1/A tétel

Bűnbeesés a Bibliában

Mutassa be a bűnbeesésről szóló leírás alapján (Ter 3, 1-24) a bűn keletkezését, a bűnt,
mint az Istentől való elszakadás alapját. Mutasson rá a bűntől való szabadulás ígéretét,
az első örömlétre.

A teremtés könyve prófétai visszatekintés formájában számol be az üdvösség lehetőségének

elvesztéséről, vagyis az első emberek bűnéről. Ugyanakkor felcsillantja a reményt is, amennyiben
megemlékszik Isten segítő szándékának megnyilvánulásáról. A bűnbeesést és az isteni segítőkészség
megnyilatkozását vallási-irodalmi dráma keretében ábrázolja. Az eseményt bemutató jahvista bibliai
hagyomány végleges szövegét a zsidók babiloni fogsága (Kr. e. 586-538) után Jeruzsálemben
fogalmazták meg.

A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta
az asszonynak: >>Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?<< Az
asszony azt felelte neki: >>A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén
levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten,
hogy meg ne találjunk halni.<< A kígyó erre azt mondta az asszonynak: >>Dehogyis haltok meg!
Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek,
mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!<< Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre
szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt
mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket
készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony
hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr színe elől. Az Úr Isten azonban
szólította az embert: >>Hol vagy?>> Az így válaszolt:>>Hallottam szavadat a kertben, és
megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.>> Erre megkérdezte tőle: >>Ki adta tudtodra,
hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked,hogy ne egyél?
<< Az ember azt felelte:>>Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.<< Az Úr
Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: >>Miért tetted ezt?<< Ő így felelt: >>A kígyó rászedett és
ettem.>> Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: >>Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és
földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján. Ellenségeskedést vetek közéd
és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát
mardosod.<< Az asszonynak pedig azt mondta: >>Megsokasítom gyötrelmeidet és terhességed
kínjait! Fájdalommal szüld a gyermekeket! Vágyakozni fogsz a férfi után, és ő uralkodni fog rajtad!
<< Ádámnak pedig azt mondta:>>Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről
megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden
napján! Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! Arcod verejtékével edd
kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél ,- mert por vagy, és visszatérsz a porba!
<< És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. Az Úr Isten ezután
bőrköntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, és azt mondta az Úr Isten:
>>Íme, az ember olyanná lett, mit egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a
kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!<< Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden
kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre
kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

A fontosabb kifejezések magyarázata:

- a kígyó: a vegetáció, az élet, a gyógyulás stb., szimbóluma: a zsidóknál az álnokság és az istenellenes
hatalmak jelképe is (vö. a magyar „kígyót melengettem a keblemen” mondással). A szövegben
egyszerűen a kísértést jelenti, vagyis az ember felelősségén van a hangsúly.
- megnyílik a szemetek: a kísértés elsősorban nem elméleti tudást ígér, hanem olyan hatalmat,
amelynek alapján az ember saját maga szabadítja meg, hogy mi az erkölcsileg helyes és mi a bűnös
cselekedet.
- észrevették hogy mezítelenek: ez egyrészt a szégyenérzet felébredése, másrészt a megaláztatás, a
megvetettség és a kiszolgáltatottság élményére utal. Az ókorban is szokás volt például a foglyok
lemeztelenítése.
-port egyél: a kifejezés egyenértékű azzal, hogy átkozott vagy.
- ellenségeskedést vetek…ivadékod és az ő ivadéka közé: állandó harc lesz az ember és a kígyó
jelképezet bűnös világ között; az asszony leszármazottai az Istenhez hűséges zsidók, a kígyó ivadéka a
kísértés és a bűn fertőzte világ.
- ő széttiporja fejedet: mivel az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét, a küzdelem nem
reménytelen. Ezt a bibliai üzenetet a keresztények első örömhírének (proto-evangéliumnak) tekintik.
- megsokasítom … terhességed kínjait: a mondat nem a terhesség biológiai nehézségeire , hanem az
életadást beárnyékoló reménytelenségre, félelemre utal, amely a bűn következménye.
-uralkodni fog rajtad: Isten eredeti terve szerint az asszony segítőtárs; az alárendelt szerep a bűn
következménye.
- arcod verejtékével edd kenyeredet: nem a munka a büntetés, hanem a munka kínja, kilátástalansága.
Átkozott a föld is, azaz megbomlik az Isten eredeti tervében szereplő egyensúly a természet és az
ember között.
- visszatérsz a porba: nem a halál a büntetés lényege, hanem a egyrészt a halállal kapcsolatos félelem
és reménytelenség, másrészt az, hogy megszakad az ember és az Isten közötti kapcsolat.
-az Úr ezután bőrköntösöket készített: Isten nem hagyja el a lázadó teremtményét, hanem azonnal
segítségére siet; az isteni tettben burkoltan a megváltás ígérete fogalmazódik meg.
- kiküldte őt … az Éden kertjéből: e kijelentés antropomorf módon (azaz Istent emberi
tulajdonságokkal felruházva) arra utal, hogy miután az ember visszautasította Isten boldogító tervét,
elveszítette a lelki harmónia és belső béke „paradicsomi” állapotát.
-kerubokat … állított: kerub az akkád karahu (áldani) kifejezésre utaló angyalnév; az ószövetségi
bibliai irodalomban a kerub Isten jelenlétének szimbóluma.

A szöveg értelmezése
A betű szerinti értelmezés felé hajló fundamentalista magyarázat a paradicsomi állapot történelmi
helyzetnek tekintette, a bűn lényegét általában a szexualitás kapcsolatos visszaélésében látta, Ádámot
és Évát egyetlen emberpárnak tartotta, és az elbeszélés hátterében valamiféle haragvó, büntető Istent
feltételezett.
A modern szemlélet figyelembe veszi, hogy az elbeszélés etiológia, azaz a szerző nem riportszerűen
tár elénk egy eseményt, hanem jelképekben és dramatizált formában mondja el azt, ami feltehetőleg
történt, hogy magyarázatot adjon saját korának nyomorúságos állapotára._
Az Édenkert boldogága Istennek az emberre vonatkozó eredeti elgondolását, az üdvösséget jelképezi,
amelynek már az első emberi lények is ellen mondottak. Ezt az ellenszegülést nevezi a későbbi
teológia ősbűnnek. E bűn lényege nem valamiféle tiltott gyümölcs elfogyasztása (amelyet egyébként
csak a latin hagyomány nevez almának, valószínűleg azon az alapon, hogy a latin malus szó jelenti az
almafát, de a rosszat is). Az első bűn nem egyszerűen az erkölcsi tudat felébredése két gyermeteg
lélekben, hanem lázadás mindenféle felsőbbrendű erkölcsi elv és útmutatás ellen az6 önállósulás
végett: „Az ősbűn az embereknek azt a törekvése, hogy önmaga határozza meg, mi a jó és mi a rossz”-
mondja Aquinói Szent Tamás (+1274).- A bibliai elbeszélésből azonban az is kiviláglik, hogy Isten a
bűn ellenére sem hagyja magára teremtményét. A lázadó ember segítségére siet: erre utal a kígyó
megsemmisítésére vonatkozón ígéret( a proto-evanglium) és a bőrköntösök jelképe.

Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy Isten fejlődő világot teremtett, Ádám és Éva nem szükségszerűen
két emberi egyedet jelöl: képviselhetnek egy olyan embernek nevezhető csoportot is, amelynek tagjai
nem követték lelkiismeretüknek pozitív indításait. Minthogy a bűn és következményei nem a nemzés
útján, hanem kulturális ( helytelen viselkedési minták közvetítésével, bűnös életvitel okozta lelki és
testi sérülések áthagyományoztatásával stb.) adódnak tovább, az ősbűn tana éppúgy összeegyeztethető
az emberiséget egyetlen emberpártól származtató monogenizmussal, mint a több embert feltételező
poligenizmussal.-A modern értelmezés a bibliai hagyomány más területeit is szem előtt tartva
figyelembe veszi, hogy az isteni büntetésekre való bibliai megjegyzések erősen antropomorf
kifejezések. Isten ugyanis nem büntet. Ő fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt ( vö. Mt 5, 45).
Ha azonban valaki bűnös módon kerül Isten közelébe, az Ő boldogító közelségét szenvedésként,
büntetésként éli meg. Meggondolandó, hogy a napra felkészületlenül kifekvő embert sem az őt égető
Nap bünteti meg, hanem ő járt el okulatlanul, amikor nem keni be magát napolajjal.
Még nagyobb oktalanságot követne el, ha ezek után azt feltételezné, hogy a Nap haragszik rá, és ezért
égette meg a bőrét. A paradicsomkertből való kizárást tehát nem isteni büntetésnek, hanem az emberi
gőg logikus és fájdalmas következményének kell tekintenünk.

A bibliai szöveg tanulsága

A bűn szétzilálja a rád vonatkozó isteni vázlatot, és lehetetlenné teszi a „belső ember” megvalósítását.
A bűnös cselekedettel tehát önmagadat rombolod, és nem Istent „sérted” meg. Ennek az
önrombolásnak a szomorú következménye az, hogy belső embered saját erejéből nem kerülhet Isten
közelébe (nem juthat el a paradicsomi állapottal jelképezett boldogságra). Megváltásra, megigazulásra,
szabadításra szorulsz!- A Biblia azt tanítja, hogy Isten segítségedre siet: a bűnös állapotból való
szabadításra vonatkozó „első örömhír” neked is szól!