Professional Documents
Culture Documents
Az Ókori Róma
Az Ókori Róma
Róma alapítása:
Rómát a hagyomány szerint Romulus és Remus alapította, i. e. 753-ban a Tiberis-folyó torkolata
közelében, az etruszk és latin kultúra találkozásánál.
A királyság kora:
A hagyomány szerint Rómának egymás után 7 királya volt. (Az első Romulus)
- A vezető réteget a nemzetségek vezetői a patríciusok (jó atyától származók) képezték, mert ők
rendelkeznek földekkel à teljes jogú polgárok voltak. A patríciusok közül kerül ki a király tanácsadó
testülete a szenátus (300 fő).
- A cliensek elszegényedett patríciusok voltak. Rendelkeztek polgárjoggal, de nem volt elég földjük,
ezért a gazdag patríciust támogatták őket szavazataikért cserében.
- A lakosság többségét a plebejusok alkották. Nem rendelkeztek polgárjoggal (parasztok,
kereskedők, kézművesek).
Az etruszkok:
Az i.e. VIII-VI. század között a térség legfejlettebb civilizációja az etruszk volt.
Városokban laktak, volt írásuk, szervezett államuk, használták a boltozatot.
A rómaiak tőlük vették át az ABC-t, az építészetet, az államszervezetet, városi kultúrát.
Róma népe i.e. 510-ben elűzte az utolsó etruszk királyt Tarquinius Superbust, és az állam vezetése
közös ügy lett (= köztársaság).
A köztársaság kora:
A korai köztársaság államszervezete:
A királyság után arisztokratikus köztársaság lett az államforma -›patríciusok (vagyonosok)
irányítottak Rómában.
A római köztársaság három pillérre épült:
Itália meghódítása:
- A földéhség és a terjeszkedési kényszer összekapcsolódik, a rómaiak eleinte önmagukat védték a
külső támadásoktól, de később már ők támadnak a szomszédaikra (földszerző háborúk).
- Az elfoglalt földek 1/3-át kisajátították, s felosztották, a plebejusok coloniákat hoztak létre Itáliában.
A hódítások során az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazták.
-Latium és Etruria elfoglalása után Róma dél felé tört előre. A görög városok ellentéteit kihasználva
legyőzték őket. -› tarentumi háború
(A római hadsereg: Sakktáblaszerű alakzatot vesznek fel, három sorban: gyorsabban reagálhatnak az
ellenség mozdulataira. A leghátsó sorban állnak a legtapasztaltabb katonák, ők a harc végén kerülnek
bevetésre.)
1. Pun háború: Itália megszerzése után Karthago birtokáért, Szicíliáért indult meg a küzdelem. (A
rómaiak tengeren még gyengék voltak, de a görögök és a csapóhíd segítségével a tengeren is
felülkerekedtek. Róma megkapta Szicíliát, és hatalmas hadisarcot rótt a városra. Szicíliában szervezték
meg az első provinciájikat. -› lakói adót fizettek a római államnak, hivatalnokait Róma nevezte ki)
2. Pun háború:
Hannibal, a fiatal, tehetséges karthágói hadvezér megszállta Hispániát (ezüstbányák), és új stratégiát
dolgozott ki: Rómát Itáliában kell legyőzni, az ott felszabadított népek segítségével átkelt az Alpokon,
és sorra legyőzte a római seregeket, ám a parasztság besorozásával újabb és újabb seregeket állítottak.
A római hadvezér Scipio csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a punokat.
Megfogyatkozott seregével Hannibál Zámánál vereséget szenvedett.
A háború következménye: A punok elvesztik a városon kívül minden földjüket, flottájukat, 3200 tonna
ezüstöt kellett fizetniük + háborút és békét Róma engedélye nélkül nem folytathattak.
3. Pun háború:
Rómának már nem volt valódi tétje. Egy engedély nélküli háború miatt pusztította el Karthágót.
Területén kialakították Africa provinciát.
Aztán megkezdte a hanyatló hellenisztikus világ meghódítását: püdnai csata -›Macedónia legyőzése,
provinciává tették. Achaia néven Hellász is római provinciává vált.
- Az államirányítás zavarai: A megnövekedett területű birodalom irányítását képtelen volt ellátni a
római hivatalszervezet, akadozott az irányítás és veszélybe került a birodalom működése.
A Gracchusok reformkísérletei:
i. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus
- Felújította a (Licinius-Sextius-féle) földtörvényt.
- Korlátozta az állami földekből bérelhető földek nagyságát.
- Célja: földosztás és a szenátori rend hatalmának korlátozása volt.
- A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték
A polgárháború kora:
A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában à az i. e. II. század végére két
egymással versengő tábor alakult ki Rómában:
- Néppárt: Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták politikai céljaik megvalósítására.
Földreformot akartak, szenátus hatalmának korlátozása, és az itáliai szövetséges népek
egyenjogúsítása.
- Szenátori párt: Vezetői a szenátori rend tagjai voltak. A régi berendezkedést tartották a legjobbnak.
Meg kívánták őrizni a fennálló rendszert a konzervatívok.
Sulla diktatúrája:
Marius halála után a szenátori párthoz tartozó Sulla hadvezér bevonult Rómába.
Célja : a szenátus hatalmának helyreállítása volt. -› Korlátlan időre diktátorrá választatták.
- Sulla leszámolt a néppárt híveivel.
- Növelte a szenátus létszámát (300ról 600ra)
- Testőrséget hozott létre
De: i. e.. 79-ben lemondott minden hivataláról.
Caesar egyeduralma:
Caesar i.e. 48-ban Pharsalosnál legyőzte Pompeiust és Róma urává vált.
A köztársasági hagyományokra nem volt tekintettel: az összes fontosabb címet egymaga viselte.
- földosztás
- veteránok letelepítése
- építkezések, aranypénz
- felemelte a szenátus létszámát 900 főre
- naptár reformot hozott létre (összhangba hozta a naptár és az évszakok rendjét, bevezette a
szökőévet, Juián naptár, júliust róla nevezték el)
Ceasar terjesztette ki a római befolyást EGyiptomra, ahol 7. Kleopátra uralkodott, gyerekük is
született.
Korlátlan veszélyes volt hatalma a köztársaságra, i.e. 44-ben összeesküvők Brutus és Cassius
megölték.
A második triumvirátus:
I.e. 43-ban jött létre Octavianus (Augustus), Antonius és Lepidus között.
Céljuk Caesar gyilkosainak megbüntetése volt.
Kr.e. 42-ben a Philippi csatában győzelmet arattak felettük.
De: Lepidus kilépett a triumvirátusból, Antonius és Octavianus között kiújult a polgárháború.