HENRI MATISSE

1869 – 1954

A XX. század legelső festészeti forradalma a Fauv-ok /vadak/ , melynek vezéralakja

Matisse.
A csoport elnevezése gúnynév, amit az 1905-ös botrányos kiállításuk alkalmával
kaptak. Képeiken harsogó, vad színeket használtak. Erős színkontrasztokkal,
dekoratív hatást értek el. Lázadtak a múlt kultúrája ellen, a színintenzitást tartották a
legfontosabbnak. A fauvista festészet figuratív, tárgyakat ábrázol, a tárgyakat a szín
eltorzítja, így a keverés nélkül használt tiszta szín lett a művészeti kifejezés célja.
Képeiken az intenzív színfoltokat néha vastag, fekete vonal keretezi. A fauv-ok
felszabadították a tiszta színek erejét, amellyel alapot teremtettek a későbbi modern
irányzatoknak.

Henri Matisse eredetileg nem művésznek készült, hanem jogot

tanult Párizsban, jogvégzettként még egy ügyvédi irodában is
dolgozott. Ám húsz éves korában egy vakbélműtét után a vártnál
hosszabb időre ágyba kényszerült. A kórházi lábadozás
végtelennek tűnő napjaiban édesanyjától kapta unaloműzés
céljából az első festőkészletet, és ezzel meg is pecsételődött a
további sorsa.
Matisse William-Adolphe Bouguereau-val járt az Académie
Julianra, de az első sikertelen év után ott is hagyta, és a
szimbolista Gustave Moreau-nál kezdett gyakornokoskodni. A
mester támogatta Matisse kísérletezőkedvét
Egy összejövetelen találkozik a nála 11 évvel fiatalabb Pablo
Picassóval, akiben egy személyben életre szóló barátot és riválist
is talál. Matisse viccesen boxmeccsként jellemezte a
kapcsolatukat.
Matisse a 20. század első avantgard művészi mozgalmának, a
fauvizmus vezéralakja volt. Az 1905-1910 között kiteljesedő
irányzat gyökeresen új értelmet adott a színeknek: kifejező és
rendszerezőelemként tekintett rájuk, és elszakította a „szó
szerinti” értelmezéstől.

Utolsó fillérjén
Matisse annyira oda volt Paul Cézanne Három fürdőző című
festményéért, hogy a teljesen elszegényedett művész az utolsó
fillérjéből vásárolta meg a képet a műkereskedő Ambroise Vollard-
tól.

Életének utolsó éveiben Matisse tolószékbe és ágyba kényszerült.

A festés egyre nehézkesebbé vált számára, így egy új technikát
kezdett alkalmazni: papírból vágta ki a formákat és felragasztotta
őket, ezt nevezte ollóval festésnek.