A bronzkor

Európában a bronzkort időben szénizotópos kormeghatározás eredményei alapján

általánosan a Kr. e. 3. évezred második felétől, a Kr. e. 800-as évekig 1 terjesztik ki. A
korszak nevét a réz és ón ötvözetéből nyert anyagról kapta. A bronz készítésének
technikáját kelet-délkeletről érkező népek hozták magukkal. Ez az anyag keményebbnek
bizonyult a funkcióiban őt megelőző réznél, így eszközeik ellenállóbbak, tartósabbak
lehettek.2 Agyagedények és bronzból készült fegyverek jellemzőek a korra. Ebben az
időszakban az ókori Kelet és az őskori Európa még két teljesen eltérő világképet mutat
gazdasági és társadalmi szempontból.
Ilyen nagy kiterjedésű térségben nehéz egy egységes terminológiát felállítani, de a
hagyományos alapfelosztás minden esetben a kora-, közép- és későbronzkor különböző
kiegészítéseit követi.3
A kronológia lehet abszolút és relatív kronológia. Az abszolút kronológia különböző
datálási módszerek (szénizotóp-vizsgálat, dendrokronológia) segítségével helyezi el az
adott tárgyat, telepet az időben, a relatív kronológia viszont a kultúrák egymásutániságát,
fejlődését veszi alapul az időben való elhelyezéshez. A két módszer szorosan összefügg,
hisz az egyikkel alátámaszthatjuk a másikat.4
A bronzkor periodizálása a Kárpát-medencében mindig is nagy fejtörést okozott a
kutatóknak. Földrajzi elhelyezkedése miatt a térség egyfajta átjáró szerepét tölti be a Kelet
és Nyugat és/vagy Észak és Dél között, emiatt leginkább a sokféleség jellemezte 5.
Mozsolics Amália A magyarországi bronzkor kronológiájáról című írásában6 kiemeli,
hogy az addig tett próbálkozások a fémtárgyakkal foglalkoztak, nem vették figyelembe a
kerámiát, az ezt jellemző úgynevezett divatot.
A 20. század fordulóján Paul Reinecke periodizálta a délnémet bronzkort, ez a felosztás
volt sokáig használatos Magyarországon, de ez nem volt pontos: a Reinecke-féle
korabronzkor egybeesett Magyarország középső bronzkorával. Később, ötven év
távlatában maga is fiatalkori botlásai közt emlegeti az első felosztást.7
Magyarország esetében az első kronológiai felosztások Tompa Ferenc nevéhez fűződnek.
Ő a Tószeg tell telep rétegtanát veszi alapul, amely az 1900-as évektől kezdődik és 900
körül ér véget. Tovább Patay Pál fejlesztette, amikor a Tószeg A, B, C, D időszakát a
1
HARDING 2000, 1.
2
POROSZLAI-CSÁNYI-TÁRNOKI 2003, 141.
3
BOROFFKA 2013, 878, Fig. 47.2 és MARKOVA-ILON 2013, 814.
4
KOVÁCS 1977, 11-12.
5
KOVÁCS 1977, 13-14.
6
MOZSOLICS 1943, 4.
7
BÓNA 1965, 25.
1
környező területek négy kultúrájával azonosította: Nagyrév, Perjámos, Hatvan és
Füzesabony. Majd később Bóna István módosításaival került használatba 8 a Kárpát-
medence egyéb területein is. Ecsedy István és Kovács Tibor munkái alapján a bronzkor
14
kezdetét visszatolták a 2800-2700-as évekre, de a C-eredmények szerint, a középső
bronzkor vége is eltolódik az 1350-es évekre.9 Szlovák területeken egy más, módosított
Reinecke-rendszer van érvényben. Ezek a periodizáló rendszerek az idők során egyre
kifinomultabbak lettek és lesznek, a szénizotópos kormeghatározás segítségével, de sajnos
ez a módszer még mindig nem érhető el mindenhol.
Romániában 1966-ban, Dumitru Berciu periodizálta először a bronzkort10. A korai szakaszt
négy részre osztotta, a második szakaszt kettőre, ezek egybeesnek Reinecke A 1 és A2
szakaszával. A középső-későbronzkori szakaszt három részre osztotta, ezek Reinecke B, C 1
és C2 szakaszával egyeznek meg.
Románia és Bulgária hasonló helyzetben van, egy abszolút kronológiai rendszer felállítása
nehézkes.
A bronzkori kultúrák
Ebben a fejezetben a gyűjteményben szereplő tárgyak kultúráit szeretném röviden
bemutatni, hogy egy kis betekintést nyerhessünk ezek világába. Szeretném őket térben és
időben elhelyezni, amennyire csak lehet, kronológiai sorrendben. A gyűjteménybe bekerült
két késő rézkori példány is, úgyhogy szót kell ejtenem röviden a rézkor és a bronzkor közt
mérföldkövet jelentő kultúráról is.
A badeni kultúra
Nagy földrajzi kiterjedésű kultúra, a Kárpát-medence délkeleti részétől Lengyelországig,
Kelet-Ausztriáig húzódik. A Kr. e. 3. és 2. évezred fordulóján a badeni kultúra területein
kezd egy egységesebb díszítésforma, formavilág kialakulni, valószínűleg egy egységes
hatalmi forma kialakításának érdekében. Feltárt településeik egyrétegűek; felszíni házaik
lehettek, mert cölöplyukas szerkezetű házakat nem találtak az ásatások során. Foglalkoztak
földműveléssel, állattartással, de vadászattal is. A kerámiájuk és formaviláguk gazdag,
pontsorokkal, bekarcolt vonalakkal díszítették tálaikat, fazekaikat. Kanelúrás korsók,
kétosztatú tálak is kerültek felszínre. Temetkezésük sokszínű, kis családi
temetkezőhelyektől a több száz síros temetőkig; a hamvasztásos, szórthamvas, urnasíros
temetkezés is gyakori. 11 Hagyta magába beépíteni a környező kultúrák elemeit 12, de ez a
8
MARKOVA-ILON 20~3, 814.
9
KISS 2012, 215.
10
GOGÂLTAN 1999, 24.
11
BONDÁR 1996, 34-36.
12
HORVÁTH 2009, 101-101.
2
folyamat nem volt mindig békés. A kultúra bukásakor, Kr. e. 2600 körül13, magával rántja
az akkori „világgazdaságot” (a Cucuțeni-Tripolje- és Yamnaja-kultúrákat). A legújabb
kutatások vitát szítottak a kutatók között: van, aki Mischkultur-ként írja le, Martin Furholt
pedig a Baden-Complex fogalmat javasolja bevezetni.14
A Vučedol-kultúra
Nevét a Vukovár várostól délre fekvő régészeti lelőhelyről kapta. A rézkor végén és a
bronzkor elején virágzik15, Kr. e. 3000 és 2200 között. Még réz alapanyaggal, de már
bronzkori jelleggel rendelkező fémművesség jellemzi: nyéllyukas baltát, tőrt, vésőt
készítenek. Technikájuk megegyezik az égei- és a fekete-tengeri mesterekével. Kerámiájuk
vésett, fehér mészporral díszített kerámia, sötétbarnára, feketére égetve. Kapcsolatban
lehettek a mai Ukrajna és Erdély területén élő népekkel is. Temetkezéseik kurgán
típusúak.16 A 3. évezred közepén a Vučedol-települések fokozatosan megszűnnek, és a
kultúra kisebb, elszigeteltebb településeken él még tovább. Az elhagyott telepmaradványok
omladékrétege gazdagon rejt leletanyagot, a későbbiekben 17 viszont csak kisebb telepek
szemétgödreiből kerül elő Vučedol-anyag. A Vučedol-kultúra elemeiből továbbörökítve
megjelenik a Makó-kultúra, majd a Nyírség-kultúra.18
A Nyírség-kultúra
A korai bronzkor második szakaszában a Magyar Alföld északkeleti részében jelenik meg,
Kr. e. 2500 körül viszont már elég nagy területet tudhat befolyása alatt. Az észak-balkáni
térségtől egészen a Keleti-Kárpátok nyugati pereméig terjed 19. A kerámiák színeit illetően
eléggé változatos: a világos- és sötétszürke, sárga, világosbarna, téglavörös szín éppúgy
megjelenik. A finomkerámiáik néha csiszoltak, fényezettek. Kerámiájuk típusa nem túl
gazdag, inkább egyszerű formavilággal rendelkezik. A Nyírség-kultúra kevés speciális
formájú tárggyal rendelkezik, ezeket között viszont néhány idol 20 is található.
Temetkezéseik is többfélék: többnyire szórthamvas temetkezések, de találunk kirívó
példákat urnasírokra is.
A Nagyrév-kultúra

13
HEYD-KULCSÁR-SZEVERNÉNYI 2013, 75.
14
HORVÁTH 2009, 103.
15
PÁSZTOR 2015, 262.
16
KULCSÁR 2003, 141.
17
ECSEDY 1995, 15-16.
18
KULCSÁR 2003, 142.
19
ECSEDY 1995, 15.
20
KALICZ 1984a , 109-114.
3
Három fázisra tagolhatjuk: Ökörhalom, Kőtörés, Szigetszentmiklósi 21. Korai képviselőit a
Sió völgyében találjuk, mondhatni ők az első tell-alkotó kultúrák egyike.22 Rétegeik néha
elérik az egy, sőt akár a három métert is. Meszelt, többosztatú házakkal is rendelkeznek. A
legfontosabb lelőhelyek: Bölcske, Tiszaug, Laposhalom. Kerámiájuk a Harangedény-
Csepel csoport részét képezi; csészéktől, egy vagy több fülű edényektől kezdve az
amforákig sok típust megtalálunk a készletükben. Sötétszürkére, barnásszürkére égetett
kerámiákról van szó, amelyek díszítése lehet pecsételt, mészbetétes, bordázott, de még a
vonaldíszítés is előfordul. Tiszaug-Kéménytető lelőhelyen különlegességként egy teljesen
berendezett lakóház leégett maradványai kerültek elő. Megkülönböztethetőek a helyiségek
szerepük szerint, a házban kemence is található. Egyes feltételezések szerint akár rituális
tűz23 áldozata is lehetett az épület. Temetkezési formáik: a korai fázisokban hamvasztásos
(szórthamvas) temetkezés, később urnás temetkezés, de ritkán találkozhatunk csontvázas
temetkezésekkel is24. A korai szakaszból ritkán találunk ékszereket is a sírokban, például
átfúrt csont függőt, csontból készült amulettet, nyakláncként pedig átfúrt állatfogak is
megjelennek, kivételes esetben csontból faragott gyöngy is előkerült. A későbbi fázisból
bronztárgyak is előkerülnek, például bepödört fejű tű, de még csigaház ékszerek, csont
ékszerek, agyaggyöngyök is25.
A Perjámos-kultúra
A Perjámos-kultúra a korabronzkor végén, a középső bronzkor elején a Tisza és Maros
menti mocsaras területeken élt népek kultúrája, más néven Maros-kultúrának is nevezik.
Leletei alapján szoros kapcsolatot tarthatott fenn nagyrévi népcsoportokkal. Meglehetősen
gyakran váltottak lakóhelyet vagy temetkezési helyet, de a Tisza és a Maros
összefolyásánál hosszú életű, tell településeket is fellelhetünk. Ezek közül a
legfontosabbnak tartom kiemelni Pécskát és Perjámost.26 A kultúra kerámiája főként a
temetőkből ismert, s alapvetően gazdag formavilággal rendelkezik. Egy-két, esetenként
több szalagfüllel ellátott edény is előkerül. Finomkerámiái fényesek, sötétszürke-fekete
színűek. Jellegzetes sírmelléklete egy bizonyos kétkúpos testű kis amfora, kis kúpos
födéllel. Fegyverek és szerszámok tekintetében eléggé konzervatív: megtaláljuk a
felhozatalban a nyéllyukas fejszét, a nyersanyag pedig még mindig a réz maradt. Ami az
ékszereket illeti, kiemelhetjük a fejékszert, amellyel sokszor és változatos formában

21
SCHREIBER-KALICZ 1984, 133.
22
POROSZLAI 2003a, 142-143.
23
SZEVERÉNYI 2011, 218-220.
24
SCHREIBER-KALICZ 1984, 155.
25
SCHREIBER-KALICZ 1984, 159-160.
26
P.FISCHL 2003, 160-161.
4
találkozunk, mind az alapanyag, mind pedig az elhelyezkedés szempontjából. Vászonra
vagy bőrre erősített rézfüggőket, rézlemezeket is találunk. Nyakdíszként felcsavart
rézdrótot tettek halottaikra, nemüktől függetlenül. Helyenként megjelenik az arany ékszer 27
is, de többnyire csak fülbevaló formájában.
Az Ottomány-kultúra
A bronzkor eme kultúrájának megjelenését a korai bronzkor utolsó, harmadik fázisára28, a
hanyatlását pedig a koszideri periódus végére tehetjük. 29 Földrajzilag Északnyugat-
Romániát, Magyarország keleti, illetve Szlovákia déli részét érinti. Névadó helye a
várhegyi Ottomány telelep. Kerámiája több csoportra osztható: az elsőre tálak jellemzőek,
négyzetes, tapasztott talppal, vonalas díszítéssel. Második fázisában a formavilág sokkal
gazdagabb, díszítése is többféle: bemetszések, spirálok, kanelurák, háromszögek, cikk-
cakk vonalak is előfordulnak. A harmadik fázisban több magas edényt is találunk,
függőleges vonalas díszítéssel. Utolsó fázisában kétkúpos edényeket is találunk, nyújtott
nyakkal.30
Temetkezései módjukat nagyrészt csontvázas temetkezések jellemzik, zsugorított pózban.
A férfiakat a bal, a nőket pedig a jobb oldalukra, arccal kelet fele temették. 31 Ugyanakkor
kerültek elő szórthamvas, urnás temetkezések is.32
A mészbetétes kerámia kultúrája
A magyarországi mészbetétes kerámia kultúráját Bóna István 1975-ös monográfiájában 33
két részre osztja: észak- és dél-dunántúli kerámiára.34 A két csoport egy időben létezett
egymás mellett, a középső bronzkor kezdetén. Kerámiájuk sírmellékletként gyakran
előfordul, így elég jó rálátást biztosít a kultúra sajátosságaira. A jellemző formák között
találunk bordázott urnákat – két vagy négy füllel –, tálakat, kis tálakat, szalagfüllel ellátott
csészéket, korsókat, hordó formájú és szögletesebb alakú edényeket több fogó füllel.
Lényeges eltérés a két típus között a díszítésben, a motívumokban található. A déli típusú
kerámia vonalas, vonalköteges mintázattal van díszítve; a díszítés az edény felső részén, a
nyakon van. Az északi típusra finom vonalas díszítés a jellemző, benyomott pontokkal. A
díszítést itt is legtöbb esetben az edény felső részén találhatjuk 35 – ennek valószínűleg
27
GIRIC 1984, 33-49.
28
GOGÂLTAN 2005, 166.
29
NÉMETI-MOLNÁR 2012, 34.
30
MOLNÁR 2014, 35,78 és BOROFFKA-LYNEN 1995a, 216.
31
Tiszafüred esetében: BOROFFKA-LYNEN 1995a, 216.
32
NÉMETI-MOLNÁR 2012, 35.
33
Die Mittlere Bronzezeit Ungarns und Ihre Südöstlichen Beziehungen. Archaeologia Hungarica Series
Nova, Vol. IL. Budapest, 1975.
34
BÁNDI 1984, 267.
35
BÁNDI 1984, 270.
5
funkcionális szerepe lehetett. Temetkezésik nem túlzottan nagyok, feltehetően a tágabb
családi kör szerint alakultak. Halottaikat ékszerekkel együtt elhamvasztották, majd vagy
urnába, vagy a sírgödör aljába szórták36.
A Hatvan-kultúra
Észak-Magyarországon kialakult kultúra, a Nagyrév-kultúra szomszédja. 37 Kezdetei a
korabronzkor harmadik fázisában fedezhetőek fel38. Kerámiája többféle: a telepből
előkerülteknek gazdagabb a forma- és díszítésvilága, mint azoknak, amelyeket a
temetkezésekben találtak. Világos- és sötétszürke kerámiákat használtak. Díszítésük a
jellegzetes, úgynevezett textildíszítés volt: az anyagot belenyomták a még ki nem égetett
kerámiába. Formaviláguk változatos: agyag kocsimodelleket, madár alakú aszkoszokat,
sok kisállat-plasztikát találunk.39 A kultúra hosszú ideig lakott telepeihez mérten kevés sírt
ismerünk; több kis temetőt használhattak. A halottaikat elégették, utána pedig vagy a
sírgödör aljára szórták a hamvakat, vagy urnába helyezték, esetenként gazdag
edénymelléklettel40.
A Wietenberg-kultúra
A kultúrát a középső bronzkorból eredeztethetjük, nevét a Segesvár melletti Wietenberg
telepről kapta41. A kultúra kiterjed az egész Erdélyi-medencére, beleértve a hegyes
területeket is, egészen az 1500 méter tengerszint feletti magasságokig. Településeik
erődítettek, ritkán kőfallal is körül vett telepekről beszélhetünk. Temetkezéseik
majdhogynem uniformizáltnak mondhatóak: halottaikat elhamvasztották, maradványaikat
pedig urnába temették, néha kerámia melléklettel, de erre nagyon kevés példát ismerünk.
Kerámiáik forma- és díszítésvilága egyaránt gazdag. A nagy tálaktól a csészékig számos
típust megtalálunk. Díszítésük egyaránt lehet benyomott vagy karcolt is. Gyakoriak az
agyag kocsimodellek és a miniatűr agyag kanalak 42. Már a kétezres évek előtt több mint
ötszáz telepe volt ismert Erdély-szerte, de sajnos ez a terület régészeti szempontból tele
van fehér foltokkal, még sok titok lapulhat a föld alatt, például Wietenberg-kultúrához
tartozó kerámiát találtak a gyergyószárhegyi római katolikus templom előzetes ásatása
során is, 2007-ben.43
A Vatya-kultúra

36
KISS 2003, 150-151.
37
TÁRNOKI 2003, 145.
38
KALICZ 1984, 192.
39
KALICZ 1984, 196-200.
40
TÁRNOKI 2003, 147-148.
41
ROTEA 1993, 25.
42
BOROFFKA-LYNEN 1995b, 25-28.
43
GOGÂLTAN-DARVAS-DEMJÉN 2011, 55-58.
6
Középső bronzkor eleji kultúra, képviselői betelepültek a Duna-Tisza közébe, a Duna
mindkét oldalán előre terjeszkedtek. Telepeik a kultúra középső fázisától erődítettek, ezek
által a fontosabb átkelőhelyeket is ellenőrizték. Nyersanyagok hiányában bronz és arany
tárgyaikat cserélték, valószínűleg az általuk tenyésztett vagy termesztett javakkal; ez
hasonlóképpen történhetett a kerámia tárgyak esetében is.44 Temetkezéseik szórthamvas
temetkezések, tehát a halottakat máglyán elégették, majd ovális sírgödör aljába szórták 45.
Előkerültek több száz síros temetők is, például Ujhartyán telepen 364 sírt, a szentendrei
telepen 300 sírt tártak fel. Temetkezési mellékletként esetenként nagyon gazdag,
helyenként több tíz agyagedény, akár öntőforma is belekerült a sírgödörbe.
A Füzesabony-kultúra
A kultúra keletkezését a középső bronzkor elejére tehetjük. Egyes kutatók a középső
bronzkor fénykorának is nevezik gazdagsága és nagy kiterjedése miatt. Névadó telepe a
Füzesabony-Öregdomb. A kultúra kiterjedt Kelet-Szlovákiára, Északkelet-
Magyarországra, Nyugat-Romániára és a Balkán északi részére is. Fontosabb telepei
Füzesabony-Öregdomb, Alsóvadász-Várdomb, Jászdózsa-Kápolnahalom, Alsó-Misle46.
Tompa Ferenc végzett nagyszabású kutatásokat a XX. század második harmadában. Két
fajta házuk volt: egy kisebb családi ház és egy, az elsőnek a kétszeresét is elérő hosszú ház,
amely a közösség életben tölthetett be valamilyen szerepet. A füzesabonyi kultúra házaiban
gyakran találunk kerek, tapasztott, de hordozható tűzhelyeket is. Kerámiaművességük a
korszak remeke: feketére égetett, fényes, sima kerámia47, vegyesen bütyök és vonal
díszítéssel. Formai és méretváltozatossága hatalmas. Telepeikről nagy számban kerülnek
elő öntőformák. Temetőik jól kutatottak, temetkezéseikről jól meghatározható rendszer
képe vetül elénk. A halottaikat a teleptől pár kilométerre, nemzetiségi, nagy családi
csoportokba temették, arccal kelet fele, a férfiakat jobb oldalra, a nőket pedig bal oldalra,
ugyanez érvényes a gyereksírok tájolására is. Mellékletekben gazdag sírokról
beszélhetünk: a fejek mellé ivásra szolgáló edények, a kezek közelébe pedig harci
eszközök, fegyverek kerülnek. Gyakran találunk nyakláncot arany-, bronz-, borostyán-,
kerámiagyöngyökkel, fülbevalókat, kar- illetve lábpereceket, ezeknél gyakran megjelenik a
spirálforma. A hitvilágukra enged utalni a Füzesabony-Öregdomb telepen megtalált madár
alakú csörgők és aszkoszok nagy száma. A nagy számban előforduló kultikus tárgyak
pedig azt is jelenthetik, hogy a telep egy vallási központ szerepét töltötte be48.
44
POROSZLAI 2003b, 151.
45
KOVÁCS 1984a, 220-223.
46
KOVÁCS 1984b, 235-236.
47
SZATHMÁRI 2003, 156-157.
48
CSÁNYI 2003a, 157-158.
7
A Žuto Brdo – Gârla Mare-kultúra
A Duna és Száva összefolyásától a Duna és Iszker összefolyásáig terjed. Időben a középső
bronzkor kezdetétől a középső bronzkor végéig terjed. A Duna mindkét partján éltek,
betelepítve a folyó kis szigeteit, árterületeit. A legnyugatabbi lelet a dunai kikötővárosban
volt a mai Románia területén, Corabia városában. A folyó nemcsak élelmet biztosított az itt
élőknek, hanem a kereskedelemben is fontos szerepet játszott49.
A Cruceni-Belegiš kultúra
A perjám-pécskai, az Ottomány- és a Gârla Mare-kultúrák együttélésének a szüleménye
Vattina háttérrel. Területileg elég jól behatárolható: magába foglalta Kelet-Szlavóniát,
Bácskát, a Szerémséget és a Bánátot is, kivéve az északnyugati részeket, amely a
halomsíros kultúra népeinek ellenőrzése alatt állt. 50 A kultúra kezdetei a középső bronzkor
utolsó szakaszára tehetők, a vége meg a Kr. e. 12. század közepére. Kerámiájuk változatos:
amforák, tálak, egyenes vagy befele görbülő peremű és dupla edények is fellelhetők.
Díszítésük első fázisa benyomásos, durván barázdált, de fokozatosan módosul: a hasi
részeken később vízszintes barázdáltság lesz a jellemző. Fémleleteik nagy részét az
ékszerek teszik ki. Csont- és kőeszközök nagyon ritkán találhatók meg a telepeiken51.
A koszideri időszak
Névadó telepe a Dunapentele-Kosziderpadlás telep.52 A koszideri periódus egy mérföldkő
a bronzkor történetében, valami történik a Kárpát-medencében. Nyugat irányából a
halomsíros kultúra népei törnek be vidékeinkre. A betörés nem feltétlenül erőszakos
eseményként értendő, mert nem tapasztalunk pusztulási rétegeket a tell telepeken, de
valami miatt megváltozik a sorsuk: egyes telepek megszűnnek, mások pedig átalakulnak 53.
Kialakul egy egységesebb tárgyi világ a Kárpát-medence területén a bronzművesség
tekintetében, de nem így mutatkozik meg ez a temetkezési szokásoknál, amelyek vegyesek
maradnak. Nem tudni, hogy minek a függvénye lehetett a temetkezés típusa, amelyből
szórthamvas, urnás, zsugorított és nyújtott csontvázas is előfordul. Mellékletként arany és
bronz tárgyakat találunk a kerámiák mellett. Kerámiájuk stílusa is vegyes: tartalmazza az
új, halomsíros kultúra típusait, de a díszítés és formavilág megőriz valamennyit a helyi
sajátosságokból.54

49
SZENTMIKLÓSI 2006, 230-231.
50
SZENTMIKLÓSI 2006, 231.
51
SZENTMIKLÓSI 2009, 5-10.
52
GIMBUTAS 1965, 71.
53
POROSZLAI 2003c, 161.
54
CSÁNYI 2003b, 151-163
8