Kexeropult, mixer beallitas

Egyáltalán miért is van erre szükség?

Amikor a jelszint beállításáról van szó, akkor nem a hangerőről beszélünk. Ilyenkor a keverőnk
bemeneteire, illetve kimeneteire kerülő jelek szintjét határozzuk meg.
Ha ezek a jelek túlvezéreltek, az túlterhelheti a keverő áramköreit, ami torz jelhez vezethet. Ez után
ezt a torz jelet erősítjük tovább, ami végül az eszközeink meghibásodását okozhatja, azon túl, hogy a
hangzás sem lesz éppen kellemes.  Nagyon fontos dolog, hogy egy túlvezérelt bemeneti jel akkor is
túlvezérelt lesz, ha kifelé csak halkan szól, tehát nem kell ahhoz hangosnak lennie, hogy torz legyen.
Tipikus eset erre, amikor a “hozzáértő” azt mondja, hogy “De hát csak félig toltam fel a master potit,
akkor miért recseg?”. Ez azért lehet, mert már eleve egy túlvezérelt jel került a master buszra, ami
alapból torz és ezt a torz jelet erősíti fel a hangrendszerünk. Ez persze senkinek nem jó! Sem a
közönségnek, sem a technikának.

Hogyan kerüljük el a túlvezérelt jelet?

Ha van féder előtti szintjelzésre lehetőségünk,

akkor egyszerűbb a dolgunk, viszont kisebb
keverőknél nem ez a jellemző. Azonban ettől
még nem lehetetlen a feladat.
Ebben a bejegyzésben a Yamaha MG
szériájának legkisebb tagjával, annak is az
effektes változatával, az MG06X-szel mutatom
be, hogy is lehet ezt megvalósítani.

Az egyszerűség kedvéért először nézzük egy

sztereó csatorna, illetve egy mikrofon
jelszintjének beállítását.

Sztereó csatorna beállításához vegyünk

példának egy laptopot.
Kezdetben a keverő legyen kikapcsolt
állapotban és minden potméter legyen
alaphelyzetben, ahogy az a fenti képen
látható. A laptop fő hangerejét vegyük le
nullára, majd kössük össze a laptop audio
kimenetét a keverő egyik sztereó
bemenetével a megfelelő kábel segítségével,
illetve csatlakoztassuk a mikrofont is az egyik
mono csatornára.
 A keverő fő kimenetére kössük rá a kívánt
hangrendszert (pl. aktív hangfalakat, vagy egy
erősítőt passzív hangfalakkal), viszont ez
egyelőre legyen teljesen lehalkítva, mivel a
szintezéshez nem lesz szükségünk hangra. Ezt
követően kapcsoljuk be a keverőt, majd tekerjük a
sztereó csatorna “LEVEL” potméterét a névleges
maximumig, amit ennél a keverőnél egy kis
nyilacska jelöl. Hajtsuk végre ezt a műveletet a fő
kimenet (STEREO) “LEVEL” potméterénél is.

Ez után indítsunk el egy jó minőségű zenét a

laptopon azzal a lejátszó programmal, amit
használni fogunk. Ennek a programnak a hangerejét
állítsuk 100%-ra. Néhány lejátszó esetében (pl.:
VLC) figyelni kell rá, hogy ne toljuk 100% fölé (mivel
itt erre is lehetőség van), mert ilyenkor torzítás
lehet az eredmény!
Ha ezzel megvagyunk, kezdjük el óvatosan növelni a
laptop fő hangerejét és közben nézzük a keverő fő kimeneténél a jelző LED-eket. Akkor megfelelő a
jelszint, ha a 0 dB szintig világítanak a LED-
ek. Ha egy-egy nagyobb basszusnál villog
a +3 dB melletti sárga LED, az még nem
jelent problémát, de ügyeljünk rá, hogy +6
dB fölé semmiképp ne menjünk, ha pedig
már a piros “PEAK” villog, esetleg világít,
az már nagy baj!
Ezzel meg is lenne a laptop kimeneti
jelszintje, innentől kezdve a laptopon ne
állítsuk a hangerőt se a lejátszó
programban, se a fő hangerőnél!

A következő lépés egy mikrofon

jelszintjének beállítása.

A laptop csatornájának a “LEVEL”

potméterét tekerjük nullára. A fő kimenet
“LEVEL” potmétere továbbra is legyen a
névleges maximumnál, illetve a mikrofon
csatornájának “LEVEL” potméterét is
tekerjük a névleges maximumhoz.
A mikrofon “GAIN” potmétere még
minimumon kell, hogy legyen (mivel az
elején mindent alaphelyzetbe állítottunk)!
Ezt most tekerjük a fehér sávval jelölt
részbe. Ez után kezdjünk el különböző hangerővel és különböző hangmagasságban beszélni/énekelni
a mikrofonba. Nagyjából úgy, ahogy azt az adott műsor folyamán használni fogjuk (legjobb, ha a
mikrofont használó személy hangjával állítjuk be). Itt figyeljünk a helyes mikrofontartásra, amiről egy
korábbi bejegyzésben írtam!
Miközben beszélünk/énekelünk a mikrofonba, figyeljük a jelző LED-eket hasonlóan az laptop
beállításánál leírtakhoz. Ha nem megfelelő a szint, akkor a “GAIN” potméter megfelelő irányba
történő állításával tudjuk finomítani. Ha minimum szinten is túl magas lenne a jel, akkor
lehetőségünk van egy 26 dB-es csillapításra a “PAD” gomb benyomásával (ez magas jelszintű
hangszereknél fordulhat elő leginkább).

Miután sikerült beállítanunk a megfelelő jelszintet, a mikrofon “GAIN” potméterét már ne

változtassuk, csak ha menet közben szükséges lenne (pl. egy erősebb hangú énekes esetén).

A fent leírtakat minden használt csatornán végig kell csinálni, függetlenül attól, hogy milyen eszközt
csatlakoztatunk rá (mikrofon, hangszer, CD lejátszó, stb…). Mindig egyesével nézzük meg a
jelszinteket.

Miután minden csatornát beállítottunk, tekerjük le az egyes csatornák “LEVEL” potméterét nullára,
illetve a fő kimenetet is vegyük le nullára és kapcsoljuk be a fő kimenetre csatlakoztatott
hangrendszert, illetve hangosítsuk fel azt a névleges maximum közelébe. A fő kimenetet tekerjük fel
valameddig (kb. negyedig elég lesz egyelőre, de ezt majd ki kell tapasztalni), majd kezdjük el a
csatornákat egyesével óvatosan felhangosítani és állítsuk be a kívánt arányokat (Ezt később menet
közben módosíthatjuk, ha szükséges).
Ha az arányokat beállítottunk, akkor a fő kimenet “LEVEL” potméterével már egyszerre (az arányokat
tartva) tudjuk növelni vagy csökkenteni a hangerőt a megfelelő szintre.
Ilyenkor a LED-ek már a fő kimenetre kerülő összegzett jel szintjét mutatják. Figyeljünk rá, hogy ez
továbbra se érje el a “PEAK”-et!
Nagyjából ennyi lenne leegyszerűsítve, persze ezen kívül még lehet “játszani” az EQ-val, ha
szükséges, illetve effektezni is lehet. Ha valamilyen kérdésed lenne, nyugodtan írj az e-mail címemre,
vagy keress facebookon!

__________________________________________________________________________________
    A sztereó csatornák felépítése jóval egyszerűbb. A bemeneti illesztő fokozat után egyből jön az EQ,
illetve itt van még egy olyan okosság, hogy egy gomb benyomásával RIAA
korrektort kapcsolhatunk a jelútba, tehát képes ez a kis keverő akár két "bakelit" lemezjátszó
mozgómágneses hangszedőjét is fogadni.
    Most következnek a MONITOR  kapcsolók. Ahol ezeket benyomjuk, azok a csatornák rákerülnek a
keverő monitor gyűjtősínjeire. Fontos megjegyezni, hogy ennél a keverőnél a kivezérlésmérő nem
a MIX kimenet jelét mutatja, hanem az említett monitor buszra csatlakozik. Tehát a szintek
belövésénél a MONITOR gombokat PFL-ként használhatjuk. De mivel egy igen sokoldalú kis keverőről
beszélünk, találunk a MIX ("hagyományos" kimenet) erősségét szabályzó poti alatt egy
nyomógombaot, amivel a MIX utat is ráküldhetjük a monitor sínre, tehát nézegethetjük például a
kivezérlést. Ennek akkor lehet jelentősége, ha egy kis hangosítási feladatot kell megoldanunk a
keverővel, tehát éppen nem recordingra fogjuk be.
    Aztán ha továbbhaladunk a jelútban, akkor a hangerő és a panoráma potméterek következnek. A
panoráma potik után jön a Barba-trükk: a REC gomb. Felengedett állapotban a csatorna jelét a MIX
kimenetre engedi, ha benyomjuk, akkor pedig a REC buszra továbbítja. Nem nehéz kitalálni, hogy
ezzel választhatjuk ki azokat a csatornákat, amelyeknek a jelét rögzíteni szeretnénk. A REC buszt egy
erősítő fokozat összegzi, majd egy, a végleges kimenő szintet beállító potméter után mehet a jel
a RECORD OUTPUT-ra, onnan pedig a hangkártyánk bemenetére. Természetesen, ha megoldották
a hangkártya bemenetének táplálását, akkor csináltak a keverőn egy dedikált bemenetet,
a  PLAYBACK INPUT-ot, ahová a hangkártyánk kimenete csatlakozik. Ez egy illesztő fokozaton és
egy szintszabályzó potin keresztül a MIX sínre csatlakozik, de itt is van MONITOR gomb, tehát a jelet
rányomhatjuk a monitor kimentre és a kivezérlésjelzőre is.
    Van itt még egy okosság. Látszólag felesleges redundancia, hogy a Playback Input és a Record
Output is dupla csatlakozó garnitúrával van ellátva. Azonban mégsem. Az RCA cstalakozások
aszimmetrikus, a jack csatlakozók pedig szimmetrikus illesztést biztosítanak. Sőt, ezek együttesen is
használhatók. Mondok egy példát a saját gyakorlatomból. A zenei gépemben most egy EMU 1212m
PCIe lakik. Ennek szimmetrikus ki- és bejáratai vannak, tehát ezeket rendes szimmetrikus jack
kábelezéssel rá lehet kötni a Comact4-re. Az egy másik kérdés, hogy monó jack-es aszimmetrikus
kábelezéssel is működhet az egész. A lényeg, hogy elvben a lehetőség szépen adott mindkét oldalról.
De mivel az EMU kártyát csak a professzionális ASIO alkalmazásokhoz rendeltem hozzá, a fapados
Windows rendszerhangokhoz és a multimédiához az alaplapi hangkártyát használom. Ezt pedig simán
rá lehet kötni az RCA csatlakozókra, így nem kell az értékes sztereó csatornákat ilyesmire elpancsolni.
    Kis keverőnk rendelkezik még egy nagyon kellemes szolgáltatással. A dupla fejhallgató kimenettel,
ami nem egyszerűen egy sima fejhallgató kimenet két jack aljzattal. Az Engineer Phones kimenet
simán a monitor buszra csatlakozik, és a rádugott füles alatt általában a technikus mereszti okosan a
füleit. Az Artist Phones pedig, amint a neve is mutatja, a művész fejére kerülő fejhallgató kimeneti
csatlakozója. A művész pedig nem csak sima hangerőt tud szabályozni, hanem a saját hangját (vagy
hangszermikrofonjának jelét) tudja tetszőlegesen a gépről jövő zenei alaphoz keverni. Ez ugyanaz a
funkció, mint amit a stúdió célú keverős fejhallgató erősítőkön is megtalálunk. Aki még nem készített
zenei alapra énekfelvételt, annak a számára ez fölösleges luxusnak tűnhet. Aki viszont már
próbálkozott, az jól tudja, hogy mennyire fontos az a komfortérzet, amit ez a megoldás biztosít az
énekes számára. Ráadásul a technikus bele is hallgathat a művész jelútjába, így elkerülhetők a
hitviták, hogy ki mikor mit vél hallani vagy nem hallani a rendszerből.
    Van aztán még egy szuper jelentéktelennek tűnő, ám nagyon hasznos kis kapcsoló a monitor
jelútban. A MonoCHK kapcsoló arra jó, hogy elkészültnek tűnő, sztereóba lekevert zenei anyagunkat
monóban is ellenőrizni tudjuk. Fontos, hogy a zenénk monóban is élvezhető legyen, hiszen sokszor
előfordulhat, hogy nem sztereó hangrendszeren szólal majd meg. Ha monósítva meghallgatjuk az
anyagot monitor hangfalakon vagy fejhallgatóban, egyből kijön, ha esetleg fázishibák miatti cirkusz
elrontja az általunk elképzelt hangképet. Ha monóban jól szól az anyag, akkor nyugodtak lehetünk,
hogy tisztességes sztereó rendszeren lejátszva egységes lesz a térbeli megszólalás.
    Ez a kicsi keverő jó példa arra, hogy ha a gyártók odafigyelnek a piaci igényekre, akkor a
mérnökeik nagyon praktikus szerkezeteket képesek alkotni. Bár ennek a modellnek a gyártásával a
Soundcraft már leállt, még kapható egy darabig. Elképzelhető, hogy később továbbviszik majd még
ezt a koncepciót.
    Arra szerettem volna még felhívni a figyelmet, hogy ha az ember az alapfogalmakkal tisztában van,
akkor egy keverő blokkdiagramjából rengeteg információt ki lehet olvasni. Gyakorlatilag az adatlap és
a blokkdiagram teljesen helyettesíti az X oldalas leírást.