszszátok el magatoknak
az egyik tulkot, és készítsétek el ti
elõször; mert ti többen vagytok, és
hívjátok segítségül a ti istenteknek
nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
26. És vevék a tulkot, a melyet né-
kik adott, és azt elkészíték, és se-
gítségül hívák a Baálnak nevét
reggeltõl fogva délig, mondván:
Baál! hallgass meg minket! De nem
jött szó, sem felelet (korábban az
oltárból felelet jött). És ott sánti-
káltak az oltár körül, a melyet ké-
szítettek.
(*495)

Baál követõi utánozták mindazt, amit korábban láttak. Azaz

az oltár segítségével akartak kapcsolatba lépni vele. Hívták:
Baál jelentkezz! Baál jelentkezz!
Semmilyen válasz nem jött.
Ez érthetõ is, hiszen az oltár, melyet emeltek, kõbõl volt. Így
nem sugározhatott rádióhullámokat.
Ezt a misszionáriusok nagyon jól tudták.
27. Mikor pedig már dél lett, ni és az õ szokásuk szerint ké-
elkezdte õket gúnyolni Illés, azt sekkel és borotvákkal metélték
mondván: Kiáltsatok hangosab- magokat, míg csak ki nem csor-
ban, hiszen isten! (valóban misz- dult a vérök.
szionárius) Talán elmélkedik, 29. Mikor pedig a dél elmult, prófé-
vagy félrement, vagy úton van, tálni kezdtek egész az esteli áldo-
vagy talán aluszik, és felserken. zatig; de akkor sem lett se szó, se
28. És elkezdtek hangosan kiabál- felelet, se meghallgattatás.
(*496)

A sor immár Illésen és a misszionáriusokon volt:

30. Akkor monda Illés az egész 34. És monda: Töltsetek meg
sokaságnak: Jõjjetek én hoz- négy vedret vízzel, és öntsétek
zám. És hozzá méne az egész so- az égõáldozatra és a fára. Mon-
kaság, és megépíté az Úr oltárát, da ismét: Tegyétek ezt még egy-
a mely leromboltatott volt. szer! És másodszor is azt tevék.
32. És oltárt építe a kövekbõl az Monda még is: Harmadszor is te-
Úr nevében, és egy árkot húzott gyétek meg! És harmadszor is azt
az oltár körül, a melybe két véka mívelék;
vetni való mag férne. 35. Úgy, hogy a víz lecsurgott az
33. És oda készíté a fát, és felvag- oltárról, és még az árok is tele
dalá a tulkot, és felraká azt a fára; lett vízzel.
(*497)
Mindenki jól tudja, hogy egy olyan máglyát, mely erõsen vi-
zes, nagyon nehéz meggyújtani. Mindenki azt hitte, hogy Illés
képtelen erre. Õ valóban az is volt. De nem így a magasban
keringõ jármû szuperfegyverzete...
36. És a mikor eljött az esteli ál- hámnak, Izsáknak és Izráelnek
dozás ideje, oda lépett Illés pró- Istene, hadd ismerjék meg e mai
féta, és monda: Óh Uram, Ábra- napon, hogy te vagy Isten az Iz-

(*495,*496,*497)
Királyok I. könyve 18

342
 ráelben, és hogy én a te szolgád
vagyok, és hogy mindezeket a te
parancsolatodból cselekedtem.
37. Hallgass meg engem, Uram, hall-
gass meg engem, hogy tudja meg e
nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és
te fordítod vissza az õ szívöket!
(*498)

A hókuszpókusz után a sor a jármû fegyverein volt:

38. Akkor alászálla az Úr tüze, és felnyalta a vizet, a mely
és megemészté az égõáldoza- az árokban volt.
(*499)
tot, a fát, a köveket és a port,

A hatalmas energiamennyiség nemhogy meggyújtotta a mág-

lyát, hanem pillanatok alatt szénné égette azt...
Ezer prédikációnál is többet ért a látvány!
39. Mikor ezt látta az egész monda: Az Úr az Isten! az Úr
sokaság, arczra borult, és az Isten!
(*500)

Hiszen bebizonyosodott, hogy az “Úr” az úr...

Korábban az a gyanú merült fel, hogy az “Úr” talán azért vi-
szonyul olyannyira negatívan Baálhoz, Astaróthoz és Aserához,
akiknek közük volt az “égi seregekhez” — a Flottához —, mert
a régmúltban kirobbant lázadás vezetõinek köréhez tartoztak.
Hiszen a vallás is számon tart egy lázadást, mely egykoron a
“mennyek országában” tört ki az angyalok között. Mikor is azok
megtagadták az “Úr” szolgálatát. Mintha zendülés történt volna
a Flottában...
De bármi is volt, az biztos, hogy valami történt a kozmosz-
ban.
Talán egy lázadás, mely viszállyá, késõbb pedig háborúvá
fajult. Melyhez az elején sokan csatlakoztak. De voltak olya-
nok is, akik nem álltak át a lázadók oldalára:
4. De mit mond néki az isteni fele- zer embert, a kik nem hajtottak tér-
let? Meghagytam magamnak héte- det a Baálnak.
*1102

A lázadás végül elbukott, és vele együtt buktak a vezetõi is...

És mint általában a lázadások leverése után a vezetõik nevei
tabuvá válnak...
4. Mert ha nem kedvezett az Isten a 6. És az angyalokat is, a kik nem tar-
bûnbe esett angyaloknak, hanem tották meg fejedelemségöket, ha-
mélységbe taszítván, a sötétség nem elhagyták az õ lakóhelyöket, a
lánczaira adta oda õket, hogy fenn- nagy nap ítéletére örök bilincse-
tartassanak az ítéletre; ken, sötétségben tartotta.
*1103 *1104

(*498,*499,*500) *1103
Királyok I. könyve 18 Péter II. levele 2
*1102 *1104
Pál levele a rómabeliekhez 11 Júdás levele

343
 Így, mikor az izraeliták Baált kezdték el imádni és követni, a
misszionáriusok megvonták tõlük a támogatásukat:
7. És gonoszul cselekedtek az 8. Ezért felgerjedett az Úrnak harag-
Izráel fiai az Úr szemei elõtt, és ja az Izráel ellen, és adá õket Kusán-
elfelejtkezének az Úrról, az õ Is- Risathaimnak, Mesopotámia kirá-
tenökrõl, és a Baáloknak és lyának kezébe, és nyolcz évig szol-
Aseráknak szolgáltak. gáltak az Izráel fiai Kusán-Risa-
thaimnak.
*1105

Persze nem azért gyõzték le az izraelitákat Mesopotámia ha-

dai, mert az “Úr” úgy döntött, hogy most az fog történni. Az ok
sokkal prózaibb volt: mivel már nem élvezték a misszionáriu-
sok támogatását, ezért sokkal sebezhetõbbek lettek...

*1105
Bírák könyve 3

344
 A NYELV

Sok mindent megtudtunk már eddig egy másik lakott világ-

ról. Többek között azt, hogy küldöttei igen magasan fejlett tech-
nikával rendelkeznek, jármûveken közlekednek, melyeknek
különbözõ típusaik vannak.
Azonkívül az is eléggé egyértelmû, hogy a fõ bázisuk a biblia-
korabeli idõkben nagy valószínûséggel nem a bolygónkon volt.
Ezért érkeztek szinte minden esetben “fentrõl”, a légkörön túl-
ról, és ugyanabba az irányba távoztak is.
Mivel ez egy hierarchikusan szervezett társadalom, melynek
sok tagja van, ezért azok egymás között természetszerûleg va-
lamilyen módon kommunikálnak. Ennek nyelvérõl fogjuk most
a Bibliában fellelhetõ információkat összegyûjteni.
Több olyan szót is használunk mindennapjainkban, melyek
nyelvtõl függetlenül szinte azonosan hangzanak. Ezeknek senki
nem tudja a pontos értelmét, legfeljebb csak magyarázza azt.
Használjuk õket, nem is sejtve, hogy egy másik lakott világ
nyelvének szavai ezek...
Ilyen az “ÁMEN” szó is, mely a Föld számos nyelvén hasonló-
képpen hangzik. De nincs ez másképp az “ALLELUJA” kife-
jezéssel sem, mely a vallásos magyarázatok szerint annyit tesz,
mint — örvendezzünk. Pedig...
De majd azon események során, melyekben ez a szó feltû-
nik, meg fogunk bizonyosodni, hogy az égvilágon semmi köze
az “örvendezzünk” kifejezéshez. Majd ön is, kedves olvasó,
látni fogja.
Kezdjünk hát hozzá.
Már az elõzõekben többször is beszéltünk arról, hogy a bibli-
kus szövegekben vannak olyan szavak és kifejezések, melyek
a különbözõ földi nyelveken furcsamód hasonlóképpen hang-
zanak.
De nemcsak ez különleges ezekben a szavakban és kifeje-
zésekben, hanem az is, hogy a szövegek kiemelten, nagy be-
tûkkel és vesszõvel egymástól elválasztva említik õket. Mint
például a MENE, TEKEL, PERESZ, UFARSZÍN!. Vagy az: ELÓI,
ELÓI, Lamma Sabaktáni...
Az is meglehetõsen furcsa, hogy a krónikások ezeket a sza-
vakat magyarázzák. Magyarázni ugyanis csak azt magyarázzuk,
amit nem értünk. Nemde?

345
 Mondjuk Jézus esetében a kortársai mindent, amit korábban
mondott, prédikált, beszélt, illetve tanított, megértették. Nem
kellett a szavait magyarázni. Legfeljebb talán a hasonlatokat.
De ez most nem érdekes.
Minden szavát értették hát, aztán meg egyszer csak furcsa,
érthetetlen dolgokat mondott:
46. Kilencz óra körül pedig nagy fen- 47. Némelyek pedig az ott ál-
szóval kiálta Jézus, mondván: ELI, lók közül, a mint ezt hallák,
ELI! LAMA SABAKTÁNI? mondának: Illyést hívja ez.
azaz: Én Istenem, én Istenem! miért
(*840)
hagyál el engemet?

Márk verziója viszont különbözik a Máté által lejegyzettõl:

34. És kilencz órakor fennszóval 35. Némelyek pedig meghall-
kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! ván ezt az ott állók közül,
Lamma Sabaktáni? a mi meg- mondának. Ímé Illyést hívja.
magyarázva annyi, mint: Én Istenem,
*1106
én Istenem! miért hagyál el enge-
met?

Vajon miért nem értették a keresztrefeszített Jézus körül ál-

lók, hogy az ”Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el enge-
met?” szavakat mondja? Miért kezdték el találgatni, hogy most
voltaképpen mit is mondott? Kit szólít? Kit is hív?
Sõt, János megint csak másképp “hallotta” ezeket a szava-
kat:
30. Mikor azért elvette Jézus az lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.
eczetet, monda: Elvégeztetett! És
*1107

Miért vélt hát mindenki mást-mást kihallani Jézus szavaiból?

Most mondhatnánk, hogy azért, mert haldoklott, és a halállal
küzdõ szavát ilyenkor rendszerint már nehezen érteni. Csak-
hogy...
Márk szerint “fennszóval kiáltott” Jézus!
Hogyhogy nem értették, amit hangosan kiabált?
Csak azért, mert egy számukra ismeretlen, soha korábban
nem hallott nyelv szavai voltak ezek!
Mivel nem értették, mit is jelentenek, ezért kezdtek el talál-
gatni. És különbözõképpen magyarázgatni...

(*840) *1107
Máté evangyélioma 27 János evangyélioma 19
*1106
Márk evangyélioma 15

346
 Jézushoz kapcsolódik egy másik szó vagy kifejezés is. Elõt-
te, azaz az Ótestamentomban, sehol nem található meg, sem
annak magyarázata.
Ma úgy tudjuk, hogy a RABBI kifejezés héber nyelven mes-
tert, tanítót jelent. Tehát héber szó. De vajon miért magyaráz-
zák a szövegek, és miért nem tûnik fel a korábbiakban ez a
fogalom?
Az Új testamentomban néhányszor találkozunk vele:
38. Jézus pedig hátrafordulván és mondának néki: Rabbi, (a mi
látván, hogy követik azok, mon- megmagyarázva azt teszi:
da nékik: Mester) hol lakol?
*1108
39. Mit kerestek? Azok pedig
Vajon miért kell egy, mindenki — legalábbis a hébert ismerõk
— számára érthetõ kifejezést, magyarázni?
Egy alkalommal Pál “csodát” cselekedett. Az emberek termé-
szetesen, ezt látván ámulatba estek. Amit pedig mondani, kiál-
tozni kezdtek, arról a szöveg ekképp szól:
11. A sokaság pedig mikor látta, a tenek jöttek le mihozzánk embe-
mit Pál cselekedett, felkiálta, ri ábrázatban!
(*874)
likaóniai nyelven mondván: Az is-

Itt a krónikás nem kezd el magyarázni, hanem kimondja, hogy

milyen nyelven és mi hangzott el.
Vajon miért nincs így több, általunk idézett kifejezéssel?
Hát azért, mert a krónikás, aki a történteket lejegyezte, nem
tudta azonosítani a szót, sem azt a nyelvet, melynek része.
Ezért ahelyett, hogy mint fentebb, leírná az értelmét és hozzá-
tenné, milyen nyelven hangzott el, megpróbálja értelmezni, ma-
gyarázni azt.
Nos, ami a Rabbi kifejezést illeti, az egy másik érdekes he-
lyen is feltûnik. Ugyanis mikor Mária, Jézus anyja, kinn volt a
keresztre feszítést követõ hét elsõ napján a sírnál, ott ismeret-
len személyeket látott. Állítólag Jézus is közöttük volt, akit Má-
ria, az anyja, elsõre nem ismert fel. Azt hitte, hogy õ a kertész,
aki a növényzetet ápolja:
11. Mária pedig künn áll vala a sírnál 13. És mondának azok néki:
sírva. A míg azonban siránkozék, Asszony mit sírsz? Monda nékik:
behajol vala a sírba; Mert elvitték az én Uramat, és nem
12. És láta két angyalt fehér ruhában tudom, hova tették õt.
ülni, egyiket fejtõl, másikat lábtól, a 14. És mikor ezeket mondotta, hát-
hol a Jézus teste feküdt vala. ra fordula, és látá Jézust ott állani,
és nem tudja vala, hogy Jézus az.

*1108 (*874)
János evangyélioma 1 Az apostolok cselekedetei 14

347
 15. Monda néki Jézus: Asszony, 17. Monda néki Jézus: Ne illess en-
mit sírsz? kit keressz? Az pedig gem; mert nem mentem még fel az
azt gondolván, hogy a kertész az, én Atyámhoz; hanem menj az én
monda néki: Uram, ha te vitted el atyámfiaihoz és mondd nékik: Fel-
õt, mondd meg nékem, hová tet- megyek az én Atyámhoz és a ti
ted õt, és én elviszem õt. Atyátokhoz, és az én Istenemhez,
16. Monda néki Jézus: Mária! és a ti Istenetekhez.
(*844)
Az megfordulván, monda
néki: Rabbóni! a mi azt te-
szi: Mester!
Csak akkor ismerte fel Mária Jézust, mikor az nevén szólítot-
ta õt. És hirtelen örömében — elszólta magát...
Jézust Rabbóninak nevezte. Miért nem Jézusnak, vagy fiamnak?
Mondhatjuk persze, hogy olyannyira tisztelte, hogy az õt meg-
illetõ, állítólag mestert jelentõ “rabbi” szóval illette.
Ugyanakkor ne feledjük, hogy bármely anya számára a gyer-
meke, mégha mondjuk az Egyesült Államok elnöke lesz is,
akkor is a fia marad. És nem fogja õt elnök úrnak szólítani.
Hanem csak ”fiamnak”.
Úgyhogy valami sántít a magyarázatokban.
Mert ne feledjük: Mária többet tudott annál, mint amirõl vala-
ha is beszélt. A történések kezdetén egy ismeretlen kereste
fel õt, Gábriel, aki meg kívánta gyõzni arról, hogy beleegyezé-
sét adja egy abban a korban rendkívüli dologhoz.
Ezt megkapva, távozott. Innen a történésekrõl többet meg nem
tudunk. Csak annyit, hogy Mária idõvel terhes lett, és fiat szült.
Ugyanakkor a szövegek nem szólnak arról, hogy mi történt a
beleegyezés és a születés között eltelt idõben. Nyilván nem
csoda.
Hanem Máriát mások is felkeresték, akik elvégezték rajta a
mûvi beavatkozást. Sõt késõbb rendszeresen meglátogatták,
hogy megvizsgálják, minden rendben van-e a terhességével.
Így Mária több dolgot is elhallgatott. Mert a történteket szigo-
rúan titokban kellett tartania. Többek között ezen is múlott a
Terv sikere vagy kudarca.
Nos, a találkozások során Mária minden bizonnyal olyan in-
formációk birtokába jutott, melyeket a misszionáriusok közöl-
tek vele. Így az is, hogy Jézust az ismeretlenek egymás közt
Rabbi, vagy Rabbóni néven emlegetik. Ami nyilván a nyelvü-
kön vagy személynév, vagy pedig egy fogalom, mely jelent va-
lamit.

(*844)
János evangyélioma 20

348
 Mária ezt tudta. Csak mélyen hallgatott errõl.
Viszont, mikor a sírnál találkozott az ismeretlenekkel, és meg-
bizonyosodott, hogy azok ígéretéhez híven a fia él, olyannyira
megörült, hogy mindenrõl elfeledkezve “kifecsegte” ezt...
Az elsõ idõkben a krónikások nemigen tudtak ezzel az isme-
retlen szóval mit kezdeni. Elkezdték hát értelmezni, magyaráz-
ni. Aztán az késõbb, egyfajta értelmet elnyerve, “mester”-ként,
beépült a héber nyelvbe.
Így napjainkban mindenki szentül meg van gyõzõdve arról,
hogy a “rabbi” kifejezés héber szó, mely mestert jelent. Köz-
ben nem is sejtjük, hogy valószínûleg egy olyan jövevényszó,
mely egy földönkívüli nyelvbõl került át.
Mivel a misszionáriusok, egy nem földi társadalom képvise-
lõi, mindvégig aktív tevékenységet folytattak bolygónkon, és
több emberrel is kapcsolatban álltak, ezért rajtuk keresztül akar-
va-akaratlanul olyan szavak, kifejezések jutottak el hozzánk,
melyek e nem földi nyelv részei.
Ilyen a mindenki által jól ismert kifejezés is: az OLTÁR.
Mindannyian jól tudjuk, hogy ez egy olyan tárgy, mely az “Úr”
házában található. A többnyire szerves részét alkotó nagymé-
retû kép a Mindenhatót ábrázolja. Fõ funkciója, hogy elõtte tér-
depelve az “Úrhoz” imádkozunk. Beszélünk Istenhez...
Tesszük ezt utánozva mindazt, amit egykoron azok láttak,
akik a misszionáriusok jármûveinek fedélzetén jártak. Mivel-
hogy ott azon az eszközön keresztül, amit egymás között az
ismeretlenek oltárként neveztek, kommunikáltak, beszéltek
az “Úrral”.
Csakhogy napjainkban az “Úr” rajta keresztül nem válaszol
nekünk...
A misszionáriusok akkor az “Úrral” való beszédüket rend-
szerint az ÁMEN kifejezéssel fejezték be. Ez a szó az õ nyelvü-
kön jelenthette mondjuk azt, hogy “kapcsolat vége”, de a kora-
beli szemtanúk ezzel nem voltak tisztában. Csak azt jegyezték
meg, hogy az “Úrral” való beszélgetés minden esetben ezzel a
szóval ért véget.

349
 Amikor hát az emberek imádkozni kezdtek az “Úrhoz”, be-
szélni kezdtek hozzá, immár utánozva a régmúltban élt szem-
tanúk által elmondottakat, szintén ezzel a szóval fejezték be
az “Úrral való kapcsolatukat”.
Ne feledkezzünk meg egy másik érdekességrõl sem, melyet
varázsszavakként, vagy varázsigékként tartunk számon.
Tudjuk, hogy a középkorban élte fénykorát a varázslás. En-
nek avatott mesterei voltak a boszorkányok.
Ma már bizonyosak vagyunk abban, hogy mindez badarság.
Ugyanakkor sok száz évvel ezelõtt, némely értelmetlen, ha-
landzsaszerû szavaknak bûvös hatást tulajdonítottak. Ezek fur-
csa, ismeretlen eredetû szavak voltak, melyeket vélt hatásuk
nyomán varázsigékként tartottak számon. Azok, akik ismerték,
szigorúan titokban tartották õket, nehogy kitudódjanak. Így biz-
tosítva önmaguk számára tudásuk birtoklásának kizárólagos jo-
gát.
Napjainkban nem tulajdonítunk nekik nagyobb jelentõséget,
legfeljebb csak érdekességként tartjuk õket számon. De vajon
belegondolt-e már ön, kedves olvasó, hogy ugyan honnan ered-
nek ezek a szavak?
Az emberi elme alkotta õket. Dús fantáziájú, anyagi javakra
éhes sarlatánok kreálták azokat — mondanák sokan.
Lehet. De...
Ne feledjük, hogy földi emberek sok ízben találkoztak isme-
retlen személyekkel, akiknek a szavait nem mindig értették.
Csak akkor, ha azok a korabeli szemtanú nyelvén szólaltak
meg.
A jármûveik fedélzetén is jártak többen, és persze az égvilá-
gon semmit nem voltak képesek felfogni mindabból a szuper-
fejlett technikából, mellyel ott találkoztak.
Példaként felhozom napjaink fejlett számítástechnikáját, mely
lehetõvé teszi, hogy emberi hanggal vezéreljünk, vagy kapcsol-
junk ki és be különbözõ mûszaki eszközöket.
Nem megy csodaszámba, ha hanggal adott utasítással kap-
csoljuk le a lámpát, vagy indítjuk el a fûtést.
Ugyanígy nem ment csodaszámba azokban az idõkben sem a
misszionáriusok által a nyelvükön adott utasítás, mellyel kü-
lönbözõ eszközöket vezéreltek.

350
 Csak a szemtanú nem értett az egészbõl semmit, így szerinte
azért történtek ezek a “csodadolgok”, mert azok a szavak, me-
lyeket õk nem értettek, bizonyára varázserõvel bírnak. Hiszen
az “Úr” kimondta õket, és akkor ez meg ez történt. Így hát jól
az emlékezetükbe vésték ezeket a furcsa, értelmetlen kifeje-
zéseket, hogy még véletlenül se felejtsék el õket.
Visszatérve a jármûvekrõl, ugyan sok mindenrõl beszámol-
tak, csak ezeket a szavakat hallgatták el. Mert õk akarták birto-
kolni a tudásukat. Ezért a legnagyobb titokban nemzedékrõl
nemzedékre, apáról fiúra szállt a “tudás”.
Nagyon érdekes megjegyezni egy másik szóösszetételt, mely
akár az angolszász, akár a szláv nyelveken, illetve magyarul
ugyanúgy hangzik: ABRA KA DABRA.
Mindenki számára jól ismert. Ugye?
Akkor szoktuk használni, ha utalni kívánunk a varázslásra.
Egyfajta kifigurázása a varázslásba vetett korábban élt hitnek.
És mégis: miért hangzik egyformán több, egymással távolról
sem rokon nyelven?
Lehet, hogy ezt az érthetetlen, de varázserejûnek hitt kifeje-
zést is a szemtanúk hozták magukkal?
Természetesen a varázsigéknek semmilyen “varázserejük”
sincs. Ezek olyan szavak, melyek egy földönkívüli nyelv ré-
szei...
Példaként említsünk egy újabb ismeretlen kifejezést:
22. Ha valaki nem szereti az Úr Jé- Maran atha.
*1109
zus Krisztust, legyen átkozott!

Furcsamód a “MARAN ATHA” megint csak egyformán hang-

zik a magyar, az orosz és az angol nyelvû fordításokban.
Ugyan mit jelenthet? És milyen nyelven van?
Ne feledjük: Pál apostolt, a korábbi Saulust a misszionáriu-
sok elvitték magukkal. Hiszen “tövist” kapott tõlük a testébe.
Azonkívül kapott egy “szent lelket” is...
Így mindenképpen ismerte a misszionáriusokat. De a “tövis”
miatt mélyen hallgatott minderrõl. Az volt Pál megbízhatóságá-
ra a garancia.
De röviden visszatérve még a varázsszavakra, minden bizony-
nyal sok közülük valóban csak kitalált halandzsa. De ott van-
nak közöttük egy nem földi társadalom beszélt nyelvének kife-

*1109
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele16

351
jezései is. Melyeket, mivelhogy idegenek számunkra, nem ért-
jük. Akárcsak sok ezer évvel ezelõtt Egyiptomban, az invázió
éjszakáján...
6. Bizonyságul tette õ a József Égyiptom földe ellen. Nyelvet
nemzetségében, a mikor kijött hallék ott, a mit nem tudtam.
(*32)

Egy távoli nép nyelve ez, mely eredete az õsidõkbe nyúlik

vissza:
49. Hoz az Úr ellened népet
meszszünnen, a földnek szélérõl,
nem különben, a mint repül a sas;
oly népet, a melynek nyelvét
nem érted;
*1110
15. Ímé, én hozok reátok messzûn-
nen való nemzetet, oh Izráel háza!
ezt mondja az Úr. Kemény nem-
zet ez, õs idõbõl való nem-
zet ez; nemzet, a melynek
nyelvét nem tudod, és nem
érted, mit beszél!
(*539)

Az utóbbit az “Úr” mondja, így hinnünk kell neki...

Meg aztán nehéz elképzelni, hogy mondjuk egy másik földi
nép úgy repült volna, mint a sas.
Itt egész másról van szó. Egy olyan néprõl, mely valóban igen
messzire való, és jármûvei olyan gyorsan száguldanak a leve-
gõben, mint a sas...
Ennek a népnek — civilizációnak — furcsa a hangképzése:
11. Ezért dadogó ajakkal és e néphez.
*1111
idegen nyelven fog szólni

Számunkra úgy tûnne, hogy a beszédük egyfajta dadogás...

Ám Ésaiás másutt is beszél errõl a furcsa, érthetetlen nyelv-
rõl:
19. A gõgös népet nem látod, a ho- dadogó nyelve meg nem ért-
mályos érthetetlen ajkú népet, hetõ.
*1112

De maradva még Ésaiásnál, egy másik furcsaságot is észre

kell vennünk.
Ha a Biblia szövegeit, elsõsorban azon próféták könyveit ol-
vassuk, akik az “Úr” üzenetét tolmácsolják, akkor az üzenetet
tolmácsoló mondanivalója szinte minden esetben cikornyás,
rengeteg hasonlatot és mellékelt magyarázatot tartalmaz.
Szinte egyik esetben sem mondja a próféta kristálytisztán,
érthetõen és tömören, hogy az Úr ezt meg ezt üzente. Hanem
helyette hosszas, fárasztó mondókába kezd.
(*32) *1111
Zsoltárok könyve 81 Ésaiás könyve 28
*1110 *1112
Mózes V. könyve 28 Ésaiás könyve 33
(*539)
Jeremiás könyve 5

352
 Többek között a biblikus szövegek ezért is nagyon nehezen
olvashatóak. És talán leginkább igaz ez Ésaiás könyvére.
Vajon miért?
Nos, ha azt feltételezzük, hogy az üzenetek egy másik, nem
földi nyelven fogalmazódtak, mely számunkra igencsak furcsa,
mivel egy másik lakott világ szavaival él, akkor az sem
elképzelhetetlen, hogy némely kifejezésüknek nincs meg-
felelõje a földi nyelvekben.
Gondoljunk csak arra, hogy rengeteg olyan fogalmunk van,
mely a Föld nevû bolygóhoz kötõdik. Például Nap, Hold stb.
Egy másik lakott világnak nyilván megvannak a maga specifi-
kus kifejezései, melyek ahhoz a világhoz kötõdnek. Így sem-
miképpen nem lehet földi megfelelõjük.
Úgy tûnik, hogy az egyik ilyen fogalom a SEOL is. Késõbb
fogunk róla szólni.
Nos, ha az üzenetben, mely egy másik világból — az Istentõl
— jött, olyan szavak vannak, melyeknek nincs földi megfelelõ-
jük, akkor van csak igazán gond. Mert hogyan is magyarázzuk
meg ezeket?
Gondban volt a maga idejében ezzel Jézus is, ezért hasonla-
tokkal prédikált. De más próféták, többek között Ésaiás is, szem-
besültek ezzel a problémával, és ekkor kezdõdött el a cikor-
nyás, hasonlatokkal megtûzdelt szónoklás...
Mert olyan fogalmakat kellett az embereknek elmagyarázniuk,
melyeket mi egyáltalán nem ismerünk. Így a nyelvekben sincs
meg rájuk a megfelelõ kifejezés.
Ettõl már csak egy lépés, hogy megkérdjük önmagunktól:
ugyan miért gondolnánk azt, hogy egy távoli lakott világ telje-
sen más nyelvet beszélõ és más fogalmakkal kommunikáló
tagjainak gondolkodásmódja hasonló a miénkhez?
De visszatérve egy másik lakott világ beszélt nyelvének a
sajátosságaira, Pál a következõket írja:
2. Ismerek egy embert a Krisztus- vül-é, nem tudom; az Isten tudja) el-
ban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha ragadtatott a harmadik égig.
testben-é, nem tudom; ha testen ki-
(*992)

Tehát valakit elvittek egy ismeretlen helyre.

3. És tudom, hogy az az ember (ha
testben-é, ha testen kívül-é, nem
tudom; az Isten tudja),
4. Elragadtatott a paradicsomba, és
hallott kimondhatatlan be-
szédeket, a melyeket nem szabad
embernek kibeszélnie.
(*992)

(*992)
Pál korinthusbeliekhez írt II. levele 12

353
 Ott furcsa, “kimondhatatlan beszédeket” hallott.
Na nem azért “kimondhatatlan”, mert nem szabad azt az em-
bernek kimondani. Hanem, mert erre képtelen...
Hiszen a misszionáriusok hangképzõ szervei minden bizony-
nyal erõsen különböznek a mieinktõl. Ezért, mikor azok be-
szélnek, olyan mintha dadognának...
Egy egyszerû földi ember képtelen hangképzõ szerveivel
“elõállítani” ugyanezeket a hangokat, így képtelen ezen a nyel-
ven beszélni.
Ezért voltak hát azok a hallott “beszédek” kimondhatatlanok
egy ember számára...
De Pál ír még valamilyen idegen nyelvrõl:
2. Mert a ki nyelveken szól, nyelven, amit Isten ért); mert
nem embereknek szól, ha- senki sem érti, hanem lélekben
nem az Istennek (vagyis olyan beszél titkos dolgokat.
*1113

Istenhez beszél egy olyan nyelven, melyet senki nem ért...

Csak Isten...
5. Szeretném ugyan, ha mindnyá-
jan szólnátok nyelveken (mi az
akadálya?), de inkább, hogy pró-
fétálnátok (vagyis nem minden-
ki tudott prófétálni); mert na-
gyobb a próféta, mint a nyelve-
ken szóló, kivévén, ha megma-
gyarázza (miért? Nem minden-
ki tudta megmagyarázni azt?) ,
hogy a gyülekezet épüljön.
*1114

Úgy tûnik, hogy Pál itt a szokványos értelemben vett idegen

nyelvekre gondol: héber, görög stb.
Ugyanakkor:
9. Azonképen ti is, ha érthetõ tok? Csak a levegõbe fogtok be-
nyelven nem beszéltek, mi- szélni.
*1115
módon értik meg, a mit szól-

Hogyhogy nem érthetõ nyelven? Hiszen a gyülekezetekhez

nyilván a gyülekezetben lévõk nyelvén beszélnek. Nemde?
Persze lehet azt mondani, hogy meg kellett magyarázni az
embereknek a vallás tanait.
Csakhogy Pál maga mondja, hogy a földi nyelvek közül egy
sem érthetetlen:
10. Példa mutatja, oly sokféle nak értelmét, a beszélõnek idegen le-
szólás van a világon, és azok szek, és a beszélõ is idegen elõttem.
közül egy sem érthetetlen. 13. Azért a ki nyelveken szól, imád-
11. Hogyha azért nem tudom a szó- kozzék, hogy megmagyarázza.
*1116

*1113,*1114,*1115,*1116
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 14

354
 Nos, ha mondjuk valamelyik apostol egy görög anyanyelvû
gyülekezethez beszélt, akkor ugyan miért kellett neki egy-egy
szót elmagyaráznia?
Hiszen megmondta volna a szó görög megfelelõjét, és kész.
De ha az egy ismeretlen szó? Aminek mi nem értjük az értel-
mét, mivel nincs is megfelelõje a földi nyelveken?
Akkor nem marad más, minthogy magyarázgassuk. Aztán vagy
igaz..., vagy nem. A magyarázat...
A szövegekben még más helyeken is bõven találunk isme-
retlen, számunkra érthetetlen, csak magyarázott szavakat.
Az egykoron Egyiptomban éjszaka lezajlott invázióhoz kötõ-
dik egy másik szó is, a PÁSKHA.
11. És ilyen módon egyétek azt meg: ben, és nagy sietséggel egyétek azt;
Derekaitokat felövezve, saruitok mert az Úr páskhája az.
(*23)
lábaitokon és pálczáitok kezetek-

Persze újfent megint csak lehetne hivatkozni az óhéber nyelv-

re, hogy az adott kifejezés annak része. De a gondunk, immár
sokadszor, megint ugyanaz: minden földi nyelven egyformán
hangzik, és mint érthetetlen kifejezésnek, nincsenek meg más
nyelvekben a megfelelõi...
Számunkra a húsvét ünnepéhez kötõdõ kifejezés ez, mely
ismereteink szerint óhéber nyelven van. Hittük mind ez idáig...
Egy másik, mindenki által jól ismert, de nem értett szó az
APOSTOL.
Pontos jelentését nem ismerjük.
Elõször Jézus használta reggel visszatérve a hegyrõl, az “imád-
kozásból”, amirõl immár tudjuk, hogy a biztonsági fõnökkel
egyeztetett. A kapott engedély birtokában választotta ki Csapa-
tának tagjait. Ekkor adta nekik az APOSTOL nevet:
12. És lõn azokban a napokban, ki- 14. Simont, a kit Péternek is neveze,
méne a hegyre imádkozni, és az éj- és Andrást, annak testvérét, Jaka-
szakát az Istenhez való imádkozás- bot és Jánost, Filepet és Bertalant,
ban tölté el. 15. Mátét és Tamást, Jakabot, az
13. És mikor megvirrada, elõszólítá Alfeus fiát, és Simont, a ki Zelotes-
az õ tanítványait és kiválaszta azok nek nevezteték,
közül tizenkettõt, a kiket apos- 16. Júdást, a Jakab fiát és Iskario-
toloknak is neveze: tes Júdást, a ki árulóvá is lõn;
(*764)

Az már senki elõtt nem kétséges, hogy Jézus csak félig volt
földi ember.

(*23) (*764)
Mózes II. könyve 12 Lukács evangyélioma 6

355
 Hiszen mindvégig szerette az “övéit”:
1. A husvét ünnepe elõtt pedig, tud-
ván Jézus, hogy eljött az õ órája,
hogy átmenjen e világból az Atyá-
hoz, mivelhogy szerette az
övéit e világon, mindvégig
szerette õket.
*1117

Ezeket a szavakat János apostol mondja. Ha róluk, az aposto-

lokról lenne szó, akkor miért nem mondja, hogy “bennünket”.
Ellenkezõleg: õ valakikrõl beszél, akiket Jézus mindvégig sze-
retett, míg “e világon volt”. A misszionáriusokat...
Ne feledjük: az apostolok — a Csapat tagjai — tökéletesen
tisztában voltak a valósággal, ismerték az igazságot. Hiszen Jé-
zus nekik mindent részletesen megmagyarázott...
34. Példázat nélkül pedig nem szól 9. És megkérdék õt az õ tanítványai,
vala nékik; maguk közt azonban mondván: Mi lehet e példázat?
a tanítványoknak mindent 10. Õ pedig monda nékik: Nektek
megmagyaráz vala. adatott, hogy az Isten orszá-
gának titkait értsétek; egye-
(*766)
beknek példázatokban...
(*769)

Nos, mivelhogy õ tudta, hogy közéjük — az “övéi” közé —

tartozik, ezért immár érthetõ, honnan vette azokat az ismeret-
len szavakat, melyeket néha mondott.
34. És föltekintvén az égre, fohász- azaz: nyilatkozzál meg.
*1118
kodék, és monda néki: Effata,

Csak magyarázzuk... Azaz annyit tesz az EFFATA, hogy nyi-

latkozzál meg. Akkor meg Jézus miért nem mondta ezen isme-
retlen szó helyett a “nyilatkozzál meg” szavakat?
Hanem egy olyan kifejezést használt, amit mi már csak utó-
lag magyarázunk, és szerintünk azt jelenti, hogy...
Egy sereg magyarázat. Magyarázunk és magyarázunk. De ma-
gunk sem értjük azt, amit magyarázunk.
Pál apostol sok mindent tudott. Csak a “tövis” miatt tartotta
ezeket az információkat titokban. Ezért érdemes odafigyelni a
szavaira.
Tõle tudjuk, hogy az angyaloknak nyelve van. Ez különbözik
az emberek által beszélt nyelvtõl:
1. Ha embereknek vagy angya- olyanná lettem, mint a zengõ ércz
loknak nyelvén szólok is, sze- vagy pengõ czimbalom.
(*980)
retet pedig nincsen én bennem,
*1117 *1118
János evangyélioma 13 Márk evangyélioma 7
(*766) (*980)
Márk evangyélioma 4 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 13
(*769)
Lukács evangyélioma 8
356
 Egy újabb, nem pontosan érthetõ kifejezés a “Talitha kú-
mi”. Ezt Jézus akkor használta, mikor a tetszhalott kislányt “kel-
tette életre”:
40. És nevetik vala õt. Õ pedig ki- mi; a mi megmagyarázva azt teszi:
küldvén valamennyit, maga mellé Leányka, néked mondom, kelj föl.
vevé a gyermeknek atyját és any- 42. És a leányka azonnal fölkele és
ját és a vele levõket, és beméne jár vala. Mert tizenkét esztendõs
oda, a hol a gyermek fekszik vala. vala. És nagy csodálkozással cso-
41. És megfogván a gyermeknek dálkozának.
(*776)
kezét, monda néki: Talitha, kú-

Azt már sejtjük, hogy az egész megrendezett színjáték volt

csupán. Korábban errõl részletesen beszéltünk.
Ugyanakkor ezek a szavak továbbra is furcsák. Furcsák azért,
mert nem értjük õket, csak a magyarázatok szerint: “Leányka,
néked mondom, kelj föl.”
Persze újfent mondhatnánk, hogy a héber nyelvbõl valók, de
akkor mit kezdjünk a következõ szavakkal:
36. És monda: Abba, Atyám! Min- ezt a poharat; mindazáltal ne az én
den lehetséges néked. Vidd el tõlem akaratom legyen meg, hanem a tied.
*1119

Azt már számtalanszor olvastuk és tudjuk, hogy Jézus “Atya-

ként” említi azt a személyt, aki õt küldetéssel az emberek kö-
zé küldte (*756).
Azt is tudjuk, hogy elõzõleg egy kiképzésen vett részt, ami-
kor hosszabb idõre eltûnt az emberek szeme elõl.
Azzal tisztában vagyunk, hogy a misszionáriusok egyik bázi-
sán volt, egy számunkra ismeretlen helyen.
Nos, úgy tûnik, hogy Jézus elszólta magát, és ennek nyomán
egy újabb névvel lettünk gazdagabbak. Az egyik személy neve
azok közül, akikkel azon az ismeretlen helyen tartózkodott:
Abba.
Hiszen hozzá beszél, õt kéri, hogy kímélje õt meg a szenve-
déstõl, ha lehetséges.
Ebbõl pedig az következik, hogy ez az Abba vagy Abbá ne-
vû ismeretlen volt a Terv kapcsán döntéshozatali helyzetben.
Egy magas rangú nem földi személy.
De Jézusnál korábbra visszamenvén az idõben, Dániel korá-
ban találkoztunk egy másik kifejezéssel, melyet annak ellené-

(*776) *1119
Márk evangyélioma 5 Márk evangyélioma 14

357
re, hogy a babiloni király bölcsei nagy tudással rendelkeztek,
senki még csak elolvasni sem volt képes.
5. Abban az órában emberi kéznek
ujjai tünének fel, és írának a gyer-
tyatartóval szemben a király palo-
tájának meszelt falán, és a király né-
zé azt a kézfejet, a mely ír vala.
8. Akkor bemenének a király böl-
csei mind, de nem tudták elolvas-
ni az írást, sem annak értelmét
megfejteni a királynak.
25. És ez az írás, a mely feljegyezte-
tett: MENE, MENE (a tolmácso-
lás szövege szerint itt a PERESZ
szónak kellene lennie, de min-
den bizonnyal a szövegek má-
solásakor történt hiba, vagy ez
a rész valamikor megsérült.
Ezért, mivel a nyelvet senki nem
értette, tették hát oda a Mene
szót) , TEKEL, UFARSZIN!
26. Ez pedig e szavaknak az értel-
me (tolmácsolás): MENE, azaz
számba vette Isten a te országlá-
sodat és véget vet annak.
27. TEKEL, azaz megmérettél a
mérlegen és híjjával találtattál.
28. PERESZ, azaz elosztatott a
te országod és adatott a médek-
nek és persáknak. (De hol van az
UFARSZIN fordítása?).
*1120

Errõl a korábbiakban részletesen szóltunk, amikor arra a kö-

vetkeztetésre jutottunk, hogy ez a kifejezés is azon ismeretlen
eredetû szavak csoportjához tartozik, melyek egy számunkra,
földiek számára ismeretlen nyelv részei.
Azt ugye senki nem tagadja, hogy ez Istentõl jött üzenet volt,
mely Babilon királyának szólt? És gondolom, senki sem felté-
telezi, hogy Isten oroszul, franciául, arabul vagy héberül be-
szél. Ugye?
Nyilván a saját nyelvén... Mely a Földön nem található...

*1120
Dániel könyve 5

358
 SEREGEK URA

A biblikus szövegek értelmezési kísérletei során alakult ki a

monoteizmus — az egy Istenben való hit. Mely napjainkban
általánosan elfogadott.
Csakhogy mindjárt a Biblia legelején adódnak ezzel kapcso-
latosan problémák. Hiszen a Genezis könyvében, melyet Mó-
zes elsõ könyveként is ismerünk, a következõ részlet találha-
tó:
22. És monda az Úr Isten: Ímé az zûlünk egy...
(*200)
ember olyanná lett, mint mi kö-

Ugyebár csak az Úr volt ott egyedül az Éden kertjében. Akkor

meg kire gondol, mikor többedmagáról beszél?
A választ erre is megadják: ez a szövegrészlet nem egyéb,
mint a korábbi idõkbõl származó vallás vagy vallások maradvá-
nya. Melyek több istent tiszteltek. Bár annak ellenére, hogy a
szent írások kizárólag az egy Igaz Isten meglétét tükrözik, mégis
csak bekerültek azokba a régebbi korok hiedelmeinek a ma-
radványai, nyomai. Legalábbis ezt állítja az egyház...
De ugyanakkor gondok merülnek fel másutt is. Hiszen Mó-
zes, aki könyveiben az “Úrról” beszél, több ízben is említi azt
különbözõ neveken.
Az elsõ találkozás során az “Úr” titkolja a nevét:
13. Mózes pedig monda az Istennek: 14. És monda Isten Mózes-
Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és nek: VAGYOK A KI VAGYOK.
ezt mondom nékik: A ti atyáitok És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz:
Istene küldött engem tihoz- A VAGYOK küldött engem ti
zátok; ha azt mondják né- hozzátok.
(*2)
kem: Mi a neve? mit mond-
jak nékik?

Aztán megtudjuk, hogy az “Úr” neve Jehova:

3. Ábrahámnak, Izsáknak és Jákób- Jehova nevemen nem vol-
nak úgy jelentem meg mint tam elõttük ismeretes.
mindenható Isten, de az én
(*1071)

De késõbb immár az “Úr” neve Izráel:

14. És megalázza magát az én népem,
a mely nevemrõl neveztetik,
s könyörög és keresi az én arczo-
mat, és felhagy az õ bûnös életmód-
jával: én is meghallgatom õket a
mennybõl, megbocsátom bûnei-
ket, és megszabadítom földjüket.
(*1063)

(*200) (*1071)
Mózes I. könyve 3 Mózes II. könyve 6
(*2) (*1063)
Mózes II. könyve 3 Krónika II. könyve 7

359
 1. Halljátok ezt Jákób háza, a kik Iz-
ráel nevérõl neveztettek, és
Júda forrásából származának, a kik
az Úr nevére esküsznek, és Izráel Is-
tenét emlegetik; de nem híven és
nem igazán.
(*1064)
12. Hogy örökségképen bírják az
Edom maradékát és mindama né-
peket, a kik az én nevemrõl
neveztetnek, ezt mondja az
Úr, a ki megcselekszi ezt!
(*1068)

Nem furcsa?
Ha kicsit is belegondolunk, úgy nem igazán érthetõ, hogyan
is lehet az egyetlen Istennek egyszerre több neve is? Hiszen õ
az Egyetlen és Igaz Mindenható. Nemde?
Akkor meg minek neki egyszerre több név is?
Mert egyszer Izráel a neve. Máskor meg azt tudjuk meg, hogy
Jehovának hívják.
Aztán meg az Úr titkolja a nevét...
De a szövegek során a “Mindenható” úgy is megjelenik, mint
a Seregek Ura.
Hajlamosak lennénk, hogy ezeket mind egy személyre vo-
natkoztassuk. Ámde ne tegyük!
Ugyanis a korábbi fejezetek során láthattuk, hogy az írások
akkor válnak igazán érthetõvé, mikor úgy tekintünk rájuk, mint
egy nem földi társadalom képviselõi által bolygónkon végzett
tevékenykedése emlékeire.
Ha így teszünk, akkor a korábbi, már-már értelmetlen zagyva-
ságokból, víziókból sok minden érthetõvé válik. Viszont ha ma-
radunk a vallásos szemlélet talaján, akkor egy centit sem lép-
tünk elõbbre.
Nos, ha nem a vallásos szemlélet szemüvegén keresztül te-
kintünk a szövegekre, akkor megtudjuk azt, hogy Jehova, Iz-
ráel és a Seregek Ura mind különbözõ személyek. Pont azért
viselnek neveket, mert egy nagylétszámú társadalom tagjai.
De most maradjunk a Seregek Uránál.
A vallás évszázadokon keresztül azt sulykolta belénk, hogy
az égi seregek nem egyebek, mint a mennyei seregek: szár-
nyas angyalok, misztikus állatok — kerúbok és szeráfok stb.
Ugyanakkor az orosz nyelvû Biblia szövegei ugyanott “égi
csapatokat”, modernebben fogalmazva — légierõt említenek
(*1092).
Ezt korábban mi már el is neveztük Flottának. Ehhez tartoz-
nak mindazok a jármûvek, melyeken e társadalom képviselõi
a kozmoszban közlekednek. Illetve azon kisebb méretû és
mozgékonyabb jármûtípusok, melyekkel a Föld légkörében
mozognak.
(*1064) (*1068)
Ésaiás könyve 48 Ámós könyve 9

360
 Az arzenálban természetesen vannak fegyverekkel felszerelt
jármûvek is, melyekkel a korábbiakban többször is találkoz-
tunk.
Akárcsak a földi hadseregek, legyenek akármilyen létszámúak
és felfegyverzettek, mind-mind egyszemélyi irányítás alá tar-
toznak. Ez a személy lehet az ország hadügy- vagy honvédelmi
minisztere, de akár egy magas rangú katonatiszt is — a hadse-
reg fõparancsnoka.
Egy kicsit a régi szövegek stílusánál maradva, nevezhetjük a
fegyveres seregek parancsnokát, a hadsereg fõparancsnokát a
seregek uraként is. Nemde?
Nincs ez másképp a biblikus szövegekkel sem. A Seregek
Ura sem más, mint... a Flotta parancsnoka...
Õ az, aki a különbözõ csapásokat és megtorlásokat vitte vég-
hez... Felsõbb utasításra...
23. Mert elvégezett pusztítást Ura, mind az egész földön.
*1121
cselekszik az Úr, a seregek

A Seregek Ura, a Flotta parancsnoka. A Flottáé, mely a koz-

mosz távoli részén élõ társadalom tagjaiból áll:
4. Hah! zsibongás a hegyeken, mint 5. Jõnek messze földrõl, az
nagy néptömegé; hah! összegyûlt égnek végérõl, az Úr, és ha-
népek országainak zúgása; a sere- ragjának eszközei (fegyveres
gek Ura harczi sereget számlál. jármûvek), elpusztítani mind az
egész földet.
*1122

A Seregek Urának hatáskörébe tartozik kiadni a parancsot a

fegyverek bevetésére:
27. Azért ezt mondd nékik: Ezt 17. Ezt mondja a Seregek Ura:
mondja a Seregek Ura... hull- Ímé, én reájok küldöm a
jatok el, és fel ne kelljetek a fegy- fegyvert...
*1123
ver elõtt, a melyet én küldök
közétek.
(*557)

De a Flotta jármûvei nem minden esetben pusztítottak:

4. ... így száll alá a seregek 5. Mint repesõ madarak, úgy oltal-
Ura, hogy hadakozzék... mazza a seregek Ura Jeruzsálemet...
*1124

Mikor azonban az izraeliták viselkedésükkel végérvényesen

felrúgták a misszionáriusokkal kötött szövetséget, a Flotta pa-
rancsot kapott a megtorlásra.
*1121 *1123
Ésaiás könyve 10 Jeremiás könyve 29
*1122 *1124
Ésaiás könyve 13 Ésaiás könyve 31
(*557)
Jeremiás könyve 25

361
 Az izraeliták pártfogója, a program igazgatója, hogy némi idõt
nyerjen, megpróbálta gyõzködni a Flotta parancsnokát arról,
hogy bár a pártfogoltjai letértek ugyan a helyes útról, de még
van esélyük, hogy visszataláljanak arra. Nem kell azonnal vég-
rehajtani a parancsot. Kell adni még nekik egy utolsó lehetõsé-
get...
3. És inkább választja a halált, mint 4. ...Így szól az Úr: Úgy es-
az életet az egész maradék, minda- nek-é el, hogy fel nem kelhet-
zok, a kik megmaradtak a gonosz nek? Ha elfordulnak, nem for-
nemzetségbõl, mindazokon a he- dulhatnak-é vissza?
(*535)
lyeken, a hol megmaradtak, a hová
kiûztem õket; azt mondja a Seregek
Ura! (a Flotta parancsnoka)
(*534)

Jeremiás mindezt saját fülével hallotta. A két vitatkozó hang

egymástól jól megkülönböztethetõ volt. Felismerte, hogy me-
lyik az “Izraelita” projekt vezetõjének, és melyik a Flotta pa-
rancsnokának a hangja.
Azt már tudjuk, hogy a program igazgatója a Flotta parancsno-
kától nyert egy kis idõt. Ezt kihasználva, megüzente az izraeli-
táknak Jeremiáson keresztül, hogy inkább hódoljanak be Na-
bukodonozornak, semmint mindannyian elpusztuljanak. Hiszen
tisztában volt vele, hogy az “otthoniak” immár a babiloni királyt
támogatják. Így az izraelitáknak nem volt választásuk. Vagy ön-
ként behódolnak, vagy... erõvel kényszerítik õket erre. De ak-
kor nagy lesz az ár, melyet makacsságuk miatt fizetniük kell.
Ettõl próbálta õket megóvni pártfogójuk.
A Flotta parancsnoka partner volt ebben, hiszen késleltette a
kapott parancs végrehajtását. Ámde az izraeliták nem éltek a
felkínált lehetõséggel, ezért immár végre kellett hajtani azt. Er-
rõl és következményeirõl a korábbiakban részletesen szóltunk.
De van még egy furcsa és nagyon különleges részlet is a szö-
vegekben.
Azt a személyt, a Flotta parancsnokát, akit mind az angol,
mind a magyar szövegek Seregek Uraként említenek, az orosz
változat nevén is nevezi: Savaoh isten...
Persze erre azt lehet mondani, hogy mivel az orosz Biblia a
görög nyelvû szövegekbõl lett lefordítva, ezért talán egy görög
szó, vagy név maradt fenn benne.

(*534,*535)
Jeremiás könyve 8

362
 De ne feledjük: a vallási cenzúra minden olyan részt “retu-
sált” a szövegekben, melyek megkérdõjelezték az egy és Igaz
Istenben való hitet. Így sok esetben több nevet is töröltek a
szövegekbõl. Többek között Jehováét is. Helyettesítve azt az
“Úr” szóval.
Valószínûleg ugyanezt megtették a Flotta parancsnokának ne-
vével is.
Ugyanakkor szerencsére a különbözõ nyelvû és nemzetisé-
gû cenzorok nem hangolták össze tevékenységüket. Nagy sze-
rencsénkre!
Így maradhattak fenn a különbözõ nyelvû biblikus szövegek-
ben imitt-amott nagyon fontos információk.
Ki tudja, talán a görög keleti egyház nem tartotta olyan na-
gyon fontosnak ezen ismeretlen nevek törlését a szövegek-
bõl. Így maradhatott fenn a Savaoh név, melyet azonosítva és
beillesztve a megfelelõ helyre, akárcsak egy mozaikkockát, meg-
tudjuk, hogy a Flotta parancsnokának a neve.
A több istennév kapcsán ne feledkezzünk meg egy másik jól
ismert tényrõl sem: a görög mitológia* számos istent tisztelt.
Több olyan lényt, akik az Olümposz hegyén laktak, és távol
tartották magukat az emberektõl.
Kicsit ismerõs már a “hegyszindróma”, nemde?
Ha jobban leásunk a múlt írásos emlékeibe, akkor, ahogy a
közmondás is tartja: ”Aki keres, az talál”.
Vagy talán félünk attól, amit ott találunk? Az Igazságtól?

* A görög mitológiának és a görög keleti egyháznak és biblia-

szövegeknek természetesen semmi közük egymáshoz.

363
 MENNYEI JELENÉSEK KÖNYVE

A Biblia egyik legfurcsább könyvéhez érkeztünk. Olyannyira

érthetetlen, víziószerû mindaz, ami benne foglaltatik, hogy az
emberek hosszú ideig nem tudtak vele mit kezdeni.
A fizika és minden idõk egyik legnagyobb zsenije, Isaac New-
ton, saját bevallása szerint, több mint ötvenszer olvasta végig
János Mennyei jelenések könyvét. De annak ellenére, hogy
korának egyik legnagyobb koponyája volt, nem értett az egész-
bõl semmit. Nem tudta megfejteni.
Ezen nincs semmi csodálkoznivaló. Nem azért volt képtelen
megérteni mindazt, ami ebben a könyvben foglaltatik, mert az
érthetetlen. Az ok sokkal prózaibb: Newton korában mindazok
az ismeretek, melyek immár mindennapjaink részei, még nem
álltak rendelkezésre.
Ez volt az a kizáró tényezõ, mely bárminemû értelmezési
próbálkozást eleve kudarcra ítélt. Mostanáig...
Amennyiben ugyanis ez a szöveg egy értelmes üzenetet hor-
doz, akkor nyilvánvaló, hogy az, vagy azok, aki vagy akik eljut-
tatták nekünk, olyan formában tették ezt, hogy egyszer majd
megfejthessük.
Egyébként mi értelme egy olyan üzenetnek, mely eleve oly
bonyolult “csomagolásban” van, hogy azt már szinte lehetetlen
megfejteni?
A misszionáriusok egy olyan “információcsomagot” rejtettek
el ebben a könyvben, mely róluk, történelmük némely kritikus
mozzanatáról szól.
De vajon miért volt szükség bonyolult “csomagolásra”? Hi-
szen az információt sokkal egyszerûbb köntösbe is “bújtathat-
ták” volna? — kérdezhetnék sokan.
Ne feledjük: ez a szöveg mintegy kétezer évet vészelt át ez
idáig sértetlenül. Ugyanis, mivel egyfajta vallásos köntösbe van
bújtatva, mind az egyház, mind pedig az emberek közös erõ-
vel óvták az épségét.
De nemcsak ez az érdekessége. Hiszen a könyv legvégén
van egy “biztonsági záradék” is.
18. Bizonyságot teszek pedig min- 19. És ha valaki elvesz e prófétálás
denkinek, a ki e könyv prófétálásá- könyvének beszédeibõl, az Isten
nak beszédeit hallja: Hogy ha valaki annak részét eltörli az élet könyvé-
ezekhez hozzá tesz, e könyvben bõl, és a szent városból, és azok-
megírt csapásokat veti Isten arra; ból, a mik e könyvben megírattak.
*1125

*1125
Mennyei jelenések könyve 22

364
 Gondoljunk csak bele — János igen súlyos következmények-
kel fenyeget arra az esetre, ha valaki megpróbál “belenyúlni”
ezekbe a szövegekbe, és meg akarja azok valamely részét vál-
toztatni.
Hosszú évszázadokon keresztül az emberek vakon hittek a
vallás igazában. Így a legszörnyûbb, amit el tudtak képzelni,
hogy a nevük kitöröltetik az “élet könyvébõl”. Ezt természet-
szerûleg senki sem kívánta magának.
Ezért hosszú-hosszú idõn keresztül senki nem mert a szö-
veghez hozzányúlni. Ennek köszönhetõen áll ma rendelkezé-
sünkre János Mennyei jelenések könyvének szinte eredeti vál-
tozata.
De vajon miért kellett ezt a víziószerû lázálmot hûen megõ-
rizni az utókornak? Hiszen teljességgel érthetetlen? Ugyan mit
kezdjünk vele? Még az egyház sem mer hozzányúlni...
János bizonyára valamelyik lidérces rémálmában látta eze-
ket. Merthogy szerinte mindaz, ami ebben a könyben le van
írva, a jövõre vonatkozik. És egyszer majd megtörténik.
De mint tudjuk, a jövõ a lehetõségek végtelen halmaza. Azt,
hogy éppen mi fog történni, nagyjából ugyan ki lehet kalkulál-
ni, de pontosan elõre jelezni nem lehet.
De Istennél semmi sem lehetetlen! Õ pontosan tudja a jövõt,
mivel mindenható — érvelnének erre a vallás hívei.
Csakhogy, a szövegekbõl láttuk, hogy “Isten” mégsem annyi-
ra mindenható, ahogy azt a vallás állítja. Errõl sok ízben meg-
gyõzõdhettünk a Biblia szövegeit olvasva.
Nem, nem “Isten” mindenhatósága kétséges, hanem annak
az emberek által alkotott téves, minden alapot nélkülözõ világ-
képnek a létjogosultsága, mely sok száz évvel korábban a szö-
vegek akkori értelmezési kísérletei során született.
De térjünk vissza János zárszavához. Vajon miért kellett a
szöveg épségét, sértetlenségét olyannyira óvni?
Ha bárki valaha is beleolvasott abba, akkor tudja: rengeteg
számadat van benne, melyek rendeltetését nem értjük. Vagy
mostanáig nem értettük...

365
 Ezek a számok nagy valószínûséggel olyan adatokat tartal-
maznak, melyek a misszionáriusok otthonára, arra a lakott vi-
lágra vonatkoznak, melyet vagy melyeket a tudósok már évti-
zedek óta olyannyira áhítanak felfedezni.
De már mondottuk: a választ nem az égboltot fürkészõ rádió-
teleszkópjainktól várjuk, hanem... a Biblia szövegeitõl.
Mert mindaz, amit olyannyira szeretnénk megtudni, ott van,
igaz elrejtve, a szövegekben.
Így viszont már érthetõbb, miért volt tilos a legszörnyûbb is-
teni büntetés terhe mellett hozzányúlni a Mennyei jelenések
könyvéhez. Mivel esetleg, a vallás fénykorában élt hittudósok
saját kényük-kedvük szerint próbálták volna meg a szöveg ré-
szeit átrendezni. Csakhogy érthetõbbé próbálják tenni az ért-
hetetlent...
Mindezzel összezavarták volna a valódi információkat, talán
még a megfejtést is lehetetlenné téve.
A korábbiakban láthattunk már több példát is arra, milyen
erõsen torzították a korábban tett jóindulatú értelmezési pró-
bálkozások a szövegeket.
Például a Mózessel a Sinai hegyen történt start és visszaérke-
zés elemei is “fejre vannak állítva”. De még “a szent lélek apos-
tolokra való kitöltésének” történetét is nehezítik a szöveghez
késõbb hozzáfûzött kommentárok.
Amennyiben ugyanez megtörténik a Mennyei jelenések köny-
vében foglaltakkal, akkor nagyon nehéz dolgunk lenne.
Ám megjegyzem, a középkorban élt bibliamagyarázók azért
mégsem állták meg, hogy egy “picit” hozzá ne tegyenek a szö-
veghez. Elemezve, ezek a részek nagyon jól láthatóvá válnak
azáltal, hogy nem illenek oda. Csak az egyház álláspontját tük-
rözik.
Jánossal kapcsolatban ne feledjük, hogy õ egyrészt tagja volt
Jézus csapatának, és olyan információk birtokában volt, me-
lyek egy másik, nem földi világra vonatkoztak. Elmondása sze-
rint Jézus több olyan dolgot is cselekedett, melyek nem lettek
megírva.
30. Sok más jelt is mívelt ugyan melyek nincsenek megírva eb-
Jézus az õ tanítványai elõtt, a ben a könyvben;
*1126

Másrészt meg azok között volt, akik szemtanúi voltak egy

ízben Jézus misszionáriusokkal való találkozásának. Annak,

*1126
János evangyélioma 20

366
hogy ismeretlen személyektõl újabb instrukciókat kapott a kül-
detése további végrehajtásához.
Nos, e találkozás során elaltatták õket. Nyilván konkrét cél-
lal. Hiszen ha nem lett volna szabad, hogy szemtanúi legyenek
a találkának, akkor Jézus minden bizonnyal nem vitte volna
magával õket. Valószínûleg azért lettek elkábítva, hogy bizo-
nyos beavatkozásokat rajtuk is meg lehessen ejteni.
Közöttük volt János is. Így már nem kell csodálkoznunk mind-
azokon, amik késõbb vele megtörténtek. Mert mindezt a
misszionáriusok vele kapcsolatban jó elõre elhatározták!
És mikor eljött az idõ, Jánost is elvitték...

367
 A “SZIGETEN”
9. Én János, a ki néktek atyátokfia
is vagyok, társatok is a Jézus Krisz-
tus szenvedésében és királyságá-
ban és tûrésében, a szigeten va-
lék, a mely Páthmósnak ne-
veztetik, az Isten beszédéért és a
Jézus Krisztus bizonyságtételéért.
10. Lélekben valék ott az Úrnak nap-
ján, és hallék hátam megett nagy
szót, mint egy trombitáét,
11. A mely ezt mondja vala: Én va-
gyok az Alfa és az Omega, az Elsõ
és Utolsó; és: A mit látsz, írd
meg könyvben, és küldd el a hét
gyülekezetnek, a mely Ázsiában
van, Efézusban, Smirnában, Pergá-
mumban, Thiatirában, Sárdisban,
Filadelfiában és Laodiczeában.
12. Megfordulék azért, hogy lás-
sam a szót, a mely velem beszé-
le; megfordulván pedig, láték hét
arany gyertyatartót;
13. És a hét gyertyatartó között
hasonlót az ember Fiához, bo-
káig érõ ruhába öltözve, és mel-
lénél aranyövvel körülövezve.
14. Az õ feje pedig és a haja fehér
vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó;
és a szemei olyanok, mint a tûzláng;
15. És a lábai hasonlók valának
az izzó fényû érczhez, mintha ke-
menczében tüzesedtek volna
meg; a szava pedig olyan, mint a
sok vizek zúgása.
16. Vala pedig a jobb kezében hét
csillag; és a szájából kétélû éles
kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint
a nap a mikor fénylik az õ erejében.
17. Mikor pedig láttam õt, leesém
az õ lábaihoz, mint egy holt. És reám
veté az õ jobbkezét, mondván né-
kem: Ne félj; én vagyok az Elsõ és
az Utolsó,
18. És az Élõ; pedig halott valék, és
ímé élek örökkön örökké Ámen,
és nálam vannak a pokolnak és a
halálnak kulcsai.
19. Írd meg, a miket láttál
és a mik vannak és a mik ezek
után lesznek:
*1127

A Mennyei jelenések könyvének elsõ sorait olvasva, mind-

járt egy rémisztõ, már-már természetfölötti megnyilvánulással
találjuk szemben magunkat.
Ugye, nem értjük? Sõt úgy tûnik, nincs az egésznek semmi-
lyen logikus értelme?! Mert eléggé szörnyû még csak elkép-
zelni is azt, hogy mondjuk valakinek a szájából kétélû kard
jöjjön elõ.
Ez túltesz még a Nyolcadik utas a halál címû regény képzelt
szörnyén is.
De kezdjük el kibogozni.
A történet azzal indul, hogy János egy “szigeten” találta ma-
gát, melynek a nevét meg is nevezi: Páthmós.
Most tekintsünk el attól, hogy ez milyen nyelven van. Hangzá-
sa után ítélve lehet akár görögül is. Görögországról meg tud-
juk, hogy gazdag szigetvilága van. Ezért egyelõre hagyjuk e kér-
dés megválaszolását függõben. Késõbb majd visszatérünk rá.
De hogyan került oda?
Csak úgy uk-muk-fuk?

*1127
Mennyei jelenések könyve 1

368
 Szó nincs róla! Hiszen mindjárt az elsõ mondatban elmondja:
1. Jézus Krisztus kijelentése, a me- küldvén azt az õ angyala ál-
lyet adott néki az Isten, hogy meg- tal, megjelenté az õ szolgájának
mutassa az õ szolgáinak, a miknek Jánosnak,
*1128
meg kell lenniök hamar: Õ pedig el-

Korábban már megtudtuk, hogy az “angyal” fogalmán a szö-

vegekben egyszer fegyveres személyeket, míg máskor jármû-
vet kell érteni. Minden esetben a szövegkörnyezet, vagy az adott
esemény leírásából lehet következtetni, hogy éppen melyik a
kettõ közül.
Ebbõl eredõleg, a misszionáriusok nem azért küldtek egy an-
gyalt — fehér ruhába öltözött, szárnyas emberalakot —, hogy az
mintegy varázsütésre “megmutassa” Jánosnak, mi fog történni.
Egy angyal — jármû — érkezett, mely fedélzetén Jánost arra
az ismeretlen helyre vitte, ahol mindazokat a történéseket lát-
ta, melyekrõl a könyvében beszámol.
Ennek fedélzetén érkezett meg a “szigetre”. És mivel egy
számára ismeretlen helyen találta magát, ahol sok furcsa tárgy
vette körül, ezért egy-két percre természetszerûleg szüksége
volt ahhoz, hogy “magához térjen”.
Ahogy a jármûtõl, melyen érkezett, eltávolodott, az startolt.
Hirtelen felsivítottak a hajtómûvei. Ezt a jellegzetes hangot ha-
sonlítja trombitaszóhoz:
10. Lélekben valék ott az Úrnak nap- nagy szót, mint egy trombi-
ján, és hallék hátam megett táét,
*1129

Arról persze szó nincs, hogy egy trombitahangon elhangzó

“szózat” lett volna. Egyszerûen az angyal, melynek fedélzetén
érkezett, felszálláshoz készülõdött.
Könyvünk egyik korábbi részében, ahol az angyalokról mint
jármûvekrõl beszéltünk, megtudtuk, hogy ezen kisebb méretû
és ennélfogva mozgékonyabb jármûveknek a hajtómûvei egy
jellegzetes magasfrekvenciájú hangot keltenek. Melyet a kró-
nikások gyakran hasonlítanak a trombita, mint hangkeltõ esz-
köz hangjához.
Mikor az erõs hang hallatán János megfordult, meglátta az
emelkedõ jármûvet. Ezután felvetõdik a kérdés, hogy ugyan
már, miért csak akkor hallotta elõször ezt a hangot, mikor meg-
érkezett a “szigetre”.
Miként lehet az, hogy mikor eljött érte a jármû, nem hallotta
a hangját?

*1128,*1129
Mennyei jelenések könyve 1

369
 A magyarázat erre egyszerû és kézenfekvõ. Egy jármû érke-
zett és landolt azon település közelében, ahol János épp tar-
tózkodott. Ez minden bizonnyal éjszaka történt, hogy minél ki-
sebb legyen az esélye annak, hogy meglátják.
Mivel a szerkezet éjszaka, a lakott településtõl távolabb ért
földet, ezért a hangjára senki nem figyelt fel. Mert senki nem
hallotta.
Egy fegyveres — angyal — indult el Jánosért, aki már várta az
érkezését. Ne feledjük, hogy az apostolok, közöttük János, mind
rendelkeztek egy-egy “Szent Lélekkel”. A misszionáriusok ezen
az eszközön keresztül tudtak hozzájuk üzenetet eljuttatni anél-
kül, hogy errõl bárkinek is tudomása lett volna.
Nos, mikor az ismeretlen elkísérte Jánost a jármûhöz, az
csendben várakozott a mezõn. János felszállt a fedélzetre, a
zsilipek becsukódtak mögötte és a jármû startolt.
A fedélzeten egyrészt nem láthatta, hogyan is néz ki az emel-
kedõ jármû, másrészt a hangszigetelésnek köszönhetõen csak
enyhe neszként szûrõdött be a hajtómû sivító hangja. Mikor
megérkezett, csak akkor vehette elsõ ízben közvetlen közel-
rõl szemügyre az emelkedõ jármûvet.
Ez az érem egyik oldala. Ugyanis, ne feledjük: János nem
rendelkezett tudományos ismeretekkel, és ilyet korábban nem
látott. Persze a Parancsnoktól — Jézustól —, a Csapat tagjaként
sok mindent megtudott, mikor az megosztotta velük a titkos
információkat, melyek egy másik lakott világról szóltak. De azért
mégis más volt hallani azokat, és más volt látni az emelkedõ
jármûvet...
Mivel nem voltak megfelelõ fogalmai arra, hogy jellemezze a
látottakat, ezért így beszél az emelkedõ jármû látványáról:
12. Megfordulék azért, hogy lás- 15. És a lábai hasonlók valá-
sam a szót, a mely velem beszé- nak az izzó fényû érczhez,
le; megfordulván pedig, láték hét mintha kemenczében tüze-
arany gyertyatartót; sedtek volna meg; a szava
13. És a hét gyertyatartó között ha- pedig olyan, mint a sok vi-
sonlót az ember Fiához, bokáig érõ zek zúgása.
ruhába öltözve, és mellénél arany- 16. Vala pedig a jobb kezében hét
övvel körülövezve. csillag; és a szájából kétélû éles
14. Az õ feje pedig és a haja fehér kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint
vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; a nap a mikor fénylik az õ erejében.
és a szemei olyanok, mint a tûzláng;
*1130

*1130
Mennyei jelenések könyve 1

370
 66. ábra
”...és a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez,
mintha kemenczében tüzesedtek volna meg;...”
Amit látott, azt egy emberalakhoz hasonlítja. A szemei tüze-
sek, a lábai izzók voltak. A szava sok vizek zúgásához volt
hasonló. Egyébként ezzel a hangfajtával már találkoztunk. Mint
láttuk, ez rendszerint egy nem földi jármû megjelenéséhez kap-
csolódott.
Nos, a “szája”, mely természetesen nem egy emberi száj volt,
hanem az a “száj”, ahonnan az a “sok vizeknek zúgása” tört
elõ. Ennek valamilyen szerkezeti elemét, mely nyilván a jármû
tartozéka volt, hasonlítja kardhoz.
Egy másik fontos mozzanatot sem szabad figyelmen kívül hagy-
nunk. Éspedig azt, hogy János mindezeket a történések után,
visszaemlékezve a részletekre, vetette papírra. Mert nehéz len-

371
ne azt elképzelni, hogy ”papírral” és íróeszközzel a kezében
járt-kelt, és azon nyomban lejegyezte a látottakat. És mint bár-
kit, õt is néhol megcsalhatta az emlékezete.

67. ábra
Vajon hogyan írná le egy több ezer évvel ezelõtt élt
ember a képen látható kísérleti DX-C rakéta
landolását?

Nem kell hát minden szavát “szentírásként” venni. Elvégre

egyrészt nem sokat értett az általa látottakból, másrészt meg
rettenetesen megijedt a nagyon erõs hangtól és az emelkedõ
jármû látványától.
Így tehát egy meglepõdött, ijedtében összezavarodott ember
elmondását olvassuk. Hiszen olyannyira megrémült, hogy egy
idõre még az eszméletét is elvesztette és összeesett:
17. Mikor pedig láttam õt, leesém az õ lábaihoz, mint egy holt...
*1131

A misszionáriusok, látván, hogy a szerencsétlen rettenete-

sen megijedt, és elvesztette az eszméletét, azonnal elsõse-
gélyben részesítették. Mikor magához tért, az elsõ, amit meglá-
tott, egy ismeretlen személy volt, aki segített és nyugtatgatta:
17. ...És reám veté az õ jobbkezét, az Elsõ és az Utolsó,
*1132
mondván nékem: Ne félj; én vagyok

*1131,*1132
Mennyei jelenések könyve 1

372
 Nos, János egy számára ismeretlen helyen találta magát, pon-
tosabban oda vitték õt. Ezzel egy másik civilizáció képviselõi-
nek nyilván megvolt a konkrét céljuk. Mert korábban Mózest
azért látták vendégül mintegy negyven napra, hogy megfelelõ
vezetõvé “képezzék ki”, illetve rajta keresztül fontos informá-
ciókat juttassanak el hozzánk, földi emberekhez.
János esetében sem történt ez másképp. Neki azért kellett
ott “megjelennie”, hogy általa sorsdöntõ dolgokat közöljenek
velünk.
Ami alább következik, az egy igen érdekes sztori, amely szinte
elvész a Mennyei jelenések könyvének fogalomözönében.
Dõljön hátra, kedves olvasó. Helyezze magát kényelembe,
és lássuk a történetet...

373
 A TÁMASZPONTON

2. És azonnal elragadtatám lélekben: mennyben, és üle valaki a ki-

és ímé egy királyiszék vala letéve a rályiszékben;
*1133

Jánost egy olyan helyre vitték, ahol elsõként egy jármû —

“királyiszék” — vonta magára a figyelmét. Már láttuk korábban,
hogy a misszionáriusok jármûarzenáljában sokféle típusú szer-
kezet volt: angyalok, kérubok, szeráfok, szentek, vigyázók stb.
Ezúttal egy újabb típusút ismerhetünk meg — a “királyiszé-
ket”. Azt ugyanis hiába várnánk a mintegy kétezer évvel eze-
lõtt élt Jánostól, hogy olyan fogalmakkal jellemezze az általa
látottakat, melyek napjainkban állnak rendelkezésünkre.
3. És a ki üle, tekintetére nézve ha- vány vala, látszatra smaragdhoz
sonló vala a jáspis és sárdius kõ- hasonló (valami folyt az ûrha-
höz; és a királyiszék körül szivár- jó körül) .
*1134

De nemcsak egy “királyiszék” állt ott, hanem több is.

4. És a királyiszék körül huszonnégy fehér ruhákba öltözve: és a fejökön
királyiszék vala; és a királyiszékek- arany koronák valának.
*1135
ben látám ülni a huszonnégy Vénet

Persze kicsit sajátos e tárgyak, szerkezetek idõs emberek-

hez való hasonlítása. De nem tudhatjuk, hogy valójában mit is
látott a saját szemével. Lehet, hogy számára ezek az ismeret-
len valamik leginkább idõs emberekhez hasonlítottak. Hiszen
ne feledjük, mindannyian más-mást vélünk egy furcsa alakú
tárgy formájában meglátni. Mindenki a saját fantáziájának tük-
rében vél abban felfedezni ezt vagy azt. János számára ezek
az ismeretlen valamik “vénekhez” hasonlítottak leginkább...
A másik érdekes részlet a korona, mely természetesen nem
az a királyi hatalmat jelképezõ tárgy, melyet az uralkodó a fe-
jén visel. Hiszen János egy másik történetében a sárkánynak
is volt koronája:
3. Láttaték más jel is az égben, és 1. És láték egy fenevadat fel-
ímé vala egy nagy veres sár- jõni a tengerbõl, a melynek hét fe-
kány, a kinek hét feje vala és tíz je és tíz szarva vala, és az õ szar-
szarva, és az õ fejeiben hét vain tíz korona, és az õ fejein a
korona; káromlásnak neve.
(*1060) (*1061)

*1133,*1134,*1135 (*1061)
Mennyei jelenések könyve 4 Mennyei jelenések könyve 13
(*1060)
Mennyei jelenések könyve 12

374
 Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy egy “sárkány” vagy
egy “fenevad” királyi koronát visel. Ugye? Nyilvánvaló, hogy
különbözõ, technikailag igen magas színvonalú szerkezetekrõl
van szó, melyeken gyakorta megfigyelhetõ a “korona”, egy
olyan, számunkra ismeretlen rendeltetésû szerkezeti egység,
mely János szerint alakjában a királyi jelképhez hasonlít.
Ugyanezt a jellegzetes, koronához hasonló szerkezeti egysé-
get figyelte meg szemtanúnk azokon a parkoló repülõ eszkö-
zökön, melyeket “királyiszéknek” nevez.
Bárki mondhatná most: ugyan, merõ fantáziálás, hogy a kirá-
lyi székeket jármûvekként említjük! Mert ezek valóban olyan
székek, melyekben ismeretlen személyek ülnek. Csakhogy.
5. A királyiszékbõl pedig vil- gés=szózat!) jõnek vala ki. És
lámlások és mennydörgések hét tûzlámpás ég vala a királyiszék
és szózatok (mennydör- elõtt, a mely az Istennek hét lelke;
*1136

Egy királyi székbõl nem szokott villámlás- és mennydörgés-

szerû erõs hang elõtörni. Ugye?
Azt ugyanis már megtudtuk a korábbiakban, hogy a menny-
dörgések, “szózatok” a villámlásokkal — fényfelvillanások-
kal — együtt a nem földi jármûvek megjelenésekor voltak
tapasztalhatók. Így hát ezek az ismeretlen tárgyak, ki tudja,
talán alakjukat, kinézetüket tekintve emlékeztették Jánost...
székekre.
A jármûvek egy olyan területen álltak, melyet egy nagy mére-
tû és vastag falú üvegtömeg választott el egy szomszédos terü-
lettõl:
6. És a királyiszék elõtt üvegtenger pette és a királyiszék körül négy lel-
vala (vastag üvegfal, mely elvá- kes állat (robotok), szemekkel tel-
lasztotta az ûrhajóktól), hasonló jesek elõl és hátul.
*1137
a kristályhoz; és a királyiszék köze-

Mikor János elfordította a tekintetét, egy újabb jármûvet pil-

lantott meg, mely hasonló volt az elõbbiekhez, csak ezt vala-
milyen furcsa mozgó eszközök vették körül. Mivelhogy azok
mozogtak, ezért János szerint — bizonyára éltek. Egyébként
az angol nyelvû biblia nem élõ állatokat, hanem teremtménye-
ket — kreatúrákat említ. Ez sokkal közelebb van a valósághoz.
Hiszen ezek valóban kreatúrák, szerkezetek voltak. Azért, mert
mozogtak, még nem voltak élõk...
*1136,*1137
Mennyei jelenések könyve 4

375
 Valamiféle világító jelzõfények és állapotjelzõk voltak raj-
tuk, melyek épp a szerkezetek funkcionális állapotát voltak
hivatottak jelezni.
Az egyszerûség kedvéért nevezzük ezeket a “lelkes állato-
kat” — robotoknak.
Gondolom, mindenki látott már, ha másutt nem, hát legalább
a televízió képernyõjén egy automata gépkocsiszerelõ üzemet.
Ebben futószalagon robotok szerelik össze az automobilokat.
Gyors, pontos és minõségi munkát végezve.
Egy ilyen szerelõsor látványa olyan benyomást kelt az em-
berben, mintha furcsa állatok serege jobbra-balra hajladozva,
morogva ingatná magát.
Egyszer gyerekkoromban láttam egy porcelánkészítõ üzem
egyik festõrészlegét, ahol a nagyméretû fürdõszobai porcelán-
eszközöket egy több méter hosszú robotkar festette sorról sor-
ra. Egyiket a másik után. Mivel a robotkar végén egy festékszó-
ró pisztoly volt, ezért azt az esetleg szétfröccsenõ festéktõl
egy bõrszerû rugalmas “védõöltözék” óvta.
A sûrûn hajladozó hatalmas robotkar a maga “gúnyájában”
olyan benyomást keltett bennem, mintha egy mesebeli sárkány
elevenedett volna meg, és mozgott volna elõttem.
Ha a huszadik század végén egy automata robotot látván bár-
melyikünk meglepõdik, akkor ugyan mit tehetett a kétezer év-
vel korábban élt János?
Azokat a mozgó valamiket, melyek körbevették az egyik jár-
mûvet, János furcsa élõ állatoknak nézte. A leírásukkal azon-
ban már kicsit bajban volt:
7. És az elsõ lelkes állat hasonló zül mindeniknek hat-hat szárnya va-
vala az oroszlánhoz, és a máso- la (akárcsak Ezékiel esetében),
dik lelkes állat hasonló vala a köröskörül és belül teljes vala sze-
borjúhoz, és a harmadik lelkes ál- mekkel; és meg nem szûnik vala
latnak olyan arcza vala, mint egy nappal és éjjel ezt mondani (robo-
embernek, és a negyedik lelkes tok, melyek szünet nélkül dol-
állat hasonló vala a repülõ sas- goztak, és a hangjukat vélte Já-
hoz (valamilyen kiterjesztett nos beszédnek): Szent, szent,
szárnyhoz hasonló volt rajta). szent az Úr, a mindenható Isten, a ki
8. És a négy lelkes állat, a melyek kö- vala és a ki van és a ki eljövendõ,
*1138

A “lelkes állatok” — robotok — nyilván valamilyen szervi-

zelési és karbantartási munkálatokat végeztek az álló jármûvön.

*1138
Mennyei jelenések könyve 4

376
Jobbra-balra hajladoztak, tették a dolgukat, és eközben az õket
mozgató mechanizmusok természetesen hangot keltettek.
Hiszen bármelyik általunk ismert robotkart elektromos moto-
rok mozgatnak, melyek mûködés közben jellegzetes hangot
hallatnak. Ha valaki látta a Robotzsaru címû filmet, akkor tudja,
mire gondolok.
János is hallotta azt a hangot, melyet ezek a szervizrobotok
mûködésük közben keltettek. Ezért valahogy el kellett ezt is
mondania!
De hogyan?
Hát úgy, hogy miközben ezek a robotok — lelkes állatok —
“szolgáltak”, egyfolytában mondták... a mondókájukat. Mert
ugyan mi más is lehetett volna az a hang, mely tõlük jön? Já-
nos nem értette, hát magyarázta. Úgy próbálta körülírni, hogy
egyfolytában dicsérték az Urat...
Érdekes, ugye?
Nos hát, ezek a robotok tették a dolgukat. Tevékenységük
során néha-néha fényfelvillanások voltak tapasztalhatók, míg
máskor különbözõ hangok törtek fel.
9. És mikor a lelkes állatok dicsõ- ki a királyiszékben ül (karbantartá-
séget (fényfelvillanások), tisztes- si munkálatok folytak a királyi-
séget és hálát adnak (robotkarok széken — ûrhajón), annak, a ki
mozgása, hajladozása) annak, a örökkön örökké él,
*1139

Mikor a kijelölt feladatot elvégezték, leálltak.

10. Leesik (érdekes ez a kifeje-
zés, hogy leesik, nem azt
mondja, hogy leborul, hanem
csak így egyszerûen — leesik)
a huszonnégy Vén az elõtt,
a ki a királyiszékben ül, és
imádja azt, a ki örökkön örökké
él, és az õ koronáit a királyiszék
elé teszi, mondván:
11. Méltó vagy Uram, hogy végy
dicsõséget és tisztességet és
erõt; mert te teremtettél mindent,
és a te akaratodért vannak és te-
remttettek.
*1140

János persze ezt sem értette, így azt hitte, hogy azok azért
“estek” le a “királyiszék” lábához, mert most már aztán igazán
tisztességet tesznek annak. Pedig csak leálltak és leereszked-
tek a robotkarok. A szervizelés véget ért.
Nagyon jól látható, hogy az utolsó mondat kiváltképpen nem
más mint kommentár, melynek semmi köze mindahhoz, ami
ott folyt.

*1139,*1140
Mennyei jelenések könyve 4

377
 1. És láték annak jobbkezében, a ki a
királyiszékben üle, egy könyvet (va-
lamilyen tárgy), a mely be volt írva
elõl és hátul ( jelek voltak azon),
és le volt pecsételve hét pecséttel.
2. És láték egy erõs angyalt, a ki nagy
szóval kiálta (egy épp landoló,
nagy jármû): Ki volna méltó arra,
hogy felnyissa a könyvet, és fel-
bontsa annak pecséteit?
*1141

Egyébként azt már tudjuk, hogy egy angyal erõs, vagyis han-
gos kiáltása nem azt jelenti, hogy egy szárnyas alak kiáltott
torkaszakadtából. Ellenkezõleg: a hajtómûvek által keltett erõs
hangról van szó.
De olvassuk tovább:
3. És senki, se mennyen, sem föl- 5. És egy a Vének közül monda
dön, sem föld alatt, nem tudta a nékem: Ne sírj: ímé gyõzött a Jú-
könyvet felnyitni, sem ránézni. da nemzetségébõl való orosz-
4. Én azért igen sírok vala, hogy senki lán, Dávid gyökere, hogy felnyis-
nem találtaték méltónak a könyv sa a könyvet és felbontsa annak
felnyitására és elolvasására, a rá- hét pecsétét.
*1142
nézésre sem:

Ez sem egyéb kommentárnál, mely csak tovább bonyolítja a

történetet. Mert az utána következõ szöveg már valamivel ért-
hetõbb:
6. És láték a királyiszék és a négy lel- va és hét szeme vala, a mi az Isten-
kes állat között és a Vének között nek hét Lelke, a mely elküldetett az
egy Bárányt állani, mint egy megö- egész földre (egy báránynak nin-
löttet (mozdulatlan volt), hét szar- csen hét szarva és hét szeme!).
*1143

Feltételezem, hogy mindenki látott már bárányt. Tudjuk jól,

hogy van feje, négy lába. De hét szarva és hét szeme? Hát...
Ismer valaki hét szemû és hét szarvú bárányt?
Csak János nevezi azt az ismeretlen rendeltetésû tárgyat bá-
ránynak. Mely mozdulaltan volt, ”mint egy megölöttet”.
Aztán egyszer csak... megelevenedett...

7. És eljöve és elvevé a könyvet a királyiszékben ülõnek jobbkezébõl.

*1144

Ez a furcsa “szarvakkal és szemekkel” rendelkezõ gép meg-

mozdult, és valamilyen tárgyat vett el.
Mindez történt a vastag üvegfal mögött. Hiszen János sehol
nem beszél arról, hogy azon a területen, ahol a látottak történ-
tek, bárkik is mozogtak volna. Csak ezek a “lelkes állatok”.
Bizonyára azért, mert veszélyes lett volna ott tartózkodni. Ezért
bízták az elvégzendõ feladatokat robotokra...
*1141,*1142,*1143,*1144
Mennyei jelenések könyve 5

378
 8. És mikor elvevé a könyvet, a négy hárfák (képzeleg) és aranypoharak
lelkes állat és a huszonnégy Vén le- lévén, jóillatokkal tele, a mik a
borula a Bárány elõtt, mindeniknél szentek imádságai (üzemanyag?).
*1145

Valami történt. Ugyanis a bentrõl jövõ hang megváltozott. És

megjelent valamiféle illat. Gáz...
Ez a “jó illat” összefüggésben volt a “szentek imádságaival”.
A “szentekrõl” megtudtuk Nabukodonozortól, hogy egy jármû-
típus volt. Az “imádsága” pedig az a “morgás”, monoton hang,
amit a hajtómûvei keltettek.
Persze a korabeli ember nem érthette ennek a hangnak az
okát, hát ezért ráfogta, hogy — imádkoznak...
Az “imádsághoz” — a hajtómûvek mûködtetéséhez — termé-
szetszerûleg üzemanyagra volt szükség. Mely “kellemes illa-
tú” volt. Ne feledjük, hogy az általunk használt folyékony üzema-
nyagfajták sem kellemetlen illatúak.
Láthatjuk, hogy az amúgy értelmes történetet mennyire bo-
nyolítják a kommentárok...
11. És látám, és hallám a királyiszék, szava=dübörgés); és az õ számuk
a lelkes állatok, és a Vének körül tízezerszer tízezer és ezerszer ezer
sok angyalnak szavát (angyal vala (nagyon hangos volt);
*1146

Röviddel azután, hogy az egyik robot — “bárány” — valamit

csinált, a többi szerkezet leállt. Ezt követõen egy más hang
jelent meg, és valamiféle ismeretlen “jó illat” volt érezhetõ.
Aztán egyszerre csak hatalmas dübörgés hangzott fel. Olyan
hangos, mintha 10 000x10 000 azaz 100 millió angyal szólalt
volna meg egyszerre... János így akarta érzékeltetni velünk a
dübörgés hangerejét.
Olyannyira erõs, mindent átható volt ez a robaj, mintha még a
felszín alól is az jönne...
13. Sõt hallám, hogy minden terem- hangját hallotta a mélybõl) és a
tett állat (robot — szervizgépek), tengerben, és minden, a mi ezekben
a mely van a mennyben és a földön, van, ezt mondja vala: A királyiszék-
és a föld alatt (valóban, a csarnok ben ülõnek és a Báránynak áldás
alatt lehettek kiszolgáló létesít- és tisztesség és dicsõség és hata-
mények, és azok mûködésének lom örökkön örökké.
*1147

A jármûvet körülvevõ szerkezetek egyszerre hanyatlottak le:

14. És a négy lelkes állat monda: rult és imádá az örökkön örökké

Ámen. És a huszonnégy Vén lebo- élõt (start).
*1148

*1145,*1146,*1147,*1148
Mennyei jelenések könyve 5

379
 Nagyon röviden összefoglalva: egy vastag üvegfal mögött tör-
téntek a János által leírt cselekmények; egy jármûvet robotok
vettek körül és végeztek azon bizonyos technikai mûvelete-
ket. Mikor befejezték, egy másik, addig mozdulatlan szerkezet
indult el és csinált valamit. Ekkor egy újabb furcsa hang volt
hallható. Melyet valamilyen gáz megjelenése kísért. Aztán meg
elemi erejû dübörgés hangzott fel.
Nem emlékezteti ez a sorrend a kedves olvasót valamire?
Ha még nem, akkor olvassuk tovább:
1. És látám, mikor a Bárány a pe- 2. És látám, és ímé egy fehér ló, és
csétekbõl egyet felnyitott, és hal- a rajta ülõnél íjj vala; és adaték néki
lám, hogy a négy lelkes állat korona; és kijöve gyõzve, és hogy
közül egy monda, mintegy gyõzzön.
*1149
mennydörgésnek szavával:
Jõjj és lásd.

Valamilyen tárgy tûnt fel, melynek megjelenése mennydör-

gésszerû hanggal járt. Persze nem ló volt az...
Korábban ugyanis Zakariásnál (*695) találkoztunk “lovakkal”.
Akkor megtudtuk, hogy ezek a “lovak”, kisebb méretû jármû-
vek, melyeken a biztonsági szolgálat tagjai végeztek járõrözést.
Ezért hát kritikusan viszonyuljunk János minden szavához.
Hiszen egy kétezer évvel korábban élt ember szemüvegén ke-
resztül látjuk most a történéseket, és próbáljuk azokat megér-
teni...
Nos hát, egy tárgy jelent meg, melyet erõs dübörgés kísért...
3. És mikor a második pecsétet fel- 4. És elõjõve egy másik, veres ló, és
nyitotta, hallám, hogy a második lel- a ki azon üle, megadaték annak,
kes állat ezt mondá: Jõjj és lásd hogy a békességet elvegye a föld-
(ugyanazt a mennydörgésszerû rõl, és hogy az emberek egymást öl-
hangot hallotta, amit az elsõnél). jék; és adaték annak egy nagy kard.
*1150

Egy újabb tárgyat — “lovat” látott meg János, mely csak szí-
nében különbözött az elõbbitõl.
5. És mikor felnyitotta a harmadik tám azért, és ímé egy fekete ló; és
pecsétet, hallám, hogy a harmadik annak, a ki azon üle, egy mérleg va-
lelkes állat mondá: Jõjj és lásd. Lá- la a kezében.
*1151

Az, hogy mi volt a “kezében”, már csak János magyarázata,

fantáziájának szüleménye. Mert az elõbbi kettõt egy harmadik
is követte...

*1149,*1150,*1151
Mennyei jelenések könyve 6

380
 6. És hallék a négy lelkes állat közt
szózatot (erõs hangot), a mely ezt
mondja vala: A búzának mérczéje
egy dénár, és az árpának három
mérczéje egy dénár; de a bort és az
olajt ne bántsd (vagy képzelgés,
vagy tudatos félrevezetés).
7. És mikor felnyitotta a negyedik pe-
csétet, hallám a negyedik lelkes ál-
lat szavát, a mely ezt mondja vala:
Jõjj és lásd.
8. És látám, és ímé egy sárgaszínû
ló; és a ki rajta üle, annak neve halál
(a halál megszemélyesítése —
csak a képzelet szüleménye, hi-
szen nem egyéb, mint a szerve-
zet biológiai mûködésének prog-
ramozott leállása), és a pokol kö-
veti vala azt (valamilyen tüzes do-
log követte azt, amit János po-
A hangrobaj egyre erõsödött. János csak a fejét kapkodta.
Tekintete egyik tárgyról a másikra ugrált, mivel nem értette,
mik azok, és mitõl ez az erõs hang?
12. Azután látám, mikor a hatodik
pecsétet felnyitotta, és ímé nagy
földindulás lõn (beindultak a haj-
A dübörgés rohamosan erõsödött. Mindent elborított a füst,
olyannyira, hogy alig lehetett tõle látni.
13. És az ég csillagai a földre hullá-
nak (szikraesõ — indításkor), mi-
képen a fügefa hullatja éretlen gyü-
Ezt a “szikraesõt” — “csillaghullást” — nagyon erõs légmoz-
gás követte.
14. És az ég eltakarodék, mint mikor
a papírtekercset összegöngyölítik
(a füst elfedett mindent); és min-
den hegy és sziget helyébõl elmoz-
A dübörgés elérte a tetõfokát:
15. És a földnek királyai és a fejedel-
mek és a gazdagok és a vezérek és
a hatalmasak, és minden szolga és
minden szabad, elrejték magokat a
barlangokba (a technikus és irá-
*1152,*1153,*1154,*1155,*1156
Mennyei jelenések könyve 6
kolnak nevez); és adaték azoknak
hatalom a földnek negyedrészén,
hogy öljenek fegyverrel és éhség-
gel és halállal és a földnek feneva-
dai által (itt valószínûleg a negye-
dik robot valamilyen fegyvere-
ket szerelt fel az álló jármûre,
melyek bevetve valóban halált
hoznak, éhséget és járványokat.
Ezeket meg valószínûleg vala-
milyen misszionáriustól tudja,
mely elmondta neki mindezeket,
csak õ ezt nem írta le).
9. És mikor felnyitotta az ötödik pe-
csétet, látám az oltár (kommuni-
kációs eszköz) alatt azoknak lel-
keit, a kik megölettek az Istennek
beszédéért és a bizonyságtételért,
a melyet kaptak.
10. És kiáltának nagy szóval...
*1152
tómûvek), és a nap feketévé lõn
mint a szõrzsák, és a hold egészen
olyan lõn, mint a vér;
*1153
mölcseit, mikor nagy szél rázza
(megjelenik az intenzív légmoz-
gás).
*1154
díttaték (növelni kezdték a haj-
tómûvek teljesítményét — a ro-
baj még hangosabb lett, és meg-
jelent a vibráció).
*1155
nyító személyzet fedezékbe vo-
nult, mert ottmaradniuk veszé-
lyes lett volna) és a hegyeknek
kõszikláiba (fedezékbe);
*1156
381
 A személyzet közelben lévõ tagjai mind fedezékbe vonultak
— “minden szolga... elrejték magukat a barlangokba...”
16. És mondának a hegyeknek és a a ki a királyiszékben ül, és a Bárány
kõszikláknak: Essetek mi reánk és haragjától (a hajtómûvek lángja):
rejtsetek el minket annak színe elõl,
*1157

Megjelent a “harag”. Amirõl már tudjuk, hogy gyakran jelen-

tette a szövegekben a jármû reaktív hajtómûveibõl elõcsapó
izzó gázsugarat.
Ettõl a “haragtól” óvva magukat, vonultak vissza a kiszolgáló
személyzet tagjai a “barlangokba”.
17. Mert eljött az õ haragjának (tûz) jármû reaktív hajtómûveinek iz-
ama nagy napja (nem idõegység, zó lángja); és ki állhat meg?
hanem nagy fény, az emelkedõ
*1158

A jármûvet kiszolgáló mûszaki berendezések leváltak a “ki-

rályiszékrõl”:
11. Az angyalok pedig mindnyájan a szék elõtt arczczal leborulának, és
királyiszék, a Vének és a négy lelkes imádák az Istent,
*1159
állat körül állnak vala, és a királyi-

Röviddel utána a dübörgés elhalkult és csend lett...

1. És mikor felnyitotta a hetedik pe- mennyben, mintegy fél óráig.
csétet, lõn nagy csendesség a
*1160

Nos, kedves olvasó? A leírásban szereplõ sorrend immár kell

hogy emlékeztesse önt egy általunk jól ismert jelenségre.
Erõs hang hangzik fel. Ezt “jóillatú” gáz megjelenése kíséri.
A hang egyre erõsödik. Aztán szikraesõ jelenik meg. Ezt még
erõsebb robaj követi. Mindent elborít a füst. Semmit nem látni.
A robaj tovább erõsödik és megjelenik az izzó gázsugár. A kö-
zelben lévõk mindannyian biztos fedezékbe vonulnak. A ki-
szolgáló berendezések leválnak a szerkezetrõl, és annak a “lá-
bához” hullanak. A mindent megrezegtetõ hangrobaj a tetõfo-
kához ér. Immár semmit nem látni.
Röviddel ezután elhalkul a hang, és szétoszlik a füst. Csend
lesz...
Nos?
Egy jármû startja!
Mely egy számsorhoz kötõdik:1,2,3,4,5,6,7. Vagy: 7,6,5,4,3,2,1.
Mert nézhetjük ilyen sorrendben is. Ez a visszaszámlálás...
Elsõként a “jóillatú” gáz jelenik meg, mely nem egyéb mint a
hajtómûvekbõl elõcsapó nagysebességû hajtóanyag. Ezt még
nem kíséri robaj. Csak mintha sokan “énekelnének”, meg “hár-
fáznának”.
*1157,*1158 *1160
Mennyei jelenések könyve 6 Mennyei jelenések könyve 8
*1159
Mennyei jelenések könyve 7

382
 Ez a hajtóanyagfelhõ a jármû körül egyre erõsödik. Aztán meg-
jelenik a szikraesõ — a gyújtás. A hajtómûvekbõl elõcsapó
üzemanyag berobban. Megjelenik a dübörgés, mely egyre erõ-
södik. Egyre nagyobb erõvel csap ki a hajtómûvekbõl a lángsu-
gár. A tolóerõ erõsödik, ám a jármû még mozdulatlan. A hajtó-
mûvek egyre erõsebb fokozaton üzemelnek, növelve ezzel a
tolóerõt és az elõcsapó lángsugár intenzitását. Bárkit, aki nem
vonult vissza fedezékbe, pillanatok alatt megégetnének. A maxi-
mális tolóerõ elérésekor leválnak a kiszolgáló berendezések,
és a jármû emelkedni kezd.
Pillanatok múlva magasan jár már és az iménti hegyeket meg-
rengetõ hangrobaj egyre csendesedik. Míg végül csend lesz...
Ha bárki látta már mondjuk a Columbia ûrrepülõgép startját,
akkor jól ismeri mindezt. Egy induló, rakétahajtómûvekkel ren-
delkezõ jármû startja.
Csak... János sajátosan írja le ugyanezt. Kommentárjaival meg-
megfûszerezve, megpróbálva valamivel érthetõbbé tenni a szá-
mára érthetetlent.
Ne feledjük: mintegy kétezer évvel ezelõtt élt ember sze-
mével szemlélõdünk!
Tegyünk egy próbát!
Szûrjünk ki a szövegbõl minden kommentárt, vagy annak vélt
részt. Természetesen a sorrendet megtartva. És lássuk, ennek
nyomán hogyan alakul át a szöveg:
5. A királyiszékbõl pedig villámlások 5. És mikor felnyitotta a harmadik
és mennydörgések és szózatok jõ- pecsétet, hallám, hogy a harmadik
nek vala ki. Jel. 4. lelkes állat mondá...
8. És mikor elvevé, a négy lelkes ál- 6. És hallék a négy lelkes állat közt
lat és a huszonnégy Vén leborula,... szózatot...
jóillatokkal tele... 7. És mikor felnyitotta a negyedik
11. És látám, és hallám a királyiszék, pecsétet, hallám a negyedik lelkes
a lelkes állatok, és a Vének körül állat szavát...
sok angyalnak szavát; és az õ szá- 8. És látám, és ímé egy sárgaszínû
muk tízezerszer tízezer és ezerszer ló;... és adaték azoknak hatalom,...
ezer... Jel. 5. hogy öljenek...
1. És látám, a pecsétekbõl egyet fel- 9. És mikor felnyitotta az ötödik pe-
nyitott, és hallám, hogy a négy lel- csétet...
kes állat közül egy monda, mintegy 10. Kiáltának nagy szóval...
mennydörgésnek szavával... 12. Azután látám, mikor a hatodik
3. És mikor a második pecsétet fel- pecsétet felnyitotta, és ímé nagy
nyitotta, hallám, hogy a második lel- földindulás lõn, és a nap feketévé
kes állat mondá... lõn...
4. És elõjõve egy másik, veres ló... 13. És az ég csillagai a földre hullá-
és adaték annak egy nagy kard. nak...

383
 14. És az ég eltakarodék... és
minden hegy és sziget helyébõl
elmozdíttaték...
15. És minden szolga... elrejték ma-
gokat a barlangokba...
17. Mert eljött az õ haragja; ki állhat
meg? Jel. 6.
11. Az angyalok pedig mindnyájan a
királyiszék, a Vének és a négy lel-
kes állat körül állnak vala, és a kirá-
lyiszék elõtt arczczal leborulának...
Jel. 7.
1. És lõn nagy csendesség a menny-
ben... Jel. 8.

Ugye, így már valamivel érthetõbb?

Nos, ítélje meg ön, kedves olvasó, hogy mennyivel lett vagy
sem értelmesebb a korábbi lázálomszerû vízió...
Ami a “lovakat” illeti, azok nyilván valamilyen szerkezetek,
melyeket alakjuk után jobb híján János lovakhoz hasonlít. De
azt is említi ezek kapcsán, hogy: ”adaték azoknak hatalom, hogy
öljenek...”.
Mintha bevetésre kész fegyverek lennének, melyek pusztító
célokat szolgálnak. Melyeket csak röviddel a start elõtt szerel-
tek fel a jármûre.
Ami pedig az “üvegtengert” illeti, nyilván ez nagy mennyisé-
gû átlátszó üveget jelent. Nemcsak egy ablakocskát, hanem eset-
leg sok-sok méter nagyságú vastag üvegfalat.
Ennek nyilván az volt a feladata, hogy nem gátolva a kilátást,
megóvja valamilyen veszélyes faktoroktól a mögötte állókat.
Ami lehetett sugárzás, veszélyes gázok stb. Hiszen a “királyi-
szék” körül csak “lelkes állatok” tevékenykedtek és nem élõ
személyek. Ugyanis a robotokra nézve ezek a tényezõk nem
jelentenek veszélyt.
Nos, János szerint kb. fél óráig volt csend a “mennyben”.
Semmilyen jármû nem indult és nem érkezett. Aztán egyfajta
kürtszó hangzott fel:
2. És látám azt a hét angyalt, a ki az trombita.
*1161
Isten elõtt álla; és adaték nékik hét

Az “ûrrepülõtéren” felzúgtak a szirénák. A személyzetet fi-

gyelmeztették, hogy landoló jármû közeledik.
3. És jöve egy másik angyal, és meg-
álla az oltárnál, arany tömjénezõt
tartva; és adaték annak sok töm-
jén, hogy tegye minden szenteknek
könyörgéseihez az arany oltárra, a
mely a királyiszék elõtt vala.
*1162

Egy “angyal” típusú jármû készülõdött a landoláshoz. Termé-

szetszerûleg a hajtómûveibõl erõs füst tört elõ. János persze
ezt sem értette...

*1161,*1162
Mennyei jelenések könyve 8

384
 Szerinte azért volt az a sok füst, mert az angyalnál tömjénezõ
volt. És minden bizonnyal innen származott az a sok füst, amit
látott. Hiszen megjegyzi, hogy: ”adaték annak sok tömjén”, mely
természetesen sok füstöt eredményezett. János szerint...
Úgy tûnik, hogy valamiféle tárgyat rakodtak ki az “oltárra”,
mely persze nem az az oltár, amit mi ismerünk. Csak János
nevezi azt a számára ismeretlen valamit így...
Mivel szemtanúnk nem értette a látottakat, ezért szinte min-
dent egybemosott. Sõt, meg is toldotta magyarázatokkal. Ettõl
lett olyan zavaros és rendkívül nehezen érthetõ az egész.
Amennyiben a szentek valóban jármûvek, csak más típusúak,
akkor érthetõ, hogy:
4. És felméne a tömjén füstje a szen- bõl az Isten elejébe.
*1163
tek könyörgéseivel az angyal kezé-

Hiszen azok is beindították hajtómûveiket, és megjelent a

“könyörgés”, és vele együtt a füst is. Röviddel ezután startol-
tak:
5. Azután vevé az angyal a tömjé- nek mennydörgések és szó-
nezõt; és megtölté azt az oltárnak zatok és villámlások és föld-
tüzével, és leveté a földre; és lõ- indulás.
*1164

Ezek a jelenségek: mennydörgés, “szózat”, villámlás, földin-

dulás, mind-mind azon hajtómûvek mûködésekor voltak meg-
figyelhetõk, melyek ezeket a nem földi szerkezeteket mozgat-
ták.
János szerint azért csapott fel a láng és jelent meg a
mennydörgés, földindulás és villámlás, mert azt a valamit leve-
tették a földre. Pedig csak a “szentek” startoltak.
A jármûvek csatába indultak. Egy légi ütközet várt rájuk...

*1163,*1164
Mennyei jelenések könyve 8

385
 A LÉGICSATA

Úgy tûnik, hogy akárcsak korábban Mózesnek, úgy a misszio-

náriusok most Jánosnak is bemutattak olyan felvételeket, ame-
lyek olyan csatákról és háborúról szólnak, melyeket valaha a
régmúltban vívtak valahol a kozmoszban.
Lejjebb János olyan történésekrõl ír, melyek egy, az atmosz-
férában közlekedni képes jármûvek között megvívott csatáról
szólnak.
6. És a hét angyal, a kinél a hét elegy, és vetteték a földre (rob-
trombita vala, készüle a trombi- banás és zuhanás); és a földnek
táláshoz (lövéshez). harmadrésze megége, és az élõ-
7. Az elsõ angyal azért trombi- fáknak harmadrésze megége, és
tála, és lõn jégesõ és tûz, vérrel minden zöldelõ fû megége.
*1165

A “trombitálás” itt természetesen nem azt jelenti, hogy egy

szárnyas alak a szájához emelte a trombitát, mint hangszert és
abba belefújt.
Ugyanis a “trombitálás” után az egyik angyal lezuhant:
8. A második angyal is trom- ladt és a tengerbe zuhant); és a
bitált (lõtt), és mint egy tûzzel tengernek harmadrésze vérré lõn
égõ nagy hegy vetteték a ten- (vagy kódolt információ, vagy
gerbe (találatot kapott — kigyul- csak kommentálás);
*1166

Úgy tûnik, hogy a “trombitaszó” valamilyen, a légicsata során

bevetett fegyver jellegzetes hangja. Ugyanis a “trombitálás” nyo-
mán az egyik angyal találatot kapott, felrobbant, és “égõ hegy-
ként”, lángolva kezdett el zuhanni.
10. A harmadik angyal is trom- pott, és égõ fáklyaként lezu-
bitált (lõtt) és leesék az égrõl hant), és esék a folyóvizeknek har-
egy nagy csillag, égve, mint egy madrészére, és a vizek forrásaira;
fáklya (a célpont találatot ka-
*1167

Egy másik lövés, melyet jellegzetes “trombitaszó-szerû” hang

kísért, szintén célba talált. Ugyanis a találatot kapott légi jármû,
“leesék az égrõl... égve, mint egy fáklya”.
Úgy tûnik, hogy két ellenséges tábor vívta csatáját valahol a
kozmoszban...
Lövéseket adtak le egymásra, melyeket jellegzetes “trombi-
taszó” kísért. A találatot kapott jármûvek égõ fáklyaként zuhan-
tak le.
*1165,*1166,*1167
Mennyei jelenések könyve 8

386
 Ne feledjük, hogy Jézusról már sokat megtudtunk, így azt is,
hogy rendkívüli információk birtokában volt. Õ szintén beszá-
mol hasonló cselekményekrõl:
18. Õ (Jézus) pedig monda nékik: lást lehullani az égbõl.
*1168
Látám a Sátánt, mint a villám-

Hiszen neki is bemutatták ezeket a felvételeket a “pusztá-

ban”, mikor is felkészítették õt a reá váró küldetésre.
Neki egy olyan jármûvet mutattak, melyet találat ért. A találat
következtében robbanás történt, melynek fényvillanása a “vil-
lámlás”. A robbanás következtében a jármû olyan erõsen meg-
sérült, hogy lezuhant.
Hasonló dolgokról szól János is.
12. A negyedik angyal is trom- le lett porral, és a belépõ fény-
bitált, és megvereték a napnak sugárzás egyharmadát elnyelte).
harmadrésze, és a holdnak harmad- 13. És láték és hallék az égnek kö-
része, és a csillagoknak harmadré- zepette egy angyalt repülni, a ki ezt
sze; hogy meghomályosodjék mondja vala nagy szóval (dübör-
azoknak harmadrésze, és a nap az gés): Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak
õ harmadrészében ne fényljék, és a három angyal trombitájának
az éjszaka hasonlóképpen (a lég- többi szavai miatt, a kik még trom-
kör a bevetett fegyverek miatt te- bitálni fognak.
*1169

János szerint a negyedik angyal is trombitált, vagyis valami-

lyen fegyvert vetett be. Ennek következtében olyan erõs füst-
felhõ tört fel, hogy szinte elhomályosította a Napot meg a Hol-
dat. Na persze, ha a felvételeken valóban a Nap és a Hold volt
látható. És nem valamilyen más lakott világ égitestei...
1. Az ötödik angyal is trom- mint egy nagy kemenczének füstje
bitált (lõtt), és látám, hogy egy (az ötödik “angyal” is lõtt, és a
csillag esett le az égrõl a találatot kapott jármû lezuhant
földre, és adaték annak a mély- és felrobbant); és meghomályo-
ség kútjának kulcsa. sodék a nap és a levegõég a kút
2. Megnyitá azért a mélységnek kút- füstje miatt.
*1170
ját: és füst jöve fel a kútból,

A felvételek egy újabb jármûvet mutatnak, mely lõtt. Ennek

következtében a célpont, melyre lövést adott le az angyal, zu-
hanni kezdett.
Mikor elérte a felszínt, felrobbant és megsemmisült.
Emlékezzünk vissza, mikor a korábbi részek során többször
is említettük azt a magyarázatfajtát, mely szerint a felszínrõl
feltörõ füstoszlop azért jelent meg, mert megnyílt a föld szája...

*1168 *1170
Lukács evangyélioma 10 Mennyei jelenések könyve 9
*1169
Mennyei jelenések könyve 8

387
 Akkor hangsúlyoztuk, hogy mivel a korabeli szemtanúk nem
ismerték a robbanás fogalmát, ezért természetszerûleg azt sem
voltak képesek felfogni, hogy azért jelent meg a füst, mert a
jármû — felrobbant.
János szerint, mikor az a “csillag”, mely a “trombitálás” kö-
vetkeztében zuhant le és érte el a felszínt — “kinyitotta a mély-
ség kútját”. Ezért tört fel az a nagy füst.
A felvételeken, melyeket Jánosnak bemutattak, ezután a ka-
mera a felszínen zajló harci cselekményeket mutatta:
3. A füstbõl pedig sáskák jövé- készített lovakhoz; és a fe-
nek ki a földre; és adaték azoknak jükön mintegy aranyhoz ha-
hatalom, mint hatalmok van a föld sonló koronák valának (az ál-
skorpióinak. talunk ismert sáskáknak egyál-
4. És megmondaték nékik, talán nem ilyen az alakjuk. In-
hogy a földnek füvét ne bántsák, kább János itt valami mást lá-
se semmi zöldelõt, se semmi élõ- tott, amit megint csak nem volt
fát, hanem csak azokat az em- képes nevén nevezni, ezért rá-
bereket, a kiknek homloku- fogja, hogy sáskák, de azért biz-
kon nincsen az Istennek pe- tos ami biztos, nagyjából leírja
cséte (katonai felségjelzés). a külsejüket), és az orczáik
7. A sáskáknak formája pedig olyanok valának, mint az
hasonló vala a viadalhoz fel- emberek orczái.
*1171

Valamilyen furcsa tárgyak láthatók, melyek a felszínen, a szá-

razföldön közlekednek. János sáskáknak nevezi õket. Ugyan-
akkor a kinézetük meglehetõsen furcsa:

8. És olyan hajuk vala, mint száguldó sok lovas szeke-

az asszonyok haja; és fogaik
olyanok valának, mint az
oroszlánoknak.
9. És olyan mellvértjeik valá-
nak, mint a vas mellvértek;
és az õ szárnyaik zúgása
olyan vala, mint a viadalra
rek zúgása (tehát ezek valami-
lyen repülõ szerkezetek).
10. És skorpiókhoz hasonló
farkuk vala és fulánkjuk; és
a farkukban vala a hatalmuk
(fegyverek?), hogy ártsanak az em-
bereknek öt hónapig.
*1172

Ugye meglehetõsen furcsa kinézetû “sáskák”? Ismer valaki

ilyen rovart? Csak János nevezi õket így.
Úgy tûnik, hogy ezek az ellenséges haderõk harci eszközei
voltak.
Feltehetõleg a “jók” vesztésre álltak. A légicsaták során sok
harci jármûvük kapott találatot és semmisült meg. Az ellensé-
ges haderõk pedig erõfölénybe kerültek. Így be kellett vetni
immár a tömegpusztító fegyvereket.
*1171,*1172
Mennyei jelenések könyve 9

388
 13. ... és hallék egy szózatot az arany 15. Eloldaték azért a négy angyal (ki-
oltárnak négy szarvától, a mely az lõtték a rakétákat), a ki el vala ké-
Isten elõtt van. szítve az órára és napra és hónap-
14. ... Oldd el azt a négy angyalt (lõdd ra és esztendõre, hogy megölje az
ki a négy rakétát? — instrukció emberek harmadrészét.
*1173
az oltáron keresztül), a ki a nagy
folyóvíznél, az Eufrátesnél van
megkötve.
Az “oltáron keresztül”, mely itt már kommunikációs eszközt
jelent, felhangzott a parancs: bevetni azt a négy fegyvert, mely
tömegeket pusztít majd.
Valamivel késõbb ezeket a tömegpusztító fegyvereket János
immár “lovaknak” nevezi.
17. És így látám a lovakat lá- vala, mint az oroszlánok fe-
tásban, és a rajtuk ülõket, a kiknek je; és szájukból tûz és füst
tûzbõl és jáczintból és kén- és kénkõ jõ vala ki (valami-
kõbõl való mellvértjeik va- lyen kis méretû, reaktív meghaj-
lának; és a lovak feje olyan tású repülõ jármûvek).
*1174

Ugye a lovak szájából nem szokott izzó gázsugár — “tûz, füst

és kénkõ” elõcsapni?
Ezért hát szó sincs itt lovakról. Ezek azok a rakétahajtómû-
vekkel rendelkezõ szerkezetek, melyek a tömegpusztító fegy-
vereket juttatták célba. Hasonlóak a mi ballisztikus rakétáink-
hoz...
Ugyanis egyszer János angyalokról szól, melyek “eloldattak”,
azért, hogy hatalmas pusztítást vigyenek végbe. De néhány mon-
dattal késõbb immár “lovaknak” nevezi õket, melyek szájából
“füst és kénkõ” jön ki.
Ennyit János kommentárjairól.
18. E háromtól öleték meg az nél, nagyokat szóló száj), és az
emberek harmadrésze, a tûz- õ farkukban; mert az õ far-
tõl és a füsttõl és a kénkõ- kaik a kígyókhoz hasonlók,
tõl, a mely azoknak szájából a melyeknek fejeik vannak;
jõ vala ki (fegyverek). és azokkal ártanak (ismer va-
19. Mert az õ hatalmuk az õ laki ilyen patás állatot?).
*1175
szájukban van (fegyver, Dániel-

A fegyverek célba találva hatalmas pusztítást vittek végbe azok

között, akiken nem volt az “Istennek pecséte”, azaz “Isten”
katonai felségjelzése.
De van itt még egy érdekes részlet:
16. És a lovas seregek száma két a számukat.
*1176
tízezerszer tízezer vala; hallottam

*1173,*1174,*1175,*1176
Mennyei jelenések könyve 9

389
 A 20.000 x 10.000 azaz 200.000.000-val egyenlõ.
Egyszer négy angyalról beszél, aztán 200.000.000 lóról, az-
tán meg immár háromról.
Az oltáron keresztül kapott parancs nyomán négy balliszti-
kus rakétaszerû fegyvert indítottak el, melyekbõl három talált
célba, és vitt végbe hatalmas pusztítást.
E tömegpusztító fegyverek kapcsán jelenik meg a
200.000.000 szám, mely a “lovas seregek számát” — erejét
jellemzi.
Napjainkban mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy három ra-
kétaszerû fegyver is irtózatos pusztítóerõt képvisel. Hiszen
atomrakétáink között vannak száz megatonna hatóerejûek is.
Számokkal leírva 100.000.000 tonna TNT robbanószerrel egyen-
értékû.
Ezért János, mikor a “lovas seregek” számát hallotta, akkor
azt hitte, hogy számbeli nagyságukat, létszámukat jelenti. Pe-
dig csak azok pusztító hatóerejérõl volt szó.

390
 A MÉZÉDES “KÖNYV”

Olvasva János Mennyei jelenések könyvét, megtudjuk azt is,

hogy õt nem csupán azért vitték a misszionáriusok egy szá-
munkra ismeretlen helyre, hogy megmutassanak neki dolgokat,
hanem azért is, hogy ott valamilyen beavatkozást végezzenek
el rajta:
10. Elvevém azért a könyvecs- olyan édes vala mint a méz;
két az angyal kezébõl, és mege- és mikor megettem azt, megkese-
vém azt; és az én számban redék az én gyomrom.
*1177

Ugye nem szoktunk könyveket enni?

Meg aztán semmilyen könyvnek nincs mézédes íze!
Csak János nevezi — könyvnek.
De miért kellett azt megennie?
11. És monda nékem: Ismét prófé- nemzetek, és nyelvek és királyok
tálnod kell néked sok népek és felõl.
*1178

Tehát azért kellett ezt a valamit megennie, mely mézédes

volt, hogy majdan prófétáljon.
Mindez önmagában nem mond semmit. Hiszen vajmi keve-
set tudunk meg belõle.
Ugyanakkor egy nagyon érdekes hasonlóság kell hogy fel-
keltse a figyelmünket!
Mikor Ezékielrõl beszéltünk, akkor találkoztunk a következõ
mozzanattal:
8. Te pedig, embernek fia, meg; edd meg ezt a türetet, és menj,
halld meg a mit én néked szólok... szólj az Izráel házának.
nyisd föl szádat, és egyed, a 2. Felnyitám azért számat, és
mit én adok néked. megeteté velem azt a türetet.
9. És látám, és ímé egy kéz 3. És mondá nékem: Embernek fia!
nyúlt felém, és ímé benne egy hasadat tartsd jól és belsõ részei-
könyv türete vala. det töltsd meg ezzel a türettel, a me-
10. És kiterjeszté azt elõttem, és ímé lyet adok néked (orvosi utasítá-
be vala írva elõl és hátul, és írva va- sok). És megevém azt, és lõn
lának reá gyászénekek és nyögések az én számban, mint az édes
és jajszók. méz.
*1179
4. És mondá nékem: Embernek fia!
1. És mondá nékem: Ember- eredj, menj el az Izráel házához, és
nek fia! a mi elõtted van, edd szólj az én szavaimmal nékik.
*1180

Szinte szóról szóra egyezik a két történet!

*1177,*1178 *1180
Mennyei jelenések könyve 10 Ezékiel könyve 3
*1179
Ezékiel könyve 2

391
 Két más-más idõben élt ember ugyanarról számol be. Mind-
kettõjüket egy számukra ismeretlen helyre vitték. Mindkettõ-
jükkel valamiféle “könyvet”* etettek meg, melynek édes volt
az íze. Ezt azzal a céllal tették, hogy prófétává váljanak. Errõl
meg már tudjuk, hogy nem jelentett egyebet, minthogy közvet-
len összeköttetésben álltak a misszionáriusokkal. Anélkül, hogy
errõl bárkinek is a legcsekélyebb fogalma lett volna.
Ezt minden bizonnyal valamilyen miniatûr készülék testük-
ben való elhelyezésével érték el. És ezen beavatkozás utóke-
zeléseként alkalmazták az “édes könyvecskét”...
Egy másik nagyon érdekes párhuzam is felfedezhetõ János
és Ezékiel története között. Éspedig az, hogy mindketten na-
gyon sok számadatot sorolnak fel a történetükben. Olyan sokat,
hogy azokat teljességgel valószínûtlen egyszerre pontosan, hi-
bátlanul emlékezetbõl felsorolni.
De errõl még a késõbbiekben bõvebben fogunk szót ejteni.

Ne feledjük, hogy János idejében a ”könyv”, mint információ–

tároló eszköz nem úgy nézett ki, mint Guttenberg után. Ugyanis
korábban a könyv, mint tárgy, hengeres alakúra feltekert papírusz-
tekercset jelentett.
392
 666

Egy szám — 666. Vajon mi olyan különleges benne? Miért

érdemel figyelmet? Egy a sok közül... Miért foglalkozunk hát
vele? — vetõdhet fel a kérdés, önben, kedves olvasó.
Bizonyára akad azonban, aki felhördül ennek hallatán.
Sátáni szám! A gonosz jelképe!
Napjaink sátánista szektái elõszeretettel használják ezt, mely
számukra a gonoszt jelképezi. Mert ez a gonosz száma!
Na de hagyjuk a miszticizmust! Hiszen könyvünknek ahhoz
semmi köze. Ezért próbáljuk meg kideríteni, hogy mi is
valójában.
János Mennyei jelenések könyvének, mint már utaltunk rá,
van egy nagyon érdekes és fontos jellegzetessége: hemzseg a
számoktól.
Nem értjük, hogy mit jelentenek a szövegek, de még kevés-
bé értjük azt, hogy miért oly sok azokban a számadat.
Halom zagyvaság az egész. Egy beteges vízió csupán! — mon-
danák az ateista tábor hívei.
Csakhogy...
Könyvünk eleddig arról szólt, hogy a Biblia nem vallási zen-
gedelmek halmaza, mely az Urat hivatott dicsérni. Hiszen kide-
rítettük, hogy az “Isteni kijelentések” egy rendkívül magas tech-
nikai színvonalon álló, nem földi társadalom küldötteinek meg-
nyilvánulása.
A korábbi fejezetek során láttuk, hogyan is befolyásolták ezek
az ismeretlenek történelmünk több eseményét is. Arra azon-
ban mindvégig gondosan ügyeltek, hogy a kulisszák mögött ma-
radjanak.
De nemcsak a ténykedésük nyomát vélhetjük felfedezni a
szövegekben, hanem olyan adatokat is, melyek róluk szólnak.
Több esetben kifejezett kívánságukra kerültek a szövegekbe
olyan információk, melyeket velünk kívántak ismertetni.
Mózes kapcsán már megtudtuk, hogy az “Úr” szolgája volt.
Közvetlen kapcsolatban állt a misszionáriusokkal. Mintegy negy-
ven napra el is vitték magukkal.
Ez idõ alatt olyan felvételeket mutattak meg neki, melyek
számunkra sorsdöntõ információkat tartalmaztak. Tették ezt
azért, hogy azok hozzánk eljussanak...

393
 14. És monda az Úr Mózesnek: könyvbe...
*1181
Írd meg ezt emlékezetül

Jeremiásról is tudjuk, hogy “prófétaként” kapcsolatban állt e

nem földi társadalom küldötteivel. Õt is felszólították, hogy az
általuk elmondottakat jegyezze le az utókornak.
2. Ezt mondja az Úr, Izráel Is- néked, írd meg magadnak
tene, mondván: Mindama szó- könyvben;
*1182
kat, a melyeket mondottam

Ezékiel, aki furcsamód nagyon sok számadatot sorol fel a

könyvében a “templom mûszaki adatai” címén, szintén a
misszionáriusok kifejezett kívánságára örökítette meg azokat
az utókornak.
11. ... e ház formáját és berendezé- vényeit jelentsd meg nékik és írd
sét, kijáratait és bejáratait és min- meg szemeik elõtt, hogy megtart-
den formáit és minden rendeléseit sák minden formáját és minden
és minden formáit és minden tör- rendeléseit, s azokat cselekedjék.
(*687)

Jánost is azért vitték arra az ismeretlen helyre és mutattak

meg neki fontos mozzanatokat tartalmazó felvételeket, mert
rajta keresztül kívánták azokat eljuttatni hozzánk.
10. ... hallék hátam megett nagy 5. És monda az, a ki a királyi-
szót... széken ül vala: Ímé mindent új-
11. A mely ezt mondja... A mit já teszek. És monda nékem: Írd
látsz, írd meg könyvben... meg, mert e beszédek hívek és iga-
19. Írd meg, a miket láttál és a zak.
*1183
mik vannak...
(*1127)

Az utolsó idézet kapcsán megjegyzem, hogy János elszólta

magát. Ugyanis korábban feltételeztük, hogy egy ismeretlen he-
lyen, egy légi támaszponton járt. De nem tesz említést arról,
hogy ott több személyt is látott volna.
Ugyan beszél egy kísérõrõl, de egy támaszponton minden
bizonnyal van személyzet is. Ennek viszont nincs nyoma a leírás-
ban.
Nos, az utolsó idézetben János elbizonytalanodott azon, hogy
ki is mondta neki ezeket a szavakat. Tettenérhetõ, hogy em-
berünk több személlyel is találkozott. Mivel ha nem így lett
volna, akkor érthetetlen János bizonytalansága.
Hiszen ha királyiszékrõl van szó, akkor abban csak a legfel-
sõbb személy, a király, azaz Isten ülhetett. Ugye?
*1181 (*1127)
Mózes II. könyve 17 Mennyei jelenések könyve 1
*1182 *1183
Jeremiás könyve 30 Mennyei jelenések könyve 21
(*687)
Ezékiel könyve 43
394
 János mégis bizonytalankodik. Egy szóval sem mondja azt,
hogy az Isten mondta ezeket a szavakat. Helyette egy számára
ismeretlen személyrõl beszél: ”monda az, a ki a királyiszéken
ül...”
Kötelezõen (!) hallgatott arról, hogy több személlyel is talál-
kozott. Ugyanakkor, mivel egy számára ismeretlen személy be-
szélt hozzá, nem az “Úr”, nem angyal, hanem valaki más, akit
korábban még nem látott, és így nem ismert...
De térjünk vissza a számokhoz.
A Mennyei jelenések könyvében nagy mennyiségû számadat
is szerepel, melyeknek a szövegben nem sok értelme van.
Ezékiel esetében is láthattuk, hogy mintegy másfél száz szám
szerepel a “templom” leírásában. Ennek kapcsán megjegyez-
tük akkor, hogy egyrészt ilyen sok adatot nehéz egyszerre, egy
“látomás” során megjegyezni.
Másrészt meg, fontosságukat tekintve tizedrangú “mért ada-
tok” is vannak közöttük. Mint például az épület korlátjának a
mérete.
Ezékiel könyvét olvasva arra a következtetésre jutottunk, hogy
azzal a szöveggel nem igazán van minden rendben. Inkább ta-
lán egy olyan számhalmaz, mely egy “templom mûszaki adatai-
nak” köntösébe van bújtatva. Hogy fennmaradjon az utókornak.
Dániel könyvében találkoztunk egy talányos feladvánnyal is,
mely alakját tekintve egy matematikai egyenlethez hasonló. En-
nek azonban nem ismerjük a jobb oldalát...
Akkor azt feltételeztük, hogy ezeknek a furcsa számoknak
valószínûleg közük van az egyenlet megoldásához. Valamiféle
információt hordoznak, mely összefügg ezzel a nem földi tár-
sadalommal.
Most, mikor könyvünk során Jánoshoz értünk, megint csak
egy sor számmal találkozunk. Ezeknek sem értjük az értelmét.
De egyvalami biztos: Ezékiel, Dániel és János könyveinek va-
lamilyen közük van egymáshoz. Hiszen sok a kísértetiesen ha-
sonló részlet. Ezenkívül mindegyikük sok adatot tartalmaz. Akár-
csak Dániel könyvében, János Mennyei jelenések könyvében
is található egy matematikai feladvány. A 666...
Lássuk hát most ezt.

395
 János apostol is — Dánielhez hasonlóan — látott nehéz, pán-
célozott önjáró fegyvereket:
1. És láték egy fenevadat feljõni a ten-
gerbõl, a melynek hét feje és tíz szar-
va vala (rakéták?), és az õ szarvain
tíz korona, és az õ fejein a károm-
lásnak neve (ezek a “fejek” vala-
milyen tüzérségi vagy reaktív lö-
vedékeket bocsátottak ki, me-
lyek kilövése nagy hanggal jár,
és melyet Dániel, illetve János
úgy jellemez, hogy “káromlások-
nak szóló szája”).
2. És e fenevad, a melyet láték, ha-
sonló vala a párduczhoz, és az õ lá-
bai, mint a medvéé, és az õ szája,
mint az oroszlán szája; és a sárkány
adá az õ erejét annak (vagyis ez a
“vadállat” azzal az erõvel moz-
gott amivel a sárkány. Ugyanak-
kor érdemes azt is megjegyezni,
hogy János csak hasonlítja
oroszlánhoz, medvéhez, pár-
duchoz eme szerkezet egyes ré-
szeit, ami azt jelenti, hogy soha
még csak ahhoz foghatót sem
látott!), és az õ királyiszékét (a
“vadállat” repült?), és a nagy ha-
talmat (fegyverei olyanok voltak,
mint a sárkányéi)...
3. És látám, hogy az õ fejei közül
mintegy halálos sebbel megsebe-
síttetett; de az õ halálos sebe meg-
gyógyíttaték (megjavították? Ta-
lán ez volt a lezuhant “sár-
kány”?); és csodálván, az egész
föld követé a fenevadat.
4. És imádák a sárkányt (valóban
itt a korábban lezuhant sárkány-
ról van szó, vagy csak egy ugyan-
olyan típusú szerkezetrõl, mint
amilyen lezuhant ), a ki a hatal-
mat adta a fenevadnak (vagy a sár-
kány hordozta ezt az önjáró pán-
célozott fegyvert?); és imádák a
fenevadat, ezt mondván: Kicsoda
hasonló e fenevadhoz? kicsoda
viaskodhatik õ vele? (valóban va-
lamilyen szuperfegyverrõl van
szó).
5. És adaték néki nagy dolgoknak
és káromlásoknak szóló szája (lö-
vések, reaktív rakéták startjának
hangja); és adaték néki hatalom,
hogy cselekedjék negyvenkét hó-
napig.
6. Megnyitá azért az õ száját Isten
ellen való káromlásra, hogy szidal-
mazza az õ nevét és az õ sátorát,
és azokat a kik a mennyben laknak
(a páncélozott jármû rakétákkal
és tüzérséggel lõtte azokat a
mennyben, vagyis valamiféle
légvédelmi eszköz).
7. Az is adaték néki, hogy a szentek
ellen hadakozzék, és õket legyõz-
ze (ha Isten olyan hatalmas,
hogy a semmibõl mindent õ te-
remtett, akkor mi lenne neki az
egyik teremtményét megsemmi-
síteni? De az mégiscsak hada-
kozik ellene. Ebbõl azt a követ-
keztetést lehet levonni, hogy va-
lamilyen fegyveres téren hason-
ló fejlettségû hatalmak harcol-
tak egymás ellen); és adaték néki
hatalom minden nemzetségen,
nyelven és népen (a fegyvereinek
köszönhetõen uralkodott raj-
tuk).
*1184

Nos, mi lehet ez? Egy “látomás” valamiféle szörnyûséges ál-

latról?
Szó sincs róla!
Jánosnak azon a számunkra ismeretlen helyen, ahova õt
elvitték, ”videófelvételeket” mutattak be. Mint õelõtte Mó-
zesnek.
Így tehát, bár a valóságban nem lehetett szemtanúja mind-
azoknak a cselekményeknek, melyek idõben jóval elõtte tör-
téntek, de mégis láthatta azokat.

*1184
Mennyei jelenések könyve 13

396
 A felvételeken egy furcsa alakú harci eszközt látott a “tenger-
bõl feljönni”. Ez valószínûleg egy olyan szerkezet volt, mely
képes a víz alatt is közlekedni, és nagyhatású fegyverekkel
van felszerelve.
Ilyenek például napjaink atom tengeralattjárói is.
Ez persze nem hasonlított az általunk ismert víz alatti harci
eszközökre, mert a külseje eléggé furcsa volt.
Minden bizonnyal valamilyen kétéltû harcjármû volt, mely mind
a víz alatt, mind a szárazföldön képes volt mozogni. A hajtómû-
vét tekintve hangja hasonlított a “sárkány” hangjára. Errõl koráb-
ban szóltunk.
“Szarvai” is voltak. Ezek reaktív lövedékek — harci rakéták,
melyeket a jármû fedélzetérõl lehetett indítani. De e “szarvak”
között valószínûleg lövedékek kilövésére alkalmas ágyúcsö-
vek is voltak. Velük “szidalmazta” az Isten “sátorát”, miközben
hadakozott a “szentekkel”.
Más szavakkal, a felvételek egy olyan harci jelenetet mutattak
be, melynek során egy önjáró harcjármû csatázott a “szentek-
kel”. A szentekrõl meg már sejtjük, hogy légi jármûvek voltak.
A “szidalmazás” is érthetõvé válik így, hiszen, a “fenevad”
fedélzetérõl leadott lövések nagy hanggal jártak. A “fenevad”
légi jármûvekkel vívott csatát...
János persze nem értette, hogy honnan származnak azok a
nagy hangok. Mivel a kilõtt lövedékeket a mozgási sebességük
miatt nem látta, ezért azt hitte, hogy azok a hangok azért
keletkeznek, mert az a furcsa állat... szidalmazza a szenteket.
Ugye, sajátos magyarázat?
A csata során a “fenevadat” is érték találatok. Az egyik lövegtor-
nya — “feje” — megsérült, de kijavították — “meggyógyíttatott”.
Mivel nagy tûzerõt képviselt ez az eszköz, így természetsze-
rûleg a civilek félve tisztelték: “kicsoda viaskodhatik õ vele?”
A soron következõ felvételeken, melyeket János látott, egy
másik “fenevad” is feltûnt:
11. Azután láték más fenevadat fel- la, mint a sárkány (olyan volt a
jõni a földbõl (felszín alatti bun- hangja, mint a “sárkánynak”);
kerbõl), a kinek két szarva vala, a 12. És az elõbbi fenevadnak min-
Bárányéhoz hasonló (erre itt lehet- den hatalmasságát cselekszi õ
ne azt mondani, hogy szentség- elõtte; és azt is cselekszi, hogy a
törést követ el, hiszen a rosszat föld és annak lakosai imádják az el-
a bárányhoz hasonlítja, de per- sõ fenevadat, a melynek halálos se-
sze itt nem errõl van szó. Hanem be meggyógyult vala;
valamilyen külsõleg a “bárány- 13. És nagy jeleket tesz, annyira,
hoz” hasonló szerkezet, csak hogy tüzet is hoz alá az égbõl a föld-
más hangot adott), de úgy szól va- re, az emberek láttára.
*1185

*1185
Mennyei jelenések könyve 13

397
 Ezt követõen egy újabb harci eszköz volt látható. Ez külsejét
tekintve különbözött a korábbitól.
Két szarva volt, melyek megint csak valamilyen fegyverek
csövei. “Jeleket” is cselekedett, azaz olyan dolgokat produ-
kált, melyeket János nem értett. És mivel nem értette, ezért
jelekként beszél róluk.
14. És elhiteti a földnek lakosait a je- nem imádják a fenevad képét, meg-
lekkel, a melyek adatának néki (erõ- ölessenek (persze a fegyvereivel
demonstrálás), hogy cselekedje a ölte meg azokat, akik ellene sze-
fenevad elõtt; azt mondván a föld gültek, és ezzel uralkodott raj-
lakosainak, hogy csinálják meg a fe- tuk.),
nevadnak képét, a ki fegyverrel 16. Azt is teszi mindenkivel, kicsi-
megsebesíttetett vala, de nyekkel és nagyokkal, gazdagokkal
megelevenedett. és szegényekkel, szabadokkal és
15. És adaték néki, hogy a fenevad szolgákkal, hogy az õ jobb ke-
képébe lelket adjon (valamilyen zökre vagy a homlokukra bé-
szervizelõ szerkezet, hiszen az lyeget tegyenek;
ûrrepülõtéren, amit János látott, 17. És hogy senki se vehessen, se
a “bárány” szintén valamilyen el ne adhasson semmit, hanem
hasonló funkciókat látott el), csak a kin a fenevad bélyege
hogy a fenevad képe szóljon is van, vagy neve, vagy nevé-
(megjavította annak fegyvereit), nek száma.
*1186
és azt mívelje, hogy mindazok, a kik

Na, itt most álljunk meg! Ez itt nagyon érdekes.

János arról beszél, hogy számára ismeretlen személyek “a
fenevad bélyegét” viselik a kezükön vagy a homlokukon. Ezt
persze õ nem értette...
De mi már értjük!
Hogy mi a “fenevad” bélyege?
Mirõl szólnak a felvételek?
Harci cselekményekrõl. Háborúról. Ahol nyilván két ellensé-
ges hadsereg vívta csatáit.
Két ellenséges hadsereg...
Miben különböznek egymástól?
A felségjelzésben!
A fenevadon és azokon is, akik “imádják” — mûködtetik,
ugyanaz a jel van!
A katonai felségjelzés...
De hogyhogy a homlokukon?

*1186
Mennyei jelenések könyve 13

398
 Hát így!

a) b)

c) d)
68. ábra
Akik a homlokukon viselik a fenevad jelét...

Rendben. És ”az õ jobb kezökre vagy a homlokukra bélyeget

tegyenek” megfogalmazáson vajon mit kell érteni?

399
 69. ábra
Akik a jobb kezükön viselik a ”fenevad” jelét...

Természetesen nincs arról szó, hogy János olyan jeleket lá-

tott a felvételeken, melyek az elõbbi illusztrációkon szerepel-
nek. Mert nyilván sem az egykori szovjet vagy a kínai, de még
az USA katonai felségjelzéseirõl sincs szó.
Mivel az egészbõl semmit nem értett, így azt sem, hogy mik
azok a valamik, amik nagyok és mozognak, melyeket a sajátságos
fogalomrendszerével szörnyûséges ismeretlen állatokként említ.
Csak azt figyelte meg, hogy rajtuk olyan jel — ”bélyeg” —
van, mint azokon a személyeken, akik azokkal együtt vannak.
A harci jármûveken és az azt kísérõ katonák ”homlokán” vagy
jobb kezén lévõ jel (”bélyeg”) megegyezett.
Természetesen, mivel mindannyian egyazon haderõhöz tar-
toztak!
Nos, ugyanakkor az ellentábor, a ”jók”, egy ettõl eltérõ jelet (bé-
lyeget) viseltek a homlokukon — az ”Isten pecsétjét” (*1171/4).
Hiszen az ”Isten” fegyveres erõinek kötelékébe tartoztak.
Térjünk csak vissza a korábbi “fenevadhoz”. János szerint
annak “szarvain” ott a káromlásnak neve. Vagyis egy olyan fo-
galom, melyet kimondani — istenkáromlás.
Vajon miért?

400
 Mert “Isten” ellen harcol. Isten ellensége...
Az ellenség...
A felvételek az ellenséges haderõ két harci eszközét mutat-
ták be. És azokat, akik kiszolgálták azt... A “fenevad” kezelõ-
személyzetét.
Mindannyiukon, akárcsak a “fenevadon”, ugyanaz a katonai
felségjelzés volt látható — a “bélyeg”...
18. Itt van a bölcsesség. A ki- beri szám: és annak száma
nek értelme van, számlálja meg hatszázhatvanhat.
*1187
a fenevad számát; mert em-

János itt valami olyanra utal, amit még nem értünk pontosan.
Mivel a 666 egyértelmûen összefüggésben áll a “fenevad”
kapcsán említett számokkal, ezért egyfajta utalás lehet a felad-
vány megfejtésével kapcsolatban.
Nos, hogy tetszik, kedves olvasó?
De van ez még tovább is!

*1187
Mennyei jelenések könyve 13

401
 FELADVÁNY II

1. És látám, és ímé egy Bárány áll kiknek homlokán írva vala az õ

vala Sion hegyén, és õ vele Atyjának neve.
*1188
száznegyvennégy ezeren, a

A felvételek ezúttal a “jókat” mutatták. Azt a hadsereget, mely

a “fenevad”, és annak “bélyegét” viselõ haderõk ellen küzde-
nek. Akik az Isten “pecsétjét” viselik magukon (*1171).
Ezeknek a “katonáknak” szintén van katonai felségjelzésük:
”homlokán írva vala az õ Atyjának neve”. Persze ne gondoljuk
azt, hogy az egyik homlokára a János, a másikéra a Dezsõ, a
harmadikéra mondjuk a Mihály név van írva. Mert ez így badar-
ság.
Mindannyian azt a jelet viselik a “homlokukon”, mely az “Atya”
fegyveres erõihez való tartozást bizonyítja...
Az pedig, hogy épp 144 000-en vannak, nem azt jelenti, hogy
János megszámolta õket. Imigyen: egy, kettõ, három, négy...
hatvanhétezer-hatszázötvenkettõ ... száznegyvenháromezer-ki-
lencszázkilencvenkilenc... száznegyvennégyezer.
Ezt senki nem gondolhatja komolyan.
Egy olyan számadat ez, mely valószínûleg fontos jelentéstar-
talommal bír, csak “mázos” köntösbe bújtatták:
4. Ezek azok, a kik asszonyokkal nem rányt, valahová megy. Ezek áron vé-
fertõztették meg magokat; mert szû- tettek meg az emberek közül Isten-
zek. Ezek azok, a kik követik a Bá- nek és a Báránynak zsengéiül.
*1189

Ez minden bizonnyal nem így van. Csupán kommentár.

Bár nem kizárható az sem, hogy valamilyen rávezetõ infor-
mációt tartalmaz, mely elvezethet a 144 000 számadat helyes
azonosításához.
Korábban többször is említettük Ezékiellel kapcsolatban a
mintegy másfél száz adatot, melyet egy templom “mûszaki ada-
taiként” említ.
Megjegyeztük, hogy ennyi számot egyszerre meglehetõsen
nehéz pontosan fejben tartani. Egy “látomást” követõen pedig
még inkább.

*1188,*1189
Mennyei jelenések könyve 14

402
 Akkor mit mondjunk Jánossal kapcsolatban, aki még ennél
több számadatot is elsorol:
7 7 4 1/3 0,1 7 1000
7 4 4 1/3 7000 3 1000
7 1 4 1/3 2 3 1000
7 7 144000 1/3 3 1 1000
7 7 12000 1/3 7 7 1
7 7 12000 1 24 7 1
2 4 12000 3 12 1 2
7 24 12000 5 7 1 1000
7 10000 12000 5 10 7 1000
7 10000 12000 1 7 10 4
7 1000 12000 1 1/3 1 1
7 1000 12000 2 5260 7 2
7 4 12000 6 2 10 1
7 24 12000 4 7 7 1
10 1 12000 6 10 7 2
2 4 12000 4 10 7 1
2 1 4 4 42 5 7
7 1 1 1/3 2 8 7
7 2 7 2 666 7 7
1 2 1/2 10000 144000 10 12
1 1 7 10000 4 10 12
1 3 7 3 144000 1 12
24 3 7 1/3 3 10 3
24 1 7 1 1600 2 3
7 4 1 7 7 2 3
7 1 1/3 7 7 2 3
4 3 1/3 7 7 1 12
4 1 2 7 7 1 12
6 4 1/3 42 1 1 1
6 4 1/3 1260 4 1 4
24 1 1/3 2 7 24 12000
1 1/4 3 2 7 4 144
7 5 1/3 3,5 7 1 12
1 6 1/3 2 7 1 12
1 4 4 3,5 7 1 12

Ennyi szám láttán fel kell hogy merüljön bennünk a gyanú:

valami még van a dolgok mögött. Hiszen János sem járt-kelt a
“szigeten” kezében egy jegyzettömbbel és ceruzával.
Akkor meg honnan ez a sok számadat, szám szerint 245?

403
 Itt újra csak aláhúzom, hogy az összes számadat a Mennyei
jelenések könyvébe a misszionáriusok kívánságára került be.
Akkor pedig valamilyen jelentésük van! Valamilyen informá-
ciót hordoznak...
Talán pont azt, melyet az égboltot fürkészõ tudósaink keres-
nek. Mely a jövõbeni kapcsolatfelvételt segítheti elõ.
És mivelhogy ezen adathalmaz pontos megfejtése csak ak-
kor képzelhetõ el, ha az változatlan formában jut el az utókor-
hoz, tilos volt bárkinek is hozzányúlni.
Nos, János ezért tiltja hát meg “Isteni büntetés” terhe mellett
bárkinek is, hogy megváltoztassa a szöveget. Mivel akkor
összezavarodhat és elveszhet az üzenet!

404
 A “HARAG POHARA”

Azon felvételek után, melyek a “fenevadakat” — az ellenség

harci jármûveit jelenítették meg, más cselekményeket is be-
mutattak.
De minden felvételen egyvalami közös volt: valamikor a rég-
múltban valami történt. Valami, ami elõbb viszályhoz, késõbb
pedig fegyveres konfliktushoz, háborúhoz vezetett.
Ezek elõzményérõl még Dániel könyvében szó van (*605).
A felvételek tömören, idõrendi sorrendben mutatták be a kü-
lönbözõ helyszíneken vívott csaták egyes mozzanatait, és vé-
gül az ellenség legyõzését, és megsemmisítését.
De elõbb még szóljunk a háború egy másik fontos esemé-
nyérõl.
A soron következõ felvételek egy eligazítással indulnak...
1. És láték mennyben más nagy és dalmasok a fenevadon és az õ ké-
csodálatos jelt: hét angyalt, a kinél pén (felségjelzés), és bélyegén és
vala a hét utolsó csapás; mert az ál- az õ nevének számán, látám állani
tal teljesedett be az Istennek haragja. az üvegtenger mellett, a kiknek ke-
2. És láték úgymint üvegtengert tûz- zében valának az Istennek hárfái.
zel elegyítve; és azokat, a kik dia-
*1190

Egy parancsnoki támaszpont volt látható, ahol több jármû pa-

rancsnoka vett részt az eligazításon.
Sorsdöntõ küldetés várt rájuk: az ellenség több, létfontossá-
gú objektumára kellett megsemmisítõ csapást mérniük. Ettõl,
ennek sikerétõl vagy kudarcától függött a jövõ.
A hét jármû indulásra készen állt.
Ne feledjük: a szövegekben az angyal gyakran jelent fegyve-
res szolgálatot teljesítõ személyt, máskor meg egy jármûfajtát.
Az angyalok, akik az “üvegtenger” mellett álltak, a jármûvek
parancsnokai, fegyveres szolgálatot teljesítõ személyek voltak.
A “tûzzel elegyített üvegtenger” valószínûleg egy nagymére-
tû, üvegfalszerû térkép volt, ahol a harci cselekmények pilla-
natnyi állása volt nyomon követhetõ.
Apró jelzõfények villogtak rajta, néhol pedig erõs vörös fé-
nyek, attól függõen, hogy a térség melyik szektorát jelenítették
meg.
*1190
Mennyei jelenések könyve 15

405
 János persze nem értette, hogy az az üvegfal — “üvegtenger”
— miért villog, világít. Elvégre õ mesterséges fényfajtákat nem
ismert. Ezért azt hitte(!), hogy az “üvegtenger” azért villog és
világít, mert “tûzzel van elkeverve”, és az világít benne.
A jármûvek parancsnokainál megfigyelt valamilyen furcsa ala-
kú tárgyat, mely szerinte leginkább az általa ismert hárfához,
mint hangszerhez volt hasonló. Mivel nem ismerte annak ren-
deltetését, ezért azt ”hitte”, hogy azért van náluk, mert majd
zenélni fognak vele.
Alább ugyanis János arról beszél, hogy a parancsnokok dalra
fakadtak!
Lehet... Ki tudja? Talán náluk így szokás.
Az eligazítás végeztével a kép váltott:
5. És ezeknek utána látám, és ímé ságtétel sátorának temploma,
megnyittaték a mennyben a bizony-
*1191

A ”templom”, melyben a bizonyságtétel “sátra” — jármû —

volt.
6. És kijöve a templomból a hét
angyal, a kinél a hét csapás vala,
tiszta és fehér gyolcsba öltözve,
és mellöknél arany övekkel kö-
rülövezve.
7. És egy a négy lelkes állat közül
ada a hét angyalnak hét aranypo-
harat, a mely az örökkön örök-
ké élõ Istennek haragjával tel-
jes vala.
*1192

Itt az angyal már jármûvet jelent!

Hét jármû volt látható, melyeket bevetésre készítettek fel. A
“lelkes állat” — robot —, egy fémes, hengerszerû tárgyat sze-
relt fel rájuk.
János szerint ez alakját tekintve pohárra, fém pohárra hason-
lított.
De hogyhogy e poharak “az Istennek haragjával voltak tele”?
A “haragról” már tudjuk: a korabeli ember számára érthetet-
len tûzfajtát jelentett. Gondoljunk csak többek között egy nuk-
leáris robbanás tûzgömbjére!
János szerint, mivel a késõbbiekben látta, hogy amikor a “po-
harakat” — fémes hengereket — bevetik, azok nyomán jelenik
meg a tûz.
Áhá! Ez biztosan azért van, mert az a tûz — a “harag” — ott
van bezárva azokba a “poharakba” — gondolta János...
És mikor leesik és összetörik..., akkor kijön belõle a tûz!
Érdekes okfejtés, nemde?!
*1191,*1192
Mennyei jelenések könyve 15

406
 Ezek a hengeres tárgyak olyan fegyverek, melyeket a felvéte-
len látható jármûvek voltak hivatottak célba juttatni.
A robotok — “lelkes állatok” — épp a jármûvekre erõsítették
fel azokat.
A következõ ”filmkockákon” a jármûvek elindultak a beve-
tésre, kijelölt céljaik felé...
8. És megtelék a templom senki a templomba be nem mehet
füsttel az Isten dicsõségé- vala, mígnem a hét angyal hét csa-
nek és erejének miatta, és pása bevégeztetik.
*1193

Miután a fegyvereket felerõsítették a jármûvekre, s azok meg-

kapták az indulásí engedélyt, beindították hajtómûveiket.
Megjelent a füst... Aztán a “dicsõség” — a hajtómûvekbõl elõ-
csapó lángsugár és annak fénye.
A kiszolgáló személyzet természetesen fedezékbe vonult,
ugyanis életveszélyes volt az induló jármûvek közelében tar-
tózkodni.
Na persze, János ezt is félreértette. Szerinte azért hagyta el
mindenki a “templomot” a start idején, ahova tilos volt belép-
ní, míg a jármûvek el nem hagyják azt, mert “amíg be nem
végeztetik a hét angyal hét csapása”, addig senki be nem lép-
het oda.
Pedig a személyzet csak a start idejére vonult vissza.
A hajtómûvekbõl elõcsapó reaktív gázsugár egyre intenzívebb
lett. A tolóerõt fokozták a felemelkedéshez. Hangjuk mindent
megremegtetett. A dübörgés mindent áthatott...
1. És hallék nagy szózatot a sétek ki a földre az Isten haragjá-
templomból, a mely mondja vala nak hét poharát.
*1194
a hét angyalnak: Menjetek el és tölt-

A szózatról már tudjuk: a misszionáriusok jármûveinek haj-

tómûvei által keltett robaj. Korábban számos példát láttunk rá.
Ez a robaj általában nem “mondott” semmit. Csak a krónikások
tették hozzá magyarázatként...
A jármûvek felemelkedtek, és elindultak a célpontok felé...

*1193 *1194
Mennyei jelenések könyve 15 Mennyei jelenések könyve 16

407
 A BOMBÁZÁS

2. Elméne azért az elsõ, és kitölté embereken, a kiken vala a fenevad

az õ poharát a földre; és támada go- bélyege, és a kik imádják vala an-
nosz és ártalmas fekély azokon az nak képét.
*1195

Az már teljesen biztos, hogy a misszionáriusok olyan erõk-

kel álltak harcban, melyek fegyveres erõi a “fenevad” képét,
bélyegét viselték.
Persze nem azért volt a “fenevad” bélyege azokon, akik az
ellenség fegyveres csapataihoz tartoztak, mert azt a gonosz és
szörnyûséges “állatot” imádták.
Csudákat!
Az a szörnyûséges “állat” is az ellenséges fegyveres erõk
kötelékébe tartozott. Önjáró harci eszköz volt. És természete-
sen az is viselte a “bélyeget” — katonai felségjelzést —, akár-
csak a haderõk többi harci eszköze és tagja.
János mindebbõl semmit nem értett. És ezért azt hitte, hogy
azok a “katonák”, akik az ellenséges fegyveres erõk állomá-
nyához tartoztak, azért viselik ezt a “bélyeget”, mert... imádják
a fenevadat. Hát...
Nos, ellenük irányult az alábbi légitámadás is.
Az angyalok — fegyveres légi jármûvek, fedélzetükön a tö-
megpusztító fegyverekkel — elindultak a bevetésre.
Az elsõ robbanás még nem volt látható a felvételeken. Azok
csak annak következményeit jelenítették meg. A célpont kö-
zelében tartózkodók közül, legalábbis akik túlélték a támadást,
fekélyes megbetegedéseket kaptak. Gondoljunk csak Hirosi-
ma túlélõire, és az õ sugárbetegségükre...
3. A másik angyal is kitölté az õ po- 4. A harmadik angyal is kitölté az õ
harát a tengerbe; és olyanná lõn, poharát a folyóvizekbe és a vizek
mint a halott vére; és minden élõ ál- forrásaiba; és lõn vér.
*1196
lat meghala a tengerben.

A másik két szuperfegyvert más-más célpontok ellen vetet-

ték be.
8. A negyedik angyal is kitölté az õ 9. És tikkadának az emberek nagy
poharát a napra; és adaték annak, hévséggel...
*1197
hogy az embereket tikkaszsza tûzzel.

*1195,*1196,*1197
Mennyei jelenések könyve 16

408
 Ezen a felvételen már látható volt a bevetett fegyver robbaná-
sa. Annak látványa a Nap tûzgömbjéhez volt hasonló.
János ”természetesen” úgy magyarázza, hogy a Napra töltöt-
ték ki a “harag poharát”, és az azért kezdett el oly intenzíven
hõt sugározni.
Pedig egy nukleáris robbanás tûzgömbje volt a felvételeken
látható, melynek látványa a fényes napkorongéhoz volt hason-
latos. És természetesen a robbanás következtében irtózatos
mennyiségû energia szabadult fel, melynek egy része hõ for-
májában jelent meg.
Innen származott a hõ — a “forróság” —, és egyáltalán nem a
Napból.
Ez égetett fel mindent és “tikkasztotta” az embereket.
Az ötödik jármû célpontja az ellenség egyik stratégiailag fon-
tos támaszpontja volt:
10. Az ötödik angyal is kitölté az õ vala az õ nyelvöket a kín miatt,
poharát a fenevad királyiszékére; 11. És káromlák a menny Istenét az
és lõn az õ országa setét; és rágják õ kínjaik és fekélyeik miatt...
*1198

Gondoljunk csak Hirosima és Nagaszaki túlélõire!

12. A hatodik angyal is kitölté az õ tesre; és kiszárada annak vize...
poharát a nagy folyóvízre, az Eufrá-
*1199

A csapásokat az ellenség válaszreakciója, ellencsapása kö-

vette:
13. És láték a sárkány szájából és a
fenevad szájából és a hamis pró-
féta szájából három tisztátalan lel-
ket kijõni, a békákhoz hasonlókat;
14. Mert ördögi lelkek azok, a kik
jeleket tesznek;...
*1200

A “fenevadról” már eléggé bizonyosan tudjuk, hogy valami-

lyen nagy tûzerejû harci eszköz volt. A sárkányról, hogy az is
légi harcjármû volt. Ami a “hamis prófétát” illeti, ne feledjük:
János a számára érthetetlent a fantáziájával pótolta és egészí-
tette ki. Úgy, hogy bármit lehet a “hamis próféta” kifejezésen
érteni.
A felvételeken látott valami esetleg Jánost egy próféta alakjá-
ra emlékeztette...
Nos, az ellenség objektumairól kisméretû, furcsa alakú esz-
közök szálltak fel.

*1198,*1199,*1200
Mennyei jelenések könyve 16

409
 János meg is jegyzi, hogy ezek az eszközök “jeleket tettek”.
A korábbiakban már találkoztunk a “jelek” fogalmával. Akkor
eléggé egyértelmû volt, hogy ezek a fejlett fegyverek mûködé-
se közben voltak észlelhetõk.
Nos, ezek a “békák” is valamiféle hasonló “jeleket” csele-
kedtek. Ami azt jelenti, hogy fegyverekkel voltak felszerelve.
Valószínûleg az ellenséges légvédelem harci eszközei vol-
tak, melyek a “poharat” — töltetet — célba juttató “angyalokat”
támadták.
17. A hetedik angyal is kitölté az és lõn nagy földindulás, a mi-
õ poharát a levegõégre;... lyen nem volt, mióta az emberek a
18. És lõnek zendülések és földön vannak, ilyen földindulás,
mennydörgések és villámlások; ilyen nagy.
*1201

A felvételeken a hetedik bevetés volt dokumentálva. Egy lég-

köri nukleáris robbanás volt látható. A hallható hang még azt a
termet is megrezegtette, ahol János a felvételeket látta.
A légköri robbantás nyomán a kijelölt célpont, melyet János
“nagy városként” említ, megsemmisült.
19. És a nagy város három részre 20. És minden sziget elmúlék, és he-
szakada, és a pogányok városai gyek nem találtatának többé.
elesének...
*1202

Irtózatos volt a pusztítás. A robbanás következtében még a

hegyek is eltûntek.
A misszionáriusok megsemmisítõ csapást mértek az ellen-
ségre. Ugyanakkor azonban még ott voltak a nagy tûzerõvel
rendelkezõ “fenevadak”.
Stratégiailag ugyan döntõ csapást mértek az ellenség fontos
objektumaira, de a háború ezzel még nem fejezõdött be...

*1201,*1202
Mennyei jelenések könyve 16

410
 ALELUJA... ALELUJA...

Örvendezzünk! Örvendezzünk! — szól a hivatalos magyará-

zat. Ez az ismeretlen eredetû, minden földi nyelven hasonló-
képpen hangzó kifejezés állítólag ezt jelenti.
De tényleg így van-e?
Lássuk a történetet, melyben ez feltûnik.
Nos, a misszionárius haderõk döntõ csapást mértek az ellen-
ségre, megsemmisítve stratégiai objektumait. A háború kime-
netelét tekintve fontos lépést tettek elõre. De ott voltak még a
nagy tûzerõt képviselõ önjáró fegyverek.
Megértetendõ mindezt Jánossal, az õt kísérõ ismeretlen most
ezt próbálta neki elmagyarázni.
1. És jöve egy a hét angyal közül, a megmutatom néked a nagy paráz-
kinél a hét pohár vala, és szóla ve- nának a kárhoztatását, a ki a sok
lem, mondván nékem: Jövel, és vizen ül;
*1203

Azaz az ismeretlen egy másik nagyon fontos objektum meg-

semmisítését megörökítõ felvételeket készült Jánosnak meg-
mutatni, amely a “sok vizen ült”.
3. És lélekben elvitt engem egy teljes vala káromlásnak ne-
pusztába és láték egy asszonyt ülni veivel, a melynek hét feje és
egy veres fenevadon, a mely tíz szarva vala.
*1204

Úgy hiszem, már kezd mindenkinek valami rémleni abból,

hogy mit jelent: “lélekben elvitt engem”.
Gondoljuk csak el, hogy mikor János felvételeket látott, ugyan
hogyan tudta volna azokat nevükön nevezni?
Mivelhogy a misszionáriusok technológiája sokkal fejlettebb
a miénknél, ezért egyáltalán nem tartozik a fantázia világába az
úgynevezett térhatású vetített kép. Hiszen napjaink technoló-
giájának köszönhetõen mi sem állunk messze ennek a megva-
lósításától.
Nos, Jánosnak egy ismeretlen helyen kivetített térhatású ké-
pekben mutattak meg felvételeket. Õ látta, hogy a képek elõtte
mozognak, és az õket kísérõ hangok is élethûek. Olyan az
egész, mintha kicsit kisebben, de elõtte játszódnának le a do-
kumentált történések.
Próbáljunk meg az õ fejével gondolkozni. Vajon egy kétezer
évvel ezelõtt élt ember mit mondhatott mindezekrõl? Hogyan
jellemezhette a látottakat?

*1203,*1204
Mennyei jelenések könyve 17

411
 Azt tudta, hogy fizikailag mindvégig egy helyben tartózkodott.
Vagyis testben nem vitték el sehova. Egy helyben ült, és elõt-
te, a szeme láttára játszódtak le bizonyos történések. Mit mond-
hatott hát errõl?
Csak azt, hogy õ azért látta ezt a “csodát”, mert... lélekben
(nem fizikailag!) elvitték oda, ahol azok a dolgok történtek.
Ezek után térjünk vissza a cselekményekhez.
A misszionáriusok az ellenség egy másik fontos objektumát
kívánták Jánosnak bemutatni. Na persze... lélekben. Azaz fel-
vételrõl...
3. ... és láték egy asszonyt ülni egy kesíttetett vala aranynyal és drá-
veres fenevadon, a mely teljes va- gakõvel és gyöngyökkel, kezé-
la káromlásnak neveivel, a mely- ben egy aranypohár vala, tele
nek hét feje és tíz szarva vala. útálatosságokkal és az õ paráz-
4. Öltözött vala pedig az asszony naságának tisztátalanságával,
bíborba és skarlátba, és megé-
*1205

Ne feledjük, János szavai ezek. Sok mindent, amit nem értett,

a saját képzelõerejével pótolt! Így lett egy tárgyból... asszony.
5. És az õ homlokára egy név vala vala a szentek vérétõl... és nagy
írva: Titok;... csodálkozással csodálkozám, mi-
6. És látám, hogy az asszony részeg kor látám õt.
*1206

Mivel a misszionáriusok fontosnak tartották Jánosnak ezeket

megmutatni, ezért minden bizonnyal az ellenség egy fontos
objektumát ábrázolták a felvételek. Mely a “sok vizeken” volt.
Az már persze csak János belemagyarázása, hogy... asszony
ült rajta.
Ez a fontos valami, a “szentek” ellen hadakozott, mivel “azok
vérétõl volt részeg”.
Más szóval, azért volt kiemelt jelentõségû a misszionáriusok
szemszögébõl, mert meglehetõsen sok “szentet” semmisített
meg — részeg volt azok vérétõl.
Mivelhogy ez a “fenevad” igen nagy veszteséget okozott a
misszionáriusok légiflottájának, ezért végérvényesen meg kel-
lett azt semmisíteni.
A felvételeken ezután újra a kozmodrom tûnt fel, ahonnan a
misszionáriusok fegyveres jármûvei bevetésre indultak.
Nyilván azért tûnt fel a felvételeken a kozmodrom, mert on-
nan indultak el a repülõgépek “a sok vizeken ülõ fenevad” el-
leni bevetésre.
*1205,*1206
Mennyei jelenések könyve 17

412
 Közben János figyelmét a felvételeken egy épp landoló “an-
gyal” vonta magára:
1. És ezek után láték más an- nek nagy hatalma vala; és a föld
gyalt leszállani a mennybõl, a ki- fénylett annak dicsõségétõl.
*1207

A landoló jármû hajtómûveinek olyannyira erõs volt a fénye,

hogy még a föld is fénylett tõle. A landolását igen erõs dübör-
gés is kísérte:
2. És kiálta teljes erejébõl...
*1208

Amit János persze “szózatnak” hitt... Mintha a landoló angyal

torkaszakadtából kiáltott volna.
Aztán figyelmét a bázis felett a magasban elhúzó gép vonta
magára:
4. És hallék más szózatot a menny- bõl...
*1209

Akárcsak egy katonai légitámaszponton, ahol az ember alig

érkezik a fejét kapkodni. Gépek érkeznek és indulnak. Mások
a támaszpont fölött hatalmas dübörgéssel száguldanak tova...
Mindenkinek ismerõs ez a kép. Ha máshonnan nem, hát a
televízió képernyõjérõl.
A következõ pillanatban több gép is elhúzott a támaszpont
fölött:
1. És ezek után hallám mintegy nagy a mely ezt mondja vala: Aleluja!...
sokaságnak nagy szavát az égben,
*1210

Több gép indult egyszerre a “fenevad” megsemmisítésére.

Az õ hangjukból hallotta ki az “Alelujá”-t.
3. És másodszor is mondának: Ale-
luja! és: Annak füstje felmegy...
4. És leborula a huszonnégy Vén és
a négy lelkes állat, és imádá az Is-
tent, a ki a királyiszékban ül vala,
mondván: ... Aleluja!
5. És a királyiszéktõl szózat
jöve ki...
6. És hallám mintegy nagy soka-
ság szavát, és mintegy sok vi-
zek zúgását, és mintegy erõs
mennydörgések szavát...
8. És adatott annak, hogy felöltöz-
zék tiszta és ragyogó fehér
gyolcsba...
*1211

Egy jármû startja volt a felvételeken látható. Egy olyan jármûé,

mely eltért az angyaloktól, szentektõl és indulása nagy hang-
és fényjelenségekkel társult.

*1207,*1208,*1209 *1210,*1211
Mennyei jelenések könyve 18 Mennyei jelenések könyve 19

413
 Mindettõl János újfent megijedt, és földre borult az elõtt, aki
õt kalauzolta.
Mire az szabadkozni kezdett:
10. És leburulék annak lábai elõtt, Meglásd, ne tedd; szolgatársad va-
hogy imádjam õt, de monda nékem: gyok néked...
*1212

A felvételeken a látható égbolt jelent meg:

11. És látám, hogy az ég megnyílt, és vala, hivatik vala Hívnek és Igaz-
ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül nak...
*1213

Ne feledjük, hogy a korábbiakban többször is találkoztunk

olyan “lovakkal”, melyek kapcsán egyértelmû a feltételezés,
hogy ezek valamiféle kisebb méretû jármûvek voltak. Ilyene-
ken járõröztek a misszionárius biztonsági szolgálat tagjai ko-
rábban a Föld légterében... Ezek “gyorsabbak valának a saske-
selyûknél” is...
12. És az õ szemei olyanok, mint a azok jellegzetessége, vagy a
tûzláng; és az õ fején sok korona;... jármûvek füstje).
14. És mennyei seregek követik 15. És az õ szájából éles kard jõ vala
vala õt fehér lovakon, fehér és ki...
*1214
tiszta gyolcsba öltözve (vagy

Egy jármû repült az égbolton, melyet más repülõgépek kö-

vettek.
Ha így értelmezzük a leírtakat, akkor érthetõ, hogy miért voltak a
“lónak” — “tüzes szemei”. Melyek csak a hajtómûvek voltak...
17. És láték egy angyalt állani a nap- ban, és kiálta nagy szóval...
*1215

A kép váltott, és egy másik repülõ szerkezetet mutatott, mely-

nek hajtómûvei — fénye — “napba öltöztették” a jármûvet. En-
nek hangját megint csak “kiáltásként” fogta fel János...
17. ... mondván minden madaraknak, közepette: Jõjjetek el, és gyûljetek
a melyek repdesnek vala az égnek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
*1216

Röviden összefoglalva: a felvételeken egy légi támaszpont

volt látható. Jármûvek érkeztek és jármûvek indultak.
János alig gyõzte a fejét kapkodni. Az egészbõl nem sokat
értett. De megpróbálta a látottakat leírni. Ahogy azt egy kétezer
évvel ezelõtt élt ember tehette.
Aztán újabb jármûvek tûntek fel a látótérben. Azok, melyek
a “fenevad” ellen indultak csatába. Természetesen nem ma-

*1212,*1213,*1214,*1215,*1216
Mennyei jelenések könyve 19

414
darak voltak. Miután felszálltak a támaszpontról, ott köröztek
felette. Aztán felhangzott a parancs: “Kötelékrepüléshez fel-
zárkózni”!
És elindultak a bevetésre...
A kép újra váltott:
19. És látám, hogy a fenevad és a zanak az ellen, a ki a lovon
föld királyai és az õ seregeik ül vala és az õ serege ellen.
egybegyûltek, hogy hadakoz-
*1217

Az ellenség is csatarendbe állította légierejét.

Egy döntõ csata következett, mely véglegesen eldönteni volt
hivatott a háború kimenetelét.
Megkezdõdött a harc.
A következõ “kockákon” immár a döntõ mozzanatok voltak
láthatók:
20. És megfogaték a fenevad, és zés) felvették, és a kik imádták an-
õ vele együtt a hamis próféta, a nak képét: õk ketten elevenen a
ki a csodákat tette õ elõtte, a me- kénkõvel égõ tüzes tóba
lyekkel elhitette azokat, a kik a fe- vettetének:
*1218
nevad bélyegét (katonai felségjel-
A csata során a misszionárius gépek lövedéke telibe találta a
“fenevadat”. Annak robbanásakor hatalmas izzó tûzgömb je-
lent meg...
János természetesen ezt sem értette. Nem értette, honnan
az a “tûz”, és milyen természetû. Ezért nemes egyszerûséggel
“kénköves tóként” említi.
Szerinte azért vettettek “elevenen a kénköves tóba”, hogy
ott kínoztassanak az idõk végezetéig.
Pedig csak... egy nagyhatású fegyver bevetésének következ-
tében semmisültek meg.
A csata záróakkordjaként a misszionárius haderõk felmor-
zsolták a még megmaradt, elszigetelten harcoló ellenséges erõ-
ket: 21. A többiek pedig megöletének a mind megelégedének azoknak hú-
lovon ûlõnek kardjával, a mely az õ sával.
*1219
szájából jõ vala ki; és a madarak
De a háború ezzel még mindig nem fejezõdött be végérvé-
nyesen. A felvételek az utolsó, döntõ csapások egyikét mutat-
ták: 1. És láték egy angyalt leszállani a kígyót, a ki az ördög és Sátán, és
mennybõl, a kinél vala a mélységnek megkötözé azt ezer esztendõre,
kulcsa, és egy nagy láncz a kezében. 3. És veté õt a mélységbe, és bezá-
2. És megfogá a sárkányt, azt a régi rá azt és bepecsételé õ felette...
*1220

*1217,*1218,*1219 *1220
Mennyei jelenések könyve 19 Mennyei jelenések könyve 20

415
 Az ellenség egyik “sárkány” típusú harcjármûvét a misszio-
náriusok “angyala” fegyvereivel telibe találta. Az lezuhant és a
felszínen felrobbant.
A robbanás oly erõs volt, hogy a “sárkányból” szinte semmi
sem maradt...
János azt hitte, hogy azért nem látja a sárkányt, mert azt el-
nyelte a mélység. És természetszerûleg (János szerint) azért
volt az a nagy tûz, mert a föld kinyitotta a száját. És míg az
nyitva volt, hogy elnyelje a sárkányt, addig tört elõ abból, a
mélybõl, a tûz és a füst.
Utána a föld szája bezárult, és amikor a tûz és a füst eloszlott,
a sárkányból nem maradt semmi. Mert az már ekkor a mélyben
volt...
Miután a lázadók fegyveres csapatait harcképtelenné tették,
következett a tisztogatás:
4. És láték királyiszékeket, és leülé- és a kik nem imádták a fenevadat,
nek azokra, és adaték nékik ítélet- sem annak képét, és nem vet-
tétel; és látám azoknak lelkeit, a kik- ték annak bélyegét homlo-
nek fejöket vették a Jézus bizony- kukra és kezeikre...
ságtételéért és az Isten beszédéért,
*1221

A számonkérés idõszaka következett. Számba vették azokat,

akik hûségesek maradtak az "uralkodóhoz", és nem álltak át a
felkelõk oldalára, nem vették fel azok “bélyegét”. Eltérõen
azoktól a lázadókhoz átállt tisztektõl, akik megtagadták a
hatalom csúcsán álló személy parancsainak a végrehajtását.
És vezetõjükül a puccs irányítóit — Baált és Astarótot — is-
merték el.
13. És elhagyták az Urat és szolgál- tak Baálnak és Astarótnak.
(*1094)

Nyilván megtorlás várt mindazokra, akik ezt megtették. Hi-

szen a “bélyeg” felvételével hangsúlyozták ki azt, hogy osztják
a lázadók nézeteit.
Egy új kor hajnala virradt fel...
Megbizonyosodhattunk, hogy János nagyon is logikusan ér-
telmezhetõ eseménysorozatot látott. A megfelelõ fogalmak
hiányában azonban fantáziájával pótolta a számára érthetetlent,
így eltorzította, s hosszú idõre érthetetlenné tette ezeket az
információkat...

*1221 (*1094)
Mennyei jelenések könyve 20 Bírák könyve 2

416
 “MENNYEI JERUZSÁLEM”

Egy földönkívüli társadalom küldöttei bemutatták hát János-

nak, hogy mi történt a múltban.
Egyébként az egyház is hasonló történésekrõl beszél. Ezek
szerint valamikor a régmúltban a mennyek országában az an-
gyalok egy része megtagadta az engedelmességet. Ezért az Is-
ten levettette õket a pokolba.
A szövegek is ugyanerrõl szólnak: a mennyek országában,
egy lakott világban fegyveres lázadás tört ki, amely végül hábo-
rúvá terebélyesedett. Idõvel azonban a régi rend hívei felülke-
rekedtek, és megsemmisítették a lázadók csapatait.
A lázadást leverték, az abban résztvevõket pedig felelõsségre von-
ták.
Errõl szólnak mindazok a felvételek, melyeket Jánosnak meg-
mutattak.
Ezután János látott mást is. Egy hatalmas méretû jármûvet...
2. És én János látám a szent vá- bõl, elkészítve, mint egy férje szá-
rost, az új Jeruzsálemet, a mely mára felékesített menyaszszony.
az Istentõl szálla alá a menny- 3. És hallék nagy szózatot...
*1222

Egy városnyi méretû szerkezet ereszkedett le az égbõl a sze-

me láttára, melyet nagy “szózat” — robaj — kísért.
9. És jöve hozzám egy a hét angyal
közül, a kinél a hét utolsó csapással
telt hét pohár vala, és szóla nékem,
mondván: Jer, megmutatom néked
a menyasszonyt, a Bárány feleségét
(a városnyi méretû jármûvet).
Lássuk, hogyan is nézett ki ez az ”ûrváros”:
11. Benne vala az Isten dicsõ-
sége; és annak világossága
hasonló vala a legdrágább kõhöz,
úgymint kristálytiszta jáspis kõhöz;
12. És nagy és magas kõfala vala,
tizenkét kapuja, és a kapukon ti-
zenkét angyal, és felírott nevek,
a melyek az Izráel fiai tizenkét tör-
zsének nevei (kommentár):
13. Napkeletrõl három kapu;
északról három kapu; délrõl három
kapu: napnyugotról három kapu.
14. És a város kõfalának tizenkét
10. És elvive engem lélekben egy
nagy és magas hegyre és meg-
mutatá nékem azt a nagy vá-
rost, a szent Jeruzsálemet, a
mely Istentõl szállott alá a
mennybõl,
*1223
alapja vala, és azokon a Bárány
tizenkét apostolának nevei.
15. A ki pedig én velem beszéle,
annál vala egy arany vesszõ,
hogy megmérje a várost, és an-
nak kapuit és kõfalát.
16. És a város négyszögben fekszik,
és a hossza annyi, mint a szélessé-
ge. És megméré a várost a vesszõ-
vel tizenkétezer futamnyira: annak
hosszúsága és szélessége és ma-
gassága egyenlõ.
*1224

*1222,*1223,*1224
Mennyei jelenések könyve 21

417
 Újfent ugyanazzal a mozzanattal találkozunk, melyrõl Ezékiel
számolt be. Vagyis az õt kalauzoló ismeretlen egy mérõeszköz-
zel “méricskélte” az ismeretlen objektumot.
Akkor azt feltételeztük, hogy az Ezékiel könyvében szereplõ
számadatok egészen más jelentõséggel bírnak, mint azt koráb-
ban gondolták. Az egyértelmû, hogy ezek egy ismeretlen, nem
földi személytõl származnak. Ezért egyáltalán nem valószínû,
hogy a misszionáriusok mûszaki méreteket adtak meg. Ellen-
kezõleg: ezek a számadatok üzenetértékûek, és konkrét je-
lentéstartalommal bírnak.
Most pedig János szintén hasonló “méricskélés” történeté-
vel áll elõ. Lehet, hogy ezek szintén fontos jelentéstartalom-
mal bírnak. De persze az is lehet, hogy a misszionáriusok az
“ûrvárosuk” méreteit akarták ezzel érzékeltetni.
Hiszen felszólították, hogy mindent, amit látott, írja meg:
10. ...hallék hátam megett nagy 19. Írd meg, a miket láttál és a
szót... mik vannak...
(*1127)
11. A mely ezt mondja... A mit
látsz, írd meg könyvben...

Újabb adatok következtek:

17. És megméré annak kõfalát száz- kével, azaz angyaléval.
*1225
negyvennégy singre, ember mérté-

Az megint csak teljességgel valószínûtlen, hogy az ismeret-

len mérni kezdett: “egy, kettõ, három, négy,..., huszonhat, hu-
szonhét,..., száztizenegy, száztizenkettõ,..., száznegyvennégy”.
Ezek is nyilván adatok valamihez...
18. És kõfalának rakása jáspisból tiszta üveghez hasonló.
vala; a város pedig tiszta arany,
*1226

Az “ûrváros” felülete fémesen csillogott. Ugyanakkor nagy-

méretû üvegrészek is voltak rajta. Akárcsak a tudományos fan-
tasztikus filmek nagy ûrkomplexumain...
19. És a város kõfalának alapjai 20. Az ötödik sárdonix; a hatodik
ékesítve valának mindenféle drá- sárdius; a hetedik krizolitus; a nyol-
gakövekkel. Az elsõ alap jáspis; czadik berillus; a kilenczedik topáz;
a második zafir; a harmadik kál- a tizedik krisopráz; a tizenegyedik
czédon; a negyedik smaragd; jáczint; a tizenkettedik amethist.
*1227

(*1127) *1225,*1226,*1227
Mennyei jelenések könyve 1 Mennyei jelenések könyve 21

418
 Tehát ezekre utal János, mikor korábban arról beszél, hogy a
város “fel volt ékesítve”.
Fogadjuk hát el azt, hogy egy városnyi méretû jármû különbö-
zõ drágakövekkel volt feldíszítve? Vagy talán valami, számára
ismeretlen tárgyakat nevez János drágaköveknek?
Gondolom, sokan látták a George Lucas Csillagok háborúja
címü trilógiájából készült filmet. Ebben a filmben több ízben is
feltûnnek városnyi méretû jármûvek. Ezek természetesen a kép-
zelet szülöttei. Ugyanakkor, mint már oly sokszor a történe-
lemben, bebizonyosodott, hogy a képzeletünk elõbb-utóbb meg-
valósul.
Így volt ez a víz alatt közlekedni képes jármûvel, vagy a re-
pülni tudó géppel is...
Nos, a tudományos fantasztikus filmek a városnyi méretû jár-
mûveket hasonlóképpen képzelik el:

70. ábra
”Mennyei Jeruzsálem, mely ékesítve vala mindenféle
drágakövekkel...”

Egy ilyen jármûvön sok olyan rész található, mely különbözõ

színû fényt sugároz. Ezek lehetnek jelzõ vagy épp a kémle-
lõablakokon kiszûrõdõ fények. Pirosak, zöldek, fehérek stb.
De mind mesterséges eredetûek.

419
 Gondoljunk hát bele abba, hogy mikor János ezt a városnyi
jármûvet meglátta, az elsõ, amit nem értett: miféle fény jön
abból? És mik azok a színesen fénylõ pontok, melyek azt ”éke-
sítik”?
Ugyan hogyan is jellemezhette volna a jármû azon apró ré-
szeit, ahonnan különbözõ színû fények jöttek? Mi erre ma azt
mondanánk, hogy jelzõfények. És János korában? Õ mit mond-
hatott róluk? Ismerte-e kétezer évvel ezelõtt az emberiség a
mesterséges fény fogalmát?
Ugye nem?!
A különbözõ színû, pontszerû fényforrásokról jobb híján azt
hitte, hogy azok azért világítanak, mert drágakövek. És csillog-
nak... Velük van a mennyei Jeruzsálem “felékesítve”.
Az eltérõ színük miatt pedig más és más fajta és színû drága-
kövekhez hasonlította azokat...
Pedig csak jelzõ- és más, a jármûbõl kiszûrõdõ fények voltak...
De nem csupán kívülrõl vehette a jármûvet szemügyre, be-
lülrõl is bemutatták azt neki:
21. A tizenkét kapu pedig tizenkét utczája tiszta arany, olyan, mint
gyöngy; minden egyes kapu egy- az átlátszó üveg.
*1228
egy gyöngybõl vala; és a város

A tudományos fantasztikus filmekbõl már “jól ismerjük” az

ûrvárosok belsejét.
22. És templomot nem láttam abban...
*1229

Persze hogy nem volt az ûrvárosban templom! Hiszen koráb-

ban részletesen tárgyaltuk, hogy a templom nem más, mint a
misszionáriusok jármûveinek az emberek által létrehozott épí-
tészeti mása.
A misszionáriusoknak nem volt szükségük arra, hogy saját
jármûveik alakját épületekben örökítsék meg...
Ezért nem látott hát János az ûrvárosban templomot.
De egy másik dolgot sem értett:
23. És a városnak nincs szük- 5. És ott éjszaka nem lesz; és
sége a napra, sem a holdra, nem lesz szükségök szövét-
hogy világítsanak benne; nekre és napvilágra; mert az Úr
mert az Isten dicsõsége Isten világosítja meg õket...
*1231
megvilágosította azt...
25. És annak kapui be nem záratnak
nappal (éjszaka ugyanis ott
nem lesz);
*1230

*1228,*1229,*1230 *1231
Mennyei jelenések könyve 21 Mennyei jelenések könyve 22

420
 Mindenfele, amerre csak “járt”, szórt fény világított meg min-
dent. Ma már persze nem csodálkozunk ezen, mert ismerjük a
mesterséges fényforrásokat.
És János?
Õ csak a Napot, a Holdat, a csillagokat, meg a tüzet ismerte,
melyek fényt sugároznak. Ezért igencsak elcsodálkozott, misze-
rint annak ellenére, hogy sem a Napot, sem a Holdat nem látja,
mégis világos van.
Nem értette, mitõl... Biztosan az Isten dicsõsége világít! —
tért hát napirendre a kérdés fölött.
Annyira lenyûgözték a látottak, hogy ismét térdre borult az
elõtt, aki õt kalauzolta:
8. És én János vagyok az, a ki eze- angyal lábai elõtt, hogy õt imád-
ket hallottam és láttam: és mikor jam, a ki nékem ezeket megmu-
hallottam és láttam, leborulék az tatta vala.
*1232

János kísérõje ettõl újfent zavarba jött és hevesen tiltakozni

kezdett:
9. Az pedig monda nékem: Meglásd, néked...
*1233
ne tedd; mert szolgatársad vagyok

Ezzel véget is ért János “kirándulása”.

Hogy ezek után mi történt, arról már mélyen hallgat...

*1232,*1233
Mennyei jelenések könyve 22

421
 A PIRAMISOK

Hogyan kerül a csizma az asztalra? — merülhet fel újfent a

kérdés a kedves olvasóban. Elvégre könyvünkben a keresz-
tény Bibliával foglalkozunk. Holott a piramisok, többek között
azok, melyek Egyiptomban találhatóak, az egyiptológia — egy
külön tudomány — szakterületéhez tartoznak.
Mi köze lehet ezen, emberek által emelt építményeknek a
Bibliához?
Nos, bár a szövegekben nincs róluk szó, de a korábbi fejeze-
tekben kialakított Kép tükrében azt is megérthetjük, hogy miért
emelték az ókorban azokat.
Megjegyzem, hogy piramisok nem csupán Egyiptomban talál-
hatók. Igaz, az ottaniak a legismertebbek, de jócskán vannak
hasonlóak a világ más tájain is. Többek között az amerikai kon-
tinensen. Például Dél-Amerikában.
De vajon miért emeltek efféle építményeket a különbözõ kul-
túrák? Ennek megválaszolása érdekében maradjunk az egyip-
tomi piramisoknál.
Több évszázadon keresztül kutatók és tudósok serege pró-
bálta meg megfejteni a piramisok titkát. Kutatásokkal, méré-
sek garmadával próbálták megérteni a rendeltetésüket. Hisz
sok ezer évvel ezelõtt hatalmas munkával emelték õket. De
milyen céllal?
Tudjuk azt, hogy e kõépítmények, melyek óriási, pontosan
megmunkált, egyenként sok tonnás kõtömbökbõl állnak, belül
üregeket, többek között sírkamrákat rejtenek. Azt mindenki
nagyon jól tudja, hogy egykoron az egyiptomi uralkodókat te-
mették ide. A sírkamrákban helyezték el bebalzsamozott holt-
testüket, számos tárgy kíséretében. Ezek arra kellettek, hogy a
“túlvilágon” a halott uralkodó használhassa azokat.
A halott uralkodó mumifikált testét rejtõ szarkofág elhelyezé-
se után a bejárati nyílásokat gondosan befalazták, és mindvé-
gig a legszigorúbb titokban tartották feltalálási helyüket. Mega-
kadályozandó, hogy a sírrablók kifosszák a sírkamrákat.
Nos, ennyit tudunk.

422
 De miért pont piramisokban temették el az uralkodókat? Miért
olyan a formájuk ezeknek az építményeknek, amilyen?
Erre mind ez ideig nem kaptunk választ.
Találgatások természetesen jócskán akadnak. Egyesek sze-
rint a piramisok alakjuknak köszönhetõen összegyûjtik, kon-
centrálják a “kozmikus energiát”. Hát...
Olyan feltevések is akadnak, melyek szerint ezek navigációs
feladatokat szolgáltak a régmúltban. Nem földi eredetû jármû-
vek landolását segítették elõ.
Mások meg a piramisok méreteibõl különféle matematikai
törvényszerûségeket látnak kisejleni. Osztogatnak, szorozgat-
nak. Zsonglõrködnek a számokkal, a piramisok méretarányai-
val. Végül arra a következtetésre jutnak, hogy egy nem földi
eredetû társadalom küldöttei azzal, hogy az önkényes szám-
zsonglõrködésekbõl levezetett Pi (3,14159265...) számmal kí-
vánták az emberiséggel közölni, hogy itt jártak.
Hangsúlyozom: bármely számhalmazból tetszõleges számú
és fajtájú matematikai mûvelettel azt hozunk ki, amit csak aka-
runk! Úgyhogy ezek egyáltalán nem mérvadóak.
De hát mik is lehetnek akkor ezek a monumentális építmények?
A válasz megtalálásában a Biblia siet segítségünkre.
Azt már megtudtuk, hogy a régmúltban a misszionáriusok sok
ízben avatkoztak be a földi civilizáció fejlõdésébe. Például az-
zal, hogy közel négyezer évvel ezelõtt rabszolgalázadást rob-
bantottak ki Egyiptomban, és kimenekítették az izraelitákat az
ókor egyik legjelentõsebb birodalmának területérõl.
Minden idõk legnagyobb népvándorlásához vezetett mindez,
ahol sok százezren vándoroltak a Sinai félsziget pusztájában
az “Izraelita projekt” forgatókönyvét követve...
De azt is megtudtuk, hogy a misszionáriusok több esetben a
térség legerõsebb államainak uralkodóival személyesen tartot-
ták a kapcsolatot. Ilyen volt Nabukodonozor, Babilon királya is.
A szent szövegek cselekményei Mózestõl veszik kezdetü-
ket. Mikor is a nyáját legeltetõ pásztorral elsõ ízben veszik fel
a kapcsolatot.
De tudjuk jól, hogy az egyiptomi kultúra jóval régebbi keletû:
Mózes elõtt az már a térség legvirágzóbb kultúrája volt.
Az sem titok, hogy az egyiptomiak a fáraót istenként tisztel-
ték. De vajon miért? Csak mert uralkodó volt?

423
 Erre is választ kaptunk a korábbiakban, amikor Mózes törté-
netét taglalva kifejtettük, hogy az egyiptomi uralkodó birtoká-
ban szintén voltak “csodatévõ eszközök”.
11. És átvonulnak a nyomor elõtte, mint a megsebesültek
tengerén, és megveri a tenger hullá- szoktak.
mait, és kiszáradnak a folyam 25. Megerõsítem azért Babilon ki-
örvényei, letöretik Assiriának rályának karjait, a Faraó karjai pe-
kevélysége, és Égyiptom királyi dig leessenek, hogy megtudják,
pálczája elvész. hogy én vagyok az Úr, mikor
*1234
adom fegyveremet Babilon
24. És megerõsítem Babilon ki- királyának kezébe, hogy azt
rályának karjait, és adom az én kinyújtsa Égyiptomnak földje el-
fegyveremet kezébe, és eltö- len.
röm a Faraó karjait, és nyögni fog (*580)

A “pálcáról” már megtudtuk, hogy egy szuperfejlett társada-

lom mûszaki eszközét jelenti. Egy ilyen tárgy tette érinthetet-
lenné Mózest és Áront, mikor a rabszolgalázadás elsõ hulláma
elbukott. A megtorlás során nem merték õket bántani. Mert ez
az eszköz védelmet biztosított a számukra.
Ehhez hasonló mûszaki eszközeik lehettek a fáraóknak is.
Hatalmukat nagyrészt azoknak köszönhették, hiszen abban a
korban hihetetlen “csodákat” lehetett velük produkálni. És ural-
kodni az emberek fölött!
Természetes hát, hogy az alattvalók, látva ezeket a “csodá-
kat”, félték, és istenként tisztelték a fáraókat.
Azt is megtudtuk, hogy ezeket az eszközöket az uralkodók a
misszionáriusoktól kapták, mivel már Mózes elõtt közvetlen
kapcsolatban álltak velük.
25. Melyet megáld a seregeknek Égyiptom! és kezem munkája,
Ura, mondván: Áldott népem, Assiria! és örökségem Izráel!
(*18)

Jákób fiai is ezért menekültek Egyiptomba, mikor nagy éhín-

ség volt a régióban. Jákóbról tudjuk, hogy a misszionáriusok
vele is baráti viszonyban voltak.
Nos, az éhínség idején e nem földi társadalom képviselõi
“hatottak” az egyiptomi uralkodóra, és az befogadta a néhány
tucat tagból álló törzset.
A szövegek szerint a történet ugyan más, de mi a kulisszák
mögé kívánunk betekinteni...

*1234 (*18)
Zakariás könyve 10 Ésaiás könyve 19
(*580)
Ezékiel könyve 30

424
 Nos, késõbb a kapcsolat a misszionáriusok és az egyiptomi
uralkodók között megromlott, mivel azok túlontúl önteltek let-
tek. És megfeledkeztek korábbi földönkívüli szövetségeseikrõl.
Mert immár istennek képzelték magukat. A “pálcának” kö-
szönhetõen:
18. És Tehafneheszben megsötéte- szünik benne erelyének ke-
dik a nap, mikor ott összetöröm vélysége, õt magát felhõ takarja
Égyiptom pálczáját, és meg- el, és leányai fogságra mennek.
*1235

Na, de térjünk vissza a piramisokhoz.

Mégis mik ezek?
Mindenki nagyon jól tudja, hogy a helyesen feltett kérdés ön-
magában hordozza a választ is. Tegyük hát fel ezért azt más-
képp.
A korábbiakban kiderítettük, hogy a keresztény vallás kulti-
kus építményei — a templomok, az “Úr” háza — nem egyebek,
mint a régmúltban élt szemtanúk által látott repülõ szerkeze-
tek építészeti másai, melyek azok alakját utánozzák.
Nos, a piramisokkal kapcsolatos kérdést is tegyük fel imi-
gyen: mit is utánoznak ezek a monumentális építmények?
A kérdés ilyetén való megfogalmazása már adja is a választ:
egy másik lakott világ — egy nem földi civilizáció — építmé-
nyeit!
Tudjuk ugyanis, hogy felvételrõl a korabeli “próféták” — Mó-
zes, Ezékiel, János (apostol) — olyan dolgokat láttak, melyek
egy nem földi társadalomra, egy másik lakott világra vonatkoz-
tak. Valahol a távoli kozmoszban.
De jóval elõttük, az egyiptomi uralkodók is láttak hasonló
felvételeket, mivel korábban köztük és szövetségeseik között
baráti volt a viszony.
Abban az idõben nekik is bemutatták azokat a felvételeket,
melyek a misszionáriusok hazáját ábrázolták. Látták az ottho-
nukat, egy másik világot, és benne ezeket az építményeket...
Nos, mivel a fáraó volt a legmagasabb rangú személy az or-
szágban, már-már isten, ezért “természetszerûleg” neki is du-
kált egy ilyen építmény. Na persze csak a kövekbõl készült
mása... Mert halála után õ is abba a világba kívánt eljutni. Az
istenek országába...
*1235
Ezékiel könyve 30

425
 Ezt megelõlegezendõ, helyezték el õt egy olyan építmény-
ben, mely hû mása volt egy másik lakott világ építményeinek.
Csak a fáraót temethették oda. Egyszerû halandót nem! Csak
az õ kiváltsága volt.
Egyébként a zsidók vándorlása nem egyedülálló jelenség az
emberiség történelmében. Sok száz évvel Krisztus után az ame-
rikai kontinensen egy egykoron Észak-Mexikó területén élt tör-
zset “szólítottak fel az istenek”, hogy hagyják el lakóhelyüket
és vándoroljanak egy másik, számukra kijelölt területre. Az “ígé-
ret földjére”... Ahol majd megtelepedhetnek.
Az istenek megígérték, hogy az ott élõ törzsekkel vívott terü-
letszerzõ háborúikban fegyvereikkel segíteni fogják õket.
A “kiválasztottak” útra keltek és több generáción keresztül,
mintegy kétszáz évig vándoroltak dél felé. Míg végül megtele-
pedtek. És egy virágzó kultúrát hoztak létre. Melyet közel öt-
száz évvel ezelõtt a Hernando Cortez által vezetett spanyol hó-
dítók romboltak le...
Igen. Az Azték birodalomról van szó, melyet fénykorában rom-
boltak le.
Nem furcsa a nagyfokú hasonlóság az azték nép és az izraeli-
ták között?
Mindez természetesen nem a véletlen mûve. Hanem annak a
következménye, hogy a misszionáriusok több esetben, a Föld
különbözõ pontjain avatkoztak közbe és terelték más meder-
be a történelem eseményeit.
Egyiptomban négyezer, míg az amerikai kontinensen félezer
évvel ezelõtt.
És az Azték birodalom bukása után ott is fennmaradtak pira-
misszerû építmények...

426
 A “SZABADÍTÁS SISAKJA”

Miféle sisak? — értetlenkedhet a cím olvastán Ön, kedves

olvasó. Mi köze lehet egy sisaknak a Bibliához?
Pedig furcsamód van.
Ugyanis a biblikus szövegekben vannak olyan információk,
melyek egy másik világ harcosainak védõöltözékérõl szólnak...
Az Ótestamentom tárgyalása során láthattuk, hogy a misszio-
náriusok gyakran avatkoztak be közvetlenül az események me-
netébe az izraeliták oldalán.
Történt ez már az invázió éjszakáján, de késõbb is számos
esetben, mikor az izraeliták az új hazájukért vívták a csatáikat.
Ezek az emberek szeme láttára történtek, és így több ízben is
láthatták a korabeli szemtanúk, hogy valójában hogyan is néz
ki ez a nem földi haderõ.
Ezek az információk azonban nem lettek azonnal lejegyez-
ve. De az idõk során mindvégig megvoltak az emberek kollek-
tív emlékezetében, és szájról szájra terjedtek. Ezért sokszor a
legváratlanabb helyeken bukkannak fel a szövegekben, olyan
környezetben, ahol önmagukban nem mondanak semmit.
Viszont ha célirányosan kiszûrjük a szövegekbõl õket, és mint-
egy “sûrítve” vesszük szemügyre, azokból meglepõ következ-
tetésekre juthatunk.
Fogjunk hát hozzá, és lássuk, hogyan is néznek ki egy nem
földi eredetû társadalom haderõi.
A Biblia-korabeli idõkben a Flotta megjelenését a légi jármû-
vek már távolról hallható hangja elõzte meg:
22. A hír hangja ímé megjött, és hogy pusztává tegyék Júdának vá-
nagy zúgás kél észak földe felõl, rosait, és sakálok tanyájává.
(*1019)

Távolról hallatszik a zúgás — a hajtómûvek hangja. Ami azt

jelenti: jönnek a jármûvek, hogy pusztítsanak.
33. Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.
(*1006)
A misszionáriusok jármûve közeledik...

(*1019) (*1006)
Jeremiás könyve 10 Jób könyve 36

427
 Amikor azok bevetésre indultak, sok helyen elrepültek az
emberek feje fölött. Ilyenkor, mondjuk a mezõn dolgozó em-
berek, csak azt látták, ahogy a magasban elhúznak felettük a
jármûvek:
29. De sõt értheti-é valaki a felhõ 3. Utána hang zendül, az õ fennsé-
szétoszlását, az õ sátorának gének hangjával mennydörög,
zúgását? s nem tartja vissza azt, ha szava
(*1004)
megzendült.
4. Isten az õ szavával csudálatosan
mennydörög, és nagy dolgokat
cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
(*1005)

Csak tátott szájjal bámulták õket...

Ahogy közeledtek, hangjuk egyre erõsebb lett:
6. Felvonul Isten harsona- az Úr.
(*1016)
szónál, kürtzengés közt

A krónikás, mint ahogy arra már számos alkalommal utaltunk,

a hajtómûvek hangját hasonlítja kürtzengéshez, harsonaszóhoz.
Mikor e légi jármûvek apró pontokként a magasban láthatókká
váltak, hangjuk már mennydörgésszerû volt:
30. Te pedig prófétáld meg nékik 31. Elhat e harsogás a földnek vé-
mind e szókat, és ezt mondd nékik: gére (nagyon erõs a zaj és na-
Az Úr a magasságból harsog, gyon messzire elhallatszik), mert
és az õ szent lakhelyébõl dö- pere van az Úrnak a pogányokkal,
rög, harsanva harsog az õ házára, õ minden testnek ítélõ birája, a hi-
riogatva kiált, mint a szõlõtaposók, tetleneket fegyverre veti, azt
e föld minden lakosa ellen. mondja az Úr.
(*560)

A Flotta jármûveinek megjelenése általában semmi jót nem

ígért. Az emberek méltán féltek tõlük:
19. És félik napnyugottól fogva az
Úrnak nevét (az ûrhajó hangját,
hiszen ha megjelenik, akkor
nagy baj van!), és naptámadattól
Volt, amikor egyszerre sok jármû közeledett:
14. Ezekrõl is prófétált pedig Énok, a
ki Ádámtól fogva a hetedik volt,
az õ dicsõségét (fényét), mikor el-
jõ, mint egy sebes folyóvíz, a me-
lyet az Úr szele hajt.
(*1013)
mondván: Ímé eljött az Úr az õ
sok ezer szentjével,
*1236

Megjelent az “égi had” — hadra kelt sereg:

4. Hah! zsibongás a hegyeken (a
hegy talán ûrhajó?), mint nagy nép-
tömegé; hah! összegyûlt népek or-
szágainak zúgása; a seregek Ura
harczi sereget számlál.
5. Jõnek messze földrõl, az
égnek végérõl (messzirõl, a vi-
lágûrbõl!), az Úr, és haragjának
eszközei, elpusztítani mind az
egész földet.
(*1122)

(*1004) (*1013)
Jób könyve 36 Ésaiás könyve 59
(*1005)
Jób könyve 37 *1236
Júdás levele
(*1016)
Zsoltárok könyve 47 (*1122)
Ésaiás könyve 13
(*560)
Jeremiás könyve 25
428
 Az égbolton több jármû repült együtt kötelékben:
26. Emeljétek föl a magasba
szemeiteket, és lássátok
meg, ki teremté azokat? Õ, a ki
kihozza seregöket szám sze-
rint, mindnyáját nevén szólítja
(vagyis külön-külön nevük van
a misszionáriusoknak); nagy ha-
talma és erõssége miatt egyetlen
híjok sincsen.
*1237

Más szóval: nézzetek föl a magasba, és meglátjátok a

misszionáriusok seregét — a repülõ szerkezeteket.
Ugyanarról a Flottáról van szó a késõbbiekben is, csak egy
kicsit más értelemben:
7. Néktek pedig, a kik szorongatta- 8. Tûznek lángjában, ki bosszút áll
tok, nyugodalommal mivelünk azokon, a kik nem ismerik az Istent,
együtt, a mikor megjelenik az és a kik nem engedelmeskednek a
Úr Jézus az égbõl az õ hatal- mi Urunk Jézus Krisztus evangyé-
mának angyalaival. liomának.
(*1025)

Vagyis, amikor majd megjelenik az ûrhajó, melynek fedélze-

tén ott lesz Jézus. A hatalmának angyalai pedig nem más, mint
az ûrflotta.
Ezek az elõbb még a távolban pontszerûnek tûnõ objektu-
mok nagy sebességgel közeledtek:
13. Ímé! úgy jõ fel, mint a felleg hogy repülõ jármûvekrõl van
(vízgõz), és szekerei olyanok, szó, hiszen különben miért ha-
mint a szélvész (nagyon gyor- sonlítaná a sebességüket egy re-
san repülnek), lovai gyorsabbak pülõ madár sebességéhez?). Jaj
a saskeselyûknél (egyértelmû, nékünk, mert elvesztünk!
(*537)

Régebben, amikor ezek a jármûvek megjelentek, gyakran

pusztítási szándékkal jöttek. Erre emlékezve félnek tehát.
Az emberek, látva õket, hanyatt-homlok menekültek: ”Jaj né-
künk, mert elvesztünk!”
A menekülõket a támadó jármûvek üldözõbe vették:
19. Gyorsabbak valának a mi 16. Így kergesd õket a te szél-
üldözõink az égnek saske- vészeddel, és forgószeled-
selyûinél; a hegyeken kergettek del így rettentsd õket!
minket, a pusztában ólálkodtak
*1238
utánunk.
(*554)

Amikor már közel voltak, hangjuk olyannyira erõs lett, hogy

abba szinte minden beleremegett:
6. A seregek Urától látogattatik gószéllel, viharral és emésztõ tûzi
meg, mennydörgéssel, földin- lánggal;
(*1008)
dulással, nagy zúgással, for-

*1237 (*537)
Ésaiás könyve 40 Jeremiás könyve 4
(*554)
(*1025)
Pál thessalonikabeliekhez írt II. levele 1 Jeremiás siralmai 4
*1238
Zsoltárok könyve 83
(*1008)
Ésaiás könyve 29
429
 Ezek a gyors légi jármûvek váratlanul, hirtelen, máskor, más
idõben és helyszínen is megjelentek. Mint derült égbõl a vil-
lámcsapás.
22. Kiáltás hallattassék házaikból, ellenem való gyilkos szándékukat;
mikor sereggel törsz reájok ne kegyelmezz meg bûneik miatt,
hirtelen, mert vermet ástak, hogy és ne töröld ki vétkeiket orczád
elfogjanak engem, és tõrt vetettek elõl, hanem veszni valók legyenek
lábaimnak. elõtted; a te haragod idején bánj el
23. Te pedig Uram, tudod minden velök!
*1239

Azért jöttek, hogy a várost támadják:

1. Szádhoz a kürtöt! Mint a sas 14. ...tüzet bocsátok városai-
(repülve és gyorsan, sebesen), ra (bevetem fegyvereimet), és az
úgy jön az Úr házára!... emészti meg az õ erõsségeit.
5. ...Haragom felgerjedt ellenök
*1240
(beindultak a hajtómûvek)...
Mikor megérkeztek a célpont fölé, bevetették fegyvereiket:
14. És megjelen felettök az Úr, 18. A felhõk vizet ömlesztének;
és nyila repül mint a villám- megzendülének a fellegek, és a
lás (nyíl — lövedék, villámlás te nyílaid széllyel futkos-
— fényfelvillanás a lövedék ki- tanak.
(*962)
lövésekor); az Úr Isten kürtöt fu-
vall (hajtómû hangja), és déli sze-
lekben nyomul elõ (légmozgás).
(*963)

Volt, amikor nagyméretû harci jármûveket vetettek be.

2. Ímé, egy erõs és hatalmas jõ erõs vizeknek áradása: földhöz
az Úrtól, mint jégfergeteg, vesze- veri kezével azt!
(*967)
delmes szélvész, mint özönlõ

A bevetett fegyverek következtében minden lángolt:

25. Ezért ontá ki reá búsulásának körülte lángolt az, de õ nem értett:
haragját és a had erejét (a és égett benne, de nem tért eszére!
misszionárius flotta tûzerejét!);
*1241

Nagyon érdekes leírást találunk Jóel próféta könyvében ar-

ról, hogyan is nézett ki egy nem földi haderõ büntetõinváziója.
Ennek során a várost a Biblia-korabeli idõkben nemcsak légitá-
madás érte, hanem abba kisebb jármûveken a Flotta harcosai
is betörtek. A krónikás mindezt saját szemével látta:
16. Hát nem szemünk láttára ir- gasság Istenünk házából?!
*1242
tatott-é ki az élelem, az öröm és vi-

Mit is láttak?
*1239 (*967)
Jeremiás könyve 18 Ésaiás könyve 28
*1240
Hóseás könyve 8 *1241
Ésaiás könyve 42
(*963)
Zakariás könyve 9 *1242
Jóel könyve 1
(*962)
Zsoltárok könyve 77
430
 1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és ri-
valgjatok az én szent hegyemen!
Rémüljenek meg e föld minden la-
kói; mert eljõ az Úrnak napja; mert
közel van az.
2. Sötétségnek és homálynak nap-
ja; felhõnek és borulatnak napja;
mint a hegyekre ráterülõ alkonyat!
Nagy és hatalmas nép, a milyen
nem volt öröktõl fogva és nem is
lesz utána többé, nemzetségrõl
nemzetségre (talán itt arra gon-
dol, hogy sem azelõtt, sem azu-
tán nem láthattak ekkora
misszionárius haderõt?).
A “lovak”, vagyis olyan jármûvek, melyek formája az embe-
reket leginkább a ló, mint háziállat alakjára emlékeztette (ne
feledjük napjaink motorkerékpárjait)...
5. Rohannak a hegyek tete-
jén (vagyis magasan repülnek),
mintha hadi szekerek robog-
nának (a repülõ jármûvek által
keltett erõs zaj); mintha tarlót
emésztõ láng ropogna (reak-
tív hajtómûvel rendelkezõ jár-
mûvek); a milyen az ütközetre kész
hatalmas nép.
6. Elrémülnek tõle a népek; minden
arcz elsáppad (persze, mivel ilye-
neket még soha nem láttak, sem
ilyen jármûveket, sem ilyen fegy-
vereket, sem ilyen pusztítást, hát
rettenetesen megijedtek).
7. Száguldoznak, mint a hõsök,
felhágnak a kõfalakra, mint a baj-
nokok (a jármûvek sok minden-
re képesek); mindenik a maga út-
ján halad, nem bontják meg sorai-
kat (kötelékben repülnek).
8. Egymást nem szorongatják; min-
denik a maga útján halad; néki ro-
hannak a fegyvernek, és nem esik
seb rajtok (talán itt arról beszél,
A fenti szövegekben Jóel pontosan leír egy misszionárius
büntetõakciót. Talán valami hasonlót láthattak a zsidók Egyip-
tomban az invázió éjszakáján...
*1243,*1244
Jóel könyve 2
3. Elõtte tûz emészt (fegyver),
utána láng lobog (hajtómû);
elõtte a föld olyan, mint az Éden
kertje, utána pedig kietlen pusz-
taság (a fegyver pusztításának
mértéke); meg sem menekülhet tõ-
le semmi.
4. A milyen a lovak alakja,
olyan annak alakja (tehát a
misszionáriusok harci jármûvei-
nek valamilyen hasonló alakja
van), és száguldoznak, mint a
lovasok (gyors jármûvek).
*1243
hogy ezek a jármûvek mennyire
szilárdak, ellenállóak, mi min-
dent ki nem bírnak).
9. Betörnek a városba, futkároznak
a kõfalon, felhágnak a házakra (ta-
lán valamilyen kisebb, mozgé-
konyabb jármûvekre gondol itt,
kisebbekre, mint a fentebb em-
lített repülõ szerkezetek?), betör-
nek az ablakokon, mint a tolvaj.
10. Reszket elõttök a föld, és
megrendülnek az egek; a nap
és hold elsötétednek, a csillagok
is bevonják fényöket.
11. És megzendül az Úrnak szava
az õ serege elõtt, mert felette nagy
az õ tábora; mert hatalmas az õ ren-
deletének végrehajtója (nagy zaj
és hatalmas jármû, mely az in-
váziós csapatok élén halad). Bi-
zony nagy az Úrnak napja és igen
rettenetes (persze, ha ilyen fegy-
vereket vetettek be ellenük, és
ilyen pusztítást vittek végbe)! Ki
állhatja ki azt?
*1244
431
 A támadás következményeit, a pusztítás mértékét, melyet a
harcosok hagytak maguk mögött, Jóel szemléletesen írja le:
17. Elsenyvedtek a magvak 19. Hozzád kiáltok Uram, mert tûz
barázdáik alatt, elpusztultak emésztette meg a puszta vi-
a gabonás házak, összedõl- rányait, és láng perzselte le a
tek a csûrök (mindezt aligha mezõ minden fáját.
okozhatta az aszály); mert kia- 20. A mezõ vadai is hozzád esen-
szott a gabona. genek, mert kiszáradtak a vizeknek
18. Mint nyög a barom! Megháborod- ágyai, és tûz emésztette meg
tak a marha-csordák, mert nincs a puszta virányait.
*1245
legelõjük; bûnhõdnek még a juhnyá-
jak is!
Azt azért ne gondoljuk, hogy egy aszályos év következmé-
nyeit írja le. Mert vízhiányos idõszakban nem szoktak az épít-
mények romba dõlni, és a mezõk megégni...
Ellenkezõleg: mindez olyan jármûvek — az ”Úr haragjának
eszközei” — ténykedésének következménye, melyeken profi
“katonákat” vetettek be.
31. És kiontom reád haragomat, bú- kik mesterek, téged elvesz-
sulásom tüzét fúvom reád, és ad- teni (vagyis profi katonák, gyil-
lak goromba férfiak kezébe, kolásra kiképzett fegyveresek).
*1246

E katonák, a Flotta harcosai, messzirõl jöttek:

26. És zászlót emel a távoli né- rán lakozóknak, és ímé hamar-
peknek, és süvölt a föld hatá- sággal könnyen eljõnek.
(*1011)

Ezt láthatták hát a korabeli szemtanúk, mikor a misszionáriu-

sok harci jármûveiket bevetették...
Elõfordult azonban, hogy a fegyvereseik személyesen bocsát-
koztak harcba. Ilyenkor figyelhették meg az emberek õket, kül-
sejüket tüzetesebben.
Az egyik ilyen fontos esemény az invázió éjszakáján történt
egykoron Egyiptomban:
34. Avagy próbálta-é azt Isten, karral, és nagy rettenetes-
hogy elmenjen és válaszszon ségek által, a miképen cse-
magának népet valamely nemzet- lekedte mind ezeket ti éret-
ség közül, kisértésekkel; jelek- tetek az Úr, a ti Istenetek Égyip-
kel, csudákkal, haddal, ha- tomban, szemeitek láttára?
talmas kézzel, kinyújtott
(*30)

Sokan voltak azok, akik fegyvereikkel támadtak. Hiszen Mó-

zes hadról beszél...

*1245 (*1011)
Jóel könyve 1 Ésaiás könyve 5
*1246 (*30)
Ezékiel könyve 21 Mózes V. könyve 4

432
 Mikor a misszionárius harcost megtámadták és szorult hely-
zetbe került, akkor:
16. És látá, hogy nincsen senki, és mint pánczélt, és a szabadí-
álmélkodott, hogy nincsen közben- tás sisakja van fején; felölté
járó; ezért karja segít néki, a bosszúállás ruháit, mint
és igazsága gyámolítja õt. köpenyt, és búsulással vevé
17. És felölté az igazságot, magát körül, mint egy palásttal.
*1247

Ekkor a harcos fegyvere tûzerejével, tüzével — “búsulással”

vette magát körül. Mindenre lõtt körbe, ami csak mozgott...
Testi épségét egy olyan eszköz vagy védõöltözék óvta, amit
a krónikás “igazságnak” nevez. Hiszen mielõtt harcba bocsát-
kozott volna — “felöltötte az igazságot, mint pánczélt”, mely a
harcban “gyámolította”, védte õt, a testi épségét.
Ezenkívül a nem földi harcosok öltözékéhez tartozott a: “sza-
badítás sisakja”, a “bosszúállás ruhája”, mely köpenyszerû volt.
4. Igazságban (ugyanaz az esz- nak vesszejével (fegyver), és ajkai
köz) ítéli a gyöngéket, és tökéle- lehével (hajtómû gázsugara)
tességben bíráskodik a föld szegé- megöli a hitetlent.
*1248
nyei felett; megveri a földet szájá-

Mikor “ítélt”, azaz fegyvereit bevetette, a misszionárius har-

coson szintén látható volt az “igazság”.

2. Felhõ és homályosság van kö- 3. Tûz jár elõtte, és köröskörül elé-

rülte; igazság és jogosság az õ geti az õ szorongatóit.
*1249
székének erõssége.

Nyilván a korabeli szemtanú egyáltalán nem értette, hogy

ugyan mik is azok a valamik a fegyveres öltözékén. Azt sem
értette, hogy ezek az eszközök konkrét funkcionális jellegûek
voltak, és a feladat eredményes végrehajtását segítették elõ.
Egyfajta védõfelszerelés volt, mely a lövedékekkel szemben
védte a harcost. Errõl Pál is beszél:

16. Mindezekhez fölvevén a nyilát (pajzs, mely védelmül

hitnek paizsát, a melylyel ama szolgál a lövedékekkel szem-
gonosznak minden tüzes ben) megolthatjátok;
(*961)

A pajzs, mely nem emberkéz által készített lövedékek ellen

védett...

*1247 *1249
Ésaiás könyve 59 Zsoltárok könyve 97
*1248 (*961)
Ésaiás könyve 11 Pál efézusbeliekhez írt levele 6

433
 Ezeket a lövedékeket olyan fegyverek lõtték ki, melyek lö-
véskor fényfelvillanásokat — “világosságot” produkáltak:
11. Ezt pedig cselekedjétek, tudván 12. Az éjszaka elmúlt, a nap pedig
az idõt, hogy ideje már, hogy az elközelgett; vessük el azért a sö-
álomból felserkenjünk; mert most tétségnek cselekedeteit, és öl-
közelebb van hozzánk az idvesség, tözzük fel a világosság fegy-
mint a mikor hívõkké lettünk. vereit.
*1250

Pál is említést tesz egy speciális sisakról, amit a harcosok

viseltek:
17. Az idvesség sisakját is föl- mely az Isten beszéde:
*1251
vegyétek, és a Léleknek kardját, a

Azaz Pál korábban látta, ahogy a harcosok felvették a “hitnek

paizsát”, magukhoz vették a “világosság fegyvereit” és feltet-
ték fejükre az “idvesség sisakját”...
Nem emlékeztet mindez bennünket arra, mikor a harcba in-
duló fegyveresek felöltik a speciális védõöltözéket, magukhoz
veszik a fegyvereiket és felteszik fejükre a védõsisakot? Pedig
sok akciófilmben láthattunk már hasonlókat!
Korábban Jób kapcsán beszéltünk arról, hogy köztisztelet-
ben álló ember volt. Mindenki félt tõle. Szava törvény volt. És-
pedig azért, mert olyan eszközöknek volt birtokában, amelye-
ket a misszionáriusoktól kapott:
14. Az igazságot magamra öl- palást és süveg gyanánt volt
tém és az is magára ölte engem; az én ítéletem.
*1252

Neki is volt “igazsága”, amit magára öltött. És még valamilyen

eszköze, mellyel “ítéleteket” cselekedett.
Ezért féltek hát tõle. Senki nem mert vele szembeszegülni...
Így érthetõ már, hogy miért fájt a misszionáriusok “feje” Jób
miatt. Miért volt annyira fontos a biztonsági szolgálat fõnöké-
nek Jób megbízhatósága. Hiszen a misszionáriusoknak köszön-
hetõen olyan eszközei voltak, melyek hihetetlen dolgokat pro-
dukáltak, és melyeket akár rosszra is használhatott volna. Ezért
tették hát több ízben is õt próbára.
A harcosok harci viselete jellegzetes színû volt:
1. Ki ez, ki jõ Edomból, veres ru- ke? Én, a ki igazságban szólok,
hákban Boczrából, a ki ékes öltö- elégséges vagyok a megtartásra.
zetében, ereje sokaságában büsz-
*1253

*1250 *1252
Pál levele a rómabeliekhez 13 Jób könyve 29
*1251 *1253
Pál efézusbeliekhez írt levele 6 Ésaiás könyve 63

434
 Vagyis a Biblia által említett “bosszúállás öltözéke”, a “harci
öltözet” vörös színû volt a misszionáriusoknál.
1. Pusztító jön fel ellened;
õrizd a várat, nézzed az útat, erõ-
sítsd derekadat, keményítsd meg
erõdet igen.
3. Vitézeinek pajzsa veres, ka-
tonáinak ruházata bíborszí-
nû (így néznek ki a misszioná-
rius haderõk?), hadiszekere aczél-
tûzben ragyog (itt minden bizony-
nyal a harci jármûvekre utal)
fegyverkezése napján, és a dárdá-
kat rengetik.
4. Az utczákon robognak a szeke-
rek, összeütköznek a piaczokon;
tekintetök mint a fáklyák (megint
valamilyen nem földi eredetû ha-
ditechnikáról van szó, hasonló
a Jóel által leírtakhoz), futkos-
nak mint a villámok (ez sem földi
eredetû).
13. Ímé rádtörök, azt mondja
a Seregek Ura ( vagyis a
misszionáriusok személyesen),
és füstté égetem szekereit (nagy-
hatású fegyver következménye).
Oroszlán-kölykeidet kard emészti
meg, és kiirtom e földrõl zsákmá-
nyodat, és nem hallatszik többé kö-
veteidnek szava.
*1254

Az ugye eléggé egyértelmû, hogy mindezeket a Seregek Ura

mondja. És a vörös pajzsú vitézek a Seregek Urához tartoznak?
Mikor azok megjelentek, elõvették a kézi fegyvereiket, és
kibiztosították azokat:
10. Feltûrte az Úr szent karját den népeknek szemei elõtt, hogy
(olyan mintha a fegyvert hasz- lássák a föld minden határai Iste-
nálat elõtt kibiztosítaná...) min- nünk szabadítását!
*1255

Lövésre készen várták a parancsot. Hogy “szabadítsanak”...

De Zakariás is beszélt korábban ismeretlen személyekrõl,
akiket látott. Tudjuk, hogy ezek szintén fegyveresek voltak,
csak õk a biztonsági szolgálat kötelékébe tartoztak. Hozzájuk
szintén kötõdik a vörös szín:
8. Látám éjszaka, hogy ímé, egy fér- Azok ezek, a kiket az Úr kül-
fiú veres lovon ül vala, és áll vala a dött, hogy járják be e földet;
mirtus-fák között, a melyek egy ár- 11. És felelének az Úr angyalának, a
nyas völgyben valának; háta megett ki a mirtus-fák között áll vala, és
pedig veres, tarka és fehér lovak. mondák: Bejártuk a földet,
9. És mondám: Mik ezek Uram? és ímé, az egész föld vesz-
(tehát az angyalt is Uramnak tegel és nyugodt (a fegyvere-
szólítja) És mondá nékem az an- sek, akik ellenõrzõ körutat tet-
gyal, a ki beszél vala nékem: Én tek az Úr parancsára, jelentést
megmutatom néked: mik ezek. tesznek feljebbvalójuknak arról,
10. Akkor felele az a férfiú, a ki a mir- hogy mit tapasztaltak az ellenõr-
tus-fák között áll vala, és mondá: zõ körúton).
*1256

Foglaljuk hát össze néhány szóban mindazt, amit megtudtunk

a Flotta harcosainak öltözékérõl.

*1254 *1256
Náhum könyve 2 Zakariás könyve 1
*1255
Ésaiás könyve 52

435
 Elõször is a viseletük vörös és bíborszínû volt.
A harci öltözékükhöz — “a bosszúállás ruhájához” — tarto-
zott az “igazság”, mely többek között a “gonosz tüzes nyilai”
ellen nyújtott védelmet. “Felölté az igazságot, mint pánczélt”
— más szóval valami hasonlót a mi golyóálló mellényeinkhez.
A harcosok fején szintén volt egy speciális eszköz, mely védte
õket — “a szabadítás sisakja”. Ezt akkor viselték, mikor “sza-
badítottak”, azaz harcoltak.
Nyilván ebben a sisakban kapott helyet a kommunikációs esz-
köz is. Akárcsak napjaink rádió adó-vevõi...
Mivel a szemtanúk ezt a viseletet akkor látták a misszioná-
rius harcosokon, mikor azok pusztítottak, szerintük “bosszút
álltak”. Így kapcsolódott késõbb ehhez a harci öltözékhez a
“bosszúállás” fogalma. Mert mikor a korabeli emberek meglát-
ták a harcosokat ebben az öltözékben, azonnal tudták, hogy
azok megjelenése semmi jót nem ígér, mert “bosszút állni“
jöttek...

436
 MENNYEI FEJEDELEMSÉGEK

Mostanra már kiderült, hogy az “Isten országa” — a mennyor-

szág, az ország, mely a mennyekben van. Ennek az ország-
nak, vagy mondjuk másképp, társadalomnak, sok tagja van. A
bibliai történetek során némelyeket név szerint megismertünk
közülük.
Volt szó arról is, hogy valamikor a kozmoszban fegyveres vi-
szály tört ki. Ennek több kulcsfontosságú mozzanatát bemutatták
Jánosnak is, aki egy “szigeten” járt. A háborúvá nõtt konfliktus
során a “jók” gyõzedelmeskedtek a “rosszakkal” szemben.
De vajon mi is történhetett? Mi van a kozmoszban?
A Biblia szövegei, illetve azok az információk, melyeket e
nem földi társadalom juttatott el hozzánk “Isteni kijelentések-
ben”, errõl is szólnak.
Természetesen figyelembe kell vennünk immár sokadszor a
könyvünk során azt a tényt, hogy a szövegek olyan fogalmak-
kal operálnak, melyek néhány ezer évvel ezelõtt voltak aktuá-
lisak.
De mindezek ellenére mindaz, amit elmondanak, nagyon is
jól érthetõ, egységes képbe áll össze.
Úgy tûnik, hogy ez a kozmikus társadalom több önálló hatal-
mi képzõdménybõl tevõdik össze. Mintha egy olyan szövetség
lenne, melyben több önálló állam vesz részt.
Ugyanis a biblikus szövegek “fejedelemségekrõl” beszélnek.
10. Azért, hogy megismertettessék az egyház által az Istennek sokféle
most a mennybeli fejedelem- bölcsessége,
*1257
ségekkel és hatalmasságokkal

Ne feledjük, hogy Pál sok, számunkra ismeretlen információ

birtokában volt, melyek erre a nem földi társadalomra vonat-
koznak. Csakhogy testében a “tövis” volt a garancia arra, hogy
mindezeket titokban is tartja. És csak azokat mondja el, melye-
ket a misszionáriusok akarnak.
Nos hát, a “mennyben” — a kozmoszban valamilyen társadal-
mi struktúrák (fejedelemségek) vannak.
12. Mert nem vér és test ellen tétségének világbírói ellen, a go-
van nékünk tusakodásunk, ha- noszság lelkei ellen, melyek a
nem a fejedelemségek ellen, magasságban vannak.
*1258
a hatalmasságok ellen, az élet sö-

*1257 *1258
Pál efézusbeliekhez írt levele 3 Pál efézusbeliekhez írt levele 6

437
 Eléggé egyértelmû, hogy e nem földi társadalom tagjai fizikai
mivoltukban erõsen eltérnek tõlünk. De ezen nem is csodál-
kozunk. Hiszen már régóta feltételezzük, hogy a létnek más
formái is lehetnek. Nemcsak az általunk ismertek.
Másrészt ez, vagy ezek a lakott világok ott fenn, a “magasság-
ban” vannak. De csak János rangsorolja õket a “rosszak” és a
“jók” kategóriájába. Mivel ez nézõpont kérdése. Attól függ, me-
lyik oldalon állunk...
Dániel könyvébõl megtudtuk, hogy a háborús konfliktusban,
melyet a fejedelemségek vívtak egymás ellen, mik történtek.
De legfõképp azt, hogy mi vezetett a fegyveres konfliktus ki-
robbanásához.
Természetesen szó sincs itt arról, hogy ezek jóslatok lenné-
nek. Inkább jóslat “köntösébe” bújtatott információk. Melyek
egyáltalán nem a jövõrõl szólnak, hanem a múltról. A misszio-
náriusok múltjáról...
1. Én is a méd Dárius elsõ esztende- 6. És esztendõk mulva szö-
jében mellette állék, hogy õt támo- vetkeznek, és a déli király
gassam és segítségére legyek. leánya az északi királyhoz
2. És most igazságot jelentek néked: megy, hogy békéltessen, de
Ímé, még három király támad Per- a kar erejét meg nem tart-
siában, és a negyedik meggazdagul hatja (Nem képes a fegyveres
nagy gazdagsággal mindenki felett, konfliktust megakadályozni, és
és mikor hatalomhoz jut az õ gaz- “a kar ereje” kifejezés, arra en-
dagsága által, mindent megmozdít ged következtetni, hogy itt nem
Görögország ellen. a földi civilizációról van szó, ha-
3. És támad egy erõs király nem a misszionáriusokról,
és uralkodik nagy hatalom- hiszen csak nekik volt “erõs kar-
mal és tetszése szerint cse- juk”. Vagyis az ismeretlen itt ar-
lekszik. ról beszél, hogy náluk mi veze-
4. De alighogy támadt, meg- tett a fegyveres konfliktus, a há-
rontatik az õ országa és ború kirobbanásához), és õ sem
elosztatik az égnek négy tá- áll meg (fogságba esik), sem az õ
ja szerint, de nem száll az õ karja (fegyvere sem volt képes
maradékira és nem az õ ha- megvédeni), hanem kiszolgál-
talma szerint, a melylyel õ tatják õt és az õ kisérõit és
uralkodott, mert szétszag- az õ nemzõjét és azt, a ki õt
gattatik az õ birodalma, és egy ideig gyámolította.
másoknak adatik ezeken kívül. 7. De támad helyébe az õ gyö-
5. És elhatalmasodik a déli király, kerének csemetéje közül, a ki a
de az õ vezérei közül is egyik, had ellen jön majd, és tör
és ez hatalmat vesz rajta az északi király erõsségei-
(puccs) és uralkodik, nagy uralko- re, és azokat megszállja és
dás lesz az õ uralkodása. beveszi.

438
8. És azoknak isteneit is bálványaik-
kal és drága arany- és ezüstedé-
nyeikkel együtt fogságba viszi Égyip-
tomba, és néhány esztendeig erõ-
sebb lesz mint az északi király.
9. Ez ugyan bemegy a déli király or-
szágába, de visszatér az õ földére.
10. De az õ fiai fegyverkez-
nek és sok nagy sereget
gyûjtenek, és hirtelen jön és
beözönlik, és átmegy és
visszatér, és hadakoznak
mind az õ erõsségéig.
11. És felháborodik a déli ki-
rály, és kimegy és megütkö-
zik vele, az északi királylyal,
és az nagy sokaságot állít
fel, de ez a sokaság annak a
kezébe adatik.
12. És a mint a sokaság elfo-
gatott: felfuvalkodik annak
szíve, és sok ezeret letipor;
még sem lesz hatalmas.
13. Mert az északi király
visszatér, és az elõbbinél na-
gyobb sokaságot állít; né-
hány esztendõ mulva nagy
sereggel és nagy készlettel
jõ bizony.
14. És azokban az idõkben sokan
támadnak a déli király ellen,
a te néped erõszakos fiai is felkel-
nek, hogy beteljesítsék a látomást,
de elhullanak.
15. Mert eljõ észak királya, és
töltést emel és beveszi az erõ-
sített várost (ûrbázist?) ; és
délnek seregei meg nem áll-
nak, sem az õ válogatott né-
pe, és semmi erõ nem bír el-
lene állni.
16. És az, a ki reátört, a maga tetszé-
se szerint cselekszik, és senki
sem lesz, a ki ellene álljon,
és megállapodik a dicsõ földön, és
megsemmisül az az õ kezé-
tõl (fegyverétõl?).
17. Azután maga elé tûzi, hogy
bemegy az õ egész országá-
nak erejével, és békés szán-
dékot mutat, és leányasz-
szonyt ad néki feleségül,
hogy megrontsa, de az nem
áll meg és nem tart vele.
18. És fordítja orczáját a szige-
tekre, és sokat elfoglal; de
az õ gyalázatosságának vé-
get vet egy vezér, a mellett,
hogy megfizet néki az õ gyalázatos-
ságáért.
19. És fordítja orczáját a ma-
ga országának erõsségeire,
és meghanyatlik, elesik és
nem találtatik meg.
20. Ennek helyébe jön az, a ki
adószedõt jártat végig az ország di-
csõ földén, de rövid idõn meg-
rontatik, noha nem harag-
gal, sem viadalban (méreg?).
21. És ennek helyébe egy útá-
latos áll, a kire nem teszik az or-
szág ékességét; hanem alattom-
ban jõ, és hízelkedéssel jut
az országhoz.
22. És a beözönlõ seregek
elárasztatnak az õ orczája elõtt
és megtöretnek; még egy
szövetséges fejedelem is (itt
megint csak misszionáriusról
van szó, mert a fejedelem kife-
jezést a misszionárius önma-
gukra érti).
23. Mert a vele való megba-
rátkozás óta csalárdul cse-
lekszik ellene, és reá tör és
gyõzedelmet vesz rajta ke-
vés néppel.
24. Alattomba még az ország
gazdag részeibe is behatol,
és azt cselekszi, a mit nem
cselekedtek sem az õ atyái,
sem az õ atyáinak atyái: zsák-
mányt, prédát és gazdagságot té-
kozol elõlök, és az erõsségek el-
len is cselt kohol, de csak egy
ideig.
25. És felindítja az õ erejét
és szívét a déli király ellen
nagy sereggel, és a déli ki-
rály is hadra készül nagy se-
reggel és igen erõssel, de
meg nem állhat, mert cselt
koholtak ellene.
26. És a kik az õ ételét eszik,
megrontják õt (megmérgezik),
és az õ serege elszéled, és
sokan elhullanak seb miatt.
439
 27. De ennek a két királynak
szíve is gonoszt forral, és
egy asztalnál hazugságot
szólnak egymásnak; de siker
nélkül, mert a vég még bizonyos
idõre elmarad.
28. Azért visszatér az õ földére nagy
gazdagsággal; de az õ szíve a
szent szövetség ellen van (a
misszionáriusok szövetsége), és
ellene tesz, és újra visszatér az õ föl-
dére.
29. Bizonyos idõben megjõ, és dél-
re megy: de nem lesz utolszor úgy,
mint elõször volt.
30. Mert kitteus hajók jõnek
(fegyveres ûrhajók?) ellene és
megijed, és visszatér és dü-
höng a szent szövetség el-
len és cselekszik ellene;
visszatér és ügyel azokra, a kik el-
hagyják a szent szövetséget.
31. És seregek állanak fel az õ részé-
rõl, és megfertéztetik a szenthelyet,
az erõsséget, és megszüntetik a
mindennapi áldozatot, és fel-
teszik a pusztító útálatossá-
got.
32. És a kik gonoszul csele-
kesznek a szövetség ellen,
azokat hitszegésre csábítja
hízelkedésekkel; ellenben az Is-
tenét ismerõ nép felbátorodik és
cselekeszik.
33. És a nép értelmesei sokakat ok-
tatnak, de hullanak fegyver és tûz
miatt, fogság és rablás miatt napo-
kig.
34. És miközben elhullanak, megse-
gíttetnek kicsiny segítséggel, és
sokan csatlakoznak hozzájok kép-
mutató beszédekkel.
35. És elhullanak az értelmesek kö-
zül is, hogy megpróbáltassanak,
megtisztíttassanak és megfehérít-
tessenek a vég idejéig; mert a ren-
delt idõ még hátra van.
36. És a király a maga tetszé-
se szerint cselekszik és fel-
fuvalkodik és felmagasztal-
ja magát minden isten felett
(a misszionáriusok között), és
az istenek Istene (fõmisszio-
nárius) ellen is vakmerõn
szól, és szerencsés lesz, míg nem
440
betelik a harag; mert a mi elhatároz-
tatott, az végre is hajtatik.
37. Nem gondol atyáinak istenei-
vel, nem gondol az asszonyok ked-
venczével, és egy istennel
sem; hanem mindennek fölibe ma-
gasztalja magát.
38. De a helyett tiszteli az erõdök
istenét annak helyén; és azt az is-
tent, a kit nem ismertek az õ atyái,
tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakö-
vekkel és becses ajándékokkal.
39. És az erõdített városokban igy
teszen az idegen istenek nevében:
a ki hódol, annak dicsõségét meg-
sokasítja és sokak felett ad nékik
hatalmat; a földet elosztja jutalom
gyanánt.
40. De a vég idején összetûz
vele a déli király, és mint a
forgószél (más szövegekbõl
egyértelmûen kitûnik, hogy
ilyen módon csak a misszioná-
riusok jármûvei mozogtak), úgy
megy reá az északi király
szekerekkel, lovasokkal és
sok hajóval, és betör az or-
szágokba, elözönli és végigjár-
ja azokat.
41. És bemegy a dicsõ földre, és so-
kan elesnek; de ezek megszabadul-
nak az õ kezébõl: Edom, Moáb és
az Ammon fiainak színe-java. (Itt
is magán hordja a szöveg az ak-
kori idõk korlátoltságát. Hiszen
napjainkban már nincs Moáb és
Edom. Már nem léteznek, mint
országok. Ezért is furcsa, hogy
a szövegben néhol a dolgokat
a misszionáriusokra lehet érte-
ni, néha meg az emberekre).
42. És kezeit az országokra veti, és
Égyiptom földe meg nem mene-
kedhetik.
43. És ura lesz Égyiptom arany- és
ezüst-kincseinek és minden drága-
látos javainak; libiabeliek és szere-
csenek is lesznek az õ kíséretében.
44. De megriasztják õt nap-
keletrõl és északról való hí-
rek, és kivonul nagy harag-
gal (a harag sok esetben jelent
hajtómû gázsugarat), hogy el-
veszessen és megöljön so-
kakat.
 45. És felvonja az õ sátor-pa- végére jut, és senki sem se-
lotáját a tengerek és a di- gít rajta.
(*605)
csõ szent hegy között; és

A viszály során teljes zûrzavar tört ki:

6. És az angyalokat is, a kik az õ lakóhelyöket, a nagy nap
nem tartották meg fejede- ítéletére örök bilincseken, sötét-
lemségöket, hanem elhagyták ségben tartotta.
(*1104)

A kirobbant háború mozzanatairól, mely a “fejedelmek” és

“mennyei fejedelemségek“ között folyt, immár Jánostól tud-
hattunk meg részleteket.
Nagyon érdekes az is, hogy Dániel “látomásai” és János “lá-
tomásai” szorosan összefüggnek. Hiszen a leírt harci cselek-
mények, fegyverek mindkét esetben majdhogynem szinte azo-
nosak.
De ezen nincs is mit csodálkoznunk. Jól tudjuk ugyanis, hogy
semmiféle misztikus “látomásról” szó nem volt. Azok az infor-
mációk, melyek Dániel és János könyveiben szerepelnek, nem
földi eredetûek. Minden esetben ismeretlen személyektõl szár-
maznak. Akik Isten országából jöttek...
Ezeket az információkat kis “adagokban” juttatták el hozzánk.
Ennek köszönhetõen azok “szétszakítva” szerepelnek külön-
bözõ könyvekben, melyek más-más korban íródtak. De ennek
ellenére egységes logikai egészet alkotnak. A misszionáriu-
sok történelmérõl szólnak.
A háború azzal végzõdött, hogy a “jók” gyõzelmet arattak a
“rosszakon”, elpusztították azok “fenevadjait”, “sárkányait” és
azokat a személyeket, akik ezek “bélyegét” magukon viselve
szolgálták és imádták õket. Vagyis a fõ harci erõket.
Miután a döntõ csatákat megnyerték és a fõerõket megsem-
misítették, már csak az elszigetelten harcoló “fejedelemsége-
ket” kellett lefegyverezni:
15. Lefegyverezvén a fejede- kat, õket bátran mutogatta, diadalt
lemségeket és a hatalmasságo- vevén rajtok abban.
*1259

Ezzel ért véget a történelem elõtti idõkben a kozmoszban

vívott nagy fegyveres konfliktus.

(*605) *1259
Dániel könyve 11 Pál kolossébeliekhez írt levele 2
(*1104)
Júdás levele

441
 SEOL

Az eddigiek során nyilvánvalóvá vált, hogy a misszionáriu-

sok, egy nem földi társadalom képviselõinek bolygónkon foly-
tatott tevékenykedésérõl szólnak a biblikus szövegek.
Az is egyértelmû, hogy azon esetekben, mikor felfedték ma-
gukat (gondolok itt a Mózes korában és röviddel utána történ-
tekre), minden esetben a magasból ereszkedtek alá.
Persze kiépített támaszpontjaik ugyan lehettek a Föld egyes,
emberek által nehezen megközelíthetõ helyein. Ugyanakkor a
késõbbiekben ezek már egyértelmûen nem a Földön voltak.
Nos, ugyanakkor minket leginkább az érdekel, hogy merre,
hol van az õ hazájuk, az a lakott világ — a “mennybéli ország”
—, ahonnan jöttek.
Erre vonatkozólag fontos információkat tartalmaznak minda-
zok az érthetetlennek tûnõ számadatok, melyek a szövegek-
ben szerepelnek.
Mivel egyértelmû, hogy e fejlett civilizáció képviselõi a koz-
mosz egy távolabbi részérõl érkeztek hozzánk, ezért figyelem-
be kell vennünk egy nagyon fontos mozzanatot. Éspedig azt,
hogy az a világ, ahol ez a társadalom él, minden bizonnyal erõ-
sen különbözik a mienktõl. Itt elsõsorban gondolok arra, hogy
az az égitest vagy égitestek, melyek ott éltetõ fényt sugároz-
nak, nem azonosak a mi Napunkkal.
Az is nyilvánvaló, hogy a Hold nevû kísérõvel, melybõl egy
van, csak a mi bolygónk rendelkezik. Ezért a Nap, a Hold, a
Merkur, a Vénusz, a Mars stb. fogalmak csak a mi világunkhoz
tartoznak.
Egy másik lakott világnak is minden bizonnyal megvannak
a sajátos fogalmai, melyekrõl nekünk még csak elképzelé-
sünk sincs. Arról már nem is beszélve, hogy a földi nyelve-
ken sem lehet megfelelõjük. Mivel itt azok a fogalmak nin-
csenek jelen.
Mivel a misszionáriusok sok fontos információt közöltek ma-
gukról velünk, ezért ezen információk között lennie kell olya-
noknak is, melyek kizárólag az õ világukra jellemzõek. És nem
tudunk mit kezdeni ezekkel. Nem értjük õket, hiszen olyan
fogalmak, melyek a mi világunkban nem találhatók meg.
Nos?

442
 Úgy tûnik, valóban vannak ilyen információk. Például a SEOL...
A szövegekben sok ízben találkozunk egy SEOL nevezetû
hellyel, amely olyannyira szörnyû, hogy attól mindenki retteg.
A szemtanúk, akikkel a misszionáriusok felvették a kapcsola-
tot, azoktól egy olyan helyrõl hallottak, melyet azok saját nyel-
vükön Seolként, borzongva említettek.
18. Uram, ne szégyenüljek meg, mi- szégyenüljenek meg és pusztulja-
velhogy hívlak téged; a gonoszok nak a Seolba.
*1260

Egy olyan hely, ahova szörnyû dolog kerülni. Ami legalább

olyan szörnyû, mint a halál:
15. Mint juhok, a Seolra vettetnek, a kodnak rajtok reggel; alakjokat ele-
halál legelteti õket, és az igazak ural- mészti a Seol, távol az õ lakásuktól.
*1261

Csak az ellenségeiknek kívánták, hogy oda kerüljenek:

16. A halál vagye õket körül, ele- gonoszság van lakásukban, ke-
venen szálljanak a Seolba; mert belökben.
*1262

Talán a SEOL — a pokol? Ahol az ott szenvedõket a patás

ördögök üstben fõzõcskézik?
Badarság!
Egy olyan hely a világegyetemben, ahova csak a “rosszak”
kerülnek, és melytõl mindenki fél. Melyet nem hagyhatnak el
soha.
Na nem rácsos, nyikorgó vasajtókkal.
49. Kicsoda oly erõs, hogy éljen és dás, tudomány és bölcsesség
ne lásson halált s megszabadítsa nincs a Seolban, a hová menendõ
magát a Seolnak kezébõl?... vagy.
*1263 *1264

14. Megváltom õket a Seol hatalmá-

12. Valamit hatalmadban van csele- ból! Megmentem õket a haláltól!...
kedni erõd szerint, azt cselekedjed; Hol van a te romlásod oh Seol?!
mert semmi cselekedet, okosko- Megbánás elrejtetett én elõlem.
*1265

Már csak azért is egyértelmû, hogy ez nemcsak egy fogalom,

hanem valós hely valahol az Univerzumban, mivel az “Úr” is
úgy említi, mint egy konkrét helyet.
2. Ha a Seolba ássák is be mago- 7. Mint a ki a földet vágja és
kat, kezem onnan is kiragadja õket; hányja, úgy szóratnak szét
és ha az égbe hágnának is fel, on- csontjaik a Seol torkában.
nan is levonszom õket!
*1266 *1267

*1260 *1264
Zsoltárok könyve 31 Prédikátor könyve 9
*1261 *1265
Zsoltárok könyve 49 Hóseás könyve 13
*1262 *1266
Zsoltárok könyve 55 Ámós könyve 9
*1263 *1267
Zsoltárok könyve 89 Zsoltárok könyve 141
443
 Olyan ez a hely, a SEOL, melybe ha valaki eljut, onnan vissza
nem tér. A SEOL fogalma a szövegekben a halállal egyenérté-
kû. A legszörnyûbb hely, ahova bárki is eljuthat. Egy olyan hely
abban a másik lakott világban, ahova ama másik társadalom
tagjai közül senki sem szeretne kerülni.
Nagyon nehéz értelmezni, mivel, mint már említettem, a mi
világunkban, szûkebben a Naprendszerben, ilyen nincs.
Az utolsó idézet azonban szöget üt az ember fejébe. Olyan
benyomás alakul ki bennünk, mintha a SEOL egy “megsemmi-
sítõ” valami lenne, mely “szétrobbantja”, széthányja a csonto-
kat a “torkában”.
Ugyan mi lehet ez? Mi az a konkrét hely, ahonnan nincs visz-
szatérés, és mely a bejáratánál — “torkánál”— mindent szét-
tép?
Azt azért mégse gondoljuk, hogy egy megsemmisítõ készü-
lék. Ez nagyon valószínûtlen. Ellenkezõleg: egy olyan hely, aho-
va ha “bejut” valami vagy valaki, onnan nem tud visszatérni.
Ismerünk-e az univerzumban ilyen helyet?
Hát..., valami hasonlót, igen.
A modern asztrofizika feltételezi a világûrben olyan objektu-
mok meglétét, melyeket hatalmas gravitációs terük miatt még
a fény sem tud elhagyni. Ezért teljességgel sötétek. Fekete lyu-
kak! Olyan korábban volt csillagok, melyek pusztulásukkor egy-
re kisebb és kisebb méretûvé zsugorodtak össze, míg végül
“eltûntek”. Csak a nagyon erõs tömegvonzásuk következtében
éreztetik jelenlétüket. Látni nem lehet õket. Ezért “feketék”.
Lyuknak meg attól “lyukak”, mert vég nélkül “nyelik el” a kör-
nyezetükbe vonzott kozmikus anyagot.
Nos, egy ilyen objektumhoz, ha közel kerül bármi is, akkor
azt menthetetlenül “beszippantja”, és többé nincs visszaút. A
“beszippantáskor” az objektum közelében ugyanakkor olyany-
nyira nagy árapály-erõk jelentkeznek, hogy mindent darabjaira
szaggatnak: ”Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak
szét csontjaik a Seol torkában.”
A fekete lyukakról még más elképzelések is szerepelnek a
fizikában, de ezek nem képezik könyvünk tárgyát.
Bármi is legyen a Seol, egy bizonyos: a szó eredetét tekintve
nem földi, így egy másik lakott világ és annak nyelvének a ré-
sze.

444
TIZENKETTEDIK FEJEZET. JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD...

A XX. század második felében vetõdött fel és vált aktuális

kérdéssé a más értelmes lények által lakott világok megléte.
Bár a teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az embe-
rek fantáziáját már jóval korábban is megmozgatta az ilyen vilá-
gok esetleges létezésének gondolata.
Elõször természetszerûleg, nem ismerve a Föld kísérõjén, a
Holdon uralkodó fizikai viszonyokat, azt feltételezték, hogy ott
értelmes, bár furcsa kinézetû lények élnek.
Késõbb ez a feltételezés a Naprendszer Mars bolygójára te-
võdött át. Képzeletünkben az ott élõ lényeket elneveztük mars-
lakóknak, akik kicsik, zöldek és csápjaik vannak.
Persze ma már jól tudjuk, hogy a vörös bolygón ilyen lények
egészen biztosan nem élnek. Talán valamilyen primitív létfor-
mák létezhetnek a marsi felszín alatt, de meglétük mind a mai
napig nem bizonyított.
1938 októberében az USA-ban hatalmas pánikot és tömeg-
hisztériát váltott ki egy hangjáték, melyet Orson Welles rende-
zett ”Világok háborúja” címmel. Talán tréfának szánták megal-
kotói, hogy nem figyelmeztették a rádió elõtt ülõket arra, hogy
mindez csupán egy képzelt történet.
Röviden arról szólt, hogy marslakók érkeznek a Földre pusz-
tító szándékkal, hogy leigázzák az emberiséget. A képzelt tu-
dósítások oly élethûre sikeredtek, hogy az államokban tömeg-
pánikot váltottak ki.
Talán ezzel vette kezdetét az a kampány, mely elhintette az
emberek tudatában az ismeretlen, nem földi lényektõl való pá-
ni félelmet. Ez az irányzat a kilencvenes évek filmiparában csú-
csosodott ki. Példaként említhetnénk akár az 1997-es év kasz-
szasikerét, A függetlenség napját, vagy a világszerte nagy si-
kert aratott X-akták címû filmsorozatot.
Valamiért azt feltételezzük, hogy amennyiben léteznek a Föl-
dön kívül értelmes lények, akkor azok feltétlenül rondák, csú-
fak és torzak. És a visszataszító külsejükön csak a gonosz szán-
dékaik tesznek túl.

445
 Ezek a rút lények feltétlenül az emberiség létére törnek, el
akarják azt pusztítani. A Földet pedig mint nyersanyagforrást
kiszipolyozni.
A függetlenség napja címû filmben civilizációnk egy ember-
ként veszi fel a küzdelmet a betolakodó csúf és gonosz lények
ellen. És a harcot, bár nagy veszteségek árán, de megnyeri.
Az X-akták filmsorozatban ellenben a földönkívüliek konspi-
ratív, titkos tevékenységet folytatnak. Elõkészítve a talajt a gyar-
matosításhoz. Vagyis egy másik lakott világ le kívánja igázni a
Földön élõket, saját rabszolgáivá téve õket.
Nos, mára már, sajnos, a köztudatban mélyen gyökerezik az
a feltevés, hogy amennyiben léteznek Földön kívüli élõlények,
akkor azok csúfak, gonoszak és félni kell tõlük. Sõt, mi több:
harcolni kell ellenük!
Nos?
Fogadjuk ezt el? Fogadjuk el lelkünk sötétebbik oldalát, mely
félelemmel és agresszivitással teli? Vagy próbáljuk meg egy
másik nézõpontból megvizsgálni a dolgokat?
Az, hogy bolygónkon, a Földön kívül léteznek más, értelmes
társadalmak, immár nem kétséges. Hiszen mindvégig errõl szól
a Biblia! De vajon félnünk kell-e annak tagjaitól? Félni attól,
hogy majdan gyarmatosítani kívánnak bennünket?
Vajon miért nem tették eddig? Mert semmi ilyen irányú szán-
dékuk nincs!
A történelem során többször beavatkoztak ugyan életünkbe,
de azzal a céllal, hogy a helyes irányba tereljék a földi civilizá-
ció fejlõdését. Ám a beavatkozások során mindvégig a háttér-
ben maradtak. Vajon miért nem gyarmatosítottak már Mózes
korában bennünket?
Nos, enyhén szólva vegyes érzésekkel tekintünk egy jövõ-
beni kapcsolatfelvétel elé. És közben megfeledkezünk arról,
hogy az emberiség egy nagy része mintegy kétezer éven ke-
resztül imáiban ezért könyörgött...
Egy olyan személytõl ered ez az ima, aki maradandó nyomot
hagyott az emberiség emlékezetében. Jézustól! Akirõl már so-
kat megtudtunk.

446
 Megfeszítése után két évezreden át, nemzedékrõl nemzedék-
re, apáról fiúra, szállt egy óhaj, egy könyörgés: ”Jõjjön el a te
országod..., mint a mennyben, úgy a földön is...”
Hosszú-hosszú ideig imáikban könyörögtek az emberek azért,
hogy az a mennybéli ország jelentkezzen. És itt a Földön olyan
állapotok, rend, társadalmi berendezkedés uralkodjon, mint
ott, a mennyek országában. A kozmoszban...
Igen, kedves olvasó, helyesen ismerte fel: a Mi Atyánk kez-
detû imáról van szó:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a

te neved;
Jõjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod,
mint a mennyben, úgy a földön is...
*1268

Sok-sok évszázadon keresztül az emberek imáikban azt kér-

ték, hogy legyen meg az õ akaratuk, és a Földre jöjjön el az õ
országuk.
Mindvégig a gyarmatosításért könyörögtünk hát?

*1268
Máté evangyélioma 6/9-10

447
 A HÁLÓZAT MA

Vajon napjainkban bolygónkon jelen vannak-e egy nem földi

eredetû társadalom képviselõi?
A kérdés meglehetõsen érdekes.
A mindent tagadók valószínûleg kapásból azt válaszolnák erre,
hogy ugyan már, magának a Földön kívüli életnek a megléte sem
bizonyított. Nemhogy még az, hogy itt is vannak közöttünk!
Csakhogy van egy pici de...
Egy ilyen civilizáció meglétére a bizonyíték maga a Biblia!
Ha ezt elutasítjuk, akkor újra csak oda lyukadunk ki, hogy a
Szentírás nem egyéb egyfajta mese-, legenda- vagy mítoszgyûj-
teménynél. Melynek vagy hiszünk, vagy nem.
Láthattuk azonban, hogy a biblikus szövegekben foglalt törté-
netek és leírások egy csapásra érthetõkké válnak, ha a meg-
szokottól eltérõ, gyökeresen más szemszögbõl vesszük szem-
ügyre õket.
Ebben az esetben a történetek, leírások, események mind-
mind egy földönkívüli társadalom irányába mutatnak. A ”meny-
nyek” országával és annak küldötteivel vannak kapcsolatban.
Azzal az országgal, ahonnan azok az ismeretlenek jöttek. A
mennyekbõl. A kozmoszból!
Mint a nyolcadik fejezet során láthattuk, a misszionáriusok
Jézus idejében egy mindent átfogó Hálózatot hoztak létre. Mely-
nek tagjai részben földi emberek voltak, részben pedig...
Azt már tudjuk róluk, hogy lényegileg mások, mint mi. Ugyan-
akkor külsõleg hasonlóak. Na nem õk hasonlítanak miránk. Ha-
nem mi õrájuk...
6. ...Isten a maga képére teremté az embert.
*1269

Jézus küldetése során a Hálózat mindvégig a háttérbõl, a kons-

piráció összes elemét alkalmazva segítette elõ a Csapat tevé-
kenységét. A “csodatevések” során több ügynöke csodálato-
san “gyógyult meg egy pillanat alatt”. Ez volt a feladatuk. És az
emberek hittek. Elhitték, hogy csoda történt!
Késõbb, az idõk során, a misszionáriusok valószínûleg több-
ször is beavatkoztak az események menetébe. Mert mondjuk
Mohamed prófétához, akárcsak Jézushoz, szintén egy világval-
lás — a muzulmán — megszületése kötõdik.

*1269
Mózes I. könyve 9

448
 De vajon mi a helyzet napjainkban? Itt vannak-e közöttünk?
Semmi okunk nincs feltételezni, hogy valaha is kivonultak a
Földrõl. Mindvégig itt voltak, és most is itt vannak. Közöttünk.
A Hálózat ma is létezik, csak sokkal nagyobb, és mindenhol
jelen van. A jelenben az egyik legfontosabb feladata felkészí-
teni az emberiséget... a kapcsolatfelvételre.
Hogyan?! — kérdezhetik most sokan.
Vizsgáljuk csak meg az elmúlt néhány évtized történéseit.
Nem furcsa, hogy az UFO-probléma és a földönkívüliek kérdé-
se csak az utóbbi fél évszázadban vetõdött fel ennyire élesen?
A tudomány fejlõdése az oka! — válaszolnák erre sokan.
Hiszen ismereteink gyarapodnak, és az Univerzum egyre na-
gyobb tereit vagyunk képesek mûszereinkkel átfogni.
Igen. Valóban. Csakhogy...
Furcsamód néhány évtizede jelent meg az elsõ hír, igaz plety-
kaszinten, egy lezuhant, nem földi eredetû repülõ jármûrõl.
Korábban miért nem tudtak az emberek hasonlókról? Mert
bárhogy is kutatunk a történelemben, sehogy nem tudunk ilyen
nyomokat találni... Csak az utóbbi pár évtizedben.
Miért?
Sokan vannak, akik a Föld különbözõ pontjain élnek, és bár
soha nem találkoztak és nem is ismerhetik egymást, ugyan-
olyan általuk megfigyelt jelenségekrõl számolnak be. Hogy le-
het ez? Közülük többeket különféle pszichológiai vizsgálatok-
nak vetettek alá, de minden esetben kiderült, hogy teljesen
épeszû, hétköznapi emberek. Így az emberiség lassacskán kez-
di elfogadni azt a feltevést, hogy létezhetnek nem földi társa-
dalmak, és ezek képviselõi itt vannak, közöttünk.
És pontosan ez a cél!
A misszionáriusok fokozatosan, lépésrõl lépésre készítenek
fel bennünket arra, hogy elfogadjuk és magunkévá tegyük ezt
a gondolatot...
A Hálózat tagjai mindannyian ezen ügyködnek.
Akárcsak Jézus idejében, az ügynökök nem minden eset-
ben ismerték egymást. Egy-egy térség különbözõ lakott telepü-
lésein élték a hétköznapi emberek mindennapi életét. Senki-
nek nem szúrtak szemet. Miért lenne hát ez most másképp?

449
 Többen váltig hangoztatják, hogy UFO-kat láttak, személye-
sen találkoztak velük, sõt, némelyek állítják, hogy magukkal is
vitték õket. Ezek a Hálózat tagjai!
Na persze nem mindenki! Mert sokan valóban láthattak a sa-
ját szemükkel azonosítatlan repülõ objektumot. Ezért semmi-
képp nem szabad mindenkit egy kalap alá venni. És arról, aki
ilyen megfigyelésrõl számol be, kijelenteni, hogy ügynök. Ez
nagy hiba lenne!
De ugyanakkor a Hálózat jelen van. És a tagjai szintén beszá-
molnak arról, hogy ilyen meg amolyan dolgokat láttak, tapasz-
taltak. Mint Jézus idejében! Hiszen ugyan mi a kockázat? Leg-
feljebb az ilyen emberekre gúnyolódva ráfogják, hogy külön-
cök. De õk teszik a dolgukat, végrehajtják a kapott feladatot. A
köztudatban folyamatosan hintik el azt a gondolatot, hogy van-
nak. Itt vannak...
Ezen információk, “megfigyelések” nyomán regények, filmek,
szenzációk születnek. Melyek mind-mind egy-egy lépéssel kö-
zelebb viszik az emberiséget annak a gondolatnak az elfogadá-
sához, hogy nem vagyunk egyedül.
És minden nappal egyre közelebb és közelebb kerülünk ah-
hoz az idõponthoz, mikor majdan felveszik velünk a kapcsola-
tot. Melyet a Biblia az “Úr nagy napjaként” említ...

450
 AZ ÚR NAGY NAPJA

Az emberiség, legalábbis az a része, mely keresztény vallá-

sú, majdhogynem retteg egy olyan idõponttól, melyet a VILÁG-
VÉGEKÉNT tart számon. A biblikus szövegek sok helyütt tar-
talmaznak olyan részleteket, melyek arról szólnak, hogy rette-
netes dolgok fognak akkor bekövetkezni: kataklizmák, melyek
nyomán hullahegyek lesznek mindenütt. Nem szabad azon-
ban elfelejtkeznünk egy fontos mozzanatról: e leírások sok
évszázaddal korábban keletkeztek, s magukon viselik az ak-
kori kor politikai és erõhatalmi viszonyait.
3. Mert közel egy nap és közel az szünik benne erejének ke-
Úrnak napja, felhõnek napja, a po- vélysége, õt magát felhõ takarja
gányok ideje lesz az. el, és leányai fogságra mennek.
8. És megtudják, hogy én vagyok az
*1270
Úr, mikor tüzet vetek Égyiptomra, és
összetörik minden segítõje. 7. És mikor eloltalak, beborítom az
14. És elpusztítom Pathróst, s ve- eget, s csillagait besötétítem, a na-
tek tüzet Zoánra, és teszek ítélete- pot felhõbe borítom, és a hold nem
ket Nóban. fényeskedik fényével.
15. És kiöntöm haragomat Sinre, 8. Minden világító testet megsöté-
Égyiptom erõsségére, és kivágom títek miattad az égen, és bocsátok
a sokaságot Nóból. sötétséget földedre, ezt mondja az
16. És vetek tüzet Égyiptomra, kínok Úr Isten.
közt vergõdik Sin, és Nó megtörik, 10. És cselekszem, hogy elborzad-
és Nófba betörnek fényes nappal. janak miattad a sok népek, s kirá-
17. Aven és Fibéseth ifjai fegyver lyaik rémüljenek el rémüléssel miat-
miatt hullanak el, és õk magok fog- tad, mikor villogtatom fegyvere-
ságra mennek. met elõttök, s remegni fognak min-
18. És Tehafneheszben megsötéte- den szempillantásban, kiki az õ éle-
dik a nap, mikor ott összetöröm téért, zuhanásod napján.
*1271
Égyiptom pálczáját, és meg-

Elég sötét és rémisztõ képet vázol fel Ezékiel. Csakhogy mind-

azon országoknak és hatalmi tényezõknek, melyek az õ korá-
ban meghatározók voltak a térségben, mostanra már szinte nyo-
muk nem maradt.
Egyiptom sem játszik immár a világpolitikában meghatározó
szerepet.
Ebbõl is látszik, hogy ezek a sötét és borús jóslatok azért
olyannyira rémisztõek, mert kifejezik mindazokat az indulato-

*1270 *1271
Ezékiel könyve 30 Ezékiel könyve 32

451
kat és ellenérzéseket, melyek az elnyomó hatalmak iránt fo-
galmazódtak meg Ezékiel idejében.
Az ugye érthetõ, hogy Ezékiel, aki sorstársaihoz, az izraeli-
tákhoz hasonlóan szintén rab volt (a zsidók babiloni rabsága
idején), a legválogatottabb büntetéseket ígérte elnyomóiknak.
Mert rabok lévén, mindannyian nap mint nap a szabadulás-
ban reménykedtek, mikor majd az “Úr” megszabadítja õket:

12. Miképen a pásztor tudakozódik õket minden helyrõl, a hova szét-

nyája után, a mely napon ott áll el- szóródtak a felhõnek s borúnak
széledt juhai között; így tudakozó- napján.
*1272
dom nyájam után, és kiszabadítom

Mikor majd ez bekövetkezik — csak azt kívánták — a legválo-

gatottabb és legszörnyûbb büntetésekben legyen részük mind-
azoknak, akik õket rabságban tartották, emberi és személyisé-
gi jogaikat porba tiporták.
Levonhatjuk hát azt a következtetést, hogy a sötét jóslatok
azért olyannyira rémisztõek, mert nagyrészt indulatok szülték
õket. Ugyanis az a nap, mely a jövõben eljön majd, egyáltalán
nem errõl fog szólni.
Próbáljuk ezért egy másik szemszögbõl megközelíteni.
Térjünk vissza Jézushoz, aki több olyan “szent titok” — in-
formáció — birtokában volt, mely egy kozmoszbeli országra,
egy másik lakott világra vonatkozott.
A “halála” után több ízben is felvette a Csapat tagjaival a kap-
csolatot! Ezen nincs is mit csodálkoznunk, mivel tudjuk, hogy
valójában nem halt meg, hanem egy speciális szer hatására,
melyet a misszionáriusoktól kapott a kertben, a megfeszítése
elõtti nap éjszakáján, biológiailag egyfajta tetszhalál állapotába
került. Ezt a szert azoktól kapta, akik egy “angyal” fedélzetén
érkeztek (*822).
Miután különös körülmények között eltûnt, Jézus a legna-
gyobb titokban kapcsolatba lépett a Csapat tagjaival. Ezek so-
rán újabb utasításokat és instrukciókat adott nekik, melyek a
Terv további végrehajtásával voltak kapcsolatban.

*1272
Ezékiel könyve 34

452
 Ugyanakkor más típusú információkat is átadott a Csapatnak,
melyek egy másik lakott világra vonatkoztak:
3.Kiknek (az apostoloknak) az õ pon át megjelenvén nékik, és
szenvedése után sok jel által meg szólván az Isten országára
is mutatta, hogy õ él, negyven na- tartozó dolgokról.
*1273

Az egyik ilyen titkos “randevú” során, mikor a “feltámadt”

Jézussal beszéltek az apostolok, megkérdezték, mikor szán-
dékoznak a misszionáriusok a földi emberekkel felvenni a kap-
csolatot:
6. Mikor azért azok egybegyûltek, alkalmakat, melyeket az Atya
megkérdék õt, mondván: Uram, a maga hatalmába (hatáskö-
avagy nem ez idõben állítod-é rében fenntartotta magának a jo-
helyre az országot Izráelnek? got arra, hogy csak õ döntsön)
7. Monda pedig nékik: Nem a ti helyeztetett.
*1274
dolgotok tudni az idõket vagy

Úgy tûnik, a misszionáriusok nem határozták meg elõre azt

az idõpontot, mikor majd felfedik magukat. Ellenkezõleg: fo-
lyamatosan figyelik a Földön zajló folyamatokat, elsõsorban azo-
kat, amelyek arra vonatkoznak, hogyan viszonyulnak az embe-
rek a gyökeresen új gondolatokhoz. És nyilvánvaló, hogy majd
csak akkor döntenek a kapcsolatfelvételrõl, mikor a helyzet
megérik erre.
Akkor majd eljönnek abból az országból, mely ott fenn — az
égben van:
20. Mert a mi országunk megtartó Úr Jézus Krisztust is
mennyekben van, honnét a várjuk;
*1275

Arról, hogyan fog kinézni, mikor majd megjelennek a

jármûveik a Föld egén, a Biblia ekképp beszél:
31. Mikor pedig eljõ az ember-
nek Fia az õ dicsõségében (ûrha-
jó), és õ vele mind a szent an-
gyalok (a Flotta), akkor beül majd
az õ dicsõségének királyiszékébe
(jármûtípus).
(*1042)
26. Mert valaki szégyel engem és
az én beszédemet, az embernek Fia
is szégyelni fogja azt, mikor eljõ
az õ dicsõségével, és az Atyáé-
val és a szent angyalokéval.
(*1043)

38. Mert valaki szégyel engem és az 24. De azokban a napokban, azu-

én beszédeimet e parázna és bûnös
nemzetség között, az embernek Fia
is szégyelni fogja azt, mikor eljõ
az õ Atyja dicsõségében a
szent angyalokkal.
(*1044)
tán a nyomorúság után, a nap elsö-
tétedik, és a hold nem fénylik,
25. És az ég csillagai lehullanak, és
az egekben levõ hatalmasságok
megrendülnek (zaj).

*1273,*1274 (*1042)
Az apostolok cselekedetei 1 Máté evangyélioma 25
*1275 (*1044)
Pál filippibeliekhez írt levele 3 Márk evangyélioma 8
(*1043)
Lukács evangyélioma 9
453
 26. És akkor meglátják az em- 7. Ímé eljõ a felhõkkel; és minden
bernek Fiát eljõni felhõkben szem meglátja õt, még a kik õt által
nagy hatalommal és dicsõ- szegezték is; és siratja õt e földnek
séggel. minden nemzetsége.
(*1050)
27. És akkor elküldi az õ angyalait,
és egybegyûjti az õ választottait a
négy szelek felõl, a föld végsõ ha-
tárától az ég végsõ határáig.
*1276

Ekkor több olyan titokra is fény fog derülni, melyek létünket

és jövõbeni sorsunkat meghatározzák majd. Olyanokra is, me-
lyekrõl most még fogalmunk sincs:
25. Annak pedig, a ki titeket mege-
rõsíthet az én evangyéliomom és a
Jézus Krisztus hirdetése szerint,
ama titoknak kijelentése
folytán, mely örök idõtõl
fogva el volt hallgatva,
*1277
7. Hanem Istennek titkon va-
ló bölcsességét szóljuk, azt
5. Azért idõ elõtt semmit se ítélje-
tek, míg el nem jõ az Úr, a ki
egyrészt világra hozza a sö-
tétségnek titkait (vagyis nyil-
vánosságra hozza a titkokat. De
miért a sötétség titkai?), másrészt
megjelenti a szíveknek tanácsait;
és akkor mindenkinek az Istentõl
lészen a dícsérete.
*1279

az elrejtettet (ki elõl rejtege-

tik?), melyet öröktõl fogva elrendelt
az Isten a mi dicsõségünkre;
*1278

Valami nagy titok sejtelmes körvonalai rajzolódnak ki a szö-

vegekben. Vajon mi az?
9. És hogy megvilágosítsam min-
deneknek, hogy miképen ren-
delkezett Isten ama titok fe-
lõl, a mely elrejtetett vala
örök idõktõl fogva (ki elõl rej-
tegették oly sok ideig?) az Isten-
ben, a ki mindeneket teremtett a Jé-
zus Krisztus által;
*1280
26. Tudniillik ama titkot, mely
el vala rejtve õsidõk óta és
nemzetségek óta, most pedig meg-
jelentetett az Õ szenteinek,
27. A kikkel az Isten meg
akarta ismertetni azt, hogy mi-
lyen nagy a pogányok között eme
titok dicsõségének gazdagsága, az
tudniillik, hogy a Krisztus ti közte-
tek van, a dicsõségnek ama re-
ménysége:
*1281

Ezek nyilván olyan információk, melyek sorsdöntõek lesz-

nek az emberiség jövõjét illetõen.
Ezek egyike talán az, hogy a misszionáriusok “örök idõktõl
fogva”, de legalábbis az emberiség emlékezetének kezdete
óta, a háttérben maradtak, nem fedték fel magukat. Ugyanak-
kor az idõk során a kulisszák mögül mindvégig közvetett esz-
közökkel befolyásolták a Földön végbemenõ folyamatokat.
*1276 *1279
Márk evangyélioma 13 Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 4
(*1050) *1280
Mennyei jelenések könyve 1 Pál efézusbeliekhez írt levele 3
*1277 *1281
Pál levele a rómabeliekhez 16 Pál kolossébeliekhez írt levele 1
*1278
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 2
454
 Csak apránként “csepegtették” a köztudatba mindazokat az
információkat, melyeket ebben a könyvben tárgyaltunk. A tör-
ténelem során az emberiség hosszú-hosszú ideig egyszerûen
képtelen lett volna feldolgozni mindazokat az információkat,
melyeket a misszionáriusok nyílt megjelenése zúdított volna
rá.
Pál is arról beszél, hogy bár birtokában volt mindazon infor-
mációknak, melyek egy másik lakott világra vonatkoznak, illet-
ve a küldötteik bolygónkon kifejtett tevékenységérõl szólnak,
ugyanakkor a gyülekezetek tagjai egyszerûen képtelenek let-
tek volna megbirkózni az Igazsággal, mindazzal, amit Pál a föl-
dönkívüliekrõl tudott.
2. Téjnek italával tápláltalak nem voltak azon a szinten, hogy
titeket és nem kemény ele- az igazságot megértették volna),
dellel, mert még nem bírtá- sõt még most sem bírjátok
tok volna meg (vagyis még meg:
*1282

Talán egykoron, hasonló helyzetben mindez ahhoz vezetett,

hogy be kellett vetni a Flottát:
37. A miképen pedig a Noé napjai- nak eljövetele is.
*1283
ban vala, akképen lesz az ember Fiá-

A történelem elõtti idõkben a misszionáriusok azzal, hogy

felfedték magukat, olyan folyamatokat indítottak el a Földön,
melyek a teljes és feloldhatatlan szembenálláshoz vezettek.
De bármi is történt egykoron, egyvalami biztos: nem lesz min-
dennapi látvány, mikor majd a Flotta jármûvei megjelennek a
Föld egén. Ezért Pál is arról szól, hogy elõbb az embereket fel
kell erre készíteni:
12. Titeket pedig gyarapítson az Úr 13. Hogy erõsekké tegye a ti
és tegyen bõségesekké az egymás szíveteket, feddhetetlenekké a
iránt és mindenki iránt való szere- szentségben, a mi Istenünk és
tetben, a milyenek vagyunk mi is ti Atyánk elõtt, a mikor eljõ a mi
irántatok; Urunk Jézus Krisztus minden õ
szenteivel egyetemben.
*1284

“Hogy erõsekké tegye a ti szíveiteket”... mert ha felkészület-

lenül érné mindez a jövõben a földi emberiséget, akkor az min-
den bizonnyal a káosz eluralkodásához, és az emberiség pusz-
tulásához vezetne. Ezért kell hát “erõsítenünk a szíveinket”...
Hogy elviseljük a megrázkódtatást... az Úr nagy napján...

*1282 *1284
Pál korinthusbeliekhez írt I. levele 3 Pál thessalonikabeliekhez írt I. levele 3
*1283
Máté evangyélioma 24

455
 AZ ÉLET KÖNYVE

A szövegek a “végítélet” kapcsán gyakran emlegetnek egy

furcsa fogalmat — az Élet könyvét.
Elsõre nyilván azt gondolnánk, hogy ez egy olyan könyv, mely-
nek lapjai telis-tele vannak írva nevekkel. Azon emberek ne-
vei szerepelnek az oldalain, akik életük során pozitív dolgokat
cselekedtek, és így majdan méltónak találtatnak arra, hogy el-
nyerjék az örök életet.
Tehát e lapokon hasonló nevek szerepelnek, mint: Robert
Smith, Jean Thrutho, Katerine Reibeck, Pál Zsófia, Ivan Moroz-
nyikov...
Ugye megmosolyogtató? Hiszen teljességgel komolytalan ez
a feltevés.
Akkor az egész nem igaz, és csak a fantázia szüleménye len-
ne?
Nos, hát a korábbiakban többször láthattuk, hogy a teljesség-
gel valószerûtlen, sõt néhol derût keltõ feltételezések nem is
olyan nagy butaságok. Csak épp nem a megfelelõ szemszög-
bõl vizsgáltuk eddig õket.
Ugyanis a szövegekben szereplõ fogalmak kapcsán értenünk
kell, hogy azok olyan emberek kifejezései, akik sok ezer év-
vel ezelõtt éltek. Így a bonyolult, számukra érthetetlen dolgo-
kat egyszerû, néhol szinte primitív módon jellemezték.
A nagy hiba az idõk során ott történt, mikor a szövegek értel-
mezésekor mindezt figyelmen kívül hagyták, és az azokban
szereplõ kifejezéseket egy az egyben, szó szerint vették.
Így törvényszerû, hogy tévútra jutottak.
Mert láthattuk, hogy a sárkány nem egy óriásgyík, mely repül,
és közben tüzet okád. Azt is megértettük, hogy Ádám hiányzó
“oldalbordája” sem egy csontszövetbõl álló testrész. És az “Is-
ten nyila” sem légköri elektromos kisülést jelent.
Ugyan miért lenne ez másképp az Élet könyvével. Egy könyv,
mely nevekkel van teleírva?
És mi van, ha ugyanazt a vezeték- és keresztnevet egyszerre
több ember is viseli? Mondjuk a Robert Smith nevet?
Akkor az “Úr” hogyan különbözteti meg õket?
Robert Smith I, Robert Smith II...?
Ugyan már!
Akkor tehát ne is foglalkozzunk a kérdéssel?

456
 Mielõtt még legyintenénk, álljunk meg egy pillanatra. Mivel
van érthetõ magyarázat! Valami olyan, amely csak egy emberre
jellemzõ. Melynek segítségével egyértelmûen meg lehet az em-
bereket egymástól különböztetni. Természetesen nem a ne-
vük szerint.
Akkor hát?
Tegyünk egy aprócska kitérõt.
A kilencvenes évek vége felé a kriminalisztikában egy új bi-
zonyítási eljárás jelent meg...
Na?
Nem az ujjlenyomat, a daktiloszkópia, mivel az már sok évti-
zede “forgalomban van”.
Hanem?
A DNS*! A genetikai kód...
Egy elhíresült bûntény, egy gyereklány megerõszakolása, a
tettes utáni nyomozás során Nyugat-Európa egyik országában
elrendelték, hogy a férfilakosság minden tagja köteles nyálmin-
tát adni. A mintákból nyert DNS-t összehasonlították a bûntett
során az elkövetõ által hátrahagyott nyomokkal. És a tettest meg-
találták!
Csupán összehasonlítva a DNS-mintákat.
Visszatérve a témánkhoz: jól tudjuk, a Földön nem élt soha
két tökéletesen azonos ember. Így a genetikai DNS-kódjuk sem
azonos.
Kivétel azonban valószínûleg itt is akad: az egypetéjû ikrek
DNS-mintája szinte azonos.
De különben minden emberre ugyanúgy jellemzõ a DNS-kód,
akárcsak az ujjlenyomata. Egyedi, és megismételhetetlen.
Amúgy a DNS-sel korábban is találkoztunk már, mikor az “Élet
fáját” tárgyaltuk. Akkor megtudtuk azt, hogy Mózes egy DNS-t
szintetizáló berendezést látott. Mely életet termett!
Akárcsak az ujjlenyomattal, a DNS-kóddal is tökéletesen be
lehet azonosítani egy embert.
De mi az a DNS-kód?
Mivel ennek a részletes taglalása egész külön könyvet igé-
nyelne, ezért most tekintsünk el tõle. Csak annyit jegyezzünk
meg, hogy egy olyan információt hordozó óriásmolekula, mely
testünk minden egyes sejtjének központi részében — a sejt-

* DNS — dezoxiribonukleinsav, vegyi óriásmolekula, mely a genetikai információkat

hordozza. Minden élõ sejt központi részében — a sejtmagban található.

457
magban — megtalálható. Ez hordozza azt az információt, mely
fizikai mivoltunkat megszabja, kezdve a hajszíntõl, a testma-
gasságon keresztül a szemünk színéig. De olyan információkat
is tartalmaz, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szerve-
zetünk mûködjék, és mi éljünk...
A tudósok becslései szerint egy mikroszkóppal is alig látha-
tó gén sok száz kötetnyi információt tartalmaz. Míg a génállo-
mányunk összesen — nem tévedés —, mintegy négyezer kö-
tetnyi adatot tartalmaz. Egy kisebb könyvtárnyi anyagot (!), mely
olyan erõsen miniatürizálva van, hogy egy sokezerszeres na-
gyítású mikroszkóp alatt is alig látható.
Ez az információ az, mely szükséges ahhoz, hogy a testünk
mûködjék...
És ez az az információ, mely minden embernél más és más.
Nincs két olyan ember, akinél ez a “négyezer könyvnyi infor-
máció” betûrõl betûre azonos lenne.
De nézzük most a dolgokat egy másik szemszögbõl.
A szövegek egy könyvrõl beszélnek. De mi az a könyv?
Egy információhordozó eszköz. Egy viszonylag kisméretû adat-
hordozó, melynek lapjai vannak, amik tele vannak írva adatok-
kal*.
Ezek lehetnek egy romantikus regény betûi, talán egy bûnü-
gyi történet eseményleírásai. De lehetnek olyanok is, melyek-
bõl a tizenéves gyerekek matematikát vagy fizikát tanulnak.
Tehát a könyv egy információ tárolására alkalmas eszköz.
Az élet könyve szintén egy információt tároló eszköz...
Melybe nem az emberek nevei vannak beírva, amik egymás-
tól megkülönböztetik õket. Hanem valami más — mely lehet
akár az egyedi DNS-kód is. Az élet kódja...

* Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy mikor a Szent szövegek keletkeztek, a

könyv fogalmán a papirusztekercset értették.

458
 A VÉGÍTÉLET

Az élet könyve az “Úrnak” azért kell, hogy mikor elkövetke-

zik az a nap, melyen tettei nyomán mindenki megítéltetik, ak-
kor majd azok, akik abba beírva találtatnak, “feltámasztatnak”
az örök életre.
Sok-sok évszázadon keresztül az emberek sehogyan sem ér-
tették, hogyan lehet egy valamikor meghalt embert, akinek a
teste fizikailag az idõk során megsemmisült, és csak a csontjai
maradtak meg, feltámasztani. Netalán úgy, ahogy a horrorfilmek
ábrázolják? A korábban eltemetett halottak elkezdik a földbõl
kiásni magukat?
Enyhén szólva ijesztõ látvány lenne...
Hosszú ideig sehogyan sem tudtuk értelmezni az Élet köny-
ve és a halottukból való feltámadás összefüggéseit.
Ma végre már tudjuk!
Korunk fejlett géntechnológiájának köszönhetõen felismer-
tük: bárkit, bármelyik embert vagy állatot fizikailag bármikor
reprodukálni lehet. És a reprodukció tökéletes mása lesz az
eredetinek. Mégpedig a közelmúltban nagy vihart kiváltott kló-
nozás révén.
Ez a technológia ugyan még nem mûködik tökéletesen, de
ez csupán idõ kérdése!
Az életet már nem lengi körül a miszticizmus fátyla. Hiszen
fogant már gyermek kémcsõben is. A lombikbébi!
Napjainkban ott tartunk, hogy egy aprócska szövetminta se-
gítségével szinte bárkit teljes fizikai mivoltában reprodukálni
lehet. Csupán technológia kérdése az egész.
Ez pedig olyan távlatokat nyit az emberiség elõtt, melyek szinte
beláthatatlanok. Ezért számos erkölcsi kérdés vár még megvá-
laszolásra.
Lényegében tehát, ha pontosan ismerjük bárkinek a DNS-kód-
ját, a mintegy négyezer kötetnyi információt ”betûrõl betûre”,
akkor azt fizikailag bármikor létre tudjuk hozni. Klónozni tud-
juk!
Ismétlem: ez immár csupán idõ és pénz kérdése.
Tehát ha mondjuk egy sok száz évvel korábban meghalt em-
bernek rendelkezésünkre állna a génkészlete, úgy azt napjaink-
ban fizikailag fel tudnánk támasztani!

459
 Nem kevesebbre képes tehát immár a tudomány, minthogy
egy idõben sokkal korábban élt embert újra életre keltsen!
Tulajdonképpen ez adta az ötletet a nagysikerû Jurassic-park
címû filmhez. Igaz, ott nem embert támasztottak fel halottaiból,
hanem egy több tízmillió évvel ezelõtt kihalt óriáshüllõt — egy
dinoszauruszt. Egy olyan állatot, mely a Földön mintegy hatvan-
millió évvel ezelõtt kihalt. A filmen.
De nem tévedés: napjaink géntechnológiai laboratóriumaiban
már azon fáradoznak, hogy a megkövesedett dinoszaurusz-to-
jásokból nyert, használható génekbõl létrehozzanak egy való-
di õshüllõt. És ahogy lenni szokott, ez elõbb-utóbb valakinek
sikerülni is fog. És ekkor semmi sem fogja útját állni annak,
hogy egy több ezer évvel ezelõtt élt embert, akinek a maradvá-
nyai mumifikálódtak — halottaiból feltámasszanak!
Mi ez, ha nem a feltámadás?!
Hangsúlyozom: mindennek semmi köze a valláshoz! Csupán
géntechnológia kérdése az egész.
A tudomány vívmányainak köszönhetõen immár egyre töb-
bet és többet tudunk meg önmagunkról, és arról, hogy valójá-
ban mi is az élet. Korábban mindezt sûrû homály fedte. Még a
középkorban is súlyosan büntették mindazokat a kutatókat, akik
halottakat boncoltak. Pedig azok azzal a céllal tették ezt, nagy
titokban, hogy megismerjék az emberi testet, annak szerkeze-
tét, mûködését. Mivel õket is a kíváncsiság hajtotta.
Az elsõ próbálkozásoktól napjainkban eljutottunk oda, hogy
szinte már mindent tudunk önmagunkról. A kép, a mozaikkoc-
kák, melybõl azt ki lehet rakni, már rendelkezésünkre állnak.
Az orvostudomány, a molekuláris biológia és a géntechnoló-
gia, és sok más tudományág olyan magasságokba repített ben-
nünket, ahonnan már szinte mindent beláthatunk.
Pedig alig száz éve tudjuk, hogy testünk, és minden élõlény
teste, sejtekbõl épül fel. Ezek mind-mind önálló objektumok,
melyekben folyamatosan számos kémiai reakció zajlik. És an-
nak ellenére, hogy mindegyikük önálló “életet él”, a
tevékenységük mégis össze van hangolva. Ennek köszönhe-
tõen léteznek a sejteknél nagyobb organizmusok.
De honnan “tudják” a sejtek, hogy mit kell tenniük? Mert ne
feledjük: a megtermékenyített petesejt csak egy darab sejt!

460
 És idõvel, a sejtosztódások tucatjai során alakul, alakulnak át
más-más funkciójú sejtté, melyek “szakosodva mûködtetik” az
élõ szervezetet.
A sejt mûködését a sejtmagban található DNS-információhor-
dozó óriásmolekula irányítja. Mint már említettük, ez egy kisebb
könyvtárnyi anyagot tartalmaz.
Az adott sejt ebbõl az óriási információmennyiségbõl csak
azt használja fel, ami a saját mûködéséhez szükséges.
A tüdõ vagy a máj, illetve vese sejtjei mind-mind más felada-
tokat látnak el. Bár mindannyian ugyanabból a megtermékenyí-
tett petesejtbõl alakultak ki. Nem csodálatos?!
Napjainkban már kezdjük felismerni, hogy az ember szervei
— csöppnyi túlzással — hasonlítanak az általunk alkotott szer-
kezetek egyikéhez-másikához. Hiszen az emberi agyat, mely-
nek a mûködését még mindig nem ismerjük teljesen — számí-
tógéphez hasonlítjuk. Az ingerületeket közvetítõ idegpályákat
pedig, melyek az agyból jövõ utasításokat közvetítik testünk
különbözõ pontjai felé, mikroszkópikus kábelkötegekhez ha-
sonlítjuk.
A szív sem egyéb, mint egy pumpa, mely egy specifikus fo-
lyadék folyamatos keringtetését végzi.
A tüdõ gázcserélõként, míg a vese egyfajta szûrõként mûkö-
dik.
De a szemünk is optikai kamerához, míg fülünk egy miniatûr
akusztikai érzékelõhöz hasonló. De lehetne ezt tovább sorol-
ni.
Mindezt leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, hogy látjuk a
fákat külön-külön, de az erdõt még nem vesszük észre...
Ha bármerre tekintünk is a természetben, az élõvilágban min-
dig ugyanarra a következtetésre jutunk: az egész élõvilág, kezd-
ve a legegyszerûbb mikroszkópikus baktériumtól, a rovarokon
és madarakon keresztül egészen az emberig, mind-mind sej-
tekbõl épül fel. És minden ilyen sejt rendelkezik egy saját irá-
nyítómechanizmussal, mely a mûködését meghatározza.
Ez az információ, a DNS-kód, minden élõlénynél más és más.
Mert a benne rejlõ ”adatoknak” köszönhetõen lesz egy bakté-
riumból baktérium, egy pókból pók, és nem elefánt...

461
 Az élõvilág minden egyes élõlényének sejtjében egy prog-
ram fut, mely meghatározza magát az élõlényt.
Ugyan a darvini Fajok eredete csak addig jutott el, hogy a
különbözõ fajtájú és csoportokba tartozó élõlényekben közös
jellemzõket ismert fel. De ez így is van! Hiszen az élõlények
sejtjeiben sok a közös.
Csak a végkövetkeztetés lett hibás! Mert az ember nem a
majomtól származik. Ezt ma már nagyon jól tudjuk!
Bár nyilván a tudomány sok jeles képviselõje fog körömsza-
kadtáig ehhez ragaszkodni. Mivel ez a “megszokott régi”. Mi-
nek rajta változtatni?
Ez az õ dolguk...
Ha a természetben bárhova is nézünk, mindenütt a genetikai
program vezérelte kémiai rendszereket találjuk.
Hogy lehet ez?
Emlékezzünk vissza Mózes szavaira: “Teremté az Isten az
embert az õ képére”...
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ama másik lakott világ, ahon-
nan a misszionáriusok és maga Jézus is jött, technikailag és
technológiailag milyen fejlettségi szinten áll?
Nos? Kíváncsiak vagyunk rá?
Biztos?
—?
Akkor nézzünk tükörbe...

462
 UTÓSZÓ

Korunk egyik legnagyobb talánya az, hogy vajon egyedül

vagyunk-e a kozmoszban? Mert egyáltalán nem mindegy, mi-
lyen választ kapunk erre a kérdésre.
Hiszen ha kiderül, hogy nem vagyunk egyedül, akkor min-
den, amiben eddig hittünk — fejreáll. A vallás talaját veszti,
mivel nem tud majd mit kezdeni azzal, hogy más civilizációk is
léteznek.
De a mai tudományos világképünk is egyetlen pillanat alatt
darabjaira hullik! Eddigi értékrendünk felborul. Minden meg-
változik.
Közeledik az új évezred. A jóslatok szerint hamarosan eljön
a világvége, az utolsó ítélet napja. Mindenki attól retteg, hogy
hatalmas pusztulás fog bekövetkezni. Elpusztul társadalmunk,
vége lesz a világnak...
Rémisztõ vízió, melytõl mindenki retteg. Hiszen mindannyian
élni akarunk.
Kedves olvasó! Nem kell ettõl tartanunk. Nem lesz vége a
világnak, és nem fog elpusztulni az emberiség. Csak a világról
alkotott mai képünk fog apró szilánkokra törni. Mikor majd...
felfedik magukat... egy földönkívüli társadalom képviselõi. Ez,
ha lehet hasonlítani, még erõsebben fogja sokkolni az emberi-
séget, mint bármilyen kataklizma.
Ahhoz ugyanis már, sajnos, hozzászoktunk, hogy emberek
milliói halnak meg háborúkban, melyek megnyomorított lelke-
ket hagynak maguk után. Ezért még azt is el tudnánk viselni,
ha sok-sok millióan pusztulnának el. Mert a halálhoz, annak
látványához, a sajtó tudósításainak köszönhetõen már hozzá-
szoktunk. Csak egy hír a sok közül, ha valahol emberek ezrei
vesztik életüket árvizek, éhínség, fegyveres konfliktusok nyo-
mán. De sok millió ember pusztulásánál is nagyobb sokkot vál-
tana ki az a hír, hogy vannak... Itt vannak!
Pillanatok alatt vallási tanok válnak majd semmivé. Tudomá-
nyos szaktekintélyek és tudósok “komoly” kutatási eredmé-
nyei egy csapásra jelentéktelenednek majd el.

463
 Hadseregeink, harci fegyverarzenálunk egyik percrõl a má-
sikra jelentéktelen játékszerré válnak.
Politikusok hatalomért folytatott küzdelmei immár nevetsé-
gessé lesznek.
Minden megváltozik...
A döbbenet és bénultság lesz úrrá az emberiségen.
Nem kell mindehhez pusztulás vagy kataklizma. Elég lesz
maga a tény: hogy eljöttek...
Minden, amiben eddig hittünk — eltûnik.
Semmi nem lesz már többé a jól megszokott. A régi.
Idõ kellesz mindennek a felfogásához. Idõ, melybõl mindig
kevés van...
Készüljünk hát Erre a napra!
Szellemben és lélekben...

464
465
466