ÉNEKEK A BIBLIÁBAN

A BIBLIA VERSBEN ÍRT SZÖVEGEIT

az eredeti nyelvekből (héber, arám, görög)
versben lefordította

SOÓS LÁSZLÓ
református lelkész

2009
 2

ELŐSZÓ

A Bibliában - különösen az ÓT-ben - meglepően sok szöveg van versben írva. Ennek az a
magyarázata, hogy a régi időkben a legtöbbször lantpengetés mellett adták elő
mondanivalójukat a hírnökök, a próféták éppúgy, mint a régi idők magyar regösei. Ezek
általában spontán előadott versek, természetesen a művészi kidolgozás igénye nélkül. Dávid
is lantot pengetett Saul udvarában (I Sm 18:10). Éppen ezért a próféták könyveinek (Is - Ml)
legnagyobb része versben írt, a maga idejében énekszóval előadott szöveg. A
bölcsességirodalomnak (Hi - Ct, Thr, Dn) szinte az egész része versben van írva, de ezek a
versek már - mivel nem spontán előadás formájában keletkeztek - igényesebb kivitelűek,
némelyikük héber irodalmi remekmű. A történelmi könyvekben (Gn - Esth) is vannak versben
írt részek, de jóval kisebb számban, mivel a történészek nem szóban adták elő, hanem
írásban rögzítették mondanivalójukat. Ezekben a könyvekben főként a próféták beszédei
képezik a verses betéteket. Az ÚT-ben lényegesen kevesebb verses szöveg van, az is
túlnyomórészt ÓT-i idézet.

A tudományos bibliafordítás természetesen nem fordíthatja verses formában a versben írt

szövegeket, mert az a fordítási hűség rovására menne. Én viszont elengedhetetlennek
tartom, hogy ami versben van írva az eredetiben, az versben is le legyen fordítva. Ezért
fogtam hozzá ehhez a nagyon nehéz munkához. A bölcsességirodalomból a zsoltárokat már
lefordítottam a genfi zsoltárok dallamára, és az nyomtatásban meg is jelent, kivéve azt a
néhány zsoltárt, amelyik kiállta az idők próbáját, ezért gyülekezeteink valóban éneklik is,
mivel azt a kiadványomat énekeskönyvnek szántam. Ez viszont bibliafordítás, ezért az abból
kihagyott zsoltárokat itt fordítottam le.

A zsoltárok fordításánál elsődleges követelmény a dallamhűség volt, mivel ott megadott

dallamra fordítottam. Így a szöveghűség a második - de nagyon fontos - helyre szorult
vissza, és ezt követte az a törekvés, hogy a szókincs lehetőleg egyezzék az egyháztagjaink
kezében levő legújabb, hivatalosan elfogadott bibliafordításunk szókincsével, amitől csak
fordítási kifogás esetén tértem el. A többi szöveg fordításánál megcserélődik a sorrend, mert
most nincs megadott dallam, tehát most a szöveghűség volt az első követelmény,
természetesen a verselési lehetőség keretei között. Az 1990-es bibliafordításunk
szókincséhez való ragaszkodást itt is fontos követelményként kezeltem, hogy a verses
fordítás is minél közelebb álljon a prózai fordításhoz, és bibliaolvasó híveink versbe öntve is
az ismerős szöveget kapják. Az eredeti héber-arám-görög szöveget természetesen
mindenütt figyelemmel kísértem, illetve alapul vettem, az említett szempontok megtartása
mellett.

Mivel nem kívánhatjuk meg még a legbuzgóbb bibliaolvasó híveinktől sem, hogy a bibliai
szöveghez tárgyi magyarázatokat tartalmazó könyvekkel rendelkezzenek, a
zsoltárfordításomhoz hasonlóan itt is mellékelek tárgyi magyarázatokat, mert csak annak a
szövegnek van értéke, amelyiknek minden szavát érti az olvasó. A névmutató a könnyebb
eligazodást hivatott segíteni, az időrendi táblázatot pedig azért tartom fontosnak, hogy az
olvasó történelmi távlatba tudja helyezni az eseményt vagy nevet, amelyről olvas. A bibliai
könyvek rövidítésénél a Nestle-féle görög Bibliában ajánlott rövidítéseket alkalmazom,
amelyek a tudományos használatban általában elfogadottak.

Adja Isten, hogy aki olvassa, a holt betűn és a verstani alakzatokon túl, sőt azok felett az Ige
élő mondanivalójával találja magát szemben!
 3

ÓSZÖVETSÉG

TÖRTÉNETI KÖNYVEK

PENTATEUCHOSZ

TEREMTÉS
Genezis
(Mózes I. könyve)

AZ ÉDENKERTI ÁTOK
Gn 3:14-19.

1. Mivel ezt tetted, átkozott légy 3. Azt mondta, az lesz büntetésed,

Állatok, mezei vadak között,
Mindig hasadon járj, porral élj,
Örökké te legyél az üldözött!
Az asszonynak itt e világon
Te légy a legnagyobb ellensége!
Utóda a te utódodon
Győzedelmeskedni fog majd végre.
Hogy vágyakozol a férjed után,
De uralkodik rajtad férjed,
Mostan is és majd sok idő múltán.
Az emberhez is szólt az Isten:
Mivel feleségedre hallgattál,
Gyümölcsöt mely csábított frissen,
A tiltott fáról leszakítottál.

2. Ő majd a fejedet tapossa, 4. Világosan megmondtam nektek,

Te meg mindig a sarkát mardosod.
Ez örökké a kígyó sorsa,
Mert az Úristen így határozott.
Az átok az asszonyt elérte,
Ő is kihívta Isten haragját.
Az Úr így neki megtetézte
Terhességének gyötrő fájdalmát.
E két fa tiltott a kert közepén,
Arról semmit le ne vegyetek,
Parancsszavammal csak ezt kértem én.
Parancsomat durván megszegted,
Ezért a föld legyen temiattad
Átkozott! Hagyd most el e kertet,
S menj oly földre, mely töviseket ad!

5. Nem találsz majd mást, csak bogáncsot

A mezőn, melynek növényét eszed,
Keserűség kínozza arcod,
Verejtékezve eszed kenyered.
Végül oda, honnét vétettél,
Visszatér fáradt, meggyötört tested,
Porrá lesz, hisz porból lettél,
Sorsodat bűnöddel te kerested.

IZSÁK ÁLDÁSA JÁKÓBON

Gn 27:27-29.

1. Az én szeretett fiamon érzem 3. A népek, melyek körötted élnek,

A mezőnek oly kedves illatát. Legyenek mind szolgáid teneked!
Életedre esdekelve kérem Nemzetek boruljanak elébed,
Az Örökkévaló áldó szavát. Tisztelettel mondják ki nevedet!

2. Adjon az Isten égi harmatot, 4. Te parancsoljál testvéreidnek,

Zsíros földet és jó sok gabonát! Mindegyik boruljon le előtted,
Poharadba öntsön az Úr mustot! Homloka érintse mindegyiknek
Halljad atyai áldásom szavát! Lábadnál alázattal a földet!

5. Ha valaki megátkozna téged,

Legyen átkozott annak a neve,
De ki áldással lép teelébed,
Legyen áldott az emlékezete!
 4

JÁKÓB ÁLDÁSA JÓZSEFEN

Gn 48:15,16.

1. Az Isten előtt jártak őseim, 4. A fiam s fiait minden bajban

Ábrahám és Izsák. Az Isten védje meg!
Nekem nincsenek már hőstetteim. Mint ahogy áldása nyugszik rajtam,
Ő szeret mint fiát. Őrizze meg őket!

2. Az Úristen nekem a pásztorom, 5. Nevemről nevezzék el mind őket,

Mióta csak vagyok. Izsák és Ábrahám
Mind a mai napig őt imádom Nevét viseljék, s az elődöket
Úgy, mint az angyalok. Kövesse mind ahány!

3. Angyalt küldött az Úr, ki megváltott, 6. Utódaiknak nagy sokasága

Ő az én oltalmam, E földet sokfelé
Ki elvett rólam sokfajta átkot. Töltse meg, és az Isten áldása
Áldja meg a fiam! Legyen e nemzeté!

JÁKÓB ÁLDÁSA JÓZSEF FIAIN

Gn 48:20.

1. A ti nevetekkel mondanak majd 2. Milyen Efraim és Manasse volt,

Áldást Izraelben, Legyetek olyanok
Efraim és Manasse előtt hajt Az Úristen áldása legyen ott,
Térdet minden ember. Amerre ti vagytok!

JÁKÓB ÁLDÁSA TIZENKÉT FIÁN

Gn 49:3-27.

1. Rúben! Te vagy elsőszülöttem, 6. Jákóbban széjjelosztom őket,

Férfierőm első termése. És elszélesztem Izraelben.
Törzsed élén te állsz erősen, Rajtam a csalódás erőt vett,
Te lettél néped jó vitéze. Szomorú miattuk a lelkem.

2. De mint a víz, úgy kiszáradtál, 7. Júda! Téged a testvéreid

Ezért nem maradsz te az első. Nagy tisztelettel magasztalnak.
Nyoszolyámban is meggyaláztál, Félnek tőled ellenségeid,
Nem lesz tied többé az erő. Hőse leszel a diadalnak.

3. Simeon és Lévi két testvér, 8. Fiatal oroszlán vagy, Júda!

Fegyverük erőszak eszköze. A sok prédától naggyá lettél.
Nem örvendek közösségükért, Félve csodálja, aki tudja,
Lelkemnek hozzájuk nincs köze. Mindazt, amit te eddig tettél.

4. Nagy haragjukban embert öltek, 9. Mint hím oroszlán elnyújtózol,

És a bikát megbénították, Vagy pihensz mint nőstény oroszlán.
Más szenvedésének örültek, Felkelteni nem mer, az úton
Jóindulatom eljátszották. Ha valaki feléd poroszkál.

5. Tetteikben haragjuk izzik, 10. A jogar nem távozik tőled,

Erőszakosak mind a ketten. Királyi pálcád tartja térded,
Ezért bennük lelkem nem bízik, Míg Silóból emberek jönnek,
Dühöngésük átkozott legyen! Akiknek engednek a népek.
 5

11. Szamarukat szőlőhöz kötik, 20. Naftáli mint gyors lábú szarvas,
És nemes tőkéhez a vemhét. Úgy fut a mezőn nagy sebesen.
Borral ruhájukat öntözik, Beszéde oly üde, oly hamvas,
Rácsorgatják a szőlő nedvét. Szép szavakat mond kellemesen.

12. A szemük erős fényben ragyog, 21. József mint termő fának ága
A foguk fehérebb a tejnél. Lombot hajt a források mellett.
Oly félelmesek, hatalmasok, Messze illatozik virága,
Velük szembeszállni nem mernél. Ága átér a kőfal felett.

13. A tengernél lakik Zebulon; 22. Ezért keserítik, nyilazzák

Ott, ahol a hajók kikötnek. És kergetik őt az íjászok,
Közel határos vele Szidón, Sokan irigységből zavarják.
Hova távolról népek jönnek. Ő áll a szirten, jól vigyáz ott.

14. Issakár a nagy csontú szamár, 23. Íja megfeszül, mozdulatlan,

Az aklok között heverészik. Aztán izmos kezébe fogja.
Most még csendes nyugalomra vár, Ha rátámadnak minduntalan,
De nem nyeri el másképp részit, Ő áll fenn, övé a vár foka.

15. Csak úgy, ha vállát teher alá 24. Ő lesz Jákóbnak erőssége,
Hajtja, s robotos szolgává lesz, Izrael Pásztora segíti,
A földnek válik munkásává, Erősíti ősei vére,
Amit jónak lát, mindent megtesz. Amikor íját megfeszíti.

16. Dán ítéli a maga népét, 25. Atyád Istene segít téged.
Mint bármely törzse Izraelnek. A Mindenhatótól légy áldott!
Magára veszi kígyó képét, Izrael Kősziklája véd meg.
Vipera réme ösvényeknek. Boldog, aki téged így látott.

17. A lovaknak csűdjébe harap, 26. Fentről rád száll az ég áldása,

Úgyhogy a lovas hanyatt esik. Egész a lenti mélységekbe,
Jöjj! Várom szabadításodat, Hogy már anyád ölében lássa
Uram, a te szavad lelkesít! Szemed, mit rejt a jövőd képe.

18. Martalócok megmarják Gádot, 27. Atyádnak áldása erősebb,

De ő beleharap sarkukba, Mint az örök hegyek áldása,
S ki sok nyomorúságot látott, És sokkal gyönyörűségesebb,
Elébük mer állni útjukba. Mint örök halmok látomása.

19. Ásérnak kövér a kenyere, 28. Az áldás megszentelt szavai

Királyi csemegéket termel, Szálljanak Józsefnek fejére!
A sarlót szorítja tenyere, Legyen testvérei közt, mint ki
Vígan tér haza a teherrel. Méltó atyja szeretetére!

29. Benjámin ragadozó farkas,

Aki zsákmányt oszt korán reggel,
S mikor a fű harmattól hamvas,
Megverekszik az ellenséggel.
 6

KIVONULÁS
Exodus
(Mózes II. könyve)

MÓZES HÁLAÉNEKE
Ex 15:1-18.

1. Az Úrnak énekelek, 7. A sok víz feltornyosult, 13. Hűségesen tereled

Mert igen fenséges,
Erős és kegyelmes.
Lovat a lovasával
Végtelen hatalmával
Vízzel elnyeletett.
És a futó habok
Megálltak menten ott,
Megindultak a szelek,
A víz megmerevedett,
Ki ott volt, mélybe hullt.
Kövér legelőre,
Mindig csak előre,
Ahol már nincs ellenség,
Hol nem éri vereség,
Megváltott népedet.

2. Az Úr énnekem erőm, 8. Az üldözők ujjongtak. 14. Népek, melyek ezt hallják,

Róla énekelek,
Vele örvendezek,
Mert megszabadít engem,
Ő én erős Istenem
És az én megmentőm.
Ezt mondták: „Elérem
Őket, nem kímélem,
Töltöm haragom rajtuk,
Elvész egész csapatuk,
Elfutni nem tudnak.
Félve megremegnek,
Tetőled rettegnek,
Kínjukban vonaglanak,
Keserves fájdalmuknak
Jeleit mutatják.

3. Ő atyáim Istene. 9. Kiirtja őket kezem, 15. Filisztea népei

Őt dicséri dalom,
Mindig magasztalom.
Ő erős hadakozó,
Aki Örökkévaló,
Mert ez az ő neve.
Gyorsan kardot rántok,
Bosszút állok rajtuk,
Zsákmányt fogok ejteni,
Seregem azt kedveli,
Ezen örvendezem.”
Tőled messze futnak,
És megzavarodnak
Edóm fejedelmei,
Senki köztük nem leli,
Hol van menedéke.

4.A fáraó seregét,
Üldöző hadait,
Vitéz harcosait
Fullasztotta a vízbe,
Csúfos halálba küldte
Lovát és szekerét.
10. Szeledet rájuk fújtad,
És mind elmerültek,
Egy sem menekült meg,
Mint ólom a mély vízben
Elmerültek hirtelen,
Nem leltek kiutat.
16. Móáb hatalmasai
Ijedten reszketnek,
Ha rád tekintenek,
Kik Kánaánban élnek.
Mindenkor tőled félnek
E föld lakosai.

5. Elborította a víz
A hős katonákat,
Kardokat, dárdákat.
Mint kő hulltak a mélybe,
Süllyedtek az örvénybe,
Elhulltak halomba.
11. Olyan nagy isten nincsen,
Mint ki Te vagy, Uram!
Ezt régóta tudom.
Ki szentségben lakozol,
Mindenen uralkodol
A mennyben és itt lenn.
17. Rettenetes félelem
Ejti rabul őket,
A gaz cselszövőket.
Válnak néma kövekké,
Úgy rettegnek örökké.
Nincs nekik kegyelem.

6. Uram! A te jobb kezed
Duzzad az erőtől,
Ellenséget megöl.
Az ellened támadót
Elsöpri nagy haragod,
Százakat, ezreket.
12. Félelmesek tetteid.
Kinyújtod jobbodat,
Látjuk csodáidat,
És összes ellenséged
Rettegi szent felséged.
Te vagy az Isten itt.
18. Néped biztosan vonul
Át a nagy hegyeken,
Mindenütt győztesen.
Karod segíti őket,
Az új hont keresőket
Jó földet otthonul.

19. Lakhelyet készítettél 20. Ő az Örökkévaló,

Vándorló népednek. Aki uralkodik.
Benned reménykednek Mindenki megbukik,
A szent helyre igyekvők. Aki ellene támad,
Tebenned hisz, mentsd meg őt, E fenség ellen lázad.
Kinek hont ígértél! Ő a Mindenható.
 7

MIRJÁM ÉNEKE
Ex 15:21.

Az Úrnak énekeljetek,
Aki a nádasba vesztett
Lovat lovasával!
Ő a dicső, erős Isten,
Aki uralkodik itten
Örök hatalmával.

NÉPSZÁMLÁLÁS
Numeri
(Mózes IV. könyve)

ÁRONI ÁLDÁS
Nu 6:24-26.

Az Úristen megáldjon
És őrizzen meg téged,
Fénylő arca mutasson
Könyörületességet,
Feléd fordulva adjon
Teneked békességet!

ISTEN SZAVA ÁRONHOZ ÉS MIRJÁMHOZ

Nu 12:6-8.

1. Halljátok meg beszédemet, 3. Vele szemtől szemben állok,

Mirjám s Áron, figyeljetek! Mint a bokor előtt állt ott,
Ha van köztetek próféta, Amikor megszólítottam,
Ahhoz menten szólok, még ma, Most is szólok hozzá nyíltan.
Megkeresem látomásban, Mit neki mondok, világos.
Beszélek hozzá álmában. Jól figyeljetek hát rám most!

2. Mózes viszont egészen más, 4. Ő engem láthat merészen,

Hozzá nem szólhat látomás. Nem homályban rejtélyesen.
Mózesre mindent rábíztam, Előtte nekem nincs titkom,
Szolgálatomra elhívtam. De azt nektek is megtiltom,
Ővele másképp beszélek. Hogy ellene lázadjatok.
Ezt eszetekbe vegyétek! Értsétek meg, amit mondok!

5. A kijelentés sátrában
Álljatok elém mindhárman!
Felhőből most én beszélek.
Szolgámat megbecsüljétek!
Többé egyiktek se merjen
Szólani e szolgám ellen!

IZRAEL DALA A KÚTNÁL

Nu 21:17,18.

Buzogj fel kút - Zengjétek dalát! - A kormánypálcát felemelték,

Oltsad el a nép szomjúságát! A vezérek botját lengették.
Ezt ásták dicső fejedelmek, Ez a pusztának ajándéka.
Nekik vezérek segítettek. Jöjjön, ki szomjas, igyék még ma!
 8

REGÖSÉNEK SZÍHON ELLEN

Nu 21:27-30.

1. Jöjjetek Hesbonba, 3. Hesbonból sűrű füst 5. Móáb, te se gondold

Hogy jól megépüljön Felfelé gomolyog, Hogy megmenekülhetsz!
Az elfoglalt város Szíhon palotája Kemós népe, ne hidd,
Elhagyott szérűkön! Üszkösen leomlott. Hogy ellenszegülhetsz!

2. Építsétek gyorsan 4. Móáb ellensége 6. Fiaid elűzve

Szíhonnak városát, Láng martaléka lett, Messzire bujdosnak,
Mert kemény harcosok Pusztulás mindenütt Kenyerét eszik ők
Földig lerombolták! Arnon dombja felett. A földönfutóknak.

7. Leányaid Emór 8. Hesbontól Díbonig,

Királya elfogta, Majd tovább Nófahig
Mindegyik a gőgös Mindent leromboltunk
Szíhonnak lett foglya. Egész Médebáig.

BÁLÁM ÁLDÁSA
Nu 23:7-10.

1. Arámból hozatott ide Bálák, 5. Sziklacsúcson állva messze látok,

Keleti hegyekről móábi király, Amint elárasztják mind a halmokat.
Hogy mondjam el a próféta átkát, Ajkamra semmiképp nem jön átok.
Mert kitört a két nép között a viszály. Lelkem összeroppan e teher alatt.

2. Hívott, hogy átkozzam meg Jákóbot, 6. Egyedül fog lakni ez a nemzet,

És kárhoztassam Izraelnek népét, Soha nem vegyül el más népek között.
A hegyről szétnézve akit látok, Hogy ítélkezhetném e nép felett,
Zúdítsam rája gyűlölet beszédét. Mely ennyi megpróbáltatást legyőzött?

3. De nem tudom, én hogy gyalázhatnám, 7. Ki számolhatná meg majd Jákóbot,

Akit nem gyaláz a hatalmas Isten, Melynek mint a por, olyan sok lesz száma?
Félek, hogy az átok visszahull rám, Negyede is sok annak, mit látok.
S az Úr haragja lesöpörhet innen. Vajon hol lesz majd Izrael határa?

4. Hogyan hangozzék számból kárhozat, 8. Bár én is úgy élhetnék, mint e nép,

Mikor az Úr nem rontja meg e népet, Olyan elszántan és annyira bátran!
Kit sorsa ily nagy útra kárhoztat, Ha majd oda kell állnom teeléd,
S e hosszú úton kit az Isten védett? Így teljesüljön minden, mire vágytam!

BÁLÁM PÉLDABESZÉDE
Nu 23:18-24.

1. Hallgass csak rám, Bálák, 3. Amit mond, megteszi , 5. Jákóbban nem látok
Cippór fia, figyelj, Meg nem bán semmit sem, Semmiféle rosszat,
Mindenre, mit láttál, Szavát teljesíti, Nem szólhatok átkot
Igen nagyon ügyelj! Hiszen Ő az Isten. Akkor sem, ha bosszant.

2. Nem hazudik Isten, 4. Nekem úgy parancsolt, 6. Semmi nyomorúság

Mivel nem ember Ő, Hogy most áldást mondjak, Izraelben nincsen.
És nincsen semmi sem, De amit Ő nem szólt, Ez itt az igazság:
Ami nem az övé. Nem mondhatok olyant . Vele van az Isten.
 9

7. Én ujjongást hallok, 10. Varázslat Jákóbon 13. Mint nőstény oroszlán,

Királyt dicsőítőt, Úgysem fog, ha mondom. Olyan lett ez a nép,
Én mást nem mondhatok, Békére vágyódom, Les, prédára várván,
Így kell dicsérnem őt. Ez most az én gondom. Nem hagyja el helyét.

8. Egyiptomból Isten 11. Semmilyen igézet 14. Mint a hím oroszlán,

Hozta ki rég népét. Izraelen nem fog, Oly hirtelen támad,
Nem űzöm el innen, Ezért mást, mint szépet, Prédájára várván.
Akit az Isten véd. Róla nem mondhatok. Míg csak kell, ott állhat.

9. Nagyon erős e nép, 12. Jákób és Izrael 15. Mint a vad elejti
Mint a bölény szarva. Időben megtudja, A kiszemelt prédát,
Nem szólhatok másképp, Isten mit rendelt el, E nép úgy kergeti
Mint Isten akarja. És mi az ő útja. Szét mind, ki elé állt.

BÁLÁM PRÓFÉCIÁJA
Nu 24:3-9.

1. Így szól Bálám, Beór fia, 7. Aloék ott virágoznak,

Akinek soha sincs titka Lombja int a cédrusoknak,
Sem emberek, sem az Isten A víz partján nagyra nőnek
Előtt. Tudja, mit hirdessen. Magas fái az erdőnek.

2. Szeme megnyílt, szól az ajka, 8. A víz lehull tárházából,

Isten szavát mindig hallja. És a földműves hálából
A Felségest ő ismeri, Imádja kegyes Istenét,
A Mindenhatót tiszteli. Ki így öntözi a vetést.

3. A nagy Úr előtt leborul, 9. Izrael királya nagyobb,

Alázattal hozzá fordul, Mint mely nagy király Agág volt,
S míg térde a földet éri, Hatalma mindig gyarapszik,
Kijelentéseit kéri. Ajkán hálaének hangzik.

4. Látomást kér, látomást kap, 10. Egyiptomból őt az Isten

Isten magára nem várat, Kihozta, és mostan itten
Üzenetét neki adja, Megerősíti hatalmát,
S ő nyitott szemmel fogadja. Szilárdítja birodalmát.

5. Jákóbnak szépek sátrai, 11. Erős mint a bivaly szarva,

És Izraelnek fiai Ezért tartós lesz uralma,
Be fognak jönni e földre, Az ellenséget meggyötri,
Hogy itt éljenek örökre. Gyors nyilait összetöri.

6. Hosszan húzódnak a völgyek, 12. Mint a hím oroszlán, pihen,

Erdők, mezők ott mind zöldek. S mint a nőstény, nyugszik itten.
A folyók mentén a kertek Ki merné őt felkelteni?
Friss gyümölcsöket teremnek. Messze kerüli mindenki.

13. Ki téged áld, legyen áldott,

Mint aki jobb sorsra vágyott,
De ki átkozni mer téged,
Megbánja e merészséget.
 10

BÁLÁM JÖVENDÖLÉSE IZRAEL ELLENSÉGEI ELLEN

Nu 24:15-24.

1. Így szól Bálám, Beór fia, 5. Sét fiait sem kíméli, 9. Kainnak szilárd lakhelye,
Akinek soha sincs titka Fejükre csapását méri, Fészke a szikla teteje,
Sem emberek, sem az Isten Koponyájukat szétveri, De amikor eljön Assúr,
Előtt. Tudja, mit hirdessen. Bátran küzdnek emberei. A kéni sereg lelassul.

2. Szeme megnyílt, szól az ajka, 6. Edómot birtokba veszi, 10. A kőszikla jó menedék,
Isten szavát mindig hallja, Ezt mind Izrael cselekszi, Próbára teszi erejét
A Felségest ő ismeri, Még Széírt is eltiporja, Az ellenségnek, de végül
A Mindenhatót tiszteli. Ellene áll csatasorba. Kain népe sem menekül.

3. Nem most látom, amit látok, 7. Jákób mindenkit eltapos, 11. Ha megjelenik az Isten,
Mint egy csillagot, Jákóbot, Aki menekülve futkos, Itt e földön senki nincsen,
Kezében királyi pálca. És aki fut a városból, Ki napjait tovább élné,
Ekképp szól próféciája. Azt a mezőn éri utol. Mint ahogy Isten engedné.

4. Izrael Móábra támad, 8. Amáléknak nagy a népe, 12. Ahogy elrendeli Isten,
Serege mint árvíz árad, Mégis pusztulás a vége, Mindenki addig él itten.
Feléje sújtja dárdáját, Sokszor győzött már fegyvere, Megszabja életünk hosszát,
És bezúzza halántékát. De nagyobb az Úr ereje. És irányítja a sorsát.

13. Kittimből hajósok jönnek, 14. Mindenki, ha Istent féli,

Gőgös népeket letörnek, A pusztulást is túléli.
Assúrt, Hébert megalázzák, Boldog, aki figyel rája,
Elpusztítják a hazáját. Annak nem vész el hazája.

TÖRVÉNY
Deuteronomium
(Mózes V. könyve)

TIZENKÉT ÁTOK
Dt 27:15-26.

1. Átkozott az, aki bálványt készít,
Amelyet mesterember faragott!
Arra az Úr utálattal néz itt,
S méltán vált ki Istenből haragot.
Az egész nép zengjen rá ekképpen:
Ez az Úr szava, ez mind úgy légyen!
4. Átkozott az, aki a vak embert,
Ha az úton jár, félrevezeti,
Aztán mikor a rossz úton elment,
Utána nézve jól kineveti!
Az egész nép...

2. Átkozott az, ki apját gyalázza, 5. Átkozott legyen, aki az árvát

Vagy aki anyját ekképp illeti! Vagy az ő földjén élő jövevényt
Az méltó az Isten haragjára, Becsapja, elcsórja kis vagyonát
Nem is bocsát Ő soha meg neki. S magának veszi el az özvegyét!
Az egész nép... Az egész nép...

3. Átkozott, aki úgy akar földet 6. Átkozott, ki apja feleségét

A maga hasznára megnövelni, A saját ágyába beengedi!
Hogy arrébb teszi a határkövet, Semmi sem enyhíti annak vétkét:
Mely a két föld mesgyéjét követi! Apja takaróját felemeli.
Az egész nép... Az egész nép...
 11
7. Átkozott, aki bármely állattal
Testileg érintkezésbe kerül!
Nagyon keményen kell bánni azzal,
A büntetéstől ő nem mentesül.
Az egész nép...
8. Átkozott az, ki nővérével hál,
Apjának vagy anyjának leányát
Megszeplősíti! Ki ilyent csinál,
Érezze tettének a hátrányát!
Az egész nép...
9. Átkozott legyen, aki anyósát
A maga ágyába kényszeríti,
És vele tölti az éjszakáját!
Az Úr kegyelmét az elveszíti.
Az egész nép...
MÓZES ÉNEKE
Dt 32:1-43.
1. Figyeljetek rám, ti Egek, hadd szóljak
A föld is hallja meg számnak szavát!
Eső hulljon, hol száraz napok voltak,
Az ég árassza oda harmatát!
Tanításom mint az eső,
Lelje meg a vízkereső!
Permet hulljon gyenge fűre,
Hogy a napfényt jobban tűrje!
2. Én bizony az Úrnak nevét hirdetem,
Hogy magasztaljátok Istenünket.
Kőszikla Ő, az én erős Istenem,
Ki ismer és megsegít bennünket.
Ő igaz és tökéletes.
Nem hitszegő Ő, egyenes.
Minden útja igazságos.
Hű az Isten, tudjuk már most.
3. De akik most ezen a földön laknak,
Ők már mind fonák s hamis nemzedék,
Nem Isten fiai. Ők már hitványak,
Bolond és esztelen már mind e nép.
Az Úrnak ti így higgyetek,
Hiszen Ő az, ki teremtett,
Bölcsességével alkotott,
Erőssé tett, Atyátok volt.
4. Emlékezzetek a régi időkre,
Melyekről atyáitok beszélnek,
A rég volt és elmúlt nemzedékekre:
Hogy volt életük véreiteknek!
A felséges Isten nekik
Részt adott, ahogy érdemlik,
Számba vette a fiakat,
Megszabta a határokat.
10. Átkozott legyen, aki titokban
Agyonüti a felebarátját!
Az ilyen ember ellen legottan
Emelje fel a közösség szavát!
Az egész nép...
11. Átkozott, aki vesztegetésért
Az ártatlan embert kész megölni!
Az ilyen embernek ezt a vétkét
Semmilyen áldozat le nem törli.
Az egész nép...
12. Átkozott legyen, ki e törvénynek
Az igéit soha meg nem tartja!
Az Istent hívő szent közösségnek
Megvetése lesz mindig őrajta.
Az egész nép...
5. Az Úr része az ő saját népe,
E nép az, amelyet Ő választott,
És Jákób neki kimért öröksége,
Útjára Ő hint gyenge harmatot.
Puszta földön talált reá,
Körülvette, gondja volt rá,
Kietlen, vad sivatagban
Óvta népét szélviharban.
6. Mint ahogy a sas fészkét kirebbenti,
És mint fiókái felett repdes,
Őket kiterjesztett szárnyára veszi,
Nála oltalmat talál, ki keres.
Az Úr népét el nem hagyta,
Vezette és oltalmazta,
Idegen isten nem volt ott,
Ő viselt népére gondot.
7. Magaslatokon Ő hordozta népét,
És a sziklából mézzel táplálta,
Ő tette elé a mező termését,
Kőszikla olajával ellátta.
A tejnek és vajnak javát,
Básánról a kosok hadát
És a bárányok kövérjét
Neked adta, védte népét.
8. A búzalisztnek a legjavát etted,
Szőlőnek vérét, színbort ihattál.
Az Úristen így őrködött feletted,
Az ő oltalmában maradhattál.
Jesurun hogy így meghízott,
A hámból bizony kirúgott,
Amint hájas és kövér lett,
A maga útjára lépett.
 12
9. Elvetette az Urat, alkotóját,
Idegen istenek ingerelték,
Elhagyta szabadító Kőszikláját,
A szívét már mások vezérelték.
Szellemeknek áldozatot
A magaslatokra hordott,
Ott hódolt oly isteneknek,
Kiket eddig nem ismertek.
10. Akikről csak nemrégen hallottak,
És atyáik nevüket nem félték,
Nem ismerték s nem tisztelték azokat,
Bizalmukat az Úrban vetették.
De te Istent elfeledted,
Kőszikládat megvetetted,
Elhagytad, aki alkotott,
Aki a világra hozott.
11. Az Úristen ezt amikor meglátta,
E nemzedék fiait, lányait,
Bosszúságában nagyon megutálta,
Megvonta őtőlük áldásait.
Ezt mondta akkor az Isten:
Ebben semmi hűség nincsen,
Állhatatlan e nemzedék,
Hamar elhagyja Istenét.
12. Istenekkel, melyek mit sem érnek,
Ingereltek engem s bosszantottak,
Én sem adok már ezentúl e népnek
Semmi jót, nem én a lázadóknak.
Én is semmit érő néppel
És esztelen nemzedékkel
Ingerlem őket ezután,
Boldoguljanak a pusztán!
13. Nagy tűz lobban fel az én haragomtól,
A pokol lángja mindent elborít,
A földön, ami volt, mindent lerombol,
Felgyújtja a hegyek alapjait.
Veszedelmet hozok rájuk,
El fog pusztulni hazájuk,
Nyilaim feléjük szórom.
Ez mind így lesz, ahogy mondom.
14. Éhség gyötri, láz emészti meg őket,
Keserű halál rabjai lesznek.
Így büntetem én meg a hitszegőket,
Vadaktól és kígyóktól rettegnek.
Odakint gyilkol a fegyver,
Itt benn fél csecsemő s ember,
Ifjú és szűz mind megrémül,
Ijedtség lesz úrrá végül.
15. Először szét akartam zúzni őket,
Kitörölni még emléküket is,
De mint láttam az őket gyűlölőket,
Mily sokan vannak ellenfeleik,
Féltem, hogy ezt félreértik,
Saját győzelmüknek vélik,
Azt hiszik, amit Isten tett,
Ők aratták e győzelmet.
16. Milyen tanácstalan is ez a nemzet,
Milyen értelmetlenek a fiai!
Ha bölcsek lennétek, megértenétek,
Mit takarnak az Úr parancsai.
Hogyan kergethet egy ezret,
Hogy űzhet kettő tízezret?
Úgy, hogy az ő Kősziklájuk
Védő sátrat borít rájuk.
17. Az Úristen őket kiszolgáltatta,
Mert csak neki van erre ereje,
A Mindenható őket odaadta,
Hogy pusztítsa ellenség fegyvere.
Nem erős a kősziklájuk,
Nincs, aki vigyázzon rájuk,
De van, aki vigyáz reánk,
Erősebb a mi Kősziklánk.
18. Sodomából hoztak szőlőfürtöket,
Gomora szőlőhegyéről jöttek,
Csakhogy e szőlőfürtök keserűek,
Sőt még meg is mérgezhetik őket.
Az ő boruk kígyóméreg,
Ki issza, csúf véget érhet.
Viperák kegyetlen mérge
Az ő hegyeik termése.
19. Enyém a bosszú, enyém a megtorlás.
Lábuk nemsoká megtántorodik,
Rájuk nem is várhat semmi akkor más,
Nem érdemelnek ők jobb sorsot itt.
Hamar eljön Ő ítélni,
De szolgáit megkíméli,
Rajtuk Isten megkönyörül,
Minek kicsi és nagy örül.
20. Az ő isteneik vajh merre vannak,
Meg tudják-e majd őket védeni?
Az a szikla, amelyben bizakodtak,
Eljön-e őket megsegíteni?
Kik áldozatukból ettek,
Kik boraikból vedeltek,
Nosza rajta, segítsenek,
Rejtsenek el benneteket!
 13

21. Lássátok végre be, hogy csak én vagyok 22. Kezemmel betakarom az egeket,
Egyedül Isten, nélkülem nincs más! Villogó kardom megélesítem.
Halált s életet egyedül én adok, Ha ítéletre nyújtom ki kezemet,
Rólam szól az ígéret s az írás. Bosszút állok ellenfeleimen.
Kezemmel én összezúzok, Nyilaim részegítem vérrel,
De gyógyítani is tudok. A harcban elesettekével,
Én vagyok az erős Isten, És hússal jóllakik kardom.
Kezemből nincs, ki megmentsen. Ezzel le is zárom harcom.

23. Dicsérjétek, Nemzetek, annak népét,

Ki megfizet ellenfeleinek,
Aki megtorolja szolgái vérét,
És megbocsát a föld népeinek!
A foglyok szenvedésének,
Őszinte könyörgésének
Hangja száll fel őfeléje.
Hittel állhatunk eléje.

MÓZES ÁLDÁSAI
Dt 33:2-21.

1. Az Úr jött a Színairól, 5. Aki azt mondja, hogy nem néz

Széírről rájuk ragyogott,
Fényét mutatta Páránból,
A sereg ott táborozott.
Isten szereti népét,
Megvédi örökségét.
Lábadhoz telepednek
Hallgatni beszédedet.
Sem apjára, sem anyjára,
Maga marad. Olyan merész,
Nem gondol többé fiára.
Testvérét nem ismeri,
De színedet keresi,
Megtartja parancsodat,
Elismer mint uradat.

2. Mózes törvényt adott nekünk, 6. Jákóbot is ők tanítják,

Jákób gyülekezetének.
Az Úr lett a mi Istenünk,
Jesurun vándor népének.
Az Úr lett a királyuk,
Mindenható bírájuk.
Eljöttek vezetőik,
Egybegyűltek törzseik.
Hogy törvényed megismerje.
Tömjénfüstben ragyog orcád,
Néped oltárod kereste.
Amije van, te áldd meg,
Hódolatát is várd meg,
Törd össze gyűlölőit,
Ne bántsák az övéit!

3. Éljen Rúben, ki ne haljon! 7. Benjámint az Úr vezeti,

Növekszik népének száma.
Ha kevés is, megmaradjon,
Isten legyen oltalmára!
Júda szavát hallgasd meg,
És népe között tartsd meg!
Mikor harcolnia kell,
Te védelmezd kezeddel!
Biztonságban lakik nála.
Magasra szöknek hegyei,
Számít Isten oltalmára.
Az Úr Józsefnek földjét,
Megáldotta mezejét
Felülről bő esővel
Meg a lenti vizekkel.

4. Tummimodat, úrimodat 8. Övé az, mit a nap érlel,

Add oda Lévi népének!
Megtartotta parancsodat,
Jelét adta hűségének.
Mikor ott volt Masszában,
A próbát állta bátran,
Majd Meribá vizénél
Megmutatta, hogyan él.
Vagy amit kisarjaszt a hold,
Él a hegyek erejével,
S amit nyújtanak a halmok.
Övé, mit a föld adott,
Ő mindazzal jóllakott.
Mit a csipkebokor ad,
Övé mind az ég alatt.
 14

9. Áldás szálljon a fejére, 13. Dán olyan, mint az oroszlán,

Övéi közt legyen áldva!
Ő borult apja keblére,
Ő volt neki nagyon drága.
Pompás, mint első bika,
Erős, mint bölény szarva,
Népeket győz le velük,
Bátran harcol ellenük.
Amely Básánból tör elő.
Naftáli az Úr áldásán
Nő fel, övé lesz az erő.
Ásér mint áldott gyermek,
A többi kedvence lett.
Lába olajban fürdik,
Házát rézzárak őrzik.

10. Mind Efraim tízezrei, 14. Nagy Jesurunnak Istene,

Mind Manassé ezerei Az égen át száguld hozzád
Előtte hódoljonak Úgy siet segítségedre,
Népei országoknak! A fellegeken siklik át.
Zebulon örvendezzen, Az örök Isten neked
Issakár boldog legyen, Biztos hajlékod lehet.
Odakint útjaiban Sok ellenséget elűz,
És otthon sátraiban! Mint vadul pusztító tűz.

11. A népet hegyükre hívják, 15. Izrael békében lakhat

És a tengernek kincseit
Sorban a felszínre hozzák,
Felfedezik rejtekeit.
Áldott legyen mindig Gád,
Tere legyen széles, tág!
Mint oroszlán, elfekszik,
Jóllakva heverészik.
Gabona- s musttermő földjén,
Ahol az ég harmatot ad
Jákób forrása környékén.
Izrael! Boldog lehetsz,
Az Úr téged védelmez.
Nincsen hozzád hasonló.
Véd az Örökkévaló.

12. A legjobb részt kiszemelte, 16. Ő a te védőpaizsod,

A törvényes részt megkapta,
Mikor a vezetők össze-
Gyűltek, s ott él ma is rajta.
Igazság szerint járt el,
Amit az Isten várt el,
Ha együtt döntött a nép;
Soha nem volt ez másképp.
Biztonságban lehetsz nála.
A te dicsőséges kardod
Békességedet vigyázza.
Ellenséged hízeleg,
Úgy keresi kedvedet,
S te győzelmed napjain
Lépdelsz magaslatain.

HONFOGLALÁS

JÓZSUÉ KÖNYVE

JÓZSUÉ FOHÁSZA
Jos 10:12,13.

Ott, Gibeonban maradj veszteg, nap!

Ajjálon-völgyben álljon meg a hold!
Semmi ne mozduljon az ég alatt!
Oly csata dúl most, ami még nem volt.
A nap veszteg maradt,
A hold nem mozdult.
Az álló nap alatt
Így álltunk bosszút.
 15
BÍRÁK KORA
BÍRÁK KÖNYVE
DEBORA ÉNEKE
Jdc 5:2-31.
1. Feltámadt Izraelben az élet,
A boldog nép imádja Istenét.
A győzelem a hős seregé lett,
Hazájáért önként felkelt a nép.
Királyok, meghalljátok,
Fejedelmek, lássátok
A dalt, amelyet zengek
Izrael Istenének!
2. Uram! Széírből mikor kijöttél,
Lábad taposta Edóm mezejét.
Megszeppent minden, ami csak ott él,
A föld érezte lépted erejét.
Rengett a föld mindenütt.
Tudták, Te vagy Istenük,
A népek s a fellegek,
Mik vizet csepegtettek.
3. Az Úr színe előtt rengett a hegy,
Még a nagy Színai sziklája is.
Ahol Izrael Istene elmegy,
Sűrű felleg szórja villámait.
Anát fia ide jött,
Samgar mindent legyőzött,
Jáéltől megijedtek
Ellenséges seregek.
4. Az ösvények arra mind kihaltak,
Mindenki rejtett utat keresett.
Elrejtőztek a lombos fák alatt,
Nem lehetett látni embereket.
Izraelben nem voltak
Vezérek már, csak holtak
Hevertek nem kevesen
Kinn a csatatereken.
5. Amikor ezt láttam én, Debóra,
Népemnek élére oda álltam.
Hogyha Izrael hallgat e szóra,
Felkel és csatasorba áll bátran.
Hívtak új isteneket,
Mindenütt verekedtek
A kapun belül s kívül
Dárda és paizs nélkül.
6. Izrael népének vezérei,
Kik önként a sereg élén álltok!
Tietek szívem jó érzései.
A mindenható Istent áldjátok!
Kik fehér szamarakon
Nyargaltok az utakon,
Vagy ültök szőnyegeken:
Szívetek övé legyen!
7. Az itatóvályúnál pásztorok
Hangján csendül fel, amit az Úr tett,
Izrael népével mit a korok
Távoli fénye elénk vetített.
Így vonult Isten népe
Kapukhoz énekelve
Az Úr igaz tettiről.
Jól hallatszik messziről.
8. Serkenj fel, kelj fel gyorsan, Debóra!
Kelj fel Abinóam fia, Bárák!
Nyissad fel ajkadat énekszóra!
Szavadat sokan figyelve várják.
Eljött, aki megmaradt
A kemény harcok alatt,
És eljöttek a hősök.
Róluk szólnak regösök.
9. Efraim és Amálék, e két nép,
Utána Benjámin eljött velük.
A másik Mákirból hozta népét,
Zebulon fia velük van együtt.
Issakár is velük jött,
Elfoglalta a völgyet.
Kik Rúbennel lakoztak,
Mindent jól megfontoltak.
10. Miért maradtál a karámoknál,
Ahol a pásztorok furulyáztak,
Miközben a jövőt fontolgatták,
Akik Rúbennek földjén tanyáztak?
Gileád a Jordánnál,
Dán marad a hajóknál,
Ásér a tengert nézi,
És a múltat idézi.
11. Zebulon népe halált megvető
Bátorságáról híres mindenütt,
Naftálival ő is a nagy mező
Magaslatait keresi együtt.
Kánaán királyai
Taanaknál - mint ami
Megiddó vizet mellett
Van - együtt verekedtek.
12. Ezüstöt ott ők nem zsákmányoltak
De az égből a fénylő csillagok
Hős Sisera hadával harcoltak,
S a földön hevert szerte sok halott.
Az ősi Kisón patak
Elvitte a holtakat,
Ló patája csattogott,
Sok csődör elvágtatott.
 16
13. Átkozzátok meg Méróz lakóit,
Mert nem segítették az Úr népét!
Az Úr angyala ekképpen szólt itt,
Miközben sok hős ontotta vérét.
Jáél asszony, légy áldott!
Héber neje megállt ott
Sisera feje mellett,
S belevert egy cöveket.
14. Vizet kértek, és ő tejet adott,
És tejszínt hozott díszes csészébe’,
Kezébe egy sulykolót felkapott,
S cöveket vert Sisera fejébe.
Megütötte Siserát,
Bezúzta halántékát,
Addig verte, amíg élt.
Nem szólt már segítségért.
15. Sisera leroskadt lába elé,
Térde megroggyant, a földre esett.
Így vált a hős hirtelen semmivé,
Nem mutatott már semmi életet.
Anyja az ablakon át,
Nézte, várta a fiát.
Mikor nem jött, jajgatott,
Hangja messze elhatott.
JÓTÁM PÉLDÁZATA
Jdc 9:7-15.
1. Egyszer a fák mit gondoltak:
Elindultak, vándoroltak,
Királyt keresni elmentek,
És ekképpen elmélkedtek:
2. Válasszuk meg az olajfát,
Legyen övé a királyság,
De őneki ez nem tetszett,
Ezért ily beszédbe kezdett:
3. Az istenek s az emberek
Jó olajomért tisztelnek.
Nem akarok uralkodni,
Más fák felett hajladozni.
4. Megkérdezték a fügefát,
Kell-e neki a királyság,
De az ettől nem lett boldog,
S nekik ilyeneket mondott:
5. Talán nincs már édességem,
Nem pompás már a termésem,
Hogy én hozzátok elmenjek
Hajladozni a fák felett?
16. Hol van a fiam harci kocsija?
Miért késik? Már hiába várom.
Az anyának hiányzik a fia.
Nem látom sehol messzi határon.
Szól hozzá udvarhölgye:
Messzi a csata völgye.
Ő ismétli szavait,
De csak nincs a fia itt.
17. Lehet, hogy gazdag zsákmányt találtak,
Sőt talán egy-két rabnő is akadt,
S nincs még vége az osztozkodásnak;
Így tesznek ilyenkor a férfiak.
Sok tarka ruha van ott,
Mit Sisera zsákmányolt.
Festett kendő nyakamra.
Így gondolok fiamra.
18. Uram! Ma nagy diadalt arattunk,
Mert elpusztult ádáz ellenséged.
Kérünk, kegyesen könyörülj rajtunk,
Többé ne szenvedjünk vereséget.
Akik téged szeretnek,
Ők olyanok legyenek,
Mint kelő nap fényében,
Hatalmas erejében!
6. Majd a szőlőhöz fordultak,
Hogy megkérjék királyuknak.
Nem tetszett ez a szőlőnek,
És így szólt a kérdezőnek:
7. Az én mustom isteneket
Is víg örömre deríthet.
A fák fölé miért menjek
Hajladozni embereknek?
8. A tüskebokor volt még ott,
Hozzá is szóltak néhány szót:
Legyél te a mi királyunk
Mondták -, s mi mind melléd állunk!
9. A tüskebokor így felelt:
Hogyha akartok engemet
Valóban királlyá tenni,
Ne akarjatok elmenni,
10. Jöjjetek az árnyékomba,
Mert ha nem, így azon nyomba
Kicsap emésztő tűz lángja
A bokorból a sok fára!
 17

11. A tűz éget, a tűz pusztít,

Megemészti cédrusait
Libánonnak, bármily nagyok,
Azoknál én nagyobb vagyok.

SÁMSON TALÁLÓS KÉRDÉSEI

Jdc 14:14,18.

Abból, ami eszik, étel kerül elő, Büszke oroszlánnál mi lehet erősebb?
Édes annak íze, s mindez őbenne nő. Akkor, ha nem az én üszőmmel szántotok,
Annál, ami a méz, mi lehet édesebb, Találós kérdésem ki nem találjátok.

DIADALÉNEK SÁMSON FELETT

Jdc 16:23,24.

Dágón templomában felcsendült az ének, Azt a férfit, aki sokat ártott nekünk.
A filiszteus nép hódolt istenének: Ő az, aki földjeinket pusztította,
Kezünkbe adta őt most a mi istenünk Közülünk oly sokat megölt évek óta.

RUTH KÖNYVE

RUTH HŰSÉGESKÜJE
Rth 1:16,17.

1. Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, 4. Ahol te meghalsz, meghalok ottan,

Hogy visszatérjek régi hazámba!
Azt szeretném, hogy veled maradjak.
Ahova te mégy, az a hazám ma.
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.
Temessenek el azon a földön,
Annak hantjai alatt nyugosszam,
Ott legyen sírom mindig, örökkön!
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.

2. A te szállásod az én szállásom; 5. Úgy bánjon velem mindig az Isten,

Néped népem lesz ezek után már;
Ami a sorsod, az az én sorsom,
Mindazt vállalom, mi veled rám vár.
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.
Hogy csak a halál választ el tőled!
Akit szeretnék kívüled, nincsen.
Takarják rám azt az áldott földet!
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.

3. Akit te imádsz, én Istenem lesz, 6. Veled leszek, és már csak a halál

Ezentúl én is csak őt imádom;
Aki téged véd, tudom, velem lesz;
A te világod az én világom.
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.
Választhat el kettőnket egymástól.
A nap s az éjjel ahol ránk talál,
Élni ott akarok, sehol máshol.
Ahova te mégy, oda megyek,
Most és mindenkor veled leszek.
 18

KIRÁLYOK KORA

SÁMUEL KÖNYVEI

Sámuel I. könyve

ANNA HÁLAÉNEKE
I Sm 2:1-10.

1. Szívem az Úrban örvendez, 5. Az Úr megöl és feltámaszt,

Mert erőmet visszaadta, Sírba visz, és onnét felhoz;
És engem már nem keserget Ki büszke, megalázza azt;
Többé a csúfolók hada. Vagyont ad, vagyont elkoboz.
Áldom jóságodat, Az Úr felmagasztal,
Szabadításodat. Máskor elmarasztal.

2. Nincs olyan szent, mint az Isten. 6. A porból a szűkölködőt

Ő mi Kősziklánk, mi Urunk. Maga mellé felemeli,
Rajta kívül senki sincsen, És a szegény kéregetőt
Aki előtt hódolhatunk. Az asztalfőre ülteti.
Ő a mi Istenünk, Főhely lesz az övé,
Mindig jót tesz velünk. Ott marad örökké.

3. Ne beszéljetek oly sokat, 7. Úré a föld oszlopai.

Ne szóljatok oly gőgösen, Ő azokon helyezte el
Ne hagyja el a szátokat Híveit, kiknek lábai
Egyetlen büszke beszéd sem! Állnak e szilárd helyeken.
Mindent tud az Isten, De elvesz a bűnös,
Nála titok nincsen. És nem lesz többé hős!

4. A hősök íja eltörik, 8. Magától hős nem lesz senki,

De a gyengék erőt nyernek. S kik szembeszállnak az Úrral,
Ki jóllakott, most éhezik, Azoknak kell szégyenkezni
Kik éheztek, ünnepelnek. S számot vetni önmagukkal.
A meddő hetet szül, Mennydörög ellenük
Ki gyászolt, ma örül. Hatalmas Istenük.

9. Az Úr ezt az egész földet

Igazságosan ítéli,
Letöri a törtetőket,
Királyát megerősíti.
Védi fejedelmét,
Megáldja felkentjét.

SÁMUEL ÉNEKE
I Sm 15:22,23.

1. Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak 2. Bizony olyan az engedetlenség,

Az égő és a véres áldozat,
Mintha a népek hozzá fordulnak:
Tiszta szívűek s alázatosak?
Mert az engedelmesség többet ér
Feláldozott kosok kövérénél.
Mint a varázslás, mit tilt a törvény.
Mint bálványimádás a hűtlenség,
Az ellenszegülés és az önkény.
Aki megveti az Úr Igéjét,
Királyként nem vezetheti népét.
 19

KÖRTÁNC
I Sm 18:7; 21:12; 29:5.

1. A szép asszonyok így énekeltek 2. Amikor Dávid kezdett futásba

Mindig, mikor körtáncot lejtettek,
A hős Dávidnak dicsőségére,
Saul királynak irigységére:
Megölt Saul ezer embert,
De Dávid megölt tízezert.
A filiszteusok táborába,
Felismerte őt az udvari nép,
S ekként közölte Ákissal hírét:
Megölt Saul ezer embert,
De Dávid megölt tízezert.

3. Dávid mikor indult a csatába,

A többi hadvezér útját állta.
Nem bíztak benne már a vezérek,
Felrémlett nekik a régi ének:
Megölt Saul ezer embert,
De Dávid megölt tízezert.

DÁVID VALLOMÁSA
I Sm 24:14.

1. Mikor Dávid a barlang sötétjében 2. Régóta üldözte már őt királya,

Meglepte Sault, s az nem vette észre,
Megölhette volna akkor sebtében,
De ajka inkább nyílott e beszédre:
A gonoszoktól gonoszság ered,
De én nem emelek terád kezet.
Felingerelte nagy népszerűsége,
De Dávid mégsem emelet kezet rája,
Ily gondolatot ébresztett hűsége:
A gonoszoktól gonoszság ered,
De én nem emelek terád kezet.

3. Köpenyének sarkát titkon levágta,

Majd szelíd szóval hozzá odalépett:
Hogy nem akarlak megölni, ím lásd ma,
Mert vallom a régi példabeszédet:
A gonoszoktól gonoszság ered,
De én nem emelek terád kezet.

Sámuel II. könyve

DÁVID SIRATÓÉNEKE
II Sm 1:19-27.

1. Amidőn elesett Izraelnek gyöngyszeme, 3. Eső se hulljon, harmat se szálljon le rátok,

Vele együtt hullottak el a hősök. Boruljatok gyászba, ti véres mezők!
Ezt ti nehogy el hirdessétek világszerte, A hősöknek pajzsát ott érte szégyen s átok,
Ne beszéljenek erről a regösök! Így érte a szörnyű halál ott el őt.
Gátban ezt el ne mondjátok, Saul pajzsát sebbel-lobbal
Nehogy sokan megtudják ott Nem kenik már friss olajjal,
Az Askelonban sétálók, Oda népünk ékessége.
Mind a filiszteus lányok! Így lett a csatának vége.

2. Ne vigadjanak a körülmetéletlenek 4. Az ellenséget sűrűn vágta Saul kardja,

S azoknak lányai, kik ott harcoltak, Jónátánnak íja is osztott halált,
Nehogy azok a hősök, akik ott elestek, A sebesültek vére a földet takarta,
Szégyenbe kerüljenek, kik ott voltak! Ha a kard és az íj férfiba talált.
Gilboa magas hegyei, Saul és fia, Jónátán
Távoli völgyek erdei, Földi életük folyamán
Kik áldozatra vártatok, Egymást erősen kedvelték,
Gyászéneket most mondjatok! Halálban el nem engedték.
 20

5. Erősebbek voltak ők, mint az oroszlánok,
A túlerő ellen is győzni tudtak,
Fegyverük a sasoknál is gyorsabban vágott,
.Kik rájuk törtek, sorra elhullottak.
Ifjú izraeli lányok,
Saul királyt sirassátok,
Ki bíborba öltöztetett,
Arannyal felékesített!
6. A nagy harcban a hősök sorra elhullottak,
Halmaidon halt meg a hős Jónátán.
Sírva idézem fel emlékeit a múltnak,
Elszorul a szívem e hír hallatán.
Téged jobban szerettelek,
Mint bármely nőt e föld felett.
Elhulltak a drága hősök,
Velük a harci eszközök.

ABNÉR SIRATÁSA
II Sm 3:33,34.

1. Milyen gyalázatos 2. Nem volt a keze sem

Abnérnak halála, Megkötve kötéllel.
Pedig nem is volt most Eljöttél csendesen,
Bilincsben a lába. S álnokul vesztél el.

SEBA KÜRTJE
II Sm 20:1.

1. Seba kürtje messze zengett, 2. Nincs semmi közünk Dávidhoz.

Király trónja belerengett, Mindenki térjen sátrához!
Mert Bikri fia Dávidot Isai fiát nem tűrjük
Szidalmazva így kiáltott: Királyunkként, és elűzzük.

3. Izrael elpártolt tőle,

Szívéből őt kitörölte,
De Júda hűséges maradt
Királya zászlaja alatt.

DÁVID ÉNEKE
II Sm 22:1-51.

1. Az Úr énnekem kősziklám, 4. Nyomorúságomban hittel

Váram Ő és menedékem. Kiáltottam Istenemhez.
Őriz engem, és vigyáz rám, Engem biztos helyre vitt el,
Ő az én erős Istenem. Oltalmában elhelyezett.
Az Úr az én paizsom, Hangom fülébe jutott,
Oltalmam, szabadítóm. És nekem vigaszt nyújtott.

2. Ő énnekem fellegváram, 5. Megrendült és rengett a föld,

Ki megvéd az erőszaktól. Meginogtak alapjai,
Az Úr az én biztos sátram, Ami volt, mind halomba dőlt,
Ahol mindig béke honol. Dörögtek az Úr szavai.
Az Úrhoz felkiáltok, Az egek is féltek ott,
És rajtam nem fog átok. Mert Isten haragudott.

3. Ellenségim körülvettek, 6. Orrából füst szállt magasba,

A halál örvénye rettent, Szája szörnyű tüzet lövellt.
De ha Istenre tekintek, Izzott szikrázó parazsa,
Szabadulást csak Ő jelent. Megemésztette a földet.
Sír kötele körülvett, Az egekből leszállott,
Lelkem csapdába esett. Lába homályban gázolt.
 21
7. Kérubokon ülve repült,
Megjelent a szelek szárnyán,
Majd a sötétségben eltűnt
A fellegek gomolygásán.
Előtte jár fényözön,
Lépked az izzó tűzön.
8. Az Isten ott fenn az égben
Mennydörög felséges hangján,
Nyilai a messzeségben
Zúgnak fények villanásán.
Villámai cikáznak,
Minden alvót felráznak.
9. Az Úr szele fúvásától
A tenger medre feltárult,
Haragvó dorgálásától
Vihar tombolt, morajlás dúlt.
Ott fenn az ég megzendült,
Míg a vihar el nem ült.
10. A magasból lenyúlt értem,
A nagy vizekből kiemelt.
Álnok volt az ellenségem,
Jó szóra fegyverrel felelt.
Bár van, ki gyűlöl nagyon,
Az Úr az én támaszom.
11. Tágas térre vitt ki engem,
És megmentett, mert szeretett.
Az Úr gyönyörködik bennem,
Tőle kapok szeretetet.
Ő az, aki megmentett,
Ha ellenség körülvett.
12. Igazságom szerint velem,
Mikor bajban, vészben voltam,
Bánt az én erős Istenem,
Részesített jutalomban.
Útjára az Istennek
Mindig vigyáznom kellett.
13. Soha nem lettem hűtelen,
Az Istent én el nem hagytam,
Törvényére jól ügyeltem,
Rendelését megtartottam.
A bűntől őrizkedtem,
Így voltam feddhetetlen.
14. Az Isten megjutalmazott,
Mert jól látta igazságom,
S míg szent keze oltalmazott,
Megőriztem tisztaságom.
Isten előtt így jártam
E földön igazságban.
15. A hűségest, feddhetetlent,
A tisztát Isten szereti,
De a hamisnak áll ellent,
Kegyelmébe be nem veszi.
Örök hűség van nálad,
De nem tűrsz el hibákat.
16. A szegény nyomorultakat
Megsegíted, felemeled,
Az elbizakodottakat
Megalázod és elveted.
Te vagy, Uram, mécsesem,
Fénysugarat adsz nekem.
17. Ha Te erőt adsz énnekem,
A rablóknak nekirontok;
Ha Te leszel segítségem,
Átugrom, ha fal is van ott.
Tökéletes az Isten,
Amit mond, igaz minden.
18. Pajzsa Isten mindazoknak,
Akik hozzá menekülnek.
Más istenük van másoknak,
Mi hódolunk Istenünknek.
Erős kőszikla nekünk
A mi örök Istenünk.
19. Isten nekem menedékem,
Vezet az ő igaz útján,
Azt, ki mindig feddhetetlen,
Várja szilárd magaslatán.
Biztos lábon állhatok,
Mint a fürge szarvasok.
20. Harcra tanít én Istenem,
Ércíjat feszít karom.
Védőpaizst adtál nekem,
Kérésem elmondhatom.
Biztos léptekkel járok,
Bokám soha nem inog.
21. Üldözöm az ellenséget,
Pusztítom, ki árt nekem,
Addig vissza én nem térek,
Míg él az én ellenem.
Ki rám támad, szétszúzom,
Lábam elé tiporom.
22. Nagy erővel felruháztál,
A harcra már készen állok.
Minden gonoszt megaláztál,
Aki ellenem támadott.
Térdre kényszerítetted,
Aki szembeszállt veled.
 22

23. Ellenségem mind elfutott, 26. Hozzám jönnek idegenek,

Nincs már, aki gyűlöl engem. Hogy szavamat megismerjék,
Ártani nekem nem tudott, Alázattal hízelegnek,
Mert mellettem állt Istenem. És elhagyja mind rejtekét.
Szabadítójuk nincsen, Hatalmamtól reszketnek
De mellettem áll Isten. Ezek az idegenek.

24. Összezúztam mint föld porát 27. Él az Úr, az én Kősziklám.

Az ellenem támadókat; Magasztaltassék szent neve!
Tapostam mint utca sarát Sok veszély közt is vigyáz rám,
Alattomos lázadókat. Ő a népek nagy Istene.
Lábam összetiporta, Ő áll bosszút énértem
S rúgta őket a porba. Ellenséges népeken.

25. Megmentettél a népemtől, 28. Ellenségemtől megmentesz,

Amely fellázadt ellenem. Megvédsz erőszakosoktól,
Nagy veszélyben is megőrzöl, Támadóim fölé emelsz,
Sokféle nép szolgál nekem. Kiszabadítasz a bajból.
Népem vezére vagyok. Magasztallak, szeretlek,
Mindig csak rád gondolok. Zsoltárt zengek nevednek.

29. Az Úr nagy győzelmet ígér

Királyának, kit felkentek,
Mert hűsége örökké él,
Vezére lesz a nemzetnek.
Az Úr mindig Dáviddal
Lesz és utódaival.

DÁVID UTOLSÓ SZAVAI

II Sm 23:1-7.

1. Ekképpen szól Dávid, Isainak fia, 4. Ugye, hogy ilyen a házam Isten előtt!
Izrael magasra felemelt férfia, Örök szövetséget Isten velem kötött,
Kit Jákób Istene nevére felkentek, Benne elrendezett s biztosított mindent.
S amikor énekelt, oly nagyon kedveltek: Tőle van örömem, dicsérem az Istent.

2. Énhozzám mindenkor Istennek Lelke szólt, 5. Nem így vannak az elvetemült emberek:
Mint a kősziklának, olyan ereje volt: Olyanok, mint tövis, melyet szél kergetett.
Igaz uralkodó, emberek vezére, Senki sem fogja meg azokat kezével,
Lelke istenfélő, igaz mind beszéde. Száradtan hevernek mindenfelé széjjel.

3. Amint a felkelő nap reggeli fénye, 6. Ha hozzájuk akar nyúlni, legyen bárki,
Mint felhőtlen reggel, oly szép az erénye, Mint hideg lándzsanyél, olyan az, akármi.
Melynek sugarától a szomjazó földön Ahol megtalálják, tűzzel megégetik,
Eső után mindig a fű dúsan zöldül. Amikor elhamvad, a szemétre vetik.

A KIRÁLYOK KÖNYVEI

Királyok I. könyve

LÁZADÁS ROBOÁM ELLEN

I Rg 12:16.

1. Roboám makacs király volt, 2. Dávidhoz nincs semmi közünk, 3. Izrael menjen sátrába,
A népre ő nem hallgatott, Takarodjék miközülünk Dávid háza meg Júdába!
Ezért bátran elé álltak, Isainak ivadéka! Törődjék az ő dolgával,
Nagy merészen kiabáltak: Elszakadunk tőle még ma. Ne Izrael királyával!
 23

MÍKÁJEHÚ PRÓFÉCIÁJA
I Rg 22:17.

1. Míkájehú, a próféta 2. Én Izrael népét látom 3. Ekképpen szól az Úristen

Samária kapujában Széjjelszórva a hegyeken Míkájehú szája által:
Ezt a próféciát mondta Így kiáltva: Nincs sátorom, Ezeknek gazdájuk nincsen,
Két királynak hamarjában: Elhagyott az én Istenem. Elkullognak mindahányan.

Királyok II. könyve

ÉSAIÁS ÜZENETE
II Rg 19:21-28.

1. Sion szűz lányai gúnyolnak tégedet,
És Jeruzsálemben, kik ott élnek, lányok,
Amikor meghallják említni nevedet,
Megrázzák fejüket, haragusznak rád ott.
Kit gyaláztál, káromoltál?
Ki az, kiről rosszat mondtál?
Kire néztél gőgös szemmel?
Izrael Szentjét veted el?
4. Most pedig én mindezt véghez is vihetem,
Hogy azok az erős városok halomra
Dőljenek, és többé semmi ott ne legyen,
Mindenki rémülten nézzen a sok romra.
Lakosainak ereje
Elfogyott e küzdelembe’.
Voltak, akik megrémültek,
Mindnyájan megszégyenültek.

2. Elküldted követed, gyalázza Istened, 5. Olyanok lettek mind, mint a fű a mezőn

Gőgösen mondottad, sok harci kocsiddal
Büszkén letarolod a magas hegyeket,
Ahol a meredek, ősi Libánon van.
Kivágtam a cédrusait,
Válogatott ciprusfáit.
Eljutok a legvégére,
Erdeinek sűrűjébe.
Vagy mint az a gyenge fűszál, amely gyéren,
Naptól szárítottan ott nő a háztetőn,
S nem lesz rá ideje, hogy szárba szökkenjen.
Én tudom, hogy ha te leülsz,
Hogyha kimégy, vagy ha bejössz,
Tombolsz mindig velem szemben
Tehetetlen nagy dühödben.

3. Kutat ástam ottan, és sok vizet ittam,
Másoknak a vizét, mit tőlük elvettem.
Nehéz lépteimmel mind kiszárítottam
Nílusnak sok ágát, amerre csak mentem.
Nem hallottad azt, hogy ezt én
Mindennek még a kezdetén,
Már régóta elvéteztem,
Jó előre kiterveltem?
6. Tudom, hogy mit teszel: Velem szemben tombolsz,
S ellenem miket szólsz elbizakodottan,
De hiába minden, akármit is gondolsz,
Az biztos, hogy nekem fülembe jut nyomban.
Horgomat orrodba vetem,
Zablámat a szádba teszem,
Hogy arra az útra menjél,
Amelyiken ide jöttél.

A KRÓNIKÁK KÖNYVEI

Krónikák I. könyve

AMÁSZAJ HŰSÉGNYILATKOZATA
I Chr 12:19.

1. Így beszélt Amászaj társai nevében:

Hozzád jöttünk, Dávid! Áldjon meg az Isten!
Isainak Fia! Mind a tied vagyunk,
Tégedet segítünk, mind teveled tartunk.
Békesség neked, segítőidnek!
Megsegít téged a te Istened.
 24

DÁVID HÁLAADÓ ÉNEKE

I Chr 16:8-36.

1. Mindnyájan az Úrnak nagy hálát adjatok,
Nevét a népek közt szerte hirdessétek,
Segítségül csak az ő nevét hívjátok,
Jóságát hirdesse mindenütt az ének!
Zsoltárt neki zengjetek,
Szépen énekeljetek!
Ő sok híres csodáját,
Hirdessétek hatalmát!
7. Itt, e földön senki elnyomni nem tudta
E népet, amelyet akkor Isten védett;
Királyokat dorgált meg Isten miatta,
Neki megőrizte e szép örökséget.
E nép az én felkentem,
Mindig rajta van szemem,
Neki prófétát adok,
Kit soha ne bántsatok!

2. Akik az Úristent félitek szüntelen,
Nevét dicsérjétek zengő zsoltárokban!
Szívből örüljetek, hiszen Ő az Isten
E földön mindenütt, messzi országokban!
Hozzá folyamodjatok,
Mert Ő a ti uratok!
Keressétek orcáját
Évek hosszú során át!
8. Te, egész széles Föld, az Úrnak énekelj,
Hatalmát mindennap hirdessed szerteszét,
Dicsőségéről te mindenkinek beszélj,
Add hírül, amit tett, magasztald erejét!
Nemzeteknek nagy nevét
Hirdessétek messze szét!
Minden nép megismerje,
Mily nagy az Úr ereje!

3. Gondoljatok vissza sok áldott tettére,
Mindenütt jól ismert, híres csodájára,
Tiértetek hozott sok bölcs döntésére,
Ami nektek itt mind történelem már ma!
Izrael utódai,
Ti, mind Jákób fiai,
Akiket kiválasztott,
Szolgáinak fogadott.
9. Méltó az Isten, hogy mindenhol dicsérjék.
Az Úr félelmetes, minden másnál nagyobb.
A többi csak bálvány, nem találod lelkét,
De az még ma is áll, mit az Úr alkotott.
Méltóság jár előtte,
Fenséges az ő neve.
Erő és öröm van ott,
Ahol az Isten lakott.

4. Ő minekünk urunk, kegyelmes Istenünk, 10. Népeknek törzsei, őt magasztaljátok,

Ki az egész földnek döntéseket hozott. Áldjátok hatalmát, az Úr dicsőségét
Ma is úgy, mint régen, mindig itt van velünk, Hirdessétek messze, és sok ajándékot
Őbenne tiszteljük a bölcs törvényhozót. Hozzatok őneki, imádjátok nevét!
Áldott szövetségére, Elé leboruljatok,
Elmondott beszédére, Mert Ő soha nem inog!
Emlékezünk ma rája, Dicsérjétek kedvesen
Minden adott szavára. Ünnepi öltözetben!

5. Ábrahámmal régen szövetséget kötött, 11. A föld örvendezzen, az ég is örüljön

Fiának, Izsáknak Ő ünnepélyesen Annak, hogy az Isten uralkodik rajtunk!
Isteni szavával akkor megesküdött, Minden nemzet felett Ő az úr e földön,
Hogy mindig rajta lesz szeme Izraelen. Mi pedig mindenkor hű népe maradunk.
Szent szövetséget kötött, Örvénylő tenger zúgjon,
És újból megesküdött Mező és vad viduljon,
Szent Izrael népének, Ujjongjon majd az erdő,
Jákób nemzetségének. Amikor az Úr eljő!

6. Megmondta őnekik, hogy Kánaán földjét
Kiosztja birtokul, saját örökségül.
Bár kevesen voltak, adott ígéretét
Tartotta, s e földet adta nekik végül.
Mindenfelé bolyongtak,
Népek közt vándoroltak
Egyik néptől másikig,
Így lehetnek mostan itt.
12. Adjatok hálát a jóságos Istennek,
Aki megszabadít, és örökké szeret!
Mindenkor vigyáz ránk, és megsegít minket.
Szabadító úr Ő, végtelen szeretet.
Távoli népek közül
Kit összegyűjtesz, örül,
Magasztalja nevedet,
Mely végtelen szeretet.
 25

13. Szentséges nevednek most is hálát adunk, Izraelnek Istene,

Magasztaló szóval csak téged dicsérünk, Áldott az ő szent neve.
Örökös hűséggel melletted maradunk, Szívünk, lelkünk az övé
Tied a nemzetünk, tied a mi népünk. Mostan és mindörökké.

Krónikák II. könyve

A NÉP SZAVA ROBOÁMHOZ

II Chr 10:16.

1. A király makacs volt, rájuk nem hallgatott,
Jogos kérésüket elutasította,
Ezért a nép ilyen kemény választ adott,
Mivel trónjától a királyt megfosztotta:
Dávidhoz nekünk nincs semmi közünk,
Isaival mi nem közösködünk.
Izrael saját sátrába térjen,
Dávid hagyja el e tért egészen!
2. Izraelnek népe szépen elment haza,
Roboám király meg Júdába hazatért.
Nem volt már egységes a régi szép haza,
Izrael nem állt ki Dávidnak házáért.
Roboám király Jeruzsálembe
Menekült, nehogy veszedelembe
Kerüljön csapata, s maga végül
Senkit ne hívhasson segítségül.

MÍKÁJEHÚ PRÓFÉCIÁJA
II Chr 18:16.

1. A király szólt: Míká! Prófétálj minekünk,

De csak az igazat mondd, ahogy máskor is!
Mondd, mi lesz akkor, ha hadsereggel megyünk
Arám ellen! Szavad akkor hogy bátorít?

2. Míkájehú pedig ekképpen válaszolt

A városkapuban ülő királyoknak,
Noha más próféták igéje másról szólt,
Ő bátran ellene mert szólni azoknak:

3. Látom én Izraelt messze a hegyeken

Szétszórva, bolyongva, mint egy megvert nyájat,
Mint a pásztor nélkül kétségbeesetten
Menekülő népet s elvesztett csatákat.

4. Az Úr azért mostan ekképp szól hozzátok:

Ne mint a vesztesek menjetek csatába,
Ne mint a bujdosók, kiknek nincs hazájuk!
Ki-ki békességgel térjen otthonába!

ÉNEKESEK AZ ARCVONALBAN
II Chr 20:21.

1. Tekóa pusztáján a kürtszó felharsan. 2. A vezér megszólal biztató szavakkal,

Kora reggel van még, alig kelt fel a nap. Harcra buzdítja az elcsüggedt sereget.
Jósáfát serege gyülekezik lassan, Az ellenség felé megindul a haddal,
Vontatottan indul, alig-alig halad. És előre küldi az énekeseket.

3. Megzendül az ének az arcvonal előtt:

Bizakodva nekivághattok az útnak,
Isten vezet, kinek szeretete örök,
Ezért már most hálát adhattok az Úrnak.
 26

BÖLCSESSÉGIRODALOM

JÓB KÖNYVE
1. fejezet
A bajban is istenfélő

„AZ ÚR ADTA, AZ ÚR VETTE EL”

Hi 1:21.

Meztelenül jöttem ki anyám méhéből, Az Úr azt vette el, mit vettem kezéből.
És úgy meztelenül is megyek el innen. Legyen áldott az Úr neve! Ő az Isten.

3. fejezet
Jób panasza

ÁTKOZOTT NAP
Hi 3: 2-10.

1. Vesszen el az a nap, amelyen születtem, 3. Ne kerüljön az az év napjai közé,

S az éjjel, melyen tudták, hogy fiú fogant! Ne számítsák be a hónapok számába!
Legyen az sötét! Ne törődjék az Isten Az a nap legyen minden nap közt meddővé,
Vele fenn, s ne érje napsugár itt alant! Senki se törjön ki akkor ujjongásba!

2. Vegye birtokba azt a halál árnyéka, 4. Kik képesek rá, rontsák meg azt a napot!
És nappal is felhő tegye azt sötétté. A nappalt szörnyű szavakkal átkozzák meg!
Éjjel a vak sötét magával ragadja! Ne világítsanak éjjel a csillagok,
Mindenki számára legyen az rémessé! És ingereljék fel a tengeri szörnyet!

5. Az a nap ne lássa a hajnal sugarát, Mert nem zárta be anyám méhe ajtaját,
Nehezedjék rá mindenkor sötét átok, És nem rejtette el a nyomorúságot!

„MIÉRT NEM HALTAM MEG?”

Hi 3:11-19.

1. Miért nem haltam meg, mikor megszülettem, 4. Mért nem lettem olyan, mint a koraszülött,
Amikor az anyám méhéből kijöttem? Amelyet elástak, mikor világra jött?
Miért is vett anyám akkor a térdére, Mért nem lettem olyan az emberek között,
Hogy szopjak, miért helyezett emlőjére? Mint világosságot nem látott csecsemők?

2. Akkor most nyugodtan és békében lennék, 5. Ott már a bűnösök nem nyugtalankodnak,
Mert az örök csendben nyugalmat találnék, Ellankadt erővel csendesen nyugosznak.
Együtt lehetnék a föld királyaival, Ott minden fogoly elnyeri a nyugalmát,
Főnemeseivel, tanácsosaival. Mert nem hallja többé a hajcsárok hangját.

3. Ezek kőhalmot építettek maguknak, 6. Ott egyformák lesznek a kicsik és nagyok,

A fejedelmek örültek aranyuknak, Nem lesznek szegények, s nem lesznek gazdagok.
Mellyel házukat teljesen megtöltötték, Ott a rabszolga is szabad lesz örökre,
És ezüstjeiket otthon dédelgették. Nem kell figyelnie folyton az őrökre.

ZAKLATOTT LÉLEK
Hi 3:20-26.

1. Mért ad a nyomorultnak világosságot, 2. Ezek a lelkek ujjongva örvendeznek,

A megkeseredett lelkeknek életet? Mikor megtalálják végre a sír mélyét.
Ezek inkább keresik már a halált ott, Ezek útvesztőbe kergetett emberek.
S jobban óhajtják, mint a rejtett kincseket. Isten rendelte így életüknek végét.
 27

3. Mielőtt eszem, belőlem az ordítás 4. Az jött rám, amitől leginkább rettegtem,

Kitör, és megkeseredve sóhajtozom. Amitől remegtem, éppen az ért utol.
A panasz folyik belőlem, mint vízfolyás, Nincsen pihenésem, nincsen csendességem,
Nem tudok mást tenni, folyton siránkozom. Le kell mondanom a békés nyugalomról.

4. fejezet
Elifáz szavai
„PUSZTULT-E EL VALAKI ÁRTATLANUL?”
Hi 4:2-11.

1. Fáraszt-e, ha beszélni próbálok veled? 4. Amint látom, kik hamisságot szántanak,

Ki tudja itt a szót magába fojtani? És vészt vetnek, azok ugyanazt aratják.
Hiszen az elcsüggedőket te intetted, Isten leheletétől mind elpusztulnak,
Erősítetted, ki kezdett már lankadni. Nem tudják elviselni az ő haragját.

2. A botladozókat talpra állítottad, 5. A pusztaságban az oroszlán ordíthat,

A roskadó térdeket erősítetted. A fiatal oroszlán pedig bömbölhet,
Most, mikor a csapást te kell hogy hordozzad, Az oroszlánkölyök foga kicsorbulhat,
Megzavarodsz? Hova lett a régi hited? Mire büszke volt, annak már nem örülhet.

3. Nem ad bizodalmat az istenfélelmed? 6. Akkor a hímoroszlán martalék nélkül

Nem ad reménységet feddhetetlen múltad? Elpusztul, híjával szükséges ételnek,
Bántottak-e becsületes embereket? A nőstény oroszlán kölykei meg végül
Volt-e, akit ártatlanul kiirtottak? A nagy pusztaságban szanaszét szélednek.

"HALK HANGOT HALLOK"

Hi 4:12-21.

1. Énhozzám egy titokzatos szó jutott el, 4. Igaz-e az Isten előtt a halandó,
De csupán suttogást fogott fel a lelkem. Alkotója előtt tiszta-e az ember?
Az éjszaka egy látomás izgatott fel, Hiszen egyetlen szolga sem megbízható,
Mikor éppen mély álomba szenderedtem. Még az angyalok is hibáznak a mennyben.

2. Rettegés fogott el engem, és reszkettem, 5. Még inkább hibáznak, kik agyagházakban

Félelem töltötte el minden csontomat, Laknak, melyeknek porból van az alapja,
A szőr is felborzolódott a testemen, És mint a molyt, mely megbújik a ruhákban,
Mikor szellő suhintotta meg arcomat. Szétmorzsolja a táj legenyhébb viharja.

3. Megáll, de nem ismerem fel, amit látok, 6. Reggeltől estig szétzúzhatják ezeket,
Megjelenik egy alak a szemem előtt. Észrevétlenül örökre elpusztulnak.
Hallom a hangot, de csak döbbenten állok, Sátruk összeomlik, nem nyújt már védelmet,
Senkit sem látok, hiába keresem őt. Bölcsesség hijával mindnyájan meghalnak.

5. fejezet
Csak Istentől jön segítség

REMÉNYSÉGE LESZ A NINCSTELENNEK

Hi 5:1-16.

1. Kiálts csak! Válaszol-e valaki? 2. Láttam, hogy ostoba gyökeret vert

De vajon melyik szenthez fordulhatsz?
Csendben az ostoba nem bírja ki,
A bosszúság fogja megölni azt,
És a balgát halálba kergeti
Heves természete, mely ellepi.
Lakóhelyén, majd hamar elkorhadt
Fiait segítni senki sem ment,
Láttam, hogy eltaposták azokat.
A kapuban próbáltak keresni
Segélyt, de szavukra nem ment senki.

3. Gabonáját tövis közt aratja;
Mit levág, megeszi az éhező.
Szomjazó lesi, van-e vagyona,
S ha sikerül neki, megszerzi ő.
A hamisság nem a porból hajt ki,
A vész pedig nem földből sarjad ki.
4. A vészt az ember mind maga szüli,
Melynek szikrái magasba szállnak,
De lelkem az Istent átöleli,
Őtőle várok ügyemre választ.
Isten művel hatalmas dolgokat,
Mit az ember nem ért, olyanokat.
7. A szegényt Isten megszabadítja,
Hamis száj fegyverétől megmenti.
Az erőszakost eltántorítja,
ÉRETT KORBAN TÉRSZ A SÍRBA"
1. Bizony, boldog az az ember,
Kit megfedd az erős Isten.
Ha fenyít a Mindenható,
Ne vesd meg, az helyénvaló!
2. Megsebez erős kezével,
Bekötöz szeretetével.
Összezúz, amikor fenyít,
De mert szeret, meg is gyógyít.
3. Ha kell, Ő hatszor is megment,
Megóv, és a veszedelmet
Elkerülöd hetedszer is;
Javadra válik, ha ver is.
10. Érett korban térsz a sírba,
Ahogyan az meg van írva.
Mint a kévét idejében
Takarítják be a réten.
6. fejezet
Jób első válasza
JÓB SZENVEDÉSEINEK SÚLYA
1. Bárcsak igazán mérnék meg
Az elkeseredésemet,
Tekintve szenvedésemre,
Azzal tennék a mérlegre!
2. Súlyosabb a szenvedésem,
Mint homok a tengerszélen.
Szavaim is balgák voltak,
Érthetetlenül hatottak.
28
5. Amit tesz, az kikutathatatlan,
Nem lehet csodáit megszámolni.
Esőt ad oda, hol most aszály van,
A mezőt nem hagyja kiszáradni.
Emeli, ki alant van, magasra,
. A gyászolókat megoltalmazza.
6. A ravaszok tervét tönkreteszi,
Nem alkothat kezük maradandót.
A ravasz bölcseket leszereli,
A cselszövők nem adnak tanácsot.
Nappal is sötétben botorkálnak,
Délben, mint éjjel, semmit sem látnak.
A gyengét bántani nem engedi.
A nincstelen reménye kivirul,
A csalárdság örökre elnémul.
Hi 5:17-27.
4. Éhínségben a haláltól, 7. Szerte a mező kövei
Majd fegyver pusztításától Sorsod szövetségesei.
Megszabadít háborúban, Ott kinn a mezőn a vadak
Ezért bízzál csak az Úrban! Veled békében maradnak.
5. Nyelvek ostorától elrejt, 8. Megéred, hogy sátraidban
Szavak nyilát ne rettegjed. Békesség lesz napjaidban.
Ha pusztulást szabadít rád, Ha otthonodat vizsgálod,
Ő lesz a megmentő bírád. Dolgait rendben találod.
6. A pusztulást kineveted, 9. Megéred, hogy sok utódod
Az éhséget nem ismered- Lesz, és annyi sarjadékod,
A föld vadjaitól ne félj, Amennyi a fű a földön.
Tőlük segítséget remélj! Ebben lesz igazi öröm.
11. Minden sorjában történik,
És megy a maga rendjén itt.
Kerestük, s így találtuk ezt.
Hallgass rá, és jól megjegyezd!
Hi 6:2-7.
3. A Mindenható nyilai, 5. Tán a fűben a vadszamár
Testem, lelkem fájdalmai Ordít, mikor jóllakik már?
Kezdettől vannak énbennem, Ökör a takarmány mellett
Mérgüket issza a lelkem. Bőg-e, ha evett eleget?
4. Isten rettentési menten 6. Ha ízetlen, nem esik jól
Szép sorban elérnek engem. Az étel, akkor sótlanul
Nagy félelem tombol bennem, Megeszik-e, s nem ízetlen-
Nem bírom el szenvedésem. E a tojás csak úgy, nyersen?
 29

7. Annak érintésétől is
Iszonyodom. Mint a tövis,
Olyan szúrós íze annak,
Mint a romlott halnak, vadnak.

„NEM KAPOK SEGÍTSÉGET”

Hi 6:8-13.

1. Bárcsak teljesülne az én kívánságom, 3. A várakozásra honnan vegyek erőt,

Beteljesítené Isten reménységem. Hogyha meghosszabbodik még az életem?
Éltem fonalának elvágását várom. Nem vagyok, mint a kő, erős Isten előtt,
Hogy összezúz, bárcsak úgy döntene Isten! S nem ércből van, ezért törékeny a testem.

2. Akkor talán lenne nekem is vigaszom, 4. Én már sehonnét sem kapok segítséget?
A szenvedésem bármilyen kíméletlen, A szabadulás el van zárva előlem?
És bár elviselhetetlen e fájdalom, Egyedül viseljem a szenvedéseket?
Nem tagadtam meg az Istent beszédemben. Ily töretlen erőt vártok el éntőlem?

„ATYÁMFIAI HŰTLENEK”
Hi 6:14-23.

Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek

Még akkor is, ha elhagyta a Mindenható félelmét.
Atyámfiai, akár a patak vize, oly hűtlenek,
Mint mikor apad a patak, s nem lehet találni vizét.

Olyan a hűtlen barát, mint az eltűnő patak vize,

Mikor zavaros a jégtől s a lassan olvadó hótól.
Visszahúzódik, ha eljön az apadásnak ideje,
Majd fenékig kiszikkad a forrón tűző napsugártól.

A sivatagban letérnek útjukról a karavánok,

S ha kietlen helyre jutnak, étlen-szomjan elpusztulnak.
Téma karavánjai és a Sébából jött vándorok
Nézelődnek, reménykednek, tájékozódni nem tudnak.

Aztán megszégyenülnek azért, mert bennük bizakodtak,

Keserűen csalódniok kell, amikor odaérnek.
Így lettetek semmit érők. Most látjátok a borzalmat,
Reménységtek semmivé lett, mindnyájan ugyanúgy féltek.

Mondtam-e azt, hogy adjatok valamit, vagy javatokból

Valakit az én érdekemben ti megvesztegessetek?
Kértem-e, hogy mentsetek meg az ellenség karmaiból,
Vagy a zsarnokoknak értem valamit is fizessetek?

„FÁJDALMAS AZ ŐSZINTE BESZÉD”

Hi 6:24-30.

1. Tanítsatok, és elhallgatok! 3. Az árvára is sorsot vettek,

Mondjátok meg, miben tévedtem! Barátotokra alkudoztok.
Beszédeitek fájdalmasok, Mostan végre rám tekintetek,
És a feddéstek értelmetlen. Szemetekbe nem hazudozok.

2. Szavakért akartok feddeni? 4. Hagyjátok! Ne legyen álnokság!

Hiszen az, ki kétségbe esett, Hagyjátok! Igazam van nekem.
Szélnek szól, nem tud semmit tenni, Nem érezné ínyem a romlást?
Bár akarna bármily keveset. Szólt-e álnokságot a nyelvem?
 30

7. fejezet
Jób újabb panasza

„KÜZDELEM A HALANDÓ SORSA”

Hi 7:1-10.

1. Csak küzdelem a földön a halandó sorsa; 3. Fedi testem porkéreg, s a férgek megrágják,
Napjai úgy telnek, mint a napszámosoknak, Bőröm, ha beforrad is, csak újra kifakad.
Miképpen eped árnyék után a rabszolga Napjaim gyorsabban repülnek, mint a takács
Mint a napszámosnak garasai fontosak. Vetélője, s reménytelen minden újabb nap.

2. Nekem jutottak hiábavaló hónapok, 4. Jól gondoljad meg, hogy csak szellő az életem,
Nyomorult éjszakákkal fizettek ki engem. E földön többé már semmi jót nem lát szemem.
Mikor kelhetek fel? Az esték oly nyomasztók, Nem pillant meg engem már reám tekintő szem,
S hajnalig nyugtalanul kell itt fetrengenem. Szemed felém fordítod, de már nem látsz engem.

5. Eltűnt a felhő, messze szállt, nem jön vissza már.

Senki sem jön vissza a holtak hazájából,
Nincsen, aki a házába onnét visszajár,
Hogy hol van, nem tudják, mert eltűnt a házából.

„MEGVETEM AZ ÉLETEMET”
Hi 7:11-16.

1. Nem is tartóztatom meg a számat, 3. Látomásokkal rettentesz engem,

Szólni fogok forrongó lélekkel. Rémítenek az álmok ágyamban.
Sorsom miatt eláraszt a bánat, Jobb lenne talán halálba mennem,
És panaszkodok keserű szívvel. Mint hogy itt senyvedjek csontvázamban.

2. Tenger vagyok, vagy szörny a tengerből, 4. Megvetem e szenvedő életem,

Hogy őrséget állítasz ellenem? Nem akarok tovább így vergődni.
Panaszkodok kemény fekhelyemről, Már csak egy lehelet maradt nekem.
Nyoszolyám sem vigasztal meg engem. Hagyjál hát békében elköltözni!

„MIT KÖVETTEM EL?”

Hi 7:17-21.

1. Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, 3. Miért tettél a céltábláddá engemet?
És hogy ily nagy gonddal törődsz mindig velem? Nem tudsz elviselni? Tán terhedre vagyok?
Minden áldott reggel újra megvizsgálod, Miért nem bocsátod meg már vétkeimet?
Szemed előtt pereg az egész életem. Bárhova megyek, rám figyelve te vagy ott.

2. Miért nem veszed le rólam a szemedet? 4. Miért nem lehet a bűnömet elnézned?
Még a nyálamat sem engeded lenyelni. Hiszen nyomorultul már porban heverek!
Ellened mit tettem? Sorold fel vétkemet! Tehetetlen vagyok, mert elért a végzet.
Emberek őrzője, mért akarsz elnyelni? Meglásd, mikor keresel, én már nem leszek!

8. fejezet
Bildád első beszéde

„MEDDIG BESZÉLSZ ILYENEKET?”

Hi 8:2-7.

Meddig beszélsz még efféle dolgokat? Ha a mindenható Istent keresed,

Meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
Igaz-e szava a Mindenhatónak?
Jog és igazság-e az ő erénye?
Ellene fiaid hogyha vétkeztek,
Hibájukért nekik Ő megfizetett.
És ha hozzá tiszta szívből könyörögsz,
Ő igazságosan őrködik feletted,
Nyugodt és békés otthonnak örülhetsz.
Bár lehet, hogy kicsiny voltál először,
Meglátod, végül igen naggyá leszel.
 31

NÁD ÉS SÁS
Hi 8:8-19.

1. Kérdezzed csak meg az első nemzedéket!
Jegyezd meg, amit az atyák kikutattak!
Mi csak nemrég ismerjük még az életet,
Fiatalok vagyunk, nem tudunk még sokat.
A mi életünk csak árnyék itt, a földön,
Nem maradunk itten örökké-örökkön.
3. Így járnak, kik Istenről elfeledkeznek.
Elvész az elvetemültek reménysége.
Bizakodásukban csalódottak lesznek,
Miként a pókháló, mikor vihar tépte.
Nem marad meg, ki házára támaszkodik,
Nem állhat meg, habár belekapaszkodik.

2. Atyáink megtanítnak, s megmondják neked, 4. A zöld növény virul ma még a napfényben,

Az értelmes szavak mind tőlük származnak:
A nád mocsár, a sás víz nélkül nem nő meg,
Ezek akkor éppen csak hogy kihajtanak.
Még ha őket senki le nem is szakasztja,
Elszáradnak előbb, mint a fűnek sarja.
Még a kerítésen is túlnő indája,
Gyökerei átbújnak szilárd köveken,
Kapaszkodó nekik kemény kő rakása.
Nem gátolja őket kerítés, kőhalom,
Mik előtte vannak, áthatol azokon.

5. De ha kiirtják a megszokott helyéről, Csak ennyi öröm kerül neki útjába.

Megtagadja őt mind, aki csak meglátja. Ott marad a föld, de más nő ki belőle,
Szól: Nem láttalak, nem hallottam e névről. Soha senki nem hall többé már felőle.

„MEGTÖLTI MÉG SZÁDAT NEVETÉSSEL”

Hi 8.20-22.

Nem veti meg Isten a feddhetetlent, Ajakad ujjongással zeng, merészen.

És a gonosztevőt nem fogja kézen. Szégyen lesz a sorsuk gyűlölőidnek,
A nevetés szádban vidáman felcseng, Nem lesz többé sátruk a bűnösöknek.

9. fejezet
Jób második válasza

ISTENNEK MINDIG IGAZA VAN

Hi 9:2-12.

1. Az embernek az Istennel 3. Rázza a föld oszlopait, 5. Művel hatalmas dolgokat,

Szemben hogyan is lehetne
Igaza? Ha vele perben
Állna, biztos nem felelne
Ezer kérdésből egyre sem.
Így van ez, én elismerem.
Még a napnak is parancsol,
Hogy ne ontsa sugarait
Le a földre a magasból.
Elfedi a csillagokat,
Lepecsételi azokat.
Mind kikutathatatlanul.
Elénk állít nagy csodákat,
De megszámlálhatatlanul.
Ha elvonul énfelettem,
Elsuhan, észre nem veszem.

2. Van-e oly bölcs szívű ember,
Kinek olyan az ereje,
Hogy nagy hatalmával szemben
Könnyen felülkerekedne?
Hegyek vannak hatalmában,
Elmozdítja haragjában.
4. Tengeren hullámhegyre lép
Ő, ki égboltot alkotott,
Teremtette a Nagy Medvét
És a nagy Kaszás-csillagot;
Itt a híres Fiastyúkot
Délen, amennyit csak tudott.
6. Hogyha valamit elragad,
Ki vonhatja őt kérdőre?
Ki akadályozza meg azt,
Ki veheti el őtőle?
Nem kérdezheti senki sem:
Mit teszel? - mert Ő az Isten.

„FEDDHETETLEN VAGYOK”
Hi 9: 13-24.

1. Isten nem vonja vissza haragját,
Őelőtte mind meghunyászkodnak,
Akik földön-égen támogatják
A szörnyeteget, mikor harcolnak.
Hát én neki hogy válaszolhatnék,
A szavak közt hogy válogathatnék?
2. Még akkor sem, ha igazam lenne,
Válaszolhatnék neki, bírámnak.
Nekem csak könyörögnöm kellene,
Megválogatva szavait számnak.
Ha kiáltanék, és válaszolna,
Akkor sem figyelne a hangomra.
 32

3. Ő zúgó viharral kerget engem, 5. Még ha igazam lenne is nekem,

Sebemet ok nélkül szaporítja.
Még lélegzetet sem enged vennem,
A keserűséget rám zúdítja.
Bánat és gyász, amivel jóllakat.
Hogy találhatnék erre szavakat?
Szája úgyis bűnösnek mondana.
Hiába lennék én feddhetetlen,
Ő akkor is hamisnak találna.
Feddhetetlen vagyok. Nem törődöm
Magammal, bárhogy alakul jövőm.

4. „Itt vagyok” - szól a hatalmaskodó 6. Őneki mindegy, hogy feddhetetlen

Erőszakkal szólító szavára,
S megkérdi tőle a Mindenható:
„Ki idézhet engem tárgyalásra?”
Törvény elé senki sem hívhatja
Istent olyan, ki e földnek fia.
Vagy bűnös vagyok, lesújt ostora.
Gúnyolja, ha csügged a bűntelen,
Bűnös kézbe jut az ország sorsa.
Ki az, ki bírák arcát elfedi?
Senki más, egyedül ezt Ő teszi.

ELSUHANÓ NAPOK
Hi 9:25-35.

1. Napjaim gyorsabbak a futárnál, 4. Ha lúggal tisztítanám kezemet,

Elszaladnak, és jót nem láttatnak. Akkor is sárba lökhetnél engem.
Mint sáscsónak suhannak az árnál, Még ruhám is megvetne engemet,
Mint mikor sasok zsákmányra csapnak. Igazságomért nincs hova mennem.

2. Ha panaszom felejtni akarom, 5. Ő nem ember, neki nem mondhatom,

És változtatni arcom vidámra, Hogy menjünk egymás ellen törvénybe.
Megborzadok, mert sok a fájdalom, Nincsen a földön olyan hatalom,
S nem számíthatok ártatlanságra. Mely köztünk döntőbíró lehetne.

3. Ha úgyis bűnös vagyok, hiába, 6. Ha levenné rólam a vesszejét,

Nincs értelme, hogy fárasszam magam. S nem ijesztene már rettentése,
Engem a hó sem tenne tisztába, Akkor beszélnék, tőle nem félnék,
Hiába, hogy abban mosakodjam. De magamtól ennek nincs esélye.

10. fejezet
Jób kutatja szenvedése okát

„KUTATOD BŰNÖMET”
Hi 10:1-7.

1. Lelkemből megutáltam életem, 3. Közben a bűnösök tanácsának

Panaszom szabadjára engedem. Kedvezel, e hamis társaságnak.
Hadd beszéljek keserű lélekkel, Vajon testi szemed van teneked,
Hadd szóljak e szavakkal Istennel! Mint ember látod az embereket?

2. Ne tarts bűnösnek, de add tudtomra: 4. Vajon olyanok a te napjaid,

Mért perelsz velem? Ne légy goromba! Miként a halandók napjai itt?
Ha nyomorgatsz, az miért jó neked; A te érveid olyanok szintén,
Az, hogy kezed munkáját megveted? Mint ember érvei a föld színén?

5. Hiszen kutatod az én bűnömet,

Ugyanúgy vétkemet is keresed.
Pedig tudod, hogy nincs bűnöm, vétkem,
Mégsem ment senki tőled meg engem.
 33

„EMLÉKEZZ CSAK!”
Hi 10:8-17.

1. Kezed formált és alkotott engem, 4. Mégis szívedben ezt rejtegetted,

Mégis elfordulsz tőlem ekképpen? Szándékod ez volt, el nem feledted,
Miért akarsz így elpusztítani? Hogy számon tartod, mikor vétkezem,
Szembefordított velem valami? Bűnöm alól nem mentesz fel engem.

2. Mint agyagedényt úgy megformáltál, 5. Ha bűnös vagyok, akkor jaj nekem,

Most újra mégis porba taposnál? De úgysem emelhetem fel fejem,
Nem úgy öntöttél, miként a tejet, Ha nem vétkeztem, ha igaz vagyok.
S mint sajtot beoltottál engemet? Vedd már el tőlem a gyalázatot!

3. Bőrbe és húsba felöltöztettél, 6. Inkább lássad meg nyomorúságom,

Inakkal és csontokkal átszőttél. Hiszen ha gőgös lennék, jól tudom,
Adtál életet és szeretetet, Oroszlánként énreám rontanál,
Gondosan megőrizted lelkemet. Nagy hatalmaddal törnél énreám.

7. Ellenem új tanút állítanál,

És újabb bosszúsággal sújtanál.
Sok, eddig nem ismert ellenségem
Sorozatban támadna ellenem.

„BÁR KIMÚLTAM VOLNA!”

Hi 10:18-22.

1. Miért is hoztál ki anyám méhéből? 3. Újra tudnék örvendezni, mielőtt

Bárcsak szem nem látott volna meg engem! Elmegyek, ahonnan vissza nem térek,
Olyan lennék, mint ki az életétől Ahol a halál árnyéka nagyra nőtt,
Elfordult volna, bár nem is élt itten. Hol látni mást nem lehet, csak sötétet.

2. Úgyis rövid időm. Hogyha megszűnnék 4. Ott van a halál vak sötét országa;
Ez a baj, és most elmaradna tőlem, Ott, ahol semmi sem ragyog a fényben,
Úgy érzem, újra kissé felvidulnék, Ahol nincs rend, csak a halálnak árnya,
S feltörne reménység hangja belőlem. Ahol a fény is elvész a sötétben.

11, fejezet
Cófár első beszéde

BÁRCSAK MAGA ISTEN SZÓLALNA MEG!

Hi 11:2-11.

1. Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? 4. Ki tudod-e találni te magadtól,

A bőbeszédűnek legyen igaza? Hogy a titka mi lehet az Istennek?
Fecsegésed hogy hat az emberekre? Te messze vagy még a Mindenhatótól,
Gúnyolódsz, s meg nem szégyenülsz miatta? Tetteid nem olyan tökéletesek.

2. Ezt mondtad: Tanításom helyes nekem, 5. Tökéletesebb Ő a magas égnél,

A te szemedben mindig tiszta voltam. Te semmit nem tehetsz hozzá hasonlót.
Bárcsak Isten szólna teveled szemben, Tudása mélyebb a tenger mélyénél,
Ő maga szólalna meg hallhatóan! Nem tudhatsz semmit, mi őróla szól ott.

3. Szólna a bölcsesség titkáról neked, 6. A széles földnél hosszabb terjedelme,

Ami neked kétszeresen is elég! Szélesebb a világ sok tengerénél.
Megtudnád, hogy kegyelmesen elenged Ha gyűlés elé állít ő felsége,
Nyílt és eltitkolt bűneidből egy részt. Nem állhat elé, ki e földön még él.

7. Ismeri Ő a hitvány embereket, Úgy tudja számon tartani ezeket,

Látja, hogy milyen sok itt az álnokság. Hogy oda sem néz, mégis tudja, mit lát.
 34

„ELFELEJTED A NYOMORÚSÁGOT”
Hi 11:12-20.

Az üresfejű is válhat értelmessé, Szégyen nélkül lehet akkor őrá nézned,

A szamárcsikó is születhet emberré.
Amikor a szíved őfelé fordítod,
S kiterjeszted kezed, mely hord álnokságot,
Távolítsd el róla, tisztítsd meg kezedet,
Csalárdságot sátradban lenni ne engedd!
Erős leszel, nem kell semmitől sem félned.
Nem lesz már szádban a nyomorúság íze,
Úgy gondolsz rá, mint a rég elmúlt árvízre.
Déli verőfénynél jobban fénylik élted,
A homály, mint reggel, úgy borít be téged.

Akkor majd lesz bizodalmad s reménységed;

Körülnézel, és nyugodt lesz lefekvésed.
Senki sem riaszt fel, amikor leheversz,
Hízelegnek neked, kiket nem is ismersz.
De elsorvadnak a bűnösök szemei,
Reménytelenül lelkét mind kileheli.

12. fejezet
Jób harmadik válasza

„NYUGTUK VAN A PUSZTÍTÓKNAK”

Hi 12:2-6.

1. Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, 3. Aki biztonságban él, azt gondolja,
És veletek kihal majd a bölcsesség Hogy a szerencsétlenekkel nincs dolga,
Nekem is van annyi eszem, mint nektek, Azokról úgysem lehet ott hallani,
Én is tudok szólni ilyesféléket. És a tántorgót fel kell taszítani.

2. Barátaim nevetségessé tettek, 4. Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,

Pedig kik Istenhez imát rebegtek, Kik Istent ingerlik gondolatukban.
Azokat Ő meghallgatta kegyesen, Ők azt hiszik, hogy elérhetnek mindent,
Mégis nevetséges a feddhetetlen. Sőt kezükben is tarthatják az Istent.

CSAK ISTEN BÖLCS ÉS HATALMAS

Hi 12:7-25.

1. Kérdezd csak meg az állatokat! 6. Hatalmában van a tévelygő,

Az állatok is tanítanak. Szintúgy a tévelygésbe ejtő.
Nézd a madarakat az égen! Bolonddá tesz tanácsadókat,
Viszik a hírt északon, délen. És gúny tárgyává tesz bírókat.

2. Gondolkozz a földről, s elmélkedj! 7. Kinyitja sok király bilincsét,

A halak is beszélnek neked. Derekára köti az övét.
Ki ne tudna ezekről többet: Bolondokká tesz Ő papokat,
Az Úr keze alkotta őket. És balgákká hatalmasokat.

3. Az ő kezében van az élet 8. Megvonhatja azoktól a szót,

És az embernek adott lélek. Kik voltak addig megbízhatók.
A szavakat a fül érti meg, Megvetést zúdít gazdagokra,
Az íny fogja fel az ízeket. Hatalmasok övét lazítja.

4. Bölcsek itt az öreg emberek, 9. Leleplez mély, sötét titkokat,

Megfontoltak, kik hosszan élnek. Előhoz homályos dolgokat.
Ő tart bölcsességet, hatalmat, Nagyokká tehet kis népeket,
És ad értelmes tanácsokat. De el is pusztíthatja őket.

5. Amit leront, nem építik fel, 10. Népek határát kiterjeszti,

Kit bezár, azt nem engedik el. Őket azután elkergeti.
Csak Ő ad az embernek erőt, Vezetőknek elveszi eszét,
Sikerre viszi az igyekvőt. Bolyonganak aztán szerte szét.
 35

11.A sötétben tapogatóznak,

Világosság nélkül bolyongnak.
Hagyja, hogy szerte széledjenek,
S bolyongjanak, mint a részegek.

13. fejezet
Elutasított vádak

JÓB VÁDOLJA BARÁTAIT

Hi 13:1-12.

1. Mindezt saját szememmel láttam, 4. Isten érdekében beszéltek

Fülemmel hallottam s értettem. Álnokságot és hamisságot?
Nem élek alávalóságban, Istent kell talán megvédnetek
Amit ti tudtok, azt mind értem. Vagy a perben mellé állnotok?

2. Ezért most a Mindenhatóval 5. Majd megvizsgál Ő benneteket,

Akarok szólni és kérdezni. És őt ti be nem csaphatjátok,
Megvádoltatok hazug szóval; Mert Ő szigorúan megbüntet,
Mihaszna orvos itt mindenki. Ha személyválogatók vagytok.

3. Bár elhallgatnátok egészen! 6. Fenségétől nem ijedtek meg?

Akkor bölcsek maradhatnátok. Nem kell rettegésben járnotok?
De engedjetek csak kérdeznem, Hamuba írt szó beszédetek,
Ellenvetésem hallgassátok! És sáncaitok agyagsáncok.

JÓB ISTEN ELÉ AKAR ÁLLNI

Hi 13:13-23.

1. Hallgassatok már el! Én is hadd beszéljek! 3. Hallgassatok fületekkel már szavamra,

Bármi történjék is velem, bárhogy éljek, Jól figyeljetek a magyarázatomra!
Fogaimmal miért szaggatnám testemet, Engedjétek ügyemet hogy előadjam,
Miért is tenném kockára életemet? Hiszen jól tudom, hogy nekem van igazam!

2. Ő megölhet engem. Nem is reménykedem. 4. Akad-e valaki, ki perbe száll velem?

Hagyjátok előtte utamat védenem! Elhallgatok akkor, s életem leteszem.
Nekem már az is komoly segítség lehet, Csak arra kérlek, hogy kettőt ne tégy velem,
Hogy elvetemültekhez nem kerülhetek. Színed elől akkor magam el nem rejtem.

5. Vedd le rólam kezed, s hagyj magamba néznem,

Ne rémítsél és ne ijesszél meg engem!
Szólj hozzám, és engedj engem is beszélnem,
Vagy én beszélek, és Te felelj énnekem!

„MIÉRT REJTED EL ARCODAT?”

Hi 13:24-28.

1. Mi a bűnöm, mi a vétkem? 3. Hogy ily sok keserűséget

Ismertesd meg hitszegésem! Róttál rám, ez mit jelenthet?
Arcodat el miért rejted? Talán mostan ítéled meg
Nem vagyok én ellenséged. Ifjúkori bűneimet?

2. Mit rémítget szent Felséged? 4. Béklyót tettél a lábamra,

Egy elsodort falevelet Jól figyelsz minden utamra.
Vagy egy száraz szalmaszálat Megjegyzed, amit más nem lát,
Üldözöl, mely elhullt nálad? Lábam elmosódott nyomát.
 36

5. Korhadtan mállik szét éltem; Olyan vagyok, mint moly rágta

Azt is bánom, amit éltem. Ruha, mely van, de hiába.

14. fejezet
A halál után nincs reménység

„VAN-E TISZTA EMBER?”

Hi 14:1-6.

1. Rövid életű az ember, 3. És Te még az ilyen embert 5. Ha megmérted a napjait,

Aki asszonytól született . Is rossz szemmel nézegeted! És ha határt szabtál neki,
Nem nyugodhat; este, reggel Azt is, aki szólni sem mert, Számon tartod hónapjait,
Félti e rövid életet. Törvény elé idéztetted. S e határt át nem lépheti,

2. Kihajt, mint a színes virág, 4. Van-e vajon tiszta ember, 6. Akkor légy elnéző vele,
Majd eltűnik, mint az árnyék. Kiben nincs tisztátalanság? Hogy élhessen békességben,
Hamar elveszti a szirmát. Úgy gondolom, nincsen egy sem, És legyen annyi öröme,
Ennyi, mit az élet rámért. Bármily nagy is ez a világ. Mint napszámosnak éltében!

„HA AZ EMBER KIMÚLIK, HOVA LESZ?”

Hi 14:7-12.

Még a fának is van reménysége: De a férfi, hogyha lehanyatlik,

Újból kihajt, hogyha ki is vágják .
Ha elvénül is földben gyökere,
Akkor is meghozza új hajtását.
A víztől lesz neki új ereje,
Ágakat hajt, miként a csemete.
S az ember kimúlik, mi lesz vele?
A víz a tengerből elfogyhat itt,
A folyónak kiszáradhat medre,
És kiszikkad a föld körülötte,
Pusztasággá lesz a környezete.

Az ember meg többé fel nem kelhet,

Ha egyszer lefekszik porsátrában.
Mély álmából ő fel nem ébredhet,
Míg a csillag elfárad jártában.
Azok, kik ekképpen elaludtak,
Nem ébrednek fel, ők úgy maradnak.

„ÉS ELTÖRÖLNÉD BŰNEIMET”

Hi 14:13-17.

1. Bárcsak elrejtenél a holtak honában, 3. Ha Te szólnál hozzám, válaszolnék neked.

És rejtegetnél, míg elmúlik haragod! Kívánkoznál kezed alkotása után,
Kiszabnád időmet, amint az nálad van, Akkor Te megszámlálnád a lépteimet,
Majd ismét rám fordítanád gondolatod! S életem titkai után is kutatnál.

2. Ha a férfi meghal, életre tud kelni? 4. De a vétkeimet nem tartanád számon,

Én akkor egész küzdelmes életemben Hanem úgy tekintenéd minden vétkemet,
Tudnék csendben várni, s tudnék reménykedni Mint pecsétes titkot a sors zacskójában,
A fordulatig csendben és türelmesen. S eltörölnéd elkövetett bűneimet.

A HALANDÓK REMÉNYTELENSÉGE
Hi 14:18-22.

1- Még a hegy is megmozdul, ha ledől. 2. Így pusztítod el a reménységét

A köveket a víz lekoptatja. Az e földön élő halandóknak;
A kőszikla elmozdul helyéről, Megszabod itt életüknek végét,
A föld porát az ár elsodorja. Alávetve hatalmaskodóknak.
 37

3. Úgy bocsátod el, hogy az ő arcát 4. Ha pedig őket semmibe veszik,

Eltorzítod, ne lásson, ne halljon. Azt sem veszi észre, mert a teste
Nem ismeri fiainak sorsát, Csak saját fájdalmával törődik,
Kiket tisztesség ér minden napon. És csak magát gyászolja a lelke.

15. fejezet
Elifáz második beszéde

„SAJÁT SZÁD TESZ BŰNÖSSÉ”

Hi 15:2-6.

1. Szólhat-e a bölcs akkor, ha 3. Te már az istenfélelmet

A tudása légből kapott? Is bizony semmibe veszed.
Nincs semmije neki, csak ha Megcsonkítod kegyességed,
Keleti szél felfújja ott. Ha Istennel van beszéded.

2. Vitatkozhat haszontalan 4. Bűn tanítja erre szádat,

És semmit érő szavakkal S a ravasz emberek nyelvét
Az, ki bölcs, bár minduntalan Választottad, de a vádat
Hadakozik jó nagy hanggal? Saját ajkad tárja eléd.

„HOVA RAGADOTT EL A SZÍVED?”

Hi 15:7-16.

1. Talán te születtél először e földön, 3. Kevés neked Isten vigasztaló szava

Előbb annál, hogy a halmok keletkeztek? És hozzád szelíden intézett beszéde?
Talán kihallgattad, amit Isten közöl, Mi az, mi szívedet ekképp elragadta,
Vagy bölcs döntései a tieid lettek? Miért villog szemed úgy, mintha beszélne?

2. Mit tudsz te, amit mi ne tudnánk ugyanúgy? 4. Isten ellen miért fordítod lelkedet?
Mihez értesz te, ami nálunk nincsen meg? Szádon miért ejtesz ki ilyen szavakat?
Ősz is, meg öreg is van itt, ki sokat tud Azt hiszed, hogy a halandó tiszta lehet?
A te apádnál mindegyikük öregebb. Asszonytól születettnek ki ad igazat?

5. Isten nem bízhat még a szentjeiben sem,

Szemében még a menny sem eléggé tiszta.
Mennyivel kevésbé a megromlott ember,
Ki az álnokságot, mint a vizet, issza.

A BŰNÖSÖK MENTHETETLENÜL ELPUSZTULNAK

Hi 15:17-35.

1. Tanítalak téged, de hallgass rám, kérlek, 3. Rémítő hangokat hall ő a fülében,

Mert amit megláttam, én azt beszélem el. Rátör a pusztító békének idején.
Mit a bölcsek nem titkoltak el, hirdettek, Tudja ő is, hogy elvész a sötétségben,
S atyáiktól tanultak, hadd elbeszélnem! Mert fegyver les reá házának küszöbén.

2. Egyedül nekik adatott ez az ország, 4. Kenyér után bolyong, de nem akad rája,
És akkor közöttük nem járt itt idegen. A sötétség napja közel van őhozzá.
Mindig gyötrődik, ki járja bűnök útját, Ijesztheti a szükség, és szorongatja,
Évei meg vannak számolva idelenn. Mintha egy rohamra kész király támadná.
 38

5. Mindez azért van, mert ő az Isten ellen 9. Sötétség lesz neki ezután a sorsa,
Nyújtotta ki kezét, és őt nem tisztelte, Nagy hőség szárítja el a friss hajtását.
Aztán a mindenható Istennel szemben Istennek a szele messze elsodorja,
Hősködött, elfelejtvén, mily nagy ereje. És sehol sem tudja megvetni a lábait.

6. Úgy, mintha hős lenne, neki szegzett nyakkal 10. Soha ne bízzék hiábavalóságban,
Ellene rohant, túlbecsülve erejét. Mert nagyon keserves lesz a csalódása!
Díszes szegekkel sűrűn kivert pajzsával Így nem talál értelmet a valóságban,
Azt hitte, ő uralja a harc mezejét. S nem marad más, mint hiábavalósága.

7. Eltorzult arcát a zsír csúnyán fedte be, 11. Hamar vége lesz, és nem zöldül ki ága,
És a tomporára vastag háj rakódott. Éppen úgy, mint ahogy a szőlő ledobja
Éltét pusztuló városokban tengette, Az éretlen szemet, s a kert olajfája
És lerombolásra szánt házakban lakott. Virágát - bármily szép - sorra lehullatja.

8. Nem gazdagodik meg e földi életben, 12. Mert az elvetemült emberek csoportja
Vagyona nem marad meg, és nem lesz háza, Terméketlen marad, és tűzvészben ég meg
Nem gyönyörködhet földjének termésében, Az olyan hatalmaskodóknak a sátra,
És nem hajlik földig szárán a kalásza. Akik azt vesztegetéssel szerezték meg.

13. Az ilyen emberek csak nyomorúságot Méhükben érlelik már a csalárdságot,

Fogannak, és mindenfelé csak bajt szülnek. Nem marad látható gyümölcse kezüknek.

16. fejezet
Jób negyedik válasza

„ÉN IS TUDNÉK ÚGY BESZÉLNI”

Hi 16:2-5.

Ilyesmit eleget hallottam. Én is tudnék ám így beszélni,

Nyomorult vigasztalók vagytok. Csak az én helyemben volnátok!
Üres beszéd ez; már meguntam. Tudnék szép szavakkal hencegni,
Mondjátok, velem mi bajotok! Gúnyosan nevethetnék rátok.

Akkor én erősíthetnélek Kínotokban enyhíthetnélek

Titeket szájjal, szép beszéddel. Ajakaimnak részvétével.

„FELTÁTOTTÁK ELLENEM SZÁJUKAT”

Hi 16:6-17.

1. Ha beszélek, attól nem enyhül fájdalmam, 3. Az álnokoknak kiszolgáltat az Isten,

Akkor sem múlik el, hogyha abbahagyom.
Megragadtál, és kimerültem a bajban,
Elpusztítottad már az egész családom.
Elesett állapotom támadt ellenem,
Tanúvá lett, és folyton csak vádol engem.
És a bűnösöknek a kezére juttat.
Összetört. Nincsen többé nyugalmam itten,
Nem látom jövőmet, siratom a múltat.
Nyakon ragadott, és széjjelzúzott engem,
Nyomorult voltomban céltáblája lettem.

2. Haragja marcangolt és üldözött engem, 4. Körülvettek engem az ő íjászai,

S a fogait dühösen rám vicsorgatja,
Villogó szemmel néz reám ellenségem,
És száját ellenem nagyra feltátotta.
Ezek gyalázkodva arcul vernek engem,
Összefognak, s együtt vonulnak ellenem.
Kíméletlenül felhasítja vesémet,
Epém kegyetlenül a földre ontja ki,
Sehol nem találok immár menedéket.
Rést rés után tör majd vadul ő énrajtam,
És hős harcosként a csatában rám rohan.

5. Bőrömre fájdalmamban gyászruhát varrtam,

És büszkeségemet a porba hajtottam.
Arcom kivörösödött, ahogyan sírtam,
Szempillám a halál árnyékába vontam.
Pedig a kezemhez erőszak nem tapad,
Tiszta szívvel mondom el imádságomat.
 39

„ÁLMATLANUL TEKINTEK ISTENRE”

Hi 16:18-22.

Föld, ne takard el vétkemet! Csúfolnak a barátaim.

Kínos segélykiáltásom
Többé már el ne mémuljon!
Ki hallja meg kérésemet?
Most is van tanúm a mennyben,
Aki bizonyít mellettem.
Álmatlanul tekintek fel
Istenre, hogy jöjjön már el,
S igazolja a szavaim,
S mint embert emberrel szemben
Igazságomban megvédjen.

Mert eltelik e néhány év, Nem tudom, ki vár itten még.

Aztán én vissza nem térek Más övvényre lép a lábam,
Az útról, melyen elmegyek. El is felejtem, mit láttam.

17. fejezet
Megkeseredve

ÖSSZETÖRT LÉLEKKEL
Hi 17:1.

Összetört a lelkem,
Nincs már több reményem..
Éltem kialvóban,
Örök nyugovóban
Leszek nemsokára.
A temető árka
Fogad be engemet,
Meggyötört testemet.

ROSSZINDULATÚAK JÓB BARÁTAI

Hi 17:2-10.

1. Bizony, gúnyolódásban van részem, 4. Minden tagom olyan, mint az árnyék.

Gáncsoskodás miatt virraszt szemem. Erősítést vajon kitől várnék?
Tedd meg: Vállalj értem kezességet! Ezen csodálkozva elszörnyednek
Nincsen más, kit erre megkérhetek. A becsülettel élő emberek.

2. Szívükből elűzted az értelmet, 5. Felindítja az ártatlanokat,

Ezért felül nem kerekedhetnek. Amit az elvetemültek mondtak.
Ki társait feljelenti pénzért, A maga útjához ragaszkodik
Hiába sóvárog fiaiért. Az igaz, nem keres más utat itt.

3. A népek előtt szóbeszéd lettem. 6. A tiszta kezű ereje megnő,

Itt állok, szinte arcul köpötten. S aki közületek újra eljő,
Tekintetem elhomályosodott, Látni fogja, hogy énvelem mi lett,
Mit keserves bosszúság okozott. De bölcset nem találok köztetek.

JÓB KÉSZÜL A HALÁLRA

Hi 17:11-16.

Napjaim elmúltak, szétfoszlott a testem, Talán abban kelljen nekem reménykednem,

Szívem minden vágya semmivé lett bennem.
Beképzeltségükben a sötét éjszakát
Fényes nappallá változtatni akarják,
Mintha a világosság közelebb lenne,
Mint a homály, hogy senki el ne tévedne.
Hogy a holtak sötét honába kell mennem,
És többé nem lehet reménységem, vágyam,
Mert a sötétségben vetettem meg ágyam?
Vagy talán a sírgödör lesz nekem atyám,
És a férgek benne nénéim meg anyám?
 40

Reménytelen szívvel tőletek megkérdem: Vagy láthat itt valaki még reménysugárt?
Hol találhatom meg az én reménységem? Mikor belehanyatlunk a föld porába,
Megtalálhatom a menekülés útját, Együtt szállunk le majd a holtak honába.

18. fejezet
Bildád második beszéde

MIÉRT MARCANGOLOD MAGAD?

Hi 18:2-4.

Mikor hagytok már fel a szavakkal? Azt hiszed, ha magad marcangolod,

Gondolkozzatok, aztán beszéljünk! Miattad a föld talán elpusztul,
Összetévesztesz az állatokkal, Ha nem csendesedik el haragod,
Mint ostobákkal beszélsz mivélünk. A kőszikla helyéről kimozdul?

A BŰNÖSÖKNEK PUSZTULÁS A SORSUK

Hi 18:5-21.

Sőt kialszik a bűnösöknek világossága,

Nem lobban fel többé vörös színnel tűzük lángja.
A világosság elsötétedik a sátrában,
Mellette kialszik a mécses a vak homályban.

Lassan megrövidülnek erőteljes léptei,

Saját tanácsából lesz a pusztulása neki,
Mert a lába belebonyolódik a hálóba,
Kelepcébe kerül, és mindenki lemond róla.

Sarkát csapda ragadja meg, s ráfeszül a hurok,

És útjában kötél van, amiről nem tudott ott.
Alattomos csapda van elrejtve az ösvényén,
Hiába néz széjjel, és reszket a szíve mélyén.

Félelem fogja körül, s kergeti lépten-nyomon,

Nyomorúság les rája, és várja, hogy elbukjon.
Lassan, darabonként rágja le róla a bőrét,
A halál ilyen módon veti ki rá a tőrét.

Biztonságos sátrától már el kell szakadnia,

S a borzalmak királya elé kell állania.
Sátrában többé már nem a szerettei laknak,
És lakóhelyére pusztító kénkövet szórnak.

Gyökerei elszáradnak, az ága lefonnyad,

Nem emlékeznek rá, róla jót többé nem mondnak,
Világosságból beletaszítják a sötétbe,
Elűzik, nem térhet többé vissza a földjére.

Utóda és sarjadéka nem lesz népe között,

Lakóhelyén senki nem maradt, mind elköltözött.
Akik Nyugaton laknak, végnapján elszörnyednek,
Iszonyattal néznek rá, akik Keleten élnek.

Bizony, ez a sorsa az álnokok hajlékának,

Kik Istenről tudni nem akarnak, mind így járnak.
A lakóhelye mindannak e sorsra fog jutni,
Ki oly gőgös, hogy az Istenről nem akar tudni.
 41

19. fejezet
Jób ötödik válasza

„ISTEN NYOMORÍTOTT MEG”

Hi 19:2-6.

Meddig kínozzátok még a lelkem Ha úgy gondoljátok, hogy tévedtem,

Szavaitokkal? Még meddig akartok Tévedésem csak énrajtam marad.
Összetörni és gyalázni engem? Azt akarjátok elérni velem,
Szégyelljétek, hogy így sanyargattok! Hogy rajtam maradjon a gyalázat?

Mostan azért ti mind megtudjátok:

Isten nyomorított meg engemet,
Ő vetett az én utamba hálót,
Csapdába ejtette életemet.

JÓBOT ELHAGYTÁK AZ EMBEREK

Hi 19:7-20.

1. Ha erőszak miatt kiáltozom, 6. Szolgáim, és kik házamban élnek,

Szómra sehonnét nem kapok választ. Elidegenedtek lassan tőlem,
A segítséget hiába várom, Engem többé már meg sem ismernek,
A törvény őrzőt nekem nem támaszt. Mint akik nem hallottak felőlem.

2. Végül utamat eltorlaszolta, 7. Ha hűséges szolgámnak kiáltok,

Így semmiképp tovább nem mehetek, Semmit sem szól, mintha nem hallana.
Előttem sötétbe borította Könyörögve válaszára várok,
Ösvényemet, amelyen lépdelek. Mind hiába, nincs mit mondania.

3. Dicsőségemtől megfosztott engem, 8. Feleségem, hogyha rálehelek,

A koronát fejemről letépte, Undorodva fordul el éntőlem.
Mint rossz fát, tépte ki reménységem, Testvéreimhez hogyha beszélek,
Tönkrementem, életemnek vége. Iszonyodva elfutnak előlem.

4. Ellenem fellángolt a haragja, 9. Még a kisgyermekek is megvetnek,

S engem ellenségének tekintett; Ha fel akarok kelni, csúfolnak.
Együtt támadt rám minden csapata, Akik örültek szeretetemnek,
Sátram körül ezek tábort vertek. Utálkozva ellenem fordulnak.

5. Messze űzte el rokonaimat, 10. Bőröm és húsom, mi még rajtam van,

Elidegenedtek, kik ismertek. Összeaszva a csontomhoz tapadt.
Sehol nem lelem szomszédaimat, Csak fogam húsa olyan, mint hajdan,
Ismerőseim elfelejtettek. Mind mostanig épségben megmaradt.

JÓB HISZ ABBAN, HOGY LESZ MÉG MEGVÁLTÓJA

Hi 19:21-29.

1. Könyörüljetek! Esdeklek. 3. Bárcsak beszédem leírnák,

Énrajtam könyörüljetek! Egy nagy könyvbe belezárnák,
Higgyétek, ha kijelentem: Íróvesszóvel, ólommal
Isten keze vert meg engem! Kősziklába vésnék gyorsan!

2. Mért üldöztök ti is engem, 4. Mert én tudom, van megváltóm,

Amiként üldöz az Isten? Ki él, és lesz szabadítóm.
Végre elégedjetek meg Ő tudja, hogy még mire vár,
Testemmel, mit Isten vert meg! De a por felett majd megáll.
 42

5. Ha lefoszlik is e bőröm, 7. Ha kényszerítni akartok,

De szeretetét meggyőzöm, Hogy végre megtaláljátok
Amint szabadulok, menten Minden bajomnak gyökerét,
Meglátom Istent testemben. Rettegjetek! Most már elég!

6. Saját magam látom meg őt, 8. Mert a nagy harag fegyveres

A mindenható Teremtőt. Büntetést hoz rá, ki keres
Bár vesém megemésztetik, Mindig másban nagy bűnöket,
Megváltóm mellettem lesz itt. Azt majd bíró ítéli meg.

20. fejezet
Cófár második beszéde

INGERÜLT FELELET
Hi 20:2,3.

Azért kényszerít engem ingerültségem

Feleletre, és van nyugtalanság bennem,
Mert megszégyenítő kioktatást hallok,
De arra értelmesen majd válaszolok.

HULANDÓ A GONOSZOK JÓLÉTE

Hi 20:4-23.

1. Tudod- e te azt, hogy ős időktől fogva, 7. Szívja vipera mérgét, és áspiskígyó

Amióta csak ember került a földre, Marása gyilkolja meg, és lehanyatlik,
Rövid a bűnösöknek vigadozása, Nem lesz többé gyönyörűsége a folyó,
És egy pillanat a gonoszok öröme? Amelyben tej és méz bőséggel patakzik.

2. Ha égig nőne is ezek büszkesége, 8. Elveszti azt, amit e földön szeretett,

És a fejük elérné a fellegeket, Nem élvezheti már, mi kedves volt neki;
Ganéjként lesz semmi éltük dicsősége, Gazdagságát, mit cserével gyűjtögetett,
S kik látták, hiába keresik már őket. Elveszíti, neki nem marad meg semmi.

3. Elrepül, mint az álom, és nem találják, 9. Hiszen tönkretette a nincsteleneket,

Akképpen eltűnik, mint látomás éjjel. Cserbenhagyta őket, mikor bajban voltak,
Nem látja már senki szeme ragyogását, S a házán tovább már semmit sem építhet,
Nem is törődnek már a lakóhelyével. Amelyet ő és barátai raboltak.

4. Fiai keresik nincstelenek kedvét, 10. Mivel a gyomra nem tudta, mi az elég,
És a vagyonát kiereszti kezéből. Nem mentheti meg behabzsolt értékeit.
Csontjai őrzik tán még ifjú erejét, Falánkságában mind befalta ételét,
De porba hanyatló roncs lesz életéből. Ezért nem élvezi jóléte éveit.

5. Még ha édes is a gonoszság szájában, 11. Bár pillanatnyilag még nagy bőségben él,
És a nyelvével élénken tapogatja, Szorult helyzetbe jut nem is oly sokára.
Élvezni akarja, míg lehet, magában, Az összes nyomorult keze hozzá elér,
És sokáig ínye között tartogatja. És lesújt rá akkor, amikor nem várja.

6. Átváltozik a gyomrában eledele, 12. Mikor meg akarja tölteni a hasát,

Olyan lesz az benne, mint vipera mérge; Izzó harag zúdul rája, mint a zápor,
Gazdagságot nyelt, de nem marad meg benne, A végső romlás gyilkosan karolja át,
Mert az Isten azt ekképpen megítélte. Összeomlik gyáván, ki egykor volt bátor.
 43

„LELEPLEZI BŰNÉT AZ ÉG”

Hi 20:24-29.

1. Amikor menekül vasfegyver elől, 3. Ki sátrába fut, veszedelem éri,

Ércíjjal lövik át A legnagyobb hőst is.
Kihúzza hátából és epéjéből, Elrejtett bűnét az ég leleplezi,
Rémület járja át. Rátámad a föld is.

2. Rejtett kincseire a sötétség vár, 4. Háza jövedelmét széjjelhurcolják,

Szem hiába nézi. Hiába gyűjtötte.
A még fel nem szított tűz mindent átjár, Ha megéri Isten haragja napját,
És mind megemészti. Elveszik őtőle.

5. Ezt kapja az Istentől osztályrészül

Mindaz, aki bűnös.
Ezt örökli beszédéért Istentől,
Legyen bármily erős.

21. fejezet
Jób hatodik válasza

„RESZKETÉS FOGJA EL TESTEMET”

Hi 21:2-6.

1. Szavamat figyelmesen meghallgassátok, 3. Forduljatok felém, és szörnyedjetek el

Ezzel vigasztaljatok! Attól, amit itt láttok!
Tűrjétek el, ha én is szólok hozzátok! Szátokat fedjétek el a kezetekkel!
Aztán majd gúnyolhattok. Szörnyűség les itt rátok.

2. Hiszen én nem ember miatt panaszkodom, 4. Meg is zavarodok, ha csak rá gondolok,

De nem is csak ok nélkül. S emésztem magam folyton,
Ha türelmetlenkedem, megvan rá okom, És egész testemben rettegek, vacogok,
Szenvedek végtelenül. Nincs, aki vigasztaljon.

„JÓLÉTBEN TÖLTIK NAPJAIKAT”

Hi 21:7-15.

1. Hogy maradhatnak a bűnösök életben? 3. Fiaikat kieresztik, mint juhokat,

Meggazdagodnak, és tisztes kort érnek el. Előttük játszanak, vígan ugrándoznak.
Ivadékaik velük járnak jómódban, Citera- s dobszóra szépen énekelnek,
Sarjadékuk velük él az otthonukban. A síp hangjánál mindnyájan örvendeznek.

2. Házukban békesség van, és nincs rettegés, 4. Napjaikat jólétben töltik e földön,

Mert Isten vesszeje nincsen őrajtuk még. De nem maradhat itt senki sem örökkön.
Bikájuk gyakran hág, és nem is hiába, Csendesen leszállnak a holtak honába,
Tehenük ellik, és lesz borja, bikája. A meghaltaknak sötét birodalmába.

5. Ezt mondták Istennek: Távozz el mitőlünk!

Utaid nem járjuk, téged nem keresünk.
Ki a Mindenható, hogy neki szolgáljunk?
Mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?
 44

„KIOKTATHATJA-E VALAKI AZ ISTENT?”

Hi 21:16-22.

1. Nincs nekik a kezükben jólétük. 3. Saját szemével látja romlását,

Elzárkózom a bűnös tanácstól. A Mindenható haragját issza.
Gyakran kialszik az ő mécsesük. Ki megélte hónapjai számát,
Pusztulás lesz Isten haragjából. Háza népéhez nem jön már vissza.

2. A bűnösök mind olyanok lesznek, 4. Kioktathatja valaki Istent?

Mint a polyva, mit visz a forgószél. Senki sem mondhat rá ítéletet.
Kire hoz az Isten veszedelmet? Hiszen Ő ítélkezik idelent
Megtudja, aki tőle nem is fél. És a magasság lakói felett.

EGYFORMA VÉG
Hi 21:23-26.

Van, ki meghal erőnek teljében, Van, ki meghal keserű lélekkel,

Mentesen gondoktól és nyugodtan. Mert itten a jót nem élvezhette.
Ágyéka tele van kövérséggel, Mind a porban fekszenek férgekkel,
És csontjaiban zsíros velő van. Egyforma sors vár mindkettőjükre.

„KIVISZIK A TEMETŐBE”
Hi 21:27-34.

1. Látjátok: Tudom, hogy mit gondoltok, 4. Ki vetheti szemére dolgait,

És az ellenem szőtt fondorlatot. Kinek bármi legyen a sorsa itt?
Ezt kérdezitek: Az előkelők Tetteiért ki fizet meg neki?
Hol laknak s mely házban a bűnösök? Ezt ember a földön nem teheti.

2. Mért nem kérdeztétek meg azokat, 5. Mikor kiviszik a temetőbe,

Akik oly gyakran utazni szoktak, Sírdombja felett állnak őrségbe.
És vajon miért nem ismeritek Édesek neki a völgy hantjai,
Sokszor elhangzott intéseiket? Mikor itten elmúltak napjai.

3. A veszedelem napját az Isten 6. Akkor sok ember vonul utána,

A gonoszoknak tartja fenn itten, S nagy az előtte haladók száma.
És arra viszi őket, amerre Hiábavalóságot mért szóltok?
A harag napja csap le mindenre. Rossz indulatú minden választok.

22. fejezet
Elifáz harmadik beszéde

„HASZNÁLHAT-E AZ EMBER ISTENNEK?”

Hi 22:2-11.

1. Használhat-e az ember Istennek? 3. Talán azért száll perbe teveled,

Az okos csak önmagának használ. Mert jólétedet őtőle várod?
A Mindenható tán örvendezhet, Bizony, jól látja Ő bűneidet,
Ha téged jónak s igaznak talál? Mert neked is sok a gonoszságod.

2. Van-e haszna abból az Istennek, 4. Hiszen atyádfiaitól vettél

Ha te feddhetetlen életet élsz? Ok nélkül sok esetben zálogot.
Vagy tán épp azért fenyít tégedet, Sokat meztelenre vetkőztettél,
Mert féled őt, s tőle áldást remélsz? Ki valamivel neked tartozott.
 45

5. A szomjazónak nem adtál vizet, 7. Az árvák karjait összetörted,

S a kenyered attól megtagadtad, Ezért vannak körülötted csapdák,
Aki szegénységében éhezett, És hirtelen rémület ijesztget,
Könyörgését csak meg sem hallgattad. Nem látsz magad körül mást, csak csapdát.

6. Hatalmaskodóké ez az ország, 8. Körülötted mély sötétség támad,

És benne kiváltságosok laknak. Semmit sem látsz, hiába nézel szét.
Az özvegy hiába fordult hozzád, Elborít zuhogó vízáradat,
Te üres kézzel elbocsátottad. Melyben ki csak él, érzi a vesztét.

„KÖVETED AZ ŐSIDŐK ÖSVÉNYÉT”

Hi 22:12-20.

1.Mennyei magasságban van fenn az Isten. 4. Ezt mondták Istennek büszkén: Távozz tőlünk!
Nézd, mily magasan ragyognak a csillagok! Ugyan mit tehet értünk a Mindenható?
És te azt kérdezed fennhéjázva itt lenn, Ha itt vagy mivelünk, annak nem örülünk. -
Hogy mit tud az Isten, ismerhet-e titkot? Ő mégis adott nekik mindent, mi csak jó.

2. Ítélkezhet-e Ő felhőkön keresztül? 5. Bűnös tanácsoktól távol tartom magam,

Hiszen nem lát, mert sűrű felhők rejtik el. És ha ezt látják, örülnek az igazak.
Miért csak Ő tudna ítélni egyedül? A bűnösök napja leáldozik lassan,
Hiszen nincs itt, mert az ég peremén jár-kel. S az ártatlan ajkán fakadnak e szavak:

3. Az idők ösvényén tudod követni őt, 6. Bizony, kiirtották ellenségeinket,

Melyet álnok emberek már kitapostak, Nincs már itt a gonosz, ki házunkból elűz.
Akik elragadtattak időnap előtt, Többé nem fenyegetnek romlással minket,
És az ár elmosta gyenge alapjukat? Maradékukat is megemészti a tűz.

JÓBNAK MEG KELL TÉRNIE

Hi 22:21-30.

1. Légy bizalommal Istenhez! 4. Akkor a Mindenhatóban

Békülj ki vele, mert ennek,
Meglásd, jó eredménye lesz!
Áldott békesség lesz benned.
Fogadd el tanításait,
És szívleld meg mondásait!
Gyönyörködsz, és az Istenhez
Emeled arcod valóban,
Benne drága kincset lelhetsz.
Ha könyörögsz, Ő meghallgat.
Teljesítsd fogadalmadat!

2. Hogyha a Mindenhatóhoz 5. Meglesz, mit elhatározol.

Megtérsz, erőt nyersz, felépülsz,
Nem közelít már sátradhoz
Álnokság; annak nem örülsz.
Porba dobod az aranyat,
Elnyeli azt a gyors patak.
Beragyogja világosság
Utad, s ha megaláztatol,
Ismerd be, hogy gőgös voltál!
Mert az Isten azon segít,
Aki lesüti a szemét.

3. Drága ófíri aranyad 6. De Ő még azt is megmenti,

Elsodorja sebes vízár.
Sokkal drágább kincsed marad:
Mindenható karjába zár.
Ő lesz neked minden kincsed,
Válogatott színezüstöd.
Aki nem egész ártatlan,
Mert Ő azokat szereti,
Akikben mély alázat van.
És ha tiszta lesz a kezed,
Biztosan megmenekülhetsz.
 46
23. fejezet
Jób hetedik válasza
„HOL TALÁLOM ISTENT?”
Hi 23:2-9.
Most is csak lázongás lesz, ha panaszkodom,
Ezért kezemmel elfojtom sóhajomat.
Bár megtudnám, hogy az Istent hol találom!
Elvinném a trónusához panaszomat.
Eléje terjeszteném az én ügyemet:
Kegyesen tekintse meg az életemet!
Vitatkoznám vele becsületes szívvel.
Végleg felmentene Bírám akkor, tudom.
De ha kelet felé megyek, sehol sincsen,
„AZ Ő ÚTJÁN MARADOK”
Hi 23:10-17.
1. Csak Ő tudja, milyen úton járok;
Ha megnéz, látja, hogy merre vagyok.
Szorosan járok az ő nyomában,
Az ő útján maradok szilárdan.
2. Parancsaiból én nem engedek,
Mondásai töltik meg keblemet.
Ő nem változtatható meg nyilván,
Véghez viszi, amit lelke kíván.
24. fejezet
Vétek és büntetés
„NINCS MENEDÉKHELYÜK”
Hi 24:1-12.
1. Mért nincsenek a Mindenhatónál
Ítéletre fenntartott idők?
A napot, melyen rájuk bíró vár,
Mért nem látják az őt ismerők?
2. Elmozdítnak régi határokat,
És elrabolnak mindenfelé
A mezőn legelésző nyájakat,
S vezetik más legelők felé.
3. Az árváknak szamarát elhajtják,
Az özvegyek ökrét elveszik,
És zálogul maguknak megtartják,
Így növelik éltük terheit.
4. Az utakon járó szegényeket
Leszorítják az utak mellé,
És az arra járó embereknek
Lapulniok kell mindenfelé.
5. Olyanok ők, mint a vadszamarak,
A pusztaságban melyek élnek.
Keresnek betevő falatokat
A felnövekvő csemetéknek.
Akkor szám szemrehányással lenne tele,
Hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol,
S hogy megtudjam, mi nekem az üzenete,
Mi rejlik beszédében, mikor hozzám szól,
Hogy teljes erővel perel-e majd velem,
Vagy amit irántam mutat, csak figyelem.
Ha nyugat felé tartok, ott sem találom.
Ha északon működik, nem látom ottan,
Ha délre fordulok, ott sem látom jobban.
3. Amit kiszabott rám, teljesíti,
Ilyesfélét gyakran szokott tenni.
Ezért megrettenek színe előtt,
Gondolataimban is félem őt.
4. Isten csüggesztette el szívemet,
A Mindenható rettent engemet.
Nem sötétség miatt kell elmúlnom,
Nem homály miatt, mely ül arcomon.
6. Harapnivalót a pusztaság ad
A mindig éhes gyermekeknek.
A bűnösök földjén kapargatnak,
És szőlejükben szedegetnek.
7. Meztelenül, ruhátlanul hálnak,
A hidegben sincs takarójuk;
Ha jön a zivatar, akkor áznak,
És nincsen hova elbújniuk.
8. Az árvát letépik az emlőről
A szegénytől, s viszik zálogul.
Éhezve jönnek be a mezőről,
S csupaszon járnak, ruhátlanul.
9. Olajat mások házában ütnek,
És a borsajtókban taposnak,
Egész nap a bor körül sürögnek,
Ennek ellenére szomjaznak.
10. A városban nyögnek a haldoklók,
És kiáltanak segítségért
A ,megsebzettek, de jajszavuknak
Hangja az Istenhez el nem ér.
 47

A VILÁGOSSÁG ELLENSÉGEI
Hi 24:13-17.

1. Vannak, akik a világosságnak 3. A parázna meg a homályt este

Ellenségei, nem ismerik Lesi, s leplet borít arcára,
Útjait, és az ismerős tájnak Hogy senki őt fel ne ismerhesse,
Ösvényét nem róják lépteik. Úgy indul el titkos útjára.

2. A gyilkos felkel virradat előtt, 4. Sötétben törnek be a házakba,

Hogy megölje a nyomorultat. De még nappal is bezárkóznak,
A tolvaj vigyáz, hogy ne érje őt Hogy mi folyik benn, senki ne lássa,
Fény; éjjel járja az utakat. Éjjel-nappal csak titkolódznak.

5. Mert mindnyájuknak sűrű sötétség Nappal is az éjszaka sötétjét,

A reggelük, hiszen megszokták A rémítőt és a vak homályt.

„ÖSSZETÖRIK AZ ÁLNOKSÁG”
Hi 24:18-21.

Hirtelen eltűnnek mind a víz színén, Elnyeli a hó levét a nagy hőség,

Birtokuk átkozott lesz az országban, A vétkezőket a holtak hazája,
Nem láthatók a szőlőskertek mentén, Az anyaméh is elfelejti őt még,
Nem vesznek részt többé ott a munkában. Többé már senki sem emlékszik rája.

Nem lesz más, csak a férgek csemegéje.

Az álnokság mint a fa összetörik.
Bántalmazzák, akinek nincs gyermeke,
És az özvegyeket gonoszul gyötrik.

„ELCSÜGGEDNEK, ELENYÉSZNEK”
Hi 24:22-25.

A hatalmasoknak életét megnyújtja Felülemelkednek, de kis idő múlva

Istennek ereje, de ha még áll is, nem
Bízhat éltében, mégis életútja
Biztonságban van, mert gondol rá az Isten,
Lépteit vezérli, és neki nyújt támaszt,
Ha bajban lesz, akkor neki őrzőt támaszt.
Nincsenek, elenyésznek és elcsüggednek.
Hamarosan véget ér életük útja,
Mint kalászt levágják, és vége mindennek.
Így van. Engem senki meg nem hazudtolhat.
Vajon ki tehetné semmivé szavamat?

25. fejezet
Bildád harmadik beszéde

„HOGYAN LEHETNE IGAZ A HALANDÓ?”

Hi 25:2-6.
Rettegést kelt mostan Istennek hatalma, Lehet-e halandó igaz Isten előtt?
Békességet szerez a magasságban. Lehet tiszta, ki asszonytól született?
Megszámlálhatatlan, oly sok a csapata, A hold sem ragyogó az ő szeme előtt,
Bárkire ragyog a világosságban. S szemében a csillagok sem fényesek.

Hát még akkor mit mondhat ez a halandó?

Előtte nem nagyobb ő, mint egy féreg.
Még az emberek sem többek, mint egy hernyó.
Ki szemben áll vele, komolyan félhet.
 48

26. fejezet
Jób nyolcadik válasza

„SEGÍTETTÉL-E AZ ERŐTLENNEK?”
Hi 26.2-4.

Segítettél-e az erőtlennek? Hasznos volt-e neki tanításod,

Támogattad-e a tehetetlent?
Az oktalan, együgyű embernek
Adtál-e tanácsot, ha tégedet
Kérdezett meg, hogy akkor mit tegyen ,
Merre menjen, és hogy mit beszéljen?
Amivel sokszor okosítottad?
Hogy adtad át neki tudományod,
Ki által mondtad el szavaidat?
Kinek a lelke beszélt belőled?
Erősítetted-e az erőtlent?

ISTEN HATALMÁNAK DICSŐÍTÉSE

Hi 26:5-14.

1. Megremegnek az imbolygó árnyak, 3. Trónusát felhővel eltakarta,

Amelyek a víz alatt nyugosznak.
A holtak hazájabeli tájak
Isten előtt nyíltan sorakoznak.
Őelőtte mindez leplezetlen,
A pusztulás helye is fedetlen.
És határt szabott a nagy vizeknek,
Hol a világosság megtalálja
Határvonalát a sötétségnek.
Az ég oszlopai megrendülnek,
Fenyegetésétől összedűlnek.

2. Északot Ő széjjelterjesztette 4. Erejével lecsillapította

A kietlen pusztaságok felett,
Majd a földet megerősítette,
S befedte vele a semmiséget.
Fellegekbe zárta a vizeket,
Alattuk a felhő nem reped meg.
A tengert, és a nagy szörnyeteget
Értelmével teljesen szétzúzta,
Leheletével pedig az eget
Kiderítette, s a menekülő
Kígyót erős kézzel átdöfte Ő.

5. Pedig ez csak szegélye útjának!

És milyen halk itt még az ő szava!
De van más jele is hatalmának,
Azt kemény mennydörgésben hallatja!
Ott nem állhat meg előtte senki,
Hiszen ki tudná azt elviselni?

27. fejezet
Jób befejező beszédei

JÓB VÉDI ÁRTATLANSÁGÁT

Hi 27:2-6.

1. Az élő Istenre mondom, 3. Tőlem bizony távol legyen,

Igazamtól ki megfosztott, Hogy igazat adjak nektek!
És a Mindenhatót hívom, Az életem feddhetetlen,
Ki lelkemben szomorított: Ebből soha nem engedek.

2. Amíg e földön lélegzem, 4. Addig, míg csak meg nem halok,

Ajkam nem szól álnokságot. Igazamhoz ragaszkodom.
Míg Isten Lelke van bennem, Engem ti ne gyalázzatok
Nem mond nyelvem hamisságot. Egy napért se! Ezt nem hagyom.
 49

„VAN-E REMÉNYE AZ ELVETEMÜLTNEK?”

Hi 27:7-10.

Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember S ha Isten úgy dönt, hogy véget vet életének,
S mint az álnok, mind, aki énellenem támad! Lehet-e még akkor e földön reménysége?
Az elvetemült pedig reménykedni hogy mer, Ha élte úgy alakul, hogy lát végszükséget,
Mikor életéről Isten előtt számot ad? Kiáltása eljut-e Istene elébe?

Akkor majd az ilyen ember gyönyörködhet-e Vagy talán bármikor segítséget kérhet-e
Minden erő Urában, a Mindenhatóban? Istentől, ha bűneit megbánja valóban?

ROSSZRA FORDUL A GONOSZOK SORSA

Hi 27:11-23.

1. Megtanítlak titeket az Isten hatalmára.

Nem titkolom el, hogy mi a Mindenható terve.
Hiszen jól érthető ez mindnyájatok számára,
Miért van hiábavalósággal szátok tele?

2. Ilyen örökség jut Istentől bűnös embernek:

A Mindenhatótól az erőszakos megkapja.
Ha lesz is sok gyermeke, prédája lesz fegyvernek,
Utódainak kenyere nem lesz, mint akarja.

3. A dögvész elviszi sírba a maradékait,

Nem siratják őket az itt maradt özvegyeik.
Lehet, hogy egymásra halmozza ezüst tárgyait,
És lesz neki, akár a por, annyi ezüstje itt.

4. Készíttethet magának olyan sok öltözéket,

Mint a földben sokfelé megtalálható agyag,
Ártatlanok viszik el az ezüst edényeket,
Ruháit pedig magukra öltik az igazak.

5. Háza, mit épített, olyan lesz, mint a molyfészek

Vagy mint a csősz építette értéktelen kunyhó.
A gazdag lefekszik, s mire felébred, szegény lett,
Semmije sem lesz, mert milye volt, az volt csak múló.

6. A rémület, mint az árvíz, akképpen meglepi,

A sötét éjben pedig forgószél elragadja.
Keleti szél kapja fel, és messzire repíti,
Lakóhelyén meglepi, és hirtelen felkapja.

7. Reménytelenül próbál meg elfutni előle,

De hiába fut, ezt elkerülni csak nem tudja.
Ki csak látja lakóhelyén, mind felszisszen tőle,
Összecsapja tenyerét, ha arra visz az útja.

28. fejezet
Jób tovább beszél

A TERMÉSZET KINCSEINEK KIAKNÁZÁSA

Hi 28:1-11.

1. Az ezüstnek bányája van, az aranyat mossák,

Rezet kőzetből, vasat a földből előhozzák.
Az ember végigkutatja a mély sötétséget,
A sűrű homályból előhozza az értéket.
 50

2. Lakatlan helyen a föld mélyébe aknát törnek,

Akik arra járnak, róluk el is feledkeznek.
Az emberektől messze, a nagy mélységben vannak,
Gerendákon, köteleken függnek, himbálóznak.

3. A föld, amely idefenn szép, lágy kenyeret terem,

Ott lenn olyan, mint tűz pusztította, sötét verem.
A zafír megtalálható a kemény kőzetben,
Az arany viszont kicsike, apró rögöcskékben.

4. Ösvényét a ragadozó madár nem ismeri,

A sólyom sem pillantja meg, szeme nem észleli.
Ragadozó vadállatok nem taposnak arra,
Bozontos sörényű oroszlán sem lépked rajta.

5. Még a legkeményebb köveket is megrongálja,

Nem kíméli a hegyek kőzetét, mind feldúlja.
A sziklákban folyosónak hasít új járatot,
S ott a mélyben a szem meglát minden drágaságot.

6. A vizet, ha beszivárog a kivájt járatba,

Eltömi, belőle semmi be nem juthat abba.
Ami most még el van rejtve lenn, a sötét mélyben,
Felhozza onnét, hogy ragyogjon itt a napfényben.

A BÖLCSESSÉGET NEM LEHET MEGVENNI

Hi 28:12-19.

1. Hol található meg a bölcsesség? 3. Ófír aranya érte nem elég,

Hol van az értelem legfőbb helye? Nem ónixban, nem zafírban mérik.
A halandó nem tudja értékét, Arany s üveg érte mind kevés még,
Élők földjén nem jössz össze vele. Drága ékszerekért sem cserélik.

2. A mélység ezt mondja: Nincsen benem. 4. Korall s kristály nem egyenlő vele,
Színaranyért nem lehet megvenni. Gyöngyöknél is drágább a bölcsesség.
A tenger ezt mondja: Nálam sincsen. A kúsi topáz sem áll felette,
Árát ezüstben nem lehet mérni. Érte még a színarany sem elég.

EGYEDÜL ISTEN ADHAT BÖLCSESSÉGET

Hi 28:20-28.

1. Honnan is jön tehát a bölcsesség? 3. Isten jól látja a földnek szélét,

Hol van az értelem lelőhelye? Mert az ég alatt Isten mindent lát.
A madaraktól elfedi az ég, Ő szabta meg a szélnek erejét
És szemünk elől is el van rejtve. És a vizek mélységét, nagyságát.

2. A halál s a pusztulás ezt mondja: 4. Ő szabta meg az esőnek rendjét,

Mi csak fülünkkel hallottuk hírét. A mennydörgő viharfelhő útját.
Az utat őhozzá Isten tudja, Sorra rávetette tekintetét,
Ő mondhatja meg a lelőhelyét. Hisz Ő ismeri mindnek a múltját.

5. A bölcsességet elkészítette,
Az embereknek pedig ezt mondta:
A bölcsesség az Úrnak félelme.
Értelmed ne irányítsd a rosszra!
 51

29. fejezet
Jób visszagondol régi boldogságára

AZ EGYKORI BOLDOG NAPOK

Hi 29:2-6.

Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani napokban,

A régi napokban, mikor Isten óvott engem!.
A sötétben is világosságánál járhattam,
S megvilágította az ő mécsese a fejem.

Bár lehetnék olyan, mint ifjúkorom idején,

Mikor sátramban közösségben éltem Istennel,
Amikor a Mindenhatóval együtt jártam én,
S körülöttem ott volt velem sok drága gyermekem

Abban az időben népeim boldogok voltak,

Bőségben tapostak mindig, s tejszínben fürödtek.
Lábaim tejjel s mézzel folyó árban tocsogtak,
S a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.

JÓB EGYKORI TISZTESSÉGE

Hi 29:7-10.

Amikor a város kapujához mentem, A vezetők abbahagyták beszédüket,

S a kaputéren elfoglaltam a helyem, És a szájukra tették a tenyerüket.
Az ifjak, ha megláttak, hátra húzódtak, A fejedelmek megálltak, s a beszédük
Az öregek felkeltek, s állva maradtak. Elnémult, és az ínyükre tapadt nyelvük.

„IGAZSÁGOT ÖLTÖTTEM MAGAMRA”

Hi 29:11-17.

1- Aki a fülével hallotta, ki vagyok, 4. Igazság palástját öltöttem magamra,

Boldognak mondott engem. S az is felöltött engem.
Aki a szemével rám nézett, és látott, Jogosságot cselekedtem napról napra,
Tanúskodott mellettem. És az lett a süvegem.

2. Mert én megmentettem minden nyomorultat, 5. A vaknak, ha hozzám fordult, szeme voltam,

Aki hozzám kiáltott. És lába a sántának.
Az árvák közül segítettem sok olyat, Szegények ügyéért atyjukként harcoltam,
Kit más nem támogatott. Még ma is rám várnának.

3. A veszendő ember hálatelt áldása 6. Az álnok állkapcsát viszont összetörtem,

Mindig énreám szállott. És a fogai közül
Az özvegy szíve, ha volt szomorúsága, A zsákmányt kiráncigáltam jó erősen,
Vidám szívvé változott. Megrendíthetetlenül.

ÁLMODÁS
Hi 29:18-20.

Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg,

S mint a főnix madár, még sokáig élhetek,
Gyökerem a vízig ér, ágamra harmat száll,
Kifeszített íjamra is új dicsőség vár.
 52

„ÉLÜKÖN ÜLTEM”
Hi 29:21-25.

Figyelmesen hallgattak rám, s ha tanácsot adtam,

Elnémultak, mert permetként hullt rájuk a szavam.
Vártak rám, mint tavaszi esőre, szomjas szájjal,
Ha nevettem, ők rám néztek vidám kacagással.

Én választottam meg nekik, mikor mit tegyenek,

Köztük laktam, s élükön ültem az embereknek.
Együtt jártam velük, mint a király a csapattal,
Mint aki bátor szívvel gyászolókat vigasztal.

30. fejezet
Elfordultak Jóbtól

MINDENKI MEGVETI ŐT
Hi 30:1-10.

1. Most azonban kinevetnek engem 4. A népek kiközösítik őket,

Mind, kik fiatalabbak énnálam, Rájuk kiáltnak, mint tolvajokra.
Kiknek még apját sem emlegettem Félénken elrejtőznek a völgyek
Egy sorban néhány juhászkutyámmal. Mélyén, nem mennek ki a szabadba.

2. Az ő kezük nem ért semmit nekem, 5. Keresik a sziklás üregeket,

Hiszen odalett életerejük. Mindenhol szakadékokban laknak,
Éhezve, gyengén és erőtlenen A csalánok alatt gyülekeznek,
Most a kopár föld az eledelük. És a bokrok között kiáltoznak.

3. A már rég elpusztult pusztaságon 6. Ezek bolondok, sőt becstelenek,

Vadsóskát tépnek a bokrok mellett, Hiszen korbáccsal verték ki őket
S mivel nem találnak mást e tájon, Az országból. Most rólam fecsegnek,
Eledelük rekettyegyökér lett. Gúnyolódnak rajtam s élcelődnek.

7. Ha meglátnak közeledni engem,

Utálkozva messze távolodnak.
Sőt mi több, még le is köpnek menten,
S aztán szemtelenül elkotródnak.

„LÁBAMNAK GÁNCSOT VETNEK”

Hi 30:11.15.

Íjam húrját meglazította az Isten, Ahol járok, elrontják az ösvényemet,

Ezért zabolátlanok most velem szemben.
A csőcselék jobb felől énreám támad,
Elém áll, és elgáncsolja a lábamat,
Sőt egész utat épít ki énellenem
Azért, hogy visszatartson s megrontson engem.
Hogy minél előbb romlásba kergessenek,
Pedig nem is akad segítőjük nekik,
Amit tesznek, azt mind egyedül cselekszik.
Ez a csőcselék most mind ellenem támad.
Garázdálkodásuknak hogy vessek gátat?

Úgy özönlenek rám, mint valami résen,

Meg mernek támadni most, nem úgy, mint régen.
Nagy rémület fog el, mert méltóságomat
Szélvész űzi el, én már nem is látom azt.
Szétfoszló fellegnek tűnik boldogságom,
Nem jön vissza többé, hiába is várom.
 53

„FOGYTÁN VAN MÁR A LELKIERŐM”

Hi 30:16-19.

Fogytán van már a lelkierőm, Nagy erővel öltözetemet

A nyomorúság foglya vagyok. Megragadja, s bedob a sárba.
Éjszaka nyilall csontom, velőm, Hamu és por fedi testemet.
És kínjaim el nem fogynak ott. Jobb lenne nem is lennem már ma.

„AHOL MINDEN ÉLŐ TALÁLKOZIK”

Hi 30:20-23.

Segítségért kiáltok hozzád, Irántam kegyetlenné lettél,

De a választ hiába várom.
Eléd állok, s bár szemed jól lát,
Segíthetnél bármilyen áron,
Te csak nézel és figyelsz engem,
Nem könyörülsz feldúlt lelkemen.
Erős kézzel üldözöl engem.
Messze sodor el innen a szél,
És a vihar szétmállaszt menten.
Tudom, úti célod a halál,
Viszel a minden élő útján.

„SAKÁLOK TESTVÉRE LETTEM”

Hi 30:24-31.

A roskadozó nem tudja kezét kinyújtani?
Aki veszélyben van, nem kiálthat segítségért?
Nem sírtam, ha nehéz napokat élt át valaki?
Nem szomorodott-e el lelkem a szegényekért?
Jót reméltem, és jött a rossz,
Fényt vártam, és homály lett ott .
Nincs már nyugtom, mert elért a nyomorúság napja.
Feketén járok, de nem a nap égetett így le.
Jusson a gyülekezethez kiáltásom hangja!
Segélykérésemet a testvérekhez elvigye
A szél vagy az Úr kegyelme!
Most is Ő szívem reménye.

Sakálok testvére lettem és a struccok társa.

Az emberek elkerülnek, nincs már, ki segítsen.
A bőröm megfeketedett, és a csontom rázza
A kínzó láz; fájdalmamra segítség itt nincsen.
A citerám szól gyászosan,
És a sípom sír hangosan.

31. fejezet
Jóbnak tiszta a lelkiismerete

„VESZEDELEM VÁR AZ ÁLNOKRA”

Hi 31:1-12.

1. Szövetséget kötöttem a szememmel, 3. Ha úgy látja, hogy az útról letértem,

Hogy a szűz leányokra ne tekintsen.
Akkor mi lett volna részem Istentől
És a Mindenhatótól onnan fentről?
Hisz veszedelem vár az álnokokra
És szerencsétlenség a gonoszokra.
És a szememet követte a szívem,
És ha netán a kezemhez szenny tapadt,
Akkor mindazt, ami énnekem sarjadt,
Gyökerestül szaggassák ki hirtelen,
És más egye meg, amit én vetettem!

2. Jól láthatja utaimat az Isten, 4. Ha a szívem bolondult asszony után,

Szeme rajta van minden lépésemen.
Hogyha lábam hamis úton sietett,
Hozzon, hogy megmérjen, igaz mérleget!
Látja, hogy kezem csalásra nem hajlott,
És megtudja, hogy feddhetetlen vagyok.
És leselkedtem barátom ajtaján,
Akkor másnak örüljön feleségem,
És mások hajoljanak rá kedvesen!
Isten ezért biztosan megítélne,
Lelkem akkor őtőle joggal félne.
 54

5. Ez bizony gyalázatos dolog volna:

Oly bűn, mellyel bírónak lenne dolga.
Olyan tűz lenne ez, melynek ereje
Pusztítana, s mindent megemésztene,
Gyökerestül kiirtaná énnekem
Az eddig összegyűjtött jövedelmem.

„RETTEGTEM ISTEN CSAPÁSÁTÓL”

Hi 31:13-23.

Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát,

Mikor perük volt ellenem, vajon mitévő lennék?
Ha most rám támadna Isten, s kérné az igazolást,
És ezért mind számon kérne, akkor most mit felelnék?
Őt nem Ő alkotta-e, ki engem, az anyaméhben,
Vagy talán nem Ő formált mind a kettőnket egységben?

Ha a nincstelenek kívánságát meg nem hallgattam,

Az özvegyek szemét pedig engedtem epekedni,
És hogyha a falatomat megettem mind egymagam,
De az árva hiába kért, neki nem adtam enni,
Akit ifjúsága óta apjaként én neveltem,
És anyám méhétől fogva útjain én vezettem,

Ha elnéztem, hogy a veszendő mennyire ruhátlan,

És a szegény embernek nincs takarója mellettem,
S ha nem részesített volna engemet az áldásban,
Hisz juhaim gyapjától felmelegedni engedtem,
Ha az árva ellen felemeltem volna kezemet,
Mikor a kapuban állva várta segítségemet,

Akkor ne maradjon fenn a vállam a lapockámon,

És akkor mind a két karom szakadozzék le tőből,
Akkor mindez az isteni ítélet rám szakadjon,
És akkor szálljon rám nyomorúság a Teremtőtől!
Hiszen Isten csapásától én mindig is rettegtem,
És soha nem volt erőm, hogy fenségét elviseljem.

„HA CSAK TITOKBAN IS”

Hi 31.24-28.

Ha reménységemet aranyba vetettem, Ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog,

S azt hittem, hogy a színaranyban bízhatok, És a holdat, hogy miként halad pompásan,
Ha örültem, hogy sokat szerzett a kezem, Ha csak titkon is tettem oly bolondságot,
És felhalmoztam hatalmas gazdagságot, Hogy csókot hintettem kezemmel formásan,

Az is oly bűn lenne, amivel én itt lent Hiszen megtagadtam volna vele Istent,
Bírák elé kellene hogy oda álljak, Aki odafentről mindennek irányt szab.

„NEM HÁLT JÖVEVÉNY AZ UTCÁN”

Hi 31.29-34.

1. Nem örültem gyűlölőim vesztének, 2. Nem mondhatták a vendégek sátramnál,

Mikor őket baj érte, nem ujjongtam. Hogy nem tudtak jóllakni hússal nálam.
Nem voltam híve az átkos beszédnek, Ha jövevény jött, az nem hált az utcán,
Számmal vétkezni én soha nem szoktam. Az utas előtt ajtómat kitártam.
 55

3. Ha szokás szerint eltitkoltam volna 4. Akkor tarthatnék a nagy tömegektől,

Vétkeimet, ahogy azt sokan teszik, És megvethetnének a nemzetségek,
S keblemben őrizném bűnöm titkolva, Sőt retteghetnék gúnyos lenézéstől,
Mint ahogyan azt mások is elrejtik, S félnék attól, hogy ajtómon kilépjek.

„VÁLASZOLJON A MINDENHATÓ!”
Hi 31:35-37.

Bárcsak meghallgatna engem valaki! Bizony, akkor azt én vállamra venném.

Végszómat végül, íme, hadd mondjam ki: És mint koronát a fejemre kötném.
Válaszoljon nekem a Mindenható, Lépteim számát is közölném vele,
Írjon vádiratot nekem a vádló! S elé állnék mint nagy nép fejedelme.

„TÖVIS TEREMJEN BÚZA HELYETT!”

Hi 31:38-40.

Ha ellenem kiáltott termőföldem, És ha agyonhajszoltam munkásait,

És ha valamennyi barázdája sírt, Akkor búza helyett tövis teremjen,
Ha termését fizetés nélkül ettem, Árpa helyett a gyom mindent felverjen!

32. fejezet
Elihú első beszéde

JÓB BARÁTAI ROSSZUL ÉRVELTEK

Hi 32:6-14.

1. Én még fiatal vagyok, ti öregek, 4. Nagyon figyeltem rá, hogy mit mondotok,
Ezért féltem szóba állni veletek. De nem tudta egyikőtök sem Jóbot
Gondoltam, szóljanak a korosabbak, Megcáfolni, s amit ő mondott nektek,
Az idősek mondjanak okosabbat. Nem sikerült rá bölcsen felelnetek.

2. De csak a lélek az a halandóban, 5. Ne mondjátok, hogy olyan bölcsességet

A Mindenható Lelke, ki valóban Találtatok, mit csak Isten győzhet meg,
Értelmessé tehet, nem ők értenek Mire felelni ember nem alkalmas,
Ítélethez, akik vének, idősek. Mert nincs az emberek közt oly hatalmas!

3. Ezért most arra kérlek, hogy hallgass rám. 6. Jób szavait nem énhozzám intézte,
Mit tudok adni, mondja el azt a szám! Amikor belekezdett a beszédbe.
Én kivártam, amíg ti beszéltetek, Ezért nem a ti mondásaitokkal
Amíg a szavakat keresgéltétek. Felelek most neki, egész másokkal.

„TELE VAGYOK SZAVAKKAL”

Hi 32:15-22.

1. Megijedtek, többé nem válaszoltak, 3. Mostan én is tele vagyok szavakkal,

Mert mind cserbenhagyták őket a szavak. És engem a lélek belül szorongat
Vártam, de ők többé semmit sem szóltak, Olyan bensőm, mint tömlő, tele borral,
Nem beszéltek, néma csendben maradtak. Nincs nyílása., s így a tömlő széthasad.

2. Hadd mondjam el én is most a magamét! 4. Új bortól a régi tömlő szétpukkad.

Hadd mondjam el, amit csak tudok, én is! Hallgassátok meg, amit most én mondok!
Mert nekem szavaim, bizony, vannak még, Azért fújok, hogy levegőhöz jussak,
Fiatal vagyok, de hadd szóljak mégis! Megnyitom hát számat, és válaszolok.

5. Személyválogató én most nem leszek,

Mert tudom, ha hízelgésről szólna szóm,
Noha én nem is értek az ilyenhez,
Hamarosan elragadna Alkotóm.
 56

33. fejezet
Isten megbocsát a megtérőknek

„MOST MÁR KINYITOM A SZÁMAT”

Hi 33:1-7.

Ezért halld meg, Jób, szavamat,
Figyelj minden beszédemre!
Most már kinyitom ajkamat,
Szavak tódulnak nyelvemre.
Most őszinte szívvel szólok,
Mint a tudós válaszolok.
Engem az Isten alkotott,
És a Mindenható éltet.
Ezért tőled választ várok.
Készíts ellenem beszédet!
Készülj, és állj ki ellenem,
Aztán várd a feleletem!
Isten előtt olyan vagyok
Én is, éppen olyan, mint te.
Isten, akár az agyagot,
Úgy formált meg, és tett ide.
Ne félj tőlem, ne ijedj meg!
Erővel nem kényszerítlek.

„MIÉRT PERELTÉL VELE?”

Hi 33:8-22.

1. Te ezt mondtad fülem hallatára, 5. Szól hozzánk álomban, látomásban,

És én hallottam hangos szavadat: Mély álomban, csendes szendergésben.
Tiszta vagyok, szívem szavad várja. Kijelentést ad minden formában,
Ismerjed el ártatlanságomat! Lepecsételt figyelmeztetésben.

2. Isten mégis talált bűnt énbennem, 6. Így térít el rossz cselekedettől,

Lát bennem kifogásolnivalót, Kevélységtől óvja meg az embert.
Sőt az ellenségének tart engem, Életét így védi a fegyvertől,
Azért tette lábamra a béklyót. És sok lelket a sírtól így megment.

3. Ellenőrzi minden ösvényemet. 7. Így fegyelmezi őt fájdalommal

Te ezt mondod, de én ezt felelem: Fekvőhelyén, és a csontjainak
Nincs igazad, és soha ne feledd: Meg nem szűnő, vad háborgásával
Minden halandónál nagyobb Isten! Ad intelmet neki s fiainak.

4. Miért pereltél vele? Mért mondtad, 8. Megutáltatja vele ételét.

Hogy egyetlen szóra sem ad választ? Sovány lesz, húsa alig látható.
Ő válaszol, hol ilyet, hol olyat, Sírgödörhöz közelíti lelkét,
De az emberek nem értik már azt. Élete holtakhoz lesz hasonló.

„MEGVÁLTOTT ENGEM”
Hi 33:23-33.

1. Ha a sok közül akad egy angyal, 3. Ő pedig énekben ekképpen szól:

Aki melléje áll az embernek,
S megmondja neki, Isten mit akar,
Akkor örülhet könyörületnek.
Így szól Isten: Ő sírba ne jusson,
A váltságdíjat én elfogadom.
Vétkeztem, mert lám, görbévé tettem
Az egyenest, de Ő bánt velem jól,
Nem eszerint fizetett meg nekem.
Megváltott, hogy ne jussak a sírba,
S ragyogjon éltem világossága.

2. Teste duzzad a fiatalságtól, 4. Figyelj, Jób, mit én mondok most, arra!

És ő ismét Istenhez könyörög.
Kegyelmes lesz hozzá, és ő újból
Megtalálja benne az örömöt.
Megengedi, hogy nézze az arcát,
És elismeri az ő igazát.
Légy csendben addig, míg én beszélek!
Aztán én figyelek majd szavadra,
És legyen igaz benned a lélek!
De ha nem, akkor legyél csak csendben!
Én megtanítlak élni bölcsebben.
 57

34. fejezet
Elihú második beszéde

„NEM VAGYOK HITSZEGŐ”

Hi 34:2-6.

Bölcsek, szavaimra hallgassatok, Hiszen ezt mondja Jób: Igaz vagyok,

És figyeljetek rám, ti tudósok!
A fül úgy vizsgálja, amit mondok,
Mint ahogyan én ételt kóstolok.
Az igazságot együtt keressük;
Ami jó, azt mi is jónak vesszük.
De Isten megfosztott igazamtól.
Ha mondom: Nincs igazam, hazudok,
S az igazat elvetem magamtól.
Meglőtt engem halálos nyílvessző,
Pedig én nem is vagyok hitszegő.

„MELYIK EMBER OLYAN, MINT JÓB?”

Hi 34:7-15.

Melyik ember olyan, mint Jób,
Ki egy társaságban forog
A gonoszokkal, s mint vizet
Issza a gúnyt, nem keveset,
És a bűnös emberekkel
Együtt jár este meg reggel?
Azt mondja, hogy az embernek
Nem használ, ha az Istennek
Közelében örömöt lel.
Így beszél az emberekkel:
Ti, okos emberek, tehát
Halljátok Elihú szavát:
Távol van Istentől a bűn,
Az álnokságnak nem örül.
Akképp fizet az embernek,
Ki-ki amint cselekedett.
Megtalálja így mindenki,
Mit keresett, mi kell neki.

Az bizonyos, hogy Istenben Ha csak magára gondolna,

Törvényszegés soha nincsen,
És a Mindenható soha
Az igazat el nem rontja.
Ki az, ki mindent rábízott?
Ki alkotta a világot?
Ő mindent magához vonna,
Magához venné a lelkét,
Visszavonná leheletét.
Minden kimúlnék egyszerre,
Az ember a porba térne.

ISTEN NEM IGAZSÁGTALAN

Hi 34:16-30,

1. Ha elég értelmes vagy, akkor halld meg ezt, 5. Az ember útját Ő mindig szemmel tartja,
Jól figyeld meg az én kemény szavaimat! Megfigyeli az ember minden lépését.
Kormányozhat-e, ki a törvényt veti meg? Nem rejtőzhetnek a halál árnyékába
Bűnösnek tarthatod-e te az igazat? A sötétségben bujkáló gonosztevők.

2. Ő olyan hatalmas, hogy a királyokat 6. Őneki nem kell sokáig figyelnie

Semmirekellőknek nevezheti joggal, Senkit sem ahhoz, hogy küldje ítéletre.
És bűnösöknek nevezhet Ő másokat, Vizsgálgatás nélkül nagyokat zúz össze,
Fejedelmeket is, teljes hatalommal. Azután másokat állít a helyükre.

3. Nem személyválogató a vezetőkkel 7. Ismeri minden tettüket, majd egy éjjel

Szemben, s nem helyezi Ő a gazdagokat Ellenük fordul, és szétmorzsolja őket.
A nincsteleneknél előbbre egy hellyel, Hol mindenki látja, ellenük ott lép fel,
Hiszen egyformán Ő alkotta azokat. S méri rájuk kiszabott büntetésüket.

4. Csak egy szempillantás, s mindnyájan meghalnak 8. Elfordultak tőle, útjain nem jártak,
Éjnek idején, s megrendülnek a népek, Miattuk száll hozzá nincstelenek hangja,
És távoznia kell minden hatalmasnak; Ő pedig azokat, kik hozzá kiáltnak
Nem emberi erő, mitől elenyésznek. Nyomorúságukban rendre meghallgatja.
 58

9. Ha tétlen maradna, ki ítélhetné el? 10. Nem engedi meg, hogy az elvetemültek
Ki láthatná, ha elrejtené orcáját? A többi ember felett uralkodjanak,
Nem közli Ő magát sem egy egész néppel, És kik csalárdul tőrbe csalják a népet,
De még egy embernek sem fedi fel magát. Azoknak semmiképpen nem ad hatalmat.

„JÓB BESZÉL, DE ÉRTELMETLENÜL”

Hi 34:31-37.

Mondhatja-e valaki Istennek: Megtorolja tán azt, mit te megvetsz?

Megbűnhődtem, ezentúl nem leszek
Rossz? Taníts meg arra, mit nem látok,
És ha elkövettem álnokságot,
Akkor többé ilyent én nem teszek,
Hallgatok rád, és járok teveled.
Teneked kell eldöntened most ezt?
Nem én döntök, neked kell felelned,
Előtte neked kell megjelenned.
Sok értelmes ember ezt mondja majd,
S a bölcs férfiú is engem hallgat:

Jób szól ugyan, de értelmetlenül

Beszél és nagyon felelőtlenül.
Bár soká viselne próbatételt,
Mivel mint az álnokok úgy felelt!
Vétkét megtetézi hűtlenséggel,
És jön az istentelen beszéddel.

35. fejezet
Elihú harmadik beszéde

„MEGADOM RÁ NEKED A VÁLASZT”

Hi 35:2-4.

Jogosnak gondolod-e, hogyha ezt mondod: Én neked megadom erre a válaszom,

Nekem igazam van az Istennel szemben? Hogy értsd, mit gondolok a te helyzetedről.
Jogosnak tartod-e, hogyha ezt gondolod: Neked és barátaidnak válaszolom,
Mi hasznom van abból, hogyha nem vétkezem? Amit gondolok a hallott beszédekről.

ISTEN MAGASAN VAN AZ EMBER FELETT

Hi 35:5-8.

Tekints az égre, és lássad meg, Bármennyi sok bűnöd is lenne,

Hogy tefeletted a fellegek Ugyan mit tehetnél ellene?
Milyen magasan vonulnak el! Mit adhatsz neki, ha igaz vagy,
Mit ártasz neki, ha vétkezel? Vagy pedig Ő neked mit adhat?

Bűnöd csakis a magadfajta Igazságod nem használ másnak,

Embernek árt, mást nem ránt bajba, Egyedül az ember fiának.

JÓB A HIÁBAVALÓSÁGOT SZAPORÍTJA

Hi 35:9-16.

1. A sok elnyomás miatt a 2. De nem mondják: Vajon hol van

Halandók kiáltoznak, Teremtő, nagy Istenünk,
És a hatalmasok karja Ki nekünk az éjszakában
Miatt folyton jajgatnak. Szánkba adja énekünk?
 59

3. Annál többre tanít minket, 6. Akkor is, ha azt mondanád,

Mint a föld állatait, Hogy ezt nem veszed észre,
S nekünk bölcsebb dolgot hirdet, Ügyed ott van, Ő mindent lát,
Mint a madaraknak itt. Várnod kell a döntésre.

4. A gonoszok kevélysége 7. Mivel még nem büntetett meg

Miatt ők kiáltanak, Úgy, mint ahogy kellene,
De e reménytelenségbe És hogy milyen nagy a vétek,
Az Isten választ nem ad. Tudomásul nem vette,

5. A hiábavalóságot 8. Sok hiábavalóságra

Isten meg nem figyeli, Azért nyitja Jób száját,
S bár kérik a Mindenhatót, S tudatlanul szaporítja
Tekintetbe nem veszi. A mondanivalóját.

36. fejezet
Elihú negyedik beszéde

„FELVILÁGOSÍTLAK”
Hi 36:2-4.

Legyél egy kis türelemmel! Messziről hozom, mit tudok,

Én majd felvilágosítlak, Hogy Alkotóm igazoljam.
Mert van, mit még mondanom kell, Hidd el nekem, nem hazudok,
Hogy Istenről tanítsalak. Tökéletes minden szavam!

„MEGNYITJA FÜLÜKET”
Hi 36:5-15.

1. Milyen hatalmas az Isten, 4. Ha pedig bilincsbe verik, 7. Ha azután rá hallgatnak,

Mégsem vet meg minket itten. Fogva tartják, megkötözik S őt szolgálják, napjaikat
Hatalmas és erős szívű, Nyomorúság kötelével, Jólétben töltik, vígságban,
Elé állhat mind, ki hithű. Rabsággal és szenvedéssel, Éveiket boldogságban.

2. A bűnösöket nem tartja 5. Azzal nekik a tettüket 8. De ha nem hallgatnak rája,

Életben, ha nem akarja, Adja tudtukra, s vétküket Átüti őket a dárda,
De igazságot szolgáltat Feltárja nyilvánosságnak, És tudatlanságuk miatt
Szenvedő nyomorultaknak. Mert ők így felfuvalkodtak, Kimúlnak, mint a rossz fiak.

3. Az igazat őrzi, védi, 6. És megnyitja a fülüket, 9. Az elvetemült szívűek

Királyi trónra ülteti, Hadd értsék az intelmeket, Dacosak lesznek, nem hűek,
Örökre felmagasztalja, S engedi, hogy térjenek meg Istenhez nem könyörögnek,
Tekintete nyugszik rajta. Gonoszságukból, míg lehet. Mikor megkötözi őket.

10. A lelkük már fiatalon 11. A nyomorultat megmenti,

Elhal, nem marad semmi nyom Nyomorúságban is védi,
Utánuk, elpazarolják És fülét sanyargatással
Éltüket, mint a paráznák. Nyitja meg Isten, nem mással.
 60

„FENSÉGES AZ ERŐS ISTEN”

Hi 36:16-25.

1. Kivezetne téged Isten
A nyomorúság honából.
Tágas helyre vinne innen
Az állandó szorultságból.
Asztalodra zsíros étel
Kerülne mindig bőséggel.
3. Ha csapás ér, vigyázz arra,
El ne ragadjon indulat!
Ne számíts nagy váltságdíjra!
Segélykérésed eljuthat,
Minden nyomorúságodból
Hozzá? Vajon figyel rád jól?
5. Tőle számon ki kérheti
Bármilyen magatartását,
És azt mondani ki meri,
Látva tettét, hallva szavát,
Hogy amit tett, az álnokság,
Abban nincs semmi igazság?

2. Tele van a te beszéded 4. Ne vágyj olyan éjszakára, 6. Inkább tetteit magasztald,

Jogtalan ítélkezéssel.
Jogosan ér utol téged
Az ítélet szenvedéssel.
Igaztalanok szavaid,
Rád már senki sem hallgat itt.
Amikor népek tűnnek el!
Ne tekintgess gonoszságra,
A nyomort ne azzal űzd el!
Ne felejtsd: Fenséges Isten!
Ilyen tanítód más nincsen.
Amelyekről énekelnek
Nagy hatalmát megtapasztalt,
Nevét dicsérő emberek!
Minden halandó rá tekint,
De fénye csak messziről int.

ISTEN DICSŐSÉGE A TERMÉSZETBEN

Hi 36:26-33.

1. Milyen magasztos az Isten, 3. Ő ezekkel ítélkezik

De nem ismerhetjük őt meg, A népek felett, de juttat
Léte kifürkészhetetlen. Bőségesen eledelt is
Összegyűjt dús vízcseppeket, Annak, ki élelmet kutat.
Amelyekkel a fellegek A bűnöst Ő elítéli,
Locsolják az embereket. Az éhezőt megsegíti.

2. Érted, hogy a viharfelhő 4. Kezét villámfény borítja,

Mért terül szét, és mért dörög
Annak sátra, és merről jő,
S hova tart a felhők között?
Világot áraszt szerteszét,
Befedi a tenger mélyét.
S ráküldi ellenségire.
Hírt ad a mennydörgés róla,
És ki figyel jeleire,
Érzi azt még a jószág is,
Hogy Ő közelebb van máris.

37. fejezet
Elihú tovább beszél

ISTEN HATALMA A FÖLD FELETT

Hi 37:1-13.

1. Bizony, ettől megremeg a szívem, 4. Isten megparancsolja a hónak,

És csaknem kiugrik a helyéből. Hogy nagy pelyhekben a földre hulljon,
Dörgését halljátok figyelmesen, És utasítást ad a zápornak,
S morajlását, mely szájából kijön! Hogy felhőszakadásként zuhogjon.

2. Az egész ég alatt szétteríti 5. Lefog itt minden emberi kezet

Villámfényét a föld pereméig, Azért, hogy megtudja minden ember,
Majd a földet dörgés remegteti, Hogy mostan az Isten cselekedett,
Fenséges hangja hallatszik végig. Vele szembeszállni senki nem mer.

3. Csodás hangon mennydörög az Isten, 6. Rejtekébe bújik a vadállat,

És hatalmas tetteket visz véghez, Hol senki sem látja, ott tanyázik.
Melyeket senki meg nem ért itten, Kinyitja Isten a nagy kamrákat,
S ezek fényébe ember nem nézhet. S északról hideg vihar áramlik.
 61

7. Isten leheletétől jég támad, 8. Minden irányban körbe gomolyog,

A víz színe összeáll páncélként, Hogy teljesítse engedelmesen
Majd a fellegből nedvesség árad, Az Istentől származó parancsot
A felhő villámot szór szerteszét. Mindenfelé a földkerekségen.

9. Isten egyszer mindezt büntetésből

Küldi a földre, mit Ő birtokol,
Máskor ugyanazt szeretetéből
Bocsátja az emberre mindenhol.

ISTEN IGAZSÁGOSAN BÁNIK AZ EMBEREKKEL

Hi 37:14-24.

1. Jób, figyelj csak ide! Állj meg, s jól meggondold, 4. Szóljak-e neki, ha beszélni akarok?
Hogy milyen csodákat cselekszik az Isten! Mondta tán az ember, hogy el akar veszni?
Tudod-e, hogy miután Ő úgy parancsolt, Nem látszik a napfény, bár már ottan ragyog
A felhők ragyogtak csodás villámfényben? A felhők mögött, s Ő a szélt kiereszti.

2. Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, 5. Északról kitisztul, s aranyló szél támad,

Melyek a tökéletes tudás csodái? Isten körül pedig félelmes ragyogás
Ha a déli szél nyugton hagyja a földet, Hol a Mindenható van, oda nem láthat
Hogy melegszenek át az ember ruhái? Ember szeme, mert hatalma olyan csodás.

3. Ott voltál-e, mikor a felhőt formálta, 6. Mégsem nyomja el a teljes igazságot,

Mely miként az öntött tükör, olyan szilárd? Ezért félik az emberek, de kik bölcsnek
A sötétség hozzá utunkat elállja, Tartják magukat, Ő nem is szól azokhoz,
Nem kérdezhetjük meg, hogy mit miért csinált. De még csak nem is vet rájuk tekintetet.

38. fejezet
Isten első beszéde Jóbhoz

ISTEN JÓBHOZ FORDUL

Hi 38:2,3.

Ki akarja elhomályosítani örök rendemet?

Értelmetlen szavakkal ki akar zavarni engemet?
Övezd hát fel derekadat férfiasan! Arra kérlek,
Amit csak tudsz, add tudtomra okosan, mikor kérdezlek.

„TUDSZ VALAMI OKOSAT?”

Hi 38:4-7.

Hol voltál, mikor a földnek én alapot vetettem? Mire vannak erősítve a földnek oszlopai,
Ha erre tudsz szólni okosan, akkor mondd el menten! És ki tette sarokkövét, ahol most van, oda ki,
Tudod-e, hogy ki szabta meg ennek pontos méretét, Mikor a hajnali csillagok együtt vigadoztak,
Vagy tudod, ki fogta a mérőzsinórnak a végét? És eközben boldogan ujjongtak az istenfiak?

KI SZABTA MEG A TERMÉSZET RENDJÉT?

Hi 38:8-11.

Ki zárta el a tengert ajtókkal, Én azután határt szabtam neki,

Mikor a föld gyomrából előtört, Raktam rá ajtókat, és raktam zárt,
Mikor sűrű homállyal takartam,Majd megmondtam, meddig terjedhet ki,
És mikor felhőalakot öltött? S hullámainak is szabtam határt.
 62

„ÖSSZETÖRI A FELEMELT KART”

Hi 38:12-15.

Mióta élsz, lett-e reggel parancsodra, Formálódik, mint agyag a pecsét alatt,
Kijelölted-e a hajnalnak a helyét, S előtűnik a föld jól felöltöztetve,
Hogy jól megragadja a földnek a szélét, A fényt a bűnösöktől így takarja le,
És a bűnösöket mind lerázza róla? S összetöri azt, ki felemeli a kart.

„MEGFIGYELTED-E A FÖLDET?”
Hi 38:16-21.

Eljutottál-e a tenger forrásáig? Figyelted-e a földet szélességében?

Bejártad-e a földnek a mélypontjait? Melyik út visz a világosság helyéhez?
Láttad-e a halálnak kitárt kapuit , Amit erről tudsz, azt mondd el most egészen!
És rád borította-e az árnyékait? Tudod-e, hogyan jutsz el a sötétséghez?

KI IRÁNYÍTJA A CSAPADÉKOT?
Hi 38:22-30.

1. Eljutottál-e a hó raktáráig, 3. Hogy esőt adjon a lakatlan földre

A jégeső raktárát elérted-e? És az ember nem lakta pusztaságra,
Tartogatom ezt a harcok napjáig Vizet adjon a zöldellő növényre,
És a nyomorúságok idejére. S a kopár sivatagot megáztassa?

2. Mely útról oszlik el a világosság? 4. Ki nemzette az esőt s a harmatot?

A keleti szél éjjel honnan árad? Kinek méhéből jön jég , s hullik dara?
A zápornak ki készített csatornát? A vizek mint a kő összeállnak ott,
A mennydörgő viharfelhő hol támad, S az ég a mélység színét betakarja.

„ISMERED-E AZ ÉG SZABÁLYAIT?”
Hi 38:31-38.

Össze tudod-e te kötni a Fiastyúk szálait?

A Kaszás-csillag kötelét meg tudod-e oldani?
Fel tudod-e kelteni az állatöv csillagait?
Tudod-e a Nagymedvét s fiait irányítani?

A világ szabályait vajon meg tudtad ismerni?

A földön talán te határozod meg az uralmát?
Hangod a magas felhőkig el tudod-e küldeni,
Hogy magadra irányíthasd azok vízáradatát?

El tudod-e útjukra a villámokat engedni?

És vajon mondhatják-e majd azok neked: Itt vagyunk?
A sötét felhőkbe ki tud bölcsességet küldeni?
Tán az égi tüneményeknek értelmet adhatunk?

Ki oly bölcs, hogy megszámlálhatja az ég fellegeit,

S onnét a vizestömlőket ki tudja üríteni,
Amikor a föld, akár az öntvény, megkeményedik,
És egymáshoz tapadnak annak kemény göröngyei?
 63

„KI SZEREZ ELEDELT A HOLLÓNAK?”

Hi 38:39-41.

Tudsz-e zsákmányt ejteni a nőstény oroszlánnak

Vagy csillapítani éhségét a kölykeinek,
Amikor azok a rejtekhelyükön lapulnak,
Vagy a bokrok között a leshelyükön fekszenek?

Vajon ki szerez eledelt az éhes hollónak,

Mikor fiókái felkiáltanak Istenhez,
És mivel nincs mit enniök, szerte kóvályognak?
Ki tud hozzászólni bölcsen az ilyen helyzethez?

39. fejezet
Isten további szavai

„TUDOD-E?”
Hi 39:1-4.

Tudod-e, hogy mikor ellik a kőszáli zerge?

Megfigyelted-e, hogy a szarvas mikor borjazik?
Megszámláltad-e, meddig tart ezek vemhessége,
S mikor ellenek meg, mikor születnek fiaik?

Ezek lefekszenek, és megellik borjaikat,

És ezzel minden fájdalmuktól megszabadulnak.
Borjaik a legelőn erősítik magukat,
Majd elszélednek, és többé vissza nem fordulnak.

PUSZTALAKÓ ÁLLATOK
Hi 39:5-8.

Ki bocsátotta szabadon a vadszamarakat: A városi sokadalmat ottan kinevetik,

A zebráknak ki oldozta el a köteleit? Mert ott nem hallják a hajcsárok kiáltozását.
Otthonukul kiosztottam nekik a pusztákat, A hegyeken vannak nekik kövér legelőik,
S a kopár szikes földek lesznek lakóhelyeik. Ahol a zöld növényeket egész nap kutatják.

A BIVALY
Hi 39:9-12.

A bivaly hajlandó-e neked szolgálni, Bízhatsz-e benne? Hiszen nagy az ereje!

Ott hál-e a jászolodnál? Rábízhatod-e munkádat?
Kötéllel barázdába tudod-e fogni, El tudod-e képzelni, hogy a szérűdre
Netán utánad boronál? Behordja a gabonádat?

A STRUCC
Hi 39:13-18.

A struccmadár vígan verdes szárnyával. E madár fiaihoz oly mostoha,

Az nem toll, s nem gólya szárnya.
Tojásait kikölteti a porral,
A földön magára hagyja.
Elfelejti, hogy láb eltiporhatja,
És a vad eltaposhatja.
Mintha nem övé volnának.
Nem retteg, hogy kárba vész fáradsága,
Híjával van okosságnak.
De a lovon és a lovasán kacag,
Mert ha fut, sebesen halad.!
 64

A LÓ
Hi 39:19-25.

1. A szilaj lónak az erőt te adod-e? 3. A tegez hangosan meg-megcsörren rajta,

Te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel? A lándzsa, a kopja csillog, mikor vágtat.
Akárcsak egy szöcskét, te ugráltatod-e? Dübörögve fut, a föld dobog alatta,
Büszke horkantása eltölt félelemmel. Ha zeng a kürt szava, ő veszteg nem marad.

2. Kapálja a csatateret erejével, 4. Nyerít, valahányszor a kürt hangját hallja,

Örvend az erőnek, a fegyvert megveti, És már jó messziről megérzi a harcot,
A kard elől nem fut vissza ő félénken, Amikor felharsan a vezérek hangja,
Nem remeg, mert a rettegést nem ismeri. Zúg a harci zaj, és vad kiáltás harsog.

AZ ÖLYV ÉS A SAS
Hi 39:26-30.

Te adsz erőt az ölyvnek, hogy szárnyra keljen, Kősziklákon lakik, ott van a tanyája,
És a szárnyait kiterjessze dél felé? A bérctetőn és magas sziklafalakon.
Te parancsolsz-e, hogy a sas hol fészkeljen, Onnan kémlel, az egész környéket látja,
És milyen magasan szálljon az ég felé? Ennivaló után kutat messze tájon.

Éles tekintete jó messzire ellát,

Fiókái mindig mohón vért szívnának,
Ezért amerre egy sebesültet meglát,
Menten ott terem, mert azt nem adja másnak.

40. fejezet
Jób első válasza

ISTEN MEGSZÓLÍTJA JÓBOT

Hi 40:2.

Miért perlekedik a Mindenhatóval Aki vitatkozik az isteni szóval,

Az akadékoskodó? Az legyen válaszadó!

JÓB VÁLASZOL
Hi 40:4,5.

Bizony, könnyelmű voltam. Többet ilyet nem teszek.

Mit felelhetnék neked? Egyszer szóltam, aztán nem.
Kezem már a számon van, Kétszer? Többször nem teszem.

AZ ÚR VÁLASZA A VIHARBÓL
Hi 40:7,8.

Övezd fel derekad férfiasan!

Én kérdezlek, te oktass okosan?
Mit gondolsz, az igazságom semmi?
Én bűnös, s te igaz akarsz lenni?

„ÉKESÍTSD FEL MAGAD!

Hi 40:9-14.

Miként az Istennek, van-e olyan karod? A gőgösökre öntsed ki haragodat,

Tudsz-e mennydörögni, mint Ő, olyan hangon? Dühösen nézz rájuk, és alázd meg őket!
Öltsél magadra fenséget s méltóságot, Tipord le a bűnösöket, hol csak vannak,
Ékesítsd fel magad, és pompád ragyogjon? És igázd le a gőgösen hencegőket!
 65

Mélyen a föld alá ásd el valamennyit!

Gondosan zárd el őket egy rejtett helyre!
Akkor látni fogom, hogy jobbod megsegít,
És még én is méltatlak majd dicséretre.

A VÍZILÓ
Hi 40:15-24.

1. Nézd csak a vízilovat! 4. Ez Isten remekműve. 7. Lótuszbokrok árnyában

Azt is én teremtettem, Fegyverrel is ellátta A fűzek körülveszik
Akárcsak téged itten. Hatalmas alkotója, A parton, és elrejtik;
Láttál már ily izmokat? S ha kimegy a mezőre, Ott van ő biztonságban.

2. Legel az, mint a marha. 5. A vadak mind mellette 8. Az áradástól nem fél
Bár izmai kemények. Játszadoznak, mert neki Akkor sem, bármilyen nagy
Inai egybeérnek, Ételét a hegy termi, A vize a Jordánnak,
S mily erős a dereka! Bármilyen nagy termete. Még ha szájáig is ér.

3. Mint a cédrus, a farka, 6. A lótuszbokrok alatt 9. Lehet-e szemtől szembe

Lábszárai vasrudak, Hever, és a mocsaras Elfogni, és karikát
Izmai ráfonódnak, Víznek szélén a nádas Az orrán ki húzhat át?
És érccső minden csontja. Jó rejtekhelye marad. Megvédi nagy tömege.

A KROKODIL
Hi 40:25-32.

A vízből kifoghatod Tudsz húzni valahogyan Könyörög-e majd neked,

A krokodilt horoggal? Kemény orrába kákát? Vagy szelíden szól hozzád?
Talán le szoríthatod Át tudod-e kampóval Köt veled szövetséget,
Nyelvét vastag fonallal? Szúrni a vastag állát? Vagy lesz talán a szolgád?

Madárként játszhatsz vele? Vethetsz nyársat orrába,

Lányodnak megkötheted? Talán fejébe szigonyt?
Alkudoznak-e érte Menj csak a közelébe,
Cimborák, kereskedők? S érzel majd szörnyű iszonyt!

41. fejezet
Isten második beszéde Jóbhoz

A VADÁLLATOK KIRÁLYA
Hi 41.1-26.

1. Aki ebben reménykedik, az csalódik, 4. Ki olyan bátor, hogy szétnyissa a száját?

Attól is összeroskad, ha csak meglátja. Fogai körül vad rémület lakozik.
Ki fel merné verni, olyan nem adódik, Büszkén mutogatja pikkelyei sorát,
De olyan sem, aki ellene kiállna. Mindez szoros pecsétként felsorakozik.

2. Ki szállhat e földön úgy szembe énvelem, 5. Ezek ott egymáshoz olyan közel vannak,
Hogy én őt sértetlenül hagynám elmenni? Hogy még a szél sem hatolhat be közéjük.
Hisz’ az ég alatt mindent én teremtettem; Összekapcsolódnak, egymáshoz tapadnak,
Minden az enyém, s én nem hagyom elvenni. Nincs az az erő, mely rést ezek közé üt.

3. Nem hallgathatom el csodaszép alakját, 6. Felvillanó fényt sugároz tüsszentése,

Jól formált tagjait, hatalmas erejét. Szemei mintázzák a hajnal sugarát,
Ki nyúlna szájába megnézni a fogát? Szájából mint fáklyáknak előtörése,
Van-e oly merész, ki lehúzná a bőrét? Akként sziporkáznak kifelé a szikrák.
 66

7. Tűz tör elő kitágult orrlyukaiból, 11. Nem futamodik meg sebes nyílvesszőtől,
Mint amikor gőz száll fel a forró üstből. Rajta a parittyakő is széjjeltörik.
Lángot lövell ki nagyra tátott szájából, Nem ijed meg dorong fenyegetésétől,
A parázs lángra lobban leheletétől. Ha suhognak is a dárdák, őt nem gyötrik.

8. Nagy erő van felhalmozva a nyakában. 12. Mint hogyha éles cserép lenne a hasán,
Kik látják, rémülten futnak szét előle. Mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
Az alsóteste is jó kemény magában, Mint egy fazékban, úgy fortyog a víz nyomán,
Szinte mozdíthatatlanul rá van öntve. A tengert is felkavarja nagy iramban.

9. A szíve, akárcsak a kő, olyan kemény, 13. Maga után fényes ösvényt hagy a vízben,
Mint az a malomkő, amelyik alul van. Őszbe csavarodik a mély tenger vize.
Ha felemelkedik, már futni sincs remény, Nincs hozzá hasonló a földkerekségen,
Fejvesztve állnak meg előtte, bénultan. A félelmet soha kicsit sem ismerte.

10. Ha eltalálja a fegyver, nem árt neki, 14. Bátran nekitámad minden hatalmasnak,
Megveti a nyilat, a lándzsát, a kopját. Nem retten meg tőle, nem ismer félelmet,
A vasat, mint a szalmát, annyiba veszi, Mert ő a királya minden vadállatnak,
Úgy tekinti a rezet, mint egy korhadt fát. Ő nem fél semmitől, de tőle rettegnek.

42. fejezet
Jób új élete

JÓB BŰNBÁNATA
Hi 42:2-6.

1. Tudom, hogy mindent megtehetsz, 3. Csodálatosabbak ezek,

S olyan szándékod nem lehet, Mint hogy felfognák emberek.
Mit meg nem valósíthatnál, Hallgass meg hát, hadd beszéljek,
Mert nagyobb vagy a nagyoknál. Oktassál, hogyha kérdezlek!

2. Ki merne az örök rendre 4. Csak hírből hallottam rólad,

Homályt borÍtani rendre? De most szememmel láttalak.
Ezért mondtam, hogy nem értem, Ezért mindent visszavonok,
És magyarázatod kérem. Amit eddig ajkam mondott.

5. Komoly bűnbánatot tartok,

És bocsánatodra várok.
Porban és hamuban ülök,
És jóságodnak örülök.
 67

ZSOLTÁROK KÖNYVE
PSALMI
PS
I. könyv
1. ZSOLTÁR
IGAZAK ÉS BŰNÖSÖK

1. Az az ember lehet mindig boldog, 3. A bűnösök bizony nem így járnak,

Aki nem ül be a csúfolódók
Székébe. s ki a vétkesek útjára
Nem lép rá, de mindig figyel Urára,
S elmélkedik mind éjjel, mind nappal
Isten törvényéről alázattal.
Hanem mint a szél fútta polyvának
Lesz sorsuk az ítélet idejében,
Mert ők az igazak közösségében
Nem állhatnak meg, és ott nem lesz helyük,
Elkárhoznak a vétkesekkel együtt.

2. Olyan lesz ő, mint a fa, amelyet 4. Jól ismeri az Úr mindenkinek

Bővizű folyó mellé ültettek.
Betartja a gyümölcsérés idejét,
És idejében megtermi gyümölcsét.
Üde lombját soha el nem veszti;
Minden, amit tesz, sikerül neki.
Útját, főleg az igaz embernek,
Akinek a lépteit Ő vezeti,
De a bűnösöket semmibe veszi,
Ezért aztán elvész azok útja,
S ott maradnak elhagyva, magukra.

4. ZSOLTÁR
DÁVID ESTI IMÁDSÁGA HÚROS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK

1. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, 3. Hozzatok igaz áldozatot,

Én igazságos Istenem!
Kiutat vajon hol találok,
Ha szorult helyzetben hányódok?
Hallgass meg vergődésemben!
Emberek! Meddig gyalázzátok
Én féltett dicsőségemet?
Üres beszédre míg vágyódtok,
És míg kedveltek hazugságot,
Míg szóltok ily beszédeket?
S bízzatok mindig az Úrban!
Meghallgatja az Úr imátok,
És mindig gondja van tirátok,
Ma is éppúgy, mint a múltban.
Sokan vannak, akik ezt mondják:
Jó napokat bár láthatnánk?
Bár mindnyájan nézhetnénk orcád
Ránk ragyogó világosságát,
S kegyesen nézne Urunk ránk!

2. Tudjátok meg: Az Úr csodákat 4. Nagyobb az örömem tebenned

Tesz a benne hívő néppel,
Meghallja a kiáltásokat,
Várja a hozzáfordulókat,
Kik elé borulnak hittel.
Akkor is, hogyha felindultok,
Ne vétkezzetek dühösen,
Előbb inkább gondolkozzatok,
S könnyebben lecsillapodhattok
Kedves fekvőhelyeteken!
Azoknál, kiknek van boruk,
És a magtáraik megtelnek
Búzával, melyben bővelkednek,
Szívem mégsem húz hozzájuk.
Békében fekszem le ágyamban,
És azonnal el is alszom.
Tudom, hogy nálad biztonságban
Lehetek ébren és álmomban.
Én ezt mind az Úrtól várom.

5. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA FÚVÓS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK

1. Uram! arra kérlek tégedet, 2. Figyelj hangos kiáltásomra,

Hogy amikor sóhajtozom, Én Istenem és Királyom,
És tehozzád fohászkodom, Mikor hozzád imádkozom!
Hallgassad meg ezt a te híved, Jól figyeljél minden szavamra,
Ki keres téged. Imádságomra!
 68

3. Uram, énnekem meghallgassad 8. Vezess, Uram, igazságodban,

Minden szavamat! Jó reggel! Mert sok az én ellenségem,
Készülök hozzád jó szívvel. Aki feltámad ellenem!
Halld meg alázatos szavamat! Egyengesd előttem az utat!
Csak téged várlak. Várom az Urat.

4. Istenem! Tudom, Te nem leled 9. A gonoszoknak hazug szájuk,

Örömöd a gonoszságban, Igaz szó onnét ki nem jön,
Bűnben, gyalázatosságban, Álnokság van a nyelvükön,
A gonoszt hozzád nem engeded, Bűzlik belül a romlottságuk,
Sőt elkergeted. Nyitott sír torkuk.

5. Nem állhatnak meg szemed előtt, 10. Derítsd ki vétküket, Istenem!

Hiszen Te gyűlölöd őket, Gonosz fondorlataikba
Az aljas gonosztevőket, Bukjanak bele ők még ma!
És nem tűröd meg a dicsekvőt Taszítsd el őket sok vétkükben,
Sem színed előtt. És űzd el innen!

6. Elpusztítod a hazudozót 11. Örülni fog majd mindenki,

És minden vérszomjas embert, Aki elmenekül hozzád,
Ki másokat bajba kevert. Mert benned oltalmazót lát;
Utálja az Úr az álnokot, Mind, aki nevedet szereti,
A kárt okozót. S ajkára veszi.

7. De én bemehetek házadba, 12. Uram! Te megáldod azokat,

Mert Te nagyon szeretsz engem. Akik igazságban járnak,
Nálad tiszteletem teszem. És mindig szavadra várnak.
Belépek hozzád leborulva Rájuk terjeszted oltalmadat,
És hálát adva. Mintegy pajzsodat.

12. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA MÉLY HANGRA, A KARMESTERNEK

1. Segíts, Uram! Elfogytak a kegyesek, 5. Ezt mondja az Úr: Most viszont felkelek,
És eltűntek az emberek közül Mert elnyomják a nyomorultakat.
Mind, akik hozzád voltak hűségesek, Hallom, miként sóhajtnak a szegények.
Nem forgolódnak már széked körül. Én megmentem az elnyomottakat.

2. Ezek, amikor beszélnek egymással, 6. Az Úrnak ígéretei oly tiszták,

Nem mondanak mást, csak hazugságot. Mint ezüst, mit hétszer tisztítottak;
Minden szavuk, mit szólnak sima szájjal, Formába öntötték, s azt földbe vájták,
Kétszínű; nem szólnak igazságot. Amit máskor is csinálni szoktak.

3. Irtson ki az Úr minden sima szájat 7. Uram! Te megtartod ígéretedet,

És minden nyelvet, mely mond nagyokat, Bennünket pedig megoltalmazol,
Hogy az emberek soha ne hallják azt, És tőlünk ezt a gonosz nemzedéket
Amit ezek egymásnak mondanak! Jó messzire elűzöd mindenkor.

4. Ezt mondják egymás között beképzelten: 8. Még akkor is, ha bűnösök járkálnak
Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk. Körülöttünk, és ha az emberek
Úrrá mirajtunk ki lehetne itten, Alávalóságokat kiabálnak,
Uralmát ki erőltethetné ránk? Te megvédesz, így félnünk nem lehet.
 69

13. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA, A KARMESTERNEK

1. Mondd meg, meddig tart ez, Uram!
Megfeledkeztél énrólam?
Mondd: Meddig rejted el orcádat
Előlem, hogy ne láthassalak,
S mily dicső vagy Te, ne tudjam?
3. Tekints rám, hallgass meg engem,
Én áldott Uram, Istenem!
Őrizd meg szemem ragyogását,
Vedd el rólam álom látását,
Mely halálos lehet nekem!

2. Mondd: Meddig kell tanakodnom 4. Ne mondhassa ellenségem:

És a szívemben bánkódnom? Ezúttal őt kivégeztem!
Meddig támad fel még ellenem Gaz ellenségem ne ujjongjon,
Vadul rám törő ellenségem, Engem ingadozni ne lásson,
És meddig kell még bujdosnom? Vesztemen ne örülhessen!

5. Bízom a te hűségedben,
Ezért ujjongok szívemben.
Hogy megsegítesz, azt jól tudom.
Énekemet az Úrnak mondom,
Hiszen Uram jót tett velem.

15. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA

1, Uram! Ki lehet sátradnak 3. Ki nyelvével nem rágalmaz,

Vendége, és te szent hegyeden És aki felebarátjával
Teveled ki tartózkodhat, Jót tesz, senkit nem bántalmaz,
Ottan fenn ki sátorozhat? És semmi rosszat nem tesz az
Vajon ki lakhat e szent helyen? Ő közeli embertársával.

2. Aki él feddhetetlenül, 4. Aki az alávalókra

Aki törekszik az igazságra, Megvetéssel tekint mindenkor.
És aki a szívén belül Tisztelettel néz azokra,
Csak rád gondol szüntelenül, Kik hittel néznek urukra,
És jól ügyel minden szavára. Esküjét megtartja bármikor.

5. Ki nem ad pénzt uzsorára, Vigyáz az ártatlanokra,

De megvesztegetni sem hagyja Ki nem tántorodik meg soha.
Magát mások rovására,

19. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA, A KARMESTERNEK

1. Az egek hirdetik 2. Nincs szó, és nincs beszéd, 3. Sátrat ver a napnak,

Isten nagy tetteit,
Az ő dicsőségét.
Keze munkájáról
itt és ott mindjárt szól
A magas menny s az ég.
Nappal a nappalnak,
A világosságnak
Szavait mind átadja.
Éjjel az éjjelnek
Az erős Istennek
Nevét felragyogtatja.
Meg sem rezzen a lég, Amely úgy haladhat,
Nem hallatszik hangjuk. Miként a vőlegény
Most oly csendes minden, Kijön szobájából;
Nem jut zaj ki innen, Úgy fut messze, távol
Szavukat sem halljuk. A földnek peremén.
Hangjuk eljut mégis Mint egy hős, elindul
A világ végéig A föld peremén túl
Mindenhova a földre. Az egeknek széléig.
Szavuk szerte hangzik, Az egész égen át
S mindenhol visszhangzik, Lövelli sugarát,
És zúgni fog örökre. Mindenfelé melegít.
 70

4. Törvénye az Úrnak 5. Az Úrnak félelme 6. Szolgád is meghallja:

Teljességet mutat,
Felüdít lelkeket.
Szava határozott;
Okost és bolondot,
Éppúgy bölccsé tehet.
Amit az Úr hirdet,
Melenget sok szívet,
És szavai helyesek.
Világos parancsa,
Fel is ragyogtatja
Sugarával a szemet.
Tiszta, és örökre Hogy ha ezt megtartja,
Minden szava megáll. Jutalma bőséges.
Döntése mind igaz; Ha figyelmeztetik,
Mit elhatároz, az Felnyitják szemeit,
Helyeslésre talál. Az már elégséges.
Kívánatos hangja, A tévedéseket,
Mint a föld aranya, Eltévedt lépteket,
Színaranynál fényesebb. Ki észleli ezeket?
Sok ékes beszédnél, Tárd fel titkaidat!
Mint csurgatott méznél Rejtett bűnök miatt
Minden szava édesebb. Ne büntess meg engemet!

7. Kevély szolgád engem Számnak a mondását,

Ne fenyegethessen,
Ne legyen rajtam úr!
Akkor feddhetetlen
Leszek, bűntől menten,
Megronthatatlanul
Szívem gondolatát
Fogadjad el kedvesen!
Kősziklám csak Te vagy.
Megváltóm, el ne hagyj,
Maradj velem Istenem!

23. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA

Pásztorom az Úr, én nem szűkölködöm, Lelkemet az Úr Lelke felüdíti,

Terelget engem füves legelőkön.
Hűs folyóvízhez, mely lágy csobogással
Csörgedez, az Úr hív szelíd hívással.
Csendes víz partján az én Uram vár rám.
Bár fényes arcát örökké láthatnám!
Léptemet igaz ösvényére viszi.
Járjak a halál árnyéka völgyében,
Semmi félelem nincs szívem mélyében,
Mert Te velem vagy, én erős Istenem,
Vessződ és botod megvigasztal engem.

Asztalt terítesz nekem ellenségem A te jóságod kísér minden napon,

Előtt, s olajjal megkened a fejem, És az én Uramnak házában lakom
És a poharam csordultig van töltve. Egész életemben, most és örökre.

27. ZSOLTÁR
DÁVIDÉ

1. Az Úr életemnek világossága 3. Az Úr megóv sátorában engemet,

És segítsége. Hát kitől félnék?
Minden erőm az Úr támogatása.
Ki volna hát, akitől rettegnék?
Ha a gonoszok rám támadnának,
Szorongató, gonosz ellenségek,
S várnák, hogy szétmarcangolhatnának,
Megbotlanának és elesnének.
A veszedelem napján vigyáz rám.
Sátra mélyén biztonságban rejteget,
Velem együtt magas kősziklán áll.
Ezért felemelt fővel állhatok
Rám törő ellenségeim között.
Örvendezve hozok áldozatot
Az Úrnak, s énekben dicsérem őt.

2. Ha egy egész tábor jön is ellenem,
Még őtőlük sem fél az én szívem.
Ha háború tör rám, nincs mitől félnem,
Mert bizakodom én Istenemben.
Az Úrhoz most azért esedezem,
Hogy mindenkor házában lakhassam,
Szép templomában gyönyörködhessem,
Jóságát mindenkor megláthassam.
4. Halld meg, Uram, mikor hívlak tégedet,
Szent színed elé jusson el hangom!
Könyörülj rajtam, kérésemet értsd meg,
Szálljon szent helyedre imádságom!
Mikor arra szólítasz fel engem,
Hogy fényességed elé járuljak,
A válasz így csendül meg szívemben:
Uram! Tehozzád járul hű fiad.
 71

5. Uram, ne rejtsd el orcád énelőlem,
Ne utasítsd szolgád el haraggal,
Hiszen csak Te vagy az én segítségem!
Istenem, jöjj szabadításoddal!
Te vagy az én megmentő Istenem,
Ezért ha elhagyna apám, anyám,
Tudom, Te magadhoz fogadsz engem,
És nem utasítod el az imám.
6. Arra kérlek, hogy taníts meg utadra,
És vezessél helyes ösvényeken.
Teveled biztosan indulok hadba
A rám támadó ellenség ellen.
Ne dobj oda ellenségeimnek
Indulatára, kik rám támadnak!
Ellenem ők mind bosszút lihegnek.
Ne higgy a hamis tanúk szavának!

7. Hiszem, hogy valamikor még meglátom

Az élők földjén az Úr jóságát,
Ezért nyitott szívvel mindig csak várom,
Hogy énfelém fordítsa orcáját.
Arra kérlek, reménykedj az Úrban,
Az ellenségtől sohase rettegj,
Erős szívvel járj minden utadban,
És egyedül az Úrban reménykedj.

36. ZSOLTÁR
DÁVIDÉ, A KARMESTERNEK

A bűnös ember szívében Uram! A te szereteted Nálad az élet forrása;

Nincs semmi istenfélelem,
Mélyében suttog bűne.
Magának azzal hízeleg,
Hogy szítni tud gyűlöletet,
Sok ártatlant elűzne.
Szája beszél csalárdságot,
Ajaka meg rontást károg,
Nem akar okos lenni.
Rontást agyal ki ágyában,
Csak arra gondol álmában,
A rosszat kieszeli.
Ostromolja a kék eget,
És a fellegekig ér.
Igazságod, mint a hegyek,
Mint a mélység, ítéleted,
Felelős vagy mindenért.
Milyen drága szereteted!
Menekülnek az emberek
Szárnyadnak árnyékába.
Szent házadnak bőségében
Dúslakodnak. s örömében
Részesülnek mindnyájan.
Szemünknek világossága
A te világosságod.
Maradj tovább is hűséges
A tiszta szívű népekhez,
Álljon meg igazságod!
Ne taposson a gőgösök
Lába rám, és a bűnösök
Bujdosója ne legyek!
A gonosztevők elbuknak,
Felkelni többé nem tudnak,
A földön elterülnek.

2. könyv

42. ZSOLTÁR
KÓRAH FIAINAK ÉNEKE, A KARMESTERNEK

1. Mint szarvas folyó vizére 3. Miért csüggedsz el, én lelkem?

Szomjasan kívánkozik, Ne veszítsd el hitedet!
Lelkem vágyik Istenére, Miért háborogsz énbennem?
És hozzá fohászkodik. Van még neked Istened.
Szomjúhozik én lelkem Bízzál! Veled van Isten,
Teutánad, Istenem! Félni semmi ok nincsen.
Úgy szeretnék hozzád menni, Felé még ma elindulok,
Színed előtt jelen lenni. Általa megszabadulok.

2. Hulló könnyem lett kenyerem, 4. Mikor elcsügged a lelkem,

Mert éjjel-nappal hallom, Mindig csak rád gondolok.
Hogy hol van az én Istenem, Tudom, nem hagysz el, Istenem!
Min lelkemben bánkódom. Színed előtt hódolok.
Arra jól emlékezem, A Micár- s Hermón-hegyen
Hogy sok embert vezettem Velem van én Istenem.
Ünneplő gyülekezetben Ha a Jordán földjén járok,
Hozzád, zengve énekekben. Ott is Istenemre várok.
 72

5. Örvény kavarog örvényben 6. Ezt mondom én Kőszálamnak:

Zuhatagok zajában. Miért felejtettél el?
Minden hab átcsap felettem Mért hagyod, hogy gyászban járjak,
Hullámok vad táncában. S harcoljak ellenséggel?
Szeretetedet nappal Mintha csontom tördelnék,
Érzem minden bizonnyal. Mikor gyaláz ellenség.
Éjjel éneket adsz számba, Egész nap azt kérdik tőlem,
S öntöm szívem imádságba. Hogy hol van az én Istenem.

7. Miért csüggedsz el, én lelkem, Bízzál mindig Istenben!

Bennem miért háborogsz? Hálát adok lelkemben
Hiszen nagy az én Istenem, Szabadító Istenemnek,
Hozzá mért nem fohászkodsz? Reménysége Ő szívemnek.

67. ZSOLTÁR
A KARMESTERNEK, HÚROS HANGSZERRE

Legyen kegyelmes hozzánk Isten, Erős Isten! Magasztaljanak

És Ő áldjon meg bennünket! E földön téged a népek!
Szent nevét magasztalja minden, Téged, akinek hatalma nagy,
Dicsérjük szent Istenünket. Áldjanak a nemzetségek!
Nézzük fényes arcát, A népek örülnek
Látjuk ragyogását. Erős Istenüknek,
A te utadat És ujjonganak,
Lássák minden fölött, Mert a nemzeteket
És a népek között Hűséggel vezeted,
Áldják Urukat! Mind együtt vannak.

Magasztaljanak a nemzetek,
Minden nép tégedet áldjon!
Szent egyetértésben legyenek,
Mind csak téged magasztaljon!
A föld jó termését
Meghozta, gyümölcsét.
A mi Istenünk
Szereti ő népét.
Hívei őt féljék,
Mert jót tesz velünk!

75. ZSOLTÁR
A „NE VESZÍTS EL” ÉNEK DALLAMÁRA, A KARMESTERNEK

1. Magasztalunk, Istenünk! 3. A kérkedőknek mondom: 5. Pohár van a kezében

Tégedet magasztalunk.
Légy közel hozzánk, Urunk,
Maradj mindig mivelünk!
Csodáidat hirdetjük,
Szent nevedet dicsérjük.
Itten ne kérkedjetek,
Gőgösek ne legyetek!
A bűnösöket óvom:
Ne legyetek nyakasak,
Szóljatok szép szavakat!
A mi kemény Urunknak,
És fűszeres borunknak
Le kell nyelni sebtében
Seprőjét is. A földön
Nem könyörül bűnösön.

2. Amikor igazságot 4. Mert a felmagasztalás 6. Ezeket mindenkoron

Szolgáltatok, az időt,
Hol áldják a Teremtőt,
Én állapítom meg ott,
És ha a föld meginog,
Tartok minden oszlopot.
Nem nyugatról, keletről ,
Nem is a puszta felől
Jön, de a megalázás
Istentől jön, ki hamar
Megaláz s felmagasztal.
Hirdetem a népeknek,
És Jákób Istenének
Nevét hirdetni fogom.
A bűnöst összetöröm,
Az igaznak lesz öröm.
 73

76. ZSOLTÁR
ÁSZÁF ÉNEKE. HÚROS HANGSZERRE, A KARMESTERNEK

1. Istent ismerik Júdában, 4. Félelmes vagy haragodban.

Neve ismert Izraelben.
Ismerős ott nagyságában.
Lakhelye a Sion-hegyen,
Az ő sátra Sálémba kerül,
Ismerik a városon belül.
Ki állhat meg teelőtted?
Győztél sok viadalodban,
Mikor ellened feljöttek.
Mikor ítélkezel a mennyben,
Megijed a föld, és lesz csendben.

2. Tüzes nyilakat tört össze, 5. Ítéletet tart az Isten

Sőt mi több: pajzsot és kardot,
S mi csak volt harci eszköze
Az ellennek, elpusztult ott.
A hegyeknél hatalmasabb vagy,
Ahol este zsákmányt osztanak. ,
És annak ad szabadulást,
Aki alázatos itten.
Még az is, ki él haragvást,
Megtér majd, és magasztal téged
Mert haragját Te megfékezed.

3. Mind, akik elbizakodtak 6. Tegyetek Isteneteknek,

Sorban kifosztottak lettek.
Akik vívták a harcokat,
Azok álomba merültek.
Jákób Istenének ereje
A lovast is megrettentette.
Az Úrnak szent fogadalmat!
Illik teljesítenetek
Az elmondott szép szavakat.
Nektek, kik körülötte vagytok,
Komoly legyen fogadalmatok!

7. Vigyetek szent ajándékot

A félelmetes Istennek!
Félik őt földi királyok,
S dicsőítik fejedelmek.
Ne legyetek büszkék előtte!
Hatalmasok is félnek tőle.

82. ZSOLTÁR
ÁSZÁF ZSOLTÁRA

1. Isten ott áll az isteneknek 3. Azok pedig, az úgynevezett

Közösségében, és ezeknek
Népes seregei felett
Mond Ő kemény ítéletet.
Ti vajon meddig ítélkeztek
Álnokul az emberek felett,
És ilyent meddig csináltok,
Hogy a bűnöst pártoljátok?
Istenek semmit nem értenek,
S miközben sötétben járnak,
Földi tájak ingadoznak.
Lennétek tán Isten fiai,
Ti mégis mind meg fogtok halni.
Hivatkoztok a Felségre,
Mégis mentek ítéletre.

2. Sokan inkább védelmezzétek4. Ti is úgy, minta közemberek,

Igazságát a nincstelennek!
Az árvát, szegényt védjétek,
Ki nyomorult, segítsétek!
A nincstelent őrizzétek meg,
Óvjátok meg a szegényeket,
És ragadjátok ki őket
Kezéből a bűnösöknek!
Szavamra mind semmivé lesztek,
Vagy mint itt a főemberek,
Úgy jártok, istentelenek.
Jöjj, mi Istenünk, légy bírája
A földnek! Szavad vajh ki állja?
Végy magadhoz minden népet,
Hisz mind a te örökséged!
 74

4. könyv
90. ZSOLTÁR
MÓZES IMÁDSÁGA

1. Urunk! Nekünk biztos hajlékunk voltál, 5. Ha ránk zúdítod kemény haragodat,

Megóvtál nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt hegy nőtt fel a sík vidékre,
Te már a világ felett uralkodtál.
Hatalmad kiterjeszted a földre;
Te úr vagy, és úr leszel örökre.
Napjaink, éveink, rövid életünk,
Mint egy sóhajtás, úgy múlnak el velünk.
Adsz hetven évet vagy talán nyolcvanat,
Hiábavaló annak nagy része,
Eltűnik, hogy alig vesszük észre.

2. A halandó embert a földi porba 6. Ki tudja, hogy milyen kemény haragod,

Visszatéríted, mert ez a parancsod:
Térjetek vissza, akik porból vagytok!
Ezer év lepereg előtted sorba,
S annyi, mint egy nap elmúlásában
Vagy egy őrváltás az éjszakában.
És hogy milyen félelmetes minekünk
Felháborodásod, mitől rettegünk?
Ezért taníts számolni minden napot
Olyan formán, hogy bölcs szívhez jussunk,
És megérthessünk téged, bölcs Urunk!

3. Ha a mi éveinket elragadod, 7. Urunk! Fordulj hozzánk! Meddig késel még?

Olyanok lesznek, mint álom reggelre,
Mint a mezőnek felnövekvő füve:
Hajnalra Te szép virágba borítod,
Aztán mint halad a nap előre,
Megfonnyad, s száraz gaz lesz belőle.
Arra kérünk, szolgáidon könyörülj.
Reggelenként, mikor a nap felderül,
Könyörgünk, hogy hozzánk akkor kegyes légy,
Örül, s imát zeng neked a lelkünk.
Kérünk, mindenkor maradj mivelünk!

4. Bizony elmúlunk nagy haragod miatt,
Indulatod miatt megsemmisülünk;
Leplezetlenül áll előtted bűnünk,
S jól ismered, mit vétkeztünk mindennap.
Arcod előtt mi rejtett bűneink
Nyilván vannak, és titkolt vétkeink.
8. Kérünk, hogy örvendeztess meg bennünket,
És annyi napon át megvidámítsál,
Ahány napon át eddig megaláztál,
S annyi éven át vidítsd fel lelkünket,
Ahány éven át gonosz volt sorsunk,
És nyomorúságban szomorkodtunk!

9. Tetteid mindig láthatók legyenek

Szolgáidon, és a te méltóságod!
Legyen velünk a te jóindulatod!
Szeretetét érezhessük Istennek!
Kezünk munkáját tedd állandóvá,
Amit alkotunk, maradandóvá!

94. ZSOLTÁR
ISTEN IGAZSÁGOS ÍTÉLETE

1. Urunk! Megrovásnak Istene, 3. Uram! Eltiporják a népedet,

Jelenjél meg, jöjj közénk ide!
Jöjj mennyei ragyogásban!
Emelkedj fel, föld Bírája,
S mi a gőgös tettek ára,
Fizesd meg nekik búsásan!
Nyomorgatják örökségedet,
Az özvegyeket gyilkolják,
Sanyargatják a jövevényt,
A nincstelent és a szegényt
És minden védtelen árvát.

2. Urunk! Mondd meg nekünk, hogy meddig 4. Azt hiszik, hogy az Úr nem látja,
Fognak a bűnösök bűneik És Jákób Istene nem bánja.
Tengerében örvendezni! Ostobák, térjetek észre!
Az aljas bűnelkövetők Mire vártok, esztelenek,
És a hitvány gonosztevők Mikor jön meg az eszetek,
Meddig fognak még kérkedni? Mikor nyugosztok már végre?
 75

5. Az, aki a fület alkotta, 9. KI véd meg a gonoszok ellen

Lehetetlen, hogy ne hallana.
Jól lát a szem teremtője.
Ne büntetne, ki népeket
Fenyít meg, s ismereteket
Tanít, titkok ismerője?
És a gonosztevőkkel szemben.
Hogyha nem segített volna
Kegyelmesen az Úr rajtam,
Akkor kellene hogy lakjam
Ott, merre van a csend hona.

6. Az Úr tudja, hogy az emberek 10. Mikor gondoltam, és úgy láttam,

Gondolatai mennyit érnek. Hogy roskadozik az én lábam,
Uram! Boldog az az ember, Támogatott szereteted.
Akit olykor megfenyítesz, Hogyha aggódom szívemben,
Törvényeddel megismertetsz, Vigasztalásod énbennem
És így téged jól megismer. Felüdíti a lelkemet.

7. Istenünk! Te saját népedet 11. Vajon lehetsz-e közösségben

A rossz napoktól óvod, véded. Romlottak ítélőszékével,
Népedet megvédelmezed. Mely a törvény látszatával
Míg a bűnösöknek sírját Nyomorúságot hoz létre,
Ellenségei megássák, S az igazak életére
Te óvod a tieidet. Tör aljas hamisságával?

8. Nem taszítja el az Úr népét, 12, Énnekem az Úr erős váram,

És nem hagyja el örökségét. Kősziklám Ő és én oltalmam.
Diadalra jutsz még egyszer, Gonoszok ellen fordítja
Melyet most nehéz meglelni, A saját igazságukat,
De akkor fogja követni És minden gonoszságukat
Minden tiszta szívű ember. A mi Urunk elpusztítja.

5. könyv

121. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK

1. A hegyekre feltekintek. 3. Jobb kezed felől vigyáz rád

Az én segítségem A te hű oltalmad.
Csak onnan remélem. Nem árt neked a nap,
Kitől kapok segítséget? Éjjel a hold sem árt.
Az Úrtól, aki eget, Az Úr a te őriződ,
És ki földet teremtett. Senki le nem győzi őt.

2. Ő nem engedi, hogy lábad 4. Az Úr minden bajtól megvéd,

Az úton, ahol mégy, Kezével óv téged,
Kőben megbotoljék. Megőrzi életed,
A te őriződ nem szunnyad. Vigyáz rád, bármerre is mégy.
Izrael ura vigyáz, Jártodban, keltedben Ő
Figyel rád, bármit csinálsz. Oltalmazó, őriző.

125. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK

1. Akik az Úrban bizakodnak, 2. Jeruzsálemet magas hegyek

Mint a Sion hegye, Jól körülölelik,
Mely megáll örökre, Az Úr népét pedig
Ők mindig olyanok maradnak, Átkarolja, s az ellenséget
Soha nem inog meg a lábuk, Még közelébe sem engedi,
Mert van támaszuk. Megvédelmezi.
 76

3. A bűnösök nem haladhatnak 4. Uram! Az igazszívűeket

Igazak ösvényén, Tekintsd meg kegyesen,
Azok örökségén S ki nem egyenesen
Többé már nem uralkodhatnak, Jár, azt keményen megbüntessed,
Nehogy őket is eltérítsék, Hogy aztán áldott béke legyen
És bűnbe vigyék. Itt, Izraelben.

127. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK, SALAMONÉ

Hogyha nem építi az Úr Hiába keltek fel korán, Bizony az Úr ajándéka

A házat, úgy az építők,
Akár csak a várost őrzők,
Bár nem járnak el hanyagul,
Mindhiába építenek,
S nem ér semmit, hogy őrködnek.
És le csak későn feküsztök,
S ami kenyeret megesztek,
Azt is nagy fáradság árán,
De az Úr annak, kit szeret,
Álmában is ad eleget.
A sok gyermek a családban,
Mikor élnek boldogságban.
Istennek áldott jutalma
Az anyaméhnek gyümölcse,
És a család jó erkölcse.

Mint hős kezében a nyilak, Bizony boldog az az ember,

Épp olyanok a családban,
Amint jönnek sorban, bátran
A szépen serdülő ifjak.
Így szép a családi élet,
Ez jelent jó békességet.
Aki mindig ilyenekkel
Tölti meg nagy szeretettel
Tegzét, és akkor sem szégyell
Megjelenni a kapuban,
Ha ellensége van ottan.

130. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK

1. A mélységből kiáltok 3. Várom az Urat hittel,

Tehozzád, én Uram!
Színed elé vágyódok,
Feléd visz az utam.
Uram, halld meg szavamat!
Füled fordítsd felém,
Buzgó imádságomat
Mikor eléd tenném!
Igaz szívvel várom.
Az Urat várja lelkem,
Tartózkodjam bárhol.
Lelkem várja az Urat
Úgy, mint a katonák,
Kik őrzik a kapukat,
A reggelt óhajtják.

2. Hogyha Te a bűnöket 4. Bízz az Úrban, Izrael,

Számon tartod, Uram,
Teeléd ki kerülhet
Tisztán és boldogan?
De mivel a bocsánat
Szintén tenálad van,
Ezért védelmet várnak
A te árnyékodban.
Mert csak őnála van
Megváltás és kegyelem!
Ha hívod, jön hamar.
Az Úr gazdag és erős,
Megválthat tégedet.
Csendes szava ismerős,
Szólítja nevedet.

133. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK, DÁVID ZSOLTÁRA

Milyen szép, és milyen gyönyörűséges,
És a jó testvérek közt lehetséges,
Hogy mindig egyetértésben
Együtt éljenek, csendben, békében;
Közösségben, mint a jó testvérek,
S zengjen a zarándokének.
Olyan ez, mint mikor drága olajat
A fejre öntenek, és az a hajat
Beteríti, mint régente
Áron hosszú szakállával tette.
Neki olyan szép volt a szakálla,
Hogy leért a gallérjára.
 77

Olyan ez, mint a Hermón-hegy harmata,

Mely csendben leereszkedik hajnalra.
A testvéri egyetértés,
Mint a harmat, oly üdítő, békés.
Csak oda küldi az Úr áldását,
A boldog élet forrását.

134. ZSOLTÁR
ZARÁNDOKÉNEK

Ti mind az Urat áldjátok, Tartsátok fel kezeteket, Áldjon meg az Úr tégedet

Akik hű szolgái vagytok , Bizalommal tekintsetek A Sionról, ki az eget
Kik éjjelente házában A szenteknek szentje felé, S földet teremtő szavával
Őrséget álltok mindnyájan! És boruljatok le elé! Megalkotta, hatalmával!

138. ZSOLTÁR
DÁVID ZSOLTÁRA

1. Teljes szívből magasztallak 3. Dicséretem énekben szól

És áldalak Útjairól
Mindenek felett. E dicső úrnak,
Más isteneknél nagyobb vagy. Mert nagy a te dicsőséged,
Én csak rólad Fényes neved,
Zengek éneket. Mit sokan tudnak.
Templomodban leborulok Bár az Úr nagy és fenséges,
És hódolok, Mégis kedves
Áldom nevedet, A szegényekhez.
Mely mindennél magasztosabb, Ismeri a fennhéjázót,
Hatalmasabb, És szól jó szót
S megáll hűséged. Az elesetthez.

2. Mikor hozzád kiáltottam, 4. Ha szorult helyzetben vagyok,

Engem ottan Te megtartod
Te meghallgattál. Az életemet,
Lelkembe erőt öntöttél, És ellenségeim ellen
Segítettél Megvédsz engem,
S bátorítottál. Kinyújtod kezed.
Uram! Tégedet magasztal Az Úr minden én ügyemben,
Szép szavakkal Pereimben
Sok földi király. Javamra ítél.
Mikor szavadat meghallják, Örökké tart szereteted,
Megcsodálják Erős kezed
Mind, amit mondtál. Sok áldást ígér.
 78

PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE
PROVERBIA
PRV

1. fejezet
Gonoszok útján

AZ ÚRNAK FÉLELME
Prv 1:2-7.

Ismerd meg a bölcsességet és az intést, Ezek az együgyűnek értelmet adnak,

És értsd meg az értelmesek mondásait! Az ifjúnak ismeretet s megfontolást.
Fogadd el az okos emberek beszédét, Az értelmes ember ezekre ráhallgat,
Becsületet s a törvény igazságait! Útmutatást nyer, s gyarapítja tudását.

Megérti a példázatot, hasonlatot, Bár a bölcs intést megvetik a bolondok,

A bölcs szavakat s találós kérdéseket. De ki féli az Urat, nyer ismeretet.

„ÉKES KOSZORÚ EZ A FEJEDEN”

Prv 1:8,9.

Hallgass, Fiam, apád intésére,

És ne hagyd el anyád tanítását,
Mert fejednek ez ékességére
Szolgál, s nyújtja ékszer ragyogását!

„NE JÁRJ VELÜK!”

Prv 1:10-19.

1. Fiam! Ha vétkezők csábítanak, 4. Fiam! Ne járj egy úton ővelük,

Ne engedj nekik, és ha ezt mondják: Ne lépjél rá az ő ösvényükre,
Jöjj velünk! - s mennek, hogy vért ontsanak, Mert vérontás az ő törekvésük,
S elállják az ártatlanok útját, S rossz utakon futnak a vesztükbe,

2. És mondják neked: Nyeljük el őket, 5. De a hálót hiába feszítik

Mint elnyeli a holtak hazája A röpködő szárnyasokkal szemben,
Tökéletesen mind az élőket, Életüket csak veszélybe viszik,
S ahogy őket a sír szája várja, Saját vérük ellen állnak lesben,

3. találunk sokfelé drága kincset, 6. Életük kárára ólálkodnak,

Házunkat megtöltjük sok zsákmánnyal, Minden haszonleső ekképpen jár,
Ha sorsod ránk bízod, lesz sok kincsed, Tulajdon életüknek ártanak,
Tele lesz erszényünk drágasággal, Mindegyikükre veszedelem vár.

ENGEDETLENEK VESZEDELME
Prv 1:20-32.

1. A bölcsesség az utcán kiált, 2. Együgyűek! Míg szeretitek

A tereken hallatja szavát, A ti együgyűségeteket?
Hallatja szavát utcák sarkán, Csúfolásban míg gyönyörködtök,
Városkapuk bejáratánál. S gyűlölitek az ismeretet?
 79

3. Ha megdorgállak, térjetek meg, 7. Akkor majd hozzám kiáltanak,

S kiárasztom rátok lelkemet, De választ tőlem nem hallanak.
Megismertetem majd veletek Engem mindenfelé keresnek,
Az én éltető Igéimet. De sehol nyomomra nem lelnek.

4. Kiáltottam, vonakodtatok, 8. Azért, mert gyűlölték a tudást,

Soha énrám nem hallgattatok. S nem az Úr útját választották,
Felétek nyújtottam kezemet, Tanácsaimmal nem törődtek,
De ti énrám nem figyeltetek. Megvetették feddéseimet,

5. Tanácsom semmibe vettétek, 9. Tetteik gyümölcsét eszik majd,

Feddésemmel nem törődtetek, Jóllakhatnak tanácsaikkal,
Rajtatok ezért én nevetek, És akkor az együgyűeket
S gúnyollak, amikor rettegtek. Ellenkezéseik ölik meg.

6. Viharként jön, amitől féltek, 10. Az ostobáknak pusztulásuk

S forgószélként jön ínségetek. Lesz az elbizakodottságuk.
Eljön rátok a nyomorúság, Biztonságban lesz, ki rám hallgat,
Nem lelitek menekvés útját. Semmi baj nem rettenti majd azt.

2. fejezet
A bölcsesség Isten útján vezet

GÖRBE ÖSVÉNYEK, HAMIS UTAK

Prv 2:1-15.

1. Fiam! Ha megfogadod mondásaimat, 5. Megérted, mi a törvény és az igazság,

És ha magadba zárod parancsaimat, A becsületesség, a jó úton járás.
Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, Eltölti a bölcsesség a te szívedet,
És ha szívből törekszel az értelemre, S az ismeret gyönyörködteti lelkedet.

2. Ha kiáltva keresed a bölcsességet, 6. Megfontolás őrködik mindig feletted,

És hangos szavakkal kéred az értelmet, És majd az értelem oltalmaz tégedet.
Hogyha úgy keresed azt, mint az ezüstöt, Lépteid megmenti a helytelen úttól,
S úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket, S a homályosan beszélő álnokoktól.

3. Akkor megérted, mi az Úrnak félelme, 7. Kik elhagyják az egyenes ösvényeket,

És rájössz, hogy mi az Isten ismerete, Sötét utakon vezetik lépteiket,
Mert bölcsességet csak a mi Urunk ad itt, Az ilyenek különösképpen örülnek,
Szájából ismeret s értelem származik. Ha bármerre, hol járnak, rosszat tehetnek.

4. A becsületesnek jutalmat tartogat, 8. Gonosz fonákságokon ezek vigadnak,

A feddhetetlenül élőknek pajzsot ad. És útjaik, melyeken járnak, hamisak.
Vigyázva védi a törvény ösvényeit, Bármerre mennek, görbék az ösvényeik,
S útjaikon megőrzi az ő híveit. Aki azokon jár, azt félrevezetik.

„A BŰNÖSÖK KIVESZNEK”
Prv 2:16-22.

1. A bölcsesség megment a más asszonyától 2. Mert halálba süllyed az ilyennek háza,

És a hízelgő szavú idegen nőtől. Útja pedig sötét árnyék közé vezet.
Ki elszakad ifjúságának társától, Ki bemegy, az a kiutat nem találja,
Megfeledkezik Isten szövetségéről. Nem lel életre vezető ösvényeket.
 80

3. Te azért mindig ott járj, hol a jók járnak, 4. Itten fognak lakni a feddhetetlenek.
Sohase térj le az igaz ösvényekről! Ők e földön tovább is megmaradhatnak,
A becsületesek lesznek majd e tájnak De kivesznek innét a bűnös emberek,
Lakói, ők nem távoznak el e földről. A hűtlenek mind egy szálig kipusztulnak.

3. fejezet
Istenfélelem és bölcsesség

SZERETET ÉS HŰSÉG
Prv 3:1-4.

Fiam! Ne felejtsed el tanításomat, Szeretet és hűség el ne hagyjon téged,

Parancsaimat őrizze meg a szíved, Kösd azokat fel erősen a nyakadba!
Mert azok neked magas életkort adnak, Istennél s embereknél lelsz kedvességet,
S e földi életben jólétet szereznek! Ha ezt most felvésed szíved táblájára.

„BÍZZÁL AZ ÚRBAN!”
Prv 3:5-12.

1. Teljes szívedből az Úrban bízzál, 3. Az Urat tiszteljed vagyonodból

Ne támaszkodj a magad eszére! És a te egész jövedelmedből!
Minden utadon őrá gondoljál, Akkor must árad a sajtóidból,
Térj rá mindig az ő ösvényére! És bőség származik csűrjeidből.

2. Ne csak magadat tekintsed bölcsnek!4. Fiam! Az Úr intését meg ne vesd,

Féljed az Urat, s kerüld a rosszat! És meg ne utáld, ha dorgál téged,
Gyógyulás lesz ez a te testednek, Mert az Úr megdorgálja, kit szeret,
S megerősíti ez csontjaidat. S mint apa kedvelt fiát, ha vétett!

A BÖLCSESSÉG HASZNA
Prv 3:13-18.

Boldog az az ember, ki a bölcsességet Drágább ez a gyöngynél, s miben kedved leled,

Megtalálja, és az, aki nyer értelmet, Mert ez hosszú élet, gazdagság, dicsőség.
Mert bizony jelent ez jóval több értéket, Ösvénye bölcsesség, s élet fája lehet
Mintha kapnál arany- vagy ezüstkincseket. Mindenkinek, aki rá bízza életét.

„NE KÉSS JÓT TENNI!”

Prv 3:19-30.

1. Az Úr bölcsességgel jó alapot adott 3. Amikor lefekszel, nem fogsz felrettenni,

A földnek, s megerősítette az eget. Édesen alszod majd végig az éjszakát.
Értelemmel aztán bölcsen szétválasztott Attól, hogy felriadsz, neked nem kell félni,
Sok mélységes vizet s magas fellegeket. Sem hogy a bűnösök viharként törnek rád.

2. Fiam! Ezt ne feledd, és vigyázzál arra, 4. Ha az Úrban bízol, megőriz csapástól.

Hogy megfontolt maradj, s mindig okos legyél! A rászorulóval ne késsél jót tenni!
Ez élteti lelked, s ékszer ez nyakadra. Amid van, ne vond meg azt embertársadtól,
Lábad nem ütöd meg, csak jó úton menjél! S ne mondd: Holnap gyere, akkor adok enni!
 81

5. Vádakat ne koholj embertársad ellen, Ok nélkül ne pörölj az olyan emberrel,

Aki gyanútlanul lakik temelletted! Aki még sohasem bánt rosszul teveled!

„NE IRIGYKEDJ!”
Prv 3:31-35.

Ne irigykedj, ha látsz erőszakos embert! Az Úr átka van a bűnösöknek házán,

Vigyázz, annak egyik útját se válasszad, De az igazak lakóhelyét megáldja.
Mert elfogadja az Úr a becsületest, Felgerjed a csúfolóknak csúfolásán,
De utálja a rossz utakon járókat! De kegyelmet kap, ki magát megalázza.

A bölcs emberek az Úrtól dicsőséget De az ostobák nem nyernek örökséget,

És e földön gazdag áldást örökölnek, Csak gyalázatot, de annak nem örülnek.

4. fejezet
A bölcsesség felmagasztalja az igazakat

„FOGADD EL MONDÁSAIMAT!”
Prv 4:1-19.

1. Hallgassatok, Fiaim, az atyai intésre,

És odafigyeljetek az okos tudományra!
Adok nektek tanulságot lelki épülésre.
Tanításomon kívül ne figyeljetek másra!

2. Ott voltam kicsiny gyermekként apám s anyám mellett,

Kik megtanítottak sok jóra, s ezt mondták nekem:
Szavunkra támaszkodj, és fordítsd felénk szívedet!
Élni fogsz, ha megtartod e rendelkezéseket.

3. Szerezz békességet, és keresd a jó értelmet,

Szavainkat ne felejtsd el, és ne térj el tőlük!
Parancsunkat tartsd meg! Azok megőriznek téged,
Megoltalmaznak, és új élet fakad belőlük.

4. A bölcsesség kezdete ez: Szerezz békességet,

És keresd az értelmet minden szerzeményeddel!
Becsüld nagyra, jól őrizd meg, s felmagasztal téged,
Megdicsőít, s magadhoz ölelheted jó kedvvel!

5. Koszorút tesz fejedre, s ajándékoz koronát.

Azért fogadd el, Fiam, az én mondásaimat,
Mert azok élted éveit megsokasíthatják,
Zárd hát szívedbe, és őrizd tanításaimat!

6. Megtanítottalak a bölcsességnek útjára,

És a helyes ösvényen vezettelek én téged.
Amikor futsz, nem kell gondolnod az elbukásra,
És jártodban semmi sem gátolja meg léptedet.

7. Ragaszkodj az intelemhez, és ne térj el tőle!

Úgy vigyázz rá, hogy ez jelenti az életedet!
Bűnösök ösvényén ne járj, ráléphetsz egy kőre,
Gonoszok útjára ne vezesd soha léptedet!
 82

8. Ne menj arra, kerüld el őket, lépkedj másfelé!

Ők nem tudnak aludni, ha rosszat nem tehetnek.
Álmatlanul hánykolódnak este s reggel felé,
Hogyha másnak, ki arra, jár, gáncsot nem vethetnek.

9. Bűnnel szerzik kenyerüket, amelyet megesznek,

És erőszakkal szerzett bort isznak este-reggel,
De az igazak világosságban menetelnek,
Minek növekszik fénye, amíg csak a nap delel.

10. A bűnösök útja olyan, mint a sűrű homály,

Amelyben a vermeket nem látják maguk előtt.
Nem tudják, életükre milyen veszedelem vár,
Könnyen megbotlanak, s felkelni nem nyernek erőt.

„FIGYELJ SZAVAMRA!”
Prv 4:20-27.

1. Fiam! Figyelj szavaimra, 3. Minden dolognál, amelyet 5. Szemed előre tekintsen,

Hajtsd füled mondásaimra, Féltve őrzöl, jobban óvd meg Magad elé, egyenesen!
Szemed elől el ne téveszd, És őrizd meg szívedet, mert Ügyelj arra, hogy a lábad
Őrizze azokat szíved! Belőle indul életed! Léptednek milyen irányt ad!

2. Életet adnak azoknak, 4. Tartsd távol a csalárdságot 6. Akkor biztos lesz az utad,
Akik velük foglalkoznak.Szádtól, és a hamisságot Ha lábad jó irányt mutat.
Gyógyulást hoznak testüknek, Távolítsd el ajakadról, Ne térjél le a jó útról,
Új erőt mindegyiküknek. Légy mindig távol azoktól! Lábad tartsd távol a rossztól

5. fejezet
„Ne kívánd más asszonyát!”

„NEM AZ ÉLET ÖSVÉNYÉT JÁRJA”

Prv 5:1-6.

Fiam! Jól figyelj az én bölcsességemre, Más asszonyának ajkáról színméz csepeg.

Hallgassad meg az én értelmes szavamat! Vigyázz, mert az ínye simább az olajnál,
Legyél megfontolt, ügyelj a beszédedre, De mint az üröm végül keserű lehet,
Csak okos szavakra nyissad az ajkadat! Sőt élesebb lehet a kétélű kardnál!

Lábai a halál felé visznek téged, Nem az élet ösvényét járja ő véled,
Léptei a holtak hazájába mennek. Maga sem tudja, de léptei tévesek.

„NYÖGNI FOGSZ MAJD”

Prv 5:7-14.

1. Most azért, Fiaim, énrám hallgassatok, 3. És a végén nyögni fogsz majd keservesen,
És ne térjetek el attól, amit mondok! Sírva tönkrement testeden, életeden.
Vigyázz! Az ilyen nőt messze kerüljed el, Sajnálod majd, miért gyűlölted az intést,
Háza ajtajához soha ne menj közel! És hogy miért utáltad szívből a feddést.

2. Különben másoknak adod méltóságod, 4. „Tanítóm szavára miért nem hallgattam?

És kegyetlenekre éveid pazarlod. Oktatóimat figyelmen kívül hagytam.
Bitorlók élik majd fel életerődet, Ezért majdnem minden rosszba bekerültem,
Kereseted idegen házba kerülhet. És e csoportban sok rosszat elkövettem.”
 83

„A MAGAD KÚTJÁBÓL IGYÁL VIZET!”

Prv 5:15-23.

1. A magad kútjából igyál mindig vizet, 3. Szép feleséged szerelmes szarvasünő.

Csörgedező vizet magad forrásából! Dús keblei mindenkor gyönyörködtetnek.
Patakjaid ne öntsék el a tereket, Mint kedves őzike, oly neked ez a nő,
Vizeid legyenek messze az utcától! Hű szerelme mámort jelent a szívednek.

2. A tieid azok, ne oszd meg másokkal! 4. Miért mámorosodnál más asszonyától?

Legyen a forrásod áldásokkal teljes! Miért ölelnéd más asszonyának keblét?
Boldogan legyél együtt életpároddal, Az Úr mindent tud az emberek útjáról,
Kibe ifjúkorodban lettél szerelmes! És figyeli mindegyiküknek lépését.

5. Mert a bűnöst megfogják saját bűnei;

Saját vétkei, nem másé, kötözik meg.
Neki nem kellenek az Úr intései,
Őt mámoros bolondságai ölik meg.

6. fejezet
Könnyelmű, rest, álnok és házasságtörő

„NE ENGEDJ ÁLMOT SZEMEIDNEK!”

Prv 6:1-5.

Fiam! Ha embertársadért kezességet Akkor így cselekedj, hogy megmeneküljél,

Vállaltál, s ha idegenért adtál kezet, Mikor embertársaid kezébe estél:
S kijelentésed miatt csapdába estél, Hogy ő menjen el tehozzád, ne várjad azt,
És megfog téged az, amit elbeszéltél, Te menj hozzá, s ostromold embertársadat!

Ne aludj el, és ne szunnyadjon szempillád, Mint gazella, menekülj a vadász elől,

Fáradt szemed mostan ne hozzon álmot rád! Mint madár, szabadulj madarász kezéből!

„MEDDIG FEKSZEL, TE REST?’

Prv 6:6-11.

1. Eredj a hangyához, te rest; 3. Te Rest! Mondjad, meddig fekszel,

Figyelj, hogy mit tesz, és okulj! Mily sokáig fogsz aludni?
Vezére nincs, de mégsem rest, Heversz összetett kezekkel,
Munkálkodik, és boldogul. Nagyon szeretsz szunyókálni.

2. Nincs neki elöljárója, 4. Így tör terád a szegénység,

De kenyerét biztosítja. Mint fegyveres útonálló.
Nem uralkodik úr rajta, Jellemző rád a szűkösség,
De élelmét összehordja. De dolgozni bezzeg nem jó.

„A MIHASZNA ÉS ROSSZINDULATÚ EMBER”

Prv 6:12-15.

1. Az az ember, ki mihaszna, 2. Szemével mindig kacsintgat,

És aki rosszindulatú, Ujjával pedig integet,
Jár-kel, és hamis a szája, Lábaival jeleket ad,
Egészében rovott múltú. Becsapja az embereket.
 84
3. Fonákság van a szívében,
És Mindenkor rosszat kohol,
Viszályt szít a beszédében,
Lelkében álnokság honol.
MIT GYŰLÖL AZ ÚR?
Prv 6:16-19.
Hat dolgot gyűlöl az Úr, és hét dolgot utál:
Nagyravágyó szemeket és hazug nyelveket,
Meg oly kezet, amely ártatlan vérben turkál,
Szívet, amely koholja a gonosz terveket,
A HÁZASSÁGTÖRŐ SAJÁT VESZTÉBE ROHAN
Prv 6:20-35.
1. Őrizzed meg, Fiam, apád parancsát,
Soha el ne hagyd anyád tanítását!
Tartsd mindenkor azt szívedre kötözve,
És hordozzad a nyakadra feltűzve!
2. Jártodban vezessen, és mikor fekszel,
Őrizzen meg, s amikor ébredezel,
Gondolataidat az irányítsa,
Előtted az utat megvilágítsa!
3. A parancs olyan, mint egy égő lámpás,
Előtted világosság a tanítás.
Életútja intés, figyelmeztető,
Nincs nagyobb veszedelem, mint egy rossz nő.
4. Az idegen nőnek a nyelve hízeleg,
Szépsége megsebzi gyenge szívedet.
Tekintete olyan, mint a zivatar.
Meg ne fogjon téged szempilláival!
5. A parázna nő egy darab kenyérre,
De a férjes asszony az életedre
Vadászik. Senki a tüzet keblében
Nem hordhatja úgy, hogy ő meg ne égjen.
7. fejezet
Hízelgő szavak veszélye
„ÉLVEZZÜK A SZERELMET!”
Prv 7:1-27.
1. Fiam! Őrizzed meg szavaimat,
És zárd magadba parancsaimat!
Azokat azért, hogy élj, tartsad meg,
Tanításom őrizd, mint a szemed!
Ujjadra kösd, és írd a szívedbe,
Hogy emlékezz rá most és örökre!
4. Így aztán a veszedelem
Rátör egy pillanat alatt.
Összetörik nagy hirtelen,
És segítség nélkül marad.
A rossz után sietve szaladó lábakat,
Hamis tanúkat, kik hazugságot beszélnek,
S embereket, kik mondanak olyan vádakat,
Melyek sokat ártanak a jó testvéreknek.
6. Aki parázson jár, annak a lába
Biztosan megég, és minden hiába.
Pedig így jár, aki bambán ténfereg,
S embertársa feleségéhez bemegy.
7. Aki más feleségét megérinti,
Biztos, hogy büntetését az elnyeri.
A tolvaj, hogyha lop, bár nem vétkezik,
Ha azért teszi, mert nagyon éhezik,
8. Mégis hét annyit kell megfizetnie,
Ha elkapják, s akkor oda mindene.
Más asszonyával ki házasságtörő,
Esztelen, mert önmagát rontja meg ő.
9. Egymás után éri szégyen és csapás,
Letörölhetetlen a gyaláztatás,
Mert akkor a féltékenység a férfit
Haragra lobbantja, s bosszúja ég itt.
10. Megbocsátani nem tud, nincs szánalma,
Az lesz a szörnyű bosszúállás napja.
Nem fogad el semmiféle váltságot,
Kár vinni neki gazdag ajándékot.
2. A bölcsességet hívd nővérednek
És az értelmet ismerősödnek!
Őrizzen meg más feleségétől,
Hízelgő szavú idegen nőtől!
Azoktól bölcsen tartsd távol magad,
Ne tévesszenek meg hiú szavak!
 85
3. Házam ablakán mikor kinéztem,
Ott az ifjak között észrevettem
Egy fiút, ki még tapasztalatlan
Volt, így esztelen s meggondolatlan.
Az utcán egy ház felé elindult,
Mikor sötétbe az alkonyat hullt.
4. Akkor egy asszony termett előtte,
Paráznanőnek volt felöltözve.
Az ilyen féktelen, fecseg folyton.
Lábai nem nyugodhatnak otthon.
A tereken s az utcasarkokon,
Ha meglát valakit, mellé oson.
5. Megragadta a nő, megcsókolta,
Szemtelen képpel neki ezt mondta:
Elhoztam békeáldozatomat,
Teljesítettem fogadalmamat.
Eléd jöttem, hogy megkeresselek;
Örülök, hogy mostan megleltelek.
6. Fekhelyemre tettem terítőket,
Színes egyiptomi szőtteseket.
Heverőmet illatosítottam
Mirhával, fahéjjal, aloéval.
A gyönyörtől illatosodjunk meg,
Élvezzük az önfeledt szerelmet!
8. fejezet
A bölcsesség mindennél nagyobb kincs
„HALLGASSATOK RÁM!”
Prv 8:1-11.
1. Nem kiált a bölcsesség élesen?
Nem hallatja szavát az értelem?
Kiáll a magaslatok ormára,
Keresztutak találkozására.
2. Hangosan kiált városkapuknál,
Hallatja szavát bejáratoknál.
Férfiak! Most hozzátok kiáltok,
Emberekhez szól szavam. Halljátok!
3. Legyetek okosak, Együgyűek!
Ostobák! Legyetek értelmesek!
Hallgassatok rám! Fontosat mondok.
Felnyitom ajkam. Helyes, mit szólok.
7. Pénzeszacskóval ment férjem messze,
Megjön majd, ha eljön a holdtölte.
Hízelgő szóval elcsábította,
Az meg követte, hova csak mondta,
Mint a bika megy a vágóhídra,
Mint egy bolond, bilincsbe szorítva.
8. De végül nyíl hasít a májába,
Úgy jár, mint az ártatlan madárka,
Amely a kelepcébe berepül,
Pedig ez az életébe kerül.
Ő sem tudta, hogy mi lesz a veszte,
Az élvezetet mikor kereste.
9. Ezért, Fiaim, hallgassatok rám!
Figyeljetek, mert hozzátok szól szám!
Ilyen nő felé ne vigyen szíved,
Mert ez az út nem a te ösvényed!
El ne tévedj ilyen nő szavára
Házasságtörők bűnös útjára!
10. Ez a nő már sok embert megejtett,
Mikor csalárdul neki hízelgett.
Akiket meggyilkolt szép beszéddel,
Tele voltak mind életerővel.
Háza a holtak honába vezet,
A halál felé nyújtod ott kezed.
4. Az én szám mindig igazságot szól,
Ajkam irtózik minden gonosztól.
Amit én mondok, az nem csalárdság,
Távol esik tőlem a hamisság.
5. Mind világos az értelmeseknek,
Igaz ismeretet kik keresnek.
Ezüst helyett szavam fogadjátok!
A tudás a színaranynál is jobb.
6. A bölcsesség sokkal értékesebb,
Mint a gyöngy. A csillogást ne keresd!
Nincs drágaság, mely hozzáfogható;
Igaz kincs az, életre mutató.
 86

„ÉN VAGYOK AZ ÉRTELEM”

Prv 8:12-21.

1. Én, a bölcsesség az okossággal 5. Az elöljárók igazságosan

Együtt lakozom, és énnálam van Ítélkeznek. Kik szeretnek engem,
A megfontolt tudás. Bizony okkal Azok mind megtalálnak biztosan,
Hallatom szavamat a városban. Mivel azokat én is szeretem.

2. Aki az Urat őszintén féli, 6. Van nálam megbecsülés, gazdagság,

Az biztosan gyűlöli a rosszat, És maradandó az én vagyonom.
Az álnok beszédet nem tűrheti, Mert nálam van a teljes igazság,
Sem a kevélyt s a helytelen utat. Ki keres, arról én gondoskodom.

3. Enyém a tanács és a jutalom, 7. Gyümölcsöm drágább a színaranynál,

És én vagyok a tiszta értelem. A színezüstnél a jövedelmem.
Én úr vagyok, enyém a hatalom, Járok mindig a törvénynek útján,
Királyok is szolgálnak énnekem. Az igazság ösvényét követem.

4. Irányítom az uralkodókat, 8. Azért, hogy bő örökséget adjak

És énáltalam a fejedelmek Azoknak, akik szeretnek engem,
Adnak igazságos parancsokat, És hogy megtöltsem a kincstárukat,
A vezérek általam vezetnek. Akik urukat látják énbennem.

„HALLGASSATOK AZ INTÉSRE!”
Prv 8:22.36.

1. Az Úr útjának kezdetén 7. Amikor a nagy tengernek

Valamikor réges-régen, Kijelölte határait,
Az ősidók legelején, Mikor kimérte a földnek
Kezdetben megformált engem. Teherhordó alapjait,

2. Mikor mélységek nem voltak, 8. Én, a bölcsesség ott voltam

Akkor én már megszülettem, Mint kedvence, kísérője.
És amikor a források Színe előtt játszadoztam
Nem voltak még vízzel telten. Mint az ő gyönyörűsége.

3. Mielőtt még a nagy hegyek 9. Ott voltam játékos kedvvel

És a halmok létrejöttek, A széles földkerekségen,
Megszülettem, mikor ezek És gyönyörűségem leltem
Helyükre még nem kerültek. Az ott élő emberekben.

4. Amikor még nem alkotta 10. Fiaiam! Jól hallgassatok

Meg a földet, a rónákat, Rám, és értsétek szavaimat.
Porszemekből még nem rakta Mert csakis azok boldogok,
Össze ezt a nagy világot. Kik megőrzik útjaimat!

5. Ott voltam, mikor az eget 11. Hallgassatok az intésre,

Végig megszilárdította, Hogy mindig bölcsek legyetek,
És mikor a mélység felett A bölcsességnek beszéde
A látóhatárt lerakta. Legyen mindig tiveletek!

6. Miikor megerősítette 12. Boldog ember, ki rám hallgat

Odafent a fellegeket, Ajtófélfámat őrizve,
S mikor előkerítette Ajtóm előtt áll mindennap
Nagy mélységből a vizeket. Vigyázva és rám figyelve.
 87

13. Mert aki engem megtalál, 14. De ki ellenem vétkezik,

Megtalálja az életet. Az mind saját magának árt,
Azt nem rettenti a halál, Mert gyűlölőim azt teszik,
Mert az Úrtól nyer kegyelmet. Ráküldik a sötét halált.

9. fejezet
A bölcsesség és a balgaság hívogatása

„TANÍTSD AZ IGAZAT!”
Prv 9:1-9.

1. A bölcsesség házat épített magának, 4. Hagyjátok végre el az együgyűséget,

Azután faragott hozzá hét oszlopot, Járjatok mindig az értelemnek útján!
Előkészített mindent egy lakomának, Ha meggondoljátok magatokat, éltek.
Marhát vágott, és megfűszerezte a bort . Senki se töprengjen az elhagyott múltján!

2. Lányokat küldött ki, hogy kiáltozzanak 5. Az fog pironkodni, ki a csúfolódót

A városban minden feljebb fekvő ponton, Meginti, és aki a bűnöst megfeddi.
És mindazoknak meghívást átadjanak, Az hiába vesztegeti rá a jó szót,
Tapasztalatot kik nem szerezek otthon. Mert akit megfeddett, az őt meggyűlöli.

3. Sorra mind meghívták az eszteleneket: 6. De fedd meg a bölcset, és ő szeret téged,

Jöjjetek, egyetek az én kenyeremből, És ha adsz neki, ő attól még bölcsebb lesz.
Utána igyatok dúsan fűszerezett, Tanítsd az igazat, s boldogan nézheted:
Mindenkit jókedvre derítő nedűmből! Gyarapítja a megszerzett ismeretet!

„A BÖLCSESSÉG KEZDETE AZ ÚRNAK FÉLELME”

Prv 9:10-12.

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete,

És értelmet ad a Szent megismerése.
Én sokasítom meg a te napjaidat,
És éveid énáltalam gyarapodnak.
Amiképpen bölcs is lehetsz csak magadnak,
Ha csúfolódó vagy, árát adod annak.

„A LOPOTT VÍZ ÉDES”

Prv 9:13-18.

Mint fecsegő asszony, olyan a balgaság, Így szólítja meg az arra járkálókat,
Együgyű az, és nincs benne semmi tudás. Akik az egyenes ösvényeken járnak:
Kiül egy székre házának ajtajába, Ki tapasztalatlan, mind térjen be ide!
Hogy jól lássák, a város magaslatára. Az esztelennek ekképpen szól az ige:

Amiképpen a lopott víz nagyon édes,

Úgy sokaknak az eldugott kenyér kedves,
De nem tudnak az árnyakról, mik ott vannak,
S vendégei halál mélyébe zuhannak.
 88

10. fejezet
A bölcsesség gyümölcse igazság

„AZ IGAZ SOHA MEG NEM INOG”

Prv 10:1-32.

1. A bölcs fiú örömet szerez az apjának, 9. Az életnek ösvényén jár az olyan ember,
Az ostoba szomorúsága az anyjának. Aki az intés szerint él este és reggel,
Nem jó az annak, aki bűnnel kincset szerzett, De aki a dorgálást folyton csak megveti,
De az igazság még a haláltól is megment. Tévelyegve lépked, s az utat eltéveszti.

2. Nem hagyja az igaz embert az Úr éhezni, 10. Gyűlöletet rejteget a sok hazug ajak,
De a bűnösök mohóságát nem szereti. És az ostoba terjeszt gonosz rágalmakat.
Hamar elszegényedik, ki lustán dolgozik, Aki sokat beszél, az sokat is tévedhet,
A szorgalmas munka sok embert meggazdagít. Megfontolás jellemzi mind az eszeseket.

3. Forró nyári időben gyűjt az eszes fiú, 11. Színezüst az igaz úton járóknak nyelve,
De ki aratáskor alszik, szégyellni való. De a bűnösök beszédének nincs értelme.
Igazak fejére száll az Úrnak áldása, Az igaz szó sok embert a jó útra vezet,
Erőszakot rejteget a bűnösök szája. De meghalnak mindazok, akik esztelenek.

4. Aki igaz, áldott lesz az emlékezete, 12. Meggazdagszik az, aki az Úrtól nyer áldást,
De a bűnös embernek semmivé lesz neve. De erőltetni nem tudják a gyarapodást.
Megfogadja a bölcs szívű a parancsokat, Az ostoba öröme galádságban telik,
Elbuktatja a sok beszéd a bolondokat. Okosak örömüket bölcsességben lelik.

5. A feddhetetlen biztonságban járja útját, 13. Mitől retteg a bűnös, ő azzal szembesül,
De ki görbe úton jár, azt hamar megtudják. Az igaznak pedig kívánsága teljesül.
Ki kacsintgat, az másnak fájdalmat okoz itt, Forgószél fúvására a bűnös nincs többé,
S elbukik, beszédével aki bolondozik. De biztos alapon az igaz él örökké.

6. Az igaz ember ajka életnek forrása, 14. Amilyen a szemnek a füst, ecet a fognak,
De erőszakot rejt a bűnösöknek szája. A rest ember olyan az ő megbízóinak.
Viszályt terem emberek között a gyűlölet, Az Úr félelme gyarapítja a napokat,
Eltakarja a hűtlenséget a szeretet. A bűnösök évei jól megfogyatkoznak.

7. Bölcsességet szól az értelmeseknek ajka, 15. Mit az igazak várnak, az örömre fordul,
De bot való az esztelennek a hátára. A bűnösök reménye sehova sem mozdul.
A bölcs emberek tudásukkal tartózkodók, Az Úr útja erősség a feddhetetlennek,
De a szája romlásba viszi a bolondot. De ez az út romlás lesz a gonosztevőknek.

8. A gazdagoknak erős város az ő kincsük, 16. Az igaz szilárdan áll örökké-örökkön,

De a nincstelenek romlása szegénységük. De a bűnösök nem maradnak meg a földön.
Az igazak keresetéből fakad élet, Az igaz ember szája bölcsességet áraszt,
De a bűnös jövedelméből csak a vétek. Az álnok nyelve, ha megszólal, kivágják azt.

17. Mindig olyan az igaz embernek az ajka,

Hogy csupán kedves szavak jelennek meg rajta.
Semmi más az álnok száján nem jelenik meg,
Mint álnokság, mert ő csak ilyent jelenít meg.
 89

11. fejezet
Az igazság áldást, a bűn átkot terem

„AZ IGAZ MEGMENEKÜL”

Prv 11:1-31.

1. A hamis mérleget az Úr meggyűlöli, 9. Jó asszony, ki ragaszkodik tisztességhez,

De ki pontos súllyal mér, azt Ő kedveli. Az erőszakos ragaszkodik a kincsekhez.
Eljön a szégyen, ha eljön a kevélység, Önmagával tesz jót az ember, ki szeret,
Együtt jár a szerénységgel a bölcsesség. Maguknak ártanak mind a kegyetlenek.

2. A feddhetetlenek mind becsületesek, 10. A bűnös ember hamis keresményt szerez,

Romlottság pusztítja el a hűtleneket. De igaz bérhez jut, ki igazságot vet.
A vagyon nem ment meg a harag napjától, Él az, ki ragaszkodik az igazsághoz,
Megszabadít az igazság a haláltól. De a rossz ember közel van a halálhoz.

3. A feddhetetlen embereknek az útját 11. Utálja az Úr az álnok szívűeket,

Elegyengeti előttük az igazság. Kedveli viszont a feddhetetleneket.
A bűnös embernek bukás lesz a vége, Biztos nem marad büntetlenül a gonosz,
Romlásba vezeti őt feslett élete. De megmenekül az, ki igazságot oszt.

4. A becsületest igazsága megmenti, 12. Mint aranykarika a disznó orrában,

De a hűtlent mohósága rabul ejti. Olyan a szép asszony ízlés hiányában.
Ha meghal a bűnös, reménye odalesz, Az igaz emberek csak jóra várhatnak,
S a vágy mely fűzte az erős emberekhez. A bűnösök pedig haragot aratnak.

5. Nyomorúságból az igaz megszabadul, 13. Mégis gyarapszik az, ki osztogatni mer,

Helyette a bűnös marad ottan alul. De ínségbe juthat a szűkmarkú ember.
Az elvetemültek szájukkal is ölnek, Az ajándékozó a bőségnek örül,
Az igazak a tudással megmenekülnek. Aki mást felüdít, maga is felüdül.

6. Vigad a város az igazaknak javán, 14. Átkozzák, ki visszatartja a búzáját,

És ujjong a bűnösöknek pusztulásán. Ki eladja, veszi másoknak áldását.
Várost épít a becsületes áldása, Aki jót akar, jóakaratot szerez,
Romlásba taszít a bűnös ember szája. Ki rosszat hajhász, az a rosszba belevesz.

7. Embertársát kigúnyolja az esztelen, 15. Kik gazdagságukban bíznak, elpusztulnak,

Csendben van, és hallgat az értelmes ember. Az igazak, mint a fa lombja, virulnak.
Aki rágalmaz, az feltárhat sok titkot, Ki övéinek kárt okoz, arat szelet,
De a hűséges elleplezi a dolgot. A bölcsnek a bolond csak szolgája lehet.

8. Elbukik a nép okos vezetők nélkül, 16. Az igaz gyümölcse életnek a fája,
Sok tanácsadó viszont jön segítségül. Lelkek megnyerése a bölcsnek áldása.
Rosszul jár, ki kezeskedik idegenért, A földön az igaz elnyeri jutalmát,
Biztonságban él, ha nem áll jót senkiért. A bűnös és vétkes pedig kárhozatát.
 90

12, fejezet
A bölcs és a bolond viselkedése

„AZ IGAZSÁG ÖSVÉNYÉN ÉLET VAN”

Prv 12:1-28.

1. Tudást nyer, aki az intelmet fogadja, 8. Amit mond az ember, annak gyümölcséből
Ki megveti a feddést, marad ostoba. Lakik jól, gazdagszik saját beszédéből.
A jóra rászáll az Úr jóakarata, Cselekvésének is megvan a visszhangja,
De az alattomost Ő bűnösnek tartja. Mert amit tesz, neki azt fizetik vissza.

2. Ki bűnökben él, az nem állhat szilárdan, 9. A bolond büszkén lép a maga útjára,
Az igazak gyökere mozdíthatatlan. A bölcs ember pedig hallgat a tanácsra.
A derék asszony urának koronája, A bolondnak bosszúsága kitudódik,
A szégyentelen mint a csontszú lárvája. Az okos pedig szégyenével elbújik.

3. Az igazak gondolatai helyesek, 10. Igazán az szól, aki mond igazságot,

A bűnösök csalárd szándékot rejtenek. De a hamis tanú beszél csalárdságot.
A bűnösök vérszomjasan beszélgetnek, Van, kinek tőrdöfés az ő fecsegése,
De szavuk menti a becsületeseket. De gyógyító ír a bölcseknek beszéde.

4. A bűnösökre borzalmas romlás szakad, 11. Az igazak ajka mindig állhatatos,

De az igaz emberek háza megmarad. A hazug nyelv szava folyton csak zavaros.
Az embert értelme szerint dicsérgetik, A rosszat koholók szívében csalárdság
A fondorlatos szívűeket megvetik. Van, de boldogságot szül a békés tanács.

5. Jobb annak az embernek, kit lebecsülnek, 12. Az igazakat veszedelem nem éri,
De van szolgája, és ennek ő örülhet, A bűnösök életét sok baj kíséri.
Mint annak, ki folyton beszél dicsekedve, A hazug ajkakat az Úr nem szereti,
De enni ha akar, alig van kenyere. De az igazságban élőket kedveli.

6. Az igaz még állatával is törődik, 13. Az igaz nem dicsekszik a tudásával,

De a bűnös irgalmatlanul vergődik. Az esztelen kérkedik bolondságával.
Ki földjét műveli, jóllakik kenyérrel, A szorgalmas emberek majd uralkodnak,
Hiábavalóságot űz az esztelen. A lusták és restek pedig robotolnak.

7. A bűnös gonoszsággal szerzi zsákmányát, 14. Levertté lesz, aki szívében aggódik,
Az igaz ember megtalálja hazáját. A jó szó azonban mindenkit felvidít.
Veszedelmes csapda a vétkes ajaka, Az igaz ember másnak is utat mutat,
De az igaznak elmúlik minden baja. Tévesen járják a bűnösök útjukat.

15. A lusta nem süti meg a vadászzsákmányt, Az igazság ösvényén van boldog élet,
Pedig a szorgalom elnyeri jutalmát. Mert annak útja nem halál felé vezet.

13. fejezet
A bölcs és a bolond

„AZ IGAZ JÓLLAKÁSIG EHET”

Prv 13:1-25.

A bölcs fiú megfogadja apjának intését,

A csúfoló nem hallja a dorgáló beszédét.
Beszédük gyümölcsével az igazak jóllaknak,
A hűtlen emberek mégis erőszakra vágynak.
 91

Aki vigyáz a szájára, életét megtartja,

De aki feltátja száját, csak romlás vár arra.
A lusta ember lelke hiába vágyakozik,
De a szorgalmas lelke mindenben bővelkedik.

Az igaz ember gyűlöli a sok hazugságot,

A bűnös pedig okoz szégyent és gyalázatot.
A feddhetetlent az igazság mindig megtartja,
De a bűn a vétkeseket sorra lebuktatja.

Van olyan ember, ki magát gazdagnak mutatja,

Pedig semmije sincs, talán még ruha sincs rajta.
Van olyan ember, ki úgy tesz, mintha szegény volna,
Pedig valójában igen nagy az ő vagyona.

A gazdagság váltságdíja lehet az életnek,

De a fenyegetést nem hallják meg a szegények.
Vígan lobog az igazaknak világossága,
Ugyanakkor kialszik a bűnösök lámpása.

A kevélységből egyedül csak civódás lehet,

A tanács megfogadása bölcsességre vezet.
A könnyen szerzett vagyon épp oly könnyen elúszik,
De aki keze munkájával gyűjt, az gyarapszik.

A szívet beteggé teszi a hosszú kivárás,

De az élet fája a beteljesült kívánság.
Eladósodik az, aki az igét megveti,
De ki tiszteli a parancsot, jutalmát nyeri.

A bölcs tanítás jó az élet elnyerésére

És a halál csapdáinak kikerülésére.
Amint mindenkit kedvessé tesz a jóindulat,
Éppúgy a hűtlenek okozzák ő romlásukat.

Az eszes emberek mind okosan cselekszenek,

De az esztelenek bolondságot terjesztenek.
A gonosz követ a saját fejére csak bajt hoz,
Az igaz küldött mindenfelé gyógyulást okoz.

Gyalázat éri azt, aki megveti az intést,

De tisztelik azt, aki elfogadja a feddést.
A teljesült kívánságot könnyű jól megélni,
Utálja a bolond, ha a rossztól el kell térni.

Bölcs emberré lesz maga is a bölcsek barátja,

De az ostobát barátja kergeti romlásba.
Minden bajban üldözötté lesznek a vétkesek,
Az igazak jutalomra lesznek érdemesek.

Ki jó, az unokáira hagyhat örökséget,

Az igazra száll vagyona annak, aki vétkes.
A szegények szántóföldje terem sok eledelt,
De tettei romlásba viszik a törvénytelent.
 92

Aki a botját kíméli, az fiát gyűlöli,

Ki szereti fiát, idejében megfenyíti.
Az igaz ember oly sokat ehet, hogy jóllakhat,
Ezzel szemben a bűnösök hasa üres marad.

14. fejezet
A bölcsesség és a balgaság gyümölcse

„AZ ÚRNAK FÉLELME AZ ÉLET FORRÁSA”

Prv 14:1-35.

1. Az asszonyi bölcsesség építi a házat, 10. A rossz emberek leborulnak a jók előtt,
A bolondság kezei meg lerombolják azt. És az igaz emberek előtt a bűnösök.
Ki egyenes úton jár, az féli az Urat, A szegény nem talál egy igaz jóbarátot,
De megveti őt, ki eltéveszti az utat. Azt szeretik, ki felhalmoz sok gazdagságot.

2. Gőg és kevélység sarjad a bolond szájából, 11. Vétkezik, ki megveti a felebarátot,

A bölcseket megőrzi ajkuk a romlástól. Boldog, ki segíti az alázatosokat.
Mikor nincsenek barmok, üres lesz a jászol, Tévelyegnek mindazok, kik rosszat akarnak,
Bő a termés, ha jármot erős ökör vonszol. A szeretet és a hűség csak jót akarhat.

3. Nem hazudik az igaz tanú, ő beszél jól, 12. Minden munkának megvan megérdemelt haszna,
Hamis tanú az, aki csak hazugságot szól. De ínséget lát, kinek sokat jár a szája.
A csúfoló hiába keres bölcsességet, A bölcs embernek koronája a gazdagság,
Az értelmesek mindent könnyen megismernek. De az ostobák bolondsága csak bolondság.

4. Az ostoba embert jó messzire kerüld el, 13. Életmentőnek fogadják az igaz tanút,
Mert annak ajkáról tudást soha nem szerzel! De a csalónak mindegyik szava csak hazug.
Az okos azért bölcs, mert jól érti a dolgát, Aki az Urat féli, Ő annak ereje,
De az ostobákat bolond módon becsapják. Sőt még fiainak is Ő lesz menedéke.

5. Csúffá teszi a vétek mind a bolondokat, 14. Életnek forrása lesz az Úrnak félelme
De a becsületesek közt van jóakarat. A halál csapdáinak kikerülésére.
A szívnek jól ismert az ő keserűsége, Nagy nép ad a királynak igaz méltóságot,
Nem avatkozhat idegen ő örömébe. De elvész a király is, ha a nemzet elfogy.

6. A bűnösök házából mindenki kipusztul, 15. Felettébb értelmes a hosszútűrő ember,

De a becsületesek élete kivirul. De a türelmetlen bolondságot követ el.
Az az út, amelyik túl egyenesnek látszik, A testnek a szelíd szív ad hosszú napokat,
Csak utólag derül ki, hogy a halálba visz. De az indulat elrohasztja a csontokat.

7. A szív a vidám nevetés közben is fájhat, 16. Aki eltiporja a védtelen nincstelent,
Ugyanúgy lehet az öröm vége is bánat. Annak Alkotóját gyalázza ő: az Istent,
Amiképpen jóllakik az, ki romlott szívű, De ki a szegénynek ad gazdag alamizsnát,
Úgy életmódja szerint boldogul a hithű. Az dicsőíti ezzel annak Alkotóját.

8. Hajlik a tapasztalatlan a szép beszédre, 17. A bűnös elbukik a gonoszsága miatt,

De az okos ember vigyáz a lépésére. De ha halálán van is az igaz, vigaszt kap.
A bölcs fél a rossztól, és elkerüli messze, Az értelmes szívében bölcsesség lakozik,
Az ostoba féktelen, s nincsen ott az esze. De mi az ostobákban van, mind kitudódik.

9. A hirtelen haragú csinál bolondságot; 18. Az igazság felmagasztalja a népeket,

Gyűlölik, ki elkövet alattomosságot. Gyalázatba viszi a bűn a nemzeteket.
Az együgyűek örökölnek bolondságot, Az értelmes ember dolgát segíti Ura,
Tudás ékesíti az okos társaságot. De a haszontalanokat haragja sújtja.
 93

15. fejezet
A bölcsesség élet, a bolondság halál

„AZ ÚR FÉLELME BÖLCSESSÉGRE INT”

Prv 15:1-33.

1. Ha higgadt választ adsz, elszáll az indulat, 9. A kevés is jobb az Úrnak félelmével,

De a bántó beszéd csak haragot támaszt. Mint sok kincs, ha nyugtalanság jár ővele.
A bölcsek nyelve valódi tudást mutat, Jobb a főzelék őszinte szeretettel,
Az ostobák szája balgaságot áraszt. Mint a hízlalt ökör gyűlölettel tele.

2. Az Úr mindazt, ami történik, jól látja, 10. Az indulatos ember a viszályt szítja,
Egyaránt figyeli a gonoszt és a jót. A türelmes csendesíti a perpatvart.
A szelíd nyelv olyan, mint az élet fája, A lustának tövises sövény az útja,
De összetöri a lelkeket a romlott. A becsületes talál sima utakat.

3. A bolond atyjának intését utálja, 11. Örömet szerez a bölcs fiú apjának,
De elfogadja az okos a dorgálást. De az ostoba saját anyját megveti.
Nagy kincset rejteget az igazak háza, Az esztelen örül az ostobaságnak,
De a bűnös széthullatja a vagyonát. Az okos a sima utakat szereti.

4. Széthinti a tudást a bölcseknek ajka, 12. Ha nincs tanácskozás, a terv meghiusul,

Az ostobának nem tiszta a szíve sem. De megvalósul, ha van sok tanácsadó.
A bűnös áldozatát az Úr utálja, Örül az ember, ha könnyedén válaszol,
Az igaz imáját meghallja kedvesen. S milyen jó az idejében kimondott szó!

5. Az Úr utálja a bűnösök útjait, 13. Felfelé visz az értelmes ember útja,

Az igazságra törekvőket szereti. Messze kikerülve a holtak hazáját.
Nehezen fogadja az intés szavait, A gőgös házát ledönti az ő Ura,
Aki a jó ösvényt lába alól veszti. De megszilárdítja az özvegy határát.

6. Aki a dorgálást gyűlöli, meghal az, 14. Gonosz gondolat nem kedves az Úr előtt,
A halál és az elmúlás az ő helye. A kedves szó viszont tisztán cseng őneki.
Az Úr előtt van, ki semmit el nem halaszt, Nagy kár éri házában a nyerészkedőt,
És még inkább ott van az emberek szíve. De él az, ki a vesztegetést megveti.

7. A csúfolódó nem szereti, ha feddik, 15. Az igaz szívében minden szót megfontol,
Éppen ezért ő nem is jár a bölcsekhez. De árad a rossz a bűnösök szájából.
Szép annak az arca, aki örvendezik, Távol van az Úr az átkos gonoszoktól,
A csüggedt szív összetöri a lelkeket. De arra odahallgat, mit az igaz szól.

8. Tudásra törekszik az, aki értelmes, 16. A csillogó szemek vidítják a szívet,
De az ostobák bolondságon rágódnak. A jó hír pedig a testet felüdíti.
Mindig rossz napja van annak, ki elcsügged, Kinek füle meghallja a feddéseket,
De ünnepelnek, kik jókedvűen járnak. Az minden napját a bölcsek között éli.

17. Magának árt az, ki az intést megveti,

De értelmes lesz, ki a dorgálásra hallgat.
Az istenfélőt a bölcsesség vezeti,
A tisztességet megelőzi alázat.
 94

16. fejezet
Az Úr szereti a benne bízókat

„BÍZD AZ ÚRRA DOLGAIDAT!”

Prv 16:1-33.

1. Az ember értelme mindig csak tervezget, 6. Éltet a király arcának ragyogása,

De hogy mit mond a nyelv, az Úrtól szerzed meg.
Az ember minden útját helyesnek tartja,
De a lelkeket az Isten vizsgálgatja.
Bízzad az Úrra dolgaid,
S teljesülnek szándékaid!
Mint esőt hozó felleg, jóakarata.
Aranynál is jobb szerezni bölcsességet,
A színezüstnél jobb szerezni értelmet.
A becsületes útjára
Vigyáz, s életét megtartja.

2. Az Úristen mindent rendeltetésének 7. A gőg kísérője csúnya összeomlás,

S céljának megfelelően elkészített.
A bűnös embert is az Úr bizonyára
Jól felkészítette a veszély napjára.
Egyetlen felfuvalkodott
Büntetlenül nem marad ott.
A bukás előtt jár felfuvalkodottság.
Jobb alázatosok közt szelídnek lenni,
Mint a gőgösök közt zsákmányon osztozni.
Boldog, ki az Úrban bízik,
S megérti az ő Igéit.

3. A bűnt jóvá lehet tenni szeretettel, 8. A bölcs szívűt értelmesnek elnevezik,

Rossztól távol lehet maradni hűséggel.
Akinek életútját az Úr kedveli,
Ellenségeivel is össze békíti.
Igaz úton jobb a kevés,
Mint a törvénytelen szerzés.
A nyájas ajkak meg a tudást növelik.
Kinek van, élet forrása az értelem,
De a bolondot inteni értelmetlen.
Lépesméz a kedves beszéd,
Teljes gyógyulásra elég.

4. Az ember értelme kiterveli útját,
De az Úr keze irányítja járását.
Kijelentés hangzik a király ajkáról:
Óvakodj téves ítélet mondásától!
Az Úré az igaz mérleg,
Zacskójában a súlykészlet.
9. Van olyan út, amely egyenesnek látszik,
De végül is a halál felé irányít.
Maga hasznára van a munkás munkája,
Dolgozik, mert arra kényszeríti szája.
Perzselő tűz a mihaszna
Embereknek gonosz ajka.

5. Utálatosak a király rossz tettei, 10. Az álnok ember a viszályt feltámasztja,

Mert a trónt szilárddá az igazság teszi.
Kedves a királyoknak az igaz beszéd,
Szeretik az igazmondót, az őszintét.
Haragját halál követi,
De a bölcs kiengeszteli.
Ki rágalmaz, barátait szétválasztja.
Az erőszakos embertársát rászedi,
Becsapja, és nem a jó úton vezeti.
Behunyt szem lát álnokságot,
Zárt ajak szól gonoszságot.

11. Az ősz haj olyan, mint az ékes korona, A szelíd több, mint várost hódító vezér.
Fellelési helye az igazság útja. A sorsvetést ember végzi,
A türelmes ember a hősnél többet ér, A döntést Isten intézi.

17. fejezet
A bölcs ember minden szavát meggondolja

„A SZÍVEK VIZSGÁLÓJA AZ ÚR”

Prv 17:1-28.

Jobb a száraz falat ott, ahol békesség honol,

Mint ahol lakoma van, de veszekedés tombol.
Az eszes szolga fölé kerül a rossz fiúnak,
S vele a testvérek az örökségen osztoznak.
 95

Az ezüsthöz tégely, az aranyhoz kemence kell,

Az Úr meg vizsgálódik az emberi szíveken.
A gonosztevő az álnok ajakára figyel,
A hazug ember pedig a gonosz nyelvre ügyel.

Alkotóját gyalázza, ki gúnyolja a szegényt,

És nem marad büntetlen, ki élvezi a veszélyt.
Koronái az öreg szülőnek az unokák,
A fiak ékessége nevelőik: az atyák.

A bolondhoz nem illik szép szó, választékosság,

Sem az előkelőhöz beszédben a hazugság.
Ajándékot aki ad, az bizonnyal úgy véli,
Bárhova fordul vele, azzal célját eléri.

Ki szeretni akar, a vétekre fátyolt borít,

A sok beszéd mindenkit barátjától elszakít.
Az értelmesnek többet jelent enyhe dorgálás,
Mint a bolondnak a száz bottal reámért csapás.

A rossznak a pártütés az élete eleme,

De kegyetlen követet küldenek majd ellene.
Jobb találkozni egy bocsát elvesztett medvével,
Mint a megzavarodott, ostoba emberekkel.

Annak házából, aki a jóért rosszal fizet,

Nem távozik a baj, mert helyét ottan leli meg.
Olyan az, ha valahol elkezdődik a viszály,
Mint amikor nagy robajjal megindul a vízár.

A perpatvartól maradj távol, amikor kitör,

Mert ahova rázúdul, ottan mindent összetör!
Utálja az Úr, ki a bűnöst mondja igaznak,
S azt is, ki bűnösöknek mondja az igazakat.

Mire való vételár az ostoba kezében,

Holott esze sincs arra, hogy bölcsességet vegyen?
Mindig tud szeretni a barát, de nem eléggé,
Mert csak a nagy nyomorúságban válik testvérré.

Esztelen, ki kezet ad bármilyen barátságért,

És aki kezességet vállal a barátjáért.
Aki veszekedni szeret, az a bűnt kedveli,
Ki nagyra tátja száját, az romlását keresi.

Jó végük nem lesz az álnok szívű embereknek,

Bajba kerülnek, kik csalárdul sokat beszélnek.
Szüleinek bánatot okoz, aki ostoba,
Nem tud örülni a bolond fiúnak az apa.

Minden időben legjobb orvosság a vidám szív,

De a bánatos lélek minden csontot kiszárít.
Aki bűnös, elfogad titokban vesztegetést,
És azért elfedezi az igazság ösvényét.
 96

Az okos előtt a bölcsesség megmutatkozik,

Az ostoba szeme a föld végén kalandozik.
Az ostoba fiú bosszantja az édesapját,
És elkeseríti a szerető édesanyját.

Nem szép dolog az igaz embert megbírságolni,

Sem a becsületes elöljárót megbotozni.
A tudós ember mindig takarékos beszédű,
És az értelmes, megfontolt ember higgadt lelkű.

Az ostoba is bölcsnek látszik, amikor hallgat,

S megfontoltan mondja ki az együgyű szavakat,
De azt az embert mindenhol értelmesnek látják,
Aki, ha nem kell szólni, csukva tartja a száját.

18. fejezet
A különc a maga kívánsága után jár

„ERŐS TÖRÖNY AZ ÚR NEVE”

Prv 18:1-24.

A különc a maga kívánságát hajszolja, kergeti,

S minden jóravaló dolog ellen mindig hadakozik.
Az ostoba az értelmet semmiképpen nem kedveli,
Saját eszét fitogtatja, és csak azzal szórakozik.

Ahova bűnös érkezik, a megvetés is ott terem,

A szégyentelenséggel meg egyszerre jön a gyalázat.
Mély víz az ember beszéde, oly mélységes, mint a verem;
A bölcsesség forrása olyan, mint mikor patak árad.

Kedvezni a bűnösöknek bizony nem szerencsés dolog,

Jogaiból kiforgatni az igaz embert nem illik.
Az ostoba ember ajka mindenhol perpatvart okoz,
Szájával mit előidéz, az vereségbe torkollik.

Az ostoba saját szája lesz erejének romlása,

Önmagának csapdájává alakul az ő ajaka.
A rágalmazó szavai mint jó falatok rágása,
Behatolnak a test belsejébe, mint egy gyilkos kardja.

Aki munkáját hanyagul, éppen csak hogy összecsapja,

Testvére az annak, ki maga körül mindent tönkretesz.
Az Úr neve a benne bízó hívőknek erős tornya,
Az Úr hatalma mindenkit, ki hozzá fut, megvédelmez.

A gazdagnak nagy vagyona elképzelt erős városa,

Falai közt magát biztonságban levőnek képzeli.
A szíve felfuvalkodik, akinek eljő romlása,
De aki alázatos lesz, azt a dicsőség övezi.

Aki arra felel, amit soha el nem mondtak neki,

Azt bolondnak tartják, és mint ilyent jól megpirongatják.
Ha erős az ember lelke, a szenvedést elviseli,
De ezt, akik összetörnek, bizony el nem hordozhatják.
 97

Az értelmes ember szíve megszerzi az ismeretet,

Ugyanúgy a bölcsek füle ismeretekre törekszik.
Az ajándék elvezeti tág térre az embereket,
Ki ilyent ad, az előkelőkkel is megismerkedik.

Igaznak látszik az, aki előbb szólal meg a perben,

De amikor ellenfele sorra kerül, megcáfolja.
A sorsvetés békét teremt viszálykodó emberekben,
És az erőszakosokat szép csendesen szétválasztja.

A rászedett testvér, mint egy erős város, bezárkózik,

A viszály pedig olyan, mint egy megvasalt kapun a zár.
Mit mond az ember, annak gyümölcséből teste jóllakik,
Aztán mit beszéde terem, azzal kell jóllaknia már.

Hatalmában van a nyelvnek mind az élet, mind a halál,

Annak a gyümölcsét eszi, amelyiket megszereti.
Drága kincsre lel az ember, ki jó feleséget talál,
És az Úr jóakaratát az biztosan elnyerheti.

Szerényen és könyörögve szólal meg a szegény ember,

De a gazdagnak válasza magabiztos, rideg, kemény.
Van olyan ember, ki mindenkit folyton csak bajba kever,
És van barát, aki jobban ragaszkodóbb, mint a testvér.

19. fejezet
A kegyes és a csúfolódó

A KEGYES SZEGÉNYSÉG LELKILEG GAZDAGÍT

Prv 19:1-9.

1. Jobb a szegény, ki feddhetetlenül él, 3. Nem marad büntetlen a hamis tanú,

Mint az ostoba, ki álnokul beszél. És nem menekül meg a hazug szavú.
Nem jó a törekvés, ha nincs ismeret, Hízelegnek annak, ki előkelő,
A gyors lábú ember is félreléphet. Sok barátja van annak, ki bőkezű.

2. Az embert bolondsága viszi félre, 4. A szegényt testvérei is gyűlölik,

Mégis az Úr ellen lázad fel szíve. Bár unszolja őket, de elkerülik.
Sok barátja van, kinek van vagyona, Ki értelmet szerez, magát szereti,
A nincstelentől elpártol barátja. Jóra lel, ki tudását védelmezi.

5. A hamis tanú nem marad büntetlen,

Az ítélet reázúdul szüntelen.
Elpusztul, aki hazugságot beszél,
Hazug szívvel sokáig senki sem él.

A CSÚFOLÓDÓT UTOLÉRI BÜNTETÉSE

Prv 19:10-29.

Nem illik a fényűzés az ostobához,

A szolga se uralkodjék a vezetőn!
Az értelmes ember türelmes társához,
Díszére válik, ha megbocsát elnézőn.
 98

Ha a király haragszik, az éppen olyan,

Mint amikor morogni kezd az oroszlán,
De kész, hogy jóakaratot gyakoroljon,
S az olyan, mint fűn a harmat reggel korán.

Az ostoba fiú az édesapjának

Szerencsétlensége az ő életében,
A zsémbes asszony olyan, mikor házának
Teteje szüntelen csepeg télen-nyáron.

Apai örökség a ház és a vagyon,

De az okos feleséget az Úr adja.
Mély álomba merül, ki rest, minden napon,
És éhezik az az ember, aki lusta.

Ki a parancsot pontosan teljesíti,

Az az ember megtarthatja az életét,
De kinek elmaradnak a teendői,
Az halálba taszíthatja testét-lelkét.

Aki a nincsteleneken megkönyörül,

Az Úr úgy veszi, hogy neki ad az kölcsön,
Annak jótéteménye dúsan megtérül,
Az Úrnak van arra gondja itt, e földön.

Fenyítsd meg fiadat addig, míg van remény,

Hogy a dorgálás nem hangzik el hiába,
De indulatod ne legyen olyan kemény,
Hogy az beletaszítsa őt a halálba!

8. Mind az olyan ember, aki nagyharagú,

Okvetlenül fizesse meg a bírságot!
Ne engedd el neki, ne légy nagyvonalú,
Mert akkor csak tovább szítja a viszályt ott!

Hallgass mindig a bölcsen adott tanácsra,

És fogadd el a bölcs szívvel mondott intést!
Csak a jó szóra figyeljél, semmi másra,
Hogy bölcs emberként lépjél meg minden lépést!

Sokféle szándék van az ember szívében,

De csak az Úr tanácsából lesz valóság.
Kedves az, aki hűséges életében,
A szegények szava jobb, mint a hazugság.

Az életet jelenti az Úr félelme.

Az istenfélő ember elégedetten
Alszik, nem lesz a gonoszoktól sérelme,
Őt sohasem fenyegeti veszedelem.

A rest ember olyan, mint aki a kezét

Belenyújtja nagy lendülettel a tálba,
De úgy érzi, hogy ez neki untig elég,
És az ételt már nem viszi a szájába.
 99

Jól figyelj! Ha a csúfolódót megveted,

Abból az egyszerű és együgyű okul,
De lássad csak, hogyha az okost megfedded,
Az megérti azt, és így javára fordul.

Az a fiú, aki bántalmazza apját,

Bizony szégyellnivaló és gyalázatos,
Éppúgy annak, aki elkergeti anyját,
Ez a tette is gonosz és sajnálatos.

Vigyázz, Fiam! Ha az intésre nem hallgatsz,

Tévelyegni fogsz, bármerre jársz, utadon,
Mert akkor okos tanítás nélkül maradsz,
És elvéted lépteidet minden napon.

A haszontalan tanú, mikor megszólal,

Csúfot űz a törvényből minden szavával.
A bűnös beszéde sem ér többet sokkal,
Csak álnokságot terjeszt, ha szól, szájával.

A csúfolódókat pedig készen várja

Az ítélet, mely sújtja magát és házát,
De nem jár jobban az sem, aki ostoba,
Mert szaporán sújtja ütleg az ő hátát.

20. fejezet
A bölcs tanács óv a könnyelműségtől

„FEDDHETETLENÜL ÉL AZ IGAZ”
Prv 20:1-30.

1. A bor csúfolódóvá tesz, 4. Nem szánt ősszel a rest ember,

És a részegítő ital
Lármássá tesz. Ki ilyent vesz,
Bölcs emberré nem lesz azzal,
De az italtól tántorog,
S körülötte minden forog.
De ha majd aratni akar,
Nézhet tágra nyitott szemmel,
Nem ő lesz az, ki betakar.
Nem lesz neki mit aratni,
Télire nem marad semmi.

2. A király haragja olyan, 5. Az ember szívének terve

Mint az oroszlán morgása:
Ki felfedezi, rárohan,
És az lesz annak halála.
Legyél tőle mindig távol,
Keresgéljél ne ott, máshol!
A mély tengerhez hasonlít,
De ki okos, úgy kezd bele,
Hogy mindent sorban bonyolít.
A fejét el nem veszíti,
A sok vizet kimeríti.

3. Dicsőség a perpatvartól 6. Sok ember van, ki hirdeti,

Minél távolabb maradni.
Bolond az, ki nem vigyáz jól,
És arra akar haladni.
Ahol veszekednek sokan,
Jobb távol maradni onnan.
Hogy ő mindenkor hűséges,
De ha az ember keresi,
Akkor alig lehetséges
Egy megbízhatót találni,
Arra kell sokáig várni.
 100
7. Az igaz feddhetetlenül
Él, és fiaival együtt,
Kik ővele szüntelenül
Összetartanak mindenütt,
Mindnyájan boldogok lesznek,
Együtt járnak, el nem vesznek.
8. Mikor a felséges király
Ítélőszékébe beül,
A tekintete körbejár,
Mindent meglát maga körül.
Észrevesz ő jót és rosszat,
Így ítélkezik naphosszat.
9. Ki mondhat ilyen igéket,
És szólhat magabiztosan:
Tisztán tartottam szívemet,
Tiszta vagyok, és biztosan
Nincsen nekem semmi vétkem,
Magamat tisztának érzem?
10. A kétféle súlyt és vékát
Az Úr egyaránt utálja.
Gyermekének szívébe lát,
Aki tetteit jól látja.
Őelőtte világos lesz,
Tiszta és helyes-e, mit tesz.
11. Halló fület, látó szemet
Egyedül az Úr alkotott.
Ha a nagy alvást szereted,
Elvesztesz sok jó falatot.
Ha nyitva tatod a szemed,
Megsokasodik kenyered.
12. Mindent rossznak mond a vevő,
De mint elmegy, már dicsekszik.
Akkor is, ha elegendő
Arany is és gyöngy is lesz itt,
A legdrágább kincs itt ma már
Az okos szót kimondó száj.
13. Aki másért kezességet
Vállal, annak a ruháját
Vedd el, s bármilyen mentséget
Találna ki, fogd be száját!
Az idegenért ezeket
Jó keményen zálogold meg!
14. Hazugsággal szerzett kenyér
Mindig ízlik az embernek,
De végül is nem sokat ér,
Mert akik ilyenből esznek,
Kaviccsal lesz tele szájuk,
Keserű sors vár őrájuk.
15. A terveket tanácsadás
Erősíti meg bizonnyal,
S megfelelő irányítás
Kell mindezzel együtt nyomban
Sikeres hadviseléshez,
Ahol a tett el nem késhet.
16. A rágalmazó titkokat
Fed fel, azért fecsegővel,
Ki szüntelen beszél sokat,
Ne barátkozz, kerüld őt el!
Az ilyen csak veszedelmet
Hoz rád, mert nem tart fegyelmet.
17. Ki az apját vagy az anyját
Átkozza, annak mécsese
Elveszti világosságát,
Ráborul az éj sötéte.
Kikövetelt örökségen
Nincs áldás sem most, sem régen.
18. Ne te akarj megfizetni
A rosszért, hagyd azt az Úrra!
Benne lehet reménykedni,
Ő rásegít a jó útra.
Kétféle súly, hamis mérleg
Az Úrnak jelent nagy mérget.
19. A férfiak lépéseit
Az Úr biztosan vezeti.
Az ember nem értheti itt,
Hogy Ő azt hogyan teheti.
Ezért bízzad őrá magad,
Mert Ő csak jó utat mutat!
20. Aki meggondolatlanul
Akármit is odaszentel,
Rejtett csapda ejti foglyul,
Szabadulni lehetetlen.
A fogadalom elhangzik,
S ő már hiába bánkódik.
21. A bölcs király leteríti
A bűnösöket azonnal,
És őket megsemmisíti
Áthajtva rajtuk kocsival.
Így győz biztosan a király,
És nem támad újra viszály.
22. Az ember lelke az Úrtól
Kapott mécses, mely egészen
Befelé vet fényt az útról,
S világosság lesz testében.
Belsejébe talál utat,
És ott mindent jól átkutat.
 101
23. A királyt hűség, szeretet
Támogatja, s trónját őrzi.
Ősz haj díszít öregeket,
Az ifjút erő jellemzi.
Neki még dísze az erő,
Míg az enyészet el nem jő.
21. fejezet
Áldás és ítélet
„AZ ÚR VIZSGÁLJA MEG A SZÍVEKET”
Prv 21:1-31.
1. Az Úr kezében a király szíve
Olyan, mint egy hűvös patak vize.
Az Úr vezeti, merre akarja,
Igaz ösvény az ő akaratja.
2. Az ember útját helyesnek tartja,
De a szíveket az Úr vizsgálja.
Az ember tévedhet, rejtegethet,
De ismeri az Úr a szíveket.
3. Az igaz és törvényes cselekvést,
Nem úgy, mint a sok áldozati vért,
Az Úr mindenkor többre becsüli,
Mint ami az oltárról kerül ki.
4. A kevély szív s a bűnös tekintet -
De sokan mentegetik ezeket -
A bűnösöknek mécsese: vétek,
És ezek nem igazi értékek.
5. A szorgalmas embernek tervei
Hasznot hoznak másoknak és neki,
De mindaz, ki elsieti dolgát,
Ínségbe sodorja a családját.
6. Olyan a hazug nyelvvel szerzett kincs,
Mint a szálló pára, amelyben nincs
Tartalom, és mint halálos csapda,
Az Úrnak áldása nincsen rajta.
7. A bűnösöket mind elsodorja
Erőszakosságuk. Nem akarja
Egyik sem híven teljesíteni
A törvényt, mit Isten adott neki.
8. A bűnösök útja tekervényes,
A tiszták eljárása egyenes.
Jobb fenn lakni a tetőnek sarkán,
Mint a zsémbes asszonnyal egy házban.
24. Zúzódások és mély sebek
Tisztítanak a gonosztól,
S a test belsejében érzett
Csapások is gyógyítnak jól.
Mindaz, aki ekképp szenved,
Megtisztított lelket nyerhet.
9. A bűnös lelkében rosszat kíván,
Gonoszsággal van telítve nyilván.
Nem néz jóindulattal senkire,
Barátját sem becsüli semmire.
10. Ha a csúfolót megbírságolják,
Az együgyűt úgy bölcsnek találják,
De amikor oktatják a bölcset,
Okul belőle, és lesz még bölcsebb.
11. Az igaz ember jól szemmel tartja
A bűnös házát s azt, mi van rajta;
Romlásba dönti a bűnösöket
Úgy, hogy senki meg nem menti őket.
12. Aki fülét erősen bedugja,
A nincstelen sóhaját nem hallja,
Csakhogy akkor ő sem kap majd választ,
Ha jajszavával mindent eláraszt.
13. Az ajándék, mit titokban adnak,
Megenyhítője a nagy haragnak,
De a zsebbe dugott vesztegetés
Eredménye lesz indulatkeltés.
14. Az igaznak szolgál örömére,
Amikor a törvény jut érvényre,
De az a gonoszoknak rettegés,
Semmiképpen nem megkönnyebbülés.
15. Az az ember, aki az értelem
Útjáról letéved, bár véletlen,
Jut az árnyak gyülekezetébe,
Innét eltávozottak helyére.
16. Ínségre jut, aki vigadozni
Szeret, az nem fog meggazdagodni.
Vedeli a bort és az olajat,
Melléje eszik jó falatokat.
 102

17. Az igazakért az, aki bűnös, 22. Ki vigyáz nyelvére és szájára,

Váltságdíj lesz, bármilyen különös. Nem lesz annak több nyomorúsága.
Éppúgy a becsületesek helyett A kevélynek csúfoló a neve,
Váltságdíjjá lesznek a hűtlenek. Dühöngő és gőgös a jelleme.

18. Jobb lakni a sivár puszta földjén, 23. Aki rest, azt a vágya megöli,
Élni inkább a természet ölén, Nem dolgozik, csak kezét tördeli,
Mint lakni az asszonnyal, ki zsémbes, Mert ő naphosszat csak vágyakozik,
Aki mindig bosszús, mindig mérges. De az igaz ad, nem fukarkodik.

19. A bölcs embernek a hajlékában 24. A bűnös embernek áldozata

Tömérdek drágakincs és olaj van, Utálatos, ha oltárra hozza,
De az az ember, aki ostoba, Kivált akkor, ha galád dologér’
Mindazt, mije van, eltékozolja. Hozza; úgy biztos, hogy nem sokat ér.

20. Aki törekszik az igazságra, 25. Az, aki tanúsít hazugságot,

S hogy hűséges legyen, minden vágya, Nem találja meg a biztonságot,
Az élte folyamán igazságot De aki az ügyről meggyőződött,
És hol van, megbecsülést talál ott. Az mindig beszélhet mások előtt.

21.A bölcs a hősöknek városába 26. Szemtelen képet vág minden bűnös,
Behatol, az ellenség házába, De a becsületes mindig rendes.
S a megbízhatónak vélt erődöt Nem használ bölcsesség, sem értelem,
Lerombolja kemény harcok között. Sem semmi tanács az Úrral szemben.

27. A csata napján felsorakozik

Sok ló, s harcra készen várakozik,
A kürtszó ezt mind csatába hajtja,
A győzelmet viszont az Úr adja.

22. fejezet
Az Úr gondviselése

AZ ÚR GONDOT VISEL A JÓAKARATÚ EMBEREKRŐL

Prv 22:1-16.

Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál,

A jóindulat minden ezüstnél s aranynál.
Egy helyen él a gazdag a szegény emberrel,
Mindegyiket az Úr alkotta meg kezdetben.

Az okos, ha látja, hogy jön a veszedelem,

Elbújik, de ott marad az együgyű ember.
Bőséges jutalma lesz az Úr félelmének:
Gazdagság meg dicsőség és maga az élet.

Tele vannak a görbe utak tövisekkel,

S találkozik, ki azokon jár, kelepcékkel,
De ki vigyáz magára, az messze elkerül
Minden ilyen utat, és akkor megmenekül

Neveljed megfelelő módon gyermekedet,

Hogy később se felejtse el az intésedet!
Így mikor már messze lesz ifjú napjaitól,
Amit tőled megtanult, nem tér el majd attól.
 103

A gazdagok a szegényeken uralkodnak,

Az adós meg szolgája a kölcsönadónak.
Aki álnokságot vet, az a bajt aratja,
És aztán megsemmisül haragjának botja.

Áldott lesz a jóságos tekintetű ember,

És annak a kenyeréből kap a nincstelen.
A csúfolódót űzd el, s nem lesz perlekedés,
Megszűnik a gyalázat és a veszekedés.

Az, aki minden időben tiszta szívvel él,

Amikor megszólal, jóindulattal beszél.
Hogy kivel áll szóba, azt ő megválogatja,
Az ilyen embernek a király is barátja.

Az Úr szeme jól ügyel az ismeretekre,

Nem hallgat felelőtlen, üres beszédekre,
Sőt meghiusítja a hűtlenek beszédét
Maga körül, amerre meghallja, szerteszét.

Ezt mondja a rest ember, amikor kitekint:

Úgy látom, hogy egy nagy oroszlán van odakint,
Emiatt én maradok inkább csak idebenn,
Mert ha kimegyek, biztos, hogy az megöl engem.

Az idegen nő szája veszedelmes verem;

Mély, s aki beleesik, elpusztul odalenn.
Aki annak rabja lesz, az nem éli azt túl,
Beleesik, akire megharagszik az Úr.

A gyermek szívében mindenkor benn rejtezik

Az ostobaság, mert az még hozzátartozik,
De a fenyítő bot, ha nem rejtik el tőle,
Az ostobaságot is kiűzi belőle.

Az, aki a nincstelent bármikor elnyomja,

Hogy maga gyarapodjék, csak arra van gondja,
Pontosan olyan lesz, mint ki a gazdagnak ad,
És végül ínségre jut, mert neki nem marad.

HALLGASS A BÖLCSEK SZAVÁRA!

Prv 22:17-21.

1. Ide fordítsad füledet, 3. Legyen az Úrban bizalmad!

Hallgass a bölcsek szavára, Ezt tanítom ma én neked.
Énnekem szenteld elmédet, Írtam neked tanácsokat.
Figyelj a jó tudományra! Ne felejtsed el ezeket!

2. Mert nekem gyönyörűséget 4. Megtanítottalak arra,

Szerez, ha ezt te magadban Hogy ezek igazmondások,
Állandóan megőrized, Hogy aki küldött, az hallja
És ott lesz minden szavadban. A megtanult igazságot.
 104

„NE RABOLD KI A SZEGÉNYT!”

Prv 11:22-27.

Ne foszd ki a nincstelent, hiszen szegény ő, Barátja ne légy gőgös természetűnek,

És azt, aki nyomorult, kapuban ülő, Kísérője se légy a heveskedőnek,
Ne tipord el, mert az Úr perli perüket, Mert akkor megszokod az ő ösvényeit,
Megvédi a fosztogatóktól éltüket! És csapdába viszed a magad lépteit

Ne tartozz azok közé, kik kezet adnak, Miért vennék el alólad fekvőhelyed,
És adósságért kezességet vállalnak! Amikor neked nem lesz miből fizetned?

„NE MOZDÍTSD EL AZ ŐSI HATÁRT!”

Prv 22:28,29.

Ne mozdítsad el az ősi határt, Aki ügyesen dolgát végezi,

Melyet még őseid jelöltek ki! S csak az ő szolgálatában marad,
Figyeld meg: Az szolgálja a királyt, Nem szolgál alacsony rangúakat.

23. fejezet
Józanság és mértéktartás

NE LÉGY TELHETETLEN!
Prv 23:1-5.

Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, Ne kívánj jó falatot, mert az csalétek,

Jól gondold meg, hogy ottan mi van előtted! És ne fáradj azon, hogy meggazdagodjál!
Eszedbe ne jusson telhetetlenkedni, Magad belátásából vess neki véget,
Mert torkodon késsel láthatod jövődet! És maradj meg mindig szerény asztalodnál!

Ha bármire rászáll sóvár tekinteted, Az ég felé repül, te nem követheted,

Mindaz igen gyorsan eltűnik előled, Mint a saskeselyű, messze száll már tőled.

„NE EDD AZ IRIGY EMBER KENYERÉT!”

Prv 23:6-9.

Ne edd az irigy ember kenyerét, Egyél, igyál! - így kínálgat téged,

Ne kívánd az ő jó falatait, Valamit ad is, de nem szívesen.
Mert nem láthatod csavaros eszét, Kedves szavaid elvesztegeted,
Nem fürkészheted gondolatait! S kihányod az ételt emésztetlen.

Hogyha ostobát látsz magad körül, Mert okos szavadnak ő nem örül,
Ne beszéljél füle hallatára, Megveti, mit szólsz, nem figyel rája!

„NE MOZDÍTSD EL AZ ŐSI HATÁRT!”

Prv 23:10-25.

1. Ne mozdítsd el az ősi határt! 2. Szívleld meg az intést, és hallgass

Ne menj az árvák mezejére! Az okos beszédre! Jól figyelj!
Ha valaki az árvának árt, Gyermekedre fenyítéssel hass,
Lesz, aki felkel védelmére. Rossz gyermeket mindig bottal verj!
Erős az ő megváltója, Ha így teszel, ő nem hal meg,
Peres ügyében őt óvja. Holtak honától megmented.
 105

3. Fiam! Hogyha bölcs a te szíved, 5. Ne tarts azokkal, kik bor mellett

Annak az én szívem is örül, Dőzsölnek, vagy akik falánkan
És ha szólsz őszinte beszédet, Húst esznek, mert elszegényednek,
Örülök a lelkemben belül. S kik kedvüket lelik alvásban,
Vigad bensőm, mikor ajkad Azok öltöznek rongyokba!
Mond őszinte bölcs szavakat. Boldog, kinek ez nem gondja.

4. Ne irigyeld a vétkeseket, 6. Apádra hallgass, mert ő nemzett,

Inkább az Urat féld mindennap!
Nem semmisül meg reménységed,
És jövőd fényesen ragyoghat.
Hallgass rám, legyél bölcs, fiam,
Lépteid hadd irányítsam!
S ha öreg lesz, ne vesd meg anyád
Vedd meg, s ne add el az értelmet,
Maradjon tied az igazság!
Az igaznak apja örül;
Ki bölcset nemz, az lelkesül.

7. Örüljön neked apád s anyád, Hiszen ő szült, ő a te véred,

Vigadjon az, aki szült téged! Intését mindig megfogadd,
Ha megöregszik, akkor vár rád, És tiszteletet neki adj!

MÉLY VEREM ÉS SZOROS KÚT

Prv 23:26-28.

Fiam, add nekem a szívedet, Idegen asszony szoros kutat.

És tartsd szemed előtt utamat! Mint egy rabló, úgy leselkedik,
Paráznanő jelent mély vermet, Vele is több lesz a hűtlen itt.

A BOR VESZEDELME
Prv 23:29-35.

1- Kinek jaj! Kinek fáj? Kivel veszekednek?
Kinek sok a gondja? Kit vernek véresre?
Kiken fedezel fel zavaros szemeket?
Azokon, kiknek a bor eszét elvette,
Akik fűszeres bort kóstolgatni járnak,
Kiknél vége-hossza nincs a mulatásnak.
3. Zavaros dolgokat lát akkor a szemed,
S értelmetlenül beszélsz akkor te magad.
Úgy leszel, mintha tenger lenne fekhelyed,
Vagy árbockosárban lelnéd nyugalmadat.
Jól vigyázz, mert a bor könnyedén tönkretesz
S ha kijózanodsz, már hiába keseregsz!

2- Ne nézzed a bort, hogy miképpen vöröslik,
És hogy mint gyöngyözik feljebb a pohárban,
Mert az a torkodon könnyedén lecsúszik,
De meghalsz tőle, mint a kígyómarásban!
Miként a vipera, úgy mar meg az téged ,
Szomorú vigasság lesz úgy a te véged.
4. Ütöttek engem, zuhogott rám a verés.
Nem tudom, hogy lehet, de nem fájt énnekem,
Pedig amennyit én kaptam, nem is kevés,
És mégsem tudta felfogni az értelmem.
Amint felébredek, mi volt, azt folytatom,
Azt keresem, s ugyanazt az utat járom.

24. fejezet
Meggondolatlanság és restség

„A BÖLCS FÉRFI ERŐS”

Prv 24:1-9.

1. Ne irigyeld a rossz embereket, 2. A bölcsesség építi a házat,

És ne kívánj mindig velük lenni, És megszilárdítja az értelem.
Mert csak pusztításon töprengenek, Ismeret tölti meg a szobákat,
S bántó szavakat szoktak ejteni. Melyek tele vannak értékekkel.
 106

3. Erős a bölcs és a tudós ember, 4. Magas a bölcsesség a bolondnak.

Nagy erőt jelent a bölcsességük. A kapuban ne nyissa ki száját!
Hadviseléshez nem elég fegyver, Aki gonosz tetteket fontolgat,
De tanácsadók és segítségük. Alattomos embernek azt hívják.

5. Sunyi, alattomos bolondozók

Vannak köztünk; amit tesznek: vétek.
És az emberek a csúfolódót
Megutálják s a sok rút beszédet.

„MEGFIZET AZ EMBERNEK CSELEKEDETE SZERINT”

Prv 24:10-12.

Ha gyenge vagy a nyomorúságban. Ha elfordulnál, és azt mondanád,

Azért van, mert nincsen elég erőd.
Ne hagyj senkit elveszni halálban,
S kiket elhurcolnak szemed előtt,
Hogy a vesztőhelyre vigyék őket,
Elveszni ne hagyd a szenvedőket!
Hogy te minderről nem tudsz semmit sem,
Ki a szívet vizsgálja, beléd lát,
Aki a lelkedet őrzi, ismer,
És Ő megfizet az embereknek
Aszerint, ahogyan cselekesznek.

BÖLCSESSÉG ÉS JÖVENDŐ
Prv 24:13,14.

Egyél, fiam, lépesmézet,

Mert az jó lesz az ínyednek!
Tudd meg, ilyen a bölcsesség:
Benne rejlik a reménység,
Lelkedet megcsendesíti,
Jövendődet kivetíti.

„NINCS JÖVŐJE A GONOSZNAK”

Prv 24:15-22.

Te bűnös, ne ólálkodjál Az igaz, ha el is esik, Ne örülj, ha ellenséged

Az igaz lakóhelyénél! Akár hétszer, mégis felkel. Elesik, és ha elbukik!
Légy csendben, és megnyugodjál Ha a bűnöst földhöz verik, Ne vigadozzék a szíved!
A mások nyugvóhelyénél! Elbukik, többé fel nem kel. Rajta az Úr kegye nyugszik.

Ne haragudj a gonoszra, Féld az Urat és a királyt!

És ne irigyeld a bűnöst, Lázadókhoz ne keveredj!
Mert jövője válik rosszra, Nem kerülik el a viszályt,
Mécsese már régen eltört! S a pusztulás egyre terjed.

IGAZSÁGOS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
Prv 24:23-26.

Személyválogatás a törvénykezésben Jó dolguk lesz azoknak, kik igazságot

Nem jó. Kerülni kell az ítélkezésben. Szolgáltatnak, mert az Úr rájuk áldást hoz,
Ki igaznak mondja a bűnöst, a népek És úgy tekinti, hogy ajkakat csókol az,
Átkozzák, és kárhoztatják a nemzetek. Aki a feltett kérdésre jó választ ad.
 107

A REST EMBER ROMLÁSA

Prv 24:27-34.

1. Lásd el kinti tennivalód, 4. Elmentem a lusta ember

És végezd mezei munkád, Földje mellett, és megnéztem,
S házadban, ha mindez megvolt, Aztán ott volt az esztelen
Végezz építési munkát! Szőleje mint egy gaztenger.

2. Ok nélkül ne tanúskodjál 5. Láttam, hogy elfedi a gyom,

Soha embertársad ellen, És kerítése összedől.
Hiszen csak zavart okoznál, Ezen el is gondolkozom,
És rászednéd beszédeddel! És okulás szerzek ebből.

3. Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, 6. Egy kis alvás, kis szunnyadás

Én is úgy bánok majd vele, És összetett kézzel fekvés
Megfizetek szépen, rendben Olyan, mint az útonállás,
Kinek mi cselekedete! És mint a nagy szűkölködés.

7. Így tör majd rád a szegénység,

Akár egy fegyveres ember.
Nem használ már a szerénység,
A gyom és gaz mindent felver.

25. fejezet
Bölcs hasonlatok gyűjteménye

ARANY ALMA EZÜST TÁNYÉRON

Prv 25:2-13.

Isten dicsősége az, hogy elrejti a dolgokat,

A király dicsősége, hogy kikutatja azokat.
Az ég magassága, valamint a földnek mélysége
Éppúgy kikutathatatlan, mint a királyok szíve.

Távolítsad el az ezüstből az összes salakot,

És akkor az ötvös abból sok formás edényt alkot.
Távolítsad el a király elől a bűnösöket,
Akkor a király trónja igazságtól lesz erősebb.

Ne tetszelegj a király előtt, és az előkelők

Helyére ne állj, mert jobb, ha mondják neked: Jöjj előbb,
Mintha az előkelő előtt téged megaláznak,
Aki ott áll előtted, és kit magad is jól láthatsz!

Mikor perelsz, soha ne állj ki elhamarkodottan,

Inkább maradj csendben, s várd meg, hogy mi történik ottan,
Mert mit csinálsz a végén, és akkor mi lehet veled,
Ha felülkerekedik, s megszégyenít ellenfeled!

Mindig csak a magad perét pereld ellenfeleddel,

De vigyázz, hogy másoknak a titkát soha ne fedd fel,
Mert hogyha azt valaki meghallja, szidalmaz téged,
De visszavonni rágalmadat nem lesz képességed!
 108

Mint az arany alma ezüst tányéron, éppen olyan

A helyén mondott ige és az ékszer, mely színarany,
Valamint az arany függő olyan, mint a bölcs feddés,
Mely a szófogadó fülnek épp elégséges intés.

Olyan a hűséges követ, mint aratás idején

A hideg hó, amikor lehull a hegyek tetején,
Kellemesen felüdíti urainak a lelkét,
Miközben hűségesen teljesíti küldetését.

ELLENTÉTEK
Prv 25:14-20.

1. Felhő és szél eső nélkül 3. Az olyan ember pöröly, kard

Olyan, mint ki meg nem adott
Ajándékkal dicsekeszik.
A türelem hatására
A fejedelem is enged,
A csökönyös is megtörik.
És éles nyíl, ki hamisan
Tanúskodik mások ellen.
Mint rossz fog és tántorgó láb
Hűtlenek bizakodása
Nyomorúság idejében.

2. Ha mézet találsz, amennyi 4. Mint ki leveti ruháját,

Jólesik, csak annyit egyél.
De többet ne, mert kihányod!
Ritkán tedd be a lábadat
Embertársadnak házába:
Megunja látogatásod!
Amikor beáll a hideg,
Vagy mint ki kever ecetet
Lúggal, olyan, ki rosszkedvű
Ember előtt dalolni kezd,
És neki mond szép éneket.

„SOK MÉZET ENNI NEM JÓ”

Prv 25:21-28.

Ha éhezik, aki gyűlöl téged, Az északi szél esőt szül menten,

Hogy jóllakjék, adj neki kenyeret, A suttogó nyelv haragos arcot.
És ha szomjasan vizet kéreget, Jobb a tető sarkán lakni ott fenn,
Ne tagadjad meg tőle a vizet, Mint eltűrni lenn a zsémbes asszonyt.
Mert a fejére gyűjtesz parazsat, Mint hideg víz a tikkadt vándornak,
S az Úr megfizeti, mit neki adsz! Olyan, ha jó hírt messziről hoznak.

Az igaz ember, aki meginog, S nagyon nehéz kutatni titkosan.

Mint a felkavart vizű kút, olyan. Mint a sok rés a város kőfalán,
Túl sok mézet enni nem jó dolog, Olyan, ki nem győz az önuralmán.

26. fejezet
Ostobák és restek

OSTOBÁK
Prv 26:1-12.

1. Mint hó nyárhoz, és mint eső aratáshoz, 2. Ostor való lónak, zabla a szamárnak,
Úgy nem illik dicsőség az ostobához. Úgy való a bot az ostobák hátának.
Mint elszáll a madár, s a fecske elrepül, Az ostoba mit beszél, arra ne felelj,
Úgy az ok nélküli átok sem teljesül. Mert ha így teszel, hozzá hasonló leszel!
 109

3. Figyelembe véve az ő bolondságát, 5. Mint aki a parittyába tesz köveket,

Elégítsd ki válaszoddal az ostobát, Úgy jár, ki ostobának ad tiszteletet.
Hogy lényegét értve a te beszédednek, A tövis a részeg kezébe beakad,
Ne tarthassa magát - mint gondolja - bölcsnek! Mint az ostoba szájába a példázat.

4. Levágja a lábát, s erőszakot szenved, 6. Mint egy íjász, aki mindenkit megsebez,
Aki ostobával küld el üzenetet. Olyan, ki ostoba csavargókkal kikezd.
Lóg lába annak, ki szenved bénaságban, Miként a kutya megkeresi hányását,
Mint a példázat az ostoba szájában. Az ostoba úgy ismétli bolondságát.

7. Láttál olyan embert itten vagy odaát,

Ki egész komolyan bölcsnek tartja magát?
Az ostobához sokkal több reményt fűzhetsz,
Mint a magát ilyen bölcsnek hitt emberhez.

RESTEK
Prv 26:13-28.

1. Ezt mondja a rest: Oroszlán- 7. A rágalmat szító szavak,

Kölyök van kinn téren, úton. Mint jó falatok, eleve
Forog az ajtó a sarkán, Hatás nélkül nem maradnak,
A rest meg forog az ágyon. Belehatolnak a testbe.

2. A rest tálba nyújtja kezét, 8. Az ezüstmáz csillogóan

De lusta szájához vinni. Bevonja az agyagedényt,
Azt gondolja, bölcsebb, mint hét A sima ajk kihívóan
Értelmesen szóló férfi. A gonosz emberek szívét.

3. Kóbor kutyát ragad fülön 9. A gyűlölködő szavával

Az ember, ki olyan perbe Álcázni tudja szándékát,
Avatkozik bele külön, Míg kigondolja magában
Melyhez neki semmi köze. Minden alattomosságát.

4. Mint ki tüzes nyilat lövel, 10. Annak, akinek kedvesség

Olyan, aki embertársát Rejtőzködik beszédében,
Becsapja, majd így szövegel: Ne higgy, mert van legalább hét
Csináltam most egy jó tréfát. Utálatosság szívében!

5. Mikor elfogy a tűzifa, 11. Csalással a gyűlöletet

A tűz szép lassan kialszik. Lehet kicsit elleplezni,
Ha nincs, aki rágalmazna, De végül a gyülekezet
Akkor viszály sem parazslik. A gonoszt fel fogja fedni.

6. A fa fellángol hevesen, 12. Ki vermet ás, beleesik,

A szén izzóan parázslik, És aki eldob egy követ,
A viszálykodó meg menten, Arra a kő visszaesik,
Amint csak tud, perpatvart szít. Azután már nem dob többet.

13. Gyűlöli a hazug nyelvű

Azt az embert, kit eltiport,
Éppúgy a sima beszédű
Előidéz bukást, nyomort.
 110

27. fejezet
„Ne dicsekedj a holnapi nappal!”

„MÁS DICSÉRJEN TÉGED!”

Prv 27:1-10.

1. Ne dicsekedj a holnapi nappal, 4. A jóllakott szétrúgja a mézet,

Mert nem tudod, mit hoz az a nap! Éhesnek édes a keserű.
Szóljon rólad dicsérő ajakkal Mint madár, mely elhagyja a fészket,
Az idegen, de ne te magad! Olyan, ki távozik hűtlenül.

2. Súlyos a kő, és nehéz a homok, 5. Vidámít az olaj, a jó illat

Bosszantni bolondot nehezebb. S a jó baráttól kapott tanács.
Kegyetlen indulat szül haragot. Soha ne hagyd cserben barátodat,
Ki védhet ki féltékenységet? S ne hagyd cserben apád barátját!

3. Jobb nyílt feddés titkolt szeretetnél, 6. Testvéred házába, ha bajban vagy,

Jó szándékú a baráti seb, Segítséget kérni be ne térj!
És hogyha csókot kapni szeretnél, A távoli testvér könnyen elhagy,
Kerülj csalárd gyűlölködőket! Többet ér a közeli szomszéd.

„LÉGY BÖLCS!”
Prv 27:11-27.

1. Légy bölcs, Fiam, és vidíts fel engem, 6. Ahogy a víz tükrözi az arcot,
Gyalázómnak hogy megfelelhessek! Ki-ki úgy tükröződik szívében.
Az okos, ha jön a veszedelem Amily telhetetlen a halál volt,
Elbújik, a buták ott rekednek. Oly telhetetlen az emberi szem.

2. Az embert, ki vállalt kezességet, 7. Mint olvasztótégely az ezüstnek,

Zálogold meg, és vedd el ruháját! Olvasztókemence az aranynak,
Ki reggel nagy hangon áld más embert, Olyan jó hírneve az embernek,
Azt őneki átoknak számítják. Őrizni kell tekintélyét annak.

3. Ha esik, és a háztető csepeg, 8. Ha porrá töröd is a bolondot

Mint a zsémbes asszony, az éppúgy hat; Kemény mozsártörővel mozsárban,
Ki feltartóztatja, az fog szelet, Nem csalsz ki belőle egy okos szót,
Vagy tán jobbjával markol olajat. Megmarad ő bolondozásában.

4. Vassal formálják a másik vasat, 9. Ismerd meg egyenként juhaidat,

Így nyeri el a kívánt alakját, És törődj a nyájakkal gondosan,
Mint az egyik ember a másikat Mert örökké a te javaidat
Formálja: testét, magatartását. Nem tarthatod meg, mint vannak mostan!

5. Az, aki a fügefát gondozza, 10. Mikor a szénát betakarítják,

Eszi annak megtermett gyümölcsét, A sarjú a mezőről eltűnik.
És akinek urára van gondja, Lehordják a hegyről a takarmányt,
Az elnyeri annak becsülését. És a mezei munka megszűnik.

11. Akkor a bárányaidért ruhát,

És mezőt vehetsz a kecskéidért.
Abbahagyhatod a kemény munkát,
Jól megdolgoztál házad népéért.
 111
28. fejezet
Tisztes szegénység - bűnös gazdagság
„A KEMÉNYSZÍVŰ BAJBA ESIK”
Prv 28:1-16.
1. Ha nem is üldözik, futnak a bűnösök;
Az igazak, mint az oroszlán, biztosak.
A vezető sok, ha jönnek a pártütők;
Soká fenntartják a rendet az okosak.
2. Ha a szegény ember lesz a nincstelennek
Az elnyomója, az olyan lesz bizonnyal,
Mintha felhőszakadás után nem esznek
Frissen sült kenyeret, nem laknak jól azzal.
3. Kik elhanyagolják a tanítást, azok
Pontosan a bűnösöket dicsérik meg,
De a tanítást készséggel megfogadók
Épp a bűnösöket támadják s vetik meg.
4. A rossz emberek a törvényt nem értik meg,
De akik az Urat keresik, megértik.
Jobbak a becsülettel élő szegények,
Mint a gazdagok, kiknek görbék útjaik.
5. Értelmes fiú az, ki a tanításra
Ügyel, de az, aki jár a dőzsölőkkel,
Az emberek előtt szégyent hoz apjára,
Mert viselkedésére nem ad, nem ügyel.
6. Aki kamattal, sőt mi több, uzsorával
Növeli és gyarapítja a vagyonát,
szán,
Az annak gyűjt puszta jóindulatával,
Ki felkarolja a nincstelenek sorsát.
7. Aki könnyelműen fülét elfordítja,
És aki nem hallgat a jó tanításra,
Utálatos annak minden imádsága,
És az Úrnál nem talál meghallgatásra.
A SZORGALOM DICSÉRETE
Prv 28:17:20.
Akit vérontás bűne terhel,
Fusson a sírig! Ne segítsd meg!
Élete kinek feddhetetlen,
Az biztos, hogy kap segítséget,
De aki görbe utakon jár,
Arra végül az elbukás vár.
8. Ki a becsületest rossz útra csábítja,
Az végül maga esik be a verembe,
De feddhetetlenül az útját ki járja,
Annak szép örökség lesz az osztályrésze.
9. A gazdag azért, mert neki sok a pénze,
Ha nem is túl okos, bölcsnek tartja magát,
De a nincstelen, ha van neki értelme,
Az ilyen embereken egyhamar átlát.
10. Ha az igazak vigadnak, örvendeznek,
Az mindenkor jelent nekik dicsőséget,
De ha a bűnösök felülkerekednek,
Akkor már keresni kell az emberséget.
11. Aki a vétkeit féltve takargatja,
Egész biztosan annak nem lesz jó vége,
De aki vétkeit megvallja s elhagyja,
Az irgalmat nyer, és lesz jó békessége.
12. Boldog az az ember, ki mindenhol, mindig
Istenfélő, és az igazak útján jár,
De a keményszívű ember bajba esik,
És embertől segítséget hiába vár.
13. Olyan a bűnös ember, aki a szegény
Népen uralkodik, és senkit meg nem
Mint az éhes medve a rengeteg mélyén,
Vagy mint pusztaságban ordító oroszlán.
14. Ha esztelen s beképzelt a fejedelem,
Nagy lesz az elnyomás annak országában,
De hogyha fellép a nyerészkedés ellen,
Hosszú ideig él földi boldogságban.
Aki megműveli a földjét,
Annak jut enni elég kenyérre;
Ki hiába tölti idejét,
Az mindig megmarad csak szegény.
Bő áldást kap a megbízható,
De bűnbe esik a csavargó.
 112

A TELHETETLENEK ÉS AZ ÚRBAN BÍZÓK

Prv 28:21-28.

1.A személyválogatás jóra nem vezet, 3. A telhetetlen ember mindig viszályt szít,
Egy falat kenyérért is vétekbe vihet. De aki az Úrban bízik, az gyarapszik.
A kapzsi ember vagyont akar szerezni; Bízik az ostoba a maga eszében,
Nem tudja, hogy végül csak ínség jut neki. De megmenekül az, ki él bölcsességben.

2. Az olyan, ki az embert figyelmezteti, 4. Nem szűkölködik, ki a szegényt segíti,

Kedvesebb annál, mint ki hízeleg neki. De aki elfordul tőle, átok éri.
Az, aki az apját és anyját meglopja, Rejtezz el, ha a bűnös felemelkedik!
Hogy az bűn, talán azt meg nem is gondolja. Ha elvész, az igazak sokan lesznek itt.

29. fejezet
A lélek fegyelmezése jóra vezet

„A HARAGOS EMBER VISZÁLYT SZÍT”

Prv 29:1-27.

1. Ki a fenyítés után is nyakas marad, 8. Ha az uralkodó hazugságra hallgat,

Nyomban összetörik gyógyíthatatlanul. Udvarában bűnösök lesznek a szolgák.
Örül a nép, ha igazak uralkodnak, A szegény s a zsarnok egymás mellett laknak,
De ha a bűnösök, nyög vigasztalanul. De az Úrtól kapta mind szeme világát.

2. Ki szereti a bölcsességet, apjának 9. Ha a király tisztán és igazságosan

Örömet szerez, s megvidámítja napját, Ítéli székében a nincsteleneket,
De ki barátja lesz néhány paráznának, Akkor a trónja megmaradhat biztosan,
Elpazarolja könnyelműen vagyonát. És szilárdan megáll, soha meg nem remeg.

3. A király igazsággal őrzi országát, 10. A fenyítés bölccsé teszi a gyermeket,

De romba dönti, ha ajándékot vesz el. De a kényeztetett szégyent hoz anyjára.
Az, aki körülhízelgi embertársát, Ahol sok a bűn, az sok bűnöst jelenthet,
Lábai elé az útra hálót vet el. De az igaz várhat azok bukására.

4. A gonoszt csapdába juttatja a vétke, 11. Fegyelmezd fiad, s nyugodt lehetsz felőle,
Az igaz ember viszont ujjongva örül. És akkor sok örömöt találhatsz benne.
Megérti a nincstelent az igaz lelke, Elvadul a nép, ha nincs kijelentése,
Senki nem érti meg a bűnösök közül. De tanításodtól boldog lesz a lelke.

5. Az öntelt emberek könnyen fellázítják 12. Csupán puszta szóból nem okul a szolga,
A várost, és nagy felfordulást szítanak, De ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
De a bölcsek okosan lecsillapítják Több reménységre ad okot az ostoba,
A haragot, s mindnyájan nyugton maradnak. Mint az, ki elhamarkodja beszédeit.

6. A bölcs ember az ostobával nyugodtan 13. Aki már gyermekkorától kényezteti

Vitatkozik, s az ingerülten háborog, Szolgáját, a végén az már nem bír vele.
Vagy pedig nevet, de kiszámíthatatlan, A haragos ember a viszályt gerjeszti,
Hogy mit is csinál, de nyugton nem marad ott. Sok bűnt követ el az indulat embere.

7. A feddhetetlent a vérszomjas gyűlöli, 14. Az embert megalázhatja kevélysége,

De a becsületes gondoskodik róla. De az alázatost tisztesség övezi.
A buta indulatát meg nem fékezi, Ki tolvajjal tart, az maga ellensége,
De a bölcs végül is csendben megnyugtatja. S az is, ki az átkozódást nem jelenti.
 113

15. Ki fél az emberektől, esik csapdába, 16. Az igazak utálják az olyan embert,
De ki az Úrban bízik, oltalmat talál. Akinek lelkét az álnokság uralja,
Sokan igyekeznek király bizalmába, De a bűnös lelkében ennek mond ellent,
Pedig igazság nincs máshol, csak az Úrnál. S a helyes úton járó embert utálja.

30. fejezet
Agúr beszéde

„ELFÁRADTAM”
Prv 30:1-4.

Így szólt ez a férfi: Uram! Elfáradtam.
Istenem! Elfáradtam, mindjárt végem van,
Mert én mindenkinél nyugtalanabb vagyok,
Már az emberi értelmem is elhagyott.
Nem tanultam bölcsességet,
Szent dolgokat nem ismerek.
Ki ment fel az égbe? Ki szállott le onnan?
A szelet ki szedte markába fogottan?
Ki öntötte be a vizet köntösébe?
Ki szabta meg, a földnek hol legyen vége?
Tudod talán, mi a neve,
Milyen nevű a gyermeke?

„KÉT DOLGOT KÉREK”

Prv 30:5-9.

1. Istennek minden szava színigaz, 3. Ne adjál szegénységet énnekem,

Pajzs Ő a hozzá menekülőknek. S ne árassz el engem gazdagsággal!
Vigyázz! Könnyen hazugságban maradsz, Adjad, hogy legyen meg eledelem,
S nem tűnsz többé szavahihetőnek. S ami szükséges, mértéktartással!

2. Halálom előtt kérek két dolgot: 4. Nehogy jóllakva megtagadjalak,

Kérlek, ne tagadd meg ezt éntőlem: S hogy kicsoda az Úr, azt kérdezzem!
Soha ne beszélj hiábavalót, De szegény se legyek, hogy ne lopjak,
S arcod fordítsd hazug beszédtől el! És soha ne gyalázzam Istenem!

„MICSODA NÉPSÉG AZ...”

Prv 30:10-14.

Gazdája előtt ne rágalmazd a szolgát, Micsoda nép, mely magát tisztának tartja,
Mert meg fogsz bűnhődni akkor, ha megátkoz! Pedig szennyéből még ki sem mosták eddig?
Micsoda népség az, mely átkozza apját, Ki az, aki szemét kevélyen forgatja,
S nem áldással közelít édesanyjához? És mindenkire csak fennhéjázva tekint?

Micsoda az a népség, amelynek kardok A földön megenné a nyomorultakat

Fogai, és agyarai éles kések, És az emberek közt a szegény népséget?

KETTŐ, HÁROM, NÉGY

Prv 30:15,16.

A piócának két lánya van: Add ide! Add ide!

A három nem lakik jól, a négynek nincs elég vize.
Nem elég a meddő asszony és a holtak hazája,
Soha nem telik meg vízzel a föld széles határa.
A tűz sem mondja, hogy elég,
Ezért benne minden elég.
 114

SZÜLŐGYALÁZÓK
Prv 30:17.

Aki az apját gúnyolja, vagy az anyját megveti,

Annak - mert ő engedetlen - a patak mentén a hollók
Szemét kivájják, vagy azt a kőszáli sas megeszi.
Így járnak mind az apjukat s az anyjukat gyalázók.

„NÉGY DOLGOT NEM ÉRTEK”

Prv 30:18-20.

E három dolog csodálatos előttem, A házasságtörő nő útja ilyen forma,

Sőt négy dolog is van, amelyet nem értek: Aki bőven eszik, majd megtörli száját,
A sasnak nem értem útját fenn az égen, Aztán fogja magát, és bátran kimondja,
A kígyót a kősziklán, ha reánézek. Büszkén verve mellét, saját igazságát:
Mély tengeren a hajó útját nem értem, Mind igaz, amit mondok, az én beszédem.
S férfi útját a lánnyal, hiába nézem. Tudom, mit csináltam, rosszat én nem tettem.

HÁROM VAGY NÉGY

Prv 30:21-23.

Három dolog, mely miatt megrendül a föld.

Sőt négy, melyet elviselni már nem lehet:
Mikor a szolga királyi palástot ölt,
Vagy ha többet eszik a bolond, mint lehet.
Ha férjhez megy a jól ismert, megvetett nő,
És amikor a szolgálóból lesz úrnő.

KI A LEGERŐSEBB?
Prv 30:24-31.

1. Van ezen a földön négy oly kicsiny állat, 3. A gyík megfogható, akár puszta kézzel,
Amely mégis nagyon okos, ha megnézzük: Ott van mégis a királyi palotákban.
Figyeljük csak meg jól a kicsi hangyákat! Ez a három lépked rendezetten, szépen,
Nyáron mind beszerzik, mire lesz szükségük. S megjelenik mind a négy szépen jártában.

2. Nem hatalmas nemzet a mormoták népe, 4. Az oroszlánnak van legnagyobb ereje,

Mégis sziklák közt épít magának házat. Oly erős, hogy vissza nem riad senkitől.
A sáskahadnak sem király a vezére, Erős a felingerelt ló s a bakkecske
Vonulása mégis rendezett hadjárat. S a király, ki áll a hadseregben elöl.

HÁROM VAGY NÉGY

Prv 30:32,33.

Ha fennhéjázásból bolondságot tettél,

És rájöttél, gyorsan tedd kezed a szádra!
Vajat fogsz kapni, hogyha tejet köpültél.
Az orr vérezni kezd az erős fújásra.
Per lesz abból, hogyha haragot szítanak,
Semmi haszna nincsen az ilyen haragnak.
 115

31. fejezet
Jó tanácsok a király számára

AZ IGAZSÁGOS KIRÁLY
Prv 31:1-9.

1. Mit mondjak, fiam, méhem gyermeke, 4. A veszendőnek, nosza, adjatok

Akiért fogadalmat én tettem? Szeszes italt, hogy igyék kedvére,
Erőd ne vesztegesd el a nőkre, És az elhagyottnak bort hozzatok,
Királyokat megrontókhoz ne menj! Ne gondoljon keserűségére!

2. Lemúél! Tudd meg, a királyokhoz 5. Igyék, hogy szegénységéről aztán,

Nem illik sehogyan sem borivás, Mely lelkét nyomja, megfeledkezzék,
Sem fejedelmi uralkodókhoz És ne töprengjen nyomorúságán,
Szeszes ital utáni sóvárgás! Arra többé már ne emlékezzék!

3. Ha iszik, könnyen elfeledkezik 6. A némáért te nyisd meg a szádat,

A törvényes rendelkezésekről, A mulandó emberek ügyéért,
Aztán helytelenül ítélkezik Védd meg a szegények igazságát,
Nyomorultakról és szegényekről. Küzdj ügyük helyes ítéléséért!

A DERÉK ASSZONY DICSÉRETE

Prv 31:10-31.

1. Derék asszonyt kicsoda találhat? 6. Tenyere nyitva a nyomorultnak,

Sokkal többet ér az igazgyöngynél. És nyújtja kezét a szegényeknek.
Uránál bizalmat nyer magának, Nem fél attól, ha hópelyhek hullnak,
Pénze több minden földi göröngynél. Mert házában melegen öltöznek.

2. Egész életén át az urának 7. Színes szőttest készíttet magának,

Javát munkálja és nem a kárát . Vászonba és bíborba öltözik.
Gyapjút és lent szerez be magának, A városkapuban akik állnak.
És jókedvűen végzi munkáját. Férjét a vénekkel jól ismerik.

3. Akárcsak a messziről jött hajók. 8. Finom inget készít, és eladja,

Ha kell, távolból is hoz eledelt. Még övet is ad el a kalmárnak.
Parancsára várnak a szolgálók, Erő és méltóság árad róla,
És ha kell, nappá teszi az éjjelt. Nevetve néz elé a holnapnak.

4. Ha gondolja, vásárol egy mezőt, 9. Bölcsességre nyílik az ő szája,

Szőlőt telepít sajátkezűleg, És szeretetet tanít a nyelve.
Derekával fejt ki komoly erőt, Ügyel háza népének dolgára,
Karjai keményen megfeszülnek. A semmittevés nem a kenyere.

5. Érzi, mily hasznos tevékenysége. 10. Fiai őt mind boldognak mondják,

Mécsese el nem alszik éjjel sem. És komolyan megdicséri ura:
Megy neki a guzsaly kezelése, Sok nő van, ki végez derék munkát,
És az orsót tartja tenyerében. De a te munkád mind felülmúlja.

11. Tűnő a báj, s mulandó a szépség,

De az asszony, ki az Urat féli,
Hadd élvezze munkája gyümölcsét,
Mert a dicséretet megérdemli!
 116

PRÉDIKÁTOR KÖNYVE
ECCLESIASTES
Eccl

1. fejezet

NINCS SEMMI ÚJ A NAP ALATT

Eccl 1:2-11.

Mi haszna van az embernek minden fáradozásából?

Minden hiábavalóság - ekkép szól a Prédikátor.
Jönnek-mennek nemzedékek, s fáradoznak a nap alatt;
Ők elmúlnak névtelenül, a föld örökké megmarad.
Felkel a nap, lemegy a nap,
Minden a régiben marad.

A szél először délre fúj, utána északra fordul,

Majd visszatér ugyanoda, és onnan újra elindul.
A föld összes nagy folyója beleömlik a tengerbe,
De a tenger e sok víztől még ezután sem lesz tele.
Vizét a föld sok folyója
Újra ugyanoda hordja.

Egésznap az életünkben minden dolog, melyet végzünk

Kimondhatatlanul nehéz fáradságot okoz nékünk.
Bárhogy meresztjük szemünket, mégsem láthatunk eleget,
Amit fülünkkel meghallunk, nem ad elég mozgásteret.
És ami tegnap megtörtént,
Holnap ugyanaz lesz főként.

Naponta hiábavaló újra aggódnunk jövőnkért,

Hiszen ma is ugyanaz lesz, ami egyszer már megtörtént.
Van bizony sok olyan dolog, amiről mi azt gondoljuk,
Hogy új, pedig már rég megvolt, csak mi rossz helyre soroljuk.
Nincs semmi új a nap alatt,
Ami rég volt, továbbhalad.

Ami jóval előttünk volt, arra már nem emlékezünk,

És akik utánunk jönnek, nem tudják mi történt velünk.
Sok ma élő ember előtt a nap sötét homályba vész,
Az sem lesz sokkal okosabb, ki merőn a jövőbe néz.
Semmire nem emlékeznek,
Akik majd ezután lesznek.

3. fejezet

A MEGSZABOTT IDŐ
Eccl 3:1-8.

1. Mindennek megvan a megszabott ideje, 2. Megvan az ideje, mikor kell ültetni

A saját ideje megvan az ég alatt. Bármilyen ültetvényt a maga földjébe,
Megvan az, hogy mikor kell megszületnie S megvan az ideje, mikor kell kiszedni,
Valakinek, s megvan, amikor meghalhat. Mikor kell valami mást tenni helyébe.
 117

3. A megölésnek is megvan az ideje. 6. Megszabott ideje van az ölelésnek

Ugyanígy ideje van a gyógyításnak, És az attól való megtartóztatásnak.
Az embernek mikor kell építenie, Megvan az ideje a megkeresésnek
Mint ahogy ideje van a rombolásnak. S a meglevő javak szétaprózásának.

4.. Éppígy van megszabott ideje sírásnak, 7. A megőrzésnek is megvan az ideje,

Mint ahogy ideje van nevetésnek is. S ugyanígy ideje van az eldobásnak.
Megvan a megszabott ideje a gyásznak, Az eltépésnek is van lehetősége
S megszabott időben lehet táncolni is. S az elszakadt ruha összevarrásának.

5. Ideje van, mikor kell a nagy köveket 8. Ideje van annak, mikor hallgatni kell,
Szerteszéjjel szórni a környezetükben, De van ideje az értelmes beszédnek.
S annak is, hogy mikor lehetne ezeket Megszabott idejét szintén ismerni kell
Újra a helyükre tenni nagy sebtiben. A szeretetnek is és a gyűlöletnek.

9. Megszabott idő van háborúskodásra,

Ha meg kell védenünk hazánkat, népünket,
De mikor béke van, ne figyeljünk másra,
Csak arra, hogy Isten tartson meg bennünket.

7. fejezet
Mértéktartás

HASZNOS A BÖLCSESSÉG.
Eccl 7:1-14.

1. Jobb a hírnév a drága olajnál, 5. A bölcset megrontja az elnyomás,

Halál napja születés napjánál. Oktalanná teszi a támadás.
Jobb bemenni a gyászoló házba, A szívet megrontja az ajándék,
Mint másoknak mulatozásába. Fényesen csillogó, hamis érték.
Ez mindennek vége. Ki amit befejez,
Ki él, ezt megértse! Jobb, mint amit elkezd.

2. Az őszinte bánat nagyobb érték, 6. Legyél türelmes, ne legyél kevély!

Mint amikor korlátlanul mérték
S felelőtlenül a sok nevetést,
Mert nem ad az tartós megbékélést.
Ha az arc szomorú,
Szívet nem éri bú.
A hirtelen harag nem jó erény.
Hogy bosszankodni jó, az nem igaz,
Ostobák szívében tanyázik az.
Ne legyél hirtelen
Haragvó lelkedben!

3. A bölcsnek az van gondolatában, 7. Ne mondd, mi régen volt, az volt a jobb,

Hogy mi van a gyászolók házában. Jobbak voltak a hajdani napok!
Az ostoba ezt másképp szemléli, Nem bölcs dolog, ha ilyent kérdezel,
Ő a vigadozók házát nézi. Nem fogsz bölcsebbnek látszani ezzel.
Mit szíve rejteget: Az örökség mellett
Ki gyászol, ki nevet. Bölcsesség is kellett.

4. Jobb hallgatni a bölcs dorgálását, 8. A bölcsesség, mint pénz, oly oltalom,

Mint ostobának vigadozását. De ha valaki tudja, nagy haszon,
Olyan az ostoba nevetése, Hogy kiknek Isten adott jó sokat,
Mint a tűzben tövis sercegése. A bölcsesség élteti azokat.
Ez is ostobaság, Az Úr alkotását
Hiábavalóság. Jól figyeld, munkáját!
 118

9. Jó napokban a jóval is élhetsz, Az emberek sorsát Ő tervezte.

De a rossz nap belátásra késztet. Hogy mi jön, ne tudjad,
Ezt is, azt is Isten készítette, Mert tudja azt Urad!

NE LÉGY BOLOND!
Eccl 7:15-18.

1. Hiábavaló életemben 3. Ha a gonosz sokáig élhet,

Én eddig már sok mindent láttam, Akkor ne légy fölöttébb igaz,
Tovasuhanó éveimben Ne túlozd el a bölcsességet,
Sokféle ember között álltam. Ha nem tudod kihasználni azt.

2. Találtam olyan embereket, 4. Ne legyél bűnös se fölöttébb,

Kik igazak voltak éltükben, És főképpen ne legyél bolond,
Mégis ők lettek a vesztesek, Hiszen nem vár téged öröklét,
Míg mások tobzódtak bűnükben. Akkor is élj, ha élni nagy gond!

5. Ragadj meg mindent, amit lehet, Figyeld meg jól az embereket:

Semmit se engedj ki kezedből! Ki féli Istent, megmenekül!

NINCS, KI NEM VÉTKEZIK.

Eccl 7:19-22.

A bölcsnek bölcsessége többet ér, Ne figyelj hasztalan szóbeszédre,

Mint akár tíz városi vezető, És ne sértődj meg, ha átkoz szolgád!
És olyan ember e földön nem él, Vegyed őszinte emlékezetbe,
Kinek vétkei nem jönnek elő. Amikor te másokat átkoztál!

8. fejezet

ENGEDLMESSÉG
Eccl 8:1-8.

1. Van-e olyan bölcs ezen a földön,
Aki mindent meg tud magyarázni?
A bölcsnek arcán látszik az öröm,
Kemény redői el fognak szállni.
A szigor megenyhül,
Ha öröm van belül.
4. A bölcs tudja, hogy jön az ítélet,
Mivel az emberek gonoszsága
Elhatalmasodott, s már oly nagy lett,
Hogy szinte minden megromlott mára.
Jön az Úr haragja,
Az ítélet napja.

2. Meg kell tartani, mit a király mond,
Mert erre megesküdtünk mindnyájan.
Ki rosszat gondol, nem bölcs az: bolond,
Hatalmában vagyunk valahányan.
Hatalmas a szava,
Kemény a parancsa.
5. Senki nem mondhatja meg azt soha,
Hogy legközelebb mi fog történni.
Senki sem tudja, mi lesz a sorsa.
Megmondani ki tudná azt néki?
Hogy hogy lesz, nem tudod,
Rejtve van a sorsod.

3. Ki a parancsot mindig megtartja, 6. Nem tartja az ember hatalmában,

Nem ismeri meg a veszedelmet, És bezárni sem tudja a szelet.
Mert a bölcs ember nagyon jól tudja, Sem életében, sem halálában
Nem kerüli el az ítéletet. Nem rendelkezik a sorsa felett.
Ideje van minden Jő, bár nem akarja,
Cselekvésre itten Halálának napja.
 119

7. Ha háború dúl, senki nem mehet Ha elkövette, mikor rádöbben.

Szabadságra el ilyen időben, Kerüld hát ezeket
És a bűn soha senkit nem ment meg, A bűnös tetteket!

TÖBBET ÉR A BÖLCSESSÉG.
Eccl 9:17,19.

Rá kell hogy hallgassál a bölcsek szavára, A bölcsesség minden fegyvernél többet ér.
Amikor nyugodtan beszélnek tehozzád, Egyetlen vétkes is nagyobb kárt csinálhat.
És nem az ostobák kiabálására. Erősebb vagy te a harci eszközöknél.
Ne hidd el azoknak egyetlenegy szavát! A bölcs sok harcossal párbajra kiállhat.

10. fejezet
A bölcs és az ostoba

A HIGGADTSÁG EREJE
Eccl 10:1-7.

1. Egy döglött légytől büdös lesz, és megerjed 4. Olyan rossz dolog is lehet a nap alatt,
A kenőcskészítő olajos készlete. Mely a hatalmas urak tévedéséből,
Egy kevés ostobaság eredményesebb, Rosszul végrehajtott tetteiből fakad,
Mint a bölcs emberek minden tisztessége. És ilyenkor sok baj lehet a kevésből.

2. A bölcs ember mindig csak a jóra gondol, 5. Ostobák kerülhetnek nagy méltóságra,
De az ostoba a rossz felé kacsintgat. És akik arra érdemesek lennének,
Kevés az ő esze, bármerre barangol, Azok nem juthatnak ezért soha másra,
Ő hiszi a másikról, hogy az meghibbant. Csak alacsony sorsra, mit nem érdemelnek.

3. Ha az uralkodó terád megharagszik, 6. Láttam rabszolgákat ülni a lóháton,

Ne hagyd el helyedet, maradj ott mellette! Láttam gyalog járni a fejedelmeket.
Ebben az esetben ki higgadtnak látszik, Ilyen dolgok is történnek e világon,
Megakadályozhat súlyos vétket vele. Ezért hát jól véssed eszedbe ezeket!

AKI MÁSNAK VERMET ÁS...

Eccl 10:8-11.

1. Aki másnak vermet ás, maga esik bele. 2. Ha a vas kicsorbul, és nem köszörülik ki,
Kinek nem kell kerítés, azt kígyó megmarja. Akkor nagyobb erő kell azzal a munkához.
Aki követ fejt, annak megsérül a keze, Úgy hasznos a bölcsesség, ha azt jól fejtik ki,
Ki fát hasogat, annak eltörhet a karja. Akkor jut el értelme mások tudatához.

3. Ha a kígyó valakit éppen akkor mar meg, Akkor sajnos biztos, hogy az anélkül hal meg,
Mielőtt azt a kígyót megbűvölték volna, Hogy a kígyóbűvölő segíteni tudna.

SZÓSZAPORÍTÁS
Eccl 10:12-15.

A bölcs embert kedvessé teszik saját szavai,
De hogyha az ostobát meghallgatja valaki,
Leszerepel előtte gyorsan és mindörökre,
Mert őt saját kimondott szavai teszik tönkre.
Beszédének kezdete elképesztő butaság,
Ha a végét hallgatod, az szörnyű ostobaság.
Az ostoba szavait egyre csak szaporítja,
Hallgatóit gagyogó beszéddel beborítja.
Pedig azt megmondani most még nem tudja senki,
Hogy a jövőben velünk mi is fog majd történni.
A buta embert hamar kifárasztja munkája,
Nem ér be a városba, mert nem bírja a lába.
 120

ÖNURALOM
Eccl 10:16-20.

1. Jaj teneked, ország, ha gyermek királyod, 3. Víg mulatozásért lakomát rendeznek,

És vezéreid már reggel lakomáznak!
Jó, ha sorsod azoknak kezében látod,
Kik pontosan ebédelnek, vacsoráznak,
Vezetőid, akik minden
Dolgukat végzik időben.
Életüket a bor vidámmá így teszi,
De megvan az ára borsosan ezeknek,
Mert nincsen, aki ezt pénz nélkül viseli,
Sőt jó sok pénz kell mindehhez:
Bor is, pénz is elcsörgedez.

2. Hogyha rest az ember, a gerenda roskad, 4. Még gondolatban se átkozzad a királyt,

És mikor eső lesz, a háztető csöpög.
Ki ölbe tett kézzel tölti a napokat,
Üresen szalad el az idő afölött.
Ki nem cselekszik időben,
Az megázik az esőben.
Hálószobádban se átkozd a gazdagot,
Mert elviszi szavad a sok égi madár,
És beszéded elárulják a szárnyasok!
Jól vigyázz, hogy mit is mondasz!
Mi bajt hozhat rád, ne mondd azt!

11. fejezet
Ésszerű magatartás

A SZÉL ÚTJA
Eccl 11:1-8.

1. Szállíts élelmet a tengeren, 3. Aki a szelet nézi, nem vet,

Idő múltával visszanyered! Ki fellegeket les, nem arat.
Oszd hétfelé egyenletesen, A szél útját nem ismerheted,
De nyolcfelé is szétszedheted. Sem a formálódó csontokat.
Légy óvatos, mert nem tudod, A terhes asszony méhében
Milyen csapásban lesz sorsod! Vajon mi történik éppen?

2. Ha vízzel telnek meg a fellegek, 4. Az Isten mindent megalkotott,

Bő esőt hullatnak a földre. De munkáját nem ismerheted.
Ha a fák bármerre ledőlnek, Korán reggel már vesd a magot,
Ugyanott maradnak örökre. És este se pihentesd kezed!
Akár északra, vagy délre, Nem tudod, hogy mi sikerül,
Teljesen mindegy elvégre. Használatba hogy mi kerül.

5. Édes élmény a világosság,

Ha szemünkkel látjuk a napot.
Azért élni soká boldogság,
De lesz, ki sötétet láthat ott.
És jön a rideg valóság:
Ez mind hiábavalóság.

ISTENFÉLELEM
Eccl 11:9,10.

Örvendezz, Ifjú, míg fiatal vagy, A bosszúságot jó messze űzd el

Ifjú napjaidban csak örvendezz!
Éljél úgy, ahogy szíved vágya hajt,
Hogy jónak látod, mindent úgy rendezz!
De ne feledd, hogy az Isten
Mindenért megítél itten!
Szívedből, és a rosszat tartsd távol!
Ami elszomorít, azt kerüld el,
Legyél vidám életedben bárhol,
Mert az ifjúkor elmúlik,
Te sem lehetsz azon túl itt!
 121

12. fejezet

ÖSSZETÖRIK AZ ARANYPOHÁR.
Eccl 12:1-8.

Ifjúságod idején gondolj Teremtődre!

Jönnek még rossz napok is, nem lesz így örökre,
És élhetsz még e földön olyan esztendőket,
Amelyekről ezt mondod: Nem szeretem őket.

Eljön az idő, mikor a napfény sötét lesz,

Homályos lesz nap és hold, amely egykor fénylett.
Az eső után pedig hiába vársz felhőt,
Nem kérheted esőért újra a Teremtőt.

Akkor pedig majd a ház őrzői reszketnek,

És az erős férfiak támolyogni fognak,
Megállnak a lányok, kik malomban őrölnek,
Nem tudják, mit tehetnek, mert kevesen vannak.

Az ablakok akkor majd elhomályosulnak,

És sorra bezárulnak az utcai ajtók,
A malmok is megállnak, többé már nem zúgnak,
Nem hallani ezentúl éneklő madárszót.

Olyan fáradtak lesznek, hogy az emelkedőn

Csak nehezen mennek fel, alig vánszorognak,
A mandulafa is kivirágzik a mezőn,
Még a fürge sáskák is nehezen mozognak.

Kik asztalhoz ülnek, nem élvezik a fűszert,

És minden ember elmegy örök otthonába,
Üres lesz már a hajlék, üres a szérűskert,
Az utcákon sok sirató kezd jajgatásba.

Ezek után elszakad kinn az ezüstkötél,

A kezekben eltörik benn az aranypohár,
Csak törött korsót vihetsz oda, honnan jöttél,
Beesett a kerék a kútba, s ott marad már.

A por a földbe visszatér, ott lesz örökre,

A lélek az Istenhez tér, ki örök jóság.
Ne nézz vissza ezekre a földi rögökre,
Hiszen itten minden csak hiábavalóság!

ÉNEKEK ÉNEKE
CANTICUM CANTICORUM
Ct

1. fejezet
A vőlegény és a menyasszony találkozása

A VŐLEGÉNY DICSÉRETE
Ct 1:2-4.

1. Csókoljon meg engem szája csókjaival! 2. Ezért a sok leány szeret is mind téged.
A bornál is sokkal jobb az ő szerelme. Te pedig vígy engem magaddal, és fussunk!
Olaja énfelém szál illataival, Legyen szobádban királyi feleséged
És mint a kiöntött olaj az ő neve. Velem, úgy örüljünk együtt és ujjongjunk!
 122

3. Emlegessük újra fel a te szerelmed,

Amely jobb a legjobb itt termett boroknál!
Ezért van, hogy méltán szeretnek tégedet,
Dicsérve hódolnak előtted trónodnál.

A MENYASSZONY SZÓZATA JERUZSÁLEM LÁNYAIHOZ

Ct 1:5-8.

1 Jeruzsálem leányai! 3. Kiküldtek a szőlőjükbe,

Én barna vagyok, de szép, Hogy őrizzem naphosszat.
Akárcsak Kédár sátrai, A nap engem ott sütött le,
Boldog, ki oda belép, S elviseltem sok rosszat.
S mint Salamon szőnyege, Bár nekem is volt szőlőm,
Sátrának ékessége. Őrizni nem volt időm.

2. Ne nézzétek, hogy én milyen 4. Most azt mondd meg énnekem te,

Barna bőrű lány vagyok! Kit lelkemből szeretek,
A nap sütött így le engem, Hogy te vajon hol jársz messze,
Fivéreim haragot Nyájaddal hol deleltetsz!
Tápláltak énirántam, Ne keresselek máshol,
De én azt bátran álltam. S ne légy tőlem oly távol!

5. Asszonyoknak szépe! Ha nem

Tudod, vajon hol találsz,
Nyájam nyomán meglelsz engem,
S ott leszek, hol te is állsz.
Kecskéket ott legeltess,
Pásztorok nyomán keress!

A VŐLEGÉNY SZÓZATA A MENYASSZONYHOZ

Ct 1:9-11.

A fáraó kocsijába fogott paripákhoz

Vagy hasonlítható, drága Kedvesem!
Tekintetem láncocskák közt jut el orcácskádhoz,
Szép gyöngysoraidban kedvemet lelem.
Aranyláncot, ezüstgolyót
Adok neked, úgy hódolok.

A VŐLEGÉNY SZERELMES SZAVAI

Ct 1:12-17.

1. Ha a király asztalnál ül, 3. A te szemed éppen olyan,

Illatát árasztja nárdus. Mint a galamb, ha felröppen.
Menyasszonya, lám, mit csinál? Csodálom, és nézem hosszan,
Mint a mirhaosztó árus Nincs is más ily szép e földön.
Nyugszik kebelemen Szép vagy te, Szerelmem!
Az én szerelmesem. Gyönyörű vagy nekem.

2. Szerelmesem nekem olyan, 4. Lesz nekünk szép fekvőhelyünk.

Mint Éngedi szőlőiben Gerendái cédrusokból.
Ciprus fürtje, mit boldogan Üde zöld lesz, oda megyünk.
Hoznék neki nagy sebtiben Szerelmes szavam hozzád szól.
De szép vagy, Kedvesem! Ciprusfa teteje,
Úgy tetszel énnekem! Két szív a melege.
 123

2. fejezet
A szerelem öröme

A VŐLEGÉNY ÉS A MENYASSZONY PÁRBESZÉDE

Ct 2:1-7.

1. Sáron nárcisza vagyok én, 3. Borozóhelyre vitt engem,

Liliom a völgyekben; S én örömmel követtem.
Olyan, mint puszta tövisén, Jelvénye annak: szerelem,
A lányok közt kedvesem; Vele együtt örvendtem.
Mint erdőben almafa, Aszú szőlő és alma
Szerelmesem olyan ma. A szerelmes vigasza.

2. Szerelmesem árnyékában 4. Bal karja a fejem alatt,

Megpihenni vágyódom. Jobbjával meg átölel.
A legények csapatában Míg az idő gyorsan halad,
A legszebbnek őt látom. Szeme szerelmet lövell.
Mint a gyümölcs ínyemnek, Jeruzsálemi lányok!
Olyan ő a szívemnek. Hallgassátok, mit mondok:

5. Gazella szökell a hegyen,

Szarvas legel a mezőn;
Szerelmesem kebelemen
Nyugoszik pihentetőn.
Senki őt ne zavarja,
Amíg ő nem akarja!

A MENYASSZONY MEGÉRKEZÉSÉNEK ÖRÖME

Ct 2:8-17.

1. Szerelmesem hangját hallom. 7. Szikla résében Galambom,

Hozzám siet. Alig várom. Magasan fenn a kőszálon!
Ugrálva jön a hegyeken, Mutassad meg szép arcodat,
A halmokon vígan szökdel. Hallassad zengő hangodat!

2. Olyan ő, mint a gazella. 8. Szerelmesem arca bájos,

Nyitva áll szobám ablaka. Minden vonása szabályos.
Mint egy szarvas, jön kecsesen, Oly kellemetes a hangja,
Hogy a rácson betekintsen. Felfigyel rá mező vadja.

3. Megszólított szerelmesem: 9. Fogjátok meg a rókákat,

Gyorsan kelj fel, én Kedvesem! Mert sok szőlőt már megrágtak!
Én Szépségem, jöjj már hozzám, Irtsátok ki kölykeiket,
Hadd fordítsam feléd orcám! Ne rágják a venyigéket!

4. Nézd, a télnek vége van már! 10. Enyém az én szerelmesem,

Vidáman repdes a madár, Hozzá szólok most kedvesen.
Az esőzés elmúlt végre. Liliomok közt találom,
Ne is emlékezz a télre! Ő marad mindig a párom.

5. A földön üde virágok 11. A hűvös szél ha feltámad,

Virítnak, amerre látok. Hosszúra nyúlnak az árnyak.
Az erdőben búg a gerle, Gyere vissza szerelmesem
Itt az éneklés ideje. Át völgyeken és hegyeken!

6. Fügefa gyümölcse érik, 12. Szökellj úgy, mint egy gazella,

Szőlő illatát megérzik. Ne legyél távol tőlem ma!
Te is kelj fel, én Kedvesem, Mint a szarvas, úgy siessél,
Jöjj már felém szépségesen! És karomban megpihenjél!
 124

3. fejezet
A vőlegény érkezése

A MEGTALÁLT SZERELMES
Ct 3:1-5.

1. Ágyamon éjjel kerestem őt, 5. Egy kissé tőlük tovább mentem,

Az engemet szívből szeretőt. S máris szerelmesemre leltem,
Soká kerestem, nem találtam, Kit lelkem mélyéből szeretek.
Pedig álmomban sokszor láttam. Mostantól fogva vele leszek.

2. Ezért sebtiben útra keltem, 6. Megragadtam, el nem engedem,

Városszerte csak őt keresem. Anyám házába bevezetem,
Bejártam tereket, utcákat, Szülőmnek szobájába viszem,
Kérdeztem azt, ki bármit láthat. Erősen dobog érte szívem.

3. Elhatároztam, megkeresem, 7. Leányok, mostan kérve kérlek,

Mert lelkem mélyéből szeretem. Akik Jeruzsálemben éltek,
Kerestem őt, de nem találtam, A szirteken a gazellákra,
Sok mindent leltem, őt nem láttam. Lent a mezőnek szarvasára:

4. Éjjel az őrök rámtaláltak, 8. Míg ő maga azt nem akarja,

Kik a városban szertejártak. Amíg felém nem nyúl a karja,
Láttátok-e akit keresek, A szerelmet fel ne keltsétek,
Kit lelkem mélyéből szeretek? Mert abba avatkozni vétek!

SALAMON ELJÖVETELE
Ct 3:6-11.

1. Mi jön ott a puszta felől
Mint valami tűzoszlop?
Tömjénillat veszi körül,
Mirhaillatot oszt ott,
Mint aki hozza át
Illatszerek porát.
3. Harcedzett katonák ezek,
Mind ügyes kardforgatók.
Oldalukon a fegyverek,
Bátran hadra foghatók.
Mindnyájan vitézek,
Éjszaka sem félnek.
5. Ezüstből van az oszlopa,
Bíborból az ülése,
És arany a támla rajta;
A király büszkesége.
A hintó belsejét
A lányok hímezték.

2. Gyaloghintajában ülve 4. Gyaloghintót csináltatott 6. Sion Lányai! Jertek ki,

Jön a király, Salamon.
Hatvan vitéz körülötte
Poroszkál az utakon:
Izrael fiai,
Király harcosai.
Magának a nagy király,
Fát Libánonból hozatott.
Őt csodálja mind, ahány
Leány meglátja őt,
Szerelmét keresőt.
Nézzétek meg a királyt,
Az ötvös hogyan verte ki
Aranyból a koronát!
Anyja maga tette
Fiának fejére.

7. Salamon nászának napja, Ez lett szíve öröme.

Mikor eljött ideje, Kik Sionban éltek,
Megkoronázta őt anyja, Jertek és nézzétek!
 125

4. fejezet
Csodaszép menyasszony

A HIBÁTLANUL SZÉP MENYASSZONY

Ct 4:1-8.

1. De szép vagy, Kedvesem, 5. Mint karmazsin, ajkad, 9. Melleid olyanok,

De szép vagy énnekem!
Mint a galamb, szemed,
Fátylad mit elfedett.
Hajad mint kecskenyáj;
Árad rólad a báj.
Csodálkozik rajtad
Mind, akivel beszélsz,
Kérdi, vajon hol élsz.
Bájos vagy, Kedvesem,
Érted dobog szívem!
Mint őzek, melyek ott
A mezőn legelnek
Liliomok mellett,
Vagy mint gazellapár,
Mely hűs harmatra vár.

2. Mint a nyáj messziről, 6. Mint a gránátalma, 10. Ha hűvös szél támad,

Gileád hegyéről,
Hullámos fürtökbe
Fejedről omlik le.
Arcodon a fátylad,
Csak a király láthat.
Rejtett halántéka
Fejednek oly csinos,
De felfedni tilos.
Fátylad mögött őrzöd,
Ott jól elrejtőzött.
S megnyúlnak az árnyak,
Mirhahegyre megyek,
Ahol rád lelhetek,
Vagy tömjénhalomra,
Hol zárlak karomba.

3. Olyan a fogsorod,
Mint mikor a juhot
Megnyírják, oly fehér,
Hova szem el nem ér.
Ily rejtett szépséget
Senki el nem felejt.
7. Olyan karcsú nyakad,
Hasonló nem akad
E széles vidéken,
Hol magaslik szépen
A torony, amelyet,
Dávid építtetett.
11. Olyan szép vagy nekem!
Semmi hibád nincsen
Messze a Libánon.
Drága Menyasszonyom,
Várlak, gyere hozzám,
Simítsad meg orcám!

4. Mint megfürdött juhok, 8. Nyakadon az ékek, 12. Magas az Amáná,

Olyan két fogsorod,
Akárcsak az ikrek,
Kik együtt születtek,
Mindegyik oly bájos,
Nincs köztük hiányos.
Mint a hős vitézek
Pajzsai, díszlenek,
Mindegyik szép kerek.
Fényük messze csillog,
Nem rejtenek titkot.
Ahonnan belátná
Az egész vidéket,
Ki a csúcsra lépett
A Széír hegyormon
Vagy fenn a Hermonon.

13. Oroszlánbarlangok Jöjj hozzám, messziről!

Közt arra bolyongok. Lépteidet várom,
Párducok hegyéről Szépséged csodálom.

A MENYASSZONY SZÉPSÉGE
Ct 4:9-11.

A szívem erősen dobog, Nyakadat szép lánc díszíti,

Amikor terád gondolok, Szerelmed szívem frissíti.
Kicsi Húgom, Menyasszonyom! Jobb szerelmed a jó bornál,
Pillantásodat lopkodom. Olajod minden balzsamnál.

Színméz csepeg ajakadról,

Méz és tej az, ha nyelved szól.
Oly illat, mely száll ruhádról,
Nem jön messzi Libánonról.
 126

A SZERELEM ÉDES GYÜMÖLCSE

Ct 4:12-16.

Kicsi húgom, menyasszonyom olyan, mint a bezárt kert,

Mint a bekerített forrás vagy a lepecsételt kút,
Paradicsomkert nőtt rajta, melyben sok gyümölcs hevert,
Szerteszét a gránátalma, mely után sok vándor fut.
Bőven hever nárdus ott,
Díszlenek a ciprusok.

Van ott nárdus, és van páfrány, illatos nád és fahéj,

Tömjénnek is van ott fája, és balzsam mindenfelé.
Láthat ott a vándor mirhát, és láthat ott aloét,
A Libánonról csörgedez élő víz lábad elé.
Kertekben hűs vizű kút,
Hozzá visz egyenes út.

Támadj fel most északi szél, déli szél is jöjj elő,

Fúj rá erősen kertemre, hogy áradjon illata,
Gyenge fuvallatod legyen illatokat terelő.
Szerelmesem kertembe jön, kecsesen lépked rajta.
Legyen kertem vendége,
Édes gyümölcsét egye!

5. fejezet
A vőlegény szépsége

BOLDOG TALÁLKOZÁS
Ct 5:1.

Bejöttem kertembe, Gyorsan iszom borom,

Húgom, Menyasszonyom!
Mirhám a kezembe',
Másikban balzsamom.
Lépesmézem eszem,
Színmézem kedvelem.
Máskor a tejemet.
Hívom sok barátom:
"Énvelem egyetek!
Kóstoltok szerelmet,
És megrészegedtek."

A VŐLEGÉNY KOPOGTAT.
Ct 5:2,3.

Csendesen aludtam, de ébren volt szívem

Szerelmesem vártam; s kopogtat sebtiben.
Nyiss ajtót én Húgom, Kedvesem, Galambom,
Én Gyönyörűségem! Szerelmed óhajtom.

Fejemet befedte a reggel harmata,

Közben az éjszaka fürtjeim áztatta.
Felsőruhámat is gondosan levettem.
Szerelmesem mellett hogyan ölthetném fel?

Mikor a sötétben ide beosontam,

Lábamról az útnak porát is lemostam.
Nem piszkolhatom be szerelmesem ágyát,
Mikor hozzá hoztam vágyaim világát.
 127

A VŐLEGÉNY ELMENT.
Ct 5:4-16.

Szerelmesem megjelent, és az ajtó résén

Benyújtotta a kezét, bebocsátást kérvén.
Szívem erre megdobbant, felindult iránta,
Érte égő szerelem lelkem minden vágya.

Felkeltem, hogy kinyissam ajtóm szerelmemnek,

Miközben ő illatát érezte kezemnek,
Amelyet a mirhával valóban bekentem,
Annak illatát érezhette a kilincsen.

De mikorra előtte az ajtót kitártam,

Szerelmesem az ajtó előtt nem találtam.
Amíg én a kezemet mirhával bekentem,
Megfordult, és csendesen elment a szerelmem.

Beszédét ha hallottam, megindult a lelkem,

És vágyakozó szívvel folyton őt kerestem.
Kerestem, de hiába; akkor már nem volt ott,
Kiáltottam, de arra senki sem válaszolt.

Szerelemtől kábultan szerte kóboroltam,

Aztán a sötétben az őrökbe botlottam.
A várfalak őrei testemet megverték,
Megsebeztek, vállamról kendőmet letépték.

Jeruzsálem Lányai, esdekelve kérlek,

Legyetek megértői szívem szerelmének!
Szerelmesemet mikor ti megtaláljátok,
Mondjátok meg neki, hogy mindig csak rá várok.

Úgy szeretem, betege vagyok szerelmemnek,

Ő az egyetlen vágya szívemnek, lelkemnek.
Megkérdezik éntőlem: "Mondd, Asszonyok Szépe:
Mért különb szerelmesed, mint más ékessége?"

"Nem értjük, szerelmesed mért különb másoknál.

Lehet, hogy az ő arca fényesebb azoknál?
Szerelmesed keresve mért hogy így esdekelsz?
Mint az eszelős, bolyongsz, hogyha reá nem lelsz."

Szerelmesem ragyogó, piros az orcája,

Tündököl, mikor a nap sugara hull rája,
Más tízezer közül is kitűnik szépsége.
Egyedül csak ő az én szívem reménysége.

Színtiszta arany feje, haja mint a holló,

Oly fekete, reggeli napfényben ragyogó.
Szemei, mint galambok a folyóvíz mellett,
Tejben fürdenek, ha a víz mellett delelnek.

Arca mint a virágágy balzsam illatával,

Illatos növények és virágok csokrával.
Ajka, mint a liliom, melyre lecsepegnek
Illattal megtelített, gazdag mirhacseppek.
 128

Keze, mint aranyhenger, topázzal borítva,

Elefántcsont dereka, zafírokkal rakva.
Combjai, mint oszlopok, faragott márványból,
Talapzata, melyen áll, készült színaranyból.

Olyan, mint a Libánon gyönyörű termete,

Mint amelyen pompázik cédrusok erdeje.
Csupa édesség ínye. Olyan kívánatos
Rajta minden! Szerelmem mindig csodálatos.

Az én szép szerelmesem ilyen. Láthatjátok,

Jeruzsálemben élő, gyönyörű Leányok!
Ilyen az én kedvesem, ilyen szerelmesem.
Ha nem tudom, merre van, folyton csak keresem.

6. fejezet
Az egymásra találás öröme

HOVA MENT SZERELMESEM?

Ct 6:1-3.

1. Hova ment szerelmesed, 2. Kertjébe ment szerelmem, 3. Szerelmesemé vagyok,

Asszonyok Szépe? Virágágyakhoz, ő pedig enyém.
Te őt messze keresed. Hogy virágokat szedjen, Szedett sok liliomot,
Hol az út vége? S hozzon balzsamot. S elhozta elém.
Elmegyünk veled együtt, A kertjében szertejár, Ezekben gyönyörködöm,
Mindenfelé keressük. Sok liliomot talál. Vele lesz nagy örömöm.

CSODASZÉP MENYASSZONY
Ct 6:4-7.

Szép vagy, én Kedvesem, Vedd le rólam szemed, Gileádnak hegyén

Mint Tirca városa,
Vagy mint Jeruzsálem
Utcáinak sora:
Ámulatba ejtő,
Mint egy zászlóerdő.
Mert megzavarsz engem!
Csak nézem szép fejed
S hajad a fejeden.
Olyan, mint kecskenyáj,
Ömlik róla a báj.
Sok kecskenyáj legel.
Szerelmesem fején
Sok szép hajszál hever.
Messze a Gileád,
Szerelmed itt vár rád.

Olyan a fogsorod, Sűrű fátyol védi

Mint a juhok nyája,
És mindegyiknek van
Köztük ikerpárja.
Mindegyik arányos,
Nincs köztük hiányos.
Csinos halántékod.
Nincs oly, aki érti,
Hogy az milyen szép ott.
Mint a gránátalma,
Olyan volt, s olyan ma.

SZEBB, MINT HATVAN KIRÁLYNÉ.

Ct 6:8-10.

Királyné van hatvan, meg nyolcvan feleség,

Leány meg számtalan, mind csupa kedvesség,
De az én galambom, az csak egy van nekem,
Ő a csodálatos, én csak őt kedvelem.
Anyja egyetlenje,
Szülei kedvence.
 129

A lányok nézik őt, és mondják boldognak,

Királynéknak tetszik s másodrangúaknak.
Úgy ragyog, mint hajnal, szép mint hold sugára.
Hát még mikor a nap fénye ömlik rája!
Ámulatba ejtő,
Mint egy zászlóerdő.

AMINÁDÍB KOCSIJA
Ct 6:11,12.

Lementem a diófák kertjébe, Nem tudom, hogy mi is történt velem.

A zsendülő gyömölcsfák völgyébe. Egy fényes hintóba tettek engem.
Megnéztem, hogy fakad-e a szőlő, Aminádíb e kocsi gazdája,
S bimbózik-e az almafavessző. Észrevétlen tettek kocsijába.

7. fejezet
Boldog együttlét

SZULAMIT SZÉPSÉGE
Ct 7:1-6.

1. Fordul, fordul, szép Szulamit! 5. Mint a tiszta vizű tavak

Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk, A batrabbimi kapunál,
Mert rajtad csodálni van mit, Olyan kecses vékony nyakad,
Amikor táncolni látunk! Mint torony, mely az úton áll.

2. Mily szépen lépkedsz sarudban, 6. Elefántcsontból sem lehet

A lányok közt fejedelem! Kifaragni annál szebbet,
Csípőd ragyog domborúan, Mint hogy díszíti fejedet
Mint a dísz az ékszereken. Rám szegezett szelíd szemed.

3- A köldököd kerek csésze, 7. Mint torony a Libánonon,

Megtöltve fűszeres borral. Amely Damaszkusz felé néz,
Búzahalom tested része, Gyönyörködöm szép orrodon;
Szegélyezve liliommal. Ilyent nem is alkothat kéz.

4. A két melled, mint őzike, 8. Mint a Karmel, olyan fejed,

Vagy olyan, mint gazellapár. Hajad mint a bíbor rajta.
Nyakad szépsége űz ide; Egy szerelmes király lehet
Ilyent lát, ki Hesbónban jár. Ennyi szépségnek a rabja.

GYÖNYÖRKÖDÉS A SZÉPSÉGBEN
Ct 7:7-10.

Milyen szép vagy, milyen kedves, Olyan a te leheleted,

Gyönyörűséges Szerelmem!
Mint a pálma a termeted,
Szőlőfürt melled kebledben.
Bár felmehetnék e fára,
Enyém lennél valahára!
Mint az almafa illata.
Oly jó csókolózni veled!
Mint a bor, ajkad zamata.
Már a vágyam is álmomban
Megnedvesíti az ajkam.
 130

CIPRUSOK KÖZÖTT
Ct 7:11-14.

Az én szerelmesemé az én szívem, Korán reggel menjünk el a szőlőkbe!

Ő pedig énutánam vágyik híven. Vajon megvan-e mind a szőlőtőke?
Most jöjj hát el énvelem, Szerelmesem, Fakad már a szőlőnek a virága?
Menjünk el a mezőre nagy sebesen! Rügyezik-e a mező almafája?
Háljunk ott a ciprusok Oda gyere, Kedvesem!
Között! Legyünk boldogok! Neked adom szerelmem!

Ott illatoznak már a mandragórák,

Ott várnak reánk a szerelmes órák.
Sok édes gyümölcs van az ajtónk előtt,
Friss is, meg aszalt is van ezek között.
Ezt azért hagytam ottan,
Mert neked tartogattam.

8. fejezet
Mindennél drágább szerelem

NE ÉBRESSZÉTEK FEL A SZERELMET!

Ct 8:1-4.

1. Bárcsak bátyám lennél, 3. Anyámnak házába 5. Szerelmem bal karja

Ki anyámnak mellén Vinnélek el már ma. Fejemet takarja.
Velem együtt szopott, Tanítgatnál engem, Átölel jobbjával,
Mikor csecsemő volt! Hogyan kell szeretném. Elaltat csókjával.

2. Ha az utcán látlak, 4. Borral itatnálak, 6 Jeruzsálem Lánya!

Megcsókolhatnálak. Musttal kínálnálak, Itten valahára
Senki meg nem szólna, Mit gránátalmából Tehozzád fordulok:
Ajkam ha csókolna. Kipréseltek bárhol. Tegyél úgy, mint tudod!

7. Benneteket kérlek, A szerelmet, csak ha

Fel ne ébresszétek Ő is úgy akarja.

A PUSZTÁBÓL JÖTT LÁNY

Ct 8:5-7.

Ki ez a lány, aki eljön a pusztából, Erős a szerelem, olyan, mint a halál;

Szerelmesét fogja, egyedül hozzá szól?
Az almafa alatt felébresztettelek,
Hol anyád vajúdott, és megszült tégedet.
A szívedre tegyél engem, mint pecsétet,
Vegyél a karodba, mert az megvéd téged!
Olyan erős szenvedély lehet az, akár
A sír, mert az oly tűz, melynek lángja lobog,
Zakatol, mint ahogy szerelmes szív dobog.
Úgy lobog ez a tűz, mint az Úrnak lángja,
Aki elaltatja, az nagyon megbánja.

Sok vízzel sem lehet a hű szeretetet

Eloltani, folyók vizével sem lehet
E zuhogó árat durván elsodorni,
Semmi kinccsel nem lehet félre kotorni.
Ki a szeretetért sok kincset kínálna,
Oly megvetett lenne, mint anyátlan árva.
 131

KICSI MÉG
Ct 8:8-10.

Kicsi még a mi húgunk, nincsen neki melle,

Őt nem érte még utol szívének szerelme.
Mit csináljunk húgunkkal, amikor megkérik?
Mikor lesz az, amikor szerelme beérik?

Hogyha kőfal, rárakunk ezüst pártázatot;

Hogyha ajtó, teszünk rá cédrusfából tokot.
Kőfal vagyok, melleim olyanok, mint tornyok.
Ha szerelmem meglelem, leszek nagyon boldog.

KERTEKBEN LAKÓ LÁNY

Ct 8:11-14.

Szőlője volt Salamonnak kinn Baal-Hámónban,

Ezer ezüstért rábízta tegnap az őrökre,
De a magam szőlőjéért én magam dolgoztam,
Éjjel-nappal én vigyázok arra a szőlőre.
Az az ezer ezüst legyen a tied, Salamon!
Kétszáz az öröké, s többé nincs rá semmi gondom.

Szavad lesik barátaid, kertekben lakó Lány!

Engedd meg, hogy szavad én is meg tudjam hallani!
Szerelmesem, mint gazella, oly gyorsan jön hozzám,
Mint fiatal szarvas, amely nagyot tud ugrani.
Siessél hát át mindenen! Fuss hozzám, Szerelmem!
Balzsam illatú hegyeken át keress meg engem!

JEREMIÁS SIRALMAI
THRÉNI (Thr)
1. fejezet
Elpusztult Jeruzsálem.
MINT AZ ÖZVEGY
Thr 1:1.

Jaj, de magára maradt az egykor népes város!

A népek között nagy volt, mint özvegy, olyan már most.
Ő volt a tartományok jól megbecsült úrnője,
Most már mint kényszermunkás, bizonytalan jövője.

SENKI SEM VIGASZTALJA.

Thr 1:2.

Sírva sír az éjszakában, Az arcát könnyek áztatják, Barátai mind elhagyták,

Nincs vigasza bánatában. Kik szerették, mind elhagyták. Ellenségeivé váltak.

NEM TALÁL NYUGODT HELYET.

Thr 1:3.

Nyomorúságos és terhes szolgálat volt, amit végzett.

Mostanra fogságba esett, pogányok közt talál helyet.
Ott lakik, de nincsen nyugta. Messze földön, fogságában
Üldözői utolérik terhes nyomorúságában.
 132

SION GYÁSZA
Thr 1:4.

1. Nagy gyász van Sion útjain, 2. Papjai mind sóhajtoznak,

Az ünnepekre nem járnak. Felettük beborult az ég
Nem lépnek át a kapuin, Szűzei meg szomorkodnak.
Magukat átadták gyásznak. Nincs ott más, csak keserűség.

SOK VÉTKE MIATT

Thr 1:5.

Az elnyomói mind felülkerekedtek, Utolérte őket az Úr nagy haragja.

Az ellenségei meg jólétben élnek. Gyermekeiket elvitték
E nyomorúságot rájuk Isten adta, Fogságba jó messze innét.

ERŐTLENÜL
Thr 1:6.

1. Odalett Sion leányainak 2. Erőtlenül és nagyon fáradtan

Sok ékessége még a mai nap. Vánszorognak, már nem futnak gyorsan.
Vezérei mind olyanok lesznek, Tántorognak az üldözők előtt,
Mint a szarvasok, ha nem legelnek. Nem találnak már füves legelőt.

NEM VOLT SIRATÓJA.

Thr 1:7.

1. Visszagondol Jeruzsálem, 2. Ellenség kezébe esett,

Mi volt az elmúlt időkben. Neki senki nem segített.
Most hontalan és nyomorult, Örvendtek sok baja láttán,
Ami szép volt, az mind elmúlt. Nevettek nyomorúságán.

LÁTTÁK GYALÁZATÁT.
Thr 1:8.

Sokat vétkezett Jeruzsálem Mert látták sötét gyalázatát.

Bűneivel szennyezve magát Ő maga is sóhajtozott,
Régen tisztelték, de ma már nem. Elfordult, és már nem volt ott.

NINCS VIGASZTALÓJA.
Thr 1:9.

Ruhája szegélye piszkos, Ki el ne fordulna tőle.

Nem gondolt a jövendőre Nézd, milyen nyomorult vagyok!
Így elérte azt, hogy nincs most, Üldözőm felfuvalkodott.

SION DRÁGA KINCSEI

Thr 1:10.

Kinyújtja kezét az ellenség Látnia kell, mint ment be a nép Azok, kikről Te azt mondod,
Sion minden drága kincsére. Tisztátalanul a szentélybe, Hogy nekik semmi helyük ott.

KENYERET KERESGÉLNEK.
Thr 1:11.

Az egész nép sóhajtozik, Élelemért imádkozik, Tekintsél ránk, s lásd meg, Isten,
Mindenki kenyeret keres, Kéregetni senki sem rest. Hogy lenéz bennünket minden!
 133

AZ ÉN FÁJDALMAM
Thr 1:12.

Mindnyájan, akik erre jártok, Amelyet nekem most okoztak,

Nézzetek ide, és lássátok, Mikor ilyen helyzetbe hoztak,
Van-e még olyan nagy fájdalom, Mert elhagyatva állok itt, lám,
Mint az én szomorú bánatom, Az Úr izzó haragja napján!

ELHAGYOTTÁ TETT.
Thr 1:13.

Tüzet bocsátott fentről ellenem Ekképp tett engem tehetetlenné, Elhagyottá tett,
Csontjaimba, és eltiport engem. Hálót feszített lábaim elé, Megbetegített.

MEGRENDÍTETTÉK ERŐMET.
Thr 1:14.

Számon tartotta vétkeimet, Aztán körülvették fejemet, Akiknek átadott, olyanok,

És összefonódtak kezében, És az erőm elhagyott éppen. Nekik ellenállni nem tudok.

SAJTÓBA TAPOSVA
Thr 1:15.

Az Úr hőseimet elvette, És Júda szűz lányát az Isten

Ifjaimat mind összetörte, Betaposta sajtóba itten.

MESSZE VAN VIGASZTALÓM.

Thr 1.16.

Ezek miatt sírok én, szemem könnybe lábadt, Ki feléleszt, akiben nyugodtan megbízom.
Mert messze van éntőlem az én vigasztalóm. Fiaimnak nincs segítség,
Olyan segítség eddig e földön nem támadt, Olyan erős az ellenség.

NINCS VIGASZTALÓJA.
Thr 1:17.

Sion a kezét kinyújthatja, Elnyomók kezére juttatja Jeruzsálemet mind úgy nézték,
De vigasztalót nem talál. Az Úr. Jákóbra vár halál. Mint tisztátalant, elítélték.

IGAZSÁGOS AZ ÚR.
Thr 1:18.

Igazságos az Úr énvelem, Ezért van ilyen nagy fájdalmam.

Mert parancsával szembeszálltam. Szűzeim és ifjaim mind
Lássátok mindnyájan, mit tettem! Ott vannak a fogságban kint.

CSERBENHAGYTAK.
Thr 1:19.

Hívtam azokat, akik szerettek, Mind, akik a városban maradtak,

De ők engem mind jól cserbenhagytak. Amikor ennivalót kerestek,
Papjaim s véneim odavesztek Hogy éhségükben feléledjenek.

ENGEDETLEN VOLTAM.
Thr 1:20.

Nézd, Uram, milyen szomorú vagyok, Mert előtted voltam engedetlen.

Még bensőmben is minden háborog! Fegyver öli kinn gyermekeimet,
Vergődik bennem dobogó szívem, Otthon a halál karja integet.
 134

HALLOTTÁK, HOGY SÓHAJTOZOM.

Thr 1:21.

Hallották, hogy sóhajtozom Örvendezett ellenségem, Engem innen messze űztél.

Azért, mert nincs vigasztalóm. Hogy ekképpen tettél velem. Járjanak ők is úgy, mint én!

BIZONY, SOKAT SÓHAJTOZOM.

Thr 1:22.

Jusson eléd minden gonoszságuk! Amiatt, mert sok volt az én vétkem.

Arra kérlek, hogy velük is bánj úgy, Bizony, sokat sóhajtozom,
Mint ahogyan Te bántál énvélem, Beteg szívemet hordozom.

2. fejezet
Isten haragja
IZRAEL ÉKESSÉGE
Thr 2:1.

Jaj, milyen sötét felhőt borított Az égből most a földre lehányta.

Az Úr haragja Sion lányára!! Haragja napján arra nem gondolt,
Izrael tiszta volt, fenn virított, Hogy e nép lábának zsámolya volt.

KÍMÉLETLENÜL
Thr 2:2.

Elpusztította kíméletlenül És a földdel egyenlővé tette

Jákóbnak az Úr összes hajlékát, Ezt a letiport, szegény országot.
És ledöntötte mindezen felül Meggyalázta, és jól összetörte
Júda lányának minden várfalát, Vezéreit, meg egy sem állhatott.

MINT LÁNGOLÓ TŰZ

Thr 2:3.

Izrael hatalmát összetörte Nem állt melléje segítő karral.

Engesztelhetetlen, nagy haraggal, Tovafutó lángként megperzselte
És amikor ellenség gyötörte, Jákóbot, tűzben megemésztette.

PERZSELTE JÁKÓBOT.
Thr 2:4.

Íját felvonta, mint az ellenség Azt mind megölte. Ez lett a vége.

Mint támadója, úgy állt eléje. Sion szép leányának sátrában
Mi kívánatos, szemnek kedvesség, Elpusztított mindent haragjában.

PUSZTÍTOTTA IZRAELT.
Thr 2:5.

Olyan volt az Úr, mint az ellenség, Pusztított várban és palotában.

És elpusztított mindent útjában. Nem kímélte Júdának leányát,
Amerre járt, ott nem volt segítség, Megsokszorozta búját és baját.

FELDÚLTA HAJLÉKÁT.
Thr 2:6.

Feldúlta hajlékát, mint egy kertet, Szombaton sem tűrt már meg ünneplést.
Lerombolta ünneplése helyét. Bosszús haragjában királyt, papot
Elfeledtette a szent ünnepet, Megutált, és táplált nagy haragot.
 135

ELHAGYTA SZENTÉLYÉT.
Thr 2:7.

1. Az Úr oltárát elvetette, 2. Fallal körülvett palotáit

Elhagyta szentélyét. Földig lerombolták.
Ellenség kezét rávetette, Az Úr házában kiáltásit
Feldúlta mindenét. Mindnyájan hallották.

AZ ÚR AKARTA.
Thr 2:8.

Az Úr akarta, hogy lerombolják Mérőzsinórral végigkotorják, Az erőd s a várfal gyászol,

Sion leánya várfalát. És soha abba ne hagyják. Omladozik a romlástól.

FÖLDBE SÜLLYEDTEK KAPUI.

Thr 2:9.

1. Földbe süllyedtek kapui, 2. Ottan nincsen kijelentés,

Zárai mind összetörtek. Nem hangzik az Úrnak szava,
Vezérei, királyai Látomás, isteni intés
Pogányok közé vitettek. Prófétákhoz nem jut soha.

ZSÁKRUHÁBA ÖLTÖZTEK.
Thr 2:10.

1. Némán ülnek mind a földön 2. Mind zsákruhába öltöztek,

Sion lányának vénei, Fejüket a földre hajtják.
Porral, hamuval fejükön Idegen földre költöztek,
Jeruzsálemnek szűzei. Szent hazájukat siratják.

A FÖLDRE ROSKADTAM.
Thr 2:11.

Szemem könnybe lábadt, és bensőm háborog, Népem leányának romlását hogy láttam,
A földre roskadtam, felkelni nem tudok. Alélt kisdedeket a téren találtam.

HOL VAN KENYÉR ÉS BOR?

Thr 2:12.

Kérdezik anyjuktól: „Kenyér és bor hol van?” Csendben elalélnak a város főterén,
Mint a sebesültek, úgy hevernek ottan. Kiadják lelküket anyjuknak kebelén.

KI GYÓGYÍTHAT MEG?
Thr 2:13.

Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak, Jeruzsálem lánya! Nagy a te romlásod.

Vagy milyen példával, hogy vigasztaljalak? Kitől is lehetne a te gyógyulásod?

NEM LEPLEZTÉK LE BŰNÖDET.

Thr 2:14.

Sok hiábavalót prófétáid mondtak, És így félrevezették embereidet.

Hamis látomással téged ámítottak, Sorsodon nem fordítottak,
De sajnos nem leplezték le bűneidet, Sőt mélyebbre taszítottak.
 136

ÖSSZECSAPJÁK KEZÜKET.
Thr 2:15.

1. Összecsapják kezüket miattad 2. Ez a város, amelyikről mondták,

Mind, akik csak arrafelé járnak. Hogy milyen szép, boldog az az ország,
Felszisszennek, fejüket csóválják, Ahol ilyen lányok találtatnak,
Jeruzsálem lányát hogy így látják. Az egész föld örömeként hatnak.

ERRE A NAPRA VÁRTUNK.

Thr 2:16.

Feltátották rád szájukat vad ellenségeid, Örültek, mert földeteket mind elpusztították.
Felszisszentek, és fogukat bőszen csikorgatták. Csak erre a napra vártunk,
Büszkén hirdették tefeléd népük győzelmeit, Megérte, amit megláttunk.

ROMBOLT, ÉS NEM KÍMÉLT.

Thr 2:17.

Véghezvitte az Úr, amit eltervezett. Semmit sem kímélt, csak pusztított és rombolt.
Valóra váltotta mind, amit megmondott. Az ellenségnek szerzett örömet,
Most teljesedett be, amit rég elrendelt, Szarvát ha felemelte ellened.

NE CSILLAPODJ LE!
Thr 2:18.

Sion lányának várfala miatt Könnyed áradjon úgy, mint a patak, Ne nyugodjék meg a szemed,
Szívük az Istenhez felkiáltott. Éjjel és nappal le ne csillapodj! Vergődjék a lélek benned!

ELALÉLTAK AZ ÉHSÉGTŐL.
Thr 2:19.

1. Kelj fel, és jajgass az éjszakában 2. Emeljed fel hozzája kezedet,

Az első őrváltásnak kezdetén! Gyermekeid életéért kérjed!
Öntsed ki szívedet fájdalmában, Az utcasarkon látod ezeket,
Mint vizet a kiszáradt föld színén! Akik nem bírják már az éhséget.

NÉZD, URAM, ÉS LÁSD MEG!

Thr 2:20.

1. Nézd, Uram, és lásd meg azt, 2. Gyermeküket megeszik, 3. Az Úrnak szentélyében

Akivel így bántál: Akit dédelgettek, Papokat gyilkolnak.
Az őrült asszonyokat! Bármily nagyon szeretek Nincs kegyelem szemében
Gondold meg, mit láttál! Is csecsemőiket. A vad gyilkosoknak.

FEGYVERTŐL ESTEK EL.

Thr 2:21.

1. Az utcákon feküsznek kinn a csupasz földön 2. Szűzeink és ifjaink fegyvertől elestek.

A gyermekek s a vének, kiket meggyilkoltak. Áldozatul estek ők haragod napjának.
Senkinek a szívében nem lehet itt öröm, Menedéket bárhol is hiába kerestek,
A tereket borítják szerte a halottak. Vége-hossza nem volt ott a nagy mészárlásnak.

MINTHA ÜNNEPNAP LETT VOLNA

Thr 2:22.

1. Mintha ünnepnap lett volna, 2. Az Úr haragjának napján 3. Akiket én dédelgettem,

Elhívtad mind azokat, Senki szökni nem tudott. És karom kiket védett,
Kiktől szívem iszonyodna, A sok pusztulásnak láttán Mind, akiket felneveltem,
Ha őket látná sokat. Szívem megszomorodott. Velük ellenség végzett.
 137

3. fejezet
A kegyesek szenvedése
AHOL NINCS VILÁGOSSÁG
Thr 3:1-3.

1. Én vagyok az a férfiú, 2. Ott is üldöz az ellenség,

Ki nyomorúságot látott. Ahol nincsen világosság.
Harag elől nem volt kiút, Ellenem fordítja kezét,
Sötétben is űzött, hajtott. Magamon érzem haragját.

ELTÖRTE CSONTJAIMAT.
Thr 3:4-6.

Elsorvasztotta húsom és bőröm, Fáradtsággal éltem megmérgezte.

És csontjaimat mind összetörte . Engem sötétbe helyezett,
Bástyákat épített körülöttem, A holtakkal egy helyre tett.

SÚLYOS BILINCSBE VERT.

Thr 3:7-9.

Falat emelt körém, nem jutok ki onnan, Elzárkózott, szívét megkeményítette.

Az akaratomat is bilincsbe verte. Utamra faragott kőből falat emelt,
Mikor segélykérő imádságom mondtam,Szerte minden ösvényt járhatatlanná tett.

FELVONTA ÍJÁT.
Thr 3:10-12.

Olyan hozzám, mint a leselkedő medve, Pusztulást hoznak a napok egymás után.
Mint a rejtekhelyén megbúvó oroszlán. Felvonta íját ellenem,
Lábamat az útról durván elkergette, Az ő céltáblája lettem.

NEVETSÉGES LETTEM.
Thr 3:13-15.

Veséimbe eresztette tegzének a nyilait,

Ezzel nevetségessé tett engem minden nép előtt.
A tömeg énekli rólam egész nap gúnydalait,
Mindenki énrajtam nevet, ki barátom volt előbb.
Keserűséggel laktam jól,
És bánat lett az italom.

ELVETTE BÉKESSÉGEMET.
Thr 3:16-18.

Kavicsot rágatott velem, Elvette békességemet, Azt gondoltam, remény nincsen,

Hamu lett az eledelem. Elfeledtem jólétemet. Nem segít meg az Úristen.

ELCSÜGGED A LELKEM.
Thr 3:19-21.

1. Gondolj nyomorúságomra, 2. Mindig erre gondol lelkem,

Nehéz hontalanságomra, És szívem elcsügged bennem,
Az ürömre s a méregre! De ha újra meggondolom,
Mindig ez jut az eszembe. Reménységem visszakapom.
 138

AZ ÚR AZ ÉN OSZTÁLYRÉSZEM.
Thr 3:22-24.

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, Nagy az Úr hűsége és hatalma.

Mert még nem fogyott el nagy irgalma. Az Úr az én osztályrészem,
Minden reggel újul reménységünk, Benne vetem reménységem.

JÓ CSENDBEN VÁRNI.
Thr 3:25-27.

Jó az Úr azokhoz, akik benne reménykednek, Az Úr szabadítására jó lesz csendben várni,

Megmenti azokat, akik hittel hozzá mennek. Jó, ha az fijú igát hord, legyen vele bármi.

HAJTSA PORBA FEJÉT!

Thr 3:28-30.

Üljön hát magányosan, és maradjon csak néma, Ha megütik, tartsa oda arcát alázattal,
Hajtsa porba a fejét, és reménykedjék még ma! Tűrje, mikor elárasztják undok gyalázattal!

NEM VET EL ÖRÖKRE AZ ÚR.

Thr 3:31-33.

1. Nem vet el az Úr örökre, 2. Nem szíve szerint alázza

Még ha meg is szomorít. Ő meg az embereket.
Rátekint a könyörgőkre, Ha a szomorúság rázza,
Szeretete elborít. Él benne a szeretet.

NEM NÉZI EL AZ ÚR.

Thr 3:34-36.

Amikor lábbal tiporják egy országnak jogait, S a felséges Úrral szemben meggyalázni akarják,
Vagy amikor jogaiból az embert kiforgatják. És megcsalják perében,
Ha álnokul teszik tönkre az emberek dolgait, Azt az Úr nem nézi el.

NINCS ÉRTELME SIRÁNKOZNI.

Thr 3:37-39.

Amikor bekövetkezik, mit megmondott valaki,

Nem lehet még az sem másképp, csak az Úr parancsából.
Hogy rossz legyen valakinek, vagy legyenek javai,
Nem függhet semmi mástól, csak a Felséges szavától.
Nincs értelme siránkozni,
Inkább Istenben kell bízni.

TÉRJÜNK MEG AZ ÚRHOZ!

Thr 3:40-42.

1. Jobb lenne, ha útjainkat 2. Emeljük hát fel kezünket 3. Mi voltunk engedetlenek,

Kutatnánk és megvizsgálnánk, És szívünket is Istenhez, És nem nyertünk bocsánatot.
S úgy töltenénk napjainkat, Ki a mennyből néz bennünket, Ezt megvalljuk mos teneked,
Hogy az Isten elé állnánk. S kegyelmes minden emberhez! S gyakorolunk alázatot.

ELZÁRKÓZTÁL HARAGODBAN.
Thr 3:43-45.

Elzárkóztál haragodban és üldöztél, Nem hagytad, hogy imáink hozzád jussanak.

Hagytad, hogy kíméletlenül gyilkoljanak. Így lettünk söpredékké,
Elzárkóztál sűrű, sötét felhőd mögé, Népek megvetettjévé.
 139

PUSZTULÁS ÉS ÖSSZEOMLÁS
Thr 3:46-48.

1. Ránk tátotta száját 2. Rettegés, pusztulás 3. Könnyes szemmel néztem

Minden ellenségünk. Bennünket ijesztget. Népemnek a sorsát.
Hozott ránk nagy csapást, Teljes összeomlás: Soha nem képzeltem
Csapda lett a részünk. Mindezt ránk ereszted. Ilyen összeomlást.

FÁJ A LELKEM.
Thr 3:49-51.

Szemem szüntelen könnyezik, A mennyből, hogy nézze, mi volt.

Megállás nélkül csak sírok, Fáj a lelkem, ha látom,
Míg az Isten le nem tekint Mivé lett a városom.

KÖVEKET DOBTAK RÁM.

Thr 3:52-54.

1. Vadásztak rám, mint a madárra, 2. Letaszítottak mély verembe,

Ellenségeim ok nélkül. És dobáltak rám köveket.
Mit mondtam, nem figyeltek rája, A víz is feltört, és vesztemre
Nem fogadták el mentségül. Összecsapott fejem felett.

NE FOGD BE A FÜLED!
Thr 3:55-57.

1. Segítségül hívtam nevedet, 2. Keserves sóhajtásom előtt, 3. Amikor hozzád kiáltottam,

Mély veremből kiáltottam. Kérlek, ne fogd be füledet! Végre felém közeledtél.
Hittel vártam segítségedet, Félelmem ottan csak egyre nőtt, Biztató szavadat hallottam,
Egyedül tebenned bíztam. De vártam segítségedet. Így beszéltél hozzám: Ne félj!

ÍTÉLD MEG IGAZSÁGOMAT!

Thr 3:58-60.

Te perelted, Uram, peremet, Ítéld meg én igazságomat!

És megváltottad életemet! Bosszúvágyó ellenségem
Te láttad, Uram, hogy megcsaltak. Sok mindent tervez ellenem.

CSAK ENGEM GÚNYOLNAK.

Thr 3:61-63.

Hallottad, Uram, hogyan gyalázkodtak, Meg nem szűnik, hogy rágalmazzon engem.
Mi mindent terveztek énellenem! Akár ülnek, akár állnak,
Támadóimnak a szája egész nap Mindig engemet gyaláznak.

ÜLDÖZZE HARAGOD ŐKET!

Thr 3:64-66.

Kérlek, Uram, fizess meg nekik És mind átkozottak legyenek!

Mindazért, mit kezükkel tettek! Üldözzed őket haragoddal,
Add, hogy boruljon el elméjük, És törd össze pusztításoddal!

4. fejezet
Jeruzsálem ínsége

ELVÁLTOZOTT A SZÍNARANY.
Thr 4:1.

1. Jaj, az arany hogy kifeketedett, Hogy szétszórták a drágaköveket!

És a színarany hogy elváltozott! A szél sokat a sarokra hordott.
 140

CSERÉPEDÉNYNEK TEKINTETTÉK.
Thr 4:2.

Sion drága fiait, kik aranyat értek, Mit a fazekas formál korongján kezével
Nem tekintették másnak, csak cserépedénynek, Azután a piacra viszi tömegével.

KEGYETLENEK LETTEK.
Thr 4:3.

1. Még a sakál is táplálja 2. Az állatok kölykeiket

Emlőivel fiait, Emlőikkel táplálják,
De népemnek sok leánya De lányaink kegyetlenek,
Felelőtlen lett ma itt S mint a strucc, azt csinálják.

KENYERET KÉRTEK.
Thr 4:4.

A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt, A gyermekek kértek egy kis kenyeret,

Alig liheg már a szomjúság miatt. De senki nem adott. Ajkuk elepedt.

ÉHEN PUSZTULTAK.
Thr 4:5.

Akik csemegéket szoktak Kik bíbor ruhában jártak,

Enni otthon nap mint nap, Most szemétben turkálnak.

MINT SODOMA VÉTKE

Thr 4:6.

Nagyobb volt népem bűne, Eltűnt a mély föld alatt.

Mint Sodomának vétke, Benne egy emberfia
Mely egy pillanat alatt Kezét sem mozdíthatta.

PIROSABB VOLT, MINT A KORALL.

Thr 4:7.

Előkelői tisztábbak voltak, Testük pirosabb, mint a korallok,

Mint a hó, s tejnél fehérebbek, Mint mit zafírból kimetszettek.

ELSZÁRADTAK, MINT A FA.

Thr 4:8.

Testük feketébb lett, mint a korom, Nem ismerni rájuk az utcákon,

Bőrük szinte a csontjukhoz tapadt Mindegyik, mint a fa, úgy kiszáradt.

ÉHEN HALTAK.
Thr 4:9.

1. Talán azok jártak jobban, 2. Azokat átdöfte fegyver,

Kiket megöltek fegyverrel, Ezek pedig azért haltak,
Mint kik haltak éhen-szomjan, Mert e földön nem volt ember,
Mikor nem volt már eledel. Kitől enni, inni kaptak.

A GYENGÉD SZÍVŰ ASSZONYOK

Thr 4:10.

A gyengéd szívű asszonyok Mikor népem összeomlott,

Gyermekeiket megfőzték, S az éhezést már nem győzték.
 141

AZ ÚR IZZÓ HARAGJA
Thr 4:11.

Haragjának az Úristen szabad folyást engedett, Haragját ha kiöntötte, Siont megemésztette,

Izzó tűzzel lángba borította a Sion-hegyet. Izzó tűzzel alapját is egészen tönkretette.

NEM HITTÉK.
Thr 4:12.

Ezt nem hitték a föld királyai, Hogy a kapukon be tud hatolni

Sem az egész világon kik laknak, Jeruzsálembe a nagy áradat.

PRÓFÉTÁK ÉS PAPOK BŰNE

Thr 4:13.

Prófétáinak vétkei miatt Nagy, rettenetes ítélet alatt

És bűnei miatt papjainak Vérét ontották az igazaknak.

VÉRTŐL BESZENNYEZVE
Thr 4:14.

Az utcákon vakon botorkáltak A hősök is ott halálra váltak

Vértől beszennyezett öltözetben. Abban a borzalmas fergetegben.

FÉLRE AZ ÚTBÓL!
Thr 4:15.

Tisztátalan, tisztátalan! Térjetek ki! Félre!

Így kiáltoztak mindenhol, s hullott testük vére.
Tisztátalanok vagyunk mi, nem érinthettek meg:
Reményvesztett emberek és elkárhozott lelkek.

Botladozva pogányokhoz ha el is jutottak,

E szerencsétleneknek ők is utat mutattak.
Nem maradhattok itt tovább - s elkergették őket,
Sehol be nem fogadták a sebből vérezőket.

NEM TEKINT RÁJUK TÖBBÉ.

Thr 4:16.

Maga az Úr szolgáltatta ki e ténfergőket, Nem adtak tiszteletet a papok személyének,

Nem tekint rájuk, nem segíti meg többé őket. S éppígy nem kegyelmeztek meg sehol a véneknek.

HIÁBA
Thr 4:17.

Már a szemünk is belefáradt, Őrhelyünkről lestük a tájat,

Segítséget hiába vártunk. Szabadítót sehol sem láttunk.

ELKÖZELEDETT A VÉG.
Thr 4:18.

Még lépteinket is figyelték, Éreztük a vég közeledtét,

Nem mehettünk ki a szabadba. Betelt időnk. Isten akarta.
 142

MINT A SASOK
Thr 4:19.

Üldözőink gyorsabbak voltak A hegyeken minket hajszoltak,

Annál, mint a sasok az égen. Kerestek a puszta vidéken.

FOGLYUL ESETT.
Thr 4:20.

Az Úr felkentje foglyul esett. Népünk pedig úgy reménykedett,

Ő volt éltető leheletünk. Hogy oltalma alatt élhetünk.

ÖRVENDEZZ, EDÓM!
Thr 4:21.

1. Örülj, örvendezz, Edóm népe, 2. Neked is kezedbe kerülhet

Aki Úcnak földjén lakozol, A pohár, hogy lerészegedjél.
De a nagy harcnak nincs még vége, Sorsod téged is azzal büntet,
Te most még korán vigadozol! Te is pőrére levetkezzél.

VÉGET ÉRT BŰNTETÉSED.

Thr 4:22.

1. Véget ért, Sionnak leánya, 2. De tőled, Edóm, számon kéri

Büntetésed, mit rád mért Isten. Az Isten álnok bűneidet!
Nem visznek többé el fogságba,! A büntetést reád kiméri,
Boldogan élhetsz most már itten. Leleplezi a vétkeidet.

5. fejezet
Könyörgés irgalomért

SION PUSZTULÁSA
Thr 5.1-18.

1. Emlékezz, Uram, mi történt velünk, 4. Mirajtunk most azok uralkodnak -

Tekints ránk, nézd meg gyalázatunkat!
Lásd, bitorlókra szállt örökségünk,
Idegenek vették el házunkat!
Apátlan árvák lettünk.
Ki törődik már velünk?
Kezükből nem tudnak kiragadni -,
Akik valaha csak szolgák voltak,
Most minekünk kell őket szolgálni.
Most másképpen van minden,
Mint mikor védett Isten.

2. A vizünket is pénzért isszuk már, 5. Amikor élelemért kell mennünk,

Ha fára van szükségünk, fizetünk.
Rajtunk segítni senki sem tud már,
Mások kezükben van az életünk.
Akik hajszolnak minket,
Itt vannak, nem pihennek.
Mindig életünket kockáztatjuk.
A pusztalakók vannak mellettünk,
Fegyvereiktől nincsen nyugalmunk.
Bár kemence nincs közel,
Bőrünk éhségtől tüzel.

3. Asszíriának és Egyiptomnak 6. Asszonyainkat Sionnak hegyén,

Adtunk kezet, hogy legyen kenyerünk.
Vétküket hordozzuk atyáinknak,
Akik már nem is élnek mivelünk.
Mi hordjuk bűnük terhét,
Esszük fogság kenyerét.
Szűzeinket meg városainkban
Gyalázták meg, Júda területén
Megcselekedték bármerre nyíltan.
Véneket s vezéreket,
Mind megölték ezeket.
 143

7. Az ifjak malomkövet forgatnak, 8. Fejünkről leesett a koszorú.

Cipelnek nehéz fát a gyermekek,
Ifjaink többé nem muzsikálnak,
A kapuban nem ülnek a vének.
Örvendve nem táncolunk,
Ehelyett csak gyászolunk.
Jaj nekünk, mert bizony mi vétkeztünk!
Homályos szemünk mindig szomorú,
Ezért lett beteg s keserű szívünk.
Sion hegye pusztaság,
Ott futkosnak a rókák.

NE HARAGUDJ RÁNK ENNYIRE!

Thr 5:19-22.

Te, Uram, a trónodon ülsz örökké, Rólunk miért hogy így megfeledkezel,
És királyi széked szilárd, megmarad, És oly sok időn át elhagysz bennünket?
Mert az soha nem is válhat semmivé, Ígérted, hogy újra királyunk leszel.
Nemzedékről nemzedékre ugyanaz. Fogadd el őszinte megtérésünket!

Újra legyenek napjaink olyanok,

Mint ahogy voltak a régi időkben!
Hisszük, hogy nem tart örökké haragod,
És nem vetsz el minket majd a jövőben.

DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE

2. fejezet

DÁNIEL HÁLAÉNEKE
Dn 2:20-23.
Héber szöveg

Isten neve legyen áldott örökké, örökké!

A bölcsesség és hatalom egyedül csak övé.
Ő szabja meg az időket és az alkalmakat,
Ha akarja, királyokat trónról letaszíthat.
Ha pedig a bölcsessége s hatalma úgy látja,
Kit Ő akar, az lesz ismét országa királya.

Ő ad bölcsnek bölcsességet, tudósnak tudományt,

Mélyen rejtett titkot tár fel, s megfejt minden talányt.
Ismeri a sötétséget, tudja, mi van benne;
Nincsen, aki harcba szállni vele ottan merne.
Nála lakik, mert Ő maga örök világosság,
Mindent, ami megtörténhet, az Úristen ott lát.

Magasztallak és dicsérlek, atyáim Istene!

Bölcsességet adtál, s Te vagy lelkemnek ereje.
Most még azt is tudtul adtad, amit tőled kértünk;
Nehéz helyzetünkben te vagy a mi reménységünk,
Hiszen nekünk tudtul adtad a királynak dolgát
Tudhatja már, hogy mit jelent, amit álmában lát.
 144

3. fejezet

NEBUKADNECCAR ISTENT DICSÉRŐ ÉNEKE

Dn 3:33.
Arám szöveg

Mily nagyok az ő jelei,

Mily hatalmasak csodái!
Királysága örökké tart,
És uralma is megmarad
Nemzedékről nemzedékre.
Ez az Isten rendelése.

4. fejezet
NEBUKADNECCAR ÁLMA
Dn 4:7-14.
Arám szöveg

1. Láttam egy fát a föld közepén, 5. Csakhogy a tövét gyökerestül

Amely igen magas volt.
Lombja fenn volt az ég peremén,
Takarója az égbolt.
Láthatták a föld széléről,
Kik nézték bármely messziről
Hagyjátok benn a földben!
Azt ki ne tépjétek tövestül,
Maradjon a mezőben!
Hadd áztassa ég harmatja,
A föld füvét harapdálja!

2. Szép volt lombja és gyümölcse is, 6. Hadd boruljon el ép elméje,

Bárki leszakíthatta. Csak állati értelem
Helyet találtak a mezei Maradjon benne, és a vége
Állatok is alatta. Legyen neki gyötrelem!
Égi madarak fészkeltek Hét időszak így teljék el,
Ágain, és róla ettek. Az értelmét így vegyék el!

3. Aztán láttam fekvőhelyemen 7. Így határoztak az angyalok,

Látomásban csendesen A szentek így döntöttek.
Egy angyalt szállni le a mennyből. Tudjátok meg mind, kik itt vagytok:
Jó hangosan, hevesen Ő igazgat élőket!
Az angyal hozzám kiáltott, Uralkodik a felséges,
Velem szemben amint állt ott. Igazságos, emberséges.

4. Ezt a fát mostan döntsétek ki, 8. Kiterjeszti dicső hatalmát

Ágait kivágjátok, Az összes királyságra,
Ne maradjanak levelei, Mindegyiket annak adja át,
Gyümölcsét szétszórjátok! Akinek Ő akarja.
Meneküljenek a vadak, Bárkit trónra felemelhet,
Ágairól a madarak! Legegyszerűbb embereket.

7. fejezet
Dániel látomásai

LÁTOMÁS A TŰZFOLYAMRÓL
Dn 7:9,10.
Arám szöveg

Több nagy trónt állítottak fel, Belőle tűzfolyam áradt,

Egy öreg ember ült rajta,
Ki hófehér ruhát vett fel,
S mint gyapjú, olyan a haja.
A trón égő tűzben lángolt,
Kereke is mind parázsolt.
Szolgáltak neki sok ezren,
Előtte tízezren álltak
Neki hódoló tömegben.
Összehívtak törvényszéket,
És felnyitottak könyveket.
 145

ÉJSZAKAI LÁTOMÁS
Dn 7:13,14.
Arám szöveg

Felhő az égből valakit hoz, Őnála van most a hatalom

Ki hasonló Emberfiához. És a királyi uradalom.
Egyenesen tart a trón felé, Övé a földön a dicsőség,
Odaviszik az öreg elé. És őt tiszteli sokféle nép.

Örök hatalom lesz az övé,

Uralma így válik dicsővé.
Az ő hatalma így lesz örök,
Király marad a népek fölött.

9. fejezet

DÁNIEL LÁTOMÁSA A FOGSÁG IDEJÉRŐL

Dn 9:24-27.
Héber szöveg

Hetven hét van kiszabva népedre s a városra,

Ami eddig rejtve volt, most kerül világosra.
A hitszegés véget ér, és megszűnik a vétek,
Igazságban élnek majd akkor nálunk a népek.
A bűn engesztelést nyer,
Boldog lesz minden ember.

Egyszer majd eljön hozzánk is az örök igazság,

Beteljesedik mindaz, amit sok próféta lát,
És akkor majd felkenik nálunk a szentek szentjét.
Ezért jól értsétek meg Isten kijelentését
Arról, hogy Jeruzsálem
Újjáépül odafenn!

Figyeljétek az időt, számoljatok hét hetet,

Mert ezután felkenik a dicső fejedelmet!
Aztán hatvankét hetet annak rendjén számolnak,
S megújulnak a terek, felépülnek a falak.
Mindez, mikor agyonnyom
Mindnyájunkat a nyomor.

Az idő továbbhalad, eltelik hatvankét hét,

Erővel letörik a fejedelem erejét,
És ki akkor majd eljön, a győztes fejedelem
A várost és a szentélyt elpusztítja sebtiben.
Ez így elvégeztetett,
Ekképpen ítéltetett.

Így alakult a végzet: Pusztán állnak a falak,

Aztán - ki tudja, honnét - jön majd egy nagy áradat.
Majd ha ez megtörténik, a háború véget ér,
Akkor már csak rom lesz itt, a hatalom mit sem ér.
Ez így lett elrendezve,
Ez az időknek rendje.
 146

Erős szövetséget köt, de az csak egy hétig tart.

Nem jöhetett oltárhoz, aki áldozni akart.
Hogy ez megtörténhetett, milyen szomorú látvány:
A templom szegélyén áll egy iszonyatos bálvány,
Majd a csatazaj elül,
S a bálvány megsemmisül.

A FELTÁMADÁSRÓL
Dn 12:1-3.
Héber szöveg

Abban az időben eljön Míkáél, a nagy vezér,

Nagy haderővel felvonul, hogy megvívjon népedér’'.
A sok nyomorúság miatt rossz emléke lesz annak,
Amilyen még sohasem volt, mióta népek vannak.
Nyomorúság lesz akkor,
Hallani lehet arról.

De azokban az időkben megmenekül majd néped,

Ki a könyvbe be van írva, akkor majd mind felébred.
Ki a föld porában alszik, az visszajön a földre,
És azok között némelyik életet nyer örökre.
Másik megy gyalázatra
És örök utálatra.

Amint a fénylő égbolton ragyognak a csillagok,

Úgy fognak majd fényleni a feltámadott okosok.
Ott lesznek mind azok, akik megtévedt embereket
A jó út felé tereltek, s igazságra vezettek.
Fénylenek az okosok,
Mint ragyogó csillagok.

PRÓFÉTAI KÖNYVEK
ÉSAIÁS PRÓFÉTA BESZÉDEI A FOGSÁG ELŐTT

1. fejezet
Ámóc fiának látomása

IZRAEL ROMLÁSA
Is 1:2-9.

1. Halljátok, egek, és föld, figyelj ide, 2. Az ökör ismeri jól saját gazdáját,
Mert az Úr szól: Felneveltem fiaimat, A szamár is tudja, hol urának jászla,
Fel is magasztaltam őket, s bár senkire De Izrael nem ismeri ura házát,
Nem támaszkodhattak, tőlem elpártoltak. És nem érti meg szavát, bár sokszor hallja.

3. Jaj, vétkező nemzet és bűnnel terhelt nép,

Gonosz utódok és romlott lelkű fiak!
Hűtlenül megvetették Izrael Szentjét,
Az ő Istenüktől messze elfordultak.

4. Makacs nemzet! Ti minél több verést kaptok,

Annál jobban ellenálltok, ellenkeztek,
Már a fejetekben is betegek vagytok,
És veszedelmesen legyengült szívetek.
 147

5. Testeteken tetőtől talpig nincs ép hely, 6. Pusztasággá lett egykor szép országotok,
Csupa zúzódás, meg gennyes seb és kék folt, Városaitokat csúnyán felperzselték.
Nem nyomtátok ki, és nem kötöttétek el, Idegenek letarolták, amitek volt,
Sebeteken semmiféle gyógyír nem volt. Országotokat feldúlta a szemét nép.

7. Olyan maradt, mint a kunyhó a szőlőben,

Sion lánya, mint csőszház uborkaföldön,
Vagy amilyen egy város ostromgyűrűben,
Nincs benne vidámság, megszűnt minden öröm.

8. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna

Meg közöttünk csupán néhány menekültet,
Akkor olyanok lennénk most, mint Sodoma,
S Gomorához hasonlítanának minket.

„VÉR TAPAD A KEZETEKHEZ”

Is 1:10-17.

1. Halljátok az Úr Igéjét, 4. Ki kívánja azt tőletek, 7. Ezek így terhemre vannak,

Vezetői Sodomának! Hogy udvarom tapossátok, S ha nyújtjátok kezeteket,
Szólítom Gomora népét, Előttem megjelenjetek, Én nem örvendezek annak,
Engedjen az Úr szavának. És hozzatok áldozatot? Ezért felétek sem nézek.

2. Az Úr ekképp kezd beszélni: 5. Az így hozott áldozatnak 8. Bármennyit is imádkoztok,

A sok véres áldozattal Még a füstjét is utálom, Mert vér tapad kezetekhez,
Nem tudok én mit kezdeni, Az újholdnak s a szombatnak Imátokra nem hallgatok,
Sem a tömérdek sok kossal. Ünneplését nem kívánom. Kezetekre nem nézhetek.

3. A hízott marhák kövérjét, 6. A bűnt nem tűröm el együtt 9. Mosakodjatok tisztára,

Bikák, bakok és bárányok Képmutató ünnepléssel. És gonosz tetteiteket
Oltáron kiontott vérét Ne legyen együtt ünnepük Ne hozzátok az oltárra,
Én elém ti ne hozzátok! Újholddal és bűnözéssel! Többé rosszat ne tegyetek!

10. Tanuljatok meg jót tenni, 11. Sőt jó útra térítsétek

Szüntelen törekedjetek Az erőszakoskodókat!
Igazságot cselekedni, Védjétek az özvegyeket,
Mindig szelídek legyetek! Óvjátok meg az árvákat!

„DE HA ELPÁRTOLTOK...”
Is 1:18-20.

Jöjjetek, szálljunk vitába! Ha, mint a bíbor, vörösek, De hogyha ti vonakodtok,

Hangzik az Úr kiáltása. Mint a gyapjú, oly fehérek És éntőlem elpártoltok,
Ha vétkeitek pirosak, Lesznek, hogyha rám hallgattok, Fegyver pusztít el titeket.
Hófehérekké válhatnak. Nyílt szívvel hozzám fordultok. Az Úr így figyelmeztetett.
 148

„HŰSÉGES VÁROS”
Is 1:21-28.

1. Milyen paráznává lett a hűséges város! 4. Kezemet keményen teellened fordítom,

Igazság lakott benne, most pedig gyilkosok. Salakodat, mint a lúg, akként kiolvasztom,
Tiszta fényű ezüstöd ronda salakká lett, És belőled az összes ónt eltávolítom,
Tisztán gyöngyöző borod vízzel keveredett. A bűnt, melyet elkövetsz, ellened fordítom.

2. Fővezéreidnek barátai tolvajok, 5. Adok olyan bírákat teneked, mint régen,

Megvesztegethetők, s hajhásznak ajándékot, Olyan tanácsadókat, kik voltak kezdetben.
De a szegény árváknak igazát nem védik, Akkor igaz s hűséges városnak neveznek,
És az özvegyek ügye nem kerül eléjük. Sionban új életük lesz a megtérteknek.

3. Ezért így szól az Úr, a Seregeknek Ura, 6. A vétkesekkel összetörnek a hűtlenek,

Izrael Istene, ki minden titkod tudja: Akik elhagyják az Urat, megsemmisülnek.
Elégtételt veszek majd ellenfeleimen, Az Úr szava ekképpen szól most tihozzátok,
És végül bosszút állok ellenségeimen. És ítélettel hozza el az igazságot.

„MEGSZÉGYENÜLTÖK”
Is 1:29-31.

Megszégyenültök a cserfák miatt, Ti a cserfához hasonlók lesztek,

Amelyekben gyönyörködtetek, Amelynek a lombja elhervadt,
És azért is, mit a kertek alatt S hasonlítani fogtok a kerthez,
Tettetek, amit kedveltetek. A vize amelynek elapadt.

Kenderkóccá lesz majd a hatalmas, Együtt égnek el, bármily borzalmas,

Munkája pedig lesz szikrává. És lesznek szél fútta hamuvá.

2. fejezet
Látomás Júdáról és Jeruzsálemről

A BÉKE KORSZAKA
Is 2:2-5.

1. Az utolsó napokban szilárdan fog állni 2. Seregestül jön el a sok nép, és ezt mondja:
A hegyek tetején az Úr házának hegye. Jöjjetek mind, és menjünk fel az Úr hegyére!
A halmok közül büszkén fog kimagaslani, Azért, hogy tanítson meg az ő útjaira,
Hozzá fog özönleni népeknek serege. Járuljunk mind Jákób szent Urának elébe!

3. Mindig az Úrnak sima ösvényein járunk, 4. Ítéletet tart az Úr a nemzetek felett,

Hiszen Sion hegyéről jön a bölcs tanítás, És sok népet, mely ellenáll neki, megfenyít.
És amire mindnyájan epekedve várunk, Lándzsáikból készítenek metszőkéseket,
Jeruzsálemből jön hozzánk eligazítás. Kardok helyett a kovács kapákat élesít.

5. Nép a népre ezentúl kardot már nem emel,

Hadakozást többé itten senki nem tanul.
Jákób háza népe, az Úrhoz közel jövel,
Világosságában járj! Ezt kívánja az Úr.
 149

„TELE VAN AZ ORSZÁG BÁLVÁNYOKKAL”

Is 2:6-9.

Népedet eltaszítottad, Jákób házát, Tele van az ország ezüsttel, arannyal,

Mivel keleti szokásokkal van tele.
Vannak, akik a jeleket magyarázzák,
Akárcsak a filiszteusok serege.
Ezen túl idegenekkel
Barátkoznak, más népekkel.
Se szeri, se száma nincsen kincseinek,
És tele van az ország harci lovakkal,
Se szeri, se száma nincs szekereinek.
Bálványokkal tele vannak,
Azok előtt leborulnak.

Ezért meg kell hajolnia az embernek, Nem segít őrajtuk kezük csinálmánya.
A halandónak meg kell alázkodnia, Olyant hiába imádnak,
Mert Te soha nem bocsátasz meg ezeknek, Amit ujjaik csináltak.

„CSAK AZ ÚR MAGASZTALTATIK FEL”

Is 2:10-18.

1. Menj a sziklák közé, rejtőzz el a porba 3. Eljön a Libánon cédrusai ellen,

Az Úr félelmetes méltósága elől!
A halandók nagyságát a porba hajtja,
És a kevély ember előtte földre dől.
Ama napon, kik ezt látják,
Csak az Urat magasztalják.
Amelyek olyan magasra emelkednek,
Básán tölgyei ellen magas hegyeken
És a tornyok ellen, melyek büszkélkednek.
A halom nem büszkélkedik,
És a várfal összetörik.

2. Jön a Seregek Urának ama napja,
Ami ellene lesz kevélynek, magasnak,
És mindenki, aki magát nagyra tartja,
Találja magát mélyen megalázottnak.
Megaláztatnak a népek,
A büszkék és a kevélyek.
4. Minden tarsisi hajó ellen is eljön,
És eljön minden gyönyörű gálya ellen.
Az emberek büszkesége a porba dől,
Nem lesz magasztosság halandó emberen.
Az Urat magasztalják ott,
És eltűnnek a bálványok.

„NE BÍZZATOK AZ EMBERBEN!”

Is 2:19-22.

1. Elrejtőznek majd a sziklabarlangokba, 3. Bebújnak a sziklák szakadékaiba

A repedésekbe az Úrnak félelmes Az Úr félelmetes méltósága elől,
Méltósága elől. Ha felkel haragja, Elrejtőznek kövek hasadékaiba,
A megrémült ember búvóhelyet keres. Ha az Úr a földet megrémítni eljön.

2. Ama napon odadobja majd az ember 4. Soha ne bízzatok halandó emberben,

Sorra az ezüst- és aranybálványait Hiszen csak lehelet van az ő orrában!
A vakondokoknak és denevéreknek; Hogy lehetne az Úr előtt becsületben,
Nem imádja többé már csinálmányait. Hiszen neki semmi sincsen hatalmában?

3. fejezet
Jeruzsálem nyomorúsága

„NEM AKAROK SEBKÖTÖZŐ LENNI”

Is 3:1-7.

Az Úr, a Seregek Ura Eltávolít hőst, katonát, Ifjak lesznek a vezérek,

Júdából, Jeruzsálemből
A támaszt eltávolítja,
Ne legyen elég kenyérből,
A vízben is hiány legyen,
Az egész nép nélkülözzön.
Varázslókat és véneket ,
A bírót és a prófétát,
Hadnagyot s főrendűeket,
Tanácsost, az ügyes mestert
S ki a varázsláshoz értett.
Sihederek uralkodnak.
Egymást támadják a népek,
Akit tudnak, sanyargatnak.
Rátámad ifjú a vénre,
Hitvány a tekintélyesre.
 150

Ha valaki így unszolja Akkor az így fog felelni:

Rokonsága egyik tagját:
Te légy e népnek az ura,
Mivel neked még van ruhád,
A mi vezetőnk te legyél,
A zavarban rendet tegyél,
Kenyér, ruha nincs házamban,
Sem a sebeket kötözni
Nem akarom gyászruhában.
Ne tegyetek főemberré,
Népemnek vezetőjévé.

„ELŐLÉP PERELNI AZ ÚR”

Is 3:8-15.

1. Bizony, Jeruzsálem elbukik, 4. Népem! Gyermekek sanyargatnak,

És egész Júda is elesik,
Mert nyelvével és tetteivel
Szembefordul a nagy Istennel,
És dicsőségével szemben
Az egész nép engedetlen.
Asszonyok uralkodnak rajtad,
Vezetőid félrevezetnek,
És mindnyájan tévútra visznek.
Előlép az Úr perelni,
Népe felett ítélkezni.

2. Förtelmes személyválogatók; 5. A vének s a vezérek felett

Olyan mind, miként Sodoma volt.
Vétkeiket fennen hirdetik,
Nem titkolják; így jaj lesz nekik.
Bajt másnak ők nem okoznak,
Egyesül saját maguknak.
Az Úr törvénykezni érkezett:
A szőlőt ti letaroltátok,
És a szegényt kiraboltátok.
Házatokban találhatók,
Miket összeraboltatok.

3. Mondjátok meg az igazaknak: 6. Összezúzni hogyan meritek

Jó dolguk lesz, mert ők aratnak
Tetteikről jó gyümölcsöket,
De jaj a gonosz embereknek,
Nekik bizony rossz lesz dolguk,
Munkájuk szerint lesz sorsuk.
Én sokat szenvedett népemet?
Hogyan meritek az ég alatt
Összetörni a nyomorultat?
Így szól a Seregek Ura,
Ez mind az ő kemény szava.

A JÚDAI NŐK HIÚSÁGA

Is 3:16,17.

Sion lányai büszkélkednek, Csilingelők vannak lábukon,

És a fejüket fennen hordják. Ezért halljátok az Úr szavát:
Mind kacsintgatva járnak-kelnek, Egész kopaszra lenyíratom
Lábukat kényesen kapkodják. Sion lányainak a haját.

KIFOSZTVA A FÖLDÖN
Is 3:24-26.

Akkor a balzsamillat helyén bűz lesz, Fegyvertől hullnak el az embereid,

A fodorított haj helyén kopaszság,
És a szép leányok megszégyenülnek,
Kötél övezi a férfi derekát.
Daróc lesz díszköpeny helyett.
A nők szépsége hova lett?
Vitézeid odavesznek a harcban.
Gyászolnak és szomorkodnak népeid,
És magukba roskadnak a kapukban.
A földön kifosztva ülnek,
Elvesznek, megsemmisülnek.
 151

4. fejezet
Az új Jeruzsálem dicsősége

„VEDD LE RÓLUNK A GYALÁZATOT!”

Is 4:1.

Hét asszony lesz akkor ott s egyetlen férfi Mindegyikünk saját ruháját viseli,
Azon a napon, és ezt mondja mind neki: Csak azt kérjük, hogy nevedet viselhessük,
Köztünk ki-ki a saját kenyerét eszi, Múljék el rólunk gyalázatunk, szégyenünk!

„AKIK IZRAELBŐL MEGMARADNAK”

Is 4:2.

Azon a napon ékes és dicső Sőt még azon túl

Sarjat ad az Úr, Sok dísz és pompa jut majd azoknak,
És a föld lesz dúsan gyümölcsöző, Akik Izraelből megmaradnak.

5. fejezet
Terméketlen szőlő - dőzsölő gazdagok

DAL A TERMÉKETLEN SZŐLŐRŐL

Is 5:1-7.

1. Dalt éneklek kedvesemről, 6. Nektek én most elbeszélem,

Szerelmesem szőlejéről. Hogy mit teszek a szőlőmmel:
Szőleje volt kedvesemnek Lerombolom kerítését,
Kövér oldalán a hegynek. Vad fürtjeit hadd legeljék.

2. Felásta s megtisztította, 7. Kidöntöm kemény kőfalát,

Kőtől megszabadította, Hogy a vadak letiporják.
Azután nemes vesszővel Nem kapálják, és nem metszik,
Beültette, jó szőlővel. Elvadul, felveri tövis.

3. Majd benne tornyot épített, 8. Parancsszavamra a felhők

Aztán sajtót telepített. Nem adnak rá többé esőt.
Finom szőlőre számított, Így tönkremegy a szép szőlő,
De az csak vad szőlőt hozott. Nem terem már bort a vessző.

4. Kik laktok Jeruzsálemben, 9. Seregek Ura szőlője

Júdában és a hegyekben, Izraelnek minden törzse,
Közöttem és szőlőm között És gyönyörű ültetvénye
Ti legyetek, kik döntötök. Júdának sok férfinépe.

5. Mit kellett volna még tennem 10. Várta, hogy lesz törvényesség,
Szőlőmmel, mit meg nem tettem? Lett helyette önkényesség.
Vártam, jó szőlőt teremjen. Míg az Úr igazságra várt,
Miért hoz vad szőlőt nekem? Az, mi lett, virágzó gazság.

„SOK HÁZ ROMBA DŐL”

Is 5:8-10.

Akik házhoz házat ragasztanak, Akkor az országban csak ti laktok,

És mezőt mező mellé szereznek, Sok, egykor szép ház üresen hever.
Úgyhogy semmi hely másnak nem marad, Tíz hold szőlő ad már csak egy bat bort,
Az Úr ezt mondja: Jaj lesz ezeknek! Tíz véka mag csak egy vékát terem.
 152

„MEG KELL ALÁZKODNIOK”

Is 5:11-17.

1. Jaj a korán ital után tekergőknek, 4. Az embernek bizony meg kell hajolnia,
Kik estig mulatnak, s bor hevíti őket. A halandónak meg kell alázkodnia.
A citera zeng, szól a lant, dob, fuvola, Akik eddig kevélyen tekintettek szét,
Bor mellett megy végbe dőzsölő lakoma. Sorsuk fordulását alázattal nézzék!

2. De nem veszik észre ők az Úr tetteit, 5. De magasztos lesz majd a Seregek Ura,

És kezének munkáját sem látják meg itt. Mikor jön, s ítéletet kell tartania.
Habár még nem tudja, fogságba megy népem, Akkor a szent Isten szentnek bizonyul ott,
Sok ember szomjan eped, és meghal éhen. Mikor megjelenik, és tesz igazságot.

3. Ezért lesz az, hogy a sír kitátja torkát, 6. Bárányok legelnek ott a legelőkön,
És mérhetetlenül felnyitja a száját. És a romokon, hol kő nem marad kövön,
Oda kerül köznép és hatalmaskodók, Hol a gazdagok házai romba dőltek,
Oda a zajongók és a vigadozók. Ottan most a jövevények élősködnek.

„CSELEKEDJÉK HAMAR!”
Is 5:18,19.

Jaj azoknak, kik a gonoszság kötelén Siessen az Úr, és hamar cselekedjék

Bűneiket maguk után huzigálják, Izraelnek Szentje, hogy mielőbb lássuk,
És mint a kocsit, húzzák az utak mentén S hadd ismerhessük meg mi is az ő tettét,
Vétkeiket, s közben folyton csak ezt mondják: És teljesedjék be, mert régóta várjuk.

„AZT ÁLLÍTJÁK...”
Is 5:20.

Jaj azoknak, akik azt mondják, Azt mondják, hogy sötét a fény,
Hogy a jó rossz, és a rossz jó, S a keserűről állítják,
És azoknak, kik állítják, Hogy az csupa édes lepény,
Hogy a sötétség csillogó! S az édes keserű, mondják.

„MEGRENDÜLNEK A HEGYEK”
Is 5:21-25.

1. Jaj azoknak, akik azt hiszik, hogy bölcsek, 4. Miként a por, ugyanúgy elszáll vígságuk,
És azt tartják magukról, hogy ők okosok! Mivel megvetik a Seregek Urának
Jaj azoknak, kik a borivásban hősök, Tanítását, és ezt mondják: Mi utáljuk
És keverednek kezükben az italok! Izrael Szentje beszédét, s odébb állnak.

2. Jaj azoknak, akik megvesztegetésért 5. Ezért gerjedt az Úr végtelen haragra

A bűnös embereket igaznak mondják, Népe ellen. Kezét kinyújtja, s megveri.
De nem állnak ki az igaz emberekért, Megrendülnek a hegyek, sok lesz a hulla,
Hanem az ő igazukat elvitatják. Mint a szemét, és el senki sem temeti.

3. Ezért ahogyan a learatott tarlót 6. Mindezzel nem múlik el az Úr haragja,

A lángnyelvek por-hamuvá megemésztik! Amely népe ellen felgerjedt lelkében.
Mint a széna a tűzben összeroskad ott, Semmi sem múlt el, még karja ki van nyújtva,
Úgy korhad el nekik rothadó gyökerük. A villogó kard még ott van a kezében.
 153

„JELT AD EGY TÁVOLI NÉPNEK”

Is 5:26-30.

1. Ekkor az Úr jelt ad egy távoli népnek, 3. Nyilai élesek, íja fel van vonva,
Magához szólítja a földnek végéről, Mint a forgószél, suhannak kerekei.
Az pedig, mint hangját hallja e beszédnek, Lovai patája mintha kova volna,
Felkel, s sebbel-lobbal, mert hívja, elé jön. A lábát mindegyik vágtára emeli.

2. Nem lesz közte fáradt, nem lesz botladozó, 4. Mint az oroszláné, olyan ordítása,
Senki el nem alszik, és senki sem szunnyad, És mint oroszlánkölyök hallatja hangját.
Derekán az öve sem lesz megoldható, Mint a szélvész, lecsap, hallatszik morgása,
És jól megköti lábán a saruszíjat. És menthetetlenül elviszi zsákmányát.

5. Ama napon rámordul, mint zúgó tenger, Mindenfelé csak nyomort láthat az ember,
És ha valaki rátekint az országra, És sötétséggé lesz a világossága.

6. fejezet
Ésaiás elhivatása

ISTEN DICSŐSÉGE
Is 6:3.

Szent, szent, szent a Seregeknek erős Ura,

Dicsősége betölti az egész földet.
E világ minden országát Ő uralja,
És őneki ad minden nép dicsőséget.

„BŰNÖD EL VAN VÉVE”

Is 6:5-7.

Jaj nekem! Elvesztem. Tisztátalan ajkam, Ő azt az oltárról fogóval vette le,
És tisztátalan ajkú nép között laktam. Aztán hozzám repült, s számhoz érintette:
Szememmel láttam a Seregeknek Urát. Mivel ezzel ajkad most meg van érintve,
Hozzám repült egy szeráf, kezében parázs. Vétked megbocsátva, bűnöd el van véve.

„ITT VAGYOK”
Is 6:8-10.

1. Majd az Úr szavát hallottam, 3. Kövérítsd meg e nép szívét,

Aki ezt mondta nekem: És fülét tedd süketté,
Követségbe ki megy nyomban? Azután kösd be a szemét,
Én mondtam: Küldj el engem! Tedd látásképtelenné.

2. Így válaszolt: Mondd népemnek: 4. Hogy ne lásson a szemével,

Halljatok, ne értsetek! A fülével ne halljon,
Lássátok képét mindennek, Meg ne értsen a szívével,
De mégse ismerjetek! Soha meg ne gyógyuljon!

„MEDDIG TART EZ, URAM?”

Is 6:11-13.

Megkérdeztem: Meddig tart még ez, Uram? Ember nem lesz sehol sem a házakban,
Így felelt: Addig, míg el nem pusztultok, Kopár s elhagyott lesz az egész ország.
Míg a föld helyén nem lesz más, csak ugar, Ha csak egy tizede marad meg ottan,
S lakatlanok lesznek a nagy városok. Még ezt a keveset is elpusztítják.
 154

De ahogyan a csernek és a tölgynek

Kivágás után is gyökere marad,
Az élet erői előre törnek,
És ez a gyökér lesz akkor a szent mag.

7. fejezet
A szír-efraimi háború

„HA NEM HISZTEK...”

Is 7:7-9.

Az én uram, az Úr ezt mondja: Nem lehet, Hatvanöt év, és vége lesz Efraimnak,
Ez sohasem lesz így, ez nem sikerülhet, Habár fővárosa Samária annak,
Még ha Damaszkusz is Arám fővárosa, S bár Remaljá fia az ő vezetője,
S Recin Damaszkusznak nagy hatalmú ura. Ha nem lesz hite, akkor nem lesz jövője.

LEGYEK, MÉHEK, BOROTVA

Is 7:18-20.

Azon a napon majd az Úr ide hívja Eljönnek onnét, és itt letelepesznek

Egyiptom folyói mellől a legyeket, Sziklahasadékokban és mély medrekben,
S ide hívja ugyanúgy majd Asszíria A tövisbokrokon mindenütt hemzsegnek,
Földjéről az ottan röpködő méheket. S megtalálhatók az itatóhelyeken.

Ama napon az Úr megborotváltatja

Az asszír királlyal a folyamon túlról
Bérelt késsel a szakállt, és levágatja
A hajat a fejről s a szőrt a lábakról.

TÖVIS ÉS GAZ
Is 7:21-25.

Azon a napon mindenki
Csak egy üszőt s két juhot tart,
Mégis lesz majd tejük annyi,
Tejszínnel zárják napjukat.
Ki megmarad az országban,
Tejszínt s mézet eszik ottan.
Ama napon minden helyen,
Hol ezer ezüstöt érő
Szőlőtőke van a hegyen,
Tövis s gaz lesz, nem legelő.
Nyíllal és íjjal járnak majd,
S a földet felveri a gaz.
A hegyekre sem mennek fel,
Melyeken szoktak kapálni.
Azokat tövis lepi el,
S a gazban nem lehet járni.
Nem jár más ott, csak a barmok,
És legelésznek a juhok.

8. fejezet
Babonások ítélete

ÍTÉLET
Is 8:6-10.

1. Mivel megvetette e nép 3. Medréből mindenütt kilép, 5. Ti népek, csak tomboljatok!

A Siloah csendes vizét, Partjai felett gátat tép, Később majd rettegni fogtok.
És Remaljáhú fiának Még Júdán is végigzúdul, Ti messze levő országok,
Örül Recin hatalmának. Nyakig ér, és el nem mozdul. Most jól ide hallgassatok!

2. Ezért az Úr rázúdítja 4. De ha széltében-hosszában 6. Lehet, hogy most fegyverkeztek,

Az Eufrátesz folyója Hömpölyög is az országban, De nemsokára rettegtek.
Vizét zúgó hullámával, Akkor sem pusztulunk mind el, Terveztek, de nem lesz siker,
Asszíria királyával. Mert mivelünk lesz az Isten. Mert mivelünk van az Isten.
 155

KELEPCE ÉS CSAPDA
Is 8:12-15.

1. Ne mondjátok azt, hogy mind összeesküvés, 3. De az Izraelnek két háza számára

Mit e nép annak mond! Ne legyen rettegés! Olyan kő lesz, meglátjátok nemsokára,
Ne féljetek attól, amitől e nép fél! Melybe beleütköznek, és olyan szikla,
Semmi ok rettegni, nincs akkora veszély. Melyben mindenkinek megbotlik a lába.

2. Ti a Seregek Urát tartsátok szentnek! 4. Jeruzsálem lakóinak lesz ez csapda,

Őtőle kell félnetek és rettegnetek. És sokan közülük elterülnek rajta.
Ha ti őt félitek, és őt tisztelitek, Oly kelepce lesz ez, mely megfogja őket,
Akkor veletek lesz, s megszentel titeket. Aztán elesnek, és csúnyán
összetörnek.

„ELREJTETTE ORCÁJÁT”
Is 8:16-18.

1. Lezárom ezt az intelmet. 3. Én pedig és sok gyermekem,

Erre a tanításomra Akit az Úr nekem adott,
Ráteszem a pecsétemet, Jelek vagyunk Izraelben,
S hagyom tanítványaimra. Velük az Úrra mutatok.

2. Én mostan az Urat várom, 4. A Seregek Ura pedig,

Aki Jákób háza elől Amit akar, mindent megtesz.
Arcát elrejtette titkon. Ő a Sion hegyén lakik,
Szívem dobog a reménytől. S mit csak akar, az mind meglesz.

„HOMÁLYBA TASZÍTVA”
Is 8:21-23.

Szomorúan és éhesen Felfelé néz, majd a földre

Bolyong a nép az országban.
Fellázad Istene ellen,
És a királyt haragjában
Gyalázza, felháborodik,
És Így táplál haragot itt.
Tekint, de nyomorúságot
Lát, s bámul a sötétségbe,
Nem talál mást, csak homályt ott.
De nem lesz mindig sötétség,
Hol most nyomor van és ínség!

9. fejezet
A Messiás uralma

„VILÁGOSSÁG RAGYOG”
Is 9:1-4.

A sötétben járó nép lát fényességet. Örülnek, mint aratáskor, színed előtt,
Halál árnyékának földjén világosság Vigadoznak, mint mikor zsákmányt osztanak.
Ragyog, s Te megszaporítod ezt a népet, Összetöröd igáját, az őt terhelőt,
Nagy örömet szerzel neki, és lesz vígság. Eltöröd vesszejét sanyargatójának.

Minden dübörögve menetelő csizma

És a sok vérben megáztatott köpenyeg
El fog égni, és lesz tűznek martaléka.
Mint Midián napján, úgy lesz most teveled.
 156

A BÉKESSÉG FEJEDELME
Is 9:5,6.

Egy gyermek születik, egy fiú adatik,
Felettünk akkor majd csak ő uralkodik.
Neve: csodálatos; neve: erős Isten,
Mert örökkévaló atya lesz ő itten,
És tanácsosnak is hangzik az ő neve,
Mivel ő lesz a békesség fejedelme.
Uralma növekszik, békéje örök lesz
Dávid trónján, összegyűjti az erőket.
Dávidnak országát ő megszilárdítja,
Törvénye erősen áll és igazsága.
Seregek Urának féltő szeretete
Indítja el ezt, és ő viszi majd végbe.

„NEM MÚLT EL HARAGJA”

Is 9:7-11.

Egy igét küldött az Úr Jákóbnak, Ezt mondták: Leomlottak a téglák,

Mely ige Izraelhez eljutott.
Efraimnak és Samáriának
Népe is erről mindent megtudott,
Pedig e népnek szíve oly dölyfös,
De még a tekintete is gőgös.
De mi építünk faragott kőből.
A vadfügefákat mind kivágták,
De mi cédrust hoztunk az erdőből.
Az Úr felbújtja Recint ellene,
Rázúdul az ellenség serege.

Elölről jönnek rá az arámok,

A filiszteusok meg hátulról.
Minden ellenség reátámad ott,
Falja Izraelt, nem fél az Úrtól.
Mindezzel nem múlt el még haragja,
Keze feléje ki van még tartva.

TÉVÚTRA VEZETETT NÉP

Is 9:12-16.

De a nép ostorozójához nem tért meg, Tévútra vitték vezetői a népet.

És nem is kereste a Seregek Urát,
Ezért az Úr kiirtotta mind a népet:
A fejet, a farkat, a pálmát s a kákát.
A vén, a főrendű a fej, a zsarnok volt,
A hazug próféta pedig volt a farok.
Akiket vezettek, mind megzavarodtak.
Ezért az ifjak nem okoznak örömet -
Mint valamikor régen - többé uruknak.
Úgyhogy már még az árvákon sem könyörül,
És nem gondoskodik többé özvegyeiről.

Mindenki gonosztevő és elvetemült,

Minden száj hazudik, s Júda bolondot szól,
És csak felfordulás látható mindenütt,
Sehol nem szólnak félelemmel az Úrról,
De mindezzel sem múlt el még a haragja,
És búsulásában ki van nyújtva karja.

EGYMÁSRA TÁMADNAK
Is 9:17-20.

1. A gonoszság pedig mint a tűz fellángol, 3. Olyan éhes, hogy a jobbját megharapja,
A gazt is, meg a tövist is megemészti. Balját is megenné, mert nem tud jóllakni,
Az erdő bozótja meggyullad lángjától, S bármilyen értékes neki mindkét karja,
Gomolygó füstjét a lenge szél kergeti. Kínjában kész lenne azt is megharapni.

2. Azért, mert haragszik a Seregek Ura, 4. Manassé Efraimra, az Manasséra,

Lángokba borítja az egész országot, Azután mindketten Júdára támadnak,
És a nép is lesz a tűznek martaléka, De mindezzel nem múlt el még nagy haragja,
Embertársának már senki sem kíván jót. Keze ki van nyújtva a hadak Urának.
 157
10. fejezet
Asszíria
A GONOSZ VEZETŐK ÍTÉLETE
Is 10:1-4.
Jaj a jogtalan rendeletet hozóknak,
Mert irataik a népre terhet rónak,
A nincstelen emberek perét elnyújtják
Jogától megfosztják a nép nyomorultját ,
És kizsákmányolják ők az özvegyeket,
Kifosztják az árvát s a védteleneket!
JAJ ASSZÍRIÁNAK!
Is 10:5-11.
1. Jaj Asszíriának, haragom botjának,
Melynek kezében van dühömnek vesszeje!
Elvetemült nép lesz tárgya haragjának,
Zsákmányt szerezni lesz neki ott ereje.
Elmegy prédálni ott magának nagy prédát,
Úgy eltapos mindent, mint az utca sarát.
2. Csakhogy ő ezt nem egészen így képzeli,
Szíve mélyén ezt nem ekképpen gondolja.
Neki nincs más célja: mindent tönkretenni,
Serege számos nép földjét lerombolja.
Érződik a fenséges gőg beszédein:
Nem királyok-e mind az én vezéreim?
AZ ASSZÍR KIRÁLY BÜNTETÉSE
Is 10:13,14.
1. A dölyfös asszír király így dicsekedett:
Kezem erejével vittem én ezt véghez,
És bölcsességemmel, mert értelmes vagyok.
Elsöprök mindenkit, kicsit is meg nagyot.
2. Megszüntettem a népeknek határait,
Elvettem mindegyiktől az aranyait.
Kik utamban voltak, mind letaszítottam
Trónjukról, hol ültek, az én hatalmammal.
ASSZÍRIA BÜNTETÉSE
Is 10:15-19.
1. Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben,
Aki vág vele, vagy fontosabb a fűrész
Annál, aki húzza, favágó vagy erdész,
Ki dolgozik ott a sűrű rengetegben.
2. Mintha a bot suhogtatná azt az embert,
Aki felvette, és a vessző venné fel
Azt, ki nem fából van, s az ember kezével
Simogatná azt, ki mindent összekevert.
De a megtorlás napján majd mit csináltok,
Amikor ítélet jön messziről rátok?
Akkor segítségért futni kihez fogtok,
És kincseiteket vajon hol hagyjátok?
Ki nem térdel a foglyok közé, elesik,
De az Úr haragja még nem kevesbedik.
3. Vajon nem az történt egykoron Kalnóval,
Ami később Karkemissel is megtörtént?
És ami megtörtént egykoron Arpaddal,
Hamátnak ugyanúgy dúlta szét a földjét
Vajon nem ugyanúgy járt Samária itt,
Amint Damaszkusznak szétverte falait?
4. Ahogy a bálványok büszke országait
Elérte kezem, bár több bálványszobruk volt,
Mint amennyit az ember megtalálhat itt,
Én bálványaikkal mégis elbántam ott
Úgy fogok elbánni most Jeruzsálemmel,
A sok bálványával, s mije van, mindennel.
3. Elérte kezem a népek gazdagságát,
S ahogy megszerzik a fészekből tojását
A madárnak, én is éppúgy megszereztem
Az egész földet, és magamévá tettem.
4. Nem akadt ott senki, aki ijedtében
Szárnyával verdesett volna a fészkében.
Senki sem tátotta ottan ki a csőrét,
Hogy csipogásával megvédje a földjét.
3. A Seregek Ura, a mi Urunk azért
Asszíria kövéreire sorvadást
Bocsát, s mindenki láthatja a lobogást,
Amely fellángol az Úr dicsőségére.
4. Ez a tűz lesz Izrael világossága,
És Szentje az a láng, amely megemészti
Majd a tövist, és a gazt is elégeti
Egyetlen napon, mikor senki sem várja.
 158

5. Pompás erdejét és kertjét hamarjában Sorvasztaná, s erdejében nem marad más,

Megsemmisíti éppúgy, mintha sorvadás Mit akár egy gyermek összeír magában.

A MARADÉK MEGTÉRÉSE
Is 10:20-22.

Azon a napon többé nem támaszkodik Izrael! Ha annyi volna is a néped,

Maradék Izrael ostorozójára,
És Jákób házából, aki megmarad itt,
Támaszkodik az ő szabadítójára.
Megtér a maradék, Jákób maradéka,
És Izrael Szentje lesz oltalmazója.
Mint amennyi a tengerparton a homok,
Abból is csupán egy kis maradék tér meg,
Mert elrendelte Urunk a pusztulásod;
És az Örökkévalótól igazságos
Ítélet szakad rád. Ez lesz a te sorsod.

A SZABADULÁS
Is 10:27.

Azon a napon lekerül a válladról A kövérség miatt leszakad majd róla

Asszíria kemény igája, nyakadról. Az iga, nem lesz többé sanyargatója.

AZ ASSZÍR SEREG TÁMADÁSA

Is 10:28-32.

Ajba megérkezik, átvonul Migrónon, Sikoltsál hangosan, Gallimnak leánya!

És felszerelését Mikmászba rendeli.
A hegyek között átvonul a hágókon,
Azután Gebában tér a had éjjeli
Szállásra, és Ráma népe is megrendül,
Saul Gibeája ijedten menekül.
Figyelj rá, Lais, és felelj rá, Anátót!
Menekült Madméná s Gébim lakossága
Elrejtőzött. Asszíria célja ma Nób.
Onnan fenyegeti Sionnak leányát,
Öklét rázva szidja Jeruzsálem dombját.

A SEREGEK URA KÖZBELÉP

Is 10:33,34.

De az Úr, a hatalmas Seregek Ura

Kegyetlenül levagdalja az ágakat.
A sudár termetűeket mind kivágja,
És elterülnek, akik magasba vágytak.
Kivágja fejszével az erdő bozótját,
És ledönti Libánon büszke cédrusát.

11. fejezet
A Messiás békéje, Izrael összegyűjtése

A MESSIÁS BÉKÉJE
Is 11:1-9.
1. Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéből, 3. Igazság lesz az ő öve a derekán,
És friss hajtás sarjad ki gyökereiről. És a hűség öve lesz csípője táján.
Bölcsesség, értelem, tanács s erő lelke Akkor majd a farkas lakik a báránnyal,
Nyugszik meg rajta, és az Úrnak félelme, Párduc gödölyével, borjú oroszlánnal.
Valamint az Úr világos ismerete Oroszlán és marha együtt legelésznek,
Lesz mindörökké az ő gyönyörűsége. Csupán egy kis fiú terelgeti őket.

2. Nem a látszat után ítél, s nem hallomás
Után dönt. Ez lesz az igaz bíráskodás.
Méltányosan dönt a nincstelen ügyében,
Igazságosan a szegények perében.
Megveri a földet szájának botjával
Megöli a bűnöst lehelő ajkával.
4. A tehén is a medvével együtt legel,
Együtt heverészik gyermek a gyermekkel.
Az oroszlán szalmát eszik, mint a marha.
A kisded a kezét bátran oda tartja
A viperalyukhoz, s az épp elválasztott
Gyermek mérges kígyók felé hadonász ott.
 159

5. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki,

Az erőszakoskodót lesz, ki leinti.
Tele lesz a föld az Úr ismeretével,
Megtalálja őt mindenki értelmével,
Aki csak előtte a szívét megnyitja,
Eltölti azt, mint a tengert víz borítja.

ISAI GYÖKERE
Is 11:10.

Azon a napon Isai gyökeréhez

Járulnak a nemzetek, és ő közülük
Zászlóként magaslik ki, s dicsőséges lesz
Székhelye, és benne lesz az ő örömük.

A SZÉTSZÓRT IZRAEL ÖSSZEGYŰJTÉSE

Is 11:11-16.

1. Azon a napon kinyújtja az Úr kezét 4. Összefogva repülnek a tenger felé,

Másodszor, hogy megverje megmaradt népét,
Mely megmaradt Egyiptomban és Patroszban,
Élámban, Asszíriában, aztán Kúsban,
Sineárnak és Hamátnak vidékein,
És akik laknak a tenger szigetein.
A filiszteusok lejtőjén lefelé,
És prédául ejtik a keleti népet,
Ammón fiai is engedelmeskednek.
Móábra, Edómra ráteszik kezüket,
A népek rettegve ejtik ki nevüket.

2. Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti 5. Az Úr pedig Egyiptom tengere öblét

Izrael fiait, senkit nem kerül ki.
Akik szétszórattak Júda lányaival,
Egybegyűjti, és takarja szárnyaival.
A föld négy széléről ide hozza őket,
Az elhurcoltakat és a csellengőket.
Kiszárítja, elpárologtatja vizét.
Eufráteszt öklével megfenyegeti,
És forró szellővel hét ágra kergeti.
Saruban járható lesz a föld, hol tenger
Volt, s többé nem fél mély vizétől az ember.

3. Akkor megszűnik Efraim irigysége, 6. Olyan útja lesz népe maradékának,

És kivész Júda ellenségeskedése.
Efraim nem irigykedik már Júdára,
Júda sem támad Efraim országára.
Nem lesz már közöttük többé viszálykodás,
Feledésbe vész a régi patvarkodás.
Kik Asszíriából hazafelé vágynak,
Amilyen útja volt akkor Izraelnek,
Az Egyiptomból menekülő seregnek.
Tajtékzó víz mélyén ők mind száraz lábbal
Keltek át, az Úr iránti nagy hálával.

12. fejezet
Istent magasztaló ének

„ERŐM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR”

Is 12:1-6.

1. Azon a napon te is ezt mondod: 4. Azon a napon majd ezt mondjátok:

Uram! Teneked én hálát adok, Az Úrnak mindig hálát adjatok,
Mert noha énrám megharagudtál, Mindenfelé hirdessétek nevét,
Haragod múltán megvigasztaltál. Hogy megismerjék ő sok jótettét!

2. Íme, Isten az én szabadítóm. 5. Neve magasztos. Emlékezzetek,

Nem rettegek, mert őbenne bízom, És hogy milyen fenséges tetteket
Mert az Úr nekem erőm s énekem, Vitt véghez, arról énekeljetek,
Veszélyből megszabadított engem. Hogy azt az egész föld ismerje meg!

3. Örvendezve fogtok vizet merni 6. Kiálts és ujjongj, Sion lakója,

A forrásból, melyhez fogtok menni, Hogy az egész világ tudjon róla,
Mert az a szabadulás forrása, Köztetek mily nagy Izrael Szentje!
Oda vár az Úr hálaadásra. Zengjen erről ének világszerte.
 160

13. fejezet
Babilónia pusztulása

FENYEGETÉS BABILÓNIA ELLEN

Is 13:2-8.

1. A kopár hegyekről jelt adjatok, 5. Messziről, az ég széléről jönnek

És hangosan kiáltsatok nekik! Az Úr haragjának eszközei.
Integessetek: Bevonulhattok, Fergetegesen előre törnek,
Előttetek minden kapu megnyílt. És az egész föld őket rettegi.

2. Én már megszentelt harcosaimnak 6. Jajgassatok mind, mert közeledik

Parancsot adtam, mellyel elhívtam Az Úrnak mindent elsöprő napja.
Vitézeimet, kik szavaimnak A Mindenható ítélete itt,
Engedelmeskednek azon nyomban. S ránk zúdul majd annak pusztítása.

3. Haragomat ezek végrehajtják, 7. Ezért mindegyik kéz lehanyatlik,

És felségemnek ők vigadoznak, És minden ember szíve megdermed.
A nemesek kapuit kitárják, Az erősek is megriadnak itt,
A seregek mind felsorakoznak. S félelmükben a földön hevernek.

4. A hegyek felől felvonul zúgva, 8. Mint a szülő nő, mind úgy gyötrődik,
S morajlik a nagy összegyűlt sereg. Riadtan tekint ki-ki egymásra.
Megszemléli a Seregek Ura A másikkal senki sem törődik,
A harcra felkészült embereket. Arcát égeti forró tűz lángja.

IZZÓ HARAG NAPJA

Is 13:9-16.

1. Az Úr napja eljön kegyetlenül. 5. Ezért én megrendítem az eget,

Haragja, mint izzó tűz, felhevül. Helyéből kimozdítom a földet.
A földet sivár pusztává teszi, Ez a Seregek Urának napja,
A vétkeseket megsemmisíti. Mikor ránk zúdul izzó haragja.

2. Az égen a sok csillagalakzat 6. Mint űzött gazella, eltévedt juh,

Világító fényként nem ragyoghat. Mindenki saját országába fut.
A felkelő nap tompán sötétlik, Nincs, aki őket összeterelné,
A hold világa többé nem fénylik. Mindenki elindul hazafelé.

3. Megbüntetem a gonoszságokat, 7. Akit csak elérnek, mind leszúrják,

Bűnösökre eljő a kárhozat. Kit utolérnek, karddal levágják.
Kevélyek gőgjének véget vetek, Férfit, nőt és gyermeket elejtik,
Megalázom, ki erőszakot tett. Meglepik őket, mikor nem sejtik.

4. A színaranynál ritkábbá teszem 8. És asszonyainknak szeme előtt

A halandót. Ekképpen büntetem. Szétzúznak minden féltett csecsemőt.
Oly ritkán leled az ember nyomát, A házakat feldúlják, kifosztják,
Akár Ofír értékes aranyát. És az asszonyokat meggyalázzák.
 161
A MÉDEK TÁMADÁSA
Is 13:17-22.
1. Íme, ellenük indítom a népeket;
Azokat, akik ezüsttel nem törődnek,
És akik, akármily sok van, az aranyban
Nem gyönyörködnek, és nem is bíznak abban.
2. Íjaikkal szétzúzzák a gyermekeket,
Sehol nem kímélik az újszülötteket,
És a fiaikat soha meg nem szánják,
Aki utjukba áll, durván eltiporják.
3. Akkor Babilon, országok ékessége,
A káldeus népnek dédelgetett dísze
Úgy jár, ahogy Isten feldúlta Sodomát,
S eltörölte a föld színéről Gomorát.
14. fejezet
Gúnydal a babiloni király bukásáról
„VÉGE VAN A SANYARGATÓNAK”
Is 14:4-21.
1. Vége van a sanyargatónak,
És erőszak sem lesz már többé.
Összetörte már a gonosznak
Vesszejét az Úr mindörökké.
Eltörte a zsarnok botját,
Ne űzhesse gonoszságát.
2. Aki dühében vert népeket
Megállás nélkül, szüntelenül,
Aki taposott nemzeteket
Dühösen és kíméletlenül,
Mostan viszont azt üldözik,
Nem kímélik, tépik, verik.
3. Nyugodt már s csendes az egész föld,
És az emberek ujjonganak.
Örül a cédrus, az örökzöld,
És a ciprusok hajlonganak.
A Libánon hegységében
Favágó már nem jár régen.
4. Megrendült lent a holtak hazája
Lépteidnek közeledtére.
Felriad a halál sok árnya,
A föld összes hatalmas népe.
Felkel sok nemzet királya,
Melynek trónon ült az árnya.
5. Akkor mind ezt mondja neked:
Erőtlen lettél, mint mi, olyan,
Sírba hullt gőgös nevetésed,
Lantjaid sem zengnek már ottan.
Féreg neked derékaljad;
Pondró az, mi betakargat.
4. Ottan nem telepszik többé már le senki;
Aki ott lakott, az igyekszik elmenni.
Sátrat az arabok ottan már nem vernek,
A pásztorok többé ott nem deleltetnek.
5. Hanem tanyáznak ott a pusztai vadak,
Baglyok lepik meg elhagyott házaikat.
Azon a helyen legelésznek a struccok,
És vígan szökdelnek ottan a démonok.
6. Hiénák üvöltöznek kastélyaikban,
Sakálok tanyáznak szép palotáikban.
Ennek az ideje eljön nagyon hamar,
Napjai nem késnek, nagy lesz a zűrzavar.
6. Leestél a sötét égboltról,
Pompásan fénylő Hajnalcsillag!
A földre hulltál a magasból,
Ki népeken vettél diadalt.
Aki itt mindent legyőztél,
Földre hullott csillag lettél.
7. Pedig a trónod fel akartad
Vinni az égbe, a csillagok
Fölé, s akartál ülni magad,
Végigszelve távol északot,
Az isteneknek hegyére,
Mint egy isten, fel az égbe.
8. A felhőknek csúcsán akartál
Hasonlítni a Felségeshez,
De ehelyett a sírba szálltál
A földről elköltözöttekhez.
Lehulltál gödör mélyébe
Holtakhoz, nem dicsőségbe.
9. Bámulnak azok, kik meglátnak,
És ezt mondják: Ettől reszketett
A föld, és az egész világnak
Ez osztott halált vagy életet?
Az országok ettől remegtek?
Azok most mind rajtad nevetnek.
10. A világot pusztává tetted,
Leromboltad a városokat,
És többé haza nem engedted
A magaddal hurcolt foglyokat.
Sok király itt tisztességben
Nyugszik a földnek mélyében.
 162

11. Téged azonban úgy eldobnak 12. Nem úgy temetnek el majd téged,
Temetetlenül, mint hitvány gazt, Mint temetik a királyokat,
És mint egy hullát eltaposnak, Hiszen te gyilkoltad a néped,
Holttestek alatt néma maradsz. És pusztítottad országodat.
Akiket karddal megöltek, Gonosztevők fia lettél,
Kőhalom alatt hevernek. Emléked már sehol sem él.

13. Kiknek ősei bűnben éltek,

Állítsatok a fiaiknak
Vágóhidat, ha felélednek,
Nehogy újra talpra álljanak,
S elfoglalják az országot,
És betöltsék a világot!

„MEGESKÜDÖTT A SEREGEK URA”

Is 14:24-27.

Úgy lesz minden, ahogy én azt elterveztem,
Az következik be, mit elhatározok.
Asszíriát országomban tönkreteszem,
Hegyeimen minden asszírt eltaposok.
Lekerül róluk igája,
Mindnek szabad lesz a válla.
Az egész föld ellen ezt elhatároztam,
Kezemet így nyújtom ki minden nép ellen.
A Seregek Ura, én ezt így kimondtam.
Ki hiusíthatja meg mit elterveztem?
Hogyha én kinyújtom kezem,
Nincs ki visszafordít engem.

ÍTÉLET A FILISZTEUSOK ELLEN

Is 14:29-32.

1. Ne örvendezzetek, Filiszteusok, 3. Jajgass, kapu! Kiálts, város! Féljetek,

Hogy összetört a titeket verő bot! Filiszteusok! Ti mind rettegjetek!
Vipera sarjad a kígyógyökérből, Füst gomolyog északról tifelétek,
És repülő sárkány lesz gyümölcséből. Kijelölt helyén áll ellenségetek.

2. Jól élnek ott majd a legszegényebbek, 4. Mit szólnak majd a népek követei?
S a szegények biztonságban hevernek, Sion alapját az Úr úgy megveti,
De tieidet éhhalállal sújtom, Hogy a szegények oda menekülnek,
Minden maradékodat meggyilkolom. S kik ott oltalmat találnak, örülnek.

15. fejezet
Jövendölés Móáb ellen
„ELNÉMUL ÁR-MÓÁB”
Is 15:1-9.

Éjnek idején elpusztul és elnémul Ár-Móáb.

Éjnek idején elpusztul és elnémul Kír-Móáb.
Templomba mennek. Díbón a magaslatokon zokog,
Móáb Nébó és Médeba miatt szomorkodik ott.
Minden fejet megnyírtak,
Minden szakállt levágtak.

Az utcákon zsákruhában járnak most az emberek,

Jajgatás tölti be a háztetőket s a tereket.
Hesbón s Elálé könnyezik, segítségért kiabál,
Hangjuk elhallik Jahacig, de visszhangra nem talál.
Megriad Móáb lelke,
Reszket fegyverén keze.
 163

Móáb miatt egész Cóarig szívemből kiáltok.

Eglat-Selisijjáig csak menekülteket látok.
Sírva mennek a Lúhit-hágón, Hórónaim útján,
Összetörve jajveszékelnek, földjüket siratván.
Pusztává lesz Nimrimben
Minden víz most íziben.

Kipusztul a pázsit, és nem marad meg a növényzet.

Mindent, amijük megmaradt, akképpen megőriznek,
Hogy átviszik a pusztának csörgedező patakján,
Míg körös-körül jajveszékelnek Móáb határán.
Eglaimig jajgatnak,
Beér-Élimig sírnak.

Dímón vizei bizonnyal piros vérrel megtelnek,

Azonkívül hozok még Dímónra más veszedelmet.
Móáb menekültjeire hozok oroszlánokat,
És mindenkire, ki ezen a földön még megmarad.
A föld maradékára
Hull az éj sötét árnya.

16. fejezet
Júda lesz Móáb menedéke

ELŰZÖTT MÓÁBIAK
Is 16:1-5.

1. Küldjetek bárányokat az uralkodónak,

Szelából a pusztán át Sion leányának!
Az Arnón gázlóinál Móáb leányai
Olyanok, mint a bujdosó madár fiai.
Olyanok, mint feldúlt fészek,
Megtépázottak, nem szépek.

2. Tartsatok tanácsot, és bölcs döntést hozzatok!

Mint éjjel, olyanná tedd délben az árnyékod!
Rejts el a hozzád menekült üldözötteket!
Kik bujdosnak, bujtasd el, és fel ne jelentsed!
A hozzád jött móábiak
Nálad lakást találjanak!

3. Mikor jön a pusztító, te légy rejtekhelyük,

Hogy ennél több erőszak ne történjék velük!
A pusztítás mindenfelé meg fog már szűnni,
Az országot tipróknak el kell innét tűnni.
Vége lesz az erőszaknak,
A népek békében laknak.

4- Kegyelem által fog egy trón elkészülni,

S megingathatatlanul fog a trónon ülni
Az igazságos bíró Dávid sátorában,
Ki törődik a joggal, s ítél igazságban.
Ő a jogot szorgalmazza,
Az igaznak lesz igaza.
 164

„ODALETT AZ ÖRÖM”
Is 16.6-12.

1. Hallottuk, hogy Móáb népe mily gőgös volt, 4. Ezért elsiratom Szibmának tőkéit
Fennhéjázó, dölyfös, üres és hencegő, Éppen úgy, mint ahogy Jazért elsirattam.
Ezért az összes móábi jajgatni fog. Elárasztom Hesbón s Elálé vidékit
Elveszett minden: a szőlő és az erdő. Könnyemmel elkeseredett bánatomban.

2. Kír-Hareszetnek szép aszúszőlőjéért 5. Szüretkor és aratáskor nincs kurjantás,

Nyögni fogtok szomorúan, összetörten; Nincs öröm s vigadozás a szőlőskertben.
Éppúgy Hesbón elhervadt szőlőhegyéért Nem hallatszik messze onnét az ujjongás,
Összeroskadtok, és nincs ki felemeljen. Azt még a borsajtókban is megszüntetem.

3. Szibmá tőkéiről levágták a vesszőt, 6. Ezért zeng bensőm Móábért mint citera,
Pedig Jazérig is elértek pompásan, Kír-Hareszetért reszketek a keblemben.
Befutották a pusztát, a sok hegytetőt, Móáb is hiába megy áldozni arra,
Ágai túlnőttek nagy tengerárakon. Ahol a halmai ott állnak üresen.

7. Sok kegyes ember hiába fáradozik, Bármilyen szép dolgokért is óhajtozik,

Ha imádkozni be is megy a szentélybe, Semmit sem ér ez, csak kiált a vak éjbe.

MÓÁB MEGALÁZÁSA
Is 16.14.

Nem telik el egészen három esztendő,

Mint ahogy a bérlők idejében tették
Móábban, ha van közember, s előkelő,
Mind megalázzák a lakosság tömegét.
Mi marad még benne,
Kicsi lesz és gyenge.

17. fejezet
Arám és Izrael

DAMASZKUSZ
Is 17:1-3.

Damaszkusz nem lesz többé már város, Mostantól ottan nagy birkanyájak
Csak omladék és rom marad benne. Heverésznek háborítatlanul,
Éppúgy nem maradhat meg örökké És megváltoznak szerte a tájak,
Aroér városai serege. Efraim sem lesz erőd ezentúl.

Damaszkusz sem lesz királyság többé, Izraelnek a sorsa lesz övé.

Ugyanígy jár Arám maradéka, Így szól az Úr, a Seregek Ura.

KALÁSZSZEDEGETÉS
Is 17:4-6.

Lehanyatlik Jákób dicsősége, Mint mikor az olajbogyót verik,

És kövér teste lesoványodik-
Az arató kezében a kéve,
S jobb kezétől a kalász leomlik.
Mint amikor Refaim völgyében
Szegény ember kalászt tart kezében.
A fák koronájának tetején
Két-három bogyó lesz, azt leszedik,
Csak ennyi marad a szüret végén.
Csupán négy-öt az ágak gyümölcse.
Így szól az Úr, Izrael Istene.
 165

GYÓGYÍTHATATLAN FÁJDALOM
Is 17:9-11.

Azon a napon olyan lesz majd ott
Sok város, mint az elhagyott erdő,
Mint a hegycsúcs, amelyet elhagyott
Sok Izrael elől menekülő.
Pusztasággá lesz ott minden,
Mint amiben élet nincsen.
Mindez azért, mert elfeledkeztél
A te szabadító Istenedről,
A Kőszikládra nem emlékeztél,
Gondoskodsz inkább ültetvényedről,
Amelyet teletűzdelsz idővel
Isten előtt idegen vesszőkkel.

Ültetés után be is keríted,

Reggelre kisarjadnak a magvak.
Mindez hiába, csal elveszíted,
Ha aratás idején elhervad.
Gyógyíthatatlan fájdalom járja
Át szívedet a nagy pusztulásra.

„MORAJLANAK A NEMZETEK”
Is 17:12-14.

1. Jaj, zúg a sok nép! Zúgása olyan, 3. Amint a szél a polyvát kergeti,
Mint a végtelen tenger morgása, Mikor száguld a nagy hegyek között,
S olyan a nép morajlása ottan, És mint az ördögszekeret veri
Mint a hatalmas vizek zúgása. A szélvihar a pusztaság fölött.

2. Mint amikor a nagy víz morajlik 4. Leszáll az est, rémületbe esnek,

A föld népei úgy morajlanak, Nem lesznek sehol mire megvirrad.
De ha az Úr kemény szava hallik, A fosztogatók elkergettetnek,
Akkor azok messzire elfutnak. S eléri sorsuk a prédálókat.

18. fejezet
Etiópia

„INDULJATOK GYORSAN, KÖVETEK”

Is 18:1-3.

1. Jaj a szárnysuhogás országának 3. Rettegett nép, elsöprő erővel,

Etiópiának folyóin túl! Sok folyóval átszelt messze földön.
Papíruszhajók suhognak, járnak, Ha megindul, meg nem áll, úgy jő el.
Követ jön, és innét követ indul. Minden nemzet jól ide figyeljen!

2. Induljatok sima arcú néphez, 4. Lássátok meg a jelt a hegyeken,

Szálas néphez közel és távolban, S amikor megfújják a kürtöket,
Melynek nincs hasonló erejéhez Jól figyeljen e zengésre minden,
Sem e földön, sem a messze honban! És alá ne becsüljétek őket!

„OTT NYARAL A RAGADOZÓ MADÁR”

Is 18:4-6.

Az Úr szólt hozzám e szavakkal: Szüret előtt, virágzás után,

Nyugodtan nézem hajlékomból, Ha megérnek a szőlőszemek,
Mint izzó hőség fényes nappal, Egyik vesszőt a másik után
Mint esőfelhő aratáskor. Vágják le, és a vad szemeket.

Akkor ott marad mindenestül

A ragadozó madaraknak.
Nyáron a madár ottan hűsöl,
S telelőhely az állatoknak.
 166

19. fejezet
Egyiptom bukása

„ODALESZ EGYIPTOM BÁTORSÁGA”

Is 19:1-4.

1. Száguld az Úr gyors felhőn, Egyiptomba megy, 3. Akkor megkérdezik a bálványaikat,

Egyiptom sok bálványa előtte remeg. A szellemeket és a halottaikat.
Megdermed keblében Egyiptomnak szíve, Jövendőmondók és a halottidézők
Egy testvér sem lesz már a másiknak híve. Próbálják kifürkészni a sötét jövőt.

2. Egymásra uszítok embert ember ellen, 4. Kiszolgáltatom az egyiptomiakat

És két várost, hogy egymás ellen felkeljen, Egy erős királynak, keménykezű úrnak,
Egyik tartomány a másikkal harcoljon, És rajtuk ezentúl majd ő uralkodik.
S tanácstalan legyen a bátor Egyiptom. A Seregek Urának e szava hallik.

„HOL VANNAK BÖLCSEID?”

Is 19:5-15.

Kiapad a tenger vize, és kiszikkad a folyam,

Bűzössé válnak a folyók, és a Nílus leapad,
Majd kiáradnak a Nílus ágai Egyiptomban,
A vízben a zúgó nád és a káka is elfonnyad.

A part menti tisztások a Nílus torkolatánál

S minden vetés a Nílus mellett elszárad, eltűnik.
A halász szomorúan áll elszakadt hálójánál,
Ki hálót vet a vízre, bosszankodni meg nem szűnik.

Szégyent vallanak azok, akik a lent megmunkálják,

Velük együtt a vászonszövők s a gerebenezők.
A napszámosok elmaradt napszámukat siratják,
Elcsüggednek és levertek lesznek a kötélverők.

Milyen ostobák is Caón bölcsnek hitt vezérei!

A fáraó tanácsadói rossz tanácsot adnak.
Azt mondjátok, ti vagytok nagy királyok gyermekei.
Mondjátok meg, az ország igaz bölcsei hol vannak!

Tudjátok-e, mit határozott a Seregek Ura

Egyiptom felől? Hisz bolondok Caón vezérei.
Nóf vezérei becsapódtak, s vezették tévútra
Egyiptomot, ők s a tartományok főemberei.

Mert beléjük öntötte az Úr az ámítás lelkét,

Hogy félrevigyék Egyiptomot, végzetes tévútra.
Ahogyan a részeg ember elvéti minden léptét,
Ők éppen úgy buknak bele sok vállalkozásukba.

Nem sikerül Egyiptomnak semmi vállalkozása,

Bármire is vállalkozik ottan a fő s a farok,
Az eredmény olyan lesz, mint pálmaág vagy a káka:
A végeredmény kicsi, az erőlködések nagyok.
 167

A SEREGEK URÁNAK AZ ÁLDÁSA

Is 19:24.0

Légy áldott, én népem! Légy áldott, Egyiptom Izrael is legyen áldott, tulajdonom!
És Asszíria, én kezem alkotása! A Seregek Urának ez az áldása.

21. fejezet
Babilon, Edóm, Arábia

BABILON
Is 21:1-10.

Ahogyan a szélviharok törnek elő dél felől,

Úgy közeledik Babilon a félelmetes földről.
Szörnyű látomásban tudtam meg, hogyan csal a csaló,
S miképpen pusztít el mindent útjában a pusztító.
Élám, vonulj fel ellene!
Média, légy ellenfele!

Minden sóhajtásnak véget vetek. Görcsös fájdalom

S mint a szülő nő kínjai, azt érzem derekamon.
Nem hallok, megzavarodtam. Megriadtam, nem látok.
Reszketés fogott el, és a szívem szörnyen háborog.
Rettenetes az alkonyat,
Pedig eddig úgy vártam azt.

Terített asztal mellett és szép, puha szőnyegeken

Dőzsöltök, de a pajzsotok a kezetekben legyen!
Az Úr ezt mondta nekem: Menj el, és állíts őrszemet!
Az őrszem jelentette: Lovast látott, nem is egyet.
Szamarakon és tevéken
Nyargaltak a sík vidéken.

Figyelt az őr, és miként az oroszlán felordított:

Uram! Mindennap és éjjel az őrhelyemen állok.
Én látom, hogy jönnek már a lovasok kettesével.
Ezt látom az őrhelyemen, ha nézem nappal s éjjel.
Akkor megszólalt, és mondta:
Az Istentől így hallotta:

Elesett a nagy Babilon, és minden istenszobra

Földön hever összetörten. Betelt rajta a sorsa.
Óh én agyoncsépelt népem! Óh én megtiport népem!
Mint a Seregek Urától hallottam, azt akképpen
Jelentettem, mint hallottam
Az Istentől azon nyomban.

DÚMÁ
Is 21:11,12.

Kiáltást hallok Széírből: Közeleg a reggel, de még

Meddig tart még az éjszaka? Éjszaka van. Kérdezhettek,
Meddig az éj? Mit mond az őr? Bár ne kérdezzetek most még
És ez az őrnek válasza: Inkább majd ha visszajöttök!
 168

ARÁBIA
Is 21:13-15.

Arábia bozótjában töltsétek az éjszakát!

Dedán karavánjai, és a szomjazóknak vizet
Hozzatok, hisz látjátok ezeknek keserű sorsát,
Ezért a menekülőknek nyújtsatok át kenyeret!
Fegyver elől menekülnek s kivont, gyilkos kard elől,
Kifeszített nyilak elől, mielőtt a harc eldől.

22. fejezet
Jeruzsálem megaláztatása

„MI TÖRTÉNT VELED?”

Is 22:1-14.

1. Mi történt a Látomás völgyében? 8. Gyönyörű völgyeid mind megtelnek

Miért ment mindenki a tetőkre? Harci kocsikkal és lovasokkal.
Nagy lárma van a város szívében, Sorban mind a kapu elé mennek
Vigadozás vár a várvédőkre. Íjaikkal és a paizsokkal.

2. Nem kard sebezte az embereket, 9. Júda védelmét most leleplezték.

Nem harcban estek el a halottak. Megnézhetitek azon a napon
Vezetőid vagy elmenekültek, Az Erdő házának sok fegyverét,
Vagy harc nélkül fogságra jutottak. És hogy mily sok rés van a falakon.

3. Ha el is futottak bármily messze, 10. Dávid falain van sok repedés,

Akit csak valahol megtaláltak, De ti gondosan összegyűjtitek
Elfogták, és nem volt menekvése, Az Alsó-tó életadó vizét,
Ott mindnyájan fogságra jutottak. S a házakat is számba veszitek.

4. Ezért ezt mondom: Ne nézzetek rám, 11. Egyes házakat leromboltatok,

Akik olyan keservesen sírtok! Hogy a falat megerősítsétek.
Ne zaklassatok, hiszen ha tudnám, Két fal közt medencét csináltatok,
Vigasztalást adnék, de nem tudok. S a Régi-tavat oda vittétek.

5. Pusztulóban van most az én népem: 12. De azzal, aki mindezt cselekszi,

Zűrzavar, eltiprás kavarodás Nem törődtök, és azt nem látjátok,
Napja lesz a Látomás völgyében. Aki ezt már régóta készíti,
Az Úrtól jön reánk e pusztulás. Azt ti most is elhanyagoljátok.

6. A falat mindenhol aláássák, 13. Pedig az Úr, a Seregek Ura

És a hegy felé kiáltás hangzik. Sírásra, gyászra hív ama napon.
Élám felveszi a tegzét, íját, Ő mindenki szakállát lenyírja:
Ha kitör a harc, a vér patakzik. Legyen kopasz, és gyászruhát hordjon!

7. Harci kocsik dübörögve jönnek, 14. Most még tart a vigasság, az öröm,
Emberek és lovasok is velük. Leölik a juhokat, marhákat,
Kír is pajzsot ragad. Özönlenek Esznek, és a bor folyik mint özön,
A harcosok. Nincs irgalom bennük. Mert közel látják napját halálnak.

15. Ezt mondotta a Seregek ura:

Nem engesztelődöm irántatok,
Mert itt senkinek sincs bűntudata,
Bűn zsoldja lesz a ti halálotok.
 169

AZ ÚJ UDVARMESTER
Is 22:15-24.

A Seregek Ura így szól: Menj el Sebna mesterhez,

A királyi palotának jól ismert gondnokához,
Aztán kérdezd meg ezt tőle: Ki engedte meg neked,
Hogy itt készíts magadnak egy sziklába vájt sírboltot?
Magas helyen készítetted
Magadnak ezt a sírhelyet.

Pedig az Úr tégedet majd megfog ezért keményen,

Aztán messzire elhajít jó erős hajítással.
Mint egy labdát, egy csomóba összegöngyöl egészen,
Ott halsz meg egy tágas földön gyalázatos halállal.
Szekereid ragyogása
Urad háza gyalázata.

Kivetlek tisztességedből, állásodtól megfosztlak,

Hilkijjá, Eljákim fia lesz a szolgám ezentúl.
Övedet ráerősítem, s ráadom palástodat,
Hatalmadat neki adom, itt most már ő lesz az úr.
Gondját viseli Júdának,
Jeruzsálem lakóinak.

Dávid palotája kulcsát ráteszem a vállára.

Amit kinyit, azt ezután nem zárja be senki már,
S ha valamit bezár, annak nem nyílik ki a zára.
Övé lesz itt a hatalom, és minden, mi vele jár.
Szilárd helyre erősítem,
Mint egy szöget, úgy beverem.

A díszhely ezután ő lesz atyja fényes házában.

Ráaggatják a ház díszét: mindegyik ivadékát,
Minden apró edényt, korsót és tálakat sorjában,
Elé hozzák, őrá bízzák az összes sarjadékát.
A házban ő lesz a díszhely,
Kit az egész háznép tisztel.

23. fejezet
Tírusz és Szidón pusztulása

„JAJGASSATOK!”
Is 23:1-10.

1. Jajgassatok ti, tarsisi hajók, 3. Sihór gabonáját ott vették meg,

Mert Tírusz, a nagy város leomlott! S mit a Nílus vidékéről vittek.
Nincs egy ház sem, nincs már hova menni. Akik messziről oda hajóztak,
Ciprusiak, mondjátok ezt neki! Azok a népek ott vásároltak.

2. Némuljatok el, ti parti lakók, 4. Szidón, szégyenkezz! Így szól a tenger,

Szidóni kereskedők, utazók, Büszke erődítmény a tengerben:
Követei kiknek a nagy tengert Olyan lettem, mint aki vajúdött,
Átszelik, a mélységes vizeket! De gyermeket szülni már nem tudott.
 170

5. Mint aki nem nevelt fel ifjakat, 8. A koronás város, Tírusz felől
És ki nem dédelgetett lányokat. Kicsoda végzett ily kegyetlenül?
Gyötrődnek, kik hallják Tírusz hírét, Vezérek voltak kereskedői,
Kiknek Egyiptomról szól a beszéd. Kiknek sokan voltak tisztelői.

6. Ti, akik a tengerparton laktok, 9. A Seregeknek Ura végzett így,

Menjetek Tarsisba, s jajgassatok! Hogy meggyalázza dicsekvéseit,
Ez lenne a ti ősi várostok, És hogy megalázzon minden pompát,
Ahol gondfeledten vigadoztok? S mindenkit, kinek tisztelték rangját.

7. Ez az, mely fennáll ősidők óta, 10. Hagyjátok el mostan az országot,

Majd messzire elment sok lakója Mint ahogy a Nílus folyik át ott,
Azért, hogy ottan letelepedjék, Ti, tarsisi hajók, hiszen itten
Hogy meglelje nyugodalmas helyét. Kikötő számotokra már nincsen!

„ELPUSZTULT ERŐDÍTMÉNYETEK”
Is 23:11-14.

1. Az Úr kinyújtotta kezét a tengerre, 3. Íme, ez a káldeusoknak országa.

És a királyságokat megrendítette. Ez a nép még nem is volt, s már Asszíria
Megparancsolta aztán, hogy Kánaánnak Tíruszt hajóinak jól kiépítette,
Erődítményeit szerte-széjjel hányják. De az ostromművek felálltak ellene.

2. Ezt mondta: Nem fogsz már vigadozni többé, 4. Palotái mostan romokban hevernek,
Szidón lánya, te csak szégyenkezz örökké! Ledőlt falán a gyomok gyökeret vernek.
Mint egy meggyalázott szűz leány, olyan vagy. Tarsisi hajók, ti most mind jajgassatok!
Kelj át Ciprusra, de ott sem lelsz nyugalmat! Erődítményeitek most már csak romok.

ELFELEJTIK HETVEN ÉVIG

Is 23:15,16.

Akkor majd elfelejtik Tíruszt hetven évig,

Ameddig egy király él, aztán Tírusz úgy jár,
Ahogy azt a szajha nótájában éneklik:
Elfelejtett szajha, játssz a citerád húrján,
Járd be vele a várost, dalaidat pengesd,
Dalolj, hogy mindenkit magadra emlékeztess!

24. fejezet
Ítélet a világ felett

„GYÁSZOL, HERVAD A FÖLD”

Is 24:1-13.

1. Az Úr a földet felforgatja, pusztítja, 3. A föld elpusztul, mert teljesen kifosztják,

Feltúrja felszínét, szétszórja lakóit. Ahogy az Úr Igéjét kijelentette.
A köznép, mint a pap, a szolga, mint ura, Gyászol, elalél és elhervad a világ,
Olyan lesz. Mind egymáshoz lesz hasonló itt. Oly a föld, mint mikor a termést jég verte.

2. Az úrnő nem lesz nagyobb, mint a szolgáló. 4. Lakói bizony meggyalázták e földet,
A vásárló olyan lesz, mint aki elad. Mert újra és újra a törvényt megszegték,
Aki kér, olyan lesz, mint a kölcsön adó, Megmásították a rendelkezéseket,
Az adós pedig olyan, mint ki kölcsön ad. Elvetették Isten örök szövetségét.
 171

5. Ezért szörnyű átok emészti a földet, 7. Nem is borozgatnak már nótaszó mellett,
És tetteikért lakói megbűnhődnek. Keserű az ital annak, aki issza.
Egyszer csak meglátják, hogy a föld üres lett, Elpusztult a város, minden csupa rom lett,
S akik megmaradnak, csak kevesen lesznek. A bezárt házakba nem térnek már vissza.

6. Gyászba borul a must, és búsul a szőlő, 8. Az utcákon folyton borért kiáltoznak.

S kik jókedvűek voltak, most sóhajtoznak. Bealkonyult ottan már minden örömnek,
Nincsenek dobolók, nincs már örvendező, És a földön többé már nem vigadoznak,
És a citerán a húrok már nem zsongnak. A városkapuk is romokban hevernek.

9. Mert olyasmi történt most ezen a földön

A népek között, mint mikor olajbogyót
Vernek szüret után, s az elhagyott szőlőn
Semmit sem lelnek a fürt után kutatók.

„RECSEG, ROPOG A FÖLD”

Is 24:14-20.

1. Azok hangos szóval ujjonganak 3. A menekülő esik verembe,

Az Úr fenségének, Kiáltoznak
A tengerről. Világosság támadt.
Boldog az, ki őneki hálát ad.
Izrael nagy Istenének nevét
A tenger szigetein dicsérjék.
Ha kijön, ott vár rá a kelepce.
Nyílik a magas ég csatornája,
A föld alapját remegés rázza.
A föld mindenfelé recseg, ropog,
Ami szilárd volt, most az is inog.

2. Énekszót hallunk a föld széléről, 4. Tántorognak a kemény földrészek,

Az igazaknak dicsőségéről.,
De én ezt mondom: Nekem végem van,
Jajgatok a reám szakadt bajban.
Kelepce fenyeget, s csal a csaló,
És reszket minden e földön lakó.
Botorkálnak, mint valami részeg,
S mint a kunyhó, mit széjjelszór a szél,
Düledezik minden, remeg és fél.
Súlyos vétke reánehezedik,
Többé már fel sem kel, úgy elesik.

A SEREGEK URÁNAK DICSŐSÉGE

Is 24:21-23.

Azon a napon majd az Úr megbünteti Akkor egy csomóba gyűjti össze őket,
A magasság seregét a magasságban; Miként a foglyokat gyűjtik a verembe,
A föld királyait a földön megveri, Akképp börtönbe zárják a felkelőket,
És megsemmisíti őket haragjában. A büntetés senkinek sincs elengedve.

S sápadt hold elpirul a sötét éjben, Mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben

És szégyenkezik az égbolt izzó napja. Dicsőségben ragyog a Seregek Ura.

25. fejezet
Hála, öröm, alázat

„SZÓLTAM A ZIVATARBAN”
Is 25:1-5.

1. Uram! Te vagy én Istenem. 2. Mert a várost kőhalommá

Neved mindenütt dicsérem. Tetted, és a várat rommá.
Csodáidért magasztallak. A bitorló megszégyenül,
Hirdetem igazságodat. Kastélya már fel nem épül.
 172

3. Ezért tisztel a nép téged, 5. A hatalmaskodó dühe,

Félnek hatalmas nemzetek. Szó sincsen, hogy megenyhülne;
Ereje vagy a szegénynek, Olyan az, mint a kővárra
Oltalma a nincstelennek. Zúduló zivatar árja.

4. Erő a nyomorúságban, 6. Mint hőség a szikkadt földet,

Menedék a zivatarban, A zajongó tömegeket
Hűvös árnyék a hőségben, Úgy alázod meg azokat
A tikkasztó, forró délben. A ránk törő bitorlókat.

7. Mint a felhőnek árnyéka

A hőséget csillapítja,
Te akképp nyomod el végképp
Az elnyomók vad énekét.

LAKOMA A SIONON
Is 25:6-8.

1. Készít majd a Seregek Ura 3. A hegyen leveszi a leplet,

Ezen a hegyen minden népnek Amely ráborult minden népre,
Mi elképzelhető lakoma, S mi betakart minden nemzetet,
Olyan ínycsiklandozó étket. A takarót lerántja végre.

2. Lesznek abban zsíros falatok, 4. Az én Uram, az Úr örökre

Finom falatok sok velővel, Véget fog vetni a halálnak,
És lesznek letisztult új borok És nem fakadnak már könnyekre,
A szőlő kiforrott levével. Mert vége lesz gyásznak, bánatnak.

5. És leveszi az ő népéről Halljatok az ígéretéről,

A gyalázatot itt, a földön. Mert beteljesedik örökkön!

„ITT VAN AZ ÚR”

Is 25:9.

Megmondják azon a napon:

Itt van a mi Istenünk,
Aki megszabadít minket.
Őbenne reménykedünk.
Vigadjunk és örüljünk!
Itt van az Úr közöttünk.

MÓÁB MEGALÁZTATÁSA
Is 25.10-12.

Az Örökkévaló keze nyugszik ezen a hegyen,

De Móábot eltapossák, hol van, azon a helyen.
Amint a szalmát tapossák a trágyának levébe,
Móábot úgy taszítják a pusztulás tengerébe.

A kezét széttárja benne, ahogy az úszó teszi,

Mikor úszás közben kezét a vízbe bemeríti.
De az Úr megalázza az ilyen embert gőgjében,
Hiába is erőlködik hadonászó kezével.
 173

Fellegváradat kőfallal jól megerősítetted,

Ő mégis lerombolja azt, bármily erősen véded.
Izzé-porrá zúzza a te letört büszkeségedet.
Móáb! Lakóhelyeden tapossák széjjel nevedet.

26. fejezet
Isten népének hálaéneke

„AZ ÚR A MI KŐSZIKLÁNK”
Is 26:1-6.

1. Erős városunk van. Kőfalat és bástyát 3. Az Úr a magasból könnyen letaszítja

Állított az Úr fel annak védelmére. Az ott lakót, s a megerősített várost
Az őrök a kapukat szélesre tárják Földig lerombolja, ízzé-porrá zúzza,
Az igaz nép előtt. Azon hadd lépjen be! Ki önerejéből szabadulást vár ott.

2. Ki hűséges marad, s szilárd a jelleme, 4. Lábbal tapossák majd azt a szegény népek,
És ki benned bízik, megőrzöd békében. Sok nyomorult ember lába dobog rajta.
A mi kősziklánk az Úr. Bízzatok benne! Ide-oda futnak ott a nincstelenek,
Örökké lehettek az ő védelmében. Felveri a csendet lépteiknek zaja.

„LELKEM HOZZÁD VÁGYÓDIK”

Is 26:7-11.

1. Egyenes az igaz embernek ösvénye. 3. A bűnös, hogyha elnyeri a kegyelmet,

Te egyengeted az igaz ember útját.
Csak tebenned van mi szívünknek reménye
Ítélet idején is. A népek tudják.
Arra vágyik lelkünk,
Hogy téged dicsérjünk.
Akkor nem tanulja meg az igazságot,
Akkor ő nem nézi felséges nevedet,
Becsületes nép közt folytat álnokságot.
Nem látják a népek
Felemelt kezedet.

2. Hozzád vágyódik lelkem az éjszakában,
Még ott is teljes szívből kereslek téged.
Mikor ítéletet tartasz a világban,
Akkor igazságot tanulnak a népek.
Kik e földön élnek,
Megismernek téged.
4. Meglátják, hogy néped mily féltőn szereted,
Amikor ellenséged tűz emészti meg.
Akkor jönnek rá, hogy szereted népedet,
Mikor ellenségét örökre megvered.
Lelkem hozzád vágyik,
Kitárt szívvel vár itt.

„CSAK A TE NEVEDET DICSÉRJÜK”

Is 26:12-19.

Uram! Te szerzel minekünk békességet,

Hiszen mindent Te tettél, mi velünk történt.
Tudjuk ezt, Istenünk! És most kérünk téged,
Bocsásd meg, hogy másokhoz fordultunk önként,
És mások voltak a gazdáink sokáig.
Mi mégis csak téged dicsérünk mindmáig.

A halottak már nem élnek, és az árnyak

Nem támadnak fel. Ezért büntetted őket,
Kiirtottad őket. Talpra már nem állnak,
Még emlékezetüket is eltörölted.
Uram! Te e népet megszaporítottad,
Országodban megdicsőítetted magad.
 174

Az ország határait kiterjesztetted,

És téged kerestek a nyomorúságban,
Amikor pedig őket megfenyítetted,
Tehozzád fordultak halk fohászkodásban.
Olyanok voltunk e sok háborúságban,
Amint a terhes nő kiált fájdalmában.

Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet

Szültünk, de szabadulást mi nem szereztünk
Ennek az országnak, és igaz emberek
Nem jöttek világra, nem élnek mivelünk.
Lesz, mikor életre kelnek a halottak,
És a holttestek mind sorra feltámadnak.

Ébredjetek ti, akik a porban laktok!

Ujjongjatok, mert eljön a ti időtök!
Fényesség harmata lesz a te harmatod,
És melyet lábaddal taposol, az a föld,
Ha eljön az idő, ha eljön az a nap,
Visszaadja majd az elrabolt árnyakat.

BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
Is 26:20,21.

Ébredj népem, és menjél be a szobádba, Mert jön már felénk az Úr lakóhelyéről

Ott zárd jól magadra annak az ajtaját! Azért, hogy a föld lakóit megbüntesse.
Rejtőzzél el ott egy rövid pillanatra, Akkor számot fognak adni bűneikről;
Amíg elfelejti az Úr nagy haragját! Semmi, amit tettek, nem lesz elfeledve.

Akkor a kiontott vért a föld feltárja,

Nem takarja többé be a megölteket.
A bűnös remegve büntetését várja,
Semmi sem fedi el a megtörténteket.

27. fejezet
Isten összegyűjti szétszórt népét

„VIRULNI FOG IZRAEL”

Is 27:1-6.

1. Azon a napon majd az Úr megbünteti 3. Nem bántok senkit, és nincs harag énbennem,
A tengeri kígyót erős, nagy kardjával, De hogyha tövis vagy gaz kerül énelém,
A gyors kígyót, amely a vizeket szeli, Akkor azt semmiképp el nem viselhetem,
A tekergő kígyót egyetlen csapással. S ha meglátnám, kegyetlenül elégetném.
A tengerben lakó, dühös szörnyeteget, A haszontalan gaz semmire sem való,
Megöli, ne bánthassa az embereket. Egy szálig kiirtja az Örökkévaló.

2. Azon a napon vígan énekeljetek, 4. De aki rábízza magát oltalmamra,

Daloljatok a színbort adó szőlőről!
Én, az Úr őrizem a szőlőhegyeket,
Vigyázok rájuk, s minduntalan öntözöm,
Mert nagyon drága az én szőlőm énnekem,
Éjjel-nappal benne vagyok, s védelmezem.
Járuljon elém, és béküljön meg velem!
A jövőben Jákób kerül hatalomra,
Aztán gyökeret ver, és virul Izrael.
Termésével ezt az egész nagy világot
Elárasztja, lesz sok gyümölcs és virág ott.
 175

„FELTÁMADT A KELETI SZÉL”

Is 27:7-9.

1. Megverte-e őt annyira, 3. Jákób bűne ezáltal nyert

Mint azokat, kik őt verték? Engesztelést, s ez lesz vétke -
Gyilkolta-e, ahogy bírta Mellyel megsebzett sok embert -
Őt is, mint kik őt kergették? Bocsánatának gyümölcse.

2. Elűzted és elvetetted, 4. Olyan lesz az oltár köve,

Mindig csak pereltél vele. Mint mészkő, ha összetörik,
Támasztottál erős szelet, S az oltár tömjénezője
S elsodortad jó messzire. Nem füstöli szent fák tövit.

„LAKATLAN HELY”
Is 27:10,11.

Milyen árván maradt a megerősített város! Az elszáradt ágakat az asszonyok letörik,

Elhagyott és lakatlan hely lett, akár a puszta. S hazaviszik tüzelni. Sajnos ez a nép dőre.
Sok legelésző borjú kevés füvet talál ott; Bűneit sok íziglen fiai is öröklik,
Keres, de nem talál mást, a bokrokat szaggatja. Ezért nem ad irgalmat neki a teremtője.

„AZON A NAPON”
Is 27:12,13.

Azon a napon az Úr a kalászt elcsépeli Azon a napon a nagy kürt megharsan hirtelen,
Eufrátesztől egész Egyiptom patakjáig, S visszajönnek azok, kik asszír földön elvesztek,
De titeket, Izrael választott gyermekei, És kik Egyiptom földjén, ott a nagy messzeségben
Egyenként összeterel a kegyelem napján itt. Szétszóródtak, azok is újra itt együtt lesznek.

Akkor együtt majd a szent hegyen Jeruzsálemben

Földig leborulnak az Örökkévaló előtt,
És egymásra találva, vigasságban, örömben
Újra itt, a szent honban együtt dicsőítik őt.

28. fejezet
„Halljátok az Úr Igéjét!”

SAMÁRIA PUSZTULÁSA
Is 28:1-6.

1. Jaj a büszke koszorúnak, 3. Küldi már az Úr feléjük 5. A termékeny völgyre néző

Mit Efraim részegei
Viselnek, mert elhervadnak
A virágok lágy szirmai,
Amelyek díszítik őket,
A mámorban hencegőket.
Az erőset, hatalmasat.
Nem lesz tőle menedékük,
Olyan az, mint egy áradat,
Mint jégverés. Itt is van már,
Akár egy tomboló orkán.
Hegycsúcson Efraim népe
Ma még büszke és dicsekvő,
De lehullik ékes dísze,
Elhervad tarka virága,
Nehéz napok jönnek rája.

2. Mámorosak még a bortól
Azon a magas hegycsúcson,
Mely lenéz a hegyoromról,
Túl az ott kanyargó úton,
Arra a termékeny völgyre,
Hol összegyűlnek dőzsölve.
4. Olyan, mint mindent elsöprő
Zúgó vizek áradata.
Nagy erővel tör elő ő,
És földre terít hatalma.
Akkor majd lábbal tiporják
A részegek koszorúját.
6. Úgy jár, mint korai füge,
Mikor gyümölcsérés előtt
Nézi valaki, mily üde,
És a kezébe veszi őt.
Látja. mint kezébe veszi,
Éretlen, mégis lenyeli.
 176

7. Akkor a Seregek Ura 8. Ő lesz az igazság lelke

Lesz népe maradékának
Újra díszes koszorúja.
Nem szolgál már e nép másnak.
Homlokán ékes korona,
S e föld lesz az ő otthona.
Azokban, kik igazságot
Szolgáltatnak, és ereje
Lesz azoknak, kik várják ott
A kapuk ellen törőket,
És vissza is verik őket.

A PAPOK ÉS A PRÓFÉTÁK BŰNE

Is 28:7,8.

A papok és a próféták bortól támolyognak

A sok bevedelt italtól mind megzavarodtak.
Tántorognak mikor megjön az ő látomásuk,
És vigadoznak, amikor döntést kell hozniuk.
Undoksággal vannak tele az ő asztalaik,
Ahol ők vannak, tiszta hely ott nem találtatik.

KINEK PRÓFÉTÁLHAT AZ ILYEN?

Is 28:9.

Ez kinek akarja elmondani tudományát,

Kivel akarja megértetni kijelentését?
Azzal, ki most hagyta el az anyatej szopását,
Ki nem szopja mostantól édesanyjának mellét?

„ITT EGY KICSI - OTT EGY KICSI”

Is 28:10-13.

1. Ez a parancs, az a parancs. 3. A nyugalom itt is van már,

Ez a szabály, az a szabály. Ide jönnek a fáradtak.
Oly kevés, mint valami roncs, Felüdülés, mi rájuk vár,
Ami betartatásra vár. De azok rá nem hallgatnak.

2. Ezért dadogó ajakkal 4. Az Úr Igéje ebben áll,

És érthetetlen nyelveken Ez a parancs, az a parancs,
Nem értenek szót azokkal, Ez a szabály, az a szabály,
Kik szólnak hozzájuk szépen: S olyanok lesznek, mint a roncs.

5. Essenek hanyatt, ha járnak, Törjék össze jól magukat,

S a csapdában, mit nem látnak, Leljék csúfos halálukat!

A CSÚFOLÓDÓK
Is 28:14,15.

Ezért halljátok az Úr Igéjét Ti ezt mondtátok magabiztosan:

Ti, akik oly sokat csúfolódtok, Mindnyájan szövetséget kötöttünk
És Ti, kik Jeruzsálemnek népét A holtak hazájával komolyan,
Ma uralmatok alatt tartjátok! S a halállal egyezségre léptünk.

És ha jön az elsöprő áradat, Mert hazugságban lelünk oltalmat

Az biztos, hogy nem ér el bennünket, És hamisságban rejtekhelyünket.
 177

SAROKKŐ A SIONON
Is 28:16-22.

1. Az Úr, az én Uram így mondja ezt: 5. Az áradat jön reggel felétek,

A Sionra alapul leteszek Aztán jön nappal és minden éjjel,
Szilárd követ, drága sarokkövet. És a kijelentést megértitek,
Ha nem hisztek, nem menekülhettek. Ha majd éltek örök rettegésben.

2. A törvényt zsinórmértékké teszem 6. Kinyújtózkodni rövid lesz az ágy

És az igazságnak mércéjévé, És beburkolózni a takaró.
A hazugságot a jég veri el, Bármily erős lesz bennetek a vágy,
S vízben lesz a rejtekhely semmivé. Rátok tör majd az Úr, a haragvó.

3. Szövetségetek, mit a halállal 7. Felindul, mint a Perácim-hegyen,

Kötöttetek, csakhamar felbomlik; Haragszik, mint Gibeon völgyében.
Egyezségtek holtak hazájával, Tettét véghez viszi, bármi legyen,
Nem lesz más, mint értéktelen lom itt. Munkálkodik nagy felgerjedésben.

4. Ha jön az ostorozó áradat, 8. Mostan azért ne csúfolódjatok,

Teljesen elborít benneteket. Mert szorosak lesznek a bilincsek!
Mikor rátok tör a vad zuhatag, Az országban mind elpusztulhattok,
Elragad, nem maradhattok itt meg. Mert a Seregek Ura megintett.

ISTEN BÖLCS CSELEKVÉSE

Is 28:23-29.

1. Figyeljetek! Halljátok meg szavamat, 3. Mert a kaprot bizony nem cséplőszánnal,

Ügyeljetek jól az én beszédemre!
Tán mindig csak szántja a barázdákat
A gazda, ha vetni akar a földbe?
Csak a földjét barázdálja,
A szántását boronálja?
A köményt pedig nem cséplőhengerrel
Csépelik s nyomtatják, hanem pálcával
Verik a köményt szorgalmas kezekkel,
A kaprot meg bottal verik.
Így kerül sorra mindegyik.

2. Nem úgy van-e, hogy ha elegyengette, 4. Talán szétzúzzák a kenyérgabonát?

Hint bele kaprot, vagy szór bele köményt?
Talán vet búzát a kijelölt földbe,
Esetleg árpával veti be földjét,
És tönkölyt vet a szélére?
Így szoktatta őt Istene.
Ha ráhajtanak is cséplőhengerrel,
Vigyáznak, hogy ne tegyenek benne kárt,
És ne zúzzák durva kövekkel széjjel.
Ezt így a Seregek Ura
Tervezte és végrehajtja.

29. fejezet
Jeruzsálem ostroma és szabadulása

AZ OSTROM
Is 29:1-4.

Jaj Ariélnak, a nagy városnak, Akkor lesz sírás, és lesz jajgatás,

Annak, ahol Dávid táborozott! A várost égő oltárrá teszem.
Évek és ünnepek váltakoznak, Körülötted tábor és sáncásás,
S Ariélra ostromot indítok. És támadlak nagy ostromművekkel.

Megalázottan beszélsz a földből, Hangod mintha jönne kísértettől,

Megtörten hangzik a porból szavad. Szavaid meg a porból suttognak.
 178

A SZABADULÁS
Is 29:5-8.

Izzé-porrá törik majd szét
Ellenségeid serege.
Erőszakosok seregét
Az Úr porként szórja szerte,
És egy szempillantás alatt
Belőle semmi sem marad.
Mert a Seregeknek Ura
Akkor meglátogat téged.
A forgószél nagy zúgása
Hangzik, aztán földrengés lesz.
Mennydörgés és vihar tombol,
Tűz emészt, és minden lángol.
Olyan lesz az, mint egy álom,
Mint egy éjjeli látomás
Ariél áll a várfalon,
Rázúdul a vad támadás.
Valamennyi nép serege
Ostromot indít ellene.

Az éhező azt álmodja, De tikkadt lesz, ha felébred,

Hogy eszik, de ha felébred,
Érzi, hogy üres a gyomra,
Csak a semmiségbe réved.
Azt álmodja a szomjazó,
Hogy iszik, s a víz nagyon jó.
És érzi a szomjúságot.
Ez gyötri majd mind a népet,
Mely oly sokat hadakozott
A szent Sion hegye ellen.
Most elkotródik megverten.

A NÉP ELVAKULTSÁGA
Is 29:9,10.

Ámuljatok csak és bámuljatok, Mert az Úr tirátok árasztotta

Vakoskodjatok s megvakuljatok! Háborúság lelkét, és bezárta
Legyetek részegek, de ne bortól, Vak szemeteket: a prófétákat,
Tántorogjatok, de ne italtól! S elvakította a látnokokat.

Izrael Istenétől rettegnek,

S akkor észre térnek a tévelygők.
Tanulság lesz nekik, kik perelnek
S zúgolódnak, akkor dicsérik őt.

HOMÁLYOS ÉRTELEM
Is 29:13,14.

Ekképpen szól az Úr: Mert ez a nép
Csak a szájával jön közel hozzám,
Ajkával elmondja dicséretét,
De a szívével nem gondol énrám,
És istenfélelme sem mond sokat:
Betanult emberi parancsolat.
Ezért én úgy bánok majd e néppel,
Hogy csodálkozni fog igen nagyon,
Mert a bölcsek a nagy bölcsességgel
Hiába dicsekszenek nagy hangon,
Vége lesz híres bölcsességüknek,
Csak homálya ragyog értelmüknek.

FAZÉK ÉS FAZEKAS
Is 29:15,16.

Jaj azoknak, akik el akarják Micsoda fonákság! Egyenlőnek

Titkolni tervüket az Úr elől!
Tettüket sötétben végrehajtják,
És nem gondolkoznak semmi felől,
Mert ezt gondolják: Ki lát bennünket,
Ki ismerheti itt a nevünket?
Látszik az agyag a fazekassal?
Netán mondhatja a teremtőnek:
Ő nem tett semmit ez alkotással?
Szólhat a fazék alkotójához,
Hogy az semmit sem ért a dolgához?
 179

VÉGE LESZ A ZSARNOKSÁGNAK

Is 29:17-21.

1. Már csak kevés idő van minekünk hátra, 3. Az alázatosak újra örömüket
És a Libánonnak hegye kertté válik, Lelik az Úrban, és a szegény emberek
De olyan lesz a kert, mint az erdő fája: Izrael Szentje előtt vígan szívüket
Kevés fa lesz benne, de az soknak látszik. Kiöntik, és nagy örömükben nevetnek.

2. Azon a napon a süketek meghallják, 4. Mert vége lesz akkor a gonosz zsarnoknak,
Hogy mi beszéd van az írásban elrejtve, És végre elpusztul a gaz csúfolódó.
S a vakok megnyíló szemükkel meglátják Azokat kiirtják, kik rosszra gondolnak,
A homály után, hogy mi van írva benne. S kiknek minden tettük életet romboló.

5. Kik peres ügyekben vétkesnek jelentik Feddeni merészeli, azt tőrbe ejtik,
Az igazat, s aki őket a kapuban Azok sem maradhatnak háborítatlan.

„SZENTNEK VALLJÁK NEVEMET”

Is 29:22-24.

Azért ekképp szól Jákób házához az Úr, Az ő gyermekei, amikor meglátják

Ki atyánkat, Ábrahámot megváltotta: Kezemnek munkáját, akkor a nevemet,
Soha meg nem szégyenül Jákób ezentúl, Melyet megismernek, bizony szentnek vallják,
És többé nem sápad meg Jákóbnak arca. És Jákób Szentjét is akkor vallják szentnek.

30. fejezet
Egyiptom és Asszíria

EGYIPTOM NEM AD SEGÍTSÉGET

Is 30:1-5.

Jaj a pártütő fiaknak, akik nélkülem terveznek,

S akaratom ellenére kötnek meg szerződéseket.
Ekképpen szól az Úr: Ezek vétket vétekre halmoznak,
Engem nem kérdeznek, de a fáraónál fáradoznak.
Folyton Egyiptomba járnak. Tőle kérnek segítséget,
Egyiptomnak árnyékában keresik a menedéket.

De ti majd szégyent vallotok a fáraó oltalmában,

És majd pironkodni fogtok Egyiptomnak árnyékában.!
A vezetők Cóanba is segítségért elfutottak,
És a követek Hánészig kérésükkel eljutottak.
De ott mind szégyent vallanak eme haszontalan néppel:
Segítséget nem kapnak, de övék lesz gyalázat, szégyen!

DÉL BEHEMÓTJA
Is 30:6,7.

Szamarak hátán vagyonuk, és tevék púpján kincseik,

Az elnyomás országába haszontalan népnek viszik.
Ottan él a sok oroszlán, repülő sárkány s vipera,
Ott él Egyiptomnak népe, Délnek a nagy Behemótja.
Hiábavaló fáradság tőle kérni segítséget,
Nem más ő a népek között, csak tehetetlen szörnyeteg.
 180

„HAGYJATOK BÉKÉT NEKÜNK!”

Is 30:8-11.

1. Most pedig menj el, és írd fel 3. Ezt mondja a látnokoknak:

Jelenlétükben táblára, Ne lássatok valóságot!
Egy nagy könyvbe mind jegyezd fel, Szóljatok a hallgatóknak
Írj annak minden lapjára, Sok hízelgő hamisságot!
Hogy mindvégig megmaradjon, Mindig olyant beszéljetek.,
Örök okmányként szolgáljon! Mi tetszik az embereknek!

2. E nép bizony engedetlen! 4. Csakhogy én nektek azt mondom,

Nem mások ők: hazug fiak. Ezt a módszert elhagyjátok,
Beképzelt és figyelmetlen És ezen az eljáráson
E nép, ezért semmit sem ad Sürgősen változtassatok,
S nem hallgat az Úr szavára, S minket Izrael Szentjével
Nem figyel tanítására. Felejtsetek el békével!

„CSALÁSBAN BÍZTOK”
Is 30:12-14.

Izrael Szentje felétek Mert ezekre támaszkodtok, Összetörik, ha megreped,

Így szól: Mert megvetettétek
Ezt az Igét, s zsarolásban
Bíztok és hazug csalásban,
Abban van reménységetek,
Az én szavamnak nem hisztek,
Bűnötökkel majd úgy jártok,
Mint mikor a magas kőfal
Akármelyik pillanatban
Fenyegethet leomlással,
Összedőléssel, romlással.
Mint a fazekas korsója,
Nem találsz ott egy cserepet
Sem, amely arra jó volna,
Hogy a tűzről parazsat végy,
Vagy merítsd a tócsa vizét.

„TI NEM AKARJÁTOK”

Is 30:15-18.

1. Az Úr, az én Uram így szól, 3. Ha csak egy ember fenyeget,

Izrael Szentje ezt mondja:
Megtérésről, higgadtságról
Gondolkozzatok! Jó volna,
Ha a bizalom s a béke
Lenne szívetek reménye.
Előle elfuttok ezren.
Ha öten jönnek felétek.
Szétszaladtok, csak a hegyen
Marad vissza egy zászlórúd,
Más nem, mert mindenki elfut.

2. De ti ezt nem akarjátok, 4. De még vár az Úr keveset,

Inkább vágtattok lóháton.
Hát ha ez a kívánságtok,
Akkor ki akar, vágtasson,
De ne azért, hogy üldözzön,
Hanem hogy menekülhessen!
Hogy nektek kegyelmezhessen.
Halasztja az ítéletet,
Hogy még irgalmas lehessen.
Bár ura Ő ítéletnek,
Boldogok, kik reménykednek.

BŐSZ HARAG
Is 30:27,28.

A távolból maga az Úr Lehelete, mint a patak, Zablát vet a nép szájába,

Jön, és lángol nagy haragja. Mely nyakig ér, úgy kiárad. Tévútra vezető zablát.
Ajkán, nyelvén bősz harag dúl, Rostélya is már kiszakadt, Szakadozott a rostélya,
Perzselő tűz indulatja. Mellyel a népekre támad. Kimutatja nagy haragját.
 181

„PERZSELŐ TŰZ LÁNGJÁBAN”

Is 30:29-33.

1. Úgy fogtok énekelni, mint 3. Az Úr szavától akkor majd

ünnepszentelés éjjelén,
Szívetek pedig úgy örül,
mint az a boldog zarándok
A fuvolaszó mellett, ki
ujjongva megy az Úr hegyén
Oly rég óhajtott Urához:
Izrael Kősziklájához.
Asszíria is megretten,
Valahányszor bottal veri.
s lesújt büntető vesszővel.
Ő pedig felemelt kézzel
küzd egyre keservesebben.
Dob pereg, és citera szól,
és a csata ottan dől e.

2. Felmorajlik az Úr szava, 4. Régóta kész a vesztőhely,

és felragyog őfensége,
Látható lesz sújtó karja,
felbőszülten dúl haragja.
Perzselő tűz lángja lobban,
az ő jötte jég verése,
Orkán fénye veszett dühe,
ítéletek zivatarja.
elég mély, és elég széles.
Készen áll a királynak is,
fa is, tűz is van ott bőven.
Az Úr kemény lehelete
akképp, akár egy kénköves
Patakot, lángra lobbantja,
szelíd szavát követően.

31. fejezet
Jeruzsálem szabadulása

„JAJ AZOKNAK”
Is 31:1-3.

Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek De az Úr bölcs Isten, és hoz veszedelmet,

Segítségért, s kik lovakban reménykednek,
Akik bíznak harci kocsik tömegében,
És bíznak a lovasok nagy erejében,
De nem veszik számba Izraelnek Szentjét,
És nem kérik az Úr biztos segítségét!
Nem másítja meg szavát, és nem mond nemet,
Hanem rátámad a gonoszok házára
És mindazoknak a gonosz csapdájára,
Akik segítséget azoknak ígérnek,
Kik ártani akarnak Isten népének.

Hiszen Egyiptom csak ember és nem Isten, A segítő elveszti minden erejét.
A lova is csak test, melyben lélek nincsen.! Elesnek, kiknek segített, valahányan,
Amikor az Úr kinyújtja erős kezét, Együtt pusztulnak el a harcban mindnyájan.

JERUZSÁLEM MEGMENTŐJE
Is 31:4,5.

Az Úr ekképpen szólt hozzám, Úgy jön a Seregek Ura

és mondta el e beszédet:
Ahogy morog az oroszlán
vagy kölyke a zsákmány felett,
Amikor az összes pásztor
összegyűlik őellene,
Kiáltásuktól nem ijed
meg, és nincs félelem benne.
Zajuktól nem hunyászkodik
meg a puszták oroszlánja,
Mert érzi erejét, s tudja:
ő az állatok királya.
harcolni Sion hegyéért,
Dombjáért és házaiért,
erős kőkerítéséért,
Mint fiait féltő anya
és repdeső madársereg,
Úgy jön a Seregek Ura
védeni Jeruzsálemet.
Harcol érte erős karral,
megmenti és oltalmazza,
Az ellenségtől megvédi,
szeretetében megtartja.
 182

ELBUKIK ASSZÍRIA
Is 31:8,9.

Elbukik majd Asszíria, Kőszála kijön ijedten, Így szól az Úr, kinek tüze
De nem férfiak karjától. Menekül, és megrémülnek Fenn van a magas Sionon,
Menekül, de minden fia Vezérei, majd félénken Tűzben izzó kemencéje
Szenved a kényszermunkától. Zászlót hagyva messze térnek. Jeruzsálemi dombokon.

32. fejezet
Boldog jövő

A MESSIÁS URALKODÁSA
Is 32:1-8.

1. A király igazságosan uralkodik, 4. A bolondot már nem nevezik nemesnek,

A vezérek törvényesen vezetnek. És nem tisztességesnek a gazembert.
Mindegyikük megvédi alattvalóit, A bolondok csak bolondot beszélhetnek,
És mindnyájan oltalmazóik lesznek. Szívükben forralnak álnok terveket.

2. Mind olyan lesz, mint rejtekhely a szél ellen 5. Ők csak tévelygést hirdethetnek az Úrról,
Vagy mint fedett hely zivatar idején; Az éhes embert hagyják, hogy éhezzék;
Olyan, mint patak a kiszáradt földeken, És elveszik az italt a szomjazótól,
Mint kőszál árnyéka szikkadt föld színén. Hogy szomjan hal, talán azt is elnéznék.

3. És ha látni kell, nem lesz homályos a szem, 6. A gazembernek gonoszak eszközei,

Figyelmes lesz a fül, ha kell hallani; Hazug beszéde galádság talaja;
És mindenki gondolkozik értelmesen, Az alázatosokat semmibe veszi
Senki sem fog beszédében dadogni. Még ha a szegénynek van is igaza.

7. Nem így cselekszik, aki nemes lelkű lett,

Mert az mindig nemesen gondolkozik,
És mindig kitart a nemes dolgok mellett,
S ha kell, a jó dolgokért hadakozik.

JÚDA BÜSZKE ASSZONYAI

Is 32:9-14.

1. Ti, könnyelmű asszonyok, 3. Mindnyájan borzadjatok, 5. A termő szőlőtőkét,

Halljátok meg szavamat! Ti, könnyelmű emberek, Melyet felver gaz, tövis,
Elbizakodott lányok, És kik elbizakodtok, Népemnek termőföldjét,
Figyeljétek hangomat! Ti pedig reszkessetek! Meg mi van, a többit is,

2. Alig egy év telik el, 4. Mindent levetkőzzetek, 6. A vigadozó város

Ti, elbizakodottak, Ágyékkötőt hordjatok! Mindegyik vidám házát
És senki sem szüretel, A gyönyörű mezőket Ti elsirassátok most
Nem hord gyümölcskosarat. Sírva meggyászoljátok! Lakóit s gazdagságát!

7. Mert bizony, nemsokára 8. A várhegy és a bástya

A kastélyt is elhagyják; Barlang lesz mindörökre.
Elnémul a lármája, Szilaj zebrák tanyája
Vidám népek nem lakják. Lesz a nyáj legelője.
 183

BOLDOG JÖVENDŐ
Is 32:15-20.

1. Végül a magasból árad ránk a lélek, 3. De jégeső hullik, és ledől az erdő,

És akkor a kopár puszta majd kertté lesz. E meglepő kép is egyre közelebb jő.
Még a pusztában is uralkodik a jog, A város egyszer csak elsüllyed a mélyben,
S a kertben megtalálod az igazságot. Minden oly sötét lesz, mint a komor éjben.

2. Akkor az igazság örök békét teremt, 4. Boldogok vagytok, kik víz mellett vethettek,
Ami biztonságban szolgálja az embert. Gondtalanul szabadjára engedhettek
Az én népem békés helyen lakik akkor, Szamarat és ökröt, meg minden jószágot,
Jutalma lesz neki gondtalan nyugalom. Hiszen bőséges táplálékot talál ott.

33. fejezet
Szabadulás és boldog élet

„JAJ NEKED, PUSZTÍTÓ!”

Is 33:1-6.

1. Jaj neked, pusztító, 3. Uram! Kegyelmezz, mert 5. A zsákmányt úgy szedik

Akit még pusztulás Benned reménykedünk! Össze, mint a sáskák
Nem ért, és te, rabló, Ha várjuk a reggelt, A termést legelik,
Kit nem rabolt ki más! Te légy segedelmünk! Mint szöcskéktől látják.

2. Te, ki pusztítottál! 4. Dörgő haragodtól 6. Fenséges az Úr, ki

Elér majd a végzet. Elfutnak a népek; Lakik magasságban.
És te, kiraboltál! Zúgó ostorodtól A Siont betölti
Kirabolnak téged. A nemzetek félnek. Régi igazsággal.

7. Nyugodt lesz életed,

Bölcs és szabad leszel;
Gazdagság lesz kincsed
Az Úr félelmében.

„DE MOST FELKELEK”

Is 33:7-12.

1. A küldöttek ott kinn kiáltoznak, 3. A föld elalél, és a Libánon

A követek sírnak keservesen. Hervadozik, levele megsárgul.
Pusztává lettek az országutak, Mint a puszta, olyanná lesz Sáron,
Senki sem jár már az ösvényeken. Karmelnek s Básánnak lombja lehull.

2. A pusztító szövetséget szegett, 4. De az Úr ezt mondja: Most felkelek,

És megvetette a városokat, Felmagasodom, felemelkedem.
Semmibe veszi az embereket, Ti mind szalmával vagytok terhesek,
Maga mögött üszkös romokat hagy. Polyvát szültök, s lihegtek a tűzben.

5. E nagy tűz megemészt benneteket,

A népek égetett mésszé lesznek,
S mint a gaz, mit a földből kiszedtek,
A perzselő lángokban elégnek.
 184

„AKI IGAZSÁGOSAN ÉL”

Is 33:13-16.

1. Halljátok meg, távol lakók, 3. Ki tartózkodhat közülünk 5. Elhárítja azt kezével,

Hogy mit cselekedtem, Perzselő láng mellett, És bedugja fülét,
És ti, akik közel vagytok, És ki bírja ki közülünk Nem verekszik véres kézzel,
Lássátok, mit tettem! Az izzó tüzeket? Becsukja a szemét.

2. A Sionon a vétkesek 4. Aki igazságosan él, 6. Fellegvára sziklaerőd

Bizony megrettentek, Nem szed nyereséget, Az ilyen embernek.
És mind az elvetemültek Meg aki őszintén beszél, Lesz neki kenyere elég,
Rémülten reszkettek. Soha nem veszteget. Nem lesz híján víznek.

SION ÖRÖME
Is 33:17-24.

1. Saját szemeddel nézheted 6. Nem húzzák ki a cövekit,

A király szépségét. Nem szakad kötele,
Láthatsz régi rémségeket És az Úr dicső tetteit
S hazád tépett földjét. Hallgathatod benne.

2. Hol van már az összeíró, 7. Lesznek ottan nagy folyamok,

Hol az adószedő? Messze elágaznak,
A toronyra adót ki ró? De nem úsznak rajta hajók,
Régmúlt időké ő. És gályák sem járnak.

3. Nem látod a galád népet, 8. Mert az Úr lesz a mi bíránk,

Mely szól homályosan, A mi törvényadónk.
Sőt még dadogó beszédet Király ő, úgy tekint miránk,
Sem hallasz te mostan. Ő lesz oltalmazónk.

4. Nézd, hogy miképpen ünnepel 9. Meglazulnak a kötelek,

Sion, a nagy város! Árbocot nem tartják,
Ott lehetsz Jeruzsálemben, Többé már nem feszítenek
Az is téged vár most. Dagadó vitorlát.

5. Az most nyugalom hajléka, 10. Lesz ott drága kincs, tömérdek,

Mint az olyan sátor, Azon osztozhatnak,
Mit nem bontanak le soha, Még a sánták is bőséges
Üssék fel azt bárhol. Zsákmányhoz juthatnak.

11. Sionnak népe nem mondja A város minden lakója

Többé, hogy ő beteg. Bocsánatot nyerhet.

34. fejezet
Edóm pusztulása

A MEGTORLÁS ÉVE
Is 34:1-15.

1. Jöjjetek ide népek! Halljátok! 2. Megharagudott mindegyik népre

Figyeljetek jól, mind ti nemzetek, Az Úr, és erős haragra gerjedt.
És kik e földön lakást találtok, Haragszik erre a nemzedékre,
Hiszen e világ szült benneteket! S vágóhídra viszi e sereget.
 185

3. Az elesettek szerte hevernek, 9. Nem alszik el sem éjjel, sem nappal,

A hullák szörnyű bűzt árasztanak. És füstje folyton-folyvást gomolyog.
A vértől megolvadnak a hegyek, Sem magányosan, sem erős haddal
A kősziklák is széjjel mállanak. Ember többé már nem fordul meg ott.

4. Széthull az égnek minden serege, 10. Birtokba veszi a bölömbika,

És összekavarodik az égbolt. Pelikán, füles bagoly és holló.
Mint régi idők ódon tekercse, A földmérő is fordul ott vissza,
Darabokra szakad az, mi ép volt. Puszta már az a föld, nagyon olcsó.

5. Mint a levél lehull a szőlőről, 11. Nemesei már nem választanak

És ahogy lehull füge a fáról, Senkit királlyá, és vezetői
Mennyei kardom izzik a vértől, Semmivé lesznek. A palotáknak
Mert én már ítélkeztem Edómról. Véres köveit a gaz felveri.

6. Akkor csurom vér lesz az Úr kardja, 12. Erődjében csalán, tüskebozót

Bárányok, bakok, kosok vérétől, Ott tanyáznak majd a struccmadarak,
Mert áldozóhely lesz akkor Bocra, Otthont találnak ott a sakálok.
Nem sok marad meg Edóm népéből. Ember nem él ott, de ők maradnak.

7. Elhullanak az erős bivalyok 13. Ott találkozik majd a vadmacska

Együtt a bikákkal s a tulkokkal. A hiénával, és a pusztának
A föld a vértől bambán tántorog Démonai, kiknek sötét hada
Kövérjétől zsírossá lett porban. Ott ad éjjel találkát egymásnak.

8. Ez az Úr bosszúállása napja, 14. Ottan pihen meg majd a boszorkány,

Megtorlás éve Sion perében. Ott talál magának nyugvóhelyet.
Szurokká válik minden patakja, Ott fészkel a bagoly azon a fán,
Mint kénkő, ég el a tűz hevében. Ahonnét fürkészi a terepet.

15. A tojásait is ott költi ki,

És gondozza lombok árnyékában.
A kányapár is azt szemeli ki,
Ott él az anyamadár párjával.

„AZ ÚR PARANCSA EZ”

Is 34:16,17.

Nyissátok ki az Úr könyvét, E földet Ő adta nekik,

És elolvassátok! Ő mérte ki rájuk.
Az Úr adta ezt a törvényt, Örökre birtokba veszik,
Lelke hagyta rátok. Ez lesz a tanyájuk.

35. fejezet
Hazatérés

„VIGAD A PUSZTASÁG”
Is 35:1,2.

Örvendezik a puszta és a szomjas föld, Részesülhetsz a Libánon pompájában,

A pusztaság vigad, a nárcisz virágzik, A magas Karmel és a Sáron díszében.
Az egész mező tarka virágruhát ölt, Láthatod Istenünket méltóságában
A táj - amerre ellátsz - egy nagy virágdísz. És az Örökkévalót dicsőségében.
 186

„UJJONGVA VONULNAK”
Is 35:3-10.

1. Erősítsétek a lankadt kezeket 5. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak,

És velük együtt a roskadt térdeket! Hűs szél ringatja a sást és a nádat..
Mondjátok: Akiknek remeg a szívük, Ott egy jól megépített út vezet át,
Erősek legyenek, velük Istenük! Egyenes lesz, ameddig a szem ellát.

2. Ím, jön Istenetek, és Ő bosszút áll, 6. Akkor ezt az utat szent útnak hívják,
Azonnal megfizet, tovább már nem vár. Ezt tisztátalanok nem használhatják.
Jön Ő, akinek ti mindig hittetek, Ezen az Úr népe járhat, senki más,
Hatalmával megszabadít titeket. Nem tévedhet rá, kinek esze hibás.

3. Akkor kinyílnak a vakok szemei, 7. Ezen az úton nem lehet oroszlán,

És megnyílnak a süketek fülei, Ragadozó vad sem járhat csapásán.
A sánta szökellni fog, mint a szarvas, Aki ott jár, ilyen nem árthat annak,
A néma kiált elfeledt szavakat. Ezen csak a megváltottak járhatnak.

4. Éltető víz fakad a pusztaságban, 8. Hazájukba amikor visszatérnek,

Patakok erednek a rónaságban, Kiket az Úr kiváltott, ott az ének
A sík földön tóvá lesz a délibáb, Ujjongva fakad fel buzgó ajkukon,
A szomjas réten bő víz csörgedez át. Sionra vonulnak ezen az úton.

9. Öröm koszorúzza fáradt fejüket, Mi rég volt, a gyötrelmes sóhajtozás,

Boldogság tölti el az életüket. Elmúlik örökre, mint egy látomás.

37. fejezet
Biztató üzenet

„KIT GYALÁZTÁL?”
Is 37:22-25.

1. Megvet, gúnyol téged, Sionnak szűz lánya, 3. Sok harci kocsimmal én bátran felmegyek
Jeruzsálem lánya mögött fejét rázza. A legmagasabb hegyekre, s a meredek
Kit gyaláztál, és ki ellen emeltél szót, Libánon hegyére is felhatolhatok.
Kire zúdítottad rá a gyalázatot? Felmentem, és nagy pusztítást végeztem ott.

2. Gőgös szemmel vajon kire tekintettél? 4. Sorra kivágtam én sudár cédrusait,

Izrael Szentje az, kit így megvetettél. Nem kíméltem válogatott ciprusait.
Sőt még a szolgáiddal is gyaláztattad A legtávolabbi csúcsra eljutottam,
Az Urat, és közben gőgösen ezt mondtad: A legsűrűbb erdőbe is behatoltam.

5. Aztán kutat ástam, és ittam sok vizet,

Majd Egyiptom felé vettem lépteimet.
Ottan a bő vizű Nílus minden ágát,
Kiszárítom s tönkreteszem az országát.

„RÉGÓTA ELVÉGEZTEM”
Is 37:26,27.

Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem,

Jó előre kiterveltem, és most csak véghezviszem.,
Hogy az erős városok halomra összedőljenek,
Bármily szilárdan álltak is, romhalmazzá legyenek.
 187

Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek,

Akik egykor büszkék voltak, mostan megszégyenültek.
Olyanok lettek, mint gyenge növény ott kinn a mezőn,
Mint a gyenge fűszál, amely ott fenn nő a háztetőn.

Bár sokat vártak tőle, de mielőtt szárba szökkent,

Elveszett minden ereje, a szára is tönkrement.
Nem borítja többé már a napsütötte háztetőt,
Nem is borította, mert elpusztult mielőtt megnőtt.

„VISSZAVISZLEK”
Is 37:28,29.

Én tudom, ha leülsz, Mert elbizakodott Innét elkergetlek,

Ha kimégy, vagy bejössz, Szód fülembe jutott, Aztán visszaviszlek
Tombolsz velem szemben Horgomat orrodba Az úton, amelyen
Minden beszédedben. Vetem, zablám szádba. Ide jöttél régen.

38. fejezet
Hálaének

ÉSAIÁS GYÓGYULÁSA
Is 38:10-20.

1. Már azt gondoltam, hogy életem delén 6. Mit szóljak, hiszen csak amit megmondott,
El kell mennem a holtak hazájába, Azt tette velem? Így múlnak éveim.
És nem érem meg a többi évem én, A lelkem keserűségben nyomorgott,
Megérkezem a holtak kapujába. Kétségbeesésben hulltak könnyeim.

2. Azt gondoltam, hogy nem láthatom többé 7. Uram! E földön mindenkit az éltet,
Az Örökkévalót az élők földjén, Engem is csak az éltet ezek után,
S nem mehetek a föld lakói közé, Hogy gyógyító kezed erőssé tehet.
Hogy embert lássak a természet ölén. Engem is ez a remény éltet csupán.

3. Gondoltam, hogy lebontják hajlékomat, 8. Bizony, javamra vált a keserűség.

Mint a sátrakat, s megfosztanak tőle, Az enyészet vermétől megmentettél.
Ahogy elvágja a takács a vásznat, Szívemben fellobbant feléd a hűség,
Éltem fonalát elvágják örökre. Hisz minden vétkemről elfeledkeztél.

4. Igyekeztem megnyugodni reggelig, 9. Mert téged nem a holtak hazájában

De úgy összetörte minden csontomat, Magasztalnak, és nem is a halottak
Mint egy oroszlán, és reggeltől estig Dicsőítnek, s nem a sír magányában
Végez velem s befejezem napomat. Reménykednek, kik hallották szavadat.

5. Mint a fecske vagy a rigó csipogtam, 10. Téged csak az élő ember magasztal
És mint a galamb, én éppen úgy nyögtem, Úgy, akárcsak én mostan magasztallak.
Szemem felakadt, és így imádkoztam: Az apák megtanítják a fiakkal,
Szenvedek, Uram! Jöjj, legyél énvelem! Hogy Te hűséges vagy. Ezért áldalak.

11. Tudom, hogy az Úr megszabadít engem,

Ezért jertek most, pengessük a lantot,
És életünknek minden napján legyen
Örömünk házadban! Velünk maradj ott!
 188

JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

1. fejezet
Jeremiás elhívása

„MIELŐTT A VILÁGRA JÖTTÉL”

Jr 1:5.

Mielőtt megformáltalak, Mielőtt világra jöttél,

Akkor már az anyaméhben - Akkor már megszenteltelek,
Akkor is, ha nem láttalak - És édesanyádnak ölén
Ismertelek nagyon régen. Már prófétává tettelek.

„VELED LESZEK”
Jr 1:7,8.

Ne mondd nekem, hogy fiatal vagy! Ne félj tőlük! Én megmentelek!

Menj el, ahová küldelek! Így szólt az Úr, az én Uram.
Hirdesd, amivel megbíztalak! Bízzál, mert mindig veled leszek!
Ne félj, mert én veled leszek! Járd az utat: az én utam!

„SZÁDBA ADOM ÍGÉMET”

Jr 1:9,10.

Én most a szádba adom Igémet. Irts és gyomlálj, pusztíts és romboljál,

Meglátod, hogy én e napon Ha az ítélet hangja szól,
Országok, népek fölé rendellek. De ugyanakkor építs és plántálj,
Bátran indulj el útamon! Mit üzenek, beszélj arról!

AZ ÉSZAKI VESZEDELEM
Jr 1:14-16.

1. Észak felől tör rá a veszedelem 3. Júdának is az összes városában

Az ország egész lakosságára. Körülveszik ők a várfalakat.
Az északi népet ide terelem A népeknek e nagy kavargásában
Engedetlenek pusztulására. Senki sem űzi el e hadakat.

2. Felállítja trónját Jeruzsálemben 4. De én felettük ítéletet mondok

Mindegyik e nagy nemzetek közül. Az ő összes gonoszságuk miatt:
Ott fog állni az a kapukkal szemben, Azok előtt, akik csak néma szobrok
Kemény harcosok állnak akörül. Borultak le az apák s a fiak.

5. Elhagytak engem, másnak tömjéneztek,

Imádták kezük alkotásait.
Helyettem más oltárok felé néztek,
Ezért kő kövön nem maradhat itt.
 189

„NE IJEDJ MEG TŐLÜK!”

Jr 1:17-19.

1. Kösd azért derekadra övedet! 3. Megerősített várossá teszlek,

Indulj el mostan, és szólj hozzájuk! Te leszel az ércfal, a vasoszlop.
Elküldlek mint isteni követet. Minden támadástól megvédelek,
Lépj a földre, mely az ő hazájuk! Nem törhetnek rád a vad poroszlók.

2. Tőlük semmiképpen ne ijedj meg! 4. Megvédelek az egész országgal,

Ha nem leszel köztük elég bátor, A királlyal és a vezetőkkel,
Akkor velük én ijesztelek meg. Júda országának papságával
Szembeszállni velük ne félj bárhol! S népével szemben teljes erőmmel.

5. Erős seregek törnek ellened,

De legyőzni még azok sem tudnak,
Mert én veled leszek, megmentelek.
Ez a szava tehozzád az Úrnak.

2. fejezet
A hűtlen Izrael ítélete

A HŰTLENNÉ VÁLT NÉP

Jr 2:2-13.

Emlékszem rád, ifjúkorod hűségére,

Mátkaságod önzetlen szeretetére,
Amikor követtél engem a pusztában,
Be nem vetett földön, hosszú bolyongásban.

Akkor Izrael termésének legjava

Az Úrnak volt természetes tulajdona,
Csakhogy akik ették, ők mind meglakoltak,
Rossz végük lett. Így szól Igéje az Úrnak.

Halljad meg az Úr Igéjét, Jákób Háza,

Hogy hol van az Úr türelmének határa!
Figyeljetek, Izrael Nemzetségei!
Ezek az Úristen intő beszédei.

Mi rosszat találtak bennem őseitek?

Miért távolodott el tőlem népetek?
Mindig csak a hitványságok után jártak,
És ezzel maguk is hitványokká váltak.

Még csak meg sem kérdezték, hogy az Úr hol van,

Aki kivezette ezt a népet onnan,
Ahol szolgaságban teltek el éveink:
Egyiptomban voltak rabságban őseink.

Vezetett bennünket sivár pusztaságban,

Hol a vándor vizet nem talál útjában.
Kóboroltunk szikkadt, szakadékos földön,
Hol senki nem jött, hogy minket üdvözöljön.
 190

Dúsan termő földre hoztalak titeket,

Hol sok gyümölcsöt s minden jót élvezhettek,
De ez országba amikor bejöttetek,
Itt ti mindent tisztátalanná tettetek.

A papok nem kérdezték, hogy az Úr hol van,

A törvénytudók sem vártak engem ottan,
Sőt a vezetők is hűtlenül elhagytak,
Mindig haszontalanságok után jártak.

Mindezért én perbe szállok tiveletek,

Még az unokáitokkal is perelek.
A kittiek szigetein szétnézzetek,
Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!

Történt-e, hogy a pogány nép isteneket

Cserélt, bár azok nem valódi istenek?
Népem felcserélte haszontalansággal
Igaz dicsőségét, sok néma bálvánnyal.

Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok,

Csak szörnyülködjetek és csodálkozzatok,
Mert kétszeres rosszat cselekedett népem!
Az Úristen tovább is beszél ekképpen.

Engem, a folyóvíz forrását elhagytak,

Hogy repedt falú víztartókat vájjanak,
Amelyek a vizet biztos hogy nem tartják.
És mindezért élő Urukat elhagyják!

A HŰTLENSÉG KÖVETKEZMÉNYEI
Jr 2:14-19.

1. Szolga-e Izrael? Tán annak született? 4. Egyedül okoztad e bajt tenmagadnak,

Ha nem, másoknak zsákmányává miért lett? Mivel Istenedet, az Urat elhagytad.
Ordítanak reá az oroszlánkölykök, Amikor jó útra akart vinni téged,
Nagy hangjuk szétterjed a pusztaság fölött. Nem hallgattad meg az értelmes beszédet.

2. Sivataggá tették virágzó országát, 5. Most is ugyan miért járkálsz Egyiptomba,

Lakatlanná annak sok büszke városát. Milyen célból mentél át az asszír honba?
Ellenség feldúlta, házai leégtek, Azért, hogy a széles Nílus vizét igyad,
Nincsen menedéke ott a szegény népnek. Vagy az Eufráteszből oltsad szomjadat?

3. Tahpanhész fiai és Nóf velük együtt 6. Ne feledd el, megver saját gonoszságod,
Betörnek, és nincsen könyörület bennük. Hűtlenül az Istentől elpártolásod!
Eljönnek, és fejedet kopaszra nyírják, Lehet, hogy nem látod, lehet, hogy nem tudod,
Elkergetni őket fiaid nem bírják. Hogy az, amit tettél, mily keserves dolog.

7. Gonoszul elhagytad az Urat, Istened,

Elbizakodottan már nem félsz engemet.
A Seregek Ura, az Úr szól most hozzád,
S téged vár még mindig. Fordítsd felé orcád!
 191

A HŰTLEN JÚDA
Jr 2:20-28.

Réges-régen összetörted már igádat,

Széttépted köteled.
Keserves volt neked a nehéz szolgálat,
Fárasztott tégedet.
Felmentél a bálványoknak tömjénezni
Minden magas dombra
És minden zöld, buja fa alá vétkezni
Úgy, mint egy parázna.

Mint a nemes vesszőt, úgy ültettelek el,

Mint valódi magot.
Hogyan változtál át úgy, mint egy idegen,
Mely vad szőlőt hajtott?
Ha lúgban mosakszol, és a drága szappant
Magadra pazarlod,
A bűnöd előttem akkor is szenny marad,
Attól nem leszel jobb.

Hogy mered mondani: Lám, én tiszta vagyok,

Rosszat nem csináltam,
A baalok után én soha nem járok,
Melletted kiálltam?
Lásd be, hogy a völgyben hogyan viselkedtél,
Mint egy nőstény teve!
Énelőttem olyan gonoszságot tettél,
Melynek nincs mentsége.

Olyan vagy, mint egy vadszamár a pusztában,

Mely szerteszét csapdos,
És fékezhetetlen, vad kívánságában
Levegőért kapdos.
Senki fékezni nem tudja gerjedelmét,
Hiába kergeti.
Nyugodtan hagyja fel annak keresését!
Egyszer majd megleli.

Vigyázz, mert végül még lejárod a lábad,

Kiszárad a torkod!
Idegenek után űz téged a vágyad,
És ezt ki is mondod.
Ahogyan a tolvaj mentem megszégyenül,
Mikor tetten érik,
Izrael szégyenbe viszi mindenestül
Királyát, vezérit.

A papok és a próféták mondják együtt

A kőnek s a fának,
Hogy ezentúl ezek lesznek az istenük,
Kik előttük járnak.
Énfelém pedig a hátukat fordítják
És nem az arcukat,
De ha bajban lesznek, csak nevemet hívják,
Nem a bálványukat.
 192

Isteneid hol vannak, miket csináltál?

Nem segítnek rajtad?
Keljenek fel, segítsenek kiket hívtál,
Bajodon, ha tudnak!
Júda! Hiszen most már oly sok az istened,
Ahány városod van,
De ha bajban vagy, mégsem ők segítenek.
Bízzál hát Uradban!

„MIÉRT PERELTEK VELEM?”

Jr 2:29-32.

1. Miért pereltek velem? 3. Bár volt sok prófétátok, 5. Mint a kiszáradt göröngy?
Ti hagytatok el engem Fegyverrel irtottátok, Mint homályba borult föld?
Hűtlenül és merészen. Mint a vad oroszlánok, Népem mostan azt mondja,
Az Úr szól most ekképpen. Őket pusztítottátok A maga útját járja.

2. Fiaitokat vertem, 4. Az Úrra figyeljetek 6. Aztán elfordul tőlem,

Hiába fenyítettem, Jól, ti mai emberek! Nem is hall már felőlem.
Rajtuk semmi sem fogott, Izraelnek én milyen Elmegy nagyobb úrhoz tán,
Bűnük csak halmozódott. Uruk s Istenük lettem? Hogy már nem jön el hozzám?

7. A lány ékszereiről, 8. Rólam elfeledkezett

Vagy a díszes övéről Népem, mikor vétkezett.
Elfeledkezhet vajon Számtalanszor imádott
A szépséges menyasszony? Sok utálatosságot.

ISTEN ÍTÉLETE
Jr 2:33-35.

De nagyon érted, hogyan kell szerelmet keresni!

A rossz nőket tanítod, hogy kell pénzért szeretni.
Beszennyezett, utálatos a ruhád szegélye,
Megtalálható azon sok szegény ember vére.

Nem betörés volt a bűnük sohasem ezeknek,

Csak annyi, hogy ellene voltak ők mindezeknek.
Elbizakodva ezt mondod: Én ártatlan vagyok,
És úgy érzem, hogy elfordult éntőlem haragod.

Pedig hiába mondod, hogy nincsen benned vétek,

Attól én tégedet még bizony most megítéllek.
Ilyen üzenetet küld neked most a nagy Isten:
Vége a sok hazugságnak, ítélet lesz itten.

HIÁBA BIZAKODSZ
Jr 2:36,37.

Miért változtatod meg könnyelműen utadat? Akképpen jössz el onnan, hogy kezedbe temeted
Az ítélet utol fog érni Egyiptom miatt, Arcod a szégyen miatt, és akkor majd megérted,
Mint ahogy Asszíria miatt megszégyenültél, Hogy akiben bizakodsz, elveti azt az Isten,
Amikor Urad helyett másokhoz menekültél. És kihez ragaszkodsz, nem érsz el nála semmit sem.
 193

3. fejezet
Júda és Izrael

„SOK BARÁTODDAL PARÁZNÁLKODTÁL”

Jr 3:1-5.

1. Hogyha az elbocsátott feleség 5. Ezért elmaradt az őszi eső,

Átpártolna egy másik férfihoz, Aztán nem hullott eső tavasszal.
Majd úgy érezné, hogy ott is elég, Kiszikkadt, s szárazzá lett a mező.
És visszatérne régi urához, Ezt okoztad paráznaságoddal.

2. Nem lenne ezzel az egész ország 6. Mint egy paráznáé a homlokod,

Bizony gyalázatos és megvetett? Mert félredobtál minden szemérmet.
Miután sok barát bejárt hozzád, Bezzeg most arcod hozzám fordítod,
Visszatérnél hozzám, mint ki szeret? És újra tőlem kérsz segítséget.

3. Tekintsél csak fel a hegytetőkre! 7. Atyám! - Így szólsz most. - Vajon haragod
Hol nem háltak veled? És az útra! Meddig tart? Örökké így bánsz velem?
Kiültél eléjük. S a mezőkre! Ifjúságomtól fogva te tartod
Hívtad őket, s jött, ki hol vagy, tudta. Az erőt és a lelket énbennem.

4. Akárcsak az arab a pusztában, 8. Haragod megmarad-e mindvégig?

Hivalkodtál paráznaságoddal. Így beszélsz, és aközben folytatod,
Gyalázatos lettél az országban Ahol csak tudod, máshol is és itt
Sokfelé űzött gonoszságoddal. Rossz életedet, ahogy csak bírod.

„TÉRJ MEG, ELPÁRTOLT IZRAEL!”

Jr 3:12,13.

1. Térj meg, elpártolt Izrael! - 3. Minden irányban futkostál

Így szól az Úr. - Nem haragszom. Az idegen bálvány után.
Én hű vagyok. Higgyed hát el: Buja, zöld fák alá bújtál
Nem tart örökké haragom. Azokkal, kikkel csak tudtál.

2. Csak ismerd el bűneidet, 4. Bizony, ilyenek voltatok!

Azt, hogy hűtlenül elhagytad Az Úr így szól most hozzátok:
Az Urat, te Istenedet, Szavamra nem hallgattatok,
S nem lesz többé átok rajtad! De már nem haragszom rátok.

„ÚGY HAGYTATOK EL HŰTLENÜL”

Jr 3:19,20.

Azt mondtam, szeretnék úgy bánni veletek, Még azt is gondoltam, atyádnak hívsz engem,
Mint fiaimmal, nektek adni a földet, És hogy szeretni fogsz, nem fordulsz ellenem.
Amely kívánatos, és az örökséget, Ezt gondoltam, ez volt az én kívánságom,
Amely a népek között a legékesebb. Erre volt oly nagyon nekem vágyódásom.

De ahogy egy asszony hűtlenül elhagyja

Házastársát, engem Izraelnek háza
Elhagyott, és elment épp olyan hűtlenül,
Pedig őt szerettem sok nép közt egyedül.
 194

„TÉRJETEK MEG!”
Jr 3:21,22.

Hang hallatszik ott, a magas hegytetőkön, Elpártolt Fiaim! Térjetek meg hozzám!
Izrael fiai keserves sírása. Ha betegek vagytok, én meggyógyítalak.
Lábuk nem jár már az igazi ösvényen, Bár elpártoltatok, nem gondoltatok rám,
Istenért egyiknek sincs szívdobbanása. Mindig szerettelek, én el nem hagytalak.

„MI IS, ŐSEINK IS”

Jr 3:23-25.

1. Itt vagyunk. Eljöttünk hozzád, 4. Azokra elpazaroltuk

Mert Te vagy a mi Istenünk. A marhákat, a juhokat,
Szabadulást csak tőled vár A bálványoknak áldoztuk
Bizakodva a mi népünk. A fiakat, a lányokat.

2. Csak csalás folyt a halmokon, 5. Fetrengünk a gyalázatban,

És zajongás a hegyeken. És szégyenpír a takarónk,
Gyalázatos bálványokon Mert vétkeztünk szépen sorban,
Járt eszünk, semmi egyében. Nincs már nekünk oltalmazónk.

3. Őseinknek szerzeményét 6. Az Úr ellen őseinkkel

Kora ifjúkorom óta Együtt mind a mai napig
A bálványok emésztették, Vétkeztünk mi sorban, rendben,
Nekik áldoztunk azóta. Nem hallgattuk meg szavait.

4. fejezet
Új kezdet, régi kesergés

„NE INGADOZZ!”
Jr 4:1,2.

Izrael! Így szól most tehozzád az Isten: Ha az élő Úrra őszintén esküszöl,
Ha meg akarsz térni, hozzám térj meg itten! Törvénynek s igazságnak megfelelően,
Förtelmes bálványod távolítsd el tőlem! Akkor áldást kapnak abból majd a népek,
Többé ne ingadozz! Döntsél közte s köztem! Tisztelik az Urat, s vele dicsekesznek.

„FELLÁNGOL HARAGOM”
Jr 4:3,4.

A júdaiaknak ezt mondja az Isten: Az Úristenért metélkedjetek körül,

Hallgassatok rám ti, mind Jeruzsálemben! Távolítsátok el, mit kell, szívetekről!
Szántsatok fel ősszel új szántóföldeket, Ti mind, a férfiak, kik Jeruzsálemben
Távolítsátok el a vad töviseket! És Júdában laktok Isten félelmében!

Különben fellángol, mint a tűz, haragom,

És égni fog soká elolthatatlanul.
Mindez azért, mert ti gonosz tetteitek
Elém jutottak, s büntetést érdemeltek.
 195

ÉSZAKI VESZEDELEM
Jr 4:5-8.

1. Adjátok hírül Júdában, 5. Lesz itt igen nagy pusztulás,

Azután Jeruzsálemben, Mint amikor az oroszlán
Hirdessétek hamarjában, Megjelenik. Csak a futás
Hogy jön a nagy veszedelem. Használ akkor, az is ritkán.

2. Fújjátok meg a kürtöket, 6. A népeknek pusztítója

Országszerte kiáltsátok Elindult, és felénk tart már
Ti mindnyájan: Szemeteket Országoknak rombolója,
Észak felé fordítsátok! Nincs előtte már akadály.

3. Gyülekezzetek, és menjünk 7. Városaid romba dőlnek,

Biztonságos városokba! Lakatlanná lesz a sok ház.
Aki csak tud, fusson velünk Zsákruhába beöltöznek,
Minél előbb, azon nyomba’! Kik még élnek. Sír az ország.,

4. Sion felé mutassátok 8. Sírjatok és jajgassatok,

Az irányt az embereknek, Mert még nem fordult el rólunk,
Mert veszedelem vár rátok, Sőt táplál izzó haragot
Észak felől egyre jönnek! A mi mindenható Urunk!

„AZON A NAPON”
Jr 4:9-12.

1. Ekképp szól az Úr: Azon a napon 3. Ezt mondják akkor ennek a népnek:
Odalesz a király bátorsága, Viharos szél fúj a hegytetőkről,
Félelem vesz erőt a papokon, S azokra, kik a pusztában élnek,
A vezéreknek reszket a lába. Zúgó förgeteg jön a mezőkről.

2. Ezt mondják akkor: Uram, Istenem! 4. Nem olyan szél ez, mit a gabona-
Nagyon rászedted Jeruzsálemet. Szelelésekor örömmel vesznek.
Azt mondtad béke lesz a hegyeken, Romboló vihar ez, mely ahova
S most fenyíti fegyver a népeket. Lecsap, ott jaj lesz az embereknek.

5. Ez nagyon erős szél. Rám is támad.

Ezért mindnyájatoknak hirdetek,
Ami elsöpör házat és várat,
Az Úr által küldött ítéletet.

„JAJ NEKÜNK!”
Jr 4:13-18.

1. Úgy jön, mint zúgó fellegek; 3. Tisztítsad meg a szívedet,

Harci kocsik, mint forgószél. Jeruzsálem, a gonosztól,
Megrémülnek az emberek, Hogy mitől minden nép retteg,
A hírnök reszketve beszél. Te megszabadulhass attól!

2. Lovai jóval gyorsabbak 4. Mondd, álnok gondolataid

Az eget szelő sasoknál. Meddig maradnak még benned!
Halált hozva száguldanak, Hozzád szól az Úr szava itt.
Nincs olyan hős, ki ellenáll. Figyeld ezt az üzenetet!
 196

5. Hírnök szava hangzik Dánból, 7. Ostromlók jönnek messziről

Aztán Efraim hegyéről . Júda városai ellen.
Nem fogy ki a kiáltásból, Kiáltoznak mindenfelől,
Ki szól a közelgő vészről. Hogy mindenki megijedjen.

6. Gyorsan figyelmeztessetek 8. Akárcsak a mezőőrök,

Minden népet közel s távol! Úgy veszik körül népemet,
Hívjátok Jeruzsálemet A népet, mely pártot ütött:
Bűnbánatra! Ne szólj másról! Ez fog történni teveled.

9. Keserves lesz az ítélet, Nem más tette ezt tevéled,

Szívedig ér, majd meglátod. Csakis a te gonoszságod.

„NEM BÁNOM MEG”

Jr 4:19-28.

1. Egész benső részem gyötrődik énbennem,

Elszorul a szívem, nem nyugodhatok.
Riadót hallok, és kürtszó ver fel engem,
Háborog a lelkem, nem hallgathatok.

2. Romlás jön romlásra, elpusztul az ország,

Hirtelen omolnak össze sátraim,
Hirtelen szakadnak szét a sátorponyvák.
Megremeg a szívem a kürt hangjain.

3. Meddig kell még látnom a sok hadijelvényt,

Meddig kell még a kürt szavát hallanom?
Senki nem élt még át ily borzalmas élményt:
Özönlik a sok nép át a falakon.

4. Bizony, bolond népem, és nem ismer engem,

Még saját fiaim sem értelmesek.
Egyiknek sincs esze arra, hogy jót tegyen,
Arra van eszük, hogy rosszat tegyenek.

5. Látom a földet, mely puszta és kietlen,

Az égboltozaton nincs világosság.
Minden remeg, reszket a magas hegyeken,
A halmokon sincsen semmi biztonság.

6. Amerre szétnézek, sehol sincs egy ember,

És mind elmenekült az ég madara.
A dúsan termő föld már semmit sem terem,
Összeomlott e föld minden városa.

7. Az Úr tekintetétől puszta lett minden,

Lángoló haragja mireánk zúdul.
Így lesz az egész ország sivár, kietlen,
Bár nem pusztítja el ezt az Úr rútul.

8. Ezért gyászol a föld, és az ég sötét lesz,

Mert végre kimondtam, mit határoztam.
Nem bánom meg és nem másítom meg én ezt,
Kitartok mellette határozottan.
 197

SZÖRNYŰ PUSZTULÁS
Jr 4:29-31.

1. A lovasok s az íjászok 3. Hát te, pusztulásra ítélt? 5. Mintha a vajúdó asszony

Mindenfelé kiáltoznak. Talán bíborba öltözöl? Hangját hallanám, először
Menekül az egész város, A sok ékszer semmit sem ért, Szülő nő szavát, oly hangon
A fegyverek halált hoznak. Ha jött a vad emberözön. Kiált népem, kit kín gyötör.

2. Mennek a sűrű erdőbe, 4. Festékkel kikened szemed, 6. Kitárja Sion leánya

És felmásznak a sziklákra. Hiába szépíted magad, Kezét szörnyű félelmében,
Ki tud, elfut a mezőre, Aki szeretőd volt, megvet, Aztán zihálva kiáltja:
Nem tér vissza városába. Életedre tör a vad had. Segítsetek tovább élnem!

7. Jaj nekem! Összeroskadok,

Pedig még szeretnék élni.
Reám törnek a gyilkosok.
Szabad-e itt még remélni?

5. fejezet
Jogos ítélet

ISTEN SZÖRNYŰ ÍTÉLETE

Jr 5:1-3.

1. Járjátok be Jeruzsálem utcáit, 4. Akkor is, ha azt mondják, hogy él az Úr,

Nézzetek szét, és tudakozódjatok. Ezzel együtt ők hamisan esküsznek,
Kutassátok, hogy az ember mit lát itt De Te, Uram, nem tűröd, hogy hazugul
A tereken, s a falakon mi van ott! Mondott szavakkal megmeneküljönek.

2. Ha található ott akár egy ember, 5. Megverted őket, de az nem fájt nekik.
Aki mindenkor a törvény szerint él, Irtottad őket, de csak nem akarták
Ki élni szeretne becsületesen, Megfogadni az intést, és keresik
És mindig az igazság szerint ítél, Az alkalmat, hogy az embert becsapják.

3. Akkor én megbocsátok a városnak, 6. Kőkemény maradt az arcuk, megtérni

De félek, hogy ily embert nem találok. Nem akartak, járták a maguk útját.
Akkor is, ha szembe szépet mondanak, Ezért igazságod most megítéli
Valójában beszélnek hamisságot. Szívüknek minden gonosz indulatát.

A VEZETŐK BŰNE
Jr 5:4-14.

1. Azt gondoltam, hogy csak a nincstelenek 3. De éppen ők törték össze az igát,

Olyan oktalanok, hogy nem ismerik És ők szaggatták le a köteleket.
Az Úrnak ő útját, és az Istennek A törvényeket éppen ők lépik át.
Törvényeit ők ezért nem követik Nem lehet tűrni e gonosztetteket.

2. Ezért elmegyek az előkelőkhöz, 4. Ezért az erdőből jövő oroszlán

Mert ők egészen biztosan ismerik S a pusztai farkas megöli őket.
Az Úr útját, s értenek a törvényhez, Párduc ólálkodik városaiknál,
Úgyhogy érdemes lesz beszélni nekik. És széttépi az onnan kijövőket.
 198

5. Ők sokszor vétkeztek, és tévelyegnek. 9. Izrael és Júda háza hűtlen lett,

Hogyan bocsáthatnék én meg teneked? Megtagadta az Urat, és ezt mondta:
Hiszen fiaid elhagytak engemet, Nincs Ő, és nem hozhat ránk veszedelmet,
És nem Istenre mondják esküjüket. És rólunk nem lehet rossz gondoltatja.

6. Jól tartottam őket, csakhogy ők mégis 10. Nem látunk fegyvert, és nem éhínséget,
Házasságtörők lettek, paráznákhoz A próféták össze-vissza fecsegnek.
Járnak, és az Úr törvényét nem nézik, Az Úr nem fog ránk mérni vereséget,
Azt teszik, mi őrá gyalázatot hoz. Ezért ennyibe kell venni ezeket.

7. Vad és viháncoló ménekké lettek, 11. Végül így szól a Seregek Istene:
Mind a másik feleségére nyerít. Meglássátok jól, hogy így beszéltetek,
Szól az Úr: Ne toroljam meg ezeket? Halljátok, hogy mit mond az Úr Igéje:
Ők az én kemény bosszúmat elnyerik. Tirátok küldöm most ítéletemet.

8. Most a szőlőhegyekre menjenek fel, 12. Én most tűzzé teszem szádban Igémet,
És pusztítsanak, de ne véglegesen. Ezt a népet pedig fává teszem én,
A vadhajtásokat lemetszeni kell, És a tűz megemészti az egészet,
Mert azokat nem tűri meg az Isten. Mely ellenem támadt a föld kerekén.

FÉLELMETES ELLENSÉG
Jr 5:15-17.

Egy messziről való népet hozok majd fel ellened.

Ősidőből való nép ez, a nyelvét sem ismered.
Tegze olyan, mint nyitott sír, mindegyik harcosa hős.
Idegen nép ez minekünk, orcája sem ismerős.

Megemészti kenyeredet és az aratásodat,

Megemészti fiaidat, éppúgy leányaidat,
Megemészti juhaidat és minden legelődet,
Megemészti fügefádat, megemészti szőlődet.

Eljön városaid ellen, melyekben nagyon bízol,

Fegyverrel rád támad, és azután mindent lerombol.
Erős városaid voltak, romhalmaz lesz belőlük.
Bárki száll is hadba velük, senki sem bír el velük.

DACOS SZÍVŰ NÉP

Jr 5:20-25.

1. Mondjátok Jákób házának, 4. A homokból gátat szabtam 7. Az hogy Istent, Urát félje,
És hirdessétek Júdában: A tajtékzó hullámoknak Eszébe sem jut e népnek,
E nép oktalanságának Örökre határt mutattam Pedig tudja, hogy élete
Nagy híre van a pusztában. Kavargó, zúgó haboknak. Kezében van Istenének.

2. Nem lát e nép, bár van szeme, 5. Ostromolja víz a partot 8. Ő adja az őszi esőt,
Füle is van, de mégsem hall. Állandó hullámveréssel. És Ő ad esőt tavasszal,
Nem szent neki az Úr neve, Nem bír ez, bárhogy zajlik ott, Megöntöz erdőt és mezőt,
Minden tette ellene vall. Az isteni rendeléssel. Nem lesz gond az aratással.

3. Így szól az Úr: Nem fél engem, 6. Ennek a népnek lázongó 9. Bűneitek miatt ezek
Még csak nem is remeg tőlem. És kemény, dacos a szíve, Elmaradnak úgy, mint régen,
A tengert túl nem engedem Ide-oda kicsapongó, És mindezektől elestek
A határán egy felől sem. Nem szilárd az istenhite. Vétkeitek miatt szépen.
 199

„MEGHÍZTAK, KÖVÉREK”
Jr 5:26-29.

1. Bűnösök vannak most népem között. 3. Meghíztak, és mindnyájan kövérek,

Mint madarászok, úgy leselkednek, Gonosz beszédüknek nincs határa,
Nem madárra, mely ott fenn körözött, Előttük az árvák s a szegények,
Hanem tőrt vetnek az embereknek. Olyanok, kiknek nincs igazsága.

2. Mint a kosár, mely madárral teli, 4. Ekképp szól az Úr: Most mit tehetek?
Alattomosság úgy van házukban. Ne álljak bosszút egy ilyen népen?
Kincseit ki-ki így gyűjtögeti, Ne toroljam meg e gaztetteket,
Dölyfösködnek hatalmasságukban. Melyeket tettek mostan és régen?

HAZUG PRÓFÉTÁK ÉS PAPOK

Jr 5:30,31.

Szörnyű és borzasztó dolgok Tetszésük szerint a papok

Történnek most az országban. Hatalmaskodnak, de a nép
A próféták hazugságot Nem tűri ezt, és majd azok
Szólnak itt s minden határban. Mit tesznek, ha itt lesz a vég?

6. fejezet
A menthetetlen nép

KÖZEL A VÉG
Jr 6:1-8.

1. Benjámin fiai! Meneküljetek el 3. Készüljetek háborúra, vonuljatok

Jeruzsálemből, és fújjátok a kürtöt
Tekoában, azután Bét-Hakkeremben
Adjatok vészjelet, mert rajtatok ütött
Az ellenség észak felől,
Nincsen menekvés az elől.
Ellene fel délben, mert akkor jaj nekünk,
Amikor megnyúlnak az esti árnyékok,
Lefelé megy a nap, s ők jönnek ellenünk!
Még éjjel törjetek rájuk,
Házaikat pusztítsátok!

2. Sionnak leányát, a szépet, gyönyörűt 4. A Seregek Ura ekképp szól: Vágjatok

Elpusztítom, pásztorok jönnek ellene,
Ellepik a mezőt nyájaikkal együtt,
Felverik sátrukat mindenütt körüle,
És mindegyik ott legeltet,
Ahol talál füves helyet.
Ki fákat, és aztán Jeruzsálem ellen
Töltést emeljetek, és e bűnös várost
Büntessétek meg tűzzel, vérrel, fegyverrel!
Nem jár a kegyelem annak,
Kinél zsarolt javak vannak.

5. Mert ahogyan a kút vizét frissen tartja,

Éppen úgy ő frissen tartja gonoszságát.
Elnyomás, erőszak az ő akaratja,
Betegség és sebek, mit az ember ott lát.
Fogadd el a fenyítésem,
Hogy ne légy sivár, kietlen!
 200

A PRÓFÉTA HARAGJA
Jr. 6:9-15.

1. Így szól a Seregek Ura: 6. Férfi és nő foglyul esik,

Az utolsó szemig szedd meg Öreg, aggastyán egyaránt.
Izraelt, hogy mind megtudja, Másé lesz a feleségük,
Én vagyok a te Istened! Másé lesz a föld és a ház.

2. Izraelre, mintha szőlő 7. Mert amikor a kezemet

Lenne, tedd rá a kezedet, Az országnak lakóira
Mintha szüretelővessző Kinyújtom, úgy mindezeket
Lenne, vele úgy cselekedj! Mindenki megtapasztalja.

3. Vajon kinek mondhatom el, 8. Hiszen az apraja, nagyja

Vajon kit hívjak tanúnak, Közöttük mind nyerészkedik.
Hogy jó messze hatoljon el, Prófétája és a papja
Oda, hol figyelni tudnak? Hamisságban jeleskedik.

4. Fülük körülmetéletlen, 9. Népemnek ezt a romlását

Így figyelni ők nem tudnak. Csak könnyelmű beszédekkel
Lázadnak az Ige ellen, Egyszerűen úgy gyógyítják,
Ellenségei az Úrnak. Hogy mondják: Béke. - De nincsen!

5. Eltölt most az Úr haragja, 10. Szégyenkezniök kellene,

Magamban nem tarthatom már. Mert utálatos, mit tettek,
Töltsd ki dühöd az ifjakra De ők nem hajlandók erre,
S a gyerekekre az utcán! Mert ők nem olyan emberek.

11. Ők már pirulni sem tudnak.

Ha itt lesz az összeomlás
S a megtorlás, mind elbuknak.
Az Úr mondja mindezt, nem más.

„HIÁBA”
Jr. 6:16-21.

1. Így szól az Úr: Az utakra 5. Íme, veszedelmet hozok

Álljatok ki s nézzetek szét, Most erre a makacs népre,
Amelyik jó, jertek arra, Amely ismét nem hallgatott
Keressetek ősi ösvényt! Az értelmes, szép beszédre.

2. Lelketeknek így nyugalmat 6. Gondolataik gyümölcsét

Találhattok, megígérem. Leszedhetik azon nyomban.
De ők meg sem hallgatták azt, Tanításom megvetették.
Amit az Úr mondott éppen! Így döntöttem haragomban.

3. Őröket is állítottam, 7. Minek nekem a sok tömjén,

Figyeljenek a kürtszóra, Amely Sebából érkezik,
De ők nem figyeltek ottan, S a nád, mely nő azok földjén,
Nem voltak készek a jóra. Kik ott illatát élvezik?

4. Ezért halljátok meg, Népek, 8. Égő áldozataitok

És tudd meg, te Gyülekezet, Nekem ugyan nem kedvesek,
Mi vár rájuk, mit remélhet S melyeket véresen hoztok,
Ez a nép és ez a sereg! Azok éppúgy nem tetszenek.
 201

9. Így szól az Úr: Buktatókat 10. Abban elbuknak egyaránt

Állítok fel e nép elé, Az apák és a fiaik
Az apákat s a fiúkat És bűnrészeseik gyanánt
Elbuktatom errefelé. Barátaik, szomszédaik.

ÉSZAKI ELLENSÉG
Jr 6:22-26.

1. Így szól az Úr: Íme, egy nép 4. Ne menjél ki a mezőre,

Közelget észak földjéről. És ne járkáljál az úton,
Nagy nemzet hozza seregét, Mert vár rád ellenség tőre,
Mely felkel a föld széléről. Lépten-nyomon iszonyodol!

2. Íjat és kopját ragadnak, 5. Hallgass rám, népem leánya!

Hangjuk úgy zúg, mint a tenger. Gyászolj, és hamuban fetrengj!
Vadak ők, nem irgalmaznak, Öltözzél fel zsákruhába,
Jó a ló, éles a fegyver. Mert van miért kesergened!

3. Mint harcosok, sorakoznak 6. Zokogjál csak keservesen,

Ellened, Sion Leánya. Van is miért szomorkodnod!
Akár a szülő asszonynak, A pusztító jön hirtelen,
Olyan szívünk szorongása. S feldúlja házad, országod.

CSALÓDOTT PRÓFÉTA
Jr. 6:27-30.

1. Népem megvizsgálójává 3. Habár zihált a fújtató,

Rendeltelek, hogy kutassad Csak ólom jött ki a tűzből,
Életét, s tedd láthatóvá, Mind hiába, az olvadó
Ami belőle megmaradt. Fém nem tisztult meg a tűztől.

2. Mindnyájan elvetemültek, 4. A gonosz csak gonosz maradt.

Lázadók, és rágalmakat Ami meg nem tisztítható
Mindenfelé terjesztenek: Az ezüstből, az csak salak.
Közönséges rezek, vasak. Elveti a mindenható.

7. fejezet
Oly nép ez, amelyet az Úr eltaszított

GYÁSZÉNEK A HEGYTETŐKÖN
Jr 7:29.

A hajkoronádat nyírd le és elhajítsd!

A hegytetőkön zengd gyászének hangjait!
Oly nép ez, amelyet az Úr eltaszított,
Mert megvetette őt. Rá megharagudott.
 202
8. fejezet
Konokság, ítélet, gyász
IZRAEL KONOKSÁGA
Jr 8:4-9.
1. Mondd meg nekik, hogy így szól az Úr:
Aki elesik, nem kel-e fel,
És aki rossz úton csatangol,
Az nem visszafelé menetel?
2. Ez a nép miért tért tévútra?
Jeruzsálem miért tévelyeg?
Miért csalárdság az ő útja?
Megtérnie mért nem lehetett?
3. Figyeltem, s akkor azt hallottam,
Hogy nem őszintén beszélgetnek,
Gonoszságát nem bánja ottan
Senki sem. Hamis, amit tesznek.
4. Mindenki össze-vissza futkos,
Mint a harcban száguldó lovak.
Senki nyíltan nem szól, csak sugdos,
S mindnyájan konokul hallgatnak.
SORSÁRA HAGYOTT NÉP
Jr 8:10-13.
1. Asszonyotokat másoknak adom,
Mezőiteket a hódítóknak,
Mert szorgalmasan dolgoztok azon,
Hogy nyerészkedjetek magatoknak.
Nézd a prófétát s a papot,
Hogy művel mind hamisságot!
2. Népemnek baját úgy gyógyítgatják,
Hogy könnyelműen ezt hallja a nép:
Békesség - hisz mind ezt mondogatják,
De valójában nincsen békesség.
Szégyenkezniök kellene,
De nem pirulnak el bele.
„VÉTKEZTÜNK AZ ÚR ELLEN”
Jr 8:14-17.
1. Miért maradnánk mi veszteg?
Oda, hol nagy biztonság van,
Jertek gyorsan, siessetek!
Csak jobb a nagy városokban.
5. A gólya, mely fenn száll az égen,
Tudja költözésének napját,
A gerle, daru s fecske régen
Az ismert utakon halad át.
6. Vigyáz, hogy mikor repüljön el,
S mikor lesz az, hogy hazatérjen,
De az Úr adta törvényekkel
Nincsen tisztában az én népem.
7. Azt mondjátok, hogy bölcsek vagytok,
Pedig az írástudók tolla
Hazug, és ti is hazudoztok,
Sosem éltek igazat szólva.
8. De a bölcsek szégyent vallottak,
Megijedtek, zavarba jöttek.
Az Ige, mit meg nem tartottak,
Végül beteggé tette őket.
3. Ezért az összeomlás idején
Ezek mindnyájan csúful elesnek,
A megtorláskor mind, aki még él,
Elbukik. Sorsuk ez lesz ezeknek.
Az Úr szólt. Ne feledjétek!
Mit mond, komolyan vegyétek!
4. Elmentem hozzájuk szüretelni,
De nincs füge fán, nincs szőlő tőkén.
A fa ott áll hervadt levelekkel,
Nincsen termés a száradt venyigén.
Így sorsukra hagyom őket,
Nem vigyázom jövőjüket.
2. Csakhogy az Úr úgy ad nyugtot,
Hogy ad inni mérget nekünk,
Nem szőlőlevet, nem mustot,
Hisz’ az Úr ellen vétkezünk.
 203

3. Óhajtozunk békességre, 5. Ha megjönnek, megemésztik

De nem köszönt ránk a jólét. Kegyetlenül az országot.
Gyógyulni szeretnénk végre, A lakókat sem kímélik,
De csak rettegés jön onnét. Feldúlják az összes várost.

4. Dán felől már jól hallhatod 6. Mérges kígyót küldök rátok,

Paripáik prüszkölését. Az majd megmar benneteket,
Még a föld is reng alattuk, Nem fog rajta varázslástok.
Hallod mének nyerítését. Ezt üzeni az Úr nektek.

HIÁBAVALÓSÁGOK
Jr 8:18-20.

Gyógyíthatatlan vagyok, terhelnek a gondok, Miért bosszantottatok engem bálványokkal,

Még a szívem is beteg, mert kiáltást hallok. Hiábavalósággal, hamis áldozattal?
Messze földről jön felém népemnek sírása, Elmúlt a nyár, és véget ért már az aratás,
És ezt kérdik: Sionnak nincsen már királya? De hozzánk csak nem jött meg a várt szabadulás.

„GYÁSZOLOK”
Jr 8:21,22.

Engemet is összetört népem pusztulása,

Elfogott a rémület, nagy szívemnek gyásza.
Nincs balzsam Gileádban? Nincsen ottan orvos?
Népem sebe ekképpen be nem gyógyul ott most.

NEGHOLTAK SIRATÓJA
Jr. 8:23.

Bárcsak fejem a víznek s szemem a könnyeknek

Forrásává válnék!
Éjjel-nappal azoknak, akiket megöltek,
Siratója lennék!

9. fejezet
Siratóének a halott nép felett

AZ EGÉSZ NÉP ROMLOTT

Jr 9:1-8.

1. Bárcsak lenne a pusztában 3. Elkövet sok gonoszságot,

Egy kunyhóm az út mentén!
Ott hagynám népem magában,
Jó messze elkerülném,
Mert hűtlen lett ez a nép,
Mint a nő, ki félrelép.
Egyet a másik után.
Soha nem szól igazságot,
Dadog csak kurtán-furcsán.
E nép engem nem ismer.
Így panaszkodik Isten.

2. Olyan e népnek a nyelve, 4. Ki-ki felebarátjától

Mint a kifeszített íj,
Hazugsággal van meg telve,
Mint a vadra kilőtt nyíl.
Mind csak hatalmaskodik,
Ha szól is, hazudozik.
Vigyázzon óvatosan!
No meg az atyafiaktól!
Csalják alattomosan.
Felebarát és testvér
Álnok rágalmat beszél.
 204

5. Mind becsapják az emberek 6. Így szól a Seregek Ura:

Egymást, csak hazudoznak,
És koptatják a nyelvüket,
Keverik a szavakat.
A tanyájuk álnokság,
Minden tettük romlottság.
Megolvasztom e népet,
Mert így cselekszik, bár tudja,
Ellenem mennyit vétett.
Gyilkos nyíl ennek nyelve,
Álnok minden beszéde.

7. Egymással szépen megférnek,

De ha vannak magukban,
Cselt szőnek, és mit beszélnek,
Méltó, hogy megtoroljam.
És én bosszút ne álljak,
Ha ők velem így bánnak?

SIRATÓÉNEK
Jr 9:9,10.

Zokogva siratom a hegyeket, Jeruzsálem kőhalommá válik,

Gyászolom a puszta legelőket.
Ember nem jár arra, mert kiégtek,
Arra már egyetlen nyáj sem béget.
Az állatok elköltöznek,
Madarak fenn nem köröznek.
Már egyetlen zarándok sem jár itt.
Ott fognak tanyázni a sakálok,
De ember ezentúl már nem jár ott.
Júda városait pedig
Lakatlanná teszem eddig.

„MIÉRT?”
Jr 9:11.

Miért pusztul el az ország,

Belőle mért lesz pusztaság,
Olyan föld, hol senki sem jár?
Egy vándor sem jön erre már.

SIONRÓL HANGZIK SIRATÓÉNEK

Jr 9:16-18.

A Seregek Ura ezt mondja most nektek : Sietve kezdjetek elsiratni minket!
Siratóasszonyok mind ide jöjjenek! A mi szemünkből is hulljanak a könnyek,
Mind, aki sirat és zokog temetésen, Mert siratóének hangzik a Sionról,
Nehogy késlekedjék, gyorsan erre térjen! Mely ehhez a néphez és ez országhoz szól!

„BELÉPETT A HALÁL”
Jr 9:19,20.

Hallgassatok, Asszonyok, az Úrnak szavára! Palotáink ablakán belépett a halál,

Fogja fel a fületek, amit Ő mond nektek! Kiirtotta az utcákról a gyermekeket.
Mindenki jól figyeljen saját leányára, Az ellenség lesben áll, és már csak arra vár,
S tanítson meg neki szomorú gyászéneket! Hogy megtisztítsa ifjainktól a tereket.
 205

HALOTT MINDENFELÉ
Jr 9:21.

Beszélj így - szól az Úr -, a rengeteg halott

Úgy hever szanaszét, mint trágya a mezőn
S kéve, mit a kaszás maga mögött hagyott,
De össze nem szedik sem korán, sem későn.

„ÉN VAGYOK AZ ÚR”

Jr 9:22,23.

Az Úr ezt mondja: A bölcs ne dicsekedjék Aki dicsekedni akar, az csak azzal

Bölcsességével, se erejével a hős! Dicsekedjék, hogy ő tudja, én ki vagyok!
A gazdag gazdagságával ne kérkedjék! Én vagyok az az Úr, aki hatalommal
Ne bizalkodjék el senki, mert ő erős! Gyakorol jóságot, igazságot, jogot.

A földön én teremtettem meg a szelet

Azért, mert ezekben telik az én kedvem.
Lelkemből tinektek adom mindezeket.
Így szól az Úr: Ez most az én üzenetem.

10, fejezet
Isten és a bálványok

HIÁBAVALÓ BÁLVÁNYOK
Jr. 10:1-5.

1. Pogány szokásokat el ne tanuljatok! 3. Aztán feldíszítik ezüsttel, arannyal,

Az égi jelektől soha ne féljetek! Kalapáccsal rögzítik, hogy el ne dőljön.
Kik ezektől félnek, azok a pogányok, Mint madárijesztő egy kerek kalappal,
Ők minden ilyentől eleve rettegnek. Olyan ez, mint az kinn az uborkaföldön.

2. A pogány bálványok mind hiábavalók, 4. Ezek nem beszélnek, hordozni kell őket,
Hiszen csak egy fát vágnak ki az erdőben, Mert élettelen fák ők, menni nem tudnak,
S a mester abból készít imádnivalót. Nem járják be, honnan jöttek, az erdőket,
De hiszen attól az csak egy fa merőben! Nem tudnak ők tenni jót, úgy sem, mint rosszat.

„NINCS HOZZÁD HASONLÓ”

Jr 10:6-9.

1. Uram! Nincsen tehozzád hasonló. 3. Hozzád hasonló bölcs sehol nincsen.

Nagy vagy Te, és nagy a te hatalmad. Máshol vannak ostobák s bolondok,
Te vagy e földön a Mindenható, Kik bálványt imádnak, mely nem Isten,
És félelmetes a te uralmad. De téged nem dicsőítenek ott.

2. Tisztelnek téged, népek Királya! 4. Ezüsttel, melyet Tarsisból hoznak,

Ez a tisztelet megillet téged. És arannyal a messzi Ufázból
Nincsen e földnek olyan országa, Sok tehetetlen bálványt bevonnak,
Amelyben téged ne ismernének. De az így sincsen másból, csak fából.

5. Ügyes mesterember megcsinálja,

Színes bíborba felöltöztetik,
Ötvös mesterek keze munkája,
Nem Isten, nem él, csak fa mindegyik.
 206

AZ ÖRÖKKÉVALÓ KIRÁLY
Jr 10:10.

Csak az Úr az igaz Isten, Bosszús hangját földi népek

És Ő az örökkévaló. Nem bírják el, félnek tőle.
Ha háborog, remeg itten Tőle éppen azért félnek,
A föld, s minden alattvaló Hiszen király Ő örökre.

„Ő A MINDENSÉG FORMÁLÓJA”
Jr 10:12-16.

1. Az Úrnak ereje alkotta a földet, 3. Minden embernek megáll a tudománya,

Bölcsen a világot megszilárdította. Készítményével szégyent vall minden ötvös,
Értelmesen kifeszítette az eget, Hiszen lélek nélkül áll ottan bálványa,
És mindezt egymással jól összehangolta. Korhadó fadarab az csak, nem örökös.

2. Mennydörgő szavára az égen víztömeg 4. Hitvány, nevetséges dolgok ezek itten,

Támad, és felhőt hoz a földnek széléről. A megtorlás idején semmivé lesznek.
Villámokkal együtt hozza az esőket, Jákób osztályrésze azonban nem ilyen,
Titkos kamráiból messze zúgó szél jön. Mivel az Úr nem hasonmása ezeknek.

5. Isten az ő ura, világ formálója,

Kinek tulajdona Izraelnek törzse.
Az ő neve ismert: Seregeknek Ura,
Ő védi és óvja hű népét örökre.

ELŰZÖTT LAKOSOK
Jr 10:17,18.

Szedd fel a földről batyudat, Parittyámból kirepítem

Ostromlott város lakosa, Az országnak lakosait.
És hallgassad meg Uradat, Mindegyiket bekerítem,
Aki ítéletét mondja: És ráküldöm gyilkosait.

TELJES ÖSSZEOMLÁS
Jr 10:19-22.

1. Jaj nekem, mert összetörtem, 3. Eltépték a köteleket, 5. Ezért nem is boldogultak,

Gyógyíthatatlan a sebem! És fiaim is elhagytak. Egész nyájuk szétszóródott.
Itt fekszem most összetörten, Olyanok itt már nincsenek, Védekezni már nem tudtak,
Ép tag nem maradt énbennem. Kik kifeszítnék sátramat. Ellenállás már nem volt ott.

2. Azt gondoltam, e bajomat 4. A lehullt sátorlapokat 6. Zúgás hangzik észak felől.

Majd csak kibírom valahogy, Nem vonja fel senki többé. A városok mind pusztává
De ledöntötték sátramat A pásztorok buták voltak, Válnak Júdában, és e föld
A dühösen rám támadók. Nem álltak fel uruk mögé. Lesz sakálok tanyájává.
 207

JEREMIÁS KÖNYÖRGÉSE
Jr 10:23-25.

1. Tudom, Uram, hogy az ember 3. Öntsd ki tüzes haragodat

Nem ura az életének, Mindazokra a népekre,
És e földön bárhol jár-kel, Amelyek nem tudnak rólad,
Nem vezére lépteinek. S nem várnak segítségedre!

2. Fenyíts ezért minket, Uram, 4. Jákóbot megemésztették,

De könyörgök, csak mértékkel! Megsemmisítették végleg,
Fellobbanó haragodban Tönkretették lakóhelyét,
Ne tégy semmivé végképpen! Nincs hol élnie e népnek.

11. fejezet
Letördelt ágak

FELESLEGES ÁLDOZAT
Jr 11:15,16.

Mit akarsz, én kedves Népem, templomodban? De ha tőled messze jár a veszedelem,

Ott akarod sok ravasz terved elérni? Azután már megint csak egy jót nevetnél?
Talán szent hússal elfüstölt áldozattal Az Úristen viszont nem nevetgél ezen,
Akarsz bűneidre bocsánatot kérni? Számon tart Ő mindent, mit ellene tettél.

Az Úr téged szépen zöldellő gyümölcsű,

Formás növésű olajfának nevezett,
De zúgó viharban romboló és szörnyű
Lángokban, ágaid tépve, elégetett.

SZÍVEK VIZSGÁLÓJA
Jr 11:20.

Seregeknek Ura! Te, az igaz Bíró,

Aki a szíveket, veséket vizsgálod,
Add látnom, miképpen leszel bosszúálló
Rajtuk, hiszen minden titkomat Te látod!

12. fejezet
Szerencsés bűnösök - elpusztult ország

AZ ÖLDÖKLÉS NAPJA
Jr 12:1-4.

Igaz vagy, Uram! Hogyha perlek is veled,

Hadd szóljak néhány szót most az igazságról!
A bűnösök, mondjad, miért szerencsések,
S kik csalárdul járnak, mért élnek mégis jól!

Elültetted őket, gyökeret is vertek,

Szépen fejlődnek, és gyümölcsöt is hoznak.
Szájukkal tehozzád közelebb kerültek,
De szívükkel annál messzebb kalandoznak.
 208

Uram! Te jól ismersz, hiszen megvizsgáltál,

És látod, hogy teljesen tied a szívem.
A szolgálatomra nem hiába vártál,
Amikor csak küldesz, én elmegyek híven.

Válaszd külön őket, miként a juhokat,

Melyeket különválasztanak levágni!
Készítsd fel a végzetes napra várókat
Gyilkosaiknak fegyvere elé állni!

Ki tudja, hogy a föld vajon meddig gyászol,

Meddig marad száraz még a mező füve!
Állat és madár, mely találtatik bárhol,
Elpusztul, mert súlyos a lakosok bűne.

Ők pedig tévesen most is azt gondolják,

Hogy nem ismeri az Úr az életüket,
Ezért amit kezdtek, tovább is folytatják,
Azt hiszik, Isten nem látja meg végüket.

„MIT CSINÁLSZ A JORDÁN SŰRŰJÉBEN?”

Jr 12:5.

Ha a gyalogosokkal futva kifáradsz,

A lovakkal hogyan fogsz majd versenyezni?
Csak ha nyugodt földet magad körül láthatsz,
Úgy tudod magad biztonságban érezni.
Akkor mit csinálsz a Jordán sűrűjében,
Hiszen ott nehéz lesz élni békességben?

ELPUSZTULT ORSZÁG SZOMORÚ NÉPE

Jr 12:7-13.

1. Elhagytam házamat és örökségemet, 3. Szőlőmet sok pásztor folyton pusztította,

Ellenségnek adtam, akit nem kedvelek.
Úgy bánt velem örökségem, mint oroszlán
Az erdőben, ő is éppúgy ordított rám.
Ezért meggyűlöltem
Az én örökségem.
Drága osztályrészem csúnyán megtaposta.
Azok, mik itt voltak, mind gyászba borultak,
Oly sivárrá lettek, akár a sivatag.
Az ország sivatag,
Senki sem bánja azt.

2. Az én örökségem, mint a tarka madár, 4. A kopár hegyeken jönnek a pusztítók,

A többi madár között a középen áll.
Ti, mezei vadak, itt összegyűljetek!
Jöjjetek sietve, mindent megegyetek!
Jertek ti, madarak
És mezei vadak!
Mint az Úr fegyvere, dúlják az országot.
Az egyik végétől a másik végéig
Tönkretesznek mindent, nincsen békesség itt.
Egyetlen embernek
Békéje nem lehet.

5. Búzát vetettek ők, de tövist aratnak,

Sokat fáradnak, de hiába dolgoznak.
A termésükkel ők csak szégyent vallanak.
Ez a vége az Úr tüzes haragjának.
Az ember csak tövist arat
A lángoló harag miatt.
 209

13. fejezet
Elbizakodottság - romlás

„NE LEGYETEK KEVÉLYEK!”

Jr 13:15-17.

Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek,

Mert az Úr szól, ti pedig dicsérjétek Istenteket!
Még mielőtt sötétséget s homályt bocsátok rátok
És mielőtt a hegyeken félve botladoznátok,
Az Úristent dicsérjétek,
És ne legyetek kevélyek!

Ti világosságot vártok, de a halál árnyékát

Hozza rátok, és sötétbe borítja a tájékát
Házatoknak, földeteknek, mert rá nem hallgattatok,
Ezért kevélységetekben titokban sírni fogtok.
Szememből sűrű könny árad,
Fogságban látom a nyájat.

„KÖRÜL VANNAK ZÁRVA”

Jr 13:18,19.

Mondd el a királynak, Júdában sok város,

A király anyjának:
Megalázkodjatok,
Mert a koronátok
Büszke fejetekről
Leesik majd egyből!
Mely déllel határos,
Jaj, körül van zárva
Kemény ostromzárba!
Viszik nemsokára
Júdát a fogságba.

PANASZDAL JERUZSÁLEM FELETT

Jr 13:20-27.

1. Jeruzsálem! Tekints fel és nézzed: 4. Ha a néger bőrét megmásítja,

Északról jönnek feléd a népek! Vagy a párduc foltjait ritkítja,
Hol van a juhnyáj, melyet rád bíztak, Csak akkor fogtok ti majd jót tenni,
A pompás birkák, melyek meghíztak? És tudjátok a rosszat elvetni.

2. Mit szólsz majd, hogyha az Úr megbüntet? 5. Szétszórom őket úgy, mint a puszta
Mikor azok föléd kerekednek, Szele a polyvát messze sodorja.
Akik régen barátaid voltak, Ezt mérem én rád, ez lesz a sorsod,
Nem szakadnak rád a nagy fájdalmak? Mert nem tűröm már el hazugságod.

3. Ha azt kérdezed, hogy miért lesz ez, 6. Ruhád én is arcodra borítom,

Bűneid miatt ér ez tégedet: Hogy gyalázatod messze virítson,
Lerántják majd a ruhát terólad, Halomban látom paráznaságod
Megszégyenít a durva erőszak. A mezőn s vele minden bálványod.

7. Jeruzsálem, így hát jaj teneked!!

Ha nem tisztulsz meg, mi lesz teveled?
Sok a te mocskod, nagy néped vétke.
Tudod-e, mi lesz ennek a vége?
 210

14. fejezet
„Csak rettegünk”

A NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN

Jr 14:2-6.

1. Gyászba borult egész Júda, 4. Visszahozzák edényüket,

Kapuiban ájuldoznak, De egy csepp víz sincsen bennük.
Földjüket ellenség dúlja, Eltakarják a fejüket,
És országszerte gyászolnak. Hogy ne láttassék szégyenük.

2. Erős jajkiáltás hangzik 5. Rémüldöznek a termőföld

Jeruzsálem házaiban. Miatt, mert eső sehol sincs.
A gazdagok vízért küldik Mindenkit a szégyen eltölt,
Szolgáikat innen-onnan. Mert nincsen víz, ez a nagy kincs.

3. A mocsárhoz is elmennek, 6. A szarvas is, ha megellik,

Elviszik edényeiket, Ott hagyja fiát a mezőn.
De vizet még ott sem lelnek; A vadszamár csak bóklász itt
Visszajönnek, szégyenkeznek. Az üres, kopár hegytetőn.

7. Levegő után kapkodnak,

Mint az ordító sakálok.
Erre-arra tántorognak,
De füvet senki sem lát ott.

IZRAEL REMÉNYSÉGE
Jr 14:7-9.

Ha ellenünk szólnak is bűneink, Te vagy Izraelnek reménysége,

A te nevedre légy tekintettel!
Szomorítottak téged tetteink,
Sokszor megbántottunk vétkeinkkel.
Uram! Úgy bánj velünk,
Más urunk nincs nekünk!
Szabadítója nagy nyomorában.
Ne légy csak a néped jövevénye,
Ki vándorként jár-kel az országban!
És ne csak éjjelre
Térj be hozzánk végre!

Ne légy olyan, mint egy riadt ember,

Mint férfi, ki nem tud segíteni,
Hiszen Te köztünk vagy este-reggel,
Ne hagyjál hát bennünket elveszni!
Kit rólad neveznek,
Soha el nem veszhet.

SÚLYOS SEBEK
Jr 14:17,18.

Mondd el nekik ezt az Igét: Mert fájdalmas csapás érte A városba ha bemegyek,
Hullik már szememből a könny. Népem kedves szűz leányát. Látok éhes szenvedőket.
Nézzed népem súlyos sebét! Hogyha kimegyek a rétre, Papok, próféták elmennek,
Összeroppan tőle rögtön. Látom holtak sokaságát. Ahol nem ismerik őket.
 211

„BÉKESSÉGRE VÁRTUNK”
Jr 14:19-22.

1. Ennyire megvetetted Júdát, 3. Ne engedd trónod meggyalázni,

És Siont szívből megutáltad?
Végzetes csapásoknak súlyát
Mireánk miért bocsátottad?
Vártunk békességet,
De csak rettegés lett.
Ne bontsad fel a szövetséget!
Tudnak-e vajon esőt adni
A bálványok, vagy békességet?
Ki ad záporesőt?
Siess, keresd meg őt!

2. Gonoszságunkat elismerjük, 4. Te vagy egyedül a mi Urunk,

Atyáink bűnét is bevalljuk.
Ellened mindnyájan vétkeztünk ,
Azért van ez a csapás rajtunk.
Nevedért mi kérünk:
Legyen békességünk!
Csakis tebenned reménykedünk.
Egyedül tehozzád fordulunk,
Rajtad kívül nincs más Istenünk.
Hiszen mindezeket
Csak Te teremtetted.

15. fejezet
A próféta kesergése

KI MIRE MÉLTÓ
Jr 15:2.

Ki halálra méltó, az megy a halálba,

Ki fegyverre méltó, az fegyver elé megy,
Ki fogságra méltó, az megy a fogságba,
Ki éhezni méltó, szenved éhínséget.

JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA
Jr 15:5-9.

1. Ugyan ki könyörül, Jeruzsálem, rajtad? 4. Több lesz ott az özvegy, mint homok a parton.
Sorsodat ki szánja, és ki tér be hozzád? Az anyát, az ifjút éppen fényes délben
Vajon ki kérdezi meg tőled, hogy hogy vagy? Könyörtelen ellenséggel elpusztítom,
Ha egyedül leszel, ajtót majd ki nyit rád? S félelmet bocsátok rájuk nagy hirtelen.

2. Így szól az Úr: Sajnálom, te dobtál engem, 5. Hétgyermekes anya kileheli lelkét,
Elég csúnyán nekem hátat fordítottál. Lemegy neki fényes nappal már a napja.
Ezért úgy döntöttem, hogy kinyújtom kezem, Nehezen bírja elviselni szégyenét,
S elpusztítlak, oly sok bánatot okoztál. Elviselhetetlen lesz a gyalázatja.

3. A szórólapáttal széjjelszórom őket 6. Még maradékukat is kiszolgáltatom

Az ország különböző városaiban. Az ellenség halált hozó fegyverének.
Nem tarthatják karjuk között gyermeküket, Ez az üzenete - figyeljetek nagyon -
Mert nem tudtak hozzám térni bajaikban. Az Úristen hozzánk szóló Igéjének.

PERLEKEDŐ PRÓFÉTA
Jr 15:10.

Jaj nekem, Anyám, mert arra szültél, Kölcsönt nem adtam, és nem is kaptam,
Hogy perlekedjem és vitatkozzam, És mégis átkoz mindenki engem.
És amit érzek, mondjam el tüstént, Köszörülik ők nyelvüket rajtam,
Röviden szóljak róla vagy hosszan! Ezért kell vitatkoznom s perelnem.
 212

LÁNGRA LOBBANT HARAG

Jr 15:11-14.

1. Az Úr ezt így mondta: Javadat munkáltam, 3. Ezt teszem teveled a sok vétked miatt,
Közbeléptem érted az ellenség ellen, Melyet országszerte gyakran elkövettél.
A veszedelemben és nyomorúságban, Fel fogom sorolni veled szemben mindazt,
Hogy megmentselek, csak arra törekedtem. Valaha is amit én ellenem tettél.

2. El lehet-e törni az északi vasat, 4. A te ellenségednek foglyává teszlek,

Szét lehet-e zúzni az ottani rezet? És olyan országba hurcolnak el téged,
Mert prédára vettem a te vagyonodat, Amelynek népei mind ismeretlenek,
Nem kapsz érte semmit, elveszem kincsedet. Mert haragom lángra lobbant, pusztít, éget.

„MINT A CSALÓKA PATAK”

Jr 15:15-18.

1. Ismersz, Uram, engem! 3. Igéd ha eljutott 5. Én nem vigadozom,

Kérlek, gondolj velem! Hozzám, vidámságot Nem is tréfálkozom.
Fogd az én pártomat, Szerzett, hiszen engem Magamra maradtam,
Bosszuld meg bajomat! Rólad neveztek el. Mert kezed van rajtam.

2. Az ellenség keres. 4. Seregek Istene! 6. Elöntött a bánat,

Ne legyél türelmes, Te vagy, kinek neve Érzek nagy fájdalmat.
Hisz’ tudod, hogy érted Jelent nekem jövőt, Csak sírok szüntelen,
Mily gyalázat érhet! Szívbéli örömöt. Nem gyógyul a sebem.

7. Én olyannak látlak,
Mint csalóka patak,
Amelyben áradó
Víz nem található.

ISTEN VÁLASZA
Jr 15:19-21.

1. Hogyha megtérsz, megengedem, 3. Bevehetetlenné teszlek,

Szolgálatomba állj újra, Mint az ércfal, velük szemben.
De ne legyen értéktelen, Küzdnek, de nem bírnak veled,
Amivel kiállsz az útra! Mert állsz erős védelmemben.

2. Akkor te szószólóm lehetsz. 4. Így szól az Úr: Megsegítlek,

Nekik kell hozzád térniök. És a gonoszok kezéből
Elküldlek hozzájuk, mehetsz, Megszabadítlak, kiveszlek,
Velük töltheted az időt. És megmentelek e néptől.

16. fejezet
Ígéret

A POGÁNYOK IS MEGTÉRNEK
Jr 16:19-21.

1. Óh Uram, én erőm és mentsváram, 2. Bevalljuk, hogy hamis isteneik

Menedékem a nyomorúságban! Voltak elődeinknek még régen.
Tehozzád jönnek majd a nemzetek Azok közül egyik sem ér semmit,
Jó messziről, és ezt mondják neked: Nem urak ők sem földön, sem égen.
 213

3. Jól tudjuk, hogy azok nem istenek, 4. Ezért most megmutatom, hogy tudják,
Melyeket fából csinált az ember, Hogy az én nevem: Örökkévaló.
Fafaragó mester elkészített, Megismerik majd kezem hatalmát,
De hiába bízott ő ezekben. Mert e földön nincs hozzám hasonló.

17. fejezet
Bűn és oltalom

JÚDA BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE

Jr 17:1-4.

1. Júda bűne fel van írva 4. Másoknak zsákmányul adom

Vasból készített vesszővel, Vagyonodat, kincseidet,
És a szívük táblájára Mert te csak halmozod folyton
Fel van vésve gyémánt heggyel. Ellenem a vétkeidet.

2. Fiaik bálványaikkal 5. Undok áldozóhalmaid

Törődnek magas halmokon, Ott vannak minden vidéken.
Bajlódnak oltáraikkal Lobognak áldozataid
Zöld fákkal fedett dombokon. Az egész területeden.

3. Azok után futkároznak 6. Elveszíted örökséged,

Ég felé törő hegyeken, Amelyet én neked adtam.
És oltáraiknak hoznak Mások szolgájává teszlek
Áldozatot egyen-egyen. Téged idegen országban.

7. Mindezt azért, mert haragom S ezt a lángot égni hagyom,

Izzó lángra lobbantottad, Nem mérséklem haragomat.

AZ ISTENBEN BÍZÓK ÉLETE

Jr 17:5-8.

1. Ezt mondja az Úr: Átkozott 3. A pusztában nem reméli, 5. Mint víz mellé ültetett fa,
Az a férfi, ki emberben Hogy jó sorsa köszönt rája. Gyökereit a folyóig
Bízik, s keres fogódzkodót Életét tengetve éli, Ereszti, és üde lombja
Saját testi erejében. Befordulva magányába. Vizet nyer a folyótól itt.

2. Ugyanakkor pedig szíve 4. De áldott lesz az a férfi, 6. Nem fél, ha eljön a hőség,
Az ő Urától elfordul. Ki mindig az Úrban bízik. Lombja akkor is zöld marad,
Mint a száraz bokor színe, Ő életét másképp éli, Mindig meghozza gyümölcsét,
Az ő szíve úgy eltorzul. S őt mások is másképp nézik. Nem roskadoz gondok alatt.

AZ EMBERI SZÍV ISMERŐJE

Jr 17:9-13.

1. Csalárdabb a szív mindennél. 3. Én úgy bánok mindenkivel,

Ki tudná azt kiismerni? Ahogy ő azt megérdemli,
Ez lehetetlen embernél, Amit vetett tetteivel,
De az Úr ezt is megteszi. Gyümölcsét annak szedheti.

2. A szívek megvizsgálója, 4. Olyan, ki törvénytelenül

A lelkek megítélője Gyűjt magának gazdagságot,
Vagyok, mindenek bírója, Mint madár, mely más fészkén ül,
Titkoknak is ismerője. Nem az övék a tojások.
 214

5. Annak élete derekán 7. Uram! Izrael reménye

Mindent itten kell hagynia, Te vagy, s mind megszégyenülnek,
Nem élvezi, hogyha netán Kik tetőled messze térve
Mindenki bolondnak tartja. Takargatják szégyenüket.

6. Kezdettől fogva felséges 8. Azok nevét porba írják,

És dicsőséges a trónod, Akik tőled elpártolnak,
Ahol állnak a szentélyek, Hiszen azok mind elhagyják
S azok előtt én hódolok. Forrását a nagy folyóknak.

IMA ISTEN OLTALMÁÉRT

Jr 17:14-18.

1. Gyógyíts meg, Uram, és akkor meggyógyulok! 3. Te jól tudod, hogy mi jött ki az ajkamon.
Szabadíts meg engem, és megszabadulok! Kérlek, hogy azon a veszedelmes napon
És akkor én mindig csak téged dicsérlek. Ne okozzál nekem oly nagy rémületet,
Szívemből tehozzád száll fel ez az ének. Hiszen amit mondtam, ismert volt előtted!

2. Ők ugyan ezt mondják: Hol az Úr Igéje? 4. Az én üldözőim szégyenüljenek meg,

Mikor teljesedik be minden beszéde? Ne én legyek az, aki megszégyenülök!
Én nem vonakodtam, hogy pásztorod legyek, Akik rám támadtak, azok remegjenek,
Nem én kívántam a végzetes időket. De hogy én remegjek, azt Te ne engedd meg!

5. Rájuk hozd el a veszedelemnek napját,

Ellenségemnek pusztítsd apraját-nagyját!
Kérlek, hogy ismételten zúzd össze őket,
Így semmisítsd meg a gonosz cselszövőket.

18. fejezet
Hűtlenség és összeesküvés

ÉRTHETETLEN HŰTLENSÉG
Jr 18:13-17.

1. Kérdezzétek csak meg a népeket: 3. Eltántorították messze őket

Ki hallott ilyesmit? A régi ösvényről.
Borzalmas dolog, mit elkövetett Elcsábították a tévelygőket
Izrael lánya itt. Őseik földjéről.
Izraelnek szűz leánya: Egyenetlen úton járnak,
Befedi hűtlenség árnya. Más csapásokat találnak.

2. A Libánon sziklás tetejéről 4. Így teszik pusztává országukat,

Eltűnik-e a hó?
Kiszárad-e az idegen földről
Csörgedező folyó?
De engem elfelejt népem,
Másnak tömjénez, nem nékem.
S így marad örökre.
Akik arra járnak, megborzadnak,
Ha néznek ezekre.
És az, aki csak ezt látja,
Mindegyik fejét csóválja.

5. Keleti szélként szétszórom őket

Az ellenség előtt,
És a vesztük napját keresőket.
Mind, aki erre jött,
Arcom látni nem engedem,
Csak hátulról láthat engem.
 215

ÖSSZEESKÜVŐK JEREMIÁS ELLEN

Jr 18:19-23.

1. Figyeljél rám, Uram! Halld meg, mit beszélnek 4. Férfiaikat terítse le a halál!
Az ellenfeleim, kik rosszal fizetnek Ifjaik közül aki háborúba száll,
A jóért!! Amellett vermet ásnak nekem. Ottan közülük mind vágják le fegyverrel!
Mutasd meg, hogy akkor mit lehetne tennem! Ekképpen bánjál el ott mindegyikükkel!

2. Emlékezzél arra, hogy én eléd álltam, 5. Házaikból hangozzék ki jajkiáltás!

Szót emeltem értük, s szívből arra vágytam, Martalócok mindegyikük sírját ássák!
Hogy elfordíthatnám róluk haragodat, Nagy erővel rájuk törjenek hirtelen!
Soha nem akartam nekik semmi rosszat! Közülük ekképpen bánj el mindegyikkel!

3. Fiaikat azért büntesd meg éhséggel, 6. Nekem mindenfelé ezek vermet ástak,
És törjenek rájuk fegyvernek élével! És a lábam elé raktak le csapdákat.
Asszonyaik legyenek meddők s özvegyek, Arra törekedtek, hogy így megfogjanak.
Soha ne szüljenek többé gyermekeket! Mindaz csak rossz, amit ők nekem akarnak.

7. De Te, Uram, ismered gyilkos tervüket, És ne töröld el színed elől vétküket.

Ezért kérlek, ne bocsássad meg bűnüket, Roskadjanak össze mindnyájan előtted!

20. fejezet
Jeremiás kesergése

„KIÁLTANOM KELL”
Jr 20:7-10.

Rászedtél, Uram, és én hagytam, hogy rászedj!

Megragadtál, és hatalmadba ejtettél.
Hogy egész nap nevetnek rajtam, nem mindegy,
És mindenki előtt gúny tárgyává tettél.

Mikor megszólalok, mindig azt hirdetem,

Hogy uralkodik az erőszak s elnyomás.
Amit az Úr szava eddig szerzett nekem,
Az mindössze gúny volt s gyalázat, semmi más.

Előbb azt gondoltam, nem törődöm vele,

És nem szólalok meg az Úrnak nevében,
De az Ige csontjaimba van rekesztve,
És perzselő tűzzé vált az én szívemben.

Hosszan erőlködtem, hogy magamban tartsam,

Hogy ne szóljak semmit ily nehéz helyzetben,
De rájöttem, hogy nincsen rajta hatalmam,
És ha az Úr elküld, nekem el kell mennem.

Hallom, hogy sokan ezt suttogják: Mindenütt

Iszonyat. Ezt kiáltják: Jelentsétek fel!
Aztán zúg a tömeg: Mi fel is jelentjük,
Dühünk elől mostan nem menekülhet el.

Akik jóakaróim voltak, ők mostan

Bukásomra várnak: Tán rá lehet szedni.
Ellenem fordulnak mind alattomosan:
Gyorsan hatalmunkba tudjuk őt ejteni.
 216

„ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK!”
Jr 20:11-13.

Az Úr énvelem van, mint egy erős vitéz . Seregek Ura, ki gyakran megpróbálod
Üldözőim ezért mindnyájan elbuknak. Az igazat, s belelátsz szívbe, vesébe,
Gyalázatuk előjön sokszor, majd ismét Hadd lássam, hogy töltöd bosszúdat ki rajtuk,
Megszégyenülnek, és kudarcot vallanak. Hiszen rálátásod van az én peremre!

Énekeljetek az Úrnak, s dicsérjétek

Őt, ki a gonosz hatalmából a szegényt
Kiragadja, és megóv minden életet!
Ő az, ki adhat a nyomorultnak reményt.

„ÁTKOZOTT AZ A NAP”
Jr 20:14-18.

1. Átkozott az a nap, amelyen születtem, 3. Miért nem öltek meg anyámnak méhében?
Melyen anyám engem szült, áldott ne legyen! Kínlódhatott volna örökre terhében,
Átkozott, ki hírül vitte az apámnak, És akkor az anyám lett volna a sírom,
Hogy fia született, és örüljön annak. De mit most látok, elviselni nem bírom.

2. Úgy járjon az az ember, mint a városok, 4. Amit itt látok, az szenvedés, gyötrelem,
Amelyeket az Úr rommá változtatott! Napjaim egymás után telnek szégyenben.
Jajkiáltás s harci zaj törjön fel ottan Ez a nyomorúság soha nem ér véget.
Reggel is, délben is az ilyen városban! Ily gyötrelmek között mondom e beszédet.

21. fejezet
Elpusztul Jeruzsálem

„AHOGYAN MEGÉRDEMLITEK”
Jr 21:11-14.

1. Halljátok az Úr Igéjét!3. Különben kitör haragom, 5. Most azt gondoljátok, senki

Dávid háza, figyelj ide! S mint olthatatlan tűz lobog. Tireátok törni nem mer,
Ki meghozza ítéletét, Tetteiket megbosszulom, Nem tudja ezt tönkretenni
Azt igazságosan tegye! Elpusztulnak a gonoszok. Sem vadállat, sem vad ember.

2. Reggelenként törvényesen 4. Rátok támadok, akik lenn 6. Titeket én megbüntetlek,

Hirdessetek ítéletet! A völgyek mélyén lakoztok, Tüzet gyújtok erdőtökben.
Senki többé ne engedjen Vagy fenn a sziklás hegyeken. Kapjátok, mit érdemeltek,
Eltiporni szegényeket! Erre mindig gondoljatok! Mindentek elég a tűzben.

22. fejezet
Fenyegető jövendölések

„PUSZTÁVÁ TESZLEK”
Jr 22:6,7.

Ha olyan volnál is, miként a Gileád Ellened küldöm a durva pusztítókat,

Vagy a Libánonnak csúcsa, A fegyveres embereket,
Nem kímélnélek meg, romlást hoznék terád. Aztán ők kivágják minden cédrusodat,
Legyél csak lakatlan puszta! És minden fát tűzre vetnek.
 217

SIRATÓÉNEK
Jr 22:10.

Ne a halottat sirassátok, És kinek visszatérte nem lesz!

Ki nem él, ne azt sajnáljátok! Nem látja többé szántóföldjét,
Azt sirassátok, aki elmegy, Végleg elhagyja örökségét.

„ELNYOMÓ ÉS ZSAROLÓ VAGY”

Jr 22:13-17.

Jaj annak, ki nem az igaz úton építi a házát,

És jogtalanul építi bele a felsőszobáját,
Embertársát dolgoztatja, de nem fizet semmit neki,
Mit számára ingyen tesznek, abból akar gazdag lenni!

Mondja: Építek palotát jó tágas felsőszobákkal,

Ablakokat vágok rája, és burkolom cédrusfával,
S azokat vörösre festem. Attól te nem leszel király,
Hogy a cédrust felhalmozod, s elveszed, mi neked nem jár.

Apád talán nem is ivott, és lehet, hogy nem is evett,

Mégis törvényesen járt el, s igazsággal ítélkezett.
A szegényt s a nyomorultat jogaihoz segítette,
Sora mindig azért ment jól. mert igaz volt minden tette.

Így tesz, aki ismer engem - ekképpen szól mostan az Úr -,

De neked szemed és szíved sokszor énellenem fordul.
Nem törődöl senki mással, csakis a magad hasznával,
Kiontod az ártatlan vért, és gyarapodsz zsarolással.

CSÚFOS VÉG
Jr 22:18,19.

Jaj bátyám! Jaj öcsém! Így sem siratják el: Őt mint egy szamarat, csak úgy temetik el,
Jaj uram! Jaj felség! Ki fog így jajgatni? Jeruzsálem kapuin fogják kidobni.

JERUZSÁLEM PANASZOS ÉNEKE

Jr 22:20-23.

1. Menj fel a Libánonra, és jajgass! 4. Barátaid meg fogságba mennek,

A Básánon is hallasd hangodat! Téged pedig ér szégyen-gyalázat.
Az Abárimon szintén elsirasd, Azért, mert nem hittél beszédemnek,
Kit tönkretettek, sok barátodat! Fizetsz most velük együtt nagy árat.

2. Én intettelek már akkor téged, 5. Úgy érzed, trónolsz a Libánonon,

Amikor még békességben éltél. És cédrusok között van fészked?
Mindezt hiába tettem meg érted, Nem leszel úrrá a fájdalmakon,
Rám nem hallgattál, tőlem eltértél. Mert nem érted a józan beszédet.

3. Te így éltél ifjúságod óta, 6. Hogy fogsz majd nyögni, ha a fájdalmak

És az én szómra sosem hallgattál, Rád jönnek, mint a szülő asszonyra!
Ezért messze a szél elsodorja Vége nem lesz a nagy vajúdásnak,
Vezetőid nem sokkal ezután. Sírva nézel a feldúlt otthonra.
 218

JÖVENDÖLÉS KONJÁHÚRÓL
Jr 22:28-30.

Ez a Konjáhú kidobnivaló, Ország! Hallgassál az Úr szavára!

Hitvány holmi, mely senkinek sem kell? Az Úr így szól: Úgy tartsátok számon
Ő már csak olyan országban lesz jó, Ezt az embert, s vigyázzatok rája,
Amelyet nem ismerhet az ember? Nincs neki helye már e világon.

Olyan, mintha nem lenne gyermeke,

És nem sikerül ivadékának
Dávidnak trónjára felülnie,
S uralkodója lenni Júdának.

23. fejezet
Hűtlen pásztorok, hamis próféták

BÖLCSEN URALKODÓ KIRÁLY

Jr 23:5,6.

Eljön majd az idő, mikor igaz sarjat Igazság s jog szerint jár el az országban,
Támasztok Dávidnak, éppen olyan királyt, És szabad lesz Júda az ő idejében,
Aki bölcsen távol tartja a bajokat, Izrael is élhet boldog biztonságban,
S elfojtja mindenütt a veszélyes viszályt. És többé senki sem lesz itt már veszélyben.

„ROSSZRA IGYEKEZNEK”
Jr 23:9-12.

Összetört a szívem, reszket minden csontom.

Olyan vagyok, mint aki bortól elázott.
Ha az Úrra és Igéjére volt gondom,
Hallottam, amint sok ember elátkozott.
Házasságtörőkkel tele
Az egész ország belseje.

Elhervad az ország, szárazak a mezők,

Az emberek mindig rosszra igyekeznek.
Nem találtatnak igazságot keresők.
Kiknek hatalmuk van, azzal visszaélnek.
A próféta elvetemült,
És a pap is megszégyenült.

Az Úr ekképpen szól: Még a házamban is

Megtalálom förtelmes gonoszságukat.
Járhatnak ők fényben, avagy homályban is,
Én síkossá teszem mindegyik útjukat.
Síkos úton mind elesnek;
Így járnak, kik mást keresnek.

Lesz úgy, hogy én hozok rájuk veszedelmet,

Büntetésüknek keserves esztendejét.
Kik hűtlenek lettek, nem kapnak kegyelmet,
El kell szenvedniök az Úr ítéletét.
Így szól az Úr: Hallgassátok!
Üzenete ez hozzátok.
 219

HAMIS PRÓFÉTÁK
Jr 23:13-18.

1. Samária prófétái 4. Olyanok ők, mint Sodoma 7. Saját szívük látomását

Botrányos dolgot művelnek: Vagy Gomora énelőttem. Hirdetik, nem amit Isten
Mind Baal nevében áll ki, Így szól a Seregek Ura Üzen. Aztán váltig mondják
S megrontója lesz népemnek. Hamis prófétái ellen. Mindenkinek, ki hitetlen:

2. Jeruzsálem prófétái 5. Ürömmel etetem őket, 8. Békességetek lesz nektek -

Hasonló rosszat csinálnak, Aztán méreggel itatom, Ezt mondják minden embernek -
Gonoszok bátorítói, A bűnt s romlást hirdetőket Nem éltek át veszedelmet.
Hazugságot prófétálnak. Nem kerüli el haragom. Ezért nem hisznek Istennek.

3. Házasságtörők emellett, 6. Jeruzsálem prófétái 9. Ki volt az Úrhoz oly közel,

És ezért gonoszságából Szívükben elvetemültek, Hogy őt megismerte volna?
Eddig még senki sem tért meg Nem tudnak jól prófétálni. Hozzá a nép nem is jött el,
Sem itten, sem sehol máshol. Ne higgyetek beszédüknek! Inkább ment áldozódombra.

10. Nem figyeltek Igéjére,

Hagyták bármit is beszéljen,
Tudták, nem fognak végtére
Megtérni engedelmesen.

AZ ÚR LÁNGOLÓ HARAGJA
Jr 23:19-22.

1. Íme, az Úr forgószele, 3. A legutolsó időkben 5. Ha énmellém álltak volna,

Lángoló haragja árad, Halljátok az Úr beszédét! Akkor az én Igéimet
És mint a szélvész ereje, Figyeljetek hát, és közben Szólták volna ide s tova,
A bűnösökre rátámad. Jól fogjátok fel értelmét! S hirdették volna a népnek.

2. Nem szűnik az Úr haragja, 4. E prófétákat nem küldtem, 6. Visszahozták volna őket

Míg el nem végzi tetteit, Mégis nagyon igyekeztek. Az ő gonosz útjaikról
És míg meg nem valósítja Velük semmit nem üzentem, És a messze tévelygőket
Elhatározott terveit. De ők folyton csak beszéltek. Bűnös dorbézolásukból.

A MINDENHATÓ
Jr 23:23,24.

Így szól az Úr: Nem csak a közelben vagyok Talán nem én töltöm be az eget s földet,
Isten. Az vagyok én még a távolban is. Vagy talán nem én uralkodom mindenütt?
Én itt is és messze, mindenhol jól látok Felettem senki sem arathat győzelmet,
S ismerek mindenkit, még ha máshol van is. Népeknek itt s távol én vagyok Istenük.

SZIKLAZÚZÓ PÖRÖLY
Jr 23:28,29.

A szalmának mi köze a tiszta búzához?

Hasonló az én Igém a tűznek lángjához.
Mint sziklazúzó pöröly, olyan a hatalmam.
Így szól az Úr: E föld mind az én birodalmam.
 220

25. fejezet
Népek pusztulása

„HARSOG AZ ÚR”
Jr. 25:30,31.

Harsog az Úr a magasban Elhallatszik nagy zúgása

Mennydörög szent hajlékában.
Rákiált legelőjére,
Az ország egész népére.
Miként a szőlőtaposók,
Az Úr hangja úgy harsog ott.
A föld végéig, hogy lássa
Mindenki az Úr hatalmát,
Népek feletti uralmát.
A bűnösöket kardélre
Hányja, keményen ítélve.

„INDUL A VÉSZ”
Jr 25:32.

Így szól a Seregek Ura:

Indul a vész néptől néphez.
Mint forgószél, megy. Ki tudja,
Honnét indul, és hol végez?

„JAJGASSATOK!”
Jr 25:34-38.

Pásztorok! Jajgassatok, Kiáltsatok, Pásztorok! Sőt az oroszlánkölyök

Kik vezettek nyájakat!
A mészárlás ideje
Eljött, és már nincs messze.
Nincs, hova elfutnotok,
Menekülni nem tudtok.
Elpusztult a nyájatok.
Jajgassatok, Vezetők!
Elvesztek a legelők.
A jó delelőhelyek
Most már nem a tietek.
Is messzire költözött,
Mert pusztává lett a föld,
Ott már a madár sem költ.
Az Úr izzó haragja
Miatt van így ez rajta.

30. fejezet
Vigasztaló ígéret

„NAGY NAP LESZ”

Jr 30:5-7.

Riadt lármát hallok. Rettegés van.
Békesség nincsen e széles honban.
Szokott-e nálunk szülni a férfi?
Kezét lágyékára miért teszi?
És az arcok miért lettek
Fakó sárgák? Megijedtek?
Azért lett így, mert az lesz a nagy nap.
Senki sem tudja, mi lesz az alatt.
Nyomorúság napja lesz Jákóbnak,
Abból csak nehezen szabadulhat.
De megszabadul belőle,
Később már nem retteg tőle.

„VISSZATÉR JÁKÓB”
Jr 30:10,11.

1. Te azért ne félj, Szolgám, Jákób! 2. Hazatér Jákób, s békében él.

Szól az Úr: Ne reszkess, Izrael! Csendben lesz. Nem riasztja senki.
Hazahozlak, nem maradsz távol, Gondtalanul él, és csak remél,
Visszatérsz onnét gyermekeddel. Hogy jólétet ad Isten neki.
 221

3. Szól az Úr: Mindig veled leszek, 4. De neked én nem vetek véget.

Biztosan megszabadítalak, Megfenyítlek igazságosan.
És minden népnek véget vetek, Nem kerülöd el büntetésed,
Amely közé széjjelszórtalak. De rád tekintek irgalmasan.

„BEKÖTÖZÖM SEBEIDET”
Jr 30:12-17.

1. Azt mondja az Úr, hogy halálos a bajod,
Gyógyíthatatlan sok gennyes zúzódásod.
Sebeidet senki nem is orvosolja,
Gyógyír és kötszer sincsen itt már számodra.
Szeretőd mind elfelejtett,
Senki sem törődik veled.
3. Mivel sok a bűnöd, és súlyos a vétked,
Ezért bántam én most ekképpen tevéled,
De pusztítód többé nem tud leteperni,
Minden ellenséged fogságba fog menni.
Fosztogatóid kifosztják,
Prédálóid elprédálják.

2. Megvertelek, mintha ellenség vert volna.
Csak kegyetlen ember lehet ily goromba.
Mindez azért, mert már régen sok a bűnöd,
Ily súlyos vétkeket én tovább nem tűrök.
Miért jajgatsz? Mi a bajod?
Halálos a zúzódásod?
4. Bekötözöm sebed - így szól az Úr hozzád.
Meggyógyítom zúzódásod, hogy te jól lásd,
Gondolok rád, kit eltaszítottnak hívnak,
De én téged hívlak az én Sionomnak.
Veled nem törődik senki,
Már csak én tudlak szeretni.

„HÁLAÉNEK HANGZIK”
Jr 30:18-22.

Jákób sátrainak sorsát jóra fogom fordítani,

Lakóhelyeinek pedig megbocsátok, irgalmazok.
A romok helyén a város olyan lesz, mint a hajdani,
Ahol régen, ott most megint új paloták találhatók.
Bentről hálaének
Hangzik. Örvendeznek.

Majd megszaporítom őket, és létszámukban nem fogynak.

Aztán megbecsültté teszem, ne legyenek lenézettek.
Olyanok lesznek fiai, amilyenek hajdan voltak.
Szilárdan állnak előttem ezek a gyülekezetek.
Akik sanyargatták,
Büntetésem kapják.

Uralkodik majd a közülük származó fejedelem,

És közelembe engedem, mikor közeledik hozzám.
Életét ki kockáztatná, hogy énhozzám közel legyen?
Így szól az Úr - de elvárom, buzgó hittel tekintsen rám.
Én népemmé teszlek,
Istenetek leszek.

„AZ ÚR FORGÓSZELE”
Jr 30:23,24.

Íme, az Úr forgószele, Nem szűnik izzó haragja Ezt az utolsó időkben

Lángoló haragja árad. Addig, amíg szándékait Fogjátok majd megérteni.
Szélvész űzi mindenfele, Végül meg nem valósítja, Mit eldöntött időközben,
És a bűnösökre támad. Mindazt, amit csak akar itt. Akkor fogja elvégezni.
 222

31. fejezet
Hazatérés és bűnbánat

JÖVENDÖLÉS A HAZATÉRÉSRŐL
Jr 31:2-6.

1. Kegyelmet kapott a pusztában 3. Felépítlek még, és felépülsz,

A fegyvertől megmenekült nép. Felékesíted még magadat.
Izrael a sok vándorlásban A vigadókkal táncra perdülsz,
Elfáradva keres már békét. És vered a kézi dobokat.

2. Nyugalma felé tart Izrael. 4. A hegyeken ültetsz szőlőket

Ott, a távoli messzeségben Samáriában, s te, ki ültetsz,
Is együtt volt az Úristennel, Hallod a víg szüretelőket,
Körülvette szeretetével. Mert a szőlőről te szüretelsz.

5. Eljön a nap, mikor az őrök

Efraim hegyén kiáltanak:
Sion várja a megtérőket.
Engedj az Úr hívó szavának!

HAZATÉRÉS
Jr 31:7-9.

1. Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán, 3. Vak és sánta is lesz egyaránt közöttük.

És a népek élén is vigadozzatok! Nagy gyülekezetként térnek vissza hozzám.
Hirdessétek, dicséretet mondva: Most már, Sírva jönnek azért, mert nagy az örömük,
Izrael! Téged az Úr megszabadított. Fohászkodnak, és hálával gondolnak rám.

2. Hazahozom őket északnak földjéről. 4. A folyóvizekhez vezetem majd őket

Izrael maradékát mind összegyűjtöm, Egyenes úton, nem botlanak meg rajta.
És visszahozom a földnek pereméről Szeretettel várom a hazatérőket.
Azért, hogy az egész nép együtt örüljön . Efraim népének én vagyok az atyja.

„NEM HERVADOZNAK TÖBBÉ”

Jr 31:10-14.

1. Halljátok meg az Úr Igéjét, ti Népek! 3. Gabonát és mustot, juhot és marhákat,

A távoli szigeteken hirdessétek, Terméssel bőven megrakott olajágat
Hogy aki szétszórta Izraelnek népét, Ad nekik majd az Úr, s olyan lesz a lelkük,
Mint a pásztor összegyűjti drága kincsét! Mint a vízzel jól megöntözött, dús kertjük.

2. Az Úr kegyesen Jákóbot megáldotta, 4. Nem hervadnak többé s táncolva a szűzek,

Az erős kezéből megszabadította. Ifjak és a vének mind együtt örülnek.
Sion magaslatán vígan ujjonganak, Gyászukat végtére örömre fordítom,
És élvezik az Úrtól kapott javakat. Aki sokat szenvedett, megvigasztalom.

5. Sok szenvedés után szerzek sok örömet,

Nekik adom újra ezt az ősi földet.
A papokat is elárasztom bőséggel,
Együtt örülhetnek a jóllakott néppel.
 223

„RÁHEL SIRATJA FIAIT”

Jr 31:15-17.

Hangos jajgatás, megrázó sírás Az Úr ezt mondja: Hagyjad már abba

Hangzik Rámában, Ráhel siratja A hangos sírást! Miért szomorkodsz?
Fiait. Neki nincs vigasztalás, Szenvedésednek meglesz jutalma;
Mert őket soha többé nem látja. Lesz idő, mikor örvendezni fogsz.

Az Úr ígéri, hogy visszatérnek

Fiaid az ellenség földjéről.
Látod majd, amikor hazaérnek,
S gondoskodhatsz azok jövőjéről.

EFRAIM BŰNBÁNATA
Jr 31:18-20.

1. Jól hallom Efraim kesergését: 3. Sokat szégyenkeztem, pironkodtam,

Megvertél, mint egy fiatal borjút. Hordtam ifjúságom gyalázatát,
Én elszenvedtem kezed verését, Ezért volt kezed súlya énrajtam.
Amikor lelkem tőled elfordult. Most kérem uram bűnbocsánatát.

2. Tartsál meg engemet, hogy megtérjek, 4. Nem drága fiam Efraim nekem?
Mert Te vagy nekem, Uram, Istenem! Vele akkor is mindig törődöm,
Megbántam már e könnyelmű vétket, Valahányszor csak megfenyegetem,
S belátva bűnöm, mellemet verem. Mert megtérése nekem nagy öröm.

5. Irgalmaznom kell neki mindenképp,

Hiszen a bensőm remeg őérte.
El nem engedem többé semmiképp.
Így szól az Úr, ez az ő beszéde.

ISTEN IRGALMA
Jr 31:21,22.

Állíts magadnak jelzőoszlopot, Vajon még mily soká tétovázol,

És rakj mindenfelé útjelzőt!
Jól figyeljed meg az országutat
S jegyezd meg, merre jártál azelőtt!
Izrael szűze, térj vissza
Elhagyott városaidba!
Leány, ki soha szót nem fogadtál?
Az Úr a földön, ahol lakozol,
Újat teremt, amit még nem láttál.
Úgy lesz a rend ezek után,
A nő jár a férfi után.

AZ EGRES
Jr 31:29.

Régen az egrest az apák

Ették meg, másnak nem adták,
De végül az lett belőle,
Elvásott a foguk tőle,
Kik megették, a fiaknak,
Nekik, és nem az apáknak.
 224

„HA MAJD ELTŰNIK EZ A REND”

Jr 31:35-37.

1. Ezt mondja az Úr: Ki adott napot, 3. Így szól az Úr: Amikor ez a rend
Hogy világítson mindenütt nappal? Örökre színem elől eltűnik,
A sötét égre ki ad csillagot, Izrael magva megszakad itt lent,
Hogy világítson együtt a holddal? S az én népemnek lenni megszűnik.

2. A mi Urunk az, aki a tengert 4. Ha mérni lehet ott fenn az eget

Felriasztja, s dúl a hullámtusa, S itt kutatni a föld alapjait,
E földön számon tartja az embert, Akkor mindazért, mit elkövetett
Mert az ő neve: Seregek Ura. Izrael, megvetem utódait.

33. fejezet
Sorsforduló

„ÖRÖKKÉ TART SZERETETE”

Jr 33:11.

Adjatok hálát a Seregek Urának,

Köszönetet mondjatok ő jóságának,
Mert mindörökké tart az ő szeretete!
Ezért is Seregek Ura az ő neve.

38. fejezet
Hűtlen barátok

„CSERBENHAGYTAK”
Jr 38:22.

Megcsaltak, és hatalmukba kerítettek

Legjobb barátaid,
S mikor népeid ingoványba merültek,
Ők cserbenhagytak itt.

46. fejezet
Jövendölés idegen népek ellen

AZ EUFRÁTESZ MELLETT
Jr 46:3-6.

Készítsétek a pajzsot és a vértet, De mit látok? Megrettennek, hátrálnak,

És induljatok el gyorsan a harcba! Hanyatt-homlok menekülnek, mert félnek
Öltsetek páncélt! A lándzsát fenjétek! Vitézeiket leverik, és futnak.
Sisakosan álljatok be a sorba! Iszonyat mindenütt! Vissza sem néznek.

De a gyors sem futhat el, és a vitéz

Nem menekülhet meg, mert megbotlanak.
Majd északon, messze az Eufrátész
Folyó mellett sírnak a hontalanok.
 225

A KARKEMISI CSATA
Jr 46:7-12.

1. Mi az, ami árad, mint a Nílus, 5. A Seregek Urának a napja

És vizei zúgnak, mint a folyók? Lesz az a nap, mert ellenségein
Egyiptom folyama, mikor vízdús, Tombol az Úr bosszuló haragja,
Mindent eláraszt, s ez az ár zúg ott. És győz azoknak a seregein.

2. Az Úr szól: Elárasztom a földet, 6. A fegyver pusztít, amíg csak bírja,

Lakosokkal együtt városokat. Csorog a vér a kivont kardokról.
Derekatokra kössetek övet, Ez az Úrnak véres áldozatja
Hozzátok ki a harci kocsikat! Az Eufrátesz folyón is túlról.

3. Vágtassatok, lovak, s a vitézek 7. Gileádba menj balzsamot venni,

Vonuljanak ki a paizsokkal! Mert beteg vagy, Egyiptom szűz lánya!
Indítsátok el a hadi népet, De tudd meg., úgysem gyógyít meg semmi,
Szerelkezzetek fel az íjakkal! Bár van sok orvosságod - hiába!

4. Szálljanak most hadba a kúsiak, 8. Gyalázatodat hallják a népek,

S a pútiak jöjjönek fel velük! A föld tele van jajgatásoddal.
Nyilaikat lőjék a lúdiak, Egymásba botlanak a vitézek,
Mert hatalmas sereg jön ellenük! És mindnyájan összeesnek holtan.

EGYIPTOM ELESTE
Jr 46:14-19.

1. Mondjátok el Egyiptomban, 3. A te hatalmas Istened, 5. Egyiptom erős királyát,

És Migdólban hirdessétek, Az Ápisz miért menekül? A nagy hatalmú fáraót
Tahpanhészban, aztán Nófban, Ellenállni ott nem lehet, Most gyáva szájhősnek hívják,
Mindenfelé kürtöljétek: Mert most az Úr győz egyedül. Ki sok alkalmat mulasztott.

2. Állj elő, és legyél erős! 4. Sokan egymásra hullottak, 6. Seregek Ura, a Király
Fegyver pusztít körülötted. Vagy tántorogva ezt mondták: Megesküszik, hogy biztosan,
Nem tud ellenállni a hős, Ne állj ellen a gyilkosnak! Miként a Tábor-hegy ott áll,
Összetörik fegyveredet. Meneküljön, ki merre lát! Úgy történik meg ez gyorsan.

7. Mint a Karmel áll egy helyben, 8. Készülj! Fogságba kell menned,

Ez éppúgy bekövetkezik. Egyiptomnak lakossága,
Gyors nép jön rátok fegyverben, Mert már Nóf is pusztává lesz,
Vitézetek mind elvérzik. Tűzben vész el minden háza!

„MEGSZÉGYENÜL EGYIPTOM”
Jr 46:20-24.

1. Egyiptom szép, kövér üszőborjú, 3. Északról nagy haderő tör rájuk,

De bögöly száll rá messze északról. Ők pedig éppúgy, mint a favágók,
Van sok zsoldosa, de mind megfordul, Kezükben erdőirtó baltájuk,
Megijed a rátámadó hadtól. És így várják a rájuk támadót.

2. Nem áll helyt, ha a büntetés napja, 4. Így szól az Űr: Kivágják erdejét,
A veszedelem ideje eljön. Noha sűrű, áthatolhatatlan.
Mint kígyó sziszegése, a hangja Rájuk bocsátom sáskák seregét,
A haderőnek, amely reá tör. Melynek raja megszámlálhatatlan.
 226

5. Egyiptom lánya most megszégyenül,

Mert a nagy erővel reá törő
Északi népnek kezébe kerül,
És mi megmentse, nincs olyan eről.

„NE RETTEGJ, IZRAEL!”

Jr 46:27,28.

1, Te ne féljél, szolgám, Jákób, 3. Így szól az Úr: Jákób, ne félj!

És ne rettegjél, Izrael! Szolgám! Mindig veled leszek,
Hazasegítlek, légy bárhol. És ahol fogságban éltél,
Bízzál bennem erős hittel! Minden népnek véget vetek.

2. Téged a nagy messzeségből 4. De neked nem vetek véget,

Hazahozlak, s ivadékod Büntetés nélkül sem hagylak,
A hosszú fogság földjéről Igazságosan fenyítlek,
Elhozom, s békében él ott. Aztán magamhoz ragadlak.

47. fejezet
Jövendölés a filiszteusokról

„JÖN AZ A NAP”
Jr 47:2-7.

Víz indul el északról, és lesz áradó folyó,

Elpusztul minden város és minden benne lakó.
Az országban mindenki segítségért kiabál,
Mindenütt jajgat a nép, menedéket nem talál.

A ménesek patája csattog majd az utakon,

Harci kocsik kereke gördül végig azokon.
Az apákon erőt vesz nem tapasztalt félelem,
Bátorságuk odalett, fiuknak nincs védelem.

Aki erős harcos volt, az most menekülve fut,

Biztosan eljön a nap, mely minden filiszteust
Elpusztít. Tírusz s Szidón segítőit kiirtja.
Ki Kaftorról jött, annak nem marad meg a fia.

Askelonban kik eddig daloltak, elnémulnak.

Nem lesz vége naphosszat szívet tépő gyászuknak.
Kopaszra fogják nyírni Gázában a hajukat.
Völgyek maradék népe, meddig vagdalod magad?

Úrnak kardja! Mondd, meddig nem tudsz még megnyugodni!

Maradj veszteg, és ne akarj megint lesújtani!
Csillapodj le, és húzódj vissza a hüvelyedbe!
Honnan van e fegyvernek ekkora nagy ereje!

Hogyan is maradhatna nyugton, amikor az Úr

Askelon ellen vonul a parton, sőt azon túl.
Parancsot adott neki, mellyel oda rendelte,
S az egész ország ellen szólította fegyverbe.
 227

48. fejezet
Móáb

„AZ ELLENSÉG PUSZTÍTÁSA”

Jr 48:1-6.

1. Jaj Nébónak, mert elpusztul, 4. Hórónaimból kiáltás

Kirjátaim megszégyenül, Hangzik. Nagy a romlás ottan.
Miszgábot leverik rútul, Menekülni nincs kilátás
S elfoglalják mindenestül! A veszélyből, amely ott van.

2. Hol van Móáb dicsősége? 5. Móáb bizony összeomlott,

Hesbónban most gonosz tervet Cóárig hangzik a nagy zaj.
Titokban szőnek ellene: A Luhit-hágón sokaság
Irtsuk ki - így szólnak -, jertek! Futna, de eléri a baj.

3. Madmén! majd te is elnémulsz! 6. Hórónaim lejtőjéről

Hamar utolér a fegyver. Jajkiáltás hangzik messze.
Elfutni semerre sem tudsz. Mind, aki az ösvényen jön,
Nem marad ott élő ember. Jajgat, hogy elpirul bele.

7. Életeteket mentsétek,
S mindig olyanok legyetek,
Mint a bokor, mely elégett
A pusztában előttetek!

„ELJÖN A PUSZTÍTÓ”
Jr 48:7-10.

1. Mivel alkotásaidban 3. Akkor eljön a pusztító 5. Móábnak szárnyat adjatok,

Bíztál, és a kincseidben, Hozzád minden város ellen. Hogy messzire elszállhasson.
Nem maradhatsz az országban , Úrrá lesz itt a népirtó, Itten többé nem lakhattok,
Lakni fogsz majd idegenben. És legyőz egy vad idegen. Nem élhettek a romokon.

2. Tégedet is elfoglalnak, 4. Odalesz a jól termő völgy, 6. Átkozott, ki az Úr dolgát

Kemóst is fogságba viszik. És a fennsík is elpusztul. Félig-meddig végezi el,
Ez lesz sorsa minden papnak Egyik sem lesz már üde zöld, És átkozott, aki kardját
És kik a népet vezetik. . Ahogyan megmondta az Úr. Vértől megkíméli itten!

MÓÁB JÓLÉTE
Jr 48:11.

Gondtalanul élt Móáb ifjúsága óta,

És úgy pihent nyugodtan, mint a seprőn a bor.
Nem öntötték át egyik edényből másikba,
Nem vitték el fogságba, maradhatott otthon.
Ezért maradt meg zamata,
És nem változott illata.
 228

„KÖZELEDIK MÓÁB VESZEDELME”

Jr 48:14-17.

1. Hogy mondhatnátok: Vitézek vagyunk, 3. Közeledik Móáb veszedelme,

És harcra termett, erős férfiak, Hamar eléri végső romlása.
Van minekünk sok erős városunk, Mind, akik laktok őkörülötte,
Kemény kezünkből szállnak a nyilak? Nézzetek szánakozva reája!

2. Elpusztul Móáb, és városait 4. Mondjátok: Az erős bot összetört,

Megszállja szilaj hódító sereg. Bemocskolódott az ékes pálca.
Elviszik vágóhídra fiait, Végül a Király serege győzött:
Holtan borítják a csatateret. Seregek Ura e harc Királya.

„MI TÖRTÉNT OTT?”

Jr 48:18-20.

1. Dicsőségetekből szálljatok le 3. A menekülőt kérdezzétek meg:

Mindnyájan, akik Dibónban laktok! Mondd meg nekünk, hogy mi történt itten?
Felvonult az ellenség serege, Móáb lakói megszégyenültek,
És elpusztítja egész Móábot. Összezúzták, már semmijük sincsen.

2. Üljetek porba, így gyászoljatok! 4. Az Arnón mellett mind jajgassatok,

Erődeiteket lerombolja. Aztán mindenfelé hirdessétek:
Ti pedig, kik Aróérben laktok Elpusztult Móáb. Így kiáltsatok:
Széttekintni álljatok az útra! Ez a harc vetett őneki véget.

„LETÖRTÉK MÓÁB SZARVÁT”

Jr 48:25.

Letörték Móábnak szarvát

És összezúzták a karját.
Így szól az Úr: Jól halljátok!
Én ítéltem meg Móábot.

„HAGYJÁTOK EL A VÁROSOKAT!”
Jr 48:28.

Hagyjátok el mind a városokat, Keressétek meg mindjárt, szaporán!

És lakozzatok kinn a kősziklán, Mind, kik Móábban laktatok,
Mint a galamb, és a barlangokat Értsétek meg: Elbuktatok!

A GŐGÖS MÓÁB PUSZTULÁSA

Jr 48:29-33.

1. Hallottunk Móáb gőgjéről - 3. Ezért sírok Móáb miatt,

Gőgös, dölyfös és büszke nép - Sorsa miatt sóhajtozom.
És keményszívűségéről; A Kir-Hereszben lakókat
Ismerjük őt mind elég rég. Fájó szívvel elsiratom.

2. Tudom, hogy milyen féktelen - 4. Jazérnál jobban siratlak;

Így szól az Úr -, meg hogy hazug, Sajnállak, Szibmá szőlője.
Sok hamis tette végtelen, Nézem dús hajtásaidat,
Fecsegni is nagyon jól tud. Elterültek messze földre.
 229

5. A gyümölcsöt nem szedted le, 6. Nincs öröm, nincs vigadozás

Mások szüretelnek arról. Móáb földjén s kertjeiben,
Rátört gazdag földjeidre Nem hallatszik kurjongatás,
A pusztító had északról. Nem tapsolnak berkeiben.

„ELPUSZTUL KEMÓS NÉPE”

Jr 48:40-47.

1. Mint a sas, lecsap Móábra 4. Rettegés, verem és csapda 7. A menekülők megállnak

Kiterjesztett szárnyaival. Fenyegeti ezt a népet. Hesbón hűvös árnyékában,
És betör városaiba, Az Úr szól: Móáb lakosa! S miközben pihenni vágynak,
Sorra végez váraival. Nagy veszély ér el most téged. Megperzselődnek a lángban.

2. Olyan lesz azon a napon 5. Aki menekül, mert retteg, 8. Mert ég Szihón palotája,
Móáb vitézei szíve, Beleesik a verembe, És Hesbón is lángokban áll,
Akár egy vajúdó asszony, S ha elhagyja is a vermet, A lármázók koponyája
Kinek nincs miben hinnie. Megfogja őt a kelepce. Megég Móáb országútján.

3. Móáb akkor nem lesz többé, 6. Így szól az Űr: Most elhozom 9. Móáb, hidd el, jaj lesz neked!
Mert nagyon felfuvalkodott, A büntetés esztendejét Kemós népe most elpusztul.
S magát tette az Úr fölé, Móábra, mert azt akarom, Fiaid fogságba mennek
Ezért hamar elpusztul ott. Ne hordja oly fenn a fejét. Messze észak folyóin túl

10, Lányaid pedig rabságba 11. De végül is Móáb sorsát

Kerülnek idegen földre. Jóra fogom fordítani -
Így gondolj Móáb sorsára Szól az Úr -, mert az ítélet
És az utolsó időkre! Nem fog örökké tartani.

49. fejezet
A környező népek ítélete

AMMÓN
Jr 49:1-6.

1. Izraelnek talán nincsenek fiai? 5. Jajgassatok a pusztuló Hesbón miatt!

Talán már nem is él neki örököse? Rabbá leányai. mind kiáltozzatok!
Hova lettek az ő ősi városai, Gyászruhát öltsenek a vének s az ifjak,
Azokban nem lakik közülük senki se’. Tántorgó léptekkel jertek, gyászoljatok!

2. Miért vette Milkóm birtokába Gádot? 6. Fogságba megy Milkóm papjaival együtt,
Miért lakik annak városában népe? És a vezetők is vele mind ott lesznek.
Annak, aki ilyen felfordulást látott, Itthon nem maradhat, ott lesz mindegyikük,
Hamar beleszökik a vér a fejébe. Csak a kőfalak közt bolyongnak némelyek.

3. Ezért így szól az Úr: Eljön még az idő, 7. Miért dicsekszel termékeny völgyeiddel?
Amikor majd harciriadó hallatszik, Elbizakodott lány? Kincseidben bízol?
S az ammóni Rabbá lakossága kijő, Tán biztonságban vagy itt a tieiddel?
Mert felégetik körülötte falvait. Senki sem törhet rád? Maradsz mindig itthon?

4. Akkor romhalmazzá lesz Ammón vidéke, 8. A Seregek Ura így szól: Jól figyeld meg!
S Izrael birtokba veszi örökségét. Rettegést bocsátok én rád mindenhonnan.
Akkor Ammónnak fog menekülni népe, Jönnek mindenfelől pusztító seregek,
Csak ki kell várni a háborúnak végét. Biztonságban senki sincs épp ott, ahol van.
 230

9. Ki merre lát, elfut, és mind szétszóródtok,

Senki sem gyűjti a bujdosókat össze.
Végül mégis jóra fordul a sorsotok.
Így szól az Úr, fogadjátok ez el tőle!

„RABLÓK JÖNNEK ÉJJEL”

Jr 49:7-11.

1. Témánban újabban már nincsen bölcsesség, 3. Mikor szüretelők jönnek teellened,

És semmivé lett az értelmesek terve? Böngésznivalót sem hagynak a tőkéken.
Vagy talán kiveszett innen a tisztesség? Éjjel a sötétben a rablók itt lesznek,
Megzavarodott minden értelmes elme? Rombolnak, senki sem tartja őket féken.

2. Dedán lakosai, innen elfussatok, 4. Felfedem Ézsau minden rejtekhelyét,

Bujkáljatok el a völgyeknek mélyére, Teljesen elpusztul minden ivadéka,
Mert Ézsaura nagy veszedelmet hozok, Senki számára sem lesz sehol menedék,
Nem sokára itt a büntetés ideje. Elvész sok szomszédja, egész rokonsága.

5. Egy ember sem mondja: Hagyd rám árváidat,

Gondoskodom róluk, és eltartom őket,
Menedéket talál nálam minden fiad,
Megsegítlek. Bízzad rám özvegyeidet!

EDÓM EGYEDÜL MARAD

Jr 49:14,15.

Hírt hallottam, az Úrtól Nagyon kicsiny nép leszel,

Követ jött a népekhez: Megvetnek az emberek,
Jöjjetek minden útról, Hozzád senki nem megy el,
Gyilkos harcra keljetek! Senki sem marad veled.

„ONNAN IS LEDÖNTELEK”
Jr 49:16.

Az szedett rá téged, Lakhatsz sziklák között, Fészkelhetsz magasan,

Hogy rettegtek tőled, Jó magas halmokon, Mint a szirti sasok,
Kevély volt a szíved, Akár felhők fölött, Ledöntelek onnan,
Futottak előled. Akár hegyormokon. Mert az Úr én vagyok.

PUSZTÁVÁ TETT LEGELŐK

Jr 49:20,21.

Még a kis bárányokat is elhurcolják, A Vörös-tengerig hangzik jajgatásuk,

És pusztává teszik a legelőjüket. Siratják az elpusztított legelőket.
Hangjuktól megrendül a föld, s akik hallják Hangos jajkiáltás kíséri bukásuk,
Jajkiáltásukat, befogják fülüket. De vajon lesz-e, aki megszánja őket?
 231

„EDÓM VITÉZEINEK A SZÍVE”

Jr 49:22.

Felszáll, akár a sas, majd lecsap Bocrára,

Árnyat vet a földre kiterjesztett szárnya.
A napon Edóm vitézeinek szíve,
Mint a vajúdó asszony szíve, olyan lesz,
Nem lehet tudni, hogy küzdeni még bír-e,
Lélek nem lesz benne, ereje odalesz.

DAMASZKUSZ
Jr 49:23-27.

1. Megdöbbent Hamát és Arpád, 2. Szorongás fogta el őket,

Remeg mind, mert rossz hírt hallott. És nagy fájdalom tört rájuk,
Félelem tölti el partját Amiképp a szülő nőket
A tengernek, nagy baj van ott. Kínozza erős fájdalmuk.

2. Damaszkusz is erőtlen lett, 4. A várost miért nem hagyták

Készül a menekülésre. El, akármilyen dicső volt?
Lakosai megrémültek, Az időt vígan mulatták,
Nincs erő védekezésre. És ott sok örvendező volt.

5. Ifjai ezért elesnek

A tereken, s a harcosok
A küzdelemben elvesznek,
Élve senki sem marad ott.

ARABOK
Jr 49:28-33.

1. Rajta! Vonuljatok fel mind Kédár ellen, 5. Rajta! Vonuljatok fel most e nép ellen,
És pusztítsátok el e keleti népet! Amely biztonságban és békében lakik
Amijük van: sátruk és nyájuk elvesszen,Annyira, hogy zárja, sőt kapuja sincsen!
És vegyenek el tőlük minden értéket! Így szól az Úr: Ezért üssetek rajta itt!

2. Tevéiket is egytől egyig elviszik, 6. Értékes tevéik mind prédára jutnak,

Aztán hangosan így kiáltnak feléjük: És a vad harcosok el is zsákmányolják
Nem tudjátok magatokat védeni itt, Tömérdek sok és jól tartott jószágukat,
Csupa gyalázat és iszonyat mindenütt. Megvédeni tőlük biztosan nem fogják.

3. Fussatok messzire, és elbujdossatok! - 7. Aztán szétszórom a lenyirthajúakat

Szól az Úr hozzátok, Hácórnak lakói, Saját hazájukból minden égtáj felé.
Mert gonosz tervvel támadnak most tirátok Veszedelmet hozok rájuk, és azokat -
Nebukadneccar kegyetlen harcosai! Ekképpen szól az Úr - teszem vesztesekké.

4. Babilónia királya támad rátok, 8. Ezután Hácórban tanyáznak sakálok,

Gonosz terveket eszelt ki ellenetek. És puszta marad annak földje örökre.
Segítségre bárhonnét hiába vártok, Embert arra többé sehol sem találtok,
Mert e harcban senki nem lesz mellettetek. Nem jön ide lakni már senki e földre.
 232

ÉLÁM
Jr 49:35-38.

Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét,

Majd négy szelet feltámasztok, s küldöm Élám ellen
A négy égtáj felől, s széjjelszórom Élám népét,
Hogy a föld minden népe közt Élámból is legyen.

Megrémül az ellenségtől, amely életére

Tör. Így szól az Úr: Én pedig izzó haragomban
Nagy veszedelmet zúdítok Élámnak népére:
Fegyvert küldök rá, amely megsemmisíti nyomban.

A trónomat Élámban fogom felállítani,

Elpusztítom királyát a vezetőkkel együtt,
De később sorsukat jóra fogom fordítani
Az utolsó időkben, és megbékélek velük.

50. fejezet
Babilon
„ELFOGLALTÁK BABILONT”
Jr 50:2.

Mondják-e a népeknek: Babilont már elfoglalták,

Mindenfelé hirdessétek? Megszégyenült Bél istene,
Titkolódzva ne éljetek Mardukot meg összezúzták,
Többé! Zengjen örömének! Bálványa már nincsen vele.

„BUJDOSSATOK EL!”
Jr 50:8-10.

Bujdossatok el Babilonból, Vigyázzatok jól magatokra! Én most a népeknek tömegét

A káldeusok országából! Gondoljatok csak a kosokra, Indítom, és hozom erejét
Távozzatok el jó messzire, Ahogy a nyáj előtt ők mennek, Észak felől Babilon ellen,
Ne jöjjetek már soha ide! Hozzájuk hasonlók legyetek! Hogy hatalma többé ne legyen.

Ellene mind felsorakoznak, Zsákmánnyá lesz a káldeus föld,

Minden nagy várost elfoglalnak. A győztes mindent zsákjába tölt.
Nyilaik mint tüzes vitézek, Mindent rabolnak, mit csak tudnak.
Hullanak előttük a népek. Ez szava hozzátok az Úrnak.

„LEOMLOTTAK VÁRFALAI”
Jr 50:11-16.

1. Örvendezzetek és vigadozzatok, 3. Lakatlan lesz az Úr haragja miatt,

Kik örökségemet kifosztottátok! Merő pusztaság lesz, száraz sivatag.
Ugrándozzatok mint nyomtató üsző! Aki csak elmegy majd Babilon mellett,
Ki most így örül, majd megszégyenül ő. Megborzad, hogy ez az ország mivé lett.

2. Amiként a ménes, úgy nyerítsetek! 4. Jöjjetek mindenfelől ti, íjászok,

Pironkodni fog anyátok veletek, Babilon ellen felsorakozzatok!
Hiszen utolsó lesz a népek között, Ne sajnáljátok a nyilat, lőjétek
Övé lesz a puszta, a kiszikkadt föld. Őt, hiszen ő az Úr ellen vétkezett!
 233

5. Diadalkiáltás őkörülötte 7. Irtsatok ki onnét minden magvetőt

Harsanjon fel s zúgjon most és örökre!! És mind, ki sarlót fog aratás előtt!
Elbukott, és ledőltek oszlopai, Babilonból űzzétek el messzire,
Leomlottak sorra büszke falai. Ne engedjétek őket többé ide!

6. Az Úrnak bosszúállása van ma ott. 8. Mindenki fut a gyilkos fegyver elől.

Ti is azért bosszút rajta álljatok! Nem kétséges, mi lesz, ha a harc eldől.
Éppen úgy bánjatok ti is ővele, Mindenki menekül saját népéhez,
Mint ahogyan azt ő másokkal tette. Mert ragaszkodik saját életéhez.

MERÁTAIM ÉS PEKÓD
Jr 50:21-27.

1. Vonulj fel Merátaimnak földje ellen! 4. Az Úr ellen harcoltál, így rád találtak,
Kaszabold le Pekód lakóit egészen! Vadul reád törtek, aztán megragadtak.
Így szól az Úr: Figyelj arra, amit mondtam, Az Úr kinyitotta gazdag fegyvertárát,
Úgy tegyél mindent, ahogyan parancsoltam! Kardot ragadott, s kiöntötte haragját.

2. Erős harci lárma hangzik országszerte. 5. A Seregek Urának van teendője.

Nagy az összeomlás, mert az Úr megverte Meg is teszi menten, s összeomlik tőle
Azt a büszke népet, és a föld pörölyét A káldeusoknak oly kevély országa,
Végül is levágták, végképp összetörték. Miként más is, ha az Úr haragszik rája.

3. Babilon uralkodott országok fölött, 6. Törjetek rá, nyissátok ki raktárait,

De lám, most borzasztó lett a népek között. Semmi érintetlenül ne maradjon itt!
Meg vagy fogva, mert csapdába ejtettelek, Amit találtok, mind halomra hányjátok,
Babilon, nem vagy már úr a népek felett! Semmisítsétek meg e hitvány országot!

7. Az összes birkáját mészároljátok le!

Ne sajnáljátok! A vágóhídra vele!
Jaj lesz nekik, mert most eljött az ő napjuk,
Büntetésük ideje betelik rajtuk.

„TETTEI SZERINT”
Jr 50:29-32.

1. Hívjátok össze Babilon ellen 3. A tereken elesnek ifjai

A lövészeket, az íjászokat! Azon a napon, és mind elvesznek
Senki onnan ne menekülhessen, A népeket gyötrő harcosai.
Úgy verjétek le táborotokat! Így szól az Úr, és ezek így lesznek.

2. Úgy fizessetek meg, ahogy ő tett 4. Így szól az Úr, a Seregek Ura:
Másokkal, éppúgy bánjatok vele! Kevély Babilon! Én rád támadok.
Az Úrral kevélyen viselkedett, Hatalmad megmenteni nem tudja
Izrael Szentjét ő nem tisztelte. Senki e földön. Eljött a napod.

5. Én véget vetek kevélységednek.

Senki sem tudja megállítani
Haragomat, ezért mind elégnek
Az egész környéken városai.
 234
„BÁLVÁNYSZOBROK ORSZÁGA”
Jr 50:35-38.
1. Így szól az Úr: Én most fegyvert küldök
A káldeusok országa ellen.
Vezetők! Még ti sem menekültök.
Elhatároztam, hogy ez így legyen.
Akik Babilonban laktok,
Az Úr keze lesz rajtatok.
2. Lehetnek közemberek vagy bölcsek,
De hogyha a szívükben hazugok,
Kiket küldök, fegyverrel rájuk törnek.
Derüljön csak ki, hogy ők bolondok!
Az erős vitézek
Most rémüljenek meg!
51. fejezet
Babilónia pusztulása
„RÁTÁMADNAK MINDENFELŐL”
Jr 51:1-6.
1. Ekképpen szól az Úr: Pusztító szeleket
Támasztok Káldea őslakói ellen.
Babilónia ellen idegeneket
Küldök, hogy ez az ország pusztává legyen.
Sok felől rájuk támadnak,
Mindenfelé szétszóratnak.
2. Az íjász feszítse ki a kemény íját!
Ne kíméljétek az országnak ifjait!
A harcos öltse fel ragyogó páncélját!
Az egész sereget irtsátok ki ma itt!
Hulljanak a megsebzettek,
Vesszenek a ledöföttek! Izzó tűzzel ég haragja.
„BORÁBÓL ITTAK A NÉPEK”
Jr 51:7-10.
1. Aranyserleg volt Babilon
Az Úristen kezében.
A népek ittak borából
Jóízűen, merészen.
Meg is részegedtek,
Elhagyták eszüket.
2. Babilon gyorsan, hirtelen
Összeomlott. Jajgassatok!
Itt maradt súlyos sebével.
Szerezzetek rá balzsamot!
Mi meg is próbáltuk,
Gyógyítni nem tudtuk.
3. A harci kocsik s a lovak ellen
Fegyvert küldök. Legyenek olyanok,
E keverék nép épp olyan legyen,
Miként otthon a gyenge asszonyok!
Látjátok a raktárakat,
Fosszátok hát ki azokat!
4. Majd fegyvert küldök a vizek ellen,
Folyók és tavaly áradjanak ki!
Ennek a népnek nem kell az Isten,
Törjenek össze bálványszobrai!
Imádtok szörnyalakokat,
Összezúzom országtokat.
3. A Seregek Ura nem hagyta magára
Izraelt és Júdát, mert Ő az Istenük,
Akkor sem, ha napról napra újra látja,
Izrael Szentjével szemben sok a vétkük.
Bár a föld megtelt vétekkel,
Az Úr kegyelmes népével.
4. Babilonból gyorsan meneküljetek el!
Mindenki mentse, ahogy tudja, életét!
Az ő bűne miatt ti ne vesszetek el!
Őneki megfizet az Úr tetteiért.
Itt a bosszúállás napja,
3. Ezért hagyjatok mindenkit
Elmenni a hazájába,
Mert felér a fellegekig
Az ítélet magassága!
Az Úr ítélete
Ott lebeg felette.
4. Az Úr a mi igazunkat
Kiderítette. Jöjjetek!
Mondjuk el az igazságot
A Sionon! Figyeljetek!
Elbeszéljük nektek,
Amit Istenünk tett.
 235

„RABLÁSOD VÉGET ÉRT”

Jr 51:11-14.

1. Hegyezzétek a nyilakat, 3. Állítsatok őrszemeket, 5. Te nép a nagy vizek mellett,

Készítsétek a pajzsokat,
Mert az Úr felindította
A méd királyokat arra,
Hogy Babilont ők feldúlják!
A szél szórja szét hamuját.
Mindent megerősítsetek!
Csapatokat állítsatok
Lesbe, hogy ha jönni láttok
Nagy erővel ellenséget,
A támadást kivédjétek!
Ne gyűjtsél tovább kincseket,
Mert már rád is eljött a vég,
Rablásod gyorsan véget ért!
A Seregek Ura végre
Megesküdött nagy nevére.

2. Ez az Úr bosszúállása 4. Mert az Úr elhatározta, 6. Ha van is annyi embered,

Templomáért, hogy jól lássa S akaratát végrehajtja. Mint a sáska, tefeletted
Mindenki, a jelvényeket Mit Babilon lakóiról Felhangzik diadalének,
Tűzzétek ki! Az őrségetMondott, az éppen úgy lesz jól. Legyőztek téged más népek.
Erősítsétek mindenütt, Ezt üzeni Babilonnak Nem győz többé a sáskaraj,
Sokan legyenek ott velük! S azoknak, akik ott vannak. A népek közt nem lesz több jaj.

„A MINDENSÉG FORMÁLÓJA”
Jr 51:15-19.

1. Az erős Úr alkotta a földet, 4. Az ötvös szégyent vall bálványával,

Bölcsessége az egész világot És öntvényében nagyot csalódik.
Megszilárdította, és az eget Bár odavan nagy tudományával,
Kifeszítette mint egy kárpitot. Lélek abba sehogy sem adódik.

2. Az ő mennydörgő szavára ott fenn 5. Ezek nevetséges, hitvány dolgok,

Az égen egy nagy víztömeg támad, A megtorláskor semmivé lesznek,
Azután ottan fenn a felhőkben De nem ilyen lesz majd akkor Jákób,
Alkot nagy hangon dörgő villámot. Ő birtokosa marad e földnek.

3. Felhőt hoz elő a föld széléről, 6. Seregek Ura, aki formálta

És kamráiból szelet bocsát ki. Csodálatosan a mindenséget,
Messze van ez az emberi észtől, Izrael törzse a tulajdona
Nagy titok ez, mit nem lehet látni. Neki, Ő választotta e népet.

ISTEN KALAPÁCSA
Jr 51:20-23.

Fegyverem voltál és kalapácsom, Összezúztam veled kocsit, lovat,

Összezúztam veled nagy népeket, Férfit és nőt, öreget, fiatalt.
És mindenfelé a nagy világon Összezúztam veled szűzet, ifjat,
Tönkretettem hős hadseregeket. Pásztorokat és nagy juhnyájakat.

Földművest és igásállatokat Helytartókat és elöljárókat

Teveled zúztam mindenütt össze. Elpusztíttattam veled örökre.

A ROMBOLÁS HEGYE
Jr 51:25,26.

Te, rombolás hegye! Ellened fordulok, Égő heggyé teszlek, nem vesznek belőled
Aki ezt az egész földet lerombolod. Már sem sarokkövet és sem alapkövet.
Így szól az Úr: Kezem kinyújtom ellened, Elpusztulsz örökre. Az Úr ezt üzeni.
És a nagy sziklákról lehengerítelek. Még ha nem hinnéd is, be fog következni.
 236

BABILÓNIA BŰNE ÉS BŰNHŐDÉSE

Jr 51:27-40.

1. Gyorsan tűzzetek ki hadijelvényeket! 8. A Seregek Ura, Izrael Istene

Fújjátok meg a kürtöt a népek között! Így szól: Babilonnak olyan lett leánya,
Ellene indítsátok meg a népeket! Mint a földművesek gabonaszérűje,
Ő az, akit eddig senki le nem győzött. Mikor ledöngölik, s úgy taposnak rája.

2. Askelón, Ararát, Minni országait 9. Már csak egy kis idő, s eljön az aratás.
Hívjátok ellene, és nevezzétek ki Nebukadneccar, Babilonnak királya
Az összeírókat! A had lovasait Megevett, tönkretett engem, nem maradt más,
Mint sáskahadat küldjétek harcot vívni! Mint üres edény és a gabona szára.

3. Indítsátok el ellene a népeket, 10. Elnyelt mint egy sárkány, megtöltötte hasát
Királyt és helytartót, minden elöljárót Csemegéimmel, aztán elűzött engem.
És kit csak találtok, az erős népeket Erőszakot követett rajtam. Hassa át
S az uralmuk alatt álló lakosságot! Ezért a fájdalom, békéje ne legyen!

4. A föld megvonaglik, és a föld megrendül, 11. Az erőszak szálljon vissza őreája.

Mert beteljesednek az Úr szándékai. Sionnak minden lakója csak ezt mondja.
Babilon földjén és ahol az elterül, Jeruzsálem mondja: Vérem Káldeára
Lakatlan lesz minden, nem lesznek kútjai. És az ottan élő mindegyik lakóra!

5. Babilonban abbahagyták a vitézek 12. Ezért így szól az Úr: Én perlem peredet.
A harcot, és gyáván erődbe vonultak. Kiszárítom tengerét, és a forrását
Régi bátorságuk mára semmivé lett, Elapasztom, így bosszullak meg tégedet,
Mintha asszonyok lettek volna, elbújtak. És senki sem leli ottan maradását.

6. Babilon házait sorra felgyújtották, 13. Kőhalommá lesz majd a büszke Babilon,
Kapuiról pedig letörték zárait. Sakálok tanyája, iszonyatos puszta.
Futárok, hírnökök keresik a királyt, Lakatlanná válik a hajdan híres hon,
Hogy tudassák vele mindazt, mi folyik itt. Omladozó romjait a szél befújja.

7. A városba minden irányból betörtek, 14. Együtt ordítanak, mint az oroszlánok,

Aztán birtokukba vették a gázlókat. És mint az oroszlánkölykök úgy morognak.
A harcosokat elfogta a rémület, Meghívom majd őket fényes lakomához,
Amikor felgyújtották a nádasokat. És lerészegítem őket. Vigadjanak!

15. Az Úr szól: Ők örök álmot aludjanak,

Mert én, az Úr vágóhídra viszem őket,
Mind a bálványokat, kosokat, bakokat,
És nem fogok hagyni köztük túlélőket.

VÉGE VAN BABILONNAK

Jr 50.41-45.

Hogy elfoglalták Sésakot, És rázúdult Babilonra Pusztává lett sok városa,

Az egész föld büszkeségét! A tenger. Hullámok árja Földje mind parlagon hever.
Pusztává tették Babilont, Nagy múltját elborította, Kiszikkadt földek országa,
Dicsősége így véget ért. Jövőjét sötéten látja. Nem jár arra egy ember sem.

Mostan Bélt is megbüntetem Leomlik Babilon fala.

Babilonban, és szájából, Jaj, én népem, jöjj ki onnan!
Amit elnyelt, mind kiveszem, Eléri az Úr haragja
Nem keresik messze tájról. Azt, ki tovább is ottan van.
 237

„TELJESEN LEROMBOLJÁK”
Jr 51:58.

Így szól a Seregek Ura: Magas kapui elégnek Így dolgoznak a semmiért
Babilon széles várfalát, A tűzben, mely ottan tombol, A népek, melyek ott vannak.
Mert megvédeni nem tudja, És ha a nagy lángba néznek, Ott maradniok nincs miért,
Mind a földig lerombolják. Látják, az mindent lerombol. Csak a tűznek fáradoznak.

A SZÁMŰZÖTTEK PRÓFÉTÁI

EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE

15. fejezet
A haszontalan szőlőtőke példázata

A MEGÉGETT SZŐLŐVENYIGE
Ez 15:2-5.

Emberfia! Gyorsan válaszoljál arra, Kifaraghatják-e azt olyan cöveknek,

Mennyivel különb a szőlőtőke fája
A többi fánál, és hogy a szőlővessző
Lehet-e a többi fa közt a vezető,
Felhasználhatják-e fáját
Arra, hogy jól megmunkálják!
Amelyre mindenfélét reá tehetnek?
Inkább tűzbe dobják, hogy az megeméssze.
Aztán mikor már parázslik a közepe,
Alkalmas-e valamire?
Nem alkalmas az semmire.

Hiszen amíg ép volt, addig sem csináltak

Semmit sem belőle, mert nem jó az fának
Még akkor sem, ha ép, hátha tűz emészti,
Nincs az a mester, aki azt elkészíti
Valami hasznos dolognak.
Minden ilyent félredobnak.

TŰZRE VETETT JERUZSÁLEM

Jr 15:6-8

Ezért így szól az Örökkévaló Ellenük fordítom az arcomat,

Ahogy a szőlőtőkének fáját,
Amely megmunkálásra nem való,
Az erdő fái közt tűzre hányják,
Úgy hányom Jeruzsálem lakóit
Tűzre, mert másra már nem valók itt.
Hogy akik a tűzből kikerültek,
S nem akarták hallani hangomat,
Lassan eméssze meg a tűz őket.
Tudják meg végre: Itt és ezentúl
Az egész földön én vagyok az úr!

És az országot, amelynek népe

Hűtlenné vált hozzám, az urához
Pusztává teszem. Tudja meg végre
Az engedetlenség csak romlást hoz!
Az én uram, az Úr ekképpen szólt.
Mindenki értse meg e kemény szót!

17. fejezet
Szőlőtőke és saskeselyű

„ELSZÁRAD EGÉSZEN”
Jr 17:3-10.

1. Nagy szárnyú és hosszú tollú saskeselyű, 2. Hajtásai végét mindenütt letépte,

Melynek sűrű és tarka a tollazata, És elvitte kereskedők városába.
Szállt le Libánonra, és a magas hegyű Elszállt vele a kalmároknak földjére,
Cédrusfának a tetejét leharapta. Messzire hallatszott szárnya csattogása.
 238

3. Majd magával vitt az országból egy magot, 7. Azt akarta, hogy őt a nagy sas táplálja,
És egy termékeny mezőben elültette Nem pedig a talaj, melybe elültették,
Olyan helyre, ahol az ki is hajthatott: Pedig várta őt szép mezők vizes tája,
Folyóvíz partjára, fűzfák mellé tette. Gyökereit amelybe leeresztették.

4. Abból kihajtott egy terebélyes tőke, 8. Jó földbe ültették, hogy vesszőket hajtson,
Amely leveleit lefelé fordítja. És legyen pompás szőlőtőke belőle,
Alacsony növésű szőlő lett belőle, Szemet gyönyörködtető gyümölcsöt hozzon.
Indát eresztett, s azt sok vessző borítja. Ezt várta volna el, ki ültette, tőle.

5. De aztán jött egy másik nagy saskeselyű 9. Az én uram, az Úr ilyenformán beszélt:

Nagyon nagy szárnyakkal és nagyon sok tollal, Jó vége lesz ennek? Nem szaggatja majd ki
És a tőke gyökerét az arra eső Gyökereit, s nem tép le róla sok levélt,
Irányba eresztette el nagyon hosszan. Úgyhogy elszárad, és többé nem is hajt ki?

6. Levelét is arrafelé fordította, 10. Nem kell hozzá sok nép, nem kell nagy hatalom,
Gyökerét is az irányba eresztette, Hogy a szőlőt kiszakítsák gyökerestül.
Amerről a sas feléje suhogtatta Könnyen elszáradhat azon a talajon,
Szárnyait, felé nézett minden levele. Melyből kihajtott, és elvesz mindenestül.

„FELLÁZADT ELLENE”
Ez 17:13-15.

1. Vett egy ifjú fejedelmet, Tette árnyékkirálysággá, Mégis fellázadt ellene.

Szövetséget kötött vele. Nehogy még felemelkedjék. Egyiptomba követeket
Bár neki hűségesküt tett, Legyen más nép szolgájává, Küldött, és azt arra kérte,
Főembereit elvitte. S védje kényszerszövetségét! Segítse e merész tervet.

Kért tőle harci lovakat Lehet-e ennek jó vége?

És mellé sok hadinépet. Mit remél, ki ilyent csinál?
Várhat ez jóindulatot? Megmenekülhet-e népe,
Megszegte a szövetséget. S hova lesz az ilyen király?

„FEJÉRE OLVASOM”
Ez 17:19-21.

Az én uram, az Úr szólt hozzám ekképpen: Kifeszítem hálóm, és csapdába ejtem

Életemre mondom, fejére olvasom Hűtlenségéért, amelyet elkövetett.
A hűségesküt, melyet letett előttem. Babilóniába el is viszem menten,
Most semmibe veszi, és megszegi folyton. És ott mondok őfelette ítéletet.

Csapataiból aki megfutamodott,

Elhullott fegyvertől, és a többi ottan,
Aki megmaradt, az mind széjjelszóródott.
Akkor megtudjátok: Én, az Úr ezt mondtam.

IZRAEL HELYREÁLLÍTÁSA
Ez 17:22-24.

1. Így szól az Úr, az én uram: 3. Izraelnek magas hegyén

Az egyik ágat letépem, Ültetem el, hogy majd ágat
Mely a magas cédruson van, Növeljen, s annak idején
És aztán itt elültetem. Hozzon gyümölcsöt néhányat.

2. Egy gyenge hajtást ha látok 4. Pompás cédrussá növekszik,

Annak hegyén, azt letépem, És sok madár fészkel rajta,
S egy nagy hegyet ha találok, Sokféle szárnyas menekszik
Annak ormán elültetem. Lombjainak árnyékába.
 239

5. Akkor minden fa a mezőn 6. A zöldellőt kiszárítom,

Megtudja: Én, az Úr teszem, A száraz lesz virulóbbá.
Az egyik magasra nőjön, Mindezt nem hiába mondom:
A másik alacsony legyen. Mit mondtam, lesz valósággá.

18. fejezet
Egyéni felelősség
AZ EGRES
Ez 18:2.

Egykoron az egrest az apák megették,

S fiaik foga az, mely elvásott tőle.
A körtáncban gyakran ezt így énekelték,
És mostanra már közmondás lett belőle.

19. fejezet
Oroszlán és szőlőtőke

A NŐSTÉNY OROSZLÁN
Ez 19:2-9.

1. Mi volt az anyád? Ő nőstény oroszlán volt, 4. Az oroszlánok közt ezután ő járt-kelt,

Ott hevert az ifjú oroszlánok között. Ő lett a többiek ifjú oroszlánja.
Felnevelt egy kölyket, mely sokat zsákmányolt, Ő az, aki mostantól kezdve zsákmányt ejt,
Embert is evett. Úr volt a puszták fölött. Embert is eszik, ha kedve úgy kívánja.

2. Aztán összehívtak ellene sok népet, 5. Aztán lerontotta nagy palotáikat.

Foglyul ejtették, és verembe vetették, Rettegett is tőle mind az egész ország,
S az oroszlánt, amely sok zsákmányt széttépett, Mert romhalmazzá tette városaikat,
Egyiptom földjére megláncolva vitték. Mindenhol hallották hangos ordítását.

3. Mikor anyja látta, hogy hiába várja, 6. A környező tartományokban a népek

Végre is odalett minden reménysége, Végül ellene mindnyájan összefogtak,
Egy másik kölyke lett ifjú oroszlánja, Verem foglya lett, és terve semmivé lett,
És ezután az lett az ő büszkesége. Mikor kivetették rája hálójukat.

7. Láncra verve zárták mint foglyot ketrecbe,

Babilónia királyához elvitték,
Ne jöhessen többé vissza a hegyekbe,
Nehogy hallják hangját valamikor itt még.

A PUSZTÁBA KITELEPÍTETT SZŐLŐTŐKE

Ez 19:10-14.

1. Mint szőlőskertben szőlő, olyan volt anyád, 3. De gyökereit a harag kiszaggatta,

Melyet vizek mellé, jó helyre ültettek. Földre zuhant, s a keleti szél gyümölcsét,
Egymás után hozta termékeny hajtását, Mert vesszei letörtek, kiszárította,
Vesszei a víztől gazdagon termettek. És nagy tűz perzselte fel a venyigéjét.

2. Királyi pálcának valók a vesszei. 4. Majd pusztába, szikkadt földbe elültette.

A fák lombja közül is kiemelkedett. Tűz csapott ki vesszejéből, s elégette
Hangosan zúgtak a szélben levelei, Hajtását, gyümölcsét. Nincs erős vesszeje,
Még a nagyra nőtt fákkal is vetekedett. Királyi pálcává már senki sem tette.
 240

21. fejezet
Isten kivont kardja

„KIÁLTS ÉS JAJGASS!”
Ez 21:14-18,

1. A kard ki van köszörülve, 3. A kard ki van köszörülve, 5. Népemmel együtt elvesznek.

És ki is van fényesítve, És ki is van fényesítve, Fájdalmadban melledet verd!
Hogy veszettül mészároljon, Arra való, hogy megfogják, Megvolt bár a próbatétel,
És hogy villámokat szórjon. Gyilkosok kezébe adják. De azzal vajh ki mit ér el?

2. Örülhetünk-e ma annak, 4. Kiálts, jajgass, Emberfia,! 6. Ha van még királyi pálca,

Hogy megvan az én fiamnak Ez történik népemmel ma: Sehol sem tisztelik már ma.
Fényes királyi pálcája, Izraeli vezetőket, Megvetett lett, nem marad meg.
Mikor megveti minden fa? Mind kardélre hányják őket. Az én Uram így szólalt meg.

„SEBEKET OSZTÓ KARD EZ”

Ez 21:19-22.

Emberfia, te csak tovább is prófétálj, Hogy sokan elessenek, és öldököljön,

Kezedet csapd össze! Sokszoros lesz a kard Kardot küldtem minden városkapu ellen
Sebeket osztó ereje, mely köztük jár, Hogy villámot szórva sokakat megöljön.
És ami tartja, jól meghúzza azt a kart. Azért küldtem, essék kétségbe sok ember

Vágj előbb jobb felé, majd bal felé vágjál!

Ahova fordítnak, ott oszd a sebeket!
Haragom akkorra talán nem lángol már.
Én, az Úr szóltam, s összecsapom kezemet.

23. fejezet
A harag pohara

„KI KELL INNOD”

Ez 23:32-34.

Az én uram, az Úr ezt mondja most nekem: Lerészegedsz, gyötrelemmel leszel tele,

Ki kell innod nénéd mély, öblös poharát. Mert e pohár szörnyű borzalom pohara.
El kell tűrnöd, rajtad mindenki nevessen, Számodra töltött ebbe sok italt bele
Jó sok fér bele, idd ki egész tartalmát! A te nénéd, kinek neve: Samária.

Ki kell ürítened, fenékig kell innod.

Hadd tépjed csak fájdalmadban a melledet!
Kínodban még cserepét is rágni fogod.
Megmondtam. Figyeljed jól meg e beszédet!
 241

24. fejezet
Rozsdás fazék

„KIONTOM A VÉRÉT”
Ez 24:3-8.

1. Tedd fel e fazekat, vizet is tölts bele, 3. Mondja az Úr: Jaj a vérontó városnak!
Jó húsdarabokkal rakjad egész tele! Örökké jaj legyen e rozsdás fazéknak!
Ne sajnáld bele a combot, a lapockát Mivel többé nem megy le a rozsda róla,
És rakjad mellé a csontoknak is javát! Ezután sem lesz ez jó semmire soha.

2. A nyáj legjavából végy, s rakd körbe fával! 4. Szedd majd ki belőle az egyik darabot
Főzd a húst, míg meg nem fő tűznek lángjával! A másik után, egy darabot se hagyj ott!
A csont is legyen mind benne a fazékban, A vér, mit kiontott, most is ott van benne,
Ne maradjon semmi kívül tartalékban! A rozsdás fazék ezekkel meg van telve.

5. Ott van a vér, melyet csupasz kőre ontott,

Nem a földre, hogy a por takarná be ott.
Így keltett haragot, s indított bosszúra.
Én is ontom vérét. Jól figyelj az Úrra!

„JAJ A VÉRONTÓ VÁROSNAK!”

Ez 24:9-14.

1. Ezért az Úr, az én uram mondja: 3. Aztán hagyjátok úgy a parázson,

Jaj lesz a vérontó városoknak. Hadd tüzesedjék át a rézfazék!
Jöjjön, ki a sok fát összehordja, A tisztátalanság megolvadjon,
S akik jönnek, nagy máglyát rakjanak! Égjen le a rozsda s mi maradt még!

2. Gyújtsatok tüzet, a húst főzzétek, 4. Kimerítően sokat fáradtak,

Hadd főjön mindegyik szét teljesen! De mégsem ment le a rozsda róla,
A csontokat is elégessétek Maradtak galád tisztátalanok.
A máglyán, minden porig elégjen! Így te nem is tisztulhatsz meg soha.

5. Beteljesedik rajtad haragom.

Amit akartam, azt véghezviszem.
Rajtad többé már nem szánakozom,
Ahogyan éltél, azt megítélem.

26. fejezet
Tírusz pusztulása

„ÖSSZETÖRT A NÉPEK KAPUJA”

Ez 26:2.

A népek kapuja összetört csúnyán,

Szabadon járhatok a város útján.
Nyitva a város, mert rommá lett minden,
Sok zsákmányt szerzek, s gazdag leszek itten.
 242

„LEROMBOLJÁK TÍRUSZ VÁRFALAIT”

Ez 26:3-6.

1. Ezért mostan így szól az Úr, az én uram: 3. Hálót szárítanak a tenger közepén.
Tírusz! Ellened fordulok hamarosan, Zsákmány lesz, semmi más, a népek tengerén.
Felhozom ellened népek csapatait, Az Úr, az én uram szólott most ekképpen.
Mint a tenger hozza zúgó hullámait. Mindenki gondolkozzék el e beszéden!

2. Ezek lerombolják Tírusz várfalait, 4. Fegyverrel irtják ki a földön falvait,

Majd döntögetik egymás után bástyáit, Nem hagyják életben benne a fiait.
Én pedig róla még a port is leseprem, Az ellenséges had durván mindent feldúl.
Aztán a várost csupasz sziklává teszem. Így ők is megtudják, hogy én vagyok az Úr.

„MEGRENDÜLNEK VÁRFALAID”
Ez 26:8-14.

1. Falvaidat, mik a szárazföldön vannak, 4. Földre zuhannak a hatalmas oszlopok.

Fegyverrel kiirtja. Mind veszélyben vannak. Zsákmánnyá lesz felhalmozott gazdagságod.
Veled szemben felállít ostromgépeket, Felprédálják összegyűjtött áruidat,
Sáncot emel, s pajzsok alatt tör ellened. Ledöntik gonddal épített falaidat.

2. Várfalad rombolja faltörő kosokkal, 5. Gyönyörű épületeid lerombolják,

Bástyáidat szétveri csákányaival. Egymás után hullanak le a gerendák.
Belep a por, amelyet felver sok lova. Mi neked kedves volt, azt mind összehordják,
Megrendül a zajtól a vár vastag fala. A port is a tenger közepébe szórják.

3. A harci kocsik sok keréken gördülnek, 6. Aztán megszüntetem éneklésed zaját,

Mikor az ostromlott városba betörnek. Nem hallani többé a citera hangját.
A lovak patái az utcát tiporják, Nem lehetsz más, mint csupasz szikla teteje,
Kit előtalálnak, fegyverrel gyilkolják. A halászhálóknak szárítkozó helye.

7. Soha többé téged fel nem építenek,

Nemsokára rád már nem is emlékeznek.
Én, az Örökkévaló ezt mind megmondtam.
Ekképpen szólt hozzám az Úr, az én uram.

„MEGRIADNAK A TENGER SZIGETEI”

Ez 26:17,18.

Jaj, de elpusztultál, dicsőített város, Most, mikor elbuktál, elfog a rémület,

Néped a tengernek közepében lakott. A tengeri népek féltik szigetüket.
A tenger volt neked biztos erősséged, Hogy ilyen véged lett, attól megriadnak
Rettegett is az egész környék tetőled. Mind, akik a tenger szigetein laknak.

27. fejezet
Tírusz összeomlása

„SZÉPNEK ÉPÍTETTEK”
Ez 27:3-10.

1. Tírusz, emlékezzél rá csak, hogy mit mondtál! 2. Szenir ciprusából készült oldaldeszkád,
Ezt mondtad: Én tökéletesen szép vagyok. Libánoni cédrusból van az árbocod,
Birodalmad körülveszi a nagy hullám, Eveződhöz Básánból hozattál tölgyfát,
Ki le akart győzni, mind kudarcot vallott. Fedélzeted dísze csupa elefántcsont.

3. Ciprust a kittiek hoztak akkor neked,
Egyiptomi tarka vászon a vitorlád,
A szél abból készült zászlókat lengetett,
Elisá szigetéről való a ponyvád.
4. Akik Szidónban és kik Arvadban laktak,
Azok lettek neked az evezőseid.
Kik Tíruszban a legjobb matrózok voltak,
Azok most a legügyesebb embereid.
„MOST PEDIG HAJÓTÖRÖTT VAGY”
Ez 27:25-36.
1. A tenger közepén nagy volt tekintélyed,
Evezőseid jó messze vittek téged,
De keleti szél összetörte hajódat,
Nem megy már messzire a büszke hajóhad.
2. Összeomlásodkor sorra elsüllyedtek
Hajósok, matrózok, kik veled eveztek:
Kik sérüléseidet megjavították:
A kereskedők és az összes katonád.
3. A rajtad levő hatalmas embertömeg
A tenger közepén akkor mind elsüllyedt.
Matrózaid jajkiáltásait hallva
Megrendül mindenfelé a tenger partja.
4. Kiszállnak a hajókból, akik eveznek,
Hajósok, matrózok szárazföldre lépnek.
Miattad hallatják kínos jajszavukat.
Mindannyian keservesen kiáltoznak.
5. Hajukra nagy fájdalmukban port hintenek,
Mélységes gyászukban hamuban fetrengnek.
Kopaszra nyírják miattad a hajukat,
Mindnyájan keservesen téged siratnak.
28. fejezet
Tírusz és Szidón
A FELFUVALKODOTT VÁROS
Ez 28:2-5.
Szólj, Emberfia, Tírusz fejedelméhez,
Mondd el, hogy az Úr, az én uram mit üzen:
Mikor felfuvalkodtál, akkor így vélted:
Én isten vagyok a tengerben középen.
Pedig hiába tartod oly nagyra magadat,
Nem vagy te isten, te is csak halandó vagy.
243
5. Kik Gebálban voltak legtapasztaltabbak,
Sérüléseidet azok javítgatták.
Hajók és hajósok nálad megfordultak,
Kereskedésüket hogy ott gyakorolják.
6. Jöttek perzsák, lídek, és jöttek pútiak,
Hogy erősítsék a te hadseregedet,
Rád tették sisakjukat és pajzsaikat,
Ha hadba vonultál, azok díszítettek.
6. Aztán fájdalmukban siratóéneket
Rólad énekelni ekképpen kezdenek:
Ki pusztult el összeomlása idején
Úgy, amint Tírusz a tengernek közepén?
7. Piaci áruid tengerről érkeztek,
Sok népet mindenkor kielégítettek.
Kincseket érő nagy tömegű áruid
Gazdagították sok ország királyait.
8. Most pedig hajótörött vagy a tengeren,
Emberek, áruk elsüllyedtek a vízen.
A környező szigetek minden lakója,
Hogy mi történt veled, szörnyülködik rajta.
9. Rémület ragadja el királyaikat,
Eltorzítják sima arcvonásaikat.
A népek kereskedői temiattad
Felszisszennek, és mind sajnálkoznak rajtad.
10. Szörnyű elgondolni, hogy milyen véged lett,
Ki egykor uralkodtál a tenger felett.
Rettenetes arra mostan rágondolni,
Hogy belőled soha nem lehet már semmi.
Csak te tartod magad oly nagyon okosnak,
Azt hiszed, hasonló lettél az Istenhez.
Dánielnél ugyan bölcsebbnek gondolnak,
Nincs homály előtted, jól értesz mindenhez.
Kétségtelen, hogy e földi bölcsességgel
Töltötted meg raktárad gazdag kincsekkel.
 244

Összegyűjtöttél sok ezüstöt, aranyat,

Megtöltötted azokkal kincstáraidat.
Bölcsen kereskedtél, és sokra is vitted,
Szépen felhalmoztad a drága kincseket.
Aztán amikor már jól meggazdagodtál,
Sikereden gőgösen felfuvalkodtál.

„KARDOT RÁNTANAK ELLENED”

Ez 28:6-10.

1. Ezért ezt mondja az Úr, az én uram: 3. Hiába mondod ezt gyilkosaidnak:

Mivel oly okosnak tartottad magad,
Mint amilyen Isten vagyok én magam,
Ezért idegenek ütnek majd rajtad.
A legkegyetlenebbeket
Küldöm én majd teellened.
Isten vagyok. Ezt nem fogják elhinni.
Megölőid nem hisznek szavaidnak.
Ember vagy, és többre nem tudod vinni.
Ki vagy nekik szolgáltatva.
Ki-ki úgy tesz, mint akarja.

2. Szép is és bölcs is lehetsz, az nem számít,
Kardot rántanak akkor is ellened.
Gondolhatsz, próbálhatsz ellenük bármit,
Véget fognak vetni fényűzésednek.
Halálos, mély sebeket kapsz,
Sírba taszítanak, meghalsz.
4. Úgy halsz meg, mint egy körülmetéletlen,
Kiszolgáltatva az idegeneknek.
Megmondtam. Ami meglesz, nem véletlen.
Higgy jobban az isteni üzenetnek!
Így szól az Úr, az én uram.
Ne higgy másnak minduntalan!

„TE VOLTÁL A MINTAKÉP”

Ez 28:12-15.

Te voltál a mintakép, tele bölcsességgel, Voltak színaranyból készült foglalataid,

Tökéletes szépségű az Éden kertjében.
Rubin, topáz és jáspis mind téged borított,
Hordtál ónixot, nefritet és krizolitot.
Karbunkulus volt rajtad, sőt zafír és smaragd,
Ékszerekkel szépen feldíszítetted magad.
És elkészültek a teremtésed napjáig
Véseteiddel együtt, aztán adtam melléd
Felkent kérubot, aki minden bajtól megvéd.
Akkor még ott fenn, Istennek szent hegyén voltál,
Biztos léptekkel tüzes kövek közt járkáltál.

Feddhetetlen voltál teremtésedtől fogva,

Életedet gonoszság még be nem mocskolta.
Mindez addig volt így, amíg nekem szolgáltál,
Akkor mindig még az én szavaimra vártál.
Addig volt így, míg álnokság nem lett úr benned,
Míg rajtam kívül nem volt neked más istened.

SIRATÓÉNEK TÍRUSZ BUKÁSÁN

Ez 28:17-19.

1. Szépségedben jól felfuvalkodtál, 3. Ezért tebenned tüzet gyújtottam,

És rosszra használtad bölcsességed, Nagy tüzet, mely megemésztett téged,
Hogy léha életet folytathassál, És így mindenki láthatta ottan,
És megőrizhessed fényűzésed. Hogy büszkeséged hamuvá égett.

2. Én azonban most a földre doblak, 4. Akik e földön téged ismertek,

Hogy királyoknak jó látvány legyél. Azok már csak szörnyülködnek rajtad.
Nem felejtem kalmárkodásodat, Rettenetes, hogy milyen véged lett;
Mert sok az így meggyalázott szentély. Semmi belőled meg nem maradhat.
 245

SZIDÓN PUSZTULÁSA
Ez 28:22,23.

Szidón! Most teellened fordulok, Megmutatom azt is, hogy szent vagyok.
Dicsőségem megmutatom rajtad. Az utcán vérontás söpör végig,
Majd megtudják, hogy az Úr én vagyok; A népre pedig dögvészt bocsátok.
Én vagyok, ki ítéletet tarthat. Mit most nem hisznek, akkor megértik.

Hullanak a halálra sebzettek,

Fegyverrel törnek be mindenfelől.
Mit komolyan eddig sosem vettek:
Én vagyok az Úr, a csata eldől.

29. fejezet
Egyiptom hanyatlása

„HA KÉZBE FOGTAK, ÖSSZETÖRTÉL”

Ez 29:3-7.

1. Én ellened fordulok, te fáraó, 4. A halakkal, melyek a pikkelyedhez

Egyiptom királya, te nagy szörnyeteg. Ragadtak, kidoblak én a pusztába.
Hol ágakra szakad a Nílus folyó, Sík mezőre esel, fel nem szedhetnek,
Az ágak közt van heverészőhelyed. Ott kell elpusztulnod nem is sokára.

2. Te ezt mondod: Enyém a Nílus folyó, 5. Ott téged senki sem fog eltemetni,
Azt én alkottam, ezért hát az enyém., Ételül leszel a földi vadaknak.
De nekem van horgom, mely arra való, Nyomorultul fogsz te ottan elveszni,
Hogy álladba vetve az enyém legyél. Eledelül adlak a madaraknak.

3. A pikkelyes páncélodhoz ragasztom 6. Megtudja Egyiptom minden lakója:

A halakat, hogy aztán velük együtt Én vagyok az Úr. Hisz te olyan voltál
Téged is rántson el a halászhorgom. Támaszként - immár hosszú idő óta -
Együtt vergődsz majd a szárazon velük . Izraelnek, mint nád viharos tónál.

7. Összetörtél, amikor kézbe fogtak,

És végighasítottad a vállukat.
Összeroppantál, ha rád támaszkodtak,
És megroskasztottad a derekukat.

30. fejezet
Ítélet jön Egyiptomra

EGYIPTOM SZÖVETSÉGESEI
Ez 30:2-5.

Közel van az Úr napja. Akkor pusztító fegyver Sebesültek hullanak,

Jajgassatok miatta, Jön el Egyiptom ellen. Kincseket elrabolnak.
Mert az bizony borús nap, Reszket Etiópia Egyiptomot vad hordák
Nagy napja az az Úrnak! S Egyiptom minden fia. A földig le rombolják.

Etiópok, pútiak, Kúb szövetségesei,

Lídek s kik a nap alatt Más országok népei
Élnek itten szanaszét, Mindnyájan, nem kevesen
Többféle keverék nép. Fegyver által esnek el.
 246

„MIGDÓLTÓL SZEVÉNÉIG”
Ez 30:6-9.

1. Ezt mondja az Úr: Elesnek 3. Elpusztulnak ez országok, 5. Elküldöm azon a napon

Egyiptom támogatói. És pusztává lesz a földjük. A gondtalanok honába
Mindnyájan vesztesek lesznek Rommá lesznek a városok. Követeimet hajókon
Szevénétől el Migdólig. Egy ép sem marad közöttük. Messze Etiópiába.

2. Azok, akik ottan laknak, 4. Megtudják: Az Úr én vagyok, 6. Hogy felriasszák álmából.

Gyilkos fegyvertől esnek el. Mikor lángokba borítom Akkor reszketés jön rája
Ez szava az én Uramnak, Az oly gőgös Egyiptomot, Attól, ami Egyiptomból
E szavak nem enyésznek el. Segítőit is megrontom. Lesz, ami e földet várja.

NEBUKADNECCAR PUSZTÍTÓ SEREGE

Ez 30:10-12.

1. Ezt mondja az én uram, az Úr ő népének: 3. Kardot rántnak Egyiptom egész népe ellen,
Véget vetek Egyiptom népe tömegének. Megtöltik az országot a megölettekkel.
Nebukadneccart küldöm el ez ország ellen, Kiszárítom a Nílus bővizű ágait,
Hogy végrehajtóm Babilon királya legyen. Gonoszoknak adom át az ország fiait.

2. Babilonból elhozom őt és harcos népét, 4. Idegenek pusztítják el ezt az országot,

A legkegyetlenebbek pusztító seregét Aki benne él, az mind csak romokat lát ott.
Ennek az országnak az elpusztítására. Higgyétek el, hogy ez mind megtörténik gyorsan,
Nincs mivel dicsekedjék, összeomlás várja. Mert én vagyok az Úr, és ezt én megmondottam!

BÁLVÁNYOK PUSZTULÁSA
Ez 30:13-19.

1. Ezt mondja az én uram, az Úr: 4. Ez volt Egyiptom erős vára.

Elpusztítom a bálványokat, Őt is kiirtom, mint Nó népét.
Kiirtom a határokon túl Tűzbe borul Egyiptom háza,
Nófból is a néma szobrokat. Szín sem győzi le a félelmét.

2. Nem lesz már többé Egyiptomban 5. Nóf falain réseket törnek,

Fejedelem, ki félelmet kelt. Nót fényes nappal ostromolják.
Rettegnek majd ez ősi honban Ifjait Ónnak s Pí-Beszetnek
Hatalmamtól ott az emberek. Megölik, vagy messze hurcolják.

3. Elpusztítom Patrószt, és füstbe 6. Tahpanhészben sötét lesz nappal,

Borítom Cóant, ítéletet Eltöröm Egyiptom igáját,
Tartok Nó felett, aztán Színre Nagy gőgjének vége lesz azzal,
Pusztító haraggal tekintek. Hogy fogságba viszem sok lányát.

7. Tahpanhészt elborítja felhő,

És megítélem Egyiptomot.
E földön pedig minden erő
Ismerni fogja hatalmamat.
 247
31. fejezet
Asszíria intő példája
A LEDŐLT CÉDRUS
Ez 31:2-14.
1. Kihez hasonlítasz nagyságodban?
Asszíria is éppen olyan volt,
Mint egy magas cédrus Libánonban,
Volt sok ága, volt rajta árnyas lomb.
Nőni volt elég ereje,
Felhőkig ért a teteje-
2. A mélyről jövő víz növesztette,
A folyók a tövéhez áradtak.
Csak a patakokat eresztette
Azokhoz, mik máshol találtattak.
Ágai megnövekedtek,
Hosszú hajtásai lettek.
3. Minden égi madár fészket rakott
Ágain, melyek oly nagyra nőttek,
Hajtásai alatt megfiadzott
Mindenféle vadja a mezőnek.
Nagyon sokféle nép volt ott,
Amely árnyékában lakott.
4. Ez a cédrus szép volt nagyságával,
Ágai jó messzire kinyúltak.
Gyökereinek sokaságával
A vízáramlásnak nyitott utat.
Ily cédrus már nem volt régen
Az Isten díszes kertjében.
5. Még a ciprusoknak sem voltak ott
Őhozzá hasonló, nagy ágai,
Pedig voltak ottan nagy platánok,
De nem voltak olyan hajtásai.
Ha bejárod Isten kertjét,
Nem találsz fát, mely ilyen szép.
6. Őt dús lombjaival széppé tettem.
Irigyelte a kert minden fája.
A legszebb volt az Éden kertjében,
Isten kertjében, mindenki látta.
Ekképpen szólt ekkor Uram,
Amit én továbbítottam.
7. Ez a fa most nagyon magasra nőtt,
A felhők közé nyúlt fel teteje,
Ezért aztán én megalázom őt,
Mert gőgössé tette nagy ereje.
Népek urának kezébe
Adom, bármit tehet véle.
8. Bűnei miatt eltaszítottam,
És kivágták őt az idegenek.
Oly népeket is rá uszítottam,
Amelyek a legkegyetlenebbek.
Ezek a földre döntötték,
Nem sajnálták, nem kímélték.
9. A hegyekre is, meg a völgyekbe
Lombokkal dús ágai hullottak,
Hajtásai a patakmederbe
Letöredezve belepotyogtak,
És árnyékából a népek
Elmentek, vissza sem tértek.
10. Törzsére rászálltak a madarak,
S ott tanyáztak a friss hajtásain
A fa alatt a mezei vadak,
És nem nőtt már több lomb az ágain.
Törzsén tanyáztak madarak,
Hajtásain meg a vadak.
11. Ezért túl magasra fel ne nőjön
Egyetlen fa se a vizek mellett,
És ne nyúljék feljebb a felhőkön,
Mert könnyen ledől, mi túl magas lett.
Nem jó az, hogy ha az erdők
Magasabbak, mint a felhők.
12. Ne bizakodjék el nagyságában
Senki akkor, ha a víz táplálja!
Lakóhelye lesz a föld gyomrában,
Mert még őt is eléri halála,
És együtt lesz ott ezekkel
A sírba szállt emberekkel.

32. fejezet
Siratóének Egyiptom felett
„LEDOBLAK A FÖLDRE”
Ez 32:2-8.
1. Oroszlán voltál a népek között,
De véged lett.
Mint szörnyeteg a hullámok fölött,
A tengerek
Lakója lettél,
Vizet kevertél.
2. Hullámokat vertél a folyókban
Igen gyorsan,
Lábaddal kavartad folytonosan
Igen hosszan
A folyók vizét,
Mélyét, felszínét.
3. Ezt mondja most az Úr, az én uram
Bizonyosan:
Hálómat kivetem rád nyugodtan,
Hol vagy, ottan.
Együtt sok néppel
Kihúzlak kézzel.
4. A földre doblak, mezőre vetlek,
Sík mezőre.
Égi madarat rád telepítek
Jó előre.
Veled jól tartok
Minden állatot.
EGYIPTOM ELSIRATÁSA
Ez 32:11-16.
1. Az Úr, az én uram most ezt mondja:
Elér tégedet Babilónia
Királyának a fegyvere.
Tömegestül leterítlek téged,
És elpusztítja nagy büszkeséged
A hősök vitéz ereje.
2. kegyetlen népet küldök ellened,
Egyiptom! A te büszkeségedet
Összetöri majd ez a nép.
Én kipusztítok minden állatot
A nagy vizek mellől, mely ott lakott,
Eltűnik mindegyik onnét.
5. Ez éneket sírva énekeljék!
Siratóének ez, ne feledjék!
Minden népnek leányai
248
5. Kidobom a hegyekre testedet
S a völgyekbe.
Kiontom haragomban véredet
A földekre.
Hullád szétszórom
Délen, északon.
6. A patakmedrek is mind megtelnek
A véreddel.
Mikor kimúlsz, befedem az eget
A kezemmel.
Sok csillag pedig
Elsötétedik.
7. A napot eltakarom felhővel,
Nem világít.
A holdat letakarom kendővel,
Nem is látszik.
Az égitestek
Elsötétedtek.
8. Sok égitestet elsötétítek
Temiattad.
Akik keresik, nem lelhetik meg
Országodat.
Ekképp szól Uram,
Amint mondottam.
3. Többé nem zavarja ember lába,
Nem zavarja állatok patája
Ezeket a nagy vizeket.
Ezek akkor majd úgy megtisztulnak,
Hogy a folyók is olajként folynak.
Az Úr mondja, elhiheted.
4. Egyiptomot én pusztává teszem,
Az egész országot elveszejtem,
És elpusztul mindenestül.
Aztán pedig majd minden lakóját
Megverem, hogy kik látják, megtudják:
Az Úr én vagyok egyedül.
A népekről, amelyek ott élnek
Egyiptomban, így énekeljenek!
Ezek az Úrnak szavai.
 249

A BABILONBAN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI

Deutero-Ésaiás - Is 40-55.

40. fejezet
Örömhír a fogságban

„LETELT RABSÁGA”
Is 40:1,2.

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

Így szól Istenetek.
Ekképpen szóljatok Jeruzsálem szívéhez,
És ezt hirdessétek:
Rabsága letelt, már megbűnhődött bűnéért
És minden vétkéért.

„ÉPÍTSETEK UTAT!”
Is 40:3-5.

Egy hang kiált: Építsetek a pusztában A völgyek mindenütt felemelkedjenek,

Egyenes utat az Úrnak, Készítsetek És süllyedjenek le a hegyek és halmok!
Jól járható ösvényeket hamarjában Az egyenetlenek gyorsan egyenesek
A kietlenben, mert jön már Istenetek! Legyenek! Síksággá legyenek a dombok!

Mostan megjelenik az Úr dicsősége.

Ezt egyaránt minden ember látni fogja.
Az ő dicsőségének sosem lesz vége.
Higgyétek el, mert ezt maga az Úr mondja!

„ELSZÁRAD A FŰ”
Is 40:6-8.

Így szól egy hang: Kiálts! Mit kiáltsak? - kérdem. Elszárad a fű, és elhervad a virág,
Azt, hogy minden test csak fű, s minden szépsége Amikor reá fúj az Úr forró szele.
Olyan, mint gyorsan múló virág a réten: A fű elszárad, nem marad meg a virág,
Szépen virít, aztán egyszerre csak vége. De örökre megmarad az Úr Igéje.

„KIÁLTS ERŐS HANGON!”

Is 40:9-11.

1. Magas hegyre menj fel, aki a Sionnak 3. Szilárdan megőrzi drága szerzeményét,
Viszed a mi Urunk örömüzenetét! Miért oly hosszú időn át fáradozott.
Messzire hallassék csengése hangodnak, Ezután úgy őrzi, mint a szeme fényét,
Ha hirdeted Jeruzsálem megmentését! Mint amit szívének legmélyén hordozott.

2. Kiálts! Ne félj! Júda városainak mondd: 4. Ő most már mint pásztor legelteti nyáját,
Itt van az Úr, az én uram, Istenetek. Karjával öleli a kis bárányokat.
Jön nagy hatalommal, amelyet karja hord, Ölében hordozza, féltve valahányát,
Mikor uralkodik, és itt lesz veletek. Szelíden tereli az anyajuhokat.
 250

„MINT EGY VÍZCSEPP A VÖDÖRBEN”

Is 40:12-16.

1. Ki mérte meg markával a tenger vizét? 3. Olyanok előtte halandó emberek,

Vagy ki az, ki arasszal mérte az eget?
Ki vékával mérte a bort, az vajh mit ért?
Vajon ki tette mérlegre a hegyeket?
Mérlegserpenyőbe a halmokat,
Nem teheted be soha azokat.
Mint egyetlenegy kis vízcsepp a vödörben,
Vagy csak annyit érnek, miként a porszemek,
Ha mérni lehetne mérlegserpenyőben.
A nagy Úrhoz képest az emberek
Olyanok, mint vízcsepp és porszemek.

2. Ki irányította a mi Urunk Lelkét? 4. A szigetek annyit számítanak neki,

Tanácsadója ki volt, és ki oktatta?
Ki világosította fel az elméjét?
Helyes eljárásra őt ki tanította?
Tudományt ki tudott adni neki?
Ki oktatta, hogy kell cselekedni?
Mint a homokszemek a tengerek partján.
A Libánon fája ő számára semmi,
Ami állat van ott, kevés az oltárán.
Kevés a Libánon minden fája,
Az állat nem elég áldozatra.

„A NÉPEK MIND SEMMIK ŐELŐTTE”

Is 40:17-20.

Őelőtte mind semmik a népek, Bálványszobrot önt a mesterember,

Őket puszta semmiségnek tartja. És az ötvös bevonja arannyal,
Ki készíthetne az Úrról képet? Feldíszíti nagy szakértelemmel
Őt senkihez nem hasonlíthatja. Egy hozzáforrasztott ezüstlánccal.

Ennyi áldozatot ki nem bír el,

Az keres mást, de nem korhadó fát,
Majd egy ügyes mestert arra hív fel,
Készítse el abból bálványszobrát.

„NEM TUDJÁTOK...”
Is 40:21-24.

1. Nem tudjátok, és nem hallottátok, 3. A bírákat s a fejedelmeket

Nem mondták el nektek régtől fogva, Nagy hatalmával megsemmisíti.
A föld alapozása milyen volt, Nem vert törzsük a földben gyökeret,
S az ég peremét vajh mi tartotta. Még csak a bimbójuk sem bomlik ki.

2. Ki trónol a föld pereme felett, 4. Hogyha rájuk fúj az Úrnak szele,

Honnét az emberek mint a sáskák Mert gyökerük gyenge, kiszáradnak.
Olyannak látszanak, Ő az eget A rájuk törő vihar ereje
Kifeszíti mintegy lakósátrát. Viszi mint a polyvát, és elhalnak.

„TEKINTSETEK A MAGASBA!”
Is 40:25,26.

Kihez hasonlíthatnátok ti engemet? Előhívja szám szerint a seregüket,

Kivel mérhetnétek össze? - kérdi a Szent. És megszólítja a kevély királyukat.
Felemelt fejjel magasba tekintsetek, Magához parancsolja mindegyiküket.
Nézzétek, az eget ki teremtette fent! Nem hiányoznak, mert tisztelik Urukat.
 251

„DE AKIK AZ ÚRBAN BÍZNAK...”

Is 40:27-31.

1. Miért mondod ezt így, Jákób, 3. Erőt ad a megfáradtnak,

Miért beszélsz így, Izrael:
Az Úr mért adott ily sorsot,
Mi dolgom van az Istennel?
Rejtve sorsom őelőtte,
Mi jót remélhetnék tőle?
Felemeli az erőtlent.
Az ifjak is ellankadnak,
Meggyengülnek az erősek.
A hosszú harc kimerítő,
Sok lankadót kisegít Ő.

2. Nem tudod, vagy nem hallottad, 4. De akik az Úrban bíznak,

Hogy Isten örökkévaló?
Ő teremtett fent és alant
Mindent, mert Ő mindenható.
Nem fárad, és nem lankad el,
Segítsége nem marad el.
Szárnyra kelnek, mint a sasok,
Futnak, és el nem lankadnak,
Bár az akadályok nagyok.
Az ő erejük megújul,
Mert erőt nyernek az Úrtól.

41. fejezet
Szabadulás ígérete

„ÉN, AZ ÚR VAGYOK AZ ELSŐ”

Is 41:1-6.

Hallgassatok rám, szigetek!
Újuljon meg a nemzetek
Ereje! Jöjjenek ide,
És azután szálljunk perbe
Egymással, de beszéljetek,
Mondjátok, mi van veletek!
Ki az, aki napkeletről
Küldte azt, ki győzelemről
Beszélhet, amerre csak jár,
Mert ő oly hatalmas király?
Ő letipor királyokat,
És romba dönt országokat.
Mindent porrá zúz ereje,
Senki sem állhat ellene.
Íja előtt szétszóródnak,
Mint a polyva porba hullnak.
Útjába állni hiába:
Úgy megy, ösvényt sem ér lába.

Ki tette ezt régtől fogva? Láttára a szigeteken

Ki az, ki ezt létrehozta?
Ki teremtett nemzedéket
És olyan sokféle népet?
Én, az Úr, ki első vagyok,
És mindvégig az maradok.
Félelem fut végig minden
Népen. Mindenhol reszketnek,
És egymáshoz közelednek.
Gyengét segít, ki tehetős,
Így biztatja: Legyél erős!

SZÉP ÖTVÖSMUNKA
Is 41:7.

Simítókalapács az ötvös kezében, Hogy el ne mozduljon, álljon meg feszesen

Miközben a mester biztatja ekképpen: A forrasztás, amit elvégzett az üllőn,
Jól meg kell erősíteni a szegekkel, Hogy aki kezébe veszi, mind örüljön.

„SZOLGÁM VAGY”
Is 41:8-16.

1. Izrael szolgám, és Jákób választottam, 2. Semmitől se féljél! Én vagyok teveled.

Ábrahám utódját barátomnak mondtam. Soha se csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megragadtalak a föld végén tégedet, Megerősítlek, és új erőre hozlak,
Elhívtalak, és szolgámnak neveztelek. Győzelmes jobbommal mindig támogatlak.
Kiválasztottalak, - Így mindig velem vagy. Megerősítelek, - És megsegítelek.
 252

3. Megszégyenülnek, és gyalázatba esnek 5. Maroknyi Izrael és férgecske Jákób!

Mindenhol azok, akik téged gyűlölnek. Megsegítlek, és én leszek a megváltód.
Semmivé lesznek, és rútul elpusztulnak Teszlek új és éles fogú cséplőszánná,
Mindazok, akik teveled perbe szállnak. Hegyeket csépelsz, s törsz össze pozdorjává.
Kik téged gyűlölnek, - Azok mind elvesznek. Összezúzol magad - Hegyeket s halmokat.

4. Keresed, és nem találod meg azokat, 6. Feldobod őket, és a szél széjjelhordja,

Akik téged galád módon megtámadnak. Majd jön a szélvihar, és szanaszét szórja,
Kik ellened harcolnak, megsemmisülnek, De te ujjongani fogsz nagy örömödben,
Én fogom a kezed, és ők menekülnek. És dicsekedni fogsz Izrael Szentjével.
Ne félj, arra kérlek, - Mert én megsegítlek. Izrael, dicsekedj! - Az Úr lesz teveled.

„FOLYÓKAT FAKASZTOK”
Is 41:17-20.

1. A nyomorultak és a szegények 3. A pusztaságban növesztek cédrust,

Vizet keresnek, de nem találnak.
A szomjúságtól mind elepednek,
Nyelvük kiszárad, és elfáradnak,
De én, az Úr megragadom
Őket, soha el nem hagyom.
Mellette olajfát és akácot,
Borókafenyőt is, sőt még mirtuszt
Is telepítek, nőjön nagyra ott.
Találsz ott ciprust, kőrisfát,
Ezek töltik meg a pusztát.

2. A kopár hegyen folyót fakasztok, 4. Azért cselekszem így a pusztában,

A völgyek mélyén forrás tör elő,
Hol puszta volt, bővizű tó lesz ott,
A szomjú földben lesz újra erő.
Hol puszta volt, forrás lesz ott,
Bőven ihat, ki szomjazott.
Hogy tudják meg, és mind jól meglássák,
Kik nem voltak eddig tudatában
Ennek, most értsék, s jól gondolják át:
Az Úr keze vitte végbe
Ezt, Izrael Szentje tette.

„SEMMIK VAGYTOK”
Is 41:21-24.

1. Álljatok elő mind peres ügyetekkel, 3. Mondjátok meg azt is, hogy mi lesz ezután!
Hozakodjatok elő érveitekkel! Tudjuk meg, hogy istenek vagytok ti talán!
Ezt mondja az Úr, így szól Jákób királya, Akár jót tesztek, vagy akár tesztek rosszat,
Akinek mindig igazságot szól szája. Csodálkozva lássuk, szemléljük azokat!

2. Sorban adják elő, és mondják meg nekünk, 4. De azt tudjátok-e, hogy ti semmik vagytok?
Mi volt régen, hogy így mindent megszívleljünk, Rosszul tette az, ki titeket választott,
És tudhassuk meg, hogy most mi fog történni, És semmit sem ér az, mit ti cselekesztek,
Tudjuk a jövendőt előre idézni. Utálatos dolog választni titeket.

„ITT VANNAK MÁR”

Is 41:25-29.

1. Északról elindítottam, és jött, 2. Ki mondhatta meg vajon ezt régen?

Keletről jött hirdetni nevem,
Ki eltiporja a vezetőket,
Mint a fazekas nagyon keményen
Az agyagot, amikor tapossa,
Hogy sárból az edényt meg alkossa.
Nem is lehet ezt tudni előre.
Ezt senki nem nevezte még néven,
Senki nem is gondolt ily erőre,
Mely megteheti ezt, nem is tudta,
Mert nem hirdették, így nem hallotta.
 253

3. Sionnak legelőször én mondtam, 4. Ha kérdezem, ők egy szót sem szólnak,

Hogy itt vannak már, s Jeruzsálembe
Küldtem az örömhírt, ahogy tudtam,
S küldtem azt, aki ezt meghirdette.
Hiába nézek jobbra vagy balra,
Nincs olyan, ki tanácsot adhatna.
Mert bizony ők mindannyian semmik,
És mindenfelé csak bálványoznak,
Nem is érnek a tetteik semmit.
A bálvány soha semmit nem beszél,
Olyan az mindig, mint a puszta szél.

42. fejezet
Az Úr szabadító szolgája

„NEM KIÁLT, NEM LÁRMÁZ”

Is 42:1-4.

Ez az én szolgám, kit támogatok, Nem kiált ő, és nem is csap lármát,

Választottam, kiben gyönyörködöm. És az utcán szavát nem hallatja,
Lelkemből kapott ajándékokat, Nem töri el a megrepedt nádat,
Hirdeti a népeknek törvényem. A füstöltő mécsest el nem oltja.

A törvényt hitelesen hirdeti,

És amíg annak érvényt nem szerez,
Nem alszik addig, mert őt élteti,
Hogy szavait várják a szigetek.

„ÉN VAGYOK AZ ÚR”

Is 42:5-9.

1. Az eget az Úristen teremtette, s szilárddá 3. Én megajándékozom népem szövetségemmel.

Tette a földet, fölé az eget terítette. Nyisd meg a vakok szemét, hozzad ki a foglyokat
Növényeket sarjasztott ki, és tett virágzóvá, A börtönből, s a fogházból eresszed ki menten,
S a népre, mely a földön él, Lelkét kitöltötte. Akiket a sötétben ottan fogva tartottak!

2. Ő üzeni: Én, az Úr megfogom a kezedet, 4. Én vagyok az Úr. Nekem ez a jól ismert nevem.
Mert én az igazságért téged már el hívtalak, Én másoknak nem adom soha dicsőségemet.
Ezért téged mindenkor a földön megőrizlek, Egy bálványnak sem lehet része a dicséretem,
S a népekkel benned közlöm világosságomat. Minden olyant megvetek, és meg is semmisítek.

5. Miket régebben mondtam, már be is teljesedtek,

Ezért mondok most nektek, hogy halljátok, újakat,
S azért közlöm mindezeket gyorsan tiveletek,
Hogy tudjátok meg még mielőtt kibontakoznak.

„ÉNEKELJETEK AZ ÚRNAK!”
Is 42:10-13.

1. Énekeljetek az Úrnak új éneket, 3. Mindannyian dicsőítsétek az Urat,

A föld széléig mondjatok dicséretet! Kik találtatok a szigetekre utat!
Énekeljetek, kik a tengerre szálltok, Hirdessétek mindenhol ő dicsőségét,
És akik a tenger szigetein laktok! Mindenki ismerje meg az ő szent nevét!

2. Zengjenek a puszták és a városaik 4. Az Úr, mint egy hős katona, úgy elindul,
És a falvak, amelyekben Kédár lakik! Mint harcos a küzdelemben, úgy felbuzdul.
Ujjongjanak, kik a kősziklákon laknak, Akármerre megy, harsányan kiáltozik,
És akik a hegytetőkön kiáltoznak! Minden ellenségén diadalmaskodik.
 254

„SOKÁIG HALLGATTAM”
Is 42:14-17.

1. Sokáig hallgattam, némán türtőztettem 3. Viszem őket ismeretlen ösvényeken,

Magam, de most nyögök, zihálva lihegek És világossággá teszem a sötétet.
Mint egy szülő asszony, és a nagy hegyeken Mit elhatároztam, azt mind véghezviszem,
Teljesen elszárítom a növényeket. A rögös úton készítek ösvényeket.

2. Aztán letarolok hegyeket, halmokat, 4. Akik bálványokban bíznak, meghátrálnak,

A folyókon pedig gázlókat készítek. Tévelygésükben csúful megszégyenülnek.
Kiszáradt mocsáron vezetek vakokat, Hiába mondják ezt a néma szobroknak:
Olyan úton, melyet eddig nem ismertek . Benneteket tartunk a mi istenünknek.

„TI SÜKETEK, HALLJATOK!”

Is 42:18-25.

Ti süketek, halljatok! Ti vakok, felnézzetek!

Láttok olyan vakot, amilyen vak az én szolgám?
Vagy mint az én követem, vannak-e oly süketek?
Mert ezek nem látnak, és azok nem hallgatnak rám.

Vajon van-e olyan vak, mint az én megbízottam?

Található-e olyan vak, mint az Úr szolgája?
Sokat láthattál már, de nem érdekelt komolyan,
A füled is nyitva volt, csakhogy nem a hallásra.

Az Úr akart felséges és nagy tanítást adni,

Hogy az igazságot mindenki jól megismerje,
De senki nem volt, aki jött volna meghallgatni,
Az Úr szólt, de nem volt, ki törődött volna vele.

Éppen ezért lett e nép kirabolt és kifosztott.

Beleestek mindnyájan csapdába és verembe.
Mindenki a saját kesergésében osztozott,
Nem volt, ki a másikat pártfogásába vegye.

Ügyel-e erre vajon valaki közületek?

A jövő érdekében ki hallgat figyelmesen?
Hogy Jákóbot kifosszák, vajon ki engedte meg,
Meg azt, hogy ilyen rablás megessék Izraelben?

Vajon nem az Úr az, aki ellen mi vétkeztünk,

Akinek az útjain haladni nem akartunk,
Kinek tanítására még csak nem is figyeltünk?
Ő az, akire bizony mi soha nem hallgattunk.

Ezért ontotta ki ránk az Úr heves haragját,

Engedte, hogy háború tomboljon körülöttünk,
De amikor köröttünk már minden lángokban állt
És égett, intéséből semmit meg nem szívleltünk.
 255

43. fejezet
Isten Izrael magváltója

„NE FÉLJ!”
Is 43:1-7.

1. Így szól hozzád az Úr, ki téged teremtett, 4. Becsesnek, drágának tartalak, szeretlek,
Jákób és Izrael, ki téged megformált: Ezért tehelyetted embereket adok,
Én vagyok megváltód, ne legyen félelmed! A te életedért adok nemzeteket.
Enyém vagy, hiszen neveden szóltam hozzád. Ne félj, mert mindenkor én teveled vagyok!

2. Ha vízen kelsz át, én akkor veled vagyok, 5. Visszahozom keletről gyermekeidet,

És nem sodorhatnak el a sebes folyók. És összegyűjtelek téged napnyugatról.
Ha tűzben jársz, nem perzselnek meg a lángok, Északnak ezt mondom: Add ide ezeket!
Nem éghetsz meg, amíg én vagyok vigyázód. Délnek meg ezt: Mondjál le a foglyaidról!

3. Én vagyok az Úr. Én vagyok az Istened, 6. Hozd ide fiaimat és lányaimat!

Izraelnek Szentje a te szabadítód. Elmegyek értük akár a föld végére.
Egyiptomot és Szebát adom helyetted, Kit csak nevemről neveznek, mind ide add,
S Etiópiát, mit kárpótlásul adok. Mert őket teremtettem dicsőségemre!

„HOZD KI A NÉPET!’”
Is 43:8-10.

1. Hozd ki a népet, mert vak ez a nép, 3. Az Úr így szól: Tanúim ti vagytok,

Sőt süket is még, pedig van füle, Szolgáim, kiket kiválasztottam.
Hogy ezután e nép ne legyen szét, Ismerjétek meg, hogy én ki vagyok,
Legyen nemzetek gyülekezete! Hogy értsétek mindazt, mit mondottam!

2. Mondja meg, aki tudja közülük, 4. Értsétek már meg, hogy csak én vagyok!
Hogy mi is volt a régi időkben! Még soha előttem nem lett isten.
Ki tanú lehet, ha van közöttük, Én vagyok az, és én megmaradok,
Az jöjjön, s az mondja rá ezt: Igen! Utánam sem lesz isten senki sem.

„ÉN VAGYOK AZ ÚR”

Is 43:11-15.

1. Én vagyok az Úr, nincs rajtam kívül 3. Akkor az úgy lesz, mint én cselekszem,
Senki sem olyan, ki megszabadít. Senki sem másítja meg, mit tettem.
Ezért adtam mindenkinek hírül: Izrael Szentje, ez az én nevem.
Ne hallgassátok mások szavait! Én vagyok megváltótok, az Isten.

2. Így szól az Úr: Tanúim ti vagytok. 4. Elküldök most Babilóniába

Bizonyítsátok: Én vagyok Isten! Egyedül a ti érdeketekben.
Ezután is én leszek s maradok, Letörik ott minden kapu zárja,
Nincs, ki titeket tőlem elvegyen. S jajveszékelnek ők ijedtükben.

5. Én, az Úr vagyok a ti szentetek,

Izrael teremtője, királya,
A ti mindenható Istenetek,
Kinek - mert nincs más isten - nincs párja.
 256

„ÚJAT CSELEKSZEM”
Is 43:16-21.

1. Ezt mondja az Úr, ki vezéretek: 4. Ne ami rég volt, azt említsétek,

Én voltam az, ki a nagy mocsárba Ne tűnődjetel a régmúltakon!
A vízen száraz utat készített, Én újat cselekszem, azt nézzétek,
Ösvényt, mit el nem mos a víz árja. Amint mostan kibontakoztatom!

2. Én hagytam azt, hogy kivonuljanak 5. Figyeljetek csak, és meglátjátok,

A harci kocsik mind a lovakkal, Hogy utat készítek a pusztában,
Csapatok, melyekben sokan vannak, A sivatagban folyót fakasztok,
Előre törjenek diadallal. Senki népemnek nem áll útjában.

3. De ezek mostan mind ott fekszenek, 6. Engem dicsérnek mezőn a vadak,

Nem kelnek fel többé, elaludtak, A struccokkal együtt a sakálok,
Mint mécses, melyben elszenesedtek És a sivatagban folyó fakad,
A kanócok, ott úgy elhamvadtak. A pusztában én vizet támasztok.

7. Inni adok választott népemnek, Ő hirdesse majd dicséretemet,

Mert e népet magamnak formáltam. És csak énbennem higgyen szilárdan!

IZRAEL HŰTLENSÉGE
Is 43:22-28.

1. Jákób! Te nem engem hívtál segítségül. 4. Az is én vagyok, aki mostan eltörlöm,

Izrael! Te pedig nem értem fáradtál. Mégpedig magamért, az álnokságodat,
Hoztál áldozatul bárányt, csakhogy végül És vétkeidre többé nem emlékezem,
Nem nekem hoztad, azzal másnak áldoztál. Sőt többé szóba sem hozom már azokat.

2. Véres áldozattal idegen oltáron 5. Ha emlékeztetni akarsz, törvénykezzünk!

Áldoztál, és nem engem dicsőítettél. Mondd el, mivel igazolhatod magadat!
Nem volt örömem ételáldozatodon, Sok álnok szószólód volt már miközöttünk,
És nem én voltam, akinek tömjéneztél. Sőt még ősatyád is énellenem támadt.

3. Nem nekem vettél pénzért illatos nádat, 6. Ezért e szentélynek a fejedelmeit

Nem nekem adtad áldozatod kövérjét, Elvetettem, s hagytam Jákóbot pusztítsák.
De én szolgáltam neked vétkeid miatt, Fájó haragomban megengedtem nekik,
S én voltam, ki megfizetett bűneidért. Hogy Izraelt, én népemet káromolják.

44. fejezet
Az Úr Lelke és a szabadító

„NE FÉLJ!”
Is 44:1-5.

1. Most hallgass rám, szolgám, Jákób 3. Szárazon folynak patakok,

És Izrael, választottam! Kiárasztom a lelkemet.
Ezt mondja a te alkotód, Mit éreznek az utódok?
Ki segít folyamatosan: Megáldom a gyermekeket.

2. Ki szolgám vagy, Jákób, ne félj, 4. Nőnek mint a fű víz mellett,

Se Jesúrún, választottam! Mint fűzfák csatornák mentén.
A szomjas föld vizet remélt, Az egyik szól az Úr mellett,
Én pedig rá árasztottam. A másik meg Jákób nevén.
 257

5. Harmadik írja kezébe:

Én pedig az Úré vagyok,
S azt hirdeti dicsekedve,
Hogy Izrael legyen áldott.

„AZ ELSŐ ÉS AZ UTOLSÓ”

Is 44:6-8.

Ezt mondja most az Úr, Izrael Királya, Van-e olyan isten, amilyen én vagyok?
A Seregek Ura, népe Megváltója: Ha lenne, mondja meg, hogy vajon mi történt,
Én vagyok első, s én leszek utoljára, Mióta a kezem egy népet alkotott,
Egy Isten és a világ parancsolója. Aztán ismertesse meg a jövendőjét!

Ne rettegjetek, és soha se féljetek!

Már régen megmondtam: Ti tanúim vagytok.
Énrajtam kívül van-e más istenetek?
Nincsen más kőszikla, olyanról nem tudok.

„MEGVÁLTOTTALAK”
Is 44:21-23.

1. Jákób, gondoljad meg mindezeket, 3. Az Úr így tett. Ujjongjatok, egek,

Mert te, Izrael az én szolgám vagy! Harsogjatok, földnek mélységei!
Én formáltalak, ezért nem lehet, Ujjongásban törjetek ki, hegyek,
Hogy én megfeledkezzem terólad. Ujjongjanak a völgyek erdei!

2. Eltörlöm minden hűtlenségedet, 4. Az Úr Jákóbot, választott népét

Mint a felleget, és mint a felhőt, Bűnből kegyelmesen megváltotta,
Úgy törlöm el a te vétkeidet. Izraelen pedig dicsőségét
Megváltottalak. Jöjj minél előbb! Az egész világnak megmutatja.

ÚJJÁÉPÍTÉS
Is 44:24-28.

1. Ezt mondja az Úr, a te Megváltód, 5. Azt is én mondom, hogy ők lakjanak

Aki megformált az anyaméhben: Ezután mindig Jeruzsálemben,
Én, az Úr vagyok a te alkotód, Júdában pedig a városokat
Én parancsolok földön és égben. Építsék fel. Romhalmaz ott minden.

2. Én feszítettem föléd az eget, 6. Én mondom azt is, hogy a mély tenger

A földet is én tettem szilárddá. A nagy mélységekig kiszáradjon,
Hiába adnak a csalók jelet, Legyen száraz minden folyómeder,
Én elkergetem őket világgá. Járhassatok száraz lábbal azon.

3. A varázslókat bolonddá teszem, 7. Círuszt pedig mondom pásztoromnak,

És a bölcseket meghátrálásra Ki kívánságomat teljesíti,
Kényszerítem, aztán leleplezem, És érvényt szerez akaratomnak,
Hogy mi tudományuk bolondsága. Őket építésre lelkesíti.

4. Szolgáim szavát valóra váltom, 8. Építsétek fel Jeruzsálemet,

És a követeimnek tanácsát És a templom szilárd alapjait
Úgy, ahogy mondják, megvalósítom. Rakjátok le, mert mindez engemet
Hogy igaz mindaz, mindnyájan lássák! Dicsérni fog majd, és dicsér ma itt.
 258

45. fejezet
Círusz
AZ ÚR FELKENTJE
Is 45:1.

Ezt mondja az Úr felkentjének, Én majd sok népet leterítek Az ajtók sorra kitárulnak
Círusznak, akinek jobb kezét Előtte, és királyok övét Előtte, és amerre halad,
Megfogtam, s a földön sok népnek Megoldom, és neki segítek, Én parancsolok a kapuknak,
Ő irányítja történetét. Hogy velük vívja ki győzelmét. Nyíljanak ki, s azok kinyílnak.

„ÉN MEGYEK ELŐTTED”

Is 45:2-7.

1. Rögös utakon megyek előtted, 4. Én vagyok az Úr, nincsen más isten

Azokat mind el is egyengetem Rajtam kívül e széles világon.
És hogy az ércajtókat betörhesd, Te nem ismertél, noha más ismer.
A vaszárakat sorra leverem. Felövezlek, hogy mindenki lásson.

2. A sötétségben kincseket adok 5. Hadd tudják meg kelettől nyugatig,

Neked, s elrejtett drágaságokat, Hogy rajtam kívül senki más nincsen,
Hogy megtudjad, hogy az Úr én vagyok, Én vagyok az Úr, csak én vagyok itt,
Ki téged néven szólítottalak. Földön és égen én vagyok Isten!

3. Én vagyok Izraelnek Istene, 6. Én alkottam a világosságot,

Választottam ő, Jákób, én szolgám. Én teremtettem a sötétséget.
A te nevednek elmegy a híre; Ha akarom, megnőnek a bajok,
Bár nem ismertél, fordulj most hozzám! Ha akarom, szerzek békességet.

„ÉN TEREMTETTEM”
Is 45:8.

Egek, ti fentről harmatozzatok! Igazság sarjadjon ki ezekből!

Igazság hulljon a fellegekből, Én, az Úr vagyok az Isten;
És a föld teremjen szabadságot, Ami van, én teremtettem.

„JAJ ANNAK!...”
Is 45:9,10.

Jaj annak, aki alkotójával Mondhatja mesterének az agyag:

Perbe száll! Bár azonos a földből Mit csinálsz? - vagy: Nem ügyes a kezed?
Készült edények sokaságával, Kérdezheted a vajúdásokat
Ő is csak egy azok tömegéből . Anyádtól, vagy apádtól, hogy nemzett?

„HAZA KÜLDI FOGLYAINKAT”

Is 45:11-13.

1. Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje 2. Ti parancsolni akartok nekem,

És alkotója: Hogy én mit tegyek?
Kérdőre vonni kinek van mersze? Embert a földre én teremtettem,
Tegyél le róla! S az egész földet.
Ne légy oly merész, Mit alkot kezem,
Amikor beszélsz! Az az én ügyem.
 259

3. Kezem kifeszítette az eget, 4. Én indítottam el győzelmesen

S minden serege A maga útján.
Parancsomra nyert ebben életet. Városaim felépíti menten
Így lett rendelve. Jól, egymás után.
Én egyengettem És egyenes lett,
Útját előttem. Amin lépkedett.

5. Haza is küldi a foglyaimat, Nem ajándékért.

Nem fizetségért. Ím, ezt mondja a
Felszabadítja a fiaimat, Seregek Ura.

„NINCS MÁS ISTEN”

Is 45:14-17.

1. Ezt mondja az Úr az ő népének: 3. Elismerik, hogy egyedül nálad

Ez Egyiptomnak a szerzeménye, Van Isten, máshol semerre nincsen.
Ez az etiópok nyeresége; Izraelben Te vagy az egy Isten,
Ezek ezután tieid lesznek. Bár az ember elől rejted magad.

2. A szábaiak magas férfiak, 4. Szabadító vagy. Szégyent vallanak,

Tehozzád mennek bilincsbe verve. És mindnyájan gyalázatba esnek,
Vonulnak telesen reményt vesztve, Kik maguknak bálványt készítenek,
S feléd fordulva eléd borulnak. Ők mindnyájan gyalázatra jutnak.

5. Az Úr Izraelt megszabadítja,
És szabadsága tart majd örökké.
Szégyen nem ér benneteket többé,
Neveteket senki sem gyalázza.

„IGAZAT MONDOK”
Is 45:18,19.

Ezt mondja az Úr, aki az eget
Teremtette, s a földet formálta,
Alkotta és megszilárdította.
Nem teremtette azt kietlennek,
Hanem lakóhelynek
Adta az embernek.
Én vagyok az Úr, nincsen más isten.
Nem rejtélyesen szóltam hozzátok
A sötétben, hol senki sem látott,
Nem ott, ahol egy fénysugár sincsen.
Én nyíltan beszéltem,
Érthető volt minden.

Engem megismerhetnek igaznak, Nem mondtam Jákób utódainak,

Hogy a hiábavaló dolgokban Mert igazat mondok,
Keressenek, hisz nem lelnek ottan, Csak a valóságot

„CSAK ÉN, AZ ÚR”

Is 45:20,21.

1. Gyülekezzetek, jöjjetek ide! 2. Akik fából készült bálványokat

Lépjenek ki, és legyenek elöl,
Akiknek az Úr megsegítette
A földön élő seregek közül
Menekülésüket!
Áldják Istenüket!
Hordoznak, azok nem tudnak semmit.
Kik olyan istenhez imádkoznak,
Aki - mert nem tud - nekik nem segít,
Azok mindhiába
Bíznak a holt fába’.
 260

3. Mondjátok meg és adjátok elő! 4. Ezt egyedül csak én, az Úr tettem,

Tanácskozzatok végre egymással!
Ősidők óta volt-e oly erő,
Amely lett volna ilyen hatással
A többi nemzetre,
Ezeket hirdetve?
Mert nincsen más isten rajtam kívül.
Én szabadító és igaz Isten
Vagyok. Ezt küldöm hozzátok hírül:
Rajtam kívül nincsen
Szabadító isten.

„RÁM FIGYELJETEK!”
Is 45:22-25.

A föld legvégéről is rám figyeljetek, Minden térd előttem hajol meg bizonnyal,
És megszabadultok! És mind rám esküszik.
Egyedül én vagyok a ti Istenetek, Ahol megszólalnak, csak ezt mondják rólam:
Nincsen más uratok. Előtte eltűnik
Esküt én magamra mondtam, Minden erő és hatalom,
Szavam megmásíthatatlan. A gonosznak nincs irgalom

Csak az Úrnál van az igazság s az erő, És dicsérik nevét.

És akik gyűlölték, Izrael minden utóda
Azok mind megszégyenülve lépnek elő, Előtte megáll hódolva.

46. fejezet
Isten és a bálványok

„LEROSKADNAK, ÖSSZEROGYNAK”
Is 46:1.2.

Leroskadt Nebó, Bél összerogyott, Csakhogy ezek a megterhelt barmok

Állatokra rakták szobraikat. A terhet nem tudják megmenteni.
Amit nektek kellett hordoznotok,Fáradtak. Sorra leroskadnak ott,
Azzal terhelik jószágaikat. Honnét már nem tudnak tovább menni.
Fáradt állatokat Ottan elterülnek,
Terhelnek naphosszat. Fogságba kerülnek.

„ÉN MENTELEK MEG”

Is 46:3,4.

Hallgassál rám, Jákób háza Vénségetekig hordozlak,

És Izrael maradéka!
Mióta megszülettetek,
S hogy a világra jöttetek,
Én hordoztalak titeket,
Ahova kell, csak én viszlek.
Ősz korotokig gondozlak.
Én alkottalak, én viszlek,
Én hordozlak, s mentelek meg.
Aki voltam, az maradok,
A gondviselőtök vagyok.

„NEM VÁLASZOL”
Is 46:5-7.

1. Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem? 2. Az edényekből kiöntik az aranyat,

Ugyan kivel mérhetnétek engem össze? És az ezüstöt kimérik a mérlegen.
Egybevetni engem mással lehetetlen, Azután gondosan egy ötvöst fogadnak,
Más képmásába sem gyömöszölhettek be. Hogy nekik mindezekből istent készítsen.
 261

3. Mikor elkészül, leborulva imádják. 4. Mikor kiabálnak hozzá, nem válaszol,

Ha helyére teszik, akkor az ott marad, És a nyomorúságból meg nem szabadít.
Majd a vállukra veszik, és úgy hordozzák, Rá sem tekint arra, aki őhozzá szól,
Így imádják az ezüstöt, az aranyat. Mert csak tehetetlen szobor az arany itt.

„MEGVALÓSUL TERVEM”
Is 46:8-11.

Emlékezzetek és piruljatok! Előre megmondtam nektek a jövendőt,

Szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!
Jöjjenek elő a régi dolgok!
Értsétek: Én vagyok Istenetek!
Értsétek meg: Nincs más Isten,
Nem hasonlít rám senki sem!
Azokat, mik még meg sem történtek.
Megteszek minden nekem kedvezőt,
Előttem vannak a jövő tervek.
Megvalósul minden tervem,
Úgy lesz, ahogy tetszik nekem.

Egy saskeselyűt hívok keletről, Parancs neki az Úr akaratja.

Aki tervemet majd végrehajtja. Elgondolom, és megteszem,
Nagy sietséggel jön messze földről, Alig szólok, s már megleszen.

„HALLGASSATOK RÁM!”
Is 46:12,13.

Hallgassatok rám, Konokszívűek, Énnekem Izrael ékességem.

Kik messze vagytok az igazságtól! Neki a Sionon szabadulást
Igazságom nincs messze tőletek, Szerzek. Ő az én választott népem.
Nem késik soká szabadításom. Dicsérje örökkévaló Urát!

47 fejezet
Babilónia bukása

„ÍGY JÁRSZ”
Is 47:1-15.

1. Szállj le, és ülj porba, Babilon szűz lánya,
Káldeusok lánya! Mivel már nincs trónus,
Csak a földre ülhetsz, nincs már hagyománya
Annak, hogy fiú voltál, vagy már csak koldus.
Nem vagy már dédelgetett,
Amid volt, mind elveszett.
4. Népemre megharagudtam, s örökségem
Eltaszítottam, és adtam a kezedbe,
De te irgalmatlanul tartottad népem
Úgy, hogy igát raktál ifjúra, öregre.
Vagy talán azt gondoltad,
Mindig úrnő maradhatsz?

2. Fogd a kézimalmot, és őröljél lisztet, 5. Te mindezt nem gondoltad meg alaposan,

Vedd le a fátyladat, s emeld fel a ruhád,
Ne takarja semmi mezítelenséged,
Kitakart combokkal a folyón gázolj át!
Lássák gyalázatodat!
Ne sírd vissza múltadat!
Hogy mi is történhet, nem gondoltad végig,
És könnyelműen ezt gondoltad magadban:
Biztonságban lakom, s marad a jólét itt.
Csak én vagyok az Úr itten,
És rajtam kívül más nincsen.

3. Ezt mondja megváltónk, Izraelnek szentje:
Kérlelhetetlenül rajtad bosszút állok.
Ő Seregek Ura, ez az ismert neve.
Te menj sötét helyre, és üljél némán ott!
Országok úrnőjének
Többé már nem neveznek.
6. Azt hitted, nem tudod meg, mi az özvegység,
És a gyermektelenség vajon mit jelent.
Most megtapasztalod mindkettőnek terhét,
Végiggondolhatod a múltat s a jelent.
Hiába a varázslás,
Emlék ez már, semmi más.
 262

7. Gonoszságban bíztál, azt hitted, nem látnak
Bölcsesség, ismeret mind félrevezetett.
Ezt gondoltad: Nekem már semmi sem árthat,
Rajtam kívül nincs más, az isten én leszek.
Pedig a baj utolért,
Nem tudsz már varázsigét.
9.Tervezgetésekkel csak fárasztod magad.
Azt várod, hogy előállnak, segítenek,
Kik az égen vizsgálják a csillagokat,
Újholdkor megmondják, mi történik veled.
Kik az eget vizsgálják,
Sorsodat tán megmondják?

8. Nem háríthatod el a rád szakadt veszélyt,
Hirtelen utolér a nem várt pusztulás,
De ha úgy gondolod, mondj még varázsigét,
Hátha visszajön még az elszállt ifjúság!
Hátha tehetsz valamit,
Űzd el sorsod bajait!
10. Amint a tarló jár, ők is majd úgy járnak.
Lángok hatalmából ki menti meg őket?
Nem olyan tűz az, hol melegségre vágynak,
Megperzseli az a mellette ülőket.
Tűz égeti a tarlót,
Forró láng a varázslót.

11. Akikkel vesződtél ifjúságod óta,

Most, mikor baj van, így jársz a varázslókkal.
Most, amikor eljött az utolsó óra,
Senki sem törődik a te nagy bajoddal.
Hanyatt-homlok menekül,
Ki tud, nincs segítségül.

48. fejezet
Hűtlen Izrael - hűséges Isten

KÉPMUTATÓ IZRAEL
Is 48:1-11.

1. Halljátok, kik Jákób háza népe vagytok,
Ti, akiket Izraelről neveztek el,
Akik mindannyian Júdától származtok,
Az Úr nevét hívjátok az eskütökkel,
És Izrael Istenét emlegetitek,
De nem igazán és nem híven teszitek!
2. Ők a szent városról nevezik magukat,
És támaszkodnak Izrael Istenére,
De nem tiszta szívből tisztelik Urukat,
Habár a Seregek Urának nevére
Hivatkoznak mindig, és arra esküsznek,
Csakhogy már nem sokan hisznek beszédüknek.

3. A korábbiakat rég kijelentettem,

Azokat mind az én számból hallhattátok.
Mit hirdettem, azt hirtelen véghezvittem,
Mit mondtam, az mind bekövetkezik rátok.
Tudom, hogy te makacs vagy, és vasból vannak
Érchomlokod mellett nyakadban az inak.

4. Ezért neked ezt már rég kijelentettem,
Hogy ne hivatkozhassál a bálványokra,
Még mielőtt meglett, én már kihirdettem,
Szavamra lett minden, nem a szobor mondta.
Mindezt jól hallottad, és mindezt jól láttad,
Tanúskodhatsz róla széles e világnak.
5. Mostantól fogva új dolgokat hirdetek,
Melyekről még nem tudsz, oly rejtett dolgokat.
Ezek még nem voltak. Mindent most teremtek,
Nem tudtál róluk, ezeket nem hallottad,
Mert neked sohasem volt nyitva a füled,
De már akkor ismertem hűtlenségedet.

6. Születésed óta hívnak hitszegőnek. 7. Mindent, amit mondok, magamért cselekszem.

Csak nevemért tűrtem én ilyen sokáig,
És fékeztem magam, mert hívnak dicsőnek,
S nem pusztítottalak el egész idáig.
De most megolvasztalak tűznek lángjában,
Megpróbállak nyomorúság kohójában.
Hogy is engedhetném, hogy így gyalázzanak!
Senki másnak nem engedem dicsőségem,
És hatalmamat is megtartom magamnak.
Magamra, magamra mondom én ezeket,
Soha nem adom másnak dicsőségemet.
 263

„HALLGASSATOK IDE!”
Is 48:12-15.

Jákób, hallgassál rám! Hallgass rám, Izrael!
Az első és az utolsó is én vagyok.
A föld alapját én igazítottam el,
Én feszítettem ki az eget, mit láttok.
Ha szólítom őket, - Rögtön előjönnek.
Mind gyűljetek össze, hallgassatok ide!
Mondjátok, ki mondta azt meg közületek,
Hogy kit az Úr szeret, az hajtja majd végre
Szavát a káldeus ivadékok között!
Én hívtam őket el. - Járjanak sikerrel!

„LELKÉT ADTA NEKEM”

Is 48:16.

Jöjjetek hozzám! Ezt most nektek beszélem.

Régen sem beszéltem soha rejtélyesen.
Most, hogy ez történik, én itt jelen vagyok.
Az Úr most Lelkéből nekem lelket adott.
Azzal az erővel küldött el engemet,
Mely erősítette Lelkéből lelkemet.

„BÁRCSAK...”
Is 48:17-19.

Ezt mondja az Úr, aki a te megváltód, Bárcsak figyeltél volna a parancsomra!

Ő szól így hozzád most: Az Úr itt én vagyok, Akkor folyamként áradna rád a jólét,
Én, a te Istened, aki megtanított, És az igazság, mint a tenger hulláma,
Hogy melyik az az út, amelyen kell járnod. Úgy töltené el mindnyájatoknak szívét.

Mint homok a parton, sok utódod lenne;

Oly sok lenne, mint por, méhednek gyümölcse.
Soha nem vesznék ki előlem a neve,
És nem pusztulna el nemzetsége, törzse.

„NEM SZOMJAZNAK”
Is 48:20,21.

Menjetek ki Babilóniából, Az Úr megváltotta hű szolgáját,

Fussatok a káldeusok közül! Jákóbot, hogy az ő útján járjon.
Ne fogyjatok ki az ujjongásból, Nem szomjazik, míg megy a pusztán át,
Vigyétek a jó hírt körös-körül! S integet feléje már az új hon.

A kősziklából ő vizet fakaszt,

A kemény kő megnyílik előtte.
Mi történik, a nép látja mindazt.
Nem szomjazik, víz ömlik belőle.

„NINCS BÉKESSÉGÜK A BŰNÖSÖKNEK”

Is 48:22.

Az Úr most még azt is elmondja tinektek,

Hogy a bűnösöknek nincsen békességük:
Titeket én mindig népemként szeretlek,
De a lázadóknak pusztulás lesz végük.
 264

49. fejezet
A hazatérés öröme

AZ ÚR A NÉPEKHEZ KÜLDI SZOLGÁJÁT

Is 49:1-6.

1. Hallgassatok mostan rám, ti szigetek!4. Ennek ellenére nála van ügyem,

Távoli nemzetek, jól figyeljetek! Megjutalmazza munkámat Istenem.
Elhívott az Úr már anyám méhében, Ő az Úr, aki már anyám méhében
Tart azóta is emlékezetében. Szolgájává lenni teremtett engem.

2. Számból már akkor formált éles kardot, 5. Azt akarja, Izraelt hozzá gyűjtsem,
És azóta keze ügyében tartott. Jákób egész házát hozzá térítsem.
Hegyes nyíllá átváltoztatott menten, Az Úr ilyen nagyon megbecsült engem.
Aztán bedugott a tegzébe engem. Bármi legyen, erőm az én Istenem.

3. Szolgám az Izrael, - ezt mondta nékem, 6. Azt azonban Ő kevésnek tartotta,

Megmutatom őrajta dicsőségem. És mint szolgájának ezt meg is mondta,
De én mondtam: Semmiért fáradoztam, Hogy én csak Jákóbnak és Izraelnek
Erőmet is hiába pazaroltam. Ügyét hozzam rendbe. Nem! Sokkal többnek.

7. Világosságává tett pogányoknak, És ne hagyjam abba küldetésem itt,

Hogy szabadítást azoknak is hozzak, Hirdessem nevét a földnek széléig.

„UJJONGJATOK!”
Is 49:7-13.

1. Ezt mondja az Úr, Izrael megváltója, 5. A foglyoknak ezt mondd: Ti most kijöjjetek,
A Szent annak, kit megvetnek az emberek, Jöjjetek a sötétségből napvilágra!
Aki a zsarnokoknak kiszolgálója, Útközben, ha mentek, lesz majd élelmetek,
Akit mindenfelé utálnak a népek: Legelőt adok a kopár kősziklákra.

2. Királyok kelnek fel, ha meglátnak téged, 6. Többé nem éheznek, és nem szomjúhoznak,
Előtted a fejedelmek leborulnak És a nap heve sem bántja most már őket.
Az Úrért, aki mindig mutat hűséget, Ki könyörül rajtuk, ők ahhoz tartoznak,
Izrael Szentjéért, s hódolnak az Úrnak. Ő ad forrásvizet s kövér legelőket.

3. Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején 7. Minden hegyen kimagaslanak az utak,

Meghallgatlak téged, és a szabadulás Könnyen lépkednek, kik messze földről jönnek,
Napján jóvoltomból megsegítelek én, Lehet a hazájuk észak, avagy nyugat,
Jöjjön bár vízáradat vagy földindulás. Szinim földjéről is sokan özönlenek.

4. Téged megőrizlek, s megajándékozom 8. Vigadozzál, föld, és ujjongjatok, egek,

Általad szövetségemmel én népemet. Mert az Úr megszánta sanyargatott népét!
Te hozz mindent rendbe a feldúlt országon, Törjetek ki ujjongásban, magas hegyek!
És te oszd szét az elpusztult örökséget! Ő a szenvedőknek nyújtja segítségét.

„TENYEREMBE VÉSTELEK”
Is 49:14-21.

1. Ekképp szólt Sion: Az Úr engem elhagyott, 2. Ha mások megfeledkeznének is rólad,

Az én Uram énrólam megfeledkezett. Én terólad soha meg nem feledkezem.
Csecsemőt az anya soha nem hagyhat ott, Tenyerembe véslek, gondolok rád sokat,
A szülő nem adja másnak a gyermeket. Falaid ott vannak előttem szüntelen.
 265

3. Fiaid ezután már hozzád sietnek. 4. Ekképpen szól az Úr: Életemre mondom,
Ki rombolt, pusztított, kivonul belőled. Hogy ékszerként veszed fel majd valamennyit,
Sokan jönnek el hozzád, és összegyűlnek, Magadra aggatod őket, mint menyasszony.
Ha felnézel, látod őket körülötted. Ha az Úr mondja, meglesz. Ne aggódj semmit!

5. Pusztítóid eltávoznak az országból,

És a feldúlt romok az ottan lakóknak
Szűkek lesznek, nem férnek majd el egymástól,
Kevés lesz a hely a hazavándorlóknak.

6. Akkor ezt mondják majd neked gyermekeid,

Akiket hosszú ideig nélkülöztél:
Szűk nekünk ez a hely, már nem férünk el itt.
Mi ide telepszünk, te máshova menjél!

7. Akkor ezt gondolod: Ki szülte ezeket? 8. Vajon ki nevelte akkor fel ezeket?
Hiszen én meddő és gyermektelen voltam. Én a messzeségben egyedül maradtam.
Száműzve töltöttem el hosszú éveket, Mondja meg valaki, honnan valók ezek,
Hol ezek felnőttek, én nem voltam ottan. Akikről sokáig semmit sem hallottam!

„FÖLDRE BORULNAK ELŐTTED”

Is 49:22,23

Ekképpen szól az Úr, az én uram: Hazahozzák ölben fiaidat,

Intek kezemmel a nemzeteknek, Leányaidat vállukra veszik,
A népeknek jelt adok legottan, Királyok viselik gondjaidat,
S kik távol vannak, mind haza jönnek. És dajkáid királynők lesznek itt.

Előtted ezek földre borulnak, Nem vallnak szégyent, kik bennem bíznak,
Lábadnak pedig porát nyaldossák. Boldog mind, aki rám bízza sorsát.

„JÁKÓB ERŐS ISTENE”

Is 49:24-26.

El lehet-e venni a zsákmányt a hőstől? Elnyomóid megeszik saját húsukat,

Erőszakostól a foglyok menthetők-e?
A zsákmányt el lehet venni az erőstől,
És a fogolynak is lehet megmentője.
Perlőiddel én perelek,
Fiaidat én mentem meg.
És a saját vérüktől megrészegednek.
Akkor megismerik a népek Urukat,
Mert én vagyok az Úr. Nincs más Istenetek.
Jákób Istene megváltód,
Erős Isten, szabadítód.

50. fejezet
Szenvedés éri az Úr szolgáját

ISTEN NEM VETETTE EL NÉPÉT

Is Is 50:1-3.

1. Halljátok! Ez az Úrnak beszéde: 2. Bűneitek miatt adtalak el,

Hol van anyátok válólevele?
Nem küldtem el őt. Nincs hitelezőm,
Én nem adtalak el kötelezőn
Senkinek, fiaim, benneteket,
Soha nem adtam válólevelet.
És ezért küldtem el anyátokat.
Amikor hívlak, senki sem felel
Senki sem szólt, ha szólítottalak.
Amikor oda akartam menni,
Vajon miért nem válaszolt senki?
 266

3. Talán olyan rövid már a kezem, 4. Megdorgálom a tengert, s kiszárad,

Hogy tégedet sem tud megváltani?
Lehet, hogy nincs már annyi erőm sem,
Hogy meg tudnálak szabadítani?
Miért nem hiszed, hogy megmentelek?
Nem hiszed, hogy én vagyok Istened?
És a folyók is pusztává lesznek.
Bűz van akkor, ha a víz nem árad,
Szomjúságukban mind elepednek.
Gyászba öltöztetem az egeket,
Zsákruhában járnak az emberek.

„KI MER PERBE SZÁLLNI VELEM?”

Is 50_4-9.

1. Az én uram, az Úr megtanított engem, 3. De az én uram, az Úr megsegít engem,

Hogy kik elfáradtak, azoknak hirdessem Nem hagy Ő sokáig gyalázatban lennem.
Igéjét, ezért felébreszt minden reggel, Mint a kovakő, olyanná tettem arcom,
Hogy mint tanítvány hallgassam figyelemmel. Mert így nem vallok szégyent, én ezt jól tudom.

2. Az én uram, az Úr megnyitotta fülem. 4. Közel van, aki igazságot ad nekem.

Nem hátráltam meg, vártam engedelmesen. Ki az, aki perbe merne szállni velem?
Verték a hátam, és tépték szakállamat, Hol van az én vádlóm? Álljunk elő együtt!
Gyalázkodva leköpködték az arcomat. Lépjen ki, s az igazságot megkeressük!

5. Ím az én uram, az Úr megsegít engem.

Ki az, ki engem bűnösnek kijelentsen?
Mindnyájan szétmállanak, miként a ruha,
Azt a molyrágás már régóta pusztítja.

„SAJÁT TÜZETEK LÁNGJÁBA KERÜLTÖK”

Is 50:10,11.

Aki köztetek féli az Urat, Mindnyájan, akik tüzet szítotok,

Hallgassa meg jól szolgája szavát! S akik gyártotok gyújtó nyilakat,
Aki sötétben nem talál utat, A tűz lángjában, mit gyújtottatok,
Keresse Istenben a támaszát! Ti égtek el egy pillanat alatt.

Az én kezem teszi ezt veletek.

Soha erről ne feledkezzetek!
Jól jegyezzétek meg, amit mondok:
Bizony, kínok közé kell jutnotok!

51. fejezet
Régi csoda - új teremtés

ISTEN MEGTARTJA ÍGÉRETÉT

Is 51:1-3.

1. Hallgassatok rám, akik igazságra 3. Bizony, Siont az Úr megvigasztalja,

Törekedtek, s az utat keresitek! És megvigasztalja az összes romot.
Tekintsetek fel mind a kősziklára Mint az Éden, olyanná lesz a puszta,
És a kútra, amelyből vétettetek! Kertté változtatja a kopárságot.

2. Nézzetek atyátokra, Ábrahámra 4. Boldog örvendezés lesz akkor benne,

És Sárára, aki szült benneteket! Hallatszani fog a magasztalás.
Egyedül indult hívásom szavára, Felzeng majd benne a zsoltár éneke,
Megáldottam, és nemzett sok gyermeket. Messzire hallatszik el az ujjongás.
 267

ÍTÉLET A VILÁG FELETT

Is 51:4-6.

Figyeljetek rám, ti népek! Közel van már igazságom, Most az égre felnézzetek,
Hallgassatok rám, nemzetek! És jön már szabadításom. A földre letekintsetek!
Tanítás származik tőlem, Karommal népet ítélek. Mint a füst, az ég szétfoszlik,
Mely benne van a törvényben. Reménykednek a szigetek. Mint ruha, a föld szétbomlik.

Lakói úgy elhullanak, De az én szabadításom

Mint a legyek, és nem marad Megmarad, és igazságom
Belőlük semmi elvégre, Örökre, és nem rendül meg,
Hiába néztek az égre. Ha a hegyek le is dőlnek.

„HALLGASSATOK RÁM!”
Is 51:7,8.

1. Hallgassatok rám, emberek, 3. Szitkaik ne ijesszenek,

Ti, akik az igazságot Mert mint a ruha, úgy járnak!
Már régóta ismeritek, Attól meg ne rendüljetek,
Nem is egyszer hallottátok! Mert a ruhán molyok rágnak!

2. Népem a szívébe zárta 4. Rágja a gyapjút a féreg,

Tanításom. Ne féljetek, De igazságom megmarad,
Bármilyen gyalázkodásba Megőrzik a nemzedékek,
Kezdenek is az emberek! S várják szabadításomat.

„UJJONGVA ÉRKEZNEK”
Is 51:9-11.

Úr karja, ébredj fel! Szedd össze erődet, A tenger mély vizét Te kiszárítottad,
Ahogy azt régebben már megszokták tőled! És szárazon keltek át a megváltottak.
Te voltál az, ki Ráhábot ketté vágta, Kiket az Úr megváltott, így térnek vissza,
A tengeri szörnyet küldte a halálba. Ujjongva érkeznek majd meg a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre,

Eljön majd a vígság a sok gyötrelemre.
Mint a föld, elmúlik a sok sóhajtozás,
A csendet felveri a nagy vigadozás.

„ÉN VAGYOK VIGASZTALÓTOK”

Is 51:12-16.

1. Én vagyok a ti vigasztalótok. 3. Miért rettegsz mindennap szüntelen

Halandó embertől miért féltek, Az elnyomó izzó haragjától?
Hiszen mindnyájan annyit már tudtok, Szeretne elpusztítani menten,
Hogy mint száraz fű, ők elenyésznek? De elmúlik haragja magától.

2. Talán alkotód elfelejtetted, 4. A megkötözött is hamarosan

Aki az eget kifeszítette? Megszabadul, nem kerül a sírba.
Szilárd alapot vetett a földnek, Lesz mindig elég kenyere ottan,
S mindezt hatalmas erővel tette. Nem fogy el, és ő nem fakad sírva.
 268

5. Én vagyok az Úr, a te Istened, 6. A te szádba igéimet adom,

Aki a tengert is felriasztom: Betakarlak kezem árnyékával.
Seregek Ura. Ismerd e nevet! A földet újra megalapozom,
Úr vagyok a zúgó hullámokon. És befedem az ég kárpitjával.

Végül is a Sionnak megmondom: Sokan tanyáznak majd a Sionon,

Te voltál, és te vagy az én népem. Ott ragyog fel az én dicsőségem.

VÉGE A NÉP NYOMORÚSÁGÁNAK

Is 51:17-23.

1. Ébredj már, ébredj már, kelj fel, Jeruzsálem!
Kiittad keményen a harag poharát.
Öblös pohár volt ez, te ittad ki, más nem.
Ezt az Úr tartotta eléd, hogy te vedd át.
Ezt kiürítetted,
Tántorogva lépkedsz.
3. Mint az antilop a hálóban, fiaid
Minden utcasarkon aléltan feküdtek.
Így teljesült rajtuk az Úr haragja itt.
Isten dorgálja őket. Rá figyeljetek!
Nagyon részeg lettél,
De nem bort vedeltél.

2. Fiai, akiket szült, nem álltak mellé;
Nem fogták meg kezét, akiket felnevelt.
Tekintened kellett nagy elnyomás elé,
Éhínség és fegyver pusztított, tizedelt.
Nem szán senki sem,
Vigasztalód sincsen.
4. Ezt mondja neked az Úr, a te Istened,
Ki népéért perel: Kezedből kivettem
E nehéz poharat. Nem kell ürítened,
A harag öblös poharát elvetettem.
Adom most cserébe
Kínzóid kezébe.

5. Ők ezt mondják neked: Hajolj le, hogy rajtad Vagy mint az utca, hogy azon kergessenek.
Tapossunk. - Hátamat te olyanná tetted, Végzete a sorsnak:
Mint a föld, hogy azon vígan tapossanak, Terajtad taposnak.

52. fejezet
Örömhír

„ÉBREDJ, SION!”
Is 52:1,2.

Ébredj, ébredj, Sion! Szedd össze erődet! Jeruzsálem, akit fogságba elvittek,
Jeruzsálem, te szent város, öltözz gyorsan Kelj fel, és rázd le a port gyorsan magadról!
Fel ékes ruhába, mert nem látsz itt többet Te pedig rázd le nyakadról a bilincset,
Körülmetéletlent! Ez már más, mi most van. Sion lánya, s szabadulj meg fogságodból!

„SZABADULÁST HIRDET”
Is 52:7-10.

1. Milyen szép az, ha feltűnik a hegyeken 3. Vígan ujjongjatok együtt ti, mindnyájan
Az örömhírt hozó lába, s békességet Jeruzsálem romjai! Megvigasztalta
Hirdet, hogy e népnek szabadulás legyen, Népét az Úr. Akik vagytok, valahányan
Ne szenvedjen többé átkos vereséget! Örüljetek! Az Úr népét megváltotta.

2- Ezt mondja Sionnak: Uralkodik Isten. 4. Kinyújtotta Sion felé ő szent karját.
Őrállóid, halld, hangosan kiáltanak: Tette mindezt minden nép szeme láttára.
Az Úr visszatért. Láthatjátok őt itten, A föld egész határán mindnyájan látják:
És akik őt látják, együtt ujjonganak. Számíthatunk az Úr szabadítására.
 269

„AZ ÚR JÁR ELŐTTETEK”

Is 52:11,12.

Távozzatok, távozzatok! Vonuljatok ki onnan!

Semmiféle tisztátalan dologhoz ne nyúljatok!
Vonuljatok ki mindnyájan tisztán, határozottan,
Akik az Úr edényeit kezetekben tartjátok!

Sietnetek viszont nem kell, nem kell futva mennetek.

Menjen minden sorban, rendben mindenkor közöttetek,
Mert az Úr jár előttetek, ezért sose féljetek,
És Izrael Istene lesz mindenhol mögöttetek!

A FÉLREISMERT SZOLGA DIADALA

Is 52:13-15.

Szolgám eredményes munkát fog végezni,
Hatalmas lesz, és magasra emelkedik.
A külseje torz volt, és rossz volt ránézni,
Alakja nem volt szép, és nem vonzott senkit.
Sokan iszonyodtak tőle,
Elsonfordáltak előle.
De majd bámulatba ejt szolgám sok népet.
Királyok befogják előtte szájukat.
Olyan dolgot látnak, miről nem beszéltek,
Megtudnak olyant is, miről nem hallottak.
Akkor esnek ámulatba,
S úgy néznek rá, mint urukra.

53. fejezet
Az Úr szenvedő Szolgája

„KI HITTE?”
Is 53:1-9.

1. Ki hitte volna, amit hallottunk? 5. Azt gondoltuk, hogy Isten csapása

Vajon ki előtt volt nyilvánvaló Sújtotta, és kínozza szüntelen,
Az Úr hatalma, miről nem tudtunk? Pedig emberi vétkeink átka,
Pedig a hír nem téves, mind való! Sorsa rejlik a mi bűneinkben.

2. Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, 6. Azért bűnhődött, hogy legyen békénk,

Mint gyökér tört fel a szikkadt földből. Meggyógyultunk a sebei árán.
Alakjában nem gyönyörködhettünk, Mi jártunk tévelygések ösvényén,
Szépség benne nem volt már kezdettől . Mindnyájunk bűne volt az ő vállán.

3. Külseje nem volt kedvelni való, 7. Mikor kínozták, alázatos volt,

Megvetett volt ő és elhagyatott. Szája sohasem nyílott zokszóra.
Szenvedő volt, fájdalmat hordozó, Mint vágásra vitt bárány hallgatott,
Betegségektől gyakran zaklatott. Mint juh nem nézett az őt nyíróra.

4. Arcunkat eltakartuk előle. 8. Fogságra vitték ítélet nélkül,

Megvetett volt. Nem törődtünk vele, Kortársai nem törődtek vele.
Pedig betegségünket viselte, Hogy kiirtják őt az élők közül
Fájdalmainkat magára vette. Népe vétke miatt, ez végzete.

9. A bűnösök közt sírt neki adtak,

Gazdagok közt volt halála után.
Nem követett el gonosz dolgokat,
Álnokság soha nem jött ki ajkán.
 270

„AZ ÚR AKARATA VOLT”

Is 53:10-12.

Az Úr volt, ki úgy rendelte, Az Úr, ki célhoz juttatja Lám, igaz szolgám sokakat
Hogy betegség törje össze. Gyötrelmétől szabadulva. Ismeretével igazgat.
Ha fel is áldozta magát, Utódain tekintete, Tekintve gyengeségüket,
Látni fogja sok utódát. S meg lesz velük elégedve. Ő hordozza bűneiket.

Részt adok neki a nagyok Jutott bűnösök sorsára,

Között, és a hatalmasok Ki sokak vétkét magára
Mellett részesül zsákmányban, Vállalta, s a bűnösökért
Ki önként vett részt halálban. Közbenjárt, és kegyelmet kért.

54. fejezet
Isten örök hűsége és irgalma

„IRGALMAZOK NEKED”
Is 54:1-10.

1. Ujjongj, meddő, ki nem szültél, vígan ujjongj! 2. Széles helyre verjed fel a sátraidat,
Örvendj, aki nem vajúdtál! - az Úr úgymond -, Szélesre feszítsed ki a ponyváidat!
Mert több fia lesz nálunk az elhagyottnak, Gondosan húzzad meg tartóköteleit,
Mint a házasságban élő asszonyoknak! Erősen verd le a földbe cövekeit!

3. Terjeszkedni fogsz majd mind balra, mind jobbra,

Követ téged utódaid hosszú sora.
Ők lesznek, kik népek örökébe lépnek,
Elpusztult városokat benépesítnek.

4. Ne félj, mert biztos, hogy te szégyent nem vallasz!

Ne pironkodj, téged nem érhet gyalázat!
Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,
Meg azt is, hogy milyen volt az özvegységed.

5. A Seregek Ura, ki alkotott téged, 8. Most örök hűséggel irgalmazok neked -

Ne felejtsd el, hogy ő mostan a te férjed, Ezt mondja megváltó Urad és Istened.
És ki megváltott, az Izraelnek Szentje, Úgy teszek, mint Nóé idejében tettem,
Ő az egész föld mindenható Istene! Amikor őneki ekképpen esküdtem:

6. Úgy szólít meg téged az Úr, mint elhagyott, 9. Özönvíz nem árasztja el már a földet
Fájó lelkű, és magára maradt asszonyt, Neked pedig így mondom most el eskümet:
Mint ifjú menyasszonyt, kit sok nép megvetett. Nem fogok haragudni terád örökké,
Most megszólít, s ezt mondja a te Istened: Ekképpen nem próbállak meg téged többé.

7. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, 10. Hegyek, halmok inoghatnak, eltűnhetnek,

De összegyűjtelek, magadra nem hagylak. De hozzád való hűségem nem szűnik meg.
Kis időre túláradó haragomban Békességem szövetsége szilárd marad -
Nem fordultam kegyesen feléd arcommal. Mondja az Úr, ki megkönyörül ma rajtad.
 271
„IGAZSÁG ÁLTAL LESZEL ERŐS”
Is 54:11-17.
1. Te nyomorult, akit vihar tépett!
Vigasztalan, lásd, én felépítek
Drágakövekből neked falakat,
Lerakom zafírból alapodat.!
2. Rubinból készül falad párkánya,
Briliánsból lesz kapud kirakva,
Csupa gyémánt lesz minden határod.
Ki eljön hozzád, csak újat lát ott.
3. Minden fiad a tanítványom lesz,
Kiben te is nagy békességet lelsz.
Az igazság által leszel erős.
Ne félj, mert mindig te maradsz a hős!
7. Kik az Urat szolgálják, azoknak
Ez az örökségük; kik Uruknak
55. fejezet
Isten hívó szava
AZ IGE DIADALA
Is 55:1-5.
1. Ti szomjasok, mind jöjjetek vízért,
Még ha nincs is pénzetek!
Sem nem pénzért, sem nem fizetségért
Vigyetek bort és tejet!
2. Azért pénzt vajon miért adnátok
Hiába, mi nem kenyér,
Ha vele jóllakni nem tudnátok
A keresményetekért?
3. Hallgassatok csak rám, és jó ételt
Fogtok ezentúl enni,
Élvezitek a sok kövérséget,
Ha rám fogtok figyelni.
7. Istenedért, Izrael Szentjéért,
Érte, aki dicsővé
ISTEN IGÉJE ELÉRI CÉLJÁT
Is 55:6-11.
Keressétek az Urat, amíg megtalálható!
Amíg közel van, segítségül addig hívjátok!
A bűnös ember váljék meg eddigi útjától,
Gondolatait hagyja mostantól el az álnok!
Az Úrhoz térjen mindenki, mert irgalmaz neki,
Térjen Istenünkhöz, mert Ő kész megbocsátani!
4. Az elnyomás távol marad tőled,
Rettentésben sem lesz részed többet.
Aki rád támad, azt nem én küldöm;
Elesik, mert hogy bántson, nem tűröm.
5. Hiszen én teremtettem kovácsot,
Aki a harchoz fegyvert kovácsolt.
Az öldöklőt is én teremtettem,
Hogy pusztítson, és mindent szétverjen.
6. Az ellened kovácsolt fegyverek
A harcban sorra célt tévesztenek.
Aztán meghazudtolsz minden nyelvet,
Amely törvénykezni merne veled.
Szavára figyelnek, igazságot
Nyernek e földön és boldogságot.
4. Hallgassatok rám, hozzám jöjjetek,
És akkor élni fogtok!
Szövetséget kötök én veletek,
S Dávidhoz hű maradok.
5. Tanúvá tettem a népek között,
Sőt nagy fejedelemmé,
Parancsolóvá nemzetek fölött
Őt, az én emberemmé.
6. Te pedig olyan népet hívsz, melyet
Te még csak nem is ismersz,
És futnak majd hozzád olyan népek,
Amelyeket nem kedvelsz.
Tesz téged, az Úrnak szent nevéért
Legyetek mind az övé!
Gondolataitok nem az én gondolataim,
Útjaitok nem az én útjaim - így szól az Úr.
Magasabbak útjaitoknál az én útjaim,
Amint magasabb az ég a földnél, mely itt alul
Terül el az ég alatt, úgy a ti útjaitok
Nem érnek fel énhozzám, sem gondolataitok.
 272

Ahogy az eső és a hó soha nem tér vissza

Az égbe, honnét lehull, és öntözi a földet,
Mely termő lesz, miután az ég áldását issza,
Magot ad a vetőnek, éhezőnek kenyeret,
Úgy Igém sem tér vissza hozzám soha üresen,
Hanem célját eléri, amiért oda küldtem.

„TÖVIS HELYÉN CIPRUS”

Is 55:12,13.

Örömmel jöttök ki, és békességben vezetlek. Ahol tövis azelőtt nőtt, ott mostan nő ciprus,
Hegyek, halmok ujjonganak majd tielőttetek, A csalán helyén pedig virulni fog a mirtusz.
És a mezőnek fái mind egyszerre tapsolnak. Ez lesz dicsőségére örök jelül az Úrnak.

A HAZATÉRÉS UTÁN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI

Trito-Ésaiás, Is 56-66.

56. fejezet
Az idegenek és a vezetők

A TÖRVÉNY MEGTARTÁSA
Is 56:1,2.

Ezt mondja az Úr: A törvényt megtartsátok, Boldog az a halandó, ki így cselekszik,

Igazságban járjatok, s szabadításom Vigyáz, hogy soha meg ne sértse a törvényt,
Rövid időn belül elhozom hozzátok, Annak minden parancsához igazodik,
S nyilvánvalóvá lesz az én igazságom. Nem tesz rosszat, a szombatnak szerez érvényt.

AZ IDEGENEKNEK IS SZÓL A KEGYELEM

Is 56:3-8.

1, Ne mondjon ilyent az az idegen, 5. Az idegenek csatlakozhatnak

Ki az Úr népéhez csatlakozott: Az Úrhoz, hogy ők is őt szolgálják.
Bizony az Úr elkülönít engem, Jöhetnek, akik arra vigyáznak,
Pedig én szívből az övé vagyok. Hogy a szombatot híven megtartsák.

2. Még a herélt se beszéljen ekképp: 6. Akik tisztelik az Úrnak nevét,

Én most már csak kiszáradt fa vagyok. És szövetségemhez ragaszkodnak,
Ezt mondja az Úr: Íme, a herélt Azok láthatják az Úr szent hegyét,
Jöjjön, és tartsa meg a szombatot! És én örömet szerzek azoknak.

3. Ha azt választja, ami kell nekem, 7. Ők is ott lesznek abban a házban,

És ragaszkodik szövetségemhez, Hol mindnyájan hozzám imádkoznak,
Akkor neve emlékét megmentem, És részt vehetnek az áldozásban,
Hogy róla meg ne feledkezzenek. Fogadom, mit oltáromra hoznak.

4. Házamban és falaimon belül 8. Ezután az én házamnak neve

Neve lesz, ha nincsen is gyermeke. Imádság háza lesz minden népnek.
Örök neve lesz mindenen felül, Ez hozzátok az Úr üzenete.
Soha nem vész el emlékezete. Boldogok, kik e házba belépnek.
 273

9. Izraelt, amely széjjelszóródott,

Én messze földről is összegyűjtöm,
S más népeket is gyűjtök azokhoz,
Kik hozzám jönnek, én el nem küldöm.

FELELŐTLEN VEZETŐK
Is 56:9-12.

1. Mezei vadak, ti mind jöjjetek 3. Álmodoznak. Nem tudnak ugatni,

És egyetek! Csak szunnyadni.
Jöjjetek ti is, erdei vadak Rossz az étvágyuk, enni nem tudnak,
És madarak! Jól nem laknak.
Jöjjetek, egyetek Ügyetlen pásztorok,
Mindnyájan eleget! Csak elméláznak ott.

2. Az őrök, kik csak vannak, mind vakok, 4. Mind fut a remélt nyereség után
Kicsik és nagyok. A maga útján.
Nem vesznek ezek már észre semmit, Kivétel nélkül ilyenek ezek,
Sem ott, sem itt. Részegesek.
Mind néma ebek ők, Jöjjetek! Bort hozok.
Nem jó megfigyelők. Vígan borozzatok!

5. Mi is magunkat igyuk részegre Nosza rajta!

Nagy sietve! Vagy talán még jobb is,
A holnap legyen olyan, mint a ma, Vigadozzunk ott is!

57. fejezet
A bálványok és az Isten

„AKI EGYENES ÚTON JÁRT”

Is 57:1,2.

Az igaz ember mind elvész, A sok gonosz ember miatt Aki jár egyenes úton,
Nem törődik vele senki. Az igaz kimúlik ugyan, Az eljut a békességre,
Kimúlik, kiben van hűség, De ki járja a jó utat, Fekvőhelyén pihen nyugton,
Senki sem fog rá figyelni. Annál már semmi sem úgy van. És biztonságban lesz végre.

A BÁLVÁNYIMÁDÓK ÍTÉLETE
Is 57:3-13.

1. Jöjjetek csak ide gyorsan 3. Meggyilkoltok gyermekeket

Fel, boszorkányivadékok!
Mondjátok csak meg itt mostan,
Hogy miért is csúfolódtok!
Szájatokat jártassátok,
Nyelveteket kidugjátok!
A sziklahasadékokban.
Ily módon isteneteket
Tisztelitek áldozatban.
Istenetek néma bálvány.
Mit csináltok, szörnyű látvány.

2. Ti vagytok a hűtlen népség, 4. A patakból sima követ

Mindenféle hazug fajzat.
Amit csináltok, nagy vétség,
Minden buja, zöld fa alatt.
Bujálkodtok a tölgyfáknál,
Völgyek mélyén patakoknál.
Kapsz magadnak osztályrészül.
Örökségeddé azt tetted,
Istened is az lesz végül.
Ital- s ételáldozatot
Mutatsz be bálványodnak ott.
 274

5. Belenyugodjam én ebbe? 9. Alaposan elfáradtál

A magasba nyúló hegyen
Mentél fel fekvőhelyedre,
Hogy áldozatod ott legyen.
Oda is fel szoktál járni
Bálványaidat imádni.
A nagy mesterkedésekben,
De semmit abba nem hagytál
Hasztalan igyekvésedben.
Aztán új erőt gyűjtöttél,
Soha meg nem betegedtél.

6. Ott az ajtó mögé tetted, 10. Kitől tartottál és féltél,

S a félfához támasztottad
A bálványos jelképeket,
És vitted áldozatodat.
Tőlem messze elszakadtál,
És ottan paráználkodtál.
Hogy így kellett hazudoznod?
Velem miért nem törődtél?
Kellett volna rám gondolnod.
Nem hallgatok olyan régen,
Hogy senki engem ne féljen.

7. Levetkőztél meztelenre, 11. Én megmondom, hogy boldogulsz,

Széles fekvőhelyre mentél,
Rátaláltál szeretődre,
Vele menten megegyeztél,
Mert fekvőhelyét szereted,
Hol fajtalankodik veled.
De az, amit te most teszel,
Hogy a bálványokhoz fordulsz,
Attól boldogabb nem leszel.
Az semmit sem használ neked,
És nem is nyújt segítséget.

8. A Molokhoz sok olajjal 12. Tud-e rajtad segíteni

S megrakva illatszerekkel
Igyekeztek sebbel-lobbal
Jókor korán minden reggel.
Messze küldted követeid,
A holtaknak hazájáig.
Bálványaidnak tömege?
Ha a szél elkezd lengeni,
Elsodorja innen messze.
Azt elfújja a lágy szellő,
Ha kérdezed, nem felel ő.

13. De ki hozzám folyamodik,

Az örökli az országot.
Az szent hegyemen osztozik,
S boldog attól, amit lát ott.
Az részt kap én szent hegyemen,
És ott lesz örökké velem.

„KERESSÉTEK AZ UTAT!”
Is 57.14.

Az utat feltöltsétek, Hogy akik arra mennek,

Szépen egyengessétek Ne találjanak olyat,
Lába előtt népemnek, Amibe megbotlanak!

FELSÉGES, KÖNYÖRÜLŐ ISTEN

Is 57:15-21.

1. Ezt mondja a Magasztos, a Felséges, 3. Felüdítem az alázatos lelket,

Aki örök hajlékában lakozik, A megtört szívet pedig megújítom,
Kinek szent a neve és dicsőséges, És az elkeseredett embereket
És a földön lakókról gondoskodik: Biztató beszédemmel vigasztalom.

2. Magasságban és szentségben lakozom, 4. Nem örökké perlek, és nem haragszom.

De a szegény, alázatos lelkűvel Ne aléljon előttem el a lélek,
A sorsáról én együtt gondolkozom, És az emberek, kiket én alkottam,
És együtt érzek a megtört szívűvel. Ha énrám gondolnak, sose féljenek!
 275

5. A haszonlesés miatt haragudtam, 7. Ajkára adom a hála gyümölcsét,

Haragomban megvertem, s elrejtőztem, S így kiált: Békesség közel és távol!
Ő meg elpártolt, s nem járt az utamban, Érezheti az új élet örömét,
Önfejűen messze sodródott tőlem. Betegségéből hamar meggyógyítom.

6. Láttam ezt, de én mégis meggyógyítom, 8. A bűnös, akár a háborgó tenger,

Vezetem, s vigasztalással fizetek Olyan, mely nem tud soha megnyugodni.
Neki, s gyászolóit is vigasztalom, Mivel ő békességet sohasem lel,
És ha kell, segítségükre sietek. Iszapot kavarnak fel hullámai.

58. fejezet
igaz istentisztelet

A HAMIS BÖJTÖLÉS
Is 58:1-5.

1. Kiálts! Ne sajnáld a torkod! 5. De ti a böjti napokon,

Mint a kürt harsogjon hangod! Bár magatok vagytok nyugton,
Mondd meg népemnek, mi bűne! A munkásokkal pöröltök,
Kérdezd: Jákób háza hű-e? Őket hajszolva böjtöltök.

2. Mindennap keresnek engem, 6. Pörölve és veszekedve

És hogy utaimra leljen, Böjtötök, ököllel verve
Mindent megtesz azért e nép, A védtelent és a gyengét.
Harcol az igaz tettekért. Böjtölni nem így illenék.

3. Megőrzi a törvényeket, 7. Nem akarom, hogy meghalljam

És kér tőlem döntéseket. Hangotokat a magasban.
Szeretne közelebb lenni Nekem az a böjt nem tetszik,
Istenhez s imát rebegni. Hol az ember lelkét gyötrik.

4. Ezt kérdik: Miért böjtölünk, 8. Fejet hajt, akár a káka,

Magunkat miért gyötörjük, Aztán hamut szór magára.
Ha Te azt nem látod soha, Az, hogy ezt nevezik böjtnek,
És nem akarsz tudni róla? Nem tetszik a Teremtőnek.

9. Hogyha zsákba is öltözik, Az nem az Úr kedves napja,

Szomorú arccal böjtöl itt, Ő nem hatódik meg rajta.

A HELYES BÖJTÖLÉS
Is 58-6-14.

1. Nekem a böjt akkor tetszik, 3. Eljön majd világosságod

Amikor a bilincseket
A bűnösre bár ráteszik,
Leoldják, mert nyer kegyelmet.
Bocsásd el az elnyomottat,
És törd össze a jármokat!
Úgy, mint a hajnalhasadás.
Előtted jár igazságod,
Sebeidre lesz gyógyulás.
Akkor az Úr dicsősége
Lesz életed kísérője.

2. Osszad meg a kenyeredet 4. Amikor az Urat hívod

Azokkal, akik éheznek!
A bujdosó szegényeket
Hajlékodba beeresszed!
A mezítelent ruházd fel,
Testvéredtől ne zárkózz el!
Segítségül, Ő válaszol.
Ha az ő nevét kiáltod:
Itt vagyok - szól -, sehol máshol.
Így felel a te Istened,
Így ad neked feleletet.
 276
5. Amikor nem raksz majd jármot
Senkire, és nem mutogatsz
Ujjal rá, és nem lesz álnok
Szavad, igaz lesz, mit mondasz,
Az éhezőt megeteted,
A nyomorultat segíted.
6. Akkor a sötétben ragyog
Világosságod, s homályban
Déli fénnyel ragyog napod,
És járhatsz ott bátorságban.
Ha mindig az Úrra nézel,
Kopár földön sem éhezel.
7. Csontjaid megerősödnek,
Mint egy szép kert, olyan leszel
Amelyet jól megöntöznek
Forrásból fakadó vízzel.
A romokat felépíted,
Mit felraktak a régiek.
59. fejezet
Bűn, bűnbánat, bűnhődés
BŰN
Is 59:1-8.
1. Az Úr keze ahhoz nem rövid,
Hogy benneteket megsegítsen,
Sőt összeszedi az erőit,
Hogy tiveletek jót tehessen.
2. Az ő füle nem süket ahhoz,
Hogy benneteket meghallgasson,
A ti sok bűnötök választott
El az Istentől minden napon.
3. Vétkeitek miatt rejtette
Arcát az Úr el előletek.
Kezetek vérrel van szennyezve,
Ezért nem hallgat meg titeket.
4. Ujjaitokhoz sok bűn tapad,
És hiúságot szól ajkatok.
A ti nyelvetek el nem hallgat,
Ha szólni lehet álnokságot.
5. Senki sem emel igaz vádat,
És helyesen nem ítélkezik.
Csak haszontalanságot látnak,
Kik tetteiteket keresik.
8. A réseket befalazod,
És hol eddig romok voltak,
Újra emberek laknak ott,
S találnak új otthonokat.
Ha nem volt eddig otthonuk,
Gondoskodik róluk Uruk.
9. Ha a nyugalomnak napján
Nem űzöd kedvtelésedet,
És szent napodnak hajnalán
Nekem mondasz dicséretet,
Minden munkád abbahagyod,
Ügyeidet nem tárgyalod.
10. Akkor gyönyörködsz az Úrban,
S én a föld magaslatain
Hordozlak úgy, mint a múltban,
Mint őseidnek napjain.
Élsz Jákób örökségében.
Maga az Úr szól ekképpen.
6. Szólnak hiábavalóságot,
És mindig újra csak bajt szülnek,
Így fogannak nyomorúságot,
Mikor rosszat tesznek, örülnek.
7. Mérges kígyónak tojásait
Költik ki, és szőnek pókhálót.
Meghal az, ki abból jóllakik,
S viperát rejtnek a tojások.
8. Ruha nem lesz pókhálójukból,
Azzal ők nem takarózhatnak,
S az elkövetett erőszakból
Különféle bajok származnak.
9. Gonosz cél után fut a lábuk,
És az ártatlan vért kiontják.
Ártó nekik sok gondolatuk,
Amihez nyúlnak, azt megrontják.
10. Nem ismerik a béke útját,
És eljárásuk nem törvényes.
Kik ösvényeiket tapossák,
Nincsen közük a békességhez.
 277

BŰNBÁNAT
Is 59:9-13.

1. Ezért van távol tőlünk a törvény, 3. Úgy morgunk mindnyájan, mint a medvék,
Az igazság nem ér el mihozzánk. És mint a galambok, nyögdécselünk.
Amerre járunk, sehol sincs napfény, Keressük, de nincsen törvényesség,
Sőt mindenfelé csak éj borul ránk. A segítség is távol van tőlünk.

2. Tapogatjuk, mint vakok, a falat, 4. Veled szemben sok bűnt elkövettünk,

Mint kiknek nincsen eszük, tévelygünk. És vétkeink ellenünk beszélnek.
Úgy járunk délben, mintha alkonyat Gonoszságunkat be kell ismernünk,
Volna, és sötétségben lépkedünk. Mert vége-hossza nincs bűneinknek.

5. Bűnösök vagyunk, mind megtagadtuk, Ajkunkkal nem az igazat mondtuk,

S hűtlenül eltértünk Istenünktől. Lázadás vágya tört fel szívünkből.

BŰNHŐDÉS
Is 59:14-20.

1. Háttérben a törvény, távol az igazság, 4. Tettei szerint fizet meg mindenkinek,

Elbukik a hűség, győzni fog a gazság. Haraggal fizet az ellenfeleinek,
Nincs, aki az igaz embert még becsüli, Ellenségeinek aszerint, mit tettek,
Zsákmánnyá lesz, aki a rosszat kerüli. S tetteik szerint bűnhődnek a szigetek.

2. Jól látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, 5. Napnyugaton félni fogják az Úr nevét,
Hogy nincs törvényes rend, s nincs, ki közbelépne, Keleten is hirdetik majd dicséretét,
Akkor őt megsegítette saját karja, Amikor eljön Ő mint egy sebes folyam,
És a saját igazsága támogatta. Az Úr zúgó szelétől felkorbácsoltan.

3. Az igazságot mint páncélt felöltötte, 6. De a megváltó akkor eljön Sionhoz,

És fejét egy fényes sisak védelmezte. Sietni fog, hogy jókor érjen Jákóbhoz,
A bosszú ruháját öltötte magára, Mikor bűneiből Istenéhez megtér.
Felindulása mint köpeny borult rája. A mindenható Úr az, ki most így beszél.

60. fejezet
A megváltott nép öröme

„TÜNDÖKÖLJ!”
Is 60:1-7.

1. Kelj fel, kelj fel, tündökölj! 4. Összegyűltek mindnyájan, 7. A tömjént is sietve

Eljött világosságod. Ide jönnek tehozzád Lábaid elé teszik,
Szabadságodnak örülj! Fiaid valahányan, És közben dicsőítve,
Az Úr fénye rád ragyog. S lányaid ölben hozzák. Mit az Úr tett, hirdetik.

2. Habár a föld még sötét, 5. Lásd meg, örömre derülsz, 8. Kédárból a nyájakat
Homályban a nemzetek, Repesve tágul szíved, Mind tehozzád terelik,
Rád ragyog a dicsőség, Tenger sok kincsnek örülsz, Nebájótból kosokat
Mert az Isten van veled. Nagy gazdagság lesz tied. Hoznak, mind a tieid.

3. A te fényedhez népek 6. Jön tevék sokasága 9. Az oltáromra kerül

Jönnek nagyon messziről, Midjánból és Éfából, Mind mint kedves áldozat.
Királyok hozzád lépnek, Aranyat a vásárra Így díszítem fel velük
Megigézve a fénytől. Hoznak sok más országból. Ékes, nagy templomomat.
 278

„KAPUID LEGYENEK NYITVA!”

Is 60:8-12.

1. Kik ezek, kik mint a felhő, úgy repülnek, 3. Idegenek építik várfalaidat,
És mint a galambok, szállnak dúcaikba? És királyok állnak a szolgálatodra.
Parancsomra várnak mind, és összegyűlnek Bár haragomban akkor megdorgáltalak,
Tarsis hajói, Ők is szavamra várnak. Kegyesen hallgatok bűnbánó szavadra.

2. Messziről elhozzák ide fiaidat 4. Kapuid legyenek nyitva éjjel-nappal,

Ezüstjükkel és az aranyukkal együtt. Hogy elhozhassák a népek gazdagságát.
Így dicsőítik Istenedet, Uradat, Királyok jönnek eléd nagy szolgahaddal,
Izrael Szentjét, s mi is dicsérjük velük. S eléd rakják országaid ajándékát.

5. De azok a népek s azok az országok,

Amelyek nem hajlandók szolgálni téged,
És melyek nem ismerik el méltóságod,
Kipusztulnak, és így érnek csúfos véget.

„AZ ÚR VÁROSA”
Is 60:13,14.

Hozzád kerül a Libánon dicsősége: Sanyargatóid fiai meghajolnak

Ciprus, kőris és fenyőfa egyaránt Előtted, és borulnak lábad elé,
Azért, hogy mind szent helyemet ékesítse. És neveznek téged az Úr városának,
Így teszem dicsővé lábam zsámolyát. Sionnak, amely Izrael Szentjéé.

„LETELNEK GYÁSZOD NAPJAI”

Is 60:15-22.

1. Bár elhagyott voltál, és mindenki gyűlölt, 5. Szabadításomat hívod kőfaladnak,

Feléd sem ment senki, veled nem törődött, Az Isten dicséretét meg kapuidnak.
De én felségessé teszlek mindörökre, Nem a nap lesz neked többé napvilágod,
S örvendezel nemzedékről nemzedékre. És nem a hold ad neked világosságot.

2. Népek tejét szopod, s királyi emlőkön 6. Hanem az Úr lesz már neked örök fényed,
Növekedsz. Szívedben őrizzed erősen: Ő lesz az Istened, Ő lesz ékességed.
Jákóbnak hatalmas Istene én vagyok, Nem megy le a napod, nem fogy el a holdad,
A te szabadítód és a te megváltód. S letelnek a napok, melyeken gyászolnak.

3. Réz helyett hozatok én ide aranyat, 7. Az Úr lesz neked örök világosságod,

És a kő helyett hozatok ide vasat, Néped birtokolja az egész világot.
A vas helyett viszont hozatok ezüstöt, Valamikor egy facsemetét ültettem,
És rezet hozatok ide a fa helyett. Ez mutatja most meg az én dicsőségem.

4. Békét adok, hogy a béke irányítson, 8. A kevés is megnő tömeggé, ezerré,

Igazságot adok, hogy az parancsoljon. A kicsiny pedig lesz egy hatalmas néppé.
Nem lesz híre országodban erőszaknak, Amit hallasz, gyorsan teneked elmondom
Határodban pusztulásnak és romlásnak. Én, az Úr, és hamar meg is valósítom.
 279

61. fejezet
Eljön a kegyelem ideje

ÖRÖKKÉ TARTÓ ÖRÖM

Is 61:1-7.

1. Uramnak, az Úrnak Lelke nyugszik rajtam, 5. Ők lesznek ezentúl az Úr ültetvénye,

Mert felkent engem az Úr, hogy az örömhírt Mindenkor hirdetik az ő dicsőségét.
Elvigyem, s az alázatosaknak adjam, Aki romok közt él, mostan lesz reménye:
Hogy arcukra, mely sápadt, csaljon örömpírt. Elkezdik a romok újjáépítését.

2. Küldött, hogy bekössem a megtört szíveket, 6. Helyreállítják a régi omladékot,

És szabadulást hirdessek a foglyoknak, Felépítik a lerombolt városokat,
Szabadon bocsátást megkötözötteknek, És ahol most megindul az új élet, ott
Örömhírt nekik, kik az Úrhoz tartoznak. Nemzedékeken át láttak csak romokat.

3. Hirdetem a kegyelemnek esztendejét 7. Jelentkezni fognak majd az idegenek,

És Istenünk bosszúállásának napját, Hogy ők legeltetik a nyájaitokat,
Hogy ne éljenek át többé már szenvedést, És ti más népek soraiból vehettek
Minden gyászolónak hozok vigasztalást. Földműveseket és szőlőmunkásokat.

4. Hamu helyett fejdíszt, kik Siont gyászolják, 8. Benneteket hívnak az Úr papjainak,

Gyászfátyol helyett meg illatos olajat. Mert az örök Isten szolgái lehettek.
Legyen az ő nevük ezután: igazság, Büszkélkedhettek, amit ide hordanak,
Örömének rázza fel a csüggedt hadat! Azzal a kinccsel, azt mind ti élvezitek.

9. A kétszeres szégyen és szidalom után

Ujjongani fognak az osztályrészüknek,
Mert kétszer annyi jut nekik már ezután,
És örök örömben ők részesülhetnek.

„HÍRESEK LESZNEK”
Is 61:8,9.

Mert én, az Úr szeretem az igazságot, Híresek lesznek mind az ő utódaik,

Gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Népek, nemzetek közt az ivadékaik.
Megadom jutalmukat, mit érdemelnek, Aki látja őket, az most már mind tudja,
És részesei lesznek szövetségemnek. Hogy ezt a népet az Úr itt megáldotta.

ÖRÖM AZ ÚRBAN
Is 61:10,11.

1. Nagy örömöm telik az Úrban, 3. Mint a vőlegény, ki fejdíszét

Víg örömre indít Istenem, És ékszereit a menyasszony
Mert az üdvösség ruhájában Feltéve dicséri Istenét,
Lehet előtte megjelennem. Őelé vágyik lelkem nagyon.

2. És az igazságnak palástját 4. Ahogy a föld növényeket hajt,

Rám terítette az én Uram, A kert sarjaszt veteményeket,
S feldíszítve ekképp szolgáját Uram majd igazságot sarjaszt,
Visz őelébe engem utam. És felgerjeszt öröméneket.
 280

62. fejezet
Eljön a kegyelem ideje

ÖRÖKKÉ TARTÓ ÖRÖM

Is 62:1-5.

1. Nem hallgathatok el Sion miatt, 3. Nem mondanak többé elhagyottnak,

Jeruzsálem miatt nem nyughatok,
Amíg csak - amint a hajnalcsillag -
Fényesen igazsága nem ragyog,
Vagy amíg csak - mint az égő fáklya -
Messze nem világít szabadsága.
És nem lesz pusztaság az országod,
Hanem gyönyörűségemnek hívnak,
És férjnél levőnek az országot.
Az Úr pedig gyönyörködik benned,
S az országban hívják őt férjednek.

2. Szabadságodat látják a népek, 4. Ahogyan az ifjú a hajadont

És dicsőséged az összes király.
Akkor majd új nevet adnak néked,
Amelyért maga az Úr is kiáll.
Korona leszel az Úr kezében,
Királyi fejdísz a tenyerében.
Elveszi, aki téged felépít,
Úgy vesz el téged majd, mint menyasszonyt
Az Úr mint vőlegény, s felékesít.
Úgy örül neked a te Istened,
És örök boldogságban él veled.

„JÖN MÁR SZABADÍTÓD”

Is 62:6-12.

1. Jeruzsálem! Falaidra 3. Az Úr esküre emelte 5. A kapun át vonuljatok,

Őröket állítottam:
Figyeljenek mindig arra,
Éjjel-nappal, ami van!
Emlékeztessétek
A ti Istenteket!
Jobb kezét, erős karját.
Az ellenségnek - hirdette -
Nem ad többé gabonát.
Nem iszik az mustot,
Aki nem dolgozott.
S a népnek készítsetek
Jól feltöltött országutat,
Ne hagyjatok köveket
A nép lába előtt,
S tegyetek útjelzőt!

2. Ne engedjétek, hogy néma 4. De akik betakarítják, 6. A mi Urunk hírül adta

Maradjon, míg szent helyét
Újra helyre nem állítja,
Jeruzsálem hírnevét,
Hogy őt ott dicsérjék,
És nevét hirdessék!
És kik leszüretelik
A mustot, majd azok isszák,
Ízét azok élvezik.
Udvaromban isznak,
Dicsérik urukat.
Sion szűz leányának,
Hogy jön már szabadítója,
Kire régóta várnak.
Vele szerzeménye
Jön, és eredménye.

7. Az Úr megváltottainak
Neveznek s szent népének,
És látogatott városnak
Hívnak. Örvendj e névnek!
Már nem elhagyatott
Vagy, hanem megváltott.

63. fejezet
Ítélet és könyörgés

ÍTÉLET A NÉPEK FELETT

Is 63:1-6.

1. Ki jön ott Edómból vérvörös ruhában, 2. - Én vagyok az, aki igazat beszélek,
Bocrából vajh ki jön pompás öltözetben, Mert nekem van erőm a szabadításhoz.
Erős lépésekkel, nem csak úgy futtában? - Miért olyan vörös a te öltözeted,
Ki az, ki felénk jön siető léptekkel? Mint ki egész nap a borsajtóban tapos?
 281

3. - Egyedül tapostam én a borsajtóban,4. Bosszúállás napja ez most a szívemben,

A népek közül nem volt velem senki sem. És ez volt a megtorlásnak esztendeje.
Tapostam őket felindult haragomban, Feltekintettem, de nem volt, ki segítsen,
Öltözetem a nevükkel beszennyeztem. Csodálkoztam, hogy nem támogat senki sem.

5. Felindulásomban hős karom segített,

Népeket tapostam el nagy haragomban.
A földre öntöttem dühösen nevüket,
S széjjelzúztam őket felindulásomban.

BŰNBÁNÓ IMÁDSÁG
Is 63.7-14.

1. Az Úrnak hűségét magasztalom, 6. Végül népe visszaemlékezett

És dicsőítem az ő tetteit. Mózesre és a régi időkre.
Amit értünk tett, mind elsorolom, Hol van, ki a vízből kivezetett
És hirdetem jótéteményeit. Egy népet, és mint nyáját terelte?

2. Sok jót tett Izraelnek házával, 7. Hol van, ki beleöntötte Lelkét,

Mindig irgalmasan bánt mivelünk. És hol van, aki dicső karjával
Gondoljunk ezért rá nagy hálával! Erősen fogta Mózes jobb kezét,
Ő a mi megbocsátó Istenünk. S a nép ment nyájának pásztorával?

3. Népének minket mégis elismert, 8. Előttük a vizet ketté vágta,

Mely nép nem tudja meghazudtolni. Így örök nevet szerzett magának.
Nyomorúságunkból Ő kiemelt, A nép a vizet szárazon járta,
És kiszabadított fogságunkból. Miként lovak a pusztán vágtatnak.

4. Ő maga szabadított meg minket, 9. Úgy jártak, soha meg sem botlottak,
Nem csak egy követ, nem csak egy angyal. És mint a jószág megtér a völgybe,
Szeretetet és könyörületet S ott talál éjszakára nyugalmat,
Gyakorolt felénk nagy irgalommal. Úgy pihentetett meg az Úr Lelke.

5. Sajnos mi engedetlenek voltunk, 10. Így terelgetted, Urunk, népedet,

Ő szent Lelkét megszomorítottuk, Dicső nevet szereztél magadnak.
És mivel mi ellene fordultunk, Ebből látjuk nagy szeretetedet,
Ő ellenségként ellenünk fordult. És vallunk mindörökké Urunknak.

KÖNYÖRGÉS SZABADÍTÁSÉRT
Is 63:15-19.

1. Tekints le az égből, dicső hajlékodból! 4. Kis ideig bírta néped szent helyedet,
Hol van szereteted, és hol van hatalmad? Azután azt ellenségeink taposták.
Vajon miért maradt tőlem olyan távol Mintha nem is viseltük volna nevedet,
Szívednek megindulása és irgalmad? Szent helyedet idegenek bitorolták.

2. Hiszen Te vagy a mi Atyánk, de Ábrahám 5. Mintha nem is uralkodtál volna rajtunk,

Nem ismer bennünket, s nem törődik velünk Mintha nem is nevedet viseltük volna,
Izrael. A mi Urunk Te vagy igazán, Pedig mi mindig tehozzád ragaszkodtunk.
Akit régóta megváltónknak nevezünk. Mások tiportak le, nem tehetünk róla.

3. Miért engedsz utaidról letévedni? 6. Bárcsak szétszakítanád a magas eget,

Fordulj szolgáidhoz, te örökségedhez, És leszállnál onnét e megtiport földre,
És ne engedd szívünket megkeményedni? Hogy meginogjanak előtted a hegyek,
Mutasd meg, hogy néped csakis téged félhet! De Te maradjál itt mivelünk örökre!
 282

64. fejezet
Tűz és rőzse

„RESZKESSENEK TŐLED A NÉPEK!

Is 64:1-6.

1. Ahogy a tűz a rőzsét lángra lobbantja, 4. De vétkeink miatt megharagudtál ránk.

És ahogy a tűz felforralja a vizet, Hogy megszabaduljunk, régen várunk arra.
Ismerje meg az ellenség, mi hatalma Tisztátalan lett előtted minden ruhánk,
Van az Úrnak, s féljenek tőle a népek! Mint a szennyes ruha lelkünk igazsága.

2. Ha félelmes dolgokat majd váratlanul 5. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél,

Cselekszel, meginognak tőled a hegyek. Miként a szél, úgy sodornak el bűneink.
E széles világon senki más, csak az Úr Itt minden a te igazságodról beszél,
A benne bízókért nem cselekszik ilyet. És mint a tűz égetnek undok vétkeink.

3. Találkozol olyanokkal, kik örülnek, 6. Nincsen, ki segítségül hívná nevedet,

Mert minden igaz, amit ők cselekesznek. Aki buzgón ragaszkodnék hozzád, nincsen.
Irányítója Te vagy minden tettüknek, Orcádat a szemünk elől elrejtetted,
A te utaidról soha le nem térnek. Nem tudunk úrrá lenni a bűneinken.

„ROMBA DŐLT MINDEN”

Is 64:7-11.

Uram! Atyánk vagy Te mégis, Ne haragudj ránk ennyire, Szent városaid pusztává
S mi vagyunk kezedben agyag. És ne emlékezz örökké Lettek - a Sion is köztük,
Te alkottál bennünket így, A mi undok bűneinkre! Jeruzsálem lakatlanná
S Te formálsz minket mindennap. Te ismertél el népeddé. Lett - senki sem lakik bennük.

A mi ékes, szent templomunk, Még ezek után is, Urunk,

Ahol őseink dicsértek, Türtőzteted-e magadat?
Rommá lett, s mi szomorkodunk Miért nem könyörülsz rajtunk?
A felett, mi ott megégett. Miért maradsz ily hallgatag?

65. fejezet
Bálványimádás, menekülés, új teremtés

BÁLVÁNYIMÁDÁS
Is 65:1-7.

1. Megkereshettek volna, de nem kérdeztek. 4. Disznóhúst eszik és sok undok moslékot.

Megtalálhattak volna, de nem kerestek. Mondja: Ne közelíts hozzám, mert szent vagyok!
Megmondtam tinektek: Itt vagyok, itt vagyok, Éppen olyan ez, mint amikor egész nap
De segítségül hívni nem akartatok. Égő tűznek füstje csavarja orromat.

2. Naphosszat kitártam kezem a nép után, 5. Ez mind fel van írva. Csendben nem lehetek,
Amely fellázadt, és nem a jó úton jár. Míg meg nem fizetek, de én megfizetek.
Ez a nép megint csak újra bosszant engem, Ezt mondja az Úr: Mindez bűneitekért
Gondolatai után fut, s dacol velem. Következik be, gonosz tetteitekért.

3. Körülöttünk szerte kertekben áldozik, 6. Már őseitek is sok bűnt elkövettek,

Néma oltárokon folyton tömjénezik. Akik a hegyeken titkon tömjéneztek,
Az éjszakát titkon tölti a kriptákban, És akik a halmokon gyaláztak engem.
Naphosszat üldögél sötét sírkamrákban. Régi bűnük büntetését rájuk mérem.
 283

„NEM PUSZTÍTOM EL VALAMENNYIT”

Is 65:8-12.

1. Ezt mondja az Úr: Hogyha a szőlőfürtben 4. De ti uratokat csúnyán elhagytátok,

Mustot találnak, ne pusztítsák el menten! Szent hegyemre egyáltalán nem gondoltok,
Szolgáimat én is ugyanígy tekintem, Szerencseistennek asztalt terítetek,
Valamennyiüket én sem pusztítom el. Itallal áldoztok a sors istenének.

2. Jákób utódai ősüket követik, 5. Ezért tinektek fegyver lesz a sorsotok,

Júdának fiai hegyemet öröklik. Vágóhíd felé visz utolsó utatok.
Választottaim veszik majd birtokukba Én szóltam nektek, de ti nem feleltetek,
Földemet, s az én szolgáim laknak rajta. Beszéltem, de soha rám nem figyeltetek.

3. Sárón lesz ezután juhok legelője, 6. Hanem azt tettétek, amit rossznak látok,
Ákór völgye pedig marhák delelője. Mi nekem nem tetszik, azt választottátok.
Népem birtoka lesz határa e földnek, Így magatok akartátok sorsotokat,
Mindez azoké lesz, kik engem keresnek. Ezért ne hibáztassátok uratokat!

„FELEDÉSBE MENNEK A RÉGI BAJOK”

Is 65:13-16.

1- Az én uram, az Úr így szól hozzátok: 3. Neveteket csak átok formájában

Szolgáim esznek majd, ti meg éheztek, Hagyjátok az én választott népemre.
Szolgáim isznak majd, ti meg szomjaztok, Az Úr így öljön meg nagy haragjában,
Szolgáim vigadnak, ti szégyenkeztek. Szolgáit pedig más névvel nevezze!

2. Szolgáim ujjongnak és örvendeznek, 4. Aki áldást mond majd ezen a földön,

Ti pedig fájó szívvel kiáltoztok. Teszi azt az igaz Isten nevében,
Nem lesz vigasz összetört lelketeknek, S ha kezét emeli esküre, rögtön
A porban fetrengtek, és csak jajgattok. Az igaz Istenhez fordul lelkében.

5. Feledésbe mennek a régi bajok,

És lassan eltűnnek a szemem elől,
Mert én megbocsátó Istentek vagyok,
Aki minden régi vétket eltöröl.

ÚJ TEREMTÉS
Is 65:17-25.

1. Én új eget és új földet teremtek, 4. Nem lesz ottan többé olyan csecsemő,

A régire már nem is emlékeznek, Kit pár nap múlva elnyel a temető.
Az már senkinek nem jut az eszébe. Nem lesz öreg, aki magas kort nem ér,
Ami régi, merüljön feledésbe! Ott mindenki jó hosszú ideig él.

2. Ezért örüljetek és vigadjatok 5. A legfiatalabb is él száz évet.

Annak, mit a teremtésben kaptatok! Akik ennél korábban sírba térnek,
Jeruzsálemet vígságra teremtem, Azok ott átkozottnak számítanak,
Népe benne mindig csak örvendezzen! Ha fiatalabb korukban meghalnak.

3. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, 6. Házakat építenek, s laknak bennük,

S örvendezni fogok az én népemmel. És bőven terem sokféle gyümölcsük.
Nem lesz többé ottan sírás, jajgatás, Szőlőt is ültetnek, és ők élvezik
De lesz öröm, és lesz vidám kacagás. A szüret után annak gyümölcseit.
 284

7. Nem engedik meg, hogy más lakjék abban, 9. Biztosan nem veszedelemre szülnek,
Senki más nem élvezheti azt jobban. Boldog lesz a jövője gyermeküknek,
Olyan hosszú lesz, mint a fák élete Mert ők lesznek az Úrnak áldott népe,
Az én népemnek e földön létele. Boldog ivadékoknak nemzedéke.

8. E földön választottaim, míg élnek, 10. Mielőtt kiáltnak, már válaszolok,

Örülnek munkájuk eredményének. Mit beszélnek, arra odahallgatok.
Örülhetnek szőlejüknek, kertjüknek, A farkas a báránnyal együtt legel,
Mert meglesz a gyümölcse verejtéküknek. Mert az örök béke így jön ide el.

11. Mint marha, az oroszlán eszik szalmát,

És a kígyó többé senkinek nem árt.
Senki nem pusztít többé szent hegyemen.
Ekképpen szól az Úr. Ez a kegyelem.

66. fejezet
Hamis vallások, jövendő boldogság

„A MENNY AZ ÉN TRÓNUSOM”
Is 66:1,2.

Így szól az Úr: A menny az én trónusom, Hiszen mindent az én kezem alkotott.

A föld pedig lábaimnak zsámolya. Így lett minden. - Így szól az Úr: Halljátok!
Milyen az a ház, ahol kell lakoznom? Én a megtört szívűekre tekintek,
Milyen legyen uratoknak otthona? Azt szeretem, ki tiszteli Igémet.

„SZÓLTAM, DE NEM FELELTEK”

Is 66:3,4.

1. Bikákat vágnak le, de ölnek embert is, 3. Én is megválasztom ezután, hogy őket
Juhot áldoznak, s a kutya nyakát szegik, Mivel bántsam meg, a hitvány hitszegőket,
Ételáldozatot visznek az oltárra, És rájuk hozom azt, amitől borzadnak,
S disznóvér is folyik a kövek aljára. Büntetlenül semmiképpen nem maradnak.

2. Emlékeztetőül nekem tömjéneznek, 4. Hiába szóltam, ők soha nem feleltek,

Ugyanakkor bálvány elé is térdelnek. Én beszéltem, de ők reám sem figyeltek.
Maguk választották meg saját útjukat, Ők mindig, amit rossznak látok, azt tették,
És a förtelmes bálványokhoz járulnak. Az én tetszésemet soha nem keresték.

„HALLJÁTOK AZ ÚR IGÉJÉT!”
Is 66:5,6.

1. Az Úr Igéjét halljátok, 3. Nevem miatt benneteket

Akik tisztelitek szavát: Maguk közül kitaszítnak.
Engem honfitársaitok Nagyon gyűlölik nevemet,
Gyűlölnek, s nektek ezt mondják: De végül szégyent vallanak.

2. Mutassa meg dicsőségét 4. Zúgás hangzik a városból,

Az Úr! Mi akarjuk látni Az Úr hangja, ki megfizet
A ti szívetek örömét, Szent helyéről, a templomból,
Azt akarjuk megvizsgálni. Mint érdemli, kinek-kinek.
 285

„KI HALLOTT ILYET?”

Is 66:7-9.

1. Már szült is, mielőtt vajúdott volna, 3. Hiszen a Sion még alig vajúdott,
Mielőtt a fájdalom őt elérte. És lám, a fiait máris megszülte.
Ezután gyermekét világra hozta, Halljátok, hogy erre az Úr mit mondott:
Megszülte biztosan, el nem vetélte. A szülést vajon ne én vezessem le?

2. Ki látott, ki hallott ehhez foghatót? 4. És én, aki a szülést levezetem,

Vajon egy napot egy országért elég Világra jöttét annak a gyermeknek
Vajúdni, és vajon olyant ki hallott, Megakadályozzam? Ezt nem tehetem.
Hogy csak úgy egyszerre születik egy nép? Tőled ezt kérdezi a te Istened.

„ÖRÜLJETEK JERUZSÁLEMMEL!”
Is 66:10-16.

1. Örüljetek mindnyájan Jeruzsálemmel, 4. Ahogyan az anya fiát vigasztalja,

Akik szeretitek! Ti mind vigadjatok, Éppúgy vigasztallak én mostan titeket.
És örvendezzetek szívvel és lélekkel., Jeruzsálem lesz majd a népek vigasza.
Kik eddig Jeruzsálemet gyászoltátok! Meglátjátok ezt, és örül a szívetek.

2. Most már mindnyájan jóllakásig szophattok 5. Miként a fű, úgy fog virulni testetek,
Dús emlőiből, melyek vigaszt nyújtanak. Mert az Úr az ő szolgáit támogatja.
Megtelt mellét gyönyörködve szívhatjátok. Ugyanakkor bünteti az ellenséget.
Az Úrtól a szavak ekképpen áradnak: Aki ide figyel, az mindezt láthatja.

3. Folyamként árasztom rá békességemet, 6. Eljön az Úr tűzben harci kocsijain,

Megáradt patakként a népek kincseit. Amelyek, mint a forgószél, olyan gyorsak.
Megszoptatnak, és karjukkal átölelnek, Haragja fellobban a tűznek lángjain,
Majd elringatnak, mint anya gyermekeit. Fenyítésétől mindenki földre roskad.

7. Az Úr izzó haragjában tűzzel ítél,

És azok, akiket megöl, sokan lesznek.
Lánggal villogó kardja mindenkit elér,
Nem kegyelmez az álnok ellenségeknek.

„ÚJHOLDRÓL ÚJHOLDRA”
Is 66:22-24.

Ekképpen szól az Úr: Ahogyan megmarad Azután pedig majd újholdról újholdra
Az új ég s az új föld, melyet én alkotok, Szól az Úr hozzátok mindenkor ekképpen:
Éppúgy megmarad népem utódainak Minden ember eljön szombatról szombatra,
Neve itt közöttünk, és akárhol vagytok. S tiszteletét téve leborul előttem.

Amikor távoznak, akkor majd meglátják

Azok holttestét, kik hűtlenül elhagytak.
Azokat a férgek soha el nem hagyják,
S akik arra járnak, undorodni fognak.
 286

KISPRÓFÉTÁK

HÓSEÁS
Hos (ho)
2. fejezet
Mint hűtlen asszony
ISTEN ÚJRA MEGKÖNYÖRÜL NÉPÉN.
Hos 2:1-3.

1. Lesz még Izraelnek annyi fia, 3. Izraelnek s Júdának fiai

Mint a homok kinn a tengerparton. Egy akarattal majd összegyűlnek,
Nincsen ember, ki azt megszámolja, És egyetlen ember lesz csak, aki
Nincs mérleg, mely arról számot adjon. Választható lesz fejedelmüknek.

2. Ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: 4. Az országból majd mind ide jönnek,
„Ti pedig most már nem vagytok népem”, Mert nagy lesz még Jezréelnek napja.
Lesz idő, amikor meghirdetik: „Népem”, mondjátok testvéreteknek,
„Fiak vagytok, Atyátok az Isten.” Mert nagy a mi Urunknak irgalma.

ISTEN PERBE SZÁLL NÉPÉVEL.

Hos 2:4-15.

1. Pereljetek atyátokkal! Pereljetek! 8. Ezért végül kénytelen lesz ezt mondani:

Ő nem feleségem, s én nem vagyok férje. „Jobb lesz az első férjemhez visszamennem,
Tűnjenek el róla e parázna jelek, Ott mindig volt a számomra is valami,
Melyeket rakott arcára és mellére! Jobb dolgom volt, mert ott bőven volt mit ennem.

2. Ha pedig ezt megtenni ő nem akarja, 9. Nem tudta, hogy neki én adtam a mustot,
Levetkőztetem, s oly meztelenné teszem, Én adtam a gabonát és az olajat
Mint amikor semmi ruha nem volt rajta, De ő Baalnak hívei után futott,
Amilyen volt születése perceiben. Ráköltötték ezüstömet, aranyamat.

3. Mint a puszta, én akkor olyanná teszem, 10. Ezért aratás idején a gabonát,
Haragomban szikkadt földdé változtatom. Szüretkor a mustot tőle én elveszem,
Terméketlen, kopár földre én elviszem, Letépem a lent róla s a gyapjúruhát,
S a pusztában szomjan halni ottan hagyom. Hogy a szemérmét elfedni ne lehessen.

4. Irgalmazni nem fogok a fiainak, 11. Szeretői előtt testét leleplezem,

Mert azok rút paráznaságból születtek, Csupasz testét hadd láthassák mindenfelé.
Hisz’ parázna volt a neve az anyjuknak, Senki sem lesz, ki megmentené őt tőlem.
Gyalázatos szülőnek fattyúi lettek. Így állítom gyalázatul mások elé.

5. „Szeretőim után - mondta - én elmegyek, 12. Minden örömünnepét is megszüntetem,

Nekem gyapjút, lent, olajat, italt adnak, Nem lesz többé sem újholdja, sem szombatja.
Ők biztosítják vizemet s kenyeremet, Szőlőjét és fügefáját tönkreteszem,
És énrólam ilyen módon gondoskodnak.” Mert azokat büszkén magáénak mondta.

6. Ezért én most az ő útját elrekesztem, 13. „Ez mind az én keresményem - ahogy mondta -,
Tövisből kerítést húzok őelébe. Mert ezt mind a szeretőim adták nekem.”
Továbbmenni ilyen módon nem engedem, Pusztítsa el mindezt a mezőnek vada!
Így eltéved, s nem talál rá ösvényére. Minek örült, azt most mind vadonná teszem.

7. Szeretői után futkosni megpróbál, 14. Azokért a napokért most megbüntetem,

De nem tudja utolérni soha őket. Melyeken a baaloknak tömjénezett.
Bármerre fut, ki segítné, azt nem talál, Gyűrűit és nyakláncait is elveszem,
Csak hiába keresi a szeretőket. Amelyekkel oly kacéran ékeskedett.
 287

15. Nagyon hamar megtörtént, hogy elfelejtett,

Hűtlenül futkosott szeretői után.
Ti pedig, kik halljátok e történetet,
Mélyen gondolkozzatok el az Úr szaván!

„FÉRJEDNEK FOGSZ HÍVNI.”

Hos 2:16-19.

1. Azért most én csábítom őt, 3. Ő pedig úgy felel nekem,

A pusztába elvezetem. Mint ifjúságának napján,
Szólok hozzá, mint azelőtt, Mint amikor kivezettem
Szavaimmal becézgetem. Egyiptomból, át a pusztán.

2. Szőlőjét is visszaadom, 4. Így szól az Úr: „Ama napon

Utána az Ákor völgyét, Férjednek fogsz hívni engem.”
Reménységgé változtatom, Soha többé nem is hagyom,
Szívemen hordom jövőjét. Hogy baalként emlegessen.

ÚJ KEZDET
Hos 2:20-25.

1. Azon a napon majd szövetséget kötök 3. Meghallgatja a föld akkor a gabonát,

Mezei vadakkal, égi madarakkal,
Amelyek repkednek a tengerek fölött
És a földön csúszó, mászó állatokkal.
Kiirtok az országból háborút, kardot,
Biztonságban élnek, nem látnak már harcot.
Hallgatja a mustot, szintúgy az olajat,
Azok meg hallgatják Jezréelnek szavát,
Így élik át újra ők majd e napokat.
Bevetem a földet, hogy újra teremjen,
Áldásom megpihen akkor Jezréelen.

2. Magamnak örökre téged eljegyezlek
Igazság és törvény, szeretet, irgalom
S a hit ajándékával, hogy megismerjed
Az Urat, s megtudjad, kié a hatalom.
Az eget, a földet én azon a napon -
Így szól az Úr - szeretettel meghallgatom.
4. Akinek neve volt eddig: „Nincs irgalom”,
Ahhoz ezek után én irgalmas leszek,
És aki „nem népem” volt, annak meg mondom:
Mostantól népem vagy, el nem felejtelek.
Ő pedig ezt mondja: Te van „én Istenem”,
S közöttünk béke lesz úgy, mint volt kezdetben.

4. fejezet
A nép és a papok bűne

„PERE VAN AZ ÚRNAK”

Hos 4:1-3.

Halljátok meg, mit mond az Úr,
Izraelnek fiai!
Vele haladéktalanul
Perben állnak lakói
Az országnak, hol nincs hűség,
Nincs igazság s nagylelkűség.
Esküdöznek, hazudoznak,
Lopnak, sőt még ölnek is.
Mindenhol garázdálkodnak,
Azontúl betörnek is.
Az Úristent nem ismerik,
Ezért sehol sem tisztelik.
A lakosság gyászolni fog,
És elalél az ország.
Elpusztul a mezei vad,
Nem lesz többé boldogság,
És a halak a tengerben
Halomra pusztulnak menten.
 288

„SZÁRNYÁRA KAPJA A SZÉLVÉSZ”

Hos 4:4-19.

1. Perelni ne merjen senki, 10. Tanácsot a fától kérnek,

Másokra ne vádaskodjék! Kijelentést a botjuk ad,
Te pap! Téged kell perelnem, Paráználkodni nem félnek,
A te bűnöd, nem a másét. És nem tisztelik Urukat.

2. El fogsz bukni fényes nappal, 11. Áldoznak a hegytetőkön,

S a próféta veled együtt A dombokon tömjéneznek,
Még ez éjjel, és anyáddal; Cserfán, nyárfán és a tölgyön
Szintén ez történik velük. Habzsolják az élvezetet.

3. Ugyanúgy elpusztul népem, 12. Ezért paráznák a lányok,

Mert Istenét nem ismeri. A menyek házasságtörők,
Mivel megvetettél engem, S mert a büntetéssel várok,
Papnak ne nevezzen senki! Azt hiszik, hogy jól tesznek ők.

4. Nem törődtél Isteneddel, 13. A férfiak félre mennek,

Nem érdekelt, hogy mit tanít. Együtt áldoznak kéjnőkkel.
Az ilyent én nem kedvelem, A nép, hol ilyenek lesznek,
És nem gondozom fiait. Elpusztul a vétkezőkkel.

5. Amint egyre többen lettek, 14. Izrael! Ha te parázna

Úgy vétkeztek ők ellenem. Vagy, csak Júda ne vétkezzék!
Én ezért dicsőségüket Senki ne menjen Gilgálba,
Most gyalázatukká teszem. Bét-Ávent is elkerüljék!

6. Népem vétekáldozatot 15. Az Úrra ne esküdjetek,

Az oltárra hord, s a papok Mert ma is élő Isten Ő!
Maguk fogyasztják el azt ott; Áldozatot ne vigyetek
Jól élnek, s lopják a napot. Oda, ahol a fű sem nő!

7. Úgy jár a pap is, mint a nép, 16. Ha Izrael olyan szilaj,
Megfizet mindazért, mit tett. Akárcsak egy tehén, lenne,
Megbüntetem útjaiért, Tágas helyen bálványokkal
Megbánja még e gaztettet. Együtt akkor sem legelne.

8. Esznek majd, de nem laknak jól, 17. Efraim is elszegődött

S miközben paráználkodnak, A bálványokhoz. Csak tegye!
Bármit csinálnak maguktól, Csak mulatozott és dőzsölt,
Szám szerint nem szaporodnak. Mintha nem lenne Istene.

9. Mindez azért, mert elhagyták, 18. Egyre csak paráználkodnak,

Ki védte őket: az Urat, A bálványt jobban szeretik,
Boraikat iszogatták, Mint Istent, kihez tartoznak,
És kóstolgatták mustjukat. Oltalmát már nem keresik.

19. A szélvész szárnyára kapja

Az ilyen hűtlen fiakat,
S elkullognak szégyent vallva
Bálványoltáraik miatt.
 289

5. fejezet
Fenyegetés Izrael vezetői ellen

IZRAEL, EFRAIM, JÚDA

Hos 5:1-7.

1. Halljátok meg ezt, ti Papok! 5. Tetteik nem engedik meg,

Figyelj jól, Izrael Háza! Hogy Istenükhöz térjenek.
Hallgassatok rám, Királyok! Az Urat nem ismerik meg,
Haragját felétek rázza. Mert lelkük eltévelyedett.

2. Tudjátok meg, hogy Micpában 6. Gőgje Izraelt lerántja,

Ti mind csapdává lettetek, És elbukik Efraimmal.
S hálóvá, mit hamarjában Elönti a bűnök árja
Táboron feszítettetek! Őket a júdaiakkal.

3. Hűtlenül bemerültetek 7. Juhot és marhát áldozva

Aljas erkölcstelenségbe. Mennek keresni az Urat.
Keményen megfenyítelek Ő messze van, bezárkózva,
Mindnyájatokat most végre. Nem lelik hozzá az utat.

4. Efraimot én ismerem, 8. Az Úrhoz hűtlenek lettek,

Izrael nincs rejtve nálam, És törvénytelen fiakat
De tisztátalan Izrael Bűnös szívvel ők nemzettek,
S mindkettő paráznaságban. Így ingerelték Urukat.

9. De majd felemészti őket Földi kincset keresőket

Újholdjuknak ünneplése, Birtokuknak elvesztése.

SENKI SEM TUD GYÓGYÍTANI

Hos 5:8-15.

1. Fújjátok meg a kürtöt Gibeában, 5. Efraimban én ezért olyan leszek,

És a trombitát fújjátok Rámában, Amilyen a moly, aztán tovább megyek
Aztán Bét-Ávent jól fellármázzátok, Júda házához, hol mint a rothadás,
Benjámint álmából felriasszátok! Olyan leszek, és jön az összeomlás.

2. Efraim pedig a fenyítés napján 6. Jól látta Efraim a betegségét,

Puszta lesz, és csak nézik csodálkozván. Júda is felismerte a fekélyét.
Ezt a döntésem így elhatározom, Efraim elfutott Asszíriába,
S Izrael népének tudtára adom. Követet küldött e nagy királyságba.

3. A fejedelmek határrontók lettek, 7. Csakhogy az nem tud gyógyítani fekélyt,

Júdában ezért én, akár a vizet, És én nem adok Efraimnak esélyt.
Zúdítom rájuk kemény haragomban, Mint az oroszlán, úgy támadok rája,
És megbüntetem őket azon nyomban. Mint oroszlánkölyök Júda házára.

4. Elnyomás éri Efraimnak népét, 8. Én magam tépem szét, aztán elmegyek,

És megítélem elvetemültségét. Majd felkeresem a lakóhelyemet.
Hiábavalóság, amit ő követ, Menthetetlenül őket én elviszem,
Bűnei súlya alatt összetörhet. Egyiket sem hagyom többé már itten.

9. Elhagyom őket, míg meg nem bűnhődnek,

Amíg csak újra hozzám nem szegődnek.
Megkeresnek majd nyomorúságukban,
És elém borulnak bűnbánatukban.
 290

6. fejezet
Hamis bűnbánat

CSAK MÚLÓ HANGULAT A NÉP BŰNBÁNATA

Hos 6:1-6.

1. Jöjjetek, jöjjetek! Az Úrhoz térjünk meg! 4. Júda, mondd meg nekem, veled mit csináljak!
A megsebzett bűnöst kegyelme kíséri. Hűségetek olyan, mint reggeli felhő,
Ő megver, de Ő be is kötöz bennünket, Mint a hajnal korán tűnő harmatának
Oltalmazó kézzel életünket védi. Lágyan fúvó szele, felhőket kergető.

2. Az Úr minket két nap múltán életre kelt, 5. Prófétákat küldtem ostorozni őket,
Harmadnapra pedig halálból feltámaszt, Gyilkos beszédekkel keményen dorgálni.
Az elaléltakba lehel új életet. Eléri ítéletem a tévelygőket,
Ismerjük meg őt, ki ily kegyelmet áraszt! Haragom napvilágra jön, lehet látni.

3. Oly biztosan eljön, mint hasad a hajnal. 6. Hűséget kívánok, de nem áldozatot,
Eljön, mint az őszi és tavaszi eső, Isten ismeretét, alázatos szívet.
Mely a földet megáztatja friss harmattal, Nem kedvelem, ki égő áldozatot hoz,
És sok szeretettel újra megkeres Ő. Várom a bűnbánót, megtérőt és hívet.

PAPOK ÉS VEZETŐK BŰNEI

Hos 6:7-11.

1. A szövetséget ők Ádámban megszegték 3. Izrael házában szörnyű dolgot láttam:

Azzal, hogy énhozzám mind hűtlenek lettek. Ott paráználkodik Efraimnak népe.
Gileád városát vérrel beszennyezték, Izrael dobzódik tisztátalanságban,
Mert gonosztevők ők, és engedetlenek. Engedetlenségének ez lett a vége.

2. A papok mindenestül fogva olyanok, 4. Júda! Számodra is eljön az aratás,

Mint valami útonálló rablóbanda. Amikor fordítok népeimnek sorsán.
Sikemben rosszul jár nagyon sok utas, ott Részemről készen lesz ott a megbocsátás:
Minden galádságot elkövetnek rajta. Megkönyörülök majd szenvedésed láttán.

7. fejezet
Asszíria vagy Egyiptom?

ÖSSZEESKÜVÉS A KIRÁLYI UDVARBAN

Hos 7:1-7.

1. Amikor Izraelt gyógyítni akartam, 3. Házasságtörők ők, és éppen olyanok,

És lelepleződött sok bűn Efraimban,
Samária gonoszsága is előjött.
Álnokul élnek, a házakba betörnek,
Utcán fosztogatnak, mindenkit gyötörnek,
Rablóbandák uralkodnak a nép fölött.
Mint a pék, mikor a kemencébe rakott
Sok tüzelőt, és azt izzóra fűtötte,
Aztán a tüzelést szépen abbahagyta,
Míg a tészta - mert azt jól megdagasztotta -
Meg nem kelt, és akkor azt onnét kivette.

2. Eszükbe sem jut, hogy én erre emlékszem,
Minden gonoszságukat szívembe vésem,
Pedig körülöttük ott vannak tetteik.
Azok is mind színem elébe kerültek,
Királyaik álnok dolgoknak örültek,
Hajlamosak hízelgésre vezéreik.
4. Tüzes borral királyunknak a vezérek
Ünnepnapján okoznak majd betegséget,
Ő pedig kezet nyújt a hangoskodóknak.
Álnokul beférkőztek a közelébe,
Olyan, mint kemence, szívük egészébe’:
Reggelre gyullad fel lángja haraguknak.
 291

5. Úgy, mint a kemence, mindnyájan izzanak,

Életüket megemésztik bíráiknak,
Éjjel alszik lángjuk, de reggel kigyullad.
Királyaik mindnyájan sorra elbuktak,
Bajukban énhozzám ők nem kiáltottak,
Erejük fellángol, de aztán kifullad.

IDEGEN NÉPEK KÖZT

Hos 7:8-10.

Efraim a népek közé keveredett, Ősz haja fehérlik, azt sem veszi észre
Mint a meg nem fordított lángos, olyan lett. Izrael, hogy most is gőgje a vezére.
Erejét emésztették az idegenek, Istenéhez a nép még ekkor sem tér meg,
Mégis mindebből ő semmit észre nem vett. Urát nem keresi, halmozza a vétket.

IDEGENEKBEN BÍZVA
Hos 7:11-16.

1. Efraim olyan lett, mint együgyű galamb:
Asszíriába jár, kiált Egyiptomhoz.
Akárhol jár is, nem válik be e kaland,
Kifeszített hálót elé Egyiptom hoz.
Mint madarakat, elfogom őket,
Amint meghallom sereglésüket.
3. Nincs elég gabona, a must is hiányzik,
Fekvőhelyükön ők ezen keseregnek.
Engem elhagynak, ha valami hibádzik,
Én neveltem őket, ők mégsem keresnek.
Karjukat még én erősítettem;
Rosszat gondolnak, nem bíznak bennem

2. Jaj nekik - ezt mondom, mert elhagytak engem,
És hűtlenségükben pusztulás vár rájuk
Nem bíztak énbennem, elpártoltak tőlem,
Mindenfelé hallom aljas hazugságuk.
Ezek után is szeretem őket,
És megváltanám e hitszegőket.
4. Megtérnek, de nem a felséges Istenhez,
Mint a meglazult íj, ők most is olyanok.
Hiába nyúltak vezéreik fegyverhez,
Miközben a nyelvük folyton szitkozódott.
Egyiptomban ők így lesznek csúffá,
Idegen nemzet lesz rajtuk úrrá.

8. fejezet
A szövetségszegés következményei

„HARAGRA GYULLADTAM.”
Hos 8:1-14.

1. Kürtöt a szádhoz, mert az ellenség 3. Királyt választottak, de nélkülem,

Sasként tör reá az Úr házára,
Szövetségemet mert ők megszegték,
És nem hallgattak az Úr szavára!
Ellenszegültek
Minden beszédnek.
Olyan vezért, kit én nem ismerek.
E hűtlenséget én nem tűröm el.
Bálványt ezüstből ők készítettek.
Hozták az aranyt,
Csináltak bálványt.

2. Izrael akkor így kiált hozzám: 4. Samária! Borjúdat eldobom,

Istenünk! Lásd, mi ismerünk téged, Mert haragra gyulladtam miatta.
De a jót elvetette, ezt mondván: Büntetés nélkül ezt én nem hagyom,
Kikerüljük mi az ellenséget. Megbűnhődik ezért Samária.
De az ellenség Van bennem harag,
Őt üldözi még. Ez így nem marad.
 292
5. Ez a bálvány Izraelből való,
Ezt csak egy mesterember csinálta.
Porrá törik, nem örökkévaló
Samáriának ez a bikája.
Aki szelet vet,
Viharba eshet.
6. Kalászt hozni nem fog a gabona,
És sohasem liszt nem lesz belőle,
Vagy ha lesz is, azt nem adják oda,
Idegenek laknak majd jól tőle.
Akkor elpusztul
Izrael rútul.
7. Olyan lesz majd ő a népek között,
Mint egy tárgy, amelynek nincs értéke,
Mert ő Asszíriában lődörgött,
Kóborló vadszamár lett ő végre.
Efraim meg ott
Szeretőt tartott.
8. Ha bért fizetnek is a népeknek,
Én akkor összegyűjtöm majd őket,
És kis időre fellélegeznek,
Megszabadítom a szenvedőket.
Izraelt, népem
Kimenekítem.
9. fejezet
Isten megbünteti hűtlen népét.
ELJÖN A BÜNTETÉS IDEJE
Hos 9:1-17.
1. Ne ujjongj, Izrael, és ne örülj
Úgy, mint ahogy azt más népek teszik!
Azt várod, hogy Isten megkönyörül?
Ő nem felejti hűtlenségeid.
Paráznaság bérét várod,
Mint szérűn ki gabonát hord.
2. A szérű nem ad elég gabonát,
És a sajtóból must sem folyik már.
Nem lakhatja már az Úr országát,
Efraim, mert most Egyiptomba jár,
Vagy él majd Asszíriában,
S mit ott eszik, tisztátalan.
3. Az Úrnak már bort sem áldozhatnak,
És véres áldozat sem kell neki.
Kenyerük, akár a gyászolóknak,
Tisztátalan lesz mind, aki eszi.
Megehetik kenyerüket,
Az Úr elé nem kerülhet.
9. Efraim ott sok oltárt épített,
Amely őt aztán vétekbe vitte.
Törvényt neki hiába hirdetek,
Mert Ő azt úgyis veszi semmibe.
Nem tart be törvényt,
Mert követ önkényt.
10. A véres áldozatot szeretik,
Az áldozati húst bemutatják,
Aztán ők az egészet megeszik,
Hogy az Úrnak nem tetszik, nem bánják.
Most is úgy van ott,
Régen ahogy volt.
11. Bűnükről az Úr megemlékezik,
Vétkeik miatt őket bünteti,
És semmiről meg nem feledkezik,
Sőt Egyiptomba is visszaviszi.
Aki vétkezik,
Most elvérezik.
12. Izrael rólam elfeledkezett,
Emelt nagy, fényűző palotákat.
Júda sok erős várost épített,
Tűzzel pusztítom el mindahányat.
Kit az Úr elűz,
Megemészti tűz.
4. Mit készítetek majd Uratoknak?
Mit hoztok neki ünnepnapjára?
Hogyha elhagyjátok országtokat,
Egyiptom összegyűjt nemsokára.
A messze földre menőket,
Memfisz temeti el őket.
5. Benövi csalán értékeiket,
Amelyeket ezüstön szereztek.
Nem viszik magukkal kincseiket,
Ezért hiába verejtékeztek.
Ez a megtorlás ideje,
Amely eljön bűneire.
6. Akkor majd Izrael is megtudja,
Eszelős-e a lélek embere,
És vajon bolond-e a próféta,
Vagy talán mégis Isten van vele.
Mivel nagyon sok a bűnöd,
Ugyanúgy sok a gyűlölőd.
 293

7. Efraim, Istenemnek a népe 11. Fiaikat ha fel is nevelik,

Ólálkodik a próféta körül. Én azután majd elveszem tőlük.
Minden úton csapdát tesz elébe, Őket akkor hiába keresik,
Még csak az Úr házában sem örül. És sohasem lesz ember belőlük.
Amint egykor Gibeában, Rémesek lesznek a napok,
Oly romlott ő mostanában. Mikor tőlük elfordulok.

8. Bűneikről meg nem feledkezik 12. Úgy láttam Efraimnak alakját,

Az Úr, és most megbünteti őket, Mint a mezőkön elültetett fa,
Vétkeik miatt majd ítélkezik, De oda kell adni minden fiát
És utoléri a hitszegőket. Gyilkosainak most, hamarjába.
Mélységesen megromlottak, Adjál nekik meddő méhet,
Akik ellene fordultak. És adj elapadt emlőket!

9. A pusztában olyannak találtam 13. Gilgálban kezdődött gonoszságuk,

Izraelt, mint a szőlőfürtöket. És én már ott meggyűlöltem őket -
Mint a zsengét, mely a fügefán van, El is űzöm, mert haragszom rájuk -
Úgy tekintettem őseiteket. Sok gonosz tettet elkövetőket.
De Baal-Peórhoz értek, Vezéreik mind pártütők,
Gyalázatra vetemedtek! Nekem már nem kedvesek ők.

10. Azután melyet pedig szeretett,
Olyan förtelmessé lett ez a nép.
Efraim híre, mit régen szerzett,
Mint a madár, úgy száll most szerteszét
Nem lesz fogamzás, sem szülés,
És többé nem lesz terhesség.
14. Nagy csapás érte most Efraimot,
Gyökere elszáradt, nincs gyümölcse.
Hogyha szülne is még több magzatot,
Megölöm, hogy ne legyen gyermeke.
És az így elszáradt élet
Végül gyümölcstelenné lett.

15. Elveti őket ezután Isten

Azért, mert őreá nem hallgattak.
Bujdosók lesznek e földön itt lent,
A pártütők magukra maradtak.
Bujdosók lesznek a népek
Között ők, mert eltévedtek.

10. fejezet
Fenyegetés és ígéret

MOST MEGLAKOLNAK
Hos 10:1-4.

1. Dús lombú szőlőtő Izrael, 3. Akkor majd ezt mondják: Királyunk

Bőségesen terem gyümölcsöt.
Gyümölcsének száma amint nő,
Épít ő oltárt annál többet,
És ahogy szebb lesz az országa,
Nő szent oszlopainak száma.
Nincs, mert nem féltük mi Urunkat,
És most nem tudjuk, mit csináljunk.
Akik csak hallották szavunkat,
Tudják, hogy hamisan esküdtünk,
Rossz szerződéseket kötöttünk.

2. A szívük csalárdul elhajol 4. Hova lett mostan az igazság?

Istentől, ki őket szereti,
De aki csalárd, az meglakol,
Isten ezt tovább nem engedi.
Elpusztítja szent oszlopait,
És lerombolja oltárait.
Olyan mint gaz, melytől a mező
Virít, de ez csupa hamisság,
Mert a gaz mérges, nem ehető.
A mezőn tarkán virít a gaz,
Amit Izrael tesz, hamis az.
 294

SAMÁRIA BÁLVÁNYIMÁDÁSA
Hos 10:5-8.

1. Bét-áveni borjú miatt 3. Samária elvész szintén,

Aggódnak Samáriában.
Gyászolják öregek, fiak,
És jajgatni fog kínjában
Sok bálványpap, hiszen vége,
Odalett már dicsősége.
És olyan lesz, mint királya,
Mint a forgács a víz színén,
Nem lesz többé királysága.
Áldozóhalmoknak vége,
Ahol nőtt Izrael vétke.

2. Elviszik Asszíriába 4. Majd gaz és bogáncs növi be

A népet a nagy királynak
Ajándékul. Mindhiába,
Vége van már az országnak.
Efraim is szégyenbe jut,
Izrael pedig vele fut.
Oltárait, s a hegyeknek
Azt mondják, hogy most sebtibe
Mindnyájunkat befedjenek.
Aztán a halmok ezt hallják:
Most gyorsan omoljatok ránk!

JÁKÓB, JÚDA, EFRAIM

Hos 10:9-11.

Már Gibea óta vétkes vagy, Izrael!
Ellenem támadt fel, de őt is eléri
A háború. Semmiképpen nem hagyná el
Büntetésem őt sem, akárhogy is kéri.
A gonosz emberek miatt
Elpusztulnak apák, fiak.
Én tetszésem szerint megfenyítem őket.
Összesereglenek ellenük a népek.
Kettős bűnükért akkor majd megbűnhődnek,
Nem megy feledésbe semmiféle vétek.
Bűnre jön a számonkérés,
Lázadásra elítélés.

Olyan Efraim, mint betanított üsző,

Ki szeret nyomtatni levágott gabonát.
Eddig megkíméltem, de eljön az idő,
Amikor nyakába teszem majd az igát.
Akkor szántani fog Júda,
Jákób a boronát húzza.

ÁLDÁS A MEGTÉRŐKNEK
Hos 10:12-15.

1. Vessetek magatoknak igazságot! 3. Most zendülés támad néped körében,

Akkor biztos, hogy hűséget arattok.
Új szántóföldet gyorsan felszántsatok!
Keressétek meg, hol van az Uratok!
Ő pedig jön, és megkeresi népét,
Rátok hullatja igazság esőjét.
Országodnak sok erődítményében.
Nagy pusztulás lesz úgy, ahogyan Salman
Elpusztította Bét-Arbélt is hajdan.
Az anyákat is kis gyermekeikkel
Lemészárolták, úgy lesz az majd itten.

2. Akkor ti, kik bűnösen szántottatok, 4. Bételben is így veletek elbánnak

Utána álnokságot arattatok.
A hazugságnak gyümölcsét ettétek,
Isten segítségét nem kerestétek.
Bíztatok a magatok tetteiben
És sok harcosotoknak erejében.
Büntetésül a szörnyű gonoszságnak,
És felvirrad majd egy szomorú hajnal,
Eltelve gyásszal, jajgatással, bajjal.
Akkor elpusztul Izrael királya,
Menthetetlenül elvész az országa.
 295

11. fejezet
Isten hűséges szeretete

„PEDIG ÉN TANÍTOTTAM JÁRNI”

Hos 11:1-7.

Izrael még gyermek volt, mikor megszerettem,

Egyiptomból hívtam ki mint saját fiamat.
Minél jobban hívtam, és ahogyan kerestem,
Annál jobban kereste ő a bálványokat.
Tőlem eltávolodott,
Bálványoknak áldozott.

Pedig én tanítottam járni Efraimot,

Kézen fogtam mindenkor, és viseltem gondját,
De úgy látszik, hogy erről ő semmit sem tudott.
Szeretet kötelével fontam át az arcát,
És neki enni adtam,
Tápláltam jóságosan.

De ő inkább visszatér Egyiptomba tőlem,

Inkább Asszíria lesz neki a királya,
Mert nem akar megtérni, akárhogy is kérem,
Városaiban nagy lesz fegyver pusztítása,
Mert nem akar megtérni,
Sem bocsánatot kérni.

Ott akkor majd vége lesz üres fecsegésnek,

Nagyvonalú terveiből ott nem lesz semmi,
Többé nem nyújtja kezét már a Felségesnek,
Mint aki megdermedt, nem akar hozzá menni.
Arrafelé néz az Úr,
De ott senki nem mozdul.

„HOGYAN ADNÁLAK ODA?”

Hos 11:8,9.
Hogyan adnálak oda, Izrael és Efraim?
Titeket ha elvesztlek, kik lesznek a fiaim?
Nem adlak úgy, mint Admát, annál jobban szeretlek,
És úgy, mint Cebóimmal, soha nem bánnék veled.
Elfogott szánalom,
Szívemben bánatom.

Ha izzik is haragom, veled rosszul nem bánok,

Én ezentúl romlásba nem döntöm Efraimot.
Én nem olyan vagyok, mint kik vannak sokan itten,
Mert nem ember vagyok, de téged szerető Isten.
Szent vagyok köztetek,
És szelíden jövök.
 296

„LETELEPÍTEM MAJD ŐKET”

Hos 11:10,11.

Az Urat fogják követni, Remegve jönnek mindnyájan

Ki ordít, mint oroszlán.
Mindnyájan fognak remegni,
Hangja olyan, mint orkán.
Nyugat felől jönnek,
Uruknak örülnek.
Egyiptomból mint a madár,
Mint a galamb, valahányan
Asszíroktól itt vannak már.
Jönnek házaikba
Ők és fiaik ma.

12. fejezet
Efraim hűtlensége és büntetése

EFRAIM ÉS JÚDA
Hos 12:1,2.

Hazugsággal fordult Efraim énhozzám, Efraiim egész nap a keleti szelet

Izrael háza alattomos, Űzi, és hazugságot beszél,
De Júda még mindig az Isten útján jár, És míg Asszíriával köt szövetséget,
A szentek népe állhatatos. Egyiptommal olajat cserél.

HAMIS REMÉNYSÉG
Hos 12:3-12.

1. Pere van az Úrnak Izraellel, 5. Kalmár lett. Hamis mérleg kezében,

Jákóbot pedig úgy bünteti meg, Újabban harácsolni is szeret.
Ahogy megérdemli tetteivel, Efraim így szól: Mily gazdag lettem,
Neki majd azonképpen megfizet. Milyen nagy vagyon üti kezemet!

2. Az anyaméhben csalta testvérét, 6. Így szól: Nem találhatnak bűnt bennem,

Később pedig az Istennel küzdött. Én semmit sem szereztem vétkesen.
Bételben összemérte erejét De minden utad én jól ismerem,
Álmában az angyallal, és győzött. Én soha nem ítélek tévesen!

3. Bételben talált rá az angyalra, 7. Tudom, mit csinálsz Egyiptom óta,

Ott beszélt vele, sírva könyörgött. És újra sátorlakóvá teszlek.
Seregek Urának nevét hallva Olyan leszel, mint egykor, régóta.
Sorsába ottan beletörődött. Ahonnan jöttél, oda menesztlek.

4. Izrael, térj hát meg Istenedhez, 8. Régebben szóltam a prófétákhoz,

És tartsd meg a törvényt hűségesen! A sok látomást én adtam nekik.
Hozzá fordulni sürgősen elkezdj, És lám, mit szóljak most Gileádhoz?
És reménykedjél benne szüntelen! Megsemmisülnek gonosz tetteik.

9. Bikákat áldoznak fel Gilgálban, Semmi sem marad meg egy rakásban,
De oltáraikból - majd meglátják - A szántóföld szélén széjjelhányják.

„BOSSZANTOTTA URÁT”
Hos 12:13-15.

Jákób Arám mezejére menekült, De próféta által hozta ki az Úr

Izrael ottan szolgált egy asszonyért. Egyiptomból Izraelt, az ő népét,
Őrizte a nyájat, hol letelepült, És így is őrizte meg őt azontúl,
Csak egy asszonyért, és semmi haszonért. Hogy elhagyta szolgaságának földjét.
 297

Izrael bosszantotta Urát tovább,

Sokszor egész az elkeseredésig,
De Isten megtorolja a vérontást,
A gyalázatért megfizet mindvégig.

13. fejezet
Efraim hűtlensége és büntetése

HALÁLOS VÉTEK
Hos 13:1.

Ha Efraim megszólalt,
Mindenki csak rettegett.
Amikor állást foglalt,
Népek vezetője lett,
De vétkezett Baallal,
S szembesült a halállal.

FÜST ÉS POLYVA
Hos 13:2,3.

Most is tovább vétkeznek, istenszobrot csinálnak

Ezüstből maguknak, és áldoznak a bálványnak.
Ezeket mesterember fémből, fából csinálta.
Ők e borjút csókolják, s imádják, de hiába.

Ezért olyanok lesznek, mint a reggeli felhő,

Mint a lehulló harmat, aztán korán eltűnő.
Mint a polyva, mit a szél elsodor a szérűről,
Vagy a füst, mit a szellő messze fúj a kéményről.

„RÁJUK TÁMADOK”
Hos 13:4-8.

1. De én, az Úr, vagyok a te Istened, 3. Úgy bánok veletek, mint az oroszlán,

Egyiptom óta én vagyok teveled. Párducként lesek majd rátok a pusztán,
Rajtam kívül más Istent nem ismerhetsz, Mint bocsát vesztett medve, megtámadlak,
Szabadításért hozzám menekülhetsz. Mellkasodat feltépem, és ott hagylak.

2. Én gondoskodtam rólad a pusztában, 4. Mint egy nőstény oroszlán, úgy felfallak,

A kiszikkadt földön a vándorlásban, Majd otthagylak a mezei vadaknak.
De mikor dús legelőkön jóllaktál, Szaggassanak széjjel, én megengedem.
Engem nyomban elfeledtél, elhagytál. Így teljesedik be az ítéletem.

„HOL VAN KIRÁLYOD?”

Hos 13:9-11.

Izrael! Az vitt tégedet romlásba, Hiszen te kértél királyt s vezéreket!

Hogy fellázadtál a segítőd ellen.
Népemnek hol van az erős királya,
Ki megmenti városait fegyverrel?
Bíráid hova lettek?
Nem látok vezéreket.
Adok királyt neked, de haragomban,
Mert el nem felejthetem a sok vétket,
Elveszem tőled felindulásomban.
Királyaid nem lesznek,
De én Istened leszek.
 298

„HOL VAN A TÖVISED?”

Hos 13:12-14.

Össze van gyűjtve Efraim bűne, Holtak honában nem hagyom ottan,
És nálam el van téve a vétke. Megváltom őt, és nem lesz tovább ott.
Nagy fájdalmai lesznek, és szülne, Halál! Mondjad, hogy tövised hol van!
De idétlen gyermeket szül végre. Holtak hazája! Hol a fullánkod?

„KISZÁRÍTJA KÚTJÁT”
Hos 13:15.

Legvirágzóbb ő lesz testvérei között, Kiszárad a kútja, nem lesz többé vize.
De hogyha keletről eljön az Úr szele, Elapad forrása,
Amely végigsöpör a nagy puszta fölött, Elvész gazdagsága.

14. fejezet
Hűtlenség, büntetés, kegyelem

„MEGBÜNHŐDIK SAMÁRIA”
Hos 14:1.

Megbünhődik Samária, Csecsemőit a sziklára

Engedetlenek országa. Az ellenség odavágja,
Elpusztítja gyilkos fegyver, És a terhes asszonyokhoz
Nem marad ott élve ember. Kíméletlen, mint másokhoz.

„BOCSÁSS MEG!”
Hos 14:2-4.

Izrael! Térjél meg Istenedhez, Asszíria nem segít meg minket,

Mert bűnöd miatt buktál el! Hidd el!
Alázatosan Uradat kérd meg:
Bűnöm bocsásd meg, fogadj szívesen!
Ha ajkunk gyümölcsét eléd visszük,
Te hozzánk kegyelmes leszel, hisszük.
Ezután lóra sem ülünk többé.
Mit kéz csinált, nem hívjuk istennek,
Az árva benned bízik örökké.
Mit ember csinált, az néma bálvány,
Élettelen mind, halott csinálmány.

„HARMAT LESZEK IZRAELNEK”

Hos 14:5-10.

1. Kigyógyítom őket hűtlenségből, 4. Akkor Isten oltalmában élnek,

És szívem szerint szeretem őket. És gabonát fognak termeszteni,
Elfordult haragom Izraeltől, Borai szerte híresek lesznek,
Visszafogadom a megtérőket. Virágoznak a szőlővesszei.

2. És Izraelnek én harmat leszek, 5. Efraimnak már nincs semmi köze

Virágozni fog, mint a liliom. Többé a faragott bálványokhoz,
Termékeny földbe ereszt gyökeret, Ezentúl majd én törődöm vele,
Amint a nagy fák a Libánonon. Ha elém igaz bűnbánatot hoz.

3. Ágai mindenhol szétterülnek, 6. Mint zöldellő ciprus, olyan vagyok.

Olyan ékes lesz, mint az olajfa. Ha hozzám fordulsz, én meghallgatlak.
Olyan illata lesz, mint erdőnek, Gyümölcsödet majd éntőlem kapod,
Sok énekes madár fészkel rajta. Ellenségnek már többé nem adlak.
 299

7. Aki bölcs, az belátja ezeket, 8. Egyenesek az Úrnak útjai,

Aki értelmes, az mind megérti, És az igazak azokon járnak,
Ha figyel rájuk, e beszédeket, De a vétkes nép és ő fiai
Hogy egyenesek az Úr mesgyéi. Elbuknak, ott ösvényt nem találnak.

JÓEL
Joel (Jl)

1. fejezet
Sáskajárás és bűnbánat

AZ ÚR NAPJÁNAK ELŐHÍRNÖKE
Joel 1:2-12.

1. Jól hallgassatok most ide, ti Vének! 6. Rátámadt egy nép az én országomra.

Figyeljen az ország minden lakója! Hatalmas nép ez, bizony száma sincsen.
Ha a múltba őseitekre néztek, Oroszlánfogakkal tör romlásomra,
Történt-e ilyen akkor vagy azóta? Mint nőstény oroszlán, úgy harap itten.

2. Beszéljétek el ezt fiaitoknak 7. Jól termő szőlőmet elpusztította,

S tovább a következő nemzedéknek! Fügefámat mind sorra letördelte,
Fiaitok mondják el fiaiknak, Törzséről a kérgét lehasította,
Hadd tudják meg, hogy mikor mik történnek! Ágát elszórta mindenfelé szerte.

3. Mindent, amit csak a hernyó meghagyott, 8. Mint a szűz, ki gyászolja vőlegényét,

Jött a sáskaraj, és azt mind megette. Keseregj, hiszen az Úrnak házában
A sáska után már nem sok maradt ott, Nincs már áldozat, a tömjénnek füstjét
De ami maradt, megette a szöcske. Senki sem érzi, csak sír bánatában.

4. És ha mégis maradt volna valami, 9. A papok, az Úr szolgái gyászolnak,

Azt is mind megette a cserebogár. Elpusztult a rét, a termőföld gyászol,
Ti Részegesek! Ez az itt most, ami Nem lett olaj, sem must, s a gabonának
Meggondolásra és bűnbánatra vár. Termése nem ért be, sem itt, sem máshol.

5. Ébredjetek sírjatok ti, Borivók 10. A sok paraszt szomorkodik magába’,

És mindannyian mostan jajgassatok! És sírva jajgatnak a vincellérek,
Jöjjetek már rá, ti Semmirevalók, Mert az idén nincs sem búza, sem árpa,
Hogy már kivették szátokból a mustot! Nem maradt semmi, mit szüretelnének.

11. Elhervadt a fügefa, és elszáradt A koldus már küzdeni is elfáradt,

A szőlő, a gránátalma, a pálma, A kopár mezőt nem veri fel lárma.

FELHÍVÁS BŰNBÁNATRA
Joel 1:13,14.

Öltsetek gyászt, és sírjatok, ti Papok, Ünnepeljetek, s szent böjtöt tartsatok!

Az oltárnál szolgálók jajgassatok! Az országban mindenhol kit találtok,
Gyászruhában töltsétek az éjszakát! Gyűjtsétek össze ide a véneket,
Nincsen, ki bemutassa áldozatát. Uratoknak zengjetek dicséretet!

Kiáltsatok az Úrhoz szent házában, Teljes szívből az Úrhoz kiáltsatok,

Mindenki szálljon magába gyászában! Tartsatok töredelmes bűnbánatot!
 300

AZ ÚR NAPJA
Joel 1:15-18.

Közel van már az Úr napja.
Jaj, micsoda nap!
Ez a pusztulás alkalma,
Ami ránk szakad.
Szemünk előtt tűnik el
A vígság s az élelem.
Az elvetett mag elszárad
A kemény földben.
Üresek már a magtárak
Itt, Izraelben.
Beomlottak a vermek.
A gabona hova lett?
Hogyan nyögnek az álaltok,
Hogy kóborolnak!
Terelgetik a nyájakat,
Messze bolyongnak.
Nyoma sincs legelőnek,
A juhnyájak sínylődnek.

„HOZZÁD KIÁLTOK, URAM!”

Joel 1.19,20.

Én Uram! Hozzád kiáltok. A mezei vadak jönnek,

A pusztán a legelőket
Tűz égette, s merre látok,
Látok felperzselt mezőket.
A mező sok régi fája
Elhalt, nem ismerni rája.
Szomjan hozzád sóhajtoznak,
Némán vízért könyörögnek
Partján kiszáradt folyóknak.
A pusztának legelőit
Tűz égette ki mindenütt.

2. fejezet
Csapás és ígéret

JÖN AZ ÚR NAPJA
Joel 2:1,2.

A Sionon fújjátok meg a kürtöket, Miként a hegyekre terülő szürkület,

Fújjatok riadót az én szent hegyemen!
Az Úr napja jön. Halljátok a hírnököt,
Az országnak minden lakosa reszkessen!
Az a nap sötétség napja,
A földet homály takarja.
Jön egy nagy nép, amelynek nagy a hatalma
Azzal, hogy eltipor, fenyeget bennünket.
Ily nagy veszedelem itt még nem volt soha.
Később sem lesz ily áradat,
Míg ember él az ég alatt.

RETTEGNEK A NÉPEK
Joel 2:3-9.

1. Előtte tűz megy, utána láng perzsel.
Előtte mint Éden kertje volt az ország.
Utána pusztaság, sivatag, víztelen.
Nem menekülhet meg tőle a lakosság.
Olyan az alakjuk, mint a vadlovaknak,
Mint szilaj lovasok akképp száguldoznak.
3. Felhágnak mint harcosok a kőfalakra,
Mindegyik a maga útján továbbhalad.
Mindenhol ügyelnek a harcalakzatra,
Fegyelmet tartanak a támadás alatt.
Még a fegyvereken is keresztültörnek,
Feltartóztathatatlanul hömpölyögnek.

2. Amikor ugrálnak fenn, a hegycsúcsokon, 4. A várost rohammal egyhamar beveszik,

Mint a harci kocsik, olyan nagy zajt csapnak,
Vagy mint tűz ropog az elszáradt tarlókon,
S mikor egy nagy sereg nekikezd a harcnak.
Minden arc elsápad, rettegnek a népek.
Száguldnak szerteszét úgy, mint a vitézek.
Hirtelen, sebesen futnak a várfalon,
Még a házaknak belsejét is ellepik,
Ha másképp nem megy, bemásznak az ablakon.
Mint a tolvaj, mindenhova behatolnak,
És erőszakosan mindent elrabolnak.
 301

„KI BÍRJA KI AZT?”

Joel 2:10,11.

Reszket előtte a föld, megrendül az ég, Igen nagy s félelmetes az Úrnak napja.
A nap és hold sötét lesz. Lesz-e csillag még? Nagy a sereg, mely parancsát végrehajtja.
A nagy táborból feltörő sereg előtt Mindenki elveszti akkor bátorságát.
Hatalmas erejével az Úr mennydörög. Lesz-e, aki kibírja az Úrnak napját?

ÚJABB FELHÍVÁS MEGTÉRÉSRE

Joel 2:12-17.
Még most is így szól az Úr: „Térjetek meg hozzám
Teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva!
Szíveteket szaggatva figyeljetek jól rám,
Ne a ruhát hozzátok széjjeldarabolva!”
Hiszen irgalmas az Úr, nagy az ő kegyelme,
Szeretete el nem fogy, és hosszú türelme.

Ha veszedelmet hoz rátok, később megbánja

Lehet, hogy talán most is áldást hoz reátok.
Italáldozatotok talán kedves nála,
Az ételáldozatra a válasz nem átok.
Azért hozzatok étel- s italáldozatot,
Mert sohasem felejt el titeket uratok!

A Sionon ünnepélyesen kürtöljetek,

Hirdessetek ünnepet, tartsatok szent böjtöt!
Szent gyűlésre hívjátok össze mind a népet,
Véneket, gyermekeket, sőt a csecsemőket!
A vőlegény is jöjjön ki a lakásából,
A menyasszony lépegessen ki szobájából!

A templomnak csarnoka és az oltár között

Az Úrnak hű szolgái, sírjanak a papok!
Így szóljanak: „Hallgass meg, ha a nép könyörög,
Szánj meg, és vedd le rólunk ezt a gyalázatot!
A pogányok ne csúfolhassanak bennünket,
Ne mondhassák: Nem találják meg Istenüket!”

„NEM ENGEDEM TÖBBÉ”

Joel 2:18-20.

Szánalomra indult az Úr országa iránt, Az északi ellenséget messze elűzöm

Megkönyörült népén, és ezt mondta vigaszul:
„Adok nektek most már mindazt, ki-ki mit kívánt:
Gabonát, mustot, olajat, nem jártok rosszul.
Többé nem lesz helye annak,
Hogy pogányok gyalázzanak.
Sivár, puszta földbe, sőt bele a tengerbe
Keletre is, nyugatra is, s többé nem tűröm,
Hogy az én népem az ellenség leteperje.
Bűze felszáll, és a hullaszaga az égre,
Akármilyen nagy pusztítást hajtott itt végre.”
 302

ISTEN ÍGÉRETE
Joel 2:21-23.

Ne félj, termőföld, vigadj és örülj, Sion fiai, vigadozzatok!

Mert nagy tetteket vitt az Úr véghez!
Minden kizöldül a puszta körül,
A füge s szőlő így jut terméshez.
Kertekben a fák gyümölcsöt hoznak,
A mezei vadak vigadoznak.
Tudjátok, hogy ki ti istenetek.
Tudjátok, hogy Ő a ti uratok,
Ami szükséges, megadja nektek.
Zápor fog hullni a szomjas réten,
S az zöldell tavasszal úgy. mint régen.

4. fejezet
Megpróbáltatás és béke

JÓSAFÁT VÖLGYE
Joel 4.9-12.

Hirdessétek ezt ki most a népek között,
És készüljetek fel a szent háborúra!
Vonuljanak fel a vitézek, a hősök,
Harcosok jöjjenek buzdításotokra!
Dárdákat kovácsoljatok,
Kapáitokból kardokat!
Érezze a gyáva, mintha vitéz lenne!
Mindenfelől gyülekezzenek a népek!
Urunk, veled jöjjön vitézek serege,
Vezesd oda őket, hol lesz az ítélet!
Jertek a Jósafát-völgybe
Szomszédokkal egyetembe’!

„NAGY A GONOSZSÁGUK”
Joel 4:13.

Eresszétek neki a sarlót!

Érett már az aratnivaló.
A kádba jöjjenek taposók,
Mert csordultig van már a sajtó!
Nagy a gonoszságuk,
Nem lesz maradásuk.

„A NAP ÉS A HOLD ELSÖTÉTÜL”

Joel 4:14-17.

Az ítélet völgyében hatalmas a tömeg, Népét megoltalmazza az Úr őfelsége,

Mert közel van az Úr napja. És Izrael fiainak,
A nap és hold sötét lesz, a csillag nem fénylik, Majd megtudjátok, hogy Ő lesz az erőssége,
Felharsan az Úrnak hangja. S ott lesz, hol övéi vannak.
Jeruzsálemből mennydörög, Az ég és a föld megrendül,
Megrendül az ég és a föld. Isten lesz az úr egyedül.

Akkor megtudjátok majd, én vagyok az Isten,

S szent lesz akkor, mert ott lakom,
Sion hegye, és vele szent lesz Jeruzsálem.
Az lesz szent helyem, otthonom,
És akkor majd idegenek
Oda többé be nem mennek.
 303

JÚDA BÉKÉJE
Joel 4:18-21.

Azon a napon majd must csorog a hegyről,
És a halmokról is tej csörgedez alá,
Az Úr házából forrás fakad fel egyből,
Ahol szárazság volt, az most lesz patakká.
Sok víz folydogál Júdában,
Sittim völgyén s a pusztában.
Pusztává lesz viszont akkor majd Egyiptom
Az erőszak miatt, melyet elkövetett.
Sivár pusztasággá átváltozik Edóm,
Végrehajtja Isten ott az ítéletet,
Mert ártatlan vért ontottak,
Mindnyájan garázdálkodtak.

Júdában azonban laknak majd örökre,

És pontosan így lesz ez Jeruzsálemben,
Mely megmarad nemzedékről nemzedékre,
Gyönyörködni fogok ottan én népemben.
A vérontást megtorolom,
Büntetés nélkül nem hagyom.

ÁMÓS
Am

1. fejezet
Fenyegető próféciák

AZ ÚR MENNYDÖRÖG
Am 1:2.

Az Úr hangja a Sionról felharsan,

Az Isten Jeruzsálemből mennydörög.
A legelőknek minden füve, hantja
Gyászba borul, sírnak a száraz rögök.
Elszárad a Karmel teteje,
Félelmetes az Úr ereje.

DAMASZKUSZ
Am 1:3-5.

Így szól az Úr: „Három, sőt négy vétke miatt
Damaszkusznak soha én meg nem bocsátok,
Mert elfelejteni soha nem lehet azt,
Hogy cséplőszánokkal ölte Gileádot.
Hazáél házára én tüzet bocsátok,
Ben-Hadad házai mind elhamvadnak ott.
Damaszkusz zárait én sorra letöröm
Kiirtom Áven-völgyből az uralkodót,
Bét-Édenben sem lesz többé már nagy öröm,
Nem kerülheti el Arám a fogságot.
Őt Kírbe száműzöm, ott él majd ezentúl,
Mert elhatároztam.” Így mondja ezt az Úr.

GÁZA
Am 1:6-8.

Három, sőt négy vétke miatt Asdódból az uralkodót

Nem bocsátok meg Gázának.
Elhurcolták foglyaikat,
S kiszolgáltatták Edómnak.
Tüzet bocsátok Gázára,
Házaira, várfalára.
Kiirtom s a fejedelmet
Askelonból, majd fordulok
Ekron ellen azon rögvest.
Filisztea azon nyomba’
Elpusztul. Ezt az Úr mondja.
 304
TÍRUSZ
Am 1:9,10.
Három, sőt négy bűne miatt
Nem bocsátok meg Tírusznak,
Mert elfogott fiainkat
Kiszolgáltatta Edómnak.
EDÓM
Am 1:11,12.
Három, sőt négy vétke miatt
Nem bocsátok meg Edómnak.
Soha nem ismert irgalmat,
Átka lett a testvérhonnak,
És fegyverrel támadt rája,
Szüntelen rombolt dárdája.
AMMÓN
Am 1:13-15.
Három, sőt négy vétke miatt
Nem bocsátok meg Ammónnak.
Sírnak a gileádiak,
Mert a terhes asszonyoknak
Hasukat felhasogatta,
Hogy a földjét gyarapítsa.
2. fejezet
Fenyegetés minden nép ellen
MÓÁB
Am 2:1-3.
Három, sőt négy vétke miatt
Nem bocsátok meg Móábnak.
Megégette csontjaikat
Edómnak és királyának.
Emberi csontok elégtek,
Én nem tűröm el e vétket.
JÚDA
Am 2:4,5.
Három, sőt négy vétke miatt
Nem bocsátok meg Júdának.
Magabiztos júdaiak
A törvénynek fittyet hánynak.
Az Urat semmibe veszik,
Nem tartják meg törvényeit.
A testvéri szövetséggel
Ezek, sajnos, nem törődtek,
Ezért Tírusz tűzben ég el.
Ekképp ítélem meg őket.
Témánra tüzet bocsátok,
Mely szikrázó, heves lángban
Emészti a palotákat
Abban a gőgös Bocrában.
Dühe bárhogy rombol végig,
Lángok csapnak fel az égig.
Tüzet gyújtok Rabba falán,
Felégetem palotáit,
S szélvészben a vihar napján
Rabba elveszti csatáit.
A király fogságba kerül
Vezérivel, nem egyedül.
Tűz fog égni Kerijjótban,
És a vétkes Móáb népe
Elpusztul a csatazajban,
Harsog majd a kürt zengése.
A bíráját elüldözöm,
S minden vezérét megölöm.
Tévelygésbe vitték őket
Bálványaik, amelyeket
Az elődeik követtek,
Ezért most Júdára tüzet
Bocsátok, és Jeruzsálem
Palotáit felégetem.
 305

IZRAEL
Am 2:6-8.

Három, sőt négy vétke miatt
Izrael most nem kap reményt,
Mert eladja az igazat,
Egy pár saruért a szegényt.
Az igazat pénzért adják,
És a szegényt sem sajnálják.
Várják, hogy a nincstelenek
Port szórjanak a fejükre,
És közömbös lett ezeknek
A nyomorultaknak ügye.
Egy nőhöz jár fiú s apja .
Ez nevemnek gyalázatja.
A papok az oltár mellett
Olyan ruhán nyújtózkodnak,
Amelyet zálogba vettek,
És melyet vissza nem adnak.
Isten házában ők isszák
A megbírságoltak borát.

„PEDIG ÉN...”
Am 2:9-12.

Pedig az emóriakat Kihoztalak benneteket Prófétákká én magamnak

Előlük kipusztítottam,
Akik oly magasak voltak,
Mint a tölgyek, melyek ottan
Felnőnek a cédrusokkal.
Gyümölcsük s gyökerük hol van?
Egyiptomnak országából.
A pusztában vezettelek,
Semmiből lakattalak jól.
Ha a gyökér elpusztul lent,
Nem érik a gyümölcs be fent.
Elhívtam fiaitokat.
Ifjaitokból, kik vannak,
Támasztottam názírokat,
De ti mondtátok ezeknek,
„Prófétálni ne menjetek!”

„EZÉRT ÉN...”
Am 2:13-16.

1. Ezért én megingatom3. 3.A vitéz sem lesz képes 5. A lovas sem menti meg,
A földet alattatok, Életét megmenteni, Hiába fut, életét.
Mint szekér az utakon, És nem lesz elégséges A bátor szívű sereg
Melyre sokat raktatok. Ereje verekedni. Elhajítja fegyverét.

2. Hiába gyors a lába, 4. Az íjásznak ereje 6. Ama napon mindezek -

Csak nem lesz menekvése, Nem lesz nyilakat lőni, Mint az Úr előadta -
A bátor is hiába Aki futni szeretne, Sorra bekövetkeznek,
Bízik nagy erejébe’. Nem tud elmenekülni. Mert ez lesz az Úr napja.

3. fejezet
A próféta küldetése a választott néphez

AZ ÚR SZAVA IZRAELHEZ
Am 3:1.

Az Igét meghallottátok,
Melyet az Úr mond rólatok.
Kegyelmes volt tihozzátok,
Egyiptomból is kihozott.
Szól az egész nemzethez,
Mikor szól Izraelhez.

„CSAK VELETEK...”
Am 3:2.

Csak veletek léptem közösségre

A föld minden nemzete között.
Ezért kerül most megítélésre
Minden elkövetett bűnötök.
 306

„AZ ÉN URAM, AZ ÚR...”

Am 3:3-8.

Járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?

Az oroszlán ordít-e az erdőben, hogyha
Mindhiába vadászott, és semmit sem ehet,
Mert nem sikerült semmit sem zsákmányolnia?

Az oroszlánkölyök sem ordít barlangjában,

Ha nem sikerült aznap semmit sem fognia.
Egy madár sem vergődik vadász csapdájában,
Ha nem vetnek tőrt neki, amelyik megfogja.

A csapda nem pattan fel, ha semmit sem fogott.

Ha megfújják a kürtöt, nem rémül meg a nép?
Ha a várost baj éri, nem az Úr keze volt,
Ki ítéletében megmutatja erejét?

Az én uram, ki nagy úr, semmit sem tesz addig,

Amíg a prófétáknak, kik szolgálnak neki,
Mint a bánya mélyében megőrzött titkait,
Nyilvánosságra hozza, s nekik kijelenti.

Ha az oroszlán ordít, vajon ki ne félne?

És mikor az én Uramnak a hangját hallja,
Amely messze szétterjed időbe és térbe,
Vajon ki lenne olyan, hogy ne prófétálna?

SAMÁRIA FÉNYŰZÉSE
Am 3:9-12.

Asdódban hirdessétek a ház tetejéről,

Egyiptomban a palotákról kiáltsátok,
Samáriában pedig a hegy gerincéről,
Mondjátok el mindennek, hogy onnan mit láttok!
Ott van zűrzavar meg más
Erőszakos elnyomás.

A jóra nincs tehetségük, semmit nem tudnak,

Csak a népet zsarolva gyűjteni kincseket.
Eszükben sincs hallgatni szavára az Úrnak,
Nem tudják, hogy helyesen vajon mit tehetnek.
Ezért az Úrnak szava
Eljut palotájukba.

Ellenség fogja körülvenni országodat,

Díszes palotáidat sorra kirabolják,
Te pedig elveszíted minden hatalmadat,
Palotáid kincseit szerteszét hurcolják.
Hatalmad így ér véget.
Várjad az ellenséget!
 307

Amiként a pásztor az oroszlán szájából,

Ha megment két lábszárat és még egy fülhegyet,
Izraelnek fiai a nagy pusztulásból
Menekülni csak ily módon lesznek képesek.
Itt van még az oroszlán,
Nem is megy el soha tán.

Samáriában akik az ágy szélén ülnek,

Damaszkuszi pamlagon lustán heverésznek,
E világi gyönyörnek ők most még örülnek,
Nem fogják fel közeledtét a nagy veszélynek.
Ők a veszélyt nem érzik,
Bajukat csak tetézik.

JÁKÓB HÁZA
Am 3:13-15.

Halljátok meg, Emberek, és tanúskodjatok! Mostan a téli házat ledöntöm e helyütt,

Jákób háza ellen most mind felvonuljatok!
A Seregek Ura szól, jól megfigyeljétek:
Megbüntetem Izraelt, megbüntetem Bételt.
Szarvai az oltárnak
Sorra földre hullanak.
És lerombolom azt a nyári házzal együtt.
Ami elefántcsontból készült, annak vége,
Nyoma sem marad annak, bármilyen sokféle.
Így szól az Úr, halljátok!
Ez a sors vár tirátok.

4. fejezet
Hiába a fenyítés

SAMÁRIA ASSZONYAI
Am 4:1-3.

Halljátok meg ezt az Igét, ti básáni Tehenek

Samária hegyén, akik szegény nincsteleneket
Sanyargattok, bántalmaztok, s mondjátok uratoknak:
„Hozzatok bort, hadd igyunk!” - s leisszátok magatokat!

Uram, az Örökkévaló szentségére esküdött,

Hogy tinektek nemsokára lesz még olyan időtök,
Amikor majd benneteket elhurcolnak szigonnyal,
Aki pedig megmarad, azt húzzák halászhoroggal.

Egymás után vonultok ki a leomlott falon át.

Hiába néz vissza bárki, nem látja már a honát
Mindnyájatokat a Hermón-hegy felé elhajtanak.
Ez a figyelmeztetése hozzátok Uratoknak.

ÖNKÉNTES ÁLDOZATOK
Am 4:4,5.

Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek! Égessetek kovászos áldozatokat!

Mindezt pedig Gilgálban megtetézzétek! Hirdessétek mindenhol, hogy ti azokat
Áldozatot hozzatok minden hajnalon, Magatoktól és önként hozzátok ide,
S hozzátok a tizedet harmadnapokon! Izraelnek fiai! Ez ma az Ige.
 308
KENYÉRHIÁNY
Am 4:6.
1. Én most azt tettem veletek,
Hogy a városaitokba’
Nem volt kenyér, mit egyetek,
ESŐ NÉLKÜL
Am 4:7,8.
Én az esőt is megvontam
Tőletek három hónappal
Éppen az aratás előtt.
Az egyik föld kapott esőt,
A másik meg nem kapott,
Ott senki nem aratott.
ASZÁLY ÉS GABONAROZSDA
Am 4:9.
Megvertelek benneteket
És földeteket aszállyal -
Szőlőtöket, kerteteket -
Rémes gabonarozsdával.
DÖGVÉSZ
Am 4:10.
1. Dögvészt küldtem rátok, miként Egyiptomra,
Ifjaitokat fegyver ölte halomra.
Ellenség zsákmányává lett sok lovatok,
MINT SODOMA ÉS GOMORA
Am 4:11.
1. Olyan pusztítást hoztam rátok,
Mint Sodomára s Gomorára,
És mint a tűzből kiragadott
SEREGEK ISTENE
Am 4:12,13.
1. Ezért bánok így veled, Izrael!
Készülj találkozni Isteneddel!
Aki teremtett hegyeket, szelet,
Ki kijelentéseket ad neked,
Mégsem szálltok magatokba.
Nagyon sok a vétketek,
Hozzám meg nem tértetek.
Az egyik városnak adtam,
A másiktól visszavontam.
Sok városból támolyogtak
Másikba, hogy ihassanak,
De mégsem tértetek meg.
Így szól most Istenetek.
Fügefátok, olajfátok
Nagy részét leette sáska,
De hiába várok rátok,
Nem tértek az Úr szavára.
Táborotok bűzét érezte orrotok.
Ti mégsem tértetek hozzám.
Hívlak, de nem hallgattok rám.
Fa, olyan országtok sok vára.
Hozzám ti mégsem tértek meg,
Szólíthatlak, kérlelhetlek.
Ki formál hajnalt és alkonyatot,
Megjár mélységet és magaslatot, -
Tudd meg hát végre! - annak a neve:
Seregeknek hatalmas Istene!
 309

5. fejezet
Izrael siratása

HALLD AZ IGÉT!
Am 5:1.

1. Halljad most meg ezt az Igét! Urad siratóénekét

Jól figyelj, Izrael háza! Vésd be elméd tudatába!

SZÁZBÓL TÍZ
Am 5:2,3.

Elesett, és többé már soha fel nem kel És ha a városból kivonulnak százan,
A szűz Izrael, és nincs, ki felemelje. Jó, ha azokból tízen visszatérhetnek.
Ha kivonul ezer, visszavárni nem kell Az Úr ítélete ez Izrael házán.
Száznál többet. Nincs, ki a többit temesse. Az én Uram így szól, azért figyeljetek!

BÉTEL MIATT
Am 5:4-7.

Ezt mondja az Úr Izrael házának: Csak az Urat keressétek, s élni fogtok!

Keressetek engem, akkor bizton éltek! Másképp megemészti a tűz József házát.
Tájára se menjetek most ti Gilgálnak, Bétel miatt lesz az ítélet rajtatok.
Ne keressétek Beérsebát, se Bételt! Szól az Úr. Hallgassátok meg akaratát!

Ekképp szól az Úr: Mert a törvényt méreggé

Teszitek mindenhol, és az igazságot -
Akár itt, akár ott, sehol sem kevésbé,
Mint a másik helyen - földre tipornátok.

CSILLAGOK ÉS TENGER
Am 5:8,9.

A Fiastyúkot az égen Ő alkotta, Ráparancsol csak egy szóval a tengerre,

A Kaszás-csillagot szintén oda rakta. És az kiönti vizét a szárazföldre.
Ő változtatja meg a homályt reggelre, Pusztulást hoz Ő a büszke vitézeknek,
A fényes nappalt meg éji sötétségre. És összeomlást az erős erődöknek.

GONOSZ IDŐ
Am 5:10-13.

1. Gyűlölik azt, aki a városkapuban 3. Én tudom, hogy milyen sok a ti bűnötök,

Dorgálni mer, s utálják az igazmondót, És vétkeiteknek számát is ismerem.
A nincstelent kihasználják minduntalan, Tudom, hogy nálatok nyomorult üldözött
És beszedik tőle a gabonaadót. Lett az igaz, s bosszút álltok a szegényen.

2. Ezért házatokat, bár faragott kőből 4. A megvesztegetést is elfogadjátok

Építettétek, nem fogtok benne lakni, A városkapuban, és a szegényeket
És a szép sorjában ültetett szőlőből, Szemérmetlenül tovább is elnyomjátok.
Bármily szép is, nem fogtok ti bort nyakalni. Gonosz idő ez, ti hát csendben legyetek!
 310

JÓZSEF MARADÉKA
Am 5:14,15.

Törekedjetek a jóra, ne a rosszra! Mikor a kapuban bölcsen törvénykeztek,

Akkor élni fogtok, és akkor veletek
Lesz a Seregeknek Ura, de gonoszra
Soha semmiképpen ne törekedjetek!
Rosszat gyűlöljetek,
Csak jót szeressetek!
A törvénynek mindig szerezzetek érvényt!
Akkor az Úr talán megkegyelmez nektek,
S jóságából szerezhettek drága élményt.
József maradéka
Örülni fog még ma.

JAJVESZÉKELÉS
Am 5:16,17.

Ezért így szól Ő, ki úr a seregeken: Jajveszékelnek a halottat siratók.

Minden téren sírnak, sok utcán jajgatnak, Azok is sírnak, kik művelik a szőlőt.
Ha a munkások kinn vannak mezeiken, Szól az Úr, s jól teszitek, ha ráhallgattok,
Behívják őket onnan, hogy gyászoljanak. Amikor átvonul soraitok között.

AZ ÚR NAPJA
Am 5:18-20.

Akik az Úr napját hívják, jaj lesz nekik. Olyan lesz az a nap, mint mikor valaki
De vajon minek is nektek az Úr napja? Oroszlán elől fut, s rátámad a medve,
Akkor a világos is elsötétedik, Bemegy a házba, s ott a kígyó fogai
És kiömlik rátok az Úrnak haragja. A kezébe marnak, nem futhat semerre.

Bizony sötét nap lesz akkor az Úr napja,

Nem lesz ottan többé semmi sem világos,
Vaksötét lesz, s a fényt bár látni akarja,
Nem jut a halandó semmi fénysugárhoz.

TÖRVÉNY ÉS IGAZSÁG
Am 5:21-24.

Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, Távozzatok tőlem hangos énekléssel!

És ünnepségeiteket sem állhatom.
Áldozataitokat ha égetitek
Az oltáron, azt én tőletek nem várom.
Sem égő áldozat, sem ételáldozat,
Sem békeáldozat nem kell, nem várom azt.
Hallani sem akarok ily tiszteletet.
Ne zavarjatok meg a lantpengetéssel!
Ily áldozatra nem várlak benneteket!
Törjön be a törvény, mint a vízáradat,
És az igazság, mint a bővizű patak!

SZIKKÚT ÉS KIJJÚN
Am 5:25-27.

Véres áldozatot s ételáldozatot Ezért elküldelek titeket fogságba

Akképpen hoztatok nekem a pusztában
Negyven éven át, hogy közben hordoztátok
Szikkútot a bálványisten képmásában,
És mellette Kijjúnt, csillagistenteket,
Amelyet ti magatok készítettetek.
Bálványozástokért, amelyet gyűlölök,
Egy Damaszkuszon túl levő nagy országba,
Hogy ott jusson eszetekbe e bűnötök.
Ezt mondja most az Úr, Izrael Istene,
Akinek Seregek Istene a neve.
 311

6. fejezet
A kevélység büntetése

VÉGE LESZ A MULATÁSNAK

Am 6:1-7.

1. Sionon jaj a gondtalanoknak, 3. Hogy messze van még, azt gondoljátok,

És ugyanúgy Samária hegyén!
Jaj azoknak, kik elbizakodnak!
Ezt mondta az Úr, így lesz ez rendjén.
Eléri majd a népnek nagyjait,
Akikhez Izrael folyamodik.
Tőletek a veszedelem napja?
Az erőszakot közel hoztátok,
S akiknek elefántcsont az ágya,
Gőgösen azokon heverésznek,
Drága pamlagokon terpeszkednek.

2. Járjátok be Kalnét, nézzetek szét, 4. A hízlalóból ők a borjúkat

Onnan menjetek a nagy Hamátba!
Járjátok be a föld sok nemzetét,
Menjetek a filiszteus Gátba!
Különbek vagytok ez országoknál?
Nagyobbak ők ti határotoknál?
És a nyájból a bárányt megeszik.
Hárfakísérettel csak dúdolnak,
Mint Dávidé, zenéjük, azt hiszik.
Kelyhekből isszák ők a borukat,
Olajjal kenegetik magukat.

5. József romlásával nem törődnek,

Foglyok élén ők mennek fogságba.
Ott végük lesz a terpeszkedőknek,
Nem vesznek részt több mulatozásba’.
Mert ottan majd másképpen lesz minden,
Nem dőzsölhetnek ott úgy, mint itten.

ROMOK KÖZÖTT
Am 6:8-11.

A Seregek Istene önmagára esküdött: Ha egy házban megmarad mindössze csak tíz ember,
Jákóbnak kevélységét én szívemből utálom, Az is meghal odabenn, és hogyha felemeli
Gyűlölöm palotáit, és ezért mindenüket: Nagybátyja vagy rokona, és ezt mondja: Kiviszem,
A várost és ami van, prédára odahányom. Megkérdezik: A házból ki akar még kimenni?

Így felelnek: Odabenn egyáltalán senki sincs,

De hozzáteszik, hogy Csitt! Ki nem ejtsd az Úr nevét,
Mert az Úr szavára a nagy házat széthúzzák mind,
A ki s házakból pedig lesz egy csomó törmelék!

LÓDEBÁR, KARNAIM
Am 6:12-14.

Futhatnak a kősziklán a lovak, Nagy vígan örültök Lódebárnak,

És szántani lehet az ökrökkel. S ezt mondjátok: Magunk erejével
Megbántottátok az igazakat, Lettünk az urai Karnaimnak.
Méregként bántatok a törvénnyel. Ekképpen szóltok dicsekvéstekkel.

A Seregek Istene megszólal:

Én népet indítok ellenetek
Hamáttól egész a patak hol van,
És az majd sanyargat benneteket.
 312

7. fejezet
Fenyegetések

SÁSKARAJ
Am 7:1-3.

Ezt mutatta nekem látomásban De amikor mindent majd megettek,

Az én uram, a Seregek Ura: A kicsiny Jákóbért könyörögtem,
Egy sáskaraj jött nagy sokaságban S az Úr mondta: Ez nem történik meg,
A kaszálás után a sarjúra. Megbántam, hogy erről így döntöttem.

PERZSELŐ TŰZ
Am 7:4-6.

Ezt mutatta nekem látomásban Ekkor ezt kértem: Uram, hagyd abba!
Az én uram, a Seregek Ura: Mi lesz így Jákóbbal, hisz oly kicsiny?
A nagy mélység égett tűz lángjában, Az Úr szólt, hogy már ezt is megbánta,
De a földet perzselni nem tudta. Változtatni fog a döntésein.

FÜGGŐÓN
Am 7:7-9.

Ezt mutatta nekem az Úr látomásban: Ekkor az Úr ismét odafordult hozzám:

Egy meredek falon, kézben függőónnal
Ott állt, s megkérdezett, mert én is ott álltam,
Hogy mit látok, és én feleltem azonnal:
Függőónnal látlak,
De nem szólok másnak.
Megvizsgálom függőónnal ezt a népet,
Izraelt, és többé meg nem bocsátanám
Az ellenem elkövetett súlyos vétket.
Látom a vétkeit,
Ismerem bűneit.

Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai,

Sorra mind romba dől Izrael szentélye.
És fegyverrel döntöm össze mindazt, ami
Jeroboámé itt, így lesz neki vége.
Jeroboám háza
Elvész nemsokára.

„ELHÍVOTT ENGEM AZ ÚR”

Am 7:14-17.

1. Amacjának Ámós ekképpen válaszolt: 3. Izrael ellen te soha ne prófétálj,

Próféta nem vagyok, ily nevem sosem volt,
És nem vagyok prófétáknak tanítványa,
Mezőimen legel juhaimnak nyája,
És juhaim mellett
Fügét is termesztek.
És Izsáknak háza ellen se prédikálj!
Parázna lesz feleséged a városban,
Lányaid megöli fegyver hamarosan.
Így jár a családod,
Nemsokára látod.

2. Elhívott engem az Úr juhaim mellől. 4. Földjeidet mérőkötéllel felosztják,

Így szólt: Prófétálj, és kérd számon népemtől,
Szívébe fogadta az Úrnak Igéjét?
Híven teljesíti kapott küldetését?
Aztán felém hajolt
Az Úr, és ismét szólt:
És ahol meghalsz, az tisztátalan ország.
Izrael fogságba megy saját földjéről.
Ennyit hirdessél ki népem jövőjéről!
Izrael elé állj,
Ekképpen prófétálj!
 313

8. fejezet
Hamis mérleg - hamis istenek

ÉRETT GYÜMÖLCS
Am 8:1-3.

1. Ezt mutatta nekem látomásban 3. Elérte a vég Izrael népét,

Az Úr, az én Uram. Többé nincs bocsánat.
Egy csomó gyümölcs volt a kosárban. Nem hallom többé népem énekét,
Kérdezte, mit láttam. Csak a jajgatását.

2. Feleltem, hogy látok egy kosárban 4. Azt is mondta még, hogy mindenfelé
Érett gyümölcsöket. Tömérdek hulla lesz.
Azt mondta, hogy ott népemet láttam, Csendben rakják majd őket lefelé.
Jól nézzem meg őket. Nincs, aki tudja ezt.

CSALÓ KERESKEDŐK
Am 8:4-6.

1. Halljátok meg ti, akik a szegények 3. Az ünnepek után használatba vesszük

Vesztét kívánjátok! A hamis mérleget.
Ti, akik az ország sok szenvedő népét Az így szerzett pénzen könnyen megvehetjük
Ölni akarjátok! A nincsteleneket.

2. Ezt kérditek: Mikor múlik el az újhold, 4. Nem kell többet adnunk a szegény emberért,
Újra árulhassunk? Csupán egy pár sarut.
Kisebbek a vékák, nagyobbak a súlyok, Gabona is van itt, igaz, hogy hulladék,
Múljék el szombatunk! Azt is eladhatjuk.

JÁKÓB BÜSZKESÉGE
Am 8:7,8.

1. Jákóbnak büszkeségére megesküdött És ne gyászoljon annak minden lakója?

Az Úr, és ezt mondta: Sohasem felejtem Akár csak a Nílus, úgy megemelkedik,
A sok gaztettet, mely van Izrael mögött. Aztán leapad, mint Egyiptom folyója.
Ezért ne rendüljön meg a föld? - kérdezem, Az Úr nem felejti Izrael tetteit.

SÖTÉTSÉG LESZ DÉLBEN

Am 8:9,10.

1. Az Úr most megszólal: 3. Gyászruhát öltötök,

Sötétség lesz nappal, Kopasz lesz fejetek,
Naplemente délben Gyászban derekatok,
Lesz, ahogy ígértem. Miközben jajgattok.

2. Az ünnepek gyásszá 4. Mikor újszülöttet

Válnak, jajgatássá, Gyászoltok, sirattok,
S hallani dal helyett Oly keserves lehet
Sirató éneket. Majd az a napotok.
 314

SAMÁRIA BÁLVÁNYAI
Am 8:11-14.

Az én Uram, az Úr újra ekképpen szól: Tengertől tengerig akkor támolyognak,

Eljön majd az idő, amikor a földre
Éhséget bocsátok, de értsétek meg jól,
Hogy éhezni fogtok, csakhogy nem kenyérre,
Szomjazni is fogtok nagyon, de nem vízre,
Hanem keservesen az Úr igéjére.
Bolyongani fognak északtól keletig.
A szép szűzek s ifjak egyaránt szomjaznak,
De az Úr igéjét semerre sem lelik.
Samária bálványára ők esküsznek,
És tovább folytatják sorát beszédüknek:

Amit mondok, mondom: Én Dán istenére

Avagy Beérseba útjára esküszöm.
Beszédüknek ekképp lesz szomorú vége,
De az ily beszédet semmiképp sem tűröm.
Elesnek, elvesznek nem kelnek fel többé,
Ez lesz az ítélet, s így marad örökké.

9. fejezet
Ítélet - kegyelem

NINCS MENEKVÉS
Am 9:1-4.

1. Láttam az Urat az oltárnál állni. 3. Ha úgy gondolják, felmennek az égbe,

Ezt mondta nekem: Üss az oszlopfőre,
Rendüljön meg a föld, lehessen látni,
Hogy reng a küszöb, hogy hull kő a kőre,
Mindnyájuk fejére!
Csak rom marad végre.
Őket én onnan azonmód lehozom.
Ha eljutnak a Karmel tetejére,
A hegy tetején őket felkutatom.
Onnan is lehozom,
Elfutni nem hagyom.

2. Aki megmarad, azt megöli fegyver, 4. Hogyha a tenger mélyére rejtőznek

Közülük senki sem fog menekülni.
Aki elfutna, nem lesz olyan ember.
Az álnok népet nem fogom eltűrni.
Elmehet akár a
Holtaknak honába.
Szemem elől, én ott is parancsolok.
Ottan a kígyó marja majd meg őket,
S ha választanák netán a fogságot,
Akkor pedig fegyver
Végez mindegyikkel.

5. Én szemmel tartom, akármerre mennek,

Őket, s elfutni sehova nem hagyom.
Az ellenséges erők rájuk törnek,
Vesztüket és nem javukat akarom.
Menekvés nincsen,
Így döntött Isten.

MEGRENDÜL A FÖLD
Am 9:5,6.

Mikor a Seregek Ura ezt a földet Az Úr fenn a mennyben épített palotát,

Megérinti, akkor itt minden megrendül.
Sírnak lakói, mert gyász töri le őket,
A Nílus vize felfordul fenekestül,
Utána leapad,
És medrében marad.
Melynek boltozatát a földre vetette.
Szárazföldre önti a víz áradatát.
Aki mindezt tette, az Úr az ő neve.
Ura földnek, mennynek,
Száraznak, tengernek.
 315

MEGROSTÁLOM
Am 9:7-10.

Nem olyanok vagytok-e előttem - Szemmel tartja a vétkes országot

Így szól az Úr -, mint az etiópok?
Egyiptomból népem kivezettem,
És kijöttek a filiszteusok
Kaftórból, és Kírből az arámok.
Különös gonddal tekintek rátok.
Az Úr, a föld színéről letörli,
De egészen nem pusztul el Jákób,
Haragjában nem fogja megölni.
Így szól: Parancsolok a népeknek,
Számon tartom vétkét a vétkesnek.

Megrostálom Izraelnek házát,

De vigyázok, ne essék a földre
Egy szem se, de akik azt gondolják,
Hogy hozzájuk a veszély nem tör be,
Azokra a romlás rájuk talál,
Népem vétkeseit éri halál.

FELÁLLÍTOM DÁVID SÁTRÁT

Am 9:11,12.

Azon a napon majd felállítom Átveszik majd Edóm maradékát,

Dávid házának összetört sátrát.
Réseit betömöm, kijavítom,
És megállítom annak romlását.
Felépítem, olyan lesz, mind hajdan,
Senki sem látja, hogy mily nagy baj van.
Birtokukba veszik a népeket,
Helyreállítják azok hajlékát,
Akik éntőlem kapnak új nevet.
Így szól az Úr, s ha senki sem hiszi,
Így határozott, s ezt véghez viszi.

ÖRÖMHÍR
Am 9:13-15.

Így szól az Úr: El fog jönni majd az idő,
Mikor követi a szántó az aratót,
A magvetőt pedig követi a szőlő-
Taposó, s ontanak a hegyek s a halmok
Rég óhajtott édes mustot,
Mely szőlőfürtökből csurog.
Akkor Izraelnek, népemnek a sorsát
Jóra fordítom. Majd sorra felépítik
Országuknak sok-sok elpusztult városát,
Bennük laknak, s szépen művelik kertjeit.
Ültetik a szőlők sorát,
S vidáman isszák a borát.

Elültetem őket földjükbe, és többé

Nem téphetik őket ki abból a földből,
Melyet nekik adtam. Ott lesznek örökké.
Hozzám térnek, s akkor sírnak az örömtől.
Az Úr, ki erős Istened,
Ezeket üzeni neked.

ABDIÁS
(Ob)

FELHÍVÁS EDÓM ELLEN

Ob 1

Abdiás látomása. Most küldtek követeket,

Az Úristen ezt mondta: Felkérve a népeket:
Hírt hallottunk az Úrtól, Edóm ellen keljetek,
Amely ím ekképpen szól: Háborúba menjetek!

„MEGCSALT TÉGED KEVÉLY SZÍVED”

Ob 2-7.
 316

1. A népek között kicsinnyé teszlek. 4. Ha a tolvajok hozzád betörnek,

Meglátod, nagyon megvetett leszel, Vagy éjszaka megtámadnak rablók,
Mert megcsal tégedet kemény szíved, Tudod, milyen nagyon tönkretesznek,
Amikor ekképpen elmélkedel: Ellopnak minden megmozgathatót.

2. Sziklahasadék most a lakásod, 5. Ha szüretelők ellepnek téged,

Magasan van a te lakóhelyed. Böngésznivalót sem hagynak nálad,
Elbizakodva mostan úgy látod, Ézsaunál keresnek értéket,
Onnan ledöntni téged nem lehet. Elrejtett kincseket megtalálnak.

3. Ha, mint a sas, felszállsz oly magasra, 6. Szövetségeseid messze űznek,

Csillagok közé fészkedet rakod, Megcsalnak a legjobb barátaid,
Az Úr szól: Ne bízd magad a sasra, Utadra titkon csapdákat tűznek.
Ledöntlek, még ha nem is akarod. Melybe beleakadnak lábaid.

„AZON A NAPON”
Ob 8,9.

Ekképpen szól az Úr ama napon: Témán! Hőseid is mind rettegnek,

A bölcseket Edómból elűzöm, Mert onnan mindenkit kiirtanak.
Ézsau hegyén, mert meg nem hagyom, Ézsau hegyén így öldökölnek.
Értelem nem lesz, azt én nem tűröm. Története ez lesz ama napnak.

„ERŐSZAKOS VOLTÁL”
Ob 10,11.

Erőszakos voltál testvéreddel, Akkoriban te is jelen voltál,

Jákóbbal. Készülj rá, kiirtanak! Mikor az ellenség a kincseket
Téged magadat szégyen borít el, Elhordta tőle, és a kapuján
S nem kegyelmeznek maradékodnak. Betörtek hozzá az idegenek.

Ha idegenek vetettek sorsot

Jeruzsálemre, te is ott voltál.
Te is úgy viselkedtél, mint azok,
És pusztulásán nem szomorkodtál.
 317

„VESZTÜKNEK A NAPJÁN”
Ob 12-14.

1. Testvéredre ne nézz kárörömmel 3. Baját te se nézzed kárörömmel

Balsorsa napján! Veszedelmében!
Júdára se nézz néma közönnyel Ne vidd el kincsét, melyet könnyekkel
Ő pusztulásán! Sirat én népem!

2. Ne örvendezzél nagy hangon te se 4. Az útfélre ne állj ki, ne gyilkolj

Szomorúságán! Menekülőket!
Ha veszedelem sújtja, ne törj be Veszedelmük napján ne ejtsd foglyul
Népem kapuján! A túlélőket!

„RÉSZEGRE ISSZÁK MAGUKAT”

Ob 15,16.

1. Az Úr napja itt áll, 3. Ahogy szent hegyemen

Népeket fenyeget. . Ittatok, majd akképp.
Amit te csináltál, Fog inni szüntelen
Azt teszik teveled. Ugyanott sok más nép.

2. Amit elkövettél, 4. Leisszák részegre

Tereád visszaszáll Magukat, s úgy lesznek,
Mindaz, amit tettél, Mire a nap lemegy,
Végítéletre vár. Mintha nem lennének.

„JÁKÓB HÁZA TŰZ LESZ”

Ob 17,18.

Sion hegyén menedék lesz, Jákób háza tűz lesz akkor,

Szent hely lesz az ismételten, József háza lesz majd a láng,
E föld ismét Jákóbé lesz, Ézsaura rájár a sor,
Nagy öröm lesz újra itten. Mely annyi rosszat hozott ránk.

Nem marad más, csak pozdorja, Ézsau házának sorsa

Meggyújtják és felégetik. Ez lesz. Az Úr mondta nekik.

GYŐZTESEK A SION HEGYÉN

Ob 19-21.

1. Birtokba veszik a déli vidéket, 2. Izrael serege, mely jön a fogságból,

Ézsaunak hegyét, lent az alföldet,
Samáriát és az Efraim mezejét,
Nem messze onnét a filiszteus földet.
Benjámint és Gileádot,
Minden halmot, minden árkot.
Birtokba veszi majd Kánaánnak földjét,
Egész Sareptáig a másik határtól
Jeruzsálem népe átveszi az övét.
Akik lakják Szefáradot,
Beveszik a városokat.

3. A Sion hegyére akkor felvonulnak És Ézsau hegye felett ítélkeznek.

Győzelmes menetben, s ottan örvendeznek. Ezután az Úr, mi urunk
Győzelmükért hálát adnak ott az Úrnak, Uralkodik mindig rajtunk.
 318

JÓNÁS
Jon (jn)

JÓNÁS IMÁJA
Jon 2:3-10.

1. Szomorúságomban hozzá kiáltottam

Az Úrhoz, és az Úr meghallgatott engem.
A halál torkából hozzád folyamodtam,
Meghallottad hangom, nem hagytál elvesznem.

2. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe,

És körülvett ottan a zúgó áradat,
Belevittél engem az életveszélybe,
Átcsaptad felettem a nagy hullámokat.

3. Akkor azt gondoltam, hogy eltaszítottál

Engem magadtól, éreztem haragodat.
Azt kívántam, bárcsak újra megláthatnám
Jeruzsálemben a te szent templomodat.

4. A víz életemet már-már fenyegette,

Mélység és örvény vett akkor körül engem,
A sűrű hínár ráfonódott fejemre,
A hegyeknek alapjáig lesüllyedtem.

5. A föld énmögöttem bezárult örökre,

De Te életem a sírból kiemelted.
Én Uram, Istenem, adj e gyötrelmekre
Szabadulást, s add, hogy érezzem kegyelmed!

6. Az Úrra gondoltam, amikor a lelkem

Elcsüggedt, s eljutott hozzád imádságom,
S amint nőtt a veszély, mindinkább elhittem,
Hogy szent templomodat még egyszer meglátom.

7. Hitvány bálványokhoz akik ragaszkodnak,

Azok jövőjüket könnyelműn elhagyják,
Hálaénekem fogadd el áldozatnak,
Melyet könnyes szemmel neked hadd adjak át!

8. Tudom, hogy az Úrtól jön a szabadulás

Ezért amit megfogadtam, teljesítem.
Áradjon a tenger, legyen földindulás,
Tudom, hogy kegyelmes az Úr, én Istenem.
 319

MIKEÁS

1. fejezet
Ítélet és siratás

IZRAEL ÉS JÚDA BŰNE

Mch 1:2-5.

1. Halljátok meg mind, ti népek, 4. Amint a viasz a tűztől

Figyeljen a föld s ki rajta Olvad, minden, amerre jár,
Él, mert most az Úr haragja Itt meg egyre dagad az ár
Tanúskodik ellenetek! A lezúduló sok víztől.

2. Az Úr az ő templomából 5. Mindez Jákób bűne miatt

Eljön hozzánk, szent helyéről, Történik, és Izraelnek
És mikor leszáll az égből, Sok vétke miatt, hogy ennek
A magasságokban gázol. Tetézték bűnét a fiak.

3. Megolvadnak ott a hegyek, 6. Honnan ered Jákób bűne?

Amerre az Úr ellépked, Netalán Samáriából?
Meghasadnak völgyek, rétek, Jeruzsálem városából?
A sziklák is megrepednek. Júda vétke onnan jönne?

SAMÁRIA BÁLVÁNYSZOBRAI
Mch 1:6,7.

Samáriát romhalmazzá teszem, Minden bálványszobrát összetöröm,

Mezővé teszem a szőlőskertjét. Amit szerzett, elégetem tűzben,
Köveit a völgybe legörgetem. Sok bálványát mind megsemmisítem,
Így már az alapja semmit sem ér. Nem hagyok meg egyet sem dühömben.

Azt ő mind a paráznák béréből

Gyűjtögette össze ismételten,
De mit így szedett össze népétől,
Ismét paráznák bérévé teszem.

HALÁLOS A CSAPÁS
Mch 1:8,9.

Emiatt gyászolok és jajgatok, Halálos a csapás, amely Júdát

Mezítláb és ruhátlanul járok, Érte, és eljutott jó sokáig,
Üvöltök gyászomban, mint sakálok, Egész Jeruzsálem városáig,
És úgy jajgatok, miként a struccok. És elérte népemnek kapuját.

SIRATÓÉNEK
Mch 1:10-16.

1. Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! 2. Caanánból nem jönnek ki a lakosok,

Fetrengjetek porban, Bét-Afrában lakók! Bét-Écel gyásza miatt nem maradhat ott
Sáfirnak lakossága, gyorsan menekülj, Senki sem, és mennyire várja a jó hírt,
Fussál el szégyenkezve és meztelenül! Aki Márótban lakik, és nem tud semmit.
 320

3. Milyen veszedelem jött ide az Úrtól 5. Móreset-Gátnak adjál válólevelet!

Jeruzsálem kapujára, s kit ér utol? Így parancsolom most meg neked ezeket.
Harci kocsid elé fogd be a lovadat Akzib házai pedig csúnyán megcsalják
Lákis lakossága, és mentsed magadat! Izrael királyait, sorra becsapják.

4. Itt kezdődött a vétke Sion lányának, 6. Elhozom most azt, aki meghódít téged,
És Izrael bűnei sokaságának Marésa lakossága! Halld e beszédet!
Nagy része nála van, e súlyos bűnöket Izrael dicsősége - mert úgy rendeltem -
Régen takargatja, nem fedi fel őket. Adullámig terjedhet, addig engedem.

7. Gyászold gyermekedet, és vágd le a hajad,

Mint keselyű nyaka, nyírd kopaszra magad!
Szabad utat engedjél a könnyeidnek,
Mert tieid mindnyájan fogságba mennek!

2. fejezet
Próféták és álpróféták

AZ ÁLNOKOK GAZTETTEI
Mch 2:1,2.

Jaj azoknak, akik álnokságot Megkívánják és el is rabolják

És fekvőhelyükön gaztetteket A mezőket és a házakat is,
Terveznek, és - mert van rá hatalmuk - Az embert és házát kihasználják,
Végrehajtják hajnalban ezeket. Ugyanúgy magát és birtokát is.

BITORLÓK
Mch 2:3-5.

1. Az Úr ekképp szól hozzátok: 3. Így szól a siratóének:

Mostan én tervezek rosszat. Jaj, végünk van, el kell vesznünk!
Soha ki nem húzhatjátok Népem nem kap örökséget,
Belőle a nyakatokat. Azt mások elveszik tőlünk.

2. Kevélyen ti ne járjatok! 4. Széjjelosztják mezeinket

Nagyon gonosz idők jönnek. Önmaguknak a bitorlók.
Halljátok a példázatot, Nem lesz, ki mérje földünket,
Melyet rólatok költenek! Hogy szétossza, vetve sorsot.

A PRÓFÉTÁT KIGÚNYOLJÁK
Mch 2:6,7.

Ezt mondják a prófétáknak: Ilyent ne prédikáljatok!

Ilyen szégyen minket nem ér. Nem igaz a ti szavatok.
Szabad-e ilyent mondani Jákóbról és ő házáról?
Ilyeneket tenne velünk? Így szólnak a prófétákról.

Elfogyott az Úr türelme? Ő nem tehet ilyent velünk.

Ilyen prófétai szónak mi semmiképp nem hihetünk.
Igéi javára válnak, aki él becsületesen.
Ne legyen oly próféta, ki efféle rosszat hirdessen!
 321

A PRÓFÉTA VÁLASZA
Mch 2:8-11.

1. Ti mind ellenségként támadtok népemre, 3. Keljetek fel gyorsan! Innen elmenjetek!

Letépitek azok ruháját, köntösét, Úgy pusztultok el majd, mint tisztátalanok.
Akik gyanútlanul járnak-kelnek erre, Itt, ezen a földön nincs nektek helyetek,
És kerülnek mindenféle veszekedést. Megsemmisítő lesz a ti pusztulástok.

2. Az asszonyokat kiűzitek házukból, 4. Ennek a népnek az lenne prófétája,

És gyermekeiktől ékes országomat Hogyha össze-vissza hazudnék egy csaló.
Elveszitek, s elkergetitek hazulról, Aki italról és borról prédikálna,
Kényelmes otthonából a családomat. Az lenne igazából e népnek való.

ISTEN ÖSSZEGYŰJTI SZÉTSZÓRT NÉPÉT

Mch 2:12,13.

Összeszedem az egész Jákóbot, A juhokat hajtom a karámba,

Izraelnek minden maradékát. A nyájat az akolba terelem.
Összeterelem, mint a juhokat, Az emberek lesznek ott nagy számba’,
A pásztor összetereli nyáját. Tömegestül, ahogy eltervezem.

Aki utat tör, az megy előttük,

A kapun is áttörnek, átmennek,
És a királyuk is ott lesz velük,
Az Úr áll élén a nagy seregnek.

3. fejezet
Hamis próféták és gonosz vezetők

AZ ÚR NEM VÁLASZOL
Mch 3:1-4.

1. Megmondottam nektek, hogy ezt meghalljátok, 3. Népemnek a húsát ti mind megettétek,

Kik vezetitek Izrael s Jákób házát: A bőrt pedig róluk durván lenyúztátok,
Nem ti vagytok, kik a törvényt tanultátok? Csontjaikat szép sorban összetörtétek,
Amit tesztek, a nép látja annak kárát. Bográcsba, fazékba belevagdaltátok.

2. Gyűlölitek a jót, de bezzeg a rosszat 4. Ezek még az Úrhoz kiáltani fognak,

Szeretitek, s kegyetlenül lenyúzzátok Csakhogy az Úr nekik erre nem válaszol,
Az emberekről a bőrt, és csontjaikat Arcát elrejti, nem szól a gonoszoknak,
Lekaparjátok, és a húst ellopjátok. Kik gonosztetteket követnek el bárhol.

„SZÉGYENT VALLANAK A LÁTNOKOK”

Mch 3.5-8.

1. Ezt mondja az Úr az olyan prófétákról,
Kik álnokul félrevezetik népemet,
Hogy mi az igazság, azt bizony tudják jól,
Mégis békességet hamisan hirdetnek.
Aki nem ad nekik enni,
Erővel fogják elvenni.
2. Higgyétek el, olyan éjszaka száll rátok,
Amelyben nem lehet semmilyen látomás,
És olyan sötétség lesz majd tinálatok,
Melyben lehetetlen bármi prófétálás.
Leáldozik az ő napjuk,
És sötétség borul rájuk.
 322

3. Látnokok és jósok szégyenkezni fognak, 4. Engem viszont eltölt az Úristen Lelke

Fátyollal fedik el arcukat mindnyájan,
Mert választ Istentől semmiképp nem kapnak,
Pironkodnak, kik ott lesznek, valahányan.
Nem lesz többé jövendölés,
Beáll a nagy sötétedés.
Erővel, igazsággal és hatalommal,
S hogy ki-ki bűnének mi az eredete,
Közölni fogom Izraellel, Jákóbbal.
Előszámlálom vétküket,
Feltárom minden bűnöket.

HAMIS PRÓFÉTÁK
Mch 3:9-12.

1. Jákób házában kik elöl jártok, 3. Hivatkoznak az Úrnak nevére,

Izrael házát kik vezetitek,
És akik a törvényt utáljátok,
Az ügyeket meg félreviszitek,
Halljátok meg, mit kiáltok!
Nem máshoz szólok: hozzátok.
Ezt mondják: Az Úr itt van közöttünk.
Utalnak az ő segítségére:
Baj nem érhet, nagy a mi örömünk.
Minden szavuk hazug, álnok,
Ők a hamis prófétálók.

2. Siont építitek vérontással, 4. Ezért miattuk Siont felszántják,

És álnoksággal Jeruzsálemet,
Pénzt kerestek a bíráskodással,
Pénzért tanítjátok a híveket.
Papok pénzért tanítanak,
Próféták pénzért jósolnak.
Olyanná teszik, miként a mező,
És Jeruzsálemet lerombolják,
A templom hegye, akár az erdő.
A hamis próféták miatt
Szenvednek apák és fiak.

4. fejezet
Béke és megpróbáltatás

„KARDJAIKBÓL KAPÁKAT”
Mch 4:1-5.

Az utolsó napokban az Úr házának hegye

Szilárdan fog megállni mint minden hegy teteje.
Ez lesz a legmagasabb az összes halom közül,
Özönlik hozzá a nép mindenhonnan, és örül.

Így szól akkor a sok nép: „Menjünk az Úr hegyére,

A házhoz, melynek ura a Jákóbnak Istene!
Útjaidra taníts meg, és mutasd ösvényedet,
Ki a Sion hegyéről tanítod a népeket!

Jeruzsálemből az Úr szava felénk áramlik,

Igéi a távoli népeket megítélik.
Erős nemzeteket is keményen Ő megfenyít,
Előle nem rejtheti senki el a bűneit.

Kardjaikból kapákat kovácsolnak mindenütt,

A lándzsából metszőkés lesz, és többé nem tűrik,
Hogy nép a másik népre gyilkos kardot emeljen,
Hadakozást nem tanul, nem áll bosszút emberen.

A saját szőlőjében, árnyas fügefák alatt

Ülhet, senki nem bántja, nem hoz reá hadakat.
A Seregek Ura megüzeni, hát így igaz,
Sok szenvedés után ez lehet a legjobb vigasz.
 323

Minden nép imádhatja saját maga istenét,

Mi tiszteljük egyedül a mi Urunknak nevét.
Az ő nevében járunk mostan és mindörökké,
Dobbanása szívünknek egyedül csak az övé.

„ŐRTORNYA A NYÁJNAK”
Mch 4:6-8.

Azon a napon ekképp szól az Úr:
„Én mindenfelől most a sántákat,
Akik szenvednek rég nyomorultul,
Összegyűjtöm, és a szétszórtakat,
Kikre veszedelmet hoztam,
Magamhoz ölelem nyomban.”
A sánták mind meg fognak maradni,
A gyengék erős nemzetté lesznek,
Felettük az Úr fog uralkodni,
A Sion hegyén ők örvendeznek.
Mostantól ők mindörökké
Lesznek majd erős nemzetté.

Te, a Sionnak erős várhegye,

Aki őrtornya voltál a nyájnak,
Visszatér hozzád, és újra helyre-
Áll ősi fénye nagy hatalmadnak.
Büszkén áll majd Sion vára,
Jeruzsálem királysága.

SION LÁNYÁNAK GYÖTRŐDÉSE

Mch 4:9,10.

Kiáltásod messze hallik.
Királyod nem uralkodik?
Elpusztult a tanácsadód?
A fájdalom úgy elfogott,
Mint a szülő asszonyt,
Ki nem talál otthont?
Éppúgy, mint a szülő asszony,
Gyötrődj, és kínlódjál, Sion
Lánya, mert el kell távoznod
A városból, nincs otthonod,
A mezőn tanyázol,
Az esőben ázol.
Babilonba kell elmenned,
Mert csak onnan menekülsz meg,
Az Úr csak ott vált meg téged,
Ahol a te ellenséged
Elveszti hatalmát,
Feletted uralmát.

SION MEGPRÓBÁLTATÁSA
Mch 4:11-14.

1. Most sok nép gyűlt össze teellened, 4. Mint a vas, olyanná teszem szarvad,
Így szól mind: „Elbukott.” S olyanná patáid,
Megvetéssel néznek el feletted: Mint az érc, hogy azzal összezúzzad
„Sion ez, mely nagy volt?” A világ országit.

2. Gondolatát nem tudják az Úrnak, 5. Akkor majd minden szerzeményüket

És nem értik tervét. Az Úrnak áldozod,
Van sok minden, amiről nem tudnak, A föld Urának minden kincsüket
Mit nem értenek még. Sionra elhozod.

3. Hiszen Ő gyűjtötte össze őket, 6. Mostan pedig keserves gyászodban

Mint szérűre kévét. Vagdosd össze magad!
Sion, indítsd most el a cséplőket, Az ellenük indított dologban
Lássátok a végét! Reményük nem marad.

7. Nem kímélik Izrael bíráját,

Bottal arcul verik,
Az olykor oly dicső királyságát
Romhalmazzá teszik.
 324

5. fejezet
A Messiás uralkodása

KICSI BETLEHEM
Mch 5.1-5.

1. Te kicsi Betlehem Efratában, 3. Honfitársai majd hazatérnek,

A nemzetségek közt Júdeában
Te vagy a legkisebb, mégis tőled
Származik, aki miatt felőled
Próféták szóltak, hogy uralkodik
Izraelen időtlen időkig.
Emléke marad csak az egésznek.
A nyáj elé áll, és legelteti,
Az Úr erejével terelgeti.
Az Úristen fenséges nevének
Énekelnek, és nyugodtan élnek.

2. Visszanyúlik neki származása 4. Hatalma elér a föld széléig,

Hajdani időknek távolába.
Csak annyi időre szolgáltatja
Ki őket, ameddig Ő akarja.
Ez oly rövidnek fog nekik tűnni,
Mint míg az asszonynak meg kell szülni.
Az ő nevében lesz békesség itt.
Ha Asszíria mireánk támad,
És elfoglalja a palotánkat,
Hét pásztort állítunk szembe vele,
Nyolc főrangú ember lesz mellette.

5. Fegyverrel leveri Asszíriát

És kivont karddal Nimród országát.
Amikor rátámad országunkra
Asszíria, s ránk tör romlásunkra,
Hogy elvegye a területünket,
Ő lesz az, aki megment bennünket.

JÁKÓB MARADÉKA
Mch 5:6-8.

1. Olyan lesz Jákób maradéka 3. Olyan lesz ő majd, mint oroszlán

A többi nép között, A többi vad között,
Mint az Úr hajnali harmatja, Mint juhnyájakra vicsorogván
Mely füvet öntözött. Az oroszlánkölyök.

2. Emberekben nem reménykedik, 4. Eltipor mindent, amerre jár,

Nem bízik senkiben S tép menthetetlenül.
Jákób háza, majd megjelenik Kezeddel ellenfeleid már
Népek tengeriben. Irtod kegyetlenül.

A GYŐZTES BOSSZÚJA
Mch 5:9-14.

1. Azon a napon - így szól az Úr - 3. Kiirtom bálványszobraidat

Kiirtom minden lovadat, És az összes szentoszlopod.
És elpusztítom még azon túl Ezentúl már nem imádod azt,
Az erős harci kocsikat. Mit saját kezed alkotott.

2. Városaidat lerombolom, 4. Szentfáidat is kivagdalom,

Erődeid mind ledöntöm, Elpusztítom városaid.
Varázsszereid elkobozom, Ki engedetlen, megbosszulom,
Jövendölőid megölöm. Mindazt, aki megharagít.
 325

6. fejezet
A helyes istentisztelet

„MIT VÉTETTEM ELLENED?”

Mch 6:1-5.

1. Hallgassátok meg, amit az Úr mond: 4. Elküldtem Mózest, Áront s Mirjámot,

A hegyekkel is szálljatok perbe, Hogy onnét téged kivezessenek.
Hangod a halmok hallják meg rendre, Kik ezt hallották, emlékezzenek!
Szavam ne keltsen bennetek undort! Azt mondom, mi volt, nem üres álmot.

2. Hegyek, halljátok az Úr beszédét, 5. Jól tudjátok, mit tervezett Bálák,

És a föld ősrégi alapjai! Móáb királya, hogy mire gondolt,
Népével neki vannak gondjai. De Beor fia, Bálám nem úgy szólt,
Hallgassátok meg törvénykezését! Egészen másképp kezdte mondását.

3. Izrael! Mit vétettem ellened? 6. Ami történt Sittimtől Gilgálig,

Mivel bántottalak? Felelj nekem! Azt te is mind jól megismerheted,
A fogságból is kihoztam népem, És ha ezeket eszedbe veszed,
És Egyiptomból kivezettelek. Megtudod az Úr igaz tetteit.

„MIVEL JÁRULJAK AZ ÚR ELÉ?”

Mch 6:6,7.

Mivel járulhatok az Úr elé? Kosok ezreiben leli kedvét?

A Magasságos előtt hajlongjak? Olajpatakok tízezreiben?
Égő áldozat legyen az övé? Elsőszülöttem adjam bűnömért?
Vigyek elé esztendős borjakat? Váltsam meg vétkem gyermekeimmel?

„TÖREKEDJ SZERETETRE!”
Mch 6:8.

Ember! Ő megmondta neked, hogy mi a jó.

Hogy mit kíván tőled az Úr, az tudható.
Élj törvény szerint s törekedj szeretetre,
Alázatos szívvel nézzél Istenedre!

„VETNI FOGSZ, DE NEM ARATSZ”

Mch 6:9-16.

1. Az Úr hangosan kiált a városnak, 4. Pedig én elkezdtelek verni téged,

És üdvös dolog félni az ő nevét. Rombolni kezdtelek vétkeid miatt.
Csak engedelmeskedjetek a botnak, Bár veszel magadhoz sok finom étket,
Aki rendelte, tiszteljétek nevét! Mégis éhezel, és nem élvezed azt.

2. Bűnös házakat találhatsz még mindig, 5. Ha félreraksz is, azt nem mentheted meg,
Melyek rablott kincsekkel vannak tele, Mert mit meg akarsz tartani magadnak,
Átkozott hamis véka is van még itt, Azt rád törő fegyver semmisíti meg,
A kereskedők sok hamis mérlege. Vagy a másé lesz, te nem örülsz annak.

3. Jóváhagyhatom a hamis mérleget, 6. Vetni fogsz, de te nem fogsz már aratni,

És a zacskóban a hamis súlyokat? Olajbogyót is sajtolsz elég sokat,
Hisz gazdagságuk mind rablásból eredt, De abból semmi nem fog megmaradni,
Csalárd nyelvvel szólnak hazugságokat! Mustot préselsz, de nem iszod
borodat.
 326

7. Omri szokásaihoz ragaszkodtok, 8. Ezért pusztává teszem az országot,

Aháb házának cselekedetéhez, Lakosaira iszonyodva néznek.
Nektek mostan is ők adnak tanácsot, Reájuk zúdulnak gyalázkodások,
Így amit tesztek, végül semmivé lesz. Mit a népek gúnyolódva tetéznek.

7. fejezet
„Pásztorold botoddal népedet!”

A NÉP ROMLOTTSÁGA
Mch 7:1-6.

1. Jaj nekem, mert úgy jártam, mint mikor valaki

Gyümölcsöt akar szedni, szőlőt szüretelni,
De nincs korai füge, sem olyan fürt, ami
Neki is tetszenék, mit jó lenne megenni.

2. Országából mindenütt kivesztek a hívek,

Nincs becsületes ember, ezek vért ontanak,
Egyikük a másikra vadászhálót kivet,
A kezükhöz vér tapad, örülnek a rossznak.

3. A vezető követel, a bíró is sóvár,

Hosszan csűrik-csavarják, húzzák az ügyeket,
A főrangú ember is kimondja, hogy mit vár,
Már régen elfelejtették a becsületet.

4. Még a legjobb is olyan, mint a tüskebokor,

Tövisbokorhoz hasonló a becsületes,
De büntetésed napja majd mindent megtorol,
Mint látták őrállóid. Az lesz rettenetes.

5. Ismerősben, barátban sohase bízzatok!

Nagyon vigyázz arra, hogy hol kinek mit mondasz
Vagyonotokba se vessétek bizalmatok’!
Akit magadhoz ölelsz, nem ismered jól azt.

6. A gyalázatos fiú hogy bánik apjával!

A leány is rátámad a saját anyjára,
A menye mindig veszekszik az anyósával,
A háznép mint ellenség támad az urára.

„KIVISZ A VILÁGOSSÁGRA”
Mch 7:7-10.

1. Én viszont az Urat várom, 3. Ha lakom a sötétségben,

Istenemben reménykedem. Az Úr én világosságom.
Ő nekem szabadításom, Ellene hogyha vétkezem,
És meghallgat kegyelmesen. Nagy haragját elhordozom.

2. Ellenségem! Én bajomnak 4. Ő intézi majd peremet,

Ne örülj, mert ha elesem, És igazságot szolgáltat.
Felkelek, s az én Uramnak Világosra visz engemet.
Elmondom minden keservem. Gyönyörűség, amit láttat.
 327

5. Látja ezt majd ellenségem, 6. Saját szememmel látom majd,

És a szégyen elborítja. Amikor összetapossák.
Bár most még ezt mondja nékem: Népemre többé nem hoz bajt,
Hol Istened nagy irgalma? Kidobják, mint az út sarát.

„SZÉLESRE TÁGUL A HATÁR”

Mch 7:11-13.

1. Nemsokára eljön a nap, 3. És az Eufrátesz mellől,

S felépítik falaidat, A távoli tengerektől
Akkor majd minden másképp jár, Jönnek át a nagy hegyeken,
Szélesre tágul a határ. És már itt is lesznek menten.

2. Jönnek, kik most vannak távol, 4. Bár puszta volt ez az ország

A messzi Asszíriából. Azok miatt, akik lakták,
Megjelennek olyan népek, Tetteik gyümölcseképpen.
Melyek Egyiptomban élnek. Ezt tapasztalhatja népem.

„LÁTJÁK MAJD EZT A NÉPEK”

Mch 7:14-17.

1. Botoddal pásztoroljad népedet, 4. Csodás dolgokat mutatok néked,

Tulajdon nyájadat! Mint mikor kijöttél
Mindig hazafelé vezéreljed Egyiptomból, és új reménységet
Az elhagyottakat! Szívedbe öntöttél.

2. Közel hozzád itt áll az erdőben 5. A népek látják, és szégyenkeznek,

S a termékeny földön. Erejüket vesztik,
Terád néz reménykedve, merően, Befogják szájukat, nem beszélnek,
Arcán még nincs öröm. Süketek füleik.

3. Hadd, hogy legeljen a nyáj Básánban 6. Ahogy a kígyó, a port úgy nyalják,
A jó legelőkön Mint a földi férgek,
Úgy, mint ahogy volt ott Gileádban Rejtekhelyüket vigyázva elhagyják,
A régi időkben! Reszketnek és félnek.

7. Rettegve folyamodnak tehozzád,

Istenhez, urukhoz,
És félelemmel gondolnak ott rád,
Ki igazságot oszt.

„ÚJRA IRGALMAS LESZ HOZZÁNK”

Mch 7:18-20.

1. Kicsoda olyan Isten, mint Te, 3. Újra irgalmas lesz Ő hozzánk,

Aki megbocsátja a bűnt, Eltapossa bűneinket,
Tudja, mit tettek népei, de Mintha csak bűntelenek volnánk,
Méltó haragja megenyhült.? Olyanoknak tekint minket.

2. Haragja nem is tart örökké, 4. Hűségesen bánsz Te Jákóbbal,

Mert abban telik a kedve, Ábrahámmal kegyelmesen.
Hogy megbocsásson, hisz’ az övé Most is éppúgy törődsz azokkal,
Irgalmassága, kegyelme. Amint ígérted régenten.
 328

NÁHUM
Nah)

1. fejezet
Izrael és Ninive

„FÖRGETEGBEN ÉS FORGÓSZÉLBEN”
Nah 1:2,3.

Indulatos és bosszúálló Bosszút áll Ő ellenfelein, Büntetés nélkül bűnt Ő nem hagy,
Isten az Úr, mi Istenünk. Haragja soká megmarad, Útja visz a förgetegben,
Bosszúálló Ő és haragvó, Azután felénk fordul megin’, Megjelenik forgószélben, nagy
De kegyesen bánik velünk. Türelmes, de hatalma nagy. Léptekkel a fellegekben.

„JÓ AZ ÚR”
Nah 4-11.

1. Megdorgálja a tengert, és kiszárítja 4. A nyomorúságban Ő gondol azokra,

A folyamokat, és nem hagy vizet bennük.
Básán legelőit mind elpusztítja,
Elszárad a Karmel minden füve velük.
Virágok a Libánonon
Hervadnak a forró napon.
Akik buzgó hittel hozzá folyamodnak,
De elsöprő árral a rátámadókra
Veti magát. Mentségük nem lesz azoknak.
Ellenségeit sötétség
Üldözi, nincs neki mentség.

2. Megrendülnek előtte a magas hegyek, 5. Mit terveztek az Úr ellen? Ha Ő véget

Haragjától megremegnek mind a halmok.
Megindul a föld, hogyha rá vet tekintetet,
A földkerekségen rettegnek a lakók.
Ha jön, a föld is megrendül,
Erdő, mező, rét megzendül.
Vet valaminek, akkor már más csapásra
Nincsen szükség. Hogyha élő sövényeket
Alkotnak, és locsolják is, mind hiába.
Ők akkor is ott megégnek,
Száraz tarlóként elvésznek.

3. Hogyha megharagszik, ki áll mg előtte? 6. Belőled indultak útnak, akik gonoszt

Ki állhat ellene izzó haragjának?
A kemény sziklák is megrepednek tőle,
Senki ellen nem áll haragja lángjának.
Jó az Úr, biztos menedék,
Azoknak, kik őt keresték.
Terveztek az Úr ellen ártó szándékkal.
Nem tudtátok, hogy ki az Úr. Ő az, ki oszt
Kegyelmet és büntetést is két marokkal.
Szándékotok pusztító volt.
Csodáljátok, hogy válaszolt?

NINIVE BÁLVÁNYAI
Nah 1:12-14.

1. Így szól az Úr: Ha teljes erőben 3. Ninive! Az Úr parancsolt rólad:

Akármilyen sokan is támadnak, Nem marad fenn soha többé neved.
Az Úr győz, de emberi erő nem, Kiirtom az öntött bálványokat,
Levágják őket, és mind elmúlnak. Házából elűzöm istenedet.

2. Megaláztalak. Többé nem teszem, 4. Faragott bálványokat imádtál.

Válladon az igát összetöröm, Átkozott vagy. Sírodat megásom.
A kötelet rólad letépdesem, Nem menthet meg téged a sok bálvány,
Hogy megszégyenülj, többé nem tűröm. Ott hever a szemétben egymáson.
 329

2. fejezet
Ninive feldúlása

„ÖLTÖZZ FEGYVERBE!”
Nah 2:1,2.

Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, Ninive, éberen őrizd az erődöt!

Ki békességet hirdet. Júda, ünnepelj!
Nem gázol át rajtad többé a pusztító.
Fogadalmaidnak mindenkor megfelelj!
A pusztító megsemmisült,
A csatazaj végleg elült.
Az ostromló sereg felvonul ellened.
Jól figyelj! Szedd össze most minden erődet,
Nagy sebtiben öltsed magadra fegyvered!
Az ostromló itt is van már,
Rád, Ninive, pusztulás vár

IZRAEL MÉLTÓSÁGA
Nah 2:3.

Visszaadja az Úr Jákób méltóságát,

Izraelnek dicső voltát.
Bárha sok rabló a várost kirabolta,
Minden ágát levagdalta.

LÁNDZSÁK ÉS HARCI KOCSIK

Nah 2:4,5.

A vitézek pajzsa vörös, és a katonák ruhája

Bíborszínű. Acélosan a harci kocsik csillognak,
Mikor készülnek a harcra. Kezükben a hegyes lándzsa,
Rátörnek az ellenségre, s mint a fáklyák, úgy ragyognak.

Szerte a kocsik az utcán fel és alá száguldoznak,

Cikáznak, mint a villámok, büszkén hajtják lovaikat.
A harcosok tudatában vannak, hogy ők győzni fognak,
A katonák fenyegetve rázzák nehéz lándzsájukat.

„ÁLL AZ OSTROM”
Nah 2:6-8.

A felriadt parancsnokok hanyatt-homlok rohangásznak,

Sietnek a várfalakra, melyek ostrom alatt állnak.
Feltárultak már a kapuk amottan a folyam felől,
Kik a palotában vannak, remegnek a rémülettől.

A királynőt elhurcolják a győztesek úgy, mint foglyot,

Szolgálói keseregnek, akár a nyögő galambok,
És kétségbeesésükben mellüket verik veszettül,
S mivel semmit nem tehetnek, jajgatnak tehetetlenül.
 330

ELESETT NINIVE
Nah 2:9.

Úgy járt most Ninive, mint egy víztároló,

Amelynek a vize elfolyt, és kiürült.
Fejvesztve elfutott az ember és a ló,
S a védő, ki merre látott, úgy menekült.

„RABOLJATOK ARANYAT!”
Nah 2:10-13.

Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!

Határtalan itt a kincs, drága holmi mindenütt.
Felfordulást, pusztulást, mindenhol dúlást láthat
Mindenki, aki szétnéz és széttekint ehelyütt.

Meggörnyed minden derék, és minden szív megdermed,

Megremegnek a népek, és minden arc elsápad.
Az oroszlánkölykeket barlangjukban nem leled,
Oroszlánok nincsenek ott, hova máskor járnak.

Felriasztani őket soha senki nem merte.

Az oroszlán zsákmánnyal ellátta a kölykeit,
Barlangját is prédával bőséggel megtöltötte,
Rejtekhelyére hordta mindig szerzeményeit.

MEGSEMMISÜLÉS
Nah 2:14.

A Seregek Ura ekkor viszont így szól: Oroszlánkölykeid megemészti fegyver,

Rád támadok én most, s elégetem porrá Zsákmányolásodnak végre véget vetek.
Harci kocsijaid, elrejtőznöd nincs hol, Ki reád hallgatna, nem lesz olyan ember,
Ezentúl feletted én leszek majd úrrá. Földön is, égen is az úr csak én leszek.

3. fejezet
Ninive összeomlása

„JAJ A VÉRONTÓ VÁROSNAK!”

Nah 3:1-3.

Jaj a vérontó városnak! A zsákmányszerzésnek nincsen, A harci kocsik az után

Csupa hazugsággal És nem is lesz vége. Veszettül robognak,
És rablással foglalkoznak, Van ostorcsattogás s minden, Lovasok a lovak hátán
Nem törődnek mással. Kerék dübörgése. Vadul ágaskodnak.

Villognak a dárdák, kardok, Mindenfelé sok a hulla,

Tömérdek sebesült. Számtalan a holttest,
Az utcákon sok a halott, Belebotlik, de nem tudja,
Egyik sem menekül. Merre van, kit keres.
 331

A NAGY PARÁZNA
Nah 3:4.

Parázna ez, aki mindig csak paráználkodott,

Bűbájával, szépségével sokakat megfogott.
Népeket is rabul ejtett paráznaságával,
Elbűvölt nemzetségeket hamis bűbájával.

NINIVE PUSZTULÁSA
Nah 3:5-7.

A Seregek Ura így szól: Én most rád támadok,

Minden ruhát, mely rajtad van, arcodra borítok.
Megmutatom a népeknek meztelenségedet,
Országoknak gyalázatod, és nagy szégyenedet.

Szeméttel borítalak be. Gyalázatos legyél,

Pellengérre állítalak, ottan szégyenkezzél.
Menekül tőled, aki lát, s riadtan ezt mondja:
Ninive elpusztult, fejét büszkén már nem hordja.

Ha keresnék olyanokat, kik sajnálnak téged,

Semerre nem tapasztalnék irántad részvétet.
Elpusztult. Nincsenek többé részvéttel iránta,
És hogy romokban hever, azt már senki sem bánja.

FELKÉSZÜLÉS AZ OSTROMRA
Nah 3:8-14.

1. Jobb vagy-e te Nó-Ammonnál, 4. Előkelő embereit 7. Olyanok a harcosaid,

Melyet találsz a Nílusnál? És főrangú vezéreit Mint a gyenge asszonyaid.
Azt víz veszi körül. Tenger Az utcákon kisorsolták, A kapuid nyitva állnak,
Annak őrzője, nem ember. Majd bilincsben elhurcolták. Csak az ellenségre várnak.

2. Erős volt ő Egyiptommal, 5. Te is le fogsz részegedni, 8. Tűz pusztítja záraidat,

Etiópiai haddal. Menedéket fogsz keresni, Nem védik meg váraidat.
Segítette Pút, Líbia, De elveszted az eszedet, Kapuid nem tudod zárni,
Ez volt erejének titka. Rád talál az ellenséged. Szélesre fogod kitárni.

3. És mégis számkivetésbe, 6. Olyan mindegyik erődöd, 9. Ostrom idején gyűjts vizet,

Fogságba kellett mennie. Mint fügefa, ha döngeted, Javítsd ki erődeidet,
Falhoz verték csecsemőit, Mert korai a gyümölcse, Agyagot és sarat taposs!
Nem tehetett semmit ő itt. Szádba hull az érett füge. Biztosan kell neked az most.

NINCS, KI MEGVÉDJEN
Nah 3:15-18.

1. Mindjárt megemészt tégedet a tűz, 2. Ha kalmáraid többen volnának,

És az ellenség messzire elűz, Mint sok csillag fenn, úgy vonulnának,
Kiirt a fegyver, megesz a sáska, Így szól a népek régi mondása:
Bármit is csinálsz, nem lesz hatása. Megvedlik, és elrepül a sáska.
 332

3. Mint sáska, annyi a tisztviselőd, 4. Aztán mikor elmúlik a hideg,

Bármennyi írnok áll színed előtt. Kisüt a nap, nincsenek itt, kiket
A falakon az időt mulatják, Nekiállíthatnál a munkának,
Magukat ottan melegen tartják. Fogják magukat, és odébb állnak.

5. Asszíria Királya! Alszanak

Pásztoraid, és csendben nyugszanak
Előkelőid, elszéledt néped
A hegyeken. Nincs, ki megvéd téged.

AKI MINDENKIN ÁTGÁZOLT

Nah 3:19.

Nincs enyhülés a bajodra, Sorsod látva, mind tapsolnak,

Gyógyíthatatlan a sebed. Hiszen nincs, kin gonoszságod
Magadra hagynak, sorsodra, Nem gázolt át. Sokan vannak,
Amikor hallják híredet. Kik várták a pusztulásod.

HABAKUK

1. fejezet
Panasz és válasz

„MEDDIG KELL MÉG KIÁLTANOM?”

Hab 1:2-4.

Meddig kell még kiáltanom? Látom a sok romlottságot, A törvény nem érvényesül,
Uram! Meddig nem hallgatsz meg? A nyomorúságot nézem, És nincsen igaz ítélet,
Nem könyörülsz sirámomon, Erőszakot s önkényt látok, A bűnös mindig mentesül,
Kiáltok, de nem segítesz. A sok viszályt felidézem. S ennek sosem vetnek véget.

A KÁLDEUS VESZEDELEM
Hab 1:5-11.

Nézzétek a népeket, és lássátok! 3. Ez a nép félelmetes, rettenetes,

Amit láttok, bámulva csodáljátok, Törvényt és méltóságot maga keres,
Mert most olyan dolgokat viszek véghez, A párducoknál lovai gyorsabbak,
Amelyeket talán nem is hinnétek! A pusztai farkasoknál vadabbak.

2. Útnak indítom a káldeusokat, 4. Messziről jönnek vágtatva lovasok,

Találjanak maguknak hajlékokat. A zsákmányra lecsapnak, mint a sasok,
Ezt a nagyon szilaj s kegyetlen népet, Mindegyik erőszakos szándékkal jön,
Járja be - bár nem övé - ezt a földet. És oly sok foglyot ejt, akár a föveny.

5. Csúfot űz a hatalmas királyokból,

Sáncot emel a földből s az agyagból.
Elfoglalja őket, majd kiüríti,
Csak a saját erejét isteníti.
 333

MEGBÜNTETSZ, DE VESZNI NEM HAGYSZ

Hab 1:12,13.

Uram! Ősidőktől fogva Ő ítéleted eszköze, Kősziklám vagy, én Istenem!

Te vagy az én Istenem. De tudom, hogy nem halunk meg. A vad népet arra szántad,
A te ítéleted hozza Népedre küldted, büntesse, Hogy reánk jöjjön, büntessen,
Ránk ez a veszedelem. De csak úgy, hogy maradjunk meg. De megőrzöd választottad.

Szemed tiszta, és nem nézed Ne hallgass hát, ha a bűnös

El sehol sem az elnyomást. Tönkreteszi az igazat!
Ne tűrd el a hűtlenséget, Nincs abban semmi különös,
Hiszen hallod a jajgatást! Ha az Isten nem hagyja azt.

HÁLÓ ÉS KERÍTŐHÁLÓ
Hab 1:14-17.

1. Az embert olyanná tetted, 3. Ezért hálójának áldoz,

Mint a halat a tengerben, Tömjénezi kerítőjét
Mint a földön mászó férget, Mert neki bő áldomást hoz,
Magában a természetben. S biztosítja jövedelmét.

2. Sokakat kifog horoggal, 4. Vajon úgy lesz-e örökké,

Mást meg hálójába terel, Hogy hálóját kivetheti,
Végül kerítőhálóval Elveheti, mi nem övé,
Mindent begyűjt nagy örömmel. És senki sem szólhat neki?

2 fejezet
Erőszak és bálvány

AZ ÚR VÁLASZA
Hab 2:1.

Őrhelyemre állok, Tudom, nem tagadja

Ébren a bástyára. Válaszát meg tőlem,
Figyelek és várok Panaszom meghallja,
Az Úr válaszára. Mindent tud felőlem.

AZ IGAZ EMBER HITE ÁLTAL ÉL

Hab 2:2-4.

1. Az Úr szólt is, és ezt mondta: 3. Ha késik, várd türelemmel!

Írd le ezt a kijelentést! Biztos, hogy bekövetkezik,
Hogy mindenki olvashassa, Nem marad el. Várd nyílt szívvel!
Kőből készült táblákra vésd! Ki várja, nem csalatkozik.

2. Meghatározott időre 4. Az elbizakodott ember

Vonatkozik ez, mit mondok. Lelkülete nem őszinte,
Célba is ér egy-kettőre, De ki hinni Istenben mer,
Tartalmaz sok fontos dolgot. Annak életet ad hite.
 334

JAJ A KIZSÁKMÁNYOLÓKNAK!
Hab 2:5,6.

1. Bizony úgy van, megcsal a bor, 3. Magához gyűjt minden népet,

Nagyhangúvá lesz a férfi, És sok nemzetet megragad.
Úgy érzi, rajta van a sor, Ezek szólnak sok beszédet,
Torkát soha nem kíméli. Mondanak hasonlatokat.

2. Torkát szélesre kitárja, 4. Jaj annak, aki rakásra

Mint a sír, és tehetetlen, Gyűjti, ami nem az övé,
Mint a halál. Minden vágya Mindent elvesz egyre-másra.
Uralkodni nemzeteken. Semmi sem övé örökké.

„FELÉBREDNEK, AKIKTŐL RESZKETSZ”

Hab 2:7,8.

Rád támadnak hirtelen, akik marcangolnak,

Felébrednek, kiktől reszketsz, s menten elrabolnak.
Sok népet kizsákmányoltál, végül te esel zsákmányul.
Sok népnek vérét ontottad, és bántál vele galádul.
Rosszul bántál országokkal
És a városban lakókkal.

„TENMAGAD ELLEN VÉTKEZTÉL”

Hab 2:9-11.

Jaj annak, aki házába Házad gyalázatára vált Tenmagad ellen vétkeztél.
Tisztességtelen hasznot gyűjt, Mindaz, amit elterveztél. A kő is a falból kiállt.
Ki fészkét magasba rakja, Senki búvóhelyt nem talált, S arra, amit elterveztél
S azt gondolja, megmenekült! És sok népet tönkretettél. Még a gerenda is kiált.

„A SEREGEK URA ÍGY HATÁROZOTT”

Hab 2:12-14.

1. Jaj annak, ki vérontással 3. És amiért a nemzetek

Várost épít, Fáradoznak,
És annak, ki álnoksággal Semmivé lesz, s amit rejtett,
Falat készít. Omladozhat.

2. A Seregek Ura ekképp 4. Az Úr dicsőségével lesz

Határozott: Tele a föld,
Tűz nyeli el, miért e nép Mint a víz mindent befedez,
Fáradozott. Mindent betölt.

„AZ ÚR OTT VAN TEMPLOMÁBAN”

Hab 2:15-20.

1. Jaj annak, ki leitatja embertársát, 2. Mikor az Úr neked nyújtja a poharat,

Mérgezett itallal jól lerészegíti! Innod kell majd, s támolyognak lépéseid,
Teszi azért, hogy láthassa gyalázatát, És miután te is jól leiszod magad,
De tette őt magát is megszégyeníti. Te leszel az, aki végül szégyenkezik.
 335

3. Az erőszak, mit a Libánonon tettél, 5. Mit használ a bálványszobor, hiszen néma,

Hogy minden vadállatot kipusztítottál, Valamilyen anyagból szobrász formálta?
Visszaszáll rád, s ahogy eddig is rettegtél, Az istenszobrot is kérdezd csak meg még ma!
Rettegni fogsz, mert te is sok vért ontottál. Hamis útmutatást ad, ember csinálta.

4. Erőszakos voltál országgal, várossal, 6. Mégis benne bízott, aki megformálta,

Úgy bántál velük, mint ellenségeiddel. Noha tudta, hogy néma bálványt alkotott,
Kegyetlen voltál sok ártatlan lakossal. Nem ébred fel soha, ember csinálmánya,
Ez a sok gonoszság visszaszáll rád, hidd el! A kő nem kel fel, halott az, mint halott volt.

7. Bőven van borítva ezüsttel, arannyal,

De semmilyen lélek abban soha nincsen.
Az Úr a templomban ott van hatalommal.
A föld csendesedjék el, mert Ő az Isten!

3. fejezet
Isten eljön ítéletre

HARAG ÉS IRGALOM
Hab 3:2.

Uram! Hallottam, amit hirdettél. Amit terveztél, azt nemsokára

Félelem fog el annak hallatán, Valósítsd meg, és tegyed ismertté!
Amit Te velünk tenni terveztél. Haragodnak legyen az az ára,
Ember sem élt át olyant még talán. De ne tedd azt az irgalom elé!

VILLÁMLÁS ÉS FÖLDRENGÉS
Hab 3:3-12.

1. Témán felől jön az Isten, 6. Az Úr a folyamok ellen

Párán hegyéről jön a Szent. Lobbant oly dühös haragra?
Fenségétől ragyog itten Dühödnek tárgya a tenger?
Az ég fent és a föld is lent. Haragszol a folyamokra?

2. Ragyogása világosság, 7. Ezért van az, hogy lovakkal,

Fénysugár villog mellette, Melyek dobogva vágtatnak,
Világít a világon át, Vagy győztes harci kocsikkal
Abban rejtőzik ereje. Mégy neki a nagy világnak?

3. Dögvész halad őelőtte, 8. Íjad harcra kész, a tegzed

Láz támad a lába nyomán. Nyilakkal van tele rakva,
Megáll, letekint a földre, Folyóknak hasítasz medret,
S minden megrendül azután. Zúdul a víz áradatja.

4. Erős népek megriadnak, 9. A hegyek, mikor meglátnak,

Lesüllyednek ősi halmok, Nyomban remegni kezdenek,
Magas hegyek szétporladnak, Hangja zúg az áradatnak,
Ily robajt nem hallottak ott. Morajlanak a tengerek.

5. Látom, amint bomladoznak 10. Zúg a folyó, magas a part

Kúsánnak erős sátrai, Siet a víz tenger felé,
Reszketnek és roskadoznak Hömpölyög a nagy áradat,
Midjánnak sátorlapjai. Hegy és halom reszket belé.
 336

11. A nap és hold helyén marad, 12. Erős felindulásodban

Amikor fényes nyilaid A földet mind megtaposod,
Cikáznak át az ég alatt, A népeket haragodban
S dárdád ragyogva villámlik. Csépeled, és veszni hagyod.

„BÁRCSAK NYUGTOM LENNE!”

Hab 3:13-17.

1. Kivonulsz népednek szabadítására, 4. Átjárja fájdalom beteg csontjaimat,

Előretörsz felkented megmentésére, Mindenfelé reszkető léptekkel járok.
Pusztulást hozol minden bűnös házára, Bár békességben tölthetném napjaimat,
Alapjait feltárva hatolsz a mélyre. És nem élnék itt meg több nyomorúságot!

Nyilad átlőtte a harcosok vezérét, 5. Nyomorúság jön a fosztogató népre.

Pedig már rám törtek, hogy megfutamodjam, A fügefák már nem fognak virágozni,
S ujjongnak, hogy megtalálták rejtekhelyét Hiányozni fog az olajfák termése,
A szegénynek, hogy tönkretegyék őt ottan. A tőkén nem fognak fürtök sorakozni.

3. A tengeren jártál, lovaddal vágtattál, 6. A kertek már ennivalót nem teremnek,

Átszáguldoztál a nagy vizek habjain. A juh is ki fog pusztulni az akolból,
Reszketett a szívem nagy hatalmad láttán, A nyájak a mezőn többé nem legelnek,
És hangodtól megremegtek az ajkaim. Hiányoznak a marhák az istállókból.

„DE ÉN VIGADOZNI FOGOK!”

Hab 3:18,19.

De én vigadozni fogok az Úr előtt, Lábamat olyanná teszi, mint a szarvas

Örvendezek szabadító Istenemnek, Lába, amely szökdel hegyeken-völgyeken.
Mert az én Uram ad nekem mindig erőt, Járhatok a hegyen, legyen bármily magas,
És boldog napjai lesznek életemnek! Ő enged ujjongva szökellni ott engem.
 337

ZOFÓNIÁS

1. fejezet
A harag napja

„MINDENT ELSÖPRÖK”
Zph 1:2-6.

1. Elsöprök mindent a föld színéről. 4. Baal népének nyoma sem marad,

Az Úr ekképpen szólt az emberhez. Papjainak nevét elfelejtik,
Elsöprök mindent, minek híréről A háztetőn kiirtom azokat,
Hallottál már. Hát most jól figyelmezz! Kik ott az ég seregét tisztelik.

Embert, állatot, a madarakat, 5. Azokat is, akik leborulnak

Halat mindenfélét a tengerből Az Úr előtt is, de ugyanakkor
És mindent, ami megbotránkoztat, Szent esküvést tesznek a Moloknak.
Legyen szó bármely bűnös emberről. E nép mindkettő előtt meghajol.

3. Kezemet kinyújtom Júda ellen, 6. Kik végleg az Úrtól elfordulnak,

Aki a Baalt most is imádja, Az ő színét többé nem keresik,
És aki lakik Jeruzsálemben, Tiszteletet nem adnak az Úrnak,
Akinek e szent föld a hazája. És az ő minden szavát megvetik.

„AZON A NAPON”
Zph 1:7-9.

Csend legyen az én uram, az Úr előtt, Elmondom, hogy az Úr áldozatának

Mert közel jött hozzánk már az Úr napja! Napján mi történik. Én megbüntetem
Mindenkit, kit meghívott, és ki eljött, Tettét a főuraknak s a királynak,
Megszentel, és jóságát megmutatja. Idegen ruhájukat nem tűrhetem.

Azon a napon mindazt megbüntetem,

Aki csalással szerzi meg vagyonát,
Pogány módra átugrik a küszöbön
S erőszakkal tölti meg a palotát.

PRÉDÁRA JUTÓ GAZDASÁG

Zph 1:10-13.

1. Így szól ismét az Úr: Azon a napon 3. Akkor én majd lámpással átkutatom
A Hal-kapu felől kiáltás hangzik, Jeruzsálemet, s keresem azokat,
Összeomlás zaja lesz a halmokon, Kik mint a seprején tönkrement borom,
Az Újvárosnak dúlják bazárait. Olyanok, és teszik tovább a rosszat.

2. Jajgassatok, akik a völgyben laktok, 4. Ezek balgán ezt gondolják magukban:

Mert az egész kalmárnép mind elpusztul, Nem tesz az Úr többé sem jót, sem rosszat.
S elvesznek a pusztulásban mindazok, Tönkremennek saját gazdaságukban,
Kik ezüstöt méricskélnek álnokul. Házukban prédát a rablók osztanak.

5. Ha pedig új házakat építenek,

Ők azokban lakozni már nem fognak,
Ha meg új szőlőket telepítenek,
Ott ők vígan többé már nem boroznak.
 338

„KÖZEL VAN AZ ÚR NAGY NAPJA”

Zph 1:14-18.

1. Közel van az Úr nagy napja. 5. Akkor rémületbe ejtem

Közel van, és hamar eljön. Az embereket, s mint vakok,
Keserves lesz annak hangja, Kik vétkeztek az Úr ellen,
És erőt vesz minden hősön. Tétován botorkálnak ott.

2. Harag napja lesz az a nap, 6.A vérük, mintha por lenne,

Nyomorúság, ínség napja. Kiömlik, és mint a szemét,
Útján minden puszta marad, Belső részük hever szerte
Sötétség azt beborítja. A poros földön szanaszét.

3. Az felhő és homály napja, 7. Sem ezüstjük, sem aranyuk

Mikor a kürtszó felharsan, Nem mentheti már meg őket.
Felzúg a riadó hangja, Ama napon az ő Uruk
És minden megremeg ottan. Elpusztítja ezt a földet.

4. Támadás kezdődik menten - 8. Az Úr haragjának napján

Mely megrémít embereket - Felindulásnak a tüze
Az erős városok ellen, Mindent felperzsel, és aztán
A bástyák romban hevernek. Egy nép sem lesz többé büszke.

9. Akkor az Úr hamarosan
A föld összes lakójával
Végezni fog, s nem lesz ottan,
Ki szembeszáll haragjával.

2. fejezet
Jövendölés idegen népekről

„KERESSÉTEK AZ URAT!”
Zph 2:1-3.

Szedd össze magad, és szállj magadba, Mert olyan gyorsan eljön az a nap,
Te szemérmetlen Nép, Ahogy a polyva száll,
Mielőtt rád tör az Úr haragja! Ezért keressétek mind az Urat
Lásd ítéletét: A szív alázatán!

Törekedjetek az igazságra,
Jól vigyázván szavát!
Készüljetek az Úr nagy napjára,
Kérjétek oltalmát

„JAJ A TENGERPART LAKÓINAK!”

Zph 2:4-7.

1. Bizony, elhagyatott lesz Gáza, Askelón 2. Jaj a tengerparti népnek, mely Krétából
Pedig pusztaság lesz, sivár és kiszáradt. Származik! Rólatok szól az Úr igéje:
Írmag sem maradt ott, hol volt egykor Ekrón, Puszta lesz Filiszteából, Kánaánból,
Az asdódi csapat elcsüggedt, és fáradt. Lakatlan lesz annak egykor dús vidéke.
 339

3. Pásztorok a tengerparton legeltetnek, 4. Esténként majd ottan csendben heverésznek,

Arra lesz több helyen a juhok karámja. Mert Istenük, az Úr gondot visel róluk.
Júda háza lesz majd ura a vidéknek, A nyájak a mezőn nyugton legelésznek,
Utódaié lesz Askelónnak háza. Isten vigyáz rájuk, jóra fordul sorsuk.

„ÍGY JÁRNAK GŐGJÜK MIATT”

Zph 2:8-15.

1. Hallottam Móáb gyalázkodását, 7. Akkor egyedül csak az Úr előtt

Hogy miképpen gyalázta népemet, Borulnak le a népek mindenütt,
S Ammón fiai káromló szavát, Az Úr nevéből merítnek erőt
Kik népem kárára terjeszkedtek. A szigetlakó népekkel együtt.

2. Ekképpen szól a Seregek Ura: 8. Az etiópok lázadó népét

Én vagyok Izraelnek Istene. Majd az Úr kardja sebzi halálra,
Úgy jár majd Móáb, miként Sodoma, Aztán kinyújtja északra kezét,
Csalános lesz az ő területe. És pusztulást hoz Asszíriára.

3. Ammón földje meg, akár Gomora, 9. Ninivét pedig az Úr haragja

Terméketlen lesz most már örökre, Kiszikkadt pusztává változtatja,
Legfeljebb csalánt vethetnek oda, Semmi sem terem többé őrajta.
Behull a város egy sós gödörbe. Ez az Úrnak kemény akaratja.

4. Ammónt kifosztja megmaradt népem, 10. Csordákban lepi el a sok állat,

És birtokát is mind elfoglalja. Pelikán és bagoly is lesz ottan,
Népemet tőlük erősen védem, Ezek csapatostul ott tanyáznak,
E földet e nép már nem uralja. Rikoltozás lesz az ablakokban.

5. Így járnak, akik gőgösek voltak, 11. Omladék fedi a küszöböket,

Mert gyalázkodtak és terjeszkedtek, És leválik a cédrusburkolat.
Más országba gyakran behatoltak, Senki többé nem használja őket,
Népemre támadni merészkedtek. Nem rendeznek ott vigasságokat.

6. Félelmesen lép fel velük szemben 12. E város eddig élt biztonságban,
Az Úr, és a föld minden istenét De most már ez is elpusztul szintén.
Megsemmisíti, pusztítja menten, Gőgösen ezt gondolta magában:
Hogy senki fel ne keresse helyét. Nincs a földön több oly város, mint én.

13. Vadak tanyájává, pusztává lesz,

Aki csak arra jár, mind felszisszen,
Aztán néhány szót még ő is rátesz:
Így jár az, kit megbüntet az Isten.

3. fejezet
Ítélet és ígéret

„NEM HALLGATOTT A SZÓRA”

Zph 3:1,2.

Jaj a lázadó városnak, amely beszennyezte magát

Erőszakos tetteivel!
Bár az Úr figyelmeztette, megvetette Isten szavát,
Nem követte őt semmivel.
 340

BŰNÖS VEZETŐK
Zph 3:3.4.

Benne a vezérek olyanok, Prófétái is hitvány csalók,

Mint az ordító oroszlánok A papjai meg szentségtörők.
És a bírák, mint a farkasok: A törvényt tisztán magyarázók
Reggelre már nem hagynak csontot. Nem találhatók ezek között.

„IGAZSÁGOS AZ ÚR”
Zph 3:5.

De igazságos az Úr közöttük,
Ő nem követ el álnokságot.
Ítéletét reggel közli velük,
Szégyenkezni nem tud, ki álnok.

„NÉPEKET IRTOTTAM KI”

Zph 3:6,7.

Kiirtottam népeket, elpusztultak bástyáik, Megfogadja az intést - őszintén azt gondoltam -,

Városaik romokban és feldúlva utcáik. És akkor nem pusztul el, bár büntetni akartam,
Azok üresen állnak, puszták és lakatlanok, De ő egyre gonoszabb tetteket követett el,
Így néptelenedtek el az ottani városok. Így nem nyer bocsánatot eme gonosz tettekkel.

„VÁRJATOK RÁM!’
Zph 3:8.

Ekképpen szól az Úr: Azért várjatok rám! Egybegyűjtöm akkor mind az országokat,
Azon a napon vádlóként lépek elő, És bosszús haragomat rájuk kiöntöm,
Akkor a népeket összegyűjtöm hozzám, Haragom hevével dúlom fel házukat.
Mely haragomnak ellenáll, nincs oly erő. Ama napon ez így lesz, mert így döntöttem.

Felindulásomnak tüze elpusztítja

Hűtlensége miatt ezt az egész földet.
Sok bűnük e tüzet újra csak felszítja,
Letöröm a reám támadó erőket.

„OLYAN LESZ, MINT EGY NYÁJ”

Zph 3:9-13.

1. Tisztává teszem majd a népeknek ajkát, 3. Azon a napon többé ne szégyenkezzél,

Mindnyájan e nevet segítségül hívják, Bármilyen tetteddel ellenem vétkeztél!
Egy akarattal az Úr nevét tisztelik, Köreidből eltávolítom azokat,
Ki ne őt imádná, az akkor nem lesz itt. Akik nagy gőgösen akkor vitatkoztak.

2. Etiópiának folyamain túlról 4. Szent hegyemen többé nem fogsz kevélykedni,

Áldozatot hoznak, s beszélnek az Úrról. Köztetek nem is maradhat meg más senki,
Akkor majd e földön szétszóródott népem Csak a szegény nép, az árva s a nincstelen,
Imát s áldozatot hoz egyedül nékem. Ki oltalmat keres az Úrnak nevében.
 341

5. Izrael maradéka nem szól hamisan, 6. Olyan lesz ez a nép, mint egy nyáj, békésen
Nem beszél hazugul, de alázatosan Legel, s egymás mellett heverészik szépen.
Cselekszik ezentúl az ő országában, Nem háborgatja nyugalmában már senki,
Csalárd nyelv soha többé nem lesz szájában. Ezentúl Isten szavának fog engedni.

„UJJONGJ, SION LEÁNYA!”

Zph 3:14-20.

1. Ujjongj, Sion Lánya, kiálts örömödben!
Örvendezz Izrael! Jeruzsálem Lánya,
Adj hálát Istennek, vigadozz szívedben,
Mert véget ér néped nagy nyomorúsága!
Elveszi az Úr ítéletedet,
Eltávolítja ellenségedet.
3. Megújít, mert szeret, ujjong, örül neked.
Összegyűjtöm most a közüled valókat,
Kik szomorúságukban nem ünnepelnek,
Mert szenvedniök kell gyalázkodásokat.
Elnyomóiddal én majd elbánok,
Jobb napokat hozok akkor rátok.

2. Veled lesz az Isten, Izrael Királya, 4. A sántákat segítem, a szétszórtakat

Többé nem kell félned a veszedelmektől,
Jeruzsálem akkor lesz néped bástyája.
Ne csüggedj el, Sion, és ne félj semmitől!
Veled van az Úr, erős Istened,
Megsegít mindig, és örül neked.
Összegyűjtöm, s dicsővé, híressé teszem,
Hogy velük senki gyalázatos dolgokat
E földön többé soha ne művelhessen.
Én pedig akkor összegyűjtelek,
És haza is hozlak benneteket.

5. Abban az időben hírnevessé teszlek,

Dicsőséges leszel itt minden nép között,
És nehéz sorsodból végre kivezetlek,
Uralkodni fogsz ismét a népek fölött.
A napokban sorsod jóra fordul.
Ezt üzeni most Istened, az Úr.

ZAKARIÁS

9. fejezet
A Messiás eljövetele

„KIRÁLYOD ÉRKEZIK HOZZÁD”

Zch 9:9,10.

1. Örvendj nagyon, Sion leánya! 3. Efraimból a harci kocsit

Jeruzsálem Leánya, ujjongj! És Jeruzsálemből a lovat
Jön hozzád életed királya, Kiirtja, és kivész az íj is,
Őneki éneket vígan mondj! Nem hív már össze harcosokat.

2. E király igaz s diadalmas, 4. Békét hirdet Ő a népeknek

De ugyanakkor alázatos. Egyik tengertől a másikig.
Szamáron ül, bár ő hatalmas, Hol a folyamok hömpölyögnek,
És fogadása csodálatos. Mindenfelé ő uralkodik.
 342

„OLTALMAZZA NÉPÉT”
Zch 9:11-17.

1. A veled kötött szövetségvérért 5. Seregek Ura megvédi népét.

Szabadon bocsátom foglyaidat. Taposnak a parittyaköveken.
Tovább lenn lenned nincsen már miért Legyőzi a nép sok ellenségét,
A kútban, melyből a víz kiapadt. Ő kerül ki a harcból győztesen.

2. Térjetek vissza a fellegvárba, 6. Úgy zúgnak, mintha bort ittak volna,

Egykori Foglyok, ki reménykedtek! Az áldozati kehely megtelik.
higgyétek el Uratok szavára, Szépen össze van minden hangolva,
Kétszeres kárpótlást adok nektek. Lerakták már az oltár köveit.

3. Júdát mint egy íjat kifeszítem, 7. Segíti őket Istenük, az Úr.

És Efraimot nyílként használom. Azon a napon vezeti népét,
Sion! Fiaidat lelkesítem, És pásztorolja nyáját azon túl,
A görögök ellen harcra szánom. Hogy megkeresi dús legelőjét.

4. És megjelenik az Úr fölöttük, 8. Mint a korona drágakövei,

Nyila kirepül, miként a villám, Akképpen ragyognak az ő földjén.
Akkor az Úr megfújja a kürtöt, Ő a pásztor, és nyája követi
A forgószél elviszi, itt sincs már. Legelészve a hűs patak mentén.

9. Jósága milyen nagy és szépséges!

Bőven ad gabonát az ifjaknak.
Ragyog mindenfelé ékessége.
Mustodat inni a leányoknak.

10. fejezet
Izrael hazatér

„BÁR SZÉTSZÓRTAM ŐKET”

Zch 10:1-12.

1. Kérjetek esőt az Úrtól, 5. Ezért széledt el, mint a nyáj

Amikor eljön tavasszal Az én népem mindenfelé,
Az eső ideje újból, Nincs pásztor, bár pásztorra vár,
S ömlik a víz a viharban! S nyomorúság lesz az övé.

2. Az Úr alkotta a felhőt 6. Végül fellángolt haragom

Az égen, aztán a földre A hűtlen pásztorok ellen,
Ad éltető záporesőt Veszni nyájamat nem hagyom,
A mezei növényekre. Őket pedig megbüntetem.

3. Csakhogy a házi bálványok 7. És a Seregeknek Ura

Hazug kijelentést adnak, Gondot visel majd Júdára.
Megcsalnak a látomások, Díszes lesz rajta a ruha,
A varázslók is hazudnak. Amint harci paripája.

4. Haszontalan álmot szólnak, 8. Közülük lesz a sarokkő,

És az sajnos semmit sem ér, Közülük a sátorcövek,
Amivel ők vigasztalnak, A harci íj közülük jő
Mit a sok varázsló beszél. S közülük a főemberek.
 343

9. Olyanok ők, mint a hősök. 15. A népek közé szétszórva,

A harcban az ellenséget Távolban is gondolnak rám,
Letiporják, mert erősek, S fiaikkal karonfogva
És sárba tapossák őket. Végül visszatérnek hozzám.

10. Csodálatosan harcolnak, 16. Egyiptomból hazahozom,

Mert az erős Úr van velük, Ugyanúgy Asszíriából,
Még a szilaj lovasoknak Aztán itthon kézen fogom,
Sem lesz erejük ellenük. Elég volt már a fogságból.

11. Hatalmas lesz Júda háza, 17. Viszem őket Gileádba

József házát megsegítem. És a Libánon földjére.
Irgalmamnak nincs határa, Szívem előttük kitárva,
Hiszen e nép az én népem. Szeretetemnek nincs vége.

12. Mintha el sem vittem volna, 18. Félve kelnek át a vízen,

Úgy hozom majd haza őket. De a habzó hullámokat
Erős karom átkarolja Előttük lecsendesítem,
A fogságban szenvedőket. Még a Nílus is kiszárad.

13. Efraim, akárcsak egy hős 19. Letűnik gőgös uralma

Villám lesz, mint ki bort ivott. Asszíriának örökre,
Örömmel látják ezt erős Mert szilárd az Úr hatalma,
Fiai, s szívük vigad ott. Egyiptom nem lép e földre.

14. Ezeket mind összegyűjtöm, 20. Újra hatalmasak lesznek

Hiszen őket megváltottam, A mindenható Úr által,
És itt lesznek körülöttem, Kik nevében reménykednek.
Akárcsak régen, e honban. Ez hangzik az Úr szavában.

11. fejezet
Hűtlen pásztorok

„JAJGASSATOK, CIPRUSOK!”
Zch 11:1-3.

Tárd ki, Libánon, kapuidat, Básán Völgyei, jajgassatok!

Hadd eméssze cédrusaidat A nagy erdő a földre rogyott,
A tűz! Jajgassatok, Ciprusok, Elpusztultak a hatalmas fák.
Mert ledőltek a nagy cédrusok! Halljad a pásztorok jajszavát!

Elpusztultak szép legelőik,

Oroszlánoknak a kölykeik
Ordítanak már reggel óta,
Elpusztult a Jordán bozótja.

„JAJ A MIHASZNA PÁSZTORNAK!”

Zch 11:17.

Jaj a mihaszna pásztornak, Fegyver szúrja ki jobb szemét,

Aki a nyáját elhagyja! És száradjon el a karja,
Legyen büntetése annak: Többé már ne nézhessen szét
Fegyvertől hulljon le karja! Szemével jobbra vagy balra!
 344

13. fejezet
Isten megtisztítja népét

„NÉPEM Ő”
Zch 13:7-9.

1. Kard, támadj rá pásztoromra, 4. Egyharmadát tűzbe teszem,

Én bizalmas emberemre! És a tűzben megtisztítom.
Így szól a Seregek Ura: Ez lesz az én ítéletem,
Jól figyelj e beszédemre! A hanyagságot nem bírom.

2. A pásztort vágd le fegyverrel , 5. Mint ezüstöt, megtisztítom

Hogy széledjen széjjel a nyáj! A harmadát, mely megmaradt,
Épkézláb ne mehessen el Megpróbálom, finomítom,
Se a pásztor, se a bojtár! Miként a tiszta aranyat.

3. Úgy jár most az egész ország - 6. Segítségül hívja nevem,

Az Úr mondja ezt ekképpen: Én pedig őt meghallgatom.
Meghagyom az egyharmadát, Így szólít meg: Én Istenem!
Kétharmad elvész egészen. És én őt népemnek vallom.
 345

ÚJSZÖVETSÉG

TÖRTÉNETI KÖNYVEK

JÉZUS ÉLETE

A szinoptikus evangéliumok

Máté evangéliuma

A BOLDOGOK
Mt 5:3-10.

1. Boldogok a lelki szegények, 3. Boldogok mind, akik szomjaznak

Mert övék a mennyek országa. És éheznek az igazságra;
Boldogok, akik keseregnek, Amit ők tartanak igaznak,
Övék az Úr vigasztalása. Nekik adatik szívük vágya.

2. Boldogok azok, kik szelídek, 4. Boldogok a tiszta szívűek,

Mert a földet majd ők öröklik; Mert ők az Istent megláthatják.
Méltatlanságot elviselnek, Azokat, kik béketűrőek,
És csendben hullanak könnyeik Isten fiainak hívhatják.

5. Boldogok, akiket üldöznek,

Mert megvallják az igazságot,
S a gonoszokkal megütköznek;
Ők elnyerik a mennyországot.

URUNK IMÁDSÁGA
Mt 6:9-13.

Mennyei Atyánk! Ezért mindenkor És a gonosztól

Kérünk, hallgass ránk. Adjad meg jókor! Tarts minket távol!
A te nagy neved Tekints meg minket, Tied az ország
Szenteltessék meg! S minden vétkünket S a hatalmasság
Országod jöjjön Bocsásd meg nekünk, És a dicsőség,
El minél előbb! S akik ellenünk Örök fényesség.
Ahogy akarod, Néha vétkeznek, Legyen úgy minden,
Csak úgy legyen ott Mi is ezeknek Mint az Úristen
Fenn a mennyekben, Úgy megbocsátjuk Akarja! övé
Éppúgy idelenn. Minden hibájuk. Most és örökké
A mi kenyerünk A kísértésbe A föld és a menny
Fontos minekünk, Ne kergess bele, Fenn és idelenn.
 346

VIRÁGVASÁRNAP
Mt 21:5-9.

Zakariás próféta régen megjövendölte,

Hogy jönni fog egy király Sion leányaihoz,
Szelíden jön hozzájuk, szamárnak vemhén ülve,
Nekik és a világnak örök békességet hoz.
Mindnyájan így kiáltottak:
Hozsánna Dávid fiának,
Aki az Úr nevében jön!
Legyen áldott mindörökkön!

Márk evangéliuma

VIRÁGVASÁRNAP
Mc 11:9,l0.

1. Akik az úton sokáig állnak 3. Sokan voltak, kik jártak előtte,

Áhítva híres tanítójukat, Zsúfolásig a lépcső mind megtelt.
A lépcsők alján csak őrá várnak, A nagy sokaság Jézust követte,
S mikor jön, felemelik hangjukat. S szíve mélyéből ekképp énekelt:

2. Harsan az ének, a szent hozsánna, 4. Áldott legyen, ki az Úr nevében

Lombos ágakon lépdel a szamár, Eljött közénk, kit régóta vártunk.
Az úton a nép felsőruhája, Szabadulásunk reménységében
A sok zarándok mind Jézusra vár. Szívünk megnyitva előtted állunk.

5. Áldott ősatyánk, Dávid országa,

Mely - hisszük - megmard mindörökké.
Dicséretünk száll a magasságba,
Jézusé szívünk, örökre övé.

Lukács evangéliuma

ANGYALI ÜZENET ZAKARIÁSHOZ

L 1:13-17.

1. Zakariás, ne félj, ne légy aggodalmas! 2. Nem iszik semmit sem, mi megrészegíti,

Meghallgatta az Úr a te könyörgésed. Már anyja méhétől Istennek szentelt lesz.
Az Isten jóságos, kegyes és hatalmas. Az örök Úristen lélekkel telíti,
Feleséged fiút fog szülni tenéked. Fordítja az atyákat a gyermekekhez.
Jánosnak nevezed. Illésnek lelkével
Örülnek teveled Jár ő békességgel,
Sokan, kik várták őt. Sok embert megtérít,
Nagy lesz az Úr előtt. Isten felé fordít.

3. Kik nem engedelmeskednek az Istennek,

Azokat az igazak lelkületére
Illés erejével téríti, és lesznek
Atyáiknak és az Istennek kedvére.
Felkészíti népét,
Hogy tisztítsa szívét
Isten elé állni,
Az Úrnak szolgálni!
 347

ANGYALI ÜZENET MÁRIÁHOZ

L 1:30-33.

1. Ne félj, Mária, meg ne rettenj. 3. Dávid trónját Ő megkapja,

Mert veled van az Úristen! Mert az Isten az ő Atyja.
Nála kegyelmet találtál, Jákób házán uralkodik,
Méhedben fiút fogantál. Mint egykor ősatyja, Dávid.

2. Elnevezed őt Jézusnak, 4. Uralma tart mindörökké,

S azok, kik őróla tudnak, Nyomorúság nem lesz többé.
A Magasságos Fiának Szeretetének nincs vége,
Nevezik majd: Messiásnak. És övé az örök béke.

MÁRIA ÉNEKE
L 1:46-55.

1. Magasztalja lelkem Istenét, az Urat, 3. A hatalmasoknak trónját ledöntötte,

Megtartója előtt nagy örömöt mutat, Azok többé meg nem állhatnak előtte,
Mert reátekintett szolgálólányára, De felemeli a megalázottakat,
Részvéttel nézett megalázott voltára. Akiket bántanak, megmenti azokat.
A szégyen véget ért, Táplál éhezőket,
Most minden nemzedék, De bővelkedőket
Boldognak mond engem, Elküld üres kézzel,
Mert kegyelmes Isten. Mindent jól intéz el.

2. Velem az Úristen nagy dolgokat végzett. 4. Izraelt, szolgáját Isten felkarolta,

Mint múlik az idő, múlnak nemzedékek, Irgalmát őrajta bőven gyakorolta,
De az ő szent neve így hangzik: Hatalmas, Hogy csodás tettire mindig emlékezzék,
Akik benne bíznak, azokhoz irgalmas. Mely ezután nő fel, sok ifjú nemzedék.
Hős karja hatalmas Ezt Ő Ábrahámnak
Dolgokra alkalmas. S minden utódának
Ki felfuvalkodott, Így kijelentette,
Arra Ő lesújtott. S megtartja örökre.

ZAKARIÁS ÉNEKE
L 1:67-79.

1. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, 5. Azt akarja, hogy az ellenség kezéből
Ki kegyelmesen meglátogatta népét, Megszabadulhassunk, és félelem nélkül
Hogy nehéz sorsában megváltója lenne, Őneki szolgáljunk szívünk melegéből,
S szerezné meg neki az áhított békét! S előtte mindennap igazságban éljünk.

2. Támasztott népének erős Üdvözítőt 6. Te pedig, Kisgyermek, nagy próféta leszel,

Régi szolgájának, Dávidnak házából, A Magasságosnak leszel prófétája,
Mint a prófétáktól üzenetet küldött, Az Úr előtt járva igaz beszédeddel
Kik régi időkben mindezt már tudták jól. Az Eljövendőnek fényt vethetsz útjára.

3. Tudták és hirdették: Megszabadít Isten 7. Prófétai szóval tanítod a népet

Ellenségeinktől, kik minket gyűlölnek. Az örök üdvösség megismerésére.
Azokat jó messze elkergeti innen, Hirdeted: Az Úr megbocsátja a vétket,
De áldását adja a benne hívőknek. A hívő számíthat könyörületére.

4. Meg fog emlékezni szent szövetségéről, 8. Felkelő fény támad a nagy magasságból,
És amit atyánknak mondott, Ábrahámnak, Meglátogat minket ragyogó sugárral,
Nem feledkezik meg régi esküjéről, Felénk tekint onnan áldott irgalmából,
Teljesíti azt most Izrael házának. S megismertet minket az egek Urával.
 348

9. Azoknak világít, akik a sötétben

Laknak, a halálnak komor árnyékában.
Oda vezet minket, ahol majd békében
Vele lakozhatunk az örök hazában.

ANGYALI ÜZENET A PÁSZTOROKHOZ

L 2:9-14.

1. Pásztorok a mezőn, nehogy féljetek! 2. Dávid városában ma megszületett,

Örömhír az, amit nektek hirdetek.
Ez az egész népnek nagy öröme lesz,
Ki felnéz az égre, ide figyelmez.
Született ma üdvözítő,
Sok megtérőt üdvözít Ő.
Az egész világnak hoz nagy örömet.
Az ő neve Krisztus, a felkent Király,
A hódolat neki mindenütt kijár.
Nem fényes palotában jött,
Pólyában fekszik széna közt.

3. Angyalok tömege fényben megjelent,

A mennyei kórus ekképp énekelt:
Fenn a magasságban legyen dicsőség,
Az emberek között örök békesség!
Szeretet és jóakarat
Tündököljön az ég alatt!

SIMEON ÉNEKE
L 2:29-32.

1. Mostan bocsátod el, Uram, te szolgádat -

Amint megígérted egykor - békességgel,
Mert amit láttam, az nekem megnyugvást ad:
Megismertettél most a szent üdvösséggel.
Ezt régen elkészítetted,
Nekem most megjelentetted.

2. Mire régen vágytam, szemem most meglátta.

E hír minden népnek nagy örömet szerez.
Látja Izrael s a pogányok világa,
Miként szállt földre az isteni szeretet
Pogányoknak fényességül,
Izraelnek dicsőségül.

KIÁLTÓ HANG A PUSZTÁBAN

L 3:4-6.

1. Kiáltó hang szól a pusztaságban: 3. Minden meredek hegyet és halmot,

Készítsétek el az Úrnak útját, Mely elállná a jövevény útját,
Álljatok neki nagy hamarjában, Szorgos kezekkel most elhordjatok!
Tegyétek egyenessé a pusztát! A felkészült nép így várja Urát!

2. Járhatók legyenek az ösvények! 4. Legyen a görbe út egyenessé!

Töltsétek fel a szakadékokat, A göröngyös út simává legyen!
Mert hol a görbe egyenessé lett, A szabadítás az Úristené -
Ott várhatjátok meg uratokat! Minden halandó így énekeljen!
 349

NÁZÁRETI PRÉDIKÁCIÓ
L 4:18,19.

1. Az Úr Lelke van énrajtam, 2. Hirdetem a szabadulást

Mivel felkent engem, A bezárt foglyoknak
Hogy az örömhírt elmondjam, És a szemük megnyílását
S a szegény örvendjen. Nyomorult vakoknak.

3. Végre bocsássák szabadon

A megkínzottakat,
S az Úristen nekik adjon
Boldogabb napokat!

A BOLDOGOK
L 6:20-23.

1. Boldogok vagytok mind, ti szegények, 3. Boldogok lehettek, ha gyűlölnek,

Mert tietek az Isten országa. S irigy emberek durván gyaláznak,
Boldogok vagytok ti, kik éheztek, És nevetekről ha letörölnek
Tietek Isten gondoskodása. Minden fényt, és csúnyán megaláznak.

2. Boldogok vagytok, akik most sírtok, 4. Azon a napon mind ujjongjatok

Tietek lesz a vidám nevetés, És örüljetek, mert a mennyekben
Az Isten lelketekre gyógyírt hoz, Készen vár már a ti jutalmatok,
És nem lesz többé kétségbeesés. Ott semmi nem úgy lesz, mint itten lenn.

5. Atyáitok bárhogyan is tettek

Az igazat mondó prófétákkal
Legyen ez vigasztalás tinektek:
Az Úr felétek fordul áldással.

JAJ NEKTEK!
L 6:24-26.

1. Jaj nektek mind, ti gazdagok! 2. Ti pedig, kik most nevettek,

Korán van még örvendezni. Gyászolni és sírni fogtok!
Jaj nektek, kik jóllaktatok, Elmondják majd az emberek,
Mert fogtok ti még éhezni! Hogy mit tettek atyáitok.

AZ ÚR IMÁJA
L 11:2-4.

1. Atyánk! Szenteltessék meg te neved, 2. Bocsássad meg a mi bűneinket,

És jöjjön el hozzánk te országod! Miképp mi is másnak megbocsátunk!
Mindennap add meg a kenyerünket, A kísértésbe ne vigyél minket,
Hogy érezhessük te nagy jóságod! Adj erőt, annak hogy ellenálljunk!
 350

János evangéliuma

VIRÁGVASÁRNAP
J 12:13-15.

1. Sokan feljöttek a szent ünnepre, 3. Hozsánna! Zengett. Áldott, aki jön

És bementek az Arany-kapun át. Az Úr nevében most népe közé.
Ott várakoztak mind a Mesterre, Ő Izrael királya e földön.
Útjára terítettek sok ruhát. Dicsőség legyen neki örökké!

2. Jézus pedig jött, mint meg van írva. 4. Ne féljél mostan, Sion leánya!
Elhozták neki szamárnak vemhét. Íme, Királyod eljött tehozzád.
Mindenki kiáltott, ahogy bírta. Szamárnak vemhén jön, ahogy várta
Jézus hallgatta a nép énekét. A nép. Így ígérték a próféták.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

JÓEL PRÓFÉCIÁJA
Act 2:17-21.
(Joel 3:1-5.)

1. Az Isten minekünk régen megüzente, 4. És csodákat tesznek odafenn az égen,

Mit Jóel próféta akkor mind elmondott, Felmutatnak nektek mennyei jeleket,
És a nép, mely akkor felment az ünnepre, Ugyanakkor pedig a földön idelenn
Péter szavaiból világosan hallott. Támasztnak fényt, tüzet és füstfellegeket.

2. A végső napokban az Úristen így szól: 5. A nap elsötétül, a föld vérré válik,
"Kitöltök lelkemből minden halandóra. Mielőtt az Úr fenséges napja eljön,
Fiaitoktól és leányaitoktól, Mikor holtat s élőt maga elé állít,
Halljátok, idővel mi válik valóra! És igazságot tesz az Úr égen, földön.

3. Akkor ifjaitok látomást látnak majd, 6. Ha lesz akkor, aki segítségül hívja
Álmokat álmodnak a ti véneitek, Az Úristen nevét, és csak neki örül,
Sőt mind a szolgákat s szolgálólányokat Hűségének meglesz a jutalma, díja,
Elküldöm, kitöltve reájuk lelkemet. Mert az olyan ember biztosan üdvözül."

DÁVID PRÓFÉCIÁJA
Act 2:25,26.
(Ps 16:8-11.)

1. Láttam az Urat magam előtt, 3. Tudom, hogy nem hagyod lelkemet

Mindenkor az én jobbom felől. A halottak birodalmában,
Hogy ne inogjak, Ő ad erőt, És nem engeded te szentedet
Követem őt, mert Ő jár elöl. Elmúlást látni otthonában.

2. Ezért felindul bennem szívem, 4. Az élet útját megismertem,

Nyelvem ujjongó szavakat mond, A te orcád előtt járhatok.
Reménységben nyugszik a testem, Eltöltesz örömöddel engem,
Nem gyötör bánat, sem nem a gond. Ahova elhívsz, megállok ott.
 351

DÁVID SÓHAJA
Act 4:25,26.
(Ps 2:1,2.)
1. Miért zúdultak fel a pogányok 2. Felkeltek mind a föld királyai,
És a nemzetek miért terveznek A fejedelmek mind megegyeztek,
Olyan sok hiábavalóságát, Hogy lesz majd köztük sok olyan, aki
Az Úristennel mért ellenkeznek? Meg meri támadni a felkentet.

3. Összeesküsznek az Isten ellen, De akit kiválasztott az Isten,

És az ő felkentjére támadnak, Annak ők semmiképp nem árthatnak.

HABAKUK PRÓFÉCIÁJA
Act 13:41.
(Hab 1:5.)

1. Lássátok hát meg, ti gúnyolódók, 2. És olyant viszek napjaitokban

Szavamtól ájuljatok el, Véghez, mit el sem hinnétek,
És megsemmisüljetek, ha szólok, Hogyha valaki ezt itt mind sorban
Mert most én olyant mondok el, Most elbeszélné tinéktek!

ÁMÓS PRÓFÉCIÁJA
Act 15:16-18.
(Am 9:11,12.)

1. Majd visszatérek, és felépítem 2. Keressék azok is ő urukat,

Dávid leomlott sátorát, Akik most nevem hirdetik!
Ami romban áll, helyére teszem, Nem hagyom veszni a pogányokat:
Hogy a nép keresse urát. Tudják meg, mit tett Isten itt!

3. Istenetek is ezt véghez viszi, Lehet, hogy sok ember ezt nem hiszi,
Szól hozzátok most ekképpen. De Ő ezt már tudja régen.

LEVELEK

PÁL LEVELEI

Gyülekezeti levelek

Rómába

ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEK
R 2:10-18.
(10-12 = Ps 14:1-3; 53:2-4.) - (13 = Ps 5:10;140:4.) - (14 = Ps 10:7.)
(15,16 = Is 59:7.) - (17 = Is 59:8.) - (18 = Ps 36:2.)

1. Nincsen igaz ember egy sem, 3. Mint egy nyitott sír, a torkuk,
Aki Istent félje, nincsen. Kígyóméreggel telt szájuk,
Nincsen, aki őt megértse, Elámítanak nyelvükkel.
Egy sincs, ki Istent keresse. Jól vigyázz a beszédükkel!

2. Mindannyian elhajlottak, 4. Átok s keserűség szájuk,

Akik vannak, megromlottak, Vérontás jár őutánuk,
És nincsen, aki jót tegyen, Bár lábuk gyors futásukban,
Olyan nincs egyetlenegy sem Nyomorúság jár nyomukban.
 352

5. Békesség útját nem járják.

Mindenkit félelem jár át,
De ők Isten félelmével
Nem törődnek nappal-éjjel.

DÁVID ÁTKA
R 11:9,10.

1. Legyen számukra az asztaluk 2. Homályosodjék el a szemük,

Csapdává, mikor azon esznek,
Ne legyen abból semmi hasznuk,
Csúfosan ottan elvesszenek!
Legyen az háló és megbotlás,
Utána jöjjön a megtorlás!
Hogy ne lássanak soha tisztán!
Szerencséjük már nem lesz velük,
Csak nevük a koldustarisznyán.
Hátukat görnyeszd meg egészen,
Legyen a sorsuk nyomor, szégyen!

ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA
R 11:26,27.
(26 = Is 59:20,21.) - ( 27 = Is 27:9.)

1. A Megváltó eljön Sionból, 2. Nekik adom örökségemet,

Ki minden hitetlenséget Hogy legyenek népem nekem.
Eltávolít Jákób házából, Eltörlöm róluk bűneiket,
És megáldja e szent népet. Lássák, Sionban van Isten.

Efézusba

DÁVID ÉNEKE
E 4:8.
(Ps 68:19.)

1. Dávid király Sion hegyén 3. Pál, a fogoly Efézusba

Győzelmét megénekelte. Ezt az idézetet küldte,
Vonult harcosai élén, Ahol őt a fogolysorsba
Foglyait magával vitte. Isten kegyelme emelte.

2. Ajándékot bőven osztott 4. A mennyei Sionba ment

Annak, aki vele harcolt. Krisztus, ahol várta Isten,
Az ősi vár ím leomlott, S mind, ki a bűn foglya itt lent,
Mely sok ellenséggel dacolt. Krisztussal távozik Innen.

5. Odafenn kap ajándékot,

Melyet Istennek kegyelme
Mindazoknak ingyen ad ott,
Kiknek övé szíve-lelke.

ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA
E 5:14.
(Is 26:19; 60:1.)

Ki aluszol, ébredj most fel! Bűn álmából most támadj fel!

Halál rabja, állj elő! Krisztus hozzád még ma jő.
 353

Filippibe

ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA
Ph 2:6-11.
(Is 45:23.)

1. Jézus Krisztus a földre szállt, 4. Jézus magát megalázta,

Lejött közénk, emberekhez. Végig engedelmeskedett,
Hozzánk így hasonlóvá vált Míg a halál meg nem rázta,
Úgy, akárcsak az Istenhez. Hordozott súlyos keresztet.

2. Isten formájában lévén, 5. Ezért fel is magasztalta

Nem tekintette zsákmánynak, Őt mindenek fölé Isten,
Hogy itt lenn, a föld kerekén És neki adományozta
Istennel egyenlőnek hat. A legdicsőbb nevet itt lenn.

3. Megüresítette magát, 6. Hogy nevére meghajoljon

És szolgai formát vett fel, Minden térd a földön itt lenn,
Emberhez hasonlóvá vált, Fenn túl a mennyboltozaton
Együtt élt az emberekkel. S alant a mély sötétségben.

7. És hogy minden nyelv e földön Dicsőségére örökkön

Jézus Krisztust úrnak vallja Istennek, ki neki Atyja.

Pásztori levelek

Timóteushoz

KEGYESSÉG
I T 3:16.

1. Jézus a kegyesség titka, 2. Mindig igaznak bizonyult

Aki köztünk járt a földön, Lelkében, míg itt járt köztünk,
Forrásaink vizét itta, Amint Atyjához viszonyult,
Itt testben élt - ott örökkön. Kit csodálunk, dicsőítünk.

3. Megjelent az angyaloknak, Bemutatták a világnak,

A pogányok közt hirdették, S dicsőségben mennybe vitték.

VELE EGYÜTT
II T 2:11-13.

1. Ha Krisztussal együtt lesz erőd meghalni, 2. Tűrésed gyümölcsét megadja az Isten,

E világi kincsed veszendőbe hagyni, Uralkodni fogsz majd vele együtt itt lenn,
Akkor vele együtt te is életet nyersz, De aki Krisztusát itten megtagadja,
Múlandóság helyett örök kincsekre lelsz. Azt úgy megtagadja Krisztus is Ő maga.

3. És ha végül mégis mi hűtlenek lennénk,

Hűséges Krisztusunk szeretve áll mellénk,
Mert Ő magát meg nem tagadhatja soha.
Ő a bűnbocsánat hűséges harcosa.
 354

A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL

(HÉBER LEVÉL)

NAGYOBB AZ ANGYALOKNÁL
H 1:5-13.
(5 = Ps 2:7. II Sm 7:14.) - (6 = Ps 97:7.) - (7 = Ps 104:4.)
(8,9 = Ps 45:6-8.) - (10-12 = Ps 102:26-28.) - (13 = Ps 110:1.)

1. Krisztus nagyobb az angyaloknál, 4. Felkent az Isten, mert szeretted

Mert Isten neki mondta egyedül: Öröktől fogva az igazságot,
Fiam vagy te, drágább sokaknál, A gonoszságot megvetetted,
Ma nemzettelek én gyermekemül. Isten ezért téged kiválasztott,
Atya leszek, és Ő fiam. És az öröm olajával
Így lesz, mert én így akartam Felkent örök hatalmával.

2. Elsőszülött lett Ő a mennyben, 5. Alapot a földnek vetettél,

Kit Isten bevezet a világba Az ég a te kezed alkotása.
E szavakkal: Ott fenn s idelenn Az mind elvesz, de örökre él
Nagyobb Ő, mint az angyalok világa. Fenséged, mert annak nincsen mása.
Angyalai széllé lesznek, Minden teremtmény elpusztul,
Szolgáit tűz emészti meg. Mint a ruha, úgy elavul.

3. A Fiúról ez Ige hangzott: 6. Összegöngyölöd az eget,

Isteni trónod megáll örökké, Mint egy palástot, ha úgy akarod.
Királyi pálcád kézben tartod, Nem számolod esztendeidet,
Igazság pálcáját fejed fölé. Mert nagyobb vagy Te, mint az angyalok.
Te örökké király leszel, T mindenkor ugyanaz vagy:
Birodalmad nem veszhet el. Dicsőséges és hatalmas.

7. Isten angyaloknak még soha

Nem mondotta: „Ülj az én jobbomra,
Amíg lesz lábamnak zsámolya
Ellenséged, én szolgálatomra!
Messze ragyog dicsősége
Krisztusnak, ő fényessége.

A FELTÁMADOTT KRISZTUS DICSŐSÉGE

H 2:6-8.
(Ps 8:5-7.)

1. Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, 2. Az angyaloknál rövid időre -

Hogy gondod van az Emberfiára, Mindenki látta - kisebbé tetted,
Nem engeded, hogy legyen gonosszá, De azután nagyobb dicsőségre
És fordítasz minden bajt javára? És nagy méltóságra felemelted.

3. Megkoronáztad nagy dicsőséggel,

Trónjának őrizőjévé lettél,
Felmagasztaltad őt tisztességgel,
És mindent lába alá vetettél.
 355

ÉSAIÁS VALLOMÁSA
H 2:12,13
(12 = Ps 22:23.) - (13 = Is 8:17,18.)

1. Hirdetem nevedet testvéreimnek, 2. Íme, itt vagyok én és a gyermekek,

A gyülekezetben dicsérlek téged. Akiket az Isten adott énnekem.
Krisztus a záloga reménységemnek, Nevükben leteszem eléd szívemet,
Ő teremtett, és Igéjével éltet. Velük együtt nevedet dicsőítem.

A KESERŰSÉG VIZEINÉL
H 3:7-11.
(Ps 95:7-11.)

1. Ma, ha az ő szavát halljátok, 3. Erre a nemzedékre azért

Ne keményedjék meg szívetek, Szívem mélyén megharagudtam
Mint a pusztában csináltátok, Tévelygő szívű tetteiért,
Mikor az Isten megkísértett! Mert nem ismerte fel az utam.

2. Őseitek ott kísérttettek 4. Meg is esküdtem haragomban,

A keserűség vizeinél. Hogy ez a nép nem fog bemenni
Bár negyven évig vezettelek, Hazájába, és nyugalmamban
Népem, ott mégis ilyent tettél! Nem részesül belőle senki.

ÁLDOZAT HELYETT ENGEDELMESSÉG

H 10:5-7.
(Ps 34:13-17.)

1. Nem akartál tőlem véres áldozatot, 2. Akkor én ezt mondtam: Íme, itten vagyok.
Ajándékot sem kértél sohasem, Írva van rólam a könyvtekercsben.
Mit a nép bűnéért az oltárra hordott, Én mindent úgy teszek, ahogy Te akarod,
S nem kértél égő áldozatot sem. Kedvedben járok neked, Istenem!

JÓB INTELME
H 12:5,6.
(Hi 5:17. Prv 3:11,12. Ap 3:19.)

Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,

És ne csüggedj el, hogyha megfedd téged!
Fenyítésben mutatja szeretetét,
Megostoroz, ha fogad gyermekének.

APOSTOLI LEVELEK
PÉTER I. LEVELE

ÉSAIÁS PRÓFÉCIÁJA
I P 1:24,25.
(Is 40:6-8.)

1. Minden test olyan, mint a fű, 2. Az, mi soha nem hervad el,
S olyan annak dicsősége. Az Úrnak csodás beszéde.
Oly, mint a virágzó mező: A virág hamar fonnyad el,
Hamar elhull ékessége. Az Ige marad örökre.
 356

FORDULJ EL A GONOSZTÓL!
I P 3:10-12.
(Ps 34:13-17.)

1. Mindaz, aki szeretne 2. Ki életét szereti, 3. Isten népét szereti,

Örülni az életnek
És jó napokat látni,
Parancsoljon nyelvének,
Gonosz beszédtől óvja,
Ne szóljon álnokságot,
Messzire elkerüljön
Ő minden gonoszságot!
Folyton jót cselekedjék,
Gonosz beszédtől tartsa
Mindig vissza a nyelvét !
Isten útját követve,
Csak a békét keresse,
Mikor hasad a hajnal,
Vagy leszáll rá az este!
Az igazat figyeli,
A hozzá könyörgőnek
Kérését teljesíti,
De akik életükben
Cselekesznek gonoszul,
Isten haragos arca
Bizony ellenük fordul.

MENNYEI JELENÉSEK

A NÉGY ÉLŐLÉNY HIMNUSZA

Ap 4:8.
(Is 6:3.)

Isten trónja előtt, fenn a magas mennyben

Négy élőlény hódol, leborulván rendben.
Hat szárnya van mindnek, szeme körös-körül,
Előttük az Isten a magas trónon ül.
A szózat zeng szünet nélkül,
Éjjel-nappal dicsőségül
Istennek, így szólván: Szent, szent,
Szent a Mindenható itt fent.
Ő az, ki mindig volt és van,
S lesz örökké, minduntalan.

A HUSZONNÉGY VÉN HIMNUSZA

Ap 4:11.
(Ex 19:6. - Ap 1:6.)

1. A huszonnégy vén ekképpen 3. Mert Te értük megölettél,

Állt az Isten elé éppen, Véreddel árat fizettél.
Leborult a Bárány előtt, Istennek vetted meg őket,
Átvéve tőle a könyvet. A sokfelől eredőket.

2. Urunk Isten! Te egyedül 4. Itt van a nép minden törzsből,

Vagy méltó mindenen felül, Minden nemzetből és nyelvből.
Hogy ezt a könyvet átvegyed, Ez a népek sokasága,
És feltörd a pecséteket. Kiknek szent ő királysága.

5. Te pedig most őket tetted

Királyokká, s felszentelted
Mint papokat, hogy a földön
Uralkodjanak örökkön.
 357

A BÁRÁNY DICSÉRETE
Ap 5:9,10.
(Ex 19:6. - Ap 1:6. Dn 7:10.)

1. Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, 2. Ők állnak minden törzsből teelőtted,
Annak pecsétjeit sorra feltörjed, Képviselnek sok nyelvet és sok népet.
Mert megölettél, s véreddel megvetted, A mi Istenünknek ők lesznek népe,
Kik most előtted állnak, az Istennek. Királyok ők és papok nemzetsége.

3. Ők lesznek azok mind, akik a földön És dicséretet szüntelen zengenek

Uralkodnak majd most és mindörökkön, A mindenható, örök Úristennek.

AZ ANGYALOK HIMNUSZA
Ap 5:12.

A megöletett Bárány méltó arra,

Hogy a világ felett legyen hatalma,
Hogy övé legyen erő és gazdagság,
Minden tisztesség, dicsőség és áldás.

A TEREMTMÉNYEK HIMHUSZA
Ap 5:13.

1. Minden teremtmény, mely csak van a mennyben, 2. Áldás, tisztesség, dicsőség, hatalom
Bárhol a földön és a nagy tengerben, Azt illeti, ki ül e magas trónon,
Sőt a föld alatt is amelyik lakik, És az ő jobbján trónoló Bárányé
Annak ajkáról e szózat hallatszik. Mind e fényesség örökkön-örökké.

3. A négy élőlény rámondta, hogy ámen, Voltak ők méltók előtte megállni,

A vének is mind leborultak, bár nem Mégis így illett a Bárányt imádni.

HIMNUSZ A KIRÁLYI SZÉK ELŐTT

Ap 7:10,11.

1. Akiknek ott volt fehér ruhájuk, 2. Az angyalok is mind ottan álltak

És pálmaágakkal integettek,
Messzire hallatszott kiáltásuk,
A Bárány előtt mind letérdeltek.
Az üdvösség Istenünké
Legyen most és mindörökké
S a Bárányé, ki szenvedett,
S vérével életet szerzett!
A vénekkel együtt a trón körül.
Imádták Istent, arcra borultak,
Látszott, hogy ottan mindenki örül
Áldás, dicsőség, bölcsesség,
Hálaadás és tisztesség,
A hatalom és az erő
Mi Urunké, Istenünké.

ZSOLTÁRIDÉZETEK
Ap 11:17,18.
(Ps 2:5; 110:5; 115:13.)

1. Mikor a hetedik angyal is trombitált, 2. Mindenható Urunk! Hálát adunk neked,

A huszonnégy vén mind az arcára borult, Aki vagy, és aki voltál is mindenkor,
Aki eddig trónján ült, most az is felállt, Mert nagy hatalmadat most kezedbe veszed,
Térdet hajtott, és előtte a földre hullt. És mert Te uralkodsz e földön mindenhol.
 358

3. Haragra lobbantak ellened a népek, 4. Szolgáidnak akkor jutalmat osztogatsz,

De te haragod is fellobbant ellenük. A prófétáknak s a kegyesen élőknek.
Mindegyikük felett hangzik az ítélet: Mindenkinek mi jár, bölcsen kiosztod azt,
Nemsokára lejár kegyelmi idejük. Nagy szeretettel a nevedet félőknek.

5. Megajándékozod nem csak a nagyokat, De haragodban elpusztítod azokat,

Bőséggel osztogatsz sok jót a kicsiknek, Akik le akarják rombolni a földet.

MÓZES ÉS A BÁRÁNY ÉNEKE

Ap 15:3,4.
(3 = Ex 15:1. - 4 = Ps 86:9. Jr 10:7.)

1. Az üvegtengernél felhangzott az ének, 3. Mindenki fél téged, dicséri nevedet,

Hárfa hangja mellett szállt fel a dicséret. Mert Te vagy egyedül szent a világ felett.
Mózes és a Bárány éneke felcsendült, Népek jönnek hozzád, lábadhoz borulnak,
Himnuszt énekeltek az angyalok együtt. Mind imádnak téged, s előtted hódolnak.

2. Nagy dolgokat teszel, Úristen, mindenütt, 4. Téged dicsér a föld, mert ismeri szavad,
Csodálatos minden dolgod itt s egyebütt! Mindenütt hirdetik te igazságodat,
Te vagy a népeknek hatalmas királya, Nyilvánvalók mindenfelé nagy tetteid,
Mindenfelé ismert utad igazsága. S igazságosak a te ítéleteid.

ÖRÖM A MENNYBEN
Ap 19:1-5.
(2 = Dt 32:43. II Rg 9:7. - 3 = Is 34:10. - 5 = Ps 115:13.)

1. Istenünké az üdvösség. Halleluja! 4. Ezután a huszonnégy vén is leborul,

Mily nagy hatalma van, azt mindenki tudja. Zeng az ének a nagy karban elöl-hátul.
Dicsőítve veszik körül az angyalok, A négy élőlény is az Istent imádja,
Jóban-rosszban dicsérik a hatalmasok. Mert Ő a földnek és a mennynek Királya.

2. Ítéletei, miket hoz, mind igazak, 5. Trónján ül az Isten, a mindenség Ura,

És igazságosak ajakán a szavak, Neki szól az ámen és a halleluja.
A nagy paráznát is bátran elítélte, Hang hallatszik a trónus felől szelíden,
Szolgái vérét kezükből számon kérte. Felmutatva Isten trónjára emígyen:

3. Még egyszer felzeng a mennyben: Halleluja! 6. Dicsérjétek Istenünket, Ti, Szolgái,

Élőknek és halottaknak Ő az ura. Mert mindnyájan ti vagytok most prófétái!
Füst száll fel az angyalsereg feje fölé, Kicsinyei és a nagyok, kik az Istent
S ott lebeg, mert úr az Isten mindörökké. Félik, dicsérjék a mennyben ott és itt lent!

A BÁRÁNY MENYEGZŐJE
Ap 19:6-8.
(Ez 1:24. Ps 93:1; 97:1; 99:1.)

1. Nagy sokaság hangja visszhangzott a mennyben, 3. Örüljünk hát mostan azért, és ujjongjunk!
Mint a nagy vizeknek dübörgő zúgása, Dicsőítsük Istent lelkünknek mélyéből,
Mennydörgésben válasz hangzott el rá menten, Mert a Bárány menyegzőjébe hivattunk,
A mennyei kórus díszelőadása. Menyasszonya ragyog mennyország fényétől.

2. Halleluja! Hangzott. Nagy a mi Istenünk, 4. Neki megadatott, hogy gyolcsba öltözzék.

Az egész világon Ő a Mindenható, Ez nem a vásárban megvehető holmi.
Ő uralkodik régóta mifelettünk, A szentek tettei rajta az az érték,
Őtőle jött hozzánk mindaz, ami csak jó. Melybe felöltözve indul uralkodni.
 359

FÜGGELÉK

BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSE

ÓT Ószövetség
Gn Mózes I. könyve (Genezis - Teremtés)
Ex Mózes II. könyve (Exodus - Kivonulás)
Lv Mózes III. könyve (Leviticus - Léviták)
Nu Mózes IV. könyve (Numeri - Népszámlálás)
Dt Mózes V. könyve (Deuteronómium - Törvény)
Jos Józsué könyve
Jdc Bírák könyve (Judices)
Rth Ruth könyve
I-II Sm Sámuel I-II. könyve
I-II Rg Királyok I-II. könyve (Reges)
I-II Chr Krónikák I-II. könyve (Chronica)
Esr Esdrás könyve
Neh Nehémiás könyve
Esth Eszter könyve (Esther)
Hi Jób könyve (Hiob)
Ps Zsoltárok könyve (Psalmi)
Prv Példabeszédek könyve (Proverbia)
Eccl Prédikátor könyve (Ecclesiastes)
Ct Énekek éneke (Canticum canticorum)
Is Ésaiás próféta könyve
Jr Jeremiás próféta könyve
Thr Jeremiás siralmai (Thréni - Siralmak)
Ez Ezékiel próféta könyve
Dn Dániel könyve
Hos Hóseás próféta könyve
Joel Jóel próféta könyve
Am Ámós próféta könyve
Ob Abdiás prófét könyve
Jon Jónás könyve
Mch Mikeás próféta könyve
Nah Náhum próféta könyve
Hab Habakuk próféta könyve
Zph Zofóniás próféta könyve
Hgg Haggeus próféta könyve
Zch Zakariás próféta könyve
Ml Malakiás próféta könyve
LXX Septuaginta

ÚT Újszövetség
Mt Máté evangéliuma
Mc Márk evangéliuma (Marcus)
L Lukács evangéliuma
J János evangéliuma
Act Apostolok cselekedetei (Acta aposolorum)
R Pál levele a római gyülekezethez
I-II K Pál I-II. levele a korintusi gyülekezethez
G Pál levele a galáciai gyülekezetekhez
E Pál levele az efézusi gyülekezethez
Ph Pál levele a filippi gyülekezethez (Philippi)
Kol Pál levele a kolosszéi gyülekezethez
I-II Th Pál I-II. levele a thesszalonikai gyülekezethez
I-II T Pál I-II. levele Timóteushoz
Tt Pál levele Tituszhoz
Phm Páll levele Filemonhoz
H A zsidókhoz írt levél (Héber levél)
 360

Jc Jakab levele (Jacobus)

I-II P Péter I-II. levele
IJ János I-II-III. levele
Jd Júdás levele
Ap Mennyei jelenések (Apokalipszis)

ÁTÍRÁS

A héber és a görög szavaknak az átírásánál arra törekedtem, hogy bármelyik olvasni tudó,
alapképzettséggel rendelkező magyar egyháztagunk az eredeti kiejtéshez a lehető legközelebb álló
kiejtéssel tudja azokat a neveket elolvasni. Ezért mellőztem a tudományos jelöléseket, és
függetlenítettem magam a többféle formában kialakult gyakorlati átírásoktól is, ugyanakkor ügyelve
arra, hogy az átírt formából rekonstruálni lehessen az eredeti írásformát.

A héber hangokat nem tudjuk a magyar helyesírás betűivel pontosan jelölni, mert a héber nyelvben
több, a magyarban ismeretlen hang van. Ezért itt az eredetihez legközelebb álló magyar betűvel írtam
át a szót, de elengedhetetlennek tartom mellette megadni a héber konszonánsokat, különben nem
lehet az eredeti írásformára következtetni. Hangsúlyozom: Nem akarok tudományos jeleket alkalmazni
a héber betűk jelölésére, mert azok a magyar bibliaolvasónak semmit sem mondanának. A héber
betűket a következő hangokkal írtam át: alef - némahang, béth - b, gimel - g, dáleth - d, he - h (a szó
végén, ahol csak nyújtóhang szerepét tölti be, nem jelöljük), vav - v, illetve mater lectionisként ó vagy
ú, zain - z, khéth - h, téth - t, jod - j, illetve mater lectionisként í, kaf - k, lámed, l, mem - m, nun - n,
szamek - sz, ain - némahang, pe - dágessel p, anélkül f, cáde - c, kóf - k, res - r, szin - sz, sin - s, thav
- dágessel t, anélkül th. A he és khéth, téth és tav, kaf és kóf, szamek és szin esetében az eredeti
írásforma a konszonánsokból rekonstruálható, de az átírásban feleslegesnek tartom a magyarban
nem használt (sok esetben nem is ejthető) hangokat megkülönböztetni, ezért a hozzá legközelebb álló
hanggal jelölöm.

A görög szavak átírásánál szintén az az elv vezérelt, hogy egy csak magyarul tudó olvasó is az eredeti
kiejtéshez legközelebb álló magyar hangokkal olvassa el az idegen nevet. A görögben viszont
nehézséget okoz annak az eldöntése, hogy melyik kiejtési formát fogadjuk el a Jézus korában
használt görög nyelv (kojné) hiteles kiejtésének, tekintettel arra, hogy hangfelvételek nem maradtak
ránk. Én valószínűbbnek tartom, hogy a kojné kiejtése a ma görög kiejtéshez volt közelebb, mint a
klasszikus göröghöz. A görögök ma az idegenforgalomra való tekintettel a földrajzi neveket átírják latin
betűkkel, de ezek teljesen a mai görög kiejtést követik, ami a mi esetünkben nem használható. Ez
olyan átírás, hogy betűt betűvel ír át, tehát például az ú hangot oy-nal, aminek semmi értelme sincs,
mert az egyszerű magyar bibliaolvasó egyháztagunktól nem kívánhatjuk meg, hogy ismerje, hogy az
összetett görög betűket hogyan kell kiejteni. Ezért én teljesen hangzás szerint írom át a görög
szavakat a Jézus korabeli feltételezett kiejtés szerint.

A görög hangokra használt átírás: alfa - a, béta- b, gamma - g, delta - d, epszilon - e, dzéta - z (a mai
görögben z-nek hangzik, valószínű, hogy már a kojnéban is annak hangzott), éta - é, théta - th, iota - i,
magánhangzó után j, kappa - k, lambda - l, mű - m, nű - n, kszí - ksz, omikron - o, pí - p, ró - r, szigma
- sz, tau - t, üpszilon - y, mert valószínűnek tartom, hogy a kojnéban már kemény i-nek hangzott, mint
a mai görögben, fí - f, khí - szó elején kh, szó belsejében h (A magyarban nincs neki megfelelő hang,
ezért elégnek tartom egyszerű h betűvel átírni, szó elején viszont jelölni kell, mert a szó kezdődhet
lágy h jellel is), pszí - psz, ómega - ó. Összetett betűk: ai - aj, ay -au, magánhangzó előtt av, gg - ng, ei
- ej, ey - eu, magánhangzó előtt ev, oi - oj, oy - ú. Az oy összetett betűt ou betűkkel jelölni értelmetlen,
hiszen ott o hang nem hallatszik. Felesleges komplikálni. A j hangnak i betűvel való jelölése szintén
értelmetlen, mert - bár négyszáz évig német befolyás alatt álltunk, amikor az ej-t ei-vel írták - ma a
magyarban az i betű i hangot, a j betű j hangot jelöl. Én úgy írom át a görög betűs szavakat, hogy azt
bármelyik magyar bibliaolvasó a görög kiejtéshez a legjobban közelítő módon olvashassa ki, nem
veszem figyelembe, hogy milyen különféle átírási hagyományok alakultak ki.
 361

NÉV- ÉS SZÓMAGYARÁZAT

ABÁRIM (abárím - ain-béth-res-jod-mem). A Holt-tengertől keletre eső hegylánc. A pusztai

vándorlás utolsó állomásainak egyike (Nu 33:44). Ennek egyik csúcsáról, a Nébó-hegyről (Dt 32:49)
nézte Mózes az Ígéret Földjét (Nu 27:12). Jeremiás a környék legmagasabb hegyei között említi. (Jr
22:20.) - ABDIÁS (obadjá - ain-béth-dáleth-jod-he = az Úr szolgája). A Jeruzsálem pusztulása után
otthon maradt néphez szóló próféta. Az edómiak részt vettek Nebukadneccar seregével együtt a város
kifosztásában, a feléjük menekülőket pedig foglyul ejtették vagy megölték. Ezért a prófécia egy része
Edóm ellen irányul, a másik része pedig az Úr napjáról szól, amikor Izrael fogja végrehajtani Edómon
az ítéletet. (Ob 1.) - ABINOÁM (abínoam - alef-béth-jod-nun-ain-mem = jóindulatú atya). Bárák apja.
(Jdc 5:12.) - ABÍRÁM. Rúben törzséből való férfi. Dátánnal együtt fellázadt Mózes ellen (Nu 16:1,12). -
ABLAK (hallón - khéth-lámed-vav-nun). Épületek falán vágott nyílás. Izraelben kis méretűek voltak az
ablakok. Feladatuk elsősorban a füst elvezetése és szellőztetés volt. Az eső és a hideg ellen
falapokkal lehetett elzárni (Prv 7:6). Gyakran ráccsal is el voltak látva (Jdc 5:28). Az ablakokat - főként
a tolvajok ellen - általában magasra építették (I Sm 19:12). Az ablakon kitekintve látta meg Abimelek
filiszteus király Rebekát (Gn 26:8) és Míkal a táncoló Dávidot (II Sm 6:16). Nóé bárkáján is voltak
ablakok (Gn 6:16). (Jr 22:14.) - ABNÉR (abnér - alef-béth-nun-res = világosság atyja). Saulnak
Benjámin törzséből származó nagybátyja és hadvezére (I Sm 17:57). Saul halála után annak fiát,
Isbósetet tette királlyá. Megölte Dávid hadvezérének, Jóábnak a testvérét. Később Saul
másodfeleségével folytatott viszonya miatt összeveszett Isbósettel, és Dávid mellé állt. Jóáb nem
felejtette el testvére megölését, és bosszúból megölte Abnért. Dávid gyászt rendelt el Abnér halála
miatt (II Sm 2:8,9,23; 3:6-12,27,31), és énekben siratta meg őt (II Sm 3:33). - ADMA (admá - alef-
dáleth-mem-he). Kánaáni város Sodoma és Gomora közelében (Gn 10:19). A két másik várossal
együtt pusztult el (Dt 29:22.) (Hos 11:8.) - ADULLÁM (adullám . ain-dáleth-lámed-mem = pihenőhely).
Ősi kánaáni városállam a júdai hegyvidéken, Betlehem közelében A honfoglaláskor Júdának jutott
osztályrészül (Jos 15:35). Júda itt vett feleségül egy kánaáni lányt (Gn 38:2). Amikor Dávid Saul elől
menekült, az Adullám közelében levő barlangokban rejtőzködött. Itt gyülekeztek hozzá az elkeseredett
emberek (I Sm 22:1,2). Roboám júdai király Adullámot is erődítménnyé építette ki (II Chr 11:7). Amikor
Babilonból hazatértek, a Júda törzséből valók telepedtek le Adullám vidékén (Neh 11:30). Makkabeus
Júdás az Idumea helytartóje ellen vívott harc után Adullámban mutatott be áldozatot (II Mkk 12:38).
(Mch 1:15.) - AGÁG (agag - alef-gimel-gimel = hatalmas). Amálék királya. (Nu 24:7.) - AGÚR ágúr -
alef-gimel-vav-res). Egy masszái arab törzs bölcsének, Jákénak a fia. (Prv 30:1.) - AGYAG (homer -
khéth-mem-res). Finom szemcséjű üledékes kőzet, amely földpátot tartalmaz. Jól formálható. A
fazekasok agyagedényt készítenek belőle. Ilyen vonatkozásban gyakran előfordul a Bibliában (Is
45:9). (Hi 10:9.) - AHÁB (ahöáb - alef-khéth-alef-béth). Izrael hetedik királya. Ászá és Jósafát júdai
királyok kortársa. Felesége a gyűlölt Jezábel, a szidóni király lánya. Ezzel a házassággal sikerült
megszilárdítania kapcsolatait a föníciai kereskedőállamokkal, de felesége behozta az országba Baal
és Aséra imádatát, sőt arra is rávette férjét, hogy ölesse meg Nábótot a szőlőjéért, amiért Illés próféta
kemény ítéletet hirdetett ellene (I Rg 16:31; 21:15,19). Júdával is békességben élt, lányát Jósafáthoz
adta feleségül (II Rg 8:18). Arám királya felett először győzelmet aratott, de később az áféki csatában
egy nyíllövés halálra sebezte (I Rg 22:34,35). (Mch 6:16.) - AHIMELEK. Nóbi pap (I Sm 22:9). Saul
szolgája, az edómi Dóég elárulta urának, hogy Ahimelek segítette Dávidot menekülésében. Ezért Saul
megölette a Dávid pártján álló papokkal együtt (I Sm 21:2-10; 22:17-19). - AIN. A héber ABC 1. betűje.
Torokhang, ma már nem ejtik. - AJAK (száfá - szin-pe-he). A tisztátalan ajak hordozója lehet a
képmutatásnak (Is 29:13) és a gyűlöletnek (Ps 140:4); a megszentelt ajak viszont áldás és dicséret
forrása (Ps 50:17). (Hi 15:6.) - AJÁNDÉK (sohad - sin-khéth-dáleth) Valamely tulajdonnak mások
részére való átengedése ellenszolgáltatás nélkül. Az ajándékozás általában a tisztelet és a szeretet
kifejezése. Az ÚT mindent Isten ajándékának tekint (R 8:32). Legnagyobb ajándéka az ember
számára Jézus Krisztus (J 3:16). Istennek vannak kegyelmi ajándékai (I P 4:10). Pál arra figyelmeztet,
hogy mindazt, amink van, Isten ajándékozta nekünk (I T 6:17), ezért ha Istennek ajándékozunk
valamit, akkor azt csak visszaadjuk neki. Amit szűkölködő embertársainknak ajándékozunk, azt Isten
úgy tekinti, mintha neki adtuk volna (Mt 25:40), olyannyira, hogy ha valaki nem segít embertársán, azt
Isten bűnéül rója fel (Jc 4:17). Az emberek megajándékozzák barátaikat (Esth 9:22), a vőlegény a
jegyesét (Gn 24:53), a családtagok egymást (I Rg 9:16). Az ajándék lehet a hódolat kifejezése (I Sm
10:27), és lehet királyi kegy is (Dn 2:6). (Is 45:13.) - AJBA (ajjath - ain--jod-thav). Város Bételtől
keletre, ahol Ábrahám először ütötte fel sátrát (Gn 12:8). A Károli-Bibliában Ai, az új fordításban Aj
néven szerepel, Proto-Ésaiásnál a héberben ajjath, a magyar fordításban Ajba néven található. (Is
10:28.) - AJJÁLÓN (ajjálón - alef-jod-lámed-vav-nun = szarvasliget). Ősi kánaáni város Dán földjén
(Jos 19:42). Megerősített vára Roboám király déli erődítményrendszerének a részét képezte (II Chr
11:10). Áház király uralkodása alatt a filiszteusok elfoglalták. A város közelében fekvő völgyben dúlt
 362

nagy csata Józsué serege és az emóriak között. (Jos 10:12.) - AJTÓ (pethah - pe-thav-khéth =
nyílás). A lakóhely bejárata. A sátor ajtaja egy függöny volt, a házak ajtaját fából készítették. Nagyobb
épületeken kétszárnyú ajtók is voltak (I Rg 6:34). Átvitt értelemben „a bűnök az ajtó előtt leselkednek”
(G 4:7). Jézus az ajtó előtt áll és zörget (Ap 3:20). Isten bezárhatja az anyaméh ajtaját (Hi 3:10).
viszont nyitott ajtót adott a filadelfiai gyülekezet elé (Ap 3:8). Jézus magát nevezte ajtónak (J 10:9). (Hi
31:9.) - AKARAT (sökem - sin-kaf-mem -- sökem ehád - sin-kaf-mem alef-khéth-dáleth = egy
akarattal, vállvetve). Az ember döntési képessége. Mivel végső fokon Isten akarata érvényesül, nincs
értelme lázadni ellene. Jézus életének legfontosabb döntése előtt így imádkozott: „Ne úgy legyen,
ahogy én akarom, hanem ahogy Te!” (Mt 26:39.) Tanítványait is így tanította imádkozni: „Legyen meg
a te akaratod!” (Mt 6:10.) A zsoltáríró is ezért imádkozott: „Taníts akaratod teljesítésére!” (Ps 143:10.)
A fáraó nem teljesítette Isten akaratát (Ex 7:14). Mivel az ember akaratát megbéníthatja a bűn, az
üdvösség nem az ember akaratától, hanem Isten kegyelmétől függ (R 7,18; 9:16). A kegyelmet nyert
ember tudja teljesíteni Isten akaratát (E 6:6). Előfordulhat, hogy Isten akarata megváltoztatja az ember
akaratát: József titkon el akarta bocsátani Máriát, de Isten álmában tudtára adta, hogy neki más az
akarata (Mt 1:19,20). Pál Kisázsiába akart menni, amikor Isten Európába hívta (Act 16:10).(Zph 3:9.) -
ALAK (taar - tav-alef-res). Élőlények és tárgyak megjelenési formája. Az emberek alakja eltér
egymástól. Izrael az anákokat óriásoknak látta (Nu 13:33). Saul egy fejjel magasabb volt a többieknél
(I Sm 9:2). Zákeus feltűnően alacsony volt (L 19:3). Mivel Isten lélek, neki nincs alakja, Ő Jézus
emberi alakjában tette magát láthatóvá (J 14:9). Látomásban Isten többféle alakban is megjelent:
emberi alakban (Dn 10:5), állatalakban (Dn 8:3) stb. Az ÓT-ben gyakran emberi alakban jelentek meg
Isten követei (Gn 18:2). (Is 53:2.) - ALAP (jöszúdá - jod-szamek-vav-dáleth-he). A felépítményt
hordozó szilárd pont. A Bibliában szó van házak (I Rg 5:31), városok (Jos 6:26), hegyek (Dt 32:23), a
föld (Hi 38:4) és az ég (II Sm 22:8) alapjáról. Még a királyok korában is gyakorolták az alapkőáldozatot
(I Rg 16:34), bár azt már Józsué is megátkozta (Jos 6:26). Az ÚT az alapkövet Jézusra vonatkoztatja
(E 2:20). A keresztyén élet alapja Jézus Krisztus (I K 3:11). Az egyház az igazság erős alapja (I T
3:15). (Hi 22:16.) - ALATTOMOS (mizmá - mem-zain-mem-he = terv, csípés, fortély, ravaszság,
gaztett). Emberre vonatkozóan: rejtetten rosszindulatú; betegségre vonatkozóan: észrevétlenül
pusztító; cselekvésre vonatkozóan: nem várt, nehezen kivédhető cselekedet. (Prv 24:8.) -
ALATTOMOSSÁG (mirmá - mem-res-mem-he). Leplezetten rossz indulatú természet. (Prv 26:24.) -
ALÁZATOS (sáfál - sin-pe-lámed). Az alázatos ember meghajol Isten akarata előtt. Jézus alázatos
volt, és tanítványait is erre intette (Mt 11:29). Jézus példázatában a vámszedő alázatosan imádkozott
a templomban (L 18:14). Pál Krisztus-himnuszában a Megváltó alázatát állítja példaként elénk. Ő
maga is élen járt az alázatosságban (Ph 2:6-11; 4:12). Isten az alázatosoknak ad kegyelmet, és azt
kéri tőlünk, hogy alázzuk meg magunkat az Úr előtt (Jc 4:6,10). (Is 57:15.) - ALKALOM (móéd - mem-
vav-ain-dáleth = időpont). Valamely cselekvés megvalósítására alkalmas idő. Isten alkalmat készít az
embernek a jó cselekvésére, de vannak olyan idők és alkalmak, amelyeket Isten a maga hatalmába
helyezett (Act 1:7). Az embernek az a feladata, hogy az Isten által kínált alkalmakat felismerje (I Chr
12:33). Pál szerint a kedvező alkalmat még áron is meg kell venni (E 5:16), és ki kell használni (Kol
4:5). Isten arra figyelmeztet, hogy „a bűn az ajtó előtt leselkedik”, és csak az alkalmat várja, hogy rabul
ejtse az embert (Gn 4:6). (Jr 46:17.) - ALKOTÁS (maasze - mem-ain-szin-he = tevékenység). Olyan
cselekvés, amellyel létrehozunk valamit. Isten arra figyelmeztet, hogy ne a magunk alkotásaiban
bízzunk. Ezzel gyakran az ember alkotta bálványokra utal a Biblia. (Jr 48:7.) - ALKOTÓ (ászá - ain-
szin-he = előállítani, alkotni). Alkotó az, aki valamilyen műalkotást hoz létre. A Biblia általában Istent
nevezi alkotónak (Is 45:9). (Hi 32:22.) - ALMA, ALMAFA (tappúah - tav-pe-vav-khéth - Malus). Izrael
földjén ma kevés almafa van, a honfoglalás idején viszont sok helyen termesztették (Tappúah királyát
is legyőzték - Jos 12:17). Jóel próféta említi, hogy a szárazság következtében az almafák is
kiszáradtak (Joel 1:12). Az édenkerti történettel kapcsolatban egy nyelvi azonosság folytán az terjedt
el, hogy ott almafa volt. A Vulgata latin szövegében ugyanis (Gn 2:9) az alma és a rossz azonos
hangzású szavakat (malum) összetévesztették. (Ct 2:1.) - ALOÉ (ahálím - alef-he-lámed-jod-mem).
Hátsó-Indiában honos keményfa. Gyantáját illatosítószerként szállították Palesztinába és Egyiptomba
(Ps 45:9). Bálám Isten által ültetett aloékhoz hasonlítja Jákób sátrait. Dél-Arábiában halottak
balzsamozására használták. Nikodémus mirhát és aloét vitt Jézus bebalzsamozására (J 19:39). (Nu
24:6.) - ALSÓ-TÓ (habböréká hattahtóná -- böréká - béth-res-kaf-he = tó -- tahtón - tav-khéth-tav-vav-
nun = alsó). Stratégiailag fontos víztározó Jeruzsálemben. A Gíhon-forrás vizét felvezették a várba
egy víztározó medencébe. Ez lehetett a Régi-tó. Mivel ennek a vizét kevésnek találták, építettek egy
szükségtározót a két fal között, és amikor a Régi-tó megtelt, oda vezették tovább a vizet, hogy elég
legyen ostrom idején a lakosság ellátására. Ez lehetett az Alsó-tó. (Is 22:9.) - AMACJÁ (amacjá - alef-
mem-cáde-jod-he). Júdai király. Amikor hatalma megszilárdult, leszámolt apja gyilkosaival (II Rg 14:5).
Hajlamos volt a bálványimádásra (II Chr 25:14). Jóás izraeli királlyal szemben csatát vesztett. Végül
összeesküvők ölték meg (II Rg 14:12,19). (Am 7:14.) - AMÁLÉK (amálék - ain-mem-lámed-kóf =
 363

völgylakó). Ézsau unokája (Gn 36:12). Leszármazottai nomád rablónéppé lettek a sivatagban. (Nu
24:20.) - AMÁNÁ (amáná - alef-mem-nun-he = erősség). Hegy a Libánon mellett. (Ct 4:8.) -
AMÁSZAJ (amászaj - ain-mem-szin-jod = Isten terhe). A Dávid seregéhez csatlakozók szószólója. (I
Chr 12:19.) - AMMINÁDÍB (ammí-nádíb - ain-mem-jod - nun-dáleth-jod-béth = népem bőkezű). Ebben
a formában ez a név nem szerepel máshol a Bibliában. Amminádáb formában - az időrendet tekintve -
egyetlen név jöhet számításba: Kehát leszármazottja, aki részt vett a szövetségláda Jeruzsálembe
való visszavitelében (I Chr 15:10), bár kétséges, hogy élt-e még az Énekek éneke keletkezésének
idején. Az is lehet, hogy nem a Dávid korabeli férfiról, hanem annak valamelyik leszármazottjáról van
szó. Mivel azonban a név írásmódja még konszonánsaiban sem egyezik teljesen, még valószínűbb,
hogy itt egy telesen ismeretlen, a Bibliában máshol nem szereplő emberről, sőt még az is, hogy költött
személyről van szó. (Ct 6:12.) - AMMÓN (ammón - ain-mem-vav-nun). A Jordántól keletre, Móábtól
északra, a sivatag szélén elterülő ország (I Sm 11:1). Az ammóniak Lótnak és kisebbik lányának a
nászából származtak (Gn 19:38). Izrael történetét végigkíséri a velük folytatott hadakozás. (Jr 49:2.) -
ANÁT (anáth- ain-nun-thav = válasz). Samgar bíró apja. (Jdc 5:6.) - ANÁTÓT (anáthóth - ain-nun-
thav-vav-thav). Benjámin területén fekvő város Jeruzsálem közelében (Jos 21:18). Abjátár pap
családjának (I Rg 2:26) és Jeremiás prófétának (Jr 1:1) a lakóhelye. Babilonból 128 férfi tért vissza
Anátótba (Esr 2:23). (Is 10:30.) - ANGYAL (malöák - mem-lámed-alef-kaf = küldött, követ, aki Isten
üzenetét eljuttatja az emberekhez). Egyrészt Isten udvartartásához tartozó mennyei lény, Istennek
szolgáló lélek (H 1:6,14), másrészt bizonyos küldetéssel megbízott, emberi - főleg férfi - alakban
megjelenő isteni követ (Gn 19:1). (Hi 33:28.) - ANNA (hanná - khéth-nun-he = kegyelem). Sámuel
anyja. Sokáig meddő volt, de a silói szentélyben mondott imádságát meghallgatta Isten, és fia
született, akit Istennek szentelt. Amikor átadta gyermekét Éli főpapnak, hálaéneket mondott Istennek,
amelynek egyes gondolatai Mária énekében is visszatérnek (L 1:48-53). (I Sm 2:1.) - ANYA (issá -
alef-sin-he). Olyan asszony, aki már szült gyermeket. Annak az asszonynak, aki gyermeket szűlt,
egyszerre megnőtt a tekintélye a családon belül. A meddő nő lenézett volt (I Sm 1:7). A Tízparancsolat
az anya tiszteletét is megköveteli (Ex 20:12), amit a héber bölcsességirodalom is hangsúlyoz (Prv
19:26). Az ÓT-ben ismert anyák: Sára, Hágár, Ráhel (Gn 21:1,14; 35:16), Mózes anyja (Ex 2:2),
Sámuel anyja (I Sm 1:2). Az ÚT-ben a legfontosabb anya Mária, Jézus édesanyja. Jézus is nagy
hangsúlyt helyezett a szülők tiszteletére (Mt 15:4). Gyermekkorában Ő is engedelmeskedett szüleinek
(L 1:27; 2:51), a kereszten pedig még arra is volt ereje, hogy édesanyja jövőjéről gondoskodjék (J
19:26,27). Jézus anyja csatlakozott a tanítványokhoz, és ő is együtt imádkozott velük (Act 1:14).
Jeremiás a király anyját az őt megillető „úrnő” szóval fejezi ki (Jr 13:18). (Is 45:10.) - ANYAMÉH
(beten - béth-téth-nun). Az asszonyoknak a megszületendő magzat kihordására szolgáló belső szerve.
Az anyaméh kiindulóhelye minden ember és állat életének (L 1:41). Istennek hatalma van arra, hogy
bezárja (Hi 3:10) vagy megnyissa (Gn 30:22) az anyaméhet. Ésaiás úgy érzi, hogy már az
anyaméhben elhívta őt Isten (Is 49:1). A Szentlélek már az anyaméhben munkálkodik (L 1:15). Átvitt
értelemben beszél a Biblia a hajnal méhéről (Ps 110:3). (Hi 3?10,) - APA (áb - alef-béth). Jelenthet
közvetlen férfielődöt (Gn 42:13), szellemi elődöt (J 8:44), és jelentheti a teremtő Istent. A Biblia Istent a
világosság atyjának nevezi (Jc 1:17). Isten Jézus atyja, nem testi, hanem lelki értelemben (L 1:32). (Hi
30:1.) - ARABOK (arábí - ain-res-béth-jod). A pusztaság (arábá) lakója. Az arabok nomád sátorlakók
voltak. Sém leszármazottai (Gn 10:21-30). Híresek voltak aranyaikról, drágaköveikről, azonkívül
nyájaikról és gazdaságukról. Sába királynője sok aranyat, drágakövet és balzsamot vitt ajándékba
Salamonnak (I Sm 10:2). Más arab királyok is vittek Salamonnak aranyat és ezüstöt (I Rg 9:14).
Jósafát nyájakat kapott ajándékba az araboktól (II Chr 17:11). Még Tírusszal (Ez 27:11) és
Egyiptommal (Gn 37:25) is kereskedtek. (Is 13:20.) - ARANY (záháb - zain-he-béth). Izraelbe
Havilából, Sebából és Ófírból szállítottak aranyat, Salamon korában igen nagy mennyiségben (I Rg
20:21). (Hi 28:1.) - ARARÁT (arárat - alef-res-res-téth). Erős birodalom volt a Val-tó és az Urmía-tó
között. Eredeti neve: Urartu. (Jr 51:27.) - ARATÁS (kácír - kóf-cáde-jod-res). Izrael gazdasági élete
kimondottan mezőgazdasági jellegű volt, ezért az aratás mindig rendkívüli eseménynek számított.
Mózes törvénye pontosan szabályozta az aratás rendjét (Lv 23:10). A munka az árpa aratásával
kezdődött a sík területeken április végén, majd két hét múlva folytatódott a búza aratásával (Rth 2:23).
Az aratást sarlóval végezték (Dt 16:9), a kaszát akkor még nem ismerték. A gabona szárát bal kézzel
megmarkolták, és a jobb kézben tartott sarlóval elvágták (Is 17:5). A jó aratás az örvendezés ideje volt
(Ps 4:8). Ha eső helyett csak homokvihar volt, azt Isten büntetéseként értékelték (Dt 28:24). Aratáskor
gondolni kellett a szegényekre is (Lv 19:9). Mózes törvénye az arató munkásokat is védte a gazdagok
kizsákmányolásától (Dt 24:14,15), amit Jakab is idéz levelében (Jc 5:4). Az ÚT-ben az aratás
jelképesen a kiválasztottak összegyűjtését jelenti (Mt 13:39), de jelentheti Isten ítéletét is (Mt 3:12). A
Biblia több helyen használja képes értelemben is az aratást: „Amit vet az ember, azt fogja aratni” (G
6:7). Isten olyan hatalmas és kegyelmes, hogy aratás nélkül is meg tud elégíteni (Mt 6:26). (Jr 8:20.) -
ARÁBIA (arabá - ain-res-béth-he). Félsziget a Vörös-tenger, az Arab-tenger és a Perzsa-öböl között.
 364

Legnagyobb része száraz, sivatagos puszta. A sémi népek őshazája. Déli részét már Kr. e. 1000 körül
karavánutak hálózták be. Északi részén az arabok az arámokkal keveredve éltek. A héber arabá szó
szűkebb értelemben a Jordántól keletre eső sivatagot jelenti. (Is 21:13.) - ARÁM (arám - alef-res-mem
= felföld). Szíria egyik neve, amely abban az időben Föníciától Mezopotámig terjeszkedett. Innét hívta
el Bálák Bálámot Izrael ellen prófétálni. Az arámok ősatyja sém (Gn10:22). Már I. Tiglat-Pilészer is
harcolt az arámokkal. Dávid meghódította az arám területeket (II Sm 8:3), de Salamon uralkodása
alatt visszanyerték önállóságukat (I Rg 11:25). Asszíria az arám államokat is leigázta előbb
II. Asszúrnazirpál, majd III. Tiglat-Pilészer uralkodása alatt, aki 732-ben elfoglalta Damaszkuszt. Az
arám nyelv közeli rokonságban áll a héber nyelvvel. A héberek először írásukat, majd nyelvüket is
átvették, és Jézus idejében a héber már holt nyelv volt. Már az ÓT egyes részei is (Esr, Jr, Dn néhány
része) arámul maradtak ránk, és az ÚT is sok arám idézetet tartalmaz (Mc 5:41; 15:34. R 8:15. I K
16:22). (Is 7:8.) - ARC (páne - pe-nun-he). Az ÓT-i korban a nők arcát fátyol fedte, még a vőlegény is
csak az esküvő után láthatta meg felesége arcát. Isten arcára tekinteni egyenlő volt a halállal (Ex
33:20). Isten arcát majd csak az idők teljességében fogják látni azok, akik szolgálnak neki (Ap 22:4).
(Hi 9:24.) - ARIÉL (ariél - alef-res-jod-alef-lámed = Isten oroszlána). Eredeti jelentése: az oltár tűztere
(Ez 43:15,16). Pars pro toto értelemben maga az oltár, vagyis az áldozati kultusz központja:
Jeruzsálem. (Is 29:1.) - ARNÓN (arnón - alef-res-nun-vav-nun). A móábi hegyek között eredő patak,
amely mély völgyet vájva ömlik bele a Holt-tengerbe. Ésaiás említi az Arnón gázlóit (Is 16:2). Állandó
vizű patak, amely gyakran szerepelt határfolyóként az emóriak és a móábiak között (Nu 21:13), majd a
honfoglalás után Rúben törzse és Móáb között (Dt 3:16). (Is 16:2.) - ARÓÉR (aróér - ain-res-vav-ain-
res). Az Arnón patak mellett fekvő város Gád törzse területén (Nu 32:34). A honfoglaláskor Rúben
kapta örökségül (Jos 13:16). Amikor Dávid elrendelte a népszámlálást, itt táborozott Jóáb (II Sm 24:5).
Amikor Hazáél, Arám királya legyőzte Izraelt, Aróért is elfoglalta (II Rg 10:34). (Is 17:2.) - ARPÁD
((arpád - alef-res-pe-dáleth). Város Szíriában. Szanhérib asszír király elpusztította Hamáttal együtt.
Később mindkét várost Babilon is fenyegette (Jr 49:23). (Is 10:9.) - ARVAD (arvad - alef-res-vav-
dáleth). Sziget a föníciai tengerpart mentén. Népe kánaáni eredetű (Gn 10:18). Tírusz Arvad lakói
közül toborozta evezőseit. (Ez 27:8.) - ASDÓD (asdód - alef-sin-dáleth-vav-dáleth = erősség). Város a
Földközi-tenger partvidékén. Egyike az öt fontos filiszteus városnak (Jos 13:3). A filiszteusok Dágon-
kultuszának a központja. A honfoglalás előtt anákok lakták (Jos 11:22). A földosztáskor Júda törzsének
jutott osztályrészül (Jos 15:47), de valójában sohasem tudta birtokba venni (Jos 1:19), bár Uzziás
lerombolta a város falait, amint azt Ámós megjövendölte. Végül az asszírok foglalták el (Is 20:1). A
hazatérés után az asdódiak is akadályozták Jeruzsálem újjáépítését (Neh 4:1). A Makkabeusok jórészt
elpusztították a várost (I Mkk 4:15). Fülöp apostol itt hirdette az Igét (Act 8:40). Eusebius szerint
később püspöki székhely lett. A régi város romjaitól kissé távolabb ma Esdud nevű jelentéktelen
település található. (Am 1:8.) - ASKELÓN (askölón - alef-sin-kóf-lámed-vav-nun). Az öt filiszteus város
egyike a Földközi-tenger partján. Már a XVIII. században lakott település volt. A filiszteusok a
XII. század táján telepedtek itt le. Izrael erre a területre is igényt tartott, de nem tudta elfoglalni (Jos
13:3). A bírák korában átmenetileg sikerült bevenni a várost, de tartósan nem maradt Júda
fennhatósága alatt (Jdc 1:18; 14:19). Izrael-ellenes magatartásáért a próféták többször hirdettek
ellene ítéletet (Jr 25:20). Még a Makkabeusok és az asszírok támadását is sikerült kivédenie. Nagy
Heródes szülővárosa, aki pompás épületekkel gazdagította. (Am 1:8.) - ASKENÁZ (askönáz - alef-sin-
kaf-nun-zain). Jáfet leszármazottja (Gn 10:2,3). A tőle származó nép a Fekete-tenger északi partján
élt. Jeremiás Ararát és Minni országaival együtt Babilónia elleni küzdelemre szólította fel. (Jr 51:27.) -
ASSÚR (assúr - alef-sin-vav-res = boldog). Az asszírok bálványistene, valamint Asszíria fővárosa.
Gyakran magát a népet is így hívták (Gn 10:11). Nu 24:22.) - ASSZÍRIA (assúr - alef-sin-vav-res). A
sémi eredetű asszírok a Tigris-folyó két partján alapították meg államukat. Királyaik: III. Tiglat-Pilészer,
V. Salmanesszer, II. Szargon és Szanhérib terjeszkedő politikájának Izrael is áldozatul esett (II Rg
18:13-19,37). (Ez 31:8.) - ASSZONY (issá - alef-sin-he). A férfi segítőtársa (Gn 2:18). Az asszonynak
az volt elsőrendű hivatása, hogy feleség és anya legyen. Az asszonyok fontos szerepet játszottak
Izrael történetében, mint például Mirjám (Ex 15:21), Debóra (Jdc 4:4), Hulda (II Rg 22:14). Mózes
törvénye védte az asszonyokat (Dt 24:1), és Jézus is megértést tanúsított irántuk (L 8:38-22). Az ÚT-
ben a legmegbecsültebb asszony Jézus édesanyja, Mária, a Jézushoz legjobban ragaszkodó asszony
a magdalai Mária, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki, de bensőséges viszonyban volt a két betániai
nővérrel, Máriával és Mártával is (L 1:28; 8:2; 10:38-44), és egy samáriai asszonnyal is szívesen
elbeszélgetett (J 4:7). Keresztje alatt is sok asszony volt (Mt 27:55,56). Az első keresztyén
gyülekezetekben asszonyok is szolgáltak, és az apostoloknak is voltak női munkatársaik. Pál
Filippiben az összegyűlt asszonyoknak prédikált. Az első európai megkeresztelt egy tiatírai bíborárus
asszony volt (Act 16:13,15). A Biblia rokonszenvvel említi Timóteus hívő nagyanyját, Lóiszt és anyját,
Eunikét, valamint Máriát, Márk édesanyját, aki házát bocsátotta Jézus és tanítványai rendelkezésére,
továbbá a gyülekezetben különleges szolgálatokat végző Priszcillát (Act 12:12; 18:18). Az ÚT-i
 365

levelekben gyakran olvashatunk az asszonyoknak a gyülekezetben végzett szolgálatairól (R 16:17).

(Hi 15:14.) - ASZTAL (trapeza). A családi házakban étkezésre használták (L 16:21). A szentsátorban
és a templomban különféle asztalok álltak. Az első gyülekezetekben voltak, akiknek az asztalok körüli
szolgálat volt a feladatuk. Ők osztották szét az élelmet a vacsoránál (Ac 6:2,3). A református
templomokban az asztal körüli szolgálat leginkább az úrvacsoraosztást jelenti- ÚT-i görög neve a tetra
peza (négylábú) összevonásából jött létre. A legrégebbi időkben csak az előkelők házában volt asztal
(Jdc 1:76). A templomban aranyozott asztalra tették a szentkenyere3ket, amelyeket csak a papok
ehettek meg (Mc 2:216). Jézus korában már általánosabb volt az asztal használata (L 7:36). A családi
asztal a család közösségi életének a kifejezője (Ps 128:3). Heródes templomában pénzváltó asztalok
álltak, természetesen csak a pogányok számára kijelölt udvarban (J 2:15). (R 11:9.) - ATYA (áb - alef-
béth). Jelenthet közvetlen férfielődöt (Gn 42:13), szellemi elődöt (J 8:44), és jelentheti a teremtő Istent.
A Biblia Istent a világosság atyjának nevezi (Jc 1:17). Isten Jézus atyja, nem testi, hanem lelki
értelemben (L 1:32). Régies szövegekben egyszerűen az „apa” helyett is állhat. (Hi 15:18.) - ATYAFI
(áh - alef-he). A testvér régies megnevezése. (Hi 22:6.)
ÁBRAHÁM (abráhám - alef-béth-res-he-mem = nagy nép atyja). A választott nép ősatyja.
Elvándorolt Úr-Kaszdimból, és Háránon keresztül ért a Jordán völgyébe (Gn 11:31; 15:7). Az éhínség
idején Egyiptomban tartózkodott, később visszatért Hebronba. Előbb az ágyasától, majd a feleségétől
született fia: Izrael és Izsák (Gn 16:1-3; 21:2), ami máig tartó ellenségeskedés forrása lett. Hebronban
temették el a Makpéla-barlangba (Gn 2:8,9). Életkorát és idejét nehéz meghatározni, mert akkor még
a juhtenyésztők időszámítását használták. A Biblai 175 évben jelöli meg életkorát, amely mai
időszámításunk szerint 87 év körül lehetett, nagyjából 1990 és 1815 között. (Is 51:2.) - ÁDÁM (ádám -
alef-dáleth-mem = ember). Az emberiség ősatyja. Nem tulajdonnév. „Megteremtette Isten az embert”
(háádám). Tulajdonnév előtt nem áll névelő. Ádám tehát az emberi faj prototípusa a Bibliában. Isten az
embert a föld anyagából (adámá - alef-dáleth-mem-he) teremtette, és saját lelkét (rúah - res-khéth)
lehelte bele. Gondoskodott számára élelemről és élettársról (Gn 1:27; 2:16,18). A kertben csupán a
tudás fájától tiltotta el, de az ember elbukott a kísértésben, és evett a tiltott fáról. Ennek következtében
el kellett hagynia a kertet (Gn 2:17; 3:6,23). Az őstörténeten kívül az ÓT csak egyszer említi még
Ádámot mint az emberiség atyját (I Chr 1:1). Az ÚT három helyen utal rá ilyen értelemben (L 3:38. Act
17:26. Jd 14). Ezen a földön Ádám képét viseljük, aki földből való, a mennyben pedig majd Krisztus
képét, aki a mennyből való (I K 15:45). (Hos 7:1.) - ÁG (böthók - béth-thav-vav-kaf). A fa felső,
elágazó része, amely a lombkoronát tartja. Átvitt értelemben jelentheti egy nép ősatyját (Gn 49:22). Az
ág letörése a pusztulást jelenti képes értelemben (Jr 11:16). Jézus útjába pálmaágakat terítettek,
amikor virágvasárnap bevonult a jeruzsálemi templomba (Mc 11:8). Jóelnél nem faágról, hanem
szőlővenyigéről van szó (Joel 1:17). (Ez 29:3.) - ÁGY (jácúa - jod-cáde-vav-ain = fekvőhely). A
nincsteleneknek és a koldusoknak egy földre terített gyékény vagy maga a felsőruhájuk volt az ágyuk,
amelyet naplemente után nem volt szabad zálogban tartani (Ex 22:25). Utazás közben még a kevésbé
szegények is egyszerűen a földön aludtak (Gn 28:11). Így aludt a földön Sisera is a sátorban, amikor
Jáél megölte (Jdc 4:18,21). Még az ÚT-i korban ez volt a helyzet (J 5:9). A mai ember számára
megtévesztő az ilyen gyékényt ágynak fordítani. Egyiptomban és Mezopotámiában már hosszú ideje
ismerték az ágyat (Ex 7:28). A nagyon szegények kivételével Izraelben is ágyban aludtak (I Rg 17:19).
A királyok az aranyból vagy ezüstből készített ágyakat is megengedhették maguknak (Esth 1:6).
Ógnak, Básán királyának az ágya bazaltkőből készült (Dt 3:11). Betegek hordozásához könnyű
ágyakat (hordágyakat) használtak (Mt 9:2). (Hi 17:13.) - ÁKIS (ákís - alef-kaf-jod-ain = kígyóvarázsló).
Gát filiszteus város fejedelme. Hozzá menekült Dávid Saul üldözése elől (I Sm 27:1,2). (I Sm 29:6.) -
ÁKÓR-VÖLGY (ákór - ain-kaf-vav-res = szerencsétlenség). Júda és Benjámin területének a határán
fekvő völgy (Jos 15:7). Itt köveztette meg Józsué Ákórt, mert lopott az Úrnak szánt zsákmányból (Jos
7:24,25). (Is 65:10.) - ÁLDÁS (böráká - béth-res-kaf-he). Üdvözítő erő közvetítése kimondott szóval. A
teremtés ötödik napján Isten megáldotta a megteremtett előlényeket. A hetedik napot is megáldotta
(Gn 1:22; 2:3), elkülönítve ezzel a többi naptól. Melkisédek megáldotta Ábrahámot. Az emberi áldások
között nagy jelentőségű volt az elsőszülötti áldás. Jákób valamennyi fiát megáldotta (Gn 14:18-20;
27:33; 49:28). Áron pap megáldotta a népet (Lv 9:22). Bálám próféta megáldotta Izraelt (Nu 23:20).
Dávid zsoltárában kérte népére Isten áldását. Istent áldani azt jelenti: dicsőíteni, magasztalni őt (Ps
3:9; 16:7). Zakariás pap áldotta Istent fia születéséért, az agg Simeon pedig azért, hogy megláthatta a
megígért Messiást (L 1:64; 2:28). Az emberiségnek ígért áldás Jézusban jött el a földre (Act 3:25),
zsidókra és pogányokra egyaránt (G 3:8). A virágvasárnapi zarándokok Dávid fiaként áldották Jézust
(Mt 21:9). Mária is áldott, mert vállalta a Megváltó világra hozatalát (L 1:42). Jézus a gyermekeket is
megáldotta (Mc 10:16), és arra tanított, hogy ellenségeinket is áldanunk kell (L 6:28). (Hi 29:13.) -
ÁLDOTT (bárúk -béth-res-vav-kaf). Olyan személy, aki üdvösséget szerző erőket nyert. Áldott az Úr,
aki népét megmentette (Ex 18:10), aki nem hagyja támasz nélkül az özvegyet (Rth 4:14), aki bölcs fiat
adott Dávidnak (I Rg 5:21), aki gazdagságot ad (Zch 11:5), aki váltságot szerez népének (L 1:68), aki
 366

megvigasztal (II K 1:3). Áldott az az ember, akihez eljut Isten áldása (Gn 12:3), aki áldja Istent (Nu
24:9), aki bízik az Úrban (Jr 17:7), aki az Úr nevében jön (Mc 11:9), aki testében hordozta a Megváltót
(L 1:42),. Áldott minden, ami engedelmeskedik Istennek (Dt 28:3-6). (Is 65:23.) - ÁLDOZAT (zebah -
zain-béth-khéth). Célja: Isten jóindulatának a megnyerése. Minden vallási kultuszban megtalálható. A
jeruzsálemi templom felépítése előtt a szentsátorban áldoztak, az ősatyák korában pedig maguk a
családfők mutattak be áldozatot. A templom lerombolása után nem áldoznak többé a zsidók. Az
áldozatnak többféle formáját írta elő Mózes törvénye: bűnért való áldozat, szándékos és nem
szándékos vétkezés esetén, jóvátételi áldozat, égő áldozat, ételáldozat, felavatási áldozat,
vétekáldozat, békeáldozat (Lv 4:22,23; 5; 6:1-23; 7:11-21), italáldozat (Ex 22:40). A leggyakrabban
juhokat és kosokat áldoztak, de a gazdagabbak áldoztak bikákat, tulkokat (I Sm 1:24), a
szegényebbek pedig galambokat (L 2:24) is. Valamennyi ÓT-i áldozat lényege a bűnökért való
engesztelés, és mint ilyen Krisztus golgotai áldozatára mutat (H 9:11-14). (Hos 6:6.) -
ÁLDOZÓHALOM (bámá - béth-mem-he). Az Izrael körül élő népek általában egy, a környezetből
kiemelkedő magaslatot rendeztek be kultuszhelynek (Jr 48:35). Salamon az Olajfák-hegyén épített
áldozóhalmot feleségei idegen isteneinek (I Rg 11:7). A természetes halmokon kívül némely
magaslatot áldozati építményekkel is elláttak (I Rg 13:32). Eleinte Izrael is használt áldozóhalmokat
azért, hogy biztosítsa a központi kultuszhelytől távol élők folyamatos vallásos életét. Illés még jóval a
templom megépítése után is említ ilyen áldozóhalmon álló oltárt (I Rg 19:10). Ugyanakkor ezeken az
áldozóhalmokon keresztül könnyen beszivárgott a helyi Baal-kultusz Izraelbe (I Rg 15:14). (Am 7:9.) -
ÁLLAT (böhémá - béth-he-mem-he = szarvasmarha, barom). Vannak növényevő, húsevő és
mindenevő állatok. A legtöbbjük képes helyet változtatni. A teremtéstörténet ekképpen osztályozza az
állatokat: szárazföldi állatok, madarak, vízi állatok, csúszómászók. Vannak tiszta (ehető) és tisztátalan
(nem ehető) állatok (Lv 11:46,47). Isten az ötödik napon teremtette a vízi állatokat és a madarakat, a
hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat. A teremtéstörténet leírásában egy nap (jóm - jod-vav-
mem) természetesen évmilliókat jelent, a teremtés folyamata viszont csodálatosan megegyezik a
tudományos eredményekkel. Isten az embernek adta az állatok feletti uralmat. Az állatok között nincs
az emberhez illő társ (Gn 1:21,25,28; 2:20), ezért Isten halálbüntetés terhe mellett megtiltotta az
állatokkal való nemi közösülést (Lv18:23). Ha az ember megfeledkezik Istentől kapott méltóságáról,
akkor az állatokhoz lesz hasonlóvá (Dn 4:22). Az ember teljes lelki összeomlását jelenti, ha Isten
helyett állatokat imád (R 1:23.) (HI 18:3.) - ÁLNOK (avvál - ain-vav-lámed). Az álnok ember nem
hosszú életű (Ps 55:24). „A vérszomjas és álnok embert utálja az Úr.” Az álnok ember kezéből Isten
szabadíthat meg (Ps 5:7; 71:4). (Hi 18:21.) - ÁLNOKSÁG (áven - alef-vav-nun = hitványság,
alávalóság). Csalárd, alattomos magatartás, amely rosszindulatúan irányul valaki ellen (Dn 8:25).
Gyakran beszéd formájában valósul meg (Jr 9:7). Istenben (Hi 34:10) és Krisztusban (I P 2:28) nincs
álnokság. Az álnok ember nem hosszú életű (Ps 55:24). „Aki álnokságot vet, bajt arat” (Prv 22:8). „Aki
szeretne örülni az életnek,” annak kerülnie kell az álnokságot (I P 3:10). „A vérszomjas és álnok
embert utálja az Úr.” Az álnok ember kezéből Isten szabadíthat meg (Ps 5:7; 71:4). Jézus felismerte a
főpapok és az írástudók álnokságát (L 20:23). (Hi 11:11.) - ÁLOM (halóm - khéth-lámed-vav-mem). Az
alvás állapotában átélt élmény. Isten gyakran jelentett meg elkövetkező eseményeket álomban az
embereknek (Mt 2:13). Voltak, akik meg tudták magyarázni az álmokat (Gn 41:12). Isten adhat
kijelentést álomban magánszemélyeknek (Hi 4:12), akár még pogányoknak is (Dn 2:4), de
legfontosabb kijelentései népe számára hangzottak el, így például Izrael egész közösségének ígérte
az álomlátás ajándékát (Joel 3:1). Bár az ÚT-ben is több helyen olvashatunk álomban adott
kijelentésről (Mt 1:20), az ÚT-ben Isten Jézus Krisztus által adta a legtökéletesebb kijelentést (H 1:1-
3). Miután „az Ige testté lett”, nincs szükség tovább közvetítő álmokra és személyekre, attól kezdve
már maga Jézus az út az Atyához (J 1:14; 14:6). (Zch 10:2.) - ÁMEN (ámén - alef-mem-nun - ámén).
Általános jelentése: Úgy legyen! (Jr 28:6.) Feladata egeyes kijelentések megerősítése, doxológia az
imádság végén (Ps 106:48). Jánosnál olyan formában is előfordul, hogy Jézus ezzel kezdi tanítását,
mintegy előre nyomatékosan felhíja a figyelmet következő mondataira (J 5:19). Kivételesen Isten
neveként is szerepel (űAp 3:14). Ma a keresztyének liturgikus szövegek lezárására használják. (Ap
5:14.) - ÁMÓS (ámósz - ain-mem-vav-szamek). Ismeretlen családból származó tekoai pásztor.
Magányos próféta volt, nem tartozott egyik prófétai körbe sem (Am 9:14). Két évvel a földrengés (Zch
14:5) előtt kezdett prófétálni. Uzijjá júdai és II. Jeroboám izraeli király uralkodása alatt működött. Említ
beszédében egy napfogyatkozást. Izrael ebben az időben élte virágkorát. Fellendült a gazdasági élet,
de ez a jólét komoly vallási elhajlást és súlyos társadalmi bajokat eredményezett. Ámós ezek ellen
lépett fel. Az északi országrészben prófétált, nagyrészt Bételben, ahol még I. Jeroboám király
aranyborjút állíttatott fel (I Rg 12:29). Beszédeiből már Hóseás (Am 4:4 - Hos 4:15) és Ésaiás (Am 8:9
- Is 13:10) is idéz. (Am 1:1.) - ÁPISZ (abbír - alef-béth-jod-res = a hatalom gyakorlója). Az ókori
Egyiptomban Ptah isten nófi (Memfisz) templomában tartott és imádott szent bika, a termékenység
istene. Kultusza Kr. e. 700 után vált különösebben ismertté. A görög kultúra terjedésével Ozirisszel
 367

azonosították. Az ÓT-ben egyetlen helyen fordul elő, de nincs megnevezve, csak Egyiptom hatalmas
istenének mondja gúnyosan Jeremiás. (Jr 46:15.) - ÁR (áradat - száfíah - szamek-pe-jod-khéth =
felhőszakadás). Az a folyamat, amikor a folyók kilépnek medrükből. Egyiptomban a Nílus évenként
árad, ami ott a bő termés feltétele (Am 8:8). A Jordán éppen akkor áradt, amikor Józsué serege átkelt
rajta (Jos 3:16). Amikor a gonoszság elhatalmasodott a földön, a víz egyre áradt, és mindent
elpusztított (Gn 7:18). Átvitt értelemben a veszedelem úgy veszi körül az embert, mint az áradat (II Sm
22:5). Jézus példázatában a fövenyre épített házat elmossa az áradat (Mt 7:26,27). „Az Úr trónol az
áradat felett” (Ps 29:10), és Istennek van hatalma arra, hogy kiárassza ránk kegyelmét (II K 9:8). (Hi
14:19.) - ÁRADAT (sétef - sin-téth-pe). Az a folyamat, amikor a folyók kilépnek medrükből.
Egyiptomban a Nílus évenként árad, ami ott a bő termés feltétele (Am 8:8). A Jordán éppen akkor
áradt, amikor Józsué serege átkelt rajta (Jos 3:16). Amikor a gonoszság elhatalmasodott a földön, a
víz egyre áradt, és mindent elpusztított (Gn 7:18). Átvitt értelemben a veszedelem úgy veszi körül az
embert, mint az áradat (II Sm 22:5). Jézus példázatában a fövenyre épített házat elmossa az áradat
(Mt 7:26,27). „Az Úr trónol az áradat felett” (Ps 29:10), és Istennek van hatalma arra, hogy kiárassza
ránk kegyelmét (II K 9:8). (Nah 1:8.) - ÁR-MÓÁB (ár - ain-res = ellenség). Vidék Móáb földjén. (Nu
21:28.) - ÁRNY (röfíim - res-pe-alef-jod-mem = a holtak hazájának lakói). Az árnyék rövidebb formája,
de ebben a rövid formában szellemeket is jelenthet, például a seolban lakozókat, mint Jóbnál. (Hi
26:5.) - ÁRNYÉK (cél - cáde-lámed). Át nem látszó tárgyak mögött képződő homályos terület. Átvitt
értelemben az élet mulandóságát jelképezi (Ps 102:12), de jelenthet hiábavaló életet (Eccl 6:14) és
tehetetlenséget is (Ps 109:23. Jó értelemben védelmet jelent (Jdc 9:15), ugyanakkor halálos
veszedelem érzékeltetésére is használja a Biblia. A Mindenható árnyékában pihenni a
legbiztonságosabb állapot (Ps 23:4; 91:1), mert Isten oltalma olyan, „mint hatalmas kőszál árnyéka a
kiszikkadt földön” (Is 32:2). Az ÓT-i ünnepek csak árnyékai az eljövendő Messiásnak (Kol 2:17). (Ez
31:6.) - ÁRON (aharon - alef-he-res-nun = hegyi lakos). Mózes bátyja. Három évvel volt idősebb nála
(Ex 6:20; 7:7). Mózes vele együtt jelent meg a fáraó előtt, hogy a nép elbocsátását követelje. Amikor
Mózes sokáig a Színai-hegyen maradt, a nép kívánságára egy borjú alakú, arannyal bevont bálványt
készített (Ex 7:1; 32:1,6). Őt rendelte Isten a nép első főpapjául (Ex 28:1). A pusztai vándorlás idején a
Hór-hegyen halt meg. (Mch 6:4.) (Ex 28:1). - ÁRTATLAN (nákí - nun-kóf-jod). Ártatlan az, aki nem
követett el bűnt. Az ártatlan ember gyakran veszélynek van kitéve (Ps 10:8), mert a gonoszok
összefognak ellene (Prv 1:11). A törvény védi az ártatlanokat (Ex 23:7). Ha valaki nem hibás egy
gyilkosságban, akkor megölése ártatlanul kiontott vér, amely meggyalázza az országot (Ps 106:38). A
nem szándékos gyilkosokat védik a menedékvárosok. (Prv 6:17.) - ÁRU (maaráb - mem-ain-res-
béth). Adás-vétel útján forgalomba kerülő termék. (Ez 27:27.) - ÁRVA (játhóm - jod-thav-vav-mem). Az
ÓT-i törvények szerint az apa volt a család feje, és ha meghalt, gyermekei kiszolgáltatottak lettek,
hacsak nem volt valaki, aki pártjukat fogja (Ex 22:21). Vagyonukat egyszerűen elrabolták (Hi 24:3),
földjüket elvették (Prv 23:10), sőt az is előfordult, hogy megölték őket (Ps 94:6). A bírákhoz is hiába
fordultak jogorvoslatért (Is 1:3). Jakab szerint az árvákkal való törődés „tiszta és szeplőtlen
kegyesség” (Jc 1:27). (Hi 22:9.) - ÁRVÍZ (maj - mem-jod = víz, víztömeg). A megduzzadt folyó vizet,
amely a mederből kilépve elárasztja a környező területeket. Lehet lassan levonuló folyóár, de a
legtöbb esetben pusztító áradat. (Hi 27:20.) - ÁSÉR (ásér - alef-sin-res = boldog). Jákób nyolcadik fia
Lea szolgálójától, Zilpától (Gn 30:12,13).Törzsének északnyugaton volt a birtoka (Jos 19:24-31). (Gn
49:20.) - ÁSZÁF. A templomi énekesek őse (I Chr 25:1) - ÁTKOZOTT (kálá - kóf-lámed-he =
megvetni). Itt inkább megvetett értelemben fordul elő. Megvetett az, akit magatartása miatt lenéznek,
gyűlölnek, és kivetnek a társadalomból, akivel nem állnak szóba. Izraelben ilyennek tekintették a
bálványimádókat. Náhum próféta Ninive bálványimádó lakosságát tekintette Izrael számára megvetett,
lenézett, elkerülendő népnek. (Nah 1:14.) - ÁTOK (söbúá - sin-béth-vav-ain-he = eskü). Az átok olyan
beszéd, amellyel valakinek rosszat kívánunk (Gn 3:14). A szülők megátkozását halállal büntette a
törvény (Lv 20:9). Jézus megtiltotta az átkozódást, és Pál is erre figyelmeztette a rómaiakat (R 12:14).
Az átok az áldás ellentéte (Dt 11:26). Isten áldása és átka védelmezi Ábrahám elhivatását (Gn 12:3).
Isten áldása vagy átka élet és halál kérdése (Ps 37:22). A Biblia általában elítéli az átkozódást (Prv
30:10), de különösen a fejedelem megátkozását (Ex 22:27). Isten nevének átkozását megkövezéssel
büntették (Lv 24:16). Az ÚT az átkot (katarnomaj) isteni előjogként fogja fel, ezért még az ellenség
megátkozását is tiltja az embernek. A kereszthalál (fára történt felakasztás) átokkal kísért halálnem (Dt
21:22), ezért Jézus kereszthalála a törvény átkától szabadította meg az embert. A tévtanítók átok
gyermekei (II P 2:14). Trito-Ésaiásnál nem átok, hanem eskü szerepel. Izrael fiai már csak akkor
említik Isten nevét, ha esküdöznek, különben nem törődnek vele. (Is 65:15.) - ÁVEN VÖLGYE
(biköath áven - béth-kóf-ain-thav alef-vav-nun). Egy völgy, ahol bálványimádás folyt. (Am 1:5.)
BAAL (baal - béth-ain-lámed = úr). Kánaánban tisztelt pogány isten, akinek a tisztelete
komolyan veszélyeztette Izrael vallását. (L. bővebben az I. kötetben!) Hos 2:10. - BAAL-HÁMON
(baal-hámon - béth-ain-lámed - he-mem-nun = gazdagság ura). Közelebbről ismeretlen hely, ahol
 368

Salamonnak szőlője volt. (Ct 8:11.) - BAAL-PEÓR (baal-pöór - béth-ain-lámed - pe-ain-vav-res).

Kánaáni bálvány, amelyet főleg Midiánban és Móábban tiszteltek. A mulatozás és a szent paráznaság
istene. Amikor Izrael is részt vett a kultuszában, huszonnégyezren haltak meg Isten ítélete
következtében (Nu 25:1-9). Az ÚT-ben Pál is megemlíti (I K 10:8). (Hos 9:10.) - BABILON (bábel -
béth-béth-lámed). A Tigris és az Eufrátesz völgyének sík területét foglalja magában. Az itteni Úr
városából származott Ábrahám. II. Nebukadneccar Júdát is száműzte Babilonba (II Rg 25:1-21),
ahonnét egy részük csak 538-ban tudott hazatérni. (Jr 50:2.) - BABILÓNIA (bábel - béth-béth-lámed).
A Tigris és az Eufrátesz völgyének sík területét foglalja magában. Az itteni Úr városából származott
Ábrahám. II. Nebukadneccar Júdát is száműzte Babilóniába (II Rg 25:1-21), ahonnét egy részük csak
538-ban tudott hazatérni. (Ez 17:20.) - BAGOLY (kósz - kaf-vav-szamek = törpe kuvik - Strigiformes).
Az egész világon elterjedt. A Biblia többféle baglyot említ (Is 34:11). - BAJ (seber - sin-béth-res =
seb). Olyan állapot, amely veszélyezteti az ember életét. Az ÓT-ben gyakran előfordul. Az ember
okozhatja magának a bajt, de a bajok legfőbb előidézője már akkor is a háború volt (I Sm 13:6). A baj
félelemmel és nyugtalansággal tölti el (Gn 44:34), és megkeményíti (Dt 31:17) az embert. A bűnösök
bajt hoznak magukra (Prv 12:21), a rosszakaratú emberek pedig másokra hoznak bajt (Ps 55:4). A baj
lehet Isten büntetése (Neh 13:18), de az igaz embert is érheti baj, Isten azonban megmenti a benne
bízókat minden bajból (Ps 34:20; 121:7). Ezért az Istenben bízó ember semmilyen bajtól sem fél (Ps
23:4). Az ÚT-ben kevesebb helyen fordul elő ez a szó. Jézus mindössze kétszer használja: „Elég
minden napnak a maga baja” (Mt 6:34) és a vérfolyásos asszony meggyógyításakor (Mc 5:34).
Ezenkívül előfordul még néhány helyen: „Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem
esett” (Act 28:5). (Jr 8:11.) - BAK (attúd - ain-tav-vav-dáleth). Hím kecske. Húsát lehetett fogyasztani,
azonkívül áldozati állatként is szerepelt (Lv 3:12). Átvitt értelemben rettenthetetlen bátorságot (Prv
30:31), elbizakodott vezetőket (Zch 10:3) és puzstító hatalmat (Dn 8:5) jelképez. (Dt 32:14.) - BALGA
(ráá - res-ain-he = meggondolatlannak, szeleburdinak lenni). Gyermeteg, együgyű. A bolond enyhébb,
inkább régies megnevezése. (Hi 6:3.) - BALGASÁG (ivveleth - jod-vav-lámed-thav). Az értelmes
tájékozódás és magatartás hiánya. Jellemzője Isten akaratának a megvetése (Ps 14:1). Az ÓT-ben
általában a bölcsességirodalomban fordul elő. Az ÚT-ben Jézus példázataiban találkozunk ezzel a
kifejezéssel. Ő nagyon keményen ítéli meg a balgaságot, ami tragédiát is okozhat (Mt 25:1-13). Pál
arról ír, hogy a keresztről való beszéd bolondság (balgaság) azoknak, akik elvesznek (I K 1:18). (Prv
15:2.) - BARÁT (rée - res-ain). Valakihez közel álló személy, aki nem a családhoz tartozik. Az itt
szereplő héber szó inkább a felebarát - a másik ember - kifejezést fedi (Jr 6:21). Az ÓT szerint a másik
embert - a felebarátot - is éppen úgy kell szeretnünk, mint magunkat (Lv 19:18). Ezt a mózesi törvényt
Jézus is idézte (Mt 22:39), ami azt jelenti, hogy nemcsak azt az embert kell szeretnünk, akivel jó
barátságban vagyunk, hanem mindenkit. A példázatbeli zsidó kereskedőnek például a samáriai utas
nem volt barátja, de felebarátja volt (L 10:33). (Hi 12:4.) - BARÁZDA (telem - tav-lámed-mem). Az a
hosszú mélyedés a szántóföldön, amelyet az eke vág a földbe, amikor megforgatja a talajt, valamint a
szőlőtőkék közti hosszanti mélyedés. Ezenkívül barázdának nevezik még a bármilyen felületen
húzódó bemélyedést. - (Hi 39:10.) - BARKÉL (baraköél - béth-dáletz-kaf-alef-lámed). Jób egyik
barátjának, Elihúnak az apja. (Hi 32:6.) - BARLANG (möárá - mem-ain-res-he). Izraelben a
mészkőhegyek tele voltak ezernyi barlanggal. Ezeket lakásnak (Gn 19:30), menedékhelynek (Jdc 8:2),
éléskamrának, víztározónak vagy sírnak (J 11:38) használták. (I Sm 24:4.) - BATRABBÍM (bath-
rabbím - béth-thav - res-béth-jod-mem = forgalmas kapu vagy sokak lánya). Hesbón mellékneve vagy
egyik kapuja. (Ct 7:5.) - BÁLÁK (bálák - béth-lámed-kóf = pusztító). Móáb királya. Megvesztegette a
jövendőmondó Bálámot, hogy átkozza meg az országa határán álló izraeli sereget. Amikor ez a terve
nem sikerült, a móábi nők bálványimádásra csábították Izrael fiait, amit Mózes keményen megtorolt
(Nu 25:1-5). (Mch 6:5.) - BÁLÁM (bilöám - béth-lámed-ain-mem = zarándok). Észak-mezopotámiai
jövendőmondó. A móábi király pénzzel rá akarta venni, hogy átkozza meg az országa határán álló
izraeli sereget (Nu 22:17), de Isten útjába állt (II P 2:16), és Bálám Istennek engedelmeskedve átok
helyett áldást mondott Izraelre. Az ÚT hozzá hasonlítja a pénzsóvár embereket (Jd 11). (Mch 6:5.) -
BÁLVÁNY (pászíl - pe-szamek-jod-lámed). A pogány népek valamilyen formában kiábrázolták
isteneiket. Ezek vagy öntvények (masszáká), vagy faragott oszlopok (peszel) voltak. (Mch 1:7.) -
BÁLVÁNYIMÁDÁS (áven töráfím - alef-vav-nun tav-res-mem-jod-mem = házibálványok tisztelete).
Kánaán lakói, valamint a szomszédos népek mind bálványimádók voltak. Ez igen nagy kísértést
jelentett Izrael népe számára, hiszen Isten törvénye nagyon keményen tiltja mind Istennek bármilyen
formában való kiábrázolását, mind Izrael Istenén kívül bármilyen más istennek az imádását (Ex
20:3,4). Istent ugyanis semmivel sem lehet kiábrázolni (Is 40:18). A pogány népek különböző
anyagokból készítettek bálványokat: ezüstből, aranyból, fából, kőből. Az ősatyák korában általános
szokásban volt a házibálványok vagy kisistenek imádása (Gn 31:19), akárcsak az ősmagyarok
vallásában. Ilyen házibálványokról van szó Sámuel énekében, amiből az látszik, hogy még az ő
idejében is kísértett ez a régi szokás. (I Sm 15:23.) - BÁNAT (laaná - lámed-ain-nun-he). Olyan
 369

lelkiállapot, amelyben szomorúság vagy keserűség gyötri az embert. Bánkódni lehet valakinek az
elvesztése miatt (Gn 42:38), de bánatot okozhat az ember önmagának vagy másoknak is (R 14:15).
Bánkódhat a szülő gyermeke miatt (Prv 10:1), de Isten is bánkódhat miattunk (Ps 78:40). Jézus
olyannyira bánkódott Lázár halála miatt, hogy „könnyekre fakadt” (J 11:35). Jézus vigasztalást ígért a
bánkódóknak (Mt 5:4). A korintusi gyülekezet bánkódott Pál levele miatt (II K 7:8). A keresztyén ember
úgy bánkódik, hogy ugyanakkor örvendezik is (II K 6:10), és kötelessége megvigasztalni a bánkódókat
(II K 1:4.) (Thr 3:15.) - BÁNTÓ (ámál - ain-mem-lámed = szörnyű, elvetemült hajlamű). Beszédre
vonatkozóan: sértő szándékkal mondott kijelentés. Az ÚT-ben a kopúsz parekejn kifejezés felel meg
neki: „Ne zavarj!”, ne zaklasson (L 11:7; 18:5). (Prv 24:2.) - BÁRÁK (bárák - béth-res-kóf = villám).
Sisera legyőzője. (Jdc 5:12. - BÁRÁNY (sze - szin-he). Étkezésre (Am 6:4) és áldozati állatként (Gn
22:7) is használták. Húsa a pásztorok főtápláléka volt. A páskavacsora elmaradhatatlan kelléke volt a
bárányhús (Ex 12:3). Ésaiás (Babilonban) az Úr szenvedő szolgáját bárányhoz hasonlította (Is
53:6,7). Jeremiás önmagát hasonlította vágóhídra hurcolt bárányhoz. Jézus mint Isten báránya
áldozata fel magát a világ bűnéért. Mennybemenetele előtt Péternek ezt a megbízást adta: „Legeltesd
az én bárányaimat!” (J 1:29; 21:15.) János a Mennyei jelenésekben báránynak nevezi Jézust (Ap
5:11). (Is 43:23.) - BÁSÁN - (básán - béth-sin-nun = termékeny). Termékeny fennsík a Genezáreti-
tótól keletre. A honfoglaláskor Manasse törzsének a birtoka lett. Gazdag legelőiről volt híres (Ez
39:18).Tölgyfáit messze földön ismerték (Ez 27:6). (Mch 7:14.) - BÁSTYA (pinná - pe-nun-he). A
várfalból kiálló, kerek vagy sokszög alakú építmény, amely a fal oldalozó védelmét szolgálja. Átvitt
értelemben valakinek vagy valaminek a védelmezője. A héber nyelvben a kiszögellés, illetve a sarok
jelentésű szó felel meg neki. (Zph 1:16.) - BÁTOR (gibbór - gimel-béth-vav-res = hős). Olyan ember,
aki kritikus helyzetekben sem fél. Általában az erőfölény tudata teszi bátorrá az embert (II K 12:10).
Jézus jelenlétével bátorította tanítványait (Mt 14:27). A keresztyén ember legfőbb bátorsága, hogy
Krisztus legyőzte a világot (J 16:33), és állandóan velünk van, ezért nincs okunk félni (H 13:6). Pál
Istentől kapott bátorságot az evangélium hirdetésére (I Th 2:2). (Am 2:16.) - BECSÜLETES (nákóah -
nun-kaf-vav-khéth = egyenes járású, tiszta, világos). Olyan ember, aki mindig helyesen cselekszik, a
törvény szerint jár el, megtartja szavát, nem okoz kárt a másik embernek, akiben meg lehet bízni. (Hi
23:7.) - BEÉR-ÉLIM (böér-élím - béth-alef-res--alef-jod-lámed-jod-mem = Élim kútja). Helység
Móábban. (Is 15:8.) - BEÉRSEBA (böér seba - béth-alef-res sin-béth-ain). Város a déli országban. Itt
kötött szövetséget Ábrahám és Abimelek. Izsák később Sibának (hét kút) nevezte el (böér = kút - seba
= eskü -- siböá - sin-béth-ain-he = hét) a várost (Gn 21:31; 26:33). Itt bocsátotta útra Ábrahám Hágárt,
itt imádkozott Istenhez, és ide érkezett vissza arról az útról, amelyen kész lett volna feláldozni Izsákot.
Itt jelent meg Izsáknak álmában Isten, aminek emlékére oltárt épített (Gn 21:14,33; 22:19; 26:22),
amelyhez még Ámós korában is ragaszkodtak (Am 7:9). Innen indult el Jákób Háránba, és itt mutatott
be áldozatot Istennek, amikor Egyiptomba ment (Gn 28:10; 46:1). A honfoglalás után Simeon birtoka
lett (Jos 19.2). Ezen a helyen bíráskodtak Sámuel fiai (I Sm 8:2). A menekülő Illés innen ment tovább
Hórebig (I Rg 19:3). Az egyesült ország két végpontja Dán és Beérseba volt (Jdc 20:1). (Am 5:5.) -
BEHEMÓT (bahamóth - béth-he-mem-vav-thav). Lefordítatlan szó, valószínűleg vízilovat jelent,
legalábbis a magyar fordítás Jób könyvében ezzel a szóval jelöli (Hi 40:15). A szó a báham - béth-he-
mem = némának lenni gyökből származik. Belőle ered az állatok általános megnevezése: böhémá -
béth-he-mem-he. Ésaiásnál Dél Behemótja Egyiptomra vonatkozik. Az itt szereplő szöveg: tehetetlen
szörnyeteg viszont nem fedi a víziló fogalmát, azt nem szoktuk szörnyetegnek nevezni. (Is 30:6.) -
BEJÁRAT (mábó - mem-béth-vav-alef). Kapu, ajtó, valamilyen nyílás a falon, a kerítésen. (Prv 8:3.) -
BEN-HADAD (ben-hadad - béth-nun - he-dáleth-dáleth). Több szíriai király neve, akinek
Damaszkuszban pompás palotái voltak.(Am 1:4.) - BENJÁMIN (binjámín - béth-nun-jod-mem-jod-nun
= szerencse fia). Jákób legkisebb fia, akinek a szülésébe Ráhel belehalt (Gn 35:16-19). Törzse
létszámban kicsi, de annál harciasabb volt. Benjámin törzséből származott Saul király (I Sm 9:1,2), és
Benjámin földjén született Jeremiás próféta (Jr 1:1), valamint Mardokaj, Eszter babiloni királynő
nagybátyja (Esth 2:5), és ebből a törzsből származott Pál apostol (R 11:1). (Hos 5:8.) - BENSŐ (kiljá -
kaf-lámed-jod-he). A Példabeszédekben „lélek” értelemben fordul elő. (Prv 23:16.) - BEOR (böor -
béth-ain-res = égő fáklya). Bálám apja (Nu 22:5). (Mch 6:5.) - BESZÉD (émer - alef-mem-res).
Istenhez beszéden - az Igén - keresztül juthat el a hívő ember. A beszédnek fortos szerepe van a hit
ébresztésében és fenntartásában (R 10:1). Amikor a reformáció az istentisztelet középpontjába
állította a Szentírás magyarázatát, kezdetét vette az a folyamat, hogy az egyház a Krisztusról szóló
beszédet az eredeti nyelvi esemény fényében akarta látni. A beszéd elemei az értelemhordozók. (Hi
8:2.) - BETEG (davváj - dáleth-vav-jod = elöregedett). A Bibliában különféle betegségekről
olvashatunk, amelyek közül a legtöbbet ma is ismerjük. Bőrbetegség szép számmal volt abban az
időben. Ezek között voltak gyógyíthatók, de gyógyíthatatlanok is. A legveszélyesebb gyógyíthatatlan
betegség a lepra volt (Ex 4:6). Ugyancsak súlyos bőrbetegség volt a himlő (valószínűleg ebben
szenvedett Jób (Hi 2:7); ez még a Kr. u. XVIII. században is szedte áldozatait Európában). Ugyancsak
 370

súlyos betegség volt a lépfene (Ex 9.3), a rühesség (Dt 28:27). Voltak enyhe bőrbetegségek is, mint a
különféle gyulladások (Lv 22:22) és kelevények (II Rg 20:7). - A bőrbetegségek mellett, amelyek a
leglátványosabbak voltak, előfordultak belgyógyászati esetek is, mint a pestis (I Sm 5:9), a különféle
sorvadások (Lv 26:16), a tuberkolózis, a tífusz, a malária (Dt 28:24), a hasmenés és a vérhas (Dt
28:8). Ezenkívül voltak Izraelben különféle férgek okozta betegségek (Act 12:23). Gyakori volt a
kígyómarás (Nu 21:6), és nagyon gyakoriak voltak a szembetegségek, aminek a higiénia teljes hiánya,
valamint a levegőben szálló homok és por volt az elsődleges oka. Voltak járványos szembetegségek
(II Rg 6:18), és sok volt a születése óta vak ember (J 9:1). A ma is ismert betegségek közül sok már
Jézus korában is megtalálható volt Izraelben, például az idült vérfolyás (L 8:43,44), a különböző
rákbetegségek (II T 2:1), a vízkórság (L 14:2), a süketnémaság (L 1:20), a testi fogyatékosságok (Lv
21:20) és a bénaság (Mt 9.2). (Jr 8:18.) - BETEGSÉG. Ismert dallam, zsoltárt énekeltek rá (Ps 88:1).
- BETLEHEM (béth-lehem - béth-jod-thav - lámed-khéth-mem = kenyér háza). Nevét onnan kapta,
hogy a terméketlen júdai pusztában Betlehem környéke feltűnően termékeny volt. A környék
tájegységének Efrata a neve (Rth 1:2). A város egy 777 m magas dombon épült. Ráhel a Betlehembe
vezető úton halt meg gyermekszülésben (Gn 35:16). Ide tért haza anyósával a móábi Ruth (Rth 1:19),
aki Jézus ősanyja lett. Sámuel itt kente fel Dávidot (I Sm 16:13). Roboám júdai király erődítménnyé
építtette ki Betlehemet (II Chr 11:6). A fogságból betlehemiek is tértek haza (Neh 7:26). Mikeás
jövendölése szerint innét származik a Messiás (Mch 5:2). Betlehemben született Jézus (L 2:4). Ma
több mint tízezer lakosú palesztin város. Nagy Konstantin császár templomot építtetett itt, amely ma is
áll. (Mch 5:1.) - BETSABÉ. A hettita Uriás (II Sm 13:39) felesége, akit Dávid megöletett, hogy
Betsabét feleségül vehesse. A tőle született Salamon lett Dávid utóda (II Sm 11:1-27; 12:24). Jézus
nemzetségtáblázatában is szerepel (Mt 1:6). - BÉKA (cofardéa - cáde-pe-res-dáleth-ain). Mózes
(~*1350) törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:10,11). A tízcsapáson kívül (Ex 7:27) csak a
zsoltárokban fordul elő, de itt is a tízcsapásra való utalással. - BÉKE (ejréné = béke, jólét, boldogság).
Jelentheti két fél - két ember, két nép, Isten és ember - rendezett viszonyát. az ÓT-i korban általános
köszönési forma volt: sálóm (sin-lámed-vav-mem) - ejréné hymín (Jos 6:23. J 20:21). A világban
Krisztus valósította meg a békét (J 6:33), „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (Ap 1:4). (Mt 5:9.) -
BÉKESSÉG (sálóm - sin-lámed-vav-mem = jólét, boldogság, béke). Jelentheti két fél - két ember, két
nép, Isten és ember - rendezett viszonyát. Az ÓT-i korban általános köszönési forma volt - Izraelben
ma is az -, de Jézus is használta: „Békesség nektek!” (Ejréné hymín - J 20:21). A világban Krisztus
valósította meg a békességet (J 6:33), „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (Ap 1:4). (Is 48:22.) -
BÉKÉS (sálém - sin-lámed-mem (pi) = helyreállítani - nává - nun-vav-he = csendben lenni - náve =
békés, nyugodt otthon- sillam növath = helyreállítja (visszaadja) a békés (nyugodt) otthont). Békés
otthont ad, pontosabban: a feldúlt békés otthont helyreállítja. (Hi 8:6.) - BÉKLYÓ (szad - szamek-
dáleth). Olyan kötél vagy lánc, amellyel a legelésző ló első lábait egymáshoz kötik, hogy ne tudjon
elfutni. (Hi 33:11.) - BÉL (bél - béth-lámed). Marduk méltóságjelző címe: úr (Is 40:1). A sumérok
idejében Enlilt illette meg ez a cím, de miután Hammurabi idejében Babilon lett Mezopotámia politikai
központja, Mardukot tisztelték világteremtő úrként. Tiszteletének helye a babiloni Ezágila templom és
a hétemeletű Etamananki. (Is 46:1.) - BÉR (ethnan - alef-thav-nun-nun). Elvégzett munkáért járó
fizetség (Gn 29:15), valamilyen szolgáltatás ellenértéke (Jon 1:3). Gyakran nem pénz, hanem
természetbeni szolgáltatás volt (Gn 29:20). A bérnek az az alapja, hogy „méltó a munkás a maga
bérére” (I T 5:18). Arra azonban vigyázni kell, hogy a gyülekezet szolgái ne nyerészkedésből
végezzék szolgálatukat, „hanem készségesen” (I P 5:2). (Hos 9:1.) - BÉT-AFRA (béth-afrá -- béth-jod-
thav - ain-pe-res-he). Város, valószínűleg Gát környékén. (Mch 1:10.) - BÉT-ARBÉL (béth arbél -
béth-jod-thav alef-res-béth-alef-lámed). Város Naftáli területén. Salamon lerombolta. (Hos 10:14.) -
BÉTEL (béthél - béth-jod-thav-alef-lámed = Isten háza). Város Jeruzsálem közelében. Régi neve: Lúz
(Gn 28:19). Itt állt Ábrahám sátra. Itt jelent meg Jákóbnak álmában Isten (Gn 12:8; 28:10). A
honfoglaláskor Benjámin területe lett (Jos 18:21,22). Itt állította fel Jeroboám az egyik aranyborjút (I
Rg 12:29). Ezért Ámós ítéletet hirdetett felette (Am 2:14), és Hóseás Bét-Ávennak (bűn háza) nevezte
el (Hos 4:15). (Hos 10:15.) - BÉT-ÉCEL (béth-écel - béth-jod-thav - alef-cáde-lámed). Város Mikeás
próféta idejében. (Mch 1:11.) - BÉT-ÉDEN (béth-jod-nun - ain-dáleth-nun). Szír királyi székhely. (Am
1:5.) - BÉTH. A héber ABC 2. betűje. Megegyezik a magyar B hanggal. Az ivritben, ha nincs benne
dáges, v-nek ejtik. Ez a hangzásmódosulás általános volt a keleti nyelvekben. Ezért jelöli a cirill ABC a
latin B betűvel a V hangot. - BÉT-HAKKEREM (béth hakkerem - béth-jod-thav he-kaf-res-mem =
szőlő háza). Júdai város (Neh 3:10). (Jr 6:1.) - BIKA (sór - sin-vav-res - ökör, tehén, általában
szarvasmarha). A bikát inkább az abbír (alef-béth-jod-res) szóval jelölték (Ps 50:13). Mózes (~*1350)
törvénye megengedte húsának a fogyasztását (Dt 14:4). Áldozati állatként is szerepel (Lv 1:3).
Salamon trónralépésekor ezer (vagy legalábbis nagyon sok) bikát áldoztak fel (I Chr 29:20). Egyes
helyeken a hatalmat, illetve az erőszakot jelképezi (Ps 22:13; 68:31). Bizonyos népek
bálványistenként tisztelték. Áron aranyborjúja az egyiptomi Ápisz bikára emlékeztetett. - BIKRI (bíkrí -
 371

béth-kaf-res-jod = fiatal). A lázadó Seba apja. (II Sm 20:1.) - BILDÁD (bildad - béth-lámed-dáleth-
dáleth). Jóbnak Súahban élő barátja. (Hi 8:1.) - BILINCS (zék - zain-kóf = béklyó). Fémből készült
karika, amelyet a kézre vagy a lábra lehetett csatolni. A foglyok szökésének a megakadályozására
szolgált. Így bilincselték meg a filiszteusok Sámsont (Jdc 16:21), az asszír király bilincsben vitte
fogságba Hóséát, az északi országrész utolsó királyát (II Rg 17:4), Heródes bilincsbe vetette Pétert
(Act 12:7), a rómaiak Pált többször is megbilincselték (Ph 1:13). A Jóbnál előforduló szó (zék) nem
annyira kézibilicset, inkább lábra tett béklyót jelent. (Hi 36:8.) - BIRTOK (helek - khéth-lámed-kóf =
födtulajdon). Olyan vagyontárgy, amellyel az ember szabadon rendelkezik. Az ÓT-i időkben volt ingó
és ingatlan (Gn 12:5; 47:11) vagyon. A birtokhoz öröklés (I Rg 21:3), ajándékozás (Esth 9:22),
vásárlás (Hos 3:2), megtalálás (Mt 13:44) vagy csere (I Rg 21:2) révén lehetett hozzájutni. Az izraeli
birtoktörvények az ókori közel-keleti gyakorlatot követték, Izrael azonban a birtokában levő földet Isten
tulajdonának tekintette (Lv 25:23), amelyből a honfoglalás után mindegyik törzs megkapta a maga
osztályrészét. Örökölt földingatlant nem lehetett eladni. Fiú örökös hiányában a lányok is örökölhettek
családi birtokot, ha a törzsön belül mentek férjhez. Az ÚT figyelmeztet arra, hogy a birtokot eszközül
használhatjuk Isten országának a szolgálatában (Act 2:45). (Hi 24:18.) - BIVALY (röém - res-alef-mem
= fehér antilop). Indiából származó, igen erős szarvasmerha. A Bibliában többféle, szarvat viselő
állatot is jelenthet. Fordítják bölénynek is. Átvitt értelemben az erő kifejezésére használják (Ps 92:11.
Is 34:7). (Nu 24:8.) - BIZTONSÁG (betah - béth-téth-khéth). Veszélytől mentes, zavartalan állapot. (Is
32:17.) - BÍBOR. A Földközi-tenger partján található csigából nyert festék, amellyel az előkelők ruháit
színezték. A vöröstől a liláig mindenféle színű karmazsint használtak. A leggyakrabban használt bíbor
a kék bíbor (tökeleth - tav-kaf-lámed-thav) és a piros bíbor (argamán - alef-res-gimel-mem-nun) volt.
Főleg királyok viseltek bíborból készült ruhát. A történeti könyvek a legértékesebb hadizsákmányok
között említik (Jdc 8:26). A királyok megkülönböztetett ajándékként osztogatták (Dn 5:7).
Hozzátartozott a királyi paloták felszereléséhez (Esth 1:6). Trónszéket vontak be vele (Ct 1:6). A
Példabeszédek szerint viselése derék asszonyra vall (Prv 31:22). Az ÓT-i kultuszi felszerelések között
is megtalálható (Ex 26:1). Jézus egyik példázatában bíbor öltözetben írta le a gazdag embert (L
16:19). A Mennyei jelenésekben a nagy paráznát és a nagy Babilont látja János bíborba öltözve (Ap
17:4; 18:16). A római katonák bíbor színű köpenyt viseltek; ilyen köpenyt adtak Pilátus udvarában
Jézusra (Mc 5:17). (Jr 10:9.) - BÍRÓ (sofét - sin-pe-téth). A bíró általánosságban valamely közösség
peres ügyeiben illetékes dönteni. Izraelben Józsué halálától a királyság felállításáig bírák irányították a
törzsek életét. Az ő feladatuk volt egy törzset vagy az egész népet megvédeni az ellenséges
támadásoktól és a pogány környezetbe való beolvadástól, valamint lecsendesíteni a törzsek között
létrejött feszültségeket. Izrael bírái voltak: Otniél, Ehúd, Sámgár, Debora, Bárák, Gedeon, Abimélek,
Tóla, Jáír, Jefte, Ibsán, Élon, Abdon, Sámson. Éli főpap és Sámuel próféta bíróként is tevékenykedett.
A bírák korának a leírása a Bírák könyvében olvasható. (Is 3:2.) - BOCRA (bocrá - béth-cáde-res-he =
erődítmény). Edóm fővárosa. Több próféta is felemelte szavát ellene (Is 34:6). A Zsoltárok könyvében
olvasható „erős város” (ír mibcár - ain-jod-res mem-béth-cáde-res) valószínűleg Bocrát jelenti. (Is
34:6.) - BOCSÁNAT (ábar - ain-béth-res = megbocsátani). A bűnbocsánat az Istennel megszakadt
közösség helyreállításának a lehetősége. Isten megbocsátásának a feltétele, hogy mi is bocsássunk
meg az ellenünk vétkezőknek (Mt 6:12). Izraelben csak fokozatosan alakult ki az a gondolat, hogy
Isten kész megbocsátani a bűnösöknek (Zch 13:1). Eleinte úgy képzelték el a megbocsátást, hogy egy
állatra helyezik át a bűnt (Lv 26:21). Különösen Ésaiás próféta hangsúlyozta, hogy nem elegendő az
állat vérével történő kiengesztelés, hanem az Úr szenvedő szolgája magára vállalja a nép bűnét,
amiért Isten általános bűnbocsánatot hirdet (Is 53:5). Az ÚT szerint Jézusnak is van hatalma arra,
hogy megbocsássa a bűnöket (Mc 2:5), sőt ezt a hatalmat tanítványaira is átruházta (J 20:23). A
megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás (I J 1:9). Az ÓT-i felfogás szerint vér kiontása nélkül
nincs bűnbocsánat (Lv 17:11 = H 9:22), de Jézus vére megbékéltette Istent a világgal, az emberek
pedig kötelesek egymásnak is megbocsátani (E 1:7; 4:32). A megbocsátásnak nincs határa (Mt
18:22), de ez feltétele Isten bocsánatának (Mc 11:25). (Am 8:2.) - BOGÁR (árób - ain-res-béth =
bögöly - Tabanidae). Nagy vérszívó légy. Leggyakoribb fajtája a marhabögöly (Tabanus bovinus),
amely a negyedik egyiptomi csapásban szerepel (Ex 8:17). - BOKOR (szukká - szamek-kaf-he =
sűrűség, bozót). Közvetlenül a föld felett elágazó, fás szárú növény. A bozót több lágy szárú
növénynek vagy bokornak egymáshoz közeli, tőből felnövő, sűrű csoportja. A Jóbnál előforduló szó
inkább sűrű bozótot jelent. (Hi 38:40.) - BOLDOG (ásar - alef-sin-res (pi) = szerencsésnek tartani).
Gondoktól mentes ember, akinek rendezett az Istenhez fűződő viszonya, és akit megáldott Isten.
Egyes nyelvekre „áldott” szóval (Mt 5:3) fordítják (angol: blessed). (Hi 29:11.) - BOLDOGSÁG (náím -
nun-ain-jod-mem = kellemes, kegyes, jóságos). Gondoktól és bajoktól mentes élet, hibátlanság és
hiánytalanság állapota. Ez az állapot az ember számára a maga teljességében elérhetetlen. Csak
Isten mondható tökéletesen boldognak (I T 1:11). A Biblia szerint az ember számára az Istennel való
kapcsolat rendszeressége jelenti a boldogságot. A boldogság Isten ajándéka, az ember Isten iránti
 372

hűségének a jutalma (Ps 84:13). Az ÚT-ben a boldogság hozzákapcsolódik Jézus személyéhez, aki a
szegényeknek hirdette az örömhírt, és vigasztalta a szomorkodókat. A hegyi beszédben Jézus a
boldogság emberi feltételeit ismertette (Mt 5:3-12). (Hi 36:11.) - BOLOND (kászal - kaf-szamek-lámed
= bolondnak lenni). A bolond lelki beteg: indulatos, kötekedő (Prv 12:16; 18:6), békétlen (Hi 5:2). A
közveszélyes bolondokat láncokkal megkötözték (Mc 5:3), sőt meg is verték (Prv 10:13). Bolondnak
nevezik az olyan embert is, aki rossz döntéseket hoz (Mt 7:26). A bolond sokat fecseg (Eccl 5:2), nem
tűri a fegyelmet, veszélybe sodorja magát (Prv 15:5; 28:16). A Biblia bolondnak nevezi azt, aki
kételkedik Isten létezésében és hatalmában (Ps 14:1), döntéseihez nem keresi Istent (Jr 10:21). Izrael
Isten nélkül bolond nemzet lesz (Dt 32:21). Jézus bolondoknak nevezte a képmutató farizeusokat (Mt
23:17), Pál pedig a feltámadástagadókat (I K 15:36). Jézus tanítása szerint az is bolond, aki gyűlöli
felebarátját (Mt 5:22). A bolond nem ismeri Istent (Jr 4:22), de magát bölcsnek tartja (R 1:22). Istennek
nem telik kedve a bolondokban (Eccl 3:3). (Jr 10:8.) - BOLONDSÁG (ivveleth - alef-vav-lámed-thav).
Értelmetlen gondolatok, cselekedetek. Bolond, meggondolatlan emberek tettei. A Biblia sokszor
értelmetlenség, hitetlenség értelemben használja. (Prv 13:16.) - BOR (jajin - jod-jod-nun). Izraelben a
bort - a gabona és az olaj mellett - Isten ajándékának tekintették. Jákób bőséges bortermést említ
áldásában (Gn 49:11). A bor hiánya viszont Isten büntetése (Is 5:10. Mch 6:15). A bor megerősít (II Sm
16:2), megvidámít (Ps 104:15), és a szerelemben is fontos szerepet játszik (Ct 8:2). Az áldozatokhoz
is szükség volt borra (Lv 23:13). Mértéktelen fogyasztása ártalmas, amint Nóé és Lót esete is mutatja
(Gn 9:21; 19:36). (Hi 32:19.) - BORJÚ. (jaldá - jod-lámed-dáleth-he = lány). Fiatal bika. A vendéget
borjúhússal tisztelték meg (Gn 18:7). Szövetségkötéskor ketté vágott borjú között mentek át (Jr
34:18). Főleg az aranyborjú történetéből ismert, amely egy fából kifaragott és aranylemezzel bevont
szobor volt (Ex 32:4). Jeroboám két aranyborjút készíttetett (Hos 10:15), az egyiket Bételben, a
másikat Dánban állíttatta fel (I Rg 12:28,29). Az egyiptomi Ápisz bika mellett más országokban - pl.
Babilonban és Föníciában - is imádtak bika alakú bálványokat. Mózes és Nehémiás is erélyesen
fellépett az aranyborjú tisztelete ellen. A borjú pontos megnevezése (eglá - ain-gimel-lámed-he) helyett
a Jóbnál használt szó mindenféle - emberi és állati - fiatal nőnemű élőlényt jelent. (Hi 39:3.) -
BORSEPRŐ (semer - sin-mem-res). A forrásban levő borból kiváló anyag. Fogyasztásra alkalmatlan.
A bor, amíg forrásban van, addig zavaros, csak a seprő leülepedése után iható. A bort szűréssel
különítik el a seprőtől. A zsoltárok szerint - természetesen jelképesen - a bort a seprőjével együtt meg
kell inniok a bűnösöknek (Ps 75:9). Ha nem szűrik le a bort, akkor a benne maradó seprő ihatatlanná
teszi. Ezért a prófétáknál a seprő a bűn rontó erejének a jelképe. Zofóniás szerint a jeruzsálemi férfiak
olyanok, mint a „seprőjén tönkrement bor” (Zph 1:12). (Jr 48:11.) - BORZALOM (balláhá - béth-lámed-
he-he). Erős undor, félelem vagy rémület. (Hi 18:14.) - BORZASZTÓ (sammá - sin-mem-he).
Rémületbe ejtő esemény. Ha emberre vagy népre vonatkozik, akkor állandó gonosztetteket elkövetőt
jelent. A héber szó alapjelentése a konokság szóval határozható meg megközelítőleg. (Jr 50:23.) -
BOSSZÚ (nákam - nun-kóf-mem = bosszút állni). Az elszenvedett sérelem megtorlása (Jdc 11:20).
Legismertebb formája a vérbosszú. Ez sokszor azt jelentette, hogy egyes családokat, illetve törzseket
teljesen kiirtottak. A vérbosszú végrehajtója a legközelebbi rokon (góél - gimel-alef-jod-lámed) volt.
Vérbosszút hajtott végre Gedeon bíró két midjáni királyon (Jdc 8:21), Jóáb Abnéron (II Sm 27:30). A
honfoglalás után a menedékvárosok törvénye enyhítette a vérbosszút, amennyiben nem szándékosan
történt a gyilkosság (Jos 20:2,3). A Biblia tanítása szerint Isten joga a bosszúállás (Dt 32:35. R 12:19).
Az ítélet napján Isten bosszút áll hívei szenvedéseiért (Ap 6:10). (Jr 9:8.) - BOSSZÚSÁG (kaasz - kaf-
ain-szin). Másképpen: bosszankodás. Semmi köze sincs a bosszú szóhoz; a bosszant, bosszankodik
igéből származik. (Hi 10:17.) - BOT (sebeth - sin-béth-thav). A pásztornak volt egy bunkósbotja,
amelyet védekezésre használt a vadállatok és az ellenséges szándékú emberek ellen (I Sm 17:40), és
egy pálcája, amellyel a juhokat terelgette. A bot az öregeknek és a betegeknek támaszkodás céljára
szolgált (Zch 8:4), a vándornak pedig a gyaloglását könnyítette meg (Mc 6:8). A finomabb magvakat
bottal csépelték ki (Is 28:27). A kenyér botja a falba vert cövek volt, amelyre ráakasztották, illetve
ráhúzták a lapos kenyeret, hogy megvédjék az egerektől (Ez 14:13). A kenyér botjának eltörése az
éhínséget jelentette: akkor ugyanis nem volt rá szükség, mert nem volt mit ráakasztani. Ezenkívül
használták a botot mérésre (Ap 11:1) és fegyelmezésre is (Prv 13:24). Előfordul hatalmi jelvényként is
(Gn 49:10), mint királyi jogar, de helytartóknak, magas rangú hivatalnokoknak és előkelő embereknek
is lehetett jogaruk (Gn 38:18). Mózesnek és Áronnak is volt botja, de volt botjuk az egyiptomi
varázslóknak is (Ex 14:16). Kánaánban jövendölésre is használták a botot (Hos 4:12). A pásztor
egyenként engedi át a nyájat a botja alatt, így választja szét a megtartásra szánt juhokat a levágásra
szántaktól. (Is 10:5.) - BOZÓT (szöbak - szamek-béth-kaf). Az erdő sűrű aljnövényzete. A Biblia a
tüskés bozótot (kóc) az éden-kerti átok büntetésként említi: „Tövist és bogáncsot hajt neked” (Gn
3:18). (Is 10:34.) - BÖJT (cóm - cáde-vav-mem). A böjtölés leggyakoribb külső megjelenési formája az
ételtől és italtól való tartózkodás. Mózes törvénye a nagy engesztelési napon rendelt böjtöt (Lv 16:31).
Böjtöltek bűnbánat tartása céljából (Jr 36:6), vagy valamilyen veszély elhárítását kérve (I Sm 7:6).
 373

Jézus negyven napig böjtölt a pusztában küldetésére készülve (Mt 4:2). Jézus idejében a farizeusok
rendszeresen böjtöltek (L 18:12). Jézus a hagyományos böjtölésnek nem tulajdonított jelentőséget, de
az értelmes böjtöt nem helytelenítette (Mc 2:18-20). Rendkívüli alkalommal a gyülekezetben is
böjtöltek (Act 14:23). (Joel 2:15.) - BÖLCS (hákám - khéth-kaf-mem). Isten egyik jellemző
tulajdonsága, hogy bölcs (Prv 3:19.) Az embert istenfélelme teszi bölccsé (Hi 28:28). (Is 5:21.) -
BÖLCSESSÉG (hokmá - khéth-kaf-mem-he). A bölcsesség Isten egyik jellemző tulajdonsága (Prv
3:19). Pál szembeállítja a hívő ember bölcsességét a világ bölcsességével (I K 1:19-30). Szerinte
Jézus maga a bölcsesség (Kol 2:3). (Hi 11:6.) - BÖLCS SZÍVŰ (hakam lébáb - khéth-kaf-mem lámed-
béth-béth - hákám = bölcs - lébáb = szív). Isten egyik jellemző tulajdonsága, hogy bölcs (Prv 3:19.) Az
embert istenfélelme teszi bölccsé (Hi 28:28). A szív szó itt gondolat, gondolkozású értelemben fogható
fel. (Hi 9:4.) - BÖLÉNY (röém - res-alef-mem = fehér antilop). A szarvasmarhafélék (Bovidae)
családjába tartozik. Rendkívül erős és fékezhetetlen állat. Mózes Józsefről ezt mondja: „Szarvai
bölényszarvak, népeket teper le velük” (Dt 33:17). A Biblia több helyen bivalynak fordítja. Valószínűleg
valamilyen egyszarvú állatot jelent. (Nu 23:22.) - BŐR (ór - ain-vav-res). A test külső takarója. Gyakran
meglátszik rajta, ami a test belsejében végbemegy. Az állatok bőrét különféle célokra lehet
felhasználni: ruhának (Gn 3:21), sarunak (Ex 3:5), övnek (II Rg 1:8), dísztakarónak (Ex 25:5),
tömlőnek (Jdc 1:19), könyvtekercsnek (Ps 40:8), ezenkívül süvegnek, tarisznyának, nyeregnek,
pajzsborítónak is. Az áldozati állatok bőrét elégették (Nu 19:5), ritkább esetben a papnak adták (Lv
7:8). A bőr feldolgozásával a tímárok foglalkoztak. Pál ipari szakmája szerint tímár volt, ezért missziói
útjain először mindig megkereste a helység tímárát, és nála telepedett le, hogy munkájával tudja
fedezni költségeit (Act 9:43). A tímárok háza mindig a lakott területen kívül volt, mert a Talmud szerint
a tímárok munkája tisztátalan, valójában a bőrök kikészítése elviselhetetlen szaggal jár. (Hi 10:11.) -
BŐSÉGES (bázaz baz - béth-zain-zain - béth-zain = zsákmányt szerezni). Bőségről akkor
beszélhetünk, ha az anyagi javak kielégítő módon vagy még azon felül is rendelkezésünkre állnak. A
bővelkedés általában a szűkölködés ellentéte. Valaminek bőséges birtoklása azt jelenti, hogy aki
bővelkedik, annak meg kell osztania javait a szűkölködőkkel (Ex 22:28), aminek elmulasztása súlyos
bűn (Ez 16:49). Lelki javakban is lehet bővelkedni (R 5:17). Ésaiás azt írja a 33. fejezetben, hogy
olyan sok lesz a zsákmány, hogy még a sánták is hozzájutnak némi zsákmányhoz. Azt azonban nem
írja, hogy nekik is bőségesen jut a zsákmányból. Ez nem is valószínű. Örülhetnek, ha egyáltalában
odaengedik őket. Ezért a magyar fordítás: „Még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak”
indokolatlan bővítés. Egyszerűen: zsákmányt szerezhetnek, zsákmányhoz juthatnak, még a
sántáknak is jut a zsákmányból. (Is 33:23.) - BŐVIZŰ TÓ (agam-majim - alef-gimel-mem--mem-jod-
mem = víztócsa). Szép költői fordítás: „A pusztát bővizű tóvá változtatom”, de nehezen képzelhető el.
Sokkal valószínűbb, hogy ahol eddig kiszáradt futóhomok volt, ott mindenfelé víztócsák lesznek
láthatók a bőséges eső után, amely megöntözi és termővé teszi az egykor sivár földet. (Is 41:18.) -
BUJA ZÖLD (raanán - res-ain-nun-nun). A zöld általában a fák és a növények színe. Van aranyos zöld
tollú madár (Ps 68:14). A zöldes színű kiütés leprára utal (Lv 13:49). Növényre vonatkozóan a buja
dús növésű vagy sűrűn benőtt növényzetet jelent. A buja zöld fa sűrű lombozatú fa. (Jr 3:13.) -
BUKÁS (néfel - nun-pe-lámed = elvetélés). A Biblia gyakran használ a szüléssel kapcsolatos
kifejezéseket a fenyegetettség, a szenvedés vagy a bukás jelölésére. (Jr 49:21.) - BÚZ (búz - béth-
vav-zain). Arab néptörzs. Onnét való Jób egyik barátja, Elihú. (Hi 32:6.) - BÚZA (hittá - khéth-téth-he).
Izrael legfontosabb gabonája. A búzaaratás ideje időmeghatározási támpont volt (Jdc 15:1). Ha jó volt
a termés, kivitel is volt belőle (I Rg 5:25). Az áldozati lepényeket finom búzalisztből készítették (Ex
29:2). Jézus egyik példázatában az igaz embereket hasonlítja a búzához (Mt 13:38,43). A héber
költészetben is megtalálható a búzához való hasonlítás: „Tested búzahalom” (Ct 7:3). - BÜNTETÉS
(pöullá - pe-ain-lámed-he = tett, fizetség, bér, jutalom). Az ÓT-i korban a büntetés kiszabásának
alapjai voltak: a szövetség könyve (Ex 21-23), a mózesi törvénykönyv (Dt 12-26), a rituális
törvénygyűjtemény (Lv). Halálos ítéletet vont maga után a bálványimádás (Ex 22:19), az
istenkáromlás (Ex 21:14), az emberrablás (Dt 24:7), a szülők gyalázása vagy megütése (Ex 21:15,17),
a házasságtörés (Dt 22:22), a vérfertőzés, a homoszexualitás, az állattal való közösülés (Lv 20:11-21).
Halálos ítéletet elrettentő példaként hoztak (Dt 21:21), és azt a legtöbbször megkövezéssel hajtották
végre (I Rg 21:13) azért, hogy az egész gyülekezet viselje a felelősséget az elítélt haláláért (Lv 24:14).
Így kövezték meg István vértanút (Act 7:59). Egyszer Pált is megkövezték, de túlélte. Trito-Ésaiásnál a
pökuddához (vizsgálat) hasonló pöullá szó szerepel: Isten tetteik szerint fizet meg nekik. (Is 65:7.) -
BÜNTETLEN (náká - nun-kaf-he = büntetlennek lenni). Olyan ember, akit még nem ítéltek el
jogerősen bűnügyben. (Prv 17:5.) - BÜSZKE (gábah - gimel-béth-he). A büszkeség Isten akaratával
ellenkező emberi magatartás. A büszke ember csupán önmagával törődik, csak magára támaszkodik
ahelyett, hogy Istenre bízná magát, és vele dicsekednék (Jr 9:23). Büszkévé tehet valakit az ereje, a
vagyona (I T 6:17), a bölcsessége (R 11:25) és külső szépsége (Is 3:16). Isten elítéli a büszkeséget
(Prv 16:5), és megalázza a büszkéket (Jr 13:9). (Zph 1:16.) - BÜSZKESÉG (szí - szin-jod-alef =
 374

felemelkedés -- nászá - nun-szin-he = felemelni, magát mások fölé emelni -- Talán pontosabb fordítás
lenne: fennhéjázás). Isten akaratával ellenkező emberi magatartás. A büszke ember csupán
önmagával törődik, csak magára támaszkodik ahelyett, hogy Istenre bízná megát, és vele
dicsekednék (Jr 9:23). Büszkévé tehet valakit az ereje, a vagyona (I T 6:17), a bölcsessége (R 11:25)
és külső szépsége (Is 3:16). Isten elítéli a büszkeséget (Prv 16:5), és megalázza a büszkéket (Jr
13:9). (Hi 20:6.) - BŰN (ávon - ain-vav-nun). Minden olyan cselekedet, amely Isten akarata ellen
történik: engedetlenség Istennel szemben. A bűn átka Jézusnak, a Megváltónak engesztelő
áldozatával töröltetik el (R 3:24). (Hi 10:6.) - BŰNBOCSÁNAT (nászá ávon - nun-szin-alef ain-vav-nun
= megbocsátani, szó szerint: elvetni (elengedni) a bűnt, nászá = elvetni, eltávolítani). A bűnbocsánat
az Istennel megszakadt közösség helyreállításának a lehetősége. Isten megbocsátásának a feltétele,
hogy mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek (Mt 6:12). Izraelben csak fokozatosan alakult ki
az a gondolat, hogy Isten kész megbocsátani a bűnösöknek (Zch 13:1). Eleinte úgy képzelték el a
megbocsátást, hogy egy állatra helyezik át a bűnt (Lv 26:21). Különösen Ésaiás próféta hangsúlyozta,
hogy nem elegendő az állat vérével történő kiengesztelés, hanem az Úr szenvedő szolgája magára
vállalja a nép bűnét, amiért Isten általános bűnbocsánatot hirdet (Is 53:5). Az ÚT szerint Jézusnak is
van hatalma arra, hogy megbocsássa a bűnöket (Mc 2:5), sőt ezt a hatalmat tanítványaira is átruházta
(J 20:23). A megbocsátás feltétele a bűnbánat és a bűnvallás (I J 1:9). Az ÓT-i felfogás szerint vér
kiontása nélkül nincs bűnbocsánat (Lv 17:11 = H 9:22), de Jézus vére megbékéltette Istent a világgal,
az emberek pedig kötelesek egymásnak is megbocsátani (E 1:7; 4:32). A megbocsátásnak nincs
határa (Mt 18:22), de ez feltétele Isten bocsánatának (Mc 11:25). (Is 33:24.) - BŰNÖS (resa - res-sin-
ain). Az az ember, aki Isten akaratával szándékosan szembeszegül. Isten megbünteti a bűnösöket (Ps
75:9). A zsidó papi felfogás szerint az bűnös, aki nem tartja meg a törvényt, azonkívül bűnösök a
pogányok, mert nem ismerik a törvényt. Ezt a tanítást az ÚT-i korban a főleg a farizeusok hirdették.
Ebben az időben bűnösnek tartották a vámszedőket. A farizeusok Jézust is bűnösnek tekintették, mert
nem tartotta meg a törvénynek egyes, már időszerűtlen részeit (J 9:16). Jézus nem elítélni, hanem
bűnbánatra hívni jött a bűnösöket (Mt 9:13). Pál is úgy érzi, hogy Jézus a bűnösöket nem elítélni,
hanem üdvözíteni akarja, és ilyen értelemben önmagát is a bűnösök közé sorolja (I T 1:15). (Hi 8:22.) -
BŰZ (báas - béth-ain-sin = bűzleni). Erős, bántó szagű büdösség. Izrael földjén gyakran volt érezhető,
amikor csata után a temetetlen holttestek a nagy hőségben igen hamar oszlásnak indultak. (Is 34:3.)
CAANÁN (caanán - cáde-alef-nun-nun). Tölgyeiről híres régi város a Tábor-hegy közelében.
(Mch 1:11.) - CALMÓN. Básáni hegy (Ps 68:15). - CALMUNNA. Izrael ellenségei között említi a 83.
zsoltár (Ps 83:12). - CÁDE. A héber ABC 18. betűje. Megegyezik a magyar C hanggal. - CEBÓIM
(cöbojim - cáde-béth-jod-mem). Város a Sziddim-völgyben, Sodoma és Gomora közelében (Gn
10:19). A másik két várossal együtt pusztult el (Dt 29:22). (Hos 11:8.) - CETHAL (livjáthán - lámed-
vav-jod-thav-nun). Ezt a szót többféle fordításban adja a Biblia. Általában tengeri szörnyként
olvasható, ami lehet egy nagy tengeri kígyó, de más tengeri állat is. Jónás könyvében nincs
megnevezve, hogy milyen halról van szó, csak az, hogy nagy volt (dog gádól - Jon 2:1). A ceteknek
két alfajuk van: a szilás cetek (mysticeti) és a fogas cetek (odonticeti). Ez utóbbiak közé tartoznak a
delfinek is. Mivel a 104. zsoltárban játékos halról van szó (Ps 104:26), valószínű, hogy ezen delfint
értett a zsoltáríró. Izrael partjai közelében sok delfin van a Földközi-tengerben, cethal annál kevesebb.
Amennyiben Jónás könyvének - amely a héber Bibliában nem a történelmi, hanem a szépirodalmi
könyvek között szerepel - van valamilyen történelmi magva, elképzelhető, hogy valakit egyszer egy
delfin kimentett a tengerből. - CÉDRUS (erez - alef-res-zain). 40 m magasra is megnövő, örökzöld fa,
kiváló építőanyag. Illatos gyantájából olajat készítenek (Ez 27:5). A Proto-Ésaiásnál használt addír
(alef-dáleth-jod-res = hatalmas, pompás, fenséges) szó nem a fa neve, hanem a jellege. (Is 10:34.) -
CÉL (cálah - cáde-lámed-khéth = sikeresnek lenni. Olyan tárgy, amelyet lövéssel vagy dobással el
akarnak találni. Cél lehet valamilyen kijelölt tárgy (I Sm 20:20), valamilyen állat (Gn 27:3) vagy az
ellenség (II Rg 9:24). Átvitt értelemben Isten haragjának lehet célja az ember (Hi 16:12). A gonosz is
célba veheti az embert (Ps 7:13). Cél lehet egy elérni kívánt állapot is (Ph 3:14). A világon mindennek
célja van (Prv 6:4). A keresztyén életnek célja lehet az Istenről való bizonyságtétel (Act 20:24). (Is
53:10.) - CÉLTÁBLA (mattórá - mem-téth-res-he). Céllövéshez használt tábla. Átvitt értelemben tréfa
vagy gúnyolódás célpontja. (Hi 16:12.) - CINTÁNYÉR (celcölím - cáde-lámed-cáde-lámed-jod-mem).
Nagyjából megegyezett a mai cintányérral. Hozzá hasonló ütőhangszer volt a möciltajim (mem-cáde-
lámed-tav-jod-mem), amelyet tévesen fordítanak cimbalomnak (I K 13:1), mert a mai formájú
cimbalom akkor még nem létezett. A cintányérnak ezt a két, egymáshoz nagyon hasonló változatát az
is alátámasztja, hogy mindkettő kettes számban áll, mert két réztányért vertek össze, a mai
cimbalomnak viszont nem csak két húrja van. - CIPPÓR (cippor - cáde-pe-res = madár). Bálák apja.
(Nu 23:18.) - CIPRUS (börós - béth-res-vav-sin). Főleg a Libánonon és a Hermónon díszlett (Is 37:24).
Fája kemény és illatos, mind építkezésre, mind szerszámkészítésre igen alkalmas. Salamon sok
ciprust hozatott a templomépítéshez (I Rg 9:11). Általában a gazdag emberek használták
 375

építkezéseikhez (Ct 1:17). Amikor Isten kigyógyítja Izraelt hűtlenségéből, olyan lesz, „mint a zöldellő
ciprus” (Hos 14:9). Az Ezékielnél említett fa inkább valamilyen mérgező hatású fát vagy bokrot jelent.
(Ez 31:8.) - CIPRUSFA (börós - béth-res-vav-sin). Főleg a Libánonon és a Hermónon díszlett (Is
37:24). Fája kemény és illatos, mind építkezésre, mind szerszámkészítésre igen alkalmas. Salamon
sok ciprust hozatott a templomépítéshez (I Rg 9:11). Általában a gazdag emberek használták
építkezéseikhez (Ct 1:17). Amikor Isten kigyógyítja Izraelt hűtlenségéből, olyan lesz, „mint a zöldellő
ciprus” (Hos 14:9). Az Ezékielnél említett fa inkább valamilyen mérgező hatású fát vagy bokrot jelent
(Ez 31:8). (Is 14:8.) - CIPRUS-SZIGET (kittím - kaf-tav-jod-mem). Nevét Kition kikötővárosról kapta;
ma Larnaka. Már a kőkorszakban kapcsolatban állt Közel-Kelettel, amely kapcsolat a réz- és a
bronzkorszakban tovább erősödött. A szigeten fémmegmunkálást is folytattak. A XV. századtól kezdve
megindult a mykénei kultúra beáramlása. A VIII. században asszír uralom kezdődött a szigeten,
amelyet később a perzsa uralom váltott fel, majd az isszoszi csata után a sziget a görög világhoz
csatlakozott. I. Ptolemajosz ideje óta már zsidók is laktak a szigeten. Lucius római konzulnak
III. Ptolemajoszhoz küldött levele már védelmet is biztosított számukra. Később a sziget római uralom
alá került. - Ciprusról származott az a József, aki földjének árát átadta az apostoloknak, és tőlük a
Barnabás nevet kapta. A keresztyének az István vértanú megkövezése után kezdődött üldözés idején
jutottak Ciprusra. Ezek a keresztyének indították el Antiochiában a pogánymissziót. Pál első térítő
útján jutott el Ciprusra Barnabással együtt. Ekkor Sergius Paulus, a sziget helytartója is keresztyén
lett. Barnabás másodszor Márkkal együtt ment Ciprusra. A hagyomány szerint Barnabás lett a sziget
első püspöke. Pál kétszer is elhajózott Ciprus mellett (Act 4:36; 11:19,20; 13:4,6-12; 15:39; 21:3;
27:4). Amikor Pál Jeruzsálembe érkezett, egy Mnázón nevű ciprusi keresztyén vendége volt (Act
21:16). A zsidó felkelés után száműzték a zsidókat Ciprusról, a keresztyének száma viszont egyre
jobban gyarapodott. A niceai és az efézusi zsinaton már a ciprusi püspök is ott volt. (Is 23:1.) -
CITERA (kinnór - kaf-nun-vav-res). A sémiták ősi húros hangszere (Gn 4:21), de Egyiptomban is
ismerték. Nem a mai citerához, inkább a lanthoz hasonlított. A 137. zsoltárban ilyen hangszerről van
szó. A 150. zsoltárban (Ps 150:4) álló szó (minním - mem-nun-jod-mem = húrok) a mén szó többes
száma, de hogy milyen húros hangszert jelentett, azt közelebbről lehetetlen meghatározni. (Hi 30:31.)
- CÍRUSZ (kóres - kaf-vav-res-sin - kuru - Kyrosz). Perzsa király, aki legyőzte a médeket, a kisázsiai
görög városokat, Krőzust, a lídek királyát, majd elfoglalta Babilont, és az oda száműzött zsidóknak
megengedte, hogy hazatérjenek, és építsék újjá a templomot (II Chr 36:22,23). A jeruzsálemi
templomból elvitt szent edényeket is visszaadta nekik (Esr 1:7,8). Bár a Babilon feletti győzelmét
Marduk istennek tulajdonította, a zsidókról szóló rendeletében Izrael Istenét említette (Esr 1:2,3). A
próféta Círuszt az Úr pásztorának és felkentjének nevezte (Is 45:1). Dániel Círusz uralmának első
évéig maradt tisztségében Babilonban, és uralmának harmadik évében volt az utolsó látomása (Dn
1:21; 10:1). Hérodotosz szerint atyja volt népének. A történelem a „Nagy” előnévvel tisztelte meg. A
maszegéták ellen vívott harcban esett el. Sírja ma is látható. (Is 44:28.) - COMB (sók - sin-vav-kóf).
Emberek, állatok, madarak hátsó végtagjának a térdízület feletti része. A Bibliában ritkán fordul elő. A
parázna nők fedték fel combjukat. (Is 47:2.) - CÓAN (coan - cáde-ain-nun). A Nílus deltájától
északkeletre fekvő egyiptomi város (Nu 13:22). Itt zajlott le a tíz csapás (Ps 78:12,43). Ezékiás király
ide küldött követeket a fáraóhoz (Is 30:4). (Ez 30:14.) - CÓÁR (cáír - cáde-ain-jod-res). Móábi város
(Dt 34:3). (Jr 48:4.) - CÓFÁR (cofar - cáde-pe-res). Jób Naamából származó barátja. (Hi 11:1.) -
CÖVEK (jathéd - jod-thav-dáleth). A sátorkötél rögzítésére szolgáló eszköz, amelyet a földbe vertek
(Jdc 5:28). (Is 54:2.)
CSALÁRD (ákob - ain-kóf-béth). A csalárd ember kétszínű, álnok, megbízhatatlan. Csalárd
az, ami csalóka, megtévesztő. (Jr 17:9.) - CSALÁRDSÁG (avlá - ain-vav-lámed-he = galádsági).
Megbízhatatlanság, megtévesztő magatartás (Prv 8:8). (Hi 11:14.) - CSALÓ (bágad - béth-gimel-
dáleth = csalni). A csaló szándékosan félrevezeti a másik embert, és ezzel kárt okoz embertársának,
illetve jogtalan előnyt biztosít saját magának (Lv 25:14). A bibliai elbeszélésben a kígyó volt az első
csaló, amikor az első emberpárt félrevezette (Gn 3:4). Ezért Jézus a hazugság atyjának nevezi a
kígyót (J 8:44). A kereskedők között sok volt a csaló (Hos 12:8). Lábán csaló volt, amikor Ráhel helyett
Leát adta Jákóbnak feleségül (Gn 29:25). Jákób csaló volt, amikor megszerezte az elsőszülötti áldást
(Gn 27:36). Csalók voltak az ÓT-ben a hamis próféták, az ÚT-ben a tévtanítók. A főpapok és a
farizeusok csalóknak nevezték a tanítványokat, azzal vádolva őket, hogy ellopták Jézus holttestét (Mt
27:64). Csaló volt Zákeus, mert becsapta a vámnál az utasokat (L 19:8). Pál arra figyelmeztet, hogy
senki „ne csalja meg testvérét” (I Th 4:6). Az első csalót végül Krisztus győzi le (Ap 12:9). (Zph 3:4.) -
CSAPAT (gödúd - gimel-dáleth-vav-dáleth). Emberek rendezett csoportja, fegyveres alakulat, együtt
küzdő sportolók. (Hi 25:3.) - CSAPÁS. (éd - alef-jod-dáleth = szükség, katasztrófa). Náhumnál
(Nah1:9) inkább szorongattatás, kényszerítés értelemben fordul elő (cárá - cáde-res-he =
szorongattatás). Ilyen kényszerítés volt Egyiptomban a tíz csapás, amely a fáraót arra kényszerítette,
hogy engedje el a zsidó népet. Náhum Ninive ellen mondott próféciájában azt jelenti, hogy ha az Úr
 376

véget vet Ninive hatalmának, azaz megsemmisíti a bálványimádó népet, akkor többé nem kell
szorongatni vagy kényszeríteni arra, hogy ne üldözze Isten népét, mert már úgysem lesz rá ereje. (Hi
31:23.) - CSAPDA (hur - he-res = lyuk, börtön). Kisebb madarak befogására használták (Am 3:5).
Átvitt értelemben cselvetést jelent. Deuteroésaiásnál nem madarakra, hanem emberekre - jelképesen
Izrael népére - vonatkozik. (Is 42:22.) - CSECSEMŐ (úl - ain-vav-lámed). Szopós gyermek. Izraelben
általában két-három éves korukig szoptak a gyermekek (I Sm 1:22). A csecsemő elválasztását
gyakran megünnepelték (Gn 21:8). Isten künönös gonddal vigyáz a csecsemőkre (Hos 11:2,3). Már a
csecsemők is magasztalhatják Istent (Ps 8:3). A csecsemők a jövendő megtestesítői (Dt 1:39). Az ÚT
jelképesen használja a csecsemőkori állapotot a lelki kiskorúság példázására (I K 14:20). A frissen
újjászületett hívők még a lelki tejet kívánják (I P 2:2). (Is 65:20.) - CSELEKVÉS (ászá - ain-szin-he =
cselekedni). Meghatározott indítékból, bizonyos céllal megvalósított tevékenység; lehet ösztönös és
akaratlan is. Isten minden cselekedete tudatos. Az ember cselekedetének indítóoka lehet külső,
esetleg anyagi természetű ok, de lehet belső ok is: lelki szükséglet vagy kényszer, illetve hiányérzet. A
cselekvés lehet jó és rossz. Isten minden cselekedete jó, szemben az emberi cselekvéssel. Isten
bármilyen nagy dolgot képes megcselekedni (Dt 11:7). Isten kiemelkedő cselekedetei: a teremtés (Gn
1:1), az egyiptomi szabadítás (Ex 14:30), az Ige testté létele (J 3:16). Jézus mindent tökéletesen
cselekedett, az Atya akaratának megfelelően (J 5:30). Az emberi cselekvés zsinórmértéke Isten
akarata. Eszerint egyetlen ember sem képes jót cselekedni, mert nem képes Isten törvényét
tökéletesen betölteni, tehát saját cselekedeteivel senki sem érdemelheti ki az üdvösséget. Az ember
egyetlen igazi jócselekedete a Krisztusba vetett hit (R 3:12,22). A jó cselekedetek gyümölcse áldás, a
rossz cselekedeteké az üdvösségből való kirekesztés (R 1:18). Az ember kötelessége, hogy mindent
Isten dicsőségére cselekedjék (I K 10:31). (Prv 21:3.) - CSEND (dúmá - dáleth-vav-mem-he = csend,
a holtak birodalma). Az az állapot, amikor nincs semmiféle zaj (Act 15:12). Átvitt értelemben a viharzó
kedélyállapot lecsillapodását jelenti (Neh 8:11). Ha Isten szól, akkor elcsendesedik a forgószél (Ps
107:29). Jézus szavára elcsendesedett a vihar (Mt 8:26). Istent csendben kell várnunk. A halottak
birodalma a csend hona (Ps 37:7; 94:17). A hetedik pecsét feltörésekor csend lett a mennyben (Ap
8:1). (Ps 94:17.) - CSENDES (rega - res-gimel-ain = szempillantás -- börega = egy szempillantás alatt,
hirtelen). Ha Isten szól, akkor elcsendesedik a forgószél (Ps 107:29). Jézus szavára elcsendesedett a
vihar (Mt 8:26). Jóbnál ezen a helyen inkább arról van szó, hogy miután a földön jólétben töltötték
napjaikat, egy szempillantás alatt a seólban találják magukat. (Hi 21:13.) - CSILLAG (kókáb - kaf-vav-
kaf-béth). Már az ókori embert is lenyűgözte a csillagok sokasága (Jr 3:22), de arra is rájött, hogy
mindegyiknek megvan a maga helye az égbolton (Gn 1:14). A Bírák könyvében megszemélyesítve
szerepelnek a csillagok, mint amelyek beavatkoztak a Siserával vívott harcba (Jdc 5:20). (Hi 9:7.) -
CSODA (pálá - pe-lámed-alef = csodálatos dolgokat cselekedni). A csoda olyan esemény, amely
csodálkozást vált ki. Lehet valamilyen rendkívüli esemény, amelyet természettudományosan nem
lehet megmagyarázni, legalábbis akkor és ott nem, amikor és ahol történik. Lehet olyan esemény is,
amely más körülmények között természetes, de ott, ahol és akkor, amikor történik, valamilyen hatást
ér el, döntően befolyásol valamilyen eseményt. - Csoda volt az egyiptomi kilencedik csapás, mert egy
napfogyatkozás - ami különben egyáltalában nem csoda - pont akkor következett be a fáraó
székhelyén, amikor az rendkívüli riadalmat okozott (Ex 20:21-23). Csoda volt, hogy át tudtak kelni a
Nádas-tó mocsaras részén, mert a gázló pont akkor vált járhatóvá - ami különben máskor is
megtörtént -, amikor a zsidók oda értek, és pont akkor takarta el ismét a víz, amikor az egyiptomi
katonák értek oda (Ex 14:21-29). Csoda volt, hogy leomlottak Jerikó falai (Jos 6:21), kétségtelenül
földrengés következtében, ami nem ritka azon a vidéken, de hogy pont egy ostromlott város falait
döntötte le a földmozgás, az már nem természetes, hanem Isten beavatkozásának a következménye.
A csoda tehát mindenkor Isten beavatkozása valakinek vagy valaminek az érdekében. - Jézus csodái
nagyrészt természetes események vagy cselekedetek voltak; az isteni beavatkozást az jelentette,
hogy pont akkor történtek, amikor az valakinek esetleg az életét mentette meg. Azon a vidéken sok
volt a tetszhalott, mert a hőség miatt még aznap mindenkit el kellett temetni - ez a törvény több
helyen, például Krétán még ma is érvényben van -, és a halál beálltának a meghatározása még
egyáltalában nem volt megbízható. Amikor Jairus tetszhalott lányát temetni vitték, találkoztak
Jézussal. A csoda az volt, hogy Jézus épp akkor járt arra, és megállapította, hogy „a leányka nem halt
meg, csak alszik”, vagyis tetszhalott, és Jézus újraélesztette, különben élve eltemették volna, mint sok
más tetszhalottat, például azokat, akik a keresztre feszítés idején bekövetkezett földrengés hatására
kiszabadultak a barlangból, ahova temették őket, mert „a sírok megnyíltak” (Mt 9:24; 27:52). Az
viszont az örökkévaló Isten megmagyarázhatatlan csodája, hogy „úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Hi
9:10.) - CSONT (ecem - ain-cáde-mem). Az emberi test szilárd része. Az ókori emberek még nem
ismerték, hogy hogyan formálódnak a csontok a testben (Eccl 11:5). A csont a szétporló holttest utolsó
maradványa, amelyet el kell temetni, ha csak lehet, az ősök mellé (Gn 50:25). A páskabárány csontját
 377

nem volt szabad eltörni (Ex 12:46). A mózesi törvény szerint a halott csontjának érintése tisztátalanná
teszi az embert (Nu 19:16). Amikor az oltáron állati csontokat égettek, az az oltár meggyalázását
jelentette (II Rg 23:20). Ha valakinek kiállnak a csontjai, az betegség jele (Hi 33:21). A csontok
szétszórása a teljes megsemmisítés jele volt (Ps 53:6). A építő lelki hatások felüdülést jelentenek a
csontoknak, az indulat viszont rothasztja a csontokat (Prv 3:8; 14:30). Isten büntetéseként jövendöli a
próféta, hogy „kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek a csontjait” (Jr 8:1). Ha az
emberi testből más nem marad, legalább a csontokat okvetlenül el kell temetni (Ez 39:15). Ezékiel
látomásában száraz csontok jelentek meg szétszórva (Ez 37:2), ami Izrael reménytelen állapotát
példázta. (Hi 10:11.) - CSÓK (násak - nun-sin-kóf = csókolni). A köszöntés bensőséges formája férfiak
és nők között egyaránt. Van gyermeki csók, szülői csók, testvéri csók (Gn 27:6; 32:1; 33:4), rokoni
csók (Gn 29:11), baráti csók (I Sm 20:41), búcsúcsók (Rth 1:9), megbocsátó csók (II Sm 14:33), a
kötelező vendégbarátság csókja (L 7:45), szerelmes csók (Ct 1:2). Bűnös csók viszont a bálványok
csókolgatása (I Rg 19:18), az álnok csók (II Sm 15:5), az áruló csók (Mc 14:45). Az első keresztyének
gyakorolták a szeretet csókját (R 16:16). (Ct 8:1.) - CSUPASZ (cáhíah - cáde-khéth-jod-khéth).
Emberre vonatkozólag: meztelem. Hegyre, sziklára, tájra vonatkozólag: kopár. Aki csupasz kézzel fog
meg valamit, annak sem szerszám, sem fegyver nincs a kezében. Ezékielnél jelképesen szerepel a
csupasz szikla: az a tengerben szigetként álló szikla, amelyen lerombolják az erődítményt. (Ez 26:4.) -
CSÚFOLÓDÓ (léc - lámed-cáde). Olyan ember, aki kipellengérezi mások gyengeségét. Izraelben nem
volt szabad csúfolni az apát (Prv 30:17), az öreg embert (II Rg 2:23) és a szegényeket (Prv 17:5),
valamint Isten szavát (Jr 6:10), a Lélek munkáját (Act 17:32), Jézust (H 6:6) és általában a szent
dolgokat (II P 3:3). Előfordult viszont, hogy a prófétai megbízatás is csúfolódás formájában jelentkezett
(Jr 22:23). Ésaiás gúnydalt énekelt Szanhérib asszír királyról és Babilon bukásáról (Is 37:22; 47:1).
Tulajdonképpen Debóra is gúnyolódott Sisera felett (Jdc 5:28). Izrael győzelmi énekben gúnyolódott
Szíkár felett (Nu 21:28). Jeremiásnál olvasható a jeruzsálemi asszonyok csúfolódása (Jr 38:22). (Prv
15:12.) - CSÚSZÓMÁSZÓ (remesz - res-mem-szin). Más néven: hüllők. Mint tisztátalan állatokat tilos
volt megenni. Ezékiel babiloni látomásában csúszómászók (tehát tisztátalan állatok) képét látja a
templom falába vésve (Ez 8:10). Ebben a látomásban valószínűleg IV. Antiokhosz Epifánész szír
királynak a jeruzsálemi templomot megszentségtelenítő rendelkezései vetítődnek előre. Ennek
hatására tört ki a Makkabeus-háború 167-ben, de jövendölésként ugyanúgy felfogható Hadrianus
római császárnak ugyancsak a jeruzsálemi templomot megszentségtelenítő intézkedéseire való
célzásként is, ami a 132-ben kirobbant Bar-Kochba-lázadást vonta maga után. A Kánaánban élő
pogányok gyakran csábították a zsidókat olyan bálványimádásra, amelyben Isten tiszteletét
csúszómászók képének az imádatával cserélték fel, amit Pál is megemlít a rómaiakhoz írt levelében
(R 1:23).
DADOGÓ (láag - lámed-ain-gimel = gúnyolni, (ni) nilöag = dadogó). A dadogó ember
akadozva beszél, ismétli a szótagokat, csak nehezen lehet megérteni, hogy mit mond (Is 32:4). Mózes
is valószínűleg dadogott (Ex 4:12).(Is 33:19.) - DAMASZKUSZ (dammesek - dáleth-mem-sin-kóf =
serénység). Régi város az Antilibánon keleti lejtőjén. Fontos kereskedelmi és hadászati csomópont
volt. Arám fővárosa. Dávid rövid időre elfoglalta, és adófizetőjévé tette (II Sm 8:6). Gyakran dúlt
háború Izrael és Arám között. Tiglat-Pilészer asszír király (745-726) 733-ban elfoglalta, „és foglyokat
hurcolt el belőle” (II Rg 16:9). A próféták gyakran jövendöltek Damaszkusz ellen (Am 3:5). A görög
korszakban jelentős kereskedelmi központ volt. A Rómaiak 64-ben foglalták el. Az ÚT-i időkben
nagyszámú zsidó közösség élt Damaszkuszban, amelyből többen keresztyének lettek. Ezeket akarta
Pál felszámolni, amikor Damaszkuszba indult, de útközben találkozott Jézussal. Ezután a
damaszkuszi keresztyének befogadták Pált, de rövidesen menekülnie kellett (Act 9:1-9,25). (Ct 7:5.) -
DÁGÓN (dágón - dáleth-gimel-vav-nun = hal). A filiszteusok főistene haltesttel és emberi fejjel. A régi
sumér és babiloni istenek között is megtalálható. Asdódi templomában helyezték el a harcban
zsákmányolt szentládát, de Dágón szobra ledőlt előtte, és összetört (I Sm 5:1-4). Amikor Sámsont
elfogták és megvakították, Dágón gázai templomában akartak szórakozni vele, de Sámson
visszanyert erejével rájuk döntötte az épületet. (Jdc 16:23.) - DÁLETH. A héber ABC 4. betűje.
Megegyezik a magyar D hanggal. - DÁN (dán - dálath-nun = bíró). Jákóbnak Ráhel szolgálójától,
Bilhától született fia (Gn 30:3-6). Törzse a Földközi-tenger és Júda közti területet kapta, de nem tudta
elfoglalni a filiszteusokból, ezért észak felé terjeszkedve elfoglalta Lesemet (Jos 19:47), amelyet
később Dánnak neveztek el (Jdc 18:29). Jeroboám király egy aranyborjút állíttatott itt fel (I Rg
12:28,29) azért, hogy az északi országrészből ne zarándokoljanak Jeruzsálembe a nagyünnepekre. A
késői zsidóság Dán törzsét a tévelygés és a rontás forrásának tekintette, a zsidókeresztyének pedig
az ateizmus kiindulóhelyének tartották. (Jr 4:15.) - DÁNIEL (dánijjél - dáleth-nun-jod-alef-lámed =
ítélőm az Isten). Azoknak a zsidó ifjaknak egyike, akiket Nebukadneccar babiloni király Jójákím júdai
királyi uralkodása alatt vitetett Babilonba. Ezekből akart a király a maga számára új értelmiséget
nevelni. Dániel Babilonban a Baltazár nevet kapta, és különös bölcsességével emelkedett ki a többiek
 378

közül. Megfejtette Nebukadneccar két álmát és a Belsaccar lakomáján a falon megjelent írást,
megjövendölte a királynak és országának a sorsát (Dn 1:1-6; 2:1; 4:2; 5:5; 7:1). A királyi udvarban igen
nagy tekintélye volt neki mint nagy mágusnak. Mivel azonban Istenét nem volt hajlandó megtagadni,
bevetették az oroszlánverembe, de Isten ott is megőrizte (Dn 4:6; 6:17). (Dn 1:6.) - DÁRDA (kídón -
kaf-jod-dáleth-vav-nun = közelharcban használt szúrófegyver). Hasonló a lándzsához (hanít - khéth-
nun-jod-thav). A kettő között az a különbség, hogy a lándzsát hajításra nem használták, csak
kézitusára. Éjjel a harcos a földbe szúrta fegyverét a feje mellett (I Sm 26:7). (Hi 41:21.) - DÁTÁN
(Dáthán - dáleth-thav-nun). Testvérével, Abírámmal együtt lázadást szított Mózes ellen. Isten
ítéleteként elnyelte őket a föld (Dt 11:6). - DÁVID. Júda és Izrael (II Sm 2:8,9; 5:1-3) királya, Ruth
dédunokája. Pásztorfiú volt, majd Saul udvarába került apródnak, később pedig hadvezére lett.
Népszerűsége miatt Saul féltékeny lett rá, és menekülnie kellett. Végül beállt a filiszteusokhoz hatszáz
emberével együtt. Saul halála után előbb Júda, majd Izrael királyává választották. Sok háborúval
megalapozta az egyesült királyság hatalmát. Szépen játszott (mönaggén - mem-nen-gimel-nun)
valamilyen húros hangszeren (nágan - nun-gimel-nun = húros hangszeren játszani). Sok zsoltárt neki
tulajdonítanak. Hebronban hat, Jeruzsálemben pedig tizenegy (I Sm 18:10. II Sm 3:2-5; 5:14-16) fia
született. Ezek közül Betsabé fia, Salamon lett az utóda. - DEDÁN (dödán - dáleth-dáleth-nun). A
hagyomány szerint Nóénak Hám nevű fiától származó néptörzs. Egy másik - főleg arab - hagyomány
szerint Ábrahám leszármazottja. A dedániak kereskedelemmel foglalkoztak (Is 21:13). Dedán kőszívű
nép volt. Amikor Jeruzsálem elpusztult, a dedániak betörtek az országba, fosztogatták a városokat, és
megölték a menekülőket. (Jr 49:8:) - DERÉK (főnév - hálác - khéth-lámed-cáde = csípő, lágyék). A
testnek a csípő feletti és a mellkas alatti része, függőlegesen a test fele része. Az ember a derekán
viseli az övet (II Rg 1:8), derekára köti a kardot (II Sm 20:8). Régebben az íródiákok írószerszámaikat
is a derekukra erősítették (Ez 9:11). A derékra kötött kard a harcra való felkészülést jelezte (Neh 4:12).
A derékra tekert zsákruha a gyász jele volt (Gn 37:34). A derék letörése az ellenség legyőzését
jelentette (Dt 33:11). A megroskasztott derék az elítéltetés jele volt (Ez 29:7). A meggörnyedt derék a
rettegés jele (Nah 2:11). Hasonlót jelentett a derékban jelentkező görcsös fájdalom is (Is 21:3). Átvitt
értelemben a Messiás derekának öve igazság lesz (Is 11:5). A hívőknek igazságszeretettel kell
derekukat felövezniök (E 6:14). (Hi 38:3.) - DEUTERO (MÁSODIK) ÉSAIÁS. A babiloni fogság utolsó
évtizedében működő próféta, akinek a nevét nem ismerjük. Próféciáit Ésaiás könyvéhez csatolták (40-
55). A hazatérés örömüzenetét hirdette a fogságban levőknek. Bár a népnek bűnei miatt kellett
száműzetésbe mennie, Isten megkönyörült rajta, megbocsátotta bűneit, és Círusz perzsa királyt küldte
szabadítására. A próféta egészen odáig megy, hogy az Úr felkentjének nevezi Círuszt. Ezekben a
fejezetekben találhatók az Úr szenvedő szolgájáról szóló ebed-jahve énekek, amelyeknek a
származása mind a mai napig vitatott. - DÉL (napszak - cáhar - cáde-he-res = felragyogni). A
nappalnak az a szakasza, amikor a legmagasabban áll a nap, tehát a legmelegebben tűz. Ez az
ebédelés ideje (Gn 43:25). Délben általában árnyékba húzódnak az emberek. Jézus déltájban jelent
meg Saulnak a damaszkuszi úton (Act 22:6). Isten ítélete következtében az emberek fényes délben is
tapogatóznak (Hi 5:14). A megtért ember élete viszont fényesebb lesz a déli verőfénynél. A benne
bízóknak Isten felhozza igazságát mint a delet (Ps 37:6), az éj pedig olyan lesz számukra, mint a déli
napfény (Is 58:10). (Hi 11:17.) - DÉL (égtáj -- negeb - nun-gimel-béth). Északkal együtt a föld
forgástengelyének az iránya. Ha arccal kelet felé fordulunk, akkor jobb kéz felől van dél, ezért ennek
az égtájnak egy másik megnevezése jámín (jod-mem-jod-nun) = jobb oldali. A Bibliában főleg határok
(Nu 34:3) vagy útirány (Act 8:26) megjelölésénél fordul elő. A Biblia azt tanítja, hogy Isten teremtette
„északot és délt” (Ps 89:13), tehát általában az égtájakat. (Jr 13:19.) - DICSÉRET (töhillá - tav-he-
lámed-he = dicsőség, hírnév).Valamely személy nagyra értékelt magatartásának elismerése. A
Bibliában a legtöbbször Isten dicséretét jelenti. A hallél zsoltárok (105-107, 111-118, 135, 136, 146-
150) éneklésével általában a zarándokok dicsérték Istent. Isten dicséretét a leggyakrabban
énekszóval, hangszerekkel, tánccal fejezték ki. Az ÚT-ben a dicséret a világi nyelvhasználattól
eltérően az egész személyiség elismerését jelentette. Az imádságban vagy énekszóban elmondott
dicséret irodalmi műfaja: himnusz. Istent dicsérték a mennyei seregek, a pásztorok, a tanítványok (L
2:13,20; 24:53), a gyülekezet tagjai (Act 2:47) és minden nép (R 15:11), és majd a mennyben szolgái
fogják dicsérni őt (Ap 19:5). A Deuteroésaiásnál használt kifejezés (töhillá) ott inkább hírnevet jelent.
(Is 42:8.) - DICSŐ, DICSŐSÉG (töhillá - tav-he-lámed-he). Mózes a kőtáblák összetörése után ezt
kérte Istentől: „Mutasd meg nekem dicsőségedet!” (Ex 33:18.) A próféta látomásában így énekelnek a
szeráfok: „Szent, szent, szent a Seregek ura, dicsősége betölti az egész földet” (Is 6:3). Az idők végén
Krisztus dicsőségben állítja maga elé egyházát (E 5:27). Pál azért viseli el szenvedéseit, hogy a
választottak elnyerjék Krisztusban az üdvösséget örök dicsőséggel (II T 2:10). (Jr 48:2.) - DÍBÓN
(dáleth-jod-béth-vav-nun = mocsaras vidék). Móábi város, amelyet az emóriak leromboltak, de a
gádiak újra felépítettek (Nu 32:24). A honfoglaláskor Rúben kapta osztályrészül (Jos 13:17). Később
ismét Móáb tulajdona lett. (Jr 48:18.) - DÍMÓN (dímón - dáleth-jod-mem-vav-nun = folyómeder). Város
 379

Móábban. (Is 15:9.) - DÍSZ (tiföárá - tav-pe-alef-res-he). Elsősorban nők viseltek díszként ékszereket
(Gn 24:22). Ezek mellett díszként szolgáltak a szép ruhák (II Sm 1:24). A férfiak elsősorban gyűrűt
viseltek (Gn 38:18), de hordtak karkötőt (II Sm 1:24) és nyakláncot (Nu 31:50) is. Az arany és az ezüst
mellett drágaköveket is hordtak díszként (I Chr 29:2). A vőlegény és a menyasszony díszes öltözetet
viselt a menyegzőn (Ct 3:11). A királyok különösen sok díszt viseltek (Ps 45:4). A papok is díszes
ruhába öltöztek szolgálat közben (Ex 28:2). A magas rangú állami tisztviselők aranyláncot és gyűrűt
hordtak kitüntetési díszként (Dn 5:29). A nők festékkel díszítették arcukat (II Rg 9:30). Átvitt
értelemben dísz lehet a nőknél a testi szépség (Gn 12:11), a férfiaknál pedig az erő (Jdc 8:2). Az
öregek dísze az ősz haj (Prv 16:1). Az apostolok arra figyelmeztettek, hogy ne a külsőség legyen a
hívő ember dísze (I P 3:3). Izraelnek dísze volt a templom (Is 64:10), Isten pedig a maga díszének
szánta Izraelt (Jr 13:11). Júda dísze volt Jeruzsálem (Zch 12:7). Tírusznak az idegen harcosok pajzsa
volt a dísze (Ez 27:10). A káldeusok dísze Babilon volt. (Is 13:19.) - DOB (tóf - tav-pe = tambura: kézi
dob). Fakeretre feszített bőr, amelyet kézzel vertek. A körtáncok kedvelt hangszere (Ex 15:20). A nagy
dobon a férfiak, a kicsin az asszonyok játszottak (Is 30:32). - DOMB (giböá - gimel-béth-ain-he).
200 m alatti, lejtős oldalú felszíni domborzat. Az itt szereplő szó általában kisebb magaslatot (dombot,
halmot) jelent. Tulajdonnévként is szerepel: a Benjámin földjén levő Gibea Saul szülővárosa (I Sm
11:4). (Is 31:4.) - DORGÁLÁS (tókahath - tav-vav-kaf-khéth-thav). A figyelmeztetésnek egy kicsit
keményebb formája. A Példabeszédekben gyakran találkozunk a jákah (jod-kaf-khéth) igegyökkel. A
dorgálást nem szabad megvetni, mert az Úr megdorgálja azt, akit szeret éppúgy, mint az apa a fiát
(Prv 3:11,12). Az ÚT-ben az epitimaó ige felel meg ennek a fogalomnak (Jd 9). (Prv 15:5.) - DÓÉG.
Saul (1025-1010) pásztorainak a felügyelője. Beárulta Ahimelek papot, hogy a menekülő Dávidnak
(1010-970) segítségére volt, Ezért Saul Ahimeleket a nóbi papokkal együtt megölette (I Sm 22:11-19).
- DRÁGA (jákár - jod-kóf-res). Drága lehet objektív értelemben valamely tárgy vagy ingatlan, amely
sok pénzbe kerül, például egy ékszer. Drága lehet az, amiért aránytalanul sokat kell fizetni. Drága
lehet egy szálloda, egy belépőjegy. Szubjektív értelemben drága az, ami vagy aki sokat ér valakinek,
amit nagy becsben tart valaki, vagy amit, illetve akit nagyon szeret. A gyermeknek drágák a szülei,
mert nagyon szereti őket. Drága, azaz nagyon kedves Istennek Efraim, az ő választott népe, és drága
Istennek az Újszövetség népe, az egyház, a hívők serege is, mert érte igen nagy árat fizetett, hogy
megmentse a kárhozatból. (Hi 28:16.) - DRÁGASÁG (héfec - khéth-pe-cáde). Drága holmi, ékszer,
kincs. Jelenthet valamilyen vagyontárgyat, igatlant, ékszert, amely sok pénzbe kerül. Drágaság az,
ami sokat ér valakinek, amit nagy becsben tart, nagyon szeret valaki. (Prv 8:11.) - DÚSAN TERMŐ
FÖLD (karmel - kaf-res-mem-lámed). Főleg a kerteket nevezik így. (Jr 4:26.) - DÜH (ebrá - ain-béth-
res-he). Hirtelen támadó, ösztönös erejű, erős harag, amely lehet fékeveszett indulat is. A héber nyelv
nem különbözteti meg a haragtól. A görög orgé szót is haragnak fordítja a magyar Biblia. (Is 14:6.)
ECET (homec - khéth-mem-cáde). Az ókorban az ecetet borból vagy más szeszes italból
készítették ecetes erjesztéssel. A Bibliában inkább csak savanyú borról van szó (Ps 69:22), ami
nagyon kellemetlenül bántotta a fogakat (Prv 10:26). A názíroknak ezt nem volt szabad inniok (Nu
6:3). Izraelben, ahol az év nagy részében igen meleg van, kellemes hűsítő italként használták (Rth
2:14). (Prv 25:20.) - EDÉNY (heresz - khéth-res-szin). Általában agyag- és cserépedények maradtak
ránk Izraelből, de készültek edények fából, fémből,bőrből és nádból is. Cserépedényben tárolták a
bort, az olajat, a gyümölcsöt (Jr 40:10), a gabonát (Ez 4:9), sőt még az irattekercseket is (J 32:14).
Tágabb értelemben edény minden, ami a háztartáshoz (Gn 31:37), a kultuszi cselekményekhez (Ex
38.3), az utazáshoz (Jr 46:19), a munkához vagy a hadakozáshoz kell. Voltak arany- és ezüstedények
is (Ex 3:22). A menyasszony edényei az ékszerek (Is 61:10), a harc edényei a fegyverek (Jdc 9:54), az
ének edényei a zeneszerszámok (II Chr 7:6), és az Úr edénye a templomi felszerelés (Is 52:11). Az
edényről mint istentiszteleti felszerelésről az ÚT-ben is szó van (H 9:21). Pált Krisztus választott
edényének nevezi a Biblia (Act 9:15). Az emberi test olyan törékeny, mint a cserépedény (II K 4:7).
(Prv 26:23.) - EDÓM (edóm - alef-dáleth-vav-mem = vörös). Ézsau azért kapta ezt a nevet, mert egy
tál vörös ételért (valószínűleg lencséért) eladta elsőszülöttségi jogát. Törzse a Holt-tengertől délkeletre
lakott. Itt előbb valósult meg a királyság, mint Izraelben (Gn 25:30; 36:31). A honfoglaló népet nem
engedte át területén (Nu 20:14-21). Már Saul is harcolt Edóm ellen (I Sm 14:47), de csak Dávidnak
sikerült legyőznie (II Sm 8:13,14). Izrael egész történelme folyamán hadban állt Edómmal (Jr
49:17,18). Végleg csak a Makkabeusok tudták legyőzni. (Is 63:1.) - EFÉZUS (Efeszosz). Asia római
provincia legfejlettebb városa, amely gazdagságában Pergamont, a fővárost is túlszárnyalta. Az akkor
ismert világ öt legnagyobb városa közé tartozott. Virágzó kereskedőváros volt, amely főleg Diana
pogány istennő templomáról volt híres. Kikötőjében a legnagyobb tengeri hajók is kiköthettek. Innen
vezetett a fő útvonal Róma felé. Pompás palotáit a legendás gazdagságú Krőzus építtette. Pál
gyülekezetet alapított, és több, mint két évig tartózkodott itt, és levelet is írt Efézusba, és onnét is
máshova (I K 16:8). Ottani működésének következtében Diana - görög nevén Artemisz - kultusza
erősen meggyengült. Demeter, az istennő szobrait készítő ötvösmester ezt látva fellázította ellene a
 380

város lakóit, akiket csak a jegyző közbelépése tudott lecsendesíteni (Ac 19:35). Hogy ennek a
lázadásnak vagy más, ismeretlen eseménynek a következtében került-e Pál itt börtönbe, azt eddig
még nem sikerült kideríteni. Hosszabb ideig lehetett itt börtönben, mert némelyik levelét innen írta. A
Mennyei jelenések hét levelének egyikét Efézusba küldte János (Ap 2:1). Ebben a levélben már
mutatkoznak a gyülekezet hanyatlásának a jelei. Zsinatokat is tarottak itt 341-ben, 343-ban, sőt még
449-ben is, majd később a várossal együtt a gyülekezet is megszűnt. (E 1:1.) - EFRAIM (efrájim - alef-
pe-res-jod-mem). Józsefnek Egyiptomban született második fia (Gn 41:50-52). Törzse az ország
középső részén telepedett le, majd a szétválás után az északi országhoz tartozott (Is 11:13). Törzse
meghatározó szerepet játszott az északi ország történetében. (Ob 19.) - EFRATA (efráthá - alef-pe-
res-thav-he). Betlehem környéke. (Mch 5:1.) - EGLAT-SELISIJJÁ (eglath sölisijjá - ain-gimel-lámed-
thav--sin-lámed-sin-jod-he = hároméves üsző). Város Móábban (Jr 48:34). (Is 15:5.) - EGYENES
(jásar - jod-sin-res = egyenesnek lenni). Útra vonatkozólag: sima. Mértani értelemben:egyenes vonalú.
Emberre nézve: egyenes tartású (testileg), megbízható (lelkileg). A Bibliában inkább átvitt értelemben
találjuk. Alapja többféle lehet: egyenesen rátérni az útra (I Sm 6:12), ösvényt egyengetni, egyenesen
maga elé nézni, egyenes ösvényen járni, simaság (Prv 3:6; 4:25; 9:15; 23:31), egyenes utat készíteni,
rögös utat egyengetni (Is 40:3; 45:2), egyenes láb (Ez 1:7), egyenesen állni a lábán (Act 14:10). Az
úttal kapcsolatban általában átvitt értelemben használja a Biblia, akárcsak ezekben a kifejezésekben:
egyenes szív = tiszta szívű ember, egyenes láb (Ez 1:7), egyenesen állni a lábán (Act 14:10). Az úttal
kapcsolatban általában átvitt értelemben használja a Biblia, akárcsak ezekben a kifejezésekben:
egyenes szív = tiszta szívű ember (Ps 11:2), egyenes eljárás = igazságos cselekedet (Prv 21:8).
Gyakran fordul elő igazságos, becsületes értelemben. A Biblia Istenre is vonatkoztatja (Dt 32:4). (Prv
4:25.) - EGYETÉRTÉS (jahad - jod-khéth-dáleth). Azonos vélemény, valamely intézkedés helyesnek
tartása, megállapodás, megegyezés. (Ps 133:1.) - EGYFORMÁN (jahad - jog-khéth-dáleth =
egyszerre, együtt, ugyanakkor). Ugyanúgy; az egyik ugyanúgy, mint a másik. (Hi 21:26.) - EGYIPTOM
(micrajim - mem-cáde-res-jod-mem = kétország). A Nílus mentén elterülő ország, amely két részből
állt: Felső- és Alsó-Egyiptomból. Ezért hívták héberül kétországnak. Megművelhető területe a folyó
árterében 1000 km-nél is hosszabb. Népét a Biblia Nóénak Hám nevű fiától származtatja. Ábrahám az
éhínség idején egy darabig Egyiptomban tartózkodott. József rabszolgaként került Egyiptomba, majd
amikor magas állami tisztségre emelkedett, egész családját Egyiptomba vitette, és a dús legelőjű
Gósen földjén telepítette le (Gn 10:6; 12:10; 37:18-36; 46:5) az 1600-as évek második felében. Ezután
a héberek négy évszázadon keresztül Egyiptomban éltek, de amikor egy új dinasztia szolgai munkára
fogta, sőt el is akarta pusztítani őket, Mózes kivezette a népet Egyiptomból (Ex 1:11,16; 13:17-22). A
Közel-Keleten Egyiptom és az asszír-babiloni birodalom versengett a hatalomért. Ennek a
kereszttüzében élt Izrael.
Egyiptom lakossága sokistenimádó volt, csak egyetlen fáraója, IV. Amenhotep, aki az Ehnaton
(a nap fia) nevet vette fel, bevezette a napnak mint egyetlen istennek az imádatát. Halála után vallási
reformja megbukott, de kétségtelenül hatással lehetett Mózes egyistenhitének a kialakulására, hiszen
ő közvetlenül az ezutáni években az egyiptomi papi iskolában tanult (Act 7:22). Salamon, aki nősülési
politikájával igyekezett biztosítani a békét, feleségül vette az egyiptomi fáraó lányát (I Rg 3:1).
Jeruzsálem eleste után az Egyiptomba kivándorlók egy csoportja Jeremiást is magával vitte (Jr 43:1-
7). Jézus szülei Egyiptomba menekültek Heródes vérengzése elől (Mt 2:13-15). (Ez 17:15.) -
EGYÜGYŰ (pethé - pe-thav-jod). Gyenge értelmi képességű, gyámoltalan ember. (Prv 8:5.) -
EGYÜGYŰSÉG (pethí - pe-thav-jod). Butaság, ostobaság, tudatlanság. (Prv 9:6.) - EGYÜTT (jahdáv -
jod-khéth-dáleth-vav). Egymás társaságában, egy helyen, összegyülekezve. (Is 52:8.) - EKRÓN
(ekrón - ain-kóf-res-vav-nun). Az öt filiszteus város egyike a Földközi-tenger partvidékén. A
honfoglalás történetében mind Júda, mind Dán (Jos 13:3; 15:45; 19:43) örökségeként szerepel, de
birtokba venni egyik sem tudta, ha el is foglalta rövid időre (Jdc 1:18). Innen küldték vissza a
filiszteusok a frigyládát, miután csapások érték őket. Sámuel idejében egy időre ismét bevette Izrael a
várost, de Góliát legyőzésekor már újra a filiszteusok kezén volt (I Sm 5:10; 7:14; 17:52). A filiszteusok
Belzebúbot tekintették Ekrón istenének (II Rg 1:6). A próféták többször jövendöltek Ekrón ellen (Jr
25:20). A szír seregnek ellenállt a város, de a Makkebeusoknak sikerült elfoglaniok. Még a
Kr. u. IV. században is éltek itt zsidók. (Am 1:8.) - ELÁLÉ (elöálé - alef-lámed-ain-lámed-he = tölgy).
Völgy, Dávid és Góliát párviadalának színhelye (I Sm 17:8-19). (Is 15:4.) - ELBIZAKODOTT (saanán -
sin-alef-nun-nun). Olyan ember, aki többnek tartja magát másoknál. A templomba menő zarándokok
arról énekelnek, hogy ők nem elbizakodottak (Ps 131:1). Isten nem tűri meg az elbizakodottakat (Ps
101:5). A Példabeszédek szerint az elbizakodottságnak elbukás a következménye (Prv 16:18).
Elbizakodottak lehetnek a gazdagok (Ez 28:5), a testileg erősek (I Sm 17:42), a magabiztos emberek
(Mt 26:33), a hatalommal bírók (II Chr 25:19), akik tévesen mérik fel helyzetüket (Dt 1:42). Az
elbizakodott embert megalázza (Is 13:11) és utálja Isten (Prv 16:5), és nem részesíti kegyelmében (I P
5:5). Jézus is elítélte az elbizakodottakat (Mc 7:22). (Is 37:29.) - ELEDEL (lehem - lámed-khéth-mem).
 381

Az ókori Keleten az evésnek meghatározó szerepe volt mind az egyén, mind a közösség
vonatkozásában. Izraelben a kenyér volt a főtáplálék, amelyet kovászos vagy kovásztalan formában
készítettek. A héber lehem szó, amely elsősorban kenyeret jelent, általában mindenféle eledel
megnevezésére is szolgált. Isten eredetileg növényi eledelt rendelt az embernek (Gn 1:29), csak a
bűneset után tértek rá az állati eledelre (Gn 4:2). Mózes törvénye részletesen felsorolja a fogyasztható
és a tiltott eledeleket. - Más ókori népeknél is voltak ehhez hasonló étkezési tilalmak. Voltak előírások
az eledel elkészítésére (Ex 23:19) és az étkezésben részvevőkre vonatkozóan is (Lv 7:21). A tiltott
eledeleknek különösen egészségügyi szempontból volt nagy jelentőségük. Az eledel Isten ajándéka
(Ps 127:2), hiánya Isten ítéletének a jele (Thr 4:5). A bőséges eledel Isten kegyelmét mutatja (Is 7:22).
Jézus tanítása szerint is Isten ajándéka az eledel (Mt 6:25). Az apostolok már nem tartották tiltottnak a
Mózes törvényében felsorolt eledeleket (R 10:4), mert közben megváltoztak az életkörülmények, csak
arra kellett vigyázni, hogy ne fogyasszanak olyan eledelt, amivel botránkozást okoznának (I K 8:9).
(Prv 30:8.) - ELEFÁNTCSONT (sén - sin-nun). Kedvelt kereskedelmi cikk volt. Indiából és Afrikából
szerezték be (I Rg 10:22). Salamon nagy elefántcsont trónszéken ült, Aháb pedig palotát építtetett
elefántcsontból (I Rg 10:18; 22:39). Ezenkívül csináltak belőle ágyat (Am 6:4), szobrot (Ct 5:14), és
díszítésre is használták. (Ct 7:5.) - ELÉG (hón - he-vav-nun = bőség, teltség). Isten gondoskodik arról,
hogy mindenből legyen elég, amire szükségünk van (II K 8:9). (Prv 30:15.) - ELHAGYATOTT (ázab -
ain-zain-béth = elhagyni). A Bibliában olyan embert jelent, akit Isten elhagyott, akitől Isten elfordult,
akit Isten magára hagyott. Jézus maga is átélte a kereszten az elhagyatottságot (Ps 22:2). (Is 62:12.) -
ELHAGYOTT (hajóthék - he-jod-vav-thav-kaf). A Bibliában gyakrabban fordul elő, hogy az ember
hagyja el Istent (Dt 28:20), ritkábban, hogy Isten hagyja el az embert (Jdc 6:13). (Is 60:15.) - ELIFÁZ
(elífaz - alef-lámed-jod-pe-zain). Jób legidősebb és legtekintélyesebb barátja (H 2:11). A
bölcsességéről híres Témánban élt (Jr 49:7), amelyet fia, Ésau unokája alapított (Gn 36:10). Elifáz
másik két barátjával együtt elment vigasztalni Jóbot, de amit mondott neki, azért engesztelő áldozatot
kellett bemutatnia (Hi 42:7,8). (Hi 4:1.) - ELIHÚ (elíhú - alef-lámed-jod-he-vav-alef). Jób legfiatalabb
barátja. (Hi 32:6.)
szigeten lakott, ahonnan bíbort exportáltak. (Ez 27:7.) - ELISÁ (elísá - alef-lámed-jod-sin-he = Isten -
megmentő). Jáfet unokája (Gn 10:4). Népe egy szigeten lakott, ahonnan bíbort exportáltak. (Ez 27:7.)
- ELJÁKIM (eljákím - alef-lámed-jod-kóf-jod-mem). Ezékiás júdai király palotájának felügyelője.
Megbízást kapott az ostromló asszír sereggel folytatott tárgyalásra, majd elküldte a király Ésaiás
prófétához segítségért (II Rg 18:28; 19:2). (Is 22:30.) - ELJÁRÁS (maögál - mem-ain-gimel-lámed).
Valamilyen módon elvégzett tevékenység vagy művelet, valaminek hivatalos intézése, hatósági vagy
bírósági intézkedés. (Is 59:8.) - ELLENFÉL (car - cáde-res). Rokon értelmű szó az ellenséggel, de
valamivel enyhébb. Náhum együtt használja a két szót, ami azt jelenti, hogy ő is érzett némi
különbséget a kettő között. Mai értelemben ellenfél például a másik versenyző, aki csak addig ellenfél,
amíg a verseny tart, az ellenség viszont állandó veszedelmet jelent, mint például Izraelre a
filiszteusok. (Nah 1:2.) - ELLENSÉG (ójéb - alef-jod-béth). Másokkal szemben álló, ellentétes érdekű
ember vagy csoport, amely a másiknak ártani vagy azt megsemmisíteni igyekszik. Az ÓT-ben főleg a
történeti könyvekben fordul elő. Szó van a Bibliában Izrael külső ellenségeiről (Jos 9:1,2), a kegyes
emberek ellenségeiről (Ps 3:2,3) és Isten ellenségeiről, akik Isten büntetésére számíthatnak (Dt 7:10).
Jézus is beszélt Izrael ellenségeiről (L 19:32), de arról is, hogy Isten „megszabadít ellenségeinktől” (L
1:71). Az ÓT-gel ellentétben Jézus az ellenség szeretetére int: „Szeressétek ellenségeiteket!” (L 5:44),
mert a mi mennyei Atyánk „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak”
(Mt 5:45). A kereszten ellenségeiért is imádkozott (L 23:34). Pál is hangsúlyozza az ellenség
szeretetét: „Ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia!” (R 12:20). Utolsó ellenségnek a
halált nevezi (I K 15:26). (Is 59:18.) - ELNYOMÁS (asúkím - alin-sin-vav-kóf-jod-mem = elnyomások,
hatalmaskodások). Valamely ország lakosságának idegen hatalom által való kedvezőtlen helyzetbe
kerülése. Emellett lehet szó bizonyos társadalmi rétegek elnyomásáról is egy országon belül, ami
ellen Izraelben is sokszor emelték fel szavukat a próféták (Jr 20:8). (Hi 35:9.) - ELNYOMÓ (mécík -
mem-cáde-jod-kóf). Olyan hatalom, amely elnyomást gyakorol a lakosság gyengébb rétegeire, illetve
más országok lakosságára. Izraelben gyakran emelték fel szavukat a próféták azok ellen, akik a
hátrányosabb helyzetben levő társadalmi rétegek tagjait elnyomták (Jr 20:8). (Is 51:13.) - ELÖLJÁRÓ
(nádíb - nun-dáleth-jod-béth). Feljebbvaló, hivatali főnök, vezető állású tisztviselő, magasabb rangú
katona. (Prv 8:16.) - ELŐKELŐ (gádól - gimel-dáleth-lámed). Olyan ember, aki a társadalom felső,
kiváltságos rétegeihez tartozik. Magas állású vagy nemesi származású személy. (Prv 18:16.) - ELSŐ
(risón - res-alef-sin-vav-nun). Időben az, aki mindenki mást megelőz; térben az, aki legelől áll; a
rangsorban a legmagasabb tisztséget viselő. Az ÓT-ben így szól a Seregek Ura: „Én vagyok az első
és az utolsó”, amit János a Mennyei jelenésekben Jézusra vonatkoztatva több helyen is idéz (Ap 1:17;
2:8; 21:6; 22:13). (Is 44:6.) - ELSŐSZÜLÖTT (prótotokosz). Az első fiúgyermek a családban (Ex
13:15). Az apa halála után az elsőszülött vette át a helyét, ő lett a családfő, és ő minden örökségből
 382

kettős részt kapott (Dt 21:17). Az elsőszülött fiú elvesztése a legsúlyosabb büntetésnek számított,
viszont minden elsőszülött feláldozása - az elsőszülött fiúé is - Ábrahámig szokásban volt (Gn 22:2).
Lévi törzse nem kapott földrészt a honfoglaláskor. Ezt a törzset Isten szolgálatára választották
helyettes áldozatul Izrael elsőszülött fiaiért (Lv 3:12). Isten egész Izraelt elsőszülött népének nevezte
(Ex 4:22). Az elsőszülötti jog lebecsülése (Gn 25:29-33) ítéletre méltó könnyelműség volt. Az ÚT
Jézust Isten elsőszülöttjének nevezi (R 8:29). (H 1:6.) - ELVETEMÜLT (hánéf - khéth-nun-pe =
hitszegő, lelkiismeretlen, szakadár). Nagyon gonosz, velejéig romlott ember. Jeremiás lesújtó
véleménnyel van a papokról és a hamis prófétákról, amikor ezzel a jelzővel illeti őket (Jr 23:14). (Hi
13:16.) - EMBER (ádám - alef-dáleth-mem). Isten teremtménye, akinek minden földi lénnyel közös
vonásai vannak (Gn 2:7), Istenhez fűződő kapcsolatát tekintve azonban különbözik a többi
teremtménytől (Ps 8:6-9). Nevének jelentése: vörös földből való. Az ÓT-ben és az ÚT-ben nagyjából
ugyanannyiszor fordul elő (500-550). Isten az emberért teremtette a világot (Gn 1:29,30), az embert
pedig „a maga képmására” teremtette (Gn 1:27), de teste azonos az állatokéval. Egyénileg halandó,
de Isten védelme alatt áll, és részese Isten szövetségének (Gn 1:2,7; 3:19; 9:5,9). Az ember úgy lett
élőlénnyé, hogy Isten, miután testét a föld porából megformálta, „élet leheletét (nefes -nun-pe-sin --
pszyhé) lehelte orrába” (Gn 2:7). Ez az állatokban is megvan, és a testhez kapcsolódik. Ezzel
szemben ami az állatoktól megkülönbözteti, az Isten Lelke (rúah - res-vav-khéth -- pneuma), aki a
teremtéskor a vizek felett lebegett (Gn 1:2), és akit az állatokkal nem közölt Isten. A test (szóma) és a
testben az életet fenntartó lélek (pszyhé) együtt az ember (II K 12:5). Az embernek az a kincse, amely
az állatoktól megkülönbözteti, Isten Lelke (rúah). (Jr 4:25.) - EMBERFIA (ben ádám - béth-nun alef-
dáleth-mem). Így szólította meg Isten Ezékielt (Ez 2:1) és Dánielt (Dn 8:17), amikor prófétai
bizonyságtételt bízott rájuk. Dániel pedig álmában látta, hogy „jött valaki az ég felhőin, aki az
Emberfiához hasonló volt” (Dn 7:13). Jézus gyakran nevezte magát emberfiának (L 9:56), és a Dániel
látomásában megjelent személlyel azonosította magát (J 6:62). Eszerint az Emberfiának
ismertetőjelei: Az ég felhőin fog eljönni (Mt 24:30), a dicsőség trónjára ül (Mt 19:28), és ítéletet tart az
egész emberiség felett. Jézus Dániel próféciájára utalt, amikor a főpap megkérdezte, hogy ő-e a
Messiás (Mt 16:27; 26:64). István vértanú megkövezése előtt látta „az Emberfiát, amint az Isten jobbja
felől áll”(Act 7:56), János pedig az ítéletre jövő Emberfiát látta mennyei látomásában (Ap 14:14). (Ez
21:17.) - EMBERI (ádám - alef-dáleth-mem = ember -- jád - jod-dáleth = kéz -- jad kol-ádám = minden
ember kezét = minden emberi kezet). Az ember Isten teremtménye, akinek minden földi lénnyel közös
vonásai vannak (Gn 2:7), Istenhez fűződő kapcsolatát tekintve azonban különbözik a többi
teremtménytől (Ps 8:6-9). Nevének jelentése: vörös földből való. Az ÓT-ben és az ÚT-ben nagyjából
ugyanannyiszor fordul elő (500-550). Isten az emberért teremtette a világot (Gn 1:29,30), az embert
pedig „a maga képmására” teremtette (Gn 1:27), de teste azonos az állatokéval. Egyénileg halandó,
de Isten védelme alatt áll, és részese Isten szövetségének (Gn 1:2,7; 3:19; 9:5,9). Az ember úgy lett
élőlénnyé, hogy Isten, miután testét a föld porából megformálta, „élet leheletét (nefes -nun-pe-sin --
pszyhé) lehelte orrába” (Gn 2:7). Ez az állatokban is megvan, és a testhez kapcsolódik. Ezzel
szemben ami az állatoktól megkülönbözteti, az Isten Lelke (rúah - res-vav-khéth -- pneuma), aki a
teremtéskor a vizek felett lebegett (Gn 1:2), és akit az állatokkal nem közölt Isten. A test (szóma) és a
testben az életet fenntartó lélek (pszyhé) együtt az ember (II K 12:5). Az embernek az a kincse, amely
az állatoktól megkülönbözteti, Isten Lelke (rúah). (Hi 37:7.) - EMBERTÁRS (rea - res-ain). A Biblia
általában felebarátnak nevezi (L 10:29). A polgári életben ma kortársnak, kartársnak, munkatársnak,
elvtársnak mondják. (Prv 6:1.) - EMLÉK (sém - sin-mem = név). Személyeknél a név fennmaradása
jelentette az emléket. (Is 56:5.) - EMLŐ (sad -sin-dáleth). A nők tejkiválasztó szerve. (Hi 24:9.) -
EMÓR. Az emóriak Hám Kánaán nevű fiától származnak. A honfoglalás idején már Kánaánban laktak
(Jos 3:10). Az emóri királyok szövetkeztek Józsué ellen, de ő legyőzte őket. Maradékaik Salamon
robotosai lettek (I Rg 9:20,21). - ENDÓR. Város a gilboai csata színhelyéhez közel. Itt élt egy
halottidéző asszony, akit Saul a csata előtt felkeresett, és megidéztette vele Sámuel szellemét (I Sm
28:3). A 83. zsoltár szerint itt semmisült meg Sisera hadserege (Ps 83:11). - ENGEDELMES
(hypokrosz). A hit legfőbb bizonyítéka az Isten iránti engedelmesség (I Sm 28:18). A hit és az
engedelmesség mind az ÓT-ben, mind az ÚT-ben szoros kapcsolatban áll egymással (Gn 22:18. R
1:5). Jézus mindvégig engedelmes volt Istennek (Ph 2:8). A gyermekek engedelmességgel tartoznak
szüleiknek (Kol 3:20), a keresztyének pedig még a velük esetleg ellenségesen viselkedő
államhatalomnak is engedelmességgel tartoznak (R 13:1). (Ph 3:8.) - ENGEDETLEN (márá -mem-
res-he = ellenállni, lázadni). Az engedetlenség parancsszegés vagy tiltott dolgok cselekvése.
Engedetlen volt a fáraó Isten iránt, amikor nem akarta Izraelt elbocsátani (Ex 5:21), de Izrael népe is
sokszor engedetlen volt a pusztában (Dt 9:7). Előfordul a Bibliában a szülők iránti engedetlenség (R
1:30), a felsőbbséggel vagy a tanítóval szemben tanúsított engedetlenség (Prv 5:13). Az
engedetlenségnek sok esetben hitetlenség az oka (II Rg 17:14). Mózes törvénye nagyon keményen,
megkövezéssel büntette az engedetlenséget (Dt 21:18). Pál az engedetleneket kiközösíteni tanácsolta
 383

a gyülekezetből (II Th 3:14). (Hos 14:1.) - EPE (mörorá - mem-res-res-he). Zöldessárga színű, keserű
emésztőnedv, amelyet a vese termel. Átvitt értelemben bosszúságot és haragot jelent. Az ÓT-ben
csak Jóbnál fordul elő (Hi 16:13). Jézusnak epével kevert bort adtak a Golgotán (Mt 27.34). (Hi 20:25.)
- ERDŐ (jaar - jod-ain-res). Fákkal benőtt nagyobb terület. Izrael földjének nagy részét erdő borította
(Jos 17:15). A templomépítéshez Libánon erdeiből termelték ki a cédrust és a ciprust. Básán hegyeit
nagy tölgyerdők borították (Zch 11:2), másfelé inkább csak bokros területek voltak találhatók. A
bálványszobrokat is az erdők fáiból készítették (Jr 10:3). Az erdő jó búvóhelyül (I Sm 13:15) és a
vadállatoknak lakhelyül (II Rg 2:24) szolgált. Már az ÓT-i időben sem voltak ismeretlenek az erdőtüzek
(Zch 11:1-3). (Jr 5:6.) - ERŐD (möcád - mem-cáde-dáleth). Izrael földjén már jóval a honfoglalás előtt
is sok erődítmény volt. Ezeket sorra feltárják az ásatások. Jerikóban egy VIII. évezredből való
erődítmény falait tárták fel. A honfoglalásra készülő nép megijedt ezektől az erődítményektől (Nu
13:28). Először a Jordán keleti partján találtak ilyen, magas kőfallal megerősített városokat (Dt 3:5).
Jeruzsálem sziklavára olyan erős volt, hogy csak Dávid tudta elfoglalni. Dávid ezután még jobban
kiépítette a várat (II Sm 5:7,9). - Salamon folytatta az erődítmények építését mind Jeruzsálemben,
mind az ország egyéb helyein (I Rg 3:1; 9:15). Roboám király is egész erődítményrendszert épített ki
országa védelmére, a meglevőket pedig megerősítette (II Chr 27:4; 32:5). A megerősített jezréeli vár
ablakából dobták ki a gyűlölt Jézabel királynét (II Rg 9:17,33). A próféták felhívták a figyelmet arra,
hogy nem az erődítmények nyújtanak védelmet, hanem Isten, Ő az igazi erődítmény (Is 20:1). A
hazatérés után Nehémiás úgy megerősítette Jeruzsálem falait, hogy azon vonulhatott fel az ünnepi
menet (Neh 12:31). A római megszállás idején Izrael minden erődítménye a rómaiak kezén volt. Ilyen
régi erődítményben tartották fogva Pált, mielőtt Rómába vitték (Act 22:24). (Jr 51:30.) - ERŐS (málé -
mem-lámed-alef). Pál a hitben erősekről és erőtlenekről beszél. A hitben erősek felismerik, hogy
önmagában semmi sem tisztátalan (R 14:1,14), azért jó lelkiismerettel megesznek mindent (R 14:2),
akár még a bálványáldozati húst is (I K 8:10). Fontosnak tartja, hogy az erősek ne botránkoztassák
meg a gyengébbeket (I K 8:9). (Jr 4:12.) - ERŐSZAK (hámász - khéth-mem-szamek). A hatalommal
való visszaélés. Isten megítéli az erőszakoskodást. Mózes törvénye védi az erőszaktól a hajadonokat,
az özvegyeket, az árvákat, a jövevényeket (Dt 22:25). A próféták is felszólaltak az erőszak ellen (Hab
1:3). Az erőszakoskodónak „visszahárul fejére a nyomorúság” (Ps 7:17). Isten megment az
erőszakoskodóktól (II Sm 22:49), az erőszakossággal megtelt földet pedig özönvízzel pusztította el
(Gn 6:11). Jézus tanítása szerint nem az erőszakosok, hanem a szelídek öröklik a földet (Mt 5:5). (Hi
16:17.) - ERŐSZAKOS (hamász - khéth-mem-szamek = erőszak). Olyan ember, aki visszaél erejével,
hatalmával. Isten nem szereti az erőszakos embereket. Az ilyenektől Mózes törvénye védi a
hajadonokat, az özvegyeket, az árvákat, a jövevényeket (Dt 22:25). Az erőszakoskodónak
„visszahárul fejére a nyomorúság” (Ps 7:17). Isten megment az erőszakosoktól (II Sm 22:49). Jézus
tanítása szerint nem az erőszakosok, hanem a szelídek öröklik a földet (Mt 5:5). (Prv 16:29.) - ESKÜ
(horkosz). Isten tanúul hívása. Jézus elítélte a felelőtlen esküdözést (Mt 5:33-37), de a komoly esküt
az apostolok sem tiltották. Pál több helyen maga is esküvel erősíti meg állítását (II K 11:31). (L 1:73.) -
ESŐ (mátár - mem-téth-res). Izrael földjén esős és száraz évszakok váltakoznak. Az itt használt szó a
heves záporesőt jelenti. Az esős évszak októbertől májusig tart. A bibliai időkben megkülönböztettek
korai esőt (őszi eső), amely októberben és novemberben, és késői esőt (tavaszi eső), amely
márciusban és áprilisban hullott (Jr 5:24). A gabonát úgy vetették el, hogy az esős időszakban
növekedjék. Az ÓT-ben az eső Isten áldása népe számára (Dt 28:12). A kánaániak
legszorgalmasabban imádott istene Baal, az eső istene volt. Voltak nagyon heves záporesők is
(gesem - gimel-sin-mem). Az eső lehet pusztítás eszköze is, mint az özönvíz, amely negyven napig
tartott (Gn 7:12), vagy az egyiptomi tízcsapás egyike, amely jég formájában zúdult le (Ex 9:19). Jézus
is beszél egy helyen példázatában nagy esőről (Mt 7:25). (Hi 28:26.) - ESTE (ereb - ain-res-béth). A
naplemente ideje, ami a nap végét jelzi. A zsidó időszámítás szerint az este már a következő nap
kezdetét is jelentette. Az este a munka befejezésének az ideje (Rth 2:17). Az evangéliumokban is
többször van szó az estéről (J 6:16). A zsidó időszámítás szerint a csillag megjelenésével keződik az
este és egyben az új nap. Az este az áldozás (II Chr 2:3), a liturgikus tisztálkodás (Dt 23:12), az
imádkozás (Gn 24:63) és a hálaadás ideje (I Chr:23:30), valamint az ünnep kezdete (Jos 5:10).
Ugyanakkor az este a félelem ideje is (Is 17:4). A prófétai ígéret szerint majd ha eljön az Úr szentjeivel
együtt, nem lesz többé este (Zch 14:7). (Hi 7:4.) - ESZES (árúm - ain-res-vav-mem = okos). Okos
ember az, aki értelmes. Az okos lehet ravasz (Gn 3:1), lehet valamihez jól értő ember (Dn 1:4). Az ÚT-
ben általában Jézus példázataiban találkozunk ezzel a fogalommal (Mt 7:24). A magyar bibliafordaítás
a legtöbbször az „okos” szóval adja vissza, „Eszes” alakban ritkán fordul elő. (Prv 13:16.) - ESZKÖZ
(kölí - kaf-lámed-jod). Valamely művelet elvégzésére szolgáló szerszám vagy gép. Átvitt értelemben
egy ember vagy egy nép is lehet eszköz Isten kezében. (Is 32:7.) - ESZTELEN (haszar-léb - khéth-
szamek-res--lámed-béth - haszar = hiány - léb = szív). Együgyű, gyenge szellemi képességű ember.
(Prv 9:4.) - ESZTENDŐ (sáná - sin-nun-he). Isten azért teremtette az égitesteket, „hogy ...
 384

meghatározó jelei legyenek ... az esztendőknek” (Gn 1:14). Az esztendő az az időegység, amely alatt
a föld körbemozog a nap körül. Egy év 365 nap, 5 óra és 48 perc. Az év kiszámítására kétféle
módszert használtak: a lunáris és a szoláris módszert. Ez a különböző társadalmakban különböző
naptárak létrehozásához vezetett, ami az év hosszának a meghatározásában eltéréseket mutatott.
Izrael eleinte az egyiptomi időszámítást használta, majd később áttért a babiloni időszámításra. A
legősibb időszámítás, amelynek nyomai felfedezhetők a Bibliában, a ősi amorita naptár, amely hétszer
ötvennapos periódusokra osztotta az évet. Izraelben eleinte a szoláris évszámítási módszert
alkalmazták. Az önözvíz tizenkét hónapig, tehát egy évig és tizenegy napig tartott. A tizenegy nap
pontosan a lunáris és a szoláris év közti különbség. Később a lunáris naptár vált általánossá, amely
szerint tizenkét hónapból áll az év. A különbség kiegyenlítésére egy szökőhónapot - a második ábíb
hónapot - iktattak be. Egészen az ÚT-i időkig a Nagytanács határozta meg, hogy ezt a tizenharmadik
hónapot melyik években kell beiktatni. Csak a Kr. u. IV. században rögzítettek egy tizenkilenc éves
ciklust, amelyben öt szökőév volt. Az éveket hónapokra, hetekre és napokra osztották. Újév napja
eleinte ősszel volt, majd a fogság után áttették a tavaszi napfordulóra. (Is 63:4.) - ETIÓP (kúsí - kaf-
vav-sin-jod). Az etiópok hazája a Fehér és a Kék Nílus mellett fekszik Egyiptomtól délre (Is 18:1; 43:3).
A Biblia Kús néven említi (Gn 2:13. Hi 28:19. Is 11:1). Lakói Hám leszármazottai. Ésaiás és Zofóniás
prófétált ellenük (Is 20:1-6. Zph 2:12). A 68. zsoltár szerint viszont „az etiópok Istenhez emelik
kezüket” (Ps 68:32). Fülöp megkeresztelt egy magas rangú etióp tisztviselőt (Act 8:26-38). (Am 9:7.) -
ETIÓPIA (kús - kóf-vav-sin). A Fehér és a Kék Nílus mellett fekszik Egyiptomtól délre (Is 18:1; 43:3). A
Biblia több helyen Kús néven említi (Gn2:13. i 28:19. Is 11:11). Lakói Hám leszármazottai. Ésaiás és
Zofóniás prófétált ellene (Is 20:1-6. Zph 2:12). A zsoltáríró szerint viszont „az etiópok Istenhez emelték
kezüket” (Ps 68:32). Fülöp megkeresztelt egy magas rangú etióp tisztviselőt (Act 8:26-38). (Ez 30:4.) -
EUFRÁTESZ (pöráth - pe-res-thav). Elő-Ázsia legnagyobb folyója. Mielőtt a Perzsa-öbölbe ömlik,
egyesül a Tigrissel. 2900 km hosszú, a torkolatánál 300 m széles és 18 m mély. Az Eufrátesz egyik
csatornája volt a Kebár-folyó, amely mellett Ezékiel látomásait nyerte (Ez 1:1). Mellette sírtak a
száműzöttek, amikor Sionra gondoltak (Ps 137:1). Először az Édenkert leírásában találkozunk a folyó
nevével. Az ÓT általában csak nagy folyamként említi (Gn 2:14; 15:18). Mikeás is így nevezi. Az ÓT-i
történetek idején az Eufrátesz még külön ömlött a Perzsa-öbölbe, csak később helyeződött át úgy a
medre, hogy a Tigrissel egyesült. Volt idő, amikor ez a folyó volt Egyiptom északi határa (II Rg 24:7).
Izrael eddig terjedőnek tekintette az Ígéret Földjét, amint azt Isten neki megígérte (Jos 1:4). Eddig
terjeszkedett Rúben törzse (I Chr 5:9), és Dávid birodalmának is ez volt a keleti határa (Is 27:12). A
prófécia szerint a Messiás birodalmának is ez lesz a határa (Zch 9:10). Az ÚT is a messiási korban
említi (Ap 9:16). Később ez volt a határa a szeleukidák birodalmának (I Mkk 3:22), majd még később a
Római Birodalomnak. (Jr 46:6.) - EVANGÉLIUM (evangelion = jó hír, győzelmi hír, örömüzenet). A
Bibliában általában a Krisztusról szóló hírt jelenti. A Jézus életét leíró négy könyvet a róla szóló
örömüzenetnek, evangéliumnak hívjuk. - EZER (elef - alef-lámed-pe). A Bibliában a legtöbbször
jelképes értelemben fordul elő. Sok esetben biztosen nem ezer számot, hanem valamilyen általunk
nem ismert egységet jelent. (I Sm 18:7.) - EZÉKIEL (jöhezkél - jod-khéth-zain-kóf-alef-lámed). A
fogság prófétája. Cádóki származású papi családban született Jósiás templomi reformjának az idején.
Mielőtt papi szolgálatba léphetett volna Nebukadneccar az ország vezetőit Jójákin királlyal együtt
Babilonba vitte száműzetésbe. Ezékiel is köztük volt. Babiloni tartózkodásának ötödik évében Isten
prófétai szolgálatra hívta el, amikor a Kébár folyó mellett látomásban megjelent neki (Ez 1:1). Ezután
több, mint két évtizeden át prófétált Babilonban. A száműzöttek gyakran felkeresték, hogy
útbaigazítást kérjenek tőle, de nem mindig hallgattak rá (Ez 8:1; 33:31). Utolsó próféciáját huszonkét
évvel elhívatása után mondta el. A hagyomány szerint erőszakos halállal halt meg. Később nagy
tiszteletben részesítették (Ez 29:17; 33:33). A legtöbbször jelképekben prófétált. Az ítélet és a
kegyelem hirdetése egyaránt megtalálható nála. János a Mennyei jelenésekben (Ap 20:8) utal a
Magóg királyának, Gógnak a támadásáról szóló képeire (Ez 38:3). (Ez 1:3.) - EZRÁHI ÉTÁN.
Bölcsességét Salamonnal együtt említi a Biblia (I Rg 5:11). A 89. zsoltár szerzője. - EZÜST (keszef -
kaf-szamek-pe). A IV. évezred óta ismert nemesfém. Ékszerek készítésére és a templom, valamint
paloták díszítésére használták. Salamon palotájában sok ezüst halmozódott fel (I Rg 20:27).
Bálványszobrokat is készítettek ezüstből (Is 46:6). A bírák korában Míká házában is állt egy ezüsttel
bevont bálvány (Jdc 17:2). Az ezüst kezdettől fogva képviselt valamilyen fizetési értéket (Gn 23:15;
37:28), de pénzt csak Dáriusz korában kezdtek verni belőle. Az ÓT az ezüstnél többre értékeli a tudást
(Prv 8:10), az ÚT pedig a Krisztus nevében végzett gyógyítást (Act 3:6). A Siserával vívott harc
leírásakor a legértékesebb hadi zsákmányként szerepel az ezüst (Jdc 5:19). (Hi 27:16.)
ÉBER (éber - ain-béth-res = túloldali). Az Eufrátesztől keletre eső terület. Bálám próféciájában
különböző sémi népek megszemélyesített neve. (Nu 24:24.) - ÉDEN (éden - ain-dáleth-nun = öröm).
Az Istennel kapcsolatba kerülő ember első lakóhelye. Általában jelképes fogalom, de földrajzilag a
Tigris és Eufrátesz vidékén sejteti a Biblia (Gn 2:10-14). A királyok korában egy azon a vidéken élő
 385

törzs neve (Is 37:12). (Joel 2:3.) - ÉDES (máthak - mem-thav-kóf = édesnek lenni). Kellemes íz. A
cukor, a méz íze. (Hi 21:33.) - ÉFA (éfá - ain-jod-pe-he). Midján fia, Ábrahám unokája (Gn 25:4). (Is
60:6.) - ÉG (sámajim - sin-mem-jod-mem). Ezzel a szóval nem annyira az égboltozatot, mint inkább a
mennyet jelöli a Biblia. Isten a mennyet és a földet, vagyis a szellemi és az anyagi világot teremtette
(Gn 1:1). A mennyben van Isten lakóhelye - ami nem hely, hanem állapot -, nem az égboltozaton (Ps
8:15). Az ÚT-ben az ég - pontosabban a menny - és a föld szintén a teljes világmindenséget, tehát a
szellemi és az anyagi világot jelenti (Mt 5:18). Sajnos az ég és a menny fogalma gyakran keveredik,
különösen fordításokban, de még az eredeti szövegben is. Ennek az az oka, hogy Isten lakóhelyének
olyan helyet képzeltek el, amely a földi ember számára elérhetetlen, ez pedig az ókorban a földet
körülvevő égbolt volt. Ezért a héber rákía (res-kóf-jod-ain = égbolt) és sámajim (sin-mem-jod-mem),
illetve az arám sömín = menny már az ÓT-ben is gyakran keveredik, és a menny helyett több helyen
áll az ég szó mind az eredetiben, mind a fordításokban. Ezt erősíti az is, hogy a görög nyelv
ugyanazzal a szóval jelöli mind a kettőt. (Is 40:12.) - ÉGI MADÁR (óf hassámajim - ain-vav-pe he-sin-
mem-jod-mem). Gyűjtőnévként ritkán fordul elő (Ps 148:10), a Biblia a legtöbbször nevükön nevezi az
egyes madárfajokat. Többször előfordul bővített formában is: égi madár. (Ez 32:4.) - ÉGŐ (jökod - jod-
kaf-dáleth = égés). Sok esetben csak a tűz nyomatékosítása. (Is 65:5.) - ÉHES (ráéb - res-ain-béth).
Izrael népe gyakran ki volt téve éhezésnek (Gn 12:10). Előfordult, hogy elmaradt az őszi vagy a
tavaszi eső (I Rg 17:1), de az éhezés oka lehet sáskajárás vagy háború is (II Rg 6:25). Nemcsak
kenyérre, hanem Isten Igéjére is lehet éhezni (Am 8:11). Sokan azért éheztek, mert ha nem volt
termés, akkor nagyon drága volt az élelem. Az éhezők még saját gyermekeiket is megették (II Rg
6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi, hogy az emberek éhezni fognak (Mt 24:7). Isten nem
hagyja éhezni az igaz embert (Prv 10:3), de mindenkinek kötelessége, hogy segítsen az éhezőkön
(Act 11:29). (Is 9:19.) - ÉHEZŐ (ráéb - res-ain-béth). Izrael népe gyakran ki volt téve éhezésnek (Gn
12:10). Előfordult, hogy elmaradt az őszi vagy a tavaszi eső (I Rg 17:1), de az éhezés oka lehet
sáskajárás vagy háború is (II Rg 6:25). Nemcsak kenyérre, hanem Isten Igéjére is lehet éhezni (Am
8:11). Sokan azért éheztek, mert ha nem volt termés, akkor nagyon drága volt az élelem. Az éhezők
még saját gyermekeiket is megették (II Rg 6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi, hogy az
emberek éhezni fognak (Mt 24:7). Isten nem hagyja éhezni az igaz embert (Prv 10:3), de mindenkinek
kötelessége, hogy segítsen az éhezőkön (Act 11:29). (Hi 14:10.) - ÉHÍNSÉG (rááb - res-ain-béth). Az
éhség a szervezetnek a táplálék iránti igényét jelzi. Csillapítása az életben maradás feltétele (Gn
42:2). Ha a nép nem tudja kielégíteni éhségét, akkor éhínség lép fel, ami lehet Isten büntetése (Ez
5:12,13), de lehet az ember lustaságának (Prv 19:15) vagy pazarlásnak (L 15:1) a következménye is.
A háború gyakran von maga után éhínséget, különösen ostromlott városokban (II Rg 6:25). Az éhezők
megsegítése istentiszteleti cselekménynek számít (Jc 2:15,16), elmulasztása akár kárhozatot is
eredményezhet (Mt 25:41,42). Van lelki éhség is (Am 8:11). A Bárány trónusa körül nem lesz többé
éhezés (Ap 7:16,17). (Jr 15:2.) - ÉHSÉG (hajjath - khéth-jod-thav = mohóság). Izrael népe gyakran ki
volt téve éhínségnek (Gn 12:10). Előfordult, hogy kimaradt az őszi vagy a tavaszi eső (I Rg 17:1), de
okozhat sáskajárás vagy háború (II Rg 6:25) is éhínséget. A Biblia szerint átvitt értelemben nemcsak
kenyérre, hanem Isten Igéjére is éhezhet a nép (Am 8:11). Éhínség idején csak nagyon sok pénzért
lehetett élelmiszert szerezni, és az is megtörtént, hogy hosszan tartó ostrom idején az anyák saját
gyermekeiket ették meg (II Rg 6:23). Jézus az utolsó idők jelei között említi az éhínséget (Mt 24:7).
Isten az igaz embert nem hagyja éhezni (Prv 10:3), de az embereknek is kötelességük segíteni az
éhezőket (Act 11:29). A Jóbnál előforduló szó nem éhező emberekre (rááb), hanem a madárfiókák
mohóságára vonatkozik. (Hi 38:39.) - ÉJ (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Az éjjel, éjszaka rövidebb
formája. (Hi 34:20.) - ÉJJEL (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Az éjjel csendje jó alkalom imádkozásra (Ps
42:9), bizalmas beszélgetésre (J 3:2), esetleg gyötrődésre (Esth 6:1), de az éjjel sötétje bűnre (Jr
49:9) és pusztításra (Jr 6:5) is csábíthat. Éppen ezért az éjjel az őrködésnek is ideje (Is 21:8). (Hi
5:14.) - ÉJSZAKA (lajlá - lámed-jod-lámed-he). Isten a teremtéskor a sötétséget éjszakának nevezte
(Gn 1:5). Az éjszaka sötétje lehet a szabadulás alkalma (Ex 12:31). Az ember számára az éjszaka a
pihenés ideje (J 9:4), sok állat számára viszont az éjszaka az élelemszerzés alkalma (Ps 104:20). Az
éjszaka csendje jó alkalom imádkozásra (Ps 42:9), bizalmas beszélgetésre (J 3:2), esetleg
gyötrődésre (Esth 6:1), de az éjszaka sötétje bűnre (Jr 49:9) és pusztításra (Jr 6:5) is csábíthat. Éppen
ezért az éjszaka az őrködésnek is ideje (Is 21:8). Az ÚT-ben jellegzetes éjszaka Jézus születésének
az éjszakája (L 2:8). Az utolsó időkben nem lesz többé éjszaka (Ap 21:25). (Hi 7:3.) - ÉKES (tiföárá -
tav-pe-alef-res-he = pompa). Díszes, művészien kidolgozott tárgy. Lehet a beszéd is ékes. Jézus
szerint az írástudók és a farizeusok felékesítik „az igazak sírköveit” (Mt 23:29). Jézus példázatában a
visszatérő tisztátalan lélek felékesítve találja a házát (Mt 12:44). (Is 60:7.) - ÉKSZER (adí - ain-dáleth-
jod). Apró, értékes anyagból készült tárgy, amelyet főként nők hordtak fejük, nyakuk, karjuk, ritkábban
lábuk díszítésére. Karperecet főleg asszonyok viseltek (Gn 24:22). Az ékszereket ezüstből, aranyból,
majd a későbbi időkben bronzból is készítették. A férfiaknál az ékszernek rangjelző szerepe volt (I Sm
 386

1:10). Boka- és lábperecet csak nők viseltek (Is 3:18). Fülbevalót asszonyok, ritkábban gyermekek is
hordtak (Gn 24:47). Pecsétgyűrűt smaragdból, ónixból vagy kőből csináltak (I Rg 21:8), amelyet
zsinórral nyakukra vagy ujjukra akasztottak (Jr 22:24). A nyaklánc készülhetett gyöngyből (Ct 1:10),
fémből (Ex 35:22), drágakőből, kagylóból vagy aranyból. A pogány eredetű amuletteknek varázserőt
tulajdonítottak (Is 3:18-23). Átvitt értelemben a teremtés Isten ékszere. A nem pogány eredetű ékszer
viselését nem ítéli el az ÓT, de a belső értéket tartja igazi ékszernek (Prv 1:8,9). Ugyanilyen
értelemben szól az ÚT is az ékszerviselésről (I P 3:3,4). János a Mennyei jelenésekben úgy látta az új
Jeruzsálembe érkező Krisztust, mint aki menyasszonyként van felékesítve (Ap 21:2). (Is 49:18.) -
ÉLÁM (élám - ain-jod-lámed-mem). A Tigris keleti partján elterülő ország. Izrael elfoglalása után
Asszurbanipál erről a vidékről telepített embereket Samáriának az izraeli férfiak elhurcolása után
lakatlanul maradt részeire (Esr 4:9,10). Pünkösdkor élámi zarándokok is voltak Jeruzsálemben (Act
2:9). Jeremiás Isten ítéletét hirdette Élám ellen (Jr 25:25), de azt is megígérte, hogy az utolsó időkben
jobbra fordítja sorsát (Jr 49:35). Az élámiak hosszú időn át a sumér, az asszír, majd a babiloni
birodalom vetélytársai voltak. Egy időben egész Mezopotámiát uralmuk alatt tartották. Círusz perzsa
király az élámi népet is beolvasztotta birodalmába. (Jr 49:35.) - ÉLES (haddúd - khéth-dáleth-vav-
dáleth = hegyes, éles). Olyan szerszám, amelynek az élét vágásra lehet használni. Olyan tárgy,
amelynek az éle megsebezhet. Átvitt értelemben: éles fájdalom. (Hi 41:22.) - ÉLET (báca - béth-cáde-
ain = szétzúzni). A Biblia szerint van testi élet (Ex 1:14), lelki élet (R 8:6) és örök élet (E 2:5-8). Az élet
forrása Krisztus (J 11:25). Természettudományos értelemben az élet az élőlényeknek születésük és
haláluk közti állapotát jelenti, de a Biblia szerint az élet nem zárul le a halállal. A legrégebbi időkben
még nem hittek a feltámadásban, ezért az élet befejezésének azt tekintették, amikor az ember
visszatér ősei mellé, és fontosnak tartották a családi sírba való temetkezést, olyannyira, hogy még
messze földről is visszavitték halottaikat eltemetni (Gn 25:7-11; 50:5-13). Később alakult ki az a hit,
hogy a halottak lelke a holtak hazájába (söól - sin-alef-vav-lámed) távozik (Ez 31:14), amelyet az ÚT
paradicsomnak (paradejszosz - a perzsa nyelvből átvett szó) nevez, elég szerencsétlen magyar
fordításban. Az Apostoli hitvallás pokolnak nevezi - szintén elég szerencsétlen szóval -, ahova Jézus
kereszthalála után leszállt, és ahonnét harmadnapon feltámadt, előremutatva valamennyiünk
feltámadására. Az innét feltámadtak állnak Krisztus elé ítéletre (Mt 25:31), s közülük az üdvözültek
elnyerik az örök életet (Ap 20:13). Az ember életének célja a földön Isten szolgálata és dicsőítése (Ps
22:23), ami a mennyben folytatódik, és tart örökké (Ap 5:11-14). Jóbban az élet fonalának az
elvágásáról, az élet szétzúzásáról van szó. (Hi 6:9.) - ÉLETERŐS (ácún - ain-cáde-vav-nun).
Egyszerűen nagyon erős. Az erős szó nyomatékos formájának költői kifejezése. (Prv 7:26.) - ÉLETÚT
(derek ís - dáleth-res-kaf--alef-jod-sin). Tulajdonképpen valakinek az élete, életvitele, sorsa. (Prv 16:7.)
- ÉLŐ (haj - khéth-jod). Istent gyakran nevezi élőnek a Biblia (Rth 3:13), szemben a bálványokkal (Ps
135:17). Az ÓT-ben általában az élő Istenre esküdtek (Dn 12:7). A Biblia az élők földjét szembeállítja a
halottak birodalmával (Hi 28:13). Az ember az élők földjén ismerheti meg Isten jóságát (Ps 27:13). A
húsvéti sírnál így szólt az angyal: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (L 24:5.) Az élő víz a forrás-
és folyóvizet jelenti a ciszternában összegyűjtött vízzel szemben (Jr 2:13). Jézus magát élő kenyérnek
(J 6:51) és élő víznek (J 4:10) nevezi. Péter élő kőnek nevezi Jézust (I P 2:4). Jézus élő út, „amelyet Ő
nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által” (H 10:20). Pál arra kérte a rómaiakat, hogy „élő és
szent áldozatul” szánják oda magukat Istennek (R 12:1). Isten Igéje „élő és ható” (J 4:12). (Hi 28:13.) -
ÉLŐLÉNY (zóon). A természetes élet - élőlény - a test és a lélek (szarksz - pszyhé) összekapcsolása
révén jön létre. (Ap 4:8.) - ÉNEK (zimrá - zain-mem-res-he = húros hangszeren való játék). Emberi
hanggal megszólaltatott zene, dalban elmondott beszéd. Ismert énekek a Bilbliában: Mózes
hálaéneke, Mirjám éneke (Ex 15:1-18,21), Mózes éneke (Dt 32:1-43), Debóra éneke (Jdc 5:2-31),
Anna hálaéneke (I Sm 2:1-10), Dávid éneke (II Sm 22:1-51), Dávid hálaadó éneke (I Chr 16:8-36),
angyali üzenet Zakariáshoz, Máriához, Mária éneke, Zakariás éneke, angyali üzenet a pásztorokhoz,
Simeon éneke (L 1:13-17,30-33,46-55,67-79; 2:9-14,29-32), a négy élőlény himnusza, a huszonnégy
vén himnusza (Ap 4:8,11). A legnagyobb énekeskönyv a Bibliában a Zsoltárok könyve, és neve miatt
is ismert az Énekek éneke. Ezenkívül versben van megírva - és énekelve adták elő - a
bölcsességirodalom nagy része (Hi, Prv, Eccl, Dn) és csaknem az összes prófétai könyv. A próféták
nem szószékről beszéltek, mint ma az igehirdetők, hanem lantpengetés mellett énekelve adták elő
próféciáik nagy részét úgy, mint a magyar regösök. Híres lantpengető volt Dávid Saul udvarában (I Sm
18:10). Az ÚT-ben sok ÓT-i idézet szintén énekes formában található. (Hi 35:10.) - ÉNEKEK ÉNEKE
(sír hassírím - sin-jod-res he-sin-jod-res-jod-mem = legszebb ének). Alapja egy esküvőre írt ének,
amely ma 45. zsoltárként szerepel a Bibliában. Nagyon valószínű, hogy ezt a zsoltárt Nátán próféta
írta Salamon király első esküvőjére, amikor az egyiptomi fáraó lányát vette feleségül. A lakodalmon
elénekelték ezt az éneket, amelyet - mivel Salamon esküvőjén hangzott el - később bevettek a
zsoltárok gyűjteményébe, bár sok kifogás hangzott el ellene éppen úgy, mint később az Énekek éneke
ellen, egyszerűen azért, mert Isten neve nem fordul elő benne. Valószínű, hogy a 45. zsoltárként
 387

ismert esküvői ének is hatással volt annak a hosszabb esküvői éneknek a keletkezésére, amely ma
Énekek éneke (legszebb ének) címen ismert a Bibliában. Ez is egy királyról szól. Címfeliratában
Salamon neve szerepel. A héber felirat (lislomó - lámed-sin-lámed-mem-he) nem annyira azt jelenti,
hogy ő írta, inkább azt, hogy róla szó, vagy neki ajánlják. Ezt is esküvőkön énekelték, bár lényegesen
hosszabb, mint Nátán esküvői éneke. Nem is egyszerre énekették el, hanem az általában egy hétig
tartó esküvőkön részletekben. - A zsidó gyülekezetekben peszah ünnepén ma is felolvassák, tehát
maguk a zsidók is Isten Igéjének tartják. A 45. zsoltárból pedig egy ÚT-i könyv szó szerint is idéz (Ps
45:7 - H 1:8), tehát az ÚT-i írók is Isten Igéjének fogadták el. Két nagy reformátorunk, Luther (1483-
1546) és Kálvin (l509-1564) is Isten Igéjeként kezelte, és a benne megnevezett királyt Krisztusra
vonatkoztatta. A zsidó történetírás a béke királyaként ismeri Salamont, mert ő volt az egyetlen zsidó
király - a néhány napig uralkodókat leszámítva -, akinek uralkodása alatt nem állt háborúban az
ország. A neve is ezt jelenti: béke. - A kérdés inkább az, hogy ki a menyasszony. Tekintettel arra, hogy
Nátán próféta csak Salamon uralkodásának az elején élt, a 45. zsoltár esetében csak Salamon első,
egyiptomi feleségére gondolhatunk. Erre utal, hogy Salamon neve többször is előfordul benne, meg
hogy említést tesz a fáraó kocsijába fogott paripákról. Az is Salamonra utal, hogy a vőlegény aranyos-
ezüstös gyaloghintón közeledik, amelyet maga az ének is Salamon gyaloghintajának nevez.
Kétségtelenül Salamonra utal ez a kijelentés: „Királyné van hatvan, másodrangú feleség nyolcvan is,
leány (ágyas) meg számtalan (Ct 1:5,9; 3:7,9,11; 6:8). - Az viszont már nem biztos, hogy az egész
ének Salamon egyiptomi feleségéről szól: „Sáron nárcisza vagyok én.” Sáron nagyon messze van
Egyiptomtól. Azonkívül Egyiptom nem volt híres szőlőjéről. Gileád sem Egyiptomban volt, hanem a
Jordántól keletre, akárcsak a Libánon, amely éppen az ellenkező irányban, Izrael földjétől északra
fekszik. Tircá Samáriától keletre volt, tehát nem Egyiptom felé, hanem északon. Ugyancsak éppen az
ellenkező irányban, északon van Damaszkusz és a Karmel is. Kőfalakat sem az egyiptomi
homoksivatagban, hanem Izrael köves földjén szoktak építeni (Ct 2:1,15; 4:1,15; 6:4; 7:5,6; 8:9). A
gazellák és a szarvasok sem Egyiptomban voltak honosak, hanem Izrael magas hegyvidékein. -
Ugyanakkor ezek a részek is tele vannak szőve Salamonnal (Ct 8:11), tehát a vőlegény biztosan
Salamon, a menyasszony viszont nem mindig az egyiptomi lány, hanem sokkal inkább Salamonnak
egy későbbi felesége, a Tírusz és Szídon vidékén található Súnemből származik. Ezzel
magyarázhatók az északi vidékekre tett utalások, sőt maga a lány neve is: Sulammit = súnemi lány.
Azt tudjuk, hogy Salamon az egyik e vidéken uralkodó királynak a lányát is feleségül vette, ezek a
részek tehát valószínűleg őrá vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy az Énekek éneke nem egységes
irodalmi mű, hanem több részből összeillesztett énekgyűjtemény, amelyet a Kr. e. III. században -
nyelvezete erre utal - szerkesztettek egybe, és énekeltek esküvőkön. - ÉNGEDI (Én-Gedí - ain-jod-
nun - gimel-dáleth-jod = vadkecskék forrása). Oázis a Holt-tenger nyugati partján. Júda törzsének
jutott osztályrészül (Jos 15:62). Már a honfoglalás előtt is lakott terület volt. Régi neve: Hacécon-
Támár (II Chr 20:2.) 400 m-rel fekszik a tenger szintje alatt. A föld egyik legszárazabb vidéke, a
források vize azonban alkalmassá teszi ezt a nagyon meleg területet különleges növények és
fűszerek termesztésére. Forrásai már Salamon korában híresek voltak. Az itteni barlangokban
keresett menedéket Dávid, amikor Saul elől bujdosott (I Sm 24:4). Az ásatások alkalmával sok
balzsamkészítésre alkalmas eszköz került elő Jósiás király korából. A babiloni sereg elpusztította a
várost, de a szőlőműveseket és a mezei munkásokat nem vitte el Babilonba (Jr 52:16). A későbbi
korokból előkerült egy zsinagóga padlómozaikja ezzel a felirattal: „Békesség Izraelen!” Ezékiel
látomásában a jeruzsálemi templom küszöbe alól fakadó víz Éngedin keresztülfolyva meggyógyítja a
Holt-tenger vizét, és újra élet lesz benne (Ez 47:1,8,9). (Ct 1:14.) - ÉRC (nöhúsá - nun-he-vav-sin-he)
Ez a szó eleinte a rezet jelentette, majd később a bronzot, amely antimónnal és ólommal, illetve
később cinnel kevert réz volt (Dt 8:9). A Biblia szerint Túbalkain értett a réz- és vasszerszámok
kovácsolásához (Gn 4:22). Az ércszerszámok Egyiptomból kerültek Izraelbe, és a héberek
Egyiptomban tanulták meg az érc megmunkálását, főként a bronzöntést, de finomabb ötvösmunkákat
nem tudtak készíteni, ahhoz inkább a föníciaiak értettek (I Rg 7:14). A szentsátor építéséhez
70 tálentum ércet használtak fel (Ex 38:29). Hírám a Jordán vidékén, Szukkót közelében készítette a
templomi tárgyakat (I Rg 7:46). A templomból a rengeteg réztárgyat azután Nebukadneccar hadserege
magával vitte Babilonba (II Rg 25:13). - Ezenkívül ércből készítettek még fegyvereket és egyéb
harcieszközöket (I Sm 17:38), bilincseket (Jdc 16:21), tükröket (Hi 37:18), bálványokat (Dn 5:4),
valamint pénzt (Mt 10:9) és zeneszerszámokat is (I K 3:1). Az úgynevezett korintusi érc aranyból,
ezüstből és rézből állt, amint erről Josephus Flavius is beszámol, de ebből az ötvözetből készítettek a
Babilonból hazatérők templomi edényeket is (Esr 8:27). Átvitt értelemben az érc erőt (Hi 6:12),
hajthatatlanságot (Is 48:4) és ellenállhatatlanságot (Jr 1:18) jelent. Ha nagyon pontosak akarunk lenni,
az érc fémet tartalmazó ásvány vagy kőzet. (Hi 20:24.) - ÉRCFAL (hómá nöhoseth - khéth-vav-mem-
he nun-khéth-sin-thav). Jelképes kifejezés. Nagyon erős védelmet jelent. (Jr 15:20.) - ÉRTELEM (bíná
- béth-jod-nun-he). Az ember megismerőképessége. Az ÓT az értelem megnyilvánulásait a test egyes
 388

részeihez - szív, vese - kötötte. A szív (léb - lámed-béth) minden szellemi tevékenység központja. Az
embert Isten tölti el értelemmel, például a szentsátor (Ex 31:3) és a templom (I Rg 7:14) készítőit, az
új királyt: Salamont (I Rg 3:12). Az értelem Istennél van (H 12:13), és Jób szerint „a rossz kerülése az
értelem” (Hi 28:28). Az ÓT-ben a Példabeszédek könyve több helyen foglalkozik az értelemmel, és
arra int, hogy az ember ne a maga értelmére támaszkodjék (Prv 3:5). - A LXX kevesebb helyen a
görög núsz szóval, több helyen a dianoja (gondolkozási képesség) szóval fordítja. A görög núsz szó
jelenthet belátást, szellemet, de jelenthet erkölcsi magatartást és érzületet is. A kumráni közösség
szóhasználatában az értelem csak a közösség tagjaié, akik magukat világosság fiainak nevezték. Az
ÚT-i iratok ritkán használják a núsz szót. Pálnál Isten üdvakaratának a megértését jelenti, de előfordul
nála ítélőképesség, józanság értelemben is (II Th 2:21). Gyakran említi viszont Isten értelmét (R
11:34). Egy ÓT-i idézethez hozzáfűzi: „Bennünk pedig Krisztus értleme van” (I K 2:16). Szerinte a
pogányokból hiányzik az értelem (E 4:17). A keresztyén emberben meg kell újulnia az értelemnek (R
12:21). A széthúzó korintusiakat arra intette, hogy egy értelemben legyenek (I K 1:10). Pálnál az
értelem lényegében Isten kijelentése iránti fogékonyságot jelent, amelyben az engedelmesség
szándéka is benne van. (Is 29.14.) - ÉRTELMES (lábab - lámed-béth-béth (ni) = felvilágosodni).
Helyesen gondolkozó ember, kinek jó a felfogása, gyorsan vág az esze. Célravezető eljárás. Jól
érthető beszéd. Fejlett szellemi képességeket tükröző tekintet. Azok gondolkoznak értelmesen, akik
minden körülményt jól mérlegelnek. (Hi 11:12.) - ÉRTELMETLEN (daath - dáleth-ain-thav = felismerés
-- lo-bödaath = nem ismerve fel, hogy mi lenne a helyes megnyilatkozási forma - értelmetlenül). Nehéz
felfogású személy. Olyan beszéd vagy írás, amelynek nincs értelme (sem füle, sem farka) - Nehezen
érthető beszéd, előadás - Értelmetlen szöveg, ostoba vagy céltalan terv, szándék. (Hi 34:35.) -
ÉRTÉK (hón - he-vav-nun = vagyon). Az a tulajdonság, amely a társadalom és az egyén számára
valaminek a fontosságát fejezi ki, értékes tárgy. (Prv 24:4.) - ÉSAIÁS (jösaöjáhú - jod-sin-ain-jod-he-
vav = Isten üdvössége). Ámóc fia, próféta Júdában Uzziás, Jótám és Ezékiás királyok kortársa. Uzziás
király halálának évében kezdett prófétálni (Is 6:1). Főként Ezékiás király előtt volt nagy tekintélye (II
Rg 19:2). Megjövendölte a Messiás eljövetelét. Kortársa volt az Izraelben prófétáló Hóseásnak és a
Júdában prófétáló Mikeásnak. Próféciáiban foglalkozik a szír-efraimi háborúval és a Júda ellen indított
asszír hadjárattal (Is 9:6; 36:1). A legenda szerint Manasse király parancsára a menekülő és egy fában
elrejtőző prófétát a fával együtt elfűrészelték (H 11:37) valószínűleg a hatszázas évek elején.
Könyvének első 39 része a babiloni fogság előtt keletkezett, de a 40. fejezettől kezdve már Babilon a
helyszín abban az időben, amikor már remélhető a közeli hazatérés (Is 40:1). Círusz perzsa király
ugyanis 538-ban megengedte a fogságba hurcolt népek hazatérését (Esr 1:1-4). Az itt leírt beszédek
tehát - a kb. 200 éves időbeli távolságra való tekintettel - biztosan egy másik prófétától származnak.
Az 56. fejezettől kezdve pedig már a fogságból hazatért néphez szóló kijelentések találhatók. Ekkor
már áll a templom, és áldozatokat mutatnak be, egyes részek pedig már egészen a IV. század
hellénisztikus kultuszára utalnak (Is 66:6,17). Ebből arra lehet következtetni, hogy a harmadik rész
nem egy szerző műve, hanem több próféta beszédeiből összeállított gyűjtemény. Ésaiás könyvének
az ÚT-i korban is nagy volt a tekintélye. A Kumránban megtalált kézirat a Kr. e. II. századból
származik, de volt sok másolata még Izrael területén kívül is (Act 8:28). (II Rg 19:20.) - ÉSZ (lébáb -
lámed-béth-béth = szívi). Testi értelemben: agyvelő. Szellemi értelemben képesség,
emlékezőtehetség, gondolkozás. Megtestesítve jelenti valamely közösség legokosabb emberét. (Hi
12:3.) - ÉSZAK (szömol - szin-mem-alef-lámed = bal oldal, észak). A déli égtáj ellentéte. Jelképesen
jelenti Asszíriát (Zph 2:13) és Babilont (Jr 46:6). (Hi 23:9.) - ÉTEL (táfél - tav-pe-lámed = ízetlen étel).
Nyers vagy főzéssel, illetve sütéssel elkészített táplálék (Is 55:2). A Jóbnál használt szó nem általában
valamilyen ételt, hanem ehetetlen, ízetlen ételt jelent. (Hi 6:6.) - ÉTELÁLDOZAT (minhá - mem-nun-
khéth-he). Az ételáldozatot, amely lisztből, olajból és tömjénből állt, bármikor be lehetett mutatni.
Jelentősége kisebb volt a többi áldozatnál, inkább csak azoknak a kiegészítőjeként szerepelt. (Is
57:6.) - ÉV (sáná - sin-nun-he) Az év minden kultúrában az időmérés alapjául szolgált. A
teremtéstörténet szerint a nap (semes) meghatározója az esztendőknek (Gn 1:14). Az év
kiszámításához kétféle eljárást alkalmaztak. A napév az az időegység, amely alatt a nap az állatöv
csillagképein áthalad. Hossza nagyjából 365 nap, 5 óra, 48 perc. A holdév tizenegy nappal rövidebb,
mert a hold mozgását veszi alapul. A kétféle év közötti eltérés különböző naptárak kialakulását
eredményezte. - Izrael az idők folyamán többször módosította időszámítási rendszerét, illetve a
környező népektől újabb időszámítási rendszereket is vett át. Eleinte az ősi amorita naptárt használta,
majd az egyiptomi (szoláris), később pedig a babiloni (lunáris) időszámítási módszer volt honos
Izraelben, ami az egyiptomi, illetve a babiloni tartózkodásból következik. A szoláris naptár
használatára utal, hogy az özönvíz tizenkét hónapig és tizenegy napig tartott. A tizenegy nap ugyanis
a napév és a holdév közötti különbség. A lunáris naptár szerint tizenkét hónap alkotott egy évet (Dn
4:26). Az időeltérés kiegyenlítésére egy szökőhónapot (második Ábib hónap) állítottak be. Hogy ezt
melyik évben kell beiktatni, azt a Nagytanács határozta meg. Csak a Kr. u. IV. században vezették be
 389

a tizenkilenc éves ciklust, amely pontosan meghatározta, hogy melyik éveket kell szökőéveknek
tekinteni. (Hi 15:20.) - ÉZSAU (észáv - ain-szin-vav = szőrös). Izsák és Rebeka elsőszülött fia. Bátor
vadász. Apja őt, anyja viszont ikertestvérét, Jákóbot szerette jobban, ezért segített annak
megszereznie bátyja elől az elsőszülötti áldást. Ezt Ézsau később megbánta. Ekkor meg akarta ölni
testvérét, de az apja tanácsára nagybátyjához, Lábánhoz menekült. A testvérek húsz év múlva
kibékültek, és később együtt temették el apjukat (Gn 25:25,27-34; 27:38; 33:4; 35:29). Ézsaut a vörös
lencséről, amelyért eltékozolta apja áldását, Edómnak (vörös) nevezték el (Gn 25:30). Ő Edóm
népének az ősatyja. Népe állandó ellenségeskedésben állt Izraellel. Több próféta is szólt ellene (Is
34:5,6). Pál Ézsau példáján figyelmeztet arra, hogy nem a testi származás biztosítja Isten áldását (R
9:12). A Zsidókhoz írt levél az Istentől való elhajlás rossz példájaként említi Ézsaut (H 12:16). (Jr
49:8.)
FA (éc - ain-cáde). Izrael a régi időkben erdőkben gazdag ország volt. Több, mint 25 fajta fa
élt ezen a területen. Ezek közül a pogányok többet bálványként tiszteltek. Ezért az Istennek szentelt
oltár közelébe tilos volt fát ültetni (Dt 16:21). (Hi 19:10.) - FAL (hómá - khéth-vav-mem-he). A régi
Keleten - főként a mezopotámiai síkságon - általában égetett agyagtéglából építették a falakat. A régi
városokat hatalmas falakkal vették körül. A téglafalakat eleinte kötőanyag nélkül építették, csak
később kezdtek kötőanyagot használni. A fal lehet ház fala, kerítés vagy városfal, illetve várfal. A
hegyes vidékeken inkább kőből építkeztek, Izraelben az ott található, könnyen faragható mészkőből.
Alkalmaztak olyan megoldást is, hogy kőalapra rakták rá a tégla- vagy vályogfalat. Salamon palotája
és a templom értékes faragott kövekből épült (I Rg 7:9). Izraelben a kerítések is rendszerint kőből
épültek (Is 5:5). Később a régebben gyengébb anyagból készült falakat is, ha valami miatt
tönkrementek, faragott kőből építették újjá Izraelben (Is 9:9). Ésaiás a fogságban azzal vigasztalta a
népet, hogy Isten drágakövekre fogja építeni Jeruzsálem falait (Is 54:11). Az új Jeruzsálem fala is
drágakőből épül (Ap 21:18). A fal átvitt értelemben az erő, a biztonság (Jr 15:20) és a védelem (Ex
26:1) jelképe. Pál szerint Jézus életünk falának az alapja (I K 3:12). (Am 7:7.) - FALAT. (path - pe-
thav). Egyszerre lenyelhető ennivaló. A Példabeszédekben ínyenc falatokról van szó (mthlahamím -
mem-thav-lámed-he-mem-jod-mem = ínyenc falatok), amelyeket élvezettel fogyasztottak (Prv 18:8).
(Hi 31:17.) - FALU (hácér - khéth-cáde-res = bekerített udvar). Falunak nevezték a fallal körül nem
vett települést. A falvak valamilyen formában függő viszonyban voltak a várossal mind az ÓT-ben (Jos
15:45-47), mind az ÚT-ben (Mc 8:27). Jézus és tanítványai nemcsak a városokat, hanem a falvakat is
felkeresték (Mt 10:11). A városok és a falvak együtt említése az egész terület minden részét jelenti
kivétel nélkül. (Is 42:11.) - FARKAS (zöéb - zain-alef-béth - Canis lupus). A kutyafélék családjába
tartozó ragadozó. Az erdős, bozótos területeket kedveli. Általában családi kötelékben kóborol, de télen
falkákba verődik. Zsákmányát futva éri utol. Ha egyedül van, csak kisebb állatokat ejt el, de falkában a
nagyobb háziállatokat és az embert is megtámadja. Nappal elrejtőzik, este indul zsákmány után (Hab
1:8). A Jordán völgyében és Júda pusztájában fordult elő nagyobb számban. A Biblia átvitt értelemben
is használja: Jákób Benjámint ragadozó farkasnak nevezi áldásában (Gn 29:27). Zofóniás szerint a
bírák pusztai farkasok (Zph 3:3). Az ellenség, amelyik Isten ítéletét végrehajtja, vadabb lesz, mint a
pusztai farkasok. Jézus a hamis prófétákat juhok ruhájába öltözött ragadozó farkasoknak nevezte (Mt
7:15). A farkasok gyakran megtámadták a nyájat. Jézus arra figyelmeztet, hogy a béres „elfut, a farkas
pedig elragadja” a nyájat (J 10:12). Amikor tanítványait elküldte Igét hirdetni, úgy bocsátotta el őket,
„mint juhokat a farkasok közé” (Mt 10:16). A messiási korban „majd a farkas a báránnyal lakik” (Is
11:6). (Zph 3:3.) - FAROK (zánáb - zain-nun-béth). Az állat gerincének hátranyúló része. A Bibliában
szó van a kígyó farkáról, a kos farkáról (Ex 4:4; 29:22), a róka farkáról (Jdc 15:4), a víziló farkáról (Hi
40:17), a skorpió farkáról, a ló farkáról, a sárkány farkáról (Ap 9:10,19; 12:14). A kos farkát Áron
fiainak felszentelésekor (Ex 29:22) és a jóvátételi áldozat bemutatásakor (Lv 7:3) füstölögtették el.
Amikor a Biblia a fejet és a farkat együtt említi (Is 9:13), az a nép előkelőit és egyszerű embereit
jelenti. Jelképesen a fej a tisztességet, a farok a megvetést fejezi ki. Ésaiás faroknak nevezi a hamis
prófétát (Is 9:14). (Is 19:15.) - FAVÁGÓ (kárath - kaf-res-thav = vágni). Erdőmunkás. (Is 14:8.) -
FAZEKAS (jócér - jod-vav-cáde-res). A háztartási edényeket eleinte az asszonyok készítették, de az
később az erre szakosodott mesteremberek feladata lett (I Chr 4:23). Ezek a városokban céhet
alkottak, és külön városrészben laktak (Mt 27:7). A fazekasok agyaggal dolgoztak, amelyet
megtapostak, majd korongon formáztak (Is 41:25). A fazekas lábával forgatta a korongot, és kezével
formázta az edényt. A kész formát eleinte a napon szárították meg, de később kemencében kiégették,
és zománccal bevonták (Prv 26:23). Pál Isten teremtő munkáját a fazekas munkájához hasonlítja (R
9:20,21), ahol Ésaiást idézi (Is 45:9). Az ember az agyag, Isten a fazekas (Is 64:7). Isten úgy tiporja le
a hatalmasokat, mint ahogy a fazekas az agyagot tapossa (Is 41:25). (Is 30:14.) - FÁJDALOM (oceb -
ain-cáde-béth). Jelenthet testi kínt vagy lelki szomorúságot. Az ÓT több héber szót is használ
megnevezésére. Ezeket a LXX általában az odyné szóval fordítja, és az ÚT is ezt a szót használja. A
magyar Biblia többféleképpen adja vissza a fájdalmat kifejező héber szavakat: kíméletlen fájdalom (Hi
 390

6:10), gyógyíthatatlan fájdalom (Is 17:11), szüntelen fájdalom (R 9:2), görcsös fájdalom (Is 21:3), a
halál fájdalma (Act 2:24), fájdalmak férfia (Is 53:3), szülési fájdalom (Gn 3:16). Fájdalom érheti az
embert Isten ítélete (Ez 27:32) vagy a bűn következtében (I T 6:10). Az újjáteremtett világban nem lesz
fájdalom (Ap 21:4). (Hi 9:28.) - FÁRADTSÁG (töláá - tav-lámed-alef-he). Isten munkára teremtette az
embert, de ez a munka a bűneset után fáradságos munkává változott: „Legyen a föld átkozott miattad,
fáradsággal élj belőle egész életedben” (Gn 2:15; 3:17). Isten is munkálkodik az ember érdekében (J
5:17), de Ő „nem fárad el és nem lankad el” (Is 40:28). Téved az az ember, aki úgy akar boldog lenni,
hogy kincseket gyűjt magának a földön, ezért Jézus így figyelmeztet: „Ne gyűjtsetek magatoknak
kincseket a földön, ... hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben!” (Mt 6:19,20.) A földön az
ember számára „minden dolog fárasztó”, és amikor szemügyre veszi, amiért fáradozott, kiderül, hogy
„mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés.” Isten a bűnöst „azzal veri meg, hogy gyűjtsön és
halmozzon. ... Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés” (Eccl 2:11,29). A keresztyén ember
munkája azonban nem lehet hiábavaló, ezért Pál így inti a korintusi hiveket: „Buzgólkodjatok
mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban!” (I K
15:58.) (Th 3:6.) - FÁRAÓ (paröó - pe-res-ain-he = nagy ház). Az egyiptomi uralkodók címe III.
Tutmosztól kezdve. A zsidók valószínűleg II. Ramszesz fáraó uralkodása idején vonultak ki
Egyiptomból. (Ex 15:4.) - FÁTYOL (cammá - cáde-mem-he). Áttetsző kendő a nők arcának
eltakarására (Gn 24:65). Az ókori Keleten sok helyen szokás volt a nők arcát teljesen befedni fátyollal,
bár Izraelben ez a szokás nem volt olyan szigorú, mint később az arab törzseknél. Amikor Ábrahám
feleségével együtt Egyiptomba ment, Sára nem takarta el arcát. A geráriak is láthatták Rebeka szép
arcát (Gn 12:14; 26:7), sőt később Ésaiás már a nők hivalkodásának az eszközei között említi a fátylat
(Is 3:19). Izraelben inkább csak a menyasszonynak kellett a vőlegény jelenlétében fátylat viselnie (Ct
4:1). Ruth nem fátylat, hanem derékig érő kendőt viselt (Rth 3:15). Pál a helyi viszonyokra való
tekintettel azt tanácsolta a korintusi nőknek, hogy ne imádkozzanak fedetlen fővel (I K 11:13), de ebből
nem következik, hogy az arcukat is elfátyolozták. (Ct 6:7.) - FECSEGŐ (pothe száfá - pe-thav-he szin-
pe-he - páthá = tátva tartani a száját - száfá = ajak). Komolytalanul, megfontolás nélkül, pusztán
időtöltésből sokat beszélő ember. Pál a hamis tanítók vitatkozásait nevezi fecsegésnek, de a
gyülekezet özvegyeiről is megjegyezte, hogy gyakran csupán időtöltésből járnak házról házra
beszélgetni (I T 1:6; 5:13). Péter szerint üres fecsegés marad a beszédünk, ha hiányzik belőle a
szeretet és a képmutatás nélküli hit (II P 2:18). (Prv 20:19.) FEDDÉS (tókahath - tav-vav-kaf-
khéth-thav). Nevelési módszer. Célja a bűn feltárása és elmarasztalás. A fenyítés legenyhébb formája.
Volt eset rá, hogy Jézus is megfeddette tanítványait (Mt 16:23). Az első gyülekezetekben is
alkalmazták a feddést (E 5:11). A pásztori munka elengedhetetlen része (II T 4:2). (Prv 5:12.) -
FEDDHETETLEN (tám - tav-mem). Főleg emberekre vonatkozólag használja a Biblia: „Légy
feddhetetlen Istened, az Úr előtt!” (Dt 18:13.) Különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben
fordul gyakran elő. Rokon fogalom a tökéletessel, - de nem teljesen azonos. (Ps 19:14.) (Hi 8:20.) -
FEGYVER (hereb - khéth-res-béth = vágószerszám, kard). Izraelben használtak támadófegyvereket,
mint a kard (I Sm 25:13), a parittya (II Rg 3:25), az íj a nyílvesszővel (II Sm 22:35), a dárda (Jos 8:18).
Védekezőfegyvereik voltak: a pajzs (Jdc 5:8), a sisak, a lábvért, a mellvért (I Sm 17:5,6,38) és az öv,
amelyre a kardot kötötték (II Sm 20:8). A harcon kívül vadászat céljára is használtak fegyvereket. A
Biblia Ézsaut említi mint híres vadászt (Gn 27:40). Várfalak ostromlásához kézifegyvereken kívül
használtak ostromgépeket (Ez 4:2). Nagy Sándor Tírosz ostrománál húszemeletes ostromtornyot
használt. A védőfegyvernek használt pajzs átvitt értelemben általában oltalmat fejez ki (Ps 84:10). Pál
az efézusi gyülekezethez írt levelében felsorolja az abban az időben használt legismertebb
fegyvereket, természetesen lelki értelemben (E 6:10:17). (Hi 15:22.) - FEGYVERES (ís mágén - alef-
jod-sin mem-gimel-nun = harcos - ís = férfi - mágén = pajzs). Felfegyverkezett, fegyverforgató
személy. Lehet rendőr, katona, vagyonőr, vadász. (Prv 24:34.) - FEJ (ros - res-alef-sin). Az emberi test
legfontosabb része. Átvitt értelemben jelenthet vezető embert, mint például a nagycsalád feje, a nép
választott vezetője (Ex 6:14; 18:25), hadseregparancsnokot (Jdc 11:8) is. Az ÚT-ben „a férfi feje a
feleségnek” (E 5:23), de „minden férfinak feje Krisztus, ... Krisztus feje pedig Isten” (I K 11:3). Az
egyház feje Krisztus (E 4:15), ugyanakkor „Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” is
(Kol 2:10). (Hi 19:9.) - FEJDÍSZ (cöníf - cáde-nun-jod-pe). Izraelben általánosan elterjedt volt a
homlokszalag viselete mind a férfiak, mind a nők körében. Ez egy gyapjúszalag volt nemesfémből
készült díszekkel. A gazdagabbak gyapjúszalag helyett aranypántot hordtak, ami egészen széles
abroncs is lehetett (Is 3:19). Az ilyen fejdíszeket általában diadémnak hívták. A királyok fejét díszítő
diadémok drágakövekkel voltak kirakva (II Sm 1:10). A perzsák drágakövekkel kirakott, magas turbánt
viseltek (Esth 2:17). Mordokaj királyi koronája is ilyen diadémszerű fejdísz lehetett. Áron főpapi
süvegén viselt „szent fejdíszt” (Lv 8:9). A menyegzőben a vőlegény is és a menyasszony is fejdíszt
hordott (Ct 3:11). Trito-Ésaiás átvitt értelemben használja ezt a szót, amikor azt mondja, hogy Izrael
„királyi fejdísz” lesz Isten tenyrén. Több helyen fordul elő a fejdísz átvitt értelemben a Bibliában (Prv
 391

16:31). János a Mennyei jelenésekben diadémmal a fején látja megjelenni Krisztust (Ap 19:19), de a
tengerből feljövő fenevad fején is lát diadémot (Ap 13:1). Péter „a dicsőség hervadhatatlan koszorúját”
látja fejdíszként a hitben hűségesek fején (I P 5:4). (Is 62:3.) - FEJEDELEM (nágíd - nun-gimel-jod-
dáleth). Tekintéllyel bíró, magas állású vezető. Lehet egy család vagy egy törzs feje, de lehet uralkodó
vagy főtisztviselő, esetleg királyi leszármazott is (I Sm 18:30). Jézus a világ fejedelmének nevezte az
ördögöt (J 14:30). Pál azt írta az efézusiaknak, hogy életmódjuk egykor a levegő birodalmának
fejedelméhez igazodott, aki „most az engedetlenség fiaiban működik” (E 2:2). Jézus az élet fejedelme
(Act 3:15), „Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol 2:10), az üdvösség fejedelme
(H 2:10) és „a föld királyainak fejedelme” (Ap 1:5). (Hi 29:10.) - FEKETE (sáhór - sin-khéth-vav-res).
Vannak fekete szőrzetű állatok (Gn 30:35). Átvitt értelemben az ítélet színe (Zch 6:2). (Ct 5:11. - Thr
4:2.) - FELEBARÁT (rée - res-ain-he - plészion = közeli szomszéd). Az ÓT-ben olyan, Izraelhez
tartozó személyt jelent, aki közelben lakik (Ex 20:16,17), az ÚT-ben pedig mindenkit, akivel valamilyen
formában találkozunk, még az ellenséget is (L 10:25-37). ÓT-i alapja a Tízparancsolat
magyarázatában ez a mondat: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Lv 19:18). Ezt Jézus a gazdag
ifjúval folytatott beszélgetésében idézte (Mt 19:19). - FELESÉG (issá - alef-sin-he). Női házastárs. A
Bibliában az „asszony” szó általában feleséget jelent (Jr 5:8). (Hi 31:10.) - FELHŐ (ánán - ain-nun-
nun). A felhő nyáron elárnyékolja a napot (Is 25:5), az esős évszakokban pedig megöntözi a földet. A
Biblia szerint Isten a fellegeknek is ura (Hi 26:8), és az ő tudásának eredménye a felhőkből hulló eső
(Prv 3:20). A felhő lehet Isten ítéletének az eszköze is (Ez 32:7). Az ítélet napja „felhő és homály
napja” lesz (Zph 1:15). Istent a gomolygó fellegek sátorként veszik körül (Ps 18:2). A megdicsőülés
hegyén Jézust is felhő rejtette el (Mt 17:5). Amikor a nép Egyiptomból menekült, felhő választotta el a
menekülőket az üldözőktől. A Színai-hegyen Isten felhőben jelent meg Mózesnek (Ex 14:20; 19:9).
Amikor Áron évente egyszer belépett a szentek szentjébe (a szentsátor legszentebb helyére), a
kérubok felett felhőben jelen volt Isten (Lv 16:2). Mózessel és Áronnal Isten általában mindig felhőből
beszélt (Ps 99:7). Dániel látomásában felhőkön jön le az Emberfia (Dn 7:13). Pál szerint a
feltámadáskor „elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására” (I Th 4:17). (Hi 7:9.) - FELINDULÁS (hámá -
khéth-mem-he). Hirtelen indulat. A felindult lelkiállapot zaklatottságot jelent. (Is 63:3.) - FELKENT
(mösíah - mem-sin-jod-khéth). Izraelben gyakori szokás volt az olajjal történő felkenés. Királyokat (I
Sm 10:1), papokat (Ex 29:4-7) és prófétákat (I Rg 19:1) kentek fel olajjal. Jákób a bételi oszlopot
öntötte le olajjal (Gn 28:18). Egyiptomban a magas rangú hivatalnokokat, Babilonban a papokat
kenték fel olajjal. A lakodalomban a vőlegény apja a menyasszonyt kente fel. A mindennapi életben a
testet ápolás céljából olajjal kenték meg (Rth 3:3. Mt 6:17). A szívesen látott vendég fejét is megkenték
olajjal (Ps 23:5). A Jézust vendégül látó farizeus ezt elmulasztotta, helyette egy közismert bűnös nő
kente meg ől olajjal (L 7:38,46). Az ÚT Jézust nevezi felkentnek, azaz Krisztusnak (H 1:9). Pál szerint
a hívek Isten felkentjei (II K 1:21). Jézus idejében a halottakat finom olajjal kenték meg (Mc 16:1). (Is
45:1.) - FELLEG (sahak - sin-khéth-kóf = pehelyfelhő, cirruszfelhő). A felhő nyáron elárnyékolja a
napot (Is 25:5), az esős évszakokban pedig megöntözi a földet. A Biblia szerint Isten a fellegeknek is
ura (Hi 26:8), és az ő tudásának eredménye a felhőkből hulló eső (Prv 3:20). A felhő lehet Isten
ítéletének az eszköze is (Ez 32:7). Az ítélet napja „felhő és homály napja” lesz (Zph 1:15). Istent a
gomolygó fellegek sátorként veszik körül (Ps 18:2). A megdicsőülés hegyén Jézust is felhő rejtette el
(Mt 17:5). Amikor a nép Egyiptomból menekült, felhő választotta el a menekülőket az üldözőktől. A
Színai-hegyen Isten felhőben jelent meg Mózesnek (Ex 14:20; 19:9). Amikor Áron évente egyszer
belépett a szentek szentjébe (a szentsátor legszentebb helyére), a kérubok felett felhőben jelen volt
Isten (Lv 16:2). Mózessel és Áronnal Isten általában mindig felhőből beszélt (Ps 99:7). Dániel
látomásában felhőkön jön le az Emberfia (Dn 7:13). Pál szerint a feltámadáskor „elragadtatunk
felhőkön az Úr fogadására” (I Th 4:17). (Is 45:8.) - FELLEGVÁR (miszgáb - mem-szin-gimel-béth =
menedékhely, fellegvár). A vár legbelső, legmagasabban fekvő része. Ide húzódtak be az
ostromlottak, ha a külső várrészeket már elfoglalta az ellenség. Fellegvárnak nevezik a magasan
épült, magában álló erődítményt is. Filippi és Korintus mellett is van egy magas hegy, az azon épült
erődítmény a fellegvár. (Is 33:16.) - FELSÉGES (násza - nun-szin-alef = felemelni). Isten gyakori
jelzője. (Is 57:15.) - FELSŐRUHA (himation). Inghez hasonló ruhadarab, amelyet otthon és házon
kívül egyaránt viseltek. Általában téglalap alakban összehajtott lenvászon volt, eredetileg ujjatlan, és
térdig ért. Később ujjakkal is kiegészítették, és bokáig meghosszabbították, ezért járás közben fel
kellett hajtani. (Mc 11:8.) - FENSÉGES (gáón - gimel-alef-vav-nun = fenség). A királyi hercegek címe.
Az uralkodó és felesége már felséges! (Hi 37:4.) - FENYÍTÉS (jászar - jod-szamek-res =
megbüntetni). Ez a fogalom a Bibliában kétféle értelemben fordul elő: büntetés (Nu 16:31-35) és
nevelés (Prv 23:13,14). A büntetés a rossz cselekedetek megtorlása, a nevelés a rossztól való
visszatartás. A fenyítés nem csak gyermekekre vagy egyes emberekre irányulhat. Isten megfenyítette
népét, amikor az megszegte szövetségét (Nu 26:14-39), többek között a babiloni száműzetéssel. Az
ilyen, nem megsemmisítő fenyítés mindig nevelő célzatú, és így a fenyítés Isten szeretetének a jele is
 392

lehet (H 12:6). Mint ahogy az ÓT népét Isten választott emberei által fenyítette meg (Nu 17:11-14), az
ÚT-i gyülekezetben is választottak olyan tisztségviselőket, akik fegyelmet tartottak. Ezért álltak
felügyelők a gyülekezet élén, akiket hol püspöknek (Ph 1:1), hol valami másnak fordítanak, bár az
újabb fordításokban próbálják kerülni ezt a ma nálunk félreérthető szót, és az itt előforduló görög szót
(episzkoposz) például őrizőnek fordítják (Act 20:28), János pedig a Mennyei jelenésekben a
gyülekezet angyaláról (angelosz) ír (Ap 2:1). Ha az angyalt Isten követeként, küldötteként,
megbízottjaként értelmezzük, akkor az angyal olyan gyülekezeti vezető, aki azt a megbízást kapta,
hogy ügyeljen fel a gyülekezet életére. A gyülekezetnek ezek a felügyelői fenyítéssel is
helyreigazíthatják a bűnbe esőt, ami lehet szelíd figyelmeztetés (G 6:1), de lehet nagyon kemény ítélet
is (Act 5:1-10). Jézus korában a hatóságok megvesszőzéssel vagy korbácsolással hajtották végre a
fenyítést (II K 11:24,25). (Hos 10:10.) - FÉKTELEN (ábar - ain-béth-res = elrohanni, elviharzani). A
Példabeszédekben az ostobák jellemzése. Féktelen az az ember, aki meggondolatlanul, kapkodva, a
szabályokat semmibe véve cselekszik. A szó eredete a héberben a kapkodó, meggondolatlanul ide-
oda rohangászó ember képe, a magyarban a zablával vissza nem fogott ló vágtatása. (Prv 14:16.) -
FÉLELEM (jiröá - jod-res-alef-he). Lehet valamilyen bekövetkező rossz előérzete vagy valamitől való
tartás. Mózes félt rátekinteni Istenre, a Színai-hegy lábánál a nép félt a villámlásban (Ex 3:6; 19:16).
Ésaiás félt, amikor meglátta Istent a templomban (Is 6:5). Jézus tanítványai féltek a viharban, meg
amikor Jézus a vízen járt (Mt 8:26; 14:26). János félt, amikor Patmosz szigetén Jézussal találkozott
(Ap 1:17). Az Úr félelme életet jelent (Prv 19:23). (Hi 6:14.) - FÉLELMETES (járé - jod-res-alef = félni).
Isten félelmetes lehet az ember számára. Mózes félt rátekinteni Istenre, a nép félt Istentől a Színai-
hegy lábánál (Ex. 3:6; 19:16). Ésaiás félt, amikor meglátta Istent a templomban (Is 6:5). (Is 21:1.) -
FÉNY (ór - alef-vav-res). A fényt Isten teremtette az első napon (Gn 1:3), tehát a fény minden élet
feltétele a földön. Jelképesen jelenti a szellemi megvilágosodást (II K 4:6) és Krisztus megismerését
(E 5:14). Isten Igéje világosság (Ps 119:105), sőt maga Isten is világosság (I J 1:5), Jézus pedig a
világ világossága (J 8:12), és tanítványainak is fényleniök kell a világban (Mt 5:14). (Is 60:3.) -
FÉNYES (záká - zain-kaf-he (pi) = tisztán tartani). Fényt sugárzó vagy visszaverő felület, fénnyel
elárasztott épület vagy utca. Átvitt értelemben: pompás, díszes, pazar, kiváló, nagyszerű. (Hi 25:5.) -
FÉREG (rimmá - res-mem-he). A Biblia szerint a férgek a csúszó-mászó állatok csoportjába tartoznak.
Ezeket tekinti a Biblia a legalacsonyabb rendű élőlényeknek. Átvitt értelemben utalhat a féreg szó az
emberi gyengeségre vagy valaminek a jelentéktelen voltára (Hi 25:6). A Deutero-Ésaiásnál használt
szó (szász) nem férget, hanem molylepkét jelent éppúgy, mint a mellette használt másik szó (ás - ain-
sin), amelyet molynak is fordít a magyar Biblia. Mind a ruhát, mind a gyapjút a moly rágja meg, nem
valamilyen féreg, a moly viszont nem a csúszó-mászók csoportjába tartozik. (Hi 17:14.) - FÉRFI (ís -
alef-jod-sin). A férfi alkatilag erősebb a nőnél (I Rg 2:2). Az a férfi él Istennek tetszően az erejével, aki
azt a gyengébbek védelmére használja (Gn 29:10). Izraelben minden felelős tisztséget férfiak töltöttek
be. A választott néphez való tartozás külső jelét is a férfiak viselték. Az örökségből a férfiak kaptak
köteles részt. A nők fiúörökös hiányában juthattak örökséghez (Nu 27:49). Számbavétel alkalmával
általában csak a férfiakat számolták meg (Mt 14:21). Krisztusban „nincs férfi, sem nő, mert ti
mindnyájan egyek vagytok Krisztusban” (G 3:28). A gyermekkel szemben a férfi a nagykorúság
jelképe (I K 13:11). Isten angyalai (követei) mindig férfialakban jelentek meg (Gn 18:2). (Jr 4:4.) -
FÉRFIAS (geber - gimel-béth-res = férfi). A férfi jellemző tulajdonságai mutató személy. (Hi 40:7.) -
FÉRJ (báal - béth-ain-lámed = férjhez menni). A nő házastársa. A Trito-Ésaiásnál használt szó
alapjelentése: valakinek bizalmas birtoklása, ami a házastársi kapcsolatra is értelmezhető. (Is 62:4.) -
FÉSZEK (kánan - kóf-nun-nun = fészkelni). Madaraknak tojásaik kiköltésére és utódaik felnevelésére
szolgáló lakóhelye. Fán (Ps 104:17), földön (Dt 32:6) vagy sziklán (Jr 48:28) egyaránt lehetett fészket
rakni, sőt még az oltároknál is (Ps 84:4). (Jr 22:23.) - FIASTYÚK (kímá - kaf-jod-mem-he). A Plejádok
csillagkép népies neve a Bika csillagzatban. Szabad szemmel nagyjából hat csillagát lehet látni. A
Bibliában Ámós könyvén (Am 5:8) kívül még Jób könyvében (Hi 9:9) fordul elő (Hi 38:31.). -
FIGYELMES (sáma - sin-mem-ain = hallani, figyelmesen hallgatni valakire). Komoly odafigyelést
tanúsító ember. Valakire erősen odafigyelő ember. Szíves, előzékeny, udvarias ember. (Hi 29:21.) -
FILISZTEA (pölistím - pe-lámed-sin-tav-jod-mem = filiszteusok). A filiszteusok Krétából származó
tengeri nép, amely már Ábrahám előtt is a Földközi-tenger partján élt (Gn 26:1,8,18). Amikor Mózes
kivezette a népet Egyiptomból, kikerülte a filiszteusok földjét, mert reménytelen lett volna a filiszteusok
haditechnikájával harcba szállni (Ex 13:17). A filiszteusok már meg tudták munkálni a vasat, és ezzel
óriási stratégiai fölényre tettek szert Izraellel szemben. A honfoglaláskor az ő területüket is besorolták
a törzsek birtokai közé, de elfoglalni nem tudták, sőt sok alkalommal a filiszteusok veszélyeztették
Izrael területét. Az első király a filiszteusokkal vívott háborúban esett el (I Sm 31:1,6). Dávid és
Salamon egy ideig meg tudta fékezni őket, de az ország kettészakadása után visszanyerték
hatalmukat. Végül Szargon a filiszteusok egy részét is száműzte, és asszír helytartót állított az ország
élére. Mivel bálványimádók voltak, a próféták gyakran hirdettek ellenük ítéletet (Am 1:6. Sph 2:4).(Am
 393

1:8.) - FILISZTEUSOK (pölistím - pe-lámed-sin-tav-jod-mem = vándorok). Krétából származó tengeri

nép, amely már Ábrahám előtt is a Földközi-tenger partján élt (Gn 26:1,8,18). Amikor Mózes kivezette
a népet Egyiptomból, kikerülte a filiszteusok földjét, mert reménytelen lett volna a filiszteusok
haditechnikájával harcba szállni (Ex 13:17). A filiszteusok már meg tudták munkálni a vasat, és ezzel
óriási stratégiai fölényre tettek szert Izraellel szemben. A honfoglaláskor az ő területüket is besorolták
a törzsek birtokai közé, de elfoglalni nem tudták, sőt sok alkalommal a filiszteusok veszélyeztették
Izrael területét. Az első király a filiszteusokkal folytatott háborúban esett el (I Sm 31:1,6). Dávid és
Salamon egy ideig meg tudta fékezni őket, de az ország kettészakadása után visszanyerték
hatalmukat. Végül Szargon a filiszteusok egy részét is száműzte, és asszír helytartót állított az ország
élére. Mivel bálványimádók voltak, a próféták gyakran hirdettek ellenük ítéletet (Am 1:6. Sph 2:4.) (Jr
47:4.) - FINEÁS (pínöhász - pe-jod-nun-khéth-szamek). Áron unokája (Ex 6:25). Amikor Isten pestissel
sújtotta a népet amiatt, hogy a Baal-Peór nevű bálvány imádására hajlott, Fineás megölte az ebben
vezető szerepet játszó izraeli férfit, és megszűnt a csapás (Nu 25:6-9). - FIÓKA (efrah - alef-pe-res-
khéth). Még a fészekben növekvő kis madár. (Hi 39:30.) - FIÚ (bén - béth-nun). Izraelben minden
gyermeket Isten ajándékának tekintettek (Ps 127:3), különösképpen a fiúgyermeket (Gn 17:16), mert ő
biztosította a nemzetség fennmaradását (Nu 27:4). A fiú köteles volt tisztelni szüleit (Ex 20:12). A
Biblia ismeri a fiúvá fogadást is, ami úgy történt, hogy térdére vette, és örökösének ismerte el az
örökbe fogadó a gyermeket (Gn 3:26; 15:3; 50:23). Isten Izraelt mint népet fogadta fiává (II Sm 7:14),
Jézust pedig, amikor János a Jordánban bemerítette, fiává fogadta (L 3:22). Jézus gyakran fiúnak
nevezi magát (Mt 11:27). A vér szerinti fiú mellett lehet valakinek lelki fia - s (I T 1:2). Akik Krisztust
hittel elfogadják, Isten fiaivá lesznek. (Hi 5:4.) - FOG (sén - sin-nun). A Biblia csak néhány helyen
említi az ember fogait (Nu 11:33). Szó van viszont többször fogcsikorgatásról, ami a harag (Hi 16:9) és
a tehetetlen düh (Ps 112:10) megnyilvánulása volt az ÓT-ben éppúgy, mint az ÚT-ben, ahol arról
olvasunk, hogy az István vértanú beszédét hallgató zsidók fogukat csikorgatták (Act 7:54). Jézus
példázataiban ugyanilyen értelemben említi a fogcsikorgatást (Mt 24:51). (Hi 13:14.) - FOGOLY (ászír
- alef-szamek-jod-res). Jelenthet hadifoglyot, akit rabszolgának adnak el, de egyszerűen a vásárokon
is árultak rabszolgákat. Így adták el Józsefet rabszolgának Egyiptomba. Fogoly volt az is, akit
valamilyen vétség miatt börtönbe vetettek (Gn 37:28; 29:20). Több prófétát is börtönbe vetettek (Jr
37:15), de az apostolok sem kerülhették el ezt a sorsot (Act 16:23). Istennek gondja volt a foglyokra
(Ps 69:34), Jézus pedig az utolsó ítélet napján számon fogja kérni tőlünk a foglyokról való
gondoskodást (Mt 25:36). A bűnnek is foglya lehet az ember (Prv 5:22). (Is 42:7.) - FOGSÁG (söbí -
sin-béth-jod). Izrael népe fogságon mindig a babiloni száműzetést értette. Izrael lakosságának nagy
részét 722-ben, Júdáét 586-ban hurcolták száműzetésbe. Helyébe Asszurbanipál Samáriába telepített
egy meghódított törzset Asszíria keleti részéből (Esr 4:9,10). Nebukadneccar 605-ben a nemesség
néhány tagját - köztük Dánielt - deportálta (Dn 1:6). majd Jojákin királlyal együtt Jeruzsálem vezetőit is
száműzetésbe vitette, köztük Ezékielt (II Rg 24:14,15), majd a legszegényebbek kivételével Júda
egész lakosságát elhurcolta. A száműzetésnek Círusz perzsa király vetett véget, amikor megdöntötte
a babiloni birodalmat, és megengedte a száműzöttek hazatérését (Esr 1:1-4). (is 46:2.) - FOLYAM
(náhár - nun-he-res). A kevés vízzel rendelkező helyeken az állandóan vizet szállító folyó jelentette az
életet. Az Édenkertből négy ágra szakadó folyó eredt (Gn 2:10). Az újjáépülő templomból éltető folyó
fakad. Ahol nem volt zsinagóga - pl. Babilonban -, a folyópartokon jöttek össze imádkozni a zsidók (Ps
137:1). Az új Jeruzsálemben Isten és a Bárány királyi székéből fakad az élet vizének folyója (Ap 22:1).
Aki Jézusban hisz, „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (J 7:38). (Nah 2:7.) - FOLYÓ (peleg -
pe-lámed-gimel = patak). A kevés vízzel rendelkező helyeken az állandóan vizet szállító folyó
jelentette az életet. Az Édenkertből négy ágra szakadó folyó eredt (Gn 2:10). Az újjáépülő templomból
éltető folyó fakad. Ahol nem volt zsinagóga - pl. Babilonban -, a folyópartokon jöttek össze imádkozni a
zsidók (Ps 137:1). Az új Jeruzsálemben Isten és a Bárány királyi székéből fakad az élet vizének
folyója (Ap 22:1). Aki Jézusban hisz, „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (J 7:38). (Hi 20:17.) -
FOLYÓVÍZ (nahal majim - nun-khéth-lámed mem-jod-mem). Forrásból, tóból, gleccserből eredő víz,
amely természetes mederben folyik. Közelebbről folyamnak, folyónak, pataknak, csermelynek, érnek
nevezik, nagyságától függően. Isten azt ígérte népének, hogy folyóvizekhez fogja vezetni. (Jr 31:9.) -
FORGÓSZÉL (szúfá - szamek-vav-pe-he). Függőleges tengelyű légörvény. A szaar (szamek-ain-res)
magában csak szélvihart jelent. A forgószelet nevezi így is a Biblia: szaar mithhólél. Isten forgószélben
ragadta magához Illést (II Rg 2:1,11). Ő a forgószél felett is úr (Jr 23:19). (Hi 27:20.) - FORRÁS (mócá
majim - mem vav cáde alef mem-jod-mem - mócá = kimenetel). Olyan hely, ahol víz tör elő a földből.
Az olyan esőben szegény országokban, mint Izrael földje, különös jelentőségük volt a forrásoknak (Dt
8:7). Jézus örök életre buzgó forrást kínált a samáriai asszonynak (J 4:14). Az örökkévalóságban
Jézus az örök élet vizének forrásából ingyen fog vizet adni az övéinek (Ap 21:6). (Is 58:11.) - FORRÓ
(ágam - alef-gimel-mem = forrónak lenni). Nagyon meleg. Földrajzi értelemben: forró égöv. Átvitt
értelemben: heves, szenvedélyes. (Hi 41:12.) - FÖLD (adámá - alef-dáleth-mem-he). Jelentheti a föld
 394

anyagát, a talajt (Gn 3:23), a föld felszínét (Ez 38:20), a megművelhető földet (Gn 3:19; 4:11), az
emberi élet színterét (Ex 10:6), egy törzs vagy nép lakóhelyét (Gn 30:3), egy országot (Gn 28:15),
ugyanakkor jelentheti az egész földkerekséget (Gn 12:3) vagy a világmindenséget (Ps 148:13), sőt
magukat a föld lakóit, az egész emberiséget is (Gn 6:11; 11:1). A föld Isten teremtménye (Gn 1:1), az ő
tulajdona (Ps 24:1), képletesen lábának zsámolya (Is 66:1). Az ember csak jövevény a földön (H
11:13). A Krisztusban megújult, alázatos ember örökölni fogja a földet (Ps 37:11). János új eget és új
földet látott a Mennyei jelenésekben (Ap 21:1). (Hi 5:6.) - FŐRENDŰ (nöszúá - nun-szin-vav-alef-he =
díszpéldány -- nászá - nun-szin-he = felemelni -- páná - pe-nun-he = arc -- nöszú páním = a felemelt
arcúak, akik fenn hordják a fejüket). A ranglétra felső fokán álló vezető személyiség. (Is 9:14.) -
FUVOLA (hálíl - khéth-lámed-jod-lámed). Lágy hangú hangszer, s mint ilyen főleg a fájdalom és a
gyász aláfestésére alkalmas (Jr 48:36). Az Ésaiásnál említett hangszer nem nagyon felel meg ennek a
tulajdonságának: „szívetek pedig úgy örül, mint a zarándok”. Természetesen elképzelhető, hogy
ugyanazon a hangszeren szomorú és víg dalokat is játszottak, de az is elképzelhető, hogy a magyar
Biblia két különböző - bár hasonló - hangszert ugyanazzal a szóval fordított. . (Is 30:29.) - FURULYA
(sörká - sin-res-kóf-he). Ajaksípos, fafúvós népi hangszer. Általában a pásztorok játszottak rajta a nyáj
mellett. (Jdc 5:16.) - FÜGE (bikkúrá - béth-kaf-vav-res-he). Fája vadon és kertekben egyaránt
megtalálható. Az Ígéret Földjének legfontosabb növényei közé tartozott (Dt 8:8). Terméséből a kémek
is vittek magukkal a honfoglalás előtt (Nu 13:23). Lombozata jó árnyékot ad (J 1:49). Évente
háromszor hoz termést, a nyár elején beérő gyümölcs a legfinomabb (Is 28:4). Fája csak tüzelésre
alkalmas. A próféták szerint Isten súlyos ítéletét jelenti a fügefák kipusztulása (Jr 8:13). (Hos 9:10.) -
FÜGEFA (töéná - tav-alef-nun-he = füge - Ficus carica). Vadon és kertekben egyaránt megtalálható.
Az Ígéret Földjének legfontosabb növényei közé tartozott (Dt 8:8). Terméséből a kémek is vittek
magukkal a honfoglalás előtt (Nu 13:23). Lombozata jó árnyékot ad (J 1:49). Évente háromszor hoz
gyümölcsöt, a nyár elején beérő gyümölcs a legfinomabb (Is 28:4). Fája csak tüzelésre alkalmas. A
próféták szerint Isten súlyos ítéletét jelenti a fügefák kipusztulása (Jr 8:13).(Is 34:4.) - FÜL (ozen -
alef-zain-nun). A környezettel való kapcsolattartás fontos szerve. Felszenteléskor a pap jobb
fülcimpáját vérrel kenték be. A meggyógyult leprások fülét ugyanígy bekenték a kultikus tisztaság
jeleként (Lv 8.24; 14:14). Ha a rabszolga hat évi szolgálat után nem akarta felszabadíttatni magát, ura
az örökös rabszolgaság jeleként átszúrta a fülét (Dt 15:17). (Hi 13:1.) - FÜRJ (szöláv - szin-lámed-jod-
vav - Coturnix coturnix). Mérsékelt égövi madár, télen Afrikába költözik. Jóízű a húsa. Isten a
pusztában fürjeket küldött a nép táplálására (Ex 16:13). Ezek az őszi vagy a tavaszi költözés idején ott
átvonuló madarak voltak. - FÜST (ásán - ain-sin-nun). Az égéstermék egy részének a levegőbe távozó
keveréke. A Bibliában általában Isten megjelenésével van kapcsolatban. Amikor Isten leszállt a Színai-
hegyre, a hegy „egészen füstbe borult” (Ex 19:18). Amikor Ésaiásnak megjelent Isten, füstbe borult a
templom (Is 6:4). János Mennyei jelenéseiben füsttel telik meg a mennyei szentély (Ap 15:8). Füstről
más alkalommal is olvashatunk a Bibliában. Ábrahám a felszálló füstből értesülhetett arról, hogy
Sodoma és Gomora elpusztult (Gn 19:28). Ésaiás látomásában gomolygó füst jelzi Edóm pusztulását
(Is 34:10). A levegőben szétoszló füst a világ mulandóságának a jelképe (Ps 37:20). Régen a
háborúban füstjellel közvetítették az üzenetet (Jos 8:20). A templomban füstölés kíséretében mutatták
be az áldozatot (Lv 6:8). Az aranyoltáron naponta kétszer mutattak be füstölő áldozatot (Ex 40:5).
Salamon kora után Izrael gyakran mutatott be bálványisteneknek illatos füstölő áldozatot. (Is 51:6.) -
FÜSTFELLEG (atmida kapnú - atmisz = pára - kapnosz = füst). A füst Isten jelenlétét (Ex 19:13), és
dicsőségét (Ap 8:13) jelezte. A pusztai vándorlás idején Isten nappal felhőoszloppal vezette a népet
(Ex 13:21). Isten ítéletét is füstoszlop fogja jelezni (Joel 3:3). Háború idején füstjelekkel közvetítették
az üzeneteket (Jdc 20:38). (Act 2:19.) - FŰ (dese - dáleth-sin-alef = friss, zöld fű). Fontos állati eledel.
Legeltetéssel vagy levágott formában hasznosítják. Izraelben a kora őszi esők hatására kezd
kizöldülni a fű. Átvitt értelemben a zöld fű a viruló élet (Is 66:14) jelképe. (Hi 6:5.) - FŰZFA (arábá -
ain-es-béth-he). Gyorsan növő fa. Mivel sok nedvességet igényel, rendszerint víz mellett található.
Izrael földjén két fajtája volt honos: Salix acmophyll, amely Babilon folyói partján is tenyészett, és Salix
alba, amely a legnagyobb a fűzfák között. Izraelben díszfának ültették a szomorú fűzet (Salix
babylonica), amely azonban nem Babilonból, hanem Kínából származik. Egyes bibliakutatók szerint a
héber arábá szó babiloni nyárfát jelent. A vízilovak szívesen hűsölnek a fűzfák árnyékában (Hi 40:22).
A sátoros ünnepen fűzfagallyakat vagdostak (Lv 23:40). Babilonban a zsidók a folyók partján - ahol
templom meg zsinagóga hiányában összejöveteleiket tartották - bánatukban a fűzfákra aggatták
hangszereiket. A fűzfa kérge a benne levő szalicinnak köszönhetően lázcsillapító és idegnyugtató
hatású. (Is 44:4.)
GABONA. (zera -zain-res-ain). Izrael földjén főképpen árpát (Júdában) és búzát (Galileában)
termeltek. Mindkettőből kenyeret készítettek. A szegényebbek tönkölyt (Is 25:25) és kölest (Ez 4:9) is
ettek. A magot kézzel szórták el (Mt 13:3-8). Mózes törvénye rendelkezett arról, hogy egy földbe csak
egyféle magot szabad vetni (Lv 19:19). A gabona legismertebb betegsége a rozsda (siddáfón - sin-
 395

dáleth-pe-vav-nun) volt. Terjedését általában a forró keleti szélnek tulajdonították. A jó termést Isten
áldásának tekintették (Gn 27:28). Rossz termés idején a szegény nép kénytelen volt más vidékre
költözni (Rth 1:1) vagy más országból gabonát vásárolni (Gn 42:3). A kereskedelemben elharapódzott
visszaélések ellen főként Ámós emelte fel szavát (Am 8:5,6), és azok ellen is kemény ítéletet hirdetett,
akik gabonaadóval sújtották a szegényeket (Am 5:11). Jézus a búzaszemet mint a feltámadásra utaló
jelképet említette (J 12:24), és ugyanezt a szimbolikát használta fel Pál is a korintusiakhoz írt
levelében (I K 15:35-37). A Jeremiásnál használt szó (dágán - dáleth-gimel-nun) általában a
gabonaféléket (Jr 31:12) jelenti, a Jóbnál található szó pedig inkább a vetőmagot, illetve a száron álló
gabona kalászában levő magot jelenti, de előfordul vetés és szántóföld értelemben is. (Hi 39:12.) -
GALAMB (jóná - jod-vav-nun-he - Columba). Izrael földjén a szirti galamb (C. livia) volt honos. Főleg a
szegények tápláléka volt. Ők áldozatra is galambot vittek (L 2:24). Az Énekek énekében a szerelmes
férfi galambhoz hasonlítja kedvesét. Az ÚT-ben a Szentlélek megjelenési formája (Mt 3:16). A Nóé
bárkájába olajággal visszatérő galamb a béke jelképe mind a mai napig (Gn 8:11). (Is 60:8.) - GALLIM
(gallím - gimel-lámed-jod-mem = kórakás). Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől északra (I Sm
25:44). (Is 10:30.) - GAZ (sajith - sin-jod-thav = tüskés bozót). A gyomnövények gyűjtőneve. Ha a
megművelt területet felveri a gaz, az Isten ítéletének a következménye (Hos 9:6). Átvitt értelemben a
gonoszságot cselekvő emberek neve, akiket Isten megéget (Is 27:4). (Is 9:17.) - GAZDA (baal - béth-
ain-lámed = tulajdonos, úr). Tulajdonosa, illetve parancsolója valakinek vagy valaminek. Gazdája lehet
valamely országnak (Is 1:3.). Jelenthet házigazdát (Jdc 19:22) vagy valamely város polgárát (II Sm
21:12). Ha névelővel áll (habbaal), akkor kánaáni istenség neve. Előfordulhat átvitt értelemben is: a
harag gazdája = haragos ember (Prv 22:24). A görögben (deszpotész) szintén tulajdonost vagy olyan
embert jelent, akinek korlátlan rendelkezési joga van valami felett. Vonatkozat Istenre (L 2:29) vagy
Jézusra (II P 2:4) is. (Is 26:13.) - GAZDAG (ásír - ain-sin-jod-res - plusziosz). Jólétben, bőségben élő
ember. (Prv 10:15.) - GAZDAGSÁG (hajil - khéth-jod-lámed). A gazdag ember jólétben, bőségben él.
A nomád társadalomban még nem volt erős a vagyoni különbség, de a királyok korában már kialakult
a szegénység ellentéteként a gazdagság. A szegény tömegek mellett jóval kevesebb gazdag ember
élt. A próféták elítélték azokat, akik több házat szereznek maguknak (Mch 2:2), akik rabszolgává teszik
a szegény embert (Am 2:6), akik elnyomják az özvegyeket és az árvákat (Ml 3:5). Jézus arra
figyelmeztet, hogy a gazdagok nehezen juthatnak be Isten országába (Mc 10:25). Pál szerint a pénz
szerelme minden rossznak gyökere (I T 6:10), a a keresztyén ember Krisztus szegénysége által
gazdagodik meg (II K 8:9). Jakab komolyan figyelmezteti a gazdagokat (Jc 1:10). Jézus a Mennyei
jelenésekben a laodiceai gyülekezetet figyelmezteti a gazdagság veszélyeire (Ap 3:17). (Hi 31:25.) -
GAZELLA (cöbí - cáde-béth-jod). Antilop alakú állat. Izrael földjén a szarvasnál valamivel kisebb
gazella (G. dorcas) volt honos. Tiszta állat, húsa fogyasztható, Salamon is szívesen ette (I Rg 5:3).
Áldozat bemutatására nem használták. Rendkívül gyorsan fut (Prv 6:5). Az Énekek énekében a
szerelmes férfi gazellához hasonlítja kedvesét. Az ÚT-ben csak személynévként fordul elő (Act 9:39).
Ct 2:7.) - GÁD (gád - gimel-dáleth = szerencse). Jákób hetedik fia Lea szolgálójától, Zilpától (Gn
30:10,11). Törzse a honfoglalás után a Jordántól keletre telepedett le. Jákób kiváló harcosként
jellemzi. A honfoglalás harcaiban a többi törzsnek is segítséget nyújtott (Nu 32:17-19). (Jr 49:1.) -
GÁLYA (oní sajít - alef-nun-jod sin-jod-téth = evezőshajó - oní = hajó, hajóraj -- sajít = evező). Olyan
hajó, amelyet a vitorlák mellett evezőkkel is hajtottak. A XVIII. század végéig voltak használatban. Az
evezőket a legtöbb esetben rabok mozgatták. (Is 33:21.) - GÁT (gath - gimel-thav). Az öt filiszteus
város egyike. Innét származott Góliát (I Sm 17:4), és ide menekült Dávid Saul elől (I Sm 27:2), mert ez
a filiszteus város volt a legközelebb a júdai határhoz. Szargon asszír király rombolta le (II Sm 1:20).
(Mch 1:10.) - GÁZA (azzá - ain-zain-he = erős). A filiszteusok legjelentősebb városa az egyiptomi
karavánút mellett, közel a tengerparthoz. A honfoglalás előtt anákok lakták (Jos 11:22). A
honfoglaláskor Júda törzsének jutott osztályrészül, és rövid időre el is tudta foglalni, de később
visszakerült a filiszteusokhoz. Itt volt rabságban Sámson, és itt is halt meg (Jdc 1:18; 16:30). A
próféták gyakran említették meg jövendöléseikben (Zch 9:5). Később Kambysz, majd Nagy Sándor is
elfoglalta, aztán a Makkabeusok hódították meg hosszabb időre, végül Pompeius római provinciává
tette. Fülöp a régi várostól kissé távolabb keletkezett település mellett találkozott az etióp hivatalnokkal
(Act 8:26). Ma is lakott város. A legutóbbi időkben a palesztín állam déli részének legjelentősebb
városa. (Jr 47:5.) - GEBA (geba - gimel-béth-ain). Város Júda északi határánál. Ászá megerősített
várossá tette (I Rg 15:22). Lakói közül sokan hazatértek Babilonból (Neh 7:30). Valószínűleg a mai
Dzseba faluval azonos a Vádi-Suvenit mellett. (Is 10:29.) - GEBÁL (göbál - gimel-béth-lámed). A
földközi tenger partján fekvő város, Izraeltől északra. A honfoglaláskor Manassénak jutott (Ps 60:9). A
XII. században a tengeri népek, a VIII. században az asszírok, 537-ben a perzsák foglalták el. Pogány
vallási központ volt. Mai neve Dzsebel. (Ez 27:9.) - GERENDA (mökáre - mem-kóf-res-he -- kórá - kóf-
vav-res-he). Házépítésnél használt, egyenes, hosszú fadarab (I Rg 7:2). Salamon libánoni cédrusból
készült gerendákkal építtette a templomot és a királyi palotát (I Rg 6:36). Ilyen gerendákat csak
 396

fényűző építkezéseknél használtak, mert ez Izrael területén nem volt található. A szegényebb
építkezésekhez Izraelben honos fából készítettek gerendát (II Rg 6:2). Az ÚT-ben egy helyen fordul
elő Jézus tanításában (Mt 7:3). (Eccl 10:18. - Ct 1:17.) - GERLE (tór - tav-vav-res - Streptopelia
turtur). A galambnál kisebb költöző madár (Jr 8:7). Izrael földjére tavasszal érkezik, és a sátoros ünnep
után délre vonul. Tiszta állat, húsa fogyasztható, áldozati állatként főleg a szegények használták (L
2:24). (Ct 2:12.) - GÉBIM (gébím - gimel-béth-jod-mem = gödrök). Város Anátót közelében. (Is 10:31.)
- GIBEA (giböá - gimel-béth-ain-he = domb). Város Jeruzsálem és Ráma között. Ma Tell el-Ful. Már a
honfoglalás idején lakott hely volt. Saul uralkodása idején élte fénykorát, mert itt született Saul, és
Gibeát királyi székhelyévé tette (I Sm 10:26; 23:19). Ezért olvasható a Bibliában: Saul Gibeája (I Sm
11:4). Amikor Dávid Jeruzsálemet tette fővárosává, Gibea elvesztette jelentőségét. (Is 10:29.) -
GILBOA (gilboa - gimel-lámed-béth-ain = bővizű forrás). Dombvonulat a Jezréeli-síkság keleti részén.
Itt verték meg a filiszteusok Saul seregét, aki itt halt meg fiaival együtt (I Sm 31:2,5). (II Sm 1:21.) -
GILEÁD (gilöad - gimel-lámed-ain-dáleth = hegyes vidék). A Jordántól keletre eső terület, de
közelebbről jelenthet egy várost (Jdc 10:17) vagy egy hegyet is (Gn 31:21). Gileád erdejében halt meg
a lázadó Absolon (II Sm 18:6). Az ország kettészakadása után Izraelhez tartozott, ezért sokat
szenvedett az asszír támadásoktól. 733-ban asszír fennhatóság alá került. (Ct 4:1.) - GILGÁL (gilgál -
gimel-lámed-gimel-lámed). Izrael első szálláshelye a Jordánon történt átkelés után. Júda határvárosa
(Jos 4:19; 15:7). Sámuel rendszeresen látogatta, amikor Izrael bírája volt. Itt erősítették meg Sault
izraeli királyságában (I Sm 7:16; 11:15), és itt jósolta meg neki Sámuel királysága elvesztését (I Sm
13:14). (Mch 6:5.) - GIMEL. A héber ABC 3. betűje. Megegyezik a magyar G hanggal. - GOMORA
(amorá - ain-mem-res-he). Rendkívül szép és gazdag város volt valahol a Jordán vidékén. (L.
bővebben az I. kötetben!) Zph 2:9.) - GOND (pákad - pe-kóf-dáleth = gondoskodni valakiről vagy
valamiről). Isten megígérte, hogy mindig gondoskodik az ember megélhetéséről (Gn 8:22). Istennek
gondja van népére, Izraelre (Ex 2:25), de nemcsak Izraelről, hanem a föld többi népéről is
gondoskodik, sőt minden más élőlény szükségleteiről is bőségesen gondoskodik (Ps 67:5; 145:16).
Ha kell, csodákkal gondoskodik az emberről (Jdc 13:19), sőt még a növényekről és az állatokról is (Mt
6:25-34). Gondoskodó szeretete mindent az övéi javára fordít (R 8:28). (Zch 10:3.) - GONDOLAT (léb
- lámed-béth = szív). Az ókori felfogás szerint a szív a gondolatok középpontja, ezért képes
kifejezéssel az ÓT többször a szív szót gondolat értelemben. (Eccl 10:20.) - GONDTALANUL (sölév -
sin-lámed-jod-vav = gyermekes gondtalanság). Gondtalanul él az anyagilag és lelkileg
kiegyensúlyozott ember. (Hi 21:23.) - GONOSZ (ra - res-ain). Gonosz az, ami nincs összhangban
Isten rendjével. Gonosz ember az, aki rosszat gondol vagy cselekszik (Gn 28:8). A gonosz ember nem
érti meg, ezért nem is tartja meg a törvényt (Prv 28:5). (Hi 21:30.) - GONOSZSÁG (roa - res-ain).
Gonosz, Isten törvényét nem tisztelő emberek cselekedete, életvitele. (Hi 22:5.) - GONOSZTETT (ráa
- res-ain-ain = gonosznak lenni). Gonosz az, ami nincs összhangban Isten rendjével. Gonosz ember
az, aki rosszat gondol vagy cselekszik (Gn 28:8). A gonosz ember nem érti meg, ezért nem is tartja
meg a törvényt (Prv 28:5). (Mch 3:4.) - GONOSZTEVŐ (páal - pe-ain-lámed = cselekedni -- áven -
alef-vav-nun = gonoszság -- poalé éven = gonosztevők). Gonoszságokat felelőtlenül elkövető ember
(Is 14:20). (Hi 34:22.) - GÓLYA (haszídá - khéth-szamek-jod-dáleth-he - Ciconia). Tisztátalan állat (Lv
11:19). Izraelen az őszi és a tavaszi költözés idején vonult át (Jr 8:7), de voltak egyes ott fészkelő
egyedei is. - GÓSEN. A Nílus deltájának északkeleti része, ahol József családját letelepítette (Gn
46:28,29). - GÖRBE (akas - ain-kóf-sin (pi) = elferdíteni). A mértanban ívalakban meghajlított
egyenes. A természetben cikkcakkban haladó út. Átvitt értelemben a nem egyenes beszéd. A görbe
úton járás nem tisztességes életet jelent. (Prv 10:9.) - GŐG (gáón - gimel-alef-vav-nun). Az
elbizakodott, beképzelt emberek viselkedése. Az ÚT is figyelmeztet a gőgösség veszélyére, és
alázatosságra int (I P 5:5). (Prv 16:18.) - GŐGÖS (áthák - ain-thav-kóf = pimasz, rátarti). A gőgös
ember csak magára támaszkodik, csak magával dicsekszik, és lenézi a többi embert, de még Istent is
(Jr 9.23). Gőgössé teheti az embert ereje, gazdagsága (I T 6:17), bölcsessége (R 11:25), testi
szépsége (Is 3:16). Isten megalázza a gőgös embert (Lv 26:19). (Ps 75:6. Prv 16:19.) -
GRÁNÁTALMA, GRTÁNÁTALMAFA (rimmón - res-mem-vav-nun - Punica granatum). Izrael földjének
egyik legszebb növénye, az Ígéret Földje hét áldásának egyike (Dt 8:8). Nevét helységnév is őrzi, ahol
nyilván nagy mennyiségben termesztették (Jos 15:32). Gyümölcse skarlátpiros, belső rekeszekre
oszlik. Ha megérik, héja magától kinyílik. Nagyon kellemes, frissítő hatása miatt a nép erősen
hiányolta a pusztában (Nu 20:5). Ha elpusztulnak a gránátalmafák, az Isten ítéletét jelzi (Joel 1:12). A
templom oszlopai (I Rg 7:18) és a főpapok ruhái (Ex 28:33) díszítésére is használták, természetesen
kőből, illtve karmazsinfonálból. (Ct 6:7.)
GYALÁZAT (herpá - khéth- res-pe-he). Az ember jó hírén esett sérelem. Az ÓT szerint
gyalázatot jelent az ember számára, ha olyan helyzetbe kerül, amely szégyent hoz rá, és nem tud
segíteni magán. Ilyennek tekintették azt, ha az asszony nem szült gyermeket (Gn 30:23), vagy nem
ment férjhez (Is 4:1). Gyalázatot jelentett Izrael számára, hogy Jeruzsálem romokban állt (Neh 2:17).
 397

Az ember viselkedésével is kiérdemelheti a gyalázatot: „Szégyellni való és gyalázatos az a fiú, aki

bántalmazza apját, vagy elkergeti anyját” (Prv 19:26). Jákób fiai azt mondták Sikemnek, hogy
gyalázatot hozna rájuk, ha Lea leányát, Dinát körülmetéletlen emberhez adnák feleségül (Gn 34:14). -
A próféták szerint „gyalázatra jutnak a bálványkészítők” (Is 45:16) és a bálványimádók. Minden
gonoszságáért szégyen és gyalázat éri az embert (Jr 11:13; 22:23). A zsoltáríró azt kéri, hogy „érje
szégyen és gyalázat azokat”, akik az életére törnek (Ps 35:4). A babiloni fogságba menőket azzal
vigasztalta a próféta, hogy Isten „leveszi népéről a gyalázatot” (Is 25:8). Dániel könyvében azt
olvassuk, hogy „azok közül, akik alusznak a föld porában, némelyek felébrednek majd ... gyalázatra és
örök utálatra” (Dn 12:2). Jézus „a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet” (H 12:2). Miatta sokan
gyalázzák és üldözik a keresztyéneket (Mt 5:11), de ők erre azzal kell hogy válaszoljanak, hogy áldást
mondanak azokra, akik gyalázzák őket (I K 4:12). Péter azt kéri Krisztus követőitől, hogy úgy
viselkedjenek, hogy „megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák” őket Krisztusért (I P 3:16). (Hi 19:5.) -
GYALÁZATOS (nábél (pi) - nun-béth-lámed = tönkretenni). Olyan ember, akinek jó hírén esik csorba.
Jézus „a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet” (H 12:2). Miatta sokan gyalázzák és üldözik a
keresztyéneket (Mt 5:11), de ők erre azzal kell hogy válaszoljanak, hogy áldást mondanak azokra, akik
gyalázzák őket (I K 4:12). Péter azt kéri Krisztus követőitől, hogy úgy viselkedjenek, hogy
„megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák” őket Krisztusért (I P 3:16). (Nah 3:6.) - GYÁSZ (ábél - alef-
béth-lámed = gyászolni). A gyász a szeretett személy elvesztése feletti fájdalom kifejezése. A
legszembetűnőbben a felsőruha megszaggatásában nyilvánult meg (Gn 37:34), de az is előfordult,
hogy külön gyászruhát vettek fel (Esth 4:1), amely általában sötét színű zsákszövetből készült. Volt
úgy, hogy a gyászolók megtépték szakállukat (Esr 9:3), vagy kopaszra nyírták a fejüket (Am 8:10).
Szokás volt port vagy hamut hinteni a fejre (Jos 7:6), vagy porban és hamuban ülni (Jr 6:26). Lehetett
böjtöléssel is gyászolni (I Sm 31:13). A gyász legtermészetesebb megnyilvánulása a sírás és jajgatás
volt (J 20:11). A siratás történhetett gyászénekek elmondásával is (I Rg 13:30). A későbbi időkben
voltak hivatásos halottsiratók (Jr 9:16). A gyász ideje változó volt, általában egy hétig tartott (I Sm
13:13), de Áront és Mózest harminc napig (Nu 20:29. Dt 34:8), Jákóbot pedig hetven napig (Gn 50:3)
gyászolták. (Jr 12:11). - GYÁSZÉNEK (kíná - kóf-jod-nun-he). Másképpen siratóéneknek is nevezik. A
legtöbbször a hozzátartozók énekelték, de voltak hivatásos halottsiratók is. Jeremiás siratódalt
szerzett Jósiás királyról. A gyászéneket általában siratóasszonyok adták elő (Jr 9:16). Jeremiást maga
Isten szólította fel, hogy kezdjen gyászénekbe (Jr 7:29). Ezékielt arra hívta fel Isten, hogy kezdjen
siratóéneket Tirus királyáról (Ez 28:12) és Egyiptom királyáról (Ez 32:2). Siratóéneket mondott Izraelről
Ámós (Am 5:1) és Mikeás is (Mch 1:8). A siratóéneknek két fajtája volt: a kíná felelgetős ének, az innúj
pedig közös siratóénak. Újhold napján, a templomszentelési ünnepen és az urim napján csak ez
utóbbit volt szabad énekelni. Az éneklést sokszor furulyások vezették be (Mt 9:24). (Jr 9:19.) -
GYÁSZOLÓ (ábél - alef-béth-lámed). A gyász a szeretett személy elvesztése feletti fájdalom
kifejezése. A legszembetűnőbben a felsőruha megszaggatásában nyilvánult meg a gyászolás (Gn
37:34), de az is előfordult, hogy a gyászolók külön gyászruhát vettek fel (Esth 4:1), amely általában
sötét színű zsákszövetből készült. Volt úgy, hogy a gyászolók megtépték szakállukat (Esr 9:3), vagy
kopaszra nyírták a fejüket (Am 8:10). Szokás volt port vagy hamut hinteni a fejre (Jos 7:6), vagy
porban és hamuban ülni (Jr 6:26). Lehetett böjtöléssel is gyászolni (I Sm 31:13). A gyászolás
legtermészetesebb megnyilvánulása a sírás és jajgatás volt (J 20:11). A siratás történhetett
gyászénekek elmondásával is (I Rg 13:30). A későbbi időkben voltak hivatásos halottsiratók (Jr 9:16).
A gyászolás időtartama változó volt, általában egy hétig tartott (I Sm 13:13), de Áront és Mózest
harminc napig (Nu 20:29. Dt 34:8), Jákóbot pedig hetven napig (Gn 50:3) gyászolták. (Hi 29:25.) -
GYÁSZRUHA (szak - szin-kóf). A gyász kifejezésének legfontosabb jele a felsőruha megszaggatása
volt. Így gyászolta Rúben és Jákób Józsefet (Gn 37:34), Jefte bíró egyetlen lányát (Jdc 11:35), Dávid
Sault és Jónátánt és fiát, Amnónt (II Sm 1:11; 13:31), Jób fiait és lányait (Hi 1:20). Kajafás főpap Jézus
kihallgatásakor megszaggatta ruháját (Mc 14:63). Emellett külön gyászruhát is vettek fel a gyászolók,
amely általában durva szövésű, sötét színű zsákszövet volt (Esth 4:1). (Am 8:10.) - GYENGE (ráfá -
res-pe-he = petyhüdtnek, lazának mutatkozni). A testi vagy a lelki erő hiányában levő ember. A Biblia
szerint az ember természeténél fogva gyenge (Mt 26:41). Lehet valaki gyenge betegségből kifolyólag
(Dn 8:27), életkora miatt vagy azért, mert éhezik (Ps 71:9; 109:24). Isten éppen a gyengéknek ígéri,
hogy megerősíti őket (Is 40:29). Isten a gyengéket választotta ki az erősek megszégyenítésére (I K
1:27). Pál az erősek kötelességévé teszi, hogy erősítsék a gyengéket (R 15:1). Az ÚT gyengének
nevezi a törvényt, mert csak a bűn megismeréséhez nyújt segítséget, de „semmit sem tett
tökéletessé” (H 7:18,19). (Prv 24:10.) - GYERMEK (bén - béth- nun). A régi időkben Izraelben a
gyermeket Isten áldásának tekintették (I Sm 1:11). Az ősi törvény szerint minden elsőszülöttet
Istennek kellett feláldozni, mert övé mindennek a zsengéje. Ilyen gyermekáldozatot volt kész Ábrahám
is bemutatni, de Isten angyala rámutatott egy, a bokorban szarvánál fogva fennakadt kosra. Ekkor
„odament Ábrahám, fogta a kost, és azt áldozta fel égő áldozatul fia helyett” (Gn 22:13). Így alakult ki
 398

az elsőszülött fiúkat kiváltó helyettes áldozat. Mózes törvénye váltságdíjat írt elő az elsőszülöttekért
(Nu 3:47-51). Úgy tartották, hogy az elsőszülött Istené, és azt tőle vissza kell vásárolni. A Biblia
Ábrahámtól kezdve említi a fiúgyermekek körülmetélését (Gn 17:12), amit más, vízben szegény és
homoksivatagos vidékeken élő népek már addig is gyakoroltak, s a zsidó és arab népek máig
gyakorolnak, de ma már elsősorban nem egészségügyi okokból, hanem vallásos hagyományból.
Mózes törvénye megkövetelte a gyermekektől a szülők iránti feltétlen engedelmességet és tiszteletet
egészen odáig, hogy „ha valaki apját vagy anyját gyalázza, halállal bűnhődjék” (Ex 20:12; 21:17).
Jézus különös szeretettel viseltetett a gyermekek iránt (Mc 9:36,37). Pál a szülők tiszteletére inti a
gyermekeket, ugyanakkor a szülőknek is előírja a gyermekek iránt tanúsítandó viselkedését (E 6:1-4),
a keresztyéneket pedig Isten gyermekeinek nevezi (R 8:16). (Hi 27:14.) - GYILKOS (rácah - res-cáde-
khéth = gyilkolni). Gyilkos az, aki megöli a másik embert. Ha nem szándékosan, hanem véletlenül
vagy tévedésből teszi, akkor menedéket kérhet valamelyik menedékvárosban addig, amíg kiderítik,
hogy vétkes-e (Dt 19:4). (Hi 24:14.) - GYOLCS (bysszinon = finom vászon). Lenből készült, finom
minőségű, fehér vászon, bár tarka gyolcs is ismeretes volt (Ez 27:7). Készítése a nők feladata volt
(Prv 31:24), de ipari méretekben is gyártották (Is 19:9). Már Mózes rendelkezett arról, hogy nem
szabad gyapjúval keverni (Dt 22:11). Izrael földjén kevés len termett, ezért főleg Egyiptom látta el
Izraelt lennel. Annak ellenére, hogy külföldről kellett behozni, mind a férfiak, mind a nők széles körben
használták (II Sm 6:14). Az előkelők még halottaikat is gyolcsba tekerték (Mt 27:59). Mivel nagy
terhelést kibírt, vitorlát is készítettek belőle (Ez 27:7). A szentsátor lapjait, a kárpitot és a függönyt,
valamint a papok és az énekesek ruháit és az efódot is (Ex 26:1,31,36; 28:19; 39:2) gyolcsból
készítették. Az apokaliptikus irodalomban a mennyei lények is gyolcsba vannak öltözve (Dn 10:5). (Ap
19:8.) - GYOMOR (rehem - res-khéth-mem = anyaöl, altest, belső rész). A tápcsatorna kiöblösödő
része. Átvitt értelemben használják valaminek a belseje értelemben is, például a föld gyomra = a föld
belseje. (Hi 38:8.) - GYORS (kal - kóf-lámed). Gyors az, aki vagy ami rövid idő alatt nagy távolságot
tesz meg. Lehet gyors a futó vagy valamely jármű, de a szív dobogása is lehet gyors. (Jr 46:6.) -
GYÓGYÍTÁS (ráfá - res-pe-alef = gyógyítani). A megromlott testi vagy lelki egészség helyreállítása. Az
ÓT-ben kevés szó esik gyógyításról (II Chr 16:12). Abban az időben az orvosi feladatokat a papok
látták el (Lv 13:2). Az ÓT-i felfogás szerint a gyógyító maga Isten (Hi 5:18), a gyógyulás alapfeltétele
pedig az imádság (Ps 6:3) és a bűnbánat (Ps 4:5). Isten gyakran bízta meg gyógyítással a prófétákat
(II Rg 20:5). Az ÚT elsősorban Jézus (Mt 8:16,17) és a tanítványok, illetve apostolok (Act 3:6) gyógyító
tevékenységével foglalkozik. A kegyelmi ajándékok között a gyógyítás is szerepel (I K 12:9), és a
gyógyszer sok esetben olaj (Jc 5:14). (Eccl 3:3. - Thr 2:13.) - GYÓGYÍTHATATLAN (náká - nun-kaf-he
= leverni, tönkretenni, megölni). Olyan beteg, akinek nincs reménye gyógyulásra. Ilyenek voltak a
leprások (Mt 8:2). Ezeket egyszerűen kiközösítették a társadalomból. Ha csak nem voltak nagyon
gazdagok, akkor minden lakott helytől távol kellett élniök. A könyöradományokat valahova letették
nekik, de nem mehettek az egészséges emberek közelébe. Ezenkívül gyógyíthatatlan volt még -
többek között - az Izrael földjén előforduló rengeteg szembetegség is (L 18:41-43). (Jr 10:19.) -
GYÓGYULÁS (marpá - mem-res-pe-alef). A megromlott testi vagy lelki egészség helyreállítása. Az
ÓT-ben kevés szó esik gyógyításról (II Chr 16:12). Abban az időben az orvosi feladatokat a papok
látták el (Lv 13:2). Az ÓT-i felfogás szerint a gyógyító maga Isten (Hi 5:18), a gyógyulás alapfeltétele
pedig az imádság (Ps 6:3) és a bűnbánat (Ps 4:5). Isten gyakran bízta meg gyógyítással a prófétákat
(II Rg 20:5). Az ÚT elsősorban Jézus (Mt 8:16,17) és a tanítványok, illetve apostolok (Act 3:6) gyógyító
tevékenységével foglalkozik. A kegyelmi ajándékok között a gyógyítás is szerepel (I K 12:9), és a
gyógyszer sok esetben olaj (Jc 5:14). (Prv 4:22.) - GYÖKÉR (sores - sin-res-sin). A növénynek a
talajban levő része. A Biblia általában jelképesen használja. Olvasunk a Bibliában egy nép vagy egy
család gyökereiről (Ez 31:7). A Messiás Isai gyökere lesz (Is 11:10). Isten szenvedő szolgája úgy
sarjadt ki, „mint gyökér a szikkadt földből” (Is 53:2). Isten elközelgő ítéletét jelképezi az a prófétai
kijelentés, hogy „a fejsze pedig ott van már a fák gyökerén” (L 3:9). Aminek nincs gyökere, az kiszárad
(Mc 4:6). Pál arra figyelmeztet, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10). A
hívőknek Krisztusban kell meggyökerezniök (Kol 2:7). (Hi 8:17.) - GYÖNGY (pöníná - pe-nun-jod-nun-
he = korallgyöngy). A puhatestű gyöngykagyló (mollusculus) megkeményedett védekező váladéka.
Már a legrégebbi időkben ékszerként használták. Átvitt értelemben olyan érték, amelyet nem lehet
pénzért megszerezni (Hi 28:18), amiért érdemes mindent odaadni (Mt 13:45). Pál arra inti a
keresztyén nőket, hogy ne a gyöngy legyen az ékességük (I T 2:9). A Mennyei jelenésekben a Nagy
Babilon gyöngyökkel van ékesítve, az új Jeruzsálemben viszont „a tizenkét kapu tizenkét gyöngy”. (Ap
18:16; 21:21). (Prv 8:11.) - GYÖNYÖRŰSÉG (náím - nun-ain-jod-mem = kedves). Olyan belső
harmónia, amely másban is örömet kelt. Leginkább a zsoltárokban és a bölcsességirodalomban fordul
elő. Szó van Isten templomának a gyönyörűségéről. Gyönyörű a hárfa hangja, de kezünk munkája is
lehet gyönyörű, sőt a testvérek együttlakása is. Gyönyörű Isten neve és Isten dicsérete (Ps 27:4; 81:3;
90:17; 133:1; 135:3; 147:1). Gyönyörű a békesség útja, a bölcs ember álma, bölcs tanácsok adása
 399

(Prv 3:17,23; 22:18). Jelenthet női szépséget (Ct 1:16) és szép öltözetet (II Sm 1:24). Az ÚT-ben
ritkábban fordul elő. Gyönyörűséges Jézus igája (Mt 11:30). Az óbor gyönyörűségesebb az újbornál (L
5:39). (Prv 22:18). - GYÜLEKEZET (káhál - kóf-he-lámed). A régi Görögországban valamilyen politikai
közösség összegyűlt polgárait jelentette. Bibliai értelemben jelenti Izrael népének összességét is, a
leggyakrabban azonban olyan emberek összejövetelét, akiket bizonyos célból hívtak egybe (II Rg
8:62-66). Ez a cél a legtöbbször Isten tisztelete volt (Ps 149:1). Az ÚT-ben a gyülekezet a különböző
helyeken lakó hívők csoportjait jelenti (I K 1:2), de összességében jelenti azt a közösséget is, amely
közösség „az élő Isten egyháza” (I T 3:15), azaz Krisztus teste (E 4:12). (Prv 26:26.) - GYÜMÖLCS
(pörí - pe-res-jod). Izrael földjének legfontosabb gyümölcsei voltak: szőlő, olajbogyó, füge, mandula,
datolya, alma, dió, gránátalma. A Kánaánba küldött kémek óriási gyümölcsökkel tértek vissza (Nu
13:23). A gyümölcs annyira fontos élelem volt, hogy ostrom idején kímélni kellett a gyümölcsfákat (Dt
20:20). Átvitt értelemben a gyermek az anyaméh gyümölcse (Ps 127:3). Isten tetteink gyümölcse
szerint bánik velünk (Jr 17:10). A bűnösök a hazugság gyümölcsét eszik (Hos 10:13). Keresztelő
János arra szólította fel a hozzá menőket, hogy teremjenek „megtéréshez méltó gyümölcsöt” (Mt 3:8),
mert a gyümölcstelen, haszontalan élet vége a kivágatás (L 13:6). Csak Krisztussal közösségben lehet
jó gyümölcsöt teremni (J 15:2). Pál ír a lélek gyümölcséről (G 5:22), a világosság gyümölcséről (E
5:9), a szent élet gyümölcséről (R 6:22). A fenyítés „az igazság békességes gyümölcsét hozza” (H
12:11), és „az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek” (Jc
3:18). (Prv 8:19.) - GYŰLÖLET (szinöá - szin-nun-alef-he). Ellenséges érzés, amely akár gyilkos
indulattá is fajulhat (I J 3:15). A Példabeszédekben a szeretet ellentéte (Prv 10:12). A gyűlölet
ellenségeskedést robbanthat ki a népek között (I Sm 13:6). Még testvérek között is lehet súlyos
bűntény okozója (Gn 4:8). Előfordul ok nélküli gyűlölet is (Ps 69:5). A gonoszok gyűlölik a jót (Mch
3:2), a békességet (Ps 120:6), az ismeretet (Prv 1:22), a világosságot (J 3:20). A házastársak között is
előfordulhat gyűlölet (II Sm 13:15). A nők féltékenységből is meggyűlölhetik egymást (Gn 16:4). Akik
az Urat gyűlölik (Ps 81:16), elnyerik büntetésüket (Dt 7:10). A világ fiai gyűlölik Jézust (J 7:7) és az
övéit (L 6:22), mint ahogy a prófétákat is gyűlölték (I Rg 18:17). - A törvény tiltja a másik ember
gyűlölését (Lv 19:17), sőt meg is büntet érte (Nu 35:21). A Krisztustól nyert új élettel nem járhat együtt
gyűlölet (I J 4:20). Isten gyűlöli a pogány szokásokat (Dt 12:31), a képmutató ünneplést (Is 1:14), a
rablást (Is 61:8), a hamis esküt (Zch 8:17), valamint az engedetlen népet (Hos 9:15), a gonosztevőket
(Ps 5:6) és az erőszakosokat (Ps 11:5). Az istenfélelem együtt jár a gonosz gyűlöletével (Prv 8:13). Az
igazak gyűlölik a gonoszok társaságát, a széthúzókat (Ps 26:5; 101:3) és a bálványimádókat (Ps
31:7). Még a legközelebbi hozzátartozókat is meg kell gyűlölnünk, ha azok a Krisztushoz menetelben
akadályoznak (L 14:26). Az örök élet megnyerésének feltétele az ember saját önző életének a
meggyűlölése (J 12:25). (Prv 15:17.) - GYŰLÖLKÖDŐ (száné - szin-nun-alef = gyűlölködni).
Ellenséges érzéseket ápló ember. A gyűlölködő ember ellenségeskedést szít emberek és népek között
(I Sm 13:4). Az ellenséget gyakran nevezi meg így a Biblia: „gyűlölőim” (II Sm 22:18). A gonoszok
gyűlölői a jónak (Mch 3:2), a békességnek (Ps 120:6), az ismeretnek (Prv 1:29) és a világosságnak (J
3:20). A férfi és a nő kapcsolata is megromolhat, ha gyűlölködők lesznek egymással szemben (Dt
22:16). A nők vetélytársakként gyűlölködnek (Gn 16:4). Olyanok is vannak, akik Isten ellen
gyűlölködnek (Ps 81:16). Az ÚT szerint a világ Jézus ellen gyűlölködik (J 7:7), ezért az övéit is gyűlöli
(Mt 24:9), és általában gyűlölködik azok ellen, akik Jézushoz tartoznak (L 6:22). Isten törvénye tiltja a
gyűlölködést (Lv 19:17), a Krisztustól nyert új élettel pedig semmiképpen sem járhat együtt
gyűlölködés (I J 2:11). (Prv 27:6.) - GYŰLÖLŐ (száné - szin-nun-alef = gyűlölni). Valaki iránt
ellenséges érzéseket tápláló ember. Az ellenséget gyakran nevezi így a Biblia: „gyűlölőim” (II Sm
22:18). A gonoszok gyűlölői a jónak (Mch 3:2), a békességnek (Ps 120:6), az ismeretnek (Prv 1:29) és
a világosságnak (J 3:20). A világ gyűlöli Jézus követőit (Mt 29:9). A gyűlölő abban különbözik a
gyűlölködőtől, hogy nem általában mindenki iránt táplál engesztelhetetlen gyűlöletet, hanem csak egy
bizonyos személy vagy kör iránt. (Hi 31:29.)
HABAKUK (habakkúk - khéth-béth-kóf-vav-kóf). Az imádkozó és zsoltáréneklő próféták közé
tartozik. Jóbhoz hasonlít, aki az igazságért tusakodik. Azt hirdeti, hgy népe bűneivel járuljon Isten elé.
Jósiás ésJoáház uralkodása idején élt, Jeremiás kortársa volt, vele együtt sírt Jeruzsálem romjai felett.
Pál a piszídiai Antiochia zsinagógájában Habakuk szavait (Hab 1:5) idézte. Ugyancsak idézte őt a
Római levélben és a Galata levélben is (Hab 2:4 - R 1:27. G 3:11). Ez volt Luther vezérigéje: „Az igaz
ember hitből fog élni.” Erre a kijelentésre hivatkozik Lukács (Hab 3:18 - L 1:47), a Héber levél szerzője
(H 10:37-39) és János is (Hab 1:6 - Ap 20:9). (Hab 1:1.) - HADIJELVÉNY (nész - nun-szamek). A
hadsereg mozgásának az irányítására szolgáló jelvény. Ma a zászló felel meg neki. Ezzel jelölték meg
a gyülekezés helyét (Is 5:26) és a támadás irányát (Jr 51:12.) Izrael a pusztai vándorlás idején is
alkalmazott jelvényeket (Nu 1:52). A törzseknek külön voltak hadijelvényeik (Nu 2:2). Háborús veszély
esetén jól látható helyre tűzték ki a hadijelvényt, esetleg egy kopár hegyre (Is 13:2) vagy egy magas
falra. Az Amálék felett aratott győzelem után Mózes Istent nevezte hadijelvényének (Ex 17:15). A
 400

hadijelvények abban az időben általában - így Izraelben is - magas póznára tűzött állatalakok voltak.
(Jr 51:27.) - HADI SZEKÉR (merkábá - mem-res-kaf-béth-he = kocsi). Személyek vagy tárgyak
szállításához használt kétkerekű jármű. Áruszállításra inkább négykerekű kocsit használtak, de
személyszállításra és katonai célokra a kétkerekű sokkal alkalmasabb volt. A nehezebb szállító
eszközök inkább szekér, a könnyebbek inkább kocsiként szerepelnek a fordításokban. Szekéren
érkezett József apja Egyiptomba (Gn 46:5). Ökrösszekéren szállították a szentsátor felszerelését (Nu
7:3). A szentládát is ökrösszekérre rakták (II Sm 6:3). Előfordult, hogy teheneket fogtak a szekér elé (I
Sm 6:7). (Jdc 5:28.) - HADVISELÉS (milhámá - mem-lámed-khéth-mem-he). Izrael életében központi
helyet foglalt el a hadviselés. Háború indításának többféle oka lehet: területszerzési igény (Jdc 11:13),
rablás (I Rg 20:1-3), elsőbbségi igény érvényesítése (Is 7:1), hódító politika (II Rg 25:29). A háborút
csak ritkán előzte meg hadüzenet (II Rg 14:8). A hadviselés általában a tavaszi és a nyári időszakra
korlátozódott (II Sm 11:1). Törvény rendelkezett arról, hogy kik nem kötelesek részt venni a harcban
(Jdc 7:3). Izrael gyakran alkalmazott taktikát a hadviselésnél (Jos 8:5-7). A hadviselés legnehezebb
feladata a városok ostroma volt. Samária ostroma például három évig tartott (II Rg 17:5). Gyakran
építettek erődöket (Neh 2:8). A zsákmányolás is a hadviselés része volt (II Rg 24:13), és gyakran
ejtettek foglyokat (II Rg 17:6), ami egyes esetekben rabszolga-kereskedés formájában jelentkezett
(Joel 4:6). A hadviselés része volt az is, hogy a győztesek kegyetlenkedtek a legyőzöttekkel (II Rg
25:6), lerombolták a házaikat. Már Mózes törvényében is benne van a legyőzött ellenség teljes
megsemmisítése (Dt 7:2), mert a legveszélytelenebb ellenség a halott ellenség. A legyőzött őslakosok
teljes megsemmisítésével a keveredést akarták megelőzni, bár ennek a törvénynek nem mindig tettek
eleget (Nu 31:15,16). Izrael hadviselésének alapvető tétele volt: „Az Úr harcol értetek” (Ex 14:14). (Prv
24:6.) - HAGRI. Arab törzs. Ábrahám és Hágár leszármazottai. Saul idejében vesztették el
önállóságukat. A 83. zsoltár Izrael ellenségei között említi (Ps 83:6,7). - HAJCSÁR (nógesz - nun-vav-
gimel-szin). Állatokat a vásárra hajtó ember, illetve rabszolga-felügyelő. Rossz értelemben olyan
főnök, aki kíméletlenül hajszolja beosztottait. (Hi 39:7.) - HAJDAN (kedem - kóf-dáleth-mem = régi
idő). Valamikor nagyon régen. (Hi 29:2.) - HAJLÉK (náve - nun-vav-he). Főleg emberek
tartózkodására alkalmas hely. Lehet barlang, sátor vagy épület. A Bibliában jelentheti a szentsátort (Lv
26:11), de jelentheti a jeruzsálemi templomot is (Ps 46:5). Aki bízik Istenben, annak a számára Isten
örökkévaló hajlék (Ps 90:1). Az ÓT-i elképzelés szerint Isten két kérub között trónol az ő hajlékában
(Ex 25:22). Isten békés hajlékot ígér népe számára (Is 32:18). Jézus örökkévaló hajlékot ígért
tanítványainak (J 14:2). Pál sóhajtozva vágyott az örökkévaló hajlék után (II K 5:2). (Is 33:20.) -
HAJNAL (nesef - nun-sin-pe). Kora reggel. Átvitt értelemben nehéz időszak végének a közeledését
jelenti (Is 58:8). (Hi 7:4.) - HAJÓ (oní - alef-nun-jod = hajóraj). Izrael hosszú ideig nem használt
tengerjáró hajókat annak ellenére, hogy némelyik törzs a tenger mellett telepedett le (Jdc 5:17). Izrael
folyói nem alkalmasak hajózásra, a Genezáreti-tavon pedig csak halászcsónakokat használtak (Mt
8:23). A tengeri hajózás általában a föníciaiak kezében volt. Először Salamon építtetett úgynevezett
tarsisi hajókat, amelyekkel már a Földközi-tengeren is lehetett közlekedni. Ofírból is az ő hajói hozták
az aranyat, de föníciai hajósokkal (I Rg 9:26,27). Ezékielnél olvashatunk részletesebb leírást a
hajókról (Ez 27:5-10). Az ÚT Pállal kapcsolatban ír a korabeli hajózásról (Act 27). (Is 23:1.) - HAJTÁS
(ág - jának - jod-nun-kóf = kihajtani, kicsírázni). A növény fiatal része. (Hi 15:30.) - HAL (dág - dáleth-
gimel). A Bibliában többször olvashatunk halakról, de ritkán vannak közelebbről megnevezve. A hal
általában minden vízben élő állat gyűjtőneve a Bibliában, függetlenül attól, hogy valóban halakról vagy
tengeri emlősökről van-e szó. Izrael népének fontos tápláléka volt a hal. Jeruzsálemben külön
árusítóhelye volt: a Hal-kapu (Neh 3:3). A Genezáreti-tó különösen gazdag volt halakban. Mózes
törvénye nem minden hal fogyasztását engedte meg ((Lv 11:9). A Biblia többször említi jelképes
értelemben a halat. Egyiptom királyát krokodilnak, népét halnak nevezi, és ítéletet hirdet ellene (Ez
29:3-7). (Hi 12:8.) - HALANDÓ (enós - alef-nun-vav-sin = ember). Az ember teste alá van vetve a
halandóságnak (I K 15:53,54), ezért fordítja itt az ember szót halandónak a Biblia. Ez azonban nem
elszomorító, hanem biztató kijelentés, mert Isten „életre kelti a halandó testeket” (R 8:11). (Hi 7:1.) -
HALÁL (múth - mem-vav-thav (hi) = megölni). A földi élet megszűnése (Dt 34:5), amikor a lélek
eltávozik a testből (II T 4:6), a földi sátor összeomlik (II K 5:1). A halál nem szünteti meg teljesen az
ember létezését, az valamilyen formában tovább folytatódik (Mt 22:33), ami azonban már különbözik a
földitől (L 20:35). A lélek a halál és a feltámadás közötti időben a halottak birodalmában tartózkodik,
amelyet az ÓT seólnak, a görög mitológia hádésznek, az ÚT magyar fordítása pokolnak (hádész - L
16:23) vagy paradicsomnak (paradejsz - L 23:43) nevez. Jézus legyőzte a halált (J 5:24). A második
halál az Istentől való végleges elszakadás, ami a feltámadás után következik be (Ap 20:14,15). (Hi
5:2.) - HALÁNTÉK (rakká - res-kóf-he). A fej egy része. A Biblia egy helyen, a menyasszony
szépségének a leírásakor említi. (Ct 6:7.) - HALLELUJA (hallelújá - he-lámed-lámed-vav-jod-he -
hallélújá = Dicsérjétek az Urat!). Az ÓT-ben csak a zsoltárok elején és végén - a LXX-ban csak
feliratként - fordul elő.. A hallél zsoltárokat (113-118) a páskaünnepen énekelték (Mt 26:30). A
 401

templomban és a zsinagógákban egyaránt használták. A keresztyénség is átvette. (Ap 19:1.) -

HALOM (giböá - gimel-béth-ain-he). Dombnál alacsonyabb domborulat. Több izraeli várost építettek
halomra, amit nevük is elárul (Jos 15:57; 18:25). Sok olyan halom van Izraelben, amely elpusztult
település romjait rejti (Jos 8:28). Ezeket arab nevükön telleknek hívják. Kánaán lakói áldozóhalmokon
imádták bálványaikat (Jr 17:3). (Is 41:15.) - HALOTT (múth - mem-vav-thav = meghalni). Olyan
ember, aki már nem él. (Jr 22:10.) - HALOTTAK BIRODALMA (hadész = alvilág, a halott lelkek
tartózkodási helye, pokol). A görög mitológia hadész szavának ÓT-i megfelelője a héber söól (sin-alef-
vav-lámed), amelyet Károli ( ) több helyen nem is fordított le. Az 1990-es bibliafordítás
következetesen a holtak hazájának (Ps 139:8) fordítja, ami a lehető legszerencsésebb megnevezés,
szemben ugyanennek a bibliafordításnak az ÚT-i szövegével: paradicsom (L 23:44), illetve pokol (Mt
11:23), mert a paradicsom a mai szóhasználatban nagyon kellemes helyet, bibliai értelemben az
Édenkertet jelenti (Gn 2:8 - Ap 2:7), a pokol pedig - a gazdag és a koldus példázata nyomán (L 16:23),
amely távolról sem az utolsó ítéletről szóló tanítás, hanem úgynevezett „tanmese” egy akkor ismert
legenda alapján - a purgatoriumot, népies értelmezésben a gonosz lelkek utolsó állomáshelyét, a
kárhozatot jelenti. Pál önmaga vallja, hogy miután Damaszkuszban találkozott a hívőkkel,
„elragadtatott a paradicsomba” (II K 12:7), természetesen álomban vagy látomásban. Ennek a szónak
az értelmezését a magyar nyelvben még az is zavarja, hogy a szó magyarul egy konyhakerti növényt
jelent, amelynek semmi köze sem az Édenkerthez, sem a pokolhoz. Nyilván nem az Édenkertbe,
hanem a seolba: a halottak birodalmába ragadtatott el, ahol „olyan kimondhatatlan beszédeket hallott,
amelyeket nem szabad embernek elmondani”, mint ahogy Jézusról mondja az Apostoli hitvallás:
„Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül.” Nyilvánvaló, hogy nem az
Édenkertben volt Jézus három napig, de nem is a purgatóriumban, hanem a halottak birodalmában
(en tó hadé). Tehát hadész, paradicsom, pokol = a halottak birodalma. (Act 2:27.) -HAMAROSAN
(kimöat - kaf-kem-ain-téth). Rövid idő múlva, gyorsan, sietve (Is 51:14). (Hi 32:22.) - HAMÁT (hamáth
- khéth-mem-thav). Királyi főváros az Orontész folyó mellett Damaszkusztól északra. A város története
a neolit korig nyúlik vissza. A nemzetségtáblázaton Hamát Kánaán utolsó fia (I Chr 1:16). Itt volt Izrael
földjének északi határa (I Rg 8:65). Salamon ezen a vidéken építette fel raktárvárosait (II Chr 8:4). Ez
a város is az asszír hódítás áldozata lett. Lakosait elhurcolták, és asszírokat telepítettek a helyükre (II
Rg 17:24). Izraelből is deportáltak ide száműzötteket (Is 11:11). Ma Hamah nevű település van a
helyén. (Jr 49:23.) - HAMIS (ákas - ain-kóf-sin (hi) = hamisnak, hóbortosnak, bolondnak tüntetni fel).
Az Istentől elidegenedett állapot egyes magatartási formákban lesz nyilvánvalóvá. Az üzleti életben
megjelennek a hamis mérlegek és súlyok (Hos 12:8), az igazságszolgáltatásban a hamis
tanúvallomások (Ps 27:12), a vallási életben a hamis istenek (Jr 16:19) és a hamis próféták (Is 9:14),
az ÚT-i korban pedig a hamis apostolok (II K 11:13). (Hi 9:20.) - HAMISSÁG (seker - sin-kóf-res).
Istentől elidegenedett ember állapota, a bűn okozta belső fonákság (Is 28:15). A hamisság az élet
legkülönbözőbb területein jelentkezik. Az üzleti életben gyakori volt a hamis mérleg (Prv 11:1), a hamis
tanúvallomás (Ex 20:16), a hamis eskü, hamis istenek imádata (Jr 5:2; 16:19), a hamis próféta (Jr
6:13), az ÚT-i korban a hamis krisztusok (Mt 24:24), a hamis apostolok (II K 11:13) és a hamis
testvérek (G 2:4). Isten megbünteti a hamisságot (Lv 19:11), különösen a papok és a próféták
esetében (Ez 13:9). (Hi 5:6.) - HAMU (éfer - alef-pe-res). A bűnbánathoz és a gyászhoz hozzátartozott
hamunak a fejre szórása (I Sm 13:19) vagy hamuba ülés (Hi 2:8). A zsoltáríró így fejezi ki gyászát:
„Hamut eszem kenyér gyanánt” (Ps 102:10). Átvitt értelemben a hamu a mulandó és értéktelen dolgok
jelképes megjelölése: „Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve” (Is 44:20). (Hi
30:19.) - HANGOS (járan - jod-res-nun = örömmel kiáltozni). Jól hallható beszéd vagy lármás zaj. Az
Ésaiásnál előforduló szó örömujjongást jelent. (Is 24:14.) - HANGOS (járan - jod-res-nun = örömmel
kiáltozni). Jól hallható beszéd vagy lármás zaj. Az Ésaiásnál előforduló szó örömujjongást jelent. (Is
24:14.) - HANGOSAN KIÁLTANI (nászá kól - nun-szin-alef -- kóf-vav-lámed = felemelni a hangját).
Hangos az, ami jól érthető, messzire hangzik, amivel valaki különösen fel akarja hívni magára a
figyelmet. (Is 52:8.) - HANGOS BESZÉD (sádad - sin-dáleth-dáleth = erőszakoskodni -- töbúná - tav-
béth-vav-nun-he - értelmes beszéd -- saddaj töbíním = kemény beszéd). Hangos az, ami jól érthető,
messzire hangzik, amivel valaki különösen fel akarja hívni magára a figyelmet (Is 52:8). A Jóbnál
használt kifejezés pontosabb fordítása lenne a kemény beszéd. A hangos beszéd ugyanis lehet
örömujjongás is, de itt határozott, rendre utasító beszédről van szó. (Hi 33:8.) - HANGYA (nömálá -
nun-mem-lámed-he). Fejlett idegrendszerrel rendelkező, rendkívül szapora hártyásszárnyúak.
Szervezett állami formában élnek. Kövek alatt, rothadó fában vagy egyszerűen a földben készítik el
lakóhelyüket, a hangyabolyt. Sokféle fajuk van. Izrael földjén a leggyakoribb volt az aratóhangya,
amelyik gabonamagvakkal táplálkozott, ezért jelentős kárt okozott a mezőgazdaságban. (Prv 30:25.) -
HARAG (af - alef-pe). A Biblia ír az emberek haragjáról (Gn 30:2) és Isten haragjáról (Dt 9:7). A
haragnak sokszor valamilyen meggondolatlan cselekvés a következménye. Az is megtörténhet, hogy
az ember valamilyen kellemetlensége miatt Istenre haragszik (Hi 7:11). A harag könnyen bűnre vezet
 402

(L 4:28,29). Jézus is elítélte az emberek felé megnyilvánuló haragot, sőt szerinte azokat is szeretnünk
kell, akik üldöznek bennünket, tehát haragszanak ránk (Mt 5:22,44). Már Mózes törvénye is óv a
haragtartástól (Lv 19:18). A Biblia tud jogos haragról is, például amikor Mózes összetörte a
törvénytáblákat (Ex 32:19,20). Jakab arra figyelmeztet, hogy „az ember haragja nem szolgálja Isten
igazságát” (Jc 1:20). (Hi 9:5.) - HARAGOS (ís-af - alef-jod-sin--alef-pe - ís = férfi - af = harag). A Biblia
ír haragos emberekről (Gn 30:2), de a haragvó Istenről is (Dt 9:7). A haragos ember sokszor
meggondolatlanul cselekszik. Az is megtörténhet, hogy az ember valamilyen kellemetlensége miatt
Istenre haragszik (Hi 7:11). Jézus szerint azokat is szeretnünk kell, akikt haragszanak ránk (Mt
5:22,44). Már Mózes törvénye is óv a haragtartástól (Lv 19:18). (Prv 29:22.) - HARC (káráb - kóf-res-
béth). Az ÓT-ben gyakran esik szó harcról. Mózes, amikor kivezette népét Egyiptomból, jó ideig
kerülte a harcot, mert az a csapat még nem volt alkalmas arra, hogy szembeszálljon az ellenséggel
(Ex 13:17). Negyven évig kellett várnia, amíg harcba mert bocsátkozni a nép Kánaán őslakóival. Amint
Izrael elkezdte tisztelni az őslakók bálványait, állandó harc kezdődött, amely főleg a kapuknál folyt
(Jdc 5:8). Az ÚT-ben inkább csak jelképesen olvashatunk harcról (II T 2:4). Jelképes értelemben ír a
Biblia Isten harcáról (Ps 89:11). Volt úgy, hogy Isten harcolt népéért (II Chr 20:11). A keresztyén élet is
harc: a hit harca (I T 6:12) a sátáni erők ellen (E 6:12), amelyet lelki fegyverekkel kell megvívnunk (II K
10:3). (Hi 38:23.) - HARCI KOCSI (rekeb - res-kaf-béth = kocsi). Fából készült, fémmel borított,
kétkerekű harci jármű, félelmetes támadóeszköz. Használata Mezopotomiából terjedt el az egész
Közel-Keleten. Egyiptomban és Kánaánban már használták katonai célokra, amikor Izrael még nem
ismerte, ami óriási hátrányt jelentett neki a harcokban. Dávid honosította meg (II Sm 15:1), Salamon
seregének pedig már a legátütőbb részét képezte (I Rg 10:26). A zsoltárok szerint Isten harci kocsin
jön szentélyébe (Ps 68:18). (Jr 46:9.) - HARCOS (ís milhámóth - alef-jod-sin mem-lámed-khéth-mem-
thav). A háborúban részt vevő katona. Az ÓT-ben sok harcosról olvashatunk, aki a számtalan háború
valamelyikében részt vett. Az ÚT-ben lelki értelemben fordul elő: A keresztyén ember hitének harcosa
(I T 6:12). (Is 42:13.) - HARMAT (tal - téth-lámed). Izrael földjén a nyár és az ősz nagyon száraz.
Ilyenkor a hajnali harmat ad valami csekély nedvességet a termőföldnek és a szomjazó embernek (Gn
27:28). Érthető, hogy a harmatot Isten ajándékának, elmaradását Isten büntetésének tekintették (Hgg
1:9.10). Hóseás Izrael hűségének ingadozását a korán szűnő harmathoz hasonlította (Hos 6:4). A
harmat ugyanis azonnal felszárad, amint kisüt a nap (Hos 13:3). (Hi 38:28.) - HAS (tahtí - tav-khéth-
tav-jod = alsó rész). Belsőleg az emésztés szerve. Külsőleg a test középső része. Isten a bűneset
után így büntette meg a kígyót: „Hasadon járj!” (Gn 3:14). Biztos megölési mód volt a hasba szúrás
(Nu 25:8). A Bibliában a legtöbbször a táplálkozással kapcsolatban fordul elő (Prv 13:25). Jelképesen:
Isten a gazdagságot kihajtja a harácsolók hasából (Hi 20:15). Az ÚT-i korban a libertínusok folytattak
dőzsölő életmódot. Pál szerint: „A hasuk az istenük” (Ph 3:19). A krétaiakról ezt írta: „Lusta, falánk
népség” (Tt 1:12). (Hi 41:22.) - HASZON (jáal - jod-ain-lámed (hi) = használni valakinek). Az ember
lelkének a gyarapodását szolgáló előnyt jelentő érték. A haszon az ember egész életének a
maradandóságát fejezi ki (Eccl 1:3). Pál óv a magunk hasznának a keresésétől (Ph 2:4). Amikor az
istentiszteletben már csak a külsőségek voltak fontosak, a nép zúgolódni kezdett (Ml 3:14). Ezzel ért
egyet Pál is, amikor kijelenti, hogy „a test sanyargatásának kevés a haszna” (I T 4:8). Pál ki meri
mondani: „Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek, ... mert Jézus Krisztusban nem
számít sem a körülmetéltség, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által működő hit (G 5:2-6),
ugyanis „a szeretet ... nem keresi a maga hasznát” (I K 13:5). A törvény már értelmetlenné vált
parancsai megtartásának semmi haszna (H 13:9), „a kegyesség pedig mindenre hasznos” (I T 4:8). A
törvény betűinek értelmetlen megtartásával szemben Pál munkatársát a szent iratok (a Biblia)
tanulmányozására buzdította: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a
megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (II T 3:16). (Hi 35:3.) - HASZONTALAN (jáal - jod-ain-
lámed (hi) = használni valaminek, hasznosnak lenni). Használhatatlan értelemben: hasznavehetetlen,
értéktelen anyag. Hasztalan értelemben: hiábavaló fáradozás. Emberre vonatkoztatva: helytelen
dolgokat művelő személy. Főleg gyerekekkel kapcsolatban használják. (Is 30:5.) - HATALMAS (abbír -
alef-béth-jod-res = nagyon erős, derék, bátor, vitéz). Mindenekfelett Isten hatalmas. A földi
hatalmasságok is Istentől nyerik hatalmukat (J 19:11). (Hi 24:22.) - HATALMASKODÓ (áríc - ain-res-
jod-cáde). Olyan ember, aki visszaél a hatalmával. (Is 25:4.) - HATALOM (pálá - pe-lámed-alef (hitp) =
rendkívüli hatalommal tevékenykedni). Képesség, illetve bátorság valaminek a megtételére. Isten
hatalma a választott nép történelmében lett nyilvánvalóvá. Izrael hitének alapja Isten csodálatos
szabadítása, amikor a Nádas-tó mocsarán keresztül megmenekült a nép Egyiptomból (Ex15:21). A
hatalom egyedül Istené és a mi Urunk Jézus Krisztusé (Mt 14:62). Jézusnak hatalma volt a
betegségek, a tisztátalan lelkek (Mt 8:16,17,32), a természeti erők (Mt 8:23-27) felett, sőt még a halál
felett is (L 24:5). Krisztus ma a Szentlélek által gyakorolja hatalmát a gyülekezetben (Act 2:1-4). (Hi
10:16.) - HATÁR (hok - khéth-kóf). A Biblia tanítása szerint Isten őrködik a határok sérthetetlensége
felett. Isten maga vont határt a világosság és a sötétség közé (Gn 1:4). Ő mérte ki a föld határait (Ps
 403

74:17), és határok közé szorította a vizeket (Prv 8:29). Isten jelölte ki a népek határait is (Act 17:26),
és helyet adott népének, Izraelnek a többi nép között (Ez 5:5). Az ÓT pontosan körülírja Izrael határait
és a törzsek egymás közötti határait is. Az ország határai Salamon (I Rg 5:1) és II. Jeroboám (II Rg
14:25) uralkodása idején érték el legnagyobb kiterjedésüket. Úgy látszik, a családi birtokok körül folyó
viták már abban az időben is gyakoriak voltak, mert Mózes törvénybe foglalta: „Átkozott, aki elmozdítja
felebarátja határkövét” (Dt 27:17), Ésaiás pedig azokat fenyegette, akik mások elszegényesítése árán
növelték határaikat (Is 5:8). Isten védelmezi a gyengék jogait, és „megszilárdítja az özvegyek határát”
(Prv 15:25). Jelenthet a határ valamely településhez tartozó külterületet is (Is 52:10). (Hi 14:5.) -
HAZÁÉL (hazáél - khéth-zain-alef-lámed). Arám királya, akit Illés próféta kent fel Damaszkuszban (I
Rg 19:15). Elizeus megjövendölte, hogy Ben-Hadad után ő lesz a király. A Rámót-Gileádért vívott
csatában visszaverte Ahazjá és Jórám júdai és izraeli királyok támadását, legyőzte Jéhú és Jóáház (II
Rg 8:13; 10:32; 13:7) izraeli királyokat. Jóás viszont csak úgy tudott megmenekülni, hogy a templom
és a palota minden aranyát neki adta hadisarcként (II Rg 12:19). (Am 1:4.) - HAZUG (seker - sin-kóf-
res). Az igazság ellentéte, a valótlanság szándékos állítása. Isten nem hazudik (Nu 23:19). Ezzel
szemben hazug a sátán (J 8:44), és „a házi bálványok hazug kijelentést adnak” (Zch10:2). Hazug volt
Móáb (Jr 48:30) és Ninive (Nah 3:1). Isten elpusztítja a hazudozókat (Ps 5:7). Az utolsó időkben sokan
„képmutató módon hazugságot hirdetnek” (I T 4:1). Pál hangsúlyozza, hogy amit ő leveleiben ír, az
„nem hazugság” (G 1:20). A törvény tiltja a hazugságot (Ex 23:1), ilyen szigorúan: Ha a tanú hazudott,
akkor „azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával” (Dt 19:19). Az ÚT is nagyon szigorúan
elítéli a hazudozást. Amikor Anániás és Szafíra hazudott, „összeesett és meghalt” (Act 5:5). A
zsoltáríró így imádkozik: „Tarts engem távol a hazugok útjától!” (Ps 119:29.) (Jr 8:8.) - HAZUGSÁG
(seker - sin-kóf-res). Az igazság ellentéte, a valótlanság szándékos állítása. Isten nem hazudik (Nu
23:19). Ezzel szemben hazug a sátán (J 8:44), és „a házi bálványok hazug kijelentést adnak”
(Zch10:2). Hazug volt Móáb (Jr 48:30) és Ninive (Nah 3:1). Isten elpusztítja a hazudozókat (Ps 5.7).
Az utolsó időkben sokan „képmutató módon hazugságot hirdetnek” (I T 4:1). Pál hangsúlyozza, hogy
amit ő leveleiben ír, az „nem hazugság” (G 1:20). A törvény tiltja a hazugságot (Ex 23:1), ilyen
szigorúan: Ha a tanú hazudott, akkor „azt tegyétek vele, amit ő akart tenni embertársával” (Dt 19:19).
Az ÚT is nagyon szigorúan elítéli a hazudozást. Amikor Anániás és Szafíra hazudott, „összeesett és
meghalt” (Act 5:5). A zsoltáríró így imádkozik: „Tarts engem távol a hazugok útjától!” (Ps 119:29.) (Jr
5:31.) - HÁBORÚ (milhámá - mem-lámed-khéth-mem-he). A zsidók gyakran vallásos szertartásokkal
kezdték a háborút (I Sm 7:9), és a papok is elkísérték a sereget a harcba, sőt még a frigyládát is
magukkal vitték (I Sm 4:4). A mozgósítás harsonák és trombiták megfúvásával történt (Jdc 3:27). A
háborúban használt fegyverek: parittya, lándzsa, hajítódárda, íj, kard, faltörő kos stb. Harcimodor:
lesvetés (Jos 8:5-7), oldalba támadás (II Sm 5:23), meglepetésszerű támadás (Jos 11:7). Folytattak
rablóhadjáratokat is (II Sm 3:22). A hadifoglyokat megölték (Dt 20:16), vagy eladták rabszolgának (Dt
20:14). A zsákmányból a harcban részt vevők egyenlő arányban részesültek (I Sm 30:24). (Jr 18:31.) -
HÁCÓR (hácór - khéth-cáde-vav-res). Ősi város Kánaánban. Józsué elfoglalta és felgyújtotta (Jos
11:10,11). Naftáli megerősítette (Jos 19:36), és Salamon is továbbépítette (I Rg 9:15). Pekah izraeli
király uralkodása idején III. Tiglat-Pilészer elfoglalta, és lakosságát Asszíriába száműzte (II Rg 15:9).
(Jr 49:30.) - HÁLA (jádá - jod-dáleth-he = hálát adni, dicsérni). Az ember érzése jótevője iránt, amit
különféle cselekedetekkel, például áldozattal ajándékokkal fejez ki. (Is 12:1.) - HÁLÓ (mácód - mem-
cáde-vav-dáleth). A halászok és a vádászok munkaeszköze. Az ÓT átvitt értelemben beszél a
gonoszok hálójáról, amellyel az igazakat tőrbe csalják (Ps 10:9). A bűnösök saját hálójukba esnek (Ps
9:16).(Hi 19:6.) - HÁM. Nóé egyik fia (Gn 5:32). A zsoltárokban több helyen Egyiptom megjelölésére
használják (Ps 78:51). - HÁNÉSZ (hánész - khéth-nun-szamek). Egyiptomi hegység. (Is 30:4.) -
HÁRFA (nébel = tömlő, bőrtömlő, köteg, palack, kancsó, korsó, hárfa). Izraelben nagyon gyakran
használt hangszer volt (Ps 33:2). Fakeretre feszített húrokból állt. A magyar bibliafordítás nem
következetesen használja az egyes hangszerek nevét, a hárfát gyakran összekeveri a lanttal. - HÁT
(gév - gimel-vav). Az ember háta törzsének a nyakától a gerincoszlop végéig terjedő része a hassal
ellentétes oldalon. Valakinek hátat fordítani azt jelenti, hogy elfordulni tőle, nem törődni vele többé. (Is
51:23.) - HÁZ (béth - béth-jod-thav). Izrael földjén a házakat általában helyben található anyagból
építették. Sokan laktak mészkőbe vájt barlangban (I Rg 19:9). Ahol sok szikla volt, ott mészkőből
építették a házakat, a Földközi-tenger mellett viszont inkább agyagházakat építettek. A házak tetején
is folyt élet, ezért fontos volt azt korláttal körülvenni (Dt 22:8), ami a legtöbbször abból állt, hogy a ház
falai a tető fölé emelkedtek. A nagyobb házakban belső udvar is volt. Sok helyen az volt a szokás,
hogy a juhokat és a kecskéket a földszinten tartották, a család pedig az emeleten, illetve a háztetőn
lakott. A szegények háza mindössze egy szobából állt, de aki tehette, az két vagy három szobás házat
épített, a gazdagok pedig pompás palotákat emeltek (J 18:15). A gyermekek örökölték szüleik házát
(Prv 19:14). A templomot Isten házának hívták (Mt 21:13). Az egyház is Isten háza (I P 2:5). Isten
hajlékában örök lakásuk lesz a hívőknek (II K 5:1). (Hi 4:19.) - HÁZASSÁGTÖRŐ (náaf - nun-alef-pe
 404

= házasságtörést elkövetni). A házasságtörés a paráznaság súlyosabb esete. Az követ el

házasságtörést, aki házas ember létére házasságon kívül létesít nemi kapcsolatot. A mózesi törvény
nagyon szigorúan tiltotta a házasságtörést (Lv 18:20), és halállal büntette. Ebből a szempontból már a
jegyes is házastársnak számított (Dt 22:22-24). A más szolgálójával való nemi kapcsolat létesítését
szintén büntették, de nem ilyen szigorúan (Dt 19:20). Jézus már a parázna vágyakozást is
paráznaságnak, az elbocsátott asszonnyal létesített nemi érintkezést pedig házasságtörésnek
minősítette (Mt 5:28,32). Pál szerint a házasságtörők nem öröklik Isten országát (G 5:19,21). A
bölcsességirodalom is óv a paráznaságtól és a házasságtöréstől (Prv 6:26). A próféták az Isten iránti
hűtlenséget a házasságtöréssel példázták (Is 57:3), és a népet ért isteni büntetés egyik okaként
tüntették fel (Jr 7:9). (Jr 23:10.) - HÁZNÉP (béth - béth-jod-thav = ház). A családnak a házban lakó
tagjai a kiszolgáló személyzettel együtt. (Prv 30:21.) - HÁZTETŐ (gág - gimel-gimel). Izraelben
általában laposak voltak a háztetők mint kedvelt tartózkodási helyek (II Sm 11:2). A háztetőn fogadtak
vendéget (I Sm 9:25), néha még a halottakat is ott ravatalozták fel (Is 15:3), és oda vonultak vissza
imádkozni (Act 10:9). A bálványozás idején bálványokat is helyeztek el a háztetőn (Jr 19.13). A
lombsátor ünnepet is a háztetőn tartották (Neh 8:16), és növények szárítására is használták a házak
tetejét (Jos 2:6). (II Rg 19:26.) - HÁZTETŐN ELSZÁRADT FŰ (södéfá - sin-dáleth-pe-he = üszkös
gabona). Ésaiás a háztetőn kinőtt és elszáradt fűhöz hasonlítja azokat, akik megrettennek az ellenség
láttán (Is 37:27). (II Rg 19:26.) - HE. A héber ABC 5. betűje. Megegyezik a magyar H hanggal, de a
szavak végén némahang, az előtte levő magánhangzó megnyújtására szolgál. - HEGY (har - he-res).
Izrael számára különleges jelentősége van a Színai-hegynek, amelyet Isten hegyének is neveznek (Ex
4:27). Sion hegye Dávid szent hegye volt (Dn 9:20). A hegy Isten teremtő hatalmának a kifejezése
(Jdc 5:5). Az idők végén el fognak tűnni a hegyek (Ap 16:20). (Hi 14:18.) - HEGYCSÚCS (máróm -
mem-res-vav-mem). A hegy legmagasabb része. (Is 37:24.) - HELY (mákóm - mem-kóf-vav-mem)
Térbeli meghatározás. Előfordulhat földrajzi megjelölésként, település meghatározásaként (Gn 22:16;
26:7), lakóhelyként (I Sm 27:5), ülőhelyként (I Sm 9:22). Átvitt értelemben beszél a Biblia az Úr
lakóhelyéről (Is 26:21), a kultusszal kapcsolatos szenthelyekről (Lv 10:13) és elkülönített helyekről (Ez
42:1). Az ÚT-ben képletesen fordul elő: „Ne adjatok helyt az ő haragjának!” (R 12:19.) és „Helyt se
adjatok az ördögnek!” (E 4:27). (Hi 8:18.) - HELYES (emúná - alef-mem-vav-nun-he = becsületesség).
A valóságnak, illetve az igazságnak megfelelő, a szabályokkal összhangban levő, valamely cél
elérésére alkalmas. nispát beemúná = helyes, az igazságnak megfelelő ítélkezés, becsületesen
meghozott ítélet (nem koncepciós per). (Is 59:4.) - HELYTELEN (ra - res-ain = nem megfelelő).
Elhibázott, téves, ami nem felel meg bizonyos szabályoknak. Jelenthet illetlen, a helynek, helyzetnek,
alkalomnak nem megfelelő viselkedést is. (Prv 8:13.) - HENCEGŐ (bad - béth-dáleth = hencegés). A
hencegő ember kérkedve dicsekszik. (Is 16:6.) - HERMÓN (hermón - he-res-mem-vav-nun). Örök
hóval borított, 2814 m magas hegy az Antilibánon déli részén. Básán királyának, Ógnak az uralma alá
tartozott (Nu 21:33. Jos 12:4; 13:2). A Jordán három ága a Hermón lábánál ered. A napsütésben
szikrázóan fehér hóra való tekintettel feltételezhetjük, hogy itt történt Jézus átváltozása (Mt 17:2. Mc
9:3. L 9:29), amit a Cézárea Filippinél előtte lejátszódó jelenet (Mt 16:13-20) is alátámaszt. Cézárea
Filippi ugyanis Hermón közelében fekszik, tőle délre. (Am 4:3.) - HESBÓN (hesbón - khéth-sin-béth-
vav-nun = erődítmény). Város a Jordántól keletre. A honfoglaláskor Rúben törzsének jutott
osztályrészül. Izrael legyőzte Szíhon királyt, és elfoglalta a várost, amelyből később lévita város lett
(Jos 13:17; 21:39). (Is 15:4.) - HEVES (kabbír - kaf-béth-jod-res). Heves szél (rúah kabbír), más
szóval: zúgó szél, erős szél, esetleg: száguldó szél. (Hi 8:2.) - HÉBER NYELV (éber - ain-béth-res). A
„héber nyelv” megnevezés először Kr. e. 130-ban jelent meg a görög Jézus Sirák apokrifus iratban.
Régebben júdai nyelvnek hívták (II Rg 18:26). Az ÓT könyveit - néhány arám részlet kivételével -
héberül írták. A babiloni fogság után a héber nyelvet kiszorította az arám nyelv. Jézus is arámul
beszélt (Mt 27:46), de az istentiszteleten a Bibliát tovább is héberül olvasták fel. Izrael állam hivatalos
nyelve ma a bibliai héber nyelv, természetesen kibővítve a mai élet - az ÓT-i időkben még nem létező
- szókincsével. A héber nyelv a kánaáni nyelvek egy csoportját alkotó sémita nyelvcsalád
északnyugati ága. Vele rokon nyelv keleti ágon a Babilonban beszélt akkád nyelv, déli ágon az etióp, a
kopt és az arab nyelv, északi ágon pedig az arám, a szír és a kánaáni nyelv. Izrael ősei egy bizonyos
arám dialektust beszéltek, amelyet a honfoglalás után kiszorított a kánaáni nyelv (Is 19:18). - A héber
nyelv huszonkét mássalhangzóból áll. A magánhangzók csak a szó alapjelentését módosítják, de nem
jelölik őket. A héberben vannak a magyar nyelvben nem ismert hangok is. Vannak ma már a héberben
sem ejtett torokhangok, azonkívül a H, a T, a K és a P (f) hangnak van lágyabb és keményebb
változata. A héber nyelv két nemet ismer: hímnemet és nőnemet, használ egyes számot, többes
számot, sőt kettős számot is. A ragok szerepét a préfixumok, a szuffixumok és a prepozíciók töltik be.
Az igeragozásban hét igetörzs fejezi ki a cselekvő, a szenvedő, a műveltető stb.
jelentésmódosulásokat. Két igeidőt ismer: perfektumot (múlt) és imperfektumot (jelen és jövő). A héber
éppúgy nem használ állítmánykiegészítő igét, mint a magyar nyelv: jásár döbar jahve = az Úr szava
 405

igaz, nem úgy, mint például a németben: Gottes Wort ist gerade, vagy az angolban: The word of God
is right. - A héber írás mássalhangzójelei egy régi képírásból alakultak ki. Ilyen betűkkel írták például
a Siloa-alagút emléktábláját (II Rg 20:20). Ezeket az óhéber írásjeleket a fogság után az arám nyelv
elterjedésével együtt felváltották az arám betűk, amelyeket máig is használnak. A mai ivrit nyelv
emellett már a betűket összekapcsoló kurzív írást is kifejlesztette. Amikor a héber holt nyelv lett,
szükségessé vált a magánhangzók jelölése, amit a mássalhangzók alatti pontozással oldottak meg. A
nem héber anyanyelvűek számára készült héber szövegekben ezt mai is használják. Izraelben például
az utcanévtáblák felirata is ki van pontozva. - HÉT (számnév) (siböá - sin-béth-ain-he). A Bibliában a
hetes szám a teljességet jelenti. Fontos szerepet játszott a zsidók életében a hetedik nap
megszentelése, a hetedik év (szombatév) és a hétszer hetedik év (jubileumi év). A Mennyei
jelenésekben olvasunk hét gyülekezetről, hét gyertyatartóról, hét csillagról. Itt a hetes szám Isten
cselekedetének a tökéletességét jelenti. A hétfejű sárkány (Ap 1:4,12,20; 12:3) viszont az Isten ellen
támadó hatalmak teljességére utal, a hét szarv (Ap 5:6) pedig a teljhatalmat jelenti. (Dn 9:24.) - HIÁBA
(hebel - he-béth-lámed). Aminek nincs eredménye, azt hiába végezte el az ember (Prv 13:4). (Hi
9:29.) - HIÁBAVALÓSÁG (hebel - he-béth-lámed = balgaság, tévhit, rögeszme, őrület). A héber szó
alapjelentése: könnyű szellő, lehelet (Is 57:13). Hiábavaló az a cselekvés, amelynek nincs maradandó
haszna vagy értéke. Aki nem tud uralkodni az indulatain, „annak a kegyessége hiábavaló” (Jc 1:26).
Hiábavaló dolog a bálványok imádása, mert azok „nem tudnak megmenteni” (I Sm 12:21). Az állhat
Isten színe elé, „aki nem sóvárog hiábavalóság után”. Ezért az istenfélő ember nem veti tekintetét
„haszontalan dolgokra” (Ps 24:4; 101:3). A bálványimádók Istent hiábavalóságokkal bosszantották (Dt
32:21), amelyek haszontalanul elmúlnak. Az asszír fenyegetettség idején Ésaiás kijelentette, hogy
Egyiptom „segítsége üres hiábavalóság” (Is 30:7). A zsoltáríró arra figyelmeztet, hogy „az Úr tudja,
milyen hiábavalók az ember gondolatai” (Ps 94:11). A Prédikátor könyvének központi gondolata a
hiábavalóság, amelyet így összegez: „Minden hiábavalóság” (Eccl 1:2). Pál azt írja a gonoszokról,
hogy „hiábavaló dolgokra” (matajotész) jutottak”, sőt ezt a megállapítását az egész világra kiterjeszti:
„A teremtett világ ugyanis hiábavalóságnak vettetett alá” (R 1.21; 8:20). (Hi 21:34.) - HIDEG (kárá -
kóf-res-he). Alacsony hőmérséklet. (Hi 37:9.) - HIÉNA (í - alef-jod = sakál - Canis aureus). Kutya alakú
ragadozó, de fogazata a macskafélékkel mutat hasonlóságot. Bár félénk állat, harapása súlyos sebet
ejthet. Éjjel keresi táplálékát. (Is 34:14.) - HIGGADT (kar - kóf-res). Nyugodt, szenvedélytől, izgalomtól
mentes ember (Prv 17:27.) - HILKIJJÁ (hilkijjá - khéth-lámed-kóf-jod-he). Főpap (Neh 11:11), Esdrás
őse (Esr 7:1). Ő vitte el Jósiás júdai király idejében a megtalált törvénykönyvet Hulda próféta
asszonyhoz (II Chr 34:22). Fontos szerepet játszott Jósiás kultuszi reformjának az előkészítésében (II
Rg 22:14). (Is 22:20.) - HITVÁNY (táab - tav-ain-béth = iszonyatosnak mutatkozni). Hitvány a korrupt
ember, aki a maga hasznát keresve megkárosít másokat. Hitvány egy testi hibás állat, amelyet nem
volt szabad feláldozni. Az Istentől elfordult ember hitvánnyá válik (Jr 2:5). Ésaiás hitványnak nevezte a
bukásra álló babiloni királyt (Is 14:19). Hitványok a bálványok, amelyeket a szellő is elsodor (Is 57:13).
(Is 14:19.) - HÍR (sömúa -sin-mem-vav-ain-he). Valamely személyről vagy valamilyen eseményről
szerzett értesülés, illetve továbbított üzenet, hallomás (soma) vagy szóbeszéd. (Jr 49:14.) - HÍRNÉV
(mahalál - mem-he-lámed-lámed = dicséretre méltó állapot, hírnév). Valakinek a jó híre, amelyet sokan
elismernek (II Sm 8:13). Különösen értékes a hírnév, ha azt Isten adja (II Sm 7:9). Isten maga szerzett
hírnevet magának (Neh 9:10). Jézusnak annyira elterjedt a híre, hogy már Heródes is hallott róla (Mc
6:14). (Prv 27:21.) - HÍRNÖK (nágad (hi) - nun-gimel-dáleth = hírül vinni). Hírnök jelentette Jeremiás
apjának, hogy fia született (Jr 20:15). Hírnök adta tudtul Adónijjának, a törvényes trónörökösnek, hogy
Dávid Salamont tette helyette királlyá (I Rg 1:42,43). Hírnökök jelentették Jóbnak, hogy milyen
szerencsétlenségek érték (Hi 1:14-19). Különös fontosságot tulajdonítottak a csatatérről érkező
hírnökök beszámolójának (II Sm 12:27). A király rendeleteit lovas hírnökök továbbították (Esth 8:10).
Isten hírnökei az angyalok, nevük jelentése is: követ, hírnök (L 1:26), az ÚT-i korban pedig az
apostolok (Mc 16:15). (Jr 51:31.) - HÍZELGŐ (hálák - khéth-lámed-kóf). Olyan ember, aki beszédével
valakit a maga önző céljaira akar megnyerni. A szó eredeti jelentése: hálak = simává tenni). Tehát a
„hízelgő” szó szó szerinti jelentése: sima szájú (Prv 26:28). Jób könyvében Elihú ezt bizonygatja:
„Nem hízelgek senkinek” (Hi 32:21). A bűnös még önmagának is hízeleg (Ps 36:3). A hízelgő nők
részéről sok veszedelem fenyegeti főleg a fiatal embereket (Prv 29:5). Ettől a bölcs megfontolás
szabadít meg (Prv 2:16). (Prv 7:5.) - HÍZOTT MARHA (mörí - mem-res-jod-alef). Legtöbbször a
szarvasmarhát (Bos taurus) nevezi így a Biblia (Is 11:6). Mózes törvénye megengedte a fogyasztását
(Dt 14:4). Mint gyűjtőnév szerepelhet általában a háziállatok neveként (Dt 11:6). A régi magyar
nyelvben a vagyon, az érték értelmében is használták (L 19:22). (Is 11:6.) - HOLD (járéah - jod-res-
khéth). Az elő-ázsiai népek istenként tisztelték, amit a királyok korában Izrael is átvett (II Rg 23:5).
Köze lehetett az újhold ünnepének a bevezetéséhez. Az ÓT hangsúlyozza, hogy a hold is Isten
teremtménye (Ps 8:4). Amikor Ésaiás Babilon pusztulásáról jövendölt, azt mondta, hogy „nem fénylik a
hold világa” (Is 13:10). Ezt idézte Jézus a világ végéről szóló tanításában: „A hold nem fénylik” (Mt
 406

24:29). Amikor Isten megkegyelmez népének, akkor viszont „olyan lesz a sápadt hold fénye, mint az
izzó nap fénye” (Is 30:26). Az új Jeruzsálemben már nem lesz szükség holdra, mert ott Isten
dicsősége fog világítani (Ap 21:23). (Hi 31:26.) - HOLLÓ (óréb - ain-res-béth - Corvus corax). A varjúk
rendjébe (Corvidae) tartozó, de a varjúnál nagyobb madár. Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv
11:15). Nóé először egy hollót engedett ki a bárkából (Gn 9:7). A nagy szárazság idején Isten hollóval
küldött Illésnek kenyeret és húst (I Rg 17:4,6.) - HOLNAP (máhár - mem-khéth-res). A következő nap,
amelynek a pontos meghatározása az idők folyamán megváltozott. Eleinte reggeltől estig számították
a napot, de a királyság vége felé ez annyiban változott, hogy a nap az előző estével kezdődött (Neh
13:19). Ez ma is így van. Amint péntek este lemegy a nap - Izraelben általában 6 óra körül -, már
elkezdődik a szombati ünnep, ezért a zsinagógában nem szombat, hanem péntek este jönnek össze,
mert a szombat este már nem ünnep. Tágabb értelemben a holnap szó jelentett egy meghatározatlan
időpontot is a jövőben (Mt 6:30). (Prv 27:1.) - HOLTAK HAZÁJA (söól - sin- alef-vav-lámed). Nem
azonos a pokollal vagy a kárhozattal. A héber seol képének a kialakulására kétségtelenül hatással
voltak az ókori keleti mítoszok. A héber elképzelés szerint ez egy nagy földalatti tér, ahova haláluk
után alászállnak az emberek. Más felfogás szerint a vizek alatt van (Hi 26:5), ahol sötétség (Ps 88:13)
és csend (Ps 94:17) uralkodik. A seolnak kapuja van (Ps 9:14). Onnan már nem lehet visszatérni (Hi
7:9). A babiloni leírás szerint „az az ország, ahonnan nincs visszatérés”. A halottak nem érintkeznek
egymással, nincs halál utáni viszontlátás. Árnyékéletük a földi élet homályos mása, de azért
felismerhetők, mert a királyok trónon ülnek (Is 14:9), Sámuelen pedig rajta van prófétai palástja (I Sm
28:14). Isten haragja a seolig űzheti az embert (Ps 139:8), de kegyelmesen ki is mentheti onnan (I Sm
2:6). Ez azonban nem azonos a feltámadással. A sírt, amely a halottak hazáját jelképezi, nem szabad
pogány szokás szerint istentiszteletben részesíteni (Is 65:4). (Hi 24:19.) - HOLTTEST (nöbélá - nun-
béth-lámed-he). A holttestre vonatkozóan részletes szabályok voltak Izraelben. Aki holttestet érintett,
az tisztátalanná lett (Lv 21:1). A holttest temetetlenül hagyása nagy szerencsétlenségnek számított (Jr
16:4). A temetésnek is megvoltak a szabályai: A halottat megmosták, illatos kenőcsökkel megkenték,
és gyolcsba tekerték (J 19:40). Izraelben nem volt szokás a balzsamozás, de Egyiptomban igen, ezért
balzsamozták be Jákób és József holttestét (Gn 50:2,20). A holttest elégetése büntetésnek számított (I
Rg 13:2). A holttestet még aznap sírba kellett tenni (J 11:39). Ez egyes görög szigeteken máig
érvényes törvény. Régebben a ház körül is lehetett sírhely (I Sm 25:1). A szegényeket, az idegeneket
és a halálra ítélteket közös sírba temették (Jr 26:23). (Is 26:19.) - HOMÁLY (áfél - alef-pe-lámed). A
világosság hiánya. A homályban bizonytalan a látás. A bűnben élők homályban járnak (Prv 4:19), és
veszélynek vannak kitéve, mert csak tapogatóznak, sőt el is csúszhatnak (Jr 13:16; 23:12). Isten
homályban lakozik (I Rg 8:12), és az ítélet napja „homály napja” lesz (Joel 2:2). Az engedetlenekre „az
örök sötétség homálya vár” (Jd 13), de Isten reggelre tudja változtatni a homályt (Am 5:8), és nem kell
félni tovább „a homályban lopódzó dögvésztől” (Ps 91:6). Ésaiás ezt ígéri: „Ha kenyeret adsz az
éhezőnek, és jóltartod a nyomorultat, akkor „homályod olyan lesz, mint a déli napfény” (Is 58:10). (Is
58:10.) - HOMÁLYOS (ámék - ain-mem-kóf = mély, rejtélyes, érthetetlen). A homály átmenet a
világosság és a sötétség között. Ami homályos, az még nem egészen sötét. Átvitt értelemben jelenti a
rosszul fogalmazott, nehezen érthető beszédet. (Is 33:19.) - HOMOK (hól - khéth-vav-lámed). Apró
szemcsékre szétmállott kőzet. Folyómedrekben, tengerpartokon és a futóhomokos sivatagokban
fordul elő nagy mennyiségben. Átvitt értelemben valaminek a megszámlálhatatlanságát jelzik vele
(Jos 11:4), de jelezheti valaminek a súlyosságát is (Hi 11:2). A tenger fövenye általában a tengerpartot
jelenti (Ap 12:18). Az okos ember nem építi homokra a házát (Mt 7:26). (Jr 15:8.) - HOROG (háh -
khéth-khéth). Eredetileg egy tüskés növény, amelyet az állatok vagy a foglyok orrába akasztottak,
amikor vezették őket. A fogságba esett Manasse királyt is így vezették Babilonba (II Ch 33:11). Isten -
természetesen jelképesen - horgot akasztott az elbizakodott Szanhérib orrába (Is 37:29), az egyiptomi
fáraó meg Góg fejedelem (Ez 29:4; 38:4) állába. (II Rg 19.28.) - HORÓNAIM (horónajim - khéth-res-
vav-nun-jod-mem = barlangokban gazdag). Móábi város. (Is 15:5.) - HOSSZÚ (árék - alef-res-kaf).
Egy irányban nagy kiterjedésű valami. Ez az irány lehet vízszintes, amikor például hosszú útról lehet
beszélni, de lehet függőleges is, amikor hosszú növésű (magas) embert jelent. Időben hosszú ideig
tartó eseményre vonatkozóan használják. (Hi 12:12.) - HOZSÁNNA (hószanna - hósía-ná - he-vav-
sin-jod-ain-he nun-alef = Szaadíts meg!). Az ÓT-en imádságos felkiáltás (Ps 118:25). Ezt kiáltotta a
sokaság, amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe. (Mt 21:9.) - HÓ (seleg). Izraelben ritkán hullott hó (II
Sm 23:20), de a Libánon csúcsait állandóan hó fedte (Jr 18:14). A Hermont is egész évben hó
borította, ezért valószínű, hogy itt történt Jézus megdicsőülése (Mt 17:2), ahol a napfényben szikrázó
hó okozta a vakító fehér ragyogást. (Hi 9:30.) - HÓNAP (jerah - jod-res-khéth). Izraelben az év
tizenkét hónapból állt, amelyet két-három évenként egy szökőhónappal egészítettek ki. A hónap az
újhold megjelenésekor kezdődött. Ismerünk négy kánaáni eredetű hónapnevet, valamint a
X. századból származó naptárt, amelyben ezek a hónapnevek szerepelnek: szüret, korai vetés, késői
vetés, lenaratás, árpaaratás, búzaaratás, szőlőmetszés, gyümölcsérés. Az ÓT történeti könyvei
 407

sorszám szerint említik a hónapokat (Zch 8:19). A hónapok babiloni eredetű nevei: niszán (március-
április), ijjár, sziván, tammuz, áb, elúl, tisri, marhesván, kiszlév, tébét, sebát, adár (február-március) és
a szökőhónap: adár-séni = második adár. (Hi 7:3.) - HÓREB (hóréb - khéth-res-béth). A Színai
hegycsoport része. Itt legeltette Mózes Jetró juhait (Ex 3:1). Itt jelent meg neki az égő bokorban Isten
(Ex 3:4). Itt állította fel Áron az aranyborjút (Ex 32:1-6). - HÓSEÁS (hóséa - he-vav-sin-ain). Izrael
prófétaja. Felesége, Gómer, akitől három gyermeke született, a Baal-kultusz prostituáltjai közé
tartozott, ami erősen rányomta bélyegét a próféciáira. Annyira szerette őt, hogy drága áron váltotta ki
a prostituáltak közül (Hos 3:2). Házasságának szerencsétlenségével példázta Jahve és Izrael
kapcsolatát. Uzziás, Jótán, Aház és Ezékiás júdai, valamint II. Jeroboám izraeli király idejében
prófétált. Ésaiás, Ámós és Mikeás pfóféta kortársa volt. (Hos 1:1.) - HŐS (gibbór - gimel-béth-vav-res).
Olyan katona, aki bátorságával kitünteti magát a háborúban, vagy valamilyen nemes célért kockára
teszi az életét. Ez a szó csak az ÓT-ben fordul elő, a legtöbbször háborús eseményekkel
kapcsolatban (Jdc 5:13). A Biblia többször tesz említést harminc hősről Dávid seregében (I Chr 27:6).
A hős fegyver nélkül nehezen volna elképzelhető (Ps 45:4). A háborúban elesett katonát mindig hősi
halottnak tekintették (Ez 32:21). A Biblia Istent is hőshöz hasonlítja (Jr 20:11). A hősködést viszont
elítéli a Biblia (Is 5:22). Előfordulhat, hogy a bölcs többet ér a hősnél (Prv 21:22). (Hi 16:14.) - HŐSÉG
(hom - khéth-mem). Tikkasztó meleg. Israel földjének sivatagi az éghajlata: Éjszaka erősen lehűl,
nappal viszont tikkasztó hőség van (Jr 36:30). A nappali hőség ellen a sátor nyújt oltalmat (Gn 18:1). A
prófétai ígéret szerint Isten árnyék a hőségben (Is 25:4). A nagy meleg az embereket is megviseli (Hi
30:28), különösen a munkásokat (Mt 20:12). Még a harcot is igyekeztek befejezni a hőség beállta előtt
(I Sm 11:11). A régi emberek előre megérezték a hőség közeledtét (L 12:55). A Mennyei jelenésekben
a negyedik angyal hőséggel gyötri az embereket (Ap 16:8). Ésaiás viszont azt jövendöli, hogy a
hazatérő foglyokat nem gyötri a hőség (Is 49:10). A Mennyei jelenésekben az üdvözültek kapják azt az
ígéretet, hogy nem gyötri többé hőség őket (Ap 7:16). (Hi 24:19.) - HULLA (hárag - he-res-gimel =
megölni). Halott ember teste. (Is 14.19.) - HULLÁM (gal - gimel-lámed). A Bibliában a hullám általában
Istennel kapcsolatban fordul elő. Isten riasztja fel a tengert, „hogy zúgnak hullámai” (Is 51:15). Isten
támasztja a forgószelet, amely felkorbácsolja a hullámokat (Ps 107:25), de határt is szab a
hullámoknak, amelyet nem léphetnek át (Jr 5:22), és lecsedesíti a hullámokat (Ps 65:8), mint ahogy
Jézus is lecsendesítette a Genezáreti-tó hullámait (Mt 8:24). Átvitt értelemben „a tenger hullámainak
özöne elborította” Babilont. Engedelmes népére „a tenger hullámaihoz hasonlóan” árad az igazság (Is
48:18). A zsoltáríró azt érezte, hogy a hullámok átcsapnak felette (Ps 42:8). Az istentelenek olyanok,
„mint a tenger megvadult hullámai” (Jd 13). (Jr 51:42.) - HÚS (bászár - béth-szin-res). Az emberek és
az állatok testének az a része, amely a csontvázra tapad (Ps 102:6). Más értelemben állatokból
származó táplálék (Jdc 6:19). Izraelben inkább csak ünnepélyes alkalmakkor fogyasztottak húst (L
15:23). Bizonyos állatok húsának fogyasztását tiltotta a törvény (Ez 4:14). A böjt részét képezte a
hústól való tartózkodás (Dn 10:3), de általában nem volt tiltva a hús fogyasztása (Dt 12:15). A
leggyakrabban az áldozatokkal kapcsolatban van szó húsról a Bibliában (Ez 7:21). Háborús időkben
előfordult, hogy gyermekeik húsát ették meg (Dt 28:53), vagy akár saját húsukat is (Is 9:19). Az első
gyülekezetekben nehéz kérdés volt, hogy ehetnek-e a pogány bálványáldozatokból visszamaradt
húsból, amelyet a hentesüzletekben árultak (Ac 21:25). (Hi 19:20.) - HŰSÉG (heszed - khéth-szamek-
dáleth). A szövetséges viszonyon belül elvárt magatartás a másik fél irányában. Minden hűség alapja
Isten hűsége (Ps 40:12), amelyet már Jákób megtapasztalt (Gn 32:11), és amelyet Isten Mózesnek is
kijelentett (Dt 7:9). Isten hű és igaz, megbocsátja bűneinket (I J 1:9). Isten népének a lázadása
ellenére bizonyította hűségét (Ex 34:6), ezért Isten hűségére mindenkor lehet számítani: „Ha hűtlenek
vagyunk, Ő hű marad” (II T 2:13). Jézus Krisztus hű főpap (H 2:17) és hű tanú (Ap 1:5). Az ÓT-ben
Ruth a hűség mintaképe (Rth 3:10). Isten hűséget vár szövetséges népétől (Hos 12:7). Az hűséges,
aki minden próbatétel között kitart (Ap 2:10). A hűség a lélek gyümölcse (G 5:22). (Is 54:8.) -
HŰSÉGES (emúná - alef-mem-vav-nun-he = hűség). Mindenekelőtt Isten hűséges (II Sm 2:6), amit
már az ősatyák is megtapasztaltak (Gn 32:11). Isten Ő maga mutatkozik be Mózesnek hűséges
Istenként (Dt 7:9). Isten cselekedeteivel bizonyítja hűségét (Is 49:7). Isten hűsége üdvösségünk
alapja. Jézus Krisztus is hű és igaz (Ap 19:11). Ő akkor is hűséges marad, ha mi hűtlenkedünk (II T
2:13). A hűséges Isten hűséget vár népétől mind az ÓT-ben (Hos 12:7), mind az ÚT-ben (I K 4:2). Az
hűséges, aki mindvégig megáll a hitben (I K 16:13), minden körülmények között kitart hite mellett (Ap
2:10). (Is 26:2.) - HŰTLEN (pús - pe-vav-sin = ugrándozni - pösóím al-léb = hűtlen, állhatatlan,
„ugrándozó szívű”). Az ÓT-ben az Istennel kötött szövetség nem teljesítését jelenti a hűtlenség. A
választott nép gyakran lett hűtlen a vele szövetséget kötő Istenhez. Ennek a legkirívóbb formája a
bálványimádás volt. Emellett gyakran vesztett jelentőségéből az Istenhez fűződő kapcsolattól
elvárható erkölcsi tartalom, és csak a formális kultuszi megélés kapott hangsúlyt. „Nincs hűség”,
helyette káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság üti fel a fejét mindenfelé (Am 4:1). A
hűtlenség következménye az Istennel kötött szövetség felbomlása. Keleten a közösségből való
 408

kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel (Zch 11:10). Isten hűtlen népének is megkegyelmez (Is
54:8). Az ember hűtlenségével szemben Isten mindig hű marad (I K 1:9). A házassági hűtlenséget
Mózes törvénye halállal büntette (Lv 20:10). Hűtlenségnek számított a szószegés (Am 1:9), a
szövetséges elárulása (Ps 41:10). Hűtlenség az engedetlenség (H 3:18). Hűtlenségnek számított a
bizalmatlanságból fakadó hitetlenség (Mc 6:61). A házastársi hűséget az ÚT-i korban is megkövetelték
(R 7:2). (Is 46:8.) - HŰTLENSÉG (pesa - pe-sin-ain = kihágás, lázadás). Az ÓT-ben az Istennel kötött
szövetség nem teljesítését jelenti a hűtlenség. A választott nép gyakran lett hűtlen a vele szövetséget
kötő Istenhez. Ennek a legkirívóbb formája a bálványimádás volt. Emellett gyakran vesztett
jelentőségéből az Istenhez fűződő kapcsolattól elvárható erkölcsi tartalom, és csak a formális kultuszi
megélés kapott hangsúlyt. „Nincs hűség”, helyette káromlás, hazugság, házasságtörés, gyilkosság üti
fel a fejét mindenfelé (Am 4:1). A hűtlenség következménye az Istennel kötött szövetség felbomlása.
Keleten a közösségből való kitaszítás egyet jelentett a halálos ítélettel (Zch 11:10). Isten hűtlen
népének is megkegyelmez (Is 54:8). Az ember hűtlenségével szemben Isten mindig hű marad (I K
1:9). A házassági hűtlenséget Mózes törvénye halállal büntette (Lv 20:10). Hűtlenségnek számított a
szószegés (Am 1:9), a szövetséges elárulása (Ps 41:10). Hűtlenség az engedetlenség (H 3:18).
Hűtlenségnek számított a bizalmatlanságból fakadó hitetlenség (Mc 6:6). A házastársi hűséget az ÚT-i
korban is megkövetelték (R 7:2). (Is 44:22.)
IDEGEN (rá - res-ain = gonosz ember). A Biblia azt tekinti idegennek, aki nem tartozik Izrael
népéhez (I Rg 8:41). Szó van a Bibliában idegen istenekről (Ex 20:3), idegen oltárról (II Chr 14:2),
idegen tűzről (Nu 3:4), idegen áldozatról (Ex 30:9) és idegen népekről, amelyeknek a földjét Izrael
elfoglalta, és fennállt a velük való összekeveredésnek, valamint istentiszteletük átvételének a veszélye
(Jr 51:1). Mózes törvénye tiltotta az idegenekkel való házasságkötést (Dt 25:5). A bálványimádást
végül azzal büntette Isten, hogy idegen országba száműzte népét (Jr 5:19). Az a legnagyobb
nyomorúság, ha idegenné lesz az ember saját hazájában (Ps 69:9). Jézus az idegeneket is
meggyógyította (L 17:18), de Jézus Izrael népét - az idegenekkel szemben - fiaknak nevezi (Mt
17:25,26). A juhokról azt mondta, hogy azok nem hallgatnak idegenek szavára (J 10:5). Amikor Isten
bűnbocsánatot gyakorol, megígéri, hogy Izrael fiai „nem szolgálnak többé idegeneknek” (Jr 30:8).
Vannak idegenek, akiket Izrael népe befogad (Rth 2:10). Előfordul, hogy az idegenek is „csatlakoznak
az Úrhoz, és őt szolgálják” (Is 56:6). (Ez 30:12.) - IDEGEN ASSZONY (zárá - zain-res-he = ringyó,
szajha). A példabeszédekben tulajdonképpen szajháról van szó, csak a fordítók el akarták venni a
kifejezés élét. (Prv 5:3.) - IDŐ (móéd - mem-vav-ain-dáleth = valamely összejövetel időpontja - sahar
- sain-khéth-res = hajnalpír). A zsidó időszámítás szerint az idő napkeltétől napnyugtáig tartott. A
legrégebbi időkben még a napoknak és a hónapoknak sem volt nevük, és az idő múlását a
holdváltozások alapján érzékelték. Sokáig még csak bizonyos jelentősebb esemény alapján
tájékozódtak, mint például egy földrengés (Am 1:1). Az év 354 napból, 8 órából és 38 percből állt. Ez
tulajdonképpen holdév volt, tizenkét hónapra felosztva, és minden tizenkilencedik évben egy
szökőnapot adtak hozzá. - A zsidók hónapja az újholddal kezdődött, és ők már nevet is adtak a
hónapoknak. A szent év a tavaszi nisszán hónapban, a világi év az őszi tiszri hónapban kezdődött. A
hónapokat hétnapos hetekre osztották fel, amelyek szombattal végződtek (Ex 20:11). A napot a mai
időszámításnak megfelelően 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre osztották. A
zsidóknál reggel 6 órakor, a rómaiaknál pedig éjfélkor kezdődött a nap, és tizenkét órára oszlott (J
11:9). A zsidók az éjszakát éjjeli őrjáratokra osztották. Eleinte három, majd Jézus korában már négy
őrjárásnyi időre volt osztva az éjszaka. Az idő mérésére napórát, árnyékórát és vízórát használtak. A
nap legvilágosabb időszakát délnek nevezték. (Ps 75:3. Prv 13:24.) - IFJÚ (báhúr - béth-he-vav-res).
Fejlődésben levő fiatal. (Hi 29:8.) - IFJÚKOR (horef - khéth-res-pe = ősz, érett férfikor). Általában az
ember életének korai időszaka (alúmím - ain-lámed-vav-mem-jod-mem), de a Jóbnál előforduló szó,
amelynek alapjelentése: ősz, inkább az érett férfikort jelenti. (Hi 29:4.) - IGA (kábad - kaf-béth-dáleth =
nehéznek lenni). A Jeremiásnál előforduló szó (ol - Jr 5:5) eredeti jelentése: rúd (Nu 13:23). Jelenti a
mérleg vízszintes rúdját (Ap 6:5) és az igavonó állat nyakába tett jármot (I Sm 6:7). Átvitt értelemben
jelenti a kényszerből végzett nehéz munkát (I Rg 12:4). Ésaiás Babilon bűnéül rója fel, hogy „az
öregre is” súlyos igát rakott (Is 47:6). Jelenti a Babilon által legyőzött népek nyomorúságos sorsát (Jr
28:14). A szabadságát kivívó nép letöri igáját a nyakáról (Gn 27:40). Jézus igája megnyugvást ad (Mt
11:29). (Is 47:6.) - IGAZ (caddík - cáde-dáleth-jod-kóf). Ez a szó jelenthet a valóságnak megfelelőt, de
jelenthet valódit is. Abszolút értelemben Istenre és Jézusra vonatkozik. Az emberekre vonatkozóan
mindig relatív jelentésű. Igaz az az ember, akit Isten igaznak fogad el. Sába királynője kijelentette:
„Igaz (a valóságnak megfelelő) volt, amit országomban hallottam dolgaidról.” A sareptai özvegy ezt
mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy ... igaz (szavahihető) a te szádban az Úr Igéje” (I Rg 10:6;
17:24). Mózes törvénye elrendelte, hogy a kereskedelemben igaz (hiteles) mérőeszközöket kell
használni (Lv 19:36). Peres ügyekben igaz (az elkövetett cselekedetnek megfelelő) ítéletet kell hozni
(Dt 16:18). Egyedül Isten (Jahve) igaz (Is 45:21). János evangéliuma szerint az jelenti az örök életet,
 409

ha valaki „az egyedül igaz Istent” ismeri (J 17:3). Pál szerint „igaz az Isten, az emberek pedig
valamennyien hazugok” (R 3:4). Relatív értelemben véve az ember is lehet igaz (Dt 25:1). (Am 2:6.) -
IGAZÁN (sákal - sin-kóf-lámed = megvizsgálni). A valóságnak megfelelően. Jób a hiteles
mérőeszközre utal, és azt szeretné, ha alapos vizsgálat tárgyává tennék (sákal) elkeseredését, annak
okát és mértékét. (Hi 6:2.) - IGAZSÁG (cedek - cáde-dáleth-kóf). A Bibliában az igazság szoros
kapcsolatban áll a szabadítással (Is 46:13). Isten igazságos (Dt 10:18), és az embertől is elvárja, hogy
az igazságra törekedjék (Is 1:17). A Prédikátor sajnálkozva állapítja meg, hogy az igazság helyén
gonoszság van (Eccl 3:16). Az kedves Isten előtt, aki igazságot cselekszik (Act 10:35). Jézus arra
figyelmeztet, hogy a törvényben való bizakodás és annak szó szerinti megtartása látszatigazság (Mt
5:20). A törvény által senki sem igazul meg, mert „az igaz ember hitből fog élni” (G 3:11). (Is 42:6.) -
IGAZSÁGOS (dikajosz). Személyre vonatkozólag jelentheti azt, hogy valaki szavahihető, becsületes,
ártatlan. A magyar fordítás több helyen használja az „igaz” szót „igazságos” értelemben. Pilátus
felesége szerint Jézus igaz ember volt (Mt 27:19). A Golgotán a százados megállapította, hogy Jézus
igaz - igazságos - ember volt (L 23:47). Jézus főpapi imájában a magyar bibliafordítás is igazságosnak
nevezi Istent (J 17:25). Péter pünkösdi beszédében, Pál jeruzsálemi beszédében (Act 3:14; 22:14)
nevezte igaznak Jézust. Timóteushoz írt levelében azt írta, hogy az igaz - igazságos - bírót várja (II T
4:8). János azt írta levelében, hogy Jézus igaz - igazságos -, mert „megbocsátja bűneinket.” Ebben a
levelében pontosan meg is határozta a dikajosz jelentését: „Aki az igazságot cselekszi, az igaz
(igazságos)” (I J 1:9; 3:7). A harag hét poharának kiöntésekor így énekel a harmadik angyal a
mennyben: „Igazságos vagy Te” és „Igazságosak a te ítéleteid” (Ap 16:5,7). Az ember is lehet
igazságos. Pál szerint a gyülekezet vezetőjének igazságosnak kell lennie (Tt 1:8). Valamilyen
cselekedet is lehet igazságos. A szőlőmunkások példázatában a gazda megígéri: „Ami jogos
(igazságos), azt adom nektek” (Mt 20:4). Jézus ezt kérdezte hallgatóitól: „Miért nem ítélitek meg
magatok is, hogy mi az igazságos?” (L 12:57.) Jézus a Bethesda mellett így igazolta magát a zsidók
előtt: „Az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem”, a Jeruzsálemben mondott
beszédeiben pedig erre intett: „Hozzatok igazságos ítéletet!” (J 5:30; 7:24.) Pál ezt írta Rómába: „A
parancsolat is szent, igaz (igazságos) és jó” (R 7:12), a filippi gyülekezet tagjait pedig arra buzdította,
hogy ami igazságos, azt vegyék figyelembe (Ph 4:8). A kolosszéi gyülekezet urait így intette: „Adjátok
meg szolgátoknak, ami igazságos!” (Kol 4:1.) A thesszalonikai gyülekezetnek ezt írta: „Isten
igazságosan fog ítélni”, mert „igazságos dolog Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen”
(II Th 1:5,6). A harag poharának kitöltésekor a harmadik angyal így énekel a mennyben: „Igazságosak
a te ítéleteid” (Ap 16:7.) (Ap 19:2.) - IGAZSÁGOSAN (lammispát - lámed-mem-sin-pe-téth = a törvény
szerint, szabályosan). A szőlőmunkások példázatában a gazda igazságosan járt el (Mt 20:4). Jézus a
zsidóknak mondott beszédében arra hivatkozott, hogy Ő igazságosan ítél (J 5:30), templomi
tanításában pedig arra szólított fel, hogy ne látszat szerint, hanem igazságosan ítélkezzenek (J 2:24).
Pál arra buzdította a filippi gyülekezet tagjait, hogy igazságosan járjanak el (Ph 4:8), a kolosszéi
gyülekezet tagjait pedig arra intette, hogy a szolgákkal igazságosan bánjanak (Kol 4:1). A
thesszalonikai gyülekezetnek ezt írta: „Isten igazságosan fog ítélni” (II Th 1:5). (Jr 30:11.) - IGE (dábár-
dáleth-béth-res = szó, beszéd). Olyan beszéd, „amely Isten szájából származik” (Mt 4:4). Az ÓT-ben
Isten szavának valamilyen formáját jelenti: „Sionról jön a tanítás és az Úr Igéje Jeruzsálemből” (Is 2:3).
Gyakran egyszerűen beszédnek fordítja a magyar Biblia: „Ámós beszéde” (Am 1:1), illetve az ÚT-ben:
„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket” (Mt 7:24), de „Hallgattátok Istennek általunk hirdetett
Igéjét” (I Th 2:13). Néha mondásnak is fordítják (Dt 32:1). Jézus a testté lett Ige (J 1:11-18). (Is 50:4.) -
ILLAT (réah - res-jod-khéth). A Bibliában főleg az áldozattal kapcsolatban van szó róla (Ex 8:21). A
római diadalmenetekben a győztes hadvezér kocsiját hadifoglyok kísérték kezükben tömjénfüstölő
edénnyel. (Jr 48:11.) - ILLATOS NÁD (káne - kóf-nun-he - Canna). A nád szára akár 3 m magasra is
megnőtt. Hosszúságának köszönhetően alkalmas volt mérővessző készítésére (Ap 11:1). Ha
rátámaszkodtak, akkor eltört, ezért a megbízhatatlan szövetségest jelképezte (Ez 29:6). A szél ingatta
nád az ingatag embert személyesítette meg (I Rb 14:15), a megrepedt nád pedig az összetört szívet
jelentette (Mt 12:20). A római katonák jogar helyett nádszálat adtak Jézus kezébe (Mt 27:29). A káne
héber szó jelentette a nádat általában is, de különösen annak egy illatos fajtáját. Ezzel szemben a
szúf szóval a nílusi nádat jelölték, ami inkább a sásnak felel meg (Ex 2:3). A jam-szúf, amit a LXX
Vörös-tengernek fordít, tulajdonképpen a partján sással benőtt víz volt. (Is 43:24.) - ILLATSZER
(kötoreth - kóf-téth-res-thav = áldozati illat). A szentsátorban, később a templomban volt egy oltár,
amelyen illatszerek elégetésével füstölő áldozatot mutattak be (I Chr 28:18). Az ÚT-ben Pál Krisztus
áldozatával (E 5:2), valamint a hívők áldozatkész segítségével kapcsolatban (Ph 4:18) említi. (Ct 3:6.)
- ILLÉS (Éliasz -- Élijjáhű - alef-lámed-jod-he-vav = Jahve az Isten). Aháb és fia, Ahazjá királyok alatt
prófétált. Főleg Aháb feleségével, a föníciai Jezábellel voltak összetűzései, ezért a király többször is
üldözte. Amikor előle menekült, egy sareptai özvegyasszony gondoskodott róla. A Karmel-hegyen
legyőzte Baal prófétáit. Élete vége felé Elizeust kente fel utódául (I Rg 17:9; 18:38-40; 19:19). Isten
 410

forgószélben ragadta el (II Rg 2:11). A megdicsőülés hegyén megjelent Jézusnak (L 9:30). Többen
Illést látták megjelenni Keresztelő Jánosban (Mt 11:14), sőt egyesek magát Jézust is Illésnek vélték
(Mt 16:14). A zsidók máig várják vissza. (L 1:17.) - INDULAT (hémá - khéth-mem-he). Hirtelen
fellobbanó, heves érzelmi megnyilvánulás (Ez 36:5). A Biblia Istennel kapcsolatban is használja (Ps
73:3). Isten saját népe ellen is felindulhat (Dt 6:15), de népe védelmében felindulhat az egész föld
ellen (Zph 3:8). Az ÚT csak egy helyen használja az indulatos (orgilosz) szót (Tt 1:7). (Ps 90:7. Prv
15:1.) - INTELEM, INTÉS (múszár - mem-vav-szamek-res). Szóbeli figyelmeztetés. Felszólítás arra,
hogy valaki szüntesse meg helytelen cselekvését, pótolja mulasztását, vagy óvakodjék valamitől. Az
intés javító, megóvó, megelőző szándékú. Intéssel élhet Isten és ember - elsősorban természetesen a
vezetők - egyaránt (Ex 9:23). Intést gyakorolt Mózes (Ex 19:21), de a próféták (Neh 9:26), az
apostolok (I K 4:14) és a gyülekezet vezetői is (Tt 2:15). Emellett a barátok is meginthetik egymást (Hi
4:3). Az intés tárgya lehet egy ember (Ps 4:2), de lehet egy közösség is (Kol 1:28). Az intés
visszautasításának súlyos következménye lehet (Neh 9:26,27). Pál a kolosszéi gyülekezetnek azt
tanácsolta, hogy a gyülekezet tagjai intsék egymást „zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel” (Kol
3:16). (Prv 3:11; 12:1 Hi 36:10.) - IRGALMAS (rahúm - res-khéth-vav-mem). Az irgalmasság a
büntetés elengedését jelenti, valamint együttérzést jelent a betegekkel, a szegényekkel, a gyengékkel.
A Biblia az egyik legfontosabb keresztyén erényként említi (Mt 5:7). Isten irgalmas az őt félőkhöz (Ps
103:13), és ezt várja el népétől már az ÓT-ben is (Is 1:17), az ÚT-ben pedig különösképpen (Mt 18:13-
35). (Joel 2:13.) - IRGALOM (rehem - res-khéth-mem). Isten részéről állandó segítő szeretetet, az
ember részéről szánalmat és könyörületet jelent. Isten irgalma elsősorban azok felé nyilvánul meg,
akik máshonnét nem számíthatnak segítségre (Dn 9:18). Az irgalom - még ha az állatok irányában
mutatkozik is meg - fontosabb, mint a szombattörvény megtartása (Mt 12:11). Isten az irgalom
eszközein mutatja meg dicsőségének gazdagságát. A népek irgalmáért dicsőítik Istent (R 9:23; 15:9).
Isten gazdag az irgalomban (E 2:4), és irgalmaz a megtérő bűnösnek (Is 55:7). Az ítélet viszont
irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekszik irgalmasságot (Jc 2:13). (Hab 3:2.) - ISAI (jisaj - jod-sin-jod =
Isten embere). Dávid apja. Betlehemből származó férfi (I Sm 17:12), a móábi Ruth unokája (Rth 4:17).
Úgy látszik, Dávid tartotta a móábi rokonságot, mert amikor Saul elől menekült, Móábban helyezte
biztonságba szüleit (I Sm 22:3). Isai nyolc fia közül a legfiatalabb lett a király. Dávidot több esetben
nevezik megvetőleg Isai fiának (I Sm 17:12; 25:10), valószínűleg azért, mert Isai családja nem
tartozott a tekintélyesebb betlehemi lakosok közé. Ésaiás próféta nyomán az ÚT is Isai gyökeréből
kihajtott vesszőszálnak (R 15:12) nevezi Jézust. (II Sm 20:1.) - ISMÁÉL. Hágár fia (Gn 16.1-16). A
pusztában nőtt fel, és Egyiptomból szerzett feleséget. Lányát Ézsau vette feleségül (Gn 21:9-21; 28:9;
36:10). Az arabok tőle származtatják magukat, és máig kiengesztelhetetlen ellenségei a testvérétől
származó zsidóknak. - ISMERET (daath - dáleth-ain-thav). Az ÓT népe a szívet tekintette az ismeret
székhelyének (Ps 90:12). Az ismeret származhat tapasztalatból (Gn 8:11), valamilyen közlésből (Is
41:22), vizsgálódásból (Hi 34:4), tanulásból (Ps 94:10) vagy értelemből (I Rg 5:20). A próféták
különösen fontosnak tartották Isten ismeretét (Hos 4:6). Az ÚT Jézus Krisztus ismeretének a
fontosságát hangsúlyozza (J 1:10). Pál szerint Isten az igehirdetés által ismerhető meg (I K 1:21). (Prv
2:10.) - ISSAKÁR (jisszákár - jod-szin-kaf-res = béres). Jákób és Lea ötödik fia. Törzse csatlakozott
Dávid hebroni hadseregéhez (I Chr 12:33). Területe a Genezáreti-tó és a Jordán-folyó vidékén volt.
(Gn 49:14.) - ISTEN (elóah - alef-lámed-he - elohím - alef-lámed-he-jod-mem). A héberben a
legtöbbször többes számú alak. Eredeti jelentése ebben a formájában: szellemek. A többes számmal
azt jelezték az őket körülvevő politeista világban, hogy van egy, minden elképzelt szellemnél (istennél)
hatalmasabb „Szellem”, aki élő valóság, és minden más szellemnek is ura. Ez nemcsak az elképzelt
szellemekre, hanem a valóságos szellemi lényekre (angyalok) is vonatkozik. Isten mindenható (Mt
19:26), megbízható (H 6:18), test nélküli lélek (J 4:24), akit meg lehet ismerni az általa teremtett
természetből (R 1:21), a próféták szavaiból, de legfőképpen Krisztus által (H 1:1,2). Csak egy igaz
Isten van, minden más isten csak bálvány vagy démon (I K 8:4-6; 10:20). (Hi 3:4.) - ISTENFÉLELEM
(jiröá - jod-res-alef-he = félénkség, bátortalanság, tisztelet, vallásosság). Isten tisztelete, parancsainak
megtartása, dicsőségének szolgálata. (Hi 15:4.) - ISTEN FIAI (hyjoj theú). Ez a kifejezés inkább csak
költői szövegekben fordul elő. Jelenthet angyali lényeket (Hi 1:6), Isten szövetséges népéhez tartozó
embereket (Dt 14:1), a Krisztusban hívő népet (J 1:12). (Mt 5:9.) - ISTEN ORSZÁGA (baszileja tú
theú). Nem földrajzi meghatározás, hanem Istennek a világ és az emberek feletti uralma. Isten
országa áll Jézus igehirdetésének a középpontjában (Mc 1:15), amelyet eszkatológikus fogalomként
értelmez (Mt 7:22): Az üdvösséget jelenti. Az Isten országa meghatározásánál Ámós próféciáját veszi
alapul (Am 5:8-10), amikor az ítélet napjában határozta meg Isten országának a megjelenését (L
10:12). Az utolsó ítéletről mondott tanításában az ő akaratát teljesítők számára elkészített országként
jellemzi (Mt 25:34). Isten országa megjelenésének az ideje nem számítható ki előre, mert az „úgy jön
el, mint éjjel a tolvaj” (I Th 5:2). A késői levelek egyértelműen a hívő ember végső céljaként tüntetik fel
(II P 1:11). (L 6:20.) - ISZONYAT (mágór - mem-gimel-vav-res). Valaminek a látványa vagy hallása
 411

keltette megrettenés. (Jr 46:5.) - ITAL (sékár - sin-kaf-res = részegítő ital). A leggyakoribb ital a víz volt
Izraelben, amelyet a kutakból és a ciszternákból nyertek (Jr 2:13). A víz mellett más italokat is említ a
Biblia. Ilyen volt a juhtej és a kecsketej (Prv 27:27). Kedvelt ital volt a bor, amelyet gyakran fűszerezve
ittak (Prv 9:2). Mivel sok szőlő termett, bőven volt bor, ami a lakomák elmaradhatatlan kelléke volt (J
2:3). A kereszten mirrhával kevert borral kábították el a haldoklókat (Mc 15:23). Részegítő italnak
(sékár) ismerték a sört (L 1:15) és a különféle gyümölcsborokat (Ct 8:2). (Is 24:9.) - ITALÁLDOZAT
(mimszák - mem-mem-szamek-kaf = fűszerezett bor). Rendszerint illatos fűszerezett bort locsoltak az
oltárra Isten tiszteletére (Ex 29:41). (Is 65:11.) - IVADÉK (zera - zain-res-ain). Leszármazott. Lehet
emberé vagy állaté. (Jr 46:27.) - IZRAEL (jiszráél - jod-szin-res-alef-lámed = Istennel küzd). Eredeti
neve Jákób. Isten akkor változtatta meg a nevét, amikor a Jabbók-patak gázlójánál álmában Isten
angyalával tusakodott (Gn 32:29). Az Izrael név a tizenkét törzset is jelentette (Ex 3:16), de Izrael
eredetileg Júdától külön ország volt. Még Sault és Dávidot is külön-külön választották meg a két
ország királyává. Az első három király alatt tulajdonképpen perszonálunióban élt a két ország, majd
Salamon halála után újra szétvált, és többször egymás ellen is harcolt. Ekkor Izrael már csak az
északi országot jelentette. Ma az ő nevéről nevezik a zsidókat izraelitáknak. (Gn 48:20. - L 1:16.) -
IZRAEL SZENTJE (kádós jiszráél - kóf-dáleth-vav-sin -- jod-szin-res-alef-lámed). Isten megnevezése
egyes ÓT-i szövegekben. (Is 31:1.) - IZZÓ HARAG (harón - khéth-res-vav-nun). Szenvedélyes
érzelemtől áthatott harag. Másképp lángoló haragnak is fordítja a magyar Biblia. (Jr 25:38.) - IZSÁK
(jickhák - jod-cáde-khéth-kóf = vidám). Nevét onnan kapta, hogy szülei kinevették Isten követét
(cákhak - cáde-khéth-kóf = nevetni), amikor fiuk születését bejelentette. Az elsőszülötti áldozat
törvényének engedelmeskedve atyja kész lett volna feláldozni, de Isten egy kossal válttatta meg, ami
megalapozta a helyettes állatáldozat szokását. Rebekát vette feleségül, és két fia született. Kisebbik
fia, Jákób csellel megszerezte apjától az elsőszülötti áldást, ezért sokáig haragban volt bátyjával,
Ézsauval, és csak sok idő múltán békültek ki. Együtt temették el apjukat (Gn 22:9-16; 24:50-67; 25:24-
26; 27:1-33; 33:1-11; 35:29). (Gn 48:15.) - IZSÓP. Illatos cserje a Földközi-tenger mellékén (ézób -
ain-zain-vav-béth - Hyssopus officinalis). Fűszernek használták, Izraelben nem található. A Biblia
Egyiptomban említi (Ex 12:22), majd a pusztában használták a tisztulási szertartásokban (Lv 14:4. Nu
19:18), de a honfoglalás után Dávid egyik zsoltára kivételével (Ps 51:9) már nincs említés róla.
ÍJ (keseth - kóf-sin-thav). Vadászatra és katonai célra használták támadó fegyverként (I Chr
12:2). A hikszoszok készítettek először íjakat a II. évezredben. A rugalmas fát valamilyen zsinórral (bél
vagy növényi rost) kifeszítették, és úgy lőtték ki belőle a nyílvesszőt. A fémmel megerősített íjat
ércíjnak nevezi a Biblia (II Sm 22:35). Különösen a harci szekerek megjelenése idején vált nagyon
veszedelmes fegyverré (II Rg 9:24). A meglazult íj megbízhatatlanságot jelent (Hos 7:16). Ha valaki
íjjal a kezében megfutamodik, az az állhatatlanság jele (Ps 78:8,9). (Hi 29:20.) - ÍJÁSZ (dárak keseth -
dáleth-res-kaf - kóf-sin-thav = Íjat felhúzni). A hikszoszok alkalmaztak először íjászokat a
II. évezredben. Később az egyiptomi hadseregben is fontos szerepet töltöttek be. Az íjászok
felszereléséhez tartozott a nyílvessző és a tegez (Gn 27:3). Főleg a harci kocsik megjelenésekor vált
szükségessé íjászok alkalmazása (II Rg 9:24). Átvitt értelemben az íjász a pusztító veszedelmet
jelentette (Jr 4:29). Az íjászok meghátrálása a harcban a gyávaság jele volt (Ps 78:8). (Jr 50:14.) - ÍN
(gíd - gimel-jod-dáleth). A gerincesek testének alkotó része. Izraelben nem ették meg a csípő
forgócsontján levő inat, mert Jákób csípőjén ezt az inat érte az ütés (Gn 32:33). (Hi 40:17.) - ÍNSÉG
(mahszór - mem-khéth-szamek-vav-res). Nagy nyomor és nélkülözés, olykor a legfontosabb
szükségletek kielégítetlensége. Izrael földjén gyakran volt ínség vízhiány (I Rg 18:1), sáskajárás (Joel
1:4) vagy háborús pusztítás (II Rg 25:3) miatt. Az ínség nagy történelmi eseményeket is elindíthat (Gn
41:54). A Biblia sok helyen Isten büntetéseként tünteti fel az ínséget (Am 4:9). Az első keresztyének
segítették ínségben élő testvéreiket (Act 12:29). (Prv 11:24.) - ÍNY (hék - khéth-kaf). A száj egyik
érzékelő szerve (Prv 5:3). A tiszteletből történő elnémulást a Biblia úgy nevezi meg, hogy ínye a
nyelvéhez tapad (Hi 29:10). Az viszont, hogy Isten odaragasztja valakinek a nyelvét az ínyéhez, azt
jelenti, hogy némasággal sújtja (Ez 3:26). A végkimerülést is a nyelvnek az ínyhez tapadásával
érzékelteti a Biblia (Ps 22:16).(Hi 12:11.) - ÍRÓVESSZŐ (ét - ain-téth). Általában viasszal bevont
fatáblára írtak vele az ókorban. Később palavesszőként használták palatáblára való íráshoz.
Magyarországon még a harmincas években is használták az iskolákban. (Jr 17:1.) - ÍTÉLET (cáfan -
cáde-pe-nun (ni) = rejtve lenni -- lo nicpönú ittím = el nem rejtett idők - nincsenek rejtett idők -- lo -
lámed-alef- = nem -- éth- ain-thav = idő). Izrael történelme tele van Isten ítéletével részint a nép
ellenségei, részint maga Izrael ellen, ha bűneivel megszegte Isten szövetségét. Az Úr napja (Am 5:18)
a minden bűnös felett tartott ítélet napja lesz. Ezt dolgozta fel a híres latin egyházi ének: Dies irae,
dies illa... (Jön a harag napja lánggal...). Mózes már a pusztában gondoskodott megfelelő ítélkezésről
(Ex 18:25,26). Jézus is (Mt 7.1) és Pál is (R 14:1) óv a szeretetlen ítélkezéstől. Keresztelő János
kemény szavakkal hirdette Isten ítéletét azoknak, akik nem térnek meg (Mt 3:7-10), amit Jézus
megerősített az ítéletről tartott tanításaiban (Mt 11:20-24; 12:42; 24:21,50,51; 25:31-46. L 16:31). Az
 412

apostolok is írtak leveleikben Isten ítéletéről. - Az első gyülekezetekben komoly fegyelmet gyakoroltak,
és kemény ítéletekről is olvashatunk (Act 5:9). A zsidó gyülekezet vezetői természetesen Mózes
törvénye alapján ítélkeztek (Mc 14:64), amit Jézus, amikor tőle kértek véleményt, nem fogadott el (J
8:3-11). A látszat szerinti ítélkezést ugyanúgy elutasította (J 7:24). Pál arra intette a gyülekezetek
tagjait, hogy ne a hitetlenek ítéletét kérjék az egymás közti peres ügyekben (I K 6:1). Jézusnak az
utolsó ítéletről mondott tanítását Pál is magáévá tette (II K 5:10). Isten az ember rejtett gondolatait is
megítéli (R 2:16). Éppen ezért Pál arra figyelmeztet, hogy mi, emberek ne ítélkezzünk
meggondolatlanul (I K 4:5,6). A várható ítéletet Isten fogja kimondani, ahogy a Mennyei jelenésekben
a tiatírai gyülekezetnek üzeni Jézus: „Tudok cselekedeteidről, ...és megfizetek mindnyájatoknak
cselekedetei szerint” (Ap 2:23). (Hi 24:1.) - ÍZ (táam - téth-ain-mem = ízlelni). Más szóval: zamat. Az
ízlelőszervben keltett érzet (Ex 16:31) előfordul képes értelemben is (Jr 48:11). (Hi 12:11.)
JAAR (jod-ain-res). Mező Efratában. - JAHAC (jahac - jod-he-cáde = szérű). Város Móábban.
Rúben törzsének jutott osztályrészül. Később lévita város lett. (Is 15:4.) - JAJGATÁS (cöváhá - cáde-
vav-khéth-he). A fájdalom kifejezése. Az izraeli gyászénekek jajjal kezdődnek (I Rg 13:30). Az ÓT
szerint jaj lesz a bolond prófétáknak (Ez 13:3) és a jogtalan rendeleteket hozó vezetőknek (Is 10:11).
Jézus a gazdagok és a jóllakottak (L 6:24-26), különösképpen pedig a képmutató farizeusok és
írástudók (Mt 23:13-30) felett mondott jajszavakat. A Mennyei jelenésekben is sorozatosan hangzik fel
jajkiáltás (Ap 8:13). (Am 8:3.) - JAJKIÁLTÁS (zöáká - zain-ain-kóf-he). A fájdalom kifejezése. Az
izraeli gyászénekek jajjal kezdődnek (I Rg 13:30). Az ÓT szerint jaj lesz a bolond prófétáknak (Ez
13:3) és a jogtalan rendeleteket hozó vezetőknek (Is 10:11). Jézus a gazdagok és a jóllakottak (L
6:24-26), különösképpen pedig a képmutató farizeusok és írástudók (Mt 23:13-30) felett mondott
jajszavakat. A Mennyei jelenésekben is sorozatosan hangzik fel jajkiáltás (Ap 8:13). (Jr 18:22.) -
JAZÉR (jéazér - jod-ain-zain-res). Város a Jordántól keletre az emóri határon. A honfoglalás előtt
Mózes kémeket küldött a városba. Rúben és Gád is magáénak igényelte, végül Gád foglalta el (Nu
21:32; 32:1-5,35). A honfoglalás után lévita város lett (Jos 21:39). Később Móáb vette birtokba (Is
16:8). (Is 16:8.) - JÁBIN. Hácór királya, akit Józsué legyőzött és megölt (Jos 11:1-18). Az ő hadvezére
volt Sisera (Ps 83:10). - JÁÉL (jáél - jod-ain-lámed = zerge). A kéni héber felesége, aki a Bárák által
legyőzött, menekülő Siserát sátrába vitte, és álmában egy sátorcövekkel megölte. (Jdc 5:24.) - JÁKE
(jáke - jod-kóf-he). Agúr apja. (Prv 30:1.) - JÁKÓB. Izsák és Rebeka fia, Ábrahám unokája, Ézsau
ikertestvére, Izrael tizenkét törzsének ősatyja. Testvérétől csellel megszerezte az elsőszülöttségi jogot
és áldást, és testvére haragja elől nagybátyjához, Lábánhoz menekült. A testvérek később kibékültek.
Jákóbnak tizenkét fia volt. Józsefet szerette a legjobban, akit testvérei irigységből eladtak Egyiptomba
rabszolgának, de miután magas állami tisztségre emelkedett, apját és testvéreit is Egyiptomba vitette.
Jákób ott is halt meg, de holttestét hazavitték, és a Makpéla-barlangban temették el (Gn 25:29-34;
27:1-33; 28:6; 33:4; 37:3,28; 39:1; 41:41-44; 45:15; 46:6,7; 49:33; 50:13). - JÁMBOR (pethí - pe-thav-
jod = egyszerű, együgyű, jámbor). A magyar bibliafordítás nagyon szerencsétlenül az együgyű szóval
adja vissza, ami a mai magyar nyelvben enyhén hülyét jelent, pedig Isten inkább a jóindulatú egyszerű
embereket segíti (Ps 106:6). - JÁNOS (Jóannász). Zakariás főpap és Erzsébet fia. Idős korukban
született. Júda pusztájában nőtt fel, nagy valószínűséggel a kumráni közösségen belül. A pusztában
kezdte el igehirdetői tevékenységét. A prófétákhoz hasonlóan ruházkodott és táplálkozott (Mc 1:4-6).
Akik igehirdetésére megvallották bűneiket, azokat a zsidó szertartás szerint bemerítette a Jordánban.
Tanítványaival együtt szigorú közösségben élt. Amikor Heródes Antipász negyedes fejedelmet
megfeddette azért, mert testvére feleségével, Heródiással élt tiltott házassági kapcsolatban, az
börtönbe vetette, és Heródiás kérésére lefejeztette (Mt 3:6; 9:14; 14:1-11). Keresztelő Jánosról a
Biblián kívüli irodalomban is olvashatunk. Josephus Flavius zsidó történetíró két helyen is említést
tesz róla. Leírja börtönbe zárásának történetét, és azt is megemlíti, hogy Heródes Antipászt egy
vesztett háborúja után lelkiismeret-furdalás gyötörte, mert a háború elvesztését Isten büntetésének
tartotta János megöléséért. Ezenkívül ír még tanítványai életmódjáról is. (L 1:13.) - JEDÚTÚN.
Templomi énekes, három zsoltár (39., 62., 77.) szerzője. - JEL (óth - alef-vav-thav). Lehet jel
valamilyen tárgy, de lehet valamilyen cselekvés is. A szivárvány Isten szövetségének a jele volt. A
körülmetélés az Isten népéhez (Izraelhez) tartozás jele (Gn 9:12; 17:11). A páskabárány vére a
héberek ajtaján az öldöklő angyalnak szóló jel volt (Ex 12:3). A hadijelvények Izrael törzseinek a jelei
voltak. Kórah fiainak pusztulása intő jel volt a lázadó nép számára (Nu 2:2; 26:10). A felemelt rézkígyó
Isten megbocsátásának a jele volt (Nu 21:8). Egy fiú születése Isten ígérete bekövetkezésének a jele
(Is 7:11). A Jordán közepéből való kövek a Jordánon történt átkelésre emlékeztetnek (Jos 4:6).
Gedeon Istentől kapott jelt (Jdc 6:17). Hofni és Fineás halála figyelmeztető jel volt az engedetleneknek
(I Sm 2:34). Ezékiás király számára az árnyék visszatérése Isten kegyelmét jelentette (Is 38:7). Voltak
jelei a messiási korról és a Babilon ellen szóló (Is 7:14; 13:2) próféciáknak is. A hamis próféták is
jeleket tesznek, hogy megtévesszék a hívőket (Mt 24:24). Az ÚT elsősorban Jézus jeleivel foglalkozik.
Vannak jelei az apostolságnak (IIK 12:12), és a tanítványok munkáját is jelek kísérik (Act 2:43). Az
 413

utolsó időkben fel fog tűnni az Emberfiának jele az égen (Mt 24:30). Jézustól gyakran követeltek
jeleket, de Ő ezeknek a követeléseknek nem tett eleget, mindössze egy jelet említett: Jónás próféta
jelét, amelyet az ő halálára és feltámadására vonatkoztatott (Mt 12:39). (Is 55:13.) - JEREMIÁS
(jirmöjáhú - jod-res-mem-jod-he-vav). Benjámin törzséből született. Apja pap volt. Egyes feltételezések
szerint Ebjátár paptól származott, akit Salamon király Anátótba száműzött (I Rg 2:26). Jósiás júdai
király uralkodásának 13. évében kapta prófétai elhívását. Több mint negyven éven át hirdette Isten
üzenetét. Jeruzsálem eleste után barátai elvitték magukkal Egyiptomba, és ott is halt meg. -
Nagyjából Jeremiás születésével egy időben kezdett hanyatlani az asszír birodalom. 625-ben
Babilonia önálló királyság lett. Ugyanakkor a médek Asszíriát fenyegették, és 612-ben elesett Ninive.
Asszíria ekkor Egyiptomtól kért segítséget. Jósiás júdai király szembeszállt az Asszíria megsegítésére
induló Nékó fáraóval, de csatát vesztett, és maga is elesett a harcban. 605-ben a babiloni sereg
Nebukadneccár vezénylete alatt megverte Nékó seregét, és Nebukadneccar egy év múlva Babilonia
királya lett (II Rg 24:7). Ekkor Júda adót fizetett Babilonnak, amit később Jojákim júdai király
megtagadott, mire Nebukadneccar körülvette Jeruzsálemet. Jojákim fia, Jojákin megadta magát, és
fogságba esett Júda előkelőivel együtt. - Nebukadneccar új királyt nevezett ki Jeruzsálembe (II Rg
24:17), aki csaknem tízéves uralma végén Nebukadneccar ellen fordult, ami Jeruzsálem pusztulását
vonta maga után, hiába próbálta az egyiptomi sereg felmenteni a várost. Ekkor a királyt megvakították,
és a nép nagy részével együtt száműzetésbe vitték. Nebukadneccar Jeruzsálembe Gedalját nevezte
ki helytartónak, de őt nemsokára megölték (Jr 34:21; 40:5; 41:2), mire a nép egy része Egyiptomba
menekült, és Jeremiást is magával vitte. - Jeremiás 627 és 622 között Hóseás és Ámós próféták
hatása alatt prófétált. 622 és 609 között hallgatott, mert elegendőnek találta Jósiás templomi reformját.
Az asszír birodalom hanyatlását kihasználva sikerült Jósiásnak területeket szereznie Júda számára,
és Dávid birodalmának a helyreállításán gondolkozott (Am 9:10). A 609 és 598 közé eső időszak
Jeremiás szenvedésének az ideje. Ekkor szólalt fel az ellen a hamis hit ellen, hogy a templom falai
minden körülmények között megvédik a népet. Felszólalt Jojákim király ellen is, ami majdnem az
életébe került. Ettől kezdve a papok is ellenségei lettek. Életének utolsó szakaszában öt szomszédos
állam királyai be akarták vonni Jeruzsálemet egy Babilon elleni lázadásba. Ekkor Jeremiás nyakába
vett járommal hirdette, hogy csak az a nép maradhat meg, amelyik Babilon igájába hajtja a fejét (Jr
26:8; 27:3; 27:8). Erre Cidkijjá júdai király börtönbe záratta. - Jeremiás könyve a próféta saját
feljegyzésein alapul. Sok beszédét munkatársa, Báruk jegyezte fel. A LXX-ban rövidebb Jeremiás
könyve, mint a héber Bibliában, ami arra enged következtetni, hogy a III. század végén még nem volt
meg végső formájában a könyv. (Jr 1:1.) - JEREMIÁS SIRALMAI (éká - alef-jod-kaf-he = jaj). A könyv
nem említi a szerző nevét, de az ókori tudósok általában Jeremiásnak tulajdonították. A LXX, a
Vulgata és ezek alapján Luther és Kálvin is Jeremiás könyve után helyezték el, a héber Bib liában
azonban Ruth könyve és a Prédikátor könyve között foglal helyet. A könyv szerzője Jeruzsálem
lerombolását siratja. Megvallja a népnek és vezetőinek a bűneit, és imádkozik azért, hogy Isten legyen
ismét kegyelmes népéhez. Mindegyik rész huszonkét egységre oszlik a héber ABC huszonkét betűje
szerint. A legújabb bibliakutatás nem fogadja el Jeremiás szerzőségét, egyrészt a héber kánonban
elfoglalt helyének, másrészt a könyv keletkezési idejének a figyelembevételével. A héber kánon nem
kapcsolja Jeremiáshoz, tartalma szerint pedig Jeruzsálem már elpusztult, és Júda népe is
száműzetésbe ment, tehét a könyvnek 587 után kellett keletkeznie, Jeremiást viszont ekkor barátai
magukkal vitték Egyiptomba, és ott is halt meg. Tehát a könyvet akkor írták, amikor Jeremiás már nem
volt Izraelben. - JEROBOÁM (joroböám - jod-res-béth-ain-mem). Izrael első királya az ország
kettészakadása után. Salamon idejében a robotok felügyelője volt (I Rg 11:27). Ő adta át az északi
törzsek kérését Roboámnak, de amikor az elutasította, az északi törzsek elszakadtak, és Jeroboámot
választották királlyá (I Rg 12:20). Sikemet választotta királyi székhelyül, majd áttette Penuélbe és
végül Tircába (I Rg 14:17). Vallásilag is függetleníteni akarta Izraelt Jeruzsálemtől, ezért öntetett két
aranyborjút, és az egyiket Bételben, a másikat Dánban állíttatta fel, s az ottani áldozóhalmokon
templomot is építtetett (I Rg 12:29-31). Elűzte a lévitákat és az ároni papokat, és helyükre más
papokat iktatott be (II Chr 11:14,15). Az áldozóhalmokon ő maga is áldozott (I Rg 13:1). Ezért utolérte
Isten haragja (I Rg 14:10), és végül „ezért került fogságba Izrael” (II Rg 17:23). Amikor a két
országrész között kitört a csatározás, Júda több várost elfoglalt Izraeltől. Damaszkusz is kivívta
függetlenségét, és Ammón is függetlenítette magát. Móáb is csak az alkalomra várt, hogy elszakadjon.
A nagy birodalomból két jelentéktelen állam lett, aminek a babiloni száműzetés lett a következménye.
(Am 7:9.) - JERUZSÁLEM (jörúsálém - jod-res-vav-sin-lámed-mem). A honfoglalás idején Jebúsz (Jos
18:28). Héber neve az akkád uru-salim átírása. A Holt-tengertől 25, a Földközi-tengertől 52 km-re
fekszik. Már a Kr. e. IV. évezredben lakott hely volt. Józsué nem tudta elfoglalni (Jos 15:63). Dávid a
Gíhon-forrás alagútján keresztül foglalta el. Ettől kezdve Dávid városának nevezték, és őt ott is
temették el (I Rg 2:10. Neh 3:16. Act 2:29). Salamon (970-931) pompás templomot építtetett
Jeruzsálemben, és ettől kezdve ez a város lett egész Izrael vallási központja. 587-ben Nebukadneccár
 414

elfoglalta és leromboltatta (II Rg 25:1-21). Nehémiás állította helyre a falait 538 után (Neh 3:1-32).
169-ben IV. Antiokhosz Zeusznak szentelte a templomot, aminek l65-ben a Makkabeusok vetettek
véget. Pompeius 63-ban elfoglalta. Titus Kr. u. 70-ben leromboltatta. A Bar Kochba-lázadás után
Hadrianus császár Aelia Capitolina néven újjáépíttette, de a zsidóknak halálbüntetés terhe mellett tilos
volt a városba lépniök. - JESÚRÚN (jösurún - jod-sin-res-vav-nun = igaz ember). Izrael
megkülönböztető neve (Dt 33:5). (Is 44:2.) - JEZRÉEL (jizröel - jod-zain-res-ain-alef-lámed). Síkság a
Gilboa-hegy mellett (Jos 17:16) és Hóseás legidősebb fia (Hos 1:4). Emlékeztet Jezréel síkságának a
termékenységére, és reménységgel tekint Izrael és Júda egyesülése felé. Ez lesz Jezréel nagy napja.
(Hos 2:2.) - JÉG (kerah - kóf-res-khéth). Megfagyott víz. Izraelben ritkán fordult elő. (Hi 37:10.) -
JÉGESŐ (bárád). Izrael területén nagyon ritka, Egyiptomban pedig soha nem is szokott előfordulni.
Ezért okozott olyan nagy riadalmat a hetedik csapásként (Ex 9:23-25). - JÉZUS (Jészúsz -- jésua -
jod-sin-ain = szabadító). Jézus nem teremtetett, hanem öröktől fogva volt (J 8:58). Az idők
teljességében mint Isten Igéje testté lett és megjelent a földön (J 1:14). Nevelő apja Dávid házából
származott, ezért a zsidók Dávid király jogos örökösének tekintették (Mt 1:6-16; 21:9). Dávid
városában, Betlehemben született, de nem embertől, hanem a Szentlélektől fogantatott. Szülei
Heródes király elől Egyiptomba menekültek, majd annak halála után visszatértek Názáretbe. A Biblia
semmilyen támpontot nem ad arra vonatkozóan, hogy hol töltötte gyermekkorát, mindössze annyit ír
róla, hogy „gyarapodott bölcsességben” (Mt 1:20; 2:14,15,52). De vajon hol? Názáretben még
zsinagóga sem volt abban az időben, mindössze egy kis iskolaterem. Nem valószínű, hogy ott olyan
sok bölcsességre tett volna szert, hogy amikor nagykorúvá létele után először ment fel a jeruzsálemi
templomba, és ott az írástudókkal beszélgetett, „mindenki csodálkozott értelmén” (L 2:47). A rejtély
megoldását a kumráni közösség nemrég megtalált iratai nyújtják. Jézus beszédeiben több helyen szó
szerint idéz olyan szövegeket, amelyeket csak a kumráni közösségnek egy tekintélyes tagja
ismerhetett. Ezért feltételezhető, hogy unokatestvérével, Jánossal együtt a kumráni közösségben
nevelkedett, és a közösség tekintélyes tagja, esetleg vezetője lett. Ezzel magyarázható a Jánossal
való szoros kapcsolata és Jánosnak iránta megnyilvánuló tisztelete (Mt 3:14). - Az biztos, hogy nem
tartózkodott állandóan Názáretben, hiszen ott alig ismerték. Amikor a gyülekezetben prédikált,
némelyek még halványan emlékeztek rá: „Nemde a József fia ez?” Egy olyan kis faluban, mint
amilyen Názáret Jézus gyermekkorában volt, mindenki ismeri az asztalos családját, legfeljebb azt a
családtagot nem, aki keveset tartózkodik otthon. Ezért nem is adtak hitelt szavainak, sőt
istenkáromlónak tartva kiűzték a városból (L 4:22,29). Ezután ment Kapernaumba, ahol tanítványának,
Péternek a vendégeként élt. Ezért mondta: „Az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania” (Mt 8:20).
Főleg a Genezáreti-tó környékén tanított és gyógyított, Jeruzsálembe csak az ünnepeken ment fel.
Tanításai és gyógyításai nem célként, hanem eszközként értékelhetők annak érdekében, hogy jelként
fogadják az emberek messiási küldetésére vonatkozóan, bizonyítva velük isteni hatalmát. Küldetését
János határozta meg a legpontosabban: Mint Isten Báránya, tehát bűnért engesztelő áldozat
„hordozza a világ bűnét”. A főpapokkal való ellenséges viszonya azzal magyarázható, hogy a kumráni
közösség nem ismerte el a jeruzsálemi főpapokat, azokat a római hatalmat kiszolgáló Heródes király
által kinevezett bitorlóknak tekintette. Így Jézus is a kumrániak által törvényesnek tartott főpapi
családot ismerte el törvényesnek. Itt tehát két főpapi család ellenségeskedése húzódik meg a
háttérben. Jézus nem a papságot mint olyant vagy a főpapi tisztséget támadta, mindössze a
törvénytelenül hivatalban levő főpapokat, azok pedig benne törvénytelen hatalmuk veszélyeztetőjét
látták. Ez vezetett - emberi értelemben - a Golgotához, azaz Isten akaratának teljesítéséhez, aki úgy
szerette „a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen” (J 1:29; 3:16). (L 1:31.) - JÉZUS KRISZTUS (Jészusz Khrisztosz = a felkent Megváltó). Neve:
Jézus = szabadító, megváltó, üdvözítő; méltósága: felkent, héberül a messiás, görögül khrisztosz.
Együtt: az üdvözítő Messiás. A két név együtt hitvallás: „Te vagy a Messiás” (Mt 16:16). Keresztyén
értelemben: Te vagy a megígért üdvözítő. A zsidók régóta vártak egy Messiást - még ma is várják -, és
Péter vallomásában azt ismeri el, hogy a názáreti Jézus a próféták által megígért messiás (H 1:1-3). A
Jézus név tulajdonnévként gyakori volt abban az időben, de akkor senki sem gondolt arra, hogy az
illető azért Jézus (jésua), mert pont ő fogja megszabadítani a zsidókat a római uralom alól, mint ahogy
ma sem gondolja senki azt, hogy a Győző nevű emberek sok versenyben vagy harcban arattak már
győzelmet. Egyes országokban - pl. Spanyolországban - ma is sok embernek Jézus a keresztneve. A
messiást viszont nagyon várták, és az ország függetlenségét remélték tőle. Jelentkeztek is szép
számmal messiások, és a rómaiak sorban el is hallgattatták őket. Pilátus rájött, hogy Jézus nem ilyen
önjelölt és politikai ambícióval fűtött messiás (J 18:29), de ezt a zsidók is nagyon jól tudták, pont ezért
követelték a halálát (J 19:15). Nekik nem üdvözítő, hanem forradalmár kellett, és nem bűneikből,
hanem a Római Birodalomból akartak megszabadulni. A felkent (másíah - meme-sin-jod-khéth) szó a
papoknak, a prófétáknak és a királyoknak tisztségükbe való beiktatására utal. Ennek alapján valljuk
azt, hogy Jézus a felkent (másíah) fejedelem: próféta, főpap és király, ugyanis őket kenték fel olajjal.
 415

Mint próféta hirdette Isten országának az eljövetelét (L 12:40), mint főpap bemutatta a kereszten az
utolsó, megismételhetetlen, tökéletes áldozatot (H 10:12), mint király uralkodik a világ felett (J
18:36,37). Jézus Krisztus menny és föld, élők és holtak ura „az Atya Isten dicsőségére” (Ph 2:9-11). -
JOBB (jámín - jod-mem-jod-nun = jobb oldal). Mivel általában a jobb kéz erősebb, a jobb a hatalom,
az áldás, a lelkiség, a megtisztelő hely jelképe (Ps 89:14). Az ítéletkor Jézus jobb keze felé állítja az
üdvözülőket (Mt 25:33), a Mennyei jelenések szerint pedig a jobb kezében tartja a hét csillagot (Ap
1:16). Akit meg akarnak tisztelni, azt jobb kéz felől ültetik (I Rg 2:19). (Is 41:10.) - JOBB KÉZ (jámín -
jod-mem-jod-nun). A legtöbb embernek a jobb keze erősebb, ezért a jobb kéz jelképesen hatalmat is
jelent. Isten jobb keze feszítette ki az eget (Is 48:13), és zúzza szét az ellenséget (Ps 74:11), híveit
pedig támogatja. Isten jobb keze mindenhova elér (Ps 18:36; 139:10). Az áldásnál a jobb kezet tették
a megáldott fejére (Gn 48:14). A kitüntetetteket job kéz felé ültették (I Rg 2:19). Jézus, amikor ítéletre
fog visszatérni, az üdvözülőket állítja jobb keze felé (Mt 25:33). János a Mennyei jelenésekben úgy
látta Krisztust, mint aki „jobb kezében hét csillagot tartott” (Ap 1:16). Az emberek a jobb kezüket
emelik esküre. (Is 62:8.) - JOD. A héber ABC 10. betűje. Mint mássalhangzó azonos a magyar J
hanggal, de segédjelként (mater lectionis) az I magánhangzó jelölésére is használják. - JOG (dín -
dáleth-jod-nun = bíráskodás). Az igazság érvényesülése az emberek között. A Biblia szerint a bírói
jognak Isten a forrása. Mózes törvénygyűjteménye a színai-hegyi kijelentésen alapszik. A törvény
pártatlan ítélkezést ír elő a bíráknak (Dt 1:17). A hívő ember számára Isten a legfelső fellebbezési
fórum (Thr 3:59). A patriarhák korában a családfők voltak a jogszolgálatatók (Gn 38:24). A letelepedés
után a város kapujában intézték a jogi ügyeket (Rth 4:1,2). A jogi életben jelentős szerepük volt a
papoknak és a lévitáknak (II Chr 19:8). A király főbenjáró ügyekben ítélkezett. Ezt a szerepet később a
Nagytanács vette át a római helytartó felügyelete mellett. - Amikor a királyok megszegték a jogot,
akkor léptek fel a próféták, akiknek különös gondjuk volt a kiszolgáltatott helyzetben levőkre (Dt
10:18). Vádiratról csak egyetlen helyen esik említés, ott is költői hasonlatban (Hi 31:35). Fontos
jogszabály volt, hogy egy tanú vallomása alapján senkit sem lehetett elítélni (Dt 19:15). A farizeusok
és az írástudók ellenőrizték, hogy tisztasági szempontból minden megfelel-e a mózesi törvény
követelményeinek (Mc 1:7). A rómaiak előtt folytatott perlekedésben már ügyvédről is szó van a
Bibliában. Pál szükség esetén élt római polgárjogával (Act 24:1; 25:11). A gyülekezet tagjait óvta attól,
hogy külső hatóságtól kérjenek jogszolgáltatást (I K 6:18). (Jr 22:16.) - JOGOS (dín - dáleth-jod-nun =
igazságszolgáltatás -- mispát - mem-sin-pe-téth = ítélet -- dín úmispát = igazságszolgáltatás és ítélet.
Nagyjából mind a két szó ugyanazt jelenti. Ügyes magyar fordítás: jogos ítélet). Jogos az, ami valakit
jog szerint megillet, illetve ami kellőképpen megalapozott és megokolt. Ez negatív értelemben is
érvényes: Jogosan lehet elítélni valakit, ha a vád kellőképpen megalapozott. (Hi 36:17.) - JORDÁN
(jardén - jod-res-dáleth-nun = süllyedés). A Hermon-hegy lábánál ered három forrásból 520 m
magasan a tenger szintje felett, átfolyik a Hule-tavon és a Genezáreti-tavon, és végül a Holt-tengerbe
ömlik 396 m mélyen a tenger szintje alatt, tehát folyása hosszában majdnem 1 km-t esik. Régen
bővizű folyó volt mocsaras parttal, amely tele volt vadakkal. A mocsár miatt viszont gyakori volt azon a
vidéken a malária (L 4:38). Ma már mocsár nincs, de víz is alig van a folyóban, mert a környező
települések elhasználják a vizét, és helyette tele engedik szennyvízzel. Mivel ennek következtében
vízhozama erősen csökkent, a Holt-tenger vízszintje is észrevehetően lesüllyedt. Jézust egy zsidó
tisztulási szertartás keretében a Jordánba merítette be Keresztelő János (Mc 1:9). Ma egy még
aránylag biztonságos helyen - Jézus bemerítési helye az arabok miatt veszélyeztetett -, a Genezáreti-
tó alatt alakítottak ki egy bemerítőhelyet, ahova a világ minden részéből jönnek bemerítkezni, csak
utána jól meg kell mosakodniok, mert a tisztulás már csak történelmi emlék, annyira szennyezett a
Jordán vize. (Hi 40:23.) - JÓ (tób - téth-vav-béth). Abszolút értelemben egyedül Isten jó (Mc 10:18).
Relatív értelemben emberek is lehetnek jók, nekik is lehetnek jó cselekedeteik (Mt 5:45; 12:35). A
keresztyéneket Isten jó cselekedetekre teremtette (E 2:10). Keresztelő János a jó gyümölcsök
termését tette a keresztyén élet elmaradhatatlan követelményévé, és Jézus is jó cselekedetekre
buzdította tanítványait (Mt 3:10; 5:16), magát pedig jó pásztornak nevezte (J 10:11). (Hi 7:7.) -
JÓAKARAT (rácón - res-cáde-vav-nun). Isten jóakarattal fordul az emberekhez (Ps 145:16),
elsősorban saját népéhez (Dt 33:23). Isten jóakaratának ajándéka a békesség, amely Krisztusban lett
valósággá a földön. Születésekor az angyali kar békességet hirdetett a földön az embernek (L 2:14).
Pál arra int, hogy az emberek is legyenek egymás iránt jóakarattal (Tt 1:8). Saul nem volt jóakarattal
Dávid iránt (I Sm 20:12). Filippiben voltak, akik jóakarattal hirdették Krisztust (Ph 1:15). (Prv 12:2.) -
JÓÁB. Dávid nővérének a fia, Dávid hadseregparancsnoka. Dávid cinkosává lett Uriás
meggyilkolásában. Absolon lázadásakor kitartott Dávid mellett, s bár kijárta, hogy Dávid
megbocsásson neki (II Sm 11:14; 14:33), amikor erőszakkal akarta magához ragadni a hatalmat, a
király parancsa ellenére megölte. A trónöröklés kérdésében Adonijjá mellé állt. Salamon parancsára
Benája az oltár előtt megölte (I Rg 1:7; 2:34). - JÓB (ijjób - alef-jod-vav-béth). Jób könyve a Biblia
tanító könyvei közé tartozó, jelentős irodalmi remekmű. Szereztetési ideje vitatott. Egyesek a
 416

legrégebbi, mások a legfiatalabb ÓT-i könyvnek tartják. Valószínűleg ez utóbbi felfogás helytálló azzal,
hogy kétségtelenül a Prv után keletkezett. de ősrégi anyagot dolgozott fel. Jób alakja - Nóéval és
Dániellel együtt - a zsidó gondolkozás közkincse volt. A cselekményt a páriakák korába teszi. A Jóbról
szóló hagyományt valószínűleg a fogság után dolgozta fel egy késői író, aki drámai költeményben
adja elő saját mondanivalóját. (Hi 1:1.) - JÓEL (jóél - jod-vav-alef-lámed). Az egyik kisprófétai könyv
szerzője. Semmi közelebbit nem tudunk róla. A könyv szövegéből arra lehet következtetni, hogy Jóel a
fogság után élt. Ekkor az országnak sem királya, sem helytartója nincs, a papok a nép vezetői. A
görögökre történik ugyan halvány utalás, de mindenképpen még Nagy Sándor kora előtt. Ezek alapján
Jóel valószínűleg 400 körül prófétált. Próféciájának középpontjában az Úr napja áll. A nép eredetileg
azt várta, hogy ezen a napon Isten elpusztítja Izrael ellenségeit, a próféták viszont azt hirdették, hogy
Isten éppen Izraelt ítéli meg ezen a napon. Ugyanakkor azonban ki is tölti Lelkét ezen a napon az
egész népre (Joel 3:1). Ezt a próféciáját Péter idézi pünkösdi beszédében (Act 2:17-21). Az Úr
napjáról szóló prófécia a bűnbánatra irányítja a figyelmet. Az ítélet után Isten megbocsát a
bűnbánóknak. Mózes azt kívánta, hogy az egész nép részese legyen Isten Lelkének, és legyen
próféta (Nu 11:29). Ennek az időnek az eljövetelét hirdette Jóel. (Joel 1:1.) - JÓINDULAT (hánan -
khéth-nun-nun = megkegyelmezni). Jó szándékot rejtő, segítőkészségben megnyilvánuló érzület, jóra
való törekvés. (Prv 21:10.) - JÓLÉT (sálóm - sin-lámed-vav-mem = jólét, boldogság, béke). Gond
nélküli anyagi helyzet, magas életszínvonal. Ez a sálóm szó alapjelentése, a béke ugyanennek a
szónak az alkalmazott jelentése. A jólétnek ugyanis alapfeltétele a béke. A sálam igegyök
alapjelentése: épnek lenni. Jólét ott lehet, ahol sértetlenül, bántatlanul, háborítatlanul élnek az
emberek, ez pedig csak békében lehetséges. Így lett a sálóm általánosan ismert jelentése a béke.
Izraelben ma is ez a leggyakrabban használt köszönési forma, akárcsak az araboknál a szálem.
Alapjelentésében megfelel ennek a magyar köszönési formának: Minden jót! A katonák köszönése is
nagyjából ennek felel meg: Erőt, egészséget! (Is 48:18.) - JÓNÁS (jóná - jod-nun-he = galamb). A
galamb több helyen Izrael jelképe (Hos 7:11). Apja: Amittaj (emeth - alef-mem-thav = hűség).
Jelképesen így szól Jónás neve: Galamb, az Úr hűségének gyermeke. Abban az időben Ninive még
nem volt királyi székhely, de később az Izraelt fenyegető asszír birodalom fővárosa lett, ezért az
istentelen hatalom jelképének tekintették. Senki sem bírja ki három napig akármilyen nagy hal
gyomrában sem. Nebukadneccarról viszont úgy beszél a Biblia, mint egy sárkányról (tengeri szörny,
tehát lehet valamilyen nagy hal is), amely elnyelte Izraelt. - Az itt vázolt kép jelentése (a könyv a
hazatérés után keletkezett): Izrael, kiszabadulva a babiloni száműzetésből (a nagy hal gyomrából),
teljesítse azt a kötelességét, amelynek az elmulasztása miatt Babilonba került! Ezek alapján a könyv
keletkezésének idejét a IV. századra tehetjük. Szerzője ismeretlen. A késői keletkezést az is
alátámasztja, hogy több olyan szó van benne, amely ezenkívül csak a később keletkezett ÓT-i
könyvekben, valamint a Biblián kívüli későbbi arám nyelvű irodalomban fordul elő. - A történetnek az a
mondanivalója, hogy Isten a pogányokat is szereti, ezért Isten népének kötelessége a pogányokhoz is
elvinni az Úr üzenetét. Nem szabad kárörvendezve várni a pogányok pusztulását, hiszen ők azért nem
tértek meg, mert még nem hallottak Istenről. Ha hallanak róla, akkor megtérnek. Ugyanakkor Isten
mindenhova elérő hatalmáról is szól a könyv, ami az ÓT-ben egybevág Ésaiás bizonyságtételével (Is
45:22), továbbá megegyezik az ÚT tanításával is (Act 15:8,9). Az kétségtelen, hogy a könyvben leírt
történet szimbolikus elbeszélés, hiszen Joppéból nem lehet tengeren eljutni Ninivébe, és a hal
gyomrában nem lehet három napig - de még csak három percig sem - életben maradni. Ezek a
csodás elemek kétségtelenül erkölcsi mondanivalót hordoznak. - Valamennyi történelmi alapja
azonban mégis csak lehetett az elbeszélésnek, hiszen a Biblia történeti része úgy szól Jónásról, mint
valóságosan létező prófétáról, aki „Gát-Héferből való” (II Rg 14:25). Szimbolikus neveket ki lehet
találni, de ezeket nem szokták keverni ténylegesen létező nevekkel. Gát-Héfer ténylegesen létező
város Zebulon határán (Jos 19:13). Ha az egész történetnek nem lenne valóságos alapja, akkor a
születési hely is kitalált név lenne. Tehát ténylegesen élhetett egy itt született Jónás nevű próféta,
akinek a beszédei nem maradtak fenn, és a hazatérés után létrejött egy nevéhez fűződő tanító
elbeszélés. (Jon 1:1.) - JÓNÁTÁN (jöhónáthán - jod-he-va-nun-thav-nun = Isten ajándéka). Saul
legidősebb fia, Dávid hűséges barátja. Apjával együtt halt meg a gilboai csatában (I Sm 13:16; 18:1;
31:2). (II Sm 1:23.) - JÓSÁFÁT VÖLGYE (émek jöhosáfát - ain-mem-kaf jod-he-sin-pe-téth). Ebben a
völgyben győzte le Jósáfát júdai király Móábot (II Rg 3:24). A Jóelnél található hivatkozás valószínűleg
nem erre a csatára utal, hanem az Ítélet Völgyének (émek hárúc - khéth-res-vav-cáde) értelmében
szerepel (Joel 4:14), és Isten eljövendő ítéletéről szól, amely Jóel könyvének központi gondolata. A
prófétai jövendölés szerint Isten ítélete egy nagy völgyben fog végbemenni (Zch 14:4). A Jósafát
völgye mint egy nagy völgy ennek az érzékeltetésére szolgálhat. (Joel 4:12). - JÓSÁG (túb - téth-vav-
béth). A jóság általában szeretetből fakadó jóindulat, valakinek az emberséges természete. (Zch 9:17.)
- JÓSZÁG (böhémá - béth-he-mem-he). A háziállatok gyűjtőneve. Nagy jószág volt a szarvasmarha,
az ökör. Izrael földjén a sovány, gyengén tejelő arab szarvasmarha volt honos. A legjobb
 417

szarvasmarha-legelők Sárónban (I Chr 27:29) és Básánban (Ez 39:18) voltak. A jószágokat egész
évben a szabadban tartották (Gn 18:7). A megvadult jószágok gyakran veszélyeztették az utazókat
(Ex 21:28). A nomád törzseknél háziállatnak számított a teve, a szamár, az öszvér és a ló is. Az apró
jószágok közé a juh és a kecske tartozott. A jószág abban az időben egyet jelentett a vagyonnal (Gn
12:6). A nép jó része a honfoglalás után is állattenyésztésből élt (I Sm 25:2). (Is 63:14.) - JÓTÁM
(jóthám - jod-thav-vav-mem = Jahve tökéletes). Jerubbaál, más néven Gedeon bíró fia. Egyedül ő
menekült meg, amikor Abimelek Ofrában minden testvérét meggyilkolta. Miután hírül vette, hogy
Abimeleket Sikemben királlyá tették, a Garizim-hegy csúcsán mesét mondott a királyválasztó fákról,
miszerint az értékes fák nem fogadták el a felajánlást, csak a tüskebokor, de annak száraz bozótja
könnyen lángra lobban, és még a legmagasabb fákat is elégeti. (Jdc 9:7.) - JÓZSEF (jószéf - jod-
szamek-pe = megsokasítás). Jákób és Ráhel fia. Ő volt apja kedvence. Ezért testvérei gyűlölték, és
eladták rabszolgának Egyiptomba. Ott viszont, miután megfejtette a fáraó álmát, magas állami
tisztségre emelkedett. Az éhínség idején testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József
megbocsátott nekik, és egész családját Egyiptomba vitette. Ő is ott halt meg (Gn 30:22-24; 37:3,4;
41:1-45; 50:26), de holttestét hazavitték, és Sikemben temették el (Jos 24:32). (Am 5:6.) -
JÖVEDELEM (töbúá - tav-béth-vav-alef--he). Valamilyen forrásból eredő rendszeres bevétel, az
összes keresetforrás (fizetés, természetbeni, nyereség, ajándék) együtt (Prv 8:19). (Hi 31:12.) -
JÖVENDŐ (töbúá - tav-béth-vav-alef-he = eredmény, gyümölcs, nyereség). Később bekövetkező
időszak. a jövő. A Deutero-Ésaiásnál használt szó eredményt, nyereséget, profitot jelent. Itt
pontosabban a jövőben elérhető eredményekről van szó. (Is 44:7.) - JÖVEVÉNY (gér - gimel-res).
Nem Izrael népéből való, de Izrael földjén élő ember. A jövevénynek korlátozottak voltak a jogai
egészen odáig, hogy házasságot sem lehetett velük kötni (Ex 34:16), hacsak el nem ismerték Mózes
törvényét. Jövevény volt Lót Sodomában, Ábrahám Kánaán földjén (Gn 12:10; 19:9; 23:4), Mózes
Midján földjén (Ex 18:3), Naomi Móábban (Rth 1:1). Sok helyen ellenségesen viszonyultak a
jövevényekhez (Gn 19:9). A jövevénynek nem lehetett földje, ami ellen a próféták fel is szólaltak (Ez
47:22). Mivel minden az Istené, a föld is, ezért maga Izrael is jövevény ezen a földön (Lv 28:23). (Dt
27:19.) - JÖVŐ (aharíth - alef-khéth-res-jod-thav). A jelenlegi idő után következő időszak. (Prv 24:20.)
- JUH (kebesz - kaf-béth-szin). Izrael legelterjedtebb háziállata. Az összes állat között a juhot említi a
legtöbbször a Biblia. Tejét, húsát, gyapját és bőrét egyaránt hasznosították, szarvából olajtartót és
kürtöt készítettek. A leggyakrabban használt áldozati állat is ez volt. Sok fajtája ismeretes. Rendszerint
fehér színű (Ps 147:16), de ritkábban fekete vagy tarka juh is előfordult (Gn 30:32). Szelíd, igénytelen
állat. Ésaiás a juh szelídségével jellemzi az Úr szenvedő Szolgáját (Is 53:6). A jó pásztor név szerint
ismerte juhait (J 10:3). Gyakran használja a Biblia átvitt értelemben: Izrael juhnyáj (Ps 80:2). A hívő
ember hasonló a juhhoz, akit Isten „füves legelőkön terelget” (Ps 23:2). Jézusnak az utolsó ítéletről
szóló tanításában az üdvözülteket jelképezi (Mt25:33).(Hi 31:20.) - JUTALOM (miszthosz). Valamilyen
magatartás elismerése ajándék vagy kitüntetés formájában. Emberektől jutalmat kaptak a pásztorok
(Gn 29:15), a szoptatós daják (Ex 2:1), a napszámosok, bár ez inkább munkabérnek nevezhető (Lv
19:13), a papok (Mch 3:11). A jutalomnak - különösképpen a munkabérnek - a visszatartása bűnnek
számított (Dt 24:15). Az Istentől kapott jutalom az ÓT-ben elsősorban a gyermekáldás (Ps 127:3) és
az utódok (Gn 15:1). A gonosz jutalma büntetés (Prv 11:20). Jézus hangsúlyozta, hogy a munkás
méltó a bérére (L 10:7). Jakab szerint a ki nem fizetett munkabér Istenhez kiált (Jc 5:4). Bizonyos
teljesítmény elismeréséért nem munkabér, hanem kimondottan jutalom jár, például az elvállalt
szenvedésért, az alázatos, még az ellenség felé is megnyilvánuló szeretetért (L 6:23,35), a másik
ember iránt gyakorolt jócselekedetért (Mt 10:41,42), a gyülekezetben végzett szolgálatért (I K 3:8). Az
Úr szolgái meg fogják kapni jutalmukat. (Ap 11:18.) - JÚDA (jöhúdá - jod-he-vav-dáleth-he). Júda,
akinek nevét a törzs viseli, Jákób és Lea negyedik fia, aki testvérei között vezető szerephez jutott.
Amikor Józsefet testvérei meg akarták ölni, ő mentette meg (Gn 37:26). Júda földjének nyugati határa
a filiszteusok földje volt. Eleinte Hebron volt a legjelentősebb városa, majd Dávidnak sikerült - nagy
nehézségek árán - elfoglalnia Jeruzsálemet. Más népcsoportok is laktak ezen a területen, de később
ezek beolvadtak Júda törzsébe. Az ország kettészakadása után Júda a déli országrészt foglalta
magában. Ez az országrész 135 évvel túlélte Izrael pusztulását, csak Nebukadneccar foglalta el
Jeruzsálemet, és száműzetésbe vitte Júda népét, ahonnét Círusz perzsa király tette lehetővé a
hazatérést. Később Nagy Sándor hódította meg, majd a Makkabeusok korában rövid ideig önálló lett.
Végül Pompeius Júdát is római provinciává tette. A zsidó felkelés után Titus lerombolta a várost, és
megszűnt Júda állami élete. (Is 40:9.)
KAF. A héber ABC 11. betűje. Megegyezik a magyar K hanggal - KAFTÓR (kaf-pe-tav-vav-
res). Mai nevén Kréta. Görög sziget a Földközi-tengerben. A görög mitológia szerint Zeusz isten
szülőhelye. Innen származnak a filiszteusok (Jr 47:4). Az ÓT-i időkben bőséges olaj- és borterméséről
volt híres. Lakói zsoldosok, sőt tengeri kalózok is voltak, ami miatt a rómaiak súlyos vereséget mértek
rájuk. Prófétájuk, Epimenidész szerint „a krétaiak mindig hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk
 418

népség” voltak (Tt 1:12). Az első pünkösdön krétaiak is voltak Jeruzsálemben (Act 2:11). Pál
gyülekezetet alapított Krétán, és Tituszt hagyta ott, amikor továbbment (Tt 1:5). Amikor Pált Rómába
vitték, Krétán akartak kitelelni, de nem találtak alkalmas kikötőt. 1900-ban elkezdték régészetileg
feltárni Krétát. Minosz palotájának a feltárásánál 3000 éves maradványokat találtak, amelyek azt
bizonyítják, hogy a krétaiak már nagyon régen élénk kereskedést folytattak Egyiptommal. (Jr 47:4.) -
KAIN (kájin - kóf-jod-nun = szerzemény). Ádám és Éva elsőszülött fia, aki megölte testvérét, Ábelt (Gn
4:8). (Nu 24:22.) - KALÁSZ (sibboleth - sin-béth-lámed-thav). A gabonafélék összetett virágzata. A
kalászban érik be a termés, ami Isten ajándéka (Ps 104:14). Az éhség csillapítására szabad volt
kalászt tépni (Dt 23:26). Az aratáskor elhullt kalászokat ott kellett hagyni a nincsteleneknek és a
jövevényeknek (Lv 19:9). A zsengeáldozatok között szerepel a tűzön pörkölt kalász (Lv 2:14). Az új
termésből először Istennek kellett áldozatot adni (Lv 23:1). Az érett kalász az utolsó ítéletre is
figyelmeztet (Joel 4:13). Az ÚT-ben egy helyen férfinévként is olvasható (Szakysz). (Hi 24:24.) -
KALNÉ (kalné - kaf-lámed-nun-he). Virágzó szíriai város (Gn 10:10). III. Tiglat Pilészer asszír király
foglalta el (Is 10:9). (Am 6:2.) - KALNÓ (kalnó - kaf-lámed-nun-vav). Szíriai város (Gn 10:10). III. Tiglat
Pilészer a környező városokkal együtt elfoglalta. (Is 10:9.) - KAPU (saar - sin-ain-res). Kerítésen,
városfalon közlekedés céljából létesített nyílás. Többnyire fából készült, de gyakran bevonták fémmel,
hogy a tűztől megvédjék (Ps 107:16), és vaszárral reteszelték el (Is 45:2). A városkapukat éjjelre
bezárták. A kapunál bonyolították le az üzleti ügyeket (Gn 23:10), ott mondták el a hirdetéseket (Jr
7:2), és ott hirdették ki az ítéleteket. A település vénei is állandóan a kapunál tartózkodtak (Prv 22:22;
31:23). (Hi 29:7.) - KAR (zöróa - zain-res-vav-ain). Az ÓT gyakran említi a kart mint emberi testrészt.
Átvitt értelemben az erő és a hatalom kifejezője (Ex 6:6). A felemelt kar összetörése az erő
megsemmisítését jelentette (Hi 38:15). Az ÚT is Isten hatalmának a jelképeként említi (L 1:51). Az
egymás megsegítését az egymás karjára való támaszkodás jelentette (II Rg 7:2), de a legnagyobb
biztonságot az Isten karjára való támaszkodás nyújtja (Dt 4:34). (Hi 31:22.) - KARÁM (gödérá - gimel-
dáleth-res-he). A karámok általában kővel körülvett helyek voltak tető nélkül. A karámnak csak egy
ajtaja volt, azon engedték be a juhokat a pásztor botja alatt, aki így számolta meg őket (Ps 23:4). A
karám ajtajában mindig őrködött valaki (J 10:3), sőt néhol őrtornyot is építettek mellé (Mch 4:10). Átvitt
értelemben Krisztus népét jelenti (J 10:16). (Zph 2:6.) - KARD (hereb - khéth-res-béth). Már a
bronzkorban is használt fegyver volt. A harcon kívül használták vadászfegyverként (Gn 27:40) és
kivégzésre (Act 12:2) is. A kétélű kardot is ismerték (Ps 149:6). Jézus tanítványainak is volt két kardjuk
(L 22:38). A messiási korban a kardból kapákat fognak kovácsolni (Is 2:4). (Ez 28:7.) - KARKEMIS
(karkemís - kaf-res-kaf-mem-jod-sin). Mezopotámiai város az Eufrátesz felső folyásának egyik
gázlójánál. Már a IV. évezredben lakott település volt. A különböző helyekről érkező karavánok
átrakodóhelyeként szolgált, ezért nagy gazdagságra tett szert. A XVII. században a hettiták keleti
fővárosa lett (II Chr 35:20). III. Tutmószisz fáraó elfoglalta, de egy félévszázad múlva a hettiták
visszafoglalták. II. Assur-nazir-pal asszír király támadását csak nagy váltságdíjjal tudta elhárítani. II.
Szargon asszír király elfoglalta, és amellett, hogy rengeteg aranyát és ezüstjét elvitte, végleg
megdöntötte a hettita birodalmat. Nebukadneccar itt mért döntő csapást Nékó fáraó seregére (Jr
46:2). Romjait 1911-ben ásták ki. (Is 10:9.) - KARMEL (karmel - kaf-res-mem-lámed =
gyümölcsöskert). 20 km hosszú mészkőhegység a Földközi-tenger és a Jezréeli-síkság között. Északi
oldala meredek, déli oldala lejtős a Sároni-síkság felé. Valószínűleg Baal-szentély állt rajta, ezért
játszódott itt le a döntő összetűzés Illés és a Baal-papok között (I Rg 18:19). Elizeus a Karmel
valamelyik mészkő barlangjában lakott (II Rg 4:25). Az ÓT-i időkben a hegyet sűrű erdő borította.
Josephus Flavius zsidó történetíró idejében már Tíruszhoz tartozott. (Is 33:9.) - KARNAIM (karnajim -
kóf-res-nun-jod-mem). Be nem azonosítható város, amelyet Izrael valamikor elfoglalt. (Am 6:13.) -
KASTÉLY (armón - alef-res-mem-vav-nun). Más néven: palota, amely uralkodóknak és magas rangú
meg vagyonos embereknek volt a lakhelye. Ezek általában kétszintes épületek voltak. A földszinten
raktárak és műhelyek, az emeleten lakószobák foglaltak helyet. Falaikat a legtöbbször megerősítették
(Ps 122:7), és némelyikre tornyot is emeltek (I Rg 16:18), és díszítéssel borították b e (Ps 45:9),
ezenkívül rendszerint kert vette körül őket (Esth 1:5). Dávid is épített magának palotát (II Sm 7:1), de
az igazi palotaépítő Salamon volt (I Rg 7:1). A főpapoknak (Mt 26:3) és a helytartóknak (Mc 15:16) is
volt palotájuk. A palota általában a gazdagság jelképe volt (L 11:21). (Is 25:2.) - KASZÁS-CSILLAG
(köszíl - kaf-szamek-jod-lámed). Az Orion csillagkép népies neve (Am 5:8). (Hi 9:9.) - KASSZIA.
Füstöléshez használt arómás fahéj (kiddáf - kóf-dáleth-pe = fahéj - Cinnamomum cassia) (Ex 30:24.
Ps 45:9. Ez 27:19). - KÁDÉS. Oázis a Színai-puszta északi részén. Izrael pusztai vándorlásakor a
legfontosabb tartózkodási helye volt. Innét küldtek kémeket az Ígéret Földje kikémlelésére (Nu 13:16;
32:8. Dt 9:23). Itt temették el Mirjámot. Itt folytak Meriba vizei (Nu 20:1,13; 27:14. Dt 32:51). - KÁKA
(gome - gimel-mem-alef). Évelő vízi növény, 1-2 m magasra nő. Többféle fajtája ismert: tavi káka, kötő
káka, szürke káka, iszapkáka. A Bibliában főképpen hasonlatokban fordul elő (Is 35:7). Jelenthet
hamis prófétát (Is 9:13). A fejét lehajtó káka a képmutató böjtöt jelképezi (Is 58:5). (Is 35:7.) - KÁLDEA
 419

(kaszdím - kaf-szin-dáleth-jod-mem = káldeusok). Az akkád birodalom másik neve. Az akkádok a

III. évezred közepén jelentek meg Mezopotámia déli részén. Szargon legyőzte a sumérokat, és
megalapította az akkád birodalmat, amelyet végül egy északról jövő hegyi nép döntött meg, de uralma
nem tartott soká. Később az akkádok összeolvastak a sumérokkal, és átvették kultúrájukat és
vallásukat. (Jr 51:35.) - KÁLDEUSOK (kaszdím - kaf-szin-dáleth-jod-mem). Az Akkád Birodalmat
Szargon alapította Dél-Mezopotámiában. Annak lakói a káldeusok (Jr 50:8). (Is 13:19.) - KÁNAÁN
(könaan - kaf-nun-ain-nun = lapály). Hám fia, Nóé unokája. Népe Palesztina területét foglalta el,
amelyet Isten Ábrahámnak ígért (Gn 10:6, 15:18). Isten a Hóreb-hegyen tejjel és mézzel folyó földnek
nevezte Kánaánt Mózes előtt (Ex 3:8). Területén sok nép lakott, amelyet Izraelnek nem sikerült mind
teljesen legyőznie, ezért a harc Izrael egész történelme folyamán tartott a terület őslakóival. (Is 23:11.)
- KÁR (ákar - ain-kaf-res = megzavarni, kárt okozni). Másnak okozott veszteség. Okozhatja ember, de
okozhatja a természet is, például egy erős vihar vagy egy tartós szárazság. (Prv 11:29.) - KEBEL (hék
- khéth-jod-kóf). Az ember testének a mell és az ágyék közötti része, amely ülő helyzetben öblöt
képez. A magyar bibliafordítás az ÓT-ben hol kebelnek (I Rg 3:20), hol ölnek (II Sm 12:8) fordítja. Az
ÚT-ben szintén előfordul mind kebel (L 16:23), mind öl (L 6:38) szavakkal. (Prv 6:27.) -
KECSKE (éz - ain-zain - Capra litreus). A kecske nagyon fontos és igen igénytelen háziállat volt
Izraelben. A báránnyel együtt nagy tömegben tenyésztették. A Biblia igen sok helyen említi. Tejét és
húsát fogyasztották, szőréből ruhaanyagot és sátorlapokat, bőréből pedig víz- és bortároló tömlőket
készítettek, amellett áldozati állaként is gyakran szerepelt. Páskának is el lehetett készíteni (Ex 12:5).
A prófétai iratokban az erőszakosan hódító birodalmak jelképe (Dn 8:5). Jézus az elkárhozottak
jelképeként említi a juhokkal szemben (Mt 25:32). (Ct 4:1.) - KEDVES (náém - nun-ain-mem =
kedvesnek lenni). Valakinek tetsző. Az Énekek énekében (Ct 2:2) a szerelmes megszólítása (raöjá -
res-ain-jod-he). (Prv 9:17.) - KEDVESEN (lörácón - lámed-res-cáde-vav-nun - rácón = tetszés).
Szívélyesen, másoknak tetszően. (Ps 19:15.) - KEDVESEN (lörácón - lámed-res-cáde-vav-nun -
rácón = tetszés). Szívélyesen, másoknak tetszően. (Ps 19:15.) - KEGYELEM (hánan - khéth-nun-nun
(pu) = kegyelmet nyerni). A Bibliában a törvényeskedés ellentéte (G 5:4), a megváltás alapja (E 2:5).
Eszter kegyelmet kapott, amikor hívás nélkül a király elé lépett (Esth 5:2). A kegyelmet el is lehet
veszíteni (Dt 24:1), és az is megtörténhet, hogy nem mindig az arra méltó nyeri el a kegyelmet (Eccl
9:11). Isten az alázatosaknak kegyelmet ad (Prv 3:34). Máriát így üdvözölte az angyal: „Üdvözlégy,
kegyelembe fogadott!” (L 1:28.) Jézuson Isten kegyelme volt gyermekkorában (L 2:40). A missziói útra
induló apostolokat Isten kegyelmébe ajánlották (Act 14:26). Pál és Barnabás arra intette az
antiochiaiakat, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében (Act 13:43). Nekünk Krisztus Jézusban
adatott a kegyelem (I K 1:4). Aki a törvény által keres megigazulást, az megveti Isten kegyelmét (G
2:21). Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Krisztus Jézusban (R 6:23). (Is 26:10.) - KEGYELMES
(rácá - res-cáde-he = barátságosan viselkedni valakivel). Olyan ember, aki másokkal irgalmas és
könyörületes, aki jól bánik a rábízottakkal, és megbocsát az ellene vétkezőknek. Ez utóbbi értelemben
főleg Istennel kapcsolatban használja a Biblia. (Hi 33:26.) - KEGYES (hászíd - khéth-szamek-jod-
dáleth). Vallását komolyan gyakorló ember. Istent feltétlenül tiszteli. A legfontosabb jellemvonása az
istenfélelem (Dt 4:10). A kegyes ember egyedüli uraként ismeri el és tiszteli Istent. Az istenfélelem
szoros kapcsolatban áll a törvény megtartásával. Ez különbözteti meg a kegyes embert a bűnösöktől
(Ps 1:1,2). (Ps 12:2.) - KEGYESSÉG (euszebeja). Az emberek vallásos magatartása, Istennel
szemben megnyilvánuló tisztelete. Legfontosabb jellemzője az istenfélelem (Dt 4:10). Kegyes az, aki
féli Istent, vagyis egyedüli uraként ismeri el és tiszteli. Az istenfélelem szoros kapcsolatban áll a
törvény megtartásával. Ez különbözteti meg a kegyes embert a bűnösöktől (Ps 1:1,2). A kegyességet
nem szabad összetéveszteni a szentimentális kegyeskedéssel, ami az önigazult törvényeskedésben
jelenik meg. Erre Jézus a farizeus és a vámszedő imádságáról mondott példázatában hívta fel a
figyelmet (L 18:9-14). (I T 3:16.) - KEGYETLEN (akzárí - alef-kaf-zain-res-jod). Rosszakaratú, vad és
bosszúálló ember vagy nép, akit vagy amelyet a legjobb messzire elkerülni (Dt 28:50). A közömbös
ember is lehet kegyetlen, ha elmulasztja a segítségnyújtást (L 10:31,32). Az ÓT kegyetlennek írja le az
északról jövő ellenséget, nyilván az asszírokat (Jr 6:23). Isten ítélete kegyetlen lesz a kegyelmet
elutasítókkal szemben (Is 13:9). (Prv 11:17.) KELEPCE (pah - pe-khéth = kelepce, romlás,
kárhozat). Csapda, tőr, verem néven is előfordul, de jelenthet olyan helyzetet is, amelybe
becsalogatnak valakit, hogy tönkretegyék. Ésaiásnál ez a szó inkább romlást, tönkretételt jelent (Is
24:17). (Prv 22:5.) - KELET (kedem - kóf-dáleth-mem). Égtáj nyugattal szemben. Képletesen kelet azt
jelenti, hogy elölről, nyugat pedig azt, hogy hátulról (Is 9:11). A napot kelet felé fordulva imádták (Ez
8:16). Az őstörténetek idejében az emberek keletről indulva jutottak Sineár földjére, ahol várost és
tornyot építettek (Gn 11:2). Rúben, Gád és Manasse törzse a Jordántól keletre kapott örökséget. A
Bírák könyvében említett keleti törzsek a pusztában élő nomád törzseket jelentették (Jdc 6:33).
Olvasunk a Bibliában keleti országról (Gn 25:6), ahova Ábrahám másodrangú feleségének a fiait
távolította el Izsák mellől, és keleti szélről (Jr 18:17). (Hi 18:20.) - KELETI SZÉL (rúah hakkádím - res-
 420

vav-khéth he-kóf-dáleth-jod-mem). Szárító szél. Tudományos neve: sirokkó. A legtöbbször ősszel és

télen fúj, nagyon ritkán tavasszal is. Az embert és az állatot eltikkasztja, a növényeket kiszárítja. Télen
hideg levegőt szállít a puszta felől. Ha forgószélként érkezik, komoly pusztítást végez (Hi 1:19), még
hajókat is elsüllyeszthet (Ps 48:8). A keleti szél okozza a rossz termést (Gn 41:6), a sivatag felől
sáskarajokat sodor nyugat felé (Ex 10:13). Kiszáradnak a növények (Ez 17:10), sőt a kutak és a
források is (Hos 13:15). (Ez 27:26.) - KEMÓS (kömós - kaf-mem-vav-sin). Móáb nemzeti istene.
Salamon Jeruzsálemben szentélyt építtetett számára (I Rg 11:7). (Jr 48:7.) - KENYÉR (lehem - lámed-
khéth-mem). Izrael legfőbb tápláléka. A gazdagok búzalisztből, a szegények árpalisztből sütötték.
Kultuszi célra csak finom búzalisztből sütött kenyeret használtak (Ez 16:19). A lisztet kézimalmokban
őrölték. A kenyérsütés a háziasszony vagy a szolgálóleány dolga volt (Mt 13:33). Elkészítéséhez
lisztet, sót, olajat és vizet vagy tejet használtak. Csak kivételes esetekben sütöttek kovásztalan
kenyeret (Ex 13:7). A kenyeret kemencében vagy felforrósított kőlapon sütötték meg (Lv 26:26). A kész
kenyereket rúdra fűzték, vagy kosarakban tárolták (Mt 14:20). A kenyér botjának eltörése (Ez 4:16)
éhínséget jelentett. Az első keresztyéneknél az úrvacsorai étkezés állandó része volt a kenyér. Az
igazi mennyei kenyér Jézus (J 6:51). (Hi 22:7.) - KERESET (pöullá - pe-ain-lámed-he). Munkával
szerzett jövedelem. (Prv 10:16.) - KERESZT (sztaurosz = karó). A föníciaiak, a kartágóiak, az
egyiptomiak és a rómaiak által használt bitófa. Négyféle formáját ismerjük: A római kereszt
keresztgerendája magasan van felerősítve a hosszgerendára. Az András-kereszt X alakú. A Szent
Antal-kereszt T alakú. A görög kereszt mindkét gerendája egyenlő hosszú. Volt úgy, hogy csak egy
egyszerű oszlopra akasztották fel az elítéltet, mint az aradi tábornokokat. A görög sztaurosz szónak
tulajdonképpen ez az eredeti jelentése. Az elítéltet megkorbácsolták, majd rákötözték vagy
rászögezték a keresztre. Feje fölé feliratot szögeztek bűne megnevezésével (J 19:19). A halál
szívbénulás következtében állt be. Volt, aki három napig is elkínlódott a kereszten, mire meghalt. A
lábszárcsontok eltörésével lehetett siettetni a halált. Ezt úgy is elérték, ha tüzet gyújtottak a kereszt
alatt, és az elítélt a füstben megfulladt. A kereszt szó átvitt értelemben szenvedést jelent (Mt 16:24). A
keresztyén szóhasználatban a kereszt az önmegtagadás jelképe. A kívülállók számára a kereszt
botránkozás, a hívők számára azonban Isten ereje (I K 1:18). Isten a kereszt által békéltette meg
magával a világot (Kol 2:14), mert Jézus kereszten kihullott vérének bűntörlő ereje van (Kol 1:20).
Jézus az öröm helyett, a gyalázattal nem törődve vállalta értünk a keresztet (H 12:2.) (Ph 2:8.) -
KERIJJÓT (körijjóth - kóf-res-jod-vav-thav). Móáb fővárosa (Jr 48:24). Am 2:2.) - KERT (gan - gimel-
nun). Művelés céljára bekerített terület. Már Mezopotámiában és Egyiptomban is folytattak
kertművelést. Izrael földjén is elég régen ismerték és gyakorolták (Dt 11:10). A lusta ember kertjét
felveri a gaz (Prv 24:30,31). A királyi palotákat és a templomokat gyakran kertekkel vették körül (Esth
1:5). Szemeramisz asszír királynő függőkertje az ókor hét csodájának egyike volt. Nebukadneccar
babiloni király függőkertje is híres volt. A bűnei miatt megítélt Izrael lerombolt kert (Ps 80:13), a népnek
az a része pedig, amelyen Isten megkönyörül, olyan lesz, mint a jól öntözött kert (Is 58:11). Az Énekek
énekében a vőlegény bezárt kerthez hasonlítja menyasszonyát (Ct 4:12). Az első kert, amelyről a
Bibliában szó van, az Édenkert, amelyet Isten az ember számára létesített (Gn 2:8). Ennek a közepén
éppúgy ott állt az élet fája (Gn 2:9), mint ahogy az utolsó időkben Isten mennyei kertjének a közepén
ott fog állni (Ap 2:7). (Am 4:9.) - KESERŰSÉG (mar - mem-res). A páskavacsorán fogyasztott keserű
füvek (Nu 9:11) emlékeztetik a zsidókat az egyiptomi szolgaság keserűségeire. A pusztai vándorlás
idején találtak egy keserű forrást (Ex 15:23). A házasságtöréssel gyanúsított asszonynak keserű vizet
kellet innia (Nu 5:24). (Hi 7:11.) - KETTŐ (stajim - sin-tav-jod-mem). A kettő mint számnév egy párt,
általában hímet és nőstényt jelent (Gn 6:19). Jézus kettesével küldte ki tanítványait (Mt 6:7). -
KEVÉLY (zádón - zain-dáleth-vav-nun). A kevély ember csupán önmagára van tekintettel, és Istennel
sem törődik. Büszke önmagára, és nem bízik Istenben. Isten elítéli a kevély embereket, és megalázza
őket (Ez 7:24). (Prv 21:4.) - KEVÉLYSÉG (gáón - gimel-alef-vav-nun). Nagyjából azonos a gőggel, az
elbizakodottságból fakadó büszkeséggel (Prv 13:10). (Hi 35:12.) - KEVÉS (möat - mem-ain-téth =
csekélység). Amiből nincs sok, vagy nincs elég. Lehet kevés valakinek az anyagi javakból, a nomád
életet folytatóknak a jószágból (Gn 30:30), de lehet az erőből is kevés (Ap 3:8), sőt még az időből is (J
12:35). Jézus szerint az aratnivaló sok, de kevés a munkás (Mt 9:37), és sokan vannak a hivatalosok,
de kevesen a választottak (Mt 22:14). Az embernek az a feladata, hogy a kevésen is hű legyen (Mt
25:21). Ugyanakkor jelenthet a kevés elegendőt is (H 10:37). Istennek arra is van hatalma, hogy a
keveset megsokasítsa (Is 60:22). (Hi 15:11.) - KEZDET (résíth - res-alef-sin-jod-thav). Valaminek a
kiindulópontja térben vagy időben. Az ÓT-ben az ősállapotot jelenti: „Kezdetben teremtette Isten a
mennyet és a földet” (Gn 1:1). Az ÚT-ben az idők előtti állapot: „Kezdetben volt az Ige” (J 1:1).
Jelenthet meghatározott időegységet is (Ez 40:1). A Példabeszédekben jelképesen azt az állapotot
jelenti, amelyben Isten a bölcsességet megteremtette a világ teremtése előtt (Is 40:21). Az ÓT-ben
Isten az első és az utolsó (Is 48:12), az ÚT-ben Jézus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég (Ap
21:6). A zsoltáríró szerint a bölcsesség kezdete az Úr félelme (Ps 119:160). Az ÚT-ben a kezdet (arhé)
 421

az idő előtti világot jelenti, mert az Ige (logosz) már a világ teremtése előtt létezett. Pál szerint is Jézus
a kezdet (Kol 1:18). A laodiceai levélben Jézus „Isten teremtésének a kezdete” (Ap 3:14). (Prv 8:22.) -
KEZESSÉG (árab - ain-res-béth = kezességet vállalni). Kötelezettségvállalás az adós
kötelezettségének a teljesítésére. Vonatkozhat anyagi dolgokra, de egy személy sérthetetlenségére is.
Tulajdonképpen a túszt is kezesnek tekintették (II Rg 14:14). A kezességi megállapodást kézfogással
pecsételték meg, innen az elnevezés. Nagyobb kockázat esetén a hitelező zálogot kért (Prv 27:13).
Bár az ókorban ismert volt a kezesség, Mózes törvénye nem említi. A Példabeszédek könyve
veszedelmesnek tartja a kezességet (Prv 17:18), az idegenekért vállalt kezességet pedig egyenesen
esztelenségnek nevezi (Prv 11:15). Az ÚT-ben arról lehet olvasni, hogy Jázon kezességet (hikanosz)
vállalt Pálért (Act 17:9), Pál pedig Onészimoszért (Phm 18). Jézus egy jobb szövetség kezese
(engúsz), aki minden bűnös adóslevelét kiegyenlítette (H 7:22). (Prv 20:16.) - KÉDÁR (kédár - kóf-
dáleth-res). Izmael fia (I Chr 1:29). Egy pásztornép ősatyja (Is 60:7). Népe íjászairól híres (Is 21:17).
Nebukadneccar győzte le (Jr 49:28). Kédár királya, Mesem akadályozta a hazatértek építkezését (Neh
2:19.) (Is 42:11.) - KÉNI (kéní - kóf-jod-nun-jod). Mózes sógora, más néven Hóbáb (Jdc 1:16). Törzse
Amálék szövetségese (I Sm 15:6). Népe a déli sivatagban élt. (Nu 24:21.) - KÉNKŐ (gofrith - gimel-
pe-res-jod-thav = kén). A Jordán völgye tele volt kénes forrással és kénlerakódással. A kénkő vulkáni
kitöréskor hulló, kénes kődarab. (Is 34:9.) - KÉP (páne - pe-nun-he = arc). Az izraeli kultuszt a
képtilalom jellemezte (Lv 26:1). Ez a bálványképek eltávolításában, Isten kiábrázolásának a tilalmában
nyilvánult meg, de emellett jelentette az ember és más élőlények kiábrázolásának a tilalmát is, aminek
az ember isteképűsége volt az alapja, de ezt a tilalmat már az ókorban sem vették szigorúan, amit
bizonyítanak a dura-europoszi zsinagóga falfestményei és a ma is sok zsinagógában látható
falfestmény és színes ablak, amelyen általában bibliai jelenetek láthatók. Az első keresztyének is
komolyan vették Isten kiábrázolásának a tilalmát, és Jézusról meg az apostolokról sem készítettek
képeket. Az ÚT-ben olvashatunk a dénáron látható császárképről (Mc 12:16), amire mint a fenevad
képére a Mennyei jelenésekben is találunk utalást (Ap 14:9). Természetesen a bálványképek imádását
is tiltja az ÚT (Act 7:43). A magyar nyelvben az ember arcát is szokták a „kép” szóval jelölni, mint
például a Példabeszédek magyar fordításában. (Prv 21:29.) - KÉRUB (körúb - kaf-res-vav-béth =
fényjelenség). Mindig többes számban fordul elő. Szárnyas lények, Isten trónjának őrzői. A bűneset
után az Édenkertet őrizték (Gn 3:24). A frigyláda tetején két aranykérub őrködött kiterjesztett
szárnyakkal. A szentély kárpitjába kérubok voltak hímezve (Ex 25:18; 26:1). Az ÓT-i nép elképzelése
szerint Isten a kérubok között lakik (Nu 7:89), illetve rajtuk repül (Ps 18:11). Salamon két kérubot
állíttatott fel a szentek szentjében (I Rg 8:7). (II Sm 22:11.) - KÉS (maakeleth - mem-alef-kaf-lámed-
thav). Izraelben a korai ókor óta ismerték a kést. Vágásra és szúrásra használták. A bronzkéseket
később vaskések váltották fel. A kést a legtöbbször felakasztva tárolták, ezért átszúrták a nyél végét. A
maakeleth nagyobb kés volt, mint amilyennel például Ábrahám Izsákot akarta feláldozni (Gn 22:6).
(Prv 30:14.) - KÉZ (jád - jod-dáleth). A Biblia a kezet említi a legtöbbször az ember testrészei közül.
Gyakran fordul elő jelképes értelemben. Belsaccar lakomáján egy titokzatos kéz írt a falra. Ugyancsak
jelképesen lehet az angyalok kezéről (Dn 5:5; 10:10) és Isten kezéről beszélni: „Kezed formált és
alkotott engem” (Hi 10:8). Isten erős kézzel hozta ki népét Egyiptomból (Ex 13:3). Ezékielt
megérintette „az Úrnak keze” (Ez 8:1). Isten kiment az ellenség kezéből (Gn 32:12), de jobb Isten
kezébe esni, mint emberekébe (II Sm 24:14). Isten keze büntetni is tud (Is 5:25), ezért nem szabad
elfelejtenünk, hogy az ő kezében van a sorsunk (Ps 31:16). Ő „megsebez, de be is kötöz; összezúz,
de keze meg is gyógyít” (Hi 5:18). Az ÓT-i törvény előírta a kéz megmosását (Ex 30:21). Jézus többek
között ezt a törvényt is az idejétmúlt törvények közé sorolta, és nem gyakorolta - természetesen
amennyiben egészségügyi szempontból nem volt indokolt - (Mt 7:5), viszont gyakran gyógyított
kezének érintésével (Mc 6:5). Ennek nyomán gyakorolták az első gyülekezetekben a kézrátételt
tisztségviselőik beiktatásakor vagy szolgálatra való kiküldéskor (Act 6:6; 13:3). (Hi 5:15.) - KHÉTH. A
héber ABC 8. betűje. Kemény H hang, hasonló a német Ch, illetve a görög KHÍ hanghoz. - KIÁLTÁS
(kól - kóf-vav-lámed). Nagy hangon elmondott felszólítás vagy segítségkérés. Leginkább a
zsoltárokban fordul elő. Nyomorúságában Istenhez kiált az ember. A tőle elfordult nép kiáltását viszont
nem hallgatja meg Isten (Mch 3:4). Az ember ezzel a hittel fordul Istenhez: „Meghallgat az Úr, ha
hozzá kiáltok” (Ps 4:4). Ésaiás látomásában, amikor a szeráfok Istent dicsőítették, „a hangos kiáltástól
megremegtek a küszöb eresztékei” (Is 6:4). A démonok Jézustól való félelmükben kiáltottak, a vakok
viszont a gyógyulás reményében kiáltottak Jézushoz. Amikor a tanítványok meglátták Jézust a vízen
járni, ijedtükben felkiáltottak. A templomban a gyermekek hangos kiáltással dicsőítették Jézust. A
fellázított tömeg hangosan kiáltozott Pilátus udvarában. Jézus a kereszten utolsó imádságként „ismét
hangosan felkiáltott” (Mt 8:29; 9:27; 14:26; 21:15; 27:23,50). Pál szerint a fiúság lelkével kiáltjuk:
„Abbá, Atyám!” (R 8:15.) (Jr 8:19.) - KICSINY (mizöár - mem-zain- ain-res = kicsinység). Lehet csekély
mennyiségű anyag, lehet alacsony termetű ember. (Is 16:14.) - KIETLEN (tohú - tav-he-vav). Sivár,
elhagyatott vidék. Keményebb kifejezés, mint a puszta. A héber szó nemcsak elhagyatottságot, hanem
 422

rendezetlenséget is jelent, amint a teremtéstörténetben is (Gn 1:2). (Is 45.18.) - KIJELENTÉS

(keszem - kóf-szamek-mem = határozat). Lehet Isten beszéde, de lehet emberi határozat kimondása
is. A Példabeszédekben a király rendelkezéseiről van szó. (Prv 16:10.) - KIJJÚN (kaf-jod-vav-nun =
bálványszobor). Egy csillagisten, amelyet Izrael a pusztai vándorlás idején imádott. Valószínűleg
azonos az ÚT-ben említett Romfa csillagistennel (Act 7:43.) (Am 5:26.) - KIKUTATHATATLANUL (ad-
én heker - ain-dáleth--alef-jod-nun khéth-kóf-res - heker = kutatás). A kikutatás azt jelenti, hogy
átvizsgálják valakinek a zsebét vagy valaminek a fiókját, de jelentheti azt is, hogy kikutatják valakinek
a tartózkodási helyét, sőt azt is, hogy kutatással feltárják adatait. (Hi 9:10.) - KINCS (kábód - kaf-béth-
vav-dáleth). Olyan tárgyak összessége, amelyek az embert nagyon gazdaggá tehetik (II Chr 32:27).
Sok kincs volt felhalmozva a jeruzsálemi templomban (Neh 7:10) és a királyi palotában (I Rg 14:26).
Ezért gyakran kifosztották a templomot a várost elfoglaló ellenséges hadak (II Rg 12:9). A Biblia átvitt
értelemben kincsnek nevezi az istenfélelmet és a bölcsességet. Jézus a szántóföldben elrejtett
kincshez hasonlította példázatában a mennyek országát (Mt 13:44). Pál szerint a hívők kincsei földi
életük törékeny cserépedényeiben van (II K 4:7), de Krisztusban a bölcsesség és az ismeret kincsei
vannak elrejtve (Kol 2:3.) (Is 10:3.) - KIRÁLY (melek - mem-lámed-kaf). A Bibliában említett legelső
király Nimród (Gn 10:8,9). Kánaánban a honfoglalás előtt sok apró királyság volt, és az Izraelt
körülvevő hatalmas népek felett is királyok uralkodtak. A II. évezred vége felé alakultak ki a nemzeti
államok királlyal az élükön. Izrael ezek mintájára kért királyt Sámueltől, amikor a bírák rendszere már
elégtelennek bizonyult (I Sm 8:5). A zsidók első királya Saul volt, akit Dávid követett, majd annak fia,
Salamon volt az utolsó király Júda és Izrael felett. Az első két királyt a két különálló ország, Izrael és
Júda külön-külön választotta meg, és így alakult ki a két ország perszonáluniója (II Sm 2:4; 5:3), de
Salamon már trónörökösödés útján lett király, akinek halála után ismét különvált a két ország. - A
királyság 1025-től 587-ig állt fenn. A babiloni száműzetés után egy ideig nem volt Izraelnek királya,
majd a római hódítók árnyékkirályokat állítottak a nép fölé, akik közül Nagy Heródes a legismertebb. A
zsidók ma is Dávidot tartják a legnagyobb királynak. A hívő zsidók szerint a népnek Isten a királya (Ps
3:5). A próféták már felvetették a messiáskirály gondolatát (Zch 9:9). Jézust virágvasárnap mint Dávid
utódját üdvözölték királyként (Mt 21:9) úgy, mint a próféták által megígért messiást. Pilátus ezt íratta a
keresztre: „A zsidók királya” (J 19:19). Pál szerint Ő a királyok Királya (I T 6:15). Amikor eljön a vég,
Krisztus átadja az uralmat Istennek (I K 15:24), az örökkévalóság Királyának (I T 1:17). (Hi 12:18.) -
KIRÁLYSÁG (mamleká - mem-mem-lámed-kaf-he). A Biblia Isten országát görögül Isten
királyságának (baszileja tú theú) nevezi. Ez azt jelenti, hogy Krisztus királyként: kizárólagos
teljhatalommal akar uralkodni népe felett. Az ÓT-ben ritkán olvashatunk Isten királyságáról (Ps
103:19). Dániel szerint Isten egy örökkévaló királyságot fog támasztani, és a világ feletti királyi uralmat
az Emberfiának fogja átadni (Dn 2:44; 7:13). (Is 23:11.) - KIR-HERESZ (kír-heresz - kóf-jod-res -
khéth-res-szin). Móáb fővárosa (Is 16:11). Mai neve El-Kerak. Az adott különös stratégiai jelentőséget
a városnak, hogy a Királyi út mentén épült, és igen jól meg volt erősítve. Mésa király és fellegvárat is
építtetett bele, és vízellátását két hatalmas víztároló biztosította. Mivel azonban a környező dombok
magasabbak, az egyesült izraeli, júdai és emóri hadsereg parittyásai be tudták lőni a várost, forrásait
pedig betömték. Ekkor Mésa király elsőszülött fiát feláldozta a város falán, mire Izrael felhagyott az
ostrommal. Ésaiás meghirdette a város pusztulását (Is 15:1). Móábi nyelven a város neve Karkam,
ami zsidóul kopasz fejet jelent. Valószínűleg erre célzott Jeremiás, amikor ezt mondta: „Minden fej
kopaszra van nyírva” (Jr 48:37). (Jr 48:31.) - KIRJÁTAIM (kirjáthajim - kóf-res-jod-thav-jod-mem). A
Holt-tengertől keletre fekvő város. Rúben törzsi területéhez tartozott (Jos 13:19), majd később Móáb
vette birtokba (Ez 25:9). (Jr 48:1.) - KIS (möat - mem-ain-téth). Csekély terjedelmű, csekély számú,
alacsony növésű, rövid idejű. (Hi 24:24.) - KITTÍM (kittijjím - kaf-tav-jod-jod-mem = szigetlakók). Jáván
fiának (Gn 10:4)utódai Ciprus lakói (Is 23:1). Később általában a Földközi-tenger szigeteinek és
tengerparti vidékének a lakóit jelentette (Ez 27:6). (Jr 2:10.) - KÍGYÓ (náhás - nun-khéth-sin). A
Bibliában az álnokság (Gn 3:1-5) és a gonoszság (Ps 140:4. Mt 23:33) megtestesítője. Jézus viszont
példaként állította okosságát tanítványai elé (Mt 10:16). Sok ókori vallásban fontos szerepet játszott.
(Am 9:3.) - KÍMÉLETLENÜL (ló jahmól -- ló - lámed-alef = nem -- hámal - khéth-mem-lámed =
kímélni). Durván, nem figyelve mások érzékenységére. (Hi 16:13.) - KÍN (árak - ain-res-kóf =
megrágni -- arkaj = kínos fájdalmam). Nagy testi vagy lelki szenvedés. Oka lehet betegség (Mt 8:6),
gonoszság (Ex 3:9), tudatlanság (Act 3:17). A szülő asszony kínjai örömre fordulnak, amikor a
gyermek megszületik (J 16:21). Ugyanakkor fordítva is igaz (Is 13:8). Isten a hozzá fordulókat meg
tudja szabadítani kínjaiktól (Dt 26:7). Krisztus megdicsőüléséhez a kínok is hozzátartoznak (L 24:26),
akárcsak Krisztus követőinek az életéhez (L 24:9). Az újjáteremtett világban nem lesz kín (Act 21:4).
(Hi 30:17.) - KÍR (kírá - kóf-res-he). Mezopotámiai ország Élám mellett (Is 22:6). Kezdetben arámok
lakták (Am 9:7). Tiglat Pilészer damaszkuszi foglyokat száműzött Kírbe (II Rg 16:9). (Am 1:5.) - KÍR-
MÓÁB (kír-móáb - kóf-jod-res--mem-vav-alef-béth). Város Móábban. (Is 15:1.) - KÍSÉRTÉS
(pejraszmosz = kísértés, próbatétel). A kísértés rábeszélés valamire rossz szándékkal, vagy valakinek
 423

a próbatétele (Gn 3:1-5; 22:1,2). Ilyen próbatétel volt Jób megkísértése (Hi 1:11). Jézust azzal a céllal
kísértette meg a Sátán, hogy eltérítse küldetése teljesítésétől (Mt 4:1). Jézus az éberséget és az
imádkozást ajánlja a kísértés ellen (Mc 14:38). (Mt 6:13.) - KÍSÓN (kísón - kóf-jod-sin-vav-nun =
kanyar). A Karmel-hegy tövében eredő és a Jezréeli-síkságon át a Földközi-tengerbe ömlő patak. Itt
győzte le Bárák Siserát, és itt ölte meg Illés Baal papjait (I Rg 18:40).(Jdc 5:21.) - KÍVÁNSÁG (héféc -
khéth-pe-cáde). Bizonyos személyek, tárgyak megszerzésére irányuló vágy. Lehet jogos, ha például a
vőlegény és a menyasszony kívánja egymást (Ps 45:12). Isten elítéli a gonosz kívánságot, például a
másik ember tulajdonának a megkívánását (Ex 20:17). Ritkán Istennel kapcsolatban is használja a
Biblia, például: Isten a Sionon kíván lenni (Pr 132:13). Az ÚT-ben leginkább bűnös kívánságokkal
találkozunk. Ilyen a tiltott nemi vágy (Mt 5:28) vagy a gazdagság utáni vágyódás (Mc 4:19). Pál
különös hangsúlyt helyez a bűnös kívánságokra (E 2:3), amelyek gonosz tettekre ösztönöznek. Ilyen
többek között a nemi vágy (L 1:24), a gazdagság hajszolása (I T 6:9). János szerint a gonosz
kívánságok egyenesen az ördögtől származnak (J 8:44). Jakab szerint van olyan kívánság, amely
bűnt szül (Jc 1:15). Péter a testi vágyaktól való tartózkodásra int (I P 2:11). (Hi 31:16.) - KONJÁHÚ
(konjáhú - kaf-nun-jod-he-vav). Személye nem határozható meg pontosan. Ebben a formában csak
Jeremiásnál fordul elő. Élt egy hasonló nevű ember Ezékiás idejében, aki a templomi adományok
felügyelője volt (II Chr 31:12), egy másik pedig Jósiás király idejében, aki sok páskabárányt és
szarvasmarhát ajándékozott a lévitáknak (II Chr 35:9). Mindkettőjükről elképzelhető, hogy rájuk
gondolt Jeremiás. (Jr 22:28.) - KOPASZ (korhá - kóf-res-khéth-he). Olyan férfi, akinek nincs haja. Van
részleges és teljes kopaszság. A haj kihullhat természetes úton, a legtöbbször valamilyen betegség
hatására, bár a férfiak egy része idős korában - legalábbis részlegesen - megkopaszodik. Ilyen kopasz
volt Elizeus próféta, akit kopaszságáért csúfoltak a gyerekek (II Rg 2:23.) A haj levágása az ÓT-i
korban nagy gyalázatnak számított, de lehetett a gyász kifejezése is (Is 22:12). Mivel azonban pogány
szokás volt, Mózes törvénye tiltotta (Lv 21:5.). A názírok fogadalomból nyírták le hajukat (Nu 6:18).
Ezzel a szokással még az ÚT-i korban is lehetett találkozni, például Pál is „megnyíratta a fejét
Kenkreában, mert fogadalma volt” (Act 18:18). (Jr 47:5.) - KOPÁR HEGY (söfí- sin-pe-jod). Olyan
hegy, amelyiken nincs növényzet. (Is 49:9.) - KOPJA (masszá - mem-szamek-ain = hajítófegyver).
Lándzsaszerű szúrófegyver. (Hi 41:18.)
- KORHADT (rikkábón - res-kóf-béth-vav-nun = korhadás). Pusztulóban levő fa. Átvitt értelemben
romlófélben levő társadalom. (Hi 41:19.) - KORONA (atárá - ain-téth-res-he). Királyok fején viselt,
nemesfémből készült homlokgyűrű. Az ÓT-i királyok is viseltek koronát, bár az inkább turbánhoz
hasonló fejdísz volt. Ilyen koronát (nézer - nun-zain-res) tett Jójádá pap Jóás júdai király fejére (II Rg
11:12). Dávid saját fejére tette az ammóni király drágakövekkel ékesített koronáját (II Sm 12:30). A
zsoltáríró szerint maga Isten tesz a király fejére színarany koronát (Ps 21:4). Az ÚT-i korban a királyok
diadémot (diadéma) viseltek (Ap 12:3). Jézus fejére tövisből font koronát tettek (Mt 27:29). Pál bízik
benne, hogy földi pályafutása végén eltétetik neki az igazság koronája (II T 4:48). A mennyei trón körül
álló huszonnégy vén fején aranykorona van. A Mennyi jelenésekben az első pecsét lovasa és a napba
öltözött asszony is koronát visel (Ap 4:4; 6:2; 12:1). Aki mindvégig hű marad, az elnyeri az élet
koronáját (Ap 2:10). (Hi 31:36.) - KORSÓ (nébel - nun-béth-lámed). Folyadékok szállítására és
tárolására használt cserépedény. Különféle formái voltak, amelyeket az ÓT különféle szavakkal jelez.
Általában felfelé szűkülő cserépedény volt, de lisztet is lehetett tartani benne (I Rg 17:12). Ebben az
esetben viszont biztosan nem szűkült el felül annyira, mint amikor folyadék tárolására használták. A
korsót általában a vállukon hordták a férfiak, sok esetben a nők is (Gn 24:15). (Is 30:14.) - KOS (ajil -
alef-jod-lámed). Fontos áldozati állat (Lv 9:4). Bőréből készült a szentsátor egyik takarója (Ex 26:16).
Szarvából kürtöt (Jos 6:5) és olajtartó szarut (I Sm 16:1) készítettek. Dániel látomásában az
erőszakos világbirodalmat jelképezi (Dn 8:3). (Is 34:6.) - KOVAKŐ (hallámís - khéth-lámed-mem-jod-
sin). Szilícium tartalmú ásvány. - KÓF. A héber ABC 19. betűje. Hasonló a magyar K hanghoz. -
KÓRAH. Ők és fiai lévita énekesek voltak, a 42., 44-49., 84., 85., 87. és 88. zsoltár szerzői és a sátor
küszöbének őrei (I Chr 9:19). - KÖD (kítór - kóf-jod-téth-vav-res). Füstöt és ködöt egyaránt jelent. -
KÖNNY (dimöá - dáleth-mem-ain-he). A könnymirigy átlátszó, sós nedve. A sírás kísérője. A gyász, a
fájdalom, a meghatottság hatására indul meg. A Bibliában kevés helyen fordul elő. (Is 25:8.) - KÖNYV
(széfer - szamek-pe-res). A könyvek alakja az idők folyamán változott. Az ókorban Asszíriában és
Babilonban agyagtáblákra írtak, amelyeket tűzben kiégettek. Egyiptomban a papíruszt használták írás
céljára. Csak kb. 200 évvel Krisztus előtt kezdtek pergamenre írni. Ezeknek a könyveknek tekercs
formájuk volt. A mai könyv ősét, a lapokból álló könyvet, az úgynevezett kódexet csak a
Kr. u. II. században találták fel, de inkább csak a IV. századtól terjedt el általánosan. Izraelben
általában papíruszra és pergamenre írtak. A pergamenre írt kódexet - az agyagtáblákkal ellentétben -
lehetett festeni, díszíteni. A könyvtekercs az V. századtól kezdett kimenni a divatból. Ettől kezdve a
kolostorokban már kizárólag pergamenre írták és másolták a könyveket. (Is 34:16.) -
KÖNYVTEKERCS (kefalisz bibliu - kefalisz = könyvtekercstartó bot - biblion = könyvecske).
 424

Papíruszból vagy simított bőrből készült könyv, amelynek darabjait hosszú szalaggá varrták össze, és
két végénél két pálcára feltekercselték (Is 34:4). A tekercseket agyagkorsóban, bőrtokban, ládában
vagy szekrényben tárolták. A késői zsidóság az istentiszteleten bőrből készült tóratekercseket
használt. Egészen a Kr. u. II. századig ezt a könyvformát ismerték. (H 10:7.) -- KÖRTÁNC (máhól -
mem-khéth-vav-lámed). A hálaadó örvendezés kifejezése. Körtánccal ünnepelték a nádason történt
sikeres átkelést (Ex 15:20), Dávid győzelmeit (I Sm 21:12), sőt a sílói lányok akkor is körtáncot jártak,
amikor Benjámin fiai elrabolták őket. (Jdc 21:19-22). (I Sm 18:6.) - KÖRÜLMETÉLETLEN (árél - ain-
res-lámed). Főleg a homoksivatagokban élő népek egészségügyi óvintézkedése, később vallási
szertartás. Ma már inkább csak vallási hagyományként gyakorolják a zsidók, az arabok és egyes
afrikai törzsek. Izrael Isten Ábrahámmal kötött szövetsége jelének tekintette (Gn 17:10). Az
egyiptomiak gyakorolták a körülmetélést, ezért az ott élő zsidók is gyakorolták. A hosszú pusztai
tartózkodás idején Mózes törvénye megerősítette ezt a gyakorlatot (Lv 12:3). A kánaáni népek viszont
nem gyakorolták, mert az ottani körülmények között egészségügyileg nem volt szükséges. Ezért
amikor a zsidók Kánaánt elfoglalták, a körülmetélkedést vallási hagyományként megőrizték, és az
ottani népeket, minthogy azok velük ellentétben körülmetéletlenek voltak, összefoglaló névvel
egyszerűen körülmetéletleneknek nevezték. Egészségügyi szempontból ma már szükségtelen, és
veszélyes is lehet. Némely országban, például Svédországban a körülmetélés - kivéve, ha az orvos
javasolja - tiltva van. A próféták már idejétmúlt szokásnak tartották (Jr 9:25). Az első keresztyének
körülmetéletlen fülű és szívű embernek nevezték az Istenre nem hallgató, neki nem engedelmeskedő
embert, és hosszú vita után eltekintettek attól, hogy a megtérő pogányok zsidó módra
körülmetélkedjenek (Act 7:51; 15:5-11). (II Sm 1:20.) - KÖTÉL (hebel - khéth-béth-lámed). Erős
kötözőeszköz, amelyet több szál összesodrásával nyernek. A hajósoknak nélkülözhetetlen
munkaeszköze volt a kötél (Act 27:32). Gyakran a rabság kifejezője. Átvitt értelemben beszél a Biblia
Isten köteléről, amelyet az ellene lázadó királyok le akarnak rázni magukról (Ps 2:3), a szeretet
köteléről (Hos 11:4), a halál köteléről (Ps 116:3), a gonoszság köteleiről (Is 5:18), a bűnösök köteléről
(Ps 129:4), valamint ezüstkötélről, amely az élet fonalát jelenti (Eccl 12:6). Jézus kötélből csinált
ostorral űzte ki az árusokat a templomból (J 2:15). (Is 5:12.) - KÖVET (cír - cáde-jod-res = futár).
Valakinek a képviseletében eljáró személy. Megbízatása lehetett személyes (Gn 32:4), üzleti (II Sm
5:11), katonai (Jdc 9:31), diplomáciai (Neh 6:3), rendőri (I Sm 19:11). A Bibliában Isten követei
jelképesen a szentek (Ps 104:4), az angyalok (L 1:11), a próféták (II Chr 36:15,16), köztük Keresztelő
János (L 1:76), a Messiás (Ml 3:1), az apostolok (E 6:20) és általában a hívők. Az Ésaiásnál és
Jeremiásnál szereplő szó (cír) pontos jelentése nem követ, hanem hírnök (Jr 49:14). (Is 18:2.) -
KÖVÉR (ben-semen - béth-nun--sin-mem-nun = termékeny - szószerint: olaj fia). Proto-Ésaiásnál
termékeny földről van szó. (Is 5:1.) - KÖZEL (hárób - he-res-vav-béth). Rövid távolság vagy időtartam.
(Is 34:16.) - KÖZNÉP (am - ain-mem). Általában az egyszerű embereket jelenti. Az ÓT-ben a
legtöbbször az am (nép) szó jelöli az Izraelhez tartozó egyszerű embereket, szemben a pogányokkal
(gój). (Is 24:2.) - KÖZÖSSÉG (édá - ain-dáleth-he = gyülekezet). ÓT-i értelemben Izrael közössége.
Az egyes tagokat a közös származás, hit, nyelv és törvény köti össze. A közösséget a nagycsaládok,
a nemzetségek és a törzsek alkották. A közösségek együttesen védték tagjaikat. ÚT-i értelemben
jelentette a háznépet (Act 18:8), valamint az asztalközösséget a testvérekkel. A közösség
legtökéletesebb ÚT-i értelmezése a Krisztussal való közösség (I K 1:9). Az egyház a Krisztusban egy
családot alkotók testvéri közössége (E 4:4), amelyben nincs különbség az egyes tagok között (G
3:28). A gyülekezet az úrvacsorában éli meg Krisztus közösségét, ami az egymás terheinek a
hordozásában is megjelenik (I K 10:17; 16:20). (Ps 82:1.) - KŐ (eben - alef-béth-nun). A kőből, amely
nagy mennyiségben található Izrael földjén, szerszámokat és fegyvereket készítettek. Még ma is
használatosak a kőből készült kézimalmok. Házakat már a VII. évezredben építettek kőből. Salamon
sok kőfejtőt és kőfaragót alkalmazott (I Rg 5:29; 7:9). A próféták a nagyzás és a büszkeség
kifejezésének tartották a kőből épített házakat (Am 5:11). Ha a követ parittyából hajították el, az
nagyon félelmes fegyver volt (II Sm 16:8). A halálos ítéletet általában megkövezés formájában
hajtották végre (Jos 8:7). A kereskedők súlyként használták a követ (Prv 16:11). A kutakat kővel fedték
be (Gn 29:2). A barlangsírok száját egy nagy kővel zárták el (Mt 27:60). A határokat kővel jelölték meg
(Is 19:19). A szántóföldeket művelés előtt meg kellett tisztítani a kövektől (Is 5:2). Az ellenség földjét
viszont kővel szórták tele (II Rg 3:19). Mózes kőtáblákra írta a Tízparancsolatot (Ex 31:18). Az
oltárokat faragatlan kövekből építették (Ex 20:25). A gyermekeket kőkéssel metélték körül (Jos 5:2).
Az emlékoszlopokat kőből emelték (I Sm 7:12). Átvitt értelemben szól a Biblia kőszívű emberről (Ez
11:19). Keresztelő János arra figyelmeztetett, hogy Isten a kövekből is támaszthat fiakat. A sátán
kenyérré akarta változtatni a köveket a pusztában (Mt 3:9; 4:3). Jézus a szegletkő (L 20:17). Péter
szerint a keresztyéneknek élő kövekként kell Isten templomává felépülniök (I P 2:5). Habakuk szerint
„a kő is kiáltozik a falból” (Hab 2:11). (Hi 14:19.) - KŐFAL (hómá - khéth-vav-mem-he). Védelem az
ellenséges támadásokkal szemben. Már a honfoglalás előtt is voltak Kánaán földjén kőfallal körülvett
 425

városok (Jos 6:5). Jeruzsálemet is kőfal vette körül. Ugyancsak kőfal vette körül Damaszkuszt, ahova
Pált a Jézussal történt találkozása után bevezették, majd amikor onnét menekülnie kellett, a
tanítványok egy kosárban eresztették le a kőfalon (Act 9:25). (Is 25:12.) - KŐHALOM (béth abáním -
béth-jod-thav alef--béth-nun-jod-mem - béth - ház, tenger, özön, nagy mennyiség valamiből - eben =
kő). Valamilyen pusztítás maradványa, illetve valamilyen emlékeztető jel. Amikor Lábán kibékült
Jákóbbal, egy kőhalmot raktak (Gn 31:46). Józsué kőhalmot rakott a megkövezett Ákán fölé, az
elfoglalt Aj városát pedig felperzselte és sivár kőhalommá tette (Jos 7:26; 8:28). Hóseás
megjövendölte, hogy mivel Gilgálban bikákat áldoztak, oltáraikból kőhalmok lesznek (Hos 12:12).
Jézus Jeruzsálemről jövendölte, hogy kőhalommá lesz (Mt 24:2). Ésaiás így siránkozik: „Kőhalommá
tetted a várost” (Is 25:2). Kölcsey pedig így: „Vár állott, most kőhalom.” (Hi 8:17.) - KŐKERÍTÉS
(gádér - gimel-dáleth-res = fal). A kánaáni városokat a legtöbb esetben kerítéssel vették körül, amely
gyakran kőből épült. Ezek a bekerített városok menedékül szolgáltak a környező, kerítetlen falvak
lakosainak (Jr 4:5). A vadállatok és az idegenek ellen kőfallal kerítették be a szőlőket és a
gyümölcsösöket (Mt 21:33). Ezek, a kerteket körülvevő kőfalak nyilván a kígyók ellen is elég jó
védelmet nyújtottak. Ászáf egyik zsoltárában a bekerített szőlőskert falainak a lerombolásával
érzékelteti az északi ország ellen irányuló asszír támadást (Ps 80:13,14). Jézus a nagy vacsoráról
szóló példázatában „az utakra és a kerítésekhez” küldi szolgálóit (L 14:23). Zakariás a messiási korról
jövendölve azt ígéri, hogy „falak nélküli város lesz Jeruzsálem” (Zch 2:8). János viszont úgy látta a
Mennyei jelenésekben, hogy az új Jeruzsálem „fala nagy és magas volt” (Ap 21:12). (Eccl 10:8.) -
KŐSZÁL (szela - szamek-lámed-ain). Tulajdonképpen a kősziklával azonos jelentésű szó. (Is 32:2.) -
KŐSZIKLA (cúr - cáde-vav-res). A kőszikla lehet egy egyszerű szikla, esetleg olyan, amely vizet rejt
magában (Ex 17:6), de jelképesen jelenthet valamilyen erődítményt is (Jdc 20:45). Képes értelemben
Istent is többször nevezi a Biblia kősziklának (Dt 32:4). Jézus Simon nevű tanítványának görög neve
(Petrosz - Péter) (Mt 16:18). Péter a hívő embereket kősziklához hasonlítja levelében (I P 2:5). (Hi
18:4.) - KRÉTA (köréthím - kaf-res-thav-jod-mem = krétaiak). Egy 260 km hosszú görög sziget a
Földközi-tengerben. Az ÓT Kaftór néven említi. Innen származnak a filiszteusok (Am 9:7). Gazdagon
termett rajta a bor és az olaj. Lakói keresett zsoldosok voltak, és tengeri kalózkodással is foglalkoztak,
ezért a rómaiak súlyos vereséget mértek rájuk. Saját prófétájuk így jellemezte őket: „A krétaiak mind
hazudozók, gonosz vadállatok, lusta, falánk nép” (Tt 1:12). Az első pünkösd alkalmával krétaiak is
voltak Jeruzsálemben. Pál és Titusz gyülekezetet alapított Krétán, és elutazása után Pál Tituszt Krétán
hagyta (Tt 1:5). Amikor Pált fogolyként vitték Rómába, Krétán akartak télre lehorgonyozni, de nem
találtak alkalmas kikötőt (Act 27:12). 1900-ban elkezdték feltárni Krétát. Minosz palotájából 3000 éves
kincsek kerültek elő, ami azt igazolja, hogy a krétaiak már akkor kereskedtek Egyiptommal. (Zph 2:5.)
- KRISZTUS (Khrisztosz -- másíah - mem-sin-jod-khéth = felkent). A héber messiás szó görög
megfelelője. A Jézus Krisztus név magában véve hitvallástétel: „Te vagy a Krisztus (a felkent), az élő
Isten fia.” Péter hitvallását maga Jézus erősítette meg. A főpap kérdésére is megerősítette, hogy Ő a
messiás (Mt 16:16,20; 26:63,64). Pilátus kérdésére így válaszolt: „Azért jöttem a világba, hogy
bizonyságot tegyek az igazságról” (J 18:37). Ez a kijelentése is nagyon valószínűsíti kumráni
kapcsolatát, hiszen a kumrániak vezetőjüket az Igazság Tanítójának nevezték. (L 2:11.) - KROKODIL.
A Biblia a nagy tengeri szörnyek között említi, de a folyókban is bőségesen előfordult (livjáthán -
lámed-vav-jod-thav-nun - Emydosauria). Van, ahol cethalnak fordítják. Általában együtt említik a
tengeri óriáskígyóval (tannín - tav-nun-jod-nun). Mindkettőt Egyiptom jelképeként is említi a Biblia (Ps
74:13,14. Is 27:1. Ez 29:3; 32:2). - KUNYHÓ (mölúná - mem-lámed-vav-nun-he). Ideiglenesen
összetákolt tartózkodási hely, amelyet általában nádból vagy gallyakból raktak össze, de lehet a
szegények állandó tartózkodási helye is. (Is 24:20.) - KÚB (kúb - kaf-vav-béth). Egyiptommal
szövetséges ismeretlen ország. (Ez 30:5.) - KÚS (kús - kaf-vav-sin). Etiópia héber neve. Az egyiptomi
fáraók XXV. dinasztiája kúsi származású (Is 20:3. Neh 3:9.) Az egyiptomi hadseregben kúsiak is
harcoltak (II Chr 12:3). Dávid idejében Júdában is voltak kúsiak (II Sm 18:21). (Hi 28:19.) - KÚT (bór -
béth-vav-res = esővízgyűjtő -- maöján - mem-ain-jod-nun = forrás). Izraelben igen nagy értéke volt a
kútnak, mivel kevés volt belőle, és csak nagyon fáradságos munkával lehetett kiásni (Gn 26:19). Főleg
hegyes vidékeken csak nagyon nagy mélységben találtak vizet. Jákób kútja (J 4:69) 32 m mély volt.
Gyakran komoly harc folyt a kutak birtoklásáért (Gn 21:25). A vízhordás a kútról a nők feladata volt (I
Sm 9:11). (Eccl 12:6. - Ct 4:12.) - KÜLSŐ (maröe - mem-res-alef-he). Főleg az ember külső alakját,
megjelenését jelenti. Isten így figyelmeztette Sámuelt, amikor elküldte Betlehembe, hogy királlyá kenje
Dávidot: „Ne tekints megjelenésére!” (I Sm 16:7.) (Is 53:2.) - KÜRT (sófár - sin-pe-res). Fúvós
hangszer. Régen ökör- vagy kosszarvból, később rézből készítették. A harcban jeladásra szolgált (II
Sm 18:16), de az istentiszteleten is használták (Lv 25:9). (Jr 6:1.) - KÜSZÖB (szaf - szamek-pe). Az
ajtókeret alsó része. Csak az ÓT-ben fordul elő és inkább csak a templom küszöbeként (Ez 9:3). A
küszöb megrendülése az egész épület alapjának a megrendülését jelentette (Am 9.1). Isten ítélete
utoléri azokat, akik bejáratosak a csalárd uralkodókhoz, vagyis átugrálnak a küszöbeiken, bár ez a
 426

kijelentés itt vonatkozhat bizonyos pogány szokások követőire is (Zph 1:9). A házba úgy lehet bejutni,
ha az ember átlépi a küszöböt (I Rg 14:17). A filiszteusok Dágón templomában nem léptek a küszöbre,
mert amikor a frigyládát bevitték a templomba, Dágón szobra ledőlt előtte, és „feje meg a két kezefeje
letörve a küszöbön volt” (I Sm 5:4,5). (Zph 2:14.)
LAIS (lajsá - lámed-jod-sin-he). Város a Jordán forrásvidékén. Amikor Dán törzse elfoglalta, a
törzs őséről Dánnak nevezte el (Jdc 18:7). (Is 10:30.) - LAKATLAN (erec - alef-res-cáde = föld -- lo -
lámed-alef = nem -- ís - alef-jod-sin = ember -- erec lo-ís = olyan föld vagy ország, ahol egy ember
sem található).Olyan hely, ahol senki sem tartózkodik (méén jóséb - mem-alef-jod-nun jod--vav-sin-
béth = lakos nélkül). Lakatlan lehet a ház, a pusztaság, de lakatlan lehet egy egész város, sőt ritkán
akár egy egész ország is. Jób lakatlan földről beszél. (Jr 4:7.) - LAKOMA (miste - mem-sin-tav-he).
Bőséges társas étkezés valami szerencsés dolognak (pl. házasságkötés - Mt 25:1-13) a
megünneplésére. (Is 25:6.) - LAKOS, LAKOSSÁG (jásab - jod-sin-béth = lakni). Főleg a városokban
élőket nevezi így a Biblia, de néhol az ország lakosairól is szó van. (Jr 46:8,19.) - LAKÓ (joséb - jod-
sin-béth). Lakója lehet egy háznak, egy városnak vagy egy országnak. A ház lakói alkotják a
háznépet, a város lakói a város polgárait, és az ország lakóiból áll a nemzet. A földkerekség minden
lakója az egész világ népességét jelenti. (Jr 8:16.) - LAKÓHELY (náve - nun-vav-he). Nem teljesen
azonos a lakás szóval, a tartózkodási helynél viszont szűkebb értelmű. A lakóhely állandó ott
tartózkodásra szolgáló helyet jelent, és inkább csak emberre vonatkoztatva használatos. Az állatoknak
nem lakóhelyük, hanem állandó vagy ideiglenes tartózkodási helyük van, ami lehet odú, fészek,
barlang stb. (Hi 18:15.) - LANT (kinnór - kaf-nun-vav-res). Fakeretre feszített húrokból állt. A magyar
Bibliában nem következetes a fordítása. FordÍtják citerának is, bár a mai lanthoz inkább hasonlított. -
LÁB (regel - res-gimel-lámed). Az ember vagy az állat helyváltoztatására szolgáló testrész. A bútorok
is lábakon állnak. A templomban lábakon állt a mosakodásra szolgáló rézmedence (Ex 30:18). A láb
átölelése a hódolat és az imádat jele (E 1:22). Ugyanez - jelképesen kifejezve - a „lábainak a
zsámolya” megnevezés (Ps 110:1). A vendégnek illett megmosni a lábát (Gn 24:32). A pornak a lábról
való lerázása a közösség megszakítását jelentette (Mt 10:14). Valakinek a lábai elé ülni azt jelentette,
hogy tanulni tőle (Act 22:3). A lábbal való megtaposás a megvetés (H 10:29), a sarunak a lábról való
leoldása viszont a tisztelet jele volt (Ex 3:5). (Is 41:3.) - LÁDA (arón - alef-res-vav-nun). József
koporsója (Gn 50:26) kivételével mindenütt a szövetségládát (frigyláda) jelenti. Tetején a kérubokkal
Isten jelenlétét jelképezte. Mindenhova - többször még a csatába is - magukkal vitték (Jos 6:6). Eleinte
a szent sátorban (Ex 26:33), majd amikor a templom felépült, a szentek szentjében helyezték el (I Rg
6:13). Az ÚT tudósítása szerint a ládában volt elhelyezve egy tál manna, Áron kivirágzott vesszeje és
a Tízparancsolat két kőtáblája (H 9:4). - LÁKIS (lákís - lámed-kaf-jod-shin). Régi város Izrael
területén, amelynek hadászati szempontból igen nagy jelentősége volt. A hikszoszok már a
XVIII. században megerősített várossá építették ki. Amikor az egyiptomiak a XVI. században elűzték a
hikszoszokat, Lákist is elfoglalták. A honfoglalás után egy darabig lakatlan volt. Salamon uralkodása
idején tett szert nagyobb jelentőségre, majd Roboám júdai király megerősített várossá építette ki (II Ch
11:9). Amikor Szanhérib elfoglalta (II Rg 18:17), ezt a győzelmét ninivei palotájának a falán
domborművön örökítette meg. Az asszír hadjárat után újjáépítették, de a babiloni hadjárat alkalmával,
bár későn, éppen csak Jeruzsálem elfoglalása előtt, de elesett. A perzsák korában közigazgatási
székhely volt (Neh 11:30). A II. században végleg elpusztult. Romjait a Tell ed-Duver domb őrzi,
amelyet 1932-ben kezdtek el feltárni. (Mch 1:13.) - LÁMED. A héber ABC 12. betűje. Megegyezik a
magyar L hanggal. - LÁMPÁS (nér - nun-res). Világító eszköz. A bibliai időkben általában mécseseket
használtak lámpásnak. Ez kezdetben egy agyagtál volt, amelybe olajat töltöttek, és kanócot lógattak
bele, amelynek a végét meggyújtották. Később bronzedényeket használtak. A Bibliában több helyen
olvashatunk róla átvitt értelemben: Az Úr életünk mécsese (I Sm 22:29), az Úr ígérete mécses a
lábunk előtt (Ps 119:105), a király Izrael mécsese (II Sm 21:1). Az élet olyan, mint egy mécses (Hi
21:17). Ha a mécses kialszik, az a halált jelenti (Jr 25:10). (Prv 13:9.) - LÁNC (röthuká - res-thav-kóf-
he). Egymásba kapcsolt karikák sora. A legtöbbször fémből készült. Használták terek elválasztására,
megkötözésre. Ha ékszernek - pl. nyakláncnak - használták, akkor nemesfémből készítették.
Nyakláncot általában a nők használtak (Ct 4:9), a férfiaknál legfeljebb rangjelzésre szolgált (Gn
41:42). Ilyen láncot ígért Bélsaccar álma megfejtőjének (Dn 5:16). Ékszerként leginkább aranyból (Ct
1:10) vagy ezüstből (Is 40:19) készítették. A templom díszítésére is használtak aranyláncot (I Rg
6:21). Midján királya még tevéi nyakára is láncokat aggatott (Jdc 8:26). A foglyokat rendszerint
valamilyen fémből készült láncra verték (Ps 149:8). Pált is láncra verve tartották római fogságában
(Act 28:20). A közveszélyes őrülteket is lánccal kötözték meg (L 8:29). János a Mennyei jelenésekben
lánccal megkötözve látta a sátánt (Ap 20:1,2). (Is 40:19.) - LÁNDZSA (haníth - khéth-nun-jod-thav).
Közelharcban használt támadó fegyver (Nah 2:4). Éjjelre a harcos a földbe szúrta a feje mellett (I Sm
26:7). Az a lándzsa, amellyel Jézust a kereszten megszúrták, a római katonák pilum nevá fegyverevolt
(J 19:34). A katona jobb kezében a lándzsát, bal kezében a pajzsot tartotta. (Hi 41:18.) - LÁNG (láhath
 427

- lámed-he-thav = lángolni). A lobogó tüzet (és) kísérő fényjelenség. Isten, miután kiűzte az
engedetlen embert az Éden-kertből, lángpallost állított a kert kapujába (Gn 3:24). Az ÓT-ben Isten
gyakran jelenik meg lobogó láng formájában, ami megközelíthetetlen szentségét jelképezi (Ex 3:2).
Mózesnek a lángoló bokorban, Gedeonnak a sziklából kicsapó lángban jelent meg Isten (Jdc 6:21). A
Színai-hegyen égig érő lángban jelent meg Isten Mózesnek és a hetven vénnek (Dt 4:11). Jézus
példázatában egy zsidó legendára alapozva mondja, hogy egy gazdag ember lángok között gyötrődik
a pokolban (L 16:24). Az Énekek énekében a szeretet úgy lobog, „mint az Úrnak lángja” (Ct 8:6). Az
első pünkösdön Isten Szentlelke lángnyelvek formájában szállt rá a tanítványokra (Act 2:3). (Hi 41:13.)
- LÁNGOLÓ HARAG (harón af - khéth-rés-vav-nun alef-pe). A harag túlfűtött, szinte tomboló formája.
Inkább csak Istennel kapcsolatban használja a Biblia. (Jr 12:13.) - LÁNY (bath - béth-thav). Egy város
női lakossága (L 23:28). A lány a családban az apa fennhatósága alatt állt (Nu 30:2-6). A király azzal
jutalmazhatja hűséges embereit, hogy hozzájuk adja feleségül a lányát (I Sm 17:25). Ritkábban a lány
maga is rendelkezhetett apja nevében (Gn 24:25). Ha nem volt a családban fiú örökös, akkor a lányok
kaptak örökséget, hogy továbbvigyék apjuk nevét (Jos 17:3,4). A lányok a főünnepeken nem vehettek
részt (Ex 23:17), de az ünnepen való örvendezésben már ők is ott voltak (Dt 16:14). A lány erkölcsét
védeni kellett, és tilos volt a lányt prostitúcióra adni (Lv 19:20). A papok lányára szigorúbb törvény
vonatkozott (Lv 21:9). Az idegen népek lányai nagy kísértést jelentettek Izrael fiaira nézve (Ml 2:11).
(Mch 4:10.) - LÁRMA (hámón - he-mem-vav-nun). Nagyjából a zajjal azonos jelentésű szó, azzal a
megkötéssel, hogy a lármát általában az emberek idézik elő. (Is 32:14.) - LÁTOMÁS (mizzájón -
mem-zain-jod-vav-nun). Belső látás. Isten gyakran szólt álom vagy más belső látás által az emberhez.
Látomásban a prófétákhoz, általában az Isten Lelke által megragadott emberekhez szólt Isten. Ezért
nevezték héberül látónak (róe - res-alef-he) a prófétát (II Sm 24:11), főként a Saul király előtti korban (I
Sm 9:9). Az ÚT arra ad ígéretet, hogy látni fogjuk Isten dicsőségét, Isten országát és magát Istent,
vagyis közösségünk lesz vele, ami az ÓT-i vágy ÚT-i beteljesedése (Mt 5:8). Amikor helyreáll Istennel
a bűn következtében megromlott közösségünk, akkor olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában (I J
3:2). (Hi 7:14.) - LÁTOMÁS VÖLGYE (gé hizzajón -- gaj - gimel-jod-alef = völgy -- hizzájón - khéth-
zain-jod-vav-nun = látomás). A Jeruzsálem ostroma után elmondott jövendöléssel kapcsolatban jelenik
meg Ésaiásnál a Látomás völgye, amikor Szanhérib serege elvonult a város alól. Ekkor kezdtek
dőzsölni és mulatozni. Ez ellen emelte fel szavát Ésaiás, és arra figyelmeztette a harcosokat, hogy
nem ők győzték le az asszír sereget, hanem Isten. A Biblia szövege nem ad támpontot annak
eldöntésére, hogy ez a völgy hol helyezkedett el. A leírások alapján Jeruzsálemben vagy annak
környékén kell keresnünk. (Is 22:5.) - LÁZADÓ (márá - mem-res-alef = lázadni). Törvényes rendre
vagy vezetőre erőszakos eszközökkel támadó ember vagy csoport. Lázadni lehet egyes emberek
ellen, a társadalmi rend ellen, az államhatalom ellen. Lázadó volt Kórah csoportja a pusztában (Nu
16:1,2). A zsidók Jézus korában a római uralom ellen lázadoztak. Jézust azzal vádolták, hogy lázadt a
fennálló politikai államrend ellen (L 23:2). Efézusban a Pál beszéde miatt fellázadó tömeget a
jegyzőnek sikerült lecsendesítenie (Act 19:40). Az ÚT elítéli a fennálló politikai rend ellen lázadókat (Jd
11). (Zph 3:1.) - LEÁNY (bath - béth-thav -- bönóth - béth-nun-vav-thav = leányok). Egy város női
lakossága (L 23:28). A leány a családban az apa fennhatósága alatt állt (Nu 30:2-6). A király azzal
jutalmazhatja hűséges embereit, hogy hozzájuk adja feleségül a leányát (I Sm 17:25). Ritkábban a
leány maga is rendelkezhetett apja nevében (Gn 24:25). Ha nem volt a családban fiú örökös, akkor a
leányok kaptak örökséget, hogy továbbvigyék apjuk nevét (Jos 17:3,4). A leányok a főünnepeken nem
vehettek részt (Ex 23:17), de az ünnepen való örvendezésben már ők is ott voltak (Dt 16:14). A leány
erkölcsét védeni kellett, és tilos volt a leányt prostitúcióra adni (Lv 19:20). A papok leányára szigorúbb
törvény vonatkozott (Lv 21:9). Az idegen népek leányai nagy kísértést jelentettek Izrael fiaira nézve
(Ml 2:11). (Is 49:22.) - LEGELŐ (bar - béth-res = szabad terület, mező). Izrael ősei félnomádok voltak,
akik legelőt keresve vándoroltak nyájaikkal (Gn 13:2,3). Ennek az életmódnak a jellegzetessége a
rendszeres legelőváltás: Az esős időszakban a pusztákon, a száraz időszakban a learatott területeken
legeltettek. A legjobb legelők Gileádban és Básánban voltak (Mch 7:14). A legelő szót képes
értelemben is használja a Biblia: Isten legelteti nyáját (Ps 23:2). Ha a legelők kiszáradnak, az Isten
büntetése (Jr 9:9). Ha egy város Isten ítélete következtében elpusztul, legelő lesz a helyén (Is 27:10).
Isten pásztorokat ad, akik legeltetik népét (Jr 3:15). A Messiás legeltetni fogja nyáját (Mch 5:3). Ezeket
a próféciákat az ÚT Jézusra vonatkoztatja (Mt 2:6), A Mennyei jelenések Báránya legelteti az
üdvözülteket (Ap 7:17). Az ÚT nyája az egyház, amelyet pásztorként legeltetnek vezetői (I P 5:2). A
legelőt általában a nává (nun-vav-he) szóval nevezi meg a Biblia. A Jóbnál található szó általában
bármilyen szabad területet, mezőt jelent. (Hi 39:4.) - LEHELET (hebel - he-béth-lámed). Isten
újjáteremtő Lelkének ereje, amellyel mindent megújít, a halálból életre kelt. A feltámadott Krisztus
rálehelt tanítványaira. „Vegyetek Szentlelket!” (J 20:22.) A visszatérő Krisztus leheletével semmisíti
meg a törvénytiprót (II Th 2:8). (Hi 7:16.) - LEMÚÉL (lömóél - lámed-mem-vav-alef-lámed). Egy
masszái arab törzs királya, akit bölcs tanítóként tartottak számon. (Prv 31:4.) - LEVEGŐ (rúah - res-
 428

vav-khéth). A földet körülvevő, nitrogén és oxigén keverékéből álló, gáznemű anyag, amely szagtalan
és színtelen. Levegő nélkül nincs élet. Aki levegő után kapkod, az nem kap elég levegőt életben
maradásához. (Jr 14:16.) - LEVÉL (dálíth - dáleth-lámed-jod-thav = kacs). Magasabb rendű növények
lemezszerű szerve. Az itt szereplő szó pontosabban a szőlőkacsot jelenti. (Ez 17:6.) - LÉLEK (nefes -
nun-pe-sin = lélegzet). A test a lélekkel együtt lesz élő valóság. Az állatok teste is halott az életet
biztosító lélek nélkül. Nem tévesztendő össze Isten lelkével (rúah). (Ps 23:3. Prv 2:10.) - LÉLEK
(rúah - res-vav-khéth). Az ember halhatatlan része (Mt 10:28). Alapjelentése: szél. Ebből fakad a
„lélegzetvétel” értelem. Az ÓT-ben a leggyakrabban Isten lelkét jelenti (Gn 1:2). Mózes könyörgött
Isten lelkéért (Nu 11:29). Isten Jóel próféta által megígérte: „Kitöltöm majd Lelkemet minden emberre”
(Joel 3:1). Az ÚT-ben a legismertebb Isten lelkének az apostolokra történt kitöltése (Act 2:1-4). Pál
egyaránt használja ezt a szót Isten és az ember lelkére (R 8:16). Az ember énje a lélekben találkozik
Istennel (R 8:14). Pál a törvény betűihez ragaszkodó zsidókat arra figyelmezteti, hogy „a betű megöl, a
Lélek pedig megelevenít” (II K 3:6). A Lelket Jézus közvetíti az emberhez (J 3:34). Isten maga is Lélek
(J 4:24). A lélek mint az ember halhatatlan része ritkábban jelenik meg a Bibliában (Act 2:1). (Eccl
12:7.) - LÉPESMÉZ (döbas - dáleth-béth-sin = méz). Nagyon elterjedt élelmiszer volt, mert a cukrot
még nem ismerték (II Sm 17:29). Orvosságként is használták (Prv 16:24). Háborús időkben kincsként
őrizték (Jr 41:8). Isten azt ígérte Mózesnek, hogy „tejjel és mézzel folyó földre” viszi népét (Ex 3:8). A
Biblia néhol Isten Igéjét (Ps 119:103), a Példabeszédek könyve a bölcsességet hasonlítja a mézhez.
(Prv 24:13.) - LÉPÉS (caad - cáde-ain-dáleth). A járásnak egy mozzanata. Átvitt értelemben jelenthet
valamilyen folyamatot, a fejlődésnek egy bizonyos szakaszát. (Prv 4:12.) - LÉVI (lévi - lámad-vav-jod
= ragaszkodó). Jákób és Lea harmadik fia. Húga meggyalázásáért testvérével együtt szörnyű bosszút
állt Sikemen (Gn 29:34; 34:25-29). Törzse az aranyborjú készítésekor Mózes mellé állt, és részt vett a
büntetés végrehajtásában (Ex 32:25-29). Törzse nem kapott földrészt, hanem a kijelentés sátrában
szolgált (Nu 18:6,24). Józsué negyvennyolc várost jelölt ki számukra az ország egész területén (Jos
21:1-8). Amikor az ország kettészakadt, a törzs Izraelben maradt része Júdába menekült (I Chr 11:11-
17). Babilonból Lévi törzsének a tagjai is visszatértek (Esr 2:60). (Gn 49:5.) - LIBÁNON (löbánón -
lámed-béth-nun-vav-nun = fehér hegy). A Földközi-tenger és a Jordán között húzódó, 170 km hosszú
hegység. Legmagasabb csúcsa 3089 m magas. Régen hatalmas erdők borították (Ct 4:11), de a
háborúk és a rablógazdálkodás következtében csaknem teljesen kipusztultak belőle a híres cédrusok.
(Jdc 9:15.) - LILIOM (sósan - sin-vav-sin-nun - Lilium). Ebből származik a magyar Zsuzsanna név.
Izrael földjének legszebb vadvirága volt. Fehér virágú és jó illatú a völgyek lilioma (L. candidum). A
templom két oszlopának oszlopfője és az öntött tenger pereme liliom alakú volt (I Rg 7:19,26). Ismert
ének is szólhatott róla, mert több zsoltár feliratában szerepel: „A liliomok kezdetű ének dallamára” (Ps
45:1). A végső időkben Izrael „virágzik majd, mint a liliom” (Hos 14:6). (Ct 2:1.) - LÍBIA (lúbím - lámek-
vav-béth-jod-mem = líbiaiak). Egyiptomtól nyugatra eső terület. A líbiai dinasztiát, amely nagyjából két
évszázadon át uralkodott az országban, Sisák fáraó alapította meg, aki Roboám júdai király
uralkodása idején betört Júdeába (I Rg 14:25). Az ÓT a líbiaiakat az egyiptomiak segédcsapataiként
említi, mint egy igen erős hadsereg részeit (II Chr 12:3; 16:8). A pünkösdkor Pétert hallgatók között
Líbia vidékéről is voltak zarándokok (Act 2:10). (Nah 3:9.) - LÍDEK (lúd - lámed-vav-dáleth). A szó
jelentése bizonytalan. A héber lúd szó arra enged következtetni, hogy esetleg a népek
nemzetségtáblázata szerinti egyiptomi népről van szó (Gn 10:13). Több helyen Púttal együtt van
említve (Jr 46:9), ezért a Vörös-tenger afrikai partján élő népre lehet gondolni. Más elképzelések
szerint Lúd Líbiával azonos (I Chr 1:17). Jeruzsálem és Gézer között volt egy Lúd nevű helység,
amelyet Salamon a fáraótól kapott ajándékba (I Rg 9:16). Az is lehet, hogy a Kisázsia nyugati
partvidékén fekvő ókori országról van szó, amelynek politikai jelentősége az asszír birodalom
hanyatlásával kezdett növekedni. Mivel Ezékiel Púttal együtt említi, itt valószínűleg az Afrika keleti
partján élő népre kell gondolnunk. (Ez 27:10.) - LOMB (dálíth - dáleth-lámed-jod-thav =ág). Nem
tűlevelű fák vagy bokrok levélzete. Ezen a helyen ez a szó pontosabban a szőlőtőkéről kihajtó
szőlővesszőket jelenti. (Ez 17:23.) - LOVAS (párás - pe-res-sin). Az ÓT-i időkben csak a katonák
jártak lovon. (L. bővebben az I. kötetben!) Hab 1:8. - LÓ (szúsz - szamek-vav-szamek - Equus
caballus). Ázsiai eredetű állat, amelyet az idők folyamán háziasítottak. Egyiptomban a Hikszoszok
honosították meg. A filiszteusoknak voltak lovaik (I Sm 13:5), Izrael azonban Mózes törvényére
hivatkozva (Dt 17:16) sokáig nem tartott lovakat, ami a filiszteusokkal vívott harcokban nagy hátrányt
jelentett számára. Éppen ezért Salamonnak már híres lótenyészete volt, sőt kereskedett is a lovakkal
(I Rg 5:6; 10:28). János fehér lovon látja bevonulni a Jézust követő angyalsereget (Ap 19:11,14). (Prv
26:3.) - LÓDEBÁR (lo dábár - lámed-alef dáleth-béth-res = nem ige).Város a Jordán keleti partján,
Gileád területén (II Sm 17:27). Gád törzsének az öröksége (Jos 13:26). Valamelyik későbbi izraeli
király foglalta el. (Am 6:13.) - LÓT. Ábrahám unokaöccse. Követte nagybátyját az Ígéret Földjére.
Sodomában telepedett le, ahol védelmébe vette Isten követeit. Amikor Isten elpusztította Sodomát,
menekülés közben felesége hátratekintett, és sóbálvánnyá változott. Öregkorában lányai leitatták, és
 429

vele háltak. Ebből származnak a moábiak és az ammóniak (Gn 11:27; 12:4; 13:13; 19:4-11; 19:20-38).
- LUHIT-HÁGÓ (luhit - lámed-khéth-vav-thav = sima sziklafal). Luhit móábi város közelében levő hágó
a Horónaim felé vezető úton (Is 15:5). (Jr 48:5.) - LUSTA (römijjá - res-mem-jod-he = lomhaság).
Olyan ember, akit nehezen lehet rávenni munkájának elvégzésére, aki szeret sokáig aludni, lassan jár,
és mindent hamar megun. (Prv 12:24.) - LÚD (lúd - lámed-vav-dáleth). A lúdiak egyiptomi nép (I Chr
1:11). A hagyomány szerint Sém leszármazottai (Gn 10:22). Általában a pútiakkal együtt említi őket a
Biblia, ezért valószínűleg a Vörös-tenger afrikai partján éltek. (Jr 46:9.)
MADÁR. (ajit - ain-jod-téth = ragadozó madár). Gyűjtőnévként (óf - ain-vav-pe) is előfordul
ritkán (Ps 148:10), de a Biblia a legtöbbször nevükön nevezi az egyes madárfajokat. (Hi 28:7.) -
MADMÉN (madmén - mem-dáleth-mem-nun). Móábi város. (Jr 48:2.) - MADMÉNÁ (madméná - mem-
dáleth-mem-nun-he). Móábi város (Jr 48:2). (Is 10:31.) - MAG (zera - zain-res-ain). Lehet növényi
mag, vetőmag, és lehet az ember szaporodásának az eszköze (Gn 1:11; 3:13). A valódi mag Izrael (Jr
2:21). Samáriában „összekeveredett a szent mag az ország népeivel” (Esr 9:2). Jézus a magvető
példázatában beszélt az elvetett magról, amely Isten Igéjét jelképezi (Mt 13:3). Az elvetett
búzaszemmel saját halálára utalt (J 12:24). Pál ugyancsak a feltámadás érzékeltetésére használta az
elvetett mag példáját (I K 15:3). Péter szerint a hívők „romolhatatlan magból” születtek újjá (I P 1:23).
(Is 6:13.) - MAGAS (gobah - gimel-dáleth-he = magasság). Lehet magas egy ember, egy ház, egy
hegy, és lehet magasan az ég. A kánaáni népek között voltak igen magasak, de a zsidók nem voltak
nagytermetűek (Nu 13:32). Izraelben feltűnt, ha egy férfi feltűnően magas volt. Istennél nem az
számít, hogy ki milyen magas (I Sm 10:23; 16:7). (Ez 31:3.) - MAGASBA TÖRŐ (gáboah - gimel-
dáleth-he = fennhéjázó). Lehet magas egy ember, egy ház, egy hegy, és lehet magasan az ég. A
kánaáni népek között voltak igen magasak, de a zsidók nem voltak nagytermetűek (Nu 13:32).
Izraelben feltűnt, ha egy férfi feltűnően magas volt. Istennél nem az számít, hogy ki milyen magas (I
Sm 10:23; 16:7). Átvitt értelemben magasba tör az, aki lenézi a többieket, mások kárára akar a
ranglétrán előre jutni. (Is 10:33.) - MAGASLAT (bámá - béth-mem-he = kiemelkedés). Pogány
áldozóhalom (Nu 22:41). Salamon az Olajfák hegyén építtetett áldozóhalmot pogány feleségeinek (I
Rg 11:7). Amikor még nem állt a jeruzsálemi templom, Izrael is magaslatokon mutatott be áldozatot (I
Rg 3:2). (Dt 32:16,17.) - MAGASSÁG (gobah - gimel-béth-he). Valamilyen térbeli alakulatnak, például
egy tárgynak vagy egy testnek felfelé irányuló kiterjedése. Földrajzi értelemben valaminek a tenger
szintjétől számított távolsága felfelé. Csillagászati értelemben egy égitestnek a látóhatártól mért
függőleges távolsága. Bibliai értelemben Isten lakóhelye. (Is 33:5.) (Hi 22:12.) - MAGASSÁGOS
(hypszisztosz = a legmagasabb, a legmagasztosabb). Isten egyik jelzője. (L 1:76.) - MAGASZTOS
(szágab - szin-gimel-béth = magasztosnak lenni). Emberi értelemben erkölcsileg magas színvonalon
álló személy. A Biblia általában Istent dicsérő jelzőként használja. (Is 12:4.) - MANASSE (mönasse -
mem-nun-sin-he). József idősebbik fia. Törzse a Jordán két partján telepedett le (Jos 17.5-10). (Gn
48:20.) - MANNA. Ez a szó onnan ered, hogy amikor a pusztában éhezett a nép, hajnalonként
valamilyen ismeretlen növény jelent meg a földön. Ezt kérdezték: Mi ez = mán hú (mem-nun he-vav).
Mindennap csak annyit volt szabad szedniök, amennyi arra a napra elég volt (Ex 16:21). Amikor
megérkeztek az Ígéret Földjére, megszűnt a mannaeső (Jos 5:12). Izrael később is hálával emlékezett
a mannára (Ps 78:24,25). Jézus (Kr. e. 7 - Kr. u. 33) szavai szerint Ő az igazi „manna” (J 6:32). -
MARADÉK (száríd - szin-res-jod-dáleth). Izrael szellemi magva, amely túlélte az ítéletet, és a megújult
nép magvát alkotta (Sph 3:13). A fogságból hazatértek nevezték magukat a megmaradt népnek (Hgg
1:12). (Hi 27:15.) - MARDUK (mörodák - mem-res-dáleth-kaf). Babilon istene, eredeti nevén Amar
Utuk. A hajnal és a tavasz istene. Gyakran szerepel névösszetételekben: Mardokaj = Marduk tisztelője
(Esth 6:4). Akkor emelkedett városistenből főistenné, amikor Hammurabi Babilont tette a birodalom
fővárosává. Templomát a menny és a föld palotájának nevezték. Az épületből egy magas torony
emelkedett ki, tetején egy kis templommal. Az étkezési időkben asztalt tettek a szobra elé, és „a
maradékot” a király fogyasztotta el. Újévkor körmenetben ünnepelték. Egyes feltevések szerint
kultusza Izraelre is hatással volt. Izraelben ugyanis az újévi ünnepet Jahve trónralépésének
szentelték. Zsoltárok is szólnak erről (47, 93, 96-99). (Jr 50:2.) - MARÉSA (márésá - mem-res-sin-he).
Júdai város (Jos 15:44). Korábban Káléb leszármazottai éltek benne (I Chr 2:42). Roboám júdai király
megerősített várossá építtette ki. Ászá júdai király itt győzte le az etióp Zerah seregét (II Chr 11:8;
14:11,12). Amikor Makkabeus Júdás a filiszteusok ellen indult harcba, Marésa városán is átvonult (I
Mkk 5:66). (Mch 1:15.) - MARHA (bákár - béth-kóf-res). Legtöbbször a szarvasmarhát (Bos taurus)
nevezi így a Biblia (Is 11:6). Mózes törvénye megengedte a fogyasztását (Dt 14:4). Mint gyűjtőnév
szerepelhet általában a háziállatok neveként (Dt 11:6). A régi magyar nyelvben a vagyon, az érték
értelmében is használták (L 19:22). (Jr 31:12.) - MAROKNYI (möthí - mem-thav-jod = kevés, néhány).
Olyan mennyiség valamiből, amely egy marokban elfér. Átvitt értelemben: nagyon kis számú.
Maroknyi Izrael: a környező nagyhatalmakhoz viszonyítva nagyon kis számú izraeli nép. (Is 41:14.) -
MÁRÓT (máróth - mem-res-vav-thav). Város a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő síkságon. (Mch 1:12.) -
 430

MASSZA (masszá - mem-szamek-he = próbatétel). Annak a helynek a neve, ahol a nép zúgolódására
Mózes vizet fakasztott a sziklából (Dt 6:16). (Dt 33:8.) - MÁKÍR (mákír - mem-kaf-jod-res =
kereskedő). Manasse fia (Gn 50:23). Törzse foglalta el Gileádot, kiűzve onnan az emóriakat (Nu
32:39), és a honfoglaláskor Manasse törzse kapta meg ezt a területet (Jos 13:31). (Jdc 5:14.) - MÁRIA
(Mariam -- mirjam - mem-res-jod-mem = keserűség). Dávid házából származó názáreti asztalos
felesége, Keresztelő János anyjának testvére. Még menyasszony volt, amikor vőlegénye észrevette,
hogy terhes, és el akarta bocsátani, de Isten angyala megjelentette neki álmában, hogy Mária
gyermeke nem emberi vérből, hanem a Szentlélektől fogantatott (Mt 1:20). Hogy Mária is a Dávid
házából származnék, azt egyetlen mondat sejteti halványan, de ez a mondat is inkább Józsefre
vonatkozik (R 1:3). József Augustus császár parancsának engedelmeskedve Máriával, akkor már
feleségével együtt Betlehembe ment az összeírásra, ahol minden bizonnyal testvérénél, Zakariás pap
feleségénél szeretett volna megszállni, de közben rájöttek a szülési fájdalmak, és egy betlehemi
barlanglakás úgynevezett asszonyszobájában, ahova vendégként befogadták, szülte meg gyermekét.
Heródes király babiloni csillagászok látogatása nyomán trónkövetelőt gyanítva Mária gyermekében
halálra kerestette, ezért egy időre Egyiptomba mentek, majd Heródes halála után visszatértek
hazájukba, és Názáretben telepedtek le (Mt 2:2,13-15,23). Jézus, amikor nagykorú - tizenkét éves -
lett, szüleivel együtt felment az ünnepre a jeruzsálemi templomba (L 2:43). Mária jelen volt Jézussal
Kánában, ahol az első csodáját tette. Ő is ott volt Jézus keresztje alatt (J 2:1; 19:25), és a
tanítványokkal együtt várta a Szentlélek kitöltetését (Act 1:14). (L 1:30.) - MÁRK (Markosz). Annak a
Máriának a fia, akinek a házában az ősgyülekezet összejöveteleit tartotta (Act 12:12). Valószínűleg az
ő házában fogyasztotta el Jézus tanítványaival az utolsó vacsorát. Azonos lehet azzal az ifjúval, aki
jelen volt Jézus elfogatásánál (Mc 14:12,51). Pál és Barnabás őt is magával vitte első missziói útjára,
de nemsokára csak Barnabással folytatta útját Ciprusra (Act 15:39). Később ismét csatlakozott Pálhoz
(Kol 4:10), majd Pál Rómába is magához hívta (II T 4:11). Euszebiosz szerint Márk a hatvanas
években Alekszandria püspöke volt (Historia ecclesiae). Ő nem nevezi meg magát az evangéliumban,
hanem először Papias tesz említést arról, hogy ő a róla elnevezett evangélium szerzője, amelyet a
hatvanas évek második felében írhatott. - MÁTÉ (Matthajosz). Zsidó neve Lévi. Eredetileg vámszedő
volt. Amikor Jézus elhívta tanítványának, ünnepi lakomát adott tiszteletére (L 5:27-29). A tizenkét
tanítvány egyike volt (Mt 10:31). Először Papias írt arról, hogy Máté héber nyelven gyűjtötte össze
Jézus szavait, amit Euszebiosz Historia ecclesiae című történeti művében megerősített.
Hasonlóképpen nyilatkozott Iraeneus Adversus haereses című művében. A hagyomány szerint Máté
Palesztinában, Etiópiában és Macedóniában hirdette az evangéliumot. Evangéliuma az I. század
második felében keletkezett. Egyesek szerint nem a vámszedő Máté az evangélium szerzője, mert
nem úgy ír, mint szemtanú, és egy helyen sztatért említ (Mt 17:27), amely Damaszkuszban és
Antiokhiában volt fizetőeszköz, tehát ott élő embernek kellett lennie, Máté pedig nem ott élt. Ezért azt
feltételezik, hogy Máté írása forrása lehetett az evangéliumnak, amelyet egy rabbinikus műveltségú
zsidókeresztyén írt. - MEDDŐ (akár - ain-kóf-res). A meddőséget Isten büntetésének (Dt 28:18), a
termékenységet Isten áldásának (Ps 127:3) tekintették. Ezért a meddőséget nagy szégyenként élték
meg. A gazdag meddő asszony szolgájához küldte be férjét, és annak gyermekét saját gyermekének
tekintette (Gn 16:2). A Biblia több meddő - illetve sokáig meddő - asszonyt ismer: Sára, Rebeka, Ráhel
(Gn 11:30; 25:21; 29:31), Anna (I Sm 1:5), valamint Sámson (Jdc 13:2) és Keresztelő János (L 1:7)
anyja. Istennek van hatalma a meddőt termékennyé tenni (Ps 113:9), ezért a hívő asszony
reménykedhet abban, hogy Isten elveszi meddőségét (R 4:18). (Is 54:1.) - MEDER (áfík - alef-pe-jod-
kóf). Olyan mélyedés a föld felszínén, amelyben folyó vagy állóvíz található. (Is 8:7.) - MEDVE (dob -
dáleth-béth). Nagy testű, gyors mozgású, mindenevő emlős. Ha éhes, az embert is megtámadja. A
legtöbb medve téli álmot alszik. Dávid, amikor pásztorfiú volt, bátran szembeszállt a medvével (I Sm
17:34). A medve tehát az emberre nézve is veszélyes lehet, de az ostoba ember még a medvénél is
veszélyesebb (Prv 17:12). Az Elizeust csúfoló gyerekek közül két medve negyvenkettőt szétszaggatott
(II Rg 2:24). Dániel látomásában a második világbirodalmat jelképező vadállat medvéhez hasonlított
(Dn 7:5). A Mennyei jelenésekben a tíz szarvú és hét fejű vadállat lába olyan, mint a medve lába (Ap
13:2). A prófétai ígéret szerint a messiási korban a medve is megszelídül (Is 11:7). (Am 5:19.) -
MEGALÁZOTT (sáfél - sin-pe-lámed = megaláztatni). Isten népe bűnei és gőgössége miatt
számtalanszor lett megalázott nép (I Rg 8:35), de megalázottak lettek Isten ellenségei is (Jdc 4:23). Az
ÚT szerint Isten „a megalázottakat emeli fel” (L 1:52). Jézus vállalta, hogy megalázzák (Mt 11:29), sőt
„megalázta magát” (Ph 2:8). (Is 29:4.) - MEGBÍZHATÓ (áman - alef-mem-nun (hi) = megbízni). Olyan
ember, akinek lehet a szavára adni, akire bármit rá lehet bízni, aki mindenkor hűséges marad (hűség
férfia) megbízójához (Hi 12:20). - MEGERŐSÍTETT VÁROS (ír böcúrá - ír - ain-jod-res = város --
bácar - béth-cáde-res = hozzáférhetetlenné tenni). Az ÓT-i időkben általában fallal körülvett
erődítmény volt a város. A város és a falu között az volt a különbség, hogy a falu nem volt fallal
körülvéve. Éppen ezért még a nagy városoknak is aránylag kicsi volt a területük. Jeruzsálemben,
 431

amint a város növekedett, újabb és újabb várfalakat emeltek. Ahol erre nem volt lehetőség, ott a
lakosság egy része a falakon kívülre szorult. Az utcák keskenyek voltak, a hulladék eltakarításáról a
kóbor ebek gondoskodtak. A nagy világvárosok mind megerősített városok voltak. A megerősített
város jelképesen oltalmazó erőt jelent (Prv 10:15). (Is 27:10.) - MEGFELELŐ (al-pí - ain-lámed--pe-
jod = parancs szerint, meghatározott módon - pe - pe-he = száj). A követelményeknek eleget tevő, jó,
alkalmas, összhangban álló, felhasználható. (Prv 22:6.) - MEGFONTOLÁS (mözimmá - mem-zain-
mem-he = terv, szándék). Valaminek latolgatva, mérlegelve történő átgondolása. Rokon jelentésű szó
a tervezéssel. (Prv 2:11.) - MEGFONTOLT (mözimmá - mem-zain-mem-he = fondorlat). A megfontolt
ember a helyzetet mérlegelve hozza meg döntését. A Példabeszédekben használt szó inkább ravasz,
fondorlatos, minden hájjal megkent embert jelent. (Prv 5:2.) - MEGIDDÓ (mögiddó - mem-gimel-
dáleth-vav = nagy tábor). A Jezréeli-síkság legnagyobb városa. A IV. évezredben már település volt a
helyén. Salamon megerősítette (I Rg 9:15), mert hadászatilag nagy jelentőségű volt, ui. mellette haladt
el a Mezopotámiát Egyiptommal összekötő hadi út. Józsué a honfoglaláskor Megiddó királyát is
legyőzte. Elméletileg Manasse birtoka lett (Jos 12:21; 17:11), de elfoglalni egészen Dávidig nem
tudták (Jdc 1:27). Itt esett el Jósiás király a Nékó fáraóval vívott ütközetben (II Rg 23:29,30). III. Tiglat
Pilészer 734-ben tartományi központtá tette, de a babiloni hadjáratok után elnéptelenedett. Megiddó
közelében győzte le Bárák Siserát, és a Jelenések szerint itt zajlik majd le az utolsó idők nagy csatája
(Ap 16:16). (Jdc 5:19.) - MEGKÖTÖZÖTT (észúr - alef-szamek-vav-res). A Bibliában a legtöbbször
lelki értelemben fordul elő. (Is 61:1.) - MEGTARTÓ (szótér = megmentő, megtartó, szabadító,
megváltó). Jézus jelzőinek egyike. Ő azért jött a földre, „hogy keresse és megtartsa az elveszettet” (L
19:10). Ezt a görög szót többféleképpen fordítják. (L 1:4.) - MEGTORLÁS (sillúm - sin-lámed-vav-
mem). Lényegében azonos a bosszúval (pökuddá - pe-kóf-dáleth-he). A megtorlást általában nem egy
személy, hanem egy közösség hajtja végre. (Is 34:8.) - MEGTÖRT SZÍV (nisböré léb - sábar - sin-
béth-res = összetörni). Lelki értelemben értendő. Lelkileg összetört, bűnbánó embert jelent. (Is 60:1.) -
MEGVÁLTOTT (gáal - gimel-alef-lámed = megváltani). Az ÚT- ben azokat jelenti, akiket Krisztus
golgotai áldozatával megváltott a kárhozatból. Az ÓT-ben Trito-Ésaiás Izraelt nevezi az Úr
megváltottainak. (Is 62:12.) - MEGVÁLTÓ (hryomenosz = szabadító). A megváltás uralomváltozást
jelent: a Sátán rabságából Krisztus uralma alá. A megváltás árát Krisztus, a Megváltó fizette meg
értünk (G 3:13). Ebben az értelemben jelentése azonos a héber góél (gimel-alef-lámed) jelentésével
(Hi 19:25). A megváltott ember szabad ember, már nem rabja a bűnnek (I K 7:23). (R 11:26.) -
MEGVETETT (bázá - béth-zain-he = megvetni). Erkölcsileg értéktelen, hitvány. Deutero-Éseiás az Úr
szenvedő szolgáját jellemzi így: „Megvetett vol”. (Is 53:3.) - MELKISÉDEK (malkÍ-cedek - mem-lámed-
kaf-jod cáde-dáleth-kóf). Sálem királya (Gn 14:18). Lót kiszabadítása után megáldotta Ábrahámot.
Dávid mintaképe, a papi és királyi messiás előfutára (Ps 100:4). A Hasmoneusok erre alapozták főpapi
igényüket. - MELL (sad - sin-dáleth). A zsidók az Ábrahám ruhájának a mellén levő ráncot tekintették
a halottak túlvilági lakhelyének (L 16:22). Jézus idejében általános szokás volt, hogy az emberek bal
karjukra támaszkodva a tőlük jobbra elhelyezkedőnek a mellére hajtották fejüket. Így foglalt helyet az
utolsó vacsorán az egyik tanítvány, „akit Jézus szeretett” (J 13:23). Istent az jelentette ki, „aki az Atya
kebelén van” (mellén nyugszik) (J 1:18). Az anya mellén (emlőin) tartja a csecsemőt (Ps 22:10).
Ésaiás így fejezi ki képletesen Jeruzsálem eljövendő boldogságát: „Gyönyörködve szívhatjátok telt
mellét” (Is 66:11). Ha a mellét verte valaki, az jelképesen a bűnbánatot fejezte ki (L 18:13). (Ct 7:4.) -
MEM. A héber ABC 13. betűje. Azonos a magyar M hanggal. - MEMFISZ (mof - mem-pe). Alsó-
Egyiptom fővárosa a mai Kairó közelében. Az Egyiptomot egyesítő Ménesz fáraó alapította. Az
óbirodalom idején az egész egyesült ország fővárosa volt. Az ÓT-ben Mof vagy gyakrabban Nof néven
fordul elő. Itt telepedtek le az Egyiptomba menekült júdaiak (Jr 44:1). Mára nem sok maradt belőle. A
próféták megjövendölték pusztulását (Jr 46:19), de megmaradtak a közelében épült piramisok. (Hos
9:6.) - MENEDÉK (mánósz - mem-nun-vav-szamek). Az a hely, ahol az üldözött biztonságban érezheti
magát. Izrael földjén kijelöltek menedékvárosokat, hogy aki nem akarattal öl meg valakit, az oda
menekülhessen a vérbosszú elől. A legbiztosabb menedék Isten, aki megtartja a benne bízókat a
nyomorúság idején. (Jr 16:19.) - MENEKÜLŐ (ázab - ain-zain-béth = elhagyni). A gyáva ember
haragosa, a megvert sereg ellensége elől menekül (I Sm 31:7). A szegény, nyomorult ember elől
menekülnek barátai (Ps 31:12). A gyengébb menekül az erősebb elől, mint Dávid Saul elől (I Sm
20:1). Az ember menekül Isten fensége elől (Ex 20:18). Isten szavára menekülnek ellenségei (Ps
68:2). Az embernek menekülnie kell Isten eljövendő haragja elől (Is 51:6). Isten gyermekei mindenkor
az ő szárnyának árnyékába menekülhetnek (Ps 36:8). (Is 17:9.) - MENEKÜLT (böríah - béth-res-jod-
khéth). Olyan ember, aki valamely veszély vagy üldözés elől sietve távozik, és valahol oltalmat kér. (Is
15:5.) - MENYASSZONY (issá - alef-sin-he). A mai értelemben vett házasság templomi esküvővel
Jézus korában ismeretlen volt. A menyasszony jogilag bizonyos szempontból már feleségnek
számított, bár a házasság még nem jött létre (Dt 20:7). A házasságkötést a bibliai korban a szülők
döntötték el. Júda szerzett fiainak feleséget (Gn 38:6), Cippórát apja adta Mózeshez feleségül (Ex
 432

2:21). Káleb látatlanban annak ígérte lányát, aki elfoglalja Kirját-Széfert. Ehhez hasonló motívum a
magyar népmesékben is megjelenik: „Annak adom lányomat és fele királyságomat.” A fényes
menyegző valószínűleg csak a gazdagok szokása volt, a szegények nyilván semmilyen ünnepséget
sem tartottak. Az ÓT-ben az issá, az ÚT-ben a gyné szó éppúgy jelenti a feleséget, mint a
menyasszonyt és általában a nőt. Arról semmilyen híradás sincs a Bibliában, hogy Jézus szülei mikor
házasodtak össze. Lukács olyan nőről ír, akit feleségül kért József (emneszteumené - mnésztevó =
feleségül kérni). Amikor Betlehembe mentek, Mária még jegyesként van említve, hiszen terhessége
miatt még nem élhettek házaséletet, viszont kétségtelen, hogy József jogilag már feleségének
tekintette, mivel abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy egy férfi egy leánnyal, aki még nem
felesége, kettesben olyan nagy útra elmenjen. A Jelenések könyvében említett gyné ugyanilyen
„univerzális” jogi állású nőt jelent, aki éppúgy lehet menyasszony, mint feleség (Ap 19:7). (Is 54:6.) -
MENYEGZŐ (gamosz). A bibliai időkben a menyegző hosszú ideig, általában egy hétig (Gn 29:27)
vagy még annál is tovább tartó ünnepség volt sok zenével, ünnepi lakomával, vidám tánccal. A
vőlegény barátaival ment a menyasszony házába, és ünnepélyesen átvezette a menyasszonyt a
maga házába, ahol a menyegzőt tartották. Jézus a tíz szűz példázatában beszél egy menyegzőről,
ahol a ma koszorúslányoknak nevezett leányok lámpákkal várták a vőlegényt (Mt 25:1). Az alkalom
különös jelentőségét kiemelte, hogy szigorúan megkívánták az ünnepséghez illő ruházat viselését (Mt
22:11-13). A kor szokásainak megfelelően a menyasszony lefátyolozva jelent meg a szertartáson (Gn
29:25), de arról semmit sem tudunk, hogy azonkívül, hogy a vőlegény elvezette a menyasszonyt a
lakodalmas házhoz, ahol a legtöbbször egy hétig mulattak (Jdc 14:12), lett volna még valamilyen
hivatalos szertartás, és ott szerepe lett volna a papnak. A menyegzőhöz hozzátartozott, hogy a
jegyespárnak nászszobát készítettek (Joel 2:16), és elengedhetetlen követelmény volt, hogy a
menyasszony szűzen menjen a házasságba (Dt 22:13,14). Jézus maga is részt vett egy menyegzőn
vendégként (J 2:2.) (Ap 19:7.) - MENNY (sámajim - sin-mem-jod-mem). Nem az égbolt, bár ez a két
fogalom sok esetben összeolvad, főleg a fordításokban. A menny Isten lakóhelye (Ps 103:19. E 6:9).
Jézus a mennyből szállt le a földre (J 3:13), és onnan jön el ítélni hatalommal és dicsőséggel (Act
1:11). A menny az angyaloknak is lakóhelye (Mt 21:30), onnan küldetnek a földre az emberekhez (H
1:14). Az üdvözülők nevei a mennyben vannak felírva (L 10:20), és az üdvözült lelkeknek a mennyben
lesz örök otthonuk (II K 5:1). (Hi 15:15.) - MENNYDÖRGÉS (réa - res-ain = lárma, mennydörgés). A
mennydörgés jelenségét régen is ismerték, bár megmagyarázni nem tudták. Úgy érezték, hogy ez a
megmagyarázhatatlan és kezelhetetlen égi jelenség is a Teremtő hatalmát hirdeti. „Isten megszabta ...
a mennydörgő viharfelhő útját” (Hi 28:26). A Mennyei jelenésekben Isten trónusából törnek elő a
villámok (Ap 4:5). Jób úgy vélte, hogy a mennydörgés Isten hangja (Hi 37.2). Valószínű, hogy a Jézust
hallgató sokaság a mennydörgés hangjában vélte felfedezni Isten szavát (J 12:28). A mennydörgés
már az ÓT-i korban is Isten megjelenésének a jele volt (Ex 19:16). Isten a mennydörgésben megítéli
az egész földet, de a mennydörgést népe megszabadítására is felhasználhatja (I Sm 2:10; 7:10). (Hi
36:33.) - MENNYDÖRGŐ (hazíz - khéth-zain-jod-zain = kól - kóf-vav-lámed = erős hangzás -- hazíz
kolóth = mennydörgéssel kísért villámlás, a magyar fordításban: mennydörgő viharfelhő). Az ÓT-i
korban úgy érezték, hogy ez az égi jelenség is a Teremtő hatalmát hirdeti. „Isten megszabta ... a
mennydörgő viharfelhő útját”. Jób úgy vélte, hogy a mennydörgő hang Isten szava (Hi 28:26; 37:2).
Valószínű, hogy a Jézust hallgató sokaság a mennydörgésben vélte felfedezni Isten szavát (J 12:28).
A Mennyei jelenésekben Isten trónusából törnek elő a villámok (Ap 4:5). (Hi 38:25.) -
MENNYORSZÁG (baszileja tén uranón). Isten országa (baszileja tú theú) néven is előfordul. A
mennyország nem helyi fogalom, hanem az anyagi világgal szemben a szellemi világot jelenti. (Mt
5:3.) - MERÁTAIM (möráthajim - meme-res-thav-jod-mem). Közelebbről beazonosíthatatlan terület
Mezopotámiában. (Jr 50:21.) - MERIBÁ (möríbá - mem-res-jod-béth-he = viszály). Annak a forrásnak
a neve, amelyből Mózes vizet fakasztott Refidimben (Ex 17:1-7). Több zsoltár is utal erre az
eseményre (Ps 81:8; 95:8; 106:32). (Dt 33:8.) - MESEK (mem-sin-kaf). Erős harcos nép (Ez 32:26).
Érccel és rabszolgákkal kereskedett (Ez 24:13). Az asszír királyok már a XII. század óta harcoltak e
nép ellen. - MESTEREMBER (hárás - khéth-res-sin). A latin magister szó elmagyarosított formája.
Valamely mesterséget kiválóan ismerő és gyakorló embert jelent. Tubalkain például a réz- és
vasszerszámok kovácsmestere volt (Gn 4:22). Oholiáb a bíbor, a karmazsin és a len feldolgozásának
volt a mestere (Ex 38:23). Ismertek voltak az ÓT-ben a fazekasmesterek (Is 29:16). Az ÚT-ben
általában tanító mesterekről van szó (H 5:12). Ugyanebben az értelemben szólították Jézust is
mesternek (Mt 8:19), ami mint tanító mester a héber rabbi szó magyar megfelelője. Jézus
figyelmeztetése nekünk is szól: „Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok!” (Mt 23:8). (Hos 13:2.) - MESSZE (ráhók - res-khéth-vav-kóf).
Ami nagy távolságra van tőlünk, az messze van. (Prv 7:19.) - MESSZESÉG (rahók - res-khéth-vav-
kóf). Távoli vidék. (Jr 46:27.) - MESSZI FÁK GALAMBJA. Ismert dallam, zsoltárokat énekeltek rá (Ps
56:1). - MESSZIRŐL (mimmerháh - mem-mem-res-khéth-he). A héber marháh - mem-res-khéth-he =
 433

távolság szóból. Távoli vidékről jötteket jelent. (Is 10:3.) - MEZEI VAD (hajjá szádej - khéth-jod-he
szin-dáleth-jod). A vadaknak általában megvan a maguk élettere. Az erdei vadak nem merészkednek
ki a nyílt mezőre, a mezei vadak pedig nem tudnak futkosni az erdőben. (Is 56:9.) - MEZŐ (száde -
szin-dáleth-he - khortosz). Állattartásra alkalmas terület, amely általában nincs körülkerítve, legfeljebb
határkő választja el az egyes mezőket egymástól. A mezőn a legtöbbször fű (Ex 3:1), bokor (Jr 43:6)
és tövis (Jdc 8:7) nő. (I Chr 16:32. - I P 1:24.) - MEZTELEN (áróm - alef-res-vav-mem). Olyan ember,
akin semmilyen ruha sincs. Az ember az első bűneset után vette észre, hogy meztelen, és kezdett
magának ruhadarabokat készíteni (Gn 3:7). (Hi 22:6.) - - MÉCSES (nér - nun-vav-res - lampasz). A
mécsesben olajba mártott kanóc égett. A szentsátor, illetve a templom mécseseiben oliva olajat
égettek (Ex 27:20). A Biblia átvitt értelemben mécsesnek nevezi Isten Igéjét (Ps 119:105). Jézus a tíz
szűz példázatában beszélt mécsesekről (Mt 25:1). (II Sm 22:29. Hi 21:17.) - MÉDEBA (médöbá -
mem-jod-dáleth-béth-alef = lassan folyó víz). Város a móábi fensíkon, a Királyút egyik fontos
állomása. Mózes itt győzte le Szíhón emóri királyt. A honfoglaláskor Rúbennek jutott osztályrészül (Jos
13:15,16). Később itt gyülekeztek a Dávid ellen lázadók. Dávid elfoglalta (I Chr 19:7,14), de Móáb
később visszaszerezte (Is 15:2). A Makkabeus-háború idején itt ölték meg az egyik Makkabeus fiút (I
Mak 9:36-42). (Nu 21:30.) - MÉDIA (mádaj - mem-dáleth-jod). Círusz perzsa uralkodó 553-ban
legyőzte Médiát, és létrehozta a méd-perzsa birodalmat. Mivel anyja Asztyagész méd király lánya volt,
engedékeny politikát folytatott a médekkel szemben. (Is 21:2.) - MÉLTÓ (aksziosz). Méltó az, ami
érdemes valamire. A tékozló fiú úgy érezte, hogy többé nem méltó apja szeretetére (L 15:21).
Keresztelő János úgy érezte, hogy még arra sem méltó, hogy az utána jövő Messiás sarujának a
szíját megoldja (J 1:27). A kapernaumi százados nem tartotta méltónak magát arra, hogy Jézus
elmenjen a házába (L 7:7). Péter és János méltónak bizonyult arra, hogy gyalázatot szenvedjen
Krisztusért (Act 5:41). Krisztus, mikor majd ítéletre jön, azokat, akik érte szenvednek, méltónak fogja
nyilvánítani az ő országára (II Th 1:5). Keresztelő János ezt kérte a Jordán partján hozzá fordulóktól:
„Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket!” (L 3:8.) Pál a filippiektől azt kérte, hogy Krisztus
evangéliumához méltóan viselkedjenek (Ph 1:27). A kolosszéi hívektől azt kérte, hogy az Úrhoz
méltóan éljenek (Kol 1:10), az efézusiakat pedig arra kérte, hogy hivatásukhoz méltóan éljenek (E
4:1). Pál Timóteusnak azt írta, hogy méltó a munkás a maga bérére (I T 5:18), a bűnösök viszont
cselekedeteik miatt méltók a halálra (R 1:32). A Mennyei jelenésekben a megöletett Bárány méltó arra,
hogy átvegye a könyvet. (Ap 5:9.) - MÉLTÓSÁG (szöéth - szin-alef-thav). A méltóság jelentheti
valaminek a tiszteletet ébresztő voltát, de jelenthet magas rangot vagy magas rangú személyt is.
Habakuknál azt jelenti, hogy a káldeusok maguk szabták meg, hogy milyen tiszteletet várnak el a
népektől. (Hab 1:7.) - MÉLY (ámak - ain-mem-kóf = mély, titokzatos, érthetetlen -- hosek = sötétség,
tudatlanság). Általában lefelé irányuló nagy kiterjedést jelent. Lehet mély egy gödör, de mély a tenger
is. Mint főnév jelentheti átvitt értelemben az ember legbensőbb gondolatait (szíve mélyén), ebben az
esetben jelentése: belseje. (Hi 12:22.) - MÉLY ÁLOM (tardémá - tav-res-dáleth-mem-he). Az alvásnak
az a szakasza - rendszerint az éjszaka első felében -, amikor mély alvásba merül az ember. Az
alvásnak ebben a szakaszában rendszerint nem szokott álmodni, vagy legalábbis nem emlékszik rá,
hogy mit álmodott. (Hi 33:15.) - MÉLYSÉG (töhóm - tav-he-vav-mem = mély tenger, világtenger,
óceán). Az ÓT-ben átvitt értelemben az alvilágot (seól, hádész) jelenti, ami más néven a halottak
birodalma (Am 7:4). Az ÚT-ben a tisztátalan lelkek helye (Ap 20:1-3). (Hi 38:30.) - MÉLY VÖLGY
(nahal habbattá - nun-khéth-lámed--he-béth-tav-he). Olyan völgy, amelyet a folyó mélyen bevágott a
talajba. (Is 7:19.) - MÉN (szúsz - szamek-vav-szamek). Hím ló, tenyészcsődör. A magyar
bibliafordítás túlzottan használja. Nem valószínű, hogy a babiloni seregben összegyűjtötték volna a
birodalom összes tenyészcsődörét, mintha azok félelmetesebb harci erőt képviseltek volna. A héb szó
nem tesz különbséget a különböző lófajták között. (Jr 8:16.) - MÉREG (mé ros - mem-jod res-alef-sin).
A Bibliában általában növényi eredetű méregről van szó. Amikor a zsoltáríró panaszkodik, hogy
ételébe mérget tettek, az valószínűleg átvitt értelemben értendő, de jelentheti azt is, hogy szokásban
volt az ilyen cselekedet, csak konkrét eseteket nem jegyzett fel a Biblia. Egy prófétanövendék füveket
szedett, de nem tudta, hogy azok mérgesek (II Rg 4:39,40). Átvitt értelemben viszont sokszor előfordul
a méreg a Bibliában. Pál szerint a bűn halálos méreg (I K 15:56). Az Istentől elszakított ember olyan,
mint a „mérget és ürmöt termő gyökér” (Dt 29:17). A hatalmával visszaélő ember olyan, „mint a
kígyóméreg” (Ps 58:5). A hazug beszéd olyan, mint a mérgezett nyíl, „telve halálos méreggel” (Jc 3:8).
A gonoszságban elfajult ember olyan, „mint a mezőn burjánzó mérges mag” (Hos 10:4). Jób arról
panaszkodik, hogy a Mindenható nyilainak a mérgét issza a lelke (Hi 6:4). Akik vétkeznek az Úr ellen,
azoknak az Úr úgy ad nyugtot, hogy mérget ad inniok, és a hamis prófétákat is méreggel itatja meg (Jr
8:14; 23:15), de akik hisznek, „ha valami halálosat isznak, nem árt nekik” (Mc 16:18). (Hi 20:16.) -
MÉRLEG. (moznajim - mem-alef-zain-nun-jod-mem = a mérleg serpenyői). Az ókori Keleten még nem
ismerték a meghatározott értékkel vert pénzérméket, ezért vásárláskor meg kellett mérni a pénzt (Gn
23:16). A Hóseásnál említett mérleg (Hos 12:8) kézi mérleg volt (Jr 32:10). A mérleg egyik
 434

serpenyőjébe a mérőkövet tették, amelyet a kereskedő az övében vagy az erszényében (egy

zacskóban) hordott (Prv 16:11). A pénzen kívül fűszerek és illatszerek mérésére is használták (J
19:39). Az Úrnak olyan igaz mérlege van, amellyel az általunk mérhetetlen dolgokat is meg tudja mérni
(Is 40:12). Isten szereti a pontos mérleget (Lv 19:36), és gyűlöli a hamis mérleget (Dn 8:5). A Deutero-
Ésaiásnál használt szó (káne - kóf-nun-he) nem serpenyős mérleget, hanem inkább mérővesszőt
jelent (Is 46:6). (Hi 31:6.) - MÉRÓZ (méróz - mem-res-vav-zain = menedék). Galileai város Názáret
közelében. (Jdc 5:23.) - MÉZ (döbas - dáleth-béth-sin). Nagyon elterjedt élelmiszer volt, mert a cukrot
még nem ismerték (II Sm 17:29). Orvosságként is használták (Prv 16:24). Háborús időkben kincsként
őrizték (Jr 41:8). Isten azt ígérte Mózesnek, hogy „tejjel és mézzel folyó földre” viszi népét (Ex 3:8). A
Biblia néhol Isten Igéjét (Ps 119:103), a Példabeszédek könyve a bölcsességet (Prv 24:13,14)
hasonlítja a mézhez. (Dt 32:13.) - MICÁR (micöár - mem-cáde-ain-res = jelentéktelen). Hegy Hermón
közelében. (Ps 42:7.) - MICPA (micpá - mem-cáde-pe-he = őrtorony). Az ÓT-ben több ilyen nevű
városról is szó esik. Mivel itt a Tábor-heggyel együtt van említve, valószínűleg a benjámini Micpáról
van szó (Jos 18:26). A királyság kora előtt fontos kultuszi központ volt. Ide gyűjtötte össze Sámuel a
népet imádkozni, itt szenvedtek vereséget a filiszteusok, miután Isten mennydörgéssel beavatkozott a
harcba, és itt állította fel Sámuel az emlékezés kövét (I Sm 7:5,10,12). Az ország kettészakadása után
Ászá júdai király megerősítette a várost (I Rg 15:22). Jeruzsálem eleste után Gedalja helytartó
Micpába tette székhelyét, ahol Jismáél meggyilkolta (II Rg 25:22,25). A hazatérés után Micpa lakói is
segítettek az újjáépítésben (Neh 3:19). A Makkabeusok is Micpából indultak harcba (I Mkk 3:46). Ma a
Tell en-Nacbe domb takarja Micpa romjait. (Hos 5:1.) - MIDJÁN (midján - mem-dálet-jod-nun).
Ábrahám későbbi házasságából származó arab néptörzs (G 25:2,4). Az arab pusztaság északi részén
lakott. Királya, Bálák meg akarta átkoztatni Bálám prófétával Izraelt (Nu 22:7). Bálványimádásával
Midján is veszélyt jelentett Izraelre nézve (Nu 25:6). Gedeon győzte le (Jdc 7:25). (Is 60:6.) - MIGDÓL
(migdól - mem-gimel-dáleth-vav-lámed = torony). Határváros Egyiptom északi részén (Ez 29:10).
Ennek a városnak a környékén vonultak ki a zsidók Egyiptomból. (Ez 30:6.) - MIGRÓN (migrón -
mem-gimel-res-vav-nun = szérűk helye, a góren = szérű szóból). Város Jeruzsálemtől északra. Sík,
csapatok táborozására alkalmas hely. Saul serege is itt táborozott (I Sm 14:2). Mai neve Tell-Mirjam.
(Is 10:28.) - MIHASZNA (bölijjaal - béth-lámed-jod-ain-lámed = haszontalanság). Dologra
vonatkozóan: hiábavaló. Személyre vonatkozóan: haszontalan, semmirekellő; olyan ember, akinek
nem lehet hasznát venni, mert felelőtlen, dologkerülő, tehetségtelen. (Prv 16:27.) - MÍKÁÉL (míkáél -
mem-jod-kaf-alef-lámed). Izrael védőangyalának a neve, akit Dániel könyve az egyik legfőbb vezérnek
nevez (Dn 10:13.) Amikor a népek harcolnak egymással, a védőangyalok ugyanúgy küzdenek (Is
24:21). Míkáél a sárkánnyal harcolt a mennyben. Ő győzött, és a sárkány a földre vettetett. Míkáél
Mózes testéért is harcolt a Sátánnal (Jd 9), és valószínűleg ő fogja fújni a kürtöt, amikor „felhangzik a
riadó hangja” (I Th 4:16). Az apokrifus irodalomban mennyei elemek harcáról olvashatunk,
amelyeknek a harca IV. Antiokhosz Epifánész idejében a földről is látható volt (II Makk 5:1-4). Ebben a
hellénista korban széles körben elterjedt az angyalokról szóló tan. A kumráni tekercsekben azt
olvassuk, hogy Izrael Míkáél segítségével fogja legyőzni a gonoszság birodalmát. A későbbi zsidó
iratok szerint Míkáél mennyei főpap, aki Isten jobbján ül, őrzi Isten országának a kulcsait, vezeti a
mennyei könyveket, és Isten elé viszi a hívők imádságait. (Dn 12:1.) - MIKEÁS (míká - mem-jod-kaf-
he = Ki olyan, mint Jahve?). A Biblia móreseti Mikeásnak nevezi, aki Ezékiás júdai király idejében
prófétált (Jr 26:18). Saját életében is megtapasztalhatta a vezetők és a gazdagok törvénytelen tetteit.
A könyv címfelirata Áház júdai királyt is említi. Ezt figyelembe véve Mikeás 740-687 között mondhatta
el beszédeit. Mindenesetre Samária eleste előtt kezdhette prófétai működését, tehát fiatalabb kortársa
volt a fogság előtt prófétáló Ésaiásnak és az Izraelben prófétáló Hóseásnak. Elhatárolta magát a
hivatalosan elismert, de hamisan prófétáló kultuszi prófétáktól (Mch 3:8), akik pénzért mindenre
kaphatók voltak. Őt Isten Lelke töltötte el erővel, igazsággal és hatalommal. Az ő idejében volt a szír-
efraimi háború, Izrael pusztulása, az asszírellenes felkelés és Ezékiás eltévesztett politikája miatt
Szanhérib bosszúálló hadjárata (II Rg 18:17). Beszédeit valószínűleg tanítványai foglalták írásba.
(Mch 1:1.) - MIKMÁSZ (mikmász - mem-kaf-mem-szin). Város Benjámin területén, Jeruzsálemtől
északra. Itt harcolt Izrael serege Saul vezetésével a filiszteusok ellen, amikor Jónátán
fegyverhordozójával kettesben eldöntötte a csatát (I Sm 14:6-15). Itt állomásozott Jeruzsálem ostroma
előtt az asszír sereg (Is 10:32). Babilonból mikmásziak is tértek haza (Esr 2:27), és rajtuk kívül
benjáminiak is telepedtek le Mikmászban (Neh 11:31). (Is 10:28.) - MILKÓM (malkám - mem-lámed-
kaf-mem). Észak-Mezopotámiában gyakran használt istennév. Az ammóniak nemzeti istene (I Rg
11:5). Amikor Dávid Ammón fővárosát, Rabbát elfoglalta, az istenszobor fején levő, drágakövekkel
kirakott aranykoronát saját fejére tette (II Sm 12:30). Salamon ammóni feleségei kedvéért
meghonosította kultuszát Jeruzsálemben (I Rg 11:33), és szentélyt is emeltetett számára, amelyet
Jósiás júdai király (640-609) romboltatott le (II Rg 23:13). (Jr 49:1.) - MINDENHATÓ (saddaj - sin-
dáleth-jod). A Biblia gyakran jellemzi Istent ezzel a szóval (él saddaj = mindenható Isten - Gn 17.1). (Hi
 435

6:4.) - MINNI (minni - mem-nun-jod). Araráttal és Askenázzal együtt említett ország. (Jr 51:27.) -
MIRHA (mor - mem-res - myrrha). A mirhafa gyantája, amely a fa kérgének repedésein át szivárog ki.
A legtisztább az a gyanta, amely beavatkozás nélkül csepeg ki, de bemetszéssel lehet gyorsítani és
növelni a gyantahozamot. A gyanta a levegőn megszárad, az árusok megőrlik vagy folyékony
állapotban árulják. Ebből illatos olajokat és kenőcsöket lehet készíteni. Kellemes illatáért a régi
időkben nagyon kedvelték. Használták szent olaj készítéséhez (Ex 30:23,25) és testápolásra (Esth
2:12), ruhaneműk illatosítására (Ps 45:9), halottak balzsamozására (J 19:39). Borhoz keverve növelte
annak kábító hatását (Mc 15:23). Értékes kereskedelmi cikk volt (Gn 37:25). A keleti bölcsek többek
között mirhát is hoztak Jézusnak ajándékba (Mt 2:11). (Ct 4:14.) - MIRJÁM (mirjám - mem-res-jod-
mem = keserűség, ÚT-i megfelelője Mária). Mózes nénje. Ő mentette meg a Nílusra kitett gyermek
életét. Miután Izrael a nádason átkelt, ő vezette a körtáncot (Ex 2:4-8; 15:20). Helytelenítette Mózes
házasságát, amikor egy kúsi asszonyt vett feleségül, és Áronnal együtt ellene lázadt. Kádésban halt
meg, és ott is temették el (Nu 12:1; 20:1). (Mch 6:4.) - MISZGÁB (miszgáb - mem-szin-gimel-béth).
Móábi város. (Jr 48:1.) - MISZGÁB (miszgáb - mem-szin-gimel-béth). Móábi város. (Jr 48:1.) -
MIRTUSZ (hadasz - he-dáleth-szamek - Myrtus communis). Örökzöld cserje. Illatos fehér vagy piros
virágai vannak, termése ehető bogyókból áll. A nedves földet kedveli (Zch 1:8). A lombsátrak
készítéséhez is felhasználták (Neh 8:15), de csak a sátor tetejének a befedésére, mert Mózes
törvénye nem említi az erre a célra használható növények között (Lv 23:40). A menyasszony
koszorúját a legrégebbi idők óta mirtuszból készítették, mivel a mirtusz a pogány mitológiában a
termékenység istennőinek, Astartéak és Afroditének a szent növénye volt. Női névként is szerepelt
(hadasszá - he-dáleth-szamek-he), Eszter héber neve volt (Esth 2:7). (Is 55:13.) - MÍKÁ (míká - mem-
jod-kaf-he). Míkájehú neve röviden. Így szólította meg Jósáfát, amikor tanácsot kért tőle. (II Chr
18:14.) - MÍKÁJEHÚ (míkájöhú - mem-jod-kaf-he-vav) Aháb király idejében élő izraeli próféta.
Megjövendölte a Rámót-Gileádért Arám ellen indított hadjárat tragikus végét, amiért börtönbe vetették.
Jóslata beteljesedett, a királyt egy nyílvessző eltalálta, és meghalt a csatában (I Rg 22:34,35). (I Rg
22:17.) - MOHÓSÁG (havvá - he-vav-he). A vágyak heves kielégítése. Például az állat mohón fal.
Rokon fogalom a kapzsisággal, de abban nincs benne a gyors kielégítés vágya. (Prv 11:6.) - MOLOK
(molek- mem-lámed-kaf). Föníciából származó bálványisten, akinek gyermekáldozatokat is mutattak
be. Neve a király (melek) szóból származik olyan formában, hogy a héber „utálatos” (bóseth) szó
vokálisait a melek szó konszonánsai alá írták. A próféták harcoltak a Molok-kultusz ellen (Mch 6:7),
nem sok sikerrel (Jr 7:31). (Is 57:9.) - MOLY (ás - alef-sin). A ruhamoly (Tineola biseliella) tönkreteszi a
ruhaneműket, de van sok olyan molyfajta is, amelyik a mezőgazdaságban okoz kárt. Jelképesen
jelentheti a pusztulást (Is 51:8) és Isten ítéletét (Jc 5:2). Ebben az értelemben szerepel Jézus
példázatában is (L 12:33). (Hi 13:28.) - MONDÁS (omer - alef-mem-res). Az emberi gondolat
közlésének az eszköze. Általában rövid, tömör mondatban jelenik meg, amely alkalmas arra, hogy
nemzedékek adják tovább egymásnak. A mondások a legtöbb esetben régebbiek az írásba foglalás
idejénél. Az alaptörvények legnagyobbrészt rövid mondásokban maradtak fenn. Ilyenek a
Tízparancsolat (Ex 20:1-17) egyes parancsai, amelyek közül némelyikhez idővel magyarázó szöveg
járult. A bölcsességirodalom magvai régi rövid mondások. Jézus részletes tanításait rövid
kivonatokban (logion) jegyezték fel. Az apostoli levelekből is szoktunk rövid mondásokat kiemelni, bár
ez nem mindig szerencsés, mert azok logikai láncolatokat alkotnak (Prv 2:1). (Hi 32:14.) - MORMOTA
(sáfán - Marmota marmota). Mókusféle rágcsáló. Sziklás lejtőkön él (Prv 30:26). - MÓÁB (móáb -
mem-alef-vav-béth = jóllakott). Lót idősebbik lányának az apjától született fia (Gn 19:37). Törzse a
Jordántól keletre telepedett le (Nu 21:13). A honfoglaló népet nem engedte át területén (Jdc 11:17),
sőt királya még prófétát is fogadott, hogy átkozza meg Izraelt (Nu 22:4-6). Földje - a Holt-tenger
nyugati partjával ellentétben - csapadékban bő fennsík dús legelőkkel (II Rg 3:4). A honfoglalás idején
már sűrűn lakott ország volt megerősített városokkal. Egy éhínség alkalmával ide vándorolt betlehemi
család móábi özvegye Dávid dédanyja (Rth 4:22), és ennek révén Jézus ősanyja (Mt 1:5). Csak Dávid
tudta legyőzni Móábot (II Sm 8:2). Később Asszíria ezt a területet is leigázta, aminek következtében a
VI. századtól kezdve elnéptelenedett (Jr 8:2). Népe bálványimádó volt. Legismertebb bálványa
Kemós, amelynek a kultusza annyira kísértette Izraelt, hogy Salamon király áldozóhalmot építtetett
neki (I Rg 11:7). (Jr 48:2.) - MÓRESET-GÁT (móreseth-gath - mem-vav-res-sin-thav - gimel-thav).
Júdai város, valószínűleg a filiszteus Gát közelében. Itt élet Mikeás prófét (Jr 26:18). (Mch 1:14.) -
MÓZES (móse - mem-sin-he). Izrael törvényadó vezére. Egyiptomban született abban az időben,
amikor minden újszülött héber fiút meg kellett ölni. Őt a fáraó lánya mentette meg, magához vette,
egyiptomi pappá neveltette nem sokkal az egyetlen egyistenimádó fáraó, IV. Amenhotep (Ehnaton)
uralkodása után. Ez kétségtelenül hatással lehetett Mózes egyistenhitének a kialakulására. Isten őt
küldte el népe megszabadítására. Neve is ezt jelenti: Móse (mem-sin-he) = megmentő, szabadító. Az
egy későbbi téves széljegyzet folytán került a Biblia szövegébe, hogy a fáraó lánya nevezte el így,
mert „A vízből húztam ki”. Nem valószínű, hogy a királylány tudott volna héberül, egyszerűen
 436

egyiptomi nyelven gyermeknek (meszu) nevezte. Móse különben is nem passzív, hanem aktív
nyelvtani alak, tehát a neve nem azt jelenti, hogy őt mentették meg, hanem azt, hogy ő lesz a
megmentő, a szabadító. Amikor Midján papjának a juhait legeltette, megjelent neki Isten, és elküldte
népe megszabadítására (Ex 1:22; 2:10; 3:10). A fáraó tíz csapás hatására engedte el a népet, amely
az erős filiszteus állam miatt nem ment közvetlenül Kánaánba, hanem negyven évig bolyongott Mózes
vezetésével a pusztában, mialatt erős harcos néppé kovácsolódott össze. Ő maga nem mehetett be
az Ígéret Földjére, a határán meghalt (Dt 34:5). - MUNKA (gömúl - gimel-mem-vav-lámed = tett,
cselekedet). A Biblia a munkát az élet természetes velejárójának tekinti. Az ember már az
Édenkertben munkára kapott feladatot Istentől. Isten azzal bízta meg az embert, hogy gondozza és
művelje a kertet. A munka nélküli élet nem méltó az emberhez. A bűneset után már keményen meg
kell dolgoznia az embernek munkája gyümölcséért. A Bibliában többféle munkáról olvashatunk.
Vannak parasztok és pásztorok, zenészek, kovácsok, szőlőművelők, építők, aratók (Gn 2:5; 3:15,19;
4:2,21,22; 9:20; 11:3; 24:19). Izrael népére vonatkozóan a földművelő munka volt a legjellemzőbb. A
szorgalmas munka meggazdagít. A Biblia az ilyen munkát minden másnak elébe helyezi (Prv 10:4;
24:27). Ugyanakkor arra is figyelmeztet az Ige, hogy Isten segítsége nélkül semmire sem mehet az
ember (Ps 127:1). Jézus az ő követését a mindennapi munkánál is fontosabbnak tekintette (Mt 4:19).
Az Úr szavára figyelés többet ér a mindennapi szorgoskodásnál (L 10:42). Pál életével és szavaival
nagy megbecsülést adott mindenféle munkának. Ő maga rabbi képesítése mellett sátorponyva-készítő
is volt (Act 18:3). A gyülekezetek tagjainak is lelkére kötötte a szorgalmas munkálkodást (I Th 4:11). (Is
3:11.) - MUST (tirós - tav-res-vav-sin -- tírós beeskól - béth-alef-sin-kaf-vav-lámed = lé a kocsányon,
ha levedzik a szőlő csumája). A szőlő kisajtolt leve erjedés előtt. Trito-Ésaiásnál a szőlőnek valamilyen
rendellenességéről van szó. (Is 65:8.)
NAAMÁ (naamá - nun-ain-mem-he). Jób egyik barátjának a lakóhelye (Hi 2:11). Idumeai vagy
arab település, talán a Damaszkusz és Bejrút között található Din-Cófár nevű helység. (Hi 11:1.) -
NAFTÁLI (naftáli - nun-pe-tav-lámed-jod = harcos). Jákóbnak Ráhel Bilha nevű szolgálójától született
fia (Gn 30:7,8). Törzse az ország északnyugati részén kapott földet, Libánonból délre (Jos 20:7).
Segítséget nyújtott Gedeonnak, amikor Midján ellen harcolt (Jdc 6:35; 7:23). Az ország
kettészakadása után II. Benhadád, Szíria királya elfoglalta (I Rg 15:20), III. Tiglat-Pilészer pedig a
lakosságát is elhurcolta (II Rg 15:29). Jézus legtöbb idejét Naftáli földjén töltötte, amint azt Ésaiás
megjövendölte (Is 8:23. Mt 4:13-16). (Gn 49:21.) - NAGY (megasz). A Biblia gyakran beszél Isten
nagyságáról. Ő minden más istennél nagyobb (Ps 48:2; 77:14). Ő az egész világ nagy Királya (Ps
47:3). Istennek nagy a neve (Jos 7:9), és nagyok a tettei (Dt 4:32). Isten népe nagy néppé lett
Egyiptomban (Dt 26:5). Jézus tanítványai azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb közöttük (Mt 20:26).
Jézus az emberek között Keresztelő Jánost tartotta a legnagyobbnak (L 7:28). A samáriai asszony azt
kérdezte Jézustól, hogy nagyobb-e Ő Jákóbnál. Jézus figyelmeztet arra, hogy az Atya mindennél
nagyobb (J 4:12; 10:29). (Ap 11:18.) - NAGY MEDVE (ajis - ain-jod-sin). Az állatöv csillagképeinek
egyik tagja. Rendszerint a fiaival együtt említik. (Hi 38:32.) - NAP (jóm - jod-vav-mem). Ez a szó jelenti
a Bibliában a reggeltől estig eltelt időt vagy általában valamilyen időpontot, illetve időtartamot (Ob 12),
de legfőképpen jelenti a teremtés egyes korszakait (Gn 1:5 stb.), ami természetesen nem egy
reggeltől estig eltelt idő volt, hanem millió éveket magában foglaló fejlődési szakasz a föld
történetében. (Ez 30:2.) - NAP (semes - sin-mem-sin). Sok nép istenként tisztelte. Egyiptomban az
V. dinasztia idejében - az óbirodalom korában - jelent meg a nap tisztelete Ré néven, majd
IV. Amenhotep egyedüli istenné tette, és magát a nap fiának (Ehnaton) jelentette ki, de „reformja”
halála után megbukott. Mózes megtiltotta a nap tiszteletét (Dt 4:19). A királyok korában Manasse
bevezette a napkultuszt, amelyet utána Jósiás betiltott (II Rg 23:11), de amely később újra csak
elterjedt (Ez 8:16). Az egyik zsoltár egy kánaáni naphimnusz elemeit tartalmazza (Ps 19:5-7), de a
napot Isten teremtményeként említi. A teremtéstörténetben a nap az ünnepek meghatározójaként
szerepel (Gn 1:14). A próféták a nap elsötétülését Isten ítéleteként jövendölték meg (Joel 2:10). (Ez
30:7.) - NAPNYUGAT (maaráb - mem-ain-res-béth). A négy világtáj egyike (Is 11:12), kelet ellentéte.
Az ókori Keleten általában kelet felé néztek az emberek, ezért nekik kelet elöl, nyugat hátul volt (Hi
23:8). Nyugatot a tenger felé eső égtájnak is nevezték (Gn 28:14), mivel Izraeltől nyugatra volt a
Földközi-tenger. Nyugatról azt jelenti, hogy a tenger felől (mijjám) (Gn 12:8), a nyugati szelet pedig
tengeri szélnek (rúah jám - res-vav-khéth jod-mem) hívták. Említik nyugatot a nap lenyugvási
helyeként is. (Is 59:19.) - NAPPAL (jómám - jod-vav-mem-mem). A napnak reggeltől estig tartó
szakasza. Az ember túlnyomórészt nappal tevékenykedik. Az állatok közül is sokan nappal járnak
élelem után. Vannak olyan virágok, amelyek nappal kinyílnak, és éjjelre bezáródnak. Nappal a nap
világítja meg a földet. Ha a hold a föld és a nap közé kerül, akkor nappal is sötétbe borul a világ. (Hi
5:14.) - NAPSZÁMOS (szákír jómó -- szákír - szin-kaf-jod-res = bérmunkás -- jóm - jod-vav-mem =
nap). Munkabérért dolgozó ember. Voltak a mezőn (L 15:17), a szőlőben (Mt 20:2), a halászatban (Mc
1:20), az állattenyésztésben (J 10:12) dolgozó napszámosok. A napszámost a kapuban vagy a piacon
 437

fogadták fel (Mt 20:1). Napszámost lehetett egy napra vagy hosszabb időre, akár egész évre is
felfogadni (Lv 25:53). A napszámosnak nagyon kemény munkát kellett végeznie (Mt 20:12). Bérét
naplementekor fizették ki (Mt 20:8). Mózes törvénye szerint minden este ki kellett adni a napszámos
bérét (Lv 19:13), visszatartása súlyos bűnnek számított (Ml 3:15). A nyugalom évében a napszámosok
is részesültek abból, amit a föld magától termett (Lv 25:6). (Hi 14:6.) - NAPVILÁG (ór jómám - alef-
vav-res jod-vav-mem-mem). A világosság Isten teremtménye. Forrásai az égitestek, amelyek szintén
Isten teremtményei (Gn 1:3, 14), és feladatuk a fénynek és a hőnek a földre árasztása mellett az idő
rendjének a meghatározása. Isten a világosságot elnevezte nappalnak. Ezért a nappali világosságot -
az éj sötétjével ellentétben – napvilágnak, nappali fénynek is nevezzük. (Is 60:19.) - NÁD (káne - kóf-
nun-he - Phragmites communis). 2-3 m magasra növő. szívós szárú vízinövény. A hosszú nádat
gyakran használták mérővesszőnek (Ap 11:1). Mivel a nád összetörik, ha rátámaszkodnak, a
megbízhatatlan szövetséges jelképe lett (Ez 29:6). A szél ringatta nád Isten ítéletére utal (I Rg 14:15).
A megrepedt nád az összetört szívet jelképezi (Mt 12:20). Amikor Jézust kigúnyolták, királyi jogar
helyett nádszálat adtak a kezébe (Mt 27:29). (Is 35:7.) - NÁDAS (jam-szúf - jod-mem szamek-vav-pe).
Az Egyiptomot elhagyó nép egy nádas mocsáron keresztül távozott, ahol nyilvánvalóan a terepet jól
ismerő emberek vezették a csapatot, hiszen ott egyetlen félrelépés is végzetes lehetett. A zsidóknak
biztosan voltak ottani vezetőik, de az egyiptomi katonák helyismeret hiányában belevesztek a
mocsárba. A szóba jöhető tavak, amelyek valamelyikén Izráel távozott Egyiptomból: Keserű-tó,
Timszá-tó, Szirbonisz-tó. A LXX és nyomán az ÚT tévesen Vörös-tengernek (erythra thalassza)
fordítja. Ugyanígy említi a zsidókhoz írt levél is (H 11:29), Pál viszont csak vizet ír (I K 10:1), mivel a
héber jam szó általában bármilyen vizet jelenthet. (Ex 15:21.) - NÁHUM (nahúm - nun-khéth-vav-mem
= vigasztaló). A hetedik kispróféta. Ninive pusztulásáról prófétált, de nem szólt a pusztulás
beteljesüléséről, tehát 612 előtt mondta el beszédeit. Asszurbanipál 663-ban foglalta el Ninivét, és
tette fővárosává. Az ő idejében Ninivét nem lehetett megtámadni, legfeljebb szavakkal fenyegetni,
tehát Náhum próféciájának e két időpont között kellett elhangzania. Asszurbanipál halála után
birodalma hanyatlásnak indult, és akkor teljesedtek be Náhum prófétai szavai. Nevét Kapernaum őrzi:
kafar-naúm = Náhumfalva. (Nah 1:1.) - NÁRCISZ (habacceleth - khéth-béth-cáde-lámed-thav -
Narcissus). Fehér, ritkábban sárga virágú növény. A különböző bibliafordítások különféle szavakkal
fordítják, mert ennek a héber szónak a jelentését ma már nem lehet pontosan azonosítani. (Ct 2:1.) -
NÁTÁN. Próféta Dávid korában és Salamon uralkodása elején. Megjövendölte, hogy Dávid utóda
fogja megépíteni a templomot (II Sm 7:1-14). Amikor Dávid Betsabéval vétkezett, és megölette Uriást,
Dávid házának a sorsát meghatározó próféciát mondott (II Sm 12:1-14). Dávid Nátánra bízta Salamon
nevelését. Nátán megírta Dávid történetét (I Chr 29:29) és Salamon uralkodása kezdetének az
eseményeit (II Chr 9:29). Valószínűleg ő írta a 45. zsoltárt Salamon egyik esküvőjére, amiből idővel az
Énekek éneke alakult ki mint menyegzői ének. - NÁZÍR (názír - nun-zain-jod-res). Istennek szentelt
személy, aki fogadalmat tett arra, hogy Istent bizonyos ideig valamilyen különleges módon szolgálja. A
názírok életmódját Mózes törvénye szabályozta. Ilyen fogadalom lehetett a borotvától vagy a halott
érintésétől, esetleg a bortól való tartózkodás. Ha a názír egy váratlan haláleset miatt tisztátalan lett,
utána meg kellett tisztítania magát (Nu 6:2,9). Volt egész életre szóló názír fogadalom, például
Sámsont (Jdc 13:5), Sámuelt (I Sm 1:11) és Keresztelő János (L 1:15) szüleik egész életükre Istennek
szentelték. A próféták mellett a názíroknak is jelentős közéleti szerepük volt. Pál názírsági fogadalma
miatt nyíratta le haját Kenkreában. Amikor Jeruzsálembe ment, Jakab arra kérte, hogy segítsen négy
názírnak fogadalma teljesítésében, hogy ezzel is bizonyítsa a jeruzsálemi zsidóknak, hogy ő megtartja
a törvényt (Act 18:18,23,24). (Am 2:12.) - NEBÁJÓT (nöbájóth - nun-béth-jod-vav-thav). Ismáel
elsőszülött fia (Gn 25:13). Tőle származik a kosárkészítéséről híres arab törzs. (Is 60:7.) - NEBÓ
(nöbó - nun-béth-vav). Móábi város a Nebó-hegy közelében. Jó legelőiről volt híres. Rúben építtette
újjá (Nu 32:3,38), majd utódának, Belának a birtoka lett (I Chr 5:8). Már a honfoglalás előtt is megvolt
(Nu 33:47). A próféták Móáb városaként mondtak rá ítéletet (Is 15:21). (Is 46:1.) -
NEBUKADNECCAR (nöbúkadreccar - nun-béth-vav-kaf-dáleth-res-cáde-res - nabu-kudurri-ucur).
Csaknem fél évszázadig uralkodó babiloni király. Legyőzte Asszíriát. Még mint trónörökös győzelmet
aratott az asszírokon. Karkemis mellett megverte Nékó fáraó seregét. Amikor király lett, a legyőzött
országok jelentősebb férfiait Babilonba deportálta. Adófizetőjévé tette Damaszkuszt, Tíruszt és
Szídónt, valamint Jójákím júdai királyt. Legyőzte Kédárt (Jr 46:2; 49:28), majd Jeruzsálem ellen vonult,
de Jójákin király gazdag ajándékokkal megmentette a várost. Nebukadneccar összesen hétezer
embert vitt fogságba, és Cidkijját tette meg Júda királyává. Még annyit tudunk róla, hogy amikor
Cidkijjá fellázadt ellene, elpusztította Jeruzsálemet, és a férfilakosság nagy részét Babilonba
száműzte (II Rg 24:14; 25:4-7), majd később még 745 embert vitt fogságba (Jr 52:30), Ő a Dániel
könyvének elején szereplő babiloni király, akit Dániel könyve szerint gőgösségéért megbüntetett Isten,
de megtérése után megbocsátott neki (Dn 4:31). (Ez 30:10.) - NEHÉZ (kábéd - kaf-béth-dáleth). A
Bibliában leginkább átvitt értelemben fordul elő. Szó van Salamon adóiról, amelyeket már nehezen bírt
 438

el a nép (I Rg 12:4), valamint a népnek az újjáépítésben vállalt nehéz terheiről (Neh 5:18), de arról is,
hogy „ránehezedett az Úr keze az asdódiakra (I Sm 5:6) vagy a zsoltáros Dávidra (Ps 32:4). Mózes
számára nehéz volt már a bíráskodás (Ex 18:18) és a nép gondjainak a terhe (Nu 11:14). Krisztus
terhe viszont nem nehéz (Mt 11:30). Vannak dolgok, amelyeket nehezen lehet megérteni, mint például
azt, hogy a gonoszok jómódban élnek (Ps 73:16). A hitben gyengék nehezen értik meg Jézus
szenvedéseit (H 5:11). Pál leveleinek vannak nehezen érthető részei is (II P 3:16). (Prv 25:27.) -
NEMES (nádíb - nun-dáleth-jod-béth). Tekintélyes származású, előkelő ember. Általában főembert
jelent. A származáson kívül nemes lehet az ember erkölcsi magatartása is. Nemcsak emberre, hanem
például növényekre is vonatkozhat. A Bibliában szó van nemes szőlővesszőről is (Is 5:2). A nemes
szőlővessző jelképes értelemben Izraelt jelenti (Jr 2:21). Van nemes érc is, mint például az arany és
az ezüst. Emellett szó van a Bibliában nemes (többször „drága” szóval fordított) szellemi értékekről is.
(Is 32:5.) - NEMI ERŐSZAK (ákéb - ain-kóf-béth = külső nemi szerv -- hámasz - khéth-mem-szamek =
erőszakot követni el). A nő akarata ellenére végrehajtott szerelmi aktus. Az ÓT-i törvények annyira
szigorúan büntették, hogy csak nagyon kivételes esetben fordul elő a Bibliában. (Jr 13:24.) -
NEMZEDÉK (dór - dáleth-vav-res). Azoknak a közössége, akik egy maghatározott időpontban élnek
(Dt 32:7). Az ÚT-ben egy őstől levezetett származási vonal és egy bizonyos időszakban élt
valamennyi ember (Mt 1:17; 11:16). (Is 51:8.) - NEMZET (ummá - alef-mem-he). Történelmileg
kialakult, tartós emberi közösség, amelyet a közös nyelv, az azonos terület, az egységes gazdasági
élet és kultúra jellemez. Sok helyen Izrael (am) ellentéteként a pogány népeket a goj szóval jelölik. (Is
43:4.) - NEVETÉS (szahók - szin-khéth-kóf). Lehet a gúny (Ps 2:4), sőt a hitetlenség (Gn 18:13), de
lehet az öröm kifejezője is (L 6:21). Arról is olvasunk a Bibliában, hogy Isten nevetése az ő
hatalmának a kifejezése az istentelenek felett (Prv 1:26). (Eccl 7:3.) - NEVETSÉGES (taöttúa - tav-
ain-tav-vav-ain = gúny tárgya). Nevetséges az, aki gúnyolódásnak teszi ki magát. Főleg személyekre
vonatkozik, de eseményekkel kapcsolatban is használják. (Jr 51:18.) - NE VESZÍTS EL! Ismert ének,
dallamára több zsoltárt is énekeltek (Ps 57-59; 75). - NÉMA (dámam - dáleth-mem-mem =
megnémulni). Olyan ember, aki nem tud beszélni. A Bibliában szó van arról, hogy Isten beszél, a
bálványok viszont némák (I K 12:2). Istennek hatalma van arra, hogy némává tegyen valakit (Ex 4:11).
Ésaiás a fogság előtt azt ígérte népének, hogy az ítélet után eljön majd az idő, amikor „ujjong a néma
nyelve” (Is 35:6). Amikor Jézus Dekapoliszban (Tízváros) járt, csodálkozva mondta a nép, hogy „a
némákat is beszélővé” teszi (Mc 7:37). Az embernek kötelessége a némák segítségére sietni,
mellettük kiállni: „Nyisd meg szádat a némáért!” (Prv 31:8.) (Thr 3:28.) - NÉP (am - ain-mem). A bírák
korában Isten népe elsősorban a hadköteles férfiakat jelentette (Jdc 5:2). A királyok korában a nép
egyenlő volt az állampolgárokkal, akik a király elkötelezettjei voltak. A próféta szerint Isten népét az
Istenhez való odafordulás jellemzi. A kettészakadás után már csak a hagyományos egység
emlékezetben tartását jelentette Izrael népe. Később az Isten népe kifejezés kezdett vallásos értelmet
nyerni (Is 3:12; 49:6). Azok tartoznak Isten népéhez, akik teljesítik Isten akaratát. A babiloni fogság
után a néphez való tartozás alapfeltétele volt a származás és a Tóra tisztelete, ami lehetővé tette a
kizárást, de a zsidó hitre való áttérést is. Csoportok alakultak, amelyek kizárólag magukat tekintették
Isten népének. Ilyen csoportnak tekinthető a kumráni közösség is. A legtökéletesebben Jézus
határozta meg, hogy ki tartozik Isten népéhez: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt
7:21). István vértanú - az egyiptomi szabadulásra utalva (Ex 3:7) - arról beszélt, hogy Isten eljön
megszabadítani népét (Act 7:34). Az apostoli korban megjelenik az új Izrael gondolata, aminek az a
végkifejlete, hogy Isten népe az egyház. (Hi 17:6.) - NÉV (sém - sin-mem). A patriarkák korában a név
a legtöbbször még viselőjének valamely tulajdonságára, jellemére vagy rendeltetésére utalt. Az ÚT-i
korban már voltak család- és személynevek, de még ezek is gyakran utaltak viselőjük jellemző
tulajdonságára. Jézus idejében Izraelben, amely a Római Birodalom része és görög nyelvterülettel
körülvett ország volt, a legtöbb embernek két neve volt: egy zsidó név és egy görög vagy római név,
mint például Simon-Péter (Mt 16:16), Lévi-Máté (Mt 9:9. L 5:27), Saul-Pál (Act 13:9). Mind az apa (L
1:63), mind az anya (I Sm 1:20) adhatott nevet a gyermeknek. A Mennyei jelenések szerint a
győztesek a Bárány nevét viselik, és Izrael tizenkét törzsének neve az új Jeruzsálem kapuira lesz
felírva (Ap 3:12; 21:12). (Is 41:25.) - NIMRIM (nimrím - nun-mem-res-jod-mem = tiszta vizek). Helység
Móábban, a Holt-tengertől délkeletre (Jr 48:34). (Is 15:6.) - NIMRÓD (nimrod - nun-mem-res-dáleth).
Nagy vadász. Bábel, Erek, Akkád és Kalné városok ura (Gn 10:8-10). Neve a babiloni Nimurta isten
nevéből származik, aki a vadászatnak és a háborúnak az istene volt. (Mch 5:5.) - NINCSTELEN (dal -
dáleth-lámed). Olyan ember, akinek semmi vagyona sincs. Ennek a fogalomnak a héber am háárec
(ain-mem he-alef-res-cáde) kifejezés felel meg a legjobban, amelyet „a földhözragadt nép” kifejezéssel
lehet a legtalálóbban magyarra fordítani. A próféták gyakran emelték fel szavukat a nincstelenek
érdekében (Am 4:1). (Hi 20:10.) - NINCS TISZTA HELY (bölí mákóm - béth-lámed-jod mem-kóf-vav-
mem = nincs hely). A szövegösszefüggésből adódóan értelemszerűen egészíti ki a fordítás a „tiszta”
jelzővel. (Is 28:8.) - NINIVE (nínövé - nun-jod-nun-vav-he). Már a történelem előtti időkben lakott hely
 439

volt. Nimród alapította (Gn 10:8-10). Ez a város volt az Istár-kultusz központja. Az első asszír
birodalom idején, Szanhéribtől kezdve Ninive lett a birodalom fővárosa (Is 37:37). A várost 25 m
magas kettős fal vette körül, amelyen tizenöt kapu volt (Nah 3:8). A fal körül 50 m mély vizesárok
húzódott. Szanhérib pompás királyi palotát építtetett. A várost tovább építette Asszárhaddon és
Asszurbanipál, aki húszezer agyagcserépből álló könyvtárt létesített, amelyet 1854-ben tártak fel.
Halála után a birodalom hanyatlani kezdett, majd Nabopolasszár elfoglalta és lerombolta. Hadjáratát
segítette a Tigris folyó áradása, aminek következtében több helyen leomlottak a város falai. A
XIX. század ban kezdték feltárni angol régészek a város romjait. Náhum próféta rabló, erőszakos és
vérszopó városnak (Nah 3:1). Zofóniás vigadozó és gőgös városnak (Zph 2:15) nevezi. Jónást
ítélethirdetésre küldte Isten Ninivébe. Szavára a város megtért, és az ítélet elmaradt (Jon 3:4,5), de
Ninive nemsokára visszaesett bűneibe, és bekövetkezett pusztulása (Zph 2:13). Jézus intő példaként
említi Ninivét (Mt 12:41). (Nah 2:9.) - NÍLUS (jöor - jod-alef-res = folyó). Egyiptomi folyó. (L. bővebben
az I. kötetben!) (Nah 3:8.) - NOFAH (nofakh - nun-pe-khéth). Város a Jordántól keletre. A honfoglaló
nép birtokba vette. Valószínűleg azonos a Nobah névem említett várossal (az F és a B betű nagyon
hasonló, másolás közben könnyen eltéveszthető), ahol Gedeon bíró egyik győzelmét aratta (Jdc 8:11).
(Nu 21:30.) - NÓ (no - nun-alef). Teljes nevén Nó-Ámon. Felső-Egyiptom fővárosa az Új Birodalom
idején. Görögül Théba. Ámon isten kultuszának a székhelye. Ezékiel és Náhum próféciája (Nah 3:8-
10) Egyiptom asszír megszállására utal. (Ez 30:15.) - NÓ-AMMÓN (nó emón - nun-alef alef-mem-vav-
nun). Felső-Egyiptom fővárosa az Újbirodalom idején. Ez volt Amon egyiptomi kosisten kultuszának a
székhelye (Jr 46:25). Görögös neve Théba. Ezékiel meghirdette a város pusztulását (Ez 30:14). A
Náhum prófétánál olvasható ítélethirdetés a város asszír megszállására utal. (Nah 3:8.) - NÓB (nob -
nun-béth). Papi város, ahol szentély is állt (I Sm 22:19). Ide menekültek Éli pap leszármazottai, és itt
kapott segítséget Dávid Ahimelek paptól, amikor Saul üldözte (I Sm 21:2-10. Mc 2:25,26), amiért Saul
az egész nóbi papságot megölette (I Sm 22:9-19). (Is 10:32.) - NÓÉ (noah - nun-khéth = vigasztaló). A
Sét nemzetségéből származó Lámek fia. Istennek tetsző életet élt (Gn 6:9). Fiai: Sém, Hám, Jáfet.
Isten őt mentette meg az özönvízből. Amikor az özönvíz véget ért, Isten szövetségével ajándékozta
meg (Gn 9:12). Később szőlőt ültetett. Egyszer megrészegedett a bortól, és meztelenre vetkőzött.
Ekkor két fia, Sém és Jáfet betakarta, ezért őket megáldotta, Hámot, a kánaáni népek ősatyját pedig
megátkozta, ami abban teljesedett be, hogy a Sém nemzetségéből származó Izrael népének a
kánaáni népek szolgái lettek (Gn 9:25,26). Az ÚT többször említi Nóét (L 17:26). A Héber levél a hit
hősei közé sorolja (H 11:7), Péter pedig a keresztség jelképének tekinti az özönvizet (I P 3:20). Péter
II. levele az igazság hirdetőjeként említi (II P 2:5). (Is 54:9.) - NÓF (nof - nun-pe). Alsó-Egyiptom
fővárosa. Görög neve Memfisz. Ide menekült a júdaiak egy csoportja (Jr 44:1). Ezékiel meghirdette
Nóf pusztulását (Ez 30:16). Hóseás Memfisz néven említi (Hos 9:6). (Is 19:13.) - NÖVÉNY (cemah -
cáde-mem-khéth). Isten a második napon teremtette a növényeket (Gn 1:11). A növényeket a napfény
és a víz élteti, ez utóbbit a felhőkből és a reggeli harmatból adja Isten. (Is 61:11.) - NÖVÉNYZET
(jerek - jod-res-kóf = sárgászöld). Főnévként szereplő melléknév, a növények színe. (Is 15:6.) - NŐ
(issá - alef-sin-he). A férfi társa. A Bibliában általában asszonyként szerepel. A nő fogalmába a feleség
(II Sm 11:27), az asszony, az özvegyasszony és a hajadon lány egyaránt beletartozik. Izrael
történelme folyamán fontos szerepet játszottak a nők: Mirjám, a prófétanő (Ex 15:20), Debora, a bíró,
Jáel, aki megölte Siserát (Jdc 4:4,21), Hulda prófétanő (II Rg 22:14), Ataljá királyné (II Rg 11:1).
Papnők viszont nem voltak Izraelben, de a vallási kultuszban részt vehettek: áldozhattak (Lv 12:6),
részt vehettek az áldozati lakomákon (II Rg 6:19), adományt adhattak a szentsátor építéséhez,
segédkezhettek a sátor berendezésének az elkészítésében, szolgálatot végezhettek a sátor bejárata
előtt (Ex 35:22,25; 38:8), és általában magasztalhatták Istent (Ps 68:26). - Jézus a nőket is
megajándékozta bűnbocsátó szeretetével (L 8:2), szóba állt egy samáriai asszonnyal, segítségére volt
két betániai nővérnek (J 4:26; 11:25). Általában elfogadta a nők szolgálatát, és tanította őket (L 8:3;
10:39). Feltámadásának első tanúi is nők voltak (J 20:14). Mária, Márk anyja házát Jézusék
rendelkezésére bocsátotta. Lídia bíborárus nő otthont adott Páléknak (Act 12:12; 16:14,15), Priszcilla
házába fogadta a gyülekezetet (I K 16:19). Fülöp evangélista négy lánya prófétált (Act 21:9). Az ÚT-i
levelekben több helyen olvashatunk a nők gyülekezeti szolgálatáról (R 16:1). (Jr 6:11.) - NŐSTÉNY
OROSZLÁN (lábí - lámed-béth-jod-alef). Az ókorban sok oroszlán élt Kánaánban, főleg a Jordán
völgyében. A nőstény oroszlánnak nincs sörénye. Az élelem megszerzésében a nőstény oroszlánok
vesznek részt, a hím oroszlán már csak a préda elfogyasztására megy oda, de akkor minden mást
elzavar maga mellől. Amikor a magyar fordításban csak az oroszlán szó szerepel, az a legtöbbször a
hím oroszlánt (arí - alef-res-jod) jelenti. János a Mennyei jelenésekben oroszlánként (león) látja
Krisztust megjelenni (Ap 5:5). (Hi 38:39.) - NUN. A héber ABC 14. betűje. Megegyezik a magyar N
hanggal.
NYAK (oref - ain-res-pe). A nyakra lehet igát tenni, a nyakat át lehet ölelni, nyaklánccal lehet
ékesíteni (Gn 27:40; 33:4; 41:42). Jelképesen a keménynyakú nép a makacs (magyarul: nyakas vagy
 440

vastag nyakú) népet jelenti (Dt 9:13). (Hi 16:12.) - NYÁJ (eder - ain-dáleth-res). Juhok csoportja,
amelyben kecskék is lehettek (Gn 27:9). A kosokat gyakran használták a nyáj vezetésére (Jr 50:8). A
nyájat nappal a mezőn legeltették (Ez 34:14), éjszakára pedig rossz idő esetén akolba terelték (II Chr
32:28). Pásztor nélkül elszéled a nyáj (Mc 6:34), a rossz pásztor pedig csak a maga hasznára fordítja
a nyájat (Ez 34:2). Ahogyan a nyájban együtt legelő juhokat külön kellett választani a kecskéktől, úgy
fogja Jézus az utolsó ítéletben különválasztani a juhokat a kecskéktől: az üdvözülteket az
elkárhozottaktól (Mt 25:32). Mint ahogy Izrael Isten nyája volt (Ps 79:13), az egyház éppúgy Krisztus
tulajdon vérén szerzett nyája (Act 20:28). Az utolsó időkben majd „egy nyáj, egy pásztor” lesz (J
10:16). (Joel 1:18.) - NYÁR (kajic - kóf-jod-cáde). Izrael földjén két évszak van: tél és nyár, azaz esős
évszak és száraz évszak. A nyár mint száraz évszak a gyümölcsérés és a gabonabetakarítás ideje.
Aratás idején igen nagy szokott lenni a hőség (Is 18:4). (Prv 26:1.) - NYELV (lásón - lámed-sin-vav-
nun). Jézus - feltételezve, hogy Kumránban tanult unokatestvérével, Jánossal együtt - biztosan
beszélt görögül, noha anyanyelve arám volt, és természetesen az ÓT-i héber szövegeket is jól értette.
A Pilátussal folytatott beszélgetésének a leírásából sem lehet érezni, hogy nyelvi problémái lettek
volna, Pilátus viszont az ő kedvéért biztosan nem tanult meg arámul, a lenézett, sőt gyűlölt zsidók
nyelvén. A „tömeg” Pilátus udvarában jórészt zsidó papokból és írástudókból állt. Olyan sok ember
oda be sem fért volna, hogy - néhány megfizetett hamis tanún kívül - még a köznépet is beengedjék,
ezért ott minden zsidó tudott görögül, és lehet, hogy a híres „feszítsd meg” sem arámul, hanem
görögül (sztaurothétó) hangzott el (L 23:21). Pilátus elhíresült mondata, a Vulgata nyomán latinul
ismert „Ecce homo” is valószínűleg görögül hangzott el (Idú ho anthróposz), mert bár a római
tisztviselők hivatalos nyelve latin volt, ezen a nyelven írták jelentéseiket, és adták ki parancsaikat, de
feltételezhető, hogy még egymás között is inkább görögül beszéltek, mert abban az időben a
birodalomban minden művelt ember görögül beszélt, mint ahogy Magyarországon a művelt emberek
ezer éven át latinul érintkeztek egymással. Pilátus már csak azért sem valószínű, hogy latinul szólt
volna a zsidókhoz, mert azok úgy nem értettek, és nekik a latin nyelv legalább annyira gyűlölt volt,
mint Pilátusnak a zsidók nyelve. (Ps 12:4. Prv 10:20.) - NYERESÉG (beca - béth-cáde- ain =
uzsoranyereség). A nyereség az ember életében jelentkező haszon. Van becsületes munkával
szerzett nyereség (I Th 4:11). A kereskedelmi életben különösen kísértett a tisztességtelen
nyereségszerzés. Ilyen volt a csalás, a hamis mérleg. Az ilyeneket utoléri Isten ítélete (Am 8:3). A
Biblia Isten áldását is nyereségnek nevezi. „Nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (I T 6:6). A
legnagyobb nyereség Krisztus (Ph 3:8). A Trito-Ésaiásnál használt szó az uzsorakamattal szerzett
nyereségre vonatkozik. (Is 56:11.) - NYÍL (héc - héc - khéth-cáde). Előfordult, hogy tüzes nyilakkal
támadták az ellenséget (Is 50:11). Pál a lelki fegyverek között említi a tüzes nyilat (E 6:16). Főleg
támadó fegyver volt, de használták jeladásra (I Sm 20:20), sőt jóslásra is (Ez 21:26). Átvitt értelemben
Isten ítéletét hirdető beszédet jelent (Is 49:2). A Zakariásnál nyílnak fordított szó valójában az íjat
jelenti, a nyílvessző héber neve héc (khéth-cáde). Ezt a két szót gyakran pontatlanul használják. -
NYÍLVESSZŐ (keseth -kóf-sin-thav = íj -- bén - béth-nun = fiú -- ben-keseth = nyílvessző). A
nyílvesszőt fából vagy nádból készítették, a végére bronzból vagy állati csontból készült hegyet tettek,
és megfeszített íjból lőtték ki. A nyílvesszőt (héc) a meghajlított íjból (keseth) lőtték ki. Jób egy helyen
költői formában nevezi meg a nyílvesszőt: az íj fia. (Hi 41:20.) - NYOMORULT (ání - ain-nun-jod).
Ennek a szónak többféle értelme lehet. Jelenthet olyan embert, aki valamilyen különös bajban
szenved, vagy szerencsétlenül járt. Jelenthet igen szegény, nyomorban élő embert. Előfordulhat
„nyomorék” értelemben is. Jelenthet olyan embert, aki valamilyen oknál fogva szánalomra méltó.
Ugyanakkor jelenthet alávaló, hitvány embert vagy valamilyen értéktelen tárgyat is. (Jr 22:16.) -
NYOMORÚSÁG (oní - ain-nun-jod). Oka a legtöbbször háború, valamilyen katasztrófa vagy betegség.
Izrael Isten büntetéseként értelmezte a nyomorúságot. A nyomorúságból Isten szabadíthat meg (Ps
78:49; 91:15). Az ÚT-ben a nyomorúság a kiválasztottság jele (II Th 1:4,5). Pál egyenesen örül
nyomorúságainak, mert azok apostolságát bizonyítják (II K 12:10). (Hi 10:15.) - NYUGALOM (rega -
res-gimel-ain). Testi és lelki zavartalan állapot. A Biblia Istenre és emberre egyaránt használja. Isten a
teremtés után megnyugodott (Gn 2:2), azaz megpihent. Az ember életéhez a nyugalom éppúgy
hozzátartozik, mint a munka. Ezért rendelte Isten a nyugalom napját (Ex 20:8). Mózes törvénye a
földnek is nyugalmat rendelt minden hetedik, majd minden ötvenedik (Lv 25:4,10) esztendőben.
Népének az Ígéret Földjén ígért nyugalmat az Úr (Dt 3:20). Az asszonynak férje házában ígér
nyugalmat isten (Rth 1:9). Salamon, amikor megépítette a templomot, oda vitette a frigyládát
„nyugalma helyére”. Az embernek Isten kegyelme ad nyugalmat zaklatott életében (II Chr 6:4; 14:6). A
belső nyugalmat is Istennél találja meg az ember (Ps 62:2). A sok hányattatás után Isten gondtalan
nyugalmat ígért népének (Is 32:18). Ezt a nyugalmat Isten mindenkinek felkínálja (Is 28:12). Isten a jó
úton járóknak lelki nyugalmat ígért (Jr 6:16). Jézus ezt a belső nyugalmat ígérte azoknak, akik
felveszik az ő igáját (Mt 11:28). A Krisztusért üldöztetést szenvedőknek Isten Lelke ad nyugalmat (I P
4:14). (Jr 31:2.) - NYUGAT (áhór - alef-khéth-vav-res = hátsó oldal). A négy világtáj egyike (Is 11:12),
 441

kelet ellentéte. Az ókori Keleten általában kelet felé néztek az emberek, ezért nekik kelet elöl, nyugat
hátul volt (Hi 23:8). Nyugatot a tenger felé eső égtájnak is nevezték (Gn 28:14), mivel Izraeltől
nyugatra volt a Földközi-tenger. Nyugatról azt jelenti, hogy a tenger felől (mijjám - mem-jod-mem) (Gn
12:8), a nyugati szelet pedig tengeri szélnek (rúah jám - res-vav-khéth jod-mem) hívták. Említik
nyugatot a nap lenyugvási helyeként is. (Hi 23:8.)
OK NÉLKÜL (hinnám - khéth-nun-mem). Alaptalanul. Ok nélkül kitört veszekedés, ok nélkül
indított háború. (Hi 22:6.) - OKOS (szákal - szin-kaf-lámed = okosnak lenni - túsijjá - tav-vav-sin-jod-he
= okosság). Az okosság magában foglalhat ravaszságot (Gn 3:1), mesterségbeli szakértelmet,
éleselméjűséget (Dn 1:4; 5:12). Az ÓT-i irodalomban nagyjából a belátás és a megértés fogalmával
azonos az okosság fogalma. Általában emberre mondják, hogy okos, Istennel kapcsolatban ritkábban
használják (Jr 10:12). Jézus példázataiban többször előfordul az „okos” megnevezés: Az okos ember
sziklára építi házát. Az okos szűzek olajat is vittek magukkal (Mt 7:24; 25:4). Az okos szolga
készenlétben várja haza urát (Mt 24:45). Jézus állatokra vonatkoztatva is használta az „okos” szót. Így
intette tanítványait: „Legyetek okosak, mint a kígyó!” (Mt 10:16.) Pál többször használja leveleiben az
„okos” megnevezést (II K 11:19), de óv attól, hogy magunkat tartsuk okosaknak (R 12:16). (Ps 36:4.
Prv 3:21.) - OLAJ (semen - sin-mem-nun). Jézus korában fontos táplálék volt (I Rg 17:12), amellett
sebeket kezeltek vele (L 10:34), világításra használták (Mt 25:4), és a magas rangú személyeket
ünnepélyesen olajjal kenték fel (I Sm 16:13). Ezenkívül még szappankészítésre és kozmetikai célokra
is alkalmazták. A Bibliában említett olaj a legtöbb esetben olivaolaj volt, ami az olajfa termésének
hántolt magvából kisajtolt zsiradék. Legalább annyira értékes volt, mint a gabona, a méz és a szőlő.
Az ÚT-ben a Szentlélek újjászülő erejének a jelképeként is szerepel (I J 2:20). (Hi 29:6.) -
OLAJBOGYÓ (zajith -.zain-jod-thav = olaj). Az olajbogyó ugyanolyan fontos táplálék volt Izraelben,
mint a gabona, a szőlő vagy a méz. A belőle kisajtolt olajat főzésre (I Rg 17:12), ételízesítésre vagy
világításra (Mt 25:3) használták, de alkalmas volt sebek kezelésére is (L 10:34). A hőségben kiszáradt
bőrt is be lehetett vele kenni. Ezenkívül használták bizonyos szertartásokban (Mch 6:7). A királyokat, a
papokat és a prófétákat is olajjal kenték fel (I Sm 10:1). (Is 24:13.) - OLTALOM (mahsze - mem-khéth-
szamek-he = menedékhely). Aki vagy ami a veszélytől megóv. Eleinte a törzsi szervezet, majd később
a királyság jelentett oltalmat Izraelben, de valójában Isten volt népének igazi oltalma (Ps 18:3). Isten
oltalma olyan, mint az árnyék, amely megvéd a nap káros sugárzásától (Ps 17:8). Dánielnél a
védőangyal oltalmáról olvashatunk (Dn 12:1). Ezt a szemléletet az ÚT is teljes egészében átvette:
Egyedül Isten oltalmában lehet bízni (Mc 6:13). Pál is arra figyelmeztet, hogy „hűséges az Úr, aki
megerősít titeket, és megőriz a gonosztól” (II Th 3:3). (Is 25:4.) - OLTÁR (mizbéah - mem-zain-kaf-
khéth). Általában négyszögletes kőépítmény, amelynek lapos tetején áldozatot mutattak be. Az ÓT-
ben sokféle alakú és többféle anyagból készült oltárról lehet olvasni. A Földközi-tenger környékén élő
népek vallásában mindenhol megtalálható. Nem csak áldozati célra építettek oltárt, lehetett az
egyszerűen imádság helye vagy valaminek az emléke is. Áldozati oltárról már Kain és Ábel
történetében olvashatunk. Nóé is áldozati oltárt épített, amikor kijött a bárkából (Gn 4:3; 8:20).
Ábrahám, Izsák és Jákób is épített oltárt (Gn 12:7; 26:25; 35:1). Mózes Amálék legyőzése után emelt
oltárt Istennek. A pogány népek bálványaiknak építettek oltárokat, amelyeket Isten lerombolni
parancsolt (Ex 17:15; 34:13). Amikor a szentsátort felállították, annak az oltáránál mutatták be az
áldozatokat, majd később a jeruzsálemi templom oltáránál áldoztak. Miután a templom elpusztult, a
zsidók többé nem áldoznak. A próféták látomásaiban többször megjelenik az oltár (Ez 43:13). Az új
Jeruzsálemben nem lesz oltár (Ap 21:22). Jézus a Golgotát szentelte oltárrá, amikor ott vére
hullásával engesztelést szerzett bűneinkért. (Is 6:6.) - OMLADÉK (horeb - khéth-res-béth). Leomlott
falrészlet kőből vagy földből, összedőlt épület romjai. (Zph 2:14.) - OMRI (omrí - alef-mem-res-jod).
Izrael hatodik királya. Élá izraeli király hadseregparancsnoka volt. A polgárháborúban meggyengült
országot megszilárdította. Samáriába tette át királyi székhelyét. Fia feleségül vette a szidóni király
lányát (I Rg 16:31), amivel sikerült észak felé biztosítania a békét. A bibliai történetírók szerint minden
elődénél rosszabb volt (I Rg 16:25). Folytatta Jeroboám izraeli király bálványimádását (I Rg 19:28),
amit fia házassága csak még jobban elmélyített. Mikeás próféta őt tette felelőssé utódai minden
bűnéért. (Mch 6:16.) - ORCA (páne - pe-nun-he). Az arc régies, inkább csak költői szövegekben
használt formája. (Ps 12:2.) - ORKÁN (nefec - nun-pe-cáde). Pusztító erejű, heves szélvihar. (Is
30:30.) - OROSZLÁN (sahal - sin-khéth-lámed = ordító). A héberben különféle szavak vannak az
oroszlánok megnevezésére. Külön szóval jelzi a hím oroszlánt (arí), a nőstény oroszlánt (lábí) és a
kölyök oroszlánt (köfír).Az ókorban sok oroszlán élt Kánaánban, főként a Jordán völgyében. Ezek
gyakran megtámadták a nyájat (I Rg 20:36), de az akkori pásztorok nem ijedtek meg tőlük (I Sm
17:34). Kánaánban kisebb fajta oroszlán élt, mint Afrikában, de itt is valószínűleg több oroszlánfaj volt
található, mert a Biblia több néven is említi az oroszlánt (arje - alef-res-jod-he). Gyakran szerepel az
erő megjelölésére. A királyi trónokat előszeretettel díszítették faragott oroszlánokkal (I Rg 10:19,20).
Istennek az oroszlánok felett is van hatalma (Dn 6:23). A messiási korban az oroszlánok is
 442

megszelídülnek (Is 11:7). János a Mennyei jelenésekben oroszlánként látja megjelenni Krisztust (Ap
5:5). (Hi 10:16.) - OROSZLÁNKÖLYÖK (köfír - kaf-pe-jod-res). A héberben különféle szavak vannak
az oroszlánok megnevezésére. Külön szóval jelzi a hím oroszlánt (arí), a nőstény oroszlánt (lábí) és a
kölyök oroszlánt. A Biblia gyakran használja az oroszlánkölyök megnevezést (Jr 25:38). (Hi 38:39.) -
(af - alef-pe). A teremtéstörténet leírása szerint Isten az ember orrába lehelte az élet leheletét (Gn
2:7). Az ellenség megcsúfolásának egyik módja az volt, hogy levágták az orrát (Ez 23:25). Az állatokat
és a foglyokat orrukba fűzött karikán vezették (Hi 40:24). Isten rettenetes haragjának költői leírása,
hogy tűz jött ki az orrából (Ps 18:9). (II Rg 12:28.) - ORSZÁG (erec - alef-res-cáde). Valamely nép
vagy birodalom fennhatósága alá tartozó földrajzi terület a rajta élőkkel együtt. A hívő ember tudja,
hogy csak jövevény abban a földi országban, amelyben él, mert nekünk „a mennyben van
polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül” (Ph 3:20). A Bibliában - különösen
az ÚT-ben - gyakran jelenti Isten országát, a mennyet, Krisztus örökké tartó uralmát, azt az otthont,
amelyet Jézus készít a benne hívők számára (J 14:2,3). (Hi 22:8.) - OSTOBA (támé - téth-mem-alef
(ni) = tisztátalannak lenni). Értelmetlen, oktalan, buta. A bolondnál kissé enyhébb kifejezés. Jóbnál
inkább a rituális tisztátalanságot jelenti. (Hi 18:3.) - OSTOBASÁG (ivveleth - alef-vav-lámed-thav).
Butaság, értelmetlenség. (Prv 22:15.) - OSTOR (sót - sin-vav-téth). Fanyélre erősített szíj vagy kötél.
Állatok serkentésére, illetve emberek büntetésére használták. A halálra ítéltet is megostorozták a
keresztre feszítés előtt (Mt 27:26). (Hi 9:22.) - OSTROMLÓ (náká - nun-kaf-he = verni, agyonverni,
megölni). Izraelnek sok várost meg kellett ostromolnia a honfoglalás idején. Némelyik király nagy súlyt
fektetett a városok megerősítésére, hogy kiállják az ellenség ostromát. Ha az ostromló sereg nem
tudta bevenni a falakat, akkor kiéheztetéssel próbálkozott. (Is 10:20.) - OSTROMMŰ (möcúrá - mem-
cáde-vav-res-he). Ostrommű lehetett egy, a bástyával szemben emelt sánc is (II Sm 20:15), de
mozgatható ostromművek is voltak, amelyeket a fallal szemben lehetett felállítani. Sáncépítéshez a
gyümölcsfákat nem használhatták fel (Dt 20:19.) Uzzijjá júdai királynak nyilak és kövek kilövésére
alkalmas ostromművei is voltak (II Chr 26:15). A védekezők sokszor megpróbálták felgyújtani az
ellenség ostromműveit. (Is 29:3.) - OSZLOP (ammúd - ain-mem-dáleth). Teherhordó vagy díszítő
építészeti elem. Lehetett cédrusfából (I Rg 7:2), márványból (Esth 1:6); a kisebb oszlop - pl. Salamon
gyaloghintójában - ezüstből is készülhetett (Ct 3:10). A kezdeti időkben egyszerűen köveket állítottak
fel emlékoszlopnak (Gn 28:18). Absolon a Király-völgyben állított magának emlékoszlopot (II Sm
18:18). A szentsátor bejáratának a függönyét arannyal bevont akácfa oszlopok, a bizonyság ládája
előtt a kárpitot pedig ezüst oszlopok tartották. (Ex 26:32,37). A kánaáni népek bálványoszlopait a
honfoglaló zsidóknak össze kellett - vagy össze kellett volna - törniök (Dt 7:5). A pusztai vándorlás
idején Isten felhő- és tűzoszloppal vezette népét (Ex 13:21). Gibea város pusztulását füstoszlop
jelezte (Jdc 20:40). Jelképes értelemben használja az ÓT a föld oszlopait (Ps 75:4), az ég oszlopait
(Hi 26:11), a bölcsesség házát tartó hét oszlopot (Prv 9:1). Az ÚT-ben jelképesen az élő Isten egyháza
az igazság oszlopa (I T 3:15). Nagyobb tekintélyű embereket is neveztek oszlopnak, mint például
Pétert, Jakabot és Jánost (G 2:9). A Mennyei jelenésekben az égből leszálló angyal lába olyan, mint a
tűzoszlop (Ap 10:1). (Hi 26:11.) - OSZTÁLYRÉSZ (helká - khéth-lámed-kóf-he = részesedés, osztalék,
birtok, ingatlan, telek). A magyar bibliafordítás kedvenc szava. A mindennapi életben ritkán fordul elő.
Az ÓT-ben általában a törzseknek kiosztott országrészt jelenti. (Jr 12:10.) - OTTHON (fn) (náve - nun-
vav-he = lakás). Lakás, családi környezet. (Hi 5:24.)
OFÍR (ófír - alef-vav-pe-jod-res). Aranyban és drágakövekben gazdag vidék (Ps 45:10) Dél-
Arábiában (Gn 10:29). (Hi 22:24.) - ÓG (ain-vav-gimel). Az emóri Básán királya (Nu 21:33). A vándorló
Izraelnek útját akarta állni, de Mózes Edrei mellett legyőzte (Jos 12:1-6). - ÓN (áven - alef-vav-nun).
Egyiptomi nagyváros a Nílus deltájában. Egyiptomi neve: Anu, görög neve: Héliopolisz (napváros).
Jeremiás héberre fordította nevét: Bét-Semes (Jr 43:13). Az egyiptomi napisten kultuszának a
központja. József Ón papjának a lányát vette feleségül (Gn 41:45). (Ez 30:17.) - ÓRÉB. Az Izraelt
szorongató midjáni sereg egyik vezére, akit Gedeon győzött le (Jdc 7:25).
ÖBLÖS POHÁR (kubbaath kósz - kóf-béth-ain-thav--kaf-vav-szamek). Kehelyszerű nagyobb
pohár (kubbaath = kehely). (Is 51:17.) - ÖKÖL (jád - jod-dáleth = kéz). Összeszorított kézfejz. A
héberben nincs rá külön szó. Proto-Ésaiás a kéz szót használja, a magyar fordítás stílusélénkítés
céljából használja az ököl szót. (Is 11:15.) - ÖREG (jásís - jod-sin-jod-sin). Az ÓT népe Isten
ajándékának tekintette a hosszú öregkort (Prv 16:31). ÚT-i értelemben a hosszú öregkor lehet Isten
hosszútűrő kegyelmének a megnyilvánulása (II P 3:9). Az ÚT átvette az ÓT-ből az öregek
megbecsülésének a parancsát (I P 5:5). Az öregkor lehet nyomorúságos is, ha már bottal jár az ember
(Zch 8:4), ha már nem tud felmelegedni (I Rg 1:1), ha már nem tud döntéseket hozni (I Sm 8:1). A
szép öregkorért imádkozni kell (Ps 71:18). Az öregkor végső reménye, hogy amikor az aranypohár
összetörik, a lélek visszatérhet Istenhez (Eccl 12:7). A Jóbnál olvasható szó inkább ősz hajú embert
jelent. (Hi 15:10.) - ÖRÖK (ólám - ain-vav-lámed-mem). Eleinte az állandóság kifejezésére használták
ezt a szót, csak a fogság után jelentette a végtelen időt. A Biblia elsősorban Istenre alkalmazza:
 443

Örökkévaló (él (alef-lámed) ólám). Ő - az emberekkel ellentétben - mindig volt, és mindig lesz (Gn
6:3). Deutero-Ésaiásnál jelenik meg Istenre vonatkozóan az első és utolsó elnevezés, amely szintén
az örökkévalóságot fejezi ki. Ezt mondja „a Seregek Ura: Én vagyok az első és az utolsó” (Is 44:6),
amit János a Mennyei jelenésekben Jézusra vonatkoztat (Ap 22:13). Általános ókori szokás volt a
király ilyen megszólítása: „Király, örökké élj!” (Dn 2:4.) Ez a kifejezés Trito-Ésaiásnál jelentkezik a
legerősebben (Is 60:19). Isten örökkévaló Király (Ps 10:16), aki Siont örökre megtartja (Ps 48:9). A
kegyesek örökké magasztalják Istent (Ps 5:12). A Prédikátornál a változatlanságot jelenti (Eccl 1:4). Az
ÚT-ben jelenthet hosszú időt (L 1:70) és örökkévalóságot (Jd 13) is (ajón). Pál örök Istenről beszél (R
6:26), aki az örökkévalóság királya (I T 1:17). Az ÚT az örökkévalóság fogalmát Krisztusra is kiterjeszti
(H 13:8). Jézus Krisztus örök országa viszont az ő eljövendő mennyei uralmát jelenti (II P 1:11). (Is
53:13.) - ÖRÖKKÉ (löólám - lámed-ain-vav-lámed-mem). Állandóan, folytonosan, az idők végezetéig;
esetleg: az emberi élet végéig, az ÚT értelmezése szerint a földi életen túl, az örökkévalóságban is.
(Ps 138:8. Prv 27:24.) - ÖRÖKKÉVALÓ (jahve - jod-he-vav-he). Isten nevének a legszerencsésebb,
értelmező magyar fordítása. A zsidók is ezzel a szóval fordítják magyarra Isten nevét. Isten így
mutatkozott be Mózesnek: ehje (alef-he-jod-he) = vagyok (hájá - he-jod-he = létezni). A „vagyok” azt
jelenti, hogy Isten mindig volt, van és lesz, tehát örökkévaló. Jeremiáshoz
így szólt Isten: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél,
megszenteltelek” (Jr 1:5). (Gn 27:27.) - ÖRÖKKÉVALÓSÁG (ólám - ain-vav-lámed-mem). Ez a szó
eredetileg „távoli” jelentéssel bírt, csak a fogság után használták „örökkévalóság” értelemben.
Ábrahám az örökkévaló Isten nevét (él ólám) hívja segítségül (Gn 21:43). Hogy Isten örökkévaló, az
azt jelenti, hogy mindig volt, és mindig lesz. A prófétáknál jelent meg határozottan Isten
örökkévalóságának a hirdetése (Is 40:28). A zsoltárok is hangsúlyozzák Isten öröktől fogva való
létezését (Ps 90:2). Jézus mint isteni személy szintén örökkévaló (Ap 22:13). Az mindössze a túlzott
udvariasság jele volt, amikor a királynak örök életet kívántak (I Rg 1:31). Ezt természetesen senki sem
értelmezte szó szerint, illetve az ólám szó eredeti, régi jelentése szerint értelmezte, amely mindössze
hosszú időtartamot, hosszú földi életet jelentett. Az ÚT-ben hasonló értelemben szerepel az ennek
megfelelő ajón szó: Jelenthet távoli időt - nemcsak a jövőben (J 9.32), hanem a múltban (L 1:70) is -
és örökkévalóságot (Jd 13) egyaránt. Amikor azonban Istenről van szó, akkor mindig az
örökkévalóságot jelenti (I T 1:17). (Dn 9:24.) - ÖRÖKÖS (járas - jod-res-sin = örökölni). Olyan
személy, aki leszármazás révén vagy bármely más jogcímen vagyonra tesz szert. A zsidók és az
arabok közti, máig tartó viszály abból indult ki, hogy mivel Ábrahámnak sokáig nem volt gyermeke, a
szolgától született gyermeke lett törvényes örököse (Gn 15:3), majd amikor felesége mégis szült fiút,
elkergette a szolgálót fiával együtt, nehogy a szolgáló fia is örökös legyen (Gn 21:10). Mózes törvénye
rendezte az örökösök jogi helyzetét, különös tekintettel az elsőszülött fiú jogaira (Gn 21:16). A
királyságban az elsőszülött fiú örökli a trónt. Salamon halála után Adonijjá lett volna a törvényes
trónörökös, de Betsabé rávette Dávidot, hogy a törvényes örökösök (I Chr 3:1-9) félreállításával (I Rg
2:24,25) az ő fiát tegye meg örökösévé. Átvitt értelemben Nóé hite által az igazság örököse (Dt 3:29).
Isten egyszülött Fiát, Jézust tette mindennek örökösévé (H 1:2). Akik hisznek Istenben, azok „örökösei
Istennek és örököstársai Krisztusnak” (R 8:17). (Jr 49:1.) - ÖRÖKRE (löólám - lámed-ain-vav-lámed-
mem). Mindenkorra, visszavonhatatlanul, az idők végezetéig; esetleg: az emberi élet végéig, az ÚT
értelmezése szerint a földi életen túl, az örökkévalóságban is (Hi 4:20). - ÖRÖKSÉG (nahalá - nun-
khéth-lámed-he). Örökölt tulajdon (Nu 27:8). Izrael az Ígéret Földjét Istentől kapott örökségnek
tekintette (I Rg 8:36). Az ÚT-ben Isten országa a hívő emberek öröksége (Mt 25:34). Jog szerint a
családban csak a törvényes feleségtől született fiú örökölhetett (Gn 21:10). Mózes törvénye szerint a
birtokot egyenlőképpen kellett elosztani a fiúk között, de az elsőszülött kétszer annyi részt kapott, mint
a többi. Fiú örökös hiányában a lány is örökölhetett, de akkor a törzséből való férfihoz kellett feleségül
mennie (Nu 27:8). A végrendelet gyakorlatát már Izraelben is ismerték (Is 38:1). Az apa már életében
kiadhatta fiainak az örökséget (L 15:2). Lelki értelemben Isten választottai örökölhetik Isten országát
(Jc 2:5), az örök életet (Mt 19:29) és az üdvösséget (H 1:14). A bölcsek dicsőséget (Prv 3:35), Isten
gyermekei pedig áldást örökölnek (I P 3:9). Aki mindvégig megáll a hitben, az mindent örökölni fog (Ap
21:7). (Is 49:8.) - ÖRÖM (mászósz - mem-szin-vav-szin). Az embert akkor tölti el öröm, ha megkap
valamit, amire nagyon vágyott. Isten is örül alkotásának (Ps 104:31). Az ÚT-ben az öröm a Szentlélek
gyümölcse (G 5:22). Az öröm nem egyenlő a földi boldogsággal. Isten embere nehéz körülmények
között is tud örülni (II K 8:2). A hívő ember számára a legnagyobb öröm a megváltás öröme (L
2:10,11), a Krisztusban megújult élet öröme (Act 16:34). A Krisztusban megnyert öröm soha el nem
múlik (Ap 21:3-7). (Hi 8:19.) - ÖRÖMHÍR (bászar - béth-szin-res = örömhírt vinni). Valamilyen
szerencsés kimenetelű eseményről szóló tudósítás. Görögösen: evangélium (evangelion). (Is 52:7.) -
ÖSVÉNY (náthíb - nun-thav-jod-béth). Keskeny, kitaposott gyalogút, amely nincs kiépítve. (Hi 18:10.) -
ÖSSZEOMLÁS (nófél - nun-pe-lámed). Általában épületek vonatkozásában használják, de
összeomolhat valamilyen műszaki vagy politikai rendszer is. A magyar bibliafordítás itt az ország
 444

pusztulásának az értelmében használja. (Jr 8:12.) - ÖTVÖS (coréf - cáde-res-pe). Színesfémeket

megmunkáló mester. Izraelben már a honfoglalás előtt is voltak ötvösök. Maga Áron is kezdetleges
ötvösmunkát végzett, amikor elkészítette az aranyborjút (EX 32:4). Mózes Becalél ötvöst bízta meg
fémtárgyak készítésével (Ex 31:2). A bálványszobrokat is ötvösök készítették (Jdc 17:4). Az ötvösök
szerszámai voltak: kalapács, szög, üllő, simítókalapács (Is 41:7), tégely, olvasztókemence (Prv 17:3),
fújtató (Jr 6:29). A fémet salakolvasztással, lúgozással és az ón eltávolításával tisztították, ami
gyakran jelentette jelképesen Isten ítéletét (Is 1:25; 48:10). Efézusban az ötvösök fellázadtak Pál
ellen, mert rontotta az üzletüket (Act 19:2). (Jr 51:17.) - ÖV (keser - kóf-sin-res). Az öv a ruhát
derékban fogja össze. Általában bőrből készítették (Mt 3:4). (Jr 2:32.) - ÖZVEGY (almán - alef-lámed-
mem-nun). Az ÓT-i törvény védte az özvegyeket (Ex 22:22), bár ezt nem mindig tartották meg, ezért a
próféták többször hirdettek ítéletet „azok ellen, akik kizsákmányolják ... az özvegyet” (Ml 3:5). Az
elsőszülött fiú köteles volt gondoskodni özvegyen maradt anyjáról, ezért kapott kettős részt az
örökségből. Ha az özvegynek nem volt gyermeke, a törvény a sógorházasság révén gondoskodott az
elhunyt férj nevének a fennmaradásáról (Dt 21:17; 25:5,6), vagy ha ez nem volt lehetséges,
visszatérhetett szüleihez (Gn 38:11). A magára maradt özvegy felszedegethette az elhullott gabonát,
olajbogyót vagy szőlőt (Dt 25:19,20), részesült a minden harmadik évi tizedből (Dt 14:29). A próféták
gyakran figyelmeztettek az özvegyek iránti kötelességekre (Is 1:17). Jézus azért feddette az
írástudókat, mert „felemésztik az özvegyek házát” (Mc 12:40). Az ilyeneket a legsúlyosabb ítélettel
fenyegette. Jakab szerint „tiszta és szeplőtlen kegyesség” az özvegyekről való gondoskodás (Jc 1:27).
(Hi 24:3.)
ŐR (somrá - sin-mem-res-he). A nyáj aklának az ajtajában állt az őr, aki nem engedte be a
tolvajt az akolba (J 10:3). Őrök vigyáztak a különböző ültetvényekre (Is 1:8), a raktárakra (Neh 12:20),
a kapukra (Jr 37:13). A háborúban őröket állítottak az ellenség figyelésére (II Rg 9:17). A foglyokra is
őrök vigyáztak (Act 12:4). Isten az emberek őrzője (Hi 7:20) és Izrael őrzője, aki soha nem szunnyad
(Ps 121:4). Isten megbízhat őrzéssel angyalokat (Ps 91:11), prófétákat (Ez 3:17). Pál az efézusi
véneket a gyülekezet őrizőivé tette (Act 20:28). Az ember kötelessége, hogy megőrizze szülei
intelmeit, és őrizze saját száját (Prv 6:20; 13:3), továbbá megőrizze magát a gonosztól (I J 5:18).
Jézus arra intette tanítványait, hogy őrizkedjenek a farizeusok és a szadduceusok kovászától (Mt
16:6). (Jr 31:6.) - ŐS (áb -alef-béth = atya). Izrael három ősatyja: Ábrahám, Izsák és Jákób. Jákóbtól
származik Izrael tizenkét törzse (Gn 49:3-27). Ritkábban ősatyáknak szokták nevezni Ádám
leszármazottait és Nóé utódait (Gn 5,10) is vagy egyszerűen az elődöket. (Is 64:10.) - ŐSI (ólám - ain-
vav-lámed-mem). Az ősöktől vagy az ősök idejéből származó. (Prv 23:10.) - ŐSZ HAJ (szébá - szin-
béth-he). Az életkor miatt színét vesztett, kifehéredett haj. A legtöbb öreg ember haja megőszül. (Prv
20:29.) - ŐSZI ESŐ (jóre - jod-vav-res-he). Ezt korai esőnek is hívják. A nagy nyári szárazság után jön
meg, és a vetés előtt megáztatja a földet. (Jr 5:24.) - ŐZ (ófer - ain-pe-res (Capreolus capreolus).
Nagyon gyorsan futó, kérődző állat. Magas hegyvidékeken is honos. Az aljnövényzettel benőtt erdőket
kedveli. A bak agancsot visel. Növényevő, húsa fogyasztható (Dt 14:5), igen ízletes a húsa, Salamon
étrendjében is szerepelt (I Rg 5:3). (Ct 7:4.)
PAJZS (mágén - mem-gimel-nun). Védekező fegyver. A benjámini harcosok kis kerek pajzsot
(mágén) használtak (II Chr 14:7). A királyok és a vezérek bőrrel bevont díszpajzsot viseltek, amelynek
bőrét olajjal kenték be (Is 21:5). A vezéreknek külön pajzshordozójuk is volt (I Sm 17:7). Az ÓT több
helyen ír arról. hogy Isten pajzsa az övéinek (Ps 18:3). Pál olyan pajzsról ír, amellyel a gonosz tüzes
nyilait lehet kioltani (E 6:16). (Ez 27:10.) - PALÁST (himátion = köpeny). Nagy, ujjatlan felsőruha. Illés
úgy hívta el szolgálatára Elizeust, hogy rádobta a palástját (I Rg 19:19). Illés elragadtatása után
Elizeus a visszahullott palásttal a Jordán vizére ütött, mire az kettévált (II Rg 2:14). Ma a magyar
református lelkészek viselnek palástot prófétai - igehirdetői - hivatásuk jelképeként. (H 1:12.) -
PALOTA (béth middá - béth-jod-thav mem-dáleth-he = nagy kiterjedésű ház). Uralkodók, magas rangú
emberek és gazdagok lakóhelye. A legtöbb palota kétszintű volt, a lakószobák az emeleten voltak.
Tetejüket oszlopok tartották (Ps 144:12). Megerősített falai gyakran tornyokkal is el voltak látva (I Rg
16:18). Nagy gazdagságra utalt, ha elefántcsonttal borították a falait (Ps 45:9). A palotát gyakran kert
vette körül (Esth 1:5). Salamon hatalmas palotarendszert épített ki, amely érintkezett a templom
területével (I Rg 7:12). Jeruzsálemben Kajafás főpapnak is volt palotája (Mt 26:3). Jézus kihallgatása
Pilátus palotájában történt (Mc 15:16). (Jr 22:14.) - PAMLAG (eresz - ain-res-szin). Kárpitozott ülő-
vagy fekvőbútor. Azt ma már lehetetlen megállapítani, hogy az ágyat jelölő különböző szavak közül
melyik milyen fajta ágyat jelentett. Hogy az itt említett pamlag alakja nem olyan volt, mint a mai
pamlagoké, az biztos, de hogy pontosan milyen volt, azt nem tudjuk. Egyfajta ágy volt. (Am 6:4.) -
PANASZ (szíah - szin-jod-khéth). Különösen az ÓT bölcsészeti irodalmában fordul elő. A panasz baj,
nyomorúság vagy valamilyen vészhelyzet eredménye. A Bibliában találunk egyénektől és közösségtől
származó panaszénekeket. A Zsoltárok könyvében kb. 50 egyéni panaszokat tartalmazó zsoltár
található. Ezenkívül panaszének az egész Siralmak könyve (Thr), és sok panasz található Jóbnál és
 445

Jeremiásnál is. A panaszénekek tulajdonképpen istentiszteleti énekek voltak. Egyéni panaszt

tartalmaz Anna éneke (I Sm 2:1-10) és Ezékiás király imádsága (Is 38:10-20). A bűnbánati zsoltárok is
panaszénekekből fejlődtek ki. (Hi 9:27.) - PAP (kóhén - kaf-he-nun). Az ősatyák idejében még nem
volt külön papi rend, a családfő volt a család papja (Gn 31:4). A pusztai vándorlás idején alakult ki az
elkülönített papi szolgálat. A szentsátor körül Lévi törzse végzett szolgálatot (Dt 10:8), és Mózes
bátyja, Áron volt az első főpap (Nu 18:28). A papot olajjal kenték fel a szolgálatra (Lv 4:3). A
honfoglalás után Éli pap szolgált a sílói szentsátorban (I Sm 1:9). Salamon a lévita papokat
félreállította Cádók családja érdekében, és a királyok korában ez a család végezte a főpapi szolgálatot
(II Sm 15:24). A cádókita papok szolgáltak egészen a babiloni száműzetésig. Jeruzsálem
pusztulásakor Cádók utódait is száműzetésbe vitték (Jr 52:24). A fogság után Cádók családja tovább
folytatta a papi szolgálatot, de Makkabeus Júdás testvére, Jónáthán magához ragadta a főpapi címet.
Ekkor a Hasmoneus család végezte a főpapi szolgálatot, de Nagy Heródes ennek a főpapi családnak
a szolgálatát is megszüntette, és önkényesen nevezett ki főpapokat. A különböző főpapi családok
versengése áll Jézus és a főpapok állandó viszálya mögött, mert a kumráni közösség a cádókitákhoz
ragaszkodott, a Heródes által kinevezett jeruzsálemi főpapokat nem ismerte el. - Az ÚT-ben a pap szó
a szent szóval kapcsolatos: Istennek elkötelezett embert jelent. Az ÚT-i gyülekezetekben nem voltak
papok, mivel a pap feladata kimondottan az áldozat bemutatása, márpedig a keresztyén
gyülekezetekben nem mutattak be áldozatot, mert Jézus örökre eltörölte a bűnöket azzal, hogy
„egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért”, és ezzel az „egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a
megszentelteket. ... Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat”
(H 10:12,14,18). Ezért az ÚT népének, a keresztyén egyháznak nincsenek papjai, illetve mindenki pap
is egyben, ahogy Péter az egyetemes papságról tanít: „Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek fel lelki
házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus
Krisztus által!” (I P 2:5.) A keresztyének tehát mint Jézus vére által megváltott nép valamennyien
Istennek és Krisztusnak a papjai. Ezért nincs az ÚT-i egyházban külön papi rend. (Jr 4:9.) - PARANCS
(cav - cáde-vav). Általában a főrendek adnak parancsot alattvalóiknak. Parancsot adhat a király (I Rg
2:43), a hadvezér (Jos 1:10), a pap (Lv 13:54), a családfő (I Sm 17:20), az anya (Gn 27:8). A parancs
abban különbözik a parancsolattól, hogy egyszeri cselekvésre vonatkozik (Is 28:10). (Hi 38:12.) -
PARANCSOLÓ (cává - cáde-vav-he = parancsolni). Parancsol az, aki valakinek a feletteseként
rendelkezik. Az ÓT általában a királyokra vonatkoztatva használja. (Is 55:4.) - PARÁZNA (kádés - kóf-
dáleth-sin = pogány kultikus szertartásra felszentelt parázna nő). Feslett életű nő (Lv 19:29). A
próféták gyakran használták ezt a szót Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr 2:20). Izraelben elismert
foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 6:22). A pogány kultuszban gyakran
paráználkodással kötötték egybe az istentiszteletet. Pál óvott a paráznákkal való közösségtől (I K
6:15,16). Jézus korában is voltak parázna nők Izraelben (Mt 21:31), de Jézus szavai sok paráznát
bűnbánatra indítottak (L 7:50). János a Mennyei jelenésekben az istentelen Babilon mintájára a Római
Birodalmat nevezi nagy paráznának, amely a nagyvárosi paráznákhoz hasonlóan aranyozott
homlokkötőt visel (Ap 17:5). (Hi 36:14.) - PARÁZNANŐ (záná - zain-nun-he = paráználkodni). Feslett
életű nő (Lv 19:29). A próféták gyakran használták ezt a szót Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr
2:20). Izraelben elismert foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 6:22). A pogány
kultuszban gyakran paráználkodással kötötték egybe az istentiszteletet. Pál óvott a paráznákkal való
közösségtől (I K 6:15,16). Jézus korában is voltak parázna nők Izraelben (Mt 21:31), de Jézus szavai
sok paráznát bűnbánatra indítottak (L 7:50). János a Mennyei jelenésekben az istentelen Babilon
mintájára a Római Birodalmat nevezi nagy paráznának, amely a nagyvárosi paráznákhoz hasonlóan
aranyozott homlokkötőt visel (Ap 17:5). (Prv 7:10.) - PARÁZNASÁG (zönúth - zain-nun-vav-thav). A
próféták gyakran használták jelképesen a paráznaság fogalmát Izraelnek Isten iránti hűtlenségére (Jr
2:20). Izraelben elismert foglalkozás volt a hivatásos paráznaság, a prostitúció (Jos 5:22). A pogány
kultuszban gyakran paráznasággal kötötték egybe az istentiszteletet. (Jr 13:27.) - PARÁZS (és - alef-
sin = tűz). Fának (Ps 120:4) vagy szénnek (Prv 26:21) izzó része. A parázs ott volt az oltáron (Lv
16:12), használták a háztartásban (Ez 24:11) és az iparban (Is 54:16). A parázson nem lehet járni (Prv
6:28), sőt az haált is okozhat (Ps 140:11). Általában a mennyei lények külső megjelenéséhez
hozzátartozott a tűz, illetve a parázs (Is 6:6). Izzó parázs a fejen a megszégyenítés jele (Prv 25:22).
(Is 30:14.) - PATA (parszá - pe-res-szamek-he). Egyes állatok - különösen a lófélék - ujjait borító
vastag szaruképződmény. Az embernél a köröm, a ragadozóknál a karom felel meg neki. A Bibliában
ritkán fordul elő. (Ez 32:13.) - PATAK (nahal - nun-khéth-lámed). Kis folyó. Izrael földjének legtöbb
folyója - a Jordán kivételével - kis patak, amely a száraz évszakban gyakran ki is szárad (I Rg 17:7).
Dávid egy patak medréből választotta ki parittyaköveit (I Sm 17:40). A patak gyakran szolgált
határként országok között (Nu 34:5). Átvitt értelemben szó van a Bibliában patakként áradó
könnyekről (Thr 2:18). (Hi 22:24.) - PATROSZ (pathrósz - pe-thav-res-vav-szamek). Felső-egyiptomi
vidék Nóftól a vízesésig. Itt volt Nó városa. Sok zsidó lakott ezen a területen. Ésaiás meghirdette,
 446

hogy Isten összegyűjti népét Egyiptomból és Patroszból (Is 11:11). Az oda költözött zsidók feleségei
más isteneknek tömjéneztek (Jr 44:3). Ezékiel azt hirdette, hogy Isten kihozza az egyiptomi foglyokat
Patrosz földjére (Ez 29:14), de bálványimádása miatt az Úr Patroszt is elpusztította. (Ez 30:14.) - PÁL
(Paulosz = alacsony). Neki is, mint a szétszórtságban élő legtöbb zsidónak, egy héber és egy görög,
illetve római neve volt. Az Elimás varázslóval történt találkozásának a leírásában említi a Biblia
mindkét nevét, addig Saul (sáúl - sin-alef-vav-lámed), utána Pál néven nevezi. Származása szerint
szórványban élő zsidó, aki a legszigorúbb zsidó párthoz, a farizeusokhoz tartozott (Act 13:8; 23:6).
Benjámin törzséből származott (Ph 3:5), a cilíciai Tarzuszban született, apjától római polgárjogot
örökölt (Act 22:28). Jeruzsálemben a leghíresebb írástudónál, Gamálielnél nevelkedett (Act 22:3). Az
akkori szokás szerint megtanult egy kézműves mesterséget is, sátorponyva-készítő volt (Act 18:3).
Története azzal kezdődik a Bibliában, hogy jelen volt István vértanú megkövezésénél. Később a
főpapok ajánlólevelével Damaszkuszba indult felkutatni és fogságba vinni a keresztyéneket, de
útközben találkozott Jézussal (Act 7:58; 9:1-9). Ettől kezdve Jézus megszállott hirdetője lett. Három
missziói útján bejárta a birodalom nagy részét. Először mindenütt a zsidókhoz szólt, majd amikor azok
ellenségesen szembefordultak vele, a pogányokhoz fordult. Második útján egész Kisázsiát,
Macedóniát és Görögországot bejárta, harmadik útjának nagy részét viszont efézusi tartózkodása
töltötte ki. Amikor visszatért Jeruzsálembe, a zsidók elfogták, és csak úgy tudott megmenekülni, hogy
mint római polgár a császárhoz fellebbezett, aminek az lett a következménye, hogy a császár elé
kellett állnia ítéletre. Ezért Rómába vitték, ahol mind a zsidókkal, mind a keresztyénekkel szoros
kapcsolatot épített ki, de a Nero-féle keresztyénüldözés idején nyoma veszett. Csak feltételezés, hogy
mivel római polgárjogára való tekintettel nem lehetett keresztre feszíteni - természetesen kérdés, hogy
abban a felfordulásban törődtek-e a római polgárjoggal -, ezért valószínűleg lefejezték, de erre
vonatkozólag semmiféle utalás sincs a Bibliában. Amíg élt, állandó levelezést folytatott a
gyülekezetekkel, még római fogságából is. Ezek a levelek teszik ki az ÚT nagy részét. (E 3:1.) -
PÁNCÉL (sirján - sin-res-jod-nun). A harcos testét védte. Neve idegen eredetre utal. Eredetileg
fémlapokkal megerősített bőrmellény volt. Saul saját páncéljába öltöztette Dávidot (I Sm 17:5,38), de
Dávid nem tudott mozogni benne. Aháb király is páncélt viselt a harcban (I Rg 22:34). Uzzijjá júdai
király a harcosok általános felszerelésévé tette (I Chr 26:14). A hazatérés után is használták
(Neh4:10). Jelképesen Isten mint páncélt ölti fel az igazságot (Is 59:17), a hívők pedig a megigazulás
páncéljába öltöznek (E 6:14). (Is 59:17.) - PÁRÁN (párán - pe-res-alef-nun). Sivatagos felföld a
Színai-félsziget északi részén. Ide menekült Hágár fiával, Ismáellel, amikor Sára elűzte (Gn 21:21).
Innen indultak el a kémek Kánaán megtekintésére (Nu 13:1-3). Ide menekült Dávid Sámuel halála
után (I Sm 25:1). (Hab 3:3.) - PÁRDUC (námér - nun-mem-res - Felis pardus). Rendkívül vérengző
ragadozó. Afrikában és Ázsiában nagy területen el van terjedve. A legtöbb párducnak foltos a bundája,
de van fekete párduc is. A Biblia a hegyekben - Libánon, Szenír, Hermón - élő párducokat említi. Ha
éhes, a városok környékén is ólálkodik, és széttépi, akit elkap (Jr 5:6). Az ítélet idején Isten
párducként tör rá az engedetlen népre (Hos 13:7). Dániel könyvében jelképesen fordul elő, mint a
görög, illetve a perzsa (Dn 7:1,6) hatalom megtestesítője. A Mennyei jelenésekben az antikrisztus
jelképe (Ap 13:2). A messiási korban a párduc is megszelídül (Is 11:6). (Jr 13:23.) - PÁSZTOR (ráa -
res-ain-he = legeltetni). A pásztorokat Egyiptomban megvetették (Gn 46:34), Izraelben viszont annyira
nagyra értékelték, hogy a nép vezetőjét is pásztornak hívták. Így volt a nép pásztora Mózes (Is 63:11)
és Áron (Ps 77.21), sőt még a királyokat is megtisztelték ezzel a címmel. Így lett Dávid népe pásztora
(II Sm 5:2). A pásztor legnagyobb megbecsülését az jelenti, hogy a Biblia magát Istent is pásztornak
nevezi (Ps 23:1). A próféták a Messiásra vonatkoztatták ezt a nevet (Ez 34:23; 37:24). Jézus jó
pásztornak nevezte magát (J 10:11), az apostoli levelek pedig Jézust jelölik meg főpásztorként (I P
5:4). (Is 44:28.) - PE. A héber ABC 17. betűje. Keményen (dágessel) a magyar P, lágyan (dáges
nélkül) a magyar F hangnak felel meg. - PECSÉT (hóthám - khéth-vav-thav-mem). Hivatali ténykedés
eszköze. Levelek, okmányok hitelesítésére (I Rg 21:8), a szövetség megerősítésére (Jr 32:11-14), a
hatalom átruházására (Gn 41:42), a tulajdonjog igazolására (Hi 14:17) használták, átvitt értelemben is
(Ap 5:9). Ezenkívül használták még bejáratok hivatalos lezárására (Mt 27:66). (Hi 38:14.) - PEKÓD
(pökód - pe-kóf-vav-dáleth). Nomád arám törzs Babilónia keleti részén. (Jr 50:21.) - PELIKÁN (káath
kóf-alef-thav = gödény). Palesztina legnagyobb vízi szárnyasa, a másfél méteres magasságot is
elérheti, szárnytávolsága pedig 4 m. Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:18). A próféták
szerint romok között tanyázik (Is 34:11. Zph 2:14). A nyomorúságában magára maradt zsoltáríró ezért
hasonlítja magát a pelikánhoz (Ps 102:7). - PER (ríb - res-jod-béth). Izraelben a nemzetségek vezetői
intézték a peres ügyeket a város kapujánál (Hi 29:7). A büntetést a vének szabták ki (Dt 22:18). A
halálbüntetést azonnal végre kellett hajtani (Dt 21:21). Sámuel három helyen gyakorolt bírói teendőket
(I Sm 7:16). Később voltak hivatalos bírák, akiket a király nevezett ki (Dt 16:18). A bírósági eljárás
nyilvános volt a város kapujánál (Am 5:10) vagy egy meghatározott helyen (Jdc 4:5). Jeruzsálemben
volt egy olyan magasabb ítélkező fórum, amely vallási és világi perekben egyaránt ítélkezhetett.
 447

Salamon palotájában volt egy ítélethozatali csarnok, ahova mindenki szabadon bemehetett (I Rg 7:7).
Az ÚT-i korban a Nagytanács volt a peres ügyekben a a legfelső döntéshozó fórum. - A tárgyalás alatt
a bíró ült, csak az ítélet kihirdetésekor állt fel, a peres felek viszont végig álltak (Is 16:5; 50:8). A
vádlott jobbján állt a vádló (szátán) és a védő (Ps 109:6,31). A vádat élő szóban adták elő, utána
kivizsgálták az ügyet (Dt 17:4), meghallgatták a tanúkat (Prv 14:25). A halálos ítélet kimondásához
legalább két terhelő vallomásra volt szükség (Nu 35:30). Általában csak két vagy három tanú
vallomása alapján volt szabad elítélni valakit (Dt 19:15). A tanúk viselték a felelősséget (Dt 17:7), ezért
ők dobták rá az elítéltre az első követ (J 8:7). Josephus Flavius történetíró (~17-100) szerint nők és
rabszolgák nem lehettek tanúk. A tárgyi bizonyíték is fontos volt (Am 3:12). A bírónak a büntetés
kiszabása mellett az is volt a feladata, hogy a vitás kérdésekben döntsön. Ha nem tudtak dönteni,
esküvel vagy istenítélettel - pl. sorsvetéssel - állapították meg, hogy ki a bűnös (Jos 7:14). (Jr 20:12.) -
PERÁCIM-HEGY (har-pörácím - he-res--pe-res-cáde-jod-mem = legyőzetés hegye). Hegység a
filiszteusok földjén a Refáim-völgy közelében, ahol Dávid legyőzte a filiszteusokat (I Chr 14:11). (Is
28:21.) - PEREM (kánáf - kaf-nun-pe). Meredek oldalú tárgy vízszintes lapjának a széle. A Bibliában
többször szerepel a föld pereme kifejezés, ami az akkori világképet tükrözi. (Hi 37:3.) - PERPATVAR
(ríb - res-jod-béth). Kisebb, de állandó veszekedés. Bizonyos értelemben hasonlít a zsörtölődéshez,
de a perpatvarban már a tettlegesség lehetősége is benne van. (Prv 17:14.) - PERZSÁK (párasz -
pe-res-szamek = Perzsia - párszá). Ez a nép kétszáz éven át a Közel-Kelet vezető hatalma volt. A
perzsák birodalma a Tigristől az Indusig, az örmény hegyvidéktől a Kaszpi-tengerig terjedő részt
foglalta magában. A birodalmat Círusz alapította meg, amikor legyőzte Médiát és Babilóniát. Círusz
engedte meg a zsidóknak, hogy hazatérhetnek (II Chr 36:23). Utóda, I. Dáriusz támogatta a
jeruzsálemi templomépítést. I. Artaxerxesz további csoportok hazatérését is engedélyezte. A perzsák
ékírást használtak. Az óperzsa nyelvet idővel felváltotta az arám nyelv. Tisztelték a napot és a vizet.
Szertartásaikat a szabad ég alatt felállított oltáron végezték. Később alakult ki hitükben a jó és a rossz
harca: a jók a paradicsomban élhetnek tovább, a rosszaknak pedig hosszú szenvedés lesz a sorsuk.
(Ez 27:10.) - PERZSELŐ TŰZ (és ókélá - alef-sin alef-vav-kaf-lámed-he = emésztő tűz -- ákal = enni,
felfalni). Olyan tűz, amely a felületén éget meg valamely tárgyat. Az itt olvasható kifejezés inkább
emésztő tűznek felel meg, amely teljesen elpusztítja azt, ami az útjába kerül. (Is 33:14.) -
PÉLDABESZÉD (másál - mem-sin-lámed - parabolé). Izraelben elvont fogalmak helyett képes
beszédet használtak. Az ÓT tele van ilyen kifejezésmóddal. Jelenthet olyan történetet, amely
szemléletesen fogalmaz meg valamilyen élethelyzetet vagy tanítást. Jézus is gyakran alkalmazta ezt a
tanítási formát, összesen negyven példázatot mondott. (I Sm 24:14.) - PÉNZ (keszef - kaf-szamek-pe
= ezüst). Izraelben a fogság előtti időkben főleg cserekereskedelmet folytattak, vagy pedig súlyra
mérték az ezüstöt, illetve az aranyat (I Chr 21:25). Pénzt csak a fogság után kezdtek verni. A
megszállások idején a hódítók pénzét is kötelesek voltak elfogadni. A négyszáz ezüst sekel, amelyet
Ábrahám a Makpéla-barlangért fizetett, nem annyira érméket, inkább súlyt jelent. Jákób fiai
pénzeszacskóban vitték a gabona árát Egyiptomba, de nem valószínű, hogy ez a mai, meghatározott
értékű pénzzel azonos fizetőeszköz lett volna, ezt is inkább csak súlyra mérték (Gn 23:16; 42:25). Vert
érmékről, tehát meghatározott értékű pénzdarabokról a hazatérés leírásában olvashatunk először:
61 000 arany drachmáról és 5000 ezüst mínáról (Esr 2:69). - Az első zsidó pénzek a Makkabeusok
korából származnak. Hyrkánosz János bronzból veretett pénzt. Nagy Heródes korából rézpénzről
tudunk, mert a rómaiak csak ebből engedélyeztek a tartományokban pénzt veretni. A zsidó pénzeket
természetesen nem arcképek, hanem növények és jelképek díszítették, a római pénzek egyik oldalán
pedig mindig az éppen uralkodó császár arcképe volt látható. Jézus korában Izraelben a zsidó pénz
mellett római és görög pénzek is voltak forgalomban. Mózes fél sekelben határozta meg az Úrnak
szánt adományt. Vigyáztak a pénz tisztaságára. A mózesi törvények szigorúan tiltották a kétféle
súlymértékkel elkövetett csalást (Dt 25:13) és az uzsorakamatot (Ex 22:24). Mikeás próféta keményen
szólt a hamis mérőeszközök ellen (Mch 6:11). - A pénz amellett, hogy nélkülözhetetlen fizetőeszköz,
kísértés kiindulópontja is lehet. Géházi poklossággal fizetett kapzsiságáért (II Rg 5:26,27). Júdás
harminc ezüstért árulta el Jézust (Mt 26:15). Simon mágus pénzért akarta megvenni a Szentlelket (Act
8:18). Pál arra figyelmeztette Timóteust, hogy „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10).
Az utolsó időkben az emberek „pénzsóvárok lesznek” (II T 3:2). Jézus azt tanította, hogy az bánik
helyesen a pénzzel, aki mások javára fordítja, mert így a mennyben gyűjt kincset magának (Mt 19:21)
A templomban szétszórta a pénzváltók pénzét (J 2:15). tanítványait arra utasította, hogy ne vigyenek
magukkal pénzt (Mc 6:8). Ésaiás ezt hirdette: „Ti szomjasok, mind jöjjetek vízért, még ha nincs is
pénzetek! ... Vegyetek bort és tejet, nem pénzért és nem fizetségért!” (Is 55:1.) Jézus arra
figyelmeztet, hogy az ember semennyi pénzért nem válthatja meg életét (Mt 16:26), mert - amint Péter
írja - „nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg, ... hanem drága véren, a
hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén” (I P 1:18). (Is 55:1.) - PÉTER (Petrosz =
szikla). Zsidó nevén Simon. Testvérével, Andrással együtt halász volt (Mc 1:16). Jézus a halászháló
 448

mellől hívta el követőjének Andrással együtt (Mt 4:18-20). A Jézushoz legközelebb álló három
tanítvány egyike volt. Őket vitte be magával Jézus Jairus házába, amikor lányát feltámasztotta (Mc
5:37). Magával vitte a megdicsőülés hegyére (Mc 9:2), és maga mellé vette a Gecsemáné-kertben is
(Mc 14:33). Cézárea Filippinél ő mondta ki a döntő hitvallást Jézus mellett: A názáreti Jézus a
megígért Messiás (görögül Krisztus), sőt ő mondta ki először - amit Jézus maga soha nem mondott ki,
csak jóváhagyta a vallomásokat -, hogy Jézus Isten Fia (Mt 16:16). Heves természetére jellemző,
hogy Jézus elfogatásakor egyedül Ő akarta fegyverrel megvédeni mesterét (Mt 26:51), nemsokára
viszont egyedül ő tagadta meg félelmében (Mt 26:75). Pünkösdkor Jeruzsálemben nagy beszédet
mondott, aminek hatására „azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk” (Act 2:41).
Amikor Jézust a názáretiek elűzték (L 4:29,30), Kapernaumba ment, ahol Péterék fogadták be
házukba (Mt 8:14). Cézárea Filippinél Jézus Péter görög nevének a jelentésére utalva mondta, hogy
Péter hite olyan szilárd, mint a szikla (héberül kéf - kaf-pe,arámul kéfá), nem Ő adta neki a Péter
nevet. Péter tanúja volt Jézus feltámadásának, ő nézett be először az üres sírba (L 24:12), és őt bízta
meg Jézus juhai legeltetésével (J 21:15-17). Péter vezette azt a gyűlést,amelyen Júdás helyébe egy új
apostolt választottak (Act 1:15), majd hirdette Krisztust Lídiában, Joppéban és Cézáreában, eleinte ő
vezette a jeruzsálemi gyülekezetet, majd miután a börtönből szabadult, átadta Jakabnak a gyülekezet
vezetését, és elhagyta Jeruzsálemet (Act 12:17). Ettől kezdve a zsidókeresztyének apostola lett. A
legenda szerint Rómában mártírhalált halt, noha erről egyetlen írott sor sincs, hacsak levelének utolsó
mondatát nem tekintjük annak. Az tény, hogy az I. századi zsidó apokaliptikában Babilon Róma
fedőneve volt parázna életmódja miatt, de mivel Péter kimondottan zsidók között működött, azoknak a
nyelvét ismerte, kizárt dolog, hogy ezt a nagyon fontos munkaterületet otthagyta volna egy olyan
munkaterületért, ahol - egy kis számú zsidókeresztyén kivételével - senkivel nem tudott beszélni.
Babilon nevű kerület különben a mai egyiptomi fővárosban is van, elképzelhető, hogy az I. században
is volt. Ez olyan, mint hogy Budapesten az egyik kerületet köznyelven Chicagónak hívják kétes értékű
közbiztonsága miatt. Végső fokon még az is inkább elképzelhető, hogy valóban a mezopotámiai
Babilonban volt Péter a száműzetés után nagy számben ott maradt zsidók között, mint hogy Rómában
volt. Munkatársaként említi Márkot, akinek római tartózkodására sehol sincs utalás. Szilvánusz, aki a
jeruzsálemi gyülekezet egyik vezetője volt, nem valószínű, hogy egyszerre csak Rómában termett
volna. Az biztos, hogy Péter akkor még nem volt Rómában, amikor Pál onnét leveleit írta, mert akkor
elképzelhetetlen, hogy őt is ne említette volna leveleiben. - PIACI ÁRU (izzákón - ain-zain-caf-vav-
nun). Olyan kereskedelmi árucikk, amely nyilvános piacokon, illetve vásárokon cserél gazdát. (Ez
27:33.) - PILLANAT (pithöom löfetha - pe-thav-alef-mem -- lámed-pe-thav-ain -- pithöom = hirtelen,
petha = pillanat). Nagyon rövid időpont. A pillanatnyi történs hamar beálló eseményt jelent. (Is 30:13.) -
PIROS (edom - alef-dáleth-mem). A Biblia nem tesz különbséget piros (cinóber) és vörös (kármin)
között. (Eccl 5:10. - Thr 4:7.) - PÍ-BESZET (pí-beszeth - pe-jod--béth-szamek-thav). Egyiptomi város a
Nílus-deltában. Egyiptomi neve: Pí-Bastit (macskafejű istennő). Ezékiel próféciájában Ónnal együtt
hirdeti meg pusztulását. (Ez 30:17.) - POGÁNY (ethnosz = nép, ta ethné = a pogányok). A latin
paganus = falusi szó elmagyarosított formája. A Bibliában azokat jelenti, akik nem tartoznak Isten
népéhez. Az ÓT-i korban általában a bálványimádókat, az ÚT-i korban a zsidókat körülvevő népeket
jelölték ezzel a szóval. Helytelen nem keresztyén értelemben használni (pogány törökök). (L 2:32.) -
POHÁR (kósz - kaf-vav-szamek). Az ÓT-i korban aranyból, ezüstből, rézből, bronzból, agyagból, fából,
bőrből, kőből, üvegből készítették a poharakat. A magyar fordításban a pohár mellett a kehely és a
serleg szó is előfordul. A poharat használták általában étkezésnél (Gn 44:2), de ünnepélyes
alkalmakon és kultuszi célból is (Ex 25:29). Átvitt értelemben beszél a Bibliai hálaadás poharáról (Ps
16:13), amely a páskavacsorán a harmadik alkalommal történő ivást jelentette. Jézus ennél a
pohárnál mondta el az úrvacsora szereztetési igéit (Mt 26:27). Beszél a Biblia még a vigasztalás
poharáról, mert a gyászolókat vigasztalásként borral kínálták (Jr 16:7). Amikor Jézus bejelentette
tanítványainak szenvedéseit, a szenvedés poharáról beszélt nekik (Mt 20:22). A fogságban Ésaiás
olyan pohárról beszélt, amelytől tántorog a nép (Is 51:17). Jeremiás könyvében a harag poharáról
olvashatunk (Jr 25:15). A zsoltáríró így énekel: „Uram! Te vagy osztályrészem és poharam” (Ps 16:5).
(Ps 75:9.) - POKOL (söól - sin-alef-vav-lámed). Az ÓT-ben általában a holtak birodalmát jelenti, bár
jelentéstartalma az idők folyamán változott. A zsoltárokban olyan helynek tűnik, ahol a holtak élik a
maguk életét (Ps 139:8). A fogság előtt élt Hóseás szerint a holtak birodalmából meg lehet szabadulni
(Hos 13:14). A jóval később keletkezett Jób könyvében viszont azt olvassuk, hogy onnét nincs
visszatérés (Hi 10:21). Kétségtelen az összefüggés a héber seól ls a görög mitológiából ismert holtak
birodalma (Hádész) között. A későbbi jelentésváltozás folytán a pokol mindinkább az elkárhozottak
helyévé vált (Mt 18:5). Egy Jézus korában közismert zsidó legenda, amelyet Jézus példázatában
említett, szintén ezt a szemléletet tükrözi (L 16:26). Ebből fejlődött ki a római katolikus dogmatikában a
tisztítótűz gondolata, amely szerint a meghaltak lelkei a purgatorium tüzében tisztulnak meg, mielőtt a
mennyországba jutnak. Ez a dogma viszont pontosan ellentmond annak a tanításnak, amelyet Jézus
 449

adott elénk a halottak feltámadásáról (Mt 25:46), és amelyet Pál apostol is vallott. Ebben a pokol
fogalma az ősi héber felfogást tükrözi, miszerint az a meghalt lelkek tartózkodási helye a feltámadásig
(I Th 4:13-17). Jézusnak a kereszten a megtérő bűnöshöz intézett szavai is ezt a felfogást erősítik:
„Ma velem leszel a Paradicsomban” (L 23:43). Az Út görög szövege itt a perzsa eredetű paradejszosz
szót használja, amely díszkertet jelent. Néhány héber nyelvű ÚT-fordítás - az ÚT görög szövege
nyomán - Édenkertnek (gan-édes) írja, ami legalább annyira szerencsétlen fordítás, mint a magyar
Paradicsom. Ezek a fordítók nyilván az ÚT görög szövegében használt szó eredeti perzsa
jelentéséből indultak ki minden teológiai meggondolás nélkül. Itt Jézus kétségtelenül a seólra, vagyis a
halottak birodalmára utalt, mégpedig a próféták értelmezésében: ahol a meghaltak lelkei a
feltámadásra várnak. Ezt tette Jézus is: „Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül”
(Apostoli hitvallás). Teljesen ezt az értelmezést támasztja alá Jézusnak a feltámadásról szóló tanítása
is (Mt 25:31-46). A pokol tehát nem a kárhozat helye, nem azonos a Jelenések könyvében leírt tűznek
tavával, amely a teljes megsemmisülés állapotát tükrözi (Ap 20:15), hanem a héber söól, illetve
részben a görög Hádész fogalmával azonos. - POLYVA (kas - kóf-sin = az aratás, illetve a cséplés
után visszamaradó melléktermék). A gabonamag védőhéja. Amikor a gabonát kicsépelik, a polyvát a
szórólapátról vagy a rostáról elviszi a szél. Mivel semmire sem használható, kemencében szokták
elégetni. Átvitt értelemben az értéktelenséget fejezi ki vele a Biblia. Legfeljebb vályogvetésre lehet
használni (Ex 5:7). A gonoszoknak olyan lesz a sorsuk, mint a polyvának, amelyet elhord a szél. A
szálló polyva a végítélet jelképe (Sph 2:2). (Is 41:2.) - POMPA (cöbí - cáde-béth-jod). Gazdagságot
kifejező, látványos külsőség. (Is 23:9.) - PONYVA (jöríá - jod-res-jod-ain-he = sátor). A sátor fala
ponyvából készült. A nomád életet folytató emberek sátorban laktak (Gn 12:8). Izrael csak a
honfoglalás után tért át házépítésre, de a hadsereg tovább is sátorban táborozott (II Sm 11:11). Éppen
ezért fontos mesterség volt még az ÚT-i időkben is a sátorponyva-készítés. Pálnak is ez volt a
mestersége, amit missziói útjai során mindenütt hasznosított is. (Is 54:2.) - POR (áfár - ain-pe-res).
Mindenütt megtalálható, apró, megszámlálhatatlan talajrészecske (Gn 13:16). Isten az embert porból
teremtette, ahova vissza kell térnie (Gn 2:7; 3:19). A gyászhoz hozzátartozott, hogy a gyászoló port
hintett a fejére (Jos 7:6), sőt porban fetrengett (Mch 1:10). A porban ülés megaláztatást (Is 47:1), a
pornak a levegőbe szórása dühösséget (Act 22:23), a lábról való lerázása elzárkózást (Mt 10:14)
jelentett. (Hi 5:6.) - PRÉDA (baz - béth-zain). Vadállatok által ejtett zsákmány, illetve háborúban a
győztes katonák zsákmánya. (Jr 49:32.) - PRÉDIKÁTOR KÖNYVE (koheleth - kóf-he-lámed-thav -
Ecclesiastes - Concianator = gyülekezeti szónok). A hagyomány Salamont tartja a könyv szerzőjének.
A teljes cím: dibré koheleth ben-david = Dávid fiának a gyülekezetben mondott beszédei. Ez Salamon
szerzőségére utal. Némelyik latin fordításban szerepel is Salamon neve. Salamon híres volt
bölcsességéről (Ecc 1:16; 12:9). A hagyomány szerint Salamon megáldotta a gyülekezetet (káhál -
kóf-he-lámed), ami a koheleth feladatai közé tartozott. A könyv alaposabb tanulmányozása alapján
azonban rá kell jönni, hogy sok olyan nyelvi jelenség található benne, amely Salamon korában még
ismeretlen volt. Ez viszont Salamon szerzősége ellen szól. Egyes feltételezések szerint a könyv
szerzője egy, a Kr. e. III. század végén élt bölcs tanító. - A könyv anyaga a bölcsességirodalomhoz
tartozik. A kérdéseket felelet és tanítás követi. Műfaja az Egyiptomban ismert királytestamentum,
amelyben a király közli fiával élettapasztalatait és az uralkodáshoz szükséges tanításait. (Ilyen
műfajhoz tartozik az István királynak tulajdonított, az ismeretlen szerzőjű Gesta Hungarorumban
található, királyi intelmeket tartalmazó szöveg.) Dávid, de főként Salamon udvartartásában
felismerhetők bizonyos egyiptomi hatások, ami elképzelhetővé teszi, hogy Salamon írt ilyen királyi
testamentumot. Az egyiptomi hatást figyelembe véve megmagyarázhatók a nyelvezetében jelentkező
idegen hatások. - A legújabb bibliakritika mégis elveti ezt a lehetőséget, és inkább a III: században
keresi a szerzőt. Erre utalnak a sztoicizmusnak és az epikureizmusnak a szövegben található hatásai
és a nyelvezetében fellelhető arám hatások. Egy helyen V. Ptolejamosz Epifánészre történő utalást
vélnek felfedezni (Eccl 10:16), aki ötéves korában lépett trónra (204-ben). A kumráni leletek között is
találtak töredékeket a Prédikátor könyvéből. A szöveg valószínűsíti a jeruzsálemi keletkezést. A
kánonban Kr. u. 96-ban került végleges helyére az Énekek éneke után. Kánoni tekintélyét mind a
zsidó, mind a keresztyén tudósok elismerték. - PROTO-ÉSAIÁS (jösaöjáhú - jod-sin-ain-jod-he-vav -
Proto-(első)-Ésaiás: Is 1-39). Uzzijjá, Jótám és Áház júdai királyok uralkodása alatt prófétált, mielőtt az
asszírok Izrael népének egy részét Babilonba vitték száműzetésbe. Főként az Áház alatt uralkodó
zavaros állapotok késztették szólásra. Vigasztalásul ígért egy új királyt a népnek, aki gyermekként lép
trónra, és mindent rendbe tesz (Is 9:5,6). Ez a prófécia konkrétan, történelmi síkon Jósiás királyban
teljesedett be (II Rg 22:1), eszkatológiai értelemben az ÚT népe Jézusra vonatkoztatja. (Is 1:1.) -
PRÓFÉTA (nábí - nun-pe-jod-alef). A próféta Isten üzenetét adta át a népnek vagy a királynak (II Sm
12:1). Az ÓT-i korban voltak prófétaiskolák (II Rg 2:3). A próféták feladata az igehirdetés és a
jövendölés volt. Némelyik prófétának saját könyve van a Bibliában, mások beszédei és cselekedetei a
királyok koráról írt könyvekben maradtak fenn. A prófétai könyvek 760-tól nagyjából 520-ig kísérik
 450

figyelemmel Izrael életét. Szép számmal előfordultak hamis próféták is (Jr 5:31). A pusztai vándorlás
korától ismert Mirjám mint prófétanő, a királyok korából Sámuel (I Sm 3:20), Illés (I Rg 17:1), Elizeus
(II Rg 2:15), a későbbi próféták közül pedig azok, akiknek külön könyvekben olvashatók a beszédei.
Keresztelő János volt az utolsó próféta, aki a Messiás útját készítette elő (Mc 1:3). Jézust is sokan
prófétának tartották (J 4:19). (Jr 2:26.) - PUSZTA (midbár - mem-dáleth-báth-res). Csapadékban
szegény terület. Izrael földjének nagy része bozótos mészkőhegység, amely az esős évszakban
kivirágzik, majd május táján kiszárad. Az Egyiptomból menekülő nép a honfoglalás előtt negyven évig
tartózkodott a Színai-félsziget pusztaságában, ahol csak az oázisok mentén volt élet. A vándorló nép
ilyen oázisok közelében tartózkodott rövidebb-hosszabb ideig. Az Izrael területén levő pusztaságok
mészkőhegyei tele voltak barlangokkal, amelyek jó rejtekhelyet nyújtottak a bujdosóknak, mint például
Dávidnak (I Sm 22:1; 23:14) és Illésnek (I Rg 17:2-7). Keresztelő János Júda pusztájában élt és
prédikált (Mc 1:3), ahol abban az időben még oroszlán és medve is előfordult. János a mennyei
jelenésekben egy napba öltözött asszonyt látott, aki „elmenekült a pusztába” (Ap 12:6). (Jr 3:2.) -
PUSZTAI DÉMON (száír - szin-ain-jod-res). Az ÓT-ben ritkán fordulnak elő démonok, mert az
egyistenhit kizárja létezésüket. Ésaiás a pusztai vadállatokkal - no meg a boszorkányokkal - említi
együtt a démonokat. Ez azzal magyarázható, hogy a babonás hit minden tiltás ellenére jelen volt a
népben. Ilyen démon volt például lilit, az éjszakai boszorkány. Az ÚT egyértelműen a világ
fejedelmeinek nevezi a démonokat, akiket Krisztus megítél (J 12:31). Ezek olyan istenellenes szellemi
erők, akik az utolsó ítéletben megsemmisülnek (Mt 25:41). A démoni erők külön birodalmat képeznek.
Fejedelmük a tisztátalan lelkek ura (Ap 12:7). A gonosz lelkek lakóhelye a puszta (Mt 12:43). Jézusnak
hatalma van a démonok felett (Mc 5:8). Minden szellemi hatalom Jézus hatalma alá vettetett mennyen
és földön (I P 3:22). (Is 34:14.) - PUSZTASÁG (sömámá - sin-mem-mem-he). Csapadékban szegény
terület. Izrael földjének nagy része bozótos mészkőhegység, amely az esős évszakban kivirágzik,
majd május táján kiszárad. Az Egyiptomból menekülő nép a honfoglalás előtt negyven évig
tartózkodott a Színai-félsziget pusztaságában, ahol csak az oázisok mentén volt élet. A vándorló nép
ilyen oázisok közelében tartózkodott rövidebb-hosszabb ideig. Az Izrael területén levő pusztaságok
mészkőhegyei tele voltak barlangokkal, amelyek jó rejtekhelyet nyújtottak a bujdosóknak, mint például
Dávidnak (I Sm 22:1; 23:14) és Illésnek (I Rg 17:2-7). Keresztelő János Júda pusztájában élt és
prédikált (Mc 1:3), ahol abban az időben még oroszlán és medve is előfordult. János a mennyei
jelenésekben egy napba öltözött asszonyt látott, aki „elmenekült a pusztába” (Ap 12:6). (Is 17:9.) -
PUSZTÍTÁS (sad - sin-dáleth) A természetben vagy az emberek és népek életében végbemenő
rombolás, megsemmisítés. Okozója maga az ember is lehet. Isten, látva az emberek bűnét,
elhatározta, hogy elpusztítja a földet. Sodomát és Gomorát bűnös életmódja miatt pusztította el Isten
(Gn 6:7; 19:24). Jeruzsálem sem kerülheti el pusztulását (L 19:44). Jóel az Úr napján bekövetkező
pusztításról jövendölt. Ha egy király visszaél hatalmával, annak pusztítás lesz a vége (Ez 7:27). A
meggazdagodási vágy gyakran vezet pusztításba (I T 6:9). Jézus a tágas kapu és a széles út
veszedelmére figyelmeztet, amely könnyen pusztulásba visz (Mt 7:13). Isten viszont úgy szereti az
embert, hogy nem hagyja elpusztulni, ezért „egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen,
hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Is 16:4.) - PUSZTÍTÓ (sádad - sin-dáleth-dáleth = elpusztítani). A
pusztító utálatosság kultikus vonatkozásban minden olyan dolgot jelent, amely kultikus szempontból
tilos. Dániel IV. Antióhosz Epifánész szeleukida királyt nevezi pusztító utálatosságnak, aki
megszentségtelenítette a templomot azzal, hogy egy Zeusz-szobrot és egy Zeusz-oltárt állított fel az
áldozati oltár helyén. Őrá emlékeztet Jézus a világ végéről szóló tanításában (Mt 24:15), Caligula
császárra utalva, aki nem sokkal Jézus halála után saját szobrát akarta felállíttatni a jeruzsálemi
templomban. Pál a thesszalonikai levélben utal rá (II Th 2:3). Jeremiás az északi ellenséget, Babilont
nevezte pusztítónak. (Hi 15:21.) - PUSZTULÁS (séber - sin-béth-res) A természetben vagy az
emberek és népek életében végbemenő romlás, megsemmisülés. Okozója maga az ember is lehet.
Isten, látva az emberek bűnét, elhatározta, hogy elpusztítja a földet. Sodomát és Gomorát bűnös
életmódja miatt pusztította el Isten (Gn 6:7; 19:24). Jeruzsálem sem kerülheti el pusztulását (L 19:44).
Jóel az Úr napján bekövetkező pusztulásról jövendölt. Ha egy király visszaél hatalmával, annak
pusztulás lesz a vége (Ez 7:27). A meggazdagodási vágy gyakran vezet pusztulásba (I T 6:9). Jézus a
tágas kapu és a széles út veszedelmére figyelmeztet, amely könnyen pusztulásba visz (Mt 7:13). Isten
viszont úgy szereti az embert, hogy nem hagyja elpusztulni, ezért „egyszülött fiát adta, hogy aki hisz
őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). (Jr 4:6.) - PÚT (púth - pe-vav-téth). Hám
egyik fai (I Chr 1:8). (Jr 46:9.)
RABBÁ (rabbá - res-béth-he = nagy). Ammón fővárosa. Rabbá ostrománál halt meg a hettita
Uriás (II Sm 11:1). A próféták közül többek között Jeremiás (Jr 49:1) és Ezékiel (Ez 25:5) is keményen
prófétált Rabbá ellen. Virágzó város volt egészen addig, amíg Nebukadneccar második hadjárata
alkalmával el nem pusztította. Később II. Ptolemajosz Filoszófosz Filadelfia néven újjáépítette. Ma
Amman, Jordánia fővárosa. (Jr 49:2.) - RABLÁS (gézel - gimel-zain-lámed). Az ókori Keleten főleg a
 451

beduinok, de később a letelepedett népek is gyakran vezettek rabló portyázásokat. A háborúval a

rablás is velejárt (I Sm 23:5). Izraelben a bírák korában szaporodtak el a rablások. Sikem polgárai
minden közelükben elhaladót kiraboltak (Jdc 9:25). Hóseás korában már az utcákon is fosztogattak a
rablók (Hos 7:1). Sokszor a királyok és a fejedelmek rabolták ki a szegényeket, az özvegyeket és az
árvákat (Mch 2:8). Jézus korában különösen a Jeruzsálem és Jerikó közötti út volt nagyon veszélyes
(L 10:30). Gyakran templomokat is kiraboltak (Act 19:37). Hóseás a papokat nevezi rablóbandának
(Hos 6:9). Jézus idejében a zélóták is gyakran hajtottak végre rablásokat az utak mentén (Mc 15:27).
A rablás minden formája bűn, de különösen súlyos, ha a kegyesség leple alatt történik (Mt 23:14). (Is
61:8.) - RABLÓ (gödúd - gimel-dáleth-vav-dáleth). Az ÓT-i időkben - de még Jézus korában is - a
nagy közlekedési útvonalakon rendkívül gyenge volt a közbiztonság (L 10:30). A házakat úgy
építették, hogy ellenállhassanak a rablótámadásoknak. A próféták keményen elítélték a rablást (Is
61:8). Mikeás így dorgálta a gazdagokat: „Ti ellenségként támadtok népemre, letépitek a ruhát, a
köntöst a gyanútlan járókelőkről” (Mch 2:8). Még az ÚT-i időkben is voltak templomrablók (Act 19:37).
Barabás, akinek szabadon bocsátását követelték, „rabló volt” (J 18:40), valószínűleg nem közönséges
útonálló, hanem zélóta (politikai lázadó). Jézus azzal vádolta a főpapokat és az írástudókat, hogy a
templomot rablók barlangjává tették (Mc 11:17), és a kegyesség leple alatt folytatott rablást különösen
elítélte (Mt 23:14). Pál szerint „sem tolvajok, sem nyerészkedők” nem örökölhetik Isten országát (I K
6:20). (Hos 7:1.) - RABSZOLGA (ebed - alef-béth-dáleth). A rabszolgák általában idegen népek
hadifoglyai voltak. Emellett a szegény zsidók is eladhatták magukat rabszolgának. Kezdetben nem
ismerték a hadifogolyból lett rabszolgaságot, mert a háborúban az utolsó szál emberig ki kellett irtani
az ellenséget (Is 14:2), csak a nőket tartották meg rabszolgának (Nu 31:7). A királyok korában a nagy
építkezésekhez szükség volt munkaerőre, ezért akkor már a legyőzött férfiakat is életben hagyták (II
Sm 12:31). A rabszolga nem hagyhatta el urát, az viszont eladhatta őt. A rabszolgát ura
megfenyíthette, megölhette, de nem csonkíthatta meg (Ex 21:26,27). A rabszolgát is körül lehetett
metélni (Ex 17:13), neki is meg kellett tartania a pihenőnapokat, ő is mutathatott be áldozatot (Dt 5:14;
12:12), és részt vehetett a páskaünnepen (Ex 12:44). - Az olyan rabszolganőt, akivel ura hosszabb
ideig nemi kapcsolatot létesített, szabadon lehetett bocsátani, de eladni nem lehetett (Dt 21:14). Az
izraeli származású rabszolganőt feleségül is lehetett venni. A zsidó rabszolgának hat évig kellett urát
szolgálnia, de ha tovább is ragaszkodott urához, akkor örökös rabszolga maradhatott (Ex 21:2,6). A
rabszolgákat általában bányákban vagy műhelyekben (II Sm 12:31), a földeken (I Chr 27.26) és az
építkezéseknél (I Rg 9:15) foglalkoztatták. A házban született rabszolgának több kedvezmény járt,
különösen ha a ház urának a gyermeke volt. Ő szabad nőt is feleségül vehetett (I Chr 2:34,35). A
szökött rabszolgát külföldről is visszavitték (I Sm 30:15). A rabszolgáknak menedékjoguk is volt (Dt
23:16). A rabszolgákat valószínűleg a kezükön jelölték meg (Is 44:5), és kopaszra nyírták (Mch 2:9).
Az ÚT-i korban igyekeztek könnyíteni a rabszolgák helyzetén. Jób hangoztatta az emberek
egyenlőségét (Hi 31:5), Pál pedig azt hirdette, hogy Krisztusban nincs „sem szolga, sem szabad” (G
3:27). (Hi 7:2.) - RAGYOGÁS (nér - nun-res = fény). Tiszta, tükröződő fény (Ps 67:2. Prv 16:15). (Hi
37:22.) - RAHAB (rahab - res-khéth-béth). Mitikus tengeri szörny. Költői szövegekben Rahab
szétzúzása Isten tengerek feletti hatalmának képes kifejezése (Ps 89:11). Prófétai szövegekben
Egyiptomot jelenti (Is 30:17) Ennek eredete a víznek a kivonuló nép előtt történt szétválására
vezethető vissza. (Is 51:9.) - RAVASZ (árúm - ain-res-vav-mem). Másoknak kárt okozó ember. A
ravaszság őspéldája a kígyó az Éden-kertben (Gn 3:1-7). A ravasz ember magatartása mások
romlására vezet (Dn 8:25). A ravasz (álnok) gyilkosnak még az oltár sem jelentett menedéket (Ex
21:14). Jézus ellenségei ravasz tanácsot tartottak ellene (Mt 26:4), és ravasz kérdéseikkel igyekeztek
megfogni őt (L 20:23). Jézus követőinek harcolniok kell a ravasz indulatok ellen (E 6:11), de tanulniok
kell a világ ravaszságából (L 16:8), és a jó cél érdekében olyan ravaszoknak kell lenniök, mint a kígyó
(Mt 10:16). (Hi 15:5.) - RÁGALMAZÓ (hólék rákíl - he-vav-lámed-kaf res-kóf-jod-lámed - hálak =
valamilyen életmódot folytatni - rákíl = rágalmazás). Ártó szándékkal rosszindulatú beszédet terjesztő
ember. A rágalmazó állíthat valótlanságot, de feltárhat valós titkokat is (Prv 10:18; 11:13). A mózesi
törvény szigorúan büntette a rágalmazót (Lv 19:16). A Zsoltárok is több helyen elítélik a rágalmazókat
(Ps 101:5). A rágalmazó nem lehet Isten sátrának a vendége (Ps 15:3). A rágalmazónak az a célja,
hogy ártson valakinek. Isten megszabadítja Izraelt a rágalmazó népektől (Jr 6:28; 36:3). Jakab szerint
a rágalmazó felett a törvény ítélkezik (Jc 4:11). Pál szerint a rágalmazók a gyülekezet életét is
veszélyeztetik (II K 12:20). Péter szerint a keresztyéneknek úgy kell élniök, hogy az őket rágalmazók
megszégyenüljenek (I P 2:12). (Prv 20:19.) - RÁGALOM (rákíb - res-kaf-jod-lámed). Azzal a céllal
elmondott rosszindulatú beszéd, hogy ártsanak vele valakinek. Lehet valótlan állít, de lehet olyan
valós tény megemlítése is, amelyet az illető titokban akar tartani (Prv 10:18; 11:13). Mózes törvénye a
rágalmazást az öléssel együtt említi, tehát azzal egyenlő súlyú bűnnek tartja (Lv 19:16). A zsoltárok
több helyen elítélik a rágalmazókat (Ps 101:5). A rágalmazó nem lehet „Isten sátrának vendége” (Ps
15:3). A rágalmazás oka lehet ostobaság, hűtlenség, fecsegésre való hajlam (Prv 20:19). Célja mindig
 452

ártó szándék (Ez 22:9). A rágalmazókat az ÚT is elítéli (R 1:30). Jakab szerint aki embertársát
rágalmazza, az a törvényt rágalmazza (Jc 4:11). A gyülekezet életét is veszélyezteti a rágalmazás(II K
12:20). Péter szerint a rágalmazókat jó cselekedetekkel lehet elhallgattatni (I P 2:12). (Jr 9:3.) -
RÁHEL (ráhél - res-khéth-lámed = anyaság). Lábán kisebbik lánya. Jákób kétszer hét évig szolgált
érte Lábánnál, mert nagyon szerette. Sokáig nem volt gyermeke. Végül megszületett első fia: József.
Második gyermekét, Benjámint Efratától nem messze szülte meg, de belehalt a szülésbe. A
Betlehembe vezető út mellett temették el. Sírja fölé Jákób emlékoszlopot állított (Gn 35:20). A Biblia
Ráhelt Izrael egyik ősanyjaként említi (Rth 4:11), aki sírjában is siratja a nép fogságba vitt fiait. Ez a
megjegyzés arra céloz, amikor a rámai gyűjtőtáborból elindították Babilon felé a száműzötteket. Ezt
idézi Máté evangéliuma a betlehemi gyermekgyilkosság leírásakor (Mt 2:18). Ráhel sírja a betlehemi
út mellett ma is látható. (Jr 31:15.) - RÁM (rám - res-mem = magas). Rám nemzetségéből származott
a búzi Elihú, Barakél fia, Jób legfiatalabb barátja. (Hi 32:2.) - RÁMA (rámá - res-mem-he). Város
Benjámin földjén (Jos 18:25), Jeruzsálemtől északra, a júdeai határ közelében (Jdc 19:13). Amikor a
babiloni sereg elfoglalta Jeruzsálemet, innét indították a száműzötteket Babilonba, majd a
hazatéréskor Rámába is jött haza egy jelentősebb csapat (Esr 2:26). Mai neve Er-Rám. (Jr 31:15.) -
RECIN (röcín - res-cáde-jod-nun = forrás). Damaszkusz utolsó királya. Asszíriával szemben Pekah
izraeli királlyal lépett szövetségre, és mivel Júda nem csatlakozott hozzájuk, háborút indítottak ellene.
Ekkor Áház júdai király III. Tiglat Pilészer asszír királyt, aki elfoglalta Damaszkuszt és Recint
kivégeztette (II Rg 16:9). (Is 7:8.) - REFÁIM (röfáím - res-pe-alef-jod-mem). Ábrahám előtt Kánaánban
élt óriások népe (Gn 14:5.) (Is 17:5.) - REGGEL (boker - béth-kóf-res). Az ébredés (Gn 28:18) és a
munkába indulás (Rth 2:7) ideje. A bíráskodást is reggel kezdték el (Ex 18:13). Ha viszont valaki már
korán reggel ital után jár, az a züllöttség jele (Is 5:8), és jaj annak az országnak, amelynek a vezetői
már korán reggel lakomáznak (Eccl 10:16), meg azoknak is, akik kora reggel végrehajtják az éjjel
kitervelt gaztetteiket (Mch 2:1). Bizonyos áldozatokat reggel kellett bemutatni (Ex 30:7), és a papoknak
„ott kellett állniok minden reggel, hogy hálát és dicséretet mondjanak az Úrnak” (I Chr 23:30). Jób is
reggelenként mutatott be áldozatot fiaiért (Hi 1:5). Ésaiást minden reggel felébresztette Isten, hogy
hallgassa őt (Is 50:4). Isten az esti sírást reggelre örömre változtatja (Ps 30:6). Isten igazságos, és
„ítéletét minden reggel napfényre hozza” (Zph 3:5), és „reggelre kelve” megsegíti népét (Ps 46:6). (Hi
7:18.) - REKETTYE (róthem - res-thav-mem - Retana raetam). 3 m magasra is megnövő, fehér virágú
bokor. Ilyen bokor alatt pihent meg Illés (I Rg 19:4). A régi időkben ennek a parazsából készítették a
legjobb faszenet (Ps 120:4). Éhínség idején a gyökeréből kenyeret készítettek. - REJTEKHELY
(széther - szamek-thav-res). Olyan titkos hely, ahova valaki el szokott bújni üldözői elől (Is 28:15). (Hi
40:11.) - REJTÉLYES (széther - szamek-thav-res = rejtély). A rejtély érthetetlenséget, eltitkoltságot
jelent. Azért rejtélyes valami, mert nem lehet megérteni, vagy legalábbis, nem mindenki érti meg, nem
mindenki előtt világos, nem mindenki számára nyitott: nem publikus. Akiről nem tudjuk, hogy hova lett,
az rejtélyesen eltűnt. Ha a szülők nem tudják, hogy esténként hova jár a gyerekük, akkor rejtélyesen
viselkedik, legalábbis az ő számukra. (Is 48:16.) - REMELJÁ, REMALJÁHÚ (römaljáhú - res-mem-
lámd-jod-he-vav). Pekah izraeli király gileádi származású apja (II Fg 25:27). (Is 7:9.) - REMÉNYSÉG
(tikvá - tav-kóf-vav-he). Az ÓT-ben először a fogságban élő prófétáknál jelenik meg a reménység
hirdetése. Jób könyve a szenvedések között élő ember reménység utáni vágyakozását mutatja be (Hi
6:8). Mikeás a szabadító Istenben (Mch 7:7), a zsoltáríró Isten Igéjében (Ps 119:74) reménykedik.
Krisztus eljövetelével megváltozott a reménység tartalma. Ami addig a jövő reménysége volt. az a
Krisztusban hívők számára jelenné változott. Péter szerint Isten a hívőket Krisztus halála által élő
reménységre szülte újjá (I P 1:3). Az ÚT-i reménység mindig krisztocentrikus (I K 15:28). - Az ÚT-i
„reménység” szó (elpisz) szabadítást (I Th 5:8), megigazulást (G 5:5), feltámadást (I K 15:42-44), örök
életet (Tt 1:2), Isten meglátását (I J 3:2) és Isten dicsőségét (R 5:2) jelenti. A reménység Isten
ajándéka (II Th 2:16), a lélek első zsengéje (R 8:23). Ábrahám hite reménykedő hit volt (R 4:18). A
reménység mindig kapcsolatban áll a hittel és a szeretettel (I K 13:13). Az ÚT népének reménysége az
Úr érkezésének örvendező várása. A Héber levél írója arra int, hogy „a reménység hitvallásához
szilárdan ragaszkodjunk” (H 10:23), mert számot kell adnunk a bennünk élő reménységről (I P 3:15).
Az üdvösség reménysége sisak a fejen (I Th 5:8), lelkünk biztos és erős horgonya (H 6:19). (Prv
24:14.) - REND (széder - szamek-dáleth-res). Olyan állapot, amelyben minden a megfelelő helyen
van. A cselekvések megszabott egymásutánja vagy megszokott alakulása. Az érvényes törvénynek
vagy szabálynak megfelelő állapot. A társadalomnak a termelési mód alapján kialakult szervezete.
Személyeknek vagy tárgyaknak egyenes vonalat alkotó sora. Lekaszált fű vagy gabona sora.
Társadalmi osztály vagy réteg. (Hi 10:22.) - REPÜLŐ SÁRKÁNY (száráf möúféf - szin-res-pe -- mem-
ain-vav-pe-pe -- száráf = sárkány, úf - ain-vav-pe = repülni). A sárkány lehet különböző tengeri szörny:
kígyó vagy krokodil. Ésaiás két helyen szól repülő sárkányról. Az egyik helyen (Is 14:29) Izraelt jelenti
a filiszteusok elleni harcban, a másik helyen (Is 30:6) pedig Egyiptom jelképes neve. (Is 30:6.) - RES.
A héber ABC 20. betűje. Megegyezik a magyar R hanggal. - REST (ácél - ain-cáde-lámed). Lusta,
 453

dologkerülő ember. A restség és az álmosság társai egymásnak (Prv 19:15). A restnek a hangyától
kellene tanulnia (Prv 6:6). A rest ember nem akar kétkezi munkát végezni (Prv 21:25). Az ÚT-ben
ritkábban fordul elő. Jézus példázatban szólt a rest szolgáról (Mt 25:26). A tanítványoknak szemére
vetette, hogy rest szívűek a hitre (L 24:25). (Prv 10:26.) - RETTEGÉS (pahdá - pe-khéth-dáleth-he =
bátortalanság, félénkség). Állandó félelem. Az ókori ember sok mindentől rettegett: a vihartól, a
betegségtől (Ps 83:16; 91:6), a haláltól (Ps 18:15). A rettegés okozójának Istent tartották (Hi 23:16). Az
Istennel való találkozás rettegést váltott ki az emberekből (Gn 28:16,17). Jézus tettei is okoztak
rettegést (L 5:9), de aki hisz Jézusban, annak nincs mitől rettegnie (Mt 14:27). (Hi 13:11.) -
RETTENETES (balhahá - béth-lámed-he-he = borzalom). Rémületet keltő, irtózatos. Népre
vonatkoztatva: félelmet keltő. Az ilyen népeknek nem lehet ellenállni, olyan hatalmasak és
erőszakosak. Egyetlen védelem ellenük a menekülés. (Ez 28:19.) - RÉGEN (hénná - he-nun-he = ez
idáig). Hosszú ideje. Jelentheti azt, hogy valamely hosszú idővel ezelőtt történt, de azt is - mint
Ésaiásnak ezen a helyén -, hogy valami hosszú ideje tart. (Is 41:22.) - RÉGI (dór vádór - dáleth-vav-
res--vav-dáleth-vav-res = nemzedékről nemzedékre). Régi az, ami régen keletkezett, régóta megvan,
esetleg már értékét vesztette, érvénytelen (H 8:13). Régiek a régmúlt időkben élt emberek (L 9:8).
Jelenthet használaton kívülit is (II Chr 3:3). Pál óembernek nevezi azt az énünket, amelyet le kell
vetkőznünk ahhoz, hogy az új ember feltámadjon (R 6:6). Ha valaki Krisztusban van, akkor „a régi
elmúlt, és íme, új jött (II K 5:17). A régi kovászt el kell takarítanunk az életünkből (I K 5:=). (Is 58:12.) -
RÉGI-TÓ (habböréká hajsáná -- böréká - béth-res-kaf-he = tó -- jásán - jod-sin-nun = régi). A Gíhon-
forrás vizének új medencét készítettek a keleti és a nyugati fal között húzódó Sajtkészítők völgyében,
hogy így biztosítsák a város vízellátását ostrom idejére. Ezt a sebtiben elvégzett munkát később
Hizkijjá (Ezékiás) király fejezte be (II Rg 20:20). Ebbe vezették bele a Régi-tó vizét, hogy így
megnöveljék a tárolható víz mennyiségét. (Is 22:11.) - RÉMÍTŐ (balláhá - béth-lámed-he-he). Hirtelen
félelmet támasztó személy, csoport vagy természeti jelenség. (Hi 24:17.) - RÉMÜLET (pahad - pe-
khéth-dáleth). Hirtelen támadt félelem (Ez 27:35). (Hi 22:10.) - RÉS (perec - pe-res-cáde). Tárgyak,
műtárgyak között levő keskeny hézag, falban levő repedés, a beszélőszervek között levő szűk nyílás.
Légy résen! - azt jelenti, hogy figyelemmel kell kísérni, mikor alakul úgy a helyzet, hogy be kell
avatkozni, és cselekedni kell akár védekezés, akár támadás céljából. (Is 58:12.) - RÉSZ (hathulím
immádí = gúnyolódásban van részem -- hathulím - khéth-thav-lámed-jod-mem = gúnyolódás). Egy
meghatározott rész az egésszel szemben, valaminek egy része, töredéke. A harcosok részt kaptak a
zsákmányból (Gn 14:24), az utódok az örökségből (Gn 31:16). Az áldozatot bemutató részt kapott az
áldozatból (Ex 29:26). A Kánaánt elfoglaló törzsek részt kaptak az elfoglalt területből (Nu 34:14). A
római katonák négy részre osztották Jézus ruháját (J 19:23). Izrael Isten osztályrésze (Dt 32:9).
Gyakran az emberen múlik, hogy a jó vagy a rossz részt választja-e. Betániában Mária a jobb részt
választotta (L 10:42). (Hi 17:2.) - RÉSZEG (sékár - sin-kaf-res = részegség). Izraelben megszokott volt
a mértékletes alkoholfogyasztás, mert nagy szőlőültetvényei voltak. Az áldozatokhoz is gyakran
használtak bort (Lv13:23), de a mértéktelen alkoholfogyasztás is eléggé elterjedt (Am 6:6). Az ÓT is
elítéli a részegséget (Prv 20:1). Egyeseknek, például a szolgálatban levő papoknak tiltva volt a
szeszfogyasztás (Ez 44:21), ellentétben a kánaáni szokásokkal, ahol a szeszfogyasztás a kultikus
események elengedhetetlen része volt (Is 28:7). Az ÚT is elítéli a részegséget (I K 11:21), ezért -
észegesek nem örökölhetik Isten országát (IK 6:10). (Is 56:12.) - RÉZ (nöhúsá - nun-khéth-sinhe).
Könnyen megmunkálható, vöröses színű, lágy fém. Ezt a fémet fedezte fel a leghamarabb az ember.
Eleinte tisztaréz rögöket dolgoztak fel, majd amikor felfedezték az olvasztást, akkorra tehetjük a
rézkorszak kezdetét. Egyiptom a Színai-félszigeten bányászott sok rezet. Az edómiak leverése után
Dávid elfoglalta az ecjon-geberi rézlelő helyeket. Később a rezet ólommal ötvözték, és így állították elő
a bronzot. A szentsátor (Ex 30:18) és a salamoni templom építésénél (I Rg 7:47) is sok rezet
használtak fel. Rézből készítettek fegyvereket és hadiöltözeteket (I Sm 17:5), de csináltak rézből
kilincseket (Jdc 16:21), bálványszobrokat és használati tárgyakat (Dn 5:23), valamint hangszereket (I
K 13:1), és pénzt is vertek belőle (Mt 10:9). A vas feltalálásáig nagyon fontos kereskedelmi cikk volt
(Ez 27:13). (Hi 41:19.) - RIADT LÁRMA (harádá - khéth-res-dáleth-he). Rémületet keltő zaj. (Jr 30:5.)
- ROBOÁM (röhaböam - res-khéth-béth-ain-mem = a nép szabad). Salamon és Naána fia (I Rg
14:31). Apja halála után fiatal barátai rossz tanácsát követte, ami miatt Izrael tíz törzse elszakadt tőle,
csak Júda tartott ki mellette (II Chr 10:17). Az északi ország királyával, Jeroboámmal élete végéig
harcban állt. Délen erős védelmi rendszert épített ki, Sisák fáraó mégis végigpusztította országát, a
templom minden kincsét magával vitte, és Roboámnak súlyos adót kellett fizetnie (II Chr 10:5-10;
12:9,10). (I Rg 12:16.) - ROM (tél - tav-lámed). Elpusztult építmény maradványa. A héber tél (az arab
tell) olyan domb, amely több rétegben elpusztult települést rejt maga alatt. Abban az időben nem
takarították el a romokat, hanem amikor újra megtelepedtek valahol, egyszerűen a régi romok tetejére
- amelyeket a futóhomok esetleg már be is fedett - építették az új várost. Sok ilyen domb több réteg
romot is rejt magában. Jeruzsálem is többször elpusztult, majd a romok tetejére többször felépült az új
 454

város. A mai Jeruzsálem 25 m-rel magasabban - nagyjából a Golgota magasságában - van a Jézus
korabeli Jeruzsálemhez képest. (Jr 30:18.) - ROMHALMAZ (tél - tav-lámed). Egész városok
lerombolásakor keletkezett romok tömege. Ezeket a romokat gyakran betemette a szél homokkal,
majd később arra építették rá a következő várost, és sok helyen ezt többször is megismételték,
például Jeruzsálem esetében. (Jr 49:2.) - ROMLÁS (kíd - kaf-jod-dáleth). A Biblia a Jeremiásnál
található szót (seber - sein-béth-res = seb) általában a nép hanyatlásának, a vezetők helytelen
politikájának, az Istentől való elfordulásnak kifejezésére használja ezt a szót. Nagyjából megegyezik a
pusztulás, megsemmisülés fogalmával. (Hi 21:20.) - ROMLOTT (szelef - szamek-lámed-pe =
kapkodás, hóbortosság, csalárdság). A Biblia főként erkölcsi értelemben használja ezt a kifejezést: A
világ nagyon hamar megromlott, és megtelt erőszakossággal (Gn 6:11). Izrael népe már a pusztai
vándorlás idején megromlott (Dt 9:12), ami a bírák korában tovább folytatódott (Jdc 1:19). Hóseás
próféta szól Isten népének a romlottságáról, Ésaiás Júda népének mondja: „romlott fiak” (Is 1:4). A
zsoltáros szélesebb körben, az egész emberiségről állapítja meg: „romlottak” (Ps 14:1). Pál szerint „a
jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság” (I K 15:33). A Timóteushoz írt levelében Jannészt és
Jambrészt nevezi „romlott értelmű” embereknek (II T 3:8). (Prv 15:4.) - ROSSZ (ra - res-ain). A
Bibliában a rossz a halált, a jó az életet jelenti. Isten az ember elé adta „az életet és a jót, de a halált
és a rosszat is” (Dt 30:15). A rossz tehát mindig a jónak az ellentéte (Is 7:15). Nagyon veszélyes azt
mondani, „hogy a rossz jó, és a jó rossz” (Is 5:20). Van úgy, hogy a rosszat Isten küldi népére bűnei
miatt, de Ő meg is szabadítja népét a bajból, ezért „ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell
fogadnunk” (Hi 2:10). A bűnös embereknek „rossz szándék van a szívükben” (Ps 28:3). Jézus szerint
is „az ember szívéből jönnek elő a gonosz gondolatok” (Mc 7:21). Pál szerint „minden rossznak
gyökere a pénz szerelme” (I T 6:10), és az ember a rossz cselekvésének a kényszere alatt áll. Pál azt
szeretné, ha a római keresztyének bölcsek lennének a jóra és képtelenek a rosszra (R 7:19; 16:19),
és azt kéri, hogy a rosszat jóval győzzék le (R 12:21). (Ps 36:5. Prv 2:14.) - RÖVID (kácér - kóf-cáde-
res). Területre vonatkozóan csekély hosszúságú, időre vonatkozóan kevés ideig tartó, nyelvtani
értelemben kis ideig hangzó. Deutero-Ésaiásnál a rövid szempillantásra kifejezés azt jelenti, hogy
Isten örökké tartó szeretetéhez képest szinte jelentéktelenül kis ideig észrevehető, elhanyagolható (Is
54:7). (Hi 14:1.) - RUBIN (kadkod - kaf-dáleth-kaf-dáleth). Vörös színű, átlátszó, nemes korund (Ex
18:18). Izraelbe az arámok hozták a piacra a rubint (Ez 27:16). A próféciák szerint Jeruzsálem falainak
a párkánya rubinból lesz (Is 54:12). - RUHA (szalmá - szin-lámed-mem-he = felsőruha, öltöny,
köntös). A ruha az ember testének befedésére szolgál. Bőrből vagy textilből készült. Az ember ősidők
óta készített magának ruhát (Gn 3:7), elsősorban az időjárás viszontagságai ellen való védelem
céljából. Ezenkívül voltak egyéb rendeltetései is a ruhának: a személyiség megkülönböztetése (Gn
27:15), a társadalmi rend jelölése (Esth 6:8), a vallási hovatartozás jelzése (Nu 15:38), a papok (Ex
28:2) és a próféták (II Rg 1:8) szolgálatának kifejezése. Használták még a ruhát a szeretet
kifejezéseként (L 15:22), de megszégyenítésre is (II Sm 10:4). A férfiak és a nők ruhája több
szempontból különbözött (Dt 22:5). A legegyszerűbb ruhadarab eleinte bőrből, majd később gyolcsból
készült ágyékkötő volt, amelyet szíjjal erősítettek a derékhoz. - A férfiak lenvászonból készült
alsóruhát és efelett felsőruhát hordtak (J 21:7), amely egy négyszögletes kendő volt az egyik vállon
keresztülvetve. A felsőruhát munka és járás közben levetették (Act 7:57), de nyilvános helyen viselni
kellett, mert a felsőruha nélküli férfit meztelennek tekintették (Is 20:2). A szegényeknek ez volt az
éjszakai takarójuk is (Ex 22:25,26). Otthon vagy gyász idején mezítláb jártak, de munka közben és
úton sarut viseltek, amely általában olcsó volt (Am 2:6). Normális körülmények között illetlen és
megalázó volt mezítláb járni. A fej és a nyak védelmére kendőt használtak. A próféták gyakran
felemelték szavukat a fényűző öltözködés ellen. A ruha rendszerint fehér, fekete vagy kék volt. - A női
ruha sok tekintetben hasonlított a férfiakéhoz, de általában finomabb anyagból készült, és élénkebb
színű volt. Kifejezetten női ruhadarab volt a fátyol, amelyet azonban nem viseltek állandóan. A
menyasszony vőlegénye jelenlétében és nyilvános helyeken köteles volt fátyolt viselni (Is 47:2). Gyász
idején gyászruhába öltöztek (Gn 37:34). A harcosok saru helyett gyakran csizmát hordtak, fejüket
pedig sisakkal védték. Gyász esetén, vagy ha káromlást hallottak, megszaggatták ruhájukat (Gn
44:13). A felsőruha kicserélése a barátság jele volt (I Sm 18:4), a ruha alsó részének a letépése pedig
megszégyenítést jelentett (Act 16:22). Ha egy férfi nem tett eleget sógorházassági kötelezettségének,
lehúzták a saruját (Dt 25:9). - Állati bőrből készült ruhát minden időben viseltek. Ezenkívül lenből,
gyapjúból is készítettek ruhákat. A ruha készítése - szövése, fonása - a nők feladata volt (Prv 27:26;
31:19). Az ember önbecsülése, hogy ruhája mindig fehér legyen (Eccl 9:8). Pál - természetesen
képletesen - ezt kérte a rómaiaktól: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust” (R 13:14), az
efézusiaktól pedig ezt: „Öltsétek fel az új embert” (E 4:24). Ésaiás az üdvösség ruhájáról és az
igazság palástjáról beszélt (Is 61:10). (Hi 9:31.) - RUHÁTLAN (löbús - lámed-báth-jod-sin = öltözet --
mibbölí - mem-béth-lámed-jod = nélkül -- mibbölí löbús = ruha nélküli, akinek nincs ruhája, meztelen.
(Hi 31:19.) - RUTH (rúth - res-vav-thav = barátnő). Móábi nő, aki egy, az éhínség elől Móábba
 455

költözött betlehemi férfihoz ment feleségül. Amikor férje és apósa meghalt, anyósa visszaköltözött
Betlehembe. Orpa menye Móábban maradt, de Ruth ragaszkodott hozzá, és vele tartott. Betlehemben
Boáz rokona a sógorházassági törvény (Dt 25:5) értelmében feleségül vette. Az ő leszármazottjuk
Dávid király és Jézus (Mt 1:5,6,16). Rth 1:4.) - RÚBEN (röubén - res-alef-béth-nun = Lássátok, fiú!)
Jákób és Lea legidősebb fia. Jákób férfierejének első terméseként említi áldásában, ugyanakkor azt
sem hallgatja el, hogy meggyalázta őt, mert másodrangú feleségével hált. Józsefet megmentette
testvérei bosszújától (Gn 29:32; 35:22; 37:21,22). Törzse a Jordántól keletre telepedett le (Jos 13:15-
23). János a Mennyei jelenésekben Rúben fiait is a 144 000 között látja (Ap 7:5). (Gn 49:3.)
SAJTÓ (jeheb - jod-he-béth). Szőlő vagy olaj sajtolására szolgált (Is 5:2). Két, sziklába vágott
kádból állt. A felső szélesebb kádban tapostak (Neh 13:15), miközben gyakran vidáman énekeltek (Is
16:10). Zsoltárt is írtak a szőlőtaposók énekének dallamára (Ps 84:1). A felső kádból az alsó kádba
folyt le a szőlőlé. A próféták igehirdetésében Isten ítéletét jelképezi, hogy „sajtóba taposta az Úr Júda
szűz leányát” (Thr 1:15). (Joel 4:13.) - SAKÁL (tan - tav-nun - Canis aureus). Eredeti hazája Ázsia, de
Afrikában is elszaporodott. Csapatostul jár, nem úgy, mint a róka. Ezért Sámson valószínűleg
sakálokat fogott össze, nem rókákat, amikor felgyújtotta a filiszteusok gabonáját (Jdc 15:4). Izrael
földjén sok sakál élt. Az emberre is nagyon veszélyes volt, mert terjesztette a veszettséget. Az ÓT-ben
többször előfordul a sakálok tanyájára űzés, ami jelképesen az Istentől való eltaszítottságot jelenti (Ps
44:20). A messiási korban még a sakálok is dicsőíteni fogják Istent (Is 43:20). (Jr 10:22.) - SALAMON
(sölomó - sin-lámed-mem-he). Dávidnak Betsabétól született fia és utóda. Neve a béke (sálóm - sin-
lámed-vav-mem-nun) szóból származik, amelyet békés uralkodása ígéreteként adott neki Isen (I Chr
22:9). Dávid Lábán prófétára bízta neveltetését. Húszéves kora körül került trónra, és közel negyven
évig uralkodott. Nem ő volt a törvényes trónörökös, de idősebb testvéreit valamilyen címen mind
megölték (II Sm 13:28,29; 18:14. I Rg 2:25:34). Legfontosabb cselekedete a templom felépítése volt.
Meggondolatlanul pazarolt, és azzal akarta biztosítani a békességet, hogy a szomszédos királyok
lányait feleségül vette. Ez vezetett oda, hogy halála után kettészakadt az ország, és az északi
országrész Jeroboámot választotta királlyá, fia mellett csak Júda maradt meg (I Rg 6.1-10; 10:14-29;
11:1-8; 12:20). (Ct 1:5.) - SALMAN (salman - sin-lámed-mem-nun). Móábi király, III. Tiglat Pilészer
asszír király vazallusa. Amikor betört Gileádba, elpusztította Bét-Arbélt. (Hos 10:14.) - SAMÁRIA
(somrón - szin-mem-res-vav-nun = őrtorony). Az északi ország fővárosa. Többször szerepel az egész
északi ország neveként. A próféták gyakran dorgálták erkölcstelensége miatt (Hos 8:5). V.
Salmaneszer 722-ben lerombolta (II Rg 17:6). Az asszírok az ország férfilakosságát elhurcolták, és a
betelepített idegenek összeházasodtak az ott maradt zsidó nőkkel. Ebből lett a samaritánus nép (J
4:9). Később a várost újjáépítették, Nagy Heródes alatt élte fénykorát, aki pogány templomokat
építtetett benne. Fülöp igehirdetése nyomán Samária lakossága keresztyén hitre tért (Act 8:5,12). (II
Sm 22:10.) - SAMGAR (samgar - sin-mem-nun-res = pohárnok). Anát fia, Izrael egyik „kis bírája”.
Egymaga hatszáz - vagy legalábbis sok - filiszteust vert agyon (Jdc 3:31). (Jdc 5:6.) - SAREPTA
(cáröfath - cáde-res-pe-thav = öntöde). Föníciai kikötőváros a Földközi-tenger partján Tírusz és Szidón
között. Neve valószínűleg üvegiparára utal. Illés próféta az Aháb izraeli király uralkodása alatt kitört
éhínség idején járt Sareptában egy özvegyasszonynál, akinek a lisztje és olaja, amelyet megosztott
vele, nem fogyott el. Ezenkívül Illés feltámasztotta meghalt fiát (I K 17:8-24). Jézus a názáreti
prédikációjában hivatkozott erre az esetre (L 4:26). (Ob 21.) - SARJADÉK (neked - nun-kaf-dáleth).
Szimbolikus értelemben utódot jelent. Ilyen sarjadék az Isai törzséből kinövő vesszőszál (Is 11:1).
Jeremiás két esetben is ígéri a Dávidtól származó sarjadék (király) eljövetelét (Jr 23:5; 33:15). A
Zakariás által megígért sarjadékot a legtöbben Zerubbábelre értelmezik (Zch 3:8, 6:12). (Hi 18:19). -
SAROK (pinná - pe-nun-he). Ennek a szónak sokféle értelme lehet. Jelenti a lábfejnek a boka alatti
hátsó részét, de jelenti a lábbelinek a sarok alatt lefelé álló részét is, valamint a harisnya fejének hátsó
részét. A mértanban a térnek összefutó vonalak vagy lapok által határolt részét jelenti. Ilyen
értelemben van szó a szoba sarkáról, az utcasarokról vagy átvitt értelemben az ember szeme
sarkáról. Az építészetben jelenti az ajtó sarkát. földrajzi értelemben pedig a föld északi és déli sarkát.
A fizikában az áram pozitív vagy negatív feszültségű végét jelenti. A Példabeszédekben a tető sarkáról
van szó, ami a háztetőn levő szoba sarkát jelenti. (Prv 21:9.) - SAROKKŐ (rós-pinné; rós (res-alef-
sin) = fej, felső rész, csúcs, pinné (pe-nun-he) = sarok). Az épület alapköve, amely meghatározza az
építkezés további irányát (Hi 38.6). A próféták a Sionra tett sarokkőről jövendöltek (Is 28:16), aki Júda
házából kerül ki (Zch 10:3,4). Jézus magára vonatkoztatta ezt a próféciát (Mt 21:42). Az új
Jeruzsálemben tizenkét alapkő lesz a tizenkét apostol nevével (Ap 21:16). - SARU (naal - nun-ain-
lámed). Fa- vagy bőrtalpú lábbeli, amelyet bőrszíjakkal rögzítettek a lábhoz. A foglyok nem hordhattak
sarut (Is 20:2). Gyász idején mezítláb jártak (II Sm 15:30). Vendégségben levetették a sarut (L 7:38),
valamint akkor is, ha valamilyen szent helyre léptek (Ex 3:5), tekintettel arra, hogy a saru döglött állat
bőréből készült, tehát Mózes törvénye szerint tisztátalan volt. Ha valamilyen csereüzletet kötöttek,
akkor az egyik fél lehúzta a saruját, és a másiknak adta (Rth 4:7). Ha viszont valaki nem akarta
 456

teljesíteni sógorházassági kötelességét, akkor megszégyenítésül húzták le a saruját (Dt 25:9). Ha

valamit birtokba vettek, azt azzal jelezték, hogy rátették a sarujukat (Ps 60:10). (Am 8:6.) - SAS (neser
- nun-sin-res = keselyű). Mózes törvénye a tisztátalan állatok közé sorolja (Lv 11:13). A Biblia átvitt
értelemben is használja (Is 40:31). Ezékiel Egyiptomot és Babilont is saskeselyűnek nevezi (Ez
17:3,7). A Példabeszédek szerint a gazdagság ugyanúgy elrepül, mint a saskeselyű (Prv 23:6). (Hi
39:27.) - SASKESELYŰ (ajit - ain-jod-téth = nagyobb ragadozó madár). A Deutero-Ésaiásnál használt
szó nem a saskeselyű (Gypaetus barbatus) pontos szakmai megnevezése. A saskeselyű ragadozó és
dögevő madár (Mt 24:28). Nem annyira harcias, mint a sas, inkább csak legyengült állatokat támad
meg. Az itt használt szó inkább egy hatalmas termetű, veszélyes ragadozó madarat jelent. (Is 46:11.) -
SAUL (sáúl - sin-alef-vav-lámed). Földművesből lett Izrael első királya. Sámuel kente királlyá, majd
Micpában királlyá választotta a nép, de egyszerű származása miatt sokan megvetették. Csak jábés-
gileádi győzelme után tudta megszilárdítani uralmát, amikor Gilgálban már az egész nép egyhangúlag
királlyá választotta. Bár nem tanult katonai ismereteket, kiváló hadvezéri képességekkel rendelkezett,
és Izrael sok ellenségét legyőzte. Sámuellel később nézeteltérése támadt, ezért Sámuel más király
után nézett. Hirtelen haragú ember volt, erős idegbaj gyötörte, sokszor gonosz szellem szállta meg, a
lantot szépen pengető Dávid apródját is többször meg akarta ölni, majd hadi sikerei miatt lett féltékeny
rá, úgyhogy Dávidnak többször menekülnie kellett. Eközben több alkalommal meg tudta volna ölni, de
ő nem bántotta felkent királyát, és mindig újra kibékült vele. Saul végül a filiszteusokkal vívott
ütközetben vesztette életét (I Sm 10:1,24; 15:23; 16:14; 19:10; 31:4). (I sm 18:7.) - SÁBA. A négy
ókori dél-arábiai állam egyike. Királynője hallott Salamon bölcsességéről és gazdagságáról, és elment,
hogy személyesen győződjék meg róla, főleg pedig azért, hogy bővítse kereskedelmi kapcsolatukat (I
Rg 10:1,15). - SÁFÍR (sáfír - sin-pe-jod-res). Város a Sefélá-alföldön. Mikeás siratóéneket mondott
lakói felett. (Mch1:11.) á SÁLEM (sálém - sin-lámed-mem). Melkisédek városa a Jeruzsálem
közelében levő Sáve-völgyben, későbbi nevén Király-völgyben (Gn 14:17,18). Nagyon valószínű, hogy
Sálem a későbbi Jeruzsálemmel (jörúsálém) azonos. (Ps 76:3.) - SÁMSON (simsón - sin-mem-sin-
vav-nun = napocska). Izraelnek Dán törzséből származó egyik utolsó bírája. Születése után názírnak
szentelték, ezért a haját sohasem vágták le. Filiszteus nőt kért feleségül. Amikor a házasság
megbeszélésére ment, egy oroszlánkölyök megtámadta, de ő széttépte. Néhány nap múlva a
lakodalomba menet látta, hogy méhek fészkelték be magukat a megölt oroszlán testébe. Evett a
mézből, és szüleit is megkínálta. A lakodalomban egy találós kérdést tett fel a filiszteusoknak, amelyet
nem tudtak megfejteni, de felesége végül kicsalta tőle a titkot. Feleségét nemsokára máshoz adták,
amiért bosszút állt a filiszteusokon. Később ismét egy filiszteus lányba szeretett bele, aki megtudta a
titkát, hogy hajában rejlik az ereje, mivel názírnak szentelték. Ekkor Delila álmában levágta a haját,
majd a filiszteusok elfogták és megvakították. Egy Dágónnak szentelt ünnepen szórakozni akartak a
vak emberrel, de közben kinőtt a haja, és visszatért az ereje. Kidöntötte a ház két tartóoszlopát, és az
összeomló épület a filiszteusokkal együtt őt is maga alá temette. (Jdc 14:15.) - SÁMUEL (sömúél -
sin-mem-vav-alef-lámed = Isten meghallgatott). Izrael utolsó bírája és első prófétája (II Chr 35:18).
Anyja sokáig meddő volt, és amikor végre fia született, Istennek szentelte. Éli pap mellett nevelkedett
Sílóban. Mint próféta ő kente királlyá Sault és Dávidot. Rámában halt meg Saul halála után, nem
sokkal Dávid uralomra jutása előtt (I Sm 1,22; 10:1; 16:3; 25:1). (I Sm 1:20.) - SÁNTA (cálá - cáde-
lámed-ain = lemaradni). Sérült lábú ember, aki emiatt bicegve jár. Jákób a Jabbók gázlójánál sántult
meg (Gn 32:26). Mefibóseth akkor sántult meg, amikor dajkája leejtette (II Sm 4:4). Ha Lévi fiai közül
valaki megsántult, alkalmatlanná vált a templomi szolgálatra (Lv 21:19). A sánta állatot nem lehetett
feláldozni (Ml 1:8). Az ÓT-ben a sánták nem vehettek részt a szertartásban. A prófétai ígéret szerint
viszont még a sánták is zsákmányolnak (Is 33:23) és ugrándoznak (Jr 31:8). Jézus meggyógyította a
sántákat (J 5:3), és az apostolok is gyógyítottak sántákat (Act 8:7). (Zph 3:19.) - SÁR. (homer - khéth-
mem-res). Esőtől felázott talaj. Átvitt értelemben a tisztátalanság és az értéktelenség jelképe.
„Széttaposom, mint az utca sarát” (Ps 18:43). Tírusznak annyi ereje van, „mint az utcán a sárnak”
(Zch 9:3). Jézus kezében a gyógyítás eszköze volt (J 9:6). A Náhumnál előforduló héber szónak (tít -
téth-jod-téth) a jelentése az agyagot is magában foglalja, amelyből téglát lehet készíteni (Nah 3:14). A
ciszternában, amelybe Jeremiást leengedték, nem volt víz,csak sár (Jr 38:6). Isten a sárból - minden
nehéz helyzetből - ki tud húzni (Ps 69:15). (Hi 30:19.) - SÁRA (szárá - szin-res-he =
fejedelemasszony). Ábrahám féltestvére és felesége (Gn 12:5). Sokáig nem született gyermeke, ezért
egyiptomi szolgálóját, Hágárt adta férjének, hogy gyermeket nemzzen neki (Gn 16:2). Az Izrael körül
élő népeknek volt olyan törvényük, hogy a gyermektelen feleség köteles volt szerezni valakit férjének,
aki gyermeket szül neki. Az ilyen ágyast és gyermekét tilos volt elűzni a háztól. Ezért vonakodott
Ábrahám elkergetni Hágárt Sára követelésére (Gn 21:11). Sárának később született gyermeke. Az ÚT
kiemeli hitét, amellyel Istenben bízott (H 11:11), és a hívő asszonyokat Sára leányainak nevezi (I P
3:6). Pál szerint Sára az ígéret fiainak ősanyja (R 9:8,9). Sára az akkori időszámítás szerint 90 éves
korában szült, és 127 éves korában halt meg. Ezt átszámítva mai időszámításra 45 éves korában
 457

szült, és 63 évet élt (Gn 23:1). Ábrahám a pénzen vett makpélai barlangban temette el feleségét (Gn
23:19). (Is 51:2.) - SÁRÓN (sárón - sin-res-vav-nun = síkság). Izrael földje északi részén, a Földközi-
tenger partján található legnagyobb síkság. Régen tölgyerdők borították, és a folyók mellett mocsarak
terültek el. Jó legelőinek köszönhetően alkalmas volt állattenyésztésre, jó kikötői viszont nem voltak. A
honfoglaláskor legyőzték Sáron királyát (Jos 12:18), de az egész területet, főként a tengerparti részt
nem tudták elfoglalni. A Babilonból hazatérők egy része ezen a vidéken telepedett le. (Is 65:10.) - SÁS
(ébe - alef-béth-he). Vizes, zsombékos, mocsaras helyeken lő vízinövény (Hi 8:11). A fáraó álmában
úgy látta, hogy sás között legelnek a tehenek (Gn 41:18). A Jóbnál sáscsónaknak fordított vízijármű
inkább papírusznádból készült hajó lehetett. (Hi 9:26.) - SÁSKA (jelek - jod-lámed-kóf). A szél
segítségével távoli vidékekre is eljut, és ott mindent letarol. Egyiptomba nyolcadik csapásként a keleti
szél hozta a sáskákat (Ex 10:12). Az asszírok csemegeként fogyasztották. Mózes törvénye szerint is
ehető (Lv 11:22). Az ókori népek a sáskajárást Isten ítéletének tekintették. János Mennyei
jelenéseiben sáskák pusztítják el azokat, „akiknek a homlokán nincs ott Isten pecsétje” (Ap 9:4). (Jr
51:14.) - SÁTOR (ohel - alef-he-lámed). Nomád életet folytató emberek lakóhelye (Gn 12:8). Izrael
csak a honfoglalás után tért át házépítésre, de a hadsereg tovább is sátorban táborozott (II Sm 11:11).
A pusztai vándorlásra a lombsátor ünnepén emlékezik Izrael népe. Az ÚT-i időkben már inkább csak
emlékként élt bennük a sátorban lakás. Péter a megdicsőülés hegyén sátort akart állítani Jézusnak,
Mózesnek és Illésnek (Mt 17.4). A sátor előfordul átvitt, jelképes értelemben is. Dávid leomlott sátra
Dávid kétfelé osztott birodalmát jelenti (Am 9:11). Földi sátrunk (II K :1), illetve porsátrunk (II P 1:13)
testünket jelenti, amelynek leomlása után mennyei hajlékba költözünk (II K 5:2). A Dávid sátrában ülő
bíró az ítéletre dicsőségben visszatérő Jézust, Jeruzsálem sátra pedig az örökkévaló mennyei hajlékot
(Is 16:5, 33:20) jelenti eszkatológikus értelemben. (Hi 5:24.) - SEB (arúká - alef-res-vav-kaf-he =
sebkötés). A seb rendszerint verekedés, háborús cselekmény, baleset vagy orvosi beavatkozás
következménye (Zch 13:6). Betegség hatására is keletkezhet seb (Hi 9:17). Régen kenőcsökkel
kezelték a sebeket, és bekötözték (Ez 30:21), illetve borral fertőtlenítették, és olajjal gyógyították (L
10:34). Átvitt értelemben a nép bűnét is jelenti, különösen a prófétáknál (Is 1:6). Pál a tévtanítók
tanításának a terjedését rákos fekélynek nevezi (II T 2:17). (Jr 8:22.) - SEBA (söbá - sin-béth-ain =
iszákos). Benjámini férfi, aki lázadást szított Dávid ellen, de a júdaiak üldözőbe vették. Bemenekült
Ábel-Bét-Maakába, de a város lakói, hogy a város ostromát elkerüljék, megölték, és levágott fejét
kidobták a várfalon (II Sm 20:22). (Hi 6:19.) - SEBES FOLYAM (nahar car - nun-he-res cáde-res =
beszűkített folyam). Amikor a folyó a sziklák között keskeny mederbe kényszerül, folyása erősen
felgyorsul. (Is 59:19.) - SEBKÖTÖZŐ (hábas - khéth-béth-sin = bekötözni, pl. sebesültet. hobés =
helyreállító, pl. a szétzilált közviszonyok helyreállítója). Proto-Ésaiásnál téves a fordítás: „Nem akarok
sebkötöző lenni.” Itt szó sincs sebről. Csak ennyi van: nem akarok kötöző, illetve helyrehozó,
helyreállító, rendcsináló lenni. Nem emberi sebeknek, hanem a megromlott közélet, a csődbe jutott
állami élet, a teljesen szétzilált közbiztonság „sebeinek” a bekötözéséről van szó: A hobés értelme itt:
Semmi kedvem sincs hozzá, hogy én csináljak rendet ebben a zűrzavarban. (Is 3:7.) - SEBNA (sebná
- sin-béth-nun-alef). A Sebanjáhú személynév rövidebb formája. A saját érdekeit a szolgálat fölébe
helyező palotagondnok volt Jeruzsálemben. Ezért elmozdították állásából, és Eljákim lett helyette az
udvarmester. Amikor Szanhérib Jeruzsálemet ostromolta, Sebna kancellárként kísérte Eljákimot az
asszírokkal folytatott tárgyalásra (Is 36:3).(Is 22:15.) - SEGÉLY (záak - zain-ain-kóf = megsegíteni). A
gyenge vagy szorult helyzetben levő embernek segítségre van szüksége. Segítségre szorulnak a
szegények (Lv 25:25), a szolgaságot szenvedők (Dt 28:29-31). A királynak feladata volt a népen
segíteni (I Sm 10:27). Igazi segítséget csak Isten tud nyújtani (Jr 3:23). Izrael csak Isten segítségével
tudta elfoglalni az Ígéret Földjét (Is 44:4). Sámuel nagyon helytelenítette, hogy Izrael királyt kért tőle,
mert ezt úgy vette, hogy nem bízik tovább Isten segítségében (I Sm 10:18,19), pedig a segítség
egyedül Istentől jön: „Az Úr a mi bíránk, az Úr a mi törvényadónk, az Úr a mi királyunk, Ő segít meg
bennünket” (Is 33:22). Izrael gyakran nem Isten segítségében bízott (Dt 32:15), mégis Isten az, aki
megkegyelmez népének, és megszabadítja az övéit (Ps 106:4). Isten a kegyelem idején meghallgat, a
megszabadulás napján megsegít (Is 49:8). Pál arra hívja fel a figyelmünket, hogy „most van a
kegyelem ideje” (II K 6:2). A végső időkben - természetesen jelképesen - a föld segít a napba öltözött
asszonynak (Ap 12:16). (Thr 3:8.) - SEGÍTSÉG (kárá - kóf-res-alef = hívni, szólítani, segítségül hívni --
kóré bösimká - kóf-vav-res-alef béth-sin-mem-kaf = aki neveden szólít). A gyengéknek, a nehéz
helyzetben levőknek, az ellenség által fenyegetett embereknek vagy népeknek van szükségük
segítségre. Segíteni lehet a másik embert a munkájában, az özvegyeket, az árvákat, a szegényeket
(Ex 2:17; 22:25). Segítséget nyújthat a háborúban az egyik hadsereg a másiknak (Jos 10:6). Mózes
törvénye szerint segítséget kellett nyújtani a jogtalanságot szenvedőknek (Dt 22:27). Egy tekoai
asszony segítséget kért Dávidtól (II Sm 14:4). A királynak kötelessége volt, hogy segítséget nyújtson
népének (Is 64:6.) - SEREG (cábá - cáde-béth-alef). A seregek a csata előtt egymással szemben
táborba szálltak, majd alkalmas időben elkezdték az ütközetet. A leggyakrabban használt hadrend
 458

szerint a sereg zárt hadi rendben állt fel. Középen helyezkedett el a fősereg, jobbról és balról a két
szárny, előtte és mögötte pedig az elővéd, illetve utóvéd (Jdc 7:11). (Is 40:26.) - SEREGEK ISTENE
(elohé cöbáóth - alef-lámed-he-jod cáde-béth-alef-vav-thav). Felváltva fordul elő a Bibliában a
gyakoribb „Seregek Ura” kifejezés mellett. (Jr 15:16.) - SEREGEK URA (jahve cöbáóth - jod-he-vav-
he cáde-béth-alef-vav-thav). Énekeskönyvünkben a német Zebaoth (olv. Cebaoth) szóval fordul elő
(84. zs. 2. v.), ami a héber szó átírása (Jr 6:6). A magyar egyháztagoknak semmit sem mond, ha nem
fordítjuk le. (Is 45:13.) - SÉSAK (sin-sin-kaf). Babilon neve helyett áll (Jr 25:26). (Jr 51:41.) - SÉT (séth
- sin-thav = odahelyezett). Ádám és Éva harmadik fia. Ádám nemzetségtáblázata csak az
elsőszülötteket nevezi meg, de Kain leszármazottait nem említi, helyettük Sétet tünteti fel
elsőszülöttként (Gn 4:25; 5:3. L 3:38). Bálám Móáb népét nevezi Sét fiainak. (Nu 24:17.) - SIHÓR
(sihor - sin-khéth-res). Egyiptomi város (I Chr 13:5). (Is 23:3,) - SIKEM (sökem - sin-kaf-mem = nyak).
Kánaáni város a Garizim-hegy közelében, fontos kereskedelmi utak találkozásánál. Már a
IV. évezredben lakott hely volt. Ábrahám, majd később Jákób is oltárt épített itt a Mamré-tölgyes
közelében. a városon kívül, egy pénzen vett mezőn (Gn 12:7; 33:17-20). A hikszoszok idejében
hatalmas erődítmény volt 5 m vastag falakkal. A honfoglalás idején hivviek lakták. Itt tartott gyűlést
Józsué, és itt temették el Józsefet (Jos 24:25,32). Az ország felosztásakor lévita menedékváros lett
(Jos 21:21). Abimelek, Gedeon bíró fia elpusztította (Jdc 9:42-49). - Az ország kettészakadása után
Roboámot itt koronázták királlyá, majd később Jeroboámot is itt koronázták meg, aki az északi
országrész fővárosává tette Sikemet, de később Tirca lett a királyi székhely (I Rg 12:1,25; 15:21,33;
16:6,8,23). Az asszírok feldúlták, és idegeneket telepítettek bele. A perzsa kor végén újra erődített
város volt. Nagy Sándor elől sokan menekültek ide. Később a samaritánusok központjává vált, és a
Garizim-hegyen templomot építettek, hogy Izrael népe ne zarándokoljon a Júda területén levő
jeruzsálemi templomba. I Hyrkanosz lerombolta, de a rómaiak Flavia Neapolis néven újjáépítették. Itt
ölték meg Jákób fiai Hámort és vele együtt sok sikemi férfit. Mai neve Nablusz. (Hos 6:9.) - SIKER
(cálah - cáde-lámed-khéth = sikerrel járni). Szerencsésen, jó eredménnyel elvégzett tevékenység. (Is
48:15.) - SILÓAH (siloah - sin-lámed-khéth). Vízvezeték, amely a Gíhon-forrás vizét vezette be nyílt
csatornán keresztül Jeruzsálembe. Mivel a csatornának enyhe volt a lejtése, csendesen folyt benne a
víz. (Is 8:6.) - SIMEON (simöón - sin-mem-ain-vav-nun = meghallgattatás). Jákób és Lea fia. Lévi
testvérével együtt vérfürdőt rendezett a sikemi hivviek között (Gn 29:33; 34:25-29). A honfoglalás
alkalmával az ország legdélibb részét kapta (Jos 19:1-9). Később teljesen beleolvadt Júda törzsébe.
(Gn 49:5.) - SIN. A héber ABC 21. betűje. Megegyezik a magyar S hanggal. - SINEÁR (sinöár - sin-
nun-ain-res). Babilon héber neve (Gn 10:10). Itt épült fel Bábel tornya (Gn 11:2-5). Nebukadneccar
Sineár földjére vitte el a templom kincseit (Dn 1:1,2). Földje már a honfoglalás korában híres volt
gazdagságáról (Jos 7:21). Zakariás látomásában az istentelenség jelképe volt (Zch 5:11). (Is 11:11.) -
SION (cijjón - cáde-jod-vav-nun = hegység). Salamon palotájától délkeletre fekvő hegy
Jeruzsálemben. Dávid foglalta el, és oda vitte a frigyládát (II Sm 5:6,7; 6:12). A későbbi időkben előbb
az egész Mórija-hegyet, majd egész Jeruzsálemet értették rajta (Is 24:23), sőt jelképesen egész
Izraelt is jelentette (Ps 9:15). János Mennyei jelenéseiben Sion hegyén fog megjelenni a Bárány a
144 000-rel együtt (Ap 14:1). (Is 40:25.) - SIRATÓÉNEK (kíná - kóf-jod-nun-he). A siratóénekek eleinte
szájhagyományként terjedtek, később lejegyezték és összegyűjtötték, s a temetéseken ebből a
gyűjteményből választották ki a siratóasszonyok a megfelelő énekeket. Általában az előénekes
szavára válaszolt a kórus. A halottat rendszerint második személyben szólították meg (Ez 19:2). Az is
előfordult, hogy az éneket a halott szájába adták (Jr 9:18). Híres siratóének Jeremiásnak Jósiás
királyról szóló éneke (II Chr 35:25). A pogányoknál mitológiai személyeket sirató énekek voltak.
Énekkel siratta el Ízisz Oziriszt, Kybel Attiszt, Istár Tammuzt. A próféták nem egy élő személyt, hanem
Izrael népét (Jr 7:29) vagy más népeket (Ez 28:12) sirattak el. A próféták siratóéneke Isten nevében
beszél, és egy bekövetkező halálesetről, illetve pusztulásról szól. Volt közös siratóének és felelgetős
siratóének. Ez utóbbi Ámósnál is megtalálható. Az ilyen siratóéneket furulyaszóval vezették be (Mt
9:23). (Am 8:10.) - SIRÁNKOZÁS (ánan - alef-nun-nun = nyögni). Általában fájdalom vagy
szomorúság miatt szoktak siránkozni. Anna, Sámuel anyja azért siránkozott, mert nem volt gyermeke.
Amikor Saulnak hírül adták, hogy Náhás mit követel Jábés-Gileád lakóitól, „az egész nép elkezdett
hangosan sírni. Amikor az amálekiek feldúlták Ciklágot, „hangos sírásra fakadt Dávid és a vele levő
nép” (I Sm 1:6,7; 11:5; 30:4). Ésaiás Jeruzsálem előrelátható pusztulása miatt siránkozott:
„Keservesen sírok, ... hiszen népem pusztulóban van” (Is 22:4). Jeruzsálem vesztét egy egész könyv
siratja a Bibliában (Thr). (Thr 3:39.) - SISAK (kóba - kaf-vav-béth-ain). Harc közben a fejet védő
ruhadarab. Régebben rostéllyal is el volt látva. A rohamsisak ma acélból készül. A bukósisakot a
közlekedésben használják. Ezenkívül sisakot viselnek a vívók, a búvárok, a veszélyes helyen
dolgozók. A forró égövön élők trópusi sisakot hordanak. Trito-Ésaiás jelképesen az igazságot védő
fegyverként beszél a sisakról, amit Pál az efézusi gyülekezethez írt levelében idéz (E 6:17). (Is 59:1.) -
SISERA (szíszörá - szamek-jod-szamek-res-alef = vezér). Jábinnak, a kánaáni Hácór királyának
 459

hadvezére. Harci kocsikkal küzdő serege óriási fölényben volt Bárák sebtiben összetoborzott
csapatával szemben, de a harci kocsik belevesztek a kiáradt Kísón patakba, és Sisera elvesztette az
ütközetet, menekülés közben pedig Jáés, a kéni Héber felesége megölte. (Jdc 5:26.) - SITTIM
VÖLGY (nahal hassittim - nun-khéth-lámed he-sin-téth-jod-mem). A pusztában vándorló Izrael utolsó
táborhelye Móáb földjén. Itt paráználkodtak Izrael fiai Móáb lányaival (Nu 25:1). Innen küldték ki
Jerikóba a kémeket (Jos 2:1). A Jóel könyvében említett Sittim-völgy valószínűleg csak jelképes
kifejezés, de az is lehetséges, hogy a Kidron-völgy alsó részét jelenti. (Joel 4:18.) - SIVATAG (sóá -
sin-vav-alef-he -- mösóá - mem-sin-vav-alef-he - mind a kettő pusztát jelent). Nagyon száraz
éghajlatú, csaknem teljesen növényzet nélküli terület. Van futóhomokos, és van köves sivatag. A
magyar bibliafordítás gyakran nevezi pusztának, pusztaságnak. Izrael földjét kelet és dél felől
sivatagos területek vették körül (Jr 12:11). (Hi 38:27.) - SIVÁR (sömámá - sin-mem-mem-he).
Egyhangú, víz nélküli vidék. (Jr 4:27.) - SÍLÓ (síló - sin-jod-lámed-he = uralkodó). Jákób áldásában
biztosan nem az Efraim területén található várost jelenti, hanem egy olyan erőskezű uralkodót, aki
minden népnek a királya lesz. A keresztyén értelmezés szerint itt a Messiásra vonatkozó utalásról van
szó. (Gn 49:10.) - SÍP (úgáb - ain-vav-gimel-béth = csöves fuvola). Régóta széles körben használt
hangszer (Gn 4:21). Hangja alkalmas volt a gyász és a fájdalom kifejezésére (Jr 48:36). Nem
tévesztendő össze a nádból vagy fából készült, egyszerű pásztorsíppal (hálíl), amelyet istentiszteleti
célra nem használtak. (Hi 30:31.) - SÍR (keber - kóf-béth-res). Lehetett földbe ásott gödör (I Sm
30:13), de a legtöbbször a mészkőhegyekben tömegével található barlangokba (möárá - mem-ain-res-
he) temetkeztek. A gazdagok sziklába vágott sírkamrákat is építettek, mint például Arimátiai József (Mt
27:60). A barlangsírok száját nagy kővel zárták el, nehogy a vadállatok megegyék a holttesteket, és
ezeket a köveket fehérre meszelték. Ilyen meszelt sírokhoz hasonlította Jézus a képmutató
írástudókat és farizeusokat (Mt 23:27). Néhol a seolt (söól - sin-alef-vav-lámed) is helytelenül sírnak
fordítják, amit az ÚT magyar fordítása - szintén helytelenül - a paradicsom (paradejszosz) szóval ad
vissza. Ez a görög mitológia hádész fogalmának felel meg. Bibliai értelemben az a hely, illetve állapot,
amelyben a meghaltak lelke a test halála után és a feltámadás előtt létezik. (Hi 5:26.) - SÍRÁS (taanijjá
- tav-alef-nun-jod-he = sóhajtozás, nyögés). A sírás gyakran előfordul a Bilbiában. Sírhat a gyermek
(Ex 2:6). Sírhat a felnőtt örömében (Gn 29:11). Sírhat egy nép (Nu 11:4), egy asszony (Jdc 14:16).
Sírva tértek haza a foglyok (Jr 31:9). Akik sírva vetettek, azok ujjongva arattak (Ps 126:5). A csalárd
módon történt félrevezetés miatt is lehet sírni (Jr 41:6). A sírás leginkább a fájdalom és a szomorúság
kísérőjelensége. Így sírt Anna. Így sírtak kétségbeesésükben Jábés-Gileád lakói (I Sm 1:10; 11:4). Így
sír a próféta az előre látott veszedelem miatt (Is 22:4). Jeruzsálem vesztét egy egész könyv siratja a
Bibliában (Thr 3:51). Sírni lehet búcsúzáskor (Rth 1:9), elváláskor, menekülés alkalmával (II Sm 3:16;
15:23), részvétből (Hi 2:12), valamilyen szerencsétlenség alkalmával (Eccl 4:1) vagy szeretteink
elvesztésekor (Gn 23:2). Az emberek siratják halottaikat (Nu 20:29). - A sírás része volt a
gyászszertartásnak (Is 22:12) és a bűnbánatnak (Joel 2:12). Lehet sírni Isten segítségét várva (Dt
1:45). Lehet sírni közösségben (Zch 7:3). Esdrás népéért sírt (Esr 10:1). A sírás feltétele a
megbocsátásnak (Joel 2:12). Jakabnál a sírás a bűnbánat jele és az ítélethirdetés része (Jc 4:9; 5:1).
Aki sírva tart bűnbánatot, az bocsánatot nyer (L 7:38). Jézus a gazdagok sírásáról jövendölt. Sírni
fognak az elkárhozottak. Jézus megsiratta a megtérni nem akaró Jeruzsálemet (L 6:25; 13:28; 19:41).
Tanítványainak is megjövendölte, hogy sírni fognak (J 16:20). Akik a „nagy babilonnal” szövetkeznek,
azok sírni fognak. A megváltottak szeméről viszont letörli Isten a könnyet (Ap 18:9; 21:4). Jézus sírt
Lázár sírjánál (J 11:35), követői pedig őt siratták a Golgota útján (L 23:27). A keresztyének megsiratták
a megkövezett Istvánt és a betegségben meghalt Dórászt. Efézus vénei sírva búcsúztatták el Pált (Act
8:2; 9:39; 20:37). Pál sírva írt Korintusba egy levelet (II K 2:4), és Timóteus könnyeire is emlékezik (II
T 1:4.) (Is 29:2.) - SÍRGÖDÖR (sahath - sin-khéth-thav = gödör). Lehetett földbe ásott gödör (I Sm
30:13), de a legtöbbször a mészkőhegyekben tömegével található barlangokba (möárá - mem-ain-res-
he) temetkeztek. (Hi 33:22.) - SODOMA (szödom - szamek-dáleth-mem = égő hely). A Holt-tenger déli
partján elterülő síkság öt városának (Adma, Ceboim, Cóár, Gomora, Sodoma) egyike. Ma víz borítja a
helyét. Isten Sodomát bűnei miatt semmisítette meg (Gn 19:24,25), de az ott jövevényként tartózkodó
Lótot megmentette (Gn 19:15). A próféták Sodomát a bűn jelképének tartják. Jézus (Mt 10:15) és Pál
is (R 9:29) ilyen értelemben nyilatkozik róla. (Jr 23:14.) - SOKÁIG (ód - ain-vav-dáleth). Hosszú időn
át. (Hi 34:23.) - SORS (górál - gimel-vav-res-lámed). Az életkörülmények szükségszerű vagy véletlen
alakulása. Lehet szerencsés, de lehet kedvezőtlen, sőt végzetes is. (Jr 13:15.) - SORSVETÉS (górál -
gimel-vav-res-lámed). Az ókori Keleten nagyon elterjedt volt. Azt jelentette, hogy az istenek kezébe
teszik le a döntést. Ezenkívül az istenek akaratának a megismerésére is használták. Az ÓT-ben szó
van a pogányok sorsvetéséről (Esth 3:7). Többféle módját ismerték (Ez 21:26). Izrael is gyakorolta a
sorsvetést Isten akaratának a megtudakolására az urimmal és a tummimmal. Sorsvetés útján jelölték
ki a papok szolgálati beosztását, valamint a kapuőrök szolgálati helyét (I Chr 24:5; 26:13). A
honfoglalás idején sorsvetéssel osztották fel az országot a törzsek között (Nu 26:55). A léviták is
 460

sorsvetés útján kaptak városokat (Jos 21:4). Izraelben volt úgy, hogy a háború és a béke kérdését is
sorsvetés döntötte el (Jdc 10:9), sőt a zsákmányt is ilyen módon osztották fel (Nah 3:10), még az ÚT-i
korban is (J 19:24). - Az ÚT-ben is alkalmazták a sorsvetést a szolgálattevő papok kijelölésére,
például amikor Zakariás a templomban bemutatta a füstölőáldozatot (L 1:9). Az igazságszolgáltatás is
alkalmazott sorsvetést (I Sm 14:42), és peres ügyeket is döntöttek el sorsvetéssel (Prv 18:18).
Ezenkívül vezetőket is választottak ki ilyen módon. Így választották ki Sault (I Sm 10:21) vagy az ÚT-i
korban Mátyást (Act 1:26). Sorsvetéssel döntötték el az olyan mindennapi kérdéseket is, hogy ki
hordja a tűzifát az áldozathoz, meg hogy ki költözzék be az újjáépített Jeruzsálembe (Neh 10:35;
11:1). (Prv 18:18.) - SÓHAJTÁS (rúah - res-vav-khéth = lehelet). Panasz, keserűség kifejezése. Izrael
fiai sóhajtoztak a szolgaság miatt Egyiptomban (Ex 2:23). A bírák korában gyakran sóhajtoztak Izrael
fiai „nyomorgatóik és sanyargatóik matt” (Jdc 2:18). Babilonban így könyörgött a zsoltáríró: „Jusson
eléd a foglyok sóhajtása” (Ps 79:11). Jób a csapások súlya alatt így panaszkodott: „Mielőtt eszem,
sóhajtozom” (Hi 3:24). Az üldözött Dávid így kiáltott fel: „Belefáradtam a sóhajtozásba” (Ps 6:7).
„Jézus lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: Miért kíván jelt ez a nemzedék?” (Mc 8:12.) Isten
„meghallja a foglyok sóhajtását” (Ps 102:21). (Thr 3:56.) - SÓS-VÖLGY. A Holt-tenger közelében
húzódó völgy Edóm határánál. Nagy csaták színhelye. Dávid, majd később Amacjá király itt győzte le
az edómiakat (II Sm 8:13. II Rg 14:7. II Chr 25:11. Ps 60:2). - SÖRÉNY (raömá - res-ain-mem-he). A ló
és a hím oroszlán dús nyakszőrzete. (Hi 39:19.) - SÖTÉT (hosek - khéth-sin-kaf = sötétség). Az ítélet
napja sötét lesz (Am 5:18), és sötét a sírnak mélye is (Ps 88:7). - SÖTÉTSÉG (hosek - khéth-sin-kaf).
Isten a sötétségnek is ura, mert a sötétséget is Ő teremtette (Is 45:7). A kumráni iratokban olvasunk
arról, hogy a világosság fiai a sötétség fiaival küzdenek. Akinek gonoszok a cselekedetei, az jobban
szereti a sötétséget, de aki Jézust követi, az nem jár sötétségben (J 3:19; 8:12). Krisztus követői a
világosság fiai (E 5:8), akik a világosság fegyvereit öltik fel, letéve a sötétség cselekedeteit (R 13:12).
(Hi 17:13.) - SUDÁR (kómá - kóf-vav-mem-he = magasba nyúló fa). Egyenes növésű, magas fa. (Is
33:24.) - SULYKOLÓ (halmúth - he- lámed-mem-vav-thav = kalapács) Verőszerszám. (Jdc 5:26.) -
SÚAH (súah - sin-vav-khéth). Ábrahámnak Ketúrától született fia (Gn 25:2). Tőle nagy nép származott
Arábiában (I Chr 1:32). Az ő országában élt Jób egyik barátja (Hi 2:11). (Hi 8:1.) - SÚLY (eben - alef-
béth-nun = kő, mérősúly). Az első időkben nem voltak meghatározott értéket képviselő pénzérmék,
hanem mérősúlyként alkalmazott kődarabokat tettek a mérlegre. (Prv 20:10.) - SÚLYOS (ácam - ain-
cáde-mem = súlyosnak lenni). Egyenes értelemben nagyon nehéz tárgyat jelent, de előfordul átvitt
értelemben is, mint például súlyos betegség, súlyos gondok vagy súlyos ítélet. Jeremiásnál súlyos
vétekről van szó. (Jr 30:14.) - SÜKET (hárés - khéth-res-sin = süketnek lenni). A süket ember
rendszerint néma is, ezért a héber nyelv mindkét betegséget ugyanazzal a szóval (hérés) jelöli. Az
ÓT-i törvény védte a süketeket (Lv 19:14). Képes értelemben is előfordul olyan formában, hogy Izrael
süket és vak (Is 43:8). A messiási korban a süketek újra hallani fognak (Is 29:18). Jézus messiási
voltának bizonyításaként említette Keresztelő János tanítványainak, hogy a süketek hallanak (Mt
11:5). (Is 42:18.) - SŰRŰ (göón - gimel-alef-vav-nun = domborulat). Sűrű az az anyag, amelynek
részei nagyon közel vannak egymáshoz. Sűrűségnek nevezzük a bozótos, növényzettel sűrűn benőtt
területeket. Ilyen volt a Jordán völgye: legtöbb része sűrű aljnövényzetű erdővel borított dombvidék
volt, amelyben sok vadállat tanyázott. (Jr 12:5.) - SŰRŰ FELHŐ (áb - ain-béth = gomolyfelhő). Alul
lapos, felül kupolaszerű felhő, amely főleg napos nyári időben alakul ki. (Hi 22:14.)
SZABAD (ázab - ain-zain-béth = szabadjára engedni). Szabad az, aki vagy ami nincs
korlátozva tevékenységében, mozgásában vagy jogaiban. Lehet szabad egy ember, de lehet szabad
egy nép is. A szabadjára engedett állat nincs kikötve vagy megbéklyózva, legelés közben szabadon
mozoghat a réten (Is 32:20). (Hi 10:1.) - SZABADÍTÁS, SZABADULÁS (jösúá - jod-sin-vav- ain-he).
Foglyok szabadon engedése, kiváltása. Teológiai értelemben a bűn kötelékéből való szabadítás Jézus
Krisztus által. (Is 49:6,8.) - SZABADÍTÓ (mósía - mem-vav-sin-jod-ain). Olyan személy vagy
hadsereg, aki vagy amely fogságból, rabságból kiszabadít. Deutero-Ésaiás Círusz perzsa királyt
nevezi szabadítónak, aki a száműzötteknek megengedte a hazatérést. Mózes Egyiptomban lett népe
szabadítója. Jézus a kárhozatból szabadított meg golgotai áldozatával (Is 45:15.) - SZAKÁLL (zákán -
zain-kóf-nun). A szakáll a zsidó férfiak egyik főékessége volt. Mózes törvénye tiltotta a szakáll
levágását (Lv 19:27). Ennek oka valószínűleg az egyiptomiaktól és általában a szakállt nem viselő
pogányoktól való megkülönböztetés volt. A szakáll levágása a legnagyobb szégyen volt (II Sm 10:4).
Ilyen volt például a legyőzöttek megalázása. A szakáll megtépése a bánat vagy a gyász kifejezése volt
(Esr 9:3). A szakáll ápolásának az elhanyagolása is szégyen volt (II Sm 19:25). A szakállt olajjal
kenték be (Ps 133:2), és gyakran be is fonták. A sémiták hegyes, az asszírok befont szakállt viseltek.
Köszönéskor megfogták a másik szakállát, és megcsókolták (II Sm 20:9). A megtisztult leprásnak le
kellett borotválnia a szakállát (Lv 14:9). A Biblia szól az oroszlán szakálláról (I Sm 17:35). (Is 15:2.) -
SZALMA (mathben - mem-thav-béth-nun). A kicsépelt gabona szára. (Is 25:10.) - SZAMÁR (hamór -
khéth-mem-vav-res). Mózes törvénye szerint tisztátalan állat (Lv 11:26). Az egész ókori Keleten
 461

elterjedt háziállat volt. Személyszállításra (Ex 4:20), teherhordásra (Gn 44:13) és mezőgazdasági
munkára (Is 30:24) egyaránt használták. A hegyi ösvényeken alkalmasabb volt teherhordásra, mint a
ló. Általában a mezőgazdaságban használták, hadi célokra nem volt alkalmas. Szívós természete
miatt az erő jelképeként is szerepel (Gn 49:14). Bálám szamáron ment Bálákhoz (Nu 22:21). Saul
apjának elveszett szamarait kereste, amikor Sámuellel találkozott (I Sm 9:3). Debóra énekében a nép
vezetői fehér szamáron nyargalnak (cöhór - cáde-khéth-res = fehér). A próféták szerint a szabadító
Király szamárháton fog megérkezni (Zch 9:10), ami Jézus virágvasárnapi bevonulásakor teljesedett be
(Mt 21:5). Virágvasárnap a Jézust ünneplő zarándokok Zakariás próféciáját énekelték. (Is 21:7.) -
SZAMÁRCSIKÓ (hyjosz hypozygia). Szaknyelven a szamár vemhe (ben-athonóth - béth-nun - alef-
thav-nun-vav-thav). Jézus olyan fiatal szemáron vonult be Jeruzsálembe, amelyen még senki sem ült.
(Mt 21:5.) - SZAMEK. A héber ABC 15. betűje. Megegyezik a magyar SZ hanggal. - SZARVAS (ajjálá
- alef-jod-lámed-he - Cervus elaphus = szarvastehén). A bibliai korban bőven éltek szarvasok
Kánaánban. Mózes törvénye szerint tiszta állat, húsát szabad volt fogyasztani (Dt 12:15), de
áldozatként nem lehetett bemutatni. Salamon udvarának napi étrendjében szerepelt a szarvashús (I
Rg 5:3). Szépsége miatt kedvelték Izraelben (Ps 42:2). A szerelmest a fiatal szarvashoz (Ct 2:9), az
ifjú feleséget a szarvasünőhöz (Prv 5:19) hasonlítja a Biblia. Jeremiás Jeruzsálem pusztulásának
leírásában az éhségben legyengült szarvashoz hasonlítja az üldözők elől menekülő vezéreket (Thr
1:6). A fogságból hazatérő népben még a sánták is úgy szökellnek örömükben, mint a szarvasok (Is
35:6). (II Sm 22:34.) - SZÁBAIAK (szöbáím - szamek-béth-alef-jod-mem). Országuk neve: Seba
(söbá - sin-béth-alef). Dél-arábiai állam, amely kb. Kr. e. 1000-től Kr. u. 525-ig állt fenn. Asszíria
terjeszkedésének is ellenállt, bár egy ideig adót fizetett neki. Asszíria bukása után élte virágkorát,
meghódította a környező országokat Egyiptomig és Etiópiáig. A szábaiak a holdistent imádták. Késői
királyaik átvették a zsidók vallását, utolsó királyuk üldözte a keresztyéneket. Vérengző, rabló nép volt
(Hi 1:15). Mint kereskedők kezükben tartották Közel-Kelet arany-, tömjén- és fűszer-kereskedelmét.
Tevéik Arábia minden részét bejárták. Királynőjük meglátogatta Salamont, nyilvánvalóan kereskedelmi
célból. (Is 45:14.) - SZÁJ (pe - pe-he). A táplálkozás (Jdc 7:6), a beszéd (Dt 32:1), a csók (Ct 1:2)
szerve. A szájjal lehet vétkezni is (Hi 40:4). A Biblia jelképesen beszél arról, hogy a föld megnyitja
száját (Gn 4:11), a sír kitátja torkát (Is 5:14). A zsáknak is van szája (Gn 42:2). Amikor Isten beszélt
népéhez, akkor „az Úr szája szólt” (Is 1:20), de arról is olvasunk, hogy Isten „szájából emésztő tűz” jött
ki (Ps 18:9). Jézus példázatokra nyitotta meg száját (Mt 13:35). (Hi 7:11.) - SZÁM (sámar - sin-mem-
res (ni) = ügyelni valamire, számon tartani valamit). Először a Makkabeusok idejében használtak
számjegyeket a pénzérméken. Ezek a héber, illetve a görög ábécé betűi voltak. Az ÓT-i számrendszer
alapja részben az egyiptomi tízes (Nu 11:19), részben a mezopotámiai hatos (tizenkét törzs)
számrendszer. Bizonyos számoknak szimbolikus értelmük volt, például a kettő egy párat (Mc 6:7), a
negyven nap (Gn 7:12. Mt 4:2) vagy év (pusztai vándorlás) egy nemzedék életének az idejét vagy egy
pontosan meg nem határozott időszakaszt jelentett. (Hi 14:16.) - SZÁNALOM (káná - kóf-nun-alef =
felhevülni). Együttérzés, részvét, megsajnálás. Dávid panaszkodott, hogy senki sem érzett részvétet
iránta fia lázadásakor (I Sm 22:8). Jézus szánalmat érzett egy leprás iránt és az éhező sokaság iránt
(Mc 1:41; 6:34), és megszánta a két jerikói vakot (Mt 20:34), valamint a naini özvegyet (L 7:13). Egy
néma fiú apja azt kérte Jézustól, hogy szánja meg a fiát (Mc 9:22). Jézus példázatában az úton menő
samaritánus megszánta a kirabolt zsidót (L 10:34), és segített rajta. (Joel 2:18.) - SZÁNDÉK
(mözimmá - mem-zain-mem-he). Az ÓT-i fogalmak szerint a szív a szándék központja (Prv 6:18).
Valakinek a szívéhez szólni azt jelentette, hogy segíteni őt szándéka megvalósításában (Is 40:2). Az
ÓT-ben több szó is használatos erre a fogalomra, de egyik sem határolja körül pontosan. Előfordul,
hogy a terv szót (mözimmá) adja vissza a magyar fordítás a szándék szóval. Az ÚT-ben általában
szilárd elhatározást jelent, különösen az emberekkel kapcsolatban (Mt 19:17), de Jézus is használja (J
5:21). Sokszor fejezi ki Isten szuverén uralmát (R 9:22). Isten teszi alkalmassá az embereket
szándékuk teljesítésére (H 13:21). (Hi 42:2.) - SZÁRAZ (jábas - jod-béth-sin = kiszárítani). Száraz az
az anyag, amelynek részecskéi között nincs víz. A kontinenseket - az óceánokkal ellentétben -
szárazföldnek nevezzük. Izrael talaja az esős évszak kivételével igen száraz, és a növényzet is
elszárad rajta. (Jr 12:4.) - SZÁRAZFÖLD (erec - alef-res-cáde). A Biblia a legtöbbször a tenger
ellentéteként említi (Jon 1:9). Az ókori világkép szerint a szárazföld a tengerbe nyúló alapokon áll. A
szárazföld a maga szilárdságával átvitt értelemben Isten hatalmának a jelképe. Haggeus Isten
ítéleteként említi, hogy Ő a szárazföldet is megrendíti (Hgg 2:6). Ezt a próféciáját idézi a Héber levél
írója (H 12:26). Isten úgy is védelmezheti népét, hogy a tengert is szárazfölddé változtatja (Ps 66:6).
(Ez 27:29.) - SZÁRNY (kánáf - kaf-nun-pe). A madarak repülésre használt végtagja (Ez 17:3). A
Bibliában legtöbbször jelképes értelemben fordul elő (Ps 139:9). Isten a szelek szárnyán jár (Ps
104:3). Azokról, akik hűtlenek Istenhez, írta Hóseás: „Szárnyra kapja őket a szélvész” (Hos 4:19).
Isten sasszárnyakon hozta ki népét Egyiptomból (természetesen jelképesen) (Ex 19:4). Az Istenben
bízók szárnya árnyékába menekülnek (Ps 36:8). Jézus többször próbálta összegyűjteni Izrael
 462

„gyermekeit”, mint ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit (Mt 23:37). (Jr 49:22.) - SZEBA (szöbá -
szamek-béth-alef). Ország és nép Egyiptom déli határánál. Névadója Kús fia (Gn 10:7. I Chr 1:9).
Általában együtt említi a Biblia Egyiptommal és Etiópiával (Ps 72:10. Is 45:14). (Is 43:3.) - SZEFÁRAD
(szöfárad - szamek-pe-res-dáleth). A zsidók deportálásának egyik célállomása. Valószínűleg azonos a
líbiai Szárdesszel. (Ob 20.) - SZEGÉNY (ebjón - alef-béth-jod-vav-nun). Izraelben a honfoglalás után
egyesek nagy földbirtokokra tettek szert úgy, hogy kiűzték a tulajdonosokat jogos örökségükből (Mch
2:2), és ennek következtében sokan elszegényedtek. Mózes törvénye több helyen védelembe veszi a
szegényeket. A gabonából és a szőlőből a szegényeknek is kellett hagyni (Lv 19:9,10), minden hetedik
évben parlagon kellett hagyni a földet, hogy a szegények szedhessenek arról maguknak élelmet (Ex
23:11), minden ötvenedik évben (a kürtzengés éve) visszaszállt a föld arra a szegény emberre, akié
eredetileg volt (Lv 25:88); naplementéig vissza kellett adni a szegény embertől zálogba vett felsőruhát
(Ex 24:25). A próféták is védelmükbe vették a szegényeket (Act 4:1,2), akárcsak Jézus az írástudókkal
szemben (Mc 12:40). Az apostolok adományokat gyűjtöttek a szegényeknek (G 2:10). Jakab
hivatkozik Jézusnak a hegyi beszédben elmondott tanítására, miszerint a szegények örökölni fogják
azt az országot, „amelyet Isten az őt szeretőknek ígért” (Jc 2:5). Jézus Keresztelő János követeinek
adott válaszában kiemeli, hogy „a szegényeknek hirdettetik az evangélium” (Mt 11:5). (Hi 5:15.) -
SZEGÉNYSÉG (rés - res-jod-sin). Izraelben a honfoglalás után egyesek nagy földbirtokokra tettek
szert úgy, hogy kiűzték a tulajdonosokat jogos örökségükből (Mch 2:2), és ennek következtében nagy
lett a szegénység annak ellenére, hogy Mózes törvénye több helyen védelmébe veszi a szegényeket.
(Prv 10:15.) - SZEKÉR (merkábá - mem-res-kaf-béth-he). Olyan jármű, amelyet állatok vontatnak.
Voltak kétkerekű és négykerekű szekerek. Használták utazásra, áruszállításra és harci
cselekményekre. A négykerekű szállítószekeret ökrök vagy szamarak, a kétkerekű harci kocsikat lovak
húzták. A gyorsabb járatú járműveket kocsinak, harci kocsinak vagy hintónak fordítja a Bibla, a szekér
pedig a lassúbb járatú járműveket jelenti. Ilyen szekéren utazott József apja Egyiptomba (Gn 46:5). A
szentsátor alkatrészeit ökrös szekér szállította (Nu 7:3), és a szentládát is ökrösszekéren vitték (II Sm
6:3). A filiszteusok szükség esetén teheneket fogtak a szekerek elé (I Sm 6:7). A nehezebb,
négykerekű szállítószekerek a hadsereg felszerelését szállították. (Is 22:18.) - SZELA (szela -
szamek-lámed-ain). Megerősített város Edóm pusztájában (Jdc 1:36). (Is 16:1.) - SZELÍD (rak - res-
kaf). Az ÓT-ben olyan embert jelent, akinek nincs birtoka, tehát más ember szolgálatában áll (ání - ain-
nun-jod), ezért természetszerűleg alázatosnak kell lennie. Átvitt értelemben olyan embert jelent, aki
Isten előtt alázatos, mert Isten szolgájának érzi magát, és teljesíti Isten akaratát. A Biblia ilyen
embernek jellemzi Mózest (Nu 12:3). A Zsoltárok szerint - a magyar fordításban - „az alázatosak
(anávím - ain-nun-vav-jod-mem) öröklik a földet” (Ps 37:11). Ezt idézi Jézus a hegyi beszédben.
Benne teljesedik be Zakariás próféciája (Zch 9:9), amikor „szelíden (praysz) és szamáron ülve” vonul
be Jeruzsáelmbe (Mt 21:5). Pál a hívők erényei között a szelídséget (praytész) is felsorolja (G 5:23).
(Hi 40:27.) - SZELLŐ (rúah - res-vav-khéth). Gyenge szél. (Hi 7:7.) - SZEM (ajin - ain-jod-nun). Az
ember fontos érzékszerve, „a test lámpása” (Mt 6:24). A szem kifejezheti a lelki tulajdonságokat: a
kevélységet (Ps 131:1), a nagyravágyást (Prv 6:1), a dühöt (Hi 16:9), a gyűlöletet (Ps 35:19), a
bűnbánatot (L 18:13). Isten szeme - természetesen jelképesen - mindent észrevesz (H 4:13). (Jr 5:21.)
- SZEMÉLYVÁLOGATÁS (hakkér-páním - he-kaf-res--pe-nun-jod-mem - nákar = tekintettel lenni
valamire - páne = arc). Részrehajlás valaki iránt. A kifejezés onnan ered, hogy az ókori Keleten az
egymással találkozó személyek arccal a földre borultak (Gn 32:21). Isten nem személyválogató. A
törvény a bírákat figyelmezteti, hogy ne legyenek személyválogatók (Dt 1:17). Az ÚT (lambanejn
proszópon - thaumazejn proszópon) szintén hangsúlyozza, hogy Isten nem személyválogató (R 2:11),
ezért az emberek sem lehetnek személyválogatók (E 6:9). (Prv 28:21.) - SZEMÉLYVÁLOGATÓ
(pöné-ís -- páne = arc -- is = személy). Részrehajló valaki iránt. A kifejezés onnan ered, hogy az ókori
Keleten az egymással találkozó személyek arccal a földre borultak (Gn 32:21). Isten nem
személyválogató. A törvény a bírákat figyelmezteti, hogy ne legyenek személyválogatók (Dt 1:17). Az
ÚT (lambanejn proszópon - thaumazejn proszópon) szintén hangsúlyozza, hogy Isten nem
személyválogató (R 2:11), ezért az emberek sem lehetnek személyválogatók (E 6:9). (Hi 32:21.) -
SZENCZI MOLNÁR ALBERT. Református lelkész. Külföldi tanulmányait Wittenbergben,
Heidelbergben és Strassburgban végezte. Ezenkívül tanult Hernbornban, majd korrektor volt
Frankfurtban és házitanító Ambergben. Latin-magyar szótárát Nürnbergben nyomtatta ki. Sokáig élt
Altdorfban, Marburgban és Oppenheimben. 1612-től itthon Rohoncon és Komáromban volt lelkész, de
1615-ben visszatért Németországba, ahol kántor és iskolamester lett. 1624-ben hazatért Kassára,
1626-tól pedig Kolozsváron élt. Lefordította magyarra Kálvin Institutioját, a Heidelbergi kátét, valamint
Marot Kelemen és Béza Tódor francia verseiből 1606-ban a genfi zsoltárokat; ez 1607-ben jelent meg
Hernbornban. - SZENT (kádos - kóf-dáleth-sin). A szent szó bibliai értelme távol áll azoktól, akiket ma
a római pápa szentté avat, jóllehet nekik is kegyes embereknek kellene lenniök. Az ÓT-i korban
szentnek nevezték azt, akit különleges módon Istennek szenteltek. Ilyen volt például Sámuel (I Sm
 463

1:11). Tágabb értelemben szenteknek nevezi az ÓT a szövetség népének a tagjait (Ps 16:3). Az ÚT-i
korban azokat a hívő embereket nevezték szenteknek, akik kizárólag Istenhez tartoztak, és Istennek
tetsző életet éltek (R 12:1). Tágabb értelemben a keresztyén gyülekezetek tagjai voltak a szentek (I K
1:2). Mindenekelőtt szent az Isten. Ésaiás Izrael szentjének nevezi Istent (Is 30:11). Ezékiel Isten
nevének szentségét védelmezi (Ez 20:39). Ámósnál Isten a maga szentségére esküszik (Am 4:2). A
zsoltárok a szent Isten magasztalására szólítanak fel (Ps 99:5). Jeremiás Isten szavát nevezi
szentnek (Jr 23:9). A bölcsességirodalom is szentnek nevezi Istent (Prv 9:10). - Az ÓT-ben minden
olyan tárgy szent volt, amely Isten tiszteletével állt kapcsolatban: a szövetség ládája (II Chr 35:3), a
szertartásban használt olaj, a füstölőszer (Ex 30:31,34), az Istennek szentelt kenyér (Nu 4:15). A
legszentebb hely a szentsátor, később a templom legbelső helye, a szentek szentje (legszentebb hely)
volt (I Rg 6:16), de szent volt a templom egész területe is (Ez 43:12). A pusztai vándorlás idején
Mózes a Színai-hegy környékét szentnek nyilvánította, mert Isten leszállt a hegyre (Ex 19:23). A
kánaáni vallásban szent volt Sion hegye, amit Izrael is átvett (Ps 2:6). Bizonyos idők is szentnek
számítottak, például a szombat (Ex 20:3), a páskaünnep (Lv 23:5), a terménybetakarítás ünnepe (Nu
28:26), az engesztelési ünnep (Lv 23:27), valamint az újév és az ötvenedik esztendő (Lv 23:23-25;
25:11,12). A szent időkben nem volt szabad semmiféle munkát végezni. - Az ÚT is elsősorban Istent
nevezi szentnek (I P 1:15), és természetesen Jézus is szent (L 1:35). Szentek az ÓT-i iratok és a
törvény (R 1:2; 7:12). János szerint „boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban” (Ap
20:6). A Katolikus Egyház erre alapozza a boldoggá és szentté avatást, pedig az első feltámadás még
nem történt meg. Honnét tudja akkor a pápa, hogy kik lesznek az első feltámadottak között? Tehát
mind az ÓT, mind az ÚT tanításának az a lényege, hogy szent az, aki, illetve ami Istenhez tartozik. (Hi
15:15.) - SZENT FA (asérá - alef-sin-res-he). Pogány áldozóhely. (Is 27:9.) - SZENT HELY (mákóm -
mem-kóf-vav-mem). Isten tiszteletére elkülönített hely. Isten a szent helyen lakik népe között (Ex
25:8). A pusztai vándorlás idején a kijelentés sátrát jelentette (Ex 40:2). A honfoglalás után Sílóban
állították fel a szent helyet (Jos 18:1), majd többfelé elvitték. Volt Nótban is (I Sm 25:1). Utoljára
Gibeonban állt (I Chr 16:39). Hátsó részében volt a szentek szentje a hordozható frigyládával. A szent
helyhez tartozott az égőáldozati oltár (Ex 7:1) és mellette egy rézmedence (Ex 30:18). A szentsátort
udvar vette körül. Amikor Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, oda vitette a frigyládát (II Sm 6:17). A
pogányok szent helyei áldozati magaslataik voltak, de Izraelnek is voltak ilyen halmaik. Az ország
kettészakadása után I. Jeroboám izraeli király Dánban és Bételben létesített szent helyet. Mindkét
helyen felállíttatott egy aranyborjút azért, hogy az északi ország lakói ne zarándokoljanak
Jeruzsálembe imádkozni. (Mch 1:3.) - SZENTLÉLEK (pneuma hagiosz). A lélekkel kapcsolatos
elképzelés csak lassan fejlődött ki az ÚT-en belül, a Szentlélekkel kapcsolatos tanítás pedig csak a
II. századtól kezdve kezdet kikristályosodni. Az ÚT-ben a Szentlélek a legtöbb esetben önálló isteni
személyiségként jelenik meg. A Szentlelket az Atya tölti ki az emberekre. Ugyanakkor Krisztus
lelkeként is megjelenik, és van úgy, hogy a kettő összemosódik (R 8:9-11), ami nem meglepő, hiszen
Jézus mondta, hogy Ő egy az Atyával: „Aki engem lát, látja az Atyát. ... Én az Atyában vagyok, és az
Atya énbennem.” Az Atya Jézus nevében küldi el a Szentlelket (J 14:9,11,26). Isten Jézust
Szentlélekkel és hatalommal kente fel (Act 10:38). A Szentlélek megjelent a Jordán partján Jézus
bemerítésekor, és Ő jelentette ki, hogy Jézus az Isten Fia (Mt 3:17). Pünkösdkor az apostolokra
töltetett ki a Szentlélek (Act 2:1-4). A Szentlélek Krisztus testében, az egyházban egyesíti a hívőket (I
K 12:13). Ő készíti fel és küldi el az apostolokat az Ige hirdetésére. A Szentlélek a pogányokra is
kitöltetett (Act 4:8; 13:4; 15:8). (L 1:15.) - SZENVEDÉS (jágón - jod-gimel-vav-nun = bánat). Az ÓT
szerint a szenvedés a bűn büntetése, de okozhatják gonosz lelkek is, mint amelyik Sault gyötörte (I
Sm 16:14). Szenvedést okozhat az ellenség vagy egy rossz indulatú ember, sőt szenvedést okozhat a
halál is (Ps 3:2; 9:16,18). A szenvedéstől Isten tud megszabadítani, ha kérjük szabadítását. A
szenvedés célja lehet próbatétel vagy megtisztítás (Ps 6:10; 66:10). Az ÚT szerint a szenvedés az élet
elválaszthatatlan része. Jézus megszabadította szenvedésüktől a betegeket, a megszállottakat (Mt
(4:23; 8:28), a bűnösöket (J 1:29), a törvény igája alatt görnyedőket. Az ÓT prófétái is szenvedtek (Mt
5:12). Krisztus szenvedése az üdvösség forrása (J 3:16). Pál apostolságának hitelesítő pecsétjeként
értékelte szenvedését (II K 6:4-10). A Jeremiásnál említett szenvedés értelme pontosabban bánat,
szomorúság, gyász. (Jr 31:14.) - SZERELEM (ahabá - alef-he-béth-he). Az ÓT-ben kizárólag az
Énekek énekében fordul elő. Az ÚT-ben Pál használja Isten nagy szeretetének az érzékeltetésére (R
5:5). (Ct 2:4.) - SZERELMES (dód - dáleth-vav-dáleth). Az ÓT-ben az Énekek Énekében fordul elő.
Emberi értelemben a Biblia máshol nem használja. (Ct 2:3.) - SZERETET (ahabá - alef-he-béth-he). A
szeretet Isten lényege (I J 4:16) és a keresztyének legfontosabb erénye (I K 13:13). Jézus magában
keresi az Atya szeretetét, mert az Atya szerette őt „már a világ kezdete előtt” (J 17:24). Istennek az
emberek iránti szeretete abban mutatkozott meg, hogy „egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el
ne vesszen, hanem örök élete legyen” (J 3:16). Az örök élet előfeltétele a testvéri szeretet (I J 3:14).
Isten szeretetétől semmi sem szakíthat el bennünket (R 8:38,39), és „akik Istent szeretik, azoknak
 464

minden javukra szolgál” (R 8:28). (Jr 31:3.) - SZERETŐ (áhéb - alef-he-béth = szeretni). Olyan
személy, akivel házasságon kívüli nemi kapcsolatban él valaki. A prófétáknál átvitt értelemben a
legtöbbször a pogányokra vonatkozik. (Jr 30:14.) - SZERZEMÉNY (jögía - jod-gimel-jod-ain).
Ellenszolgáltatásért szerzett tulajdon. Néha az erőszakkal szerzett vagyonra is használják, bár az
inkább ragadomány. Deutero-Ésaiásnál Egyiptom szerzeménye bizonyára a nem pénzért, hanem
erőfölénnyel fennhatósága alá vont szomszédos területeket jelenti. (Is 45:14.) - SZEVÉNÉ (szövéné -
szamek-jod-nun-he). Egyiptomi város az etiópiai határ közelében a Nílus első vízesése alatt. Ma neve:
Asszuán. Kőbányáiban gránitot fejtettek. Élénk kereskedelmet folytatott Szudánnal és az aranyáról
híres Núbiával. Migdóllal, a legészakibb várossal szemben Szevéné a legdélibb egyiptomi város volt
(Ez 29:10). A Migdóltól Szevénéig kifejezés éppúgy a teljes Egyiptomot jelentette, mint ahogy Izrael
egész földjét jelentette a Dántól Beérsebáig kifejezés. (Ez 30:6.) - SZÉGYEN (jákés - jod-kaf-sin =
megszégyenülni). Jelenthet szégyenkezést, de megszégyenülést is. Az első emberpár még nem
szégyellte, hogy meztelen. A szégyenérzet a bűntudat elemi megjelenése volt (Gn 2:25; 3:7). A
próféták az Istentől eltávolodottak megszégyenülését hirdették (Is 1:29). Az ÚT-ben olyan értelemben
fordul elő, hogy aki szégyelli Krisztust, azt majd Ő is szégyellni fogja, amikor eljön az ő dicsőségében
(Mc 8:38). Pál azoknak a megszégyenüléséről beszél, akik magukat bölcseknek és erőseknek tartják.
Szerinte a reménység nem szégyenít meg (R 5:5). Meg volt győződve arról, hogy nem hiába fáradozik
a Krisztusról szóló bizonyságtétellel, ezért nem szégyelli az evangéliumot (R 1:16). Jézus nem
szégyell bennünket testvéreinek nevezni (H 2:11). (Hi 11:15.) - SZÉÍR (szin-ain-jod-res = szőrös). A
Holt-tengeről délre húzódó hegyes terület. Eredetileg a hóriak lakták. Itt telepedett le Ézsau (Gn 32:4).
A honfoglalás idején Edóm területe volt, amely nép nem engedte meg, hogy a honfoglaló nép
átvonuljon rajta (Nu 20:18). (Ct 4:8.) - SZÉL (rúah - res-vav-khéth). Izrael földje eléggé szeles vidék. A
legkellemetlenebb a keleti szél, amely még a tengeri hajókat is veszélyezteti (Ps 48:37), és kiszárítja a
termőföldet (Gn 41:6). Az északi szél is gyakran viharos, és különösen a Genezáreti-tavon hajózókra
nézve veszélyes, ugyanakkor viszont esőt is hoz (Prv 25:23). Ugyancsak esőt hoz a nyugati szél a
tenger felől (I Rg 18:43-45), a déli szél pedig meleget hoz, és segíti a termés beérését (L 12:55). A
szél jelképe az emberi élet mulandóságának (Hi 7:7). (Hi 8:2.) - SZÉLE (kánáf - kaf-nun-pe).
Valaminek az egyik oldala, illetve a vége, a ruha szegélye. (Hi SZÉLVÉSZ (szaar mithhólél -
szamek-ein-res mem-thav-khéth-vav-lámed-lámed = forgószél). A szélvész súlyos károkat okozó
szélvihar, de annak csak szaar a neve. A szaar mithhólél már kifejezetten erős légörvényből álló
forgószelet jelent. (Jr 23:19.) - SZÉLVIHAR (szúfá - szamek-vav-pe-he). A sivatagos vidékeken
magával ragadja a homokot, és kemény próbatétel elé állítja a karavánokat. (Is 21:1.) - SZÉP (nává -
nun-vav-he = valaminek a szépsége). A bibliai időkben a szép mögött Isten áldását érezték, de
érezték a vele járó kísértést is. Főleg az ÓT-ben találkozunk a szép fogalmával. Szép volt József (Gn
39:6), Saul, Dávid és feleségei, Abigail (I Sm 9:2; 16:2; 25:3) és Betsabé, aki elcsábította, valamint fiai,
Absolon (II Sm 11:2; 14:25) és Adónijjá (I Rg 1:6). Szép volt Dániel, és szép csecsemő volt Mózes (Ex
2:2), aki Egyiptomban, és Eszter (Esth 1:11), aki Babilonban mentette meg népét. Szép volt Sion
hegye (Ps 50:2). Az Énekek énekében a szerelmesek szépnek látják egymást (Ct 1:15,16). A liliomok
szépségére Jézus is utal beszédében (Mt 6:28,29). A mennyei Jeruzsálem olyan szép lesz, mint a
férje számára felékesített menyasszony (Ap 21:2). (Jr 6:2.) - SZÉPSÉG (heszed - khéth-szamek-
dáleth = báj). A bibliai időkben a szép mögött Isten áldását érezték, de érezték a vele járó kísértést is.
Főleg az ÓT-ben találkozunk a szép fogalmával. Szép volt József (Gn 39:6), Saul, Dávid és feleségei,
Abigail (I Sm 9:2; 16:2; 25:3) és Betsabé, aki elcsábította, valamint fiai, Absolon (II Sm 11:2; 14:25) és
Adónijjá (I Rg 1:6). Szép volt Dániel, és szép csecsemő volt Mózes (Ex 2:2), aki Egyiptomban, és
nagyon szép lány volt Eszter (Esth 1:11), aki Babilonban mentette meg népét. Szép volt Sion hegye
(Ps 50:2). Az Énekek énekében a szerelmesek szépnek látják egymást (Ct 1:15,16). A liliomok
szépségére Jézus is utal beszédében (Mt 6:28,29). A mennyei Jeruzsálem olyan szép lesz, mint a
férje számára felékesített menyasszony (Ap 21:2). (Ez 27:4.) - SZÉRŰ (goren - gimel-res-nun). Az
izraeli falvak szélén levő, keményre döngölt terület, amelyen a cséplést végezték. Isten angyala a
jebúszi arauna szérűje mellett pusztított (II Sm 24:16). Dávid Nákón szérűjén építtetett oltárt (II Sm
24:25). (Hos 13:3.) - SZIBMÁ (szibmá - szin-béth-mem-he). Jó szőlőtermő vidék a Jordántól keletre.
(Jr 48:32.) - SZIDÓN (cídón - cáde-jod-dáleth-vav-nun). A legészakibb város Kánaánban, amelyet
Áser törzse kapott meg (Jos 19:21), de ténylegesen sohasem tudott elfoglalni. Tengerparti város lévén
hajózásból és kereskedelemből élt. Bálványkultusza erős hatással volt Izraelre (Jdc 1:31; 10:6).
Salamon egyik felesége szidóni lány volt. Ő csábította el a királyt az Astóret bálvány imádására. Innét
származott a gyűlölt Jezábel, akit Aháb király vett feleségül (I Rg 11:5; 16:31). Jézus is járt Szidón
környékén (Mc 7:31), Pál pedig ottani barátait látogatta meg Szidónban (Act 27:31). Mai neve Saida
Libánon állam területén. (Jr 47:4.) - SZIGET (í - alef-jod). Valamilyen vízből - folyó, tó, tenger -
kiemelkedő szárazföld. Pál több szigetet érintett utazásai közben: Ciprust, Szalamiszt, Szamotrakét,
Khioszt és Szamoszt, Rodoszt, Krétát, Máltát (Act 13:4,5; 16:11; 20:15; 21:1; 27:7; 28:1). János
 465

Patmosz szigetén írta Mennyei jelenéseit (Ap 1:9). Az ÓT-ben szó van többek között a kittiek
szigetéről (Jr 2:10). A Biblia a sziget szóval sokszor nemcsak a területet, hanem az ott lakó népeket is
jelöli (Gn 10:5). A tenger szigeteink sokszor távoli területeket ért a Biblia (Esth 10:1) az ott lakó
népekkel együtt. Ez a héber szó ezenkívül néhol tengerpartot is jelent, például a szidóni tengerpartot
(Is 23:2). (Jr 31:10.) - SZIKKADT (cijjá - cáde-jod-he = szárazság). Földre vonatkoztatva: kiaszott,
sovány, amely legfeljebb nagyon kevés termést hoz, de a legtöbbször semmit (Is 53:2.) - SZIKKÚT
(szikkúth - szamek-kaf-vav-thav). Pogány csillagisten, amelyet Izrael már a pusztai vándorlás idején
imádott. Valószínűleg azonos a Szakkút nevű akkád csillagistennel, amely a Szaturnusz bolygónak
felel meg. Héber kiejtése feltehetően a sikkúc (sin-kóf-vav-cáde = pusztítás) szó hatására módosult.
Az István vértanú beszédében Romfa csillagistennel együtt - amely héber nevén a másik csillagistent,
Kijjúnt jelentette - említett Molok sátra Szikkútra vonatkozik (Act 7:43). (Am 5:26.) - SZIKLA (cúr -
cáde - vav - res). Izrael földjén több helyen, különösen a Holt-tengertől keletre és Júda pusztájában a
patakok mélyen bevájták magukat a mészkő és homokkő hegységekbe, aminek hatására magas
sziklák keletkeztek, amelyek háború idején jó védelmet nyújtottak. Dávid is ilyen sziklavárba menekült
Saul elől (I Sm 13:6; 22:4). A zsoltárok ilyen sziklának nevezik Istent (Ps 18:3). A sziklás talaj rossz
termőföld (Mt 13:20), de a háznak szilárd alapul szolgál. Gyakran temetkeztek sziklába vájt sírba (Mt
7:24; 27:60). A kősziklából fakadó olaj és méz a bőség jele (Dt 32:13). Pál az Ex 17:6-ban említett
kősziklára utalva, amelyből Mózes vizet fakasztott, Jézust lelki kősziklának nevezi (I K 10:4), Jézus
pedig Pétert görög neve (Petrosz) után kősziklának (kéfá) nevezte el (Mt 16:18). (Jr 18:14.) - SZIKRA
(kídúd - kaf-jod-dáleth-vav-dáleth). Felhevített tárgyról lepattanó apró részecske. (Hi 41:11.) -
SZILÁRD (házák - khéth-zain-kóf). Szilárd az, amit nem lehet a helyéből kimozdítani, mert erősen áll,
és nem inog. A fizikában a szilárd halmazállapotú anyagot jelenti. Emberi vonatkozásban határozott
jellemű, állhatatos egyéniség. Isten „szilárddá tette a földet”, ezért az ember szilárd talajt érez a lába
alatt, ha a szárazföldön áll (Is 42:5). (Hi 37:18.) - SZIN. A héber ABC 21. betűje. Megegyezik a magyar
SZ hanggal. - SZÍHÓN (szíkhón - szamek-jod-khéth-vav-nun = merész). Emóri király. Nem engedte át
területén a honfoglaló népet. Izrael legyőzte, és elfoglalta Hesbónt és környékét. Ennek emlékét
regélőénekben örökítették meg (Nu 21:27-30). Szíhón Móábtól foglalta el ezt a területet, később Móáb
szerette volna visszaszerezni, eredménytelenül (Jdc 11:13). (Nu 21:27.) - SZÍN (szín - szamek-jod-
nun). Megerősített egyiptomi város a Nílus deltájában. (Ez 30:16.) - SZÍNAI (színaj - szamek-jod-nun-
jod = szirtek). Hegy, félsziget, síkság. A Színai-hegyen jelent meg Isten Mózesnek, és szövetséget
kötött a néppel. Más néven: Hóreb-hegy. Valószínűleg a mai Szerbál-heggyel azonos, amely mellett
egy termékeny oázis (vádi Ferán) terült el. Ez igen alkalmas hely volt legeltetésre, ezért feltehető,
hogy a vándorló nép hosszabb ideig itt tartózkodott. Itt állították fel a szentsátort, és itt készítette el a
lázadó nép követelésére Áron az aranyborjút (Ex 3:1; 25:8; 32:1-6). A Színai-félszigeten negyven évig
bolyongott a nép, miközben Mózes szigorú egészségügyi törvényeket hozott a járványok
megelőzésére. Az ortodox zsidók a mai napig ragaszkodnak ezekhez, a megváltozott körülmények
között értelmüket vesztett törvényekhez, amelyeknek az érvényességét már az apostoli korban is
kétségbe vonták (G 5:6). A - bölcsességirodalomban főleg a 68. zsoltár foglalkozik a Színai-heggyel
(Ps 68:9,18). (Dt 33:2.) - SZÍNARANY (kethem - kaf-thav-mem = arany). Tiszta, kiváló minőségű
arany. (Hi 31:24.) - SZÍNE (páne - pe-nun-he = feszín, felület - al-pöné - ain-lámed--pe-nun-jod =
színén, felszínén). Általában valaminek a felszíne; pl. a víz színén. (Hi 24:18.) - SZÍNES SZŐTTES
(marbá - mem-res-béth-he = szőnyeg). Izraelben a szőnyegeket többféle célra használták. Ezért a
Biblia nem mindig szőnyegnek fordítja, hanem például színes szőttesnek. Használták sátorlapként,
továbbá kárpitnak (katapetaszma - Mt 27:54) és természetesen földre terített szőnyegnek is. (Pr
31:22.) - SZÍNEZÜST (keszef - kaf-szamek-pe = ezüst). Kiváló minőségű, elegyítetlen, tiszta ezüst.
(Prv 16:16.) - SZÍV (léb - lámed-béth). A Bibliában az értelem, az érzelem és az akarat székhelye (Gn
6:5). Ebben az értelemben a szív az egész ember, ezért kell Istent teljes szívvel - értelmünkkel,
érzelmünkkel és akaratunkkal - szolgálnunk (Dt 6:5. Mt 22:37). (Prv 3:1.) - SZOBOR (masszéká -
mem-szamek-kaf-he = öntvény). Valamilyen élőlényt vagy tárgya három dimenzióban ábrázoló
műtárgy. A legtöbbször emlékoszlopként szolgál valakinek az emlékezetére. Az ÓT-i időben
Kánaánban általában valamilyen fémből öntött szobrokat készítettek, ezért a szobor fogalmát az
öntvény szóval fejezi ki a héber nyelv. Izrael a pogányok bálványait nevezi szobornak. (Is 42:17.) -
SZOLGA (ebed - ain-béth-dáleth). Általában rabszolgát jelent. Mind az elszegényedett zsidókat, mind
a fogságba hurcolt idegeneket meg lehetett rabszolgának vásárolni (Lv 15:44,45). A zsidók közül
rabszolgává lettek azok, akik eladósodtak (II Rg 4:1). Ha a tolvajt elkapták, és nem tudta megtéríteni a
kárt, eladták rabszolgának (Ex 22:3). Aki rabszolgaságban született, az anyja urának a rabszolgája lett
(Ex 21:4). Izraelben általában emberségesen bántak a rabszolgákkal. Gyakran szolgáknak nevezték
azokat a szabad embereket is, akik a király szolgálatában álltak (II Sm 15:21). Az az Isten iránti
bizalom jele, ha valaki Isten szolgájának nevezi magát (I Sm 2:9). Az ÚT tanítása szerint a szolgának
nem lehet önálló akarata urával szemben, neki minden körülmények között engedelmeskednie kell (Tt
 466

2:9,10). Az apostolok Jézus szolgáinak nevezték magukat (R 1:1). Jézus Krisztus „szolgai formát vett
fel” (Ph 2:7), mert Ő nem azért jött, „hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” (Mt 20:27). (Hi
19:16.) - SZOLGÁLÓLÁNY (dúlé = rabszolganő). A háborúkban gyakran raboltak el nőket, akik aztán
rabszolganők lettek zsidó házakban, de ugyanígy lehettek zsidó lányok is rabszolganők, ha szüleik
eladósodtak, és eladták őket. Az ÓT-i időkben a szolgálólány a legtöbbször urának ágyasa is volt (Gn
16:1-3). A szolgálólány ugyanúgy teljes engedelmességgel tartozott urának, illetve úrnőjének, mint a
férfiszolga. (Act 2:18.) - SZOMBAT (sabbáth - sin-béth-thav). A hét hetedik napja. Megünneplését a
Tízparancsolat írja elő (Ex 20:8-11). Ez a törvény mindenkire kiterjedt, a jövevényekre is azért, hogy
az ember ne legyen a munka rabszolgája (Ex 16:29,30). A próféták felszólaltak a szombatnak csupán
látszólagos megtartása ellen (Is 1:13; 58:13). A fogság után különösen fontosnak tartották a szombat
megtartását, mert ez különböztette meg őket a környező népektől. Jézus is fontosnak tartotta a
szombat értelmes megünneplését, de elvetette a szőrszálhasogató törvényeskedést (Mc 2:27). (Am
8:5.) - SZOMJAZÓ (ájéf - ain-jod-pe). Izrael népe gyakran szomjazott. A Biblia a szomjazó ellenség
megsegítésére is int (Prv 25:21,22). Ezt Pál is idézi a Római levélben (R 12:20). Jézus az üdvösség
kérdésévé teszi a szomjazók megsegítését (Mt 25:42). Isten ingyen kínál vizet a szomjazóknak (Is
51:1), Jézus pedig élő vizet kínál a benne hívőknek (J 7:38). (Hi 22:7.) - SZOMJÚSÁG (cámá - cáde-
mem-alef). Izrael földjén gyakori volt a szomjúság, és gyötrő kínokat okozott. Még az ellenségnek is
enyhíteni kellett a szomját (Prv 25:21,22), amit Pál a római gyülekezethez írt levelében idéz (R 12:20).
Jézus üdvösség kérdésévé tette a szomjúság enyhítését (Mt 25:42). Isten ingyen kínál vizet a
szomjazóknak (Is 51:1), Jézus pedig élő vizet kínál a benne hívőknek (J 7:38). (Is 50:2.) - SZOMSZÉD
(sákén - sin-kaf-nun). Lehet a közelben lakó ember, de lehet egy nép mellett élő másik nép is. Aki
bajban van, attól félnek szomszédai. Az elnéptelenedett országot fosztogatják szomszédai (Ps 31:12;
89:42). Amely nép hozzányúl szomszédai örökségéhez, azt Isten kitépi földjéből (Jr 12:14). Isten Izrael
hűtlen népét csúffá tette szomszédai előtt (Ps 74:4). Amikor a gazda megtalálja elveszett juhát,
megosztja örömét szomszédaival (L 15:6). Amikor Erzsébet fiút szült, szomszédai együtt örültek vele.
Jézus arra figyelmeztet, hogy nem a gazdag szomszédokat kell vendégségbe hívni (L 1:58; 14:12). (Jr
49:10.) - SZORGALMAS (hárúc - khéth-res-vav-cáde). Olyan ember, aki munkájában serény, kitartó
és odaadó. Csak a Példabeszédek könyvében fordul elő. A szorgalmas munka meghozza gyümölcsét,
és hasznot hajt (Prv 10:4; 21:5). A szorgalmas embert megbecsüli a közösség. (Prv 12:24.) -
SZORONGÁS (cárá - cáde-res-he). A Biblia a legtöbbször együtt említi a félelemmel és a fájdalommal
(Is 8:22). Izraelnek egész történelme folyamán sok szorongásban volt része (Ps 71:20). (Jr 49:29.) -
SZORULT HELYZET (cárá - cáde-res-he). Sokféle oka lehet: személyes ellentét, száműzetés, háború,
ami általában félelmet vált ki. Izrael történelmének nagy részében szorult helyzetben volt. Ebből az
állapotból elsősorban Isten szabadíthatja meg az embert (Ps 38:9). Isten büntetése folytán is kerülhet
szorult helyzetbe egy ember vagy egy nép. Az ÓT-ben több helyen olvashatjuk, hogy sok baj éri az
igazat (Ps 34:20). Missziói munkája közben Pál is gyakran került szorult helyzetbe (II K 2:4.) (Ps
138:7.) - SZÓ (dábár - dáleth-béth-res) A beszéd jelentéssel bíró legkisebb egysége. (Hi 4:2.) -
SZÖCSKE (jelek - jod-lámed-kóf - Locusta viridissima). A Biblia általában a sáskával együtt említi
(Joel 1:4. Nah 3:15). - SZÖRNYETEG (rahab - res-he-béth = valamilyen nagy tengeri állat, Egyiptom
gúnyneve). Mivel Izrael nem volt tengeri nép, a tengeri állatok megnevezésében bizonytalanságok
mutatkoznak a Bibliában. A Földközi-tengerben él az óriáskígyó,de ezt a nevet más nagy tengeri
állatokra is használja a Biblia (Ez 32:2). (Hi 26:12.) - SZÖVETSÉG (böríth - béth-res-jod-thav). Két fél
között létrejött szerződéses viszony. Isten az özönvíz előtt szövetséget kötött Nóéval, majd később
Ábrahámmal (Gn 6:18; 15:7-16), aztán Áron házával (Nu 25:12) és Dáviddal (II Sm 7:8-16). A
szövetségkötést gyakran közös étkezéssel fejezték be (II Sm 3:20,21), és áldozatot mutattak be (Ex
24:3-8). Izrael fiai nem köthettek szövetséget a kánaáni őslakosokkal (Ex 20:32). Isten Krisztus által új
szövetséget kötött népével, amely már nem a betű, hanem a lélek szövetsége (II K 3:6), a szívekbe írt
szövetség (H 8:8-10). (Hi 40:28.) - SZŐLŐ (gefen - gimel-pe-nun). Izrael földje nagyon alkalmas volt
szőlőművelésre, ami ott már a korai bronzkor kezdete óta, Görögországban pedig már 4500 évvel
előbbről is kimutatható. Már Nóé is ültetett szőlőt (Gn 9:20). A honfoglalás előtt a kémek különlegesen
bőtermő szőlőt találtak (Nu 13:23). A heródesi templom bejáratánál egy nagy szőlőfürtöt helyeztek el.
A zsoltárok szőlőhöz hasonlítják Izraelt (Ps 80:9). Jézus is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt
21:33), sőt magát az igazi szőlőtőnek nevezte (J 15:1). (Jr 5:1.) - SZŐLŐFÜRT (énáb - ain-nun-béth).
Izrael földje nagyon alkalmas volt szőlőművelésre, ami ott már a korai bronzkor kezdete óta,
Görögországban pedig már 4500 évvel előbbről is kimutatható. Már Nóé is ültetett szőlőt (Gn 9:20). A
honfoglalás előtt a kémek különlegesen bőtermő szőlőt találtak (Nu 13:23). A heródesi templom
bejáratánál egy nagy szőlőfürtöt helyeztek el. A zsoltárok szőlőhöz hasonlítják Izraelt (Ps 80:9). Jézus
is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt 21:33), sőt magát az igazi szőlőtőnek nevezte (J 15:1). (Hos
9:10. - SZŐLŐTAPOSÓK. Ismert ének, amelynek dallamára több zsoltárt is énekeltek (Ps 84:1). -
SZŐLŐTŐKE (gefen - gimel-pe-nun). A szőlőnek az a része, amelyről a szőlővesszők kihajtanak
 467

Jézus is felhasználta a szőlőt példázataiban (Mt 21:33), sőt magát az igazi (valódi) szőlőtőnek (hé
ampelosz hé aléthiné) nevezte (J 15:1). A görög ampelosz éppúgy nemcsak a tőkét, hanem magát a
szőlőt is jelenti, mint a héber gefen. (Ez 17:6.) - SZŐLŐVESSZŐ (bad - béth-dáleth = elágazás). A
szőlőtő hajtása, amely gyümölcsöt hoz. A tőke nélkül elpusztul, száraz venyige lesz belőle. Az ÓT-i
népet víz mellé ültetett szőlőtőhöz hasonlítja a Biblia, amely erős vesszőket hozott (Ps 80:11), de
amikor hűtlenné vált, akkor már csak vadhajtásokat hozott, amelyeket az Úr metszőkésével levágott
(Is 18:5). Jézus arra figyelmeztet, hogy a nem termő szőlővesszőt lemetszi a szőlősgazda (J 15:2).
(Ez 17:6.) - SZUKKÓT (szukkóth - szamek-kaf-vav-thav). Jákób egyik táborhelye volt, amikor
visszatért Kánaánba (Gn 33:17. A honfoglalás után Gád területére esett (Jos 13:27). Gedeon
seregének a szukkótiak nem akartak ennivalót adni (Jdc 8.5-7). Szukkót közelében voltak Salamon
király érckohói és öntőműhelyei (I Rg 7:46). - SZULAMIT (súlammít - sin-vav-lámed-mem-jod-thav =
Súnemből származó lány). Súnem Issakár törzsi területén feküdt Jezréel közelében. Saul idejében a
filiszteusok elfoglalták (I Sm 28:4). Elizeus prófétának volt kedvenc tartózkodási helye (II Rg 4:8). Innét
származott az az Abiság, aki Dávidot öreg korában gondozta (I Rg 1:3). (Ct 7:1.) - SZÚNYOG (kén -
kaf-nun - Culex). Egyes fajai terjesztik a maláriát. Egyiptomban 3. csapásként jelent meg. Jézus is
megemlíti egyik beszélgetésében (Mt 23:24). - SZÜKSÉG (car - cáde-res = szorultság,
szorongattatás). Jelenti azt, ami nagyon hiányzik valakinek, ha nincs meg, de jelenthet nyomort,
szegénységet, sőt szorongatott állapotot is. (Hi 15:24.) - SZÜLÉSI FÁJDALOM (hébel - khéth-béth-
lámed). A szülést kísérő görcsös fájás. Az édenkerti átokban hangzott el: „Fájdalommal szülöd
gyermeked” (Gn 3:16). A héber asszonyok könnyebben szültek, mint az egyiptomiak (Ex 1:19). A
próféták gyakran a szülő nő fájásához hasonlítják a nép büntetését (Is 13:8). Az ÚT az utolsó idők
megpróbáltatásait hasonlítja a vajúdás kínjaihoz (Mt 24:8). Mikeás a szülő asszony fájdalmaihoz
hasonlítja Sion megpróbáltatásait (Mch 4:9). A Mennyei jelenésekben a napba öltözött asszony
„szüléstől gyötrődve kiáltozott” (Ap 12:2). (Jr 13:21.) - SZÜLŐ (hórathí - hárá - he-res-he = teherbe
esni). A Biblia mindkét része fontosnak tartja a szülők tiszteletét (Ex 20:12 - Kol 3:20). Az ÚT
ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy a szülők is szeressék gyermekeiket, és gondoskodjanak róluk
(II K 12:14). Jézus szüleit Isten külön-külön felkészítette gyermekük fogadására (Mt 1:18-21 - L 1:26-
38). Jézus az utolsó idők borzalmai között említi, hogy a szülők gyermekeik ellen fognak fordulni (L
21:16). (Ct 3:4.) - SZÜLŐ NŐ (jálad - jod-lámed-dáleth = szülni). A próféták gyakran használják fel
hasonlatként a szülő nő képét. (Jr 22:23.) - SZÜNTELEN (kol-hajjóm = mindennap). Ez a héber
kifejezés világos értelmet ad a gyakran félremagyarázott ÚT-i parancsnak: „Szüntelenül (adialejptósz)
imádkozzatok!” (I Th 5:17.) Itt is, ott is mindennapi rendszeres imádkozást jelent. (Is 51:13.) -
SZÜRETELŐ (bácar - béth-cáde-res = szüretelni). A szüretelők éppen olyan fontos munkát végeztek
Izraelben, mint az aratók, hiszen Izrael hegyvidékeinek nagy részén nem gabona, hanem szőlő
termett, és ott ez volt a legfontosabb megélhetési forrás. Izrael címerében ma is egy szőlőfürt látható,
ami szintén a szüretelők munkájának a megbecsülésére irányítja a figyelmet. (Jr 49:9.) - SZŰZ
(böthúlá - béth-thav-vav-lámed-he). Olyan leány, akit még nem érintett férfi. Átvitt értelemben mint
„Izrael szűz leánya (Jr 18:13) az egész zsidó népet jelenti. A szűz lányokat fel lehetett ismerni
ruhájukról (II Sm 13:18). Egy fiatal szűz lány ápolta az öreg Dávidot (I Rg 1:2). A szüzesség a
férjhezmenetel alapvető feltétele volt. A szűz lány elcsábítása halálbüntetést vont maga után (Dt
22:14,23,24). Az ÚT egyedül Máriát nevezi szűznek (Mt 1:28). Pál nagyon közelinek remélte Krisztus
visszajövetelét, ezért még a házasságon belül is tanácsolta a szűzies életet: „A hátralevő idő rövidre
szabott, ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna” (I K 7:29), de
ettől eltekintve nem rendelkezik a lányok életére vonatkozóan: „A hajadonokról nincs rendelésem az
Úrtól” (I K 7:25). A korintusi gyülekezetnek azt írja, hogy Krisztusnak jegyezte el a gyülekezetet, és
tiszta szűzként szeretné eléje állítani (II K 11:2). (Jr 18:13.)
TAANAK (taanak - tav-ain-nun-kaf = erődítmény). Megerősített város Megiddó közelében
Manasse területén (Jos 17:11), de sokáig nem tudták elfoglalni (Jdc 1:27), később lévita város (Jos
21:25). Bárák Taanak közelében verte meg Sisera seregét. (Jdc 5:19.) - TAG (bad - béth-dáleth =
végtag). Ember vagy állat testrészéhez csatlakozó, mozgatásra és helyváltoztatásra használható
szerv. (Hi 41:4.) - TAHPANHÉSZ (tahpanhész - tav-khéth-pe-nun-khéth-szamek). Jeremiás
próféciájában fordul elő Nóffal együtt említve. Lakosai megszégyenítették a zsidókat azzal, hogy
kopaszra nyírták a fejüket (Jr 2:16). (Ez 30:18.) - TAKARÓ (köszúth - kaf-szamek-vav-thav). A
fekhelyen takarózásra használt ruhadarab. (Hi 31:19.) - TALP (kúm - kóf-vav-mem = talpra állni). A lab
alsó felülete, a lábbeli alja, némely tárgy kiszélesedő alsó része, a kocsikeréknek a küllőkhöz körívben
csatlakozó része, a síkidom alapvonala. (Is 14:21.) - TANÁCS (écá - ain-cáde-he). Jövendő
magatartásra, döntésre vonatkozó ajánlás. Deutero-Ésaiásnál ilyen tanácsadásról van szó. Mint
testület döntési jogkörrel felruházott csoportot jelent. A zsidóság legmagasabb rangú kormányzó
testülete a fogság után a Nagytanács (sanhedrin - szynedrion) volt (Mt 26:59). (Hi 12:13.) -
TANÁCSADÓ (jáac - jod-ain-cáde = tanácsot adni). Olyan ember, aki másoknak rendszeresen ad
 468

útbaigazítást. (Prv 15:22.) - TANÁCSOS (jáac - jod-ain-cáde = tanácsot adni). A polgári életben
általában valamilyen, nem egészen a ranglétra legtetején álló, de előkelő pozíciót betöltő személy.
Vannak a jelentéstől teljesen független tanácsosi címek is. A Proto-Ésaiásnál használt szó olyan
személyt jelent, akitől valóban kérnek tanácsot, és akinek a tanácsait célszerű megfogadni. (Is 9:5.) -
TANÍTÁS (tórá - tav-vav-res-he = útmutatás). Az ÓT népének elsősorban a törvényt kellett
megtanulnia. Jézus túlnyomórészt tanítóként jelent meg. Szívesen tanított a zsinagógákban (Mt 9:35)
és a szabadban (Mt 5:1) egyaránt. Gyakran tanított példázatokban (Mt 5:2; 13:10). Jézus tanítványai
is tanítottak (Mc 6:30). Az ÚT-i időkben a tanítás lényege a Jézus feltámadásáról szóló bizonyságtétel
volt, de az apostolok leveleikben elvi és gyakorlati útmutatásokat is adtak a gyülekezeteknek. A
gyülekezeti tanításnak voltak bizonyos feltételei (II T 2:2). Az asszonyok például nem taníthattak a
gyülekezetben (I T 2:12), ami az akkori körülmények között természetes volt. Pál pásztori levelei
hangsúlyozzák, hogy csak helyesen szabad tanítani (Tt 1:9). A teljes írás (akkori értelemben a teljes
ÓT, mai értelemben a teljes Biblia) hasznos a tanításra (II T 3:16). Deutero-Ésaiás a törvénnyel együtt
említi a tanítást (tórá - mispát), és a tanítás nála inkább útmutatást jelent (Is 51:4). Hi 22:22.) -
TANÍTVÁNY (módí - mem-vav-dáleth-jod = ismerős). Az ÓT-i prófétai csoportok tekinthetők valamely
próféta tanítványainak. Ilyen tanítványai voltak például Elizeusnak (II Rg 2:3). Ámós semmilyen
prófétai csoportnak sem volt a tagja (Am 7:14). Az ÚT-i korban, még Jézus idejében is a tanítvány a
Tóra tanulóit jelentette. Az ÚT-ben csak az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben fordul
elő ez a szó (mathétész). A legtöbbször Jézus tanítványairól van szó. Az első keresztyének eredetileg
Jézus életének a szemtanúit nevezték tanítványoknak, de később a gyülekezetek tagjait is jelölték
ezzel a szóval (Act 6:1). A farizeusoknak is voltak tanítványai (Mt 22:15). A damaszkuszi keresztyén
közösség tagjait is tanítványoknak nevezték (Act 9:25). Pál a híres Gamáliel rabbi tanítványa volt (Act
22:3). A Jézussal vitatkozó zsidók Mózes tanítványainak vallották magukat (J 9:28). Tálitát Jézus
nőtanítványaként (mathétria) említi a Biblia. Deutero-Ésaiásnál a tanítványokról mint Istent ismerő
emberekről van szó (jáda - jod-dálet-ain = ismerni). (Is 54:13.) - TANÚ (éd -ain-dáleth). Olyan személy,
aki látott vagy hallott valamilyen eseményt, és az illetékes hatóság előtt beszámol róla. Az ÓT gyakran
említi a tanúkat (Nu 35:30). A polgári szerződéseket is tanúk erősítették meg, akárcsak ma (Jr 32:10).
Az ÓT-i törvény tiltotta a hamis tanúzást (Ex 20:16). Vádemelés esetén legalább két egybehangzó
tanúvallomásra volt szükség (Dt 19:15). Ezt az ÚT-i gyülekezetek is gyakorolták (I T 5:19). Egy tanú
vallomása alapján nem lehetett halálos ítéletet hozni (Dt 17:6). Josephus Flavius szerint nők és
rabszolgák nem tanúskodhattak (IV.8.15). Halálos ítélet kimondása esetén a tanúknak kellett az első
köveket az elítéltre dobniok (Dt 17:7). Bizonyos esetekben magára Istenre hivatkoztak mint tanúra
(Jdc 11:10). A szenvedőknek Isten a tanúja a mennyben (Hi 16:19). Jézus tanítványai a megjelent
üdvösség tanúi (L 24:48). Az igehirdetők Jézus Krisztus tanúi az emberek előtt. Olyan is előfordult,
hogy a tanúból vértanú lett (Act 22:15,20). (Hi 16:8.) - TANYA (máón - mem-ain-vav-nun = lakóhely). A
város vagy a község határában lakóházból és gazdasági épületekből álló település. A Biblia az állatok
tartózkodási helyét is gyakran nevezi tanyának. (Jr 10:22.) - TAPASZTALATLAN (pethí - pe-thav-jod =
együgyű). Olyan ember, akinek még nincs élettapasztalata. A legtöbbször gyermekekre vagy fiatalokra
vonatkozik. Ezt a héber szót felváltva fordítja az 1990-es magyar bibliafordítás esztelennek,
együgyűnek és tapasztalatlannak. (Prv 9:16.) - TARKA (rikmá - res-kóf-mem-he). Többféle - főleg
élénk - színből álló színegyüttes. Jákób tarka ruhát csináltatott szeretett fiának, Józsefnek (Gn 37:3).
(Ez 27:7.) - TARSIS (tarsís - tav-res-sin-jod-sin). Föníciai település a Földközi-tenger nyugati részén
(Jos 1:3; 4:2), a mai Spanyolország déli partjainál. Fémkivitelének köszönhetően gazdag város volt
(Ez 27:12; 38:13). Salamon kereskedett Tarsissal (II Chr 9:21). Élénk volt a tengeri kereskedelme, a
távoli vidékek elérésére alkalmas hajókat tarsisi hajóknak nvezték (I Rg 20:22; 22:49. Is 2:16; 23:1,14.
Ez 27:25).(Jr 10:9.) - TAVASZI ESŐ (malkós - mem-lámed-kóf-vav-sin). Ezt másképpen késői esőnek
is hívják. Az aratás előtt jön meg, és hozzájárul a bő terméshez (Prv 16:15). (Jr 5:24.) - TÁBOR
(mahane - mem-khéth-nun-he). A pusztában vonuló Izrael ideiglenes táborokban tartózkodott. A tábori
élet középpontjában a kijelentés sátra állt, amelyet azonban a táboron kívül állítottak fel, és a léviták
őriztek. Aki tehát az Urat kereste, annak ki kellett mennie a táboron kívülre (Ex 33:7). Erre vonatkozik
a Zsidókhoz írt levél kijelentése: „Menjünk ki hát őhozzá a táboron kívülre, az ő gyalázatát hordozva!”
(H 13:13.) Izrael népe hosszabb ideig volt táborban a Színai-hegy mellett (Ex 19:2), ahol a törvényt
kapta, azután Párán pusztájában a meghódítandó terület kikémlelése céljából (Nu 13:3), majd
Kádésban (Nu 20:1), az utolsó hosszabb táborhely pedig Móáb síkságán volt (Nu 22:1). A vándorlás
idején egészségügyi okokból szigorúan ügyeltek a tábor tisztaságára. Az áldozatok maradványait a
táboron kívül semmisítették meg (Ex 29:14). Akinek bármilyen bőrbaja volt, nem tartózkodhatott a
táborban (Lv 13:46). A táborból való ideiglenes kizárás a megszégyenítés eszköze volt (Nu 12:14).
Jelképesen is használja a Biblia a tábor szót: „Táborral veszlek körül”, azaz Isten megvédi népét (Is
29:3). (Am 4:10.) - TÁBOR-HEGY (tábór - tav-kaf-vav-res). 588 m magas hegy a Jezréeli-síkság felett.
Innen rohamozta meg Bárák Sisera táborát. Itt ölte meg a midjáni Zebah és Calmunná Gedeon
 469

testvéreit (Jdc 4:6-16; 9:18). A Zsoltárok könyve Hermonnal (Ps 89:13), Jeremiás Karmellel említi
együtt (Jr 46:18). A régi időkben valamilyen kultuszhely lehetett itt, de Jézus korában már egy katonai
erődítmény állt rajta, mert innen lehetett ellenőrizni a közelében elhaladó fontos hadi és kereskedelmi
útvonalat. Az egész hegytetőt fallal vették körül, úgyhogy téves az a feltételezés, hogy itt történt volna
Jézus átváltozása (Mt 17:1-8), aminek a leírása sokkal inkább a Hermonra illik rá. (Jr 446:18.) - TÁL
(callahath - cáde-lámed-khéth-thav). Felül szélesebb, lapos, nyitott edény. A leggyakrabban a
háztartásban használják (Jdc 5:25), de az áldozatoknál is olvashatunk róla (Ex 25:29). Eleinte
agyagból és kőből, később már fémből is készítették. (Prv 26:15.) - TÁNC (rákad - res-kóf-dáleth =
táncolni -- máhól - mem-khéth-vav-lámed). A tánc általában az öröm kifejezése (Jr 31:4). Táncoltak a
születés örömére meg az esküvőn, de tánccal ünnepelték a győzelmet (I Sm 18.6), és táncoltak Isten
tiszteltére is (Ps 149:3). Volt úgy, hogy a tánc erkölcstelen indíttatásból történt (Mc 6:22). A férfiak és a
nők nem táncoltak együtt. A férfiak táncoltak egyedül (II Sm 6:14), de csoportosan is (I Sm 36:16). A
nők a legtöbbször körtáncot jártak. Táncolt a nép az aranyborjú előtt (Ex 15:20; 32:19). Baal papjai az
oltár körül táncoltak a Karmel-hegyen, amit a történetíró gúnyosan sántikálásnak nevez (I Rg 18:26).
Szulamit vőlegénye előtt táncolt (Ct 7:1). A tékozló fiú családja az elveszettnek hitt fiú hazatérését
ünnepelte tánccal (L 15:25). (Eccl 3:4. - Thr 5:15.) - TÁRS (réa - res-ain). Általában valakivel együtt
élő vagy dolgozó személy. (Hi 30:29.) - TÁVOL (ráhók - res-khéth-vav-kóf) Messzebb levő. Aki távol
van, az valamilyen helyen vagy eseményen nincs jelen, illetve hiányzik arról a helyről, ahol éppen ott
kellene lennie. Átvitt értelemben egymástól nagyon elütő tulajdonságú emberek. „Távol van tőlünk a
törvény” = eszünk ágában sincs megtartani a törvényt. (Is 33:13.) - TEHER (ámál - ain-mem-lámed =
fáradság). Nehéz tömeg. Teherhordásra szamarat (Ex 23:5), tevét (II Rg 8:9) vagy teherhordó
embereket (I Rg 5:29) alkalmaztak. Szombaton tilos volt terhet hordani (Jr 17:21). Átvitt értelemben
jelenthet szolgaságot (Is 9:3), bűnt (Ps 38:5) vagy másokért érzett felelősséget (Nu 11:17). A
farizeusok törvényértelmezése külön teherként nehezedett az egyszerű népre (L 11:46). Éppen ezért
az apostolok nem akartak ilyen terhet rakni a pogányokból megtértekre (Act 15:28). Jézus könnyű
terhet ígért az őt követőknek (Mt 11:30). Pál missziói útjain senkinek sem akart terhére lenni (I Th 2:9).
Pál tanítása szerint mindenki hordozza a maga terhét (G 6:5), de a keresztyéneknek mások terhét is
hordozniok kell (G 6:2). (Is 10:1.) - TEHETETLEN (lo-oz = erőtlen, erő nélküli, az erő kifejtésében
akadályozott -- lo - lámed-alef = nem -- oz - ain-zain = erő). Tehetetlen az az ember, aki nincs
cselekvőképességének a birtokában, akár ideiglenesen, akár állandóan. Ennek oka lehet testi
gyengeség vagy külső akadályoztatás. (Hi 26:2.) - TEHÉN (par - pe-res). Nőstény szarvasmarha.
Izraelben értékes háziállatként tartották. Jákób Ézsaunak negyven tehenet küldött engesztelő
ajándékul. Egyiptomban is ismerték a tehenet. A fáraó álmában a hét sovány tehén elnyelte a hét
kövér tehenet (Gn 32:15; 41:1-4). Étkezés szempontjából tiszta állat volt, de áldozati állatként ritkán
használták, akkor is inkább üszőt áldoztak fel engesztelő áldozatul (Dt 21:4). A vétektől megtisztító víz
elkészítéséhez vörös tehenet vágtak le (Nu 19:9). A filiszteusok tehenekkel vontatott szekéren küldték
vissza a szövetség ládáját, amelyeket aztán a bétsemesiek feláldoztak. Amikor Sámuel Dávid
felkenésére indult Betlehembe, egy üszőt vitt magával feláldozni (I Sm 6:8,14; 16:2). (Am 4:1.) - TEJ
(hemöá - khéth-mem-alef-he). Az ÓT-i korban rendkívül fontos táplálék volt (Prv 27:27). Tehén-, juh-,
kecske- és szamártejet ittak, amelyből vajat, tejszínt, tejfölt és sajtot készítettek (Jdc 4:19). A béke
korában majd „tej folyik a halmokról” (Joel 4:18). Az ÚT a keresztyén hit alapelemeit tejhez hasonlítja
(H 5:12), amellyel élve a keresztyén ember növekedhet az üdvösségre (I P 2:2). (Ct 5:1.) - TEJSZÍN
(hemöá - khéth-mem-alef-he = aludttej, vaj). A tejből különféle tejtermékeket készítettek, többek között
vajat, tejszínt és aludtejet is. (Jdc 5:25.) - TEKÓA (tökóa - tav-kóf-vav-ain). Város Júda területén (II
Sm 14:2). Amós próféta hazája (Am 1:1). Roboám erődítménnyé építtette ki (II Chr 11:6). (II Chr
20:20.) - TELE (málé - mem-lámed-alef). Valamivel teljesen megrakva vagy megtöltve. (Hi 32:18.) -
TELHETETLEN (röhab-nefes - res-he-béth--nun-pe-sin - ráháb = széles - nefes = lélek). Elégedetlen
ember, aki bár mindene megvan, ami szükséges, még többet kíván. A telhetetlen ember boldogtalan,
állandóan elégedetlen, fösvény és zsugori. Telhetetlen volt Salamon, aki mérhetetlen gazdagsága
mellé mindig többet kívánt. Jetró óvta attól Mózest, hogy telhetetlen embereket elöljárókká tegyen (Ex
18:21). Az Úr megfenyegette azokat a telhetetleneket, akik mások javait vették el (Mch 2:2). Jézus
keményen kikelt azok ellen a telhetetlen írástudók és farizeusok ellen, akik még az özvegyek házát is
meg akarták szerezni maguknak (Mt 23:14). (Prv 28:25.) - TEMETŐ (keber - kóf-béth-res = sír, a testi
vagy erkölcsi megsemmisülés helye, állapota). Az ÓT-i időkben nagy jelentőséget tulajdonítottak a
temetőknek. A család lehetőleg egy helyre temetkezett, például Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Lea,
Jákób (Gn 49:31; 50:13). Családi sírba temették Gedeont, Sámsont (Jdc 8:32; 16:31), Aszáélt és
Ahitófelt (II Sm 2:32; 17:23) is. Debórát egy fa alatt temették el (Gn 35:8), Ráhel sírja fölé pedig
emlékoszlopot állítottak. Ez természetesen az előkelő, gazdag emberek temetésére vonatkozik. Az
egyszerű embereknek a temetője is sokkal egyszerűbb volt (II Rg 23:6). (Hi 21:32.) - TEMPLOM (béth
- béth-jod-thav = ház). Az ÓT gyakran nevezi egyszerűen az Úr házának (I Rg 6:1). Kezdetben
 470

Izraelnek nem volt temploma. A frigyládát a szentsátorban őrizték. Ennek a mintájára építtette
Salamon nagy fényűzéssel a jeruzsálemi templomot. Ezzel Jeruzsálem lett a vallásos élet központja,
az egyetlen hely, ahol áldozatot lehetett bemutatni, ezért ünnepenként az ország minden részéből
sokan zarándokoltak ide. Az ország kettészakadása után, hogy az északi országrészből ne menjenek
el a zarándokok a déli országrész fővárosába, a Garizim-hegyen is létesítettek egy szenthelyet. -
Salamon templomát a babiloni sereg elpusztította. A fogságból hazatérve először csak az oltárt
építették meg (Esr 3:2), majd az új templom is megépült, amely azonban az elsőhöz képest igen
szegényes volt (Hgg 2:3). Nagy Heródes temploma évtizedekig épült (J 2:20), de ezt a zsidó lázadás
leverése után a rómaiak lerombolták. Azóta nincs Izraelnek temploma, az istentiszteletek a gyülekezeti
házakban (zsinagógákban) folynak, amelyek már Jézus korában is megvoltak, hiszen a Jeruzsálemtől
távol lakók nem tudtak szombatonként felmenni a templomba. Mivel ma nincs templom, a zsidók
áldozatot sem mutatnak be. Az utolsó, tökéletes áldozatot Jézus mutatta be a Golgotán. János
látomása szerint az új Jeruzsálemben nem lesz templom (Ap 21:22). (Is 60:7.) - TENGER (jám - jod-
mem). A héber nyelv nem tesz különbséget a különböző vizek között, minden vizet ugyanazzal a
szóval jelöl. Az ókori ember rossz indulatú hatalmat sejtett a tengerben, de a Biblia szerint Isten a
tengernek is ura (Hi 26:12). Jézus is parancsolt a tó háborgó vizének, sőt még járt is a vízen (Mt 8:22-
27; 14:25). A tengerből bizonyos szörnyek jönnek ki (Dn 4:3. Ap 3:1). Az Egyiptomból menekülő nép
az eredeti héber szöveg szerint nem a Vörös-tengeren, hanem a három nádas tó (jam szúf) egyikén
kelt át (Ex 14:21,22); a Vörös-tenger a LXX téves fordítása nyomán terjedt el. A Holt-tenger régi neve
Sós-tó (jam hammelah). Ez a tó ugyanis egy sóhegyen helyezkedik el 400 m-rel a tenger szintje alatt,
ennek következtében 35%-os benne a különböző ásványi sók töménysége, tehát semmi sem tud
benne megélni. - A Genezáreti-tó másik neve Galileai-tenger, de természetesen ez sem tenger, csak
a szóazonosság következtében terjedt el a helytelen tenger megnevezés. A Földközi-tengernek több
neve is van a Bibliában: Nagy-tenger (jam gádól), Nyugati-tenger (jam ahórón), Filiszteus-tenger (jam
pölistím). Izrael a Földközi-tengeren csak a part mentén hajózott. A Genezáreti-tavon élénk halászati
tevékenység folyt. A Vörös-tengeren kereskedelmi hajók közlekedtek (I Chr 16:32. Ap 5:13). (Hi 9:8.) -
TENGERI SZÖRNY, TENGERI SZÖRNYETEG (tannín - tav-nun-jod-nun = óriáskígyó, nagy tengeri
állat). Mivel Izrael nem volt tengeri nép, a tengeri állatok megnevezésében bizonytalanságok
mutatkoznak a Bibliában. A Földközi-tengerben él az óriáskígyó,de ezt a nevet más nagy tengeri
állatokra is használja a Biblia. (Ez 32:2.) - TENGERPART (jám - jod-mem = víz). A vízpartot általában
a „víz” szóval fejezi ki a Biblia. (Jr 15:8.) - TENYÉR (kaf - kaf-pe). A kézfej belső oldala. A tenyerén
hordozni kifejezés azt jelenti, hogy valakinek a kedvében járni, valakit kényeztetni, különös szeretettel
védelmezni. Trito-Ésaiás szerint Izrael fejdíszként lesz Isten tenyerén (Is 62:3). Hi 29:9.) - TEREMTŐ.
Magyarul gyakran nevezzük Istent teremtőnek. A Bibliában sokszor van szó Isten teremtő
tevékenységéről (Gn 1:1). - TEREMTMÉNY (ktiszma). Minden, amit Isten teremtett. Isten az embert a
föld porából teremtette (Gn 2:7), ezért életének alapja a föld pora (Hi 4:19), és a porba is tér vissza
(Eccl 3:20). A Teremtő úgy gondoskodik legfontosabb teremtményéről, az emberről, hogy az ő akarata
nélkül egy hajszál sem eshet le a fejünkről (Mt 10:29). Az, hogy az ember Istent Atyjának szólíthatja,
teremtmény mivoltát hangsúlyozza (Mt 6:32). Hogy az ember Isten teremtménye, az azt jelenti, hogy
rá van utalva Istenre (L 11:3). Pál hangsúlyozza, hogy az egész világ Isten teremtménye (I K 8:6).
Isten nem hagyja elveszni teremtményeit, ezért egyszülött Fiát küldte hozzájuk (R 8:3). A teremtés
Jézus Krisztussal is kapcsolatban áll (I K 8:6). (Ap 5:13.) - TERHES ASSZONY (hárá - he-res-he =
terhesnek lenni). Méhében magzatot hordozó személy. (Am 1:13.) - TERMÉS. (koah - kaf-
khéth).Gyűjtőnévként jelentheti a betakarított gazdasági javakat (Is 27:6).Jelentheti még a
megtermékenyített virágból kialakuló növényi képződményt (tönúbá - tav-nun-vav-béth-he), amely a
magot tartalmazza. (Hi 31:39.) - TERMŐFÖLD (adámá - alef-dáleth-mem-he). A megművelt föld,
amelytől az ember a termést várja. Ha Isten nem bocsát esőt a földre, akkor a föld nem terem, de
akkor sem, ha nincs, aki megművelje (Gn 2:5). Isten a föld porából formálta meg az ember testét (Gn
2:7). (Joel 2:21.) - TERV (im ain-mem = belső -- aser im-saddaj = ami a Mindenható belsejében van,
amit a Mindenható tervez, elgondol, magában fontolgat -- aser - alef-sin-res = ami -- saddaj - sin-
dáleth-jod = a Mindenható). A jövőbeli cselekvés mibenlétét, végrehajtásának módját és idejét
meghatározó elgondolás. (Hi 27:11.) - TEST (bászár - béth-szin-res). Jelenti az ember vagy az állat
testét. Jób szerint a test bőrből, húsból, csontból és inakból áll (Hi 10:11). A lévitáknak egész testüket
le kellett borotválniok (Nu 8:7). Mózes törvénye tiltotta a testnek gyászban pogány szokás szerint való
bevagdalását (Lv 19:28). A gyászt általában zsákruhába öltözve fejezték ki (I Rg 21:27). A
teremtéstörténet leírása szerint az ember élő lény (nefes hajjá), miután Isten lelket lehelt a testébe (Gn
2:7). Pál testi erőtlenségéről (G 4:13) és a testébe adatott tövisről (II K 12:7) írt. Megemlítette még a
test gyötrelmét (I K 7:28). Az emberi testen kívül testük van az állatoknak, a madaraknak, a halaknak.
Vannak mennyei, és vannak földi testek, valamint vannak égitestek is (I K 15:39-41). A római
gyülekezetnek a test szerinti Izraelhez tartozásról írt (R 4:1). Azzal, hogy test szerint nem ismerte
 471

Jézust, azt fejezte ki, hogy nem találkozott vele (II K 5:16). A korintusiaknak azt írta, hogy ők még
testiek, ami azt jelenti, hogy emberi érzelmek uralkodnak rajtuk (I K 3:3). Mást jelent testben élni, és
mást jelent test szerint élni (II K 10:3). A test szerint élő ember ki van szolgáltatva a bűnnek (R 7:24). A
korintusiaknak azt üzente Pál, hogy a test a Szentlélek temploma (I K 6:19). (Hi 6:12.) - TESTVÉR (áh
- alef-khéth). Azonos szülők gyermeke (Gn 12:13). Ilyen volt Kain és Ábel, Ézsau és Jákób (Gn 4:2;
25:26), Mózes és Áron (Ex 4:14). Tágabb értelemben jelentheti az egy törzshöz tartozókat. Ilyen lehet
az unokatestvér (Gn 14:16), de lehet nem vérrokon is (Dt 23:8). Vallási értelemben az ugyanazon
vallási közösséghez tartozókat jelenti (Prv 2:3). Tragikus kép a Biblliában az első testvérpár története
(Gn 4:8). Az ÚT-ben gyakran használt szó (adelfosz), az egy gyülekezethez tartozókat jelenti (R 1:13).
A Biblia szól Jézus testvéreiről (Mc 6:3). Jézus így tanította tanítványait: „Ti pedig mindnyájan
testvérek vagytok” (Mt 23:8). (Hi 30:29.) - TETŐ (gág - gimel-gimel). Általában háztetőt jelent. Amikor
Szanhérib serege elvonult Jeruzsálem alól, az emberek a házak lapos tetejéről nézték a kiürült tábort
a falak alatt, és örömükben elkezdtek mulatozni (Is 22:1). (Prv 25:24.) - TETT (ászá - ain-szin-he =
cselekedni). Istennek vagy embernek valamely cselekedete. Az emberek tettei lehetnek Istennek
tetszők, de lehetnek rosszak is. Mikeás szerint az ország lakóinak tettei miatt vált pusztasággá (Mch
7:13). (Hi 21:31.) - TÉMA (témá - tav-mem-alef). Izrael egyik fia (I Chr 1:30). Utódai Súr és Havilá
vidékén éltek (Gn 25:18). (Hi 6:19.) - TÉMÁN (témán - tav-jod-mem-nun = déli). Edómi város a Színai-
puszta és Júda területe között (Hab 3:3). A Jóbot meglátogató Elifáz hazája (Hi 2:11). Lakói valamikor
híresek voltak bölcsességükről (Jr 49:7). Több próféta felemelte szavát ellene (Jr 49:7). (Hi 4:1.) - TÉR
(röhób - res-khéth-vav-béth). Épületekkel körülvett közterület. A Bibliában a legtöbbször a
városkapunál levő térről van szó, ahol a közösségi élet jelentős része lezajlott (Rth 4:1). (Jr 9:20.) -
TÉRD (berek - béth-res-kaf). A leüléshez, a felálláshoz, a járáshoz nélkülözhetetlen testrész. A
reszkető térd a félelem jele (Dn 5:6). Az ÓT-i időkben a gyermektelen asszony szolgálója úrnőjének a
térdén szülte meg gyermekét, és ezzel azt a gyermeket az ő tulajdonának tekintették. Az öreg Jákób
térdei közé állítva ölelgette fiait (Gn 30:3; 48:12). Baal előtt térdet hajtani halálos bűn volt (I Rg 19:18 -
R 11:4), Isten előtt térdet hajtani viszont az alázatosság jele (Esr 9:5). Amikor Krisztus visszatér,
nevére minden térd meghajol (Ph 2:10). (Hi 4:4.) - TÉTH. A héber ABC 9. betűje. Megegyezik a
magyar T hanggal. - TÉVELYGÉS (kázab - kaf-zain-béth = tévelyegni). A helyes útról való letérés
egyenes és átvitt értelemben egyaránt. Tévelygésben élnek azok, akik még nem ismerték meg Istent.
A keresztyén embereknek vigyázniok kell arra, hogy „az elvetemültek tévelygései” el ne sodorják a
hívőket (II P 2:18; 3:17), nehogy „mindenféle tanítás szelében” ide-oda sodródjanak (E 4:14). Az
igazság lelkét az különbözteti meg a tévelygés lelkétől, hogy ismeri Istent, és hallgat az igazságot
tanítókra (I J 4:6). A megkeményedett szívűeket Isten kiszolgáltatja a tévelygés hatalmának (II Th
2:11). „Aki megtérít egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és sok bűnt
elfedez” (Jc 5:20). (Am 2:4.) - THAV. A héber ABC 22. betűje. Kemény alakjában (dágessel)
megegyezik a magyar T hanggal, lágy alakjában az angol TH (tiécs), illetve a görög THÉTA hanggal
azonos. - TIMÓTEUS (Timotheosz = istenfélő). Zsidó anya és görög apa fia (Act 16:1), akit nagyanyja
nevelt hitben (I T 1:5). Pál második missziói útján Lisztrában találkozott vele 48 táján, és
segítőtársaként magával vitte (Act 16:3). Állandó, hű kísérője lett. Hogy bevihesse a templomba, körül
is metélte. Később az efézusi gyülekezet elöljárója lett (I T 1:3). Valahol - a legvalószínűbb, hogy
Efézusban - fogságba is esett, de kiszabadult, és folytatta Pállal missziói utazásait (H 13:23).
Harmadik missziói útjára is elkísérte (Act 20:4), és vele volt római fogságában is (Kol 1:1). A
hagyomány szerint ő volt Efézus első püspöke (gyülekezeti vezetője), és mártírhalált halt. (I T 1:2.) -
TIRCÁ (tircá - tav-res-cáde-he = gyönyörűség). Királyi város Kánaánban Samáriától keletre, Manasse
törzsi birtoka (Jos 12:24). Omri király idejéig az északi országrész fővárosa volt (I Rg 14:7).
Kr. e. 600 körül teljesen elpusztult. Feltűnően szép város volt, Jeruzsálemmel együtt is szokták
emlegetni. (Ct 6:4.) - TISZTA (zak - zain-kaf). A Bibliában a tiszta fogalma nem mindig azonos az
egészségügyi tisztasággal, gyakran találkozunk kultikus tisztasággal is. Ennek az az alapja, hogy a
szentséggel való érintkezés megköveteli a rituális tisztaságot (Neh 13:9). A tisztasági előírások nagy
része eredetileg csak a papok és a léviták számára volt kötelező, később azonban mások is -
farizeusok, kumrániak - átvették ezeket. A leggyakoribb rituális tisztulási folyamat volt a mosakodás
alámerítéssel vagy megmosással, valamint rituális hajnyírással (Nu 6:9). A személyeket, a ruházatot
és a tárgyakat vízzel kellett megtisztítani (Lv 11:32). Elterjedt az a téves felfogás, hogy a rituális
tisztulási folyamat automatikusan tisztává tesz. - Ez ellen szólaltak fel a próféták (Jr 33:8),
hangsúlyozva, hogy Isten tud tisztává tenni, és Isten irgalma tudja eltörölni a bűnöket (Ps 51:3). A
kumráni iratok különösképpen hangsúlyozzák, hogy az ember belső megváltozása nélkül a rituális
tisztálkodás semmit sem ér. Jézus is erősen kritizálta a farizeusok téves tisztasági gyakorlatát (Mc 7:1-
23). Isten Péternek egy látomásban magyarázta meg, hogy neki minden teremtménye tiszta (Act
10:15). Pál is azon a véleményen volt, hogy „minden tiszta a tisztának” (Tt 1:15), a Héber levél pedig
világosan kimondja, hogy „Krisztus vére ... megtisztítja lelkiismeretünket” (H 9:14). (Hi 8:6.) -
 472

TISZTÁTALAN (támé - téth-mem-alef). A Bibliában erkölcsi és kultikus tisztátalanságról olvashatunk.

Voltak tisztátalan állatok, amelyeket nem volt szabad megenni (Lv 11). Tisztátalanná tett a holtak
érintése (Nu 19:16). Nagyon szigorúan tisztátalannak tartották a leprásokat (Lv 13:45). Tisztátalan volt
a gyermekágyas asszony (Lv 12:5). Lelki értelemben tisztátalanná tett a bálványimádás (Ez 22:3). A
kiontott vér tisztátalanná teszi a földet (Gn 4:10), és tisztátalanná tesz a házasságtörés (Ez 33:26).
Meglepő, de tény, hogy tisztátalanoknak tekintették a vakokat, a sántákat, akik csak a templom külső
udvarában tartózkodhattak (II Sm 5:8). Az ÚT-ben az Isten kegyelmétől való elhajlás megfertőz (H
12:15). Óv az ÚT a tisztátalan vágyak hajszolásától is (II P 2:10). (Is 52:1.) - TISZTELET (kábód - kaf-
béth-vav-dáleth). Az egész ókori Keleten törvény parancsolta meg a szülők tiszteletét, ami a
Tízparancsolatban is komoly helyet foglal el (Ex 20:12). Az idős szülőkről való gondoskodás a
gyermekek kötelessége volt. A szentsátornak az lehet a vendége, aki féli az Urat (Ps 15:4). A
diplomáciai érintkezésben is megkövetelték a tiszteletet. Isten tisztelete általában az ő dicsőítését
jelentette (Pr 86:9), ami tulajdonképpen az ő istenvoltának elismerése. Jézus is hangsúlyozta a szülők
tiszteletét (Mt 15:4), ami a szülők anyagi támogatását is magában foglalta (Mc 7:11-13). Péter arra
figyelmeztet, hogy mindenkinek meg kell adni a tiszteletet (I P 2:17). Pál is fontosnak tartotta a
tiszteletadást (R 12:10), és a rabszolgákat uruk tisztelésére intette (I T 6:1). Péter a férjeket
figyelmeztette feleségük tisztelésére (I P 3:7). János evangéliumában Jézus megköveteli, hogy a Fiút
ugyanúgy tiszteljék, mint az Atyát (J 5:23). (Prv 26:8.) - TISZTESSÉG (kábód - kaf-béth-vav-dáleth).
Magasabb rangú emberek iránti tisztelet, hatalmasságok előtti hódolat. Főképpen Isten tisztelete,
hatalmának elismerése, ami történhet egyénileg otthon vagy nyilvánosan a gyülekezetben. A
keresztyén gyülekezet mindenekelőtt az istentiszteleten, amelynek főrésze az igehirdetés, a
bibliaolvasás, az imádkozás (I T 2:8) és az éneklés (E 5:19), ad tisztességet Istennek (Act 20:7).
Ezenkívül történhetett még az istentiszteleten keresztelés (Act 2:41), majd az agapéval (I K 11:18-22),
később az úrvacsorával és a szegények számára végzett adakozással (I K 11:23-26; 16:1-3)
fejeződött be. Isten tisztelete mellett az egész ókori Keleten fontosnak tartották a szülők tiszteletét (Ex
20:12), amit Jézus is hangsúlyozott, kiemelve a szükséget szenvedő szülők anyagi támogatását (Mt
15:4-6). Pál a gyülekezet figyelmébe ajánlja az özvegyekről való gondoskodást, Péter pedig
mindenkire kiterjeszti a tiszteletadás kötelességét: a testvérekre, sőt még a királyra is (I P 2:1).
Ugyanígy megkívánja Pál a tiszteletadást a házastársaktól (I Th 4:4) és a szolgáktól is (I T 6:1), és
általános tiszteletadást kíván minden keresztyén embertől egymás iránt (R 13:7). (Prv 15:3.) -
TITKOLT VÉTEK (álam - ain-lámed-mem = elrejteni, titkolni). Emberektől elrejthető sok minden, de
Isten még a titkolt vétkeket is ismeri, és számon kéri. (Ps 90:8.) - TITOK (gálá - gimel-lámed-he =
felfedni -- mögalle amukóth minní hosek = feltárja a titokzatos ismeretlent -- hosek = sötétség,
tudatlanság). Jézus beszélt Isten országának a titkáról (mysztérion), amely a tanítványoknak adatott
(Mc 4:11). Pál szerint Isten az apostolok igehirdetésére bízta Krisztus titkának a feltárását, amit ő nagy
titoknak nevez (E 3:4; 5:32). (Hi 12:22.) - TITOKBAN (báká nefes - béth-kaf-he nun-pe-sin = lélekben
sírni). Ami nem szavakban, hallhatóan, hanem csak gondolatban megy végbe, az mások számára
hallhatatlanul: titokban, azaz lélekben történik. (Jr 13:17.) - TÍRUSZ (cor - cáde-res = kőszikla).
Karmeltől északra fekvő föníciai város a Földközi-tenger partján. Hérodotosz görög történetíró szerint
2750-ben alapították, és 1100-tól kezdve a föníciai városszövetség fővárosa volt. Egy része a
tengerben egy sziklaszirten épült, és gyakorlatilag bevehetetlen volt. Bár Dávid birodalmának határát
tőle északra is kiterjesztette (II Sm 24:6,7), magát a várost nem tudta elfoglalni. Még Nebukadneccar
többéves ostromát is kiállta. Csak Nagy Sándornak sikerült nagynehezen meghódítania. Dávid és
Salamon uralkodása idején élénk kereskedelmet folytatott Izraellel. Tíruszi szakemberek segítettek a
királyi palota és a templom építésében (II Sm 5:11). A Zsoltárok könyvében említett „Tírusz leánya”
Salamon valamelyik házasságkötésére utal (Ps 45.13). A próféták többször ítéletet hirdettek ellene
(Joel 4:4). Jézus járt Tírusz vidékén (Mt 15:21), Pál pedig harmadik missziói útján hét napot töltött a
tíruszi keresztyének között (Act 21:3). (Jr 47:4.) - TÍZHÚRÚ HANGSZER (nébel ászór - nun-béth-
lámed ain-szin-vav-res). A húrokat állatbélből sodorták, és kézzel vagy pálcikával pengetve
szólaltatták meg. Több húros hangszernek tíz húrja volt. - TOJÁS (bécá - béth-jod-cáde-he). A
hüllőknek és a madaraknak védőburokkal körülvett, nagy petéje. (Hi 39:14.) - TOLVAJ (gannáb -
gimel-nun-béth). Olyan ember, aki mások tulajdonát ellopja. Mózes törvénye szigorúan büntette a
tolvajokat. Ha a tolvaj nem tudta megfizetni az okozott kárt, eladták rabszolgának. Ha a tolvajt éjszaka
tetten érték, agyon is üthették, de ez nappal tilos volt (Ex 20:15; 22:1,2). Jézus példázataiban Isten
országát a váratlanul eljövő tolvajhoz hasonlítja (L 12:39.) (Hi 30:5.) - TOROK (nefes - nun-pe-sin =
lélek, lélegzet). A testben a szájüreg és a garat között átvezető rész. A torokból lehet kiereszteni a
hangot: Teli torokból kiabál. Habakuknál ez utóbbi értelemben fordul elő. Itt ez a szó nem magát a
testrészt, hanem a torkon kiáramló levegőt jelenti. (Hab 2:5.) - TORONY (migdál - mem-gimel-dáleth-
lámed). Leginkább őrtoronyként használták, például szőlő (Is 5:2) vagy nyáj (Mch 4:8) őrzésére. Voltak
védőláncot alkotó tornyok (II Chr 26:10). Eredetileg Kumrán is egy ilyen őrtoronylánc egyik tagja
 473

lehetett. A nagyobb városokat több torony is védte (II Chr 32:5). A városon belül utolsó menedékül
szolgált a vár közepén épített magas torony, ahova a vár elfoglalása után még bemenekülhettek a
védők (Jdc 9:51). Átvitt értelemben a torony Isten oltalmazó erejének a jelképe volt (Prv 18:10). A
legősibb időből ismert tornyok a bábeli zikkuratok voltak, amelyek istentiszteleti célokat szolgáltak.
Ilyen magas torony volt az ÓT-i történetekből ismert Bábel tornya (Gn 11:4). (Ct 8:10.) - TÖKÉLETES
(támím - tav-mem-jod-mem). Az áldozati állatnak tökéletesnek kellett lennie (Nu 19:2). Emberre
vonatkoztatva a tökéletesség feddhetetlenséget jelent (Gn 6:9). Az ÚT-ben elsősorban osztatlan
(telejosz) értelemben fordul elő: Isten osztatlanul árasztja jóságát bűnösökre és igazakra (Mt 5:48). A
tanítványoknak tökéletességre kell törekedniök szeretetükben, ami az ellenség szeretését is magában
foglalja. Az az ember tökéletes, aki maradéktalanul elvégzi munkáját. Jakab szerint viszont az a
tökéletes ember, aki parancsolni tud a testének (Jc 1:4; 3:2). Minden tökéletesség Istentől való (Jc
1:17). Aki szeretetben él, az tökéletes közösségben lehet Istennel (I J 4:16). Pál szembeállítja a
tökéletest a töredékessel. Istent akkor fogjuk tökéletesen megismerni, ha majd színről színre látjuk őt
(I K 13:10,12). A kolosszéi gyülekezetet arra inti, hogy tökéletesen maradjon meg Isten akaratában
(Kol 4:12). Az ókori gondolkozás szerint csak a felnőtt ember lehet tökéletes (I K 14:20). A római
gyülekezetet arra figyelmeztette Pál, hogy az tökéletes, ami Istennek tetszik (R 12:2). (Hi 36:4.) -
TÖLGY (allón - alef-lámed-vav-nun). Hosszú életű lombos fa. Árnyas lombja alatt gyakran kultuszi
paráznaságot folytattak a kánaáni népek (Hos 4:13). (Is 6:13.) - TÖMEG (hamón - he-mem-vav-nun).
Nagy mennyiségű anyag vagy sok ember együttléte. Jeremiás nagy gyülekezetnek nevezi (Jr 50:9).
(Ez 30:10.) - TÖMLŐ (nód - nun-alef-dáleth). Folyadékok tárolására és szállítására szolgált. A
leggyakrabban kecskebőrből készült. Tartottak benne vizet (Gn 21:14), tejet (Jdc 4:19), bort (I Sm
1:24). A füstre tett tömlő teljesen összezsugorodott (Ps 119:83). A forrásban levő bor könnyen
szétfeszítette a tömlőt (Mt 9:17). - TÖRVÉNY (mispát - mem-sin-pe-téth = jogszabály). A legismertebb
bibliai törvény a Tízparancsolat (Ex 20:2-17). A pusztai vándorlás idején Mózes törvényei szabályozták
a nép életét, amelyek nagyobbik része egészségügyi rendelkezés, a többi a szertartásokra vonatkozó
utasítás volt. Legtöbbjüknek csak a sivatagi körülmények között volt értelme, ezért már Jézus is nem
betű, hanem értelem szerint tartotta meg a törvényt, és ezt az értelmezést gyakorolták az első
gyülekezetek is. Az ortodox zsidók a már értelmüket vesztett törvényeket is szigorúan betű szerint
tartják meg. Az ÓT-i törvényeknek régebbi keleti törvénygyűjtemények is alapul szolgáltak, hiszen
Izrael is része volt az ókori keleti világnak. A különbség az, hogy az ÓT minden törvényt Isten
akaratára vezet vissza. A Biblia szerint még a király sem törvényalkotó - mint a pogány népeknél -,
hanem törvényalkalmazó. Jézus nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt (Mt 5:13), de a betű
mögött mindig rámutatott a törvény céljára (Mc 2:27). Az apostolok nem ragaszkodtak a már
értelmetlen külsőségek megtartásához, és nem tekintették a törvény megtartását üdvösségszerző
erőnek (G 3:10-14). A törvény a bűn felismerésére való, de nem igazít meg (R 3:20). Legtökéletesebb
betöltése a szeretet (Jc 1:27). (Hi 14:3.) - TÖRVÉNYTELEN (bölo mispát - béth-lámed-alef - mem-sin-
pe-téth - mispát = jogszabály). A jogszabályokkal ellentétben álló eljárás. Törvénytelennek nevezték az
olyan gyermeket, aki nem házasságban született. (Prv 16:8.) - TÖRZS (geza - gimel-zain-ain =
fatörzs). A vándorló népek legfontosabb szervezeti egysége, amely nemzetségekre és családokra
oszlik. A törzsek összetartásában nagy szerepük van a nemzetségtáblázatoknak. Azonos érdeket
képviselő törzsek szövetségre léphetnek egymással. A letelepedett népeknél már kisebb jelentőségük
van a törzseknek. A törzsek általában kis létszámúak voltak. Vándorló életmód olyan területeken
alakult ki, amelyek nem tudtak sűrű népességet eltartani. Túlnépesedés esetén szükségessé vált a
törzsek szétválása (Gn 13:9). Izrael tizenkét törzzsel vonult be Kánaán földjére, és felosztotta a
törzsek között az országot, de valójában nagyon kevés jó termőterület jutott egy-egy törzsnek. A
Bibliában olvasható számoknál figyelembe kell venni, hogy az ezer (elef - alef-lámed-pe) a legtöbb
esetben nem számot, hanem csapatot, csoportot jelent (Nu 26:51). A törzseket a nemzetek vezetőinek
a tanácsa vezette, amelyet „véneknek” neveztek. Ezek nyilván tapasztalt, idős emberek voltak. A
néptörzseken kívül olvashatunk még a Bibliában fatörzsekről is, a legtöbbször átvitt értelemben. (Is
40:24.) - TÖVIS (cén - cáde-nun). Izrael földjén sokféle tövist lehetett találni. Főként tüzelőnek
használták (Eccl 7:8), de fontak belőle kerítést (Nah 1:10), és büntetésvégrehajtásra is szolgált (Jdc
8:7). A prófétáknál Isten ítéletét jelképezi (Is 33:12). Jézust tövisből font koszorúval koronázták meg
(Mt 27:29). A Hos 13:14-ben tövisnek fordított szó a héber szövegben dögvész. (Hi 5:5.) - TŐR (jákas
- jod-kóf-sin = tőrt vetni valakinek, tőrt fektetni le valakinek az útjába). A kardnál rövidebb, egyenes
szúrófegyver. Állatok elfogására használt csapda. Átvitt értelemben az embert félrevezető vagy
tönkretevő beszéd, cselekedet. A gonoszok tőrt vetnek az igazaknak (Ps 142:4), Isten viszont
megszabadít a tőrbeeséstől (Ps 124:7). A hirtelen jövő veszedelem olyan, mint a tőr, de az oktalan
fecsegés is tőrdöfésként hat az emberre (Prv 9:12; 12:18). (Hi 34:30.) - TRITO-(HARMADIK)-ÉSEIÁS
(Is 56-66.) Sokan vitatják, hogy volt-e harmadik Ésaiás, vagy pedig a 40-66. fejezetek ugyanannak a
prófétának a beszédeit tartalmazzák. Igaz, hogy az időbe belefér, hogy mindkét helyen ugyanaz a
 474

személy prófétált, de újabban az az általánosan elfogadott vélemény, hogy az 56. fejezettől más hang
jelenik meg, vigasztalás helyett intelmek állnak a középpontban, ami nem a hazavágyókra, hanem a
hazatértekre jellemző. Van olyan feltételezés is, hogy Deutero-Ésaiás hazatért a száműzöttekkel, és
otthon már nem vigasztalt, hanem figyelmeztetett. A nyelvezet alapján nehéz eldönteni a kérdést, mert
a két helyszínen elmondott próféciák időben annyira közel állnak egymáshoz, hogy nyelvi eltéréseket
nehéz kimutatni. Tény viszont, hogy a hazatérőket nagyon pontosan regisztrálták (Esr 2), ezért ha lett
volna egy Ésaiás nevű próféta - vagy akár más nevű próféta is - a hazatérők között, az biztos, hogy
kiemelten szerepelne a névsorban. - TROMBITA (szalpízó = trombitálni). Monoton hangú
fúvóshangszer. A legtöbb esetben rézből készült, és tölcsérben végződő egyenes csőből állt. Már
Kr. e. 2000-ből is vannak Mezopotámiából származó régészeti leletek, amelyek trombitát ábrázolnak.
A Kr. e. XVI. században már Egyiptomban is ismerték. Tutenkhamon (XIV. század) sírjában egy
ezüstből és egy rézből készült trombitát találtak. A trombitát általában jeladásra használták, főleg
háborúban, de jelezték vele az ünnepek kezdetét is. Mózes két trombitát készíttetett ötvözött ezüstből.
Ha mindkettőt megfújták, akkor a népnek össze kellett gyűlnie a kijelentés sátránál, ha pedig csak az
egyiket fújták meg, akkor csak a nemzetségfők jöttek össze. A trombita használata Áron fiaira volt
bízva. Amikor a rómaiak lerombolták a templomot, a trombitákat is magukkal vitték Rómába. Pál
harcra szólító eszközként említi a trombitát (I K 14:8). Jánosnak Patmosz szigetén trombita hangja
adott parancsot arra, hogy levelet írjon a hét gyülekezetnek (Ap 1:10). Az ÚT-i eszkatológiában
gyakran szerepel a trombita. A mennyben hét angyal trombitál. A világ végén az angyalok
trombitaszóval gyűjtik össze a választottakat, és az utolsó trombitaszóra az élők elváltoznak, a
halottak pedig feltámadnak (I K 15:52). (Ap 11:15.) - TRÓN (thronosz = szék, királyi szék, bírói szék).
Nagy méltóságú személyek - királyok, helytartók, bírák, főpapok - díszes ülőhelye (Gn 40:41). Ninive
királya azzal kezdte bűnbánatát, hogy felkelt trónjáról (Jon 3:6). Salamon trónja arannyal bevont
elefántcsontból készült (I Rg 10:18). Több ókori trón karfáját szárnyas oroszlán alakra képezték ki. A
trón gyakran - például Egyiptomban - olyan magas volt, hogy a király lába zsámolyon nyugodott (Is
66:1). Átvitt értelemben a trón magát a királyi uralmat jelképezte (Ps 45:7). A próféták Dávid trónjához
kötötték a jövő ígéretét (Act 2:30). A prófétai ígéret szerint Jeruzsálem lesz Isten trónja (Jr 3:17).
Ésaiás látomásában magas trónon ülve látta Istent (Is 6:1). Isten trónja - természetesen jelképesen - a
mennyben van (Ps 11:4). Az idők végén visszatérő Krisztus trónon ülve fog ítélkezni (Mt 25:31). (L
1:52.) - TRÓNUS (kisszé - kaf-szamek-alef). A trón régies, latinos formája. - TUDÁS (daath - dáleth-
ain-thav = ismeret). A természetről és a társadalomról szerzett ismeretek rendszere. Deutero-
Ésaiásnál még nem a mai értelemben vett tudományról van szó, hanem ismeretekről, amelyek adott
esetben hamisak, tévesek is lehetnek (Is 44:25). (Hi 15:2.) - TUDOMÁNY (daath - dáleth-ain-thav =
ismeret). A természetről és a társadalomról szerzett ismeretek rendszere. Deutero-Ésaiásnál még nem
a mai értelemben vett tudományról van szó, hanem ismeretekről, amelyek adott esetben hamisak,
tévesek is lehetnek. (Is 44:25.) - TUDÓS (jáda - jod-dáleth-ain = tudni). Olyan ember, akinek a
tudományok valamely területén nagy tapasztalata, értékes tudása van, aki valamelyik tudományággal
hivatásszerűen foglalkozik, és ott nagy tekintélyre tett szert, aki általában tájékozott a tudományok
területén (Prv 24:5). (Hi 34:2.) - TULAJDON (mahalá - mem-khéth-lámed-he). Valakinek a birtokában
levő tárgy vagy ingatlan. Izrael Isten tulajdona (Ex 19:5), azért hozta ki Egyiptomból, hogy tulajdon
népévé tegye (Dt 4:20). Akik Istent félik és megbecsülik, azok az ő tulajdonává lesznek (Ml 3:17). Az
egyes törzsek tulajdona az az országrész, amelyet osztályrészül kaptak (Jos 13:23). Lévi törzsének a
tized volt a tulajdona (Nu 18:21). Mózes törvénye védte a tulajdont (Ex 22:1-14). (Jr 10:16.) -
TÜRELEM (háká - khéth-kaf-he = várni). Valamilyen esemény vagy állapot bekövetkeztének nyugodt
kivárása. A szenvedésben élő ember reménykedő bizakodása. Állhatatos várakozás. A Bibliában
gyakran azt jelenti, hogy valaki visszatartja haragját. Isten hosszútűrő (Ps 86:15). Az ő türelme a
megbocsátásban nyilvánul meg (Neh 9:17). Az emberi türelem mintaképe Jób (Jc 5:11). A türelem a
lélek gyümölcse (G 5:22). Az írásokból - a Bibliából - lehet türelmet meríteni (R 15:4). (Hab 2:3.) -
TÜRELMES (erek appajim - alef-res-kaf alef--pe-jod-mem - erek = hosszúság - af = harag). Olyan
ember, aki visszatartja haragját. A Bibliában gyakran előfordul Istennel kapcsolatban (Ps 76:15). A
türelmes ember mintaképe Jób (Jc 5:11), valamint a vértanúk és a próféták (Ap 13:10). A türelmes
ember a szenvedésben (II Th 1:4), sőt a vértanúságban sem törik össze (Ap 2:2). A Krisztusban hívő
embert az jellemzi, hogy türelmes (R 15:4). (Prv 16:32.) - TÜSKEBOKOR (átád - alef-téth-dáleth).
Több haszontalan gaz gyűjtőneve. A legtöbbször a tövises vérfüvet (Sarcopoterium spinosum) említi a
Biblia ezen a néven, amely azon a vidéken elterjedt szárazságtűrő növény volt. Általában tüzelésre
használták (Prv 7:7). (Jdc 9:14.) - TŰRÉS (hypomoné = elviselés, eltűrés). A kellemetlen vagy rossz
körülmények, illetve személyek elviselése. A Biblia Jóbot állítja elénk az emberi türelem mintaképéül
(Jc 5:11). A thesszalonikai gyülekezet türelme abban nyilvánult meg, hogy minden üldöztetést és
nyomorúságot elviselt (II Th 1:4). A türelem a Szentlélek ajándéka (G 5:22). A Krisztusban hívő embert
a türelemnek kell jellemeznie (R 15:4). (II Th 2:12.) - TŰZ (és - alef-sin). Lehet Isten jelenlétének a
 475

kísérője (Ez 1:27). János szerint Krisztus megjelenését is tűz kíséri (Ap 1:14; 2:18). Lehet a tűz az
ítélet eszköze (Gn 19:24) is. Az ÚT szerint a világ tűzben fog megégni (II P 3:7). Az istentiszteleti
rendtartásban az áldozatok elégetésére szolgált. Az oltáron folyamatosan égnie kellett a tűznek.
Használták főzéshez (J 21:9), fűtéshez (J 18:8), valamint a szemét megsemmisítésére (J 15:6). Az ÚT
szerint „hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni” (I K 3:13), János Mennyei jelenései
szerint pedig amikor az Emberfia megjelenik, olyan lesz a szeme, „mint a tűz lángja” (Ap 1:14). (Hi
20:26.) - TŰZOSZLOP (ammúd és - ain-mem-vav-dáleth alef-sin). Isten nappal felhő-, éjjel
tűzoszloppal vezette a pusztában vándorló népet (Ex - 3:21). Ahol a zsoltáríró egyszerűen csak tüzet
mond, ott is ezt a tűzoszlopot kell érteni (Ps 105:39). -
UFÁZ (úfáz - alef-vav-pe-zain = magas vidék). Ismeretlen fekvésű aranylelő hely. (Jr 10:9.) -
UJJ (ecba - alef-cáde-béth-ain). A végtag végső nyúlványa. A Bibliában a legtöbbször a kéz ujjairól
van szó, ritkán van szó lábujjakról (Lv 14:14). A pap mutatóujjával hintette meg vérrel az áldozatot (Lv
14:27). Isten ujja jelképesen Isten hatalmát fejezi ki (Ex 8:15). Az ujjal való integetés elmarasztalást
jelent (Prv 6:13). A farizeusok ujjal sem érintik a terhet, amelyet másokra raknak (L 11:46). Tamás
ujjaival szerzett bizonyságot Jézus feltámadásáról (J 20:27). Az ujj a Bibliában hosszúságmértékül is
szolgált: 1,95 cm (Jr 52:21). (Is 59:3.) - UJJONGÁS (törúá - tav-res-vav-ain-he). Az ujjongás túláradó
örömöt jelent, amely lehet Isten magasztalása, de lehet a gyülekezet öröme is. Az ÚT-ben a
legtöbbször az Isten jótéteménye feletti hálaadó magasztalást jelenti. Amikor Krisztus megjelenik,
örvendezni fogunk (Ap19:7). Az e földi örömök között olvasunk Mária öröméről Zakariáséknál (L 1:47),
valamint az első keresztyéneknek a közös étkezéskor tapasztalt öröméről (Act 2:46). (Hi 8:21.) -
UNDOK (párák - pe-res-kóf = beleaprított -- párak piggulím - pe-gimel-lámed-jod-mem = beleaprított.
rothadó húsdarabok). Undorító, visszataszító. Erkölcsi értelemben: alávaló, megvetendő. Olyan
ember, aki utálatosan viselkedik. Trito-Ésaiásnál undorító, romlott húsdarabokat jelent. (Is 65:4.) -
UNOKA (böné báním - béth-nun-jod béth-nun-jod-mem = unokák, a gyermekek gyermekei). A
héberben nincs rá külön szó. (Prv 17:6.) - URALKODÓ (mósél - mem-vav-sin-lámed). A hatalom
gyakorlója. Olyan ember, aki másokon uralkodik. József a testvérein szeretett volna uralkodni (Gn
37.8). Gedeont viszont felszólították az uralkodásra (Jdc 8:22). A társadalmi életben a gazdagok
uralkodnak a szegényeken (Prv 22:7). Isten mindenen uralkodik (Ps 103:9). A Messiás, ha majd eljön,
uralkodni fog Izraelen (Mch 5:1). Az embernek az indulatain kell uralkodnia (Prv 16:23), az emberen
pedig uralkodik a halál (R 5:14) és a törvény (R 7:1). A pogányokon uralkodnak fejedelmeik (Mt 20:25).
Pál arra inti a gyülekezet asszonyait, hogy ne uralkodjanak a férjükön (I T 2:12). (Prv 23:1.) -
URALOM (göóm - gimel-alef-vav-mem). A hatalom gyakorlása, erős befolyás valaki felett. A gazdagok
gyakran uralkodnak a szegények feleltt (Prv 22:7). Isten „királyi hatalmával mindenen uralkodik” (Ps
103:19). A Messiás uralmának nem lesz vége (Is 9:6). Az ember felett uralkodik a halál és a törvény (R
5:14; 7:1). Az embernek uralkodnia kell indulatain (Prv 16:23). A pogányokon uralkodnak fejedelmeik
(Mt 20:20), de a keresztyén vezetőknek úgy kell uralkodniok a rájuk bízottakon, „mint akik példaképei
a nyájnak” (I P 5:3). Pál arra intette a keresztyén asszonyokat, hogy ne uralkodjanak férjük felett (I T
2:12). (Zch 10:11.) - UTÁLATOS (tóébá - tav-vav-ain-béth-he). Undorító, amivel szemben erős
ellenszenvet érzünk. Olyan cselekedet, amely szégyenkezést vált ki. Jeremiás a nép vezetőinek
nyerészkedő magatartására érti (Jr 6:15). (Prv 21:27.) - UTCA (húc -khéth-vav-cáde). Lakott területen
belüli közlekedési útvonal. A Bibliában ritkán fordul elő. (Ez 28:23.) - UTOLSÓ (aharíth - alef-khéth-
res-jod-thav). Térben a sor végén levő, időben az utoljára bekövetkező. Jelenthet legújabbat, de
legrosszabbat is. Személyre vonatkozólag általában lebecsülő értelmet hordoz. Jézus tanított az
utolsó ítéletről (Mt 25:31-46). (Jr 50:12.) - UTÓD (nín - nun-jod-nun). Valakinek a leszármazottja.
Alkalmazzák olyan személyre is, aki valakinek a munkáját folytatja, vagy valakit tisztségében követ.
Utódállamok egy nagy birodalom felbomlása után keletkező kisebb államok. (Hi 18:19.)
ÚC (úc - ain-vav-cáde). Arám törzs, amely Náhortól származik, tehát rokona Izraelnek (Gn
10:23; 22:21). Úc földjét nem tudjuk pontosan behatárolni. A Biblia szerint itt élt Jób. Valahol a
sivatagban lehetett egy oázisban, mert máshol nem gazdagodhatott volna meg. Ez a hely alkalmas
volt mind állattenyésztésre, mind földművelésre. Még város is lehetett rajta (Hi 1:1,3,14; 29:7).
Jeremiás Úc földjének minden királyáról beszél (Jr 25:20), ami arra utal, hogy itt nagyobb területről
van szó (Thr 4:21). (Hi 1:1.) - ÚJ (hadas - khéth-dáleth-sin = megújítani). Új az, amit még nem
használtak. Ilyen például az a ház, amelyben még nem laktak (Dt 22:8). Új az a tömlő, (Jos 9:13) vagy
az a cséplőszán (Is 41:15), amelyet akkor vesznek használatba. Az új király a régi király helyébe lép
(Ex 1:8). Új ének az, amely addig ismeretlen volt (Ps 96:1). A frigyládát egy új kocsin szállították (I Sm
6:7). Jeremiás azt hirdette, hogy Isten új szövetséget köt népével (Jr 31:31). Ezékiel próféta új életet
hirdetett Babilonban, és új szívet ígért (Ez 36:26). Isten Krisztusban ígér megújulást népének (H 8:13).
Pál a Krisztusban nyert új teremtésről beszélt (G 6:15). A rómaiaknak azt írta, hogy a keresztség által
„új életben járunk” (R 6:4). Péter szerint Isten „újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való
feltámadása által élő reménységre” (I P 1:3). A Mennyi jelenésekben János „új eget és új földet” látott,
 476

és „a trónuson ülő ezt mondta: Íme, újjá teszek mindent” (Ap 21:1,5). (Hi 10:17.) - ÚJHOLD (hódes -
khéth-dáleth-sin). Az a nap, amikor az újhold keskeny sarlója először látható lett. Ez jelentette a hónap
kezdetét. Ez a nap a legrégebbi időktől kezdve munkaszüneti nap volt (Am 8:5). Újhold ünnepén több
áldozatot mutattak be, mint máskor (Nu 28:11-15), összejöveteleket tartottak (Is 66:23), és ünnepi
lakomákat rendeztek (I Sm 20:5). A hetedik hónap első napja a kürtzengés ünnepe volt (Lv 23:24).
(Hos 5:7.) - ÚR (ádón - alef-dáleth-vav-nun - jahve - jod-he-vav-he = örökkévaló). A
bibliafordításokban általában Isten neve helyett áll, mivel a zsidók a III. parancsolatra hivatkozva (Ex
20:7) nemcsak „hiába”, de - fölös óvatosságból - egyáltalán nem mondták ki Isten nevét, hanem
nevének konszonánsai alá az adonáj (alef-dáleth-nun-jod = Uraim! - megszólító eset, vocativus, amely
az elohím - alef-lámed-he-jod-mem = Isten szó mintájára többes számban áll) szó vokálisait pontozták
be. Ebből lett egyes bibliafordításokban a teljesen helytelen kiejtésű Jehova szó. Ennek hatására
nevezi az ÚT sok helyen Úrnak Jézust (R 10:9). A virágvasárnap ünneplő tömeg - természetesen a
hivatalosan használt adonáj kiejtéssel - héberül énekelte az ilyenkor szokásos 118. zsoltárt: „Áldott,
aki az Úr nevében jön” (Ps 118:26). Ha nem istenre vonatkozik, akkor természetesen az ádón szó
megfelelően ragozott alakjával fordul elő. (Is 53:1.) - ÚRIM - TUMMIM (fény-igazság - ór - alef-vav-res
= fény - tom - tav-mem = tökéletesség). Valamilyen kisebb tárgy, amelyet a főpap a mellére erősített
táblában a szíve felett viselt, és Isten válaszának a megtudakolására használt. Bizonyos jóslási
eszköz volt, amelynek a segítségével Istentől igen vagy nem választ kaptak (Ex 28:30). Használata
általában Lévi törzsére volt bízva. A fogság után a főpapok kiváltsága volt a kezelése. Használatának
módjáról halvány felvilágosítást adhat a LXX szövege, amely Saul szavait így bővíti ki: „Tárd fel az
igazságot! Ha bennem vagy Jónatán fiamban van a bűn, adj úrimot! Ha a bűn Izrael népében van, adj
tummimot!” (I Sm 14:41.) (Dt 33:8.) - ÚRISTEN (jahve elohím). A mindenek felett uralkodó, örökkévaló
Isten. (Gn 3:14.) - ÚT (derek - dáleth-res-kaf). A rómaiak széles utakat építettek az egész
birodalomban, amelyek némelyike még ma is megvan. Missziói útjai során Pál is gyakran járt ezeken
az utakon. Az úthálózat Rómából indult ki, és behálózta az egész birodalmat. A Biblia gyakran
használja az út szót átvitt értelemben az emberi életmód leírására (Dt 5:35). Az Istenhez vezető út
egyedül Jézus Krisztus (J 14:6). Jézus figyelmeztet arra, hogy a széles, tehát a könnyen járható út a
kárhozatba, a keskeny, tehát nehezen járható út az életre visz (Mt 7:13,14). Természetszerűleg a
széles utat többen választják, mert sokan csak azt nézik, hogy mi könnyebb, nem azt, hogy mi jobb. A
keskeny út végén szoros kapu áll, amelyen sokan akarnak bemenni, de nem tudnak (L 13:24). Az
Istenhez vezető utat gyakran éppen a ceremóniák, a külsőségek megtartása zárja el (H 9:8). Amikor
Jézus meghalt, széthasadt a kárpit (Mt 27:51), és ami az embert a szent Istentől elzárta, az megnyílt a
Krisztusban hívő ember előtt. Isten olyan hatalmas, és annyi benne a szeretet, hogy a pusztában is
tud és akar utat készíteni (Ps 43:19), neki még a hegyek sem jelentenek akadályt (Is 49:11). A
Megváltó útjának előkészítésére elküldte az utolsó prófétát (Mc 1:2). Krisztusban teljesedett be a régi
prófétai ígéret: „Megismertetted velem az élet útját” (Act 2:28. - Ps 16:11), mert egedül Ő „az út, az
igazság és az élet” (J 14:6). (Hi 8:19.)
ÜDVÖSSÉG (szótéria = szabadulás). Valamilyen fenyegető veszélyből való megszabadulás.
Az ÚT megváltás értelemben használja. A hívő ember Jézus Krisztus által szabadul meg a
kárhozatból. Jézus így nyilatkozott Zákeus házában: „Ma lett üdvössége ennek a háznak” (L 19:9).
Péter bizonyságtétele szerint nincs másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban (Act 4:12). Jézus is
megerősíti azt a megállapítást, hogy „az üdvösség a zsidók közül támad” (J 4:22), mivel Jézus
születése szerint zsidó volt. Ezt erősíti meg a zsidókhoz írt levél: Jézus „örök üdvösség szerzője lett”
(H 5:9). (L 2:30.) - ÜDVÖZÍTŐ (szótériosz). Államférfiak és orvosok foglalkozásuk folytán kapták
nevük jelzőjeként. A császárok gyakran magukra alkalmazták. Az ÚT általában Jézussal kapcsolatban
említi: „Erős szabadítót támasztott nekünk az Úr.” Péter vallomásában Isten Jézust „fejedelemmé és
üdvözítővé emelte fel jobbjára” (Act 5:31). (L 1:69.) - ÜGY (mispát - mem-sin-pe-téth = jogigény, per).
Általában peres ügyekre vonatkozik. Mikeás a bírókat hibáztatja, akik ajándékok reményében hosszú
ideig csűrik-csavarják az ügyeket. (Hi 13:18.) - ÜLTETVÉNY (neta - nun-téth-ain). Valamely növény
megművelt állománya. Jelenthet valamilyen haszonnövényt termesztő nagybirtokot is. (Is 17:10.) -
ÜNNEP (hag - khéth-gimel). Izraelnek hét kiemelkedő ünnepe volt: A kovásztalan kenyerek ünnepe az
Egyiptomból történt kivonulás emlékére. Ez az ünnep nisszán hónap 14-én kezdődött, és egy hétig
tartott (Lv 23:5,6), amelyen minden férfi köteles volt részt venni (Dt 16:16). - Pünkösd, a páskaünnep
után ötven nappal. Ez hálaadó ünnep volt a búzaaratás végén, amikor két, búzából frissen sütött
kenyeret mutattak be Istennek áldozatul (Dt 16:9,10). - Újhold ünnepe a második hónap első napján,
amelyet kürtzengéssel jeleztek. Ez jelentette a polgári év kezdetét. - A nagy engesztelési ünnep,
amikor a pap Isten színe előtt vallotta meg az egész gyülekezet bűneit, és tűzáldozatot mutatott be (Lv
23:24,25,27). - A lombsátor ünnepe, amely egy hétig tartott (Dt 16:13). A letelepedés után ezen az
ünnepen emlékeztek a hosszú pusztai vándorlásra. - A gyertyagyújtás ünnepe, amelyen a
Makkabeusok korára emlékeztek, amikor megtisztították, és újra felszentelték a templomot. - A purim
 477

az Eszter által történt szabadulásra való emlékezés ünnepe volt (Esth 9:1-6). - Ezek az ünnepek az
Út-i korban is érvényben voltak azzal a különbséggel, hogy a Jeruzsálemtől távol lakók évente
egyszer, a diaszpórában élők pedig életükben egyszer voltak kötelesek Jeruzsálembe zarándokolni.
(Is 29:1.) - ÜNNEPNAP (jóm móéd - jod-vav-mem mem-vav-ain-dáleth). Izraelnek hét kiemelkedő
ünnepe volt: A kovásztalan kenyerek ünnepe az Egyiptomból történt kivonulás emlékére. Ez az ünnep
nisszán hónap 14-én kezdődött, és egy hétig tartott (Lv 23:5,6), amelyen minden férfi köteles volt részt
venni (Dt 16:16). - Pünkösd, a páskaünnep után ötven nappal. Ez hálaadó ünnep volt a búzaaratás
végén, amikor két, búzából frissen sütött kenyeret mutattak be Istennek áldozatul (Dt 16:9,10). -
Újhold ünnepe a második hónap első napján, amelyet kürtzengéssel jeleztek. Ez jelentette a polgári
év kezdetét (Lv 23:24,25). - A nagy engesztelési ünnep, amikor a pap Isten színe előtt vallotta meg az
egész gyülekezet bűneit, és tűzáldozatot mutatott be (Lv 23:27). - A lombsátor ünnepe, amely egy
hétig tartott (Dt 16:13). A letelepedés után ezen az ünnepen emlékeztek a hosszú pusztai vándorlásra.
- A gyertyagyújtás ünnepe, amelyen a Makkabeusok korára emlékeztek, amikor megtisztították, és
újra felszentelték a templomot. - A purim az Eszter által történt szabadulásra való emlékezés ünnepe
volt (Esth 9:1-6). - Ezek az ünnepek az Út-i korban is érvényben voltak azzal a különbséggel, hogy a
Jeruzsálemtől távol lakók évente egyszer, a diaszpórában élők pedig életükben egyszer voltak
kötelesek Jeruzsálembe zarándokolni. (Hos 9:5.) - ÜRES (rík - res-jod-kóf). Üres az, aminek a
belsejében nincs semmi. Babilon királya üres edénnyé tette Izraelt. (Jr 51:34.) - ÜRES KÉZZEL
(rékám - res-jod-kóf-mem). Az jelenik meg valahol üres kézzel, aki nem visz semmit. Ha a munkásnak
nem adják meg a bérét, vagy a kéregetőnek nem adnak alamizsnát, akkor üres kézzel kell távoznia.
(Hi 22:9.) - ÜSZŐ (eglá - ain-gimel-lámed-he). Fiatal tehén. (Jdc 14:18.) - ÜVEGTENGER (hyalinosz).
János Mennyei jelenéseiben egy üvegtengert látott Isten trónja körül (Ap 4:6), ami Isten szentségét és
tisztaságát jelképezi. (Ap 15:2.)
VAD (hajjá - khéth-jod-he). Általában az állatokat nevezik vad természetűeknek. A vad jelző
vonatkozhat a vadon élő állatra a háziasított állattal szemben (Lv 26:22). A vadság az erőszak, a
törvénytelenség, az érzékiség, sőt a hitetlenség jelképe. Jellemzője,hogy Isten ellen támad (Ap 13:11).
Habakuknál erőteljes és vadállati tulajdonságot jelent (Hab 1:8). (Ez 31:6.) - VADÁLLAT (hajjá -
khéth-jod-he). Mindenféle vadon élő állat, szemben a háziasított állatokkal (böhémá - béth-he-mem-
he). (Hi 37:8.) - VADSZAMÁR (pere - pe-res-alef - Equus hemionus). A háziszamár ma is élő őse. A
legnagyobb számban sztyeppéken él. Rendkívül óvatos állat. A Bibliában általában hasonlatokban
fordul elő: Az emberek olyanok, mint a vadszamarak, mindig élelem után járnak (Hi 24:5). A bálványok
után futkosó Izrael olyan, mint a kóborló vadszamár (Hos 8:9). Előfordul a butaság jelképeként is (Hi
11:12). (Hi 24:5.) - VAGYON (hajil - khéth-jod-lámed). Valakinek a tulajdonában levő anyagi javak. Van
ingó és ingatlan vagyon. (Hi 15:29.) - VAJ (hemöá - khéth-mem-alef-he). Izraelben a vajat friss
kecsketejből készült tejfölből köpülték (Prv 30:33). Úgy fogyasztották, hogy a kenyeret
belemártogatták a vajba. Általában a pásztorok és a földművesek eledele volt, Ábrahám például vajat
tett vendégei elé, akiket nagyon meg akart tisztelni (Gn 18:8.) (Dt 32:14.) - VAJÚDÓ (cáraf (hi) - cáde-
res-res) = szülési fájdalmakat elviselni). A Biblia gyakran hasonlítja Izrael - vagy akár más népek -
szenvedéseit a vajúdó asszony fájdalmához. (Jr 48:41.) - VAK (ivvér - ain-vav-res - tyflosz). Izraelben
nagyon sok szembeteg volt az erős napsugárzás és a levegőben szálló por és homok hatására, ami -
megfelelő kezelés hiányában - sok esetben állandó vaksághoz vezetett. A vakok abban az időben
teljesen kiszolgáltatottak voltak, bár Mózes törvénye védte a vakokat (Lv 19:14). A vakságot akkor
még egyáltalában nem - de még az egyszerű szembetegségeket sem - tudták gyógyítani, ezért volt
olyan sok vak koldus (Mt 9:27,28). (Dt 27:18. - L 4:18.) - VALÓSÁG (mísór - mem-jod-sin-vav-res).
Olyan esemény, amely a létező világban végbemegy, illetve olyan tényállás vagy helyzet, amely a
tényeknek megfelel. Jelentheti valaminek a lényét, megnyilvánulását is, és jelenthet egyszerűen igaz
állítást. Deutero-Ésaiás Istenre vonatkoztatva használja ebben az utóbbi értelemben. (Is 45:19.) -
VARÁZSLÁS (keszem - kóf-szamek-mem). Az ÓT (Dt 18:10) és az ÚT (Act 19:19) egyaránt szigorúan
tiltja a varázslás minden formáját. Mind a babiloni, mind a kánaáni mítoszok tele vannak varázslással,
ami Izrael népére is erős hatást gyakorolt. Sámuel a varázslást Istennel szembeni engedetlenségként
jellemezte. Saul kitiltotta ugyan az országból a varázslókat (I Sm 28:9), de amikor szorult helyzetben
volt, maga is egy varázsló asszonyhoz fordult segítségért (I Sm 28:7). Manasse király varázslókat
tartott udvarában (II Chr 33:6). A varázslás még Babilonban is kísértette a népet (Ez 13:18-21). Ott
Ezékiel mellett Ésaiás is ítéletet hirdetett a varázslók ellen (Is 44:25). Még az ÓT utolsó prófétája is
felemelte ellenük szavát (Ml 3:5). A Római Birodalom tele volt varázslókkal. Pál a test bűnös
cselekedetei között sorolja fel a varázslást (G 5:20), az idők végén pedig az üdvösségből
kirekesztettek között ott lesznek a varázslók is (Ap 22:15). (I Sm 15:23.) - VAS (barzel - béth-res-zain-
lámed). Jól megmunkálható fém. Egyiptomban már nagyon régen dísztárgyakat készítettek
meteorvasból. 2000-ben már állítottak elő vasat, de még nagyon kezdetleges eljárással. Az igazi
vaskorszak a fújtatás feltalálásával kezdődött. Első felhasználói a hettiták voltak a Közel-Keleten.
 478

Palesztinában sokáig csak a filiszteusok tudták feldolgozni a vasat (I Sm 13:19). Nebukadneccár

magával hurcolta a vasat feldolgozó kovácsokat (II Rg 24:14). Izraelbe legnagyobbrészt Tarsisból
került a vas. A hettiták a Libánoni-hegységben építették fel vaskohóikat. Vasból készítettek
fegyvereket, hadi felszereléseket, harci kocsikat (Jos 17:16), valamint gazdasági eszközöket (Am 1:3)
és bálványszobrokat is (Dn 5:4). Az oltár köveit nem volt szabad vassal megérinteni (Jos 8:31).
Salamon nem épített be vasat a templomába. A vas átvitt értelemben a keménység, az erő jelképe (Is
48:4). A vas és a cserép keveredése viszont a gyengeséget jelképezte (Dn 2:33). (Hi 28:2.) - VAV. A
héber ABC 6. betűje. Mássalhangzóként megegyezik a magyar V hanggal, de mint mater lectionis Ó,
illetve Ú magánhangzót jelöl. - VÁGÓHÍD (tabbah - téth-béth-khéth = hentes, hóhér -- nötánam
lattábbah = átadja őket a hóhérnak). A vágóhíd mai szavakkal elmondott kifejezés. Különösen az első
világháborút követően volt elterjedve az a kifejezés, hogy vágóhídra vitték a katonákat. Az első
világháborús szuronyrohamokat figyelembe véve ez nagyon találó kijelentés volt. Az itt leírt, csata
utáni kép valóban nagyon hasonlít egy ilyen első világháborús képre. (Is 34:2.) - VÁLASZ (áná - ain-
nun-he = válaszolni). Isten vagy ember reagálása általában valamilyen kimondott szóra. A jósok nem
kaptak választ Istentől (Mch 3:7). Habakuk próféta őrhelyén állva várta kérdésére Isten válaszát (Hab
2:1). A jó választ az Úr adja meg (Prv 16:1). Roboám júdai király nem jó választ adott Izraelnek, ami az
ország kettészakadásához vezetett (II Chr 10:16). Ésaiás Babilonban arról prófétált, hogy a bálványok
nem adnak választ (Is 41:28,29). Sisera anyjának aggódó kérdésére udvarhölgye válaszolt (Jdc 5:29).
Józsefnek apja megbízására kellett választ adnia (Gn 37:14). Benája megvitte Salamon királynak a
menekülő Jóáb válaszát. Jósiás királynak megvitték Hulda prófétanő válaszát (II Rg 22:9,20). (Hi
19:7.) - VÁLL (káthéf - kaf-thav-pe). A nyaktól a kar tövéig terjedő testrész. A pogányok a legtöbbször
vállukon hurcolták bálványszobraikat. (Is 46:7.) - VÁLTSÁGDÍJ (kofer - kaf-pe-res). Fogságban levő
ember kiszabadítására fizetett összeg. (Hi 36:18.) - VÁRFAL (hómá - khéth-mem-he). A vár fallal
megerősített erődítmény volt (Neh 7:2). A letelepedett életmód megkívánta valamilyen védelmi
rendszer megépítését (Magyarországon ezt csak a tatárjárás után vették komolyan). Fallal vették körül
a városokat (I Rg 12:25), az országhatáron erődítményrendszert építettek ki (II Chr 17:12), de még a
kerteket és a szőlőket is fallal kerítették körül, és őrtoronnyal erősítették meg (Is 5:2). Ilyen védelmi
rendszerek nyomai már a kőkorszak óta fennmaradtak Izrael földjén. Sok esetben a fallal körülvett
városban volt még egy fellegvár is (II Sm 5:4), ahol a város eleste után az oda menekülők még sokáig
védelmet élvezhettek. A zsoltáríró Istent nevezi ilyen végső menedéket nyújtó fellegvárnak (Ps 18:2).
(Is 60:10.) - VÁROS (ír - ain-jod-res). Az ókori városok általában hegy- vagy dombtetőn épültek,
amennyiben ott biztosítva volt a vízellátás. Görögországban ma is leginkább hegytetőre építik a
településeket a nagyon kevés termőföld kímélése céljából. A városokat fal vette körül, mellette
gyakran még árkot is ástak, és a védőfalat tornyokkal erősítették meg. A kapukat éjszakára bezárták
(Jos 2:7). A városkapun belüli téren zajlott a város társadalmi élete, ott beszélték meg a férfiak a
híreket, ott simították el a vitás kérdéseket, és ott tartották meg a bírósági tárgyalásokat. Az utcák
szűkek, kanyargósak és piszkosak voltak. Az utcai világítást nem ismerték. - A honfoglalás idején
Kánaán apró városállamokra oszlott. A falvak lakói veszély idején a városba menekültek. Ha egy város
elpusztult, a romos felszínt, amelyet közben a szél betemetett homokkal, elegyengették, és ráépítették
a következő várost. Így az eredeti domb állandóan nőtt, és kialakultak az úgynevezett tellek.
Jeruzsálem Jézus idejében 25 m-rel mélyebben feküdt, mint ma. A városok vízforrások közelében
épültek, amelyeknek a vizét sokszor földalatti alagutakon át vezették be a városba, mint például
Jeruzsálembe a Siloám-tó vizét. Megtörtént, hogy a város növekedésével a lakosság egy része a
falakon kívül szorult. A városi szemét eltakarításáról a kóbor kutyák gondoskodtak. Jeruzsálem
lakosainak a száma Salamon korában kb. 10 000, a királyság vége felé kb. 20 000, az ÚT-i korban
kb. 120 000 volt. - A városok lakossága általában mezőgazdaságból élt, csak a jelentősebb
városokban fejlődött ki ipar. Voltak királyi székhelyek (Jeruzsálem), raktárvárosok (I Rg 9:19),
kultuszhelyek (Síló - I Sm 1:4), lévitavárosok (Nu 35:2). Ókori nagy világvárosok voltak a Közel-
Keleten: Úr, Ninive, Babilon, Szídon, Tírusz. A világ legrégebbi városaként Jerikót tartják számon. A
hellénista korban Nagy Sándor uralkodásától kezdve számos város (polisz) alakult. Ezeknek a lakói
már inkább iparosok, kereskedők, értelmiségiek voltak, és mellettük megjelentek a proletárok
(Rómában a plebs és a rabszolgák). A városok elengedhetetlen építményei voltak: a köztér (agora), a
színház és a különböző templomok. A keresztyén misszió a városokban vetette meg a lábát, mert a
zsidó diaszpóra is ott volt található. Pál mindig a városok zsidó közösségében kezdte hirdetni
Krisztust, és csak akkor fordult a pogányokhoz, amikor ott elutasították. (Hi 24:12.) - VEREM (hur - he-
res = lyuk, börtön). Földbe ásott gödör, amelyet általában valaminek a tárolására használtak, de a
Bibliában gyakran fordul elő csapdaként is. Babilonban veremben tartották a király oroszlánjait (Dn
6:8). (Is 42:22.) - VESE (kiljá - kaf-lámed-jod-he). A test fontos része. Az ókori elképzelés szerint a
gondolkozás és az érzelem központja. Titkait csak Isten ismeri, és csak Ő tudja vizsgálni (Jr 11:20 - Ap
2:23). Fontos szerepet játszott az áldozatok bemutatásánál (Ex 29:13). (Hi 19:27.) - VESZEDELEM
 479

(ráá - res-ain-he = kifoszt -- jéra száríd böahaló a többit sátrában fosztják ki -- száríd - szin-res-jod-
dáleth = maradék -- ohel alef-he-lámed = sátor). Baj, szerencsétlenség, amelyet ember (Gn 31:29)
vagy Isten (Jr 19:15) is okozhat, de okozhatja az ember saját helytelen magatartása is (Is 31:2). Jézus
tanítása szerint a széles út veszedelemre visz (Mt7:13). (Hi 20:26.) - VESZENDŐ (abad - alef-béth-
dáleth = elveszni). Gyenge, mulandó ember, pusztulásnak kitett tárgy. (Hi 31:19.) - VESSZŐ (sebet -
sin-béth-téth). Jelenthet szőlővesszőt (zömórá). Jelképesen jelentheti az Isai törzsökéből származó
vesszőt (nerec), a Messiást. Proto-Ésaiásnál fegyelmezés céljából használt botot jelent (Is 9:3). (Hi
21:9.) - VESZTE (píd - pe-jod-dáleth = szerencsétlenség). Valakinek vagy valaminek főleg
szerencsétlenség okozta pusztulása. (Hi 31:29.) - VEZETŐ (szar - szin-res). Egy csapat, népcsoport
vagy ország irányítására alkalmas személy. (Hi 29:9.) - VEZÉR (szar - szin-res). Hadsereg, valamilyen
közösség vagy mozgalom vezetője, feje. (Jr 4:9.) - VÉDELEM (mászák - mem-szamek-kaf = védő
hatalom). Valakinek a biztonságát szolgáló jogi vagy erkölcsi hatalom. Jelenthet védelmet szolgáló
erődítményt is. A Jeruzsálem ostromáról szóló leírásban a vár védelmi berendezéseit jelenti. (Is 22:8.)
- VÉG (aharít - alef-khéth-res-jod-thav). Jelentheti térben valaminek a határát (Gn 47:21). Isten
dicsősége a világ végéig terjed (Is 42:10). Időben jelentheti az év végét (Dt 11:12), az emberi élet
végét (Ps 39:5). vagy a szenvedés végét (Is 60:20). Egyedül Isten éveinek nincs soha vége, mert Ő
örökkévaló (Ps 102:28). A Messiás uralma növekedésének és békéjének sem lesz vége (Is 9:6).
Izraelt viszont elérheti a vég (Am 8:2). Dániel a végső napokról kapott látomást, amelyeknek
meghatározott idejük van (Dn 8:17,19). Jézust a világ vége felől kérdezték tanítványai (Mt 24:3). Az
ÚT szerint Jézus az idők végén jelent meg, „hogy áldozatával eltörölje a bűnt (H 9:26). Náhum
próféciájában ez a szó abban az értelemben fordul elő, hogy az elsöprő áradattal befejeződik Izrael
ellenségeinek, közelebbről Ninivének a hatalmaskodása, nem fenyegeti többé Izraelt, mert elkezdődik
a birodalom hanyatlása. (Jr 5:31.) - VÉGZETES (ánús - alef-nun-vav-sin). Olyan esemény, amely
súlyos következményekkel jár. (Jr 17:16.) - VÉN (zákén - zain-kóf-nun). A gyülekezet idősebb
férfitagja. Bölcsessége és élettapasztalata alapján nagy tiszteletben állt Izraelben (Lv 19.32). A család,
illetve a nemzetség legidősebb tagja volt a család-, illetve nemzetségfő. A vének tanácsa a
nemzetségfőkből állt (Dt 22:15). A zsinagóga elöljárója is az idősebb emberek közül került ki. Jézus
korában a főpapok és az írástudók mellett a vének voltak a Nagytanács tagjai, akik a főpap
vezetésével intézték a nép ügyeit. A jeruzsálemi főpapokkal szövetkezve ők vádolták Jézust a római
hatóság előtt (Mt 27:12). A keresztyén gyülekezetek vezetői szintén a gyülekezet idősebb férfitagjai
voltak, akik nagy felelősséget hordoztak a gyülekezetért (Act 20:17,18). Őket különbözőképpen
nevezték: presbitereknek, püspököknek, azaz véneknek és felügyelőknek, de ezeket az
elnevezéseket semmiképpen sem szabad azonosítani az egyház vezetőinek mai elnevezésével.
János Mennyei jelenéseiben Isten trónja körül foglalnak helyet a vének (Ap 4:10). (Joel 2:16.) - VÉR
(dám - dáleth-mem). Az ÓT meghatározása szerint „a test lelke a vérben van” (Lv 17:14). Ez az
elképzelés abból a tapasztalatból eredt, hogy ha elfolyik az ember vére, akkor eltávozik belőle a lélek.
Ezért volt olyan szigorúan tiltva a vér fogyasztása még az apostoli korban is, valójában természetesen
nem vallási, hanem egészségügyi okokból (Act 15:20). Ez az oka annak, hogy csak olyan állat húsát
volt szabad megenni, amelyiknek kifolyt a vére (Lv 17:13). Vallási vonatkozásban az áldozatok
bemutatásánál volt a vérnek fontos szerepe. Engesztelésért véres áldozatot mutattak be az oltáron
(Lv 17:11). Az ÚT-ben Jézus vére áll a középpontban, amely megtisztít minket minden bűntől (I J 1:7).
Jézus golgotai halála az emberek bűnéért bemutatott engesztelő áldozat (I P 1:19). Az ő vére által lép
Isten új szövetségre az emberrel (I K 11:25). (Joel 4:19.) - VÉRONTÁS (dámám - dáleth-mem-mem =
megsemmisítés). Isten számon kéri az ártatlan vér kiontását (Mt 23:35). Jézus ártatlanul kiontott vére
viszont az új szövetség vére, „amely sokakért kiontatott” (Mc 14:24). (Joel 4:21.) - VÉRSZOMJAS (ís
dámím - alef-jod-sin -dáleth-mem-jod-mem - ís = férfi - dám = vér). Vérengzési vággyal telt ember, aki
szenvedélyesen gyilkol. (Prv 29:10.) - VÉSZ (ámál - ain-mem-lámed = nyomasztó gond). A
veszedelemmel azonos jelentésű szó. Lehet pusztító természeti csapás, ellenséges támadás vagy
betegség. A Jóbnál használt szó inkább gondot, nehéz helyzetet jelent. (Hi 5:6.) - VÉTEK (hattáth -
khéth-téth-alef-thav). A vétek megtöri a törvényt, ezért büntetést von maga után. Valamivel enyhébb
kifejezés a bűnnél, egy kicsit benne van a hibázás, sőt a nem szándékosan történt elkövetés fogalma
is (Lv 5:17). Magyarul is mondjuk, hogy valaki elvétette a célt. Természetesen senki sem akarattal véti
el a célt, hanem véletlenül vagy ügyetlenségből. Jézus példázatában a tékozló fiú nem rossz
szándékkal, hanem meggondolatlanságból hagyja el az atyai házat, és ezekkel a szavakkal tér vissza:
„Atyám! Vétkeztem az ég ellen és teellened” (L 15:21). Ha valaki megbotlik az úton, és elesik, azt
nyilván nem készakarva teszi (R 11:11). Így lehet mondani, hogy a vétek lelki megbotlás, de amint egy
véletlen elesés lehet halálos, a vétek is lehet halálos. Ebből a halott állapotból Krisztus tud életre
kelteni (E 2:1), mert „a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus
Jézusban, a mi Urunkban” (R 6:23). (Hi 10:6.) - VIDÁM (bálag - béth-lámed-gimel = felvidulni - eezöbá
fanaj vöallígá - alef-ain-zain-béth-he pe-nun-jod vav-alef-kaf-lámed-jod-gimel-he = kisimítom arcom
 480

ráncait, és vidám leszek). Isten örömre teremtette az embert, ezért a vidám ember kedves Isten előtt
(Prv 17:22). (Hi 9:27.) - VIGADOZÓ (mászósz - mem-szin-vav-szin). Olyan ember vagy embercsoport,
aki vagy amely iszogatva, dalolva, táncolva vigad. (Is 32:13.) - VIGASZTALÓ (náham - nun-khéth-
mem = vigasztalni). Az ÚT általában a Szentlélekre vonatkoztatja, akit Jézus ígért meg tanítványainak
arra az időre, amikor Ő már nem lesz közöttük (J 15:26). A görög szót (paraklétosz) fordítják még
pártfogónak is. A legtalálóbb jelentése: ügyvéd. Az ÓT-ben Ésaiás szól a vigasztalásról a fogság vége
felé (Is 40:1). Tőle idézi az agg Simeon a templom kapujában Izrael Vigasztalóját, akit a csecsemő
Jézusban ismer fel (L 2:25). Természetesen előfordul a Bibliában egyszerűen emberekre
vonatkoztatva is. (Hi 16:2.) - VIHAR (múllá - mem-vav-lámed-he = zúgás). Heves szél (Ez 1:4). A
Biblia gyakran használja átvitt értelemben (Prv 1:27). (Jr 11:16.) - VIHARFELHŐ (áb - ain-béth =
gomolyfelhő). Zivatarfelhő. Vihar általában akkor tör ki, ha napos nyári időben gomolyfelhők
képződnek, amelyek alul szélesen kiterjednek, de felfelé kupolaszerűan felnyúlnak. Ezekből hullhat
jégeső is. (Hi 36:29.) - VILÁG (tébél - tav-béth-lámed = a lakott föld). A világ a mennyet (sámajim - sin-
mem-jod-mem) és a földet (erec - alef-res-cáde),tehát az egész anyagi és szellemi világot mind
magában foglalja. A világot Isten teremtette (Gn 1:1). Szűkebb értelemben az ókori ember a földet és
a felette levő eget (rákía - res-kóf-jod-ain) nevezte világnak. Az ÚT - az ÓT-gel megegyezve - így
határozza meg a világot: az ég (uranosz), a föld (gé) és a tenger (thalassza) mindazzal együtt, ami
benne van (Act 2:24). János ezt ebben az egy szóban foglalja össze: minden (panta) (J 1:3). A
világnak időben behatárolt léte van: Volt kezdete, és lesz vége. Kezdete a teremtés (R 1:20). Krisztus
már a világ teremtése előtt volt, hiszen Ő egy Istennel (J 1:10; 17:22), tehát a teremtésben is részt vett
(J 17:5). A világnak akkor lesz vége, amikor a világ külső alakjának e mostani formája (szhéma)
elmúlik, és helyette új ég (kajnosz uranosz) és új föld (gé kajné) jeleik meg (II P 3:10,13). Jézus ebbe
a világba (ejsz ton koszmon túton) jött, hogy e világnak (tú koszmú tútu) a fejedelmét ítélje meg (J
12:31). Eszerint a világ vége nem jelenti az egész teremtett mindenség, a menny és a föld végét,
vagyis Jézus él a világ vége után is, mert Ő a mennynek és a földnek (tú uranú kaj tész gész) ura (Mt
11:25). A menny pedig nem múlik el, amikor a világ elítéltetik. Jézus tanítványainak ebben a világban
kell világossággá lenniök (Mt 5:14). Ezen a vonalon haladva tovább szűkül a világ jelentése a bűnössé
vált emberiségre (R 5:12). Ebben az értelemben a világ az Istennel való szembenállás jelképe (I K
1:20,27), és „a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel” (Jc 4:4). Isten nem személyválogató,
Ő az egész világot szereti, azt a világot is, amelynek megváltóra van szüksége. Ezért küldte el a
Megváltót a világba, mert a bűnös világot is szereti, és meg akarja menteni (Jc 3:16). (Ps 90:2.) -
VILÁGOSSÁG (ór - alef-vav-res). A világosság Isten teremtménye. Forrásai az égitestek, amelyek
szintén Isten teremtményei (Gn 1:3, 14), és feladatuk a fénynek és a hőnek a földre árasztása mellett
az idő rendjének a meghatározása. Isten állandóan világosságban lakik (I T 6:16), és tőle minden jó
származik (Jc 1:17). Mind az ÓT-ben (Nu 9:15), mind az ÚT-ben (Act 22:6) gyakran kíséri valamilyen
fényjelenség Istennek és Isten angyalának a megjelenését (Act 12:7). Világosság Isten Igéje (Ps
119:105), amelynek fénye úgy ragyog, „mint csillagok a világban” (Ph 2:15). A hitre jutottak részesei a
világosságnak (E 5:8), sőt fel vannak fegyverezve a világosság fegyvereivel (R 13:12). János szerint
„Isten világosság” (I J 1:5). Krisztusnak mint a testté lett Igének a földre jöveteléről ezt írja János:
„Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek
világossága.” Aki őt követi, az „nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Akik őt
követik, azok világosságban járnak, és a világosság fiai lesznek (J 1:3,4; 8:12; 12:36). (Hi 12:25.) -
VILÁGRA JÖVETEL (rehem - re-khéth-mem = anyaméh). „Világra jöveteletek óta” - egyszerűen: az
anyaméh óta. (Is 46:3.) - VILLÁM (bárák - béth-res-kóf). Felhő és felhő, illetve a felhő és a talaj között
fény- és hangjelenséggel kísért elektromos kisülés. A Biblia általában Istennel hozza kapcsolatba. A
villám lehet Isten dicsőségének a kifejezése (Hi 36:32), de ítéletének eszköze is. Gyakran a „nyíl” szó
kíséretében fordul elő (Ps 78:48; 144:6). A villámlás Isten természet feletti hatalmáról tesz bizonyságot
(Ps 135:7), és gyakran Isten megjelenését kíséri (Ex 19:16). Jézus az Emberfia eljövetelével
kapcsolatban említi (Mt 24:27). Az angyalok arca olyan, mint a villám (Dn 10:6). Az utolsó időkben a
sátán villámként fog lehullani az égből (L 10:18). Képes beszédben a fény és a ragyogás kifejezése
(Hab 3:11). (Jr 51:16.) - VILLÁMFÉNY (ór - alef-vav-res = fény, világosság). A villám a Bibliában Isten
teremtő hatalmának a jele (Ps 135:7). Isten küldötteinek, az angyaloknak olyan a tekintetük, mint a
villám fénye (Dn 10:6). A képes beszédben a villám fénye a fény és a ragyogás kifejezése (Hab 3:11).
(Hi 37:3.) - VIPERA (pethen - pe-thav-nun - ekhidna). Mérges kígyó. A Bibliában gyakran szerepel
átvitt értelemben mint a gonoszság megtestesítője (Is 30:6. Mt 12:34). Ésaiás (Babilon után) viperához
hasonlítja a gonoszokat (Is 59:5) és az ellenséges országokat, például Egyiptomot (Is 30:6). Pált Málta
szigetén vipera marta meg, de nem ártott neki (Act 28:3). A messiási korban a vipera is megszelídül
(Is 11:8). (Dt 32:33.) - VIRÁG (cíc - cáde-jod-cáde). A legfejlettebb növények ivaros szaporodását
szolgáló hajtás. A virágból fejlődik ki a termés, de a virágot díszként is használták már a legrégebbi
időktől fogva. (Is 28:1.) - VIRÁGÁGY (arúgá - ain-res-vav-gimel-he). Izrael földjén tavasszal a késői
 481

eső hatására virágba borultak a mezők, de amikor megjött a keleti szél, ugyanolyan hirtelen
elhervadtak. Izrael népe főleg a mezőn növő vadvirágokban gyönyörködött, kertekben inkább csak a
gazdagok és a királyok létesítettek virágágyakat. (Ct 5:13.) - VISZÁLY (mádón - mem-dáleth-vav-nun).
Általában ellenségeskedést jelent akár egyes emberek, akár népek között. (Prv 15:18.) -
VISZÁLYKODÓ (ís midváním - alef-jod-sin - mem-dálet-vav-nun-jod-mem - ís = férfi - mádón - mem-
dálet-vav-nun = viszálykodás). Állandó ellenségeskedést szító ember. (Prv 26:21.) - VITÉZ (gibbór -
gimel-béth-vav-res). A háborúban különleges bátorsággal küzdő katona. Csak az ÓT-ben fordul elő. A
legtöbbször háborús eseményekkel kapcsolatban említi a Biblia (Jdc 5:13), de arra is figyelmeztet,
hogy a harcban nem mindig a vitézek győznek (Eccl 9:11), és jaj azoknak, akik az italok keverésében
vitézek (Is 5:22). (Ct 4:4.) - VÍG (álasz - ain-lámed-szamek = szórakozni, mulatni). Isten népéhez
hozzátartozott a vidámság. „A vidám szív a legjobb orvosság” (Prv 17:22). Vígadtak győzelem idején (I
Sm 18:6), és akkor is, ha a gonosz pórul járt (Esth 8:16). Az ítélet idején megszűnik a vígadozás (Jr
48:33).(Hi 39:13.) - VÍZ (maj - mem-jod). Kánaán földje nagyon szegény volt vízben, gyakran volt
éhínség a vízhiány miatt (Rth 1:1). A Jordánon kívül nincsenek bővizű folyói, a Holt-tenger vize
ihatatlan, és nagy sótartalma miatt a tó teljesen élettelen. A kutakért gyakran tört ki viszály a pásztorok
között (Gn 26:19-22). Az esővizet ciszternákba gyűjtötték, sőt még a harmatot is felfogták. A vizet
kecskebőr tömlőkben tárolták. A szertartásos mosakodáshoz is vizet használtak (Nu 19:7). Egy zsidó
szertartásban a vizet a bűntől való megtisztulás jelképének tekintették. Így merítette be Keresztelő
János a Jordánban a próféciája nyomán megtérteket (Mc 1:5). Jézus élő vizet ígért a benne hívőknek
(J 7:37,38). (Hi 8:11.) - VÍZÁRADAT (zerem - zain-res-mem = zivatar). Megduzzadt folyó vagy heves
zivatarként lezúduló eső. A Bibliában leírt legnagyobb vízáradat az özönvíz volt (Gn 7:17-20). (Hab
3:10.) - VÖLGY. (nahal - nun-khéth-lámed = patak). A Jóbnál olvasható völgy (nahal) olyan völgy,
amelyben patak folyik. A gaj (gaj (gé) - gimel-jod-alef) olyan völgy, amely hegyszorosok, szakadékok
között alakul ki. A völgyekben általában kövér legelő szokott zöldellni (Ez 34:14), vagy bőségesen
terem a gabona (Ps 65:14). A nagy csaták is a völgyekben szoktak lezajlani, bár erre a célra inkább a
széles völgyeket választották (I Sm 17:2). A nagy gyászünnepeket is széles völgyekben tartották. mint
amilyen a Megiddó völgye (Zch 12:11). Az áldozóhalmokat is völgyekben építették fel, például Tófet
áldozóhalmait a Ben-Hinnom völgyében (Jr 7:31). Jóel a Jósafát völgyébe hirdetett ítéletet (Joel 4:2).
Ezékiel Góg megsemmisítését a Vándorok völgyében jósolta (Ez 39:11). (Hi 30:6.) - VŐLEGÉNY
(háthán - khéth-thav-nun). A régi keleti világban már 15 éves korában házasságra érett volt a férfi. Úgy
lehetett valaki vőlegény, hogy apja vagy annak megbízottja a mátkapénz lefizetésével eljegyzett
számára egy leányt (Gn 38:69. A menyasszonyt tehát meg kellett venni, ezért nevezik magyarul a
vőlegényt vevő legénynek. A mátkapénz a menyasszony apját illette (Jos 15:16). Az ÓT szerint Isten
hasonló a vőlegényhez (Ps 19:6). Jézus saját magát nevezte
vőlegénynek (Mc 2:19), amit Pál is megerősített (II K 11:2). (Joel 2:16.)
ZABLA (metheg - mem-thav-gimel). A ló irányítására szolgáló szerszám. Általában fémből, de
csontból, szaruból és textilből is készítették. Előfordul jelképesen mint a népek szájába vetett zabla (Is
30:28). Jakab a lovaknak zablával való megfékezéséhez hasonlítja az ember beszédének a
megfékezését (Jc 3:2,3). (II Rg 19:28.) - ZAFÍR (szappír - szamek-pe-jod-res). Kék színű drágakő (Hi
28:6). Keménység és ragyogás tekintetében közvetlenül a gyémánt után következik. Amikor Mózessel
együtt Izrael vénei közül hetvenen felmentek a hegyre, „látták Izrael Istenét, lába alatt zafírkőféle volt”
(Ex 24:10). A hósen díszei között is szerepel a zafír (Ex 28:18). Ésaiás Babilonban azzal vigasztalta
Isten népét, hogy az Úr újra felépíti Jeruzsálemet, és zafírból rakja le az alapjait (Is 54:11), amit János
látott is már a Mennyei jelenésekben (Ap 21:9). Az Énekek éneke zafírhoz hasonlítja a vőlegényt (Ct
5:14). (Is 54:11.) - ZAIN. A héber ABC 7. betűje. Megegyezik a magyar Z hanggal. - ZAJ (hámón - he-
mem-vav-nun). Többféle erős zörej egybehangzása. Származhat egyes személyektől, tömegtől vagy
tárgyaktól. (Is 31:4.) - ZAJONGÓ (sáá - sin-alef-he = zajongani). Olyan ember, aki lármásan
viselkedik. (Is 25:5.) - ZAKARIÁS (Zakariasz -- zökarjá - zain-kaf-res-jod-he). Dáriusz király idejében
prófétált két éven át. Könyvének második részében a Messiás eljövetelét hirdeti. Virágvasárnap az
ünneplő sokaság Zakariás próféta szavait idézte énekében (Zch 9:9). (Mt 21:4.) - ZARÁNDOKÉNEK
(sír hammaalóth - sin-jod-res he-mem-ain-lámed-vav-thav). Szószerint: lépcsőének. A zarándokok a
templom lépcsőjén felfelé haladva énekelték (120-134. zsoltárok). - ZÁLOG (hábal - khéth-béth-lámed
= lefoglalni, zálogba venni). A kölcsönadónál elhelyezett tárgy, amely értékesebb a kölcsön vett
összegnél. Ez biztosítja, hogy az adós meg fogja fizetni a kölcsön vett összeget. Ha nem tud fizetni,
akkor a zálogtárgy a kölcsönadónál marad, ami az adóst tovább taszítja a szegénységbe. Az ÓT
szociális meggondolásból szabályozza a zálogba vétel körülményeit, például a takaróul szolgáló
felsőruhát naplementig vissza kell adni (Ex 22:25). Nem volt szabad zálogba venni a malmot
(őrlőkövet), mert az az élet napi folytatásához szükséges (Dt 24:6). Nem volt szabad zálogba venni az
özvegyasszony ruháját (Dt 24:17). Habakuk próféta is felemelte szavát a zálogba vétel ellen (Hab
2:6). Az ÓT Júda és Támár történetében örökíti meg a zálogadásnak egy, a zálogadóra visszaütő
 482

esetét (Gn 38:17-26). (Hi 24:3.) - ZÁR (böríah - béh-res-jod-khéth). Nyílászárók rögzítésére szolgál.
Ha nincs zár a kapukon, az a béke jele. (Jr 51:30.) - ZÁSZLÓ (nész - nun-szamek). Lehet jelzőoszlop,
valamilyen feltűzött jel vagy rúd végére erősített jelvény. (Is 31:9.) - ZEBULON (zöbúlun - zain-béth-
vav-lámed-nun = menyasszonyi váltságdíj). Jákób és Lea fia (Gn 30:19,20). Törzse a Genezáreti-tó és
a Földközi-tenger között kapott területet. Részt vett a Sisera elleni harcban, és a Midján elleni
küzdelemben (Jdc 4:12-16; 6:35). A királyválasztáskor Dávidot támogatta (I Chr 13:34,41). Ésaiás
megjövendölte Zebulon törzsének a megalázását (Is 8:23), amelyet Jézus is idézett (Mt 4:15,16). (Gn
49:13.) - ZEÉB. Midjáni vezér. Gedeon legyőzte és megölte a zeébi présháznál (Jdc 7:25. Ps 83:12).
- ZERGE (jáél - jod-ain-lámed - Rupicapra rupicapra). A sziklákon nagy biztonsággal mozgó állat (Hi
39:11). Palesztinában nem honos. - ZIF. Júda egyik városa (Jos 15:55). Lakói elárulták Saulnak, hogy
Dávid a környékükön tartózkodik (I Sm 23:19. Ps 54:2). - ZIVATAR (zerem - zain-res-mem). Olyan
légköri jelenség, amely széllel, záporesővel, mennydörgéssel és villámlással jár együtt. Jelképesen
jelenthet nehéz időket. (Is 30:30.) - ZOFÓNIÁS (cöfanjá - cáde-pe-nun-jod-he). ÓT-i próféta, aki
Jósiás júdai király idejében működött. Neve könyvének címiratán kívül többször nem fordul elő.
Próféciáját Jósiás uralkodásának első felében mondta el, még a király istentiszteleti reformja előtt.
(Zph 1:1.) - ZÖLD (járók - jod-res-vav-kóf = a zöld, a fák zöld lombja, zöld növény). A növényeknek és
a fák lombjainak a színe. Az aranynak egy bizonyos színárnyalata (Ps 68:14) vagy egy kiütés a bőrön
(Lv 13:48). (Jo 39:8.) - ZÚGÁS (sáón - sin-alef-vav-nun). Erős, tartós zörej. Van szélzúgás, vizek
zúgása, motorzúgás (ez utóbbi Jeremiás korában még nem volt). (Jr 25:31.) - ZÚGÓ (hámá - he-
mem-he = zúgni). Kellemetlen, monoton hang. Ha túl erős, lehet bántó is. Például: zúgó szél.
Jeremiás zúgó hullámokról beszél. (Jr 5:22.) - ZŰRZAVAR (möhumá - mem-khéth-mem-he). Olyan
zavaros helyzet, amikor a rend teljesen felbomlik. Ésaiás a Látomás völgyében folyó ellenséges
felvonulás zavaros helyzetének a leírására használja ezt a szót. (Is 22:5.)
ZSÁKMÁNY (teref - téth-res-pe). A győztesek jutalma háború idején. Zsákmány lehet ember,
állat vagy értéktárgy. A zsákmány a harcosok fizetéséhez tartozott (Ez 29:19). Általában este osztották
szét (Gn 49:27) pontosan meghatározott szabályok szerint. A legértékesebb részt a király, illetve a
hadsereg vezére kapta (II Sm 8:12). Ábrahám a megszerzett zsákmányból tizedet adott
Melkisédeknek (H 7:4). (Hi 29:17.) - ZSÁKRUHA (szak - szin-kóf). Szőrből készült, durva anyag,
amelyet próféták (Is 20:2) vagy gyászolók (I Rg 20:31) viseltek. A próféták az eljövendő ítélet súlyának
az érzékeltetésére hordták (Jr 4:8). Általában a gyász, a bűnbánat, a megalázkodás jele volt. Férfiak
és nők egyaránt viselték (II Rg 6:30). Jónás jelképesen az állatok zsákruhába öltöztetéséről beszél
(Jon 3:8). Ricpá zsákruhával terítette le temetetlenül hagyott halottait (II Sm 21:10). Jézus is említi a
bűnbánat és a gyász jeleként (L 10:13. (Jr 6:26.) - ZSÁMOLY (hadom - he-dáleth-mem). A láb
feltámasztására használt bútordarab. A keleti uralkodókat gyakran ábrázolták úgy, hogy a trónon ülve
legyőzött ellenségük fejét használták zsámolynak (Ps 110:1). Átvitt értelemben a föld (Is 66:1), Sion
(Thr 2:1) és a szövetségláda (I Chr 28:2) Isten zsámolya (H 1:13). (Is 66:1.) - ZSÉMBES (midján -
mem-dáleth-jod-nun =civakodás, perlekedés). Mindig elégedetlenkedő, zsörtölődő személy. Főleg
asszonyokra vonatkozóan használja a Biblia. (Prv 21:9.) - ZSÍROS (dásén - dáleth-sin-nun). Zsíros
falat a hús kövér része. Zsíros föld a jól termő feketeföld. Ésaiásnál arról van szó, hogy az elhullott
bikák és tulkok testének kövér részeit beletapossák a földbe, és attól „lesz zsíros a por” (Is 34:7). (Hi
36:16.) - ZSOLTÁR (mizmór - mem-zain-mem-vav-res. - zámar - zain-mem-res = hangszeren játszani.
- azamér - alef-zain-mem-res = hangszerkísérettel énekelek). A Bibliában a zsoltárok öt könyvében
vannak összegyűjtve az istentiszteleten húros hangszerek kíséretével énekelt dicséretek. Ezek
eredete sok esetben - címfeliratuk ellenére - megfejthetetlen. Sok zsoltárt egy másik ismert ének
dallamára énekeltek (Ps 84:1). A legtöbb zsoltárt Dávidnak tulajdonítja a hagyomány, noha a
címfeliratban szereplő „Dávidé” (lödávid) szó azt is jelentheti, hogy Dávidnak ajánlották. Ezenkívül
még más zsoltárok (dicséretek) is találhatók a Bibliában, többek között Mózes hálaadó éneke (Ex
15:1-9), Anna hálaadó éneke (I Sm 2:1-10). Az ÚT többször idéz a zsoltárokból (Act 1:20 = Ps 69:26.
Act 13:33 = Ps 2:7), vagy legalábbis hivatkozik rájuk (E 5:19. Kol 3:16). (II Sm 22:50.)
 483

IDŐRENDI TÁBLÁZAT

~3500 A rézkorszak kezdete

2750 Tírusz alapítása
2350-2150 Akkád birodalom
~2100 Egyiptomban istenként (Ré) kezdik tisztelni a Napot
~2000 A bronzkorszak kezdete
~1990-1814 Ábrahám
1728-1686 Hammurabi
~1625 A zsidók letelepítése Gósen földjén
1570 Az egyiptomi Új Birodalom megalapítása
1503-1450 III. Tutmosz fáraó
XV. század A mykénei kultúra beáramlik Ciprusra
~1400 A kovácsfújtatás feltalálása
1364-1346 IV. Amenhotep fáraó (Ehnaton)
~1350 Mózes születése
1300-1100 Élám egész Mezopotámiát uralja
1290-1224 II. Ramszesz fáraó
~1225 Izrael kivonulása Egyiptomból
~1200 A hettiták elkezdik megmunkálni a vasat
1116-1090 I. Tiglat-Pilészer
1100 Tírusz a föníciai városszövetség fővárosa lesz
1025-1010 Saul király
1025-587 Királyok kora
1010- 970 Dávid király
970-931 Salamon király
967 Salamon templomot építtet
950-929 Sisák fáraó
950-750 Az ararát birodalom fénykora
931-914 Roboám júdai király
931-910 I. Jeroboám izraeli király
926 Az ország kettészakadása
911-870 Ászá júdai király
884-859 II. Asszúrnazirpál
875 II. Benhadád elfoglalja Naftáli földjét
874-852 Illés próféta
873-849 Jósafát júdai király
871-852 Aháb izraeli király
885-874 Omri izraeli király
873-849 Jósáfát júdai király
859-824 III. Salmanasszár
852-841 Jórám izraeli király
~850-800 Mésa móábi király
848-841 Jórám júdai király
841 Ahazjá júdai király
841-814 Jéhu izraeli király
835 A médekről szóló első írásos emlék
835-796 Jóás júdai király
814-798 Jóáház izraeli király
~800 Szemiramisz asszír királynő
798-783 Jóás izraeli király
796-781 Amacjá júdai király
VIII. század Az asszír uralom kezdete cipruson
~791-740 Uzziás júdai király
783-752 II. Jeroboám izraeli király
~770-760 Ámós próféta
~770-520 A prófétai könyvekben leírt események
764-740 Uzzijjá izraeli király
763 Napfogyatkozás
760-520 Az író próféták kora
 484

~750-730 Hóseás próféta

745-726 II. Tiglat-Pilészer asszír király
740 Az asszírok meghódítják Hamátot
740-735 Jótám júdai király
740-732 Petah izraeli király
~740-700 Proto-Ésaiás)
740-687 Mikeás próféta
735-716 Áház júdai király
734 Szír-efraimi háború
733 Gileád végleg asszír fennhatóság alá kerül
732. III. Tiglat-Pilészer elfoglalja Damaszkuszt, Recin halála
732-724 Hóséa utolsó izraeli király
732-537 Babiloni száműzetés
727-722 V. Salmaneszer asszír király
724 Sikem feldúlása
722 Samária lerombolása, Izrael száműzetése
722-705 II. Szargon asszír király
717 II. Szargon megdönti a hettita birodalmat
716-687 Ezékiás júdai király
715-663 XXV. egyiptomi dinasztia
713 Asszírellenes felkelés
711 II. Szargon lerombolja Gátot
704-681 Szanhérib asszír király
701 Asszír hadjárat Júda ellen
701 Szanhérib elfoglalja Ákist
700 Az Ápisz bika kultuszának virágzása
687-682 Manasse júdai király
680-669 Aszárhaddon
669-627 Asszurbanipál
663 Asszíria meghódítja Egyiptomot
~663-612 Náhum próféta
~650-587 Jeremiás próféta
640-609 Jósiás júdai király
~640-590 Habakuk próféta
627 Jeremiás próféta elhívása
627-622 Jeremiás Hóseás és Ámós hatása alatt prófétál
625 Babilónia önálló királyság lesz
625-585 II. Kyakszarész
~622 Zofóniás próféta
622-609 Jeremiás hallgat
~622-572 Ezékiel próféta
621 Jósiás templomi reformja
612 Nebukadneccar babiloni király legyőzi Asszíriát, Ninive eleste
609 Joáház júdai király
609 Jósiás csatát veszt Nékóval szemben
609-598 Jójákim júdai király
609-598 Jeremiás szenvedésének ideje
609-594 Nékó fáraó
~609-532 Dániel
606 Nebukadneccar legyőzi az asszírokat
605 Nebukadneccar legyőzi Nékó fáraót
605 Dániel deportálása
605-562 II. Nebukadneccar babiloni király
604 Nebukadneccar adófizetőjévé teszi Damaszkuszt
~600 Tircá város pusztulása
599 Nebukadneccar legyőzi Kédárt
598 Nebukadneccar Jeruzsálem ellen vonul
598/597 Jójákin júdi király
597 Ezékiel deportálása
597-587 Cidkijjá júdai király
 485

587 A salamini templom pusztulása

~587 után Abdiás próféta
586 Júda deportálása
586 A babiloni sereg elfoglalja Ákist
Babilonban Ésaiás
565-559 Dáriusz király
559-529 Círusz perzsa király
Babilon után Ésaiás
555 Krőzus
555-538 Nabonid, Babilónia utolsó királya
554 Nabonid Belsaccarra bízza a belügyek intézését
554-538 Belsaccar babiloni hadvezér mint a belügyek intézője
553 Círusz beolvasztja a médeket a perzsa birodalomba
~547-538 Deutero-Ésaiás
539 Círusz elfoglalja Babilont
539 Hazatérés
538 Nehémiás helyreállíttatja a falakat
538-333 A perzsa birodalom virágkora
537 A perzsák elfoglalják Gebált
530-522 Kambysz
529 Círusz harcban esik el
529 Kambysz elfoglalja Gázát
522 - I. Dáriusz perzsa király trónralépése
~520 Haggeus próféta
~520-518 Zakariás próféta
520-515 Templomépítés a hazatérés után
484-425 Hérodotosz görög történetíró
465-424 I. Artaxerxesz (Artahsasztá)
~458-433 Malakiás próféta
445 Artahsasztá lovas kíséretet ad Nehémiásnak
~445-433 Nehémiás
~428 Esdrás
~400 Jóel próféta
356-323 Nagy Sándor
333 Isszoszi csata
332 Nagy Sándor elfoglalja Gázát és Tíruszt
330 Az egyesült méd-perzsa birodalom meghódítja Babilont
323-285 I. Ptolemajos
285-246 Ptolemajosz Filadelfosz
~250-150 A Septuaginta (LXX) lefordítása
246-222 III. Ptolemajosz
204 V. Ptolemajosz Epifánész trónralépése
175-164 IV. Antiohosz Epifánész szeleukida király
169 IV. Antiohosz Zeusznak szenteli a templomot
167 Makkabeus Júdás magához ragadja a főpapi tisztet
167-161 Makkabeus Júdás vezér
167-135 Makkabeus háború
165 A Makkabeusok megtisztítják a templomot
165-135 Makkabeusok kora
134-107 Hyrkánosz János
128 Júda önálló ország lesz
128 Sikem lerombolása
106-48 Pompeius
72 Sikem újjáépítése
68-66 A rómaiak leverik a krétai kalózokat
64 A rómaiak elfoglalják Damaszkuszt
63 Pompeius elfoglalja Jeruzsálemet
58 Ciprus római uralom alá kerül
37-4 Nagy Heródes zsidó király
20 Nagy Heródes új templomot kezd építeni
 486

~Kr.e.1000-Kr.u.525 Sába birodalom

Kr.e.27-Kr.u.14 Augustus császár
Kr.e.7 - Kr.u.33 Jézus

4-39 Heródes Antipász negyedes fejedelem

26-36 Pilátus
33 Júdás halála
37 - Josephus Flavius zsidó történetíró
37-41 Caligula császár
40 Caligula saját szobrát akarja felállíttatni a templomban
41-81 Titus
54-68 Nero császár
62 Jakab halála
~64 Pál halála
68 Zsidó felkelés
70 Heródes templomának pusztulása
76-137 Hadrianus császár
96 A Prédikátor könyve végleges helyére kerül a kánonban
116 Ciprusi zsidó felkelés
132-135 Bar Kochba lázadás
180-192 Commadius római császár
~264-340 Euszebiosz keresztyén történetíró
274-337 Nagy Konstantin császár
325 Niceai zsinat
327 Nagy Konstantin templomot épít Betlehemben
IV. század A 19 éves ciklusos időszámítás kezdete
1096-1272 Keresztes háborúk
1001-1038 Szent István magyar király
~1200 Gesta Hungarorum
1270 Askelon lerombolása
1483-1546 Luther Márton
1509-1564 Kálvin János
1529-1591 Károli Gáspár
1790-1838 Kölcsey Ferenc
1849 Az aradi tábornokok kivégzése
1854 Feltárják Asszurbanipál könyvtárát
1900 Elkezdik feltárni Kréta romjait
1932 Elkezdik feltárni Ákis romjait

A babiloni sereg elfoglalja Ákist 586

Abdiás próféta ~587 után
A bronzkorszak kezdete ~2000
Ahazjá júdai király 841
Aháb izraeli király 871-852
A hettiták elkezdik megmunkálni a vasat ~1200
Akkád birodalom 2350-2150
A kovácsfújtatás feltalálása ~1400
Amacjá júdai király 796-781
A Makkabeusok megtisztítják a templomot 165
A médekről szóló első írásos emlék 835
A mykénei kultúra beáramlik Ciprusra XV. század
A perzsa birodalom virágkora 539-333
A perzsák elfoglalják Gebált 537
A Prédikátor könyve végleges helyére kerül a kánonban 96
A prófétai könyvekben leírt események ~770-520
A rézkorszak kezdete ~3500
A rómaiak elfoglalják Damaszkuszt 64
 487

A rómaiak leverik a krétai kalózokat 68-66

Artahsasztá lovas kíséretet ad Nehémiásnak 445
A salamoni templom pusztulása 587
A Septuaginta (LXX) lefordítása ~250-150
Askelon lerombolása 1270
Aszárhaddon 680-669
Asszírellenes felkelés 713
Asszír hadjárat Júda ellen 701
Asszíria meghódítja Egyiptomot 663
Asszurbanipál 669-627
A 19 éves ciklusos időszámítás kezdete IV. század
Augustus császár Kr.e.27-Kr.u.14
Az aradi tábornokok kivégzése 1849
Az ararát birodalom fénykora 950-750
Az asszírok meghódítják Hamátot 740
Az asszír uralom kezdete Cipruson VIII. század
Az Ápisz bika kultuszának virágzása 700
Az egyesült méd-percsa birodalom meghódítja Babilont 330
Az egyiptomi új birodalom megalapítása 1570
Az író próféták kora 760-520
Az ország kettészakadása 926
A zsidók kivonulása Egyiptomból ~1225
A zsidók letelepítése Gósen földjén ~1625
Ábrahám ~1990-1814
Áház júdai király 735-716
Ámós próféta ~770-760
Ászá júdai király 911-870
Babiloni száműzetés 732-537
Babilónia önálló királyság lesz 625
Bar Kochba lázadás 132-135
Belsaccár mint a belügyek intézője 554-538
Caligula császár 37-41
Caligula saját szobrát akarja felállíttatni a templomban 40
Cidkijjá júdai király 597-587
Ciprusi zsidó felkelés 116
Ciprus római uralom alá kerül 58
Círusz beolvasztja a médeket a perzsa birodalomba 553
Círusz elfoglalja Babilont 539
Círusz harcban esik el 529
Círusz perzsa király 559-529
Commadius római császár 180-192
Dániel ~609-532
Dániel deportálása 605
Dáriusz király 565-559
Dávid király 1010-970
Deutero-Ésaiás ~547-538
Egyiptomban istenként (Ré) kezdik tisztelni a napot ~2100
Elkezdik feltárni Ákis romjait 1932
Elkezdik feltárni Kréta romjait 1900
I. Artaxerxesz (Artahsasztá) 465-424
I. Dáriusz perzsa király trónralépése 522
I. Jeroboám izraeli király 930-910
I. Ptolemajosz 323-285
I. Tiglat-Pilészer 1116-1090
Esdrás ~428
Euszebiosz keresztyén történetíró ~264-340
Ezékiel deportálása 597
Ezékiás júdai király 716-687
Ezékiel próféta ~622-572
Élám egész Mezopotámiát uralja 1300-1100
 488

Feltárják Asszurbanipál könyvtárát 1854

Gesta Hungarorum ~1200
Gileád végleg asszír fennhatóság alá kerül 733
Habakuk próféta ~640-590
Hadrianus császár 76-137
Haggeus próféta ~520
Hammurabi 1728-1686
III. Ptolemajosz 246-222
III. Salmanasszár 859-824
III. Tiglat-Pilészer elfoglalja Damaszkuszt, Recin halála 732
III. Tutmosz fáraó 1503-1450
Hazatérés 538
Heródes Antipász negyedes fejedelem 4-39
Heródes templomának pusztulása 70
Hérodotosz görög történetíró 484-425
Hóseás próféta ~750-730
Hóséa utolsó izraeli király 732-724
XXV. egyiptomi dinasztia 715-663
Hyrkánosz János 134-107
Illés próféta 874-852
Isszoszi csata 333
Jakab halála 62
Jeremiás hallgat 622-609
Jeremiás Hóseás és Ámós hatása alatt prófétál 627-622
Jeremiás próféta ~650-587
Jeremiás próféta elhívása 627
Jeremiás szenvedésének ideje 609-598
Jéhu izraeli király 841-814
Jézus Kr.e.7-Kr.u.33
Jóáház izraeli király 814-798
Jóáház júdai király 609
Jóás izraeli király 798-783
Jóás júdai király 835-796
Jóel próféta ~400
Jójákim júdai király 609-598
Jójákin júdai király 598/597
Jórám izraeli király 852-841
Jórám júdai király 848-841
Jósafát júdai király 873-849
Josephus Flavius zsidó történetíró 37-
Jósiás csatát veszt Nékóval szemben 609
Jósiás júdai király 640-609
Jósiás templomi reformja 621
Jótám júdai király 740-735
Júda deportálása 586
Júda önálló ország lesz 128
Júdás halála 33
Kambysz 530-522
Kambysz elfoglalja Gázát 529
Kálvin János 1509-1564
Károli Gáspár 1529-1591
Keresztes háborúk 1096-1272
Királyok kora 1015-587
Kölcsey Ferenc 1790-1838
Krőzus 555
Luther Márton 1483-1546
Makkabeus háború 167-135
Makkabeus Júdás magához ragadja a főpapi tisztet 167
Makkabeus Júdás vezér 167-161
Malakiás próféta ~458-433
 489

Manasse júdai király 687-682

II. Asszúrnazirpál 884-859
II. Benhadád elfoglalja Naftáli földjét 875
II. Jeroboám izraeli király 783-752
II. Kyakszarész 625-585
II. Nebukadneccár babiloni király 605-562
II. Szargon asszír király 722-705
II. Szargon lerombolja Gátot 711
II. Szargon megdönti a hettita birodalmat 717
II. Tiglat-Pilészer asszír király 745-726
II. Ramszesz fáraó 1290-1224
Mésa móábi király ~850-800
Mikeás próféta 740-687
Mózes születése ~1350
Nabonid, Babilónia utolsó királya 555-538
Nabonid Belsaccárra bízza a belügyek intézését 554
Nagy Heródes új templomot kezd építeni 20
Nagy Heródes zsidó király 37-4
Nagy Konstantin császár 274-337
Nagy Konstantin templomot épít Betlehemben 327
Nagy Sándor 356-323
Nagy Sándor elfoglalja Gázát és Tíruszt 332
Napfogyatkozás 763
Náhum próféta ~663-612
Nebukadneccár adófizetőjévé teszi Damaszkuszt 604
Nebukadneccár csatát nyer az asszírokkal szemben 606
Nebukadneccár Jeruzsálem ellen vonul 598
Nebukadneccár legyőzi Asszíriát, Ninive eleste 612
Nebukadneccár legyőzi Kédárt 599
Nebukadneccár legyőzi Nékó fáraót 605
IV. Amenhotep fáraó (Ehnaton) 1364-1346
IV. Antiohosz Epifánész szeleukida király 175-164
IV. Antiohosz Zeusznak szenteli a templomot 169
Nehémiás ~445-433
Nehémiás helyreállítja a falakat 538
Nero császár 54-68
Nékó fáraó 609-594
Niceai zsinat 325
Omri izraeli király 885-874
V. Ptolemajosz Epifánész trónralépése 204
V. Salmaneszer asszír király 727-722
Pál halála ~64
Petah izraeli király 740-732
Pilátus 26-36
Pompeius 106-48
Pompeius elfoglalja Jeruzsálemet 63
Proto-Ésaiás ~740-700
Ptolemajosz Filadelfosz 285-246
Roboám júdai király 931-914
Salamon király 970-931
Salamon templomot épít 967
Samária lerombolása, Izrael száműzetése 722
Saul király 1025-1010
Sába birodalom Kr.e.1000-Kr.u.525
Sikem feldúlása 724
Sikem lerombolása 128
Sikem újjáépítése 72
Sisák fáraó 950-929
Szanhérib asszír király 701
Szanhérib elfoglalja Ákist 701
 490

Szemiramisz asszír királynő ~800

Szent István magyar király 1001-1038
Szír-efraimi háború 734
Templomépítés a hazatérés után 520-515
Tircá város pusztulása ~600
Titus 41-81
Tírusz a föníciai városszövetség fővárosa lesz 1100
Tírusz alapítása 2750
Trito-Ésaiás ~538 után
Uzziás júdai király ~791-740
Uzzijjá izraeli király 764-740
Zakariás próféta ~520-518
Zofóniás próféta ~622
Zsidó felkelés 68

FELHASZNÁLT IRODALOM

Biblia, Budapest, 1990.

R. Kittel: Biblia Hebraica, Stuttgart, 1937.
Habböríth hahhodásá
J. H. Hertz: Mózes öt könyve és a Haftárák, Budapest, 1984.
E. Nestle: Novum Testamentum graece et latine, Suttgart, 1937.
Sixti V. et Clementis VIII.: Biblia Sacra Vulgatae Editionis, London.
Az Újszövetség héber és magyar nyelven, The Society for Distributing Hebrew Scriptures.
E. König: Hebräisches und aramäisches Wörterbuch zum alten Testament, Leipzig, 1936.
Analytical Hebrew and Chaldee Lexicon, London, 1970.
Bartha T.: Keresztyén bibliai lexikon, Budapest, 1993.
D. Crystal: Cambridge Enciklopédia, Budapest, 1992.
Encyclopedia Hungarica, Budapst, 1992.
Theologisches Lexikon, Berlin, 1977.
Jólesz K.: Zsidó hitéleti kislexikon, Budapest, 1987.
Magyar értelmező kéziszótár, Budapest, 1975.
 491

Tartalomjegyzék
ELŐSZÓ...................................................................................................................................................................2
ÓSZÖVETSÉG.....................................................................................................................................................3
TÖRTÉNETI KÖNYVEK...............................................................................................................................3
PENTATEUCHOSZ....................................................................................................................................3
TEREMTÉS...........................................................................................................................................3
KIVONULÁS........................................................................................................................................6
NÉPSZÁMLÁLÁS................................................................................................................................7
TÖRVÉNY...........................................................................................................................................10
HONFOGLALÁS.....................................................................................................................................14
JÓZSUÉ KÖNYVE.............................................................................................................................14
BÍRÁK KORA..........................................................................................................................................15
BÍRÁK KÖNYVE...............................................................................................................................15
RUTH KÖNYVE.................................................................................................................................17
KIRÁLYOK KORA..................................................................................................................................18
SÁMUEL KÖNYVEI..........................................................................................................................18
Sámuel I. könyve.............................................................................................................................18
Sámuel II. könyve............................................................................................................................19
A KIRÁLYOK KÖNYVEI..................................................................................................................22
Királyok I. könyve...........................................................................................................................22
Királyok II. könyve.........................................................................................................................23
A KRÓNIKÁK KÖNYVEI..................................................................................................................23
Krónikák I. könyve..........................................................................................................................23
Krónikák II. könyve........................................................................................................................25
BÖLCSESSÉGIRODALOM...............................................................................................................................26
JÓB KÖNYVE..............................................................................................................................................26
ZSOLTÁROK KÖNYVE..............................................................................................................................67
PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE....................................................................................................................78
PRÉDIKÁTOR KÖNYVE..........................................................................................................................116
ÉNEKEK ÉNEKE.......................................................................................................................................121
JEREMIÁS SIRALMAI..............................................................................................................................131
DÁNIEL PRÓFÉTA KÖNYVE..................................................................................................................143
PRÓFÉTAI KÖNYVEK....................................................................................................................................146
ÉSAIÁS PRÓFÉTA BESZÉDEI A FOGSÁG ELŐTT...............................................................................146
JEREMIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE..............................................................................................................188
A SZÁMŰZÖTTEK PRÓFÉTÁI................................................................................................................237
EZÉKIEL PRÓFÉTA KÖNYVE............................................................................................................237
A BABILONBAN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI........................................................................249
A HAZATÉRÉS UTÁN PRÓFÉTÁLÓ ÉSAIÁS BESZÉDEI...............................................................272
KISPRÓFÉTÁK..........................................................................................................................................286
HÓSEÁS.................................................................................................................................................286
JÓEL.......................................................................................................................................................299
ÁMÓS.....................................................................................................................................................303
ABDIÁS..................................................................................................................................................315
JÓNÁS....................................................................................................................................................318
MIKEÁS.................................................................................................................................................319
NÁHUM.................................................................................................................................................328
HABAKUK.............................................................................................................................................332
ZOFÓNIÁS.............................................................................................................................................337
ZAKARIÁS............................................................................................................................................341

ÚJSZÖVETSÉG..................................................................................................................................................345
TÖRTÉNETI KÖNYVEK..................................................................................................................................345
 492

A szinoptikus evangéliumok........................................................................................................................345
Máté evangéliuma...................................................................................................................................345
Márk evangéliuma..................................................................................................................................346
Lukács evangéliuma................................................................................................................................346
János evangéliuma.......................................................................................................................................350
AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI.........................................................................................................350
LEVELEK.........................................................................................................................................................351
PÁL LEVELEI.............................................................................................................................................351
Gyülekezeti levelek.................................................................................................................................351
Rómába..............................................................................................................................................351
Efézusba.............................................................................................................................................352
Filippibe.............................................................................................................................................353
Pásztori levelek.......................................................................................................................................353
Timóteushoz.......................................................................................................................................353
A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉL......................................................................................................................354
APOSTOLI LEVELEK...............................................................................................................................355
PÉTER I. LEVELE.................................................................................................................................355
MENNYEI JELENÉSEK...................................................................................................................................356

FÜGGELÉK........................................................................................................................................................359
BIBLIAI KÖNYVEK RÖVIDÍTÉSE.........................................................................................................359
ÁTÍRÁS.......................................................................................................................................................360
NÉV- ÉS SZÓMAGYARÁZAT..................................................................................................................361
IDŐRENDI TÁBLÁZAT............................................................................................................................483
FELHASZNÁLT IRODALOM...................................................................................................................490