Cs.

Szabó Sándor
PRÓN
 Cs. Szabó Sándor

PRÓN
A Programozott klón termék

tudományos-fantasztikus kisregény

KEPE
Kiskunfélegyháza
2003
 © Cs. Szabó Sándor, 2003
borító © Lente István, 2003

ISBN 963 210 903 1

Kiadja a Parakletos Alapítvány megbízásából

a KEPE (6100 Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 7.)

Felelõs kiadó: Damásdi Dénesné

Felelõs szerkesztõ: Miklya Zsolt
Szedés, tördelés: KEPE, Könyves Gábor
 I.

GANÜMÉDESZ

A holdközi személyhajó megkezdte az utolsó manõ-

vereket, hogy pályára álljon a Ganümédesz körül. A hol-
dat az éjszakai oldaláról közelítették meg, így csak egy
nagy feketeséget lehetett látni, amiben hívogatóan villog-
tak a lenti fogadóállomások hologramjai és a fényrek-
lámok.
– Kérem a Galiley Terminálba tartó utasokat, hogy
fáradjanak az egyes leszállókomp zsilipjeihez – mondta
egy kedves nõi hang. Néhányan otthagyták a panoráma-
ablakokat és elmentek.
– Nemsokára láthatunk egy hamisíthatatlan jupiter-
rendszeri napfelkeltét – mondta Leslie L. Howard tiszte-
letesnek egy alacsony termetû férfi, aki mellette állt, és a
sötétségbe burkolódzó Ganümédeszt nézte.
– Igen? – kérdezett vissza flegmán Lez atya.
– Máshol ilyen nincs – bólintott a férfi. – Nemsokára
elõmászik a Jupiter a Ganümédesz mögül, és betölti szin-
te az egész eget, majd ott, ahol a két égitest kontúrja met-
szi egymást, elõbukkan a Nap. Szép lesz.
– Maga csillagász? – kérdezte Lez.
– Amatõr – mondta a másik. – De ezt onnan tudom,
hogy olvastam a járat honlapján. Direkt így tervezik meg
az orbitális pályát. Ráadásul ingyen.
– Ingyen? – húzta fel a szemöldökét Lez. – Igazán
furcsa.
– Joel Stanov vagyok – nyújtott kezet a férfi.

5
 – Leslie Howard – mutatkozott be Lez is. – Lelkész.
– Ó... – nézett rá csodálkozva a másik. – Ki sem néz-
ném magából... Na mindegy. Odanézzen, kezdõdik!
Tényleg szép látvány volt. Elõször a sötét hold fel-
színe kezdett halványan derengeni, azzal a sápadt, de
gazdag fénnyel, amit a Jupitertõl kapott, majd az óriás-
bolygó is felbukkant, s lassan betöltötte az egész látóha-
tárt. Fényében egyre inkább kivilágosodott a
Ganümédesz is, hegyeivel és piszkos jég borította síksá-
gaival, a messzire világító városokkal.
– Gyönyörû – ismerte el Lez. – Bár itt a Jupiter nem
tûnik olyan nagynak, mint az Europán.
– Odavalósi? – kérdezte Stanov.
– Persze – mondta Lez büszkén.
– Érdekes emberek maguk – állapította meg végül
Stanov.
– Miért? Maga talán nem jupiterrendszeri?
– Még csak az kéne!
– Nana! – fortyant fel Lezben a hazafiúi önérzet. – Mi
az, hogy „még csak az kéne”?
Stanov rosszallóan megcsóválta a fejét, majd hirtelen
elõremutatott, ahol felbukkant a távoli, apró nap. Egy da-
rabig csodálták a látványt, ahogy a félhomályból kibon-
takozott a lenti hold, a Naprendszer legnagyobb holdja, a
Jupiterrendszer központja...
– Kérem a Jégváros Terminálba tartó utasokat, hogy
fáradjanak a kettes leszállókomp zsilipjeihez – mondta
egy kedves nõi hang.
– Szóval mi baja van a jupiterrendszeriekkel? – kér-
dezte Lez kis idõ múlva.
– Hát... mit ne mondjak... – kezdte Stanov. – A Föld-
rõl kicsit másképp látjuk a dolgokat, mint maguk. Ez az

6
állandó bizonyítási vágy meg nacionalizmus, ami innen
sugárzik... Itt van például most ez a prónos eset.
– Milyen prónos eset?
– Nem hallott róla?
– Kellett volna?
– Egyáltalán semmit?
– Inkább árulja el, mi az, mindjárt az én leszállókom-
pom következik!
Míg a kedves nõi hang bejelentette az Új Pittsburg
termináli kompot, Stanov egy kinyomtatott újságot vett
elõ, és egy bekeretezett hírre mutatott. Lez átvette és el-
olvasta:

A Termékfelügyeleti Minisztérium gyorsított eljárás-

sal engedélyezte a Jupiter Prone Company legújabb ter-
mékének forgalmazását. A prón, ami egy emberi szöve-
tekbõl klónozott testbõl és egy memóriazselén alapuló
mesterséges intelligencia számítógépbõl áll, a megrende-
lõ igénye szerinti viselkedésmintát, tudást és személyisé-
get kap. A prónok használatát a Termékfelügyeleti Mi-
nisztérium Célorientációs Bizottsága ellenõrzi. Elsõ ren-
deletében kikötötte, hogy az emberek és a prónok megkü-
lönböztetése végett a prónok bõrét világoskékre kell szí-
nezni.

– Mi ez? – nézett Stanovra.

– Ami le van írva – mondta az. – Egy programozott
klón. Emberi test, agy helyett számítógéppel. Itt van egy
kommentár a Mars Népébõl, ha érdekli.
Lezt érdekelte. A cikknek csak egy része volt aláhúz-
va, így a többit csak átfutotta, valami riporter nyomozga-

7
tott benne, tájékozódott az illetékeseknél. Az aláhúzott
rész ez volt:

Inkább egy zseniális kiskapukeresésnek tûnik a dolog.

A JPC arra hivatkozik, hogy bárkinek joga van azt a
szervét, amelyikkel elégedetlen, egy – akár saját sejtbõl
klónozott – másikra cserélni. Kihasználva azt a joghéza-
got, hogy a transzplantációk számát nem korlátozzák, az
agy fejlettebb részeinek kivételével klónoznak egy teljes
embert, persze egy szépet, vonzót, tökéletest, és a hiány-
zó részeit az agy helyére tömött memóriazselével és szá-
mítógéppel helyettesítik. Számítógépet meg tetszés sze-
rinti alkalmazásban lehet forgalmazni... Persze egy prón
ára csillagászati, de csak idõ kérdése, hogy lejjebb men-
jen. Elemzések kimutatták, hogy tíz éven belül már akár
a középosztályban is általánossá válhat a prónok hasz-
nálata. És, mivel csak kereskedelmi termékek, bármire be
lehet õket programozni, ami nem ütközik az Alkotmány-
ba. Rögtön az elsõ helyen ajánlják a feleség-prónt... Va-
gyis vége a társtalanságnak, és a szõke herceg/hercegnõ
meg nem érkezésének: mindez csak pénz és megfelelõ
programozás kérdése. Képzeljük el álmaink párját, adjuk
neki kedvenc színészünk vonzó testét, és máris kész a bol-
dog házasság. Sajnos egyelõre gyerekeink nem lehetnek,
de idõvel...

– Ez most komoly? – kérdezte Lez.

– Komoly – bólintott Stanov. – De az a legérdekesebb
az egészben, hogy a cég engedélyezési kérelmét az ösz-
szes szövetségi állam visszautasította, különféle indok-
kal, kivéve a Jupiterrendszert. Mert hogy maguk jobban
tudják, mint a Föld, a Mars és a többi állam együttvéve...

8
 – A ió-i kéntó csorogjon belé – morogta Lez. – Úgy
érti, hogy nemsokára ilyen kékbõrû csinibabák fognak
rohangálni errefelé?
– Mindenesetre maguk mindent megtesznek érte.
Tényleg, maga pap...
– Lelkész.
– Nem mindegy? Szóval mi a fenét gondol errõl?
– Hát mit gondolnék? Ki vagyok akadva. Az egyház
biztos fellép majd a prón ellen. Az emberi test nem hol-
mi dolog, amivel úgy üzletelünk meg úgy alakítjuk,
ahogy akarjuk. Mindig is mondtam, hogy a genetika
elõbb elpusztít minket, mint a nukleáris fegyverek...
– Tehát elítéli?
– Még jó. Isten az embert a maga képére és hasonla-
tosságára teremtette. Mi meg ilyen kékbõrû, zseléagyú
izét csinálunk belõle? Különben is, ha valaki nem tud
normális emberi kapcsolatokat létrehozni, annak nem az
kell, hogy akkor hozzátorzítunk egy ilyen izét. Mocskos
dolog ez az egész.
– Kérem a Jupiterváros terminálba tartó utasokat,
hogy fáradjanak az ötös leszállókomp zsilipjeihez –
mondta egy kedves nõi hang.
Lez lenézett a Ganümédeszre. Már tényleg közel volt
a Jupitert ábrázoló hologram, ami a rendszer fõvárosa fe-
lett lebegett. Megérkezett.
– Én itt leszállok – nézett a beszélgetõpartnerére. –
Ön?
– Én a Callistóra megyek – felelte Stanov. – Aztán az
elsõ hajóval haza. A Földre.
– Akkor el kell válnunk.
– Viszlát. A papírokat megtarthatja, ha akarja. Engem
csak felidegesítenek.

9
 – Engem is – mondta Lez, de azért megtartotta.

A zsinat ez évi elnökéhez volt hivatalos, valami fon-

tos és bizalmas ügyben, amit nem részleteztek a meghí-
vólevélben. A leszállás után nem vesztegette az idõt, ha-
nem bérelt egy taxit, és egyenesen az Egyházi Központ-
hoz ment. Ez volt a Jupiterrendszeri Uniált Protestáns
Egyházak (a helyi Krisztus Egyesülõ Egyháza) „fõhadi-
szállása”, a szemináriumi konzultációs központtal, admi-
nisztrációval, aktakukacokkal, konferenciatermekkel,
könyvtárral, múzeummal, és a különféle fejesek irodái-
val; legalábbis Lez így magyarázta el, hogy mi is az a
hely, ahova megy, amikor a taxi diszpécsere érdeklõdött.
Igazság szerint nem szerette az ilyen erõcsoportosításo-
kat keresztyén módra. Sokkal jobb lenne, ha mindezek
különbözõ helyeken lennének, mármint missziói szem-
pontból. De ezt a nézetet kevesen osztották az egyház-
ban.
Kedvesen fogadták, s egy magas, fekete hajú titkár-
nõt osztottak be mellé, hogy kísérje el az elnök lakására,
ami szintén a komplexumban volt. A titkárnõ buta csivi-
telése zavarta Lezt, pár morgással elérte, hogy megsér-
tõdjön rá, s elhallgasson. Nem szerette az ilyen csupa
comb, csupa mell babákat, legalábbis nem egy ilyen he-
lyen. Ráadásul úgy tûnt, hogy ennek a nõnek kifejezetten
elõnyére válna, hogyha az agya helyén terpeszkedõ vala-
mit memóriazselével cserélnék ki, mint a prónokét.
– Itt várjon! – mordult rá a nõ egy ajtó elõtt, majd fel-
húzta az orrát, s a fenekét riszálva lassan elvonult. Lez el-
gondolkodva nézte. Egész jó prón lenne belõle, gondol-

10
ta, csak belülrõl is meg kellene tölteni némi tartalom-
mal... Majd kérek tõle emlékül egy kis szövetmintát...
Leznek nem volt felesége, bár folyamatosan dolgo-
zott az ügyön. De valahogy soha nem jött össze. Az okos
nõket szerette, az okos nõk viszont tudtak valamit, és...
– Ki maga? – szólalt meg hirtelen az ajtó.
– Leslie L. Howard – felelte Lez, s az érzékelõhöz
nyomta a csuklóját. Az ajtó kattant egyet, majd beugrott
a falba.
– A fõtisztelendõ elnök úr azonnal fogadja – mondta
az ajtó. – Addig is foglaljon helyet az elõszobában. Kér
valami fogyasztanivalót?
Ezt ugyanaz a hang kérdezte, de már az asztalból.
– Ásványvizet kérnék – felelte.
– Hazait?
– Természetesen.
– Melyik holdról?
– A Callistóról.
– A Callistó Kristályharmat megfelel?
– Igen.
Szétnyílt az asztal, s egy tálca emelkedett elõ, egy po-
hár ásványvízzel. Lez elvette és kiitta. Szomjas volt.
– Egészségére!
Ledobta magát egy bõrfotelre, ami felvette a háta for-
máját. Nem rossz, gondolta, s alaposan szemügyre vette
a szobát. A szõnyeg vastag volt, puha, és öntisztító-póru-
sos. A falak mellett számos növény állt, automata öntö-
zéssel és tápanyagellátó hálózattal. A falon eredeti olaj-
festmények, némelyik földi, talán a huszonkettedik szá-
zadból, de a többség hazai. Szépek. És piszok drágák. Az
egész helység csöpög a pénztõl. Ez az ajtós, asztalos ven-

11
dégfogadó rendszer annyit ér, mint Lez kétévi fizetése.
Mondhatni fényûzõ.
De nyilván az Úr áldása gazdagította meg a...
És Isten különben is gazdag Isten, s egyáltalán nem
ellensége az anyagi jólétnek...
Na oké Lez, fékezd magad!
– A fõtisztelendõ elnök úr perceken belül fogadja ma-
gát, kérem készüljön el! – mondta a fotel, és visszaállt
eredeti formájába, kõkeménnyé merevedve. Lez nagyot
sóhajtva felállt, s tanácstalanul háta mögé kulcsolta a ke-
zeit. Fogalma sem volt, mit kellene még csinálnia, hogy
illõen elkészüljön. Talán nyájasan mosolyogni... Meg-
próbálta, de nem ment. Érzékeny orrát bántotta a pénz
szaga. Tényleg ez lenne az Úr áldása? Akinek még sza-
mara is csak kölcsönbe volt a jeruzsálemi bevonuláshoz?
Felpattant az egyik belsõ ajtó, egy komoly kinézetû,
fekete ruhás férfi jött ki, az elnök kíséretében. Mosolyog-
tak, majd elégedetten kezet ráztak.
– Még egyszer gratulálok – mondta az elnök, majd
észrevette Lezt. – Á, hadd mutassam be Leslie tisztele-
test, az Europa holdról!
Lez közelebb lépett.
– Elnök úr... – mondta, majd a másik felé is bólintott.
– Kegyelem nékünk és békesség.
– Istentõl, az Atyától, és a mi Urunktól, Jézus Krisz-
tustól – felelte a fekete ruhás.
– Ámen – fejezte be kicsit türelmetlenül az elnök,
majd bemutatta Lezt a fekete ruhásnak, mint az egyik
legjobb, és legtöbbet ígérõ papját, aki még sokra fogja
vinni. Annyit dicsérte, hogy Lez kezdett egészen büszke
lenni magára. Kiderült, hogy a fekete ruhás valami zsina-
ti bizottsági elnök, most doktorált gyarmatszociológiá-

12
ból, meg ilyesmi. Végül nagy nehezen elment, s Lezt az
elnök beinvitálta a dolgozószobájába.
Leznek ez a helység sem nyerte el a tetszését. Elõször
is tele volt ikonokkal. Mint kiderült, eredetiekkel, a ti-
zenhatodiktól a huszonharmadik századig. Az árukból ki-
telne egy kisebbfajta missziói ûrhajó felszerelése. Aztán
az íróasztal, az aranyozott szék, a hálóterminál, a szõnye-
gek... Miközben ezeken füstölgött, nem is nagyon kon-
centrált rá, hogy mirõl beszél az elnök. De mikor eljutott
a tudatáig, hogy az az ember, akit magában éppen elítél,
még mindig õt dicséri, hirtelen magához tért.
– ...na meg ez a keresztyén szabadidõközpont is na-
gyon jó ötlet, Lez – mondta az elnök. – Mi is a neve, vár-
junk csak, izé...
– Graham Center – segített Lez.
– Á, igen! – bólogatott az elnök – Szóval, akkor fi-
gyeltem fel magára igazán, amikor ezt tetõ alá hozta. Ma-
ga tele van jó ötletekkel. Szeretem az olyan lelkészeket,
akik használják az agyukat, és nemcsak arra, hogy a
kommentárokból összeollózzanak valamit vasárnapra.
– Köszönöm, uram – mondta Lez.
– Ez egyszerû tényközlés, semmi több. Az az igazság,
hogy több olyan ember kellene, mint maga. Aki felisme-
ri, hogy hol is van, és aszerint cselekszik. Ötleteket való-
sít meg... Nem zárkózik el az újdonságok elõl... Volta-
képpen ezért is hívtam magát...
– Igen? – érdeklõdött Lez.
– Persze. Egy fontos dolgot akarok magára bízni,
méghozzá...
Ebben a pillanatban felvisított az íróasztala, majd
megszólalt:
– Joxel államtitkár úr keresi, elnök úr! Sürgõs hívás.

13
 – Elnézést... – mondta az elnök, s megnézett valamit
a terminálján. – Ez hosszúnak tûnik, a jó öreg Joxel sze-
ret fontoskodni...
Lez szolidan vállat vont, és várt.
– A legjobb az lenne, ha elmenne ebédelni, és mond-
juk egy... óra múlva visszajönne. Megfelel?
– Természetesen – bólintott Lez.

Mivel kíváncsi természetû volt, szinte fizikai fájdal-

mat okozott neki, hogy nem tudta meg, mit akar az elnök.
Már az is furcsa volt, hogy így agyba-fõbe dicsérte, mert
általában mindig panaszkodni szokott a lusta, elkényel-
mesedett és pénzhajhász papjaira. De mi az a fontos do-
log, amit rá akar bízni? Talán a zsinat kifizeti a Graham
Centerre felvett kölcsönöket? Vagy ad egy szolgálati ten-
geralattjárót, hogy ne kelljen mindig a csõvasúton körbe
utazni, ha Voyagerváros külsõ telepeibe kell menni?
Egy csomó szebbnél szebb gondolat megfordult a fe-
jében, s ahogy telt az idõ, egyre izgatottabb lett. Az ebéd-
lõt is alig találta meg, mert átépítették az épületet nemré-
giben. A csupa comb titkárnõ vezette végül oda, s közöl-
te vele, hogy egyen nyugodtan, az elnöki hivatal fizeti.
Úgyhogy Lez nyugodt lelkiismerettel megrendelte a leg-
drágább menüt, majd elvonult egy sarki asztalhoz, s to-
vább számítgatta, hogy vajon mit is kap az elnöktõl.
Épp végzett az elsõ fogással, mikor egy ordítás hasí-
tott bele az ebédlõ csendjébe:
– Hé, te vagy az, Leza fiú?
Felnézett. Egy volt szemináriumi évfolyamtársát lát-
ta közeledni. Megboldogult beceneve hatására hirtelen
elöntötték a sztorik a régi szép idõkbõl. Akkor még egész

14
más volt itt minden... Évfolyamtársa nevére viszont egy-
általán nem emlékezett. Ez enyhén kínos, úgyhogy in-
kább eltitkolja.
– Mi jót csinálsz errefelé? – dobta le magát a szom-
szédos székre az évfolyamtárs, egy jól megtermett ham-
burgerrel a kezében.
– A fõtisztelendõ elnök úrral találkozom – mondta
Lez. – És te?
– Egy konferenciára jöttem.
– Milyen konferenciára?
– Kellett hogy kapjál rá meghívót, öregfiú! Misszio-
lógiai Konferencia.
– Valahol biztos elkeveredett...
Végül egész jól belemelegedtek a beszélgetésbe. Ki-
derült, hogy a másik a Callistón van, egy elég nagy gyü-
lekezetben beosztott lelkészként, s jól érzi magát, meg a
gyülekezet is szereti, minden „hepi”. Aztán Lez is beszá-
molt a dolgokról, Voyagervárosról, meg a Graham Cen-
terrõl, na meg azt sem hagyta ki, hogy a fõtisztelendõ el-
nök úr hogy el volt ájulva tõle. Az évfolyamtársa ezt egy
kicsit zokon vehette (a teológusok kevés dolgot viselnek
el nehezebben, mint a másik sikerét), mert egybõl témát
váltott, s a régi sztorikat elevenítették fel. Természetesen
a metánbaktériumokkal kezdték, majd a io-i teológusokat
kifigurázó anekdoták jöttek.
– Hát az nem semmi banda, az biztos – állapította
meg Lez. – Az a jó ízes bányászbeszédük bármilyen
helyzetben nyerõ.
– Ja – értett egyet a másik. – Ott voltam, amikor az
egyiküket meghívták prédikálni Jégvárosba. Felment a
szószékre, azt elkezdi: No, akkó’ csapjunk a közepibe,
nehogy mán kén folyjék a gatyánkba! Én már megszok-

15
tam a dolgot, úgyhogy elõször fel se fogtam, hogy a né-
nik miért ülnek úgy, mint akik valami igen illetlen dolgot
hallanak, a fiatalok meg miért tûnnek el sorban röhögve
a padok alatt.
A teológiai szemináriumon meghatározott keretszám
volt minden hold számára, s ennek arányában kellett fel-
venni a hallgatókat. Ezt a szabályt azóta módosították,
nem utolsósorban a io-i hallgatók miatt. Ott ugyanis igen
kevés embernek van állandó lakhelye, a családok gyere-
kei is inkább az Europán élnek. Ez nem is csoda, mert az
eddig ismert legvulkanikusabb égitesten kevés lakható
hely van, azok is kicsik, szétszórtak, még az állandó rá-
diókapcsolat sem biztosított a Jupiter és a Io közti több
ezer voltos feszültséghíd miatt. Az élet elég kemény, s az
emberek is azzá lesznek. Azok is, akiknek semmi más le-
hetõségük nincs a továbbtanulásra a teológián kívül. Na
meg persze az sem véletlen, hogy furcsa módon senki
sem akar a Io-ra menni a végzõsök közül, így a „benn-
szülötteket” irányítják vissza. Már csak azért is, mert más
gyülekezet nem igazán értékelné õket... Persze kivételek
vannak. Lez diákkori legjobb barátja is Vulcanusból jött,
a Io egyik legnagyobb városából.
Olyan jól elvoltak, hogy Lez észre se vette az idõ mú-
lását. Szerencsére, mikor az ebédre várt, odaszólt az órá-
jának, hogy az elnök egy óra múlva várja, s az óra ezt
nem is felejtette el. Így, az egyik anekdota közben meg-
szólalt:
– A fõmufti öt perc múlva esedékes.
Lez a fejéhez kapott, majd magyarázott valamit, s a
tálcáját otthagyva elrohant, hogy megtudja, a Graham
Center kölcsöneit vállalják át, vagy szolgálati tenger-
alattjárót vesznek neki.

16
 Egyik sem jött össze.
Az elnök sokkal fáradtabbnak tûnt, mint mikor ott-
hagyta. Leültette Lezt, majd egybõl a lényegre tért.
– Na szóval, fiam – mondta. – Gondolom elég jól is-
mered az egyház ügyeit?
– Igyekszem lépést tartani a dolgokkal... – felelte té-
tován Lez.
– A legnagyobb gond az, hogy hatalmas nagy terüle-
ten fekszünk, és ahhoz képest nagyon kevés lelkészünk
van. Fõleg a Io a problémás, meg a kisebb holdak, állo-
mások. Kemény helyek, és senki sem akar odamenni. A
jó lelkészeket elcsábítják a civilizált, pénzes helyek, a
legnehezebb területekre meg azok mennek, akik már sen-
kinek sem kellenek. Nem kell ecsetelnem, mivel jár ez.
Én meg csak elvileg oszthatom el az embereimet, mert a
zsinat folyton megköti a kezem, na meg a lobbik, irány-
zatok...
– Igen, igen... – helyeselt Lez, és azon töprengett, ho-
gyan lesz ebbõl kölcsön-visszafizetés. Esetleg szolgálati
tengeralattjáró.
– Szóval nagy szükség lenne jó lelkészekre, akik
tényleg oda mennek, ahol szükség van rájuk, és azzal
foglalkoznak, amivel foglalkozniuk kell – mondta az el-
nök, és Lezre nézett. Lez kezdte kényelmetlenül érezni
magát. Hova a fenébe akarja küldeni? És miért pont õt?
Az elnök felállt, s tett egy kört az asztala körül.
– Más gondjaink is vannak – folytatta. – Anyagi ter-
mészetûek. Csak egymilliárd ember él a Jupiterrendszer-
ben, abból olyan 150 millió egyháztag, legalábbis névle-
gesen. Aki ténylegesen adakozik, az harmincmillió. S
mindez egy több tízmillió kilométernyi területen. Ha

17
csak az utazási költségeket nézzük, kész csõd a vállalko-
zás... Már ha úgy fogjuk fel, érti ugye?
– Értem – mondta Lez, és a szoba falát borító ikonok-
ra nézett. Szóval anyagi gondok...
– De nem úgy fogjuk fel, nem azért csináljuk... Vi-
szont minden lehetõséget meg kell ragadnunk. S épp
ezért örültem meg egy igen kedvezõ ajánlatnak.
Lez csupa fül lett.
– A JPC keresett meg. Hallott már róla?
– Nem – mondta Lez, mert hirtelen semmi ötlete nem
volt.
– Egy orvos-biológiai cég, nemrég tette át a telep-
helyét a Földrõl ide, a Ganümédeszre. Õk dobták piacra
nemrég a prón nevû terméket...
A prónt! Leznek hirtelen a torkába ugrott a szíve.
Prón? Mi köze lehet nekik a prónhoz? Mi a fene ez?
– A prónt? – kérdezte, mint aki nem jól hallott.
– Nem hallott még róla? Lényegében egy emberi szö-
vetekbõl klónozott...
– Tudom, mi a prón – mondta gyorsan Lez. – Csak
nem értem, hogy minekünk...
Az elnök intett, hogy hallgasson. Elõvett egy memó-
riagömböt a zsebébõl, és Lez kezébe adta.
– Mi ez? – kérdezte Lez.
– Egy programozási leírás. Én készítettem, meg még
páran közremûködtek a különféle teológiai tanszékekrõl.
– Milyen programozás?
– Egy prón programozása, természetesen. Nem azt
mondta, hogy tudja, mi a prón?
– Tudom, hogy mi a prón – mondta Lez, s megtapo-
gatta a zsebébe gyûrt újságokat.

18
 – Akkor jól tudja, hogy be kell õket programozni. A
programozás két fõ területtel foglalkozik: egyrészt egy
tudásanyagot ad át, másrészt viselkedésmintát, személyi-
séget. Az embert modellezve, ugyebár. Persze mindezt
nem a magunk szórakoztatására tettük, annyi szabad-
idõnk nincs, hanem felkérésre.
– Milyen felkérésre?
– Mint említettem volt, a JPC keresett meg minket, és
ajánlott egy üzletet: Jelentõs, tízmilliós nagyságrendû
adományt utal át a számlánkra, s rendelkezésünkre bo-
csát egy prónt az elsõ sorozatból, amit a mi kérésünkre
programoz be. Õk egyházi prónnak akarták nevezni, de
mi a „keresztyén prón” nevet javasoltuk ehelyett.
– Keresztyén prón? – nyögte Lez.
– Igen, igen – mosolygott elégedetten az elnök. – Lá-
tom, ön is belesápad azokba a határtalan lehetõségekbe,
amit ez jelent. Sejtettem, hogy ön, mint haladó szellemû
és újdonságokra nyitott ember, egybõl ráérez a dolgok lé-
nyegére.
– Keresztyén prón??? – nyögte még egyszer Lez.
– Igazi áldás, nem? – merengett az elnök. – Oda
megy, ahova küldjük. S profi: a lelkészképzõ teljes anya-
ga ott van a fejében, és nem úgy, mint a magukéban,
hogy szigorlat után egybõl elfelejtik, hanem mindenre
emlékszik. És úgy viselkedik, ahogy viselkednie kell.
Keresztyén módra. Még ha akarná, se tudná megszegni a
Tízparancsolatot, hiszen arra van beprogramozva, hogy
megtartsa. Ideális lelkész. Akire mindig is vártunk.
– Elképesztõ – nyögte Lez.
– Igen, az – bólintott az elnök. – S én egybõl felismer-
tem ebben a dologban az értéket. Persze van, aki azt
mondja, hogy csak a nagy összegû adomány miatt, de

19
nem. Engem a pénz nem érdekel. Hanem a prón! S ha be-
válik, további ígéretek vannak újabbakra, mert sajnos ah-
hoz drága, hogy vegyünk ilyet. Mármint nekünk drága.
De van egy bizonyos réteg Jupiterrendszerben, akinek
nem.
– S ez miért jó a JPC-nek? – kérdezte Lez, magához
térve az elsõ megdöbbenésbõl.
– Bizonyos szempontból ez reklám. A gazdag körök-
ben van egyfajta sznob tradicionalista keresztyénség, va-
gyis bizonyos dolgokban adnak arra, amit az egyház ta-
nít. S mivel a Föld meg a többi szövetségi állam elkezd-
te ezt az ostoba kampányt a prón ellen, igen jól jön az
egyház támogatása. Erkölcsi tartást ad. Hiszen ha egy
prón még lelkész is lehet, mi rossz van bennük?
– Tehát mi alkalmazunk egy prónt, hogy a gazdagok-
nak ne legyenek morális problémáik, és õk is vegyenek?
– Pontosan. Mindenki jól jár.
Ez egy rossz álom, gondolta Lez. Mit is mondott an-
nak a fickónak a hajón? Az egyház fel fog lépni a prón
ellen, mert ez annak a megcsúfolása, amit Isten a maga
képére és hasonlatosságára teremtett? Te jó ég, mi folyik
itt?
– És a többi egyház? – kérdezte kicsit késõbb. – Pél-
dául az Egyházak Kozmikus Tanácsa? A Protestáns Szö-
vetség? A katolikusok?
Az elnök hallgatott egy kicsit.
– Még nem tudják – mondta végül. – Bár valószínû,
hogy nem fog tetszeni nekik, de ez is csak azt mutatja,
hogy nem tudják függetleníteni magukat attól a hecc-
kampánytól, ami a világban folyik. Kicsit olyan ez, mint
a géprombolás volt az ipari forradalom idején. Különben
sem adnak egy centet se, inkább még nekünk mondják,

20
hogy támogassuk a szegény neptunusziakat... Mintha
lenne ilyenre pénzünk... – Az órájára nézett. – Na de még
nem is mondtam, hogy kerül maga a képbe.
Erre Lez is kíváncsi volt.
– Nos – mondta az elnök, – mint már említettem, a
prón tudja mindazt, amit a teológiai szemináriumon meg
lehet tanulni. Sõt, kicsit többet, csupa hasznos dolgot, pl.
a héber bibliát, egyes qumráni variációkat az Ószövetsé-
gi Tanszék jóvoltából... Viszont hiányzik a gyakorlati
éve, ami nélkül nem adható lelkészi oklevél és megbízás.
A prónnak nem kell egy év, elég lesz négy hónap, gyor-
san tanul, van még bõven szabad tárterülete. S alapos
megfontolás után arra a döntésre jutottam, hogy ön lesz a
tutorja.
Ez volt az a pillanat, amikor Lez úgy döntött, hogy
ideje lesz felébredni.
– Micsodája? – kérdezte, mert úgy volt vele, hogy
hátha nem jól hallotta.
– Tutorja – ismételte meg az elnök. – Aki felügyeli a
gyakorlati négy hónapot, segíti, s jelentést küld. Van rá
képesítése, utánanéztem.
– Igen, van – ismerte el Lez, s meg is bánta, hogy el-
végezte a két hónapos tutorképzést.
– Na, akkor a kép egyszerû. Maga, mint az egyik leg-
jobb emberem, megadja a végsõ simítást a prónunknak.
A programozást nézze át, ha van valami javaslata, vissza-
viszik a gyárba, és beállítják arra is. De szerintem nem
kell. Amúgy a prón neve Huxley, százhetvenöt centi ma-
gas, jóképû, hetvenhat kiló, negy...
– Nem vállalom – közölte váratlanul Lez.
Egy darabig síri csend támadt, s a hold felszínének
mínusz százegynéhány fokából is beköltözött egy kicsi.

21
 – Tessék? – kérdezte az elnök jó egy perc múlva.
– Elvi kifogásaim vannak az ilyen klónozott izékkel
szemben, s ezért nem vállalom. Hitvallási szempontból.
Ha Leslie L. Howard az anyjára hallgatott volna, és
teológia helyett az Europai Mûvészeti Fõiskolára jelent-
kezik, a következõ öt perc alapján megfesthette volna az
„Urunk színelváltozásai” címû képet, ha nem is a Jézus-
sal kapcsolatos esetrõl.
Az elnök elõször is megkérdezte még egy párszor.
Amikor megbizonyosodott róla, hogy tényleg arról van
szó, amirõl nem akarja, hogy szó legyen, iszonyú dühös
lett, elhordta Lezt mindennek, a legenyhébb az volt, hogy
az ilyen alakok miatt tart ott az egyház, ahol, mert jobban
szeretik az Europa óceánjába lógatni a lábukat, mind dol-
gozni, meg folyton a megtérésrõl prédikálnak, és elriaszt-
ják a vallásos embereket, akik néha elvetõdnek a temp-
lomba, meg még ott a tojáshéj a fenekükön (más kifeje-
zést használt), de máris mindent jobban tudnak stb. De
ezeknél sokkal csúnyábbakat is mondott. A kellemetlen
csak az volt benne, hogy Lez igyekezett leszoktatni ma-
gát a hasonló beszédrõl (mert amikor egyedül volt, néha
kicsúszott az ilyesmi), s beállította az óráját, hogy bizo-
nyos szavak elhangzásakor ezt mondja:
– Fogd be azt a piszkos pofád! Elvégre a jó öreg Pál
is megmondta, hogy „Minden keserûség, indulat, harag,
kiabálás és istenkáromlás legyen távol tõletek minden
gonoszsággal együtt!” Efézusi levél 4,31!
Az elnök ekkor megállt egy pillanatra.
– Ez mi volt? – kérdezte.
– Az órám – mondta Lez.
Erre az elnök már szavakat se talált. Teljesen vörös

22
volt, s kövér izzadságcseppek préselték át magukat a
homlokán, majd folytak le az arcán.
– Hát idefigyelj, te taknyos senki! – mondta dühtõl
remegõ hangon, amikor már tudott beszélni. – Tojok rá,
hogy milyen elveid vannak. Hazaviszed a prónt, és meg-
tanítod arra, amire kell. És amikor majd mennek a tévé-
sek, jó képet vágsz és dicséred, mert különben a JPC nem
fizet! És ha a legkisebb panaszt is hallom, úgy kiváglak
az egyházból, hogy csak na, de még azt is garantálom,
hogy a Jupiterrendszerben sem maradhatsz! Világos?
Lez egy hosszú pillanatig némán állta a dühös tekin-
tetet, majd hidegen bólintott.
– Világos.
Az elnök az asztalához lépett, jól látszott, hogy egész
testében remeg. Lez meg azon gondolkozott, hogy vajon
mekkora jutalékot kap a fõmufti a JPC-tõl. Remélte,
hogy sokat. Ha már az egyház lefekszik a világnak, leg-
alább ne bagóért tegye, gondolta keserûen.
– Howard úr távozik – mondta az elnök az asztalnak.
– Intézzék el a prón és a tutori díj költségtérítését a szám-
lájára, a mai dátumtól!
– Értem, fõtisztelendõ elnök úr – felelte az asztal.
– Tûnjön a szemem elõl – mordult aztán Lezre, hátra
se fordulva. – És nagyon vigyázzon! Nagyon, de nagyon
vigyázzon!
– Vigyázni fogok – felelte hidegen Lez, majd magá-
ban hozzátette: „Az elveimre és a gerincemre, amit az
Uramtól kaptam.” Kicsit mártírnak is érezte magát, ami
pillanatnyilag nem is volt kellemetlen.
Mikor kilépett, a csupa comb titkárnõ várta.
– Kövessen! – mondta.

23
 Lez engedelmeskedett, s annyira fel volt háborodva,
hogy nem is jutott eszébe a nõ feneke.
Egy folyosóra mentek, ahol egy széken ült valaki. A
jöttükre felállt, és könnyed mozdulattal hóna alá csapott
egy hatalmas táskát. A kék bõre nem is volt annyira ide-
gen. Talán mert olyan megnyerõ külsõvel és bizalomkel-
tõ mosollyal társult.
– Üdvözlöm – mondta. – Huxley prón vagyok, a
gyártási számom: 2...-23765-eqwgh-7676.
Lez végigmérte, s nem nyújtott kezet.
– Nagyszerû – mondta helyette.

24
 II.

EUROPA

Az, hogy egy ilyen klónt gyártottak, nem volt különö-

sebb szenzáció. Legalábbis technikai-biológiai szem-
pontból. A klónozás évszázados múltra tekinthetett visz-
sza, a mesterséges intelligenciával felszerelt számítógép
se sokkal kevesebbre, s már az sem volt újdonság, hogy
élõ szövetekkel kapcsoljanak össze ilyen gépeket.
Ami új volt mégis, az az, hogy egy cég, legyen bár-
milyen tõkeerõs és ambiciózus, ilyen pimaszul ki merte
játszani a klónozással kapcsolatos törvényeket.
Az emberrel való genetikai manipulációk soha nem
voltak valami népszerûek, bár ez nem riasztotta vissza a
vele foglalkozó csoportokat attól, hogy megtegyék, amit
meg tudnak tenni. Egy idõben riasztó módon elharapóz-
tak az ilyen jellegû visszaélések. Egy milliomos például
három generáción keresztül örökölte saját magától a va-
gyonát és a cégeit – a lehetõ legegyszerûbb klónozásos
eljárással. Egy másik csak azért csináltatott klónokat ma-
gáról, hogy megfelelõ szerveket tartalékoljon öreg napja-
ira. (Ez még azelõtt történt, mielõtt kifejlesztették volna
a sejttenyészeteken alapuló szervnevelést, ami Lez nap-
jaira teljesen általános és törvényes módja lett a különfé-
le donorproblémák megoldásának – a kérdéses szervet
viszonylag rövid idõ alatt kitenyésztik a betegbõl vett
mintából, s beültetik, minimálisra csökkentve a kilökõ-
dés kockázatát, na és így csak azt klónozzák, amire szük-
ség van. Nem fordul tehát elõ az, ami a kérdéses milli-

25
omossal, aki a leölt és szerveiktõl megfosztott klónokat
egyszerûen elásatta a kertjében...)
De ezek még csak a hagyományos klónozásos esetek
voltak. Mindez azonban eltörpül a génmanipulációs kí-
sérletek mellett, melyeknek csak a töredéke vált ismert-
té. Csináltak víz alatt élõ embert, repülõ embert, négyke-
zû embert, sarki körülmények között is remekül megélõ
„jegesembert”, na meg ott voltak a szervduplázások, és a
különféle állati érzékszerveket beültetõ próbálkozások –
ultrahang, csáp, pontszem, szaglás... Nem csoda, hogy
meglehetõsen gyorsan betiltottak mindenféle ilyen mani-
pulációt, a hagyományos klónozást is beleértve, s a lehe-
tõ legszigorúbban szabályoztak minden ezzel kapcsola-
tos tevékenységet. Van, ami megmaradt, és hasznot ho-
zott – még az anyaméhben meg tudtak gyógyítani gene-
tikai eredetû betegségben szenvedõ magzatokat, illetve a
már említett szervklónozásos eljárás. Ezzel a csonkolá-
sos esetek kora is lejárt – ha valaki elvesztette a lábát,
mûláb helyett kapott egy sajátot.
Ez volt az a kiskapu, amit kihasznált a JPC. Mivel a
törvények sem az ily módon pótolt szervek számát, sem
jellegét nem korlátozták, az összes szervet felhasználva
összerakták a prónt – gondosan kihagyva az agy fejlet-
tebb részeit, hogy ne minõsüljön a tiltás alá esõ klónnak.
Meg hogy legyen hely a számítógépnek... De mégsem
tudták teljessé tenni a sikerüket, mert egyedül a nemzeti
öntudatát keresgélõ Jupiterrendszer fogadta be õket, a
Föld és a Mars nem engedélyezte a termék forgalomba
hozatalát. Más szövetségi állammal pedig még nem pró-
bálkoztak, nem volt megfelelõ piac.
S most a technika és a kiskapukeresés csúcsterméke

26
elindult hódító útjára, és valami miatt Leslie L. Howard
tiszteletest tüntette ki jelenlétével.

Lez azt remélte, hogy egy hét alatt megszokják egy-

mást, de ez túl optimista elgondolás volt. A prón vala-
hogy rendelkezett az összes olyan tulajdonsággal, amit õ
ki nem állhatott. Fõleg keresztyénekben.
Például mikor személyhajójuk pályára állt az Europa
körül, a prón rátapadt az ablakokra, s nem gyõzött han-
got adni elragadtatásának.
– A mindenit, de szép! – mondta, majd megragadta az
egyik útitársuk karját, s lemutatott. – Csodálja meg ön is
az Úr Isten alkotását, ezt a gyémántot a teremtésbõl!
Az útitárs elborzadva vette észre a prón kék bõrét, ki-
tépte magát a fogásából, és elég gyorsan távozott.
– Állítsd már le magad! – mordult rá Lez.
– Csak szerettem volna, ha megoszthatom vele az
örömömet. Hiszen a Példabeszédek könyvében is meg
van írva, hogy aki másokat felüdít, maga is felüdül. Meg
Pál írja, hogy örüljetek az örülõkkel...
– Viselkedj! – sziszegte mérgesen Lez, s az órája felé
nyúlt, hogy kikapcsolja, nehogy közbeszóljon bizonyos
szavak hallatára, amiket Lez már készült alkalmazni.
Szerencsére a prón nem beszélt tovább, hanem visszatért
az ablakaihoz.
– Kérem az Euramszterdamba tartó utasokat, hogy
fáradjanak a négyes leszállókomphoz – mondta egy nõi
hang. A holdnak gyakorlatilag nem volt légköre, ezért ha-
jójuk meglehetõsen alacsony orbitális pályán mozgott, s
jól lehetett látni a kivilágított fogadóterminálokat. Már

27
csak azért is, mert a felszínt borító jég messzire vitte a
fényt. Tényleg szép volt.
– Nem valami nagy ez a város – állapította meg a
prón. – Alig nagyobb, mint ez a hajó.
Lez szemügyre vette a kivilágított terminált, majd
döbbenten a prónra nézett.
– Mi bajod van? – kérdezte elképedve.
– Csak megállapítottam, hogy nem nagy ez a város.
Inkább csak egy telep. Hányan élnek benne?
– Kétszázezren – közölte Lez fapofával.
A prón tágra nyílt szemekkel bámult a terminálra.
– Mennyien? – kérdezte ismét. – Maga hazudik ne-
kem. Márpedig az nem szép dolog, fõleg nem egy lelkész
szájából. Pál apostol is írja, hogy...
– Milyen városok vannak az Europán? – szakította
félbe Lez.
– Hogyhogy milyen városok?
– Milyen városok? – ismételte meg Lez, s a prón ér-
tetlen arcát látva egész mérges lett. – Mit tudsz te a hol-
dunkról, te kegyes rizsagép? Tömtek volna egy kis föld-
rajzot a fejedbe, mondjuk a héber biblia helyett!
Amikor a prón megtudta, hogy az europai városok a
tizenöt kilométerrel a felszín alatt levõ óceánban vannak,
és a terminálok csak a lefelé vezetõ jégbe fúrt alagutak és
csövek kilépõhelyei, megcsóválta a fejét, majd bocsána-
tot kért Leztõl, hogy hazugsággal gyanúsította, s addig
nem hagyta nyugodni, amíg Lez nem biztosította róla,
hogy nem haragszik rá.
Pedig utálta az ilyen szakbarbárokat. Talán mert
olyan sokan voltak.

28
 Leznek elég nagy lakása volt, egybeépítve a temp-
lommal, így nem okozott semmi kényelmetlenséget a
prón elhelyezése az egyik vendégszobában. Lez remélte,
hogy magányosan fogja tölteni azt a tetemes mennyiségû
szabadidõt, amit az ilyen szempontból bõkezû tutorjától
kapott, de nem. Alig lakta be a szobát, máris felfedezõ-
körútra indult a lakásban. Végül megállapította, hogy pu-
ritán, olcsó berendezésû, de a célnak megfelel.
– Nekem nem telik több száz éves ikonokra, mint
egyeseknek – közölte epésen Lez.
– Milyen ikonokra gondol? – kérdezte a prón, majd
memóriazselés számítógépe összekapcsolta a szükséges
információkat – A fõtisztelendõ elnök úr rezidenciájára
célzott?
– Lehet – mondta Lez diplomatikusan.
– A fõtisztelendõ elnök úr felelõs pozíciót visel – ma-
gyarázta a prón.
– Persze – bólintott Lez.
– Pál is megmondta Timóteusnak, hogy „Méltó a
munkás a maga bérére”, azonkívül írja a Korintusi levél-
ben, hogy „Akik az evangéliumot hirdetik, azok az evan-
géliumból éljenek.”
Lez kezdett ideges lenni.
– Háromszor annyit dolgozom, és ötöd annyit kere-
sek, mint a fõtisztelendõ elnök úr! – közölte enyhén re-
megõ hangon.
A prón ezen elgondolkozott. De aztán megtalálta a
megoldást:
– Máté evangéliuma 5,12: „Örüljetek és ujjongjatok,
mert jutalmatok bõséges a mennyekben.”
Lez némán végigmérte, majd keserûen elmosolyo-
dott.

29
 – Engem is ez éltet – mondta.
De az se volt jobb, amikor a prón elkezdte bepótolni
lemaradását a földrajz terén. Le se lehetett verni a Háló-
ról, mindent a fejébe tömött, s boldog volt, amikor fris-
sen szerzett tudását megoszthatta Lezzel.
– Tudta, hogy az az energia, amit megspórolunk az-
zal, hogy a vízben levõ városokat nem a felszíni mínusz
százhúsz fokban kell fûteni, majdnem annyi...
– Nem érdekel!
Vagy:
– Tudta, hogy az óceánban élõ halakat is genetikailag
módosították, mert másmilyen só van itt, mint a földi ten-
gerekben, vagyis a genetika igen hasznos és...
– Fogd már be! Én itt nõttem fel!

A prón három napig bírta, aztán egyszer csak ünnepé-

lyesen bevonult Lez dolgozószobájába, egy régi, nagy-
méretû papírbibliával a kezében.
– Szeretnék beszélni magával – mondta.
– Hajrá – mondta Lez, fel sem nézve. Éppen egy csi-
nos özvegy bevándorlási kérelméhez írt pár gondolatot.
– De szeretném, ha rám figyelne. Nagyon komoly do-
logról van szó.
– Mondtam már, hogy mondjad, figyelek – folytatta
Lez.
A prón sóhajtott egy nagyot, majd leült, és kinyitotta
a Bibliát.
– Elõször néhány igét olvasnék fel Pál apostol
Galatákhoz írt levelének második részébõl.
Erre meg Lez sóhajtott egy nagyot.
– „Amikor pedig Kéfás” – kezdte a prón, majd elhall-

30
gatott egy pillanatra. – A „Kéfás” Péter apostol neve, tud-
ja?
– Valami rémlik – igyekezett annyi gúnyt vinni a
hangjába Lez, amennyit csak tudott.
– Csak nem akartam, hogy véletlenül mégse, és... –
magyarázkodott a prón. – Szóval: „Amikor pedig Kéfás
Antiókhiába jött...” Izé, Antiókhia egy híres korai keresz-
tyén központ volt, egy város Kis-Ázsia...
– Még egy ilyen magyarázat, és bezárlak a vécébe –
közölte Lez.
– Bocsánat – mondta a prón. – „Amikor pedig Kéfás
Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot
adott arra, hogy megfeddjem. Mielõtt ugyanis odajöttek
néhányan Jakabtól...” – itt tartott egy kis szünetet, talán
azt mérlegelte, elmagyarázza-e, ki az a Jakab, s miért
nem azonos azzal a Jakabbal, aki... De aztán úgy döntött,
hogy Lez 73,65% hogy tudja, elvégre õ is elvégezte a te-
ológiai szemináriumot, még ha csak 78%-os teljesít-
ménnyel... – „...együtt evett a pogányokkal. Amikor pe-
dig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert
félt a zsidó származású testvérektõl...” – újabb szünet,
aztán mégsem magyarázta el, hogy a zsidóknak nem volt
szabad együtt enniük a nem-zsidókkal... – „Képmutató
módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy
képmutatásukba még Barnabás is belesodródott...” –
újabb szünet, de végül is Leznek illene tudnia, hogy Bar-
nabás ki volt, így: – „De amikor láttam, hogy nem az
evangélium igazságának megfelelõ egyenes úton járnak,
mindnyájuk elõtt ezt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó lé-
tedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan
kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint
éljenek?”

31
 Mikor befejezte, hosszú és jelentõségteljes szünetet
tartott. Lez annyira belemerült a csinos özvegy dolgába,
el is felejtette, hogy ott van.
– Meg kell, hogy feddjem magát – közölte a prón
megrendülten.
Lez nem fogta fel elsõre, de amikor eljutott a tudatá-
ig, mit is mondott a prón, olyan képet vágott, mint a fõ-
tisztelendõ elnök úr.
– Mi van? – kérdezte.
A prón igen feszültnek látszott.
– Elég sokáig tûrtem, és tényleg nem magam miatt
szólok, hiszen Pál apostol is megmondta, hogy szenved-
jük el egymást szeretetben, de végül megvilágosodott
elõttem, azzal, hogy némán tûrök, önnek ártom a legtöb-
bet, és azt nem akarom, mert szeretem magát. – Ezt egy
szuszra hadarta el.
– Szeretsz? – kérdezte Lez. – Vagy csak be vagy rá
programozva? Érzed a különbséget, prón?
– Az most mindegy – mondta a prón. – Csak azt sze-
retném alázatosan és szeretetben közölni, hogy az, ahogy
ön velem viselkedik, nem felel meg a keresztyén nor-
máknak, de a világi viselkedési szabályoknak sem.
Lez általában elég önérzetesen szokta fogadni, ha
megkritizálják, de most meglepõen nyugodt maradt. Ah-
hoz hasonlított a dolog, mint mikor a szövegszerkesztõje
aláhúz egy szót, és közli, hogy ilyet nem illik írni. Lehet
ezért rá haragudni?
– „Szegénység és gyalázat éri azt, aki megveti az in-
tést, de tisztelik azt, aki megfogadja a feddést.” Példabe-
szédek 13,18 – tette még hozzá a prón.
Ezt nem kellett volna. Lez addigi, rövid nyugalma el-

32
szállt valami melegebb éghajlatra, és majdnem a prón is
követte. Így kezdõdött:
– Hát idefigyelj, te két lábon járó indigófejû, takony-
agyú kegyes idézetgyûjtemény, ha azt képzeled, hogy
csak azért, mert akkora képed van, mint a Jupiter meg a
Szaturnusz együttvéve...
S pár perc múlva valahogy befejezõdött, amikor már
Lez nem tudta túlkiabálni a bekapcsolva felejtett óráját.
– Na végre! – mondta az óra.
Lez dühösen fújtatott, a prón rosszallóan nézett, és
egyikük sem szólt semmit. Legalább két percig hallgat-
tak, majd a prón törte meg a csendet.
– Ezékiel próféta könyvének 33. részében van szó az
õrálló felelõsségérõl. Én elmondtam, amit el kellett mon-
danom, amit rám bízott az Úr; az már nem az én felelõs-
ségem, hogy maga megfogadja-e, vagy sem. Ez már nem
az én lelkemet terheli...
Lez elõször a lehetõ legbékésebb megoldást akarta
választani, kirugdosni ezt a tintaképût a szobájából, és
bezárni az ajtót, de amikor a prón a lelkérõl beszélt...
– Honnan a ménkûbõl lenne neked lelked? – kérdez-
te. – Áruld már el nekem!
– Hogyhogy honnan? – csodálkozott a prón. – „A por
visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig
visszatér Istenhez, aki adta.” Prédikátor könyve 12,7.
Természetesen Istentõl.
– Nem akarlak elkeseríteni, de neked nincs lelked –
közölte Lez.
– Miért ne lenne? – kérdezte a prón.
– Egy lombikban tenyésztett számítógépagyú izé
vagy. Termék. Gyártmány. Árucikk. A JPC csinált, s még
rendes agyad sincsen. Honnan lenne lelked?

33
 – Maga szerint a lélek az agy függvénye?
– Nem nyitok errõl vitát – mondta Lez. – Neked nincs
lelked, jobb, ha belenyugszol. Ha neked lelked van, ak-
kor a számítógépemnek is van lelke, meg az összes
mesterséges-intelligenciavacaknak.
– Akkor hogyan lehetnék keresztyén, ha nincs lel-
kem? – ellenkezett a prón.
– Mert beléd van programozva, te szerencsétlen! –
Lez egy röpke pillanatig még sajnálta is. – Ha sátánistá-
nak programoztak volna, akkor sátánista lennél, ha meg
ateistának, akkor ateista.
A prón gondolkozott egy kicsit.
– Na és nem errõl van szó? – kérdezte végül.
– Mirõl?
– Programozásról. Végül az emberi agy is egy számí-
tógép. Felfoghatjuk úgy is. Isten teremtette, és adott bele
egy programot. Tudja, az édenkerti dolog. Aztán ez a
program megsérült. A bûneset. A bûnt felfoghatjuk egy
számítógépes vírusként. S amikor az Úr kegyelme magá-
hoz fogad valakit, lényegében kijavítja ezt a programot.
Errõl van szó.
– Ez a prón teremtéstörténet, mi?
A prón némán állt. Lez egészen megsajnálta. Sze-
gény, most azt hiszi, hogy nem is az, ami. Pedig az.
– Többrõl van itt szó, mint programozásról – folytat-
ta Lez. – És különben is, nem játszhatjuk az Isten szere-
pét azzal, hogy hozzád hasonló lényeket teremtünk. Van-
nak dolgok, amiket Isten a saját hatáskörébe utalt. Lelket
csak õ adhat.
– Én is ezt mondtam – jegyezte meg csendesen a
prón.
– De neked hogyan adott volna?

34
 – És honnan tudja, hogy nem adott?
– Mert ismerem, onnan!
– Én is ismerem.
– Mert beprogramoztak rá, hogy ismerd. De az Úr
nem így dolgozik. Ha minket is úgy „programozott” vol-
na, mint téged, akkor nem lennénk emberek, bábok len-
nénk. Nincs lelked. Abból is látszik, hogy csak progra-
mozásod van, hogy nem tudsz felülemelkedni a dolgo-
kon, és esetleg más nézõpontból látni. Sokkal többtõl
lesz valaki keresztyén, mint egy programozástól.
– Az csak példa volt...
– A lehetõ legrosszabb, te szerencsétlen! Nekünk... –
Itt egy kicsit megállt, mert rájött, hogy rossz szót hasz-
nált. – Nekem arról kell prédikálnom, hogy Isten Fiának
meg kellett halnia azért, hogy nekünk új életünk lehes-
sen, nem valami hülye programozásról!
– Drága a program...
– Lecsapolom a zseléagyad, ha még egyszer elõhozod
ezt a dolgot!
– E témában nem értünk egyet – mondta a prón.
Ebben maradtak. De pár órával késõbb Leznek egy
kis lelkiismeret-furdalása támadt, így az órája által meg-
feddendõ szavak közé beiktatta a „zseléagyat”, a „ta-
konyagyat” és az „indigófejet”. De tartott tõle, hogy az
alapvetõ hiba a vérmérsékletében van.

Egyik nap kimentek a strandra.

Voyagerváros híres volt a strandjáról, gyakorlatilag
az egész holdról jöttek ide kikapcsolódni emberek. Szá-
mos része volt: a természetet utánzó termek – egy homo-
kos tengerpart, egy tölgyfákkal szegélyezett mérsékelt

35
égövi tó, amiben még pontyok meg egyéb halak is éltek;
azonkívül egy folyó. Mindez teljesen valósághûen volt
kiképezve, igazi talajjal, az égen felhõk úsztak, madárho-
logramok repkedtek. De volt olyan nap is, amikor nem
földi, hanem egyéb eget vetítettek a kupolákra, pl. vénu-
szi narancssárgát, vagy marsit, de a legsikeresebb a fel-
színi terminálról közvetített eredeti, élõ Europa tájkép
volt, az égbolt felét elfoglaló Jupiterrel. Különleges él-
mény volt pontyokkal együtt fürödni egy tóban, és fel-
nézni a csillagok közt ragyogó óriásbolygóra...
Volt mindenféle medence, hideg, meleg, langyos, kör,
téglalap, labirintus, pezsgõfürdõ stb. A legkülönlegesebb
pedig az Oceanos program volt. Erre csak az igazán bát-
rak fizettek be, bár gyakorlatilag veszélytelen volt. Egy
nyomáskiegyenlítõ búváröltözékben ki lehetett menni a
hold óceánjába, amit a közeli reaktor harminc fokosra
melegített fel a nagy, de aprószemû ráccsal a többi rész-
tõl elzárt részben. Ám mégis elmondhatták, hogy szaba-
don úszkáltak egy Jupiter-hold óceánjában, több mint
száz kilométeres mélységgel alattuk, és tizenöt kilométe-
res jégpáncéllal felettük.
Lez levetkõzött a kabinjában, és felhúzta vörös-na-
rancs fürdõgatyáját, amit nemrég vett, ma lesz a premier-
je. Kihúzta magát, és a tükör elé állt. Nem rossz, állapí-
totta meg. A lábai kicsit vékonyak ugyan, de a felsõteste
jól kidolgozott és szõrtelen, újabban ez a divat. Na meg a
bõre is szép hófehér. Nagy néha elvetõdik ide egy-egy le-
barnult földi fürdõzõ, úgy meg szokták bámulni, mintha
nem is ember lenne. Elképesztõ, hogy egyes helyeken
olyan esztelen divat legyen, hogy még szépnek is találják
azt, ha valaki napsugárzással roncsoltatja a bõrét...
Végül elégedetten bólintott, s kilépett a folyosóra. A

36
prón már várta. Lez régi fürdõgatyája volt rajta, pedig ka-
pott pénzt, hogy vegyen magának egyet. De õ inkább a
Graham Center adósság-visszafizetésére adományozta, s
elkérte Leztõl a régit, amit ki akart dobni. Úgy látszik, el-
felejtették beprogramozni a zseléjébe, hogy milyen ciki
mások által levetett holmit hordani manapság...
Amin viszont meglepõdött, az az volt, hogy a prón
számítógéppel tervezett sármos képéhez igencsak férfias
felsõtest társult. Lez egy csúnya kis cingár alaknak tûnt
mellette, ami fel is mérgesítette. Mivel a prón éppen nem
beszélt semmirõl, az egyetlen dolog, amibe bele tudott
kötni, a halványkék bõre volt.
– Nem vagy valami gusztusos látvány – közölte.
A prón végignézett magán, s megigazította a fürdõga-
tyáját.
– Elõírás – felelte tömören. – Sajnos a rendelet szá-
mát nem tudom. Pál apostol is megmondta, hogy a fel-
sõbbségnek engedelmeskednünk kell, mert Isten rendelé-
sébõl viselik a hivatalukat…
Lez összeszûkült szemmel végigmérte.
– Meg tud egy prón fulladni? – kérdezte.
– Ezt hogy érti? – csodálkozott a prón.
– Vízbe tud fulladni egy prón?
– Természetesen, hiszen az agy bizonyos területei ki-
vételével fizikai felépítésünk megegyezik a Homo Sapi-
ens Sapiensével.
Lez gonoszan elmosolyodott.
– Akkor a testi épséged érdekében javaslom, hogy a
kegyeskedõ idézeteidet mellõzd a nap hátralevõ részé-
ben!
A prón sóhajtott egyet, majd vállat vont.
– Rendben.

37
 Elindultak a medencék felé. Lez megállt egy pillanat-
ra az egyik terminálnál, a vendéglistát böngészte. Több
mint száz Judith volt bent, így szûkítenie kellett a kere-
sést.
– Õk is prónok? – bökte meg hirtelen valaki a vállát.
– Mi van? – riadt fel Lez, majd a prón által mutatott
alakokra nézett. Két fiatal férfi volt, pár milliméteres haj-
jal, dagadó izmokkal, s narancssárga-vörös bõrrel.
Leznek eszébe jutott, hogy olvasott valamit errõl az új di-
vatról, a bõrfestésrõl, ami egy hónapig marad, utána las-
san kikopik, s mivel a hámréteg alatt van, vízálló. De
nem hitte volna, hogy lesznek, akik be is festetik magu-
kat. Még jó, hogy nem halványkékre, hanem a nemzeti
színekre vannak mázolva. Meglehetõsen undorító még
így is.
Ezt két szõke tündér nem így találta, boldogan a szí-
nes fiúkhoz rohantak, és hozzájuk bújtak.
– Ne mutogass! – sziszegett rá a prónra. – Nincs ben-
ned jó modor?
– Elnézést – eresztette le kezét a prón. – De nem vá-
laszolt a kérdésemre.
– Nem, ezek nem prónok – mondta Lez némi megve-
téssel. – Befestették a bõrüket.
– Milyen érdekes – áradozott a prón, majd a felé in-
tegetõ színesekre mosolygott, s visszaintegetett. – Ara-
nyosak. Odamegyek hozzájuk, és beszélek nekik az
evangéliumról.
– Sok sikert – dünnyögte Lez, s visszafordult a termi-
nálhoz. Szégyen-gyalázat, de nem jutott eszébe Judith
családi neve. Mi a fene lehet? Pedig amikor intézte a be-
vándorlási kérelmét meg a szükséges dolgokat, annyiszor
leírta...

38
 Végül eszébe jutott, hogy életkorral és állampolgár-
sággal szûkít, s így megtalálta a szép özvegyet. Hatos
medence, az a homokos tengerpart... A folyót jobban sze-
rette, de ha ott van, hát ott van... És még különben sem
látta fürdõruhában.
– Halleluja! – érkezett vissza a prón boldogan. – Ér-
dekli, mi történt?
– Persze – bólintott Lez, s azon kezdett gondolkodni,
hogy szabadulhatna meg a próntól, hogy az ne kavarjon
bele a dolgaiba...
– Bizonyságot tettem nekik. Dióhéjban összefoglal-
tam a Bibliát és Kálvin Institúcióját. Nagyon el voltak ra-
gadtatva, s megígérték, hogy vasárnap eljönnek a temp-
lomba, és meghallgatják magát. Bár be kell vallanom
õszintén, hogy a cél érdekében egy kicsit túldicsértem az
ön prédikálói képességét...
Lez nyelt egyet, majd még egyet. Mindegy, gondolta
végül, ha ez a nagyképû szentfazék tényleg el tudja hoz-
ni ezeket az izéket vasárnapra, akkor már megérte, hogy
beletaposott az önérzetébe. Azon meg elõre röhögött,
hogy a köztiszteletben álló idõsebb gyülekezeti tagok mit
fognak szólni, ha lehuppan melléjük két vöröses árnyala-
tokban pompázó fickó...
– Na, idefigyelj – tette a kezét bizalmaskodva a prón
vállára. – Van egy meglepetésem a számodra...
Azzal átirányította a prónt az Oceanos programba... A
prón elõször nem értette a dolgot, de mikor Lez azzal biz-
tatta, hogy elsõ kézbõl szerezhet tapasztalatokat, amikkel
kiegészítheti a Jupiterrendszer földrajzával kapcsolatos
ismereteit, belelkesedett és elment. Lez egy gyors hála-
imát rebegett az Ég felé, majd teljes sebességre kapcsolt,
és célba vette a tengerpartot.

39
 Rengetegen voltak ott, mindenfelé színes pokrócok,
napernyõk, hûtõmatracok, apró gyerekek labdákkal, meg
mindenféle színû, méretû és technológiájú repkedõ vac-
kokkal. Kissé bentebb, a víz felett egy mentõhajó lebe-
gett, s érzékelõivel lustán pásztázta a vízben fürdõzõk
életfunkcióit. Lez egy pillanatra megtorpant, amikor be-
lépett a kapun, mert lehetetlennek tûnt bárkit is megtalál-
ni ebben a tömegben. Amíg tanácstalanul állt és bámult,
két tizenéves, egyrészes fürdõruhában feszítõ lány per-
dült mellé.
– Csókolom, Lez atya! – köszöntek hangosan. Pár fej
feléjük fordult, egy csinibaba elröhögte magát, ahogy a
húszas évei végén járó Lezt lecsókolomozták.
– Sziasztok – mosolygott a lányokra Lez. – Semmi ta-
nulás, csak fürdés meg napfény?
– Kell egy kis pihenés a végsõ hajtás elõtt – felelte az
egyik lány.
– Hittanból most úgy sincs sok feladva... – tette hoz-
zá a másik.
– Micsoda? – háborodott fel játékosan Lez. – A te-
remburáját, mi lesz így veletek?
– Pont úgy tetszik beszélni, mint a helyettesítõ lel-
késznõ.
– Ja, állandóan arról prédikál, hogyan kell jó kislány-
nak lenni.
– Én is azt igyekszem belétek verni – vigyorgott Lez.
A két lány összenézett, majd elnevették magukat.
– De ez a nõ egész más – mondta az egyik.
– Ja, valami apácának vagy minek kellett volna men-
nie. Elkezdi például, hogy amikor Istenrõl van szó, nem
szabad nevetni meg vidámkodni, mert azzal baszfémiát
követünk el.

40
 – Esetleg blaszfémiát – javította ki Lez. – Bizonyos
esetekben egy „l” fontos lehet...
– Akkor azt. Azt se tudom, mit jelent.
– Istenkáromlás, idegen szóval. De remélem tudjátok,
mi az én véleményem a dologról.
A lányok megint összenéztek.
– Hát, sejtjük – mondta az egyik. – És jobban tetszik
a Lez atya féle változat.
– Írtam egyszer egy szemináriumi dolgozatot Isten
humoráról – merengett Lez, miközben félszemmel a ho-
mokon heverészõ szõke nõket nézegette, de nem találta,
akit keresett. – Majd elolvashatjátok, ha érdekel.
A lányok elhúzták a szájukat az olvasás említésére.
– De a legjobb eddig az volt – folytatta az elõzõ –,
hogy benyögte az a nõ...
– Azt mondta a tanárnõ – javította ki Lez.
– Szóval azt mondta, hogy egy erkölcsös keresztyén
lánynak nem szabad színes fürdõruhában lennie, sõt, fe-
hérben sem, mert azon minden átlátszik, hanem csak és
kizárólag feketében. Még be is hozta az övét, és megmu-
tatta. Az a hülye Nora meg hangosan elröhögte magát.
– De téged nem hatott meg, mert pirosban vagy –
mondta Lez.
– Nana! – nevetett a lány. – A látszat csal. Ezt a ruhát
apukám hozta a Callistóról. Színváltós. Tetszés szerinti
színre be lehet állítani.
– Tényleg? – hitetlenkedett Lez.
– Komolyan! – bizonygatta a lány. – Itt az oldalán
van a beállítója, ilyen kiemelkedõ díszítõbigyóknak ál-
cázva. Három alapszín, meg mélyítés-fakítás. Pillanatok
alatt be lehet állítani. Például, ha most felbukkanna az a
hülye nõ...

41
 – Khm...
– Izé, a tanárnõ... szóval akkor...
A fürdõruhája átváltott feketére. A két lány büszkén
várta Lez reakcióját. Az elismerõen bólintott.
– Nem rossz.
– Van ennél jobb is – mondta a lány, majd igazított
valamit, s a ruha hirtelen színtelenné vált, feltárva az
alatta rejtõzõ fiatal, hófehér testet.
– Attól tartok, ez kevesebb sikert aratna a tanárnõnél
– állapította meg Lez fapofával. A lány barátnõje egy ha-
talmasat röhögött, az meg riadtan lenézett magára.
– A k.... életbe! – hörögte, majd az oldalához kapott.
A ruha elõször valami undorító zöldessárga árnyalatot
vett fel, majd lilát, majd rózsaszínt, végül megállapodott
a feketénél.
– Valamit félrenyomtam – magyarázkodott teljesen
elvörösödve.
– Semmi baj – vigyorgott Lez. – Legalább értékeled
a feketét.
Beszélgettek még egy kicsit, majd a lányok megkér-
dezték, hogy jövõ héten is a tanárnõvel kell-e lenniük.
– Nem, két nap múlva vége a szabadságomnak –
mondta Lez, majd gonoszan grimaszolni kezdett. – És
akkor jönnek a vizsgák!!!
– Már alig várjuk – nevettek a lányok, ismerve Lez
lágyszívûségét. – Csókolom!
Lez figyelte, ahogy elvesznek a tömegben, és rájött,
hogy lassan tényleg vége a szabadságának, amit a
Graham Center felavatása után vett ki. Meg is adták ne-
ki elsõ szóra, mert tudták, milyen komoly munkát vég-
zett, mire tetõ alá hozta a dolgot. De ez a két hét nagyon
gyorsan elszállt. Ráadásul még pihenni sem tudott, mert

42
a nyakába sózták ezt a nyamvadt zseléagyú indigófejet. S
ami a legrosszabb: Judith-tal sem találkozott, pedig már
készen van minden, amit el kellett intéznie. Egy hónapon
belül leteheti az állampolgári esküt. S akkor semmi aka-
dálya, hogy összeházasodjanak. Eltekintve attól az apró-
ságtól, hogy a nõ még semmit sem tud Lez vele kapcso-
latos terveirõl. De itt az ideje ennek is. Csak megtalálná
végre!
Szerencsére arra araszolt egy pincérrobot. Lez lein-
tette.
– Hé, fiú, egy nõt keresek. Tudsz segíteni?
– Adja meg az ön által preferált paramétereket, és én
összekapcsolom a társkeresõ szerverrel – felelte készsé-
gesen a robot.
– Félreértesz, fiú, nekem egy bizonyos nõre van szük-
ségem.
Megmondta a nevét.
– Pár másodpercet kérek, körbekérdezem a többieket,
hogy nem rendelt-e valamit... Megvan. Egy meggylevet,
citromkarikával.
– Hát ez tényleg remek hír, de jobban örülnék neki,
ha esetleg megmondanád, hol van.
– Megadjam a koordinátáit?
– Megköszönném.
– Kilencvenhárom méter harminc fokos irányba.
– Köszönöm.
Némi logikával rájött, hogy mit takar a harminc fokos
irány, majd kis idõ elteltével megtalálta Judithot.
Egy homok felett lebegõ hûtõmatracon feküdt, ten-
gerkék, kétrészes fürdõruhában, napszemüvegben. Lez
nem ment oda rögtön, hanem egy napernyõ fedezéke mö-
gül csodálta egy darabig a szép özvegyet, majd rendelt

43
egy meggylevet citromkarikával. Megigazította a frizurá-
ját, kihúzta magát, majd lehuppant a lebegõ hûtõmatrac
mellé.
– Szép napunk van – mondta.
A nõ csodálkozva levette a szemüvegét, majd álmo-
san pislogva Lezre nézett. Mikor felismerte, kedvesen rá-
mosolygott.
– Tiszteletes, milyen meglepetés!
– Épp erre jártam, s véletlenül észrevettem – mondta
Lez, majd kortyolt egyet a meggylevébõl. – Gondoltam
köszönök, hátha nem haragszik meg érte.
– Sõt, ellenkezõleg – mosolygott tovább Judith. – Ha
nem siet, leülhetne mellém. Ha ráér, természetesen.
– Hát, egy kis idõm talán van – mondta Lez, majd
rendelt egy hûtõmatracot.
Nem olyan régen ismerkedett meg Judith-tal. Egy
szimpla vasárnap délelõtti istentisztelet után jött oda hoz-
zá. Bemutatkozott, elmondta, hogy valami Naprendsze-
ren kívüli állomáson élt, X. lelkész gyülekezetének volt a
tagja, de át akar költözni Jupiterrendszerbe, mert a férje
egy balesetben meghalt, és nem akar ott élni tovább,
azonkívül három gyereke van, s jobb szeretné, ha egy ci-
vilizáltabb helyen nõnének föl. Lez egybõl teljes körû tá-
mogatásáról biztosította a nõt, s gyakorlatilag õ intézte
neki az összes bevándorlási kérelemmel kapcsolatos
ügyét, így elég sokat lehetett vele. De eddig nem sok sze-
mélyes dologról esett szó...
...Mint kiderült, Judith nemrég a Földön járt, mert az
özvegyi járadékot át kellett íratni itteni ideiglenes címére
(ugyanis csak egy központ van az összes „külsõs” számá-
ra, aki naprendszeri címre akarja kapni), de ha sikerül a
bevándorlási dolog, kezdheti elölrõl a jupiterrendszeri

44
központtal... Lez egyfelõl örült, hogy beszélgetnek vala-
mirõl, másfelõl a kedves mosolya mögött dühöngött,
hogy ez a szép szõke nõ másra sem tartja érdemesnek õt,
mint hogy a bürokratákról értekezzenek. Lázasan járt az
agya, hogy mivel lehetne személyesebb síkra terelni a
beszélgetést, de semmi jó ötlet nem jutott az eszébe. Vé-
gül jobb híján úgy döntött, közli a nõvel, hogy nagyon
szépek a szemei. Esetleg beveti néhány Shakespeare idé-
zetének egyikét: „Ha szemeid szépségét le tudnám ír-
ni...”
Épp nagy levegõt vett, s igyekezett megfékezni heve-
sen dobogni kezdõ szívét, mikor lehuppant melléjük egy
nedves, halványkék test.
– Kezit csókolom, asszonyom! – mondta nyájasan. –
Huxley prón vagyok, jelenleg szakmai gyakorlaton
Leslie Howard tiszteletes tutorsága alatt, aki önnek min-
den bizonyára kedves ismerõse.
Ha Lez öt méteres körzetében bármiféle olyan dolog
lett volna, amivel súlyos testi sértést lehet okozni, lehet,
hogy gyászos véget ért volna a JPC terméke.
Judith kedvesen a prónra mosolygott.
– Bemutatná nekem a hölgyet? – kérdezte a prón.
– Hogy a fenében találtál meg? – sziszegte mérgesen
Lez.
– Megfigyeltem, hogy ön is egy terminált használt
egy bizonyos Judith megtalálásához, és logi...
– Kuss! Izé, szóval... õ Judith, a... a most nem jut
eszembe milyen bázisról, izé... van három gyereke és...
Elhallgatott, és legszívesebben a homokba dugta vol-
na a fejét. Égek, mint a rongy, állapította meg. Végem
van. Akár itt helyben eláshatom magam. Nincs az a nõ,

45
aki ezek után komolyan tud venni. Megölöm ezt a ta-
konyagyat!
– Nem az Oceanosban úszkálsz? – mordult rá a
prónra azután.
– Voltam – mondta a prón. – Nagyon érdekesnek ta-
láltam, köszönöm, hogy megajándékozott ezzel az él-
ménnyel.
– Mennyi ideig voltál?
– Százhárom másodpercig.
– Százhárom másodpercig? Egy ilyen helyen?
– Tíz másodperc után rájöttem, hogy már semmi új
vizuális ingert nem észlelek, s felidézve a háromdimen-
ziós térképet, felismertem, hogy a tudaton kívül, hogy
milyen helyen vagyok, a helyszín ingerszegény, ergo idõ-
pazarlás tovább maradni.
Erre Lez nem tudott mit mondani. A kínos csöndet
Judith törte meg.
– Nem látnak a közelben egy pincérrobotot? Meg-
szomjaztam...
Lez reflexszerûen felugrott.
– Hozok – mondta, örülve, hogy taktikai visszavonu-
lást hajthat végre. – Meggylé citromkarikával jó lesz?
– Nekem igen – vágta rá a prón. – És a hölgy mit pa-
rancsol?
– Talán egy tonikot...
– Hozom – morogta Lez, s tekintetével megpróbálta
megölni a prónt, de nem sikerült.

Mikor visszaért, a prón Lez hûtõmatracán feküdt, és

arcán könnyed mosollyal csevegett Judith-tal arról, hogy
mi is a prón. Mindkettõjük kezében egy pohár üdítõ volt.

46
 – Megjöttem – közölte Lez, s esetlenül tartotta a
meggylevet (amibe hirtelenjében nem tudott ciánt sze-
rezni) meg a tonikot. Judith zavartan rámosolygott.
– Épp erre járt egy pincérrobot, s Huxley meghívott...
Lez összenézett a prónnal, majd morgott valamit. A
prón felugrott.
– Elnézést, hogy a helyére feküdtem – mondta. – Hí-
vok egy matracot magamnak.
– Nem kell! – szólt rá Judith. – Ha gondolod, ideül-
hetsz.
Azzal elhúzta a gyönyörû lábait, hogy helyet szorít-
son a prónnak, aki (Lez szerint ami) büszke mosollyal ült
le a hûtõmatracára. Lez úgy állt, mint egy szobor.
– Tényleg három gyereke van? – kérdezte a prón.
– Igen – nevetett Judith. – De még kicsik. Egy barát-
nõm vigyáz rájuk, de nemsokára elmegyek értük, mert,
hála a tutorodnak, egy hónapon belül leteszem az állam-
polgársági esküt.
A tutor, mardosó féltékenységét lehûtendõ, szájához
emelte a tonikos poharat.
– Amúgy lehetnek egy prónnak gyerekei? – kérdezte
Judith. A prón követte a nõ tekintetét, majd szemérmesen
elmosolyodott.
– Ha a programozás támogatja, a prónok ivarszervei
alkalmassá teszik a viselõjüket arra, hogy bármiféle sze-
xuális tevékenységben teljes értékû partnerek legyenek,
így az én célszervem is képes ilyen funkcióknak megfe-
lelni, de nem termelünk ivarsejteket, mert egy prón-
ember egyed beláthatatlan etikai problémákat gerjeszte-
ne.
Lez hirtelen félrenyelte a tonikot, s olyan görcsös kö-
högés jött rá, hogy a víz fölött lebegõ és elvileg a fürdõ-

47
zõket figyelõ mentõjármû riadót fújt, és a parton heveré-
szõk felett átrobogva sietett a kékülõ Lez atya megmen-
tésére...
Elképesztõen megalázó volt ez az egész, állapította
meg késõbb Lez. És egyértelmû, hogy ki miatt. Illetve mi
miatt...

A strandbeli eset után Lez rájött arra, hogy komoly,

felelõs tisztséget viselõ ember létére úgy viselkedik a
prónnal, mint egy gyerek. Mikor erre rádöbbent, elõször
elhalmozta magát különféle vádakkal, amik feljogosítot-
ták erre a viselkedésre, de egybõl meg is kontrázta saját
érveit. Elhatározta, hogy igyekszik valami mást csinálni,
mint amit eddig csinált. A prónt azért utálta, mert prón,
de az nem tehetett róla. S amit nem mert a világi érdekek-
nek lefekvõ elnök szemébe vágni, azt a prónnak adta. S
ez az, ami gyerekes.
Néhány nap délutánját azzal töltötte, hogy átnézte a
prón programozását. Egyrészt megállapította, hogy az
eredeti verzió egy tipikus szakbarbár munka, ami az
apokrifek eredeti héber szövegét fontosabbnak tartja a
valós élet ismereténél. De a túltengõ lexikai részek mel-
lett voltak értékesebbek is, pl. a prón alkalmazkodóprog-
ramja – némi megfigyelés után képes volt többé-kevésbé
azon a „nyelven” megszólalni, amit a hallgatósága igé-
nyelt, ami nem egy utolsó dolog. Talán a legértelmesebb
volt az egész programozásban, csak sajnos a túltengõ, és
javarészt gyakorlati érték nélküli lexikális ismeretek el-
torzították, és okoskodóvá tették a prónt. Fõleg azokkal
szemben, akiket õ értelmiséginek ítélt meg. Lez nem tud-
ta, büszke legyen-e rá, hogy a prón õt annak sorolta be...

48
 Mivel szerette a terveket, programokat, volt pár óra,
amikor a programozás tökéletesítése egészen magával
ragadta. Neki is látott a kidolgozásának, de mikor kezdett
belefeledkezni, hirtelen visszaborzadt magától. Eszébe
jutott az a férfi, akivel beszélgetett ganümédeszi leszállá-
sa elõtt. Aztán az a csomó minden, amit hozzákeresett a
témához, s újra igazat kellett adnia a Földnek meg a
Marsnak, amiért élbõl betiltották az emberi testtel való
ilyenféle mesterkedést... Felnézett a dolgozószobája fa-
lán függõ középkori Krisztusképre, s elszégyellte magát.
Letörölte, amit eddig írt, majd kivette a memóriagömböt
a gépébõl. Lehet, hogy izgalmas kihívás, de körülbelül
olyan szintû, mint az a mérnöki probléma, hogy hogyan
hozzuk be a falovat a nála kisebb kapun Trójába... Hogy
mennyire így van, arra az a rövid, de meglehetõsen inten-
zív beszélgetés döbbentette rá, ami a prón egyik elejtett
megjegyzése alapján alakult ki köztük. Valahogy így:
– Voltaképpen szolgálati szempontból rossz az, hogy
nincsenek bûneim – mondta a prón.
– Micsoda? – hördült fel Lez.
– Szolgálati szempontból rossz az, hogy nincsenek
bûneim.
– Már miért ne lennének... pont neked ne lennének?
– Honnan lennének? Nem vagyok része az átöröklés-
nek, az eredendõ bûnnek, lévén, hogy mesterséges élõ-
lény vagyok...
– Honnan szeded ezt a hülyeséget?
– Egyszerû logikai kombináció. A számítógépem hi-
bátlan, a programozás se sérült. Nem programoztak be-
lém bûnt, tehát nem vagyok képes vétkezni. Non posse
peccare, ahogy Luther mondaná...
Lez kezdett bepipulni.

49
 – Még hogy te non posse peccare???
Ha ezt mástól hallja, talán nevetett volna egy jót, de a
prón szájából inkább rémisztõen hatott.
– És akkor mit kezdesz János apostollal, aki azt írja,
hogy „ha azt mondjuk, nincs bûnünk, hazuggá tesszük Is-
tent”?
– Ez rám nem vonatkozik.
– Mert?
– Mert én nem vagyok ember.
– De azt mondtad, lelked van.
– Van. Másképp nem lehetnék keresztyén.
– Nem csak az embereknek van lelkük? Úgy értem,
olyan lelkük, amikkel keresztyének lehetnek?
– Eddig csak nekik volt.
– De most már a prónoknak is.
– A keresztyén prónoknak.
– Tehát te tökéletes vagy.
– Tökéletesebb vagyok. De szolgálati szempontból
rossz az, hogy nincs bûnöm, mert személyes bizonyságot
nem tudok tenni Isten bûnbõl megszabadító hatalmáról.
– Tehát te valamiféle übermensch vagy?
– Bizonyos értelemben... A programozásomnak kö-
szönhetõen.
Innen már csak egy lépés a szép, új világ...

Vége volt a szabadságának, és rengeteg feladat tor-

nyosult elõtte. A különféle keresztyén táborok a Graham
Centerben, a missziói egyházközség felügyelete Sang-
haiban, a kölcsönök törlesztése...
Soknak tûnt, s mindez nem elég, ott lihegett a prón is
a nyakában. Na nem mintha a tutorság annyira megvisel-

50
te volna: egyszerûen átpasszolt pár olyan feladatot, ami-
hez valami miatt nem volt kedve, aztán szigorúan kiérté-
kelte. De azt el kellett ismernie, hogy nem dolgozik rosz-
szul a zseléagya. S miután megszokták egymást, már
nem is tûnt annyira elviselhetetlennek, bár Lez egyálta-
lán nem viselkedett vele szebben. A morális oldala ter-
helte meg a dolognak, és az, hogy egyre többször gondolt
úgy a prónra, mint egy emberre. Pedig nem az. Egy szá-
mítógép húscsomagolásban, semmi más. De mégis an-
nak tûnt, és ez megrémítette.
Újra felnézett a kereszten függõ Krisztusra, s olyasmi
érzés kezdte kaparni a torkát, mintha sírna.
– Te mit csinálnál, Uram? – kérdezte hangosan.
De egyelõre nem jött válasz.
– Talán szeretnem kéne – dünnyögte Lez, majd ráme-
redt a termináljára. – Elvégre ezt is szeretem...
Valahogy ez se volt az igazi.

Javában bent jártak már a Graham Center táborozási

szezonjában, mikor egyszer csak beállított egy rakat té-
vés a Jupiter 2-tõl. Lez atyát keresték, aki meg volt gyõ-
zõdve arról, hogy a holdszerte ismert teljesítményt, a
Graham Centert akarják még ismertebbé tenni, ezért
készségesen fogadta õket, bár egy izgalmas focimeccset
kellett otthagynia, amin a vezetõknek már három gól elõ-
nyük volt a táborozókkal szemben. Az éppen üres konfe-
renciaterembe mentek, ami telis-tele volt a gyerekek raj-
zaival az „Isten és Én” pályázatról.
Egy világoszöld hajú riporternõ jött elé. Megbeszél-
tek pár dolgot az interjúról, technikai részleteket, hogy
mikor hova kell nézni, nem pislogni sûrûn stb. A nõ arca

51
némiképp hasonlított Judithéra, s Leznek eszébe jutott,
hogy noha a nõ elég rendszeresen jár templomba, újab-
ban nem marad ott utána, hogy beszéljen vele. Talán
azért, mert nincs tovább szüksége Lezre a bevándorlási
ügyekkel kapcsolatban. Talán a strandos eset miatt. Nem
tudta eldönteni, melyik lenne a jobb verzió. Talán fel kel-
lene hívnia, de mit mondjon?
– Akkor kezdjük! – javasolta a riporternõ, s hátrado-
bott egy zöld tincset. A kamerába mosolygott: – A nem-
rég felavatott Graham Center keresztény szórakoztató-
központban ülök Leslie Howard tiszteletessel, aki egy
nagyon érdekes megbízást kapott nemrégiben egyházá-
nak vezetésétõl. Beszámolna errõl?
– Pontosan mire céloz? – kérdezte Lez.
– Állj! – szólt közbe a rendezõ, s a bejárat felé intett.
– Ne engedjetek be senkit, most szóltam!
Lez hátrafordult, s az egyik táborvezetõt látta bejönni
a prónnal, akinek most az öregek otthonában kellett vol-
na lennie diakóniai gyakorlaton. Az egyik technikus sú-
gott valamit a rendezõnek, akinek felderült az arca.
– Oké, oké, rendezzük át! – intett az embereinek. Lezt
székestõl odébb pakolták, s beraktak mellé még egy szé-
ket, a riporternõ is odébb ült. A lámpákat is átvariálták, a
prónt pár sminkes vette kezelésbe, majd felraktak egy
színszûrõt az egyik lámpára, amivel szinte eltüntették a
kék bõre idegen színét.
– Mit csinálsz itt? – kérdezte a prónt Lez.
– Megkértek, hogy jöjjek ide, mert interjút akarnak
velem készíteni – mondta az.
– Velem akarnak interjút készíteni.
– De rólam – mondta a prón, s Lez meg volt gyõzõd-

52
ve, hogy önelégülten vigyorog, pedig a programozásában
nem volt ilyen.
– Honnan veszed?
– Felhívott a fõtisztelendõ elnök úr, õ mondta.
– Felhívott?
– Magának is hagyott üzenetet.
Lez ennek egyáltalán nem örült.
– Mit?
– Azt kérte, hogy csak a tévészereplés után tudja meg.
– De te tudod, mi az?
– Igen.
– Pukkadj meg!
– Oké, csapó kettõ! – tapsolt a rendezõ, és mindenki
elfoglalta a helyét. Lez és a prón nyájasan a kamerákba
mosolygott.
– A nemrég felavatott Graham Center keresztény szó-
rakoztató-központban ülök Leslie Howard tiszteletessel,
aki egy nagyon érdekes megbízást kapott nemrégiben
egyházának vezetésétõl – kezdte újra a riporternõ, majd
Lez felé fordult. – Beszámolna errõl?
– A prónról van szó? – kérdezte Lez.
– Természetesen – bólintott a riporternõ, míg hátulról
valaki odasúgott Leznek: „Ne kérdezzen hülyeségeket,
atyám!” Lezben kissé fölment a pumpa, de visszafogta
magát.
– Kérdezzék meg az érintettet személyesen – javasol-
ta.
A figyelem a prónra fordult, aki levágott egy jól meg-
szerkesztett propagandaszöveget önnön fontosságáról és
nagyszerûségérõl, s néha igyekezett átadni a szót Leznek,
hogy erõsítse meg, de Lez mindig megoldotta, hogy két-
értelmû, illetve a sorok között olvasni tudók számára

53
egyértelmû maradjon. Például ilyen mondatokkal: „Nem
tartom a mesterségesen létrehozott lelkészeket alkalmat-
lannak, de vallom, hogy inkább legyen egy jó, felkészült
»rendes« szolgálónk, mint akár tíz prón.” Vagy: „Elisme-
rem, hogy sokak számára furcsa, hogy feladjuk a több
ezer éves gyakorlatot, miszerint ember prédikál ember-
nek, de biztos vagyok benne, hogy ezt a problémát az
egyházi felsõ vezetés is mérlegelte.” A prónból meg csak
úgy ömlött önmaga létjogosultsága, sõt, még Lezzel való
kapcsolatát is „kezdetben kicsit különösnek, de annál
gyümölcsözõbbnek” nevezte. Végül kikerekedett egy
olyan anyag, amit akármilyen kicsengésûre össze lehetett
vágni. Lez igazán kíváncsi volt, hogy mit hoznak ki be-
lõle. Vagyis hogy milyen messze ér el a fõtisztelendõ el-
nök úr és a JPC keze, szemben a szövetségi kormány-
nyal...

Mikor hazaért, egybõl a terminálhoz ment, és lekérte

az elnök üzenetét. A prón ott állt mögötte, és fapofával
nézte. Ez Lezt rossz elõérzettel töltötte el.
Az üzenet rövid volt és velõs. Nem is üzenet volt,
csak egy ideiglenes áthelyezési rendelet, amit olyankor
szoktak kiadni, mikor váratlan üresedés van valami fon-
tos szolgálati helyen, és valakit oda kell rakni, amíg a ha-
gyományos megkereséses – pályázati úton a zsinat és az
érintett presbitérium talál valakit. A szóban forgó hely
egy „körlovas” beosztás volt a Io-n. A „körlovast” még
régen, a vadnyugaton találták ki a metodisták, olyan he-
lyekre, ahol sok kis távoli település volt. Adtak egy lovat
a lelkésznek, és az egy bizonyos idõszak alatt körbejárta
a prédikáló-állomásokat, amik nem ritkán kocsmákban

54
vagy istállókban voltak. Hasonló volt a helyzet a Io bá-
nyásztelepeivel, azzal a különbséggel, hogy ló helyett a
körlovasok azzal mentek, amivel éppen tudtak, ugyanis
az egyháznak nem volt pénze rá, hogy akár egyetlen
olyan ûrhajót is vegyen, ami megfelel a Io körülményei-
nek. Általában a bányásztársaságok teherhajóin utaztak,
amik nem a kényelmükrõl híresek.
Az áthelyezés meghatározatlan idõre szólt, és a
prónnal együtt. De Lez igazán csak akkor lett ideges,
amikor meglátta, hogy az õ helyére kit neveztek ki. Azt a
nõt, akit a két lány a strandon a „hülye” és az „apáca” jel-
zõkkel illetett. Mikor belegondolt a dologba, kicsit meg-
szédült, és le kellett ülnie.
– Rosszul van? – kérdezte a prón.
Nem válaszolt neki, talán nem is hallotta. A Io lesz az
új helye. Meghatározatlan ideig. Mindenki menekül on-
nan, nyilván nem véletlenül. Még állandó lakása se lesz,
ahova visszavonulhatna, s állandóan a mûveletlen bányá-
szok veszik majd körül. Mi a fenét fog velük kezdeni?
Világéletében az Europán meg hozzá hasonló civilizált
helyeken lakott, ahol értékelték, hogy mûvelt és tájéko-
zott, s „tisztelendõnek” hívták. És most a Io...
Vett egy mély lélegzetet. A tanítvány nem különb a
mesterénél..., mondta Jézus. Na meg azt is, hogy a rókák-
nak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az Ember-
fiának nincs hova lehajtania a fejét... Hát most már ne-
kem se lesz. S nekem még mindig több jut, mint Neki...
Nincs okom panaszkodni... Ha a jót elfogadjuk Tõle, a
rosszat is el kell, mondta Jób... De könnyebb errõl prédi-
kálni, mint szembenézni vele... A mindenit...
– Ne hozzak egy pohár vizet? – kérdezte a prón.
Nem is lesz gyülekezete, akikkel barátkozhatna. Csak

55
ez a prón, meg a bányászok, minden héten vagy napon
új... A gyülekezete itt marad. A barátai, testvérei... A gye-
rekek a Graham Centerben... És jön az a nõ, s meg fogja
tiltani nekik, hogy nevessenek és színes ruhákban járja-
nak... A gyerekek meg fogják magukat, és elhúzzák a csí-
kot, s inkább elmennek a világi szórakozóhelyekre, ahol
lehet nevetni és színes ruhában járni... Nem elég, hogy a
Io-ra számûzik, még azt is lerombolják, amit eddig épí-
tett? Micsoda ördögi munka!
– Izgalmas kihívás lesz – mondta a prón. – Meg is kö-
szöntem a fõtisztelendõ elnök úrnak.
Leznek hirtelen világos lett minden. A fõtisztelendõ
elnök úr, hát persze! És ez a takonyagy! A fõmufti nem
felejt, senki nem szegülhet ellene büntetlenül... Csak idõ
kellett neki, meg hogy híre menjen, a Graham Centert
felépítõ lelkészük együtt dolgozik a prónnal. Még a tévé-
be is berakták. Ez untig elég neki és a JPC-nek. Most már
hivatkozhatnak rá, és árulhatják a prónjaikat. Amik nem
keresztyén prónok lesznek... S most már eljött a bosszú
ideje...
– Panaszkodtál rám – közölte a prónnal.
– A fõtisztelendõ elnök úr megkérdezte, milyen a vi-
szonyunk. Én csak õszintén és egyenesen elmondtam ne-
ki.
– Árulkodtál rám.
– Nem – mondta a prón. – Egyáltalán nem. Számos
bibliai példa akad rá, hogy a feljebbvaló érdeklõdik a
testvéreitõl, akik õszintén megosztják a problémákat.
Másképpen hogyan inthette volna Pál a korinthusi gyüle-
kezetet a második korinthusi levélben, vagy...
– Árulkodtál rám.
– Csak az igazat mondtam.

56
 – Mi az igazság?
– Pilátus is ezt kérdezte...
– Egy szemét spicli vagy, kegyes mázzal leöntve! –
mondta dühtõl remegõ hangon Lez, és felállt. A prón ri-
adtan hátralépett, félve attól, hogy Lez megüti. Annak
tényleg megfordult a fejében ilyesmi, de nem tette. In-
kább mérgesen belerúgott a székébe, és kiment a szobá-
ból. A nappaliban megállt, és a földre rogyott. Elvesznek
tõlem mindent, gondolta. A gyülekezetemet, barátaimat,
a munkám értelmét, Judithot... A fenébe, miért nincs
most itt az a nõ, hogy panaszkodhatna neki? Csak ez a
hülye takonyagyú indigófej van itt, aki majd mondja a
nagyokos kegyes tanácsait és intéseit. Teljes szívébõl
gyûlölni kezdte a prónt. Ez övön aluli ütés volt. Álnok,
övön aluli támadás. Az rendben van, hogy átrakják a Io-
ra, az csak õt bántja, de hogy egy fanatikus, beszûkült
agyú nõvel szétveretik a gyülekezetét, amiben annyi
munkája fekszik... Még ha pár hónap múlva vissza is jön,
csak romokat talál majd, és egy diadalittas apácát, akinek
sikerült mindent a maga képére formálni... Ez fájt neki a
legjobban.
Ráadásul Judith közelébõl is elkerül. S nyilván a nõt
ez nem is fogja izgatni, hisz már mióta nem beszélt ve-
le... Hülye nõk. Minden nõ hülye. Csak a prónok és a fõ-
muftik hülyébbek náluk.
Elõredõlt, arcát a szõnyegre fektette, s elõszivárgó
könnyeivel küzdött. Nem szabad sírni. Erõs vagyok, nem
szabad sírni, lüktetett a fejében. Csak magát sajnálná, és
mindig megvetette azokat, akik magukat sajnálták. Nem
szabad, nem szabad...
– Biztos, hogy jól van? Ne hívjak orvost? – hallotta a
prón hangját hátulról. Dühösen felugrott, megszédült a

57
hirtelen mozdulattól, majd megragadta az egyik díszvá-
záját, és fenyegetõen felemelte.
– Tûnj innen! – kiáltott a prónra. – Ha a szemem elé
kerülsz, nem állok jót magamért! Tûnj a fenébe!
A prón az ajtóhoz hátrált.
– Ez nem lelkészhez illõ viselkedés – mondta rosszal-
lóan.
– Nem lehet mindenki olyan tökéletes, mint te! – or-
dította Lez, majd fenyegetõen közelebb lépett. – Tûnj el!
A prón megcsóválta a fejét, majd kilépett. Az ajtó
összezáródott utána.
Lez bambán a kezében tartott vázára nézett. Ez nem
is az övé. A lakás sem az övé, a berendezés sem. Amint
megszûnik a munkaviszonya a voyagervárosi egyház-
községgel, az egész visszaszáll a gyülekezet tulajdonába.
Aztán meg azé a nõé lesz. De még így is túl sok szemé-
lyes dolga van itt, a felét sem viheti magával a Io-ra. A
bányászhajók nem biztos, hogy értékelnék, ha sok cso-
magja lenne. Mit csináljon velük, adja el, ajándékozza
szét? Ez egy pillanatra jó ötletnek tûnt, de aztán rájött,
hogy azt jelentené, lemond róla, hogy valaha is visszatér.
Azt pedig nem szabad. Inkább megkéri egy barátját,
hogy lerakhassa nála a cuccait, míg vissza nem jön. Igen,
ez jó lesz.
Ledõlt a heverõre, nézte a plafont. A dühe kezdett el-
múlni, valami tompa sajgás keringett a fejében. Ezt jól
megkaptam, állapította meg. Ó, az a nyamvadt prón! Ez-
zel túllépte a határt.

Nem sokkal az indulás elõtt még ellátogatott a

58
Graham Centerbe. Tudta, hogy meg fogja viselni a dolog,
de muszáj volt elmennie.
Még mindig tartottak a táborok, szerencsére sok kép-
zett segítõje volt, némi átszervezéssel megoldották, hogy
Lez nem tud ott lenni. Beült egy ifjúsági munkásokat
képzõ csoport órájára, s megszédítette az a számos lehe-
tõség, amit ennyi lelkes és tehetséges fiatal gyülekezeti
munkással ki lehet használni. De rögtön eszébe is jutott,
hogy ez már nem rá vár, sõt, utódát ismerve senkire sem
vár. Maró keserûség öntötte el, és ki kellett mennie.
Leült a pályák mellé, ahol rengeteg gyerek játszott,
épp szabadidõ volt. Milyen jó, hogy ennyien eljöttek, és
olyan helyre, ahol jó kezekben vannak. Nem csoda, hogy
még sok olyan szülõ is ide küldi a gyerekeit, akiknek
amúgy nincs kapcsolata az egyházzal.
Nézte a játszótéren rohangáló és nevetgélõ gyereke-
ket.
Na lesz itt nemulass nemsokára...

59
 III.

IO

A Jupiter ragyogása eltûnt, ahogy a vörösen derengõ

Io lassan elfoglalta a kilátást. A hajó alatt egy csomó szí-
nes fénypont lebegett a semmiben: a Io-6 ûrállomás, az
úti cél.
Lez komoran nézte az elé táruló képet. Meglehetõsen
fenyegetõnek érezte. A lenti sötétben egy nagy, vörösen
izzó folt lüktetett, egy aktív tûzhányó, talán azzal a kén-
köves tóval, amirõl János apostol ír a Jelenések könyvé-
ben. A teológián annyi hülye viccet gyártottak, amiben a
poén lényege az volt, hogy a Io egyenlõ a pokollal, s a
io-i teológusok a kisördögök... Eszébe is jutott szinte az
összes, de valahogy nem volt kedve nevetni rajtuk.
A prón ott ült mellette, a lelkesedéstõl csillogott a
szeme. Egy album volt a kezében, tele hatalmas képekkel
a Io holdról. Rábökött az egyikre, ami egy közeli, talán a
felszín felett repülõ jármûrõl készített kép volt egy fehé-
res, fagyott szén-dioxiddal borított völgyrõl.
– „Emeljétek fel szemeteket, és lássátok meg, hogy a
mezõk fehérek, várnak az aratásra!” – mondta, s lelke-
sen oldalba bökte Lezt. – Micsoda missziói terület lesz
ez!
Lez nem reagált. Mióta összevesztek, talán három-
szor, ha szólt a prónhoz. Az meg nem zavartatta magát
különösebben.
A lenti sötétben lüktetõ vulkán egészen más gondola-
tokat ébresztett benne. Szinte minden hónapban érkezett

60
hír valami balesetrõl, amikor egy-egy bányászt elnyelt
egy kéntó vagy láva, vagy földrengés áldozata lett. Még-
is sokan jelentkeztek ide munkára, mert hatalmas fizeté-
seket lehetett leszakítani, s a bányacégek még így is jól
jártak: az árapályerõktõl nyugtalan hold csak úgy ontotta
magából az értékesebbnél értékesebb ásványokat. Mû-
holdak figyelték állandóan minden rezdülését, s amint
megjelent valami új dolog a színen, máris robotszondák
szálltak rá, hogy kielemezzék; az esetek többségében bá-
nyászok követték õket. A telepeik állandóan vándoroltak,
kis, törékeny konténerek voltak, amiket ûrhajók raktak le
a lelõhely közelében, s vittek el, ha végeztek, vagy ha
melegre fordult a helyzet. Néha szó szerint. A konténe-
rekben az volt a fontos, hogy könnyen szállíthatók legye-
nek, így nem sok védelmet nyújtottak, ha az esetenként
száz métert is emelkedõ felszín hasadékaiba kerültek.
Nem csoda, hogy a lelkészek nem tolongtak az itteni
szolgálatra; ráadásul kevesebb pénzért, mint amit mond-
juk a Ganümédeszen vagy az Europán kaphattak volna.
Az ûrállomás fénypontjai melléjük értek, döccenés
jelezte, hogy összekapcsolódtak. Az utasok elindultak ki-
felé. Nem voltak sokan, fõleg férfiak, kemény, mély rán-
cokkal tarkított arcok, feszültségtõl karikás szemek. Lez
végigmérte õket, s tudta, hogy nem tud majd mit kezde-
ni velük. Az europai gyerekekkel bármikor eltársalgott,
akármirõl, de nem voltak gondjai a többi korosztállyal
sem. De ezek? Velük mit kezdjen?
– Nem kellene menni? – kérdezte a prón.
Kicsatolta magát, lassan felállt, majd elindult. A prón
szó nélkül követte. A kijárat elõtt már várta õket a cso-
magjaikat cipelõ robot.
– Viszem a magáét is – buzgólkodott a prón, s min-

61
den erõlködés nélkül hóna alá csapta a két táskát. Lez
vállat vont. Vigye, ha olyan erõs...
Kiléptek a fogadóterembe. Nem volt nagy, s alig tar-
tózkodott benne valaki. Egy robot ellenõrizte az azonosí-
tóikat, majd kellemes ittlétet kívánt. A prón megköszön-
te Lez helyett is.
– És most hova? – kérdezte ezután.
Lez tanácstalanul körbenézett. Azt mondták neki,
hogy majd itt várja õket valaki. De nem látott senkit.
– Mittomén – vetette oda a prónnak, s leült az egyik
székre. Neki igazán nem sürgõs.
Vártak vagy öt percet, mire felbukkant egy magas,
sovány fickó, elnyûtt, fáradt képpel, amibe sehogy sem
illettek bele örömtõl sugárzó szemei. Lez egybõl ráis-
mert, bár sokat változott a teológia óta. Lefogyott és
megöregedett. De a szeme a régi.
– Lez, öregfiú! – lépett oda hozzá, s megölelte.
– Hello, Christian! – viszonozta az ölelést. Nem szá-
mított rá, hogy õ fog kijönni, hiszen õ volt az egész io-i
misszió vezetõje. Ez is egy „fõmufti” állás, csak nem
annyira kapós, mint például az Europa holdé, úgy tuk-
málták rá Christianra. Ennek már jó pár éve, s Lez biztos
volt benne, hogy Christian is elkapta a fõmufti-betegsé-
get, és már nem az, aki régen volt.
– Bemutatsz a barátodnak?
Lez a prónra nézett.
– Õ Christian tiszteletes, a Io Misszió vezetõje, espe-
resi jogkörrel – mondta. – Õ pedig Huxley. És nem a ba-
rátom, hanem egy prón.
– Egy prón? – mérte végi Christian. – Üdvözlöm,
Huxley.
– Megtiszteltetés, hogy találkoztunk – felelte a prón.

62
 Christian furcsán Lezre nézett, majd intett, hogy kö-
vessék.

Pár napig a Io-6 állomáson laktak, az egyházi köz-

pontban. A Io körül keringõ állomások mind a Jupiterrel
átellenes oldalon voltak, mivel nem tudták volna elvisel-
ni a Io és a Jupiter között feszülõ több százezer voltos
áramhidat. Csak különlegesen felkészített mûholdak és
ûrhajók merészkedtek arra az oldalra. A kötött pályák
persze hamar megteltek, fokozva az ütközésveszélyt.
Épp ezért nem voltak túl sûrûek a járatok, s Lezék, ha
akartak se tudtak volna lemenni a felszínre rögtön az ér-
kezésük után.
De kiderült, hogy ez így is volt tervezve. Christian
nem adott nekik semmi munkát, csak a nyakukba zúdított
egy csomó anyagot a Io-ról, s a rajta folyó egyházi mun-
káról, azt kellett tanulmányozniuk; na meg „akklimatizá-
lódni”, hozzászokni a „légkörhöz”. Érkezésük másnap-
ján a Io végre átkerült a Jupiter napos felére, s szabad
szemmel is megnézhették a holdfelszínt. A vulkán majd-
nem teljesen alattuk volt, dühösen lökte magából az izzó
lávát. A kitörés felhõje néha elérte az állomást is, pedig
nem is volt annyira alacsony pályán.
– Ez a Herkules Inge – mondta róla Christian. – Alig
pár hónapos, jelenleg a második legnagyobb mûködõ
vulkán a holdon.
– Miért ez a neve? – kérdezte a prón.
– Egy görög mondából kapta a nevét. Herkules meg-
ölt egy kentaurt, aki, még a halála elõtt, beszélt Herkules
feleségével: ha azt akarja, hogy a férje sebezhetetlen le-
gyen, öltöztesse a vérébe mártott ingbe. Az asszony meg

63
is tette, a haldokló kentaur vérébe áztatta a férje egy in-
gét, majd a gyanútlan Herkulesre adta. De az ing ráta-
padt, s égõ fájdalommal árasztotta el – ez volt a kentaur
bosszúja.
– Milyen érdekes – mondta a prón, majd tanácstala-
nul pislogott párat. – Mi az a kentaur?
Lez ezen már meg sem lepõdött, s türelmesen végig-
hallgatta, amíg Christian elmagyarázza neki, mi a kenta-
ur, s hogy a görögök még nem alkalmazták a génmanipu-
lációt, ez csak legenda. Végül nagy nehezen sikerült
visszaterelni a szót a vulkánra.
– Huszonkét telep van a környékén – mondta
Christian. – Két cég is szerzett kitermelési jogot. Fõleg
vasat és ként termelnek, de az egyik telep aranyat is ta-
lált. Ami elég ritka errefelé.
– Az Europán még ritkább – jegyezte meg Lez.
– Ja, lehet ott a jégen kívül mást bányászni? – neve-
tett Christian.
– Esetleg vizet.
– Próbáltak leküldeni egy szondát az óceán aljára, a
kõzetréteghez, de csak harminc kilométerig bírta, utána
összeroppant – magyarázta a prón. Lez vetett rá egy csú-
nya pillantást, mire elhallgatott.
Christian egy darabig szótlanul nézte a Herkules In-
gét, majd sóhajtott egyet.
– Három nap múlva megy le egy olyan hajó, amin bé-
relt helyünk van – közölte. – Azzal mentek majd le.
– A vulkán mellé? – kérdezte Lez.
– Igen – bólintott Christian. – Lehet, hogy nem hiszed
el, de most ez az egyik legbiztonságosabb hely odalent.
A felszínben lévõ feszültség ugyanis a vulkán kitörésekor
kipattant. A telepek meg magasabb helyeken vannak,

64
ahová nem megy láva. A vulkáni bombák pedig egyre rit-
kábbak. Egy hónap alatt kellene körbejárni a telepeket,
valamivel több, mint egy napotok lesz egyre, úgyhogy öt
szolgálati nap után tartsatok pihenõt. Amennyire tudok,
folyamatos kapcsolatban akarok maradni veletek, csak az
nem mindig mûködik, a feszültséghíd miatt. De, remé-
lem, bele fogtok jönni.
– Hogy jutunk el egyik teleprõl a másikra?
– Mikor hogy. El van rendezve a dolog. Háromféle
eszköz van: lebegõvel, terepjáróval és gyalog.
– Gyalog? – döbbent le Lez. – A Io felszínén?
– Szilárd felszíne van – mondta Christian. – Csak né-
ha megemelkedik. Mint a Földön az apály-dagály jelen-
ség...
– Hát ez az! – nyögte Lez.
– Nyugi! Némely telepek nagyon közel vannak egy-
máshoz, egy óra alatt oda lehet érni. A bányászok is so-
kat közlekednek egy szál szkafanderben.
– Azok bányászok – morogta Lez.
– Mi pedig Isten szolgái vagyunk – szólt közbe a
prón. – S épp ezért nekünk szól az ige: „Ha tûzön mégy
át, nem éget megy, ha vizeken kelsz át, nem sodornak
el...” Ézsaiás próféta könyve...
– Ez a beszéd! – csapott a vállára Christian. – Na,
gyertek, megajándékozlak titeket egy-egy szolgálati
szkafanderrel.
Lez bambán nézett, s az járt a fejében, milyen naiv
volt, amikor szolgálati tengeralattjáróról álmodozott. De
mit is kezdene vele ezen a holdon?

65
 Másnap, két nappal az indulás elõtt Christian jelezte
Leznek, hogy személyesen akar beszélni vele.
Leznek fogalma sem volt róla, mi a szándéka, végül
abban maradt, hogy biztos bátorítani akarja, vagy ilyes-
mi. A teológián is közismert volt, hogy Christian minden
komolyabb beszámoló elõtt körbejárt egy csomó embert,
s biztatta, ne izguljon, úgyis rendben lesz minden.
Hát ez kicsit más lett.
Christian behívta az irodájába – egy apró, puritán,
minimális felszerelésû szobába, néhány bibliai idézettel
illusztrált tájkép díszítette a falakat –, s leültette egy
székbe. Az íróasztala mögött ugyanolyan szék volt.
– Hogy vagy? – kérdezte.
– Kösz, jól – vágta rá Lez a szokásos választ.
– Komolyan kérdeztem – nézett rá szigorúan Christi-
an. Lez visszanézett.
– Szerinted hogy vagyok? – kérdezte.
– Szerintem? – gondolkozott el Christian. – Szerin-
tem nem túl jól... Te voltál a leglazább fickó az évfo-
lyamban, most meg mintha karót nyeltél volna, olyan
merev vagy. Sehol egy vicc, egy beszólás, csak gyilkos
tekintet, néha egy-egy flegma megjegyzés... Félsz a Io-
tól.
Ez nem kérdés volt.
– Igen – ismerte be Lez.
Christian sóhajtott egy nagyot, majd hátradõlt; a pla-
font bámulta egy darabig.
– Miért kerültél ide? – kérdezte.
– Áthelyeztek.
– Miért helyeztek át?
– Azt hittem, tudod.
– Nekem nem mondta el senki. – Hallgatott egy ki-

66
csit. – Nem vagyok besúgó, nyugodtan elmondhatod. Is-
mersz.
– Ismertelek.
– Akkor ismersz.
Lez vállat vont. Végül is, mit csinálhatnak még vele?
A kirúgása – már ha ki lehet rúgni egy felszentelt lel-
készt, bár Istennél és a Jupiterrendszerben semmi sem le-
hetetlen –, szóval a kirúgása jutalom lenne ehhez a hely-
hez képest. Akkor akár beszélhet is. Miért ne?
– A prón miatt – közölte.
– Mit csináltál vele?
– Semmi különöset. Csak meg mertem jegyezni a fõ-
tisztelendõ elnök úrnak, nem értek egyet azzal, hogy egy-
részt keresztyén prónt készíttetünk, másrészt lelkészként
alkalmazzuk. Mert ez a teremtés, a Teremtõ Isten meg-
csúfolása.
– Nem igazán értek a témához – jegyezte meg
Christian.
– Miért, szerinted jó dolog ez a prón? Tudod, mi ez
egyáltalán?
– Elmondta, hogy ki.
– Na persze. Nem más, mint egy klón, ami egyébként
be van tiltva, egy számítógéppel az agya helyén, és be
van programozva keresztyénnek. Érted, be van progra-
mozva! Ugye, ennyit a szabad akaratról...
– Érdekes kérdés – mondta Christian.
– Ez nem kérdés! – Lez kezdte felidegesíteni magát.
– Nyilvánosan el kellene ítélni az egészet, tiltakozni, ki-
jelenteni róla, hogy ez bûn, az emberi test, a keresztyén-
ség nem játékszer! Erre mit csinál az egyház: jó pénzért
lelkésszé fogadja!
– Érdekes kérdés – ismételte meg Christian.

67
 – Te nem ítéled el? – kérdezte Lez.
Christian sóhajtott egy nagyot.
– Irigyellek téged – mondta.
– Miért? – kérdezte Lez.
– Hogy ráérsz ilyeneken rágódni.
– Muszáj volt ráérnem...
– Ugyan! – legyintett Christian. – Majd ha lent leszel
egy hónapot, megtanulod másként látni a dolgokat. Na
jó, bevallom: nem tetszik a prón ötlete. Bûzlik. De van,
ami jobban bûzlik.
– Micsoda?
– Az, hogy magukat Isten gyermekének és elhívott
szolgájának valló lelkészek nem hajlandók idejönni, és
itt szolgálni az Urat! Azt pedig nem hiszem el, hogy a
Szentlélek nem hív el ide senkit! Ide csak az kerül – már
bocsánat –, aki nem jó másra. Aki nem kell senkinek. Tu-
dod, nekem ez a büdös! Mert tõled az Úr nem azt fogja
megkérdezni, hogy „ellenezted a prónt?”, hanem azt,
hogy „elmentél oda, ahova küldtelek?” „Kit küldjek el, ki
megy el követségünkbe? Én, engem küldj, Uram!” Ézsa-
iás próféta könyve!
– Ö... – mondta Lez.
– Hát körülbelül ezt fogjátok mondani – bólintott
Christian. – És én ezen akadok ki! És irigyellek téged,
hogy a legnagyobb gondod a prónnal kapcsolatos etikai
hozzáállás! Bár nekem is az lenne! Örömmel cserélnék!
Csakhogy nekem az a bajom, hogy a telepek felére még
egy napra se tudok lelkészt küldeni, bezzeg a szektások
nem finnyásak, nyomulnak rendesen! Minden harmadik
temetésre tudok lelkészt küldeni! S ahova végképp nem
jut senki, oda én megyek! Tudod, hány órát dolgozom
egy nap?

68
 – Nem – mondta Lez.
– Ha csak tizenkettõt, azt mondom, ez szinte szabad-
nap volt! Másmilyen szabadnapom nem volt már vagy
egy éve. Látod ezt? – mutatott a szeme alatt levõ karikák-
ra. – Neked miért nincs ilyen? Irigyellek, Leslie L.
Howard!
Lez nem tudott mit mondani.
– Én nem azt látom, hogy micsoda megcsúfolása a te-
remtésnek a prón – folytatta Christian. – Én azt látom,
hogy végre valaki, aki oda megy, ahova küldik, ahol
szükség van rá! S akiben van némi alázat a feladathoz.
– Alázat? – kérdezte Lez.
– Igen, jól hallottad, alázat! Szerinted ki tûrné még el
azt, ahogy te viselkedsz vele? Miért nem ezen akadsz ki?
Ez meg nem a megváltó Isten megcsúfolása?
Lez erre se tudott mit mondani. Christian hallgatott
egy darabig, majd elõvett egy dobozt a fiókjából, s
Leznek dobta.
– Tudod, mi ez? – kérdezte.
– Nem – mondta Lez.
– Usotamyn.
– Az nem valami drog?
– De az. Serkentõszer. Bûn ilyet szedni rendszeresen?
– Bûn – mondta Lez. – „Mindent szabad nekem, de
ne váljak semminek a rabjává.” Pál apostol.
– Szerinted bírnám ezt a tempót e nélkül?
Lez döbbenten bámult a kis dobozra. Hát akkor ezért
van annyira lefogyva, gondolta, s valami hideg futott vé-
gig a gerincén.
– Három ember munkáját végzem – közölte halkan
Christian. – Nem azért, mert munkamániás vagyok, vagy
mindent én akarnék csinálni. Hanem mert nincs más.

69
Megtehetném persze, hogy nem dolgozom annyit, s ha-
gyok a fenébe egy csomó embert, akinek pedig szüksége
van rám. Illetve nem rám, érted... Senki nem szólna érte
egy szót se. De mégse tehetem. Mert „jaj nekem, ha az
evangéliumot nem hirdetem!”
– Pál apostol... – mondta halkan Lez.
– Hát ez a harci helyzet, öregfiú – vette vissza a do-
bozt Christian. – Ezért irigyellek téged. De jó lesz, ha
megtanulsz pár dolgot. Egy: ha a városi laza, jópofa gye-
reket akarod játszani, a bányászok pár héten belül kicsi-
nálnak. Nem bírják azt a fajtát. Kettõ: ne akarj mindent
jobban tudni. Azzal foglalkozz, ami a dolgod: az evangé-
liumot hirdesd. De a gyakorlati dolgokban ne okoskodj,
hanem elsõre csináld azt, amit mondanak. Nem viccelek:
az a legrosszabb, ha erõsködsz, és rád hagynak valamit.
Néha felér egy halálos büntetéssel. Világos?
– Világos – bólintott Lez.
– Három: tanuld meg, mit jelent ez az ige: „A rókák-
nak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az Ember-
fiának nincs hova lehajtania a fejét.” S a másik: „a tanít-
vány nem nagyobb a mesterénél.” Ha egy lukban kapsz
szállást, nem panaszkodsz. Ha a bányászok legjobb étele
nem ízlik, megeszed szó nélkül. Ha az utazás kényelmet-
len, arra gondolsz, hogy az Úr gyalog kelt át a sivatagon,
s egy szót nem szólt. Ha egy ember jön csak el az isten-
tiszteletre, megtartod, és nem küldöd haza. Ha egy sem,
azzal töltöd az arra szánt idõt, hogy letérdelsz és imádko-
zol azért a telepért. Egyébként lesz olyan hely, ahol a
kocsmában jelölték ki a prédikáló-állomást. Hát ott ne
próbálj meg úgy fellépni, mintha otthon lennél a templo-
modban, a jó, vallásos polgáraid között.
– Hanem?

70
 – Én rendeltem egy sört, és leültem velük egy asztal-
hoz. S a beszélgetés magától Istenre terelõdött.
– Magától?
– Magától az Úrtól. Ugyanis jön a négyes pont: meg
fogod tanulni, hogy mit jelent az Úr kezébõl elvenni egy-
egy napot. Ha ezt nem tanulod meg, kikészülsz. Meg-
õrülsz. Az elõdöd, akinek a helyére jöttél, egy idegszana-
tóriumban van.
– Biztató...
– Válasszál még ma, hogy kit akarsz szolgálni. De ha
az Urat választod, akkor készülj fel rá, hogy vége a
langymeleg elszolgálgatásnak. Ez itt nem arról szól.
– És a prón?
– Öt: tanuld meg értékelni benne azt, ami értékes. Rá
leszel utalva. Oszd el a munkát. Gyanítom, hogy na-
gyobb a teherbírása, mint neked, de ne terheld túl. És ne
akarj versenyezni vele! Ez nem arról szól. Munkatársak
lesztek. Ha egymást marjátok, egyvalaki biztos belerop-
pan. S jó esélyed van arra a helyre.
Lez bólintott. Furcsán érezte magát: letolták, nem is
kicsit, de mégse bánta. Pedig nem igazán bírta a kritikát,
akkora önérzete volt, mint a Jupiter. De ez a kritika egy-
részt igaz volt, másrészt sugárzott belõle, hogy Christian
jót akar. Ami pedig kicsit indulatosabbra sikerült, azon
semmi csodálkoznivaló nem volt.
– Emlékszel a régi viccekre? – kérdezte Christian. –
Azt mondja Mihály arkangyal az Úrnak: „Körülnéztem,
s találtam egy jó helyet a pokolnak. Megnézed?” Az Úr
megnézi, elégedett. „Jó lesz, Uram?”, kérdezi az angyal.
Mire az Úr: „Io.”
– Nem is olyan vicces – mondta Lez.

71
 – Ugye – bólintott Christian. – És mi, io-i teológusok
ezt már akkor tudtuk.

Az indulás elõtti éjszaka nem tudott aludni.

Pár óra hánykolódás után feladta, s megadóan bámul-
ta a feje fölött villogó zöld jelzõlámpát, ami azt mutatta,
hogy az állomáson minden a legnagyobb rendben.
Régebben, pár héttel ezelõtt ilyen esetben valószínû-
leg Judithra gondolt volna. Ez most is eszébe jutott, de
egészen más elõjellel. Eddig hatszor próbálta felhívni,
ami innen nem is volt olyan egyszerû, mert naponta csak
pár órát volt olyan helyzetben az állomás, hogy összeköt-
tetést tudott létesíteni az Europa holddal, s persze min-
denki olyankor intézte az ügyeit a meglehetõsen kevés
számú vonalon. De Lez mégis megoldotta, s hatszor pró-
bálkozott – sikertelenül. A nõ telefonja vagy ki volt kap-
csolva – minek van neki, ha kikapcsolja? –, vagy valaki
mással beszélt. Pedig nagyon nagy szüksége lett volna rá,
hogy akár egy pár szót is beszéljen a nõvel. Bármit. Per-
sze tudta, mit akar mondani, gondosan eltervezte, de hi-
ába. A negyedik sikertelen kísérlet után belefásult, és ab-
szolút nem lepte meg, hogy a hátralevõ kettõ sem sike-
rült. Rájött, hogy ez is része a büntetésnek.
A büntetés...
Nem volt olyan egyszerû rájönni erre a dologra, még-
is megnyugtatta egy kicsit. Lényegében a beszélgetés
döbbentette rá, amit Christiannal folytatott. Becsülettel
végiggondolta, s riadtan állapította meg, pályája során
eszébe sem jutott, hogy szükség lenne rá a Io holdon.
Meg volt róla gyõzõdve, hogy ott van szükség rá, ahol
van, és senki más nem lenne alkalmas arra a helyre. De

72
nem volt ez más, csak hogy még csírájában elfojtott min-
den gondolatot, ami a kényelmét veszélyeztette volna.
Pedig hívõ volt. Nem minden lelkész hívõ, szidták is
õket rendesen, persze csak maguk között, mert hivatalo-
san, nyilvánosan nem szalonképes a téma. Lez viszont
hívõ volt, és komolyan is vette a dolgot. Illetve azt hitte,
hogy komolyan veszi. De most kiderült, hogy nem.
Újra átgondolta és kiegészítette a bûnlajstromát. Eb-
bõl igyekezett kiválogatni azokat, amikrõl tudta, hogy
rossz, és mégis csinálta. Például az indulatossága. Néha
még büszke is volt rá – neki legalább van önérzete és ge-
rince. De az Úrnak valahogy másképp volt önérzete és
gerince, amikor lejött a Földre.
Azonkívül lazán kezelt bizonyos dolgokat – szívesen
bámult bizonyos személyeket, pedig „aki kívánsággal te-
kint egy asszonyra, az már paráznaságot követett el a szí-
vében.”
S most utolérte a büntetés.
Tudta, hogy nem ez a megfelelõ magyarázat. Lehet,
hogy az Ószövetség idején így mûködtek a dolgok – ha
valaki rosszat csinált, megverte az Úr, legalábbis általá-
nosítva – de ma már más idõket élünk. A Kegyelem ko-
rát. Csak akkor hogyan magyarázza másképp, hogy szét-
hullott körülötte minden, amit fontosnak tartott, amihez
ragaszkodott, s elvesztette azt, akit szeretett volna meg-
szerezni? Mi ez, ha nem büntetés?
Hülyeség, gondolta kicsit késõbb. Az Úr gyermeke
vagyok, hozzá tartozom, és vele leszek az örökkévaló-
ságban. S ennek ellenére itt, ebben a testben mindvégig
bûnös maradok. Megkegyelmezett bûnös.
Össze-vissza jár az agyam a fáradtságtól, állapította
meg.

73
 És ha ez a büntetés pedagógiai célzatú? Elvégre a
gyereket is megveri az apja, akkor is, ha szereti. Épp
azért, mert szereti.
Nehéz ügy.
S még Judithot sem tudta elérni.
Mindenesetre valami sújtja, az tény. Számûzték a po-
kol kihelyezett tagozatába, mellé adtak egy prónt, hogy
idegesítse, és ha belegebed, sem tud életjelet adni magá-
ról Judithnak.
Furcsamód az utolsó fájt a legjobban.
De ha ez mégis a büntetés, akkor egy dolgot tehet,
ami helyes: lehajtja a fejét, és alázattal elszenvedi.
Valahogy másképp kellett volna csinálnia kezdettõl
fogva...
Észre sem vette, mikor aludt el.

A bányászûrhajó egy meglehetõsen otromba és csú-

nya szerkezet volt, eredeti színe már nem is látszott a rá-
rakódott kénréteg alatt. Két széket mutattak nekik, majd
nem is törõdtek velük. Ablak vagy monitor persze nem
volt, azt se tudták, merre járnak és mi történik. Lez min-
den pillanatban azt várta, hogy lezuhannak, és az izzó lá-
va szénné égeti õket. A prón lelkesen értekezett valami-
rõl, oda sem figyelt rá.
Egy szemcsés hologram villogott elõtte, a beosztá-
suk. A 435-ös telepre mennek most, ott is alszanak az
egyház egyik bérelt szobájában, amit erre az egy éjszaká-
ra béreltek ki. Vajon az év többi napjában mire használ-
ják? Az ott töltött egy nap alatt tartaniuk kell egy isten-
tiszteletet, két hittanórát, lelkigondozói alkalmakat s egy
temetést. Minderre lesz bõ tizenkét órájuk.

74
 Leznek fogalma sem volt, hogy mirõl prédikál majd
pár óra múlva. Félt ezektõl az emberektõl, s fõleg attól,
hogy hülyeségeket mond nekik. Egész megbénult a gon-
dolattól. Pedig eddig soha nem volt gondja a prédikálás-
sal, mindig volt ige, ami foglalkoztatta, s nem is kellett
különösebben készülnie rá, hogy beszéljen róla. Most
semmi.
Abban bízott, hogy az utolsó pillanatban eszébe jut
valami.
A prón kérdezett valamit. Csak annyit fogott fel belõ-
le, hogy eldöntendõ kérdés volt.
– Nem – mondta. A prón egyetértõen bólintott, s be-
szélt tovább.
Melyik feladatot adja a prónnak? Az biztos, hogy a
hittanórát nem. Még csak az hiányzik, hogy gyerekek
mindenre nyitott fejét tömje ez az izé. Bár, õszintén szól-
va, csodálkozott rajta, hogy gyerekek vannak lent a tele-
pen. A fene se érti. De ha hittanóra van, gyerekeknek is
kell lenniük... Bezzeg ilyenekrõl nem volt szó abban a ra-
kat információs anyagban, amit Christian adott...
Istentisztelet? Még csak az hiányzik, hogy elõadja a
kegyes rizsáját mindenki elõtt... Temetés? Ugyan, mit
kezd a prón a halál gondolatával? Marad a lelkigondozás.
Arra hátha nem jön el senki... Ráadásul egy idõben van a
hittanórákkal.
– Tied a lelkigondozás – közölte a prónnal.
– És a temetés? – kérdezte az.
– Az enyém.
– Nem lesz sok?
– Nem. Arra koncentrálj, hogy a te dolgodat rendesen
elvégezd!
– A McCoey féle lelkigondozói módszertan teljes

75
anyaga be van ide töltve – bökött a prón a fejére. – Nem
lesz gond.
– Ámen – bólintott Lez.
A hajó döccent egyet. Nem sokkal késõbb kiderült,
hogy a telepkonténereken nincs olyan zsilip, amiket ha-
jókkal lehet összekötni, így egy kis séta vár rájuk. A fel-
színen. Ami néha száz métert emelkedik...
Lez a büntetésre gondolt, s megadóan kezdte felhúz-
ni a szkafanderét. A prón nem boldogult egyedül, az
egyik ûrhajós segített neki. Azután kizsilipeltek.
Tényleg olyan volt, mint a pokol.
A Jupiterbõl csak egy vékony sarló látszott a látóha-
tár fölött, fényt nem nagyon adott. A csillagok sápadtan
ragyogtak, elveszve valami sárgás, sápadt derengésben,
ami a Io pályája körül keringõ kéngyûrûbõl származott.
Használható fényt csak a veszélyesen közel látszó vulkán
adott, na meg a telep és a hajó reflektorai.
– Arra! – mutatott a telep felé az ûrhajós, majd ott-
hagyta õket. Lez és a prón tanácstalanul állt. Kellett egy
kis idõ, amíg a szemük hozzászokott a fényviszonyok-
hoz. Lassan ki tudták venni a felszínen mozgó lánctalpas
szállítójármûveket, amik a kitermelt érceket hordták az
ûrhajó belsejébe, meg a körülöttük serénykedõ bányászo-
kat. A rádióban utasítások, tréfák és vaskos káromkodá-
sok hallatszottak.
– Lehetne majd említeni a szép beszéd Istennek tet-
szõ voltát a prédikációban – jegyezte meg a prón. Lez
nem válaszolt.
Egy darabig némán szemlélte ezt az idegen és fenye-
getõ világot, majd megragadta könnyûvé vált csomagját,
s elindult a telep felé. A zsilip ki volt világítva, elõírás
szerint.

76
 – Nagyon érdekes hely... – mondta a prón, s követte.
Csizmájuk fagyott szén-dioxidon, apró köveken és
sárgás kénporon taposott, a felszín teljesen normálisnak
tûnt. Milyen lehet, amikor a Jupiter vonzása fogja és
megemeli, úgy, ahogy van? Micsoda erõk vannak a vi-
lágmindenségben, s mindezek csak teremtett dolgok...
Pár perc alatt a zsiliphez értek. A kezelõnek egy dara-
big magyarázkodtak – az valami Defool tiszteletest várt,
s nem akarta felfogni, hogy õk helyette jöttek. Fõleg azon
volt kiakadva, hogy ketten vannak, Lez egy ideig komoly
kísértést érzett, hogy felajánlja, a prón visszamegy, de in-
kább mérges lett, s erélyesen rászólt a kezelõre, hogy en-
gedje be õket, mert rossz vége lesz ennek! Be is enged-
ték õket.
A telepkonténer belülrõl nyomasztóan szûk volt és
zsúfolt. Mindenhol kemény arcú emberekbe botlottak,
sûrûn kérdezõsködtek a szobájuk holléte felõl, meg igye-
keztek valami gyülekezeti tagot is találni. Ilyenkor furcsa
mosollyal találták szemközt magukat, de nem segített
senki. Nagy nehezen rátaláltak a szobára. Mint kiderült,
a kocsma egyik raktárhelyisége volt, egy kinyitható ágy-
gyal.
– Miért csak egy ágy van? – kérdezte Lez.
A kocsmáros vállat vont.
– Defool atyára számítottam.
– Az esperes megüzente, hogy ketten jövünk.
– Nekem ugyan nem. De ha akarja, hozok még egy
ágyat. – Egy kínos pillanatig bámulta a prón arcát. – Ma-
gának meg mi lett a képével?
– Az ne érdekelje magát – mondta Lez, mielõtt a prón
kibontakozhatott volna.
Átpakoltak egy csomó dobozt, üvegeket, hogy helyet

77
csináljanak. Kicsi, alkoholszagú, nyomasztó helyiség
volt. Még jó, hogy csak egy éjszakát töltenek itt. Lez re-
mélte, elég fáradt lesz hozzá, hogy ne kelljen álmatlanul
forgolódnia.
Alig fél óra volt az istentisztelet megadott idõpontjá-
ig. Lez elküldte a prónt, hogy szerezzen bort és kenyeret
az úrvacsorához, mert tartott tõle, hogy az itteniek nem
gondoskodtak róla. Bort egyszerû volt szerezni, megfele-
lõ kenyeret kevésbé. Még jó, hogy az õ egyházukban
nincs szükség különleges borra és ostyára.
Míg a prón ezt intézte, Lez kiderítette, hogy a gyüle-
kezeti alkalmak a klubhelyiségben szoktak lenni. Azt
meg is találta pár kérdés után. Megvárta a prónt, hogy
együtt lépjenek be.
– Nem imádkozunk elõtte? – kérdezte a prón.
Lez gondolkodott egy kicsit, majd bólintott.
– De. Imádkozz te!
Érdekes dolog volt imádkozni a keskeny folyosón,
ahol fél percenként elment valaki. Bár összekulcsolta a
kezét, és becsukta a szemét, nem tudott az imádságra
koncentrálni. Ráadásul a prón jól el is nyújtotta, egy
örökkévalóságnak tûnt, mire a megváltó „Ámen” fel-
hangzott.
Beléptek a klubba. Jó harmincan lehettek bent, pedig
nem volt valami nagy a helyiség. Álltak, kezeik a magas-
ban, egy szürke ruhás férfit vettek körbe. Hangosan éne-
keltek. Mikor észrevették Lezéket, elhallgattak, s csodál-
kozva bámulták õket.
– Mi ez? – kérdezte a prón.
– Fogalmam sincs – mondta Lez, majd a szürke ru-
hásra nézett, aki vezetõfélének látszott. – Elnézést, az is-
tentisztelet miatt jöttünk.

78
 – Milyen istentisztelet miatt? – kérdezte a szürke ru-
hás.
Lez megmondta, hogy az egyháza, azon belül is a Io
Missziói Kerület istentiszteletérõl van szó.
– Maga nem Defool atya – állapította meg a szürke
ruhás.
– Helyette küldtek.
– Mi lett vele?
– Ö... némi egészségügyi problémája akadt... Ideg-
szanatóriumban van.
A szürke ruhás felvillanyozódott ezt hallván.
– Én megmondtam! – fordult a többiek felé. – Meg-
mondtam, hogy Isten megveri azokat, akik nem az Igaz-
ságot hirdetik! Õt is megverte! Áldom az Úr nevét, hogy
ti még idõben az Igazság felé fordultatok!
– Milyen igazságról beszél? – kérdezte a prón.
– Az Igazságról. Az Egy Igazságról, aminek én hirde-
tõje vagyok – felelte a szürke ruhás. Teljesen piros volt,
vastagon kiült a homlokára a veríték, és gyorsan léleg-
zett.
– Attól félek – súgta a prón Leznek –, hogy az Igaz-
ság Egyháza nevû szektával állunk szemben.
– Tényleg? Mibõl gondolod? – kérdezte Lez, bár tar-
tott tõle, hogy a prón nem veszi észre a szavaiba rejtett
iróniát.
– Hetedik féléves anyag. Szektaismeret – közölte a
prón.
Lez rosszat sejtve végigmérte a csoportot.
– Rendben – mondta végül. – Úgy tudom, hogy erre
az idõre az egyházam bérli ezt a helyiséget. Úgyhogy ké-
rem, aki részt akar venni az istentiszteleten, és szeretne
élni az Úrvacsora sákramentumával, az maradjon, a töb-

79
biek pedig ne zavarják a szertartást. Egyébként úgy tu-
dom, hogy itt van gyülekezet. Hol van?
– Itt – mutatott az emberekre a szürke ruhás, s látha-
tólag egyre felfokozottabb idegállapotba került. – Ez A
Gyülekezet. De nem a te képmutató, hamis egyházad
gyülekezete, hanem az Igazság Istenének gyülekezete!
Mert mindannyian felismerték az Igazságot, és megtér-
tek!
– Akkor is adják át a termet – makacskodott Lez, s
megállapította, hogy ez is jól kezdõdik.
– Igen? – lépett elé a szürke ruhás. – Milyen jogon
mered megszakítani Isten igaz imádatát? Ki vagy te?
– Az egyházam felszentelt lelkésze, és az Úr elhívott
szolgája – közölte Lez. – És meg fogom tartani az isten-
tiszteletet! Félreállna?
– Nem félsz? – kiáltott rá a szürke ruhás. – A képmu-
tató, hamis pap Defoolt is megverte az Igazság Istene, s
felemelt karja most téged keres!
– Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy
tegezzen – közölte Lez, s próbált higgadt maradni.
– Téged csak emberi rendelés küldött ide! – üvöltö-
zött a szürke ruhás. – Engem pedig maga az Igazság Is-
tene! Én nem pénzen megvett pap vagyok, én olyan va-
gyok, mint Ámósz próféta: egyszerû ember, akit szolgá-
jának hívott el az Úr! Õ helyezett ide, és csakis Õ küld-
het el! Így az Úr nevében mondom, menj innen! Távozz
innen, Sátán!
– Tessék? – nézett rá döbbenten Lez. – Ismételje meg!
– Azt hiszem... – mondta tanácstalanul a prón. – Ezt
lehetne békésen... hívõ emberek módjára....
– Távozz innen, Sátán! – bömbölte a szürke ruhás, s
jól mellbe taszította Lezt.

80
 – Hé! – kiáltott rá Lez, s õ is meglökte. A szürke ru-
hás felemelte a kezét, hogy üssön, de Lez gyorsabb volt
nála, teljes erejébõl állon vágta. A szürke ruhást ez nem
különösebben hatotta meg, befejezte az ütést, s Lez elõtt
hirtelen elsötétedett minden.

Amikor magához tért, egy ugyanolyan zöld jelzõlám-

pa villogott egykedvûen a feje fölött, mint a Io-6 bázison.
A büntetés...
– Hogy van? – hallott egy hangot oldalról.
Tudatosult benne, hogy egy vastag kötés van a hom-
lokán, ami egyik szemét el is takarja, s fáj a feje. De nem
érezte magát gyengének. Mindenesetre úgy döntött,
egyelõre nem próbálkozik a felkeléssel.
– Megvagyok – mondta. Oldalra fordult, hogy meg-
nézze, ki beszélt hozzá. Egy idõsödõ, nagydarab, ráncos
arcú nõ ült az ágya mellett, mintha ott lett volna a klub-
helyiségben is...
– Sajnálatos, ami történt – mondta a nõ. – Szerencsé-
re jól sült el.
– Igen?
– Érdekes dolgok történtek mostanában – folytatta a
nõ. – Jeremy teljesen a maga oldalára állított mindenkit...
Nem is volt rossz, amiket mondott... Hogy szeressük
egymást, testvérek legyünk... Szeressük az Igazságot...
– Aki meg nem, azt leütötte? – kérdezte Lez.
– Most láttam elõször ilyennek – mondta a nõ. – Ed-
dig is lelkes volt, de csak most lett durva... Tudja, mi tör-
tént azután, hogy összeverekedtek?
– Honnan tudnám?

81
 – A társa, az a furcsa bõrû, kedves fiatalember leütöt-
te Jeremyt.
– Leütötte?
– Le. Nagyon erõs, mert Jeremy nem kis darab ember.
– Vettem észre – bólogatott Lez. Leütötte. A prón
megütött egy embert. Ezt vajon hogyan magyarázza?
Biztos talál majd rá valamilyen igét és bibliai párhuza-
mot... A fenébe is, jól tette, hogy leütötte azt az állatot!
– Azután persze orvost hívott – folytatta a nõ. – Bo-
csánatot kért az incidensér’, vagy hogy mondta, s meg-
kérdezte, hogy ki szeretne maradni az egyházuk isten-
tiszteletén. Majdnem mindenki ott maradt, aki a régi gyü-
lekezetbe járt, sõt, még Mary is, aki pedig csak az Igaz-
ság összejöveteleire járt...
– Õ prédikált? – kérdezte rosszat sejtve Lez.
– Prédikált? – csapta össze a tenyerét a nõ. – Az nem
kifejezés! Még életemben nem hallottam így beszélni
senkit! Dobog a szívem, ha csak rágondolok! Jeremy lel-
kesítõ beszédei sehol nem voltak ehhez képest!
Alaposan beverhettem a fejem, gondolta Lez. S érde-
keset álmodok.
– Majdnem mindenki elhatározta, hogy szakít ezzel
az Igazságos dologgal, hiszen lássuk, hova vezet... – lel-
kendezett tovább a nõ. – Sõt, elég adomány gyûlt össze
hozzá, hogy vegyünk egy új úrvacsorai felszerelést, terí-
tõt, kelyhet, kosarat... Meg is rendeltük... Sõt, olyan híre
lett a társának... hogy is hívják...
– Prón.
– Tessék?
– Izé, Huxley... Huxley tiszteletes...
– Szóval híre ment, hogy Huxley tiszteletes hogyan
prédikál, s hogy õ lesz a temetésen is, ahol szegény

82
Jakovot búcsúztassuk, szóval szinte az egész telep ott
akar lenni, hogy megnézze a fiút...
– Õ lesz a temetésen? – kérdezte Lez.
– Aszondta.
Hát ez marha jó. Még hogy õ lesz a temetésen! S az
összes bányász õt akarja hallani! Hogy meri???
Egyre inkább biztos lett benne, hogy nem álmodik, na
nem mintha örült volna neki. A nõ elment, õ felkelt, s a
orvosi szobából visszabotorkált a kocsma raktárába. A
prón ott ült, a Bibliát bújta nagy gonddal. Minek ennek a
Biblia, ha úgyis ott van a fejében eredeti nyelven?
– Üdv! – vetette oda neki Lez. – Hallom, sikered volt.
– Az Úr megáldotta a szolgálatomat – szerénykedett
a prón. – Pedig nem is készültem rá, s meglehetõsen za-
josak voltak az elõzmények...
– Nem látogattál meg – közölte Lez.
– Akartam – vágta rá a prón. – De elõbb készülni
szerettem volna a temetésre.
– Úgy volt, hogy én temetek.
– Valamit mondanom kellett, s ön nem volt olyan ál-
lapotban... Átveszi?
Ravasz csapda volt. Az egész város be van zsongva
miatta, s megengedi, hogy õ tartsa. Lehet, hogy meg is
lincselnék, ha helyette kiállna az emberek elé.
– Egyébként a felszínen lesz a temetés, egy hasadék-
ba engedik le a koporsót. Érdekes itteni szokás... – tette
hozzá a prón.
Ez végleg eldöntötte a kérdést, Lez nem akart sérül-
ten szkafandert húzni, és kimenni sütkérezni a vulkán fé-
nyében.
– Csináld te – mondta. – Ha már készültél.

83
 A prón bólintott, majd vetett egy pillantást az aznapi
programra.
– A hittanórák és a lelkigondozás egy idõben van –
mondta. – Vállal valamit, vagy lemondjuk az egyiket?
Lez felkapta a fejét. Ez a prón úgy beszél, mintha õ
lenne a fõnök, és Lez a beosztottja. Micsoda pimaszság:
„Vállal valamit?”!
– A hittanórákat – közölte Lez hûvösen.
– Jó – bólintott fontoskodó képpel a prón. – Az ere-
deti terv szerint. Amúgy is sokan jelezték, hogy szeretné-
nek beszélni velem... – tette még hozzá, majd újra a Bib-
lia felé fordította a figyelmét.

A hittanórák érdekesek voltak. De talán nem is ez a

legjobb szó rájuk.
Mint kiderült, azért van kettõ, mert külön van a férfi-
aknak és a nõknek. Merthogy egy gyerek sem volt a bá-
zison, nõ se sok, az is olyan, hogy inkább látszott férfi-
nek, mint nõnek. Ez egy ilyen hely. S persze nem is hit-
tant akartak tanulni, hanem különféle egyházi szolgálta-
tásokat igénybe venni.
A nõi órára jött egy fõ.
Az alakjáról elég annyit mondani, hogy a dereka he-
lyét csak becsléssel lehetett megállapítani, mert semmi
gömbölyded forma nem emelkedett ki az oszlopszerû
testbõl. Mindez egyáltalán nem javított Lez állapotán, fõ-
leg, hogy az Europán hozzászokott, többé-kevésbé szép
és ápolt emberek veszik körül. Ott az fontos volt. Itt ke-
vésbé. Vett egy mély lélegzetet, s arra gondolt, hogy csak
az ember nézi azt, ami a szeme elõtt van, az Úr pedig azt
nézi, ami a szívekben van.

84
 Mint kiderült, konfirmálni akart.
– Ez komoly döntés – mondta Lez. – Tudja, mi az a
konfirmáció?
– Jóhogyhát – bólintott a nõ. – Naná, hát minek akar-
nák konfímáni?
– Akkor mondja el! – biztatta Lez.
– Hát, asszem... kiállok a jónép elé...
– A gyülekezet elé.
– Azé, azé, a gyülekezet elé, oszt maga kérdez vala-
mit, én meg aszondom, hogy igen, azt el is van intézve.
Lez egy darabig bámult, félig nyitott szájjal, majd
nagy nehezen magához tért.
– Nem egészen – közölte lassan. – Ilyesmi, de... de
nem teljesen.
– Hátakkor mi van még?
– A konfirmációnak két része van... illetve három,
mert a keresztség is a része, a látható jegy, de az idõben
nem mindig akkor történik... meg van keresztelve?
– Asszem.
– Mi az, hogy „asszem”??? Meg van keresztelve vagy
nincs?
– Honnét tuggyam? Fogjuk rá, hogy megvagyok.
– Van keresztlevele?
– Micsodám?
– Valami igazolás arról, hogy meg van keresztelve.
– Nemtok róla.
– Hogy akar konfirmálni, ha nem biztos abban, hogy
meg van keresztelve?
– Mos’ minek ke’ ebbõ olyan nagy ügyet csináni? Itt
a csap, rámlottyant egyet, biztos ami biztos...
Leznek újra meg kellett állnia, hogy pár mély levegõ-
vétellel megnyugtassa magát.

85
 – Idefigyeljen! – szólalt meg végül. – A keresztség
egyszeri sákramentum, nem lehet kétszer kiszolgáltatni!
Ha teszem azt „magára lottyantok”, s maga már meg van
keresztelve, hát engem kivágnak a fenébe az egyházból!
– Nem tuggya aztat meg senkise...
– És az Úrnak is el kell számolnom vele! – tette hoz-
zá Lez, bár gyanította, hogy nem hatja meg vele a nõt.
– Mi van? – nézett rá az bambán.
– Na jó – zárta le Lez. – Maga most szépen haza-
megy, kutakodik egy sort, s ha majd kideríti, hogy meg
van-e keresztelve vagy nincs, akkor visszajön és megbe-
széljük.
– Me’ maga mikó’ lesz itten legközelébb?
– Nem tudom.
– Na lássa. Azt akkó’ én ott állok, azt se lottyantás, se
konfímáció. Má’ pedig én még ma meg akatam csináni
aztat.
– Mit?
– A konfímációt.
– A konfirmációt?
– Aztat, a konfímációt.
Lez újra tartott egy kis szünetet.
– Magának fogalma sincs arról, mi az a konfirmáció!
– szólt rá a nõre szigorúan azután.
– Má’ mondtam, amit t’ok.
– Az hüly... semmi. Tudja mit jelent a „konfirmáció”
szó?
– Honnan tunnám?
– Azt jelenti, hogy „megerõsítés”. Nyilvánosan meg-
valljuk a hitünket, és a Szentlélek megerõsít bennünket,
na meg mi is megerõsítjük, hogy az egyházhoz akarunk
tartozni.

86
 – Na, ez szépen hangzik, kell is az – mondta a nõ.
– Hisz maga Istenben? – kérdezte Lez.
– Mé’ ne hinnék?
– Ez miben nyilvánul meg?
– Mi van?
– Látszik magán, hogy hisz Istenben?
– Mé’, az láccik az emberen?
– Ha nem látszik, akkor mi értelme van?
– Mittomén! Én csak konfímáni akarok.
Még egy szünet. De egyre nehezebb lett visszafogni
magát.
– Miért akar konfirmálni?
– Me’ a Defool tiszteletes aztat mondta, hogy ke’.
– Miért kell?
– Hát… ahhó’.
– Mihe’?
– A házassághó’.
– Házassághoz???
– Mondtam nekije, amikó’ legutóbb itten vót, hogy
aszondom, olyan stram gyerek maga, nagytiszteletes úr,
nem akarna egy olyan asszonyt, aszondom, mint én
vónék?
– Maga Defool tiszteletes felesége akart lenni?
– Hát mondom én! Nem hajja? Olyan stram gyerek
vót, meg marha okos is, szóval jó vót nálam, meg ki akar
vénlány maranni, én ugye nem... Azt itten nem túl sok
stram férjet talál az embernek lánya, aszondom...
– Mi köze ennek a konfirmációhoz???
– Most mondom, figyejjen! Szóval rágom a fülit neki,
ahogy mondani szokták, de nehezen állt rá a dologra, biz-
tos azt hitte, komolytalankodom csak, mert hát láttam én

87
a szemin – szép szeme van nagyon –, szóval láttam ám,
hogy szeretne, csak olyan kis félszegecske fiú vót...
– Hány éves maga?
– Idén leszek harminckettõ.
– Mennyi???
– Harminckettõ, mondom, kén folyt a fülibe, hogy
nem érti elsõre aztat, amit mondok én?
Lez legalább hatvannak nézte. Teljesen elképedt.
Még a száját is elfelejtette becsukni.
– Szóval, aszongya végû’ – folytatta a nõ –, hogy el-
venne, el õ, csak az a gond, hogy õ lelkész, vagy mi,
tuggya, az összes nagytiszteletes lelkész, szóval
aszongya az a gond, hogy õ csak egyházi esküvõn vehet
el valakit, de ott csak olyant lehet elvenni, aki konfímát.
Há’ mondom, a láva a gond, nem ez, akkor konfímálok,
s megígérte, hogy ha legközelebb jön, meglesz a dolog.
– Defool atya nagyon beteg – közölte Lez. – Idegsza-
natóriumban van.
– T’om én, t’om – bólogatott a nõ buzgón. – Nem bír-
ta biztos kivárni, hogy övé legyek, azt belegagyult a
vágyba. Megesik az ilyen... Ezé’ lenne nagy öröm nekije,
ha megtunná, konfímátam, nincs akadály több semmi...
Lez kezdte érteni, hogy miért van ott Defool, ahol.

A férfiak alkalmára kétszer annyian jöttek.

Két nagydarab, fiatal bányász. Kedvesen mosolyog-
tak. Lez megkérdezte, hogy mi célból vannak itt. A két
bányász összenézett, majd közölték:
– Jegyesoktatás.
Lez ereiben egy pillanatra elhûlt a vér. Ki nem állhat-

88
ta a homoszexuálisokat, annak ellenére, hogy némelyik
egyház még össze is adta õket. Lezé nem.
De akkor hogy van ezeknek képük?
– Van Mózes törvényei közt egy igen figyelemremél-
tó – mondta a bányászoknak. Kezdett szaporán verni a
pulzusa, mert tartott tõle, hogy felkapják majd a vizet, s
esetleg nekiesnek. Nem elég, hogy ketten vannak, de
még ilyen böhöm nagy állatok is. Szerencsére az asztal,
ami mögött ült, nem volt a padlóhoz rögzítve, így kitalál-
ta, hogy ha azok ugranak, rájuk borítja az asztalt, s az így
nyert pár másodpercben kirohan a folyosóra. Ott meg
hátha megvédi valaki. – Szóval, Mózes azt mondja:
„Férfival ne hálj, úgy, mintha asszonnyal hálnál!”
– Ja, ezt jól mondja az öreg Mózes – bólogattak a bá-
nyászok.
Lez csodálkozva nézett rájuk. Ez meg mi?
– Akkor maguk... – kérdezte óvatosan. – Maguk hogy
gondolják, hogy én...
Most meg a bányászok kezdtek értetlenül bámulni.
Némi kínos kérdezõsködés és magyarázkodás után kide-
rült, hogy mi is a helyzet. Eszük ágában sincs egymáséi
lenni, mindkettõnek van egy-egy menyasszonya a Io-3
állomáson, s velük akarnak összeházasodni. Defoollal
meg volt beszélve, hogy összeadja õket, méghozzá a
Herkules Inge lábánál, igazi romantikus szertartás lesz,
de sajnos a lányok csak arra az egy alkalomra tudnak le-
ugrani, így a kötelezõ házasság elõtti jegyesoktatást kü-
lön-külön kell megoldani.
– Külön-külön? – döbbent le Lez.
– Csak addig tudnak ide lejönni, amíg összeadnak, na
meg egy napot...

89
 – S akkor hogy fognak... hogy fognak együtt élni?
Házaséletet élni? Miért házasodnak össze most?
Természetesen kiderült, hogy ennek is jó oka van. A
lányok testvérek, másfél év van köztük, s az apjuk, aki
már jó ideje halott, kikötötte a végrendeletében, hogy a
hagyaték jó része csak akkor lesz a lányoké, ha bizonyos
korukra családot alapítanak. (Az öregnek nagyon fontos
volt a család. Annyira, hogy a hagyaték további hányadát
a születendõ gyerekek száma alapján kapják meg.) S mi-
vel a határidõ szorít, így kell tenni. Amúgy meg két év
múlva, ha lejár a fiúk szerzõdése, fogják a nagy pénzt,
amit itt összeszedtek, s meg sem állnak a Callistó holdig,
ahol már elõ van jegyezve két lakás. Két príma lakás. S
jó néhány príma álláslehetõség.
– Ez tényleg príma – mondta Lez. – De mégse lehet
csak az egyik félnek jegyesoktatást tartani.
– A lányok meg az ottani lelkészhez mentek – magya-
rázta az egyik bányász. – Prímán ki van ez találva.
– És Defool tiszteletes is beleegyezett?
– Ja. Abba is, hogy a vulkán lábánál lesz a szertartás.
Majd elmondhatom a gyereknek, ha megnõ, hogy látod,
apád egy lávafolyó mellett mondta anyádnak... Szóval
érti?
Lez azt kívánta, bárcsak értené.

Késõ este volt már, vagy inkább éjszaka, mikor a

prón megjött a temetésrõl. Lez nem látta azóta, mióta el-
váltak, õ ment hittanórára, a prón meg lelkigondozni.
Igyekezett halkan bejönni, de Lez így is felriadt. Nem
volt nehéz, mert nyugtalanul aludt, egy hurkatestû nõ és
két meleg fickó mindenáron bele akarta lökni a vulkán-

90
ba, miközben azt skandálták, hogy „Nem vagy része a
Príma Igazságnak!”
– Bocsánat, hogy felébresztettem – mondta halkan a
prón.
– Hogy ment? – kérdezte Lez.
– Elég jól – felelte a prón. – Sokan jöttek a lelkigon-
dozásra, nem is volt mindenkire idõm... Rengeteg prob-
lémával küszködnek ezek az emberek, sok az eltitkolt
bûn, ami mérgezi az életüket...
– Tudtál segíteni?
– Hála az Úrnak, igen. Sajnos két kedves ember se-
hogy sem fért bele az idõmbe, pedig a temetés elõtt húsz
perccel hagytam csak abba. Úgy beszéltem velük, hogy
éjszaka pár órát karbantartok, majd megkeresem õket,
így végzünk a reggeli indulásig.
– Hogy mit csinálsz?
– Karbantartok. Olyan, mint magának az alvás. Rend-
szerezem a begyûjtött információkat. Azon kívül a tele-
pem kezd lemerülni, fel kell töltenem.
– Azt hittem, te is kajával mész. Akkor minek eszel?
– Arra is szükségem van. A testemnek. De a szövete-
im nem termelnek elég bioáramot a számítógépemnek,
így néha fel kell töltenem. Úgy látom, van itt egy hálóza-
ti csatlakozó...
A táskájából elõvett egy dobozt, amihez két zsinór
volt kötve. Az egyiket csatlakoztatta a konnektorhoz, a
másik végére felcsavart egy hosszú, hegyes tûszerû vala-
mit, majd óvatosan a fejébe dugta, a füle mögött.
– Nem fáj? – kérdezte Lez.
– Így vagyok építve – vont vállat a prón.
Lez enyhe borzongással nézte. Otthon a prónnak kü-

91
lön szobája volt, nyilván azért nem látta még ezt. Bár
nem is érdekelte volna különösebben.
Otthon...
Ami már nem otthon...
Jelenleg ez a büdös, kicsi luk az otthon...
S a konfirmálni akaró nõ a gyülekezet...
A prón a testvér...
Nyelt egyet, s igyekezett másra gondolni.
– Most lett vége a temetésnek? – kérdezte.
– Nem – mondta a prón. – A gyászoló barátok meg-
hívtak.
– Hova?
– A torra. Itt volt a szomszédban, a kocsmában.
– Te kocsmában voltál?
– Igen.
– Ittál?
– Igen, megsértettem volna õket, ha nem iszok.
– Nem rúgsz be?
– Tekintve, hogy a számítógépem nincs összekötve a
véremmel, elég nehéz lenne. Viszont nagyon jót beszél-
gettünk. Természetesen Istenrõl, az egyházról, meg ilyes-
mirõl. Kioktattam õket, hogy miért kerüljék azt az Igaz-
ság Egyháza nevû szektát.
– És mit szóltak hozzá?
– El voltak ragadtatva... De ha nem haragszik, most
nem folytathatjuk a társalgást, mert muszáj rendszerez-
nem a mai tapasztalatokat, szeretnék minél elõbb a rám
várók rendelkezésére állni.
Lez utólag megbánta, hogy ekkor nem fordult a bor-
szagú fal felé, és nem aludt tovább. A prón ugyanis me-
reven kihúzta magát, kezeit a térdére tette, majd sebesen

92
forgatni kezdte a szemeit, mozgatni a száját, mindezt egy
hang nélkül.
Lez egy darabig feszülten bámulta, majd becsukta a
szemét, de minduntalan egy álomkép bukkant elõ: a prón
felkel és elindul felé, miközben forgatja a szemeit és
mozgatja a száját. Ilyenkor felriadt, s a változatosság
kedvéért nézhette a hálózatra csatolt prónt, amint ugyan-
azt csinálja. Most elõször félt tõle, de most nagyon. Nyil-
ván közrejátszott ebben, hogy fáradt volt, feszült és sé-
rült. Egyszóval kivolt.
Nagy sokára végre felállt a prón, kihúzta a tût a fejé-
bõl, letörölt róla valami folyadékot, majd vette a Bibliá-
ját, és kiment. Lez megörült, hogy végre aludhat, de nem
tudott. Egyszerûen nem ment.
Elkezdett azon töprengeni, micsoda dolog, hogy õt itt
összeverik, majd hülye „hittanórákkal” terhelik, amik
semmi másra nem jók, minthogy felidegesítsék, míg ez a
kékfejû, takonyagyú prón sikert sikerre halmoz. Egybõl
megtalálja a hangot ezekkel az emberekkel, percek alatt
elsöpri annak a szektának az összes ügyködését... Na per-
sze, ott van az alkalmazkodó-programja, programozás
kérdése az egész... Hát igaza lett volna a fõtisztelendõ el-
nök úrnak, hogy ilyen izékre van szükség? Ilyen szolgák-
ra van szüksége az Úrnak? Mert hát az eredmény... az
eredmények azt mutatják, hogy ott, ahol az ember csõdöt
mond, ott tökéletes munkát végez a prón...
Tényleg rá van szükséged, Uram? – nézett kétség-
beesetten a sötét plafonra.
De a plafon nem válaszolt.

93
 Reggel egy ormótlan, koszos lánctalpas jármûre
szálltak, ahol valahogy helyet szorítottak nekik két láda
között, de a szkafandert nem vehették le, mert a hermeti-
zált utastér már tele volt. Annyi luxus járt nekik, hogy rá-
csatlakozhattak a jármû levegõrendszerére. Természete-
sen most sem láttak ki, s a raktérben uralkodó sötétséget
mindössze egy kéken derengõ vészlámpa enyhítette.
Amúgy nem csak õk ketten utaztak itt így, hanem még
három bányász is, de õk ezt teljesen természetesnek vet-
ték.
Leznek fájt a feje, egész éjjel alig aludt valamit, s azt
sem jól. A prón ezzel szemben majd kicsattant a frisses-
ségtõl, tele volt energiával, sikerrel és tettvággyal. Neki-
állt, hogy részletesen beszámoljon tutorjának mindenrõl,
ami csak történt a lelkigondozói beszélgetések során. Lez
egy darabig hallgatta, majd megunta, s óvatosan, nehogy
a prón észrevegye, kikapcsolta a rádiót. Így a prón is
mondhatja a magáét, s õt sem zavarja vele...
Még mindig azon töprengett, igazuk volt-e azoknak,
akik belementek, hogy lelkésznek programozzanak egy
prónt. Mert hát úgy néz ki, hogy sikere van, fõleg ezen a
helyen, ahol az ember-lelkészek csak tengõdnek és szen-
vednek. De lehet csak az eredményeken mérni az Úrnak
való szolgálatot? Ha így vesszük, Jeremiás volt a leg-
csapnivalóbb próféta, mert senki nem tért meg, pedig az
egész életét odaszánta, mindent feladott, s csak azt érte
el, hogy megkeményedtek vele szemben, s megölték vé-
gül... Az a bolond Jónás meg, elõször is nem akarta csi-
nálni, ami a dolga lett volna, másrészt mikor az Úr egy
cethal segítségével rádöbbentette, hogy jobban teszi, ha
csinálja, akkor is úgy hirdette az Úr üzenetét, hogy még

94
véletlenül se tegyék azt a niniveiek, ami az Úrhoz fordí-
taná õket. Ennek ellenére mégis megtért az egész város.
Tehát Jónás jobb szolgája volt az Úrnak, mint Jeremi-
ás.
Ami nem igaz.
De akkor...
Akkor meg hova tegyük a prónt? Miért van az, hogy
neki van sikere, és nem Leznek?
Valami miatt kezdte egyre kevésbé szeretni. Nem
mintha eddig olyan nagyon szerette volna...

Vagy két óra zötykölõdés után megérkeztek. Az egyik

vezetõ kirakta a csomagjaikat, majd megmutatta, merre
van a telep. Ezután a jármû elment, a felszín rezgése mu-
tatta, hogy még ilyen kis gravitációnál is mekkora súlya
van.
Most még közelebb voltak a vulkánhoz. A csillagokat
nem is látták az égre törõ sárgás felhõtõl, s a pár száz mé-
terre hömpölygõ láva vörös fénnyel borított be mindent.
Találtam egy helyet a pokolnak... Jó lesz?
– Ott a telep – mutatott a közeli dombon álló konté-
nerre a prón. – Megyünk?
– Megyünk – mondta Lez.
Hamar odaértek. Sokkal jobb helyet kaptak, mint az
elõzõ volt, egy rendes szobát, fürdõszobával, Hálótermi-
nállal (ami nem mûködött, mert szokás szerint nem volt
összeköttetés), meg egyéb dolgokkal, amik kényelmessé
tették az életet.
Lez elõször is megfürdött, addig elküldte a prónt,
hogy nézzen utána az istentiszteleti helyiségnek, meg a

95
gyülekezetnek, viszont ha itt is valamilyen szektát talál,
ne verekedjen össze velük, azt majd közösen.
Jó volt megfürödni, az elõzõ állomáson ez eszébe
sem jutott. Utána ledõlt a fehér lepedõs puha ágyára, s
bekapcsolt valami zenét. Pár perc múlva el is aludt. Ek-
kor jött vissza a prón.
– Megvan a helyiség, de a bérlése nem volt kifizetve
– újságolta.
– Nem volt kifizetve? – kérdezte Lez. Örült, hogy
gyorsan magához tért, s hogy a prón nem vette észre,
hogy alszik. De, õszintén szólva, utált így felriadni. Vég-
re aludt volna egy jót... De errefelé, úgy látszik, nem le-
het jót aludni...
– Nem – vont vállat a prón. – Így kifizettem.
– Ki van fizetve – mondta Lez. – Christian elintézte,
valahol meg is van az igazolás... Átvertek.
– Becsaptak? – kérdezte bambán a prón.
– Menj vissza, és szedd ki abból a fickóból a pénzed!
Nem vagyunk túlságosan eleresztve.
– Ö... – mondta a prón. – Jézus azt mondja, hogy ha
valaki el akarja venni a felsõruhánkat, adjuk neki az alsót
is... Úgyhogy nem kérem vissza. Inkább tápport eszek
egy darabig, így behozom az árát... Az íz nekem nem
fontos.
Lez erre nem mondott semmit.

A szokásos idõben teljes díszben ott álltak a terem-

ben.
Az üres teremben.
– Tudják, hogy itt lesz az istentisztelet? – kérdezte a
prón.

96
 – Tudják – felelte Lez. – Megnéztem. Rajta van a te-
lep belsõ információs Hálóján.
– Akkor miért nincs itt senki?
– Honnan tudjam? Biztos nem tudták, hogy te jössz.
Vártak. Negyed óra után a prón kezdett türelmetlen
lenni.
– Itt valami félreértés lesz – állapította meg.
– Nincs itt semmi félreértés – mondta Lez. – Egysze-
rûen a kutya sem kíváncsi itt ránk.
– Illetve Istenre – mondta a prón.
– Illetve – bólintott Lez.
– Ez nagyon szomorú – állapította meg a prón. – És
igen sajnálatos.
– Ahogy mondod.
Újabb tíz perc után a prón nem bírta tovább a semmit-
tevést.
– Valamit csinálnunk kellene – közölte. – Jézus sem
azt mondta, hogy várjátok, amíg a világ hozzátok jön, ha-
nem hogy menjetek el ti... Nekünk is ki kellene menni...
Hívogatni... Bizonyságot tenni...
– Igen – mondta Lez, s esze ágában sem volt mozdul-
ni. Valahol a szíve mélyén tudta, hogy igaza van a
prónnak – igaza van a programozásának –, de annyira fá-
radt volt és fásult, hogy semmi hasonlóra nem lett volna
képes.
– Én elmennék... – mondta óvatosan a prón.
– Jó – hagyta rá Lez.
– És maga? – kérdezte a prón. – Maga nem? Ketten...
Vagy külön...
– Tudod mit? – mondta Lez. – Van egy príma ötle-
tem!
– Nagyon kíváncsi vagyok rá.

97
 – Te elmész... És csinálod... Én pedig elmegyek a szo-
bánkba... A belsõ szobába, ugye... S amíg te... csinálod,
addig én ott imádkozom ezekért az emberekért.
– Ez igen! – kiáltott fel lelkesen a prón. – Ez igazán
biblikus, maga lesz az imahátterem! Köszönöm.
Leznek volt némi lelkiismeret-furdalása, amikor visz-
szaért a szobába. Így nem tudta rávenni magát, hogy be-
zárja az ajtót, és az álmok mezejére lépjen a puha, tiszta
ágyban. Eszébe jutott a prón, a kis naiv, aki a tegnapi si-
kerein elájulva próbálkozik itt, ahol le se tojják a keresz-
tyénséget. Valaha, még ifjú titán korában, Lez is pont
ilyen volt. S milyen különös íze volt akkoriban minden-
nek... Mintha egy másik világban élt volna... Azóta, iga-
zi tapasztalt rókaként, már két lábbal áll a földön. De erõs
kétségei voltak afelõl, hogy ezt jól teszi. Mert ha Jézus is
így gondolkozik, akkor el se jött volna az emberek kö-
zé... S akkor most õ sem lelkész lenne, hanem... hanem a
fene tudja, mi.
Egyre inkább furdalta valami belülrõl. Most akkor ki
a jó, én vagy õ?
Letérdelt az ágya mellé, s lassan, akadozva, majd
egyre felszabadultabban imádkozni kezdett. Elõször csak
pár sablonmondat jött a szájára, hogy áldja meg az Úr az
ittenieket, legyen a prónnal is... de késõbb egyre szemé-
lyesebbé vált, s elég sok minden a felszínre került.
A pár óra múlva visszaérkezõ prón mégis egy alvó
tutort talált, aki az ágya elõtt térdelve, fejét a tiszta, puha
ágyra hajtva aludt. A prón nem szólt semmit, csak felrak-
ta a tutort az ágyra, és betakarta.

98
 – Egyszerûen nem értem – mondta tanácstalanul a
prón. – Mindent megpróbáltam. Kedves voltam, imahát-
terem volt, alkalmaztam különféle megközelítõ stratégi-
ákat... És semmi.
Újra egy ormótlan lánctalpasban ültek, ezúttal a fû-
tött, világos utastérben, útban a következõ állomás felé.
Ami egyébként abban volt különleges, hogy a néhány ál-
landó település egyike volt a Io holdon, távolabb is esett
a vulkántól, s háromezren éltek benne.
– Meg kell tanulnod – felelte a prónnak Lez –, hogy
a módszer nem minden.
– Igen, úgy látszik – bólintott szomorúan a prón.
A tiszta ágyon, fürdésen és finom vacsorán kívül az
elõzõ helynek az égvilágon semmi eredménye nem volt.
A prón több órán át próbálkozott beszélgetni emberekkel,
megkérdezni õket az egyházzal, Istennel való kapcsola-
tukról, de semmi. A többség nem közömbös, hanem in-
kább ellenséges volt. Az egyik bányász majdnem meg is
verte a prónt.
– Szerencsére lefogta a társa, amit jól tett, mert kény-
telen lettem volna megvédeni magam – mesélte a prón.
– Tényleg, hogy van az, hogy te leütöttél egy embert,
és még sincsen bûnöd? – kérdezte Lez.
– Mi ezen a különös? – csodálkozott a prón. – Jézus
is korbácsot font, és kiverte a kufárokat a templomból,
mert semmi keresnivalójuk nem volt ott. Meg is mondta:
„A te házad iránti féltõ szeretet emészt engem...”
– És?
– És az az ember megütötte magát. Súlyosan. Maga
ott mint lelkész volt jelen, tehát végsõ soron az egyházat,
az Úr Istent képviselte. Hát én megakadályoztam, hogy

99
további kárt, gyalázatot okozzon. Késõbb megkerestem,
és bocsánatot kértem tõle.
– Mit mondott?
– A trágár kifejezéseket kihagyjam?
– Hagyd.
– Akkor semmi különöset.
A legnagyobb meglepetés az volt, hogy a telepen –
ami nem is telep volt, inkább város, Kénváros – egy
majdnem száz fõs gyülekezet volt, saját, állandó összejö-
veteli teremmel. Három idõsödõ asszony fogadta õket a
zsilipnél, átvették a csomagjaikat, örültek nekik, elkísér-
ték a vendégszobákba, külön szobát kaptak... Azután ta-
lálkoztak a lévitával, egy öreg, intelligensnek látszó fér-
fival. Lez most elõször látott lévitát. Elméletileg létezett
ez a tisztség az egyházban, de még nem járt olyan helyen,
ahol szükség lett volna rá. Itt volt. Olyan, nem lelkész il-
letõ volt, aki lelkészhiány esetén ellátott bizonyos teen-
dõket. Lez megkérdezte tõle, hogy ha viszonylag ilyen
sokan vannak, miért nem fogadnak fel egy állandó lel-
készt.
– Ha lenne kit – mondta a lévita, s részérõl meg is
volt magyarázva a kérdés. Lez egy pillanatra kísértést ér-
zett rá, hogy elvállalja a tisztséget. Biztos a minimálbért
kapná, de legalább ezen a viszonylag civilizált helyen él-
hetne, lenne állandó lakása, nem kellene nap mint nap
utaznia, és szembenézni a bizonytalan szolgálati helyek-
kel... De azután rájött, hogy szerzõdés esetén minimum
öt évet le kell itt húznia, s még mindig bízott benne, hogy
belátható idõn belül itt hagyja ezt a holdat. Öt év... Talán
túl se élné.
Lehetetlennek tûnt, hogy még csak harmadik napja
vannak lent. Úgy érezte, hogy már legalább egy éve.

100
 Itt is volt hittanóra, de itt igazi. Megmutatták a pon-
tos tanrendet is. Középkorú, sõt, kifejezetten idõs embe-
rek is heti két órát töltöttek azzal, hogy a hitvallásokat és
az egyháztörténetet tanulmányozzák. Nem semmi. Lez
örömmel elvállalta, hogy megtartja a soron következõ al-
kalmat az ellenreformációról. Ezt egy magas, sovány,
õszes férfival beszélte meg, aki tanított – semmi képesí-
tése nem volt rá ugyan, de szerzett pár információs me-
móriagömböt, s autodidakta módon megtanulta, amit
meg kellett. Lez nagyon tisztelte érte. Meg az egész gyü-
lekezetet. Lám, az Úrnak még itt is van népe...
A legjobb az volt, ahogy a prónt fogadták. A prón az
eddigi helyeken nem árulta el, hogy prón – ki tudja, mi-
ért? –, s itt sem akarta, de Lez beavatta a lévitát, s fél óra
múlva mindenki tudta, hogy miféle szerzet ez a kék bõrû
fiatalember. Persze sokan nem értették a lényegét, nekik
egyszerûen „robot” lett. Pedig volt némi különbség köz-
te és a robotok között. S tartották is tõle a távolságot ren-
desen, Lez nem kis örömére.
Úgy döntött, hogy programterv ide vagy oda, marad-
nak itt még egy napot. Jó esély volt rá, hogy a következõ
állomáshely is egy szektás, esetleg egy teljesen érdekte-
len telep lenne, annak meg semmi értelme. A prón tudo-
másul vette a döntést, bár látszott rajta, hogy nem tetszik
neki a kiadott rendtõl való eltérés. De nem mondott sem-
mit.
Délután Lez megtartotta az egyháztörténeti hittan-
órát, valamint egy bibliaórát és lelkigondozói alkalma-
kat. A prón is bejelentette, hogy lehet jönni hozzá prob-
lémákról beszélgetni, de senki sem ment. Lez tudta is,
hogy miért. S az itteniek egyre szimpatikusabbak lettek
neki. Itt végre úgy értékelik a dolgokat, ahogy kell.

101
 Este meghívta õt a lévita vacsorára. A prón elvonult a
szobájába karbantartani – azt mondta, hogy a Jupiter és a
Io közti feszültséghíd megterheli, s ezért van rá szüksé-
ge –, bár Lez gyanította, hogy rájött, nem sok babér te-
rem a számára. Hát csak tartsa magát karban. Itt még nin-
csenek kifordítva a dolgok.
A lévita a feleségével és két fiával élt együtt, egy öt-
helyiséges lakásban. Nem volt fényûzõ, pedig biztos át-
lagon felül kerestek. De a helybeliek nem itt akarnak be-
rendezkedni... Mindenesetre a lakás légköre és a család
hangulata nagyon kellemes és barátságos volt. A fiúk
nem jártak gyülekezetbe, de elfogadták a szüleik „hó-
bortját”. A vacsora melletti beszélgetés során kiderült,
hogy alig pár éve tért meg a házaspár, s Lez kifejezetten
irigy lett arra a felülrõl fakadó lelkesedésre, ami sugár-
zott belõlük. Valaha õ is ilyen volt, de valahogy megfá-
sult, fõleg mikor belelátott pár olyan dologba, amiket fi-
atal hívõ korában el sem tudott volna képzelni a példaké-
peinek számító lelki vezetõkrõl.
Szóba került pár írás, amit a Hálón olvastak. A lévita
felesége áradozott egy cikkrõl, amit Lez egyik volt évfo-
lyamtársa írt, hogy micsoda bölcsesség és Istentõl kapott
szentség van abban a cikkben. Lez egy pillanatra kísér-
tést érzett, hogy beavassa a házaspárt a szerzõ pár nemes
cselekedetébe, amiken nem éppen a fenti két tulajdonság
látszott meg, de mégsem tette. Mert a cikk tényleg jó
volt. De egy dolog mondani valamit, és más dolog meg
is tenni... Úgy döntött, hogy meghagyja ezeket az embe-
reket abban a boldog, de naiv hitben, hogy a szerzõ tény-
leg méltó arra, amit írt. Semmi értelme, hogy mérgezze
azzal az életüket, amivel az õ élete is már alaposan meg
van mérgezve.

102
 Azután a prónra terelõdött a szó, s egy heves vita is
kialakult. A kisebbik fiú dicsérte az ötletet. Nem a ke-
resztyén változatot, azt mondta, õ nem érintett ebben, ha-
nem úgy általában a prónt. Hogy ez micsoda reménysu-
gár azoknak az embereknek, akik magukra maradnak a
mai, egymástól elidegenedett, atomjaira hulló társada-
lomban. Meg ha majd pár év múlva leesik az áruk, lehet,
hogy õ is vesz egyet. Erre kiakadt az anyja, hogy jól is
néz ki, ha ilyen menye lesz, a fiú meg védekezett, hogy
dehogy feleséget akar, hanem egy barátot, társat, szóval
aki megérti és akire számíthat. Ebbõl aztán keverés lett,
hogy jó kis házasságnak néz elébe, ha már eleve úgy gon-
dolja, hogy a felesége mellett magányos lesz... Lez meg
csak azt hajtogatta, hogy neki nagyon nem tetszik a prón,
úgy ahogy van. A másik fiú erre rácsapott a témára, hogy
akkor meg minek mászkál eggyel, aki ráadásul pap, vagy
az lesz, s akkor most hogy is van ez? Mindez igen kínos
szituációt eredményezett, s Lez azon vette észre magát,
hogy választania kell, kit tagad meg: a hitét, vagy az egy-
háza vezetésének döntését, vagyis az egyházat.
Micsoda dolog egy ilyen választás!
Észre sem vették, hogy a vita közben eltûnt a lévita.
Arra figyeltek fel, hogy visszajön, és gondterhelt arccal
leül. Elhallgattak.
– Hafson egyre jobban maga alatt van – mondta hal-
kan. – Most beszélt vele az ügyelet, mondták neki, hogy
jöjjön be, mert egy héten belül nem lesz hajóforgalom, de
azt mondta, inkább kint marad.
– Szegény – csóválta meg a fejét a feleség.
Lez megkérdezte, hogy mirõl van szó. Kiderült, hogy
Hafson az egyik környezõ hegy tetején lévõ forgalomirá-
nyító állomás kezelõje, õ vezeti a városhoz érkezõ hajók

103
le- és felszállását. Egy szorgalmas, becsületes, jó hírû
ember. Pár hónapja történt, hogy a vulkánt figyelõ mû-
hold valami miatt rossz adatokat adott meg, s Hafson
ezek alapján állította össze az egyik teherhajó manõver-
tervét. A hajó belezuhant a vulkánba, hatfõs legénysége
szörnyethalt. A vizsgálat kiderítette, hogy Hafson telje-
sen ártatlan volt az ügyben, de õt ez teljesen kiborította,
s úgy érezte, bûnhõdnie kell, mert végsõ soron õ vitte oda
a hajót, ahol elkapta a kitörés felhõje. Ésszel felfogta
ugyan, hogy nem õ tehet róla, de az érzelmei teljesen fel-
borultak. Most már ott tart, hogy be sem akar jönni a vá-
rosba, ahol „mindenki csak egy gyilkost lát benne”. Egy-
re többen aggódnak miatta, hogy valami kárt tesz magá-
ban.
A feleség egyszer csak felvetette az ötletet, hogy
Leznek beszélnie kellene vele. Korábban járt gyülekezet-
be, hátha egy pap jó hatással lenne rá. Lez elvállalta, mi-
ért is ne? De amikor kiderültek a részletek, megbánta.
Az állomás mintegy három kilométerre volt a város-
tól, s gyalog szoktak közlekedni. Három kilométer ilyen
alacsony gravitációnál nem távolság, fél óra alatt meg le-
het tenni, kényelmes tempóban. Az egyetlen problémát
egy kénátfolyás jelenti, ami újabban, a vulkán miatt ön-
tötte el a város és az állomás közti völgyet, de egy helyen
alig pár méterre keskenyedik, simán át lehet ugrani. Be-
leesni nem célszerû, mert a szkafander fémrészei nem
biztos, hogy repedés nélkül kibírják a hirtelen hõmérsék-
letváltozást.
Mindez nem töltötte el túlságosan nagy örömmel
Lezt. Az egyik fiú, ezt látva, felajánlotta, hogy elkíséri,
persze csak az állomásig, nem megy be vele a „bolond
Hafsonhoz”. Lez átgondolta, majd udvariasan közölte,

104
hogy elboldogul egyedül is. Nem mintha olyan bátor lett
volna, ellenkezõleg. Tartott tõle, hogy eltelik majd egy
kis idõ, mire rá tudja venni magát, hogy „lazán” átugor-
ja a kérdéses kénátfolyást. S nem bírta volna elviselni azt
az égést, hogy mindezt egy fiatal, itteni fiú jelenlétében
tegye. Akkor inkább nem félek... „Ha Isten segít, még a
kõfalon is átugrom...”, írja a zsoltáros, akkor mit neki
egy vacak kénátfolyás?
Hogy azon is gondolkozzon, mit mond majd az ön-
vádtól gyötört embernek, hirtelen nem is jutott eszébe.
Elõbb oda kell érni...

Másnapra egy úrvacsorás istentiszteletet terveztek,

amit így teljes egészében át kellett adnia a prónnak.
Kezdte megbánni, hogy elsõre elvállalta az ügyet, de már
nem vonhatta vissza. Hiába, annyira megragadta õt en-
nek a házaspárnak a kedvessége, hogy szinte ösztönösen
igent mondott a kérésre, s csak utána kezdett el gondol-
kodni... Tipikus Lez atyás reakció, ugye...
– Milyen nemes! – lelkendezett a prón, meghallva,
hogy mire készül. – Itt hagyja az istentiszteletet, hogy
megkeressen egy elveszett embert!
– Mi ezen a nemes? – mordult fel Lez.
– Hát az, ahogy követi a bibliai példát! „Melyikõtök
az, aki, ha elveszik egy juha a százból, nem hagyja ott a
kilencvenkilencet, hogy megkeresse az elveszettet?” –
magyarázta a prón. Lez persze nem lett lelkesebb ettõl.
– Neked kell tartanod az alkalmat – közölte inkább.
– Tudom.
– Menni fog?
– Az elsõ telepen is ment. Pedig ott rosszabbul indult.

105
 – Rosszabbul?
– Hát a verekedéssel.
– De ott nem mondtad meg, hogy prón vagy.
– Miért kellett volna megmondanom? Nem magam-
ról kell bizonyságot tenni, hanem az Úrról!
– De az itteniek tudják, hogy prón vagy.
– Igen, észrevettem – bólintott a prón. – De meg fo-
gom mutatni nekik, hogy...
Elhallgatott.
– Hogy? – kérdezte Lez.
– Hogy feleslegesek az elõítéleteik.
– Elõítéleteik vannak? – csodálkozott Lez.
– Úgy vettem észre... És sajnos, arra kell gondolnom,
hogy maga miatt.
– Miattam?
– Mintha a maga... nem túl pozitív hozzáállása kö-
szönne vissza az itteniek viselkedésébõl.
– Ezt komolyan mondod? Ilyennel gyanúsítasz?
– Nem gyanúsítok... csak... csak mondom. Hogy ez
egy nehézség.
– Tehát nehézség vagyok a számodra.
– Ö... – hebegett a prón.
– Mondd ki nyugodtan! – biztatta Lez, és kezdett ide-
gessé válni. – Nehézség vagyok a számodra.
– Ezt így nem mondanám – mondta végül a prón.
– Hát hogy?
– Hogy nem mindig könnyíti... könnyítjük meg egy-
más dolgát. Sajnos, ez tényleg így van, nekem elhiheti,
mert objektív vagyok, a programozás szerint... S nem ér-
tem, hogy mivel váltom ki magából ezt a... reakciót.
Ugyanis azon kívül, hogy nem vagyok igazi ember,
más...

106
 – Más hibád nincs – fejezte be Lez.
– Így is lehet mondani – bólintott a prón. – Nem te-
hetek róla, hogy az vagyok, ami.
Lez egy darabig bámulta a prónt, s úgy érezte, annak
a határán van, hogy megértse. Hogy együtt érezzen vele.
Hogy elfogadja. De nehéz volt átlépni a határon.
– Az eredmények engem igazolnak – folytatta a prón.
– Fõleg, ha összehasonlítjuk...
Nem fejezte be, de Lez tudta, mire gondol – magasan
veri a hús-vér ember Leslie Howardot, aki egy verekedé-
sen és egy holt hülye nõn kívül nem tud sok mindent fel-
mutatni. Bezzeg õ, a prón, az ideális lelkész...
Pillanatok alatt nagyon messze került attól a határtól.
– Jártam egyszer a Földön – mondta a prónnak. –
Még fiatalon, tizenegynéhány évesen. Van ott egy érde-
kes állat, a szúnyog.
– Moszkitó?
– Olyasmi. Vérszívó. Nem tehet arról, hogy az. Még-
is mindenki lecsapja, ha a karjára száll. Néha már az
alapvetõ dolgokkal gond van. Érted te ezt?
– Nem – mondta a prón.
Lez is csak késõbb értette meg, mit mondott.

Érdekes volt egyedül kimenni a felszínre. Azt hitte,

hogy már az eddigi mászkálások során hozzászokott, de
csalódnia kellett. Azok a pár száz méteres utak egészen
mások voltak, mint ez. Ott látta a célt, várta, hogy odaér-
jen, a bizonytalanság ellenére, s nem volt egyedül. Most
egyik sem mûködött.
A Jupiter szinte az egész látóhatárt betöltötte, de így
is épp csak a teteje látszott. Elég sok fényt szórt, s a hold

107
megmutathatta vöröses-sárgás színét. Hátul pedig a Her-
kules Inge izzott, buzgón lövellve felfelé a ként, aminek
egy része lassan, de biztosan szállingózott lefelé. Lez is
észrevette, hogy a szürke szkafandere kezd besárgulni.
De ennyi még elmegy.
Az állomáson mûködött egy irányjeladó, amit vett a
szkafandere, s mutatta neki az utat. Óvatosan haladt elõ-
re, nem mert nagyokat ugrani, úgy, mint a filmekben szo-
kás, attól félt, hogy elesik, vagy esetleg megnyílik alatta
a felszín. Tudta, hogy ez kényszerképzet, mégsem tudott
szabadulni tõle.
Ráadásul a kénátfolyást is látta már messzirõl. Olyan
volt, mint egy lustán elterpeszkedõ piszkossárga hernyó.
Mozgott is rendesen. S nagyon szélesnek tûnt. Mondták
neki, hogy a legtöbb helyen széles, de van néhány hely,
ahol simán át lehet ugrani. De egyet sem látott innen
messzirõl. Lehet, hogy nemrég volt, de most nincs...
Egyszer megbotlott, s gurulni kezdett az enyhe lejtõn,
jó magasra feldobódva egy-egy kövön, és nagyokat
nyekkenve a leérkezésnél. Bepánikolt, s alig tudott meg-
állni. Végül sikerült belekapaszkodnia egy fekete kõbe, s
ott feküdt vagy öt percig, nagyokat lélegezve, és próbál-
va úrrá lenni remegõ lábain. Állandóan az a kép lebegett
a szeme elõtt, hogy nem tud megállni, s beleesik a folyé-
kony kénbe. Fogalma sem volt arról, hány fokos lehet, de
biztos volt benne, hogy jóval több a Io felszínén általános
mínusz százegynéhánynál. Darabokra esne a hõingado-
zástól...
Nagy nehezen felállt, s körülnézett. A kénátfolyás
még nagyon messze volt, persze csalós a távolság. Tuda-
tosította magában, hogy nincs veszélyben, nem is volt, s
nagy nehezen továbbment. Közben arra gondolt, hogy a

108
prón már elkezdte az istentiszteletet. Vajon mit produkál?
S hogy fogadja a gyülekezet? Itt biztos nem lesz majd
annyira elájulva magától, mert nem fogják körberajonga-
ni, alkalmazkodó-program ide vagy oda...
A kénátfolyás partjára ért. Legalább száz méter széles
volt, ha nem több. Nem lehet túl mély, ha víz lenne, át is
mehetne rajta, persze akkor itt kint se lenne olyan hideg.
Bár ki tudja... A vulkán közelében akár még folyékony
víz is lehetne. Kár, hogy a víz már rég eltûnt errõl a hold-
ról. Bezzeg otthon van bõven, az Europán...
Õszintén szólva szívesebben lett volna ott.
Gondolkozott egy darabig, hogy merre induljon el át-
járót keresni, végül a jobboldal mellett döntött. Tisztes
távolságot tartva követte az átfolyás vonalát, megállapí-
totta, hogy „felfelé” megy, árral szemben. Alig öt perc
alatt elért egy jó helyre. Az átfolyás összeszûkült, ahogy
átpréselte magát két jól megtermett szürke szikla között.
Felmászott az innensõ tetejére. Jó öt méterre volt a má-
sik, szerencsére lapos volt a teteje. Öt métert meg simán
megugrik a Io gravitációja mellett.
S ha mégse, esik vagy tízet, bele a kénbe.
„Találtam, Uram, egy jó helyet a pokolnak. Jó lesz?”
Mire gondolhattak a io-i teológusok, amikor ezeket a
hülye vicceket mesélték nekik?
Lehet, hogy arra, amire most õ...
Leguggolt, és méregette a távolságot. Csak nekifut,
elugrik és kész. Ennyi. Ilyen egyszerû. Ha meg leér a túl-
parton, csak annyi dolga lesz, hogy ne essen vissza. Ami
megoldható. Elméletileg. Elméletileg könnyû...
Na rajta...
Nem is olyan egyszerû ez...

109
 Gyerünk már, ne gyáváskodj! Mindig is büszke vol-
tál arra, hogy nem futamodsz meg.
Ez más...
Végül mérges lett magára, hátrébb ment, vett pár
mély lélegzetet, s nekifutott. Amikor a széléhez ért, már
meg is bánta, de nem volt visszaút. Elrugaszkodott, s re-
pült vagy nyolc métert, ha nem többet, át a kén fölött, a
szemközti szikla lustán beúszott alá, legalábbis így tûnt,
s tökéletesen földet ért, még el sem esett.
Visszanézett, és vállat vont.
Nem is volt olyan nagy ügy...
Megnézte az irányjelzõt, hogy visszataláljon ide,
majd ment tovább.

Az állomás olyan volt, mint egy bunker, tetején pár

nagy tányérantennával és rádióráccsal. A zsilipnél nem
volt senki, amint beállt elé, megkérdezte tõle automatiku-
san, hogy be akar-e menni. Be akart.
Amíg a zsilipben várta, hogy az fokozatosan felfûtse
a kívül alaposan lehûlt szkafanderét, azon gondolkozott,
mi vesz rá embereket, hogy önként kivonuljanak ilyen tá-
voli, sivár helyekre, teljesen egyedül. Nem igazán értette
õket. Ekkor döbbent rá, hogy nem is gondolkozott még
azon, mit mond majd annak a Hafsonnak vagy kinek. Mit
mond olyat, amit nem hallott még... Mert már elmondtak
neki mindent, hivatalos igazolása is van róla, hogy ártat-
lan – csak magának nem adott felmentést.
De talán nem is szavakkal kell meggyõzni õt. Jézus is
azt mondja: „Ha bementek egy házba, mondjátok: Békes-
ség néktek, és ha lakik ott valaki, aki a békesség fia, a bé-

110
kességetek megnyugszik rajta, ha nem, visszaszáll rá-
tok...”
De lehet-e békesség fia ez az önvádtól gyötört em-
ber? Miért ne, hiszen az is lehet, aki nagyon vágyik a bé-
kességre... Már csak az a kérdés, van-e Leslie Howard-
nak békessége, ami rászállhatna. Tartott tõle, hogy nincs.
Lehet, hogy a hely miatt, de a saját nyomorúsága is nyo-
masztani kezdte. Eszébe jutott, hogy már mióta nem
imádkozott úgy, ahogy régen, s a Bibliát sem úgy olvas-
ta, ahogy kellene, épp csak belenézett, hogy mi az aznap-
ra ajánlott igeszakasz, azzal kész... Reménytelen eset va-
gyok, állapította meg. De legalább fáj, hogy milyen nud-
li vagyok lelki szempontból. Ha mást nem is csinál...
Mikor végre bemehetett az állomás belsejébe, levette
a sisakját, és jó hangosan köszönt.
Semmi válasz.
Fülelt egy kicsit, majd még egyszer próbálkozott. De
semmi.
Valami furcsa szag csapta meg az orrát. Mint mikor
rosszul állítja be az ember a sütõt, s kicsit megkapja a
húst...
Mi a fene?
Rosszat sejtve nekiállt körülnézni a szobákban. Sehol
nem talált senkit. A konyhában egy reggeli maradványai
voltak az asztalon, de már legalább egy naposak. Vagyis
ma nem reggelizett. Sõt, tegnap reggeli óta nem evett.
Lehet, hogy bekattant teljesen. S most valahol leske-
lõdik, hogy Lezre vesse magát...
Kezdett ideges lenni. Nyomasztotta a hely. Hogy egy
kis bátorságot gyûjtsön, magához vette a reggeli mellett
fekvõ kést. Nem igazi fegyver, de az illúzió... Az illúzió
fontos.

111
 A szag bizonyos helyeken erõsebb volt, hát elkezdte
azt követni. S így a raktár elõtt meg is találta Hafsont.
Nem volt túl szép látvány.
Egy otromba bányalézer feküdt mellette, kibiztosítva,
villogtak a figyelmeztetõ lámpák. Lez igyekezett úrrá
lenni a háborogni kezdõ gyomrán; lehajolt, hogy kikap-
csolja a bányalézert, vigyázva, hogy ne érjen hozzá a ki-
oldógombra merevedett kezekhez.
Érdekes módja az öngyilkosságnak bányalézerrel
szétlõni egy fejet, bár nem túl szép. A hús az arcról egy
az egyben elpárolgott, s a koponya is kettérepedt a hirte-
len hõtõl. A haj maradványai égett csomóként tapadtak a
felhólyagosodott fejbõrre, s az agy bomlani kezdõ darab-
jai kiszivárogtak a fehérre égett arckoponyára.
Nem éppen erre számított. Igyekezett elhessegetni
magától azt a gondolatot, hogy ez az izé felkel és neki-
esik. Nem tudott rá úgy gondolni, mint egy emberre.
Hogy megnyugtassa magát, elszedte a halottól a bányalé-
zert, és a nyakába akasztotta. Arra az esetre, ha mégis fel-
kelne...
Miközben nekiállt rádiót keresni, hogy közölje a vá-
rossal, mi történt, azon töprengett, hogy most õ lenne
ennyire gyáva alak, vagy mindenki ilyen, csak senki sem
vallja be?

Nem volt egy diadalmenet visszatérni. Valami miatt

újabban mindig az eredményeit vizsgálta, s az eddigi
nem túl fényes lista most egy halottal is gazdagodott.
Persze vigasztalták, hogy nem õ tehet róla, meg hogy
mindent megtett, amit megtehetett, de nem lett tõle jobb
kedvû. De legalább nem gyalog kellett visszamennie, egy

112
lánctalpas jött a holttestért, hatalmas kerülõvel, mert a
kénen az sem tudott átkelni. Így visszafelé jó két órát
zötykölõdött a vezetõ és a fekete zsákba csomagolt
Hafson társaságában.
A városban egy lelkes gyülekezet fogadta. Hafson ha-
lálhíre mindössze a lévita családját törte le, a többiek azt
se nagyon tudták, ki volt, legfeljebb emlékeztek páran a
hajó lezuhanása körüli hercehurcára. De más semmi. Vi-
szont lelkesen újságolták Leznek, hogy a prón milyen jól
prédikált, s jó páran gratuláltak neki, hogy ilyen munka-
társa van.
Lez a szobájába menekült. Teljesen kiakadt.
Õ lejárja a lábát, kockáztatja az életét, s mit kap: egy
szétsült fejû hullát. A prón meg domborít a szószéken, és
mindenki róla beszél. S már az sem baj, hogy prón. Hi-
szen épp ez az: nem ember. Ideális lelkész. Tehát az ide-
ális lelkész nem ember.
Mi folyik itt?
Ráadásul a prón is hallotta, mi történt, s úgy döntött,
meglátogatja.
– Néha késõn érkezik az ember – mondta. – De nem
kell nagyon elkeserednie, hiszen mindennek rendelt ide-
je van, és semmi sem történik az Úr akarata nélkül.
– Mert szerinted az Úr akarata volt, hogy az a férfi
megölje magát? – kérdezte mérgesen.
– Dehogy! – rázta a fejét a prón. – Nyilván nem örült
neki, de megengedte, hogy ez történjen. Az õ bölcsessé-
ge hatalmas, s jól tudja, mit miért csinál.
– Ez így van – morogta Lez.
Hallgattak egy darabig.
– Az Úr megáldotta a szolgálatomat – közölte azután
a prón.

113
 – Hallottam hírét – morogta Lez. – Csak azt tudnám,
hogy csinálod!
– Ahogy kell – vont vállat a prón. – Minden írva
van... Legjobb kézikönyv a Biblia.
– Még egyszer sem hallottalak prédikálni.
– Mert csak olyankor jutottam szóhoz, amikor maga
nem ért rá.
– De az eredmény, ugye, téged igazol?
– Engem.
– Akkor fáradj át a szobádba, és adjál hálát, hogy az
én elnyomó uralkodásom ellenére is ki tudtál bontakoz-
ni!
Mivel a prón látta, hogy Lez mérges, nem mondott
semmit, hanem felállt, és elindult kifelé.
– Nem értem magát – közölte az ajtóban, majd ki-
ment.
Lez sokáig bámult utána.
– Én sem – állapította meg végül.

A halottkém gyorsan végzett, Hafsont el lehetett te-

metni. A lévita elintézte, hogy a gyülekezet saját halott-
jának tekintse. Ezt nem volt nehéz elintézni, mert
Hafsonnak egy ismerõse sem volt, egyszerû állami sze-
génytemetést kapott volna. Így hirtelen akadt vagy száz
gyászoló. Lezt kérték meg a szertartás lebonyolítására.
Bár Lez meglehetõsen temetõi hangulatban volt, nem
igazán érezte alkalmasnak magát bármire is. Így majd-
nem lepasszolta a dolgot a prónnak, de eszébe jutott,
hogy a múltkor is milyen sikere volt; elöntötte a félté-
kenység, s elhatározta, hogy õ csinálja. Meg tudja csinál-
ni. Õ találta meg a holttestet – máris ott egy lehetõség,

114
hogy személyessé tegye a beszédet. S itt a kulcs minden-
hez. Ha mást nem is, ezt jól megtanulta a teológián.
A prón mesélt pár dolgot az elõzõ temetésrõl, de ez
más volt. Itt a város alatt volt egy régi tárna, oda temet-
keztek. A vulkánkitörés miatt a tárna egyes részeit veszé-
lyesnek nyilvánították és lezárták, de így is maradt elég
hely. Még aznap este megtartották a szertartást, mert Lez
mondta, hogy bár szívesen maradna, holnap menni kell,
így is késésben vannak.
Talán mert ilyen hirtelen kellett csinálni mindent, alig
jött el valaki. A lévita, a felesége, meg néhány bányász.
Lezzel és a prónnal együtt voltak tízen, de a temetés vé-
gére már csak heten. A három távozó nem jószántából
ment el, vagy mert unalmas lett volna a prédikáció, ha-
nem riasztották õket. Marad hét. A teljesség száma,
ugye...
Nem volt túl felemelõ.
Lez a halálról beszélt, s arról, hogyan szembesült ve-
le, amikor megtalálta a holttestet. De nem sikerült kihoz-
nia belõle, amit eltervezett. Így inkább rátért a lényegre:
hogy milyen volt, amikor az Úr Jézus szembesült a halál-
lal a golgotai kereszten. Hogy neki minden lehetõsége
meglett volna rá, hogy elkerülje, akár az utolsó pillanat-
ban is meggondolhatta volna magát, de õ nem tette, ha-
nem vállalta, mert szerette a bûnös embereket, s a halálá-
val megszerezte számukra az élet lehetõségét. Ez a rész
már jól sikerült, s Lez rájött, hogy azért, mert itt végre az
Úrról beszélt, és nem magáról. A gond csak az volt, hogy
az összes hallgatója tisztában volt már ezekkel a dolgok-
kal.
Egy nem túl tágas folyosón álltak, a koporsó a falba
vágott lukak egyikében volt. Lez befejezte a beszédet,

115
énekeltek egyet, közben az automatika lezárta a luk olda-
lát. Majd Lez imádkozni kezdett.
A harmadik mondat után rájuk szakadt a folyosó.
Teljesen váratlanul történt. Az egyik pillanatban áll-
nak, lehajtott fejjel és összekulcsolt kezekkel (már
amennyire a szkafander kesztyûjében össze lehet kul-
csolni egy kezet), a következõ pillanatban meg nagy ro-
bajlással leüti õket valami erõ a lábukról, s különféle mé-
retû és színû kövek közé szorítja be a tagjaikat. Elsötétült
elõttük minden.
Lez elég hamar magához tért. Teljesen sötét volt, a
lámpák a folyosó tetejével együtt a nyakukba szakadtak.
Felkapcsolta a sisaklámpáját.
Rájött, hogy az egyik lába be van szorulva. Próbálta
kihúzni, de nem ment. Szerencsére a fényre odakúszott
az egyik bányász, aki kiszabadította.
– Mi a fene volt ez? – kérdezte Lez.
– Valami rengés – mondta a bányász. – Nem jelezték,
hogy ilyen veszély lenne...
– A vulkán miatt?
– Lehet.
Megkeresték a többieket, s együttes erõvel kiszedték
õket a kövek alól. Senki sem sérült meg komolyabban,
kivéve a lévitát. Bár a szkafandere nem szakadt át, a jobb
oldalát mellkastól a térdéig teljesen összezúzta egy kõ.
Valósággal úszott a vérében, s néha magához tért, majd
újra elájult. A felesége ezt látva összeomlott, és siránkoz-
ni kezdett, nem lehetett vele abbahagyatni.
– Fázom – közölte néha a lévita, mikor magánál volt,
majd újra elájult.
A várossal nem szakadt meg a rádiókapcsolatuk, azon
keresztül jelezték nekik, hogy már megkezdték a men-

116
tést, betájolták õket, és fúrni kezdtek le egy mentõszon-
dát. Maradjanak ott, ahol vannak, ne keressenek kijára-
tot, mert nincs. Így leültek és vártak. Arra, hogy valami
kezdi elönteni az üreget, ahol vannak, a prón figyelt fel.
– Ez mi? – mutatott a kövek közül elõszivárgó folya-
dékra.
– Kén – állapította meg a bányász, aki kiszabadította
Lezt, majd jelentette is a városnak, kérve, hogy siesse-
nek. A kén ijesztõ gyorsasággal szivárgott, s jól látszott
rajta, hogy folyik is valamerre. Erõsen.
– El fog sodorni minket, ha itt maradunk – mondta a
bányász.
– Nem azt mondták, hogy nincs kijárat? – kérdezte
Lez.
– Felfelé nincs – felelte a bányász. – Lefelé szinte
mindig van. Ha szerencsés, még a bolygó közepéig is le-
utazhat, ha jó hasadékot fog ki...
– Imádkozzunk! – javasolta a prón. Erre senki nem
mondott semmit. Lez magában, némán fohászkodott,
hogy kijussanak innen, ha lehet, de úgy érezte, nagyon
erõltetett lenne közösen imádkozni.
– Nem imádkozunk? – kérdezte a prón. – Pál apostol
is mondja, hogy szüntelen imádkozzunk...
Erre sem felelt senki. A prón körülnézett, majd
demonstratívan összekulcsolta a kezeit és lehajtotta a fe-
jét.
Már derékig a kénben ültek, s megérezték a sodrását
is. Összekapaszkodtak, nehogy valakit elvigyen. Páran
kezdtek pánikba esni, így a lehetõ legjobbkor érkezett
meg a mentõszonda. Újabb adag kõ zuhant le, amikor át-
fúrta magát, de nem ütött meg senkit. Amennyire a sisak-
lámpák fényében ki tudták venni, egy kúp alakú, fémszí-

117
nû szerkezet volt, süllyesztett villogókkal az oldalán. Fél-
recsúszott egy lemez, s a belsejébõl kiömlõ fény megvi-
lágította a kénben ülõ embereket.
– Siessenek! – sürgette õket a mentõcsapat vezetõje
fentrõl. – Beszállás!
Felálltak, és elevickéltek a szondáig. Lez és a bá-
nyász hozta az összetört testû lévitát, a prón és egy má-
sik bányász meg a feleséget kísérte. A szonda belseje
nem volt túl nagy, jól egymáshoz szorultak, mire bepré-
selõdtek. Felszóltak, hogy bent vannak, indulhat.
De a szonda nem mozdult.
– Mi a baj? – kérdezte a bányász.
– Van egy kis gond.
– Micsoda?
– Túl nehezek... A szonda nem garantálja, hogy ekko-
ra súllyal nem akad el útközben.
– Elakad???
– Beszorul, s vagy kiszedjük magukat, vagy nem. Így
el se indul. Automatikus.
– Akkor itt maradunk? Ne hülyéskedjen, már ide is
kezd befolyni a kén!
Lezre rátört a klausztrofóbia a szûk helyen, az egy-
máshoz szorult testek között...
– Mondjanak már valamit! – nyögte a rádióba.
– Hát... – recsegte a rádió. – Egyiküknek ki kellene
szállnia. Majd visszamegy érte a szonda. A második fu-
varral... De siessenek! Ha kész, nyomják meg a zöld
gombot!
Egymásra néztek. Ez aztán temetés a javából. Lez
hirtelen valami belsõ szorítást érzett, hogy vállalja, itt
marad. De nem mondott semmit.

118
 – Engem... – szólalt meg a lévita. – Nekem már mind-
egy.
Nem is vették észre, hogy megint magánál van.
– Ugyan! – szólt rá Lez.
– Az az igazság... – mondta halkan a bányász – hogy
igaza van. Még ha rögtön kórházba kerülne, se hiszem...
– Rakjanak ki! – követelte a lévita gyenge hangon.
Lez tanácstalanul körülnézett, s megakadt a szeme a
prón kék bõrén.
– Nem! – szólalt meg határozottan. – Az ember fel-
megy. A prón lent marad.
A prón ránézett. Szenvtelen, hidegen mérlegelõ tekin-
tete sehogy sem illett bele a szituációba.
– Én maradok! – ellenkezett a lévita. – Nekem már
mindegy.
– Döntsék már el! – szóltak rájuk fentrõl. – Minél töb-
bet várnak, annál kisebb az esélye, hogy a lent maradót
is fel tudjuk hozni!
A prón végül bólintott, s kilépett a szondából, mellig
elmerülve a kavargó kénben. Nagy nehezen megkapasz-
kodott egy kõben.
– Igaza van Howard tiszteletesnek – mondta. – Ne-
kem kell maradnom. De nem azért, mert prón vagyok.
János apostol írja: „Arról ismertük meg a szeretetet, hogy
Jézus az életét adta értünk, mi is tartozunk az életünket
adni a mi testvéreinkért.”
Lez ránézett, s valami furcsa érzés kaparta belülrõl.
Tudta, hogy szabadulniuk kell. Hogy szabadulnia kell...
– Mindjárt jövök! – hazudta a prónnak, majd rácsa-
pott a zöld gombra.

119
 IV.

ANANKE

Ha vannak olyan helyek a világegyetemben, amiket

arra teremtettek, hogy ideális helyül szolgáljanak a töp-
rengõknek, az Ananke hold biztos köztük található. Való-
jában inkább csak egy repülõ hegyrõl van szó, amibõl
sok ezer hasonló kering a kisbolygóövezetben – az
Anankét valamikor régen befogta a Jupiter, s azóta rója
körülötte a köröket fáradhatatlanul. Semmi érdekes vagy
értékes nincs rajta, nem sok expedíció nézett felé azóta,
hogy egy lelkes jupiterrendszeri hazafi kitûzte a vörös-
narancssárga lobogót. Vagy száz évvel késõbb egy kü-
lönc milliomos kitalálta, hogy megveszi a hold egy részét
(mert teljes égitestet nem lehet magántulajdonba adni),
és házat épít rá. Akár több háznak is lett volna hely, bár a
hold a maga tíz kilométerével nem éppen a nagyságáról
volt híres, mégse tolongtak a jelentkezõk a szomszédos
telkekre. De lakótárs sem sok.
A milliomos halála után az örökösök rájöttek, hogy
semmit sem tudnak kezdeni az örökséggel (mert a va-
gyon nagy része ráment az építkezésre, nem utolsósorban
a szállítási költségekre, elvégre a Jupiter huszonegymil-
lió kilométerre van), és sokáig parlagon hevert, míg az
egyik vallásos lányunoka nemes gesztusként az egyház-
nak adományozta az objektumot; a gyülekezete egybõl
fel is avatott egy köszönõ márványtáblát a tiszteletére.
Persze az egyház sem tudott mit kezdeni vele, mindentõl
messze esett, remetének senki sem akart jelentkezni, az

120
ûrforgalmi irányítók által rátelepített jeladó bérleti díja
meg éppen hogy fedezte az idõszakos átvizsgálások költ-
ségét, amik nélkül lakhatatlannak nyilvánították volna.
Na nem mintha bárki is ott akart volna lakni...
De egy szép napon az egyház egyik vezetõ embere
rádöbbent arra, hogy milyen hasznos célra tudná felhasz-
nálni az értékes, de hasznavehetetlen házat az Ananke
holdon. Egyrészt felfedezte, hogy a ganümédeszi teoló-
gián folyó lelkészképzés semmit sem ér egy XXI. száza-
di dél-koreai teológus meglepõen hamar feledésbe ment
mûve nélkül, ami a sokat sejtetõ „Mennyi problémát
okoz Istennek a tökéletessége?” címet viselte. De arra is
rá kellett jönnie, hogy ezt a mûvet, ki tudja miért, semmi-
lyen idegen nyelvre nem fordították le. Mivel nem túl
sok teológus tud a XXI. századi dél-koreai nyelven ol-
vasni, le kell fordítani. S ki lenne rá alkalmasabb, mint a
kérdéses nyelvhez oly igen jól értõ Leslie L. Howard
tiszteletes, aki már csak azzal is kiérdemelte ezt a nemes
és megtisztelõ feladatot, hogy eltüntette a szóban forgó
egyházi vezetõ szívének oly kedves prónt, aminek hatá-
sára a JPC felbontotta az egyházzal kötött szerzõdést, ab-
bahagyta az „adományok” folyósítását, viszont minden-
felé szétkürtölte, hogy a prón milyen áldozatkész volt,
megmentette hat ember életét. S mintegy véletlenül, oda-
tettek egy számot a reklám végére: már kétszázötven
prónt vettek meg egyedül csak a Jupiterrendszerben!
(Máshol ugyanis nem lehetett kapni.)
Lez sokat gondolkozott azon, hogy miért pont ezt ta-
lálta ki számára a fõtisztelendõ elnök úr. Ha ugyanis bün-
tetésnek szánta, számára egyáltalán nem volt az, hiszen
alig két héttel a prón eltûnése után máris különgép hozta
az Anankére, ami egy csendes, nyugodt, biztonságos és

121
kellemes hely volt a Io vulkánjai, kénfolyói és rengései
után. Nem kellett nap mint nap utazni, kellemetlenebbnél
kellemetlenebb szituációkba keveredni, hanem addig al-
hatott, ameddig akart, azután leült a számítógép mellé, és
próbált értelmes mondatokat összerakni a fordítóprog-
ram által kidobott zagyvaságokból. Nem ez volt a
mennyország, persze, de a Io-hoz képest minden volt,
csak nem büntetés.
Ráadásul háromnaponta olyan helyzetbe került a
hold, hogy három órán keresztül rá tudott kapcsolódni a
Hálóra. Így egyedül sem érezte magát. Rögtön a második
nap megpróbálta felhívni Judithot, sikerrel. Otthon volt,
Voyagervárosban, s igaz, hogy ottani idõ szerint hajnali
ötkor ébresztette fel a hívással, de a nõ egyáltalán nem
tûnt indulatosnak miatta. Lez hirtelen elfelejtette, hogy
mit is akart neki mondani, de Judith egybõl egy csomó
aggódó kérdést zúdított rá, amint felfogta, ki is hívta. Így
Lez csinált egy szép kis számlát az egyháznak, amíg
mindent elmesélt neki, persze megszûrve bizonyos dol-
gokat, ám késõbb elégedetten állapította meg, hogy ezzel
a szûréssel nem magát, hanem inkább bizonyos egyházi
felsõ körök becsületét védte. Minek ábrándítsa ki ezt a
kedves teremtést az eredetileg nemes dolgokból? Épp
elég, hogy õ már kiábrándult.
De nem Judithból. Sõt, a beszélgetés hatására épp az
ellenkezõ történt. Judith ugyanis olyanokat mondott,
hogy nagyon aggódott miatta, meg sokat gondolt rá, azu-
tán megemlítette, hogy pár héten belül visszamegy a
Külsõ Zónába a gyerekekért, hogy elhozza õket az
Europára, s Lez akár el is kísérhetné…
– Ö... – habogta Lez. – Mármint én?
– Igen – bólintott Judith. Nagyon szép volt így, kóco-

122
san és karikás szemekkel, hajnali ötkor... Tényleg szép
volt.
– Hogy... én... kísérjelek el?
– Jó, jó... – vont vállat Judith. – Tudom, hogy most
nem érsz rá, mert fontos dolgod van... Csak úgy eszem-
be jutott, hogy milyen jó lenne. Csak egy kósza ötlet...
– Ez vicc? – kérdezte Lez. – Ugratás?
– Halálkomoly – mondta Judith.
Leznek megpróbálkozott a szíve egy kiugrással a tor-
kán keresztül.
– Akkor megyek – mondta.
– Tényleg? – csillantak fel Judith szemei. – Tudsz
jönni? Elengednek? És a fordítás?
A fenébe ezzel a vacak fordítással, gondolta Lez.
– Ha azt mondtam megyek, akkor megyek – közölte
elszántan. – Akkor is, ha a teljes Institúciót kell hatodik
századi bantu néger nyelvre fordítanom.
– De jó! – csillogtak tovább Judith szemei. – Bár a
jegy elég drága...
– Azt mondtam, megyek – ismételte meg Lez hajlít-
hatatlanul.
Útban az Anankéra gondolkozott el azon, hogy vajon
van-e neki helye ebben az egyházban. Nem az egyházzal
volt baja, hanem bizonyos személyekkel. Mert ahol – az
érvényes egyházi törvények ellenére – egy vezetõ kénye-
kedve szerint lehet ide-oda dobálni egy felszentelt, és ér-
vényes, szerzõdéses szolgálati hellyel bíró lelkészt, s a
felsõbb hivatalokban legalább öten kell hogy szemet
hunyjanak efölött, ott akarjon õ lelkész lenni? A diplomá-
ja érvényes a Szövetségi Állam összes helyén, vagy ha az
elnök úr keze bárhova elér, akár világi pályán is elhelyez-
kedhet vele. Mondjuk egy könyvtárban, aminek van teo-

123
lógiai részlege, és melyiknek nincs? Vagy egy pszichiát-
riai cégnél. Vagy a tábori lelkészségnél. Keresték már
meg ilyen ajánlattal. De egy biztos: vele nem fognak így
játszani. Meg is fogalmazott magában egy levelet, ami-
ben közli az illetékesekkel, hogy kilép a Jupiterrendszeri
Krisztus Egyesülõ Egyháza kötelékébõl, személyi ellen-
tétek miatt. Elégedett volt a megszövegezéssel. Persze
csak játszott a gondolattal – egyelõre. Sõt, nem igazán
hitte, hogy valóban meg fogja tenni, ismerte magát, túl-
ságosan kényelmes természet volt õ hozzá. Nem vallotta
be ugyan magának, de lelke mélyén még mindig arról ál-
modozott, hogy nemsokára visszatérhet az Europa hold-
ra, szeretett gyülekezetéhez, mintha mi sem történt vol-
na.
Ráadásul, amikor ezt tervezgette, még nem volt a
képben Judith. Már teljesen lemondott róla.
De így...
Megbeszélték még, hogy Judith melyik járattal akar
menni. Lez itt kilépett egy pillanatra a vonalból, s meg-
nézte, van-e még hely a járaton. Volt. Egybõl elõ is jegy-
zett rá egy jegyet. Tartalék pénzének a jó része rá fog
menni, de ilyen apróságok most nem számítottak. Elvég-
re Salamon is megmondta: „Derék asszonyt kicsoda ta-
lálhat? Mert annak ára sokszorosan felülmúlja az igaz-
gyöngyét.” S akinek ezer felesége volt, az csak tud vala-
mit... Utána egybõl visszahívta Judithot, s megmondta,
hogy minden rendben. Judith nagyon boldognak látszott.
Lez is. Bár amikor újra egyedül maradt, valami furcsa ri-
adtság öntötte el. Vagy csak a felelõsségérzet tört rá hir-
telen? Alig ismeri… Ráadásul özvegy… Idõsebb egy
kicsivel… Félne?
A prónos ügy lezárása sem hagyta nyugodni.

124
 A lévita pár órával az után, hogy felértek, meghalt.
Menthetetlennek bizonyult, amit a bányász már lent
megmondott. S az igazat megvallva, ezzel Lez is tisztá-
ban volt. Mégis elintézte, hogy a prón maradjon lent. S
túlontúl nyilvánvalónak látszott, hogy aki lent marad, an-
nak annyi. A szonda visszament, igaz, de a sebesen folyó
kénen kívül semmit sem talált. A méregdrága programo-
zott klón terméket elnyelte a Io. Lehet, hogy valamikor,
napok vagy évek, évtizedek múlva elõkerül majd, de le-
het, hogy soha. Az biztos, hogy meghalt.
Meghalt...
Meghal-e egy prón?
A kérdés nem is olyan egyszerû. Alig pár órával azu-
tán, hogy feljöttek, és megfigyelésre bevitték õket a kór-
házba, jött valami hivatalnok, s ki akarta állítani a halot-
ti anyakönyvi kivonatot. Lez meg nekiállt magyarázkod-
ni, hogy azt itt nem lehet, mert a prón... az prón. Termé-
szetesen volt azonosítóchip a csuklójában és a homloká-
ban, anélkül nem is utazhatott volna, de egészen más
chip volt, mint az embereké. Új kategória. A hivatalnok
nem is tudott mit kitalálni, elment, hogy felvegye a JPC-
vel a kapcsolatot. Nem jött vissza.
A fõtisztelendõ elnök úr pedig egyenesen a JPC-tõl
tudta meg, hogy mi történt. Biztos érdekes jelenet volt,
Lez nem bánta különösebben, hogy nem volt a közelben.
Õ is küldött egy táviratot késõbb, valami ilyet: A prón
szolgálat-teljesítés közben eltûnt stop leslie l howard stop
Amint lehetõsége nyílt rá, kapcsolatba lépett Christi-
annal is, s beszélgettek. Christian azonnal leszögezte,
hogy a történtektõl függetlenül elvárja, Lez folytassa az
útját. Mert neki ez volt a fontos. Amit Lez meg se hallott,
neki az volt a fontos, hogy meghalt-e a prón, vagy csak

125
tönkrement, mint a robotok szoktak. Illetve, másképp fel-
téve a kérdést: megölte-e a prónt, vagy csak tönkretette.
– Milyen szempontból? – kérdezte Christian. – Mert
ha a Biblia szempontjából nézed, azt csak te tudhatod. Ha
volt gyilkos indulat benned, akkor megölted.
– És ha gépnek veszem a prónt? Akkor is?
– Itt nem az számít. Vedd komolyan a tízparancsola-
tot meg a Hegyi beszédet. Már a szándék is bûn. Függet-
lenül attól, hogy mire irányul. Érted?
– Ezt értem – mondta Lez. – De gondold végig: egy-
valakinek maradnia kellett. S a prón végül is csak egy
testbe csomagolt számítógép. Tehát én a számítógépet
választottam az ember helyett, és felhoztam az embert.
– Ha ez történt, nem vagy gyilkos – állapította meg
Christian. – De ha azért csináltad, mert ki nem állhattad,
az vagy.
Hát ez az, gondolta Lez, nem tudja, hogy miért csi-
nálta. Fogalma sem volt, így utólag, hogy milyen indulat
dolgozott benne. Talán nem is gyilkos… Vészhelyzet-
ben, beszorulva egy kis fémkamrába, miközben folyik be
a kén, nem gyilkos indulatok vannak az emberben. Ösz-
tönösen cselekszik.
De az ösztön is lehet gyilkos...
Néha meg az jutott eszébe, hogy neki kellett volna ott
maradnia. Mártírként. Elvégre a prón is megmondta: ha
fel tudod magad áldozni a másikért, akkor mondhatod,
hogy van benned szeretet... De csak ennek a számítógép-
agyú prónnak jut eszébe ilyesmi ilyen helyzetben... A te-
kintete is milyen furcsának tûnt. Semmi köze nem volt a
szituációhoz. Nem félt. Hiányzott belõle a halálfélelem.
Márpedig Jézusnak is volt halálfélelme, vért izzadt a
keresztrefeszítés elõestéjén. Akinek nincs halálfélelme,

126
az nem is él. Mert aki él, ragaszkodik hozzá. Tehát a prón
nem élt.
De a magát oly tökéletesnek tartó Leslie Howard nem
jutott el a gondolatig, hogy õ marad, és a prón megy. Ha-
nem eldöntötte, hogy a prón marad.
Mert a prón nem ember!
Akkor mi? Nem is gép...
A fene tudja...

Judith is felhívta néha, bearanyozva egy-egy napot. S

végre nem a bevándorlási hivatal hülyeségeirõl beszél-
gettek, hanem mindenrõl. Csak úgy. Egymásról. A régi
dolgokról. Az álmaikról. Judith gyerekeirõl. (Érdekes, a
férjét, aki meghalt, soha nem hozta szóba, csak ha mu-
száj volt, s akkor sem mondott róla semmit.) Irodalom-
ról. Versekrõl. Shakespeare-rõl, Goethérõl, Humbertrõl.
Lez most egész más szemmel nézte az asszonyt. Örömtõl
dobogott a szíve, ha felfedezett benne valami újat, ami
kedves volt a számára, s félelem szorongatta, ha valami
olyat látott meg benne, amit korábban nem képzelt volna
róla.
Aztán valahogy szóba hozta a prónnal kapcsolatos ví-
vódását is, s örült, hogy van valaki, akivel úgy oszthatja
meg, hogy nem fogják kioktatni. Judith figyelmesen vé-
gighallgatta, majd annyit mondott, hogy ezen nem érde-
mes rágódni. Azt tette, amit tennie kellett. Soha nem lesz
egy gép sem, legyen akármennyire is embernek álcázva,
olyan fontos, hogy egy embert feláldozzanak érte. Már-
mint keresztyén szemmel.
– De itt egy haldokló emberrõl volt szó. Aki meg is
halt, még aznap – ellenkezett Lez.

127
 – Az teljesen mindegy. Nem változtat a lényegen –
mondta Judith.
Majd beszámolt róla, hogy mit gondolt a prónról,
amikor ott a strandon találkoztak.
– Érdekes volt, újdonság, de...
– De? – kérdezte Lez.
– De nem hiszem, hogy egy óránál több idõt kibírtam
volna vele. Volt benne valami taszító. Önhittség, vagy
nem is tudom...
– Azt hitte magáról, hogy tökéletes.
– És az volt?
– Az biztos, hogy nálam tökéletesebb volt.
– Ugyan! – szólt rá Judith. – Miért?
– Hát ott a strandon is... Úgy viselkedtem, mint egy
hülye.
– Féltékeny voltál – vigyorgott Judith.
– Micsoda?
– Nem kell tagadni, tudom, hogy az voltál. De tudod
mit, inkább ezen gondolkozz, mint azon a buta prónon!
Sajnos most abba kell hagynunk, szia!

De Lez mégse tudott csak ezen gondolkozni. Félté-

keny? Észrevette? Elszégyellte magát. S mindez együtt a
prónnal – egyáltalán, van ennek a két dolognak bármi kö-
ze is egymáshoz??? – jó eséllyel tette tönkre Lez amúgy
sem rózsás hangulatát. Pedig...

A mû pedig, amit fordítania kellett volna, egyszerûen

szörnyû volt. Nem csoda, hogy ezt választotta számára a
fõtisztelendõ elnök úr. Nem is foglalkozott vele különö-

128
sebben, nehezen bírta rászánni magát, hogy nekiüljön;
ráadásul sejtette, hogy a lelkészképzés nem omlik össze,
ha nem készül el napokon belül a fordítással. De néha,
amikor már majd megette az unalom, mert se Háló, se
Judith, se semmi ebben a lecsupaszított házban, vagy ha
kavargó gondolatai elõl akart egy kis nyugalmat találni,
ráfanyalodott. Nagy meglepetésére talált egy értelmes
gondolatot benne. (Amúgy a XXI. századi dél-koreai te-
ológiai mûvek nagyon színvonalasak voltak, ritkaság-
számba ment, hogy ilyen is akadt köztük.) Szóval az ér-
tékes gondolat a következõ volt: Néha az a legnagysze-
rûbb orvosság a gondjainkra, ha képesek vagyunk úgy
szemlélni a dolgokat, ahogy Isten szemléli õket.
De vajon hogyan szemlélte Isten a prónt?
Uram, hogy szemlélted te a prónt?
Na és Judithot?
Az Anankén sokat imádkozott, és a Bibliát is gyak-
rabban forgatta, mint egyébként, a lelki élete lassan meg-
gyógyult. Most is természetesen jött, hogy kérdésével
egyenesen az érintetthez fordult. S rögtön érezte, hogy a
válasz ott motoszkál valahol a lelke mélyén, de még dol-
goznia kell rajta, hogy elõ is jöjjön.
Ha az eredményeket nézzük, elégedett lehet vele.
Mármint a prónnal. Hiszen sokkal nagyobb sikere volt,
mint Leznek, ahol meg nem tudott eredményt elérni, ott
Lez sem tudott. Nem volt leterhelve egy csomó hülye-
séggel, a programja csak azzal foglalkozott, amivel kell,
mindig eszébe jutott minden, tiszta volt a feje, nem indu-
latoskodott...
Ennyi erény mellett nem is csoda, hogy egy kicsit
nagyképûre sikeredett.
De tényleg az volt, vagy csak õ látta annak?

129
 Az nem alázat, hogy morgás nélkül odament, ahova
küldték? Ahova kellett? A Io neki sem volt kellemes hely,
mondta is, hogy a feszültséghíd miatt gyakrabban kell
karbantartania. De ezt sem panaszkodásként. Bezzeg Lez
egyfolytában morgott, igaz, csak magának, de ki a fené-
nek tudott volna ott morogni magán kívül? Szörnyû volt
az a szállás a kocsma mellett, a szektások gorombasága,
a szállítójármûvek kényelmetlensége, a fáradtság, a bi-
zonytalanság, az a marha nõ a konfirmálással... Bezzeg a
prón szépen, udvariasan bánt volna vele. S le is konfir-
mált volna a nõ, és lehet, hogy egyszerû, de buzgó tagja
lett volna a gyülekezetnek. Sancta simplicitas... A szent
egyszerûség mintapéldánya. De õ Leslie Howardot fogta
ki, s lehet, hogy soha nem lesz belõle semmi lelki szem-
pontból. Jó esély van rá...
Mert a prón tökéletesebb volt, mint õ...
Nem beszélve arról, hogy a prónnak esélye sem volt
rá, hogy olyan mértékû gondokkal küszködjön, mint Lez
egy bizonyos nõszemély miatt.
Akkor hát ez a helyes? Buzdítsuk adományozásra a
híveket, és vegyünk prónokat? Tökéletesen programozott
szolgákat a tökéletes Istennek? Iktassuk ki a bûnt egy
csellel, egy programmal, ami nem ad helyet neki? Ezt
kellene tenni?
Tudta, hogy nem, de mégse tudta megcáfolni.
Jó fél napot rágódott rajta, míg megértette a választ.
Kellett hozzá némi segítség is.
A „nappaliban” ült, a ház legérdekesebb helyiségé-
ben. A zsilip kivételével ez volt az egyetlen, ami nem a
felszín alá épült, s a tetején egy két méter átmérõjû, több-
rétegû páncélüveg ablak volt, nagyon szép látványt biz-
tosított. (S jó drága is lehetett.) A hold elég gyorsan for-

130
gott, így mindig változott a látvány, bár ez fõleg csak
csillagokat jelentett. A Jupiter, s néha egy-egy nagyobb
holdja maximum fél óráig volt látható fordulatonként.
Lez általában itt üldögélt, és birkózott a szöveggel. Na
meg magával, Judith és a prón problémájával.
Egyszer csak rátalált a második értelmes gondolatra a
könyvben.
Ha Isten azt akarta volna, hogy tökéletes szolgái le-
gyenek, nem az emberekre bízta volna az evangéliumot.
Márpedig az emberekre bízta.
Nem a prónokra.
Nem übermenschekre.
És Lez ember. Nagyon is ember. Túlságosan is az.
Mégis õt hívta el szolgájának az Úr.
Hátradõlt a székben, és az ablakon bekandikáló távo-
li Jupitert nézte. Szép látvány volt.
Akkor, kérdezte, akkor ez most hogy van? Jól tettem,
amit tettem? Azt tettem, amit tennem kellett?
S a Jupiter megremegett kicsit, majd a Nagy Vörös
Folt hirtelen egy hatalmas, végtelen bölcsességet sugárzó
szemmé változott – és barátságosan rátekintett.
Lez döbbenten bámult, valami szokatlan melegség
járta át, kicsit meg is remegett tõle. Zavartan becsukta a
szemét, és kinyitotta újra.
De addigra már csak az évszázadok, talán évezredek
óta örvénylõ vörös-narancs színû gázok forogtak körbe-
körbe, egykedvûen a huszonegy millió kilométeres
messzeségben...

2000. augusztus; 2003. június

131